SZENT ERZSÉBET LEVELE

ESTI F Ő

EG

Y

GYE

ESZT

ME

ER

ÁZ

G

O

DAP

H

M

U -B

E

Z

Z

PO

NT

NT

SZE

R

SZENT ERZSÉBET LEVELE

SÉ

BE

T K A R I TÁ

SZ

K

Ö

XVI. évfolyam 1. szám

2008. május

A tartalomból: Összefoglaló a Szent Erzsébet Karitász elsõ negyedéves munkájáról . . . . . . . . . . . . . 2 Máriabesnyõ 2008 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 Bemutatkozik a kispesti Nagyboldogasszony karitászcsoport . . . . . . . 7 Hildegárd döntõ órája . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Zoli bácsi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .12 Hírek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 A Szent Erzsébet a Szegényekért Alapítvány felhívása . . . . . 16

g In Az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központjának karitatív-szociális folyóirata

ye

s ne

fo

ir lyó

at

Tisztelettel gratulálunk Fõpásztorunknak, Dr. Erdõ Péter bíboros, érsek úrnak, a Német Katolikus Püspöki Kar legmagasabb kitüntésének, a Bonifáciusz medáliának átvételéhez!

Összefoglaló a Szent Erzsébet Karitász Központ 2008 elsõ negyedévi munkájáról A Vasúti Szociális Szolgálatról: Április végén zárul a Szent Erzsébet Karitász Központ Vasúti Szociális Szolgálatának a téli krízisidõszakot felölelõ programja. A 2005 januárja óta az Esztergom-budapesti fõegyházmegyei Karitász keretében, elsõsorban a Nyugati pályaudvar területén tevékenykedõ szolgálat szociális feladatvállalásainak fõbb célcsoportjai a pályaudvar környékén életvitelszerûen tartózkodó hajléktalan emberek. A téli krízisidõszakban a munkatársak még fokozottabban figyelemmel kísérték az utcán élõk egészségi állapotát, meleg ételt, meleg ruhanemût, takarót, tisztasági csomagot osztottak, illetve az izoláció veszélyének elkerülése érdekében folyamatos lelkigondozást is végeznek. Természetesen a segítségnyújtás nem mérhetõ számadatokban, de néhány statisztikai adat jól szemlélteti az utcán közvetlenül is megtapasztalható szegénységet, a rászoruló emberek számának nagyságát. Március végéig napi 90-100 otthontalan embernek 8341 adag meleg ételt, 11 266 pohár teát és 19 800 db zsemlét, a Szent Erzsébet Karitász által szervezett segélyszállítmányból pedig 135 takarót, illetve hálózsákot osztottak ki a Vasútmisszió munkatársai. Plébániai karitászmunkatársak idõs-és beteggondozói munkájáról: Az elmagányosodás fõleg az idõsebb korosztályt érinti. A plébániai karitászcsoportok gondozói munkájuk során ezt igyekeznek oldani, de a lelki támaszon, fizikai segítségnyújtáson túl tárgyi adományokkal is segítik a kisnyugdíjasokat, betegeket. Ehhez kaphattak az önkéntesek és az érintettek értékes segítséget a Béres Rt.-tõl, melyet a Katolikus Karitász által juttatott el a cég többek között Fõegyházmegyénkbe is. Így a Fõegyházmegye Karitászán keresztül hat budapesti és két vidéki karitászrégió 400 üveg Béres cseppet oszthatott ki gondozottainak. Ehhez a tevékenységhez kapcsolódott az is, hogy a Betegek Világnapja alkalmából a Karitász Központ, Dr. Erdõ Péter bíboros urat megkeresõ németországi szervezet segítségével 13 000 db rózsafüzért is továbbíthatott a plébániáknak, illetve a betegeknek az országos Karitász által készített emléklapok mellé. 2


További országos karitász programokhoz is csatlakozott a Szent Erzsébet Karitász Központ: az „Apró segítség a gyermekekA Betegek Világnapján Écsy Gábor atya, a Szent Erzsébet Karitász igazgatója a Budapesti Szent Ferenc Kórházban tartott elõadást, „Jézus üzenete a szenvedõ betegekhez a Szentírás alapján” címmel. Elõadása után, a német adományozóval Hofschulte úrral, a tulajdonos szerzetesrend tartományfõnökével Lucetta nõvérrel, és a kórház felügyelõ testületi elnökével Dr. Forgách Józseffel minden beteget meglátogattak, az erõsítõ szavak mellé egy-egy rózsafüzért ajándékozva.

nek” (a forgalomból kivont 1-és kétforintosok gyûjtése) és a „Nemcsak kenyérrel él az ember (Hívjon meg egy nélkülözõt asztalához)” akciókhoz. Ez utóbbi programból befolyt összeget a Katolikus Karitász élelmiszervásárlásra fordította, mely élelmiszercsomagokból egyházmegyénk Karitász Központja is részesült, és plébániánként 5-5, központilag pedig 140 csomagot ajándékozott tovább a rászorulóknak. Az akció különlegessége volt, hogy az élelmiszer mellé egy Bibliát is ajándékoztak, utalva a Biblia évére, és arra, hogy „nemcsak kenyérrel él az ember”.

