UNIVERSITY OF TORONTO LIBRARY. purchased from the FORD FOUNDATION GRANT. for

UNIVERSITY OF TORONTO LIBRARY

m

purchased from the

FORD FOUNDATION GRANT

for

/--/:

'-^WijiiHÁ.

ZINES

s

AiDbPüs

GlROFLé

.

.

.

.

•

KÖNYVEK

Zoltái)

GIROFLA

és Regény

HERBiAPfN ENDRE kölcsnyDvíár

ELS

/

<^ rOLlAA S^^ F-ni

I

KÖTET

(MJdTüS

Budapest Sinper és Wolfner kiaL-ísa 1901.

PH RsSs Utánnyomás

A

tilos.

fordítás joga föntartva.

BUOiPESTI

iRlAP "JvomdAj*

József napja Rác-Árokszálláson rendesen

egy

hétig

ugyan,

szokott

házassága

a

Horváth Jóska'

tartani. óta,

roppantul

meg-

komolyodott, de ilyenkor, egyszer egy esz-

tendben, kidühöngte magát. Máskülönben nagy csöndességben val

s

liitték

élt

a csöpp asszonykájá-

akik jogász korában ismerték,

szolgabíró váljék belle.

Jóska

nem

nem halt

föltámadt.

minden

veszett el

De a

régi

végképpen

el

kitn

volna róla, hogy olyan

;

se

f-

Horváth

a leányzó

meg, csak aludt. És koronkint

Hogy mennyire

egyes

beszélt Szilas és

föltámadt, arról

alkalommal

három

hétig

Bodrog-vármegye.

Ezeket az idszaki, tekintélyes kirugáso1*

AMBRUS ZOLTÁN

kat Horváth Jóska azzal okolta

meg

a

fele-

sége eltt, hogy neki gyönge

mája van. Az egészségének tartozott vele, hogy néha-néha nagyokat igyék. És csakugyan, ahhan az esztendben, mikor apósa, az öreg Joannovics

Milán halála miatt

nem

tarthatlak

meg

a József-napot, Horváth József belebetegedett

a nagy szolidságba. kodott,

s

már

komorságba

esik.

a választások

s

hatnám

:

evett,

nem károm-

féltették,

hogy bús-

Szerencsére közbejöttek

egy nagyobb szabású, mond-

közigazgatási jelleg áldomás után,

amelyen asztal

Nem

attól

alá

néhánj' jövevényt kellett

inni,

hivatalból

az

Horváth Jóska

ki-

gyógyult kedély-betegségébl.

Hogy a gj'önge májú páciens a boritairmértékben kifejezve, mennyit használjon, errl az orvosi tudomány nem nyiból,

latkozik egész határozottan

;

s e

tekintetben

a belgyógyászat jeleseinek a nézete aligha-

nem

eltér

a Horváth Jóska vélekedésétl.

Egy azonban kétségtelen. S ez az, hogy orvosi tudomány még nem derítette

az ki,

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

vájjon

érdekében

föltétlenül

hogy a májbajos

ember az

gyógyulás

a

szükséges-e, összes

boros

vágja,

s

a

poharakat

sorban

falhoz

kúra végén összetörjön minden

néven nevezend cserép-, üvegtárgyat,

a

ami a kezeügyébe

szükséges, lehet fölösleges

;

és porcellán-

esik.

Ez lehet

annyi bizonyos,

hogy Horváth Jóskának a gyógyászat terén megvoltak a maga határozott

minden

József-nap

pohár meg tányér vizet

három napig

itták, s

ügy

elvei.

végzdött,

nem maradt régi

ideiglenesen

befttes üvegekbl

költözködni

az alsó házba, mert a mulatság

csak

itt-ott

hogy

a házban, a

kellett

le

S nála

színhelyén

maradt meg egy-egy

ablak-

üveg.

A

szörny pusztulása legutolsó napon szokott

törékeny tárgyak

többnyire csak a

e

bekövetkezni, akkor, mikor a kijózanodott

vendégek már hazaszökdöstek akinek

végre

szintén

s

a házigazda,

sikerült

becsípnie,

magára maradt a cigányokkal. Ilyenkor mindig igen érzékeny jelenetek folytak le

AMBRUS ZOLTÁN

Horváth Jóska meg a

felesége között.

A csöpp

asszonyka, aki a pezsgzés els napján volt az édes nevetés, a finálé idején

árjává változott át fogadta,

hogy soha

;

maga

könnyek

Horváth Jóska meg-

se iszik többet s falhoz

vágta az utolsó poharat. Szóval a lakzi mindig bús véget

egy-két-kilenc napért érdemes

az eltöltött volt

szenvedni.

zajlottak

De

ért.

Hogy micsoda vigasságok

ezek közt a betört ablakok és

le

pezsg-foltos falak közt, arról csak kevesen

tudnának

beszélni,

darabig

nem

csak

süketít,

A

a

mert aki jelen

volt, az

egy

emlékezett semmire a világon,

muzsikaszóra.

folytonos

cigány éjjel-nappal húzta

;

ha az egyik

kidlt, volt helyette más. Kihozták Vásáros-

Berénybl mind

a

három bandát;

az Eiirópá-

ban, az Arany Szaruas-hB.n és a Metropoleszál lóban

balmos

nem maradt még

se.

Kinek

is

csak egy cim-

húzták volna ott?

A

honvédtiszteken kivül, akik kilenc órakor

haza

szoktak menni, alig egy-két vendég

búslakodott a máskor oly hangos Európa-

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

ban a többiek, az ;

igazi

mulatók

a jeunesse

:

mind kinn

dorée és a huszártisztek

voltak

Árokszálláson.

Ez a

sivár,

árnyéktalan kis fészek sok

gyakran

tekintetben vetekedett ilyenkor a Aranjuezzel.

emlegetett

mi

esetre

mily

sem

szép

volt

A

például sem-

zaj

ekkora Aranjuezben. S

gyülekezete

a

lovagoknak

és

dámáknak! Mert mindig találkozott egypár vidám menyecske, aki nem tördött azzal a néhány kilométerrel. Pár perc a gyorsvonaton, mi az ? S a négyes huszárok olyan jó táncosok voltak Nemcsak jól táncoltak :

!

bírták a táncot,

csakúgy, mint az

italt

s

jöttek légyen bárhonnan, tudták élvezni az életet,

azon mód, ahogy csak

vezni, a tejjel és mézzel

ezen

az

áldott

nyájassága

és

pontján,

Abban

tudják

él-

Kánaánnak

ahol a természet

bkezsége

pazarrá és gondtalanná

itt

folyó

az

embert

is

teszi.

az esztendben,

amikor

történe-

tem kezddik, József napja péntekre

esett.

AMBRUS ZOLTÁX

A mulatság

tehát

csütörtökön

Piros rózsa, fehér rózsa

;

szke

kezddött.

leány, barna

.

.

egy kis tánc, egy kis kártya, sok bor és

megint sok bor mellett elmúlt péntek,

múlt szombat

Vasárnap

el-

is.

reggel, kilenc óra tájban, Vido-

vics Feri, aki

máskor végig

ki szokott

tar-

tani, hirtelen elszomorodott, s a fejébe vette,

hogy haza megy. Vigye Jóskát,

meg

el

az ördög Horváth

az egész úri társaságot.

Van der

Kerkhoven kisasszonynyal, a sokszoros milliomos

hollandus

leánynyal

együtt,

akit

reggeltl estig neki kellett mulattatnia, mert a többiek

nem

igen szerették a francia és

pogány nyelveket:

egyéb

neki

már

elég

volt a mulatságból.

Mióta hat

órát

a

elkezddött,

bál

aludt,

s

egyszerre

mindössze

úgy

tetszett

ébren

mintha egy örökkévalóság óta volna mintha végigitta volna az ösz-

szes

pún

neki,

;

formációt, fiatalkorát.

háborúkat, s

Forgách

a középkort, a

tábornokné

re-

egész

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

A banda

áhíialosan ismételte, amit Rác-

Arokszálláson

már mindenki

tudott

hadnagy lába, mehet a kaszárnyába.

Eltörött a

Nem

—

Ejhé, dudajlJ,

Rózsám, szeretsz-é

—

A

Nem

?

!

!

„nem"-et az érzékenyebb lelk vendé-

gek igen sok elkeseredéssel ekhózták. VidoFeri elvégezte

vics s

magában, hogy

fölkel

szándékát a nehézkedés és az egyensúly

törvényeinek óvatos szemmeltartásával végre is

hajtotta.

Valaki rászólt

—

Friss bácskaiakat.

Vidovics Feri abban a hangulatban volt,

mikor az ember

hirtelen lelki szükségét érzi,

hogy pofon vágja a legjobb

mintha valami elrejtzött

zett,

resne.

gon

barátját.

s

Ahogy azonban

Körülné-

ellenséget ke-

végignézett a társasá-

megpillantotta Cipriani bárót, aki éppen

a cigányokat íincoltatta, okosabbat gondolt.

A hadnagy

oly részeg volt,

hogy Vidovics

Feriben föltámadt a nemesebb

mámor

ön-

AMBRUS ZOLTÁN

10

Az

érzete. itt

villant keresztül a fején,

hogy

nemtje.

a józanság

Megindult szó nélkül. Egy kott a járástól

;

de

léptei,

kicsit

elszo-

a körülmények-

hezképest, kifogástalanul rugalmasak voltak.

Hagyták

azt

;

hitték,

hogy a szobájába

megy.

Úgy reménykedett, hogy az asszonyok még alusznak s föltünés nélkül szökhetik meg. Van der Kerkhoven kisasszony nélkül számított.

A hollandus leány éppen szembe A kertbl kerülhetett el, mert

jött

vele.

egy

halom

Nem

is festett

virágot

tartott

rosszul a

a

kötényében.

bunyevác asszonyok

viseletében. Sugárzóit az egészségtl s olyan volt,

mint a

frissen nyilt tulipán.

Van der Kerkhoven elkerülni.

lehetett

egyszer

s

kisasszonyt

Annál jobb

:

már nem legalább

mindenkorra elbúcsúzik tle.

Jó reggelt kivánt neki

s

azután így szólt

hozzá

—

Kegyébe ajánlom magamat, kisasszony.

Kérem, emlékezzék rám

szívesen.

GIRÜFLÉ ÉS GIROFLA

—

Milyen ünnepies

— —

!

11

Elmegy?

El.

Kár.

Szereltem volna,

marad. Az franciául

urak

nem

szívesen

beszélnek

én oly keveset tudok németül

egyetlen gavallérom.

volt az

még

s

hogyha még

!

Ön

De remélem,

látjuk?

—

Az líem tlem

függ,

hanem

attól,

hogy

a kisasszony mennyi ideig marad Magyarországon.

—

Mért? Elutazik?

—

San-Remoba megyek egy pár hétre. Ah! — S mivel ügy hallottam, hogy a kisasszony holnapután Temesvárra készül

—

.

—

.

.

Igen. Sorra látogatom frohsdorfi barát-

nimet.

— val

Úgy meglehet, búcsuvizitem alkalmá-

nem

— addio.

lehet szerencsém.

MegloJiet,

Mindig szívesen

önre. Vasúton

—

Monsieur Vidovics. Tehát fogok

megy?

Nem. Lóháton

jöttem.

emlékezni

AMBRUS ZOLTÁN

12

—

Ertem.

A

Vanglaise

tnik

el,

hogy

itt

ne fogják.

—

Még van egypár napi dolgom Berény-

ben, csak aztán indulhatok.

—

Szerettem volna, hogy ha ön kalauzol

Berényben.

—

Oda ugyan nem

kell

cicerone,

kis-

Egy roppant falu, melyben hatvanember lakik — De érdekes. A korcsma korintusi stílben épült, s a templom egy nagy pajta. — Furcsának találja a mi világunkat asszony.

ezer

ugy-e

—

.

.

.

?

De érdekesnek, nagyon érdekesnek.

Sohase

láttam

ennyi

denüvé süt a nap.

napsütést.

Itt

min-

És a parasztasszonyok

cinóber szinü kendikkel. Aztán az urak,

akik

egyebet

se

csinálnak,

csak a pénzt

dobálják ki az ablakon.

—

Mert

—

Annyi

itt

mindenki

paraszt, senki se úr.

bizonyos,

hogy

napokat töltöttem bájos. Igaz,

itt s

felejthetetlen

hogy az országuk

hova küldjem a Notre

coeiw-t"?

GIROFLÉ ÉS GIROFI.A

—

Tetszett

—

Nagyon. Jó

önnek

13

?

Mau-

a Gu}' de

ez

író

passant.

— Én nem ez az egy

—

ismerek más

is

is elég.

Akkor hát

ez a kötet kedves

én majdnem megfeledkeztem

—

Nekem

irót.

önnek

s

róla.

Boldog volnék, ha megtartaná, kegyes-

ségbl irántam. Egy szép könyv olyan, mint egy virág; értéktelen s minden szerénytelenség nélkül föl

gondolatai

ajánlani.

lehet

révén,

talán

A más

kérhetek egy

szép kis

helyet könyvtára egyik zugában.

—

Ezt a virágot önnek akartam adni, de

most már nem adom. önnel. Azt akarom, Isten önnel,

—

Nem

akarok

hogy adósa

A

maradjak.

Monsieur Vidovics.

Köszönöm, kisasszony,

S megindult az alsó ház leány folytatta

megállt,

kvittelni

útját,

s visszanézett.

Isten önnel. felé.

.

de pár lépésnyire

Mikor a

férfi

eltnt

a szeme ell, leeresztette a kötényét; virágai lehulltak a földre.

AMBRUS ZOLTÁN

14

Aztán két

srn

összehajtott papírlapot

a zsebébl. Az egyik egy

ki

vett

küldit levélnek a fogalmazványa egy héttel ezeltt

a levelet

nak.

A másik az

úrtól.

volt; ezt

írta az apjá-

a távírat, amelyet

Van der Kerkhoven

express

ma

kapott

Míndakettt

el-

még egyszer Amaz így szólt

olvasta

„Van

itt

egy Monsieur Vidovics. Elég jó-

módú. Mintegy másfélmillió tallérnyi vagyon. Csupa szántóföld. Szép íiu, fiatal, egészséges. Mvelt is, ha éppen akarod. Mit szólnál hozzá, vissza

ha mint Madame Vidovics térnék

Emma.

Hágába?

Utóirat

nem

Barna,

:

lángész,

az

én

genre-em.

A

táviratban

meg éppen

csak ennyi volt

„Van der Kerkhoven kisasszony, HorválhJoannovics úrnnél Puszta-Rác-Arokszállás per Vásáros-Berény. (Magyarország.)

Bánom

is

én.

Apád.'

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

Kétfelé hasította

a másikat. Majd

apró darabokra

elbb

az egyiket, aztán

összetépte

s ezt

15

mind

a konfettit

is

a kettt

odaszórta

a virágok közé.

Vidovics Feri az alsó házban fölvette a lovagló bekecsét. Megkerülte a nagyudvart s

az istállók

felé

hogy aki messzirl mondta magában

járt,

azt

—

Olyan egyenesen

tartott.

látta,

okvetetlenül

Ez vagy fherceg, vagy egy becsípett

ember, aki mindenáron nagyon egyenesen

akar lépni.

Kitnen nyeregben

formán

tartotta magát.

ült,

volt,

mégis nagyolt

De hogy végre lélekzett.

Olyan-

mint Montmorency herceg, a

nagy hadvezér, akirl följegyezték, hogy vénségében

nem

kés

tudott se járni, se feküdni,

csak ülni és lovagolni.

A

lova bácskai ló volt, aki értelte ezt az

állapotot.

Ahogy

tant, konstatálta

—

A

a gazdája a nyeregbe pat-

magában

ga/.dám egy kicsit

:

ki

van készítve.

AMBRUS ZOLTÁN

16

s helyette nekünk legyeneszünk. Különben megbízhatik bennem, mert tudom

Vigyázzunk

hogy mi a

én,

kötelesség.

S csöndesen poroszkált elre a jól ismert úton.

Vidovics Feri számított erre a hségre.

Annyira megbízott a lova erkölcsében, hogy haladtak pár száz méternyire, nyugod-

alig

tan elaludt.

Ha

tudta

ostoba állat

ln

!

!

volna,

hogy hová

viszi

az

Mekkorát rántott volna a gyep-

Mint fordult volna ellenkez irányba

Hogy sarkantyúzta volna

a paripáját! Mily

szélsebesen vágtatott volna máshová, akár-

merre, csak hazafelé

nem

!

Hogj^ rohantak

volna, bár a pokolba, lóhalálában

De

az

ember sohase

rá a fátum. utcára,

Ha

mikor

véletlenül

nem

tégla esik az

száz esztendeig

élsz s

!

.

.

.

tudja, hol leskeldik

mészsz ki az

emberek

annak

fejére,

idején békén

ringathatod szépunokáidat. Csak annyi kell

hogy ott maradj, ahol vagy. De te nem maradsz otthon, veszed a cilinderedet hozzá,

GIROPLÉ ÉS GIROFLA

17

és a sétapálcádat,

gondtalanul

remekül

hogy éppen oda

eltalálod,

kisétálsz állj

s

a

lehulló tégla alá.

Ha

Vidovics Ferit véletlenül visszatartja

a \^an der Kerkhoven kisasszony társasága s

csak egy hét múlva

haza Berénybe,

te!"

hogy másnap vasútra üljön jon Nizzáig

.

.

.

fölháborodva

Calvados,

h

vagy ha

s

meg

se

lova, a

gazdája

áll-

derék

szegyei ni

való állapotán, leveti a mértéktelen embert

egy krakásra

s

ez

hat hétig nyögi Józseí

napját a rác-árokszállási alsóházban: akkor

hsünk ma

Szilas

Bodrog vármegyék

és

fispánja, boldog férje a Joannovics-lányok

egyikének vagy Van der Kerkhoven nak,

még boldogabb

apja

nagyfej Vidovics- fmnak

Emmá-

négy vagy öt

s

ez

a történet

ember maga

se

tudja, mit

sohase íródik meg.

De ha

az

cselekedjék, vagy mit ne cselekedjék,

tudja a lóV!

.

.

.

hasonlóan

Szóval,

hogyan

azokhoz

az

angol

matrózokhoz, akik föllázadva a kapitányuk Anil)rus Z.

:

Giroflé és Girofla.

I.

2

AMBRUS ZOLTÁN

18

megitták az Indiába küldött pálinkát,

ellen,

kormányozták a hajót

zátonyra

aztán

holtrészegen

táncoltak

Vidovics Feri

teljes

öntudatlanságban,

morosan lovagolt végzete

s

másvilágra

a

át

má-

elé.

Egyszerre fölriadt, mert a lova megállott.

Úgy

tetszett neki,

aludt

de

volna,

mintha csak pár

pillanatig

már Berényben

voltak.

Calvados a Sugár Mariska háza eltt

meg

podott

— Nem

álla-

várta az utasítást.

s

bánom. Calvados, mondjunk jó

reggelt Mariskának.

Vidovics Feri máskor

ban szokott kilovagolni a

tartott

nem

volt

is

ebben az órá-

rendesen stációt

s

Mariska ablakai eltt. Calvados

hogy a szokásos

tisztában vele,

programnak

ez a pontja

ma

el

is

marad-

hatott volna.

—

No

hát vigyázva lépkedjünk, Calvados.

Ezt a figyelmeztetést az

hogy

hsünk

lovát

a

padlón

a

tette

kocsiútról

gyalogjáróra,

megokolttá, átvezényelte

ahová egy keskeny

át vezetett az üt.

Az árkot, mely a

19

GIROrLÉ ÉS GIROFI.A

gyalogjárót az országúttól elválasztotta, bajos

volna átugratni, mert a Sugár Mariska

lett

utcájában

a

gyaloglók számára fentartott

útvonal meglehetsen keskeny volt s Calvados

könnyen beugorhatott volna az ablakon. Vidovics Feri ugyan átsétáltathatta volna a a

lovát

nem

kocsipallón

a kapuhoz,

de Vidovics Feri

is,

hanem

az egyik ablakhoz

igyekezett.

A

szives olvasó ezt

hsünk mámorával

nyára

Ebbl

a

tották.

Ellenben a

expedíciót

az

bizo-

fogja magyarázni.

mámorból már alig volt valami; a reggeli leveg és a hosszas szendergés Vidovics Ferit majdnem teljesen kijózaníleírt

rendellenesség helyi

szokás volt Herényben, kétségen kivül olyan helyi szokás, amelyet csak az

elkelségek

gyakoroltak. Az udvariasságnak ezt a nemét a

huszártisztek

esztendeig ez a

tették

a chic utolsó szava. volt

az

az

gyalogjárót,

divatossá

palló-vizit

A

volt

egy pár

palló-vizitnek

elnye, hogy a a

s

Berényben

gyalogjáró

meg-

ló elfoglalta a

plebejusokat 2*

le-

20

AMBRUS ZOLTÁN

kényszerítette

a

kocsiútra,

ami a

városi

közgylésen temérdek rekriminációnak

s

az egész városban sok áldatlan háborúság-

nak

volt az okozója, de a herényi

eltt igen

kedvesnek tnt

íöl.

hölgyek

Aki azonban

a kocsi-pallót használta, azt csak másodosztályú úrnak lehetett tekinteni.

Sugár Mariska éppen az érem-gyüjtemérendezgette ...

nyét

De hadd mutassam

be Sugár Mariskát.

Sugár Mariska agazdag,zsugori Vilkovszki Vazul

elvált

felesége

volt.

Ennek a

Vil-

kovszkinak a vagyonát egy pár százezerre becsülték,

de kevesebb

tartásdíjat,

elvált férj

nem

az

fizetett

mint

ö,

osztrák-magyar

monarkiában.

Sugár Mariska úgy segített magán, hogy kiadta a szobáit diákoknak,

katonatiszteknek, színészeknek

nknek. Tessék

és

színész-

elképzelni egy elvált fiatal

asszonyt, aki szobánkint adja bérbe a házát,

aki

nem

mindenkit ismer barátkozik;

szem,

s

aki asszonyokkal

egy sötét teintü, villogó

csinos teremtést, csókra

int ajkak-

(UROFLÉ ÉS GIROFLA

kai

s

21

azokkal a felséges idomokkal, amelyek

nyugtalanná teszik az

legénykét

ifjú

úgy, mint a komoly, pápaszemes,

családft,

totta

vájjon

nem

aki

beíratni

gondsuja

viszi

ha

természetes-e,

épp

az

fiát:

ilyen

asszony rossz hírbe keveredik?! És Sugár

Mariskáról

senki

se

beszélt

rosszat,

srn

a diákok se, akik pedig elég

maradtak neki a lakáspénzzel. Ezt télyt

még

adósok a tekin-

java részben a tiszteknek köszönhette,

akik „jó leány"-nak ismerték

mindig

volt egy-egy öreg

s

akik, mivel

fhadnagy

lakója,

félig-meddig kincstári asszonyt láttak benne.

Egyébként

t

asszonynak Berényben

mert elég lármás s

kiváltképpen

iránt elárulták,

ság

s

s

életet élt;

rajongása

hogy

legvidámabb

a

tartották

szíve

nem ok

nélkül,

de apró passziói a

mvésznk

nincs szomorú-

ama homályos vágyakozások nélkül, nem elégíthet ki.

amelyeket az éremgyüjtés

Jó reggelt, Mariska!

—

Nini ... Mi történt magával, Feri, hogy ilyen hamar visszajött?

AMBRUS ZOLtAx

21

—

Az,

hogy elvesztettem a szívemet, de

megkerestem. S mikor megtaláltam, siettem vele haza.

— mese

—

E

szerint a hollandus kisasszony

nem

?

Olyan valóság, mint egy csokoládé-

gyár.

— —

S hogy kerül ide

A magyarázat

?

Árokszállásra

?

egyszer. Együtt

igen

voltak a frohsdorfi intézetben Joannovics

Terkával

s

most kedvet kapott megláto-

gatni a barátnjét.

—

És annyira megszerette Árokszállási,

hogy már egy hónapja

itt

ül ?

!

.

.

.

Mert

legalább egy hónapja, hogy mindenütt csak róla beszélnek.

—

Mint Pickwick

úr

az

emberiséget,

keblére öleli egész Magj'arországot,

le

utolsó cigánygyerekig. Népviseletben jár

holland nyelvre fordítja a

fjegyz

az s

költe-

ményeit.

— Szép Csinos ? — Tudja, aííéle Rubens-alakot igér. Ahhoz ?

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

23

hogy szke, talán nagyon

képest,

egész-

is

séges az arcszíne.

— —

Hogy hívják? Van der Bilt? Van der Kerkhoven. Szép név. Ker-

khoven holland nyelven annyit

hogy

tesz,

koporsó.

—

De sok kakaóföldje van, mi

Jöjjön

be

apróbb

részletekig.

el mindent a Nagyon kíváncsivá

beszéljen

s

?

.

.

.

.

legtet-

tek erre a leányra.

— —

Nem megyek

mert részeg vagyok.

Ugyan menjen. Láttam én már magát

cifrább kedvben

—

be,

A müveit

vizitbe.

is.

francia részegen

fölvilágosításokat,

mindenekeltt csokoládégyár.

:

tegyük

hogy

föl,

és

tud.

annyi

Például

kisasszony megkezével

esztendeig folyton csokoládét

mind

hanem

Mariska,

csak

Emma

ajándékozna szívével

Tehát

is.

kakaóföldek,

Képzeljen,

amennyit

kívánt

a

lóháton

így

nem

csokoládét,

Berény,

nem megy

Különben megadhatom

:

harminc

ehetne egész

a hatvanezer ember.

AMBRUS ZOLTÁX

24

—

mennyit

S

pénzértékben ez

tesz

rengeteg csokoládé

a

?

— Harminc-negyven milliót. Tudja, náluk tíz

már nem is határoz. parti S maga mióta udvarol

millió az

— neki

Csinos

!

'?

—

Komolyan

—

Persze.

—

Én

beszél ?

Az egész város

azt

van

tele

vele.

hogy tréfálunk. De

hittem,

ha komolyan beszélünk, mondja, kedves Mariska, mire volna jó

nekem

Van der

a

Kerkhoven kisasszony roppant gazdagsága ? Hogy egy tanya helyett tíz tanyám legyen?

Nekem

—

az az egy tanya Lárifári.

megélnie

s

kicsit, ezért

elég

is

Tudom,

dolgot

ad.

hogy van mibl

ha éppen költekezni akar egy

még nem

De gazdag gazdagot

kell

megházasodnia.

választ;

ez

már

világ

sora.

—

A gazdagnak

nincsen igaza: a leg-

többször rossz üzletet csinál. Különben

vagyok olyan gazdag, hogy sokáig tartani

egy Eldorádóból

érkezett

el

nem

tudjak

hölgyet,

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

25

akinek a papája csokoládé-király.

leánynak

Ma paraszt-

de holnap Ausztráliába

öltözik,

küld kalaptollért, amilyen nincsen másnak.

—

Hát az

—

Azokat

üzletbl tegyük hirtelen

milliói?

egyelre ne vonjuk

nagyon

:

föl,

az

ki

jövedelmeznek.

jól

De

hogy Van der Kerkhoven papa

megrülne

s

gyémánttal

telt zacs-

kókat csapkodna a fejemhez, mondja, mit milliókkal?

csinálnék ezekkel a fölösleges

Kártyázni se

nem

fogok tartani

kándozzál,

te

tudok, versenyistállót soha .

.

.

Calvados, ne

Hé,

vén szamár

a Cléo de Mérode-okat,

sen fésült hölgyeket

!

meg

illeti:

.

.

.

Ami

fic-

pedig

a többi különö-

ha elszerzdném a

Van der Kerkhoven-családhoz, bizony

Isten,

mint becsületes kalmár állanám az alkut.

— Ugyan ne mondja — Pedig most nagyon komolyan beszélek. Lássa, Mariska, én el vagyok perzsasznye-

gek és perzsa lányok nélkül, egy nagy csrben,

melyben sok

a tulipános bútor s

több az eveszköz,

de

kevés

a

még

mtárgy.

AMBRUS ZOLTÁN

26

Megvagyok egy

rossz bricskával

báró azt mondja rólam, hogy élni.

Talán igaza

liogy

engem egy

is

nem tudok

van. Annyi

oldal

bizonyos,

szalonna

meleg takaró egy hétre

Cipriani

s

meg egy

teljesen

Szeretem az osztrigát, a jó

kielégít.

szivart, a zenét;

megbecsülöm a kényelmet. De ha mindez nincs, engem nem nagyon bánt; eszembe

s

Ha egy májusi délután végigfekszem fben s elnézem az égen a bárányfelhket, nem azon jár az eszem, hogy nem az én lovam nyeri meg a Derbyt; ha a béreseimmel beszélgetek, nem vágyódom elkel dámák után, akik Whistlerrl mondanák se jut.

a

el nézeteiket.

Azt hiszem, könnyen viselném

a szegénységet

hogy

azt

is,

bár igen nagy örömem,

tehetem,

amit akarok, jöhetek,

mehetek, amerre tetszik

és senkise

rendel-

kezik velem. Szóval Parlagi Jancsi vagyok, aki néha nagyokat iszik

sebben, dik.

nem

csinál

s

néha, a legszíve-

semmit, csak nézel-

Ez nálam már családi

nevelés

és

hajlandóság

dolga.

hagyomány, Mire

való

GIKOFLÉ ÉS GIROFLA

volna

nekem

27

Van der Kerk-

a parii és a

lioven papa milliói?

— sok,

Ez csak olyan beszéd. A pénz lehet de soha se lehet elég. Akinek sok van,

még

többet akar. Valami ambíciónak élne;

majd csak eszébe

egyszer

jut valami. Nagy-

ban gyakorolná a jótékonyságot.

—

önz

Köszönöm. Ahhoz már

vagyok,

hogy a szegényekért föláldozzam magam. Megházasodni

—

jótékony célra

!

.

.

.

Kegyet-

len gondolatai vannak, Mariska

—

Soha

se hetvenkedjék.

Láttam én már

Vidovicsot, aki ötven esztends koráig élce-

ldött a házasságról

aztán háromszor

s

is

megházasodott.

—

Az

igaz,

mindenre ságokra.

olyan

ebben a népes családban

talál példát,

De mondja

kitn

különösen a szamár-

csak, Mariska,

értesülései

magának

vannak

!

.

.

.

Ha

Van der Kerkhoven kisasszonyt házasítják, a környéken a Egy hónap óta

azt értem.

legérdekesebb személy se

hagyhat békén.

;

ennyi

Hanem

pénz senkit

azt

már nem

AMBRUS ZOLTÁX

28

engem szemelnek

értem, hogy miért éppen a

ki

vlegényének

aki nyolcvanezren

udvarol

?

látszik,

belé

úgy néz

rá,

mint egy hü, de

Miért

nem

Mert maga egy hónap

alatt

Miért éppen

ment

szor

néha egy

legalább

igen beteg kutya?...

—

Ciprianit,

minden összegnek

Vizaknayt, aki úgy-

szeretett, is

nem

Miért

felül

nem

Miért

negyedóráig

'?

akárkit?

engem ? Horváthékhoz,

ki

szokása. Mert

.

harmadami nem

.

.

mit tudom én

?

!

Van der

Kerkhoven kisasszony bizonyosan jobban tudja,

— lióira

mint

én.

Az, szegény,

vagyon öregbítése kinn

nem

is

Berényben szemet voltam

végett.

náluk,

sejti,

hogy mil-

vetettek, a nemzeti

Ha háromszor

Terka az oka;

is

azt

mondta „Szegényt nem hagyhatjuk árván magának helyt kell állnia." S én helyt állot:

tam.

Legalább beszélhetett valakivel egy

Napokon

nem

pár

szót.

nia.

Horváth Jóska megtanította magyarul

káromkodni

s

át

volt kihez szól-

aztán levette róla a kezét.

29

GIUOFLÉ ÉS GIROFLA

—

Kedves Feri, én

azt

mondom magá-

nak, hogy ha két embert ilyen határozot-

tan házasítanak,

a

sohase

hiba

az egész

vihigé,

hanem mindig

A kett

közül az egyik mindenesetre ludas.

a

gyanúsítottaké.

Úgy látom, ebben a dologban maga a hibás maga udvarolt. Gyónja meg. Okosabb, ha meggyónik.

—

Kedves Mariska, erre én azt felelem magának, hogy ebben a dologban én éppen olyan ártatlan vagyok, mint Van der Kerkkisasszony.

lioven

Nem

herényi közvélemény nyire

mutatja

téved,

udvaroltam.

téved. S az,

A

hogy meny-

hogy én a hét

végén utazom San-Remoba.

— —

Ah, ah

Vége egy szerelmi regénynek el se kezddött.

!

!

Ez a szerelmi regény

Maga nem

Jiisz

én bizalmasan

a hivatalos cáiblatnak. Nos, azt

is

elmondhatom magá-

semmi szín alatt, el nem der Kerkhoven kisasszonyt. Van venném Elször, mert nem szeret. Már pedig én nak, hogy soha,

:

keveset

kövelelek

az

élettl, de azt

igenis

AMBRUS ZOLTÁN

30

megvárom tle, hogy a kivel én megosztom minden napomat, annak én legj^ek a jóisten. Nem venném el, másodszor azért, mert én se szeretem t. Nekem nagyon okos. Ha :

valaha elkövetném azt a helyrehozhatatlan ostobaságot, hogy megházasodjam, bizonyo-

san egy kis bolondot

vennék

el

... de az

aztán nagyon kedves kis bolond legyen

—

És harmadszor

nem venné

el

azért

sem, mert mint jó Vidovics, szentül fogadta,

meghogy sohasem fog megházasodni.

—

Nem, azt nem fogadtam meg. Amint nem fogadtam meg azt sem, hogy nem párbajozni. Azt sohasem tudja az ember elre. De nem veszekszem s nem

fogok

keresem a házasság veszedelmét.

—

Inkább

—

Inkább elutazom.

—

S mondja, miért

veszedelmétl

—

elutazik.

?

tart

Maga nem

Mert tudom, hogy

elégedetlen

mon, amit

s

úgy a házasság ötven esztends.

minden asszony

mindegyik az urától kéri

az élet tagadott

szá-

meg tle Már

GIROFLÉ ÉS GIROPLA

31

pedig az élet mindenkitl megtagad valamit.

Semmi kedvem

egy

örök

szemrehányást

hordozni ártatlanul.

— S ebben a meggyzdésben élve, mégis képes volna elkövetni a helyrehozhatatlan ostobaságot

—

Ha nagyon nagyon

igen

magamhoz gék

?

s

De Van

szépen kér rá valaki.

szépen

kell

kérnie !...

való eszem, de a férfiak gyön-

a leányok ersek. Valami érthetetlen

fegyverök van, amelytl félek, mint ahogy a zuluk

télnek a fehérember Winchester-

fegyverétl. tek,

Különben nagyon részeg

lehe-

mert bölcselkedem.

Ebben a pillanatban egy podgyászszal megrakott, csukott batár fordult be az utca-

sarkon és Sugár Mariska, aki hárászkendjébe

burkolózva, nyugodtan

könyökölt a

nyitott ablakon, hirtelen fölemelkedett.

— —

Ahá, az Kiadta a

új

lakóim

!

fhadnagy

—

Igen. Tegna[). Két kis

—

Csinosak?

szobáját?

énekesmadárnak.

Érdemes megvárni ket?

AMBRUS ZOLTÁN

32

—

Még

sem

egjdket

nénjökkel beszéltem.

mézes

láttam, csak a

Kitn

figura

;

nagj'^-

olyan

olyan elkel, mintha bálanyának

s

volna.

született

Majd meglátja, milyen

jó

alak.

Kezet nyújtott s visszahúzódott az ablaktól.

Calvados dolgukat

azt

hogy elvégezték a

hitte,

menni

s

akart.

De gazdája egy

mozdulattal megértette vele, hogy máskép-

pen rendelkezik. Ott maradt az ablaknál batárt.

A

rozoga,

ócska,

s

sáros

kanyarodott a kocsipallón

s

megvárta a bárka be-

megállt a kapu

eltt.

Míg a kaput belülrl kidugta

kinyitották, a kocsis

a fejét két óriás

kosár közül

s

alázatosan köszönt a nagyságos úrnak.

—

Honnan

jössz?

—

kérdezte tle Vido-

vics rácul.

— —

—

A

fogadóból,

—

felelte

a kocsis.

Csak a podgyászt hozod?

Nem,

Ez a

benn ülnek. meglehetsen fölösle-

az uraságok

fölvilágositás

is

GIRÜFLÉ ÉS GIHOFLA

33

mert a bárka megizzadt ablak-

gessé vált,

üvege mögött egy

ni

fej

mely

jelent meg,

a kis ülés fell kíváncsiskodott ki az utcára.

nem

Vidovics

amit mégis

láthatta jól a kíváncsi fejet;

észrevett,

egy csöppet se elégí-

tette ki.

—

Öregnek

látszik s

mintha mosolygott

De hol van a macska, jobban mondva, hol vannak a macskák? A kaput kinyitották s a bárka behömvolna. Ez a nagynéni.

pölygött az udvarra.

Vidovics a kapufélfá-

hoz kormányozta Calvados!. Mariska a

már kinn

lédeivel

a

állt az

udvaron

udvariasan nyitotta ki a bárka

A

kocsiból

termet ki,

a

s

nagynehezen megállította

kocsis

s

legelször

is

mikor gebéit,

ajtaját.

egy

alacsonj'

fürge mozgású öreg hölgy pattant

aki nyájasan üdvözölte Mariskát

bennülkhöz

fordult.

s

aztán

Azok mintha nem

akarlak volna mindjárt kiszállani. Pár lanatnyi

parlamentálás után Mariska

az egyik cselédje eltntek

gyékénynyel tértek Ambrus

cse-

Z.

:

vissza,

GiroflO is Girofia.

I.

s

[)il-

meg

nemsokára egy melyet a kocsi3

AMBRUS ZOLTÁN

34

tói

a folyosó lépcsjéig vezet, kissé lejts

útra teriteltek.

—

—

Sáros nekik az udvar,

ban Vidovics

Feri.

A következ

—

szólt

magá-

Ejnye be kényesek!

percben Mariska és az öreg

hölgy két bundába és nagykendbe burkolt, tettl-talpig bebugyelált

ni

alakot emeltek

ki a kocsiból, akiket takaróiktól alig tudtak

a

széles

bárkából

kifejteni.

Mintha

két

kényes, délszaki növényt emeltek volna

le

onnan, hogy a melegházba vigyék. Vidovics Feri láthatta

még csak

az orrukat

nagykendiktl, de

vette róluk

azért

le

sem

nem

a szemét.

—

Úgy ugrálnak mint a gazellák, — monologizált, mialatt amazok felszöktek a lépcsn s eltntek a szobájokban. — Egyik sem lehet idsebb tizennyolc esztendsnél Hátha egyszeren bemennék hozzájuk ? De maga se tudta miért, nem tudta elszánni magát, hogy berontson a szobájukba, .

.

ahogy mvésznkkel szemben már megszokta. S Mariska, mikor áthaladt a folyó-

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

35

hogy visszamenjen a maga lakásába, látta, hogy Vidovics Feri még

són,

álmélkodva

most

— — — ki

táncoltatja lovát az ajtaja eltt.

is ott

Maga még most is itt van, Feri? Látni akarom az énekes madárkákat. Arra még ráér. Menjen haza és aludja

magát.

—

Olyan illetlennek

talál,

hogy nem

mutathat be nekik?

—

Most mindjárt?

—

Természetesen.

—

Olló

!

Az

öltözködnek. És másodszor

.

.

—

Másodszor

—

Ezt kellett volna elször

Tudja, ezek

is

nem

mert

Elször,

lehetetlen.

.

van?

mondanom.

akikhez csak úgy egyszeren beállit az ember. Els tekintetre látni,

aíTajták,

hogy jobb családból valók.

Apor Ilonka-genre, amivel

Nem

az

nem akarom

kicsinyleni a hódításait,

—

Csak

tessék.

Ezek tehát ama bizonyos

szegény, de becsületes, rossz sorsra jutoll,

de büszke lengyel

fnemes

leányai?

.

.

.

3*

AMBRUS ZOLTÁN

36

—

Azt

éppen nem mondom. Az öreg

hölgy szavaiból úgy

vettem

ki,

hogy zene-

professzor az apjok.

—

Ah,

zongorahangoló

Az már más.

!

Eszerint testvérek ?

— —

Annyira

testvérek,

hogy

ikrek.

Ah, ah, egyre érdekesebb a dolog. S

én haza menjek aludni? De maradjunk a fkérdéshél. Csinosak ? Mint két rózsabimbó. S egyik olyan,

—

mint a másik. Annyira' hasonlítanak, hogy össze lehet

—

ket

téveszteni.

S hogy ez ne történjék, az egyik piros,

a másik pedig kék szalagot

— — retté

Amint mondja. De hisz ez Giroflé

visel.

és Girofla, az

ope-

!

—

Azt mondják, hogy a színháznál így

nevezik ket.

—

Lám, lám, lám, lám. És maga azt kívánja, hogy haza menjek? Természetesen. Remélem, nem akar

—

nálam botrányt

csinálni ?

Ezek még nem

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

ismernek

;

azt

gondolhatnák rólam, amit

akarnak. Mit tudják napig ivott

—

Azért

37

azt,

hogy maga három

?

ne haragudjék rám, Mariska

már megyek. De mondja, nem láthatnám

ket

az ablaknál

—

0,

még

szezon végéig

—

'?

ráér megismerkedni velk. itt

A

maradnak. nap múlva me-

Igen, de én egy pár

gyek San-Remoba. Pénteken, vagy legkésbb szombaton.

—

No,

addig

nem

elcsábítani

fogja

ket.

— — szélni,

De büszke a Majd maga

lakóira is

más hangon

ha megismerkedik

fog

be-

Lasciate

velük.

ogni speranza.

—

Maga minden színésznrl

S ezért szeretem magát. soha.

Imádom

mutassam,

Nem

ezt

mondja.

ábrándul ki

magát, Mariska. S hogy meg-

mennyire

tisztelem

e

házat

:

megyek.

—

Azt hiszem, ideje, hogy menjen.

Cal-

AMBRUS ZOLTÁN

38

vados már

Minlha

alszik.

ez

is

három napig

ivott volna, szegény.

Elbúcsúztak

s

Vidovics Feri végre meg-

indult hazafelé. Kiléptette lovát a kocsiútra,

de

nem

meg, hogy ha messzirl

állhatta

is, oda ne tekintsen arra az ablakra, mely azeltt a fhadnagyé volt.

Két leány fejet pillantott

üvegek mögött.

Nem

meg

az ablak-

láthatta jól az arcukat,

mert az ablaktáblák pántjai egy kissé takarták ket, de amit

el-

megvolt

látott, azzal

elégedve.

Levette a kalapját

köszöntötte ket.

Úgy

s

nagy reverenciával

tetszett

neki,

mintha

a két leányfej mosolyogva viszonozta volna az üdvözletet.

— szólt

Lám, nem is olyan haragosak — magában s az utcasarokhoz érve, vissza-

pillantott az

!

ablak

felé.

Mire haza érkezett, annyira elálmosodott,

hogy ruhástól ledlt a kanapéjára

s

menten

elaludt.

Azt álmodta, hogy csillagtalan

éjjel

va-

39

GIRÜFLÉ ÉS GIROFLA

lami nagy fekele vízen jár, gyászos baldakinu,

könny

ladikon; szemközt vele, a homály-

ban, sötét alakok eveztek, akiknek hatta az

ázott arccal, halotthalavány

akirl nem

nem mert

tudta, él-e

nem

lát-

fehér ruhában, át-

Eltte,

arcát.

ni

alak feküdt,

még vagy meghalt;

közelebb hajolni hozzá

s

reme-

hogy a ladikot csapkodó habok elragadják tle. Szorongva leste, merre láthatná gett,

a partot, de csak

a

koromsötét eget

fekete vizet látta; sehol, semerre egy

A

sugár.

sötét

szorongását

a

s

fény-

alakok hangtalanul eveztek

rémít

félelem

váltotta

föl

;

s

a

torka összeszorult, homlokát hideg verejték borította el s

rülten kalapált. Egy-

szíve

szerre valami megcsillant a vízen.

Már

azt

remélte, hogy a parti lámpa, mikor rémül-

ten vette észre, hogy zött

komor

ciprusfák kö-

sírkövek meredeznek eltte

temet

csillogó

.

