SZENT ERZSÉBET LEVELE

ESTI FŐ

EG

Y

ON

SZE

T

GYE

ESZT

ME

ER

G

ÁZ

O

DAP

H

M

U -B

E

Ö

T

ZP

N R

SZENT ERZSÉBET LEVELE

Z

SÉ

BE

T KARIT

Z ÁS

K

XVIII. évfolyam 1. szám

2010. március

A tartalomból: Ez történt Kispesten . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Levél a gyermekszegénységrõl . . . . . . . . . . 6 Tanulj magyarul! – Magyar órák Türben . . 9 Búcsúk a Papok évében . . . . . . . . . . . . . . 12 Képzési felhívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 Véradás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 A Katolikus Alkoholistamentõ Szolgálat 2010. évi programjai . . . . . . . . . . . . . . . . 14 A Szent Erzsébet a Szegényekért Alapítványról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16

g In Az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központjának karitatív-szociális folyóirata

ye

s ne

fo

ir lyó

at

KISPESTI NAGYBOLDOGASSZONY KARITÁSZ

800 ajándékcsomagot osztott ki a Szent Erzsébet Karitász Központ rászoruló családoknak, kisnyugdíjasoknak, kórházban tartós ápolást igénylõ betegeknek, hajléktalanoknak, nehéz körülmények között nevelkedõ gyermekeknek a karácsonyi ünnepkörben. Az ajándékok bensõséges hangulatú ünnepségek keretében kerültek átadásra. De nemcsak központilag szervezõdtek ünnepi alkalmak, hanem az egyes plébániák önkénteseinek szervezésében is. Például az V. kerületi önkormányzat termében, s támogatásával, a Szent István Bazilika karitászcsoportja tartotta meg hagyományos karácsonyi ünnepségét idõsek, betegek részére. A délutánt Dévai Nagy Kamilla elõadása színesítette. A mûsor után a karitászcsoport ajánlására meghívottak átvehették a gazdag ajándékokat. A kispesti karitászcsoport pedig az alábbi beszámolót küldte:

Ez történt a kispesti Nagyboldogasszony Karitász háza táján Mozgalmas volt az október, november, december, még januárra is jutott egy kicsi. Kezdõdött azzal, hogy jogcím nélküli, valamilyen hiszemû lakók érkeztek és hozták magukkal a pereputtyukat is a karitászhelyiségünkbe. Be is rendezkedtek szépen a polcokon az ingek, nadrágok, és pulóverek között. Szorgalmasan váltogatták az egyes polcokon lévõ rászorulóknak, hajléktalanoknak szánt ruhanemûkben a lakásukat. Minden bizonnyal ínséges idõk jártak rájuk, mert mindent megkóstoltak és megrágtak. Igazán akkor telt be a pohár, amikor megtalálták a karácsonyi segélynek szánt tartós élelmiszereket. Az októberi szokásos karitászgyûlésen olyan határozat született, hogy ez így nem mehet tovább… a kilakoltatást el kell végezni. …hát tudjuk, hogy ez mivel jár! Ha már úgyis ki kell pakolni, akkor éppen ideje a helyiség kifestésének is, ami 20 év után már éppen esedékessé vált. Plébános atya biztosította az anyagiakat, megkértük a már jól bevált szobafestõ-tapétázó vállalkozót, hogy szíveskedjék a rá tartozó szakmunkákat lelkiismeretesen, becsülettel elvégezni. Három hétig dolgozott, vakolatot javított, glettelt, festett, tapétázott, mázolt és közben vígan fütyörészett, úgy ahogy azt már a piktorok szokták. A végén ráadásnak új mûanyagpadló is került a helyiségekbe. Szorgos kezek takarítottak, polcot mostak, ruhát válogattak, hajtogattak még vagy 3 hétig. Adományként valakitõl egy készüléket is kaptunk ráadásként, ami távoltartja a betolakodó egérnépséget. Így érkezett el január eleje, amikor már mindennel elkészültünk és teljes kapacitással tudtunk a rászorulók és hajléktalanok rendelkezésére állni. 2


2010. március

3


Október különben különösebb esemény nélkül telt el, nem így a november és a december. Szent Erzsébet napja mindig mozgalmasan telik. A Magyar Szentek templomában a lelki nap mindnyájunk számára nagy lelki élményt jelent. A közös szentmisén a székesfehérvéri megyéspüspök celebrálásában és az utána következett „Szent Erzsébet rózsája díj” kiosztáson is részt vettünk. Itthon a mi templomunkban már hagyomány, hogy ekkor az egyik vasárnapi szentmise a karitász munkatársaiért van felajánlva. Ezen történik a Szent Erzsébet kenyér kiosztása is. Sok kosárral elfogy belõle. A hívek már nagyon várják az áldott kenyereket. Jutott belõle természetesen a karitász munkatársainak is, meg a hajléktalanoknak is. Elérkezett az advent. A karitászban dolgozók közös készülése a Megváltó születésére hagyományosan a „Szállást keres a szent család” ájtatossággal történt. Beosztottuk magunk között, hogy melyik nap kinél végezzük az imát. Több volt a jelentkezõ, mint a szokás szerinti alkalom. Ilyenkor jut idõ arra is, hogy egymást jobban megismerjük saját lakásában. Az imádság után elbeszélgettünk, megittunk egy csésze teát, még egy-egy pici ajándék, szentkép, szaloncukor is jutott mindenkinek.