O

Élelmiszersegély, saját szervezésben: Az emlí„Felhívás” a Szent József templon falán. tett akciót megelõzõen a Szent Erzsébet Karitász – közEmlékeztetõ minden napra az erre közlekedõknek, hiszen a Biblia éve hálaadás, ponti raktárából – a húsvéti ünnepkör alkalmával 200 tanúságtétel, az egység szolgálata, és egyben családi ünnep is… családot és 380 hajléktalan embert ajándékozott meg tartós élelmiszerekkel. Nagy segítséget jelentenek a rászoruló emberek számára a ruI FŐ haadományok is, hiszen az elmúlt hideg idõszakban havonta 200-230 fõ A P E SésTkaDigényelt, U EG B pott ilyen támogatást a Karitász Központon keresztül. -

M

ESZT

ER

G

Plébániai és karitászmunkatársak képzésérõl: A segítõknek is szükségük van lelki, szellemi táplálékra karitatív feladataik ellátásához. Ennek jegyében indított a Szent Erzsébet Karitász Központ, bajóti karitászrégiójának szervezésében még 2007-ben felnõttképzési kurzust karitász és plébániai munkatársak részére. A képzés párhuzamosan két helyszínen, Esztergomban és Budapesten történik, és júniusban zárul. Fontos a töretlen lelkierõ, a folyamatos lelki felkészültség, ezt hivatottak szolgálni a lelkigyakorlatok is: a fõegyházmegyei Karitász nagyböjti, máriabesnyõi lelkigyakorlata február 17. és 20. között 120 munkatárs részvételével zajlott.

SZE

NT

2008. május

3

E

R

Z

Máriabesnyõ 2008

Úgy gondolom, évrõl évre azok igyekeznek részt venni ezen a három napos lelkigyakorlaton, akik folyamatosan megélik, vagy élni akarják az Istenfiúságot, Istengyermekiséget. Aki azt mondja „Atyám”, az már a végtelennel rokonnak érzi magát és Isten fiának, gyermekének tekinti magát. Az Istenfiúság pedig méltóság… Hát, ilyen lelkek találkozója Máriabesnyõ – akik tudják, hogy a történelem leghatalmasabb árama, a vallásos isteni élet. S most, elvonulva a világ zajától, ezt mindannyian újra megtapasztalhattuk egymás arcán, az elmélyült imádságokban, egymás megszólításában, az egymáshoz való közeledésben. Isten áldott jelenléte irányította, mozgatta az egész közösséget. Természetesen két kiváló atya, Écsy Gábor Fõegyházmegyénk karitászigazgatója és Hollai Antal Budapest – Albertfalva plébános atyája voltak mindennek a mozgató rugói. Õk gondoskodtak elõadásaikkal, illetve elmélkedés sorozataikkal arról, hogy még jobban megnyissák horizontunkat az üdvösség felé. A napi szentmiséket közösen tartották meg, minden napot zsolozsmával kezdtünk és végeztünk, ezáltal is jobban átérezve Isten közelségét. A megnyitó szentmisét Dr. Udvardy György püspök atya celebrálta. Az õ buzdító szavaival indult a 3 napos lelkigyakorlat. Köszönjük Püspök atyának, hogy nemcsak Máriabesnyõn, de a többi közös karitász lelkinapon is fontosnak tarja, hogy közöttünk legyen, ezzel is erõsítve bennünket. A lelkigyakorlat elsõ elõadását Écsy Gábor atya tartotta meg. Elmélkedésébõl kiemelkedett Pál apostol gondolata: „az odafönt valókat keressétek”. Bármilyen magas egy hegy, még onnan is lehet fölfelé nézni. A mi hegyünk az Oltáriszentség! Jézussal lenni a hegyen, tõle erõsödni! Az Eukarisztia ajándék az Atyától és arra biztat, hogy mindenki megtört kenyér legyen mások számára. Tolmácsolta felénk a Szentatya nagyböjti üzenetét is. A húsvét imá4


