SZENT ERZSÉBET LEVELE

SZENT ERZSÉBET LEVELE XVII. évfolyam 2. szám

2009. október

A tartalomból: VISSZATEKINTÕ Hírek, események . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Gondolatok a papi hivatásról a papság évében . . . . . . . . 10 Dsida Jenõ verse . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 Burján Hildegard élete és életmûve 4. rész . . . . . . . . . . . . . . . 14 Szent Erzsébet napi eseménynaptár . . . . . . . 16

g In Az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központjának karitatív-szociális folyóirata

ye

s ne

fo

ir lyó

at

15 év együtt, Isten kegyelmébõl, az elesettek szolgálatában

VISSZATEKINTÕ

Az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye Szent Erzsébet Karitászának Bajóti Régiója idén ünnepli megalakulásának 15. évfordulóját. Vezetõjük, Ferenczy Rudolfné Éva szerint elsõsorban nem magukat, hanem Jézus szeretetét ünneplik.

A hálaadó szentmisét az Esztergom-Vízivárosi templomban Erdõ Péter bíboros, érsek mutatta be a régió paptestvéreivel. Bíboros úr szentbeszédében kiemelte az alkalom több különlegességét: aznap Boldog Apor Vilmos emléknapját ünnepelték a hívek, ki Krisztus követésében ad példát a karitász szolgálatban dolgozók számára, majd megemlített egy, szintén a karitászrégió ünnepségéhez kapcsolódó évfordulót: 15 évvel ezelõtt, ugyanebben a templomban fogalmazta meg az esztergom-budapesti fõegyházmegyei zsinat a karitász jelentõségét, fontosnak tartva a vidéki segítõ munka felélesztését. A zsinati ösztönzés, és az egyre növekvõ szegénység sürgette a Fõegyházmegye karitászrégiókra történõ felosztását, majd önkéntes segítõk részvételével plébániai karitászcsoportok megalakítását. A Szent Erzsébet Karitász Központ nagy körültekintéssel indította el a szervezést a városokban, és falvakban. A ma három esperesi kerületbõl, 4 városból és 29 faluból álló bajóti térségben Ferenczy Éva a kezdetektõl kapott megbízást, és 2

SZENT ERZSÉBET LEVELE

nyújtott útmutatást a csoportoknak, Molnár Alajos nyergesújfalui plébános pedig mentorként, lelki vezetõként erõsítette a régió karitász missziós munkáját.

Ezek megvalósításához elengedhetetlen, hogy a segítõ munkát végzõ munkatársak szeretetközösséggé váljanak, és megfelelõ hitbeli, „szakmabeli” képzettséget szerezzenek. Részt vesznek lelkinapokon, tanfolyamokon, régióvezetõjük kezdeményezésére képzéseket, továbbképzéseket szerveznek. A háromévenként szervezett karitászképzés segít abban, hogy az új munkatársak is elsajátítsák ezeket az ismereteket. Beszámolóik alapján az önkéntesek tevékenységüket missziós feladatként élik meg, hiszen a karitász munka nemcsak a nyomort kívánja enyhíteni, hanem Jézus szeretetérõl is tanúbizonyságot tenni. „De az emberi alapokra csak úgy tudunk építkezni, ha a krisztusi összetartozást is megteremtjük, ha megéljük közösségeinkben, találkozásainkban” – emelte ki régióvezetõjük. A karitász egyben az újraevangelizáció, a krisztusi örömhír terjesztésének eszköze is. A szolgálatot végzõk a papok mellett, az õ iránymutatásukkal szeretnének munkálkodni, segíteni szükséget szenvedõ embertársaikon. 2009. október

3

VISSZATEKINTÕ

1994-tõl a következõ plébániákon alakultak karitászcsoportok, amelyek bekapcsolódtak a fõegyházmegyei Karitász Központ vérkeringésébe: Annavölgy, Bajót, Dág, Epöl, Esztergom-Belváros, Esztergom-Kertváros, Gyermely, Szomor, Héreg, LábatlanPiszke, Mogyorós-bánya, Nyergesújfalu, Pilismarót, Sárisáp, Süttõ, Tardos, Tát, Tokod, valamint testvéri kapcsolat alakult ki Leányfalu karitászcsoportjával is. Erre a nagy jelentõségû szervezõi munkára, az azóta eltelt idõszakra emlékeztek a mise után az esztergomi Szent Adalbert Konferencia Központban: köszönetnyilvánításokkal, képes összefoglalókkal mutatták be a helyi adottságoktól függõ segítõi munkájukat a csoportok vezetõi. Idõsek, betegek ellátásában, szállításában, látogatásában, betegek miséje szervezésében, fogyatékos otthonok támogatásában, családgondozásban, gyermekek számára játékos, kézmûves délutánok, táborok szervezésében, lelkigondozásban, tárgyi támogatások kiosztásában, gyûjtések szervezésében, határon túli magyarok támogatásában vállalnak feladatokat. De nemcsak a klasszikus karitász feladatokat látják el, fontosnak tartják saját hagyományaik õrzését, népviseletük bemutatását, színdarabok elõadását is.