Az egyik legnagyobb próbatétel mindnyájunknak a rászorulók csomagjainak elkészítése, kiosztása. Összeállítunk egy-egy csomagot a rászoruló, nehéz körülmények között élõ idõsek, egyedülállók, családosok részére. Ebbe a tartós élelmiszereken kívül jutott tisztálkodási és tisztítószer is, meg egy kis karácsonyi édesség, sütemény. A hittanos gyermekek a könnyebbeket gyalogosan, a nehezét a felnõttek autóval szállították ki névre szólóan. Nagy élmény volt a számukra látni azt, hogy hogyan élnek a szegények és nélkülözõk. Sokat tanulnak belõle. Van miért kérni a Jóistent, és van miért hálát adni is. A másik még nagyobb próbatétel a december 22-i idõsek és hajléktalanok karácsonya. Délelõtt az idõseket láttuk vendégül egy kis mûsorral, süteménnyel, forró kakaóval és egy kis ajándékkal. A mûsort hagyományosan a kispesti Erkel Ferenc Általános Iskola diákjai adták karácsonyi témájú versekkel, énekekkel. Plébános atya köszöntötte a megjelenteket, a közös ima és éneklés áldással fejezõdött be, majd következett az uzsonna. Mivel a karitász helyiség hosszú ideig zárva volt, így a hajléktalanokat sem tudtuk ellátni ruhával. Ez azért volt most számunkra gond, mert díszes meghívót szoktunk kiadni a hajléktalanok karácsonyára azoknak, akiket rendszeresen támogatunk. Ezt õk is tudták és folyamatosan érdeklõdtek a plébánián, az utcán is néhányunknál, hogy hogyan kapnak most meghívót és hogy egyáltalán lesz-e az idén a számukra ünnepség. Meghívó is lett, kaptak is, az ünnepség se maradt el. Természetesen azt se küldtük el, akinek nem volt meghívója. Össze is jöttek szép számmal – a gyermekeket nem számolva – kb. hetvenen. Megtisztelt bennünket a kispesti önkormányzat illetékes bizottságának a vezetõje is és néhány szóban köszöntötte a megjelenteket. Hagyományosan, mint mindig, Vadnay Tünde színmûvésznõ mondott el egy történetet. Természetesen itt is jelen volt a plébános atya. Köszöntötte a megjelenteket, imával és énekléssel igyekezett karácsonyi hangulatot teremteni a nagyon nehéz körülmények között élõ emberek megkérgesedett lelkében. Volt közöttük, aki nagyon-nagyon lehajtotta a fejét orrát, szemét törölgetve. A hajléktalan ember számára a csúcspont ilyenkor is az uzsonna, meg az ajándék. Az egyik vendéglátós vállalkozó finom pusztapörköltet készített, azt tálaltuk fel kenyérrel, savanyúsággal. Ülve, terített asztal mellett fogyaszthatták el jóízûen. Jutott még sütemény is beigli is, szaloncukor is mindenkinek bõségesen. Az ajándékcsomagba tisztálkodószert, zoknit, sálat, kesztyût, szárazsüteményt raktunk, amit mindenkinek személyesen adtunk át. Ezután a takarítás, a rendrakás már könnyen ment. Mindenki tudta a dolgát, gyorsan végeztünk. Legtöbbünk, csak otthon vette észre, hogy ha már egyszer leült, akkor milyen nehéz felállni. 4


„A térdelõ ember magasabb, mint az álló ember Nagyböjt kezdetén vagyunk, oda kell térdelnünk az oltár elé, hogy idén is ismétlõdjön meg a nagycsütörtöki csoda és mindaz, ami utána következett. Jézus kivégzését nem akarjuk, sose a kivégzést ünnepelte az egyház, hanem a megváltásban kinyilvánuló isteni szeretetet, amelyre nem szolgáltunk rá. Egy kicsit fáj a térdelés, de próbáljuk ki.… Amikor a templomba belépve letérdelünk, kifejezzük, hogy kisebbek vagyunk, mint Isten. Ma sokan, akik úgymond a maguk módján vallásosak, nem értékelik ezeket a testtartáshoz kötõdõ kifejezésmódokat. Csak az eszünk az emberi természetünk része, a térdünk nem? Az Isten és embertárs kedvéért hajlott ember erkölcsileg magasabb, mint az Istent és embertársat partnerként kezelõ vagy lekezelõ ember.” Forrás: Magyar Kurír Sánta János 2010. március