ra, böjtre, jótékonyságra ösztönöz minket, a jótékonyság pedig arra, hogy elszakadjunk a földi javainktól. Mi nem birtokosai, csupán gondnokai vagyunk javainknak, amelyek eszközök csupán a kezünkben. Megerõsítette, hogy a jótékonyság – Igazságból – fakadó kötelességünk, nem csupán karitász feladat. Isten dicsõségét kell szolgálnia mindennek! Kitért arra is, hogy a betegek kezében óriási lehetõség van: szenvedéseiket felajánlhatják értékként, melyekre szüksége van a világnak. A szenvedés nem egy lehetetlen állapot, annak értelme van. Hittel a szenvedés kapuját átlépve, Jézus misztériumában részesülünk. A hit bizalom(!) – a legkiszolgáltatottabb helyzetben is tudom, Isten velem van, nem veszhetek el. Szó esett a Karitász gazdasági helyzetérõl, nehézségeirõl, de a lehetõségeirõl is. Mindezekrõl Mankovics Éva számolt be. Majd az Egyház fontos eseményérõl, a plébániai és karitász munkatársképzésrõl beszélt Ferenczy Éva, a bajóti régió vezetõje, a képzés szervezõje. Örömét fejezte ki, hogy a fõváros és a vidék együtt kezdhette el a programot, mely párhuzamosan folytatódik Budapesten és Esztergomban. Fontos lelki tápláléknak, lelki felkészülésnek tartja ezeket a találkozásokat és az elõadásokat. Azt vallja, hogy szeretetszolgálatunkat csak akkor tudjuk hitelesen végezni, ha ismerjük azt a krisztusi szeretetet, amely által képesek vagyunk embertársainkat igaz szívvel szeretni, segíteni, szolgálni. Fontosak a délutáni csoportfoglalkozások, ahol az önismereti tréningeken keresztül fejlesztjük személyiségünket. Mert meg kell ismernünk önmagunkat, az Egyház tanítását, a Szentírást, hogy igazi Krisztus-hordozók lehessünk az emberek között. Hollai Antal atya a Biblia évvel kapcsolatosan erõsített bennünket. Az Egyház, ha meghirdet valamit, nem kampányol – mondta. Nem egy könyvet ünnepelünk a Bibliában, hanem Isten van velünk. A Bibliára úgy kell tekintetnünk, hogy az Isten kinyilatkoztatása. Elmagyarázta, amikor a Szentírást emberi oldalról közelítjük meg, három lépésben ismerhetjük meg tartalmát. Három szó áll rendelkezésünkre. Az elsõ szó, a Biblia, a második a Szentírás, a harmadik a Kinyilatkoztatás, A Biblia könyveket jelent, pontosan 72 könyvet, 45 ószövetségi és 27 újszövetségi könyvet. A Szentírás szó jelzi, hogy a kezünkben lévõ könyvek nem profán, csupán irodalmi értékû mûvek, hanem valóban szent könyvek. Kinyilatkoztatás: ami a legtöbbet elmondja e szent könyvek bensõ tartalmáról, hogy Valaki kinyitja elõttünk önmagát, feltárja életének belsõ világának rejtett titkait, amit csupán emberi következtetéseink útján ismerhetünk meg. 2008. május

5

Mindent átadott nekem Atyám, Senki más nem ismeri a Fiút csak az Atya, És az atyát sem ismeri senki, csak a fiú, És az akinek a Fiú ki akarja jelenteni. /Máté 11,27 Tehát a Mennyei Atyát úgy ismerjük meg, hogy a Fiú kinyilatkoztatja elõttünk. A kinyilatkoztatásnak nemcsak tartalma van, hanem egy bensõséges hangulata, intimitása is. (János 14, 1-11, Lukács 12, 22-31,. Szeretet nélkül nincs kinyilatkoztatás, melynek lényege az Isten igéje. Hollai atya felhívta figyelmünket, hogy egyedül az egyház közvetíti a kinyilatkozás Istenét. A pap az az ember, akit Krisztus választott, hogy hordozza az Evangélium szavát, egyesítõ szeretetét, bocsánatát, testének, vérének áldozatát az emberek között, a világ végéig. Mindig látnunk kell a célt! A Szentírásban megnyilvánul az Örök Bölcsesség csodálatos leereszkedése, hogy megértsük, milyen kimondhatatlanul jóságos az Isten, aki soha nem hagy minket magunkra. Az Evangélium tükrözi az Õ akaratát, szeretetét, gondoskodását, vezetését – igaz kemény szigorát is – de jelzi biztos gyõzelmét is felénk. A lelkigyakorlatot befejeztük, de a lelkigyakorlatozás ezután kezdõdik a mindennapi életben: örömeinkben, gondjainkban, kereszthordozásainkban folytatódik. Sík Sándor hitének gyönyörû és egyértelmû vallomásával fejezzük ki hálánkat, köszönetünket a lelkigyakorlat vezetõinek, s egyben kívánjuk, hogy a továbbiakban ennek a vallomásnak kegyelme töltse be és vezérelje a mi szívünket is. Hiszek és hitem súlyos és kemény, Nem tünde tan, nem pille vélemény, Nincs benne így-úgy, bárcsak és talán, Igen és nem, kereken, magyarán. Semmi csûrés és csavarás

Inyeskedés és köntörfalazás. Hiszem és vallom, szeretem és élem, Amit az Egyház hinni ád elébem. Ebben a hitben élek és halok: Katolikus vagyok.

