Ultrahangvizsgálat során észlelt magzati minor és major anomaliák cytogenetikai háttere. Ph.D. értekezés

Ultrahangvizsgálat során észlelt magzati minor és major anomaliák cytogenetikai háttere

Ph.D. értekezés

Készítette: Dr. Beke Artúr Témavezető: Dr. Papp Zoltán egyetemi tanár

Semmelweis Egyetem Doktori Iskola Klinikai Orvostudományok (vezető: Dr. Tulassay Zsolt egyetemi tanár) Magzati és Újszülöttkori Orvostudomány (programvezető: Dr. Papp Zoltán egyetemi tanár) Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Budapest, 2005. Szigorlati bizottság:

Hivatalos bírálók:

Dr. Fekete György egyetemi tanár

Dr. Balogh Lídia egyetemi adjunktus

Dr. Tóth Zoltán egyetemi tanár

Dr. Bolodár Alajos osztályvezető főorvos

Dr. Csapó Zsolt egyetemi docens

1

Tartalom

ÖSSZEFOGLALÁS

4

SUMMARY

5

BEVEZETÉS

6

Subcutan oedemával járó elváltozások

7

A koponya és az agy eltérései

16

A mellkas és a szív eltérései

22

Pyelectasia

26

A hasfal és a has rendellenességei

27

A végtagok rendellenességei

34

A köldökzsinór, a burok és a magzatvíz rendellenességei

36

CÉLKITŰZÉSEK

41

BETEGANYAG ÉS MÓDSZER

44

EREDMÉNYEK

46

Eredmények subcutan oedemával járó elváltozások esetén

46

Eredmények a koponya és az agy eltérései esetén

53

Eredmények a mellkas és a szív eltérései esetén

59

Eredmények pyelectasia esetén

64

Eredmények a hasfal és a has rendellenességei esetén

66

Eredmények a végtagok rendellenességei esetén

70

Eredmények a köldökzsinór és a magzatvíz rendellenességei esetén

71

Chromosoma-rendellenességek aránya az egyes ultrahangeltérések esetén

75

MEGBESZÉLÉS

81

2

KÖVETKEZTETÉSEK

95

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

101

IRODALOM

103

A SZERZŐ PERINATOLÓGIA TÉMAKÖRBEN MEGJELENT KÖZLEMÉNYEI

127

3

ÖSSZEFOGLALÁS Ultrahangvizsgálat során észlelt magzati minor és major anomaliák cytogenetikai háttere Írta: Dr. Beke Artúr Témavezető: Dr. Papp Zoltán egyetemi tanár Budapest, 2005. A terhesség első és második trimesterében ultrahangeltérések hátterében észlelt chromosomarendellenességeket vizsgálta a szerző. Dolgozatában tíz év alatt ultrahangeltérés miatt 1907 esetben végzett invasiv beavatkozás cytogenetikai vizsgálatát dolgozza fel. Az invasiv beavatkozás 1619 esetben genetikai amniocentesis és 288 esetben chorionboholy-mintavétel volt. Az elvégzett karyotypizálások során 103 esetben (5,4%) mutattak ki chromosomarendellenességet. Vizsgálta a subcutan oedemával járó elváltozásokat: non-immun hydrops esetén 20%-ban, hygroma colli cysticum esetén 48,2%-ban, non-immun hydrops és cysticus hygroma együttes előfordulása esetén 53,9%-ban, tarkótáji oedema esetén az első trimesterben az esetek 8,3%-ában, a második trimesterben 5,5%-ában találtak kóros karyotypust. Agyi eltérések közül oldalkamra-tágulat esetén 6,3%, plexus chorioideus cysta esetén 3,6%, koponya egyéb eltérései esetén 15,9% volt a chromosoma-rendellenességek előfordulása. A szív eltérései közül az echogen papillaris izom és a ventricularis septum defectus egyéb eltérés nélkül nem társult chromosoma-rendellenességgel, azonban egyéb ultrahangeltérés mellett 7,9% és 26,7% volt a chromosoma-rendellenességek előfordulása. A szív és nagyerek egyéb rendellenességei esetén a kóros karyotypus aránya 18,2% volt. Egyoldali vesemedence-tágulat esetén, amennyiben nem társult más egyéb eltéréssel 1%, kétoldali vagy más eltéréssel társult vesemedence-tágulat esetén 3% volt a chromosomarendellenességek előfordulása. A hasfal és has elváltozásai közül az omphalocele 9,5%-ban, a duodenum atresia 11,8%-ban, az echodens belek 5,7%-ban társultak chromosomarendellenességgel. Rövidebb femur és humerus esetén a kóros karyotypus aránya 16% volt. Következtetések: Az ultrahangvizsgálat fontos szerepet játszik a praenatalis diagnosztikában. A vizsgált ultrahangeltérések esetén javasolt az intrauterin karyotypizálás elvégzése.

4

SUMMARY Cytogenetic background of fetal minor and major ultrasound anomalies in pregnancy Written by: Artúr Beke M.D. Consultant: Zoltán Papp M.D. Ph.D. D.Sc. Budapest, 2005. In this study the author investigated chromosome abnormalities detected in cases with prior abnormal ultrasound findings. During a ten-year period there were 1907 invasive interventions carried out with the purpose of chromosome analysis. The invasive intervention was genetic amniocentesis in 1619 cases and chorion villus sampling in 288 cases. Karyotyping revealed 103 cases (5.4%) with chromosome abnormalities. Abnormalities with subcutaneous oedema were examined: abnormal karyotype was found in 20% of cases with non-immune hydrops, 48.2% of cases with cystic hygroma, and 53.9% of cases with nonimmune hydrops and cystic hygroma altogether, 8.3% of cases with nuchal oedema in the 1st trimester, and 5.5% in the 2nd trimester. The incidence rate of chromosome abnormalities in cases with cerebral anomalies was 6.3% of cases with ventriculomegaly, 3.6% of cases with choroid plexus cysts, and 15.9% of cases with other cranial anomalies. Regarding abnormalities of the heart; isolated echogenic intracardiac focus and ventricular septal defects were not associated with chromosome abnormality, but, in conjunction with other positive ultrasound findings the incidence rate of chromosome abnormalities were 7.9% and 26.7%, respectively. Other anomalies of the heart and large blood vessels showed an abnormal karyotype incidence rate of 18.2%. In cases of unilateral pyelectasis unassociated with other anomalies, the incidence rate of the chromosome abnormalities was 1%. In cases of bilateral pyelectasis, or pyelectasis associated with other anomalies, the incidence rate was 3%. In terms of anomalies of the abdominal wall and the abdomen; the incidence rate of association with chromosome abnormalities was 9.5% in cases with omphalocele, 11.8% in cases with duodenal atresia, and 5.7% in cases with echogenic bowel. In cases with short femur and humerus the rate of abnormal karyotype was 16%. Conclusions: Ultrasound plays important role in prenatal diagnosis. In cases with positive ultrasound findings, the performance of karyotyping is reasonable.

5

BEVEZETÉS

Az egészségügyi ellátás fontos részét képezi a fejlődési rendellenességek praenatalis szűrése, felismerése,

előfordulásuk

lehetséges

csökkentése.

A

Magyarországon

működő

terhesgondozási rendszer és a ráépülő genetikai tanácsadási rendszer hatékonyságának egyik fontos fokmérője, hogy szűrés nélkül 2-3%-ban fordulnának elő a megszületéskor rendellenességek. Ez az arány az eredményes praenatalis gondozás következtében csak 0,40,6% [123]. Az intrauterin szűrő és diagnosztikus eljárások, a terhesség alatti ultrahang-szűrések, a genetikai centrumokban rendelkezésre álló cytogenetikai és molecularis genetikai vizsgálatok lehetővé tették a genetikai rendellenességek jelentős részének korai, méhen belüli felismerését [126]. A praenatalisan felismert súlyosabb rendellenesség esetén a házaspár kérésére a terhesség megszakítható. A gyógyítható vagy kezelhető rendellenességek korai, intrauterin felismerése révén csökkenthető azok perinatalis mortalitasra és morbiditasra gyakorolt hatása. A genetikai centrumok széleskörű és komplex tevékenységükkel, a praenatalis diagnosztikában betöltött szerepükkel jelentős mértékben befolyásolhatják a terhességek perinatalis kimenetelét [121, 171]. A méhen belüli magzat rendellenességeinek magas hányadát képezik a chromosomarendellenességek. Chromosoma-rendellenességeknek nevezzük a speciális eljárásokkal, fénymikroszkóp segítségével kimutatható számbeli (aneuploidiák) és szerkezeti eltéréseket. A számbeli és szerkezeti eltérések lehetnek duplicatiók/trisomiák, deletiók/monosomiák és egyéb átrendeződések a chromosomákon [125, 53, 86]. A kiegyensúlyozott chromosoma átrendeződések nem okoznak megbetegedést, azonban az utódoknál kiegyensúlyozatlan átrendeződések fordulhatnak elő [116, 85, 163]. Az autosomalis trisomiák és a kiegyensúlyozatlan átrendeződések súlyos multiplex malformatios syndromákat és szellemi fogyatékosságot okozhatnak [59, 122]. Magas a méhen belüli elhalás aránya. Az általuk okozott betegségek többnyire súlyosak, az esetek egy részében a postnatalis élettel összeegyeztethetetlen elváltozásokkal társulnak. A nemi

6

chromosomák számbeli eltérése (aneuploidiája) esetén nem emelkedik számottevően a perinatalis mortalitas, kivéve az X-monosomia esetén. A korai vetélések esetén a chromosoma-rendellenességek aránya 60%, a középidős vetélések esetén 6%, míg a halvaszülések esetén 4-5% [124]. Napjainkban a chromosoma-rendellenességek méhen belüli non-invasiv szűrése még nem megoldott, ezért fontos szerepe van a terhesség alatti ultrahangvizsgálatoknak, melyek felhívhatják a figyelmet az esetleges rendellenesség gyanújára [49, 176, 157, 146, 170, 11]. Az anyai és/vagy apai életkor, a terhelő anamnézis, valamint a biokémiai paraméterek mellett az ultrahangeltérések - melyek lehetnek tényleges strukturális eltérések (major anomaliák) vagy önmagukban nem kóros, enyhe eltérések (minor anomaliák) – képezhetik a chromosomavizsgálatok indikációját [115, 13, 172, 12]. Az

irodalmi

adatok

számos

ultrahangeltérés

esetén

ellentmondásosak,

az

egyes

közleményekben gyakran egymásnak ellentmondó megállapítások szerepelnek. Az egyes ultrahangeltérések esetén az egyes szerzők különböző álláspontot képviselnek.

SUBCUTAN OEDEMÁVAL JÁRÓ ELVÁLTOZÁSOK

A subcutan oedemával járó különböző elváltozások (a non-immun hydrops, a hygroma colli cysticum és a tarkótáji oedema) utalhatnak chromosoma-rendellenességre, felhívhatják a figyelmet intrauterin infectio gyanújára, non-immun hydrops esetén előfordulhat Parvovírus B19, Adenovírus infectio [179, 155, 61]. Felhívhatják a figyelmet egyéb magzati anaemiával járó kórképekre, így thalassaemiára [91], iker-iker transfusio gyanújára [135, 24] és a magzati keringés és magzati szív anatómiai eltéréseire.

Tarkótáji oedema az első trimesterben

7

A chromosomaeltérés aránya tarkótáji oedema esetén az egyes közleményekben változó mértéket mutat, és széles határok között mozog (1. táblázat). A tarkótáji oedema vizsgálata eltérő az első és második trimesterben. Az első trimesterben, a tarkótáji áttetszőséget (nuchal translucency, NT) vizsgáljuk (1. ábra), melynek során a hosszanti metszeten a tarkócsont külső és a bőr belső felszíne közötti távolságot mérjük [106, 118, 152, 105, 103]. Ennek javasolt határértéke 2,5-3 mm [19, 29, 137, 188]. Egyes szerzők a különböző terhességi hetekre jellemző, normál terhességekben mért értékek középértékéhez viszonyított arány megadását javasolják (multiple of median, MoM) [20, 26, 56, 76].

1. ábra. Tarkótáji oedema mérése az első trimesterben

Számos szerző foglalkozott az első trimesterben mért tarkótáji áttetszőség (nuchal translucency)

és

a

trisomiák

előfordulásának

összefüggésével

(1.

táblázat).

A

chromosomaeltérés aránya változó volt, és nagy eltéréseket mutatott (Bewley és mtsai [19] 2,86% - Cha’ban és mtsai [38] 48,15%), és ez nem volt összefüggésben a határérték meghatározásának módjával. Brambati és mtsai 70 terhességből 13 esetben észleltek kóros karyotypust (18,57%) [29], Szabó és mtsai 96 esetből 43 esetben mutattak ki chromosomarendellenességet (44,79%) [162). Egyes közleményekben a határértéket meghaladó NT esetén a chromosoma-rendellenesség aránya 20% fölötti volt. Mahieu-Caputo és mtsai [94] 24,32%-ban, Zimmerman és mtsai [188] 29,03%-ban, Taipale és mtsai [164] 23,68%-ban, Economides és mtsai [57] 20,59%ban, Pajkrt és mtsai [117] 25,21%-ban mutattak ki kóros karyotypust. Theodoropoulos és

8

mtsai [168] 20,79%-ban találtak chromosoma-rendellenességet. Hasonlóan magas arányban írtak le közleményükben chromosoma-rendellenességet Mangione és mtsai (19,84%) [96], valamint Zoppi és mtsai (23,0%) [189]. Mangione és mtsai 252 esetet vizsgáltak, és összevontan kezelték a tarkótáji oedema és a cysticus hygroma eseteit, bár hangsúlyozták a cysticus hygroma septáltságát. Kóros chromosoma-állományt 50 esetben találtak (19,84%), 28 esetben 21-es trisomiát, 9 esetben 18-as trisomiát, 7 esetben X-monosomiát, 1 esetben pedig 13-as trisomiát, illetve 5 esetben egyéb chromosoma-rendellenességet [96]. Zoppi és mtsai közleményükben elemezték a tarkótáji oedema változását, 287 esetben történt karyotypizálás és 66 esetben találtak kóros karyotypust (23,0%), 44 esetben 21-es trisomiát, 10 esetben 18-as trisomiát, 5 esetben 13-as trisomiát. X-monosomia 4, 47,XXY és 47,XXX karyotypus, valamint translocatio 1-1 esetben volt kimutatható. Normál karyotypus mellett a tarkótáji oedema 25%-ban, kóros karyotypus mellett 56%-ban növekedett vagy nem mutatott változást [189]. Ezen közleményekben a magas arány oka az lehetett - bár ez csak egyes vizsgálatoknál derül ki a beteganyag és módszer leírásánál -, hogy összevontan kezelték a határértéket meghaladó tarkótáji oedemával és a cysticus hygromával járó eseteket [164, 57, 96]. Egyes közleményekben a chromosoma-rendellenességek aránya 10%-on belül volt. Biagiotti és mtsai [20] 7,49%-ban, Jemmali és mtsai [83] szintén 7,49%-ban, Schwarzler és mtsai [143] 9,57%-ban találtak kóros karyotypust. A kóros karyotypus elsősorban 21-es trisomia volt. Jemmali és mtsai 4582 első trimesterben a 10-14 hét között elvégzett ultrahangvizsgálat során észlelt 2,5 mm feletti NT esetén 334 esetben végeztek karyotypizálást, melynek során 25 esetben találtak kóros karyotypust (7,49%), 14 esetben 21-es trisomiát, 7 esetben 18-as trisomiát, 2 esetben 13-as trisomiát, 1 esetben triploidiát és 1 esetben 47,XXX karyotypust [83]. Schwarzler és mtsai szintén a 10-14. hét között végzett 4523 NT mérést követően 230 esetben végeztek magasabb NT érték miatt karyotypizálást, és 22 esetben (9,57%) találtak kóros karyotypust (12 esetben 21-es trisomia, 5 esetben 18-as trisomia, 1 esetben 13-as trisomia, 1 esetben 10-es trisomia, 1 esetben X-monosomia, 2 esetben triploidia) [143].

9

1. táblázat Subcutan oedema I. Eset Tarkótáji oedema (I. trimester) Brambati és mtsai Bewley és mtsai Szabó és mtsai Cha'ban és mtsai Mahieu-Caputo és mtsai Zimmerman és mtsai Biagiotti és mtsai Taipale és mtsai Economides és mtsai Pajkrt és mtsai Theodoropoulos és mtsai Jemmali és mtsai Schwarzler és mtsai Mangione és mtsai Zoppi és mtsai

(1995) 29 (1995) 19 (1995) 62 (1996) 38 (1996) 94 (1996) 188 (1997) 20 (1997) 164 (1998) 57 (1998) 117 (1998) 168 (1999) 83 (1999) 143 (2001) 96 (2003) 189

NT vagy hygroma NT vagy hygroma

NT vagy hygroma

Chromosoma-rendellenességek

Határérték

Hét

70 70 96 54 37 31 227 76 34 119 101 334 230

13 2 43 26 9 9 17 18 7 30 21 25 22

≥3 mm 18,57% ≥3 mm 2,86% ≥3 mm 44,79% ≥3 mm 48,15% ≥3 mm 24,32% ≥3 mm 29,03% MoM 7,49% ≥3 mm 23,68% ≥99 per 20,59% ≥3 mm 25,21% ≥95 per 20,79% >2,5 mm 7,49% 9,57% CRL-re vonatk. rizikó

8-15 8-13 9-12 8-15 8-15 10-13 9-13 10-15 11-14 10-14 10-14 10-14 10-14

252 287

50 66

19,84% 23,00%

≥3 mm ≥95 per

10-14 10-13

Tarkótáji oedema a második trimesterben Egymásnak ellentmondóak és széles határok között mozognak az eredmények a második trimesterben mért tarkótáji oedema esetén is. A második trimesterben a kisagy magasságában, a cysterna magnát is magában foglaló harántmetszeten a megvastagodott tarkótáji redőt (thickened nuchal fold) vagy más néven tarkótáji megvastagodást (nuchal thickening) vizsgáljuk, mely eltérően az első trimesterben alkalmazott módszertől, a bőr külső felszínétől a csont külső felszínéig terjedő lágy szövetek vastagságát jelenti (2. ábra). Ennek határértéke 6 mm [15, 16], bár egyes szerzők az 5 mm-es határértéket javasolják [25, 70]. Az első trimesterben észlelt tarkótáji áttetszőség nem specifikus elváltozás, mely az esetek többségében a terhesség második harmadára visszafejlődik, bár bizonyos esetekben persistálhat, és a tarkótáji megvastagodás képét mutathatja. Növeli a 21-trisomia kockázatát [15]. Első alkalommal Benacerraf (1985) hívta fel a figyelmet arra, hogy a második trimesterben végzett ultrahangvizsgálat során észlelt tarkótáji oedema (≥6 mm) növeli a Down syndroma kockázatát [15].

10

2. ábra. Tarkótáji oedema a II. trimesterben

Ezt követően számos szerző végzett hasonló vizsgálatokat, és a vizsgálatok során eltérő eredményeket mutatva (2. táblázat). Crane és Gray a tarkótáji megvastagodás megfelelő határértékét próbálták meghatározni. A terhesség nagysága szerint két csoportot állítottak fel, az első csoportba sorolták a 14-18., a második csoportba a 19-24. terhességi héten mért értékeket. Az elvégzett vizsgálatok alapján az első csoportban (14-18. hét) a ≥5 mm, a második csoportban (19-24. hét) a ≥6 mm határérték javasolható [45]. Crane és Gray vizsgálata során 25,53%-ban mutatott ki kóros karyotypust. DeVore 23 esetet feldolgozva 39,13%-ban talált kóros karyotypust [50]. Más szerzők a második trimesteri tarkótáji oedema esetén 10%-on belül mutattak ki kóros chromosoma-állományt. Grandjean és Sarramon 12 centrumot bevonva összesen 3308 ultrahangvizsgálat eredményeit dolgozták fel, és 21-es trisomia esetén 38%-ban találtak tarkótáji megvastagodást. A 12 centrum adatai alapján 295 középidős terhességben történt karyotypizálás tarkótáji megvastagodás (nuchal thickening) mellett. 22 esetben találtak kóros chromosoma-állományt (7,46%), ebből 17 esetben 21-es trisomiát (5,76%) [69]. Gonen és mtsai (1995) 573 esetben végeztek karyotypizálást a második trimesterben elvégzett ultrahangvizsgálat során észlelt ultrahangeltérések miatt. Tarkótáji megvastagodás miatt 38 esetben végeztek chromosomavizsgálatot, egy esetben észleltek kóros karyotypust (2,63%), míg cysticus hygroma miatt 182 esetből 15 esetben észleltek kóros karyotypust (8,24%) [68]. Zimmer és mtsai összevontan kezelték a korai második trimesterben mért tarkótáji oedema és a nem septált cysticus hygroma eseteit, 1254 esetből 43 esetben mutattak ki kóros karyotypust (3,43%), 27 esetben 21-es trisomiát, 16 esetben egyéb kóros karyotypust [187].

11

2. táblázat Subcutan oedema II. Eset Tarkótáji oedema (II. trimester) Crane és Gray DeVore és mtsai Grandjean és mtsai Gonen és mtsai Zimmer és mtsai

(1991) 45 (1993) 50 (1995) 69 (1995) 68 (1997) 187

47 23 295 38 1254


12 9 22 1 43

25,53% 39,13% 7,46% 2,63% 3,43%

Cysticus hygroma A cysticus hygroma megítélése nem egyértelmű, számos közleményben – mint korábban láthattuk – nem került elkülönítésre a tarkótáji oedema eseteitől, ennek következtében az eredmények is ellentmondásosak. Több közleményben nem egyértelmű a cysticus hygroma definíciója. A cysticus hygroma (hygroma colli cysticum) az első és a második trimesterben is megfigyelhető. A tarkótáji áttetszőségtől és a tarkótáji megvastagodástól úgy különíthető el, hogy a vizsgálat során egyértelműen elkülönülő folyadékgyülem ábrázolódik (3. ábra), mely kiegészül a típusos középvonali sövényezettséggel (septatio) (4. ábra) [6, 35]. A hygroma colli cysticum gyakran persistál, gyakran társulhat aneuploidiával (elsősorban X-monosomia), más rendellenességekkel és magzati veszteséggel [35].

3. ábra. Cysticus hygroma képe

12

4. ábra. Középvonali septáltság cysticus hygromában

Cysticus hygroma esetén a tarkótáji oedemánál megadott értékekhez képest is magasabb a chromosoma-rendellenességek előfordulási gyakorisága (3. táblázat). Bronshtein és mtsai 106 nem septált (non-septated) esetet feldolgozva 6 esetben találtak chromosoma-rendellenességet (5,66%), ezzel szemben a megvizsgált 25 septált esetben a chromosoma-rendellenesség kockázata 72% volt [35]. Nadel és mtsai külön csoportban vizsgálták azokat az eseteket, amikor a cysticus hygroma önállóan vagy hydrops részjelenségeként fordult elő. Önállóan előforduló 26 hygroma mellett 12 esetben találtak chromosoma-rendellenességet (46,15%), hydrops-szal társult esetekben (37 eset) 31 chromosoma-rendellenességet találtak (83,78%) [100]. Sohn és mtsai 57 cysticus hygroma esetéből 20 esetben találtak kóros karyotypust (35,09%). Ebből 11 esetben Xmonosomiát, 5 esetben 21-es trisomiát, 4 esetben 18-as trisomiát [156]. Taipale és mtsai 76 cysticus

hygroma

esetén

végeztek

karyotypizálást,

és

18

esetben

észleltek

chromosomaeltérést (23,68%), 5 esetben X-monosomiát, 7 esetben 21-es trisomiát, 6 esetben 13-as illetve 18-as trisomiát [164]. Rosati és mtsai az első és a korai második trimesterben térfogatszámítással vizsgálták a cysticus hygromák térfogatát. Vizsgálták a társuló chromosoma-rendellenességek arányát, 14 septált esetből 8 esetben mutattak ki kóros karyotypust (57,14%), a 19 nem septált esetből 4 esetben találtak kóros karyotypust (21,05%). Összesítve, a 12 chromosoma-rendellenesség közül 6 esetben 21-es trisomiát, 4 esetben X-monosomiát és 1-1 esetben 18-as és 13-as trisomiát mutattak ki [139]. Tanriverdi és mtsai a septált és nem septált eseteket együtt

13

vizsgálták, és összességében 23 esetben végeztek karyotypizálást, 13 esetben mutattak ki kóros karyotypust (56,52%) [165]. Donnenfeld és mtsai a cysticus hygromából nyert folyadék sejtjeinek chromosomavizsgálatát végezték karyotypizálással és fluorescens in situ hybridisatióval (FISH), és a vizsgált mintákban az esetek 86%-ában X-monosomiát igazoltak [55].

3. táblázat Subcutan oedema III. Eset Hygroma colli cysticum Bronshtein és mtsai

(1993) 35

nem septált septált

Nadel és mtsai

(1993) 100

hygroma hydrops + hygroma

Gonen és mtsai Sohn és mtsai Taipale és mtsai Rosati és mtsai

(1995) 68 (1997) 156 (1997) 164 (2000) 139

nem septált septált

Tanriverdi és mtsai Non-immun hydrops Nicolaides és mtsai Gembruch és mtsai Boyd és mtsai Schwanitz és mtsai

(2001) 165 (1986) 107 (1988) 64 (1988) 27 (1989) 142

hydrops hydrops + hygroma

Anandakumar és mtsai Has

(1996) 4 (2001) 74


106 25 26 37

6 18 12 31

5,66% 72,00% 46,15% 83,78%

182 57 76 19 14 23

15 20 18 4 8 13

8,24% 35,09% 23,68% 21,05% 57,14% 56,52%

37 45 72 116 57

12 17 22 32 31

32,43% 37,78% 30,56% 27,59% 54,39%

100 19

10 9

10,00% 47,37%

Non-immun hydrops Non-immun hydrops esetén a szerzők többsége nem különítette el egyértelműen azon eseteket, amikor a non-immun hydrops cysticus hygromával vagy cysticus hygroma nélkül fordult elő, ezért az eredmények – bár magas értékek mentén – de széles határok között mozognak.

14

A non-immun hydrops a hygroma colli cysticumhoz hasonlóan megfigyelhető az első és második trimesterben egyaránt, és gyakran társul aneuploidiával (X-monosomiával vagy 21es trisomiával), valamint magzati veszteséggel [100] (5. ábra).

5. ábra. Non-immun hydrops képe

Nicolaides 1986-ban 37 esetet vizsgálva 12 esetben mutatott ki chromosoma-rendellenességet (32,43%) [107]. Gembruch és mtsai 45 hydropsos magzat esetében az elvégzett karyotypizálás során 17 esetben találtak kóros karyotypust (37,78%), ebből 10 esetben Xmonosomiát (ebből 1 esetben mosaic formában), 6 esetben 21-es trisomiát és 1 esetben 18-as trisomiát [64]. Boyd és mtsai [27], valamint Anandakumar és mtsai [4] a kimutatott chromosomarendellenességek 50%-ában X-monosomiát találtak. Boyd 72 non-immun hydropsos esetből 22 esetben kimutatott chromosomaeltérésből 11 esetben talált X-monosomiát, míg Anandakumar 100 hydropsos magzat esetén elvégzett karyotypizálás során 10 kóros esetből 5 esetben mutatott ki X-monosomiát. Schwanitz és mtsai már külön csoportban vizsgálták a cysticus hygromához társult és a cysticus hygromával nem járó non-immun hydropsos eseteket. Amennyiben a hydrops cysticus hygromával társult, 54,39%-ban mutattak ki kóros karyotypust, amennyiben nem társult cysticus hygromával ez az arány 27,59% volt [142].

15

Has az első trimesterben vizsgálta a non-immun hydrops eseteit, és a 19 elvégzett karyotypizálás során 9 esetben mutatott ki kóros karyotypust (47,37%) [74].

A KOPONYA ÉS AZ AGY ELTÉRÉSEI

Oldalkamra-tágulat Az oldalkamra-tágult esetén az irodalmi adatok nem egyértelműek, a vizsgálatok kisebb esetszámok mellett történtek, és az eredmények széles határok között mozognak. Oldalkamratágulatról (ventriculomegalia) akkor beszélünk, ha az oldalkamra tágassága eléri a 10 mm-t (6. ábra). Az oldalkamra a fiú magzatoknál normál esetben is enyhén tágabb (átlag 6,4 mm) szemben a lánymagzatok oldalkamra méretével (átlag 5,8 mm) [128]. Az oldalkamra-tágulat egyes szerzők szerint növeli az aneuploidiák előfordulásának kockázatát (21-trisomia és egyéb aneuploidiák) [31, 95].

6. ábra. Ventriculomegalia

A ventriculomegaliát mint a magzati chromosoma-rendellenesség egyik markerét a második trimesterben több kutató is vizsgálta (4. táblázat). Nicolaides és mtsai 1986-ban más egyéb rendellenesség vizsgálata mellett 9 esetben magzati ventriculomegalia miatt végeztek karyotypizálást, és 2 esetben találtak chromosomaeltérést (22,22%) [107]. Ezt követően Mahony és mtsai [95] 20 ventriculomegalia esetén 1 esetben (5%), Bromley és mtsai [31] 44 oldalkamra-tágulat esetét vizsgálva 5 esetben (11,36%) észleltek chromosomaeltérést. Gonen

16

és mtsai vizsgálata szintén több eltérésre terjedt ki, ennek részeként 25 esetben végeztek karyotypizálást ventriculomegalia esetén, és nem találtak kóros karyotypust. Terry és mtsai [167] 25 magzatot vizsgálva 3 esetben mutattak ki kóros chromosoma-állományt (12%).

Plexus chorioideus cysta Plexus chorioideus cysta esetén – elsősorban izolált elváltozásnál – ellentmondásosak az irodalmi adatok, és megoszlanak a vélemények annak vonatkozásában, hogy a plexus chorioideus cysta jelenléte önmagában indokolja-e az invasiv beavatkozást. A plexus chorioideus cysta több szerző adatai alapján elsősorban 18-trisomiával társul [115, 154]. A kockázat mértéke egyes irodalmi adatok alapján nem függ attól, hogy egyoldali vagy kétoldali elváltozásról van szó, de más megfigyelések szerint a nagyobb méretű elváltozás (>10 mm) fokozottabb kockázatot jelent [181, 71]. Egyes szerzők a 2-2,5 mm-es határértéket javasolják [173], míg mások az 5 mm-t határozták meg határértékként [181] Az elváltozás gyakorlatilag minden esetben visszafejlődik, ezért az ismételt ultrahangvizsgálaton már nem észlelt elváltozás nem jelenti a kockázat csökkenését [180] (7. ábra). A cysták jelenlétét a magzati plexus chorioideusban első alkalommal Chudleigh és mtsai írták le [41]. Első alkalommal Nicolaides hívta fel a figyelmet – bár kis esetszám mellett - az ultrahangvizsgálat során kimutatott plexus chorioideus cysta (choroid plexus cyst, CPC) és a chromosoma-rendellenességek összefüggésére [107]. Ezt követően több kutató is kimutatta, hogy a magzati plexus chorioideus cysta elsősorban a 18-as trisomia, kisebb mértékben a 21es trisomia kockázatát növeli (4. táblázat).

7. ábra. Plexus chorioideus cysta 17

Achiron és mtsai 1991-ben 30 CPC esetében elvégzett chromosomavizsgálat során 2 18-as trisomiát mutattak ki (6,67%), az egyik esetben más eltéréssel társult az elváltozás [2]. Platt és mtsai 62 esetből 4 chromosomaeltérést találtak (6,45%), ebből 3 esetben 18-as trisomiát, 1 esetben 21-es trisomiát [132]. Nadel nagyobb esetszám mellett (234 eset) 12 esetben mutatott ki chromosomaeltérést, ebből 11 esetben 18-as trisomiát (4,7%) és 1 esetben triploidiát, azonban a 234 esetből 220 esetben izolált CPC fordult elő, és ezen esetekben nem mutattak ki chromosoma-rendellenességet [101]. Walkinshaw és mtsai 152 izolált plexus cysta esetében 4 esetben (2,63%) mutattak ki chromosomaeltérést, ebből 3 esetben 18-as trisomiát (1,97%) és 1 esetben 21-es trisomiát [181]. Nava és mtsai 176 esetből 8 chromosomaeltérést mutattak ki (4,55%), 4 esetben 18-as trisomiát (2,27%), 2 esetben 21-es trisomiát 1,14%, 1 esetben 47,XXY karyotypust és 1 esetben egyéb eltérést [102], a 18-as trisomiás esetekből 1 esetben izolált plexus chorioideus cystáról volt szó, míg 3 esetben más ultrahangeltéréssel társult az elváltozás. Gonen 1995-ben plexus chorioideus cysta mellett 108 esetben elvégzett intrauterin karyotypizálás során nem mutatott ki chromosoma-rendellenességet [68]. Gray és mtsai 208 esetben végeztek chromosomavizsgálatot, és 7 esetben találtak kóros karyotypust, valamennyi esetben 18-as trisomiát (3,37%) [71]. Bakos és mtsai 108 vizsgálat kapcsán 3 kóros karyotypust találtak (2,78%), 1-1 esetben 18-as trisomiát, 13-as trisomiát és a 9-es chromosoma inversióját. [8]. Nagyobb esetszám mellett Chitty és mtsai nagyobb esetszám mellett külön vizsgálták az izolált és az egyéb eltéréssel társult eseteket. 603 esetben a plexus chorioideus cysta nem társult más eltéréssel, és 3 esetben találtak kóros karyotypust (valamennyi 18-as trisomia, 0,5%), 55 esetben más ultrahangeltéréssel társult az elváltozás, és 11 esetben mutattak ki kóros chromosoma-állományt, 9 esetben 18-as trisomiát, és 1-1 esetben 21-es trisomiát és 47,XXX karyotypust (20%) [40]. Hasonlóan magas esetszám mellett Ghidini és mtsai vizsgálták plexus chorioideus cysta esetén a chromosoma-rendellenességek előfordulását, csak az izolált eseteket vizsgálták, és 13 esetben (1,7%) mutattak ki kóros karyotypust (18-as trisomiát) [65].

