Gazdálkodási Kar Zalaegerszeg 8900 Zalaegerszeg, Gasparich Márk u. 18/A Telefon: +36-92-509-900
FELHASZNÁLÁSI FELTÉTELEK (felhasználási engedély) Ez a dokumentum a Budapesti Gazdasági Főiskola Gazdálkodási Kar Zalaegerszeg Könyvtárának online szakdolgozat-archívumából származik. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illetik. Ha a szerző vagy tulajdonos külön is rendelkezik a dokumentum szövegében a terjesztési és felhasználási jogokról, akkor az ő megkötései felülbírálják az alábbi megjegyzéseket. Ugyancsak ő a felelős azért, hogy ennek a dokumentumnak az elektronikus formában való terjesztése nem sérti mások szerzői jogait, jogviszonyát vagy érdekeit. Az archívum üzemeltetői fenntartják maguknak a jogot, hogy ha kétség merül fel a dokumentum szabad terjesztésének jogszerűségét illetően, akkor töröljék azt az online szakdolgozattár állományából. Ez a dokumentum elektronikus formában szabadon másolható, terjeszthető, de csak saját célokra, nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használható. Minden más terjesztési és felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét kell kérni. Ennek a copyright szövegnek a dokumentumban mindig benne kell maradnia. A szakdolgozat szerzője a dokumentumra vonatkozóan az alábbi felhasználási engedélynyilatkozatot tette: „Hozzájárulok, hogy nem titkosított szakdolgozatomat a főiskola könyvtára az interneten a nyilvánosság számára közzétegye. Hozzájárulásom - szerzői jogaim maradéktalan tiszteletben tartása mellett – egy nem kizárólagos, időtartamra nem korlátozott felhasználási engedély.” Az Interneten történő megjelenítés (közzététel) feltételei: - a közzététel oktatási és tudományos, nonprofit célra történt, - a szerző hozzájárulása a hatályos szerzői jogszabályok értelmében nem kizárólagos, időtartamra nem korlátozott felhasználási engedély, - a felhasználás, terjesztés a kutatást végző felhasználók számára, magáncélra – ideértve a másolatkészítés lehetőségét is – csak úgy történhet, hogy az a felhasználó(k) jövedelemszerzése vagy jövedelemfokozása célját közvetve sem szolgálhatja és nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz is csak változtatások nélkül, valamint a forrásra való megfelelő hivatkozással használható, - a szerzői és tulajdonosi jogok, valamint az üzleti célú felhasználási lehetőségek továbbra is a szerzőt illetik.
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA GAZDÁLKODÁSI KAR ZALAEGERSZEG
A globalizáció vonzásában
Belső konzulens: Dr. Takács Dávid
Németh András
Külső Konzulens: Pataki Dávid
Nappali Gazdálkodási és Menedzsment Szak Vállalkozásszervező Szakirány
2011
NYILATKOZAT
Alulírott Németh András (sz.: 1986. 12. 08. an.: Némethné Paksi Irén) büntetőjogi felelősségem tudatában nyilatkozom, hogy a szakdolgozatomban foglalt tények és adatok a valóságnak megfelelnek, és az abban leírtak a saját, önálló munkám eredményei. A szakdolgozatban felhasznált adatokat a szerzői jogvédelem figyelembevételével alkalmaztam. Ezen szakdolgozat semmilyen része nem került felhasználásra korábban oktatási intézmény más képzésén diplomaszerzés során.
Zalaegerszeg, 2012. január 4.
_________________________ hallgató aláírása
TARTALOMJEGYZÉK
1. Bevezetés ............................................................................................................ 2 2. Globalizáció ...................................................................................................... 3 2.1. Új fejezet a világgazdaság történelmében? .......................................... 6 2.1.1.
Fellendül a világkereskedelem (1492-1820) .................................... 6
2.1.2.
A korlátozások korszaka (1820-1913) ............................................. 7
2.1.3.
A világháborútól a nagy gazdasági válságon át Bretton Woodsig (1914-1944) ..................................................................................... 8
2.1.4.
Bretton Woods (1944. július 1.-) ..................................................... 9
2.2. Ragadozók vagy jótevők? ..................................................................... 13
3. A globalizációval mindenki nyer? ............................................................. 18 3.1. Az ír csoda? ............................................................................................. 25 3.2. Újabb világválság ................................................................................... 31
4. Az összeomlás szélén az Európai Unió? .................................................. 36 5. A nemzetállam diszfunkcionálissá válik? ............................................... 49 6. Összefoglalás ..................................................................................................... 57
1
Bevezetés
„Eszmélnél, de eszme csak az övé jut eszedbe” 1
Dolgozatom fő témája a globalizáció, európai szemmel nézve, ugyanakkor magyar szemüvegen keresztül. Többek között azon kérdésekre is keresem a választ, hogy mi volt a globalizáció előtt, közben, és hogy mi lesz utána? Egyáltalán kinek és mit jelent ez a szó?
Azt is vizsgálom, hogy milyen gazdasági szerepe van napjainkban a multinacionális vállalatoknak. Jótevők ők vagy igazi nagyragadozók? Vajon mi a globalizáció valóságos hatása ebben az összekapcsolt, egybeépült világgazdaságban? Valóban minden ország nyer vele? Ahogy azt hívei hirdetik. Vagy, ahogy az ellenzői mondják: kizsákmányolásról, imperializmusról, a szegény és gazdag országok közötti különbség végletes szétnyílásáról beszélhetünk?
Végül, s talán ez dolgozatom kulcskérdése: Hogyan érinti mindez az Európai Unió tagországait? A fenti idézetet figyelembe véve, még eszmélhet Európa? Esetleg sorsa már megpecsételődött?
1
Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról
2
2. Globalizáció
Gyakori és indulatos viták középpontjában álló fogalom. Ezek a viták a világon szinte mindenütt, a Föld nevű bolygó megannyi országában jelen vannak. A globálisan értelmezett szegénység, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank szerepe a nemzetközi politikai és gazdasági folyamatok alakításában, az adósságkérdés, a multinacionális vállalatok jelentősége, a környezetre gyakorolt hatások, a pénzügyi piacok szerepe és általában a világgazdaság integrációjának legújabb kori története mind gyakran és indulatos elszántsággal tárgyalt kényes kérdés.
A globalizációról szóló viták ma igen gyakran egészen konkrét politikai, adott esetben utcai eseményekhez kapcsolódnak. Az utóbbiak részben a nemzetközi nagyvállalatokat, részben pedig a gazdag országok döntéshozóit veszik célba, időnként a lehető legkonkrétabb formában. Semmiképpen sem lehet úgy tenni, mintha merőben akadémikus vitáról volna szó; a globalizációról szóló polémia ma egyértelműen politikai jellegű is. Szinte minden szakma képviselője kompetensnek érzi magát arra, hogy átfogó jelleggel állást foglaljon, talán ezért választottam én is ezt a témát. Felelősségteljes és elég összetett feladat, de egyben nagyon érdekes és vonzó téma.
Ugyanakkor a
globalizációról szóló magyar nyelvű írások jelentős része publicisztikai szintű, kevés a szakmailag alaposan kimunkált és érvekkel alátámasztott irodalom.
Egy általános definíció szerint, a globalizáció nem más, mint az a folyamat, amelynek következtében a különböző országok gazdaságai egymással szorosan összekapcsolódnak, ami lehetővé teszi a termékek, a szolgáltatások, tőke és tudás szabad áramlását. 2
Joseph Schumpeter „pusztító teremtésnek” tartja, amiért a fejlett világ is nagy árat fizet. 3 2 3
Csath Magdolna (2001): Kiút a globalizációs zsákutcából. Kairosz Kiadó, Budapest Almási Miklós (1998): Üveggolyók. Az ezredvég globális játszmái. Helikon Kiadó, Budapest
3
Ankie Hoogvelt szerint: „-A globalizáció az erős hatalma a gyenge felett. 20-80as világot fog teremteni, amelyben csak a lakosság 20 százalékának lesz haszna a globalizációból.” 4
Jerry Mander és Edward Goldsmith véleménye: „-A globalizáció az ipari forradalom óta először, teljesen átalakítja a világ politikai és gazdasági rendjét.” 5 E. Luttwak így ír: „-A globalizáció fő jellemzője, hogy a termelés óriási mértékben haladja meg a helyi piac igényeit, és ez a termelés bármikor odébbáll, ha máshol olcsóbb termelési feltételeket talál, hátrahagyva az elbocsátott emberek tömegeit.” 6 C.E. Morrison gondolatai a következők: „Egyrészről jelenti a globalizált termelést, marketinget, kereskedelmet és pénzmozgásokat, valamint az egyes országok egymástól való függőségének erősödését, a külföldi tőkebefektetések növekvő értékét, a legális és illegális munkaerő-áramlást, és a turizmus növekedését. Jelenti továbbá az ötletek, tudás, normák és értékek szabad áramlását és egymásra hatását.” 7 Rendkívül összetett fogalom, melyről nehéz pontos definíciót adni. A legcélravezetőbb az, ha magát a globalizálódás jelenségét próbáljuk meghatározni: A világot átfogó társadalmi és gazdasági kapcsolatok kialakulásának folyamata. Az emberek életének számos területét olyan szervezetek vagy társadalmi hálózatok befolyásolják, amelyek több ezer kilométerre találhatóak attól a társadalomtól, amelyben élnek. A globalizálódás tanulmányozásának egyik legfontosabb problémája a világrendszer megjelenése, más szóval az, hogy bizonyos tekintetben a világ egyetlen társadalmi renddé szerveződik.8
4
Csath Magdolna (2001): Kiút a globalizációs zsákutcából. 10-11.oldal Kairosz Kiadó, Budapest U.o. 6 Csath Magdolna (2001): Kiút a globalizációs zsákutcából. 10-11.oldal Kairosz Kiadó, Budapest 7 U.o. 8 George Herbert Mead (1863-1931): http:/users.atw.hu/hellersos/dokumentumok/…/szociologia_fogalmak.doc 5
4
Mindez Bogár László elgondolásában: „-A tradicionalitásból a modernitásba, majd a modernitásból a globalitásba vezető úton a termelés fő céljává és motivációjává egyre inkább a hatalommaximalizáció válik.” 9 A különböző emberek számára mind más tartalommal bíró elméletek. Meghatározása attól is függ, hogy lényegét, hatásait vagy azok következményeit tartjuk szem előtt. Ahhoz, hogy a fogalmán túl is lássunk, a felsoroltakat lehetőleg együttesen és összességében kell vizsgálni. A folyamat megítéléséhez, egyértelmű állásfoglaláshoz, pozitív vagy negatív kritikák kimondásához körültekintő elemzésre van szükség. A vélemények már a globalizáció kezdetét illetően is elég eltérőek. Adódik tehát az első kérdés: Mikor kezdődött a napjainkban oly divatos fogalom, a globalizáció kora? Egyáltalán új jelenséggel állunk szemben? A XXI. század termékéről van szó? Esetleg egy régóta tartó folyamat, új elnevezése? Egyes vélemények szerint, a rossz hangzású imperializmus helyett használjuk ezt a szót? A történeti áttekintés segíthet a kérdések megválaszolásában.
9
Bogár László (2006): Bokros újratöltve. 56.o. Kairosz Kiadó, Budapest
5
2.1. Új fejezet a világgazdaság történelmében?
2.1.1. Fellendül a világkereskedelem (1492-1820)
A nagy felfedezések által a technológia, a növények, az állatok és a betegségek olyan óriási terjedése indult útnak, mely korábban nem volt érzékelhető. A világkereskedelem 1492 után virágzásnak indult, ebből adódóan a kereskedelemnek a világ GDP-jéhez viszonyított aránya nagy-mértékben nőtt. Várható volt, hogy az árkülönbségek csökkenni fognak az exportáló és az importáló
kereskedelmi
központok
között,
ennek
ellenére
a
kereskedelmi
monopóliumok, a vámok és a nem vámjellegű kereskedelmi korlátozások, a háborúk és a kalózok, valamint mindezek együttesen semlegesítették a felfedezések és a szállítások hatását. 10 A
kereskedelem
kihasználatlan
területek
volumenének
bővülését
megművelése,
fokozott
a
népességnövekedés,
tőkefelhalmozás,
eddig
technológiai
változások és még számos dolog befolyásolhatta. Felmerülhet a kérdés, ha nem a kereskedelmi korlátok megszűnése, akkor Kolumbusz utáni időszakban mi magyarázza a világkereskedelem fellendülését? Csupán abból, hogy a világkereskedelem robbanásszerűen növekedett, nem következik az, hogy a nemzetközi kereskedelempolitika liberálisabb lett volna, vagy a szállítási technológiák jelentősen fejlődtek. Kérdésemre a válasz: jövedelmek, vagyis nagyrészt a gazdag európai földbirtokosok jövedelmének növekedésének tudható be. Abban az időben még a tőke valamint a munkaerő áramlás is elég visszafogott volt, mindezek ellenére a korlátozások nélkül a világkereskedelem még ennél is nagyobb mértékben fellendülhetett volna az 1492-től 1820-as évekig tartó időszakban.
10
Globalizáció és kapitalizmus (2008): Szilágyi Katalin, Balázs Zoltán Századvég Kiadó, Budapest
6
Érdekes ok-okozati viszony a következő: napjainkban a globalizációból fakadó tényezőnek tartják az országon belüli egyenlőtlenség növekedését. Ellentétben az 1500 és 1800 közötti időszakkal, amikor a művelhető földek szűkössége, a földbérleti díjak és a gazdagok jövedelmének emelkedése volt a jellemző, és pontosan ez a növekvő egyenlőtlenség az eredője a luxuscikkek importja által a kereskedelem növekedésének. Mindez az Atlanti-óceán számos európai kikötőjében éreztette hatását. 11
2.1.2. A korlátozások korszaka (1820-1913)
Az öreg kontinens a napóleoni háborúk után igyekezett felépülni, eljött a Brit birodalom százada. Az I. világháborút megelőző száz évben a kereskedelmi költségek lényegesen csökkentek, (főként a szállítási költségek) ez jelentős mértékben hozzájárult a világpiac növekvő integrációjához. Az angolszász világban erősödtek a nemzetközi kereskedelem támogatói, de a protekcionizmus hívei ellensúlyozták tevékenységüket, a védővámok, az importkvóták, az adókedvezmények, az állami intervenció az árupiacokon, az importot gátló kormányzati intézkedések, a belgazdaság termelőit védő dömpingellenes rendelkezések, valamint a valutaárfolyamok mind visszafordították ezt a folyamatot. Ázsiában és Afrikában, az európai országok gyarmataiként ezek a szabályozások kevésbé érvényesültek. Ennek eredményeként, az európai országok és a gyarmatok között jelentősebb volt az árkonvergencia, mint az öregkontinensen belül. A XIX. század második felétől tovább erősödött a protekcionizmus hatása, az Egyesült Államokban, Latin-Amerikában, és Európa egyes országaiban. Ezzel párhuzamosan világszerte felerősödött a verseny, leginkább a szállítási költségek folyamatos csökkenése okán, olyan helyek is beléptek a gazdasági körforgásba ahol ilyesmi eddig még nem volt tapasztalható.
11
Baier-Bergstrand (2001) In: -Globalizáció és kapitalizmus: Szilágyi Katalin, Balázs Zoltán Századvég Kiadó, Budapest 2008
7
A csökkenő hajózási költségek nem csak a növekvő kereskedelemben éreztették hatásukat, a nemzetközi migráció addig nem látott méreteket öltött. Ez sem maradt válaszreakció nélkül, kezdett elfogyni az Újvilág bevándorlóinak támogatása, sőt különböző kvótákat vezettek be annak visszaszorítására. A XIX. és a XX. század fordulójára köszönhetően az európai befektetők egyre növekvő bizalmának a tengerentúl felé, a termelési tényezők piaca is egyre inkább integrálódott. Clemens-Williamson odáig merészkedik, hogy: „-A globális tőkepiac integráltsága gyorsan emelkedett, és 1913-ra olyan szintre jutott, amit talán a mai napig sem értünk el újra.” 12
2.1.3. Az első világháborútól a gazdasági válságon át Bretton Woodsig (1914-1944)
1913 után a helyzet alapjaiban változott meg. A jobb tárgyalási alkupozíciók kiharcolása érdekében az I. világháborút követően az európai országok sorra léptettek életbe védővámokat a szomszédokkal szemben. A gazdasági kimerülés, az anyagi és emberi erőforrások pusztulása, a fedezet nélküli pénzkibocsátás és a kereskedelmi kapcsolatok szétzilálódása csaknem mindenhol éreztette hatását. A világpiac jelentős mértékben beszűkült. A kialakult új gazdasági rendszerben szinte az egész világ az Amerikai Egyesült Államok rövidlejáratú kölcsöneitől függött. 1928 januárjában a Federal Reserve 3,2%ról 5%-ra emelte az alapkamatot, ennek hatására az USA-ba áramlott a tőke, erre válaszul a többi országban is felemelték az alapkamatot, ami deflációhoz vezetett. Súlyosbította a helyzetet, az 1929 augusztusában kezdődő gazdasági recesszió. Világszinten túltermelés alakult ki, hatalmas mennyiségű árucikk vált eladhatatlanná. 1929. október 24-én, „fekete csütörtökön” megkezdődött a részvénypiaci recesszió, ami
12
Globalizáció és kapitalizmus (2008): Szilágyi Katalin, Balázs Zoltán 61.oldal Századvég Kiadó, Budapest
8
a nagy gazdasági világválságot tovább mélyítette. Mindezek következménye, hogy a világgazdaság sokat veszített az 1913-ig tapasztalható integráltságából.
