Szakdolgozat
Dajka Dávid 2014
1
MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR MUNKAÜGYI ÉS TÁRSADALOMBIZTOSÁTÁSI ALAPSZAK Nappali tagozat Munkaügyi szakirány
A munkajog történeti kérdései
Készítette: Dajka Dávid Konzulens: Dr. Kenderes György
2014
2
UNIVERSITY OF MISKOLC STATE- AND LAW FACULTY EMPLOYMENT RELATIONS AND SOCIAL INSURANCE ADMINISTRATION Daytime academic specialisation Employment relations field of study
The historical parts of the labour law
Made by: Dajka Dávid Consultant: Dr. Kenderes György
2014
3
Tartalomjegyzék Bevezetés ...................................................................................................................................... 5 1. Ókor .......................................................................................................................................... 6 1.1 Mezopotámia ...................................................................................................................... 7 1.2 Egyiptom............................................................................................................................. 8 1.3 Hellász ................................................................................................................................ 8 1.3.1 Athén ........................................................................................................................... 9 1.3.2 Spárta ........................................................................................................................... 9 1.4 Római Birodalom.............................................................................................................. 10 1.4.1 Bérlet (Locatio conductio)......................................................................................... 10 1.4.1.1 Dologbérlet (locatio conductio rei) .....................................................................11 1.4.1.2 Munkabérlet (locatio conductio operarum) .........................................................11 1.4.1.3 A műbérlet (locatio conductio operis) ................................................................ 12 1.4.2 A megbízás (mandatum) ............................................................................................ 12 1.4.3 Társaság (societas)..................................................................................................... 13 1.4.4 Naturalis obligatio ..................................................................................................... 14 2. Középkor ................................................................................................................................. 15 2.1 Jobbágyok ......................................................................................................................... 15 2.2 Hűbéresek (vazallusok) .................................................................................................... 16 3. Újkor ....................................................................................................................................... 17 3.1 Cselédszerződések ............................................................................................................ 17 3.2 Céhek ................................................................................................................................ 17 3.3 Manufaktúrák.................................................................................................................... 18 3.4 Bányamunkásság .............................................................................................................. 18 4.Modern kor............................................................................................................................... 20 4.1 Szerződéses liberalizmus korszaka ................................................................................... 20 4.2 Állami beavatkozás időszaka ............................................................................................ 21 4.3 Szociális állam .................................................................................................................. 21 4.4 Kollektív szerződés kialakulása Magyarországon ............................................................ 22 4.4.1 A kezdeti időszak 1848-1900..................................................................................... 23 4.4.2 Kollektív szerződések elterjedése és jogintézményi mivoltának az elismerése 19001920 .................................................................................................................................... 24 4.4.3 Kollektív szerződések a Horthy-korszakban 1920-1945 ........................................... 25 4.4.4 Kollektív szerződések 1945-1948 ............................................................................. 26 4.4.5 Kollektív szerződések 1948-1951 ............................................................................. 28 4.4.6 Kollektív szerződések 1951-1967 ............................................................................. 30 4.5 Az üzemi tanácsok nemzetközi története .......................................................................... 32 Összegzés .................................................................................................................................... 36 Irodalom jegyzék......................................................................................................................... 37
4
“Beszéld el nekem a múltat, s megismerem belőle a jövőt!” Konfucius
Bevezetés A történelem kudarcai vagy sikerei bár nem aktuálisak, de nem szőnyeg alá söpörendők, hiszen a történelem maga az ember. A történelmünk, a sok-sok generáció tapasztalatai útmutatásként szolgálhatnak a jelenkor és a jövő nemzedékei számára. Ez az útmutatás lehet pozitív, hogy mit kellene cselekedni egy adott helyzetben. Például a gyermekmunka felszámolására tett lépések. Vagy lehet negatív, hogy, mik azok az intézkedések amik soha többé nem ismétlődhetnek meg. Ilyen volt például a társadalom alsó rétegeinek az elnyomása, legfőképpen a munka erőszakkal való kikényszerítése a rabszolgák esetében. Személy szerint ez volt az egyik ok, ami miatt ezt a szakdolgozati témát választottam. A másik ok részemről a történelem szeretetem volt. A szakdolgozatommal a történelem korszakain végig haladva kívánom leírni a munkavégzés szereplőit, szabályait és jellemzőit. A szakdolgozatom az ókori, rabszolgatartó társadalmakkal kezdődik. Ezek közül a Római Birodalmat emeltem ki legjobban, mivel ebben a társadalomban már voltak részletesen feljegyzett, a munkavégzésre vonatkozó szabályozások. Az ezt követően a különböző munkavállalói rétegeket kívánom leírni. Részletezve az adott rétegek szereplőit, jogait, kötelezettségeit és a társadalmi helyzetüket. Ezt a téma két korszakot foglal magába, a középkort és az újkort. Sajnos ezek a korszakok nem bővelkedett annyi írásba foglalt szabályozással mint a a modern kor, így ez terjedelemben a legrövidebb rész. A következő korszak volt a modern kor. Ez az ami legjobban meghatározza a mai, munkavégzéssel kapcsolatos szabályok előzményeit. Ebben a korszakból maradtak ránk, a mai modern értelembe vett jogszabályok, amelyek a munkavégzést szabályozták. Éppen emiatt ez a rész teszi ki a szakdolgozatom legnagyobb részét. Ebben a korszakban jöttek létre olyan jogintézmények és szervezetek, amik a mai napig jelen vannak a munka világában. Ilyen jogintézmény például a kollektív szerződés, és ilyen szervezet például a szakszervezet. A kollektív szerződés kialakulásának külön részt szántam. Bár a korábbi részek tartalmazták az individuális munkajog néhány elemét, fontosnak tartottam kiemelni az üzemi tanácsok kialakulását nemzetközi téren.
5
1. Ókor Az ókor kezdete az írás megjelenésének időpontjára tehető, a vége pedig a Nyugatrómai Birodalom bukásának az időpontja; Kr. u. 476. Munkajogi szempontból az első fontos államok a folyam menti társadalmak voltak, ahol az irányított munkavégzés nagy részét a mezőgazdasági munkálatok adták. Az ókorban a munkavégzés alapja a rabszolgamunka volt. A rabszolgák jogi értelemben nem számítottak embernek, járó és beszélő gépeknek tartották őket. A rabszolgák bérezés nélkül, kényszer hatására végezték a munkájukat. A gazdájuknak teljes hatalma volt felettük, bármit megtehetett velük akár meg is ölhette őket mindenféle felelősségre vonás nélkül. A rabszolgáknak nem volt a mai értelembe jogképességük. Csupán kötelezettségeik voltak, jogokkal nem rendelkeztek, és ezen egyénileg nem változtathattak. A szabadságuktól való megfosztásuk jobbára fizikai erőszakkal történt, csaták és háborúk közepette. A rabszolgákat mivel tárgyként kezelték, annak megfelelően adták és vették őket, a rabszolga-kereskedelem az ókorban nagyon elterjedt volt. A rabszolgákat alkalmazták a mezőgazdaságban, az iparban és olykor hadászati célokat is szolgáltak. A rabszolgaságot a rabszolgák gyerekei is örökölték, így akarták a rabszolgatartók a munkaerőt növelni illetve megtartani. A rabszolgaság az ókorban jelent meg ám jóval az ókor végeztével is megmaradt. Például az Amerikai Egyesül Államoknak a rabszolgaságot csak 1856. december 6-án helyezték törvényen kívülre, az alkotmány 13. kiegészítésének1 elfogadásával. Bár
egyes
formái,
mint
például
emberkereskedelem,
adósrabszolgaság,
kényszerházasság és a gyermekekkel való visszaélés a mai napig fennmaradtak.
1
http://hu.wikipedia.org/wiki/Rabszolgas%C3%A1g Újkor Amerikai Egyesült Államok 2014-02-26 15:38:41
6
1.1 Mezopotámia A mezopotámiai volt az első civilizációk egyike a világtörténelemben. Az Eufrátesz és a Tigris folyók között helyezkedett el, a mai Irak, Szíria és Törökország területén. A területet átszelő folyóknak köszönhetően lehetővé vált az amúgy csapadékban szegény földek megművelése is. Ezeket a lehetőségeket már i. e. 3000 évvel kihasználták.2 A legfontosabb gazdasági terület a mezőgazdaság volt. A munka alapját, ahogy más ókor országokban itt is a rabszolgamunka adta. Munkatörténeti szempontból jelentős, hogy a központi épületek köré épített lakóházak és épültek alkották a városokat. A városokat védelmi okok miatt fallal vették körül. Ezeknek a hatására elfogytak a környező földterületek, így a megfelelő táplálékhoz jutást és a katonai védelmet is meg kellett szervezni. Ezen feladatok ellátására jött létre elsőként az „állam” mint társadalmi rendszer.3 Az állami feladatokat papok és hivatalnokok hierarchiája látta el aminek legfelsőbb fokán a király helyezkedett el. A király hatalmát isteni eredetűnek tartották, totális despotizmus volt a jellemző. A vallási tisztségviselők a tudományos, kultikus munkákat és nemzetközi kapcsolatokkal kapcsolatos feladatokat láttak el. A világi tisztségviselők katonai, gazdasági és igazságszolgáltatási feladatokat láttak el. A felesleges élelmiszert templomgazdaságokban eltartalékolták. A templomgazdaságok önálló gazdasági egységeket alkottak. A templomgazdaságban szabad földművesek végeztek munkát, amiért meghatározott mennyiségben terményt kaptak bérként. A mezopotámiai civilizáció korából maradt fent az első írott törvénykönyv a Lipit-Istar törvénykódex. A mezopotámiai civilizáció legkiemelkedőbb alakja Hammurapi volt, aki megalkotta a legteljesebb mezopotámiai törvénykönyvet.
