1
SZAKDOLGOZAT
Hargitai László 2014.
2 MISKOLCI EGYETEM Állam- és Jogtudományi kar Polgári jogi tanszék
SZAKDOLGOZAT
A személyiségvédelem kérdései a szabad véleménynyilvánítás és a kritikához való jog tükrében a magyar bíróságok gyakorlatában
Konzulens: Kovácsné Dr. Kaiser Klára egyetemi tanársegéd
készítette: Hargitai László
2014.
3 UNIVERSITY OF MISKOLC Faculty of Law Department of Civilian Law
THES IS
The protection of personality issues through the looking glass of freedom of expression of opinion and the right of criticism in the practice of the law courts of Hungary
Advised by: Kovácsné Dr. Kaiser Klára tutor
Written by: Hargitai László
2014
1 TARTALOMJEGYZÉK I. fejezet: Rövid történeti áttekintés ........................................................................... 2 II. fejezet: Alkotmánybíróság jelenleg hatályos jogszabályainak ismertetése a közszereplőkről .......................................................................................................... 3 2.1 34/2004 (IX. 28.) AB határozat .................................................................... 3 2.2. 36/1994 (VI. 24.) AB határozat ................................................................... 5 2.3. 20/1997 (III. 19.) AB határozat ................................................................... 7 III. fejezet: A személyhez fűződő jogok fogalma és tartalmi elemei (dr. Petrik Ferenc: A személyiségi jog védelme. A sajtó-helyreigazítás c. könyvének ide vonatkozó részei) ........................................................................................................................ 9 IV. fejezet: Jogesetek elemzése: kritika – vélemény párhuzamba állításával ..............10 V. fejezet: Összegzés ...................................................................................................39
2
I. fejezet: Rövid történeti áttekintés A rendszerváltozás óta a személyiségi jog védelmével kapcsolatos jogszabályokban nem történt zajlott le gyökeresen új helyzetet eredményező változási folyamat, tehát nem a jogrendszerben kell keresni a jogi helyzet igazi változását. A Polgári Törvénykönyv VII. fejezetében a személyhez fűződő jogok címe alatt mondja ki, hogy a személyek jogait mindenki köteles tiszteletben tartani, azok a törvény védelme alatt állnak. A törvény kiterjesztően értelmezi ezt a jogvédelmet, értve azt a jogi személyekre is, továbbá ide tartozik a jó hírnév védelme is. (75 § (1)-(2). bekezdés) Ez a jogi norma a rendszerváltozást megelőzően is létezett ezzel a felépítéssel. A személyhez fűződő jogok és kritika viszonya tekintetében nem történt változás. A rendszerváltozás után a kritikához való jog önmagában változott, de nem ez a dolgozatom fő témája. A fő változás az egypártrendszer megszűnésén túl maguknak az embereknek a tudatállapotában következett be, mert az így nyert szabadsággal párhuzamosan az egyénben is felerősödött az addig elnyomott éntudat. Így kapott mára különösen nagy hangsúlyt ez a jogterület egy társadalmi folyamat eredményeként. Pontosan ezért is foglalkoztatja az embereket. Kiforratlansága miatt, mely ténylegesen pár évtizedes múltjának köszönhető, a mai napig sok probléma forrása azon kérdés értelmezése, hogy hol a határvonal a véleménynyilvánításban, kritizálás szabadságában, ami a személyiségi jogokat még nem sérti.
3
II. fejezet: Alkotmánybíróság határozatai a közszereplőkről 34/2004 (IX. 28.) AB határozat: A képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 4. §-ának értelmében a képviselő nem vonható felelősségre leadott szavazata, továbbá megbízatása során közölt tény, vagy vélemény miatt. Az előterjesztett indítvány szerint a mentesség alóli kivételeknél „a rágalmazásra és becsületsértésre” szövegrész alkotmányellenes és megsemmisítése szükséges. Ezt az indítványt elutasította az alkotmánybíróság határozatában. Az indítványozó szerint,
a
kivétel
ezen
része
sérti
az
Alkotmány
61.
§-ában
biztosított
véleménynyilvánítási szabadságot és közérdekű információkhoz való hozzáférési jogot. Az indítvány hangsúlyozza, hogy a demokratikus jogállamiság nem jelenti azt, hogy a képviselő nem kérdőjelezheti meg a jogot esetleg sértő közszereplők magatartását. A támadott rendelkezés: „4. § A képviselő és a volt képviselő bíróság vagy más hatóság előtt nem vonható felelősségre leadott szavazata, továbbá a megbízatásának gyakorlása során általa közölt tény vagy vélemény miatt. Ez a mentesség nem vonatkozik az államtitoksértésre, a rágalmazásra és a becsületsértésre, valamint a képviselők polgári jogi felelősségére.” Az Alkotmánybíróság megvizsgálta eljárása során az egyes alkotmányos demokráciáknak a képviselői immunitással kapcsolatos szabályozását. Angliában a parlamenti viták és eljárások nem képezhetik nyomozás, vagy vád tárgyát, semmiféle intézmény előtt. Az angliai parlamenti képviselők szólásszabadsággal kapcsolatos ügyeit a parlament fegyelmi jogkörben bírálja el. Az Egyesült Államok alkotmánya is lényegében ezt a tradíciót vette át, biztosítva a kongresszus tagjainak a mentelmi jogot. A német alkotmány 46. cikke értelmében sem lehet felelősségre vonni a képviselőt szavazata, vagy a szövetségi gyűlésen kinyilvánított véleménye miatt. A magyar alaptörvényben a törvényhozó hatalom kapott felhatalmazást az alkotmányban deklarált mentelmi jog anyagi, eljárási jogi kérdéseinek szabályozására. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a mentelmi jog törvényi koncepciója nem függ az alkotmányos rendtől.
4 A mentelmi jog az országgyűlési képviselőnek nem állampolgári, hanem képviselői jogálláshoz fűződő joga, mely a törvény előtt egyenlőség alkotmányos joga alóli kivétel. Ez a jog az Országgyűlés védelmét is szolgálja más jogágakkal szemben. A képviselőnek ez személyes joga, de nem mondhat le róla kivéve a szabálysértési eljárást, mentelmi jogára hivatkoznia kell. „Az alkotmánybíróságnak jelen ügyben arról kellett döntenie, hogy alkotmányosan indokolható-e a képviselői felelősségmentesség köréből kiemelni a becsületsértés és rágalmazás bűncselekményi alakzatainak valamennyi
formáját,
továbbá
a
becsületsértés
szabálysértési
cselekményét” (V. fejezet első bekezdés) Annak ellenére, hogy a szabad véleménynyilvánítás jogának kitüntetett szerepét és anyajog jellegét, vagyis annak kimondását, hogy ez szubszidiárius alapjog, mely minden esetben felhívható az egyén autonómiájának védelmére az Alkotmánybíróság több határozatában megerősítette, ebből azonban nem következik e jog korlátlansága. Kevés joggal szemben kell csak engednie, egy másik alapjog, vagy alkotmányos érték védelmében. A 30/1992 (V. 26.) AB határozatban foglaltak alapján az emberi méltósághoz való jog lehet a véleménynyilvánítási szabadság korlátja. A 8/1990 (IV 23.) AB határozat óta az emberi méltósághoz való jogot az „általános személyiségi jog” egyik megfogalmazásának tekinti. Ezért nem tekinthető a végső eszközként igénybe vehető büntetőjog sem aránytalanul súlyos reagálásnak. A rágalmazás és becsületsértés csak a Btk 179-180. § és a Szabálysértési törvény 138. §-ának figyelembe vételével határozható meg. Egy konkrét ügyben, ha az „elkövetői” illetve „sértetti” oldal alanyait határozzuk meg elkövetői oldalon az országgyűlési képviselők, sértetti oldalon pedig közszereplő politikusok állnak. Hiába országgyűlési képviselők az „elkövetők” jelen esetben, alkalmazandók rájuk ugyanúgy az alkotmányos követelmények. A becsület csorbítására alkalmas tényállítás, híresztelés, vagy erre utaló kifejezés csak akkor büntethető, ha az azt állító személy tudta, hogy e közlés valótlan, vagy azért nem tudott annak valótlanságáról, mert hivatása vagy foglalkozása alapján reá irányadó
5 szabályok szerint az adott állítás tárgyára, közlés eszközére, vagy a címzettjeire tekintettel elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztotta. (ABH 1994, 219). Amennyiben a Btk.-ban a rágalmazás tényállását alkalmassá tenné a jogalkotó, hogy a gondatlanságból elkövetett rágalmazás miatt büntethető lenne az elkövető ez pont a politikai véleménynyilvánítás szabadságának korlátja lenne. Azonban az országgyűlési képviselő szabálysértési és büntetőjogi felelősséggel tartozik a közhatalmat nem gyakorló, illetve valamely nem közszereplő politikussal szemben elkövetett rágalmazásért és becsületsértésért. A jognak védelmet kell biztosítani a közügyekkel kapcsolatba nem hozható, a magánszemélyek és közszereplő politikusok becsülete ellen intézett támadásokkal szemben. Ezért a Kjtv. 4. §-ának támadott szövegrésze önmagában nem alkotmánysértő, hiszen a közügyeket nem érintő esetekben szükséges lehet a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása a közszereplő politikusok becsületének védelmében
36/1994 (VI. 24.) AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy nem ellentétes az Alkotmánnyal a hatóság, vagy a hivatalos személy becsületének, vagy jó hírnevének büntetőjogi védelme. A szabad véleménynyilvánításhoz való jog által védett, alkotmányosan nem büntethető véleménynyilvánítás köre azonban a
közhatalmat
gyakorló
személyekkel,
valamint
a
közszereplő
politikusokkal kapcsolatos véleménynyilvánítást tekintve tágabb, mint más személyeknél. (Határozat 1. pont) Az alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 232. §-a alkotmányellenes, ezért azt a határozat közzétételének napjával megsemmisíti. (Határozat 2. pont) Btk. 232. § (1) Aki más előtt olyan tényt állít, híresztel, vagy olyan tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, amely a hivatalos személy becsületének csorbítására, vagy a hatóságot képviselő hivatalos személy megsértésén keresztül a hatóság becsületének csorbítására alkalmas vétséget követ el, el és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő”
6 A Btk. 232. §-ának módosítását követően benyújtott indítvány szerint a szóban forgó jogszabály kriminalizálja a közügyekben folytatandó nyílt vitát, megengedhetetlen mértékben korlátozza a véleménynyilvánítási jogot, sajtószabadságot sérti az Alkotmány 61. § (1) és (2) bekezdését. (2.1. pont utolsó bekezdés) Az indítványozó magánszemély álláspontja szerint a valóságbizonyítás feltételhez kötése ellenkezik a jogállamisággal, az emberi méltósággal, védelemhez, jó hírnévhez való joggal többek között. 48/1991 (IX. 26.) AB határozat. A becsület védelmének speciális szabályozásakor a törvényhozó egyaránt mérlegelheti, hogy szigorúbb szankciót alkalmaz, vagy, a közhivatalt és tisztséget betöltők hivatali tevékenysége szabad bírálatának biztosít szélesebb lehetőséget. Az állam csak akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha más alapvető jog, és szabadság érvényesülése, másképp nem érhető el. De a cél fontossága és a bekövetkező alapjogsérelem arányban kell, álljon egymással. A szabad véleménynyilvánítás jogának kitüntetett szerepe nem vezet arra, hogy az élethez, emberi méltósághoz való joghoz hasonlóan korlátlan, de mégis kevés joggal szemben kell engednie, megszorítóan kell minden korlátozást értelmezni. 37/1992. (VI. 10.) AB határozat a sajtószabadságra vonatkoztatva terjeszti ki a véleménynyilvánítás szabadságát. A sajtó a véleményalkotás, kiemelt fontosságú eszköze. A sajtószabadságot elsősorban az állam be nem avatkozása biztosítja. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint azonban a kritika megengedhetőségének határai tágabbak a kormányzat, közhivatalnokok esetében, mint a politikusok tekintetében, és valamennyi közszereplő esetében is tágabbak, mint magánszemélyek esetében. A személyiségi jogok közül a becsület és a jó hírnév megsértése ellen az általános büntetőjogi védelmet a rágalmazás, a becsületsértés és kegyeletsértés tényállásai nyújtják (Btk. 179-180. §).