VISSZATEKINTÕ

Az ünnepségen több önkéntes emléklapot vehetett át munkája elismeréseként Bíboros úrtól. Gyermelyrõl Fülöp Lászlóné karitászvezetõ és férje a bajóti régió által alapított Szent Erzsébet díjban részesült. Az ünnepségen jelen voltak az egyházközség képviselõi, 10 község polgármesterei, illetve önkormányzati képviselõtestületi tagok is, jelezvén együttmûködésüket a helyi karitászcsoportokkal. Az elmúlt 15 évrõl képes kiadványt is megjelentettek. A Karitász Központ igazgatója Écsy Gábor atya ünnepi beköszöntõjében XVI. Benedek pápát idézte: „Milyen jó olyan emberekkel találkozni, akik a mi társadalmunkban próbálnak arcot adni az Evangélium üzenetének, látni idõseket és fiatalokat, akik az Egyházban és a társadalomban tapasztalhatóvá teszik azt a szeretetet, melynek bennünket keresztényeket el kell töltenie: Isten szeretete ez, mely az embertársakban fölismerteti velünk a felebarátot, a fivért vagy nõvért!”… Õk így mutatnak példát mindenkinek, hogyan kell értéket teremteni, s azt meg is õrizni. Kovács Gyöngyi 4


Karitásztábor 2009 Miskolctapolca

Segítség rászorulóknak ruhanemûvel, lakberendezési tárgyakkal A bútoradományban részesült családok több esetben válsághelyzetben keresik fel szervezetünket. Az elmúlt fél évben 170 családot segítettünk bútoradománnyal. Egyre több családnak jelent gondot a ruházkodás is. Szintén az elmúlt fél évben 520 család számára osztottunk ki ruhanemût, mely a tanévkezdésnél is nagy segítséget jelentett a szülõknek. 2009. október

5

VISSZATEKINTÕ

Június 8-tól augusztus végéig 12 turnusban, plébániai karitász munkatársak ajánlásával és kíséretével érkeztek a 20-40 fõs gyermekcsoportok a gyönyörû természeti környezetben található táborhelyre. A részben önerõbõl, másrészt jelentõs külföldi segítséggel 2006-ban felújított – Szent József Otthon nevet viselõ – háromszintes épületben idén 360 gyermek nyaralhatott. A táboroztatás során lehetõség nyílik a karitász munkatársak számára a gyermekek családi hátterének megismerésére is. Ennek során kiderült, hogy az egzisztenciális szegénység mellé (amikor komoly gondot jelent a ruházkodás, vagy a hónap utolsó hetében az étkezés!) gyakran társul a szülõ/k alkoholizmusa, életvezetési problémái, mozgáskorlátozottsága, továbbá a félhajléktalanság, illetve a nevelési hiányosságok. Legtöbbjük nem ismerte még a nyaralás fogalmát, az iskolaszünet ideje alatt egyébként az utcán, vagy bevásárló-központokban csellengenének. Egyes esetekben a táborozás alatt derült ki, hogy a gyermeket otthon rendszeresen, súlyosan bántalmazzák. A mentális (pl. az egyik szülõ betegségének, halálának, vagy öngyilkosságának megélése) és születési sérülések miatt több gyermek áll rendszeres pszichológiai gondozás, illetve pszichiátriai gyógyszeres kezelés alatt. Már az ismerkedõ beszélgetés, illetve a táborozás ideje alatt felmerült egyéb problémában a karitász munkatársak a táborzárás után is igyekeznek segítséget nyújtani. A Karitász Központ nemcsak ezt a lehetõséget biztosította táboroztatásra, hanem további 149 fõegyházmegyei plébánia hittanos táborát, illetve gondozott családjait is támogatta tartós élelmiszerekkel a Fõegyházmegye Hitoktatási Felügyelõsége, illetve további kül-és belföldi adományozók segítségével.