2
Gönczi – Horváth – Stipta – Zilinszky : Egyetemes jogtörténet 1997 31.oldal http://hu.wikipedia.org/wiki/Mezopot%C3%A1mia 2014-02-26 16:15:37
3
7
1.2 Egyiptom Mezopotámia után Egyiptom volt a másik jelentős folyam-menti társadalom. Története i. e. 3. évezred előtt kezdődött és az i. e. 31-i római meghódításig tartott. Az ókori Egyiptom területe a Észak-Afrikában helyezkedett el a Nílus mentén. A munkavégzés alapja itt is a rabszolgamunka volt. Azzal az eltéréssel, hogy az ókori Egyiptomban a rabszolgákkal enyhébben bántak, valamint a szabad emberek nagyobb állami védelmet kaptak, szemben a közép-ázsiai folyamközi államokkal. Ez talán az állam erős teokratikus berendezkedésével lehet megmagyarázni.4 A más elméletek szerint ez a humanizmus abból a korszakból ered, amikor nehéz volt pótolni a rabszolga-munkaerőt, így azzal megfontoltan kellett gazdálkodni.5 Az egyiptomi társadalom kasztrendszerre épült, aminek tetején a fáraó volt. A fáraóhoz legközelebb a közeli rokonsága állt, utána jöttek a papok, hivatalnokok, katonák, szabad földművesek és iparosok, valamint a ranglétra legalján álltak a rabszolgák. Az fáraó hatalmát, hasonlóan a mezopotámiai uralkodókhoz itt is isteni eredetűnek tartották. Kiterjedt és fejlett állami apparátus jött létre. A társadalomban a nőknek bizonyos önállósága és vagyona lehetett. A rabszolga védelmet élvezett az ura kegyetlenkedésével szemben. Az egyiptomi társadalom másik sajátossága, hogy létrejött bizonyos mértékű állami szociális gondoskodás. Valamint megjelentek a közigazgatási törekvéseknek az előfutárai.
1.3 Hellász Az ókori Hellász a Balkán-félsziget déli részén, az Égei-tenger szigetein, KisÁzsia nyugati partján és Itália déli részén helyezkedett el. Az ókori Hellász fennállása az i. e. 3. évezredtől (minószi civilizáció létrejötte) 476-ig tartott. Négy államalakulat jött létre ezeken a területeken. Athéni és spártai típusú állam, a szigetvilág poliszai valamint a hellén gyarmati területek. Az ókori Hellászban fejlődött ki a filozófia, történelemírás és az államtudomány. Az ekkor kialakult állambölcseleti és jogfilozófiai nézetek a mai napig meghatározzák a modern jogrendszereket.6
4
Gönczi – Horváth – Stipta – Zilinszky : Egyetemes jogtörténet 1997 34.oldal Gönczi – Horváth – Stipta – Zilinszky : Egyetemes jogtörténet 1997 34.oldal 6 Gönczi – Horváth – Stipta – Zilinszky : Egyetemes jogtörténet 1997 42.oldal 5
8
1.3.1 Athén Az athéni társadalom demokratikus közösség volt. Az gazdaság fő mozgató rugója nem a rabszolgamunka volt, hanem a középréteg magánmunkája volt. Athénban a társadalmat az előkelő csoportokra, kisbirtokosokra, kézművesekre, fél szabadokra és rabszolgákra oszlott fel. A fél szabadok idegen rétegek tagjai voltak akik termelőmunkát végeztek de politikai jogaik nem voltak. Szólón arkhón idejét szükséges kiemelni munkatörténeti szempontból. Az ő ideje alatt szüntették meg az adósrabszolgaságot.7 Olyan államrendszer alakult ki Athénban az i. e. 5. században, ami alapja a mai demokratikus társadalomnak. A rabszolgákat közvetve a gazdájuk nevében fordulhattak bírósághoz. A 18 év feletti szabad férfiak alanyi joga volt a perindításhoz. Athén mellett Spárta volt a másik kiemelkedő városállam. 1.3.2 Spárta Spárta egy katona állam volt, amelynek gazdasága a földművelésen alapult. Szabad polgárai között nagyfokú egyenlőség jött létre. A spártai társadalom teljes jogú spártaiakból, perioikoszokból és rabszolgákból állt. A megművelt földek állami tulajdonban voltak, a kiutalt rabszolgák is közösségi rendelkezés alatt álltak. Egy földrészhez hét rabszolgacsaládot rendeltek ki, akik az átlagtermés felét kötelesek voltak beszolgáltatni. Nem lehetett őket eladni vagy felszabadítani. Katonai segédszolgálatot láthattak el. A népes rabszolgaréteg féken tartását szolgálta a krüpteia intézménye, aminek keretében az ifjú spártai katonák saját elhatározásukból időről időre rátámadtak a rabszolgák szállásaira.
7
Gönczi – Horváth – Stipta – Zilinszky : Egyetemes jogtörténet 1997 48.oldal
9
1.4 Római Birodalom Ugyanúgy ahogy a többi ókori államnál a Római Birodalomban is a rabszolgamunka volt a munkavégzés alapja. A rabszolgák (servi) kívül természetesen voltak szabadok (liberi) is. A rabszolgaság jogi tartalma abból állt, hogy a rabszolga nem jogalany, hanem jogtárgy. A rabszolga felett a gazdája totális rendelkezési joggal bír. Bár a rabszolga feletti tulajdonosi jogot nem tulajdonjognak (dominium) minősült, hanem rabszolgatartó hatalomnak (dominica potestas).8 A rabszolgák tényleges helyzete korszakonként nagyon eltérő volt. A rabszolgaság létrejötte valószínűleg abból a korszakból ered, amikor a foglyul ejtett ellenséges katonákat rabszolga munkára kényszerítették, mivel ezt hasznosabbnak tartották a kivégzésüknél. Az ellenséges embereket (hostis) a rómaiak, mint uratlan dolgot szabadon elfoglalhattak. Béke idején is rabszolgává lehetett tenni egy idegen állam lakóját, akkor is ha nem hadászati céllal került a Római Birodalom területére. A rabszolgaság megszűnése a kezdeti időkben csak felszabadítással jöhetett létre. A felszabadítás hagyományosan szabadságper (manumissio) formájában történt. Később a császári korban más módon is megszűnhetett a rabszolgaság. A római korból, munkatörténeti szempontból fontos kiemelni még a bérlet (locatio conductio) intézményét. 1.4.1 Bérlet (Locatio conductio) A római kori bérlet fogalma több tényállást tartalmazott, mint a modern bérleti szerződések. Akkoriban egységes formába sorolták a dologbérletet, a munkabérlet és a műbérlet. Ez csak később a középkorban vált háromfelé
9
bérletre, munkaszerződésre és
vállalkozási szerződésre. Mindegyik esetben az egyik fél pénzt kap, amíg a másik fél átvesz valamit. Az azonban megkülönbözteti őket, hogy mi a szerződés tárgya, azaz az egyik fél (locator) mit ad át a másik félnek (conductor). 8
Földi László és Hamza Gábor : A római jog története és institúciói 1997 212. oldal Földi László és Hamza Gábor : A római jog története és institúciói 1997 520. oldal
9
10
1.4.1.1 Dologbérlet (locatio conductio rei) Dologbérlet esetén a locator egy fizikai dolgot ad át használatra a conductor számára. Mivel a rabszolga jogtárgyi helyzetéből adódóan a rabszolgák dologként való birtoklásának esetköre is ide tartozott. Dologbérlet esetében nem csak használatról, hanem gyümölcsöztetésről is szó volt, emiatt bizonyos esetekben nem csak dologbérletről, hanem haszonbérletről is beszélhetünk. A locator köteles volt a bérbe adott dolgot használatra alkalmas állapotban átadni. Vis mayor esetén a locator kötelessége volt a dologban keletkezett kár költségeinek a viselése. A vis mayor esetét leszámítva minden kárt a conductor-nak kellett viselni. A dologbérlet létrejöhetett határozott vagy határozatlan időre. A határozott idejű dologbérlet megszűnt az előírt határnap bekövetkeztével. Azonban
lehetőség
volt
a
határozott
idejű
dologbérlet
hallgatólagos
meghosszabbítására. A határozatlan idejű dologbérlet bármikor véget érhetett, amikor a locator kidobta conductor-át vagy a conductor elhagyta a bérleményt.10 A határozott és a határozatlan dologbérlet esetén is a bérbeadó az erősebb helyzete alapján önkényesen, egyhangúan is felmondhatta a dologbérletet. A bérlő abban az esetben vethet véget a dologbérletnek, ha a dolog használhatatlanná vagy veszélyessé változott volna. 1.4.1.2 Munkabérlet (locatio conductio operarum) Munkabérlet esetében a szabad ember saját magát a munkaerejével egyetemben adta bérbe. Későbbi szabályozások hatására csak a munkaerejét adhatta bérbe a szabad polgár. Munkájáért cserébe napi bért vagy heti bért kapott. Ha rajta kívül álló okok miatt (pl.: időjárási tényezők miatt) nem volt végrehajtható a munkavégzés akkor is járt a munkabér. Ha betegsége miatt nem tudta a munkát elvégezni, akkor a munkát vállalt polgár nem kapott bért. Ez volt a munkaszerződés elődje. A munkavégzés alapvetően fizikai munkára terjedt ki, bár bizonyos szellemi munkát 10
Földi László és Hamza Gábor : A római jog története és institúciói 1997 524. oldal
11