Ez a védelem ugyanakkor a jogi személyeket is megilleti. Az 1993. évi XVII. törvény indokolása szerint "a hatóság vagy hivatalos személy megsértésének önálló bűncselekményként való szabályozása csak akkor indokolt, ha az
7 elkövetőt a törvény súlyosabb büntetéssel fenyegeti, mint a rágalmazás, illetve becsületsértés elkövetőjét. Ezért a Javaslat a kiszabható büntetés felső határát mind az alapesetnél, mind pedig a minősített esetnél felemeli." Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Btk. 232. §-a alkotmányellenes, mert - a közhatalom gyakorlói sérelmére elkövetett rágalmazást és becsületsértést a más személyek sérelmére elkövetett cselekményekkel azonosan széles körben bünteti és ez nyilvánvalóan ellentétes az Európai Emberi Jogi Bíróság állandó gyakorlatában kifejezésre jutó elvekkel; - a közügyekben büntetni rendeli az értékítéletet kifejező véleménynyilvánítást, ami az alkotmányos alapjog szükségtelen és aránytalan korlátozása; - a tényközlés tekintetében nem különböztet való és valótlan, ezen belül pedig a tudatosan hamis, illetve a hivatásból, foglalkozásból adódó szabályok megsértése miatt gondatlanságból valótlan tényállítások között, holott a véleménynyilvánítási szabadság büntetőjogi eszközökkel csak utóbbiak esetében korlátozható alkotmányosan. Ezt nem küszöböli ki a valóság bizonyításának lehetősége sem. Ez az egyéneket elrettenti alappal a közszereplők bírálatától, még az igaz tények nyilvánosságra hozatalát is gátolja.
20/1997 (III. 19.) AB határozat Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a sajtóról szóló 1986. évi törvény
15.
§-ának
(3)
bekezdése
részben
alkotmányellenes.
Alkotmányellenes az, hogy az ügyész mások személyhez fűződő jogainak sérelmére, magánvádas bűncselekmény megvalósulására hivatkozva az érintettek akaratától függetlenül indítványozhatja, a bíróság pedig ennek alapján megtilthatja a sajtótermék vagy a sajtóterméknek nem minősülő irat nyilvános közlését, továbbá, hogy az ilyen sajtótermék vagy irat nyilvános közlését az ügyész azonnal felfüggesztheti. (Határozat első bekezdés) Az indítványozó az Stv. ezen bekezdésnek megsemmisítését kérte, állítása szerint a személyiségi jogok sérelme miatt a nyilvános közlés megtiltása aránytalan korlátozás. Az indítványozó úgy véli, hogy az Stv. 15. § (3) bekezdése egyértelműen megvalósítja a
8 cenzúra fogalmát. Mivel az ügyész a nyilvános közlést azonnal felfüggesztheti és azt a bíróság még közbülső határozattal sem változtathatja meg. Ügyészi indítványra a Bíróság megtilthatja a sajtótermék nyilvános közlését a törvény rendelkezésének megsértése esetén. Az eljárás nem azonos a személyiségi jogi perrel sem pedig a büntetőeljárással. Az Alkotmánybíróság megállapította, a 8/1990. (IV. 23.) AB határozatában hogy a szabad véleménynyilvánítási jog a kommunikációs alapjogok „anyajoga”. Az Alkotmány 61. § (2) bekezdése alapján a Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát” A Stv. 19. §-ának (3) bekezdése külön jogszabály szerinti helyreigazítást tesz lehetővé, mikor a sajtóban közölt tájékoztatás személyhez fűződő jogot, vagy a hiteles tájékoztatás követelményt sérti. Az önrendelkezési jogának korlátozása csak az Alkotmány 8. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés keretei között történhet, vagyis e jog lényeges tartalmát törvény sem korlátozhatja. Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az ügyész jogosultsága, és a felfüggesztés joga, szükségtelenül és aránytalan mértékben korlátozhatja az emberi méltóság összetevőjét képező önrendelkezés szabadságát. E jog alkotmányellenességét egyéb bűncselekmény vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívás tekintetében nem állapította meg. Az Alkotmány 51. §-a (1)-(2) bekezdése az ügyészség főbb funkcióit tartalmazza, az 51. § (3) bekezdése pedig a törvényesség megtartása és védelme érdekében általános ügyészi közreműködést ír elő. E feladatait az Ügyészség törvényben előírt módon látja el. Önmagában nem alkotmányellenes tehát az ügyészi közreműködés.
9
III. fejezet: A személyhez fűződő jogok fogalma és tartalmi elemei 1. A személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. Mindenki köteles tartózkodni megsértésétől. Több szállal kötődnek a polgári joghoz a személyiségi jogok. Kezdetben a személyt, mint tulajdonost védte a polgári jog. 2. Az Alkotmányjogban is megtalálható az alapvető jogok, és kötelezettségek körében. Minden emberi sérelemre, mely nem vagyoni jellegű – orvoslást lehetne ez által keresni. 3. A személyhez fűződő jogok önálló csoportjai az alábbiak: -
ember szabadságára vonatkozó személyiségi jog (ideértve a személyi szabadság jogellenes korlátozását, valamint a lelkiismereti szabadság sérelmét is)
-
a testi épséghez, egészséghez való jog
-
az emberi méltósághoz való jog (ideértve a becsülethez és a jó hírnév védelmére vonatkozó jogot is)
-
névviseléshez való jog
-
a képmáshoz, hangfelvételhez való személyiségi jog
-
magántitokra és személyes adatokra vonatkozó személyiségi jog
-
a magánlakáshoz és a jogi személy céljára szolgáló helyiségre vonatkozó személyiségi jog.
____________________ 1
dr. Petrik Ferenc: A személyiségi jog védelme. A sajtó-helyreigazítás 39 o.
10
IV. fejezet: Jogesetek elemzése 1. Jogesetelemzés: 29. P. 24.809/2008 Fővárosi Bíróság elsőfokú ítélet I. - III. rendű felperes és I.-V. rendű alperes személyiségi jog megsértése iránti pere. Ítéletben elutasította a bíróság a felperesek keresetét. 1. A tárgy egy levél nyilvánosságra hozatala volt a nethirlap.hu weboldalon. A levélben Kökény Mihály miniszterhez és Pál Tibor államtitkárhoz fordultak, közérdekű bejelentéssel élve, melyben kérték, hogy az adófizetők szigorúan vett érdekeinek megfelelő versenyfeltételeket biztosítsanak a közbeszerzési szférában. A levélben feltett kérdések, kizárólag az I. rendű felperes részvételével lezajlott közbeszerzési eljárásokra vonatkoztak. 2. Kereset kivonata: a felperesek a Kökény Mihály miniszternek írt levél (I.) kapcsán azt sérelmezték, hogy az I. levél, melyben alperesek úgy fogalmaztak, hogy „kérdéseink
a
programok
végrehajtásának
korrektségével,
tisztaságával,
a
versenyfeltételek csorbítatlanságának ügyével függenek össze” sértik I. és II. rendű felperes (I. r. felperes ügyvezetője) jó hírnévhez fűződő személyiségi jogát. Továbbá kérték a levél azon kitételének mely szerint „85-90%-át egyetlen cég, az I. rendű felperes nyerte meg, jóllehet tucatnyi nagyvállalat tevékenykedik a területen, köztük európai óriásvállalatok, mint a Siemens…” sérti a II. rendű felperes jó hírnévhez való jogát. A felperesek szerint az I. levél azon része, mely szerint „a piac sok szereplője úgy véli,…alkalmasak a közbeszerzési törvény lejáratására az egészségügy területén, s rossz fényt vethetnek a programokért felelős egészségügyi szervekre” - szintén sérti felperesek jó hírnevét, mert annak látszatát kelti, hogy I. rendű felperes jogtalan módon tartja kezében a piacot, és irányítja ezt az infrastruktúrát. A felperesek kérték annak megállapítását, hogy a verseny tisztaságát megkérdőjelező I. bekezdés valótlan tényállítást tartalmaz, másfelől a megfogalmazással sérti az I. és II. rendű felperes jó hírnévhez fűződő jogát. Ezt azzal indokolták, hogy téves az a megjelölés, hogy az Egészségügyi Minisztérium a rendszerváltást követően társult volna be az I. rendű felperesi cégbe, ugyanis I. r. felperes 1988-ban alakult GYÓGYINFOK Kft. tekintetében 100.000 Forintos törzstőkével járult hozzá a megalapításhoz 1/7 rész tulajdoni aránya volt az egész cégben, mely elhanyagolható mértékű. Ezt követően a GYÓGYINFOK Kft. –ben lévő tulajdoni hányadát a Minisztérium eladta I. r.
