SZENT ERZSÉBET LEVELE

ESTI FŐ

EG

Y

ON

SZE

T

GYE

ESZT

ME

ER

G

ÁZ

O

DAP

H

M

U -B

E

Ö

T

ZP

N R

SZENT ERZSÉBET LEVELE

Z

SÉ

BE

T KARIT

Z ÁS

K

XVIII. évfolyam 2. szám

2010. július

A tartalomból: Árvízi segítségnyújtás . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Uniós élelmiszersegélyek elosztása . . . . . . . 2 Karitászmunkatársak tízparancsolata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 Karitászrégiók, csoportok életébõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Titkok titka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 Hírek, visszatekintõ . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Emlékezzünk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Felhívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16

Tábori emlék

Az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központjának karitatív-szociális folyóirata

g In

ye

s ne

fo

ir lyó

at

SEGÍTSÉG AZ ÁRVÍZKÁROSULTAKNAK

A Szent Erzsébet Karitász Központ elsõsorban a vízkároktól leginkább sújtott Egri Fõegyházmegye segítõ munkáját támogatja: tehergépjármû rendelkezésre bocsátásával, az adományok szállításával, önkéntesek biztosításával, szükség szerint tartós élelmiszer, ruhanemû, lakberendezési cikkek, bútorok gyûjtésével, adományozásával. Június 12-én és 13-án országos élelmiszergyûjtést szervezett a Katolikus Karitász a Tesco közremûködésével az erre kijelölt áruházakban. A fõegyházmegyei Szent Erzsébet Karitász önkéntesei fogadták a tartós élelmiszer, fertõtlenítõ-tisztító-tisztálkodószer adományokat. 25 bevásárlókocsi telt meg az felajánlásokkal! Segítségüket köszönjük!

Dr. Erdõ Péter bíboros is segédkezett Tarjánban, a Karitász által szervezett uniós élelmiszersegély elosztó programban UNIÓS ÉLELMISZERSEGÉLYEK ELOSZTÁSA

Az idei esztendõben három évre tervezett,150 plébániát felölelõ fõpásztori látogatás-sorozat indult az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegyében. A program keretében június 17-én Tarján települést kereste fel Erdõ Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek. Ekkor került sor arra a Katolikus Karitász, és ezen belül a Fõegyházmegyében a Szent Erzsébet Karitász által szervezett, többek között a bajóti karitászrégiót érintõ segélyakcióra is, amelyben a bíboros is segédkezett. 13 tonna élelmiszerrel megrakott, 17 méter hoszszú kamion érkezett a Bajóti Karitászrégió falvaiba: Pilismarótra, Tokodra, Bajótra és Tarjánba. A Katolikus Karitász negyedik éve tevékenykedik az Európai Unió Élelmiszersegély programjában, melynek célja a nehéz helyzetben élõ emberek támogatása. A rászorulók lis2


„Senki se keresse csak a maga javát, hanem a másikét is” Fil 2,2-4 Az elsõ állomás Pilismarót volt, majd Tokodra második lerakó helyére 8 óra körül érkezett a hosszú kamion. Már Tokod kis utcáin is szûkösen tudott fordulni, Bajóton a még kisebb utcák miatt nem tudtuk a céllerakóhelyet megközelíteni és az esõzéstõl felázott terepen sajnos elakadtunk. Segélykérésemre a szolgáló szeretetrõl tettek tanúbizonyságot a bajótiak. Mire a kamiont kimentették a többi település karitász munkatársait is tudtam értesíteni a történtekrõl és az átvevõ helyek változásáról. Délutáni 3 óra körül érkeztünk az utolsó elosztó helyre Tarjánba. Így zökkenõmentesen és a szállítólevél által átvett adomány hiánytalanul, lekerült a kamionról.

Köszönet Tóth Zoltán polgármesternek, aki azonnal megszervezte a mentést, és a polgármesteri hivatalból kiküldött segítõknek, továbbá Árendás Tamásnak, az egyházközség világi elnökének és az egyházközségi testület lelkes csapatának, a nyergesújfalui városi tûzoltóságnak, hogy még a délelõtt folyamán sikerült a mentés. Malagulszki Évának a Mûvelõdési ház vezetõjének, hogy azonnal biztosított helyet a rakománynak, továbbá mindazoknak, akik segítségemre voltak még a mentésnél, és a lerakodásban. Ferenczy Éva „A Szeretet és jótékonyság egy, mert ha jót cselekszünk, szeretettel tesszük.” Boldog Teréz anya

