A Telefon:

Gazdálkodási Kar Zalaegerszeg 8900 Zalaegerszeg, Gasparich Márk u. 18/A Telefon: +36-92-509-900

FELHASZNÁLÁSI FELTÉTELEK (felhasználási engedély) Ez a dokumentum a Budapesti Gazdasági Főiskola Gazdálkodási Kar Zalaegerszeg Könyvtárának online szakdolgozat-archívumából származik. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illetik. Ha a szerző vagy tulajdonos külön is rendelkezik a dokumentum szövegében a terjesztési és felhasználási jogokról, akkor az ő megkötései felülbírálják az alábbi megjegyzéseket. Ugyancsak ő a felelős azért, hogy ennek a dokumentumnak az elektronikus formában való terjesztése nem sérti mások szerzői jogait, jogviszonyát vagy érdekeit. Az archívum üzemeltetői fenntartják maguknak a jogot, hogy ha kétség merül fel a dokumentum szabad terjesztésének jogszerűségét illetően, akkor töröljék azt az online szakdolgozattár állományából. Ez a dokumentum elektronikus formában szabadon másolható, terjeszthető, de csak saját célokra, nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használható. Minden más terjesztési és felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét kell kérni. Ennek a copyright szövegnek a dokumentumban mindig benne kell maradnia. A szakdolgozat szerzője a dokumentumra vonatkozóan az alábbi felhasználási engedélynyilatkozatot tette: „Hozzájárulok, hogy nem titkosított szakdolgozatomat a főiskola könyvtára az interneten a nyilvánosság számára közzétegye. Hozzájárulásom - szerzői jogaim maradéktalan tiszteletben tartása mellett – egy nem kizárólagos, időtartamra nem korlátozott felhasználási engedély.” Az Interneten történő megjelenítés (közzététel) feltételei: - a közzététel oktatási és tudományos, nonprofit célra történt, - a szerző hozzájárulása a hatályos szerzői jogszabályok értelmében nem kizárólagos, időtartamra nem korlátozott felhasználási engedély, - a felhasználás, terjesztés a kutatást végző felhasználók számára, magáncélra – ideértve a másolatkészítés lehetőségét is – csak úgy történhet, hogy az a felhasználó(k) jövedelemszerzése vagy jövedelemfokozása célját közvetve sem szolgálhatja és nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz is csak változtatások nélkül, valamint a forrásra való megfelelő hivatkozással használható, - a szerzői és tulajdonosi jogok, valamint az üzleti célú felhasználási lehetőségek továbbra is a szerzőt illetik.

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA

PU a Sz B B er G LI ző F KU i j GK S og Z S ál on ZA ta lin K lv e D éd a OL et rch G t d ív O ok um ZA um á T b en ól tu . m !

GAZDÁLKODÁSI KAR ZALAEGERSZEG

A MAGYAR ÁLLAMADÓSSÁG ÉS AZ

EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI ALAP EGYENLEGÉNEK ALAKULÁSA

Belső konzulens: Dr. habil. Solt Katalin

Jóna Zoltán Távoktatás

Külső konzulens: Csiszér Gábor

Pénzügy és Számvitel Számvitel szakirány

2012.

BUDAPESTI GAZDASAGI

FOISKOLA

~BGF BUDAPtsT

BUSINE.SS

SCHOOL

NYILATKOZAT a szakdolgozat digitális formátumának benyújtásáról I

I

~{9.~tt~.'!~Ir!r.N. P.IN.?:.V..~.Y... f.~ J.~..f!.t1..y.,1.r.;.f;.~ ../ ..(~.~.l'J.V ..l..!.:Sk

.

PU a Sz B B er G LI z ő F KU i j GK S og Z S ál on ZA ta lin K lv e D éd a OL et rch G t d ív O ok um ZA um á T b en ól tu . m !

A hallgató neve:

•

Szak/szakirány:

Neptun kód:

~..'

1.

l.~.y.B.J.:;

.

A szakdolgozat pontos címe: •

I

R

A szakdolgozat megvédésének dátuma (év): ..:?:~d.f:-.

1,

)

l'

I

.

•

.

Külső konzulens neve: <;:;J.i.J.l.-.~.K {?f.J~.p.g

.

.

1

Legalább 5 kulcsszó a dolgozet tartalmára vonatkozóan: i,l'.

.....h.l;,~AJ~.lP. ..t?:r..~..t G:.l

.

i

..../.~.'=:.~.!? f..~y.f...tY.?:.J;;..G.F...l':'.fk ~?-:.~ ..I~..~.f::..~.J.!'! Belső konzulens neve: ...J>..~.:.. H:~}].; ..~.:: J9..?:..T K.+..T.A~.!~N

,

~

F...f ..&..?:- f..6.r;,.r..~J.f..(?.lJ:.]-;.I.~J.! ..:':A~.)

...A...n.~..~.'r..~.~..A.0:.'-::~.J:!.!:..l?~..~f.~..~ ,

.

.

I

,

~P..P..··I···§·F.·t.\-·.-}f..~.f...~.~.I.fG ..~~.~ ..?;.T..9..J ..}.. T..~.!....~..., .

I

,

.....f..?~.D.f.IY.:(:J...rr..T...! r..!:..":..~ ..I.i? .,':.~.Ij.I ..(

.

Benyújtott szakdolgozatom nem titkosított / titkosított. (Kétjűk a megfelelőt aláhúzni! Titkosítottdolgozat esetén kétjűk a titkosítási kérelem egypéldányát csatolni vagyaz eredetit másolatkészítéscéljára eteant.)

Hozzájárulok / nem járulok hozzá, hogy nem titkosított szakdolgozatomat a főiskola könyvtára az interneten a nyilvánosság számára közzétegye. (Kétjűk a megfelelőt aláhúznif) Hozzájárulásom - szerzői jogaim maradéktalan tiszteletben tartása mellett - egy nem kizárólagos, időtartamra nem korlátozott felhasználási engedély. Felelősségem tudatában kijelentem, hogy szakdolgozatom digitális adatállománya mindenben eleget tesz a vonatkozó és hatá/yos intézményi előírásoknak, tartalma megegyezik a nyomtatott formában benyújtott szakdolgozatommal. Dátum: ..J.~..1.?:.:.. ~.:..:.:?:1.

.

................ ~

..~

.

hallgató aláírása

A digitális szakdolgozat könyvtári benyújtását és átvételét igazolom.

_

Datum .

2J11 lVI. uA' J 2' '1

O"~"'J~,;'i ONd. ~(;,.q,! Főb~ola \( '1"aege'5zeg lJ;zdálk.~c.l/!f,! .c"· .' 1
8')(8 .:::."', ;e(1ersz:~, ,. "P'Hu G,,' 2.1:,c',1 '., ~ ". -v»: II)

~.

~

••. ••••••••••

J VI"

l'

~.~...

..

- .

~

•

•••••••••••••••••

katá

onyvtan mun atars

\ BGFGazdálkodási Kar zalaegerSZi3g---f-#8l§ocn~;~~~;;~;~,:'G:~parich M. u.18/A. I Telefon: (+36-92) 509-900 Fax: (+36-92) 509-930 I www.pszfz.bgf.hu/gkz

,


NYILATKOZAT

Alulírott Jóna Zoltán büntetőjogi felelősségem tudatában nyilatkozom, hogy a

szakdolgozatomban foglalt tények és adatok a valóságnak megfelelnek, és az abban leírtak a saját, önálló munkám eredményei.

A szakdolgozatban felhasznált adatokat a szerzői jogvédelem figyelembevételével

alkalmaztam.

Ezen szakdolgozat semmilyen része nem került felhasználásra korábban oktatási

intézmény más képzésén diplomaszerzés során.

Zalaegerszeg, 2012. május 21.

_______Jóna Zoltán sk.________ hallgató aláírása

Tartalomjegyzék

BEVEZETÉS ............................................................................................................ 3 1. AZ ÁLLAMI GAZDÁLKODÁS ............................................................................. 4 1.1 AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS.........................................................................................4 1.1.1 A nemzetgazdaság állapotának fő mutatói és az államháztartás viszonya .......... 5


1.1.2 A makrogazdasági jövedelem számbavételének mutatói .................................... 6

1.2 A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS PÉNZÜGYI ALAPJAI ..................................................7 1.2.1 Az Egészségbiztosítási Alap bevételei ............................................................... 8

1.2.2 Az Egészségbiztosítási Alapból finanszírozott ellátások ................................... 9 1.2.3 A fedezeti rendszerről általában ........................................................................ 10

2. AZ ÁLLAMADÓSSÁG ....................................................................................... 12 2.1 A TÉMATERÜLET ISMERTETÉSE ..........................................................................12 2.1.1 Államadósság .................................................................................................... 12

2.1.2 Az ország külföldi adósságállománya ............................................................... 13 2.1.3 A finanszírozási igény összetevői ..................................................................... 14

2.2 A KÖZPONTI KÖLTSÉGVETÉS ÉS PROBLÉMÁJA ....................................................16 2.2.1. A központi költségvetés hiányának finanszírozása .......................................... 18

2.2.2 Az EDP jelentés és az ESA ’95 ......................................................................... 19

2.2.3 A költségvetésre ható nemzetközi tényezők...................................................... 22

2.3 ÁLLAMADÓSSÁG KEZELŐ KÖZPONT ZRT. .........................................................23

3. ELEMZÉSEK – AZ ÁLLAMADÓSSÁG ÉS AZ EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI ALAP EGYENLEGÉNEK ALAKULÁSA........................................................................ 27 3.1 AZ EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI ALAP ALAKULÁSÁNAK ELEMZÉSE ............................27 3.1.1 Bevételek ........................................................................................................... 28

3.1.2 Kiadások ............................................................................................................ 33

3.1.3 Egyenleg ............................................................................................................ 35

3.2 AZ ÁLLAMADÓSSÁG ALAKULÁSÁNAK ELEMZÉSE ..............................................38 3.2.1 Az államadósság alakulása ................................................................................ 39

3.2.2 A gazdasági világválság hatása a magyar államadósság alakulására ................ 44 3.2.3 A nettó finanszírozási igény alakulása .............................................................. 47

ÖSSZEFOGLALÁS ................................................................................................. 49 IRODALOMJEGYZÉK............................................................................................ 53

1

MELLÉKLETEK .................................................................................................... 54 1. MELLÉKLET: AZ EDP ÉS ESA EGYENLEGEK ALAKULÁSA ....................................55 2. MELLÉKLET: AZ EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI ALAP BEVÉTELEI ...................................56 3. MELLÉKLET: AZ EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI ALAP KIADÁSAI .....................................57 4. MELLÉKLET: AZ ÁLLAMADÓSSÁG ALAKULÁSA ....................................................58


5. MELLÉKLET: A NETTÓ FINANSZÍROZÁSI IGÉNY ALAKULÁSA .................................59

2

BEVEZETÉS Az államháztartás adóssága elleni küzdelem régóta foglalkoztatja a gazdasági élet szereplőit, az akadémiai kutatóktól a befektetőkön át a gazdaságpolitikai döntéshozókig, mondhatni, ennek a kérdésnek a taglalása soha nem időszerűtlen. Hosszas elméleti viták folynak ma is az adósság szerepéről és hatásáról a gazdaságra, hiszen a külföldi és hazai


befektetők és elemzők az államadósságot is figyelik, amikor egy ország kockázati

tényezőjét akarják megállapítani, és mindezeknek megfelelően a mindenkori kormányzat számára is fontos kérdés az adósságok, hiányok kezelése és korlátozása.

Majd egy évtizede az egészségügyi közigazgatásban tevékenykedve nap mint nap

találkozom a politikai döntéshozók adósság elleni küzdelem érdekében tett kisebbnagyobb erőfeszítéseivel, egyben informatikusként az ezekhez tartozó olykor keserű igazsággal, az eredményszámokkal.

Dolgozatomban foglalkozom az államadósság szerkezetével, jellemzőivel, a központi költségvetéssel és problémájával, emellett 2005-től 2010-ig végzek elemzéseket az

adósságállomány, valamint az Egészségbiztosítási Alap fontosabb tényezőinek alakulásával kapcsolatban, melyeket grafikonokkal, illetve idősorosan mutatok be.

Ebben a viharos, Konvergencia Programmal és gazdasági világválsággal tarkított időszakban való vizsgálódással fő célom az volt, hogy betekintést nyerjünk, vajon az

elmúlt években milyen szerepet játszottak az egészségügyi kiadások a GDP-arányos

államadósság alakulásában, illetve milyen szerepet tölt be az államadósság elleni küzdelem az egészségügyet finanszírozó költségvetési alap alakulásában.

A napjainkban oly sok európai országot sújtó adósságprobléma kezelésének hatékony módszere lenne az eurózónához való csatlakozás feltételeinek mielőbbi teljesítése, hiszen a túlzottan magas adósság hatalmas terheket ró a következő generációkra is,

akiknek a jövőben amúgy is szembesülniük kell az elöregedő társadalomból, a növekvő nyugdíj, szociális és egészségügyi kiadásokból fakadó problémákkal. A következőkben bepillantást nyerhetünk, hogy az éppen ezt a célt szolgáló maastrichti kritériumokkal

való versenyfutás milyen eredményekkel járt a magyar költségvetés, és annak meghatározó eleme, az egészségügyet finanszírozó pénzügyi alap tekintetében.

3

1.

AZ ÁLLAMI GAZDÁLKODÁS

1.1

AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS

Makrogazdasági értelemben az államháztartás a nemzetgazdaság egyik eleme, olyan gazdálkodási rendszer, melynek segítségével az állam finanszírozza és ellátja közfeladatait. A nemzetgazdaság egy ország gazdasági egységeinek összességét, valamint a közöttük működő kohéziós kölcsönhatások sokaságát jelenti. A gazdasági


folyamatokban résztvevők árukat, szolgáltatásokat vásárolnak vagy adnak el,

hitelezőként vagy adósként, esetleg mindkét szerepben lépnek fel, az aktív magánszemélyek többsége pedig értékesíti munkaerejét a munkaerőpiacon. A nemzetgazdaság

szereplőinek

fő

célja

saját

jövedelmük

maximalizálása.

A

vállalkozások a lehetőségekhez mérten egyre növekvő profitot próbálnak elérni, a

munkavállalók szintén magasabb jövedelmet szeretnének kiharcolni. Az államnak

azonban ebből a szempontból különleges gazdasági viselkedés tulajdonítható. Alapvető célja ugyanis nem a profitmaximalizálás, hanem, hogy a közfeladatokat minél

színvonalasabban, hatékonyan és gazdaságosan lássa el, hiszen mindezt az állampolgárai javaiból és javára teszi.

Az állam tehát olyan közfeladatok ellátását biztosítja, amelyeket a versenyszféra nem,

vagy csak nagy hatékonysági veszteséggel, borsos áron volna képes előállítani. Magánjavak esetében az egyik szereplő fogyasztása csökkenti mások lehetséges

hozzájutását a jószág által biztosított javakhoz. A rivalizálásra többnyire az ad okot, hogy a szükségletek kielégítésére alkalmas dolognak ilyenkor szóban forgó

meghatározott mennyiségét fel kell osztani. A magánjavakat a vállalatok teremtik elő, az elosztást a piac végzi az állam pedig lehetőség szerint különböző módszerekkel

felügyeli. A vállalkozások finanszírozásának legfőbb forrása az értékesítés, szolgáltatás

árbevétele. Közjavak esetében legtöbbször az egyik fogyasztó igénybevétele egyáltalán nem korlátozza az idegen fogyasztás lehetőségét. A magánjavaknál a kizárás

megvalósítható az ár, mint piaci kategória segítségével, míg a közjavak esetében

elképzelhetetlen az ár miatti kizárás lehetősége. Az úgynevezett tiszta közjavakat közvetlenül az államháztartás állítja elő, vagy állami szerződéses feladatként

magánvállalatok szolgáltatják. Az ilyen jószágok fogyasztása sajnos teret enged a potyautas magatartásnak, amikor is a fogyasztó a közös költségekből rá eső részt

4

minimalizálja, a hasznát pedig maximalizálja. Az ilyen egyénileg racionálisan viselkedő fogyasztó nem kíván rész venni a jószág finanszírozásában, hanem fizetség nélkül akar hasznot húzni annak fogyasztásából. Az állam az adófizetők által fizetett adó és járulék bevételekből fedezi a közjavak előállítását. A közjavak elosztása az éves költségvetésen keresztül valósul meg. Az úgynevezett vegyes javak rendelkeznek mind a közjavak, mind a magánjavak egyes elemeivel, ezekre a javakra az jellemző, hogy fizetés ellenében, vagy a nélkül, de közös használatban vannak (pl. buszközlekedés, közutak,


sportesemények, színház, szabad strand stb.).