(tanító, orvos, mérnök stb.) is lehetett végezni munkabérlet keretében11 A bérmunkás, azaz a locator köteles volt a munkáltató, azaz a cundoctor utasításainak megfelelően, tisztességesen végezni a munkáját. Akadály esetében az viselte az ebből eredő veszélyt, akinek az érdekkörét ez érintette. A munkabérlet megszűnésének eljárása megegyezik a dologbérlet megszűnésének szabályaival. 1.4.1.3 A műbérlet (locatio conductio operis) A műbérlet esetében szabad emberek szerződtek egymással, munkával elérhető célok megteremtésére. A munkával elérhető célt pénz, azaz vállalkozói díj fejében hozták létre. Ez volt a vállalkozási szerződés elődje. A műbérlet mindig egyenlő és szabad emberek között jöhetett létre. Alapvetően a felek a veszélyviselését a munkabérlethez hasonlóan az érdekszféra-elv alapján szabályozták.12 A műbérlet egyik különálló típusa volt a rendhagyó műbérlet (locatio conductio irregularis). A tengeri hajózás sajátosságaira adaptált vállalkozási szerződés típus volt az ókori Rómában. Az ömlesztve szállítható árukkal kapcsolatos szerződésekre terjedtek ki. A hajós az ömlesztve átvett árunk tulajdonjogot szerzett és ebből következve ő viselte a veszélyt.13 1.4.2 A megbízás (mandatum) A locatio conductio körén kívül fontos kiemelni még intézményét is. A megbízás esetében egy konkrét ügy ellátására neveztek ki valakit. Ez a mandatum létrejöhetett szívességből, erkölcsi vagy olykor törvényi indíttatásból. A mandatum létrejöttének oka az volt, hogy a szellemi munka egyre jobban jelentőssé vált. A magasabb szintűbb szellemi munkát sokáig csak ellenszolgáltatás nélküli munkavégzésnek tudták elképzelni, mert ez az akkori felfogás szerint az pénzbéli ellenszolgáltatás gyarlónak minősítette volna ezt a magasabb szintű munkát. 11
Földi László és Hamza Gábor : A római jog története és institúciói1997 526. oldal Földi László és Hamza Gábor : A római jog története és institúciói 1997 528. oldal 13 Földi László és Hamza Gábor : A római jog története és institúciói 1997 529. oldal 12
12
Később a császári korban azonban kiköthető volt a tiszteletdíj (honorarium). Miután a mandatum a praetor által jogintézménnyé vált, rendkívül széles alkalmazási körre terjedt ki. A megbízás fogalmát nem konkretizálták a római jogban, utalások alapján állapítható meg, hogy a megbízás egy más ügyének, ingyenes ellátását jelentette. A megbízó volt a mandator, a megbízott pedig a mandatarius. A megbízás tárgya lehetett bármely törvényben megengedett cél elérése. Főszabály szerint szellemi munkát végeztek a mandatum keretében, azonban lehetőség volt fizikai munka végzésére is. A megbízott rendszerint csak a megbízó javára járhatott el, csak kivételesen járhatott el harmadik személy javára. A mandatum mivel bizalmi jellegű volt így mindkét oldalon szorosan személyhez volt kötve. Bármelyik fél halálával véget ért a mandatum, illetve bármelyik fél egyoldalúan megszüntethette azt. A megbízásból egyenlőtlenül kétoldalú kötelem keletkezett. A megbízott köteles volt feladatát, a mandatum keretei között ellátni. Ha előnyösebben tudta ellátni a megbízást a megtakarítást nem tarthatta meg. A megbízott köteles volt a megbízás végeztével a megbízótól kapott értékekkel elszámolni valamint a harmadik személytől kapott javakat a megbízónak átadni. 1.4.3 Társaság (societas) A Római Birodalomban lehetőség volt megengedett vagyoni célra társaságot létrehozni. A többi szerződéssel ellentétben, ebben az esetben a szerződő felek akarata megegyezik. Ez a konszenzus alapja a társaság fen maradásának. Ebből következik, a societas kettős jellege, hisz egy közösségi forma és egyben szerződéstípus is. A társaságnak több típusa létezett az ókori Rómában. Első típusa a societas omnium bonorum amely alapja, hogy a tagok minden meglévő és jövőbeli anyagi java a közös tulajdonba kerül bele. Második típusa a societas negotiationis egy olyan társaság volt amit ipari vagy kereskedelmi tevékenység ellátására hoztak létre. Harmadik típusa a societas unius rei egy olyan társasági forma volt amit egyetlen egy ügy ellátására hoztak létre. A társaság létrehozásakor a tagoknak vagyoni hozzájárulást kellett teljesíteniük. Ez 13
általában egyenlő mértékű volt, azonban a tagok dönthettek erről másképpen is. A tagok úgy is dönthettek, hogy egy vagy több tagot nem terhel a vagyoni hozzájárulás kötelezettsége. A társaság veszteségei esetén befizetendő hozzájárulás illetve a társaság hasznaiból származó nyereség általában egyenlő arányú volt. De ahogy a létrehozáskor fellépő vagyoni hozzájárulás esetében itt is dönthettek másképpen. A veszteségek esetén fellépő hozzájárulás kötelezettsége alól mentesülhetett egy vagy több tag ha ez indokolt volt. A társaság nem mint jogalany hanem mint jogi személy működött. Csak a tagoknak volt vagyona, nem a társaságnak valamint nem voltak a társaságnak jogi kötelezettségei sem. A társaság megszűnhetett személyi és vagyoni okokból, a felek akaratából és jogi cselekmény hatására. Valamint megszűnhetett, ha az adott konkrét célt megvalósították a tagok, ez főleg societas unius rei esetében történt így. Illetve megszűnhetett a társaság, ha a felek közötti konszenzus megbomlott.
1.4.4 Naturalis obligatio A naturalis obligatio egy kötelem fajta volt az ókor Rómában. Lényegében mindazon kötelem naturalis obligatio-nak minősült amit nem lehetett peresíteni. Azonban minden más vonatkozásban joghatással bírt, ami abban testesült meg, hogy az adós az ilyen kötelmet önként teljesítette és ezt nem lehetett ajándékozásnak vagy tartozatlan kifizetésnek tekinteni. További jellemzői a naturalis obligatio-nak, hogy be lehetett számítani, zálogjoggal és kezességgel lehetett megerősíteni. A naturalis obligatio a nőkre és a rabszolgákra vonatkozott az esetek túlnyomó részében.
14
2. Középkor A középkor 476-tól 1492-ig tartott. A középkori feudális Európa létrejöttének főbb okát a Nyugatrómai Birodalom területére történő „barbár” népek beszivárgása, és a birodalom ebből adódó felbomlása jelentette. A Nyugatrómai Birodalom nagybirtokira bomlott fel, amit a „barbár” népek elfoglaltak. Ezek a népek nem tartották fent a korábbi rabszolgatartó társadalmat, így a felszabadult rabszolgák faluközösségeket alakítottak ki. Ezeknek a faluközösségnek a földművelői tagjai alkottak a későbbiekben a jobbágy réteget a feudális társadalomban. A feudális rendszerek eltérőek voltak Európa szerte, azonban voltak közös jellemzőik. A feudális rendszer ugyanis egy olyan társadalmi forma ami a földtulajdonnal alapján (feudum) járó járadékbevételek rendszerére épül, azaz a hatalom alapját a földekhez tartozó járadékbevételek alkották. Másik közös jellemző, hogy a kisüzemi termelési módon alapuló nagy gazdaságokban történt a földművelés. Erre a földművelésre az individuális eszközök, a földközösségi munka és a jobbágyi közösségek kialakulása volt a jellemző. A feudális társadalmat jogrendszere jogegyenlőtlenségekkel volt teletűzdelve. Ezek többnyire a jobbágyok és a földesurak kapcsolatára terjedt ki, de jelentkezett a városi polgárok és a bizonyos foglalkozást űzők életében is. Legfontosabb területe ezeknek a jogegyenlőtlenségeknek az akkori büntető jog területén volt. Ha egy szabad embert ért atrocitás egy alávetett osztályból származó embertől akkor az fokozottabb büntetést vont maga után mintha a fordítottja történt volna. Általában a feudális urak jogsértései vonták maguk után a legenyhébb szankciókat.
2.1 Jobbágyok A termőföld a földesurak tulajdonában állt, a jobbágyok kötelezettsége pedig a földművelés volt, ez eredményezte a jobbágyoknak a földesuruktól való személyes függésüket. A jobbágyok a rabszolgákkal ellentétben nem jogtárgynak, hanem jogalanynak minősültek. Azonban személyes szabadságuk nem volt a szabad bérmunkához. 15
A jobbágyi helyzet nem önként vállalt állapot volt, hanem születés alapján jött létre. A jobbágyoknak helyzete közel állt a rabszolgákéhoz. Ezt bizonyítva említhető meg az örökös jobbágyság intézménye, a szolgáltatások kikényszeríthetősége miatt. Megemlíthető még a földesurak bíráskodási gyakorlatában megnyilvánuló hátrányos megkülönböztetések az alávettebb társadalmi osztályok tagjaival szemben. A személyi függőség megtartására a földesurak korlátozták vagy időnként teljesen megtiltották a jobbágyok szabad költözködését. Mint ahogy már írtam a feudális rendszerek a földtulajdon alapján járó járadékokra épült. A járadékoknak három formája létezett; ledolgozási járadék, terményjáradék és pénzjáradék. A jobbágyok a járadékok szolgáltatása mellett zavartalanul használhatta a termőföldeket, az azokhoz tartozó összes jogosultsággal együtt. Így a jobbágyság a kor legfontosabb gazdasági tényezőjének, a termőföldnek a felhasználói voltak. A jobbágyság és a földesurak viszonya mellet a hűbéri viszonyok voltak a másik meghatározó jogviszonyok a középkori feudális Európában.