Leányfalu Szent Anna Plébánia karitász vezetõje: Pappné Emma 6


Bemutatkozik az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központjának egyik plébániai önkéntes csoportja, a Budapest-Kispest Fõplébánia Nagyboldogasszony karitászcsoport A kispesti fõplébánia karitásza Hegedûs László plébános kezdeményezésére 1990 tavaszán alakult meg. Már elõtte is „nem hivatalos” formában voltak a mûködésre erõsen utaló tevékenységek. A Nagyboldogasszony nevet a 15. évforduló alkalmával vette fel csoport. A szegények, rászorulók számára ruhaosztással kezdtünk, amit azóta is folyamatosan végzünk. A ruhaadományok nagy része szinte használt ruha, amit a Karitász Központtól, a hívektõl és a kerület lakóitól kapunk. A rászorulók ezt ingyen kapják a szükségleteiknek megfelelõ mennyiségben. 1990 után egyre nagyobb számban jelentek meg a hajléktalanok is. Az idõs hívõk bontott fonalból évente 120-140 db takarót készítenek belekötve imádságos szeretetüket, és mint Teréz anya takaróit juttatják el azoknak, akiknek erre szükségük van. Az egyházközség anyagi támogatása, valamint a Szent Erzsébet Karitász által átutalt összeg, és az esetleges adományok teszik lehetõvé a pénzbeni támogatás adását is, ami lehet rendkívül indokolt esetben pénz, de inkább tárgybeni. Pályázatok segítségével karácsony elõtt megvendégeljük, és mûsor keretében megajándékozzuk az egyházközség idõseit és a támogatott 60-80 fõ hajléktalant. A ruhaadományokból célzottan juttatunk kérésre más karitatív szervezeteknek és csoportoknak évente kb.500-600 zsáknyit. Évente 400-600 alkalommal látunk el hajléktalant ruhanemûvel. 100-120 családot, 40-50 egyedülállót adománnyal, ruhanemûvel támogatunk. Nyaranta 1997-tõl a kerület nehéz körülmények között élõ családok gyermekei közül 30 fõt táboroztatunk ingyenesen a Szent Erzsébet Karitász Központ segítségével, saját szervezésben és kísérettel. A rászoruló gyermekek kiválasztása elsõsorban az önkormányzati családsegítõ munkatársainak az ajánlása alapján történik. Ezeknek a gyermekeknek ünnepre felkészítõ foglalkozásokat is tartunk évközben. A kerületi védõnõk szervezésében a gyesen, gyeden levõ 2008. május

7

kismamáknak és gyermekeiknek havonta kismama klubfoglalkozás van a plébánia közösségi házában. Az egyházközség kismamái is rendszeresen összejönnek a „Magnificat” kismama klub keretében. Évi rendszeres zarándoklatot tartunk lelki megerõsítõ célzattal a karitász munkában résztvevõk számára, önköltségen. A karitász munkatársainak havonta gyûlés van, ahol a feladatok megbeszélése, megszervezése történik. Ilyenkor alkalom van egymás lelki megerõsítésére is. Folyamatosan részt veszünk az egyházközség és az egyházmegye programjaiban is. Az önkormányzattal korrekt az együttmûködés. Az egyházmegyei és az országos karitásszal intenzív a kapcsolatunk. A kerület más egyházi karitász szervezeteivel rendszeresek a találkozóink, eszmecseréink, alkalmanként segítünk egymásnak. Az egyházközség más tevékenységû csoportjaival a feladatorientált együttmunkálkodás szinte mindennapos. Kölcsönösen segítjük egymást a Szent Ignác Szakkollégiummal és az UNUM nõvérekkel a karitatív feladatok ellátásában. Fõbb és rendszeres támogatóink a kerületi és a fõvárosi önkormányzat, – ahonnan pályázatainkra kapott pénzbeni juttatásokból van módunk a táboroztatást, a karácsonyi megvendégelést finanszírozni – az egyházi karitász szervezetek, a római katolikus egyházhoz kötõdõ és nem kötõdõ vállalkozók és magánszemélyek, iskolák. Az önkéntes karitász munkában részt vevõk száma mintegy 25 fõ, akiknek irányítását, a tevékenységek koordinálását a karitászcsoport vezetõje Szigetvári Györgyné, Rozika látja el nagy-nagy szívvel, lelkesedéssel és türelemmel, aki egyben a Szent Erzsébet Karitász Központ dél-pesti régióvezetõje, illetve az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye cigányügyi referense. A Jóistenben bízva és a segítségét kérve, még sohasem volt olyan feladat, amit végtelen kegyelmével ne tudtunk volna megoldani… Csorba Ottó 8


