2007. Nagyböjt - Húsvét
42. szám
Egyetemes A Budapesti Katolikus Egyetemi és Főiskolai Lelkészség lapja M o t t ó : „Fluctuat, nec mergitur! Hánykolódik, de el nem süllyed”.
A KTUALITÁS Aquinói Szent Tamás a hit és az értelem összhangjáról A nagy egyházdoktor, mint filozófus és teológus az értelem és a hit összhangjára adott értékes példát. Az emberi léleknek ez a két dimenziója az egymással való párbeszédben valósul meg a maga teljességében. Szent Tamás szerint az értelem széles és nyitott látóhatáron mozog, mintegy lélegzik. Az ember azonban elszegényedik, amikor csak az anyagi és megtapasztalható tárgyakra korlátozza figyelmét. Bezárkózik az életre, a saját magára és Istenre vonatkozó nagy kérdések előtt. „A hit és az értelem közötti kapcsolat komoly kihívást jelent a nyugati világot jelenleg uraló kultúra számára”, és éppen ezért, szeretett II. János Pál pápánk külön enciklikát szentelt e témának, Fides et ratio – (Hit és ész) címmel. Én is a közelmúltban érintettem ezt a kérdést a regensburgi egyetemen mondott beszédemben. A tudományok modern fejlődése számtalan pozitív hatást eredményez, amelyeket mindig el kell ismerni. Ugyanakkor azonban be kell látnunk, hogy ha csak azt tekintjük igaznak, ami megtapasztalható, akkor korlátozzuk az emberi értelmet és rettenetes skizofrén állapotot idézünk elő. Ezért egyszerre van jelen napjaink társa-
dalmában a racionalizmus és materializmus, a legfejlettebb szuper technológia és a korlátlan ösztönösség. Sürgető szükség van rá, hogy ismét felfedezzük az emberi racionalitást, az isteni Logosz és annak Jézus Krisztusban, az emberré vált Istenfiúban megtörtént tökéletes kinyilatkoztatása fényénél. A hiteles keresztény hit nem köti gúzsba a szabadságot és az emberi értelmet.
Miért félnének tehát egymástól a hit és az értelem, ha egymással találkozva és párbeszédet folytatva tudják a legjobban kifejezni saját magukat? A hit feltételezi az értelmet és tökéletesíti azt. Az értelem, amelyet a hit világít meg, erőt talál arra, hogy felemelkedjen Isten és a spirituális valóságok megismeréséhez. Az emberi értelem nem veszít semmit önmagából, ha megnyitja magát a hitigazságoknak, sőt, ez utóbbiak igénylik, hogy az
értelem szabadon és tudatosan fogadja el őket. Aquinói Szent Tamásnak távolba látó bölcsességgel sikerült gyümölcsöző kapcsolatot teremtenie kora arab és zsidó gondolkodásával, úgy, hogy ma is a más kultúrákkal és vallásokkal való párbeszéd mindig időszerű mesterének tekintjük. Az egyházdoktor be tudta mutatni az értelem és a hit csodálatos keresztény szintézisét, amely a nyugati civilizáció számára értékes örökséget jelent. Ebből ma is meríthetünk, hogy hatékony párbeszédet folytathassunk a világ keleti és déli részének nagy kulturális és vallási hagyományaival. Imádkozzunk, hogy a keresztények, különösen azok, akik az egyetemi oktatás, a kultúra terén tevékenykednek, ki tudják fejezni hitük értelmes mivoltát és a szeretet által sugallt párbeszédet folytatva, tudjanak erről tanúságot tenni. Kérjük, hogy az Úr adja meg nekünk ezt az ajándékot Aquinói Szent Tamás és főleg Mária, a Bölcsesség Széke közbenjárására! XVI. Benedek pápa (2007. jan. 28-án, a szent liturgikus emléknapján. Köszönet a Vatikáni Rádió Magyar Tagozatának a fordításért!)
