Szeptember 2007 ÁRPÁD-HÁZI SZENT ERZSÉBET 1207-2007 Ezer esztendeje annak, hogy a magyar ifjúság védőszentje, Szent Imre herceg megszületett. Azonban nemcsak ez az egyetlen jelentős évforduló a magyar egyház történetében a 2007-es esztendőben. 800 évvel ezelőtt született Árpádházi Szent Erzsébet, aki nem-
hogy a mai sokszor kétes értékű sztárokkal, egyáltalán nem építő „példaképekkel” szemben Krisztus követői között mindig voltak, és ma is vannak valódi fénylő csillagok, akik el nem múló világosságot nyújtanak a sötétben botorkáló emberiség számára. Szentnek lenni egyáltalán nem életidegen állapot, hanem sokkal inkább az élet egyetlen igazi értelme. Szent-nek lenni egyáltalán nem lehetetlen a mi számunkra sem, hanem amellett, hogy igen is lehetséges, még nélkülözhetetlenül szükséges is. Csak a szentek adnak igazi reményt az Istentől eltávolodott világnak. Csak a szentek sugárzó életpéldája adhatja meg az egyház fennmaradásának és terjedésének lehetőségét. És talán ami a legfontosabb: csak a szentek élhetnek igazi békében önmagukkal, embertársaikkal és a teremtett világgal. Segítsenek bennünket az új tanévben a magyarok igazpéldaképei. /Csáki Tibor plébános/
Tartalom
csak hazánkban, hanem az egész egyetemes egyházban rendkívül nagy tiszteletnek örvend. Az egyház „Megasztárjai” azt kívántuk érzékeltetni,
Szent Erzsébet Jubileumi Év A Pápa levele Tanúságos történetek Beszámoló a nyári táborokról: Hittanos Napközis Ifjúsági Hírek
Szent Erzsébet 800 évvel ezelőtt, 1207-ben magyar földön, Sárospatakon megszületett egy gyermek, Árpádházi Szent Erzsébet. Atyja II. András magyar király, anyja merániai Gertrúd volt. Erzsébetet már négy éves korában eljegyezték Thüringia leendő grófjával, Lajossal. Lajos szülei, Hermann gróf és Zsófia grófnő e házasságtól sokat várt, és reményük igazolását látták abban, hogy a kis menyasszony fényes kísérettel és kincstárnyi hozománnyal érkezett a wartburgi várba. Német környezetben akarták nevelni, hogy jól elsajátíthassa új hazájának minden szokását. A kis Erzsébet jósága és kedvessége hamarosan megnyerte a vár népét. A nála hét évvel idősebb Lajos kezdettől fogva szívből szerette. A leendő anyós, Zsófia aszszony ellenben egyre növekvő roszszallással figyelte a gyermek fejlődését, mert szokásaival nem tudott egyetérteni. Nemcsak apró, túlzásnak minősített vallási gyakorlatai zavarták (Erzsébet például ismételten megszakította játékait, hogy, mint mondta, ,,Istent szeresse''), hanem az is, hogy teljes természetességgel magával egyenrangú társnak tekintette a legegyszerűbb gyermeket is. Ezt még mind elnézte volna, mint gyermekes jámborságot, azt azonban már nem tudta megbocsátani, hogy Erzsébet nem vette át az udvari élet előírt formáit:
nem volt hajlandó megtanulni a nők számára akkor kötelező tipegő járást s ráadásul minden körtáncnál jobban szerette a vad lovaglást. Ezzel egyébként az egész udvar megütközését is kiváltotta. Erzsébet nagyon szerette a szegényeket. Éhínség idején Erzsébet fölnyitotta a kamrákat és ,,kifosztva'' a várat, segített az éhezőkön. Ezért sokszor haragudtak rá, és fér-jének kellett megvédeni őt. Sokat imádkozott és böj-tölt. Saját kortársainak feljegyzései csodákról számolnak be életéből. Egyszer egy bélpoklost fektetett férje ágyába, mert