11 felperesnek, melyet a rossz megítéléssel indokolt. A felperesek kifogásolták, hogy a levél e része azt sugallta, hogy I. rendű felperes jogellenes behatást gyakorol, azáltal, hogy tulajdonostársa az Egészségügyi Minisztérium volt a perbeli időszakban cégében. Sértőnek találták a II. bekezdést, mely álláspontjuk szerint szintén sérti I. és II. r. felperes személyiségi jó hírnevét, mert olyan látszatot kelt az érintetteket meg nem nevezve, hogy a beruházások kivitelezőjének kiválasztására lényegében jogellenesen került sor, azt a látszatot keltve, hogy a kedvezményezett az I. rendű felperes illetőleg ügyvezetője. A levél III. bekezdése kapcsán a felperesek azt kifogásolták, hogy az alperesek már nyíltan bűncselekmény elkövetésével vádolták I. és II. rendű felpereseket, mikor azt állították, hogy I. és II. r. felperes információk kiszivárogtatását tudja valamely módon elérni a minisztériumnál, még a pályázatok benyújtását megelőzően. Az IV. V. és VI. bekezdésekben a felperesek azt sérelmezték, hogy adócsalással vádolják őket, továbbá, hogy a VI. bekezdés zsákmányosztónak nevezte I. r. felperest. A levél VII. bekezdésében a politikai befolyásra utaló megjegyzéseket, a VIII. bekezdés valamennyi sorát sérelmezték, kérték a bíróságtól annak megállapítását valamennyi felperesre vonatkozóan, hogy jó hírnévhez való jogukat az alperesek megsértették. A IX – X. bekezdésben pedig kiemelték a felperesek, hogy valótlan tényeket tartalmaz, mely sérti jó hírnevüket. A II. levél valamennyi bekezdését szintén sértőnek ítélték a felperesek. Kifejtették, hogy sokszor ugyan kérdő mondatok szerepelnek a levélben, de a szerkesztése és a mondatokban forszírozott tények „általánosan tudott” stílusban előadása különösen sérelmes. 3. Alperesek ellenkérelme: Az I. II. és IV. r. alperes jogi képviselője ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását és a felperesek perköltségben marasztalását. Vitatta a kereset jogalapját és összegszerűségét is. Álláspontja szerint a felperesek tévesen jelölték meg az I. II. és IV. rendű alperes személyét, figyelemmel arra, hogy a perbeli levelet az alperesek az ott megjelölt jogi személyek nevében írták alá, törvényes képviselőként. Utalt arra is, hogy ellenük ugyanezen tényállás mellett a Pesti Központi kerületi Bíróságon büntetőeljárás folyt, mely eredményeként hozott ítéletben a bíróság rögzítette, hogy jogellenesség a cselekmények kapcsán nem állapítható meg. Továbbá hivatkoztak arra is, hogy a levelek közérdekű bejelentésnek minősülnek tartalmukat illetően. A feltett kérdéseknek nem volt célja a lejáratás. A III. r. alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Vitatta kereset jogalapját, és hogy a perbeli levél nyilvánosságra hozatalában közrehatása lett volna. Az V. r. alperes is kérte a
12 kereset elutasítását, utalt arra, hogy álláspontja szerint a felperesek követelése elévült. Védekezése arra irányult, hogy a levelek álláspontja szerint közérdekű bejelentésnek minősülnek. Továbbá, hogy a levél címzettjei, akik intézkedésre jogosult hivatalos személyek, feladatuk a közérdekű bejelentés elintézése, továbbá hiányolta, hogy felperesek nem jelöltek meg konkrét kárt, és hiányzik az ok-okozati összefüggés is. Ítéletben a bíróság a védekezést megalapozottnak találva elutasította a bíróság a felperesek keresetét. Konklúzió: A fő kérdéskör, amit ennek a jogesetnek elemzése kapcsán vizsgálni kell, az, hogy a közérdekű adatok megismeréséhez való jog, ami a közbeszerzési eljárás egyik alapelvével, a nyilvánosság elvével mutat szoros kapcsolatot, hogyan viszonyul a személységi jogok, és a jó hírnévhez való joghoz, melyik az „erősebb”? A közbeszerzési törvény2 egyértelműen kimondja, hogy a benne foglalt szabályok a közpénzek ésszerű felhasználását, a nyilvános ellenőrzés megteremtését, és a verseny tisztaságát szolgálják. Ez vitathatatlanul minden adófizető polgár érdeke, hiszen közpénzek felhasználásáról beszélünk, az adófizetők pénzéről. Jelen jogesetben a felpereseknek a Polgári törvénykönyvben a személyhez fűződő jogok sérelméhez3 kapcsolódó 78. § (2) bekezdése4 nyújt jogorvoslatot. Annak ellenére, hogy a levél sok helyen kérdő mondatokat tartalmaz, de a stílusa általánosan tudott tényként tünteti fel az elhangzottakat, így mégis megvalósul a valótlan tények állítása. A III. IV. V. és VI. bekezdésben pedig már egyértelműen megvalósul, amit a jogszabály kimond, mikor a felpereseket adócsalással vádolják, és I. r. felperest zsákmányosztónak nevezik. A dolgozatomban szereplő 36/1994 számú AB határozat5 indoklása szerint is a véleménynyilvánítás szabadsága védelemben részesül, mert nem jelenti a jó hírnév sérelmét önmagában az, hogy az igazságtartalma mekkora mértékű, vagy, hogy teljes mértékben valótlant állít a kritika megfogalmazója. Továbbá az Emberi jogok Európai Bíróságának gyakorlata is helyénvalónak tekinti a szabad véleménynyilvánítást, abban az esetben is, ha egy adott vélemény, nézet akár sértő, aggodalmat keltő is lehet. ____________________ 2
2011. évi CVIII. törvény – a közbeszerzésről 1959 évi IV. törvény Polgári Törvénykönyv 76. § 4 1959. évi IV. törvény Polgári Törvénykönyv 78. § (1) – (2) 5 36/1994 számú AB határozat II. fejezet 3
13 Ez a gyakorlat megerősíti nemzeti jogunkban a közszereplők tekintetében azt az állandósuló és elfogadott bírói gyakorlatot, mely szerint többet köteles tűrni az a személy, aki közszereplő, e kritikákat, vagy akár sértő véleménynyilvánítást is köteles elviselni, amennyiben azok közszereplői tevékenységével függenek össze. Jelen ügyben is ez volt az alperesek még pontosabban az általuk képviselt jogi személyek által írt levelek célja. Ezen kívül az, hogy valaki a közbeszerzés területén oknyomozó, vagy tisztázó jelleggel szándékozik tenni a különféle visszaélések, tisztességtelen verseny ellen hazánkban,
korántsem
nevezhető
szükségtelennek,
számos
esetben
történnek
visszaélések, csalások e területen, ami sokszor azt is eredményezi, hogy ezáltal olyanokat is érhet, akár közvetett módon is súlyos kár, akik az eljárásnak nem résztvevői, vagy nem érdekeltjei. Vegyük példának azt, amikor adott környéken épp a tisztességtelen verseny miatt a nyertes nem képes kivitelezni a beruházást. Ez különösen a nagyberuházások esetén érezhető mikor emiatt jóformán a félbehagyott építkezések után gyakorlatilag az adott terület csak ott áll kihasználatlanul. Nem beszélve arról, hogy az ilyen esetekben csak az eredeti állapot helyreállítása is - költségek terén - a többszörösét emészti fel annak, amire az adott beruházás irányult volna. Összegezve tehát, a bíróság ítéletéből is egyértelműen kitűnik, hogy mi fér bele a véleménynyilvánítás szabadságába, és hogy mi az, ami ezen túlterjeszkedik. Azt azonban nem lehet vitatni, hogy napjainkban a legkisebb, jelentéktelennek tűnő szubjektív vélemény, ami még csak nem is mondható általánosan levont következtetésnek, jóformán pillanatok alatt képes adott személyt, vagy szervezetet negatív színben feltüntetni. Legyen szó a tárgybeli közbeszerzési eljárásról, vagy bármely más esetről melynek alanya a közszereplők körébe tartozik. Tovább vizsgálva a jogesetet annak tükrében, hogy a felperesi oldalon a felperesek, mint közszereplők kötelesek
tűrni
egy
bizonyos
mértékig
a
velük
szembeni
kritikákat
és
véleménynyilvánítást, valamint az alperesi oldalon az alpereseknek joguk van a szabad véleménynyilvánításhoz, de a kritikához való jog és a személyiségvédelem egyáltalán nem korlátlan mértékű. Jelen jogesetben azon kívül, hogy a felperesek tévesen jelölték meg az alpereseket, akik csak a képviselői a levél íróinak, még az is segítséget nyújtott a bíróságnak a döntéshozatalban, hogy egy másik eljárásban a Pesti Központi Kerületi Bíróságon hozott ítéletben egyszer már kimondta a bíróság, hogy nem állapítható meg
14 jogsértés. Ezért az ítélt dolog ténye önmagában már megalapozta az elutasítást a bíróság részéről. 2. Pf. 20.294/2012 Fővárosi Ítélőtábla (29. P. 24.809/2008 Fővárosi Bíróság elsőfokú ítélet ellen benyújtott fellebbezés) 1. I.-III. rendű felperesek és I. - V. rendű alperesek személyiség jog megsértése iránti pere. 1. számú jogesetben az abban meghozott ítélet elleni felperesek által előterjesztett fellebbezés elbírálásával helybenhagyta az I. fokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság. 2. Felperesek
fellebbezése:
Kérték
az
elsőfokú
bíróság
ítéletének
megváltoztatását, a kereseti kérelmüknek megfelelő döntés meghozatalát. Előadták, hogy a leveleken cégszerű aláírások találhatók, azonban az alpereseket a személyes bosszúállás szándéka vezette, melyet alátámaszt, hogy I. rendű alperes hosszan részletezte, hogy hány helyre írt hasonló tartalmú levelet, ami nem csak I. rendű, hanem a többi „felperes” ellen is személyes támadásnak minősül. Előadták, hogy a kérdésként megfogalmazottak valójában tényállítások, és azzal, hogy az első fokon eljárt bíróságok ezeket a közléseket csak kérdésként kezelték megfordították a bizonyítási terhet, magyarázkodásra kényszerítették a felpereseket. Amennyiben ezek a levelek nem minősülnének hamis vádaskodásnak, akkor is megállapítható lenne szerintük, hogy az alperesek társadalmi rendeltetetésével ellentétesen használják a közérdekű bejelentés intézményét, mások lejáratására, megvalósítva a joggal való visszaélést. 3. Alperesek fellebbezési ellenkérelme: Az I., II. és IV. rendű alperesek jogi képviselője fellebbezési ellenkérelmében a fellebbezésben foglaltak elutasítását kérte és előadta, hogy az elsőfokú bíróság ítélete teljes mértékben megalapozott, megfelel az eljárási és anyagi jogszabályoknak. Változatlanul hivatkozott arra, hogy a felperesek által sérelmezett leveleket a képviselt gazdasági társaság jogi képviselőjeként írták alá, I.-II. és IV. r. alperesek, nem pedig magánszemélyként, továbbá, hogy a perbeli levelek közérdekű bejelentést tartalmaznak, megfogalmazásuk a maguk összességében nem olyan sértő, mely a személyiségi jogvédelmet megalapozhatná. Fenntartotta korábbi álláspontját, mely szerint a felperesek nem a megfelelő alpereseket perelték és értelmezhetetlennek tartotta a cégbélyegző, körbélyegző használatára
15 vonatkozó hivatkozást, mert ezt a kötelezettséget jogszabály nem írja elő és a szokásjog sem indokolja. Tévesnek minősítették alperesek a felperesek büntető bíróság ítéletére történő utalását is. Megjegyezték, hogy a felperesi beadványok a kár vonatkozásában számszaki adatokat tartalmaznak, de a kár mértékére, összegszerűségére sem csatoltak igazolást, nem igazolt az ok-okozati összefüggés a nem vagyoni kár, illetve a vagyoni kár és az esetleges károkozó magatartás között, holott ez a felperesek kötelezettsége a Pp 3. § (1) és a 164. § (1) bekezdése szerint. Hivatkoztak a PKKB 15.B.V.24.565/2007/10. számú ítéletére, mely rögzíti, hogy cselekedetük büntetőjogilag sem volt jogellenes, tekintettel arra, hogy csak az elbírálásra jogosult személyekhez juttatták el a közérdekű bejelentést megfogalmazó kérdéseiket, leveleiket. Állították, hogy a felpereseknek azt kellett volna bizonyítaniuk, hogy valamilyen személyüket érintő, objektíve, valótlan tényállítást tartalmazó, étékelésüket hátrányosan befolyásoló közlést tettek, erre azonban nem került sor, ezt a Fővárosi Bíróság 20.Bf.V.28.076/2008 számú ítélete is alátámasztja azzal, hogy kifejti: a kérdéses levelek nem lejáratási céllal íródtak. Mindezek alapján kérték az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és a felperesek költségekben való marasztalását. Az V. rendű alperes is fellebbezési ellenkérelmet terjesztett elő. Előadta, hogy a felperesek nem cáfolták a versenyfeltételek korrektségével kapcsolatos felvetést, az azzal kapcsolatos véleménynyilvánítást, illetve azt, hogy a kérelmek az országos jelentőségű egészségügyi programokkal összefüggő aggályok tisztázására irányultak. Megítélése szerint érdemben és alappal nem támadható az a megállapítás, hogy közbeszerzés területén tevékenykedőknek módjuk van a jogérvényesítésre, az egészségügy területén felmerülő problémák megoldásának kezdeményezésére. A levelek nem jelenthetnek semmiféle bevételcsökkenést vagy megbízásvesztést, mert azok címzettjei nem döntenek a közbeszerzési eljárások eredményéről, azokra nincs hatásuk. Így a felperesek fellebbezése nem alapos. A Fővárosi ítélőtábla az első fokon eljárt bíróság döntésének helytállósága tekintetében általánosságban emelte ki, hogy a személyiség kifejezését és érvényesítését szolgáló jogok általános védelemben részesülnek a jogszabályi keretek között. Így az objektív jellegű sajátos személyiség védelmi eszközök alkalmazására vonatkozó igények nem évülnek el. Tehát kizárólag a Ptk 84. § (1) bekezdésének e) pontja alapján
