SZENT ERZSÉBET LEVELE

ESTI F Ő

EG

Y

GYE

ESZT

ME

ER

ÁZ

G

O

DAP

H

M

U -B

E

Z

Z

PO

NT

NT

SZE

R

SZENT ERZSÉBET LEVELE

SÉ

BE

T K A R I TÁ

SZ

K

Ö

XIV. évfolyam 1. szám

2006. április

A tartalomból: Karácsonytól húsvétig . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 – Betegek karácsonya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 – Téli akciók a Szent Erzsébet Karitász szervezésében . 3 – Mozdulj! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 – A szeretet magvetõi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 – Új Karitász gyermeküdülõ átadása Miskolctapolcán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 – Az „Igazság” a boldogabb élet egyetlen iránytûje . 11 – Nagypéntek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .14

„Mióta nagy titkodat értem…” . . . . . . . . 16

In Az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központjának karitatív-szociális folyóirata

gy

e

s ne

fo

ir lyó

at

Téli akciók a Szent Erzsébet Karitász szervezésében

Betegek karácsonya A Szent Erzsébet Karitász Központ segítségével már 12 éve rendezzük meg a betegek karácsonyát az elfekvõ kórházakban. 2005 karácsonyán két kórházban, 210 beteget látogattunk meg. A Karitász Központ bõkezû adományából ajándékcsomagokat készítettünk, melyeket kis mûsor keretében, egyenként adtuk át a betegeknek. Az Erzsébet Kórházban minden kórteremben az Orbánhegyi Opus Dei Kollégium egyetemista hallgatói énekeltek – gitárkísérettel – karácsonyi dalokat. A betegek közül, aki csak tudott, könnyes szemmel énekelt velük. Nagy élmény volt látni nemcsak azt, ahogyan a betegek fogadták az ajándékokat, hanem azt is, milyen gyengéd szeretettel adták át a fiúk a kis csomagokat. A látogatás végén, a betegek nevében megköszöntem a fiúknak a közremûködést. Erre az volt a válasz, hogy „nekünk kell megköszönni ezt az életre szóló élményt”. Az egyik fiú azt mondta, hogy neki ez volt a legszebb karácsonya, mert eddig mindig csak õ kapott ajándékot. Végül megkérdeztem tõlük, bizsereg-e valami a szívük táján? A válasz az volt, nem bizsereg, hanem dübörög! Azt gondoltam, ez csak egy szellemes mondás volt, de néhány nap múlva arra kértek, szerezzek nekik engedélyt arra, hogy választhassanak maguknak olyan beteget, akit nem látogat senki. Az engedélyt megkaptuk és a megbeszélt idõben eljöttek egy-egy csokor virággal és együtt mentünk át a kórházba, „nagymamát választani”. A Csengery utcai kórházban a betegek egy részét a Ciszterci Gimnázium tanulói köszöntötték. Karácsonyi dalokat énekelve õk adták át a Karitász Központ ajándékait. A többi betegnek egy fiatalokból álló csoport és három alsó tagozatos gyermek próbált karácsonyi örömet varázsolni. A nagyok itt is gitárkísérettel énekeltek, a két kisfiú felváltva szavalt, a kislány fuvolázott és énekelt. Kezdetben féltettem a kicsiket, hogy sok súlyos beteg öregember nagy hatással lesz rájuk. Hála Istennek, ez nem így történt, beszélgetni is próbáltak a betegekkel.

2



Egy felejthetetlen élményünk is volt. Az egyik szobában két beteg asszony feküdt mozdulatlanul, majdnem élettelenül. Észre sem vették, hogy 10-15 fõs csoport ment be a szobájukba. A szereplõk úgy gondolták, eléneklik a „Mennybõl az angyalt”, s ha erre sem reagálnak, akkor hagyják pihenni õket. Amint elkezdték az éneklést, az egyik néni kinyitotta a szemét, felült és hangos zokogás között így adott hálát Istennek: Uram, én már azt hittem, hogy nekem nem lesz több karácsonyom. Hogy köszönjem meg neked, hogy most elküldted hozzám ezeket a gyerekeket, hogy elhozzák hozzám Betlehem örömét és békéjét! A látogatások végén mindig felmerül bennem a kérdés, ki kapott többet, a betegek, vagy a látogatók. P E.

