SZENT ERZSÉBET LEVELE

SZENT ERZSÉBET LEVELE XVI. évfolyam 3. szám

2008. december

A tartalomból: – Sziklára épült templom . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 – A tevékeny szeretet háromlábú suszterszéke . . 4 – Boulad atya pontjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 – Hírek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 – Egymillió csillag . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 – Önkormányzati kitüntetés . . . . . . . . . . . . . . 11 – A Szent Erzsébet Karitász Szenvedélybeteg-segítõ Lelki Központjáról és a Katolikus Alkoholistamentõ Szolgálat jövõ évi programjairól . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 – Börtönkarácsony . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 – Dsida Jenõ emlékére . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16

g In Az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központjának karitatív-szociális folyóirata

ye

s ne

fo

ir lyó

at

LELKINAPOK A DÉL-PESTI ÉS A BAJÓTI KARITÁSZRÉGIÓKBAN

Sziklára épült templom A bajóti régióban szervezett lelkinap mindig várva-várt ünnep. Ezúttal Nyergesújfalu volt a házigazda 2008. szeptember 20-án. Molnár Alajos kanonok úr és Fülöp Katalin karitász vezetõ fogadta a zuhogó esõben érkezõ munkatársakat. Szeretetteljes fogadtatásuk pillanatok alatt feledtette velünk a zord idõt. Lelki programunk a csodálatosan felújított templomban kezdõdött. Alajos atya bemutatta a valóságosan is sziklára épült templomát, mely szikla a Duna közepéig nyúlik be, tartja a templom alapzatát. Kivéve a tornyot, melynek lazább szerkezetû talapzata kiváltotta a torony elmozdulását, ezért vált szükségessé egy speciális beton keret, mely biztonságossá tette a torony szerkezetét. Itt megállt egy pillanatra és feltette a kérdést: „vajon a Ti lelki templomotok mire épült? Alkalmas arra, hogy felülvizsgáljátok önmagatok lelki templomait, hogy felismerjétek benne a repedéseket, a hitélet megújításának eszközeit. Gazdagodjatok e lelki építkezésben, nyissatok ablakot Krisztus szavainak befogadására.” Alajos atya megszívlelendõ gondolatait folytatta Kiss-Maly László dorogi plébános atya. Fiatalos frissességgel, „donboszkói” szellemiséggel, vonta magára a hallgatóság figyelmét. Arra biztatott, reformáljuk meg lelki életünket, építsük újjá. Vegyük észre önmagunkon, a környezetünkben, az egyházi közösségekben az eldeformálás jelenségeit. Keressük a kor újszerû megoldásait, eszközeit. Legyünk szent példaképek, kövessük a szellemiségüket. Máriáról szóló énekes imája mely szívbõl fakadt, bizonyára hallható volt Szlovákiában a Duna túlsó oldalán is egy kis faluban, ahonnét származik. Az elõadása után megtekintettük a festõi környezetben épült plébániát és a szomszédságában épült Szalézi Gimnáziumot. A gimnázium termeiben került sor a kiscsoportos foglalkozásokra, melyeknek feladata volt, három kérdés feldolgozása. 1. A Szentírásból hogyan gazdagodtam, jutottam elõbbre? 2. Miben torzult a csoportom, miben kell megreformálni? 3. Melyik virág fejezi ki az én életemet? Miközben készülõdtünk a csoport-foglalkozásokra, lehetõség nyílt egy kedves „vert csipkébõl” készült vallási témát feldolgozó kiállításra, valamint megcsodálhattuk a régiónk gazdag életét bemutató tablókat. Az ebédnél a nyergesi karitász csoport legifjabb tagjai szolgáltak fel. Ezúton is köszönjük a segítõ szolgálatukat. Az egyházközségek szí2

SZENT ERZSÉBET LEVELE

„amit a legkisebb testvéreiddel tettél, azt értem tetted!” 2008. szeptember Szóda Józsefné Szent Márton Karitász Csoport vezetõje 2008. december

