SZENT ERZSÉBET LEVELE

ESTI F Ő

EG

Y

GYE

ESZT

ME

ER

ÁZ

G

O

DAP

H

M

U -B

E

Z

Z

PO

NT

NT

SZE

R

SZENT ERZSÉBET LEVELE

SÉ

BE

T K A R I TÁ

SZ

K

Ö

XIII. évfolyam 3. szám

2005. október

A tartalomból: A kispesti karitászcsoport beszámolói . . . . . 2 – Ünnepség Kispesten – Héregi nyár 2005 Karitász-zarándoklat Péliföldszentkereszten . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Szabadulásom elsõ öröme . . . . . . . . . . . . . . 9 A Katolikus Alkoholistamentõ Szolgálatról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Gyöngyszemek az elfekvõben . . . . . . . . . . 12 Mindent szeretettel teszek . . . . . . . . . . . . 13 Hírek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 Szent-Gály Kata: A lélek örömével . . . . . 15 Adj valakit! – képzés karitász munkatársak számára . . . . . . . . . . . . . . . . 16

In Az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központjának karitatív-szociális folyóirata

gy

e

s ne

fo

ir lyó

at

A kispesti karitászcsoport beszámolói 15 éves a kispesti Nagyboldogasszony fõplébánia karitászcsoportja

-B

UD

APESTI FŐ E

G

Y

2005. május 28-án, szombaton ünneplõ ruhás emberek gyülekeztek a közösségi termeknél. Ezen a napon ünnepeltük a plébániai karitászcsoport megalakulásának 15. évfordulóját, s egyben névadóját is: a csoport felvette égi patrónánk nevét, nevünk: Nagyboldogasszony karitászcsoport.

GYE

ESZT

ME

ER

ÁZ

G

M

H

O

Ünnepség Kispesten

E

Z

Z

PO

NT

NT

SZE

R

SÉ

BE

T K A R I TÁ S

Z

K

Ö

Az ünnepségsorozatot plébánosunk, Hegedûs László pápai protonotárius, esperes atya nyitotta meg, majd a képviselõ testület világi elnöke méltatta a karitász tizenöt éves munkáját. Az eltelt évek eseményeit a kezdetektõl Szigetvári Györgyné karitász régióvezetõ ismertette. Beszámolójából kitûnt, mennyit fejlõdött, gazdagodott a csoport. Új és újabbak kapcsolódtak be a segítõ szeretetet hirdetõ és megvalósító szolgálatba. Egyre színesebb és gazdagabb lett a csoport, egyre több és több tevékenység került a karitász hatáskörébe. Jó volt hallgatni, hogy évrõl évre szélesedett a tevékenységek köre, a ruhaosztástól a nyaraltatásig. A beszámoló után került sor a munkatársak hitvallására, Személyes, néhány perces vallomások voltak, kit hogyan szólított meg az Úr karitász szolgálatra. Az a munkatárs is eljött, aki elindította itt Kispesten a karitász munkát. Lelkesen beszélt a kezdetekrõl, s arról is, hogy új környezetében hogyan szolgálja az Egyház ügyét. Felszólalt beteglátogatást végzõ munkatársunk is, aki a kórházi pasztorációt, beteglátogatást vállalta fel. Szó esett még a hajléktalanok ellátásáról és a csecsemõgondozásról is, ami védõnõ munkatársaink feladata. Egyik csoporttagunk arról beszélt, milyen áldozatos munkával kötik nyugdíjas munkatársaink azokat a takarókat, amelyek a világ legtávolabbi pontjára is eljutnak. 2


A kispesti karitászcsoport beszámolói Megbeszéltük táboroztatási tapasztalatainkat is, illetve a gyermekeket nevelõ családok beiskolázási támogatását Sok-sok lelkes beszámoló és az ebéd után közösségformáló, hagyományõrzõ játék következett énekkel, versfelismeréssel, régi szavak magyarázatával, képösszerakással, fõzéssel. Programunkat hálaadó szentmise zárta. Weiperth Vilmosné

Héregi nyár 2005

Kispesti gyerekek Héregen A Jóisten kegyelmébõl ezen a nyáron is harminc gyermek táborozott Héregen. Nagy lelkesedéssel készültünk az egy hetes nyaralásra, s csak úgy, mint az elmúlt nyolc évben, most is volt pályázatírás, szülõi értekezlet, bevásárlás, csomagolás.

Egyre szûkül a városi tér

Július 18-án reggel összeállt a kis csapat, hogy meghódítsuk a vén Gerecse kedves kis faluját, ami évrõl évre szívesen fogad bennünket.