2.2 Hűbéresek (vazallusok) A hűbér viszonyok a feudális urak között létrejött társadalmi kapcsolatok sajátos formái voltak.14 A nagybirtokosok szolgálatába szegődött szabadokat hívták hűbéreseknek. A szolgálatokért cserébe a hűbéresek ellenszolgáltatásban részesültek (beneficium). Ahogy a feudális uraknak nőtt a függetlensége ez a jogviszony széles körben elterjedt. A legnagyobb mértékű elterjedés akkor zajlott le, amikor a központi hatalmat gyakorló királyok ereje meggyengült.A hűbérviszonyok kialakult formaságok keretében keletkeztek.15A hűbéres egy szertartás keretében nyert jogot a hűbérbirtokra. A hűbérviszony létrejöttét írásba foglalták a felek, többnyire okirat formájában. A vazallus kötelezettségei anyagi és természetbeli formában nyilvánultak meg. Anyagi jellegű kötelezettség volt például a hűbérúr váltságdíjának a kifizetése. Természetbeli kötelezettség volt például, hogy a hűbérúr mellett kellett harcolnia a hűbérúr csatáiban. Az ehhez hasonló szabályozásokból alakult ki a hűbérviszonyok jogilag szabályozott rendszere. Ahogy a hűbérurak hatalma egyre nőtt, azzal egyenesen arányosan csökkent a hatalma az uralkodóknak.
14
Gönczi – Horváth – Stipta – Zilinszky : Egyetemes jogtörténet 1997 101.oldal Gönczi – Horváth – Stipta – Zilinszky : Egyetemes jogtörténet 1997 101.oldal
15
16
3. Újkor 3.1 Cselédszerződések A cselédszerződések nagy általánosságban szóbeli megállapodások voltak. Általában ezek a szerződések tartalmaztak bérfoglalót, ami esetenként a megállapodás puszta igazolására szolgált, de előfordult, hogy érvényességi kellékként is szerepelt.16 A cselédek esetében „bértarifa” állt fent, de ez elhatárolandó a kapitalista megegyező nevű intézményével. A bértarifa tartalma szerint az adott területen a gazdák által maximálisan megállapított heti bért jelentette17 A cselédek nem egy körülhatárolt munka ellátására szerződtek, hanem a teljes munkaerejüket adták bérbe. A középkori Angliában a cselédszerződések egy típusa volt a mai modern munkaszerződések egyik előfutára. Ez volt a master és servant (gazda és cseléd) közötti megállapodás.
3.2 Céhek A céhek iparág szerint szeparált, kiváltságokkal rendelkező, érdekvédelmi szervezetek voltak. Kiváltságok alatt piaci értelembe vett monopóliumi helyzetet és városi privilégiumokat kell érteni. A céheket legjobban a mesterek és a tanonc legények kapcsolata határozta meg. A mesterek és tanoncok kapcsolatát keretszabályozások szabályozták. A céhek teljes jogú tagjai az önálló műhellyel rendelkező céhmesterek voltak. A mesterré váláshoz először inasként majd legényként kellett dolgozni a mester műhelyében. A folyamat végén mestervizsga keretében egy „remekmunkát” kellett készíteni, amit a mesterek értékeltek. Ez a folyamat hosszú évekig tartott, amivel a színvonal minőségét igyekeztek megtartani. Fontos jellemzői a céheknek, hogy egy mester végezte a teljes munkafolyamatot egy termék esetében. A céhek közötti versenyt minimalizálni akarták. 16
Kenderes György : A munkaszerződések hazai szabályozásának alapkérdései Miskolc, 2007 83. oldal Kiss György : Munkajog Osiris Kiadó Budapest, 2005 51. oldal
17
17
Emiatt aprólékosan szabályozták a munkaidőt, a munkafolyamatokat és a megtermelt áru mennyiségét. A termelőmunka mellet a céhek városvédelmi és szociális feladatokat is elláttak. Ilyen szociális feladat volt például az elhunyt céhtagok családjáról való gondoskodás.
3.3 Manufaktúrák A manufaktúrák a céheket váltották fel a feudalizmus kései szakaszában. Ellentétben a céhekkel a versenyt nem elnyomta, hanem kiélezte. Másik ellenkező tulajdonsága a manufaktúráknak a céhekkel szemben, hogy munkamegosztás rendszerében látták el a munkavégzést. Ehhez betanított munkásokat alkalmaztak. A manufaktúra tulajdonosa a tőkés vállalkozó volt, az ő tulajdonában állt minden. Több volt a munkavállaló, nagyobb volt a termelés, mint a céhek esetében. A tőkés vállalkozók legfőbb célja a minél nagyobb eladás, azaz a minél nagyobb profit elérése. A termelés maximalizálása, és a profit orientáltság miatt a manufaktúrák voltak a kiindulási pontjai a mai fogyasztó orientált társadalomnak.
3.4 Bányamunkásság Munkatörténeti szempontból a korszak legfontosabb rétege a bányamunkásság volt. A munkaviszonyról szóló megállapodás mellett az állományt regisztráló könyvbe jegyezték be.18 A munkaviszonyról szóló szerződés csak a munkaviszony létrehozását foglalta magába, annak szabályait nem részletesen szabályozta.19 A bányászati munkák egészségkárosító és veszélyes jellege miatt a bányamunkásság szoros szervezeteket hozott létre. Ezen szervezeti összefogás alatt olyan intézményeket kell érteni mint például a bányatársládák amik a betegség, rokkantság miatt munkaképtelen bányász anyagi támogatására szolgáltak. Az bányatársládák anyagi alapját a bányászok által havonta szolgáltatott pénzösszeg képezte. Bizonyos szempontból ez tekinthető az egészségbiztosítási járulék nagyon kezdeti formájának. A szoros szervezeti összetartás volt az alapja a bányamunkásság által, először végrehajtott munkaharci
cselekményeknek.
Ezen
munkaharci
cselekmények
hatására,
a
18
Kenderes György : A munkaszerződések hazai szabályozásának alapkérdései Miskolc, 2007 84. oldal Kenderes György : A munkaszerződések hazai szabályozásának alapkérdései Miskolc, 2007 84. oldal
19
18
bányamunkásság
a
képviselőin
keresztül
megállapodásokat
kötött
a
bánya
tulajdonosával. Ha a bánya állami kézben volt, akkor a bányahatósággal állapodott meg a bányamunkásság. Ezen megállapodásokhoz és munkaharci cselekményekhez először a bányamunkásságnak volt joga aminek alapja a bányászati munka társadalmi fontossága volt. A bányamunkásság privilegizált helyzete egészen a 18. század végéig fennállt, amikor a nagyipari technológiák elterjedésével az általuk végzett munka értéktelenebbé vált, és kevésbé volt alkalmas privilégiumok kisarcolására.20
20
Kiss György : Munkajog Osiris Kiadó Budapest, 2005 52. oldal
19
4.Modern kor A feudalista Európa korszakát követően egy új társadalmi struktúra jött létre, aminek szerves része volt a polgári és munkás réteg. Bizonyos szemléletek szerint a munkásmozgalmak kezdete, megegyezik az ipari forradalom 1769.-i kezdetével. Ugyanis 1769-ben alkotta meg az angol, James Watt az első modern gőzgépet. A gőz erejét így hasznosítani tudták az iparban. Ennek negatív következménye az emberi munkaerő értékének a csökkenése volt, hiszen jóval kevesebb, kizárólag emberi kéz által végezhető munkára volt szükség. Így rengeteg munkás vált munkanélkülivé. Az ebből fakadó indulatok, szervezkedések és munkaharci cselekmények hívták életre a munkásmozgalmakat először Angliában majd később Európa más országaiban is. Jogtörténeti szempontból kiemelendő a francia forradalom hatására megszületett 1789es Emberi és Polgári Jogainak Deklarációja. Ezen történelmi dokumentum az akkori viszonyokhoz képest radikális változásokat tűzött ki célul. A legfontosabb célok a népszuverenitás elvének bevezetése és az esélyegyenlőség volt. Utóbbinak a munkaviszonyok területén volt jelentősége.
4.1 Szerződéses liberalizmus korszaka A liberalizmus korszakának egyik legfontosabb célja a feudális társadalom kötöttségeinek a felszámolása volt. A felszámolni kívánt feudális társadalom helyett egy egyenlőségre alapuló társadalmat kívántak létrehozni az akkori mozgalmak vezetői. Ebben az időszakban szerződéskötéshez mindenkinek joga volt, annak tartalmát a felek szabták meg. Az állam szerepét a szerződést kötő felek nem ismerték el, ugyanis a szerződést az állami apparátus fölött álló dokumentumnak tekintették. Magát a munkaszerződést ugyanúgy kezelték ebben az időszakban, mint bármelyik másik szerződést, tehát a munkaszerződés mögött sem állt állami garancia.
20
4.2 Állami beavatkozás időszaka A szerződéses liberalizmus korszakát az állami beavatkozás időszaka követte. Ennek a váltásnak az egyik fő indoka a kollektív kezdeményezések szerepének növekedése volt. Így az individuális kapcsolatok helyett a kollektív kapcsolatok kerültek a középpontba. Ahhoz, hogy a kollektív munkajogot elismerjék szükséges volt a koalíciós szabadság elismerésére, későbbiekben pedig a kollektív megállapodások elismerésére. Végül megjelentek a munkavállalókat védő állami intézkedések. Ezek az állami intézkedések három jogalkotási irányban manifesztálódtak. Egyik a központi szabályozás megjelenése volt, ami felváltotta a korábbi helyzetet, amikor a felek maguk szabták meg a feltételeket. Másik lépés volt, hogy állami szabályozás jelent meg a munkafelügyelet és a hatósági tevékenységek körében. Ezzel a feketemunka ellen kívántak fellépni. Végül harmadik ilyen intézkedés volt azon szabályok rendszerének a megalkotása, amelyek a kollektív megállapodások megkötését segítették.
