SZENT ERZSÉBET LEVELE

ESTI F Ő

EG

Y

GYE

ESZT

ME

ER

ÁZ

G

O

DAP

H

M

U -B

E

Z

Z

PO

NT

NT

SZE

R

SZENT ERZSÉBET LEVELE

SÉ

BE

T K A R I TÁ

SZ

K

Ö

XVI. évfolyam 2. szám

2008. október

A tartalomból: A szeretetszolgálat útján

2

Karitásztábori képeslapok, naplótöredékek

3

Hírek

8

Hildegard második élete

9

Gondolatébresztõ

14

Szent Erzsébet-napi eseménynaptár

16

Forrás: www.reverinda.csango.ro

g In Az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központjának karitatív-szociális folyóirata

ye

s ne

fo

ir lyó

at

ÖNKÉNTESEK KÉPZÉSE AZ ESZTERGOM-BUDAPESTI ´´EGYHÁZMEGYÉBEN FO

A szeretetszolgálat útján Mindenekelõtt az elismerés zászlaját hajtjuk meg azok elõtt, akik idõt, anyagi áldozatot és szervezésük legjavát vetették latba azért, hogy ez a felemelõ lelki kurzus létrejöjjön. Hálás köszönetünket fejezzük ki Dr. Erdõ Péter bíboros úrnak, hogy biztosította számunkra a lehetõséget. Köszönjük Ferenczy Évának a sok áldozatos munkát. Külön köszönjük az elõadóknak a gazdag ismeretanyagot, hogy megtanítottak bennünket látni. Sokan voltunk, de nem elegen ahhoz, hogy felébresszük az „alvó Krisztust a háborgó tengeren vergõdõ csónakban”. 800 éve Szent Erzsébet nyomában. Filmszerûen pereg elõttem a kép. Hajléktalanok, éhezõk, kábítószeresek. Kilátástalanságból az öngyilkosságba menekülõ családok,... Uram Isten! Hová jutottunk!? Tömegével hálnak az aluljárókban és a nyílt utcán emberek. Önkéntelenül Kant idézet jut eszembe: „Ha férgekké leszünk, ne csodálkozzunk, ha eltaposnak”. Szomorú valóság, hogy a jelenlegi társadalmi rend nem képes kezelni ezeket a súlyos problémákat. Különbözõ segélyszervezetek, így a Szent Erzsébet Karitász is, kiemelten részt vesz a problémák enyhítésében. Ennek érdekében szervezõdött ez az egy éves képzés 2007-ben, Szent Erzsébet évében, és 2008. június 3-án, a Biblia évében fejezõdött be, ünnepi szentmise keretében Sárospatakon, Szent Erzsébet szülõhelyén. A szentmise után a hallgatók emléklapot vettek át Dr. Udvardy György püspök úrtól és Écsy Gábor atyától Karitász Központunk igazgatójától. 2


Az emléklapon Boldog Kalkuttai Teréz anya, gyönyörû gondolatai: „Nem az a fontos mi mindent teszünk, hanem az, hogy tetteinkben mennyi a szeretet!” Egy pillanatig sem lehet kétséges számunkra, átérezni ezt az igazságot, hiszen Jézus Krisztus jelölte ki számunkra Szent Keresztje által. Ez az Õ végsõ gyõzelmének záloga. A KERESZT, amelyen megdicsõült a szeretet. Karnevál Margit karitászvezetõ Tahitótfalu

KARITÁSZ TÁBOR 2008, tábori lapok, élménybeszámolók, naplótöredékek Idén 385 nehéz anyagi és mentális körülmények között nevelkedõ gyermek nyaralhatott a Karitász Központ 2006-ban felújított és átadott üdülõjében, Miskolctapolcán

ESZT

ER

G

O

ESTI F A táboroztatás célja nem a gyermekek „megõrzése” volt, hanem számukra D A P a koroszŐE U tályuknak, képességeiknek megfelelõ fejlesztõ, tartalmas elfoglaltság biztosítása, az G -B M egyéni, illetve közösségi értékek megismertetése, erõsítése. A táborozó – átlagban – 6-16 éves korú gyermekek olyan vidéki régiókban, illetve budapesti kerületekben élnek, ahol statisztikailag is kimutatható a rászorulók számának magas aránya. A 20-40 fõs gyermekcsoportok június 16. és augusztus 25. között hetes turnusokban, önkéntes munkatársaink ajánlásával és kíséretével érkeztek a táborhelyre. Miskolctapolca, ÉszakMagyarország e sajátos klímájú, legismertebb üdülõhelye és gyönyörû természeti környezete gazdag programokat kínál évente az itt nyaraló gyermekeknek. A kirándulásokon, túrákon és a barlangfürdõzésen kívül tábori napirendjükben szerepeltek kreatív