Téli akciók a Szent Erzsébet Karitász szervezésében A Karitász Központ „Gyermekek a gyermekekért” szolidaritási akciója A 2005. december 22-én kilencedik alkalommal megrendezett akció keretében a budapesti Magyar Szentek Templomában 300 gyermek részesült a számukra személyre szólóan elõkészített meglepetésekbõl. Magyarországi katolikus, és német iskolák diákjainak ajándékait, bel-és külföldi támogatók, és a tahitótfalui karitászcsoport felajánlását - saját készítésû süteményeket – tartalmazó csomagokat Dr. Erdõ Péter bíboros-prímás, Esztergom-budapesti érsek és Dr. Mádl Ferencné, Dalma Asszony, karitász jószolgálati nagykövet adta át a rászoruló gyerekeknek. A Szent Erzsébet Karitász Vasúti Szociális Szolgálata által szervezett karácsonyi ünnepségen, mely a Nyugati pályaudvar várótermében a szentendrei Péter-Pál Ifjúsági Kórus közremûködésével zajlott, 200 otthontalan ember részesült az ünnep örömébõl. Erre az alkalomra 200 ajándékcsomagot is készítettek a Vasútmisszió munkatársai, önkéntesei. A 2005 januárja óta a Szent Erzsébet Karitász keretében mûködõ, elsõsorban a Nyugati pályaudvar területén tevékenykedõ Vasúti Szociális Szolgálat naponta 2006. április

3


90-100 fõnek osztott (és oszt) folyamatosan meleg ételt, zsemlét, teát, és a téli krízisidõszakban még fokozottabban figyelemmel kísérte az utcán élõk egészségi állapotát. Az év eleji nagy hidegre való tekintettel rendkívüli sapka-, sál- és kesztyûgyûjtést szerveztek több fõegyházmegyei plébánián, melynek segítségével több, mint 100 sálat, sapkát, kesztyût oszthattak ki hajléktalan embereknek a fagyok átvészeléséhez. A Karitász Központ által szervezett külföldi segélyszállítmányból pedig 172 otthontalan ember juthatott takaróhoz szintén a Vasúti Szociális Szolgálat munkatársainak segítségével. A Szent Erzsébet Karitász Központ az elmúlt téli idõszakban különös figyelmet fordított a rászoruló, nélkülözõ emberek ellátására. Rendszeres ruhaosztásokat rendezett, alkalmanként 100-150 fõt részesítve ruhaadományban. 130 családot tüzelõsegéllyel, élelmiszerrel, lakberendezési cikkekkel, gyógyászati eszközökkel támogatott a szeretetszolgálat. Ezenkivül 17 000 üveg bébiételt osztott szét a Fõegyházmegye plébániai karitász csoportjain keresztül a nehéz anyagi helyzetben élõ családoknak, kisgyermekeseknek.

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn, 3,16)

Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy

Bogláryné Mailáth Edina – többek között a Betánia Szeretetszolgálat vezetõje –

áldozatos életének 72. évében, 2006. március 28-án – örökkévalóságban élõ családjának körét bõvítve – türelemmel viselt szenvedés után visszaadta lelkét Teremtõjének. Hálaadó szentmisét mutattak be érte 2006. április 7-én Budapesten, a Magyar Szentek Templomában, temetése ugyanaznap Cserszegtomajon, szûk családi körben volt.

