SZENT ERZSÉBET LEVELE

DAP

ESTI F Ő

EG

11:23

Y

GYE

ESZT

ME

ER

ÁZ

G

M

U -B

2006.08.16.

H

O

Szt ErzsØbet levele-06-2.qxd

E

Z

SZENT ERZSÉBET LEVELE

Z

PO

NT

NT

SZE

R

Page 1

SÉ

BE

T K A R I TÁ

SZ

K

Ö

XIV. évfolyam 2. szám

2006. augusztus

A tartalomból: Edinára emlékezünk… . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Az összefogás ereje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Márianosztra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 Pasztoráció az esztergomi börtönben . . . . . 9 Máriaremete 2006, Városmisszió 2007

. . 11

Karitász nyár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Az ablak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15

g In Az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központjának karitatív-szociális folyóirata

ye

s ne

fo

ir lyó

at


2006.08.16.

11:23

Page 2

Edinára emlékezünk… Lassan már fél éve nincs közöttünk…. Áldozatos életének 72. évében, 2006. március 28án, türelemmel viselt szenvedés után hunyt el Bogláryné Mailáth Edina, többek között a Betánia Szeretetszolgálat alapítója és vezetõje. Az elesettek érdekében végzett segítõ munkáját, egész életmûvét fõ mûködési területén, Budapest-Józsefvárosban becsületkeresztettel is elismerték. A Betánia Szeretetszolgálatot 1990-ben alapította, nevéhez több karitatív alapítvány is fûzõdik. Együttmûködésben a Szent Erzsébet Karitász Központtal évek óta támogatta a rászorulókat. Most egykori munkatársának, Jakus Ottó atyának, a hálaadó szentmisén elhangzott gondolataival emlékezünk rá. Kedves Barátaim, akik Edinát ismertétek és szerettétek! Mindannyian azért jöttünk, hogy elbúcsúzzunk Edinától, és Isten irgalmas szeretetébe ajánljuk Õt. Tegnap este az emlékeim közt lapozgattam: képeket néztem, verseket, szövegeket olvastam. Bizonyára többen vagyunk így most is és Edinával kapcsolatos emlékeinkbe feledkezve sajátos és mély érzések kerítenek a hatalmukba … Kezembe akadt II. János Pál egyik írása: Szeressétek az öregeket Nagyon szépen kérlek titeket, Szeressétek az öregeket. A reszketõ kezû õsz apákat, A hajlott hátú jó anyákat... A ráncos és eres kezeket, Az elszürkült, sápadt szemeket... Én nagyon kérlek titeket, Szeressétek az öregeket. Simogassátok meg a deres fejeket, Csókoljátok meg a ráncos kezeket. Öleljétek meg az öregeket, Adjatok nekik szeretetet. Szenvedtek õk már eleget, A vigasztalóik ti legyetek.

2

Én nagyon kérlek titeket, Szeressétek az öregeket. Ne tegyétek õket szûk odúkba, Ne rakjátok õket otthonokba. Hallgassátok meg panaszukat, Enyhítsétek meg bánatukat. Legyen hozzájuk szép szavatok Legyen számukra mosolyotok. Én nagyon kérlek titeket, Szeressétek az öregeket. Õk is sokat küzdöttek értetek, Amíg fölnevelkedtetek. Fáradtak õk is eleget,

Hogy ti módosabbak legyetek. Õk is elfogadtak titeket, Mikor Isten közéjük ültetett. Azért én kérlek titeket, Szeressétek az öregeket. Ha majd az örök szeretet Elhívja õket közületek, Ti foglaljátok el helyüket. Mert ti lesztek majd az öregek. S mindazt, mit nekik tettetek, Azt adják nektek a gyerekek. Azért elõre intelek titeket, Szeressétek az öregeket.



2006.08.16.