A gyerekek, fõleg az elsõ táborozók, nagyon izgatottak voltak. Kérdezgették: milyen is lesz, hogy lesz. Hamar megérkeztünk, s megkezdtük szokásos tábori életünket. Táboroztató társam, Szõcs Kati, évek óta vállalja a nyaraltatást, Balázs hûséges ifi, õ is gyakorlott már a táboroztatásban. A tábor vezetésébe azokat a nagyobb gyerekeket is bevonjuk, akik már két-három éve járnak velünk Héregre: így Anikót, Juditot, Benjamint. Az élet így meglehetõsen „olajozottan” folyik. Van napirend, szemle. Reggel és este a templomban 2005. október

3

A kispesti karitászcsoport beszámolói adunk hálát. Reggelente Kati kis erkölcsnemesítõ történeteket mesél a gyerekeknek, olyan témákról, mint tehetség, kitartás, önzetlenség, segítõkészség... A hallottakról aztán lehet beszélgetni, rajzolni, sõt még vetélkedni is. Naponta három alkalommal szerveztünk programot a gyerekeknek: rajzversenyt, ismerkedési estet, pizsama partit, helyismereti vetélkedõt, játékdélutánt, lovaglást, tábortüzet, kirándulásokat, „Ki mit tud”-ot, hogy csak néhányat említsek. Az idén két autóbuszos kirándulást is szerveztünk: 23-án Komáromba látogattunk el. Útközben Vértesszõlõsön megnéztük „Samut”, majd Komáromban felkerestük a Monostori Erõdöt, ahol egy nagyon lelkes idegenvezetõvel hosszú sétát tettünk. Állíthatom, hogy még a legkisebbeknek is nagy élmény volt. Másnap – éppen kivételesen az idõ is jó volt – Tatára mentünk, ahol kempingben strandoltunk, s persze fagyiztunk is. A finom falatokról Csík Marika gondoskodott, külön köszönet neki a 140 lángosért, amibe még a szívét is belesütötte. Az ebéd is mindig elfogyott, Várhegyi Gyuri finomságainak mindig nagyon nagy a sikere. Mi ugyan tartottunk tõle, hogy a hét elteltével már csak gurulni fogunk. Utolsó délután héregi barátaink látogattak meg minket, Döbrentei Ildikó és Levente Péter. Nagyon kellemes és fõleg tanulságos órákat töltöttünk velük. A hangulatos mûsor után került sor az ajándékozásra. Az Úristen kegyelmébõl sok jótevõnk akadt, így „ajándékhegyekkel” lettek gazdagabbak a gyerekek. Összegezve: ez a hét is jól sikerült. Volt nevetés, jókedv, barátság, szerelem, játék, verseny, ajándék, élmény, honvágy is. Nem volt: baleset, betegség, verekedés, komoly rosszaság, igazságtalanság. Jövõre ismét megyünk… Weiperth Vilmosné táborvezetõ, karitászvezetõ 4


Karitászcsoportok zarándoklata Péliföldszentkereszten

A reggeli órákban egymás után soroltak be az autóbuszok a 10-es úton, vitték a karitászosokat, a munkát segítõket, pártfogoltakat Péliföldszentkeresztre, hogy az Oltáriszentséggel való körmenet és Szentségimádás, litánia után meghallgassuk Timkó Eszter színmûvésznõ tanúságtételét, Völner Eszter (Nyergesújfalu) népdalénekes egyházi dicsõítõ népénekeit, egy hangként több százan imádkozzuk a déli harangszó után az Úr angyala imát, s a kis szabadidõt követve a péliföldszentkereszti kálvárián Kis-Rigó László püspök atya által celebrált misén vegyünk részt. És a felhõk csak gomolyogtak körülöttünk, de fölöttünk a Nap sütött. Kitartásunk megható volt az Égiek számára is: a mise alatt néhány csepp „esõkönny” volt a jutalmunk. A karitász-zarándoklat napja, június 11., Szent Barnabás apostol ünnepe. És most, kedves Testvérünk, ne fáradj azzal, hogy felütöd a lexikont a B betûnél, vagy lázasan keresgélni kezdesz a Szentek élete címû könyvben! Egy kicsit hadd tréfálkozzunk: mi karitászosok most is segítünk, ha megelégedsz egyelõre egy rövidke összefoglalóval. Hol olvashatsz Szent Barnabásról? Elsõ kézbõl mindenekelõtt a Bibliában: Ap.Csel 1, 4, 36, 11, 13, 24, 37, 9, 27, 26, 13, 2, Lk 24, 48, 1 Kor 9, 6; és most itt, A Szentek élete c. könyv ide vágó részlete alapján: Barnabás – nevének jelentése: a vigasztalás fia – valószínûleg a legjelentõsebb misszionárius Pál elõtt és mellett. Nagy üdvösségtörténeti jelentõsége abban áll, hogy erõsen fellendítette a pogányok misszionálását. Barnabás példáján mindannyiunk személyes szeretete jusson el a rászoruló emberekhez. A szeretet, a jótékonyság, „a karitászmunka mûvészete abban áll, hogy egyszerre mûveli a hitet és a különbözõ tevékenységeket, a szociális tennivalókat és az apostoli munkát.” Cordes érsek1 1 Idézet a Bajóti Karitász Régió 10 éves c. könyvbõl – Jubileumi kiadvány 2004 – Szent Erzsébet Karitász Központ, Bajóti Régió Római Katolikus Plébánia kiadványa 2005. október