.

.

a sziget-

márványkövei csak a ladik

lámpájának gyér vízre

s

világát

verik

vissza

a

Aztán kápolnaszerü, komor épület

mellett haladlak el s az

egyik evezs hír-

AMBRUS ZOLTÁN

40

telén

fölegyenesedett.

hang

nem

szemét

s

jött

mire

a

Kiáltani

torkából.

fölnézett,

a

akart,

de

Behnnyta a

fehérruhás

n

már nem volt a ladikban. Kétségbeesve tekintett hátra, de maga mögött csak a fekete kkereszteket

látta s

mintha egy elhaló hang

a nevén szólította volna ... tört

keblébl

A

zokogás

ki-

s fölébredt.

— Igazán sokat ittam, —

szólt,

megtörölve

a szemét. Mintha valami önsúlytól szabadult volna.

De

érezte,

hogy a

szive

még most

sebesen ver.

Megnézte az

óráját. Esti hét

óra

volt.

is

II.

Oly büszkék vagyunk s

lelki

egy rocska hidegvíz elég

legmakacsabb

szórja

nyomja velünk

rossz

Ha

és

sejtelmeinket

s

el-

elfelejtesse

parancsolónknak tekintettünk.

mire megtörülköztél,

más szemmel nézed Vidovics

szét-

melyet már-már

lelked zaklatott, háborgó

alá s

hogy

gondolatainkat,

azt az érzésünket,

urunknak

rá,

világunkra

Feri,

:

állj

a zuhogó

egy pár

óráig

az egész világot.

mikor

este

nyolc

óra

tájban kilépett a fürdszobájából, teljesen megfeledkezett arról a veszedelemrl, mely

t

Van der Kerkhoven kisasszony képében

fenyegette

;

azzal,

hogy

kezett

rá,

egy

pillanatig

foglalkozott

se

nem emléhogy aznap déleltt, mámora rosszat

álmodott

s

AMBRUS ZOLTÁN

42

ködében,

mintha

két

leányfejet

látott,

volna

integettek

feléje

amelyek a

fehér

jácintok és rózsaszín gardéniák közül.

Csak arra gondolt, hogy egy pár nap

múlva San-Remo olajfái között fog bolyonpompázó tavaszban, melyhez képest a mi májusunk zord, szigorú idszak. Talál-

gani,

gatta, vájjon

átrándul-e a galamb-lövésre s

elre

az

örült

átutazó

vendégl-élet

alakoknak,

excentric

Héróknak

zsivajában

vásári

annyit fog jelenteni, hogy

a soha viszont

látásra.

De mit Berényben

elbb

:

majd ami nála

köt

ismeretséget „pour une eternité",

nem

az

és Júliáknak, akikkel a

ember Vásárosha egy órával kialudta magát ? Az ember

csináljon este

tökéletesen

az

nyolckor,

clmeg}'^ a színházba,

mint mindenki. Berény-

ben, ahol a társaságos életnek

megvannak

a maga külön törvényei, ez az a hely, ahol élned és halnod vacsorázol pirosra

festi

a

kell.

Ha

éhes vagy

:

meg-

páholyodban, ha a jókedv

képed

:

narancsokat dobálsz a

43

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

s ha nem tudod miért, elfog a pezsgs pohárral a kezedben várod

színpadra spleen

:

Hamletet, mert arcod víg a bánat idejében... Behivatta

legényét

a

s

kiadta

neki a

hat

órakor

parancsot

—

Akármikor jövök

felköltesz

s

haza,

megmondod Gyurkának, hogy

fogja be a két szürkét. Szent-Jánosra megyek.

Ha

a tiszttartó

bejönne,

nem

befogni.

kell

Aztán kisétált az utcára.

A

nagy csr, ahogy Vidovics a házát

nevezte, közel

pár lépést

volt a piactérhez;

kellett

tennie

s

csak egy

már

ott

volt

Berény város szívében.

éj.

A A

piactérre

boltajtók

már

ráborult a nyugodalmas

nagyobbrészt zárva voltak;

itt-ott hallatszott

egy-egy elkésetten

vasajtó csikorgása.

A

gördül

villamos lámpák alatt

álldogáló subás falusiak, a József-napi vásár

ut^só vendégei, hazafelé kászolódtak,

s

a

piacot körülölel kis utcák gyorsan szítták

magukba a pihenésre siet, sötét alakokat. A roi)pant térséget, ahol egy negyedföl

AMBRUS ZOLTÁN

44

Órával ezeltt

még bunyevác, magyar, sváb sokasága nyüzsgött,

és rác parasztok tarka

birtokba

vette

a csend és homály.

A

tér

magánosan álló nagy templomot mélységes sötétség környékezte, s mögötte, az egész tájékon, vak homály és kísérteties némaság ült. északi szélén

Csak délnyugatról, a lopos

homlokzata

lárma

s

Me/rojoo/e -szál ló osz-

fell

hallatszott

a tér keleti részén

némi

csillogotl élén-

kebb világosság, ahol a felhk közt bujkáló holdtól ezüstszürkére enyhült szemhatáron az új színház barokk formái rajzolódnak.

Vidovics szerette ezt a roppant piacot,

mely terének bségével

és

pazarságával a

rónaság áldásaira emlékeztette. dolt,

Arra gon-

hogy a köröskörül békén pihen, ren-

geteg síkságot, melyre oly kegyesen tekint a

jóságos ég,

nem

nyomorulttá

teheti

immár szegénynyé

semmiféle

civilizáció

:

se

és

a

villamos lámpák fényzése, se a Metropoleszállóba importált pezsgtenger, se a fegy-

veres béke

rzinek

egész szárazföldi lovas

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

és

állománya,

gyalogos

se

színmvész úr

tíz

gati eszméket,

lépésnyi távolságban

Hauptmann

Gerhártot, Ibsent,

Sudermannt, Planquette-et

el mellette,

st

oldala

fiatal

hölgy

gyorsan, könnyedén, mint

mellett

legközelebbi

arcukat

két

Olyan váratlanul surrantak

egy fecskepár.

a

és Varneyt,

Parist jelentette.

Ebben a pillanatban

el az

csil-

mely hsünkre nézve a nyu-

logó cilindere,

haladt

cigányzene

a

szenvedelmek, se a Kékessy Andor

szította

magát

45

s

olyan messze jártak

villamos

hogy az

lángtól,

nem láthatta, de leheletlen volt a meg nem ismernie. Odébb Kékessy

járásukat

úr

köszönt

tisztelettel

lej biccentve

— szólt

nekik

s

a hölgyek

fogadták az üdvözlést.

Ezek az én szinész-kisasszonykáim, Vidovics Feri

hasonlítanak

magában

egymáshoz,

—

mint

—

akik úgy két

vad-

galamb. Vájjon csakugyan olyan vadak volnának-e'?

tékenyen

Nem

hinném.

szelídíti

A mvészet

az erkölcsöket;

a régiek így tartották.

jelen-

legalább

AMBRUS ZOLTÁN

46

De

nem

azért

hogy

szokta,

sietett

utánok, pedig meg-

színésznknek

a

az

utcán

minden körülményesség Berényben a víg emberek nem igen

mutatkozzék nélkül.

be,

kedvelik a ceremóniát.

Csak a tekintetével követte ket, amíg a két leány eltnt a színház tájékán.

— írók

Lám, lám

nem

amit az

meg ne

tndött

—

az operette-

találhatnak ki olyan

élet

maga

a

bolondot,

naiv komolyságával

ismételjen. Tessék

az egyik

:

Giroflé és Girofla,

kék, a másik rózsaszín szalaggal.

szintén szólva ben,

—

:

nem

hiszek ebben a poézis-

A természet, amire tart valamit, nem pro-

dukálja mindjárt két példányban,

gomba nem

sokat különbözik a szomszéd

csiperke-gombától, de ki

Maréchal

A csiperke-

Niel-rózsát,

látott

valaha két

amelyek

formára,

színárnyalataikra, leveleik rajzára, szirmaik

összefogózkodására, a százlevelüség

minden

intimus bájára úgy hasonlítanának egymáshoz,

mint két tyúktojás?! Az ikrek mulatsá-

gosak,

ha akarom

:

kedvesek

is,

de azok az

47

GIROFLÉ ÉS CtIROFLA

akiket

ikrek,

össze

Ekközben búsan ját

—

lehet

nem

Giroílét és Giroflát,

utóiérte

téveszteni,

mint

lehetnek poétikusak. a színészt,

ki méla-

újonnan vasalt pepitanadrág-

sétáltatta

Vásáros-Berény középkorias kövezetén,

—

Mondja, Kékessy

ön

tapasztalt

ember

úr, ,

,

,

— szólította meg, honnan van

az,

hogy minden színészn rosszul öltözködik'?!

Hogy

— májusavagy december hó — minden

mvészn

másképp jelenik meg

mint a többi páváskodó szép

a napfényen, ?

!

Hogy ha

érték cafranggal, akarja, kell tnnie s hogy ha annyi

szegény, egy korona

nem

akarja, föl

nem tud úgy öltözbocsássa meg — az úri-

a pénze, mint a polyva,

ködni, a hogy

asszonyok

V

—

Hogy ha egyszer

!

lenni, cifrább,

—

az oka,

kifejtette,

is

s

hogy

rá lehet ismerni

mvésznre ?

Ennek

—

finom akar

mint egy mór épület

egy öreg, tudós asszonyban az egykori

és

az Országos Szinész-Egyeslet

felelt

hogy ha

nyugodtan Kékessy úr

s

fispán volna, mit tenne

a vidéki színészet érdekében. Az igazgatói

AMBRUS ZOLTÁN

48

nem

koncessziót

szabad egyéb

föltételhez

mint egy közönséges erkölcsi bizonyít-

kötni,

ványhoz, más alapokra kell helyezni a nyugvéget kell vélni az egészségtelen

díj-ügyet,

primadonna-kultusznak kell az állami

A

sét.

és városi

szubvenció szónak

szubvenció kérdé-

egyszer

hogy valóságos

elég volt rá,

gömböly

végül szabályozni

s

bonvivant-t

s

ihlet fogja el a

Vidovics Feri kezdte

élénken sajnálni, hogy mindeddig

meg a

ellehelése

nem kínál-

kedvez helyzetben egy kategorikus nem-mel véget vetták

fispánsággal, amely

hetne e tenger panasznak.

— Igaz, — szólt hirtelen, merész á-proposval,

—

a szezon vége szenzációsnak ígérke-

erk,

zik. Új

—

morúan

új repertoire

!

.

a Haller-lányok

Igen,

a yorkshirei

.

!

mvész.

.

—

felelt szo-

—

Most már

pláne párosával kapjuk a primadonnákat

Hová slyedtnk Shakspere korában !

—

mondják,

Azt

jószágok, — az operetté

nagyon

röglönözle Vidovics. !

.

.

.

.

érdekes

—

.

.

kis

Persze,

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

49

•

—

•

Az operetté még hagyján,

Kékessy

úr,

—

már

de most

nyakunkra hozzák

!

Kinek

ha szabad kérdenem

Opera-énekesnk

.

.

—

?

is

a

itt

az opera,

és

az Alva-

Nevetséges

!

Országos Szinész-Egyesület

—

az operát

kell

Zarnpa

'?

járó Vásáros-Berényben

— sóhajtott

!

Ha

az

.

közbe

vágott

Vidovics.

—

Igen

;

az operetté derogál nekik. Szép

hangjuk van, különösen a kisebbiknek.

—

A

kisebbiknek'?

E

szerint

nem

ikrek?

—

Dehogy. Csak amolyan m-ikrek. A nagyobb hatás kedvéért. Különben csak egy

vagy

esztend

kél

lehet

közlük

a

kor-

különbség.

—

De nagyon hasonlítanak egymáshoz?

—

()ssze lehet téveszteni

lormán

fésülködnek

ket, mert egy-

egyformán

s

öltöz-

ködnek.

—

Egészen a kék

—

Igen

ságukat.

ként

;

A kék

semmi

Amb-rs

rózsaszín szalagig?

és

roppant ápolják a hasonlatosés rózsaszín szalagra egyéb-

szükség,

mert a

Z.: Giroflé és Girofla,

I.

hasonlatos4

AMBRUS ZOT>TÁX

50

amíg az egyik megszólal. A hangjuk más. Ez az egyetlen, ami bennük, hogy úgy mondjam, egyéni.

ságuk csak addig

—

tart,

Azt hallottam

egy kicsit

róluk,

rá-

tartóak.

—

nagyralátók. Máris úgy

Rettenetesen

járnak-kelnek

jöv

nek els stációja sodik vár.

:

Budapest

Az apjok

kis

csak most végezték

el

az

meg vannak gyzdve,

opera-iskolát. Szentül

hogy fényes

mint két

világban,

még

pedig

Patti,

a

várakozik rajok, amelyVásáros-Berény, a má-

:

a harmadik

s

Szent-Péter-

;

fejket

efféle

Svengali

egy-

telebeszélte a

szamárságokkal;

öreg

az

szeren bele van rülve a leányaiba. Nincs az

az

megférjen

igazgató, aki

kezdte,

hogy

beleszólt

vele. Azzal

minden próbába,

kikötött a karmesterrel s reformálni akarta

egész

az

társulatot.

szerzdtették

ket,

kötötte Svengali sát.

a

Ha

csak

szerzdés

Ide

hogy

már a

csak

direktor

úgy ki-

papának a visszavonulá-

beteszi

a

fölbomlik.

lábát

a

Valóságos

városba,

csapás

GÍROFLÉ ÉS GIROFLA

51

rajok nézve az a vén ember. Az egész télen

szerzdés nélkül voltak miatta. Rettenetesen

úgy látszik, arra számit, hogy fhercegekhez adja ket feleségül.

félti

— ket

— is

szegényeket

;

Ejha! Akkor hát hiába hívnám

meg

vacsorára? Mit képzel? Hozzánk, a kollégáikhoz

ritkán ereszkednek

le.

Most vagy két

este

együtt vacsoráltak velünk a fogadóban, de

csak

Az

mert

azért,

De

nál Miskolcon. ért

még nem

lakásuk.

volt

öszszel is egy társulatnál voltunk ott két

hónap

:

Balajti-

alatt

nem

bennünket ez a szerencse. Mihelyt lakásuk

van, egész nap otthon ülnek

sonkát

meg

eladás után

s

sajtot vacsorálnak.

k

—

És

—

Várják a fherceget.

—

Es mindjárt kettt

ezt

mulatságosnak tartják

Eközben a szinházhoz értek észrevette,

hogy a sötétbl

alak nagyot köszön

—

Ah, jó

estét

egy

s

?

Vidovics szivarozó

feléje.

igazgató

úr.

Nos,

hát

hogy vagyunk? 4*

AMBRUS ZOLTÁN

52

—

Bizony, kérem, nagyon megérezzük az

árokszállási névnapot.

adtuk

;

Leart

magam

Tegnap Lear

játszottam,

Kékessy, Cordeliát Ilonka

a színházban.

még ma

— — hogy

is

Ma

s

:

király-i

Edmundot

tizenöten voltak

pláne a Bregér

megy

Hja, vásár után vagyunk.

De vasárnap.

Nagy

baj az,

az értelmiségnek csak

itt

kérem,

akkor

kell

a szinház, ha se névnap, se megyegyülés

—

s

csak félházunk van.

.

.

van. Én a mi nevezem értelmiségnek. Pedig hallom, most már operát is kapunk.

Se

—

Tgaza

disznótor.

értelmiségünket

nem

is

Mit csináljak, kérem

?

Az ember bele

öli

a vállalatba egész vagyonát

ha

ez az

aranylánc

nem

s

hiába. Néha,

volna,

mely még

boldogult nagyatyámról maradt rám,

tudnám

fizetni

nem

De nekem már hogy ne sajnáljak semmi

a társulatot.

a véremben van, áldozatot.

—

Kékessy ür azt mondja, hogy az

énekesnk nagyon kedvesek.

új

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

53

—

Az egyiknek olyan hangja van, mint a La Grange-nak s a másik olyan muzikális hogy két nap alatt betanul akármit. — Akkor hát kár, hogy két példányban

Egy személyben többre vinnék,

születtek.

mint így kettecskén. 0, nagy jöv vár rajok, különösen a

—

kisebbikre, aki

megtetszik

még nem tud semmit. Majd Eladjuk az Aloajáró-t,

látni.

ZampáA, a Remete meséi-t

.

.

.

csengety-iét,

kérni a szívességét.

egy szerény

A

vidéki operák ügyében

memorandumot

szerkesztettem

holnap vagy holnapután küldöm miniszter úrhoz. tóztatnék

Hoffmann

Apropos, valamire bátorkodnám

utazni,

Ha

el

véletlenül Pestre mél-

kegyeskedjék néhány jó

figyelmeztetni rá a kegyelmes

szóval

;

a belügy-

— Kedves igazgató úr, Warga

urat.

excellenciája

messzirl rokonom ugyan, de olyan messzirl, hogy e nagy kétszer

vagy

távolság miatt mindössze

háromszor

találkozhattunk,

amióta a világon vagyunk. Nagyon kevéssé ismer

s

tudtommal csak egyetlen egyszer

AMBRUS ZOLTÁN

54

meg rólam. Ez akkor történt, mikor a fiát Kalocsán megbuktatták. Nagyon dühös volt s elhatározta, hogy református gimnáziumba adja a gyereket, hadd pukkadjanak meg a jezsuiták. Azt mondják, az els pillanatban Berénybe akarta küldeni, emlékezett

de aztán mást gondolt

rokonunkhoz

s

igy szólt egy közös

„Mégis csak Debrecenbe

:

vi-

szem, mert ha Berénybe adom, olyan korlesz belle, mint Vidovics Feri." Az én ajánlatom tehát nem sokat használna

hely fickó

memorandumának. De majd beszélek az nagykép ember s a szava sokat nyom a latban. Ezzel jóéjszakát kivánt a mvészeknek az ön

a sógorommal

s

;

belépett a színházba.

Hogy a kellett

bérelt

mennie az

hangtalanul

járt,

föltünés nélkül.

hold els hatott a

helyére juthasson, végig

de

egész

még

Ahhoz

minség

néztéren.

se tehette ezt

képest,

Elég

némi

hogy hatezer

bácskai földet

mond-

magáénak, Vidovics Ferinek igen

jó termete volt; talán

mint szegény

fiu is

ÉS

OIUOFI.l^.

OmOFLA

55

szembe tnt volna, de így bajos

nem

venni. Aztán

meg

volt észre

a szinliázi köz5nség

megszokta ugyan a jvését-menését, de

sem vártak

senkit

a jennesse

dorée-ból

megjelenése az avatatlanoknak

szersmind Berényt rendes

nélia

egy

azt adta birül,

mely Vásáros-

hétre

kivetkztette

is

immár vége

formájából,

s

de egy-

dáridó,

Azért ezúttal a szokottnál

ldés

—

—

érdekldknek

liogy az árokszállási

ma

is

felé

jár.

nagyobb érdek-

kisérte a helyére s mialatt ill csend-

ben haladt végig a zártszéksorok között, a

néztér figyelmét meglehetsen elvonta a színpadtól.

A

szalénblúzos polgárkisasszony-

kák dühvel elegy melankóliával tekintettek utána, a szerényebb sorsú értelmiség hölgytagjai kíváncsian

holyokra

:

hollandus

pillantottak

nem bukkan-e kisasszony

szinészpáholy

összes

ícje

ki s

az

üres pá-

valahonnan a a

jobboldali

messzelátói

mozogni

kezdtek.

Még

a színpad

is

íölclevenült egy percre.

Oriovszkí herceg életunt vendégei, akik az

AMBRUS ZOLTÁN

56

imént

fagyos

nyugalommal

hogy Eisenstein Fura Soha

hirtelen

konstatálták,

esete ha-ha ha!

eset, ilyet,

ha-ha-ha!

Adél

összesúglak;

személyesitje

pedig fölhasználta az általános elszórakozást és sietett

megismételni a couplet-ját: Márki, szivem, Higyje nekem.

Hogy

bánt ez a dolog.

Mert csak

aki vak,

Mondana olyat, Hogy én szobalány vagyok.

Mindezt Vidovicsnak énekelte, aki ezalatt elfoglalta

ügyi

els sorban. A szegény

helyét az

Adél csak az

elbb

bizottság

a

tudta meg, hogy a szin-

jöv

évre

nem

akarja

szerzdtetni; egyetlen reménysége az a

ember

volt,

aki most ült

le vele

íiatai

szemben.

Vidovicsot jó fiúnak ismerték; ha a szinügyi bizottság csak

belle

színtársulat ott vénült volna

Hanem

ez egyszer

kacérkodás, a meleg

áll,

az egész

meg Berényben. zeng

kárba veszett a tekintet

és

a

delejes

GIROFLÉ ÉS GIRCJFLA

57

hogy

letelepedett,

Vidovics

mosoly.

alig

oldalt fordult a színpadnak s körültekintett a

néztéren. Azonnal megtalálta, amit keresett.

A

két leány ott ült a

baloldali

páholyban,

De mintha nem kozni;

második emeleten, egy közel

a színpadhoz.

igen akartak volna mutat-

meghúzódtak a

néztér

felé

es

sarokban. Az egyiknek, aki bizonyosan a

padon

ült,

csak a frizurája látszott ki; a

másik pedig, aki lentebb, az eltérben helyet,

foglalt

minduntalan hátrahúzódott a páholy

belsejébe.

Vidovics

messzelátóját

s

nekik

szegezte

turf-

várt türelmesen.

Azok hamarosan észrevették a tolakodó érdekldést

tartották

hol elbújtak egészen. látták,

Hol a

és védekeztek.

nagyító-üvegüket

Ha

s

a néztér másik

tek nézegetni valót, vagy

elé,

ki-kipillantottak s

hogy az ostrom egyre

elfordultak

színházi

arcuk

az

tart,

hirtelen

felén

tettetelt

keres-

áhitatos-

sággal temetkeztek belé az Orlovszki herceg

nem éppen

tündéri szoaréjába.

De a

leg-

többször, alig mutatkoztak, máris eltntek.

AMBRrS ZOLTÁX

58

Abban

az állhatatosságban, melylyel a

nagy

bolond angol messzelátó mindenüvé követte

ket, mint nek úgy rülmény

hü

egy

komikum, mint

több

kutya,

a szemtelenség,

tetszett,

mintha

se kerülte

ez az

volna

el

s

enyhít kömiitatták

a fejecskéiket, e pillanat alatt

látszott rajtok,

se tudják

:

a

a íigyelmöket.

Bár csak egy-egy pillanatra

meg

volt

üldözjük'

is

meg-

hogy tulajdonképpen maguk

nevessenek-e vagy bosszankodja-

nak?

St

mintha,

melylyel

ama nagy buzgalom

futottak,

tekintet ell,

ellenére,

menekültek az üldöz

gondjuk

lett

volna

rá,

hogy

ha egy-egy szempillantásra is, mégis csak megmutassák magukat. Kacérkodtak-e egy kissé, vagy a niesség önkéntelen mozdulata volt ez,

megnyilatkozása

a szenderg asz-

szonyiságnak, melynek örök óhaja zöttnek lenni

?

:

legy-

— Vidovics nem volt tisztában

De mindegy. Annyit elért, hogy az a minden képzeletet meghaladó s még Vásáros* Berényben is feltn nembánomság, meljf* vele.

filROFLÉ ÉS GIKOFLA

lyel

már vagy

körülötte

ul

ménytelen.

perc

tíz

59

bszítette

óta

a

nem maradt eredmár közönség nem is,

hölgyeket,

Ha

a

látta Giroílét és Giroílát.

S így szólt magában Milyen vakok az emberek

—

dani errl a két leányról,

hogy csodálatosan hasonlók íejök

nemes

szinte

áttetsz

formája,

Azt

mon-

a

egy a

Igen,

!

mely

teint-jök,

hasonlók a vonásaik

s^

Még a termetük

!

hogy egyformák,

is

nek a növésében

egy stíl

;

mind

is.

a kett-

van valami, ami a pre-

rafaelisták liliomaira emlékezteti az embert,

azokra a végtelenül gyöngéd, bájosan karcsú, láthatóan a paradicsom

mintha egy

liliomokra, amelyeket is

megtörne

ama

csak

s

régi

képeken s

ködésük. De micsoda összetéveszti

majdnem szke, szín

;

lehellet

amelyeket a valóságban nem,

végre a hajviseletük

kél fejel

kertjében termett

az egyiké

látni.

fképpen barbár

!

az,

Egyforma az

öltöz-

aki ezt a

Az egyiknek a haja

a másiké

bágyadtan

sötét

gesztenye-

puha, selyem-

AMBRUS ZOLTÁX

60

szer, a másiké lömött, buja és bársonyos

fény.

A szkének

nyájas

a szeme

kék, mint a

áprilisi

déleltt, a barnáé

melegtz nyören

zafír.

Amannak

olyan, mint egy

aminket

emezé az az édes

festett,

Murillo kedves kis

száj,

vesztette volna el

emlékét, az a

anyatej

egy

vize

az ajka egy gyö-

amely mintha még nem az

tó

megrajzolt csókos ajk,

Fragonard

ders,

világos,

zürichi

száj,

amelyet a

bamba angyalkáin

látni.

És mind a kettnek más-más a bája. Az egyik egy Régence-alak ilyen lehetett ;

Madame

de Parabére tizenhat éves korában,

mikor még leány

nem

ilyeneket

lemmel,

is

látni

mámorral

kákon, mikor a

A másik meg

volt.

n

holdfényes

.

éjsza-

válik,

bevilágítja

.

Aztán eszébe jutott a a bécsi

.

csupa mosolygás, mikor

mikor szemének a ragyogása .

.

nappal. Csak szere-

teli,

szépünk a gyönyörtl százszor szebbé szobánkat

.

festék, a rizspor,

rongy, a cold cream

be monológját:

s

így

fejezte

GIROFLÉ ÉS OIROFLA

—

61

Egy féleszhogy ma még tend múlva csakugyan egyformák lesznek. Azaz,

.

.

.

Valaki megérintette a vállát. Hátra nézett;

Sugár Mariska hajolva,

—

ült mögötte,

nem

— Igen, tudom

ket

nem

O, jóestét. Bocsásson meg, hogy

néztem körül, de

sebaj

egy kissé elre

mintha mondani akarna valamit.

.

.

.

Hanem

.

.

.

képzeltem

is

Nem

.

.

.

ért rá észre venni,

hajoljon csak közelebb.

—

Parancsoljon.

—

Hagyja békében szegényeket

még zavarba hozza ket?

az

efféle

.

.

!

.

.

Eze-

.

Meg

.

akarja szalasztani

—

Nem

hogy

hiszem,

ih'^en

ijedsek

volnának. Színésznk, akiket ezer szem

mikor

nem

fölölte nyárias

lát,

kosztümben vannak,

szoktak megriadni egyetlen egy szál

publikumtól.

— Vigyázzon,a nagynénjükül mellettem

!...

Beszéljen egy kicsit halkabban.

—

Eltnjek V

—

Nem, hanem

viselje

magát

jól.

denki ide néz. Hol rajok, hol magára.

Min-

AMBRUS ZOLTÁX

62

—

Meg fogok

engedelmesen a

A

javulni.

fölvonás végéig

nézek

színpadra

aztán

s

fölmegyek a szinészpáholyba, Apor Ilonká-

van?

hoz. Jól

—

Jól van.

—

Mondja

Köszönöm. legalább,

hogy meg van

elé-

gedve a nevelésével.

—

No, büszke éppen

nem vagyok magára,

de szeretem, hogy szófogadó.

Mariska visszahúzódott

s

Vidovics tovább

monologizált

— s

Odafönn éppen szemközt

velk

leszek

még közelebbrl láthatom ket

.

.

.

Aztán ügy cselekedett, ahogy Ígérte. Apor Ilonka egy kicsit duzzogva fogadta.

—

Csakhogy eszébe jutottam végre! Egy hétig szinét se látni azt beszélik róla, hogy talán már meg is házasodott s amikor ;

megjön

:

tessék,

rám

se néz

!

Annyira érdekli

az a két leány?

—

Mondjon róluk valami rosszat, lelkem. Én ugyan nem mondok szegényekrl, szólt Ilonka azzal a csöndes, mély szána-

— —

OIROFLÉ ÉS GIROFL.V

63

lommal, melyet a színésznk csak egymás

—

számára szoktak tartogatni, azt

tlem akár

megkívánhatják, hogy az igazgató

is

külön bejárást csináltasson nekik a diadalkapuval,

padra,

virág-sznj'eggel

fehérruhás kis leányokkal gál

nekik

páholy

közénk nekik

kell

már

nagynénjök keztek kapott

helyet,

.

.

;

.

bent

mikor k, nem

—

ülni !

—

.

!

volna

— felelt

el,

mindjárt

külön nevelt

Sugár

hogy lenézte a

kaptak

Itt

a

nem

nézfértek

láttam

színésznt

ket

s új is

—

aki ne azzal kezdte volna,

többit.

késbb

zottságukból

Ilonka.

Mariskától

s njiivel

is.

Az els esztendben

mindegyik más, jobb házból

viszont

megér-

a kis kényesek

Vídovics, —

;

színházban,

a

honnan,

de azért a Patti-nvérek

Én még nem

többiek

és

Nézze, dero-

Pedig jól

mégis külön páholyt kértek tér leiig üres, hát

.

.

ült

tudom látom,

ügy

szín-

való,

mint a

aztán engednek a zárkó-

színésznk jönnek, akik lenézik.

Kz

világ

sora

AMBRUS ZOLTÁN

64

—

És nézze, Blindekuh-t játszanak a kö-

zönséggel, a kis kedvesek

!

Elbújnak

s

aztán

hogy

„Fogadjunk,

kikukucskálnak.

nem

találsz meg, Dávidkám!" Mintha a közön-

ség

tördnék velk

!

kereslek, Eszterkám

kodnak

—

hogy ellem

feljöttem,

Kopogtattak

s

nem

—

A

Kati

bújtak

el.

igen látni ket.

Ilonka hátra fordult.

páholy nyitogatón dugta be a

— —

nem

Vagy magával kacér-

ilyen kitartóan?

Meglehet,

Amióta

„Fogadjunk, hogy !"

A

fejét.

'?

Igen, nagysád.

Jól van, mindjárt megyek.

A páholynyitogatón

visszahúzódott.

Ilonka begyömöszölte selyem-sachetjába

a színházi holmiját: a cukrait, egy huszonnyolcíves

üveg Eau

szerepet,

de

a

Colognet,

m ésszel átój át, meg

Berényi Hirlap legújabb számát

a s

egy

Vásáros-

öltözködni

kezdett. Idközben, mig Vidovics segítségé-

gével fölhúzta új, angolos szabású kabátját,

mely hírnevére nagyobb árnyékot

borított

GIROFLÉ É8 GIRÜFLA

minden sel

éjjeli

65

bizalmas kérés-

zenénél, egy

fordult a barátjához

— Feri, kérem, adjon Bérczlakynénak két forintot.

szor,

rad?

Elször, mert tartozom neki

annyi gyereke van szegénynek

Nem

!

másod-

s ...

Itt

ma-

jön be hozzám egy csésze teára?

— Miért ? Hogy elaludjék, mint a múltkor? Cordelia ábrázolója igen jóindulatú leány volt,

Ha nem már megnehezed-

de egy kissé álmos természet.

játszott, kilenc

óra tájban

tek a szempillái

s

lehettek körülötte huszárok,

magát a

tüzérek, zavartalanul adta át lelki

békességnek.

kellett

lennie:

Ha

teljes

ilyenkor a színpadon

járt,

kelt

és

de

beszélt,

Júliáját és Gauthier Margitját az utolsó föl-

vonásban valami sajátos apathia fogla az utolsó taps viharokat s

mialatt

a

gyalogolt a

már nem

színházból

hallotta

cselédjével

harmadik utcába,

el,

az úton

haza

már

szendergett.

Azérl kísérje,

nem is erltette, hogy Vidovics elhanem a folyosón szépen elbúcsú-

zott tle.

Ambrus

Z.

:

Giroflí és Girofla.

I.

6

AMBRUS ZOLTÁN

66

—

Holnap nézzen be hozzám s beszélje mi történt Árokszálláson. Pá, édesem, adok magának egy puszit. A cselédjét és a sokgyermekü páholyel,

nyitó asszonyt

nem

tekintette

idegeneknek.

Vidovics átszolgáltatta Bércziakynénak a köteles két forintot s

lekísérte

Cordeliát a

foyerba. Ott elváltak. Shakspere

álmos

mácsolója eltnt cselédjével az utca ben, Vidovics

sarkon fordult emeletre.

páholy

egy

elszitt

sötéljé-

cigarettát,

aztán

újra fölment a második

s

Csakhogy most már nem a

felé

tol-

ment,

hanem

a

színész

folj'osó

másik

oldalára.

Egy

—

pillanatig habozott.

Eh, nevetséges

Kopogtatott

s

!

be

.

.

.

se

Hiszen színésznk

várva a

!

feleletet,

kinyitotta a páholy ajtaját. Csak aztán kérdezte,

—

hogy:

Szabad?

S mély meghajlással köszöntve a hölgyeket, várta a feleletet.

A

felelet elég

kategorikus volt

GIRÜFLÉ ÉS ÜIROFLA

—

Nem

szabad.

A szkébbik elterében

aki a

páholy

ült s most, az ajtónyílásra,

könnye-

leány

A

dén hátrafordult. kucorgott,

—

G7

nem

másik, aki a sötétben

adott

Ó, bocsánat

!

szólt,

.

.

életjelt. .

Vissza akart húzódni, de mialatt betette újra

az ajtót,

—

megszólalt ugyanaz a hang

Azaz, csak jöjjön

egyszer

Nem

s

be

!

.

.

Végezzünk

.

mindenkorra.

is kellett

újra a kilincshez nyúlnia

az ajtó kinyilt belülrl. nyitott ajtót; aki a

A szkébbik

;

leány

„nem szabad "-ot mondta.

Vidovicsnak úgy tetszett, mintha ugyanebben a pillanatban egy kar mozdult volna

meg

hogy

homályosságban,

a

valamitl

visszatartsa a haragos kis szkét.

ez a mozdulat'?

vagy

—

azt,

nem

Azt,

hogy:

hogy: „Ne légy nagyon goromba!"

tudta kitalálni.

De nem

ezen gondolkoznia. Várták

—

Kedves uram,

nyitotta

Mit akart

„Ne hivd be!"

—

;

is

volt ideje

belépett.

szólt,

aki

az

ajtót

(Vidovics egy szempillantás alatt

AMBRUS ZOLTÁN

68

meggyzdött róla, hogy jó angol messzelátója nem csalta meg) — ön meg akar ismerkedni velünk

úgy

s

találja,

hogy a formák

Én ugyan nem vagyok ebben

fölöslegesek.

a véleményben, de belátom, hogy ami magát

a megismerkedést hetjük ki

.

.

.

úgy se kerülEnnek elbb vagy utóbb meg ezt

illeti,

Essünk hát keresztül rajta, bár nekem úgy rémlik, hogy ön nagyon kell

is

történnie.

siet

.

.

.

— Kisasszony, én — Pardon. Elbb foglaljon helyet. Nem .

.

.

üljön oda, egészen elre.

Ha meg akar

.

.

ismer-

kedni velünk, ne szegy éljen bennünket. így szeretem, hogy szófogadó. Nos, hát ismer-

kedjünk.

—

Esküszöm, kisasszony, hogy a

tisztelet-

lenség eszem ágában se volt. Mi kisvárosiak.

— S

Hagyjuk

nem

is

ezt,

ezen

vagyok kíváncsi

már rá,

túl

mekkorát tud

hazudni. Térjünk a dologra. Tehát Haller

multam

Lolának .

.

.

hívnak,

.

vagyunk.

:

engem

tizennyolc

éves

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

—

Ha

akaratlanul,

haragjára

— kell

.

.

rá

haragjokra

.

Ah, ön ügy

véli,

is .

.

69

szolgáltam a

.

hogy elbb önnek

bemutatkoznia? Nem, ez

fölösleges.

Mi

mindent tudunk önrl. Legalább: mindent, amit ön elmondhat. Ön, Vidovics Ferenc úr,

a leggazdagabb

Vidovics

a két tucat

Vidovics közül. Nemsokára fispánja vagy

képviselje

lesz

Vásáros-Berénynek. Egyelre

csak a szinügyi bizottság elnöke, mert min-

den tudományok közül a szinésznkköz a legjobban.

Jó

táncos,

a

lawn-tennisben

elég ügyes, közepes vivó, ellenben

dözi a galambokat,

lövöl-

ügy

hogy passzió

földje sok, a búzája csoda,

ért

nézni.

A

pezsgben félelmes

ha nagyon sokat iszik, úgy tesz, mintha alapjában szomorú ember volna.

ellenfél s

A

legmisztikusabb önben, hogy mindig a

szendéknek

szokott

naivaknak;

az

megbukott. De

nem

rossz

egy kicsit

s

vulvarolni,

soha se a

állam-vizsgálaton

már

letelte,

ember, inkább

csak

van egy

amely

rattlcre,

egyszer

egészben véve rusztikus .

.

.

vagy

AMBRUS ZOLTÁN

70

legmveltebb kutya

aki a

Szilas

vármegyé-

ben, ezt a rattlert Lecocq íir-nak hívják, igen zseniális állat

nem

.

.

.

Mit mondjak

még? Nem,

találok egj'ebet; különös ismertetjelei

nincsenek. Nos, ugy-e, ismerem önt Vidovics

Ferenc úr?

- Ha valaha odáig viszem, hogy szükség életrajzomra,

az

lesz

mindenesetre

Sugár

Mariskához fogok folyamodni.

—

Jól teszi, mert Vitkovszkiné

sága enyhén

itéli

meg

meglepnek

fölpillant ide, bizonyára

hogy önt

találni,

—

ha

Kivált

itt

látja

észre

nagy-

S ha véletlenül

önt.

.

.

fogja

.

veszi

rajtam, hogy

sehogy se vagyok képes olyan bnbánatot

amely megfelelne az

érezni,

merségnek

—

.

.

Ó, kérem, hagyja

ségeket.

elkövetett vak-

.

el

az eíTéle izetlen-

Talán majd késbben. Most csak

azt

akartam tudtára adni, Vidovics

ön

téved.

tatták,

A

úr,

hogy

tévedése menthet. Hozzászok-

hogy azokkal a szegény leányokkal,

akik a színpadon ugra-bugrálnak, ne sokat

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

71

ceremoniázzon. Nos, én közölni kívántam

nekünk semmi közünk az ön életföl fogásához s hogy mi azoktól, akikkel szóba állunk, megkövetelünk minden tiszönnel, hogy

Önnek igen sok pénze lehet, Vidovics nem kérünk az ön pénzébl s azért nem is alkalmazkodunk se önhöz, se máshoz senkihez. Úgy akarunk élni, ahogy

teletet.

de mi

úr,

nekünk

nk

tetszik,

akármilyen szegény színész-

vagyunk.

Ezeket az éles szavakat halkan mondta,

hogy az eladást ne zavarja

hang kétszeresen

De a

tekintete

is

a tompított

milyen ingerült.

éreztette,

most

s

derült

maradt

;

a

szeme nem tudott haragudni. Vidovics úgy nézett illik,

mikor bírája

világos,

rajta,

ahogy vádlotthoz

beszél.

S mialatt ezt a

ders, szép szempárt

tetszett neki,

be

rá,

nézte,

úgy mintha egy virágházba látna

ahol csupa vörös és rózsaszín,

haloványkék

és topáz-sárga, ismeretlen déli

virág tarkáilik.

—

Kisasszony, ön igen szigorú

.

.

.

AMIÍKUS ZOLTÁN

72

—

Azt hiszem jobb, ha tisztában vagyunk

De most maradjon csendben. A Frank jelenete következik s ez engem egymással.

jobban mulattat, mint amit ön mondhatna.

—

Még csak egy

szót.

Szeretném jóvá

amit akaratlanul vétettem. De igaza

tenni,

van, egy kicsit rusztikus vagyok hozzá, hogy eltaláljam

a

módját.

hiszem,

Azt

az

én

helyzetemben kétféleképpen kérhet engedel-

met az ember. Vagy virágot küld aíTéle szegény,

herényi virágot

.

.

.

.

.

.

tudja,

vagy

nem

alkalmatlankodik többet, hanem eltnik

tovább

mer

— sem

is

mély

közeledni

.

tisztelettel .

de

köszön,

nem

.

Tudja mit, küldjön

virágot. Ezt senki

fogja olyan különösnek találni,

holnaptól fogva megint

nem

Úgy veszem

hogy

mást.

s

észre,

mintha

ismerjük egy-

ma

esti,

remélt találkozásunk ill föltnést

nem

keltett.

Azért szépen megvárja ezt a jelenetet, aztán lekisér

bennünket a foyerba

ünneplésen

is, ha már meg kell hadd mutassam be a testvéremnek.

elbúcsúzik tlünk. Addig lennie,

s ott

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

73

S odafordulva a másik leány csak ebben a pillanatban vette látóját a

—

szeme ell, így

Ez az úr

azt hiszi,

érdekesebb,

gása

felé,

aki

messze-

el

folytatta

hogy az

társal-

mint a Strauss

zenéje.

Kérlek, gyzdjél meg róla, igaza van-e Kn még meg akarom nézni ezt a jelenelet.

Vidovics fölkelt a helyérl, nagy reverenciával

üdvözölte a másik kisasszonyt

puha

megérintette a feléje nyújtott két.

A

lecke alatt csak Lolát látta

;

s

kezecs-

homá-

a

lyosságban bujkáló arcot csak most pillantotta

meg

közvetetlen közelbl.

A másik

kisasszony barátságosan mosoly-

gott s helyet mutatott neki

maga

mellett, a

vörös bársony padon. Tekintetök találkozott

natig

Vidovics meglepetésében, egy

s

nem

Ügy

már

tudta, álmodik-e

tetszett neki,

látta

mintha, valaha régen,

volna ezt az arcot,

körülmények

pilla-

vagy hallucinál.

Egy

s

igen drámai

sötét éjjel,

valami

nagy vízen, talán a tengeren ... a

részle-

tekre

nem

között.

emlékezett.

De úgy

rémlelt neki.

AMBRUS ZOLTÁN

74

mintha akkor mozdulatlanul feküdt volna eltte ugyanez a kedves kis teremtés áz arca csupa

víz volt

.

vagy a köröskörül csapkodó hullámoktóé? Aztán

s

.

.

... a könnyektl-e, .

.

eszébe jutott, hogy ez ostobaság

talán álmodta valamikor az egészet.

Hogy

volna

láthatta

Hiszen tegnap

S mintha

valaha

még gyermek

most,-

régen

lehetett

!

eltte virágzott volna

.

? .

I

.

ki,

ebben az édes mosolygásban, mely bimbóhasadásra emlékeztetett

—

!

.

.

.

Talán neheztelni fog ránk,

Vidovicsnak

ismét

úgy öröktl fogva ismerte volna

—

de Lola

mondta.

nem

Lola

—

tetszett,

szólt, s

mintha

ezt a hangot,

gondolta azt úgy, ahogy

csak

pöröl.

Ha

egy kicsit

leány.

majd látni fogja, milyen jó Majdnem egykorúak vagyunk, de

azért

az én kis anyám.

megismeri,

s

szeretem,

Én

ha kényeztetnek

lusta ;

vagyok

babuskál.

Mondja, mért néz úgy rám ? A kérdésében nem lehetett egyéb, csak

gyermekes kíváncsiság.

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

— is

75

Arra gondolok, hogy a legjobb gukker

megcsalja az embert.

ültem

alatt a földszinten

ha egy-egy pillanatra csakugyan

arcát.

S

haját,

a szemét,

A második s azt

is,

hittem,

de jól

láttam

a

fölvonás

hogy

látom az

vonásait,

a

a száját. És most mégis

más.

—

így

tetszem

önnek

messzirl szebbnek látszom

jobban?

Vag}'

'?

Ezeket a szinte meztelenül kacér szavakat

úgy mondta, mint egy gyermek, aki csupa kíváncsiság s aki még nem tördik vele,

hogy mit gondolnak

róla.

Vidovics komolyan

— — szép azt

felelt

:

így tetszik jobban.

Örülök lenni

;

rajta.