2010. július

3

UNIÓS ÉLELMISZERSEGÉLYEK ELOSZTÁSA

táját a helyi önkormányzat és a helyi karitász közösen állítja össze. Idén eddig hétszáz tonna élelmiszert osztottak hatszáz településen. A Fõegyházmegyében az élelmiszersegélyek kiosztását a Szent Erzsébet Karitász Központ végzi. A bajóti régióban az elosztásnál Ferenczy Éva bajóti karitász régióvezetõ nyújtott és nyújt segítséget. Forrás: Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye és a Magyar Kurír nyomán, fotó: Árendás Tamás

4


Az idei nagyböjtben hittancsoportunkkal a keresztútnak azt az állomását igyekeztük megélni, amikor Veronika kendõt nyújt a keresztjét cipelõ Jézusnak. Veronika tette számomra elsõsorban a bátorság tette. Õ sem tudja megmenteni Jézust a keresztrefeszítéstõl, mégis megteszi a legtöbbet, ami abban a pillanatban tõle telik: kilép a tömegbõl, odalép a szenvedõhöz és letörli arcáról a vért és a verítéket. Ennek kapcsán különösen a szívemben voltak a szegények, a hajléktalanok: hogyan tudnék nekik legalább egy „kendõt” nyújtani, hogyan tudnám õket Jézussal szeretni? De anynyira tehetetlennek éreztem magam! Az Új Város aktuális (március-áprilisi) számában olvastam egy cikket a hajléktalanságról, és benne néhány jó tanácsot is: mit lehet, mit érdemes tenni, hogyan lehet segíteni, amikor egy hajléktalannal találkozom. A legelsõ tanács ragadt meg bennem: mindenekelõtt kérdezzem meg a nevét és mutatkozzam be. Akkor máris kialakul egy személyes kapcsolat, rögtön egy más síkon kezdhetünk el egymáshoz szólni. Egyik hétfõ este a Blaha Lujza téri a villamosmegállóban szólított meg egy hajléktalan, középkorú férfi. Ittas volt. Megkérdeztem, hogy hívják. Ezen elcsodálkozott, de mikor én bemutatkoztam és kezet nyújtottam, akkor õ is megmondta a nevét és hosszan szorította a kezemet. Beszélgetni kezdtünk. Nagy csalódottság, teljes reménytelenség sugárzott belõle: nincs értelme az életének. Nem nagyon emlékszem már, miket mondtam neki, nyilván közhelyeket és butaságokat. Mi okosat tud az ember ilyen helyzetben mondani? Csak azt tudom, hogy szeretni akartam õt, és hagyni, hogy õ mondjon, kérjen, amit szeretne. Talán valami olyasmit válaszolhattam az egyik csalódott megjegyzésére, hogy hiszen mennyire fontos az õ élete is, õ is tud adni másoknak. Erre kinyílt és elmondta, hogy amikor van mit ennie, azt meg szokta osztani azzal, akinek nincs. Majd pedig halkan, szép nyugodtsággal – elkezdte szavalni Radnóti Nem tudhatom címû versét. Egy hétfõ estén, ott, a Blaha Lujza téri forgalmas villamosmegállóban egy enyhén ittas hajléktalan Radnóti hazaszeretetrõl szóló, szívbemarkoló versét mondja halkan, nekem... Egészen különös élmény volt: megrázó és felemelõ. Valódi találkozás a keresztjét cipelõ Jézussal. Azt gondoltam, hogy majd én segítek neki. Õ ajándékozott meg engem. Lejegyezte Kerékfy Márton (Észak-pesti karitászrégió) 2010. július