2.1.4. Bretton Woods (1944. július.1.-
A
II.
világháború
után
forradalmi
átalakulás
játszódott
le
a
világkereskedelemben. Az alapkőletétel már 1944-ben elkezdődött. Egységes szabad kereskedelmi rendszer távlati megvalósítása, valamint dollárra épülő fix valuta váltási rendszer létrehozása volt a cél, a helyszín pedig egy New Hampsire-i kis üdülővároska, Bretton Woods. A konferencia mely 1944. július 1-jétől július 22-ig tartott, a vezető szerep pedig az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia küldöttségének jutott. A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF 13) létrehozása a gazdasági nacionalizmus végét jelenti. (Henry Morgenthau, a konferencián búcsúzóul elhangzott beszédében fejtette ki.)
Az IMF egy állandó nemzetközi szervezet szerepét kapta, feladata a valuták közti átváltási arányok szabályozása, és adott esetben segítségnyújtás a fizetési nehézségekkel küzdő országoknak. A Világbank hatásköre pedig a háború utáni újjáépítés, valamint hosszú távú kölcsönök nyújtása által elősegíteni a politikai helyzet és béke stabilizálódását.
Az egyezség szerint az országok továbbra is érdekeik szerint cselekszenek, ám kereskedelmi akadályok és befolyásolás gazdasági eszközei nélkül. A konferencia mögött meghúzódó másik elképzelés pedig a nyugati gazdasági és politikai rend együttes kezelése volt. Eszerint a legfejlettebb ipari és demokratikus országoknak csökkenteni kell a kereskedelem útjában álló akadályokat és elő kell segíteniük a szabad tőkeáramlást. 14 A konferencián határozták el a Nemzetközi Kereskedelmi Szervezet létrehozását is. Feladata a kereskedelem szabályainak lefektetése lett volna, mivel több egyeztetés is
13 14
IMF: International Monetary Fund Rondo Cameron (1998): A világgazdaság rövid története, Maecanas Könyvek,
9
kudarcba fulladt, ehelyett jött létre 1947-ben Genfben a korlátozottabb jogkörű Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (GATT 15, utóda a WTO 16).
Az egyezményt aláíró államok kötelezték magukat arra, hogy a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt rögzítő megállapodások érvényét kiterjesztik más országokra is, csökkentik a vámokat, nem alkalmaznak kvótákat valamint a meglévő korlátokat eltörlik. Az IMF, a Világbank és a GATT, mint komplex rendőrség, ügyészség és bíróság egyben, hatalmas befolyással felruházott gazdasági tényezővé léptek elő. A meghozott döntések következményeit igazán 1959-től lehetett érezni, miután az európai valuta konvertibilis lett. A hatvanas évek végétől jelentős változások következtek. Ilyenek voltak a gyarmati rendszer felbomlása, valamint a fejlődő országok fokozatos integrálódása a világgazdaságba, gyorsütemű fejlődésnek indult a közlekedés, a távközlés valamint az adatátvitel is, aminek legfőbb oka a rohamos műszaki-technológiai fejlődés volt. A technikai fejlődés csökkentette a szállítási és távközlési költségeket. A tengeri áruszállítás költségei 1921 és 1990 között egyharmadukra csökkentek, a légi személyszállítás tarifái hatvan százalékkal apadtak. A nemzetközi távhívás költségei 1940 és 1970 között több mint nyolcvan százalékkal estek vissza, míg 1970 és 1990 között további kilencven százalékkal zuhantak. Az új technikai lehetőségek olyan biztonságossá tették az adatok és információk tárolását, feldolgozását és nemzetközi továbbítását, ami teljesen új viszonyokat teremtett a nemzetközi-pénz és tőkepiacok működéséhez és a nemzetközi vállalatirányítás fejlődéséhez. 17 Az 1970-es évek elején feladják a rögzített valutaárfolyamok rendszerét, ezzel összeomlik a Bretton Woods-i egyezmény, ekkor tör ki az OPEC 18 államok drasztikus olajtermelésének hatására az olajválság.
15
GATT: General Agreement on Tariffs and Trade WTO: World Trade Organization 17 Csáki György (1999): A nemzetközi gazdaságtan alapjai II. Távoktatási Universitas Alapítvány, Budapest 18 Kőolaj-exportáló Országok Nemzetközi Szervezete: Organization of the Petroleum Exporting Countries 16
10
Ennek következtében az addig állami kézben lévő szektorok közül egyre többet és egyre nagyobb mértékben privatizáltak, mind nagyobb erővel szorították vissza az állami beavatkozásokat, csökkentették a magas jövedelműek valamint a vagyonok adóját. Ezzel egyidejűleg megváltoztak a vállalatok nemzetközi működési feltételei, valamint a működőtőke-áramlások sajátosságai is. Előtérbe került a termelés üzemi szintű specializációja, ugyanakkor az anya és leányvállalatok integrációja is szorosabb lett. A nemzetközi pénzügyi rendszer bizonytalanságai, és a piaci verseny erősödése a jelentős tőkeerővel rendelkező cégeket arra kényszerítette, hogy leányvállalatokat alapítsanak külföldön, méghozzá a tőke megtérülése szempontjából a legkedvezőbb feltételeket kínáló országokba települjenek. Így a termelésük optimalizálása mellett csökkenteni tudták az ár-, árfolyamkockázatokat is. Továbbá mérsékelhették az állami szabályozás hatásait, valamint az adópolitika terheit. Ezen folyamatok erőteljesen növekvő nemzetközi tőkeáramlást indukáltak. 1975 és 1985 között a külföldi működőtőke-befektetések nagysága a világtermeléssel, a világexporttal azonos ütemben növekedett, s tíz év alatt a duplájára nőtt. A nyolcvanas évek közepétől a tőkeáramlás üteme megdöbbentő mértékben emelkedett: 1985 és 1990 között a direkttőke-beruházások éves értéke az 1975-ös érték nyolcszorosára ugrott, míg ugyanezen időszak alatt a világtermelés és -export csupán megháromszorozódott. A nyolcvanas évek közepétől a működőtőke-befektetések váltak a világgazdaság motorjává.
A kilencvenes
évek
eleji
recesszió
hatására a tőkebefektetések
megtorpantak, de 1993-ban már elérte az 1990-es szintet, 1996-ban pedig már 75%-kal meg is haladta azt. A hatalmas különbségeket jól mutatja, hogy 1970-ben a világgazdaságban áramló tőke 12 milliárd dollárt tett ki, 1980-ra 47 milliárd volt ez a szám, 1987-ben 100 milliárd dollárra hízott, 1990-ben már 211 milliárd dollárra nőtt, 1996-ban elérte a 350 milliárd dollárt. Legfőképp ennek az erősen emelkedő tőkeáramlásnak köszönhető a világgazdaság globalizációja, amely a multinacionális vállalatok növekvő szerepvállalásának tulajdonítható. 19 (melléklet II.) Elévülhetetlenek az érdemei a kormányok által követett liberalizációs politikának, mellyel új piacok nyíltak és felszámolták az addig gátló akadályokat. A 19
Antalóczy Katalin: A multinacionális cégek szerepe a világgazdaságban, Kelet-Közép-Európában és Magyarországon http:/hhrf.org/korunk/9803/3k03.htm
11
fejlett ipari országokban, az államközi viszonyok formálásában olyan erők kerültek többségbe, amelyeknek alapvető érdekeik voltak a piaci korlátok valamint a mobilitást akadályozó
tényezők
lebontása.
A
liberalizáció
által
az
új
technológiákat
világméretekben lehetett kipróbálni a piacokon. A világkereskedelem volumene a II. világháború óta tizenkétszeresére gyarapodott. Míg 1947-ben negyvenhét százalék volt a feldolgozóipari termékek átlagos vámtétele, addig 1980-ban alig hat, a GATT Uruguay-fordulója után pedig három százalékra mérséklődött. 20 Veress József 4 fontos tényezőnek tulajdonítja a globalizálódás kialakulását: Az első, a kommunikációs technika-technológia elképesztő fejlődése, új kommunikációs formák megjelenése, fő elemei a tudáson alapuló kommunikáció valamint a hálózat, mely a kapcsolatok fenntartására szolgál. A második tényező a pénzügyi gazdaság, valamint a reálgazdaság közötti arány felborulása, napjainkban ez 150-200 szorosra tehető a reálgazdaság kárára. A pénzügyi tranzakciók hihetetlen megnövekedése, 1973-ban napi 15 milliárd dollár vándorolt országhatárokat nem ismerve, napjainkban 1,3 billió dollár vándorol így. Ezen pénzügyi tranzakciók ötvenszer nagyobb összeget tesznek ki, mint a világkereskedelem. A harmadik ok a nemzetállam szerepe egyre jobban csökken, ezáltal a multinacionális vállalatok befolyása ezzel egyenes arányban nő. Megjelennek a nemzetek feletti vállalatok. S végül, de nem utolsósorban az ipari társadalmat felváltó információs társadalom kialakulása, melyben termelői oldalon az információ és a tudás szabad létrehozása és forgalmazása áll, fogyasztói oldalon a hozzáférés és a felhasználók körének eddig soha nem látott kiszélesedése. 21 Az előzőekben feltett kérdésem a globalizáció kezdetét illetően továbbra is fennáll. Mikor indult hódító útjára a globalizáció? „Az áru- és tényezőpiacok globalizációja akkor vette kezdetét, amikor Kolumbusz és Vasco da Gama kihajóztak Európából több mint 500 évvel ezelőtt.” 22
20
World Developlement Report, 1995 In: -A nemzetközi gazdaságtan alapjai II. 7.o. Csáki György Távoktatási Universitas Alapítvány, Budapest 1999 21 State and Globalization (2000): Veress József Stúdium Kiadó, Nyíregyháza 22 Globalizáció és kapitalizmus (2008): Szilágyi Katalin, Balázs Zoltán 55.oldal Századvég Kiadó, Budapest
12
Egyes szakirodalmak szerint az egész történelem a globalizáció története. Hanza városi hálózatra utalnak, amely már a XIII. és XV. század között nemzetközi kereskedelmi rendszert épített ki, mások a XV. és XVI. század fordulójaként említik az Atlanti világkereskedelem kibontakozását, vannak olyan vélemények, akik szerint az ipari forradalom hatásai által a XIX. század hozta el a globalizációt.
Ezeken kívül is számos eseményt lehetne említeni, amik nemzetközibbé tették a világgazdaságot. Az általam felsoroltak is nagyban befolyásolták mindazt, amit ma globalizációnak nevezünk. Teljes mértékben elismerem, hogy összetett gazdasági folyamatok vezettek a létrejöttéhez, de véleményem szerint, a multinacionális vállalatok térhódításával
egy
új
jelenség
született,
elsősorban
az
erősen
emelkedő
tőkeáramlásoknak köszönhetően, kezdetét vette a világgazdaság globalizációja.
2.2. Ragadozók vagy jótevők? Ahogy a globalizációról, zászlóshajójáról a multi vagy transznacionális vállalatokról is megoszlanak a vélemények. Jótékony vagy inkább ártalmas ezeknek a vállalatoknak a tevékenysége? Következő fontos kérdésem, amire keresem a választ: ragadozókkal vagy jótevőkkel állunk szemben? Mindenekelőtt fontos érzékeltetni a fent nevezett vállalattípusok közötti különbségeket: Multinacionálisnak nevezzük mindazokat a szervezeti, intézményi, vállalati képződményeket, amelyeken belül kettőnél több állam szervesen összefonódott részvétele jellemző, tehát részvényesei különböző állampolgárságú tulajdonosok, a vállalati működésben viszont ez a tulajdonosi elkülönülés és az ahhoz kapcsolódó illetékességi elhatárolódás közvetlenül nem érvényesül, vagyis üzletpolitikája és irányítása egységes, és nyereségorientált. A multinacionális vállalatok tevékenységük során átlépik az országhatárokat, s így termékeiket nem egy adott országban, hanem a világgazdaság egészében állítják elő és a világpiacon értékesítik. Az egyes tevékenységeket a tőke megtérülése szempontjából legkedvezőbb országba, régióba
13
telepítik, ezáltal a termelési költségeket minimálisra csökkentik, céljuk a lehető legmagasabb nyereség elérése. 23 Transznacionálisnak tekinthető az a vállalat, melynek működése egyszerre több nemzetgazdaságra
terjed
ki,
tőketulajdona
többnyire
(de
nem
feltétlenül)
multinacionális, üzletpolitikája pedig a vállalat összműködésének eredményességére, globális optimalizálására orientált, valamint elsősorban az anyagazdaságban lévő bázis, illetve irányító csoport érdekei által meghatározott. A transznacionális vállalatok száma jóval meghaladja a multinacionális vállalatokét. 24 Az UNCTAD 25 kimutatásai alapján 1970-ben 4000 multinacionális vállalat volt a világon, napjainkban meghaladta a 60 000-t, leányvállalataik száma elérte a félmilliót a világ 178 országában. A világ ipari termelésének egyharmadát multinacionális vállalatok állítják elő, még megdöbbentőbb adat, hogy a világ ipari exportjának háromnegyedét bonyolítják le. A multinacionális vállalatok hatalmas erejét mutatja az is, hogy a világ kutatás-fejlesztés beruházásainak 70 százalékát ők fektetik be, ami a technikai fejlődés alapja. A külföldi közvetlen tőkebefektetések állománya az 1982-ben 719 milliárd dollárról 2001-ben 6486 milliárd dollárra nőtt. 26 Éves növekedési üteme 20-22% körül mozgott. Ez messze felülmúlja a világkereskedelem növekedési ütemét, amely ugyanerre az időszakra kivetítve átlagosan 4-5 százalék volt. A fenti tendencia a világgazdaság eddigi legmélyebb integrációját eredményezte. 27
Sokan felróják a multi-, illetve transznacionális vállalatoknak, hogy bárhová mennek, kárt okoznak, kizsákmányolva a fogadó országot és munkásaikat, csak mélyítik a szakadékot a szegények és gazdagok között.
„A nagy ellátórendszerek (energia, közlekedés, hírközlés) privatizációja, ami egyébként szinte automatikusan liberalizálással és deregulációval jár együtt, döntően 23 Csáki György (1999): A nemzetközi gazdaságtan alapjai II. Távoktatási Universitas Alapítvány, Budapest 24 U.o. 25 United Nations Conference on Trade and Development 26 1982–ben 1GBP 1,8-1,6 USD-vel volt egyenértékű. 2001-ben 1 font 1,4 dollárt ért. Tisztában vagyok azzal is, hogy az óriási növekedésben nyilván az infláció is szerepet játszik, 100 dollár kevesebbet ér évtizedek multán, ennek ellenére érdekes adat. 27 http://www.unctad.org/Templates/Page.asp?intItemID=1465 World Investment Report (WIR) 2002: Overview; 1. táblázat, 1.oldal
14
arra irányul, hogy a globális birodalom hatalomgazdasági aktorai, a transznacionális vállalatbirodalmak, szabad kezet kapjanak az árak emelésére. E stratégia a »világpiaci árszínvonal« mitologikus metakategóriájára hivatkozva az árakat fokozatosan arra a szintre igyekszik emelni, amit csak azok képesek fogyasztási szerkezetük súlyos deformálódása
nélkül
megfizetni,
akiknek
vagy
közvetlenül
globális
teljesítményük van, vagy a globális elit kiszolgáló-beszállító rétegéhez tartoznak.”
piaci 28
A Nobel díjas Vidiadhar Surajprasad Naipaul Gerillák című regényének nyitófejezetében így ír: „-A külföldi beruházóknak adóparadicsomot ajánlottak, sokan jöttek is, aztán odébbálltak.” Véleménye az, hogy a multinacionális cégek jót profitáltak az alacsony adókból, majd továbbköltöztek, de semmit sem hagytak ott. 29 Naipaul érvelése mellett szól, és valós veszélynek tűnik, hogy egyes országok egymás között olyan gyilkos adócsökkentési versenybe fogtak a külföldi befektetők kedvét keresve, hogy végül nettó veszteséget szenvedtek el. Ez még az Amerikai Egyesült Államokat is érinti, ahol a verseny a szövetségi államok között zajlik. Kényes kérdés a politikába történő beleszólása a nagyvállalatoknak. Amikor Chile elnökének Salvador Allendét választotta meg, és multinacionális cégek elleni politikába fogott, többek között a CIA, és a Pepsi szerepet játszott a megválasztott chilei elnök elleni puccsban. Egy másik példa Patrice Lumumbát Kongó első megválasztott vezetőjét gyilkolták meg, s ültették Csombét a helyére, aki egy báb volt. Mohammad Mossadeghet is eltávolította a CIA az óriás olajvállalatok érdekében. Közép- és DélAmerikában pedig olyan nemzetközi nagyvállalatok kereskedelmi érdekeit védte, mint az United Fruit Company. 30 Ezek egyáltalán nem atipikus esetek.
A nemzetek felett álló vállalatok térnyerése nem új jelenség, a fejlett ipari országokban az ipar leépülését figyelhetjük meg az elmúlt évtizedekben. Pár évtizeddel ezelőtt, a fejlett Nyugat Európában a nemzeti jövedelem felét az ipar állította elő, az ezredforduló után már csak egynegyedét.
28
Bogár László (2006): Bokros újratöltve. 66-67. oldal Kairosz Kiadó, Budapest Vidiadhar Surajprasad Naipaul (1975): Gerillák 5.o. 30 Globalizáció és kapitalizmus (2008): Szilágyi Katalin, Balázs Zoltán 250-251. o. Századvég Kiadó, Budapest Kinzer, 2003 A Mossadegh elleni puccs, New York Times riportere 29
15
Mindez a multinacionális vállatok tevékenységének tudható be, ugyanis számos iparágat kitelepítenek a fejlett országokból a harmadik világba. Főként azoknál az ágazatoknál tapasztalható ezen folyamat, amelyeknél a munkabér meghatározó a termelési költségeik között. Az olcsó munkabérű országokba építik a különböző gyárakat, hiszen ott a munkabér 7-8 százaléka csupán a fejlett országokban fizetett munkabéreknek. A másik fontos tényező, ami indokolja az ipari kivonulást a környezetvédelem. A szabályozások arra késztették a vállalatokat, hogy az erősen szennyező iparágakat, mint a bőripar, feldolgozóipar, vegyipar alapágait kitelepítsék az országból, oda ahol enyhébbek a környezeti előírások. A finomfeldolgozó ágazatokat viszont a saját országukban hagyták, akár a bőripar finomfeldolgozó ágait vagy a vegyiparban a gyógyszer vegyészetet.