18

4. táblázat Koponya eltérései Eset Ventriculomegalia Nicolaides és mtsai Mahony és mtsai Bromley és mtsai Gonen és mtsai Terry és mtsai Plexus chorioideus cysta Nicolaides és mtsai Achiron és mtsai Platt és mtsai Nadel és mtsai

(1986) 107 (1988) 95 (1991) 31 (1995) 68 (2000) 167

9 20 44 25 25

2 1 5 0 3

22,22% 5,00% 11,36% 0,00% 12,00%

(1986) 107 (1991) 2 (1992) 132 (1992) 101

4 30 62 234 220 14 152 176 108 208 108 658 603 55 765 366 311 55 109 102 7

3 2 4 12 0 12 4 8 0 7 3 14 3 11 13 2 0 2 4 3 1

75,00% 6,67% 6,45% 5,13% 0,00% 85,71% 2,63% 4,55% 0,00% 3,37% 2,78% 2,13% 0,50% 20,00% 1,70% 0,55% 0,00% 3,64% 3,67% 2,94% 14,29%

5

2

40,00%

12 12 15

4 3 1

33,33% 25,00% 6,67%

52 40

20

38,46%

ajak- és szájpadhas. egyéb eltéréssel

26

15

57,69%

izolált

14

0

0,00%

izolált egyéb eltéréssel

Walkinshaw és mtsai Nava és mtsai Gonen és mtsai Gray és mtsai Bakos és mtsai Chitty és mtsai

(1994) 181 (1994) 102 (1995) 68 (1996) 71 (1998) 8 (1998) 40

izolált


Ghidini és mtsai Coco és mtsai

(2000) 65 (2004) 43

izolált izolált egyéb eltéréssel

Sahinoglu és mtsai

(2004) 140 izolált egyéb eltéréssel

Koponya egyéb eltérései Benacerraf és mtsai


(1984) 14

holoprosenc. / ajakés szájpadhas.

Parant és mtsai Tongsong és mtsai Aletebi és mtsai

(1997) 127 (1998) 169 (1999) 3

holoprosenc.

Bullen és mtsai Perrotin és mtsai

(2001) 36 (2001) 131

holoprosenc.

holoprosenc. fossa posterior rendellenességei

Coco és mtsai 2004-ben külön vizsgálták az izolált eseteket és az egyéb eltéréssel társult eseteket, ezen belül a minor és major anomaliákkal társult eseteket. Izolált elváltozás esetén

19

(311 eset) és társuló egyéb minor anomalia esetén (43 eset) nem találtak kóros karyotypust. A kimutatott két 18-as trisomiás esetben major anomalia társult a plexus chorioideus cystához. (12 esetből 16,67%) [43]. Sahinoglu és mtsai 109 esetben végeztek karyotypizálást plexus chorioideus cysta miatt, 102 esetben izolált elváltozásról volt szó, és 3 esetben mutattak ki chromosomaeltérést (2,94%), 7 esetben más eltéréssel társult az elváltozás, és 1 esetben találtak chromosomaeltérést (14,29%), a kimutatott 4 kóros karyotypus valamennyi esetben 18-as trisomia volt [140].

Koponya és agy egyéb eltérései A koponya és agy egyéb eltérései, a holoprosencephalia, a corpus callosum agenesia vagy dysgenesia (8. ábra), a Dandy-Walker malformatio, az ajak- és szájpadhasadék (9. ábra) megfigyelések szerint növelik a chromosoma-rendellenességek kockázatát [114]. Az eperalakú koponya (strawberry-shaped head) elsősorban a 18-trisomia kockázatát növelheti [78]. Benacerraf és mtsai már 1984-ben közöltek 5 esetet, amikor méhen belül ajak- és szájpadhasadékot (cleft lip and palate) és holoprosencephaliát észleltek az ultrahangvizsgálat során, és az elvégzett chromosomavizsgálat 2 esetben (33,33%) 13-as trisomiát igazolt (4. táblázat) [14].

8. ábra. Corpus callosum agenesia

20

Parant és mtsai [127], majd Tongsong és mtsai [169] 12-12 esetet közöltek, ahol az intrauterin magzatnál holoprosencephaliát diagnosztizáltak. Az elvégzett karyotypizálás Parant tanulmányában 4 esetben igazolt 13-as trisomiát (33,33%), Tongsong vizsgálatában összesen 3 esetben találtak trisomiát (25%), ebből 2 esetben 13-as trisomiát (16,67%) és 1 esetben 18as trisomiát (8,33%). Bullen és mtsai 2001-ben megjelent tanulmányukban 68 holoprosencephaliás esetet dolgoznak fel, ahol az elvégzett 52 karyotypizálás során 38%-ban igazoltak kóros karyotypust (20 esetből 15 esetben 13-as trisomia, 2 esetben 18-as trisomia, 3 esetben egyéb eltérés– ebből 2 esetben a 13-as chromosoma hosszú karjának deletiója igazolódott) [36]. A holoprosencephalia etiológiáját vizsgálva az anyai diabetes és a 13-as trisomia mellett előfordulnak monogénes formák is, melyek közül a következő locusok ismertek: SHH (7q36), ZIC2 (13q32), SIX3 (2p21), TGIF (18p11.3) [99].

Az ajak- és/vagy szájpadhasadék esetén Perrotin és mtsai tanulmányukban kimutatták, hogy izolált elváltozás esetén chromosomaeltérés nem igazolható (14 eset), míg más ultrahangeltéréssel társultan a chromosoma-rendellenességek gyakorisága magas (26 esetből 15 esetben találtak chromosomaeltérést, ebből 8 esetben 13-as trisomiát és 5 esetben 18-as trisomiát) [131].

9. ábra. Ajakhasadék

Aletebi és mtsai a fossa posterior regiójának rendellenességeit vizsgálták, ide sorolva a cisterna magna tágulatát (enlarged cisterna magna), a Dandy-Walker malformatiót (Dandy-

21

Walker malformation) és a fossa posterior cystát (fossa posterior cyst). 15 esetből 1 esetben találtak chromosomaeltérést (18-as trisomia) [3].

A MELLKAS ÉS A SZÍV ELTÉRÉSEI

Echogen papillaris izom Az echogen papillaris izom esetén a chromosoma-rendellenességek kockázatát több szerző tanulmányozta, azonban a vizsgálatok során nem különítették el az egyéb eltéréssel társult és az izolált eseteket, ezért az eredmények nem egyértelműek. Az echogen papillaris izom (echogenic intracardiac focus) a normál terhességek 3-4%-ában is megfigyelhető [92], egyes tanulmányok szerint az ázsiai populációban ez az arány a 10%-ot is elérheti [147]. Echogen papillaris izom (10. ábra) előfordulása esetén egyes szerzők szerint nő a 21-trisomia [33, 34, 82, 145, 184] és egyes adatok alapján a 13-trisomia kockázata [90]. Egyes irodalmi adatok alapján nagyobb a kockázat, ha mindkét kamrában megfigyelhető az elváltozás [33].

10. ábra. Echogen papillaris izom

Bromley és mtsai 1995-ben, majd 1998-ban publikált tanulmányukban az ultrahangvizsgálat során észlelt echogen papillaris izom és a chromosoma-rendellenességek összefüggését vizsgálták (5. táblázat). 1995-ben 66 esetet vizsgálva 4 esetben találtak 21-es trisomiát [33].

22

Nagyobb esetszám mellett (290 eset), 1998-ban két csoportban vizsgálták a terhességeket, ≥35 év esetén (125 eset) 6,4%-ban, 35 év alatti korcsoportban (165 eset) 3,64%-ban találtak chromosomaeltérést,

elsősorban

21-es

trisomiát

[34].

Winter

és

mtsai

hasonló

tanulmányukban összesen 163 esetet vizsgálva 16 esetben mutattak ki 21-es trisomiát (9,82%) [184].

Ventricularis septum defectus Számos szerző vizsgálta a kamrai sövényhiány (VSD), illetve a pitvar-kamrai sövényhiány (AVSD) és a chromosoma-rendellenességek összefüggését, az esetek egy részében a szerzők összevontan kezelték a II. trimesterben, illetve a terhesség során később (III. trimester) és a megszületés után, valamint a fetopathologiai vizsgálattal diagnosztizált eseteket (5. táblázat). Hajdu és mtsai 1998-ban 21 AVSD esetét vizsgálták és 9 esetben találtak chromosomarendellenességet (42,86%), ebből 7 esetben 21-es trisomiát, 1 esetben 18-as trisomiát, 1 esetben pedig 22-es trisomiát [73]. Tennstedt és mtsai feldolgozták mindazon eseteket, amikor a fetopathologiai vizsgálat szívfejlődési rendellenességet igazolt, és a terhesség során ultrahangvizsgálat, illetve karyotypizálás történt (összesen 129 eset). VSD fordult elő 36 magzatnál, AVSD 21 magzatnál. VSD esetén 15 magzatnál (41,67%) volt kimutatható chromosomaeltérés is (8 esetben 21-es trisomia, 4 esetben 18-as trisomia, 1 esetben 13-as trisomia, 2 esetben egyéb eltérés). AVSD esetén a chromosoma-rendellenesség előfordulása 61,9%-os volt (a 13 chromosoma-rendellenességből 9 esetben 21-es trisomia, 3 esetben 18-as trisomia és 1 esetben egyéb eltérés) [166]. Delisle és mtsai a terhesség során ultrahanggal kimutatott AVSD esetén vizsgálták a chromosoma-rendellenességek előfordulását, 38 esetből 22-ben volt kimutatható chromosoma-rendellenesség (57,89%), 21-es trisomiát 19 esetben találtak (50%), míg 1-1 esetben 18-as, 13-as trisomia, illetve egyéb eltérés volt kimutatható [48]. Paladini és mtsai 2002-ben megjelent tanulmányukban valamennyi előfordult szív- és nagyér-rendellenesség esetén vizsgálták a chromosoma-rendellenességek kockázatát. Kamrai sövényhiány esetén 45,33%-ban (75 esetből 34), pitvarkamrai sövényhiány esetén 80%-ban (40 esetből 32) volt chromosoma-rendellenesség kimutatható [119]. A VSD esetén észlelt 34 chromosoma-rendellenességből 14 volt 21-es trisomia (18,67%), 16 volt 18-as trisomia (21,33%), míg 2 X-monosomia (2,67%) és 2 esetben egyéb eltérés volt kimutatható. Az

23

AVSD esetén talált 32 kóros karyotypus megoszlása a következő volt: 26 esetben 21-es trisomia (65%), 3 esetben 18-as trisomia (7,5%), 3 esetben egyéb eltérés. 5. táblázat Mellkas és szív eltérései Eset Echogen papillaris izom Bromley és mtsai Bromley és mtsai

(1995) 33 (1998) 34

66 290 125 165 163

4 14 8 6 16

6,06% 4,83% 6,40% 3,64% 9,82%

AVSD

21 36 21 38 75 40

9 15 13 22 34 32

42,86% 41,67% 61,90% 57,89% 45,33% 80,00%

coarctatio aortae

29

14

48,28%

kettős kiáramlású jobb kamra

19

5

26,32%

hypoplasiás balszívfél syndroma

37

5

13,51%

6

2

33,33%

20 9

9 0

45,00% 0,00%

(1993) 54 (1999) 81

15 35

7 4

46,67% 11,43%

(1986) 107 (1992) 58

3 11

1 1

33,33% 9,09%

≥35 év <35 év

Winter és mtsai Ventricularis septum defectus Hajdu és mtsai Tennstedt és mtsai

(2000) 184 (1998) 73 (1999) 166

AVSD VSD AVSD

Delisle és mtsai Paladini és mtsai Szív és nagyerek egyéb eltérései Paladini és mtsai

48

(1999) (2002) 119

(2002) 119

AVSD VSD

truncus arteriosus communis Fallot-tetralogia ASD

Diaphragma hernia Donnenfeld és mtsai Huddy és mtsai Hydrothorax Nicolaides és mtsai Estoff és mtsai


Szív és nagyerek egyéb rendellenességei A szív fejlődési rendellenességei, valamint a szív és nagyerek egyéb rendellenességei esetén nő a chromosoma-rendellenességek kockázata [120]. Paladini és mtsai vizsgálták az egyéb szív- és nagyér fejlődési rendellenességek esetében is a chromosoma-rendellenességek előfordulását. Coarctatio aortae esetén 48,28%-ban, kettős kiáramlású jobb kamra (double outlet right ventricle) esetén 26,32%-ban, hypoplasiás balszívfél syndroma esetén 13,51%24

ban, truncus arteriosus communis esetén 33,33%-ban, Fallot-tetralogia esetén 45%-ban volt chromosoma-rendellenesség kimutatható, pitvari sövényhiány esetén nem találtak kóros karyotypust [119].

Hernia diaphragmatica Már korábban, 1992-ben Blancato ás mtsai [22] in situ hybridisatiós eljárás segítségével kimutatták, hogy a diaphragma herniával járó esetek egy részében szövetspecifikus mosaicismus fordul elő. Míg a lymphocytatenyésztés során nem mutatható ki eltérés (vérből nyert minta cordocentesis során vagy újszülött vérvizsgálata), a fibroblastokból nyert minta (genetikai amniocentesis, bőrbiopsia) esetén 12p isochromosoma mutatható ki. Donnenfeld és mtsai 1993-ban 15 hernia diaphragmatica kapcsán végeztek chromosomavizsgálatot. Valamennyi esetben a fibroblastok vizsgálata mellett lymphocytatenyésztés is történt (14 esetben az intrauterin magzatnál elvégzett cordocentesis segítségével). 7 esetben találtak chromosomaeltérést (46,67%), ebből 3 18-as trisomiának, 3 12p mosaicismusnak bizonyult, és egy esetben egyéb eltérést igazoltak [54]. A 7 kóros esetből a mosaicismus miatt 2 esetben eltérő eredményt adott a különböző eredetű sejtek vizsgálata, és csak a fibroblastokból (amniocentesis, bőrbiopsia) volt kimutatható a 12p isochromosoma, míg a vérből nyert lymphocytákból nem. Öt esetben a lymphocyták és fibroblastok vizsgálata azonos eredményt adott (három 18-as trisomiás eset és egy kiegyensúlyozatlan translocatio mellett egy 12p isochromosomás eset volt kimutatható). Huddy és mtsai 35 hernia diaphragmatica esetéből vizsgálták a terhesség kimenetelét és a társuló rendellenességeket, összesen 4 esetben találtak chromosoma-rendellenességet (11,43%), ebből 2 esetben 18-as trisomiát [81].

Izolált hydrothorax Az izolált hydrothorax jelentőségét kevés kutató vizsgálta. Nicolaides 1986-ban más egyéb ultrahangeltérés alapján végzett invasiv beavatkozás kapcsán (fetoscopia során nyert vérből) 3 esetben izolált hydrothorax miatt végzett karyotypizálást, és a 3 esetből 1 esetben kóros karyotypust kapott [107]. Estoff és mtsai 11 esetben végeztek karyotypizálást izolált hydrothorax miatt, és 1 esetben mutattak ki kóros karyotypust (21-es trisomia, 9,09%) [58].

25

PYELECTASIA

A pyelectasia és a kóros karyotypusok összefüggését vizsgáló közlemények nagy része nem különíti el egyértelműen az egyéb eltéréssel társult és izolált, valamint az egyoldali és kétoldali elváltozásokat, és az eredmények széles határok között mozognak. Ennek megfelelően

az

ajánlások

is

ellentmondásosak,

egyes

szerzők

javasolják

a

chromosomavizsgálatot, míg más szerzők nem tartják indokolnak az invasiv beavatkozást pyelectasia esetén. Előbbiek szerint a vesemedence méretének növekedése fokozza az aneuploidiák kockázatát (elsősorban 21-trisomia) [17, 42, 44, 183]. A vesemedencék mérése a harántmetszetű képen antero-posterior (AP) irányban történik. Vesemedence-tágulatról (pyelectasia) akkor beszélünk, ha a pyelon mérete eléri, vagy meghaladja az 5 mm-t (11. ábra). Egyes közlemények a 3 mm-t meghaladó méretű vesemedence esetén már javasolják a chromosomavizsgálatot, bár több szerző véleménye szerint az izolált elváltozás nem növeli a kockázatot [182]. A kifejezett hydronephrosis és a megnagyobbodott echodens vesék növelik a 13-trisomia kockázatát.

11. ábra. Pyelectasia

Benacerraf és mtsai 1990-ben 210 magzatnál észlelt pyelectasia esetét vizsgálták. 210 esetből 7 esetben találtak 21-es trisomiát (3,33%) (6. táblázat). A pyelectasia kritériumaként a 20. hétig a 4 mm-es határértéket (≥4 mm), a 21-30. héten az 5 mm-es határértéket (≥5 mm), a 30. hét fölött a 7 mm-es határértéket (≥7 mm) javasolták [17]. Corteville és mtsai 127 esetet

26

vizsgálva 7 esetben találtak chromosomaeltérést (5,51%), ebből 4 esetben 21-es trisomiát (3,15%) [44]. A 33. hétig a ≥4 mm-es határértéket javasolták, a 33. hét fölött a ≥7 mm-es határértéket. Hasonló esetszám (121 eset) és határértékek mellett Wickstrom és mtsai 3 esetben találtak chromosomaeltérést (2,48%), ebből 2 esetben 21-es trisomiát (1,65%) [182]. Nicolaides és mtsai tanulmányukban 258 pyelectasiás magzat esetében 35 kóros karyotypust találtak (13,57%) [104]. A pyelectasia kritériumaként az 5 mm-es határértéket javasolták (≥5 mm). Chudleigh és mtsai 2001-ben szintén 5 mm-es határérték mellett 737 magzati pyelectasia esetén végeztek chromosomavizsgálatot. Az elvégzett karyotypizálás eredményeit vizsgálva 12 esetben találtak kóros chromosoma-állományt (1,63%), ebből 6 esetben (0,81%) 21-es trisomiát [42]. Kisebb esetszám mellett más kutatók nem erősítették meg a chromosoma-rendellenességek magasabb arányát. Gonen és mtsai 58 magzati pyelectasia esetén elvégzett karyotypizálás során nem találtak kóros karyotypust [68]. 6. táblázat Pyelectasia Eset


Határérték

Hét

≥4 mm ≥5 mm ≥7 mm ≥4 mm ≥7 mm

15-20 21-30 31-40 ≤33 >33

Benacerraf és mtsai

(1990) 17

210

7

3,33%

Corteville és mtsai

(1992) 44

127

7

5,51%

Nicolaides és mtsai Gonen és mtsai Wickstrom és mtsai

(1992) 104 (1995) 68 (1996) 182

258 58 121

35 0 3

13,57% 0,00% 2,48%

≥5 mm

Chudleigh és mtsai

(2001) 42

737

12

1,63%

≥5 mm

≥4 mm ≥7 mm

≤33 >33

A HASFAL ÉS A HAS RENDELLENESSÉGEI

A hasfal és a has elváltozásai közül az omphalocele, a duodenum atresia gyakran társulnak chromosoma-rendellenességekkel. A markerként szereplő, önmagában nem feltétlenül kórosat jelentő echodens belek esetén egyes közlemények szerint magasabb a 21-trisomia kockázata [30, 109, 144, 161]. Echodens belek hátterében a gyakoribb intrauterin infectio mellett ritkán egyéb eltéréseket is leírtak (cysticus fibrosis, atresia) [149].

27

Omphalocele A hasfal rendellenességeit és a társuló rendellenességeket számos kutató vizsgálta. Az omphalocele vagy más néven exomphalos valamennyi közlemény alapján magas arányban társul chromosoma-rendellenességekkel, elsősorban 18-as trisomiával, kisebb arányban 13-as trisomiával (12. ábra). Mann és mtsai 1984-ben a hasfal rendellenességeivel társult szülészeti eseményeket feldolgozó tanulmányukban (7. táblázat) 19 omphalocele esetén 7 esetben találtak chromosomaeltérést (36,84%) [97]. Hasonló esetszám mellett a terhesség alatt elvégzett ultrahangvizsgálatok eredményeit dolgozták fel Rabe és mtsai 1985-ben, és 17 omphalocele mellett 6 chromosoma-rendellenességet mutattak ki (35,29%) [133]. Nicolaides 1986-ban kisebb esetszám mellett (12 esetből 8 chromosomaeltérés) [107], majd Gilbert és Nicolaides 1987-ben 35 esetet vizsgálva (35 esetből 19 chromosomaeltérés) [66] igazolta, hogy az ultrahangvizsgálat során észlelt omphalocele fokozza a chromosoma-rendellenességek kockázatát.

12. ábra. Omphalocele

Ezen vizsgálatok eredményét számos kutató megerősítette. Nyberg és mtsai [110] 26 esetből 10-ben (38,46%), Holzgreve és mtsai [80] 10 esetből 5-ben (50%), Rizzo és mtsai [136] 12 esetből 7-ben (58,33%), Fogel és mtsai [60] 37 esetből 5-ben mutattak ki chromosoma-

28

rendellenességet. Nagyobb esetszám mellett Nicolaides és mtsai 1992-ben 116 omphalocele esetében 42 esetben mutattak ki kóros karyotypust (36,21%), ebből 32 esetben 18-as trisomiát (27,59%), 7 esetben 13-as trisomiát (6,03%) [108]. Snijders és mtsai [151] magasabb arányban, 18 esetből 12-ben (66,67%) mutattak ki kóros karyotypust. Ezt követően megjelent tanulmányokban a szerzők közel azonos eredményeket kaptak, Dillon és mtsai [52] 43 esetből 12 esetben (27,91%), Axt és mtsai [5] 26 esetből 7 esetben, Rankin és mtsai [134] 98 esetből 30 esetben (30,61%), míg Stoll és mtsai [158] 58 esetből 17 esetben (29,31%) találtak kóros karyotypust. A kóros karyotypusok többsége 18-as trisomia volt. Axt tanulmányában négyszer nagyobbnak találta a chromosoma-rendellenesség kockázatát, ha a máj intracorporalisan helyezkedett el, szemben az extracorporalis elhelyezkedéssel [5]. Barisic és mtsai [9] 19 európai központ adatait dolgozták fel, és összességében 137 omphalocele esetében 34 kóros karyotypust írtak le (24,82%). A chromosomarendellenességek többsége 18-as trisomia volt (21 eset, 15,33%), kisebb arányban írtak le 13as trisomiát (5 eset, 3,65%) és 1-1 esetben 21-es trisomiát és X-monosomiát, 2 esetben triploidiát és 4 esetben egyéb chromosoma-rendellenességet. Salihu és mtsai [141] 29 esetet dolgoztak fel, és 3 kóros karyotypust mutattak ki (10,34%), valamennyi esetben a hepar intracorporalisan helyezkedett el.

Gastroschisis Számos kutató az omphalocele vizsgálatával párhuzamosan a gastroschisis eseteit is feldolgozta, bár a vizsgálatok egy része kisebb esetszám mellett történt, ezért az eredmények nem egybehangzóak (13. ábra). Nagyobb esetszám mellett Rankin és mtsai 133 gastroschisis esetében 1 esetben talált chromosomaeltérést (13-as trisomiát, 0,75%) [134]. Barisic és mtsai [9] szintén nagyobb esetszám mellett 1,89%-ban találtak kóros karyotypust, összesen 106 esetből 2 esetben mutattak ki chromosoma-rendellenességet, ebből 1 esetben 21-es trisomiát és 1 esetben 13-as trisomiát.

29

7. táblázat Hasfal és has eltérései I. Eset Omphalocele (exomphalos) Mann és mtsai Rabe és mtsai Nicolaides és mtsai Gilbert és Nicolaides Nyberg és mtsai Holzgreve és mtsai Rizzo és mtsai Fogel és mtsai Nicolaides és mtsai Snijders és mtsai Dillon és mtsai Axt és mtsai Rankin és mtsai Stoll és mtsai Barisic és mtsai Salihu és mtsai Gastroschisis Mann és mtsai Nicolaides és mtsai Nicolaides és mtsai Dillon és mtsai Rankin és mtsai Axt és mtsai Stoll és mtsai Barisic és mtsai Salihu és mtsai


(1984) 97 (1985) 133 (1986) 107 (1987) 66 (1989) 110 (1990) 80 (1990) 136 (1991) 60 (1992) 108 (1995) 151 (1995) 52 (1999) 5 (1999) 134 (2001) 158 (2001) 9 (2002) 141

19 17 12 35 26 10 12 37 116 18 43 26 98 58 137 29

7 6 8 19 10 5 7 5 42 12 12 7 30 17 34 3

36,84% 35,29% 66,67% 54,29% 38,46% 50,00% 58,33% 13,51% 36,21% 66,67% 27,91% 26,92% 30,61% 29,31% 24,82% 10,34%

(1984) 97 (1986) 107 (1992) 108 (1995) 52 (1999) 134 (1999) 5 (2001) 158 (2001) 9 (2002) 141

10 3 26 56 133 18 47 106 15

0 0 0 0 1 0 0 2 0

0,00% 0,00% 0,00% 0,00% 0,75% 0,00% 0,00% 1,89% 0,00%

Más kutatók kisebb esetszám mellett nem találtak chromosomaeltérést, így Mann és mtsai [97] 10 esetet vizsgálva, Nicolaides és mtsai [107, 108] 3, illetve 26 esetet vizsgálva, Dillon és mtsai [52] 56 esetet vizsgálva, Axt és mtsai [5] 18 esetet vizsgálva nem mutattak ki kóros karyotypust. Stoll és mtsai [158] 47 gastroschisis esetét vizsgálták, míg Salihu és mtsai [141] 15 esetet írtak le, ezen esetekben nem mutattak ki kóros karyotypust. (7. táblázat).

30

13. ábra. Gastroschisis

Duodenum atresia A duodenum atresia ultrahang jele a “double bubble” (14. ábra). A kórkép nem minden esetben kerül intrauterin felismerésre, ezért a kutatók egy része postnatalisan, utólagosan igazolódott eseteket is bevonta a tanulmányába. A vizsgálatok kimutatták, hogy elsősorban a 21-es trisomia kockázatát növeli (8. táblázat). Nicolaides és mtsai 23 esetet vizsgálva 10 esetben mutattak ki chromosoma-rendellenességet (43,48%) [108], Bailey és mtsai 138 eset vizsgálata mellett 15 esetben találtak chromosoma-rendellenességet (21-es trisomiát) [7], Heydanus és mtsai 29 esetet vizsgálva 7 esetben mutattak ki kóros karyotypust (24,14%), ebből 6 esetben 21-es trisomiát [77]. Azonos esetszám mellett Lawrence és mtsai 11 esetben találtak kóros chromosoma-állományt (37,93%), ebből 8 esetben 21-es trisomiát [89].

14. ábra. Duodenum atresia

31

Echodens belek Annak megítélése, hogy echodens belek esetén indokolt-e a chromosomavizsgálat, ellentmondásos a nemzetközi irodalomban. Első alkalommal Nyberg hívta fel a figyelmet arra, hogy az echodens belek (echogenic bowel) elsősorban a 21-es trisomia kockázatát növelik (15. ábra) [112]. Ezt követően Scioscia és mtsai végeztek vizsgálatot, és 22 esetben echodens

belek

mellett

elvégzett

chromosomavizsgálat

során

6

esetben

találtak

chromosomaeltérést (27,27%), 5 esetben 21-es trisomiát, 1 esetben 18-as trisomiát [144]. Bromley és mtsai 50 esetben végeztek karyotypizálást echodens belek mellett, és 8 esetben találtak kóros karyotypust (16%), ebből 6 esetben 21-es trisomiát és 1-1 esetben 13-as trisomiát és X-monosomiát [30]. Kisebb esetszám mellett végeztek vizsgálatot Sipes és mtsai, és a 7 esetből 1 esetben 18-as trisomiát találtak [149]. Két nagyobb tanulmány is részletesen vizsgálta az echodens belek esetén várható kockázatot (8. táblázat). Slotnick és mtsai Lancetben megjelent tanulmányukban külön vizsgálták a különböző mértékű echogenitást, grade 1nek minősítették a mérsékelt (mild increase) echogenitás fokozódást, grade 2-nek minősítették a közepes (moderate increase) és grade 3-nak a kifejezett (pronounced) echogenitás fokozódást. Összesen 145 esetben végeztek karyotypizálást echodens belek miatt, és 8 esetben (5,5%) találtak kóros karyotypust (valamennyi 21-es trisomia). A grade 3-ba sorolt 24 esetből 6 esetben mutattak ki 21-es trisomiát (25%), a grade 2-be sorolt 81 esetből 2 esetben mutattak ki 21-es trisomiát (2,47%), és a grade 1-be sorolt 40 esetből egy esetben sem mutattak ki chromosomaeltérést.

15. ábra. Echodens belek

32

Tanulmányukban vizsgálták a cysticus fibrosis előfordulását is, grade 3 esetén 5 cysticus fibrosist diagnosztizáltak, grade 2 esetén 2 cysticus fibrosist igazoltak, grade1 esetén nem mutattak ki cysticus fibrosist [150]. Strocker és mtsai külön vizsgálták azon eseteket, amikor a bél echogenitás fokozódás más eltéréssel is társult. Összesen 131 esetből 15 esetben mutattak ki kóros karyotypust (11,45%). A vizsgált 62 esetben az echodens belek nem társultak más ultrahangeltéréssel, ebben a csoportban 5 chromosomaeltérést találtak, ebből 4 esetben 21-es trisomiát (6,45%), egy esetben pedig 47,XXY karyotypust. A másik csoportba sorolt, más ultrahangeltéréssel társult 69 esetben 10 chromosomaeltérést találtak, ebből 8 esetben 21-es trisomiát (11,59%), egy esetben triploidiát, és egy esetben X-deletiót [161].

8. táblázat Hasfal és has eltérései II. Eset Duodenum atresia Nicolaides és mtsai Bailey és mtsai Heydanus és mtsai Lawrence és mtsai Echodens belek Scioscia és mtsai Bromley és mtsai Sipes és mtsai Slotnick és mtsai

(1992) 108 (1993) 7 (1994) 77 (2000) 89

23 138 29 29

10 15 7 11

43,48% 10,87% 24,14% 37,93%

(1992) 144 (1994) 30 (1994) 149 (1996) 150

22 50 7 145 40 81 24 131 69

6 8 1 8 0 2 6 15 10

27,27% 16,00% 14,29% 5,50%

izolált

62

5

gyomortelődés hiánya

24

18

75,00%

tágult belek

24

1

4,17%

grade 1 grade2 grade 3

Strocker és mtsai

(2000) 161 egyéb eltéréssel

Hasfal és has egyéb eltérései Nicolaides és mtsai


(1992) 108

33

11,45%

Egyéb hasi eltérések Az egyéb hasi eltéréseket Nicolaides vonta be vizsgálatába. A vizsgálat során 24 esetben a gyomortelődés hiánya esetén (lack of visible stomach) végzett karyotypizálást, és 18 esetben mutatott ki kóros karyotypust (75%). Szintén 24 esetben a belek fokozott tágulata (intestinal dilatation) miatt végzett chromosomavizsgálatot, és 1 esetben mutatott ki chromosomaeltérést (4,17%) [108].

A VÉGTAGOK RENDELLENESSÉGEI

Rövidebb femur és humerus A rövidebb csöves csontok megítélése a chromosoma-rendellenességek kockázata szempontjából egyes közlemények alapján nem egyértelmű, bár több közlemény alapján rövidebb csöves csontok (femur, humerus) esetén a kóros karyotypus aránya magasabb. Az irodalmi adatok alapján a humerus rövidsége érzékenyebb indikátor. Elsősorban a 21-trisomia kockázata növekszik [84, 113, 153, 177]. A hosszú csöves csontok vizsgálatánál a kutatók elsősorban arra törekedtek, hogy meghatározzák a megfelelő módszert annak megítélésére, hogy milyen mértékű növekedésbeli lemaradás fokozza a chromosoma-rendellenességek kockázatát. A két fő módszer alapvetően különbözik egymástól (9. táblázat). A kutatók egy része a mért és a várható érték arányát veszi számításba (observed/expected ratio, O/E ratio), és a hányadost percentilisben kifejezve határozzák meg a megfelelő határértéket (≤0,91) [16, 130, 87, 79, 18, 113, 32, 178, 111]. A kutatók másik része a biparietalis diameter (BPD) és a combcsont (FL femur length) hányadosát veszi alapul (BPD/FL), és a >1,5 SD mértéket veszik kórosnak [93, 51, 67, 98, 138, 72, 37, 84, 175]. Mindkét eljárással számítva a kutatók többsége szignifikáns eltérést talált a normál chromosoma-állományú és chromosoma-rendellenességes magzatok között. Néhány kutató szerint az eltérés nem volt szignifikáns [130, 87, 98, 138, 72]. Nyberg és mtsai külön vizsgálták az egyes paramétereket (O/E ratio) a humerus és a femur esetében, a humerus esetén ≤0,89, a femur esetében a ≤0,91 határértéket javasolták.

34

Amennyiben a femur és a humerus is rövidebbnek mutatkozott a megadott határértékek szerint, a 21-es trisomia kockázata 11-szeresre nőtt [113]. 9. táblázat Végtagok eltérései Határérték

p

Rövidebb femur és humerus O/E (observed / expected ratio)

Benacerraf és mtsai Perella és mtsai La Folette és mtsai Hill és mtsai Benacerraf és mtsai Nyberg és mtsai

(1987) 16 (1988) 130 (1989) 87 (1989) 79 (1992) 18 (1993) 113

≤ 0,91

Bromley és mtsai Vintzileos és mtsai Nyberg és mtsai Snijders és mtsai Vergani és mtsai

(1997) 32 (1996) 178 (1998) 111 (2000) 153 (2000) 177

< 0,90

Lockwood és mtsai Dicke és mtsai Ginsberg és mtsai Marquette és mtsai Rodis és mtsai Hadlock és mtsai Campbell és mtsai Johnson és mtsai Verdin és Economides Snijders és mtsai Vergani és mtsai

(1987) (1989) 51 (1990) 67 (1990) 98 (1991) 138 (1992) 72 (1994) 37 (1995) 84 (1998) 175 (2000) 153 (2000) 177

≤ 0,91 ≤ 0,91 ≤ 0,91 ≤ 0,91 ≤ 0,91 (femur) ≤ 0,89 (hum.)

≤ 0,91 < 0,89 ≤ 0,91 ≤ 0,91

p<0,001 NS NS p<0,001 p<0,001 p<0,05 p<0,001 p<0,001 p<0,001 p<0,001 NS

BPD/FL 93

> 1,5 SD > 1,5 SD > 1,5 SD > 1,5 SD > 95 per > 90% > 1,5 SD > 1,80 > 97,5% > 1,5 SD > 1,5 SD

p<0,001 p<0,001 p<0,001 NS NS NS 0,003 p<0,001 p<0,001 p<0,001 p<0,05

Az újabb vizsgálatok mindkét módszert magukba foglalják. Snijders és mtsai 2000-ben közzétett tanulmányukban felhívják a figyelmet arra, hogy bár mindkét módszerrel mérve (O/E ratio, BPD/FL) szignifikáns eltérést találtak a normál karyotypusú és a 21-es trisomiás magzatok között, a 18. hét előtt elvégzett mérések kevésbé alkalmasak a 21-es trisomia előrejelzésére [153]. Vergani és mtsai az O/E ratio (observed/expected ratio) mérésével nem találtak szignifikáns eltérést,a BPD/FL arány mérésével a különbség elérte a szignifikáns 35

mérték határát (p=0,04). Véleményük szerint a femur hosszúság mérése populációfüggő, és minden centrumnak magának kell meghatároznia a populációfüggő határértékeket [177].