5


Node, mégis kinek köszönhetõ mind az, ami az elmúlt hónapokban történt. Az egész úgy kezdõdött, hogy a Jóisten küldött egy kisegeret a pereputtyával. Ezzel rászánást és erõt adott ahhoz, hogy – végre – alaposan rendbe tegyük a karitászhelyiségünket. A jó munka összehozza az embereket – ez, azóta is látszik, reméljük így is marad. Ráadás volt a lelkinap, meg a Szent Erzsébet-nap. Ezeken lelkileg töltõdtünk. Az adventi készülõdés imádsága is abban segített bennünket, hogy megerõsödjünk, mert közös a vállalt ügyünk, munkánk és figyelnünk kell egymásra is, erõsítve támogatva azt, akinek valamilyen szüksége van. De akármilyen szerencsétlenek is vagyunk, vagy inkább annak érezzük idõnként magunkat, vannak még nálunk is roszszabb helyzetben lévõk, az idõsek, a betegek a hontalanok, a nincstelenek, a testi-lelki ínségben szenvedõk… Az anyagiakat kinek köszönhetjük? Azt is végsõsoron a Jóistennek, mert minden az övé, mi csak használjuk. Az önkormányzat pályázati lehetõsége, a Krisztusban hívõk, a jószándékú emberek adománya, az önkéntes munka mind-mind a Jóisten ajándéka, még akkor is, ha a közvetítõ személyeknek is köszönjük meg jogosan, mert õk is dolgoztak vele. Hát ez történt velünk… nap mint nap hálát adhatunk Istennek, hogy ezt csinálhattuk és csinálhatjuk. Adott erõt, egészséget, jóakaratot, jószándékot. Csorba Ottó és Kispesti Nagyboldogasszony Karitászcsoport

L E V É L A G Y E R M E K S Z E G É N Y S É G R O´´ L

Levél az Olvasótól Immár több éve megkapom Önöktõl levelüket, én pedig mindannyiszor a magam szerény módján feladok egy kisebb összeget, hogy sok más embertársaméval együtt, eljuthasson oda, ahol szükséget szenvednek a rászorulók. Egyszerû család vagyunk, egyszerû, visszafogott életet élünk, körülményeink átlagosnak mondhatók, de azért pár forinttal tudom segíteni a nélkülözõ családokat, legfõképpen a szegény sorsú gyermekeket. Bízom benne, hogy sokan vélekednek hasonlóképpen ebben az országban… Elgondolkodtam azon, hogy ez az egyszeri alkalom elégséges segítséget tud-e nyújtani, vajon nemcsak arról van e itt szó, hogy én is, és jószándékú embertársaim is ezzel a kis felajánlással úgymond megnyugtatjuk lelkiismeretünket, mintegy eleget téve a felebaráti szeretet nemes szándékának. Nem igazán tudom erre a választ, de nagyon sok segítõ kézre, nagyon sok szeretetre és persze pénzre volna szükség még ahhoz, hogy ne legyen egyetlen éhes gyermek sem ebben a farkastörvényekkel teli, nehezen élhetõ világban… Egyfolytában bánt a tehetetlenség érzése, kényszerû elviselése annak a tudatnak, hogy hány gyermek fekszik le nap mint nap fûtetlen helyeken, éhesen, koszosan, szinte végig betegeskedve az egész telet. Mert a gyermek nem hibás soha, és nem is értheti meg, miért nem kap vacsorát, miért kell fáznia. A sokszor reményvesztett szülõk pedig nem ritkán az alkoholtól várják a segítséget, ami aztán még súlyosabbá teszi a helyzetüket. Ha ilyet látok a tévében elfordulok, vagy máshova kapcsolok, s felteszem magamban a kérdést, miért ilyen igazságtalan az élet a gyermekekkel? Nemrégiben annyira felbosszantottak a képernyõn látottak, hogy néhány percre ki kellett mennem a házból a friss levegõre. Egy állatkertben a csimpánzoknak születésnapi zsúrt rendeztek. A gondozók a legmárkásabb csokoládékkal, nápolyi szeletekkel, legpompáza6