A nemzetközi szabályozás és a multinacionális vállalatok lobbizása is sokak által vitatott téma. „A vállalatok káros lobbitevékenységének friss és vezető példája a szellemi tulajdon védelmével kapcsolatos. A WTO-rendszerre és a szegény országokra gyakorolt káros hatás jelentős. Látszólag a szóban forgó kérdés a szabadalmak után járó díjak beszedése, ami így nem tartozik a WTO-hoz hiszen, ez kereskedelmi intézmény. A gyógyszergyártó és szoftvercégek azonban sikeresen beépültek a WTO-ba, s azt díjbeszedő ügynökséggé változtatták azon egyszerű oknál fogva, hogy a WTO kereskedelmi szankciókat alkalmazhat. A szellemi tulajdon védelmének WTO-ba csempészése azzal jár, hogy ezek a lobbik kereskedelmi szankciókat alkalmazhatnak a szabadalmi díjak beszedése érdekében.” 31
Más megközelítés szerint, a világgazdaságban befektetett közvetlen külföldi tőkeberuházások által a tőkebeáramláson kívül, több hozadéka is van a transznacionális vállalatok működésének.
31
Globalizáció és kapitalizmus (2008): Szilágyi Katalin, Balázs Zoltán 265. o. Századvég Kiadó, Budapest
16
Átalakítják azon gazdasági rendszereket, melyekben működnek a technológiatranszfer által. Új és hatékony menedzsment módszereket hoznak létre. Mindebben segítséget nyújt nekik a kialakult disztribúciós hálózatuk illetve a kiélezett verseny. A tudásalapú gazdaság és az információs társadalom kialakulásával megváltoztak az igények, az elvárások és egyben a hatáskörök is. Tehát nagymértékű fejlődést hoznak, ahol megvetik a lábukat. Holger Görg és Eric Strobl a Nottinghami egyetem közgazdászai: vállalati szintű adatokat elemeztek ghánai ipari cégek egy mintáján, s igazolták, hogy a szétterjedés jelensége létezik. A multinacionális cégeknél kiképzett, aztán belföldi, gyakran új alapítású cégeknél elhelyezkedő munkások magukkal viszik azt a tudást, amit a külföldi vállalatnál végzett munka során sajátítottak el. 32
Arra is van bizonyíték, mégpedig az Egyesült Királyság vállalati adatainak elemzéséből, hogy a helyi cégek a multinacionális vállalatoktól tanulják meg, hogyan kell exportálni, mégpedig a tőlük kikerülő információk, demonstrációs hatások és az élesedő verseny révén. 33 Arra a kérdésre válaszolva, hogy ragadozók vagy jótevők ezek a nemzetek felett álló
vállalatok
véleményem
szerint
lényeges
átgondolni,
többek
között
nemzetállamhoz fűződő viszonyukat is.
32
Görg-Strobl (2002): In: -Globalizáció és kapitalizmus: Szilágyi Katalin, Balázs Zoltán 264. o. Századvég Kiadó, Budapest 2008 33 Greenway-Sousa-Walkin: (2002): In: -Globalizáció és kapitalizmus: Szilágyi Katalin, Balázs Zoltán 264. o. Századvég Kiadó, Budapest 2008
17
a
3. A globalizációval mindenki nyer? Joseph Stiglitz, 2002-ben kapott közgazdasági Nobel díjat, valamint a Világbank korábbi főközgazdásza volt, éles kritikával bírálta azt a politikát, ahogy ő mondja rá erőszakoltak elmaradottabb országokra szabadkereskedelmi nyitott politikát, amit a fejlett országok nem alkalmaztak addig, míg nem érték el a magas fejlettség szintjét. Ez a politika szerinte káros, súlyos válságos visszaesésekhez vezetett. 34
Soros György, aki a szabad piaci pénzügyi tranzakciókból milliárdokat nyert, felismerte azt, hogy a szabályozatlan pénzügyi világpiac tragédiába vezethet, és magának a tőkés rendszernek az összeomlását vonhatja maga után. 35 1913-ban a legszegényebb és a leggazdagabb országok közötti jövedelmi különbség 1:10 arány volt. Ami azt jelentette, hogy a leggazdagabb országokban tízszer annyi áru, szolgáltatás, iskola, út vette körül a lakosokat, mint a legszegényebb országokban. 1950-re ez az arány 1:26-ra nőtt. Napjainkra 1:40 ez az arány. Ijesztő polarizációt mutatnak ezek a számok. Természetesen utalni kell arra, hogy a Közép- és Kelet-Európa országai 1973 után rettenetesen lelassult növekedéssel, majdhogynem stagnációba szorultak, és a 90-es évek elején az átalakulás első 4-5 évében hatalmas visszaesést mutattak. 1990 és 1994 között a mezőgazdaság mintegy 50 százalékkal, az ipar 20-30 százalékkal esett vissza ezen országokban. Hirtelen zuhantak nyomorba hatalmas tömegek majdnem azt lehet mondani a lakosság egyharmadát érintette ezekben az országokban. Ennek az lett a következménye, hogy Közép- és Kelet-Európa, ez is a polarizációra utal, erősen leszakadóban van. 1973-ban a Közép- és Kelet-Európai országok az Európai Unió jövedelmi szintjének 48 százalékát érték el, 1990-re, (főként az 1970-1980-as évek stagnációja következtében) ez szám 38 százalékra hanyatlott, 1998-ra pedig 26 százalékra csökkent. Félelmetes ez a leszakadási folyamat, amely nem csak az említett régiót fedi le. 1989-ben Kína, a Szovjetunió nemzeti jövedelmének egy főre jutóan 60 százalékát érte el. A második évezred fordulójára Oroszország és az utódállamok a kínainak a 60 százalékán állt. 36
34
Unreveling the Washington Consensus: An Interview with Joseph Stiglitz. Multinational Monitor, 4.szám 2000. április. 35 Soros György (1999): A globális kapitalizmus válsága. Scolaris Kiadó, Budapest 36 A globalizáció és hatása a centrum-periféria kapcsolatokra (2004.09.06.): Berend T. Iván V. szemeszter
18
Mi tehát a valóság? Polarizálódik a világ? A szegények szegényebbek a gazdagok gazdagabbak lesznek? Az eddig leírt összefüggések is erre utalnak. A fejlődés, növekedés, egy főre jutó nemzeti jövedelem adatai árulkodóak. A fejlett világ az elmúlt három évtizedben nem fejlődött túl gyorsan, évi átlagos 2 százalékkal, de Latin Amerika országai ennek még a felét sem érték el 0,9 százalékukkal. Közép- és Kelet-Európa esetében ez a szám -1,1 százalék, sajnos hanyatlásról beszélhetünk.
Tehát óriási a szóródás a fejlett, kevésbé fejlett vagy elmaradottabb országok között, ennek az lett a következménye, hogy a leggazdagabb és legszegényebb országok közötti különbség valóban szélesre tárult. A külföldi közvetlen tőkebefektetések (FDI 37) volumen-növekedése mutatja a befektetett tőke nagyságát, és ezen keresztül azt, hogy mekkora gazdasági és politikai erő összpontosul a transznacionális vállalatok kezében. Az FDI ugrásszerű növekedése tükrözi a különböző gazdasági térségek növekvő interdependenciáját és a transznacionális vállalatok rohamos elterjedését. A közvetlen külföldi
tőkebefektetések
felfutását
követte
a
befektető
országok
körének
diverzifikációja. A hatvanas években az USA-ból származott az összes FDI 50,4 százaléka, ez az adat 2001-ben 27 százalékra csökkent. Míg az Európai Unió 42,4 százalékkal, Japán 6,1 százalékkal, a fejlődő országok együttesen 14,4 százalékkal, addig Közép-Kelet-Európa 0,8 százalékkal részesedett 2001-ben az FDI kihelyezéséből. Az külföldi közvetlen befektetéseket befogadó országok százalékos megoszlása természetesen ettől eltérő, USA 22,7 százalék, EU 27 százalék, Japán 0,8 százalék, fejlődő országok 37,2 százalék, és Közép-Kelet-Európa 4,6 százalék. 38 Mindez azt mutatja, hogy a fejlett országok több működő tőkét fektetnek be, mint amennyit befogadnak. Ennek fordítja jellemző a fejlődő országokra és közép-keleteurópai térségre. Ez jól tükrözi azt a függőségi rendszert, amely jellemzi a 37 38
FDI: Foreign Direct Investment http://www.unctad.org/Templates/Page.asp?intItemID=1465 World Investment Report 2002
19
globalizálódott világgazdaságot, s amelyből levezethetőek az egyenlőtlen fejlettségi szinttel és az egyoldalú függőséggel magyarázzák a növekvő fejlettségi szakadékot a világgazdaság szereplői között.
Külföldi működőtőke a világban Éves növekedési ráta (százalék)
Érték (milliárd dollár)
1990
FDI beáramlás
59
203
735 37795
FDI kiáramlás
28
233
621 37704 37848 13332 19054 11780
FDI beáramlott állomány
734
1874
6846 37787 37865 37881
FDI kiáramlott állomány
552
1721
6582 37852 37898 37850 37728 37646 37808
Felvásárlások és fúziók A külföldi tulajdonok eladásai
151
2541
2001
1986 - 1991 - 1996 1990 1995 2000
1982
1999
2000
2001
20 14611 20515 13516 18445 -55
20 37674 37868
601 37737 37703 18111 16072 17958
-47,5
5479 18517 37880 37899 37755 12420 37636 37866
A külföldi befektetések hozzáadott értéke
594
1423
3495 37851 37779 37964 37667 11933 37836
A külföldi befektetések exportja
670
1169
2600 37878 37806 37871 37630 37932
0,3
A külföldi befektetők foglalkoztatása (ezer fő)
17987 23858 53581 37780 37742 37932 37792 37923 37821
Világ GDP (aktuális áron)
10805 21672 31900 37930 37777 37623 37685 37657
Forrás: UNCTAD World Investment Report 2002
20
2
Ruigrok arra a következtetésre jut, hogy: „a fogalom, amit globalizációnak hívnak, inkább »triadizációt« jelent. Az 1980-as években a kereskedelem és a befektetések nemzetközivé válása szinte kizárólag az USA-ra, Nyugat-Európára és Japánra korlátozódott és a világ más régiói ki voltak zárva ebből az úgynevezett globális átalakulási folyamatból.” 39
A nemzetközi tranzakciókat egyre inkább a transznacionális vállalatok dominálják, melyeknek egyik működési elve a működő tőke külföldi befektetése. A világ legnagyobb vállalatainak több mint 90 százaléka a fejlett országokban van bejegyezve és a magas technológiájú feldolgozott termékek 85-90 százalékát a „Triádon” belül gyártják. 40
A világgazdaság térszerkezete (a hárompólusú világgazdaság, TRIÁD)
Forrás: Vofkori László: Gazdasági Földrajz, Scientia Kiadó, Kolozsvár, 2002
39 40
Winfried Ruigrok and Rob van Tulder: The Logic of International Restructuring. 151.o. London 1995 http://www.unctad.org/Templates/Page.asp?intItemID=1465 World Investment Report 2002
21
Jelentős leszakadás érzékelhető a szegény országok részéről. Igaza van azoknak, akik azt mondják, hogy a globalizáció a szegények szegényedése a gazdagok gazdagodása? Megítélésem szerint nem igaz ez a fenti állítás. Sőt azt állítom egy ország, amely kimarad a globalizációból, az nem tud lépést tartani a technika forradalmával, így leszakad a technikai fejlődésben, a kutatás fejlesztés beruházásaiban, ami mind multinacionális cégek kezében vannak. Ez nem jelenti azt, hogy ennek az ellenkezője igaz. Tehát ha valaki bekerül a globalizáció folyamatába, az biztosan nyer vele. Nem.
Amennyiben valaki a globalizáció részévé válik akkor vagy nyer, vagy veszít. A fejlődő világ nem egyformán reagált a globalizációra. Nem egyforma növekedést produkálnak, sőt nagyok az eltérések. A német hajóipar napjainkra szinte teljesen megszűnt, először Japánba, majd onnan a még olcsóbb Koreába települt. A német textil-és cipőipar, majd pedig a fényképezőgép gyártás is Délkelet-Ázsiába, más országok egyes ipari ágazatai pedig Kelet-Európa országaiba vándoroltak. Ezen munkahely kivándorlás következtében a nyugat európaiak elvesztették tetemes technikai előnyüket, mert a világgazdaságba újonnan bekapcsolódott országok szorgalmukkal és intelligenciájukkal elsajátították a fejlett technológiát és azt saját gazdaságuk javára hasznosították. Ennek következtében az életszínvonal jelentősen nőtt ezekben az országokban, míg Nyugat-Európa államaiban a munkanélküliség nőtt a tömeges “ipar – kitelepítés” következtében, ami pedig az életszínvonal csökkenéséhez vezetett.
1860-1870-es években a Skandináv országok nem voltak magasabb gazdasági szinten, mint Közép- Kelet-Európa vagy Oroszország. Nemzeti jövedelem statisztika, hogy 2004-re Svédország 27 000 dollár fejenkénti nemzeti jövedelemmel állt, míg Oroszországnál 2004-ben ez az összeg 2600 dollár volt. 41 100 évvel ezelőtt majdnem 41
Tisztában vagyok vele, hogy az átváltási árfolyamok közötti különbség is szerepet játszik benne, de véleményem szerint így is hatalmas a differencia, a két ország adatai között a vizsgált időszakot tekintve.
22
egyforma szinten álltak. A skandináv országok lényegében a század közepéig felzárkóztak a legfejlettebbekhez. 42 Ahol gyors a növekedés, ott jelen vannak a multinacionális vállalatok. Őket el lehet ítélni, lehet őket ragadozónak tekinteni, akiknek fő célja a profitmaximalizálás, de nélkülük a technikai fejlődéssel szinte lehetetlen lépést tartani. Susan Strange véleménye szerint, ebben a kérdésben a legnagyobb felelősség a nemzetállamot terheli: „A globális gazdaság egyenlőtlenítő társadalmi hatásait a nemzetállamoknak kell kezelniük. Ezek azonban –a feladat nagyságához viszonyítva- mind kevesebb erőforrással rendelkeznek a felmerült problémák kezelésére.” 43 Érdekes adatok a következők: 1991 és 2000 között több mint 1185 szabályozás megváltoztatását kezdeményezték a transznacionális vállalatok annak érdekében, hogy befektetéseiknek még kedvezőbb környezetet biztosítsanak. Csak 2000-ben 69 ország 150 szabályozást módosított, melyből 147 (azaz 98 százalék!), még kedvezőbb feltételeket nyújtott a külföldi befektetőknek. 44
42
A globalizáció és hatása a centrum-periféria kapcsolatokra (2004.09.06.): Berend T. Iván V. szemeszter Susan Strange (1997): The Erosion of the State 368.o. 44 http://www.unctad.org/Templates/Page.asp?intItemID=1465 Word Investment Report 2001 43
23
Nemzeti szabályozások változása
Szabályozások szám a 220 200 180 160 140 120 100 80 60 40 20 0 1991
1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
Év
Azon országok száma, ahol változtattak a beruházásokra vonatkozó szabályozásokon (1.) A változtatott szabályozások száma (2.) Ebből az FDI áramlásának előnyös (3.) Ebből az FDI áramlás számára kevésvé előnyös (4.)
24
Nemzeti szabályozások változása Szabályozás/Év 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 1. 2.
35 82
43 79
57 102
3. 4.
80 2
79 0
101 1
49 64 110 112 Ebből: 108 106 2 6
65 114
76 151
60 145
63 140
69 150
71 208
98 16
135 16
136 9
131 9
147 3
194 14
Forrás: UNCTAD World Investment Report 2002, nemzeti statisztikák alapján
Bizonyos országok kiválóan tudtak reagálni és fejlődésnek indultak, mások fokozódó lemaradással tudtak csak választ adni a globalizáció kihívására. Írország alig egy generációnyi idő alatt Nyugat-Európa legszegényebb országából az egyik legsikeresebbé vált.
3.1. Az ír csoda? Sokan csodát emlegetnek, mások azt próbálják magyarázni, miért is nem volt az. Írország hosszú és kitartó munkával megszabadult az egyre csökkenő népesség, alacsony életszínvonal és a gazdasági stagnálás problémáitól. Az íreknek sikerült elérniük, hogy 2008-ra országukban volt az egyik legnagyobb gazdasági növekedés az Európa Unióban.
