SZENT ERZSÉBET LEVELE

SZENT ERZSÉBET LEVELE XVII. évfolyam 1. szám

2009. április

A tartalomból: – Karitász lelkigyakorlat Máriabesnyõn . . . . . . 2 – A kaposvári egyházmegyei karitász nap vendégei voltunk… . . . . . . . . . . 4 – Gyöngyszemek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 – Burján Hildegard élete és életmûve III. rész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 – Dicsérem az Urat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 – „Föltámadtam, és veled vagyok…” . . . . . . . 12 – Hírek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 – Himnusz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16

g In Az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központjának karitatív-szociális folyóirata

ye

s ne

fo

ir lyó

at

KARITÁSZ LELKIGYAKORLAT, MÁRIABESNYÕ 2009

A Szent Erzsébet Karitász Központ ebben az évben is megszervezte nagyböjti lelkigyakorlatát plébániai karitász munkatársak számára, a máriabesnyõi lelkigyakorlatos házban. Idén százhúsz önkéntes részvétele mellett zajlottak a lelki programok Hollai Antal plébános, esperes vezetésével a megújult lelkigyakorlatos házban. Az elõadások, elmélkedések témája elsõsorban a Szent Pál évhez kapcsolódott, melyet a népek apostolának születésének 2000. évfordulója alkalmából hirdetett meg XVI. Benedek pápa.

KARITÁSZ LELKIGYAKORLAT MÁRIABESNYÕ 2009 Szent Pál apostol lelkületének felfedezése Dr. Udvardy György püspök úr a három napos lelkigyakorlat megnyitóján így fogalmazott: „Használjátok fel ezt a szent idõt, mellyel Jézus megajándékozott Benneteket! Ha Rá figyeltek, feltárul elõttetek a nagy titok. Felkínálja Nektek szövetségét, utat ad a lábaitok elé, mely Isten szeretetével van kikövezve.” A lelkigyakorlat alkalmat ad, hogy megtisztítsd lelki templomodat, hogy feldíszítsd lelked házát. Csenddel és alázattal tedd ragyogóvá. Ékesítsd fel jó cselekedetekkel, építsd fel imádságos boltozatát. Tárd ki fényes kapuját és így lásd vendégül az Urat. Hogy jól érezze magát, áraszd el imádságod illatával. Arra is alkalmas a lelkigyakorlat, hogy elgondolkodjunk a „Teremtett világ” védelmérõl, a saját felelõsségünkrõl. Legyetek elsõfrontos katonák az élet védelméért folytatott harcban. Hollai Antal atya arra figyelmeztetett, hogy tartsunk önfegyelmet, legyünk csendben, mert a csendben születhetnek meg a gondolatok, a válaszok arra, hogy miképp váltsd cselekedetre. Felkínálta Szent Pál apostol életének példaértékû kincseit. Mély átéléssel mutatta be Pál „földre zuhanását” a damaszkuszi kapu elõtt, azt a megrázó megtérést, azt a pillanatot, mikor az Úr megszólítja. Alapjaiban rendítette meg, egy pillanat alatt megváltozott az élete. Minden ember életében eljön egy ilyen megrendítõ pillanat, mely gyengévé és kiszolgáltatottá teszi. Itt kell belekapaszkodni Szent Pál erejébe, mely kitartó a szenvedésben, hûséges lélekkel fordul Istenhez. 2

SZENT ERZSÉBET LEVELE

Hollai atya figyelmeztetett, hogy ez a lelkigyakorlat nem kaland, nem welness hétvége, ezek a napok arra valók, hogy találkozzatok Jézussal. Bajóti karitász munkatársak a máriabesnyõi lelkigyakorlatos ház elõtt Add át magad és érezd, hogy az Eukarisztia a legtökéletesebb istentisztelet, részesedés Isten szent testébõl és vérébõl. Jézus hív bennünket, de csak akkor, ha vállaljuk a kereszthordozást. Pál apostol kincse a kereszt volt, melyet a megtérés által kapott. Legyetek buzgók a kereszthordozásban, segítsétek az emberek tekintetét felemelni a keresztre, hogy találkozhassanak Jézussal. Vigyétek haza Szent Pál apostol lelkületét, a róla elhangzott gondolatokat, s ha ezzel élni tudtok, jobb keresztények válnak belõletek. Pál apostol minden imája hálával kezdõdik. Kövessük õt, adjunk hálát nap, mint nap. Adjunk hálát ezért a lelkigyakorlatért, mely csodálatos kegyelmi ajándék számunkra. Vigyük és éljünk vele, Pál apostol legyen a garancia. „Hûséges az Isten”. Tokod, 2009. március 20. Szóda Józsefné Szent Márton Karitász Csoport vezetõje Bajóti karitászrégió 2009. április

3

KARITÁSZ LELKIGYAKORLAT, MÁRIABESNYÕ 2009

Sok ember hajlamos másokat okolni ahelyett, hogy önmagába nézne. Kövessük Szent Pál lelkiségét, valljuk meggyõzõdve a cél elérését, mely az örök üdvösséghez vezet a feltámadt Krisztus világosságába.