Szeretnék szép, nagyon

olyan szép, mint Lola. Lássa,

mondják,

hogy

nagyon

hasonlítunk,

sokan össze

is tévesztenek, s én úgy találom, hogy Lola százszor szebb, mint én. Van,

aki

csak

a

szalagjainkról

engem

elkeserít,

igazán

é[)pen

ismer

ránk

s

hogy miért nem lettem mint . Olyan szép.

olyan,

AMBRUS ZOLTÁN

76

olyan okos, olyan

jó,

ügyes, olyan

olyan

tanulékony. Eljön majd, ha Lola föllép?

S tovább fecsegett Loláról, Lola szerepeirl, Lola nagy sikerérl a konzervatórium-

ban

.

.

.

Úgy beszél, mint egy kis gyerek, — magában Vidovics, — mint egy szó-

— szólt

fogadó, jó kis baba és mégis

Alig hallgatott oda, csak csillogását.

zafír

S

ahogy

.

.

.

nézte

a

sötét

tekintete

bele-

felejtkezett

a

mosolygó szép szembe, egy-

szerre

a

megdöbbenést

azt

akkor fogja

el

érezte,

az ideges embert,

mely

ha a hajó

lámpájának világánál sokáig néz bele a

mély

vízbe.

— Menjünk, — szólt Lola. A másik kisasszony engedelmesen

ugrott

sötéten csillogó, mély, szédíten

föl s

mialatt Vidovics

bepólyálta a kabát-

kájába, odafordult a testvéréhez

— — már

—

Lenn várjuk meg

Ok

is

a nénit?

készüldnek már mire leérünk, ;

a foyerben találjuk ket.

Ahogy akarod.

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

Azt jelentette

ez,

77

még maradt

hogy

volna ?

álmélkodva

Vidovics

észre,

vette

még akkor is ez a kérdés mikor már az els emeleten

hogy

foglalkoztatta,

jártak.

Mialatt lementek, Lola megkérdezte tle:

—

Mit gondol, lesz közönsége az operai

eladásoknak? Ha az operetté-estéken is csak ilyen kevesen vannak a színházban, mi alighanem üres ház eltt fogunk énekelni.

Vidovics bizonygatta, hogy ez lehetetlen s

elmagyarázta, miért

közönsége

nézegetve, így

fiagj'obb elcsépelt fejtegelte

másik kisasszonyra

tndött magában:

Mily kár, hogy az ének és a mimika

ezeket az ajkakat

is

ki

fogja

formájukból! Ezt a szájat tette

is

Kissé szórakozottan

a helyi viszonyokat s a

—

volt

már Herényben

a

liöregér-nck.

nem

az

Isten,

vetkztetni a

nem

azért terem-

hogy énekelgessen, hanem

egyes-egyedül azért, hogy csókoljon.

A másik

kisasszony mindannyiszor vissza-

AMBRUS ZOLTÁX

78

nézett

rá,

mintha már

nyájasan, szívesen,

ismersök volnának.

régi

Odalenn Lola megszólított egy szolgát, hogy hívják ki a nénjét s mialatt egy szempillantásra

magukra maradtak, Vidovics

hirtelen közelebb hajolt a szemébe

archoz

s

vakmer

halkan,

mosolygó

bizalmassággal

megkérdezte tle

—

Hogy

kedves

A

nem

tedd

;

a meleg tekintetre

azt

Tetszik

meleg s

így

el

mondta volna

neked

ez

a név

?

Ha

igen,

a szívedbe. Neked adom. visszatért.

Mindjárt

itt

lesznek

búcsúzunk öntl, Vidovics

—

meg

Az én nevem Mira.

Lola

—

haragudott

felelt

Akárcsak

—

édes-

*

:

—

Maga

magát?

!

leány

tekintettel szólt

hívják

Remélhetem,

s

nem

el-

hogy megbocsátotta a

tolakodásomat ? (A másikat

mi ezennel

úr.

kérdezte.)

79

GIUOFLÉ ÉS GIUOFLA

—

Számítok

hogy jóvá

rá,

ezentúl gyöngédebb

ját, s

—

teszi

a hibá-

lesz. Jóéjt!

Jóéjt, kisasszony!

Kezet fogott velk, egy tekintetet váltolt

Mirával

Aztán

s

nagy

látva,

tisztelettel

köszöntötte ket.

hogy a néztér

ajtaja kinyílik,

elmenekült Sugár Mariska fedd szavai ell.

—

—

Lám, lám,

magában, mialatt

szólt

—

átsétált a Meíro/jo/e- szállóba,

vadak, mint a galéria képzeli

De

nem ment

egész este

kaland

a jelentéktelen

s

nem !

.

.

is

olyan

.

ki a fejébl ez

bár

korán

tért

haza, csak hajnaltájban tudott elaludni.

—

Mintha sohase

amikor nem ismertem

volna olyan id,

lett !

.

.

.

—

szólt

magában.

Reggel felköltötte a legénye.

— —

Mit akarsz

A

költsem

?

nagyságos úr azt parancsolta, hogy föl

s

fogassak

be,

mivel Szent-

Jánosra megy.

— róla.

Igazad van,

majdnem megfelejtkeztem

Menjünk hát

Szent-Jánosra.

III.

Haller Lola

— T.

Haller Xavér Ferenc úrnak

c.

Budapesten, Gyár-uica

^

'

7.'

1

iZih»,

III. em., 98. ajtó.

Kedves Atyám

Már háromszor hogy

teljesítse,

kötött

figyelmezieltem Mirát,

pár

legalább

s

is

amit Kedves Atyám a lelkére sort

írjon,

hogy

szerencsésen megérkeztünk, kezét csókoljuk,

de ez a leány, mióta megérkeztünk, folyton alszik se

;

az igaz,

pillantott

ilyen

hogy a vasúton

az

ablakon

leányt, aki

Persze, ertelni

nap én

is

összerázott

fáradt

;

soha

is

aludt, ki se

láttam

mindeil iránt közömbös.

nem

akartam, mert els

vnlí^tP

;

«

vnngt nagyon

bennünket. Másnap azt találta

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

81

•

ki, hogy a füst rettenetesen csípi a szemét, ami különben igaz lehetett, mert a fogadóban kellett vacsorálnunk s az alacsony

teremben olyan sok volt acommis voyageur,

hogy akár csak gzben ültünk volna. Mira rosszul

lett

is

a

hségtl

aki egy kicsit messzebb

s

Fröhlich nénit, valóságos köd

ült,

mint a tündéreket a Szentivánéji álom-han. szintén szólva meg-

takarta

ellem,

el

bántam, hogy

nem

a Metropole-ba mei.tünk,

de a színészek azt mondták, hogy a Metropole

rémdrága; végre

is

két napot kiáll az

ember

akárhogy.

Ma

pedig a színházban voltunk

onnan haza jöttünk, Mira egy csak bebujt az ágyába.

meg s csak

nézett ránk,

—

Nem

—

Nem,

Írsz a

—

A

szót

teáját

mint egy

is

kis

mikor

(S

(se

szólt,

ott itta

macska.

papának? — kérdeztem tle.

felelt

másik percben már

angol hidegvérrel

s

a

aludt.

így tehát, Kedves Atyám, az én levelem-

mel

kell

majom Anihnis

megelégednie, az elkényeztetett kis helyesírási Z.

:

hibái

Giroflí? és C.irofla. X.

helyett.

Olyan (i

AMERUS ZOLTÁN

82

édesen alszik, mintha jó dzsinek riznék azt a

mely

Rheingoldot,

hangszálagaiban

a

rejtzik. 0, kedves Atyám, miért tatott a jó Isten is,

ebbl

egy másik porciót

az

Örömmel

Kedves

hogy a lakásunk kellemes

s

n.

a

Igaz,

szinház

A

Atyámat, az ablakok

;

háziasszonyunk

korrepetitorunk

karmestere

;

is

róla,

soha senki

nem

azt beszé-

hogy a boszniai okkupáció óla se látta józannak, de azéii majd

csak megleszünk

Én

szives,

van már

hiszem,

azt

valami nagy muzsikus, a színészek lik

jut-

aránylag igen

olcsó. Szép, nagy, világos szoba

uri

nem

?

értesítem

az utcára néznek.

is

adományból nekem

szerdán

vele.

este

már

énekelek

;

a

Hoffmann meséit adjuk. Azt hiszem, csak ez az

egy operájok van készen

het föl elször. Képzelheti,

;

azért

Mira,

jöv

héten lép-

min

lesz az az

picike repertoárjával, csak a

eladás, amelyre mindössze egy hétig készül-

nek

!

A

remete csöngettyüjé-rl van szó. Azt

hiszem, jobb volna, ha

már elbb bemutat-

GIROFI.É ÉS GlUüFLA

ilt

Rip-hen;

például

kozhatnék,

83

tudják

azt

is.

Legyen nyugodt, Kedves Atyám, létében

nem s

ha

is

szorgalmasan

vesztegelünk Isten

el

egyetlen pillanatot se

nemsokára olyan

segít,

távol-

fogunk tanulni,

helyzet-

ben leszünk, hogy végre-valahára meghálálhatjuk azt a sok

jót,

amit értünk

tett.

Mindig

eszünkben van, mily óriás áldozattal

járt

hogy Kedves Atyám a

leg-

neveltetésünk

s

is megvonta magától, hogy jövnket biztosítsa. De megbocsát. Kedves Atyám, hogy ma

szükségesebbet

csak röviden irok után

tanultunk

alszik, az

ulán

id

;

s

déleltt próbáltam, dél-

már Fröhlich

már nem engedem

részletesen tudósítsa írni fogok,

néni

is

éjfélre járhat. Holnai)-holnapel

Mirának, hogy

Kedves Atyámat; én

mihelyt egy kis szabad

idm

is

lesz.

Kezét csókolja

engedelmes leánya, Lola. 6*

AMBUUS ZOLTÁX

84

Haller Xavér Ferenc

—

Haller Lola úrhölgij

önagyságának Vásáros-B erény.

A

szinháziidl.

Kedves leányom,

Ha

a leveledet megkaptam, köszönöm. léptél, irj, kérlek,

meg

megint

voltál-e elégedve

pár újságot

S

is.

hogyan fogadtak,

magaddal, küldj egy különösen

Miráról,

egészségét. Mit

csinál a

írj

nagyon féltem az

;

föl-

kis haszontalan ?

Én még hozzátok aligha kell

a a

;

jöv

héten

hiisvéti

látlak

szent

benneteket.

se

mehetek

ünnepek Két

le

elölt

énekkarral

bajlódnom minden nap; leckém

is

több

van, mint a múlt hónapokban.

Nem

Írtál arról,

azok, akikkel kezést.

leg

Ne

milyen a város, milyen

hogyan

a közönség,

nem

töltitek a napot,

kerülhetitek

el

feledjétek a tanácsomat

kik

az érint:

lehet-

húzódjatok vissza a fölösleges ismeret-

ségektl

;

az efféle órákat rabol

idtökbl,

s

a reklám

meg

el

a tanulási

a baráti tapsok

GIROFLÉ ÉS ÜIUOFLA

érnek

sohase

85

mint amennyibe a

annyit,

megszerzésök kerül.

Te okos leány vagy s meg tudod érteni, hogy nektek másképpen kell élnetek, mint a többi tizenhét-tizennyolc

éves leánynak,

akiknek egyetlen menedéke

:

a reménybeli

Térj.

Nektek semmiféle szórakozás kedvéért

nem

szabad megfelejtkeznetek arról, hogy

ezek

az

ernyedetlen

munka

napjai.

Nem

énnekem, hanem a tehetségteknek tartoztok vele,

hogy egy-két évig megvonjátok maga-

toktól

még

a gyermeki örömeket

is,

melyek

korotoknak kiváltságai. Gondoljatok arra, hogy két-három év és célnál vagytok.

Akkor aztán

tietek az élet,

dicsség, vagyon, amit akartok. Ki ne fáradjatok fél-uton oda ne adjátok gyerekségekért ;

a jövtöket, azt a fényes jövt,

melyet

el-

érnetek csak tletek függ Isten veled,

Írjon

is,

édes

lányom.

a kis álmos. Ölel

írj

mind

Miráról, s

a ketttöket

szeret atyátok Haller Xav. Ferenc.

AMBIU'S ZOLTÁN

86

—

Haller Mira

T.

c.

Haller Xavér Ferenc úrnak

Budapest, Gydr-iitca írj.

Kedves apuskám Lola tegnap föllépett! Óriás

minden fölvonás

kihivás

líz

siker, nyolc-

után, bokréták,

nagyon sok bokréia. Én is kaptam egj^et, pedig még senki se hallotta a hangomat. Az én bokrétám Pesten készült; Lola

kapott

is

ilj'et.

csak fáradt vagyok egy

Az egészségem jó, mert túlságosan sokat tanulunk. De

kicsit,

nem hagy

Lola

A

fiatalság bankettet akart rendezni

tiszteletére,

ták az

de

magukat itt

békét.

nagy

nem mentünk s éjjeli

divat.

muzsikájokkal költötték.

A

s

el.

Lola

Megbosszul-

zenét adtak

Lolának

Két óra tájban jöttek a

még Fröhlich

nénit

is

fel-

zene azzal biztatott bennünket,

urak Lola képével alszanak el, de eszük ágában se volt elaludni. Csak hajnal felé szabadultunk meg tlük.

hogy a

fiatal

GIROFMÍ: ÉS GIROFLA

87

Képzelheti, apuskám, mennyire össze volt

törve a mai próbán szegény Friquet Rózsi.

De Berényben nem

lehet

másképpen.

Pá, apuskám, kezét csókolja jó kis leánya

:

Mira.

Haller Lola

—

Xavér Ferenc iirnak

Haller

Budapesten, Gyár-utca if].

sz.

Kedves Atyám Ne tessék megijedni, ha azzal kezdem, hogy párbaj volt miattunk. (Mira miatt, !

vagy miattam

?

— magam

se

tudom. Annyi

bizonyos, hogy én Mirát gyanúsítom azért

s

éppen

írom meg a dolgot, mert kérni akarok

Kedves Atyámtól valamit.)

Nem

ebbl

lett

a

párbajból

nagyobb veszedelem. Egy Vidovics aki

meglehetsen erszakoskodó

len fráter,

semmi

nev

úr,

és kellemet-

megvágott egy huszártisztet, valami

A báró aznap este lölkötött meg a színházban, éjjel a kél

Cipriáni bárót. karral jelent

AMBRUS ZOLTÁN

ellenfél

megint együtt mulatott

:

ez az egész

história.

Úgy

beszélik,

össze, akkor,

különböztek

cigányon

a

mikor az

cséjében részesültem

zene

éjjeli

szeren-

a báró ki akarta vinni

;

a cigányt valahová, egy szomszédos pusztára, a másik

nem

engedte

.

lenkedés volt a párbaj

.

.

szóval valami izet-

oka.

De nem

ez a

nevezetes a dologban. Képzelje,

Mirának roppantul hízeleg ez

az Ízetlen história.

Azt fogja mondani. Kedves Atyám, hogy az lehetetlen. Igazán,

nem

akarja

elhinni

az ember. És tessék.

mikor az egész város csak a párbajról beszélt, nagy vitatkozásom volt a háziasszonyunkkal. Engem, természetesen,

Akkor

este,

rendkívül fölingerelt, hogy ezek a így

kompromittálnak bennünket

;

ripkök a házi-

asszonyunk, mint jó herényi honleány, védelmezni kezdte a tolakodó urfit, hogy nem kell azt itt

így

olyan komolyan fogni föl; az szokás.

A

színésznk

éjjeli

már zenét

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

kapnak, mert színésznk

s

megverekednek néha, mert

89

a fiatalok megfiatalok.

Enélkül

Berény unalmas, szürke volna enélkül ;

volna érdemes élni és

leányok rá

Es hogy ez kellemetlen

enélkül

;

az

néznének a

se

a fiatalember fickó

;

néha szeretetreméltó

asszonyok urakra.

fiatal

nem

jónevelésü,

nem

is

olyan

illedelmes,

is.

semmi közöm a és semmi közöm

Azt feleltem neki, hogy fiatal

urak fiatalságához

a herényi don't-hoz.

hozzám

megkövetelem,

;

békében.

Nekik

Azzal,

fizetik helyeiket,

se legyen

közük

hogy hagyjanak

hogy a színházban meg-

nem

váltanak jogot arra,

hogy engem, otthon, molesztáljanak. És igy tovább.

Mira szokása szerint nagyokat hallgatott. Hol egyikünkre, hol másikunkra folyton mosolygott.

Engem

figyelt s

boszantott ez a

mosolygás. Azért mikor a háziasszonyunk

kiment,

megkérdeztem tle

—

Neked tán

tetszik ez a história?

90

AMBRUS ZOI-TAM

—

—

Tetszik hát!

felelt.

És nevetett a szemtelen.

—

nem

Eh, veled

Késbb pedig,

hogy már

azt hittem, szólalt

lehet beszélni

!

.

.

.

mikor egyszerre meg-

az éjjeli sötétségben, alszik,

:

— Különben

nem tudom, mit tartozik

Nem

ez az egész eset?

rád

bántott téged senki.

Elbámultam ezen az impertinencián. — Te talán azt hiszed, hogy miattad történt a nagyhír lovagias mérkzés? — kérdeztem gyanakodva.

— tént,

Igen, azt hiszem,

—

felelt

hogy miattam

tör-

határozottan.

Nem tudtam kiérezni a hangjából, tréfál-e, vagy komolyan beszél kozva

s

?

De mintha elgondol-

kevélyen mondta volna

ezt

a pár

szót.

Attól tartottam,

ébren van

s

Számítottam leszünk,

nem rá,

hogy Fröhlich néni még

firtattam tovább a dolgot.

hogy ha majd magunkra

közlékenyebb

ahogj^ gondoltam.

lesz

;

úgy

történt,

GIROFLÉ ÉS GIROFI.A

91

Másnap, minden ápropos nélkül, egyszerre azzal állóit

— A

el

negyesület báljára mégis csak

el

mennünk. Ugyan miért, ha szabad kérdeznem

kellene

— — — meg

Táncolni akarok

Még se

— De

Különben oda

hinak bennünket.

titkai

ez

—

szólt

még nem minden. ?

Ez a

csitri

kacérkodni kezd. Igazán vele vagyok,

mondani

olyan hangon,

volnának.

Mit mondjak

Ez

'?

felelte.

ráérsz táncolni.

Azt bízd rám,

mintha

—

!

jó,

határozottan

hogy mindig

mert még bolondokat találna

a gavallérunknak.

a parlagi

gentleman, magyarán szólva,

trhetetlen. Sehogy sem

tudom

lerázni a nya-

kunkról, pedig gondolhatja. Kedves Atyám,

hogy

nem vagyok valami gyöngéd vele A szép szót nem akarja megérteni,

szemben. a

gorombaságra vígan

szalutál.

S

el

kell

.szenvednem, hogy a szinháztól hazáig folylon a

sarkunkban legyen.

AMBRUS ZOI^TÁX

92

De ebbe

itt

bele kell nyugodni. Berény-

ben a színésznk akkora

kísérettel

utcán, amilyennel

gerolsteini

az

a

hercegn. Némelyik az egész val hordja

;

járnak nagy-

tisztikart

magá-

csak éppen, hogy a katonabanda

nem megy utánok. Ha akarjuk, ha nem, nekünk is kijut ebbl a díszrségbl. Ez bosszantó, de Mira a mi gárdánkkal

meg van

elégedve.

A

ból, Vidovics úrból,

tábori kutyából tetszik

a

áll.

gárda Cipriáni báróegy rattlerbl

Nekem

egy

és

ez a tábori

kutya

legjobban az egész társaságban.

Nagyon okos

állat,

sokkal okosabb, mint a

Úgy

fogja

el

gazdája.

hogy öröm

báró sohase unja

nézni. Cipriáni

sportot;

a legyet,

egész nap

el

ezt a

a kutyáját produkálja^

Szép mulatság, ugy-e

?

Nos, ez a

mi fszóra-

kozásunk Vásáros-Berényben. Képzelheti, Kedves Atyám,

hogy Cipriáni

báróhoz képest még Vidovics úr

embernek tnik val

honorálja

elmés

És Mira túlságos hálá-

föl.

ezt

is

a

csekély különbsé

Olyan fölöslegesen sokat foglalkozik

vele.

GIUOFLÉ ÉS GITOFLA

93

hogy tegnap már kénytelen voltam prédikációt tartani neki.

—

Elment az eszed?

—

kérdeztem.

— Mit akarsz? — szólt szentesked, álnok pillantással, — a szinügyi bizottság elnöke

!

nekem egy csöppet se tetszik ez a dolog. Eszem ágába sincs az a gyanúsítás, hogy Mira komolyan veszi Vidovics urat, Nos,

de az bizonyos, hogy

ell

udvarlás szeretném.

nem

olyan

tér ki a

tolakodó

határozottan,

Félórákig eldiskurál

ahogy

vele;

ki-

beszél hozzá az ulcára, szóval oslobáskodik.

Eélek, valóját

Egy

hogy

fogja hanyagolni a tanulni

el

amúgy

:

szép

nap

elkészültén,

se föl

valami kilün tanuló. fog

szórakozott

lépni,

fvel

félig-meddig ;

belesül

a

szerepébe és íiaskól csinál. Azérl jó volna,

komoly

szóval

ha Kedves Atyám néhány

figyelmeztetné arra, amit a

lelkünkre kötött.

Hám nem

hallgat.

Egy pár nap múlva a Remete csöngetni fog s Mira még ma sem tudja tisztességesen I^'ri(|u('l Rózsit. A belé[)t meg a harmadik

AMBRUS ZOLTÁN

04

nagy áriát ügy énekli, mint talán soha senki, de a szerelmi keltsbe

fölvonásbeli

bele fog

A mai próbán

sülni.

próbálgatta

igazán csak

vájjon eltalál-e belle egyetmást? Szereltem volna rákiáltani: „Igen, :

valahogy ilyenformán van!

.

.

."

Kedves Atyám, egy Sylvaint, a halvanas évek végén Bukarestben

Képzeljen aki

el.

hagyta a hangját, egy karmestert, aki soha sincs magánál, egy Friquet Rózsit, aki bújócs-

kát játszik a

karmesterrel,

keresi a másikat, hol a

—

hol az egyik

másik az egyiket,

—

hozzá a herényi elkelséget, amint a páholy-

ban pezsgt

iszik

Hekuba nekik ilyen

—

— s

mert Friquet Rózsi aztán

kérdem

:

is

vájjon

körülmények közölt hódilotta-e meg

a világot

:

Grisi és Catalani

Isten önnel,

'?

Kedves Atyám, kezét csókolja engedelmes leánya Lola

GIHOIXA

(ilIÍOFLÉ ÉS

Haller Xavér Ferenc

—

95

Haller Lola úrhölgy

önagyságának Vásáros-Berény.

A Kedves leányom

színháznál.

!

Sikereidnek nagyon örülök,

ámbár nem

tudom, van-e Berény városában a közönségnek olyan mérl töredéke is, mely tehetségedet és énektudásodat a

maga

teljes

mér-

tékében méltányolhatná.

De mit

Vidovics úrról bárórór?!

nekem nem tudom miféle nem tudom miféle Cipriáni

firkálsz

.

.

.

s

Miért foglalkozol ennyit apró-

csepr dolgaikkal, kutyáikkal kal'?

elég

!

.

.

.

Úgy

egészséges

lálom, arra,

a

és párbajaik-

jó

Róza

nem

hogy a színházba

is

elkísérhessen benneteket. Ez a baj.

Különben

irtam

beszéljen Mirával

;

a

jó

Rózának,

remélem,

hogy

ki fog derülni,

hogy a kicsike nem olyan gondatlan, mint mondod. Ha lustálkodik a kis semmirekell, kiálts rá. Szeretnék

nálatok

lenni,

amikor

96

a:\ibru.s

zoltáx

Friquet Rózsit énekli, de mint

tem

már

közöl-

veled, a húsvéti szent

ünnepekig aligha

szabadulhatok. Mindennap

több a dolgom.

Most ráadásul, egy oratóriumon munkál-

kodom. Egyébként a sakk-versenyben

is

részt

jöv héten kezddik. hogy a munkátlanság a Ne legnagyobb tehetséget is megrli s gondol-

akarok venni

s

ez

épp a

feledjétek,

jatok szerel atyátokra, akinek soha sincs

egy

szabad- perce,

mert

folyton-folyvást

jövtökért fárad. Isten veletek, édes

leányom

!

Ölel szeret

atyátok Haller X. Ferenc. U.

i.

Ne hagyjátok nyitva

akkor nem néz

az

ablakot;

ki rajta.

H.

X

F.

IV.

Vagy

nappal

tíz

Remoba készül

hogy

azután,

San-

a

Vidovics Feri összes isme-

rseitl elbúcsúzott s szándéka komolyságának jeléül addig nézegette a vasúti menet-

míg végre dühbe gurult s bosszúságában minden igaz ok nélkül megsértette rendet,

Cipriani

bárót:

magánzó

s

az

elbb

nevezett

fiatal

az utóbb nevezett huszártiszt nyu-

godtan üldögéltek egymás mellett a Metropole-kávéház egyik utcai ablakánál.

Déleltt fényes

tizenegy

piactérre

sokat

Amhnis

Z.

:

A

langy l'uvalma

nem mozdultak társalogtak

C.iroflé és C.irofln.

meg ;

s

a

Hanem

a posztjukról.

ugyan, I.

nap-

érkezett

éppen söpörni kezdték.

azért a daliák

Nem

lehetett.

akkortájt

déllell a tavasz els

kávéházat

óra

mert egy 7

AMBRUS ZOLTÁN

98

csak hébe-hóba szólalt

félóra óta

egyik

vagy a másik

de úgy

;

meg

az

látszik, így

annál jobban mulattak. Vidovics az ablakon át a

járókelket nézte

oktatta.

A

a katona a kutyáját

;

párbaj óta elválhatatlanok voltak,

mintha a vágás, melyet a báró bérmálás hétéves

erejével

szilárdította

S

barátságukat.

ezt

kapott, a

volna

avatottak

az

igen természetesnek találták. Mert elköveti

huszártiszt

azt

a

meg

ha egy

menthetetlen

hogy egy bárányoknak való, szelidségü párbajban sebet kap anélkül,

ügyetlenséget, égi

hogy

viszont

az ellenfelét

hachée-vá aprítaná össze

a legokosabb, amit tehet, az,

:

hogy gráciával

viseli a

következéseket

s

jó

képet vág a rossz játékhoz.

És bár Cipriáni száz mentséget rá,

hogy tulajdonképpen miért

dalta

össze

tudott szab-

a

rideg

cimboráját,

hogy a katona megsebesült, pedig ép brrel menekült az élet-

valóság az a civil

szeretett

is

nem

volt,

halál-harcból.

—

Tudod

—

magyarázta Vidovicsnak

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

99

#

sok

—

szeretettel

karomba, arra

hogy

érdemes,

se

pofon

voltam,

tudtam, hogy a két Vidovics

magam

a

vágjanak.

történhetett s

nem

közül,

akit

részeg

rettenetesen

áll

vagyok,

fickó

nem tudom hogy

Aztán meg, részeg

mikor a reuma bele

használhatatlan

eltt látok, melyik az igazi

s

melyik

a lantom. Es véletlenül mindig a másik kapta

meg

a vágást.

Vidovics készségesen méltányolta ezeíiet a

kitn

okokat, a többi kilencvennyolccal

egyetemben

s

szerencséje

volt.

lojálisán elismerte,

De

hogy óriás

ez a

nagy lovagiasság

csak betetzte a Cipriani

malheurjét; eny-

híteni

nem

enyhített

sokkal jobb kozik

vele

de legalább

;

lett

mikor vitás,

is

Mert bizonyára

ha

ellenfele vitat-

a párbaj

már

Még súlyosabbá akkor

rajta.

volna,

húzta

az

tette

a

is

embert

vágtak

hogy amikor

a vereségét,

rövidebbet,

összetztek. Nemcsak, hogy ártatlan

szerencsétlen,

valami.

megvágták, de

meg

benne.

Az

összekoccanás alkalmával olyan ügyetlenül 7*

AMBRUS ZOLTÁN

100

hogy akárkit lehetett hibáztatni csak éppen t nem. Vidovicsnak

viselkedett,

az esetért,

még

az

azt

hogy az

elégtételt

megadta a

is

jelenlevk

összes

sors,

volt a

szerint

hibás.

Ez a nevezetes jelenet ugyanis egy kicsit másképpen zajlott le, mint a hogy Lolának

A

elmondták.

nem

párbajra

a cigány szol-

gáltatott okot.

Jóval

órájában nél

az

éjjeli

történt.

tessék

még

;

már

pincér

a fizet

senki

se

(De

ne

se.

t, ha koronkint a pillanat

félteni

intuíciójára bízza, föl

virradat

a

után,

amelyeket

tartottak,

számlál,

zene

Azoknál a pezsgs üvegek-

hogy mennyit számítson angyala mindig

a fizet pincérek

rz

éberebb, mint a részegeké.)

Az asztalnál szenderegtek

volna.

lármássá

tette

azt

nevezetesen

közül

Vidovics

;

gondolt

Éppen

ülk

is

Cipriánit

mintha másfelé ellenben

a bor; folyton fejtegette,

min

már

ketten

kissé

beszélt.

hogy mi módon

szerényebb

s

összegekkel

GIROFLÉ ÉS GIROFI.A

101

megközelíteni a két Haller-leányt,

lehetne

midn

Vidovics egyszerre, érthetetlenül

pattant s

minden

föl-

ok nélkül belekötött

igaz

a becsípett emberbe.

—

Milyen malheur-öm van nekem nagyot vágott az asztalra.

szólt s

betzöm

másfélóra hosszat rendet

s

szállásig,

akarok,

szólt

Mi

még

esle

innen Árok-

mikor

mulatni

butább, mint a menetrend

ütött beléd ?

Cipriani

többiek

Elment az eszed

elbámulva.

tisztességesen, vagy

A

a

Az

kisütni belle,

eljutni

pedig,

—

másfélóráig kell hallgatnom ezl a

szamarat, aki

—

lehet

most

—

a vasúti menet-

annyit sem tudok

hogy miképpen

!

*

is

—

Beszélj

?

—

velem

ha részeg vagy, eredj haza.

rajta

voltak,

hogy

elejét

vegyék a komolyabb összekülönbözésnek.

—

Mi bajod van vele

?

Örülj rajta, hogy

szóval tart bennünket. Ülj le és ne kötekedjél;

ha rosszkedv vagy, húzasd el a nótádat. De hiába csitílották s hiába építgettek

neki

aranyhidat a

nem hagyta

abba.

tisztes

visszavonulásra,

AMBRUS ZOLTÁN

102

—

unom már

Eh,

beszédet

!

.

.

borbélyhoz seddel

.

;

Ha

ezt a

sok vénasszonyos

engem

eredj a

akarsz,

társalogni

ne bosszants a recsegé-

!

Ez után persze nem maradt egyéb mint lovagiasan intézni

ember

beborozott, az

a dolgot.

el

még nem ok

hátra,

Ha

rá,

az

hogy

belekössön a cimborájába.

annyira? — — Nem monfaggatták Vidovicsot a segédei.

—

dott

Ugyan mi bszített

semmi

olyat,

ami

föl

vagy más effélérl Dühös voltam a menetrend miatt

ról volt szó,

— felelt

Vidovics

!

—

s

milyen szamárság az utazásomat, csak ezt a locsogást

A

Lányok-

bánthatott. .

.

.

az jutott eszembe,

napról-napra

hogy

halogatni

hogy egész

azért,

—

éjjel

hallgassam!

párbaj után azonban belátta a hibáját.

Mialatt Ciprianit varrták,

odament hozzá

s

kezet fogott vele.

— No, vén szamár! — szólt

s

a hangja most

már barátságosan csengett,— kellett ez neked? Minek

ingerelsz,

mikor rosszkedv vagyok?!

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

103

— Látod, ez már beszéd! — felelt Cipriani meghatva. — Miért nem mondtad ezt mindjárt? Vidovicsra

nem

is

haragudott tovább,

csak a civilek gyalázatos szerencséjét átkozta

magában. S elhatározta, hogy ha találkoznék, esetébl kifolyólag azt merné

aki az tani,

állí-

hogy a katonai iskolákban a vívást

rosszul tanítják, ezen az

emberen keresztül

fog gázolni. Mindenütt kereste ezt az embert

—

vendéglben koronkint gyanakodva

a

tekingetett szét,

—

de az illet

nem

akart

mutatkozni.

Addig

is,

míg ilyenformán revanche-ot

vehet a polgári társadalmon, úgy

ki

vélte, fair

ha meleg barátságával tünteti legyzjét s napról-napra, a híres esetek

dolog

lesz,

egész tömegével bizonyítja be neki,

kitn

hogy a

vívónak a legtöbb párbajban- nincsen

szerencséje.

Mindennap tudott egypár

—

Nem

len kint,

neked

új esetet.

mondom —

kezdte regge-

ahogy a kávéházba megérkezett,

—

AMBRUS ZOLTÁN

104

mert

fenegyerek

te

vagy,

akinek a had-

seregben volna a helye, de hidd

azoknak

A

találták

akik

fel,

a párbajt

el,

nem tudnak

vívni.

kárpitos megvágja az rnagyot, az ügyvéd

commis megsebzi

lelövi az erdészt, a

mestert

huszonnégy

mindez

s

a vívó-

óra

alatt

történt.

—

—

Tegnap ?

kérdezte Vidovics csodál-

kozva, mert Cipriani

nem igen szokott

újságot

olvasni.

— —

Nem,

hol tanulsz te ennyit?

Te,

óta olyan

torony

—

1839-ben.

mvelt

!

Barátom, van nekem egy könyvem,

három

kötetben:

1873-tól 1875-ig.

— A

Egy id

vagy, mint egy csillagász-

Sport-Kalendárium,

a

Abban minden megvan.

Vagy úgy. párbeszéd ritkán tartott hosszabb ideig,

mert Cipriani

mveldni barátját,

De

ha

s

nem

ért

Vidovics

rá

minden

akkor

éjjel

szerette

a

hallgatott.

azért Cipriani egész déléltt

nem moz

105

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

dult

Vidovics melll; szerelte, ha együtt

el

ket

láiják

az

Ha

ablakukban.

Vidovics

nagyon sokáig forgatta az újságokat, vagy az utcán ácsorgó vásáros parasztokat nézte,

Cipriani a kutyáját tanítgatta

;

ezt a szóra-

kozást sohase unta meg.

Lassankint Vidovics

bele

is

nyugodott

sorsába.

—

Ez a

bnhdés,

—

szólt

magában,

—

Most már azt se mondhatom neki, hogy untat.

hogy bosszantson.

Vérrel szerzett rá jogot,

Rendesen csak akkor kerekedtek kávéházból, mikor a színházi ért s felé

próba véget

menet elhaladtak a kávéház

mulasztott

egyetlen el

;

egy

ilyen

otthon

nem fogadnak nem tilthatta el

akarta,

trnie

párbaj

menethez.

mellett.

alkalmat

se

mindannyiszor haza kisérle

ket. Lola határozottan

A

a

a Haller-lcányok a színházból haza-

Vidovics

utcán

föl

hogy

kijelentette,

látogatókat,

de az

tle, S akarta,

nem

kelleti az escorte-ot,

óta

a báró

is

csatlakozott

a

AMBRUS ZOLTÁN

106

A harmadik dulás után

vagy negyedik ilyen kirán-

Cipriani

egy déleltt igy szólt

Vidovicshoz

—

Te, én azt hiszem,

hogy ezek

tisztes-

séges leányok

— No, én

is

azt hiszem!

—

felelt

Olyan különös hangon mondta

ezt,

hogy

valami halavány világosság kez-

egyszerre

katona fejében. Csak most

dett derengeni a jött rá,

Vidovics.

hogy tulajdonképpen miért

is kellett

neki megverekednie.

Ez a fölfedezés a

ni

nemért szenvedett megaláztatást,

változtat a volt,

hogy

szerleg elég

szinte megvigasztalta.

dolgon.

Ebben

kapjon sebet

történt,

az s

Ha ez

esetben ill talán

ösztön-

hogy nem védte magát

komolyan.

Készségesen

meghajolt a Vidovics jobb

éiiesültsége és tisztább látása eltt. Bizonyára

mondja. úgy kell lennie, ahogyan magában Csak azon zúgolódott — De hát mért nem mondta mindjárt?! A pokol tudta, hogy úgy van. Én nem. :

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

Persze,

107

sem mind egyforma.

a színészn

Az egyik szke, a másik barna. De azt meg kell mondani. Ha megmondják, akkor mindjárt tudja az ember. Azeltt

nem

kellett

tisztában

színészn.

volt

vele,

.

.

.

azeltt

Az ember mindjárt

kérdezni.

hogy ha színészn, hát

És rendben volt a dolog. De

most nagyon sokan vannak. Olyan sokan vannak, hogy már adót

fizetnek.

is

Nem-

már a cigányok is fizetnek adót. Nekem különben semmi közöm hozzá. De a pokol tudja, micsoda világ ez, mikor már sokára

a színésznket

is tisztelni

nem

Cipriáni báró kozni,

de

ha

szolid,

igen szeretett gondol-

egyszer

komolyan hozzá ép,

látott

egészséges

kell

nekikészüldött

s

elmélkedéshez

az

gondolatokkal

lepte

meg önmagát.

A

kávéházat kisöpörték

;

Cipriáni

meg-

nézte az óráját.

— Egynegyed tizenkett, — szólt. — Ejnye, be soká jönnek

ma

a lányok

I

AMBRUS ZOLTÁN

108

— felelt

Tudod mit! Ne várd meg ket,

—

Vidovics.

—

Eh, ha eddig vártam, most

már

veled

maradok. De nem gondolod, hogy elkerültek bennünket

— —

Ámbár, ha csak meg nem kerülik a

piacot,

veszed

— — — —

ablakon

az

ket Én is S

.

.

bizonyosan

át

észre

.

azt hiszem.

lehet,

hogy még most

is

tart a próba.

Alighanem.

Nem

próbálnak

—

?

Az bizony meglehet.

tudod, hogy

micsoda darabot

?

Dehogy nem. Elmondhatom

próba A csángó szerelmé-hl ez ;

ránk. Kilenckor rész-próba getyüjé-hl.

neked

Félnyolckor olvasó-

az egész fekete táblát.

Háromnegyed

A

nem

remete csen-

tízkor rész-próba

Rip van Winkle-bö\. Féltizenegykor

—

tartozik

.

.

.

Ne mondd tovább, ebbl én úgy sem tudok kiokosodni ... De milyen furcsa ember vagy te, F'eri .

.

.

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

109

— —

Mért?

—

Mondd, hogy Monte-Carlóban. Mert

Ha neked Remoban ülök

volnék, .

.

te ott ülnél.

minden

—

már

régen

San-

.

Talán már

ott is

hagytad volna

pénzedet.

De ebben nem volna semmi különös. Sokkal különösebb az, hogy te, Lehet.

akinek csak egyet

kell gondolnia, két hét óta

egyik napról a másikra halogatod az utazásodat,

pedig itthon

nem

csinálsz egyebet, mint-

hogy reggelenklnt szórói-szóra megtanulod, mit írtak ki a szinházban a fekete táblára.

—

Olyan buzgalommal küldtök, mintha

nem a magam mulatKülönben meg vagyok gyzdve,

nektek utaznám ságára.

hogy

az

el s

utazók

kilenctized

bolyong a világban,

része

azért

mert egy-egy köny-

nyelmü nyilatkozat következtében, otthon már nem volt maradásuk. Hallod-e, hogy megnyugtassalak

s

ne tartsalak tovább

is

Izgatottságban, ünneplésen megígérem neked

hogy nem utazom

el.

AMBRUS ZOLTÁN

110

—

No

orrunknál fogva a szándékodat

—

Mert

nem

legalább

végre, !

De

az

vezetsz

miért változtattad

meg

'?

már június

ilyenkor

ott

van.

Szóval elkéstem vele.

— —

Tudod mit gondolok én? Csak mondd ki, ha már

kigon-

doltad.

— —

Neked

tetszik ez a két leány.

Tetszik hát.

Ha nem

Neked tán nem

tetszenék, azt

hiszem,

tetszik?

nem

kísér-

getnéd ket.

—

Az

igaz.

Cipriani

de

aztán

mondani akart még valamit, Csak

mást gondolt.

nem

fogja

megbontani a szépen összevarrott jó egyetértést

ilyen

semmiségért!

Azért

a

lányért éppen elég volt egy csatározás

—

Bánom

is

én

!

—

szólt

két is.

magában

s

közelebb hívta a kutyáját. Vidovics bosszús

magának leány

elször,

tartja

volt.

hogy

itthon,

Most vallotta meg az

akire

a kis

szinész-

már egy

órája

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

várakozik

közön-

nj^ugodtan,

aki azalatt

s

111

bösen halad a maga szabályos útján.

mindig

Eddig

kitn

valami

talált

hogy miért nem utazik el s azt hitte, hogy csak az unalmát zi. De most már kifogyott az ürügyekbl s rájött, hogy igenis, vár valamire. Nemrégen még semmit ürügyet

rá,

se kivánt az élettl, de

nézett rá,

várja annak a

Majd eszébe pár

s

—

?

Mert szebben

mint a többiek? Elég nyájasak

hozzá a többiek

le

ma

lánynak a csókját. Miért

kis

is.

mosolygó szem-

jutott az a

így verte ki a fejébl rossz sejtelmeit:

Eh, bolond ember

egy ilyen

gyönyör

aki

az,

virágért

bább szerelmi románc többet okos

dolognál a

nem hajol A legostominden

ér

van-e

S

világon.

!

szerelem, mini az egy szezonra szóló

lem

?

Egy

édes, Isten

tavasz

s

aztán

hozzád kedves

hiába ... Az se baj.

Édes játékban

„Isten

:

!

.

.

."

szebb szere-

hozzád,

Lehet, hogy

Mit vesztettnk vele?

töltött

kár volna fukarkodni

napokat. S a napokkal ;

idnk van

elég,

hála

AMBRUS ZOLTÁN

112

Istennek.

gyönyör szirmokat.

hiába

.

.

!

.

Egy

.

május, igazi csókkal, igazi ölelés:

Aztán a

sel!

nem

ha

És

magával

szél

a rózsa-

viszi

Egy nyári éjszakán „Trara,

szólal a trombita:

magát

kisirja

a mellünkön, a postakocsi csilingel

meg-

s

trara!" ...

És

Isten veled, szinészlány-szerelem

Ebben ugrott

s

utcára

a

a

pillanatban a

két

kutya

rült vágtatásban rohant kávéház

rattler kapott

nyitott

jobb

startot,

ajtaján

ki át.

föl-

az

A

de az ajtóban a

nagy tábori eb keresztül ugrott Cipriani fölkelt a székérl s

rajta.

felkötötte a

kardját.

—

Jönnek a leányok

Vidovics tavaszi

jöttek

A

;

meg

ket:

új,

kalap virított a fejükön; a keblük

kezük

a

és

ismerte

alig

már

két állat

tele

volt

Nevetve

ibolyával.

észrevették a kutyákat.

olyan vad rohanásban rontott ki

a piactérre, hogy majdnem feldöntötték azokat,

akik mellett tova száguldottak. De pléh-

gall°ros, tekintélyes

kutyák voltak

;

senki se

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

A következ

kikezdeni velk.

mert

ben már

113

perc-

ugrándoztak a kisasszonykák

ott

körül.

Lola jó messzirl észrevette a követséget Mirát

s figyelmeztette

—

A

hségesen megvártak hogy törtetnek elre a

gavallérjaid

bennünket

;

nézd,

postillonok

—

Mondd,

hogy

gavallérjaink.

:

Mert

csak az egyik az enyém.

—

Melyik, ha szabad kérdeznem

Mira álnok mosolylyal

—

Válassz te

;

—

vagy az öregebb.

te

megelégszem azzal

?

felelt

is,

aki

neked nem

De zavarba hoználak, hogy ha

Én

kell.

válasz-

tanék, ugy-e?

—

Az a kérdés, melyiket választanád. Ne bolondozzál, Mira. Néha olyanokat mondasz, hogy megijedek.

— —

Hát akkor miért faggatsz?! Különben

ne vedd komolyan, amit mondok.

Jókedv

vagyok.

—

Ha

csak

ma

volnál

Ainhnis/.: Giroflé ésGirofIa.

I.

az!