11:23

Page 3

Amikor átolvastam, eszembe jutott, hogy 1 évvel ezelõtt úgy említettem a pápa halálát, hogy most azt érzem: meghalt apukám. Edina halálával kapcsolatban, hasonlóan érzek: most meghalt az anyukám (az igazi anyukám még él - hála Istennek - de, amióta Edinát megismertem 1998 januárjában, sokszor tekintettem õrá, úgy, mint a pesti anyukámra) Talán ezzel nem vagyok egyedül: különösen a „betániások” érezhetnek hasonlóan. Ö a Betánia anyukája volt … és talán nem túlzok, ha azt mondom: az is marad mindig! Aztán azért is olvastam el II. János Pál írását, mert nekem a legtöbb Edina öregkorából jutott. Halász Bandi bácsi halála után egészsége nagyon megromlott, sokszor volt már emiatt távol tõlünk, és ha láttuk õt, nagyon gyenge és fáradt volt, de egy-egy fontos eseményre mindig összeszedte magát. De mindannyian tudjuk, nem ilyen volt õ. Aktív, nagyon is aktív. Majd 72 év aktív élet. 1934. május 3-án született, szép családi közösségben nevelkedett - és ez biztos így volt, mert szüleirõl mindig nagy tisztelettel és meghatóan nyilatkozott. Ketten voltak testvérek. Átélték a kitelepítés minden borzalmát. Házasságot kötött Bogláry Dezsõvel - a mindenki által csak Rudi bácsiként ismert férfi lett ezután a társa és Isten megajándékozta õket egy kislánnyal, Nórával. Edina 1984-ben özvegy lett, azután teológiát tanult, majd minden energiáját a szeretetszolgálatra összpontosítva elindította a Betánia áldásos tevékenységét. Errõl maga-gépelte szöveget idézem most, ami ars poeticájának is megfelel: „A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belõle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsátó Hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, oszszad meg. Az egész világ tied. Ismerd meg, hódítsd meg senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelõs vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg, most eredj és élj, mert a világ a tied.” Így jöttek létre évrõl-évre azok a tevékenységek, amelyeket felsorolni is nehéz. A „Félfalat” Alapítvány – hajléktalanok, nagycsaládosok megsegítésére (adományok, étkeztetés). Az Építõ Barátok, a Házigondozás Alapítvány. A „Szomjazom” Alapítvány 2006. augusztus

3


2006.08.16.

11:23

Page 4

Halász Bandi bácsival az alkoholisták lelki gondozására, melynek aztán 2001-tõl Isten különös kegyelmébõl én lehettem a lelkésze. Itt említem a német kapcsolatát, Herbert Hubert és tevékenységének hazai támogatását, a sok-sok képzést, a Szociálterápiás Szerepjáték Egyesületének befogadását és segítését, és mindezen tevékenységek összehangolását, szervezését és gazdasági ügyeinek intézését. Tudomásom szerint a Máltai Lovagrend Dámája volt. Senkit nem szeretnék a felsorolásból kihagyni, hiszen sokan jelentkezhetnének még, hogy ezt is Edina támogatta, ebben is õ segített … Az elmúlt évek – talán utolsó – nagy tevékenységeként említem a Polgárok Házának szervezését, könyvtárának berendezését, és az ottani, hetenkénti jelenlétét. Íme, az ember, aki nem csak vallotta, hogy az Isten országa köztünk van, és rajtunk fordul! Az utolsó évek csendjében Istennel és a lelkével törõdött - mély és tudatos lelki életet élt. Amikor pedig lehetõsége volt kimozdulni otthonról a nagymama-hivatást gyakorolhatta, hiszen Nóra lányának és Gábor vejének gyermekei születtek, három unoka boldog nagymamája (a negyedik megszületését már nem élhette meg). Hiba lenne elhallgatnom azt a mondatát, amit halála elõtt két nappal, betegágyán mondott: „Azért születtünk erre a világra, hogy segítsünk egymásnak!” Nekünk, akik talán még ez után is az emlékeinkben lapozunk, az lehet az üzenet: hogy okuljunk e példán! Amikor utoljára látogattam meg Edinát a kórházban, éreztem nála már minden elvégeztetett, megbékélve Istennel és mindennel várja a hazatérést. Eljövet eszembe jutott a mondás: „Amilyen az életed, olyan lesz a halálod is.” „Igent mondva s égi útra lépve, Még ha vérzõn is, de énekelve, Ha portól és sártól is piszkosan, De nem csüggedve, megyek biztosan!

