SZENT ERZSÉBET LEVELE

ESTI F Ő

EG

Y

GYE

ESZT

ME

ER

ÁZ

G

O

DAP

H

M

U -B

E

Z

Z

PO

NT

NT

SZE

R

SZENT ERZSÉBET LEVELE

SÉ

BE

T K A R I TÁ

SZ

K

Ö

XV. évfolyam 2. szám

2007. szeptember

A tartalomból: XVI. Benedek pápa köszöntése . . . . . . . . . . . 2 Látogatóban Árpád-házi Szent Erzsébetnél – zarándoklat hajléktalanokkal . . . . . . . . . . . 4 A Zugligeti Szent Család Plébánia zarándoklata Sárospatakra . . . . . . . . . . . . . . . 6 Belvárosi Fesztivál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Lassú víz partot mos… . . . . . . . . . . . . . . . . 10 Karitász nyár 2007 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 A „jézusi vonat” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Hírek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15

In Az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központjának karitatív-szociális folyóirata

gy

e

s ne

fo

ir lyó

at

XVI. Benedek pápa levele a Szent Erzsébet-év alkalmából 2007. július 7. 17:49 Árpád-házi Szent Erzsébet születésnapján, július 7-én tette közzé a Szentszék XVI. Benedek pápa Erdõ Péter bíboroshoz írt levelét, melyben a Szentatya Szent Erzsébet életmûvét méltatja születésének nyolcszázadik évfordulóján. Tiszteletreméltó Testvéremnek, Erdõ Péter bíboros úrnak, Esztergom-Budapest érsekének, Magyarország prímásának, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa Elnökének Nagy örömmel értesültem arról, hogy ebben az esztendõben különleges módon emlékeznek meg Magyarországi Szent Erzsébet születésének 800. évfordulójáról. Ebbõl a kiváló alkalomból kérem, tolmácsolja Magyarország és egész Európa híveinek lelki részvételemet a tervezett ünnepségeken, amelyek nagyszerû alkalmat nyújtanak, hogy Isten egész népének és különösen Európának felmutassuk e szent ragyogó tanúságtételét. Az õ híre messze túlterjedt saját hazája határain, és igen sokakhoz, köztük nem keresztényekhez is eljutott az egész kontinensen. Erzsébet igazi európai szent: kora társadalmi viszonyait tekintve épp úgy, mint napjainkban, az evangelizáció követhetõ példája. András király és Gertrúd királyné az új, keresztény Magyarország e hiteles drágakövének szülei gondoskodtak arról, hogy az Istenben való örökbefogadott gyermekség méltóságának tudatában neveljék gyermeküket. Erzsébet magáévá tette Isten Fiának, Jézus Krisztusnak a programját, aki szolgai alakot öltött, kiüresítette magát, és hasonló lett az emberekhez (Fil 2,7). Kiváló mestereinek köszönhetõen Assisi Szent Ferenc nyomába szegõdött, személyes és végsõ életcélként saját életét hasonlóvá alakította Krisztuséhoz, aki az ember egyedüli Megváltója. A türingiai õrgróf leendõ feleségeként a szegények szolgálatának szentelte önmagát, s ebben a szolgálatában fölismerte az isteni Mesterhez való hasonlóvá válás igazi útját. 2


Egyesítette a menyasszony hozományát az édesanya példaadásával, buzgón gyakorolta az evangéliumi erényeket, amelyeket Assisi Szent Ferenc iskolájában ismert meg. Az Egyház igazi leánya volt, konkrét tanúságtételével Krisztus szeretetét tette láthatóvá az emberek között. Az évszázadok során sokan követték õt, akik úgy tekintettek rá, mint a keresztény erények tiszta példaképére, amelyeket radikális módon élt meg a házasságban, a családban és az özvegységében egyaránt. Példája politikai személyiségek számára is ösztönzõnek bizonyult, hogy buzgóságán felbátorodva a népek közti kiengesztelõdésen fáradozzanak. A nemzetközi Szent Erzsébet-év, amely az elmúlt esztendõben, november 17-én kezdõdött Rómában, szolgáljon újabb ösztönzésekkel, hogy mélyebben megérthessük Pannónia e leányának lelkiségét, aki ma is emlékezteti honfitársait és az európai kontinens lakóit az Evangélium halhatatlan értékeinek fontosságára. Bíboros Úr, bensõséges jókívánságaimat küldöm, és kívánom: Szent Erzsébet személyének és mûvének mind mélyebb ismerete segítse elõ, hogy egyre tudatosabban fedezzék fel Magyarország és egész Európa keresztény gyökereit, a felelõs személyek pedig érezzenek ösztönzést arra, hogy harmonikus és másokat tisztelõ módon fejlesszék a dialógust az Egyház és a polgári társadalom között egy valóban szabad és szolidáris világ építése érdekében. A nemzetközi Szent Erzsébet-év legyen kedvezõ alkalom a magyarok, a németek és egész Európa számára, hogy megjelenítsék az atyáiktól átadott keresztény örökséget, hogy továbbra is ebben találják meg a szükséges forrást, s hogy a nemrég megkezdett új évezredet igazán termékennyé tudják tenni. Miközben mindannyiukra hívom Mária, Magyarok Nagyasszonya, Szent István és Szent Erzsébet hathatós védelmét, szívesen adom Önre, Bíboros Úr, valamint a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjaira, a papságra, a szerzetesekre és a hívekre egyaránt különleges apostoli áldásomat, bõséges mennyei kegyelmek zálogát.