De mintha ti

AMBRUS ZOLTÁN

114

kicseréltek volna itt

Nem

!

ismerek rád, amióta

vagyunk.

— ugy-e

ha már másutt volnánk,

Szeretnéd, ?

— —

Igen, szeretném.

Én

jól

találom

magamat. Külö-

itt

nösen ma.

Nem

folytathatták

közelben voltak

a leventék

:

már

a

s tisztelegtek.

Vidovics észrevette, hogy Mira pirosabb,

mint máskor

s hogy az arca csupa ragyogás. Valami öröme volt, ugy-e?

— —

Óh,

nagy örömem

!

Végre valahára

szépen énekeltem a próbán. De, tudja, igazán szépen

!

Még

a zenekarból

is

megtapsoltak.

Az igazgató pedig örömében virágot hozatott.

Nézze ezt a sok ibolyát! Tudja, mi

az,

mikor egy vidéki színigazgató virágot ad egy színésznjének

—

?

!

.

.

.

Annyi bizonyos, hogy Berényben nem

történt ilyesmi Hollósy Kornélia óta.

—

Óh,

maga

Mért csúfolódik

?

elrontja

Nem

az

örömömet!

örül velem

?

GIROFLÉ ÉS GIUOFLA

Nem, nem

örült vele. Boszantotta,

a leányt ilyen boldoggá

ben neki semmi se tud

115

része

komolyan

s

hogj'^

valami, ami-

teszi

amit egy cseppet

venni.

Most jutott eszébe elször, hogy lehetnek dolgok, amelyeket ketten másképpen látnak, amelyekre nézve soha, de

k

soha

—

se érthetik

Olyan

meg egymást

...

szívvel-lélekkel a színpadé?

—

kérdezte Vidovics.

—

Istenem, hogyne! Hisz neki akarok élni!

Cipriani,

a

csörtette

ha reprezentálni kardját,

hogy

akart,

az

annyit

embernek

utoljára azt kellett gondolnia:

— A

föld

is

reng belé, hogy ilyen derék

huszárt hord a hátán

Ebbl

az

ismers hangból

Vidovics, aki

elre galoppozott Mirával, megnyugvást

sze-

hogy a második hadtest kell távolságban van s hogy Lola nem hallja, amit Mirának mond. rezhetett

róla,

Fölhasználta a

kedvez alkalmat

pakolta a bizalmasságait.

s

ki^

AMBRUS ZOLTÁN

116

—

Féltékeny vagyok a színházra. Bánt

a gondolat, hogy

maga

denkinek, aki tapsol

nek

:

és a borbélynak,

hanem

akar min-

tetszeni

nemcsak a fszeresakik jegyet váltanak,

a színházi tzoltónak és a zártszék-

nyítogatón fiának

is.

Elször

azt szeret-

is

ném, ha csak nekem akarna tetszeni. És másodszor boszant a gondolat, hogy maga tapsaikra, mert enélkül rá van szorulva az

magára nézve Mira

nevetett'.

nevetés volt

ez,

meg kellett magában

is

semmi öröme. Amolyan primadonna-

az életnek

amelyet az utca túlsó felén

hallani.

És Vidovics így

szólt

:

— reti

Tudja, hogy a nevetése

is

zene

s

sze-

a muzsikát. De azért úgy komolyan gondolja, amit mond

hallani ezt

látszik,

Mii a tudniillik így

.

felelt

.

neki

— tesz,

Furcsa ember maga, Vidovics. Úgy mintha száz éve ismerne s mintha én

ismerném magát. Mintha öröktl fogva így volna, ahogy ebben a pillanatban s mintha azt hinné, hogy mindig, a is

oly régóta

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

jöv

évben,

kutyával, vígan

mond nekem

esztend

tíz

fogunk sétálgatni

s

117

múlva

is

így

kíséretünkben két vidám

:

magunk is. Bizalmasságokat nem kérdi, hogy érdekel-

mint egy igazgató s goromba, mintha a férjem volna. Pedig hat hét múlva nek-e. szinte,

Isten hozzád-ot

még

mondunk egymásnak

s

egyszer találkozunk valahol, talán

ha

meg

se ismerjük egymást.

—

Megérdemlem a

leckét,

de az én tola-

kodó barátságom természetesebb, mint a maga roppant hvössége. Istenem, még nincs egy esztendeje, hogy a színpadon van s

máris milyen ridegen nézi az embereket

Egy tízenhét esztends nekem fáj, hogy maga a engem, a katonát

s

kis

lány

!

Lássa,

két

vidám

kutyát,

az egész

,s/a(/<7/o/íe-nak tekinti,

Berényt csak

staggione-nak, amelyet

múlva tökéletesen el fog felejteni Mert nekem ezek a napok nagyon, de nagyon hat hét

.

.

kedvesek

—

Mit akar? Ez

már

a negyedik állomá-

som. Ilyen viharos múlt után, akarva,

nem

AMBRUS ZOLTÁN

Íl8

hogy az em-

akarva, észre kellett vennem,

mindenütt ugyanazok. Nem érdeérdekldni irántuk; a másik nagyon mes

berek

staggioné-n

is

megtaláljuk

ket más

iiév

vagy

finomabb

ki-

közönségesebb

alatt,

adásban.

—

hogy engem

Ázt hiszi,

is

még egyszer, más név mabb kiadásban?

találni

.

—

.

meg

alatt,

fog fino-

.

hogy csak közönségesebb kiadásban, de meg fogom

Meg fogom

találni. Lehet,

találni.

— Nem

sokra becsüli a barátságomat.

Pedig mindig

kevesebb jó emberünk van,

mint gondoljuk

;

s

már

csak azért

is

érdemes

számon tartani ket. — Mondja meg ugyan miért venném komolyan ezt a barátságot? :

—

Igaza

van

:

mit ér az olyan jóbarát,

akitl hat hét múlva örökre elbúcsúzunk?!

Egy cseppet hagyja

—

ezt a

se

fogja

sajnálni,

hogy

itt

bolond, lármás kis várost?

Nem tudom mi

lesz

hat hét múlva.

119

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

De fogadni merek, hogy maga sem

fog

túlságosan meggyászolni bennünket.

—

benne? Tudja, én gondolni. idpontra nem És nem is várok annyi ideig, hogy ellent mondjak magának. Nem kell jósolgatnom, hogy mi lesz már most is szeretném azt Olyan bizonyos

az

erre

szeretek

;

mondani a szép vagy

!"

tn

so bliebe

:

„maradj, oly

Már most is szüntelen az jár a „O wenn es doch immer

fejemben, hogy !"

pillanatnak

:

És nem tudok megbarátkozni hogy: nem lesz min-

azzal a gondolattal,

dig így.

—

De

hisz

Akkor hát

maga

verseket

mond

nekeiii

vallomás?

ez szerelmi

—

Valami olyanforma.

—

Köszönöm. Ez az els sikerem ezen a

téren.

Kár, hogy

tehetem

el az

nem

emlékeim

—

Mért csúfolódik

—

Mert

nem

írta

le

s

így

nem

közé.

?

hogy így hazudik, világos nappal, a mikor látom a mosolygó arcát. És versekben! Nem szégyenli magát? szép,

AMBRUS ZOLTÁN

120

Megérdemelte volna, hogy úgy tegyek, mintha komolyan venném, amit mondott.

De tudom, hogy van egy mentsége az, hogy hivatalból udvarol minden színésznnek. :

— —

Mintha Lolát hallanám. Ezzel csak hízeleg nekem.

Vidovics elhallgatott.

—

—

Tessék,

szólt

magában

—

nem

is

mint hittem. Igazán, nincsenek

olj^an naiv,

többé gyermekek El

akarta

volt szinte.

hogy

látta,

kis

hitetni

magával, hogy

De ahogy

ez a kísérlet

gyerek

olyan

nem

rápillantott Mirára,

hiábavaló.

szépen,

olyan

mintha egy

szépen nézett

rá,

bánta volna,

hogy csúfolódással

A

rossz

nagyon

kicsit

meg-

felelt

a

Mirza Schaffyból kölcsönzött sóhajtásra.

—

Jézus Mária

Ez a kellett

fölkiáltás

Lolától

hátrafordulniok,

eredt,

hogy

de

nem

megtudják,

mi okozta az ijedelmet. A szkös Pázmány Péter-utcában halad-

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

tak

s

a kocsiúton, rületes

rosszul

A

hajtott

lovak

részegek

vágtattak

egy

pace-ben,

bricska közeledett

nyilván

cikk-cakkosan

121

feléjök.

lehettek,

mert hol

hol jobb,

s

Messzirl úgy mintha a megrült bricska minden boltajtóba be akarna rohanni. balfelé

rángatták a kocsit.

látszott,

Lola

attól

rémült meg, hogy a kiszámítha-

tatlanul szeszélyes

a fölkiáltásával

s

járómú nekiront Mirának vészjelt akart adni, hogy

a gavallérok legyenek készen az eshetségre.

Élénk

sajnálatomra

megvallani,

alkalma a

következ

kénytelen

hsömnek

hogy

hsn

életét

pillanatban

vagyok

nem

volt

megmentenie.

az

ijeds

Lola

A is

meggyzdhetett róla, hogy nincs semmi komolyabb veszedelem. Mire a kocsi közelükbe ért, a mkedvel Phaétonnak már sikerült a felbszült állatokat

A mkedvel és

fölölte

föllázította

kisasszony

Phaéton,

szabálytalan lovait voll.

:

megfékeznie.

aki

tilos-gyors

liajlásával

Van

der

ennyire

Kerkhoven

AMBRUS ZOLTÁN

122

A

Haller-lányok díszrsége éppen akkor

került a

bricska

lefülelt

szomszédságába,

mikor a hollandus hölgy átadta a gyeplt a diszkrétül mosolygó kocsisnak, aki elbb hátul kucorgott. Ahogy leszállott, észrevette a két ismerst. s

Cipriani

— báró,

odament hozzá.

Még nem

—

gavallérok köszöntek neki

A

hajt tökéletesen,

—

szólt

a

de annál inkább gratulálok a lélek-

jelenlétéhez.

Van der Kerkhoven lantást vetett

nélkül

kisasszony egy

a társaságra

magához

szólította

s

pil-

aztán habozás

Vidovics urat.

Vidovics bocsánatot kért aszinházihölgyek-

tl s elbücsuzott tlük. A Haller-lányok tovább siettek. A két kutya velk tartott: az jobb értesültségüket ez a kis intermezzo

nem

vezethette téves útra. S utánok rohant

Cipriani

is,

magukra hagyva

egymásnak szánt a

—

Ön nem

azokat, akiket

hir.

utazott

el,

Monsieur Vidovics ?

— örvendezett Van der Kerkhoven kisasszony. —

Egy

kis baj

támadt a gazdaságomban

123

OIUOFLÉ ÉS GIUOFLA

—

rögtönözte Vidovics

szemét.

nem

semmi sem

dolog, de ilyenkor

gazda

—

Nem

jelentékeny-

pótolhatja a

utazhattam

el

olyan

messzire.

—

S

még most

lemetlenség

is

elfoglalja

ez a kel-

?

— Néha találkozik egy-egy szabad napom. Olyankor bejövök a városba.

— Akkor hát minket egyszer,

is

mieltt elhagyom

— Hogyne

!

meglátogathat

még

ezt a szép országot.

Meddig lesz még szerencsénk ?

—

Ebben a hónapban még nem megyek adósom Terka el neki. Igaz, nem tarezeket nem engedem haza. Egy-két kirándulással

tana

velünk

-^

holnapután a

tóhoz? Vagy a városban

is

Kik voltak ezek a

szilas-almási

van valami

el-

hölgyek

?

—

Óh,

—

Gondoltam. Szóval számíthatunk önre

?

íoglaltsága

Egy

'?

szinész- kisasszonyok

kicsit

Vidovics úgy

meg

íiatal

bajos volt telt,

!

nem-et mondani.

mint aki a fogorvos eltt

akarja mutatni, hogy férfiasságát egy

kis fájdalom

még nem

teszi

próbára.

AMBRUS ZOLTÁN

124

Nem,

nem

teheti

magát

nevetségessé

amiatt a rossz kis gyerek miatt.

— Természetesen. Köszönöm, hogy gondolt reám.

—

Tehát a viszontlátásra. Holnap ugy-e ?

—

Holnap.

Elbúcsúztak

Sugár

s

Vidovics tovább sétált a

Mariska utcája

amazok már kis cerclet

Vidovics

hogy

Tudta,

hazaértek, de Mira néha egy

tartott

nem

felé.

az

ablaknál

s

ezt

ma

akarta elmulasztani.

Pedig bátran lemondhatott volna errl az örömrl.

Mintha várták volna. Lola

ott

könyökölt

az els ablakban, a nagyobb tekintély kedvéért Fröhlichnével. Mirát

nem látta

a házból kihallatszó zongoraszó

rögtön, de

elárulta,

Sugár Mariskánál van, ami csak azt hette,

hogy nem igen hajlandó holmi erkély-

e lenetekre.

—

hogy

jelent-

Hallja, édes Vidovics,

— szólt Lola, —

ha nagyon kedves akar lenni, megtehetne nekem egy szívességet. (Még sohasem szólí-

GIUOPLÉ ÉS GllíOFLA

totta ilyen

nyájasan

125

már ebbl

;

is látszott,

milyen dühös.) Ne hordozza magával a barátját.

Külön-külön még csak meg tudok barát-

kozni magukkal, de elefántnak ez az úr egy kicsit

—

unalmas.

Nagyon ragaszkodik hozzám. Mindent legyz a szeretet mint nem tudom, melyik drámában éneklik. — Én nem tréfálok. Egyikük vonuljon vissza. Önre bízom, hogy melyikük legyen Mit tegyek

?

!

az,

.

.

.

aki visszavonul.

— —

Hová

lett,

Nem

akart

szegény?

még

egyszer

találkozni

közös ideáljukkal, a bolygó hollandi nvel, s

kerül utón tnt

el.

Azt hiszem, attól

tart,

hogy kompromittáltuk a csokoládé-gyár eltt.

menjen ön is ebédelni. És Fröhlichnével egyetemben visszahúzódott az ablakból. Az audienciának vége volt. De, jónapot,

—

Miket beszélhetett

boldogtalan huszár?

össze-vissza

Három napig

se

ez

a

tudom

kibékíteni ket.

Nagyon kedvetlenné íette, hogy Mira nem

AMBRUS ZOLTÁN

126

De megpillantotta

mutatkozni.

akart

tündérét, Mariskát

ablakot

s

jó

megostromolta a másik

is.

Mariska egy negyedóráig tartotta szóval. de is megjelent az ablaknál

Végre Mira

nem

szólt,

;

csak nagy komolyan hallgatta

ket. Ha Vidovics hozzá igennel vagy

A

— —

nemmel

intézte a szót, csak

válaszolt.

béke-angyal magukra hagyta ket.

Haragszik?

—

kérdezte Vidovics.

magának mondani. ember házasodni még udvaroljon másoknak,

Valamit akarok

Nézze készül,

barátom, ne

ha az

szinész-kisasszonyoknak

És szépen

se.

Adieu.

betette az ablakot.

Vidovics Feri, akit a Vasgyáros-ra emlékeztet, büszkeséggel és

mel

teli

titkolt

színpadi jelenetek

szerelem-

egy csöppet se

hatottak meg, ezután a kissé szinészies, hirtelen adieu után nyugodtan megebédelt, aztán

átment a kávéházba lelki

A katonának nem

A

s esti

hét óráig tökéletes

békében biliárdozott Ciprianival. volt szerencsés

biliárdban szégyenletes

vedett

s

vereséget

napja. szen-

közben kegyetlen szemrehányáso-

kat kellett zsebre vágnia.

— kofát,

Huszárban még nem

—

kezdte Vidovics.

láttam

ilyen

— Mi jut eszedbe,

hogy himen-hireket hordasz szét a városban? Vagy kedveskedni akartál nekik? S ha még igaz volna

AMBRUS ZOLTÁN

128

—

Hagyj nekem békét

akit Vidovics

végképpen

egy

!

—

felelt

ötvennyolcas

Cipriani, szériessel

— Ki akartalak men-

elkeserített.

hogy a faképnél hagytad ket. — No ugyan szépen kimentettél.

teni,

—

Eh, majd töröm a fejem, hogy mit

beszélek

szinész-leányoknak.

Mit

tartozik

rajok az egész história'?!

—

Ebben igazad

S talán

van.

elintézték

volna az

Ciprianit izgatta a dolog.

küzdelem után önmaga

Egy

de

ügyet,

félórai szótlan

tért vissza az

imént

letárgyalt, kinos fejezetre.

—

Különben

akarsz. vége,

Ennek

hogy

a

nekem s(51i

igenis,

hencegésnek az bele

fogsz

márciusban kint

lesz

harapni

csokoládéba, ha az öreg Rotterdam akarja. Egész

amit

beszélhetsz,

laktál

is

a a

ügy

Árok-

mikor engem a kövér lánynak bemutattak, már láttam, hogy a kövér lány ki van készítve. szálláson

—

s

Azért

ügy vettem

ütötted a vasat.

észre,

ugyancsak

(ÍIROFLÉ ÉS GIROFLA

— s

129

Azt hitlem, hogy a lánynak van Ízlése

hogy az uniformis mégis csak uniformis,

még Amsterdamban

is.

—

És aztán?

—

Kiderült,

— —

A

—

Látod, ezt szépen mondtad.

—

P]gyszer arról beszéltünk,

Nagyon

hogy a lánynak nincs

mi

gyakorlati,

Ízlése.

?

kétszerkett, parfnnel leöntve.

hogy a tulipán megterem-e Magyarországon ? Azt feleltem neki, hogy a búza jobban fizet. A búzáról te jutottál

eszébe, s megkérdezte

tlem,

van-e jelzálogkölcsön a birtokodon?

—

távolabbról

Ez,

burkolt

vallomáshoz

nézve, hasonlít.

csakugyan S

te

már

bizonyos vagy benne, hogy Szent-Jánoson, egy-két esztend lát,

csak óriási tulipán-táblákat látni. Árokmegtelik

szállás

bálja után,

urak

itt,

hollandi

hogy: az,

múlva, a merre a szem

„nem

aki Anihnis

/íj/y/í/ieíT-ekkel,

:

negylet

a szeparéban, a Icglármásabb

nyelven kell

rántotta!", Z.

a

fogják

énekelni,

nekem rántotta, csak mi pedig elhuzaljuk

Ciroflé és Girofln.

I.

t)

AMBRUS ZOLTÁN

130

hogy

nekik,

Rotterdam

—

„Hires

:

város

az

alföldön

!"

Ne tedd magad elttem. Te ugyanazt

akarod,

amit

én

Csakhogy

akartam.

te

ahogy a színházban szokták. Mikor más ember

okosabban csinálod a becsületesen

leiszsza

dolgot.

Úgy,

magát,

Ueber

az

te

Land und Meer-bl szavalsz eltte s mikor más alszik, elhiteted vele, hogy gyönyören ;

állana neki a bunyevác népviselet. Egyik

nap folyton a sarkában vagy, másnap

érzé-

keny jelenetet csinálsz neki, aztán ellovagolsz,

mint Mazeppa, vagy nem tudom, hogy

hívták azt a lengyel jockeyt megbántottál,

embert,

vag}'^

holnap

nem

magad

eltte

kis

a

közömböst,

nem tudom utazol s

.

el.

.

Játszod a

.

rejtelmes

a

Ma

mit.

elutazol,

Érdekessé teszed

nyakra-fre udvarolsz két

színész-lánynak,

hogy

beszéljen a dologról. Bele

egész

Berény

a

legjobb

kötsz

barátodba, csak azért, hogy elmondják neki

megverekedett,

nem tudom

kiért,

megverekszik valami semmiért

!

Ha

mindig esik az

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

131

€s, szalmakalapot tessz föl, ha íú a szél, fütyölsz és azt mondod, hogy segítesz neki. Okos ember vagy. Látod, már utánad jött Azért akart behajtani minden kapuba, hogy I

okvetetlenül megtaláljon. Én, én

nem

ilyen

vagyok katona vagyok. Huszár-atakk vagy:

;

Megostromlom a várat s ha a roham sikerül, dobpergés mellett vonulok be. Ha nem sikerül rükverc, tisztelegj Katona vagy.

!

:

vagyok.

— —

Szamár vagy. Ugy-e, erre

—

Azt felelem

ötvenes

—

partit,

Jól van.

nem rá,

tudsz felelni

?

hogy ha akarsz még egy

nem bánom. De

for-ok nélkül.

Ezt

meg

fogom nyerni.

— egyel.

Úgy látszik, tzbe jöttél. Igaz, még Ne fecsegj folyton ezekrl a szegény

leányokról.

— ket nak.

Nem

Bántja

ket

vétettek

az

én

Te használod beugrom elefánt-

ördög.

játékszernek. Es én

Nem

neked azok.

mondom

;

maga

Lola

mondta. 9*

AMBRUS ZOLTÁX

132

—

Azt mondta, hogy játékszernek használom ket? — Nem, hanem hogy még soha sem látott lóháton elefántot. Gyöngéd célzás.

—

Viccnek elég rossz

— —

Én

nod.

vicc.

azt hiszem.

is

nem

Szóval,

kellene annyit társalog-

Egy katona mindig

beszél.

És

te

hírekkel

nket. Hogy katona vagy békét

!

Nem

katonának Berény

Zentai a volt.

Bevándorlott

korában

?

.

.

.

Ugyan hagyj te,

hanem

csinál ilyet.

Vidéke szerkesztje

és

ember,

aki

Berénybe

még

ifjú

párbajképes-

elvesztette valahol a

ségét s aki, mióta

a színész-

el

születtél

nem

szerkesztnek. Zentai

ha sokat

veszít,

látod

betette a lábát,

példátlan harciassággal akart szert tenni né-

melyes társadalmi pozícióra.

A

tisztek

csak a nevét sem akarták kimondani ség esetén

mint

megfenyített róla.

De

„ama

még

szük-

bizonyos, többször

egyén-"rl

Zentai azért

;

emlékeztek

nem

ábrándjáról, hogy egyszer

tett le

meg

arról

az

majd csak kimó-

(ÜROFLIÍ; És

OIROKLA

133

dolja a

maga

kardaíTaire-ját s a legrosszabb

esetben

ni int

a szoldateszka brutalitás egy

ujabb áldozata legalább

szerez,

ha nem

is

minduntalan a hadsereg dolgait s

ez

ket,

feszegette

inkább boszantotta a

annyival

mert arra

szeren

országos,

Újságjában

népszerséget.

helyi

nem

adott okot,

tiszte-

hogy egy-

elverjék.

Cipriánira a Zentai neve olyan hatással szokott lenni, mint a bikára a vörös posztó.

Általában

melyes

lenézett mindent,

is

összeköttetésben

állott

ami a

vala-

könyv-

nyomtatás szerencsétlen találmányával, de Zentai különösen a urat

nem

—

volt.

Ezt az

igen lehetett megtorlatlanul emle-

getni elölte.

pukkant

begyében

s

De

nem

Látom,

belém akarsz

—

ez egyszer

a

bomba

szét-

okozott bajt. szólt,

kötni.

—

hogy minden áron

De én nem ugrom. Ha

megint hsködni akarsz a kövér lány teletére, keress

magadnak más

baleket.

tisz-

Én

nem

nevettetem ki magamat. Jegyezd meg,

Jiogy

ugyanegy Ciprianit csak egyszer lehet

AMBRUS ZOLTÁN

134

nem.

Kaszaboltasd

le

kapkodjál a fringiádhoz,

—

lóvá tenni, kétszer

magad más

—

Soha

se

Vidovics.

felelt is

valakivel.

elveszíted,

— zam

Azért

—

hogy

Azért,

még nem

—

nem

hogy elszórakoz-

nem

kezdjük

gilt;

a pártit

hajba kapnunk.

kell

boszantottál,

a játékot? Hallod, ez

ez a párti

ezt

járja.

Akkor

újra.

Nem. Hét óra elmúlt; gj^erünk a

szín-

házba.

Elmentek

nem

a

találták

de

színházba,

A

ott.

A

a

kávéházban

leányok csak

—

lányokat

szinészpáholy egész este

üresen maradt. És másnap koltak

a

nem

hiába rosto-

is

félegy

déli

óráig.

akartak mutatkozni.

Ejnye, a haszontalan

!

—

szólt

magá-

ban Vidovics.

— dött

Talán

nem

is

volt próbájok ?

—

fönhangon a katona.

észre vettük volna

— vics.

—

ket ?

!

.

.

Kikerültek bennünket,

—

Vége a barátságnak.

Nem

értem.

— tn-

Hiszen csak

.

—

felelt

Vido-

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

—

Hát én értem

De

?

135

így van.

Fölkelt, elkereste a kalapját s fütyölt a

kutyájának.

—

No magában

hát így

is

jól van,

— szólt, mintha

beszélne.

S mialatt átmentek a vendéglbe, megkérdezte Cipriánitól

— — — —

Nem

jössz ki ?

Hová? Árokszállásra.

Kilovagolsz

'?

— — —

Nem, a gyorsvonaton megyek. Ebben a szép idben ? Ruhát is viszek magammal, meglehet, ott maradok három-négy

Nem

mert napig.

szeretek a Jóska ingeiben járni ez eltt

a csokoládé királyné eltt.

—

Mit csinálsz ott annyi ideig?

—

Kirándulunk Szilas-Almásra.

—

Fürdzni

—

Barátom,

januárban, a

?

Áprilisban ez

szlt

pedig áprilisban

a

V

hölgy

a

szamócát

februárban, a tó vizét

szereti.

AMBRUS ZOLTÁN

136

—

Fene gyerek, az

igaz.

Szeretnék veled

menni, de szolgálatom van.

Ebéd után elbúcsúztak egymástól. Vidovics haza

ment, pakoltatott

s

kikocsizott a

vasúthoz.

Mikor Van der Kerkhoven kisasszonynak megígérte, hogy

velk

íog tartani,

még úgy

gondolt erre a kirándulásra, mint valami

problematikus

igen-igen

metlennek annyival

tartotta

dologra.

Kényel-

kifogásokat rögtönözni,

inkább, mert

nem

akart abba a

hírbe keveredni, hogy holmi színházi princesszek miatt visszavonul az egész világtól.

De reménykedett benne, hogy majd csak közbe jön valami, ami elmossa

nagyon érdekesnek Például

földindulás

ezt a

nem

Ígérkez

kirándulást.

támad,

vagy a sok

Vidovics közül valamelyik agg rokon náthát kap.

Egy

staféta elvégzi a többit s

Kerkhoven

kisasszony

bizonyára

Van der vigasz-

talódni fog.

De tegnap óta változtak a viszonyok. Most már kísértésbe sem jöhetett, hogy

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

kibújjék az Ígérete

oka

alól.

Mától fogva semmi

hogy kibújjék

rá,

magával, hogy

úgy

137

S

elhitette

kiürítette

volna a

alóla.

is

keser poharat. Amit egy ga^'allér megígér, azt meg kell tartania s talált volna-e ment ürügyet? Nem. Elég az hozzá, minden jól van úgy, ahogy van

Hanem gondolat

.

.

.

a vasúton

azért

foglalkoztatta,

ugyanaz a

is

amely

déleltt

a

kávéházban.

—

Ejnye,

haszontalan

a

!

Kacérkodik

velem, mint akármelyik komédiásné? Sér-

tdöttnek, kevélynek és titokzatosnak óhajt feltnni

Meg, akar gyötörni,

?

kívánatosabbnak találjam

De

V

ehhez a banális, sokszorosan

semmi kedvem

elég

volt;

mint a

úgy a S ha

többiek

mentem volna véletlen,

valójában

:

hisz

nekem

lejátszott fürt-

A színésznkbl már mkedvelkbl, mint az

höz

igaziakból.

hogy annál

!

azt

sejtem,

bizony,

ulána.

egy

hogy olyan, íépést

sem

Azt hittem, bolond

ha színésznnek tartják

s

hogy

nem komédíáshölgy, hanem egy

AMBRUS ZOLTÁN

138

gyermek, akit

édes, kedves jó

génység

Nem

kákra.

Én voltam

nem

? Lám,

megházasodom S ha úgy !

veszem

lám. Föl-

azt hallja,

hogy

volna, mit iartozik

nem gondolta, hogy Nem, annyira nem

rá ez a história? Csak

t

képzeltem ?

akinek

az volna, a naiv,

húzza az orrocskáját, mert

majd

csak a sze-

ezekre a nyomorult desz-

dobott

el?

lehet gyermekes. Ezzel tisztában lehet, akár-

milyen

fiatal s

akármilyen kevéssé színészn.

És ha csak egy

érdekldik irántam

kicsit

mit tördik a jövvel, mért ingerli a gondolat,

hogy

meg

kell

más

n

egyszer,

valamikor, nekem

is

házasodnom ? Számitana valamire? Mire? Vagy nem számít szegény semmire a világon, csak egyszeren fáj neki, hogy képét

hordom

a szivemben?

Eszébe jutottak a szavai a

tekintete.

Néha,

igaz,

s

eszébe jutott

a kulisszák

kán divatos pojáca-nyelven szólalt máris úgy beszélte a komédiások zetközi

jargonját,

volna Árkádiában,

mintha

meg nem-

született

ott

a vidámság,

tájé-

a

pajkos-

OIROFLÉ ÉS GIROFLA

ság,

könnyüvérüség

a

139

és a

hazugság

a

tekintete

vilá-

gában.

De milyen más

volt

Ha

!

koronkint komolyan, figyelmesen hallgatta,

amit egy léha élet, de alapjában szomorú

ember

btszélt

olyan

neki,

szépen

tudott

mint soha senki más.

nézni,

S mikor erre a meleg, odaadó tekintetre gondolt, kedve

volna kiszállni és tüs-

lett

tént visszafordulni.

—

Eh, mindegy

!

Úgy van

A

vonat megállott.

—

Árokszállás!

jól,

ahogy van.

Mikor benyitott a kancelláriába, Horváth Jóskát nagy dologban találta. A fszolgabíró úr pedagógiával volt elfoglalva.

Leckét adott egy tizenkét esztends nak,

aki

viselte, s

mas

mint

,

tásra meglátszott,

ilju-

Jóska nevet

akinek kerek koponyáján

vállcsontjain

Nem

a Horváth

és hatal-

mindjárt az els pillan-

hogy vérébl való

vér.

mintha Vidovics mindezt most

vette

AMBRUS ZOLTÁN

140

volna észre (mert a

fiatal

úr

feje és vállai

nem

láthatatlanok voltak), de

lehetett két-

hogy ki a családi ketts másik szerepa jelenet félreérthetetlen volt. mert lje, A minta-gimnázium derék, érdemes sége,

fanárai bizonyára fejcsóválva nézték volna

€ztajelenetet.Ök,akikabüntelés

maximumát

akképpen alkalmazzák, hogy nevén szólítják a vétkes ifjút s szemrehányóan integetnek neki

a

mutató

igen

ujjokkal,

Horváth Jóskáéhoz hasonló kell vallanunk,

hogy

ez

id

elitélik

eljárást,

szerint

s

a

meg

Közép-

Európa legtöbb gondolkozója nekik ad

igazat.

De Horváth Jóskának a nevelés terén is megvoltak a maga önálló nézetei. Az újkori €szmék nyomtalanul tntek el feje fölött, mint bérc

fölött a szél;

vagy meglehet,

se jutottak hozzá. Az statár nevelési szert

át

ellenben, mint kipróbált

célszernek bizonyult

helyeselte; és

megmaradt

és

el

mód-

századokon

metódust,

igen

mellette.

Szóval, a térdei közt tartotta

sarjadékát

olyképpen, hogy kényelmesen oktathassa a

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

fiu

legkevésbbé érzékeny

szorgalmasan

pálca

láthatatlan

fej

pótolta

ment

A

testrészét.

nád-

Pestalozzit;

ordított; s Vidovics

meg, mint egy

—

141

úgy

a

jelent

angyal.

Miért bántod szegény Józsi komát?

—

kérdezte a vendég, mikor a váratlanul meg-

szabadult

fiatalember

sietett

elhagyni a

kancelláriát.

—

Nem

hagyta békén a szobalányt,

felelt

az öregebb Jóska elégedetten.

—

S a szobalány panaszkodott?

—

Van

esze,

hogy panaszkodjék!

— De

véletlenül rányitottam az úrfira. Azt képzelte,

valahol messze járok.

— Ha

Nos aztán? Volenti non

fit

injuria.

a leány megbocsátott neki, miért ez a

szigorú példa-adás?

— már

Hja, barátom, a fdolog: a rend. így kell lenni.

ségi jelöltre

tesnek

Ha

akar szavazni,

találom.

azt

én természe-

De ha van mód

mégis csak lecsukatom az a rend.

Ennek

valaki a független-

illett.

rá, azért

Mert ez

AMBKUS ZOLTÁN

142

—

Nem

Az apja

volnék ilyen szigorú a komához.

jobb a Deákné vásznánál.

se volt

Ezt nem igen lehetett tagadni. A koma már vagy hat esztends volt, mikor Horváth

Jóska megházasodott. S csak tavaly

történt,

hogy Joannovics Terka, sürü könnj'hullajtások között,

—

adoptálta a magától jött em-

akirl addig nem

berkét,

Hja, barátom,

nem

is

tudott.

arról

van

szó.

Én,

mint magánember, helyeselhetem a kölyök eljárását;

bizony

nem

is

szeretném, ha valami

anyámasszony volna. De más a

más

a kötelesség.

való,

hogy gyakoroljuk;

filozófia és

Az apai tekintély arra ezt

már

így rendelik

is, nem tudom, különquem

az institúciók és a pandekták

melyik. Páter familias

ben

—

est,

.

.

.

jobban tudod nálam a római

jogot.

Azt hiszem, egy kicsit szabadon

értel-

te

mezed Gaiust

és Justinianust.

Hajói emlék-

szem, az institúciók és a pandekták egyáltalán

Nem

nem

intézkednek az ilyen esetekrl.

látták elre,

tizenkét

esztend

is

hogy a magyar virtusnak elég a virágzáshoz. Szere-

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

143

lem a komát. Ezt a fickót ugyan anyától születelt ember nem fogja az asztal alá inni. — Remélem. Csakhogy attól tartok, húsz esztends korában annyira tele lesz mindenféle bölcsészettel, hogy a leheletétl a hegyi kristály

is

mindjárt kávéházi tükörré válik.

De ma nem akarok búslakodni.

—

Máskor

—

Mit csináljak, barátom? Olyan gyönge

se igen érsz rá.

szervezet vagyok, hogy ha egy-két liternyit

már megárt az egészségemnek. Azért hát nem is búsulok; nem akarok Karlsbadba kerülni. Aztán meg miért is szomorkodnám, mikor van még egy jó barátom, aki nem felejtkezett meg rólam végképpen, hanem elnéz hozzám, hogy egybúsulok,

két poharat koccintson velem?! Te, is

milyen

tudod,

Áldjon

—

meg

Pedig

nagy

jót

fiu,

velem

tettél

érte az Isten,

hogy

nem hozzád

jöttem,

nem I

eljöttél!

hanem

az

asszonyokhoz.

—

No

azt

ha hozzám

meg éppen

jöttél

volna,

jól tetted!

.

.

.

Mert

soha se volnánk

AMBRUS ZOLTÁN

144

Míg, ha föláldozod magadat

biztonságban.

a hazáért, visszaadod a szabadságomat, az életemet, az ifjúságomat!

— nem

Ejnye, be sokat

bájolt el a vendéged.

Mit

.

.

látszik^

Hát ez az a híres

Mindjárt

akarsz?

Úgy

!

mondd?

beduin vendégszeretet,

—

.

mondasz

hónapja,

két

hogy németül kell ebédelnem, pedig magyarul se szeretek

meg,

beszélni,

amikor eszem. Aztán

köztünk szólván,

nekem

egy

sok

kicsit

id

Tudod, egy

ez a hosszú robot.

is

óta átkozottul gyönge a szervezetem. Mióta ez

a Brabanti

Elza

itt

van,

félig-meddig

özvegységre vagyok kárhoztatva

semmi sem

árt

s

hidd

el,

annyira az egészségemnek,

mint az özvegység.

—

Nem

is

Brabantból

való,

szegény.

Hollandia és Brabant, az török, görög, de

nem

egy ördög.

— Nekem nem imponál A tudomány szép; elérhet ezernégyszáz forint évi

mennyi ötödéves

a tudományod,

fizetést s

pótlékot,

ember nem tudom

vele

de

te,

az

aki

úgy

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

iszod

mint a homok a

pezsgt,

a

nem mondhatom

bizony

145

élnél

meg

vizet,

a tudományodból. S

neked, ez a hölgy, aki jobban

mi asszonyainktól, mint a brabanti a derék, tisztes, egyszer magyar

elüt a

csirke

csirkétl:

a környéken

itt,

talán

s

egész

Szilas-Bodrog vármegyében népszertlenné tette

a tudományt ujabb ezer esztendre.

látnád!

Ha

Elmegy a paraszt-lakodalomba

s

táncolni akar a vlegénynyel; az nekigyür-

kzik, végigviszi s

szeretne

disznótor

mint

egy

van ragadtatva! Szeretne szüre-

vedret telni,

el

udvaron,

az

fosztani

tollat

után;

végre,

s

eped

egy

elcipeljük a tanyai

szolgáló gyerekének a kereszteljére, halálra gyötri a papot,

Szent Józsefet

Meg akarja

s

hogy

ki

festette

hazajövet

el

várni a húsvéti

közben cigánykereket

öntözést,

id-

vettet a fekete és fehér

ifjúsággal, forintokat osztogat szét el

Kalazanti

van ragadtatva.

köztük

s

van ragadlatva! Aztán visszavonul szzi

szentélyébe

s

ilyeneket

ír

be az albumába:

„A szerelem a szív zenéje" Ambrus

/.

:

Giroflé és Girofla.

I.

...

„A szerelem 10

AMBRUS ZOLTÁN

146

amelyben az ég tükrözdik" ... „A szerelem virágtartó" ... „A szerelem lámpás, patak,

hajnali csillag, remontoire-óra"

tudja

még

... s

az ördög

nem vagyok

Barátom, én

mi.

nem akarok versemondhatom neked, hogy az öreg Rockfeller nem tud annyi csokoládét csinálni, próféta

s

a Jeremiásokkal

nyezni, de

amennyivel

—

ezt a leányt

Féltékeny vagy

— Van

esz

Éppen

rá,

.

.

rettenetesebb

miképpen

nem

mint az a leány,

alak,

Alanynak hogy értse a mód-

közönséges?!

lehet

több esze van, az

fköt baj.

orra nagyobb a rendesnél. beszélni,

nem

.

csak annyi esze legyen,

Ha

mert Terka szíves

az a baja, a szerencsétlennek

akinek az esze

ját,

feleségül.

okos, kedves leány ez;

hozzá. Derék,

közönséges

elveszik

barátom,

alá

kerülnie.

Olyan, mintha az

Mennyit fog ez

ha egyszer a nyakába

varrják valami boldogtalan csokoládé- amateurnek! Pedig

már a

biblia

is

azt

mondja,

hogy a hét egyiptomi csapás közt a beszédes asszony volt a legrettenetesebb.

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

—

147

Látod, ez a pandektákban van.

—

Nekem

Az én házamban

beszélhetsz!

annyi most a tudomány, hogy sok

már rajtam

hiszem,

hiába csúfolódol!

magad, iránt!

.

úgy

.

azt

Különben soha Terka

se tedd

barátnje

Parisban vannak emberek, akik

még nálad rá,

.

udvariasságból .

.

.

is;

kiüt ez a betegség,

is

is

párisiabbak.

se sokat ér,

A

fejem teszem

hogy titokban

azt gon-

dolod, amit én.

—

Tudom

—

Hát majd megmondom. Az asszony-

is

én,

mit gondolsz.

ban, barátom, a fdolog

az,

módját annak, amit tennie is

van

esze, az

beszélhetsz vele,

nem

kell.

Ha másra

nagy szerencsétlenség. öreg,

szép Meluzináról, jóslatairól,

hogy tudja a

Tlem

pizai toronyról, a

a

vagy akár Nostradamus

én csak azt

mondom

neked, hogy

szeretem azt a dámát, aki okosabb akar

lenni,

mint Deák Ferenc.

Ha Joannovics Terka pontos

értesülései

tudta volna, mily

voltak

meghittjeinek afell, hogy

nyiltszivü

férje

mennyire tudja 10*

148

AMBRUS ZOLTÁN

'

a módját mindannak,

amit tennie

kellett:

Joannovics Terka egyszeren meghalt volna szégyenletében.

De Joannovics Terka soha. S az

ezt

lések azt az

st

tudta

általános respektust,

Joannovics Terka örvendett, ték,

nem

meg

bizonyos, hogy e pontos értesü-

is

nem

melynek

kisebbítet-

ellenkezleg.

Hetven évvel azután, hogy a türelmes olvasó e regényt letette a kezébl, Joannovics

Terka, mint a legboldogabb hitves fog

át-

költözni egy finomabb világba, sejtelme nél-

kül annak, hogy férjének cinizmusa mily határtalan volt.

Amibl

ismét csak az következik, hogy

bajaink

lelki

nem

is

volnának

se

olyan

nagyok, se olyan számosak,

ha folytono-

nem gondoskodnék

hogy legyen

san

róla,

mivel szórakoznunk, két házi ellenségünk a tudatosság és a képzelet.

—

magam

Azt

Vidovics,

—

rándulással?

se

értem,

hogy mit akar Mit

csináljunk

—

ezzel

szólt

a

ki-

áprilisban

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

Szilas-Almáson

patkány

—

149

Hisz nincs ott most egy

?

se.

Hát tudom én? Kérdezd meg tle.

Valami okos ember

elhitette

vele,

hogy a

wörthi tó Almáshoz képest semmi. Csónakázni akar;

már

régóta

nem

csónakázott.

Kinézte a naptárból, hogy mikor van holdtölte friss

—

holdas

;

éj,

viz,

csónak, evezsök és

baritonhangok kellenek neki.

És Terka ?

Nem

magyarázta meg neki,

hogy ezért ugyan nem érdemes Almásra menni ? — Egy ideig rajta volt, hogy megértesse micsoda képtelen gondolat ilyenkor

vele,

oda baedekerezni, de minél többet beszélt, ez az Örült Janka annál nagyobb kedvet kapott a vállalkozáshoz. Azt képzeli, hogy

valami elhagyatott tündérkertrl van Utoljára igaz,

soha

;

szó.

Terkának is eszébe jutott, hogy: sem volt még Almáson áprilisban

ej,

be furcsa világ lehet

ott

ilyenkor

Ilyenek az asszonyok, barátom. Igaz, figyelmeztetlek, ne

nagyon

bizzál a feleségemben.

AMBRUS ZOLTÁN

150

Azt gyanítom, igen szeretne összeboronálni ezzel a sajátságos hajadonnal.

—

Álmodozol.

—

Te,

neki

magadra

vigyázz

könnyelmen

menyecském, amilyen s

alig

várja,

hogy

Ne

!

mondj

udvariasságokat. Az én kicsi,

rajta

olyan ármányos benneteket

érjen

valami holdfényes ábrándozáson. S akkor aztán jaj neked, mert negyven milliót

kompromittálhatsz

büntetlenül.

ember, helyén legyen az eszed

!

éppen az kellene nekem, hogy a

mindig

itt

nem

Hallod-e

Még csak barátnnk

legyen a szomszédban

— Ártatlanokat gyanúsítasz. Különben ne félj

semmit; Szilas-Almás nem az a hely,

ahol a regényeket szövik. Emberemlékezet

hogy ebbl a fürdbl egy lányt férjhez vittek volna. De most itt óta

nem

hagylak

volt eset rá,

;

megyek köszönni a

feleségednek.

—

Elbb igyál egy pohár konyakot. Ez az egyetlen igazi öröm, amiben most szegény, elzüllött pajtás,

házamban

részed lehet. Te>

köszönöm, hogy megmentettél ettl

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

a kirándulástól.

Nem

felejtem

151

el

soha

ezt

a baráti cselekedetet; ha függetlenségi pro-

grammal akarnád magad megválasztatni, még akkor sem felejteném el. ... S aztán, vidd el ket minél hamarább Áldásom !

rátok

.... KÖNYVEK

ZINES

s

Ambpüs

GIROFLé

•

Zoltár)

és

GIROFLA

Regény

MÁSODIK

//^ niiA^S^

KÖTET

Budapest Singer és Wolfner kiadása 1901.