És kopjék bár térdig mindkét lábam, Erõt ad, hogy az Ég kapujában Szélesre kitárt karokkal, tudom, Engem vársz, Jézusom!”

Meggyõzõdésem, Edina hazaérkezett és Jézus ezekkel az evangéliumi szavakkal fogadta Õt: „Jöjj Atyám áldottja, vedd birtokba az országot, amely neked készült a világ teremtése óta” 4



2006.08.16.

11:23

Page 5

Dunai árvíz avagy az összefogás ereje Idén tavasszal, amikor a Duna vízállása minden eddigi rekordmagasságot megdöntött, hallgatva a rádiót, s látva a szörnyû képeket, elhatároztuk, hogy munkaidõnk letelte után nekünk is a gáton van a helyünk, hiszen a Karitásznak ott a helye, ahol segítségre szorulnak embertársaink. Écsy Gábor atyával történt egyeztetés alapján, a Karitász Katolikus Alkoholistamentõ Szolgálatának munkatársával és a Karitász Központ teherautójával este 6 óra után lejelentkeztünk Szentendrén önkéntes gátépítési munkákra. Itt olyan sokan voltak már, hogy a Dera-patak Dunától viszszaduzzadt szakaszához irányítottak minket, ahol több ismerõssel is találkoztunk. Így Szûcs Balázs atyával, aki akkor már ki tudja hányadik éjszakáját töltötte fáradtan, de mégis nagyon jó kedvvel a gáton, a szentendrei Keresztelõ Szent János Plébánia fiataljaival együtt. Kovács Benedek, a szentendrei karitászcsoport tagjának (és a Máltai Szeretetszolgálat helyi ifjúsági csoportjának elnökének) humora szintén arra sarkallt minket, hogy minél több homokzsákot tudjunk megtölteni. Senki nem kérdezte a másikat, honnan és miért jött, mindenki tudta mi a teendõje. Az összefogás erejét élhettük meg itt, mely nem fáradtságot, hanem több erõt adott számunkra, napi segítõ munkánkhoz. Aznap éjszaka, nem sokkal éjfél után jött a hír, hogy a gát csúszását sikerült megállítanunk.

Csongrádi Gergely, Tóth Mihály Karitász Központ Seindl János K.A.Sz. 2006. augusztus

5


2006.08.16.

11:23

Page 6

Évadzáró zarándoklat Márianosztra kicsiny település a vadregényes Börzsöny hegység szívében, méretéhez képest mégis évszázadokon keresztül hatalmas szereppel bírt a magyar történelem alakításában. Nagy Lajos király 1352-ben ezen a helyen építtetett kolostort az esztergomi Boldog Özséb által egyetlen magyar rendként alapított pálos szerzetesrend használatára. A király nagyon becsülte a rendet, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy itt, Márianosztrán neveltette harmadik leányát, Hedviget. A leány innen indult Lengyelországba, ahol 10 évesen királynõvé koronázták, majd férjével, Ulászlóval együtt a dicsõséges Jagelló ház alapító királyai lettek. A szentéletû Hedvig a mai legkedveltebb lengyel királynõ, aki megalapozta a híres magyar-lengyel barátságot. A lengyel kapcsolat ezzel nem ér véget. Az itteni pálosok alapították a híres lengyel kegyhelyet, Czestochowát. Az ottani ereklyekép alapján festett "magyarosított" Mária képet (Mária fején a magyar szent korona látható) hozzáérintették a czestochowai képhez, hogy annak ereje átszálljon, majd a márianosztrai kegyhelytemplom fõoltárán helyezték el. II. József feloszlatta a rendet, a rendház üresen maradt így 1858-ban a magyar állam tulajdonába került. A barátok helyére nõi rabokat költöztettek és megkezdõdött az épület mai napig tartó új élete. Kezdetben köztörvényeseket õriztek itt, de a két világháború között már politikai foglyok is megjelentek. 1949-ben megszûnt a nõi börtön, azóta férfiakat fogadnak. A második világháború után híres politikai foglyok sora fordult meg a börtönben, köztük Göncz Árpád, Déry Tibor, Bibó István, Mensáros László és valószínûleg itt tartották fogva hányatott sorsú hercegprímás-bíboros 6



2006.08.16.