Bajóti karitász munkatársaink a Kaposvári Egyházmegye lelki napján

EGYHÁZMEGYEI KARITÁSZ NAP KAPOSVÁRON

Tanúságot tenni Krisztus szeretetérõl Egyházmegyei karitász nap Kaposváron Mintegy száz résztvevõvel kezdõdött meg március 21-én a Kaposvári Székesegyházban az elsõ karitász lelki nap. A szentmisén Balás Béla kaposvári püspök Vianney Szent Jánost idézte: „Ha nem jöttetek volna ide, nekünk kellett volna közétek elmenni…” A karitász munka fontosságáról beszélt és arról, hogy nekünk kell a szegények közé elmenni. Ne hagyjuk, hogy õk jöjjenek, mi menjünk el hozzájuk. A Püspökség nagytermében folytatódott a program, ahol elsõként Balás Béla püspök köszöntötte a résztvevõket. Majd, a nemrégen alkotói díjban részesült Jáki Zoltánné, az egyházmegye karitász igazgatója beszámolt az elmúlt évrõl. Arról, hogy már a megyében 12 aktív karitász csoport mûködik, akik minden országos programban részt vettek. A csoportok átszövik a megyét: Kaposváron, Marcaliban, Siófokon, Nagyatádon, Nagykanizsán és kisebb falvakban is mûködnek. A karitász nap vendégei voltak az országosan ismert „Dax” házaspár: Ferenczy Éva és férje, a zenész, Ferenczy Rudolf. Ferenczy Éva beszámolt az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye bajóti régiójának karitász munkájáról. Albert Schweitzer szavaival kezdte: „A világnak leginkább olyan emberek hiányoznak, akik mások hiányával törõdnek.” Mi a KARITÁSZ , mi a SZERETET Én azt gondolom a segélykiáltásra, a segítségkérésre igent kell mondani, minden mérlegelés nélkül. A keresztény ember cselekvésében is az Atya akarata kell, hogy érvényesüljön, megelõzvén minden más tevékenységet. Ahogy Jézus is az Atya akaratát teljesítve, minden gazdagságát a szegényeknek adta. A mennyei Atya tõlünk is ezt várja. Ezt látjuk elsõ magyar szentjeinknél is, akik királyi családok tagjai voltak, mégis a szegények támogatásában jó példával jártak elöl. A felebaráti szeretet legkiemelkedõbb hõse Árpád-házi Szent Erzsébet, aki az életét a szegényeknek, betegeknek szentelte és minden vagyonát rájuk áldozta és tudjuk, Õ lett a Karitász védõszentje. 4


Nagy szükség van erõs karitász-csoportra a plébániákon, amely cselekvésre kész. A beteglátogatás szívügye legyen minden közösségnek. Különösen törõdni kell a haldoklókkal. Hisz a halál pillanatában minden embernek a legnagyobb szüksége van a segítségre. Sok szegény ember a plébániára jön segítségért. A helyi karitász feladata, hogy segítséget és reményt nyújtson nekik, tudva, hogy Krisztus a szegények ajtaja elõtt áll. A kapott talentumokkal, kegyelmi ajándékokkal kell egymásnak szolgálatára lennünk. Folyamatosan kell segíteni. A keresztény segítség a folyamatos gondoskodásból áll. Ma is tág lehetõségek nyílnak meg elõttünk, ahol Isten szeretetét a keresztények tevékenységével kell megmutatni. A karitász munka nagyon fontos missziós feladat. Szent-Gály Kata írónõ így foglalja össze: „Kevesen kapnak hivatást arra, hogy munkások legyenek Isten világméretû szõlõjében, de egy konyhakert mindannyiunk életéhez hozzátartozik.” Az elõadás közben felcsendültek az ismert Dax énekek: Szent Ignác imája, Erzsébet, a szelíd asszony. Majd Szóda Józsefné, a tokodi Karitász vezetõje elmondta, hogyan mûködik a legkisebb falvakban is, a bajóti régióban a karitász: utcarész felelõsök vannak, akik számon tartják az emberek gondjait. De beszélt a húsvét utáni örömútról, a szegények kenyerérõl, a betegek felkutatásáról és lelki ellátásáról. Minden szervezetüknél ügyelet mûködik, ahová bármikor lehet fordulni. Délután, kiscsoportokban ismerkedtek egymással a kaposvári egyházmegye aktivistái, mintegy 20 plébániáról, mondták el egymásnak saját tapasztalataikat.. A végén a résztvevõk kifeszítettek egy hálót és mécsessel vonulva, egy-egy ima hangzott el a karitász egyházmegyei munkájáért és hálóként egybefonódva, imádkoztak a közös munkáért. Forrás: Kiss Iván atya/ Virtuális Plébánia Hírporta 2009. április

5

EGYHÁZMEGYEI KARITÁSZ NAP KAPOSVÁRON

Mi tehát KARITÁSZ ? – Tovább adni a szeretetet, amit kaptunk. – Jézust adni az embereknek, ahogy Mária tette. Ahogy a szentjeink életébõl látjuk, hogy az – az EMBER fontosabb a vagyonnál, fontosabb a hatalomnál, a KÖLCSÖNÖS SZERETET megélése fontosabb minden másnál, fontosabb a birtoklásnál.