5

KARIÁSZRÉGIÓK, CSOPORTOK ÉLETÉBÕL

Egy otthontalan ember ajándéka


20 éves a rákosfalvai Szent István király templom karitászcsoportja 1990. május 1-én Bíró Gézáné Mária és 8 társa indította el az akkori plébános Kocsis István atya jóváhagyásával a rákosfalvai Szent István király templomban a karitász csoportot. Marika és egyre bõvülõ csoportjának nagy lelkesedése és odaadó, fáradságos, áldozatos munkájának eredményeként ma már 25 fõ aktív, és a közel ennyi a nem rendszeresen tevékenykedõ csapat alaplétszáma. Õ Rákosvidék karitászrégiójának egyik vezetõje is, így hozzá még a XVI. kerületi templomok karitász csoportjai tartoznak. A hetenkénti összejöveteleket a Kamilliánus család tagjaival közösen tartjuk, akikkel a tevékenységet is megosztjuk. Az ünnepélyes szentmisére május 10-én került sor, mely egybeesett Salkaházi Sára boldoggá avatásának évfordulójával. Meghívást kaptak mindazok, akik korábban a karitászcsoport munkájában aktívan részt vettek, és a régió karitászcsoportjainak vezetõi. Bíróné Mária a szentmise keretében mondott köszönetet a megjelenteknek a bármikor, bármilyen segítségért, amivel a Karitászt támogatták. A szentmise Te Deummal végzõdött, és emlék szentképpel búcsúztunk a részvevõktõl. Az ünnepélyes szentmisét követõ agapén köszöntöttük az alapítókat, a köszöntést még emlékezetesebbé tette 80 év körüli korábbi karitásztársunk, Jelen Ilona lelkes versmondása. Ezen az összejövetelen kapták meg a Karitász Központtól a Béres Gyógyszergyár által ajándékozott Béres csepp adományt a régióbeli karitászcsoportok vezetõi, melyet a rászorulóknak oszthatnak szét egészségük javítása érdekében. Köszönjük a Szent Erzsébet Karitász segítõ útmutatásait, bíztatásait, mellyel támogatják aktív napi tevékenységünket a betegek, hajléktalanok, és a bármilyen szempontból rászoruló embertársainkkal kapcsolatban. A jövõre nézve feladataink között tartjuk számon csoportunk bõvítését új, fiatalabb csatlakozók bevonását napi munkánkba, egyre szélesebb körû támogatást adni rászoruló embertársainknak, képzéseket és klubszerû összejöveteleket tartani az egészséges, segítõ szándékú társainknak, kirándulások és aktív kikapcsolódások szervezését. Elképzeléseink véghezvitelében bízunk a Jó Isten szeretõ és támogató szeretetében! Pálmainé Enikõ karitászmunkatárs 6


A világnak Krisztus kell!

„A világnak Krisztus kell!” felhívással rózsafüzér imaláncot hirdettek a Bajóti Karitászrégió munkatársai Esztergom és környékére, magyar népünk lelki megújulásáért, az Egyház megerõsödéséért és családjainkért, papjainkért. Több plébánia elõkészületi zarándoklatot végzett május 25. és 28. között. A befejezõ közös rózsafüzér imazarándoklatra május 29-én került sor, mely idõpont megegyezetett a budapesti élõ rózsafüzér-zarándoklat záró napjával. Induláskor Esztergomban, a Szent Anna templomban gyülekeztünk, ahol Pokriva László atya szívhez szóló szavaival tartalmas útravalót kaptunk. Galambosi Lajosné, karitászvezetõ, Esztergom Oly sokan csodálták meg az imádkozó zarándokokat. Sorra nyíltak az ablakok, az erkélyek. Volt, aki keresztvetéssel tisztelgett, volt, aki bekapcsolódott az imádságba. Láttunk csoportokban álló fiatalokat, akik csendben szemlélték a menetet, padon pihenõ emberek álltak fel és tisztelettel figyelték csoportunkat. Jó alkalom volt ez a missziós zarándoklat arra, hogy a templom falain kívül is lehet hirdetni az örömhírt, merthogy ilyen formában és ilyen közösségben is megélheted a hited. Külön öröm volt, hogy sorainkban kismamák pici babákat toltak babakocsiban. De a szeretet igazi tanúságtevõje egy fiatalember volt, aki mozgásában korlátozott kerekesszékben ülõ nagymamáját tolta végig az úton. Déli 12 órát harangoztak, amikor megérkeztünk Szentgyörgymezõre. A templom lépcsõjén Fehérvári Lajos atya képviselõivel, Nyúlné Éva karitász csoportvezetõvel fogadott. Lajos atya megtiszteltetésnek vette, hogy templomában fejezõdött be ez a szép zarándokút. Szentbeszédében aláhúzta, hogy milyen fontos a hithez való hûség. Krisztushoz való elkötelezõdés. A szeretetszolgálathoz való kitartás, az alázat és áldozatvállalás. Szóda Józsefné, karitászvezetõ, Tokod A szentmisén talán a környéken elsõként, a perselyadományt a hívek felajánlották az árvíz miatt bajbajutott embertársaiknak. 40.000.-Ft-ot utaltunk át Bódvaszilas település parókusának. Bízom benne, hogy minden résztvevõ gazdag lelki élményekkel térhetett haza. Nyúl Józsefné, karitászvezetõ, Szentgyörgymezõ 2010. július

