Ultrahangvizsgálat során észlelt magzati minor és major anomaliák cytogenetikai háttere
Doktori (Ph.D.) értekezés tézisei
Készítette: Dr. Beke Artúr Témavezetõ: Dr. Papp Zoltán egyetemi tanár
Semmelweis Egyetem Doktori Iskola Klinikai Orvostudományok (vezetõ: Dr. Tulassay Zsolt egyetemi tanár) Magzati és Újszülöttkori Orvostudomány (programvezetõ: Dr. Papp Zoltán egyetemi tanár)
Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar I. Sz. Szülészeti és Nõgyógyászati Klinika Budapest, 2005.
Bevezetés Az egészségügyi ellátás fontos részét képezi a fejlõdési rendellenességek praenatalis szûrése, felismerése, elõfordulásuk lehetséges csökkentése. A Magyarországon mûködõ terhesgondozási rendszer és a ráépülõ genetikai tanácsadási rendszer hatékonyságának egyik fontos fokmérõje, hogy szûrés nélkül 2-3%-ban fordulnának elõ a megszületéskor rendellenességek. Ez az arány az eredményes praenatalis gondozás következtében csak 0,4-0,6%. Az intrauterin szûrõ és diagnosztikus eljárások, a terhesség alatti ultrahang-szûrések, a genetikai centrumokban rendelkezésre álló cytogenetikai és molecularis genetikai vizsgálatok lehetõvé tették a genetikai rendellenességek jelentõs részének korai, méhen belüli felismerését. A praenatalisan felismert súlyosabb rendellenesség esetén a házaspár kérésére a terhesség megszakítható. A gyógyítható vagy kezelhetõ rendellenességek korai, intrauterin felismerése révén csökkenthetõ azok perinatalis mortalitasra és morbiditasra gyakorolt hatása. A genetikai centrumok széleskörû és komplex tevékenységükkel, a praenatalis diagnosztikában betöltött szerepükkel jelentõs mértékben befolyásolhatják a terhességek perinatalis kimenetelét. A méhen belüli magzat rendellenességeinek magas hányadát képezik a chromosoma-rendellenességek. Chromosoma-rendellenességeknek nevezzük a speciális eljárásokkal, fénymikroszkóp segítségével kimutatható számbeli (aneuploidiák) és szerkezeti eltéréseket. A számbeli és szerkezeti eltérések lehetnek duplicatiók/trisomiák, deletiók/monosomiák és egyéb átrendezõdések a chromosomákon. A kiegyensúlyozott chromosoma átrendezõdések nem okoznak megbetegedést, azonban az utódoknál kiegyensúlyozatlan átrendezõdések fordulhatnak elõ. Az autosomalis trisomiák és a kiegyensúlyozatlan átrendezõdések súlyos multiplex malformatios syndromákat és szellemi fogyatékosságot okozhatnak. Magas a méhen belüli elhalás aránya. Az általuk okozott betegségek többnyire súlyosak, az esetek egy részében a postnatalis élettel összeegyeztethetetlen elváltozásokkal társulnak. A nemi chromosomák számbeli eltérése (aneuploidiája) esetén nem emelkedik számottevõen a perinatalis mortalitas, kivéve az X-monosomia esetén. A korai vetélések esetén a chromosoma-rendellenességek aránya 60%, a középidõs vetélések esetén 6%, míg a halvaszülések esetén 4-5%.
2
Napjainkban a chromosoma-rendellenességek méhen belüli noninvasiv szûrése még nem megoldott, ezért fontos szerepe van a terhesség alatti ultrahangvizsgálatoknak, melyek felhívhatják a figyelmet az esetleges rendellenesség gyanújára. Az anyai és/vagy apai életkor, a terhelõ anamnézis, valamint a biokémiai paraméterek mellett az ultrahangeltérések - melyek lehetnek tényleges strukturális eltérések (major anomaliák) vagy önmagukban nem kóros, enyhe eltérések (minor anomaliák) – képezhetik a chromosomavizsgálatok indikációját. Az irodalmi adatok számos ultrahangeltérés esetén ellentmondásosak, az egyes közleményekben gyakran egymásnak ellentmondó megállapítások szerepelnek. Az egyes ultrahangeltérések esetén az egyes szerzõk különbözõ álláspontot képviselnek.
3
Célkitûzések A Semmelweis Egyetem I. Sz. Szülészeti Klinika Genetikai Tanácsadása országos centrumként mûködik. Az ország valamennyi szülészeti intézménye, szülészeti szakrendelõje, genetikai tanácsadása küld terheseket, betegeket az ország valamennyi pontjáról, konzílium céljából. Sokan érkeznek Klinikánkra a progresszív betegellátás keretében, de sokan saját kezdeményezésükre jelentkeznek Genetikai Tanácsadásunkon. Jelenleg a betegforgalomra jellemzõ adat, hogy évente 10 ezer tanácsadás történik Klinikánkon. A genetikai tanácsadáson a munkánk során - az egyéb tanácsadási szituációk mellett - gyakran találkozunk a méhen belüli magzatnál kimutatott ultrahangeltéréssel. Ezen eltérések lehetnek: - a más intézetben elvégzett ultrahangvizsgálat során észlelt, és a Genetikai Tanácsadásunkon elvégzett genetikai ultrahangvizsgálat során megerõsített eltérések, - a Klinikánkon - a rutin terhesgondozás keretében - ultrahangszûrésen átesett várandósoknál kimutatott ultrahangeltérések, - az egyéb okból (pl. biokémiai paraméterekben észlelt eltérés miatt) a Genetikai Tanácsadásunkra utalt, és az általunk elvégzett ultrahangvizsgálat során észlelt eltérések, - valamint egyéb anyai és magzati okból elvégzett echocardiographia, magzati szívultrahangvizsgálat során észlelt eltérések. Az irodalmi adatok számos ultrahang eltérés esetén ellentmondásosak, gyakran egymásnak ellentmondó megállapítások látnak napvilágot. Az egyes ultrahangeltérések esetén az egyes szerzõk különbözõ álláspontot képviselnek. Az egyre növekvõ igény az invasiv beavatkozás iránt, a terhesek aggodalma, arra vezetett, hogy megvizsgáljam, melyek azok az ultrahangeltérések, amelyek esetén olyan mértékben növekszik a chromosomarendellenesség kockázata, hogy önmagában vagy más eltéréssel társultan indokolttá teszi az intrauterin karyotypizálást, figyelembe véve az invasiv beavatkozás vetélés-kockázatát is, amely jelenleg Klinikánkon genetikai amniocentesis (GAC) esetén 0,5%, chorionboholy-mintavétel (CVS) esetén 1,7%.