Pulayné Kovách Erzsébet: A szeretet gyöngyszemei Beteglátogató önkéntes munkatársunk újabb könyvecskébe gyûjtötte életének, karitászmunkájának gyöngyszemeit, szeretetrõl, jóságról szóló valódi történeteit. A könyv a Szent Gellért Kiadó gondozásában, „A Szeretet gyöngyszemei” címmel jelent meg, melynek teljes bevételét írónõje ismételten a Szent Erzsébet Karitász támogatására ajánlotta fel. Korábbi, „Gyöngyszemek az elfekvõben” címû összeállításába is karitászmunkájával, ezen belül a beteglátogatással kapcsolatos élményeit gyûjtötte egybe. Alábbi írásában most nem a betegekrõl ír, hanem azokról a gyerekekrõl, fiatalokról, akik áldozat-és segítõkészségükrõl tesznek tanúbizonyságot a betegágyak mellett… „…A Szent Erzsébet Karitász bõkezû adományaiból 200 csomagot készítettünk. Ezeket kis mûsor, ének, gitározás keretében adták, adják át a gyerekek, fiatalok a betegeknek. Nagy élmény látni, hogy a meggyötört arcok, réveteg szemek, hogyan kelnek életre… A legutóbbi kórházi karitász ünnepségen nem az általános iskolások, hanem a Ciszterci Gimnázium és az Orbánhegyi kollégium tanulói, hallgatói voltak a beteglátogatók, a köszöntõk. Ebben a beszámolómban róluk szeretnék megemlékezni. Szinte el sem lehet képzelni, hogy 16-20 éves fiatalok mennyi megértõ szeretettel képesek bánni a leépült, súlyos betegekkel. Odamentek ágyukhoz, megsimogatták õket, érdeklõdtek hogylétükrõl. Az egyik beteg néni újságolta, hogy neki is van egy ugyanilyen korú unokája. – Õ meg szokta látogatni a nénit? – kérdezte az egyik fiú – Nem, mert sok dolga van, sokat kell tanulnia, s így nincsen ideje a látogatásra – Akkor most én vagyok itt helyette – válaszolta a fiú és megcirógatta a nénit. Egy másik szobában láthatóan leépült nénit köszöntött az egyik fiú, aki, átadva neki a csomagot, megkérdezte, kér-e belõle valamit. – Igen, egy mandarint! – Hámozzam is meg? – Igen! – volt a válasz Meghámozva, gerezdekre szedve adta át a néninek, majd bekötötte a csomagot és kedvesen figyelmeztette, hogy ne egye meg mindet egyszerre, nehogy megártson. – Ez mind az enyém és én mindent megehetek belõle? A néni, mint egy kis gyerek félig sírva, félig nevetve kezdett tapsolni. Ezek az életbe belépni, és az életbõl kilépni készülõk nagyszerû találkozói… 6


Burján Hildegárd (1883-1933) élete és életmûve 3. rész „A parlament lelkiismerete” A keresztény munkásnõk elsõ országgyûlési képviselõnõje Ausztriában az I. világháború után gyökeres változások voltak szükségesek. 1918 õszén az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlott, a császár-király (IV: Károly) lemondott. Az ország ott találta magát romjain és területének töredékein. A háború az õ országukat is tönkretette, a megszûnt császárság után fel kellett építeni egy új országot a romokon: megalapítani az elsõ köztársaságot. A vesztett háborút szükségképp követõ zûrzavarban valóságos Isten ajándéka egy nyugodt, tisztán látó, szervezõ egyéniség: ezért nagy bizalommal sereglettek Bécs asszonyai Burján Hildegárd köré. Micsoda tiszteletre méltó, kisugárzó karizmája és mekkora emberszeretete volt. – Ki tudná azok számát, akik nála kerestek tanácsot, vigaszt, segítséget, iránymutatatást. Egyesületeit bõvítette. Pl. szervezetbe tömörítette a villamosvasutak nõdolgozóit, hogy támaszt és jogvédelmet nyújtson nekik. Háborúból visszatért munkanélküli férfiaknak átképzõ tanfolyamokat, végkielégítést, üdülési hozzá járulást eszközölt ki, s még sok egyebet, amiket felsorolni nagyon hosszú lenne. – Kifogyhatatlan volt ötletekben, valamint energiában, amikor segítésrõl volt szó. Rendkívüli szervezõi tehetsége segítségére volt. – Mindezeket dokumentumok még ma is nyilvántartják, – de õ maga nagyon szerényen kerülte a nyilvánosságot, ahol csak tehette: sem az elismerést, se a hírnevet nem kereste. Más indítóokai voltak a segítésre. Mindez kitárul elõttünk, ha közelebbrõl megismerjük ennek a rendkívüli asszonynak az életét, lelkivilágát. Bécs polgármestere az általános választások kiírásáig városi tanácsot hívott össze. Noha Hildegárd asszony szinte aggályosan ügyelt arra, hogy személyét semmiképp se állítsa elõtérbe, rendkívüli teljesítménye annyira közismertté váltak, hogy a polgármester ismételten kérte õt, vállalja el a városi tanácsosságot. Végül beleegyezett, abban a reményben, hogy így még többet tehet majd pártfogoltjaiért, a keresztény munkásnõkért. Hildegárd ekkor 36 éves volt. 1919. február 16-ra tûzték ki a választásokat az alkotmányozó nemzetgyûlésre, amelyben elsõ ízben akarták a nõk aktív és passzív választójogát biztosítani. (Most ünnepli Ausztria a Köztársaság fennállásának 90. évfordulóját) – Katolikus vezetõkörökben mindenütt tisztában voltak az esemény jelentõségével. E kor nyomorúsága közepette nagy politikai küzdelmek dúltak ... 2009. április