Hildegárd döntõ órája A berlini Szt. Hedvig-Kórház 1908-ban váratlanul egy igazi csodának lett a színhelye és tanúja. A csoda – emberileg megmagyarázhatatlan – testi (fizikai) és lelki csoda volt egyaránt. Október másodikán egy 25 éves fiatalasszonyt szállítottak be sürgõsséggel a kórházba, aki hajnalban heves vesetáji fájdalomra ébredt. Orvosa azonnali kórzázba szállítását rendelte el. Elkerülhetetlennek tartotta a mûtétet. Burján Hildegárd volt ez a fiatalasszony, akit férje, Burján Sándor kíséretében vittek a kórházba.. Noha szinte magánkívül volt a fájdalomtól, a kocsiban úgy döntött, hogy a katolikus Szt. Hedvig-kórházba vigyék. Érezte az életveszélyt, és katolikus környezetben kívánt lenni. Hét hónapon át kellett itt a Fotó: Burján Hildegard legnehezebb testi szenvedéseket eltûrnie. Egy borsó nagysá(szül. Freud) érettségi képe 20 éves gú kõ a vesevezetékben azonnali operációt tett szükségessé. A betegnek négy nagy és több kisebb operációt kellett elszenvednie. Naponta háromszor – hónapokon át – morfium injekcióval enyhítették elviselhetetlen fájdalmait. A Szt. Hedvig Kórház nõvérei szerint, akik odaadóan ápolták, Hildegárd nagyon bátor és türelmes volt. Férje, Sándor véleménye szerint e betegségnek a gyökerei az egyetemi hallgató korára nyúltak vissza, mivel akkoriban (2004 körüli években) – lévén kevés nõi hallgató – a szaniter berendezések nõk részére többnyire hiányoztak. Burján Hildegárd életében elõször volt katolikus környezetben. Naponta láthatta a szerzetesnõvérek önzetlen munkáját. Elõször találkozott az isteni élet csodájával. Minden gátlása és problémája, ami eddig kisérte, eltûnt. Hildegárd, a nagy istenkeresõ itt kezdett el hinni Istenben. Egyszer igy nyilatkozott barátnõjének: „Ilyesmit, mint ezek a nõvérek, a csak magára hagyatkozó természetes ember nem tud megvalósítani. Foerster* és Saitschik* nem tudtak meggyõzni, de itt a kegyelem hatását közvetlenül éltem meg, igy már semmi sem tud visszatartani.” A betegnek nagy türelemre volt szüksége, mert az orvostudomány csõdöt mondani látszott az õ esetében, fisztula, sipoly a vesevezetékben és egy abból képzõdött bélsárfisz2008. május

9

tula minden sebészi beavatkozást meghiúsított. Hildegárd csontvázzá soványodott le. Miután további gyötrelmes szenvedéseken ment át, az orvosok 1909 március 20-án a negyedik, utolsó operációra készültek. (Kivonat a kórház operációs könyvébõl) Mivel a vesevezeték nem tudott többé záródni, a paciens halálát látták közeledni. Az orvosok feladták a reményt és a kétségbeesett férjének 1909 nagyszombatján megmondták, hogy felesége órái meg vannak számolva. A leletben igy fogalmaztak: „A megoldás nagyon nehéz, ... lehetetlen volt simán összevarrni...” Igy az orvosok. Éppen ezért, 1909 húsvétvasárnapján ugyanezek az orvosok teljesen érthetetlen és meg magyarázhatatlan tény elõtt álltak: a vesevezeték, melyen a vágás gyógyíthatatlannak látszott, váratlanul teljesen bezárult, a paciens láztalan volt, visszatért az életbe. Meggyógyult. – Ezt a történést Hildegárd mindig mint kimondott csodát tartotta emlékezetében. Mély megrendüléssel és alázattal állt az esemény elõtt és ezt a következtetést vonta le magának: „Ez a második életem egészen Istené kell hogy legyen.” Ez így is lett. Hogy ezt õ miként valósította meg az elkövetkezendõ 25 évben, a következõkben fogjuk ismertetni. * Burján Hildegárd életére visszatekintve, õt (1883-1933) bátran sorozhatjuk a rendkívüli nagy emberekhez, akik bensõleg szabadok, nyitottak voltak a kiválasztásra, hogy az emberiség élenjáró segítõi, profétái legyenek szenvedésteli idõszakokban. – Ehhez Hildegárdnak mindössze 50 év adatott.. Életének az elsõ 25 éve a szüntelen bensõ keresés évei voltak: kereste Istent. – 25 éves korában súlyos betegségbõl csodálatosan meggyógyulva megkapta a feleletet „elõzõ” élete minden kérdésére: a hitet, Istent. – Az isteni kegyelem mûvét láthatjuk életében visszatükrözõdni. Ettõl kezdve, a második 25 évben (férjes asszony volt) már nem keresett, hanem hitt, látott, tudott. Férjével Burján Sándorral együtt megkeresztelkedett, és elfogadta a hallatlan kihívást, és habozás nélkül megkezdte élete nagy mûvét: „Mindent Istenért és mindent az emberekért”, az Evangélium tanítására alapozott szakmailag úttörõ szociális-karitatív munkát. Ezt úgyszólván a társadalom minden szintjére kiterjesztve: utcagyerekek, nyomorgó bedolgozó nõk, kitett csecsemõk, bajbajutott családok, prostituáltak stb. segítésére. Zseniális szervezõképességével, mély hitével ezt új módon, a megelõzés és hatékonyság szintjén 10