Végtagok egyéb rendellenességei A végtagok egyéb eltérései részben a 21-trisomia kockázatát növelik: görbült ujjak (clinodactylia), szélesebb medence szöglet (widened pelvic angle), szandál rés (sandal gap). Bizonyos végtageltérések esetén részben nő a 13-trisomia kockázata - postaxialis polydactylia, dongaláb (clubbed feet, talipes), domború talp felhajló sarokkal (rocker-bottom feet). A 18-trisomia kockázata növekszik ökölbeszorított kéz (clenched hands), átfedő ujjak (overlapping digits), radius aplasia, végtag rövidülés és dongaláb esetén [114].

16. ábra. Arteria umbilicalis singularis

A KÖLDÖKZSINÓR, A BUROK ÉS A MAGZATVÍZ RENDELLENESSÉGEI

Arteria umbilicalis singularis Az arteria umbilicalis singularis megítélése az egyes közleményekben a chromosomarendellenességek szempontjából ellentmondásos, az irodalmi adatok alapján a chromosomarendellenességek kockázata 0-10% között mozgott. Az arteria umbilicalis singularis esetében több kutató vizsgálta a chromosoma-rendellenességek előfordulását [1, 62, 63] (16. ábra).

36

Egyes tanulmányok alapján az arteria umbilicalis singularis növeli az aneuploidiák előfordulását [63, 46]. Bizonyos tanulmányok magasabb kockázatot mutattak ki, ha a baloldali arteria umbilicalis hiányzott [1, 63]. Abuhamad és mtsai 77 esetből 6 esetben találtak chromosomaeltérést (10. táblázat). A 77 esetből 21-ben a jobb oldali arteria hiányzott, ezen esetekben nem találtak chromosomaeltérést, 56 esetben a bal oldali arteria hiányzott, valamennyi chromosomaeltérést (6 eset) ezen esetek között találták [1]. Geipel és mtsai 102 esetet vizsgáltak, összesen 10 kóros karyotypust találtak (9,8%), 31 esetben a jobb oldali arteria umbilicalis hiányzott, ezen csoportban 1 esetben találtak chromosomaeltérést, 71 esetben a bal oldali arteria uterina hiányzott, ebben a csoportban 9 esetben találtak chromosomaeltérést [63]. Fukada és mtsai kisebb esetszám mellett, 10 esetből 1 esetben találtak chromosomaeltérést [62]. Blazer és mtsai 46 esetet vizsgálva nem mutattak ki chromosomaeltérést [23].

Amnion és chorion rétegének szétválása Ulm és mtsai azon eseteket vizsgálták, amikor a 14. hét után észlelték az amnion rétegének a chorion rétegétől való elválását (unfused amnion and chorion). A vizsgált 60 esetből 14 esetben találtak chromosomaeltérést (23,33%), ebből 13 esetben más ultrahangeltérést is észleltek. A 14 kóros karyotypusból 5 21-es trisomia, 3-3 18-as trisomia, 13-as trisomia és Xmonosomia volt [174].

Polyhydramnion Számos tanulmányban vizsgálták a polyhydramnion és a chromosoma-rendellenességek összefüggését. A polyhydramnion megítélése a chromosoma-rendellenességek szempontjából ellentmondásos, egyes szerzők javasolják a karyotypizálást, míg más szerzők szerint nem indokolt az invasiv beavatkozás. Chromosoma-rendellenességek

oldaláról

vizsgálva

a

kóros

karyotypus

társulhat

polyhydramnionnal vagy oligohydramnionnal [185, 39]. Wladimiroff és mtsai 170 chromosoma-rendellenesség esetét vizsgálva 31 esetben mutattak ki oligohydramniont

37

(18,24%) és 28 esetben polyhydramniont (16,47%) [185]. A polyhydramnion társulhat anyai diabetes

mellett

magzati

rendellenességekkel,

szívfejlődési


szájpadhasadékkal, anusatresiával, tracheo-oesophagealis fistulával [47], gyomor-bél tractus egyéb

rendellenességeivel,

húgyúti


központi

idegrendszeri

rendellenességekkel [160]. A polyhydramnion vizsgálatára az egyes közleményekben két alapvető módszert alkalmaztak. A módszerek között a legnagyobb magzatvízzseb verticalis átmérője esetén a ≥8 cm határértéket alkalmazták [21, 129]. A gyakrabban alkalmazott négy quadrans módszerrel mért magzatvízindex (AFI – amniotic fluid index) esetén a ≥24 cm [10, 148] vagy ≥25 cm [28, 21, 47] határérték szerepelt. Az egyes közlemények részben hasonló, részben lényegesen eltérő eredményeket mutattak (10. táblázat). Landy és mtsai 59 izolált polyhydramnion esetét vizsgálva 5,08%-ban mutattak ki chromosoma-rendellenességet [88]. Hendricks és mtsai külön vizsgálták azon eseteket, amikor más eltéréssel társult a polyhydramnion (47 eset) vagy egyéb eltérés nélkül fordult elő (84 eset). Chromosomaeltérést csak azon esetekben mutattak, ahol más eltéréssel társult a polyhydramnion (7 eset, 5,34%) [75]. Brady és mtsai 125 esetet vizsgálva 4 esetben mutattak ki kóros karyotypust (3,2%), 2-2 esetben 18-as trisomiát és 21-es trisomiát [28]. Barnhard és mtsai 49 esetből 2 esetben mutattak ki kóros chromosoma-állományt (4,08%) [10]. Sickler és mtsai azon eseteket vizsgálva, ahol a polyhydramnion magzati retardatióval is társult, 49 esetből 15 kóros karyotypust mutattak ki (38,46%), 10 esetben 18-as trisomiát (25,64%), 1 esetben 13-as trisomiát (2,56%) és 4 esetben egyéb chromosomaeltérést [148]. Nagyobb esetszám mellett Stoll és mtsai 14,48%-ban [160], Biggio és mtsai 0,27%-ban [21], Dashe és mtsai 2,08%-ban mutattak ki chromosoma-rendellenességet [47]. Dashe és mtsai külön vizsgálták az izolált és egyéb eltéréssel társult eseteket, 595 izolált polyhydramnion esetén 6 esetben mutattak ki kóros karyotypust (1,01%), 77 egyéb eltéréssel társult esetből 8 kóros karyotypust találtak (10,39%). Mérsékeltnek minősítették a polyhydramniont, ha a magzatvízindex 25-29,9 cm között volt, közepes mértékűnek, ha 30-34,9 cm között volt, és súlyosnak, ha 35 cm felett mérték [47]. Pauer és mtsai 108 polyhydramnion esetében 6 esetben (5,56%) mutattak ki kóros karyotypust [129].

38

10. táblázat Köldökzsinór, magzatburkok és magzatvíz eltérései Eset Arteria umbilicalis singularis Abuhamad és mtsai Blazer és mtsai Fukada és mtsai Geipel és mtsai Amnion és chorion elválása Ulm és mtsai Polyhydramnion Landy és mtsai Hendricks és mtsai

(1995) 1 (1997) 23 (1998) 62 (2000) 63

77 46 10 102

6 0 1 10

7,79% 0,00% 10,00% 9,80%

(1999) 174

60

14

23,33%

59 131 84 47 125 49 39

3 7 0 7 4 2 15

5,08% 5,34% 0,00% 14,89% 3,20% 4,08% 38,46%

(2003) 129

290 370 672 595 77 108

42 1 14 6 8 6

14,48% 0,27% 2,08% 1,01% 10,39% 5,56%

(1998) 159 (2003) 129

224 752

31 10

13,84% 1,33%

(1987) 88 (1991) 75

izolált izolált egyéb eltéréssel

28

Brady és mtsai Barnhard és mtsai Sickler és mtsai

(1992) (1995) 10 (1997) 148

Stoll és mtsai Biggio és mtsai Dashe és mtsai

(1999) 160 (1999) 21 (2002) 47

magzati retardatióval


Pauer és mtsai Oligohydramnion Stoll és mtsai Pauer és mtsai


Oligohydramnion A polyhydramnionhoz hasonlóan az oligohydramnion megítélése sem egyértelmű az egyes közlemények alapján (10. táblázat). Az oligohydramnion vizsgálata során alkalmazható módszer a legnagyobb magzatvízzseb verticalis átmérőjének mérése (<2 cm) [129], és a négy quadrans módszerrel mért magzatvízindex (<8 cm), bár egyes közlemények ez utóbbinál a ≤5 cm határértéket alkalmazzák [186].

39

Stoll és mtsai közleményükben 224 oligohydramnionnal társult terhességet vizsgálva 31 esetben mutattak ki kóros karyotypust (13,84%) [159]. Ettől lényegesen eltérő eredményt adott Pauer és mtsainak vizsgálata, akik 752 oligohydramnion esetét vizsgálva 10 esetben mutattak ki kóros chromosoma-állományt (1,33%) [129].

40

CÉLKITŰZÉSEK

A Semmelweis Egyetem I. Sz. Szülészeti Klinika Genetikai Tanácsadása országos centrumként működik. Az ország valamennyi szülészeti intézménye, szülészeti szakrendelője, genetikai tanácsadása küld terheseket, betegeket az ország valamennyi pontjáról, konzílium céljából. Sokan érkeznek Klinikánkra a progresszív betegellátás keretében, de sokan saját kezdeményezésükre jelentkeznek Genetikai Tanácsadásunkon. Jelenleg a betegforgalomra jellemző adat, hogy évente 10 ezer tanácsadás történik Klinikánkon. A genetikai tanácsadáson a munkánk során - az egyéb tanácsadási szituációk mellett gyakran találkozunk a méhen belüli magzatnál kimutatott ultrahangeltéréssel. Ezen eltérések lehetnek: - a más intézetben elvégzett ultrahangvizsgálat során észlelt, és a Genetikai Tanácsadásunkon elvégzett genetikai ultrahangvizsgálat során megerősített eltérések, - a Klinikánkon - a rutin terhesgondozás keretében - ultrahang-szűrésen átesett várandósoknál kimutatott ultrahangeltérések, - az egyéb okból (pl. biokémiai paraméterekben észlelt eltérés miatt) a Genetikai Tanácsadásunkra utalt, és az általunk elvégzett ultrahangvizsgálat során észlelt eltérések, - valamint egyéb anyai és magzati okból elvégzett echocardiographia, magzati szívultrahangvizsgálat során észlelt eltérések. Az irodalmi adatok számos ultrahangeltérés esetén ellentmondásosak, gyakran egymásnak ellentmondó megállapítások látnak napvilágot. Az egyes ultrahangeltérések esetén az egyes szerzők különböző álláspontot képviselnek. Az egyre növekvő igény az invasiv beavatkozás iránt, a terhesek aggodalma, arra vezetett, hogy megvizsgáljam, melyek azok az ultrahangeltérések, amelyek esetén olyan mértékben növekszik a chromosoma-rendellenesség kockázata, hogy önmagában vagy más eltéréssel társultan indokolttá teszi az intrauterin karyotypizálást, figyelembe véve az invasiv beavatkozás vetélés-kockázatát is, amely jelenleg Klinikánkon genetikai amniocentesis (GAC) esetén 0,5%, chorionboholy-mintavétel (CVS) esetén 1,7%.

41

Hogy ezen kérdésekre választ kapjak, célul tűztem ki a következők vizsgálatát:

1. Melyek azok a minor és major anomaliák, amelyek előfordulása mellett a chromosoma-rendellenesség kockázata meghaladja az 1%-ot, és amelyek előfordulása esetén javasolt az intrauterin magzat chromosomavizsgálata? 2. Az egyes ultrahangeltérések esetén hogyan befolyásolja a chromosoma-rendellenesség kockázatát, ha az elváltozás önmagában vagy más ultrahangeltéréssel együtt fordul elő? 3. Az egyes kétoldali anatómiai képletek esetén előforduló ultrahangeltérésnél hogyan befolyásolja a chromosoma-rendellenességek előfordulását, ha az elváltozás egyoldali vagy kétoldali? 4. Az egyes ultrahangeltéréseknél hogyan oszlik meg a trisomiák és más chromosomarendellenességek aránya? 5. A subcutan oedemával járó elváltozásoknál hogyan változik a chromosomarendellenesség kockázata, ha külön vizsgáljuk a tarkótáji oedemát, cysticus hygromát, non-immun hydrops eseteit, valamint azon eseteket, amelyeknél a non-immun hydrops a cysticus hygromával szövődve fordult elő? 6. A koponya és az agy eltérései közül a ventriculomegalia és a plexus chorioideus cysta milyen genetikai kockázatot jelent? 7. A szív és nagyerek eltérései, valamint az echogen papillaris izom jelenléte milyen genetikai kockázatot jelentenek? 8. A magzati pyelectasia önmagában és féloldali elváltozás esetén indokolttá teszi-e az invasiv beavatkozást? 9. A hasfal és has eltérései milyen arányban növelik a chromosoma-rendellenességek kockázatát? Az echodens belek más elváltozással vagy más eltérés nélkül indokolttá teszi-e az invasiv beavatkozást? 42

10. A végtagok eltérései közül a rövidebb csöves csontok milyen mértékben növelik a chromosoma-rendellenességek kockázatát? 11. A polyhydramnion és oligohydramnion önmagában vagy csak más eltéréssel társultan teszi indokolttá az invasiv beavatkozást?

43

BETEGANYAG ÉS MÓDSZER

A Semmelweis Egyetem I. Sz. Szülészeti Klinikáján 10 év alatt (1990-2000) ultrahangeltérések miatt végzett chromosomavizsgálatok eredményeit dolgoztuk fel. Az ultrahangeltérések közül vizsgáltuk a subcutan oedemával járó elváltozásokat (non-immun hydrops, hygroma colli cysticum, tarkótáji oedema). Vizsgáltuk az agyi eltéréseket (oldalkamra-tágulat, plexus chorioideus cysta, agy és koponya egyéb eltérései), a szív és mellkas eltéréseit (echogen papillaris izom, ventricularis septum defectus, egyéb rendellenességek). A vesemedence-tágulat mellett vizsgáltuk a hasfal és has elváltozásait (omphalocele, gastroschisis, duodenum atresia, echodens belek) és a végtagok eltéréseit, valamint a köldökzsinór és magzatvíz rendellenességeit (oligohydramnion, polyhydramnion). Az ultrahangvizsgálatokat a I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Ultrahang Laboratóriumában ATL Ultramark 4 és Ultramark 9 (Ultramark 4 and 9, Advanced Laboratories

Technology,

Bothwell,

WA,

3.5

MHz

curvi

linear

transducer)

ultrahangkészülékeken végeztük. A vizsgálatokat a Szülészeti és Nőgyógyászati Ultrahang Társaság által kidolgozott szakmai protokollok alapján történtek. Ultrahangeltérések esetén a genetikai tanácsadás keretében a házaspárt részletesen felvilágosítottuk a chromosoma-rendellenességek kockázatáról, és a felvilágosítás után - az invasiv beavatkozás kockázatának ismeretében – a házaspár döntött a vizsgálat igénybevételéről. A chromosomavizsgálat céljából végzett invasiv beavatkozások többsége ultrahangvezérelt transabdominalis genetikai amniocentesis (GAC) volt, melyet a terhesség 15-21. hete között végeztünk. A beavatkozás előtt részletes ultrahangvizsgálat történt (Hitachi EUB 405). Meghatároztuk a pontos terhességi kort, a menstruatio első napjához és a mért biometriai adatokhoz viszonyítva. A lepény elhelyezkedését, a magzatvíz mennyiségét is vizsgálva kijelöltük a behatolás pontos helyét. A transplacentaris behatolást lehetőleg kerültük,

44

hasonlóan a köldökzsinór eredési helyét is. A műtéti terület dezinficiálását követően folyamatos ultrahangkontroll mellett végeztük az amnionűr punctióját. Minden esetben kb. 810 ml magzatvizet nyertünk. A chromosomavizsgálatok kisebb hányada chrorionboholy-mintavétellel (CVS) történt, melyet részben az első trimesterben végeztünk a terhesség 10-13. hetében, részben a második trimesterben a terhesség 18-23. hetében. Ez utóbbiakat azon esetekben, ahol a terhesség nagysága vagy egyéb indokok a genetikai amniocentesist nem tették lehetővé. A vizsgálatok a genetikai

amniocentesishez

hasonlóan

a

vizsgált

időszakban,

valamennyi

esetben

transabdominalis behatolásból történtek. A magzatvíz- és chorionboholy-mintákból az I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Cytogenetikai Laboratóriumában cytogenetikai feldolgozás történt. A magzatvízből nyert mintákat előzetes sejttenyésztés után, a chrorionboholy-mintákat tenyésztés nélkül (a közvetlen mitoticus aktivitást kihasználva) vagy tenyésztés után vizsgáltuk. A mitoticus sejtosztódást a metaphasisban leállítva lehetővé válik a chromosomák fénymikroszkópos vizsgálata és a karyotypus meghatározása. Az esetek egy részében a számbeli chromosoma-rendellenességek kimutatása molekuláris genetikai vizsgálattal, fluorescens-PCR (F-PCR) technikával is megerősítést nyert a Klinikánk Molekuláris Genetikai Laboratóriumában. Az adatok statisztikai feldolgozása során a Genetikai Tanácsadás számítógépes adatbázisának adatait használtuk fel. Valamennyi ultrahangeltérés esetén külön vizsgáltuk az egyéb magzati eltéréssel, polyhydramnionnal vagy oligohydramnionnal társult eseteket. Kétoldali eltérés lehetősége esetén külön vizsgáltuk a féloldali és kétoldali elváltozásokat. Az egyes eltérések esetén vizsgáltuk a sensitivitást, specificitást, az álnegatív arányt, álpozitív arány, a valószínűségi arányt (LR), a pozitív prediktív értéket, negatív prediktív értéket. Valamennyi esetben részletes statisztikai számításokat végeztünk, a szignifikancia számításánál a Chi-négyzet (χ2) próbát alkalmaztuk.

45

EREDMÉNYEK

A vizsgált tízéves időszakban 9766 esetben végeztünk intrauterin chromosomavizsgálatot, ebből 1907 esetben az embryonál, magzatnál észlelt ultrahangeltérés miatt (11. táblázat). Az invasiv beavatkozás 1619 esetben genetikai amniocentesis és 288 esetben chorionboholymintavétel volt. Az elvégzett chromosomavizsgálatok (karyotypizálások) során 103 esetben (5,4%) találtunk chromosoma-rendellenességet. 11. táblázat Chromosomavizsgálatok Eset


Ultrahangeltérés miatt végzett Genetikai amniocentesis Chorionbiopsia Összesen

1619 288 1907

64 39 103

3,95% 13,54% 5,40%

Egyéb indikáció miatt végzett

7859

254

3,23%

Összesen

9766

357

3,66%

Egyéb indikáció (anyai életkor, biokémiai paraméterek, terhelő anamnézis, anyai aggodalom) miatt végzett karyotypizálás során a vizsgált időszakban 7859 chromosomavizsgálat történt, és 254 esetben találtunk kóros karyotypust (3,23%). EREDMÉNYEK SUBCUTAN OEDEMÁVAL JÁRÓ ELVÁLTOZÁSOK ESETÉN

A subcutan oedemával járó elváltozások közül tarkótáji oedema esetén az első trimesterben 8,3%-ban, a második trimesterben 5,5%-ban találtunk kóros karyotypust (12.és 13. táblázat).

46

12. táblázat Tarkótáji oedema (I. trimester) Életkor

Egyéb magzati eltéréssel

Eset ≤29 30-34

10

Egyéb magzati eltérés + polyhydramnion Egyéb magzati eltérés + oligohydramnion Polyhydramnion

4

≥40

1

Chromosoma-rendellenességek ≤29 30-34 35-39 <35

≥35 Összesen

≥40

p

≥35

p

Összesen

LR

Sens.

Spec. Poz. pred. Neg. pred. érték érték

1

11

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

99,88%

0,00%

96,34%

1

0

1

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

99,99%

0,00%

96,34%

0

0

0

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

100,00%

0,00%

96,34%

1

2

6

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

99,94%

0,00%

96,34%

1

1

2

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

99,98%

0,00%

96,34%

0

0,0%

0,00

0,00%

99,79%

0,00%

96,34%

10 1

Oligohydramnion

<35 35-39

4 1

1

1

Egyéb eltéréssel összesen

14

2

16

2

2

4

20

Egyéb eltérés nélkül

73

18

91

8

1

9

Összesen

87

20

107

10

3

13

_

0

0

0

0,0%

0

0

0

0,0%

100

4

5

9

9,9%

1

0

1

11,1%

NS

10

10,0%

2,93

2,80%

99,04%

10,00%

96,41%

120

4

5

9

8,4%

1

0

1

7,7%

NS

10

8,3%

2,40

2,80%

98,83%

8,33%

96,40%

0 1 0 0 1 0 0 0 1

0,0% 7,7% 0,0% 0,0% 7,7% 0,0% 0,0% 0,0% 7,7%

2 3 0 1 6 4 0 0

1,7% 2,5% 0,0% 0,8% 5,0% 3,3% 0,0% 0,0%

10

8,3%

4 45,X0

_

2 21-trisomia; 2 18-trisomia; 3-trisomia

21-trisomia 18-trisomia 13-trisomia Egyéb trisomia* Trisom. összesen 45,X0 47,XXY Egyéb Összesen *Egyéb trisomia 3-trisomia

2 2

0 4

4

1 5

5

18-trisomia

2 2 0 1 5 4 0 0 9

1,9% 1,9% 0,0% 0,9% 4,7% 3,7% 0,0% 0,0% 8,4%

1

1

0

1

0

1

47

13. táblázat Tarkótáji oedema (II. trimester) Életkor

Eset ≤29 30-34

<35 35-39

≥40


≥35 Összesen

21-trisomia; 47,XXY 57

8

65

2

Egyéb magzati eltérés + polyhydramnion

17

2

19

3

Egyéb magzati eltérés + oligohydramnion Polyhydramnion

1

1

30

Oligohydramnion Egyéb eltéréssel összesen

2

2

4

6

9,2%

1

1

2

p

Összesen

LR

Sens.


45,X0 1

1

25,0%

7

10,1%

2,98

1,96%

99,34%

10,14%

96,39%

10,5%

0

0,0%

2

9,1%

2,64

0,56%

99,79%

9,09%

96,36%

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

99,98%

0,00%

96,34%

2

5,6%

0

0,0%

2

5,6%

1,55

0,56%

99,64%

5,56%

96,35%

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

99,94%

0,00%

96,34%

6

10

7,8%

0

1

1

11

8,1%

2,34

3,08%

98,68%

8,15%

96,41%

3

0

3

2,7%

0

0

0

0,0%

_

3

2,5%

0,68

0,84%

98,77%

2,52%

96,33%

7

6

13

5,4%

0

1

1

7,7%

NS

14

5,5%

1,54

3,92%

97,45%

5,51%

96,39%

0 0 0 0 0 1 0 0 1

0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 7,7% 0,0% 0,0% 7,7%

3 1 0 0 4 9 1 0

1,2% 0,4% 0,0% 0,0% 1,6% 3,5% 0,4% 0,0%

14

5,5%

4

69

3

22

2

0

2

6

36

0

36

4

2

6

0

6

109

19

128

5

2

7

135

4

89

24

113

5

1

6

119

198

43

241

10

3

13

254

45,X0

p

≥35

3 45,X0; 18-trisomia

45,X0 Egyéb magzati eltéréssel

≥40

45,X0 45,X0 1

1

14,3% p<0,02

p<0,02

Egyéb eltérés nélkül Összesen

2 21-trisomia; 45,X0

21-trisomia 18-trisomia 13-trisomia Egyéb trisomia Trisom. összesen 45,X0 47,XXY Egyéb Összesen

3 1

3 3 1

1 5

7

6

3 1 0 0 4 8 1 0 13

1,2% 0,4% 0,0% 0,0% 1,7% 3,3% 0,4% 0,0% 5,4%

0

0 1

0

1

48

Cysticus hygroma (hygroma colli cysticum) esetén 48,2%-ban, non-immun hydrops esetén 20%-ban, non-immun hydrops és cysticus hygroma együttes előfordulása esetén 53,9%-ban találtunk kóros karyotypust (14., 15. és 16. táblázat). Valamennyi subcutan oedemával járó elváltozást figyelembe véve, a kóros karyotypusok 50%-a X-monosomia, 25%-a 18-trisomia, míg a 21-trisomia előfordulása 18,8% volt (17. ábra). Hasonló arányt találtunk, ha csak a tarkótáji oedema esetén vizsgáltuk a kóros karyotypusok megoszlását (54,2% X-monosomia, 16,7% 18-trisomia és 20,8% 21-trisomia).

17. ábra Chromosoma-rendellenességek megoszlása a subcutan oedemával járó elváltozások esetén

Egyéb chromosomarendellenesség - 0,00% 47,XXY - 2,08%

21-trisomia - 18,75%

45,X0 - 50,00% 18-trisomia - 25,00% 13-trisomia - 0,00% Egyéb trisomia - 4,17%

21-trisomia

18-trisomia

13-trisomia

Egyéb trisomia

49

45,X0

47,XXY

Egyéb chromosoma-rendellenesség

14. táblázat Hygroma colli cysticum Életkor

Eset ≤29 30-34

<35 35-39

≥40

≥35 Összesen


≥40

p

≥35

p

Összesen

LR

Sens.



2

2

1

25,0%

0

0,0%

1

25,0%

8,79

0,28%

99,97%

25,00%

96,35%

0

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

100,00%

0,00%

96,34%

0

0

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

100,00%

0,00%

96,34%

0

0

0

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

100,00%

0,00%

96,34%

0

0

0

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

100,00%

0,00%

96,34%

1

25,0%

8,79

0,28%

99,97%

25,00%

96,35%

12

52,2%

28,75

3,36%

99,88%

52,17%

96,46%

13 48,1%

24,47

3,64%

99,85%

48,15%

96,47%

4

0

4


0

0


0


1

_

2

2

4

0

0

0

4

0

1

1

25,0%

0

0

0

0,0%


15

2

17

2

4

6

23

9

0

9

52,9%

2

1

3

50,0%

NS

Összesen

17

4

21

2

4

6

27

9

1

10

47,6%

2

1

3

50,0%

NS

p<0,02

3 21-trisomia; 18-trisomia; 4 45,X0; 22-trisomia

21-trisomia 18-trisomia 13-trisomia Egyéb trisomia* Trisom. összesen 45,X0 47,XXY Egyéb

18-trisomia

21-trisomia; 18-trisomia

3 1 1 5 4

0 1

Összesen

9

1

*Egyéb trisomia 22-trisomia

1

3 1 0 1 5 5 0 0 10

14,3% 4,8% 0,0% 4,8% 23,8% 23,8% 0,0% 0,0% 47,6%

1 1

1

2

1

2

1

50

1 2 0 0 3 0 0 0 3

16,7% 33,3% 0,0% 0,0% 50,0% 0,0% 0,0% 0,0% 50,0%

4 3 0 1 8 5 0 0

14,8% 11,1% 0,0% 3,7% 29,6% 18,5% 0,0% 0,0%

13 48,1%

15. táblázat Non-immun hydrops Életkor

Eset ≤29 30-34

<35 35-39

≥40


≥35 Összesen

≥40

p

≥35

p

Összesen

LR

Sens.



4

1

5

0

5

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

99,95%

0,00%

96,34%


4

1

5

0

5

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

99,95%

0,00%

96,34%

1

1

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

99,99%

0,00%

96,34%


0

0

0

0

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

100,00%

0,00%

96,34%

Oligohydramnion

0

0

0

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

100,00%

0,00%

96,34%

_

0

0,0%

0,00

0,00%

99,88%

0,00%

96,34%

NS

4

44,4%

21,08

1,12%

99,95%

44,44%

96,38%

6,59

1,12%

99,83%

20,00%

96,38%

1


8

2

10

1

0

1

11

0

0

0

0,0%

0

0

0

0,0%


4

3

7

0

2

2

9

2

1

3

42,9%

0

1

1

50,0%

12

5

17

1

2

3

20

2

1

3

17,6%

0

1

1

33,3% p<0,02

4 20,0%

0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 33,3% 0,0% 0,0% 33,3%

0 0 0 0 0 4 0 0

2 45,X0

_

Összesen

45,X0


0 2

0 1

2

1

0 0 0 0 0 3 0 0 3

45,X0

0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 17,6% 0,0% 0,0% 17,6%

0

0 1

0

1

51

0 0 0 0 0 1 0 0 1

0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 20,0% 0,0% 0,0%

4 20,0%

16. táblázat Non-immun hydrops + cysticus hygroma Életkor

Eset ≤29 30-34

<35 35-39

≥40

≥35 Összesen


≥40

p

≥35

p

Összesen

LR

Sens.


2 18-trisomia Egyéb magzati eltéréssel

1


2

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

99,97%

0,00%

96,34%

2

100,0%

0

0,0%

2

100,0%

0,00

0,56%

100,00%

100,00%

96,36%

1

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

99,99%

0,00%

96,34%

0

0

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

100,00%

0,00%

96,34%

0

0

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

100,00%

0,00%

96,34%

0,0%

2

33,3%

13,18

0,56%

99,96%

33,33%

96,36%

3

0

3

2

2

0

2

1

1

0

0 0

Oligohydramnion

2

_


4

2

6

0

0

0

6

2

0

2

33,3%

0

0

0


4

2

6

1

0

1

7

2

2

4

66,7%

1

0

1

100,0% p<0,02

5

71,4%

65,89

1,40%

99,98%

71,43%

96,39%

Összesen

8

4

12

1

0

1

13

4

2

6

50,0%

1

0

1

100,0% p<0,02

7 53,8%

30,75

1,96%

99,94%

53,85%

96,41%

0,0% 100,0% 0,0% 0,0% 100,0% 0,0% 0,0% 0,0% 100,0%

0 5 0 0 5 2 0 0

p<0,02

2 45,X0


2

2

2 2

2

4

2

2 18-trisomia

0 4 0 0 4 2 0 0 6

0,0% 33,3% 0,0% 0,0% 33,3% 16,7% 0,0% 0,0% 50,0%

18-trisomia

1

1

0

1

0

52

0 1 0 0 1 0 0 0 1

0,0% 38,5% 0,0% 0,0% 38,5% 15,4% 0,0% 0,0%

7 53,8%

EREDMÉNYEK A KOPONYA ÉS AZ AGY ELTÉRÉSEI ESETÉN

Koponya és agy eltérései közül (17., 18. és 19. táblázat) az oldalkamra tágulata esetén 6,3%, a plexus chorioideus cystája esetén 3,6%, a koponya egyéb eltérései esetén pedig 15,9% volt a chromosoma-rendellenességek előfordulása. Az oldalkamra-tágulat (ventriculomegalia) egyéb ultrahangeltéréssel társulva 8,4%-ban járt chromosoma-rendellenességgel, míg egyéb eltérés nélkül ez az arány 3,7% volt. Hasonlóan magasabb arányt találtunk kétoldali elváltozás esetén (8,6%), szemben a féloldali elváltozás esetén észlelt 4,6%-kal. A kóros karyotypusok megoszlása a következő volt: 46,2% a 21-trisomia és az X-monosomia együttes aránya (23,1-23,1%), 15,4% mind a 18-trisomia, mind a 47,XXY karyotypus, és 7,7% a 13-trisomia előfordulása (18. ábra). 18. ábra Chromosoma-rendellenességek megoszlása ventriculomegalia esetén

Egyéb chromosomarendellenesség - 15,38%


47,XXY - 15,38%

18-trisomia - 15,38% 45,X0 - 23,08%

13-trisomia - 7,69% Egyéb trisomia - 0,00%

53

21-trisomia 18-trisomia 13-trisomia Egyéb trisomia 45,X0 47,XXY Egyéb chromosoma-rendellenesség

Plexus chorioideus cysta mellett közel azonos arányban találtunk kóros karyotypust egyéb ultrahangeltéréssel társult (3,9%) és nem társult esetekben (3,3%), valamint féloldali (3,3%) és kétoldali elváltozás esetén (3,9%). Plexus chorioideus cysta esetén a chromosoma-rendellenességek 42,9%-a 18-trisomia volt, míg X-monosomia 21,4%-ban fordult elő (19. ábra).

19. ábra Chromosoma-rendellenességek megoszlása plexus chorioideus cysta esetén


21-trisomia - 7,14%

47,XXY - 7,14%


45,X0 - 21,43% Egyéb trisomia - 7,14%

13-trisomia - 0,00%

21-trisomia 18-trisomia 13-trisomia Egyéb trisomia 45,X0 47,XXY Egyéb chromosoma-rendellenesség

A koponya egyéb eltérései esetén (fossa posterior cysta, III-IV. agykamra tágulata, deformált koponya) elsősorban trisomiákat (21-, 18- és 13-trisomia) találtunk (20. táblázat).

54

17. táblázat Ventriculomegalia Életkor

Eset ≤29 30-34

<35 35-39

≥40


≥35 Összesen 18-trisomia; 47,XXY; 49,XXXXY


76

23

99

7


21

11

32

5


6

2

8

30

16

46

13

Oligohydramnion

1

3

4

1

3

10

109

5

37

45,X0; 47,XXY

2 21-trisomia; 47,XYY; triploidia

0

8 13-trisomia

6

19

1

2

65 21-trisomia; 47,XXY 6

≥40 47,XXX

2 45,X0; 2 18-trisomia

p

≥35

p

Összesen

LR

Sens.


45,X0 47,XXY

2

4

6

6,1%

1

1

10,0%

7

6,4%

1,81

1,96%

98,92%

6,42%

96,38%

4

3

7

21,9%

1

1

20,0%

8

21,6%

7,27

2,24%

99,69%

21,62%

96,41%

1

12,5%

0

0,0%

1

12,5%

3,77

0,28%

99,93%

12,50%

96,35%

2

4,3%

1

5,3%

3

4,6%

1,28

0,84%

99,34%

4,62%

96,35%

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

99,94%

0,00%

96,34%

2,43

5,32%

97,81%

8,44%

96,46%

1,00

1,96%

98,04%

3,66%

96,34%

1

2

1

21-trisomia Egyéb eltéréssel összesen Egyéb eltérés nélkül

134

55

189

26

10

36

225 21-trisomia; 18-trisomia; 191 45,X0

7

9

16

8,5%

3

0

3

8,3%

NS

19

8,4%

3

1

4

2,9%

2

1

3

5,5%

NS

7

3,7%

p<0,02

99

37

136

46

9

55

Összesen

233

92

325

72

19

91

416

10

10

20

6,2%

5

1

6

6,6%

NS

26

6,3%

1,76

7,28%

95,86%

6,25%

96,46%

Féloldali

143

45

188

41

13

54

242

4

3

7

3,7%

3

1

4

7,4%

NS

11

4,5%

1,26

3,08%

97,54%

4,55%

96,37%

Kétoldali

90

47

137

31

6

37

174

6

7

13

9,5%

2

0

2

5,4%

NS

15

8,6%

2,49

4,20%

98,31%

8,62%

96,43%

6 4 2 0 12 6 4 4

1,4% 1,0% 0,5% 0,0% 2,9% 1,4% 1,0% 1,0%

26

6,3%

p<0,05

2 21-trisomia; 47,XXY; 45,X0 21-trisomia 18-trisomia 13-trisomia Egyéb trisomia Trisom. összesen 45,X0 47,XXY Egyéb** Összesen

**Egyéb Triploidia 47,XYY 49,XXXXY 47,XXX

21-trisomia; 18-trisomia; 45,X0 3 1 1

2 3

5 2 1 2 10

5 2 2 1 10

5 4 1 0 10 4 3 3 20

13-trisomia

21-trisomia; 47,XXX; 47,XXY

1,5% 1,2% 0,3% 0,0% 3,1% 1,2% 0,9% 0,9% 6,2%

21-trisomia; 45,X0

1 1 1 2 1 1 5

1

1

1 1 1 1

55

1 0 1 0 2 2 1 1 6

1,1% 0,0% 1,1% 0,0% 2,2% 2,2% 1,1% 1,1% 6,6%

18. táblázat Plexus chorioideus cysta Életkor

Eset ≤29 30-34

<35 35-39

≥40


≥35 Összesen

2 18-trisomia; 45,X0 Egyéb magzati eltéréssel

60

13

73

6


19

7

26

2


3

1

4

47

13

60

Oligohydramnion

1

0

1


130

34

164

12


162

40

202

Összesen

292

74

Féloldali

158

38

1

p

Összesen

LR

Sens.