Keresztény civil szervezetek találkozója

VISSZATEKINTÕ

Keresztény társadalmi felelõsségünk arra késztet minket, hogy értékrendünk érvényesítése és hazánk megerõsítése érdekében civil szervezetekben dolgozzunk. E szervezetek részére a keresztény társadalmi felelõsség aktuális kérdéseirõl 2009. június 11-ére szervezett találkozón közel kettõszázan vettek részt, köztük munkatársunk, Gál Józsefné, a Belsõ-pesti karitászrégió kõbányai területéért felelõs vezetõje. Az elõadások elõtt köszöntõt mondott Dr. Erdõ Péter bíboros, Fõegyházmegyénk érseke is. Kiemelte, hogy a keresztény ember kötelessége a közjó elõmozdítása. Az egyház szociális tanítását közli mindenkivel, de konkrét válaszokat akkor kaphatunk, ha tapasztalatainkat összeadjuk.

A Dél-pesti Karitászrégió eseményei, hírei A Kispesti Nagyboldogasszony Karitász kitüntetése Június hónapban ünnepli Kispest településsé alakulásának évfordulóját, azaz a születésnapját. A kerület – hagyományosan – többnapos ünneplést rendez városünnep néven. Ehhez hozzátartozik az ajándékozás is. A képviselõtestület ünnepi ülésének fõ napirendi pontja az volt, hogy átadták az arra érdemes személyeknek a díszpolgári címet, a különféle kitüntetéseket, elismeréseket és jutalmakat. Az idén nagy megtiszteltetés érte Nagyboldogasszony Karitászunkat, mert az önkormányzat oklevéllel ismerte el immár huszadik éve (egyes adatok szerint már jóval több idõ óta) folytatott munkáját. Úgy ítélték meg, hogy nem csak személyek, hanem civil szervezetek is végeznek olyan tevékenységet, ami hasznos a városnak, magának a csoportnak és az egyéneknek is. Ez a karitász esetében teljes mértékben igaz. Ezúton is gratulálunk a karitász vezetõjének és tagjainak, valamint plébános atyának, aki lehetõvé teszi és támogatja a zavartalan és eredményes mûködést „…önszántamból eddig, most már kötelességbõl…”*. Köszönet illeti azon (lobbista) személyek tevékenységét is, akik eljártak az önkormányzatnál és megkeresték azokat, akiknek a kitüntetések odaítélésekor szavuk van. Hálával tartozunk természetesen a Jóistennek is, mert kegyelme nélkül mit 6


Karitász zarándoklat az úti beszámolót írta: Horváth Andrea Az Esztergom-Budapesti fõegyházmegyei Karitász dél-pesti régiójának, a kispesti Nagyboldogasszony Karitász csoportja két napos zarándoklatra indult június 20-án, hogy bejárja a Jézus ösvényt. A busz utazás reggel hat órakor vette kezdetét a Népligeti busz pályaudvarról, majd Ajkán átszállva jutottunk el Kolontárig, ahol Mód Miklós atya fogadott minket, vendégül látva bennünket a zarándokszálláson. Szobáinkat elfoglalva indultunk utunkra a szállás elõtt lévõ feszülettõl, egy közös imával. A Jézus ösvény elsõ állomása a SZÜLETÉS BARLANGJA, ahol szembesültünk az ünnepnappal, Kolontár aznap tartotta a Hõsök Napját, így a betlehemi barlangban ép2009. október

7

VISSZATEKINTÕ

sem ér a kitüntetés és az azt kiérdemlõ tevékenység. Arról se feledkezzünk el, hogy az egyházközségünk szegényebb lenne a karitász nélkül, amit megérezne a városunk is. Az állam és benne az önkormányzatok igazgatják az emberek földi eredetû dolgait, a lakhatást, a közlekedést, a megélhetést, kultúrát, stb. valamint óvja és segíti jogi, gazdasági, egészségügyi és egyéb számtalan területen. „Ez otthonunk és szûkebb hazánk.” Az egyház pedig az embert, „…akit átkarolt az Isten”*, mint teremtményt igyekszik egyre közelebbi kapcsolatba hozni a teremtõjével, ha kell a liturgikus cselekményei által lelkiekben, ha kell, akkor testi szükségleteiben segítve. Az állam és az egyház feladatai/küldetése sok ponton kapcsolódik. Itt nem értelmezhetõ a szétválasztás jogi (sokszor érzelmektõl és indulatoktól sem mentes) hangoztatása. Ember van meg feladat. Van, aki anyagiakat tud adni – jogilag, van, aki pedig a lelkével, bújával és bajával tud foglakozni – szintén jogilag. A lényeg a segítségre szoruló ember – vagy általában az ember, aki egyedi méltósággal bíró teremtménye Istennek. Szép példája ez a karitásznak szóló oklevél annak, hogy lehet és kell is együttmûködni, „többiek nélkül semmit sem tudnék tenni”*, mert mindnyájan itt élünk. Jobb jót tenni együtt és külön is, mint egymást akadályozni és ezzel kárt okozni magának az embernek, aki test és lélek… *Az idézõjelben írottak az önkormányzat ünnepi ülésén hangzottak el kitüntetettek szájából. Csorba Ottó