3


nes lelki programjaikkal nagyon sok hívõ ember figyelmét fordította a Szentírás megismerésére, de a legnagyobb eredmény a még nem hívõ emberek megszólítása volt a „Biblia éve” gazdag hozadékkal mozdította elõ a munkatársak lelki igényességét. Egyhangú vélemény, hogy érzõdik az elmozdulás, a fokozott érdeklõdés az evangélium iránt. A nagyszerûen megválasztott kérdések további kutató és felderítõ munkára késztetnek a saját egyházközösségünk megreformálására. Délutáni órákban Dr. Udvardy György püspök úr mutatta be a szentmisét. Elsõként Écsy Gábor atya üzenetét tolmácsolta, kinek külföldi küldetése nem tette lehetõvé személyes részvételét. „Az Úr Jézus kegyelme gazdagítson benneteket” – szólt az üzenet. Püspök úr, mint „Magvetõ” szórta lelkünkbe Krisztus szavait: szántsátok fel lelketeket, segítsétek termékennyé tenni a parlag lelkeket. Váltsátok életre az evangéliumot napról-napra, törekedjetek az élõ isteni kapcsolatra. Az egyháznak nagyon nagy szüksége van a cselekvõ keresztényekre. Legyen fegyveretek a Biblia, mely képessé és erõssé tesz a külsõ lélekromboló áradat kivédéséhez. Maradjatok az egyházhoz hûségesek, mert úgy tûnik, hogy a jelen társadalomban kezd felértékelõdni a szeretet szolgálat. A szentmise egy kedves eseménnyel zárult. Átadásra került a bajóti régió Erzsébetdíja, melyet ezúttal Sárközi Lajosné Mariska, a szomori karitászvezetõ kapta. A díjat személyesen a püspök úr adta át. Mariska néni munkásságának megbecsülését fémjelezte még a szomori polgármester személyes köszöntése. Hálát adva az ünnepért és az egész napért záró imádságként felcsendült az Ave Maria, melyet Solymosné Horváth Andrea énekelt és hegedûn kísért. A régió munkatársaival ezúton mondunk köszönetet régió vezetõnknek Ferenczy Évának Alajos atyának Fülöp Katának és a nyergesi karitász csoportnak a lelki gazdagodásunkért. Köszönjük.


A tevékeny szeretet háromlábú suszterszéke Gondolatok a Dél-Pesti Karitász Régió lelki napjáról Október 11-én tartotta a Dél-Pesti Karitász Régió az évenkénti szokásos lelki napját a kispesti Nagyboldogasszony Karitász szervezésében. A régióból összegyûlt 44 karitász munkatársnak Hofher József jezsuita szerzetes tartott elmélkedésre, elgondolkodásra alkalmas elõadásokat. Mivel a jelenlévõk mindegyike az önkéntes segítõ munkája révén nap, mint nap találkozik a rászorultság legkülönfélébb formáival, minden bizonnyal megerõsítést kapott az itt elhangzottakból és megláthatta azt is, hogy ennek vannak szépségei is, nehézségei is. De a jutalom se marad el. Egy jól adott segítség megköszönése, egy elégedett mosoly is sokat jelent. Reményeink és hitünk szerint az igazi jutalom majd a mennyország melegségében ér majd bennünket. A szerzetes atya gondolatainak egyikében a karitászt egy háromlábú suszterszékhez hasonlította, ami mint tudjuk, biztosan áll a lábán. Ha kevesebb a láb, akkor eldõl, ha több, akkor billeghet. Az elsõ az azonnali, talán sok esetben a mérlegelés nélküli segítséget jelenti. Nem tûr halasztást, mert a szükség nagy és azonnal cselekedni kell. A segítségre szoruló ezt akár erõszakosan, követelõzõen kérheti, hivatkozva a lelkiismeretünkre és nem egyszer a hitünkre, az Istennel való kapcsolatunk igaz voltát is megkérdõjelezve – fõleg, ha az a segíteni akarás elmarad, vagy nem olyan, mint amit a rászoruló igényel. A második láb a szociális intézmények megléte. Ezek azok, ahová a szükséget szenvedõ elmehet, ott leülhet, alhat, tisztálkodhat, vagy felöltözhet, megfelelõ ruhát kaphat, ehet, ihat, meghallgatják, munkához juttatják, betegségét kezelik, és még számtalan egyéb módon segíthetik. Idetartozik még az az intézményrendszer is, ami felkutatja, megkeresi a rejtõzködõ, sok esetben a sorsát szégyenlõ rászorulót és felajánlja az igénye szerinti ellátást. Van ahol ez állami feladat és fizetésért alkalmazottak végzik. Van ahol önkéntesek a szabadidejüket adva, javadalmazás nélkül látják el ezt a munkát. A harmadik láb a szociálpolitika elkötelezett szolidaritással. Meg kell látnunk az ínségben szenvedõt, nem fordíthatjuk el a fejünket, nem alázhatjuk meg, nem mehetünk el mellette közömbösen – még akkor sem, ha erõs tisztálkodási hiányosságok érzékelhetõek, vagy durván, erõszakosan viselkedik, részeg, mentálisan vagy testileg beteg. Ha nem tudunk közvetlenül segíteni, akkor is van felelõsségünk, és még tenni is tudunk. Gondoljunk csak arra, hogy ha becsülettel befizetjük az adónkat, járulékainkat, akkor abból karitatív feladatokra is juttatnak. Ha odafigyelünk, akkor az erre szánt részt oda is 4