5

ZARÁNDOKLAT PÉLIFÖLDSZENTKERESZTEN

Június 8. Medárd napja. A néphit szerint: „Medárdkor ha esik, 40 napig mindig esik!” És valóban csak esett, esett, és esett... Szinte reménytelennek tûnt, hogy a 2005. június 11-ére Pélföldszentkeresztre hirdetett karitász-zarándoklat napsütésben történjék. Márpedig így volt! A pénteki égszakadást szombati napsütés követte.


A zarándoklatot záró misén Kis-Rigó László püspök atya szentbeszédében hallottuk: „Szép dolog, ha van az egyes emberben empátia, szolidaritás, együttérzés a bajban szenvedõ embertársaink iránt. A keresztényeknek ennél többet kell érezniük! Nem sajnálatból, nem csak együttérzésbõl, hanem a többlet, hogy Krisztus végtelen szeretetét ismertük meg, annak részesei vagyunk. Ez indít bennünket a segítségre. Aki jót akar, annak sok nehézséggel kell szembenéznie. A lényeg, hogy igazi testvéri közösségben tudunk együtt dolgozni, nem ellenfélnek, fõleg nem ellenségnek kell tekinteni a másikat, hanem mozaikszemnek. De térjünk vissza a délelõtthöz! Megérkezésünkkor Egyházmegyénk különbözõ régióiból érkezõ karitászcsoportokat a körmenet élén a Bajóti Régió népviseletbe öltözött karitászcsoportja vezette. Mi, az Észak-Pesti Karitászrégió képviseletében „konfekció-ruhánkban” közvetlenül utánuk haladhattunk, és így közelrõl is megcsodálhattuk a maguk hímezte, varrta igen szép, hagyományos viseletet. A Kálváriára felérve a szentségimádás és litánia után Timkó Eszter színmûvésznõ szeretet-tanúságtétele során többek között arról beszélt, hogy õ mindig hamarabb segített másokon, mint magán, mégsem tudott igazán szolgálatára lenni másoknak addig, amíg nem nézett szembe a maga kísértéseivel. Elfordulunk-e a problémáktól? Nézzünk bele igazán a lelkünkbe, milyen nehézségeket ad ismétlõdõen a Jóisten, nézzünk velük szembe, mert ha ez megtörténik, akkor válik hitünk erõssé. Vallja, hogy csak a hit által vezérelt úton lehet becsületesen, erkölcsösen, szeretetteljesen élni. Nemet kell mondani mindenre, ami a lelkünket korrumpálja, ami önös, ami csak az én, én, én ... A szeretettel képet alkotunk, Isten képét, hogy lássák tetteinket, és magasztalják mennyei Atyánkat. Csak szeretet-tetteinkkel tárhatjuk szélesre a hitetlenek elõtt a hit kapuját! És nem kell nagy dolgokra gondolni! Egy jó szó egy vak, egy mozgássérült, egy beteg embertársunkhoz, még ha nem is hívõ, csak itt lakik valahol a plébániánk közelében, már mosolyt csal az arcára; a hajléktalan öröme, ha megkínáljuk így nyár derekán a gyümölccsel teli kosarunkból. Persze lehet, hogy nem arra vágyik, de legalább megpróbáltuk gyakorolni a szeretetet. Más lesz a napunk, jobbak lettünk valamiben, a szeretet gyakorlásában. Ebben a szellemben élhettük meg a karitász-zarándoklatot a Szent Erzsébet Karitász Központ és a Bajóti Karitászrégió jóvoltából Péliföldszentkereszten. A delet követõ 2 és félórás szabadidõben megtapasztalhattuk a Bajóti Régió karitászosainak testvéri vendég6