11:23

Page 7

urunkat Mindszenty Józsefet is. A sors különös fintora, hogy ebbe a börtönbe került az ÁVH egykori teljhatalmú ura, Péter Gábor is. Ma ismét csak köztörvényes bûnözõket találhatunk a börtönben. A rendszerváltás óta ismét vannak pálos szerzetesek a településen, õk gondozzák a gyönyörûen felújított kegytemplomot. Ki tudja, Isten segítségével talán egyszer még visszakerülhet a tulajdonukba az egykori kolostorépület is. Ebbe a gyönyörû helyiségbe zarándokoltak Kovács János diakónus vezetésével május 27én a Kispesti Nagyboldogasszony Karitász csoport tagjai és pártolói, akik immár hagyományosan más-más Mária kegyhelyen tartják évzáró hálaadásukat. Most is elõször a templomba mentünk hálaadó szentségimádásra. Ezután a templom kántora megismertetett minket a település és a pálos rend történelmével. Végül tiszteletünkre a pálos rend egyik papja misét celebrált. Rövid pihenõ után kimentünk a település határán található keresztúthoz. A stációk az egyre inkább emelkedõ dombon követték egymást. Az utolsó állomás a falu felett emelkedõ domb tetején volt. Itt a falu felé fordulva kitárt kezekkel mondtunk köszönetet az Úrnak, megköszönve a kegyelmet, mellyel éves munkánkat segítette. Testileg elfáradva, de lelkiekben csodálatosan feltöltõdve indultunk haza zarándokutunkról.

Budapest, 2006. május Swiderski László

Nusi néni elment… Kõbánya-Újhegy, emeletes piros iskola. 30 évvel ezelõtt, amikor a lakótelep felépült, nem fért el itt a sok-sok vidám kisdiák, ezért volt szükség az iskola mellett pótlásként épült földszintes „kis iskolára”. Az évek múltak, a lányok, fiúk gyorsan nõttek, s a kis épület kiürült. Iskolapadok helyett ágyak, gyerekek helyett idõsek kerültek elhelyezésre, az ekkor már új néven szereplõ Szivárvány Gondozóházba. 2006. augusztus

7


2006.08.16.

11:23

Page 8

Nusi néni is abban az idõben költözött be negyvened-magával. Amíg ereje engedte, mindig õ készítette elõ az elsõpénteki szentmiséhez a klubszobát, gondoskodott arról, hogy a szenteltvíz, a szentelt gyertya és barka minden hívõ lakótársának jusson. Sokat segített a karitász-munkatársaknak abban is, hogy a heti bevásárlásra kinek van éppen szüksége, ruhaadományok osztásánál kire mivel gondoljunk. Az utóbbi idõben már autóval sem tudtuk elhozni a plébániára, a szombat délutáni nyugdíjas klubnapokra, de örömmel fogadott mindent: gyümölcsöt, sós süteményt, Szent Erzsébet kenyeret, s büszkén mondta: „Az egyháztól jöttek! Az egyháztól kaptuk!” Mindent megköszönt imával. Nagyon sokat imádkozott értünk. A gondozóház gondos ápolásának köszönhetõen szép kort elérve Joli néni, F. Margit néni, Kató néni, Pista bácsi, J. Margit néni (…a sort folytathatnánk…) után most Nusi néni adta vissza lelkét a Teremtõnek. Fenti gondolatokat 10 éves karitász-szolgálatunk egyik kedves emlékeként szeretettel õrizzük…

Gál Józsefné Kõbányai Szent Család Plébánia, Belsõ-Pesti Régi

8



2006.08.16.