Az államháztartás feladatai közé tartozik tehát az allokáció, az újraelosztás, a gazdasági

egyensúly megőrzése, a jogi keretek kialakítása, fejlesztése. A gazdaság működésére ható gazdaságpolitika meghatározott makrogazdasági célok, módszerek, szervezési

elvek és eszközök együttese. A legfontosabb célok közé tartozik a teljes

foglalkoztatottság; az infláció szigorú keretek között tartása, vagyis az árstabilitás, a fenntartható

gazdasági

növekedés

és

az

ország

fizetési

mérlegének

kiegyensúlyozottsága. A gazdaságpolitika legfontosabb eszközei a monetáris politika és

a költségvetési, vagy fiskális politika. A monetáris politika, olyan tevékenység, amely során az állam a gazdaságban lévő pénz mennyiségét, vagyis a pénzpiacot szabályozza (pl. az alapkamat, vagy az árfolyam szabályozásával), a fiskális politika pedig nem más,

mint az államháztartás kiadásait és bevételeit szabályozó intézkedések. Az államháztartás tehát nem csupán egyike a nemzetgazdaság szereplőinek, hanem a fiskális politikán keresztül meghatározó, irányító eleme is. (KOHÁRINÉ

DR.

PAPP, E.

2002) 1.1.1

A nemzetgazdaság állapotának fő mutatói és az államháztartás viszonya

Egy ország gazdasági pozíciójának bemutatásakor általában néhány fő makrogazdasági

indexszel találkozunk, melyekkel az adott nemzetgazdaságban zajló folyamatokat jellemzik. A mutatók egyrészről a gazdaság egészéről, a legfontosabb makrogazdasági

folyamatokról adnak információt. A legfontosabbak közülük a nemzetgazdaság éves összjövedelmét, a gazdasági növekedést, az infláció mértékét, vagy a külgazdasági

egyensúlyt jelző mutatók. A mutatók másik halmaza kifejezetten az államháztartás

helyzetéről ad felvilágosítás, ilyenek a jövedelemcentralizációt és újraelosztást, az államháztartási hiányt, illetve az államadósságot jellemző mutatók. A felsorolt mutatók közül néhánynak különösen fontos szerep jut, miután az úgynevezett maastrichti

5

konvergencia kritériumok meghatározzák azokat a célértékeket, melyek teljesítése előfeltétele annak, hogy egy ország az euróövezethez csatlakozhasson. Ilyen kritériumot az első mutatócsoportból az inflációs rátára vonatkozóan állapítottak meg, míg a második csoportból, a költségvetési hiányra, és a bruttó államadósság mértékére. A reálgazdaság általános helyzete és az államháztartási gazdálkodás között igen szoros és kölcsönös összefüggés van. Az egyik oldalról a gazdasági növekedés, az infláció, a külgazdasági egyensúly alakulását az államháztartás tervezési bázisaként indokolt


felfogni, mivel döntően befolyásolják a jövedelemtulajdonosok pozícióit, ezáltal pedig az

államháztartás

bevételi

jövedelemcentralizáció

és

és

kiadási

újraelosztás,

lehetőségeit.

az

A

államháztartási

másik

oldalról

a

deficit,

illetve

az

államadósság mértéke jelentősen befolyásolja a nemzetgazdaság többi szereplőjének

helyzetét, ezáltal a reálgazdasági mutatók alakulását. A kölcsönös összefüggéseket és a mutatók tartalmát szükséges megismerni és megérteni. (DR. KILÉNYI, DR. ÁCS, & DR. KALTENBACH, 2009)

1.1.2

A makrogazdasági jövedelem számbavételének mutatói

Annak mérésére, hogy mekkora egy-egy ország nemzetgazdasági összjövedelme, az elemzés szempontjainak függvényében különféle mutatókat alkalmaznak.

Ezek a mutatók a bruttó hazai termék (GDP – Gross Domestic Product), a bruttó nemzeti termék (GNP – Gross National Product), a bruttó nemzeti jövedelem (GNI –

Gross National Income), a nettó hazai termék (NDP), és a nettó nemzeti jövedelem (NNI).

Ezek közül a legszélesebb körben ismert és használt a bruttó hazai termék, angol

betűszóval a GDP mutatója. A GDP nem más, mint az ország területén adott idő alatt

előállított végső felhasználásra szánt javak (termékek és szolgáltatások) összességének

értéke. Ebben a mutatóban szerepel az adott ország területén működő külföldi vállalkozások, multinacionális cégek termelésének értéke, de nem szerepel a hazai székhelyű vállalkozások külföldön előállított javainak értéke.

Az Európai Unióban egyre nagyobb szerepet kap a bruttó nemzeti jövedelem (GNI)

index is. Ez a mérőszám az ország állampolgárai által adott évben realizált összes elsődleges jövedelmet, illetve az ehhez kapcsolódó értékcsökkenés összegét tartalmazza. Az államháztartás szempontjából az a legfontosabb, hogy az éves GDP az

6

előző évhez képest milyen irányban mozdul el, illetve mennyivel nő vagy csökken, mert ettől függ az elosztható többlet nagysága. Leggyakrabban a GDP vagy a GNP mutatójának évenkénti változásával mérik a gazdasági növekedést, illetve az egy főre jutó GDP, illetve GNP mutatóját használják egy ország vagy régió általános fejlettségének bemutatására. (DR. KILÉNYI, DR. ÁCS, & DR. KALTENBACH, 2009)

1.2

A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS PÉNZÜGYI ALAPJAI


A jogi értelemben vett magyar államháztartást jelenleg két alrendszer, a központi és az önkormányzati alrendszer alkotja. 2010. január 1-jétől alrendszeri jogállását elvesztette

a társadalombiztosítási alrendszer és az elkülönített állami pénzalapok. Az új közpénzügyi szabályozás az államháztartás 2010. előtti szabályozása által definiált két szintje és négy alrendszere helyett csak központi és helyi szintet határoz meg.

A társadalombiztosítási pénzalapokra sajátos szabályok vonatkoznak, ezek azonban nem indokolják önálló alrendszerként történő kezelését. Szerkezetileg a hatályos

szabályozás szerint a központi alrendszer részeként definiálható, vagy felfogható elkülönített nevesített előirányzatoknak, előirányzat-csoportnak. Ez a típusú, az állami

feladatellátás szerkezetéhez igazodó szabályozás azonban nem jelenti azt, hogy a központi alrendszeren belül a társadalombiztosítás relatív önállóságát elvesztette volna.

A társadalombiztosítás törvény alapján létrejövő szolidaritás elvű kényszer-

kockázatközösség, amely a kockázatporlasztás és a jövedelemtranszfer együttes eszközeivel kezeli a kockázatokat. Főbb jellemzői:

- a részvétel a törvény által meghatározott állampolgárok körében kötelező. - a kockázatkezelés szolidaritás elvű, kötelező jövedelemtranszferrel jár. - a kockázat-számolás kizárólag közösségi. - a befizetés jövedelem-arányos.

- a biztosítottak közötti szelekció tilos és elfogadhatatlan.

- a rendszer a biztosított és a munkáltató együttes befizetésén alapul - a juttatás szükséglet-arányos, ennek körét törvény határozza meg. - az esetleges nyereség felhasználása törvényben szabályozott.

7

A társadalombiztosítással összefüggésben az állami szerepvállalásnak két kiemelkedő aspektusa van: - a társadalombiztosítási rendszer működtetése és fejlesztése nyilvánvalóan a nemzetgazdasági lehetőségek korlátain belül állami feladat, - az állam a társadalombiztosítási ellátások pénzügyi fedezete tekintetében mögöttes felelősséggel tartozik, azaz amennyiben a társadalombiztosítási alrendszer bevételei


elmaradnak a kiadások mögött, az állam a központi kormányzati költségvetés útján a bevétellel nem fedezett ellátások pénzügyi fedezetét biztosítja.

A társadalombiztosítás pénzügyi

alapjainak

rendeltetése a nyugdíj, illetőleg

egészségbiztosítás törvényben meghatározott, kötelező feladatainak finanszírozására és

ellátására terjed ki. A társadalombiztosítás két biztosítási ágának pénzügyi folyamatai az

Egészségbiztosítási Alapon (továbbiakban E. Alap) és Nyugdíjbiztosítási Alapon keresztül bonyolódnak le. A társadalombiztosítás mindkét pénzügyi alapjának bevételei

a munkáltatók és munkavállalók befizetéseiből (szociális hozzájárulási adó és járulékok, egyéb

járulékok

és

hozzájárulások,

stb.),

illetve

a

központi

költségvetés

hozzájárulásaiból származnak.

A kiadások között a Nyugdíjbiztosítási Alap esetén csak pénzbeli juttatások

(nyugellátások), és igazgatási költségek szerepelnek. Az E. Alapból folyósítanak pénzbeli ellátásokat (pl. táppénz, gyermekgondozási díj), de a legnagyobb súlyú

kiadásokat az egészségügyi ellátás szolgáltatásainak (gyógyító-megelőző ellátások)

kiadásai, illetve az ártámogatáson alapuló finanszírozás (gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök támogatása) jelentik.

A két alap költségvetése – a központi költségvetéshez hasonlóan címekre, alcímekre,

jogcím-csoportokra,

jogcímekre,

továbbá

előirányzat-csoportokra

és

kiemelt

előirányzatokra tagolódik. (ORSZÁGOS EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI PÉNZTÁR, 2012), (DR. LŐRINCZ, DR. BALÁZS, JAKAB, RIXER, NAGY, & SZALAI, 2007)

1.2.1

Az Egészségbiztosítási Alap bevételei

Magyarországon az E. Alap a 2010-es évben 1385 milliárd forintot kezelt, amiből az ország egészségügyi közkiadásainak tetemes része finanszírozódott. Ezt a hétköznapi ember számára felfoghatatlan nagyságú összeget az ország munkaadói, munkavállalói, valamint a központi költségvetés adta össze. Az alap forrásait az Országos

8

Egészségbiztosítási Pénztár (a továbbiakban OEP) kezeli, ami igen nehéz feladat, hiszen a befizetések értéke és a befizetők szerepvállalása korántsem mondható állandónak, szemben a költségigényesség folyamatos növekedésével. Az E. Alap, mint költségvetési fejezet tekintetében az egészségbiztosításért felelős miniszter, tervezési, előirányzat-kezelési, beszámolási kötelezettségét és jogát az OEP főigazgatója gyakorolja.


A finanszírozott kiadások fedezetéül szolgáló legfőbb bevételek közé soroljuk a következőket:

- szociális hozzájárulási adó,

- munkáltatói és biztosítotti egészségbiztosítási járulék, - egyéb járulékok és hozzájárulások, - egészségügyi hozzájárulás,

- késedelmi pótlék és bírság,

- központi költségvetésből származó hozzájárulások és térítések, - visszatérített összegek,

- egészségbiztosítási tevékenységgel kapcsolatos egyéb bevételek.

A szociális hozzájárulási adó és a járulékok mértékét és megoszlását az egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási alapok között az Országgyűlés törvényben határozza meg. (ORSZÁGOS EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI PÉNZTÁR, 2010) 1.2.2

Az Egészségbiztosítási Alapból finanszírozott ellátások

A magyar állampolgárok egészségének megőrzése, helyreállítása rendkívül fontos cél a nemzetgazdaság prosperitásának szempontjából, hiszen az egészséges munkaerő

elengedhetetlen alapja egy jól működő vállalkozásnak. A társadalombiztosítás ennek megfelelően igyekszik lehetőségeihez mérten finanszírozni ezt a célt. Az E-Alap

kiadásai természetbeni (egészségügyi szolgáltatók finanszírozása, ártámogatás) és pénzbeli ellátásokat (táppénz, segélyek) tesznek lehetővé.

A természetbeni ellátások tartalmazzák az egészségügyi szolgáltatásokat, mint a megelőzés célú vizsgálatok, a gyógyító célú egészségügyi alapellátás és szakellátás

bizonyos esetei, a rehabilitáció, illetve betegszállítás és baleseti ellátás. Szintén ehhez a körhöz tartoznak az ártámogatások, így a gyógyszerár-támogatás, a gyógyászati segédeszközök ártámogatása, a fürdőgyógyászati ellátások árához nyújtott támogatás,

9

az útiköltség térítés és egyéb, méltányossági alapon történő támogatás, amiknek a költsége elég nagy szeletet foglal el az Alap tortájában. Bizonyos szolgáltatások esetében a biztosítottak térítési díjat fizetnek, ilyen számos fogászati ellátás, gyógyszerek, az egyéni igényeket kielégítő kórházi ellátás, valamint a szanatóriumi kezelés. Az OEP által nyújtott pénzbeli ellátások a táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj, a baleseti ellátások (például baleseti táppénz és járadék),


amelyek a keresőképtelenség különböző eseteire nyújtanak megoldást.

Az egészségügyi intézmények beruházási- és fejlesztési költségei nem az E-Alap költségvetését terhelik, ezeket az intézmények tulajdonosai (helyi önkormányzatok, egyetemek, vagy az országos intézetek esetében az állam) fedezik. (ORSZÁGOS EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI PÉNZTÁR, 2010)

1.2.3 A fedezeti rendszerről általában

A fedezeti rendszer elsődleges elemei a járulékok, illetve 2012. január 1-jétől a

társadalombiztosítási járulékot felváltó szociális hozzájárulási adó, amiről az elemzett

időszak tekintetében ebben a dolgozatban csak utalás szintjén teszek említést. Az elmúlt években megfigyelhető volt a járulékok fajtáinak és mértékének nagyfokú változékonyága, azonban az arányok és főbb járulékfajták bemutatásának igénye miatt nagy vonalakban vázolom a 2010. évben fizetendő elemek kötelezettjeit és mértékét.

A társadalombiztosítási jogszabályok szerint mind a foglalkoztatónak, mind a munkavállalónak járulékot, hozzájárulást kell fizetni. Az elemzett időszak utolsó évében az alábbi releváns járulékok képezték a fedezeti rendszer fő elemeit: Társadalombiztosítási járulék:

A foglalkoztató által fizetendő társadalombiztosítási járulék mértéke 2010-ben 27%. Ezt

a százalékos mértéket megosztották a Nyugdíjbiztosítási Alap és az E. Alap között

24%-os nyugdíjbiztosítási járulék és 3%-os egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci

járulék (ebből 1,5% természetbeni és 0,5% pénzbeli egészségbiztosítási járulék) formájában.

10

Egyéni járulékok: A biztosítási kötelezettség alá tartozó személyek ugyancsak járulékot fizetnek, mégpedig egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot. Az egészségbiztosítási- és munkaerőpiaci járulék 7,5%, ebből 4% természetbeni és 2% pénzbeli egészségbiztosítási járulék. Százalékos egészségügyi hozzájárulás: Valójában az egészségügyi hozzájárulás 2010-től kizárólag százalékos fizetési


kötelezettséggé vált. A kifizető, - kifizető hiányában, vagy ha a kifizető az adóelőleg

alapját képező jövedelem után adót (adóelőleget) nem köteles megállapítani - a jövedelmet szerző magánszemély 27% mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet a törvényben meghatározott jövedelemfajták után. Egészségügyi szolgáltatási járulék:

A más jogcímen egészségügyi ellátásra nem jogosult személyek által, a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozók által, illetve a kiegészítő tevékenységet

folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás által fizetendő egészségügyi

szolgáltatási járulék nem a megszerzett jövedelemhez igazodik, hanem tételes összegű, havi összege 2010-ben 4.950 forint.

Korkedvezmény-biztosítási járulék:

A foglalkoztató a külön jogszabályban meghatározott korkedvezményre jogosító munkakörben

foglalkoztatott

után

a

társadalombiztosítási

járulék

alapjának

alapulvételével (a társadalombiztosítási járulékon felül) korkedvezmény-biztosítási járulékot fizet, csakúgy, mint a külön jogszabályban meghatározott korkedvezményre

jogosító munkakörben vállalkozói tevékenységet végző biztosított egyéni vállalkozó, ennek mértéke 13%.

Munkáltatói táppénz-hozzájárulás:

A fedezeti rendszerhez tartozik a foglalkoztató táppénz hozzájárulás fizetési kötelezettsége, ami a biztosított részére és folyósított táppénze után fizetendő a foglalkoztató részéről. (ORSZÁGOS EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI PÉNZTÁR, 2010) (APEH, 2010)

11

2.