4


Nagyböjti elmélkedések

MOZDULJ! Máriabesnyõ 2006 „Az Isten szeretet”. Mi is lenne más? Csak rá kell nézni az Oltáriszentség pici, hófehér valóságára. A hatalmas Isten ennyire gyengéd és ezért ilyen erõs. Szeretetre mindenkinek szüksége van. A Pici Valóság magunkhoz vétele erõssé tesz minket munkára, imádságra, szeretetre. „Mi nem csak statikusan fogadjuk be a megtestesült Logoszt, hanem részeseivé válunk önátadása dinamikájának.” (XVI.Benedek Deus caritas est). Az Oltáriszentség vétele által pulzál bennünk az élet. Az élet, amit szeretetbõl másokért tudunk áldozni. Teilhard de Charden szerint „a tüzesszívûek számára az élet haladás és felfedezés”. Övék a növekedés boldogsága. „…a boldogság nem önmagáért létezik és nincs is olyan értéke, mint egy tárgynak… Boldog ember tehát az, aki a boldogság közvetlen keresése nélkül, feltétlenül megtalálja az örömöt, szinte ráadásul abban a tettében, amelyben kiteljesedni igyekszik, s önmaga végsõ határáig tör elõre.” (Út az Omega felé 575.o.) A lelkigyakorlatot hasonlíthatom tornagyakorlathoz. Azért, hogy lendületben maradjunk,állóképességünk növekedjen és a test mozgatásához szükséges izomcsoportokat rugalmasan megtartsuk, bizonyos tornagyakorlatokat kell elvégeznünk. És nem a mindennapi, megszokott, munkahelyi mozgássorozatokra gondolok, hanem külön, erre a célra szánt, speciális testmozgásra. Mert ami megszokott, az rutinná vált, talán sokszor elszürkült, egyoldalú, így kevésbé hatásos. Hát mozdulj! Így gondolkodom a lelkiéletrõl is. Fontos otthagyni a mindennapit és elvonulni oda ahol meg tudjuk mozgatni lelkünk lusta, háttérbe vonult bugyrait is, amelyeket egész évben nincs idõnk vagy elfelejtettünk bemozgatni. Hát mozdulj! A jó Isten áldja meg azokat az atyákat, akik évrõl évre, fáradhatatlanul vállalják, hogy ebben segítenek nekünk, akik lehetõvé teszik lelkigyakorlaton való részvételünket. Õk a trénerek, akik nem anatómiai, annál inkább teológiai felkészültségükkel – még inkább imádságos, pasztorális életükkel – segítenek minket gyakorlatozni. A jó Isten kegyelmébõl és plébános atyám segítségével, abban lehet részem, hogy minden évben jelen lehetek a lelki tréningen. Szomorúan vettem észre, hogy bõven vannak olyan plébániák, ahonnan nem jön senki a karitászmunkatársak közül. Bíztatok mindenkit, bátran vegyenek részt az évi egyszeri – élményét tekintve, soha vissza nem térõ – lelkigyakorlaton. 2006. április

5


Álljon itt egy tanmese, amibõl mindenki behatárolhatja magát. Elõre azt mondom: nagyon jó locsoló gumitömlõnek lenni! Valaki a pincéjét takarította. Egyszer csak talált egy locsoló gumitömlõt. Pont ilyen kellett most neki. Felvitte az udvarra, kitisztította és azonnal ki is próbálta. Arra gondoltam, ez az életem értelme. Ott hevert az életem, senki nem használja, senkinek nem fontos. Egyszer csak jön a Gazda, fölveszi, megtisztogatja, aztán egyik végét odacsavarja, ahonnan jön a víz. Ez áttisztítja elõször a tömlõt. A Gazda megfogja a másik végét, és örömmel használja öntözésre. Elõször rendbe hozni, aztán használni! Nehogy azt higygye a tömlõ, hogy õ adja a vizet. Valami olyat ad tovább, ami nem belõle fakad, amit õ is úgy kapott. Ez az életünk értelme: visszatalálni a vizek forrásához, az élõ Istenhez. Õ rendbe tesz minket, aztán használ. A tömlõ és miköztünk a szabad akarat a különbség. Isten arra vár, hogy önként menjünk oda, önként tegyük oda a magunk tömlõ-életének egyik végét, aztán a többit bízzuk rá. Hát mozdulj testvérem! A lelkigyakorlat óta ez az ének tör fel belõlem naponta többször Gyönyörû vagy én Uram Szívem mélyébõl áldalak Lelked betölti életem Benned ujjong, dalol szívem. Murányi Katalin Dél-budai régióvezetõ

Köszönetnyilvánítás Mivel titok maradt elõttem, hogy a tavalyi máriabesnyõi lelkigyakorlaton ki volt az a testvérem, aki kihúzta a nevemet azzal a szándékkal, hogy egy éven át imában hordoz, itt szeretném megköszönni segítségét. Igen nehéz évet tudok magam mögött, tele volt szenvedéssel, fájdalommal, kitartással. Hiszem, hogy az õ napi közbenjárása is segített ahhoz, hogy hitemben megerõsödve, re6



ményben feltöltve, szeretetben megnövekedve gyõztesen kerültem ki feladataim elvégzése után, mindennapi kis harcaimból. Hálát adok a jó Istennek az elmúlt évért és indulok új feladataim elé, hogy az idén is megtapasztalhassam végtelen szeretetét és gondviselését, melynek hatása - nagybannyitottságom és befogadásom függvénye lesz. Kedves Testvérem! Téged is a jó Isten áldjon meg tavalyi szolgálatodért! Murányi Kati