4.3 Szociális állam A második világháború után számos állam alkotmányában jelent meg a szociális állam megteremtésének a célja. Alapvető célkitűzés volt, hogy mindenki számára elérhető legyen az önrendelkezési jog gyakorlása. Munkajogi téren a legfontosabb célkitűzések a vállalkozások szabadságának és a munkavállalók pénzügyi biztonságának a biztosításai voltak. Fontos alapjogok kerültek megfogalmazásra ebben a korszakban. Az ilyen alapjog a foglalkozás és a munkahely szabad megválasztásának a joga, valamint az igazságos, a megfelelő életminőséghez szükséges bérhez való jog. A másik ilyen alapjog volt a munkavállaló joga megfelelő szociális védelemhez és biztonságos munkafeltételekhez. Azonban ez a szociális védelemhez való jog nem csak az egyénre, hanem az egész társadalomra vonatkozott.21 A szociális államban az államhatalom közvetetten avatkozott bele a szükséges területekre, ezt a beavatkozási formát hívják érdekegyeztetésnek. Az érdekegyeztetés nézetrendszere
szerint
a
különböző
szövetségek
nem
állnak
szemben
az
21
Kiss György : Munkajog Osiris Kiadó Budapest, 2005 557.oldal
21
államhatalommal, hanem annak a partnerei a gazdaságilag kiegyensúlyozott társadalom megteremtése érdekében.22 A szociális államról elmondható, hogy közvetett módon hat a munkabérek alakulására. Hiszen mivel a lehető legmagasabb foglalkoztatási szint megteremtése az egyik fő cél, ezzel befolyásolja a munkaerő piacot, ami hatással van a keresletre.23
4.4 Kollektív szerződés kialakulása Magyarországon24 A kollektív szerződés olyan a megállapodás, amely a munkafeltételeket foglalja magába. A kollektív szerződést a munkáltató, munkáltatói érdekképviseletei szervezet vagy több munkáltató köti meg a munkavállalók érdekeit képviselő szakszervezettel. A kollektív szerződésnek kettős jogi természete van. Egyrészt szabályozza a munkaviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket, ezek gyakorlásának módját illetve az ezzel kapcsolatos eljárás rendjét. Ez alkotja a kollektív szerződés normatív részét. Másrészt a kollektív szerződés szabályozza a szerződést kötő felek kapcsolatrendszerét. Ez alkotja a kollektív szerződés kötelmi részét. A kollektív szerződést kollektív tárgyalás előzi meg az előzőleg leírt felek között. A kollektív tárgyalásoknak három szintje létezik. Létezik országos, ágazati és munkahelyi szintű kollektív tárgyalás. A kollektív tárgyalásoknak alapvető követelményeik vannak. Ezek az alapkövetelmények az egyesülési szabadság, a jóhiszemű tárgyalás, valamint a szakszervezetek állami elismerése. A szakszervezetek állami elismerése azt jelenti, hogy állami részről megtörtént az aktuális szakszervezet vagy szakszervezetek bejegyzése.
22
Kiss György : Munkajog Osiris Kiadó Budapest, 2005 558.oldal Kiss György : Munkajog Osiris Kiadó Budapest, 2005 559.oldal 24 Ezen rész megírását nagyban segítette Dr.Jakab Nóra, a Kollektív tárgyalások és megállapodások nevű tantárgyhoz írt órai jegyzete, amely a "Kollektív Szerződés Története" címet viseli. 23
22
4.4.1 A kezdeti időszak 1848-1900 A kollektív szerződések kialakulásának kezdete megegyezik az állami beavatkozás idejével. Ahogy már az előbbiekben írtam az állam már ekkor szabályozta a kollektív megállapodások rendszerét elősegítve ezzel a kollektív megállapodások létrejöttét. Magyarországon az első világháború előtt kifejlett ipar alakult ki. Azonban ez a fejlődés csak pár iparágra terjedt ki, mint például az élelmiszeripar, bányászat, vas-fém ipar, gépipar. Az első hazai kollektív szerződést a nyomdászok köthették meg. Azért pont a nyomdászok voltak az elsők ilyen téren, mert ők voltak a legműveltebb munkásréteg így náluk fogalmazódott meg először a szervezkedés gondolata. A magyarországi nyomdászok sikereit megelőzték az osztrák nyomdászok sikerei akik 1848. április 10.-én kivívták a követeléseiket. Ezt követve 1848. április 23.-án a pozsonyi nyomdászok felhívással közölték a pesti nyomdászokkal, hogy csatlakoznak a bécsi nyomdászok mozgalmához és felkérték a pesti kollégáikat, hogy ők is cselekedjenek hasonlóképpen. Ez oda vezetett, hogy a minisztérium a feleket egyeztető tárgyalásra hívta 1848. május 13.-án. A tárgyaláson jelen voltak a nyomda tulajdonosok képviselői valamint Táncsics Mihály és Batthyány János. Ez a tárgyalás vezetett az első kollektív szerződés megkötéséhez aminek „Nyomdaipari Árjegyzék” volt a neve. Ez a céhrendszer ideje alatt jött létre, amikor gyakorlatilag nem létezett munkásosztály Magyarországon. Emiatt több szakértő szerint ez nem tekinthető igazi kollektív szerződésnek, azonban kétségtelen, hogy ez a dokumentum tartalmazta a kollektív szerződés ismérveit. Valamint tartalmazta az eltérő osztályérdekeket. A következő a kollektív szerződés magyarországi történetének szempontból fontos időszak az 1900-as évek eleje volt.
23
4.4.2 Kollektív szerződések elterjedése és jogintézményi mivoltának az elismerése 1900-1920
1900 és 1909 között rengeteg, pontosabban több száz sztrájk tört ki országszerte. Ezeknek a sztrájkoknak a legfontosabb céljai a béremelés, bérminimum szabályozása és a munkaidő csökkentése volt. Ezen munkavállalói reakciókat ellenreakciók követték a munkáltatói oldalon. A munkáltatók eszközei a munkavállalók kölcsönzése, kizárása, elbocsájtása és fekete listára tétele voltak. Az első világháború ideje alatt a munkaadók a munkabéreket leszorították, és a munkaidőt meghosszabbították. A háborús légkör miatt nagy volt a munkanélküliség és az árak az egekbe szöktek. A kormány úgy próbálta meg megőrizni a munkabékét, hogy rendeletben kötelezte a munkaadókat, hogy a munkaidőrendszert tartsák fent és a túlórát legalább 20%-os pótlékokkal díjazzák. Az előbb leírtakon felül panaszbizottságokat hoztak létre, a munkabérre és a munkaidőre vonatkozóan. A kollektív szerződéseket szinte kivétel nélkül sztrájkok előzték meg ebben a történelmi időszakban. Emiatt az államhatalom csírájában igyekezett elfojtani a kollektív szerződéseket, azoknak a megkötését és egyáltalán nem kívánta szabályozni azt. A magyar állam hozzálássa magával hordozta azt a tény, hogy a törvényhozás számára a kollektív szerződés nem minősült magánjogi szerződésnek így nem volt mód a bírósági kikényszeríthetőségére. A bíróságok is ellenezték a kollektív szerződéseket. Ezt azzal indokolták, hogy a kollektív szerződés nem más mint a munkaadók és a munkavállalók szerződési szabadságának a korlátozása. Természetesen a kollektív szerződés tartalmazta, vagy tartalmazta volna a munkabér mértékét, amit objektív, jól körülhatárolt összegnek írtak le a kollektív szerződésben. Ezzel szemben a bíróságok véleménye szerint a munkabér a kereslet-kínálat alakulásának, a munka minőségének és a munkás ügyességének a függvénye. Emiatt a munkabért a munkaadó és a munkás közötti szabad megállapodás tárgyának gondolta az akkori bírói gyakorlat. A bíróságok másik oka a kollektív szerződések elismerése ellen az volt, hogy a kollektív szerződést a munkás és munkaadó „összebeszélésének” tartották. A kollektív szerződést a munkaadók csak végső esetben kötötték meg a munkavállalókkal. A megkötést általában több hónapos munkabeszüntetés előzte meg. Az első kísérlet a kollektív szerződés magánjogi mivoltának elismerésére 191824
ban került sor az 1908.-as ipartörvény javaslat képében. Azonban ez a törvényjavaslat nem emelkedett jogerőre. A legfőbb oka ennek az volt, hogy a kollektív szerződés nem az uralkodó osztály érdekeit szolgálta így a törvényhozás nem kívánta szabályozni. A kollektív szerződés jogintézményét először a Tanácsköztársaság idején ismerték el. Az erről szóló jogszabály az 1918.évi IX néptörvény volt. Ezen néptörvény hatására elszaporodtak a kollektív szerződések az egész országban. A kollektív szerződések elszaporodását követően béremelkedés következett be. Később bérrendszert vezettek be, ezen belül bérkategóriák voltak. Másik hatása az volt a korabeli kollektív szerződéseknek, hogy a napi munkaidőt 8 órában állapították meg. Több
kollektív
szerződés
is
tartalmazott
felmondási
tilalmat,
amivel
a
munkanélküliséget próbálták megelőzni illetve leszorítani.