VISSZATEKINTÕ

pen az ünnepi szentmisét mutatták be, ezért csendben továbbmentünk. A határba kiérve, a hídon átkelve, végig a „JORDÁN” jobb partján (Torna-patak) haladva folytatjuk zarándoklatunkat, rózsafûzért imádkozva. Fél órás gyaloglás után elérkeztünk a következõ állomáshoz, MÁRIA KÚTJÁHOZ. A hófehérre festett kis házikóban van a szentkút. A forrás gyógyhatású vizével feltölthetjük palackjainkat. Körülötte a fehér padok pihenõhelyül is szolgálnak. A forrást a Szûzanya õrzi a kis Jézussal. A hely kialakítása rendkívül kellemes és szép. Felfrissülve egy kis kõhídon átkelve megyünk tovább a „Jordán” bal partján. Útközben kisebb „vízeséseket” láthatunk. A következõ állomás ismét egy rózsafüzérnyire van, ezért imádkozva haladunk elõre. A következõ tábla jelzi, hogy ez a szakasz már NÁZÁRET VONZÁSÁBAN van. Innen már a várkertben zarándokolunk. Itt az út elágazik, de ahogy zarándokfüzetünk is írja, ne csábuljunk el a szélesebb, járt útra, hanem továbbra is maradjunk a Jordán bal partján. Egy fatelep mellett elhaladva beérünk Devecserbe. Az autóúton átkelve a folyóparton haladunk tovább egy futballpálya mellett, a papkertig, ami egy kerítéssel körbevett erdõ. Balra egy ajtón jutunk be az erdõbe, majd egy ösvényen a NÁZÁRETI HÁZig. Itt tartottunk pihenõt. Az Úrangyala imádság után jóízûen elfogyasztottuk ebédünket. Az otthonról hozott elemózsiával új erõre kapva indultunk tovább, visszatérve az autóúthoz, ahol balra kanyarodva átmegyünk a hídon és a sorompóval védett vasúti síneken. A 8-as út bal szélén a forgalommal szemben kell haladni úgy 550 métert. Ez egy eléggé veszélyes szakasz, mert nincsen járda, de fegyelmezett haladással megoldható. Az út jobb oldalán, ahol a kerítés véget ér egy erdõ kezdõdik, itt átkelünk az úton és a füves részen megyünk tovább, majd jobbra fordulva ráérünk egy erdei ösvényre, onnan balra kiérünk a szántóföldre, ahol jobbra tartva már látjuk a Somló-hegyet elõttünk. A szántó szélén haladunk, jobbra tõlünk a Csigere-patak. Zarándoklatunk ezen szakaszán megkaptuk az égi áldást, esõ formájában, így hát elõkerültek az esõkabátok. Egy romos hídhoz érve egyenesen folytatjuk utunkat, amíg beérkezünk Borszörcsök fõutcájára. Itt a járdán haladva egy nagy jobb kanyarnál érkezünk meg a KERESZTÚTHOZ, balra a 8


****************** • ******************

Écsy Gábor atya, az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központ és a Katolikus Karitász országos igazgatója idén ünnepelte pappá szentelésének 25. évfordulóját. Ezüstmise a római Magyarok Nagyasszonya kápolnában Június 16-án Erdõ Péter bíboros, hét ezüstmisés pap koncelebrálásával ünnepi szentmisét mutatott be Rómában. 2009. október