SZE

NT

2008. október

3

E

R

Z

KARITÁSZ TÁBOR 2008, tábori lapok, élménybeszámolók, naplótöredékek

sport-és szellemi vetélkedõk, vándor színtársulati elõadás megtekintése, gitáros énektanulás, szépségverseny… Részletesebb programjaikról az alábbi élménybeszámolók tudósítanak. A Karitász Központ nemcsak ezt a lehetõséget biztosította táboroztatásra, hanem további 160 fõegyházmegyei plébánia hittanos táborát, illetve gondozott családjait is támogatta tartós élelmiszerekkel a Fõegyházmegye Hitoktatási Felügyelõsége, illetve további kül-és belföldi adományozók segítségével. Három beszámoló, három különbözõ karitászrégióból. Ami közös bennük: felejthetetlen nyaralási emlék a gyermekeknek, önkénteseinknek pedig a tudat, az öröm, hogy segíthettek jobbítani a kicsik életminõségén…

Miskolctapolcán nyaraltunk 2008. augusztus 11-18-ig immár harmadik alkalommal vittünk táborozni héregi gyermekeket Miskolctapolcára, a Szent József Otthon épületébe. 27 gyerek és 3 felnõtt telis-tele izgalommal indult neki a hosszú útnak Héregrõl Miskolctapolcára. Volt 1 óvodásunk is, õ anyukájával érkezett. Néhányan már nem elõször voltak itt. Érdekes programokkal készültünk, hogy gyerekeinknek sok élményben legyen részük. Például: kis erdei vonattal vonatozás Lillafüredre, az ómassai vaskohó megtekintése, bringó-hintózás, kalandtúrapark, batikolás, bobozás, játszótéren csúszdázás, Activity, Twister, és „Ki mit tud?” vetélkedõk, barlangfürdõzés, a Vadaspark meglátogatása. A Sziklakápolnában misén vettünk részt. Szobák közötti tisztaságversenyt is rendeztünk, ez által szoktatva gyerekeinket a rendre, tisztaságra. Mindennap reggelit és vacsorát készí-

4


nyából, és az alapítványi pénzbõl – jutott sütemény, gyümölcs, fagyi. Ezúton is szeretnénk megköszönni a Szent Erzsébet Karitász támogatását, hogy lehetõvé tették számunkra ezt a felejthetetlen hetet. Gyermekeink visszajelzéseibõl ítélve igen jól érezték magukat, és szeretnének jövõre is Miskolctapolcán táborozni.

a héregi karitászcsoport munkatársai

Alábbi élménybeszámolót Weiperth Vilmosné, a Kispesti Nagyboldogasszony Fõplébánia karitász munkatársa állította össze Sokat gondolkodtam már azon, mi lehet a titka annak, hogy olyan jól sikerülnek a táboraink Héregen és Miskolctapolcán. Persze mondhatnám, hogy a siker titka a jól megszervezett program, az elõkészítés, a segítõk körültekintõ megválogatása, a kiváló ellátás... Minden bizonnyal ez így is van. Ezek a tényezõk nagyban hozzájárulnak táboraink sikeréhez. De az alapvetõ, ami meghatározza ezeknek a heteknek a légkörét, mégis valami más… Ez a Jóisten különös kegyelme, amit végig érezni lehet… Aki már nyaraltatott 25-30 gyereket, az bizonyára tudja milyen öröm betegség, baleset, nagyobb zûr nélkül hazaérni. S ha ehhez még hozzáadjuk, hogy remek volt az idõjárás, az ellátás, kifogástalanul sikerültek programjaink, a gyerekek tiszteletbõl fogadtak szót, s fõleg, nagyon jól érezték magukat….! Sokat nevettek, játszottak, versenyeztek, s persze fejlõdtek, okultak. Nagy izgalommal indultunk el június 23-án. Felpakolva minden finomsággal, köszönet érte Rozikának, aki a bõséges élelem mellé a szívébõl is csomagolt jócskán. 25 gyermekkel mentünk Miskolctapolcára. Olyan gyerkõcökkel, akiknek a körülmények nem tesznek lehetõvé egyéb nyaralást, a vakációt a forró betonon, vagy legfeljebb poros játszótereken, jobb esetben a tévé vagy a számítógép képernyõje elõtt tölthetik. A táborozók között sok a megrendítõ sorsú gyermek, akik az anyagi nehézségek mellett megismerték már az élet sötétebb oldalát is: a testi-lelki bántalmazást, a kirekesztettséget, a bizonytalanságot.