7

A Keresztényszocialista Párt elsõ nõi jelöltje Egy este felkérték Burján asszonyt, vegyen részt a Keresztényszocialista Párt vezetésének ülésén. Az egybegyûlt pártvezetõk azzal a kéréssel fordultak a meglepett Hildegárdhoz, jelöltesse magát a küszöbön álló választásra. A felkérõk nem fogadtak el semmiféle ellenvetést. Kifejezték, hogy a jelöltség elvállalása egyenesen kötelessége, mivel csakis õ és senki más nem képes megnyerni a konzervatív keresztény lakosságot egy asszony mandátumának. Gondolkozási idõt kért. Tanácskozott férjével – Burján Sándorral – és lelkiatyjával Piffl bécsi bíborossal, fõpásztorával. Ezek véleménye megegyezett: e súlyos krízis idején jelenléte és ereje nélkülözhetetlen az alkotmányozó nemzetgyûlésben. Ekkor – bár nehéz szívvel – beleegyezett, sejtve, mekkora terhet vállal magára... Ez már a következõ, izgalmakkal teli választási harc szakaszában meg is kezdõdött... Az 1919. márc. 15-i bécsi sajtóban ezt olvashatjuk: „Burján Hildegárd, a keresztény munkásnõ-mozgalom vezére, bevonult Ausztria alkotmányozó nemzetgyûlésébe. Ez az igazi nõiességgel megáldott asszony érett életfelfogásával, nemes, megbízható jellemével és szívének finom tapintatával, jól megalapozott tudásával s ragyogó szónoki képességeivel, kétségkívül egyik legmarkánsabb, legjelentékenyebb személyisége lesz az új nemzetgyûlésnek... Minden gondolata és törekvése, minden gondoskodása és munkálkodása az utóbbi évtizedben a szorongatott és szerencsétlen munkásnõkre irányult... ... Tetterõs, segítõkész felebaráti szeretete, s minden elvontságot, a puszta elméletet kerülõ valóságérzéke mindig segítettek neki, hogy a dolgozó néptömegek szervezésében, nevelésében és edzésében ismerje fel a legfontosabb gyógyírt, ti. A megelõzés csodaszerét. Egy asszony, akit törékeny, megrendült egészsége és szerfölött boldog családi élete sem tántoríthatott el attól, hogy segítségre szoruló nõtársainak a végkimerülésig szolgálatára álljon...” Március 12.: parlamenti eskütétel. Burján képviselõnõ még ugyanaznap két javaslatot nyújtott be: anya- és csecsemõvédelemre és az állam által fenntartott mezõgazdasági és háztartási leányiskolák létesítésére. A többi között szorgalmazta a szülõ- és csecsemõotthonok, külön anya- és gyermeküdülõk létesítését. Küzdött a szociális népgondozó intézményeknek szánt hitelekért. Röviden: nem akadt olyan, a nevelést vagy szociális létesítményeket elõmozdító törvényjavaslat a parlamentben, amelyben a legélénkebben ne mûködött volna közre. Valahány8