A Bajóti Régió gondoskodott a szabadidõben a lélek táplálásáról is: az általuk készített kiállításon megismerkedhettünk az ide tartozó karitászcsoportok igen-igen tartalmas, sok mindenre kiterjedõ munkájával. Láthattuk azokat az apró, saját készítésû ajándékokat, amelyeket egy-egy csoport például a betegeknek ad, beleolvashattunk egy-egy karitásznaplóba, a fényképek a szeretet gyakorlásáról tanúskodtak. Az igazi meglepetés a belsõ szobában várt ránk: Bajót, Nyergesújfalu, Esztergom, Sárisáp, Tokod, Dág, Gyermely, Szomor, Dorog, Dömös, Annavölgy, Epöl, Lábatlan, Pilismarót, Mogyorósbánya, Héreg, Tát népviseletébe öltöztetett babák apraja-nagyja alkotott körmenetet, kezükben az adott település nevét feltüntetõ zászlóval. A kiállításról kifelé menet pedig az Esztergom-Budapesti Karitász Központ gondoskodott arról, hogy a karitász intézményével kapcsolatos kérdõíven mi magunk elevenítsük fel ismereteinket, a Központ pedig a kitöltött kérdõívek segítségével tájékozódhasson az egyházmegyei karitászmunka helyzetérõl. Remek szervezés! És még mindig nem volt vége! Aki tehette, a templomban meghallgathatta a Szent Kereszt ereklyével kapcsolatos ismertetést egy kedves szalézi atyától. Az árnyas udvaron a búcsúk hangulatát idézve a Don Bosco Kiadó kiadványait, kegytárgyakat és Szent Kereszt Áldott Borával teli flaskákat kínáltak az érdeklõdõknek. És, hogy ne felejtsük a szeretet parancsát, álljon itt Péliföldszentkereszt weblapján olvasható gondolat Bosco Szent Jánostól: „Nem lehet úgy szeretni Istent, hogy ne szeressük felebarátunkat. Egy és ugyanaz a parancs irányítja Isten és a felebarát szeretetét. Ezért hazug, aki azt állítja, hogy szereti az Istent, de gyûlöli felebarátját. A szeretet mindent elvisel, tehát nem lehet igaz szeretete annak, aki mások hibáit nem viseli el, ezen a földön nincs olyan erényes ember, akinek ne lenne hibája. Aki elvárja, hogy elviseljék hibáit, elõször õ viselje el másokét. Így töltjük be Jézus parancsát: viseljük el egymást kölcsönösen. Ha megbántottatok valakit, engesztelõdjetek ki vele azonnal, távolítsatok el minden neheztelést szívetekbõl. Ne nyugodjék le a nap haragotok felett és legyetek kiengesztelõdõk felebarátotok felé.” 2005. október

7


szeretetét is. A felállított sörsátrak ezúttal sütemény-, üdítõ- és kávésátrakká változtak. Meglepetten álltunk a mesebeli terülj, terülj asztalkák elõtt a szíves kínálások közepette. Nem kellett sokáig kéretni a vendégeket. Aki elõzõleg megrendelte, azt ízletes ebéddel, figyelmes felszolgálással várták a szalézi rend étkezõjében.


Az alábbiakban Péliföldszentkeresztrõl, a weboldalon található ismertetõ kivonata olvasható. Péliföldszentkereszt a Gerecsében található, a Komárom-Esztergom megyei Bajót községhez tartozik. Búcsújáróhely, a Magyar Szalézi Rend elsõ letelepedési helye. Az okiratok elõször 1265-ben és 1291-ben említik Pél – Pély néven. Zarándokhelyi jellegérõl a Visitatio Canonika azt írja, hogy 1730. május 30-án egy sántán született gyermek csodálatosan gyógyult itt meg. A legenda szerint egy juhász juhai itt, az esztergomi érsekség pusztájának egy bizonyos pontján térdet hajtottak, és ott keresztet találtak.

Krisztus keresztjét 350 körül találták meg, darabjait a világ minden tájára szétküldték, így került hazánkba is. A szentkereszti ereklye hitelességét 1735-ben igazolta XIV. Benedek pápa. A barokk kegytemplomot Eszterházy Imre hercegprímás építtette 1735-ben. Õ nyilváníttatta Péliföldszentkeresztet hivatalosan is búcsújáró hellyé. A templom 7 üvegablaka a hétfájdalmú Szûz eseményeit jeleníti meg. A kegyhelyen Barkóczy Ferenc hercegprímás kolostort épített a nazarénusoknak, akik 176370 között mûködtek itt. 1913 novemberétõl a kegyhelyet Don Bosco Szalézi Társasága veszi át és költözik ide a felsõ-olaszországi Cavaglia városából 40 alsógimnazista a nevelõikkel együtt; majd 1925-tõl az épület a szalézi rend kb. 40 teológusának anyaháza lesz. 1950-ben a szalézi rendet is feloszlatták, az épületekben vájárképzõ iskola és internátus mûködött 19501981 között, majd az emeletes zarándokház fogház lett, lakói a szénbányában dolgoztak. 1992-ben a szalézi rend visszakapta elkobzott rendházat és a hozzá tartozó létesítményeket. A kolostortól nem messze az erdei tisztáson áll Schmidt Sándor bányaigazgató által az 1930-as években építtetett Lourdes-i barlang, mely jelenleg a tatarozás miatt nem látogatható. A Kálvária a XVIII. században épült, minden stációja más-más stílusban. Összeállította: Lovász Judit az Újpest Kertvárosi Plébánia karitászának munkatársa 8