9

VISSZATEKINTÕ

dombtetõn van a kálvária-kápolna a stációkkal. Végig jártuk a keresztutat, a kápolnától indulva lefelé cikk-cakkban haladva. Mire leértünk a zuhogó esõben és az erõs szélben, erõnk elfogyott és kis csapatunk átázva-fázva, dideregve behúzódott egy buszmegállóban lévõ várakozóba. Így nem tudtunk eljutni a következõ szakaszhoz, ami az ÖRÖM ÚTJA, de lélekben bejártuk elimádkozva az elmélkedéseket. A busszal visszamentünk szállásunkra, ahol a meleg vacsora után átmehettünk a templomba hálát adni az aznapi kegyelmekért. Sötétben a mécsesek fényénél imádkoztunk, és énekelve dicsõítettük Istent. Másnap elsõ utunk a betlehemi barlanghoz vezetett, ahol közösen imádkoztunk. Ezután szentmisén vettünk részt a barlang felett lévõ templomban. Következõ programunk a Veszprémi vár megtekintése volt. Kolontárról vonattal mentünk át, majd elbuszoztunk az ebédelõ helyig. A buszpályaudvar mellett étkeztünk elfogadható áron, nagy adagokat ettünk. Onnan felgyalogoltunk a várba. Elmentünk a kilátóhoz és gyönyörködtünk a panorámában. A sok-sok látnivaló közül sajnos csak kevésre volt idõnk. Bementünk a piarista rend templomába. Majd mivel Veszprém a „Királynék Városa” ezért megtekintettük a Szent Mihály-bazilikát. Itt a szentély oldalában látható Boldog Gizella csontereklyéje, amit a templom Passauból kapott, bár a hagyomány úgy tartja, hogy Gizella királyné a bazilika altemplomában van eltemetve. A várból lefelé menet útba ejtettük a Margit-romokat, ahol Szent Margit a gyermekkorát töltötte. A sok szép látnivalóval feltöltekezve indultunk hazafelé.

VISSZATEKINTÕ

A hét ezüstmisés pap – az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegyébõl Écsy Gábor, Feldhoffer Antal, Matolcsy Kálmán és Szederkényi Károly; a Székesfehérvári Egyházmegyébõl Illéssy Mátyás és Száraz László; a Veszprémi Fõegyházmegyébõl pedig Koltai Artúr – egy évfolyamban végezték teológiai tanulmányaikat az esztergomi szemináriumban. Az 1984-ben felszentelt lelkipásztorok a papok évének megnyitása elõtt érkeztek Rómába, hogy közösen adjanak hálát a 25 évért. Homíliájában Erdõ Péter bíboros arra buzdította õket, hogy a nekik adott kegyelemmel továbbra is törekedjenek arra a tökéletességre, amelyre Jézus hívta tanítványait a hegyi beszédben. Írta: Németh László (Forrás: Magyar Kurír)

A papság éve Vianney Szent János, az arsi plébános (1786-1859) halálának 150. évfordulójához és példájához kapcsolódóan XVI. Benedek pápa Krisztus hûsége, a papok hûsége mottóval a papságnak szentelt év meghirdetését jelentette be. Vianney Szent János A papok évének védõszentje

A papok évét XVI. Benedek pápa a 2009. június 19. és 2010. június 11. közötti idõszakra hirdette meg.

„A pap: Isten embere, az Úr szolgája. Olyan cselekedeteket vihet végbe, melyek túllépnek a természetes hatásokon, mert õ Krisztus személyében tevékenykedik. Rajta keresztül egy magasabb erõ áramlik, melynek õ alázatos, magasztos és – az adott pillanatokban – hatékony eszköze; a Szentlélek csatornája. Mindazonáltal ezt az ajándékot a pap nem önmagáért kapja, hanem a többiekért: a szent dimenzió teljesen az apostoli dimenzióra rendeltetett, azaz a misszióra és a papi szolgálatra. Tudjuk jól: a pap az az ember, aki nem önmagáért él, hanem a többiekért. A közösség embere. A papi életnek ezt az aspektusát ma egyre jobban felfogjuk. A közösségre, 10


különösen is az egyházi közösségre irányuló szolgálat bõségesen igazolja a papság létjogosultságát. A világnak szüksége van rá. Az Egyháznak szüksége van rá.” VI. Pál: A papokhoz, 1968 „… Nem lehet másként meghatározni a szolgálati papság természetét és küldetését, csak azoknak a kapcsolatoknak sokrétû és gazdag szövevényében, melyek a Szentháromságból erednek és az Egyház közösségében folytatódnak, mely Krisztusban az Istennel való egységnek és az egész emberiség egységének jele és szentsége.” II. János Pál: Pastores dabo vobis 12. (Pásztorokat adok nektek 12.) A csodálatos csere „A papi hivatás: titok. Egy „csodálatos csere” (admirabile commercium) Isten és ember között. A pap Krisztusnak adja emberségét, hogy Krisztus föl tudja azt használni a saját maga számára, mint az üdvösség eszközét, szinte másik önmagát alkotva belõle. Ha sikerül megértenünk ennek a „cserének” a titkát, akkor érthetjük meg, mi történik abban a fiatalban, aki meghallja a hívást: „Kövess engem!” – és ezért mindent megtagad Krisztusért. Abban a biztos tudatban, hogy ezen az úton embersége kiteljesedik." II. János Pál: Ajándék és titok, 1996