a palota minden más lehetséges ágyában már betegek feküdtek.. s férje meglátta a megfeszített Krisztust a betegben. Férje, Lajos keresztes had-járatba ment, majd meghalt. Erzsébet fájdalma mélységes. A grófi család is végleg ellene fordul - nem viselik el pazarlását. Megmaradt özvegyi vagyonából kórházat épített, s maga is beállt oda szolgálónak - hogy Krisztust szolgálja a betegekben. A pápa levele Nagy örömmel értesültem arról, hogy ebben az esztendőben különleges módon emlékeznek meg Magyarországi Szent Erzsébet születésének 800. évfordulójáról. Ebből a kiváló alkalomból kérem, tolmácsolja Magyarország és egész Európa híveinek lelki rész-
vételemet a tervezett ünnepségeken, amelyek nagyszerű alkalmat nyújtanak, hogy Isten egész népének és különösen Európának felmutassuk e szent ragyogó tanúságtételét. Az ő híre messze túlterjedt saját hazája határain, és igen sokakhoz, köztük nem keresztényekhez is eljutott az egész kontinensen. Erzsébet igazi európai szent: kora társadalmi viszonyait tekintve éppúgy, mint napjainkban, az evangelizáció követhető példája. András király és Gertrúd királyné az új, keresztény Magyarország e hiteles drágakövének szülei gondoskodtak arról, hogy az Istenben való örökbefogadott gyermekség méltóságának tudatában neveljék gyermeküket. Erzsébet magáévá tette Isten Fiának, Jézus Krisztusnak a programját, aki szolgai alakot öltött, kiüresítette magát, és hasonló lett az emberekhez (Fil 2,7). Kiváló mestereinek köszönhetően Assisi Szent Ferenc nyomába szegődött, személyes és végső életcélként saját életét hasonlóvá alakította Krisztuséhoz, aki az ember egyedüli Megváltója. A türingiai őrgróf leendő feleségeként a szegények szolgálatának szentelte önmagát, s ebben a szolgálatában fölismerte az isteni Mesterhez való hasonlóvá válás igazi útját. Egyesítette a menyasszony hozományát az édesanya példaadásával, buzgón gyakorolta az evangéliumi erényeket, amelyeket Assisi Szent Ferenc iskolájában ismert meg. Az Egyház igazi leánya volt, konkrét tanúságtételével Krisztus szeretetét tette lát-hatóvá az embe-rek
között. Az évszázadok során sokan követték őt, akik úgy tekintettek rá, mint a keresztény erények tiszta példaképére, amelyeket radikális módon élt meg a házasságban, a családban és az özvegységében egyaránt. Példája politikai személyiségek szá-mára is ösztönzőnek bizonyult, hogy buzgóságán felbátorodva a népek közti kiengesztelődésen fáradozzanak. A nemzetközi Szent Erzsébet-év, amely az elmúlt esztendőben, november 17én kezdődött Rómában, szolgáljon újabb ösztönzésekkel, hogy mélyebben megérthessük Pannónia e leányának lelkiségét, aki ma is emlékezteti honfitársait és az európai kontinens lakóit az Evangélium halhatatlan értékeinek fontosságára. Bíboros Úr, bensőséges jókívánságaimat küldöm, és kívánom: Szent Erzsébet személyének és művének mind mélyebb ismerete segítse elő, hogy egyre tudatosabban fedezzék fel Magyarország és egész Európa keresztény gyökereit, a felelős személyek pedig érezzenek ösztönzést arra, hogy harmonikus és másokat tisztelő módon fejlesszék a dialógust az Egyház és a polgári társadalom között egy valóban szabad és szolidáris világ