Idén ünnepelte megalakulásának 20. évfordulóját a Katolikus Alkoholistamentõ Szolgálat

Szabadulásom elsõ öröme Több, mint egy hónapos, türelmetlen várakozás elõzte meg a máriabesnyõi lelkigyakorlaton való részvételemet. Nem ez volt az elsõ ilyen jellegû lelkigyakorlat az életemben, mégis éreztem, vártam valami újat, valami csodálatosat, aminek velem meg kell történnie. Annyit még tudni kell, hogy ez a lelkigyakorlat szabadult és szabadulni vágyó alkoholfüggõk számára van hivatott rendezve. Odafelé az úton a józanság elsõ idõszakát élõ barátunk, Józsi, nagyokat hallgatott, érzõdött rajta a várakozás izgalma, vajon, mi fog történni velem? Feleségem, Kati, aki már részt vett ilyen találkozón nyugtatta, biztatta „ne félj, itt csak jó dolgok történhetnek veled!” A megérkezés már varázslatos eseménynek mondható. A már elõttünk érkezõ sorstársaink nagy szeretettel, figyelmességgel fogadtak bennünket. Az elsõ üdvözlõ kézfogások után Józsi kijelentette, hogy jó lesz itt nekünk. Megérezte, amit mi már több alkalommal, a közös sorsú emberek összetartozását, egymás iránti tiszteletét. Magam és feleségem sok régi ismerõst üdvözölhettünk. Közös barátaink felöl érdeklõdve kérdezgettünk. Örömteli hírek, harccal teli kudarcok, elesések és felállások történetei töltötték be beszélgetéseink témáit. A lelkigyakorlat különleges, egyszerû, és családias szentmisével kezdõdött, melyet Jakus Ottó atya mutatott be. Hogy mitõl családias egy szentmise? Külsõségtõl és formalitásoktól mentes, egyszerû szavakkal baráti beszélgetés Istennel. Közben nyílik az ajtó, két törékeny nõvér Teréz anya lányai közül, betámogat egy szakállas, vérzõ arcú, vérzõ fejû összevert embert. Helyet szorítunk, leültetjük, bátorítjuk. A nõvérek pár szót váltanak Ottó atyával, majd távoznak a kinti sötét, kegyetlen világba, hogy újabb áldozaton segítsenek. A rabság iszonytató bûze töltötte be a termet, undor vagy megvetés nélküli arcok, biztató szempárok, melyek a remény üzenetét küldték az újonnan érkezett felé. A három nap folyamán tapasztaltam, hogy nyolcvan sorstárs közül valaki mindig figyelmes volt felé, kávéval, édességgel, üdítõvel kínálgatta, mivel nyomorán kívül semmije sem volt, mégis gazdagnak mondhatta magát, mert voltak már barátai. A nagycsoportos beszélgetések mindnyájunk számára lelki táplálékot adtak. Egy-egy bemutatkozás, bizonyságtétel, emberi sors könnyeket csalt elõ a szemekbõl, és elcsukló hangon tudott csak megszólalni a következõ bemutatkozó, és ez így ismétlõdött. Ezek a sírások gyógyítanak, de már nem fájnak. A szabadító Isten jelen 2005. október