M EDITÁCIÓ Adoráció A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia kezdeményezése nyomán 2006 emlékező év volt a
Egyetemes
2 nándorfehérvári győzelem 550. és a magyar forradalom 50. évfordulójára, egyúttal pedig engesztelő imaév hálából multunkért és könyörögve jövőnkért. A Budapesti Egyetemi és Főiskolai Lelkészség diákjai és oktatói a hónap második hétfőjén általában adorációra gyűltek össze a Magyar Szentek Templomában, az imaév végén pedig úgy döntöttek, hogy tovább folytatják a szentségimádások sorozatát, hiszen ennek okai és céljai változatlanul fönnállnak. Elszoktunk az adorációtól, az egyik legkatolikusabb áhitatgyakorlattól. Meg is indokoltuk: az őskeresztények nem ismerték. Dehát az őskeresztények sok egyebet sem ismertek (pl. a Máriatisztelet gazdagságát). Viszont minden kornak megvolt a maga sajátos hozzájárulása az Isten imádásához. Az adorációnak gyakorlati akadálya is van: amit a kommunizmus nem tett meg, azt a liberalizmus megvalósította: templomaink üresek és napközben nagyrészt zárva vannak. Valójában egész eucharisztikus kultuszunk kedvezőtlen átalakuláson ment keresztül. A szentmise áldozati jellege elhomályosult és bizonytalan érzésű testvéri összejövetellé változott, egyoldalúan csak a lakomajelleget hangsúlyozva. Pedig a szentmise áldozat és lakoma, amelyben az engesztelő hódolat és a szentségi egyesülés együtt van jelen. Közösségi jellege viszont megkívánja egy bizonyos ritus követését, amely azonban egyéni elmélyedésre kevéssé alkalmas. Ezért alakította ki a középkornak, a katedrálisok korának gazdag eucharisztikus áhitata az adoráció gyakorlatát. Mi tud ehhez hozzátenni a mi korunk? Nagyon sokat, aminek a gyökerei valójában az őskereszténységig nyúlnak vissza. Az Eucharisztiában, az Egyház legnagyobb kincsében a teljes Krisztus van jelen, „igazán, valóságosan és lényegileg”, nemcsak testével, hanem vérével és lelkével,
emberségével és istenségével, sőt egységben a teljes Szentháromsággal. Amikor ezt a hitünket szavakban akarjuk kifejezni, természetesen csak dadogni tudunk, de eszünkbe jutnak Szent Pál szavai: „Krisztus a minden és ő van mindenben” (Kol 3,11). Vagyis Krisztus mindent magában foglal és mindent betölt. Valószínű, hogy a római és a korintusi, az efezusi és a kolosszei híveknek e szavak értelme homályban maradt, és az apostol sem sietett (hasonlóan kétezer év és a mai kor legtöbb teológusához!) megmagyarázni jelentésüket. Nekünk, a huszonegyedik század híveinek azonban már sokkal több, de korántsem teljes, fogalmunk van a „minden”-ről. Ez a „minden” jelenti az anyagi mindenséget az elemi részektől a csillagrendszerekig, az életet az egyedi sejtektől az emlősök bonyolult szervezetéig, az emberi szellem világát az első emberpártól a galaktikus kulturáig, a győzelmes, szenvedő és küzdő Egyház rendkívül gazdag természetfölötti életét. Ezentúl benne van az a mérhetetlen szenvedés az élővilágban, és az a tengernyi bűn az emberi lélekben, amit a kozmikus és emberi történelem szintén magával hozott. És mindez nem véletlen rendezetlenségben, hanem egy célra törő, kozmikus folyamat rendezettségében bontakozik ki, ami lehetővé tette, hogy „az idők teljességében” megtestesülhessen az örök Ige, még pedig kettős céllal, hogy a Szentlélek által a mindenséget beteljesítse, és hódolattal átadja az Atyának, és hogy számunkra a kereszt áldozatával a megváltást, amelyre annyira rászorulunk, megszerezze. Ebben benne van az én parányi énem is, a kettős szeretettel, imádságommal és munkámmal, bűneimmel és örök üdvösségem reményével. Micsoda kitüntetés, hogy havonta egyszer egy órára szemtől szembe kerülhetünk (térdelhetünk, és nem ülhetünk!) a szentségi Jézussal, és mindezért hálát adhatunk
(ezt jelenti a szó: eucharisztia). Milyen jó lenne, ha létre jönne, kiformálódna egy folyton változó összetételű, de tudatosan adoráló fiatal értelmiségi közösség („iskola”), amely e megszerzett gyakorlatát tanulmányai befejezése után magával vinné szerte az országba. Nagyon helyes tehát az az elhatározás, hogy folytatjuk az adorációk láncolatát Isten dicsőségére, magunk és embertársaink javára. Bárcsak minél többeket megérintene (meghódítana!) ez a nagy kegyelem! Dr. Szabó László
V ILÁGEGYHÁZ A világ helyzete XVI. Benedek szerint A diplomáciai életben bevett szokás, hogy az államfő év elején fogadja a nála akkreditált nagyköveteket, hogy kifejezhessék újévi jókívánságaikat egymásnak. Eredete talán arra vezethető vissza, hogy régen Vízkereszt ünnepéhez kapcsolódott az ajándékozás szokása (pogány római örökség, ami később a „három királyok” fényében átértékelődve fennmaradt). A Szentatya is hasonlóképpen jár el, hiszen a Szentszék jelenleg 175 állammal áll diplomáciai kapcsolatban (összehasonlításképpen: az ENSZ-nek 192 tagállama van, Magyarország pedig 172 állammal tart fenn nagyköveti szintű kapcsolatokat). Ugyancsak nagyköveti szintű diplomáciai kapcsolatokat ápol a Szentszék az Európai Közösségekkel (nem az Unióval, mert az még nem nemzetközi jogalany), a Szuverén Máltai Lovagrenddel (a Rend nagykövetet akkreditál a Vatikánban, a pápa viszont egy bíboros-protektor révén képviselteti magát a Rendnél), valamint az Orosz Föderációval. Emellett a Palesztin Felszabadítási Szervezettel is diplomáciai kapcsolatokat létesí-
Egyetemes tett. Ezek mellett a Szentszék számos kormányközi szervezettel is kapcsolatban áll, főleg az ENSZcsalád tagjaival. A pápai külképviseleti hálózat 101 nunciatúrát számlál a világban, valamint 15 állandó képviseletet a nemzetközi szervezetek mellett. A 101 nunciust és a 12 állandó képviselőt (többnyire ezek is nunciusi rangúak) összesen 142 egyházi diplomata segíti. Ők mintegy 50 különböző nemzethez tartoznak, köztük egy magyar van, Pintér Gábor, jelenleg a párizsi nunciatúrán szolgál. Magyar nemzetiségű nunciusa jelenleg nincs a Szentszéknek, az utolsó Kada Lajos érsek volt. A nunciusok sokszor nemcsak egy államban vannak akkreditálva, hanem többel is tartják a kapcsolatot. A karibi térség nunciusa például 11 országban van akkreditálva.