4
Hogy ezen kérdésekre választ kapjak, célul tûztem ki a következõk vizsgálatát: 1. Melyek azok a minor és major anomaliák, amelyek elõfordulása mellett a chromosoma-rendellenesség kockázata meghaladja az 1%-ot, és amelyek elõfordulása esetén javasolt az intrauterin magzat chromosomavizsgálata? 2. Az egyes ultrahangeltérések esetén hogyan befolyásolja a chromosoma-rendellenesség kockázatát, ha az elváltozás önmagában vagy más ultrahangeltéréssel együtt fordul elõ? 3. Az egyes kétoldali anatómiai képletek esetén elõforduló ultrahangeltérésnél hogyan befolyásolja a chromosomarendellenességek elõfordulását, ha az elváltozás egyoldali vagy kétoldali? 4. Az egyes ultrahangeltéréseknél hogyan oszlik meg a trisomiák és más chromosoma-rendellenességek aránya? 5. A subcutan oedemával járó elváltozásoknál hogyan változik a chromosoma-rendellenesség kockázata, ha külön vizsgáljuk a tarkótáji oedemát, cysticus hygromát, non-immun hydrops eseteit, valamint azon eseteket, amelyeknél a non-immun hydrops a cysticus hygromával szövõdve fordult elõ? 6. A koponya és az agy eltérései közül a ventriculomegalia és a plexus chorioideus cysta milyen genetikai kockázatot jelent? 7. A szív és nagyerek eltérései, valamint az echogen papillaris izom jelenléte milyen genetikai kockázatot jelent? 8. A magzati pyelectasia önmagában és féloldali elváltozás esetén indokolttá teszi-e az invasiv beavatkozást? 9. A hasfal és has eltérései milyen arányban növelik a chromosomarendellenességek kockázatát? Az echodens belek más elváltozással vagy más eltérés nélkül indokolttá teszik-e az invasiv beavatkozást? 10. A végtagok eltérései közül a rövidebb csöves csontok milyen mértékben növelik a chromosoma-rendellenességek kockázatát? 11. A polyhydramnion és oligohydramnion önmagában vagy csak más eltéréssel társultan teszi indokolttá az invasiv beavatkozást?
5
Beteganyag és módszer A Semmelweis Egyetem I. Sz. Szülészeti Klinikáján 10 év alatt (19902000) ultrahangeltérések miatt végzett chromosomavizsgálatok eredményeit dolgoztuk fel. Az ultrahangeltérések közül vizsgáltuk a subcutan oedemával járó elváltozásokat (non-immun hydrops, hygroma colli cysticum, tarkótáji oedema). Vizsgáltuk az agyi eltéréseket (oldalkamra-tágulat, plexus chorioideus cysta, agy és koponya egyéb eltérései), a szív és mellkas eltéréseit (echogen papillaris izom, ventricularis septum defectus, egyéb rendellenességek). A vesemedence-tágulatot mellett vizsgáltuk a hasfal és has elváltozásait (omphalocele, gastroschisis, duodenum atresia, echodens belek) és a végtagok eltéréseit, valamint a köldökzsinór és magzatvíz rendellenességeit (oligohydramnion, polyhydramnion). Az ultrahangvizsgálatokat a I. Sz. Szülészeti és Nõgyógyászati Klinika Ultrahang Laboratóriumában ATL Ultramark 4 és Ultramark 9 (Ultramark 4 and 9, Advanced Laboratories Technology, Bothwell, WA, 3.5 MHz curvi linear transducer) ultrahangkészülékeken végeztük. A vizsgálatokat a Szülészeti és Nõgyógyászati Ultrahang Társaság által kidolgozott szakmai protokollok alapján történtek. Ultrahangeltérések esetén a genetikai tanácsadás keretében a házaspárt részletesen felvilágosítottuk a chromosoma-rendellenességek kockázatáról, és a felvilágosítás után - az invasiv beavatkozás kockázatának ismeretében – a házaspár döntött a vizsgálat igénybevételérõl. A chromosomavizsgálat céljából végzett invasiv beavatkozások többsége ultrahangvezérelt transabdominalis genetikai amniocentesis (GAC) volt, melyet a terhesség 15-21. hete között végeztünk. A beavatkozás elõtt részletes ultrahangvizsgálatot végeztünk (Hitachi EUB 405). Meghatároztuk a pontos terhességi kort, a menstruatio elsõ napjához és a mért biometriai adatokhoz viszonyítva. A lepény elhelyezkedését, a magzatvíz mennyiségét is vizsgálva kijelöltük a behatolás pontos helyét. A transplacentaris behatolást lehetõleg kerültük, hasonlóan a köldökzsinór eredési helyét is. A mûtéti terület dezinficiálását folyamatos ultrahangkontroll mellett végeztük az amnionûr punctióját. Minden esetben kb. 8-10 ml magzatvizet nyertünk.
6
A chromosomavizsgálatok kisebb hányada chrorionboholymintavétellel (CVS) történt, melyet részben az elsõ trimesterben végeztünk a terhesség 10-13. hetében, részben a második trimesterben a terhesség 18-23. hetében, ez utóbbiakat azon esetekben, ahol a terhesség nagysága vagy egyéb indokok a genetikai amniocentesist nem tették lehetõvé. A vizsgálatok a genetikai amniocentesishez hasonlóan a vizsgált idõszakban, valamennyi esetben transabdominalis behatolásból történtek. A magzatvíz- és chorionboholy-mintákból az I. Sz. Szülészeti és Nõgyógyászati Klinika Cytogenetikai Laboratóriumában cytogenetikai feldolgozás történt. A magzatvízbõl nyert mintákat elõzetes sejttenyésztés után, a chrorionboholy-mintákat tenyésztés nélkül (a közvetlen mitoticus aktivitást kihasználva) vagy tenyésztés után vizsgáltuk. A mitoticus sejtosztódást a metaphasisban leállítva lehetõvé válik a chromosomák fénymikroszkópos vizsgálata és a karyotypus meghatározása. Az esetek egy részében a számbeli chromosoma-rendellenességek kimutatása molekuláris genetikai vizsgálattal, fluorescens-PCR (F-PCR) technikával is megerõsítést nyert a Klinikánk Molekuláris Genetikai Laboratóriumában. Az adatok statisztikai feldolgozása során a Genetikai Tanácsadás számítógépes adatbázisának adatait használtuk fel. Valamennyi ultrahangeltérés esetén külön vizsgáltuk az egyéb magzati eltéréssel, polyhydramnionnal vagy oligohydramnionnal társult eseteket. Kétoldali eltérés lehetõsége esetén külön vizsgáltuk a féloldali és kétoldali elváltozásokat. Az egyes eltérések esetén vizsgáltuk a sensitivitást, specificitást, az álnegatív arányt, álpozitív arány, a valószínûségi arányt (LR), a pozitív prediktív értéket, negatív prediktív értéket. Valamennyi esetben részletes statisztikai számításokat végeztünk, a szignifikancia számításánál a Chinégyzet (?2) próbát alkalmaztuk.