2008. december

5


fogják tenni. Ha betérünk egy templomba és ott pénzt dobunk a Szent Antal perselybe, akkor azzal is a rászorulókat támogatjuk. A legnagyobb és legcélravezetõbb lehetõség az, ha imádkozunk értük és magunkért, hogy adja meg a Jóisten a megfelelõ alkalmat és módot a segítésre. Egy mese szereplõjét felidézve képet kaphattunk arról is, hogy milyen emberi megnyilvánulásokkal találkozhatunk egy segítségadásnál. A Momó történetében szereplõ Bibi bébi a szuperbaba beprogramozott gépi mûködése sok esetben megtapasztalható a mindennapjainkban is. Ez a valamit valamiért már-már piaci elv, ahol mindennek megszabott, vagy kialkudott/kizsarolt ára van. Ha a Bibi bébi a szuperbaba kérésére a szájába dugjuk a speciális süteményt, akkor valamilyen produkcióra lesz képes. A rászoruló kéri/elvárja a segítséget, mi várjuk a produkciót. Legalább ne a kocsmába igya el, hanem tartalmas vitamindús élelemre költse a kapott pénz. Vagy ne válogasson, ha szereti, ha nem, zöldségsalátás szendviccsel akarok rajta segíteni, mert az az egészséges, laktató és nagy a rosttartalma, ami tudvalevõ, hogy szükséges a méregtelenítéshez. Vagy hálája jeléül költözzön már el egy utcasarokkal arrébbra a kapott meleg takaró fejében. Lehetséges, hogy a rászoruló is hasonló gondolatokat forgat a fejében irántunk és akképpen is viselkedik. Ez a viselkedés az emberi kapcsolatainkban mindennapos, bár talán gyanítjuk, hogy sérül az emberi méltóság, de ezer indokunk és ötletünk van arra, hogyan kell másképpen csinálni. Az pedig nem a mi feladatunk – gondoljuk helytelenül – hanem kezdje a másik, tegyen érte õ, mert õ rontotta el, õ a hibás. Így válunk lassan Bibi bébi a szuper babává. Hofher atya elõadásai után következett egy állófogadás, virslivel, süteménnyel, üdítõvel, élénkítõ kávéval. Ez alatt rég nem látott ismerõsök beszélgethettek családról, plébániai életrõl, karitászról és miegymásról. Ez a nap a Kispesti Nagyboldogasszony templom szentségimádási napja is volt. Ebéd után átmentünk a templomba, hogy térdre ereszkedve töltsünk el egy órát az Oltáriszentség elõtt, imádva Õt és elmélkedve István, Edit, Mária és a többiek esetén, azon, hogy az élet nehéz, furcsa, megdöbbentõ helyzetei hogyan hozták el számukra azt, hogy eljussanak az örök élet forrásához a szentségben jelen levõ Jézushoz. A szentségi áldás vétele után lélekben megerõsödve folytathatjuk azt az önkéntes karitász munkát, amire elhivatottságot érzünk, vagy csak egyszerûen szeretjük csinálni a Jóisten segítségével és reményünk szerint embertársaink testi-lelki hasznára és szolgálatára. Csorba Ottó

Henri Boulad atya 2008. szeptember 28-án, Budapesten, karitász munkatársak részére tartott elõadásának margójára

H

Henri Boulad atya elõadását: azzal köszönhetjük meg igazán, ha igyekszünk alkalmazni magunkra, jellegzetes magyarországi helyzeteinkre. Köszönjük, hogy elénk tárta a nemzetközi Caritas Catholica munkájának négy szakágát. Ezek mai magyar állapotát igyekszem itt most átgondolni. A krisztusi szeretetszolgálat, sõt mindenféle emberi szolidaritás alapvetõ kötelessége a mentés különféle vészhelyzetekben, katasztrófák esetén: földrengés után, háború, tûzvész és árvíz idején. Magyar államunk a határainkon belüli katasztrófákkal szemben egyelõre mûködni látszik, külföldi katasztrófák esetén a Katolikus Karitász szervezete kapcsolódhat be a mentésbe. Ha becsületesen adózunk illetve adakozunk, és emellett imádkozunk is az áldozatokért, akkor megtettük a magunkét ebben az ügyben. Fogalmilag megkülönböztetjük ettõl a humanitárius segítségnyújtást, amire rászorul mindenki, aki szokásos, elfogadott életmódjában veszélyeztetve van, illetve azt már el is vesztette. Nemcsak a háborúk és természeti katasztrófák áldozatai ilyenek, nemcsak a munkanélküliek tízezrei, hanem bûncselekmények, sõt saját lumpen életvitelük áldozatai is. Itt és most, elöregedõ településeinken ezeknél is gyakoribb, hogy sokan magukra maradnak, a személyes önellátásra is egyre kevésbé képesek; emberi méltóságuk pedig személyes, családi és baráti kapcsolataik elfogytával súlyosan megsérül. Mi történik magatehetetlen öregeink emberi méltóságával az intézményes egészségügyi illetve szociális ellátásban? Tekintsünk vissza a felebaráti segítség régi, jó példáira, és igyekezzünk számba venni, hogy ma kinek mire lenne szüksége! Hány kibombázott család talált fedélre rokoni és baráti körben, szüleink és nagyszüleink idejében, amikor elhallgattak a fegyverek! Hányan fogadtak be kitelepített családtagot vagy jóbarátot tíz évvel késõbb, amikor feloldották a kényszerlakhelyeket! Ma pedig, van-e hasonló esélye annak, akit a lakásmaffia taszít ki az utcára? Annak idején Pesten, a régi házak körfolyosóin naponta találkoztak egymással az öregek, és a szemük elõtt játszottak kora tavasztól késõ õszig a gyerekek. Hányan élnek ma úgy, hogy csak az ebédhordó csönget hozzájuk hétfõtõl péntekig, és hetenként egyszer talán még egy gondozó! – Tegnap volt a születésnapom, és még csak telefonon sem szólt hozzám senki! – ilyen jajszót is hallottam már. Meddig képzeljük még, hogy nekünk sincs néhány percünk az õ számukra? Nézzünk körül egy ápo6