11:23

Page 9

Irodalmi délután, anyák napi köszöntés, lelkigondozás…

Pasztoráció az esztergomi börtönben „Bízzatok Istenben, aki szeret titeket, aki szeret minket, aki gondoskodik rólunk, aki mindent lát, mindent ismer, mindent megtehet az én javamra és a lelkek javára..” Boldog Kalkuttai Teréz anya 2004 tavaszán Michels Antal atya az Esztergom Belváros plébánosa keresett meg, hogy börtönpasztorációra szeretne egy kis csapatot összehozni, az ökumené jegyében. Örömmel ajánlottam segítségemet, hiszen egy újabb lehetõséget kapott a Karitász szeretetszolgálat, hogy Krisztus békéjét és a szabadító erejét tolmácsolja a rászorulóknak. A segítõ szolgálatban részt vesznek még a református az evangélikus és a görög katolikus lelkészek is, így mindennap lehetõséget adunk a lelki terhek enyhítésére az Esztergomi Büntetésvégrehajtási Intézet lakóinak. Én a mentálhigiénés lelkitanácsadásban személyes beszélgetésekkel veszek részt a team-munkában. Csütörtökönként a délelõtti órában van lehetõségem egy-két lakóval beszélgetni. A lakók hosszabb-rövidebb ideig tartózkodnak az intézetben. Van, akivel csak egy-egy alkalommal találkozom, van, akivel gyakoribbak a beszélgetési alkalmak. Elõfordul, hogy ketten hárman jönnek le, hogy a lelki erõsítés által jobban tudják elviselni a bezártságot. A külvilágtól való elszakadás többjükben nagy szorongást, depressziót vált ki. A beszélgetési alkalmak kicsit enyhíthetik ezeket a tüneteket. Az életük kisiklásainak okait beszélgetjük át, a születéstõl a jelen korig. Sok esetben tapasztalom a családok szétesésébõl fakadó megosztottságot, szeretethiányt. Sokszor épp az anyagiakban dúskálás, a helytelen értékrend kialakulása okozza a rossz cselekvést. Beszélgetések során jutunk el az erkölcsi rend, a tíz parancsolat értékeléséig. A kapaszkodó pont Isten végtelen irgalmas szeretete. Õ adhat csak vigasztalást és erõt ebben a bezárt élethelyzetben. Köszönöm az Intézet parancsnokának és minden munkatársnak a nyitottságot, a segítõ készséget és az együttmûködést, mely munkánk eredményességéhez szükséges. A fogvatartottaknak idõrõl idõre programokat szerveznek az intézet szakirányú vezetõi. Ezekhez csatlakozik a mi csoportunk is. Lelkészeink az ünnepekhez közeli napokban istentiszteletet, szentmisét tartanak, de nem maradhat el Jézus születésének és szenvedés2006. augusztus

9


2006.08.16.

11:23

Page 10

Irodalmi délután, anyák napi köszöntés…

történetének megelevenítése sem. Ilyenkor az egyházközségek ifjúsági csoportjai segítik Antal atyát és a többi lelkészt. Az idén elõször szervezett szavalóversenyt az intézet a fogvatartottaknak. Sokan készültek fel a programra. Meghívást kaptam erre az alkalomra, ahol a verseken keresztül is éreztem a jó akarását, az életükben megtapasztalt nagyfokú szeretetéhséget. A szavalatok közben jött az ötlet anyák napi ünnepség megszervezésére. Május 9-én került sor az ünnepségre. Bajótról a Rozmaring énekkar vezetõjével, Paulné Riával már többször szerveztünk irodalmi mûsort és ez alkalommal is segítségemre volt. Gitáro-

Az esztergomi börtönmisszió az idei fõegyházmegyei juniálison is bemutatkozott

sunk Ferenczy Rudolf, aki minden programunkban az énekekhez megadja az alap ritmust, ez alkalommal sem maradt el. A nevelõnõ az elsõ 4 helyezettet javasolta a közös rendezvényünkre, hogy a verseket elmondják. A bv. intézetben ilyenkor a programokhoz a kis kultúrterem hol templommá, hol a mûsorok színterévé alakul át. Háttérben egy kereszt Korpusszal, Szûz Mária szobor és két gyertyatartó van a falon, melyet egy korábban ott lakó faragott. A megemlékezõ irodalmi délutánt Michels Antal atya gondolatai zárták. Mindannyiunkat a Boldogságos Szûzanya oltalmába ajánlott. Kedves gesztus volt, hogy a versmondók minden édesanyát az énekkarból és a fogvatartottak közül, megajándékoztak egy szál virággal. Ezzel a munkával is bõvült a szeretetszolgálat területe. A kedves olvasók imáiba is ajánlom ezeket a testvéreket. Összeállította: Ferenczy Éva 10



2006.08.16.