Egy év a papságért XVI. Benedek pápa megnyitotta a papok évét. Remélem, nagyon jó évük lesz. Ez természetesen tõlünk is függ, attól hogy imáinkkal, áldozatainkkal, felajánlásainkkal mennyire hordozzuk õket, megmutatva az Úr elõtt irántuk való szeretetünket, az Egyházhoz való hûségünket. Nagyon nagy szükségünk van az atyákra, ezt mindenki saját életébõl tudja. Az egy dolog, hogy keresztelésünkkor és temetésünkkor jelen vannak, de egész életünkön át a pásztor szolgálatát végzik: terelgetnek, ápolják-vigasztalják lelkünket, megmutatják mennyei Atyánk szeretõ arcát. Nincs Oltáriszentség nélkülük. Papot szidni, kritizálni nagy merészség. Meg lehet tenni, de ez nem használ. Ilyenek hallatán azonnal egy kérdés fogalmazódik meg bennem: mit tettem azért, hogy õ jobb legyen, örömtelibb az élete, kevesebb teher nyomja a vállát? 2009. október

11

Itt van egy nagyszerû lehetõség ebben az évben, hogy olyan dolgokat tegyünk értük, amit soha vagy nagyon ritkán, de ezentúl rendszeresen. A szeretet végtelenül találékony, mindenki meg fogja lelni azokat a dolgokat, amivel elõl tud járni testvérei, csoportja, esetleg plébániai közössége elõtt. Azok a szentségimádások, zarándoklatok(!), közös szentmisék, plébániai vagy templomi szolgálatok, amelyek plébánosunkért, káplánunkért, diakónusunkért, kispapjainkért vannak felajánlva, biztosan másokat is indít a részvételre, bekapcsolódásra. Arról nem is beszélve, hogy aki ezeket megteszi, azt is átformálja belülrõl, pozitív irányba. Hiszen amikor imádkozunk, akkor megbékélünk, szelídek leszünk, jámborságban megerõsödünk, mert a Legfõbb Szeretet járja át szívünk összes helyiségét, kinyitva régen bezárt kapukat is. Ilyen lélekkel lehet hozzáfogni az értük végzett bármilyen munkához. Éljünk velük együtt „a szív és a lélek közösségében”. Egy mondat rendszeresen hangozzék el: Atya, miben segíthetek? A szeretetszolgálat emberei vagyunk, nekünk talán könnyebb kimondani. Tanítsuk, neveljük, bátorítsuk azokat, akikkel egy közösségben élünk. Legyen az atyák szeme inkább azért könnyes, mert csak meghatódottan tudják elviselni a kedves hívek rengeteg áldozatos szeretetét. Amennyire rájuk vagyunk bízva nyájként, úgy vannak õk is ránk bízva felelõsséggel, szeretettel. (Ha bárki arra gondol, hogy a helyi események leírásával többeket buzdítana, bátran tegye közzé ezen újság hasábjain. Szent Pál biztatásának engedve, az Úrban dicsekedjünk egymásnak, hiszen az Õ segítsége nélkül képtelenek lennénk megtenni ezeket a gyakorlatokat) Murányi Kati régióvezetõ Szent Erzsébet Karitász Dél-Buda

12


Dsida Jenô: Sainte Thérèse de Lisieux Lisieux Szent Teréz emléknapjára Szelíd hárfával siratlak halványszínû rózsa, pasztell-fényû színes ablak, finom, gyenge rózsa, gyenge, lengõ és esengõ, hold ezüstje mossa, ezüst-zengõ csöppnyi csengõ, édes kicsi rózsa! Halál harmatát ki itta, lenge, szûzi, drága, fehérarcú kármelíta, zsenge rózsa ága, keskeny ajkad égi csókra nyílott, tiszta mátka, szép erények rózsacsokra, rózsaszínû ága. Máris mentél, alig jöttél, így vagyon megírva, fájó illatot köhögtél, sárga rózsa szirma, várt a messzi csillag-oltár, csupa perzsa, szmirna, alig voltál, beleholtál, sárga rózsa szirma. Liliomon éldegélsz most, rózsa lett a vérted, habfelhõkön mendegélsz most