lási osztályon vagy egy szociális otthonban! Valóban ott a helye mindnyájuknak? Sehol egy elfogadva-befogadó családtag, aki fölvállalná a gondjukat? Legalább némi türelmes meghallgatást és a viszontlátás reményét de jó lenne elvinni nekik! Elvinni nekik, hogy tudjanak megbocsátani övéiknek és saját maguknak, hogy tudjanak kibékülni a világgal és a Teremtõvel! Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket! Milyen hamar fölvetjük mi, keresztények, a mások felelõsségének a kérdéseit: – Na és õk miért nem segítettek? – De hát nem õ maga tehet róla? Mi talán nem olyan bûnökbõl nyertünk megváltást, amelyeket mi magunk követtünk el, saját szabad elhatározásunkból?! Nem, nem elég a rászorultság nyilvánvaló, materiális és tömeges eseteivel foglalkozni: a katasztrófák, a háborúk, a munkanélküliség áldozataival és a hajléktalanok tömegével: égetõ szüksége van a segítségre annak is, aki természetes (családi, jószomszédi, egyházközségi) szeretetkapcsolatait elvesztette! A következõ kérdés már arról szól, hogyan foglalkozzunk a rászorulókkal. – Nem elég halat adni nekik, meg kell tanítani õket halászni! – így szól a szakma közhelye. Eredetileg az éhségövezetek ügyében fogalmazták meg ezt az elvet: Nem elég (sõt, hosszú távon káros!) segélyként élelmiszereket szállítani az éhezõknek: meg kell szervezni, hogy élelmüket maguk termeljék meg! Fejlesztésnek nevezzük az ilyenfajta, középtávon elvárható segítséget! Milyen sajátos ügyekben kellene nekünk ezt az elvet alkalmaznunk? Elõször talán arra gondolunk, hogy a segélyekbõl élõ falusi százezrek számára kellene az önellátó gazdálkodás kultúráját és anyagi feltételeit megteremteni! Bizony, a kultúráját is, mert anélkül csak eltékozolni, legjobb esetben is csak felélni lehet a támogatásul érkezõ javakat! Fejlesztés, mégpedig személyiségfejlesztés lenne már az is, ha szokássá válna a segélyek észszerû felhasználása, ha valóban az alapvetõ szükségletekre fordítanák azokat! Itt, Budapest belvárosában leginkább hajléktalanok életvitelében ismerhetjük föl ezt a problémát: az önálló életvezetés szándékának hiányát. A humanitárius segélyekbõl élés áldatlan állapotával szemben a fejlesztést munkahelyek teremtése illetve önellátó gazdasági egységek kialakítása valósítaná meg. Egyszerûbbnek látszik ennél az elmagányosodott öregek egymásközti kapcsolatrendszerének ösztönzése, felélesztése. Nézhetjük-e tétlenül, hogy némelyik házban hat-nyolc egyedülálló nyugdíjas nézi naponta a televíziót nekikeseredett magányban, de egymással legföljebb az orvosi rendelõben találkozva – természetesen csak azok, akik képesek még eljárni oda? Gondolkoztunk-e már azon, hogyan vétethetnénk észre velük, hogy képesek õk 2008. december