7
Eredmények A vizsgált tízéves idõszakban 9766 esetben végeztünk intrauterin chromosomavizsgálatot, ebbõl 1907 esetben az embryonál, magzatnál észlelt ultrahangeltérés miatt. Az invasiv beavatkozás 1619 esetben genetikai amniocentesis és 288 esetben chorionboholy-mintavétel volt. Az elvégzett chromosomavizsgálatok (karyotypizálások) során 103 esetben (5,4%) találtunk chromosoma-rendellenességet. Egyéb indikáció (anyai életkor, biokémiai paraméterek, terhelõ anamnézis, anyai aggodalom) miatt végzett karyotypizálás során a vizsgált idõszakban 7859 chromosomavizsgálat történt és 254 esetben találtunk kóros karyotypust (3,23%). A subcutan oedemával járó elváltozások közül tarkótáji oedema esetén az elsõ trimesterben 8,3%-ban, a második trimesterben 5,5%-ban találtunk kóros karyotypust. Cysticus hygroma (hygroma colli cysticum) esetén 48,2%ban, non-immun hydrops esetén 20%-ban, non-immun hydrops és cysticus hygroma együttes elõfordulása esetén 53,9%-ban találtunk kóros karyotypust. A koponya és agy eltérései közül az oldalkamra tágulata esetén 6,3%, a plexus chorioideus cystája esetén 3,6%, a koponya egyéb eltérései esetén pedig 15,9% volt a chromosoma-rendellenességek elõfordulása. Az oldalkamratágulat (ventriculomegalia) egyéb ultrahangeltéréssel társulva 8,4%-ban járt chromosoma-rendellenességgel, míg egyéb eltérés nélkül ez az arány 3,7% volt. Hasonlóan magasabb arányt találtunk kétoldali elváltozás esetén (8,6%), szemben a féloldali elváltozás esetén észlelt 4,6%-kal. Plexus chorioideus cysta mellett közel azonos arányban találtunk kóros karyotypust egyéb ultrahangeltéréssel társult (3,9%) és nem társult esetekben (3,3%), valamint féloldali (3,3%) és kétoldali elváltozás esetén (3,9%). A koponya egyéb eltérései esetén (fossa posterior cysta, III-IV. agykamra tágulata, deformált koponya) 15,9%-ban mutattunk ki kóros karyotypust. A mellkas és a szív eltérései közül a ventricularis septum defectus (VSD) és az echogen papillaris izom egyéb eltérés nélkül nem társult chromosoma-rendellenességgel, azonban egyéb ultrahangeltérés mellett 26,7%, illetve 7,9% volt a chromosoma-rendellenességek elõfordulása. Az összesített
8
kockázat (tehát az izolált és egyéb eltéréssel társult esetek összesített kockázata) VSD esetén 22,2%, echogen papillaris izom esetén 4,7% volt. A szív és a nagyerek egyéb rendellenességei esetén a kóros karyotypus aránya 18,2% volt. Hernia diaphragmatica esetén nem észleltünk chromosomarendellenességet. Összesen 7 esetben végeztünk karyotypizálást hernia diaphragmatica miatt, és nem mutattunk ki kóros karyotypust. Izolált hydrothorax (tehát egyéb hydropsos jeleket nem mutató hydrothorax) esetén azonban a non-immun hydropsra jellemzõ arányban és megoszlásban találtunk chromosoma-rendellenességet. Hat esetben végeztünk karyotypizálást izolált hydrothorax miatt, és 2 esetben találtunk kóros karyotypust (33,3%). A vesék eltérései közül a pyelectasia eseteit vizsgálva féloldali vesemedence-tágulat esetén, amennyiben nem társult más eltéréssel 1%, kétoldali vagy más eltéréssel társult vesemedence-tágulat esetén 3% volt a chromosoma-rendellenességek elõfordulása. Pyelectasia esetén az összesített kockázat 2,3% volt. A hasfal és a has rendellenességei közül az omphalocele 9,5%-ban, a duodenum atresia 11,8%-ban társult chromosoma-rendellenességgel. A gyakrabban észlelt echodens belek esetén a kóros karyotypus elõfordulása 5,7% volt. Egyéb ultrahangeltéréssel társultan 8,6%-ban találtunk chromosomarendellenességet, azonban egyéb ultrahangeltérés nélkül nem találtunk kóros karyotypust. A végtagok eltérései közül rövidebb femur és humerus esetén a kóros karyotypus aránya 16% volt. Egyéb eltérés esetén 15,8%-ban, egyéb ultrahangeltérés nélkül 16,7%-ban találtunk kóros karyotypust. A végtagok egyéb eltérései esetén összességében 12 esetben végeztünk chromosomavizsgálatot. Elsõsorban az alsó végtag deformitásai fordultak elõ, a vizsgált esetekben nem találtunk chromosoma-rendellenességet a végtageltérések hátterében.
9
A köldökzsinór és a magzatvíz eltérései közül arteria umbilicalis singularis esetén 6 esetben végeztünk chromosomavizsgálatot. A 6 esetbõl 4 esetben egyéb eltéréssel társult az arteria umbilicalis singularis, 2 esetben izoláltan fordult elõ az elváltozás. Chromosoma-rendellenességet egy esetben találtunk (16,7%). Ebben az esetben más ultrahangeltérés is társult a kórképhez. Polyhydramnion esetén egyéb eltérés nélkül 0,3% volt a chromosomarendellenességek aránya, azonban egyéb ultrahangeltéréssel társult esetekben a chromosoma-rendellenességek aránya 5,9% volt. Polyhydramnion esetén az összesített kockázat (3,5%). Oligohydramnion mellett egyéb eltéréssel 8,9%-ban találtunk chromosoma-rendellenességet, azonban egyéb eltérés nélkül is elõfordult chromosoma-rendellenesség (4,5%). Az összesített kockázat 7,7% volt.