AZ ÁLLAMADÓSSÁG

2.1

A TÉMATERÜLET ISMERTETÉSE

2.1.1

Államadósság

Az államadósság olyan hitelviszonyon alapuló fizetési kötelezettségek összességéből áll, melyek az államháztartás valamelyik alrendszeréhez köthetőek. Az alrendszerek az


őket terhelő adósságból eredő kötelezettségek nyilvántartásáért, kezeléséért és teljesítéséért önállóan felelnek. Az államadósság egyfelől a múltban felhalmozott

államháztartási hiány kumulált összege, másfelől az állam jövőben rögzített kötelezettségeinek jelenértékét jelenti. Amennyiben az államháztartás kiadásai egy adott

évben meghaladják a bevételeit, az így keletkezett hiány finanszírozására az állam

adósságpapírokat bocsát ki vagy hitelt vesz fel. A hiány finanszírozására kibocsátott adósságelemeknek az évek során felhalmozódott állománya az államadósság. Az

államnak meglévő adóssága után kamatfizetési kötelezettsége áll fenn, éppen ezért egy eladósodott országban hiába kerül egyensúlyba a kamatfizetések nélkül számított

elsődleges államháztartási egyenleg, a kamatfizetések miatt hiány alakul ki. Az adósság szerkezetét tekintve elmondható, hogy sokkal inkább kell a külső eladósodás

minimalizálására törekedni a belsővel szemben, hiszen a belsőnek még nagyobbik része

kerülhet visszaforgatásra, viszont a külső után fizetett kamatról már ezt nem mondhatjuk el, azaz, a külső adósság után fizetett kamat alapjaiban határozza meg a potenciális gazdasági növekedés mértékét, trendjét.

Az adósság emellett felfogható úgy is, mint az állam jövőbeli kötelezettségeinek a jelenértéke.

Ez

a

megközelítés

azért

fontos,

mert

megmutatja,

hogy

a

gazdaságpolitikának a jövőben mekkora mozgástere lesz, ugyanis az állam gyakran él

olyan kötelezettségvállalással, amely nem jelenik meg a hivatalos hiányszámokban, ugyanakkor a jövőben biztosan megjelenő kötelezettséget jelent.

12

A központi kormányzat hiánya a központi költségvetés, a társadalombiztosítási alapok és az elkülönített állami alapok adott évi egyenlegének összege. A társadalombiztosítási alapok adott évi hiányának finanszírozására a Kincstár által nyújtott megelőlegezési és likviditási hitel a központi költségvetés adósságát növeli. (KOHÁRINÉ DR. PAPP, E 2002) Az Államadósság Kezelő Központ Zrt. (továbbiakban ÁKK Zrt.) az államadósságot a hazai számviteli előírások alapján mutatja ki, ennek alapelvei a következők:


- Az államkötvények és lakossági állampapírok névértéken kerülnek kimutatásra. - A diszkont kincstárjegyek úgynevezett átlagos eladási áron (diszkontértéken) vannak nyilvántartva, amely az adott értékpapír minden tranzakcióját követően módosul.

- A szállításos repóügyletek – irányuktól függően – ténylegesen csökkentik vagy

növelik az államadósságot.

- A devizaadósság elemei a deviza swap-ügyletekkel korrigáltan, a hónap végi hivatalos MNB deviza középárfolyamon forintra átszámítva kerülnek kimutatásra.

- Az ÁKK Zrt. által számított adósság a központi költségvetés bruttó adósságát tartalmazza (azaz a helyi önkormányzatokét és az állami vállalatokét nem) és nem

konszolidált mutató (azaz az állam különböző alrendszereinek egymás közötti adósságát nem vonják le az adósságból).

Az ESA ’95 (European System of Accounts) elvek szerint kalkulált adósságadatok

előállítását és szolgáltatását részben az ÁKK Zrt. adataira támaszkodva a Központi Statisztikai Hivatal (továbbiakban KSH), a Magyar Nemzeti Bank (továbbiakban MNB)

és a pénzügyekért felelős minisztérium megosztva végzik. (ÁLLAMADÓSSÁG KEZELŐ KÖZPONT ZRT., 2010) 2.1.2

Az ország külföldi adósságállománya

Magyarország számára a külföldi eladósodás nem új keletű probléma, hiszen már a kiegyezést követő iparosodás beindulása is a külföldi tőke erőteljes szerepvállalása mellett történt.

Egy ország lakosainak a külfölddel lebonyolított bizonyos gazdasági ügyleteinek nyilvántartására szolgál a folyó fizetési mérleg. A mérleg egyik oldalára a beáramló külföldi valutás, a másikra a kiáramló külföldi valutás ügyletek kerülnek.

13

A folyó fizetési mérleg hiányából azt a hányadot, melyet a külföldi működő-tőke beáramlás nem ellentételez, a nemzetgazdaság szereplői által felvett külföldi hitelek, valamint a kötvények külföldi értékesítése fedezi. Amennyiben nő a hiány, szükségszerűen nő az ország külföld felé történő eladósodása. A külföldi adósságokat emellett nem csupán törleszteni kell, hanem az adósságokhoz kapcsolódóan vannak egyéb fizetési kötelezettségek is (pl. kamatfizetés, kezelési költségek).


Az egyéb kötelezettségek nélküli adósságállományt nettó adósságállománynak, míg a kamatokkal, egyéb költségekkel növelt értéket bruttó adósságállománynak nevezzük.

Az évenként teljesítendő külföldi adósságszolgálat megjelenik a jövedelemmérlegben,

tovább rontva ezzel a folyó fizetési mérleg helyzetét. Amennyiben a fizetési mérleg

egyéb elemei nagyjából változatlan egyenleget produkálnak (pl. nem javul a kereskedelmi, vagy a szolgáltatásmérleg, vagy nem érkezik jóval több működő-tőke az

országba), a külföldi eladósodás önmagát erősítő folyamattá válik. (ÁLLAMADÓSSÁG KEZELŐ KÖZPONT ZRT., 2010) 2.1.3

A finanszírozási igény összetevői

A kincstári kör egyenlege (bevételeinek és kiadásainak különbsége) három

államháztartási elem, a központi költségvetés, a társadalombiztosítási alapok, valamint az elkülönített állami pénzalapok összesített egyenlegét jelenti.

Az ÁKK Zrt. a kincstári kör hiányának finanszírozásáért és fizetőképességének fenntartásáért

felelős,

a

helyi

önkormányzatok

pedig

önállóan

felelősek

költségvetésükért, finanszírozásukért és adósságkezelésükért.

A finanszírozási igény azt az összeget jelenti egy adott időszakban, amelyet az államnak alapvetően adósság-kibocsátás útján kell biztosítania a költségvetés fizetőképességének

folyamatos fenntartásához. Összetevői: a kincstári kör egyenlege, továbbá olyan tételek, mint a privatizációs bevételek, MNB tartalékfeltöltés, vagy EU-s források

előfinanszírozása. Az előbb felsorolt tételek összege adja ki a nettó finanszírozási igényt, melyet az adósságtörlesztésekkel megnövelve kapjuk meg a bruttó finanszírozási igényt, melynek a legnagyobb részét a rövid futamidejű adósságelemek teszik ki.

14

Finanszírozási szempontból a pénzforgalmi szemléletű egyenleg releváns, ez mutatja a tényleges finanszírozási igényt, továbbá ez határozza meg az államadósság adott évi változását.

Magyarország

EU-tagságából

adódóan

az

úgynevezett

ESA

’95

(későbbiekben kerül bemutatásra) szerinti, eredményszemléletű egyenlegadatok is bemutatásra kell, hogy kerüljenek. A módszer lényege, hogy sikerüljön kiszűrni a pénzforgalmi áthúzódások hatását az adott időszakok folyamatainak más szempontból történő közgazdasági megítélése érdekében.


A kincstári kör finanszírozása alapvetően a Kincstári Egységes Számlán (továbbiakban

KESZ) lévő pénzállomány olyan szinten való folyamatos biztosítását jelenti, amely elegendő az állam fizetőképességének fenntartásához, valamint biztonságot nyújt az előre nem látott finanszírozási sokkok (pl. nemzetközi pénzügyi válságok) esetére. A KESZ-t a Magyar Nemzeti Bank vezeti.

Az Európai Unió Maastrichti Szerződésében lefektetett alapelv szerint a jegybank nem

nyújthat hitelt a költségvetésnek, azaz a központi banknál vezetett államháztartási

számlák együttes egyenlege nem lehet negatív. A megfelelő KESZ-egyenleg biztosítását az ÁKK Zrt. a Magyar Államkincstártól és más intézményektől kapott előrejelzések alapján végzi, ezen túl azonban a számlán lévő átmenetileg szabad pénzeszközök kezelése is feladata.

A finanszírozás szempontjából többféle kockázat merül fel, melyeket az ÁKK Zrt. tevékenysége során figyelembe kell venni.

A kockázati tényezők közül az alábbiak a legfontosabbak:

- A finanszírozási kockázat a lejáró adósság megújításából, valamint a nettó

finanszírozási igény biztosításának kockázatából tevődik össze. A finanszírozási kockázat hátterében szélsőséges esetben a likviditási kockázat, egyébként pedig kamatkockázat áll.

- A kamatkockázat az állampapírok hozamszintjeinek változásából adódik.

- A költségvetés likviditási kockázata a költségvetés pénzáramainak ingadozásával összefüggésben, valamint az adósságkezelés pénzpiaci műveletei során merül fel.

- Az árfolyamkockázat a forint és az euró, valamint a különböző idegen devizák egymáshoz viszonyított árfolyamváltozásaiból fakad.

15

- A hitelkockázat (partnerkockázat) is hangsúlyos kockázati tényező a devizapiaci partnerekkel közvetlenül kötött fedezeti műveletek, valamint a forintpiacon a likviditáskezelési műveletek esetében. (ÁLLAMADÓSSÁG KEZELŐ KÖZPONT ZRT., 2010)

2.2

A KÖZPONTI KÖLTSÉGVETÉS ÉS PROBLÉMÁJA

A központi költségvetés az államháztartás átfogó alrendszere, olyan pénzügyi terv, mely


az érvényességi időtartama alatti feladatokhoz a jóváhagyott kiadásokat és teljesítendő bevételeket tartalmazza.

Magyarország éves költségvetése elkészítésének és végrehajtásának folyamata, az ún. költségvetési ciklus négy fázisra tagolódik:

- a döntés-előkészítő szakasz, amely a költségvetési évet megelőző évben zajlik le,

- a döntési szakasz, amely normál esetben szintén a költségvetési évet megelőző év produktuma,

- a döntés-végrehajtási szakasz, amelynek időtartama egybeesik a költségvetési évvel,

- a döntés-végrehajtás ellenőrzésének szakasza, amelynek ideje a költségvetési évet követő esztendőre tevődik.

A különösen fontos döntés-előkészítő szakaszban az államháztartásért felelős miniszter elkészíti és a Kormány elé terjeszti a következő évre vonatkozó gazdaságpolitikai elképzelésein alapuló költségvetési politika fő irányait és a költségvetési tervezés fő kereteit meghatározó költségvetési irányelveket. Tehát a mindenkori költségevetés hűen

tükrözi a kormány rövid, közép és hosszú távú gazdaságpolitikai célkitűzéseit, illetve körvonalazza megvalósításának pénzügyi kereteit, számait. A központi költségvetés mérlegének főbb bevételei: - Gazdálkodó szervezetek befizetései

- Fogyasztáshoz kapcsolt adók - Lakosság befizetései

- Központi költségvetési szervek befizetései

- Helyi önkormányzatok befizetései - Nemzetközi pénzügyi bevételek - Pénzintézetek társasági adója és osztaléka

16

- Adósságszolgálattal kapcsolatos bevételek A központi költségvetés mérlegének főbb kiadásai: - Gazdálkodó szervezetek támogatása - Fogyasztói árkiegészítés - Felhalmozási kiadások - A társadalombiztosítás közreműködésével folyósított ellátások


- Központi költségvetési szervek támogatása - Helyi önkormányzatok támogatása

- Elkülönített állami pénzalapok támogatása

- Nemzetközi pénzügyi kapcsolatokból eredő kiadások - Adósságszolgálat, kamattérítés

- Általános tartalék és céltartalék

A költségvetési bevételek legnagyobb része adók vámok, nehezen prognosztizálható

gazdasági folyamatok és jövedelmek, kereskedelmi forgalom, egyszóval a gazdaság prosperitásának függvénye. Ha ezek előirányzatai túl optimista módon készülnek, akkor a bevételek jócskán elmaradhatnak a költségektől, mivel a kiadási oldal tervezésében sokkal kisebb a bizonytalanság. A kiadások csökkentéséhez márpedig gyors

intézkedésekre van szükség, melyeket év közben nagyon nehéz meghozni, nem is beszélve a nemzetgazdaságra gyakorolt nehezen megjósolható hatásairól. Az előirányzatok esetében itt főleg abszolút összegekről beszélünk, de akadnak ettől eltérő esetek, mint a helyi önkormányzatok esetében az iskolák működtetésére adott normatív támogatások, melyek egy évre jól tervezhető demográfiai mutatóktól függenek.

Probléma az is, hogy adott önkormányzattól, egyéb alrendszerektől származó jövedelem, adó, mekkora hányada maradjon helyben, s a központi költségvetés mekkora részt osszon el újra az egyes települések, alrendszerek között, nem is beszélve az ezekhez kapcsolódó ellátandó közfeladatokról.

A költségvetés igazi hátulütője azonban nem az újraelosztás kérdése, hanem az

előzőekben leírtak miatt kialakuló költségvetési hiány. Ha a kiadások meghaladják a

bevételeket, hiány (deficit) keletkezik, amely az állami pénzeszközöket csökkenti, vagy az államadósságot növeli, így a befektetőknél lévő állampapír állomány megnő. Ha a túlzott államháztartási hiányt az állam külföldi hitelfelvétellel, állampapírok külföldi értékesítésével fedezi, az megnöveli az állam külföldi adósságához kapcsolódó

17

kamatfizetések terheit, ezáltal ronthatja a jövedelemmérleget. A Maastrichti kritériumok alapján az államháztartási hiány mértékét hosszabb távon 3 % alatt kell tartani. Önmagában az államháztartási hiány nem negatív jelenség. A deficit finanszírozása többnyire nem okoz gondot, ha a lakosság nettó megtakarítása fedezi a hiányt, azonban, ha az államháztartás hiánya nagyobb a lakosság nettó megtakarításainál, a hiányt csak külföldi erőforrások bevonásával lehet fedezni. Ebben az esetben a vállalkozások forrásszükségletét is nemzetközi hitelek fedezik, hiszen a túlköltekező állam elszívja


előlük a lakossági megtakarításokat. (DR. BOD & DR. BENDE-SZABÓ, 2009) (DR. VÍGVÁRI, A 2005) 2.2.1.

A központi költségvetés hiányának finanszírozása

A költségvetési hiány finanszírozásának két alapvető eszköze van. Az egyik a hiány monetizálása,

ami

azt

jelenti,

hogy

valamilyen

pénzteremtő

bankművelet

eredményeként a hiányfinanszírozás mértékével megnő a belföldi pénzmennyiség.

Amennyiben a hiány finanszírozására teremtett pénz mennyisége nem haladja meg a

pénzkeresletet, úgy ez a finanszírozási mód infláció nélkül járható út. A monetizálás két

minősített esete a jegybank külföldi hitelfelvétele és a költségvetés által kibocsátott kamatozó állampapírok jegybanki megvásárlása.

A másik a tőkepiaci finanszírozás, ami azt jelenti, hogy a keletkezett hiányt a

kormányzat, különböző futamidejű, hazai, vagy külföldi valutában denominált adósságlevél kibocsátásával finanszírozza. A kibocsátott állampapírok sokféleségét

nemcsak a futamidő, hanem a kibocsátás módja és a papírok másodpiacának léte és

likviditása biztosítja. A tőkepiaci finanszírozás lényegében pénz újraelosztó hitelt jelent, vagyis a különböző gazdasági szereplők megtakarításainak felhasználását. Ez a

finanszírozási

mód

tényleges

visszafizetési

kötelezettséget

jelent,

amely

az

adósságállomány stabilitása, esetleg növekedése esetén a meglévő adósság piaci

feltételek melletti megújítását, esetleg bővítését jelenti. Ezt a finanszírozási módot

emiatt adósság finanszírozásnak is nevezik. Az államadósság főszabályként a hiány finanszírozása révén keletkezik, ezért különösen fontos a hiány ellen folytatott harc.

Az államháztartás hiányát vagy többletét a Maastrichti Szerződés az államháztartás ESA ’95 szerint számba vett nettó hitelnyújtásaként, illetve hitelfelvételeként definiálja.

Az államháztartási szektor adatait a szektorok között országos szinten konszolidálják.

18

Az adatsorokat euróban állítják elő és a GDP százalékában teszik közzé. A következő diagram az államháztartás javulófélben lévő hiányának alakulását mutatja be a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján a 2005-2010 közötti időszakban: 1. ÁBRA AZ ÁLLAMHÁZTRTÁS HIÁNYA 2005-2010.