9

van minden ember életében, ezt a tényt közvetíti minden elbeszélés. A kiscsoportos beszélgetések még bensõségesebbek, minden mocskot felszínre hozó, ezáltal gyógyító, tisztító erejûek. A kiscsoportot, amelybe kerültem, régi barátom, Gabika vezette, a többi társam pedig fiatal, és az elsõ józan hónapjait élõ testvérekbõl tevõdött össze. Zavart voltam. Gabika már ismert, mi újat mondhatnék? A fiatalok, bizonyára kételkedve fogadnák tizennyolc év józanságom. Szerencsémre, a kör végén, és nem az elején ültem. Ez is az isteni terv egy része, mert az elején végig az volt bennem, hogy ilyen régmúlt távlatából mit tudnék mondani. Sorra mondták a történeteket magukról, az elsõ bizonytalan lépéseikrõl, gondolataikról, kétkedések érzõdtek, vajon érdemes megharcolni a harcot, hisz a legtöbbjüknek már nem volt se családja, se barátja. Elitták. Lehet és érdemes újra kezdeni? Ez érzõdött minden mondatukon. Kinek-minek kezdjek új életet? Ekkor hosszú évek távlatából hasított belém a felismerés, ezek az emberek ugyanarról beszélnek itt és most, ami velem történt tizennyolc évvel ezelõtt. Mind a tizenkét elõttem szóló felidézett az életembõl töredékeket, érzéseket, régi sírásokat, fájdalmakat, sérelmeket, reménytelenségeket. Mikor rám került a sor második nap délután, kezdeti tanácstalanságom a Szentlélek messze elfújta. Helyettem Õ beszélt, az én számmal, elmondva megtérésem és szabadulásom örömét, az élet sok-sok ajándékát, amit kaptam Megváltómtól, Jézus Krisztustól. Társaimban már nem volt kérdés, kinek-minek kezdjek új életet. Élettörténetem elbeszélése közben, újra éltem régi fájdalmakat, küzdelmeket, hosszú évek után újra sírni tudtam, az öröm könnyeivel újra átéltem megtérésem és szabadulásom elsõ boldogító örömét. Ez az érzés csak egyszer adatik meg sokaknak, de az Úr ajándékot készített számomra, és átélhettem újra. A közös programokat, lelket simogató énekek, melyeket Dax barátunk gitáron kísért, tették még boldogabbá. Mert igaz a mondás „az éneklés a lélek verselése”. A búcsúzás nehéz volt, „jó itt lenni nekünk Uram”, hangzott az imádság. De menni kell hazafelé, elmondani másoknak, hogy vannak még csodák, az Úr itt él köztünk és az a célja, hogy mindnyájunkat megszabadítson. Mindez 2004. május 29. és 31. között történt. Kedves Olvasó, reménységedül írom e sorokat. Tapasztó István A Katolikus Alkoholistamentõ Szolgálat utolsó idei lelkigyakorlata Máriabesnyõn november 17. és 20. között lesz. 10


„Eddig emberi erõt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Hûséges az Isten, erõtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetõségét is megadja, hogy kibírjátok.” 1Kor 10,13

A Katolikus Alkoholistamentõ Szolgálatról…

-B

UD

APESTI FŐ E

G

Y

GYE

ESZT

ME

ER

ÁZ

G

M

H

O

2005-tõl a Vasúti Szociális Szolgálat mellett, szintén a Karitász Központ keretében mûködik tovább az 1985-ben Halász Endre atya által alapított Katolikus Alkoholistamentõ Szolgálat. Három pillére: a megelõzés, gyógyítás és az utógondozás. A ma már országos kiterjedésû segítõ munka szakmai ismereteket szem elõtt tartva a katolikus hit tanításából, a hívõ ember életszemléletébõl forrásoztatja módszerét. Tevékenységük elsõsorban közösségi összejövetelekbõl, (lelki napok, bentlakásos lelkigyakorlatok, csoportfoglalkozások) szervezésébõl, személyes lelkigondozásból és a munkatársak képzésébõl áll. Z

Z

E

R

PO

NT

NT

SZE

A Szolgálat elérhetõségei: 1035 Budapest, Kórház utca 37. Tel./Fax: 242-2330 [email protected] A Szolgálat vezetõje: Jakus Ottó lelkész: 06 20 51 99 302

SÉ

BE

T K A R I TÁ S

Z

K

Ö

A Szolgálat szoros kapcsolatban áll a Gamma Gt. önsegítõ csoporttal és a Szõlõtõ Klubbal. A Gamma Gt. önsegítõ csoport elérhetõsége Budapesten, illetve jelentkezés a szociálterápiás szerepjáték módszerét alkalmazó csoportfoglalkozásokra: Meszlényi Lászlónál és Meszlényiné Bükkösi Gabriellánál a 281-0757-es telefonszámon.

Gratulálunk! A Rákoshegyért Alapítvány kuratóriuma és a Rákoshegyi Polgári Kör vezetõsége úgy döntött, hogy az idén Farkas Imrénének – aki a véleményezõk sorrendjén az elsõ helyek egyikén volt – az „Alternatív Rákoshegyért Díj”-at adományozza. Farkas Imréné, Éva néni – aki már több mint 10 éve karitászvezetõ – október 2-án vehette át a díjat a rákoshegyi katolikus templomban.

2005. október

11

O

-B

UD

APESTI FŐ

EG

Y H

M

GYE

ESZT

ME

ER

ÁZ

G

Alábbi, és kiadványunkban eddig bemutatott „gyöngyszemek” írónõje, karitászmunkatársunk, egy könyvecskében egybegyûjtve is megjelentette írásait a Szent Gellért Kiadó gondozásában, azonos („Gyöngyszemek az elfekvõben”) címmel. Történeteiben nekünk is megmutatja féltve õrzött kincseit, elvezetve minket történetei helyszínéül szolgáló kórtermek falai közé, ahol mi is felfedezhetjük az itt élõ betegek világát, lelki értékeit. Az írónõ a könyv teljes bevételét Karitászunk támogatására ajánlotta fel, így az olvasók számára a könyv megvásárlásával is lehetõség nyílik a Karitász Központ munkájának anyagi támogatására. E