Kelt a Vatikánban, 2007. május 27-én XVI. Benedek pápa

2007. szeptember

3

Látogatóban Árpádházi Szent Erzsébetnél – zarándoklat hajléktalanokkal – Amint meghirdette Bíboros Atyánk Szent Erzsébet évét, azonnal az jutott eszembe, hogy idei zarándokutunkat Sárospatakra kellene szerveznünk. Azután rájöttem, hogy nagyon messze van – túl drága lenne a karitásztagok pénztárcájának, a hajléktalanok meg olyan kiszámíthatatlanok… Tizenöten jelentkeznek, aztán csak hárman jönnek el, a buszt pedig jóelõre meg kell rendelni… A hajléktalanok karácsonyi ünnepségén Sándor, hûséges hajléktalan barátunk, elõállt kérdésével: Idén hová megyünk zarándokolni? „Teccik” emlékezni, milyen szép volt Mátraverebélyen is! – Idén Sárospatakra kellene menni – válaszoltam, – de hát az nagyon messze van, és nem tudok annyi pénzt elõteremteni. Nesszike – szólt, – azért mi is tudunk ám valamennyit fizetni! Tessék megpróbálni, hátha sikerülne elmennünk! Elkezdtem osztani, szorozni. Karitászgyûlés elé vittem az ügyet: ha a hajléktalanok fizetnének 500 forintot, a karitásztagok 1500-at, és a velünk jövõ imatársak, barátok a teljes rájuk esõ összeget, akkor a fennmaradó pénzt a karitász biztosítani tudná. Megszavaztuk a vállalkozást, és a többit rábíztam Szent Erzsébetre. Megrendeltem egy ötven személyes buszt, meghívtam plébános atyánkat, bejelentkeztem Sárospatakon, zarándokmenüt rendeltem és vártam. Egy kicsit megnyugtatott az a körülmény, hogy láttam egy utazási iroda által meghirdetett programot, melyben pont a kétszeres összegbe került volna az út. Eljött az indulás ideje. A busz vezetõje kíváncsian nézte kicsit viharvert társaságunkat. Volt karitászvezetõnket tolókocsival hozta el a fia, néhányan botra támaszkodva szálltak be a buszba. És a hajléktalanjaink… tisztára mosakodva, tiszta ruhában, de mégiscsak kissé elütve a többnyire idõsekbõl álló csoporttól... 7 órára megtelt a busz, indulhattunk. Csodálatos napsütéses idõben, nagyon szép tájak mellett haladtunk. Mindannyiunk szívét örömteli várakozás töltötte el. Vendégségbe készültünk Szent Erzsébethez, hogy köszönthessük õt születésének 800. évfordulóján, hálát adjunk életéért, és közbenjárását kérjük karitászmunkánkra és országunk, népünk hitének megújulásáért. A magunkkal hozott reggeli elfogyasztása után elimádkoztuk a Szent Erzsébethez írt kilencedet, amivel ráhangolódtunk a vele való találkozásra. Igen gyorsan eltelt az út. Sárospatakra érve a plébánia templomhoz siettünk, ahol már várt minket Kecskés Attila atya. Mire elfoglaltuk a helyünket a templomban, már 4


kezdõdött is a szentmise. Nagy meglepetésünkre a szentmisét mindkét plébános atya celebrálta, s a szentbeszédet a házigazda, Attila atya mondta. Az áldás elõtt szeretettel meghívta a csoportot friss házi pogácsára és egy pohár borra, melyet a pataki plébánia palackozott. A szentmise után egy kis vezetésen vehettünk részt a templomban, leróhattuk tiszteletünket Szent Erzsébet ereklyéje elõtt, majd eleget tettünk a meghívásnak. Nagy hála öntötte el szívemet, mert egyik titkos gondom megoldódott általa. Hiszen egy kicsit féltem attól, hogy a hajléktalanok hogyan fogják elviselni a hosszú utat alkohol nélkül – mit teszek, ha közben leválnak a csoporttól? Csak nem vehetek nekik fröcscsöt karitász pénzbõl?! Szent Erzsébet erre is gondolt! Nem is volt semmi nehézségünk. Egész nap együtt maradtunk, s legnagyobb csodálkozásomra, érdeklõdve tekintették meg velünk együtt a patinás Református Kollégiumot, benne az Iskola Múzeumot és Könyvtárat. Végigjártuk a pataki vár termeit, ahol a Rákóczi kiállítást nézhettük meg. Plébános atyánk felolvasta Zrínyi Ilona levelét fiának, II. Rákóczi Ferencnek, melybõl a legtisztább hazaszeretet csendült ki. Hazafelé az úton énekeltünk és elimádkoztunk egy szentolvasót hálából a szép napért. Történetekkel, viccekkel szórakoztattuk egymást. Utoljára az egyik hajléktalan kérte el a mikrofont, hogy megköszönje a zarándoklatot, és minden munkánkat, gondoskodásunkat. Ez olyan jól esett, hogy többünknek könny szökött a szemébe. Este 8-ra értünk vissza a Szent Imre templom elé. Mikor mindenki kiszállt a buszból, a gépkocsivezetõvel végigjártam a buszt, hogy nem maradt-e fönn valami. Ekkor át akartam adni neki egy kis összeget, melyet a csoport adott össze, hálából a nagyon szép vezetésért, az udvarias szolgálatkészségéért. S ekkor jött a meglepetés: – Nem, nem, ezt nem szabad, ez mindent elrontana! Én is, én is nagyon jól éreztem magam a csoporttal, és megerõsödtem a hitemben, ami már a padló alatt volt… Szent Erzsébet, köszönjük! Gáll Endréné a Szent Imre Plébánia karitászvezetõje Régióvezetõ változás A Szent Erzsébet Karitász Központ régióvezetõi júliusi megbeszélésükön új régióvezetõt választottak Ecseri Antalné személyében, aki Budapest II., XII. kerületek és Nagykovácsi plébániai karitász munkatársait koordinálja. Az eddigi helyettes, Dr. Fekete Ferencné továbbra is az I. és III. kerületek karitász felelõse, így õk ketten megosztva vezetik az ÉszakBudai Karitászrégiót. 2007. szeptember