A szeretet magvetõi Nagyböjti lelkigyakorlat karitász munkatársaknak 2006. március 5-8. „Legyetek a remény hordozói, ne engedjétek lelketekbõl kilopni a reményt, éljétek meg Isten irgalmát, a megfeszített Krisztust hirdessétek, õ az egyedüli erõforrás. Engedjétek, hogy Isten cselekedjék általatok, ne foglalkozzatok ezernyi dologgal, hanem bízzátok magatokat Istenre. Mert Isten az õ Fiát nemcsak útjelzõül állította elétek, hanem õ maga az út, melyen biztosan haladhattok.” E szavakkal köszöntötte a karitász munkatársakat Dr. Udvardy György püspök úr a máriabesnyõi lelkigyakorlatot megnyitó szentbeszédében. Mintegy 100 munkatárs tett eleget a meghívásnak, élt a nagyszerû lehetõséggel, hogy kilépjen néhány napra ebbõl a gyilkos iramot diktáló világból, mely az emberi méltóságot sokszor, maga alá gyûri. Elfelejti az embereket a nevükön szólítani. A keresztény embernek ezért égetõ szüksége van a mértéktartó életvitelre, a csendre, melyben újra és újra megtapasztalhatja Isten közelségének örömét, biztonságérzetét. 2006. április

7


Felragyog elõtted a világosság útja, mert fény vagy te is, ki melegít és éget az Isten szeretetével és örömével. De nem elégedhetünk meg a három nap lángoló örömével, naponta kell táplálni a szeretet tüzét, hûségesnek és kitartónak kell lenni a szeretet lángjának õrzésében. Lelkünk nagyböjti mélyszántásában segítségünkre voltak Hollai Antal, Écsy Gábor és Jakus Ottó atyák, kik Isten szavával szóltak hozzánk, és rávilágítottak a legfontosabb tennivalókra. Mint a szántóvetõ ember, mikor a frissen felszántott földje szélén kibontja gondosan válogatott vetõmag zsákját, és keresztet vet, hogy a földbe került mag bõséges termést hozzon, úgy nyitotta fel Hollai atya XVI. Benedek pápa az Isten szeretet kezdetû enciklikáját, hogy annak értékeit lelkünkre szórja. E szavak hallatára úgy éreztük, göröngyös lelkünk gyarlóságtól megkeményedett hantjai porrá hullnak és kitárul lelkünk a szeretet magvainak befogadására. E szavakkal biztatott: „Birtokoljátok Isten világosságát, legyen mindennapi kenyeretek az Eucharisztia, mely a keresztény ember igazi titka. Gyakran kell átélni az oltáron történõ drámát, Krisztus keresztáldozatát. Átélni az Eucharisztia égetõ érzését, meghalni önmagamért, hogy életet adjak másokért. Meg kell tanulni Isten szeretetére válaszolni.” Tudjunk küzdeni a XXI. század erõszakos kísértéseivel, birtokoljuk a Szentírást, sugározzuk a megbocsátó szeretetet, legyünk csípõre töltve mindennapi imádságainkkal. Nincs sátán, mely erõt vesz rajtunk. Törekedjünk a felebaráti szeretet magasabb fokára, mely képessé tesz odafigyelni másokra, érdeklõdni iránta, érte fáradni csendben, figyelmesen, készségesen. Mindez megváltoztatja környezetét, és jóindulatra hangolja az embereket. Ne a múltunkkal foglakozzunk, most és ma legyünk eleven hívõk. Kövessük elõdeinket, a nagyszerû szenteket, kik szeretõ cselekedeteikkel váltak híressé. Keressük környezetünkben a ma élõ szenteket, kiknek példás a lelki kultúrájuk, kik emberségükben, hûségükben, értékrendjükben követhetõ minták.