Errõl az esetrõl eszembe jut egy 4-5 éve velem megesett történet. Elõzõ munkahelyemen a közeli városban nap mint nap láttam délelõttönként sétálni egy harminc év körüli asszonyt, aki ötéves kisfiát kézen fogva vezette. Mindig a munkahelyem elõtti járdán mentek el, látszott rajtuk a mérhetetlen szegénység, a nincstelenség, a nélkülözés. Egy hét után összeszedtem a bátorságom és megszólítottam az asszonyt. „Ne tessék haragudni, minden nap látom magukat erre, azt szeretném kérdezni, miután nekem két gyermekem van, akik idõsebbek már, sok kinõtt, de jó állapotú ruhájuk van, nem sérteném-e meg, ha én azokból adnék magának? Az asszony nagyon örült, és közölte, örömmel elfogadná, aztán elmondta, otthon van még két másik gyermeke is. Másnap vittem a munkahelyemre két zsák ruhát, cipõt, amit a feleségem nagy gonddal válogatott össze. Átadtam az asszonynak, elköszöntünk egymástól. A következõ nap délelõttjén megjelent az asszony a férjével, és a három gyerekkel, a munkahelyem elõtt, az utcán. Mind a három gyereke abban a ruhában, s cipõben volt, amiket én vittem elõzõ nap. A gyerekek illegették magukat, kicsit beszélgettem velük, a férj hosszasan rázogatta kezemet, nekem majdnem kijöttek a könnyeim. Nagy boldogság volt a gyermekek arcára írva. Elköszöntem tõlük, de attól a naptól kezdve az asszony az elõbb említett kisfiúval minden nap eljött hozzám, hisz mindenképp arra vitt az útjuk. Én minden nap vittem ennek a kisfiúnak egy kisebb csokit, vagy nápolyi szeletet, mert nagyon megkedveltem. Olyan szép volt az a gyerek, hogy festeni sem lehetett szebbet, de mindig koszos volt… alig várta a megszokott napi pár perces találkozásokat. Egy alkalommal nem csokit vittem a munkába, hanem narancsot. Mikor az ablakon át megláttam õket, kimentem eléjük. A gyermek tétován elvette a narancsot, majd beleharapott. Azt hittem, megszakad a szívem. Ez az 5 év körüli apróság még nem evett életében narancsot! Egyik nap, õsz elején, úgy este fél tíz tájban jön az asszony ezzel a kicsi gyerekkel, láttam, hogy baj van, még meg is dorgáltam, hova húzkodja ezt a csöppséget ilyen ké2010. március

7


tosabb déligyümölcsök kavalkádjával halmozták el a majmokat. Miközben Magyarországon több tízezer gyermek rendszeresen éhezik, az állatok pukkadásig tömhették a hasukat. A kérdés szinte magától adódik: nincs itt valami baj a fontossági sorrendet illetõen, az állatok elõrébb valók-e az embereknél, jól mûködik-e az értékrend, jól van elosztva az, amit el lehet osztani? Szeretem az állatokat, nekünk is van két kutyánk, de ez, ahogy mondani szokás, nálam is kiverte a biztosítékot.


sõn. Elõvesz a zsebébõl egy kopott, régi mobiltelefont, és könyörög, vegyem meg ötszáz forintért. Világos volt elõttem, hogy a férj küldte az asszonyt, és az is, hogy a pénz az italra kell. A telefont persze nem vettem meg, és pénzt sem adtam neki. Ez a kicsi fiúcska meg csak ott állt, az anyja mellett és nem értett az egészbõl semmit. Nem értette, s nem is érthette, miért nem volt aznap sem vacsora, s tudta, vagy legalábbis érezte belül, hogy másnap is üres hassal indul majd… Mérges voltam erre a felelõtlen asszonyra, meg az italos férjére is. Annyira sajnáltam ezt a gyönyörû kisgyermeket, aki szinte még el sem indult az életben, máris a szegénység sújtja, és nem tehet róla, hogy oda született – ahova… Elmentek hazafelé, fogta anyukája kezét, de közben mindig hátranézett válla fölött, engem nézett, s szomorú volt… A kandeláberek fényénél az arcocskáját néztem, ameddig lehetett, s arra a gyermeki arca az volt írva: miért nem segítesz, miért nem jössz te is velünk, apa miért bántja anyut, mikor kapok enni… Magamba roskadtam, s elhitettem magammal, hogy én jó ember vagyok, és kértem a Jóistent egyengesse ennek a kisfiúnak a sorsát. Nehéz éjszakám volt, úgy éreztem elhagytam valakit, hûtlen lettem valakihez, aki bízott bennem… Nem láttam azóta sem kis barátomat… rövid idõ múlva munkahelyem is máshova költözött, én is elkerültem onnan… Vajon hány ilyen gyereksors lehet országszerte, s vajon van-e annyi segítõ kéz, mint ahányan a segítséget várják? Úgy hiszem, örök lelkiismeret furdalásban fogom leélni életemet, mert minden tölcsér fagylalt, minden szelet torta, vasárnapi ebéd eszembe juttatja, hány gyermeknek nem adatik meg mindez… Aki látott már vágyakozó tekintetû gyermeki szemeket, tudja, mirõl beszélek… Én arra kérem a Jóistent, igazítsa el minden szegény sorsú, nélkülözõ kisgyermek sorsát ezen a világon, hogy ne csak akkora hely jusson számukra, ahova könnyeiket lecseppenthetik. Önöket pedig arra kérem, folytassák áldásos munkájukat, amilyen sokáig csak lehet, és ennek nyomán sok-sok gyermek rideg, szürke hétköznapjaiba vihessenek egy kis fényt, egy cseppnyi örömet…