szor szót kért, mindannyian feszült érdeklõdéssel hallgatták, mert okosan átgondolt, szakmailag jól megalapozott volt minden mondanivalója, és át volt hatva segítõkészségének tisztaságával. A nemzetgyûlés egy elragadó személyiség, kimagasló intelligencia, megállapodott keresetlenség, s az igaz ügyet szolgáló, diadalmas erély bûvkörébe került. – Korabeli bécsi bíboros-érsek, dr. Friedrich Gustav Piffl fogalmazta meg így, és adott hangot ezáltal sokak elismerésének: „Burján asszony a parlament lelkiismerete” A következõ szakbizottságokba választották be: • nevelés és oktatás, szociális igazgatás, közélelmezés, kereskedelem, kézmûvesség és ipar, • (munkásnõügyek), építkezés, valamint a kamaratörvény elõkészítése. Nem csoda tehát, hogy minden napja rövidnek bizonyult, sok éjszakái órát kellett a kívánt elõkészítõ munkára áldoznia. Minden tevékenységét, melyet gyakorta bárdolatlan férfiakkal együtt végzett, a nemes nõi méltóságra épített természetesség jellemezte. Soha senki, sem mert jelenlétében közönségesen beszélni, mindenki tisztelettel vette körül. A hivatalos beszédeivel és indítványaival elért hatásánál jelentõsebb volt az a benyomás, amelyet személyes érintkezéskor tett az emberekre. Nehéz kérdésekben tanácsát, véleményét kérték a törvényalkotók is. Bármirõl esett szó, mindenkor következetesen ragaszkodott a dolgozó nõk érdekeihez, mert véleménye szerint leginkább ezek igényelték támogatását. Mindig arra törekedett, hogy gyökerében ragadja meg az élet lényeges kérdéseit, problémáit. Bár Hildegárd jelentõs közremûködését Ausztria alkotmányozó nemzetgyûlésében méltán tarthatjuk Istennek tetszõ cselekedetnek, idõvel neki magának mégis súlyos lelkiismereti konfliktusai támadtak. Felmerült benne a kétely, egyáltalán a politika maradjon-e továbbra is hivatása? Nehézségei részint elviek, részint személyes természetûek voltak. Közös megegyezés alapján az volt a parlament munkamódszere, hogy a határozati indítványokat és hozzászólásokat mindegyik párt elõször a maga körében, a klubjában fejtette ki és vitatta meg, s a végén a közösen kialakított állásfoglalást szavazásra bocsátotta. A parlament nyilvános ülésén valamennyi párttagnak egységesen kellett felzárkóznia az ily módon elõkészített határozat mögé. Újra meg újra elõfordult, hogy 2009. április

9

olyan indítványokért volt kénytelen kiállni, amelyek ellen megvesztegethetetlen lelkiismerete tiltakozott. Ez persze keserves lelki gyötrelmet szerzett neki. A klubban a végsõkig harcolt az ilyen határozatok ellen, igyekezett kollegáit jobb meggyõzõdésre bírni. Ha mindez hiábavalónak bizonyult, kénytelen volt némán beletörõdni, hogy ellenvetéseit semmibe vették. Az alkotmányozó nemzetgyûlést mindössze két évre választották. Semmi kétség sem fért ahhoz, hogy Burján asszony mandátumát a következõ választás is megerõsíti. Ebben mindenki biztos volt. És mennyire megfelelt egyéniségének ez a munka! Ignaz Seipel prelátus, egykori kancellár, aki vele egyszerre kezdett dolgozni a parlamentben, azt állította róla, hogy még egyetlen férfit sem látott, aki alkalmasabb lett volna a közéleti tevékenységre, mint ez az asszony. Ünnepelték, méltányolták, tisztelték õt, úgy emlegették, mint a szociális ügyek elkövetkezõ miniszterét. Ha hatalomra vágyott volna, csak utána kellett volna nyúlnia.... Magának számot sem adott róla, mennyire megnövekedett a tekintélye, csak dolgozott, munkálkodott naphosszat, úgyszólván szünet nélkül, gyakran a késõ éjszakába belenyúlóan is.. Bizony fáradt volt még, amikor pár órai alvás után korán fölkelt, hogy idejében érkezzék a hietzingi templomba (Bécs 13. kerülete) a szentmisére. Ott meríthetett magának világosságot, s erõt az újabb nehéz naphoz, ott ismerhette fel, mi is vele a jó Isten terve… Folytatás következik Az anyagot német nyelvû irodalomból összeválogatta és fordította: Lázár Ilona nõvér 10


„…Isten tiszta szeretetbõl fakadó vágya az, hogy megajándékozza a világot az élet teljességével. Az életnek ezt az ajándékát a Megfeszített által ajánlja fel nekünk, akit feltámasztott az életre. Feltámadásával „szétrobbant” a múlandóság börtöne… Nagyon fontos ezt felismernünk, megértenünk, hogy szabadon, szeretetbõl halálra adott élet: új és bõségesebb életet fakaszt a világnak! Ez a húsvéti misztérium. Az Úr Jézus az emberiség közkincsévé lett, mert a benne kapott ajándék mindenkié, hitbéli hovatartozástól függetlenül. Éljünk ezzel a csodálatos lehetõséggel, hogy szabadon, közös erõfeszítéssel keressük az igazságot, a jóságot, a szépséget, mindannyiunk igazi fejlõdése javára a Teremtõ és Megváltó Isten szándéka szerint.”