16 érvényesített igények tekintetében bír jelentőséggel a kereset benyújtásának időpontja, de jelen ügyben nem áll fenn az elévülés. Az is egyértelmű, hogy I-II-III-IV. rendű alperesek nem saját nevükben, hanem az általuk
képviselt
gazdasági
társaságok
nevében
terjesztették
elő
közérdekű
bejelentésüket. Aláíróként is négy budapesti gazdasági társaság került feltüntetésre. V. rendű alperes az egyetlen magánszemély, mint közbeszerzési tanácsadó. Ennek értelmében perbe állítani nem a magánszemélyt lehet, hanem azt a jogi személyt, akinek nevében, érdekében született a közérdekű bejelentés. A Fővárosi Ítélőtábla így az első fokon eljáró bíróság ítéletét teljes egészében helybenhagyta: Konklúzió: Az ügy felpereseinek fellebbezése kapcsán hozott ítéletből ismételten kitűnik a közszereplők jogállásának lényege. Ha ez a jogszabály másképp rendelkezne és
így megalapozott
volna
a
felperesek
fellebbezése,
véleményem
szerint
Magyarországon végeláthatatlan számú személyiségi jogi per lenne folyamatban és tartana ki tudja meddig. A polgári jog ide vonatkozó szakasza6 alapján elévülés nélkül támaszthat polgári jogi igényeket az, akit megsértenek személyhez fűződő jogában. Ezen kívül a korábban említett, a dolgozatban is vázlatosan szereplő 36/1994. évi AB határozat7 is egyértelműen fogalmaz, amikor kimondja, hogy a vélemény védett, függetlenül attól, hogy érték- és igazságtartalmának mennyire van köze a valósághoz. Akkor van, illetve lehet szó jogellenességről e téren, ha a véleményalkotás módja túllépi a jog által biztosított keretet, és nem felel meg a valóságnak, és így valóban rágalomként megkárosítja a jogalanyt, ahogy ebben a fellebbezésben is kifejtették ezt a felperesek. Csakhogy mindez ennek a jogterületnek csak az egyik fele. Pont azért, mert az AB határozat kimondja, hogy akár részben vagy teljesen irreális állítás is tartozhat a szabad véleménynyilvánítás körébe, ebből könnyen megállapítható, hogy amennyiben ebből kára származik a jogalanynak, annak egyértelmű bizonyítása az ő kötelessége, és ha ezeket a szükséges bizonyítékokat birtokolja, akkor viheti az ügyet az illetékes bíróság elé, aki majd dönt róla. Ez a döntés egy rendkívül sokrétű mérlegelés eredménye lesz, melyben az vizsgálandó, hogy a véleményalkotás társadalmi rendeltetésének megfelelőe a bírálat elemi szabályainak ténylegesen megfelelő. ____________________ 6 7
1959. évi IV. törvény polgári Törvénykönyv 84. § (1) a)-e) pontok 36/1994 számú AB határozat II. fejezet
17 Nem sikerült még részben sem módosítani az elsőfokú bíróság döntésén, melyből egyértelműen kitűnik, hogy a közérdekű bejelentés, a közérdek védelme, mely a levelek célja volt, fontosabb a közszereplők védelménél a jelen esetben. 2. Jogesetelemzés: Pfv. IV. 20 .540/2008. Legfelsőbb Bíróság Felperes és I. - II. rendű alperesek ellen a Fővárosi Bíróság előtt 18. P/P. III. 20.512/2006. számon indult és a Fővárosi Ítélőtábla 2. Pf. 20.922/2007/5. számú jogerős ítéletével befejezett perében, személyiségi jogsértés tárgyában, felülvizsgálati kérelmet nyújtott be I. r. alperes. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit hatályában fenntartotta. Az I. r. alperes a tulajdonosa az édesapja, mint hivatásos fényképész által készített fotó archívumnak. Ebben szerepel egy fényképfelvétel, amely a felperest négy éves korában, szemén napszemüveggel ábrázolta. II. r. alperes ezt a fényképfelvételt választotta ki a Budapesti Őszi Fesztivál logójaként. A felvétel különféle, a fesztivált népszerűsítő reklámanyagokban is megjelent. A felperes a képmás védelméhez fűződő személyiségi joga megsértése miatt terjesztette elő keresetét, melyben a jogsértés megállapítása mellett 5.000.000 Forint vagyoni és 5.000.000 Ft nem vagyoni kártérítésre kérte kötelezni az alpereseket. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy I. r. alperes azzal, hogy jogelődje által, a felperesről készített, őt négy éves korában, napszemüvegben ábrázoló fényképfelvételt a II. r. alperes részére a felperes hozzájárulása nélkül nyilvános felhasználásra átadta, a II. r. alperes pedig azzal, hogy I. r. alperestől átvett, felperesről készült fényképfelvételt nyilvános felhasználásra átadta a felperes hozzájárulása nélkül, továbbá, hogy a felvételt nyilvánosságra hozta, megsértették a felperes képmás védelméhez fűződő személyiségi jogát. Kötelezte a II. r. alperest, hogy a kiadványát fossza meg jogsértő jellegétől, valamint I. r. alperest, hogy a perbeli fényképfelvétel negatívját 15 napon belül adja ki a felperes részére. Az elsőfokú ítélet indoklása szerint miután az alperesek nem szerezték be a képmás felhasználásához a felperes hozzájárulását, a Ptk. 80. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján jogsértést követtek el a képmás nyilvánosságra hozatalával. Nem fogadta el a bíróság a
18 felperes azon érvelését, miszerint a kép nevetséges megvilágításba helyezte, groteszk formában ábrázolva, ezt az érvelést a felperes szubjektív megítélésének tartotta. Így azt sem tartotta bizonyítottnak, hogy a felperes életminőségében negatív változás következett volna be. Az ítélet elleni fellebbezésében a felperes az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérte és alperesek egyetemleges kötelezését 2.500.000 forint nem vagyoni kárának és járulékainak megfizetésére. Az I. r. alperes csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset teljes elutasítását kérte. A másodfokú bíróság ítéletével részben megváltoztatta az elsőfokú ítélet fellebbezett részét, a fényképfelvétel negatívjának kiadására kötelezést mellőzte. Az I. r. alperest terhelő nem vagyoni kártérítés összegét azonban 1.000.000 Forintra felemelte. Az elsőfokú bíróság ítéletét egyébként a főtárgy tekintetében helybenhagyta. A jogerős ítélet egyetértve az elsőfokú ítélet jogsértést megállapító döntésével – megállapította, hogy az 1960-as évekből származó fényképfelvétel a felperes hozzájárulásával jogszerűen készült. Azonban a kép 2004-es nyilvánosságra hozatalához a felperes nem járult hozzá. Nem fogadta el I. r. alperes védekezését, miszerint ennyi év távlatából a szükséges engedély beszerzése nehézségekbe ütközött. Elvárható lett volna, hogy az I. r. alperes legalább megkísérelje az ábrázolt személy felkutatását, amit azonban elmulasztott. Így nem hivatkozhat vétlenségére. A másodfokú bíróság az alperesi érvelés
kapcsán
rámutatott
arra,
hogy
a
felperes
akkor
is
jogosult
az
igényérvényesítésre, ha csak családi köre, illetőleg szűkebb környezete azonosította. A felperes fellebbezése alapján nem látott lehetőséget az alperesek egyetemleges kártérítési felelősségének megállapítására, mert II. r. alperes a képmás felhasználásakor nem tanúsított vétkes magatartást. Nem vagyoni hátrányként köztudomás alapján elfogadhatónak látta, hogy miután a felperes gyermekkora óta él ugyanabban a lakókörnyezetben, és felismerhetővé vált családja, lakókörnyezete, baráti köre számára, tanúk is alátámasztották, hogy hosszú időn keresztül az érdeklődés középpontjában állt a felperes és gúnyos megjegyzésekkel illették a fénykép miatt, szégyenérzetet okozva ezzel számára. Az I. r. alperes élt felülvizsgálati kérelemmel a jogerős ítélet megváltoztatása és a kereset teljes elutasítása érdekében. Állítása szerint nem vették figyelembe kellő súllyal, hogy a kép keletkezésének idején irányadó joggyakorlat szerint a kép alkotója élhetett a kép nyilvánosságra hozatalának lehetőségével. Azzal is érvelt, hogy évtizedek múlva szinte lehetetlen az ábrázolt személyt fellelni. Egyetlen mód a szintén jogsértő nyilvános
19 közléssel való keresés lett volna. Hangsúlyozta, hogy a felperes a kép alapján csak igen szűk körben vált felismerhetővé, továbbá, hogy a felperes nem bizonyította az okozati összefüggést a képmás nyilvánosságra hozatala és az őt ért hátrány között. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A II. r. alperes egyetértve az I. r. alperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakkal, annak megfelelő döntés hozatalát indítványozta. A Legfelsőbb bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdés alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között a jogerős ítéletnek az I. r. alperessel szemben hozott marasztaló rendelkezéseit bírálta felül. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos: A Ptk. szerint a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. Ezért téves az a felülvizsgálati kérelemben előterjesztett álláspont, hogy az 1960-as években irányadó joggyakorlat szerint szabad felhasználási jogot szerzett az I. r. alperes. Az 1960-as években is védelmet nyújtott a Ptk 80. § (2) bekezdése, mely megkövetelte a hozzájárulást az érintett személy részéről. Ezért önmagában az I. r. alperes tulajdonjog szerzése a fénykép felett és hogy a képen szereplő személy évtizedek múltán csak nagy nehézségek árán kutatható fel, nem értékelhető mentesítő körülményként. Helyesen állapította meg a bíróság a felperest ért nem vagyoni hátrány bekövetkeztét és a kártérítés összegét is. A Ptk 84. § (1) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy akit személyhez fűződő jogában megsértenek kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint. A kár okozója mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. A felperes számára személyes megrázkódtatást okozott 40 évvel korábbi, általa egyébként is előnytelennek tartott kép nyilvánosság elé tárása. Önmagában annak ténye, még ha szűk körben is, hogy emiatt magyarázkodásra kényszerült, a köztudomás szerint is alkalmas volt arra, hogy nehezítse a társadalmi életben való részvételét. Konklúzó: A fenti jogeseten keresztül ismételten remek lehetőség nyílik megismerni miképp hat egy fénykép nyilvánosságra hozatala a rajta szereplő személlyel kapcsolatos közösségi megítélésre. Elsőre viszonylag jelentéktelennek tűnik a per tárgya. De azt mindenképp tudomásul kell venni, hogy egy felnőtt ember esetében igenis származhatnak hátrányok, aminek okozója az adott fénykép nyilvánosságra