Az egyik legnagyobb lépés a fellendülésben a rengeteg munkahely teremtése volt: 1990 és 2005 között 1,1 millióról 1,9 millióra nőtt a foglalkoztatottak száma. Egy év alatt – 2004 júliusa és 2005 júniusa között – öt százalékkal nőtt a foglalkoztatottság. A munkanélküliségi 4,4 százalékos volt az elmúlt években, ez a legalacsonyabbak között van az Európai Unióban. A gazdasági növekedés, a több munkahely és az életszínvonal emelkedése megállította a népességcsökkenést, mely generációkon keresztül jellemző volt Írországban. Az ír lakosság 1996 és 2005 között
25
15 százalékkal nőtt. Az államháztartás egyensúlyba került, sorban álltak a külföldi befektetők, hogy az országba jöjjenek. 45 Az erőteljes fejlődés a kilencvenes évek elején indult, 2001-ben kissé lelassult, 2003-ban megint erőre kapott, majd 2007-ben másodszor is lassulni kezdett. Milyen okok vezettek idáig, hogyan éledt fel a "Kelta Tigris", ahogy az írek nevezik az országot ebben az időszakban? Az ingatlanpiac nagyban elősegítette a fejlődést a kilencvenes évek végétől, az ingatlanboom idején az építőipar a GDP 15 százalékát tette ki. A kétezres években évi 75 ezer lakóház épült. Az írek többsége ingatlanba fektette vagyonát, és nem csak Írországban vásároltak, hanem Kelet-Európában is. Magyarországon például hosszú évekig az írek voltak a legmeghatározóbb külföldi vásárlók. A rendkívüli gazdasági növekedés sok belső és külső okra vezethető vissza. Miután 1922-ben Írország kivívta függetlenségét, magára maradt gazdaságilag. Akkor még egyértelműen agrárország volt, főként az Egyesült Királyságba exportált. Lakossága akkoriban hárommillió fő volt, de ez folyamatosan csökkent. Az 1950-es években például egy évtized alatt négyszázezren hagyták el az országot. Az ötvenes évek végére nyilvánvalóvá vált, hogy ez így nem mehet tovább, alapvető dolgokon kell változtatni. Az új irányzat elvetette a korábban uralkodó protekcionizmust, helyette nyitottságot hirdettek meg. A hatvanas években az átlagos növekedés évi négy százalék. Nem volt könnyű időszak, az ország még mindig nagyon függött a mezőgazdaságtól, több tízezer munkahely szűnt meg, mert a cégek nem voltak versenyképesek a nyugateurópai vállalatokkal, és a kivándorlás sem szűnt meg, igaz alacsonyabb, mint az ötvenes években. De a változások megkezdődtek melyek eredményeként 1973-ban csatlakoztak az Európai Gazdasági Közösséghez. A hetvenes években átlagosan évi négy százalékkal nőtt a gazdaság, egy százalékkal nőtt a foglalkoztatottság. Ez utóbbi főleg az állami szférában. A hetvenes években nagyon gyorsan fejlődött az egészségügy, az oktatás, az ingatlanpiac, a telekommunikáció és a többi infrastruktúra, és egyre többet költöttek jóléti intézkedésekre. Mindezt annak ellenére érték el, hogy
45
http://index.hu/gazdasag/vilag/ircsoda08092/
26
1971 és 1980 között az évi átlagos infláció 13,6 százalékos volt, részben külső (olajválság), részben belső (pl. fogyasztás megugrása) okok miatt. 46 A fordulópont azonban még nem jött el, a hatalmas államháztartási hiány, az óriási államadósság okozta az 1980-as évek válságát. Megint megugrott a munkanélküliség, megindult a kivándorlás, a helyzet nagyon hasonlított az ötvenes években átéltekre. 1981 és 1990 között kétszázezren hagyták el az országot, voltak olyan évek is, amikor a lakosság egy százaléka emigrált. 1980 és 1986 között a kiadások a GNP 47 54 százalékáról 62 százalékra nőttek, az államháztartási hiány elérte a tíz százalékot, az államadósság pedig 87 százalékról 120 százalékra ugrott. Az összes befolyt adó egyharmadát ennek törlesztésére fordították. Emellett a munkanélküliség 15 százalékra nőtt. 48 A
kormány
külföldi
befektetők
csábításával,
a
költségek
radikális
visszafogásával, egyes ágazatok – mint a telekommunikáció – támogatásával igyekezett kilábalni a válságból.
Ez utóbbi különösen jó döntésnek bizonyult, mert ma Írországban van az egyik legfejlettebb digitális hálózat Európában, mely fontos szerepet játszott az oktatásban és ezen keresztül, a gazdaság fellendülésében is. Ebben az időben alakult meg a Ryanair is, mely azóta Európa legnagyobb fapados légitársaságává nőtte ki magát. Megjelentek Írországban a turisták, ezzel a szolgáltató szektor is fejlődésnek indult. Ami viszont problémát okozott, az a nagyarányú bevándorlás az új uniós tagállamokból. Sokan gondolják azt, hogy a kelet-európaiak elveszik tőlük a munkát, vagy miattuk csökkennek a fizetések. Egy ír buszsofőr 2004-ben még heti ezer euró körül keresett, a lengyel sofőrök megjelenése miatt az összeg jelentősen csökkent. A munkahelyek biztonságának hiánya és a bérek csökkenése miatt csalódottak az emberek. Ráadásul a fiatalok nagy része nem élt a nyolcvanas évek nehéz időszakában, ők csak a fellendülést látták, így ők könnyebben mondanak nemet az EU-ra, mert az uniót okolják a problémák miatt. A lisszaboni szerződéssel az EU két olyan területen 46
Farkas Péter: A gazdaságfejlesztő állam Írországban In: Közgazdasági Szemle, XLVI. évf. 1999
47
GNP: Gross National Product (Bruttó Nemzeti Termék) Farkas Péter: A gazdaságfejlesztő állam Írországban In: Közgazdasági Szemle, XLVI. évf. 1999
48
27
szeretne irányítani, ahol az írek hagyományosan nem engednek beleszólást, ez a külpolitika és a védelmi politika. A fenti okok miatt utasították el a szerződést a népszavazáson. 49 Az átmeneti időszak végén jött el a fordulópont, amikor minden együtt állt ahhoz, hogy meginduljon a fejlődés: a mezőgazdasági struktúrák valamint az ipari szerkezet totális átalakítása, amit segítettek a demográfiai változások. A gazdasági tényezőkön kívül az egyik legfontosabb tényező a demográfiai robbanás volt, a hetvenes években a függetlenség kivívása óta most először nőtt az ország népessége – egy évtized alatt 15 százalékkal. Nagyon sok a fiatal, a lakosság negyven százaléka 25 évnél fiatalabb. A továbbtanulók száma megtöbbszöröződött, ezzel az előző generációnál képzettebb munkaerő lépett a piacra. Ezek a fiatalok pont akkor végezték el az iskolát, amikor megindult a gazdasági fellendülés, a fiatal és képzett munkaerő pedig nagyon sok amerikai céget vonzott az országba. 50 Az Intel 1989-ben úgy döntött, hogy Írországban építi meg első európai központját, őket nagyon sok cég követte, mint a Microsoft, Dell, Hewlett-Packard és az IBM. A gazdaság tehát beindult, olyannyira, hogy 1994 és 2002 között 6 és 11 százalék között volt az éves növekedés. Ez 2002-ben 2 százalékra esett, majd 2003-ban megint öt százalék körüli lett a növekedés, 2004-ben is a legmagasabb az Európai Unióban a maga 4,5 százalékával. Ebben az időszakban az államadósságot lenyomták a GNP 12 százalékára, az EU-ban csak Luxemburgban jobb az arány. 2007-ben két százalékos volt az államháztartási többlet. 51
49
Ifj. Simon György: Az ír „gazdasági csoda” Statisztikai szemle 83.évf. 2005 Farkas Péter: A gazdaságfejlesztő állam Írországban In: Közgazdasági Szemle, XLVI. évf. 1999 51 http://index.hu/gazdasag/vilag/ircsoda08092/ 50
28
A külföldi multinacionális vállalatok által foglalkoztatottak aránya a különböző országokban A
Sorszám
Ország
magánszek-
Külföldiek által
Mérés
torban
foglalkoztatot-
éve
foglalkozta-
tak száma (ezer
tottak száma
fő)
(ezer fő)
Külföldiek által foglalkoztatottak az összes százalékában
1.
Írország
2004
295
149
50,6
2.
Magyarország
2000
2703
606
22,4
3.
Csehország
2004
3890
620
15,9
4.
Finnország
2001
2060
176
8,5
5.
Szlovénia
2004
798
64
8
6.
Németország
2004
31405
2280
7,3
7.
Ausztria
2004
3266,5
232,8
7,1
8.
Lengyelország
2000
10546
648
6,1
9.
Portugália
2002
3756
150,4
4
10.
USA
2004
131367
5116
3,9
11.
Kína
2004
752000
24000
3,2
Forrás: UNCTAD http://www.unctad.org/Templates/Page.asp?intItemID=1465 World Investment Report 2008
Ahol az intézményrendszer és a jogrendszer jó, nincs alárendelve a politikának, nincs aláásva korrupció által, ahol remek az oktatási rendszer, kiválóak a szakemberek, a mérnökök és a szakmunkások azon országok jól reagáltak a globalizáció kihívásaira. A geopolitikai helyzet is sokat számít és a politikai stabilitás is elengedhetetlen ahhoz, hogy adott ország lépést tudjon tartani a globalizációs versenyben. Mindezek mellett az is lényeges szempont, hogy a felsoroltak kombinációja milyen szinten van jelen? Rengeteg feltétele van, hogy egy nemzetállam profitálni tudjon a globalizációból, amennyiben a fent említettek hiányoznak, akkor bizonyosan vesztesként kerül ki.
29
A fejlett gazdaságok GDP-jének mind nagyobb hányadát teszik ki az exportbevételek, ami arra enged következtetni, hogy az iparosodott országok gazdaságai egyre nyitottabbá és egymásra utalttá válnak. A kereskedelmi aktivitás megoszlása megváltozott. Míg 1960 és 1987 között az USA volt a vezető világexportőr, 1988-ban először a Német Szövetségi Köztársaság vett át ezt a pozíciót. Azóta a világkereskedelemben mind nagyobb szerepet játszanak a fejlődő országok és Japán egyaránt. 52 A globalizáció sajátos új jelensége, hogy az emelkedő élelmiszerárak miatt az amerikai Mezőgazdasági Farmerek Szövetsége vagy az olajból meggazdagodott szaúdi üzletemberek egyaránt arra törekednek, hogy termőföldet szerezzenek a világ más részein és nagy tömegben termeltessenek mezőgazdasági termékeket, amelyeket aztán jó áron adnak el a világ élelmiszertőzsdéin.53 Napjaink üzleti világában, egyre több szakember véli úgy, hogy a kapitalista piacok nagy ugrása nem a mai fejlett országokban történhet meg, hanem ennek az igazi színterei a gyorsan népesedő fejlődő világ országai lesznek. Ezekben az országokban nem csökken a fogyasztás. Például Kínában évente 20-30 százalékkal nő az életszínvonal. Az itt egy lakosra jutó GDP már meghaladja a 2500 dollárt. Egyes vélemények szerint az amerikai hegemónia megszűnik és a globalizáció motorjait jelentő országok, Brazília, Kína, India és Oroszország lesznek. A nemzetállamok közötti sorrend változik. A világ egyik részén egyre nagyobb az energiaárak negatív hatása, míg más országok, olajbevételeik révén egyre gazdagodnak, az arab világ, vagy Oroszország. 54
A globalizálódás folyamata nem befejezett, rengeteg vita tárgya, és egymással szemben álló vélemények központi témája lesz még a jövőben. Újabb és újabb megválaszolatlan kérdéseket vet fel, gazdaságit és politikait egyaránt. Egy nem várt esemény bármikor átírhatja a világgazdaság erősorrendjét, országok és emberek milliói szegényedhetnek el egyik pillanatról a másikra. Azaz ország, amelyik ma még vezető szerepben tetszeleg, de elkényelmesedik a gazdasági versenyben, könnyen a
Lámfalussy Sándor (2008): Pénzügyi válságok a fejlődő országokban Akadémiai Kiadó Budapest Jargon J. (2008): Recaping What Foreign Growers Sow. The Wall Street Journal, July 15, B1 54 Poór József (2009): Chindiai globális kihívások – hazai kilátások Köz-Gazdaság 2009/1 52 53
30
partvonalon kívülre kerülhet, ez fordítva is igaz, meggyőződésem, hogy aki felveszi a kesztyűt, kemény munkával és hatalmas áldozatokkal, átgondolt stratégiával feltornázhatja magát a győztes nemzetállamok körébe.
3.2. Újabb világválság A 2008–2009-es gazdasági világválság az ezt megelőző globális pénzügyi válságból alakult ki, és ismételten átírta a világgazdaság történelmét. Előzménye az amerikai jelzáloghitel-válság (subprime-válság) az Amerikai Egyesült Államok ingatlan- és bankszektorából 2006 végén kiindult, változó intenzitású pénzügyi válság, amely más országokban is érezteti a hatását. Nouriel Roubini már 2006-ban figyelmeztetett a kialakuló gondokra és Soros György is 2007 folyamán sokszor nyilatkozott a növekvő problémával kapcsolatban. Az USA-beli gazdasági visszaesés ma már elkerülhetetlen. Vége az amerikai hegemóniának és a dollár nemzetközi tartalékvaluta szerepének. Feltehetően a következő időszakot jelentős politikai és pénzügyi bizonytalanság fogja jellemezni. Ezt remélhetőleg egy új világrend kialakulása fogja követni. Az új környezetben várható, hogy a feltörekvő és az olajban gazdag országok a mainál jóval nagyobb szerepet fognak betöltetni. 55 A válság során több jelentős cég csődbe ment, vagy kénytelen volt versenytársaival egyesülni. Érzékenyen érintette a nyugat-európai bankokat is, és hatása az
amerikai
gazdaság
visszaesésén
keresztül
az
egész
világgazdaságban
megmutatkozott. Szűk minőségi ingatlankínálat, lanyhuló dinamikájú hozamesés, ezek is a jelzáloghitel-válság hatásai.
55
Soros György (2008): New Paradigm for Financial Markets, Public Affairs, New York
31
Az USA jegybank (FED 56) alacsonyan tartotta az alapkamatot. Ez több hitelhez és jelzáloghitelhez vezetett. Az Amerikai Egyesült Államokban komolyabb hitelbírálat nélkül,
az
ingatlanárak
növekedésére
támaszkodva
nyakló
nélkül
kezdtek
jelzálogkölcsönöket nyújtani magánszemélyeknek. Ennek az oka a megnövekedett verseny a hitelpiacon és a több 10 éve növekvő gazdasági pályán lévő USA-ba vetett hit. A felvett hitelek felhasználása kétirányú volt: egyrészt nagy mennyiségű új lakásépítést generált, másrészt: a hitelek egy része tartós fogyasztási cikkek fogyasztását segítette elő. Ez jelentősen hozzájárult az amerikai gazdaság GDP-jének növekedéséhez.
A bankok közötti hitelezési verseny egyre kockázatosabb lett, egyre megbízhatatlanabb adósoknak adtak hiteleket (subprime hitelek), illetve finanszíroztak kockázatos beruházásokat. Az ingatlanok értéknövekedése elősegítette azt is, hogy olyan adósoknak is hiteleztek az ingatlan értékének növekedése folytán, akik egyébként normál fogyasztási hitel felvételére alkalmatlanok voltak. A kockázatos lakás, jelzálog, illetve a subprime hiteleket egzotikus pénzügyi konstrukciókba csomagolták be, és eladták a befektetőknek újabb pénzt kreálva a rendszerbe, ezáltal időzített bombákat csempésztek az amerikai befektetési bankok portfoliójába, amelyek később nem várt problémákat okoztak. A rendszer addig működött, amíg újabb pénzeket képes a hitel piacról felszívni, de 2006-ban tetőzött az ingatlanok értéke, amely lehetetlenné tette a hitel felvételt, ezek után mivel nem volt újabb vásárló az egyre újabb és újabb ingatlanokra, a lakások értéke nagy zuhanásnak indult. 57
Mindez magával rántotta az erre felépült értékpapírokat is, és ezzel az értékpapírokat jegyző befektetési bankokat. Előállt tehát az a helyzet, hogy a bankok gyakorlatilag elveszették tőkéjüket és a normál befektetésüket sem voltak képesek hitelek nélkül finanszírozni. A piacról eltűnt a vásárló erő, mivel a vásárlók végletesen eladósodtak és a további fogyasztást nem fedezte az ingatlanuk árnövekedése.
56
FED: Federal Reserve, nem hivatalos de gyakran használt rövidítése, az Amerikai Egyesült Államok központi banki rendszerének. Eltérően az államilag kontrollált jegybankok többségétől, a Federal Reserve vegyes állami-privát rendszerben működik. 57 Magas István (2009): Világgazdasági Válság 2008-2009 Diagnózisok és kezelések Aula Kiadó, Budapest
32
2006-ra egyre nagyobb lett az áru kínálat, egyre több eladó lakáshitel dőlt be, bank csődök vagy csőd közeli állapotok, ingatlaniroda csődök alakultak ki. A bankok nagyobb kamatra nyújtanak csak hitelt, magánszemélyeknek szinte alig adnak. A gazdasági növekedés negatívba vált, ezért csökken a tőzsde, és ezzel együtt a nyugdíjpénztárak, értékpapírok értéke. A bankcsődök és a negatív hírek miatt a hitelezés nehézkessé válik vagy teljesen megszűnik, a fogyasztás csökken, a termelés csökken, a munkanélküliség pedig növekszik.
2007 folyamán közel 1,3 millió amerikai ingatlan volt ingatlanárverés tárgya, ez a 2006-os adatokhoz képest 79 százalékos emelkedést jelentett. A főbb bankok, gazdasági intézmények, pénzintézetek a világon hozzávetőlegesen 435 milliárd amerikai dolláros veszteséget szenvedtek el 2008. július 17.-ig. Amikor világossá vált, hogy az amerikaiakat pénzügyi válság érte, az elemzők ottani, helyi problémaként emlegették, mely az amerikai ingatlanpiacot sújtja. Azonban a válság hamar kiterjedt az egész világra. Az Európai Bizottság szerint a válság következtében az eurózónában 2009-ben szinte teljesen leáll, 0,1 százalékos lesz a gazdasági növekedés. Az egész Európai Unióban pedig 0,2 százalék. Az eurózóna 2008-ban recesszióba került: 2008 második és harmadik negyedévében 0,2 százalékkal csökkent az euróövezet gazdasági teljesítménye, ilyenre még sohasem volt példa. 58
Azért a 2008-as válságra való reagálásból, ami az értékpapírpiacokon volt érzékelhető és 2009 áprilisától vett kedvező fordulatot, az érzékelhető, hogy az USAnak még mindig vezető szerep jut a világgazdaságban. Az Amerikai Egyesült Államokban
hatalmas
pénztőkék
vártak
ugrásra
készen.