BAK, 2009. december 8


Tavaly októberben jótékonysági koncert volt a szentendrei Péter-Pál templomban. melynek bevételével a szervezõk – közöttük helyi, illetve az egyházmegyei karitászban tevékenykedõ munkatársak – az erdélyi Türben élõ szórványmagyarság anyanyelvi oktatásának beindítását kívánták támogatni. Sokan a türiek közül egykor folyékonyan beszélték a magyart, jelentõs részüknek magyar neve is van, de a vegyes házasságok, illetve egyéb történelmi, környezeti hatások miatt áttértek a román nyelv használatára. A fiatalok közül különösen kevesen beszélik a magyart. Félõ, hogy a magyar kultúra ismerete egyszer örökre elvész belõlük. Kémenes Lóránt türi plébános kitartó szervezõ munkával, támogatók megnyerésével, a helyi hivatalok meggyõzésével ezt a folyamatot szeretné megállítani, de legalábbis fékezni.

„Búzádra figyelj…” Csendes órabérben készültem a februárra, hogy indulhassanak a kamikázémagyarórák. Két napos moldvai túrám, ahol a csángó oktatási programmal ismerkedtem, sok mindenre fényt derített: ott olyan önkéntesek tanítanak (és több mint ötvenen vannak!!!), akik kint laknak Isten háta mögötti falvakban, nagy többségük nem is olyan közelrõl hordja az ivóvizet, a bérelt vályogházat egy szál egyszerû kályhával fûtik...és néhány gyerekkel rendszeresen foglalkoznak. Autentikusak!!! Éppen ezért sem számítógép, sem elektronikus ketyerék nincsenek, és szépen lassan, minden csinadratta nélkül teszik magyar-mentõ dolgukat! Mély hatással volt ez rám! Ennek ellenére már két számítógépet szereztem be és más forrásból egy olyan programot, ami talán segít a betûk, kiejtésük megszerettetésében. De a hangsúlyt, úgy látom, nem annyira az elektronikus cuccokra kell helyeznünk, bár azok is kellenek, hanem autentikus tudás-átadásra, amiben benne van az igényesség felkeltése, annak a tudatnak a feltámasztása, hogy attól, hogy magyar neved van, de nem beszélsz magyarul, nem kell szégyellned a kimondott szavakat, még ha nem is helyesek! Ezt a nagy komplexust kell elsõ körben legyõzni, utána meg jöhet a finomítás. Na de azt is látom, hogy amíg egy ilyen magyar óra után hazamegy és több magyar szót nem hall pár napig, szinte értelmetlen ez a munka... de ez csak a látszat! Ennek ellenére tenni kell az apró lépéseket és egyre inkább hiszem, hogy még valamit: a kapcsolatokat megalapozni és ápolni magyar gyerekekkel! Ennek jegyében, december 5-én 40 gyerekkel és tíz szülõvel indultam Gyergyószentmiklósra, hogy ott a Szent Miklós napok keretében egy teljes napot MAGYAR környezetben, magyar progra2010. március