7

még kapni sõt adni is: néhány perc odafigyelést, esetleg egy kis vacsorára valót hozni a boltból, legfõképpen pedig a találkozás örömét?! Próbálunk-e közelíteni azokhoz, akik nem képesek kérni semmit, sok mindent még elfogadni sem?! A válságba jutott életutak megoldását tehát fejlesztés hozhatná meg. Föl kell tennünk ezután a kérdést, hogyan lehetne ezeket a személyes válsághelyzeteket megelõzni? Mivel tömeges jelenségekrõl van szó, a személyes válságoknak rendszeres, rendszerbeli oka van. Rendszerszintû keresztényi cselekvésre lenne tehát szükség! Földünk javait célba kell juttatnunk, Teremtõnk akarata szerint minden embertestvérünkhöz, kinek-kinek valós szükséglete szerint, leküzdve a javak elosztásának mai „rendetlenségét”, megjavítva az elosztás mai rendszerét, szükség esetén pedig szembeszállva vele. Keresztényi hivatásunkhoz tartozik az is, hogy ebben az irányban gyakoroljunk nyomást a döntéshozókra és az egész közvéleményre. Amit kívánunk tõlük, az nem könyörület, hanem igazság: az élethez, az emberi méltósághoz való elidegeníthetetlen jog igazsága! Perémy Gábor Krisztinavárosi Havas Boldogasszony Plébánia

HÍREK ÉTELOSZTÁS A NYUGATI TÉREN Október 20-tól kezdõdött idén a Szent Erzsébet Karitász utcai szociális szolgálatának hajléktalanokról gondoskodó õszi, téli programja. Az elsõsorban a Nyugati pályaudvar területén és környékén tevékenykedõ Vasúti Szociális Szolgálatot 2005 januárja óta a Szent Erzsébet Karitász mûködteti. 1996 és 2004 között a Caritas Hungarica keretein belül segítette a rászorulókat. Szociális feladatvállalásaink fõbb célcsoportjai elsõsorban a pályaudvar területén megforduló rászorulók, pl.: idõsek, mozgássérültek, bûncselekmény áldozatává váltak, hajléktalan emberek, munkanélküliek és más, szociálisan rászorulók, így az alkohol-kábítószerfüggõk, a prostitúció érintettjei, kallódó fiatalok, csellengõ gyermekek. A segítségnyújtás formái közül kiemelendõk a krízistámogatások (étkeztetés, takaró, meleg ruha, tisztasági csomag…), információnyújtás, egészségügyi gondozás, foglalkoztatás, a szabadidõ hasznos eltöltésére irányuló programok, lelkigondozás, valamint együttmûködés más intézményekkel. A most megkezdõdött étkeztetési programban, az elmúlt idõszakban naponta 75-105 otthontalan ember kapott meleg ételt, teát, szendvicset, és átlagban, hetente 60 fõ meleg ruhát, takarót.

8


HÍREK RÉGIÓVEZETŐK TALÁLKOZÓJA A Szent Erzsébet Karitász régióvezetői október 17-én régiógyűlést tartottak. Vidéki és budapesti önkéntes munka koordinálásának további, illetve jobb hatékonysága érdekében a megbeszélésen értékelték, véleményezték az eddigi segélyprogramokat, szó esett az uniós segélyek elosztásáról, annak nehézségeiről, a karácsonyi előkészületekről, továbbképzési lehetőségről. Écsy Gábor atya, mint egyben az országos karitász szervezet igazgatója bemutatta a 24 óra kompromisszumok nélkül (laikus és nem laikus fiatalok önkéntes munkára hívása) és az „Egymillió csillag a szegényekért” programokat.

Karitászmunkatársak lelkinapja 2008. november 22-én a Magyar Szentek templomában közel 200 önkéntes munkatárs vett részt a Szent Erzsébet Karitász Központ által szervezett és hagyománnyá tett lelkinapon. Erre az alkalomra a Karitász Központ 7300 darab kenyeret süttetett, melyet a névadó szent jócselekedeteire emlékezvén karitász munkatársaink a rászorulók között osztottak szét a Fõegyházmegye plébániáin. A Szent Erzsébet emléknapjához fûzõdõ egész napos rendezvény Hollai Antal esperes, plébános lelki vezetése, és a szentendrei Péter-Pál Ifjúsági Kórus szolgálata mellett zajlott.

Gy

GYERMEKEK A GYERMEKEKÉRT A Szent Erzsébet Karitász Központ idén decemberben is segélyakciót hirdet a hátrányos helyzetű gyermekek megsegítése érdekében. A „Gyermekek a gyermekekért” elnevezésű szolidaritási akció már 12. éve vált hagyománnyá. E program keretében szervezetünk szegény családokban nevelkedő, 6-14 éves, iskoláskorú gyermekeket ajándékoz meg 300 névre szóló ajándékcsomaggal. Akciónk elsődleges célja a gyermekek szegény sorsú kortársaik iránti szolidaritás-, valamint felelősségérzetének tudatosítása, erősítése. A megajándékozott gyermekek kiválasztása önkénteseink segítségével történik, fontosnak tartva a személyességet. A gyerekek számára készült meglepetéseket 2004-ig Dr. Paskai László bíboros, majd 2004-től Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek és Dr. Mádl Ferencné Dalma asszony a Karitász jószolgálati nagykövete kis műsor keretében közösen adják át.