Utánnyomás

A

tilos.

fordítás joga föntartva.

SUOAPesTI HJRLAP NYOMDÁJA

VI.

A

szilas-almási ló

a vidéken terül

nem hogy

el,

ferénye

az,

forrást, folyót

vagy patakot nem,

de még csak egy kis mocsarat

se látni.

Magyarországon a szilas-almási tehetett

volna

szert

valami

nevezetességre, de Szilas l)ecsülik a vizet,

az

is

hogy azon

ahol hét napi járóföldre

tó

Fels-

soha se

különösebb

vármegyében meg-

mert kevés van

s

ami van,

rossz.

Hogy gyógyító er dolgában

az almási

iszapfürdnek rendkívüli sajátságai volnának, azt

még

orvosi tekintélyek se állilják,

pedig ismeretes, hogy az orvosi tekintélyek e lekinlelben

szilasmegyei

éppen

nem aggodalmasak. A

lokál-patriotizmus

kitartóan

ersíti ugyan, hogy az almási iszap vagy

tíz1*

AMBRUS ZOLTÁN

féle

bajban, de kivált csúzos betegekre

kitn

de ezt inkább csak az almási fürd-

liatásu,

liázban szegre akasztott

két pár

mankó

s

egyéb, kegyeletesen rzött diadalmi jelvé-

meg

nyek,

él

és

a

nem

fürd évkönyvei szilasi

tanúsítják

illetség tanuk csak

igen-igen elvétve. Ártani se s bizonyára jó hatású,

nem

árt ez a víz

mert olyan

hogy a beteg mindig pompásan

érzi

forró,

magát,

ha kijöhet belle. Ezeknél

Almás helylyé

a

század

e

ntte de

derekán

elkel frd-

amennyien

nem

az

Szilas-

magát. Igaz, hogy többen

ki

mint

kártyáztak,

benne,

fogva

sajátságoknál

ártott

a

gyógyultak

hírnevének

ellenkezleg, lassankint odacsalta a délvidék úritársaságát

s

vérmesebb

szilasmegyeiek

már-már a magyar Wiesbadennek kezdték nevezgetni. A magyar

B szerény Almást

Wiesbaden, a környék vagyoni viszonyaira támaszkodva, szemérmetlen drágasággal telte is

meg

érthetvé

teszi,

hogy

a

tisz-

magában véve ma már elfelejtett

úri vendégeit s ez

OIKOFI-É ÉH GIROFLA

valaha, mint divatos fürdhely,

kis tó

napoknak

dics

örvendett.

Hanem

a sok

vasút,

a gyors és olcsó

közlekedés egy-két évtized alatt véget vetett

a magyar Wiesbaden fényes jövjének. Amíg szekéren jártak

bizony

az

kevesen

Magyarországba

;

emberek, az Alföldrl

jártak

Fels-

fürdzni

de ki maradt volna

h

az

egyszer Almássá visszavedlett kis iszapfürdhöz akkor, mikor a külföldi fürdzés már csak félannyi pénzbe került, mint

három heti gyöngécske kúra otthon?! A szilasmegyei urak mindent elkövettek, hogy

föltartóztassák a szép, de rövid

fürd rohamos

hanyatlását:

sajnos,

mullu hiába.

Haszlalan jártak elül a jó példával, hasztalan rendezlek a

fürd

kedvéért bált, lóversenyt,

virág-korzót, galamblövést, football-match-ot,

torna- és vívóversenyeket, hasztalan csináltat-

lak tenniszpályál, külön bícikliulal: Almáson

nem

lehetett segíteni.

Dics múltjából

a jelen

szomorú idkre nem maradt egyéb, csak egy roppant kaszinó, fényzés dolgában méltó

AMBRUS ZOLTÁN

bármely világfürdhöz, az si, ártatlan víz s

az antik, szemérmetlen drágaság.

A

a versenyekre és

kaszinót,

gokra való

szig

tekintettel,

mulatsá-

kora tavasztól

kés

ne? Senki sem

nyitva tartották; miért

mondhatta, hogy Almásnak csak júliusban

van a

mert júliusban

szezonja,

Mkedvel

senki.

Robinzonok,

puszta szigeten akarnak világítás és

kell

nem

földön

élni,

se járt

oda

akik

egy

de villámos^

kiszolgálat mellett, messzi

lelhettek

ennél

pompásabb

helyet.

A idk

kiszolgálás

ugyan nem

folytán a

berendezés

fogyatékossá hiányzott

:

vált,

volt tökéletes s is

meglehetsen

de ami a

kényelembl

Van der Kerkhoven kisasszony

ezt tisztára idillnek tekintette.

Ha

esett az

es

s

nem

ebben csak kalandot

sehonnan

látott

;

ha az ebédhez

se tudtak sótartót keríteni,

hangulatosnak

—

lehetett befteni,

ezt

találta.

Jó leány, azt

Vidovics Terkához.

meg

kell

adni,

—

szólt

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

—

tudná — — Mint egy Terka az alkalmat.

De milyen

ragadta

meg

Nem

falat kenyér.

togatott szét

—

!

.

.

jó,

ha maga

képzeli,

azt

!

mennyi pénzt

osz-

.

Az ember igazán

hogy

hinné,

azt

mindez nagyobb szabású reklám a legjobb csokoládénak a világon.

—

Ne

beszéljen róla

kifogása lehet ellene

így

!

Mondja, mi

'?

—

Elször nagyon is tökéletes. Semmi hibája, ami borzasztó. Még csak nem is hiú. Csupa lélek mindent megért és mindent ;

megbocsát.

Én

leányban. S

minden

dik.

Ha

ezt rettenetesnek

találom egy

egyformán érdekl-

iránt

süt a nap, rajong a fákért s

az es, lerajzolja

ha esik Es

öreg fizetpincért.

az

ugyanazzal a lelkesedéssel.

— ját

Istenem,

fiatal

!

.

.

.

—

védte a barát-

Terka.

—

Valami különösen fiatalnak nem

taiálom.

—

St

.

.

ta-

.

Hallja, ne

mondjon

ilyeneket.

esztendvel öregebb vagyok nála, és

En .

.

két .

AMBRUS ZOLTÁN

—

És maga, titokban, még most

játszik a babáival. Új ruhát

ad

nekik,

föl

s

ha rosszul

megbünteti ket. Soha

merek

rá,

is el-el-

ad rajok, leckét

magukat,

viselik

se tagadja.

Esküdni

hogy egy egész baba-kaszinót

rej-

Van der Kerkhoven kisasszonyról már nem hinném el az ilyesmit. Mert nem arról beszélek, hogy hány esztends lehet. Óh, Frohsdorf még ma is meglátszik rajta. De akármilyen kiskorú, fiatalosnak

teget valahol.

nem

fiatalos,

—

Nem

fiatalos?

0,

aki

örül

minden

gyerekségnek? Aki mindig jókedv, élénk

?

...

Ugyan ne beszéljen Nem, nem találom üatalosnak ezt az élénk érdekldést sem, amelylyel minden I

—

csekélységet megtisztel.

hogy

az egészen fiatal

igazán a

küls

világ;

Én úgy vettem észre, lányokat nem érdekli a tulajdon kicsinyes

vágyakozásaik teljesen elfoglalják ket.

késbb, amikor már egy s

líicsit

Csak

kihltünk

a vágyaink szerényebbek és ingatagabbak,

kezdjük észrevenni, hogy: Lám, lám, mih'en

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

furcsa mindaz, ami körülöltünk van De ennek a szép, nagy leánynak nincsenek vágyai. Sohasem is lehettek, mert mindig mindene megvolt, amit csak kívánhatott. A I

.

.

.

milliók megöltek benne valamit, legalább is

megfosztották attól a tökéletes étvágytól,

amely az els

fiatalság irigylésreméltó kivált-

semmi határozott óhajtása azért keres végtelen unalmában mindig, mindenütt

sága. Nincs

;

apró szenzációkat.

—

Mit tudja azt maga, hogy nincsenek-e

vágyai

—

?

Csak gondolom. Ha szórakozást

talál

ebben a Robinzonnak való fészekben, ezt másképpen nem tudom megmagyarázni, mint hogy érdemes.

A

:

Rigi, Velence, a fjordok, Cinlra

és Konstantinápoly

nem

adhat,"

énekelte.

mindazzal, amit látni

jóllakott

.

mint

.

.

„kéjt a föld neki

ahogy

Ha örömet okoz

pusztaságban hiányzik ez vagy

egy kényelemhez szokott

lord.

neki, az,

leány

már

Byron

hogy

itt,

a

ami nélkül

nem

igen

lud meglenni, ezl csak egy dolog teszi értbe-

AMBRUS ZOLTÁN

10

az, hogy már régen megunta az örökkön egyforma jólétet. — Kiderül, hogy maga három nap alatt alaposan megunta a mi társaságunkat. Ezt nem gondolja komolyan. Tudja jól, milyen hálás vagyok érte, hogy elhoztak magukkal. Mert ez a fürd, ahol az. egészséges ember a nagyteremben fürdik

tvé,

:

—

s

a vizén

ebédel,

a kaszinó, ahol csak

ez

bújócskát vagy patience-ot lehet játszani, ez az elátkozott kastély, melyet

lény messze elkerül,

tett

éhen haló mikrobák éppen nekem való

melybl még az

sietnek menekülni

is

hely.

jön utánam az ispánom

s

minden terem-

;

Elször

is,

ide

a gazdaságban

nem nem meg

s ez már valami. Aztán nekem gyönyörség így élni, kis társa-

tehetek kárt

:

ságban

.

.

.

— Amely jon

eléggé válogatott, ugy-e

már egy bókot

is

!

?

Mond-

Tegye jóvá, hogy

elát-

kozott kastélynak nevezte a rezidenciánkat.

— azzal

Egy is

szál

rosszul

udvarlót hozott magával s

bánik?

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

—

Ha

11

az udvarló kedvetlen

bizony egy

s

cseppet se fiatalos

—

Szigorúan

itél

meg. De

.

.

.

beszéljünk

inkább Van der Kerkhoven kisasszonyróL

—

Tud még valami rosszat róla? Nem mondtam róla semmi rosszat. Csak nem találom kislányosnak. Nincs igazam? Egy kisasszony, akinek nincsenek

—

gyöngéi, nincsenek antipatiái, akinek a gon-

dolkozásában semmi elfogultság, aki tárgyilagos,

— Lássa,

mint egy professzor

Úgy

látszik,

ezt

.

.

érdekldni iránta. Megvallom magának

itt

ha

rajta,

mondjam ? — Ha sikerülne rábírnom

hogy maradjon

.

kezd

szeretem.

szintén, nagyon örülnék is

!

.

.

.

hogy

a kisasszonyt,,

örökre? Ezt akarta mon-

dani, ugy-e ?

—

Es ha

—

szintén

zdve, hogy nézve.

ezt

ez

akartam felelek.

attól,

?

Meg vagyok gy-

nagy szerencse volna rám

Mindenképpen.

megóvna

volna mondani

hogy

Például

egyszei-,

meglehet,

nem tudom

AMBRUS ZOLTÁN

12

min

rossz órában, valami nagy-nagy olda-

lanságot kövessek ellen egy

egész

jöv

nyugalmas

— De — Óh

is

el.

Biztosítana

várna rám. De

igen. Lássa,

én

pályaházban, az

moccanjon

.

.

nem értem

a

vasúti

ember

azokat

men-

utazgatni

nek, biztosító bárcát váltanak

Ha

.

van?

az embereket, akik mieltt

esetére.

balesetek

bizonyára

Mellette,

életre.

maguknak

a

szerencsétlenségek

vasúti balesettl tart, ne

akkor igazán ha pedig nem tart eílelétl, minek az a bárca, mely nem tudom mennyi ki a szobájából s

biztosította magát,

kárpótlást ígér egy leszakított féllábért.

— —

maga nem beszél komolyan De komolyan beszélek. Komolyan

Eh, hisz

!

hiszem, hogy a nyugalmas jövért s a többi,

—

s

a többi

nem érdemes megházasodni.

Csak bolond szerelembl, ugy-e

?

Ves-

sen a sors hatot vagy vakot

—

Igen.

Maga

mondani, hogy: hatja,

persze

most

ez ostobaság, de

mert tudom, hogy maga

azt

szeretné

nem mondis

szerelem-

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

bi ment kedett

meg

farsang alatt nyolcszor

s

Természetesen,

se

Az

nem maga

mód

volt

ellenállani.

mint a

csalódott,

is

mióta megházasodott, senkit

ura,

vág pofon.

—

Igazán kár volt magával szóba álla-

nom. Ha tudtam volna, hogy tud okosan beszélgetni

—

Elre

nem

?

.

tíz

percig se

.

csinál

De így gondolkozott „Ez a semmit a világon. Semmi :

okos elfoglallsága

;

min

ambíciónak

lalán

meg

fog

nem jutottam

.

lemondott volna errl a szép

is

tervrl, ugy-e íiu

vere-

tizennégy embert vágott pofon;

ilyen legénynek

többiek.

legénykorában

Jóska

férjhez.

egyetlen egy

13

nem

mihez fogjon,

tudja,

Unalmában Nem, még politizáláshoz A ugyan

éljen

.

.

.

házasodni."

idáig.

semmi kedvem pénzt se akarok szerezni a szegény emberektl azzal, hogy bélyeges papirra írjam a bajaikat; más okosabb ;

dologhoz jelt

adjak

nem s

értek ... de csak

hogy

élet-

valahára csináljak valamit, azért

még nem házasodom meg.

AMBRUS ZOLTÁX

14

—

Nagyon vígan

látszik, fél

— vallott

.

Nem

.

fütj^ül

a sötétben.

tagadom, hogy az

efféle,

nyíltan

szándékok mindig nyugtalanná

kicsit. Elttem lebeg Márk elrettent példája.

nek egy vics

Úgy

.

tesz-

az öreg VidoAz,

szegény,

évtizedekig hetvenkedett, hogy vele ugyan

nem bánik lózott

is

semmiféle asszonynép

úgy, a hogy

is kiáltott,

jóval

el

tudotjt,

;

kapá-

tán segítségért

mégis megházasították. S maga

veszedelmesebb

ellenfél,

mint azok,

akik az öreg Márkuson diadalmaskodtak. Amit maga egyszer a fejébe vesz, az nekem imponál. S meg kell vallanom, ha Van der Kerkhoven kisasszony is úgy gondolkoznék errl a dologról, mint maga, ugj'ancsak szükségem volna minden hidegvéremre, hogy el ne veszítsem a fejem. Ennyi udvariassággal mindenesetre tartozott nekünk Már igen kiállhatat-

—

.

I

lan volt, tudja-e

?

.

.

.

.

.

Vidovicsból csakugyan egyes-egyedül az

udvariasság

szólt.

Az igazság az

volt,

hogy

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

már alaposan megbánta

15

a vállalkozását

s

nagyon szeretett volna búcsút mondani a tóparti kastélynak. De még csak nem is gondolhatott a dezertálásra Van der Kerkho;

ven kisasszonynak pedig esze ágában

se volt

visszavonulót fújni. El volt ragadtatva;

az elragadtatás lefegyverzett

minden

s

ez

titkos

óhajt.

Elbb, a legels napon nemcsak a hölis vidámmá tette az ész

gyeket, attaséjukat

nélkül

való

kirándulás.

Megjelenésük

a

fürdben olyan ribilliót keltett, amely meghaladta Van der Kerkhoven kisasszony minden ábrándját.

A

vasúttól a

tett látni.

fürdig egy

lelket se lehe-

S ahogy, jókora cseléd-kisérettel,

három kocsiban megérkeztek l)arokk-épület elé

:

a hatalmas

mintha a Dornröschen

kastélya eltt álla|)odlak volna meg. Sehol,

semerre semmi nesz; az ablakok zsalui eresztve

;

köröskörül,

távolságra, se

amelynek

fa,

vize,

se

f,

egy

le-

puskalövésnyi

se bokor, csak a tó,

miulha megaludt volna.

AMBRUS ZOLTÁN

16

—

Amint

Vidovics,

láthatja, kisasszony,

—

—

szólt

a velencei Cimitero után ez a

legszomorúbb hely a világon.

Van

der Kcrkhoven kisasszony tapsolt

örömében. Vidovics

leszállt a kocsiról s látva,

hogy

a cselédek hiába ostromolják a zárt kaput, szétküldte

Aztán

—

ket minden elképzelhet irányba. maga kezdte ostromolni a várt.

Halló,

valaki

!

—

buzgón döngette

s

a nagy tölgyfa-ajtót.

Végre, valahára messzirl, az épület bal-

szárnya fell egy ijedt öreg szolga tipegett

el, aki az invázió egész nagyságának láttára összecsapta a két kezét visszafutott oda,

aztán szó nélkül

s

ahonnan

jött,

bizonyára a

kulcsokért.

— mann

—

Nini, az öreg, süket szolga, akit Hoff-

meséi-hen láttunk

Ez most oda benn

kozik.

!

—

szólt Vidovics.

letérdel

Várhatunk legalább egy

és

félórát,

imád-

amig

visszajön.

—

Remek

alak

I

—

örvendezett Kerkho-

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

ven

kisasszony.

érdemes

—

Már

ezért az

arcért

is

fogom

Le

jönnünk.

ide

volt

17

rajzolni.

—

Ha ugyan

beereszt bennünket,

—

ségeskedett Vidovics.

Úgy

— két-

látszik,

nem

nagyon örül a látogatásnak.

—

Szegény, most ébredt föl

—

Terka.

szólt

téli

álmából

—

Engedjen neki idt, hogy

egy kicsit magához térhessen.

Az

öreg

sokáig, mert kal.

nem imádkozhatott nagyon nemsokára elkerült a kulcsok-

Csak az az egy

éppen

szükség

múlva megkerült

hiányzott,

volna.

lett

az

s

is,

amelyre

De negyedóra a kaput nagj'-

nehezen kinyitották.

Idközben fogdosták

a

a

melléképületekben

fürd

egész

össze-

Az

cselédségét.

álmélkodó arcok elkukkantak, majd ismét visszabújtak rejtekeikbe.

—

Azt

hiszem, jó

—

maradnak,

—

szólt

lesz,

ha a kocsiban

Vidovics a hölgyekhez.

Én majd elbb körülnézek odabenn. Azzal jött vissza, hogy Ambnis

Z.

:

Giroflé 6s Oirofla

U.

•>

AMBRUS ZOLTÁN

18

—

Úgy van

ott

Terézia

korában.

egy-két

szobát

ahogy

—

.

mint

minden,

Meg

kell

rendbe

Mária

várniok,

mig

hozni,

úgy

lehet

.

De

pompás!

hisz' ez

— ujjongott Van

der Kerkhoven kisasszony.

—

Nem

éhesek?

— —

Egy kicsit. Kapunk mindjárt ennivalót is. Ugy-e, öregem ? — Hogyne Hoffmann öreg felelt

—

!

szolgája biztató hangon.

a faluba

;

lesz

— Rögtön

minden,

itt

beküldök

csirke, tojás,

amit

csak parancsolnak

— lesz.

Szóval, mire beesteledik, vacsoránk

És addig

itt

Még

a szalámi, ha

is

valaki ebé-

hogy elhoztuk. Igen ám, de kenyerünk már nincsen, szólt Terka kissé aggódóan.

delni akar.

jó,

— —

— —

Elosztogatták az egész kenyeret?

Odaadtuk a cigányoknak. Ki volna, hogy még szükségünk

Persze.

gondolta lehet rá?

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

19

majd szolgál Egy-két zsemlye mindig akad a

Az öreg ajánlkozott, hogy kenyérrel.

háznál.

Egy pár perc múlva Vidovics

diadallal

kocsihoz.

tért vissza a

— Brávó — szólt, — csakugyan

kaptunk

!

zsemlyét.

de

a

Kissé különös szabásuak ugyan,

szinük

igen

szép.

Finom,

citrom-szín. Valóságos Louis

lyék

;

rokokó

Quinze-zsem-

hogy Pompadour keze

lehet,

érintette

ket. Tessék.

—

Mily kaland

!

—

gyönyörködött Van

der Kerkhoven kisasszony.

— de

a

Feri

?

—

A kaland nem zsemlye

—

szólt

Terka,

Maga

nem

eszik,

rossz,

száraz.

Köszönöm, én megvárom a vacsorát.

A mindent, amit

csak parancsolni

kell.

Mire a hölgyek megebédeltek, a

már készen

Vidovics lesegítette

mutatta

lakás

várta ket.

ket

nekik ideig-óráig

a kocsiról való

s

be-

lakó-osz-

tályukat. 2*

AMBRUS ZOLTÁN

20

—

Véletlenül a hangverseny-termet taka-

rították ki elször,

de sebaj. Legalább Van

der Kerkhoven kisasszony azonnal zongorá-

hoz ülhet, ha kedve tartja

.

.

.

Mieltt elbú-

még

csúzom önöktl, nem parancsolnak valamit

—

? Itt

Ha

csak parancsolni

kell.

olyan szíves akar lenni,

Van der Kerkhoven

—

—

kisasszony,

szólt

talán

lehetne valahonnan egy pohár sört keríteni.

Az ebéd nagyon

—

Sört!

tápláló volt.

—

szólt

odakünn

Vidovics

ridegen.

Ez a kívánság igen nagy riadalmat

el

zett

a szép barokképületben,

s

idé-

Vidovics

csak egy jó negyedóra múlva jelentkezett újra két söröspohárral a kezében.

— kissé

Bocsánatot kérek, de ez a hosszú utat

tett

hs

ital

meg. Kívánságomat

egyik hang a másiknak adta át; az ekhó

onnan a bodrogi hegyek közé s ott a szikla-hasadékok mélyén Hudson kapitány és összes szellemei mennydöröglefutott a pincébe,

ték

:

Sört

!

—

míg végre az erdben alvó

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

21

kimérni ezzel

szép csaposleány jónak látta a két pohárral.

— Ejnye, be aggasztó operetté-mveltsége van magának — szólt Terka, köszönet !

helyett.

Van der Kerkhoven kisasszony annál hálásabb

—

volt.

Soha

se ittam ennél

jobb sört nagyon ;

köszönöm, monsieur Vidovics.

— A

kisasszonyt

még most

is

mulattatja

a kaland?

— ezt

De

hisz'

mindez nagyszer

!

.

.

.

Ezt,

kerestem én

S lelkesedésében gatni

a zongorát,

szilaj ul

kezdte sanyar-

fölvervén

az almási

tó

békés állat-világát Carmen séguedillájával Prés des remparts de Séville,

Chez mon ami J'irai

Et

danser

la

I.illas

Pastia

Séguedille

bire du Manzanilia.

J'irai

chez inon ami Lillas Pastia.

Oui, mais toute seule on s'ennuie, Et les vrais plaisirs sönt á deux Donc, pour me tenir compagnie, J'emménerai mon amoureux

AMBRUS ZOLTÁN

22

—

Tessék,

mialatt

—

Vidovics magában,

szólt

a

lebaktatott

lépcsn,

—

milyen

kevés kell hozzá, hogy egy milliomos kisasz-

szony huszonnégy órára boldog legyen

Délután megnézték az úszóházat, a tenniszpályát, a torna-

vívó-csarnokot, a nagy

és

hársfa-alléét, a versenytért s az összes neve-

zetességeket.

Van der Kerkhoven

fáradhatatlan volt

;

kisasszony

elment volna a bodrogi

hegyekig. Terka alig tudta meggyzni, hogy

a

fürd

területén

túl

nincs semmi, amit

érdemes volna megnézni.

—

Azt hiszem, a halmokról messzire

lehet látni,

—

el

gyanakodott Van der Kerk-

hoven kisasszony.

—

Igen,

csakhogy

nem

látsz egyebet,

a végtelen síkságot, a hársfa-allée-t

egypár

szál gyertyánfát

mint

s azt

az

a versenytér körül.

Aztán a halmok messzebb vannak,

mint

képzeled. Odáig kocsin, jó lovakkal, legalább

egy

félóra.

Van der Kerkhoven

kisasszony kocsin,

jó lovakkal, elment volna a világ végére

is,

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

nem

de

követel

nagyon

akart

Kárpótlásul elvezettette

23

lenni.

magát a hforrá-

sokhoz.

—

Itt

fürd volt már a rómaiak

bizonyosan

idejében

Mit gondol, Vidovics úr?

is.

Ez a kérdés eddig soha totta

elhatározni, idáig

vájjon

légiók

a

nyugtalaní-

se

Hamarjában

Vidovicsot.

azt se tudta

elhatoltak-e

?

Van der Kerkhoven kisasszony

aztán ki-

hogy micsoda jelenségek vezetik ehhez a föltevéshez. Mindenhez értett a fejtette,

világon.

Majd a gyertyánfák korát

találgatta,

s

utóbb, merész eszme-társitással elmagyarázta

meglepnek találja, hogy Lincolnshire Handicap-et Mount Morris

Vidovicsnak, mily a

másodszor

is

megnyerte.

Vidovics titokban szemrehányó pillantást vetett

Terkára,

aki

félreértette

a

néma

beszédet.

—

Szegény

íiu,

maga

csak megsétáltatjuk

éhes, s

mi ugyan-

AMBRUS ZOLTÁN

24

—

Dehogy!

—

Vidovics.

felelt

hogy együnk, hanem

azért élünk,

— Nem

azért,

hogy

csolnakázzunk.

—

Ohó, ez

alól

azért hoztuk ide,

nem

Nem

fog kibújni.

hogy a dönt pillanatban

almási gondolásokra bizzuk magunkat

addig megvacsorálhat,

hogy

el

s

is

De

evett.

—

Majd csak azután. A hold nemsokára

följön

s

mivel úgy képzelem,

nem

várjuk

meg a kés éjszakát — De bizony megvárjuk! Kiknek bennünket? Csak nem gondolja, hogy .

félni

!

felejtheti,

.

.

néz éjjel

fogunk?

Van

Kerkhoven kisasszony

der

hogy

kijelenteni,

igen

is

prózainak tartaná

sietett

óra

tiz -tizenegy

a

eltt

holdvilág

parti-t

—

Ahogy

parancsolják,

— szólt

S a benszülöttek elképpedésére,

Vidovics. éjfél

után

egy órakor szállottak csolnakba. Két üveg

pezsgt tartó,

vittek

nehéz

magukkal

s

mikor a

ezüst-edényeket

jeget

berakták

a

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

25

ladikba, az ingatag alkotmány közel volt a

De

fölforduláshoz.

hölgyeket

a

ez

nem

aggasztotta.

A fürd

intézje fejcsóválva nézte, amint

Ha

eltntek az éjben. Vidovicsot, szökött

nem

ismeri

tartotta

volna

véletlenül

rülteknek

ket. De Szilas-Bodrog vármegyében megtanulja az ember,

hogy soha semmin

se

csodálkozzék.

Van der Kerkhoven kisasszony jól imádkozott a hold teljes pompájában jelent meg :

tiszteletükre. öltött

magára

Egyszerre azonban felhfátyolt ;

épp amikor a legmesszebb

voltak a parttól.

— Nem

—

félnek?

Már hogy

velünk

!

—

—

kérdezte Vidovics,

félnénk,

felelt

Van

mikor pezsg van

der Kerkhoven kis-

asszony.

Vidovics eleresztette az evezket és koccintott vele.

Ez a

— szólt

felelet szinte

Derék leány,

magában.

—

meghódította.

azt

meg

kell

Tartalmasabb

adni, feje

—

van,

AMBRUS ZOLTÁN

26

mint szeretném, de legalább vigyáz rá

nem

veszti el

Mind

hamar

.

.

s

.

a kettjök szerencsétlenségére,

der Kerkhoven kisasszony

Van

elrontani

sietett

a dolgot.

— kép? tották

engem

Tudja, mire emlékeztet

—

sz;ólt,

ez

a

ahogy visszajövet megpillan-

a kivilágított kaszinót, melyben az

vendégek kedvéért vagy

excentrikus

villamos láng ragyogott,

—

ezfer

Pallanzára és a

Lago Maggiore-ra

—

Az ám,

—

íelelt

Vidovics,

magában

s

így morfondált

— De hát nincs szeme ennek a lánynak?! Milyen más

ott

a

víz,

a leveg, a növény-

Az ember azt az árnyékok is hogy itt más hold sétál az égen, Nem, látni nyugalmasabb, szelídebb nem lát, csak érez. Szeme nincs, csak lelke. Hanem azért ezen a legels estén, mikor

zet,

még

!

hinné,

!

.

.

.

elbúcsúzott

tlük

még némi

gyöngédséggel gondolt arra az

alakra, akit az

s

visszavonult a szobájába,

imént elhagyott

s

aki

ma-

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

gános

csöndjében

szobája

27

újra megjelent

eltte.

—

— tndött, míg — nagyon megbecsülne.

Ha elvenném a cigarettáját

szítta

el-

És ha megcsalnám, akkor

Nem

kaparná

szemem

ki a

megbecsülne.

is ;

megbocsátana.

Egy darabig igen-igen boldogtalan volna, is, mindent. Kényelmes

de megbocsátana ezt

volna

feleség

nem

;

túlságosan imádandó,

de kellemetes.

Másnap azonban már nem gondolt

rá,

hogy mi történnék, ha véletlenül eszébe jutna megházasodni, resen ostoba

többé erre az

eltte;

esetre.

s

kétsze-

ka-

tntek

föl

ha Van der Kerkhoven kisasszony

ezen a napon

Vidovics

nap nem

is

bven

máris

change, plus

talált

rájött,

c'est la

titkolta

ostobaságot bortos

:

A második nap

szegényeseknek

igen

landjai

hideg, tehát

egy pillanatig se gondolt

fejjel;

kirándulásra

hogy

„plus

:

ca

mérne chose." Harmad-

el

követett

szenzációkat,

önmaga el,

mikor

eltt,

hogy

erre

a hó-

vállalkozott

s

a

ne-

AMBRUS ZOLTÁN

28

gyedik

este

magától

—

dühösen

maga-

kérdezgette

:

Hát

nekem

kellett ez

?

!

.

Egyre több hibát födözött

.

.

a szóra-

föl

kozásra vadászó, szegény milliomos

leány-

ban. Eleinte csak azon boszankodott

—

Nem

leány

öltött etnográfiai

mivel több

ennél,

tetszets

formában.

jóarcú

Doucetnál

s

hanem maga

ez,

úgy a dilettantizmus, Persze, ha valaki ép, készítteti a ruháit, egy-

egy pillanatra szembe fog tnni,

neked

is,

a testet

érdekldés. Vagy ha vala-

mindenkinek,

kivált

nekem egy

is,

puszta

szigeten ...

Majd

—

így folytatta

S ebben

a lelkes dilettantizmusban

tulajdonképpen sokkal több az önzés, mint képzelné az ember.

nek

látszik,

Ami

eleinte

csupa érzés-

nagyobbrészt inkább csak hideg

kíváncsiság. Azt hinnéd, együtt érez nagygyal, kicsinynyel,

annak

ennek a sóvárgásával lakik benne egyéb,

s

az

indulatával,

voltaképpen

csak

a

nem

kiváltságosak

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

29

ggje, mely szórakozása tárgyának tekinti az egész világot.

Utóbb még szigorúbban

—

Mekkorát tévedtem

itélt

róla:

Azt képzeltem,

!

hogy igénytelen s kívánságok nélkül való s van lehetetlen vágyakozásokkal, cél-

tele

ábrándokkal,

talan

de

e

mást

pillanatról-pillanatra

szeszélyekkel

változó

!

megvan,

Mindene

mindennek semmi értéke eltte ami nincs; soha semmi se

keres,

fogja

Pokoli

kielégíteni.

óvjon

meg tle

az ég

volna

feleség

minden naiv embert

Vagy talán csak egyetlen hibája van, génynek az, hogy nem szeretem ? !

:

Utoljára egyáltalán

nem

gondolt

.

!

.

.

sze-

.

rá,

csak

unta.

Van der Kerkhoven kisasszony hangok rejtelmes egybefüggésé-

S mialatt a színek és

rl

beszélgetett

vele,

egyre

azon járt

az

esze

— Vájjon mit csinál most a kis majom ? Az én mit

édes, kedves kis

szól

hozzá,

hogy

majmom? így

.

.

.

.

.

Vájjon

eltntem? Ma

AMBRUS ZOLtAn

30

már

a

tam

...

nyolcadik .

Vájjon

hogy nem látrám néha?...

napja,

gondol-e

Most alighanem az utcán van

éppen most megy

volt,

valaki

a

Metropolehan

?

mány-utcában lehet

.

nyosan több esze

van,

s

most

szól-e

hozzá

nak

.

,

.

.

.

.

ha próbája

;

.

.

Várja-e

.

Azóta a Páz-

Lecocq ur-nak bizo-

mint a kiséri

gazdájá-

.

.

Vájjon

.

Vájjon mondja-e neki, hogy

Óh, be nagy szamár a

Mikor a

.

hségesen

is

?

.

haza

tizedik

te

gazdád

!

.

napon Terka

.

.

kijelen-

hogy akármilyen egészséges dolog is a csolnakázás, végre is ideje, hogy haza-

tette,

menjenek, Vidovics Oroszlánszív Rikárdra gondolt, aki megszökvén osztrák fogságából, összeölelkezett az

erdben

a fákkal.

VII.

—

Itt

A

,

van

vörös

itt

,

van

szakállú,

kapitányt fogadták így.

van

itt

rettenetes

A

.

.

.

Zampa

bariton bizonyára

már

az asztal alatt reszketett

bl

tisztán

kihallatszott

!

;

a

az

Rita

együttes-

hangja.

Mindjárt vége a fölvonásnak. Vidovics leült egy kiselejtezett, rongyos

ksziklára

s

türelmesen várta, míg rákerül

a sor.

Meg kellett szolgálnia, a mire vágyakozott. A finálé elhangzott, a függöny legördült, a kulisszák között nagy fészkeldés, sürgésforgás támadt

Alighanem ról s a

;

csak Mira

nem

mutatkozott.

a túlsó oldalon lépett ki a színpad-

Lola öltözjébe ment.

Vidovics

nem

akart

m indakettjükkel

AMBRUS ZOLTÁN

32

találkozni

azért

s

ott

maradt a

posztján.

Tudta, hogy Ritának a következ fölvonás-

ban

erre kell jönnie, épp akkor,

a színpadon

lesz.

Ezt az alkalmat

mikor Lola

nem

akarta

elszalasztani.

A el

dekorátoroknak meglehetsen útjában

st

Kastélyokat,

volt.

mellette;

A

húzódnia.

ismernek

egész tájakat cipeltek

hol jobbra, hol színfalak

balra kellett

közt csak egy urat

a nagyközönséget.

:

Valaki azonban egy csöppet se respektálta se a közönséget, se azt

a lázas munkát,

melyet e percben a színpadon folytattak. Ez a valaki egy mezítlábas öreg asszony

volt,

aki

vidáman haladt

egj^

köteg ételes csészével a kezében. Aligha

el

a kulisszák mellett,

vette észre a

nagyságos urat, mert az

csattogás

diszlettologatás

és

füttyszóval

—

Ej,

ment

ajtó-

zajában bátor

ki az udvarra.

be vígan van az öreg!

szólt

—

Vidovics magában.

Mi az ördög tehette Akinek az ételt hozta,

ilyen

jókedvvé ?

nem

lehet valami nag}^ úr és lám,

.

—

.

.

ennek a

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

exisztenciának

szerény

gondtalan tud lenni

.

milyen

cselédje

a .

!

33

Különben igaza

.

van az öreg asszonynak: az

élet

nem

érdemli

meg, hogy komolyan vegyük.

Most maga Zampa kapitány közeledett feléje tett

méltóságos léptekkel. Vidovics szere-

volna egy pillanatra láthatatlanná válni,

de az öreg tenor észrevette a színügyi bizott-

már vagy

ság elnökét, aki

két

hete

nem

mutatkozott a színházban. Lehetetlen volt

meg nem nem volt

kérdeznie, miért, hogy olyan régen szerencséjök.

Vidovics iparkodott nyájasan

felelni,

de

éppenséggel

nem

Attól tartott,

hogy ha Mira meglátja ket,

ehiienekül elle

a

örült

s

nem

találkozásnak.

útját a

állhatja

rossz kis gyereknek.

—

Vinne az ördög Bukarestbe!

szankodott magában.

megtaláhiád

a

—

—

bosz-

Bukarestben talán

hangodat valamelyik csap-

székben. V^égre

megszabadult tle.

Csak most Ambrus

/.

:

vette észre,

Giroflé és Girofla.

II.

mennyire

ideges. 8

AMBRUS ZOLTÁN

34

hagytam önként, — pirongatta itt hagytam hideg, nyugodt maga-magát,

—

Itt

—

lélekkel, hogy akár ne is lássam többet. Megvoltam nélküle vagy tíz napig, bár semmi igaz okom nem volt rá, hogy ke-

rüljem plaisir.

másfelé jártam, car

;

És most

a pár percet azóta

!

.

.

alig

était

tel

mon

tudom megvárni

ezt

Pedig semmi sem történt

.

éppen semmi. Egy párszor eszembe néha azt kérdeztem

;

jutott az arcocskája s

magamtól

vájjon gondol-e

:

srbben

kérdezgetem

rám

'?

És egyre

magamtól

ezt

ostobaságot.

De

eszem

Eh, mikor jön már '?!...

?

!

.

.

.

az

hát végképpen elment az

Végre megjött. Lassan, kissé elgondolkozva

A

pillantása szórakozott volt s

közeledett. látszott

az

arcán, hogy rosszkedv. Az öltözjéhez támaszkodó embert nem vette észre. Vidovics, mintha tréfálna, útját állotta s

megfogta a

gon

azt kérdezte

—

Aztán halk, gyöngéd han-

kezét.

tle:

Ismer még?

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

Mira megrezzent húzódni. De

volna

kiderült

még

s

mintha

s

ahogy

csak

35

akart

vissza

fölnézett,

arca

sem húzta

a kezét

vissza.

—

Igen,

van

itt

A

,

s

—

szólt Vidovics,

van

itt

leány

méhe

—

nem

.

itt

van

,

Rosszul fogadjuk?

csak nézett

felelt,

a

sze-

mosolygott, de úgy, mint aki mind-

járt sírva fakad.

—

—

Édes, kedves, drága!

szólt

má-

a

sik halkan.

Mira

látszott

piros

neki,

intett

tekintete

is

rajta,

volt,

hogy ne

azt könyörögte:

'szóljon;

„Hallgass!"

a

De

hogy nem haragudott meg:

a festék alatt

is,

a haja tövéig.

sem látott a közelben. középs szinfal elbujtatta ket a színpadon lévk szeme ell, s az öltözkhöz Körülnézett; senkit

A

két

vezet folyosó néptelen

Ahogy

visszafordult,

összevillant,

s

volt.

a

szemök hirtelen

a Mira ellankadt pillantása

annak a másik

egy pillanatra foglyává

lett

ég

sietett

tekintetnek.

A

lány

kibontakozni 8*

AMBRUS ZOLTÁX

36

a

ölelésébl

íorró

tekintet

egy kicsit

s

visszahúzódott.

— olyan

—

—

Miért jött vissza?

kérdezte,

halkan, mint ahogy a másik

épp szólt.

hogy miért men-

Kérdezze inkább,

Elmentem, mert rült voltam s visszajöttem, mert nem tudok úgy élni, hogy

tem

el?

ne lássam!

— kicsit

Ne

beszéljen

rám,

itt,

igy

ezen

.

a

.

.

s

várjon egy

helyen; mindjárt

visszajövök.

Befutotí az öltözjébe, de azonnal visszatért.

Egy

fátyol-kendt

hogy eltakarja

— szólt.

— — hogy

Nem

—

hozott

magával,

kifestett arcát.

akarom,

hogy így

Mert így még

nem

—

lásson,

látott soha.

De legalább láttam. Míg most Hagyja, hadd maradjak így. Tudom, .

színpadon

a

nak, de

.

.

.

minek

Igaza volt.

kisebbnek

s

A

nem is jött

tetszem

.

.

magá-

ide?

Rita bokorugró ruhájában

fejletlenebbnek látszott, mint

máskor: a szegényes, kopott kosztüm,

év-

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

megbarnult

óta

tizedek

37

aranyrojtjaival,

meg

üde, fiatal szépségérl. S a festék

lerítt

úgy nem

ez a fátyol-maskara,

alakjához

leányos

tóan

megjelenésének

kedvesebbnek

illeitek kiál-

szegénysége

a

tüntette

különös,

De,

!

még

csak

az eltt, akivel

föl

Mintha betegnek, szenvednek

beszélt.

látta

volna, gyöngédsége csak növekedett iránta;

elhanyagolt, szegény

gyermekre

kis

talált

nem

benne, bájos, édes kis gyermekre, akit elég szeretni, ápolni

—

is

kell.

Hogy miért jöttem

ide ?

tudtam holnapig várni, hogy lássam halljam a szavát a

színpadon

.

!

.

.

s

hogy

nem akartam

Mert

nekem

ott

látni,

nem

Mert

idegen!

.

.

.

Mert beszélni akartam magával, elmondani,

hogy

.

.

már magam sem tudom mit

.

.

.

.

Mert azt akartam, hogy újra lássam a mosolyát

.

nyosan

— son

!

.

.

Eh, tudom

azért,

Oh, Istenem Miért

is

én

mert szeretem

is jött

!

.

.

.

:

mért.

Hallgasson

vissza

Bizo-

!

!

Hallgas-

!

Egy darabig csak néztek egymásnak a

AMBRUS ZOLTÁN

38

szemébe. Érezték

mind

a ketten, hogy most

ezeknek a szavaknak kellene következnie „Miért hallgassak? Szeretlek,

te

engem, légy az enyém örökre

!"

mind

a ketten, hogy ezek a

szeretsz

is

— s tudták, nem

szavak

fognak elhangzani.

És mégis, mialatt az élemedett Zampa a neki

a

fordulva kereste

zsinórpadlás felé

igen magas hangot, egy percre belefelejt-

keztek abba a gondolatba, hogy

nem tördni

édes

semmivel

:

világon,

csak nézni két szembe, melyek

Szerelemtl ragyognak

A

leány szólalt

—

meg

Azt hittem, hogy

Miért

is jött

De

vissza?!

tekintetének

.

a

.

!

.

mily

óh,

a

Örök

az

.

elször.

nem látom .

többet

.

.

.

sugárzása

egj'ebet

mondott, azt beszélte, hogy

—

Milyen

—

Visszajöttem, —

nem tudok

Nem a

jó,

hogy

visszajöttél! felelt

élni a nélkül,

a másik,

.

.

.

— mert

hogy lássam

!

.

.

.

tudok beletördni a gondolatba, hogy

maga

édes hangját ne halljam többet!

..

GIROFLÉ ÉS GIllOFLA

A

akarok lenni

közelében

hogy szóljon hozzám szavára.

39

akarom,

azt

;

hogy felelhessek a

s

Mindennap. Mindig.

—

Az úgy sem lehet. Nemsokára el fogunk válni. Aztán egy darabig gondol

rám

—

és végre el fog felejteni.

Nem. Utána megyek, akárhová megy.

Voltak

már

efféle

Én

alakok a világon.

is

ilyen alak leszek. Mindegy.

— Oh, ne ijeszszen meg. Ne mondjon ilyeneket. Hisz tudja,

— el

Csak

azt

hogy az

lehetetlen

tudom, hogy

nem

válhatok

magától soha. Igen, azt hiszem, soha.

— Nem

maga

Ugy-e,

való

is fél attól,

ilyeneket

beszélni.

mond

amit

Majd szépen

elbúcsúzunk, szépen elbúcsúzunk

.

.

.

— Mira, édes kis Mira, hallgasson rám!

— tól

Nem, ne

hallani.

tudom.

.

.

Nem akarom magá-

szóljon.

Az én utam más, mint a magáé,

De nem akarom magától

Lássa, jobb

'?

lett

volna,

többé. Mit akar velem csétlenné tenni, ugy-e?

hallani.

ha nem találkozunk ?

Nem Maga

akar szerenjó

és

szeret.

AMBRUS ZOLTÁX

40

ha

Nos,

érzem.

váljunk

szeret,

most.

el

Hogy mindig úgy éljen az emlékemben, amilyennek most látom !

—

el

ben-

világa,

meg

Azt hiszi, világok választanak

nünket ?