tette: évtizedekkel túlszárnyalva korát: „Felismerni az idõk jeleit, és annak szükségességét, hogy a mindenkori ínséget úgy enyhítsük, hogy azt gyökerében orvosoljuk..” Mint parlamenti képviselõ a politikába is bevetette magát a hátrányos helyzetben lévõkért. Kortársai „A parlament lelkiismeretének” nevezték. Élete fõ mûve a „Caritas Socialis Nõvérközösség” (CS) megalapítása volt 1919-ben, szellemi, lelki örökségének továbbvitelére: apostoli karitatív munkával hirdetni az Evangéliumot. Caritas Socialis, e két latin szót a CS-Nõvérek „Közösséget teremtõ szeretetnek” fordítják, és ennek megvalósítására törekszenek is. A mai társadalomban az emberek növekvõ elidegenedése és elmagányosodása ellen közösségek teremtése a lehetõ legbiztosabb „gyógymód”. – „A szociális munka megelõzést is jelent: keresztény szeretettel és együttérzõ szívvel keressük a társadalmi szakadékok áthidalásának lehetõségét.” (B. Hildegárd) Mivel szentség hírében halt meg, boldoggáavatásának folyamata 1963-ban hivatalosan beindult, és a Caritas Socialis bízva várja és reméli alapítónõje boldoggáavatását. Burján Hildegárd élete sokak számára példaadóul szolgál, tanítása segítség lehet minden karitászmunkatárs és szociális munkás részére, érdemes közelebbrõl megismerkedni vele. Ezért a „Szent Erzsébet levele” c. karitászujságban megkezdjük részletesebb ismertetését. (Folytatás következik) Lázár Ilona nõvér

Isten virágainak gondozója voltál. – Ne legyen nehéz szívednek a föld… Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy Milinszki Márta munkatársunk, április 23-án, hosszú betegség után elhunyt. 40 éves volt…

2008. május

11

Szinte hallani, mintha akartál volna még valamit mondani... Kovács K. Zoltán követve a Teremtõ hazahívó szavát ez év március 5-én az Örökkévalóságba távozott… Temetésére március 28-án, a Nemzeti Sírkertben került sor, barátai és mindazok jelenlétében, aki ismerték, szerették és tisztelték. Gyászjelentésén Jakab apostol szavai állnak: „Boldog az az ember, aki állja a megpróbáltatást, mert, ha hûségesnek bizonyul, elnyeri az élet koronáját…” Kovács K. Zoli bácsi közéleti feladatvállalásai mellett a Szent Erzsébet Karitászt támogató alapítvány, a Szent Erzsébet a Szegényekért Alapítvány kuratóriumi tagjaként is a legrászorultabbak érdekeit képviselte. Nagyrabecsülésünk jeléül, és mindazért, amit egyházmegyei karitászunkért tett, készséggel éltünk a lehetõséggel, hogy támogassuk „A szabadság hõse” emlékéremmel történõ kitüntetését. Az emlékérmet 2007. március 9-én, a Magyar Köztársaság Müncheni Fõkonzulátusán vehette át. Életpályája ma már történelem… Krómer István írása ezeket a történelmi idõket idézi fel elõttünk, s benne Zoli bácsit erõs hitével, kitartásával, szeretetével …

Zoli bácsi Szinte észrevétlenül távozott, ahogy életének utolsó két évtizedét is leélte; hivalkodás nélkül, csöndes építõ munkában. Pedig kijárt volna neki a rivaldafény is. A számûzött Barankovics István egykori személyi titkáraként és bizalmasaként, az 1947-es Demokrata Néppárt 1990ben még alkotó korban lévõ, a kereszténydemokrácia elméletérõl és gyakorlatáról páratlan tudással felvértezett volt országgyûlési képviselõjeként díszhely illette volna meg az újjászervezõdõ kereszténydemokrácia soraiban. Mégis félrehúzódott, mert azt vallotta, azokat illeti a cselekvés joga és felelõssége, akik idehaza élték át a nehéz évtizedeket. Kovács K. Zoltán a nehezebb, a hálátlanabb, a kevésbé látványos aprómunkát választotta, alapítványt vezetett, õrizte és igyekezett közkinccsé tenni Barankovics István hagyatékának általa megmentett részét, oktatott, könyveket adott ki, tudásával, derûs egyéniségének személyes kisugárzásával, embertõl emberig ható kapcsolatépítéssel dolgozott az új Magyarországért. 12