2008. október

5


tettünk, ebédre meleg ételt rendeltünk. Tízóraira és uzsonnára is – a lelkes szülõk adomá-


Gyorsan teltek a napok, hiszen remek programjaink voltak, Jártunk a Vadasparkban, jót fürödtünk, s a Kalandpark izgalmai életre szóló élményt jelentettek mindenkinek. Jól sikerült a rajzverseny, a kézmûves foglalkozás, sokat énekeltünk, játszottunk, vetélkedtünk. A tábori olimpia mindenkit lázba hozott. Az „õrangyalka játék” is jobban sikerült a vártnál… Rengeteg ajándék talált gazdára a záróünnepségen. A nyaralás "tábori" jellegét a reggeli torna, a szobaszemle és a betartott napirend adta. Nem volt idõ rosszalkodni, rongálni, egymást bántani. Persze mindezt elérni eléggé fárasztó volt… Viszont, van benne gyakorlatunk. Kati nagy-nagy szeretettel évek óta vállalja a táboroztatás minden gondját, örömét. Õ mondja a legszebb esti meséket, õ tartja a legjobb erkölcsnemesítõ beszélgetéseket a kápolnában, õ szervezi a legizgalmasabb vetélkedõket. Marcsi a legjobb háziasszonyunk, õ készíti a legfinomabb melegszendvicset, lángost. Az ifjú segítségek igen jól vizsgáztak. Judit a mai napig emlegeti a szép napokat. „Önkénteseink” – a táborozó nagyobbak, szó szerint kapkodták kezünkbõl a munkát. Név szerint is megérdemlik, hogy megemlítsük õket: Zsoltit, aki az árubeszerzés nem kis gondját vállalta, õstáborozóinkat, Anikót és Borit, akik mindenben segítettek. És a drága Barnus? Hihetetlen lelkesedéssel végzett el minden feladatot… Jómagam pedig? Én voltam a hét végére a legfáradtabb táborvezetõ, akit viszont az a tudat töltött el, hogy ebben a táborban mindenki jól érezte magát… Köszönöm Mennyei Atyánk különös kegyelmedet…

Kõbányai gyerekek Miskolctapolcán és Csobánkán Kõbányán a karitászcsoportok sokoldalúan törekednek segíteni a rászorulókon. Ennek egyik kiemelten kedves területe a gyermekek nyaraltatása. Idén két alkalommal, s így dupla létszámmal táborozhattak a kisdiákok. Az egyik helyszíne Miskolctapolca, a már ismerõs Szent József Otthon, a másiké Csobánka, Böjte Csaba atya által alapított Élet Háza. A Miskolctapolcán eltöltött 8 nap programját a Külsõkõbányai Szent Család Plébánia, illetve karitászmunkatársai szervezték. Kacagással teli játékos sportvetélkedõ, éneklés, 6


Csobánkán a tábort a Pázmány Péter Katolikus Egyetem lelkészsége szervezte. Célként az összetartozás erõsítését tûzték ki. A közös reggeli ima után gazdag programokkal készültek. Kézmûves foglalkozáson – az idén 1848-as szabadságharc 160. évfordulójára emlékezve – piros csákókat, kisdobokat stb. készítettek, amit büszkén vittek haza a szülõknek. Bajnokságokat, vetélkedõket szerveztek, ahol aztán a nyertesek jutalmat kaptak. Kettõ mindenki által kedvelt program volt: a strand és a HOBO koncert. A szeretetközösségben töltött napok emléke megmarad a fehér ajándék pólóra került autogramok segítségével. A táborozó gyerekek érezték az egyetemista felügyelõk személyiségének gazdagságát, és a tõlük kapott szeretetet lelkükbe azonnal befogadták. Ezért volt nehéz búcsúzni egymástól… Igazán hitelesen az érzéseket Emese naplójából tudhatjuk meg. Jó lenne, ha minél több rászoruló gyermeknek megadatna a lelki, szellemi és fizikai növekedést nyújtó táborozás! Ezzel is szebb, emberibb lenne életük. Gál Józsefné, Belsõ-Pesti Régió 2008. október