Különböző
alapok,
magánbankok és más befektetők kb. 9000 milliárd dollárt tartalékoltak az élénkülési időszak lehetőségeinek kihasználására. Ez kb. 84 százaléka az amerikai társaságok piaci értékének. Ennek több mint a fele az Amerikai Egyesült Államokban halmozódott fel. Az is jelzés értékű, hogy a világgazdaság vezető államainak nagy nemzetközi társaságai közül a japán transznacionális társaságok reagáltak leggyorsabban a válságra, szemben az 1990-es Japán válsággal. 59
58
Magas István (2009): Világgazdasági Válság 2008-2009 Diagnózisok és kezelések Aula Kiadó, Budapest 59 U.o.
33
A válság utáni kilábalást a fejlődő országok is megkezdték. Az Egyesült Nemzetek Kereskedelmi és Fejlesztési Értekezletének (UNCTAD) közleményéből is ez derül ki: Az összes külföldi beruházás több mint felét kapták 2010-ben, az első alakalommal haladta meg részesedésük az 50 százalékot, amióta ilyen adatot publikálnak. 2010-ben a vállalkozások összesen 1,122 ezer milliárd dollár beruházást hajtottak végre külföldön, ami valamivel több az előző évi 1,114 ezer milliárd dollárnál. A növekedés ellenére a közvetlen külföldi befektetések (FDI) 25 százalékkal maradnak el a válság előtti szintektől. 60 Az összes FDI 53 százaléka jutott a fejlődő országoknak: elsősorban KeletÁzsiában és Latin-Amerikában nőtt a beruházások értéke. Kínában 6,3 százalékkal több FDI érkezett, s először lépte túl a 100 milliárd dollárt az országba érkező külföldi beruházás értéke. A Hong-Kong-ba irányuló külföldi beruházások értéke közel 30 százalékkal, 62,6 milliárd dollárra ugrott. Ezzel szemben Indiában 32 százalékkal kevesebb, összesen 23,7 milliárd dollár FDI érkezett. A latin-amerikai közvetlen külföldi beruházások értéke 21 százalékkal nőtt, s a nagyobb gazdaságok közül egyedül Argentína mutatott gyengébb, 4 százalékos növekedést az előző évhez képest. Az Egyesült Államokban nagyot ugrott az FDI a válság alatti csökkenést követően: tavaly 43,3 százalékkal 186,1 milliárd dollárra nőttek a közvetlen külföldi beruházások, amivel Amerika továbbra is a legtöbb beruházást vonzza a világon. Az Európai Unióban ezzel szemben jelentős mértékben, 20 százalékkal esett az FDI, elsősorban az eurózóna 16 országában tapasztalt csökkenés miatt. Németországban 3,5 Franciaországban 3,7 százalékkal, míg Írországban 66,3 és Görögországban 38,3 százalékkal esett az országba áramló külföldi beruházások értéke. Nagy Britanniában enyhén, 1,2 százalékkal nőtt a beáramló FDI, bár a 46,2 milliárd dolláros összérték továbbra is elmarad a válság előtt tapasztalt 160 milliárd dolláros éves átlagtól. Az UNCTAD azzal számol, hogy a külföldi beruházások értéke 2011-ben elsősorban a fejlődő országokban nőhet, s a világ összes FDI-je 1,3 és 1,5 ezer milliárd dollár közötti szintre emelkedhet. A szervezet beruházási és vállalkozási részlegének igazgatója, James Zhan szerint: „a világban a multinacionális vállalatok mintegy 4-5
60
http://www.unctad.org/Templates/Page.asp?intItemID=1465 World Investment Report 2011
34
ezer milliárd dollárnyi befektetési erőforrással rendelkeznek. Bár ahhoz, hogy ezekhez a pénzekhez nyúljanak a vállalatok, világszerte nőnie kell a befektetői bizalomnak.” 61 A közvetlen külföldi beruházásnak számos formája létezik. Ide tartoznak a vállalati összeolvadások és felvásárlások, az úgy nevezett zöldmezős beruházások, a külföldi tevékenységből származó nyereségek befektetése, valamint az anyavállalatok által a leányvállalatnak nyújtott kölcsönök. Az UNCTAD elemzésében kiemeli: a világgazdaság növekedésének beindulásával a vállalatok több nyereséget fektettek be, illetve jelentősen nőtt a határokon átívelő vállalati összeolvadások és felvásárlások összértéke. 62
Az Amerikai Egyesült Államok ahonnan indult a válság, vagy Japán, nagyrészt a transznacionális vállalataiknak köszönhetően, gyorsan tudtak reagálni, manapság már alig érződik a válság hatása. Napjainkra leginkább az Európai Unió lett az amerikai események nagy vesztese, elmélyült a válság olyannyira, hogy sokak véleménye szerint a létét is veszély fenyegeti. A világrend ismét felborulni látszik. Az EU létrejötte óta először közeledik egy olyan év, melynek fő kérdése az lehet, vajon túléli az elkövetkező kritikus éveket a szervezet? Egyes vélemények szerint az eurózóna válsága megoldhatatlan. A közös valuta esetleges bukása magával hozhatja az Unió vesztét is? Darabjaira hullhat a globalizálódás folyamatában az Európai Unió?
61
http://www.unctad.org/Templates/Page.asp?intItemID=1465 World Investment Report 2011
62
http://www.galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=48092%3Antt-a-fejldorszagokba-iranyulo-kuelfoeldi-beruhazasok-oesszerteke&catid=95%3Amagyar-vonatkozasu-hirek20111-negyedev&Itemid=113
35
4. Az összeomlás szélén az Európai Unió?
Az Európai Bizottság 2011. november 10.-i közleménye szerint, megállt az Európai Unióban a gazdasági válságból történő kilábalás folyamata. A jelentés szerint a rohamosan csökkenő bizalom, hatással van a beruházásokra és a fogyasztásra egyaránt. A globális növekedés gyengülése visszafogja az EU exportját, a sürgős fiskális konszolidáció pedig ránehezedik a belső keresletre.
Az Unió legfőbb javaslattevő-végrehajtó intézményének szakértői szerint, a következő év nagy részében az EU GDP-je stagnálni fog, az egész 2012-es esztendőre nézve összességében fél százalékos növekedés prognosztizálható. A munkaerőpiacon sem várható egyelőre valódi javulás, a munkanélküliség a jelenlegi 9 és fél százalék körüli szinten fog állni. Az infláció az elkövetkező időszakban a jelek szerint 2 százalék alatt marad. A fiskális konszolidációnak betudhatóan 2013-ra - ha a gazdaságpolitika irányvonala nem változik meg - a költségvetési deficit átlagos szintje már nem sokkal fogja meghaladni a GDP-hez mért 3 százalékot. Olli Rehn, az Európai Bizottság gazdasági és pénzügyi kérdésekben illetékes alelnöke kijelentette: "Európában megállt a növekedés, és fennáll egy újabb recesszió kockázata". Megállapította, hogy néhány uniós tagállamban ugyan növekszik az álláslehetőségek száma, az EU-ban összességében nem várható a munkanélküliségi helyzet valódi javulása. Rehn szerint a növekedés és munkahelyteremtés előfeltétele az lenne, hogy álljon helyre a pénzügyek, a pénzügyi rendszer fenntarthatóságába vetett bizalom, valamint hogy gyorsuljanak fel a növekedésösztönző reformok. 63 A következő 2011 második felében készült felmérésben az aktuális üzleti környezet megítélését vették górcső alá az euró övezetben. Arra világít rá, hogy a tagországok összességében kritikusnak látják a helyzetet: „Miközben
összesítve
csökkent,
Németországban,
Ausztriában
és
Észtországban javult. Finnországban és Szlovákiában "kielégítőnek" találták a felmérésben résztvevő gazdasági szereplők az aktuális üzleti környezetet. A legrosszabb véleményt Görögországban, Portugáliában és Spanyolországban alkották az aktuális
63
http://inforadio.hu/hir/gazdasag/hir-466209
36
helyzetről a felmérés résztvevői. Franciaországban, Írországban és Olaszországban az aktuális állapotok "gyenge" minősítést kaptak. Az elkövetkező hat hónapra vonatkozó kilátásokat összességében és általában is borúsan ítélik meg az euró övezetben. Mindössze Írországban táplálnak gyenge reményeket a gazdasági helyzet javulásával kapcsolatban.” 64 Az Európai Unió vezetői keresik a megoldást a válságból történő kilábalásra. A legutóbbi 2011. decemberi válságcsúcs után sokan bizakodóak, de többeknek aggályai vannak az Európai Unió stabilizációját illetően. Megszületett a megállapodás az euróválság megszüntetésére, melyet NagyBritannia kivételével végül az összes uniós tagállam elfogadott. Angela Merkel német kancellár a britek döntése ellenére áttörésnek nevezte a megállapodást: „Fontos lépést tettünk, hogy az eurót tartósan stabilizáljuk, ezzel az egész Európai Unió is stabilabbá válik. A következő években kialakul egy költségvetési unió, ami a mai megállapodásnak köszönhető. Felfogtuk mi vezetett a válsághoz, értjük az okait, és levonjuk a következtetéseket. Lépésről lépésre újra építjük a bizalmat.” 65 Nagy-Britannia ragaszkodik szuverenitása megtartásához, komoly aggályai vannak és azért nem ment bele a megállapodásba, mert nem kapta meg a kért garanciákat a londoni City, a brit pénzügyi szektor számára.
David Cameron, brit miniszterelnök szerint: „Nagy-Britannia érdeke az Európai Unióban a piacok és a kereskedelem szabadsága, és az, hogy mi dönthessük el, milyen feltételekkel kereskedünk. Ezeket a jelenlegi szerződés is biztosítja, és ez nem változik. De a további integrációt az országok önrendelkezésének újabb darabjának feladását az uniós szerződés keretein kívül kell rendezni.” 66
64
http://www.galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=48092%3Antt-a-fejldorszagokba-iranyulo-kuelfoeldi-beruhazasok-oesszerteke&catid=95%3Amagyar-vonatkozasu-hirek20111-negyedev&Itemid=113 65 66
http://premier.mtv.hu/Hirek/2011/12/11/08/Nagy_varakozasok_felemas_eredmenye.aspx http://premier.mtv.hu/Hirek/2011/12/11/08/Nagy_varakozasok_felemas_eredmenye.aspx
37
A német-francia javaslat, az európai válságot próbálja meg enyhíteni és megoldani. Lényege, hogy le kell építeni az államadósságot. Ehhez a mostaninál szigorúbb költségvetési fegyelem kell. A szerződéshez csatlakozó országok vállalják, hogy egyensúlyban tartják a költségvetéseiket, ha mégsem, automatikus büntetésre számíthatnak. Ezeket a szabályokat pedig saját nemzeti alaptörvényeiken is rögzítik. Emellett felgyorsítják az uniós válságkezelő intézmény felállítását és megvizsgálják elég lesz-e erre a célra a tervezett 500 milliárd eurós keret. Ezen kívül 200 milliárd euróval erősítik meg a Nemzetközi Valutaalapot, hogy segíthessen a bajba jutott országokon.
Az eurózóna 2012-ben lejáró adóságállománya (millió euró)
78200
December
31518
November
103265
Október
97106
Szeptember
50609
Augusztus
138494
Július Június
76685
Május
78187 142447
Április
158079
Március
143576
Február
171268
Január 0
20000
40000
60000
80000
100000 120000 140000 160000 180000
Államadósság
Forrás: Eurostat, Bloomberg In: http://priavatbankar.hu/makro/igy-nez-ki-az-eurozona-vihara-irorszagpeldat-mutat-a-franciak-teperhetnek-243223
38
Az Unió az IMF-től várja a segítséget, méghozzá úgy, hogy 200 milliárd eurót ad a szervezetnek. Felmerülhet a kérdés, miért nem magán segít ezzel a pénzzel az Európai
Unió?
Magas
István,
közgazdász
szerint
mindez
a következőkkel
magyarázható: „Egyrészt próbálják a magánbefektetők veszteségét kizárni, tehát állami pénz megy be az IMF-hez és felhasználják azt a szaktudását, amelyben le tud vezényelni ilyen programokat sokkal jobban, nagyobb szakértelemmel, és tulajdonképpen nagyobb tekintéllyel is, mint az EU. Minden segítségnél ott lesz az Unió is jelentős szereplőként, de a főszereplő a Nemzetközi Valutaalap lesz.” 67 A kritikusok véleménye szerint komoly veszélyeket rejt az a rendszer, ahol a Valutaalapnak nagyobb a befolyása, mint magának az Európai Uniónak. Bogár László az állam alárendelt szerepére világít rá a hitelminősítő intézetek által: „Az
érték-meghatározó
világhivatalok
fő
feladata,
hogy
a
globális
véleményhatalmi intézmények teremtette uralkodó nyilvánosság tereiben közhírré tegyék a jók és rosszak listáit. Mindezt továbbgondolva: „Amennyiben egy ország a gazdasági szuverenitás magasabb szintjét próbálja megtartani, mint amit a globális világállam urai szükségesnek tartanak, a büntetés bizonyosan nem marad el, és az első jelzés éppen ezektől az intézményektől érkezik. Persze, ha az adott ország elitjei a jelzések alapján módosítják nézetüket, a jutalmazás is innen érkezik.” 68
Általános vélemény, hogy a brit vétó éppen elég ahhoz, hogy a szükséges döntéseket ne lehessen az Európai Unió keretei között meghozni. Angela Merkel, Herman von Rompuyig, José Manuel Baroso, és több vezető politikus áttörésről beszélnek, ugyanakkor egyes elemzők és hitelintézetek szerint az Európai Unió nem találja a megoldást a gondokra.
A Fitch Ratings szerint Franciaország, Szlovénia, Spanyolország, Írország, Ciprus és Belgium kerülhet a leminősítés szélére. A világ egyik vezető hitelintézete által bekövetkezhet az, amire eddig még nem volt példa. Európa egynegyedét egyszerre sorolják lejjebb. A Fich Ratings a legutóbbi stabilitási csúcsértekezlet után arra a következtetésre jutott, hogy az Európai Unió válsága technikai és politikai értelemben is 67 68
http://premier.mtv.hu/Hirek/2011/12/11/08/Nagy_varakozasok_felemas_eredmenye.aspx Bogár László (2006): Bokros újratöltve. 79.-80. oldal Kairosz Kiadó, Budapest
39
szinte elkerülhetetlen. Az elemzők azt állítják az Uniós vezetők által az EU-csúcson tett kötelezettség vállalások nem elégségesek egy olyan teljesen hiteles pénzügyi tűzfal felhúzásához, amely megakadályozhatná az önmegvalósító likviditási, sőt fizetési válság kialakulását egyes AAA osztályzatú euró övezeti szuverén adósok esetében. 69 A lejáró adósságállományok a GDP arányában 25 21,8 21,2 20,2
20
16,1
15 13,5
13
10,5 10,2
9,7
10 7,2 5,9
5
3,2
3,5
0,8
Írország
Luxemburg
Szlovénia
Finnország
Ausztria
Szlovákia
Spanyolország
Franciaország
Hollandia
Németország
Belgium
Ciprus
Olaszország
Görögország
0
GDP százalékában
Forrás: Eurostat, http://priavatbankar.hu/makro/igy-nez-ki-az-eurozona-vihara-irorszag-peldat-mutat-afranciak-teperhetnek-243223
69
http://www.fitchratings.com/jsp/general/login/LoginController.faces
40
A City londoni elemzői szerint a világgazdaságra az Európai Unió válsága jelenti a legnagyobb veszélyt. Az Ecostat adatai szerint hónapok óta romlik az öreg kontinens iparának teljesítménye. A City másik befolyásos pénzügyi tanácsadó csoportja Capital Economics a minap közölte várakozása szerint Görögország már 2012-ben távozik az euró övezetből, és 2013-ban legalább egy további euró tagállam valószínűleg Portugália is követi. A Capital Economics azt is közölte most már csak 10 százalékosra teszi annak az esélyét, hogy az euró-övezet a jelenlegi összetételében fent marad.
70
A City szakértői szerint a válság kezeléséhez az is kell majd, hogy az Euro Jegybank folyamatosan vásárolja a bajban lévő tagállamok kötvényeit, csökkentve a befektetői pánikot, ami, a már meglévők mellé újabb gondokat szülhet. A Capital Economics a fentiek alapján jelentősen rontotta eddig is vészjósló előrejelzését és most már 1,2 százalékos GDP visszaesést vár az euró övezetben. A londoni befektetőház szerint 2012 kiábrándító év lesz a legtöbb országnak és katasztrófához is vezethet, ha az euró övezet szétesik. Az Unió bizottságának a szociális helyzetről készített felmérése arra figyelmeztet, hogy az Unió 115 millió lakosa már most szegénységben él. Spanyolországban 22
százalékos a munkanélküliség, Portugáliában ennél is
magasabb. 71
Az Ecostat számai szerint új euró történeti csúcsra 10,3 százalékra szökött októberben az euró övezeti munkanélküliség és nem változott, azaz továbbra is 3 százalékos az infláció. A bajt tetézni látszik, hogy a német világgazdasági kutató 0,5 százaléknyira rontotta az Unióban legerősebbnek számító Németország GDP növekedési kilátásait. 72
Általános vélemény, hogy Olaszország fizetésképtelensége esetén szinte biztosan kihullik az euró övezetből, mert a megmentéshez túlságosan nagy összegekre lenne szükség. Abban is szinte valamennyi elemző egyetért, hogy eleve halálra ítélt minden olyan kezdeményezés, amely egy szűk elitklub védelme érdekében, érdemben kurtítaná a tagállamok szuverenitását.