A Szentszék külügyminisztériumának funkcióját pedig a Pápai Államtitkárság Második Részlege (Államközi Kapcsolatok Részlege) látja el, ahol csupán 53 fő dolgozik. Tevékenységüket az Első Részleg (Általános Ügyek Részlege) is támogatja, ahol pedig kb. 150 fő dolgozik. Az újévi diplomáciai fogadás alkalmával a pápa általában felhívja a figyelmet a
3 nemzetközi kapcsolatok aktuális nagyobb kihívásaira, főként a problémákra, amelyek megoldásán az Egyház az államokkal együtt akar fáradozni. Az idén XVI. Benedek előbb „tematikusan” vette végig a világ gondját s baját, majd külön értékelte az egyes világrészek helyzetét. Éhezés A manapság is csak súlyosbodó éhezés botrány, amikor a világban rendelkezésre állnak a javak és az ismeretek, hogy meg lehessen szüntetni azt. Ez arra kellene, hogy ösztönözzön, hogy megváltoztassuk életvitelünket, kijavítsuk „a világgazdaság strukturális diszfunkcióit”, és „azokat a növekedési modelleket, amelyek alkalmatlannak tűnnek a környezet védelmére és egy integráns emberi fejlődés biztosítására, nemcsak a jelenben, de legfőképpen a jövőben”. Élethez való jog Aggasztóak a folyamatos támadások az élet ellen, annak fogantatásától a természetes halálig. Erősödik a család természetes szerkezete elleni támadás, különösen akkor, amikor megkísérlik azt relativizálni azzal, hogy vele egyező a státuszt biztosítanak „más, gyökeresen különböző egyesülési formáknak” (értsd: az egyneműek együttélésének, „házasságának” állami elismerése). Máskor a tudományos kutatás ürügyén támadják az életet: „terjed az a nézet, miszerint a kutatás csakis a maga számára alkotott törvényeknek van alárendelve, és saját lehetőségei képezik végső korlátait”. Afrika A fő üzenet: a nemzetközi közösség ne feledkezzen meg a kontinensről, annak számos konfliktusáról és feszültséggócáról! Csak a különböző szereplők közti tárgyalások nyithatják meg az utat a konfliktusok igazságos rendezése
előtt. Pozitív fejleményként nyugtázta a pápa, hogy erősödnek a kontinens regionális nemzetközi szervezetei (pl. az Afrikai Unió), ami arról tanúskodik: az érintett államok saját kezükbe akarják venni sorsukat. Latin-Amerika A kontinens államaiban javulnak bizonyos gazdasági mutatók, s ennek kapcsán a pápa arra figyelmeztetett, a gazdasági fejlődést társadalmi is kövesse. A különböző ottani választásokra utalva a Szentatya kifejtette: „érdemes aláhúzni, hogy a demokrácia hivatása számításba venni az állampolgárok összességének törekvéseit, és a fejlődést a társadalom minden alkotórészének tiszteletben tartásával előmozdítani”. Ezért vigyázni kell nehogy „a demokrácia gyakorlása a relativizmus diktatúrájává alakuljon, ami olyan antropológiai modelleket képvisel, melyek összeegyeztethetetlenek az ember természetével és méltóságával”. A gondolat II. János Pál Centesimus annus enciklikáját idézi: az értékektől elszakított demokrácia könnyen leplezett diktatúrába fordul. Ázsia A pápa az ázsiai keresztény közösségek sorsát aggódva figyelemmel követi: kicsiny, de élő közösségek, amelyek „joggal kívánnak a vallásszabadság légkörében élni és cselekedni”. Hogy mely országoknak szólt a figyelmeztetés leginkább, az kivehető abból is, hogy előtte Kína és India növekvő világpolitikai súlyát említette, valamint Vietnám törekvéseit. A Koreai-félsziget nukleáris válságával kapcsolatban mindkét félhez szólt a pápai szózat: tárgyalásos úton kell megoldást találni. Ennek érdekében pedig kerülni kell az olyan cselekedeteket, amelyek veszélybe sodorják a tárgyalási folyamatot (értsd: Észak-Korea ne lövöldözzön rakétákat, és ne robbantgasson
Egyetemes
4 atombombákat), illetve ne kössék a humanitárius segélyek folyósítását a tárgyalások eredményéhez (értsd: a nyugatiak az észak-koreai éhezőkkel törődjenek inkább, ne pedig azzal, hogy velük „zsarolják” a diktatórikus rezsimet). A KözelKelet válsága kapcsán a Szentatya megismételte: a fegyveres megoldások nem vezetnek sehová, amint azt a múlt nyári libanoni háború s megmutatta. A térség országainak jövőjét, az azokat alkotó csoportok egysége, valamint a vallási és társadalmi csoportok közötti testvéri kapcsolatok jelentik. „A libanoniaknak joguk van országuk integritásához és szuverenitásához, az izraelieknek joguk van békében élni országukban, a palesztinoknak pedig joguk van egy saját szabad és szuverén hazához.” – ismételte meg a pápa a 2006 nyarán már kifejtett vatikáni álláspontot. Európa A pápa szerint a Római Szerződés 50. évfordulójának megünneplése kapcsán el kell gondolkozni az Unió alkotmányszerződéséről (a 2004-ben aláírt szerződést 2005-ben Franciaországban és Hollandiában népszavazáson elutasították, így nem léphet hatályba). Azt kívánta, hogy a jövőben netán módosításokkal elfogadandó dokumentum teljes mértékben védelmezze az emberi méltóság alapjait képező értékeket. Különösen a vallásszabadságot, annak minden dimenziójában (egyéni és közösségi), illetve az Egyház intézményes jogait (vagyis azt a törvényi szabályozást, amely az Egyházra az egyes tagállamokban jelenleg vonatkozik: a Szentszék nem akar egységes EU-egyházpolitikát). S persze „nem lehet elvonatkoztatni a kontinens tagadhatatlan keresztény örökségétől, amely nagyban hozzájárult a nemzetek és népek Európájának kialakításához”. Nem várt gesztusként XVI. Benedek újból megemlékezett hazánkról: „A budapesti felkelés ta-