Ugart kellett feltörnie, a fél évszázados elhallgatás, félrevezetõ propaganda nyomán kialakult mély tudatlansággal szemben újra beoltani a magyar közéletbe az 1945-ös újrakezdés után minden szorítás és nyomás dacára oly sikeresen meggyökereztetett, ám brutálisan letarolt kereszténydemokráciát. A féktelen kifosztást szép szólamokkal megalapozó liberalizmus, az egyenlõség utáni mélyen gyökerezõ vágyat cinikusan kiforgató álbaloldaliság és az embert emberrel szembeállító soviniszta ideológiák szélsõségei között az egyéni kezdeményezés és a szolidaritás harmóniájára épülõ közösségközpontú társadalmi tanítást és politikai gyakorlatot képviselte. A vörös és barna fasizmussal szembeni kiállása közismert volt, fiatal kora és férfiévei egész munkásságát ennek szelleme hatotta át. De szemben állt a szélsõséges liberalizmussal is; Barankovics nyomán a politikai demokráciát a kulturális és társadalmi demokrácia irányába akarta kiterjeszteni. Ez a gondolat a kereszténydemokrácia egyik legfontosabb törekvését fejezi ki – mondta halála elõtt néhány héttel e sorok írójának –, s ez Magyarországon nem csupán ideológiai-programalkotási szinten igaz. A kereszténydemokrácia megjelenését egy évtizedes, nagyon intenzív társadalmi mozgalom elõzte és alapozta meg, ami az 1947-es választási sikernek is az egyik legfõbb elõzménye és alapja volt. E többágú mozgalomnak éppen az volt a fõ törekvése, hogy a gazdasági, szociális és mûvelõdési demokráciát elérhetõvé tegye a paraszti és munkástömegek számára is. A KALOT jelszavai közül a „mûveltebb falut!” és az „életerõs népet!” kifejezetten a kulturális ill. a gazdasági-szociális demokrácia megvalósítását célozták. Kovács K. Zoltán tevékeny résztvevõje volt e páratlan társadalmi forradalomnak, amely már-már szétfeszítette a feudális szerkezetében sok tekintetben megmerevedett korabeli Magyarországot. Ugyanakkor képes árnyaltan jellemezni fiatalsága ellentmondásos korát. „A népi írói mozgalom annyira közüggyé tette a szociális problémát, hogy a szociális népállam gondolatában megegyezés volt. Ha nem jön a háború, biztos, hogy ez a struktúra meghozza a változást. Nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is, a demokrácia szempontjából is fejlõdést jelentett volna”. Kovács K. Zoltán egész fiatalságát egyházi mozgalmakban töltötte, piarista diákként, a cserkészetben, az egyetemisták Emericana mozgalmában, a KALOT-ban. A KALOT legnagyobb hozadékának az alsó szintû vezetõk fölkészítését tartotta; létrejött egy, a politikai gondolkodás szempontjából kimûvelt réteg. A KALOT fiatal agrárvezetõi népfõiskolai elõadók lettek a párt képviselõjelöltjei. „Az az ideális állapot alakult ki, hogy egy rendkívül értékes értelmiségi réteg mögött egy igazi népi párt sorakozott fel. A képviselõk fele paraszt, kõmûves vagy hasonló kétkezi munkás volt”. Kovács K. Zoltánt is mozgalmi elkötelezett2008. május