7


zarándoklat a nemzetért

Gondolatok egy ünnepségrõl


Jubileum Leányfalun Az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központ, Écsy Gábor karitászigazgatóval évek óta irányítja és támogatja az egyházközségekben végzett közösségépítõ missziót. Nemcsak régiókon belül, de régiók között is kölcsönös az együttmûködés. Nincsenek határok, átjárás van a képzésben, az egyéb egyházi rendezvényekben, hiszen minden régióban egy közös célért szolgálunk. Példa a 2010. június 12én Leányfalura szervezett lelkinap is. A bajóti és pomázi karitászrégió munkatársai együtt ünnepelték a Leányfalui Karitász Csoport megalakulásának tíz éves évfordulóját. A Bajóti Régióból mely 3 várost: Esztergomot, Dorogot, Nyergesújfalut körülölelõ 30 településbõl áll, közel 95-en érkeztünk a lelkinapra. Szalay Zoltán plébános atya, Papp Istvánné Emma a karitász vezetõje és munkatársainak szeretetteljes fogadtatásában volt részünk. A frissítõ pihenõ után keresztutat jártunk az újjáépített stációknál. Különleges és egyedi nemcsak a stációk mûvészi alkotásai, de maga a keresztút is, melynek végén a templom áll. Ez az útszakasz a szentmisére igyekvõ embert elõkészíti az Istennel való találkozásra, összeszedettségre és csendre ösztönzi. Ezen a délelõttön a parányi templom nagyobbra tárta kapuit, mely zsúfoltságig megtelt. Zoltán atya lelkesen mutatta be egyházközsége életét, a karitász csoporttal való együttmûködését. Kiemelten hangsúlyozta milyen fontos a híveknek az egyházukhoz való hûsége. Néhányat kiemelek az elhangzottakból. „a legfontosabb, amit egy munkatárs, hívõ ember az egyházáért tehet, ha hûséges és kitartó marad, – ha képes áldozatot hozni a helyi közösségekért, – ha nemcsak vasárnapi látogató, hanem aktív résztvevõje a saját egyházi közösségének., – törekedni kell minden tekintetben arra, hogy az együttmûködés krisztusi szeretetre épüljön.” A lelkipásztor és hívei között legyen õszinte alapokra épülõ bizalom és tisztelet. Az elhangzottak érdemi intelmek voltak mindannyiunk számára. Az elmélkedés után a faluházban szívet, lelket melengetõ muzsikát hallottunk a helyi zeneiskola növendékeinek elõadásában. A karitászcsoport gondos szervezéssel építet8


2010. július

9


te fel az egész napos programot. Volt idõ, mind egyénileg, mind csoportosan feldolgozni a látottakat, hallottakat. Erre szolgált az ebéd helyszínére vezetõ Duna-parti séta. A délutáni programot Pappné Emma az évfordulójukat ünneplõ karitászcsoport vezetõje nyitotta meg és foglalta össze a csoport tíz év szeretetszolgálatát.. A programra érkeztek dr. Udvardy György püspök úr, Écsy Gábor a Katolikus és a Szent Erzsébet Karitász igazgatója, Molnár Alajos nyergesújfalui plébános, továbbá Leányfalu polgármestere, a református egyházközség lelkésze, és a katolikus egyházközség képviselõi, hogy a Szentmisében együtt adjunk hálát Istennek a tíz évért. Nagy ajándékként vittük haza püspök atya bátorítását, intelmeit mely így szólt. – „nem kell többet tennünk, csak Krisztust kövessük. – mindig Krisztussal együtt járjunk, – Õt keressük minden rászoruló testvérben.” A szentmise végén került sor a bajóti régió által létrehozott „Szent Erzsébet díj” átadására mely idén rendhagyó volt, hisz a díjazott személyt nem a bajóti, hanem a pomázi régióból választották. 2010-ben Papp Istvánné Emma a leányfalui karitász vezetõje vehette át püspök atyától a díjat, aki a pomázi régióhoz tartozik. Néhány gondolat, Ferenczy Éva, a Bajóti Régió vezetõjének köszöntõjébõl. „Emma keresztényi személyiségével, szívbõl jövõ szeretetével mutat példát mindannyiunknak. Alázattal és tapintatos határozottsággal a problémák megoldásában, mindig segítségünkre van. Imádságos verseivel, segít az élet göröngyös útjait járni, és mindent átölelõ szeretetszolgálatával tesz tanúbizonyságot az Isteni gondviselésrõl.” Ezt követõen, Steinné Gruber Katalin „Magyar Ave Mária” címû énekével ajándékozta meg az egybegyûlteket. A Szentmise áldása elõtt Nyíri Csaba Leányfalu polgármestere és Szandányi Zsuzsanna pomázi régióvezetõ köszöntötték az ünnepelteket, és köszönetüket fejezték ki a karitász munkát végzõk felé is. Écsy Gábor igazgató atya Benedek pápa gondolataival zárta: XVI. Benedek pápa Fatimában az irgalmas szamaritánus példáját idézte fel a szociális szervezetek munkatársainak: Hallottátok, hogy Jézus ezt mondta: „Menj és te is hasonlóképpen cselekedjél!”(Lk 10,37). Õ arra buzdít bennünket, hogy sajátítsuk el az irgalmas szamaritánus lelkületét, akinek a példáját éppen az imént a testvéri segítségnyújtással kapcsolatban állította elénk. De mi is ez a lelkület? „A látó szív magatartása. Ez a szív látja, hol van szükség a szeretetre, és ott cselekszik is” (XVI. Benedek, Deus Caritas est 31). Így cselekedett az irgalmas szamaritánus is. Gábor atya így zárta a gondolatait: Ez a találkozó most egy állomás, amikor visszatekintünk az elmúlt 10 évre, és hálát adunk az Úrnak, hogy a sok embertársunknak tudtuk nyújtani a vigasztalás olaját. Köszönjük azt is, hogy a segítségért hozzánk forduló embertársunkban felismerhettük az Úr arcát!