8



Lépjünk Mária nyomdokaiba, ki minden életszentség tükre, az õ szelídsége, alázata, az õ igenje segít abban, hogy ne akarjak a középpontban állni, Krisztus országában a kereszt a legnagyobb kitüntetés. Hollai atya befejezõ, útravaló gondolatai: „Mindannyiótok kapott prófétai küldetést a saját környezetében. Az Isten név szerint szólított meg benneteket, hát kövessétek. Keressétek a legkisebbet, a szegényt, a szeretet egységében éljétek meg az agapét.” Szent Ágoston szavaival fejezzük ki lelkünk örömét, és hálánkat a lelkigyakorlat lelki vezetõinek és további elõadóinak, Dr. Egri Lászlónak és Bíró Ferencnek: „Hangosan hívtál és széttépted sötétségemet, villámokat szórtál, és fénysugárral borítottál el, hogy véget vess vakságomnak. Megkóstoltalak és most már õrá éhezem és szomjazom. Megérintett és azóta az õ békéjére vágyom.” Szóda Józsefné – karitászvezetõ Tokodi Szent Márton Karitászcsoport, Bajóti Régió

Gratulálunk! Dr. Szili Katalin, az Országgyûlés elnöke javaslatára, Dr. Sólyom László köztársasági elnök március 31-én a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést adományozta munkatársunknak, Dr. Forgách Józsefnek.

Eszköze lettem Istennek Szeretettel közlöm mindenkivel, hogy karitászvezetõi tisztségemrõl koromra való tekintettel tisztelettel lemondok. 2006. január elsejétõl Lovász Judit munkatársamnak – akivel évek óta szoros kapcsolatban együtt dolgoztunk – adtam át a további vezetést. A hagyományokat követve helyettesként és mint munkatárs továbbra is tevékenykedni kívánok, míg Isten úgy akarja. Kívánom, hogy õ is örömét lelje benne és számára is felemelõ, lélekben növekedõ legyen az emberek testi, lelki segítése. Fogadjátok õt szeretettel. Szeretettel: Ossóné, Eta néni

2006. április

9

A Szent Erzsébet Karitász gyermeküdültetési programja Miskolctapolcán 2006 nyarától új helyszínen zajlik a rászoruló gyermekek, fiatalok üdültetése a Fõegyházmegyei Karitász szervezésében. Március 18-án az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központja Miskolctapolcán megnyitotta a felújított Szent József Otthont. József igaz ember volt. Felismerte az igazságot, lépteit mindig az Úristen törvényéhez szabta. Öröm felnéznünk rá, s közbenjárását, oltalmát kérni az Otthonban zajló feladatokhoz… Az Otthon megnyitása nem egyszerûen csak a rászorulók üdültetését szolgálja. Cél az, hogy a pihenés csendjében, felfedezzék saját és közösségi életük értékeit, hogy rátaláljanak az igazságra, s felismerjék azt, hogy életük milyen nagy ajándék… Ezekkel a gondolatokkal került átadásra március 18-án a Karitász Központ gyermeküdülõje. Az épület és a környezõ földterület 1927 óta a Szatmári Irgalmas Nõvérek tulajdona. 1950-ben államosították, majd 2005. január 6-án ismét egyházi tulajdonba került. A ház és a kert használatára a Szatmári Irgalmas Nõvérek rendtartománya 25 évre szóló szerzõdést kötött a Karitász Központtal, mely háromszintes épület jelenleg 35 fõ kényelmes elhelyezését biztosítja. A részben önerõbõl, másrészt jelentõs külföldi segítséggel felújított otthon gyönyörû természeti környezetben elsõsorban majd rászoruló családok, gyermekek, fiatalok nyaralását, pihenését szolgálja. Miskolctapolca és környéke, mint Észak-Magyarország sajátos klímájú, legismertebb üdülõhelye tartalmas szabadidõs programokat kínál az ide érkezõ gyermekcsoportoknak. A – világon szinte egyedülálló, természetes – helyi barlangfürdõ élményfürdõvel, a strand, a történelmi Avas mûemlék temploma, a Hámori tó, a Diósgyõri vár és múzeum rendez10


vénysorozatának látványosságai kiemelt turisztikai célpontok. Kedvelt kirándulóhely még a közeli Lillafüred is erdei vasútjával, a Vadaspark és a Bükk hegység - látogatható - Szent István cseppkõ és Anna mésztufa barlangjai. A Karitász Központ miskolctapolcai táboroztatási programjával 30 fõs heti turnusokban – karitász munkatársak ajánlásával, segítségével, és kíséretével – a Fõegyházmegye plébániáiról 300 nehéz körülmények között nevelkedõ gyermek számára nyújt majd ingyenes üdülési lehetõséget a nyári idõszakban. Az év többi részében erdei iskolaként, illetve kisebb közösségek lelkigyakorlatának, konferenciáinak helyszínéül szolgálhat. Információ: Szent Erzsébet Karitász Központ 1067 Budapest, Hunyadi tér 3. Telefon: (06-1) 351 1977, e-mail: [email protected]