7


szavalás, színjátszás a „Ki mit Tud?”-on, lelki áhítat a kápolnában, és minden nap program házon kívül… Ezek közül a legkedveltebbnek a barlangfürdõt, a leglátványosabbnak a Diósgyõri várat találták. Felejthetetlen élményt adott a Vadasparkban eltöltött délelõtt. Az új ismeretek szerzésére pedig kiváló lehetõséget nyújtott Miskolcon a Magyar Ortodox Egyházi Múzeum, és Lillafüreden a Herman Ottó Emlékház. Az erdei kisvasút és az Avasi kilátó sok látnivalót tárt a csillogó szemek elé. Vasárnap a sziklakápolnában az elsõ sorokban ülve, Jézus szeretetét átérezve, figyelemmel hallgatták a fiatal atya gyermekekhez szóló tanítását. Az együttlét öröme sokáig emlékezetes marad mindenki számára…

HÍREK

VISSZATEKINTÉS JÓTÉKONYSÁGI EST ALAPÍTVÁNYUNK CÉLJAIÉRT A 2008. június 2-án rendezett jótékonysági esten vendégeinket az értelmileg, illetve halmozottan sérült fiatalokból álló Parafónia Zenekar, Keleti Andrea és tánciskolájának növendékei, majd Rúzsa Magdolna szórakoztatták elõadásukkal. Az est kapcsán felajánlott adományokat az általunk támogatott hátrányos helyzetû gyermekek nyaraltatására, beiskolázására fordítottuk. Nevükben is köszönjük támogató adományaikat! További információ, és képgaléria a www.karitaszkozpontalapitvany.hu weboldalon.

SEGÍTSÉG AZ ISKOLAKEZDÉSHEZ – ALAPÍTVÁNYUNK SEGÉLYAKCIÓJA Augusztus végén 70 hátrányos helyzetû családban nevelkedõ iskolásnak vásároltunk taneszközöket, iskolatáskákat. A megajándékozott családok kiválasztásánál fõ szempont volt önkéntes munkatársaink ajánlása, illetve a rendszeres kapcsolattartás alapítványunkkal, szervezetünkkel.

66 CSALÁDOT SEGÍTETTÜNK BÚTORADOMÁNNYAL a nyári hónapokban A bútoradományban részesült családok sok esetben válsághelyzetben keresték fel szervezetünket. Több családnál a helyi gyámhatóság szabta feltételként a lakás kulturált, tiszta berendezését, ellenkezõ esetben kiemelték volna a családból a gyermekeket. Segítettünk hajléktalanok pályázaton nyert otthonainak felszerelésében, illetve egy elázott lakás bútorzatának cseréjében is.

EGYRE TÖBB EMBERNEK JELENT GONDOT A RUHÁZKODÁS, A NAPI ÉTKEZÉS Az õsz beköszöntével egyre nagyobb az igény a meleg ruházatra. Szeptemberoktóber hónapban 200 család számára osztottunk ki ruhanemût, mely a tanévkezdésnél is nagy segítséget jelentett a szülõknek. Októberben 110 család és 300 hajléktalan ember részesült élelmiszer-támogatásban.

8


Önkénteseink nemcsak a Karitász saját programjait támogatták a pénzforgalom ból kivont 1, 2 forintos érmék gyûjtésével Egy forint egy jobb élet reményében címmel, Budapest XII. kerületének önkormányzata által meghirdetett jótékonysági akcióba karitászmunkatársaink is bekapcsolódtak. Az akció sikerét bizonyítja, hogy a polgármesteri hivatal elõtt felállított gömb az összegyûlt érmék súlya alatt összeroskadt… A felajánlott forintokat az önkormányzat a Va-

kok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthona számára ajánlotta fel.