Dicsérem az Urat Jézusom, Te vagy a leghatalmasabb Úr. Te vagy az egyedüli imádásra méltó Király, Az elme világossága, a lélek öröme. Te vagy a kezdet és a vég. Az út, az élet, az erõ, a tisztaság. Te vagy az irgalom és a kegyelem mélysége, Az igazság tükre, Az egység jelképe, A szeretet köteléke. Te vagy minden jónak és örömnek forrása, Gyönyörûsége mindazoknak, – akik szeretnek Téged. Te vagy a békesség fejedelme, A bõséges gyümölcsöt termõ szõlõtõ, Az örök Atya egyszülött fia. Te vagy az erõ, a szeretet és a gyengédség, Az irgalom kimeríthetetlen forrása.

Te vagy az örömet túlszárnyaló öröm, Minden bûnös vágya, üdve és reménysége, Orvosa és Megváltója. Te vagy a halhatatlan és legyõzhetetlen Király, Az édenkert legfõbb boldogsága. Te vagy a Szentháromság második személyeként A világ teremtõje. Alkotója vagy mennynek és földnek. Neked határt senki és semmi nem szabhat, Korlátlan õr vagy mindenek felett. Te tartod össze a világmindenséget Hatalmaddal és szereteteddel. Te vagy az igaz örök fény tükre, Isten dicsõségének visszfénye Most és mindörökre. D.A.U. Emma Leányfalu

2009. április

11

„Resurrexi et adhuc tecum sum” 138. zsoltár 18b vers Részletek XVI. Benedek pápa 2008. évi húsvéti üzenetébõl „Resurrexi et adhuc tecum sum” „Föltámadtam, és veled vagyok most és mindenkor”. E szavak arra szólítanak, hogy szemléljük a feltámadt Krisztust, visszhangoztatva szavát a szívünkben. A názáreti Jézus megváltó áldozatával Isten fogadott fiaivá tett minket, így most be tudunk kapcsolódni mi is az õ és az Atya között folyó titokzatos párbeszédbe. Emlékezzünk, amikor egy nap ezt mondta az õt hallgatóknak: „Mindent nekem adott át az én Atyám; és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni” (Mt 11,27). Ebben a távlatban vegyük észre, hogy a feltámadt Jézus kijelentése, amelyet ma intéz az Atyához – „veled vagyok most és mindenkor” – ránk is vonatkozik, akik „Isten fiai, Krisztus társörökösei” vagyunk, „ha valóban részt veszünk szenvedéseiben, hogy vele együtt meg is dicsõüljünk” (vö. Róm 8,17). Hála Krisztus halálának és föltámadásának, ma mi is új életre támadunk, egyesítjük a miénket az õ szavával és kijelentjük, hogy most már mindig Istennel akarunk maradni, aki a mi végtelenül jóságos és irgalmas Atyánk. Így juthatunk el a húsvéti misztérium mélységébe. Jézus föltámadásának meglepõ eseménye lényege szerint a szeretet eseménye: az Atya szeretetéé, aki odaadja Fiát a világ üdvözítésére; a Fiú szeretetéé, aki mindannyiunkért ráhagyatkozik az Atya akaratára; a Lélek szeretetéé, amely föltámasztja Jézust a halálból és átalakítja a testét. Mi több: az Atya szeretetéé, aki „újra átöleli” a Fiút, bevonva õt dicsõségébe; a Fiú szeretetéé, aki a Lélek erejével visszatér az Atyához magára öltve a mi átalakított emberségünket. A mai nagy ünnepbõl, amelyben újra átéljük Jézus föltámadásának abszolút és egyedi tapasztalatát, adódik tehát a felszólítás: térjünk meg a Szeretethez! Meghívást kapunk arra, hogy utasítsuk vissza a gyûlöletet, az önzést és tanítását szomjazva kövessük a mi üdvösségünkért föláldozott Bárány nyomait; utánozzuk „a szelíd és alázatos szívû” Megváltót, aki „a mi lelkünkért támadt föl” (vö. Mt 11,29). Testvéreim világ minden részén, férfiak és nõk, akik õszinte lélekkel nyitottak vagytok az igazságra! Senki ne csukja be a szívét ennek a szeretetnek a mindenhatósága elõtt, amely felszabadít! Jézus Krisztus mindannyiunkért meghalt és föltámadt: Õ a mi reménységünk! Valódi remény minden ember számára. A föltámadt Jézus ma éppen úgy, mint 12