20 hozatalából származó nehézség, ami eluralkodhat az illető személy mindennapjain, nehezítve azt. Abban az esetben, ha az illető személy gyermekkorú, akár még lelki, személyiségfejlődésére is hathat rosszul, felnőttkorában pedig az ebből adódó szorongások, rosszérzet miatt munkájában is bekövetkezhet teljesítményromlás, rosszabb esetben pedig akár munkájának elvesztésével is számolnia kell, ha ez nagyobb mértékben nehezíti, hogy az illető frissen, kipihenten és nyugodt lélekkel lásson neki a munkavégzéséhez a munkanapokon. Az internet és a különféle közösségi oldalak kora pedig további táptalajt ad a perbelihez hasonló kényelmetlen helyzetek, nehézségek kialakulásához. Gondoljunk bele, akár álláskeresőként, fiatal munkavállalóként igyekszünk egy állásinterjúra és előtte pár nappal ismerősünk egy szórakozóhelyen készít közös képet, majd ezt nyilvánosan megosztja egy közösségi oldalon, és a kép finoman szólva nem olyan, hogy azt szívesen látnánk viszont még a baráti körünk tagja között is közkézen, nemhogy idegenek előtt. Márpedig ez egyáltalán nem kizárt, hogy bekövetkezik, ugyanis a legtöbb közösségi oldalakon a különféle vállalatok is szerepelnek, illetve azok alkalmazottjai, vezetői. Így pedig egy ismerőskeresés keretében is megeshet, hogy leendő főnökünk, akivel még egyáltalán nem, vagy pár nap múlva váltunk néhány szót, mikor állásinterjúra megyünk, már látta a nemkívánatos fényképet rólunk. Ez pedig könnyen megbélyegzi, vagy visszatetsző képet alkothat az adott személyről. A fő ok pedig, ami miatt ezek a látszólag jelentéktelen eszközök képesek ilyen szintű nehézségeket generálni, az, hogy egy kép, vagy rövid videó csak egy pillanatot ragad ki, amit mi és a felvétel készítője ismerünk ugyan, de az a harmadik személy, aki ezt látja már biztosan nem. Konkrétabban nézve a jogesetet, alperesnek téves azon érvelése, hogy egy régi kép esetében szükségtelen a képen szereplő személy hozzájárulását kérni, vagy őt felkutatni, ha csak így kérhető, hogy járuljon hozzá a kép közléséhez. A Polgári Törvénykönyv8 egyértelműen rendelkezik ezzel kapcsolatban. Ehhez hasonló eset, mikor közterületen, nyilvános rendezvényeken fényképeket készítenek, vagy filmet forgatnak, akkor több helyen is a környék épületeinek falára felhelyezik, hogy filmet forgatnak, melyen az arra járók feltűnhetnek, de nem kérhetnek semmiféle ellenszolgáltatást ezért. ________________ 8
1959. évi IV. törvény Polgári törvénykönyv 80 §
21 Ilyenkor van szó nyilvános közszereplésről, ilyenkor nem szükséges az érintett személy hozzájárulását kérni a polgári jogszabály szerinti kivételhez tartozik ez az eset. Ezzel a figyelmeztetéssel lehetőséget nyújtanak annak elkerülésére, hogy szerepeljünk film-, illetve fényképfelvételen. E lehetőséggel élve, pontosabban, hogy elkerüljük a helyszínt, mi magunk ki tudjuk zárni, hogy olyan szituációba kerüljünk, mint a jogesetben a felperes. Visszautalva az 20/1997 (III. 19.) AB határozatra9 egyfelől az alkotmánybíróság álláspontja szerint odáig nem mehet a jogalkotás és a jogszabályon alapuló gyakorlat, hogy az ügyészség lépjen fel a sajtótörvény megsemmisített paragrafusának értelmében a személyiségi jogot sértő sajtótermék nyilvános közlése ellen. Másfelől viszont saját jogán a felperest megilleti a gyermekkori fényképe közlésével kapcsolatos személyiségi jogok alapján történő fellépés. Így a Ptk. 80. §-ának (2) bekezdése értelmében jogsérelemnek a jelen esetben csak az számít, hogy az alperes nem kérte a felperes hozzájárulását a fénykép nyilvánosságra hozatalának tárgyában. Ennek megsértése miatt vonható csak felelősségre az alperes. Az alkotmánybíróság megfogalmaz kivételeket, amikor az ügyésznek indítványozási joga van, de ez az eset nem tartozik ide, mert nincs szó bűncselekmény vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívásról, hanem egy egyszerű, fesztivált népszerűsítő szórólapról. Tovább vizsgálva a jelen jogesetet a rendszerint gyakran egymásnak feszülő, a közszereplőket kritikával illető személyek és maguk a közszereplők személyiségvédelmének tükrében úgy vélem, hogy jelen esetben teljes mértékben megalapozott bírósági döntés született. A felperes helyzetében nem beszélhetünk nyilvános helyen történő közszereplésről, mert a fényképfelvétel kifejezetten róla készült és ő saját elhatározásán kívül eső okból vált közszereplővé, pontosabban azért, mert jogtalanul nyilvánosságra hozták a fényképét. Az a tény, hogy a felperes gyermekkora óta él ugyanazon a lakóhelyen pedig önmagában tetézi jogsérelmének mértékét a jelen esetben.
____________________ 9
II. fejezet 20/1997 (III. 19.) AB határozat
22 3. Jogesetelemzés: 2. P. 20.307/2008 Szabolcs-Szatmár Bereg Megyei Bíróság Felperes alperes ellen személyhez fűződő jog védelme iránti pert kezdeményezett. Az ítéleti döntés szerint az alperes internetes honlapján 2007. IV. hó 11. napján ”Fogolykínzókat tüntetett ki D.” cím alatt felperesre nézve valótlan tények közlésével sértette meg felperes személyhez fűződő jogát. A Bíróság nem osztotta felperes azon álláspontját, miszerint az internetes honlapra felkerültek miatt alperes a sajtótörvény szerint tartozik felelősséggel. A bíróság megállapította, hogy az alperes megsértette felperes jó hírnevét és becsületét, azzal, hogy internetes honlapján 2007. április 11.-én „Fogolykínzókat tüntetett ki” címmel írt cikkében felperesre vonatkozóan valótlan tényeket állított. Kötelezte az alperest a jogsértő tartalom három napon belül történő eltávolítására. Valamint kötelezte az alperest, hogy internetes honlapján a hírek rovatban 30 nap időtartamra saját költségén tegye közzé az előző rendelkezést az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül. Ezt meghaladóan a bíróság a felperes keresetét elutasította. A bíróság a felperes keresete, az alperes ellenkérelme, a felek perbeli nyilatkozatai, tanú 1, tanú 2, tanú 5, tanú 3 tanúk vallomása alapján a következő tényállást állapította meg: A felperes 19 éves korában szerelt fel a büntetés végrehajtáshoz, a rendőrtiszti főiskola hallgatójaként. Előtte sorkatonai szolgálatát töltötte, párttag nem volt. Jelenlegi munkahelye a FBV 3. számú objektuma, a V. utcai intézet, ahol a felperes 2007 óta dolgozik. Munkáját politikamentesen kell, végezze, semmilyen politikai tevékenységet nem folytathat. Ellene fegyelmi- vagy büntetőeljárás nem indult. Az alperes xy cím alatt üzemeltetett internetes honlapján a nyitó oldalon olvasható a szerkesztőség megjegyzése. „A honlapunkon megjelenő írások tartalmáért annak írói viselik a felelősséget. A szerzők által aláírt cikkekből kitűnő vélemények, mondanivalók nem minden esetben egyeznek meg a szerkesztőség, vagy az alperes vezetőségének és tagságának véleményével, ugyanakkor magukénak vallják a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát.”
23 Az alperes internetes honlapján 2007. április 11.-én a hírek rovatban a következő írás jelent meg: „Olvasó: Maoista D. elvtárs jó kommunista vezetőként a hatalom seggnyalóit tüntette ki, mint a régi szép időkben. Az alábbi linkeken a FBV-t jutalmazza román zászlóval. A FBV-hez tartozik a N.I. utcai intézet (M.), V. utcai fegyintézet és a Gy. utcai BV intézet. Az ősszel itt a M.ban bántak brutálisan megkínoztak több felkelőt. A megkínzottak egy része viszont megjárta mindkét intézményt és díjazták a V. utcai BV intézetet, ahol az őrök az ő oldalukon álltak, vagy legalábbis tisztességesen bántak a hazafiakkal, ezért a zsidó bosszú nem is késett: a V. utcába új vezetőt neveztek ki felperes személyében, kinek párthűségéhez - maga is gyakorló cionista - nem fér kétség. Azon a képen látható, ahol a zászló mellett hárman állnak, felperes a háttérben, sapka nélkül. Az ünnepségen még részt vett a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka is, akinek - életrajza szerint - a marxista-leninista tudományt is sikerült elsajátítania. Azt hiszem a rendszerváltás után 17 évvel ez az Európai Unióban elég égő, de akinek a szája mindig szaros …" A cikkben hivatkozott tényleges esemény az volt, hogy a főpolgármester magának a FBV-nek adományozott egy zászlót. A címtől eltérően kitüntetést senki sem kapott. A felperest a BFB Személyzeti osztályán dolgozó volt munkatársa, tanú 1 hívta fel, hogy a kollégáktól szerzett tudomást arról, hogy alperes honlapján mit írnak róla, és hogy emiatt élcelődés tárgya. A cikk futótűzként terjedt a felperes kollégái között. A cikkben a felperes név és rang szerint meg volt jelölve. Az alperes honlapján 2008. április 20. napján a per első tárgyalását követően bocsánatkérés került közzétételre az egy évvel ezelőtti olvasói levél miatt. A felperes keresetében kérte jó hírneve és becsülete megsértése megállapítását. A felperes kereseti kérelmének indoka szerint az alperes jó hírnévhez fűződő személyiségi joga megsértését a közléssel, a megfogalmazás módjával, személyére vonatkozó bántó és valótlan tényállítások állításával valósította meg. Azzal, hogy a cikk őt egy bizonyos politikai irányvonallal azonosítja a mai forrongó politikai helyzetben, alkalmas arra, hogy az ő társadalmi megítélését hátrányosan befolyásolja. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a levél nem az alperes újságíróinak cikke, hanem egy olvasói levél, melynek közzététele a honlapon ellenőrizhetetlen. Utal arra, hogy a honlap címoldalán olvasható a
24 szerkesztőség megjegyzése, mely szerint nem vállal felelősséget honlapra felkerülő írásokért, különösen, ha az egy olvasói magánvélemény. A felperes keresetét nagyrészt alaposnak találta a bíróság. Ítéletében nem osztotta a felperes azon álláspontját, mely szerint az alperes internetes szolgáltatóként a sajtótörvény alapján tartozna felelősséggel. Az internetes szolgáltatókra 2001. évi CIII. törvény az irányadó. a jogvita során az eldöntendő kérdés az volt, hogy az alperes tartozik-e felelősséggel a megjelent olvasói levél tartalmáért. A jogvita elbírálása során elsődlegesen azzal kapcsolatban kellett állást foglalni a bíróságnak, hogy az internetre vonatkozó szabályozás szerint az alperes felelősséggel tartozik-e a honlapján megjelent olvasói levél tartalmáért és felelőssége esetén jogsértőe a közölt tartalom. Az Ektv. 7. §-ának (2) bekezdése szerint a közvetítő szolgáltató nem felel a más által rendelkezésre bocsátott, a közvetítő szolgáltató által nyújtott információs társadalommal összefüggő szolgáltatással továbbított, jogszabályba ütköző tartalmú információval harmadik személynek okozott jogsérelemért, ha úgy jár el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. A közvetítő szolgáltató nem köteles ellenőrizni az általa csak továbbított, tárolt, hozzáférhetővé tett információ tartalmát. Az Ektv. 10. §-a szerint a közvetítő szolgáltató akkor nem felel az okozott káráért, ha: Nincs tudomása az információval kapcsolatos jogellenes magatartásról vagy arról, hogy az információ bárkinek a jogát, vagy jogos érdekét sérti. Nincs tudomása olyan tényről, vagy körülményről, ami valószínűsíti, hogy az információval kapcsolatos magatartás jogellenes, vagy, hogy az bárkinek jogát, jogos érdekét sérti. Amennyiben
az
előző
két
bekezdésben
foglaltakról
tudomást
szerzett,
haladéktalanul intézkedik az információ eltávolításáról, vagy a hozzáférést nem biztosítja. Hogy ez a szabály igazán hatékonyan érvényesüljön, 2001-ben létrehozták a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete nevű önszabályozó testületet. E testület véleménye szerint minden jogi eszköz adott az interneten elkövetett törvénysértések szankcionálására, ezért nem indokolt a szigorúbb „internet-specifikus” szabályok megalkotása. A tartalomszolgáltatók moderátorainak joga és kötelessége, hogy a jogsértő hozzászólásokat a fórum adatbázisából törlésre kijelöljék, a jogsértő jogosultságait korlátozzák részleges vagy teljes körű ideiglenes vagy végleges tiltással.