Hildegárd második élete

Mottó:

„Ha valaki újra nem születik, nem látja meg Isten Országát. A szél ott fú, ahol akar. Így van ez mindenkivel, aki lélekbõl születik”. (vö. Ján 3,3 f.)

alóban újraszületett, amikor Berlinben a Szent Hedvig kórházban visszatért a halál torkából. Bizton mondhatjuk, hogy vele szinte szóról-szóra megtörtént, amit Jézus Krisztus Nikodémusnak mondott: "Ha valaki újra nem születik, nem látja meg Isten országát". Szent János evangéliumnak 3. fejezete tükrözõdik megtérésében: csodálatos gyógyulása révén találta meg azt, akit egész eddigi életében keresett, Istent, és levonta az ezzel járó következtetéseket. A Lélek munkája innentõl lelkét, egész életét haláláig átitatta. 25 éves volt és már férjes asszony, megmaradt a házaséletben, férje mellett. Mindketten konvertáltak.

V

Lássuk életét, a második 25 évét, ami még adatott neki, a Lélek által vezetve: Íme, nyitott könyvként fekszik elõttünk: „Második életem egészen Istené kell, hogy legyen.” „Damaszkuszi útjának” következményei Megtérése után õt immár Bécsben láthatjuk, amint lelkesen jelentkezik a meghirdetett „Szociális munka” („Sozialer Kurs” 1910) tanfolyamra: „Büszke voltam, hogy katolikus nõ lettem, és mint ilyen, teljesíteni akartam kötelességemet, és rögtön be is szereztem a részvételi jegyet erre a kurzusra.” Ezt az elsõ keresztény nõmozgalmak szervezték Ausztriában a 20. sz. elején. 2008. október

9

A szociális-karitativ munka volt lelkének rejtett vágya, arrafelé irányult szervezési képessége, karitatív hajlama, nagy intelligenciája. Hisz Berlinben, Zürichben egyetemi tanulmányai során filozófia, irodalom (vallásos irodalom is!) mellett szociálpolitikai és nemzetgazdasági tanulmányokat is folytatott. Bécsben pedig most, e szociális kurzus során megismerkedett egyrészt jövendõ munkatársaival, másrészt a társadalom visszásságaival, az égetõ szociális feladatokkal, melyhez Isten õt kiválasztotta. A filozófia közelebb vezette õt az igazság felismerésére, a hit útjára, Isten felismerésére. Azonban, amikor eljött az idõ, Isten maga vette kezébe sorsát és megajándékozta a hittel. Az õ „Damaszkuszi útja” a berlini Szent Hedvig kórházba vezetõ út volt, nem lovon, mint Szent Pál annakidején, hanem száguldó, szirénázó mentõautón... Ezután már minden gyorsan ment: megtérése, csodálatos gyógyulása, hite, átköltözésük Bécsbe. Férje, Burján Sándor Bécsben kapott fõmérnöki, vezérigazgatói állást, így a házaspár 1909-ben odaköltözött. Örült, hogy egy katolikus országban élhet. Itt született egyetlen gyermekük, Elisabeth, 1910-ben, akinek az asszony élete veszélyeztetése árán adott életet. („Lisa” két éve halt meg és Bécsben van eltemetve, édesapja mellett.) A bécsi nõmozgalmak és a „szociális munka”-képzés segítették õt kora társadalmának mélyebb felismerésére, nyújtották a startot e bécsi körökben új tevékenységéhez. Itt találta meg a helyét, saját elemét, melyre szinte minden képessége predesztinálta: zseniális szervezõképessége, szerénysége, tapintata, érzékenysége, realitása. Nyitott szemmel járt, és mindkét lábával a földön, ha problémákról volt szó. Így hamarosan felismerte azt is, hogy a szociális problémák és a nyomor gyökeres felszámolásához az egész társadalom öszszefogása szükséges. Átlátta, hogy ezt sem az állam, se egyéb szervezet, sem az egyház egymagában nem képes megoldani. Így követte ezt a felismerést késõbbi politikai elkötelezettsége (országgyûlési képviselõ 1919-20). Ettõl remélte a megoldások jobb megközelítését. A szociális reformokra vonatkozó ideáját alapjaiban a „Rerum Novarum” c. enciklikából merítette (XIII. Leó pápa, 1891), amit megvalósítani törekedett. Az Evangélium tanításaira épített. Mindig Isten akaratát kereste, és igyekezett megalkuvás nélkül teljesíteni. Hogyan sikerült ez neki? A nyomor néma segélykiáltása Ott láthatjuk õt, amint Bécs szegénynegyedében az utcákat rója társaival, öreg, kislakásos bérházainak lépcsõin fel-le: a házi bedolgozónõket keresik fel, hogy segítsenek rajtuk. – Kezdeményezésére megalapították a „Bedolgozónõk Szövetségét”, ami védelmet is je10