Az „Igazság” a boldogabb élet egyetlen iránytûje! Az ember jövõje csak az „Isten lehet” már itt a földön is. Ez nem csupán vallási kérdés, mivel méltatlanná lesz az ember saját magához is, ha ezt nem ismeri fel. Ezzel szinte naponta szembesülünk. Tudjuk: az ember a legkülönb teremtmény minden élõlény között, de erény híján mindennél alávalóbb tud lenni. Az erényrõl gondoskodni kell mindannyiunknak, hiszen minden erény „kútforrása” a lelkiismeretes és szentséges nevelés. Az ilyen neveléssel nemesíteni, emberi méltóságra lehet emelni. Nincs olyan város, falu, ahol ne volna templom. Igen, az „Isten háza” az egyetlen hely, ahol ma mindezt megkaphatjuk, mindezekrõl hallhatunk, mindezekkel töltekezhetünk… Ide kéne sorolnom az iskolát is, de az egész iskolai koncepcióból hiányzik a nevelés, pedig tudott, hogy az ember csak nevelés által válhat emberré. A mai élet a reklámok és videoklipek zuhatagát öntik ránk, melyek egyre inkább elfedik elõlünk a valóságot, és nem tárják fel annak mélyeit. Aquinói Szent Tamás mondja: „az igazság megismerésében kiteljesedõ értelemre” van szükségünk. Ez az igazság segíthet abban, hogy eligazodjunk az életben, tudjuk tenni a jót és kerülni a rosszat. Az ókori több ezer éves keleti kultúrákban keletkezett írások arról tanúskodnak, hogy a helyes 2006. április

11


életvezetésre, az életbölcsességre tanították az embereket. Nem a tárgyi világ, a felszínesség volt a fontos, inkább a valóság mélyére kívántak hatolni. Ma már követni sem tudjuk az ismeretek gyarapodását, mely sok esetben csak arra jó, hogy segít elveszítenünk a legfontosabb „tudást”, a tudás mélyén rejlõ bölcsességet, a valóságban felragyogó „igazságot”. Hiszen a bölcs ember mindig az „igazsághoz” szabja tetteit. Annak fényében a lét rendjéhez igazodva hozza meg döntéseit. Szereti és akarja a jót, tudatosan és elszántan kerüli a rosszat. A Biblia egyenesen megszemélyesíti ezt a bölcsességet, az igazságot és a világ a rend Teremtõjéhez nyit távlatokat. Nagy kár lenne ezt nem komolyan vennünk, hiszen a Biblia útmutatásai örök értékûek és érvényûek mindannyiunk számára. Az örök Isten arra teremtett bennünket, hogy örökre vele legyünk. Ebbõl adódóan a mi életünk, múltunk, jelenünk, jövõnk sem lehet csupán ez a teremtett világ, sem a magunk kiteljesedése, hanem csak Õ maga. Mert kevés, ha Isten csupán segítõ egy nemes célért való küzdelemben. A cél Õ maga! Így, Õt kell szolgálnia a hazáért, a faluért, a családért stb., vívott küzdelemnek is. Vagyis elsõsorban az Istenhez való kizárólagos tartozásom mélységében kell vállalnom mindezeket. Enélkül a felismerés nélkül bármit teszünk, mindig veszélyben lesz az emberiség jövõje. Nincs más a számunkra: vagy leszállunk ebbe a mélységbe és elfogadjuk, vállaljuk Isten teremtõ, személyes szeretetét, vagy elmegyünk szívünk legmélyebb titka mellett és számûzve élünk messze életünk igazi értelmétõl, azzal a hiányérzettel, amelyet semmiféle élvezet, tonnaszámra gyártott kábítószer sem fog csillapítani. Be kellene végre látnunk, hogy az Isten nélküli világban csak agyonkínozzuk, agyongyötörjük egymást, ezáltal viszont tönkretesszük gyermekeinket, fiataljainkat és nem lesz jövõnk! Pedig Isten tiszta szeretetbõl fakadó vágya az, hogy megajándékozza a világot az élet teljességével. Az életnek ezt az ajándékát a Megfeszített által ajánlja fel nekünk, akit feltámasztott az életre. Feltámadásával „szétrobbant” a múlandóság börtöne… Nagyon fontos ezt felismernünk, megértenünk, hogy a szabadon, szeretetbõl halálra adott élet: új és bõségesebb életet fakaszt a világnak! Ez a húsvéti misztérium. Az Úr Jézus az emberiség közkincsévé lett, mert a benne kapott ajándék mindenkié - hitbéli hovatartozástól függetlenül. Éljünk ezzel a csodálatos lehetõséggel, hogy szabadon, közös erõfeszítéssel keressük az igazságot, a jóságot, a szépséget, mindannyiunk igazi fejlõdése javára a Teremtõ és Megváltó Isten szándéka szerint. Pappné, Emma karitászvezetõ, Leányfalu 12