Z

Z

PO

NT

NT

SZE

R

SÉ

BE

T K A R I TÁ S

Z

K

Ö

Gyöngyszemek az elfekvõben A hitvesi szeretet gyöngyszemei - Az utolsó találkozás Szokásos heti kórházi látogatásomkor, a kórterembe lépve valaki nevemen szólított, és intett, hogy menjek az ágyához. Meglepõdve láttam, hogy egy régi lakótársam fekszik ott. A világ legtermészetesebb hangján mondta el, hogy három hete van a kórházban, tegnap hozták át ebbe a szobába, de már csak napjai lehetnek hátra, mert gyógyíthatatlan. Azt gondolom, hogy valaki csak akkor képes saját halálos betegségérõl ilyen nyugodtan beszélni, ha ennél nagyobb fájdalma is van. Tudom, hogy férje egy agyvérzés következtében féloldalt megbénult és õ példamutató szeretettel ápolta, öltöztette, etette, borotválta, és délutánonként még sakkozott is vele. Most a saját betegségénél is jobban izgatta õt, mi lesz a férjével, ki fogja gondját viselni. Elmondta, hogy már el is búcsúzott a férjétõl. Megkérte a barátnõjét, hogy hozzák be Lacit egy utolsó találkozásra. A búcsúzás napján a kórházi fodrásszal megcsináltatta a frizuráját, felvette legszebb hálóingét – amit az egyik házassági évfordulóra kapott – és úgy várta a búcsúzás nehéz pillanatait… Amikor férje bejött, ránézett és azt mondta: – Nagyon jól nézel ki, nem látszik, hogy beteg vagy. Olyan szép vagy, mint régen! – Azt akartam, hogy ha rám gondolsz, akkor mindig ilyennek láss… – válaszolta az asszony. De már intett barátnõjének, most már menjenek, mert nem bírja tovább. 12


Azt hiszem, a hitvesi szeretet igazi gyöngyszeme ez, amikor saját szomorúságukat is le tudják gyõzni azért, hogy a másik fájdalmát enyhítsék. P. E.

-B

UD

APESTI FŐ

EG

Y

ER

ÁZ

G

M

H

O

Mindent szeretettel teszek GYE

ESZT

ME

A Keresztény Élet júliusi, Világiak az Egyházban c. rovatában megjelent, „Mindent szeretettel teszek” c. cikkében Kitzingerné Kardos Magda kelenvölgyi karitászvezetõnk mutatkozott be. „Magda asszony 1935. december 13-án született Kartalon, ott is nevelkedett, bár a szüleit nem ismerte. – Hogy mennyit fejlõdtem lelkileg kisiskolás koromban, azt Muszéli Viktor káplán atyának köszönhetem. Egyébként nagymamám nevelt, saját nyolc gyerekével együtt. A továbbiakban nagybátyám, Váradi Béla ferences tartományfõnök egyengette az utamat, neki köszönhetem, hogy a továbbtanulás után megtaláltam hivatásom a budapesti Szent László Kórházban, ahol elvégeztem a csecsemõ-és gyermekápoló iskolát is. Már a nehéz idõkben is sokat apostolkodtam, noha nagyon tiltották. Nemegyszer kellett a párttitkárnál jelentkeznem, de õ mindig „megbocsájtott”… Húsz évig dolgoztam a Szent László Kórházban, majd a budafoki szakrendelõben folytattam a munkát, születendõ két gyermekem miatt, mivel az közelebb volt az otthonomhoz…. A rendelõi munkám mellett elvégeztem a szenvedélybetegek szolgálatának tanfolyamát, késõbb a karitászvezetõ képzést. Azóta szívbõl ténykedem ezen a téren is. A kelenvölgyi Szentháromság templom az „otthonom”, ahol Hollai Antal a plébánosom, de otthon vagyok a közeli Bencés Tanulmányi Házban és annak kápolnájában is. Az itt élõ bencés kispapokkal és vezetõjükkel, Halmos Ábel atyával is élõ a kapcsolatom. Naponta felkeresem õket, ha valami miatt nem tehetem, már aggódva keresnek. Szívesen elbeszélgetek az emberekkel, látogatom a kórházi betegeket, istápoljuk a rászorulókat… Férjem már meghalt. Nagy cserkész volt, és egyházközségi képviselõtestületi tag, akárcsak én is a mai napig. Életem a Mennyei Atyára és a Szûzanyára bíztam. Ha majd menni kell, boldogan teszem, sok munka vár odaát is. Addig is, és majd ott is mindent szeretettel teszek.” Tárnoki András Z