Az államháztartás hiánya 2005-2010


% -10

-9.3

-9 -8

-7.9

-7 -6

-5.1

-5

-4.6

-4.2

-3.7

-4 -3 -2 -1

2005

2006

2007

2008

2009

2010

Év

0

Az államháztartás hiánya a GDP százalékában

Lineáris (Az államháztartás hiánya a GDP százalékában)

Forrás: saját szerkesztés a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján (www.ksh.hu)

2.2.2

Az EDP jelentés és az ESA ’95

Az Európai Unió Túlzott Hiány Eljárása (Excessive Deficit Procedure = EDP) keretében a tagországok évente kétszer adatszolgáltatásban (EDP Jelentés, notifikáció)

jelentik a kormányzati szektor két kiemelt mutatójának: a kormányzati szektor hiányának és adósságának alakulását.

A KSH a honlapján közzéteszi az Eurostatnak átadott, majd az Eurostat által elfogadott

jelentést is, ezen kívül a jelentés készítésének módszertanát is publikálja. Az Eurostat

sajtóközleményben teszi közzé az adatokat és a tagországok jelentéseit általában három héttel a benyújtási határidőt követően.

19

Az EDP Jelentés, mint dokumentum: egy Eurostat által előírt táblarendszer, mely összefoglaló

adatokból,

a

nemzeti

költségvetési

prezentációkban

szokásos

egyenlegmutatóból kiindulva levezeti a maastrichti egyenleget, vagyis meghatározza az úgynevezett EDP-hidat, bemutatja az EDP-egyenleg és az adósságváltozás kapcsolatát, illetve egyéb tájékoztató adatokat közöl. A kormányzati egyenleg módszertana:


Az uniós statisztikai szabványok által definiált kormányzati szektor nagyobb szervezeti kört foglal magába, mint az államháztartás. Az uniós módszertan a szervezeti kör

különbözőségén túl a számbavétel időpontját, értékét, az elszámolandó tranzakciók körét illetően is eltér az államháztartási elszámolásokhoz képest. Az alkalmazandó uniós módszertant, az ESA ’95 nemzeti számla rendszert, egy uniós tanácsi rendelet tartalmazza, amely a tagsággal a magyar jogrend részévé vált. Elszámolandó tranzakciók köre:

- Az ESA ’95 statisztikai módszertan a nyújtott kölcsönöket és visszatérülésüket, a

pénzügyi befektetéseket és kivonásukat (azaz a részvény-műveleteket) figyelmen kívül hagyja.

- Egyes, pénzforgalomban nem jelentkező, pénzmozgással nem járó műveleteket

kiadásként számol el, így pl. a követelések részleges elengedését, az általános számviteli előírásokhoz hasonlóan.

- A gazdasági folyamatokban megkülönbözteti a két fél kölcsönös megállapodásán

alapuló tranzakciókat, ezeket lehet csak a maastrichti hiánymutatóban elszámolni, viszont a gazdasági partner nélküli eseményeket (pl. leltártöbblet, katasztrófaveszteség), és az átértékelődés folyamatait (az ár és árfolyam-változásokat) nem.

Számbavétel időpontja:

A pénzforgalmi helyett eredményszemléletű számbavételt kér, azaz a bevételeket és

kiadásokat abban az időszakban számolja el, amikor a gazdasági események megtörténnek (az adófizetési kötelezettség keletkezik, a jogosultság létrejön). Számbavétel értéke:

A tranzakciókat, az eszközöket és kötelezettségeket piaci áron értékeli.

20

Az adósságmutató módszertana: Az adósságmutató értékét és viszonyszámát nemcsak az adósságállomány alakulása, számbavételének módja befolyásolja, hanem az is, hogy a kormányzati szektoron belüli szervezetek milyen nagyságrendben birtokolnak ezekből az adósságokból. A költségvetési/zárszámadási prezentáció a központi költségvetés könyvi értéken nyilvántartott, hitelviszonyból származó bruttó adósságáról ad számot.


A maastrichti adósságmutató a statisztikai értelemben vett kormányzati szektor konszolidált bruttó adósságát névértéken fejezi ki. A konszolidálás a kormányzati szektoron belüli adósságelemeket (pl. az E. Alap likviditási hitelét a Kincstártól, a helyi önkormányzatok tárcájában lévő állami értékpapírokat) kiszűri.

A következő diagram a kormányzati szektor GDP arányos ESA egyenlegét mutatja be: 2. ÁBRA

KORMÁNYZATI SZEKTOR ESA EGYENLEGE A GDP ARÁNYÁBAN 2005-2010.

Kormányzati szektor ESA egyenlege a GDP %-ában 2005-2010 0.0%

-1.0%

2005

2006

2007

2008

2009

2010

Év

-2.0% -3.0% -4.0%

-3.7%

-5.0%

-5.1%

-6.0%

-4.5%

-4.3%

-7.0% -8.0% -9.0%

-10.0%

-7.9%

-9.4%

Kormányzati szektor EDP egyenlege

Lineáris (Kormányzati szektor EDP egyenlege)

Forrás: saját szerkesztés a Kormányportál adatai alapján (www.kormany.hu)

Az ábra szerint a 2006-2007-ben meghozott reformintézkedések jótékony hatással voltak a kormányzati hiányra. Látható, hogy az előző ábrához képest (amely az EDP

egyenleg alapján készült) minimális különbség mutatkozik az arányszámokban, hiszen gyakorlatilag ugyanarról a gazdasági mutatóról beszélünk, csupán a számítási módszerük tér el.

21

Az Eurostat mindig arra törekedett, hogy az integrált nemzeti számlák európai rendszerének megfelelő alkalmazásával olyan fogalmi hivatkozási keretrendszert biztosítson, amely a konvergencia értékelésére megbízható és összehasonlításra alkalmas statisztikát képes létrehozni. A nemzetgazdasági statisztikák jól ismert, mikroés makrogazdaságot átfogó modelljének, a nemzetközi számlák rendszerének (SNA 1993) kidolgozásáért az ENSZ, az IMF, az Európai Közösségek Bizottsága, az OECD és a Világbank együttesen vállalt felelősséget. A kormányzati szektor pénzügyi-


statisztikai elszámolásainak egységesítése érdekében a Nemzetközi Valutaalap külön

kézikönyvet szerkesztett, amelynek szabályzórendszerében foglalt gazdasági és

statisztikai koncepciók, számviteli szabályok, az államháztartási szektor működési adatainak rendszerezésére szolgáló irányelvek az egész közszférát felölelik. Az Európai Unióban is komoly erőfeszítések történtek a nemzeti statisztikai hivatalok

hagyományosan sokszínű adatszolgáltatási gyakorlatának közös alapokra helyezése

érdekében, amelynek eredményeképpen megszületett a kormányzati deficitre és adósság egységes kezelésére szolgáló ESA ’95 módszertan. Mind a GFS, mind pedig az ESA

‘95 összhangban van a nemzeti számlák rendszerével (SNA). A különböző számlarendszerek egységesülése ahhoz is hozzájárul, hogy az egyes nemzetállamok költségvetési helyzetét és adósságállományának alakulását össze lehessen hasonlítani,

amely a gazdasági konvergencia vizsgálatának elengedhetetlen előfeltétele, hiszen

napjainkban az államháztartás számos országban a GDP gyakran több mint 50 százalékának felhasználásáért felel.

Az EDP/ESA mutatók alakulását részletesen az 1. melléklet tartalmazza.

(ESA ‘95 KÉZIKÖNYV, 2005) (NOVÁK & VÁMOS, 2008) 2.2.3

A költségvetésre ható nemzetközi tényezők

Amint az előzőekben kifejtésre került, már a költségvetés előkészületeinél erőteljesen megjelenik az aktuális gazdaságpolitika hatása, irányvonala. Mint tudjuk, az elmúlt

évtizedben az Európai Unióhoz történő alkalmazkodás határozta meg a kormányzati politika céljait. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés: Vajon mennyiben befolyásolja az Európai Unió szabályrendszere a tagországok költségvetési politikáját?

Az magától értetődő, hogy azok az országok válhatnak igazán sikeresekké, és elsősorban ott teremtődhet meg a költségvetési fegyelem és a gazdasági növekedés

22

egymást erősítő folyamata, amelyek az eurócsatlakozástól függetlenül is elkötelezik magukat a hosszú távú kiigazítás mellett. A siker kulcsa, ha több kormányzati cikluson át hajtanak végre kiadáscsökkentő lépéseket, míg a csupán euróövezeti tagságra pályázó országok esetében általában a bevételek növelése révén próbálják teljesíteni a maastrichti kritériumokat. Magyarország 2004-ben az Európai Unió teljes jogú tagjává vált, amelynek elfogadta

annak

jogi,

intézményi

feltételeit.

Szerződéses


eredményeképpen

kötelezettséget vállalt a maastrichti kritériumok betartására, valamint az euró bevezetésére, amint annak államháztartási és monetáris feltételei megteremtődnek. A Stabilitási és Növekedési Egyezmény nemzetek feletti fiskális szabály előírásai váltak irányadóvá.

Magyarország gyakorlatilag csatlakozása óta túlzott deficit eljárás alatt áll, amely az

elmúlt években újabb és újabb számaiban reálisabb, intézkedéseiben megkérdőjelezhető konvergencia programok benyújtására készteti a kormányzatokat. A kijelölt konvergencia pálya megvalósítása napjainkban is jelentős kihívás elé állítja a tágabb értelemben vett fiskális intézményrendszert.

A maastrichti kritériumok teljesítése, az euróövezethez való csatlakozás vágya, a számokkal történő versenyfutás meghatározza, egyben frusztrálja a magyar állam

viselkedését, a nagy igyekezetben pedig, ahogy a dolgozat következő elemzési része is

bemutatja, sokszor messzebb kerülünk a céltól, mintha egyszerűen (nem kifejezetten közösségi érdekek által vezérelve) racionalizálnánk a közfeladatok ellátását és

finanszírozását. A továbbiakban bemutatásra kerül a felzárkóztató, megszorító programok hatása a költségvetésre, ezen belül különös tekintettel az egészségügyi kiadásokra.

2.3

ÁLLAMADÓSSÁG KEZELŐ KÖZPONT ZRT.

Az ÁKK Rt. 2001-ben jött létre. Tevékenysége illeszkedik a Pénzügyminisztérium és a Magyar Államkincstár működéséhez. A szervezetek összehangolt szakmai irányítása a

pénzügyminiszter személyén keresztül valósul meg. A döntéshozatali rend szerint az

ÁKK Rt. által elkészített államadósság-kezelési stratégiát, az éves finanszírozási tervet, valamint az adósságkezelés során érvényesítendő teljesítménymutatókat az Igazgatóság jóváhagyását követően a pénzügyekért felelős miniszter fogadja el.

23

Az ÁKK Rt. tevékenysége többek között az alábbi főbb feladatköröket foglalja magában: - a gazdaságpolitikával összhangban lévő hosszú távú finanszírozási stratégia kidolgozása, amely meghatározza az adósságkezelés célját és a megvalósítás eszközeit. - az éves költségvetési törvény alapján a stratégiával összhangban a költségvetés


éves és középtávú finanszírozási tervének elkészítése, és az éves kamatkiadások megtervezése.

- a szükséges belföldi és nemzetközi forrásbevonási műveletek végrehajtása, azaz az

állampapír aukciók és jegyzések megszervezése és lebonyolítása, külföldi kötvénykibocsátások és hitelfelvételek.

- az állam átmenetileg szabad pénzeszközeinek kezelése és az azzal való gazdálkodás (likviditáskezelési tevékenység).

- az adóssággal kapcsolatos kamatfizetések, törlesztések lebonyolítása.

- az állampapírpiac intézményrendszerének (az elsődleges forgalmazói rendszer, értékesítési csatornák, másodpiac stb.) szervezése, folyamatos fejlesztése.

- közreműködés az állami kezességvállalás mellett történő hitelfelvételek véleményezésében és lebonyolításában;

- egyedi kezességvállalások esetén, a véleményezésen felül, kérésre a szóban forgó

ügyletek lebonyolítása (a törvényen alapuló kezességvállalások esetében szerepe kisebb); az elsődleges nyilvántartó Magyar Államkincstár mellett az állam által vállalt kezességek állományáról adatbázis vezetése.

Az adósságkezelés során alkalmazott elvek, módszerek:

Az ÁKK a legtöbb külföldi államadósság-kezelő intézményhez hasonlóan az egyszerűség, átláthatóság, likviditás hármas célrendszere alapján határozza meg az

alkalmazott finanszírozási eszközöket és azok értékesítési technikáját. Az egyszerűség és átláthatóság keretében az ÁKK viszonylag kevés számú, a befektetők által ismert és

könnyen kezelhető instrumentumot bocsát ki piackonform, transzparens módon, vagyis

a forintkötvényeket és a diszkont kincstárjegyeket aukciókon értékesíti, egy évre előre közzétett kibocsátási naptár alapján.

24

A likviditás terén törekszik arra, hogy az állampapíroknak kellően likvid másodpiaca legyen, ez ugyanis kihat a további kibocsátásokra is. A befektetők számára kiemelten fontos szempont, hogy adott esetben a tulajdonukban lévő állampapírokat értékesíteni tudják lejárat előtt. A likvid másodpiacnak két lényeges eleme van: a folyamatos, és a valós piaci árakat tükröző, kétoldalú árjegyzés, és a kellően nagy volumenű állampapírsorozatok megléte. A nagy volumenű sorozatok felépítésének technikája az adott sorozatok újranyitása (rábocsátások alkalmazása), amikor az állam egy adott sorozatba


illeszkedően bocsát ki kötvényeket és diszkont kincstárjegyeket. Az elérni kívánt

sorozatnagyság kötvények esetében 2010-ben 500-800 milliárd forint körül volt, ami kb. 2-3 milliárd eurónak megfelelő összeg, a nagyobb volument a hosszabb (5 és 10

éves) futamidőknél célozta meg az ÁKK. A másodpiaci likviditás alapvetően a

nemzetközi tőkepiaci válság hatására 2008 után lényegesen romlott. A kedvezőtlen folyamatok ellensúlyozása céljából 2009 után 2010-ben is az ÁKK szinte kizárólag csak korábban már értékesített kötvényekre bocsátott rá, amivel jelentősen nőtt az egyes kötvénysorozatok mérete. Futamidő célkitűzések:

Az államadósság átlagos hátralévő futamideje két szempontból fontos. Egyrészt a rövid

időn belül nagy összegben lejáró adósság finanszírozási kockázatot hordoz, másrészt az

átlagos futamidő kifejezi az adósság átárazódását, a kamatváltozásoknak való kitettséget

is. Az adósságportfolió vizsgálatakor nemcsak az egyszerű átlagos hátralévő futamidő,

hanem annak súlyozott változata, az ún. duráció kerül kiszámításra, ez utóbbi mutatja a portfolió kamatérzékenységét, egy kamatváltozás által kiváltott átárazódási hatást. Rövid futamidő és változó kamatozás mellett a nagyobb hozammozgások hamarabb megjelennek

a

kamatkiadásokban,

azaz

magasabb

kamatvolatilitás

esetén

a

kamatkiadások is jelentősen ingadoznak. A hosszabb duráció esetén a kamatváltozások

csak tompítottan, több év alatt jelennek meg a kamatkiadásokban, ami komoly stabilizáló szerepet játszik a fiskális folyamatokban is, a kamatkiadások jobban

tervezhetővé válnak. Az ÁKK megfogalmazott stratégiai célja, hogy a forintadósság durációja a 2,5 +/- 0,5 éves sávban alakuljon.

25

A Kincstári Egységes Számla (KESZ) optimális állománya: Stratégiai cél a KESZ-en lévő pénzeszközállomány biztonságos szintjének fenntartása is. Ennek kapcsán az ÁKK évente meghatározza a KESZ optimális állományát, amely körül egy +/- 50 milliárd forintos sávban tartja a KESZ nap végi állományát. A likviditáskezelés kitűzött céljait elérte 2010-ben, amiben fontos szerepe volt a nemzetközi hitelcsomag által biztosított tartalékoknak. (ÁLLAMADÓSSÁG KEZELŐ


KÖZPONT ZRT., 2010)

26

3.