Gyümölcsoltó Boldogasszony és a magzatgyermek napjára (március 25.)

piciny kezével anyjáért nyúl, hogy mentse meg az életre!

Édesanyám, szeretnék én is élni!

Az anya meleg, jóságos szíve kegyetlen most nagyon, odaadja hóhéri kézre. kit vérébõl Isten alkotott!

Róla hallani sem lehet, pedig már titkon ott pihen, hol kilenc hónapig élhet az anyja szíve alatt örömben. Így örül most egy új élet, hol Isten az alkotó, várja, hogy majd legyen, Õ is egy kereszthordozó! A piciny lélek ott bent anyja szívéhez simul, átöleli kis kezével, ki neki majd sok jót nyújt! De a piciny kis lélek nem is sejti ám, nem sokáig tart az élet, csak két hónapon át! Pedig ártatlan, kicsi még, kinek már lelke van miatta, mert már él, bánkódnak sokan! Óh, pedig a kis szív úgy dobog ott bent, mint azoké, akiknek az õ élete semmit se jelent!

A gyilkos eszköz odanyúl, letépi õt a meleg szív alól, szól az anya irgalmatlanul: vigyék, nem kell! Látni se akarom! És a pici lélek, ki még él fájdalmában felkiált: édesanyám, szeressél, a jó Isten is megáld! Tovább szólni sem tudott, de másvilágra vitte, – mit megadni nem tudott anyja nyugalmát, örökre. Szenved a pici lélek anyjáért, mert szereti. de a jóságos Isten, egykor vele megismerteti! Lehet majd úgy bármikor, Isten az anyának ad szenvedõ helyet, s gyermeke, kit eldobott, szeretne kérni anyjának örök életet! Kitzingerné, Kardos Magda 1959

Mire három hónapos lesz, már, mint egy számûzött, sorsa felett úgy döntenek a gyilkos eszközök. Sírni, jajgatni nem tud, bárhogy fáj a szíve 2006. április

13


Nagypéntek Itt állok egy budai templomban, s mégis a Koponyák hegyén. Itt állok a XXI. század elején, s mégis a közel 2000 évvel ezelõtt frissen ácsolt keresztfa tövében. Gondolataim egyetlen kérdés körül kavarognak: mit mondana a ma embere a Keresztrefeszítettnek, illetve mit mondana a vérében verejtékezõ Krisztus az embereknek? Mit mondana a ma embere a haldokló Istennek? Mit tud mondani az atomkor embere a kétezer év elõtti Keresztrefeszítettnek? Mit mondhat a tudományára annyira büszke, felfedezéseiben annyira hiú, a fejlõdésben határt nem ismerõ ember a megalázott Istennek? Mit mond a felvilágosult, ateista ember a megszégyenített Teremtõnek? Mit mond a természet titkait oly lázasan kutató ember a Mindenség Urának? Mit mond a gyõzedelmes tömeg, a feszítsd meg-et üvöltõk ivadéka az alázatos, törtcsontú Messiásnak? Mit mond a ma embere az örök Krisztusnak? A teóriák helyett tények: a világnak ma nem egészen a fele keresztény, így a világ lakóinak többsége ma sem tud semmit Krisztusról, de a milliárd kereszténynek mi mondanivalója van Krisztusnak? Tény az is, hogy ezer és tízezer templomban gyülekeznek hívõk, hogy emlékezzenek a Megfeszítettre. Igaz, hogy ezrek és milliók gyûlnek össze Angyalföldön, Sidneyben, Ottawában, Madridban, székesegyházakban és aprócska missziós kápolnákban. Tény az is, hogy ma is elindulnak a prostituáltak ezrei napi sétájukra. Ma is folyik a pálinka a kikötõk csapszékeiben, a városok, falvak kocsmáiban, az elõkelõk bárjaiban. Ma is sok-sok keresztény tör házasságot, gyûjti a lopott javakat. Ma is kinyitnak a vetkõzõ számokat játszó mulatók Európában. Ma is ezrek tántorognak részegen. Ma is millió káromlás száll a Megfeszítettre keresztények szájából. A templomokat megtöltõ sokaság között talán maradtak olyanok is, akik mondanának valamit Krisztusnak, talán az elmélkedõnek is lenne valami mondanivalója. De ekkor döbbenünk rá, hogy nem tudunk, mit mondani! Mert mit mondhatnék a magam és em14