2009. október

s dalomat nem érted, pedig lelkem sírna, sírna, vagy röpülne érted – Hull a földre rózsa szirma, amint megígérted. Mennyi rossz tett, csúnya emlék, én voltam, ki tette, akasztófát érdemelnék s rózsát adsz helyette, buja voltam és goromba és gõgös felette: nem borulhatsz hát karomba, rózsát adsz helyette. Arcod édes égi fényt vet, hull a rózsa, hull, hull, kék felhõn vár Võlegényed, hull a rózsa, hull, hull, tapsikolnak mind a szentek, hull a rózsa, hull, hull, amint kézenfogva mentek, hull a rózsa, hull, hull. Áttetszõ és lenge kis szent, rózsákat pazarló, kérd meg énhelyettem Istent, hogy ne nézze gyarló voltomat és hadd mehessek,

hol a Hold a sarló, vándortársatok lehessek, rózsákat pazarló. Szelíd hárfán hadd mulatlak, halványszínû rózsa, Isten házán Szines ablak, égszín gyenge rózsa, zsenge, lengõ és esengõ, Krisztus csókja mossa, csókkal zengõ csöppnyi csengõ, édes kicsi rózsa! Mindörökkön élni, élni adassék meg nékem, lábatoknál üldögélni rózsalevélkéken, Krisztussal s Veled beszélni fent a tiszta égen, éldegélni, üldögélni rózsalevélkéken. Angyalsóhaj illatából szirmokat csinálni, csillagházunk ablakából földre ledobálni, szent szerelem szûzi bokra, egy szobában hálni Veletek és ágyatokra rózsákat dobálni! 1938

13

„Legyünk meggyõzõdve, hogy minden embernek van jó oldala. Arra törekedjünk, hogy ezt benne felfedezzük, és a vele való kapcsolatunkban mindig tartsuk ezt szem elõtt. Ez rendkívül segít nekem országgyûlési munkámban.” (Burján Hildegárd)

Burján Hildegárd (1883-1933) élete és életmûve 4. rész „A parlament lelkiismerete” Búcsú a politikától Burján asszony egy napon azzal a döntésével lepte meg a pártvezetõséget, hogy nem jelölteti magát a küszöbön álló új választásokon. Világosan felismerte, hogy kitaposta már az ösvényt, amelyen a keresztény nõknek új politikai szerepükben haladniuk kell, s most másoknak akarja átengedni ezt a munkát. Rengeteg további feladatot látott maga elõtt, s égett a vágytól, hogy majd ezekre idõt szakíthasson. Döntése kollégáinál és a nyilvánosság körében õszinte, heves ellenszegülésbe ütközött. Megpróbálták rávenni álláspontjának megváltoztatására. Õ ellenben az Isten színe elõtt fogant elhatározását, – ami számára ugyan újabb áldozatot jelentett – véglegesnek tekintette. Sok szempontból volt ez számára áldozat. Mindenekelõtt azért, mert, mint említettük, egészen kiváló tehetsége volt a politikai tevékenységhez, másrészt pedig tisztán látta, mekkora hatalmi pozíciót adott fel, önként. Jellemzõ, hogy még az ellenzék pártja is sajnálta távozását. Dr. J. Tandler, kiváló szociáldemokrata, kezet csókolt neki és így szólt: „Nagyságos asszonyom, hamis bókként hangzik, ha az ellenfél kijelenti, sajnálja az Ön távozását, mindazonáltal mi õszintén gondoljuk.” Burján asszony mint képviselõ a parlamentben 1919. márc. 4 – 1920. nov. 9-ig látta el tisztét, igen eredményesen. Bécs késõbbi polgármestere, Karl Seitz, a szociáldemokrata vezérek egyike, visszaemlékezve közös parlamenti munkájukra, azt mondta róla halála után: „Burján asszony részére mindent megkaphatnak tõlem, – õ csakugyan szívébe fogadta a népet.” Mint parlamenti képviselõ, Hildegárd búcsúzáskor így foglalta össze röviden e súlyos feladat lényegét: „Aki minél szilárdabban át van itatva és meg van gyõzõdve világnézetérõl, beállítottsága minél inkább szívügyévé válik, akkor annál nyugodtabban tud elviselni más 14