70
http://www.capitaleconomics.com/global-economics.html U.o. 72 http://premier.mtv.hu/Hirek/2011/12/19/A_kozos_valuta_bukasa_magaval_hozhatja_az_Unio.aspx 71
41
A gazdasági válság, mint az Európai Unió többi tagállamában, az írek számára is a mai napig érezhető károkat okozott. Az „ír gazdasági csoda”, három év elteltével már a múlt ködébe vész. Ugyanakkor Írországban már látszanak a kilábalás jelei.
Az Ír Statisztikai Hivatal 2011-ben nyilvánosságra hozott adatai szerint, a javulás egyrészt az export feléledésére vezethető vissza, amely az első öt hónapban hat százalékkal múlta felül az egy évvel korábbi értéket. A külkereskedelmi többlet júniusra nyolc százalékkal, több mint négymilliárd euróra ugrott, ami történelmi rekordnak számít. A tekintélyes plusz hátterében jórészt az ír gazdaság egyik alappillére, a gyógyszer-, valamint az orvostechnikai ipar szárnyalása áll: itt a kivitel 14 százalékkal ugrott meg az első öt hónapban 2010 hasonló időszakához képest. Ennél is jobban futott a tejgazdaság szekere: a tejtermékek exportja 46 százalékkal bővült. Emellett úgy tűnik, hogy az EU és az IMF által a mentőöv fejében felírt radikális fogyókúrát is betartják az írek. 73
A Nemzetközi Valutaalap augusztusi jelentése szerint a kormány minden, az ez év közepéig vállalt kötelezettségét teljesítette, és mindössze a végrehajtandó privatizáció méretét tekintve vannak nézeteltérések a két fél között.
A helyi ESRI gazdaságkutató intézet szerint az ír kormány a múlt évben 14,7 milliárd eurónyi megszorítást, illetve kisebb részben adóemelést hajtott végre, 2014-ig pedig újabb, hasonló nagyságrendű takarékossági intézkedéseket terveznek. Az export szárnyalása, valamint a megszorító csomag keresztülvitele a jelek szerint kezdi megnyugtatni a pénzpiacokat is. Július közepén éves csúcsra, 13,782 százalékra szökött a tízéves ír államkötvények hozama.
A gyógyulásig azonban hosszú az út. A bruttó államadósság igen magas szinten, 117 százalékon tetőzik majd az IMF becslései szerint, és félő, hogy a költségvetési hiányt sem sikerül az idén tíz százalék alá szorítani. Ráadásul a megszorító intézkedések miatt továbbra is gyengélkedik a belső fogyasztás, így a kedvező exportadatok ellenére a gazdaság az idén mindössze 0,4, jövőre pedig 1,5 százalékkal nő majd. Bár az ír
73
http://www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/irorszag-sikeres-volt-az-ujjaelesztes-357761
42
gazdaság versenyképessége jelentősen javult az elmúlt időszakban, a lakosság életszínvonala csökkent. Az átlagos heti kereset 694-ről 687 fontra redukálódott a második negyedévben, a megszorítások miatt esett a kiskereskedelmi forgalom, a munkanélküliség pedig rekordszinten, 14 százalékon áll. Ráadásul az export nagyban függ az egyesült államokbeli konjunktúra alakulásától, hiszen az ír kivitel mintegy fele megy a tengerentúlra. 74 Igazán aktuális az észt példa is. Európa egyik legdinamikusabban fejlődő gazdasága Észtországé pedig a válság őket sem kímélte. A gazdasági válság korábban jelentős visszaesést eredményezett a balti államban: 2008 és 2009 egészében összesen majdnem 20 százalékkal csökkent reálértékben az észt GDP. Mindazonáltal a tallinni kormányzat gyorsan reagált a kihívásokra és jelentős költségvetési konszolidációt hirdetett.
A társadalomnak komoly árat kellett fizetni a sikerért. A 2008-as válság után példátlan megszorítások és példátlan növekedés a balti országban. Három év alatt a bérek harmadával csökkentek. Dunántúl méretű, kis észak-európai állam Észtország. De azt már kevesen tudják, hogy ez az 1,3 milliós ország a világ egyik leggyorsabban fejlődő gazdasága lett mára, dacára a világválságnak. Idén a III. negyedévben az észt gazdaság 8,5 százalékkal nőtt, az infláció 5 százalék, a munkanélküliség 13, a költségvetés 0,3 százalékos többlettel zár 2011-ben. Hihetetlennek tűnik mindez, miközben mindenhonnan recesszióról hallani. Magyarországon például jó, ha 0 százalék felett lesz a gazdasági növekedés, a magyar infláció 4 százalék, a munkanélküliség 11 százalék, a költségvetés hiánya pedig 3 százalék alatti.
74
http://www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/irorszag-sikeres-volt-az-ujjaelesztes-357761
43
A 2007 nyarán az Egyesült Államokban kezdődött, majd globálissá vált pénzügyi és gazdasági válság kevés országot érintett olyan súlyosan, mint Észtországot. Felére estek az ingatlanárak, zuhantak a bérek, a munkanélküliségi ráta 2010-ben meghaladta a 17 százalékot. Az életszínvonal tragikus mértékben romlott, a társadalmi feszültségek pedig nőttek. A GDP a 2008-2009-es évben összesen 19 százalékkal zsugorodott. A külföldi befektetők 1,5 milliárd dollárt vontak ki az országból. A szakszervezetekkel történt egyeztetés után előbb befagyasztották a fizetéseket, majd csökkentették, 2008-ban 8, 2009-ben 18, 2010-ben pedig 9 százalékkal. Tehát 3 év alatt összesen 35 százalékkal. Észtország a gazdasági függetlenségéért folytatott harcban mindent a versenyképesség növelésének rendelt alá, miközben az eurót is be tudta vezetni. Az észt gazdasági csoda egyrészt az ország mélyében rejlő palagázkészleteknek köszönhető, így a fogyasztás negyedét képesek önerőből fedezni és ritka földfémeket is találtak, ami az elektronikai iparnak fontos alapanyag szükséglete. Így ezen a téren nem az olcsó munkaerővel, hanem az olcsó nyersanyaggal tudtak versenyképesek lenni. Észtország azzal próbálta visszaszerezni és megőrizni a régi és új befektetők bizalmát, hogy a költségvetési hiányt példaszerűen minimálisra szorította. Az adókból és illetékekből a teljes gazdasági termelés 39 százalékának megfelelő összeg folyik be, és ezzel a 45. legnagyobb adóztató a földön. Magyarország ezen a listán a 27. Az általános vállalkozási adó 22 százalékos, és adómentesség jár az újrabefektetett haszonra.
Csodának is mondják, ami a balti országban történt, de Mart Laar észt védelmi miniszter szerint ők csak éltek a lehetőséggel, ami 2011 decemberében készített interjúból is kiderül.
„- Ön szerint mi az észt titok? Európa recesszió ellen küzd, szinte minden állam, ehhez képest Észtországban növekedés lesz, nemhogy visszaesés, 7%-os növekedésre számítanak. Mart Laar, volt miniszterelnök, Észtország: - Igen, a legfontosabb az volt, hogy ezek a reformok mindenféle tüntetés nélkül zajlottak. Észtország egy nagyon nyugodt ország volt, ebben a tekintetben. A kormányt, illetve a pártomat is újraválasztották a tavaszi választások során, és nagyobb fölénnyel, mint a korábbi választásokon. Egyértelmű volt, hogy az emberek nagyon elégedettek a munkánkkal és azzal, ahogy kivezettük
44
Észtországot a válságból. A fizetéscsökkentések először a kormánytagok fizetésében mutatkoztak meg, először ezeket csökkentettük. A magánszektor fizetései nem csökkentek annyira. Úgy gondolom, hogy ezzel is sikerült meggyőzni az embereket, hogy komolyan gondoljuk ezeket a reformokat. Nem az átlagembernek a fizetését csökkentettük, hanem a sajátunkat. Ez volt az egyik fő oka annak, hogy nagyon békésen zajlottak ezek a reformok, és széles támogatást élveztünk. Ami a választási eredményekben is megmutatkozott. A munkanélküliség továbbra is 17% fölött van? Mart Laar, volt miniszterelnök, Észtország: Most 10% körül van és ezek viszonylag pontos statisztikák. A valós helyzetet az, hogy munkaerőhiány alakult ki. Tehát nem beszélhetünk már kóros széles körű munkanélküliségről. Amikor a változás beindul, az nagyon gyorsan változik. Ez a statisztika is jól mutatja, hogy milyen gyorsan. Kevesebb, mint egy évre volt szükség ahhoz, hogy teljesen megváltozzon a helyzet. De természetesen folytatjuk a programokat. Európának nagyon rosszul megy és annak ellenére, hogy mi gyorsan növekedünk, ha Európában rosszul alakul a helyzet, azt mi azonnal megérezzük. Nagyon konzervatívan állítottuk össze a jövő évi költségvetést is ennek megfelelően. A Nemzetközi Valutaalap adott ki egy jelentést, azt írja, hogy most már csak 3,1%-kal nő jövőre majd a GDP, tehát van egy megtorpanás. Mekkora növekedést várnak jövőre? Mart Laar, volt miniszterelnök, Észtország: - Mi ennél is alacsonyabb növekedést várunk. Tehát jobb óvatosnak lenni és jobb konzervatívnak lenni, az ilyen dolgokban. Fontos, hogy a költségvetésünket kereteken belül tudjuk tartani. Nekünk van jelenleg a legkisebb államadósságunk, és ezt próbáljuk így is tartani. Az a politika, ami nagyobb költségeket hoz, ezzel a politikával nagyon gyors növekedést tudtunk elérni, ha elég fejlett egy ország, ha elég jól áll egy ország, akkor lehet ilyen jóléti kiadásokban is gondolkodni. De, hogyha rosszul áll, akkor vissza kell fogni ezeket. Műsorvezető: - Egészen frissen csatlakoztak az euróövezethez, most lesz éppen egy éve. Jó lépésnek gondolja? A mostani események tükrében.
45
Mart Laar, volt miniszterelnök, Észtország: - Úgy gondolom, hogy számunkra nagyon megérte, ezek a növekedési adatok, amiket látunk, nagymértékű külföldi beruházások, növekedések, egykulcsos adórendszer is nagy siker volt. Ebben az évben majdnem 1000 vállalat telepedett meg Észtországban, és nemcsak portfolió befektetésekben gondolkoznak, ez nagyon jó hatással van a gazdaságra.” 75 Észtországban 8,5 százalékos volt az éves szintű gazdaságnövekedés 2011 harmadik negyedévében, ami jócskán felülmúlta a november elején közölt 7,9 százalékos hivatalos becslést. Az euró övezeti Észtországban 2011 első negyedévében 9,5 százalékkal, a másodikban 8,4 százalékkal nőtt a GDP a 2010-es év utolsó negyedévéhez képest.
A 2011-es évben negyedéves szinten, a szeptember végén záródott három hónapban a balti állam gazdaságának a növekedése 1,2 százalék volt, a novemberi becslésben szerepelő 0,8 százalék helyett. A statisztikai hivatal közlése szerint a harmadik negyedévi gazdaságnövekedéshez különösen a feldolgozóipar járult hozzá, miközben
a
belső
kereslet
15
százalékkal
nőtt
éves
szinten.
Az
észt
pénzügyminisztérium szeptemberben közölt előrejelzése szerint 2011-ben 7 százalékkal nő az észt GDP, a bővülés azonban 3 százalékra lassul jövőre. Az IMF legutóbbi 2011ben készült előrejelzésében 7,5 százalékos GDP-növekedést és 3,1 százalékos jövő évi ütemet vár. 76
Írország és Észtország komoly megszorító intézkedésekkel próbál kilábalni az egész Európában érezhető gazdasági válságból, a terheket főként a lakosságra hárítva, nagymértékben támaszkodnak és függenek a multinacionális vállalatoktól, a Nemzetközi Valutaalaptól és az Európai Uniótól. Sokak véleménye az, hogy ez csak pillanatnyi megoldás, sőt hosszú távon csak a válságot mélyíti tovább. Hatalmas károkat okoz az is, hogy a nemzetállam így még az eddiginél is kiszolgáltatottabbá válik.
75
http://permier.mtv.hu/Hírek/2011/15/08/Mi_kellett_az_eszt_gazdasagi_csodahoz_.aspx
76
http://napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/az_eszt_gazdasag_85_szazalekkal_nott_a_iii_negyedevben.504431.h tml
46
Gazsó Ferenc szociológus szerint a globális kapitalizmus van válságban. Európa pedig hatalmas erejű érdekek és erőcsoportok ütköző zónájává vált. „Ezért tapasztaljuk, hogy az Európai válság kezelésére kitalált javaslatok félkészek. Vitatkozni sem lehet róluk. Megszületésük pillanatában alkalmatlannak tűnnek a problémák megoldására. Az európai problémák gyökere egyrészt és elsősorban gazdasági természetű, de nem kizárólag. Amikor a globalizmusnak a gazdasági világválsága kirobbant 2008 táján pénzügyi válság keretei között jelent meg. Pillanatokon belül átment államháztartási válságba, az államok eladósodásába. Az Európai integrációnak az lenne a feladata, hogy a gazdaság válságát valamilyen módon enyhítse, vagy mobilizáljon pótlólagos erőforrásokat arra, hogy a gazdaságban kialakult deficitet enyhítse, vagy mindenféle zavar elhárítható legyen. A gazdaságot tehát növekedési pályára kellene állítani. A recessziót tápláló különböző intézkedések és lépések, tehát a megszorító politika nem errefelé visz. Éppen egy válságot elmélyítő hatásrendszer. Azért, mert beszűkíti a vásárlóképes keresletet az európai piacon, a gazdasági pangás következtében rengeteg országot szociális válság területté tesz. Így válik a társadalmi válság, gazdasági és államháztartási válsággá. Az Európai Unióban a válságot elmélyítő folyamatok zajlanak.” 77 Az Amerikai Egyesült Államokból induló gazdasági válságot több ország napjainkra maga mögött hagyta. A globalizációs versengésben az Európai Unió tagállamainak a mai napig nem sikerült az egyre jobban mélyülő válságra megoldást találni. A gazdasági és politikai szakértők, a hitelminősítő intézetek egyaránt az Európai Unió válságáról beszélnek. Ami az eurózóna végét, szélsőséges esetben az Európai Unió végét jelentheti. Az EU történetének legnehezebb időszakát éli, a gazdasági recesszió minden egyes tagállamban érezteti erősen negatív hatásait. Az Unió válaszút elé került vagy összefogással sikerül megoldást találni a válság felszámolására, vagy az eurózóna történetében először kénytelen lesz magára hagyni az eladósodás küszöbére kerülő tagországokat, ami alapjaiban rengetné meg az eddig stabilnak tűnő alapokat. Az öreg
77
http://premier.mtv.hu/Hirek/2011/12/19/A_kozos_valuta_bukasa_magaval_hozhatja_az_Unio.aspx
47
kontinens
nemzetállamai
visszakerülhetnek
a
gazdasági
statisztikákat
vezető
nemzetállamok körébe, ami összefogás, valamint kemény kompromisszumok nélkül bizonyosan nem fog menni.
Két kis tagállam Írország és Észtország példája azt mutatja, hogy tagállamoknak még a szinte kilátástalan gazdasági helyzetből is megvan a lehetőség a kilábalásra, ugyanakkor sokan fenntartással kezelik eredményeiket, politikai és gazdasági értelemben egyaránt. Ami felveti következő lényegi kérdést. A nemzetállam végleg elveszíti szuverenitását?
Ablonczy Bálint újságíró, történész szerint a 2011decemberi válságcsúcs sok mindent megváltoztathat: „Ha valóban olyan szigorú pénzügyi ellenőrzés lesz a tagországokon, és a költségvetés az államadósság kérdését minden eddiginél jobban vizsgálják. Akkor nagyon sok mindent át kell értékelnünk. Sok szempontból, amiképpen eddig sem külpolitika volt valójában, ami Brüsszelben történt sokkal inkább az életünk része lesz, egyfelől ami egy biztonsági hálót jelent. Másfelől érdekes kérdést vet fel. A kormányoknak még az eddiginél is jobban behatárolt lesz a mozgástere és a költségvetés számait be kell mutatni nagyon szigorú ellenőrzés lesz rajtuk. Akkor felmerül a kérdés, hogy kinél is van valójában a gyeplő? Vajon mi magyar állampolgárok mennyire vagyunk urai saját életünknek, mennyire van értelme saját kormányt választani?”78
78
http://premier.mtv.hu/Hirek/2011/12/19/A_kozos_valuta_bukasa_magaval_hozhatja_az_Unio.aspx
48
5. A nemzetállam diszfunkcionálissá válik? Az állam szerepe a globalizáció előretörésével egyre inkább megváltozik. Az állami szuverenitás csökkenéséről számtalan szerző értekezik. A gazdasági globalizáció legszembetűnőbb jele a transznacionális vállalatok tevékenységének kiterjedése és intenzívebbé válása, ami komoly kihívás elé állítja a nemzetállam intézményét.