építése érdekében. A nemzetközi Szent Erzsébet-év legyen kedvező alkalom a magyarok, a németek és egész Európa számára, hogy megjelenítsék az atyáiktól átadott keresztény örökséget, hogy továbbra is ebben találják meg a szükséges forrást, s hogy a nemrég megkezdett új évezredet igazán termékennyé tudják tenni. Miközben mindannyiukra hívom Mária, Magyarok Nagyasszonya, Szent István és Szent Erzsébet hathatós védelmét, szívesen adom különleges apostoli áldásomat, bőséges mennyei kegyelmek zálogát. Kelt a Vatikánban, 2007. május 27-én XVI. Benedek pápa
tének legnagyobb értéke az ima,és a szegények szolgálata. Mekkora titok, hogy amikor valaki királyságra készül, és tudatában van ennek a felelősségnek, mégis azt érzi, hogy egy sajátos Istennek adottságot, a házasságban is a szüzességet kell választania. (Míg mások - anyja, majd későbbi magyar szentek is – lemondanak a szüzesség hívásáról egy-egy ország megtérítése kedvéért, ő mégis ezt a hívást érzi. Erre aligha van emberi magyarázat, csak maga a Lélek, aki vezeti azt a lelket, aki hallgat rá.) Vadászszerencsétlenség áldozata lett. „Imre példája nagyobb ajándék Magyarországnak - írja Prohászka - mintha az országot arasznyi uralmával boldogítja.”
Szent Imre herceg (1007-1031) Egy gyermek, akit elsősorban szülei neveltek szentté, majd szent Gellért. Királynak szánták, uralkodásra. Elsajátította korának szellemi és kormányzási tudományát, a királyi hadak főparancsnoka, s apja társa lett az ország vezetésében. De apjától, anyjától megtanulta, hogy éle-
Szent Imre legenda Szent Imre megelégedett kevés alvással. Minden éjjel, amikor a többiek már lefeküdtek, õ - mint királyi sarjhoz illik - maga előtt két gyertyával világított, Istennek zsoltárokat énekelve virrasztott, és mindegyik zsoltár végén szíve töredelmével kért bocsánatot. Ezt atyja óvatosan, sőt titokban a fal repedésén keresztül gyakran megfigyelte, de családjából senkinek se akarta tudomására hozni. Szent Imre korban előre haladva az erények érdemei által folyton növelte dicsősége tanújeleit /Forrás: Árpád-kori legendák és intelmek./
A bárány A bárányka alig jött a világra, észrevette, hogy az állatok között ő a leggyengébb. Állandóan torkában dobogott a szíve.Nagyon félt, hogy valami vadállat megtámadja. Nem tudta, hogyan fog megmenekülni. Elmesélte bánatát a Teremtőnek. – Szeretnél kapni valamit, hogy megmenekülj? – kérdezte jóságosan a Teremtő. – Igen, jó lenne – volt a válasz. – Megfelelne egy pár erős agyar? – Akkor a friss füvet biztosan nem tudnám leharapni. – Akkor két hegyes szarv talán? – Az sem, mert biztosan rosszra használnám őket. – Vagy olyan méregfog, mint a kígyóé, hogy mérget marjál az ellenfél testébe? – Szó sem lehet róla. Engem is gyűlölne mindenki. – Talán akkor két erős pata? – Az sem kell, mert lónak néznének. – De mégis, valami csak kellene, hogy megsebezd, aki meg akar támadni? – Megsebezni, én? Arra nem lennék képes. Inkább maradok olyannak, amilyen vagyok Elfeljetet tük, hogy bizonyos fokig olyanok vagyunk, mint a védtelen állatok, éles fogak vagy karom nélkül, minden támadásának kiszolgáltatva. Nem a ravaszság ment meg, hanem az áldozat képessége, hogy másokat szeressünk vagy helyet engedjünk