Kariászrégiók, csoportok életébõl

Erõsítse az összetartozás és a felelõsség érzését is ez a találkozó, hogy az irgalmas szamaritánus szívével tudják szolgálni a rászorultakat: „Menj és te is hasonlóképpen cselekedjél!” Ezek a találkozások, kitûnõ alkalmak a településen élõknek a közösségi élet erõsítésére. Alkalom arra is, hogy megismerhetjük egymás munkáját és milyen módon kamatoztathatjuk a szeretetszolgálatban. Istentõl kapott talentumainkat. A gazdag lelkinap után a Jubileum alkalmából osztott emlékplakettel, és azzal a boldog megelégedéssel térhettünk haza, hogy tanúságot tehettünk az egymás iránti szeretetrõl is. A bajóti régióból: Szóda Józsefné, karitászvezetõ, Tokod

Istenem! Te vagy a Titkok - Titka, Ajándékok - ajándéka, A valóságok - valósága. Te vagy a szívekben megjelenõ Hajnalpír! Te vagy a Felkelõ Nap, Mely virágokat fakaszt sorsok földjén! Te vagy a távoli egek határán Kibomló fény! A föld peremén lobogó égi máglya! Te vagy a bíbor színû alkonyat És az éjben a csillag! Te vagy mindenben a fény! Nincs olyan sötét, Melyen át ne törne Az áldott isteni fény. D.A.U. Emma, Leányfalu, 1992 10


„Tudjátok ki volt: Mindvégig bátor, s tiszta, mint a kristályláng, mit nem alkalom csiszolt, lassan lobbant el, de mindvégig tisztán” Keresztúry Dezsõ Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a Budapest-Zuglói Páduai Szent Antal Plébánia Szent Erzsébet Karitász Közösségének egykori vezetõje Stróbl Mária, 2010. június 7-én elhunyt.

HÍREK – VISSZATEKINTÕ

19 411

KG TARTÓS ÉLELMISZER ... K ÖSZÖNJÜK !

A Katolikus Püspöki Konferencia által meghirdetett nagyböjti „Tartós élelmiszergyûjtési akció” eredményeképpen, az eddig folyamatosan érkezõ összesítõk alapján, 19 411 kg élelmiszert gyûjtöttek az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye plébániái. De a Néri Szent Fülöp Katolikus Általános Iskola is részt vett a gyûjtésben. Õk 70 kg élelmiszert adományoztak tovább. Az adományokat a plébániai karitászcsoportok tagjai rendszerezték, és 8-15 kg-os csomagokat készítve plébániájuk területén élõ rászorulóknak juttatták el. A Szent Erzsébet Karitász központi raktárából több, mint 200 család részesült 14 plébánia által a Karitász Központ részére felajánlott 2 825 kg tartós élelmiszerbõl. A rászorulók nevében a Karitász hálásan köszöni az adományokat! 25 ÉVES A KATOLIKUS ALKOHOLISTAMENTŐ SZOLGÁLAT A Szolgálatot 1985-ben Halász Endre római katolikus lelkész önkéntes munkatársaival indította, alkoholproblémával küszködő embertársainak, valamint azok hozzátartozóinak megsegítésére. Az egyre növekvő igényt érzékelve szükségessé vált a Szolgálat tevékenységének bővítése, így az önsegítő csoportok alakulása mellett 2005-ben elindult a Szenvedélybeteg-segítő Lelki Központ működése is,a Szent Erzsébet Karitász Központ keretein belül. A lelkészi feladatokat 2000-től Jakus Ottó római katolikus lelkész látja el. Tanúságtételek a Gável Testvérek zenés szolgálatával, hálaadó szentmise, előadás, oklevelek átadása, színdarab és kiállítás megnyitó, „Ki mit tud” a KASZ énekkar műsora, kirándulás.. ezek voltak a kétnapos, május 22-23-i jubileumi ünnepség főbb programjai, de természetesen elsőként alapítójukra emlékeztek... 2010. július