O

véleményeket, – annál inkább keresi mindenhol a megbékélést, azt, ami összeköt, és ignorálja a közös munka során azt, ami elválasztana. A nõk politikai tevékenysége magában foglalja azt ami „segítés és szolgálat”... Ez a segítõkészség, ez a munkaszeretet, öröm, – mindenekelõtt pedig a társadalom bajai, melyek minden pártbeli különbségek fölött állnak – ezek fogják a nõket a közös munkára, együttmûködésre serkenteni. Mi nõk, nem akarjuk legjobb erõinket a megkeseredett, terméktelen pártharcokra áldozni, hanem gyakorlati, közösséget teremtõ munkát akarunk végezni. Szükségünk van a megbékélésre és a kiengesztelõdésre józan, önzetlen munkánkhoz, csak akkor lesz az új nemzetgyûlés egy boldog Ausztria fundamentuma”. Megtérése óta Hildegárd asszony rendületlenül befelé figyelt, Istenre, olyan feladatra várva, amelyre Isten õt szemelte ki. Állandóan olyan lelkiállapotban élt, melyet a Hamletbõl vett kifejezéssel szeretett jellemezni: „Readiness is all” – „Minden a készenlét”. – Tevékenységei sodrában, amelybe mindjárt az elsõ bécsi éveiben belecsöppent, folyton úgy érzete, valamennyi szociális és karitatív munka csupán elõkészület, mintegy beletanulás a még rá váró elkövetkezendõre. Nagyvonalú egyénisége nem találhatta meg beteljesedését mulandó feladatokban, bár legyenek azok mégoly szükségesek. Mindig követte a Lélek indításait. Kész volt a következõ feladatokra, amik már vártak reá. (Folyt. köv.) Az anyagot német nyelvû irodalomból összeválogatta és fordította: Lázár Ilona nõvér

M

-

D BU

APESTI FŐ

EG

ME

ER

ÁZ

G

H

Gratulálunk!

Y

GYE

ESZT

Az 1990. október 3-i német újraegyesítést megelõzõ magyar határnyitás 20. emlékévének alkalmából, a Német Katolikus Püspöki Kar, munkatársunknak, Dr. Forgách Józsefnek, aki egyben a Fõegyházmegye külügyi vezetõje, és a Katolikus Karitász országos igazgató-helyettese, a Német Katolikus Egyház legmagasabb kitüntetését, a Bonifác érmet adományozta.

NT

SZE

2009. október

Z

Z

E

R

PO

NT

A kitüntetést elsõsorban a német-magyar szociális szintû kapcsolatok ápolásáért kapta.

SÉ

BE

T K A R I TÁ S

Z

K

Ö

15

SZENT ERZSÉBET NAPI ESEMÉNYNAPTÁR November 21. szombat, karitászmunkatársak lelkinapja Szent Erzsébet emléknapjához fûzõdõ, és már hagyománnyá vált lelkinapot idén is a Magyar Szentek templomában tartjuk. A nap lelki vezetõje Hollai Antal esperes, plébános lesz. A programok következõképpen alakulnak: Fél 10-tõl gyülekezés 10 órától elmélkedések 13 órakor ebéd 14 órától zenés áhítat és szentségimádás 15 órakor szentmise November 22. vasárnap: 15 órakor a Magyar Szentek templomában (Budapest XI. kerület, Magyar Tudósok körútja 1.) Szent Erzsébet napi ünnepi szentmisét celebrál Spányi Antal székesfehérvári püspök, a Katolikus Karitász püspök elnöke az önkéntes karitászmunkatársaknak 17 órakor Szent Erzsébet rózsája díj átadása a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium (Budapest XI. kerület, Villányi út 27.) dísztermében Szent Erzsébet-napi országos gyûjtés a Karitász céljaira, egyházi szociális, karitatív intézmények javára november 22-én. Szent Erzsébet kenyere Szintén szép hagyomány, hogy a példaadó szent jócselekedeteire emlékezvén kenyeret osztunk a Fõegyházmegye plébániáin. Idén újra van lehetõség a kenyerek megrendelésére a Szent Erzsébet Karitász központi irodájában, Mankovics Józsefné Évánál, az alábbi elérhetõségeken: Kiadó: Szent Erzsébet Karitász Központ, 1067 Budapest, Hunyadi tér 3. Telefon: 351-1977, Fax: 478-0896, e-mail: [email protected] www.karitaszkozpont.hu Felelõs kiadó: Écsy Gábor • Szerkesztõ: Kovács Gyöngyi Nyomdai elõkészítés, nyomtatás: Pharma Press® Nyomda és Kiadó

SZENT ERZSÉBET LEVELE

Recommend Documents