18-trisomia 3

4,1%

0

0,0%

3

3,8%

1,03

0,84%

99,18%

3,75%

96,35%

1

1

3,8%

0

0,0%

1

3,6%

0,98

0,28%

99,71%

3,57%

96,34%

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

99,96%

0,00%

96,34%

2

2

3,3%

0

0,0%

2

3,1%

0,84

0,56%

99,33%

3,08%

96,34%

1

1

100,0%

0

0,0%

1

100,0%

0,00

0,28%

100,00%

100,00%

96,35%

4

7

4,3%

0

0

0

0,0%

_

7

3,9%

1,08

1,96%

98,18%

3,93%

96,35%

7

0

7

3,5%

0

0

0

0,0%

_

7

3,3%

0,90

1,96%

97,82%

3,30%

96,34%

390

10

4

14

3,8%

0

0

0

0,0%

_

14

3,6%

0,98

3,92%

96,00%

3,59%

96,34%

212

6

1

7

3,6%

0

0

0

0,0%

_

7

3,3%

0,90

1,96%

97,82%

3,30%

96,34%

1,08

1,96%

98,18%

3,93%

96,35%

80

2

28

0

4

5

65

0

1

2

14

178

3

9

1

10

212

366

21

3

24

196

14

2

16

1

p

≥35

3

7

4

≥40

2 18-trisomia 45,X0

45,X0

NS

NS

Kétoldali

134

36

170

7

1

8

178

4

21-trisomia; 18-trisomia; 2 45,X0; 47,XXY; 46,XX/46,XY 21-trisomia 18-trisomia 13-trisomia Egyéb trisomia* Trisom. összesen 45,X0 47,XXY Egyéb** Összesen *Egyéb trisomia 9-trisomia **Egyéb 46,XX/46,XY 46,XY/47,XXY/47,XYY

1 3 1 5 2 1 2 10

3

7

4,1%

0

0

0

0,0%

0

0

0

0

0 0 0 0 0 0 0 0 0

0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0%

_

7

3,9%

1 6 0 1 8 3 1 2

0,3% 1,5% 0,0% 0,3% 2,1% 0,8% 0,3% 0,5%

14

3,6%

18-trisomia; 21-trisomia; 9-trisomia; 45,X0; 47,XXY; 46,XX /46,XY 46,XY /47,XXY /47,XYY 3

3 1

4

1 6 0 1 8 3 1 2 14

0,3% 1,6% 0,0% 0,3% 2,2% 0,8% 0,3% 0,5% 3,8%

1

1 1

56

19. táblázat Koponya egyéb eltérései Életkor

Eset ≤29 30-34

<35 35-39

≥40


≥35 Összesen

10

1

11


8

4

12


4

4

1

1

Oligohydramnion

1

1


24

5

29

8

3

32

8

p

Összesen

LR

Sens.


0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

99,88%

0,00%

96,34%

5

41,7%

0

0,0%

5

38,5%

16,47

1,40%

99,91%

38,46%

96,39%

1

25,0%

0

0,0%

1

25,0%

8,79

0,28%

99,97%

25,00%

96,35%

2

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

99,98%

0,00%

96,34%

2

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

99,98%

0,00%

96,34%

2

6

20,7%

0

0

0

0,0%

_

6

18,8%

6,08

1,68%

99,72%

18,75%

96,39%

1

0

1

9,1%

0

0

0

0,0%

_

1

8,3%

2,40

0,28%

99,88%

8,33%

96,35%

5

2

7

17,5%

0

0

0

0,0%

_

7 15,9%

4,99

1,96%

99,61%

15,91%

96,40%

4

0

0

1 1 2

5,0% 2,5% 2,5% 0,0% 10,0% 0,0% 2,5% 5,0% 17,5%

0

1 5

2 1 1 0 4 0 1 2 7

0

0

0 0 0 0 0 0 0 0 0

0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0%

0

11

1

13

0

4

1

1

1

1

1

2

3

32 transloc.

4

11

0

1

1

12

40

1

3

4

44

1

p

≥35

47,XXY; 49,XXXXY

2 21-trisomia; 18-trisomia Egyéb magzati eltéréssel

≥40

13-trisomia

3

2

1

p<0,02


21-trisomia 18-trisomia 13-trisomia Egyéb trisomia* Trisom. összesen 45,X0 47,XXY Egyéb** Összesen

2 1 1

*Egyéb trisomia

**Egyéb transloc. 49,XXXXY

1 1

57

2 1 1 0 4 0 1 2

4,5% 2,3% 2,3% 0,0% 9,1% 0,0% 2,3% 4,5%

7 15,9%

20. táblázat Koponya egyéb eltérései Eset


Fossa posterior cysta Cisterna magna tágulata Cavum septi pellucidi IV. agykamra tágulata III. agykamra tágulata Dolichocephalia Egyéb koponya deformitás Microcephalia Ajak- és szájpadhasadék Egyéb arckoponya eltérés

13 4 2 6 3 4 7 1 1 3

1 0 0 2 1 1 2 0 0 0

Összesen

44

7

(18-trisomia)

(21-trisomia; 13-trisomia) (21-trisomia) (Transloc.) (47,XXY; 49,XXXXY)

15,91%

Amennyiben a koponya és az agy rendellenességei esetén összesítve vizsgáltuk a chromosoma-rendellenességek kockázatát (tehát valamennyi elváltozást együttesen vettük figyelembe), 19,2%-ban találtunk 21-trisomiát, 23,4%-ban 18-trisomiát, 6,4%-ban 13trisomiát, 19,2%-ban X-monosomiát és 12,8%-ban 47,XXY karyotypust (20. ábra). 20. ábra Chromosoma-rendellenességek megoszlása a koponya és agy eltérései esetén



47,XXY - 12,77%

18-trisomia - 23,40% 45,X0 - 19,15%

13-trisomia - 6,38% Egyéb trisomia - 2,13%

21-trisomia

18-trisomia

13-trisomia

Egyéb trisomia

58

45,X0

47,XXY


EREDMÉNYEK A MELLKAS ÉS A SZÍV ELTÉRÉSEI ESETÉN

A szív eltérései közül a ventricularis septum defectus (VSD) és az echogen papillaris izom (21. és 22. táblázat) egyéb eltérés nélkül nem társult chromosoma-rendellenességgel, azonban egyéb ultrahangeltérés mellett 26,7%, illetve 7,9% volt a chromosoma-rendellenességek előfordulása. Az összesített kockázat (tehát az izolált és egyéb eltéréssel társult esetek összesített kockázata) VSD esetén 22,2%, echogen papillaris izom esetén 4,7% volt. A szív és a nagyerek egyéb rendellenességei esetén a kóros karyotypus aránya 18,2% volt (23. táblázat). Amennyiben a szív valamennyi ultrahangeltérése esetén összesítve vizsgáltuk a kóros karyotypusok előfordulását, 38,5%-ban 21-trisomiát, 23,1%-ban X-monosomiát és 15,4%-ban 18-trisomiát találtunk (21 ábra). 21. ábra Chromosoma-rendellenességek megoszlása a szív és nagyerek eltérései esetén


47,XXY - 7,69%


45,X0 - 23,08%

Egyéb trisomia - 7,69% 13-trisomia - 7,69%

21-trisomia

18-trisomia

13-trisomia


Egyéb trisomia

59

45,X0

47,XXY


A 24. táblázat a szív és nagyerek egyéb eltérései esetén észlelt chromosomarendellenességeket mutatja. Azonos arányban találtunk 21-trisomiát és X-monosomiát. 24. táblázat Szív és nagyerek egyéb rendellenességei Eset


Atrioventricularis septum defectus Atrialis septum defectus Coarctatio aortae Hypoplasiás balszívfél syndroma Hypoplasiás jobbszívfél syndroma (Pulmonalis atresia) Fallot-tetralogia Tágult jobbszívfél Tágult jobb és bal kamra Tüdővénák malpositiója Komplett nagyértranspositio Tricuspidalis atresia Tricuspidalis insufficientia Mitralis stenosis Kettős kiáramlású jobb kamra Truncus arteriosus communis

4 1 1 3

1 0 0 1

1 3 6 6 1 1 1 1 0 0 0

0 2 0 0 1 0 1 0

Egyéb szív rendellenességek

4

0

33

6

Összesen

(21-trisomia)

(45,X0)

(2 45,X0)

(21-trisomia) (21-trisomia)

18,18%

Hernia diaphragmatica esetén nem észleltünk chromosoma-rendellenességet. Összesen 7 esetben végeztünk karyotypizálást hernia diaphragmatica miatt, és nem mutattunk ki kóros karyotypust. Izolált hydrothorax (tehát egyéb hydropsos jeleket nem mutató hydrothorax) esetén azonban a non-immun hydropsra jellemző arányban és megoszlásban találtunk chromosomarendellenességet. Hat esetben végeztünk karyotypizálást izolált hydrothorax miatt, és 2 esetben találtunk kóros karyotypust (33,3%), 1 esetben X-monosomiát, 1 esetben pedig 18-as trisomiát mutattunk ki.

60

21. táblázat Ventricularis septum defectus Életkor

Eset ≤29 30-34

<35 35-39

≥40

≥35 Összesen


18-trisomia Egyéb magzati eltéréssel

4

6

1

4

16,7%

1

1

LR

Sens.


1

25,0%

2

20,0%

6,59

0,56%

99,91%

20,00%

96,36%

100,0%

0

0,0%

1

100,0%

0,00

0,28%

100,00%

100,00%

96,35%

1

50,0%

0

0,0%

1

50,0%

26,36

0,28%

99,99%

50,00%

96,35%

2

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

99,98%

0,00%

96,34%

0

0

0

0,0%

0

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

100,00%

0,00%

96,34%

NS

4

26,7%

9,58

1,12%

99,88%

26,67%

96,38%

_

0

0,0%

0,00

0,00%

99,97%

0,00%

96,34%

4 22,2%

7,53

1,12%

99,85%

22,22%

96,38%

10

1

0

1

2

2

0

2

2

2

0

0

Oligohydramnion

1

p

Összesen

18-trisomia

22-trisomia 1

p

≥35

1

4


2

≥40

13-trisomia 1


8

3

11

4

0

4

15

1

2

3

27,3%

1

0

1

25,0%


3

0

3

0

0

0

3

0

0

0

0,0%

0

0

0

0,0%

11

3

14

4

0

4

18

1

2

3

21,4%

1

0

1

25,0%

0 1 1 1 3 0 0 0 3

0,0% 7,1% 7,1% 7,1% 21,4% 0,0% 0,0% 0,0% 21,4%

0

0 1 0 0 1 0 0 0 1

0,0% 25,0% 0,0% 0,0% 25,0% 0,0% 0,0% 0,0% 25,0%

_

Összesen

21-trisomia 18-trisomia 13-trisomia Egyéb trisomia* Trisom. összesen 45,X0 47,XXY Egyéb Összesen *Egyéb trisomia 22-trisomia

1 1 1

1 2

1

2

1

1

0 1

1

61

NS

0 2 1 1 4 0 0 0

0,0% 11,1% 5,6% 5,6% 22,2% 0,0% 0,0% 0,0%

4 22,2%

22. táblázat Echogen papillaris izom Életkor

Eset ≤29 30-34

<35 35-39

≥40


≥35 Összesen

≥40

p

≥35

p

Összesen

LR

Sens.



8

3

11

1


5

1


1

7

6

13

Oligohydramnion

1

1

2


22

11

33

1


17

5

22

Összesen

39

16

55

21-trisomia

1

1

9,1%

0

0,0%

1

8,3%

2,40

0,28%

99,88%

8,33%

96,35%

1

1

16,7%

0

0,0%

1

16,7%

5,27

0,28%

99,95%

16,67%

96,35%

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

99,99%

0,00%

96,34%

1

7,7%

0

0,0%

1

5,9%

1,65

0,28%

99,83%

5,88%

96,35%

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

99,98%

0,00%

96,34%

1

3

9,1%

0

0

0

0,0%

_

3

7,9%

2,26

0,84%

99,63%

7,89%

96,36%

0

0

0

0,0%

0

0

0

0,0%

_

0

0,0%

0,00

0,00%

99,72%

0,00%

96,33%

2

1

3

5,5%

0

0

0

0,0%

_

3

4,7%

1,30

0,84%

99,35%

4,69%

96,35%

0

2 0 0 0 2 0 1 0 3

3,6% 0,0% 0,0% 0,0% 3,6% 0,0% 1,8% 0,0% 5,5%

0

0

3,1% 0,0% 0,0% 0,0% 3,1% 0,0% 1,6% 0,0%

0

0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0%

2 0 0 0 2 0 1 0

0

0 0 0 0 0 0 0 0 0

3

4,7%

1

12

6

0

6

1

0

1

4

17

0

2

4

5

38

2

4

0

4

26

5

4

9

64

1

3

47,XXY 1

_

21-trisomia 18-trisomia 13-trisomia Egyéb trisomia Trisom. összesen 45,X0 47,XXY Egyéb

2

Összesen

2

2

1 1

62

23. táblázat Szív és nagyerek egyéb rendellenességei Életkor

Eset ≤29 30-34

<35 35-39

≥40


≥35 Összesen


7

3

10

3

3

13


6

2

8

1

1

9


1

Oligohydramnion

1


15

1

10,0%

1

1

12,5%

1

p

≥35

p

Összesen

LR

Sens.


45,X0

21-trisomia 1

≥40

0

0,0%

1

7,7%

2,20

0,28%

99,87%

7,69%

96,35%

1

100,0%

2

22,2%

7,53

0,56%

99,93%

22,22%

96,36%

50,0%

0

0,0%

1

50,0%

26,36

0,28%

99,99%

50,00%

96,35%

1

45,X0 1

1

2

0

2

0

0

0

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

100,00%

0,00%

96,34%

1

2

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

99,98%

0,00%

96,34%

20,0%

4

15,4%

4,79

1,12%

99,77%

15,38%

96,38%

2

28,6%

10,54

0,56%

99,95%

28,57%

96,36%

5,86

1,68%

99,71%

18,18%

96,39%

1

1

6

21

5

0

5

26

1

2

3

14,3%

1

0

1

5

1

6

1

0

1

7

1

0

1

16,7%

1

0

1

100,0% p<0,02

20

7

27

6

0

6

33

2

2

4

14,8%

2

0

2

33,3% p<0,02

6 18,2%

16,7% 0,0% 0,0% 0,0% 16,7% 16,7% 0,0% 0,0% 33,3%

3 0 0 0 3 3 0 0

NS

p<0,02


21-trisomia


1

1

1 1

1 1

Összesen

2

2

21-trisomia

2 0 0 0 2 2 0 0 4

7,4% 0,0% 0,0% 0,0% 7,4% 7,4% 0,0% 0,0% 14,8%

1

1 1

0

2

0

63

1 0 0 0 1 1 0 0 2

9,1% 0,0% 0,0% 0,0% 9,1% 9,1% 0,0% 0,0%

6 18,2%

EREDMÉNYEK PYELECTASIA ESETÉN

A vesék eltérései közül a pyelectasia eseteit vizsgálva féloldali vesemedence-tágulat esetén, amennyiben nem társult más eltéréssel 1%, kétoldali vagy más eltéréssel társult vesemedencetágulat esetén 3% volt a chromosoma-rendellenességek előfordulása (25. táblázat).

22. ábra Chromosoma-rendellenességek megoszlása pyelectasia esetén




47,XXY - 0,00%

13-trisomia - 0,00% Egyéb trisomia - 14,29% 45,X0 - 28,57%

21-trisomia

18-trisomia

13-trisomia

Egyéb trisomia

45,X0

47,XXY


Pyelectasia esetén az összesített kockázat 2,3% volt. Az észlelt chromosoma-rendellenességek 42,9%-a trisomia, 57,1%-a nemi chromosomák számbeli rendellenessége volt (22. ábra).

64

25. táblázat Pyelectasia Életkor

Eset ≤29 30-34

<35 35-39

≥40


≥35 Összesen


68

11

79

12


31

3

34

7


2

1

3

43

8

51

Oligohydramnion

5


6

5

3

1

p

≥35

p

Összesen

LR

Sens.


18-trisomia; 47,XXX

22-trisomia

45,X0

≥40

2

2

13,3%

3

3,2%

0,87

0,84%

99,03%

3,19%

96,34%

8,8%

0

0,0%

3

7,3%

2,08

0,84%

99,60%

7,32%

96,36%

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

99,97%

0,00%

96,34%

59

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

99,37%

0,00%

96,32%

1

6

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

99,94%

0,00%

96,34%

6

3,0%

0,80

1,68%

97,91%

2,96%

96,33%

1

1,0%

0,27

0,28%

98,96%

1,01%

96,32%

7

2,3%

0,63

1,96%

96,86%

2,32%

96,30%

1

1,0%

0,26

0,28%

98,94%

0,99%

96,32%

0,81

1,68%

97,93%

2,99%

96,33%

15

94

7

41

0

2

1

1,3%

3

3

8

1

45,X0; 47,XYY

2

1

149

23

172

25

6

31

203

3

1

4

2,3%

2

0

2

6,5% p<0,02

44

22

66

20

13

33

99

0

0

0

0,0%

1

0

1

3,0%

193

45

238

45

19

64

302

3

1

4

1,7%

3

0

3

4,7% p<0,05

66

19

85

12

4

16

101

0

0

0

0,0%

1

0

1

6,3%

p<0,05

Egyéb eltérés nélkül Összesen Féloldali

_

_

p<0,05

Kétoldali

127

26

153

33

15

48

201

3

1

4

2,6%

2

21-trisomia


0 2 1 3

*Egyéb trisomia 22-trisomia **Egyéb 47,XYY 47,XXX

1

1

0 0 0 1 1 2 0 1 4

0,0% 0,0% 0,0% 0,4% 0,4% 0,8% 0,0% 0,4% 1,7%

2

4,2%

NS

6

3,0%

1 1 0 1 3 2 0 2

0,3% 0,3% 0,0% 0,3% 1,0% 0,7% 0,0% 0,7%

7

2,3%

21-trisomia 1 1

2

0

1 3

0

1

1 1

65

1 1 0 0 2 0 0 1 3

1,6% 1,6% 0,0% 0,0% 3,1% 0,0% 0,0% 1,6% 4,7%

EREDMÉNYEK A HASFAL ÉS A HAS RENDELLENESSÉGEI ESETÉN

A hasfal és a has elváltozásai közül az omphalocele 9,5%-ban, a duodenum atresia 11,8%-ban társult chromosoma-rendellenességgel (26., 27. táblázat). A gyakrabban észlelt echodens belek esetén a kóros karyotypus előfordulása 5,7% volt. Egyéb ultrahangeltéréssel társultan 8,6%-ban találtunk chromosoma-rendellenességet (21trisomia, 18-trisomia), azonban egyéb ultrahangeltérés nélkül nem találtunk kóros karyotypust (28. táblázat). A hasfal és has egyéb eltéréseit foglalja össze a 29. táblázat. Amennyiben a has és hasfal valamennyi

ultrahangeltérése

esetén

összesítve

vizsgáltuk

a

kóros

karyotypusok

előfordulását, 37,5%-ban 21-trisomiát, 25%-ban 18-trisomiát, 12,5-12,5%-ban X-monosomiát és 13-trisomiát találtunk, valamit egyéb chromosomaeltérést találtunk (23. ábra). 23. ábra Chromosoma-rendellenességek megoszlása a hasfal és has eltérései esetén

Egyéb chromosomarendellenesség - 12,50% 47,XXY - 0,00% 21-trisomia - 37,50%

45,X0 - 12,50%

Egyéb trisomia - 0,00% 13-trisomia - 12,50% 18-trisomia - 25,00%

21-trisomia

18-trisomia

13-trisomia

Egyéb trisomia

66

45,X0

47,XXY


26. táblázat Omphalocele Életkor

Eset ≤29 30-34

<35 35-39

≥40

≥35 Összesen


≥40

p

≥35

p

Összesen

LR

Sens.



2

2

0

2

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

99,98%

0,00%

96,34%


2

2

0

2

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

99,98%

0,00%

96,34%

0

0

0

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

100,00%

0,00%

96,34%

1

3

0

0,0%

1

100,0%

1

33,3%

13,18

0,28%

99,98%

33,33%

96,35%

0

0

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

100,00%

0,00%

96,34%

4,39

0,28%

99,94%

14,29%

96,35%


1

1

Oligohydramnion

2

1

0

1

5

1

6

1

0

1

7

0

0

0

0,0%

1

0

1

100,0%

_

1

14,3%


12

2

14

0

0

0

14

1

0

1

7,1%

0

0

0

0,0%

_

1

7,1%

2,03

0,28%

99,86%

7,14%

96,35%

Összesen

17

3

20

1

0

1

21

1

0

1

5,0%

1

0

1

100,0% p<0,02

2

9,5%

2,77

0,56%

99,80%

9,52%

96,36%

1

0

0,0% 4,8% 4,8% 0,0% 9,5% 0,0% 0,0% 0,0%

0

0,0% 0,0% 100,0% 0,0% 100,0% 0,0% 0,0% 0,0% 100,0%

0 1 1 0 2 0 0 0

1

0 0 1 0 1 0 0 0 1

2

9,5%


p<0,02

18-trisomia

21-trisomia 18-trisomia 13-trisomia Egyéb trisomia Trisom. összesen 45,X0 47,XXY Egyéb trisomia Összesen

1

1

0

1

0

0 1 0 0 1 0 0 0 1

0,0% 5,0% 0,0% 0,0% 5,0% 0,0% 0,0% 0,0% 5,0%

67

27. táblázat Duodenum atresia Életkor

Eset ≤29 30-34

<35 35-39

≥40

≥35 Összesen


≥40

p

≥35

p

Összesen

LR

Sens.


transloc. Egyéb magzati eltéréssel Egyéb magzati eltérés + polyhydramnion Egyéb magzati eltérés + oligohydramnion Polyhydramnion

3

1

7


0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

100,00%

0,00%

96,34%

1

25,0%

0

0,0%

1

25,0%

8,79

0,28%

99,97%

25,00%

96,35%

0

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

100,00%

0,00%

96,34%

0

7

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

99,93%

0,00%

96,34%

0

0

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

100,00%

0,00%

96,34%

2,64

0,28%

99,89%

9,09%

96,35%

0

0

0

4

0

4

0

0

7 0

1

10

1

11

0

0

0

11

0

1

1

9,1%

0

0

0

0,0%

_

1

9,1%

3

3

6

0

0

0

6

0

1

1

16,7%

0

0

0

0,0%

_

1

16,7%

5,27

0,28%

99,95%

16,67%

96,35%

13

4

17

0

0

0

17

0

2

2

11,8%

0

0

0

0,0%

_

2 11,8%

3,51

0,56%

99,84%

11,76%

96,36%

1 0 0 0 1 0 0 1 2

5,9% 0,0% 0,0% 0,0% 5,9% 0,0% 0,0% 5,9% 11,8%

0

0

0

0

0 0 0 0 0 0 0 0 0

0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0%

p<0,02


21-trisomia


1

0

1

0

1 2

*Egyéb trisomia

**Egyéb transloc

1

68

1 0 0 0 1 0 0 1

5,9% 0,0% 0,0% 0,0% 5,9% 0,0% 0,0% 5,9%

2 11,8%

28. táblázat Echodens belek Életkor

Eset ≤29 30-34

<35 35-39

≥40


≥35 Összesen

p

≥35

p

Összesen

LR

Sens.


18-trisomia

21-trisomia 1

≥40


7

2

9


5

4

9

0

9 21-trisomia

1


2

3

5

0

5

1

7

7

0

Oligohydramnion

4

4


25

9

34

1

7

7

14

32

16

48

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

99,89%

0,00%

96,34%

2

22,2%

0

0,0%

2

22,2%

7,53

0,56%

99,93%

22,22%

96,36%

1

20,0%

0

0,0%

1

20,0%

6,59

0,28%

99,96%

20,00%

96,35%

7

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

99,93%

0,00%

96,34%

0

4

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

99,96%

0,00%

96,34%

0

1

35

2

1

3

8,8%

0

0

0

0,0%

_

3

8,6%

2,47

0,84%

99,66%

8,57%

96,36%

3

1

4

18

0

0

0

0,0%

0

0

0

0,0%

_

0

0,0%

0,00

0,00%

99,81%

0,00%

96,34%

4

1

5

53

2

1

3

6,3%

0

0

0

0,0%

_

3

5,7%

1,58

0,84%

99,47%

5,66%

96,36%

2 1 0 0 3 0 0 0 3

4,2% 2,1% 0,0% 0,0% 6,3% 0,0% 0,0% 0,0% 6,3%

0

0

3,8% 1,9% 0,0% 0,0% 5,7% 0,0% 0,0% 0,0%

0

0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0%

2 1 0 0 3 0 0 0

0

0 0 0 0 0 0 0 0 0

3

5,7%

1

10 1

_



2

2

1

Összesen

2

1

1

69

29. táblázat Hasfal és has egyéb rendellenességei Eset Gastroschisis Tágult belek Tágult gyomor Hasi cysta Exstrophia vesicae urinariae Összesen

Chromosoma-rendellenességek 4 7 3 5 1

1 0 0 0 0

20

1

(45,X0)

5,00%

24. ábra Chromosoma-rendellenességek megoszlása rövidebb femur és humerus esetén

47,XXY - 0,00% Egyéb chromosomarendellenesség - 0,00% 21-trisomia - 25,00%

45,X0 - 25,00%

Egyéb trisomia - 0,00% 13-trisomia - 0,00%


21-trisomia

18-trisomia

13-trisomia

Egyéb trisomia

45,X0

47,XXY


EREDMÉNYEK A VÉGTAGOK RENDELLENESSÉGEI ESETÉN

Végtagok eltérései közül rövidebb femur és humerus esetén a kóros karyotypus aránya 16% volt. Egyéb eltérés esetén 15,8%-ban, egyéb ultrahangeltérés nélkül 16,7%-ban találtunk kóros karyotypust (30. táblázat).

70

Rövidebb femur és humerus esetén a chromosoma-rendellenességek megoszlását mutatja a 24. ábra. A kóros karyotypusok 25-25%-a 21-trisomia és X-monosomia, 50%-a 18-trisomia volt. A

végtagok

egyéb

eltérései

esetén

összességében

12

esetben

végeztünk

chromosomavizsgálatot. Elsősorban az alsó végtag deformitásai fordultak elő, a vizsgált esetekben nem találtunk chromosoma-rendellenességet a végtageltérések hátterében.

EREDMÉNYEK A KÖLDÖKZSINÓR ÉS A MAGZATVÍZ RENDELLENESSÉGEI ESETÉN

A köldökzsinór és a magzatvíz eltérései közül arteria umbilicalis singularis esetén 6 esetben végeztünk chromosomavizsgálatot. A 6 esetből 4-ben egyéb eltéréshez társult az arteria umbilicalis singularis, míg 2 esetben izoláltan fordult elő az elváltozás. Chromosomarendellenességet egy esetben találtunk (16,7%), a kimutatott chromosomaeltérés 21trisomiának bizonyult. Ebben az esetben más ultrahangeltérés is társult a kórképhez. Polyhydramnion esetén egyéb eltérés nélkül 0,3% volt a chromosoma-rendellenességek aránya, mely önmagában nem indokolja az invasiv beavatkozást, azonban egyéb ultrahangeltéréssel társult esetekben a chromosoma-rendellenességek aránya 5,9% volt. Polyhydramnion esetén az összesített kockázat 3,5% (31. táblázat). Oligohydramnion mellett egyéb eltéréssel 8,9%-ban találtunk chromosoma-rendellenességet, azonban egyéb eltérés nélkül is előfordult chromosoma-rendellenesség (4,5%). Az összesített kockázat 7,7% volt (32. táblázat).

71

30. táblázat Rövidebb femur és humerus Életkor

Eset ≤29 30-34

<35 35-39

≥40

≥35 Összesen


≥40

p

≥35

p

Összesen

LR

Sens.


18-trisomia 45,X0 Egyéb magzati eltéréssel

6

6

1


6

6

2


0

1


1

1

1

1

0

2

8 18-trisomia

2

8

0

1

1

2

100,0%

2

25,0%

8,79

0,56%

99,94%

25,00%

96,36%

16,7%

0

0,0%

1

12,5%

3,77

0,28%

99,93%

12,50%

96,35%

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

100,00%

0,00%

96,34%

3

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

99,97%

0,00%

96,34%

0

0

0

0,0%

0

0,0%

0

0,0%

0,00

0,00%

100,00%

0,00%

96,34%

3

15,8%

4,94

0,84%

99,83%

15,79%

96,37%

1

16,7%

5,27

0,28%

99,95%

16,67%

96,35%

4 16,0%

5,02

1,12%

99,78%

16,00%

96,38%

0

0,0%

1

0

2

1

12

1

13

4

2

6

19

1

0

1

7,7%

1

1

2

4

1

5

0

1

1

6

0

0

0

0,0%

0

1

1

16

2

18

4

3

7

25

1

0

1

5,6%

1

2

3

33,3% p<0,02

NS


100,0%

_

42,9% p<0,02

21-trisomia


1

1

0

1

0

0 1 0 0 1 0 0 0 1

0,0% 5,6% 0,0% 0,0% 5,6% 0,0% 0,0% 0,0% 5,6%

1 1

1

1 1

1

2

72

1 1 0 0 2 1 0 0 3

14,3% 14,3% 0,0% 0,0% 28,6% 14,3% 0,0% 0,0% 42,9%

1 2 0 0 3 1 0 0

4,0% 8,0% 0,0% 0,0% 12,0% 4,0% 0,0% 0,0%

4 16,0%

31. táblázat Polyhydramnion Életkor

Eset ≤29 30-34

<35 35-39

≥40

≥35 Összesen

2 21-trisomia; 4 18-trisomia; 2 45,X0; 47,XYY; triploidia


21-trisomia; 18-trisomia; 22-trisomia; 2 45,X0; 3 47,XXY; 49,XXXXY; transloc.

≥40

≥35

p

Összesen

p

LR

Sens.

23

5,9%

1


1,67

6,44%

96,13%

5,94%

96,44%

0,3%

0,09

0,28%

96,85%

0,34%

96,24%

24

3,5%

0,96

6,72%

92,99%

3,51%

96,33%

4 5 1 1 11 5 4 4

0,6% 0,7% 0,1% 0,1% 1,6% 0,7% 0,6% 0,6%

24

3,5%

13-trisomia; 45,X0; 47,XXY


256

73

329

40

18

58

387

10

10

20

6,1%

3

0

3

5,2%

NS


140

70

210

71

16

87

297

0

0

0

0,0%

1

0

1

1,1%

_

Összesen

396

143

539

111

34

145

684

10

10

20

3,7%

4

0

4

2,8%

NS

1 0 1 0 2 1 1 0 4

0,7% 0,0% 0,7% 0,0% 1,4% 0,7% 0,7% 0,0% 2,8%

p<0,02

21-trisomia


2 4

6 2 2 10

*Egyéb trisomia 22-trisomia **Egyéb 47,XYY Triploidia Transloc. 49,XXXXY

1 1 1 3 2 3 2 10

3 5 0 1 9 4 3 4 20

0,6% 0,9% 0,0% 0,2% 1,7% 0,7% 0,6% 0,7% 3,7%

1 1 2 1 1

0

4

0

1

1 1 1 1

73

32. táblázat Oligohydramnion Életkor

Eset ≤29 30-34

<35 35-39

≥40

≥35 Összesen


≥40

≥35

p

Összesen

p

LR

Sens.


2,58

1,40%

99,46%

8,93%

96,37%

21-trisomia; 13-trisomia; 3 45,X0

45,X0 Egyéb eltéréssel összesen

35

13

48

3

5

8

56

5

0

5

10,4%

0

0

0

0,0%

_

5

8,9%


10

2

12

8

2

10

22

1

0

1

8,3%

0

0

0

0,0%

_

1

4,5%

1,26

0,28%

99,78%

4,55%

96,35%

Összesen

45

15

60

11

7

18

78

6

0

6

10,0%

0

0

0

0,0%

_

6

7,7%

2,20

1,68%

99,23%

7,69%

96,38%

2 4

0

0

0

0

0

0 0 0 0 0 0 0 0 0

0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0%

1,3% 0,0% 1,3% 0,0% 2,6% 5,1% 0,0% 0,0%

0

1,7% 0,0% 1,7% 0,0% 3,3% 6,7% 0,0% 0,0% 10,0%

1 0 1 0 2 4 0 0

6

1 0 1 0 2 4 0 0 6

6

7,7%

p<0,05


1 1

74

CHROMOSOMA-RENDELLENESSÉGEK ARÁNYA AZ EGYES ULTRAHANGELTÉRÉSEK ESETÉN

A 33. táblázatban összesítettük az egyes ultrahangeltérések esetén a számított kockázatot a chromosoma-rendellenességek, ezen belül a trisomiák (21-, 18-, 13-trisomia) és Xmonosomia vonatkozásában. Az első trimesterben mért tarkótáji oedema esetén 8,3%-ban találtunk kóros karyotypust, közel azonos számban X-monosomiát (4 eset, 3,3%), 18-trisomiát (3 eset, 2,5%) és 21trisomiát (2 eset, 1,7%). A második trimesterben mérve a tarkótáji oedemát az elvégzett karyotypizálás során 5,5%-ban találtunk kóros chromosoma-állományt, magasabb arányban X-monosomiát (9 eset, 3,5%), és kisebb arányban 21-trisomiát (3 eset, 1,2%), és egy esetben 18-trisomiát (0,4%) (25. ábra). 25. ábra Chromosoma-rendellenességek kockázata tarkótáji oedema esetén az I. és II. trimesterben 4,00% 3,50% 3,00% 2,50% 2,00% 1,50% 1,00% 0,50% 0,00% 21-trisomia

18-trisomia

13-trisomia

Egyéb trisomia

45,X0

47,XXY

Egyéb chromosomarendellenesség

Tarkótáji oedema (I. trimester)

1,67%

2,50%

0,00%

0,83%

3,33%

0,00%

0,00%

Tarkótáji oedema (II. trimester)

1,18%

0,39%

0,00%

0,00%

3,54%

0,39%

0,00%

Tarkótáji oedema (I. trimester)

Tarkótáji oedema (II. trimester)

A cysticus hygroma esetén 48,2%-ban találtunk chromosoma-rendellenességet, X-monosomia mellett (5 eset, 18,5%), 4 esetben találtunk 21-trisomiát (14,8%) és 3 esetben 18-trisomiát

75

(11,1%). Cysticus hygroma és hydrops együttes előfordulása esetén 53,9%-ban találtunk kóros karyotypust, 5 esetben 18-trisomiát (38,5%) és 2 esetben X-monosomiát (15,4%). Nonimmun hydrops eseteiben csak X-monosomiát mutattunk ki 20 esetből 4 esetben (20%) (26. ábra). 26. ábra Chromosoma-rendellenességek kockázata cysticus hygroma és non-immun hydrops esetén 45,00% 40,00% 35,00% 30,00% 25,00% 20,00% 15,00% 10,00% 5,00% 0,00% 21-trisomia

18-trisomia

13-trisomia

Egyéb trisomia

45,X0

47,XXY


Cysticus hygroma

14,81%

11,11%

0,00%

3,70%

18,52%

0,00%

0,00%

Non-immun hydrops

0,00%

0,00%

0,00%

0,00%

20,00%

0,00%

0,00%

Non-immun hydrops+cysticus hygroma

0,00%

38,46%

0,00%

0,00%

15,38%

0,00%

0,00%

Cysticus hygroma

Non-immun hydrops

Non-immun hydrops+cysticus hygroma

Magzati ventriculomegalia esetén 6,3%-ban találtunk kóros karyotypust, 6-6 esetben találtunk 21-trisomiát (1,4%) és X-monosomiát (1,4%), 4-4 esetben találtunk 18-trisomiát (1%) és 47,XXY karyotypust (1%), 2 esetben pedig 13-trisomiát (0,5%). Plexus chorioideus cysta esetén 3,6%-ban találtunk chromosomaeltérést, nagyobb arányban 18-trisomiát igazoltunk (6 eset, 1,5%), X-monosomia volt kimutatható 3 esetben (0,8%), 1 esetben észleltünk 21trisomiát (0,3%) és 1 esetben 47,XXY karyotypust (0,3%) (27. ábra).