11:23

Page 11

„REMÉNYT ÉS JÖVÕT ADOK NEKTEK” (Jer 29,11)

Karizmák ünnepe Máriaremete 2006. június 5. 13. alkalommal rendezte meg az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye pünkösdhétfõi juniálisát a máriaremetei kegytemplom parkjában. A már hagyományos találkozó története az 1993-as egyházmegyei határrendezéshez kötõdik. Célja a Fõegyházmegye területén mûködõ intézmények, lelkiségi mozgalmak, szolgálatok, plébániai közösségek életébõl való lelki, szellemi osztozás. Az idei Karizmák ünnepe az európai Városmisszió programhoz is kapcsolódik: Dr. Erdõ Péter bíboros, prímás, érsek itt adta át a megbízóleveleket azoknak a munkatársaknak, akik a fõegyházmegye nevében és küldetésében elõkészítik és szervezik – Bécs, Párizs, Lisszabon és Brüsszel után – a jövõre Budapesten tartandó missziós év programjait. A városmisszió célkitûzése, hogy segítse a plébániákat a miszsziós lelkiség tevékeny szolgálatában, támogassa a közösségeket, az eltávolodottaknak utat mutasson az Egyházba, megszólítsa a sajátos élethelyzetben élõket, s bemutassa a XX. század magyar vértanúit. A városmisszió napjai alatt evangelizációs programok várják a látogatókat a plébániákon, lehetõséget adva a személyes találkozásokra. Plébániák, csoportok, közösségek, mozgalmak, szerzetesrendek katolikus intézmények, iskolák osztják meg tapasztalataikat az érdeklõdõkkel és missziós helyszínek kínálnak változatos programokat. A Szent Erzsébet Karitász sátrában a „háziasszony” szerepét a bajóti régió munkatársai vállalták. Az ott zajló programokról a régió vezetõje, Ferenczy Éva ad összefoglalót. A Bajóti Karitász Régió idén is nagy izgalommal készült Máriaremetére. Ez alkalommal az idõjárás kicsit hûvösebbre fordult, de a lelkesedés és a Szentlélekre hagyatkozás erõsítette a munkatársakban összetartás erejét. Közel 100 fõvel vettünk részt az ünnepségen. Szorgos kezek munkáját láttuk a Karitász tevékenységét bemutató, kiállított plakátokon és a sütemények elkészítésében, s úgy, mint tavaly, a Karitászé volt szinte a legsikeresebb sátor vendégszeretetével és finomságaival. 2006. augusztus

11


2006.08.16.

11:23

Page 12

A Szent Erzsébet Karitász idei programja a kézmûves sátorral bõvült. Bajót az egyszerû horgolás mûvészetét, Héreg a szebbnél szebb virágok ötletes megformálását, a tokodi munkatársak a csuhé készítés fortélyait mutatták be, a kicsiknek pedig gipszbõl készült figurák festéséhez adtak lehetõséget. Köszönetet mondok minden munkatársnak, akik részt vettek ezen az ünnepségen. Külön köszönöm a segítõknek, akik szívvel-lélekkel hozzájárultak az ünnep szeretet-fényéhez.

A Szent Erzsébet Karitász Központ táboroztatási programja keretében elõször nyaralhattak rászoruló gyermekek a Fõegyházmegye plébániáiról az idén átadott miskolctapolcai Szent József Otthonban

Köszönjük Miskolctapolcát… Weiperth Vilmosné kispesti karitász munkatárs beszámolója Sokkal izgatottabban készültünk az idei karitásztáborra, mint az elõzõ években. Vajon, milyen lesz Miskolctapolcán? Jó érzik-e majd magukat a gyerekek, Hogy válik be az étterem? Megvalósíthatjuk-e a sok-sok programot, amivel készülünk? Ilyen, és még sok ezer kérés fogalmazódott meg bennünk, amikor a rászoruló gyermekek egy hetes nyaraltatására készülõdtünk. Az elõkészületek a megszokott rendben folytak, pályázatok írása, tervezgetés, programok szervezése és egy ragyogó május délelõtti látogatás Miskolctapolcára, a "terep" felderítésére. Június 26-án reggel mindenféle földi jóval felpakolva útnak indult a kis csapat. Szõcs Kati, Csík Mari és jómagam vezetésével 33 gyerek ült a buszon, tele izgalommal, lelkesedéssel. A tábor vezetõsége évek óta dolgozik együtt, célunk közös: szép, emlékezetes hetet biztosítani a gyerekeknek. Lelkesedésünk töretlen, kommunikációnk tökéletes: félszavakból is értjük egymást. Kati nyári szabadságából áldoz egy hetet erre a nem kis feladatra, Marcsi pedig szeretetbõl vállalta, hogy eljön velünk, s magával hozza az általam nagyon szeretett Héreg levegõjét, és hozzáértését a háziasszonyi teendõkhöz. Balázs is õstáboro12