ELEMZÉSEK

–

AZ

ÁLLAMADÓSSÁG

EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI

ALAP

ÉS

AZ

EGYENLEGÉNEK

ALAKULÁSA 3.1

AZ EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI ALAP ALAKULÁSÁNAK ELEMZÉSE

A 2005-2010-ig terjedő időszak a hazai egészségügy igen változatos és viharos éveinek


tekinthető. Ezt alátámasztandó, nézzük végig a főbb külső hatásokat és kormányzati intézkedéseket. Ezek címszavakban a következők: - A 100 vagy 21 lépés végrehajtása,

- a II. nemzeti fejlesztési terv (Új Magyarország fejlesztési terv 2007–2013)

tervezése és elindulása,

- az eurózónába való bekerülés érdekében bevállalt konvergencia program elfogadása és megszorító intézkedések sora,

- a versenyző több-biztosítós rendszer meghirdetése és megvalósításának első intézkedései, majd annak kudarcba fulladása.

A megszorító intézkedéseket alátámasztó törvényi keretek:

- 2007. évi XCVIII. Gyógyszer-gazdaságossági törvény – a biztonságos és

gazdaságos gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszer forgalmazás általános szabályairól:

Gyógyszer gyártók kötelező adó jellegű 12%-os – befizetése OEP-bevételük után; gyógyszer-ismertetői tevékenység utáni igazgatási szolgáltatási díj bevezetése; Gyógyszerforgalmazás

szabályainak

liberalizálása,

az

OTC5081-termékek

gyógyszertáron kívüli forgalmazásának és a patikák alapításának megkönnyítése.

- 2007. évi CXV. törvény Egyes, az egészségügyet érintő törvények egészségügyi

reformmal kapcsolatos módosításáról: A vizitdíj rendszer bevezetése, várólista

képzés

szabályozása,

biztosítási

alapcsomag

pontosítása,

orvos-,

és

intézményválasztás szigorítása.

- 2007. évi CXXXII. törvény Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztése,

egészségügyi szakellátási kapacitások átalakítása, aktív kórházi ágyak számának csökkentése 27%-kal, 16 ezerrel, krónikus, rehabilitációs és ápolási ágyak számának

27

és arányának növelése 7500-zal, ezzel egyidejűleg lehetőség az egynapos sebészeti és járóbeteg-szakellátások fejlesztésére. - az egészségügyi szolgáltatások E. Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. Rendeletnek 2006-ban és 2007-ben elszámolható teljesítményekre vonatkozó előírásai. - az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvénynek a társadalombiztosítás pénzügyi alapjait (az alapok költségvetésének


bevételi oldalát) érintő módosításai.

- a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény.

A fenti törvények többféle irányú elmozdulást jelentenek. A biztosító és biztosítottak viszonyában a költségek viselésében, a kockázatok megosztásában új filozófiát hirdettek az egyéni finanszírozás arányának növelésével és kiterjesztésével a gyógyító-

megelőző ellátások területére. Ez a biztosító és a gyógyszer, valamint gyógyászati

segédeszközöket gyártó és forgalmazó cégek viszonylatában az orvoslátogatókat terhelő

regisztrációs díj bevezetésével, a törvényi erőre emelt forgalomarányos visszafizetéssel, valamint a kasszatúllépés esetén kivetendő adó jellegű befizetéssel valósult meg. (EGÉSZSÉGÜGYI STRATÉGIAI KUTATÓINTÉZET, 2010) 3.1.1

Bevételek

Az E. Alap bevételeit az elemzett időszakban három csoportba soroltuk:

járulékbevételek és hozzájárulások, központi költségvetési hozzájárulások, és egyéb bevételek. A járulékbevételek és hozzájárulások: az egészségbiztosítási járulékokat, az

egészségügyi hozzájárulást, a munkáltatói táppénz hozzájárulást, késedelmi pótlékokat,

bírságokat, és egyéb járulékokat, hozzájárulásokat tartalmaznak. A központi költségvetési hozzájárulások: a központi költségvetésből járulék címén átvett

pénzeszközökből, egészségügyi feladatok ellátásával kapcsolatos hozzájárulásokból,

GYED kiadásainak megtérítéséből, és egyéb hozzájárulásokból állnak. Az egyéb

bevételek: vagyongazdálkodással kapcsolatos és működési célú bevételekből, illetve egészségbiztosítási tevékenységgel kapcsolatos egyéb bevételekből állnak, amelyet nagyrészt a gyógyszer-gyártók és forgalmazók befizetései fedeznek.

28

A három bevétel csoport megoszlását mutatja az alábbi diagram: 3. ÁBRA AZ EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI ALAP BEVÉTELEI 2005-2010.

Az Egészségbiztosítási Alap bevételei 2005-2010

1800.0


1600.0 1400.0

milliárd Ft

1200.0 1000.0 800.0 600.0 400.0 200.0

0.0

Év

2005

2006

Járulékbevételek és hozzájárulások

2007

2008

2009

2010

Egyéb bevételek

Központi költségvetési hozzájárulások

Forrás: saját szerkesztés az OEP adatai alapján (www.oep.hu)

2005.

Az Alap bevételi főösszege 1.204,6 M Ft, ami 9,5%-kal több a 2004. évi bevételeknél.

A járulék és hozzájárulás bevételek összege 1.104,3 milliárd Ft, ez az egészségbiztosítás

kiadásainak 91,67 %-ára nyújtott fedezetet. Ez meglehetősen magas arány, ami azt jelzi, hogy többnyire a magánszektor finanszírozza járulékai útján az egészségbiztosítási kiadásokat. 2006.

A Kormány programjában szereplő strukturális reformelképzelések az egészségügyre is

kiterjedtek. A 2006. évi fejlesztési irányokat a 100 lépés program keretében a „21 lépés

az egészségügy megújítására” részprogram jelölte ki. A tervezésnél, a gyógyítómegelőző előirányzatok meghatározásánál a 2005. évi államháztartási tartalékképzés érvényesítését,

valamint

a

finanszírozás

változtatását;

a

gyógyszertámogatás

előirányzatainak esetében a gyógyszer-gyártókkal kötött szerződésben foglaltak figyelembe vételét; a gyógyászati segédeszközökkel kapcsolatosan a támogatási

29

rendszer

racionalizálását;

a

pénzbeli

ellátásoknál

az

ellenőrzési

rendszer

hatékonyságának javítását helyezték előtérbe. Az E. Alap bevételi oldalát érintő változás, hogy a tételes egészségügyi hozzájárulás napi összege 2005. november 1-jétől 1.950 Ft/főre csökkent, majd 2006. november 1jétől megszűnt. Ezek mellett az Alap költségvetésében új bevételi tétel jelent meg a központi költségvetési hozzájárulások között, „a központi költségvetésből járulék címén


átvett pénzeszköz”, aminek tervezett összege 3,5 milliárd Ft volt. 2007.

Az egészségügyi ágazatban 2006-ban, illetve 2007-ben elindított lépések a konvergencia program takarékossági intézkedés sorozatába illeszkedtek. Az E. Alap

2007. évben először közelítette meg az egyensúlyi helyzetet úgy, hogy a két kiemelt kassza (gyógyító-gyógyszer) GDP-arányos kiadása a konvergencia programban

kitűzötteknek megfelelően csökkent, míg a bevételek a járulékemelések következtében emelkedtek.

Az E. Alapot érintően (a 2006. szeptember 1-jétől már életbe léptetett intézkedéseken túlmenően) a további jogszabályi változások a következők:

- a munkáltatói egészségbiztosítási járulék mértéke 11%-ról 8%-ra mérséklődött (amiből 3% a pénzbeli, 5% a természetbeni egészségbiztosítási járulék);

- további 1%-kal, 6%-ról 7%-ra nő az egyéni egészségbiztosítási járulék (amiből 3% a pénzbeli, 4% a természetbeni járulék mértéke).

Ebben az évben két új jogcím emelendő ki. A folyamatos gyógyszerellátást biztosító gyógyszergyártói és forgalmazói befizetések és egyéb gyógyszerforgalmazással

kapcsolatos bevételek. Ez megegyezik a kiadási oldalon a gyógyszerkiadás tartalékkal,

amit a bevételek teljesülése függvényében (annak mértékéig) lehetett felhasználni. A

másik, kevésbé fontos jogcím a bevételi oldalon szerepel, ez a vizitdíj és a kórházi napidíj összege, ami a következő év során megszűnt létezni. 2008 – 2010.

A 2008-2010-es időszak költségvetési politikáját összetett és ellentétes irányba ható

tényezők determinálták, amelyek jelzik annak szűk mozgásterét. Ezek a determinációk: az adósságszolgálattal kapcsolatos kiadások növekvő tendenciája, a garancia és hozzájárulás a társadalombiztosítási ellátásokhoz, hozzájárulás az EU költségvetéséhez

30

és az EU-források társfinanszírozása. Ezzel egyidejűleg a konvergencia program és az Áht. szabályai szerint a 2008. évben az elsődleges egyenlegnek el kellett érni a nullszaldós állapotot. A vizsgált időszakban az Alap bevételi oldala 2008-ig folyamatosan hízott, amikor is az előző évhez képest 13,77 %-os csökkenés figyelhető meg. Ezt a munkáltatói egészségbiztosítási járulékok összegének drasztikus csökkenése okozta, mivel 2008. január 1-jétől a munkáltató által fizetett egészségbiztosítási járulék mértéke 8%-ról 5%-


ra mérséklődött a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség tekintetében,

mégpedig a nyugdíjbiztosítási járulék javára. A 3. számú diagramból kiderül, hogy a bevételek jelentős részét az egészségbiztosítási ellátások fedezetéül szolgáló bevételek, azaz a járulékok és hozzájárulások alkotják. Az E. Alap a 2009-es évet majdnem 150

milliárd forintos hiánnyal zárta. Mind a bevételek, mind a kiadások csökkentek már nominálértéken is, igaz, ha a 2008-ban kifutó nyugellátások kiadásait nem számítjuk, akkor a kiadások esetében inkább nominális szinten tartásról beszélhetünk. A bevételi

oldal 15%-os reálérték csökkenését elsősorban a munkáltatói járulék részleges

csökkentése, valamint a GYED központi költségvetési megtérítésének elmaradása okozta. Utóbbi értelmében a 2007-ben még a költségvetés által 100%-ban, majd 2008ban 50%-ban megtérített GYED ellátások utáni kifizetések 2009-től teljes egészségben

az E. Alapot terhelik, sőt, még az ellátások után fizetendő nyugdíjjárulék fizetés is az Alapba került. Ez a változtatás 2007-hez képest 100 milliárd forint plusz költséget jelentett. A döntés nehezen indokolható, mivel a GYED eredetileg csak technikai

okokból került az E. Alapba, tekintettel arra, hogy nem egészségügyi jellegű kiadás. A

munkanélküliség növekedése a járulékfizetők csökkenésén keresztül szintén a bevételcsökkenést erősítette. 2009-ben az egészségügy forrásai az előző évek tendenciáinak megfelelően egyre növekvő mértékben általános adóbevételekből

származtak, míg a járulék jellegű finanszírozás visszaszorulóban volt. Az év második felétől újabb 3%-al 2%-ra csökkent a munkáltatói járulékok mértéke a minimálbér kétszereséig. E változás egyúttal hozzájárult az informális gazdaság kifehérítéséhez. A

2010-es év államháztartási folyamatait a gazdasági válság és az expanzív költségvetési

politika miatt szükségessé vált konszolidációs, deficitcsökkentési politikák uralták. A

Bajnai-kormány bevételnöveléssel és kiadáscsökkentéssel vegyesen, míg a május végén hivatalba lépő Orbán-kormány elsősorban a bevételek növelésével próbálta csökkenteni a hiányt. Az államháztartási centralizációs törekvések alól az egészségbiztosítás

31

finanszírozása jelentette a kivételt, mert az élőmunkára rakódó terhek mérséklésének szándéka következtében csökkent a munkaadói járulék, és megszűnt a tételes egészségügyi hozzájárulás. Ezt a döntéshozók a nem biztosított, tehát nem fizető, de egészségügyi ellátásra jogosultak (nyugdíjasok, tanulók, szociális ellátásokban részesülők stb.) után átadott költségvetési kompenzáció növelésével ellensúlyozták, azaz az egészségbiztosítás forrásainak összetétele, az elmúlt évek tendenciáinak megfelelően, tovább tolódott az adójellegű tételek felé. A nem túl kedvező


államháztartási feltételek között az E. Alapból 2010-ben kifizetett pénzösszeg gyakorlatilag megőrizte reálértékét.

A központi költségvetési hozzájárulások a második legnagyobb bevételt jelentő csoport

az Alapban. Ennek nagysága 2006-tól jelentősen nőtt és ettől az évtől kezdve a bevételek 22-25%-át jelenti. Ennek oka, hogy ettől az évtől jelentek meg ebben a

bevételcsoportban a központi költségvetésből járulék címén átvett pénzeszközök, amelyek önmagukban is a bevételek 17-20%-át adták. Ennek a bevételnek döntő része

az ún. nemzeti kockázatközösségből származik, amelynek keretében a központi

költségvetés járulék címén pénzeszközt ad át az E. Alap számára a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997.évi LXXX. törvényben meghatározott személyek után (pl.: nyugdíjasok,

GYES-GYED-ben részesülők, fogva tartottak, szociálisan rászorulók). Ez az összes

bevételt jelentős mértékben növelte, olyannyira, hogy 2010-ben ez a tétel mentette meg az Alapot a további zsugorodástól, annak 44,17 %-os részesedésével lassan átveszi a járulékok finanszírozó szerepét.

A harmadik csoport az egyéb bevételek folyamatos növekedést mutat a vizsgált időszakban, de arányában így sem jelentős bevételi forrás. A vizsgált időszakban a

bevételek 0,5-6,5%-át jelentették. A forrás tartalmazza a szerződések szerinti

gyógyszergyártói és forgalmazói befizetéseket, melyek folyamatos gyógyszerellátást biztosító

gyógyszergyártói

gyógyszerforgalmazással

és

forgalmazói

kapcsolatos

bevételek,

befizetések, amelyek

valamint

mind

a

egyéb

gyógyszer-

gazdaságossági törvényben meghatározott befizetések.

Az E. Alap bevételeinek alakulását részletesen az 2. melléklet tartalmazza. (ORSZÁGOS EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI PÉNZTÁR. 2010).

32

3.1.2

Kiadások

Az Alapot kiadási szempontból szintén három fő csoportba lehet sorolni: természetbeni ellátások, pénzbeli ellátások és nyugellátás, egyéb kiadások. A természetbeni ellátások tartalmazzák a gyógyító megelőző ellátások, a gyógyfürdő szolgáltatások, az anyatejellátás, a gyógyszertámogatás, a gyógyászati segédeszköz


támogatás, az utazási költségtérítés és a nemzetközi egyezményekből eredő külföldi teljesítésének kiadásait.

A pénzbeli ellátások és nyugellátás tartalmazza a betegségi ellátások (táppénz is),

terhességi, gyermekágyi segélyek, gyermekgondozási díj, korhatár alatti és baleseti rokkantsági, illetve a hozzátartozói nyugellátás kiadásait.

Az egyéb kiadások a vagyongazdálkodási és működési kiadásokat, az alapok közötti elszámolások

kiadásait,

egyéb

kiadásokat,

GYED-ben

részesülők

utáni

nyugdíjbiztosítási járulék címen az Nyugdíjbiztosítási Alapnak átadott pénzeszközöket, és céltartalékot tartalmaznak.

Az Alap kiadási oldalának számait a következő diagram mutatja be: 4. ÁBRA

AZ EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI ALAP KIADÁSAI 2005-2010.

A Egészségbiztosítási Alap kiadásai 2005-2010

1 800.0 1 600.0 1 400.0

millárd Ft

1 200.0 1 000.0 800.0 600.0 400.0 200.0

0.0

2005

2006

Természetbeni ellátások

2007

2008

2009

Pénzbeli ellátások és nyugallátás

2010

Év

Egyéb kiadások

Forrás: saját szerkesztés az OEP adatai alapján (www.oep.hu)

33

A diagramból kitűnik, hogy az egészségügyi kiadások átlagosan 73,8 %-át kitevő természetbeni egészségügyi ellátások költsége 2005-ös bázison maradva szinte semmit nem változott. A szóban forgó 1100 és 1200 milliárd forintos kiadás állandónak tekinthetően jelenik meg az állami költségvetésben, ami meglehetősen furcsa, tekintve, hogy a hadiiparhoz hasonló, tipikusan technológia és költség orientált ágazatról beszélünk (az egyre fejlettebb gyógyítási technikák kísérleti költségeit és know-how-ját meg kell fizetni).


Felvetődik a kérdés, hogy ez a reálértékben csökkenő kassza 2005-ben volt túl fizetve, vagy az állampolgárok egészsége lett kevésbé fontos állami szinten?