— ígérje

—

Ne

világom.

meg, hogy jó

szót fogad

nekem

amikor

hozzám,

s

mindig

!

.

.

.

Amikor

Csak engedje lehet; mindig,

lehet.

— Nem

tudom, hogy mit

jövtl. A legjobb

volna,

utaznunk innen,

kellene

id múlva elfelejtene. tik,

lesz

errl,

beszéljünk

is

Azt teszem, amit akar.

meg, hogy lássam!

a

A maga

világok.

Igen,

én

az

.

A

.

.

feleljek.

Félek

ha már holnap s

aztán

egy kis

nem mindjárt holnap

színésznket könnyen

de én magának nemcsak

az

el

.

.

.

elfelej-

voltam,

ugye? Óh, Istenem, a jelenésem ... De elbb mondja még egyszer, hogy szeret. Még soha senki se mondta eddig. .

—

.

.

Édes, édes

volt az

is,

!

...

— és a hangjában benne

amit a másik hallani akart.

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

A volt,

41

folyosón egy árnyék jelent meg. Lola aki Mirát kereste.

—

Mira, az istenért, hol vagy?

—

Megyek már

...

,

Kezet nyújtott a fiatalembernek

s

halkan

így szólt hozzá

—

Ha

nünket

—

.

.

akarja,

ma

haza kisérhet

ben-

.

Ha akarom-e ?

!

.

.

.

Lola ezalatt odaért hozzájok.

—

Ah, ön

Nem

visszatért,

Vidovics úr?

figyelt a feleletére.

igen

Ez a

tíz-

napos kimaradás tökéletesen megnyugtatta azóta, hogy váratlanul megszabadult a mindennapos ostromtól, a Vidovics-nemzet-

s

ség

nem

érdekelte többé.

Visszamentek a színpad másik oldalára s Vidovics egyedül maradt. Tudta, hogy sokáig kell várnia, de azért

nem hagyta

el

a helyét.

az alkalmatlanok és féltette

tlük

friss

Ki akarta kerülni

közömbösek társaságát;

emlékeit,

Ks ahogy újra maga eltt

látta

azt

a

AMBRUS ZOLTÁN

42

sugárzó,

meleg

kedves,

ahogy

tekintetet,

messzirl meghallotta a zeng hangot, mely az imént mély, togott eltte, el.

Az

ifjúság

felejthetetlen

szavakat sut-

valami édes borzongás fogta

bséges örömökben de hiába :

vagy a húszas évek végén, hiába nézed

kitn

pozicióról,

e

mint egy gyönyör hegy-

ség magasáról, felsbbséggel a kalandok és flirtek olcsó léhaságait,

hiába vetted ki része-

det a mindenféle fajta szerelmekbl,

s

hiába

nézed köznapi dolognak a legtöbb szerelmi

románcodat, mikor érzed, hogy egy fiatal teremtés,

aki

volt soha senkié, átadta szen, s elvégezte rólad, tével,

amit akarsz

:

szép,

még gondolatában sem neked a

hogy

lelkét egé-

azt tessz az éle-

legyen a neved bár

Don

Jüan Tenorio, valami olyan melegség járta át egész lényedet, amelyrl eleve tudod, hogy

élj

akármeddig,

szerencséd

;

ezt

nem

sokszor lesz hozzá

ugyan nem fogod meg-

szokni.

ját,

— Persze, — szólt

ön számon kéri tlem a barátLola Vidovicshoz

az

eladás

GIROFLÉ ÉS GIRüFLA

— Nem szolgálhatok vele

után.

43

úgy hallom,

;

Hanem

szegény, szoba-áristomot kapott. kutyáját, azt visszaadhatjuk.

amint mindjárt meggy-

mellettünk,

tott

zdhetik

a

Hségesen kitar-

róla.

Csakugyan, Lecocq úr már szinház udvarán.

A

derék

ket

ott várta

a

eszeveszett

állat

ugrándozással üdvözölte a gazdáját, de aztán

udvariasan körültáncolta a lányokat

—

házi szenvedély,

— szólt

tle, az lesz a sorsa,

nak

De

is.

Ezt ugyan hatalmába kerítette a szín-

ami

Vidovics. az

mindenüvé követni

:

ez a

könnyelm

szotta az

— Tartok

rült angol

lord-

fogja a társulatot.

kutya már teljesen

elját-

érdekldésemet beszéljünk inkább ;

Cipriániról. Miért kapta az áristomot?

— ják,

Egy vendégli jelenet miatt hogy kötekedett

igaza.

Nem tudom

akkor

este történt,

lyíijé-t

adtuk

esemény egyébbel.

volt,

s ez

s

nem

tisztára

a

;

azt

volt

mond-

egészen

dolgot.

mikor a Remete

Épp

csönget-

ránk nézve olyan nagy

hogy nem igen tördtünk

AMBRUS ZOLTÁN

44

—

különben

Cipriani

kedves

volt

se

emberük.

—

Soha sem rajongtam

érte, az

akkortájban a legkevésbbé.

Amúgy

kedvem

— — nem

A

.

rossz

is

.

tesz úgy,

mintha

mi történt? Semmit sem tudók. Délután érkeztem

tudná,

;

nem

estig

elször

találkoztam ismerssel. Leg-

a színházba

is

mentem,

s ott

.

.

.

Az történt, — szólt közbe Mira, — hogy

— a

.

Remete után? Miért?

Csak udvariasságból

— meg

volt a Remete után

S

igaz.

Remet é-hen megbuktam.

— —

Ez

túlzás.

Nem

Bukásról szó sem lehet

pisszegtek

de ennek

ki,

is

.

.

.

kevés

volt a hijja.

—

Nagy

Ennyi az

sikert

egész.

vártunk és ez elmaradt.

De

igen

azért

el

voltunk

keseredve.

—

Azóta

kisebb

trheten

szerepet.

Lolát

énekeltem ez

el

két

megvigasztalja.

Engem nem.

—

Tudja, a dologban a legrosszabb

az,

45

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

hogy

duettet,

Nem

eleget vitat-

szorgalmas

volt

;

nagy hármast nem

sem a

eléggé. S

nem gyzök

fogva

attól

kozni vele.

sem

a

tudta

most azzal bosszant, hogy neki

nincs tehetsége.

—

Minden bizonynyal okosabb ha tanítónt nevehiek bellem.

—

Ilyen hanggal

—

Hagyjuk

el,

.

!

.

lett

volna,

.

kedves Lolám. Mindez egy

csöppet sem érdekli Vidovics urat.

úr

Vidovics

másra

sietett

a szót

terelte

A szke lánynak föltn

Vidovics úr

—

Te,

s

tiltakozni.

Lola elhallgatott.

szeget ütött a fejébe a

tájékozatlansága.

Mira, — szólalt

hon magukra maradtak,

—

ott-

ha a Remete

egy szót meg mirl beszélgettél vele egy

fölvonáson át

—

meg, a mikor

a többi,

csön(jettijü.jé-rö\,

szóltál neki,

De Mira

fél

V

Okos dolgokról,

—

felelt

Mira,

s ezzel

véget vetett a vitának. Sietett

se

levetkzni,

s

bebújt az ágyába.

VIII.

— Haller Xav.

Ozu. Fröhlich Nándorné

Ferenc

urnák Budapesten.

Kedves Rokon

!

Szegény boldogult férjem, életben

tartott

Önnek

terhére

vagy

tíz

.

pedig

.

esztendt,

még

mások

nyolcvan éves korukig,

s

éves korában

el

szólította

rendes

élet ember

soha

azt szokta

nem

.

.

.

éget

s

Isten

volna

élhetett

elélnek hetven-

t

hatvanhárom

az

volt,

Úr,

bort

mondani, ne

ámbár

se

ivott

fújd,

ami

mentsen engem, hogy

más dolgába avatkozzam,

kiki

maga

legjobban, mit tegyen, mit ne tegyen

már

csak

azért

Isten

most nem volnék

volna, .

ha

akit,

sem

szeretek

tudja s

én

beleszólni

GIROFI.É ÉS GIROFLA

abba, ami

nem

tartozik rám,

csupa jó szándék

és

47

mert az ember

csak kellemetlensége

van belle, én pedig mindennél többre becsülöm a nyugalmat.

A

világért

sem akarnám megzavarni a lelki békéjét, ámbár gondo-

Kedves Rokon

már mégis csak vége lesz a sakkmég az is kifáradhatott bele, aki csak nézte, mint a Kedves Rokon s Isten látja lelkemet, semmi kincsért nem akarnám a Kedves Rokon ügyeit bírálni, de nem tudom megérteni, mi mulatságot adhat egyeseknek — nem erre az esetre mondom — elnézni, hogy mások hogyan lom, most

versenynek,

mulatnak. Azt fogja mondani. Kedves Rokon, hogy

egy szegény öreg asszony ne szóljon bele mindenbe, mert egy szegény öreg asszony szinügyi tanácsos.

A

nem

szegény öreg asszonyok

hallgassanak. Ebben igaza Van. Szegény Nándorom, Isten nyugtassa meg, azt szokta mondani, hogy az asszonyokat, mihelyt elérték a

harmincadik évöket, be kellene

AMBRUS ZOLTÁN

48

szüntetni.

ezt

nem

rosszakaratból

mon-

dotta, mert akkor mindössze liuszonhárom

esztends voltam; az édesanyámra

nem én

mennyire igaza

nem

egyszer

értette,

késbb láttam be, Nándoromnak csak

rám. De csak volt;

volt

amikor

igaza;

meg-

halt.

Nem ne

is

Írnék önnek. Kedves Rokon, mert

nem

szám,

szólj

fejem.

fáj

Az ember ne

ne halljon, ne beszéljen; csak így

lásson,

élet a földön. De Lola nem

lehet hosszú

hagy békét. Azt mondja, vannak dolgok, amelyeket egy kisasszony, bármennyire

nem

fölvilágosult,

személyek éppen erre valók.

val; s a tisztes

Tisztes

tárgyalhat az édesatyjá-

személyek

alatt,

mindig engem szokott

teljes megvetéssel,

érteni.

Rajtam tehát ne múljék. Én ugyan nem látom

a

helyzetet

olyan

kétségbeejtnek,

mint Lola; de mit tud ehhez egy szegény öreg asszony illedelmes

kat

;

s

'?

!

nem

A

fiatalember jónevelésü,

csinál

nígyobb botrányo-

de hát a mai világban a lányok olyan

OIROFLÉ ÉS GIROFLA

49

hogy mindent jobban tud-

fölvilágosultak,

nak, mint a tapasztalt öreg asszonyok.

Mert kérdem, Kedves Rokon, mi rossz

van abban, hogy egy íiatalember minden

más kalapban jön

este

a szinházba

s

a

föl-

vonások után úgy néz körül a néztéren, mintha mindenkit pofon akarna vágni ? Igaz,

hogy mindenki az

nézi,

akkora karimája van, hogy az egész

fehér kalapját

közönség dühös, mikor ez a kalap megjelenik a néztéren, de ki tehet róla,

hog}'

Parisban most ilyen furcsa kalapokat

visel-

nek is

?

!

Eladás

alatt leveszi a fejérl s

ez a f-dolog.

Az,

hogy

n

vakkant, ha öreg

dig

bizonyára hozat

illetlen

virágot

a kutyája

végre

min-

lép a színpadra,

dolog; de hogy Nizzából

Mirának,

egy

cseppet

se

találom botrányosnak. Lola a múltkor egy szekérre

én

ezt

való virágot dobott ki az utcára

nem

helyeseltem.

iigyi bizottság

nek

iránt

elnöke,

s

Végre

is

a szin-

a tekintélyes egyé-

mindig figyelemmel

kell lenni,

mert ez világ sora. Anihnis

'/..:

Girofló és Girofla. II.

4

AMBRUS ZOLTÁN

50

idmben, mikor Pepita egész fiatalság meg volt bo-

Istenem, az én járt nálunk, az

késbb

londulva;

aztán meggyógyultak,

s

egyik-másik mint miniszter fejezte be pálya-

De többet mondok. Mikor a vörös hajú Murska Ilma egész Magyarországot szegény bejárta Lammermoori Luciá-\a\, „Te, ki a énekelte Nándorom oly dühösen futását

!

szellemszárnyaiddal "-t, éjjel-nappal, két esz-

hogy végre

tendeig, kapott,

haló porában

világon,

bronchiális katarust

lelkesedését soha se tudta egészen

s

kiheverni. Azért, a

is

s

a

Nándorom, is,

Isten áldja

a legjobb

volt a

férj

Murska Ilma erényén

meg

se esett

csorba.

Abban se látok rosszat, hogy a fiatal ember mindig itt lóg, s ha Mirát nem láthatja,

órákig

rászóltunk,

is

elsétál az utcán.

nem jön

lóháton,

s azt

A

mióta

meg

kell

adni, hogy, leszámítva a kalap-viseletét, elég tisztességesen viseli magát. Mivel Lola ereszti

jére s

nem

be a szobába, leül a tornác lépcselbeszélget a béresekkel, meg a ház-

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

51

mester porontyaival. Mikor aztán Mira elIverül,

haptákba vágja magát, eldiskurál az

idrl,

a hadgyakorlatokról,

meg

arról,

hogy

mit végeztek a n-egylet választmányában, s

lovagló ostorával

betket

a porba. Aztán

ír

szalutál s elmegy.

A

hogy Mira semmi kincsért

baj csak az,

se beszél

errl az

úrról, s egy

id

óta olyan,

mint a penészvirág. Ez a konok hallgatás

nekem

se tetszik

s

;

tekintettel néz ránk,

Amikor egy

tle.

az

szidja

dolog

;

egész

még

jobb.

néha olyan ellenséges

hogy

fiatal

világot,

ha

szinte

n

megijedek

panaszkodik,

az

rendjén

veszekszik,

s

s

való

legjobb,

ha kiáll az utcára és úgy pöröl, hogy az emberek összeszaladnak. De ha egy fiatal

n

hallgat, azt

azt tette

a jó Isten

keket,

a

ez

csakugyan, vele,

egy

én

nem

mondta, hogy a

hogy fiatal

;

szeretem.

nt

amikor nem

legfontosabb

nem tudom

terem-

szül

gyerme-

élethivatása.

miért, de úgy

szinte szégyellem

n

Nándorom

fecsegésre

És

vagyok

magamat, mikor

hosszasan hallgat.

AMBRUS ZOLTÁN

52

—

A múltkor

—

bája volt

Lolát vártuk, akinek pró-

vagy egy félóráig megsétál-

tattak a nagj"^ férfiakról elnevezett aszfaltos

utcákon.

A

elmagyarázta neki,

fiatalember

hogyan játszák a tenniszt, s mik a footballjáték szabályai Mira szokása szerint hall;

De koronkint úgy néztek egymásra,

gatott.

mintha

férj

esküdtem,

s

én meg-

se

megyek

volnának,

és feleség

soha

többet

hogj'^

Én még nem mondtam

velk.

hogy Nándorommal

arról,

le

egjáitt leszek az égben.

még nem minden. Tegnap este — mindjárt meg fogja Sajnos, ez

érteni,

Kedves Rokon, miért írom ezeket a sorokat

—

Lolának, eladás után, nagy jelenete

volt Mirával. szor,

A

színházban, talán harmad-

a Remete

még ma sem

csöng etyüjé-t

Mira

adták.

tudja Rózsit becsületesen,

s

a

második fölvonás nagy hármasába majdnem belesült; Lolának kellett kisegítenie, aki

Georgette-et

cseppet se

násban

énekelte.

bántotta,

olyan

kedve

s

a

Mirát

ez

harmadik

kerekedett,

egy

fölvo-

mintha

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

pezsgt

szik Rózsi

Ön

volna.

ivott

53

bizonyára emlék-

menyasszonyi kupléjára

ret,

szeret

tudja

még

!

Mi édes

érzet

Mira

mi.

ezt

.

!

.

."

s

„O

:

a kupiét

egyedül a furcsa kalapot visel

sze-

az ördög egyes-

fiatal

em-

bernek énekelte, aki ezúttal födetlen fvel, de a kutyája társaságában leti

páholyban,

figyelt a

szintre,

;

amely csak

rá se hederítve a föld-

t

hogy

ért,

egy elseme-

iszonyú világmegvetéssel

s

színpadra

mikor oda

ült

bámulta. Mirának,

„O bizony engem

:

—

ki-

a tekintetében ezer pici

tz

választolt, sírjatok irigy parasztok!"

pirult az arca

:

csillogott s az egész lány

gennek tnt szívdobogást

föl

hirtelen

oly ide-

elttem, hogy ijedtemben

kaptam.

Csodálatos

hangja,

mint egy drágak, melyet csak épp akkor ki valami arany-szelencébl, egy-

emeltek

szerre beragyogta a roppant

lamos

lángok

a hatalmas hullámokban 11]

u

hang

átjárt

termet.

mintha elfakultak

minden

patakzó

A

vil-

volna; meleg,

szívet s átjárta az

öreg emberek gerincvelejét; Persze, ahogy

AMBRUS ZOLTÁN

54

végére

dalnak

a

ért

„Engem

:

választott,

akármilyen csúnya, szegény leány vagj^ok!"

—

az

a

moraj

mely mintha

nem

ismertük!"

ban törtek

futott

azt

végig

mondaná: s

a

néztéren,

„Nini, hisz ezt

a férfiak olyan tapsolás-

amint a herényi színházban nem hallottak. A kutya, mely

ki,

már régóta elbb egész

lélekkel

figyelt

a

színpadra,

örömében ugrándozni

kezdett a páholyban

az asszonyok

a páholyra

jNIiráról

s

onnan

a színpadra tekintgettek, szóval a botrány tökéletes volt.

mindezt a színfalak

Lola

közül

szen-

magunkra maradeste fiatalember minden

vedte végig. Mikor aztán

tunk

(mert

hazakísér

a

bennünket),

szemrehányásokkal

halmozta el bugát. Mira aztán kifakadt

gatott,

— hozzá

—

egy darabig hall-

Igen, neki énekeltem.

Kinek mi köze

?

Fájdalom,

nekem

igenis

promittálni

—

szólt

közöm van

Lola haraggal, hozzá.

akarod magadat,

azt

—

Ha komén nem

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

55

akadályozhatom meg. De engem ne kompromittálj,

—

Ne

ahhoz nincs jogod.

félj,

—

—

Mira,

felelt

nem

tart

sokáig.

S ezzel a pár szóval, mely inkább fenye-

getzés a

volt,

mint

aznapra befejezte

Ígéret,

társalgást.

Tudja, Kedves Rokon, én az

nem adok semmit ha

dekre

;

efféle beszé-

az asszonynép

mind beváltaná azt, amit mérgében mond, már régen vége volna a világnak. Azt se gondolom, amit Lola egész komolyan ersítget, hogy Mirának rossz hírét fogják köl-

Ha van szemök, nem mondhatnak róla semmi rosszat; egy kis kacérkodás még nem a világ. De félek, Mira kezdi komo-

teni.

lyabban venni

ezt

Önnek

igaza

hezmenni. S nincs

is

van,

bolond

a

mint egész Európát;

s

ilyen

hanggal kár

mindenbl úgy

mert férj-

látom, hogy

szó férjhezmenetelrl.

Isten látja a lelkemet,

szat

mezvárost,

ez baj volna,

mondani errl

a

nem akarok

fiatalemberrl.

rosz-

Nagy

AMBRUS ZOLTÁN

56

a vagyona,

tekintélyes

családból

való,

a

szinügyi bizottság elnöke, szóval igen derék

Antipatikusnak

fiatalember.

a modora,

mert jó

se

találom,

megbecsüli azokat,

s

akik érdemetlenül rossz sorsba jutottak. De szegény az

Nándorom

azt szokta

mondani, hogy

embert igazán csak két dologból lehet

Elször abból, hogy milyen hogy milyen

megismerni.

házasságot, és másodszor abból,

testamentumot

nem

csinál. O, szegény, egyáltalán

csinált testamentumot, de azért

igaza volt,

s

nekem a házassága

hogy mindig

elég ahhoz^

tiszteletben tartsam az emlékét.

Már ami a szóban illeti,

is

mégis

azt hiszem,

t

forgó

soha

fiatalembert

se fogjuk igazán

mert úgy nézem, mostanában legalább, nem fog megházasodni. Igen saj-

megismerni

;

nálnám, ha Mira másképpen gondolkoznék

errl a dologról. De

okos lány,

s

bár

nem

ismerheti a világot, annyit mégis tud, hogy

azok

a

fiatalemberek,

ság vár, a színésznket ségül venni.

akikre

nem

a fispán-

szokták

fele-

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

Lola

azt

amelyeket

hiszi,

nem

57

vannak dolgok,

hogy

lehet elég sokszor ismételni.

Rokon mindezt megmagyarázná a makrancos

S igen szeretné, ha a Kedves

személyesen

is

leánynak.

Remélem, hogy Isten mentsen,

erre

semmi

szükség.

Kedves Rokon, hogy taná-

csokat adjak önnek. nak, aki e sorokat

A

szegény öreg asszony-

irja,

már

régóta nincsen

véleménye. Kötelességét azonban tudja, is

ill

tisztelettel

továbbra

s

marad

V.-Berényben, ápril hó 28-án.

h

és hálás

rokona:

Fröhlichné.

Haller Xavér Ferenc kétszer

is

elolvasta

ezt a levelet.

— s

Ejnye, ejnye, ejnye!

— szólt magában,

igen kezdett bosszankodni,

hogy

maga

se tudta,

kire.

Aztán tovább nézte azt az érdekes sakkl)artit,

melyet e levél

elhanyagolt.

kedvéért

tíz

percre

AMBRUS ZOLTÁX

68

—

Persze,

persze, persze,

—

beszélgetett

magában, mialatt a sakk-körbl hazafelé tartott,

—

beszéljek.

le kell

mennem,

hog}'

a lelkére

Az apja vagyok; nem engedhetem

meg, hogy valami bolondot csináljon. Mihelyt a Roecknitz-Prohászka-macsnak vége

lesz,

azonnal megindulok.

A

Roecknitz-Prohászka-macs

azonban

holtversenyben végzdött s Roecknitz kijelentette,

hogy nem osztozik meg a jutalmon

Prohászkával,

Az

új

hanem

újra kezdi a mérkzést.

verseny csak májusban ért

A'éget.

így történt, hogy a szegény Haller Xavér

Ferenc soha sem

látta

sakknál és a zenénél

nevet

is

többé

azt,

jobban

akit

a

szeretett,

leánykáját, a kicsi Haller Mirát.

IX.

Egy gyönyör májusi éjszakán Vidovics akinek eddig jó álma volt, mint a

Feri,

parasztnak és a ébredt

házrz

pörölni

s

valakivel.

ebnek, hirtelen

egy

kezdett

föl-

láthatatlan

Ez a láthatatlan valaki

ült

ott

egy széken az ágya lábánál.

—

Látod, barátom,

így jár, aki

—

szólt a vendég,

lányoknak udvarol

!

No,

—

meg

vagy elégedve? Kívánságod szerint történt; halljuk,

hogy mit

— Nem Ami

akartam én semmit a

történt, az természetes,

áldás.

Mint

szólsz hozzá ?

világon.

mint az

isten-

Mint ez a szerelemszöv májusi az,

hogy

tavaszszal a

a földbl. Azon kezdem, .semmi.

Eljött

éj.

növény kibúvik

hogy nem

a tavasz, ez az egész.

történt

AMBRUS ZOLTÁN

60

—

Nagyon boldog lehetsz, hogy ilyen könnyen beszélsz. — Nagyon boldog vagyok. — És gondolni sem akarsz rá, hogy mi lesz ezután,

— — —

— te

Gondolni sem akarok

rá, igaz.

Pedig jó volna; a másik helyett

Eh,

nem vagyok

Szóval

:

is.

a gyámja

utánad az özönvíz. Bánod

is

a többit.

—

Az se volna csoda, ha így gondolkoznám. Fiatal volnék, vagy mi. De íme, szóba állok veled.

—

Fogadd elismerésemet. Látom, hogy csupa jó szándék vagy. Egy egész poklot lehet kikövezni a jó szándékaiddal.

— esett

— lány

Ne

beszélj

Azt hiszem,

már

mind

elveszített

a mindennél

—

nekem

Kiben

pokolról.

valami kár?

is

a

ketttökben.

mindent. Te

még

A

ennél

többet veszíthetsz.

Hogy holnap mi

sohse tudja senki. Egyelre

fog történni,

nem

látok

azt

semmi

OIROFLÉ ÉS GIROFLA

bajt.

Mit

nem

veszítette el

veszített

a

61

A

lány?

nj^ugalmát

nem nehéz a szíve, mint Gretchennek. Rólam meg éppen nem lehet szó. Én csak nyertem. S nem is olyan Az életem legédesebb

keveset.

—

Ej,

Pedig

;

a

rbbek.

be

rózsásnak

nem

kilátásaid Szép,

az

szép,

óráit.

a

látod

a

világot

leggyönyö-

édes órák

de a

;

már túl vagy. Akkor is, ha lemondasz a mámor örömérl még inkább akkor, ha nem tudsz lemondani róla. S hogy mit veszített a lán}'^? Elveszítette

javán

;

a

szívét,

nem

való

lékeid

mert

oda adta

egyébre,

akinek

neked,

mint hogy eltedd em-

múzeumába. Ezt a különös

porté-

kát pedig csak egyszer lehet elajándékozni.

Másnak már nem adhatja

oda. Annak a nem tudom hol még ismeretlent, már csak

becsületes embernek, keresi

t, a

aki

szegény lelket vihet hozományul. S ez nem-

csak annak a vesztesége, az övé

—

Mindez

amilyennek

nem

fested.

olyan

Nem

is.

tragikus,

hiteted

el

mint

velem

AMBRUS ZOLTÁX

62

hogy a szerelem ital

:

;.

nem

méreg-

aranypohárban

régente úgy lehetett, a

mai világban

félünk ettl az aranypohártól. Egyszer,

sokára mind a ketten

el

fogjuk felejteni a

regényünket, de mindig örömmel fogunk

emlékezni

—

rá,

mint legszebb napjainkra.

Alig virrad, máris alkonyul?

csak a végére gondolsz a regénynek a

te

szerelmed igazán

nem

?

Már is Akkor

méregital, csak

limonádé.

— de

Nem hinném. Gylölöm a frázisokat, ma nem tudnék belenyugodni a gondo-

hogy ne lássam többé, hogy ne halljam a hangját, hogy ne legyek mindig mellatba,

lette.

—

És hogy képzeled ezt? Elveszed

ségül? Ugy-e, nem? — Nem. Azt már nem. — Meg tudnád mondani

—

—

miért ?

Miért? Mert, teringettét, száz

okom van Mert

:

.

.

.

rá,

hogy

hogy ne vegyem is

fele-

el!

kitn Miért?!

lehet kérdezni ilyet ?

No, no, azért ne haragudjál

meg

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

63

— Nem volna csuda. A kérdésed bosszantó. rólam ilyesmit? Már

Mi jogon

tessz föl

magad

házasítasz,

is

nemcsak

k

te

az asszonyok ?

velk született ösztönnek engedelmeskednek. Ha nem is

Az asszonyokat értem.

a

hogy minden megházasított

tudják, érzik,

az asszonyi, úgynevezett gyöngeségnek

férfi

egy-egy ujabb diadala. Egy-egy ujabb elesett

katona a két

nem

bik hadvisel

ujabb

egy

fél

guerilla-csapatainak egy-

bosszúállása,

De hogy neked is az már fölháborító.

értem. ben,

— sít

Úgy

immár A gonoszab-

között örökletes,

hatvanezer esztends háborúban.

látszik, téged

vendettája.

ket

ez jár az eszed-

nem nagyon

lelke-

ez az srégi, tisztes intézmény.

— —

De nem ám. Okosabb akarsz

elföldelt

lenni seidnél, a múlt

munkásainál,

akiknek jóvoltából

kényelemben kocsizod végig kal,

ezt

a paloták-

villamos lángokkal és rózsa-ligetekkei

ékes, szép világot.

—

Okosabb

és

különb. Tisztelem ket.

AMBRUS ZOLTÁN

64

másképpen gondolkozom, mint k. Megházasodni nemcsak hálás vagyok irántuk, de

oktalanság, gyöngeség

fképpen

is.

Vannak, akiknél

oktalanság. Akik elérik huszon-

ötödik, harmincadik vagy negyvenedik

még sem

ket és

tanultak

meg

:

látni

;

evakik

sohasem fogják megismerni az életet s meghalnak sejtelme nélkül annak, hogy tulajdonképpen mit mveltek, amikor megházasod-

néha másodszor vagy harmadszor is. Ezek a házasságtól csupa boldogságot vár-

tak,

nak

s

rendesen igen elcsodálkoznak, mikor

a házasság sokkal több bosszúsággal szolgál nekik, mint széppel és jóval. Ilyenkor több-

nyire a másikat vádolják, ritkábban

magu-

kat és sohasem

— magát a házasságot. Van-

nak

nem várnak

aztán, akik

többet a házas-

ságtól,

mint amennyit a házasság adhat

tudják,

hogy a

férfi,

s

mikor kimondja a pap

eltt a visszavonhatatlan szavakat, mindig igen rossz vásárt csinál, mert azért a szépért és jóért, melyet,

megengedem, csak a házas-

ság adhat meg, túlságos nagy árt

fizet.

Mert

CUROFLÉ ÉS GIROFLA

lemond a

függetlensége,

a

65

szabadsága, az

lemond cselekvs arról, hogy maga legyen sorsának a kovácsa ami az embernek a legnagyobb kincse. És ha kimondta az elhatározó szót, bizony lemond nagyrészérl

akarata

;

képességének a teljességérl

:

róla, legyen zsarnoki

vagy

lágy,

mint a

viasz,

gondtalan va^y idegesen aggodalmas, gazdag

vagy szegény, a társadalomban

avagy a kapaszkodás

független

és a vagyonszerzés rab-

;

ha lelkiismeretes ember, az a meg-

kötöttség

mindig sokat, bosszantóan sokat

szolgája

fog parancsolni

neki

enyhébb esetrl tudják ezt és

.

.

hogy csak a

.

beszéljek.

Vannak,

mégis elmennek a paphoz,

meglehet egy olyan leánynyal, is

rossz

vásárt

leg-

akik

csinál.

aki

maga

Tudják, hogy töb-

bet fognak veszíteni, mint amennyit nyer-

hetnek és mégis megházasodnak, jobb meg-

gyzdésük ellenére, gyöngeségbl, mert nem voll elég erejök ellentállani az alkalomnak, mert nem ügyeltek eléggé magukra. Néha egy parányi jellemtelenség Ambrus

Z.: Girofló és Oirofla. U.

is

járul 5

AMBRUS ZOLTÁN

66

ember föláldozza a legnagyobb kincsét, könnyelmségbl, a legközelebbi napok örömeiért; hogy ne kelljen lemondania az óhajtott mámorról ehhez a gyöngeséghez

az

;

vagy a megszokott gyöngéd érzésrl; gyávaságból,

mert Tnem akar szenvedni hónapokig,

nem akar

lágyságból, mert

talán évekig;

szenvedést okozni a másiknak, esetleg mindezért együtt véve

.

.

egész jövjét azért,

.

S

könnyelmen

ami abban a

ban a kisebb rossznak szót

hogy a szerelme bölcsesége. szélek,

ság

nagyobb

Notabene

csak

mint a

volt,

azokról

akik tisztesen házasodnak akik

kufárkodnak

formái között csak

kelyezik be ról,

Aztán szép

a gyöngeségére és azt mondja,

talál

azokról,

látszik.

eladja

pillanat-

akik

az

csak

állam azért

az

és

a

s

be-

nem házas-

üzletüket cik-

közege eltt.

Azok-

házasodnak

meg,

hogy házasságban éljenek s nem azokakik hozományra, összeköttetésekre, ról, protekcióra s nem tudom mire spekulálnak.

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

—

E

hány

szerint a

férj

:

67

—

bolond

annyi

vagy gazember szaladgál a világon

Ne vedd olyan szigorúan

?

a szavaimat.

Mindezzel csak azt akartam mondani, hogy

megházasodni a legjobb esetben ség

s

is

:

gyönge-

hogy nem szeretném elkövetni

a

ezt

gyöngeséget.

—

Azért a gyöngeségért, amelyet milliók

követnek

el,

téged se fognak nagyon meg-

ítélni.

—

Nem

arról

hozzá a többiek

;

van

szó,

hogy mit szólnak

nem tördöm. Külön-

ezzel

ben ne hidd, hogy megbocsátják a gyöngeségeidet,

A

világ

azt

a

mivel hogy hallgatag

kisebb

fajta

nem

beszélnek róluk

mindig rovásodra morális

.

.

írja

csatavesztést,

amelyet közönségesen házasságnak neveznek; rovásodra s

írja és

nem

észre fogod venni,

mindig,

mint a mint a annyit,

mindenütt

felejti el.

Nézz körül

hogy a házas ember nehezebben boldogul,

másik; nem számítanak rá úgy, legény-emberre, nem várnak tle mint elbb, nem bíznak benne

AMBRUS ZOLTÁN

68

olyan föltétlenül, mint annakeltte. Valami

hiba

benne. S a roppant lépcsn az a

esett

nem

akit

férj,

a felesége vonszol

fölfelé,

—

ne irigyeld tle, szegénytl, parányi szárnyacskáját

mászótól

;

magával

!

—

el-elmaradozik a többi gúla-

a felesége és a porontyai, akiket Persze

vissza-visszatartják.

cipel,

olj'^an családfrl szólok, komolyan megházasodott, a boldogtalan.

olyan férjrl és aki

Mert

vannak,

akik

csak addig

férjek

és

családfk, amíg kilépnek az utcára; kinn

már legényemberek, kelnek

a

világban

akik s

vígan járnak-

minden leánynNal

tördnek, csak a tulajdon leányaikkal nem.

Ezek a valójában garconok el tudják íelejtetni a többiekkel, hogy egy gyönge óráj okban de ha elég oktalanok voltak megházasodni .

az

ember

még

.

ilyen házaséletet akar élni

fölöslegesebb,

esztelenebb dolgot

.

:

talán

még poltronabb s még mvel, mint aki egyszer s

mindenkorra, végképpen megházasodik.

—

Az ember

keresetet

hall.

azt hinné,

S

a

hogy egy válói

szegény Friquet Rozs-

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

mikor

teíeléd fordul,

azt énekli,

69

hogy

vlegény, szerelmesen köszöntlek

—

Jobb, ha

ma

!"

,

„Szép

:

.

.

beszélek így, mint ha

mondanám ugyanezt. — Eh, az ördög nem olyan fekete, mint amilyennek festik. A házasság sem. év múlva

tíz

—

És mégis mindenkit káröröm fog

amikor

másik

a

el,

Többet

megházasodik.

mondok. A lány maga is érzi, hogy gyöngeséget követsz el, amikor elveszed. Attól fogva, hogy kiléptetek a templomból, nem imponálsz neki ügy, mint az eltt. Már csak a férje vagy.

—

Nem

tudom, miféle asszonyok tanul-

mányozásából szrted det.

Van

— üti a

Millió

le

az életbölcsesége-

maga

az istenáldás.

ember közül egy mindig meg-

fnyereményt. Azért ne

lotérián

—

asszony, aki

;

ha

Felelj

rendes

a

játszol, veszíteni fogsz.

szintén.

Ha

ez

véletlenül a te világodból, a te le

játszszál

társaságodból

színi-iskolából

jön,

való,

hanem

a

a

kis

lány

körödbl, a ha

nem

a

kolostorból,

AMBRUS ZOLTÁN

70

ha el,

az

édesanyád élne

akkor sem vennéd

— — E

Nem

unszolna, hogy vedd

s

el ?

.

.

.

semmi

esetre

már kezdjük megérteni egymástmég sem magában a házasságban

Olló,

szerint

van a legnagyobb hiba. Beszéljünk hát a leánjTÓl. akiket

— —

—

'?

tudom.

Azt

hiszed

azok

közül

róla,

való,

nem lehet feleségül venni ? Ha azt hinném, akkor nem szeretném. Mi hát a kifogásod ellene ? Semmi. De nem veszünk el mindenkit,

akit szeretünk s akit elvehetnénk.

—

A

Különösen, ha színészn, ugy-e Különösen, ha színészn.

—

A

—

Ez az elítélet nem alap nélkül

régi elítélet.

színészn, akármilyen

mint más a

'?

—

lány.

neveltetése,

hogy

—

Sem nem

Van

köztük,

arra

mint hogy

olyan,

sem

predesztinálták,

semmi

akit s

nem

a hajlandóságai,

feleség legyen és

sodort a deszkára

tiszta,

való.

csak

nincs

feleség legyen és

egyéb.

a

szükség

más óhajtása, semmi egyéb.

OIROFLÉ ÉS GIROFLA

— —

71

Meglehet. Mindenre akad példa.

Ha az srégi eliléletbl csak ennyi marad benned — Maradt még több is. Megvallom, job.

.

ban szeretem a

.

kolostori nevelést, mint a

jobban

S

szini-iskoláét.

menyasszonyom

szeretem,

—

cseprágók

között

a

szürkenénék-

eddig csak

kel érintkezett, mint ha, akármilyen ideig,

ha

kevés

élt.

Ez kényes téma, amelyrl a bölcsek

sokat vitatkozhatnának.

kedhetik

érte,

A

kolostor se kezes-

hogy menyasszonyodnak csak

olyan gondolatai voltak, amelyek óhajtásod

E

szerint valók.

tériummal

állsz

szemben.

mikor ennek a leánynak a zik a tiéddel

?

mindig misz-

tekintetben

Mi

az

érzésed,

tekintete találko-

Azt gondolod, hogy a tanuló

és a vándorló évek foltot hagytak a lelkén

—

Nem, nem gondolom,

a

?

világért se.

Ha ezt gondolnám, most nyugodtan aludnám s nem diskurálnék veled. Különben ne beszéljünk vándorló évekrl, csak vándorló hónapokról.

AMBRUS ZOLTÁN

72

—

Látod, most értelmesen beszélsz. Foly-

tasd így.

—

vagyok

készen.

Ha

jutna eszembe, hogy lasz,

gott

olyanokra abból

hanem

a

élt,

jut.

mondasz,

És ha

nem

bizonyos, hogy színész,

is

ocsmányoknak

hogy nemcsak az éneke, kellemes

is

nem vagyok

eszembe

aján-

tehát az egész

kedvesen mosoly-

akiket

is,

megjelenése

De

tett.

tapsát,

kereste,

gráciáját

még nem nem

volnék,

színész

az, akit feleségül

az egész világ

világ

talált s

mert

folytatom,

van,

Jól

azt,

színész

s

hatást

mindez

amit elítéletnek

teszem a magamévá, az

maga nem

arra nézve, aki

nem éppen különös

szerencse,

ha

színésznt vesz feleségül.

— rá,

Mit

tördöl vele? Nincs szükséged

hogy a boldogulásodat keressed; nem

nem

fog

akadályozni semmiben. S azt mondtad,

nem

törekszel

sehová:

a

házasságod

érdekel, hogy ahhoz, amit

a többiek, a

rogmegye

tisztelt

tessz,

mit szólnak

publikum, Szílas-Bod

és az egész világ.

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

—

Azért a konvenciókat tiszteletben tar-

magam

tom. Ez

iránt való figyelem

hódolat a világnak. bölcsesége a

múlthoz

én

A konvenciók:

a törvény egy neme.

:

századok

Már pedig

Nincs több ellenvetésed?

— Dehogy nincs. Aki akármilyen

lányt,

hozzám

való,

világom

és

ban az

élet

társaságot

meg akar házasodni,

is.

Nem

mert az

világa

A

teljességét

Ezt én

Ha volna

hozzá

el ezt

akármennyire

tiszta s

megfordítva.

is.

vehetem

nem hozzám

mert

szeretem,

neki.

nem

sansculotte.

gondoljon a holnapra a

s

arra nézve tehát, akit köt valami

;

nem vagyok

—

73

n

keresi,

való.

Nem

nem

az én

a házasságtehát

—

a

nem adhatom meg lelki erm, hogy le

tudjak mondani érte arról a világról, amely-

ben születtem, talán lehetne lordot,

aki

nevelkedtem,

élek,

beszélni a dologról.

egy

cirkuszleányért

akkor

Az rült beállott

pojácának, ériem és bölcs embernek tartom.

De nekem ehhez sem kedvem, sem erm. Maradna, hogy

áldozza

föl

értem az egész

AMBRUS ZOLTÁN

74

világát. Meglehet,

hajlandó volna rá; de az

világa. Bizoén világom sohasem lesz az nyára tiszteletet tudnék szerezni a feleségem-

nek,

minden viszonyok

neki

kevés

között; de a tisztelet

volna és méltán.

utalva teljesen, mert ha néha közé,

Rám

volna

el vinném

azok

akik eddig hozzám tartoztak: sirva

jönne velem haza. Sohasem értené meg a

sem azok t. Lassankint egy kis Péntekké változnék át, egy néha kedvetlen Robinzon szomorú kis Péntekjévé,

hozzám

tartozókat,

aki idvel elfelejtené, hogy egyszer

szépen tudott mosolyogni,

^yre

sírna.

aki

olyan

csak sírna,

S ki biztosít róla, hogy e sok

sírás közepette

nem

sírná vissza a multat,

^ boldog, exotikus multat, amikor a kis Péntek a vadonban élt s vígan ugrált a

bg

majmok között?! fákon mókusok és Aki meg akar házasodni, gondoljon a holnapra is. Én nem akarok megházasodni.

— neki,

—

De hát mi

fog történni?

.

.

Megmondod

hogy nem veheted el? Nem, erre nem lesz semmi szükség.

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

O

75

mindezt; homályosan, nagyon homá-

érzi

lyosan, de érzi. S

nem

fogja kérdezni

tlem,

hogy: „No hát, mi lesz?"

— —

És aztán?

Nem

—

tudom.

igazán szeret, nem okoskodik nem gondol minden elképzelhet bölcs dologra, hanem egyszeren beleugrik a hullámokba, mint Leander. Te nem sze-

Aki

ennyit,

reted

— —

t

igazán.

Nem Azt

tudom.

sem tudod, hogy mit akarsz

hol-

nap, holnapután?

— amit

sem tudom És nem tördöm vele, még mondhatnál ... A gálya meg-

Azt

indult és

csöndesen halad a vizén

nem tudom

Behunyta a szemét

s

egy pillanatig

gondolt semmire a világon. tett,

A

lefelé,

hová.

nem

Mire föltekin-

a másik ellünl. lelkiismeret

diszkrét

alkalmatlankodik sokáig.

látogató

;

nem

X.

mindenek

Délben

megbotránkozására,

úgy haladtak végig a Futca mintha kettjükön kívül senki

aszfaltján,

se volna a

Akár csak a császárok az ischli promenádon, nem vették észre a járó-kelket, nyugodtan beszélgettek és sehová se néztek, világon.

csak egymásra.

A

férfi

nem

szemét a leányról; néha az

hozzá a kalapja

igen vette is

egész

sétáló

a

föltekintett

alól.

És ez a tekintet ilyenforma

mondott a

le

szintén,

férfinak,

Berény eltt,

dolgokat

nyíltan,

fényes

az

nappal,

délben tizenkettkor:

— Kár.

Tudom, hogy nem

Nem

vehetsz

el

feleségül.

járnál velem rosszul. De, te

tehetsz róla, az élet

mást parancsol. Az

nem élet

77

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

hogy azok a jó

Mért,

ostoba.

fiúk,

akik

készek nekünk adni egész szerelmöket, egész sorsukat, a nevüket,

van

és

meg

mindazt, amijök

amijök nincs, ezek a jó fiúk

furcsa,

bárdolatlan és Ízléstelen, a legjobb

félszeg,

közönséges lények, akikhez

esetben:

élet-

társulnem szegdhetünk anélkül, hogy meg ne alázkodjunk a hozzánk hasonlók

magunk

de szeretni

rá, tiszteljük és

nem

egész

életre?!

Mért,

se,

De hát úgy

én se

;

való

minthogy meg-

hogy a vicomte-ok

csak enyelegnek, tréfálkoznak állanak?!

És mért,

hozzánk

a

férfiaknak, több eszök van,

házasodjanak?!

megbecsüljük,

tudjuk, soha, egy pillanatra

nemhogy egy

hogy a vicomte-oknak,

Te

fképp

eltt?! Mért, hogy ezeket a jó fiúkat^

ha érdemesek sem,

s

van.

s

aztán tovább

Ki tehet róla?!

inkább az egész

világ,

amely-

nek ilyen ostoba a berendezkedése. Kár. Es wár zu schön gewesen;

es

hat

nicht

sollen sein. Mindegy. Azért mégis szeretlek.