lentett e szegények legszegényebbjeinek munkaadójuk felé is. Fûtött, egészséges varrószobákat is létesítettek számukra (l. fotó). Ekkor nevezték el õt „A bedolgozónõk anyjának”. Késõbb, mint képviselõ, az országgyûlésen is hatásosan védte ügyeiket. A következõkben a gyermekmunka elleni küzdelemben találjuk õt. Ausztriában (de nemcsak ott) a 6-12 éves gyermekek egyharmadát dolgoztatták, bányákban is. Könnyebb munkára már 3-4 éves kicsiket is befogtak. Õ volt az elsõ, aki felemelte a szavát a gyermekek védelmére, és sokakat meg tudott nyerni ez ügynek. Alapos tájékozódás, a helyzet tanulmányozása után egy brossurát szerkesztett errõl, és referátumot tartott. Sikerült elérnie, hogy az országban a gyermekmunkát törvényileg beszüntették. Az I. világháború során társaival több akciót indított, munkahelyeket teremtett. Munkanélküli nõknek és leányoknak varrómûhelyeket létesített, ahol 1500 varrónõt és 1000 hímzõt tudtak foglalkoztatni. Az elsõ varrómûhelyeknek nagy kelete és sikere volt, így azt még több követte. Kiharcolták a dolgozók igazságos bérét is. – Azután ott volt az ún. „Érchegység-akció”: harc az éhezés ellen, és még sok más.

2008. október

11

Éles szemével, tág látókörével egymás után fedezte fel a társadalom sebeit, és e felfedezéseket mindig akciók és projektek követték. Emberfeletti munkát végzett, közben nagyon sok feszültséget kellett kitartania, de semmi nem tudta megakadályozni teveit, ha felismerte bennük Isten kezét, akaratát. Családja is volt, ott is helytállt, vezérigazgató férje mellett is, mint szellemi partner, és reprezentatív rendezvények szervezésében is. Hihetetlen teljesítmény, s amellett egy beteg, a súlyos operációktól gyengült test, melyhez cukorbaj is társult. Csak emberileg nem lehet megmagyarázni, hogyan bírta mindezt, csak az isteni kegyelem segítségével, mely benne oly hatékonyan, kortársai szerint szinte láthatóan mûködött. Kikristályosodott korszerû szociálpolitikai nézetei Bár ez a szociális munka neki elõször új területnek számított, de mivel saját elemében érezte magát, képességei itt hamar megmutatkoztak. Ahogy egyre jobban betekintést nyert a város, az ország, a háború utáni Ausztria szociális problémáiba, meglátta és meghallotta a nyomor néma segélykiáltását. Érezte, tudta, hogy ez az õ missziója, e segélykiáltás a szíve mélyéig hatolt. De kiemelkedõ intelligenciáját is bevetette. Nyitott szemmel és nyitott szívvel élt, látott, érzett és cselekedett. Mire használta rendkívüli képességeit és helyzetét? Talán - mint sokan – „édes életet”, „dolce vitát” teremteni magának és családjának? Nézzük meg a tényeket mi is, mint igen sokan ezt megtették. Még mai is ugyancsak korszerû szociális munkára vonatkozó prófétai elvei röviden: Problémák sorával szembesülve elvévé tette, hogy ott segítsen, ahova mások nem értek el, s ezek többnyire (bár nemcsak) a társadalom számkivetettjei voltak: utcagyerekek, prostituáltak, kitett csecsemõk, szemérmes szegények, stb. Mindig hangsúlyozta, milyen fontos „felismerni az idõk jeleit”, abban a korban, melyben élünk, s a jelen sürgetõ problémáit gyökerükben orvosolni. 12