9

mokkal tûzdelve éljenek meg, kitéve õket annak, hogy van egy másik világ is, itthon, amiért nem kell határon túlra menni, ahol magyar emberek nem emberevõk, hanem mindent megtesznek azért, hogy õk jól érezzék magukat. Persze nagy kihívás volt ez nekik, mert nem sokat értettek... de kell a mélyvíz! Ez is apró lépés...és a kirándulás kedvéért jó poén is a gyerekeknek, de nem volt egyszerû...azonban hiszem, hogy nem „mulcumeszk”-et fog mondani ezentúl, hanem „köszönöm”-öt akkor, ha valamit kapnak! És ez már megér egy ilyen nem kis befektetést. Hajnalban indultunk, és késõ éjjel érkeztünk vissza. Volt ott gyerek-elõadás, gyerek-koncert, Mikulás-járás, magyar szentmise, és Szikora Robival való találkozás, este meg R-Go koncert....közben meg múzeum-látogatás, gyerekekkel való találkozás...Na szóval szerveztem ezerrel, hogy minden percük tartalmas legyen...a többi meg a Mester dolga! Aztán visszaérve, december 6-án délután nagy Mikulás-járás volt a templomban...sok gyerekkel... Már két éve csinálom, hogy a föld fenekébõl is összeszedek mindent, ami erre a napra kell, kis mûsort állítunk össze, gitározok egyszerû magyar gyerekdalokat... Kemény munkával és nem kevés pénzzel visszapereltem a volt magyar iskola épületét, amit évtizedek óta román óvódának használ a polgármesteri hivatal... és kemény kezûen próbálom kezelni... amikor elmondtam, hogy abból az épületbõl MAGYAR HÁZAT akarok összehozni, nem repestek az ötlettõl...annyira félnek az elmúlt évtizedek nyomásától. ...ha 20 évre bérbe adja a plébánia azt az épületet, akkor ez azt jelenti, hogy végleg elköszönhetünk az utolsó magyar bástyától is Türben... Igen, tudom, nem vagyok teljesen elvakult, hatalmas összegbe kerülne a romos épület felújítása...de NEM LEHETETLEN!!! Szóval nem egyszerû.... s mi a legnehezebb? Az, hogy nagyon sokszor egyedül vagyok...nagyon egyedül. Nem magamra hagyottan... mert a Mester adja az erõt...csak egyedül! Ezért is próbálok minden olyan programot megszervezni, ami magyar, hogy kicsit ébresszem öntudatukat. Ennek jegyében decemberben a Virágot Algernonnak címmel monodrámát adott elõ Kulcsár-Székely Attila színmûvész.... csúcs ez a darab, és sikerült meggyõznöm a mûvészt, hogy jöjjön le Türbe. Megmutatta, hogy lehet ott is színházat csinálni, ahol évtizedek óta magyar elõadómûvész nem járt! Úgy élem meg, és úgy érzem, hogy magyar-mentõ munkánk, melyben néhány emberkével egy ideje lélekben együtt lépkedek, valahogy efféle utakon kell járjon, ezért ilyen programok szervezésére is fordítok minden támogatásból. Természetesen fizetésem jó része is erre megy, de mivel hiszek ebben a munkában, más nem érdekel!!! Tudom, ez önké10


nyes döntés volt, de érzem, hogy tennünk kell.... és nem mindig az eredményt nézni, mert lehet, hogy az csak jóval késõbb érkezik... ha érkezik... Ez a VETÉS... aztán meglátjuk, mi az ami kikel a magvakból, aztán meg miként kezd el nõni, na meg mi minden kezdi elfojtani. …A siránkozás sosem volt kenyerem, inkább megfogtam a munka végét, és igyekeztem tenni a dolgom. Volt idõ, mikor túl sok dologba vágtam bele egyszerre a fejszém, de elvem volt: az elkezdett és felvállalt feladatot végig kell vinni. És a Mester mindig megadta az erõt eme kötelezettségek vállalásához. Azonban kemény keresztút, vagyis útkeresztezõdés elé állított életem: az iskola, ahol lelkiismeretem szerint szívvellélekkel vállaltam el a magyar nyelv és irodalom oktatását, itt e szórvány tengerében, egyszerûen taszítani kezdett. No ne gondold, hogy a gyerekekkel lett volna gondom. Ugyan... Csak „teremtõdött” ez a probléma. Barátkozom a gondolattal... mint a Mester barátai tették. Érzem a Lélek sugallatát és fülembe suttogó üzenetét: a „búzádra figyelj”...a konkolyt hagyd, ne törõdj vele. Növekszik, amíg növekszik...de napjai meg vannak számlálva. Kemény szavak: „a búzádra figyelj”! Akkor is, ha most ez a legnehezebb. Segítsetek! Segítsetek, hogy búzám, ami igazából mindannyiunk, maroknyi magyar népünk búzája, bár konkolyok áradata között nõ, növekedni tudjon. Minden áramlat, kampány, konkoly ellenére. Aztán a százszoros termés nem a vetõ dolga... majd az arató számol ezzel. Nos, valahogy eképpen indult ez az év, eképpen indul Nagyböjtünk, a megtisztulás idõszaka, amit elvárás-mentesnek kívánok, hogy amit és AKIT várunk, valóságos feltámadást hozzon! Kívánom, hogy innen párszáz kilométerre, Magyarországon is így legyen, ahol sokan imáikkal kísérik bástya-védõ munkánkat és egyre szorosabbra akarják fonni az egy igaz magyar szálat, amely nem csak ideköt, hanem összeköt!!! Szeretetemmel: Kémenes Lóránt plébános Tür/Gyulafehérvári Fõegyházmegye 2010. március