Es tudom, hogy

te

is

szeretsz

engem. El-

szakadhatsz tlem, mást vehetsz feleségül.

AMBRUS ZOLTÁN

78

halálos ágyadon

(le

is

eszedbe fogok jutni^

mert én vagyok a párod.

Mindenki

utánuk

nézett,

aki

mellett

elmentek. Egy taktusban léptek, mint és feleség,

férj

fiatal

akik elször sétálnak végig

a Márkus-téren.

Természetesen közömbös dolgokról beszélgettek.

Hogyne, mikor az egész piac hall-

hatta ket! De amikor egyedül

—

A

csak ház,

így

szentjánosi

—

beszélgettek

akkor

is,

voltak.

kastély

nem

magyarázta Vidovics.

kastélyt

—

Még

nem is valami díszes épület. Ócska már nagyon s a berendezése a régi jó idket siratja. De szeretek a verandáján ülni, az oleander fák közé bújva, mert már a gyermekkoromban is oleanderek voltak pedig

ott

.

.

.

Mira úgy hallgatta, mintha a mellette men ember Cintra szépségeit írta volna le színes szavakkal.

Miden érdekelte ket, amit a másik beszélt. Pedig sohase váltottak egy szerelmes

szó,

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

nem

sem. De

komolyan

79

tréfálkoztak többé

;

mindig

szóltak egymáshoz.

Sugár Mariskának feltnt ez a nagy szolidság

s

egy

urat, aki

—

déleltt

megszólította

Vidovics

éppen indulóban volt hazafelé.

Feri, jöjjön be

hozzám egy

kicsit.

Feri szót fogadott és szólt

— —

Parancsoljon.

Dehogy parancsolok. Inkább rimánkodom. Hallgasson rám, Feri, maga jó íiu. Menjen egy pár hétre a pokolba. — Maga is jókor küld. Amikor már csak tizenhárom nap a

— —

világ.

Ejnye, be számlálja a napokat!

Bizony nem tudom, mit fogok azután

csinálni.

— dot.

Csak addig ne csináljon valami bolon-

Remélem különben,

nem

hogy

fog

sikerülni.

— Mi sikerüljön? Nem akarok én semmit. — No, azt hiszem, nem ijedne meg, ha a

kis

borulna.

lány

egyszerre

csak

a

nyakába

AMBRUS ZOLTÁN

80

—

Ne

S ha

nem

ez

féljen,

parancsolja,

azt

magunkat errl a egy egészen nyilt

kedvesemmé Mariskát

hogy

kibeszéljük

engedjen

meg

Én nem akarom

Mirát

tárgyról,

szót.

megtörténni.

fog

tenni. Szeretem, eddig van.

nem

igen nyugtatta

meg

ez a

kijelentés.

—

Hát, tudja, ez szép.

Egy cseppet sem

hasonlít ugyan magához, de azért mégis jobb szeretném, és válakozás

szép.

Hanem

ha a búcsúzás

kritikus idejében

magát

vala-

hol az ekvátor körül tudnám.

Sugár Mariska olyformán gondolkozott,

hogy hasonló veszedelemben a jó szándék rosszabb a rossz szándéknál. Millió és millió

vágy kél

és

hal

kielégítetlenül.

el,

Szüzek

szívének pici ajtócskája koronkint tárva van

olyanok eltt, akik

ezt a titkot

megtudni soha ... A

férfi és

n

nem

fogják

között való

örök küzdelemben, aminek végzetszerüleg

meg

kellene történnie, milliószor és millió-

szor

nem

a

férfi

történik

meg, véletlenek miatt

ügyetlen vagy brutális,

nem

tartja

GIROFLÉ ÉS GIROPLA

meg

81

a szükséges formalitásokat, elmulasztja

a kell idt

meg

és ezer

ezer apró véletlen

útjába minden szerelemnek ...

áll

getett

A

íenye-

lány-erénynek nagy ellensége a

férfi-

akarat,de milliószor megtörténik, hogy a

elhitetik

egymással,

férfi

mindenrl, csak

taniok, mert lemondottak arról azzal

nem, hogy

:

egymást lássák

magát

áltatja

nem akar semmit kétségbeejt

ha a

;

a lányt

is,

is,

a

s

szeret,

akkor a helyzet

:

szegény

férfi

hogy

a világon, csak

punktum, eddig van zán

férfi

meg egy leány hogy nincs mitl tar-

hiába akar. De ha egy

iga-

lány-erény

veszedelme nagyobb, mint bármily donjuani akarat ostromzárja

alatt.

Ha

ezek

nem

bot-

lanak egymás karja közé, akkor soha senki.

Sugár Mariska szinte barátja volt a

erénynek kis

s

arra

mvésznje

Apor Ilonkák sorába

az

valóságos

sülyedhet,

ni

gondolatra, hogy az

a

anyai

aggodalmakat

állott ki.

Mira

nem

lassa ezeket az

Ambrus

Z.

:

igen

iparkodoll,

hogy

elosz-

aggodalmakat.

Giroflé és Girofia.

11.

6

AMBRUS ZOLTÁN

82

Olyankor, amikor Lolának próbája volt

—

Lola kettjökért énekelt, reggel, dél-

s

ben,

este,

—

csal,

csak

vigy,

órákig elkalandozott Vidovics-

Fröhlichné

amerikai leányok módjára,

más enyhít körülmények

és

Ezekrl a

nélkül.

sétákról

néha csak

dél-

felé

vetdött haza, de azért soha se

totta

szükségesnek elmondani, hogy merre

járt s miért késett

nem

Lola, aki

napokon

át

húgával, csak Sugár Mariská-

beszélt hallott

tól

el.

tar-

egyetmást

Rendesen a város

ezekrl a

szélén,

a

sétákról.

szls

kertek

körül látták ket. Egyszer, általános rémületre, délben jelentkezett.

gen

köszönt

remeg hogy

Csak

:

sem

került el, hide-

Lola ijedtségtl és haragtól

s

szavaira

egyszer

estefelé

s

röviden annyit mondott,

mindenkorra kereken meg-

tagad minden fölvilágosítást.

Ez a harcias nyilatkozat igen megnyugtatta Sugár Mariskát. És jól okoskodott.

Nem

történt

kocsikáztak

semmi szörnység s

;

egy kicsit

Mira megnézte Szent Jánost.

83

GIROFLÉ ÉS OIRüFI.A

Reggel

még eszük ágában .

kirándulás. s

A

volt ez a

se

szentjánosi út táján

egyszerre szembe jött

a városi kocsija.

A

hozott az ispántól

velk Vidovicsnak valami üzenetet

kocsis

egyúttal

;

sétállak

haza hozta a

hintót Szent Jánosról.

iMirának eszébe jutott, hogy jó volna egy kicsit kocsikázni.

az üres hintó

—

mindig csábító látvány.

Megtanítom

Vidovics.

—

Városban ntt leányokra

magát

Akarja

hajtani,

—

szólt

'?

Hogyne akarta volna Elpirult a szeme lehéréig és a két mélytüz zalir hirtelen !

sötétkékre vált.

Felültek a bakra

—

repültek elre.

s

aztán halló,

fogták a gyeplt,

Ketten

Mira megtanult hajtani

halló

s

észre

se

vetlek,

Szent-Jánoson voltak. Szó se lehetett róla, hogy ebédre haza érhessenek.

— s

úgy

Ma már néztek

a

vendégem

egymásra,

lesz,

hiába

mintha

!

.

.

.

valami

váratlan boldogság érte volna ket. 6*

AMBRUS ZOLTÁN

84

Karon és

a

szobába

megmutatta neki a házát

fogta s

legbels,

a

Bevitte

kertjét.

sötétes

kinyitotta a zsalugátereket,

is,

oda

vezette egy arcképhez s igy szólt

—

Lássa, ez az én édesanyám.

Mira szinte ijedten

Az

arckép

egy

állt

nyájas,

meg s fölnézett. kékszem, fiatal

asszonyt ábrázolt, aki szelíden pillantott

rá.

megcsuklott

a

Mirának torka

s

egyszerre

csak

két könnycsepp

mébl. De

szökött

a sze-

ki

tovább nézte a rég meg-

azért

halt szép, fiatal

asszonyt, aki tisztességben,

boldogan

viselte

a Vidovics nevet és amint

nézte, új,

meg

géden,

könnycseppek csordultak

szembl.

ki a zafirkék

A másik

új

közelebb hajolt hozzá

mintha

ezzel

s

gyön-

a mozdulattal

mon-

dani akart volna valami szavakkal ki

mondhatót, fejet.

Most

megsimogatta ért

azt

a

nem

szép kis

hozzá elször.

Aztán kézen fogta és kihivta a szobából.

—

Most megmutatom a

kertet.

—

Virágot hozunk neki,

—

szólt Mira.

GIROFLÉ ÉS GIROFl.A

És

hoztak neki virágot. Mira

bokrétaköléshez gait

85

s

értett

a

dicsekedve mutatta virá-

Vidovicsnak

—

Ugy-e,

karonfogva

Aztán

bokrok

nemcsak énekelni tudok? sétáltak

között. Vidovics

az

orgona-

megvendégelte

láto-

mintha Sába királynjét fogadta Majd újra kimentek a kertbe és sem-

gatóját,

volna.

miségeket beszéltek.

mikor

Aztán,

észre

vették,

hogy

ideje

visszafordulniok, megint felültek a kocsira és

haza hajtottak. Aztán

:

magukkal hozták az

emlékét. Aztán,

semmi.

nem

történt

orgona-illat

semmi. Éppen

XI.

Ekközben amelyben napjok s

volt.

nem

aztán

rohanva közeledelt az

el kellett

válniok.

Számlálták látják

:

óra,

Már csak egypár

öt nap,

négy nap

.

.

egymást többé.

Egyre halkabban, egyre gyöngédebben

s

egyre kevesebbet beszéltek.

De minduntalan

együtt voltak,

amikor

ha ajkukon megszakadt a szó, beszélt a szemök. Úgy nézték egymást, mint lehetett

;

s

ahogy a kedves halottunkat nézzük, akire

nemsokára ráborítják a koporsó fedelét. A szem nem tud betelni az elköltöz látásával mintha föl akarná színi, mintha örökre ;

magához akarna

ölelni a drága vonásokat.

Aztán szól hozzá

üres, tehetetlen, hiábavaló

búcsúszavakat.

:

C.IROFIj'í

A

Hát elszakadsz tlem, édes virágom

Hát igazán meg hagysz s

mondta

tekintete ezt

férfi

—

ÉS OIKOFLA

s

lennie? Elméssz,

kell

igyekezzelek elfelejteni

'?

V

itt

Négy nap

ne lássalak többet soha

A

lányé így

—

felelt

Hát vége, igazán vége

nom tled mindörökre benne, hogy

Négy nap

álom

El kell búcsúz-

?

Megnyugodjam

nem volt ? mondjam magamban „eh,

egyszer volt, hol

s azt

.

.

.

:

volt csupán" !'?.,.

Amaz

—

:

'?

folytatta

Négy nap

és

Nem A nap

meghaltam Neked! tovább forog.

látlak többé és a világ

ide süt a piacra, a borbély jó reggelt kivan és

én járok-kelek, mint azeltt. Beülök a

kávéházba, biliárdozni a felé

urakkal, dél-

tiszt

eldiskurálok a tzoltó-fparancsnokkal

és nevetgélni

fogunk

:

Hehehe

Metropoleban, nagyokat elfog

a

csömör,

birkáimat,

oda,

kimegyek ahol

!

iszom

.

.

s

.

Éjjel, a

ha igen

megnézni

a

Te orgonát tztél a

kebledre. Aztán, jövre, új

emberek jönnek.

AMBRUS ZOLTÁN

mulatság

Új

udvarolgatni

utóbb

kezddik

s

fogok

új

az

én megint csak

már csak álmodok

nagyon sokat ittam magamtól, hogy

már régen (akkor,

letettek

jó

azt

mélyre,

tlem) :

én

s

mintha máris

el

talán jobb

se látjuk

lesz,

összekulcsolom

telek örökre

s

az

s

új

mert

a végzetünk. Elméssz, vissza

látszik, ez

jössz

s

álmodom mindezt a

színésznket ?! ... És mégis így

úgy

földbe

a

borbélyt, a tzoltó-fparancsnokot

se

vagy

én,

elszakítottak

sírban

a

amikor kérdezem

rólad,

vagyok-e

mikor Téged

már csak

néha

s

én

:

színésznknek,

kezem,

a

volnék temetve. is

lesz,

Elveszí-

ha soha

egymást többé, mert ha esztendk

multán véletlenül találkozunk, meglehet, se hisszük,

hogy

:

„Ez

az, akit

el

szerettünk s

akinek megholt mását szeretjük

és

szeretni

fogjuk per saecula saeculorum, az örökké-

valóságon keresztül

!

.

.

."

Elveszítelek, pedig

földemet és birkáimat, ezt a sok embert mind, az egész világot, a napsütést és a föld

orgonavirágát,

meg

minden

az egész hosszú iézengést.

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

odadnám érte, hogy egyszer, egyszer a karomba zárhassalak

ami rám

vár,

egyetlen

meleg tekintete

S a lány odaadó,

morúan

—

szo-

felelt

Négy nap

meghaltam neked

és

fogod feledni kis Mirádat forog.

89

Azután

a világ tovább

s

fogok kelni reggel hét

fel

is

El

!

órakor, mint engedelmes jó leányhoz

illik,

elmegyek a próbára, benézek a varrónhöz

s

tanácskozom

milyen szövetbl

vele,

csináltassam az új princesse-ruhámat, este

elveszem spanyol

néha

jól,

a

rongyot

bécsi

szobaleánynak,

s

aztán

néha rosszul

felöltözöm énekelek,

közben

s

nyája-

san beszélgetek a városi tanácsos és szer-

keszt urakkal csak sokára

.

.

.

Éjjel,

Rád gondolok

el

de korán ébredek

alszom

;

s

elveszem a kézi tükrömet nem logytam-e meg, rám ismernél-e még? Aztán, egyik városból a másikba vetdünk, fel

reggel felé

s

keresem a dicsséget, de nem találok egyebet, csak

:

új

arcokat

s

a

régi

Egyszer egy hei*vaJt arcú

küzködést

.

.

.

színésznt látok

AMimUS ZOLTÁN

90

a tükrömben, egy pillanat alatt megértem,

hogy az

élet

milyen

milyen

ságtalan,

rettenetes,

ostoba

milyen

ha

s

igaz-

véletlenül

egyedül leszek, keservesen megsiratok egy

nev

Mira

kis leányt, akit

jól

ismertem

s

aki a forró ölelések egy egész világát hordta kicsi szivében.

böly

kis

Oh

mint fogom

karomat,

ragyogó

egész elveszített életemet lesz,

!

.

.

mert, ügy látszik, ez a

válunk, soha se

is

siratni

göm-

szememet

És mégis így

.

végzetünk. El-

találkozunk többé

s

talán

hogy nem találkozunk. Elveszítelek

jobb,

örökre, pedig az álmodott dicsséget,

meg

ezer

ezer asszony irigy tekintetét, a gyémánt-

collier-kat s jólétet

s

a

királynk kegyes mosolyát, a teljesített

hercegek hódolatát

tör

s

s

kötelesség öntudatát, a szívek

mélyérl

fel-

mámorító zaját, az egész mindenemet odaadnám érte, hogy egyetlen-egyszer magadhoz szoríts

lelkesedés

világot,

egyszer,

És alighanem megértették egymást, mert sokáig

meg

tudtak lenni minden szó nélkül,

így ültek szemközt, kéz kézben, az illetlen-

GIROFLÉ ÉS GIUOFLA

ségig összebújva, belemerülve

91

egymás

tekin-

nézve a másik szempár ragyogását,

tetébe,

mely már szomorú

volt,

mint az északsarki

napé augusztusban, kevéssel a harmadfélszáz napos, hideg, hosszú éjszaka eltt.

Liaisonjuk abból

hagyta

nem

kezét

a

emlékezett

állott,

hogy a lány

férfiéban. rá,

De

ott

Vidovics

hogy szerelmi dekame-

ronja oly gyönyörséget szerzett volna neki,

mint az az meg,

érzés, mely most borzongatta amikor hozzáért ehhez a puha kis

kézhez. Félve, szinte remegve

nyúlt hozzá,

mint mi egy pólyás kis baba selymes ujjaihoz,

pici

melyeknek még másvilági patyo-

latát

aggódva érintjük meg öreg kezünk-

kel,

mely megmoshatatlan, mint a Lady

Macbelh-é. Ezt az utolsó

a

Lola

néhány édes kettst már

engedékenységének

Lola, vagy tíz nappal a

köszönhették.

szezon

vége eltt,

megszüntette azt a tilalmat, mely Vidovicsot számkivetette volt Giroflé és hajlékából.

Girofla

Úgy gondolkozott: jobb

közös

lesz,

ha

AMBRUS ZOLTÁN

92

elbújnak, mintha örökkön az utcán látják

ket. S minél közelebb jutottak melyet

naphoz,

színlapok

a

ki,

jöv

molysága

és

már

s

tól ezt a

ahhoz a végbúcsu

Lola annál nyugod-

napjául kiáltottak

tabban tekintett a dalmait

a

elé,

Mirának a ko-

búsongása eloszlatta az aggoszinte irigyelni kezdte húgá-

kedves és jelentéktelen románcot.

A másik kett

az

élt

abba hagyott minden

engedelemmel

titkolózást.

Nem

tár-

gyalták szomorúságukat a többiek eltt, de

nem

is

tördtek

vele,

hogy mit gondolnak

róluk.

Természetesen csak nyitott ablakok és kitárt ajtók mellett láthatták egymást. Jár-

tak-keltek körülöttük, és kellett,

a galéria kedvéért. Ilyenkor mindig

ugyanazt a tárgyat

—

néha beszélniök

fejtegették.

Mondja, édes kis Mirám,

Vidovics,

— tegyük

föl

.

.

.

—

szólt

Tudja, csak azért

kérdem, mert minden érdekel, amit gondol

Ha egy

nem mondom, hogy

nap, nem,

tené a hangját

.

.

.

.

.

elvesz-

igen, ez borzasztó volna

.

.

GIUOFLÉ ÉS GIROFLA

93

de például, ha az édesatyja így szólna magához „Szeretném, hogy férjhez menj. Ahhoz, :

akihez akarsz

.

És mondjuk, maga öröm-

."

.

mel hallaná ezeket a szavakat, mert vonzódnék valakihez, aki megjelennék

és így szólna

:

„Jöttem érted." De ez bolond ember volna és így folytatná

pad között sokról,

„Válassz köztem és a szín-

:

Le tudna-e mondani a

..."

a bizonytalan

tap-

vagy bizonyos jöv-

rl, a hírnévrl, arról, hogy egész környezete imádja, arról,

ahogy a pacsirta

hogy énekelhessen, mint

énekel'?!... le

tudna-e mon-

dani minderrl valakiért, aki jobban szeretné magát,

véve, s akit

mint egész környezete együtt

maga

is

szeretne egy kicsit ?

!

.

.

Es hogyha igent mondana neki, mit gondol, solia se sírná vissza a szerepeit, az öltözkö-

dés

órájának

vihart, s

édes

izgatottságát,

a

taps-

mit tudom én mit?

Mira szomorúan mosolygott.

— is

Mennyi volna

nem

!

—

felelt.

—

Legelször

fog jelentkezni senki, aki így szól-

hatna hozzám

:

„Jöttem érted."

Nem

fog

AMBRUS ZOLTÁN

94

jelentkezni

mert

soha,

nem

Aztán a papa sohase beszélne akárki ... él,

A papa abban

hogy két

aki igazi

;

.

jöhetne

így,

fel.

Maga nem

mvész, izrl-ízre mvész. Némelyek

nem dolgozza agyon magát,

segítséget íogad el Lolától s tesz,

.

egy kedves, jó, nagy gyerek,

megítélik t, mert

úgy

.

a képzeldésben

kis Pattit nevelt

ismeri a papát

az

lehet

mintha semmit

néha hónapokig Pedig

se csinálna.

mialatt egész délutánokon elüldögél a zene-

mvészek körének

játék-szobájában, azalatt

s teremt. Remekmveket nem lehet mindennap, nem igaz? S gyönyör oratóriumokat ír, csudaszépeket, is

gondolkozik

írni

amelyeket csak az

igazi

zenészek értenek

meg, tehát igen kevesen. Ezért ték

soha a papa

fel

óriási,

nem

ismer-

rendkívüli talen-

mi még nem vagyunk annyira már beletördött abba, hogy amíg

tumát

;

csak egy kis kör méltányolja ...

nem

tehetett

szert

fáradttá tette, de pótlást talál

világhírre,

nem

abban

az,

.

.

.

él,

hogy

bánatossá,

csüggesztette

a gondolatban,

el.

Kár-

hogy mi

GIRÜFLlí) ÉS

ketten elbb-utóbb

GIROFLA

95

valóra váltjuk

az élet-

hez fzött reményeit. Ugy-e, kötelességünk

mindent megtenni, ami tlünk

ha csalatkozik

hogy

telik,

a várakozásában, legalább

is

bennünk ne csalatkozzék

?

okozhatok neki egy egész pant szomorúságot

?

!

nem is nem

Ugy-e

!

gondolkozhatom errl a dologról,

hisz

életre való rop-

Ha akármikor,

elhagynám a színpadot,

miért,

:

akár-

ez iszonyú

Ne is beszéljünk hát tudnék magának felelni. Nem

csapás volna rá nézve. errl.

Úgy

se

gondoltam rá soha.

Nem

tudom.

Nem

isme-

rem magamat. Néha olyan ellentmondásokat találok a lelkemben, amelyekre nincsen,

nem

lehet magyarázat.

kor hóbortos vagyok

„Lám, miiyen

jó,

Máskor unom

s

Vannak óráim, ami-

ilyenkor azl képzelem

hogy színésznvé lettem

ezt az életet s

:

I"

gylöletesnek

találom a világot, amelyben élnem, halnom kell.

A

siker,

mint azok a

szép,

hegyek,

annál

messzibbnek

inkább

löröm

magamat

lovább élek ezek közt a

kék bodrogi

tetszik,

feléje.

füstös,

S

minél

minél

szennyes-

AMBRUS ZOLTÁN

96

szájú, érthetetlenül

vidám emberek

között,

akik cigánytársaim, annál kevésbbé tudom

megszokni ket. jó,

Nem

tudom, hogy volna

csak azt tudom, hogy így

Meglehet

amúgy még

nem

jól van.

rosszabbul

volna.

Mindössze annyit mondhatok magának, hog\' irigylem azokat az asszonyokat,

akik egy

embernek élnek. Ez az utóbbi pár szó is elég volt hogy szeget üssön a Vidovics fejébe. De elkövetkezett az utolsó nap is. Mira csak eltte való

este,

fejez eladáson búcsúzott tl. Attól fogva

már nem

el

rá,

a szezont bea közönség-

lehetnek egyedül.

Másnap déleltt pakolnak

s

délben

már

indul a vonat.

Vidovics ki könyörögte, hogy az utolsó délutánt együtt fogják tölteni.

Nem

otthon,

Lola, Fröhlichné, Sugár Mariska és a cseléd-

leányok között,

Jánosra

eltt,

egyedül. s

hanem

az

orgona-virágok

Délben kiszöknek Szent-

csak hat órakor jönnek haza, az

eladásra. Mira beleegyezett.

(ilROFLÉ ÉS GIRÜFLA

A

kocsi kinn várta

ket

Mikor Lola haza

97

szls

a

ker-

a

próbáról,

már kinn voltak a pusztán. Ha rendre elmondanám, mit

beszélget-

leknél.

tek e fölötte

siralomházi

ért

órákban,

tle,

tartok

untatnám a türelmes olvasót. Búcsúzó

szerelmesek

gyerekséget tudnak

sok

egy-

másnak mondani, ami harmadik személyek eltt csupa együgyüségnek érzik,

hogy

ez az

Ok úgy

tetszik.

együgység többet

min-

ér

den bölcseségnél a világon. Egész délután arról beszéltek, hogy

írni

fognak egymásnak. Mirát elször meglepte ez a kérés.

— fog,

bet

írni? Miért?

Nem, ne

ha egyre ritkábban

s

Fájni

írjon.

egyre

keveseb-

ír.

—

Felelni fog, ha írok?

—

kérdezte újra

Vidovics.

Nagynehezen megegyezlek, hogy fognak.

levelezni

múlva

—

észrevették,

Aztári

hogy idejök

Hajts, de gj-^orsan,

Atuhnis

/,.

:

igenis

egy pár pillanat lejárt.

hogy hat órára a

C.iroflé és Girofla. II.

7

AMBKUS ZOLTÁX

98

városban

legyünk

—

!

Vidovics

szólt

a

kocsishoz.

És ismét

nem

történt

semmi.

Csak akkor hajolt közelebb a lányhoz,

mikor a gyertyánfa-alléeból kiérve, megpillantotta a nagy templom s a küls város Pár perc óta hall-

házainak körvonalait. gattak

s

csak most vette észre, hogy Mira

könnyezik.

És ajkuk

Néhány

összeforrott.

múlva már a városban

pillanat

voltak. Leszálltak s Vidovics haza küldte a kocsist.

Elkísérte a lányt a színházig

nem ezt

tudott

egyebet

mondani

s

útközben

neki,

csak

a pár szót

— — A

Mindjárt

felel,

ha írok

Mindjárt felelek, ha színház közelében

?

ír.

Mira megállt

s

a

kezét nyújtotta neki.

—

Isten veled,

Te édes

!

—

szólt

halkan

és mosolyogni próbált.

—

Isten

veled,

Te drága

!

—

felelt

a

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

99

hangon, mintha imádkozott

másik, olyan volna.

A

Elváltak.

lány lassan elre ment

szinház kis ajtajáig

Vidovics

ott

búcsúztak

Még

s

egyszer

vette

le

ahol

el-

róla a tekintetét.

még

neki,

intett

a

visszanézett.

helyben,

egy

állt,

nem

onnan

s

egyszer

köszöntötték egymást, aztán bement a vigas-

ságnak

szentelt palotába.

Vidovics valami

aíTélét

érzett,

mintha

hirtelen fejbe kollintotiák volna.

A búcsu-eladás sok de kivételesen le.

A

Haller-lányoknak a szokásos

társaik

;

tetésre

nem

Nizzából

folyt

voltak vetélyés ellen-tün-

nyilt alkalom.

elárasztotta

hozott virágokkal, azt

természetesnek volt

nem

tüntetésre

Hogy Vidovics

meg

zaj és éljenzés között,

minden botrány nélkül

találta.

gyzdve

vese Vidovicsnak

s

róla,

a színházat

mindenki

Az egész közönség

hogy Mira a ked-

azért a virágokat a huszár-

tisztektl kezdve a karzat publikumáig minilen

néz

helyeselte.

AMBRU.S ZOLTÁX

100

Másnap, Sugár Mariska társaságában, kísérte

ket

ki-

a vasúthoz. Feladta a podgyászu-

kat, megváltotta

mérsékelt áru, másodosz-

tályú jegyeiket, beszámolt Lolának a vissza-

járó pénzzel

s

mikor

beszálltak

a kupéba,

szerencsés utazást kivánt nekik.

A

vonat megindult. Még egyszer köszönt;

a lányok és Fröhlichné a zsebkendikkel integettek Sugár Mariskának. Mira az ajká-

hoz emelte a

kezét, és

Sugár Mariska mo-

solyogva szólt

—

Ez aligha nekem

És amint arra

szól.

fordult,

álmélkodva

látta,

hogy Vidovics sápadt és komoly, mint a halál. — Ejnye, ejnye, ejnye, — szólt Sugár Mariska,

—

még nem

—

be komoly

láttam magát

lett

egyszerre

I

így

I

Operetté-figura vagyok, ugy-e

?

— kér-

dezte Vidovics.

Sugár Mariska

molyan

—

félig

tréfásan,

félig

ko-

vigasztalta

Hagyja

el,

sabb emberekkel

Feri, megesett ez is

I

már oko-

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

Amaz nem

101

felelt.

Gyalog mentek vissza a városba

s

míg

megkerülték a pályaház eltt álldogáló kocsi-

mind

kat,

a ketten hallgattak.

A

sétatérhez

Sugár Mariska rátekintett a fátyola

érve,

Úgy

alól.

most

hallgatott az

mintha az

is,

orra vére folynék.

—

Helyes kis .személy

az igaz

volt,

—

merengett Sugár Mariska, olyanforma hangon, ahogy a

temetbl hazatérk

nek az elköltözüttrl.

ami nem

tés s

—

Szép, kedves terem-

utolsó dolog

Hanem azért ne féljen nem tart sokáig. Úgy

ki

az

jól

!

s

maga még

most

azt hiszi,

csak sokára heveri .

.

.

Olyan

ez,

mint

Az els pillanatban majd kiugrik a

elfelejtjük,

magunkat. járt

derék leány.

odavágjuk a könyökünket vala-

.szemünk a fájdalomtól

már

jó,

látszik,

azt

ember. Ördögöt

amikor liová.

fáj,

:

Feri, az eíTéle gyász

soha sem volt szerelmes

hogy ami nagyon

beszélget-

a

egy perc múlva

hogy az elbb megütöttük

Ma még

kiszakad

s

hogy mindpedig dehogy! Ez

azt képzeli,

szíve,

AMBRUS ZOLTÁN

102

jöv

csak: az ifjúság. Szinte látom magát a

szezonban, egy új csillag mellett, aki remél-

hetleg más

fajtából

nek, tavaszt

nem

való

Hála

lesz.

Isten-

csak egyet ad a bölcs

ter-

mészet; az olyan legényeknek, mint maga,

ad

tizet,

—

húszat, huszonötöt

Tartok tle,

is.

— szólt Vidovics, —

hogy

nekem csak ez az egy volt. Akkor hát mért nem veszi el feleségül? Vidovics elbb egy fejmozdulattal felelt

—

mintha bosszantotta volna a kérdés. Aztán igyekezett megmagyarázni, amit Sugár Mariska

—

nem

értett.

Mert a gyógyító szer rosszabb volna

a betegségnél. Mert kiszámíthatatlan bajok-

még drágábnak rohannék eléje s mert ban fizetné meg ezt a mulatságot. Mert neki nem adhatnám meg azt a társadalmi helyzetet, amely a feleségemnek dukál. Mert a világrend, elég oktalanul,

nem

engedi meg,

hogy elvegyem. Szóval, az ember nem teszi,

—

amit szeretne, hanem

És ez

.

.

.

nem

lehet ?

azt, .

.

.

amit

azt

lehet.

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

— —

hogy nem

Elképzelheti, Lássa,

már

103

is

lehet.

magához

tért

!

Egy hét

múlva túl lesz a krízisen. A jöv szezonban, ha szemrevaló soubrette-et kapunk, már elfelejtette az egész históriát.

— felelt

Kivánom, hogy jó próféta legyen, Vidovics.

Aztán

megint szótlanul

asszony mellett. Mariska

álmodozzék

arról,

haladt

nem

a

hadd De gyakran

!

mintha

most ismerné meg igazán. Mariska

tapasztalt

asszony volt;

a Berényben

mást

s

nem

igen érdekelték.

se

unnak meg

igazi

a

gyémántot

a másé

már

látott

lejátszódó

De

két

soha

dolgot

asszonyok. Az

lapasztalt

és az igazi

egyet-

események

szerelmest.

Ha

is.

Furcsa dolog

ez.

A

tapasztalt

asszon}'

ilyenkor mosolyogva nézi a lefzött embert. „Szegény, ez szól

szép

zavarta;

ami elmúlt

rápillantott: szinte kíváncsian nézte,

csak

—

magában,

ki

látván,

íiatal-

van készítve!" lu)gy

—

amaz hiába

iparkodik megrizni a contenance-ot, mégis

AMBRUS ZOLTÁN

104

csak lehorgasztja az orrát. Nincs kellemesebb, mint részvéttel nézni a legyzött ellenséget

ni

s

a tapasztalt asszony kiveszi részét a

gyöngeség diadalából. Szánakozni min-

dig jól esik

;

ez a büszkélkedés

De még jobb

tebb formája.

még

A

az

akit

azt,

mi már meghogy

gyötör az a baj, amelyet

láboltunk.

legdiszkré-

szánni

tapasztalt asszony tudja,

ember nem hal

bele a nagy csapásokba,

csak az apró nyomorúságokba, mert mind-

nyájan hasonlítunk Hatto érsekhez, akit az egerek öltek meg. Tudja azt kis

himl még nem nagy

be kell takarni a fmt hog3^

ne vakarózzék.

mindamellett újra

s

A

meg

a természet rendelésén tegség, Istenem

!

is,

veszedelem. Csak

rá kell parancsolni, tapasztalt

csöndesen

:

„Milyen furcsa be-

Milyen furcsa betegségi"

Biztatja, ;

asszony

újra elcsudálkozik

Ápolgatja a türelmetlen fickót kötelesség.

hogy egy

hogy

;

feküdjék

lám, a másik jól

.

.

.

ez asszonyi

viseli

szép

magát,

jöv héten már meg fog gyógyulni. Magában pedig nevet mind a kettjükön: „Milyen a

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

gyerekek

És

105

Istenem, milyen gyerekek

!

irigyli,

nagyon

—

lesz

Hol

irigyli

ma

!

.

.

."

ket.

—

kérdezte,

ismerni

magára.

délután

'?

mikor elbúcsúztak egymástól. — Kimegyek Szent-Jánosra.

—

Ott

fognak

rá se

Olyan régen nem

Nem mondta volt,

—

csak azt

látták. el,

hogy tegnap

cselekedett,

kihajtatott s kint

kinn azt

hitték,

gyanú nem

kinn

felelte

Ezentúl gyakrabban fognak

Úgy

is

volt

Olyan különös

ahogy

Ígérte.

maradt éjszakára

látni.

Délután is.

Oda-

hogy megbolondult. Ez a minden alap nélkül való.

viseletet tanúsított,

hogy az

ispánjának Vidovics Nácit juttatta eszébe, aki mieltt Döblingbe került, cukrot vettea krumpliföldbe

tett

a lányán, azt

nem

s

mezítláb szaladgált

adván okul, hogy a cipviselet

egészséges.

A

népes Vidovics-családban

mindenre találkozott példa. Feri úr ilyenforma ötletekkel lepte az ispánt.

Ahogy

leszállt

meg

a kpcsiról, kijelen-

AMBRUS ZOLTÁN

106

hogy be akarja járni a gazdaságot.

tette,

Az ispán épp a méhesben

ült s a

Religió-t

olvasta.

—

Mit olvas?

—A — Nen>

—

kérdezte Feri úr.

Religió-t.

hittem volna, hogy ilyen szent

ember.

—

Nem

ájtatosságból teszem, tekintetes

Inkább atheista volnék, vagy micsoda.

úr.

De hát

a faluba

papiros. Ezt

aki

is

nem

jár egyéb nyomtatott

a ftisztelend úrtól kapom,

meg akar téríteni. — No és sikerül a dolog?

— ben

Nem mondhatnám,

elalszik az

—

Ön

bölcs férfiú,

Schmied úr

de igy könnj-^eb-

ember.

erre

Schmied

ban történtekkel s szomorúan mint káros gazda szokta. Itt a baj

meg

mondta

—

lógatta a

fejét,

ott is

csak

is,

a hiábavaló veszdség.

Feri úr végighallgatta azt

úr.

beszámolt a gazdaság-

Persze, persze.

s

mindenre csak

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

Schmied úr

hogy most már a földesúr azonban egy-

azt

bejárják a tanyát,

107

várta,

mást gondolt. szintén szólván, kedves Schmied úr, úgy veszem észre, hogy mindez engem egy

szerre

—

cseppet se érdekel.

Hanem

tudja mit, jöjjön

be velem az irodába, hüttessünk be egy pár

üveg szódavizet, hozassunk valahonnan egy pakli kártyát,

s

Schmied úr

játszszunk máriást. eleinte azt

hitte,

hogy Feri mon-

úr csúfolódik, s ezzel csak azt akarja dani,

hogy a sok kárt a Schmied úr

ségének tulajdonítja. De Feri úr egész cárt.

komolyan

elnyert

beszélgetett vele a

tétlentréfált

tle tizenkét

Aztán meghítta vacsorára

lányokról.

nem

kraj-

s éjfélig el-

béresekrl meg a tanyai

Schmied úr majd eldlt az álmos-

ságtól.

Végre éjféltájban megszabadult. Búcsúzóul

azonban elpanaszolta, hogy az egész

községben, de elharapózott

a

próbaházasság

különösen

a

vadházasság is

nagyon

puszlán s

igen

már-már a

divatossá

kezd

AMBRUS ZOLTÁN

108

válni.

Úgy

találta,

hogy a papnak igaza van

ideje volna valamit tenni a dologban.

urat hidegen hagyta,

Feri

hogy Szent-

Jánoson az erkölcs ilyen súlyosan megrövidült.

— —

—

Hagyja békében szegényeket,

szólt.

Úgyis elég bajuk van.

Schmied úr elment kastélyból,

már

s alig

hogy

kiért a

aludt. Sejtelme se volt róla,

miképpen került az ágyába. Hajnalban nézni

a

mert ki

felköltötték,

majorba. Mikor éppen

kellett

fel

akart

ülni a kocsiba, egy legény állított be hozzá,

aki a kastélyból

—

jött.

Tisztelteti a tekintetes

úr a tekintetes

urat; szépen kéri, tessék átküldeni egy kicsit

az újságot.

— Micsoda újságot? — Amit a méhesben

tetszett olvasni.

—

Hát már fenn van a tekintetes úr?

—

Fenn

az.

Egész éjszaka kinn

sétált

a

kertben.

—

Hm. No

hát, fiam,

itt

az újság

;

vigyed.

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

Feri úr csakugyan

ébren töltötte az

éj-

Mikor magára maradt, elvette ked-

szakát.

Tes regényét, a Notre

idegessé

esete

Ott járkált,

közé.

egyszer

ez

Félre tette a könyvet

tette.

az orgonák

olvasni kez-

coeiir-t, s

De André Mariolle

dett.

109

s

kiment

míg egyszer

csak észrevette, hogy virrad. Úgy gondolta,

hogy jó

lesz lefeküdni.

De már nem

jött

a

.szemére álom.

Mikor Schmied úr haza Feri urat

—

ben van,

Hát

már

Látom, s

szólt, --

—

jánosi papnak,

velem máriást

nézett -utána.

beszélte

—

szükség.

úr.

késbb

a szent-

elolvasta a Religiót, leült

játszani, áldását adta az összes

vadházasságokra is

semmi

itt

meg, Schmied

Az ispán fejcsóválva

Náci

hogy minden rend-

hogy én rám

Kijött,

majorból,

útra készen találta.

—

Isten áldja

—

jött a

s

aztán haza ment. Az öreg

így kezdte, szegény.

Feri úr a városban

se

viselkedett

logi-

kusabban, mint a pusztáján. Az éjszakákat áttivornyázta

s

egész nap biliárdozott. Más-

AMBRUS ZOLTÁN

110

kor a regényolvasásra adta magát, néha

meg

mintha agyon akarta volna lovagolni a jámbor Calvadost. Társaságba nem járt

s.

még

az utcán

is

kikerülte asszony és leány-

ismerseit.

— ilyen

Mi ütölt hozzád, hogy egyszerre asszonygylöl lettél ? — kérdezte tle

Cipriáni.

—

Nem

tudok beszélni velk, mert

ket. Hidd

el,

k

ha egyet gondolnék leánj'át,

aki

ott

unom

sem tördnének velem, s

elvenném a Ditrich

megy a

postaépület eltt.

Pedig nagyon derék leány, a szeme szép,

mert vöröses tzben

ég,

a lába rendkívül

formás, mindenképpen különb, mint akár-

melyikük

s

nem

tehet

róla,

hogy az apja

mazsolaszlt árul. Két hét múlva eltnt a városból látták esztendkig.

s

nem

XII.

Ahogy a vonat megindult, Lola meglobogtatta batisztkendjét,

szönt

mosolyogva kö-

Sugár Mariskának, aztán visszaült a

helyére s elégedetten szólt

—

Végre

I

Csak ezt az egy szót mondta, de a hangja sokat

fejezett

benne

volt az

—

S ebben az egy szóban

ki. is,

amit elhallgatott

Adieu,

kedves

nem

látásra

viszont

Vidovics úr, a soha !

Ön

igen sok bosszú-

ságot okozott nekem, de megbocsátok önnek.

A

rossz

álomnak vége

;

nem haragszom

tovább.

Mira nem volna,

felelt

;

mintha nem

is

hallotta

amit testvére mondott. Ott maradt

az ablak

melleit;

le se ült,

úgy nézett

ki

AMBRUS ZOLTÁN

112

tovább, mintha

nem

tudná, hogy mi tör-

ténik vele.

A

vonat

kirobogott

hagyta a vasúti

küls

állomásról

az

az

épületeket,

város parasztházait, a

szls

Lola elvette angol regényét, dett

;

Fröhlichné sóhajtott,

aztán

oda támasztotta

el-

;

rházat, a kerteket.

s

olvasni kez-

nem

tudni miért,

fejét

ni

a

szakasz

már

kopott brvánkosára. Két perc múlva aludt.

nem mozdult

Mira csak

A halmok

és a

deztek

szeme

a

Messze, fekete

Az

dél foltot

az ablak melll.

homokbuckák rendre ell a

felé,

látott

;

a

mezre.

pusztaságban

valami

;

kiértek

egy fasornak a

szélét.

ott Szent-János.

—

Talán már leülhetnél,

—

Mira mozdulatlan maradt, le

eltüne-

szemét a fekete

foltról.

s

szólt

Lola.

nem

vette

Elmaradt az

is.

A

vonat elhagyta a furcsa város határát.

Mira

leült a helyére.

Hátra vetette

fejét

a diván brpárnájára és becsukta a szemét.

Az egész úton nem

szólt

egy szót

se.

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

csak rövid és száraz megjegyzéseket

Lola

is

tett,

amikor a körülmények

éppen meg-

Szerencsére Fröhlichné annyit

követelték. sápítozott,

hogy

gásnak tnt

tek

113

ez

mindnyájok eltt

társal-

föl.

Hsti

hét óra lehetett,

mire

megérkez-

új

állomáshelyökre,

egy

felsvidéki

nagyvárosba, ahol más, csöndesebb

élet várt

Már a pályaudvar környékén meghogy iijra Európában vannak, ahol emberek nem tördnek egymással, még

rajok.

látszott,

az

a színésznkkel

se.

Egy másodrangú fogadóban Toilette-et csináltak s

A szk, homályos

szálltak

terem utasokkal volt

akik csöndes beszélgelésökkel kevés zavartak. Mira mintha egy tért volna.

De

getett körid,

alig

meg.

lementek az ebédlbe.

eveit s

mint aki most

kissé

tele,

vizet

magához

bágyadtan nézekelt föl

valami

súlyos betegségbl.

Heggel kibéreltek egy sötét udvari szobát, a

színházhoz legközelebb es, ócska,

komor

ház els emeletén. Ahogy beköltöztek, Lola Ambrus

Z.: Giroflé éa Girofla. II.

8

AMBRUS ZOLTÁN

114

azonnal zongorához

Lola mindig tanult.

ült;

Fröhlichné, egy kis beszélgetésre, átment a háziasszonyhoz, egy rosszképü, kancsal öregasszonyhoz, aki a mozgása és beszédmódja

után

Ítélve,

gorú, de

sokáig élhetett együtt egy

becsületes

szi-

dragonyos-rmesterrel.

Az öreg hölgy a pántlikáit

vasalta,

köz-

s

ben megvallotta Fröhlichnének, hogy bár-

mennyire

nem

sán

Mira

mvészetet, az

laká-

pezsgs vacsorákat

csapni.

tiszteli

lehet

a

ezalatt kiválasztott

magának egy

kuckót, elszedte a holmiját

vászonnal

borított,

sánta

kis

s

egy viaszos-

kis

asztalra ki-

rakta a levélpapírjait.

Harmadnap már próbára mentek. Idközben megérkezett az egész társulat

s

próba

után az igazgató megkezdte a félhavi gázsi kiosztását.