25 A bíróság tájékoztatta az alperest a rá háruló bizonyítási teherről a tekintetben, hogy az inkriminált cikket honlapjáról eltávolította-e, illetve melyik időpontban. Az alperes ezt nem bizonyította, és arra vonatkozóan sem tudott nyilatkozni, hogy tagja-e a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületének. Ezért alperes felelősséggel tartozik a jogsértő tartalomért. Továbbá megállapította a szövegösszefüggések vizsgálata alapján, hogy a „hatalom seggnyalói” a felperesre is vonatkozó állítás, mert az a FBV zászlóval jutalmazása kapcsán állítja a felperest azonosítva a személyi körből. Ezen kívül pedig a zsidó bosszúként megjelölt kinevezés arra engedi az olvasót következtetni, hogy a felperes nem bánik tisztességesen a fogvatartottakkal. A felperes a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény alapján alappal hivatkozik arra, hogy a közlés azt sugallja, hogy egy bizonyos politikai erőt szolgálva, egy bizonyos csoport érdekét támogatva végzi munkáját, és bántalmazástól, kínzástól sem riad vissza. Ezek a kijelentések alkalmasak becsületességének megkérdőjelezésére, arra, hogy tisztességét, hitelességét kétségessé tegyék. Tekintettel arra, hogy az alperes a jogsértő tartalom honlapjáról történt eltávolítást nem igazolta az ítélethozatal időpontjáig, ezért a jogsértő tartalmat a honlapjáról három napon belüli eltávolításra kötelezte a bíróság. Ismételt jogsértésre vonatkozó peradat nincs, ezért további jogsértéstől történő eltiltását a bíróság nem találta indokoltnak. Ezen kívül még a bíróság megállapította, hogy az alperesi jogsértéssel okozati összefüggésben olyan hátrány is érte a felperest melyért még nem vagyon kártérítés is jár. A lehető legnagyobb nyilvánosság előtt elszenvedett jogsérelemről van szó ugyanis. Konklúzió: A jelen jogeset kiemelten jó példa, a száraz jogi tárgyon kívül arra, hogy rálátást kaphassunk a magyar közéletiségre napjainkban. Emellett pozitív példa a fegyveres állomány tagjai jogainak védelme terén. Habár olvasói levélről van szó, sajnos az sem lehet elképzelhetetlen, hogy az alperes által üzemeltetett internetes honlapon, ami hasonlóan a levél hangneméhez, szélsőjobbos politikai beállítottságú olvasótábort igyekszik maga köré gyűjteni, ez a levél is csak egy eszköz volt ennek a tábornak a megnyeréséhez, mint célhoz. Annak ellenére, hogy a felperesről nem voltak igazak a leírt állítások, rágalmak, attól egy ilyen levél által elindított károkozás folyamata, egy ellenségkép generálásával igencsak hátrányos következményekkel járhat. Elég csak arra gondolni, hogy ha a
26 felperes ellen ténylegesen lefolytatnak egy eljárást kisebb, vagy nagyobb túlkapásért és az ügyben eljáró bíró olvassa ezt a levelet és az őbenne egy negatív képet alakít ki a jogesetként választott ügy felpereséről, máris nehezebb a helyzete a bíróság előtt, ráadásul teljes mértékben igazságtalanul. De talán mégsem egy bírósági eljárás terén van ennek nagy jelentősége, hiszen ha az illető személy betartja a rá vonatkozó jogszabályokat és munkáját így végzi, akkor nem kell semmiféle szankciótól tartania. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjaira vonatkozó szabály kimondja10, hogy tilos a joggal való visszaélés, valamint, hogy annak hátrányos következményeit orvosolni kell, amennyiben megtörténik. Amikor eljárást indítanak a fegyveres szerv hivatásos állományú tagja ellen, fel is függeszthető szolgálati viszonyából az eljárás befejezéséig11. A jogszabály azt is indokolja, mikor szükséges a felfüggesztés. Abban az esetben, ha a hivatásos állomány tagjának terhére rótt bűncselekmény a szerv tekintélyébe vetett közbizalmat súlyosan veszélyezteti. Ezen kívül még tartozhat kártérítéssel12, ha a bíróság megállapítja az eljárás során, hogy ténylegesen felelősség terheli. A 36/1994 (VI. 24.) AB határozat13 alapján a felperesnek nincsen más lehetősége, hogy az alperes internetes honlapján közzétett valótlan állításokat tartalmazó olvasói levél eltávolítására kötelezhesse az alperest. Az AB határozatban a Btk 232. §-ának módosítására benyújtott indítvány szerint a jogszabály kriminalizálja a nyílt vitát a közügyekkel kapcsolatban, aránytalan mértékben. A 232. § módosítás előtti formájában sem nyújtott volna védelmet a felperesnek, mert a jelen per tárgyában (gondatlanságból valótlan tényállítás), illetve a valós és valótlan állítások között nem tesz különbséget, pedig a véleménynyilvánítás szabadsága
pontosan
e
perben
szereplő
tényállítás
esetében
korlátozható
alkotmányosan. A másik nagy probléma az ilyen jellegű támadásokkal inkább az, hogy aki elszenvedi,
okkal
számíthat
becsületsértésre,
társadalmi
megbecsültségének
csorbítására. Napjaink világa, ahol szinte mindenki számára hozzáférhető a világháló pedig csak felerősíti még inkább ezt a problémát. Számtalan, a valóságalapot nélkülöző esetet lehetne még ide sorolni. ____________________ 10
1996. évi XLIII. törvény a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról 5. § (1)-(2) 1996. évi XLIII. törvény 149. § (1) 12 1996. évi XLIII. törvény 150-161. § 13 II. fejezet 36/1994 (VI. 24.) AB határozat 11
27 A West Balkán szórakozóhelyen történt tragédia jutott eszembe, pontosabban egy azzal kapcsolatos cikk, egy „eltitkolt” férfi áldozatról, aztán később egy cikkhez írt kommentben volt olvasható, hogy az áldozat egy korábban egy másik városrészen leszúrt férfi volt, a cikkben szereplő fénykép őt ábrázolta, mikor már letakarták az utcán a holttestét. El lehet képzelni, hogy a lelkileg összetört családtagoknak milyen érzés lehetett még erről a valótlan „hírről” is értesülni. A közszereplők és az őket kritizálók közötti jogvédelmi egyensúly tekintetében a jelen eset példázza, hogy napjaink társadalmában a szélsőséges nézetek terjedése, melynek sajnos ténylegesen van oka egy újabb fajta problémát vet fel. Szinte végtelenségig lehetne sorolni, akár csak egy a perbelihez hasonló honlap tartalmát nézve, hogy hány személyről, vagy adott csoportról készít ellenségképet a per tárgyában történő módon. Mégis úgy gondolom, hogy jelen esetben a bíróságnak sikerült döntésével megteremteni az egyensúlyi helyzetet, mikor a felperes javára döntött, elérve azt, hogy semmi alapja ne maradjon annak, hogy ellene eljárás folyhasson joggal való visszaélés, konkrétabban a foglyokkal való embertelen bánásmód gyanúja miatt, ugyanis összességében őt jóval nagyobb hátrány érheti, ha például felfüggesztik, szemben az alperessel. 4. Jogesetelemzés: 2. Pf. 21.020/2008/4. Fővárosi Ítélőtábla Az I. és II. rendű alperes ellen felperes által személyhez fűződő jog megsértése iránti perben a Pest Megyei Bíróság 21.P.28.266/2006/15. számú ítélete ellen az alperesek 16. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése kapcsán ítéletet hozott a másodfokú bíróság. Az ítélet fellebbezett részét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta. A másodrendű alperes egy röplapban azt állította felperesről jó hírnevét sértve, valótlan tényállítással, hogy valós pályáztatás nélkül olyan cégnek adtak el egy területet, melyben felperes is érdekelt. A felperes 2002 óta … polgármestere a … … jelöltjeként indult a helyhatósági választásokon. A II. rendű alperes 2006 októberében röplapot készített, melyben többek között az szerepelt, hogy: Ne higgyen a … … színes kiadványainak, kampányának! Ők valós pályáztatás nélkül olyan cégnek adták el a … úti területet, melyben felperes neve is érdekelt.
28 A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek megsértették jó hírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát, kérte elégtételadásra, és 5 millió Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére is kötelezni őket. Előadta, hogy jogsértő az az állítás, hogy valós pályáztatás nélkül olyan cégnek adták el a … úti területet, melyben ő is érdekelt. Valótlan, hogy csak ezen 1 milliárd Ft a nyereség, s hogy emellett a Kör tagjainak a strand új létesítményének bérlése során haszna is van abból, hogy fillérekért kapták meg hosszú távra a tóra épült presszó bérleti jogát. Az alperesek a kereset elutasítását arra hivatkozással kérték, hogy más röpiratban is hasonló közlések jelentek meg felperes személyével kapcsolatban. Előadták, hogy a felperes az önkormányzati ülésen az érdekeltség tényét elismerte, a valós pályáztatás nélkül pedig olyan valós közlés, mely miatt jogsértés megállapítására nem kerülhet sor. Hivatkoztak arra is, hogy a felperest hátrány nem érte, hiszen újra megválasztották polgármesternek. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a II. rendű alperes a 2006 októberében terjesztett szórólapon szereplő valótlan állítással megsértette a felperes jó hírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát. Kötelezte II. rendű alperest, hogy az ítélet rendelkező részét … város hivatalos lapjában tegye közzé. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a többi kijelentés a … … érinti, és tekintettel arra, hogy a felperes a perben magánszemélyként vett részt, nincs igényérvényesítési joga. E körben az alperesnek azt kellett bizonyítania, hogy a felperes, vagy cége, közvetlenül érdekelt a nyertes pályázó cégben. A jegyzőkönyv alapján megállapította, hogy a felperes a tervezett fejlesztésben és a projekt megvalósításában lehetett érdekelt, a nyertes cégben nem. Az I. rendű alperes tekintetében az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, mert a sérelmezett röplapot a II. rendű alperes neve, mint jogi személyiséggel rendelkező társadalmi szervezet jegyezte, ezért polgári jogi felelőssége is önálló. Az ítélet ellen az alperesek terjesztettek elő fellebbezést, előadva, hogy az elsőfokú határozat helytelen következtetésen alapul, mert az inkriminált kijelentést hétköznapi értelemben vizsgálva egy gazdasági társaságban nem csak akkor lehet egy személy érdekelt, ha abban maga az érintett, vagy rokona a cég tagja. Állították, hogy bizonyítékok támasztják alá a … úti terület hasznosításaként említett pályázat lebonyolításának jogszabályba, és jó erkölcsbe ütköző voltát. Sérelmezték, hogy az
29 elsőfokú bíróság nem vizsgálta, és nem mérlegelte, hogy a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal kifogásolta a pályázattal kapcsolatos szerződéseket. Kiemelték, hogy a felperesnek a nyertes pályázathoz fűződő érdekeltségét nem lehet és nem is szabad szűken vett nyelvtani értelemben vizsgálni. Mivel részt vett az érdekkörébe tartozó gazdasági társaság, és a pályázat elbírálásában aktívan közreműködött a felperes is. A
felperes
fellebbezési
ellenkérelmében
az
elsőfokú
bíróság
ítéletének