valy októberben megünnepelt 50. évfordulója emlékezetünkbe idézte a XX. század drámai eseményeit” – mondta, majd hozzátette: a forradalom emléke bátorítson minden európait, hogy olyan jövőt építsen, amely mentes minden elnyomástól és ideológiai befolyásolástól. Sürgette egyben „a múlt feszültségeinek tisztázását”, minden szinten előmozdítva a megbékélést, mert „csak ez teszi lehetővé a jövő építését és a reménységet”. Dr. Érszegi Márk Aurél
F IGYELEMFELKELTÉS A GEO Jézusa A nemzetközi színes, földrajzi, természeti, kulturális folyóirat, a GEO magyar változata decemberi számában nagy terjedelemben foglalkozott Jézussal (24 lapon át). Már az előszó figyelemfelkeltő: „valóban létezett valaha egy ilyen ember Jézus néven?” – teszi fel a tudományos világban már régen túlhaladottnak számító és történelmietlen kérdést KoszóStammberger Kinga. Cay Rademacher (GEOszerkesztő), mint történész hosszú tanulmánya igen szép, és egyáltalán nem ismert illusztrációkkal igyekszik bemutatni, Ki volt Jézus? A választ azonban nem az újszövetségi Szentírásból meríti. Állítja: „nevében az emberek kétezer éve áldozzák fel az életüket – és oltják ki másokét”, „tanainak védelmében az inkvizítorok ezreket ítéltek máglyahalálra”, „a nevében kétezer éve ennyi szeretet és szenvedés költözött a világba”. Jézus „a valóságban minden bizonnyal József fiaként látta meg a napvilágot”. A pár (József és asszonya) „legidősebb fiának a Jézus nevet adta”. A jól értesült szerző megállapítása szerint Jézusnak „négy öccse – Jakab, Joszész, Júdás, Simon - és legalább két leánytestvére
született, az ő nevüket nem ismerjük”. Sok csúsztatás, pontatlanság, célzatosság ellenére azon maga a szerző is elcsodálkozik, hogy sokan, „például Péter, még évtizedekkel tanítójuk megfeszíttetése után is képesek voltak életüket áldozni az ő dicsőségére”. A cikkben keveredik az archeológia, a jól értesültnek látszó bibliatudomány, és a bőbeszédűség. Halálának okául a templomban keltett botrányát jelöli meg, „talán, ha akkor eláll a provokációtól, soha nem feszítik keresztre” – írja. A Jézus elleni „vádirat” (?) azonban mégsem vallási, hanem politikai természetű volt: Jézust Róma-ellenes lázadással vádolták” – állítja a tanulmány, és Jézus haláláért a rómaiakat teszi felelőssé. Pontosan tudja, hogy Jézus haláltusája hat órán át tartott. Utolsó szavaiként csak az „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” zsoltárt idézi, véletlenül sem az „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!” (30. zsoltár, Lk 23,46). Elképesztő a végkövetkeztetése: ha Jézus még húsz évig prédikál és „a tetemét elföldelik, követőinek tábora talán éppúgy feloszlik, mint Keresztelő Jánosé, akinek mozgalma a halálával véget ért. Ezzel szemben egy új világvallás alapító mítoszává lett…” Érezhetően ez fáj a legjobban a szerzőnek. A föltámadásról annyit mond: „Valaminek történnie kellett, hiszen a feltámadás nélkül nem volna kereszténység… ez a kereszténység ősrobbanása, kezdete, megalapozása és legitimációja”. Kénytelen beismerni: „a feltámadás végső soron megfejthetetlen marad”. A GEO a fiatal értelmiség egyik kedvelt lapja. Bizonyára sokaknak kezébe került ez a szám. Remélhetőleg, a Jézust őszintén keresők előveszik magát az evangéliumot és elolvassák; meg talán Jézus kétezer éves közösségére, az Egyházra is odafigyelnek, aki a kezükbe adja azt, - akkor nem tévednek. Dr. Pákozdi István