Magyarországon az egészségügyi kiadások mértéke elmarad a fejlett országok átlagától. Megállapítható az is, hogy Magyarország elmaradása elsősorban a közkiadások

tekintetében jelentkezik. Az egészségügyi közkiadások viszonylag alacsony szintje ellenére a hazai pénzügypolitika évek óta mumusként tekint az E. Alap kiadásaira és

hiányára, mint az államháztartás egyensúlyát különösen veszélyeztető tételre. Valójában

az történik, hogy a hazai államháztartási kiadásokat az évtized közepén 1200-1500

milliárd forint közötti összeggel sújtó adósságtörlesztési teher kiszorítja a közkiadások alapvető fontosságú tételeit, mint az egészségügy vagy az oktatás. Az államháztartás pénzügyi egyensúlyának megteremtése érdekében vállalt és a brüsszeli bizottság által 2006

szeptemberére

elfogadott

konvergencia

programban

a

kormányzat

az

egészségügyi közkiadások GDP-arányos részesedésének több mint 1,3%-os csökkenését

irányozta elő. Ez alapján került megtervezésre az E. Alap 2007. és 2008. évi költségvetése is, aminek hatására a zárszámadáskor a természetbeni kiadások

nominálisan a 2006-os 1165,6 Mrd Ft-ról 1090,1 és 2008-ra kisebb növekedéssel 1136,3 Mrd Ft-ra változtak. A 2007. évi gyógyító-megelőző ellátási kassza előirányzatát

az E. Alapban könyvelt 23,4 milliárd forintra tervezett vizitdíj és ápolási díj egészítette ki oly módon, hogy a tervezés szintjén ne kerüljön sor nominális csökkenésre. Végül

13,3 milliárd folyt be. Az igazi kiadáscsökkentést a gyógyszertámogatás és a gyógyászati segédeszközök támogatása terén érte el a kormányzat 2007-ben. A

megfelelő számok 2006-ban és 2007-ben 437,2 Mrd és 360,3 Mrd Ft, ami 17,6%-os

nominális csökkenés. Mindennek hatására a 2007. év államháztartási és hiánypozíció igen sikeresnek volt mondható. Az államháztartás funkcionális közkiadásainak kimutatása alapján pontosabb képet alkothatunk arról, hogy az egészségügyi szektor

34

milyen

szerepet

játszik

a

konvergencia

program

költségvetési

céljainak

megvalósításában. A program elemzése során kiderül, hogy 2006 és 2010 között az egyes ágazatok közül az egészségügy területén irányozza elő a harmadik legmagasabb GDP-arányos kiadásmérséklés megvalósítását az állami költségvetés, ami azt jelenti, hogy az elsődleges kiadásokban 11%-os súllyal szereplő egészségügyre hárul az elsődleges kiadások tervezett csökkentésének közel 20%-a.


Az E. Alap kiadásainak alakulását részletesen az 3. melléklet tartalmazza. (ORSZÁGOS EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI PÉNZTÁR., 2010)

3.1.3

Egyenleg

Az Alap előzőekben vázolt bevételi és kiadási mérlegének eredménye, egyenlege különösen fontos mutató az államháztartáshoz, államadóssághoz való viszonyának elemzésénél.

A bevételek és kiadások egyenlegének elemzése során csupán nagy vonalakban térek ki a kiváltó okokra, hiszen azt a bevételi és kiadási oldal elemzésénél megtettem, sokkal inkább azt szeretném bemutatni, hogy mekkora szerepet vállal az alap egyenlege az államháztartás nettó finanszírozási igényének alakulásában, hiszen alapvetően ez határozza meg az államadóssághoz fűződő viszonyát.

35

Az egyenleg alakulását az alábbi diagram szemlélteti: 5. ÁBRA AZ EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI ALAP EGYENLEGE 2005-2010.

Az Egészségbiztosítási Alap egyenlege 2005-2010 2 000.0

milliárd Ft


1 500.0 1 000.0 500.0

27.4

0.1

0.0

-111.3

-91.7

-149.5

-375.3

-500.0

2005

2006

2007

Bevételek

2008

Kiadások

2009

2010

Év

Egyenleg

Forrás: saját szerkesztés a OEP adatai alapján (www.oep.hu)

Leszögezhetjük, hogy a vizsgált időszakban jelentős ingadozásokat mutat az egyenleg.

2005-ben hatalmas, 375,3 milliárdos a hiány, ami az Alap költségvetésének negyede. Egy önálló pénzalap esetében nem tekinthető a finanszírozás tartós megoldásának a

KESZ napi használata (likviditási céllal), illetőleg az éves hiány elengedése, ezért a Kormány nem kerülhette el az ellátórendszerek átalakítását.

A hiány csökkenése 2006-ban kezdődött meg, amikor jelentős mértékben, az előző évhez képest 70,3%-kal csökkent. A 2006-tól beindult hiánycsökkenésben a legnagyobb

szerepet a bevételek, azon belül pedig a központi költségvetésből járulék címén átvett pénzeszközök jelentős növekedése játszotta. A társadalombiztosítási alrendszer egyenlege tehát jelentős központi költségvetési pénzeszközátadás mellett alakult így. Az

évről-évre növekvő mértékű pénzeszközátadás 2006-ban új elemmel bővült az E. Alap irányában, így az E. Alap hiányának jelentős csökkenése a központi költségvetés azonos összegű

hiány

növekedésével

járt

együtt.

A

vízválasztó

2008-as

év

kiadáscsökkenésében az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásainak csökkenése játszotta a

döntő szerepet, megtörtént az a ritka eset, hogy az egyenleg a nullához közelített, azonban a következő években újra elszabadult a hiány. A társadalombiztosítás

36

hiányának rendezése egyébként zárszámadáskor a központi költségvetés terhére történik. A következő ábra mutatja az E. Alap hiányának hatását az államháztartás nettó finanszírozási igényére: 6. ÁBRA AZ E. ALAP ARÁNYA A NETTÓ FINANSZÍROZÁSI IGÉNYBEN 2005-2010.


Az E Alap aránya a nettó finanszírozási igényben 2005-2010

35,00% 30,00% 25,00% 20,00% 15,00% 10,00% 5,00% 0,00%

-5,00%

2005

2006

2007

2008

2009

2010

Év

Az E Alap aránya

Forrás: Az OEP ás ÁKK adatai alapján saját szerkesztés (www.oep.hu, www.allampapir.hu)

Az E. Alap, mint a kincstári körben résztvevő Társadalombiztosítási Alap egyik eleme

hatással van a nettó finanszírozási igény, és az ezáltal felmerülő államadósság alakulására is. A 21. század elején alakuló trend, amikor az E Alap egyenlegét eleve deficitesre tervezték, 2005-ig rányomta bélyegét az egyenleg alakulására.

Látható, hogy az ekkor még magasnak mondható 32,51 %-os aránnyal az egészségügyi

kiadások miatt megugró hiány jócskán hozzájárult a felmerülő pénzforgalmi szemléletű finanszírozási

igényhez,

közvetve

pedig

az

ország

adósságállományának

növekedéséhez. A 2006-ban és 2007-ben a meghozott reformintézkedések hatására aztán csökkenni kezdett a hiány, olyannyira, hogy 2007-ben sikerült elérni a sufficites, majd 2008-ban a közel nullszaldós állapotot.

2009-től aztán újra deficites egyenlegekkel találkozhatunk, ami alapján a következő lett volna a teendő:

37

Az Államháztartási törvény (továbbiakban Áht.). 86. § (9) bekezdése szerint „Ha a pénzügyi tervekből, az előrejelzésekből és a rendszer működéséből megállapítható, hogy az alapok bevételei jelentős hiányt felhalmozva tartósan nem fedezik a várható kiadásokat, a Kormánynak a társadalombiztosítás működési, ellátási és finanszírozási rendszerét módosító, a bevételek és kiadások egyensúlyát helyreállító, a járulékok emelésével vagy egyes ellátások mérséklésével járó javaslatot kell tennie az Országgyűlésnek.”


A számok tükrében elmondhatjuk, az E. Alap 2009 óta újra tartósan és jelentősen

egyensúlytalan helyzetben van, sajnos a tervezett hiány 2011-ben majdnem azonos volt a 2010. éves deficittel. Ennek eredményképpen a hiány a nettó finanszírozási igény és

az emiatt képződő eladósodottság tekintetében újfent nagyobb szerepet betöltő tényezővé vált.

Az egyensúlytalan helyzet fő előidézője a járulékmérték csökkentése, továbbá a GYED

kiadások központi költségvetési megtérítésének megszüntetése anélkül, hogy megfelelő járulékfedezet kompenzálta volna a bevétel kiesését, és ezzel párhuzamosan a GYED

után fizetendő nyugdíjjárulék beemelése az Alap kiadásai közé. A Kormány az elmúlt időben a járulékmértékek emelése helyett, bevételi oldalon a központi költségvetés által próbált az Alap számára egyensúlyi helyzetet teremteni sikertelenül.

A finanszírozási igénnyel kapcsolatos adatokat részletesen az 5. melléklet tartalmazza.

(ÁLLAMADÓSSÁG KEZELŐ KÖZPONT ZRT., 2010) (ORSZÁGOS EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI

PÉNZTÁR., 2010).

3.2

AZ ÁLLAMADÓSSÁG ALAKULÁSÁNAK ELEMZÉSE

A gazdaság helyzetét csak több mutatószám együttes elemzésével lehetséges megítélni. Ezen mutatószámok közül az egyik legfontosabb indikátor az államadósság, mivel

alakulásában számos fontos gazdasági folyamat (gazdasági növekedés, kamatszint, költségvetési hiány) egyszerre tükröződik. Az államadósság alakulásának azért is

tulajdonítanak kiemelt szerepet, mert jelzi, hogy az aktuális gazdasági folyamatok

hosszú távon fenntarthatóak-e vagy sem. Ha az államadósságnak a gazdaság teljesítményéhez (a GDP-hez) viszonyított aránya trendszerűen emelkedik, akkor ez az

esetek többségében azt jelzi, hogy a folyamatok nem fenntarthatóak, eladósodási pályán halad a gazdaság, a gazdaság növekedését részben a túlzott mértékű hitelfelvétel

38

finanszírozza. Ezzel szemben a stabil vagy csökkenő államadósság/GDP arány általában a folyamatok fenntarthatóságát jelzi, ahol a költségvetési hiány nagysága összhangban van a gazdaság teljesítőképességével és a reálkamat szinttel. A GDP-arányos bruttó államadósság hangsúlyos szerepet kap az euróövezethez való csatlakozás folyamatában is. Az adósságra vonatkozó maastrichti konvergencia kritérium szerint a bruttó államadósság nem haladhatja meg a GDP 60 százalékát, illetőleg, ha erre rövid időn belül nincs lehetőség, akkor az adósságráta csökkentését és a küszöbértékhez való


közelítését követeli meg.

A következő oszlopdiagram a növekvő adósságot ábrázolja: 7. ÁBRA

A KÖZPONTI KÖLTSÉGVETÉS BRUTTÓ ADÓSSÁGA 2005-2010.

A központi költségvetés bruttó adóssága 2005-2010

20 000,0 18 000,0 16 000,0

millárd Ft

14 000,0 12 000,0 10 000,0 8 000,0 6 000,0 4 000,0 2 000,0 0,0

Év

2005

2006

2007

Forintadósság

2008

2009

2010

Devizaadósság

Forrás: Az ÁKK adatai alapján saját szerkesztés (www.allampapir.hu)

3.2.1

Az államadósság alakulása

2005.

A 2005. év végén a központi költségvetés adóssága 12.766 milliárd forint volt, ami a

GDP 57,98%-át tette ki. 2005 során az államadósság 1.173 milliárd forinttal (9,9%-kal) nőtt. Az adósság év végi szerkezetét jelentősen befolyásolta a nettó kibocsátás

szerkezete, ezen belül 48%-ot tett ki a nettó forintkibocsátás és 52%-ot a nettó deviza kibocsátás, mely révén az adósság forint/deviza megoszlása 72%–28% volt 2005 végén. A teljes adósságon belül továbbra is stabil maradt a külföldi hitelezők részesedése: az adósság 28%-át kitevő devizaadósságon túl az adósság további 20%-át elérő, 2.538

39

milliárd forint összegű forint állampapírt birtokoltak nem rezidens befektetők 2005 végén. 2006. A 2006. év végén a központi költségvetés adóssága 14.706 milliárd forint volt, ami a GDP 62,11%-át tette ki. Az év során az államadósság 1.940 milliárd forinttal (15,2%kal) nőtt. 2006-ban a nettó kibocsátás jelentős része hitelátvállalás formájában valósult


meg. Törvényi felhatalmazás alapján 2006. év utolsó negyedévében az Nemzeti Autópálya Zrt.-től összesen 415,9 milliárd forint értékű, változó kamatozású forinthitel

átvállalására került sor. 2006. év végén az adósság forint/deviza megoszlása 72%-28%

volt, melynek arány megegyezik az előző évivel. Az év folyamán ennél a szintnél

jellemzően magasabb volt a devizaadósság részaránya, az év végén visszaerősödő forint eredményezte a 2005. végivel megegyező szintet. A teljes adósságon belül továbbra is

stabil maradt a külföldi hitelezők részesedése: az adósság 28%-át kitevő devizaadósságon túl az adósság további 20%-át elérő, 2.938 milliárd forint összegű forintban denominált állampapírt birtokoltak nem rezidens befektetők 2006 végén. Az

államadósság

a

nemzetközi

gyakorlattal

megegyezően

döntő

részben

állampapírokból állt, amely állomány együtt 13.516,6 milliárd forintot (91,9%-ot) tett ki 2006. év végén, míg 1.160,1 milliárd forintot (7,9%) a hitelek és 29,0 (0,2%) milliárd

forintot az egyéb kötelezettségek tettek ki. A forintadósság átlagos hátralévő futamideje

3,6 év volt, a devizaadósságé 6,9 év, a két portfólió durációja 2,6 illetve 4,3 év volt. A teljes adósság átlagos kamatlába 2006 végén 6,38% volt. 2007.

A 2007. év végén a központi költségvetés adóssága 15.586 milliárd forint volt, ami a

GDP 62,36%-át tette ki. Az év során az államadósság 880 milliárd forinttal (6%-kal)

nőtt. 2007 végén az adósság forint/deviza megoszlása 71,3%-28,7% volt, amely arány gyakorlatilag megegyezik az előző évivel. A teljes adósságon belül 2007-ben emelkedett a külföldi hitelezők részesedése, a devizaadósságon túl az adósság további

21%-át elérő, 3.241 milliárd forint összegű forintban denominált állampapírt birtokoltak nem rezidens befektetők 2007 végén.

40

Az

államadósság

a

nemzetközi

gyakorlattal

megegyezően

döntő

részben

állampapírokból állt. A forint és deviza állampapír állomány együtt 14.584 milliárd forintot (93,6%-ot) tett ki 2007 végén, míg 992 milliárd forint (6,4%) a hitelek és 9 milliárd forint (0,1%) volt az egyéb kötelezettségek állománya. A hiteladósság aránya 2007-ben tovább csökkent, amihez hozzájárultak a 2007 decemberében a kedvező likviditási helyzet alapján megvalósított törlesztések. Így az eredetileg tervezett mennyiséget meghaladva az állam valamennyi 2006-ban és 2007-ben átvállalt


forinthitelét letörlesztette, illetve előtörlesztésre került az MNB felé még fennálló

devizahitel 96,6 milliárd forint összegben. A forintadósság átlagos hátralévő futamideje 4,02 év volt, a devizaadósságé 6,07 év, a két portfólió durációja 2,8 illetve 3,8 év volt. A teljes adósság átlagos kamatlába 2007 végén 6,26% volt. 2008.

Az államadósság 2008-ban a repóműveletekkel együtt 2.518,4 milliárd forinttal (16,2%-

kal) 18.103,9 milliárd forintra nőtt. Az államadósság viszonylag nagymértékű növekedésében a kincstári kör csökkenő finanszírozási igénye mellett az IMF/EU-tól nem finanszírozási célból lehívott, és devizabetétként elhelyezett hitelek, a devizaadósság forintra számításakor jelentkező árfolyamváltozás, valamint egyéb

tételek (év végén fennálló repóállomány) játszottak szerepet. A növekedésből 1.034,8 milliárd forint tényleges finanszírozási célokat szolgált, ennél jóval nagyobb összeg, 1.483,6 milliárd forint az MNB-nél devizabetétként elhelyezett hitelfelvételekből

adódott. A teljes forintban denominált adósság portfólió durációja a 2007. év végi 2,83

évről 2,61 évre csökkent 2008. december végére, átlagos hátralévő futamideje pedig 4,04 évről 3,88 évre mérséklődött.