2008. december

9

HÍREK SZENT ERZSÉBET RÓZSÁJA DÍJ A budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban november 16-án, jótékonysági est keretében adta át Dr. Erdõ Péter bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke a rózsát ábrázoló bronz emlékérmet Mezey Klára nyugalmazott orvosnõnek. Az 1999-ben a konferencia által alapított díjat évente adományozzák önkénteseknek, az irgalmasság, a szolgáló szeretet erényeinek elismerésére, és a díjazott személyes példájának felmutatására.

Egymillió csillag Az akció 1998-ban Franciaországból indult, hogy meghódítsa az európai kontinenst. 1999 karácsonyán elsõként Spanyolország, Németország és Svájc csatlakozott a kiemelkedõ programhoz. A Caritas Europa 2005-tõl, a Caritas Internationalis pedig 2006-tól vesz részt önállóan ebben a szolidaritás-akcióban. Az akció célja minden országban közös: az összetartozás szellemének, az emberi szolidaritás érzésének erõsítése. Figyelemfelhívás a társadalom peremére szorultak felé. Magyarországon a szolidaritás egymillió csillaga, 2008. december 7-én ragyogott fel elõször, és 1 héten keresztül nap, mint nap arra figyelmeztetett, hogy vannak nálunk sokkal szegényebb emberek, akiknek napi megélhetési gondjaik vannak; figyeljünk rájuk, segítsünk rajtuk... A régiek úgy tartották: valahányszor lehull egy csillag, meghal valaki a Földön. És valahányszor fellobban egy csillag fénye, szeretet gyúl egy emberi szívben... Ezt a fényt hivatott jelképezni ez a kis gyertya. És minden egyes gyertya a Karitász kiáltása az elesettekért, az idõsekért, a betegekért, a rászorultakért. Minden egyes meggyújtott gyertya egy vallomás a másikért. Felebarátunkért. Szimbólum szükséget szenvedõ embertársainkért. Az országos akcióban a katolikus egyház 8 egyházmegyei karitász szervezete vett részt. Így a szolidaritás fényei gyúltak az egri, szegedi, pécsi, kaposvári, az Esztergom-budapesti, székesfehérvári, veszprémi, és a szombathelyi egyházmegyék területén különbözõ falvakban és városokban december 7. és 14. között. A gyertyáért felajánlott adományokból a Karitász élelmiszer adománnyal segíti szegényeket.

10


Belsõ-pesti karitász régióvezetõnk munkásságát Szociális Munkáért-díjjal jutalmazta Budapest V. kerületének polgármesteri hivatala. Dr. Berze Lászlóné, Hajni, a Belváros-Lipótváros Önkormányzata által alapított díjat november elején vehette át. Együttmûködve az önkormányzat szociális osztályával évek óta kiemelten támogatja a kerületben az idõs, beteg embereket, koordinálja a belsõ-pesti karitászmunkát, a bazilikai önkéntes csoportot és a helyi karitászraktárat vezeti. A díj a kerületi lakosok szociális problémáinak megoldásában kiemelkedõ munkát végzõk tevékenységének elismeréseként adható, melynek ünnepélyes átadására a Szociális Munka Napján kerül sor. Az évenkénti díjazottakról, javaslatok alapján, az egészségügyi, szociális és lakás bizottság dönt.

Önkormányzati kitüntetés Budapest V. kerületében végzett szociális tevékenységért Dr. Berze Lászlóné írása

A Szent István Bazilika karitászvezetõje vagyok 18 éve. Rám is gondoltak, hiszen az elsõ napoktól kezdve együtt dolgoztunk az önkormányzat szociális osztályának munkatársaival. 2008. december

11

Nem szeretném részletezni az eddig végzett munkát. Úgy érzem, hogy csak a „szokásos” karitásztevékenységet végeztük, melybe beletartozik az idõsek látogatása, ajándékosztások, klubnapok, kirándulások, betegek miséje, véradások szervezése, és a ruhaosztások raktárunkban… Ez természetesen csapatmunka és úgy szép, ha együtt örülünk minden sikernek is… Valami másról szeretnék Veletek beszélni… Hogyan kezdtem és mit jelent nekem a CARITAS. Férjem halála után egyedül maradtam, mivel nincs gyermekem. Naponta jártam misére és sokat imádkoztam azért, hogy segítsen az Úr Jézus valami olyat tennem, ami másoknak hasznára válik. Egyik nap egy idõs nénit vettem észre, aki nehezen járt, és feltûnt, milyen hideg van, még sincs sapka a fején. Megszólítottam, és beszélgetve hazakísértem. Megígértem, hogy másnap viszek neki sapkát, amit a legnagyobb csodálkozására be is tartottam. Utána arra gondoltam, lám ez egy karitász cselekedet volt, miért ne lehetne ezt folytatni és kibõvíteni. Így kezdõdött. Nagyon boldognak éreztem magam, és ha ma 18 év után visszagondolok, ez az elsõ lépés sokszor eszembe jut. Azóta egész életemet a Caritas töltötte be, mindent ennek rendeltem alá. Istentõl kapott talentumaimat mind igyekeztem felhasználni, és kamatoztatni. 83 éves vagyok és életemnek ez a legszebb szakasza. Tudom, hogy ameddig élek és egészségem engedi, mindig találni fogok valamit, ami karitász cselekedet… Köszönöm az Úr Jézusnak, hogy velem volt és van, fogja a kezem és vezet utamon…