11

Karitásztábor 2010

H

Í

R

E

K

A Karitász Központ a Fõegyházmegye területén élõ, kiemelten hátrányos helyzetû településekrõl, városrészekbõl érkezõ több, mint 350 iskolás gyermek számára nyújt idén is nyaralási lehetõséget – teljes ellátással – június 14-tõl augusztus 30-ig, 11 turnusban, a Szent József Otthonban, Miskolctapolcán, a plébániai karitász munkatársak ajánlásával és kíséretével. Kedves Karitász Önkéntes Munkatársak! 2011. a katolikus egyházban az önkéntesek éve lesz. A jövõ évi karitász naptárunkat ennek szellemében készítjük, melyhez kapcsolódóan pályázatot hirdetünk a plébániai karitász csoportok önkéntes munkatársainak körében az alábbiak szerint: 1. Fogalmazza meg legfeljebb két gépelt sor terjedelemben, hogy Önnek mi okoz örömet a karitász munkában, miért jó karitász munkatársnak lenni! Tudna-e ebben a megadott terjedelemben egy konkrét sikerélményérõl hírt adni másoknak? 2. Küldjön életképet a karitász munkáról! A pályázatra való kép küldésével a kép készítõje és beküldõje garantálja, hogy mind a kép készítõje, mind a képen felismerhetõ személyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központja által kiadandó naptárban, vagy más kiadványban a képek megjelenjenek. A szerkesztõk által legjobbnak tartott írások és képek helyet fognak kapni a 2011. évi karitász naptárban. Beküldési határidõ: 2010. szeptember 15., a következõ címre: [email protected]

EMLÉKEZZÜNK ASZTALOS MARGITKÁRA a Lékai László Szeretetotthon és az újpesti karitász egyik alapítójára, aki áldozatos szeretetszolgálatban eltöltött földi életének 84. évében ez év márciusában hunyt el Isten állandóan hívja a szabad embert, néven szólítva õt, küldetést bíz rá azért, hogy megtalálja üdvösségét az õ feltétel nélküli szeretetében. Mindnyájan meghívottak vagyunk. Senki sincs véletlenül a világon, Istennek mindenkivel terve van. A hivatás nem választás, hanem felismerés és elfogadás. Ez világos volt Margitka és munkatársa, Fromwald Rózsika számára is. Kiválasztottságuknak és meghívottságuknak megfelelõen, tudatosan 12