A központi költségvetés devizában fennálló bruttó adóssága összességében 2.302,2

milliárd forinttal növekedett 2008-ban, és az év végén 6.775 milliárd forintot (25,6

milliárd eurót) tett ki. A teljes bruttó államadósságon belül így a devizaadósság részaránya 37,5%, az IMF/EU betétek nélkül 32% volt 2008 végén. A forint

árfolyamának gyengülése miatt viszonylag kismértékben, 156 milliárd forinttal

növekedett a devizaadósság forintban kifejezett összege 2008-ban, tehát a devizaadósság növekedése döntően a tranzakciók eredménye volt.

41

Ami

a forint

állampapír-állomány tulajdonosi

szerkezetét

illeti,

legnagyobb

részaránnyal a hitelintézetek és pénzpiaci alapok rendelkeznek 2008 végén, majd a biztosítók és pénztárak, valamint a külföldiek következnek. A külföldiek részesedése a 2008. októberi hatalmas eladások következtében 4 éve nem tapasztalt alacsony szintre esett. A tendenciákat tekintve a legstabilabb befektetői csoport a hitelintézetek, a biztosítók és a pénztárak voltak, bár az utóbbiak 2008-ban a nyugdíjpénztári portfólió


átrendezés miatt csökkentették állampapír portfóliójukat. 2009.

2009. fontos év volt a magyar államadósság-kezelés szempontjából. A 2007-ben kezdődött nemzetközi tőkepiaci válság 2008-ban tovább súlyosbodott, melynek

részeként a magyar tőkepiacról is jelentős összegű külföldi tőkekivonás valósult meg. A 2009-es év államadósság-kezelési célja az államkötvény-piac stabilizálása és a piaci finanszírozás szerepének növelése volt.

Az államadósság 2009-ben repóműveletekkel együtt 861 milliárd forinttal (4,8%-kal) 18.965 milliárd forintra nőtt. Az államadósság növekedésében a kincstári kör finanszírozási

igénye,

a

devizaadósság

forintra

számításakor

jelentkező

árfolyamváltozás, valamint egyéb tételek játszottak szerepet.

Az államadósság 55%-át kitevő forintadósság 2009 során 774 milliárd forinttal (6,9%-

kal) 10.476 milliárd forintra csökkent. 2009 végén a teljes adósság 42%-át a hosszú futamidejű forint államkötvények tették ki.

A teljes forintban denominált adósság portfólió durációja a 2008. év végi 2,61 évről

2,56 évre csökkent 2009. december végére, az átlagos hátralévő futamidő ugyanakkor a forintban lehívott NFI hitelek hatására is 3,88 évről 3,93 évre növekedett. A

központi

költségvetés

devizában

fennálló

bruttó

adóssága

összességében

1.693,7milliárd forinttal növekedett 2009-ben, és az év végén 8.468,5 milliárd forintot

(30milliárd eurót) tett ki. A forint árfolyamának erősödése miatt viszonylag kismértékben, 7 milliárd forinttal csökkent a devizaadósság forintban kifejezett összege 2009-ben, azaz a devizaadósság növekedése a tranzakciók eredménye volt.

A nemzetközi hitelpiaci válság negatív hatásaként 2009-ben a külföldiek abszolút összegben és relatíve is csökkentették állományukat. A külföldiek kezében lévő állampapír-állomány 2009 során 303 milliárd forinttal 2.155 milliárd forintra csökkent.

42

2010. 2010. fontos év volt a magyar államadósság-kezelés szempontjából. A 2009. évi stabilizálódás után 2010-ben a legfontosabb feladat a piaci finanszírozásra való visszatérés volt. Az államadósság 2010-ben a repóműveletekkel együtt 1.076 milliárd forinttal (5,7%-kal) 20.041 milliárd forintra nőtt. Az államadósság növekedését a kincstári kör finanszírozása miatti nettó kibocsátás, a devizaadósság forintban kifejezett


értékének növekedése, a forint euróhoz viszonyított leértékelődése okozta. A teljes forintban denominált adósság portfólió durációja a 2009. év végi 2,5 évről 2,65 évre nőtt 2010. december végére, az átlagos hátralévő futamidő ugyanakkor a forintban lehívott NFI hitelek hatására is 3,9 évről 4 évre növekedett.

A központi költségvetés devizában fennálló bruttó adóssága összességében 374,3

milliárd forinttal növekedett 2010-ben, és az év végén 8.842,8 milliárd forintot (31,7 milliárd eurót) tett ki. A teljes bruttó államadósságon belül így a devizaadósság részaránya 44,7%, az IMF/EU betétekkel korrigált nettó adóssággal számítva 41,2% volt 2010. év végén. 2010-ben kismértékben változott a korábbi évekhez képest az

állampapírok tulajdonosi szerkezete. A lakossági állampapír állomány a megelőző évi csökkenés után stagnált. A két legnagyobb tulajdonos, a hitelintézetek és pénzpiaci

alapok; és a biztosítók és pénztárak tulajdoni hányada kismértékben változott, de továbbra is ők maradtak a magyar állampapírok legfontosabb tulajdonosai. A külföldiek

kezében lévő állampapír-állomány 2010. év során 377 milliárd forinttal 2.533 milliárd forintra emelkedett.

(ÁLLAMADÓSSÁG KEZELŐ KÖZPONT ZRT., 2005-2010)

Láthattuk, hogy a vizsgált időszakban évről évre nőtt a magyar államadósság összege.

A nominális adósság azonban önmagában nem jellemzi olyan hűen a nemzetgazdaság állapotát, mint az adósságráta. Az adósságráta az adósságállomány folyó piaci áron vett

bruttó hazai össztermékhez (GDP) viszonyított értéke, emellett nem elhanyagolható tény, hogy ez az egyik maastrichti euróövezeti csatlakozási kritérium.

43

Az államadósság alakulását a bruttó hazai termékhez viszonyítva az alábbi diagram mutatja: 8. ÁBRA MAGYAR ÁLLAMADÓSSÁG GDP-HEZ VISZONYÍTOTT ARÁNYA 2005-2010.

Magyar államadósság GDP-hez viszonyított aránya 2005-2010 80,00% 68,20% 62,11%

62,36%

2006

2007

74,93%


70,00%

74,02%

60,00%

57,98%

50,00% 40,00% 30,00% 20,00% 10,00% 0,00%

Év

2005

2008

2009

2010

Adósságráta


Szomorú látvány, hogy a 60%-os feltételt 2005 óta egyszer sem sikerült teljesíteni, mint ahogy azt sem, hogy 60% feletti adósságráta esetén az adósságrátában folyamatos és

jelentős csökkenést kell felmutatni. Ez nem éppen visz közelebb az euró bevezetéséhez,

amellett, hogy az elmúlt években nem csökkent devizaadósságunk árfolyamkockázata sem, ami a későbbiekben bemutatott további hátrányokkal jár. 3.2.2

A gazdasági világválság hatása a magyar államadósság alakulására

A globális pénzügyi válság az izlandi pénzügyi rendszer összeomlása után kiszélesedett

és viharosan átterjedt a fejlődő piacokra is. A magyar pénzügyi rendszer is kritikus napokat élt át 2008 októberétől. A forint árfolyama 2008. szeptember-október folyamán mintegy 21 %-ot esett. Az állampapírpiac október elején teljesen befagyott, rövid

időszakot tekintve az árjegyzés is szünetelt, sikertelen állampapír-aukciók is voltak. Ez azt mutatta, hogy a piac egyensúlya felborult, erős eladói nyomás jelentkezett a másodpiacon, majd a befektetők eltűntek az elsődleges állampapírpiacról is. A tőzsde esése ebben a két hónapban a 40 %-ot is meghaladta. A külföldiek jelentős mennyiségű 1300 milliárd forintnyi tőkekivonást hajtottak végre. Az állampapírpiacon a korábbi

44

csúcsokhoz képest két hónap alatt mintegy 600 milliárd forint állampapírt adtak el a külföldi befektetők, s ezzel a befektetéseik egy hatoda tűnt el az országból néhány hét alatt. A legfőbb makrogazdasági feszültséget az elmúlt években a magas költségvetési hiányok, illetve az ezek nyomán bekövetkező romló adósságmutatók okozták. Magyarország a maastrichti kritériumoktól messze elmaradó, sőt éveken keresztül az


európai uniós konvergencia helyett divergáló költségvetési egyenlegeket produkált. Az eladósodást generáló fiskális politika az ország kockázati megítélésének romlásához vezetett, s ez az ország kockázati és forintfelárak relatív emelkedését eredményezte, ami

a finanszírozási költségeket magas szinten stabilizálta. A befektetők azonban – a 2000-

es évek nagy részét jellemző globális likviditásbőség idején –, ha relatíve magasabb

költségszinteken is, de finanszírozták az országot a romló adósságmutatók mellett is. Ez azonban csak addig tartott, amíg a likviditásbőség fennállt. A pénzügyi válság a kockázatvállalási hajlandóságot elapasztotta, a kockázatkerülés tőkemenekítéshez és az állampapírfelárak megugrásához, majd a kereslet szinte teljes elapadásához vezetett az

állampapírpiacon. Mindezen hatásokat erősítette a likviditási feszültségek súlyosbodása a fejlett piacokon. A globális pénzügyi válság fokozódásakor a növekvő hazai

adósságráta, valamint a külföldiek jelentős szerepe ennek finanszírozásában a valutasebezhetőség egyik fontos elemévé vált. Az ÁKK likviditási tartalékainak

esetleges elapadása után nemcsak a költségvetési deficit, hanem a lejáró forint-

államadósság normál piaci finanszírozása is kétségessé válhatott volna. Ekkor jött el az MNB

döntése,

az

állampapírok

másodpiaci

jegybanki

vásárlásáról.

Fontos

megállapítani, hogy egy állam a belföldi devizában nem lehet fizetőképtelen, amennyiben a jegybank a szükséges forrást biztosítja. Az EU szigorú szabályai szerint

ez csak közvetett jegybanki finanszírozással lehetséges. Ugyanakkor valutapánik és

szabad tőkeáramlás esetén a jegybanki finanszírozás könnyen vagy a deviza drasztikus leértékelődéséhez, vagy a devizatartalék elolvadásához vezethet. Az árfolyam

megvédése esetén a csökkenő devizatartalék viszont tovább fokozza az ország sérülékenységét. Elegendő nagyságú devizatartalékkal ugyanakkor a tőkekiáramlás jobban kezelhető, illetve könnyebben megakasztható.

45

Az alábbi diagram mutatja a magyar államadósság főbb elemeinek alakulását: 9. ÁBRA ADÓSSÁGELEMEK %-OS VÁTOZÁSA 2005-ÖS BÁZISON

Adósságelemek %-os változása 2005-ös bázison 300.0 250.0


200.0 150.0 100.0 50.0 0.0

2005

2006

2007

2008

2009

2010

Forintadósság változásaÉv %-ban 2005-ös bázison Devizaadósság változása %-ban 2005-ös bázison


Az ábrán látható kedvezőtlen devizaadósság megugrásban nagyrészt az IMF/EU-tól

nem finanszírozási célból lehívott és devizabetétként elhelyezett hitelek, a

devizaadósság forintra számításakor jelentkező árfolyamváltozás, valamint egyéb tételek (év végén fennálló repóállomány) játszottak szerepet.

2004-től az átdolgozott adósságkezelési stratégia az optimális portfólió modell alapján a kamat- és árfolyamváltozásokból származó kockázatok csökkentésére meghatározott

forint-deviza arány kialakítását tűzte ki célul a teljes adósságon belül. A nemzetközi tőkepiaci válság következtében a hazai tőkepiacról való külföldi tőkekivonás és az

igénybe vett nemzetközi hitelcsomag hatására megemelkedett a devizaadósság aránya.

2010-ben 25-38%-ra módosult az IMF-Európai Bizottsági nemzetközi hitelcsomag nélküli nettó devizaadósságra számított vonatkozó célérték. A devizaadósság 2010. év

végi 90 napos átlaga kismértékben 32,2%-ra csökkent a 2009. év végi 33%-os szinthez

képest.

A forint és devizaadósságra vonatkozó benchmark a bruttó devizaadósság arányát

határozza meg, ami szerint a teljes devizaadósság nem haladhatja meg a teljes adósság 50%-át. 3 havi mozgóátlaggal számítva a bruttó devizaadósság aránya az összes adósság 43,4%-át tette ki 2010. év végén.

46

A devizaadósság keresztárfolyam-kockázatának mérséklésére az ÁKK a korábbi évekhez hasonlóan továbbra is a forintárfolyam devizakosarának összetételét, azaz 100% eurót határozott meg a devizaadósság deviza-összetételére, amelytől való maximális eltérés mértéke 5%. Amennyiben nem euróban, hanem más devizában von be forrást az állam, akkor azokat az ÁKK deviza-csereügyletek (swapok) segítségével átalakítja euró alapú kötelezettségekre. 2010 végén a benchmarknak megfelelően a devizaadósság 99,8%-ban euróban állt fenn, ami megfelelt a követelményeknek. Ezen


kockázatcsökkentési elvnek köszönhetően a központi költségvetésnek nincs svájci frank

kitettsége, a 100% eurótól minimális mértékben eltérő devizaszerkezet az IMF hitel SDR devizaszerkezete (technikai ok) következtében áll fenn.

Az államadóssággal kapcsolatos részletes adatokat a 4. melléklet tartalmazza.

(ÁLLAMADÓSSÁG KEZELŐ KÖZPONT ZRT. 2010)(KÖZPONTI STATISZITKAI HIVATAL, 2010 )

3.2.3

A nettó finanszírozási igény alakulása

A finanszírozási igény alapvetően két összetevőből áll: a kincstári kör egyenlegéből és az egyéb költségvetésen kívüli átutalások egyenlegéből.

Finanszírozási szempontból a pénzforgalmi szemléletű egyenleg a meghatározó, ez mutatja a tényleges pénzügyi finanszírozási igényt, valamint ez határozza meg az államadósság adott évi változását.

A kincstári kör a három államháztartási alrendszer összesített egyenlegét jelenti, amely a központi költségvetésből, a társadalombiztosítási pénzügyi alapokból, és az

elkülönített állami pénzalapokból áll. A kincstári kör finanszírozása a Kincstári

Egységes Számlán (KESZ) lévő pénzállomány kincstári kifizetésekhez szükséges szinten tartását jelenti. Az állami fizetőképesség ezen keresztül valósul meg, valamint biztonságot nyújt az előre nem látott finanszírozási kiadások esetére (likviditáskezelés).

Az egyéb költségvetésen kívül átutalások a privatizációs bevételeket, az EUtranszfereket, és az MNB tartalékfeltöltést tartalmazzák.

A teljes bruttó finanszírozási igény ezeken kívül tartalmazza még az adósságtörlesztést is, amelynek legnagyobb részét a rövid lejáratú adósságelemek teszik ki a folyamatos megújítások következtében.

47

Az alábbi diagram a nettó finanszírozási igény főbb összetevőinek alakulását mutatja: 10. ÁBRA A NETTÓ FINANSZÍROZÁSI IGÉNY ELEMEI 2005-2010.

A nettó finanszírozási igény elemei 2005-2010 500

milliárd Ft


0

-500

-1000

-1500

Év

-2000

2005

2006

2007

A központi költségvetés egyenlege Elkülönített állami alapok egyenlege

2008

2009

2010

TB alapok egyenlege Egyéb költségvetésen kívüli átutalások


Megállapítható, hogy a finanszírozási igény legnagyobb tételét évről évre a központi költségvetés egyenlege adja. A központi költségvetés egyenlegének alakulása ciklikus, a

választási években megugrik a hiány, mivel a mindenkori kormányzat ilyenkor szívesen enged megszorításaiból, ezért a 2006. évben a hiány 259,5%-kal nőtt. A 2006. évi

költségvetési hiány értékelésénél figyelembe kell azonban venni, hogy az előző évekhez

képest megnövekedett hiány 55%-a a társadalombiztosításnak átadott pénzeszközök miatt keletkezik a központi költségvetésben. A Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetési

egyensúlyának biztosítását célzó forrás kiegészítés után, első alkalommal került sor arra, hogy az állam megtéríti az egészségbiztosítási járulékot nem fizetők meghatározott körének járulékát.

A kincstári körön belül a második legjelentősebb tétel a TB alapok egyenlege. Ennek

alakulása elég változatos képet fest. 2005-ig folyamatosan növekedett a hiány, egészen addig, míg a 2005-ös évben majdnem elérte a központi költségvetés hiányának mértékét. A 2006-2007-ben a bevezetett reformintézkedéseknek köszönhetően jelentős

mértékben csökkent a hiány, sőt 2007-ban a TB alapok egyenlege többlettel zárt, 2008ban viszont már ismét hiányba fordult az egyenleg.