Az I. világháború alatti, utáni társadalom sok sebbõl vérzett. Õ világosan felismerte, hogy e sebeket csak összefogással, és átfogó tervekkel lehetséges gyógyítani. Fontos: minél több embert, munkatársakat kell megnyerni az ügynek. Ma ezt motiválásnak nevezzük. Zseniális szervezõ képességgel párosult megnyerõ modora, szerénysége segítségére volt. Számára hamarosan világos lett, hogy csupán önkéntesekkel nem lehet a problémákat tartósan megoldani – bár nélkülük sem! Szükséges egy biztos, élõ mag, egy elkötelezett, szakmailag is képzett hivatásos csoport. Így születetett meg benne a gondolat: megalapítani a szociális-karitatív elkötelezettek közösségét: ez a késõbbi szerzetesi Caritas Socialis Nõvérközösség eszméje (1919). Réztábla Hitzingben Amióta a hirtelen gyógyulással Isten megérintette a szívét, bensõ lelki élete, kapcsolata Istennel igen fontos lett számára. Az ideált neki „Márta és Mária együtt” jelentette (vö. Lukács 10, 41). Errõl azonban több jel is tanúskodik, bár õ igen tartózkodó volt lelki élete vonatkozásában, férje, barátai, környezete tanúsága. Azonban vannak „áruló jelek”, mint pl. Hitzingben. Ha valaki Bécsben jár, ne mulassza el felkeresni a 13. kerületben a hitzingi templomot: ott látható egy immár patinás réztáblácska: „Itt imádkozott Hildegard Burjan” (németül). Minden nap ide tért be szentmisére és imára, miután családját ellátta. Ez így ment minden reggel: férje mellett ült míg az reggelizett és az újságot olvasta, hiszen meg akarta feleségével beszélni a híreket, mert szellemi partnere is õ volt. Õ maga akkoriban nem reggelizhetett a szentmise elõtt. Eközben az újság mögött annak is módját ejtette, hogy a reggeli zsolozsmát elmondja. Azután ment szentmisére, majd utána a Caritas Socialis 9. kerületi rendházába, ahol a CS-nõvérek már várták a reggelivel és az ügyekkel, problémákkal irodájában. „Olyan emberekre van szükségünk, akik nem akarnak elzárkózni az élet veszélyei elõl, akik éppen ezekkel akarnak megküzdeni, akik imádkoznak, s törekednek bensõleg egyesülni Istennel, akik bizonyosak abban, hogy minden mûvük füst és por csupán, ha nem a Szentlélek vezeti.” „Az emberek lelkét megnyerni! Enélkül minden munkánk üres lenne. Sok jobb szociális munkás van, mint mi, akik jobban vannak kiképezve, mint ahogy mi vagyunk. Tehát erõsségünk nem ebben rejlik. A mi erõsségünk bensõséges kapcsolatunk Krisztussal: mi Krisztust hordozzuk az emberekhez.” /Folyt. köv./ Budapest, 2008.szeptember hava L. Ilona nõvér CS 2008. október

13

´´ GONDOLATÉBRESZTO Henri Boulad jezsuita atya 1931-ben született Alexandriában. Apai ágon szír-libanoni, anyai ágon olasz-egyiptomi származású, görög-katolikus rítusú, francia anyanyelvû. 1950-ben, Libanonban lépett be a jezsuita rendbe. Tanulmányait Egyiptomban, Libanonban, Franciaországban és az USA-ban végezte. 1985-tõl a kairói Caritas vezetõje, 1991 óta az észak-afrikai országokért felelõs karitász elnöke, majd 1992-tõl az egész Közép és Közel-Kelet Caritas elnöke, és a római Caritas Világközpont elnökhelyettese. A lelkiségi irodalom mellett elismert iszlám szakértõ. Könyvei számtalan nyelven jelennek meg (magyarul is), rendszeresen tart elõadásokat szerte a világon. Üzenetének lényege az õszintén megélt, szociális elkötelezettséget is felölelõ mindennapi vallásosság és a misztikus lelkiség újrafelfedezésének fontossága. Magyarországi programjának részeként, 2008. szeptember 28-án, karitász munkatársak részére tartott elõadást a Magyar Szentek templomában, A krisztusi agapé lehetõségei egy globalizált szegénységben címmel (gondolatébresztõ részletek, munkatársunk jegyzetfüzetébõl)

A

z õskeresztények még vagyonközösségben éltek, ma pedig a dzsungel törvénye uralkodik. Az erõs elnyomja a gyengét, gazdag kihasználja a szegényt. A méltóságban egyen-

lõségre van szükség. Az elismerés fontosabb, mint a kenyér. Ezért különös feladata van a karitásznak. Az egyháznak legyen eszköze a szeretetben! A karitász tevékenység négy szintje: 1./ Segítségnyújtás katasztrófa helyzetekben (sürgõsségi helyzet) 2./ Humanitárius segítség (segélyezés) 3./ Fejlesztés, hal helyett horgászásra tanítás – saját magáért felelõsséget tudjon vállalni 4./ Megszüntetni az IGAZSÁGTALANSÁG OKÁT Ez utópia? Igen. De minden itt kezdõdik. Ami ma irreális, holnap valóság lesz. Az utópia a történelem motorja!