10
Megállapítások A dolgozatban részletesen megvizsgáltuk, hogy melyek azok az ultrahangeltérések, melyek esetén indokolt az intrauterin karyotypizálás. A feldolgozott adatok alapján a következõ ultrahangeltérések esetén javasolt az chromosomavizsgálat elvégzése: 1. Megvizsgáltuk, hogy melyek azok az ultrahangeltérések, amelyek esetén a chromosoma-rendellenességek elõfordulása meghaladja az 1%-ot. A következõkben ezen eltéréseket részletesen tárgyaljuk. 2. A vizsgálataink során megállapítottuk, hogy egyes ultrahangeltérések esetében meghatározza a genetikai tanácsadás során kialakított véleményt, hogy az ultrahangeltérés önmagában vagy más ultrahangeltéréssel társultan fordul elõ. 3. Egyes kétoldali anatómiai képletek esetén megállapítottuk, hogy eltérõ a chromosoma-rendellenesség kockázata, ha egyoldali vagy kétoldali elváltozásról van szó. 4. Trisomiák és más chromosoma-rendellenességek megoszlását vizsgálva megállapítottuk, hogy a subcutan oedemával járó elváltozások közül a tarkótáji oedema és a cysticus hygroma az X-monosomia mellett növeli a 21es trisomia és a 18-as trisomia kockázatát. Non-immun hydrops esetén Xmonosomiát mutattunk ki, míg non-immun hydrops és cysticus hygroma együttes elõfordulása esetén 18-as trisomia mellett X-monosomia volt kimutatható. A koponya és agy eltérései közül ventriculomegalia esetén közel azonos arányban fordultak elõ trisomiák (21-, 18-, 13-trisomia) és egyéb chromosoma-rendellenességek (X-monosomia, 47,XXY karyotypus). Plexus chorioideus cysta esetén elsõsorban a 18-as trisomia, valamint az X-monosomia kockázata növekedett, de kimutatható volt 21-trisomia és 47,XXY karyotypus is. A szív és nagyerek eltérései közül az echogen papillaris izom növelte a 21trisomia kockázatát, ventricularis septum defectus esetén 18-trisomia és 13trisomia volt kimutatható. A vesék eltérései közül a magzati pyelectasia növelte az X-monosomia, valamint a 21-trisomia és 18-trisomia kockázatát. A has és hasfal eltérései közül omphalocele esetén 18-as és 13-as trisomia volt kimutatható, duodenum atresia esetén a 21-es trisomia kockázata növekedett. Echodens belek esetén nõt a 21-es trisomia és a 18-as trisomia kockázata. A
11
végtagok eltérései közül a rövidebb femur és humerus növelte az anaeuploidiák közül a 18-trisomia mellett a 21-trisomia és az X-monosomia kockázatát. 5. A subcutan oedemával járó elváltozások esetén megállapítottuk, hogy fontos a megfelelõ definíciók alapján elkülöníteni az egyes ultrahangeltéréseket. A tarkótáji oedemától fontos elkülöníteni a cysticus hygromát, a non-immun hydrops esetén fontos külön vizsgálni a cysticus hygromával társult és cysticus hygromával nem társult eseteket. Amennyiben pontosan definiáljuk az ultrahangeltéréseket, tarkótáji oedema esetén az elsõ és második trimesterben több irodalmi adattal szemben alacsonyabb kockázat adható meg, mely alapján elkerülhetõ az indokolatlan aggodalomkeltés a genetikai tanácsadás során. A kockázat mértékének megadása fontos a házaspár számára. Az általunk meghatározott kockázat az elsõ trimesterben mért tarkótáji oedema (tarkótáji áttetszõség, nuchal translucency) esetén 8,3%, a második trimesterben mért tarkótáji oedema (tarkótáji megvastagodás, nuchal thickening) esetén 5,5%. A kockázat mértéke indokolttá teszi az invasiv beavatkozást. A subcutan oedema egyéb eseteiben magasabb arányban mutattunk ki kóros karyotypust. Cysticus hygroma esetén 48,2%-ban, cysticus hygroma és non-immun hydrops együttes elõfordulása esetén 53,9%-ban, non-immun hydrops esetén 20%-ban találtunk chromosoma-rendellenességet. A magas kockázat valamennyi esetben indokolttá teszi az invasiv beavatkozást. 6. Megállapítottuk, hogy a koponya és az agy eltérései közül az oldalkamra tágulata (ventriculomegalia) esetén indokolt a chromosomavizsgálat (6,3%-ban mutattunk ki chromosoma-rendellenességet). Megállapítottuk, hogy féloldali és kétoldali eltérés esetén is indokolt a karyotypizálás (féloldali eltérés esetén a chromosoma-rendellenesség kockázata 4,6%, kétoldali eltérés esetén 8,6%). Egyéb eltéréssel társult esetekben 8,4%ban, egyéb eltérés nélkül 3,7%-ban mutattunk ki kóros karyotypust. Az elvégzett vizsgálatok során megállapítható volt, hogy plexus chorioideus cysta esetén indokolt a karyotypizálás, 3,6%-ban mutattunk ki kóros karyotypust. A vizsgálataink alapján féloldali és kétoldali elváltozásnál is indokolt a karyotypizálás, féloldali elváltozásnál 3,3%-ban, kétoldali elváltozásnál 3,9%-ban mutattunk ki chromosoma-rendellenességet. Megállapítható, hogy izolált és egyéb eltéréssel társult esetekben is javasolt a
12
chromosomavizsgálat, egyéb eltérés nélkül 3,6%-ban, egyéb eltéréssel 3,9%ban mutattunk ki kóros karyotypust. 7. A szív eltérései közül echogen papillaris izom normál terhességekben is elõforduló eltérés, melynek hátterében – amennyiben nem igazolódik chromosoma-rendellenesség – nem várható egyéb kóros tényezõ elõfordulása. Saját vizsgálataink során csak azon esetekben találtunk chromosomaeltérést, ahol az echogen papillaris izom más ultrahangeltéréssel párhuzamosan fordult elõ (7,9%). Az összesített kockázat, tehát az izolált és egyéb eltéréssel társult esetek együttes figyelembe vétele mellett számított kockázat 4,7% volt. Tekintettel ezen magas összesített kockázatra, akkor is javasolható a chromosomavizsgálat, ha izolált, tehát nem társul más ultrahangeltéréssel az echogen papillaris izom. Vizsgálataink során ventricularis septum defectus esetén egyéb eltéréssel társult esetekben 26,7%-ban mutattunk ki chromosomarendellenességet. Egyéb eltérés nélkül kisebb esetszámban történt chromosomavizsgálat, és nem találtunk chromosoma-rendellenességet. Az összesített kockázat (izolált és egyéb eltéréssel társult esetek) 22,2% volt. Az összesített magasabb kockázat alapján ventricularis septum defectus esetén javasolt a chromosomavizsgálat. 8. A vese eltérései közül pyelectasia esetén - tekintettel arra, hogy féloldali elváltozás és egyéb eltéréssel nem társult esetekben a kockázat nem haladta meg az 1%-ot - csak kétoldali és egyéb eltéréssel társult esetekben javasolható a chromosomavizsgálat. Amennyiben a pyelectasia egyéb eltéréssel társult, 3%-ban mutattunk ki chromosoma-rendellenességet, egyéb eltérés nélkül 1%-ban találtunk chromosomaeltérést. Féloldali elváltozás esetén 1%ban, kétoldali elváltozás esetén 3%-ban találtunk kóros karyotypust. 9. A hasfal és a has eltérései közül omphalocele esetén 9,5%-ban mutattunk ki kóros karyotypust. Egyéb eltérés nélkül a chromosomarendellenesség kockázata 7,1% volt, egyéb ultrahangeltéréssel 14,3%. A magas arányban társuló chromosoma-rendellenesség alapján az omphalocele feltétlenül indokolja a chromosomavizsgálat elvégzését. A duodenum atresia ultrahangképe esetén észlelt magas chromosomarendellenesség arány feltétlenül indokolttá teszi a chromosomavizsgálatot. A duodenum atresia esetén elvégzett chromosomavizsgálatok kapcsán 11,8%-ban találtunk kóros karyotypust.