4.4.3 Kollektív szerződések a Horthy-korszakban 1920-1945
A Horthy-korszak a fehérterrorral vette kezdetét, amivel a szocialista Tanácsköztársaságot kívánták felszámolni. Ez azzal jár, hogy a munkaügy területén is eltörölték a Tanácsköztársaság ideje alatt létrehozott újításokat. A fennálló kollektív szerződések megsemmisítésének céljával a munkáltatók és az állam lépéseket foganatosított. Ezen lépések miatt 1920-as évek elején elszaporodtak a sztrájkok, de ezeknek csak csekély része volt sikeres a munkavállalókra nézve. A csekély sikerek egyikeit a nyomdászok érték el, nagyfokú szervezettségük miatt. Ebben az időszakban csupán harminc kollektív szerződést kötöttek meg. A tőkésosztály tagjai továbbra sem támogatták a kollektív szerződések megkötését. A sztrájkokat a tőkés társadalom nem ismerte el. A szervezkedéseket korlátozták és csak állandó csendőri felügyelet mellet működhettek a szakszervezetek. Az akkori fasiszta szakszervezetek folyamatosan támadták a munkások szakszervezeteit. A munkás szakszervezetek vezető(k) gyakran, mintegy árulóként leszerelték a sztrájkokat. A Horthy-korszakban jött létre a Bethlen-Beyer Paktum. Ezen paktum értelmében a szakszervezet nem foglalkozhatott politikával. Tilos volt a közalkalmazottak szakszervezetbe tömörülése, és ebből következik, hogy kollektív szerződéseket se köthettek. A harmadik fontos pontja a Bethlen-Beyer Paktumnak az 25
volt, hogy a munkáltató és a munkavállaló állapodott meg a munkabékéről. Ha ez a munkabéke megbomlott, akkor békéltető vagy döntőbíróságot állítottak fel. 1923-ban az ipari bérviszonyok békés elintézése céljából létrejöttek az egyeztető bizottságok. Ezek a bizottságok az ipari bérviszonyok békés egyeztetése céljából jöttek létre. Ezen bizottságok hatáskörébe tartoztak a mezőgazdasági, út és vasút építéssel kapcsolatos,
a
gazdasági
munkavállalkozókról
és
a
segédmunkásokról,
az
erdőmunkásokról, a dohánytermesztéssel kapcsolatos és a cseléd és a gazda közötti vitás ügyek.25 Ezek az egyeztető bizottságok ad hoc jellegű szervek voltak. 1932-ben létrejöttek a munkaügyi bizottságok. Ezek a bizottságok azt a célt szolgálták, hogy teret biztosítsanak az ipartestületen belüli, munkaviszonyokkal kapcsolatos ügyek megbeszélésére. Ezek állandó szervek voltak, amiknek legfőbb céljuk az együttes megállapodás létesítése volt. A kollektív szerződéseket ebben az időszakban csak közvetetten fogadták el. Ennek oka az volt, hogy a munkaviszonyok tartalmát bizonyos körökben csak a kollektív szerződések rendezték és ezek átmentek a gyakorlatba majd végül tényleges követéssel elfogadták őket. Ebben az időszakban keletkeztek még, a munkavégzéssel kapcsolatban hozott törvénycikkek. Ilyenek voltak például az 1923. évi XVI. törvénycikk „az éjjeli ipari munka korlátozásáról” vagy az 1923. évi XXV. törvénycikk „a mezőgazdasági munkások munkaereje jogosulatlan kihasználásának meggátlásáról”. 4.4.4 Kollektív szerződések 1945-1948 A második világháborút követően demokratikus átalakulási folyamat vette kezdetét. Ekkor zajlott le a munkásosztály politikai hatalmának a megteremtése. A kollektív szerződést folyamatosan változott ekkor. Ezek a folyamatos változások a szocialista jogintézménnyé alakulást vetítették elő. Az 50 775/1945 M.E. sz. rendelet ismerte el a kollektív szerződés jogszabályi mivoltát. A kollektív szerződést megkötő felek a munkáltatók érdekképviselői és a szakszervezeteket képviselő munkabér-megállapító bizottságok voltak. Az 52 700/1945 Iparügyi Miniszteri rendelet volt az ami létrehozta az Országos Munkabérmegállapító Bizottságot. Ennek a bizottságnak az volt a feladata, hogy a 25
1 9 2 3 . é v i X X I V. t ö r v é n y c i k k , h t t p : / / w w w. 1 0 0 0 e v. h u / i n d e x . p h p ? a = 3 & p a r a m = 7 5 6 4 2014.02.26.
26
kollektív szerződés irányelveit és összhangját biztosítsa. További feladata volt a kollektív szerződés felülvizsgálása és a fellebbezések elbírálása. Az irányelvek nem határozták meg a kollektív szerződés teljes tartalmát, hanem irányt mutattak abban, hogy melyik kérdéseket kell rendezni a kollektív szerződésben, azaz hézagpótló szerepük volt. További rendeletek kiterjesztették a kollektív szerződés hatáskörét. Ezen kiterjesztett hatáskörök értelmében a kollektív szerződés megköthető volt a vidéki iparban, a bányászatban és azon ipari vállaltokban, amik nem tartoztak az iparügyi miniszter irányítása alá. Azonban továbbra sem lehetett kollektív szerződést kötni a mezőgazdaságban és a közszolgálatban. A kollektív szerződés érvényességéhez az Országos Munkabérmegállapító Bizottság jóváhagyása volt szükséges. Valamint a kollektív szerződés megszegése kihágásnak minősült. Mindezek mellet volt két lényeges akadálya a kollektív szerződések kedvező hatásának. Az egyik ilyen ok volt az infláció. Az infláció miatt ugyanis a kollektív szerződésekben a mérsékelt bérpolitikát követték és a bérarány felbomlására új alapokon szervezték a bérpolitikát. Ebben az esetben a munkások minimális szükségleteiknek biztosítása volt a cél. A másik akadály a szakszervezetek korszerűtlen formája volt. Mivel a szakszervezetek megmaradtak szakmai szervezeteknek és csak néhány iparági szervezet alakult ki. A következő fontos történelmi pont a 490/1946 M.T.sz. Rendelet megalkotása volt. Ez a rendelet megszüntette a munkabérmegállapító bizottságokat, és a szerződő félként a Szakszervezeti Tanács kötelékébe tartozó szakszervezeteket jelölte meg. Ezen rendelet másik fontos sajátossága az volt, hogy megváltoztatta az Országos Munkabérmegállapító Bizottság szervezetét is. A Budapest területén kötött kollektív szerződés hatályát kiterjesztette az ország egyéb területeire. A következő években a stabilizáció időszaka köszöntött be. A stabilizáció magával hozta egy új bérezési mód, a progresszív teljesítménybérrendszert, aminek célja a termékenység javítása volt. Ezen korszak másik sajátossága, hogy kollektív keretszerződések és szakmai kollektív szerződések jöttek létre. A kollektív keretszerződés az országos munkáltatói érdekképviselet és a Szakszervezeti Tanács között jött létre. Három ilyen kollektív keretszerződés jött létre. Ezek voltak a gyáripari, kisipari és kereskedelmi kollektív keretszerződések. 27
A szakmai kollektív szerződéseket a Szakszervezeti Tanács kötelékébe tartozó szakszervezet és az érdekelt munkáltatói érdekképviselet kötötte meg. A szakmai kollektív szerződés abban térhetett el kollektív keretszerződéstől, ha az eltéréseket a szakmai adottságok tették szükségszerűvé, valamint ha eltérő rendelkezést nem írt elő a kollektív szerződés. Ebben a korszakban már jogszabályforrásnak és a munkajog alapjának tekintették a kollektív szerződést. Emellett ebben a korszakban jött létre az üzemi szintű kollektív szerződés, amely egy adott üzem dolgozóinak szabályozta a munkaviszonyát. A különböző kollektív szerződések egymáshoz képes hierarchikus rendszerben helyezkedtek el. A legmagasabb szinten a kollektív keretszerződés helyezkedett el. Ezt követte a szakmai kollektív szerződés, majd az iparági kollektív szerződés és végül a hierarchia legalján az üzemi kollektív szerződés helyezkedett el. Az üzemi kollektív szerződést csak akkor lehetett megkötni ha a vállalat nagysága vagy különleges jellege miatt indokolt volt. Vitás esetekben a kollektív szerződésben meghatározott egyeztető bizottság feladata volt az érdekellentétek feloldása. Ebben a korszakban a kollektív szerződésnek már volt ún. átalakító ereje. Ez azt jelentette, hogy a kollektív szerződés hatálya alá eső munkáltató és munkavállaló között létrejövő szerződés rendelkezései semmisek, ha a kollektív szerződéssel ellentétesek. A semmis rendelkezések helyett a kollektív szerződés rendelkezései voltak az alkalmazandóak.