2006.08.16.

11:23

Page 13

zónk, aki mindig mindenben készségesen segít, lelkiismeretessége, talpraesettsége, segítõ szándéka követendõ példa mindenkinek. A tapolcai napok gyorsan, túl gyorsan teltek. Az idõ csodálatos volt, a napsütést követõen éjszakánként frissítõ esõ permetezte a tájat. Festõi környezetben, nagy hegyek tövében töltöttük el a hét napjait. Nagyon szép az épület, a kápolna, és a helyiségek kényelmesek, tiszták, a legkényesebb igényt is kielégítették. Mindvégig nagy félelemmel voltunk, hogy sikerül-e mindent megõrizni épségben, tisztaságban. Sajnos, két ablak üvege bánta ottlétünket… Programjainkat is sikerült megvalósítani: autóbuszos kirándulást Diósgyõrbe, ahol megnéztük a várat, a panoptikumot, Lillafüreden a cseppkõbarlang volt felejthetetlen élmény. Jót fagyiztunk, a jókedv töretlen volt. Eljutottunk a miskolci strandra, ami igazi felfrissülést jelentett kicsiknek, nagyoknak. Talán, a barlangfürdõ volt a legnagyobb meglepetés a gyerekeknek. Megvalósultak versenyeink is: a rajzverseny, a tábori olimpia versenyszámai, a tollas-és kosárlabda. Szép erdei sétát tettünk, s napi túrát a dombra ebéd után. Rendszeresen megtartottuk a reggeli tornát, a szobaszemlét… nagyon jókat ettünk. Minden reggel a kis kápolna hûvösében hálát adtunk a Mennyei Atyának nagy jóságáért, szeretetéért. Persze gondunk is volt: vakbélgyulladás gyanújával fél éjszakát a miskolci kórházban töltöttünk, de hál' Istennek a gyanú csak gyanú maradt. Aztán a rettegés, hogy valamiben kárt teszünk. A hétvégére, pedig rendesen elfáradtunk. Tudjuk, minden, ami Az Úr kezébõl jön, csak a javunkra szolgál. Így köszönjük Miskolctapolcát. Lesz mire gondolni a hideg téli estéken. Köszönjük Uram… 2006. augusztus

13


2006.08.16.

11:23

Page 14

Nem csak a táborozás helyszíne volt a miskolctapolcai Szent József Otthon... Május 30-31-én – Écsy Gábor atya kezdeményezésére – itt tartották az egyházmegyei karitászigazgatók egyik megbeszélésüket. Témája többek között a 15 éves országos Karitász ünnepi programjainak szervezése, a 2007-es Szent Erzsébet év, illetve tapasztalatcsere voltak. A találkozón jelen volt Spányi Antal püspök és Nagy Károly atya, a Katolikus Karitász igazgatója is.

Köszönöm! Kedves Karitász munkatársaim és zarándoktestvéreim! Kilencedik éve, hogy elkezdtem Isten segítségével diavetítéses szeretetszolgálatomat. Ebben az évben már negyedik alkalommal vetítettem Máriabesnyõn, a karitász munkatársak lelkigyakorlatán. Hálás köszönetemet fejezem ki ezért Écsy Gábor atyának és a Karitász munkatársainak, hogy ezt számomra lehetõvé tették. Havi 15-20 rendszeres vetítéssel már túl vagyok a 800. elõadáson. A Szentlélek és Égi Édesanyánk vezetésével már több ezer kedves résztvevõnek tudtam továbbítani Mária mosolyát, mint, ahogy ezt egy fatimai zarándoklat után egyik versemben megírtam: Én is ott szorongtam a sok ezer között, Megilletõdve néztelek könnyek között, S Te visszanéztél, mosolyogtál, Lelkemre mennyei békét hoztál.