helybenhagyását és az alperesek költségekben való marasztalását kérte. Indoklásul előadta, hogy az ítélet okszerűen mérlegelte a tényeket, bizonyítékokon és nyilatkozatokon alapult a határozat. Az alperesek fellebbezése részben alapos, mely alapján a Fővárosi Ítélőtábla elsődlegesen azt vizsgálta, hogy megállapítható-e a II. rendű alperes terhére a felperes személyéhez fűződő jogát sértő állítás. Alapvetően az értékítélet, vélemény, bírálat akkor eredményezheti a jó hírnév sérelmét, ha közvetlenül, vagy közvetve tényállítást fejez ki, valótlan tényállításokon alapszik, illetve, ha megtévesztő jellegű, téves következtetés levonására ad alapot. Annak nincs ez esetben jelentősége, hogy a jogsértő tévedett, vagy jóhiszeműen járt el. E körben a II. rendű alperest terhelte a bizonyítás kötelezettsége. Azonban az alperesek ezt nem bizonyították jelen eljárásban, a csatolt együttműködési
szándéknyilatkozatokból, cégiratokból, jegyzőkönyvekből
pedig
szintén az állapítható meg, hogy felperes nem rendelkezik semmiféle érdekeltséggel a nyertes gazdasági társaságban. Egyetértett a Fővárosi Ítélőtábla azzal, hogy a kampányidőszakban terjesztett alperesi kiadványban foglaltak alkalmasak voltak a felperes megítélésének hátrányos befolyásolására, ami köztudomású tényként értékelhető. Figyelembe kell azonban azt is venni, hogy a felperest a gyömrői lakosok újra megválasztották polgármesternek. Mindezen körülményeket értékelve helyesen határozta meg az elsőfokú bíróság a nem vagyoni kártérítés összegét. Helyesen hivatkoztak azonban az alperesek arra, hogy az elsőfokú bíróság perköltségre, le nem rótt illeték viselésére vonatkozó rendelkezése nem megalapozott. Konklúzió: Ebből az ítéletből remekül kiolvasható annak az oka, hogy a szavazásra jogosult magyar állampolgárok szavazástól való nagyarányú távolmaradásából sejthetően széles teret kap a negatív viszonyulás a politikához. A másik fél szórólapokon keresztüli bírálata, különösen, ha az részben valós vagy valótlan tényeken
30 alapul azon túl, hogy az illetőnek jogellenesen kárt okoz, szimpatizánsokat sem tud igazából maga köré gyűjteni, a jelen perben alperesként fellépő civil szervezet esetében. A polgári törvénykönyv14 egyértelműen kimondja, a személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jó hírnév védelmére. Jelen esetben a felperest személyével kapcsolatban érte jogsérelem az alperesek részéről történő valótlan tényállítás15 miatt. A felperesről valótlan tényt állítottak, mely alkalmas volt a jogsérelem okozásra, mert köztudomású tényként lehetett értékelni. Az eset leginkább ahhoz hasonlít, mikor sajtó-helyreigazítási eljárást16 folytatnak le Abban az esetben, mikor nem valósak, csak részben valósak vagy valótlanok a szórólapon szereplő tények tényleg tudnak főleg a mai helyzetben rontani egy adott közéleti személyiség megítélésén. Különösképpen azért, mert a szegénységben élők, akik helyzetük miatt nehezen, vagy jóformán egyáltalán nem tudnak higgadtan gondolkodni, könnyen megnyerhetők a hamis bizonyítékokkal. Ehhez hasonló kérdésre ad választ a 34/2004 (IX. 28.) AB határozat17, igaz azzal a különbséggel, hogy az „elkövetői” oldalon országgyűlési képviselőket említenek, de az indoklásban szerepel, hogy rájuk is érvényesek az alkotmányos követelmények. Ebből pedig egyértelműen kikövetkeztethető, hogy a jelen jogeset alperesei sem mentesülnek az alkotmányos követelmény alól. Ezért ugyanúgy szankcionálható a cselekmény, ha tisztában vannak a közlés valótlanságával, vagy pedig foglalkozására irányadó szabályok alapján elmulasztotta a kellő körültekintést. Ezzel a mulasztással pedig a per korántsem alaptalan, mert az alperesek állítása rágalom, de pontosan azért szankcionálható, mert nem jártak utána kellőképp annak, hogy az állítások valóságtartalmáról kellőképp informálódjanak. ____________________ 14
1994. évi IV. törvény Polgári törvénykönyv 78 § (1) 1994. évi IV. törvény Polgári törvénykönyv 78 § (2) 16 1994. évi IV. törvény Polgári törvénykönyv 79 § 17 II. fejezet: Alkotmánybíróság határozatai a közszereplőkről 15
31 Abból pedig, hogy jelen esetben az alperes megnyerte a választást ezeknek a híreszteléseknek ellenére, korántsem lehet azt egyértelműen kijelenteni, hogy a jövőben őt ne érhetné hátrány ezeknek a vele kapcsolatos valótlan tényeknek a híresztelése okán, pontosan azért, mert az a kort éljük, hogy a másik fél pocskondiázása, alternatíva felmutatás nélküli ócsárlása könnyen képes őt megbuktatni a választáson. Az oka mindennek pedig rendkívül egyszerű. Az ilyen híresztelések nagyon sok ember igazságérzetére hatnak, érzelmi alapon. Ezzel önmagában még nem is volna probléma, ki érezné ezt alapjaiban jogtalannak látva hazánkban az egyre több lecsúszott egzisztenciát, akik önhibájukon kívül élnek a létminimum alatt. Azt vizsgálva, hogy a jelen esetben a közszereplőknek az a kötelezettsége, hogy kötelesek a kritikát tűrni, bizonyos korlátokon belül illetve a másik oldalon az őket kritizáló személyek sem tehetik ezt korlátlanul, csakis az adott eset egyediségét is figyelembe vevő egyensúlyi állapotban, melyről a bíróságnak kell dönteni, a következőképpen érvényesült a bíróság döntésében. A döntés a felperes javára azért nevezhető helyénvalónak, mert a bizonyítási teher alapján a II. rendű alperes nem támasztotta alá bizonyítékokkal az állítását a felperes érdekeltségére vonatkozóan a beruházás terén. Továbbá a rendelkezésre álló iratok sem tartalmaztak a felperesre semmiféle terhelő bizonyítékot. Összességében vizsgálva a fenti jogesetet, az lett volna a helyénvaló, ha az alperes képes bizonyítani a szórólapon szereplő állításait, de amint az látható, nem sikerült bizonyítékokkal alátámasztani az állításokat felperes érdekeltségét illetően. De ettől még a hamis következtetés levonására ugyanúgy alkalmasak ezek az állítások, főleg ha egy laikus olvassa az információt. 5. jogesetelemzés C-200/07. és C-201/07. számú egyesített ügyek az ismertetés napja 2008. június 26 Az Európai Unió bíróságának előzetes döntéshozatala keretében Az alapeljárás alperese Alfonso Luigi Marra 1994 és 1999 között európai parlamenti képviselő volt. Olyan szórólapokat terjesztett képviselőként, melyben bírálta az olasz bírósági rendszert, valamint egyes bírákat. Antonio Clemente és Eduardo De Gregorio, akiket a szórólapok megneveztek, rágalmazó kijelentések miatt indított eljárást, A. L. Marra ellen. Az elsőfokú bíróság, a felperesek javára döntött kártérítést megítélve számukra. A. L. Marra a nápolyi fellebbviteli bírósághoz fellebbezett. A
32 fellebbviteli bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet azzal az indoklással, hogy az Európai közösségek kiváltságairól és mentességéről szóló jegyzőkönyv18 nem vonatkozik a szóban forgó kijelentésekre. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések közül az első az volt, hogy az európai parlamenti képviselő hallgatása esetén, ha nem él az Európai parlament eljárási szabályzata 6. cikkének (3) bekezdésében írt lehetőséggel és nem kéri az elnöktől kiváltságai és mentességei védelmét, a polgári ügyben eljáró bíróságnak kérnie kell-e az elnöktől a mentelmi jog felfüggesztését az eljárás folytatása és a döntés meghozatala céljából. A másik kérdés, ha az Európai parlament nem nyilatkozik, hogy meg kívánja-e védeni a képviselő mentességeit, kiváltságait, a polgári ügyben eljáró bíróság dönthet-e a mentelmi jog fennállása, vagy hiánya tekintetében az ügy konkrét körülményeire figyelemmel. A kérdések alapján a nemzeti bíróság feltételezte, hogy A. L. Marra nem kérte az Európai parlament elnökétől a mentességei védelmét, illetve a Parlament nem nyilatkozott erre irányuló szándékáról. Mivel A. L. Marra és az Európai Parlament is tettek lépéseket, a két kérdést a következőképpen fogalmazta át a Bíróság: „Amennyiben valamely európai parlamenti képviselő ellen polgári eljárást indítanak, az eljáró bíróságnak ki kell-e kérnie a Parlament véleményét a tekintetben, hogy vonatkozik-e a mentelmi jog a sérelmezett magatartásra, avagy a bíróság maga dönthet a mentelmi jog fennállása, vagy hiánya tekintetében?” A jegyzőkönyv 9. cikke így rendelkezik: „A feladataik ellátása során kifejtett véleményük vagy leadott szavazatuk miatt az Európai Parlament tagjai ellen nem folytatható vizsgálat, nem vehetők őrizetbe és nem vonhatók bírósági eljárás alá.” A 10. cikk a következőképpen fogalmaz: „Az Európai Parlament ülésszakainak ideje alatt, az Európai Parlament tagjai: Saját államuk területén a parlamentjük tagjaira vonatkozó mentességet élvezik, a többi tagállam területén mentességet élveznek mindenfajta őrizetbe vételre és bírósági ____________________ 18
2001. évi XCVII. törvény II. számú melléklet Az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 10. cikk
33 eljárásra vonatkozó intézkedés alól. A mentesség akkor is megilleti a tagokat, amikor az Európai Parlament üléseinek helyére utaznak, illetve onnan visszatérnek. Nem lehet hivatkozni a mentességre abban az esetben, mikor valamely tagot bűncselekmény elkövetésén érnek. Az olasz alkotmány 68. cikke is hasonlóképpen fogalmaz, mint a jegyzőkönyv 9. cikke. A. L. marra azt állítja, hogy kijelentései a jegyzőkönyv 9. cikkében foglalt abszolút kiváltság körébe tartoznak, melynek értelmében ugyanazt a védelmet biztosítja az Európai parlament tagjai számára, mint az olasz alkotmány 68. cikkének (1) bekezdése. A 9. cikk azonban nem ró a nemzeti bíróságokra olyan kötelezettséget, mely értelmében egyeztetniük kéne az Európai Parlamenttel, a kiváltságnak adott ügyben való fennállásáról. Összefoglalva: a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv nem tartalmaz olyan utalást, amelyet abban az esetben, ha az érintett tag nem kérte a parlamenttől kiváltsága fenntartását, úgy lehetne értelmezni, hogy a nemzeti bíróságoknak maguknak kellene megindítani az eljárást, és véleményt kérni az Európai parlamenttől, hogy adott ügyben fennáll-e a kiváltság. Ezért az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést az alábbiak szerint kell megválaszolni: „Az a nemzeti bíróság, amely előtt valamely európai parlamenti képviselő elleni polgári eljárás van folyamatban, nem köteles kikérni a Parlament véleményét a tekintetben, hogy vonatkozik-e a parlamenti mentelmi jog a sérelmezett magatartásra, amennyiben az érintett tag saját maga nem kezdeményezte az Európai Parlament eljárási szabályzata 6.cikkének (3) bekezdése szerinti, a tagok által a Parlamenthez intézett, kiváltságaik fenntartására irányuló kérelemmel kapcsolatos eljárást. Amennyiben az érintett tag kezdeményezte az eljárást, és a Parlament véleményt adott mentelmi joga tekintetében, ez a vélemény nem kötelezi a nemzeti bíróságot, azonban annak azt komolyan figyelembe kell vennie. Amennyiben a nemzeti bíróság a Parlamentétől eltérő álláspontra helyezkedik, szükséges lehet az Európai Közösségek Bíróságának előzetes döntését kérni. Ha azonban a nemzeti Parlament tagjával kapcsolatos, hasonló helyzetben a nemzeti bíróságok kötelesek lennének követni a nemzeti Parlament véleményét vagy felsőbb bíróság elé utalni az ügyet, akkor ugyanilyen kötelezettség terheli őket az Európai Parlament véleménye tekintetében, és vagy el kell fogadniuk azt, vagy pedig az Európai Közösségek Bírósága elé kell utalniuk az ügyet; ennek megítélése a nemzeti bíróságra tartozik.”