11

Búcsúk a Papok évében XVI. Benedek pápa a következõ búcsúkat engedélyezte a Papok évére Papoknak: Teljes búcsú minden nap, ha bûnbánóan elvégzik a kitett vagy tabernákulumban õrzött Oltáriszentség elõtt a zsolozsmából a Laudest vagy a Vesperást, és aznap Vianney Szent János példáját követve a hívek rendelkezésére állnak szentgyónásuk elvégzésére. Ezt a teljes búcsút a meghalt paptestvérekért is fel lehet ajánlani. A szokott feltételek: tiszta lélek, járuljanak szentáldozáshoz, és imádkozzanak a Szentatya szándékára. Részleges búcsút nyernek – a meghalt papokért is felajánlható – ha bármilyen papokért végzendõ, egyházilag jóváhagyott imát elmondanak. Híveknek: Teljes búcsút nyerhetnek az emlékév folyamán a következõ napokon: – a Papok éve során minden elsõ csütörtökön, és a helyi ordinárius által a hívek szüksége szerint kijelölt más napokon – ha aznap szentmisén vesznek részt, és azt a papokért ajánlják fel, és aznapi jócselekedeteiket is erre a szándékra ajánlják fel. Szokott feltételek: szentségi gyónás, áldozás imádság a Szentatya szándékára. Ajánlatos, hogy a lelkipásztorként mûködõ papok ezeken a napokon maguk vezessék a hívek ájtatosságát, misézzenek és gyóntassanak. Ugyanezt a teljes búcsút ugyanezen a napon elnyerhetik az öregek, betegek, vagy igazolt okból otthon maradók, ha megvetik a bûnt, és szándékukban áll az elsõ adódó alkalommal a szokásos feltételt teljesíteni. – ha a papok megszentelõdéséért imádkoznak és – szenvedésüket Istennek ajánlják Szûz Mária, az Apostolok Királynõje által. Részleges búcsút nyernek a hívek, valahányszor elmondanak öt Miatyánkot, Üdvözlégyet és Dicsõséget, vagy bármilyen más egyházilag erre a szándékra jóváhagyott imádságot Jézus Szentséges Szíve tiszteletére a papokért, hogy megõrizze õket az Úr tisztaságban és életszentségben. 12


KÉPZÉSI FELHÍVÁS

A Katolikus Karitász - Caritas Hungarica szeretettel hívja a szervezésében megvalósuló Karitász önkéntesek általános alapképzése c. tréningre, mely a karitász önkénteseinek és munkatársainak szól. A képzés a szükséges ismeretek, készségek fejlesztésére, elsajátítására kínál lehetõséget. A képzés célja: A Karitász szolgáltatási színvonalának, hatékonyságának növelése országos szinten. Megszerezhetõ ismeretek: • önismeret elmélyítése, kommunikációs készség fejlesztése, alapismeretek az állami és civil szociális ellátórendszerrõl, a hallgatás képessége, problémafeltáró-, megoldó képesség, közösségi kommunikáció, partnerség-építés, programtervezés, csapatmunka, projekt szemléletû gondolkodás Jelentkezési feltételek: Olyan 18-65 év közötti jelentkezõket várunk, akik legalább fél éve végeznek önkéntes tevékenységet (vagy munkatársak) a Karitásznál; vállalják, hogy részt vesznek a teljes képzésen; és a képzés lezárását követõen min. egy évig önkéntes munkát végeznek egy karitász csoportban/munkatársként dolgoznak egy karitász szervezetnél. A hétvégék bentlakásosak, a programok pénteken délutántól (16 óra) vasárnap kora délutánig (15 óra) tartanak. A képzés helyszínére történõ utazás költségei a résztvevõt terhelik. A képzés idõpontjai: 2010. április-november A képzés helyszíne: Budapest vagy Budapest környéke A részletekért forduljon hozzánk a [email protected] címen, vagy telefonon a +36 1 372 09 10 számon. Jelentkezési határidõ: 2010. április 9-ig. A Katolikus Karitász – Caritas Hungarica regisztrált, akkreditált felnõttképzési intézmény. Nyilvántartási száma: 00552-2008, akkreditációs lajstromszáma: AL 2070

2010. március

13

KATOLIKUS KARITÁSZ KÉPZÉSI FELHÍVÁSA

Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye Karitász Szervezete

HÍREK Véradás a bazilikai karitászcsoport szervezésében A Szent István Bazilika Karitászcsoportja március 22-én véradást szervez a Magyar Hemofília Egyesület felkérésére. Az V. kerületi önkormányzat (V. Erzsébet tér 4.) által rendelkezésre bocsátott helyiségben délután 1 és 5 óra között várják a véradókat. Kérjük személyi igazolványt és TAJ kártyát hozzanak magukkal.