Egyetemes É LMÉNYBESZÁMOLÓ Fészekrakó Lelkigyakorlat 2007-Tihany Óh, van-é még egy erémi szállás, Régi barlang, szent fedél, Melyben egy bőlcs csendes nyugtot, hálást E setét hegyekben lél? Hol csak egy kő lenne párna, Hol sem ember, sem madár nem járna, Mely megháborítana. Mely megháborítana. Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi ekhóhoz című költeménye jut az eszünkbe, mikor Tihany nevét emlegetjük. Mi, fészekrakó hittanosok is hasonló gondolatokkal indultunk el a lelkigyakorlatra, egy nyugodt, fővárosi zajoktól mentes helyet keresve, ahol nagyböjt kezdetén csöndben magunkra lelhetünk. Péntek este megérkezvén Tihanyba Korzenszky Richárd perjel atya tartott nekünk egy képes ismertetőt Tihanyról, majd egy képmeditációval zárta beszédét. Érdekes volt megismerni ennek a „csönd”-es településnek a történetét. Bár már mindenki járt ott, Richárd atya mégis a saját élményeivel érdekessé tette az előadást. Gyönyörű volt a balatoni képsorozat is, az ember tényleg „megérkezett” általa lelkiekben is e helyre. Az esti imát az altemplomban mondtuk el, ami különösen szép volt. Másnap a reggeli elmélkedést Egri Laci vezette, aki a böjtima-egészség háromszögéről fejtette ki véleményét. A testi, lelki és spirituális lét szoros összefüggéséről hallottunk. A böjt, az ima tulajdonképpen a csend és a mértékletesség hiányánál jelent megoldást. A helyes böjt a hústól való tartózkodás, a pénteki teljes böjt, a szent három nap igazi kiszakítása a min-
5 dennapokból, a szentségek vétele előtti böjt, az imáink rendje. Kiscsoportokban a saját böjti tapasztalatainkat osztottuk meg egymással, és beszélgettünk arról, mit jelent számunkra a „test, mint a lélek temploma” kifejezés. A délelőttöt a szerzetesek kápolnájában tartott szentmisével zártuk, ahol a könyörgések során mindenki elmondhatta az Úr felé intézett saját kérését. Az ínycsiklandó ebéd után (Csongi fiúnknak nagyon a fogára való volt☺) fogtuk a babakocsikat meg a csemetéket, és nekivágtunk egy nagy tihanyi sétának. A gyönyörűen szikrázó tavaszi napsütésben jót aludtak a gyerekek, mi meg még ibolyát is találtunk útközben. Voltak, akik a remetebarlangok felé vették útjukat, mi a belső tavat céloztuk meg. Hazatérve bűnbánati ájtatosságon vettünk részt, ahol Atyó adott nekünk instrukciókat a gyónásra való felkészülés segítségeként. Ezt zenés meditáció, ill. gyónási lehetőség követte. A vacsora után az egyik legemlékezetesebb beszélgetés következett, kérdések sokaságával árasztottuk el Egri Lacit és Katit, akik a saját tapasztalataik alapján válaszoltak a házaspárok, családok párkapcsolatot és gyereknevelést érintő kérdéseire. Az estét szentségimádás zárta. Vasárnap a helybéli szentmisén vettünk részt. A csapat egy része a templomban, a másik fele az oratóriumban, ahol a gyerekek rajzolhattak, amit a mise végén bemutathattak Richárd atyának, persze nagy dicsérő szavak közepette. Még aznap délelőtt tartottunk egy „hogyvagy-kört” is, ahol mindenki elmondta, mi történt vele, vagy milyen fontos dolgot élt át az elmúlt fészekrakó óta. Mindig nagyon izgalmas, felfedezni a másik örömét és bánatát. Ebéd után vettünk búcsút egymástól. Ez nem is ment oly könnyen, mivel két család lakott egy szobában. A mi kisfiúnk olyan
jól érezte magát Barna-Lázár Pankával, aki vele egyidős, és a szüleivel, hogy folyton a másik anyuka kezét fogta. Megígértük nekik, hogy majd lesz még közös játékra lehetőségük! Mi felnőttek szintén mosolyogva mentünk el, magunkkal vittük a tihanyi csöndet, a bencések vendégszeretetét és az itt kapott lelki táplálékot. Köszönjük a szervezést, jövőre megint ott leszünk a lelkigyakorlaton! Meskóné Bircsák Gyöngyvér és Meskó Örs
U TAZÁS Rácsodálkozni és elmondani csendes-óceáni úti beszámoló Január 16-án hosszú útra indultam. Előbb Hong Kongban tartottam közös órákat helyi kollégámmal együtt az „Asian Institute of International Financial Law, Hong Kong University” meghívására, majd Brisbaneben konferencián vettem részt ill. szerepeltem meghívott előadóként. Utána Melbournebe (Victoria államba) utaztam, ahol vendég oktatóként dolgozhattam két hetet a „Business Law and Taxation Department, Monash University” meghívására. Majdnem mindenhol barátaimnál szálltam meg, részt kapva a családi életben, ami sokkal érdekesebb és szebb volt, mint egy személytelen szállodai szoba. Melbourneben szállásom a „Mannix College”, a katolikus egyházhoz tartozó intézmény volt, ahol év közben minden reggel imádságot tartanak. Sajnos nem tudtam belekóstolni az itteni katolikus egyetemisták életébe, mert a diákok még távol voltak, vakációjukat töltve, hiszen ilyenkor itt nyár van. Hong Kongba megérkezve az első napok kavargásában sajnos nem találtam katolikus templomot a vasárnapi szentmiséhez (bár van-
Egyetemes