bertársaim nevében? Talán beszélnék a tudomány, a mûvészet, a sport eredményeirõl? Szólhatnék a politika, a gazdaság, a társadalom teljesítményeirõl? Vagy megmutatnám saját vétkeimet, jószándékaimat? Egyenleget vonnék vágyott és megvalósult énem között. Bocsánatot kérnék, javulást ígérnék, rimánkodnék irgalomért, mint a jobb lator? Vagy imádkoznék hitvesemért és gyermekeimért, népemért, hazámért és az egész világért? Úgy érzem, ezek helyett csak hallgatnék és néznélek, nem tudnék semmit sem mondani. De miért is kellene mondanom valamit? Hiszem, Te úgyis mindent tudsz. Talán ezért nem tudnak az emberek semmit sem mondani a keresztrefeszített Krisztusnak. Mit mond nekünk Krisztus? Mit mond a lelkét kilehelõ Istenember a halálától életet nyerõ embernek? Mit mond nekünk és egyben a tegnap és az örök holnap embereinek…? ... Döbbenetes! Nem mond semmit. Igen, nem mond semmit. Nem mond olcsó vigasztalást, nem mondja türelem, bízzatok csak bennem, majd én megmutatom, mi lesz három nap múlva. Nem mondja sem azt, amit hívei várnak tõle és azt sem, amit az ellenségei szeretnének hallani. Nem mond nagy szavakat, nem beszél haláltmegvetõ bátorságról, emberfeletti tennivalókról. Mit mondhat ez az agyongyötört, halálra vált ember, ez a keresztrefeszített, saját népe által is megtagadott, vergõdõ haldokló próféta? Mit is mondhatna ez a megcsúfolt, elhagyott ember, akit az egyik tanítvány elárult, a másik - az utódjául kijelölt - megtagadott. Ezért nem is mond semmit. És éppen ebben a hallgatásban van az isteni erõ, amely elválasztja a hívõt a hitetlentõl, a hûségest a hûtlentõl, a karrieristát eszméinél maradótól, a haszonlesõt az áldozatostól. Ez a hallgatás az a szegletkõ, amely a hitetleneknek botrány, a hívõknek üdvösség, mert ez adja meg a lehetõséget, a legemberibb erény, a remény gyakorlására. Ez a hallgatás velünk, emberekkel dönteti el, reméljük-e a feltámadást, vagy nem, azaz hiszünk-e ennek a kigúnyolt prófétának vagy nem. Ezt a ránk hagyatkozást, ezt az isteni nagyvonalúságot köszönjük neked, itt a kereszt alatt Krisztusunk most, és életünk minden nagypéntekén és a biztos feltámadás örök Húsvétján. P. Gy., P. E. 2006. április

15

HÚSVÉT

Mióta nagy titkodat értem, a bûvöletedben élek. Mert minden napom húsvéti hajnalom, mióta bánatomat, minden vétkemet Jézusnak odaadhatom. Kit értem és érted megfeszítettek, ártatlanul a keresztre szegeztek! Isten fiát! Kit nem tudott volna ott tartani az egész világ hatalma és szege! Ott tartotta Õt – értünk, a Megváltó nagy szeretete. D. A. U. Emma – Leányfalu

Húsvét ünnepén a feltámadt Krisztus örömét és békéjét kívánjuk minden kedves támogatónknak, munkatársunknak és olvasónknak Kiadó: Szent Erzsébet Karitász Központ, 1067 Budapest, Hunyadi tér 3. Telefon: 351-1977, Fax: 478-0896, E-mail: [email protected] www.esztergomi-ersekseg.hu/karitasz Felelõs kiadó: Écsy Gábor • Szerkesztõ: Kovács Gyöngyi Nyomdai elõkészítés, nyomtatás: Pharma Press® Nyomda és Kiadó

SZENT ERZSÉBET LEVELE

Recommend Documents