Z

E

2005. október

PO

NT

NT

SZE

R

SÉ

BE

T K A R I TÁ S

Z

K

Ö

13

HÍREK Befejezéséhez közeledik a tavaszi és nyári özönvíz által sújtott Mád községben a Szent Erzsébet Karitász Központ által eddig felajánlott és szállított több mint 36 tonna bútor, illetve lakberendezési cikk elosztása Az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központja Écsy Gábor karitászigazgató koordinálásában a tavaszi özönvíz óta folyamatosan támogatja a Zemplén megyei Mád községet, mely a térségben – különösen a nyári kedvezõtlen idõjárás miatt – továbbra is az egyik legsúlyosabban érintett település. Az eddig összesen több, mint 36 tonna adomány elosztása befejezéséDr. Udvardy György püspök atya is elkísérte hez közeledik. A helyi plébános Darvas László atya egy alkalommal a segélyszállítmányt együttmûködõ segítségével a leginkább károsult, legrászorultabb családok mára a Karitász Központ gyûjtésébõl, felajánlásából származó bútorokkal berendezhették házaikat, lakásaikat. Szent Erzsébet kenyere Az idén is lehetõség nyílik plébániák számára a kenyerek megrendelésére, mely igényeket november 14-ig kérjük jelezni a Karitász Központban, a (06 1) 478 0896-os fax, illetve a (061) 351 1977-es telefonszámon. A kenyerek átvehetõk a november 19-i lelkinapon, reggel 9-tõl 13 óráig a Magyar Szentek Templomában. Karitászmunkatársak lelkinapja A névadó védõszent emléknapjához fûzõdõ, már hagyományos lelkinap november 19-én lesz a Magyar Szentek Templomában (Budapest, XI. kerület Magyar Tudósok körútja 1.). Program: az elmélkedések fél 10-tõl kezdõdnek, majd ebéd, délután szentségimádás, 15 órakor záró szentmise. A nap lelkivezetõje Hollai Antal plébános. Diazarándoklatok Bíró Ferenc és felesége szívesen vállal – térítésmentesen – diavetítéseket zarándokhelyekrõl, 5000 darabos diakészletükbõl. ℡: 351 8909

A Karitász bajóti régióvezetõje, Ferenczy Rudolfné, Éva szívesen fogad és vár a péliföldszentkereszti zarándoklatról bármilyen képanyagot archívumukba, tablóikhoz a 2533 Bajót, Bánk bán tér 11. vagy e-mailen a [email protected]. címen. 14


Szent-G Gály Kata – A lélek örömével –

ÕsÕszi zi levelek levelek A nyárfasor pénze ezüstös, vadgesztenye bronzot ígér, sárga aranyra cseréli magát a nyírfalevél. Bankót, pirosat hamisítgat cseralja-szömörce bokor, fény sugarába bekötve izzik az õszi csokor.

BiblBibliás iás szavak szavak Boldog a virág és boldog a levél, mert igazán virág és igazán levél, és nem akar látszani másnak. Boldog az ember, ha igazán ember, és nem ismeri útját a hamisságnak.

IsmereIsmeretlen tlen bbölcsesség ölcsesség Most egy – most még egy – hull le az ágról, magasból, mélybõl, csak úgy magától. Most egy – most még egy – hol itt, hol ott, mi van mögötte, milyen titok?

ADJ VALAKIT 5 elõadásból álló sorozat azoknak a plébániai karitászmunkatársaknak, akik betegeket látogatnak, és az ápolás mellett mások meghallgatására, megértésére is vágynak

Dr. Egri László orvos, diakónus, lelkigondozó vezetésével

ES

ER

ESZT

ME

Témák:

ÁZ

G

H

O

I FŐ az Esztergom-Budapesti D A P TFõegyházmegye U E Szent - B Erzsébet Karitász KözpontjaG Y szervezésében M

GYE

Október 27. csütörtök, 18,00 óra Bevezetés

E

R

NT

Z

NT

November 10. csütörtök, 18,00 óra A segítõ beszélgetés technikája

PO

SZE

November 3. csütörtök, 18,00 óra Segítõ kapcsolat

ZNovember 17. csütörtök, 18,00 óra Ö S É Haldoklás, gyász lélektana K Z BE T K A R I TÁ S November 24. csütörtök, 18,00 óra Az önkéntes helye az egészségügyben

Helyszín: Magyar Szentek Plébánia (1117 Bp. Magyar tudósok krt.1) Kiadó: Szent Erzsébet Karitász Központ, 1067 Budapest, Hunyadi tér 3. Telefon: 351-1977, Fax: 478-0896, E-mail: [email protected] www.esztergomi-ersekseg.hu/karitasz Felelõs kiadó: Écsy Gábor • Szerkesztõ: Kovács Gyöngyi Nyomdai elõkészítés, nyomtatás: Pharma Press® Nyomda és Kiadó

SZENT ERZSÉBET LEVELE

Recommend Documents