76

33. táblázat A chromosoma-rendellenességek kockázata ultrahangeltérések esetén Eset

21-trisomia

18-trisomia

13-trisomia

Egyéb trisomia

Trisomia összesen

45,X0

47,XXY

Egyéb

Összesen

Tarkótáji oedema (I. trimester) Tarkótáji oedema (II. trimester) Hygroma colli cysticum Non-immun hydrops Non-immun hydrops + cysticus hygroma Összesen

120 254 27 20 13 434

2 3 4 0 0 9

1,67% 3 1,18% 1 14,81% 3 0,00% 0 0,00% 5 2,07% 12

2,50% 0,39% 11,11% 0,00% 38,46% 2,76%

0 0 0 0 0 0

0,00% 0,00% 0,00% 0,00% 0,00% 0,00%

1 0 1 0 0 2

0,83% 0,00% 3,70% 0,00% 0,00% 0,46%

6 4 8 0 5 23

5,00% 1,57% 29,63% 0,00% 38,46% 5,30%

4 9 5 4 2 24

3,33% 3,54% 18,52% 20,00% 15,38% 5,53%

0 1 0 0 0 1

0,00% 0,39% 0,00% 0,00% 0,00% 0,23%

0 0 0 0 0 0

0,00% 0,00% 0,00% 0,00% 0,00% 0,00%

10 14 13 4 7 48

8,33% 5,51% 48,15% 20,00% 53,85% 11,06%

Ventriculomegalia Plexus chorioideus cysta Koponya egyéb eltérései Összesen

416 390 44 850

6 1 2 9

1,44% 4 0,26% 6 4,55% 1 1,06% 11

0,96% 1,54% 2,27% 1,29%

2 0 1 3

0,48% 0,00% 2,27% 0,35%

0 1 0 1

0,00% 0,26% 0,00% 0,12%

12 8 4 24

2,88% 2,05% 9,09% 2,82%

6 3 0 9

1,44% 0,77% 0,00% 1,06%

4 1 1 6

0,96% 0,26% 2,27% 0,71%

4 2 2 8

0,96% 0,51% 4,55% 0,94%

26 14 7 47

6,25% 3,59% 15,91% 5,53%

Echogen papillaris izom Ventricularis septum defectus Szív és nagyerek egyéb eltérései Összesen

64 18 33 115

2 0 3 5

3,13% 0,00% 9,09% 4,35%

0 2 0 2

0,00% 11,11% 0,00% 1,74%

0 1 0 1

0,00% 5,56% 0,00% 0,87%

0 1 0 1

0,00% 5,56% 0,00% 0,87%

2 4 3 9

3,13% 22,22% 9,09% 7,83%

0 0 3 3

0,00% 0,00% 9,09% 2,61%

1 0 0 1

1,56% 0,00% 0,00% 0,87%

0 0 0 0

0,00% 0,00% 0,00% 0,00%

3 4 6 13

4,69% 22,22% 18,18% 11,30%

Pyelectasia

302

1

0,33%

1

0,33%

0

0,00%

1

0,33%

3

0,99%

2

0,66%

0

0,00%

2

0,66%

7

2,32%

Omphalocele Duodenum atresia Echodens belek Has és hasfal egyéb eltérései Összesen

21 17 53 20 111

0 1 2 0 3

0,00% 5,88% 3,77% 0,00% 2,70%

1 0 1 0 2

4,76% 0,00% 1,89% 0,00% 1,80%

1 0 0 0 1

4,76% 0,00% 0,00% 0,00% 0,90%

0 0 0 0 0

0,00% 0,00% 0,00% 0,00% 0,00%

2 1 3 0 6

9,52% 5,88% 5,66% 0,00% 5,41%

0 0 0 1 1

0,00% 0,00% 0,00% 5,00% 0,90%

0 0 0 0 0

0,00% 0,00% 0,00% 0,00% 0,00%

0 1 0 0 1

0,00% 5,88% 0,00% 0,00% 0,90%

2 2 3 1 8

9,52% 11,76% 5,66% 5,00% 7,21%

Rövidebb femur és humerus

25

1

4,00%

2

8,00%

0

0,00%

0

0,00%

3

12,00%

1

4,00%

0

0,00%

0

0,00%

4

16,00%

77

27. ábra Chromosoma-rendellenességek kockázata koponya és agy eltérései esetén 5,00% 4,50% 4,00% 3,50% 3,00% 2,50% 2,00% 1,50% 1,00% 0,50% 0,00% 21-trisomia

18-trisomia

13-trisomia

Egyéb trisomia

45,X0

47,XXY

Egyéb chromosomarendellenessé

Ventriculomegalia

1,44%

0,96%

0,48%

0,00%

1,44%

0,96%

0,96%

Plexus chorioideus cysta

0,26%

1,54%

0,00%

0,26%

0,77%

0,26%

0,51%

Koponya egyéb eltérései

4,55%

2,27%

2,27%

0,00%

0,00%

2,27%

4,55%

Ventriculomegalia

Plexus chorioideus cysta

Koponya egyéb eltérései

A szív eltérései közül echogen papillaris izom esetén 4,7%-ban találtunk kóros karyotypust, 2 esetben 21-trisomiát (3,1%), 1 esetben 47,XXY karyotypust (1,6%). Kamrai sövényhiány esetén 22,2%-ban találtunk chromosoma-rendellenességet, ebből 2 18-trisomiát és 1 13trisomiát (28. ábra). A magzati pyelectasia esetén összesen 2,3%-ban találtunk kóros karyotypust, ebből 2 esetben X-monosomiát (0,7%), 1-1 esetben 21-trisomiát és 18-trisomiát (0,3-0,3%) (29. ábra). A hasfal és has eltérései közül az omphalocele esetében 9,5%-ban találtunk kóros karyotypust, 1 esetben 18-trisomiát (4,8%) és 1 esetben 13-trisomiát (4,8%). A duodenum atresia esetén 2 esetben (11,8%) találtunk kóros karyotypust , ebből 1 esetben 21-trisomiát (5,9%). Echodens belek esetén 5,7%-ban mutattunk ki chromosoma-rendellenességet, 2 esetben 21-trisomia (3,8%) és 1 esetben 18-trisomia (1,9%) volt kimutatható (30. ábra). A végtagok rendellenességei közül a rövidebb csöves csontok esetén 16%-ban mutattunk ki kóros karyotypust, 1 esetben 21-trisomiát (4%), 2 esetben 18-trisomiát (8%), és 1 esetben Xmonosomiát találtunk (4%) (31. ábra).

78

28. ábra Chromosoma-rendellenességek kockázata szív és nagyerek eltérései esetén 12,00%

10,00%

8,00%

6,00%

4,00%

2,00%

0,00% 21-trisomia

18-trisomia

13-trisomia

Egyéb trisomia

45,X0

47,XXY


Echogen papillaris izom

3,13%

0,00%

0,00%

0,00%

0,00%

1,56%

0,00%

Ventricularis septum defectus

0,00%

11,11%

5,56%

5,56%

0,00%

0,00%

0,00%

Szív és nagyerek egyéb eltérései

9,09%

0,00%

0,00%

0,00%

9,09%

0,00%

0,00%

Echogen papillaris izom

Ventricularis septum defectus

Szív és nagyerek egyéb eltérései

29. ábra Chromosoma-rendellenességek kockázata pyelectasia esetén 0,70%

0,60%

0,50%

0,40%

0,30%

0,20%

0,10%

0,00%

Pyelectasia

21-trisomia

18-trisomia

13-trisomia

0,33%

0,33%

0,00%

Egyéb trisomia

45,X0

47,XXY


0,33%

0,66%

0,00%

0,66%

Pyelectasia

79

30. ábra Chromosoma-rendellenességek kockázata hasfal és has rendellenességei esetén 7,00%

6,00%

5,00%

4,00%

3,00%

2,00%

1,00%

0,00% 21-trisomia

18-trisomia

13-trisomia

Egyéb trisomia

45,X0

47,XXY


Omphalocele

0,00%

4,76%

4,76%

0,00%

0,00%

0,00%

0,00%

Duodenum atresia

5,88%

0,00%

0,00%

0,00%

0,00%

0,00%

5,88%

Echodens belek

3,77%

1,89%

0,00%

0,00%

0,00%

0,00%

0,00%

Has és hasfal egyéb eltérései

0,00%

0,00%

0,00%

0,00%

5,00%

0,00%

0,00%

Omphalocele

Duodenum atresia

Echodens belek

Has és hasfal egyéb eltérései

31. ábra Chromosoma-rendellenességek kockázata rövidebb femur és humerus esetén 9,00% 8,00% 7,00% 6,00% 5,00% 4,00% 3,00% 2,00% 1,00% 0,00%


21-trisomia

18-trisomia

13-trisomia

Egyéb trisomia

45,X0

47,XXY


4,00%

8,00%

0,00%

0,00%

4,00%

0,00%

0,00%


80

MEGBESZÉLÉS

Praenatalis diagnosztika során általánosan elfogadott nézet, hogy chromosomavizsgálat céljából akkor indokolt az invasiv beavatkozás végzése, ha a chromosoma-rendellenesség kockázata meghaladja az invasiv beavatkozás esetleges szövődményeinek kockázatát. A Klinikánkon végzett genetikai amniocentesisek esetén a 4 héten belüli magzati veszteségkockázata 0,5%, a transabdominalis chorionboholy-mintavételek esetén ez a kockázat 1,7%. Ezen értékek alacsonyabbak az irodalmi adatok alapján megadható 1 illetve 2-2,5%-nál. Mindezek figyelembevételével általánosan elfogadott, hogy intrauterin karyotypizálás javasolható, ha a chromosoma-rendellenesség kockázata meghaladja az 1%-ot. Az egyes ultrahangeltérések esetén nem csak az invasiv beavatkozás indikációja fontos szempont, de fontos annak a meghatározása is, hogy milyen mértékű a kockázatnövekedés. A túl magas kockázat megadása fölösleges aggodalmat kelthet a genetikai tanácsadáson részt vevő házaspárban, ugyanakkor a konkrét információ adása, a számszerűsíthető kockázat elviselhetőbb pszichés terhet jelent, mint a konkrétan nem megadott kockázat miatti aggodalom és szorongás.

Az első trimesterben mért tarkótáji oedema (tarkótáji áttetszőség, nuchal translucency) esetén elvégzett karyotypizálás során 8,3%-ban találtunk kóros karyotypust. Az elvégzett ultrahangvizsgálatok

során

a

≥3

mm

határértéket

figyelembe

véve

végeztünk

chromosomavizsgálatot. Megfigyelhető, hogy a tanulmányok egy része összevontan kezelte a tarkótáji oedema és a cysticus hygroma képét [164, 57, 96], részben ezzel magyarázható az általuk kimutatott jóval magasabb kóros karyotypus arány (19,84%-23,68%). Egyes nagyobb esetszámot feldolgozó tanulmányok [20, 83, 143] alapján 7,49% és 9,57% között mozgott a chromosomarendellenességek kockázata. Az általunk kimutatott 8,3% csak ezen irodalmi adatokkal mutatott egyező értéket. Az elváltozás pontos definíciója és az ebből következő kockázat

81

mértékének megadása - a fölösleges aggodalom elkerülése érdekében - fontos a genetikai tanácsadás során. Az irodalmi adatok alapján magasabb arányban találtak 21-trisomiát, kisebb arányban 18trisomiát és X-monosomiát, ezzel szemben az általunk elvégzett vizsgálatok során közel azonos számban találtunk X-monosomiát (4 eset, 3,3%), 18-trisomiát (3 eset, 2,5%) és 21trisomiát (2 eset, 1,7%). Az első trimesterben kisebb arányban találtunk más ultrahangeltérésekkel társult esetet. 120 esetből 20 esetben találtunk egyéb ultrahangeltérést is. A kisebb esetszám magyarázza, hogy ezekben az esetekben nem találtunk chromosomaeltérést. Tekintettel a kisebb esetszámra, ezt az értéket nem tekintjük relevánsnak, és az összesített 8,3%-os kockázat figyelembevételét javasoljuk (LR=2,4). A 35 év alatti és 35 éves vagy afeletti életkorcsoportot összehasonlítva, az első trimesterben mért tarkótáji oedema esetén a két korcsoport között nem volt signifikáns különbség. 35 év alatt 8,4%-ban, 35 év felett 7,7%-ban mutattunk ki kóros karyotypust.

A második trimesterben mérve a tarkótáji oedemát (tarkótáji megvastagodás, nuchal thickening) az elvégzett karyotypizálás során 5,5%-ban találtunk kóros karyotypust. Az ultrahangvizsgálatok során a ≥6 mm-es határértéket figyelembe véve végeztünk chromosomavizsgálatot. Az irodalmi adatokban az elvégzett vizsgálatok során talált chromosoma-rendellenességek aránya széles határok között mozgott (2,63%-39,13%) [68, 187, 45, 69, 50]. Ez a tény szintén felhívja a figyelmet az elváltozás definíciójának fontosságára, és az ebből adódó kockázat mértékének megadására. Egyes nagyobb esetszám mellett elvégzett vizsgálatokban 3,43%ban [187], illetve 7,46%-ban [69] mutattak ki kóros karyotypust, az általunk kimutatott 5,5% ezen adatokkal mutatott korrelációt.

82

Az irodalmi adatokban elsősorban 21-trisomiát találtak, ezzel szemben az általunk elvégzett vizsgálatok során magasabb arányban találtunk X-monosomiát (9 eset, 3,5%), és kisebb arányban 21-trisomiát (3 eset, 1,2%), és egy esetben találtunk 18-trisomiát (0,4%). Vizsgálatunk során közel azonos arányban fordult elő az elváltozás más eltéréssel (135 eset), illetve anélkül (119 eset). Egyéb eltérés nélkül 2,5%-ban találtunk kóros karyotypust, egyéb eltéréssel 8,2%-ban (P<0,02), az összesített kockázat 5,5% volt (LR=1,54). A két életkorcsoportot vizsgálva a második trimesterben kimutatott tarkótáji oedema esetén nem találtunk signifikáns eltérést. A 35 év alatti korcsoportban 5,4%-ban, a 35 éves vagy azt meghaladó korcsoportban 7,7%-ban mutattunk ki kóros karyotypust.

Cysticus hygroma esetén 48,2%-ban találtunk kóros karyotypust. A cysticus hygroma ultrahangképének definíciójában fontos szempont a középvonali sövényezettség (septáltság). Septáltság nélkül a tarkótáji oedema esetei közé sorolható az elváltozás. Több közleményben nem egyértelmű a cysticus hygroma definíciója. Bronshtein és mtsai nem septált esetekben 5,7%-ban, septált esetekben (tehát a tényleges cysticus hygroma eseteiben) 72%-ban találtak kóros karyotypust [35], Rosati és mtsai nem septált esetekben 21,05%-ban, septált esetekben 57,14%-ban mutattak ki chromosomaeltérést [139]. A definíciónak megfelelően végezve a vizsgálatokat saját anyagunkban kimutatott 48,2% Rosati és mtsai közleményében leírt septált hygroma eredményeivel mutatott hasonlóan magas értéket. Az irodalmi adatokban X-monosomia mellett 21-trisomia és kisebb arányban 18-trisomia volt kimutatható. Az általunk kimutatott chromosoma-rendellenességek aránya megfelelt az irodalmi adatoknak, X-monosomia mellett (5 eset, 18,5%), 4 esetben találtunk 21-trisomiát (14,8%) és 3 esetben 18-trisomiát (11,1%). Egyéb ultrahangeltérés nélkül 23 esetben történt vizsgálat, és 12 esetben találtunk kóros karyotypust (52,2%), lényegesen kisebb arányban történt vizsgálat egyéb eltéréssel társult esetben (4 eset), és egy kóros karyotypust (25%) találtunk (p<0,02), az összesített kockázat 48,2% volt (LR=24,47).

83

Cysticus hygroma eseteit vizsgálva a 35 év alatti korcsoportban 47,6%-ban mutattunk ki chromosoma-rendellenességet, 35 éves vagy azt meghaladó életkorban a chromosomarendellenességek 50%-ban fordultak elő. Az eltérés nem volt signifikáns.

Cysticus hygroma és non-immun hydrops együttes előfordulása esetén 53,9%-ban találtunk kóros karyotypust. Saját anyagunk alapján megállapítható volt, hogy a cysticus hygroma vizsgálatakor külön kell választani azokat az eseteket, ahol hydrops társul az elváltozáshoz. Ezt támasztja alá Nadel és mtsai közleménye, akik cysticus hygroma esetén 46,15%-ban, míg cysticus hygroma és

non-immun

hydrops

együttes

előfordulása

esetén

83,78%-ban

találtak

kóros

chromosomaeltérést [100]. Saját vizsgálataink során cysticus hygroma és hydrops együttes előfordulása esetén kimutatott 53,9% Schwanitz és mtsai által kimutatott 54,39%-os értékhez álltak közel [142]. Az irodalmi adatokban elsősorban X-monosomia és 21-trisomia szerepel, ezzel szemben saját anyagunkban nagyobb arányban mutattunk ki 18-trisomiát, és mellette X-monosomiát: 5 esetben 18-trisomiát (38,5%) és 2 esetben X-monosomiát (15,4%) találtunk. Egyéb ultrahangeltérés nélkül 7 esetben történt vizsgálat, és 5 esetben találtunk kóros karyotypust (71,4%), egyéb eltéréssel társult 6 esetből 2 kóros karyotypus (33,3%) fordult elő (p<0,02). Az összesített kockázat 53,9% volt (LR=30,75).

Non-immun hydrops esetén 20%-ban mutattunk ki kóros karyotypust. A vizsgálatok során a non-immun hydrops eseteit külön kategóriaként értékeltük, ha cysticus hygromával vagy cysticus hygroma nélkül fordult elő az elváltozás. Az irodalmi adatok alapján a chromosomaeltérések aránya széles határok között, 10% [4] és 37,8% között mozgott [64]. Non-immun hydrops esetén a szerzők többsége nem különítette el egyértelműen azon eseteket, amikor a non-immun hydrops cysticus hygromával vagy cysticus

84

hygroma nélkül fordult elő. Schwanitz és mtsai külön vizsgálták a cysticus hygroma nélküli hydrops eseteit, ahol 27,59%-ban találtak kóros karyotypust [142], az általunk kimutatott 20% ezen irodalmi adatokkal korrelált. Az irodalmi adatokban elsősorban X-monosomia és 21-trisomia fordult elő. Saját vizsgálataink során, amennyiben külön vizsgáltuk a cysticus hygromával nem társult hydrops eseteit, csak X-monosomiát mutattunk ki 20 esetből 4 esetben (20%) (LR=6,59).

Magzati

oldalkamra-tágulat

(ventriculomegalia)

esetén

6,3%-ban

találtunk

kóros

karyotypust. Vizsgáltuk a kétoldali és féloldali, valamint a más eltéréssel társult és izoláltan előforduló

eseteket,

és

a

≥10

mm

határértéket

figyelembe

véve

történtek

chromosomavizsgálatok. Az oldalkamra-tágult esetén az irodalmi adatok nem egyértelműek, a vizsgálatok kisebb esetszámok mellett történtek, az eredmények széles határok között mozogtak. Egyes közlemények alapján ventriculomegalia esetén nő az aneuploidiák (21-trisomia és egyéb aneuploidiák) előfordulása [31, 95]. Saját vizsgálataink során 26 esetben (6,3%-ban) találtunk kóros karyotypust, 6-6 esetben találtunk 21-trisomiát (1,4%) és X-monosomiát (1,4%), 4-4 esetben találtunk 18-trisomiát (1%) és 47,XXY karyotypust (1%), 2 esetben pedig 13trisomiát (0,5%). Tehát valamennyi gyakoribb chromosoma-rendellenesség előfordulását észleltük. Összesen 416 esetben végeztünk chromosomavizsgálatot ventriculomegalia miatt, 225 esetben egyéb ultrahangeltéréssel, 191 esetben egyéb ultrahangeltérés nélkül. Egyéb eltéréssel 8,4%-ban találtunk kóros karyotypust, egyéb eltérés nélkül 3,7%-ban volt kimutatható kóros eredmény (p<0,02). Bár az eltérés signifikánsan alacsonyabb volt egyéb eltérés nélkül, azonban egyéb eltérés nélkül is az észlelt 3,7%-os kockázat indokolttá teszi a chromosomavizsgálatot. Féloldali elváltozás esetén 4,6%-ban, kétoldali elváltozás esetén 8,6%-ban találtunk kóros karyotypust (p<0,05). Ezen eredmény alapján féloldali elváltozás esetén is javasolt a karyotypizálás. Az összesített kockázat 6,3% volt (LR=1,76).

85

A két életkorcsoportot vizsgálva (35 év alatt és felett) ventriculomegalia esetén nem volt kimutatható signifikáns eltérés. 35 év alatti korcsoportban 325 esetben történt chromosomavizsgálat, és 6,2%-ban mutattunk ki chromosoma-rendellenességet, míg a 35 éves vagy annál idősebb életkor esetén 91 esetben végeztünk karyotypizálást, és 6,6%-ban mutattunk ki kóros karyotypust. A genetikai tanácsadás során a határértéket nem meghaladó oldalkamra esetén (7-9 mm) a házaspár megnyugtatása szempontjából fontos lehet annak ismerete, hogy a normál oldalkamra méret átlaga fiú magzat esetén 6,4 mm, leány magzat esetén 5,8 mm [128]. Természetesen oldalkamra-tágulat esetén a genetikai tanácsadás keretében javasolt a Toxoplasma- és CMV-serologia elvégzése is.

Plexus chorioideus cysta esetén elvégzett chromosomavizsgálat során 3,6%-ban találtunk kóros karyotypust. Vizsgáltuk a kétoldali és egyoldali, valamint a más eltéréssel társult és izoláltan előforduló eseteket. Plexus chorioideus cysta esetén – elsősorban izolált elváltozásnál – az irodalmi adatok alapján megoszlanak a vélemények annak vonatkozásában, hogy a plexus chorioideus cysta jelenléte önmagában indokolja-e az invasiv beavatkozást [181, 40, 65, 43, 140]. Egyes közlemények alapján a plexus chorioideus cysta előfordulása növeli a 18-trisomia és kisebb mértékben a 21-trisomia előfordulását [2, 132, 181, 102]. Az általunk elvégzett vizsgálatok során 3,6%ban találtunk kóros karyotypust, az irodalmi adatoknak megfelelően nagyobb arányban 18trisomiát igazoltunk (6 eset, 1,5%), X-monosomia volt kimutatható 3 esetben (0,8%), 1 esetben észleltünk 21-trisomiát (0,3%) és 1 esetben 47,XXY karyotypust (0,3%). A plexus chorioideus cysta esetén 390 esetben elvégzett chromosomavizsgálatból 178 esetben egyéb eltéréssel társult az elváltozás, és 212 esetben nem társult más ultrahangeltéréssel. Vizsgálatainkban nem találtunk signifikáns eltérést, amennyiben az elváltozás más eltéréssel társult (3,9%) és amennyiben nem járt együtt más ultrahangeltéréssel (3,3%). Féloldali és kétoldali elváltozás esetén szintén nem volt signifikáns különbség kimutatható (3,3% és 3,9%) (LR=0,98). Az eredmények alapján megállapítható, hogy egyoldali és kétoldali esetekben is, és egyéb eltéréssel nem társult esetekben is javasolt a chromosomavizsgálat.

86

Plexus chorioideus cysta esetén a vizsgálatok döntő többségében, 366 esetben a 35 év alatti korcsoportban történt a chromosomavizsgálat, és 24 esetben végeztünk vizsgálatot 35 éves vagy annál idősebb életkorban. Valamennyi chromosoma-rendellenességet a 35 év alatti korcsoportban mutattuk. A fiatalabb életkorban kimutatott chromosoma-rendellenességek felhívják a figyelmet arra, hogy plexus chorioideus cysta esetén indokolt az intrauterin karyotypizálás. A genetikai tanácsadás során fontos szempont a házaspár megfelelő tájékoztatása mellett annak hangsúlyozása, hogy a plexus chorioideus cysta normál terhességekben is előforduló eltérés, és amennyiben nem mutatható ki kóros karyotypus, az eltérés önmagában nem ad okot az aggodalomra.

A szív eltérései közül echogen papillaris izom esetén 4,7%-ban mutattunk ki chromosomarendellenességet. Az irodalmi adatokat véve, a vizsgálatok többsége során nem különítették el az egyéb eltéréssel társult és az izolált eseteket, ezért az eredmények nem egyértelműek. Winter és mtsai 9,82%-ban mutattak ki kóros chromosoma-állományt echogen papillaris izom esetén[184]. Bromley és mtsai nagyobb esetszám mellett 4,83%-ban mutattak ki chromosomaeltérést [34]. Az általunk kimutatott 4,7%-os kockázat megfelelt ezen eredményeknek. A szív eltérései közül az echogen papillaris izom egyes irodalmi adatok alapján növeli a 21trisomia előfordulását [33, 34, 184]. A vizsgálatok során 4,7%-ban találtunk kóros karyotypust, 2 esetben 21-trisomiát (3,1%), 1 esetben 47,XXY karyotypust (1,6%). Vizsgáltuk az egyéb eltéréssel társult és nem társult eseteket, 38 esetben más eltéréssel társult az elváltozás, 26 esetben önmagában fordult elő az ultrahangeltérés. Anyagunkban csak azon esetekben

találtunk

chromosomaeltérést,

ahol

az

echogen

papillaris

izom

más

ultrahangeltéréssel párhuzamosan fordult elő (7,9%). Az összesített kockázat, tehát az izolált és egyéb eltéréssel társult esetek együttes figyelembe vétele mellett számított kockázat 4,7%

87

volt (LR=1,3). Tekintettel ezen magas összesített kockázatra, akkor is javasolható a chromosomavizsgálat, ha izolált, tehát nem társul más ultrahangeltéréssel az echogen papillaris izom. Echogen papillaris izom esetén 35 év alatti korcsoportban 55 esetben végeztünk chromosomavizsgálatot, míg 35 év felett 9 esetben történt vizsgálat. Valamennyi chromosoma-rendellenesség a 35 év alatti korcsoportban fordult elő (5,5%). A fiatalabb anyai életkor mellett kimutatott chromosoma-rendellenességek felhívják a figyelmet, hogy az echogen papillaris izom a chromosomavizsgálat indikációját képezheti. A genetikai tanácsadás során a kockázat ismertetése mellett fontos a házaspár felvilágosítása arról, hogy az echogen papillaris izom normál terhességekben is előforduló eltérés, melynek hátterében – amennyiben nem igazolódik chromosoma-rendellenesség – nem várható egyéb kóros tényező előfordulása.

A szív eltérései közül ventricularis septum defectus esetén 22,2%-ban találtunk chromosomarendellenességet. Az irodalmi adatokban VSD esetén a chromosoma-rendellenesség kockázata 41,67% [166] illetve 45,33% volt [119]. Az irodalmi adatokban szerepelő magasabb arányok oka részben az, hogy az eseteket retrospektíve, a fetopathologiai leleteket is értékelve dolgozták fel, így olyan esetek is besorolásra kerültek, ahol az előzetes ultrahangvizsgálat nem, de az utólagos pathologiai vizsgálat kimutatta az elváltozást. Irodalmi adatok alapján a ventricularis septum defectus növeli a 21-es trisomia, kisebb mértékben az egyéb trisomiák előfordulását. Saját anyagunkban VSD esetén 22,2%-ban találtunk chromosoma-rendellenességet, ebből két esetben 18-trisomiát és egy esetben 13trisomiát. Vizsgálataink során VSD esetén egyéb eltéréssel társult 15 eset, valamennyi chromosomarendellenesség ezen esetek között volt kimutatható (26,7%). Egyéb eltérés nélkül kisebb esetszámban történt chromosomavizsgálat (3 eset), és nem találtunk chromosoma-

88

rendellenességet. Tekintettel a kisebb esetszámra, ezen értéket nem tekintjük relevánsnak. Az összesített kockázat (izolált és egyéb eltéréssel társult esetek) 22,2% volt (LR=7,53). Az összesített magasabb kockázat alapján ventricularis septum defectus esetén javasolt a chromosomavizsgálat. Ventricularis septum defectus esetén azonos arányban mutattunk ki chromosomarendellenességet 35 év alatt és 35 éves vagy azt meghaladó életkor esetén (21,4% és 25,0%), a különbség nem volt szignifikáns.

Magzati pyelectasia esetén 2,3%-ban találtunk kóros karyotypust. A magzati pyelectasia vizsgálatánál a ≥5 mm-es határértéket vettük figyelembe. Fontos szempont a magzati vesemedence mérésénél, hogy a mérés iránya pontosan megfeleljen az antero-posterior (AP) iránynak. Az irodalmi adatok alapján a közlemények nagy része nem különítette el egyértelműen az izolált és az egyéb eltéréssel társult, valamint az egyoldali és kétoldali elváltozásokat, ennek megfelelően az eredmények is széles határok között mozogtak (1,63-13,57%) [42, 182, 17, 44, 104]. Egyes irodalmi adatok alapján a magzati pyelectasia a 21-es trisomia kockázatát növeli [17, 44, 182]. Saját anyagunkban pyelectasia esetén összesen 7 esetben (2,3%) találtunk kóros karyotypust, és ebből 2 esetben X-monosomiát (0,7%), 1-1 esetben 21trisomiát és 18-trisomiát (0,3-0,3%). Magzati pyelectasia miatt összesen 302 esetben végeztünk chromosomavizsgálatot. Egyéb eltéréssel társult 203 eset, egyéb eltérés nélkül 99 esetben történt vizsgálat. Egyéb eltéréssel 3%-ban, egyéb eltérés nélkül 1%-ban találtunk chromosomaeltérést (p<0,05). Féloldali elváltozás esetén 101 vizsgálat, kétoldali elváltozás esetén 201 vizsgálat történt. Féloldali elváltozás esetén 1%-ban, kétoldali elváltozás esetén 3%-ban találtunk kóros karyotypust (p<0,05). Az összesített kockázat 2,3% (LR=0,63). Tekintettel arra, hogy féloldali elváltozás és egyéb eltéréssel nem társult esetekben a kockázat nem haladja meg az 1%-ot, csak kétoldali és egyéb eltéréssel társult esetekben javasolható a chromosomavizsgálat.

89

Pyelectasia esetén 35 év alatti korcsoportban történt a vizsgálat 238 esetben, és elérte vagy meghaladta az anyai életkor a 35 évet 64 esetben. 35 év alatt 1,7%-ban, míg 35 évtől 4,7%ban mutattunk ki kóros karyotypust, a különbség signifikáns volt (p<0,05). Egyéb eltéréssel társult esetekben szintén signifikáns különbséget találtunk (35 év alatt 2,3% és 35 évtől 6,5%) (p<0,02), míg egyéb eltérés nélkül és féloldali elváltozás esetén valamennyi chromosomarendellenesség a 35 éves vagy afeletti életkorcsoportban fordult elő, felvetve ezen esetekben az életkor kockázatnövelő hatásának elsődlegességét. Ezzel szemben kétoldali elváltozásnál mindkét életkorcsoportban kimutattunk chromosoma-rendellenességet (35 év alatt 2,6%, 35 évtől 4,2%), és a különbség nem volt signifikáns.

A hasfal és a has eltérései közül omphalocele esetén elvégzett intrauterin karyotypizálás során 9,5%-ban mutattunk ki kóros karyotypust. Az omphalocele vizsgálata kapcsán a közlemények alapján számos kutató írt le magas chromosoma-rendellenesség arányt. Az eredmények széles határok között mozogtak (10,3466,67%) [141, 151]. Az irodalmi adatokban elsősorban 18-trisomia és 13-trisomia szerepelt. Saját anyagunkban 2 esetben (9,5%) találtunk kóros karyotypust, 1 esetben 18-trisomiát (4,8%) és 1 esetben 13-trisomiát (4,8%). Egyéb eltérés nélkül a kockázat 7,1% volt, egyéb ultrahangeltéréssel 14,3% (p<0,02) (LR=2,77). A magas arányban társuló chromosoma-rendellenesség alapján az elváltozás feltétlenül indokolja a chromosomavizsgálat elvégzését.