13
Echodens belek esetén 5,7%-ban találtunk chromosomarendellenességet. Valamennyi chromosoma-rendellenességet azon esetekben találtuk, ahol egyéb eltéréssel társult az elváltozás (8,6%). Bár saját vizsgálataink során izolált esetekben nem találtunk kóros karyotypust, ha a kockázatot összesítve számítottuk (az izolált és egyéb eltéréssel társult esetek), a magas összesített kockázat (5,7%) alapján izolált esetekben is javasolható a chromosomavizsgálat. Echodens belek esetén, a karyotypizálás mellett, javasolt a Toxoplasma és CMV serologiai vizsgálatok elvégzése is. 10. A végtagok rendellenességei közül a rövidebb femur és humerus indokolja az invasiv beavatkozást (16%). Egyéb ultrahangeltéréssel társult esetben 15,8%-ban, egyéb eltérés nélkül 16,7%-ban mutattunk ki chromosomarendellenességet. 11. Polyhydramnion esetén 3,5%-ban mutattunk ki chromosomarendellenességet. A vizsgálatok során megállapítottuk, hogy a polyhydramnion csak egyéb ultrahangeltéréssel társultan indokolja az invasiv beavatkozást. Izolált polyhydramnion mellett a chromosoma-rendellenesség kockázata nem éri el az 1%-ot (0,3%). Magzatvíztöbblet észlelésekor részletes magzati ultrahangvizsgálat és magzati echocardiographia javasolt. Társuló ultrahangeltérés esetén a vizsgálataink alapján indokolt a karyotypizálás, a chromosoma-rendellenesség kockázata 5,9%. Polyhydramnion esetén az anyai szénhidrát-anyagcsere párhuzamos vizsgálata is javasolt. Megállapítottuk, hogy oligohydramnion esetén akkor is indokolt a chromosomavizsgálat, ha nem észlelünk társuló ultrahangeltérést. Vizsgálataink során izolált oligohydramnion esetén 4,6%-ban mutattunk ki chromosoma-rendellenességet, egyéb eltéréssel társult esetekben a chromosoma-rendellenesség kockázata 8,9% volt. Az összesített kockázat, tehát az izolált és egyéb magzati eltéréssel társult esetek együttes figyelembevételével számított kockázat 7,7% volt. A chromosomavizsgálat kivitelezése elõtt ki kell zárni a burokrepedés lehetõségét, és a magzati vesék ultrahangvizsgálata mellett ki kell zárni az esetleges társuló szívfejlõdési rendellenességet. Az amniocentesis csak bizonyos mennyiségû magzatvíz megléte esetén kivitelezhetõ.
14
A szerzõ perinatologia témakörben megjelent közleményei
1.
Beke A., Tóth-Pál E., Papp Cs. (1997) A genetikai amniocentesis javallatai Háziorvosi Továbbképzõ Szemle 2, 290-291
2.
Nagy B., Bán Z., Tóth-Pál E., Papp Cs., Oroszné N.J., Beke A., Csaba Á., Papp Z. (2000) A leggyakoribb számbeli chromosomaaberratiók kimutatása fluorescens PCR és DNS fragment analysis segítségével Magy. Nõorv. L. 63, 227-235
3.
Beke A., Papp Z. (2001) Genetic components of perinatal morbidity and mortality J. Perinat. Med. 29, 230-234
(1,221)
4.
Papp Cs., Beke A., Mezei G., Tóth-Pál E., Papp Z. (2002) Chorionic Villus Sampling: A 15-Year Experience Fetal Diagn. Ther. 17, 218-227
(1,053)
5.
Belics Z., Beke A., Csabay L., Szabó I., Papp Z. (2003) (1,093) Sonographic measurement of the fetal iliac angle in trisomy 21, 18 and 13 Fetal Diagn. Ther. 18, 47-50
6.
Papp Cs., Beke A., Bán Z., Mezei G., Tóth-Pál E., Papp Z. (2003) Chorionboholy-mintavétel: 15 éves tapasztalat Magy. Nõorv. L. 66, 271-282
7.
Bán Z., Nagy B., Papp Cs., Beke A., Tóth-Pál E., Papp Z. (2003) Recurrent trisomy 21 and uniparental disomy 21 in one family Fetal. Diagn. Ther. 18, 454-458
8.
Beke A. (2003) Ultrasound markers which indicate chromosome analysis Ultrasound Rev. Obstet. Gynecol. 3, 259-272
9.
Tóth-Pál E., Papp Cs., Beke A., Bán Z., Papp Z. (2004) Genetic amniocentesis in multiple pregnancy Fetal. Diagn. Ther. 19, 138-144
15
(1,093)
(1,093)
10. Papp Cs., Tóth-Pál E., Beke A., Bán Z., Joó J.G., Szigeti Zs., Csaba Á., Oroszné N.J., Papp Z. (2004) Chorionboholy-mintavétel és amniocentesis: az invazív beavatkozások és kockázatuk napjaink praenatalis diagnosztikai gyakorlatában Orv. Hetil. 145, 315-321 11. Tóth-Pál E., Bán Z., Papp Cs., Beke A., Papp Z. (2004) Genetikai amniocentesis ikerterhességben – 11 év tapasztalata Orv. Hetil. 145, 1127-1134 12. Mezei G., Papp Cs., Toth-Pál E., Beke A., Papp Z. (2004) (2,957) Factors influencing parental decision making in prenatal diagnosis of sex chromosome aneuploidy Obstet. Gynecol. 104, 94-101 13. Beke A., Papp Cs., Tóth-Pál E., Mezei G., Oroszné N.J., Joó J.G., Csaba Á., Papp Z. (2004) Ultrahangvizsgálattal észlelt magzati anomáliák cytogenetikai exploratiója Orv. Hetil. 145, 2123-2133 14. Beke A., Papp Cs., Tóth-Pál E., Mezei G., Oroszné N.J., Joó J.G., Csaba Á., Papp Z. (2005) (0,888) Trisomies and other chromosome abnormalities detected following positive sonographic findings J. Reprod. Medicine (megjelenés alatt)
Könyvfejezetek
1.