13

ségét ismerve kérte fel a gyõri püspök, hogy vállaljon szerepet a Néppártban. A KALOT mozgalmi hátterével sikerült a szinte lehetetlen: két hónap alatt egy ütõképes párt felállítása, pedig ehhez a pénztõl a gépkocsiig szinte minden technikai feltétel hiányzott. A Demokrata Néppárt képviselõi „nem volt egy öreg társaság; sokan voltunk fiatalok, akik 1945-tõl aktívan részt vettünk egy elképzelt demokrácia felépítésében - jómagam pl. a földosztásban, az oktatásban; ezüstkalászos gazdatanfolyamok, stb. Elindultunk a stabil demokrácia õszintén vallott eszméjének gyakorlati megvalósítása irányában”. A brutális terror azonban közbeszólt. „Ellenõrizték kapcsolataimat, a parlament ajtajáig kísérték. A végén már azért nem hívtunk össze gyûlést, nehogy a résztvevõknek bántódása essék. Ezzel el is érték a céljukat: a pártélet gyakorlatilag a parlamentre korlátozódott”. A politizálás e maradék szigetével igyekeztek hatékonyan élni. „Nem ideologizáltunk, hanem tárgyi kérdésekkel – pl. a beszolgáltatást csökkenteni kell, vetõmagra van szükség – foglalkoztunk”. Az agrártárca költségvetését bírálva a fiatal képviselõ hangsúlyozta, hogy a földosztással a földreform nem ért véget, további feladat a gazdák szakképzettségének emelése, önálló kisüzemi gazdálkodásra való kiképzésük. „Eddig hiányzott a felsõfokú oktatásból az igazi magyarságra nevelés igénye … A kivezetõ út az õsi népi mûveltségünkön alapuló és benne megújhodott nevelési rendszer lehet”. „Meg kell keresnünk a lehetõségét annak, hogy a magyar földmûves nép kisüzemi gazdálkodásának szolgálatában az új követelményeknek megfelelõ gyakorlati képzettséggel rendelkezõ szakemberek álljanak”. Bár megfogadták volna tanácsait az újabb kori kárpótlást követõen; akkor talán ma nem fenyegetne a latifundiumok Magyarországának újraalakulása. „A kisegzisztenciák megerõsítése programunk középpontjában állt. Világosan láttuk, hogy az igazán veszélyeztetett a tulajdon nélküli munkás. Ha az embereknek nincs egy megélhetését biztosító minimális vagyona, s egy kis tartaléka, akkor politikailag kiszolgáltatottá válnak. A monopolkapitalizmus okozta kiszolgáltatottságra azonban a bolsevizmus nem orvosság, mert érdekében áll, hogy az egyes ember ne legyen gazdaságilag független személyiség – akkor ugyanis nem irányítható”. Barankovics már 1945-ben jelzi, hogy a monopolkapitalizmus és a kommunizmus szorításában a társadalmat anyagi alapjainak és mûveltségének megerõsítésével kell védeni. Jó lett volna 1990 után is jobban figyelni e program hirdetõire… Kovács K. Zoltán Barankovics megbízásából rendszeres kapcsolatot tartott az amerikai követség egyik tisztviselõjével. Ma szinte elképzelni is nehéz: ami egy képviselõ természetes feladata, az akkoriban kémkedés gyanúját vonta a fejére. 1949 februárjában emiatt kellett elmenekülnie az országból. Következett az emigráció terhes, de tevékeny 14


korszaka, az állandó önképzés és ismeretterjesztés évtizedei. A távolból, ahogy lehetett, üzenni az idehaza maradtaknak. Õrizni a tudást, a reményt egy még nem is sejtett jobb jövõ számára. A Szabad Európa Rádió mûsoraiban (Zoltán Károly néven), emigráns lapokban, folyóiratokban megjelentetett elemzésekkel. Sokoldalú írástudó volt, agrárszakember, eszmetörténész, politológus; emellett aktív közéleti-közösségi ember, az emigráns Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalom egyik irányítója. Számára a kinti élet mindvégig kényszerû számûzetés volt; mihelyt lehetett, odahagyva évtizedek alatt kiépített egzisztenciát, hazatért. Hozta tudását, kapcsolatrendszerét, s felajánlotta hazájának. A hazának, amely ezután sem bánt vele kesztyûs kézzel. Meg kellett élnie a Kereszténydemokrata Néppárt meghasonlását, egykori képviselõtársai kiseprûzését is. De akkor sem adta fel, s megérte még a sorok rendezését. Fogyatkozó erejéhez képest bekapcsolódott az újjáalakuló Barankovics István Alapítvány munkájába, tanácsaival segítette a politikusok legújabb nemzedékét. Pátriárkai kort ért meg, s pátriárkaként, az új nemzedéket derûs szeretettel tanítva élte élete alkonyát. Aki egyszer élvezhette vidám, mindenre nyitott, közvetlen társaságát, életre szóló emlékként õrzi a Vele való találkozást. Krómer István Forrás: mkdsz.hu

HÍREK nemzetközi segélyakciók

A Karitász Központ segélye Mali szegényeinek A szervezők által csak fapados Dakarnak nevezett (7632 km hosszú) Budapest-Bamako rally résztvevői karitatív célokat is megvalósítottak. A futam műszaki mentését biztosító jármű a Szent Erzsébet Karitász Központ ruhaadományát is eljuttatta Afrikába, Mali fővárosába, Bamakó szegényeinek. Köszönetünket fejezzük ki a Műszaki Egyetem munkatársainak, diákjainak, s mindenkinek, akik ebben a segélyakcióban közreműködtek.

Április elején Erdélybe, a Kovászna megyei Imecsfalva szegényeinek a helyi római-katolikus plébánia és a Budapest-Kispest-Wekerletelep karitász önkénteseinek segítségével kb. 1 t jó minõségû ruhanemût továbbított a Karitász Központ. 2008. május

15

Kiadó: Szent Erzsébet Karitász Központ, 1067 Budapest, Hunyadi tér 3. Telefon: 351-1977, Fax: 478-0896, e-mail: [email protected] www.karitaszkozpont.hu Felelõs kiadó: Écsy Gábor • Szerkesztõ: Kovács Gyöngyi Nyomdai elõkészítés, nyomtatás: Pharma Press® Nyomda és Kiadó

SZENT ERZSÉBET LEVELE

Recommend Documents