A

vizsgálataink

során

duodenum

atresia

ultrahangképe

esetén

elvégzett

chromosomavizsgálatok kapcsán 11,8%-ban találtunk kóros karyotypust. A megjelent közlemények alapján a duodenum atresia az omphaloceléhez hasonlóan szintén magasabb kockázatot jelent a chromosoma-rendellenességek vonatkozásában. Az egyes közleményekben 10,87% és 43,48% közötti chromosoma-rendellenesség kockázatok szerepelnek [7, 89, 108]. Bailey és mtsai nagyobb esetszámot feldolgozó tanulmányukban duodenum atresia esetén 10,87%-ban találtak kóros karyotypust [7]. Az általunk kimutatott

90

11,8%, a több közleményben szereplő magasabb aránnyal szemben, Bailey adataihoz állt közelebb. Az irodalmi adatok alapján a duodenum atresia elsősorban a 21-trisomia kockázatát növeli. Vizsgálataink során 2 esetben (11,8%) találtunk kóros karyotypust, ebből 1 esetben 21trisomiát (5,9%) (LR=3,51). A duodenum atresia esetén észlelt magas chromosomarendellenesség arány feltétlenül indokolttá teszi a chromosomavizsgálatot. Omphalocele és duodenum atresia esetén a kisebb esetszámok miatt az életkorcsoportokra vonatkoztatott kockázatot nem tekintjük relevánsnak.

A hasfal és a has eltérései közül echodens belek esetén 5,7%-ban találtunk chromosomarendellenességet. Annak megítélése, hogy az ultrahangvizsgálat során észlelt echodens belek milyen mértékű kockázatnövekedést jelentenek, ellentmondásos a nemzetközi irodalomban. Egyes adatok alapján a chromosoma-rendellenesség kockázata elérheti 27,27%-ot is [144]. Saját anyagunkban 5,7%-ban mutattunk ki chromosoma-rendellenességet echodens magzati belek esetén. Ez az eredmény megfelelt a nagyobb esetszám mellett Slotnick és mtsai által elvégzett vizsgálatoknak, akik 5,5%-ban találtak kóros karyotypust [150]. Echodens belek esetén az irodalmi adatok alapján elsősorban a 21-trisomia kockázata növekszik, de kisebb arányban kimutattak 18-trisomiát és 13-trisomiát is [144, 30]. Saját anyagunkban 5,7%-ban mutattunk ki chromosoma-rendellenességet, 2 esetben 21-trisomia (3,8%) és 1 esetben 18-trisomia (1,9%) volt kimutatható (LR=1,58). Vizsgálataink során 35 esetben egyéb ultrahangeltérés társult az elváltozáshoz, és 18 esetben nem társult egyéb ultrahangeltéréssel. Valamennyi chromosoma-rendellenességet azon esetekben találtuk, ahol egyéb eltéréssel társult az elváltozás (8,6%). Azon esetekben, amikor nem társult egyéb ultrahangeltéréssel, nem mutattunk ki chromosoma-rendellenességet. Ezzel szemben Strocker és mtsai más eltéréssel társult az elváltozás esetén 14,49%-ban, izolált eltérés esetén 8,06%-ban találtak kóros karyotypust [161]. Bár saját vizsgálataink során

91

izolált esetekben nem találtunk kóros karyotypust, ha a kockázatot összesítve számítottuk (az izolált és egyéb eltéréssel társult esetek), a magas összesített kockázat (5,6%) alapján ezen esetekben is javasolható a chromosomavizsgálat. Echodens belek esetén 35 év alatti korcsoportban történt a chromosomavizsgálat 48 esetben, és 5 esetben 35 év felett. Valamennyi chromosoma-rendellenesség a 35 év alatti korcsoportban fordult elő. Ez utóbbi tény – bár 35 felett kevesebb vizsgálat történt – felhívhatja a figyelmet arra, hogy fiatalabb anyai életkor mellett is az echodensebb belek indikációját képezhetik a chromosomavizsgálatnak. A genetikai tanácsadás keretében echodens belek esetén, a karyotypizálás mellett, javasolt a Toxoplasma és CMV serologiai vizsgálatok elvégzése is. Slotnick és mtsai eredményei alapján kifejezetten echodens belek esetén felmerül a cysticus fibrosis irányában történő vizsgálat is [150].

A végtagok rendellenességei közül rövidebb femur és humerus esetén 16%-ban találtunk chromosoma-rendellenességet. Egyes kutatók a rövidebb csöves csontok esetén a mért és várható érték arányának számítását (observed/expected ratio, O/E ratio) javasolják, míg mások a biparietalis diameter (BPD) és a combcsont hosszúság (FL) arányának számítását végezték el (BPD/FL ratio). A saját vizsgálataink során mért és várható érték arányát vettük figyelembe. Az irodalmi adatok alapján a végtagok rendellenességei közül a rövidebb csöves csontok növelik a 21-trisomia kockázatát. Saját anyagunkban rövidebb csöves csontok esetén 16%ban mutattunk ki kóros karyotypust, 1 esetben 21-trisomiát (4%), 2 esetben 18-trisomiát (8%), és 1 esetben X-monosomiát találtunk (4%). A vizsgálataink során egyéb eltéréssel társult az elváltozás 19 esetben, ezen esetekben 3 chromosoma-rendellenességet találtunk (15,8%), 6 esetben a rövidebb csöves csontok nem társultak más ultrahangeltéréssel, ebben az esetben 1 chromosomaeltérést találtunk (16,7%).

92

Az összesített kockázata 16% volt (LR=5,02). A magas kockázat alapján rövidebb femur és humerus esetén javasolt a chromosomavizsgálat. A rövidebb femur és humerus esetén 35 év alatti és a 35 éves vagy annál idősebb korcsoportot vizsgálva a chromosoma-rendellenesség kockázata signifikánsan magasabb volt az idősebb életkorcsoportban (35 év alatt 5,6%, 35 év felett 42,9%), azonban a kisebb esetszám miatt az eredmény nem tekinthető relevánsnak.

Polyhydramnion esetén 3,5%-ban mutattunk ki kóros karyotypust. Az irodalmi adatok ellentmondásosak a polyhydramnion esetében abban a vonatkozásban, hogy indokolja-e a magzatvíztöbblet a chromosomavizsgálatot. Egyes szerezők izolált polyhydramnion esetén nem javasolják az invasiv beavatkozást, míg más szerzők szerint izolált polyhydramnion esetén is indokolt a karyotypizálás. Landy és mtsai izolált polyhydramnion esetén 5,08%-ban mutattak ki chromosomaeltérést [88]. Ezzel szemben Hendricks és mtsai izolált polyhydramnion esetén nem találtak chromosoma-rendellenességet, míg egyéb eltéréssel társult esetekben 14,89%-ban mutattak ki chromosomaeltérést [75], Dashe és mtsai izolált polyhydramnion esetén 1,01%-ban, egyéb ultrahangeltéréssel társult polyhydramnion esetén 10,39%-ban mutattak ki kóros karyotypust [47]. Saját vizsgálataink során izolált polyhydramnion esetén 0,3%-ban mutattunk ki chromosomarendellenességet, míg magzati ultrahangeltéréssel társult esetekben 5,9%-ban mutattunk ki kóros karyotypust (p<0,02). Az összesített kockázat 3,5% volt ˙(LR=0,96). Az eredményeink alapján izolált polyhydramnion esetén nem indokolt az invasiv intrauterin karyotypizálás, míg más magzati ultrahangeltérésekkel társult esetekben javasolt a chromosomavizsgálat. Polyhydramnion esetén vizsgálva az életkorcsoportokat 539 esetben történt vizsgálat 35 év alatt és 145 esetben 35 éves vagy azt meghaladó életkorban. A két életkorcsoportban nem találtunk signifikáns eltérést. A chromosoma-rendellenességek kockázata 35 év alatt 3,7%, a 35 év felett 2,8% volt.

93

A genetikai tanácsadás során a házaspár felvilágosításakor és a további vizsgálatok kérésekor fontos annak figyelembe vétele, hogy a polyhydramnion anyai diabetes mellett társulhat magzati rendellenességekkel, így szívfejlődési rendellenességekkel, ezért polyhydramnion esetén indokolt az anyai szénhidrátháztartás vizsgálata és a magzati echocardiographiás vizsgálat. Mindezen túlmenően polyhydramnion esetén részletes ultrahangvizsgálat javasolt, ugyanis

a

oesophagealis

magzatvíztöbblet fistulával,

társulhat

gyomor-bél

szájpadhasadékkal, tractus

egyéb

anusatresiával,

tracheo-

rendellenességeivel,

húgyúti

rendellenességekkel, központi idegrendszeri rendellenességekkel.

Oligohydramnion esetén 7,7%-ban mutattunk ki kóros karyotypust. Oligohydramnion vonatkozásában is ellentmondásosak az irodalmi adatok, Stoll és mtsai közleményükben 13,84%-ban [159], Pauer és mtsai 1,33%-ban mutattak ki kóros chromosoma-állományt oligohydramnion esetén [129]. Vizsgálataink során izolált oligohydramnion esetén 4,6%-ban mutattunk ki chromosomarendellenességet, egyéb eltéréssel társult esetekben a chromosoma-rendellenesség kockázata 8,9% volt (p<0,05). Az összesített kockázat, tehát az izolált és egyéb magzati eltéréssel társult esetek együttes figyelembevételével számított kockázat 7,7% volt (LR=2,2). A vizsgálatok alapján izolált és egyéb eltéréssel társult esetekben is indokolt a karyotypizálás. Oligohydramnion kapcsán 60 esetben végeztünk vizsgálatot 35 év alatt, és 18 esetben a 35 éves vagy azt meghaladó korcsoportban. Valamennyi chromosoma-rendellenességet a 35 év alatti korcsoportban mutattuk ki. A karyotypizálás kivitelezése előtt oligohydramnion esetén gondosan ki kell zárni a burokrepedés lehetőségét, és a magzati vesék alapos ultrahangvizsgálata mellett echocardiographiás

vizsgálattal

ki

kell

zárni

az

esetleges

társuló

szívfejlődési

rendellenességet. A genetikai amniocentesis csak bizonyos magzatvíz-mennyiség esetén kivitelezhető. Ezért a fentiek alapján a genetikai tanácsadásnak is ennek megfelelően körültekintőnek kell lennie.

94

KÖVETKEZTETÉSEK

A dolgozatban részletesen megvizsgáltuk, hogy melyek azok az ultrahangeltérések, melyek esetén indokolt az intrauterin karyotypizálás. A feldolgozott adatok alapján a következő ultrahangeltérések esetén javasolt az chromosomavizsgálat elvégzése:

1. Megvizsgáltuk, hogy melyek azok az ultrahangeltérések, amelyek esetén a chromosomarendellenességek előfordulása meghaladja az 1%-ot. Az elvégzett vizsgálatok alapján megállapítottuk, hogy valamennyi subcutan oedemával járó ultrahangeltérés esetén indokolt a chromosomavizsgálat. Megállapítottuk, hogy a koponya és az agy eltérései közül a ventriculomegalia és a plexus chorioideus cysta egyoldali és kétoldali eltérés esetén is indokolják az intrauterin karyotypizálást. A szív és a nagyerek egyéb eltérései mellett echogen papillaris izom és ventricularis septum defectus esetén egyéb ultrahangeltéréssel társultan a chromosoma-rendellenesség kockázata meghaladja az 1%-ot. A vese eltérései közül a pyelectasia esetén csak a kétoldali vagy az egyéb eltéréssel társult esetekben haladja meg a chromosoma-rendellenességek kockázata az 1%-ot. A has és hasfal eltérései közül az omphalocele és a duodenum atresia indokolják a chromosomavizsgálatot, echodens belek esetén a chromosoma-rendellenesség kockázata egyéb ultrahangeltéréssel társult esetekben meghaladja az 1%-ot. A végtagok eltérései közül a rövidebb femur és humerus indokolják a magzati

chromosomavizsgálatot.

Polyhydramnion

esetén

csak

egyéb

magzati

ultrahangeltéréssel társult esetekben haladta meg a chromosoma-rendellenesség kockázata az 1%-ot, ezzel szemben oligohydramnion esetén izolált esetekben (egyéb eltéréssel nem társult esetekben) is magasabb volt a kóros karyotypus előfordulása.

2. A vizsgálataink során megállapítottuk, hogy egyes ultrahangeltérések esetében meghatározza a genetikai tanácsadás során kialakított véleményt, hogy az ultrahangeltérés önmagában vagy más ultrahangeltéréssel társultan fordul elő.

95

A szív eltérései közül echogen papillaris izom előfordulása esetén, amennyiben az echogen papillaris izom egyéb ultrahangeltéréssel társult, 7,9%-ban mutattunk ki kóros karyotypust, amennyiben az echogen papillaris izom izoláltan fordult elő, és nem társult más ultrahangeltéréssel, nem mutattunk ki kóros karyotypust. Hasonló eredményt kaptunk a szív eltérései közül a ventricularis septum defectus előfordulása esetén. Valamennyi chromosomarendellenesség azokban az esetekben volt kimutatható, amelyekben a ventricularis septum defectus egyéb ultrahangeltéréssel társult (22,2%). Amennyiben a ventricularis septum defectus nem társult egyéb ultrahangeltéréssel, nem mutattunk ki kóros karyotypust. Echodens belek ultrahang képe esetén egyéb eltéréssel társultan 8,6%-ban mutattunk ki kóros karyotypust. Amennyiben az echodens belek nem társultak egyéb ultrahangeltéréssel, saját vizsgálataink során nem mutattunk ki chromosoma-rendellenességet. Azonban a ventricularis septum defectushoz és az echogen papillaris izomhoz hasonlóan, az echodens belek esetén is a magasabb összesített kockázat (tehát az izoláltan előforduló és az egyéb ultrahangeltéréssel társult esetek együttes figyelembe vételével számított kockázat) mértéke alapján javasolható az intrauterin karyotypizálás. Az egyéb eltéréssel társult és izoláltan előforduló elváltozásokat vizsgálva állapítottuk meg, hogy pyelectasia esetén egyéb eltéréssel 3%-ban, egyéb eltérés nélkül 1%-ban található chromosomaeltérés (p<0,05). Tekintettel arra, hogy egyéb eltéréssel társult esetekben a chromosoma-rendellenesség kockázata meghaladja az 1%-ot, az ilyen esetekben javasolt a chromosomavizsgálat.

3. Egyes kétoldali anatómiai képletek esetén megállapítottuk, hogy eltérő a chromosomarendellenesség kockázata, ha egyoldali vagy kétoldali elváltozásról van szó. A koponya és agy eltérései közül ventriculomegalia mellett egyoldali elváltozás esetén 4,6%-ban, kétoldali elváltozás esetén 8,6%-ban találtunk kóros karyotypust (p<0,05). Bár a különbség signifikáns volt, de a kimutatott kockázat alapján féloldali elváltozás esetén is javasolt a karyotypizálás. Szintén a koponya és agy elváltozásaihoz tartozó plexus chorioideus cysta mellett egyoldali eltérés esetén 3,3%-ban, kétoldali eltérés esetén 3,9%-ban mutattunk ki kóros karyotypust. A különbség nem volt signifikáns, és az eredmények alapján megállapítottuk, hogy egyoldali és kétoldali plexus chorioideus cysta esetén is javasolt a chromosomavizsgálat. A vesék eltérései

96

közül pyelectasia mellett féloldali elváltozás esetén 1%-ban, kétoldali elváltozás esetén 3%ban találtunk kóros karyotypust (p<0,05). Tekintettel arra, hogy egyoldali elváltozás esetén a chromosoma-rendellenesség kockázata nem haladta meg az 1%-ot, csak kétoldali pyelectasia eseteiben javasolható a chromosomavizsgálat.

4. Trisomiák és más chromosoma-rendellenességek megoszlását vizsgálva megállapítottuk, hogy a subcutan oedemával járó elváltozások közül a tarkótáji oedema és a cysticus hygroma az X-monosomia mellett növeli a 21-es trisomia és a 18-as trisomia kockázatát. Non-immun hydrops esetén X-monosomiát mutattunk ki, míg non-immun hydrops és cysticus hygroma együttes előfordulása esetén 18-as trisomia mellett X-monosomia volt kimutatható. A koponya és agy eltérései közül ventriculomegalia esetén közel azonos arányban fordultak elő trisomiák (21-, 18-, 13-trisomia) és egyéb chromosoma-rendellenességek (X-monosomia, 47,XXY karyotypus). Plexus chorioideus cysta esetén elsősorban a 18-as trisomia, valamint az X-monosomia kockázata növekedett, de kimutatható volt 21-trisomia és 47,XXY karyotypus is. A szív és nagyerek eltérései közül az echogen papillaris izom növelte a 21trisomia kockázatát, ventricularis septum defectus esetén 18-trisomia és 13-trisomia volt kimutatható. A vesék eltérései közül a magzati pyelectasia növelte az X-monosomia, valamint a 21-trisomia és 18-trisomia kockázatát. A has és hasfal eltérései közül omphalocele esetén 18-as és 13-as trisomia volt kimutatható, duodenum atresia esetén a 21-es trisomia kockázata növekedett. Echodens belek esetén nőtt a 21-es trisomia és a 18-as trisomia kockázata. A végtagok eltérései közül a rövidebb femur és humerus növelte az anaeuploidiák közül a 18-trisomia mellett a 21-trisomia és az Xmonosomia kockázatát.

5. A subcutan oedemával járó elváltozások esetén megállapítottuk, hogy fontos a megfelelő definíciók alapján elkülöníteni az egyes ultrahangeltéréseket. A tarkótáji oedemától fontos elkülöníteni a cysticus hygromát, a non-immun hydrops esetén fontos külön vizsgálni a cysticus hygromával társult és cysticus hygromával nem társult eseteket. Amennyiben pontosan definiáljuk az ultrahangeltéréseket, tarkótáji oedema esetén az első és második

97

trimesterben több irodalmi adattal szemben alacsonyabb kockázat adható meg, mely alapján elkerülhető az indokolatlan aggodalomkeltés a genetikai tanácsadás során. A kockázat mértékének megadása fontos a házaspár számára. Az általunk meghatározott kockázat az első trimesterben mért tarkótáji oedema (tarkótáji áttetszőség, nuchal translucency) esetén 8,3%, a második trimesterben mért tarkótáji oedema (tarkótáji megvastagodás, nuchal thickening) esetén 5,5%. A kockázat mértéke indokolttá teszi az invasiv beavatkozást. A subcutan oedema egyéb eseteiben magasabb arányban mutattunk ki kóros karyotypust. Cysticus hygroma esetén 48,2%-ban, cysticus hygroma és non-immun hydrops együttes előfordulása esetén 53,9%-ban, non-immun hydrops esetén 20%-ban találtunk chromosomarendellenességet. A magas kockázat valamennyi esetben indokolttá teszi az invasiv beavatkozást.

6. Megállapítottuk, hogy a koponya és az agy eltérései közül az oldalkamra tágulata (ventriculomegalia) esetén indokolt a chromosomavizsgálat (6,3%-ban mutattunk ki chromosoma-rendellenességet). Megállapítottuk, hogy féloldali és kétoldali eltérés esetén is indokolt a karyotypizálás (féloldali eltérés esetén a chromosoma-rendellenesség kockázata 4,6%, kétoldali eltérés esetén 8,6%). Egyéb eltéréssel társult esetekben 8,4%-ban, egyéb eltérés nélkül 3,7%-ban mutattunk ki kóros karyotypust. Az elvégzett vizsgálatok során megállapítható volt, hogy plexus chorioideus cysta esetén indokolt a karyotypizálás, 3,6%-ban mutattunk ki kóros karyotypust. A vizsgálataink alapján féloldali és kétoldali elváltozásnál is indokolt a karyotypizálás, féloldali elváltozásnál 3,3%ban,

kétoldali

elváltozásnál

3,9%-ban

mutattunk

ki

chromosoma-rendellenességet.

Megállapítható, hogy izolált és egyéb eltéréssel társult esetekben is javasolt a chromosomavizsgálat, egyéb eltérés nélkül 3,6%-ban, egyéb eltéréssel 3,9%-ban mutattunk ki kóros karyotypust.

7. A szív eltérései közül echogen papillaris izom normál terhességekben is előforduló eltérés, melynek hátterében – amennyiben nem igazolódik chromosoma-rendellenesség – nem várható egyéb kóros tényező előfordulása. Saját vizsgálataink során csak azon esetekben

98

találtunk chromosomaeltérést, ahol az echogen papillaris izom más ultrahangeltéréssel párhuzamosan fordult elő (7,9%). Az összesített kockázat, tehát az izolált és egyéb eltéréssel társult esetek együttes figyelembe vétele mellett számított kockázat 4,7% volt. Tekintettel ezen magas összesített kockázatra, akkor is javasolható a chromosomavizsgálat, ha izolált, tehát nem társul más ultrahangeltéréssel az echogen papillaris izom. Vizsgálataink során ventricularis septum defectus esetén egyéb eltéréssel társult esetekben 26,7%-ban mutattunk ki chromosoma-rendellenességet. Egyéb eltérés nélkül kisebb esetszámban történt chromosomavizsgálat, és nem találtunk chromosoma-rendellenességet. Az összesített kockázat (izolált és egyéb eltéréssel társult esetek) 22,2% volt. Az összesített magasabb

kockázat

alapján

ventricularis

septum

defectus

esetén

javasolt

a

chromosomavizsgálat.

8. A vese eltérései közül pyelectasia esetén - tekintettel arra, hogy egyoldali elváltozás és egyéb eltéréssel nem társult esetekben a kockázat nem haladta meg az 1%-ot - csak kétoldali és egyéb eltéréssel társult esetekben javasolható a chromosomavizsgálat. Amennyiben a pyelectasia egyéb eltéréssel társult, 3%-ban mutattunk ki chromosoma-rendellenességet, egyéb eltérés nélkül 1%-ban találtunk chromosomaeltérést. Egyoldali elváltozás esetén 1%ban, kétoldali elváltozás esetén 3%-ban találtunk kóros karyotypust.

9. A hasfal és a has eltérései közül omphalocele esetén 9,5%-ban mutattunk ki kóros karyotypust. Egyéb eltérés nélkül a chromosoma-rendellenesség kockázata 7,1% volt, egyéb ultrahangeltéréssel 14,3%. A magas arányban társuló chromosoma-rendellenesség alapján az omphalocele feltétlenül indokolja a chromosomavizsgálat elvégzését. A duodenum atresia ultrahangképe esetén észlelt magas chromosoma-rendellenesség arány feltétlenül indokolttá teszi a chromosomavizsgálatot. A duodenum atresia esetén elvégzett chromosomavizsgálatok kapcsán 11,8%-ban találtunk kóros karyotypust. Echodens belek esetén 5,7%-ban találtunk chromosoma-rendellenességet. Valamennyi chromosoma-rendellenességet azon esetekben találtuk, ahol egyéb eltéréssel társult az

99

elváltozás (8,6%). Bár saját vizsgálataink során izolált esetekben nem találtunk kóros karyotypust, ha a kockázatot összesítve számítottuk (az izolált és egyéb eltéréssel társult esetek), a magas összesített kockázat (5,7%) alapján izolált esetekben is javasolható a chromosomavizsgálat. Echodens belek esetén, a karyotypizálás mellett, javasolt a Toxoplasma és CMV serologiai vizsgálatok elvégzése is.

10. A végtagok rendellenességei közül a rövidebb femur és humerus indokolja az invasiv beavatkozást (16%). Egyéb ultrahangeltéréssel társult esetben 15,8%-ban, egyéb eltérés nélkül 16,7%-ban mutattunk ki chromosoma-rendellenességet.

11. Polyhydramnion esetén 3,5%-ban mutattunk ki chromosoma-rendellenességet. A vizsgálatok során megállapítottuk, hogy a polyhydramnion csak egyéb ultrahangeltéréssel társultan indokolja az invasiv beavatkozást. Izolált polyhydramnion mellett a chromosomarendellenesség kockázata nem éri el az 1%-ot (0,3%). Magzatvíztöbblet észlelésekor részletes magzati ultrahangvizsgálat és magzati echocardiographia javasolt. Társuló ultrahangeltérés esetén a vizsgálataink alapján indokolt a karyotypizálás, a chromosoma-rendellenesség kockázata 5,9%. Polyhydramnion esetén az anyai szénhidrát-anyagcsere párhuzamos vizsgálata is javasolt. Megállapítottuk, hogy oligohydramnion esetén akkor is indokolt a chromosomavizsgálat, ha nem észlelünk társuló ultrahangeltérést. Vizsgálataink során izolált oligohydramnion esetén 4,6%-ban mutattunk ki chromosoma-rendellenességet, egyéb eltéréssel társult esetekben a chromosoma-rendellenesség kockázata 8,9% volt. Az összesített kockázat, tehát az izolált és egyéb magzati eltéréssel társult esetek együttes figyelembevételével számított kockázat 7,7% volt. A chromosomavizsgálat kivitelezése előtt ki kell zárni a burokrepedés lehetőségét, és a magzati vesék ultrahangvizsgálata mellett ki kell zárni az esetleges társuló szívfejlődési rendellenességet. Az amniocentesis csak megfelelő mennyiségű magzatvíz esetén kivitelezhető.

100

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Szeretnék köszönetet mondani Dr. Papp Zoltán Professzor Úrnak, a Semmelweis Egyetem I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Igazgatójának, aki a pályámon elindított, a tudományos munkám témáját meghatározta, rengeteg tanácsával és odafigyelésével irányította pályafutásomat, orientálta érdeklődésemet, inspirálta klinikai és tudományos munkámat, aki példát mutatott tudományos felkészültségből, szakmai elhivatottságból, munkabírásból, s akinek tudományos témavezetői ösztönzése, türelme, segítőkészsége nélkül ez a munka nem jött volna létre. Köszönetet illeti Dr. Csapó Zsolt egyetemi docenst, aki a dolgozatot iránymutató észrevételeivel jobbította, csiszolta. Szeretnék köszönetet mondani közvetlen feletteseimnek, munkatársaimnak, Dr. Papp Csaba és Dr. Tóth-Pál Ernő egyetemi docenseknek, akik tanácsaikkal, személyes példamutatásukkal és kitartó biztatásukkal, pozitív észrevételeikkel segítették a dolgozat elkészítését. Köszönetet mondok az Ultrahang Labor valamennyi munkatársának, személyesen Dr. Szabó István egyetemi docensnek és Dr. Csabay László egyetemi adjunktusnak, az Ultrahang Laboratórium vezetőinek, Dr. Hajdú Júlia egyetemi docensnek, aki az echocardiographiás vizsgálatokat végezte, Siposné Radványi Zsuzsa vezető szonográfusnak, és valamennyi orvos és szonográfus kollégának - Dr. Németh Jánosnak, Dr. Barakonyi Emesének, Dr. Belics Zoránnak, Dr. Fekete Tibornak, Dr. Halmos Amritának, Pászkányné Jenei Katalinnak, Hozsdora Andreának -, akik az ultrahangvizsgálatokat végezték. Szeretném köszönetemet kifejezni a Cytogenetikai és Molekuláris Genetikai Labor valamennyi munkatársának, és személyesen Oroszné Nagy Juditnak a Cytogenetikai Labor vezető asszisztensének, aki a hosszú évek során a rendkívül nagyszámú cytogenetikai vizsgálatot és a minták értékelését végezte és irányította. Köszönetet mondanék Dr. Nagy Bálintnak a Molekuláris Genetikai Labor vezetőjének, és munkatársamnak Dr. Bán Zoltánnak, akik a molekuláris genetikai vizsgálatait végezték.

101

Megköszönöm a Genetikai Tanácsadó valamennyi munkatársának, kollégáimnak, Dr. Joó József Gábornak, Dr. Csaba Ákosnak, Dr. Mezei Gábornak, Horváthné Kutasi Anikó osztályvezető főnővérnek és valamennyi asszisztensnek, akik a Genetikai Tanácsadás munkájában az évi közel tízezer genetikai tanácsadásban közreműködtek, és valamennyi kollégámnak, akik a dolgozat elkészítésében, az adatok rögzítésében és feldolgozásában segítettek. Köszönetet mondok valamennyi kollégámnak és munkatársamnak, akik a dolgozat megírása és Klinikai pályafutásom során segítettek és tanácsaikkal láttak el.

102

IRODALOM

1.

Abuhamad A.Z., Shaffer W., Mari G., Copel J.A., Hobbins J.C., Evans A.T. Single umbilical artery: Does it matter which artery is missing? Am. J. Obstet. Gynecol. 1995; 173, 728-732

2.

Achiron R., Barkai G., Katznelson M.B., Mashiach S. Fetal lateral ventricle choroid plexus cysts: the dilemma of amniocentesis Obstet. Gynecol. 1991; 78, 815-818

3.

Aletebi F.A., Fung K.F.K. Neurodevelopmental outcome after antenatal diagnosis of posterior fossa abnormalities J. Ultrasound Med. 1999; 18, 683-689

4.

Anandakumar C., Biswas A., Wong Y.C., Chia D., Annapoorna V., Arulkumaran S., Ratnam S. Management of non-immune hydrops: 8 years' experience Ultrasound Obstet. Gynecol. 1996; 8, 196-200

5.

Axt R., Quijano F., Boos R., Hendrik H.J., Jessberger H.J., Schwaiger C., Schmidt W. Omphalocele and gastroschisis: prenatal diagnosis and peripartal management. A case analysis of the years 1989-1997 at the Department of Obstetrics and Gynecology, University of Homburg/Saar Eur. J. Obstet. Gynecol. Reprod. Biol. 1999; 87, 47-54

6.

Azar G.B., Snijders R.J., Gosden C., Nicolaides K.H. Fetal nuchal cystic hygromata: associated malformations and chromosomal defects Fetal Diagn. Ther. 1991; 6, 46-57

7.

Bailey P.V., Tracy T.F.Jr., Connors R.H., Mooney D.P., Lewis J.E., Weber T.R. Congenital duodenal obstruction: a 32-year review J. Pediatr. Surg. 1993; 28, 92-95

103

8.

Bakos O., Moen K.S., Hansson S. Prenatal karyotyping of choroid plexus cysts Eur. J. Ultrasound. 1998; 8, 79-83

9.

Barisic I., Clementi M., Hausler M., Gjergja R., Kern J., Stoll C, Euroscan Study Group. Evaluation of prenatal ultrasound diagnosis of fetal abdominal wall defects by 19 European registries Ultrasound Obstet. Gynecol. 2001; 18, 309-316

10.

Barnhard Y., Bar-Hava I., Divon M.Y. Is polyhydramnios in an ultrasonographically normal fetus an indication for genetic evaluation? Am. J. Obstet. Gynecol. 1995; 173, 1523-1527

11.

Beke A. Ultrasound markers which indicate chromosome analysis Ultrasound Rev. Obstet. Gynecol. 2003; 3, 259-272

12.

Beke A., Joó J.G., Csaba Á., Papp Cs., Tóth-Pál E., Bán Z., Belics Z., Fekete T., Barakonyi E., Papp Z. Ultrasound minor and major anomalies detected in fetuses with aneuploidies in second trimester. In: Papp Z., Rodeck C. (ed.) Recent advences in Prenatal Genetic Diagnosis. Medimond, Bologna, 2004; pp, 109-113

13.

Benacerraf B.R. The second-trimester fetus with Down syndrome: detection using sonographic features Ultrasound Obstet. Gynecol. 1996; 7, 147-155

14.

Benacerraf B.R., Frigoletto F.D.Jr., Bieber F.R. The fetal face: ultrasound examination Radiology 1984; 153, 495-497

15.

Benacerraf B.R., Frigoletto F.D.Jr., Laboda L.A. Sonographic diagnosis of Down syndrome in the second trimester Am. J. Obstet. Gynecol. 1985; 153, 49-52

104

16.

Benacerraf B.R., Gelman R., Frigoletto F.D.Jr. Sonographic identification of second-trimester fetuses with Down's syndrome. N. Engl. J. Med. 1987; 317, 1371-1376

17.

Benacerraf B.R., Mandell J., Estroff J.A., Harlow B.L., Frigoletto F.D. Fetal pyelectasis: a possible association with Down syndrome Obstet. Gynecol. 1990; 76, 58-60

18.

Benacerraf B.R., Neuberg D., Bromley B., Frigoletto F.D.Jr. Sonographic scoring index for prenatal detection of chromosomal abnormalities J. Ultrasound Med. 1992; 11, 449-458

19.

Bewley S., Roberts L.J., Mackinson A.M., Rodeck C.H. First trimester fetal nuchal translucency: problems with screening the general population.2. Br. J. Obstet. Gynaecol. 1995; 102, 386-388

20.

Biagiotti R., Periti E., Brizzi L., Vanzi E., Cariati E. Comparison between two methods of standardization for gestational age differences in fetal nuchal translucency measurement in first-trimester screening for trisomy 21 Ultrasound Obstet. Gynecol. 1997; 9, 248-252

21.

Biggio J.R.Jr., Wenstrom K.D., Dubard M.B., Cliver S.P. Hydramnios prediction of adverse perinatal outcome Obstet. Gynecol. 1999; 94, 773-777

22.

Blancato J.K., Hunt M., George J., Katz J., Meck J.M. Prenatal diagnosis of tetrasomy 12p by in situ hybridization: varying levels of mosaicism in different fetal tissues Prenat. Diagn. 1992; 12, 979-983

23.

Blazer S., Sujov P., Escholi Z., Itai B., Bronshtein M. Single umbilical artery – right or left? Does it matter? Prenat. Diagn. 1997; 17, 5-8

105

24.

Bolodár A., Török O., Tóth Z., Papp Z. Invasive intrauterine procedures in twin pregnancies discordant for fetal malformation Acta Chir. Hung. 1990; 31, 39-42

25.

Borrell A., Costa D., Martinez J.M., Delgado R.D., Casals E., Ojuel J., Fortuny A. Early midtrimester fetal nuchal thickness: effectiveness as a marker of Down syndrome Am. J. Obstet. Gynecol. 1996; 175, 45-49

26.

Borrell A., Farre M.T., Echevarria M., Martinez J.M., Costa D., Fortuny A. Nuchal thickness evolution in trisomy 18 fetuses Ultrasound Obstet. Gynecol. 2000; 16, 146-148

27.

Boyd P.A., Keeling J.W. Fetal hydrops J. Med. Genet. 1992; 29, 91-97

28.

Brady K., Polzin W.J., Kopelman J.N., Read J.A. Risk of chromosomal abnormalities in patients with idiopathic polyhydramnios Obstet. Gynecol. 1992; 79, 234-238

29.

Brambati B., Cislaghi C., Tului L., Alberti E., Amidani M., Colombo U., Zuliani G. First-trimester Down's syndrome screening using nuchal translucency: a prospective study in patients undergoing chorionic villus sampling Ultrasound Obstet. Gynecol. 1995; 5, 9-14

30.

Bromley B., Doubilet P., Frigoletto F.D.Jr., Krauss C., Estroff J.A., Benacerraf B.R. Is fetal hyperechoic bowel on second-trimester sonogram an indication for amniocentesis? Obstet. Gynecol. 1994; 83, 647-651

31.

Bromley B., Frigoletto F.D.Jr., Benacerraf B.R. Mild fetal lateral cerebral ventriculomegaly: clinical course and outcome Am. J. Obstet. Gynecol. 1991; 164, 863-867

32.

Bromley B., Lieberman E., Benacerraf B.R. The incorporation of maternal age into the sonographic scoring index for the detection at 14-20 weeks of fetuses with Down's syndrome Ultrasound Obstet. Gynecol. 1997; 10, 321-324 106

33.