48

ÖSSZEFOGLALÁS Az állam egyik legfőbb funkciójában olyan közfeladatok ellátását biztosítja, amelyeket a versenyszféra költséghatékonyan nem volna képes előállítani, miközben alapvető célja nem a profitmaximalizálás, hanem a feladatok minél színvonalasabb, gazdaságosabb ellátása. Az egyik ilyen közfeladat a szolidaritási elven működő társadalombiztosítás, ezen belül


is az egészségügy finanszírozása. A társadalombiztosítási rendszer működtetése és

fejlesztése nyilvánvalóan a nemzetgazdasági lehetőségek korlátain belül állami feladat,

az állam az ellátások pénzügyi fedezete tekintetében mögöttes felelősséggel tartozik, azaz amennyiben a társadalombiztosítási alrendszer bevételei elmaradnak a kiadások mögött, az állam a központi kormányzati költségvetés útján a bevétellel nem fedezett

ellátások pénzügyi fedezetét biztosítja. A magyar állampolgárok egészségének

megőrzése, helyreállítása rendkívül fontos cél a nemzetgazdaság jelenének és jövőének szempontjából, hiszen az egészséges munkaerő elengedhetetlen alapja minden jól

működő vállalkozásnak. A társadalombiztosítás ennek megfelelően igyekszik lehetőségeihez mérten finanszírozni ezt a célt.

Az Egészségbiztosítási Alap az úgynevezett kincstári kör része, és mint ilyen, hol

kisebb, hol nagyobb mértékben hozzájárul a kör egyenlegének hiányához, ami ún. finanszírozási igényt támaszt. A finanszírozási igény azt az összeget jelenti, amelyet az

államnak alapvetően adósság-kibocsátás útján kell biztosítania a költségvetés fizetőképességének folyamatos fenntartásához. Rövid úton eljutunk tehát az

államadósság fogalmához, amely olyan hitelviszonyon alapuló fizetési kötelezettségek összességét jelenti, melyek mindig az államháztartás valamelyik alrendszeréhez

köthetőek. Amennyiben az államháztartás kiadásai egy adott évben meghaladják a bevételeit, az így keletkezett hiány finanszírozására az állam adósságpapírokat bocsát ki

vagy hitelt vesz fel. A hiány finanszírozására kibocsátott adósságelemeknek az évek során felhalmozódott állománya az államadósság. Az államnak meglévő adóssága után kamatfizetési kötelezettsége áll fenn, ezért egy eladósodott országban hiába kerül

egyensúlyba a kamatfizetések nélkül számított elsődleges államháztartási egyenleg, a kamatfizetések miatt hiány alakul ki. Ha a túlzott államháztartási hiányt az állam külföldi hitelfelvétellel, állampapírok külföldi értékesítésével fedezi, az megnöveli az

49

állam külföldi adósságához kapcsolódó kamatfizetések terheit, ezáltal ronthatja a jövedelemmérleget. Magyarország gyakorlatilag csatlakozása óta túlzott deficit eljárás alatt áll, amely az elmúlt években újabb és újabb számaiban reálisabb, intézkedéseiben megkérdőjelezhető konvergencia programok benyújtására készteti a kormányzatokat. A maastrichti kritériumok teljesítése, az euróövezethez való csatlakozás vágya, a számokkal történő


versenyfutás meghatározza, egyben frusztrálja a magyar állam viselkedését, a nagy igyekezetben pedig sokszor messzebb kerülünk a cél megvalósításától, mintha egyszerűen (nem kifejezetten közösségi érdekek által vezérelve) racionalizálnánk a közfeladatok ellátását és finanszírozását. Alapszabály, hogy azok az országok válhatnak

igazán sikeresekké, és elsősorban ott teremtődhet meg a költségvetési fegyelem és a gazdasági növekedés egymást erősítő folyamata, amelyek az eurócsatlakozástól függetlenül is elkötelezik magukat a hosszú távú kiigazítás mellett. A siker kulcsa pedig az lehet, ha több kormányzati cikluson át hajtanak végre kiadáscsökkentő lépéseket.

Az egészségügyi ágazatban 2006-ban, illetve 2007-ben elindított lépések a konvergencia program takarékossági intézkedés sorozatába illeszkedtek. Az E. Alap

2007. évben először közelítette meg az egyensúlyi helyzetet úgy, hogy a két kiemelt kassza (gyógyító-gyógyszer) GDP-arányos kiadása a konvergencia programban

kitűzötteknek megfelelően csökkent, míg a bevételek a járulékemelések következtében emelkedtek. A munkanélküliség növekedése a járulékfizetők csökkenésén keresztül

szintén a bevételcsökkenést erősítette. 2009-ben az egészségügy forrásai az előző évek tendenciáinak megfelelően egyre növekvő mértékben általános adóbevételekből

származtak, míg a járulék jellegű finanszírozás visszaszorulóban volt, míg a 2010-es év államháztartási folyamatait a gazdasági válság és az expanzív költségvetési politika miatt szükségessé vált konszolidációs, deficitcsökkentési politikák uralták.

Feltűnő, hogy az egészségügyi kiadások átlagosan közel háromnegyedét kitevő

természetbeni egészségügyi ellátások költsége 2005-ös bázison maradva szinte semmit nem változott. A szóban forgó 1100 és 1200 milliárd forintos kiadás 2010-ig állandónak

tekinthetően jelenik meg az állami költségvetésben, ami meglehetősen furcsa, tekintve, hogy a hadiiparhoz hasonló, tipikusan technológia és költség orientált ágazatról beszélünk (az egyre fejlettebb gyógyítási technikák kísérleti költségeit és know-how-ját meg kell fizetni).

50

A magyar egészségügyi közkiadások nemzetközi szinten viszonylag alacsony szintje ellenére a hazai pénzügypolitika évek óta mumusként tekint az E. Alap kiadásaira és hiányára, mint az államháztartás egyensúlyát különösen veszélyeztető tételre. Valójában az történik, hogy a hazai államháztartási kiadásokat az évtized közepén 1200-1500 milliárd forint közötti összeggel sújtó adósságtörlesztési teher kiszorítja a közkiadások alapvető fontosságú tételeit, mint az egészségügy vagy az oktatás. A konvergencia program elemzése során kiderül, hogy 2006 és 2010 között az egyes ágazatok közül az


egészségügy területén irányozza elő a harmadik legmagasabb GDP-arányos kiadásmérséklés megvalósítását az állami költségvetés.

A vizsgált időszakban jelentős ingadozásokat mutatott az Alap egyenlege. 2005-ben hatalmas, 375,3 milliárdos a hiány, ami az Alap költségvetésének negyede. A 2006-tól

beindult hiánycsökkenésben a legnagyobb szerepet a bevételek, azon belül pedig a központi költségvetésből járulék címén átvett pénzeszközök jelentős növekedése

játszotta. A társadalombiztosítási alrendszer egyenlege tehát jelentős központi költségvetési pénzeszközátadás mellett alakult így. A vízválasztó 2008-as év

kiadáscsökkenésében az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásainak csökkenése játszotta a

döntő szerepet, megtörtént az a ritka eset, hogy az egyenleg a nullához közelített, azonban a következő években újra elszabadult a hiány.

A számok tükrében elmondhatjuk, hogy az E. Alap 2009 óta újra tartósan és jelentősen

egyensúlytalan helyzetben van, sajnos a tervezett hiány 2011-ben majdnem azonos volt a 2010. éves deficittel. Az egyensúlytalan helyzet fő előidézője a járulékmérték

csökkentése, továbbá a GYED kiadások központi költségvetési megtérítésének megszüntetése anélkül, hogy megfelelő járulékfedezet kompenzálta volna a bevétel kiesését, és ezzel párhuzamosan a GYED után fizetendő nyugdíjjárulék beemelése az

Alap kiadásai közé. A kormányzat a járulékmértékek emelése helyett, bevételi oldalon a központi költségvetés által próbált az Alap számára egyensúlyi helyzetet teremteni.

Ennek eredményképpen a hiány a nettó finanszírozási igény és az emiatt képződő eladósodottság tekintetében újfent nagyobb szerepet betöltő tényezővé vált.

Az államadósság alakulásának azért is tulajdonítanak kiemelt szerepet, mert jelzi, hogy az aktuális gazdasági folyamatok hosszú távon fenntarthatóak-e vagy sem Ha az államadósságnak a gazdaság teljesítményéhez (a GDP-hez) viszonyított aránya trendszerűen emelkedik, akkor ez az esetek többségében azt jelzi, hogy a folyamatok

51

nem fenntarthatóak, eladósodási pályán halad a gazdaság, a gazdaság növekedését részben a túlzott mértékű hitelfelvétel finanszírozza. Az adósságra vonatkozó maastrichti konvergencia kritérium szerint a bruttó államadósság nem haladhatja meg a GDP 60 százalékát, illetőleg, ha erre rövid időn belül nincs lehetőség, akkor az adósságráta csökkentését és a küszöbértékhez való közelítését követeli meg. Ezt a feltételt 2005 óta egyszer sem sikerült teljesíteni, mint ahogy azt sem, hogy 60% feletti adósságráta esetén az adósságrátában folyamatos és jelentős csökkenést kell felmutatni.


Ez nem éppen visz közelebb az euró bevezetéséhez, amellett, hogy az elmúlt években nem csökkent devizaadósságunk árfolyamkockázata sem.

2008-ban az államadósság viszonylag nagymértékű növekedésében a kincstári kör

csökkenő finanszírozási igénye mellett az IMF/EU-tól nem finanszírozási célból lehívott, és devizabetétként elhelyezett hitelek, a devizaadósság forintra számításakor

jelentkező árfolyamváltozás játszottak szerepet. A 2007-ben kezdődött nemzetközi tőkepiaci válság 2008-ban tovább súlyosbodott, melynek részeként a magyar

tőkepiacról is jelentős összegű külföldi tőkekivonás valósult meg. 2009-től az

államadósság növekedését a kincstári kör, ezen belül az E. Alap finanszírozása miatti nettó kibocsátás, a devizaadósság forintban kifejezett értékének növekedése a forint euróhoz viszonyított leértékelődése okozta.

A magas államadósság állomány magas törlesztési teherrel is együtt jár, így a

költségvetés mozgásterét beszűkíti. Annak a pénzösszegnek egy részét, amit jelenleg kamatfizetésre költünk, produktív beruházásokra, illetve egyéb produktív kiadásra (egészségügy, közoktatás) is fordíthatnánk. Az elmúlt évek számai alapján úgy tűnik, ez

egyre kevésbé valósul, hiszen az egészségügyi kiadások lefaragása ellenére növekszik adósságunk. Az ennek kapcsán felmerülő nagy kérdés pedig az, hogy az ország mihez

kezd majd a jövőben az elöregedő, egyre rosszabb egészségnek örvendő társadalmával, ami nyilvánvalóan nem lesz képes megfelelő gazdasági növekedést produkálni?

Egy valami biztos, Magyarország stabilitásának megteremtéséhez és fenntartásához, valamint gazdaságának tartós növekedési pályára állításához határozott politikai és társadalmi akaratra lesz szükség.

52

IRODALOMJEGYZÉK Internetes források:


Államadósság Kezelő Központ Zrt. (letöltve: 2012. április 1.): 1. www.allampapir.hu//kepek/upload/2006/eves_belivek2004HUN.pdf 2. www.allampapir.hu//kepek/upload/2007/AKK_eves_HU_2006_0830.pdf 3. www.allampapir.hu//kepek/upload/2008/AKK_evesjelentes_2007_HU_.pdf 4. www.allampapir.hu//kepek/upload/2009/AKK_2008_eves_web.pdf 5. www.allampapir.hu//kepek/upload/2010/2009%20Eves%20Kiadvany%20vegso.pdf 6. www.allampapir.hu//kepek/upload/2011/2010%20Eves%20Kiadvany%20final.pdf 7. www.allampapir.hu/kepek/upload/2012/Adósság2012_hu.xls Állami Számvevőszék (letöltve: 2012. április 1.): 8. www.asz.hu/jelentesek/koltsegvetes

Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet (letöltve: 2012. április 1.): 9. www.eski.hu/new3/kiadv/zip_doc/evkonyv-2009.pdf

ESA ‘95 kézikönyv (letöltve: 2012 április 1.): 10. www.mek.oszk.hu/06200/06256/06256.pdf

Konvergencia program 2006-2010 (letöltve: 2012. április 1.): 11. ec.europa.eu/economy_finance/economic_governance/sgp/pdf/20_scps/200607/01_programme/2006-12-08_hu_cp_hu.pdf Kormányportál (letöltve: 2012. április 1.): 12. www.kormany.hu/.../Főbb%20EDP_ESA%20mutatók%20alakulása_... Központi Statisztikai Hivatal (letöltve: 2012. április 1.): 13. www.ksh.hu/docs/hun/eurostat_tablak/tabl/teina200.html

Országos Egészségbiztosítási Pénztár Statisztikai Évkönyv 2010. (2012. április 1.): 14. site.oep.hu/statisztika/2010/index.html Könyvek:

15. Dedák, I., Gáspár, P., Hetényi, I., Mellár, T., Madár, I., Papné Gáspár, L., és mtsai. (2001.) Gazdaságpolitika. Budapest: Aula Kiadó Kft.

16. Dr. Bod, P. Á., & Dr. Bende-Szabó, G. (2009.) Pénzügyi és költségvetési igazgatás. Budapest. 17. Dr. Kilényi, G., Dr. Ács, N., & Dr. Kaltenbach, J. (2009.) Általános közigazgatási ismeretek. Budapest.

18. Dr. Lőrincz, L., Dr. Balázs, I., Jakab, A., Rixer, Á., Nagy, M., & Szalai, É. (2007.) Államigazgatás. Budapest. 19. Dr. Vígvári, András. (2005.) Közpénzügyeink. Budapest: Complex Kiadó.

20. Koháriné dr. Papp, Edit, (2002.) Államháztartási ismeretek. Budapest: Perfekt Gazdasági Tanácsadó, Oktató és Kiadó Részvénytársaság .

21. Soós Károly, Attila. (1995.) Államháztartás-költségvetés-államadósság. Budapest. Jogszabályok: 22. 1992. évi XXXVIII. törvény az államháztartásról 53

MELLÉKLETEK

1. AZ EDP ÉS ESA EGYENLEGEK ALAKULÁSA 2. AZ EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI ALAP BEVÉTELEI


3. AZ EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI ALAP KIADÁSAI 4. AZ ÁLLAMADÓSSÁG ALAKULÁSA

5. A NETTÓ FINANSZÍROZÁSI IGÉNY ALAKULÁSA

54


1. MELLÉKLET: AZ EDP ÉS ESA EGYENLEGEK ALAKULÁSA

Forrás: Kormányportál (www.kormany.hu/.../Főbb%20EDP_ESA%20mutatók%20alakulása...)

55


2. MELLÉKLET: AZ EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI ALAP BEVÉTELEI

Forrás: az OEP Statisztikai Évkönyve alapján saját szerkesztés (site.oep.hu/statisztika/2010/index.html)

56


3. MELLÉKLET: AZ EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI ALAP KIADÁSAI

Forrás: az OEP Statisztikai Évkönyve alapján saját szerkesztés (site.oep.hu/statisztika/2010/index.html)

57

PU a Sz B B er G LI ző F KU i j GK S og Z S ál on ZA ta lin K lv e D éd a OL et rch G t d ív O ok um ZA um á T b en ól tu . m ! 4. MELLÉKLET: AZ ÁLLAMADÓSSÁG ALAKULÁSA

Forrás: www.allampapir.hu/kepek/upload/2012/Adósság2012_hu.xls

58


5. MELLÉKLET: A NETTÓ FINANSZÍROZÁSI IGÉNY ALAKULÁSA

Forrás: az ÁKK éves jelentései alapján saját szerkesztés (www.allampapir.hu)

59

Budapesti Gazdasági Főiskola Gazdálkodási Kar Zalaegerszeg Közgazdasági, Vállalkozás és Emberi Erőforrások Tanszék ZÁRÓVIZSGA DOLGOZAT KONZULTÁCIÓS LAP

Hallgató neve: Jóna Zoltán


Születési hely, év:

NEPTUN kód: Z3UR3C

Szak: Pénzügy és Számvitel

Szakirány számvitel

Konzulens neve: Dr. habil. Solt Katalin

Beosztása: dékán

A záró dolgozat címe:

A MAGYAR ÁLLAMADÓSSÁG ÉS AZ EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI ALAP EGYENLEGÉNEK ALAKULÁSA

Tanszéki konzultációk igazolása Konzultáci

Konzultáció témája

ó időpontja

Tanszéki konzulens aláírása

A záró dolgozat benyújtható!

Zalaegerszeg, 2012. május 21.

…………………………..... Tanszéki konzulens aláírása

60

A Telefon:

Recommend Documents