mások szeretetének. Nem a mi keménységünk ad az éjszakának langyos meleget, hanem mások óhaja, hogy fel tudjanak melegedni. Az ember igazi ereje a gyengesége./Ismeretlen szerző/ Az én és a ti Atyátoknak szüksége van ránk Isten az embereket nem bábunak teremtette. Azt akarta, hogy szabadok és felelősök legyenek, ezért bízta rájuk a világ teremtményeit. Most azt akarja, hogy az emberek küzdjenek a rossz, a fájdalom, és az igazságtalanság ellen. Isten nagy adottságokat és csodálatos ügyességet adott az embernek. Bárcsak felhasználnánk ezeket… Isten kezei Egy mester utazott tanítványával, akinek az volt a feladata, hogy gondoskodjon a tevéről. Egyik este, amikor megérkeztek egy fogadóhoz, a tanítvány, mivel nagyon fáradt volt, elfelejtette megkötni az állatot. „Istenem –imádkozott lefekvés előtt –, kérlek vigyázz a tevére: rád bízom.” Másnap reggel a teve eltűnt. „Hol van a tevém?” –kérdezte a mester. „Nem tudom – válaszolt a tanítvány –, kérdezd meg Istentől! Tegnap este annyira fáradt voltam, hogy rábíztam a tevét. Nem az én hibám, ha elszökött, vagy ha ellopták. Megkértem az Istent, hogy vigyázzon rá. Ő a felelős. Te mindig arra buzdítasz, hogy legyek teljes bizalommal Isten felé, vagy nem?” „Bízzál mindig Istenben, de előbb kösd meg a tevét – válaszolt a mester –, mert Istennek nincsenek más kezei, csak a tieid.”
Monorierdei Napközis Tábor
2007. június 30-aug. 03 között került sor az első Monorierdei napközis táborra. A táborban felnőttekkel együtt 50-en vettünk részt. Voltak helyi felnőtt segítőink, lelkes anyukák, és a monori ifjúsági csoport elkötelezett fiataljai is részt vállaltak a nevelői munkában. Táborunk témája a szeretet dobókocka volt, melynek minden oldala tanít bennünket a helyes keresztényi értékekre. Pl: mindenkit szeretek, kölcsönösen szeretjük egymást, Szeretem az ellenségem. A tábort egyaránt alkották vallásos és nem vallásos gyerekek. Akik már régebb óta járnak hittanórára, nagyon szépen segí-
tették kis társaikat a helyes viselkedés felé. Nagy öröm volt ez nekünk, hiszen már azon a héten láthattuk munkánk gyümölcsét a gyerekek viselkedésben. Megnyilvánult ez mindennap a kézműves foglalkozások során, és a játékok alkalmával. A nap végén megosztották a gyerekek az az napi tapasztalatukat, hogy hogyan sikerült Jézus útján járni. Sok szép tapasztalatott mondtak el a gyerekek.Például egyiknap egy kisfiú a számháború alatt elesett és nem tudott felállni, az ellenség tagjai közül oda ment hozzá egy másik gyerek és felsegítette, úgy hogy nem olvasta le a számát és így játékban maradhatott.- Ez igazán szép cselekedett volt. A héten többször is „birtokba vettük” az Általános Iskola mellett elterülő parkot, ahol megismertettük velük a méta játékot, míg a kisebbek a kápolna udvarán kézműveskedtek, és ajándékot készítettek az otthoniak számára. Szerdán nagy meglepetés várta a gyerkőcöket; lovaskocsis kirándulásra mentünk egy Monorierdei lovardába, ahol állatokat simogathattak, és a természetben jól érezhették magukat. Urunk, hálát adunk ezért az egy hétért, köszönjük a szép élményeket, a gyerekek őszinte szeretetét. Köszönjük mindenki segítségét, amellyel napközis táborunkat támogatta, a szülői munkát, és azoknak is, akik imádkoztak ezért a szép táborért./ V.Barbara