Bromley B., Lieberman E., Laboda L., Benacerraf B.R. Echogenic intracardiac focus: a sonographic sign for fetal Down syndrome Obstet. Gynecol. 1995; 86, 998-1001

34.

Bromley B., Lieberman E., Shipp T.D., Richardson M., Benacerraf B.R. Significance of an echogenic intracardiac focus in fetuses at high and low risk for aneuploidy J. Ultrasound Med. 1998; 17, 127-131

35.

Bronshtein M., Bar-Hava I., Blumenfeld I., Bejar J., Toder V., Blumenfeld Z. The difference between septated and nonseptated nuchal cystic hygroma in the early second trimester Obstet. Gynecol. 1993; 81, 683-687

36.

Bullen P.J., Rankin J.M., Robson S.C. Investigation of the epidemiology and prenatal diagnosis of holoprosencephaly in the North of England Am. J. Obstet. Gynecol. 184, 1256-1262

37.

Campbell W.A., Vintzileos A.M., Rodis J.F., Ciarleglio L., Craffey A. Efficacy of the biparietal diameter/femur length ratio to detect Down syndrome in patients with an abnormal biochemical screen Fetal Diagn. Ther. 1994; 9, 175-182

38.

Cha'ban F.K., Van Splunder P., Los F.J., Wladimiroff J.W. Fetal outcome in nuchal translucency with emphasis on normal fetal karyotype Prenat. Diagn. 1996; 16, 537-541

39.

Chen C.P., Hung T.H., Jan S.W., Jeng C.J. Enlarged cisterna magna in the third trimester as a clue to fetal trisomy 18 Fetal Diagn. Ther. 1998; 13, 29-34

40.

Chitty L.S., Chudleigh P., Wright E., Campbell S., Pembrey M. The significance of choroid plexus cysts in an unselected population: results of a multicenter study Ultrasound Obstet. Gynecol. 1998; 12, 391-397

107

41.

Chudleigh P., Pearce M., Campbell S. The prenatal diagnosis of transient cysts of the fetal choroid plexus Prenat. Diagn. 1984; 4, 135-137

42.

Chudleigh P.M., Chitty L.S., Pembrey M., Campbell S. The association of aneuploidy and mild fetal pyelectasis in an unselected population: the results of a multicenter study Ultrasound Obstet. Gynecol. 2001; 17, 197-202

43.

Coco C., Jeanty P. Karyotyping of fetuses with isolated choroid plexus cysts is not justified in an unselected population J. Ultrasound Med. 2004; 23, 899-906

44.

Corteville J.E., Dicke J.M., Crane J.P. Fetal pyelectasis and Down syndrome: is genetic amniocentesis warranted? Obstet. Gynecol. 1992; 79, 770-772

45.

Crane J.P., Gray D.L. Sonographically measured nuchal skinfold thickness as a screening tool for Down syndrome: results of a prospective clinical trial Obstet. Gynecol. 1991; 77, 533-536

46.

Csécsei K., Kovács T., Hinchliffe S.A., Papp Z. Incidence and associations of single umbilical artery in prenatally diagnosed malformed, midtrimester fetuses: a review of 62 cases. Am. J. Med. Genet. 1992; 43, 524-530

47.

Dashe J.S., McIntire D.D., Ramus R.M., Santos-Ramos R., Twickler D.M. Hydramnios: anomaly prevalence and sonographic detection Obstet. Gynecol. 2002; 100, 134-139

48.

Delisle M.F., Sandor G.G., Tessier F., Farquharson D.F. Outcome of fetuses diagnosed with atrioventricular septal defect Obstet. Gynecol. 1999; 94, 763-767

108

49.

DeVore G.R. Trisomy 21: 91% detection rate using second-trimester ultrasound markers Ultrasound Obstet. Gynecol. 2000; 16, 133-141

50.

DeVore G.R., Alfi O. The association between an abnormal nuchal skin fold, trisomy 21, and ultrasound abnormalities identified during the second trimester of pregnancy Ultrasound Obstet. Gynecol. 1993; 3, 387-394

51.

Dicke J.M., Gray D.L., Songster G.S., Crane J.P. Fetal biometry as a screening tool for the detection of chromosomally abnormal pregnancies Obstet. Gynecol. 1989; 74, 726-729

52.

Dillon E., Renwick M. The antenatal diagnosis and management of abdominal wall defects: the northern region experience Clin. Radiol. 1995; 50, 855-859

53.

Dobos M., Papp Z. Down-szindróma. In: Papp Z. (szerk.) Klinikai Genetika. Golden Book, Budapest, 1995; pp, 552-562

54.

Donnenfeld A.E., Campbell T.J., Byers J., Librizzi R.J., Weiner S. Tissue-specific mosaicism among fetuses with prenatally diagnosed diaphragmatic hernia Am. J. Obstet. Gynecol. 1993; 169, 1017-1021

55.

Donnenfeld A.E., Lockwood D., Lamb A.N. Prenatal diagnosis from cystic hygroma fluid: the value of fluorescence in situ hybridization Am. J. Obstet. Gynecol. 2001; 185, 1004-1008

56.

Economides D.L., Whitlow B.J., Braithwaite J.M. Ultrasonography in the detection of fetal anomalies in early pregnancy Br. J. Obstet. Gynaecol. 1999; 106, 516-523

109

57.

Economides D.L., Whitlow B.J., Kadir R., Lazanakis M., Verdin S.M. First trimester sonographic detection of chromosomal abnormalities in an unselected population Br. J. Obstet. Gynaecol. 1998; 105, 58-62

58.

Estoff J.A., Parad R.B., Frigoletto F.D.Jr., Benacerraf B.R. The natural history of isolated fetal hydrothorax Ultrasound Obstet. Gynecol. 1992; 2, 162-165

59.

Fekete Gy. Down szindrómához kapcsolódó rendellenességek és betegségek Magy. Pediat. 1982; 16, 465-473

60.

Fogel M., Copel J.A., Cullen M.T., Hobbins J.C., Kleinman C.S. Congenital heart disease and fetal thoracoabdominal anomalies: associations in utero and the importance of cytogenetic analysis Am. J. Perinatol. 1991; 8, 411-416

61.

Forsnes E.V., Eggleston M.K., Wax J.R. Differential transmission of adenovirus in a twin pregnancy Obstet. Gynecol. 1998; 91, 817-818

62.

Fukada Y., Yasumizi T., Hoshi K. Single umbilical artery: correlation of the prognosis and side of the missing artery Int. J. Obstet. Gynecol. 1998; 61, 67-68

63.

Geipel A., Germer U., Welp T., Schwinger E., Gembruch U. Prenatal diagnosis of single umbilical artery: determination of the absent side, associated anomalies, Doppler findings and perinatal outcome Ultrasound Obstet. Gynecol. 2000; 15, 114-117

64.

Gembruch U., Hansmann M., Bald R., Zerres K., Schwanitz G., Fodisch H.J. Prenatal diagnosis and management in fetuses with cystic hygromata colli Eur. J. Obstet. Gynecol. Reprod. Biol. 1988; 29, 241-255

110

65.

Ghidini A., Strobelt N., Locatelli A., Mariani E., Piccoli M.G., Vergani P. Isolated fetal choroid plexus cysts: role of ultrasonography in establishment of the risk of trisomy 18 Am. J. Obstet. Gynecol. 2000; 182, 972-977

66.

Gilbert W.M., Nicolaides K.H. Fetal omphalocele: associated malformations and chromosomal defects Obstet. Gynecol. 1987; 70, 633-635

67.

Ginsberg N., Cadkin A., Pergament E., Verlinsky Y. Ultrasonographic detection of the second-trimester fetus with trisomy 18 and trisomy 21 Am. J. Obstet. Gynecol. 1990; 163, 1186-1190

68.

Gonen R., Dar H., Degani S. The karyotype of fetuses with anomalies detected by second trimester ultrasonography Eur. J. Obstet. Gynecol. Reprod. Biol. 1995; 58, 153-155

69.

Grandjean H., Sarramon M.F. Sonographic measurement of nuchal skinfold thickness for detection of Down syndrome in the second-trimester fetus: a multicenter prospective study. The AFDPHE Study Group. Association Francaise pour le Depistage et la Prevention des Handicaps de l'Enfant Obstet. Gynecol. 1995; 85, 103-106

70.

Gray D.L., Crane J.P. Optimal nuchal skin-fold thresholds based on gestational age for prenatal detection of Down syndrome Am. J. Obstet. Gynecol. 1994; 171, 1282-1286

71.

Gray D.L., Winborn R.C., Suessen T.L., Crane J.P. Is genetic amniocentesis warranted when isolated choroid plexus cysts are found? Prenat. Diagn. 1996; 16, 983-990

72.

Hadlock F.P., Harrist R.B., Martinez-Poyer J. Fetal body ratios in second trimester: a useful tool for identifying chromosomal abnormalities? J. Ultrasound Med. 1992; 11, 81-85

111

73.

Hajdú J., Marton T., Papp Cs., Cesko I., Oroszné N.J., Papp Z. Az atrioventricularis septumdefectus praenatalis diagnosztikája és prognosztikus jelentősége Orv. Hetil. 1998; 139, 23-26

74.

Has R. Non-immune hydrops fetalis in the first trimester: a review of 30 cases Clin. Exp. Obstet. Gynecol. 2001; 28, 187-190

75.

Hendricks S.K., Conway L., Wang K., Komarniski C., Mack L.A., Cyr D., Uhrich S. Diagnosis of polyhydramnios in early gestation: indication for prenatal diagnosis? Prenat. Diagn. 1991; 11, 649-654

76.

Herman A., Dreazen E., Samandarov A., Bukovsky Y., Weinraub Z., Maymon R. On-to-on versus on-to-out nuchal translucency measurements Ultrasound Obstet. Gynecol. 2000; 15, 126-130

77.

Heydanus R., Spaargaren M.C., Wladimiroff J.W. Prenatal ultrasonic diagnosis of obstructive bowel disease: a retrospective analysis Prenat. Diagn. 1994; 14, 1035-1041

78.

Hill L.M. The sonographic detection of trisomies 13, 18, and 21 Clin. Obstet. Gynecol. 1996; 39, 831-850

79.

Hill L.M., Guzick D., Belfar H.L., Hixson J., Rivello D., Rusnak J. The current role of sonography in the detection of Down syndrome Obstet. Gynecol. 1989; 74, 620-623

80.

Holzgreve W., Miny P., Gerlach B., Westendorp A., Ahlert D., Horst J. Benefits of placental biopsies for rapid karyotyping in the second and third trimesters (late chorionic villus sampling) in high-risk pregnancies Am. J. Obstet. Gynecol. 1990; 162, 1188-1192

112

81.

Huddy C.L., Boyd P.A., Wilkinson A.R., Chamberlain P. Congenital diaphragmatic hernia: prenatal diagnosis, outcome and continuing morbidity in survivors Br. J. Obstet. Gynaecol. 1999; 106, 1192-1196

82.

Huggon I.C., Cook A.C., Simpson J.M., Smeeton N.C., Sharland G.K. Isolated echogenic foci in the fetal heart as marker of chromosomal abnormality Ultrasound Obstet. Gynecol. 2001; 17, 11-16

83.

Jemmali M., Valat A.S., Poulain P., Favre R., Bourgeot P., Subtil D., Puech F. Nuchal translucency: screening for chromosomal abnormalities and congenital malformations. Multicenter study J. Gynecol. Obstet. Biol. Reprod. 1999; 28, 538-543

84.

Johnson M.P., Michaelson J.E., Barr M.Jr., Treadwell M.C., Hume R.F.Jr., Dombrowski M.P., Evans M.I. Combining humerus and femur length for improved ultrasonographic identification of pregnancies at increased risk for trisomy 21 Am. J. Obstet. Gynecol. 1995; 172, 1229-1235

85.

Kiss P. Szindróma atlasz. Golden Book, Budapest, 2000, pp, 411-501

86.

Kosztolányi Gy., Papp Z. Deletiós szindrómák. In: Papp Z. (szerk.) Klinikai Genetika. Golden Book, Budapest, 1995; pp, 568-570

87.

LaFollette L., Filly R.A., Anderson R., Golbus M.S. Fetal femur length to detect trisomy 21. A reappraisal. J. Ultrasound Med. 1989; 8, 657-660

88.

Landy H.J., Isada N.B., Larsen J.W.Jr. Genetic implications of idiopathic hydramnios Am. J. Obstet. Gynecol. 1987; 157, 114-117

113

89.

Lawrence M.J., Ford W.D., Furness M.E., Hayward T., Wilson T. Congenital duodenal obstruction: early antenatal ultrasound diagnosis Pediatr. Surg. Int. 2000; 16, 342-345

90.

Lehman C.D., Nyberg D.A., Winter T.C. 3rd, Kapur R.P., Resta R.G., Luthy D.A. Trisomy 13 syndrome: prenatal US findings in a review of 33 cases Radiology 1995; 194, 217-222

91.

Leung W.C., Oepkes D., Seaward G., Ryan G. Serial sonographic findings of four fetuses with homozygous alpha-thalassemia-1 from 21 weeks onwards Ultrasound Obstet. Gynecol. 2002; 19, 56-59

92.

Levy D.W., Mintz M.C. The left ventricular echogenic focus: a normal finding Am. J. Roentgenol. 1988; 150, 85-86

93.

Lockwood C., Benacerraf B., Krinsky A., Blakemore K., Belanger K., Mahoney M., Hobbins J. A sonographic screening method for Down syndrome Am. J. Obstet. Gynecol. 1987; 157, 803-808

94.

Mahieu-Caputo D., Dommergues M., Morichon-Delvallez N., Aubry M.C., Wekemans M., Dumez Y. First-trimester translucency: aneuploidy, sonographic findings, and maternal age Fetal Diagn. Ther. 1996; 11, 199-204

95.

Mahony B.S., Nyberg D.A., Hirsch J.H., Petty C.N., Hendricks S.K., Mack L.A. Mild idiopathic lateral cerebral ventricular dilatation in utero: sonographic evaluation Radiology 1988; 169, 715-721

96.

Mangione R., Guyon F., Taine L., Wen Z.Q., Roux D., Vergnaud A., Maugey-Laulom B., Horovitz J., Saura R. Pregnancy outcome and prognosis in fetuses with increased first-trimester nuchal translucency Fetal Diagn. Ther. 2001; 16, 360-363

114

97.

Mann L., Ferguson-Smith M.A., Desai M., Gibson A.A., Raine P.A. Prenatal assessment of anterior abdominal wall defects and their prognosis Prenat. Diagn. 1984; 4, 427-435

98.

Marquette G.P., Boucher M., Desrochers M., Dallaire L. Screening for trisomy 21 with ultrasonographic determination of biparietal diameter/femur length ratio Am. J. Obstet. Gynecol. 1990; 163, 1604-1605

99.

Moog U., De Die-Smulders C.E., Schrander-Stumpel C.T., Engelen J.J., Hamers A.J., Frints S., Fryns J.P. Holoprosencephaly: the Maastricht experience Genet. Couns. 2001; 12, 287-298

100.

Nadel A., Bromley B., Benacerraf B.R. Nuchal thickening or cystic hygromas in first- and early second-trimester fetuses: prognosis and outcome Obstet. Gynecol. 1993; 82, 43-48

101.

Nadel A.S., Bromley B.S., Frigoletto F.D.Jr., Estroff J.A., Benacerraf B.R. Isolated choroid plexus cysts in the second-trimester fetus: is amniocentesis really indicated? Radiology 1992; 185, 545-548

102.

Nava S., Godmilow L., Reeser S., Ludomirsky A., Donnenfeld A.E. Significance of sonographically detected second-trimester choroid plexus cysts: a series of 211 cases and a review of the literature Ultrasound. Obstet. Gynecol. 1994; 4, 448-451

103.

Nicolaides K.H. Nuchal translucency and other first-trimester sonographic markers of chromosomal abnormalities Am. J. Obstet. Gynecol. 2004; 191, 45-67

115

104.

Nicolaides K.H., Cheng H.H., Abbas A., Snijders R.J., Gosden C. Fetal renal defects: associated malformations and chromosomal defects Fetal. Diagn. Ther. 1992; 7, 1-11

105.

Nicolaides K.H., Heath V., Cicero S. Increased fetal nuchal translucency at 11-14 weeks Prenat. Diagn. 2002; 22, 308-315

106.

Nicolaides K.H., Heath V., Liao A.W. The 11-14 week scan Baillieres Best Pract. Res. Clin. Obstet. Gynaecol. 2000; 14, 581-594

107.

Nicolaides K.H., Rodeck C.H., Gosden C.M. Rapid karyotyping in non-lethal fetal malformations Lancet 1986; 1, 283-287

108.

Nicolaides K.H., Snijders R.J., Cheng H.H., Gosden C. Fetal gastro-intestinal and abdominal wall defects: associated malformations and chromosomal abnormalities Fetal Diagn. Ther. 1992; 7, 102-115

109.

Nyberg D.A., Dubinsky T., Resta R.G., Mahony B.S., Hickok D.E., Luthy D.A. Echogenic fetal bowel during the second trimester: clinical importance Radiology 1993; 188, 527-531

110.

Nyberg D.A., Fitzsimmons J., Mack L.A., Hughes M., Pretorius D.H., Hickok D., Shepard T.H. Chromosomal abnormalities in fetuses with omphalocele. Significance of omphalocele contents J. Ultrasound Med. 1989; 8, 299-308

111.

Nyberg D.A., Luthy D.A., Resta R.G., Nyberg B.C., Williams M.A. Age-adjusted ultrasound risk assessment for fetal Down’s syndrome during he second trimester: description of the method and analysis of 142 cases Ultrasound Obstet. Gynecol. 1998; 12, 8-14

116

112.

Nyberg D.A., Resta R.G., Luthy D.A., Hickok D.E., Mahony B.S., Hirsch J.H. Prenatal sonographic findings of Down syndrome, review of 94 cases Obstet. Gynecol. 1990; 76, 370-377

113.

Nyberg D.A., Resta R.G., Luthy D.A., Hickok D.E., Williams M.A. Humerus and femur length shortening in the detection of Down's syndrome Am. J. Obstet. Gynecol. 1993; 168, 534-538

114.

Nyberg D.A., Souter V.L. Sonographic markers of fetal aneuploidy Clinincs in Perinatology 2000; 27, 761-789

115.

Ogle R.F. Second trimester markers of aneuploidy Baillieres Best Pract. Res. Clin. Obstet. Gynaecol. 2000; 14, 595-610

116.

Oláh É. A klinikai genetika alapjai. Medicina, Budapest, 1999, pp, 66-106

117.

Pajkrt E., Mol B.W., van Lith J.M., Bleker O.P., Bilardo C.M. Screening for Down's syndrome by fetal nuchal translucency measurement in a high-risk population Ultrasound Obstet. Gynecol. 1998; 12, 156-162

118.

Pajkrt E., van Lith J.M., Mol B.W., Bleker O.P., Bilardo C.M. Screening for Down's syndrome by fetal nuchal translucency measurement in a general obstetric population Ultrasound Obstet. Gynecol. 1998; 12, 163-169

119.

Paladini D., Russo M., Teodoro A., Pacileo G., Capozzi G., Martinelli P., Nappi C., Calabro R. Prenatal diagnosis of congenital heart disease in the Naples area during the years 19941999 -- the experience of a joint fetal-pediatric cardiology unit Prenat. Diagn. 2002; 22, 545-552

117

120.

Paladini D., Tartaglione A., Agangi A., Teodoro A., Forleo F., Borghese A., Martinelli P. The association between congenital heart disease and Down syndrome in prenatal life Ultrasound Obstet. Gynecol. 2000; 15, 104-108

121.

Papp Cs., Tóth-Pál E., Beke A., Bán Z., Joó J.G., Szigeti Zs., Csaba Á., Oroszné N.J., Papp Z. Chorionboholy-mintavétel és amniocentesis: az invasiv beavatkozások és kockázatuk napjaink praenatalis diagnosztikai gyakorlatában Orv. Hetil. 2004; 145, 315-321

122.

Papp Z. Atlas of fetal diagnosis. Elsevier, Amsterdam-London-New York-Tokyo, 1992; pp, 227241

123.

Papp Z. Genetikai betegségek prenatális diagnosztikája. Medicina, Budapest, 1980; pp, 151-156

124.

Papp Z. Obstetric Genetics. Akadémia, Budapest, 1990; pp, 503-516

125.

Papp Z., Gardó S. Számbeli és szerkezeti chromosomaaberratiók. In: Papp Z. (szerk.) Klinikai Genetika. Golden Book, Budapest, 1995; pp, 74-92

126.

Papp Z., Oroszné N.J. Magzatvízsejtek tenyésztése karyotypizálás céljából. In: Papp Z. (szerk.) Klinikai Genetika. Golden Book, Budapest, 1995; pp, 182-188

127.

Parant O., Sarramon M.F., Delisle M.B., Fournie A. Prenatal diagnosis of holoprosencephaly. A series of twelve cases J. Gynecol. Obstet. Biol. Reprod. 1997; 26, 687-696

128.

Patel M.D., Goldstein R.B., Tung S., Filly R.A. Fetal cerebral ventricular atrium: difference in size according to sex Radiology 1995; 194, 713-715

118

129.

Pauer H.U., Viereck V., Krauss V., Osmers R., Krauss T. Incidence of fetal malformations in pregnancies complicated by oligo- and polyhydramnios Arch. Gynecol. Obstet. 2003; 268, 52-56

130.

Perrella R., Duerinckx A.J., Grant E.G., Tessler F., Tabsh K., Crandall B.F. Second-trimester sonographic diagnosis of Down syndrome: role of femur-length shortening and nuchal-fold thickening AJR Am. J. Roentgenol. 1988; 151, 981-985

131.

Perrotin F., de Poncheville L.M., Marret H., Paillet C., Lansac J., Body G. Chromosomal defects and associated malformations in fetal cleft lip with or without cleft palate Eur. J. Obstet. Gynecol. Reprod. Biol. 2001; 99, 19-24

132.

Platt L.D., Carlson D.E., Medearis A.L., Walla C.A. Fetal choroid plexus cysts in the second trimester of pregnancy: a cause for concern Am. J. Obstet. Gynecol. 1991; 164, 1652-1655

133.

Rabe D., Hendrik H.J., Leucht W., Roth H., Walter C., Schmidt W. Ventral abdominal wall defects--antenatal diagnosis, course of pregnancy and post partum therapy Geburtshilfe Frauenheilkd. 1985; 45, 176-182

134.

Rankin J., Dillon E., Wright C. Congenital anterior abdominal wall defects in the north of England, 1986-1996: occurrence and outcome Prenat. Diagn. 1999; 19, 662-668

135.

Ries M., Beinder E., Gruner C., Zenker M. Rapid development of hydrops fetalis in the donor twin following death of the recipient twin in twin-twin transfusion syndrome J. Perinat. Med. 1999; 27, 68-73

119

136.

Rizzo N., Pittalis M.C., Pilu G., Orsini L.F., Perolo A., Bovicelli L. Prenatal karyotyping in malformed fetuses Prenat. Diagn. 1990; 10, 17-23

137.

Roberts L.J., Bewley S., Mackinson A.M., Rodeck C.H. First trimester fetal nuchal translucency: problems with screening the general population.1 Br. J. Obstet. Gynaecol. 1995; 102, 381-385

138.

Rodis J.F., Vintzileos A.M., Fleming A.D., Ciarleglio L., Nardi D.A., Feeney L., Scorza W.E., Campbell W.A., Ingardia C. Comparison of humerus length with femur length in fetuses with Down syndrome Am. J. Obstet. Gynecol. 1991; 165, 1051-1056

139.

Rosati P., Guariglia L. Prognostic value of ultrasound findings of fetal cystic hygroma detected in early pregnancy by transvaginal sonography Ultrasound Obstet. Gynecol. 2000; 16, 245-250

140.

Sahinoglu Z., Uludogan M., Sayar C., Turkover B., Toksoy G. Second trimester choroid plexus cysts and trisomy 18 Int. J. Gynaecol. Obstet. 2004; 85, 24-29

141.

Salihu H.M., Boos R., Schmidt W. Omphalocele and gastrochisis J. Obstet. Gynaecol. 2002; 22, 489-492

142.

Schwanitz G., Zerres K., Gembruch U., Bald R., Hansmann M. Rate of chromosomal aberrations in prenatally detected hydrops fetalis and hygroma colli Hum. Genet. 1989; 84, 81-82

143.

Schwarzler P., Carvalho J.S., Senat M.V., Masroor T., Campbell S., Ville Y. Screening for fetal aneuploidies and fetal cardiac abnormalities by nuchal translucency thickness measurement at 10-14 weeks of gestation as part of routine antenatal care in an unselected population Br. J. Obstet. Gynaecol. 1999; 106, 1029-1034

120

144.

Scioscia A.L., Pretorius D.H., Budorick N.E., Cahill T.C., Axelrod F.T., Leopold G.R. Second-trimester echogenic bowel and chromosomal abnormalities Am. J. Obstet. Gynecol. 1992; 167, 889-894

145.

Sepulveda W., Cullen S., Nicolaidis P., Hollingsworth J., Fisk N.M. Echogenic foci in the fetal heart: a marker of chromosomal abnormality Br. J. Obstet. Gynaecol. 1995; 102, 490-492

146.

Shipp T.D., Benacerraf B.R. Second trimester ultrasound screening for chromosomal abnormalities Prenat. Diagn. 2002; 22, 296-307

147.

Shipp T.D., Bromley B., Lieberman E., Benacerraf B.R. The frequency of the detection of fetal echogenic intracardiac foci with respect to maternal race Ultrasound Obstet. Gynecol. 2000; 15, 460-462

148.

Sickler G.K., Nyberg D.A., Sohaey R., Luthy D.A. Polyhydramnios and fetal intrauterine growth restriction: ominous combination J. Ultrasound Med. 1997; 16, 609-614

149.

Sipes S.L., Weiner C.P., Wenstrom K.D., Williamson R.A., Grant S.S., Mueller G.M. Fetal echogenic bowel on ultrasound: is there clinical significance? Fetal. Diagn. Ther. 1994; 9, 38-43

150.

Slotnick R.N., Abuhamad A.Z. Prognostic implications of fetal echogenic bowel Lancet 1996; 347, 85-87

151.

Snijders R.J., Brizot M.L., Faria M., Nicolaides K.H. Fetal exomphalos at 11 to 14 weeks of gestation J. Ultrasound Med. 1995; 14, 569-574

121

152.

Snijders R.J., Noble P., Sebire N., Souka A., Nicolaides K.H. UK multicentre project on assessment of risk of trisomy 21 by maternal age and fetal nuchal-translucency thickness at 10-14 weeks of gestation. Fetal Medicine Foundation First Trimester Screening Group Lancet 1998; 352, 343-346

153.

Snijders R.J., Platt L.D., Greene N., Carlson D., Krakow D., Gregory K., Bradley K. Femur length and trisomy 21: impact of gestational age on screening efficiency Ultrasound Obstet. Gynecol.. 2000; 16, 142-145

154.

Snijders R.J., Shawa L., Nicolaides K.H. Fetal choroid plexus cysts and trisomy 18: assessment of risk based on ultrasound findings and maternal age Prenat. Diagn. 1994; 14, 1119-1127

155.

Sohan K., Carroll S., Byrne D., Ashworth M., Soothill P. Parvovirus as a differential diagnosis of hydrops fetalis in the first trimester Fetal Diagn. Ther. 2000; 15, 234-236

156.

Sohn C., Gast A.S. Hygroma colli (cervical neck edema) as an ultrasonographic parameter of fetal chromosome anomalies Zentralbl. Gynäkol. 1997; 119, 232-236

157.

Souter V.L., Nyberg D.A. Sonographic screening for fetal aneuploidy: first trimester J. Ultrasound Med. 2001;20, 775-790

158.

Stoll C., Alembik Y., Dott B., Roth M.P. Risk factors in congenital abdominal wall defects (omphalocele and gastroschisis): a study in a series of 265,858 consecutive births Ann. Genet. 2001; 44, 201-208

122

159.

Stoll C., Alembik Y., Roth M.P., Dott B. Study of 224 cases of oligohydramnios and congenital malformations in a series of 225,669 consecutive births Community Genet. 1998; 1, 71-77

160.

Stoll C., Roth M.P., Dott B., Alembik Y. Study of 290 cases of polyhydramnios and congenital malformations in a series of 225,669 consecutive births Community Genet. 1999; 2, 36-42

161.

Strocker A.M., Snijders R.J., Carlson D.E., Greene N., Gregory K.D., Walla C.A., Platt L.D. Fetal echogenic bowel: parameters to be considered in differential diagnosis Ultrasound Obstet. Gynecol. 2000; 16, 519-523

162.

Szabó J., Gellén J., Szemere Gy. First-trimester ultrasound screening for fetal aneuploidies in women over 35 and under 35 years of age Ultrasound Obstet. Gynecol. 1995; 5, 161-163

163.

Szemere Gy., Papp Z. Alkalmazott klinikai genetikai alapismeretek. Semmelweis Egyetem, 2002, pp, 17-47

164.

Taipale P., Hiilesmaa V., Salonen R., Ylostalo P. Increased nuchal translucency as a marker for fetal chromosomal defects N. Engl. J. Med. 1997; 337, 1654-1658

165.

Tanriverdi H.A., Hendrik H.J., Ertan A.K., Axt R., Schmidt W. Hygroma colli cysticum: prenatal diagnosis and prognosis Am. J. Perinatol. 2001; 18, 415-420

166.

Tennstedt C., Chaoui R., Korner H., Dietel M. Spectrum of congenital heart defects and extracardiac malformations associated with chromosomal abnormalities: results of a seven year necropsy study Heart 1999; 82, 34-39

123

167.

Terry M., Calhoun B.C., Walker W., Apodaca C., Martin L., Pierce B., Hume R.F., Evans M.I. Aneuploidy and isolated mild ventriculomegaly. Attributable risk for isolated fetal marker Fetal Diagn. Ther. 2000; 15, 331-334

168.

Theodoropoulos P., Lolis D., Papageorgiou C., Papaioannou S., Plachouras N., Makrydimas G. Evaluation of first-trimester screening by fetal nuchal translucency and maternal age Prenat. Diagn. 1998; 18, 133-137

169.

Tongsong T., Wanapirak C., Sirichotiyakul S., Siriangkul S. Prenatal sonographic diagnosis of holoprosencephaly J. Med. Assoc. Thai. 1998; 81, 208-213

170.

Tóth Z. Az egészséges magzat ultrahang-anatómiája. In: Tóth Z., Papp Z. (szerk.) Szülészetnõgyógyászati ultrahang-diagnosztika. Golden Book, Budapest, 2001; pp, 117-130

171.

Tóth-Pál E., Bán Z., Papp Cs., Beke A., Papp Z. Genetikai amniocentesis ikerterhességben – 11 év tapasztalata Orv. Hetil. 2004; 145, 1127-1134

172.

Török O. Chromosoma-rendellenességek ultrahangszûrése. In: Tóth Z., Papp Z. (szerk.) Szülészetnõgyógyászati ultrahang-diagnosztika. White Golden Book, Budapest, 2001; pp, 247-255

173.

Turner S.R., Samei E., Hertzberg B.S., DeLong D.M., Vargas-Voracek R., Singer A., Maynor C.H., Kliewer M.A. Sonography of fetal choroid plexus cysts: detection depends on cyst size and gestational age J. Ultrasound Med. 2003; 22, 1219-1227

174.

Ulm B., Ulm M.R., Bernaschek G. Unfused amnion and chorion after 14 weeks of gestation: associated fetal structural and chromosomal abnormalities Ultrasound Obstet. Gynecol. 1999; 13, 392-395

124

175.

Verdin S.M., Economides D.L. The role of ultrasonographic markers for trisomy 21 in women with positive serum biochemistry Br. J. Obstet. Gynaecol. 1998; 105, 63-67

176.

Verdin S.M., Whitlow B.J., Lazanakis M., Kadir R.A., Chatzipapas I., Economides D.L. Ultrasonographic markers for chromosomal abnormalities in women with negative nuchal translucency and second trimester maternal serum biochemistry Ultrasound Obstet. Gynecol. 2000; 16, 402-406

177.

Vergani P., Locatelli A., Piccoli M.G., Mariani E., Strobelt N., Pezzullo J.C., Ghidini A. Critical reappraisal of the utility of sonographic fetal femur length in the prediction of trisomy 21 Prenat. Diagn. 2000; 20, 210-214

178.

Vintzileos A.M., Egan J.F., Smulian J.C., Campbell W.A., Guzman E.R., Rodis J.F. Adjusting the risk for trisomy 21 by a simple ultrasound method using fetal long-bone biometry Obstet. Gynecol. 1996; 87, 953-958

179.

Von Kaisenberg C.S., Jonat W. Fetal parvovirus B19 infection Ultrasound Obstet. Gynecol. 2001; 18, 280-288

180.

Walkinshaw S. Fetal choroid plexus cysts: are we there yet? Prenat. Diagn. 2000; 20, 657-662

181.

Walkinshaw S., Pilling D., Spriggs A. Isolated choroid plexus cysts--the need for routine offer of karyotyping Prenat. Diagn. 1994; 14, 663-667

182.

Wickstrom E., Maizels M., Sabbagha R.E., Tamura R.K., Cohen L.C., Pergament E. Isolated fetal pyelectasis: assessment of risk for postnatal uropathy and Down syndrome. Ultrasound Obstet. Gynecol. 1996; 8, 236-240

125

183.

Wilson R.D., Lynch S., Lessoway V.A. Fetal pyelectasis: comparison of postnatal renal pathology with unilateral and bilateral pyelectasis Prenat. Diagn. 1997; 17, 451-455

184.

Winter T.C., Anderson A.M., Cheng E.Y., Komarniski C.A., Souter V.L., Uhrich S.B., Nyberg D.A. Echogenic intracardiac focus in 2nd-trimester fetuses with trisomy 21: usefulness as a US marker Radiology 2000; 216, 450-456

185.

Wladimiroff J.W., Bhaggoe W.R., Kristelijn M., Cohen-Overbeek T.E., Den Hollander N.S., Brandenburg H., Los F.J. Sonographically determined anomalies and outcome in 170 chromosomally abnormal fetuses Prenat. Diagn. 1995; 15, 431-438

186.

Zhang J., Troendle J., Meikle S., Klebanoff M.A., Rayburn W.F. Isolated oligohydramnios is not associated with adverse perinatal outcomes Br. J. Obstet. Gynaecol. 2004; 111, 220-225

187.

Zimmer E.Z., Drugan A., Ofir C., Blazer S., Bronshtein M. Ultrasound imaging of fetal neck anomalies: implications for the risk of aneuploidy and structural anomalies Prenat. Diagn. 1997; 17, 1055-1058

188.

Zimmermann R., Hucha A., Savoldelli G., Binkert F., Achermann J., Grudzinskas J.G. Serum parameters and nuchal translucency in first trimester screening for fetal chromosomal abnormalities Br. J. Obstet. Gynaecol. 1996; 103, 1009-1014

189.