amikor ott volt Galileában a tanítványaival, mielõtt az Atyához visszatért volna, bennünket is úgy küld mindenüvé, mint reménységének tanúit, és biztosít róla: én veletek vagyok mindig, minden nap, a világ végéig (vö. Mt 28,20). Ha lelki szemeinkkel átalakult teste dicsõséges sebhelyeit szemléljük, akkor megérthetjük a szenvedés értelmét és értékét, és enyhíthetjük azokat a sebesüléseket, amelyektõl napjainkban is folytonosan vérzik az emberiség. Dicsõséges sebeiben felismerjük azokat a kitörölhetetlen jeleket, amelyek a végtelenül irgalmas Istenrõl tanúskodnak, akirõl ezt írja a próféta: õ az, aki meggyógyítja a megtört szívûek sebeit, aki megvédi a gyengéket, és szabadságot hirdet a raboknak, aki megvigasztal minden szomorkodót, az öröm olaját nyújtva nekik a gyászruha helyett, a dicséret énekét a csüggedt szívûség helyett (vö. Iz 61,1.2.3). Ha alázatos bizalommal járulunk hozzá, akkor megtaláljuk tekintetében a választ a szívünk mélyébõl feltörõ sóvárgó kérdésre: megismerni Istent és élõ kapcsolatba lépni vele, amely megtölti szeretettel a mi létünket, a mi személyes és társadalmi kapcsolatainkat. Ezért van szüksége az emberiségnek Krisztusra: benne, reménységünkben „nyertünk üdvösséget” (vö. Róm 8,24). Hányszor fordul elõ, hogy az ember és ember, csoport és csoport, nép és nép közti kapcsolatot nem a szeretet, hanem az egoizmus, az igazságtalanság, a gyûlölet, az erõszak jellemzi! Ezek az emberiség vérzõ, nyílt sebei, melyek fájdalma a föld minden részén sajog, még ha gyakorta figyelmen kívül is maradnak, még ha idõnként szándékosan elrejtik is õket. Olyan sebek ezek, amely megszámlálhatatlanul sok testvérünk testét és lelkét gyötrik. Az enyhülést, a gyógyulást számukra a feltámadt Úr dicsõséges sebei hozhatják el (vö. 1Pt 2,24-25), és azok együttérzése, szolidaritása, akik az Õ nyomdokaiban járva és az Õ nevében a szeretet gesztusaival és konkrét cselekedeteivel az igazság mellett kötelezik el magukat, és a remény fénylõ jeleit viszik el, s terjesztik a konfliktusoktól vérzõ helyeken, és mindenütt, ahol az emberi méltóságot továbbra is megcsúfolják és eltapossák. Reménykedjünk, hogy éppen ezeken a helyeken szaporodnak majd meg a szelídség és a megbocsátás tanúságtételei! Kedves testvéreim, engedjük, hogy e szent ünnepnapból áradó fény bevilágítson bennünket; nyíljunk meg õszinte bizalommal a feltámadt Krisztusnak, hogy a húsvét misztériumának megújító ereje mindannyiunkban, családjainkban, városainkban és nemzeteinkben is megnyilvánulhasson! Legyen láthatóvá a világ minden részén Fordította Kató Eszter és Dr. Pákozdi István 2009. április

13

Kitzingerné Kardos Magdolna hetvenhárom éves kora ellenére aktívan tevékenykedik a plébániai karitászmunkában, a betegellátásban. Évekig vezette a kelenvölgyi karitászcsoportot, nemrégen adta át tisztségét utódjának Ságodyné Kincses Évának. … most már elköszönök Tõletek. mert az évek elmúltak felettem, egy fiatal kincs lett a karitászvezetõ helyettem. Fogadjátok Õt nagy szeretettel. Az Ég Ura, és a Szûzanya maradjon Veletek, amíg élek a szívemben õrizlek Titeket!” Irodalmi tehetségét fiatal kora óta alkalmai költeményekkel, szinte krónikásként is igyekszik kamatoztatni. Három versét is beválogatták kortárs és bemutatkozó magyar alkotók antológiájába, a Kiásott tálentumok címû kötetbe. Ezek közül az egyik: Anyák napjára Mennyi kedves, kicsi öröm, kis kezekbõl virágözön volt akkor szép életében, anyák napján, réges-régen.

Azért ne fájjanak az emlékek, mert van, aki szerez örömet, megköszönti e szép napon, mely anyák napján jutalom.

Anyák napján kapott szépet, de elvitték a múló évek. Most gondolatban az emlékek Elõjönnek, s fájnak… tépnek…!

Tõlem száll ma messzire hála-imám föl az égbe a távollévõ nagymamámért, hogy a jó Isten tartsa meg még.

Ma már a csendes kis szoba magányos, fáradt lakója virágos kis kezek helyett, szemébõl csak a könny pereg.

Ki édesanyám helyett ANYÁM lett, szívében a többi közé helyezett, mikor rossz voltam is, csak szeretett, ezért a jó Isten áldja meg!