14


A mai globalizáció a dzsungel törvénye, egyetlen cél, minél nagyobb legyen a haszon. A keresztény hit felszólít az igazságra és a szeretetre. A keresztény nem akit megkereszteltek, hanem kereszténnyé kell válnunk. A keresztény erkölcs a túllépés erkölcse, mindig tovább, tovább. Mindig felfedezünk valamit, aminek hatására változhatunk. Ne csak szemlélõi legyünk az eseményeknek, hanem aktív részesei a történelemnek. Senkinek sincs a zsebében a megoldás, az Úr fejet adott nekünk, hogy kitaláljuk, mit tehetünk egyenként, és közösen együtt. A szegénységnek nem a hiány az oka. A szegénység elosztás kérdése. Jó lenne, ha az egyház felfigyelne a globalizációra. Mit tehetünk? Jézus 12 apostola is feltehette volna a kérdést. Velünk is itt van a Szentlélek. Istennek nincs keze, minden a mi kezünkben van. Nélkülünk nem tud cselekedni. Itt van mögöttünk. Egy muzulmán ember az adakozását köszönõ szavakra így válaszolt: Ne köszönje meg, mert ez nem az enyém, ez meghaladja szükségleteinket! „Urunk küldd el a Szentlelket és megújul a Föld!”

PULAYNÉ KOVÁCH ERZSÉBET: A SZERETET GYÖNGYSZEMEI Munkatársunk újabb könyvecskébe gyûjtötte életének, karitász-munkájának gyöngyszemeit, a szeretetrõl, jóságról szóló valódi történeteit. A könyv a Szent Gellért Kiadó gondozásában, „A Szeretet gyöngyszemei” címmel jelent meg, melynek teljes bevételét írónõje ismételten a Szent Erzsébet Karitász támogatására ajánlotta fel.

***

szomorúsággal tudatjuk, hogy dél-pesti karitászrégió-vezetõnk, Mély Gádorfalvi Károlyné október 4-én, 84 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt. Fájdalommal adjuk közre, hogy önkéntes karitász munkatársunk, Bíró Ferenc „diazarándoklataink” vezetõje, hosszú betegség után, szeptember 12-én Mária napon elhunyt. Emléküket szívünkben õrizzük tovább...

2008. október

15

SZENT ERZSÉBET-NAPI ESEMÉNYNAPTÁR November 16-án, délután 3 órakor a Magyar Szentek templomában (Budapest XI. kerület, Magyar Tudósok körútja 1.) Szent Erzsébet napi ünnepi szentmisét celebrál Spányi Antal székesfehérvári püspök, a Katolikus Karitász püspök elnöke November 22., karitászmunkatársak lelkinapja Szent Erzsébet emléknapjához fûzõdõ, és már hagyománnyá vált lelkinapot idén is a Magyar Szentek templomában tartjuk. A nap lelki vezetõje Hollai Antal esperes, plébános lesz.

A programok következõképpen alakulnak: Fél 10-tõl gyülekezés 10 órától elmélkedések 13 órakor ebéd 14 órától zenés áhítat és szentségimádás 15 órakor szentmise November 23-án, vasárnap: Szent Erzsébet-napi országos gyûjtés a Karitász céljaira, egyházi szociális, karitatív intézmények javára Szent Erzsébet kenyere Szintén szép hagyomány, hogy a példaadó szent jócselekedeteire emlékezvén kenyeret osztunk a Fõegyházmegye plébániáin. Idén újra van lehetõség a kenyerek megrendelésére a Szent Erzsébet Karitász központi irodájában, az alábbi elérhetõségeken:

Kiadó: Szent Erzsébet Karitász Központ, 1067 Budapest, Hunyadi tér 3. Telefon: 351-1977, Fax: 478-0896, e-mail: [email protected] www.karitaszkozpont.hu Felelõs kiadó: Écsy Gábor • Szerkesztõ: Kovács Gyöngyi Nyomdai elõkészítés, nyomtatás: Pharma Press® Nyomda és Kiadó

SZENT ERZSÉBET LEVELE

Recommend Documents