5

A Zugligeti Szent Család Plébánia zarándoklata Sárospatakra Ecseri Antalné írása Karitászcsoportunk elhatározta ez év februárjában, hogy a Szent Erzsébet év keretében a következõ zarándokútját Sárospatakra teszi. Amikor az ezt követõ képviselõtestületi ülésünkön ötletemet elõadtam, kiderült, nagyon sokan csatlakoznának hozzánk és kb. 100 fõ zarándokkal kell számolnunk. A lehetõségek felderítésére (szállás, étkezés, programok) Sárospatakra utaztam március elején. Akkor még lázasan dolgoztak a Szent Erzsébet Ház tatarozásán, és nagyon megható volt az a lelkesedés, ahogy a pünkösdi ünnepekre és az épület átadására készültek. Annyi program és látnivaló tárult elém ebben a zempléni kisvárosban, hogy hazatértemkor rábeszéltem plébánosunkat, Gyuri atyát, hogy két napos zarándoklatot szervezzünk. Miután a kétnapos programot (július 8-9.) összeállítottuk, meghirdettük a zarándoklatot, két, majdnem tele autóbusszal 92-en utaztunk el. A résztvevõk plébániánk közösségébõl álltak, egyharmaduk 14 éven aluli. A zugligeti plébániától indultunk reggel hét órakor, reggeli zsolozsmával az autóbuszon. Sárospatakon elfoglaltuk szállásunkat a Comenius Tanítóképzõ Fõiskolán, majd 12 órára szentmisére mentünk a szeplõtelen fogantatás tiszteletére szentelt Vártemplomba. A szentmise végén megtekinthettük Szent Erzsébet ereklyéjét: amely egy koponyaszilánk és egy tenyérnyi ruhadarab. (Nagy élmény volt, hogy a mise alatt is ki volt az ereklye helyezve az oltárra.) Ebéd után a Szent Erzsébet Házban megnéztük a Szent Erzsébet kiállítást, mely nagyon értékes és szép, régi és modern alkotások gyûjteménye. Ezt követõen a Rákóczi várba látogattunk, mely nemcsak építészeti különlegesség, de itt mûködik a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma, mely állandó kiállításaival híven õrzi történelmünk jelentõs eseményeit, és az itt élt magyar kiválóságoktól fennmaradt emlékeket. A kiállítások után fakultatív programok voltak. Bodrog parti séta, hajókázás a Bodrogon, vagy további képtárak. Vacsora után csak nagyon rövid kis sétát tett a városban a társaság. Pozitív benyomásaink a városkáról, hogy nagyon tiszta, telis-teli virágágyásokkal az út mentén, ahol a nagy, tartós szárazság ellenére frissek, ápoltak a növények. 6