12


A Katolikus Alkoholistamentõ Szolgálat 2009. évi programjai

Február 5-8. Március 7. Március 28. Április 23-28. Május 8-10 Május 16. Május 30. Május 31. Június 1. Június 25-28. Július 13-18. Július 24-26. Augusztus 7-9. Szeptember 6. Szeptember 12. Szeptember 24-27. Október 9-11. Október 24. November 26-29. December 19. December 31.

Lelkigyakorlat Leányfalun (mindenkinek) Lelkinap Óbudán (mindenkinek) Lelkinap Mélykúton (minden érdeklõdõnek) Lelkigyakorlat Leányfalun (mindenkinek, minden érdeklõdõnek) Házastársak Lelki Hétvégéje Óbudán Lelkinap Székesfehérváron (minden érdeklõdõnek) Zarándoknap Makkosmáriára (mindenkinek) Pünkösdi közösségi ünnep Óbudán (mindenkinek) Pünkösdhétfõ Máriaremetén (mindenkinek) Lelkigyakorlat Leányfalun (mindenkinek) Nyári Lelki Tábor (mindenkinek) Munkatársak zarándokhétvégéje (csak munkatársaknak) Lelki hétvége Mohácson Szenvedélybetegek zarándoklata Máriagyûdre Lelkinap Gyõrben (minden érdeklõdõnek) Lelkigyakorlat Leányfalun (mindenkinek) Házastársak Lelki Hétvégéje Óbudán Lelkinap Mélykúton (minden érdeklõdõnek) Lelkigyakorlat Leányfalun (mindenkinek) Lelkinap Óbudán (mindenkinek) Közösségi szilveszter

„ahol ketten vagy hárman összejönnek a nevemben, ott vagyok közöttük” – mondja Jézus

A Katolikus Alkoholistamentõ Szolgálatot 1985-ben Halász Endre római katolikus lelkész önkéntes munkatársaival indította, alkoholproblémával küszködõ embertársainak, valamint hozzátartozóinak megsegítésére. A lelkészi feladatokat 2000-tõl Jakus Ottó római katolikus lelkész látja el. 2008. december

13

A Szolgálat tevékenysége elsõsorban közösségi összejövetelek, többnapos lelkigyakorlatok, lelki napok szervezésébõl, személyes lelki gondozásból áll. Az egyre növekvõ igényt érzékelve szükségessé vált a Szolgálat tevékenységének bõvítése, mely hatékonysága látványosan növekedett. Önsegítõ csoport indult szenvedélybetegek és hozzátartozók részére. Szervezünk sport programokat, közös ünnepeket, kirándulásokat. Közösségben a személyes tapasztalatok megosztásának lehetõsége felébreszti a vágyat – tapasztalatunk szerint – a gyógyulás útja felé.

ESTI F ŐE B a közösség erejére és támogatására A Szolgálat-munkája G épül. Y 2005-benM indult el Szenvedélybeteg-segítõ Lelki Központunk,

H

O

AP UD

ER

ÁZ

G

a Szent Erzsébet Karitász Központ keretein belül, Óbudán a Kórház utca 37-ben.

GYE

ESZT

ME

Lelki Központunkban minden vasárnap: 1700-tól szentségimádás 1730 órától szentmise, utána agapé

Z

Z

E

R

PO

NT

NT

SZE

Közösségi alkalmakon, családlátogatások során is lehetõség nyílik a személyes beszélgetésekre, amely segítheti a gyógyulás utáni vágy felébredését, a változás lehetõségét nyújtva. A lelkigyakorlatok alapja az elfogadó, befogadó légkör, amely lehetõséget ad az õszinte beszélgetésekre. A találkozásokon az elmélkedések, elõadások után kisebb csoportokban beszélgetünk, megosztva egymással fájdalmainkat, nehézségeinket, örömeinket. A hitben való élet sok társunknak hozott változást az életében: elhagyták az alkoholt, visszataláltak családjukhoz, munkahelyükre, közösségükbe.