Valami megindult... Megindult a napsütéses nyár!! Gondos előkészületek után Monor és környéke általános iskolás hittanosainak ricsajától zengő vonattal indultunk, neki kisérőkkel együtt mintegy 77-en a dömösi „kistábornak”. A tábor már hagyománnyá vált a közösség életében, évről évre egyre többen töltjük együtt ezeket a napokat. Az idei mottónk a következő volt: „A mennyország egy olyan ház, amit a földön kezdünk építeni, és a mennyben lakunk benne.” Ennek a háznak fontos építőköve a szeretet, ezért táborunkban ennek megélésére fektettük a hangsúlyt. (A megépült várost jelzi egy kis plakát is.) Eszközül a szeretet dobókocka szolgált, melynek oldalain a szeretet egyegy megjelenési formája található. Reggelente közös ima és elmélkedés után kiscsoportos beszélgetéseken mélyítettük el, mit is jelent egy-egy szeretetforma. Majd úgy igyekeztük megélni kirándulásainkat, a kézműves foglalkozást, a pancsolásokat. Jézus ezt tanácsolja: „Szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” (Jn 13, 34). Ahhoz azonban, hogy a szeretet teret nyerhessen, nekünk is nyitnunk kell felé, nyitott szívvel járva elsőként egymást kell szeretnünk. Így adhatjuk tovább azt a szeretetet,
amely már születésünk előtt várt ránk. „A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy Ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül.” (1 Jn 4, 10) Szép volt látni, ahogy a Rám- szaka-déknál a gyerekek egymást segítették, megosztották egymással ebédjüket, figyeltek egymásra. Az esti gyűlés ezen a napon is segített, hogy ráébredjünk, hogyan szerettünk elsőként, hogyan szerettek bennünket elsőként. Így azzal a békével hajthattuk álomra fejünket, hogy Jézus megszületett köztünk. Ha a szeretet útra kel, nehéz megfékezni, nem is szerettük volna! Ezt tanúsította szerdai napunk is. A kihívás bizony nem volt könnyű: „szeretem ellenségem”; ám a véghez vitele annál szembe
tűnőbb és szívet melengetőbb látvány. Jó volt tapasztalni, ahogy szükség esetén megbékéltek egymással a gyerekek,
és elkezdték Jézust szeretni egymásban. Csütörtökön a szeretet újabb módon jelent meg életünkben: igyekeztünk eggyé válni egymással, Jézus Krisztus példájára. Két igehely volt kiinduló pontunk ezen a napon: „Azokkal, akik örülnek, örüljetek, s a sírókkal sírjatok.” Ezt átelmélkedve indultunk neki a napunknak, kiüresít-ve lelkünket, hogy mi Istennek ad-hassunk teret napunkban, és így az Ő segítségével válhassunk eggyé a másikkal. Az estére betervezett tá-bortüzet egy jó nagy vihar mosta el, mi pedig mindnyájan bezsúfolódtunk a házba, így szinte fizikailag is eggyé válhattunk egymással. De nem csak fizikailag, hanem lélekben is eggyé válhattunk egymással, hiszen a vihar jelensége volt, akiben félelmet, s volt, akiben izgatott örömöt váltott ki. Majd másnap, az utolsó napon témánk a kölcsönös szeretet volt, melynek kibontakozásához nagymértékben hozzájárultak az előző napi tapasztalatok, élmények, igyekezetek, az együtt töltött pillanatok. Egészen közel kerültünk egymáshoz és így Istenhez is. Végül ezzel a szeretettel szívünkben hagyhattuk el Duna-parti táborhelyünket, s roboghattunk újra tovább a nyárba. Azt hiszem, sokunk nevében írhatom, hogy nem csak a nyár és a táborozások sora kezdődött meg a „kistáborral”. Azzal, hogy útjára engedtük a szeretetet ebben a pár napban, Jézus megszületett köztünk, elhozta nekünk Isten országát, amit aztán