Másnap a reggeli után a közeli Megyer-hegyi malomkõbányához, az ún. Tengerszemhez kirándultunk, egy kicsit fárasztó, de annál szebb turistaúton, és itt mondtuk el reggeli zsolozsmánkat. Ezt követõen még ellátogattunk a Református Kollégiumba, megtekintettük az iskolatörténeti kiállítást, valamint a könyvtárban az Oroszországból nemrég visszakapott értékes, régi kódexeket. Ebéd után a sárospataki plébániához tartozó kis falu, Vajdácska Szent Erzsébet tiszteletére épített és ez év februárjában felszentelt templomát látogattuk meg. Ezután továbbutaztunk Sátoraljaújhelyre, közbeiktatva a széphalmi Kazinczy emlékhelyet. Sátoraljaújhely fõterérõl a Zsólyomka patak mentén egy köves út mellett építették 1936-ban a Magyar Kálváriát, mely 14 stációval vezet a Szár-hegyre. A 14 stáció a trianoni döntés alapján elszakított országrészeknek állít emléket. Egy-egy stáció bástyaszerûen kiképzett oldalain az elszakított városok címerével és megfelelõ idézetekkel. (ca. 45 városcímert számoltunk.) A hegy tetején álló Szent István kápolna alakjával a Szent Koronát idézi. Itt imádkoztunk és elénekeltük a szózatot. A hegy tetejérõl látható Szlovákia és Kárpátalja. Meggyõzõdésem, hogy ide minden magyarnak legalább egyszer az életében el kell látogatnia! Ez a Kálvária út több idõt vett igénybe a tervezettnél, így a zarándoklatunkat a pálos-piarista templomban szentmise helyett már csak rövid imával zártuk. Egyébként ez a templom-kolostor-iskola együttes is egy építészeti különlegesség, úgy külsõleg, mint belsõleg. Mindenkinek ajánlom, egyszer látogasson el ide! Zarándoklatunk nagyon mély és maradandó élményeket adott. Nagyon jó elõkészület volt számunkra Kuklay Antal atya nálunk tartott nagyböjti elmélkedése Szent Erzsébetrõl. Ennek az elõadásnak, valamint a sárospataki hallottak-látottak, és az ezzel kapcsolatban megjelent cikkek alapján jutottunk a következõkre: Szent Erzsébet messze megelõzte korát a tevékenységével. Nem volt szerzetes, nem vonult el a világtól, mégis 800 évvel ezelõtt élõ valósággá tette életében az evangéliumi magatartást. Megtanulhatjuk tõle, hogy igenis teljesíthetõk a nyolc boldogság lehetetlennek tûnõ állításai! Boldogok a tisztaszívûek – ez jut eszünkbe legelõször. Vajon milyen nevelést kaphatott négyéves kora elõtt, királyi házban, elfoglalt apa és gazdagságát kiélvezõ anya gyermekeként? Mégis – elszakítva otthonától, azonnal Isten felé fordult, örömével és bánatával egyaránt a vár kápolnájába sietett. Mégsem vált ájtatos, koravén gyermek-szentté, pontosan olyannak képzelem, mint azt a gyermeket, akit Jézus az apostolok elé állított. Bizalommal fogadta el új környezetét, örömmel játszott, tanult, lovagolt, derûsen élte azt az életet, amely osztályrésze lett rövid élete során. 2007. szeptember

7

Boldogok, aki sírnak – nagyon sokszor volt oka keservesen sírni… Elszakadt otthonától, ki tudja, mit fogott fel anyja, Gertrúd véres halálának történetébõl. Volt egy võlegénye, akitõl talán idegenkedett, joggal félhetett – a várban kerengõ szerelmi pletykák nyomán – a házasélettõl. Aztán a beteljesült szerelem, a jó házasság néhány éve után aggódott férjéért, és okkal, hiszen csakhamar halálhíre érkezett. Végül csaknem mindenkiben csalódott, akik körülötte éltek. Boldogok a szelídek – Erzsébet nem erõltette rá másokra a saját véleményét. Nem rangsorolt, nem ítélkezett hibáik felett, még akkor sem gyûlölt senkit, amikor különcséggel vádolták vagy irigységbõl árulkodtak rá, vagy rágalmazták. Megértette, hogy „nem e világból való”, mások szemében pazarló, különc, megengedhetetlen módon viselkedik, de nem alkudott meg, nem változtatott meggyõzõdésbõl fakadó jótékonyságán. És boldog maradt bezárkózva, magányosan is, mert megérezte, hogy Isten ezt várja tõle. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot – akiket az igazság miatt üldöznek Ez az a boldogság, amelyet Szent Ferenc és Szent Erzsébet maradéktalanul megélt a XIII. században. Az evangélium igazsága: Minden ember Isten képmása. A szegény, a beteg, a munkanélküli és a koldus is!!! És amelyet akkor sem vettek és most sem vesznek tudomásul. A XXI. században a pénz és a hatalom kasztrendszere uralkodik, jobban, mint bármikor a történelemben: valósítsd meg önmagadat, és ne törõdj másokkal! Az evangéliumi igazság fényében nem lehet kompromisszumot kötni - adni kell abból, ami felett rendelkezem (nem a feleslegembõl!). Ezt tette Szent Erzsébet, kevésbé radikálisan, mint Szent Ferenc, ezért követhetõbb a magunk számára, akiket nem hívott szerzetesi életre Jézus. Boldogan él, szereti férjét Lajost, és gyermekeit, fényûzõ környezetben lakik, ahol szolgák és szolgálók végzik a fizikai munkát, szívesen, szilajon lovagol, és a grófi ház feleslegébõl ad oda mindig annyit, amit jónak lát, amivel nem károsít meg senkit a környezetében. És ami több ennél: számára a beteg és szûkölködõ ember nem csupán anyagiakra, alamizsnára vágyik, hanem szeretetre, megértésre, gondoskodásra, esetleg munkaalkalomra, hogy ne kelljen koldulnia. Nem kell részletezni, hogy mindezek miatt milyen üldöztetésben volt része Boldogok az irgalmasok – nehéz fogalom az irgalmasság. Erzsébetnél ez a betegek iránt érzett szánalommal kezdõdött. És az üldöztetésben teljesedett ki, amikor meg tudott bocsátani mindenkinek. Férje családjának, akik jótettei miatt kiüldözték, és a jótetteit korábban élvezõ számító és hálátlan szegényeknek, akik elfordultak tõle. Nem „tanult” mindebbõl, nem vonta le a nyilvánvaló következtetést, hogy nem érdemes – hanem folytatni tudta adakozó életmódját, most már mindenét odaadva. Köszönjük Istenem Erzsébetet, a magyar és német nép közös szentjét! 8