Papp Cs., Beke A., Papp Z. (2001) Ultrasound findings and genetic correlations In: The Perinatal Medicine of the New Millennium. Ed. Carrera J.M., Cabero L., Baraibar R., Monduzzi Editore, Bologna, pp. 218-222
2.
Beke A., Joó J.G., Csaba Á., Papp Cs., Tóth-Pál E., Bán Z., Belics Z., Fekete T., Barakonyi E., Papp Z. (2004) Ultrasound minor and major anomalies detected in fetuses with aneuploidies in second trimester In: Recent advences in Prenatal Genetic Diagnosis. Ed. Papp Z., Rodeck C., Medimond, Bologna, pp. 109-113
16
3.
Belics Z., Csabay L., Szabó I., Beke A., Fekete T., Halmos A., Papp Z. (2004) Prenatal sonographic measurement of the fetal iliac angle during the second trimester of pregnancy In: Recent advences in Prenatal Genetic Diagnosis. Ed. Papp Z., Rodeck C., Medimond, Bologna, pp. 115-118
4.
Szigeti Zs., Bán Z., Papp Cs., Tóth-Pál E., Beke A., Joó J.G,, Papp Z. (2004) Fetal cytogenetic analysis of fetuses concieved by intracytoplasmatic sperm injection In: Recent advences in Prenatal Genetic Diagnosis. Ed. Papp Z., Rodeck C., Medimond, Bologna, pp. 153-156
További közlemények
1.
Sziller I., Károvits J., Erdõsi F., Beke A., Oszoli G. (1994) Elektív császármetszések után jelentkezõ infekciók kockázatának csökkentése Ampicillin/Sulbactam profilaxissal Magy. Nõorv. L. 57, 101-104
2.
Fedák L., Takács Gy., Beke A., Paulin F. (1994) Spinalis anaesthesiával szerzett tapasztalataink császármetszések során Magy. Nõorv. L. 57, 461-463
3.
Takács Gy., Beke A., Fedák L. (1995) A szülészeti és nõgyógyászati anesztézia helyzete Magyarországon 1993ban Orv. Hetil. 136, 1259-1262
4.
Beke A., Sziller I., Takács Gy., Fedák L. (1995) Epiduralis analgesia alkalmazása középidõs vetélésindukciók során Magy. Nõorv. L. 58, 201-207
5.
Beke A., Takács Gy., Sziller I., Tóth-Pál E., Fedák L. (1995) Epiduralis anesztéziában végzett radikális méheltávolítás karnitin-hiányos beteg esetében LAM 5, 784-787
17
6.
C. Molnár E., Tiba J., Magyar Z., Beke A., Kassai-Farkas Á. (1996) Myoma miatt hysterectomián átesett betegek retrospektív pszichológiai vizsgálata Magy. Nõorv. L. 59, 397-40l
7.
Molnár Gy., Sziller I., Semberyné H.K., Beke A. (1997) Az alsó genitális traktus fertõzéseinek korszerû diagnosztikája Orvostovábbképzõ Szemle, Suppl., 6-8
8.
Beke A., Takács Gy., Sziller I., Fedák L., Papp Z. (1997) Obstetric anaesthesia in Hungary Int. J. Obstet. Anesth. 6, 235-238
9.
Fedák L., Rigó J.Jr., Beke A., Hupuczi P., Takács Gy. (1997) Praeeclampsiás terhesek vérnyomásának változása spinalis anaesthesiában végzett császármetszések során Magy. Nõorv. L. 60, 267-270
(0,516)
10. Beke A., Nagy B., Bán Z., Tóth-Pál E., Csaba Á., Papp Z. (2000) A haemophilia A és B prae- és perinatalis vonatkozásai Orv. Hetil. 141, 721-727 11. Nagy B., Bán Z., Tóth-Pál E., Beke A., Papp Cs., Papp Z. (2000) A cysticus fibrosist okozó ? F508 mutatio kimutatása fluorescens polimeráz láncreakcióval Magy. Nõorv. L. 63, 25-28 12. Beke A., Bán Z., Nagy B., Papp Cs., Tóth-Pál E. (2001) A perinatalis morbiditas és mortalitas genetikai összetevõi Gyermekgyógyászat 52, 179-184 13. Beke A. (2002) A hármas-ikerterhességek reductiójára vonatkozó adatok áttekintése (kommentár) Nõgyógyászati és Szülészeti Továbbképzõ Szemle, 4: 22-23 14. Beke A., Bán Z., Nagy B., Tóth-Pál E., Papp Cs., Csaba Á, Papp Z. (2003) (1,093) Pre- and perinatal relations of hemophilia A and B Fetal Diagn. Ther. 18, 17-25
18
15. Bán Z., Nagy B., Papp Cs., Beke A., Oroszné N.J., Papp Z. (2003) Családban ismétlõdõ 21-es trisomia és uniparentalis disomia Magy. Nõorv. L. 66, 109-112 16. Belics Z., Csabay L., Beke A., Szabó I., Fekete T., Papp Z. (2003) Az ossa ilii által bezárt szög mérésével szerzett tapasztalataink a 18-as trisomia ultrahang-szûrésében Magy. Nõorv. L. 66, 163-166 17. Lázár L., Bán Z., Szakács O., Nagy B., Beke A., Oroszné N.J., Rigó J.Jr., Papp Z. (2003) Szabad magzati DNS kimutatása a magzati Y-kromoszóma igazolásával anyai vérplazmából Orv. Hetil. 144, 2405-2409 18. Joó J.G., Beke A., Kohalmi B., Papp Z. (2004) Postnatalis vizsgálattal igazolt VACTERL-H-szindróma esete Gyermekgyógyászat 55, 59-63 19. Joó J.G., Beke A., Csaba Á., Mezei G., Papp Z. (2004) A holoprosencephalia szülészeti, praenatalis diagnosztikai és phenotypusos jellemzoi Magy. Noorv. L. 67, 3-10 20. Joó J.G., Tóth Z., Beke A., Papp Cs., Tóth-Pál E., Belics Z., Szigeti Zs., Papp Z. (2004) A ventriculomegalia/hydrocephalus kóreredete 230 prenatalisan diagnosztizált eset kapcsán.I. Magy. Nõorv. L. 67, 131-136 21. Szigeti Zs., Tóth-Pál E., Papp Cs., Beke A., Joó J.G., Bán Z., Mezei G., Papp Z. (2004) ICSI terhességek kapcsán végzett magzati kromoszómavizsgálatok Magy. Nõorv. L. 67, 137-142 22. Joó J.G., Tóth Z., Beke A., Papp Cs., Tóth-Pál E., Belics Z., Szigeti Zs., Papp Z. (2004) A ventriculomegalia/hydrocephalus praenatalis diagnosztikája 230 vizsgált eset kapcsán II. Magy. Nõorv. L. 67, 257-264
19
23. Szigeti Zs., Tóth-Pál E., Papp Cs., Beke A., Joó J.G., Bán Z., Mezei G., Papp Z. (2004) (1,475) Cytogenetic investigation of fetuses conceived by intracytoplasmatic sperm injection Prenat. Diagn. 24, 579-580 24. Nagy Gy.R., Bán Z., Sipos F., Fent J., Oroszné N.J., Beke A., Fûrész J., Papp Z.(2004) Elsõ lépéseink a magzati sejtek anyai keringésbõl történõ kimutatásában Orv. Hetil. 145, 2231-2236 25. Joó J.G., Beke A., Tóth-Pál E., Csaba Á., Papp Cs. (2004) Noonan-szindrómás beteg sikeres terhessége három, súlyos magzati hydropsszal járó sikertelen terhességet követõen Magy. Nõorv. L. 67, 359-362 26. Hajdú J., Beke A., Marton T., Hruby E., Pete B., Papp Z. (2005) Szívfejlõdési rendellenességek ikerterhességben Orv. Hetil. 146, 355-360 27. Nagy B., Bán Z., Beke A., Csaba Á., Joó J.G., Váradi J., Tóth-Pál E., Papp Cs., Papp Z. (2005) Toxoplasma gondii kimutatása magzatvízbõl fluorescens-PCR és DNS fragmentanalízissel Magy. Nõorv. L. 68, 95-100 28. Beke A. (2005) Az oxytocin helyes és helytelen használata (kommentár) Nõgyógyászati és Szülészeti Továbbképzõ Szemle, 7, 78-79
Könyvek, könyvfejezetek 1.