6 nak, a legnagyobb a Szent Jánosról elnevezett székesegyház). Viszont Hong Kong mesés. A város három szigeten terül el, amelyek közül a legfontosabb maga a „Hong Kong” sziget. Sűrűn beépített, de déli részén egy 700 m magas hegység emelkedik. Voltam kint reggel mozogni, nekem való. Csak 2800 m hosszú a „fitness trail”, de 600 m szintkülönbségű emelkedővel. Reggel 6-kor tele volt az erdő sportoló, aktív kikapcsolódást kereső emberekkel. Csodálatosak a növények, minden örökzöld. A kollégiumi szobám erkélyétől karnyújtásnyira olyan lepényfák voltak, amihez képest a hazai fáink satnyának mondhatók. Úgy látom, minden növény szereti a párás, meleg levegőt. Kb. 18 fok volt napközben, este sem nagyon hűl le (ez itt a tél közepe!). Brisbaneben melegebb volt. A barátom lakása Hong Kongban fantasztikus. Egészen kicsi, de a huszadik emelet fölött van Kowloonban (az egyik sziget), és körpanorámás. A domboldalban, le a tengerpartig hatalmas felhőkarcolók sorakoznak, némelyik igen különös formájú. Nekem nagyon tetsztettek. A város gyönyörűen ki van világítva és az infrastruktúra talán a világon itt a legfejlettebb. A repülőtéri bejelentkezés lehetséges már a város középpontjában, azután gyosvasút visz ki Lantau szigetére, a repülőtérre. Hong Kongban az élet nagyon jól szervezett. Úgy tűnik, minden magától értetődően működik. Az emberek értelmesnek és odaadónak látszanak. Hatalmas tőke összpontosul itt, Hong Kong a világ egyik pénzügyi központja, az élet mégis szinte olcsó. Az út Hong Kongból Brisbanebe alig nyolc óra repülővel, ausztrál méretek szerint majdnem annyi, mint Budapesthez képest mondjuk Vecsés. Brisbane nagyon szép, bár nem európai szemmel. Varázslatos a felhőkar-
colók, a gumifák (eukaliptusz) és a tenger kombinációja. A város gazdag, tiszta, rendezett, bár itt vidéken vagyunk. Melbourneben is meleg volt. Ott sem volt több 36-37 foknál, de kevésbé érezni a meleget, mint a sokkal párásabb Brisbaneben. Január a nyár közepe, forró és száraz évszak. Gyakori az erdőtűz, ami tulajdonképpen természetes folyamat. A növények és állatok úgy fejlődtek, hogy bírják a szárazságot, és az erdőtüzek után néhány hónappal csodálatosan újjáélednek. A városközpont mintegy 30 km-re van a „Monash University Clayton Campus”-tól. Február 2-án itt ünnep volt (Australia Day), és erről a szentmisén is megemlékeztünk. Melbourne központja gyönyörű. Világos, ápolt, tiszta, elegáns, rendezett. Sok a víz (Yarra folyó, tengerpart, kikötők), a fa (gyönyörű angolparkokkal, csak ausztrál flórával), és tobzódik a város a felhőkarcolókban és a különös alakú épületekben. Egyik nap egy itteni kollégám, ausztrál jogász professzor hívott meg, akinek a szülei magyarok. Ő már Ausztráliában született, de tud magyarul is. A felesége, Mei-Ling (félig indonéz, félig kínai származású) magyaros rántott csirkét készített sült krumplival és uborkával. Az indonéz-kínai mama és a magyar-ausztrál papa gyerekei már igazi „aussie”-k. Többször voltam kirándulni. Hosszú időt töltöttem a Melbourne Múzeumban, különösen az „aboriginal” népek kultúrája, sorsa érdekelt. A múzeum épülete lényegében eldőlő Rubik kockákból van összerakva. Ma már nagy figyelmet fordítanak arra, hogy mentsék, ami menthető, segítik az őslakosok visszatelepedését. Ausztráliában nagyon intenzív a különféle ázsiai emberek jelenléte, ami az ausztráloknak nagyon tetszik. Ki ne szeretne fino-
makat enni? Ausztrália híres a türelméről és a multikulturális értékek megbecsüléséről, de a józan ész is azt diktálja: a szép jövő ígéretét itt a dél-kelet-ázsiai népekkel való barátság és együttműködés biztosíthatja. Élményekben gazdagon térek haza hosszú utamról, amit csak akkor mélyíthetek el igazán magamban, ha elsajátítottam valamit a rácsodálkozás képességéből, és élményeimet csak akkor tudom valamennyire megosztani másokkal, ha igyekszem az igazat elmondani embertársaimnak, tanulva a prófétáktól... Dr. Deák Dániel
I MÁDSÁG Uram, vedd el belőlünk az érzéstelenség, az érzéketlenség kietlenségét! De úgy, hogy óvj meg bennünket az érzelmek szabad hullámzásától! Távoztasd el tőlünk a rokon- és ellenszenveket, a talmi ábrándozásokat és reménytelen levertségeket, érthetetlen lázongásokat, és a nyirkos szomorúságokat! Ne járjon bennünk külön utakon se ész, se érzelem, se akarat, hanem fogd össze azokat szent kezeddel, a Te mértéked szerint! Ámen. Belon Gellért püspök
Egyetemes BOLDOGGÁ AVATÁS Regina Pacis Közösség alapítója Hírek szerint megindult Dott. Alessandro Nottegar (1943-1986) boldoggá avatási eljárása. Számunkra azért különösen jóhír ez, mivel közösségének tagjai jelen vannak itt Budapesten is (1147 Argentina tér 2/a;