Belvárosi Fesztivál Az elmúlt évek gyakorlatát átvéve, Rogán Antal polgármester hívta meg a rendezvényre az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Belsõ-Pesti Régiójához tartozó karitászcsoportját – amelynek dr. Berze Lászlóné a vezetõje – és amely 15 éve folyamatosan jó kapcsolatot tart az V. kerületi önkormányzattal. Egy sátorrész állt rendelkezésünkre, amit mi tettünk kellemessé, barátságossá. A Szent Erzsébet év adott aktualitást egy virágkompozíciónak, melyben a rózsává vált kenyér legendája elevenedett meg, és melyet a Szent István Bazilika plébániájáról Juhász Adorján készített nagy szeretettel és hozzáértéssel. Ezen kellékek, valamint a karitásztagok kedves közvetlensége, mellyel szórólapjainkat kínálták, vonzották sátrunkhoz az embereket, és ezzel felhívták a figyelmet tevékenységünkre. Teréz Anya, Mécs László gondolatai, versrészletei tették tartalmassá a beszélgetéseket, és a Karitász Központtól – Écsy Gábor karitászigazgató által – kapott kedves játékfigurák csaltak mosolyt, nevetést a látogató gyerekek arcára. Vidám hangulat alakult a sátrunk körül, melynek fényét Géza atya, a Szent István Bazilika plébánosa, a polgármester úr, illetve a kerület neves polgárai emelték, és amelyet minden kedves látogatónk tapasztalt. E sorok írója – aki csak 1 éve kapcsolódott a 25 fõs karitászcsoporthoz – örömmel tapasztalta, mit jelent az összefogás, a jó szívvel végzett munka. Az idõsebb látogatók nemcsak Szent Erzsébetrõl beszéltek nagy tisztelettel, hanem felelevenítették átélt ünnepeiket, olvasták a karitásztagok által készített tablókat, dicsérték ünnepi öltözékünket (jelvény, sál), mely karitászi együvé-tartozásunkat mutatta. A rendezvényt mûsor egészítette ki, városnézõ légballon, a Zrínyi utca átadása… A második nap záró perceiben mindannyian úgy éreztük, hogy a jelenlévõ civil szervezõkkel együtt a mi tevékenységünk által is képet kaptak munkánkról a kerület lakói. 2007. szeptember

9

A Szent István Bazilika Plébániája, a Karitász és az Önkormányzat összefogása – melyet beszédében a polgármester úr is kiemelt – egy Szent Ágoston idézetet juttatott eszembe. „In necessariius mutas, in dubiis libertas, in omnibus autem charitas.” „A szükséges dolgokban legyen egység, a kétesekben szabadság, mindenben pedig SZERETET.” Kovács Gáborné karitászmunkatárs Szent István Bazilika

Lassú víz partot mos, avagy a karitász pártfogoltak délutánja Táton Pontosan 2 órakor találkoztunk a plébánián, mi a karitászcsoport tagjai. Lázas izgalommal kértük Istent, hogy jól sikerüljön a délután, ha lehetséges ne történjen baj, mérgelõdés vagy egyéb ünneprontó dolog. Azután mindenki nekilátott a rá bízott feladatnak. Egyesek a plébánián maradtak, elõkészítették a termet, szétrakosgatták az általunk sütött finomságokat, friss virágot tettek a vázákba és a mécseseket az asztalokra. A többiek az autókba szálltak, ugyanis – a már megszokott módon – az idõs nehezen mozgó embereket mi magunk szállítottuk a plébániára. Az utóbbi néhány évben minden tavasszal megszervezünk egy olyan délutánt, amikor meghívjuk idõs pártfogoltjainkat, alkalmat adva nekik a találkozásra, kikapcsolódásra, hogy ez a délután kicsit más legyen, mint a megszokott. Az egykori szomszédok, ismerõsök, esetleg osztálytársak, akiket az élet a falu két különbözõ pontjára sodort, most újra találkozhatnak. Megbeszélhetik az õket ért változásokat, érdekességeket, ami csak rájuk tartozik, s ami csak nekik érdekes. Közben végigkóstolhatják a finom házi süteményeket, gyümölcsöket, italokat. Ilyenkor persze mi is készülünk egy kis meglepetéssel. Gyerekeink, unokáink között mindig van egy kis ügyes zenész, énekes vagy versmondó, de mi karitászosok is elõadunk egy-egy éneket, hogy még színesebbé tegyük ezt a napot. S íme a fáradozás meghozza 10


gyümölcsét. Egyre többen és többet jönnek el hozzánk, örömmel és izgatottan, mert hallották, milyen jól sikerülnek ezek az összejövetelek. Sõt idén olyan is volt, aki bevallotta, nagyon bánja, hogy az elmúlt években nem válaszolt a meghívásra. Most már készülhetünk a legközelebbi összejövetelre. Milinszki Márta, Tát, karitászvezetõ Idén is megszervezte hagyományos nyári gyermektáborát a Szent Erzsébet Karitász Központ A táboroztatási program keretében Vonyarcvashegyen, Héregen és Miskolctapolcán nyaralhattak a Fõegyházmegye plébániáiról rászoruló gyerekek és családosok. A gyermekcsoportok 25-35 fõs heti turnusokban, plébániai karitászvezetõk ajánlásával és kíséretében vehettek részt a táborozáson. A Karitász Központ nemcsak e 660 gyermek számára nyújtott lehetõséget nyaralásra, hanem további 150 fõegyházmegyei plébánia hittanos táborát, illetve gondozott családjait is támogatta 1 300 000 forint értékben tartós élelmiszerekkel. Alábbiakban a tábori elõkészületekrõl, programokról az egyik táboroztató plébániáról Weiperth Vilmosné a Kispesti Nagyboldogasszony Fõplébánia karitász munkatársának beszámolója olvasható.