vállalták küldetésüket. Egész életükben felismerhetõ az Isten kegyelmével való együttmûködés. Karizmát kaptak a szolgálatra. A szükséget szenvedett gyermekek és rászoruló idõs emberek áldozatos szolgálatára szentelték életüket. Felismerve életük célját, értelmét, a megtapasztalt sikerek és örömök mellett hõsiesen hordozták keresztjüket is. Emlékeink több mint fél évszázadosak. Itt, Újpesten alapozták meg munkájukat. Saját életútjukat bemutató írásuk a következõ szavakkal kezdõdik: „Évekre visszatekintve meg tudjuk állapítani, hogy az Úristen sokkal jobban szereti az embert, mint azt valaha is elképzeltük. Már kisgyermek korunkban belehelyezte lelkünkbe az embertársi szeretetnek egy csíráját és ez az idõk folyamán csak kiteljesedett.” Muszély Viktor atya által vezetett Mária kongregáció keretein belül értékes munkát végeztek már a háború elõtti, illetõleg a háború alatti legzavarosabb idõkben is. Közel száz személy részére népkonyhát, valamint átmeneti gyermekotthont mûködtettek. Az egyházi intézmények 1951-ben történt államosítását követõen új munkahelyet kellett választaniuk. A kenyérkeresõ foglalkozáson túl, a gondozottakkal való kapcsolatukat is igyekeztek megtartani. Közben a legrázósabb idõben az óvónõi képesítés mellé hitoktatói képesítést is szereztek, hogy a gyermekek hitbeli fejlõdését segíteni tudják. Olyan családokkal kerültek kapcsolatba, akiknek fiataljai bekapcsolódtak ebbe a munkába. Dr. Csík József apátplébános megbízása alapján megszervezték az újpesti egyházközségi karitászt. Ez példamutatóan mûködött. Felkeresték a rászoruló szegényeket és azokat is, akik lelki támogatásra szorultak. Az 1956-os esztendõ új feladatokat hozott. Az Actio Catholica megbízásából a külföldrõl érkezõ adományok szétosztását évekig végezték. A fenti szervezet egy idõs özvegyasszonyt is gondozásukra bízott. Lakásuk kis szobáját adták át neki, ahol haláláig lakott. Elmondásuk szerint öreggondozói feladataiknak ez volt a kiinduló pontja. Egy idõs tanító nénit, akinek karitász segélyt vittek, már elszállították a kórházba. Felkeresték a halál közelében lévõ asszonyt és felajánlották a papi segítséget. Õ riadtan elutasította, mert ez ott tiltott volt. Ez a döbbenetes élmény megerõsítette bennük a gondolatot, hogy létrehozzanak egy otthont, ahol a rászorulók békén, csendben, istenszeretetben és szeretetteljes ápolással körülvéve fejezhetik be életüket. Közben Viktor atya egy éhezõ és nélkülözõ négygyermekes család gondozására kérte õket. Más családból is fogadtak be egy-egy gyermeket. 2010. július

13

Eredeti tervüket, az otthon megvalósítását segítette egy idõs rokonuk, aki hozzájuk költözött és vidéki házát eladva tette lehetõvé az újpesti Erzsébet u. 76 sz. ház megvásárlását, ahol végre útnak indulhatott a nemes cél megvalósítása. Az otthon nem csupán az öregek ügyét szolgálta. Hamarosan a karitász munkának is központja lett. A munka ekkor már nem volt felhõtlen. Új plébános jött, aki már nem nézte jó szemmel a plébániai karitász munkát. Így szolgálatukkal magukra maradtak. A Gazdasági Rendõrség és a Tanács vizsgálatot rendelt el ellenük. Õk felháborodottan azt kérdezték, hogy a szocializmusban az ember talán nem lehet szociális gondolkodású? Végül rendezõdött az ügy. Ezen plébános halálát követõen olyan utód jött, aki már jó szívvel segítette õket. Az egyházközség támogatását ismét megkapták. Az Újpesten töltött 15 év alatt 40 öreg fordult meg otthonukban. Ezt a Tanács is elismerte. A felhõtlen évek után ismét ború következett. A területre tervezett kerületi szanálás az õ házukat is érintette. A tetõtér beépítésével tízszobásra növekedett ház fennmaradásáért beküldött kérvények elutasításra kerültek. Sõt ezek eredménye egy újabb kivizsgálás lett. Visszásságra ezúttal sem derült fény. Munkájukról írásban is elismeréssel nyilatkoztak a teljes körû, alapos ellenõrzés után. A bontásra ítélt házuk megfelelõ helyre költöztetése jelentõs és sürgetõ feladat volt. Sok ima után a Gondviselés megmutatta az utat, hogy megvalósíthassák az Õ terveit. Az egyik napon Regõczi István atya – aki az idén kapta a Hit pajzsa megtisztelõ kitüntetést – beteget akart elhelyezni az otthonban. A létszám viszont a szanálás miatt hivatalosan zárolva volt. A bejegyzett hét fõnél nem lehetett több. Viszont megismerve a problémát, felajánlotta Máriaremetei házát, amit már lakhelyként nem használt. Lékai László bíboros úr hozzájárult a költözéshez és az akkor épülõ XXIII. János Szeretetotthonnal össze is kapcsolta tevékenységüket. A hosszú kálváriaút végül sikeresen végzõdött. A Gondviselés mindig adott segítségül az ügyet segítõ, jó embereket. 1981. szeptember 14-én, Szent Kereszt Felmagasztalásának napján került sor a betegek átköltöztetésére. Elõzõ nap volt az ünnepélyes templomi búcsúztató. Az új környezet sok új feladatot is jelentett, férõhelybõvítésen kellett gondolkodni. A szomszédos, szemétlerakónak használt területet sok utánjárással megszerezve újabb 14