útravalónak kaptunk egész nyárra! Nem kellett messzire utaznunk érte, csak szerettük egymást, egymásban Krisztust. Köszönünk mindent azoknak, akik mindehhez hozzájárultak! /Huszthy Bogi/ Monori napközis tábor 2007 június 25-29 között került sor monori katolikus napközis táborra 68 fővel. Minden napunkat a templomban kezdtük egy imával. Utána a szeretet dobkocka egy-egy oldaláról elmélkedtünk. Majd egy mesével mélyítettük el a hallottakat. Délben rózsafüzért mondtunk közösen.. A kisgyerekek szépen valóra váltották mindazt, amit hallottak, mert összeszedetten dolgoztak a kézműves foglalkozások alatt, és segítették egymást. A nagyok pedig alázatosan szolgálták a közösséget. Szerdán sérült fiatalokkal együtt telt a napunk. Szép volt látni, ahogy a gyerekek kicsitől a nagyig Jézus szeretetével fogadták be a sérült fiatalokat. Együtt játszottak velük, és csak azt figyelték, hogyan tudnak a vendégeknek örömet szerezni.. Ezzel a közösen végzett tevékenység által mi is gazdagodtunk. A testi erőnlétünkről a felnőttek gondoskodtak gyümölccsel, zöldséggel és süteménnyel. Köszönjük mindenki áldozatos segítségét. /Csontos Marika/
Lelkigyakorlatos tábor A bérmálkozásra készülők táborára 2007. július 2-6. között került sor. A tábor helye Szokolya, ahol 45-en voltunk. Hosszú előkészület előzte meg a lelkigyakorlatot mind lelkiekben és gyakorlatban is.Minden téma előtt egy előadást hallgattunk meg, és azt feldolgoztuk kiscsoportokban. Témáink között volt az Isten mint teremtő,szerető és gondviselő menynyei Atyánk. A csoportokban szép beszélgetések voltak. Sok tapasztalatot mondtak a fiatalok Isten gondviseléséről, ezzel is építve egymást.
Majd az imádság módjairól, erejéről beszélgettünk. Másik témánk a Szentlélekről és a Szentháromságról szólt.” Amikor pedig eljön az igazság Lelke, Ő elvezet majd titeket a teljes igazságra.” Jn.16 Sok kérdés merült fel ebben a témában. Kiscsoportokban igyekeztünk választ adni ezekre. Nagy szerepet kapott ebben a táborban az, hogy jobban megismerjék a fiatalok a Bibliát. Minden témához kaptak igehelyeket, amit ki kellett keresniük, és esetleg
megtanulni.”Ég és a föld elmúlnak az én igéim el nem múlnak. /Mt 24,35/ Nagy öröm volt számunkra, hogy sokkan tudtak olyan tapasztalatot mondani, amikor Isten szólt hozzájuk. Megértettük , hogy ha azt szeretnénk, hogy Isten hangját megtudjuk hallani, sokat kell imádkozni, és rá figyelni keresni az Ő akaratát. Éppen ezért több ízben tartottunk meghitt hangulatú szentségimádásokat. Egyik nap állami gondozott gyerekek jöttek el hozzánk. Szép volt látni, hogy a félénkségből látván bérmálkozóink nyíltságát és szeretetét, meg tudtak ők is nyílni. A táborban volt egy csoport, akik még az idén nem fognak bérmálkozni. Ennek a csoportnak egy kicsit más volt a program. Nem vettek rész minden elmélkedésen, hanem többet kirándultak és játszottak. Persze mindenkinek kijutott a jóból... A finom koszt, a sportolás, és persze az együtt végzett mosogatás. A hét zárásaként színes estet tartottunk, ahol minden csoport bemutatta, mit tanult. Jó volt látni milyen színészi tehetséggel vannak ezek a srácok megáldva. Reméljük a szokolyai lelkigyakorlat Istennek tetsző volt. Igazi élmény s tanulság volt leendő bérmálkozóink számára. /Dékány Bulcsú/ Ha a Szentlélek él bennünk, akkor az Ő jelenléte gyümölcsöket fog teremni az életünkben.