Holnap strandra megyünk? Rövid, összefoglaló írás a héregi karitász táborról, nevetésrõl, barátságról, szeretetrõl… Holnap strandra megyünk? – kérdezték a gyerekek szinte percenként az eltelt egy hét alatt. Mit lehet ilyenkor válaszolni? Természetesen az igazat, csakis az igazat… ha jó lesz az idõ, ha az idõjárás megengedi, ha egy kicsit felmelegszik… Az idõjárás pedig nem engedte meg, az idei forró, tikkasztó nyár leggyengébb hetében, június 23-tól táboroztunk Héregen. A fürdés elmaradt… Mégis… mégis szállt az ének: „Minden dicsér…” Hiszen a számunkra oly kedves Héregen annyi mindent kaptunk a Mennyei Atya kezébõl: barátságot, vidámságot, kellemes programokat, jó játékokat, izgalmas versenyeket, csendes perceket a templom hûvösében, meghallgatott kéréseket… 2007. szeptember

11

Jól telt az egy hét. Sokat nevettünk a gyerekekkel együtt, még az apróbb rosszalkodásokon is jót mulattunk, s aki már táboroztatott, az tudja csak igazán, hogy ez is kegyelem… Nagyon jókat ettünk, szeretjük Gyuri bácsi finom ebédeit, a milánóinak is nagy volt a sikere, de Mari néni lángosát semmi sem múlta felül. Megadom a receptjét: liszt, élesztõ és sok-sok szeretet. Persze ez utóbbi az egész táboroztatáshoz kell, enélkül nem megy. Volt is sok zsákkal. Kati néni ezzel a szeretettel tartotta a templomban a foglalkozásokat, és vezette a játékokat. Két segítõnk, Anikó és Bori is sok szeretettel végezte a munkáját. Természetesen nemcsak adtunk, hanem kaptunk is szeretetet a gyerekektõl… Örültek a programoknak, a két autóbuszos kirándulásnak Tatára és Esztergomba, a sportfoglalkozásoknak, a kézmûves napnak, a játékoknak, versenyeknek… Az idõ szaladt, nagyon hamar eltelt a hét. A búcsúzás napján hálatelt szívvel köszöntük meg a Menynyei Atyának, minden szeretet forrásának, az együtt töltött szép napokat. „Minden mi él, csak Téged hirdet, minden dicsér, mert mind a mûved…”

A „jézusi vonat” Norikóval egy baráti kirándulás alkalmával ismerkedtünk meg. Végtelen kedvessége, derûlátása, tapintata magával ragadott. Mondhatom úgyis, hogy rokonlelket fedeztünk fel egymásban, mert minél többet beszélgettünk, annál jobban örültünk egymásnak. Bár látásból már 1-2 éve ismertük egymást, mivel magyar férjével ideköltöztek Leányfalura Amerikából. Esténként a szentmisére menve kézfelemeléssel üdvözöltük egymást, miközben virágait locsolta a kertben. Így volt ez hosszú idõn keresztül, aztán egyszer csak hónapokon át nem láttam. Úgy gondoltam, hazautazott. Megörültem, amikor váratlanul összefutottam a férjével. Megtudtam: Norikó halálosan beteg. Kiadták a kórházból, mivel orvosilag már nem volt mit tenni. Amikor meglátogattam, összeszorult a szívem. Csont és bõr volt, szemében végtelen szomorúság, kétségbeesés tükrözõdött. Amikor meglátott, kezét nyújtotta felém és sírni kezdett. Nagyon sokáig fogtuk egymás kezét így szótlanul. 12