S

Mások gyógyulását látvaÉ felébred a remény: B sikerülhetne.” „ha másnak ez sikerült, nekem miért ne T

E

K A R I TÁ

SZ

K

Ö

Elérhetõségek: 1035 Budapest, Kórház utca 37. Tel./Fax: (06-1) 242 23 30 H - Cs.: 9-17, P.: 9-16 óráig www.kaszlelkikozpont.hu, [email protected] „Az alkohol rabságából Jézus a szabadító”

14


Börtönkarácsony Alsós gimnazista (11-12 éves) voltam, amikor a nagymamám megkérdezte, volna-e kedvem segíteni a börtönkarácsony megszervezésében. – Természetesen szívesen segítek, de mi az a börtönkarácsony? – Tudod, – mesélte a nagymama – azokat az embereket aki erõszakosak, vagy megcsalják meglopják, meggyilkolják embertársaikat, azokat hosszabb, rövidebb idõre börtönbe zárják. Az elítéltek többsége lelkileg nagyon sokat szenved, mert úgy érzi, hogy õ mindenki által, talán saját maga által is, a társadalom kivetett, megvetett embere. Nekik nagy szükségük lenne egy kis szeretetre, biztatásra. Ezt szeretnénk nekik a börtönkarácsonykor átadni. – Kaptunk az erdészettõl egy szép nagy karácsonyfát. A cukorgyár adott becsomagolatlan szaloncukrot, a papírgyárból kaptunk szaloncukorpapírt. Most a cukor becsomagolásához kérek segítséget. – Elvállalom – mondtam. Legfeljebb annyit kérek, hogy csomagolás közben meséljen el nagymama egy-egy élményt az elmúlt évek börtönkarácsonyáról. – A legfelejthetetlenebb élményem két évvel ezelõtt volt, amikor a szépen feldíszített karácsonyfa alatt álltunk, és hallgattuk a „Mennybõl az angyalt”, amikor egy 20-30 év közötti fiatalember térdre esve, zokogva, hangosan köszönte meg a kis Jézusnak, hogy még ide, a börtönbe is eljött hozzá. Arra kérte, adjon neki annyi lelkierõt, hogy a börtönbõl kiszabadulva becsületes ember tudjon lenni. Mi, akik ott voltunk, megdöbbenve láttuk a karácsonyi csodát. A betlehemi jászolból kiáradó, idõt és távolságot nem ismerõ isteni szeretet a börtön falain is áthatol az emberek szívéig… P. E.

Pulayné Kovách Erzsébet: A szeretet gyöngyszemei

Munkatársunk újabb könyvecskébe gyûjtötte életének, karitász-munkájának gyöngyszemeit, a szeretetrõl, jóságról szóló valódi történeteit. A könyv a Szent Gellért Kiadó gondozásában, „A Szeretet gyöngyszemei” címmel jelent meg, melynek teljes bevételét írónõje ismételten a Szent Erzsébet Karitász támogatására ajánlotta fel.

2008. december

15

A 70 éve elhunyt Dsida Jenõ erdélyi magyar költõ emlékére

Ünnepi plakát

December

Kérek minden rangú és rendû embereket, hogyha vétkeztem ellenük: bocsássanak meg érte!

A horizont ma ködökbe veszõ, s a nagy világ egyetlen csöndes hómezõ.

Kérek testvéreket és barátokat, versenytársakat és ellenségeket, hogy fogják meg a kezemet.

Pelyhet kavarva dudorász a szél és nagy titokról halkan meséket mesél.

Felejtsék el, ha Bábel forgatagában kínok borától szédelegve jártam és nem emeltem kalapot.

...Merõ szemekkel nézek lefele, mert énbennem talán most minden fekete,

Szorongok, félek mostanában, különös-nagyok a csillagok mostanában, egyedül vagyok mostanában.

s reszketõ térdem csöndben földet ér és megcsókolom a havat csak azért, – mert fehér. (1925)

Mindent próbáltam, aludtam, sírtam is; most utoljára plakátokat ragasztok a jószívek falára: Kérek testvéreket és barátokat, kérek minden rendû és rangú embereket, hogy szeressenek engem! (1929)

Áldott karácsonyt, boldog új esztend´o´t kívánunk minden kedves munkatársunknak, támogatónknak és olvasónknak! Kiadó: Szent Erzsébet Karitász Központ, 1067 Budapest, Hunyadi tér 3. Telefon: 351-1977, Fax: 478-0896, e-mail: [email protected] www.karitaszkozpont.hu Felelõs kiadó: Écsy Gábor • Szerkesztõ: Kovács Gyöngyi Nyomdai elõkészítés, nyomtatás: Pharma Press® Nyomda és Kiadó

SZENT ERZSÉBET LEVELE

Recommend Documents