[email protected]). Többszörösen bekapcsolódtak szolgálatukkal az egyetemisták lelkpásztorkodásába, legutóbb mini-kollégiumot hoztak létre fiúk számára otthonuk mellett. Sandro 1943. október 30-án született Veronában. Már gyermekkorában jellemző volt rá a szívbéli jóság, a nagyfokú intelligencia, a szolgálatkészség és a mély imádság. Luisával kötött házasságukból három leány született: Chiara, Francesca és Miriam. Miután ledoktorált és orvos lett, laikus misszionáriusként Brazíliába, Mato Grossoba ment. A szegény, rászoruló, teljesen nincstelen betegeket szolgálta. Akkor írta: „Máltatlannak érzem magamat arra, hogy a megfeszített Krisztust szolgáljam a betegekben, bennük apámat, anyámat, testvéreimet, gyermekeimet látom”. Amikor visszatért Olaszországba, Isten erős hívását érezte arra, hogy eladja mindenét és egy új életközösséget alapítson. Ehhez konkrét jelet is kapott a Gondviseléstől, amikor 1986-ban Veronában egy házat juttatott nekik ehhez. Mindig tudta, hogy Isten műve a kereszttel van összekötve. A Regina Pacis Közösség születése után egy hónappal, 1986. szeptember 19-én váratlanul meghalt. Halála estéjén határozta el egy házaspár, hogy özvegy feleségével és árván maradt gyerekeivel fog együtt élni az új közösségben. Mások is csatlakoztak az Istennek szentelt életközösséghez, hogy imádságukkal és a szegények
7 szolgálatával dicsőítsék az Urat. A Közösség Itálián kívül is elterjedt.
KÖNYVAJÁNLÁS Megilletődve tartom kezemben a P. F. Lelotte jezsuita Rabboni című könyve alapján Hetényi Varga Károly által összeállított: Beszélgetés a Mesterrel ifjúsági imakönyv hetedik kiadását (Szent István Társulat 2007). Annak idején milyen nehéz volt a papírkötéses formájú, az akkor jugoszláviai kiadáshoz hozzájutni! Majd Lékai László bíboros 1981-ben lehetővé tette budapesti kiadását. Azóta is hányan és hányan merítenek belőle örömmel! Amikor az Egyetemisták imakönyvét állítottuk össze, ennek a kötetnek a sikere is ihletett minket. És most újra ugyanolyan, de menynyivel szebb, bordó, aranygerinces kiadásban! A könyv több mint fiataloknak szánt imák, elmélkedések gyűjteménye: egy kor tanúja. Magyar szerzője pécsi egyháztörténész tanár, aki pap akart lenni, de egészsége nem engedte. 1967-ben házkutatás során megtalálták nála ennek az imakönyvnek kéziratos magyar fordítását. Hatalmas sajtó bűntettnek számított, eljárást indítottak ellene, majd lenyugdíjazták. 1970-től gyűjtötte a háború után a történelmi Magyarország területén bebörtönzött, internált, kivégzett papok, szerzetesek sorsának adatait. Kötetei, tanulmányai jelentek meg erről (pl. Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában, 1-3 kötet). 2002-ben hunyt el. – Régi új imakönyvét jó szívvel ajánlom! (Kapható a Szent István Társulat boltjaiban, ára: 1800.- Ft) (P.I.)
DERŰS PERCEK Egy kapucinus és egy jezsuita utazik a vonaton. A jezsuita szemlátomást nem tud mit kezdeni a kapucinus szakállával. Vizsgálgatja, egyszer csak megszólal: - Ahogy
így elnézem a testvér ábrázatát, épp ilyen torzom-borz szakálla lehetett Júdásnak. - Nem tudom milyen szakálla volt Júdásnak - vágja vissza a kapucinus szelíden, abban viszont biztos vagyok, hogy ő is Jézus társaságához tartozott. * Amikor ezt egy jezsuita meghallotta, így reflektált rá: De fel is akasztotta magát, amikor kirúgták Jézus Társaságából!
R ECEPTEK Babos oldalas 40 dkg fehér, apró szemű babot – amelyet egy éjszakán át vízben áztattunk – és 50 dkg füstölt oldalast hideg vízben teszünk fel főzni egy fazékban. A főzővízbe – amely egy ujjnyival ellepi a benne valókat – teszünk két gerezd pucolt fokhagymát és 5-6 darab babérlevelet. A mintegy 2 órás lassú tűzön történő főzést követően ellenőrizzük, hogy a bab és az oldalas megpuhult-e. Ezt követően az oldalast kivesszük, és lisztes – tejfölös habarással, amelybe egy kávéskanálnyi házi, enyhén csípős pirospaprikát is keverünk, behabarjuk a babot. Végül kevés ecettel megbolondítjuk, és ízlés szerint sózzuk. A tányérba először a babot merjük ki, és erre fektetjük a felszeletelt oldalas darabokat. Császármorzsa Egy maréknyi mazsolát előzetesen rumban beáztatunk. 4 tojás sárgáját 3dkg porcukorral egy fél vanília rúd kikapart belsejével és egy csipetnyi sóval habosra keverünk, majd lassan hozzákeverünk 3,5 dl langyos tejet 12 dkg lisztet és végül a leszűrt mazsolát. A négy tojásfehérjéből kemény habot verünk és ezt is hozzákeverjük a masszához. Nagy teflon serpenyőben egy diónyi vajat megolvasztunk, és a tészta negyedrészét belekanalazzuk a serpenyőbe. A tészta mindkét ol-
Egyetemes
8 dalát jól átsütjük, majd ezt a műveletet megismételjük még háromszor a maradék masszával. A serpenyőből kivett sült tésztát két villával kisebb darabokra tépjük. A sütés befejezése után a serpenyőben ismét vajat olvasztunk és beleforgatjuk egyszerre az összes sült tésztát, annyi időre, hogy átmelegedjen. A sült tésztát desszertes tányérokra porciózzuk, és mellé langyos, valódi sárgabarack lekvárt púpozunk. A tésztát megszórjuk apró darabokra vágott mandulával és az édesszájúak porcukorral is meghinthetik. Ez a régi bécsi recept mindig nagy sikert arat, és még a böjti napokon is fogyasztható. Jó főzőcskét! Dr. Zakar András mérnök
H IRDETÉSEK 1.