Gyöngyvirággal

volt.

nak

Az igazgató igen derék ember

s

kijelentette neki,

Mirá-

kedveskedett

hogy ámbátor Mira

az elmúlt félhónapban négy próbáról késett el,

mindössze nyolc forintot von

tésébl.

le

a

íize-

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

— Magára nem s

tudok haragudni,

nyájasan szorította

vankét

meg

— szólt

az átnyújtott hat-

forintot.

Negyednap megkezddtek

Nem

115

játszottak,

k

de

az eladások.

akartak

is ott

lenni

a megnyitón. Mikor az utolsó felvonás eltt lejöttek a szinészpáholyból,

Mira beszólt a

szinház kapusához

— —

Nem

levelem

jött

*

?

Kitl vársz levelet?

—

kérdezte Lola

megütközve, rideg, szinte ellenséges hangon,

melybl

hirtelen

a

kiérzett

megbotrán-

kozás.

Mira a szemébe nézett testvérének.

—

Tle,

De nem

Nem

—

felelt

jött levele.

jött

aznap,

madnap

se jött.

kozódott

;

séggel

büszkén.

nem

Naponkint kétszer

hiába. Lola

nézte

másnap, har-

jött

nem

titkolt

buga csalódott

egyre levertebben

tért

is

tuda-

elégült-

arcát.

Mira

haza a színházból

s

otthon órákig elnézte a szk, puszta, szomorú, kis udvart. b*

AMBRUS ZOLTÁN

116

—

Hol jár az

mint a penészvirág,

Nem

felelt.

Olyan vagy már^

eszed'?

—

szólt Lola.

De azután

minduntalan

is

besurrant a kapus fülkéjébe.

—

Kérem

nem

szépen,

levelem?

jött

Napról-napra félénkebben, napról-napra

halkabban kérdezte napról-napra

tnt

föl

kérd

s

sápadtabbnak

kis arcocskája és

kisebbnek

Utóbb már csak a

a kapus eltt.

tekintetében égett a kérdés

—

Nem

Végre

jött'? Ma nem merte

Alig két hét alatt

se jött'?

kérdezni többé.

nagyon megváltozott.

Az arca megfakult, a tekintete elbágyadt s olyan csüggedten járt az utcán, mint egy kis öreg.

Mintha a hangja

a csengésébl.

Szótlanul

is veszített

végezte

volna

a dolgát,

készségesen engedelmeskedett a rendeznek, a karmesternek, Lolának, egész környezeté-

nek, de mint egy szomorú, jó kis gyermek, aki az intézet

komor

falai közt folyvást

elhagyott rétre gondol.

Otthon

elüldögélt valami kicsinyes

az

naphosszat

ni munka

mel-

GIIÍOFLÉ ÉS GIROFLA

lett,

117

„igen"-nel és „neiii"-mel felelgetett,

kérdezték, szelíden, mint azeltt,

nem

vették

el

ha

mikor még

az eszét, de végtelenül búsan,

mint aki kötelességbl elhatározta, hogy fog viselni valamit,

el

ami megmásíthatatlan.

Olyan bánatos, olyan fakó

és

olyan hang-

talan volt, mint egy beteg kanári.

—

Ez a lemondás idszaka,

gában Lola, aki

igen

sok

—

szólt

ma-

regényt

angol

olvasott s emberismeret dolgában tizennégy

üsztends magát.

—

kora

A

óla

tekintélynek

kríziseknek

már vége

kezik: a csöndes megadás.

tartotta

követ-

;

Két hét múlva

már mosolyogni fog. Eleinte egy kicsit szomorúan fog mosolyogni, de ne legyünk türelmetlenek. Egypár jókedv ember ismejetsége

nemsokára

majd csak

befejezi a

elfelejtjük

kackiás bajuszát

.

.

a

kúrát

s

szre

herényi Céladón

.

De Lola korán örült. Egy este, mialatt Mira a Rip Van Winkle Lisbeth-jét énekelte, Lola a színfalak között beszélgetett az igazgatóval.

AMBRUS ZOLTÁN

118

—

A

házakat

kicsi teli

csinál,

—

örven-

akinek

dezett az áldozatra kész vállalkozó,

már

jó ideje

Nézzen

órájától.

házunk van Lolát újság

nem

!

.

.

kellett

csak

megválnia arany-

ki,

milyen

zsúfolt

.

érdekelte ez a

s föl vonásközben

nem mindennapi függöny

kitekintett a

kukucskáló-lyukán. Pillantása legelbb

is

egy üres páholyra

A

tévedt.

Köröskörül nagy közönség

zenekar

már visszaszólította a folyosón sétáló-

kat

;

némelyik

rekeszben

hatan

ült.

is

szo-

rongtak.

—

Csak egyetlen üres páholyt

látok,

—

szólt az igazgatóhoz.

—

Nem,

ott is ülnek,

—

felelt

a

vidéki

opera megteremtje, — eladtuk valamennyit. Lolát, tette ez is

maga sem az

visszatért

üresség.

oda

s

tudta miért, kíváncsivá

Tekintete harmadszor egyszerre észre

hogy a páholy mélyén egy magas emelkedik föl. Egj'^

magános

férfi,

vette,

férfialak

aki elbúvik a közön-

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

ség ell

!

Nem

láthatta a

119

rejtzköd

arcot s

mégis megrezzent. Valami olyanformát érzett,

mint aki a tengeren csónakázva, hirtelen fekete árnyékot

ama

jelét

törnek

pillant

viharoknak,

meg

a vízen,

els

melyek váratlanul

ki.

Mikor eladás után megindultak hazafelé,

az utcára érve körültekintett.

rémlett neki, mintha vagy húsz

a legközelebbi

És úgy

lépésnyire,

utca-lámpásnál, ugyanazt a

sötét férfi-alakot látná.

—

—

Eh, bolondság szólt magában. Másnap a férfi- alak nem mutatkozott, de harmadnap, délután három órakor, Mira próbára ment és többé nem jött vissza. Hogy mi történt ezen a napon, Lola soha sem tudta meg egészen. !

XIII.

Ez

történt

Vidovics, két nappal elbb, este hét óra

tájban szállt

le

a vonatról. Behajtatott a

Nemzeti Szá//ó-ba, átöltözött

aztán lesétált

s

a ftérre.

Hamarosan

A

amit

megtalálta,

keresett.

legközelebbi utca-sarkon ott vereslett a

szinlap,

mely tudtul adta

mindeneknek,

ma

Rip Van Winkle,

hogy a nyári színkörben vagy

:

a hétalvó szabad vadász adatik, köz-

kívánatra és bérletszünetben. Átfutotta a szereplk tudta, amit tudni

Lisbeth-et

s

akart.

Ott

s

állott,

meghogy

a kékhegyek szellemét Haller

M. adja. Vidovics valami szive táján,

névsorát

mikor

ezt az

ütés-félét érzett

a

M. bett meglátta.

GIROFLÉ ÉS GIKOFLA

betzte végig a bolond

Szinte áhítatosan

megtud még valamit, ami

szinlapot; hátha érdekli.

S

csakugyan,

következ sorokat „Szombaton, díszletekkel

vagy

meséi,

a

színpadon

bengáli

az

alján

szinlap

tzzel

elször, :

új

HofJ'maim

ördöngös hegeds adatik.

Ez alkalommal Olympia, Antónia

hármas

a

találta

e

és :

121

és Stella

szerepét Halier M. domborítja."

Visszament a szállóba

s

elküldte a szol-

nem meg kis Miráját, de már nem tudott várni másnap reggelig. Lolával tudniillik semmi áron nem akart

gát jegyért. Jobban szerette volna, ha

a színpadon

találja

találkozni.

E

történet

nótáriusa nagyon

ha a türelmes olvasó nem túl

szigorúan

meg

túlon-

hsét.

Azért

ítélné

elbeszélésünk

óhajtaná,

ehelyütt, különös tekintettel a következkre, sietve jegyzi

meg, hogy Vidovics

ros-herényi szabad vadász,

dékokkal kereste Hetek óta lázban

lol

nem

úr,

a vásá-

rossz szán-

énekes kis Lisbethjét.

volt

;

nem

tudott

meg-

AMBRUS ZOLTÁN

122

édesszájú szerelmese, a szép

lenni tovább

szz

kis

hervad,

maga

nem

s

meglenni

tudott

se tudta,

Hanem esze

neki virágzik

aki

nélkül,

érte

nélküle

és

mit fog csinálni.

nem ment

azért

tisztában

azzal

s

el

egészen az

hogy ha nem

volt,

akar Miráról végképpen lemondani, Lola eltt

nem

szabad mutatkoznia.

Bebujt tehát egy páholymélyedésbe, hogy legalább messzirl láthassa kicsi madarát.

Hogy hallja a hangját, kövesse a tekintetéigen, vel minden mozdulatát, hogy lássa :

még megvan, ahogyan a érzékével,

él,

mozog,

pacsirta,

minden

szól

s

az a lény, aki

trillázik,

minden

gondolatával, egész szíve-

vei csak neki virágzik, egyedül neki.

már

S mikor kíváncsiság

:

ott

ám hadd

'?!...

nem

elfogta

lássa,

a

bnös

milyen hát

is jelen hogy Pedig tudhatta, hogy e vétkéért

olyankor, amikor

v^n

volt,

mindenki kegyetlenül

sejti,

bnhdik

;

tudhatta

például a szép Meluzina tanulságos törté-

netébl.

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

125

Vidovics ritkán látta Mirát a néztérrl; csak nagy kérésre hallgatta végig egy-egy

nagyobb játszott.

padon

amelyet Mira mindig neki

szerepét,

Ilyenkor

kellett látnia,

ködheteít

szín-

ahol mindenki gj'önyör-

mosolygásában

a

hogy a

bántotta,

is

Mira

ahol

s

mást mondott, mint amit gondolt. Ezt zavaró érzést Vidovics soha se tudta sen leküzdeni

desen

is

s azért,

énekelt, ren-

a színfalak között volt.

ami csak neki

hallhatta tle,

ennek az édes

nem

ha Mira

kis

a

telje-

szólt

leánynak jutott az

azt

Itt

s

ami

eszébe,,

pedig valami versel pimasznak

;

közben Mira egy párszor kiment a

s

ha

szín-

padra, Vidovics ebben csak egy kellemetlen

kötelességnek

a teljesítését

tördni, de

bele

kell

nem

lehet.

látta,

amelyet

amelybe

megszokni

Ez magyarázza meg, hogy most, amikor hosszabb totta

meg

id

multán a színpadon

azt,

kihez annyi édes emlék fzte

Mira másnak, újnak ját

várta,

aki

tnt

szenved,

föl eltte.

mint

pillan:

A

pár-

s

egy

AMBRUS ZOLTÁN

124

mosolygó, bájos operette-alakot

aki

talált,

igen sokat foglalkozott egy szabad vadászszák Bánta

, hogy mindez komédia Ez

is

!

a komédia most rettenetesen izgatta tudta

volna

a

fojtani

fajankót,

meg

s

aki

úgy hogy Lisbeth lenge ruhát öltsön s átváltozzék a kék hegyek szellemévé. kivánta,

Óh, mennyire

nem

volt igaza! Sohase volt

tündér, aki olyan hosszú és jelent volna

hegyek

e

meg

:

pantallóban

a színpadon, mint a kék

szemérmes szelleme

Lisbeth-et, azt kellett volna

ban

b

És látva

mondania magá-

Óh, irigylésreméltó Rip Van Winkle,

kis asszony vár haza Óh, menyecskék gyöngye, óh, feleségek ideálja De ingerelte a gondolat, hogy Mira

akit ilyen édes

mosolyog,

!

mikor

szenved

s

fojtogatni

kezdte a féltékenység, a leggonoszabb vala-

mennyi

közül,

mely

ellenséget lát

minden-

kiben, mindenben.

Az alávalóságoknak nincs nagyobb mesmint ez a hitvány, pici démon. O

tere,

gubancolja

össze

sok

asszony

élete

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

fonalát

O

telné.

szálat,

silánynyá a félisteneket.

nak minden szava

el

az

mint hivatása köve-

poltronná

teszi

Atropos,

hamarább vágja

lürclmetlenségében, összebogozott

hogy

gonoszul,

olj'an

125

a

Ennek

hsöket és a démon-

aljasság.

Vidovicsnak ez a silány kis démon egy igen bolond gondolatot vert a fejébe.

—

Vájjon szeret-e igazán

kacérság

tem

mert ügy

nem

amit szerelemnek képzel-

volt-e,

nem

Vájjon

?

Vájjon

'?

azért

mosolyog-e rám,

hogy férjnek

találja,

elég elfogad-

Aki így tud komédiázni, megvelem is csak komédiát zött. Hogy

ható vagyok lehet,

?

elhiszem

de

vájjon

úgy szeret-e, ahogy én szeretem t: minden csöpp vérem-

szivei,

;

minden gondolatommal, lelkemmel ? Nos, meg fogom mel,

!

egész lázas tudni,

hogy

igazán szeret-e I^Mdig soha se jutott eszébe ez ség

;

most egész éjszaka

nem

az rült-

tudott miatta

aUidni.

S makacsul ismételgette

magában

AMBRUS ZOLTÁN

126

—

Meg fogom tudni!

Igen,

meg fogom

megvárta ket,

hogy még

tudni Nos, hát megtudta. Akl^^or

este

egy pillanatig hallja Mirának a hangját, de

nem ment közelükbe most már tudta, hogy Lolával nem találkozhatik többé soha. Másnap nem volt szerencséje csak együtt látta ket. Harmadnap végre leselked helyérl észre vette, hogy Mira egyedül megy be a ;

;

színházba. Ide

s

tova másfél óráig kellett rá várakozni.

Már vagy tíz lépésnyirl lépett a kapun s csöndesen felé,

ahol

,

amint

ki-

közeledett arra

rt állott. Elgondolelbbre nem nézett sehová.

nagy

kozva haladt

látta,

ideje, ;

Mintha megsoványodott volna. ruha

volt rajta

nem

akar tetszeni senkinek?

;

kacérság ez

Viseltes fekete

is,

vagy igazán

Egyszerre elébe állott valaki.

A

sápadt arcocska koráll-pirosra

mintha, ami

élet volt

benne, hirtelen

a szemébe szökött volna.

vált.

S

mind

GIROPLÉ ÉS GIROFLA

Amint

127

megállott, egy önkéntelen

mozdu-

hogy majdnem

latáról észre lehetett venni,

a karjai közé szaladt a vele szemközt álló hosszú embernek. És Vidovics újra látta a boldogságnak

azt

a

kápráztató

melyet e

gyönyör szempárban

csak az

számára

Hogy még

—

nem

a jó Isten

fakasztott.

kételkedhetett!

Eljött! Eljött

Egyebet

mosolyát,

!

Eljött!

— suttogta Mira.

tudott mondani,

Vidovics olyan sárga

volt,

húsz esztendeje els segéd

nagy droguistaüzletben

s

mintha vagy

lett

volna egy

azóta most kerül

elször szabad levegre.

—

El kellett jönnöm,

tudtam

el

nem

—

szólt.

— Nem

jönni. Haragszik?

— Nagyon boldog vagyok, — — Igazán'? Igazán'? — dadogott

felelt

a lány.

amaz.

Olyan hosszan néztek egymás szemébe, hogy a mellettök elsántikáló öreg úr rajok bámészkodott. Egy kis paraszt .szolgáló pedig, íiniint

futva

l)islanlött,

haladt

el

közelükben, vissza-

vájjon ott vannak-e még'? Csak

AMBRUS ZOLTÁN

128

most vették

észre,

hogy az utca közepén

állnak.

— Nem vics.

—

nek

se

maradhatunk

itt,

— szólt

Vido-

Meglátnak bennünket, pedig senkiszabad tudnia, hogy itt vagyok.

Jöjjön velem.

—

Megyek,

hogy hová

—

felelt

Mira

s

nem

kérdezte,

vezeti.

Természetesnek

találta,

hogy messzire

mennek, minél messzebbre. Már hozzá

szo-

kott ezekhez a szentimentális utazásokhoz^

egész szerelmi regényük csupa sétából állott.

nagy

a

Vidovics

sétatérre

igyekezett,

abba a nyilvános parkba, mely a város-

Úgy gondolkozott, hogy ott a napnak minden órájában találhat egy búvóhelyet, ahol tanuk nélkül mond-

ból

a

hatja

A

vasúthoz

el,

ami a

leány

vezet.

szivét szorongatja.

nem

tudta merre jár;

nem

is

hogy

tördött

vele.

Sejtelme sem

utoljára

megy

végig ezeken az utcákon. Alig

vette le a szemét rá,

volt

kísérjérl

s

róla,

nem

hogy a járókelk utána néznek.

ügyelt

6IROFLÉ ÉS GIROFLA

Az Úton csak egy pár

129

szót

váltottak,

halkan, hogy senki se hallja. Mintha attól

hogy a hangos

tartottak volna,

szó, a

közöm-

bös mondat, melyet akárki hallhat, megtöri a szentségét

annak, amit gondolnak.

Talán mindössze ennyi

volt a beszélge-

tésök

itt

— —

Tegnapeltt.

—

És még csak nem

Mikor jött? tudatta,

is

hogy

van

—

Nem

akartam Lolával

találkoztunk

most

volna,

találkozni.

nem

Ha

lehetnénk

egyedül.

—

Méri

—

Nem

nem

írt ?

akartam

gondoltam. És

papirra

nem tudtam

tenni,

olyat irni,

amit

ami

akárkinek a kezébe kerülhet. Várta a levelemet'?

—

Mindennap.

És

hiába.

Soha

egy

sor sel

—

Édes!

—

Mit csinált azóta?

Ambrus

Z.: Ciioflé

és Girofla. II.

9

AMBRUS ZOLTÁN

130

—

rültségeket

Folj'ton lázban

!

vagyok

azóta.

—

Mondja, hogy

vagyok, ha mondja Ez,

!

szeret. .

vagy valami

.

Olyan boldog

.

eíTéle,

volt

az

egész.

Mert a szerelmesek mindig ugyanazokat a gyermekességeket, ugyanazokat a hiábavalóságokat össze

A

beszélik.

huszonhat

ábécének

huszonhat

ebben

huszonhat

a

szerelemnek

szava

De

betje.

szóban

mind-

mint

van,

az

azért

benne

van

minden. Tíz perc tériek a

múlva

nagy

sétatéren voltak. Le-

a

allée-ról,

elhaladtak egy sereg

labdázó gyermek mellett

s

végre,

a park

hátulsó részén, Vidovics megtalálta a szerel-

meseknek szánt, elhagyatott helyet. Az orgona-bokrok közé rejtett padot, ahová leültek, nagy hársfák árnj'ékolták s közelükben valahol, egyikén,

énekes

a

madár

olyanforma szándékkal sápadt, suttogó

legmagasabb ágak csattogott. lehetett,

ember odalenn.

Az

is

mint az a

GIROri.É És OIROÍXA

—

131

Mira, édes Mirám, nézzen a

szemembe

és hallgasson rám.

A

lány szót fogadott.

—

Ha maga nem

engem

úgy, mint ahogy én szerelem magát, akkor rültség az, amit most teszek. Mert akkor, ebben az szeret

órában, örökre elveszítem magát

s elveszí-

tem még az emlékeimet is, azt a vigasztaló tudatot, hogy akit szeretek, nem gyülöleltel,

nem

hanem

megvetéssel,

nem

Ha

rám.

szeret

jó szívvel gondol

ügy,

mint

ahogy

én szeretem magát, akkor, ebben az órában, meg fog gylölni s ezentül nem ügy fogok

eszébe

mindig ügy, látott

.

.

.

julni,

ahogy

Mert,

ahog}^

ma,

meglehet,

lünk egymással, édes kis

szerelmem

A val

eddig,

ahogy

hanem utoljára

utoljára

beszé-

Mirám, élelem,

!

lány rémülten tekintett

elbb még reménye

látni lógják

egymást.

se

rá.

Egy

volt rá,

órá-

hogy

Most, a váratlan

vi-

szontlátás órájában, csak egy gondolata volt

hogy

:

újra elveszítheti.

AMBRUS ZOLtAx

132

—

Utoljára

Miért

!

?

—

dadogta inkább,

mint kérdezte.

— ez

nem

Mert ez

nem

tarthat így tovább. Mert

Mert ha

élet.

inkább szakadjunk

el

nem

Mira lecsüggesztette a

— ritson

Azért

jött,

lehet az enyim,

örökre. fejét.

hogy még jobban elszomo-

?

— Azért jöttem, hogy megkérdezzem, amit még nem kérdeztem meg kérdezzem

úgy szeretem magát?

—

Azt

:

nem

szeret-e

soha.

Hogy meg-

engem, ahogy én

kell kérdeznie.

Vidovics közelebb hajolt a lángoló arcocs-

kához

s

megfogta Mirának a

kezét.

Olyan

fagyos volt az, mintha a hideg lelte volna

a szegény kis leányt.

—

meg

Tudom, hogy maga is szeret engem egy kicsit. De nem azt kérdezem. Ahogy én szeretem magát, az más. Értsen

Nekem

jól.

nincs csak ez az egy gondolatom.

Mindenre képes volnék magáért. Reszketek, ha eszembe jut, hogy elveszíthetem; s hogy

OIROFLÉ ÉS GIROFLA

az

enyém

133

lemondanék mindenrl, találhat. Az életemsokat ér. Maga is így szeret

lehessen,

amit ember kedvesnek

rl is, úgy se engem ? A lány a szemébe úgy

nézett szerelmesének,

felelte

— — ról V

Igen. így szeretem magát.

Le tudna mondani ériem a színpadtudná hagyni értem a családját ?

El

Föl tudná áldozni értem egész jövjét'? Meg

tudná tenni mindezt?

— —

Meg tudnám tenni mindezt. Akkor hát bízza rám a sorsát és jöjIgen.

jön velem.

A

lány úgy nézett

rá,

mint aki nem

érti,

mit mondtak.

—

Azt

rám a

mondtam, hogy

sorsát

messzire,

és

jöjjön

akkor hát bízza velem.

Elviszem

ahol senkitl se kell kérdezget-

nünk, hogy

:

mi, ketten, egymáshoz valók

vagyunk-e? Most már

—

:

Nem

értelte.

felel?

AMBRUS ZOLTÁN

134

—

—

Azon gondolkozom, hogy ha nem szomorúan,

—

szólt

a

szeret úgy,

lány

mint

ahogy én szeretem magát, akkor maga a ember a világon.

legrosszabb

— Nem hisz bennem — És ha ebben a pillanatban ?

elkezdenék kételkedni

:

csakugyan

már kés. Szeretem

magát.

— Rám

bízod

magad ?

Velem

jössz ?

Mondd Mondd hát Te édes, te drága — Ha úgy akarod, veled megyek. Tégy !

!

az életemmel, amit akarsz. Szeretlek.

Vidovics csókkal melengette a fázékony,

hideg kis kezet. Aztán, mert lépéseket hallott,

iölkelt a padról és hítia a leányt:

— — —

Jöjj hát.

Most? Még

ma?

Még ma. ahogy vagyok? ahogy vagy.

Most.

—

így,

— —

Anélkül,

így,

hogy még egyszer látnám

ket, anélkül, hogy egy

—

Két sorból

szót szólnék nekik?...

meg fognak

tudni mindent.

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

A dezte

lány egy

könyörg

135

kér-

pillantással

:

— —

Nem Nem

lehet

másképpen

lehet

másképpen.

Már alkonyodott

s

'?

Vidovics

Egy

sietett.

nem hanem a legköMirát még senki

puskalövésnyire voltak a vasúttól, de akart fölülni a vonalra,

itt

zelebbi kis állomáson, ahol

Odáig kocsin jó háromnegyed

ismeri.

se

óra

s

a gyorsvonat

nem

sokkal

késbb

itt

lesz.

Kimentek a parkból az állomás

vasúti szolgát küldött a podgyá-

onnan egy

A

száért.

vasúttól

;

elé s

Nemzeti

Szálló

nincs

messze a

mire a leány, a váróterem

aszta-

lán, megírta a búcsúzó sorait, a kocsi

már

készen várla ket.

—

Ezt a levelet kilenc órakor vigye

színházhoz.

elbb.

—

el

a

Kilenc órakor, egy perccel se

Értette

V

Igenis, érleltem,

IlajloU hálu,

—

beteges,

feleli

a szolga.

öreg ember volt

Mira arra gondolt: vájjon van-e leánya?

AMBRUS ZOLTÁN

136

Még idejekorán

érkeztek

meg

vagy

;

percig kellett várniok a vonatra. Mialatt

a

sétáltak

s föl

tíz

le

perronon, egészen besöté-

tedett.

Mira

a

hallgatta

mikor

lehunyt szemmel,

félig

fülébe

boldogan

rültségeket

súgott

s

állomáson csilingelni kezdett a

az

vonat közeledését jelz villamos készülék, föltekintett szerelmesére s azt kérdezte

—

Most már hiszed, ugy-e, hogy

tle sze-

retlek ?

Vidovics szánalmas mondatokkal vála-

Talán

szolt.

mint

Mert

ján.

gavallér,

dúr

soha

és

lehet

olyan

volt

se

ezen

életének

a

valaki

ostoba,

nevezetes

nap-

akármilyen

nagy

elegánsabb, mint a csizmás kan-

diadalokhoz szokott, mint egy alki-

kemény legény, márvárij'Don Jüan Tenorio: mikor annak mint

rály, lehet valaki

lelkü,

a lánynak az szavát,

fog

akirl

ajkáról látni,

meghalni,

teles valaki

is

hallja

hogy neki

akkor

még

a szerelem él

ez

és

a

miatta kivé-

megilletdik, mint ahogy a

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

137

vaskarú Goetz von Berlichingennek

is

meg-

remegett a térde az oltári szentség eltt. És

nem

ilyenkor

csoda,

ha a kivételes valaki

elveszti a fejét.

A

vonat berobogott az állomásra. Vido-

vics karonfogta Mirát, megkereste a vonat-

vezett

kérte a sürgönynyel rendelt külön

s

A

szakaszt. totta ki a

kalauz nagy reverenciával nyi-

kupé

a podgyászt,

Nem

volt

ajtaját s mialatt besegítette

lopva rátekintett

a

leányra.

azon még csak kiskabát

se,

csak

egy közönséges fekete ruha.

—

Ertem,

vasutas.

eltnt

s

—

szólt

magában

a tapasztalt

Visszaadta Vidovicsnak

nem

a jegyeit,

mutatkozott többé.

Pedig bátran mutatkozhatott volna. Míg kifizette a

szolgát,

aki a podgyászt utánuk

hozta, Vidovics észrevette,

hogy Mira vacog

a hidegtl.

—

Fázik V

—

kérdezte,

mikor magukra

maradlak.

—

Nem, csak

szeretnék.

fáradt

vagyok.

Aludni

AMBRUS ZOLTÁN

138

nem

Vidovics a holmiját

s

felelt,

hanem

kibontotta

elvett egy nagy utazó-plaidet.

Aztán kijebb húzta a bársony-divánt, egy kis vánkost

tett

a vasúti párnákra

bebugyelálta

s

Mirát a plaidbe, mint egy kis gyermeket.

Mira ápoltatta magát, lefeküdt

s

behunyta

a szemét.

Vidovics leült mellé a sznyegre

s

meg-

fogta a kezét.

—

Hová megyünk ?

— kérdezte Mira egy

de azért

pár pillanat múlva,

nem

nyitotta

föl a szemét.

—

—

Velencébe,

—

Akkor hát sokáig alhatom,

Mira.

Vidovics.

—

szólt

— Ugy-e, nem fog felkölteni, ha szépen

megkérem

—

felelt

?

Pesten

átszállunk

föl kell

ébresztenem, mert

ott

egy másik kupéba. Onnan már

kényelmesen utazunk.

—

Óh, nagyon

jól

vagyok

itt

is!

Jó

éjt,

édesem.

— ugy-e?

De

a kezét

ilt

hagyja a kezemben

(ilRüFLÉ ÉS GIROFLA

Csak

intett,

múlva igazán

hogy:

139

Egypár perc

igen.

aludt.

És Vidovics reggeli hat óráig

ott

ült

a

sznyegen. Lola csak

este

De hamarosan

kodni.

rendkivüli dolognak

mióta Berényhl

nyugtalan-

kezdett

felé

rájött,

hogy valami

kellett történnie,

eljöttek,

Mira sohase ment

máshová, csak a színházba; még járt.

A

róla,

ki

mert

sétálni se

színháznál pedig csak annyit tudtak

hogy a délutáni próbáról egyedül ment utcára

az

tájékán.

s

azóta

nem

volt

Lolának azonnal eszébe

a szinház jutott

a

magányos férfi-alak, aki tegnapeltt este, eladás után, a szinház körül ólálkodott s ez a szivarozó, sötét alak nem ment ki többé a fejébl.

Mira

levelét,

Mikor kés

este

már meglepnek

megkapta

se találta a

kellemetlen újságot.

Szó nélkül nyújtotta át a levelet Fröhlich-

nének

;

hadd olvassa az

Csak ez

volt

benne

is.

AMBRUS ZOLTÁX

140

„Nem tudok nélküle élni vele megyek. meg helyettem atyánkat, hogy bo;

Kérd

csássa meg,

amit ellene vétettem.

rám

s ne gondolj

Sajnálj

gylölettel. Aki szégyent

hoztam rátok:

Mira.''

nem

Fröhlichné

hova lenni a

tudott

kétségbeeséstl.

—

Hagyd el, Róza néni, — szólt Lola, — ezen már nem változtatunk semmiféle sápítozással.

Sejtettem

akartad

hinni.

én ezt

Látod,

a

régen,

nem mert

Fröhlichné

nem

szerelem

híres

Eszeveszettség és hitványság,

de

punktum

ellentmondani, bár

gondolatában pártfogásába vette a szerelmeseket

s

regényes

képzelete

sztt; hisz a csábító fiatal és

könnyelm

nem s

már

terveket

rosszlelkü, csak

bizony a házasság-

is úgy van az ember, hogy jobb késn, mint soha

gal

I

.

.

Fröhlichné

.

látott rá példákat,

gyonos csábító néha nem

olj'an

hogy a

va-

nagy szeren-

csétlenség, mint némelyik szegény kér Ahol pénz van, ott még minden helyre hoz.

.

.

GIRÜFLÉ ÉS GIROFLA

Esküv,

haló.

és színpadi

családi

boldogság,

diadalok sora

könyv

vagyoni e kívá-

álmos-

csak az bosszant,

— foly-

;

egy

volt ez a derék asszony.

Engem már

—

juk a dolgot. Holnap

hogy

el se titkolhat-

kellett

énekelnie Hoffinann meséi-t itt

mind

él

Lola ridegen,

tatta

—

dolgok máris szépen elrendezdtek

natos

Fröhlíchné képzeletében

—

141

volna elször

s ezt

az

eladást

nagyon kíváncsian várják. Egy hete

detik, szó se volt róla,

változik

semmiféle hazugság

;

rajtunk.

hogy a

Holnap

msor nem

hir-

meg-

segithet

este az egész város tele lesz

a hírrel.

—

Azt fogjuk mondani, hogy haza uta-

zott atyádhoz, aki hirtelen beteg lelt.

—

Csak legyen, aki elhigyje. Egyelre

jó lenne,

van mit

Még a

ha megkeresnéd a lenni,

se lesz

msort

is

szerepet.

elénekelem próba nélkül

Mit is.

olyan fellün a dolog, mini ha

meg

kell változlalni.

Másnap, korán reggel, átment a színházba, félreszólí tolta

impresszárióját

s

elbeszélte,

AMBRUS ZOLTÁN

142

mi

történt.

Az igazgatónak szeme-szája

elállt

a csodálkozástól.

—

A

kis

Mira

—

Az M.

bet

Ugyan

!

helj^ett

a szinlapra ragasztani

—

ennyi az egész.

S maga ilyen könnyen

históriát

—

;

ki hitte volna ?

egy L. bett kell

veszi

ezt

a

'?

Tudok uralkodni magamon. Színészn

vagyok. És pedig igazán,

nem

addig,

míg

els jött-ment rám veti a szemét. — Tudja-e, mi jutott eszembe? Maga olyan jó színészn, hogy ha egy kicsit utánozza Miénekel. rát, senki se veszi észre, hogy nem Szépénél lehetne titkolni az egész esetet. Csupa az

olyan darabokat adunk, amelj^ekben szerepelnek együtt;

s

ezekben majd mint Mira,

majd mint Lola lép és

maga

—

nem

lesz Giroíla.

fel.

Maga

No, mit

lesz Giroílé

mond hozzá?

Köszönöm. Ehhez nem vagyok

se elég

jókedv, se elég fáradhatatlan. Aztán meg nem akarom sötétebbre festeni a hajam. Egyszer

—

se,

soha.

Igaza van. Kár volna a hajáért.

XIV. Kél esztendvel azután, hogy Feri úr

el-

tnt Vásáros-Berénybl, Joannovics Terka egy szép tavaszi reggel

Van der Kerkhoven

ezt a levelet

kapta

kisasszonytól, aki

közben elhagyta Magyarországot,

s

id-

ismét a

nagyvilágot járta Paris,

Kedves Terkám

Nem

Rue

Roj'ale, 3 bis.

I

érdemled meg tlem

ezt a primeurt.

Az északsarki éjszakák fagyos nyugalmával dobálod

félre

tre nem ez

is

úgy

lángoló leveleimet;

válaszollál s jár,

;

el kell

engem úgy

ket-

elre tudom, hogy

mint az elbbiek. Mais

plus Ibrl (jue mqi a jó Isten

már

c'est

mondanom, hogy:

segéljen, jelen

voltam

AMBRUS ZOLTÁN

144

—

soha

—

se találnád ki

a Vidovics Ferenc

úr esküvjén. Igen, igaz.

igen

nem

:

álmodol, szóról -szóra

Jelen voltam, láttam,

s

én soha se hal-

lucinálok.

Hogy mikor, hol

mily eszközök által?

s

Tegnap déleltt tizenegy órakor, a Madeleine-templomban. Az eszközökrl szólván^

meg

kell vallanom,

hiva

s

hogy

:

nem voltam meg-

csak véletlenül jutottam hozzá ehhez

a váratlan,

egyetlen,

északsarki látványos-

sághoz.

Eltte való

Lord Beresforddal

este

talál-

koztam, Bischofsheim bárónénál, a kis Beresforddal,

három-négy

aki

ezeltt attaché volt Bécsben,

esztendvel talán

nem

is.

attaché, csak valami hátramozdító a követ-

ségnél

;

mit tudom

Pedig egy

idben

én.

Nem

nálatok

O

is

emlékszel rá ? sokat szerepelt

rült minden máminden harmadik csütörtö-

az úrlovas versenyeken.

volt az az

kamasz, akit

a versenytérrl

sodik kedden

s

kön hordó-ágyon

vittek be a városba.

Mert

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

vagy elsnek

vagy úgy kellett a ló Soha anya annyi könnyet

jött be,

alól

kihalászni.

nem

ontott,

a húga se

145

mint a Lord Beresford mamája; óhajtanék lenni, mert soha se

mehetnék bálba. De szeretem ezt a fiút, mert vakmer, mint egy sark-utazó s mindig szimpatizáltam az olyan koponyákkal, amelyek keményebbek, mint a patkó.

mindjárt Magyarországról kezd-

Persze,

tünk beszélgetni. Lord Beresford egészen

mikor Szilas-Almást emlíolyan örömet okoztam neki,

elérzékenyedett, a

tettem

eltte,

hogy a nyakamba akaii borulni. Két

leg-

Erre

föl-

szebb agyrázkódását

magasztaltuk

váltva

ott szerezte.

a

napokat, mint Monsieur a

régi

nekem

— —

idket.

jó

szilas-almási és

szép

Madame Denis

Egyszerre

azt

mondja

:

nem

Igaz,

ismeiie

Hogy ismertem-e?

maga Vidovicsot?

—

feleltem én.

—

Jobban mint az apámat! (Mindenesetre többször beszéltem vele, mint a Van der Kerkhoven-család bármely tagjával.) Ambrus

Z.

:

Ciroflé és Girofla. II.

10

AMBRUS ZOLTÁN

146

—

Nos hát ennek a Vidovicsnak holnap

lesz az

esküvje, magától két lépésnyire

kihajol

az

;

ha

ablakon, végignézheti a bevo-

nulást.

És elmondta, hogy

Vidovicsnak

lesz

az egyik tanuja; a másik az osztrák-magyar

nagykövetség

egyik titkára, akit Vidovics

Más tán nem

hazulról ismer.

jelen

is lesz

a ceremónián.

Nem annyi se

ugrottam

hallja, hallja

!

.

resfordnak, de

kor

í^ölkeltem

fel

meglepetésemben,

bellem, hogy

tört ki

„No, hallja,

:

semmit se szóltam Bemásnap reggel már hat óra.'•,

.

s

tizenegyig

voltam, amilyen a tulajdon

olyan

izgatott

esküvmön

se

leszek.

Tehát

:

igen,

megvolt az esküv.

A

sek-

restyében volt ugyan, de megvolt.

A

menyasszonyt nagyon kedvesnek

tam. Sötét utazó ruha volt rajta

a mirtust

és a narancsvirágot

;

talál-

igaza van,

mai napság

már csak a színpadon használja az ember. Egy kicsit lázasnak látszott; talán még esi-

147

CIIROFLÉ ÉS GIROFLA

nosabb, mint hajdan. Igaz, hogy akkor

néztem meg ilyen

nem

jól.

tnt

Vidovics kissé ünnepiesnek

fel

elt-

tem, de különben elég bátran hajtotta fejét

Egy pár perc

a nyaktiló alá.

ember el volt mormogta az

A

babyt

intézve.

áldást

nem

;

A pap közömbösen könny neki

hozták

otthon maradt a dadájával tam. Azt mondják lít.

Ha

:

fm

nem

Vidovics

faló, ismeretséget

és a szegény

s

el

esküvre;

az

s ezt

igen sajnál-

a mamájára hason-

volna olyan ember-

kötnék a kis emberkével

akkora Paprika Jancsit vennék neki, mint az Eiffel-torony. Egyszer meglesem a Tuiles

riákban.

Többet nem

irok. Azt

akarom, hogy ma-

radjon egy sereg kérdezni valód

;

így talán

egy pár sort mégis csak kicsikarok tled Kérdéseidre expressz fog felelni öreg

barátnd

Emma.

10*

1

AMBRIS ZOLTÁN

143

Alighanem én is férjhez megyek kedvet kaptam a kis Haller Mirától. De két U.

i.

van

nem tudok közülök

jelöltem

is

lasztani.

Az egyik Strindberg, a sarkutazó,

s

vá-

akinek az arcképét megtalálhatod minden képes újságban. Nagyszer

fiu

mint a poláris leveg, semmi

;

egészséges, ideg,

csupa

Hogy tud

fölolvasni, barátom Mennyi jéghegy, iramszarvas és rozmár az embernek a hátán végigfut a hideg.

hajókötél.

!

.

.

.

Pompás férj lenne belle nyáron s nem titkolom el, hogy rajongok érte, ez most úgyis divat. De mit érek vele, ha feleségül megyek hozzá

?

A

szerencsétlen mindig elülrl kezdi

más ember az ivást, míg egyszer végképpen olt marad. Júniusban már indul. Mintha az északsarki nap fel se kelne, ha Strindberget nem látja. Mit az északi sarkot, mint

szólsz

ehhez?

Férjhezmenni,

de

egyedül

élni s

néha az újságokból tudni meg, hogy:

nini,

nekünk

is

melyik szélességi

köszönöm,

ez

van férjünk, nem tudom és hosszúsági fok alatt,

nem nekem

—

való mulatság

GIUOFLÉ ÉS GIROFLA

149

ehhez vidámabb hölgyek kellenek. jelölt

tulajdonképpen a papa

A

a szappan-királyfi. él,

de az

férfiú,

öreg.

jelöltje: Heal,

még

szappan-király

Heal

ifjabbik

mint az

A másik

még komolyabb

Olyan

hogy

tiszta ész,

még huszonkét esztends sem volt s az öreg már cégtársává fogadta. Szépnek nem nagyon szép, de rendkívül

nyugodt

;

olyan nyugodt,

mint egy propeller-kapitány a szélcsöndben. S én szeretem a nyugodt embereket, akik

a

színésznket

nem

veszik

el

feleségül,

hanem ha álmodoznak, szenderük rózsás ködében olyan szappant látnak maguk eltt, amely egy

fél

pennyvel

olcsóbb

minden

szappannál a világon. Azt hiszem, legköze-

már mint Mrs. Hcalnek fogsz még nem bizonyos, mert semmi

de

lebb

írni,

ez

se bizo-

nyos a földön, mint a Vidovics esete mulatja.

Terka nek

;

nem

E.

Csókol eleinte

nem

akart hinni a szemé-

azlán rohant az urához.

Ekkora újság

férhet bele egy asszonyi kebelbe

kell azt oszlaui valakivel.

:

meg

AMBRUS ZOLTÁN

150

—

Jóska

!

Jóska

Jóska

!

Jóska nagyon vigan fogadta a baleset

Mindig igen mulattatta, ha valaki

hírét.

— még ha a legjobb barátja illet, — de a Vidovics csatavesz-

megházasodott volt

is

az

tésének különösen örvendett. Tetszett neki,

hogy a legbölcsebb

is

megbotolhatik.

mindjárt melegében tovább adta a

—

S

hírt.

No, Schmied úr, rendbe kell hozni a

kastélyt, asszony

jön a házhoz

Schmied úr elképpedt s mikor magához tért, eszébe jutott, hogy mindezt megmondta elre.

Mikor Sugár Mariska meghallotta, hogy Vidovics mégis csak feleségül vette a kis Haller Mirát, így szólt

—

Biz ezt korábban

Ha mindjárt magamagát

is

megtehette volna

kezdi,

ezzel

kímélte volna

magában

meg

azt

is,

I

sok rossz órától akit szeret,

de

is.

Régen nem

látta

ket,

hírt

se

hallott

róluk; a messze földeken járó szerelmesek

nem

írtak neki se,

mint nem

írtak senki-

GIROFLÉ ÉS GIROFLA

De

nek.

most

azért

151

szinte el-

is szeretettel,

érzékenyedve gondolt rajok. S elfelejtkezve érem-gyüjteményérl, pár percig elmerengett

—

Vájjon boldogok lesznek-e

retik egymást, de az élet

még

a szerelmet

is.

? Igaz, sze-

mindent megröl,

És nagyon sok áldoza-

hoztak egymásért, mind a ketten sokat,

tot

s ezt az

ember, ha örökre Vájjon,

felejti el.

majd eszökbe nemcsak

jut-e

dig

eltitkolja

keresünk,

hanem

az

is,

is,

sohase

egy pár év múlva,

de soha se

az,

amit min-

találunk

a mijök megvolt,

s

nem meg,

amit egy-

másért elvesztettek? Vájjon milyennek lálja uj

aranykalitba zárt énekes

életét az

madár? Vájjon nem

azt gondolja-e,

mégis csak jobb volt az szen

kis

meg

jelenik

csjénél

Nem késn

babájok

hogy

látszik,

a

ta-

erdn?

hogy

Eh, hi-

mindenbl úgy boldogság angyala nem van

sehol, csak a

s

gyermekünk

böl-

!

tetszett

esküdött

neki,

meg

hogy Vidovics ilyen

Mirával.

AMBRUS ZOLTÁN

152

—

—

Biz ezt korábban

volt jó

is

megtehette volna

l

—

Ugyan mire elbb alaposan elgyötörnie magát is, magában.

Ismételgette

a leányt

is ?

Nem

De aztán

okosabb

lett

volna

eszébe jutott, hogy örök

komé-

!

.

.

.

mindjárt ezen kezdeni

?

!

.

.

.

diánk a hasonló oktalanságok láncolatából áll.

Az ember folyton folyvást

magának, bajt

mintha nem volna természet

mér

oktalanságokat

bajt csinál

csinál annak, akit szeret,

reánk,

elég

—

...se

az a baj,

—

amit a

aztán újra kezdi az

sok veszdséget, e

sok oktalanságot egyetlenegy gyjtszóval Életnek nevezi.

A

~7-^'7/

PLEASE

CARDS OR

SLIPS

UNIVERSITY

vn 3202 A5G5

DO NOT REMOVE FROM

THIS

POCKET

OF TORONTO LIBRARY

Ambrus, Zoltán Girofle ^s Girofla