Krasznai P., Beke A. (1996) A szülési fájdalomcsillapítás elmélete és gyakorlata Budapest, Golden Book.
2.
Beke A. (1999) Fájdalomcsillapítás a szülés során In: Papp Z. (szerk.): Szülészet-nõgyógyászati protokoll Budapest, Golden Book.
20
3.
Beke A. (2001) Koraszülés In: Papp Z. (szerk.): Sürgõsségi ellátás a szülészet-nõgyógyászatban Budapest, Medicina, pp. 29-61
4.
Lázár L., Bán Z., Nagy B., Beke A., Rigó J.Jr., Papp Z. (2004) Sex determination by the detection of SRY region with real-time PCR in maternal plasma In: Recent advences in Prenatal Genetic Diagnosis. Ed. Papp Z., Rodeck C., Medimond, Bologna, pp. 51-54
5.
Nagy Gy.R., Bán Z., Sipos F., Oroszné N.J., Beke A., Papp Z. (2004) Our first steps in detecting fetal cells int the maternal circulation for prenatal diagnosis In: Recent advences in Prenatal Genetic Diagnosis. Ed. Papp Z., Rodeck C., Medimond, Bologna, pp. 61-65
6.
Hajdú J., Beke A., Marton T., Hruby E., Pete B., Papp Z. (2004) Congenital heart diseases in twin pregnancies In: Recent advences in Prenatal Genetic Diagnosis. Ed. Papp Z., Rodeck C., Medimond, Bologna, pp. 175-178
7.
Joó J.G., Beke A., Papp Cs., Tóth-Pál E., Szigeti Zs., Bán Z., Papp Z. (2004) Prenatal diagnosis, phenotypic and obstetric characteristics of holoprosencephaly In: Recent advences in Prenatal Genetic Diagnosis. Ed. Papp Z., Rodeck C., Medimond, Bologna, pp. 187-192
8.
Beke A. (2005) Felkészülés és felkészítés a terhességre In: Rigó J.Jr., Papp Z. (szerk.): A várandós nõ gondozása Medicina, Budapest, pp. 65-74
Idézhetõ absztraktok 1.
Beke A., Szabó I., Takács Gy., Fedák L., Papp, Z. (0,819) Effect of the epidural anesthesia on the uteroplacental blood flow The Fourth World Cogress of Ultrasound in Obstetrics and Gynecology, Budapest, 1994. Ultrasound Obstet. and Gynecol. 4 (Supplement 1), 119
21
2.
Csabay L., Beke A., Szabó I., Baksa J., Tóka M., Papp Z. (0,819) Fetal intraventricular haemorrhage diagnosed during the 3rd trimester of pregnancy The Fourth World Cogress of Ultrasound in Obstetrics and Gynecology, Budapest, 1994. Ultrasound Obstet. Gynecol. 4 (Supplement 1), 164
3.
Hruby E., Tiba J., Beke A., Papp Z. (0,819) Fetal anomaly and maternal septic shock caused by cytomegalovirus infection The Fourth World Cogress of Ultrasound in Obstetrics and Gynecology, Budapest, 1994. Ultrasound Obstet. Gynecol. 4 (Supplement 1), 180
4.
Sziller I., Beke A., Patkós P. Treatment of bacterial vaginosis: local or systemic approach? IInd European Congress of the European Society for Infectious Diseases of Obstetrics and Gynecology and IVth World Congress for Infectious Diseases in Obstetrics and Gynecology, Marbella, Spain, 1995. Eur. J. for Inf. Dis. In Ob/Gyn. 1, 145
5.
Papp Cs., Sziller I., Beke A., Patkós P. Genital Chlamydial infections among female adolescents IInd European Congress of the European Society for Infectious Diseases of Obstetrics and Gynecology and IVth World Congress for Infectious Diseases in Obstetrics and Gynecology, Marbella, Spain, 1995. Eur. J. for Inf. Dis. In Ob/Gyn. 1, 145
6.
Tóth-Pál E., Csaba Á., Papp Cs., Bán Z., Beke A., Papp Z. (1,053) Genetic amniocentesis in multiple pregnancies XVIII International Congress "The Fetus as a Patient", Budapest, 2002. Fetal Diagn. Ther. 17 (Supplement 1), 41
7.
Beke A., Papp Cs., Tóth-Pál E., Mezei G., Oroszné N.J., Joó J.G., Csaba Á., Papp Z. (1,053) Chromosome abnormalities detected following positive ultrasound finding XVIII International Congress "The Fetus as a Patient", Budapest, 2002. Fetal Diagn. Ther. 17 (Supplement 1), 47
22
8.
Jenei K., Beke A., Csabay L., Sipos Zs., Barakonyi E., Bán Z., Sziller I., Mezei G., Papp Cs., Tóth-Pál E. (1,053) Incidence of Toxoplasma and CMV infection in cases with positive ultrasound findings XVIII International Congress "The Fetus as a Patient", Budapest, 2002. Fetal Diagn. Ther. 17 (Supplement 1), 47
9.