mert látni akarja a kincs Dömösi Ifjúsági tábor Isten országa olyan, mint a földbe rejtett kincs. Ezzel a Jézusi példa-
beszéddel kezdtük közös lelkigyakorlatos táborunkat augusztus közepén a Pilis hegység lábainál fekvő gyönyörű helyen. A Rám-szakadék, a Prédikálószék megmászása nagy élmény volt mindannyiunknak. De az igazi kaland a Szentírás üzenetének felfedezése volt. Isten országáról, Isten uralmáról sokat hallunk, de mit is jelent ez? Természetesen olyan valóság, ami közel áll hozzánk, de nem könnyű meglátnunk. Rejtve van, téves fogalmaink vannak róla, el van temetve gondjaink, terveink, álmaink alatt, valójában nem is hat életünkben. Tulajdonképpen nem is valami, hanem „Valaki”: maga a cselekvő Isten, aki kész belépni életünkbe, megjelenni, működni abban. Aki ezt a „jövőt” felfedezi, maga is megmozdul, telve örömmel. A régit elhagyja,
szikrázó szépségét, hozzá akar tartozni. Arról is beszéltünk, hogy ezt a megtalált kin-cset törékeny cserépedényben hordoz-zuk. „Ha körülnézek, akkor má-sokban is megtanulom felfedezni a bennük lakozó kincset, túllátva agyagedényünkön, amely azonnal, világosan szembetűnik. Nem állok meg a külsőnél. II.János Pál pápa arra emlékeztet minket, hogy a bennünk élő Szentháromság fényét, észre kell vennünk a mellettünk élő testvéreink arcán is".A kincset el is lehet veszíteni! Második nap a tékozló fiú történetéről elmélkedtünk. Arról, hogy most éppen hol tartunk. Vagy tán már hazatértünk, de még csak a nagyobbik testvér szintjén tartunk. Az igazi meghívása Jézusnak, hogy az Atyához hasonlóvá váljunk. A következő napon nagy örömünkre Beer Miklós püspök atya miséjén vehettünk részt, és együtt kirándultunk a Váci megyés kispapokkal. Ezen a napon a magvetőről
elmélkedtünk, és arról, hogy a vetések közé az ellenség konkolyt szórt. -Jézusnak ez a példabeszéde segített megértenünk, hogy az a sok rossz, a mivel a világban találkozunk, nem bátortalaníthat el minket. Jézus nem tagadja, hogy léteznek ártalmas, pusztító dolgok. Tudja ezt a gazda is, aki azt mondta, hagyják a konkolyt is, ne tépjék ki. De a gazda szemében a gaz csak a maga helyét foglalja el, nem kerül előtérbe, nem ez a legfontosabb a szántóföldön. A szolgák ideges gyakorlatiasságával szembeállítja saját bizalmát, reményét. A bizalmat fölébe helyezi a veszélynek. Nem mintha nem venne róla tudomást. Nagyon is komolyan veszi, hisz azt mondja, hogy az aratáskor elégetik a konkolyt. De nem engedi, hogy a cselekedeteit a konkoly diktálja. Valószínű, hogy ilyen kérdések felmerülnek bennünk is, amikor szorongattatást, nehézségeket élünk át. De Jézus ráébreszt bennünket: Isten uralma nem olyan valami, amelyet ki kell harcolnom magamnak. Isten uralma sokkal inkább élő valóság amelyet felajánlanak nekem, amelybe bekerülhetek. A termést nem én hozom létre.-„A növekedést Isten adja”. A szentmise titkáról elmélkedtünk az utolsó két napon. Jó volt jobban megérteni, milyen nagy dolog, hogy ott állhatunk a Golgotai keresztnél, ott vannak és várnak bennünket a szentek és az angyalok. … /Csáki Tibor/
A SZENTATYA IMASZÁNDÉKAI Szeptember Általános: Hogy a Nagyszebenben folyó ökumenikus gyűlés hozzájárulhasson a valamennyi keresztény közötti egység növekedéséhez, amely egységért az Úr az utolsó vacsorán imádkozott. Missziós: Hogy minden férfi és női misszionárius örömmel ragaszkodjék Krisztushoz , és így le tudja küzdeni azokat a nehézségeket, amelyekkel a mindennapi életben találkozik. Október Általános: Hogy a kisebbségi helyzetben lévő keresztényeknek legyen erejük és bátorságuk ahhoz, hogy éljék a hitet, és kitartsanak a hit tanúsításában Missziós: Hogy a missziós világnap kedvező alkalmul szolgáljon ahhoz, hogy minden megkereszteltben egyre mélyebb missziós tudatot ébresszen. Morzsák Egy szent ember a városban sétálgatva összefutott egy szegény, rosszul öltözött kislánnyal, aki alamizsnát kéregetett.Gondolatát Isten felé fordította ezekkel a szavakkal:„Isten, hogyan engedhetsz meg ilyesmit? Kérlek, tegyél valamit!” Este a híradó halottakat, nyomorult gyerekeket és háborúkat mutatott. Akkor a szent ember újra imádkozott: „Istenem, mennyi nyomorúság. Tegyél valamit!”Éjszaka volt, mikor Isten megszólította: „Én már valamit megtettem: megteremtettelek”.