4.4.5 Kollektív szerződések 1948-1951 Ez az időszak a szocialista gazdasági rendszer felállításának az időszaka volt, ami egyet jelentett az államosítással. Az államosítás által az akkori államhatalom önkényesen, gyakran erőszakosan birtokába vette a társadalom magántulajdoni tulajdonát. Ebben az időszakban vált a kollektív szerződés igazi szocialista jogintézménnyé. Ez változás minőségi váltást hozott a kollektív szerződések tekintetében. Ebben a korszakban két jelentős jogszabály keletkezett. Az egyik ilyen jogszabály, a 8480/1948-as kormányrendelet volt. Ez a kormányrendelet az alábbi pontokat tartalmazta. A munkáltatói oldalon a kollektív szerződést többnyire a miniszterek kötötték meg. 28
A tőkés érdekképviseleti szerv csak a kisiparban maradt meg. A szakmai kollektív szerződés esetében a szakmai érdekképviseleti szervek vesznek részt a tárgyalásokon, ugyanakkor megjelennek az illetékes iparigazgatóságok, is mint szerződés kötő felek. A kollektív szerződés kiterjedt a mezőgazdaságra is. A kollektív szerződés hierarchikus rendszere továbbra is megmaradt, csak annyi változás történt, hogy a szakmai kollektív szerződésről az iparági kollektív szerződésre tevődik át a hangsúly. Utolsó fontos vonatkozása az volt ennek a kormányrendeletnek, hogy nőt az üzemi kollektív szerződés jelentősége valamint elterjedt az „egy üzem, egy szakszervezet” elve. Ezen korszak másik fontos jogszabálya a 4194/1949-es kormányrendelet volt, aminek az volt az eredménye, hogy lezajlott a kollektív szerződés betetőzése. Ezt a betetőzést a következők írják le részletesen. Az iparági kollektív szerződés vált főszabállyá, szakmai kollektív szerződést csak kivételesen lehetett megkötni. A kollektív szerződés nem lehetett ellentétes jogszabállyal. Ha nem volt szakmai, iparági vagy üzemi kollektív szerződés, vagy ha van de valamely kérdésben nem rendelkezett akkor a kollektív keretszerződést kell alkalmazni. Szakmai kollektív csak iparági és üzemi kollektív szerződés hiányában szabályozhatta a munkafeltételeket. A kollektív szabályok hierarchiája a következő képen nézett ki ebben a korszakban. A hierarchia csúcsán a szakmai kollektív szerződés helyezkedett el. A szakmai kollektív szerződés után a kollektív keretszerződés és az iparági kollektív szerződés helyezkedett el, mindkettő azonos szinten. Végül a hierarchia legalján az üzemi kollektív szerződés helyezkedett el. Ebben a négy kollektív szerződésben, típusonként eltérő volt a szerződő felek személye. A kollektív keretszerződést a Szakszervezeti Szociális Tanács és az illetékes miniszter köthette meg. Valamint megköthette az illetékes miniszter helyett a Kisiparosok Országos Szabadszakszervezete is. A szerződést az Országos Munkabérmegállapító Bizottság hagyta jóvá, és közlönyben tette közzé. Az iparági kollektív szerződést az iparági szakszervezet és az illetékes miniszter által kijelölt munkáltatói szerv kötötte meg. Szükséges volt a Szakszervezetek Szociális Tanácsának és az Országos Bérmegállapító Bizottságnak a jóváhagyása. Ezt is közlönyben
tették
közzé,
valamint
az
Országos
Bérmegállapító
Bizottság
kiterjesztethette a szerződés hatályát több iparágra is. A szakmai kollektív szerződés esetében a szabályok ugyanazok voltak mint az iparági 29
kollektív szerződés esetében. Az üzemi kollektív szerződést az üzemi szakszervezet kötötte meg a vállalat vezetésével. A Szakszervezetek Szociális Tanácsának a jóváhagyása volt hozzá szükséges. Nem volt szükséges közlönyben közzé tenni, elég volt hirdetményt megjelentetni a megkötésről. Ezen 4194/1949-es kormányrendelet miatt az előzőeken felül, még voltak egyéb változások is. A kormányrendelet elrendelte, hogy viták esetén iparági egyeztető bizottságot kell létrehozni, a megegyezés elősegítésére. Emellett a kollektív szerződés megszegése vétségnek minősült, amit két év fogsággal is lehetett büntetni. Ezt a három évet felölelő korszak kedvező hatást gyakorolt a társadalmi és gazdasági fejlődésre, viszont gátolta az üzemi kollektív szerződés kialakulását. Ennek a legfőbb oka az államosítás volt. Nyíltan kijelenthető, hogy megsértették a szakszervezetek esetében az önkéntesség és a fokozatosság elvét. 4.4.6 Kollektív szerződések 1951-1967 Ezen korszak egyik legfontosabb jogszabálya az 1951.évi 7. számú törvényerejű rendelet volt, ez volt a Munka Törvénykönyvének az elődje. 1951. január 31.-én lépett hatályba. A kollektív szerződésre vonatkozóan a következő rendelkezéseket írta elő. A kollektív szerződés feladata a terv teljesítésére való mozgósítás. A terv az akkori tervgazdálkodásos gazdasági rendszerre utalt, ahol a kormány irányította a gazdaságot. Megszűnt a munkaviszony tartalmát meghatározó jellege a kollektív szerződésnek. A kollektív szerződés tartalma a terv teljesítésével kapcsolatos kölcsönös kötelezettségeket foglalta magába. A vállalat dolgozói számára szociális és kulturális szolgáltatások kerültek előírásra. Rögzítésre kerültek a vállaltra irányadó bértételek. Csak a vállalatok és más gazdálkodó szervezetek köthettek kollektív szerződést a szakszervezettel. Megszűnt a szakmai, iparági és kollektív keretszerződés, csak üzemi kollektív szerződés létezett a továbbiakban. Az üzemi kollektív szerződést a minden év első negyedében kellett megkötni egy évre. Így az 1951.évi 7. számú törvényerejű rendelet hatására a kollektív szerződés egy „kirakatszerződéssé” formálódott, ami a terv végrehajtásának volt az eszköze. Ebben a korszakban, 1956-ot követően változások történtek. 30
A vállalatok nyereségesebbek lettek, mivel
szerepet kaptak a munkabérek
megállapításában. 1956-ot
követően
nem
kollektív
szerződésnek,
hanem
bérszabályzatnak
és
nyereségrészesedési szabályzatnak nevezték a megegyezéseket. A korszak következő fontos pontja illetve jogszabálya az 1967.évi II. törvény, amely az 1992. Munka Törvénykönyvnek volt az elődje. Ezen törvény hatására a következő változások történtek meg. A vállalatok nyereségérdekeltségét tovább fejlesztették. Így a vállalatok érdekeltebbé váltak a termelésben, elő lépnek a kollektív szerződést kötő felé. A vállalatok nagyobb szerepet kaptak az egyedi munkaviszonyt meghatározó feltételek kialakításában. Vállalati szakszervezetek jöttek létre. Az 1967. évi II. törvényben a kollektív szerződésszabályozási tárgykörbe került, hiszen a kollektív szerződés újjáéledt. A szabályozásnak több jellemzői voltak, amik a következők. A vállalat és a tröszt kötötte meg a szakszervezetekkel a kollektív szerződést. Ennek tartalma abból állt, hogy a vállalat dolgozóinak a jogai és kötelezettségei szabályozta. Ezen belül rögzítették a munkaidőt, a túlmunkát, az igazolatlan késést és a nyereségrészesedés felosztását. A kollektív szerződés ekkor normatív jellegű, azaz kötelező erejű volt. Az ezt követő időszakban már a jelenlegi szabályozás következik.
31
4.5 Az üzemi tanácsok nemzetközi története A munkavállalói oldalon először szakszervezetek jöttek létre. A második világháborút követően azonban merült fel az az elképzelés, hogy a szakszervezetek mellett közvetlenül a munkahelyeken, egyes munkavállalóknak legyen még közvetlenebb képviselete, mint a szakszervezet. Ez a participációs intézmény az elképzelések szerint, kizárólag az adott munkahelyen dolgozó munkavállalók problémáira koncentrálna. Ez a paticipációs intézmény volt az üzemi tanács. Az üzemi tanácsok létrehozásának másik oka a szakszervezeti érdekképviselet bizonyos szintű megrekedése volt. Így ezen okok miatt létrejöttek az üzemi tanácsok. Az első típus a német minta volt. A német minta esetében az üzem a szakszervezet közbeiktatása nélkül maga választja meg az üzemi tanács tagjait. Valamint a szakszervezet közreműködése és képviselete nélkül saját hatáskörében eljárva látja el az üzem munkavállalóinak az üzemen belüli, munkával kapcsolatos képviseletét. A munkáltató nem folyik bele az üzemi tanács működtetésébe és semmilyen formában nem tehet rá befolyást. Ez volt a szétválasztási rendszer. Emellett a német mintának volt egy egységelv rendszere is. Az egységelv rendszerben az üzemi tanácskoordináló, egyeztető szerepet tölt be az üzemben működő szakszervezet és a munkáltató között. Ezért kettős szerepe van, mivel a szakszervezetek jelöltjei indulhatnak a választásokon, másrészt pedig az ott dolgozók által meghatározott jelöltek vehetnek részt az üzemi tanácsválasztásokon. Bizottsági szinten a szétválasztási rendszer, bizottsági tanácsi szinten az egységelv érvényesült. Az európai integrációs folyamatok során is felmerült a participációs intézmények működésének a szabályozása. Ez a folyamat több lépcsőből állt, amik a következőek. Az első részvételi formák vállalati szinten jelentek csak meg. Később a 20. század elején a kollektív alkurendszer stabilizálódott. Ez után a stabilizáció után a már korábban létrejött participációs intézmények újra élednek. Ezt követően az 1950-es években egy szoros kapcsolat alakul ki a participációs intézmények és a kollektív tárgyalások intézményei között. A 20. század második felében már erősödött a vállalati szintű szakszervezeti tevékenység így a szakszervezetek és a participációs intézmények között ellentétek alakultak ki. Az egyik legfontosabb irányelv a kezdeti időszakból a Európai Részvénytársaság kialakítására vonatkozó irányelv volt. Ez az irányelv abból indult ki, hogy a 32