Az amerikai Business Week folyóirat szerint a transznacionális vállalatok a világgazdaság domináns gazdasági és politikai tényezői, és a hidegháború megszűnésével új, brutális versenyre épülő gazdasági rend bontakozott ki, amelyben a nemzetgazdaságok szerepe mindinkább háttérbe szorul. 79 Az UNCTAD 80 megállapítása a transznacionális vállalatokkal kapcsolatban az, hogy olyan területekre hatolnak be, amelyek feletti szuverenitás korábban a nemzetállamokat illette. Azáltal, hogy a valóságban már alig képesek ellenőrzést gyakorolni a nemzetközi pénzügyi mozgások felett, valójában a saját nemzetgazdaságuk feletti ellenőrzés is kérdésessé válik. Hatalmukat mi sem szemlélteti jobban, hogy a világ 100 legerősebb gazdasági szervezetéből 47 transznacionális vállalat, amelyek bármelyikének nagyobb a gazdasági ereje, mint 130 országé. 81
Ahogy Korten fogalmaz: „-A globális verseny tisztességtelen játszma. Az embereket szembeállítja a mamutcégekkel, és nem kétséges, hogy az emberek lesznek a vesztesek.” Így folytatja: „-A globalizációt megvalósító intézményrendszer kialakítása amerikai ötlet volt, és már a II. világháború kitörése előtt megfogalmazódott.” 82 Bogár László sokakat megosztó véleménye: „-A globális hatalomgazdaság urainak azonban nem a családüzem megsemmisítése a céljuk, hanem folyamatos kizsákmányolása. Ezt pedig csak úgy lehet elérni, ha mindig visszahagynak annyi értéket, amennyi a termőterület életben tartásához feltétlenül szükséges. A tőke brutális logikája azonban ezt nem képes megoldani, csak akkor és csak úgy hajlandó erre, ha valami külső erő ezt kikényszeríti. A Bretton Woods-i világállami fegyelmező hatalma 79
http://cegvezetes.hu/1990/01/globalizalodo-vilaggazdasag/ Cégvezetés (archív) 10.szám 1999.január.1
81
World Investment Report (WIR) 2010: Overview; 1. táblázat, 1.oldal Csath Magdolna (2001): Kiút a globalizációs zsákutcából. 17. oldal Kairosz Kiadó, Budapest
82
49
tehát csak folyamatosan korlátozni és visszaszorítani akarja az államot, de nem eliminálni. A privatizáció, liberalizáció, dereguláció valójában egy háromdimenziós térben elhelyezve próbálja elősegíteni ugyanazt a célt, a nemzetállam hatáskörének korlátozását. Az alapvető cél nyilván az, hogy a nemzetállami kormányok minél kevesebb eséllyel rendelkezzenek a transznacionális tőkestruktúráknak az adott lokalitás szocietális terében zajló erőforrás-kiszivattyúzási törekvéseinek korlátozásában. A privatizáció ezt értelemszerűen úgy próbálja elérni, hogy az állami tulajdonnak azt a részét, amelyet az említett tőkestruktúrák is képesek profitábilisan kezelni, szinte kötelező erejű nyomással próbálja az állam hatóköréből elvonni. Mivel a hétköznapi tömegtermelés,
a
kereskedelem
és
a
szolgáltatás
nagy
része
már
eleve
magántulajdonban van, a hatalmi játszma tétje elsősorban a nagy szolgáltató rendszerek feletti kontroll megszerzése. Az energetikai, főként gáz- és villamosenergia-rendszerek, a közlekedési rendszerek, illetve a nagy hírközlési komplexumok tartoznak ide, vagyis azok a vezetékhálózatok, amelyek stratégiai jelentőségüknél fogva, hatalmi értelemben egyértelműen »szuverenitási javaknak« minősülnek. Mivel e rendszerek közül akár egynek a megbénítása is a nemzetgazdaság összeomlásához vezethet, így érthető, hogy a Washingtoni Konszenzus első számú parancsolata, a privatizáció a legkényesebb problémát, a »szuverenitásgazda« azonosítását jelenti.” 83 David Icke ijesztő jövőképet fest elénk: Manapság, ha megnézünk bármilyen gazdasági szervezetet vagy bármelyik multinacionális céget, szerkezetileg mindegyik egy piramis. Ami a következőt jelenti: Mindegyik szervezetnél van egy nagyon kisszámú ember a piramis csúcsában. Ők azok a kevesek, akik pontosan tudják, hogy ez a szervezet miről szól, mik az igazi céljai, mit is szeretne valójában elérni. Minél lejjebb jövünk a csúcstól — egy tetszőleges szervezetnél― annál több és több emberrel találkozunk, akik egyre kevesebbet és kevesebbet tudnak arról, hogy a szervezet miről is szól valójában. Csak a saját kis feladatukat tudják. A CIA-nál ezt úgy hívják: kompartmentalizáció (rekeszesítés). Elrejteni mindenki elől a piramison belül, hogy azaz ártatlan kis dolog, amit éppen ő csinál, hogyan kapcsolódik a többi kis ártatlan dologhoz, amit mások csinálnak, és hogy alkot az egész együtt egy rendkívül vészjósló képet. Tehát minden egyes intézmény, mely hatással van a világfolyamatokra és mindennapi életünkre, az egy piramis. A bankrendszer egy piramis, melyet egy csúcsból 83
Bogár László (2006): Bokros újratöltve. 62.-63. oldal Kairosz Kiadó, Budapest
50
irányítanak. A titkosszolgálatok hálózata is egy piramis, melyet szintén egy csúcsból irányítanak. A multinacionális cégek hálózata is egy piramis, akárcsak globális média és így tovább. Létezik egy nagy, globális piramis, melybe ezek a piramisok mind összeállnak, és a bankszektor, gazdaság, média, stb. mind fuzionál egy közös csúcsban. Ott fenn, abban a csúcsban sokan úgy vélik, hogy nem több mint 13 család, 13 ember található. Ott a legtetején. Onnan jön szépen lefelé, szintről szintre, minden irányban, ugyanaz a közös vezérlőelv, mely mozgatja az egész világot az egyre centralizáltabb hatalom felé.
84
A világ lakosságának fogyasztási piramisa jövedelmi kategóriák szerint Egy főre jutó GDP
20. 000 USD <
1.800 - 20.000 USD
1.500 - 1.800 USD
Lakosok száma
1.
2.
4-500 millió fő
1,5 - 1,75 milliárd fő
3.
4 milliárd
1.500 USD>
4.
Forrás: Poór József (2009): Chindiai globális kihívások – hazai kilátások Köz-Gazdaság 2009/1
84
Turning of the Tide (1996): David Icke
51
Az új világrend, a globalizáció „áldásos” hatásait Greider szerint kevesen élvezik: „Kárvallottai viszont a bérből és fizetésből élők, a nagyokkal versenyezni nem tudó kis- és közepes nemzeti vállalatok, az egyéni vállalkozók és általában a függő helyzetbe került szegény országok.” 85
A helyzet odáig fajult, hogy a kormányok egyre inkább versenyeznek a külföldi cégek
kegyeiért,
a
magasabb
technológia,
a nagyobb
piaci
részesedés,
a
munkahelyteremtő-képesség valamint a tőkeképesség növekedése érdekében: „Az államok egymás iránt tanúsított viselkedése a korábbihoz képest alapvetően megváltozott. Az egyes államok inkább gazdasági, mintsem katonai szövetségeseket keresnek, s a gazdasági és kereskedelmi politika primátusa érvényesül a biztonság- és külpolitikával szemben. Ez tulajdonképpen nem jelent mást, mint az integrációk felerősödését. Ezek a strukturális változások aláássák az államok kizárólagos hatalmát és legitimitását. Az állam tradicionális szerepe megváltozik: míg egyes területeken részben feladja szuverenitását (mint például: gazdaságpolitika, szabályozás), addig más területeken (mint például: szociális kérdések, bevándorlás-politika) mindinkább kiterjeszti azt. Folyamatosan több hatalom kerül át a transznacionális vállalatok kezébe, s ezen vállalatok egyre kevésbé kötődnek az államhoz, globális stratégiájuk van. Ugyan az állam végrehajtó hatalma erősödik, a törvényhozó hatalom és a társadalmi érdekek képviselete gyengül.” 86
Held véleménye szerint a demokráciát is veszélyezteti a multinacionális vállalatok egyre növekvő hatalma: „-A nemzeti gazdasági autonómia visszaesésének egyik következménye lehet a demokrácia hatáskörének visszaesése az adott nemzetállamban.” 87
Greider
is
hasonló
véleményen
van:
„-A
politikai
és
társadalmi
követelményekkel mit sem törődő globalizációs gépezetet meg kell állítani. Amennyiben ez nem történik meg, akkor a társadalmi feszültségek további növekedése várható, ami erősödő nacionalizmusba is átcsaphat. A problémák megoldásához pedig egyre kevésbé lesz elegendő a rendőri erő. Az erőszakszervezetek növekvő bevetése
85
Csath Magdolna (2001): Kiút a globalizációs zsákutcából. 28. o. Kairosz Kiadó, Budapest Susan Strange (1995): The Erosion of the State. 66-67.o. 87 David Held (1991): 196-235. o. 86
52
egyébként is megkérdőjelezi, hogy a folyamatok a demokrácia keretei között tarthatóke. A teljes liberalizáció így könnyen csaphat át diktatúrába.” 88 A globalizáció és a multinacionális vállalatoktól való függőség nyomást gyakorol az egyes államokra, hogy fejlesszék és intenzívebbé tegyék kereskedelmi kapcsolataikat. A függőség növekedésével, a nemzeti piacok összekapcsolódásával a nemzeti szabályozás lehetőségei csökkennek és a kormányok játéktere is leszűkül. Minél intenzívebb ez a folyamat, annál inkább veszít az állam a szuverenitásából a monetáris politika, az adópolitika, az üzleti vállalkozások szabályozása, az újraelosztási programok és a kereskedelem politika terén is. A folyamat
végére
a nemzetállam
valóban
diszfunkcionálissá válik?
Fokozatosan veszítve el feladatköreit a gazdasági és társadalmi folyamatok menedzselésében? Simai szerint a nemzetállamnak nagyobb a befolyása, mint a fentiekből arra következtetni lehetne, kölcsönös függőséget alkot a transznacionális vállalatokkal: Minden vállalat a nemzetállamok által szabályozott jogi és gazdasági keretek között működik, így a transznacionális vállalatoknak egyszerre több eltérő jogrendszer és gazdasági rendszer közepette kell működniük. A transznacionális vállalatok függenek tehát az összes olyan államtól, ahol tevékenységet folytatnak. Ugyanakkor az államok is függenek a területükön tevékenykedő vállalatoktól, hiszen azok adót fizetnek, munkahelyet
teremtenek.
szerepükkel,
a
Közvetetten,
transznacionális
a
vállatok
nemzetközi hatást
tőkeáramlásban gyakorolnak
az
játszott állami
gazdaságpolitikába kialakítására és befolyásolják annak hatékonyságát. 89 A pénzügyi szektor globalizálódása kiemelten fontos jelentőséggel bír abban a tekintetben, hogy a világméretű és egyre inkább standardizált pénzpiacok miként járulnak hozzá a transznacionális szereplők likviditásához és rendezik át a fogadó államhoz kötődő kapcsolatrendszerüket.
88
Csath Magdolna (2001): Kiút a globalizációs zsákutcából. 29. o. Kairosz Kiadó, Budapest
Simai Mihály (2000/b): A működőtőke kivitele és a technikai fejlődés a 21. század közepén. Oktatási Minisztérim, Budapest. 89
53
A pénzpiacok deregulációja nyomán a forgalom robbanásszerűen nőtt a kétezres évekre kikerült mindenféle állami vagy nemzetközi ellenőrzés alól. 1973-ban a világ valutapiacain naponta átlagosan 10 milliárd dollárt adtak-vettek. 1983-ban ez még kevesebb volt 70 milliárdnál, 2001-re a forgalmat már napi 1800 milliárd dollárra becsülték, ami a kereskedelmi forgalom mintegy negyvenhétszeresét tette ki. A pénzpiaci forgalomnak már csak két-három százaléka szolgálja közvetlenül az ipar és a kereskedelem biztonságát, az összes többi a pénzpiaci spekulációk eszköze. 90 A pénzpiacokon mozgó spekulációs tőke, a termelőtőkével ellentétben nem hoz létre új értéket, hanem a már meglévőt csoportosítja át. A liberalizált pénzpiac tehát nem járul hozzá a globális növekedéshez, sőt inkább fékezi azt a növekvő bizonytalanság miatt a pénzügyi szféra felfúvódásáról „pénzügyi buborékokról” van szó, amelynek évszázados szokása, hogy kipukkad, ezáltal mély válságot hagy maga után.
Sutherland szerint, a nemzeti kormányoknak számos eszközük van a globalizáció negatív hatásainak fokozatos mérséklésére vagy akár kiküszöbölésére. Ezek egy része a pénzügyi szférát érinti: - A válságok elhárításának egyik módja, ha törvényi szabályozás korlátozza a tőke gyors mozgását. Ennek lehetséges eszköze az úgynevezett Tobin adó, mely a tőke nemzetközi pénzpiaci mozgatásából származó hasznot adóztatná. A pénzügyi eszközök adásvételére - mint például részvények, kötvények, külföldi valuták, és származtatott pénzügyi eszközök –kivetett kismértékű (0,5 százalékos) adó nem tenné kifizetődővé a nagyon rövid távú spekulációkat, ezzel megszűnne a pénzügyi spekuláció egyik fő forrása. - A tőkenyereségre kivetett pótadó - amely az egy hétnél rövidebb ideig birtokolt vagyontárgyak esetén akár 80 százalékos is lehetne – a spekuláció több formáját tenné veszteségessé, stabilizálná a pénzügyi piacokat anélkül, hogy hátrányosan érintené a hosszú távú termelő beruházásokat.
90
http://www.unctad.org/Templates/Page.asp?intItemID=1465 World Investment Report 2002: Overview; 1. táblázat, 1.oldal
54
- A rövid lejáratú letétek utáni 100 százalékos tartalékolási kötelezettség korlátozná a bankok pénzteremtő képességét és a pénzkínálatot illetően a kormányzatok számára nagyobb szabályozási-ellenőrzési lehetőséget teremtene. - Ez irányba hatna a trösztellenes törvények következetes végrehajtása annak érdekében, hogy a jelenlegi hatalmi koncentráció visszaforduljon, s a monopóliumokat a kisebb méretű, versenyhelyzetben lévő vállalatok rendszere váltsa fel. - A progresszív jövedelmi és fogyasztási adók a kialakult igen erőteljes jövedelem-differenciák mérséklésére lennének alkalmasak. 91 A következő gondolat szerint a nemzetállam veszített ugyan szuverenitásából, ugyanakkor adott esetben hatással tud lenni a transznacionális vállalatokra: „A globalizáció terjedése a világgazdaságban nem jelenti az állam szerepének leépülését, hiszen bizonyos területeken az fontosabbá válik, igaz más struktúrában és intézményi keretek között. A nemzetállam ugyan vesztett a gazdasági szabályozása feletti szuverenitásából, azonban a globális világgazdaságban ma egyedül a nemzetállam az a szereplő, amely képes a nemzeti érdekek hatékony érvényesítésére és képviseletére. Az állam a politikai és gazdasági szabályozó funkciója révén elengedhetetlen az újraelosztási folyamatban és így többek között a szociális és oktatási szabályozásban. A nemzetállam koherens és konzisztens külgazdasági stratégiája hatékony eszköze lehet a nemzetgazdasági érdekvédelemnek, sok esetben a transznacionális vállalatokkal szembeni érdekérvényesítésnek.”
92
Egy másik megvilágításban, a döntés az állam kezében van, mely területeken szerez, s melyeken veszíti el befolyását: Paradox módon azonban, míg egyes területeken a nemzetállam hajlandó feladni szuverenitása egy részét, mindezzel egy időben más területeken arra törekszik, hogy mindinkább kiterjessze ellenőrző szerepét. A globalizáció tendenciáival szemben, az állam saját biztonságának növelése érdekében sok esetben szigorú bevándorlási törvényeket foganatosít, hogy védelmet nyújtson a hazai munkaerőnek, ezáltal makrogazdasági mutatóira is pozitív hatást gyakoroljon. Az általános és mindinkább elterjedő
kereskedelmi
liberalizáció
ellenére
91
a
nemzeti
kereskedelempolitika
Sutherland, P. (1999): The application of Piagetian and neo-Piagetian ideas to further and higher education. International Journal of Lifelong Education 92 Palánkai Tibor (2000/b): „A globalizáció kihívásai és lehetőségei: Gazdaságpolitikai alternatívák.” In: Kultúra és közösség: Művelődéstörténeti folyóirat. 4.évf. 1.szám 37-41.o.