Emma, hol az Isten? – kérdezte – Miért, miért? Úgy félek a haláltól! Úgy szeretnék még élni! Párjával nagyon szerették egymást. Õ minden lehetségest megtett érte. Norikó értelmiségi családból származott, nem istenhívõ, de jó ember volt. Még a fent említett kirándulás alkalmával elmondta nekem, mennyire megfogta õt annak a látványa, hogy én naponta szinte szaladok, sietek a templomba, az esti szentmisére. Úgy mondta – mintha ez kötelezõ lenne a számodra, vagy mintha az életed függne tõle. Akkor mindketten csak udvariasan mosolyogtunk ezen. Most viszont eljött a pillanat ennek a megválaszolására. Tudtunk Istenrõl beszélni, most amikor körbe minden lezárult, egyedül az „egyetlen út” maradt még nyitva, ami úgy tûnt most fontossá vált számára. Heteken, hónapokon át látogattam és ilyenkor tudatosan Istenrõl beszéltem neki, ami szemmel láthatóan megnyugtatóan hatott rá. Jó volt felfedezni együtt Isten csodálatos titkát, szeretetét, irgalmát, a megváltás hatalmas ajándékát. Természetesen sok mindenrõl esett szó, sok kérdés – felelet hangzott el, de ezekben a fél órás találkozásokban, ami a legfontosabb volt kettõnk kapcsolatában, azt próbáltam erõsíteni benne, és ez a hit kegyelme volt. Megállapodtunk abban, hogy a „halálról” nem beszélünk, csak az életrõl és hogy mi ketten majd Istennél találkozni fogunk. Aki elõbb ér oda, az fogja majd a másikat vidáman, mosolyogva várni. Az viszont egyáltalán nem biztos, hogy õ fog elõbb odaérni – mondtam neki – még akkor sem, ha most õ a „nagy beteg”. Mivel tõle hazamenet akár elüthet engem egy autó és ezzel mindjárt egy másik helyzet áll elõ. Nagyot mosolygott ezen, és mint mindig, amikor tetszett neki valami, most is megfogta a kezemet és megkérdezte: Emma, te komolyan úgy gondolod, hogy mi még találkozhatunk Istennel? Igen! – mondtam – ez egészen biztos. De elõbb ehhez neked fel kell szállnod a „jézusi vonatra”, és ezt határozottan és biztosan kell megtenned. Nem elég csak kimenni a pályaudvarra, vagy megvenni a jegyet, vagy felszállni akármelyik ottani szerelvényre, és nem lehet lekésni sem, mivel az mind csak kudarchoz vezetne. – Biztosra kell menni! Ha te Debrecenbe akarsz utazni, csak a Debreceni vonatra szállhatsz fel, és fel kell szállnod rá, különben hiába fáradoztál, nem érsz célba. Így van ez a „jézusi vonattal” is – ahhoz, hogy felkészülj rá elõbb meg kell tenned bizonyos lépéseket határozottan és elszántan. Tudatosan kell készülnöd rá. Teljes szívedbõl akarnod kell ezt a felszállást és „Igent” kell mondanod rá. Most még idõben vagy, meg kell tenned ezt a lépést, ezt a szintkülönbséget – a földrõl való felszállást – a hit vonatára. Ne félj, megkapod hozzá az erõt, csak kérned kell. A többit már rábízhatod Istenre, aki majd mindent elrendez körülötted. 2007. szeptember

13

Vékony, gyönge kezét most is felém nyújtotta. Megfogtam és a saját kezeimbe zártam õket. Így imádkoztuk el együtt a Miatyánkot. Én szavakkal, Õ fénytõl csillogó szemekkel kérve az Urat hallgassa meg kérésünket és segítsen. Pár nap múlva Norikó közölte velem: már nem félek a haláltól, sem a betegségemtõl. Fent vagyok a „jézusi vonaton”, és már tudom azt is, hogy mi ketten találkozni fogunk Istennél. Nagyon szelíden, kedvesen mosolygott. Ezen a találkozásunkon nem beszéltünk semmirõl, csak örültünk egymásnak. Ahogyan telt az idõ, Norikó napról-napra jobban lett. Felkelt az ágyból és Istennek legyen hála, gyógyulásnak indult. Mindannyiunk számára ez egy igazi csoda volt. A kórházi orvosok nem tudták mire vélni, mivel betegségének nyoma tûnt. A leletek tiszták voltak, így a zárójelentése teljes gyógyulásról tanúskodott. Új élet indult el a számára. Vasárnaponként együtt jártunk templomba a szentmisére, ahová több alkalommal párja is elkísérte. Lélekben megerõsödött és már másképpen látta a világot, mint azelõtt. Boldog voltam, hogy Istent a szívébe zárta. 1 év után azonban a kór újra megtámadta, betegsége kiújult és ez az idõ már nagyon gyors lefolyású volt. Mindannyiunk elõtt világossá vált: Norikó a felkészülésre 1 évet kapott Istentõl ajándékba. Bár a kór legyõzte õt „fizikailag”, de a lelke már erõsebb volt betegségénél. A halál már nem tudott neki ártani, mert elnyerte az „élet koronáját”. A „jézusi vonat” a Mennyországba vitte õt. Utolsó elõtti találkozásunk nagyon csendes volt. Szívembõl megkönnyeztem Õt. Mint mindenre, erre is reagált. Lassan mondta nekem: Emma, fent vagyok a „jézusi vonaton” és nem félek. Tudom hová visz, hová megyek és tudod, hogy mi találkozni fogunk. Szelídsége, ugyanakkor a bátorsága, hite lenyûgözött! Most én erõsödtem tõle és erõsödöm mindig, mikor rágondolok. Számomra Norikó életem egyik felejthetetlen nagy ajándéka volt. Isten megengedte nekem, hogy saját szememmel láthassam, saját szívemmel megtapasztalhassam, hogy a halál küszöbén az övéit milyen nagy szeretettel várja és átöleli a Remény, aki mint a farkasok közül megmentett bárányt, az örök hazába, az Atyai házba kíséri. Pappné Emma Leányfalu Szent Anna Karitász csoport vezetõje