multinacionális vállalatoknál a legfontosabb stratégiai döntések az Európán kívüli vállalatközpontokban dőlnek el. Ekkor a határokon átnyúló változások hatalmi túlsúlyt biztosítanak, a munkáltatóknak ebből az következik, hogy nemzeti szinten rendelkezésre álló információk nem megfelelőek a munkavállalók számára. Ez pedig oda vezet, hogy különböző konzultációs és egyéb jogokat a munkavállalók érdemben nem tudják érvényesíteni. Ezt a tervezet megosztottan fogadták az európai országok. Azért mert az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC), és a legerősebb jogokkal rendelkező Európai Munkáltatói Szövetség (UNICE) nem értett vele egyet, hogy olyan sok féle pariticipációs rendszer működik, ami ezt az irányelv megvalósítását lehetetlenné teszi. Ezért az UNICE amellett volt, hogy ilyen egységes irányelv helyett vállalati szinten jöjjenek létre megállapodások, amik az információs konzultációs jogokat garantálják. Ezt követően megjelent még számos EGK illetve később EU irányelv és szerződés, amely magába foglalta a participáció kérdéseit. Az első a sorban az 1989/391 EGK irányelv volt. Ez egy keret irányelv volt amely a munkahelybiztonság és az egészség területét érintő konzultációról és tájékoztatásról szólt. Ennek az volt a lényege, hogy vállalkozásokban fokozott védelmet kell biztosítani a munkavállalók számára. A munkavállalókat, illetve képviselőiket tájékoztatni kell biztonságukat fenyegető kockázatokról és a kockázatuk mérsékléséhez és megszüntetéséhez szükséges intézkedésekről. Ilyen például egy új technológia bevezetése. Az irányelv átlagos kötelezettséggé teszi a konzultációt minden olyan kérdésben amely kapcsolódik a munkahelybiztonsághoz és az egészséghez. Ilyen kérdés például a vegyi anyagokkal kapcsolatos kockázat. A 1989/391 EGK irányelv után kiemelendő még az 1989-es elfogadású Európai Szociális Charta. Participációs szempontból azért fontos ez a charta, mert kimondta, hogy az információnak, konzultációnak illetve a döntéshozatalban való részvételnek megfelelő időben kell megtörténnie. A következő lépés a Maastrichti szerződés volt, amit 1992-ben írtak alá. Ez a szerződés a szociális kérdések közé sorolta a munkavállalóknak a vállalatok vezetésében való részvételre vonatkozó jogát. Európai üzemi tanács irányelv 45/1994 volt a következő a Maastrichtban aláírt szerződés után. Ezen irányelv lényege, hogy a munkáltató képviselői beleszólhassanak az EU közösség méretű vállalkozások döntéseibe, és a szükséges változásokat a munkavállaló képviselőivel folytatott konzultáció illetve tárgyalás eredményeinek a 33
figyelembe vételével hajtsák végre. Ezt olyan közösségi szintű vállalatnál illetve vállalat csoportnál ahol az alábbi feltételek teljesülnek. A tagállamban legalább 1000 fő munkavállaló, és legalább két tagállamban minimum 150 fő munkavállaló dolgozzon. Ellenőrző és ellenőrzött vállalatnak kell lennie az adott vállalatnak. Ahol minimum egy ellenőrző és egy ellenőrzött vállalat van az minősül konszernnek. A lényege, hogy tárgyalásokat folytassanak a közösségi szintű vállalkozások vezetésével az üzemi tanácsok. Erre egy meghatározott intézményt az ún. különleges tárgyaló testületet kell létrehozni. Ezek határozzák meg az EU hatáskörébe tartozó tárgyalásokat. Ha a menedzsment és az EU megegyezik, akkor megállapodást kötnek, amelynek tartalma a következő. Rögzíteni kell a munkavállalók tájékoztatását és a velük való konzultáció részleges módját. Ezt az irányelvet az Egyesült Királyság és Írország nem fogadta el. Ezt követte az 1994/45/EK irányelv, amely egy európai integrációs irányelv volt. Később megjelent Európai részvénytársaságról szóló 2001/86 EK irányelv, amely az európai szövetkezetről szóló irányelv. Ezek az irányelv azt garantálja, hogy a létrejövő szupranacionális vállalkozások keretei között a munkavállalók megfelelő módon bekapcsolódhassanak a vállalati döntéshozatalba. Végül a 2002/14-es EK irányelv még kiemelendő, amely a tagállamok vállalkozási szintű részvételi intézményeiről és vállalati szintű konzultációs és tájékoztatási kötelezettségről szól. Az összes EU-s munkáltatóra kiterjed, aki 50 főnél több munkavállalót foglalkoztat. Az irányelv a munkavállalók konzultációjával és tájékoztatással kapcsolatos. Ez magába foglalja, a vállalat gazdasági, pénzügyi helyzetét, a foglalkoztatás kérdéseit és az olyan kérdések amik várhatóan a munkaszervezetet vagy a munkajogviszonyokat jelentősen érintheti. Ide sorolja az irányelv a csoportos létszámcsökkentést illetve a munkajogi jogutódlásból származó döntéseket. Az irányelv rendelkezéseit nem szüntetik meg és nem is érintik az egyes tagállamokban meglevő konzultációt és tájékoztatást szolgáló tagállamban tevékenykedő szociális partnerek által létrehozott korábbi megállapodásokat és intézményeket. Megmarad a participáció területén a tagállamok szabályozási lehetősége azzal, hogy azokat a minimum feltételeket, amit ez az irányelv előír, azt garantálni kell tagállami szinten is. Ugyanakkor bizonyos kényes helyzetekben az EU egyértelműen megköveteli 34
a vállalkozások szintjén a munkaügyi kapcsolatok létét vagyis tájékoztatás és konzultáció fórumainak illetve eljárási mechanizmusainak a meglétét. Ebből az következik, amennyiben valamely állam be szeretne lépni az EU-ba akkor, jogharmonizáció keretében meg kell teremteni a tájékoztatás és a konzultáció területén az ebben irányelvben meglévő ún. minimum standardokat. Végül az utolsó a sorban a 2005/56 EK irányelv. Ez az irányelv a gazdasági társaságok határokon túlnyúló tőkeegyesítéséről szól. Az irányelv rögzíti, hogy miként irányul a participációs intézmények sorsa a tőkegyesítés során.
35
Összegzés A szakdolgozatomat olvasva tapasztalható, hogy nagy utat tett meg az emberiség annak tekintetében, hogy egy olyan társadalomban élhessünk, amelyben nincsenek kiszolgáltatva a munkavállalók a munkáltatóknak. Az ókori rabszolgákat, és a középkori jobbágyokat ért elnyomás szerencsére már a múlté. Bár ez nem jelenti azt, hogy a mai munkaerőpiacon nem lenne jelen a munkáltató erő fölénye. Ez mondhatni szükséges velejárója a rendszernek, hisz a munkáltatónak van utasítási jogköre, ellenőrzési jogköre és egyéb jogkörei ami a megfelelő minőségű munkavégzéshez szükséges. A megfelelő munkavégzés a megfelelő termeléshez szükséges, ami nagyban meghatározza egy nemzet gazdaságát. Azonban felmerül a kérdés, hogy meddig terjedhet a munkáltató jogos erőfölénye. Ezt meg lehet határozni munkajogi, etikai, szociológiai, pszichológiai és gazdasági szempontok szerint.
Véleményem szerint a túlzott liberalizáció
megbonthatja egy munkahely morálját, ami a hanyag munkavégzés melegágya. És úgy vélem, hogy erre semmilyen mentség sincsen. Még az, se ha valaki egy relatíve alacsony munkabérért, például minimálbérét dolgozik. Mert ha nem is halmoz fel relatíve nagy tőkét a béréből, legalább a lelkiismeretesen végzett munkája által elérhetne egy pszichológiai értelembe vett kielégülés érzetet, hogy értékes tagja egy munkahelynek és ezzel egyetemben a hazájának. Az érem másik oldala, hogy ha túlságosan szigorú szabályozás van érvényben, ami gátolja esetleg az adott munkavállaló kibontakozását és kreativitását, amivel eredményesebben tudja végezni a munkáját. Ugyanis a túlzott szigor, a túlzott tekintélyelvűség hátránya, hogy elfolytja a munkavállaló személyiségét. Véleményem szerint a kötelezettségek megfelelő teljesítése kell a jogszabályi szabályozás mellet, hogy a jogosultságok teljesen megalapozottak legyenek. És ezen jogosultságok olyan jogosultságok amikért már régóta küzdenek a munkavállalók. Ilyen például a munkaerőpiacon ért hátrányos megkülönböztetés a nőkkel szemben. Ez a probléma nem új keletű, hisz már az ipari forradalom óta jelen van sajnos. Személy szerint természetesnek veszem, hogy egy nő például egyenlő mértékű bért kap, mint a vele azonos munkahelyen dolgozó, azonos szinten lévő és azonos képzettségű férfi kollégái, ha ugyanolyan lelkiismeretesen dolgozik. Végezetül egy idézettel zárom a szakdolgozatomat. „Úgy kell imádkoznunk, mintha minden Istentől függene, és úgy dolgozni, mintha minden tőlünk függne.”
Szent Ágoston
36
Irodalom jegyzék Könyvek: 1. Gönczi – Horváth – Stipta – Zilinszky [1997]: Egyetemes jogtörténet 2. Földi László és Hamza Gábor [1997]: A római jog története és institúciói 3. Kenderes György [2007]: A munkaszerződések hazai szabályozásának alapkérdései Miskolc 4. Kiss György [2005]: Munkajog, Budapest, Osiris Kiadó
Internetes hivatkozások: 5. Rabszolgaság, http://hu.wikipedia.org/wiki/Rabszolgas%C3%A1g letöltés dátuma: 2014. 02. 26. 6. Mezopotámia, http://hu.wikipedia.org/wiki/Mezopot%C3%A1mia letöltés dátuma: 2014. 02. 26.
Egyéb hivatkozások: 7. Dr. Jakab Nóra: "Kollektív Szerződés Története", a Kollektív tárgyalások és megállapodások nevű tantárgyhoz írt órai jegyzete
Jogszabályi hivatkozás: 8. 1923. évi XXIV. törvénycikk: „a gazdasági munkaviszonyból felmerülő ügyekben a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozó eljárás szabályozásáról” letöltés
helye:
http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=7564
(2014.02.26.)
37