55
érdekérvényesítése sok esetben erősödik. A modernizáció és a globalizáció egyidejűségeit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a legtöbb kormány politikáját, azaz ellentmondás
jellemzi,
miszerint
egyes
területeken
elfogadják
szuverenitásuk
csorbulását és a globalizáció bizonyos kényszerítő tendenciáit, ugyanakkor más területeken a nemzetállami szuverenitás hangoztatása mellett komoly ellenállást tanúsítanak. 93
Kiss J. László A szuverenitás változó normái és fejlődése a nemzetközi kapcsolatokban: „Területiség versus funkcionalizmus, állam versus nemzet” In.: Szuverenitás és integráció (szerk. Kiss J. László) 109126. o. 93
56
6. Összefoglalás
Ami minőségileg újat jelent napjainkban, az egyrészt a gazdasági globalizáció eddig példa nélküli felgyorsulása a második világháború után, illetve a kulturális, világnézeti és főként politikai attitűdök és értékek világméretű uniformizálódása. A globalizáció főszereplői a transznacionális társaságok, melyek nemzeti határokat nem tekintve, profitmaximalizáló céljukat követve törnek előre, főként a közvetlen tőkebefektetéseken keresztül. Növekvő verseny alakult ki az egyes befogadó nemzetgazdaságok között a közvetlen külföldi tőkebefektetések megszerzéséért, hiszen a tőkebefektetéseken keresztül átalakul a gazdasági rendszer és versenyképessége megnő. A globalizáció keretei között az állam tradicionális szerepe is megváltozik: míg egyes területeken részben feladja szuverenitását, addig más területeken mindinkább kiterjeszti azt. Összefoglalva az eddigieket tehát belátható, hogy a globalizációt előre hajtó erők erősödése a nemzetállam tradicionális szerepének átalakulását vonta magával. Az állami szuverenitás hatásköre megváltozott. A nemzetállam és a külföldi tőketulajdonosok kapcsolatát az jellemzi, hogy mindkét fél megpróbál előnyös alkut kötni a másikkal. A külföldi vállalatok azt kerülik, hogy közvetlenül konfliktusba kerüljenek a nemzeti kormánnyal. Az állam kitűzött céljait más eszközökkel, más kooperációkon keresztül és más partnerekkel tudja érvényesíteni. Tehát az állami szuverenitás jelentősen átalakult, a transznacionális vállalatok előretörése, a gazdasági hatalom átstrukturálódása ebben mind szerepet játszott. Az államnak adott a lehetőség, ‒ ha érdekei úgy kívánjá
k ‒ beavatkozni
elkerülve a piaci kizsákmányolást. A kormány arra figyel, hogy a globalizációból az adott körülményekhez képest a legtöbbet nyerje a nemzetgazdaság. A nemzetállam szempontjából fontos, hogy megmaradjanak azok a jogok az államnál, amelyek alapján biztosítani tudja az állampolgárok növekvő jólétét. Mindemellett a globalizáció előretörésével a kormányoknak egyre kevesebb lehetőségük van hatékony szabályozást életbe léptetni. A kormányoknak az állampolgárokra gyakorolt hatása egyre csökken. A 57
hagyományos állami feladatokat egyre inkább nemzetközi kooperáció révén kell teljesíteni. Az államok közötti integráció intenzitása megnövekedett, ezáltal a nemzetközi szervezetek és intézmények száma folytonosan növekszik.
A modern nemzetállam hajlandó szuverenitásának egy részét feladni, ha ezzel együtt a nemzeti versenyképesség előmozdításának érdekében az ellenőrzés új területeit szerzi meg. Minden nemzeti gazdaságpolitika arra törekszik, hogy a globalizációból húzható legnagyobb hasznot realizálja, ami leggyakrabban a külföldi tőkebeáramlás útján valósul meg.
Sarkalatos kérdés az állami koordináció mértéke. A piacok globalizálódása nem azt jelenti, hogy az államok teljes mértékben elvesztik kontrolljukat a gazdaság fölött. De ahhoz, hogy azt részben megtarthassák, újra kell értékelniük az állami szabályozás módszertanát és annak a módját, hogy hogyan húzhatnak hasznot az új innovatív tényezőkből. Ezzel egy időben a globalizáció kihívásaira a nemzetállamoknak reagálniuk kell. Nem engedhetik meg maguknak, hogy a világgazdaság globalizálódása által teremtett hasznokból ne részesüljenek. Ez az oka, hogy mind több állam folytat liberális gazdaságpolitikát, adja fel a protekcionizmust és csatlakozik regionális és nemzetközi szervezetekhez. Az állami szuverenitás csökkenése nem láthatatlan módon történik, ahogy azt többek között az ír és az észt példa is mutatja. Az Európai Unió valamennyi tagországa aláírt nemzetközi szerződéseket, lépett be olyan nemzetközi szervezetekbe és csatlakozott olyan szövetségekhez és egyezményekhez,
amelyek
követelményrendszere
tartalmaz
bizonyos
nemzeti
szuverenitást csökkentő elemeket. Az állam az itt tett vállalásai révén ad föl egy részt szuverenitásából. Az korántsem igaz, hogy a külföldi tőke jelenléte önmagában véve olyan változást indított el, amely korlátozná a nemzetállam szuverenitását. Az sokkal reálisabb megközelítés, hogy a külföldi befektető cégek panaszt emelhetnek általuk protekcionistának ítélt gazdaságpolitikai intézkedések ellen. Az EU a gazdaságba történő állami beavatkozás szabályozása során arra ösztönzi az államokat, hogy a különleges jogosultságokat biztosító aranyrészvényeiktől 58
váljanak meg. Minden nemzetközi szervezeti tagság, minden nemzetközi politikai elkötelezettség a nemzeti szuverenitás egy részének feladásával jár. Így volt ez a KGSTben 94, a Varsói Szerződésben és így van ma is a WTO-ban, a CEFTA-ban 95, az EU-ban és a NATO-ban 96. Főként azok az államok versengnek a minél több külföldi tőke becsalogatásáért, amelyek általában véve tőkehiánnyal küszködnek és elmaradottabbak. A külföldi tőke ellenben oda áramlik, ahol a befektetés határhaszna a legmagasabb. A telepítési előnyöket figyelembe véve a külföldi tőkebefektetések főképp a fejlettebb országokba irányulnak. Ha egy ország piaci lehetőségei ígéretesek és a gazdaságpolitika világosan meghatározza a szabályokat, akkor a külföldi tőketulajdonosok nem tudják jelentősen befolyásolni a szabályalkotást. Természetes törekvése minden befektetőnek, hogy hozamát maximálja. Az ezt biztosítandó törekvései úgy tűnhetnek, hogy az állami szuverenitás ellen irányulnak, valójában csupán a jövedelem-biztonságot hivatottak garantálni.
Az egyes földrajzi régiók között csökkennek a gazdasági és politikai különállások, azok egyre inkább egymásra utaltak lesznek, kölcsönös függések rendszere alakul ki.
Történelmi a pillanat. A hidegháború végeztével kialakult rendszer átformálódik az Európai Unió tagállamai között. Többek között a hatalmas államadósságok miatt, konkrét veszély a nemzetállam szuverenitásának drasztikus csökkenése. Az Uniónak olyan alapkérdésekre kell, egyértelmű választ adnia, egyebek mellett, hogy mit gondol az egyes nemzetek szuverenitásáról. Mennyit tudnak megőrizni önállóságukból, egyáltalán meg tudják-e tartani?
Véleményem szerint az Európai Unió államainak sok akadályt kell elhárítani, mielőtt optimális gazdaságpolitikát tudnak kialakítani. A kormányoknak meg kell érteni a globalizáció dinamikáját, és azt, hogy az állami szabályozás milyen hatással van bizonyos iparágakra, hiszen egy adott szabályozási mechanizmus más hatással jár egyik vagy másik iparágban. A rövid távú gondolkodás megakadályozza a stratégiai politika kialakítását.
94
Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa Central European Free Trade Agreement (Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás) 96 North Atlantic Treaty Organisation (Észak-atlantai Szerződés Szervezete) 95
59
Amíg erre lehetőségük adódik, addig kell eszmélnie és kilábalni a válságból az Európai Unió államainak. A felgyorsult utolérési effektus igényli a fejlett tudásipart, a naprakész eszköz- és tartalomtudást, az információs technológiák azonnali átvételét, sőt továbbfejlesztését. A válságból való teljes kilábalásra az Unió tagországainak közösen kell
megoldást
találniuk.
Csakúgy,
mint
a
globalizációs
versenynek,
ezen
folyamatoknak is lesznek nyertesei és vesztesei az Európai Unión belül. Aki ebben a versenyben lemarad, a periférián fogja megvárni sorsának jobbra fordulását. A legfontosabb véleményem szerint az, ‒ ahogy az idézetben áll, amivel a szakdolgozatomat kezdtem ‒, hogy a globalizáció egyre erősödő vonzásában az Európai Unió minden egyes tagországának a saját eszméjét kell megtalálnia.
60
Irodalomjegyzék
Almási Miklós (1998): Üveggolyók. Az ezredvég globális játszmái. Helikon Kiadó, Budapest Baldwin, Richard (1999): Market integration, regionalism and the global economy. Cambridge Univ. Press, Cambridge. Bogár László (2006): Bokros újratöltve. Kairosz Kiadó, Budapest Csath Magdolna (2001): Kiút a globalizációs zsákutcából. Kairosz Kiadó, Budapest Csáki György (1999): A nemzetközi gazdaságtan alapjai II. Távoktatási Universitas Alapítvány, Budapest Csáki György (1995): World Developlement Report David Icke (1996): Turning of the Tide Farkas Péter (1999): A gazdaságfejlesztő állam Írországban In: Közgazdasági Szemle, XLVI. évf. Ifj. Simon György: Az ír „gazdasági csoda” Statisztikai szemle 83.évf. 2005 Jargon J. (2008): Recaping What Foreign Growers Sow. The Wall Street Journal, July 15, B1 Kiss J. László (1995): A szuverenitás változó normái és fejlődése a nemzetközi kapcsolatokban: „Területiség versus funkcionalizmus, állam versus nemzet” Valóság c. folyóirat 38. évf. 3.szám Lámfalussy Sándor (2008): Pénzügyi válságok a fejlődő országokban Akadémiai Kiadó Budapest Lukács Gábor (2000): A globalizáció hatása a gazdasági rendszerek változására. In: Gazdasági rendszerek, országok, intézmények – Bevezetés az Összehasonlító Gazdaságtanba Aula Kiadó, Budapest. Magas István (2009): Világgazdasági Válság 2008-2009 Diagnózisok és kezelések Aula Kiadó, Budapest Palánkai Tibor (2000/b): „A globalizáció kihívásai és lehetőségei: Gazdaságpolitikai alternatívák.” In: Kultúra és közösség: Művelődéstörténeti folyóirat. 4.évf. 1.szám Poór József (2009): Chindiai globális kihívások – hazai kilátások Köz-Gazdaság 2009/1 Rondo Cameron (1998): A világgazdaság rövid története, Maecanas Könyvek
61
Rostow, Stephen J. and Opello, Walter C. (1999): The Nation State and Global Order. Lynne Reinner, Boulder, CO. Simai Mihály (2000/b): A működőtőke kivitele és a technikai fejlődés a 21. század közepén. Oktatási Minisztérim, Budapest Soros György (1999): A globális kapitalizmus válsága. Scolaris Kiadó, Budapest Soros György (2008): New Paradigm for Financial Markets, Public Affairs, New York Susan Strange (1997): The Erosion of the State Szilágyi Katalin, Balázs Zoltán (2008): Globalizáció és kapitalizmus Századvég Kiadó, Budapest Sutherland, P. (1999): The application of Piagetian and neo-Piagetian ideas to further and higher education. International Journal of Lifelong Education Veress József (2000): State and Globalization Stúdium Kiadó, Nyíregyháza Vidiadhar Surajprasad Naipaul (1975): Gerillák Winfried Ruigrok and Rob van Tulder (1995): The Logic of International Restructuring London Antalóczy Katalin: A multinacionális cégek szerepe a világgazdaságban, Kelet-KözépEurópában és Magyarországon http:/hhrf.org/korunk/9803/3k03.htm George Herbert Mead (1863-1931): http:/users.atw.hu/hellersos/dokumentumok/…/szociologia_fogalmak.doc http://www.unctad.org/Templates/Page.asp?intItemID=1465 World Investment Report http://index.hu/gazdasag/vilag/ircsoda08092/ http://www.galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=48092%3An tt-a-fejld-orszagokba-iranyulo-kuelfoeldi-beruhazasokoesszerteke&catid=95%3Amagyar-vonatkozasu-hirek-20111-negyedev&Itemid=113 http://premier.mtv.hu/Hirek/2011/12/11/08/Nagy_varakozasok_felemas_eredmenye.asp x http://www.fitchratings.com/jsp/general/login/LoginController.faces http://www.capitaleconomics.com/global-economics.html http://www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/irorszag-sikeres-volt-az-ujjaelesztes357761 http://permier.mtv.hu/Hírek/2011/15/08/Mi_kellett_az_eszt_gazdasagi_csodahoz_.aspx
62
Melléklet I. Egyes régiók részesedése a globális tőkebeáramlásból, GDP-ből és az exportból (százalékban)
Régió/Ország Fejlett országok Nyugat-Európa EU Más fejlett országok Fejlődő országok és gazdaságok Afrika Észak-Afrika Afrika egyéb Latin-Amerika Dél-Amerika Latin-Amerika egyéb Ázsia és a Csendesóceáni térség Ázsia Nyugat-Ázsia Közép-Ázsia Dél-,Kelet-és Délkelet-Ázsia Csendes-óceáni térség Közép-Kelet Európa
FDI beáramlás 1988- 19981990 2000 82,7 76,3 43,3 45,3 41,4 43,8 39,4 31
GDP 1988- 19981990 1999 79,9 76,8 32,2 29,6 30,6 28,2 47,7 47,2
Export 1988- 19981990 1999 73,6 68,4 45,6 41,8 42,6 39,4 28 26,6
17,1
21,4
17,7
20,8
21,9
27,5
1,8 0,7 1,1 4,7 2,5 2,1
0,8 0,2 0,6 9,2 6,1 3,2
1,7 0,9 0,8 5,2 3,7 1,6
1,4 0,8 0,6 6,9 4,9 2
2,4 1,2 1,2 4,3 2,5 1,7
1,6 0,7 0,8 5,1 2,4 2,7
10,6
11,1
10,2
12,3
14,7
20,4
10,5 0,6 0 9,9
11,1 0,4 0,3 10,4
10,2 2,4 0,2 7,7
12,3 2,3 0,2 9,8
14,6 4 0 10,5
20,4 2,9 0,2 17,2
0,1
0
0
0
0,1
0,1
0,2
2,3
2,4
2,5
4,5
4,1
Forrás: http://stats.unctad.org/fdi/eng/TableViewer
63
Melléklet II. A világon befektetett külföldi tőke mennyisége regionális bontásban Kategória
Állomány
Egység
Millió dollár
Év
1980
1990
1995
2000
Irány
Beáramlás
Kiáramlás
Beáramlás
Kiáramlás
Beáramlás
Kiáramlás
Beáramlás
Kiáramlás
Világ
615 805
523854
1888673
1717444
2937539
2879380
6314271
5976204
374968
507366
1397983
1637265
2051739
2621165
4210294
55248522
240837
16484
487694
79821
849376
252861
1979262
710305
137195
243955
507783
515350
658734
817120
1432948
1445532
200814
235113
786607
867373
1208564
1477712
2501470
338781
16519
5722
9221
15027
15016
23305
52654
33557
4903
19789
12790
202609
39777
242389
77653
291527
15536
2788
81582
36905
129648
60639
145570
90125
49960
9119
116678
19476
201616
48207
606907
111051
16195
1113
39427
12475
60898
15590
95381
19440
173347
6240
328232
47520
580697
187701
1261776
577602
1180
13
2226
93
2093
139
3737
343
156
-
1131
258
3262
1225
11461
1869
-
4
2996
358
36424
5353
124715
17377
3422
90
8273
666
17014
1353
34874
2788
Fejlett országok Fejlődő országok Fejlett országok: Amerika Fejlett országok: Európa Dél-Afrika Fejlett országok: Ázsia Fejlett országok: Óceánia Fejlődő országok: Amerika Fejlődő országok: Afrika Fejlődő országok: Ázsia Fejlődő országok: Óceánia Fejlődő országok: Európa Keleteurópai országok Legkevésbé fejlett országok
Forrás: http://stats.unctad.org/fdi/eng/TableViewer
64
Melléklet III. Az életszínvonal alakulása 1999-ben, egy főre eső GDP-vásárlóparitáson, dollárban.
1820
1913
1950
1973
1992
1300
3100
5100
12250
17250
1100
5150
9250
16250
20500
800
1750
1900
6000
8250
800
1750
2500
5750
4650
700
1500
2500
4450
4850
ÁzsiaÓceánia
500
600
600
1600
3100
Afrika
400
500
800
1300
1300
NyugatEurópa ÉszakAmerika DélEurópa KeletEurópa LatinAmerika
Forrás: Ramses: L’entrée dans le XXI siecle, p. 247 (in: Árva [2001]: 4)
65
Melléklet IV. Az áru export növekedési üteme a 2006-2011-es időszakban
A második negyedévi export növekedés mértéke az előző negyedévhez képest (százalék) Országok és
2006-2010 (átlag)
2011
5,2
4,3
8,7
7,3
Afrika
1,9
-1,4
Amerika
9,3
10,7
Argentína
21,6
29,6
Brazília
12,7
16,4
9,1
7,4
7,3
5,8
2,9
0,6
régiók Világ Fejlődő országok
Ázsia Átmeneti gazdaságok Fejlett gazdaságok
Forrás UNCTAD, http://unctadstat.org/TableViewer/tableView.aspx?ReportId=99
66
Mellékletek V. A reál GDP növekedési üteme 2011 második negyedévében
Forrás: Európai Bizottság In: http://privatbankar.hu/makro/retteges-a-recessziotol-hol-tart-europa-241989
67
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA GAZDÁLKODÁSI KAR ZALAEGERSZEG Közgazdasági, Vállalkozás és Emberi Erőforrások Intézeti Tanszék ZÁRÓVIZSGA DOLGOZAT KONZULTÁCIÓS LAP
Hallgató neve: Németh András Születési hely, év: Győr, 1986.12.08. NEPTUN kód: IG2MG2 Szak: Gazdálkodási és menedzsment
Szakirány: Vállalkozásszervező
Konzulens neve: dr. Takács Dávid PhD
Beosztása: egyetemi adjunktus
A záró dolgozat címe: A globalizáció vonzásában Tanszéki konzultációk igazolása
Konzultáció
Konzultáció témája
időpontja
Tanszéki konzulens aláírása
2011. 10. 13.
Témaegyeztetés
2011. 11. 04.
Az 1. fejezet megbeszélése
2011. 11. 15.
Az 2. fejezet megbeszélése
2011. 11. 22.
Az 3. fejezet megbeszélése
2011. 12. 09.
Az 4. fejezet megbeszélése
2011. 12. 14.
Az 5. fejezet megbeszélése
2011. 12. 20.
A dolgozat végleges formába öntése
A záró dolgozat benyújtható!
Zalaegerszeg, 2012. január 3.
…………………………..... Tanszéki konzulens aláírása
68