Mosolyod örökké tart, érzem, Segítek, hogy mosolyod mást is érjen, Fiad akaratát segíts teljesítenem, Hogy egykor együtt örülhessünk a mennyben.

Rám mosolyogtál – részlet A vetítések végén minden alkalommal imádkozunk a Magyar Katolikus Püspöki Kar kérésének megfelelõen hazánk lelki megújulásáért. Még egyszer köszönöm a segítséget! Bíró Ferenc, ℡ 351 8909 2006. augusztus

14


2006.08.16.

11:23

Page 15

Alábbi kis történetnek nem ismerjük az íróját. E-mailen „terjed” az interneten, ilyen módon is közvetítve ismeretlen szerzõje üzenetét…

AZ ABLAK Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel is megmozgassa szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva. Beszélgettek családról, feleségrõl, gyerekekrõl, katonakorukról, nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben.

Napok és hetek teltek…

Aki az ablaknál feküdt, délutánként azzal töltötte idejét, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvõ embert egy idõ után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta õket, ez volt minden változatosság az életében. Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimerítõ részletességgel írta le a kinti világot, a másik, folyton fekvõ behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt.

A nõvér szívesen segített, kényelembe helyezve öt azon az ágyon, majd magára hagyta. Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult, és megdöbbenve látta: az ablak egy tûzfalra néz. Megkérdezte a nõvért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot. A nõvér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem. – Valószínûleg csak bátorítani akarta Önt! – mondta a férfinak.

Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetrõl beszélt. Bár a másik nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte õket a másik érzékletes leírása alapján…

15

Egy reggel a betegeket fürdetni készülõ nõvér az ablak melletti embert élettelenül találta ágyában. Az éjjel csendben elaludt, örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat. Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belsõ ágyon fekvõ beteg kérte, hogy a másik ágyba fekhessen.

Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törõdve saját helyzetünkkel. Bajainkat megosztva csökkenthetjük õket, de ha derûnket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal, megsokszorozzuk azt. Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold össze azokat a dolgokat az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért. Minden nap ajándék az élettõl, így becsüld meg a napjaidat, melyek száma – bármilyen sok is jusson – véges.



2006.08.16.

11:23

Page 16

Pilinszky János halálának 25. évfordulójára

Én gyenge voltam Én gyenge voltam, kevés voltam, nekem egyedül az maradt, hogy üdvödet szemmel kövessem.

Egyenes labirintus Milyen lesz az a visszaröpülés, amirõl csak hasonlatok beszélnek, olyanfélék, hogy oltár, szentély, kézfogás, visszatérés, ölelés, fûben, fák alatt megterített asztal, hol nincs elsõ és nincs utolsó vendég, végül is milyen lesz, milyen lesz e nyitott szárnyú emelkedõ zuhanás, visszahullás a fókusz lángoló közös fészkébe? - nem tudom, és mégis, hogyha valamit tudok, hát ezt tudom, e forró folyosót, e nyílegyenes labirintust, melyben mind tömöttebb és mind tömöttebb és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk.

Zsoltár Aki több napos éhezés után kenyérre gondol: valódi kenyérre gondol. Aki egy kínzókamra mélyén gyengédségre áhítozik: valódi gyengédségre vágyik. S aki egy vánkosra borulva nem érzi magát egyedül: valóban nincsen egyedül. Kiadó: Szent Erzsébet Karitász Központ, 1067 Budapest, Hunyadi tér 3. Telefon: 351-1977, Fax: 478-0896, E-mail: [email protected] www.esztergomi-ersekseg.hu/karitasz Felelõs kiadó: Écsy Gábor • Szerkesztõ: Kovács Gyöngyi Nyomdai elõkészítés, nyomtatás: Pharma Press® Nyomda és Kiadó Borító forrás: www.squiglysplayhouse.com/Barb Willner

SZENT ERZSÉBET LEVELE

Recommend Documents