Hírek: -Szeptember 9-én vasárnap Veni Sancte diákmise. Minden hónap első vasárnapján diákmise. A diákmisék után a plébánia udvaron mindenki számára szeretetvendégség. (hozzunk egy kis süteményt stb.) A tanév folyamán a vasárnapi fél tizes mise alatt a kisgyermekeknek foglalkozást tartunk a közösségi házban. -Kezdődik a hitoktatás az iskolákban és az óvodákban. -Ady úti (ÖKU) iskola: szerdán és csütörtökön -Kossuth L. iskola: kedden 12.00-től -Nemzetőr iskola: hétfőn 12.00-től -Jászai iskola: csütörtökön 12.00-től -Monorierdő: péntek 12.00-től -Vasad: kedd 14.30 -Kisegítő iskola: hétfőn 12.30-tól -Katona óvoda hétfő délelőtt -Kossuth óvoda péntek délelőtt -Petőfi óvoda hétfő délelőtt -Jászai óvoda kedd délután Plébániai programok: -Angelika gyermek kórus: péntek 16.00 -Ministránsok: péntek 16.30 -Bérmálkozók: péntek: 18.00 -Ifjúság: péntek 19.00 -Baba-mama közösség: 2.kedd 10.00 Katekumen hittan: Pedagógus kör Plébánia: 2.kedd 19.oo Monorierdő: 2.hétfő 18.00 Vasad: 2.csütörtök 18.3o 4.Vasárnap film vetítés -Mária Légió: Kedd 16.oo
-Szentségimádás: Csütörtökön 19.ookor (elsőpénteken egész nap) -Szeretetbazár: Szerdánként 9.oo12.oo-ig Szentmisék rendje: Vasárnap 8.00 telepi kistemplom 9.30 nagytemplom 11.00 Monorierdő 17.00 Vasad 18.00 Nagytemplom Irodai rend a plébánián: Hétfő10-12.00, Kedd 10-12.00,16.17.00, Szerda 10-12.00,16-17, Péntek 10-12.00,16-17.00 Egyházi adó fizetése a plébánián, vagy csekken is. Templomunk orgonája nagyon megkopott, a felújítása negyven millió Ftba kerülne. Ezért szeretnénk új orgonát vásárolni. Kérjük a testvérek segítségét. Minden hónap 3.vasárnapján erre gyűjtünk. A sekrestyés házaspár akik 37 éve szolgálják templomunkat egészségi okok miatt nem tudják már továbbvállalni a takarítást. Kérjük a testvérek segítségét. 2-3 fős csoportok szerveződhetnének, így havonta egy alkalommal kerülne rájuk a sor. A
sekrestyési állásra is keressük a megoldást. … Hallgasd a Katolikus Rádiót a KHz 1341-es frekvencián! Hall-gasd a Mária Rádiót FM. 106.3