épület létrehozását tervezték. Buzgón kérték a szomszédos templomban a Szûzanya segítségét is és mindig, kis Mária érmet rejtettek el a bõvítésre kiszemelt telkeken. Sok együtt érzõ, bõkezû adakozó segítségével végül az új ház is létrejött. A gondozottak száma közben már 24-re emelkedett. A szomszédos házban megözvegyült asszony is társult hozzájuk felajánlva ingatlanának egy részét. Egyszóval megindult az intézményesülés és az ezzel járó sok szenvedés is. Errõl így nyilatkoztak: „Ismét találkoztunk azzal a párhuzamos fonállal, ami az elsõ perctõl végig kíséri életünket, amióta az öregek ügyével intézményesen foglalkozunk. Az ördög hálója állandóan nyomon követte tevékenységünket, de mellette a Gondviselés jósága mindég kivédte az egész helyzetet.” Tény, hogy a külsõ erõk által szított békétlenség is intézményesült. Az alapítókat igyekeztek háttérbe szorítani. Az új épületbe nem költözködhettek be. Hosszú lenne kálváriájuk számtalan állomását felsorolni. Fájdalmas volt számukra, mint írták, hogy burkoltan ugyan, de szenilis jelenségként is igyekeztek kezelni õket. Ha idõnként talán fel is merült bennük a megfutamodás gondolata, hívatásukhoz mindvégig hûségesek maradtak. Nehéz volt megértetni, hogy õk életüket, anyagi javaikat az egyszerû emberek szolgálatára szentelték. Nem volt szándékukban soha üzletszerû tevékenységet folytatni és az ápolásból hasznot szerezni. Az õ életükben is érvényesült Jézus intése: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem!” Katekizmusunk figyelmeztet: „A tökéletesedés útja a kereszten át vezet. Nincs szentség lemondás és lelki harc nélkül.” Igaz, ezt követõen fokozatosan megtapasztaljuk a békét és a megelégedés örömét is. Hivatásunk örök és idõbeli. Életük Istennek szentelt, hõsies élet volt. Példát mutattak nekünk az önként felajánlott, áldozatos, szolgáló szeretetre. Hisszük, hogy a végtelenül irgalmas Isten megadja nekik is az örök boldogságot. Mi is hálát adunk Istennek azért, hogy barátaik, munkatársaik lehettünk. Köszönjük az örömteli, lelket gazdagító, Erzsébet-napi együttléteket. Dr. Gerber Alajos 2010. július

15

Kedves Támogatónk! A megáradt folyók és patakok miatt az elöntött településeken számtalan épület vált lakhatatlanná, már több száz családnak el kellett hagynia otthonát, hátrahagyva mindenét. Az elárasztott szántóföldeken a megélhetést biztosító termés is odaveszett, tovább súlyosbítva a károkat, kilátástalanságba taszítva családok ezreit. A Katolikus Karitász a vészhelyzet kialakulása óta egyházmegyei központjain keresztül is jelen van a katasztrófa sújtotta területeken, ivóvízzel, tartós élelmiszerrel, tisztítószerekkel segítve a rászorulókat. A folyók apadása után a helyreállítással kapcsolatos munkálatok kezdődnek el. Az egyik legfontosabb feladat az árvíz által érintett területek fertőtlenítése, majd az otthonukat elhagyni kényszerültek házainak lakhatóvá tétele, építőanyaggal, háztartási gépekkel, bútorokkal történő segítése. Kérjük, támogassa munkánkat, hogy minél több szükséget szenvedő emberhez eljuthassunk! Adományát a Katolikus Karitász árvízkárosultak számára elkülönített számlaszámára is átutalhatja, vagy a befizetéshez csekket kérhet a 061-372-0910 telefonon. Támogatását köszönjük! Écsy Gábor Országos Karitász igazgató

www.karitasz.hu

Azonnali segítség a bajban! Kérjük, támogassa munkánkat! A Katolikus Karitász elkülönített számlaszáma:

12011148-00124534-00800007

Kiadó: Szent Erzsébet Karitász Központ, 1067 Budapest, Hunyadi tér 3. Telefon: 351-1977, Fax: 478-0896, e-mail: [email protected] www.karitaszkozpont.hu Felelõs kiadó: Écsy Gábor • Szerkesztõ: Kovács Gyöngyi Nyomdai elõkészítés, nyomtatás: Pharma Press® Nyomda és Kiadó

SZENT ERZSÉBET LEVELE

Recommend Documents