14


HÍREK Szent Erzsébet év: ünnepség az Erzsébet Kórházban „Erzsébet a legnagyobb magyar asszony, akit egész Európa ismer és tisztel.” Ezekkel a gondolatokkal vezette be június 2án a Szent Erzsébet év keretében tartott mûsoros megemlékezését a Belsõ-pesti Karitászrégió VI. kerületi beteglátogató csoportjának vezetõje, melyet az Erzsébet Kórház Csengery u.-i rehabilitációs részlegében élõ idõseknek szerveztek.A példaadó szent életútjának eseményeit idézte, majd a gyermekcsoport zenés-verses mûsorral ajándékozta meg a betegeket. Az egyik támogató cég — akinek munkatársai már korábban felajánlásaikkal, és lelkigondozói munkájukkal, önkéntesen is bekapcsolódtak a Szent Erzsébet Karitász beteglátogatói tevékenységébe — nemcsak Erzsébet kenyérrel, hanem énekkel is köszöntötték az idõseket. Szent Erzsébet év: rajzpályázat A Katolikus Karitász és az egyházmegyei karitászok Szent Erzsébet évéhez kapcsolódó rajz-és fotópályázatának nyerteseit a Szent Erzsébet Karitász Központ látta vendégül, egy hetes nyaralásra a tavaly felújított miskolctapolcai üdülõjében. Az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegyébõl a Szent Erzsébet Karitász Központ címére 491 alkotás — köztük gyermekrajz, festmény, kollázsmunka, fotó — érkezett a 800 éve született szent példaadó életének mai és korabeli ábrázolásával. A pályázatokat Dr. Farkas Attila atya, mûvészettörténész, az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye Egyházmûvészeti Bizottságának tagja és Sinkó Vera, mesekönyv illusztrátor által vezetett bíráló bizottság javasolta országos zsûrizésre, illetve a Szent Erzsébet Karitász különdíjára. Országos viszonylatban a Fõegyházmegyébõl Maróthy Mónika és Basa Jánosné korosztályukból elsõ, Bura Éva második helyezést ért el.

2007. szeptember

Gratulálunk, munkatársunk két elismerésben is részesült! Örömmel adjuk közre, hogy a Pécsi Tudományegyetem 2007. június 21-i ülésén munkatársunk, Dr. Forgách József számára — aki egyben az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye külügyi referense — az egyetem Felnõttképzési és Emberi Erõforrás Fejlesztési Karának címzetes egyetemi docensi címét adományozta. A Budapesti Szent Ferenc Kórház 2007. augusztus 18-án ünnepelte felszentelésének 70. jubileumát. A szentmise keretében átadták a Szent Ferenc Díj arany fokozatát, melyet Dr. Beer Miklós, váci megyéspüspök és Dr. Forgách József vehetett át. Lelkinapok a Bajóti Régióban Boldog Kalkuttai Teréz anya gondolatait választották mottóul a bajóti karitász munkatársai tokodi lelkinapjukon június 30-án. E szellemben szervezték újabb, egy napos lelkigyakorlatukat is, szeptember 1-én, Süttõn. Mindkét alkalmon a lelki programok mellett kiscsoportos beszélgetéseken tapasztalatcserék, elõadások, tanúságtételek meghallgatása, illetve elõbbi eseményen a 10. évfordulós csoportok részére oklevelek, míg Süttõn a helyi Szent Erzsébet díj átadása is lezajlott. A tokodi nap különlegessége volt továbbá, Ferenczy Rudolf, DAX Szent Erzsébet-miséjének õsbemutatója, többek között a szentendrei Péter-Pál Ifjúsági Énekkar közremûködésével. A Polgárok Házának megalakulásának 3. évfordulójának alkalmából a Házban mûködõ könyvtárat alapítójáról, a tavaly elhunyt Bogláryné Mailáth Edináról a Betánia Szeretetszolgálat megszervezõjérõl nevezték el.

15

Az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központja a 2007. évi Városmisszió és a jubileumi Szent Erzsébet év kapcsán felnõttképzési kurzust indít karitász és plébániai munkatársak részére Esztergomban és Budapesten. A korábbi tanfolyamok jó tapasztalatait felhasználva a képzés õsztõl tavaszig tartana, figyelembe véve az utazási nehézségeket és a távolságokat (különösen vidéken), havonként egy szombati napot felhasználva, 8 alkalomból álló sorozatot tervezünk. Az elsõ találkozót mind a két helyszín résztvevõinek Esztergomba szervezzük, mely szentmisével kezdõdik. Azok a munkatársak, akik minden tanfolyami alkalmon részt vesznek, tanúsítványt kapnak. Jelentkezéseket már csak korlátozott számban fogadunk! Nyítónap: 2007. október 6.

Karitászmunkatársak lelkinapja A névadó védõszent emléknapjához fûzõdõ, már hagyományos lelkinap november 17-én lesz a Magyar Szentek Templomában (Budapest, XI. kerület Magyar Tudósok körútja 1.). A programok fél 10-tõl kezdõdnek.

További információ mindkét programról, illetve tanfolyami tematika az alábbi címen és telefonszámon kérhetõ. Kiadó: Szent Erzsébet Karitász Központ, 1067 Budapest, Hunyadi tér 3. Telefon: 351-1977, Fax: 478-0896, e-mail: [email protected] www.esztergomi-ersekseg.hu/karitasz Felelõs kiadó: Écsy Gábor • Szerkesztõ: Kovács Gyöngyi Nyomdai elõkészítés, nyomtatás: Pharma Press® Nyomda és Kiadó Borítón Simon M. Veronika Munkácsy Emlékdíjas festõmûvész képe látható. Címe: Gyöngyösi Szent Erzsébet

SZENT ERZSÉBET LEVELE

Recommend Documents