34 Amikor a bíróságnak azt kell megítélnie, hogy a parlamenti képviselő által kifejtett vélemény a parlamenti feladatok fogalmába tartozik-e, a vizsgálat kiindulópontját a parlamenti mentelmi jogot igazoló elvnek kell képeznie, hogy a képviselők szabadon bocsátkozhassanak a közérdekű kérdésekkel kapcsolatos vitákba, ami azzal jár, hogy egyes személyek ezeket a véleményeket túlzónak találhatják. Demokratikus államban azonban a sértő kijelentéseket sem kell elhallgatni, hogy a közügyekre vonatkozó vita korlátlanul érvényesülhessen. Ezért szűk lenne az eredmény, ha azt mondanánk, hogy a 9. cikk védelme csak az Európai parlament eljárása során érvényesül. A kijelentés természete számít, nem pedig az, hogy a kijelentést hol teszik. Az a szabály, miszerint a 9. cikket tágan kell értelmezni, két feltételhez van kötve. Első feltétel, hogy a véleménynek közérdekű kérdéshez kell kapcsolódnia. Másodszor különbségeket kell tenni a meghatározott személyekre vonatkozó ténybeli állítások, valamint a vélemények, értékítéletek között. Széleskörű védelemben kell részesülnie azoknak a véleményeknek is, amelyek intézményeket jellemeznek. Az általános bírálatot tartalmazó kijelentés és egy adott egyénre vonatkozó tényállítás közötti jelen megkülönböztetés állt a strassbourgi bíróság Patrono, Cascini és Stefanelli kontra Olaszország ügyben hozott ítéletének középpontjában, amelyre az olasz semmítőszék utal előzetes döntéshozatalra irányuló határozatában. Ez az ügy olyan kijelentésekkel kapcsolatos, amelyeket két parlamenti képviselő tett néhány bíró tekintetében. A strassbourgi bíróság hangsúlyozta, hogy az alperes parlamenti képviselők nem általános politikai véleményt fejtettek ki az igazságszolgáltatás és a végrehajtó
hatalom
kapcsolata
tekintetében,
hanem
meghatározott
jogellenes
tevékenységet tulajdonítottak a felperes bíráknak, valamint büntetőjogi felelősségüket vetették fel. A bíróság hivatkozott arra, hogy a kijelentések sajtókonferencián hangzottak el, de ez másodlagos szempont. Összefoglalva tehát a jegyzőkönyv 9. cikkét tágan kell értelmezni, attól függetlenül vonatkozik a közéleti és/vagy politikai
jelentőségű kérdésekkel
kapcsolatos
véleménynyilvánításokra, hogy azokat az Európai Parlamentben, vagy azon kívül tették. Kiterjed továbbá az olyan kijelentésekre is, melyek zavarják a nagyközönséget, vagy azt a személyt, akit közvetlenül, vagy közvetetten érintenek. „Az a nemzeti bíróság, amely előtt valamely európai parlamenti képviselő elleni polgári eljárás van folyamatban, nem köteles kikérni a Parlament véleményét a
35 tekintetben, hogy vonatkozik-e a parlamenti mentelmi jog a sérelmezett magatartásra, amennyiben az érintett európai parlamenti képviselő saját maga nem kezdeményezte az Európai Parlament eljárási szabályzata 6. cikkének (3) bekezdése szerinti, a képviselők által a Parlamenthez intézett, kiváltságaik fenntartására irányuló kérelemmel kapcsolatos
eljárást.
Amennyiben
az
érintett
európai
parlamenti
képviselő
kezdeményezte az eljárást, és a Parlament véleményt adott mentelmi joga tekintetében, ez a vélemény nem kötelezi a nemzeti bíróságot, azonban annak azt komolyan figyelembe kell vennie. Amennyiben a nemzeti bíróság a Parlamentétől eltérő álláspontra helyezkedik, szükséges lehet az Európai Közösségek Bíróságának előzetes döntését kérni. Ha azonban nemzeti parlamenti képviselővel kapcsolatos hasonló helyzetben a nemzeti bíróságok kötelesek lennének követni a nemzeti Parlament véleményét vagy felsőbb bíróság elé utalni az ügyet, akkor ugyanilyen kötelezettség terheli őket az Európai Parlament véleménye tekintetében, és vagy el kell fogadniuk azt, vagy pedig az Európai Közösségek Bírósága elé kell utalniuk az ügyet; ennek megítélése a nemzeti bíróságra tartozik.” A jogesetből az alábbi konklúzió vonható le: Az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 9. cikkében védelmet biztosít az európai parlamenti képviselőknek véleménynyilvánításuk során. Konkrétabban a cikk mintegy megerősítve, alapelvként hangsúlyozza ezt, mely abból látszik, hogy hasonló az olasz alkotmány 68. cikke. Amennyiben ez a szabadság nem érvényesülne bárhol az Európai Unió területén, maga az Unió voltával volna ellentétes. Tovább vizsgálva a jogesetet a véleménynyilvánítás szabadsága terén, mely az Európai Unió egészén kell, érvényesüljön alapelvként egyértelműen megállapítható a 34/2004 (IX. 28.) AB határozatban19, ahol pontosan a jegyzőkönyv 9. cikkével megegyező alapelv érvényesülését kényszeríti ki a határozat, melynek értelmében közügyek esetében a becsület csorbítására alkalmas híresztelés csak akkor büntethető, ha az azt állító személy tudta, hogy állítása valótlan. A jelen esetben igaz, hogy az alperes az olasz bírósági rendszert illette kritikával, de véleményem szerint egy bíróság tisztességes működése is ugyanúgy közérdek, hiszen az állampolgárok jogsérelmeit kell, orvosolják. ________________ 19
II. fejezet 34/2004 (IX. 28.) AB határozat
36
Az Emberi jogok Európai Egyezménye a témához tartozó cikkeiben is egyértelműen állást foglal a véleménynyilvánítás terén: 8. Cikk Magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog 1. Mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák. 2. E jog gyakorlásába hatóság csak a törvényben meghatározott, olyan esetekben avatkozhat be, amikor az egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a közbiztonság vagy az ország gazdasági jóléte érdekében, zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, avagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges. 10. Cikk Véleménynyilvánítás szabadsága 1. Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát országhatárokra tekintet nélkül és anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhasson. Ez a cikk nem akadályozza, hogy az államok a rádió, televízió vagy mozgókép vállalatok működését engedélyezéshez kössék. 2. E kötelezettségekkel és felelősséggel együtt járó szabadságok gyakorlása a törvényben meghatározott, olyan alakszerűségeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a területi sértetlenség, a közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bizalmas értesülés közlésének megakadályozása vagy a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából.
37
13. Cikk Hatékony jogorvoslathoz való jog Bárkinek, akinek a jelen Egyezményben meghatározott jogait és szabadságait megsértették, joga van ahhoz, hogy a hazai hatóság előtt a jogsérelem hatékony orvoslását kérje az esetben is, ha e jogokat hivatalos minőségben eljáró személyek sértették meg. 17. Cikk Joggal való visszaélés tilalma Az Egyezmény egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, hogy az bármely állam, csoport vagy személy számára jogot biztosítana olyan tevékenység folytatására vagy olyan cselekedet végrehajtására, amely az Egyezményben foglalt jogok és szabadságok megsértésére vagy pedig az Egyezményben meghatározottnál nagyobb mértékű korlátozására irányul. 2014. május 12.-én az Európai Unió Tanácsa 9647/14 szám alatt új iránymutatást fogadott el. A lényege ennek az, hogy az internetes szólásszabadság biztosítását is beemeli azon emberi jogok közé, amelyek érvényesülését az unió globálisan elő kívánja mozdítani. Hangsúlyozza a véleménynyilvánítás szabadságát, mely magában foglalja annak szabadságát, hogy bármely másoknak átadható gondolatot, véleményt kifejezzünk és terjesszünk bármely formában, bármely média segítségével. A véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása kapcsán elvi jelentőségű annak kimondása, hogy a korlátozást minden esetben meg kell, előzze egy 3 elemből álló kumulatív teszt és csak e teszt minden elemének teljesülése esetén fogadható el a korlátozás.
38 E 3 pillér: -
a korlátozást törvény írja elő (jogbiztonság, kiszámíthatóság, átláthatóság elve)
-
a korlátozás célja mások jogainak, jó hírnevének védelme (legitimitás elve)
-
a korlátozásnak bizonyíthatóan szükségesnek mértékének pedig az elérendő célhoz mérten legenyhébbnek és a céllal arányosnak kell lennie (szükségesség, arányosság elve).
Igen jelentős annak rögzítése, hogy tilos a jó hírnév megsértésére vonatkozó jogszabályokkal a közérdekű kérdésekkel kapcsolatos kritika és vita cenzúrájának céljából visszaélni. A korlátozás határaként jelöli meg, hogy a tagállamoknak büntetendővé kell tennie az erőszakra vagy gyűlöletre való nyilvánosság előtt történő uszítást.
39
V. fejezet: Összegzés Az Emberi jogok Európai Egyezményéből ezekben a cikkekben deklarált alapelvek hazánk jogrendszerének is részei, megtalálhatóak benne. Természetesen a nemzetközi egyezmények jogszabályok tekintetében inkább alapelvekről lehet beszélni, melyek mintegy
iránymutatásul
szolgálnak
az
adott
tagállamnak,
jelen
esetben
Magyarországnak. Nem szabályozzák a hazai jogalkotást tételesen, bizonyos mértékben a tagállamokra van bízva az, hogy hogyan szereznek érvényt a jognak. Ez rendkívül sokrétű feladat, amit Az Európai Unió is segíteni igyekszik azzal, hogy a különféle jogeseteket hozzáférhetővé teszi, az Európai bíróság honlapján. Ami persze nem jelenti azt, hogy a magyar bíróságoknak csak egyszerűen átültetni kell a gyakorlatot gépiesen, mert ettől még ugyanúgy az adott eset körülményeit, okait figyelembe véve, az adott állam sajátosságait mérlegelve kell meghozni a döntéseket az adott eset elbírálásakor. Végezetül: A személyhez fűződő jogok – véleménynyilvánítás szabadságának alapelvi fontossága, a kettő lehető legnagyobb összhangba hozatala a jogalkotás és a joggyakorlat szintjén egyaránt kívánatos és szükséges. Olyan jogi szabályozás és bírói gyakorlat kialakítása kívánatos, mely abba az irányba mutat, hogy mindkét jog alapvető fontosságú, egyik se tehessen szert előnyre a másik rovására. Az emberek tudatában ott legyen, hogy megkapják a személyiségi jogaik védelmét, de biztosítják számukra a kritika és a véleménynyilvánítás szabadságát is. Kényes és nehéz mindezek egyensúlyának kialakítása, de elengedhetetlen most és a jövőre nézve. Úgy tűnik, a legkörültekintőbb jogalkotás is csak a bírói gyakorlaton keresztül tudja megvalósítani a két alapjog tekintetében a jogvédelmi egyensúlyt.
40
IRODALOMJEGYZÉK, JOGSZABÁLYGYŰJTEMÉNY, FORRÁSOK Irodalomjegyzék -
dr. Petrik Ferenc: A személyiség jogi védelme A sajtóhelyreigazítás (Hvgorac 2011.)
-
dr. Grácz Zsuzsanna: A közszereplők személyiségvédelmének polgári jogi gyakorlata (2011. augusztus 30. www.jogiforum.hu)
Weboldalak: -
www.mediajogfigyelo.hu: médiaszabályozás/alkotmánybírósági határozatok
-
www.birosag.hu:
ügyfélkapcsolati
információk/bírósági
határozatok
gyűjteménye -
curia.europa.eu: kezdőlap/részletes keresés
Jogszabálygyűjtemény: -
Polgári törvénykönyv 1959. évi IV. törvény
-
Alkotmány 1949. évi XX. törvény
-
1996. évi XLIII. törvény a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról
-
2011. évi CVIII. törvény - a közbeszerzésekről
Egyéb forrás: -
199/2009. iktatószámú polgári peres ügy Hargitai – Mezőfi Ügyvédi Iroda