HÍREK A SZENT ERZSÉBET KARITÁSZ KÖZPONT SEGÉLYE MALI SZEGÉNYEINEK A BAMAKO RALIVAL A szervezõk által csak fapados Dakarnak nevezett (7632 km hosszú) Budapest-Bamako rali résztvevõi nemcsak verseny és túra, hanem karitatív célokat is megvalósítanak, mely esemény egyben évente a legnagyobb jótékonysági akció Mali és Mauritánia lakosságának megsegítésére. A futam mentését biztosító Budapesti Önkéntes Mentõegylet Katasztrófa- Elhárítási Csoportjának jármûve és a „Hetes Busz” az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központjának közel 1 tonna jó minõségû ruhaadományát idén is eljuttatta Afrikába, Mali fõvárosába Bamakóba, egy helyi általános iskolába.

14


Összefoglaló a Szent Erzsébet Karitász Központ első negyedéves tevékenységéről A segítő munka értéke tudjuk, nem számokban mérhető, de alábbi adatok mutatják az egyre növekvő szociális igényeket, a hozzánk forduló rászorulók számának emelkedését. Az első negyedévben 300 családot ruhasegélyben, 80 családot pedig bútoradományban részesítettünk. Az ünnep alkalmából 120 családot támogattunk tartós élelmiszerekből összeállított csomaggal. Vasúti Szociális Szolgálatunkon keresztül elsősorban hajléktalanok számára hideg, meleg ételt osztottunk naponta 135 fő részére. Adományozóink jóvoltából 120 fő részére tisztasági eszközöket, további 126 otthontalan ember részére plédet adhattunk, 371 főnek új alsóneműt, zoknit vásároltunk, illetve 350-en váltás tiszta ruhaneműt kértek és kaptak a Nyugati pályaudvar területén működő szociális szolgálatunktól. Húsvétra a meleg étel mellé édességet is oszthattunk 150 hajléktalan számára. Szent Erzsébet a Szegényekért Alapítvány Azzal a céllal jött létre, hogy az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központjának munkáját segítse és ezzel együtt a Főegyházmegye szegényeit támogassa. Alapítványunk címe: 1067 Budapest, Hunyadi tér 3. félemelet 1. Telefon: 351 1977, Fax: 478 0896 e-mail: [email protected] Számlavezető intézmény: OTP Bank Rt., Budapest VI. kerület Andrássy út 83-85., számlaszámunk: 11706016-20749518 Befizetési csekkek a plébániák karitász irodáiban és az Alapítvány székhelyén beszerezhetők Adója 1 %-val Ön is támogathatja szegénygondozói munkánkat! Adószámunk: 18044768-1-42

Mély fájdalommal, de a jó Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy Vengh Ilona nõvér, korának 94., áldozatos szerzetesi életének 73. évében, a Sint-Amandsbergi Vizitációs Rendben, türelemmel viselt hosszú betegség után, a betegek szentségével és nõvértársai imáival megerõsítve, folyó év január 30-án Belgiumban, a genti Szent Coleta kolostorban elhunyt, visszatért az Atyai Házba és az Úr örök örömeinek részese lett. Római katolikus szertartás szerint február 4-én búcsúztatták Gentben a Szent Coleta templomban, majd a mariakerkei temetõben helyezték örök nyugalomra. Ilona nõvér 1915. március 28-án született Budapesten, és 1936. március 19. óta tagja a vizitációs rendnek Belgiumban. Szívében mindig magyar maradt… A Szent Erzsébet Karitász Központon keresztül is támogatta évekig a magyarországi szegényeket. Ezt így fejezte ki egyik levelében: „Szeretném a hátralévõ éveimet a drága, sokat szenvedett magyar Haza szegényeinek, rászorulóinak szentelni, ha az Úr is így akarja. A Karitász hosszú, áldásos mûködését megköszönve, remélem mi is – egy csepp a tengerben – közremûködhetnénk valamicskét. Honfitársi üdvözlettel…” Drága emléke szívünkben él! 2009. április

15

Húsvéti örömének „Urunknak áldott napja ez, szent fényességgel virradó, világnak átkos vétkeit kiontott szent vér mossa le. Eltévedt ember hitre tér, vakok szemén gyúl a fény: s hogy irgalmat nyert a lator, félelmünk immár megszûnik! Mi más lehetne nagyszerûbb? Bûnt megbocsát az irgalom, félelmet ûz a szeretet, s új életet hoz a halál. Maradj örökre, Jézusunk, fényes húsvéti örömünk, s kiket kegyelmed újraszült, oszd meg dicsõséged velünk.” (Himnusz a húsvéti zsolozsmából, részlet) Kiadó: Szent Erzsébet Karitász Központ, 1067 Budapest, Hunyadi tér 3. Telefon: 351-1977, Fax: 478-0896, e-mail: [email protected] www.karitaszkozpont.hu Felelõs kiadó: Écsy Gábor • Szerkesztõ: Kovács Gyöngyi Nyomdai elõkészítés, nyomtatás: Pharma Press® Nyomda és Kiadó

SZENT ERZSÉBET LEVELE

Recommend Documents