Zoppi M.A., Ibba R.M., Floris M., Manca F., Axiana C., Monni G. Changes in nuchal translucency thickness in normal and abnormal karyotype fetuses Br. J. Obstet. Gynaecol. 2003; 110, 584-588

126

A

SZERZŐ

PERINATOLÓGIA

TÉMAKÖRBEN

MEGJELENT

KÖZLEMÉNYEI

1.

Beke A., Tóth-Pál E., Papp Cs. (1997) A genetikai amniocentesis javallatai Háziorvosi Továbbképző Szemle 2, 290-291

2.

Nagy B., Bán Z., Tóth-Pál E., Papp Cs., Oroszné N.J., Beke A., Csaba Á., Papp Z. (2000) A leggyakoribb számbeli chromosomaaberratiók kimutatása fluorescens PCR és DNS fragment analysis segítségével Magy. Nőorv. L. 63, 227-235

3.

Beke A., Papp Z. (2001)

(1,221)

Genetic components of perinatal morbidity and mortality J. Perinat. Med. 29, 230-234 4.

Papp Cs., Beke A., Mezei G., Tóth-Pál E., Papp Z. (2002)

(1,053)

Chorionic Villus Sampling: A 15-Year Experience Fetal Diagn. Ther. 17, 218-227 5.

Belics Z., Beke A., Csabay L., Szabó I., Papp Z. (2003)

(1,093)

Sonographic measurement of the fetal iliac angle in trisomy 21, 18 and 13 Fetal Diagn. Ther. 18, 47-50 6.

Papp Cs., Beke A., Bán Z., Mezei G., Tóth-Pál E., Papp Z. (2003) Chorionboholy-mintavétel: 15 éves tapasztalat Magy. Nőorv. L. 66, 271-282

7.

Bán Z., Nagy B., Papp Cs., Beke A., Tóth-Pál E., Papp Z. (2003) Recurrent trisomy 21 and uniparental disomy 21 in one family Fetal. Diagn. Ther. 18, 454-458

127

(1,093)

8.

Beke A. (2003) Ultrasound markers which indicate chromosome analysis Ultrasound Rev. Obstet. Gynecol. 3, 259-272

9.

Tóth-Pál E., Papp Cs., Beke A., Bán Z., Papp Z. (2004)

(1,093)

Genetic amniocentesis in multiple pregnancy Fetal. Diagn. Ther. 19, 138-144 10.

Papp Cs., Tóth-Pál E., Beke A., Bán Z., Joó J.G., Szigeti Zs., Csaba Á., Oroszné N.J., Papp Z. (2004) Chorionboholy-mintavétel és amniocentesis: az invazív beavatkozások és kockázatuk napjaink praenatalis diagnosztikai gyakorlatában Orv. Hetil. 145, 315-321

11.

Tóth-Pál E., Bán Z., Papp Cs., Beke A., Papp Z. (2004) Genetikai amniocentesis ikerterhességben – 11 év tapasztalata Orv. Hetil. 145, 1127-1134

12.

Mezei G., Papp Cs., Toth-Pál E., Beke A., Papp Z. (2004)

(2,957)

Factors influencing parental decision making in prenatal diagnosis of sex chromosome aneuploidy Obstet. Gynecol. 104, 94-101 13.

Beke A., Papp Cs., Tóth-Pál E., Mezei G., Oroszné N.J., Joó J.G., Csaba Á., Papp Z. (2004) Ultrahangvizsgálattal észlelt magzati anomáliák cytogenetikai exploratiója Orv. Hetil. 145, 2123-2133

14.

Beke A., Papp Cs., Tóth-Pál E., Mezei G., Oroszné N.J., Joó J.G., Csaba Á., Papp Z. (2005)

(0,888)

Trisomies and other chromosome abnormalities detected following positive sonographic findings J. Reprod. Medicine (megjelenés alatt)

128

Könyvfejezetek 1.

Papp Cs., Beke A., Papp Z. (2001) Ultrasound findings and genetic correlations In: The Perinatal Medicine of the New Millennium. Ed. Carrera J.M., Cabero L., Baraibar R., Monduzzi Editore, Bologna, pp. 218-222

2.

Beke A., Joó J.G., Csaba Á., Papp Cs., Tóth-Pál E., Bán Z., Belics Z., Fekete T., Barakonyi E., Papp Z. (2004) Ultrasound minor and major anomalies detected in fetuses with aneuploidies in second trimester In: Recent advences in Prenatal Genetic Diagnosis. Ed. Papp Z., Rodeck C., Medimond, Bologna, pp. 109-113

3.

Belics Z., Csabay L., Szabó I., Beke A., Fekete T., Halmos A., Papp Z. (2004) Prenatal sonographic measurement of the fetal iliac angle during the second trimester of pregnancy In: Recent advences in Prenatal Genetic Diagnosis. Ed. Papp Z., Rodeck C., Medimond, Bologna, pp. 115-118

4.

Szigeti Zs., Bán Z., Papp Cs., Tóth-Pál E., Beke A., Joó J.G,, Papp Z. (2004) Fetal cytogenetic analysis of fetuses concieved by intracytoplasmatic sperm injection In: Recent advences in Prenatal Genetic Diagnosis. Ed. Papp Z., Rodeck C., Medimond, Bologna, pp. 153-156

További közlemények 1.

Sziller I., Károvits J., Erdősi F., Beke A., Oszoli G. (1994) Elektív császármetszések után jelentkező infekciók kockázatának csökkentése Ampicillin/Sulbactam profilaxissal Magy. Nőorv. L. 57, 101-104

129

2.

Fedák L., Takács Gy., Beke A., Paulin F. (1994) Spinalis anaesthesiával szerzett tapasztalataink császármetszések során Magy. Nőorv. L. 57, 461-463

3.

Takács Gy., Beke A., Fedák L. (1995) A szülészeti és nőgyógyászati anesztézia helyzete Magyarországon 1993-ban Orv. Hetil. 136, 1259-1262

4.

Beke A., Sziller I., Takács Gy., Fedák L. (1995) Epiduralis analgesia alkalmazása középidős vetélésindukciók során Magy. Nőorv. L. 58, 201-207

5.

Beke A., Takács Gy., Sziller I., Tóth-Pál E., Fedák L. (1995) Epiduralis anesztéziában végzett radikális méheltávolítás karnitin-hiányos beteg esetében LAM 5, 784-787

6.

C. Molnár E., Tiba J., Magyar Z., Beke A., Kassai-Farkas Á. (1996) Myoma miatt hysterectomián átesett betegek retrospektív pszichológiai vizsgálata Magy. Nőorv. L. 59, 397-40l

7.

Molnár Gy., Sziller I., Semberyné H.K., Beke A. (1997) Az alsó genitális traktus fertőzéseinek korszerű diagnosztikája Orvostovábbképző Szemle, Suppl., 6-8

8.

Beke A., Takács Gy., Sziller I., Fedák L., Papp Z. (1997)

(0,516)

Obstetric anaesthesia in Hungary Int. J. Obstet. Anesth. 6, 235-238 9.

Fedák L., Rigó J.Jr., Beke A., Hupuczi P., Takács Gy. (1997) Praeeclampsiás terhesek vérnyomásának változása spinalis anaesthesiában végzett császármetszések során Magy. Nőorv. L. 60, 267-270

10.

Beke A., Nagy B., Bán Z., Tóth-Pál E., Csaba Á., Papp Z. (2000) A haemophilia A és B prae- és perinatalis vonatkozásai Orv. Hetil. 141, 721-727

130

11.

Nagy B., Bán Z., Tóth-Pál E., Beke A., Papp Cs., Papp Z. (2000) A cysticus fibrosist okozó ∆F508 mutatio kimutatása fluorescens polimeráz láncreakcióval Magy. Nőorv. L. 63, 25-28

12.

Beke A., Bán Z., Nagy B., Papp Cs., Tóth-Pál E. (2001) A perinatalis morbiditas és mortalitas genetikai összetevői Gyermekgyógyászat 52, 179-184

13.

Beke A. (2002) A hármas-ikerterhességek reductiójára vonatkozó adatok áttekintése (kommentár) Nőgyógyászati és Szülészeti Továbbképző Szemle, 4: 22-23

14.

Beke A., Bán Z., Nagy B., Tóth-Pál E., Papp Cs., Csaba Á, Papp Z. (2003)

(1,093)

Pre- and perinatal relations of hemophilia A and B Fetal Diagn. Ther. 18, 17-25 15.

Bán Z., Nagy B., Papp Cs., Beke A., Oroszné N.J., Papp Z. (2003) Családban ismétlődő 21-es trisomia és uniparentalis disomia Magy. Nőorv. L. 66, 109-112

16.

Belics Z., Csabay L., Beke A., Szabó I., Fekete T., Papp Z. (2003) Az ossa ilii által bezárt szög mérésével szerzett tapasztalataink a 18-as trisomia ultrahangszűrésében Magy. Nőorv. L. 66, 163-166

17.

Lázár L., Bán Z., Szakács O., Nagy B., Beke A., Oroszné N.J., Rigó J.Jr., Papp Z. (2003) Szabad magzati DNS kimutatása a magzati Y-kromoszóma igazolásával anyai vérplazmából Orv. Hetil. 144, 2405-2409

18.

Joó J.G., Beke A., Kõhalmi B., Papp Z. (2004) Postnatalis vizsgálattal igazolt VACTERL-H-szindróma esete Gyermekgyógyászat 55, 59-63

131

19.

Joó J.G., Beke A., Csaba Á., Mezei G., Papp Z. (2004) A holoprosencephalia szülészeti, praenatalis diagnosztikai és phenotypusos jellemzõi Magy. Nõorv. L. 67, 3-10

20.

Joó J.G., Tóth Z., Beke A., Papp Cs., Tóth-Pál E., Belics Z., Szigeti Zs., Papp Z. (2004) A ventriculomegalia/hydrocephalus kóreredete 230 prenatalisan diagnosztizált eset kapcsán.I. Magy. Nőorv. L. 67, 131-136

21.

Szigeti Zs., Tóth-Pál E., Papp Cs., Beke A., Joó J.G., Bán Z., Mezei G., Papp Z. (2004) ICSI terhességek kapcsán végzett magzati kromoszómavizsgálatok Magy. Nőorv. L. 67, 137-142

22.

Joó J.G., Tóth Z., Beke A., Papp Cs., Tóth-Pál E., Belics Z., Szigeti Zs., Papp Z. (2004) A ventriculomegalia/hydrocephalus praenatalis diagnosztikája 230 vizsgált eset kapcsán II. Magy. Nőorv. L. 67, 257-264

23.

Szigeti Zs., Tóth-Pál E., Papp Cs., Beke A., Joó J.G., Bán Z., Mezei G., Papp Z. (2004)

(1,475)

Cytogenetic investigation of fetuses conceived by intracytoplasmatic sperm injection Prenat. Diagn. 24, 579-580 24.

Nagy Gy.R., Bán Z., Sipos F., Fent J., Oroszné N.J., Beke A., Fűrész J., Papp Z.(2004) Első lépéseink a magzati sejtek anyai keringésből történő kimutatásában Orv. Hetil. 145, 2231-2236

25.

Joó J.G., Beke A., Tóth-Pál E., Csaba Á., Papp Cs. (2004) Noonan-szindrómás beteg sikeres terhessége három, súlyos magzati hydropsszal járó sikertelen terhességet követően Magy. Nőorv. L. 67, 359-362

26.

Hajdú J., Beke A., Marton T., Hruby E., Pete B., Papp Z. (2005) Szívfejlődési rendellenességek ikerterhességben Orv. Hetil. 146, 355-360

132

27.

Nagy B., Bán Z., Beke A., Csaba Á., Joó J.G., Váradi J., Tóth-Pál E., Papp Cs., Papp Z. (2005) Toxoplasma gondii kimutatása magzatvízből fluorescens-PCR és DNS fragmentanalízissel Magy. Nőorv. L. 68, 95-100

28.

Beke A. (2005) Az oxytocin helyes és helytelen használata (kommentár) Nőgyógyászati és Szülészeti Továbbképző Szemle, 7, 78-79

Könyvek, könyvfejezetek 1.

Krasznai P., Beke A. (1996) A szülési fájdalomcsillapítás elmélete és gyakorlata Budapest, Golden Book.

2.

Beke A. (1999) Fájdalomcsillapítás a szülés során In: Papp Z. (szerk.): Szülészet-nőgyógyászati protokoll Budapest, Golden Book.

3.

Beke A. (2001) Koraszülés In: Papp Z. (szerk.): Sürgősségi ellátás a szülészet-nőgyógyászatban Budapest, Medicina, pp. 29-61

4.

Lázár L., Bán Z., Nagy B., Beke A., Rigó J.Jr., Papp Z. (2004) Sex determination by the detection of SRY region with real-time PCR in maternal plasma In: Recent advences in Prenatal Genetic Diagnosis. Ed. Papp Z., Rodeck C., Medimond, Bologna, pp. 51-54

5.

Nagy Gy.R., Bán Z., Sipos F., Oroszné N.J., Beke A., Papp Z. (2004) Our first steps in detecting fetal cells int the maternal circulation for prenatal diagnosis In: Recent advences in Prenatal Genetic Diagnosis. Ed. Papp Z., Rodeck C., Medimond, Bologna, pp. 61-65 133

6.

Hajdú J., Beke A., Marton T., Hruby E., Pete B., Papp Z. (2004) Congenital heart diseases in twin pregnancies In: Recent advences in Prenatal Genetic Diagnosis. Ed. Papp Z., Rodeck C., Medimond, Bologna, pp. 175-178

7.

Joó J.G., Beke A., Papp Cs., Tóth-Pál E., Szigeti Zs., Bán Z., Papp Z. (2004) Prenatal diagnosis, phenotypic and obstetric characteristics of holoprosencephaly In: Recent advences in Prenatal Genetic Diagnosis. Ed. Papp Z., Rodeck C., Medimond, Bologna, pp. 187-192

8.

Beke A. (2005) Felkészülés és felkészítés a terhességre In: Rigó J.Jr., Papp Z. (szerk.): A várandós nő gondozása Medicina, Budapest, pp. 65-74

Idézhető absztraktok 1.

Beke A., Szabó I., Takács Gy., Fedák L., Papp, Z.

(0,819)

Effect of the epidural anesthesia on the uteroplacental blood flow The Fourth World Cogress of Ultrasound in Obstetrics and Gynecology, Budapest, 1994. Ultrasound Obstet. and Gynecol. 4 (Supplement 1), 119 2.

Csabay L., Beke A., Szabó I., Baksa J., Tóka M., Papp Z.

(0,819)

Fetal intraventricular haemorrhage diagnosed during the 3rd trimester of pregnancy The Fourth World Cogress of Ultrasound in Obstetrics and Gynecology, Budapest, 1994. Ultrasound Obstet. Gynecol. 4 (Supplement 1), 164 3.

Hruby E., Tiba J., Beke A., Papp Z.

(0,819)

Fetal anomaly and maternal septic shock caused by cytomegalovirus infection The Fourth World Cogress of Ultrasound in Obstetrics and Gynecology, Budapest, 1994. Ultrasound Obstet. Gynecol. 4 (Supplement 1), 180

134

4.

Sziller I., Beke A., Patkós P. Treatment of bacterial vaginosis: local or systemic approach? IInd European Congress of the European Society for Infectious Diseases of Obstetrics and Gynecology and IVth World Congress for Infectious Diseases in Obstetrics and Gynecology, Marbella, Spain, 1995. Eur. J. for Inf. Dis. In Ob/Gyn. 1, 145

5.

Papp Cs., Sziller I., Beke A., Patkós P. Genital Chlamydial infections among female adolescents IInd European Congress of the European Society for Infectious Diseases of Obstetrics and Gynecology and IVth World Congress for Infectious Diseases in Obstetrics and Gynecology, Marbella, Spain, 1995. Eur. J. for Inf. Dis. In Ob/Gyn. 1, 145

6.

Tóth-Pál E., Csaba Á., Papp Cs., Bán Z., Beke A., Papp Z.

(1,053)

Genetic amniocentesis in multiple pregnancies XVIII International Congress "The Fetus as a Patient", Budapest, 2002. Fetal Diagn. Ther. 17 (Supplement 1), 41 7.

Beke A., Papp Cs., Tóth-Pál E., Mezei G., Oroszné N.J., Joó J.G., Csaba Á., Papp Z.

(1,053)

Chromosome abnormalities detected following positive ultrasound finding XVIII International Congress "The Fetus as a Patient", Budapest, 2002. Fetal Diagn. Ther. 17 (Supplement 1), 47 8.

Jenei K., Beke A., Csabay L., Sipos Zs., Barakonyi E., Bán Z., Sziller I., Mezei G., Papp Cs., Tóth-Pál E.

(1,053)

Incidence of Toxoplasma and CMV infection in cases with positive ultrasound findings XVIII International Congress "The Fetus as a Patient", Budapest, 2002. Fetal Diagn. Ther. 17 (Supplement 1), 47

135

9.

Garamvölgyi Z., Beke A., Rigó J.Jr., Krasznai I., Hidvégi J., Papp Cs., Semberyné H.K.

(1,053)

Insulin concentrations in amniotic fluid during the second trimester XVIII International Congress "The Fetus as a Patient", Budapest, 2002. Fetal Diagn. Ther. 17 (Supplement 1), 48 10.

Belics Z., Csabay L., Beke A., Szabó I., Papp Z.

(1,053)

Sonographic measurement of the fetal iliac angle: a new marker for the prenatal detection of trisomy 21? XVIII International Congress "The Fetus as a Patient", Budapest, 2002. Fetal Diagn. Ther. 17 (Supplement 1), 51 11.

Joó J.G., Papp Cs., Tóth-Pál E., Beke A., Csaba Á., Mezei G., Papp Z.

(1,053)

Successful enucleation of a necrotizing fibroid causing oligohydramnios and fetal postural deformity in the 25th week of gestation XVIII International Congress "The Fetus as a Patient", Budapest, 2002. Fetal Diagn. Ther. 17 (Supplement 1), 52 12.

Sziller I., Papp Cs., Tóth-Pál E., Beke A., Papp Z.

(1,053)

Bacterial invasion of the amniotic fluid in early mid-trimester gestation XVIII International Congress "The Fetus as a Patient", Budapest, 2002. Fetal Diagn. Ther. 17 (Supplement 1), 91 13.

Mezei G., Papp Cs., Tóth-Pál E., Beke A., Papp Z.

(1,053)

Factors influencing parental decision-making in prenatal diagnosis of sex chromosome aneuploidy: 12-year-experience XVIII International Congress "The Fetus as a Patient", Budapest, 2002. Fetal Diagn. Ther. 17 (Supplement 1), 98 14.

Beke A. A folsav szerepe a velőcsőzáródási rendellenességek megelőzésében Magyar Nőorvos Társaság XXVII. Nagygyűlése, Budapest, 2002. Nőgyógyászati és Szülészeti Továbbképző Szemle, 4 (Szupplementum), 17

136

15.

Beke A., Papp Cs., Tóth-Pál E., Mezei G., Oroszné N.J., Joó J.G., Csaba Á., Papp Z. Ultrahangvizsgálattal észlelt magzati anomáliák citogenetikai exploratiója Magyar Nőorvos Társaság XXVII. Nagygyűlése, Budapest, 2002. Nőgyógyászati és Szülészeti Továbbképző Szemle, 4 (Szupplementum), 25

16.

Belics Z., Csabay L., Beke A., Szabó I., Papp Z. Felhasználható-e az ossa ilii által bezárt szög mérése a 21-es trisomia ultrahangszűrésében? Magyar Nőorvos Társaság XXVII. Nagygyűlése, Budapest, 2002. Nőgyógyászati és Szülészeti Továbbképző Szemle, 4 (Szupplementum), 25

17.

Jenei K., Beke A., Csabay L., Sipos Zs., Barakonyi E., Bán Z., Sziller I., Mezei G., Papp Cs., Tóth-Pál E. Genetikai ultrahangvizsgálat során észlelt eltérések hátterében kimutatható Toxoplasmaés CMV-infectio előfordulása Magyar Nőorvos Társaság XXVII. Nagygyűlése, Budapest, 2002. Nőgyógyászati és Szülészeti Továbbképző Szemle, 4 (Szupplementum), 28

18.

Mezei G., Papp Cs., Tóth-Pál E., Beke A., Papp Z. A szülők döntését befolyásoló tényezők vizsgálata a praenatalisan diagnosztizált nemi chromosoma aneuploidiák esetén: 12 év tapasztalatainak összefoglalása Magyar Nőorvos Társaság XXVII. Nagygyűlése, Budapest, 2002. Nőgyógyászati és Szülészeti Továbbképző Szemle, 4 (Szupplementum), 29

19.

Budai I., Maródi Cs., Beke A., Valent S. Toxoplasma szerológiai vizsgálatok eredményei és tanulságai a Semmelweis Egyetem szülészeti és nőgyógyászati klinikáinak anyagában Magyar Nőorvos Társaság XXVII. Nagygyűlése, Budapest, 2002. Nőgyógyászati és Szülészeti Továbbképző Szemle, 4 (Szupplementum), 77

20.

Garamvölgyi Z., Beke A., Rigó J.Jr., Krasznai I., Hidvégi J., Papp Cs., Semberyné H.K. A magzatvíz insulintartalmának meghatározása középidős terhességekben Magyar Nőorvos Társaság XXVII. Nagygyűlése, Budapest, 2002. Nőgyógyászati és Szülészeti Továbbképző Szemle, 4 (Szupplementum), 79

137

21.

Sziller I., Papp Cs., Tóth-Pál E., Beke A., Papp Z. A magzatvíz bakteriális fertőzése a terhesség középső trimesterében Magyar Nőorvos Társaság XXVII. Nagygyűlése, Budapest, 2002. Nőgyógyászati és Szülészeti Továbbképző Szemle, 4 (Szupplementum), 84

22.

Joó J.G., Papp Cs., Tóth-Pál E., Beke A., Csaba Á., Mezei G., Papp Z. Oligohydramniont és magzati kényszertartást okozó nekrotizáló myoma-göb sikeres enucleatiója a terhesség 25. hetében Magyar Nőorvos Társaság XXVII. Nagygyűlése, Budapest, 2002. Nőgyógyászati és Szülészeti Továbbképző Szemle, 4 (Szupplementum), 110

23.

Lázár L., Bán Z., Papp Cs., Tóth-Pál E., Beke A., Papp Z.

(3,669)

Fetal sex determination with real time PCR from fetal DNA in maternal plasma 33rd Annual Meeting of the European Society of Human Genetics, Birmingham, 2003. Eur. J. Hum. Gen. 11 (Supplement 1) 24.

Bán Z., Lázár L., Papp Cs., Tóth-Pál E., Beke A., Papp Z.

(3,669)

Detection of recurrent trisomy 21 and uniparental disomy 21 in a family by STR analysis 33rd Annual Meeting of the European Society of Human Genetics, Birmingham, 2003. Eur. J. Hum. Gen. 11 (Supplement 1)

Egyéb előadások 1.

Takács Gy., Fedák L., Beke A. A regionális anesztézia helye a mai szülészeti-nőgyógyászati gyakorlatban Magyar Nőorvos Társaság XXIV. Kongresszusa, Budapest, 1991.

2.

Beke A. Epidurál anesztéziával szerzett tapasztalataink középidős terhességekben Érzéstelenítés, fájdalomcsillapítás a szülészet-nőgyógyászatban, Tudományos Ülés, Miskolc,1992.

138

3.

Beke A. Regionális anesztéziában végzett elektív császármetszések Fiatal Szülész-Nőgyógyászok Országos Tudományos Ülése és Baráti Találkozója, Debrecen, 1993.

4.

Beke A., Oszoli G., Erdős S., Károvits J., Sziller I. Elektív császármetszések postoperatív gyulladásos szövődményeinek megelőzése UNASYN-nal Európai Szülész Nőgyógyász Társaság (EAGO) Magyarországi Szekciója IV. Tudományos Ülése, Győr, 1993.

5.

Sziller I., Károvits J., Erdősi F., Beke A., Oszoli G. Three-dose Ampicillin/sulbactam for antibiotic prophylaxis in caesarean delivery 3rd World Congress for Infectious Diseases in Obstetrics and Gynecology (ISIDOG), Accapulco, Mexico, 1993.

6.

Beke A. Az epiduralis anaesthesia kedvező hatása a méhszájtágulásra Baross utcai Szülészeti Esték 9, Budapest, 1993.

7.

Beke A. Epiduralis anaesthesia középidős terhességekben Baross utcai Szülészeti Esték 11, Budapest, 1994.

8.

Takács Gy., Beke A., Fedák L. Nőgyógyászati műtétek érzéstelenítése folyamatos spinális anesztéziával Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság Nemzeti Kongresszusa, Balatonaliga, 1994.

9.

Beke A. A cervixtágulás dinamikája először szülők esetén epiduralis analgesia alkalmazása során Fiatal Szülész-nőgyógyászok Országos Konferenciája, Szeged, 1994.

10.

Takács Gy., Beke A., Fedák L. A szülési fájdalomcsillapítás szervezési kérdései Szülészeti és Perinatológiai Aneszteziológiai Társaság I. Kongresszusa, Budapest, 1994.

139

11.

Beke A., Hupuczi P. A cervixtágulás dinamikája először szülők esetén epiduralis analgesia alkalmazása során Fiatal Anaesthesiológusok Országos Konferenciája, Gyula,1995.

12.

Hupuczi P., Beke A. Elektív császármetszések anesztéziájának hatása a köldökzsinór artériás és vénás vérgázparamétereire Fiatal Aneszteziológusok Országos Konferenciája, Gyula,1995.

13.

Beke A., Hupuczi P., Takács Gy., Fedák L. A cervixtágulás dinamikája előszörszülők esetén epiduralis analgesia alkalmazása során Szülészeti és Perinatológiai Aneszteziológiai Társaság II. Kongresszusa, Budapest, 1995.

14.

Sziller I., Urbancsek J., Molnár Gy., Beke A, Fedorcsák P. Chlamydia fertőzés szerepe a petevezető eredetű meddőség kialakulásában Európai Szülész Nőgyógyász Társaság (EAGO) Magyarországi Szekciója V. Tudományos Ülése, Budapest,1995.

15.

Hupuczi P., Beke A., Takács Gy., Fedák L. Elektív császármetszések anesztéziájának hatása a köldökzsinór artériás és vénás vérgáz paramétereire Szülészeti és Perinatológiai Aneszteziológiai Társaság III. Kongresszusa, Budapest, 1996.

16.

Fedák L., Beke A., Takács Gy., Hupuczi P. Praeeclampsiás terhesek vérnyomásának változása spinalis anaesthesiában végzett császármetszések során Szülészeti és Perinatológiai Aneszteziológiai Társaság III. Kongresszusa, Budapest, 1996.

17.

Beke A. A daganatos betegek fájdalomcsillapítása Baross utcai Szülészeti Esték 22, Budapest, 1996.

18.

Tóh-Pál E., Papp Cs., Oroszné N.J., Beke A. Egy ritka kromoszómarendellenesség magzati diagnosztikája: 49,XXXXY Magyar Nőorvos Társaság XXVI. Kongresszusa, Pécs, 1998.

140

19.

Beke A., Tóth-Pál E., Oroszné N.J., Papp Cs. Ultrahangvizsgálattal észlelt magzati anomáliák cytogenetikai exploratiója Magyar Nőorvos Társaság XXVI. Kongresszusa, Pécs, 1998.

20.

Beke A. A szülési fájdalomcsillapítás pszichés vonatkozásai Szülészeti és Nőgyógyászati Pszichoszomatikus Társaság Kongresszusa, Sopron, 1998.

21.

Beke A., Tóth-Pál E., Papp Cs., Nagy B., Papp Z. Genetikai ultrahang-vizsgálat során észlelt eltérések hátterében kimutatható Toxoplasma és CMV infectio előfordulása Magyar Humángenetikai Társaság Kongresszusa, Szeged, 1998.

22.

Tóth-Pál E., Papp Cs., Beke A., Nagy B., Oroszné N.J., Papp Z. Genetikai amniocentesis ikerterhességben Magyar Humángenetikai Társaság Kongresszusa, Szeged, 1998.

23.

Nagy B., Tóth-Pál E., Papp Cs., Beke A., Papp Z. A cysticus fibrosis meghatározása fluorescens PCR alkalmazásával Magyar Humángenetikai Társaság Kongresszusa, Szeged, 1998.

24.

Bán Z., Nagy B., Tóth-Pál E., Papp Cs., Oroszné N.J., Beke A., Csaba Á., Papp Z. Praenatalis nemmeghatározás és a 21-es, 18-as és 13-as trisomia kimutatása quantitativ fluorescens PCR módszerrel Magyar Humángenetikai Társaság II. Kongresszusa, Pécs, 1999.

25.

Tóth-Pál E., Csaba Á., Papp Cs., Bán Z., Beke A., Papp Z. Genetic amniocentesis in multiple pregnancies 10th International Congress on Prenatal Diagnosis and Therapy, Barcelona, 2000.

26.

Beke A. Ultrahang eltérések hátterében észlelt chromosoma-rendellenességek Baross utcai Szülészeti Esték 37, Budapest, 2000.

27.

Garamvölgyi Z., Beke A., Rigó J.Jr., Hidvégi J., Papp Cs., Semberyné H.K., Papp Z. A magzatvíz insulintartalmának meghatározása középidős terhességben Szülészeti és Perinatológiai Aneszteziológiai Társaság VII. Kongresszusa, Siófok, 2001. 141

28.

Beke A. A koraszülés Baross utcai Szülészeti Esték 40, Budapest, 2001.

29.

Garamvölgyi Z., Beke A., Rigó J.Jr., Varga I., Hidvégi J., Papp Z. A magzatvíz insulintartalmának meghatározása középidős terhességben Magyar Diabetes Társaság XVI. Kongresszusa, Debrecen, 2002.

30.

Garamvölgyi Z., Beke A., Hidvégi J., Rigó J.Jr. Is insulin concentration in amniotic fluid in the second trimester a predictor of gestational diabetes? 17th European Congress of Obstetrics and Gynaecology EAGO/EBCOG, Prága, 2002.

31.

Bán Z., Nagy B., Papp Cs., Tóth-Pál E., Beke A., Papp Z. Tapasztalataink a PCR vizsgálattal történő trisomia kimutatásában Magyar Humángenetikai Társaság Tudományos Ülése, Budapest, 2002.

32.

Beke A. A praeconceptionalis gondozás lehetőségei és eredményei Baross utcai Szülészeti Esték 48, Budapest, 2003.

33.

Beke A. Ultrasound markers which indicate chromosome analysis J. Donald Inter-University School of Medical Ultrasound, Budapest, 2003.

34.

Beke A Intraoperatív és postoperatív megfigyelés és fájdalomcsillapítás Kerekasztal a császármetszésről, Budapest, 2004.

35.

Beke A. Ultrasound markers which indicate chromosome analysis J. Donald Inter-University School of Medical Ultrasound, Budapest, 2004.

36.

Lázár L., Bán Z., Nagy B., Beke A., Rigó J.Jr., Papp Z. Sex determination by the detection of SRY region with real-time PCR in maternal plasma 12th International Conference on Prenatal Diagnosis and Therapy, Budapest, 2004.

142

37.

Nagy Gy.R., Bán Z., Sipos F., Oroszné N.J., Beke A., Papp Z. Our first steps in detecting fetal cells int the maternal circulation for prenatal diagnosis 12th International Conference on Prenatal Diagnosis and Therapy, Budapest, 2004.

38.

Csikós M., Rácz E., Benkő R., Bóna A., Bán Z., Beke A., Papp Z., Horváth A., Kárpáti S. Prenatal diagnosis of Herlitz junctional epidermolysis bullosa 12th International Conference on Prenatal Diagnosis and Therapy, Budapest, 2004.

39.

Beke A., Joó J.G., Csaba Á., Papp Cs., Tóth-Pál E., Bán Z., Belics Z., Fekete T., Barakonyi E., Papp Z. Ultrasound minor and major anomalies detected in fetuses with aneuploidies in second trimester 12th International Conference on Prenatal Diagnosis and Therapy, Budapest, 2004.

40.

Belics Z., Csabay L., Szabó I., Beke A., Fekete T., Halmos A., Papp Z. Prenatal sonographic measurement of the fetal iliac angle during the second trimester of pregnancy 12th International Conference on Prenatal Diagnosis and Therapy, Budapest, 2004.

41.

Szigeti Zs., Bán Z., Papp Cs., Tóth-Pál E., Beke A., Joó J.G,, Papp Z. Fetal cytogenetic analysis of fetuses concieved by intracytoplasmatic sperm injection 12th International Conference on Prenatal Diagnosis and Therapy, Budapest, 2004.

42.

Hajdú J., Beke A., Marton T., Hruby E., Pete B., Papp Z. Congenital heart diseases in twin pregnancies 12th International Conference on Prenatal Diagnosis and Therapy, Budapest, 2004.

43.

Joó J.G., Beke A., Papp Cs., Tóth-Pál E., Szigeti Zs., Bán Z., Papp Z. Prenatal diagnosis, phenotypic and obstetric characteristics of holoprosencephaly 12th International Conference on Prenatal Diagnosis and Therapy, Budapest, 2004.

44.

Beke A., Barakonyi E., Oroszné N.J., Joó J.G., Csaba Á., Bán Z., Papp Cs., Tóth-Pál E., Papp Z. Chromosoma-rendellenességek előfordulása egyoldali és kétoldali plexus chorioideus cysta esetén Magyar Humángenetikusok V. Munkakonferenciája, Szeged, 2004.

143

45.

Joó J.G., Beke A., Csaba Á., Mezei G., Papp Z. A holoprosencephalia szülészeti, praenatalis diagnisztikai és phenotypusos jellemzői Magyar Humángenetikusok V. Munkakonferenciája, Szeged, 2004.

46.

Nagy Gy.R., Bán Z., Sipos F., Lázár L., Beke A., Papp Cs., Papp Z. Praenatalis nemmeghatározás terhesség alatt az anya keringésében lévő magzati sejtek segítségével Magyar Humángenetikusok V. Munkakonferenciája, Szeged, 2004.

47.

Szigeti Zs., Tóth-Pál E., Papp Cs., Bán Z., Beke A., Joó J.G., Mezei G., Papp Z. ICSI terhességek kapcsán végzett magzati chromosomavizsgálatok Magyar Humángenetikusok V. Munkakonferenciája, Szeged, 2004.

48.

Beke A. A méhizomtevékenység észlelése, a méhkontrakciók hatása a magzatra Baross utcai Szülészeti Esték 55, Budapest, 2005.

Tudományos közlemények száma: 42 (impakt faktor: 12,482) Ebből elsőszerzős: 13 (impakt faktor: 3,718) Könyvfejezetek száma: 12 (8 angol nyelvű) Kongresszusi prezentációk száma: 72 (idézhető absztraktok impakt faktora: 18,219) Összes impakt faktor: 30,701

144

Ultrahangvizsgálat során észlelt magzati minor és major anomaliák cytogenetikai háttere. Ph.D. értekezés

Recommend Documents