2.
3.
4.
Az egyik hitjelöltünk, külföldi útja miatt előbb keresztelkedik: Tóth Mihály felnőtt keresztelésére, bérmálására és első szentáldozására március 18-án, a vasárnap esti szentmise keretében kerül sor. Ökumenikus imádság lesz a MSzT-ban március 22-én, csütörtökön 19 órakor a református és az evangélikus testvérgyülekezetekkel! A lelkészségi hétvége Petőfiszálláson lesz, március 23-25-ig, a résztvevők száma: 40, minden hely foglalt! Március 25-én, a vasárnap esti szentmise után lelkészségi tanácsülést tartunk.
5.
Március 26-án a LÖK-ben BÖBE lesz (Budapesti Ökumenikus Beszélgetés), ideje 19 óra. 6. Április 2-án, nagyhétfőn „kis zarándoklatra” hívunk a Kútvölgyi kápolnába (128-as busz végállomása, indul a Moszkva térről), ahol 19.30-kor rózsafűzért mondunk, majd pedig Bea nővérrel teázunk. Ekkor emlékezünk meg II. János Pál pápa halálának 2. évfordulójáról. 7. Április 4-én (nem történelmi megemlékezés!) nagyszerdán 19 órakor imperfectumkoncert lesz gyónási alkalommal a Piarista kápolnában. 8. Április 5-én, nagycsütörtökön 18 órakor a MSzT-ban utolsó vacsora-szentmise lábmosással, utána agapé, majd 20.3022.00 óráig virrasztás a templomban. 9. Április 8-án, 19 órakor a PKban húsvétvasárnapi szentmise. 10. Április 14-én, szombaton 15 órakor Csécs Ákos és Hortosz Éva esküvője lesz a MSzTban. 11. Április 15-én, Fehérvasárnapon (Irgalmasság vasárnapja) ünnepélyes felnőtt keresztelés, bérmálás és elsőáldozás (öten keresztelkednek, kilencen bérmálkoznak). 12. Az idén is tartunk KEN-t (Keresztény egyetemi napok) Programjai: április 17. 19.00 óra: Corvinus Egyteme központi épület 3. előadó„Istenhit a globalizált világban”. A beszélgetés résztvevői: Dr.
Várszegi Asztrik, püspök, főapát; Dr. Szűcs Ferenc ref. rektor; és Dr. Fabinyi Tamás evangélikus püspök. Moderátor: Süveges Gergő április 18. 18.00 óra: I. sz. Gyerekklinika Koós Aurél terme, VIII. Bókay u. 53. 2. em. Dr. Egri László előadása: „Egészség és spiritualitás” április 19. 17.00 óra Ráday Könyvesház pince Beszélgetés a Kollégium blues szerzőjével Perjéssy-Horváth Barnabással. 18.00 óra Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, Piarista köz 1. díszterem, 2. em. Előadás: Dr. Náray-Szabó Gábor: „Merre tart a nyugati civilizáció?” 20.00 óra: az égigérő gospel kórus koncertje. Helye: Magyar Tudósok körútja 3., Lágymányosi Ökumenikus Központ (Petőfi híd budai hídfő). 13. Jegyesek lelkigyakorlata lesz Kismaroson: április 20-22-ig. Még lehet jelentkezni rá! 14. Április 22-én, vasárnap, az esti mise után lelkészségi tanácsülés lesz. 15. Április 29-én, jó Pásztor vasárnapján görög-katolikus szent liturgiát mutat be és prédikál P. Szocska Ábel bazilita szerzetes. Ez lesz közösségünk hivatásnapi megemlékezése is.
Felelős kiadó: Dr. Pákozdi István egyetemi lelkész. Szerkesztő: Tímár Dániel lelkipásztori munkatárs Illusztrációk: Vámos István alkotásai, Lapunkat írásaikkal gazdagították: XVI. Benedek pápa, Belon Gellért püspök (†1987), Deák Dániel
tanár (Corvinus Egyetem), Érszegi Márk lelkészségünk volt tagja, (a Külügyminisztérium dolgozója) Meskó Örs és Bircsák Gyöngyvér házaspár (Fészekrakó), Pákozdi István egyetemi lelkész, Szabó László tanár (Semmelweis Egyetem) és Zakar András mérnök (MOL) A Lelkészség címe: 1117 Bp., Magyar Tudósok krt. 1. Tel/fax:203-1734,
[email protected], www.egylelk.com