A KATOLIKUS ALKOHOLISTAMENTÕ SZOLGÁLAT 2010. ÉVI PROGRAMJAI március 25-28.: március 27.: április 16-18.: április 24: május 1.: május 6-9.: május 22-23.: május 24. július 12-17.: július 25-27.: augusztus 6-8.: szeptember 5.: szeptember 11.: szeptember16-19.: október 8-10.: október 30.: november 25-28.: december 18.: december 31.:

14

Lelkigyakorlat Leányfalun (mindenkinek) Lelkinap Mélykúton (minden érdeklõdõnek) Házastársak lelki hétvégéje Óbudán Lelkinap Székesfehérváron (minden érdeklõdõnek) Gyógyító lelki együttlét a Kórház utcában (mindenkinek) Lelkigyakorlat Leányfalun (mindenkinek) Pünkösdi közösségi ünnep Óbudán (mindenkinek) JUBILEUM: 25 ÉVE KASZ Pünkösdhétfõ Máriaremetén (tanúságtevõ jelenlét sátorban) Nyári lelki tábor Somogybükkösdön (mindenkinek) Munkatársi zarándoknapok (csak munkatársaknak) Lelki hétvége Mohácson Szenvedélybetegek zarándoklata Máriagyûdre (mindenkinek) Lelkinap Gyõrött (minden érdeklõdõnek) Lelkigyakorlat Leányfalun (mindenkinek) Házastársak lelki hétvégéje Óbudán Lelkinap Mélykúton (minden érdeklõdõnek) Lelkigyakorlat Leányfalun (mindenkinek) Lelkinap Óbudán (mindenkinek) Közösségi szilveszter


A Katolikus Alkoholistamentõ Szolgálatot 1985-ben Halász Endre római katolikus lelkész önkéntes munkatársaival indította, alkoholproblémával küszködõ embertársainak, valamint hozzátartozóinak megsegítésére. A lelkészi feladatokat 2000-tõl Jakus Ottó római katolikus lelkész látja el. A Szolgálat tevékenysége elsõsorban közösségi összejövetelek, többnapos lelkigyakorlatok, lelki napok szervezésébõl, személyes lelki gondozásból áll. Az egyre növekvõ igényt érzékelve szükségessé vált a Szolgálat tevékenységének bõvítése, mely hatékonysága látványosan növekedett. Önsegítõ csoport indult szenvedélybetegek és hozzátartozók részére. Szervezünk sport programokat, közös ünnepeket, kirándulásokat. Közösségben a személyes tapasztalatok megosztásának lehetõsége felébreszti a vágyat – tapasztalatunk szerint – a gyógyulás útja felé. A Szolgálat munkája a közösség erejére és támogatására épül. 2005-ben indult el Szenvedélybeteg-segítõ Lelki Központunk, a Szent Erzsébet Karitász Központ keretein belül Közösségi alkalmakon, családlátogatások során is lehetõség nyílik a személyes beszélgetésekre, amely segítheti a gyógyulás utáni vágy felébredését, a változás lehetõségét nyújtva. A lelkigyakorlatok alapja az elfogadó, befogadó légkör, amely lehetõséget ad az õszinte beszélgetésekre. A találkozásokon az elmélkedések, elõadások után kisebb csoportokban beszélgetünk, megosztva egymással fájdalmainkat, nehézségeinket, örömeinket. A hitben való élet sokaknak hozott változást az életében: elhagyták az alkoholt, viszszataláltak családjukhoz, munkahelyükre, közösségükbe. Mások gyógyulását látva felébred a remény: „ha másnak ez sikerült, nekem miért ne sikerülhetne.” Katolikus Alkoholistamentõ Szolgálat Szent Erzsébet Karitász Szenvedélybeteg-segítõ Lelki Központ 1035 Budapest, Kórház u. 37. • Tel/Fax: (06-1) 242-2330 www.kaszlelkikozpont.hu • E-mail: [email protected] 2010. március

15

Szent Erzsébet a Szegényekért Alapítvány

Azzal a céllal jött létre, hogy az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központjának munkáját segítse és ezzel együtt a Fõegyházmegye szegényeit támogassa. Alapítványunk címe: 1067 Budapest, Hunyadi tér 3. félemelet 1. Telefon: 351 1977, Fax: 478 0896 e-mail: [email protected] Számlavezetõ intézmény: OTP Bank Rt., Budapest VI. kerület Andrássy út 83-85., számlaszámunk: 11706016-20749518 Befizetési csekkek a plébániák karitász irodáiban és az Alapítvány székhelyén beszerezhetõk.

Adója 1 %-val Ön is támogathatja szegénygondozói munkánkat! Adószámunk: 18044768-1-42

Kiadó: Szent Erzsébet Karitász Központ, 1067 Budapest, Hunyadi tér 3. Telefon: 351-1977, Fax: 478-0896, e-mail: [email protected] www.karitaszkozpont.hu Felelõs kiadó: Écsy Gábor • Szerkesztõ: Kovács Gyöngyi Nyomdai elõkészítés, nyomtatás: Pharma Press® Nyomda és Kiadó

SZENT ERZSÉBET LEVELE

Recommend Documents