Garamvölgyi Z., Beke A., Rigó J.Jr., Krasznai I., Hidvégi J., Papp Cs., Semberyné H.K. (1,053) Insulin concentrations in amniotic fluid during the second trimester XVIII International Congress "The Fetus as a Patient", Budapest, 2002. Fetal Diagn. Ther. 17 (Supplement 1), 48
10. Belics Z., Csabay L., Beke A., Szabó I., Papp Z. (1,053) Sonographic measurement of the fetal iliac angle: a new marker for the prenatal detection of trisomy 21? XVIII International Congress "The Fetus as a Patient", Budapest, 2002. Fetal Diagn. Ther. 17 (Supplement 1), 51 11. Joó J.G., Papp Cs., Tóth-Pál E., Beke A., Csaba Á., Mezei G., Papp Z. (1,053) Successful enucleation of a necrotizing fibroid causing oligohydramnios and fetal postural deformity in the 25th week of gestation XVIII International Congress "The Fetus as a Patient", Budapest, 2002. Fetal Diagn. Ther. 17 (Supplement 1), 52 12. Sziller I., Papp Cs., Tóth-Pál E., Beke A., Papp Z. (1,053) Bacterial invasion of the amniotic fluid in early mid-trimester gestation XVIII International Congress "The Fetus as a Patient", Budapest, 2002. Fetal Diagn. Ther. 17 (Supplement 1), 91 13. Mezei G., Papp Cs., Tóth-Pál E., Beke A., Papp Z. (1,053) Factors influencing parental decision-making in prenatal diagnosis of sex chromosome aneuploidy: 12-year-experience XVIII International Congress "The Fetus as a Patient", Budapest, 2002. Fetal Diagn. Ther. 17 (Supplement 1), 98 14. Beke A. A folsav szerepe a velõcsõzáródási rendellenességek megelõzésében Magyar Nõorvos Társaság XXVII. Nagygyûlése, Budapest, 2002. Nõgyógyászati és Szülészeti Továbbképzõ Szemle, 4 (Szupplementum), 17
23
15. Beke A., Papp Cs., Tóth-Pál E., Mezei G., Oroszné N.J., Joó J.G., Csaba Á., Papp Z. Ultrahangvizsgálattal észlelt magzati anomáliák citogenetikai exploratiója Magyar Nõorvos Társaság XXVII. Nagygyûlése, Budapest, 2002. Nõgyógyászati és Szülészeti Továbbképzõ Szemle, 4 (Szupplementum), 25 16. Belics Z., Csabay L., Beke A., Szabó I., Papp Z. Felhasználható-e az ossa ilii által bezárt szög mérése a 21-es trisomia ultrahangszûrésében? Magyar Nõorvos Társaság XXVII. Nagygyûlése, Budapest, 2002. Nõgyógyászati és Szülészeti Továbbképzõ Szemle, 4 (Szupplementum), 25 17. Jenei K., Beke A., Csabay L., Sipos Zs., Barakonyi E., Bán Z., Sziller I., Mezei G., Papp Cs., Tóth-Pál E. Genetikai ultrahangvizsgálat során észlelt eltérések hátterében kimutatható Toxoplasma- és CMV-infectio elõfordulása Magyar Nõorvos Társaság XXVII. Nagygyûlése, Budapest, 2002. Nõgyógyászati és Szülészeti Továbbképzõ Szemle, 4 (Szupplementum), 28 18. Mezei G., Papp Cs., Tóth-Pál E., Beke A., Papp Z. A szülõk döntését befolyásoló tényezõk vizsgálata a praenatalisan diagnosztizált nemi chromosoma aneuploidiák esetén: 12 év tapasztalatainak összefoglalása Magyar Nõorvos Társaság XXVII. Nagygyûlése, Budapest, 2002. Nõgyógyászati és Szülészeti Továbbképzõ Szemle, 4 (Szupplementum), 29 19. Budai I., Maródi Cs., Beke A., Valent S. Toxoplasma szerológiai vizsgálatok eredményei és tanulságai a Semmelweis Egyetem szülészeti és nõgyógyászati klinikáinak anyagában Magyar Nõorvos Társaság XXVII. Nagygyûlése, Budapest, 2002. Nõgyógyászati és Szülészeti Továbbképzõ Szemle, 4 (Szupplementum), 77 20. Garamvölgyi Z., Beke A., Rigó J.Jr., Krasznai I., Hidvégi J., Papp Cs., Semberyné H.K. A magzatvíz insulintartalmának meghatározása középidõs terhességekben Magyar Nõorvos Társaság XXVII. Nagygyûlése, Budapest, 2002. Nõgyógyászati és Szülészeti Továbbképzõ Szemle, 4 (Szupplementum), 79 21. Sziller I., Papp Cs., Tóth-Pál E., Beke A., Papp Z. A magzatvíz bakteriális fertõzése a terhesség középsõ trimesterében Magyar Nõorvos Társaság XXVII. Nagygyûlése, Budapest, 2002. Nõgyógyászati és Szülészeti Továbbképzõ Szemle, 4 (Szupplementum), 84
24
22. Joó J.G., Papp Cs., Tóth-Pál E., Beke A., Csaba Á., Mezei G., Papp Z. Oligohydramniont és magzati kényszertartást okozó nekrotizáló myoma-göb sikeres enucleatiója a terhesség 25. hetében Magyar Nõorvos Társaság XXVII. Nagygyûlése, Budapest, 2002. Nõgyógyászati és Szülészeti Továbbképzõ Szemle, 4 (Szupplementum), 110 23. Lázár L., Bán Z., Papp Cs., Tóth-Pál E., Beke A., Papp Z. (3,669) Fetal sex determination with real time PCR from fetal DNA in maternal plasma 33rd Annual Meeting of the European Society of Human Genetics, Birmingham, 2003. Eur. J. Hum. Gen. 11 (Supplement 1) 24. Bán Z., Lázár L., Papp Cs., Tóth-Pál E., Beke A., Papp Z. (3,669) Detection of recurrent trisomy 21 and uniparental disomy 21 in a family by STR analysis 33rd Annual Meeting of the European Society of Human Genetics, Birmingham, 2003. Eur. J. Hum. Gen. 11 (Supplement 1)
Tudományos közlemények száma: 42 (impakt faktor: 12,482) Ebbõl elsõszerzõs: 13 (impakt faktor: 3,718) Könyvfejezetek száma: 12 (8 angol nyelvû) Kongresszusi prezentációk száma: 72 (idézhetõ absztraktok impakt faktora: 18,219) Összes impakt faktor: 30,701
25
