Sven Hassel OGPU-börtön

Sven Hassel OGPU-börtön

Hassel-OGPU Hv 400.indd 1

2/27/14 8:24 PM

Fordította: Nitkovszki Stanislaw


2/27/14 8:24 PM

Sven Hassel

OGPU-börtön


2/27/14 8:24 PM

kolofon


2/27/14 8:24 PM

Barátomnak, a kiváló spanyol költônek, Joaquin Buxo Montesinosnak


2/27/14 8:24 PM

Az egyetlen dolog, amitôl a mi drága Führerünk tart, az a béke. Pedig igazán nem kellene aggódnia miatta; az ellenségeink úgyse nyugodnak addig, míg szét nem rúgták a tökét. Részlet Porta és Pici beszélgetésébôl 1942 júliusában, a Dnyeperen való átkelés idején


2/27/14 8:24 PM

Boldogan nevettünk ott, ahol a halál abszurddá vált, s az élet még annál is inkább. Wilfred Owen

– Après moi le déluge* – gügyögi a vezérkari lelkész, és bandzsán felnéz az ezredesre, aki úgy ül a ló hátán, mintha odaragasztották volna. – Maga részeg – állapítja meg az ezredes, és türelmetlenül megcsapkodja a csizmája szárát a lovaglópálcával. – Tévedés, drága ezredesem. Fatális tévedés. – A lelkész csuklik egyet, aztán akkorát nevet, hogy még az ablakok is rezegnek bele. – Nézzen meg figyelmesebben, ezredes pajtás, és észre fogja venni, hogy egészen, de egészen józan vagyok. Még a lova se fintorog, amikor a pofájába lehelek. – Egy lámpaoszlop segítségével függôleges helyzetbe tornázza magát, és tiszteleg. – Ezredes, vén cimbora, uram, én nem akarom átverni magát – mondja ünnepélyesen. – Részeg vagyok. Csúnyán berúgtam. Pfuj. Ez undorító! – Tíz miatyánkot és tizenöt üdvözlégyet ró ki magára. – Te jó ég, uram! Engedélyt kérek szólni, uram! – Átöleli a ló nyakát, és könyörög az ezredesnek, hogy tartóztassa le, verje vasra, vesse tömlöcbe. – De kérem – nevet kópésan csillogó szemmel –, ha lehet, az Alt Moabittba

* Utánam a vízözön. (francia)

7


2/27/14 8:24 PM

csukasson. Ma este ugyanis babfôzeléket adnak vacsorára! Jöjjön velem, Herr Oberst, és látni fogja. Olyan finom lesz, hogy mind a tíz ujját megnyalja utána!

FOGOLYKÍSÉRET AKADÁLYOKKAL GREGOR MARTIN HOSSZÚ PERCEKIG folyékonyan káromkodik, anélkül, hogy megismételné önmagát. – Fogolykíséret! – háborog. – Csak azt tudnám, hogy mi a fészkes fekete fenéért már megint mi! Mi a francér’ nem teszik fel ôket a villamosra, azt’ kész. Szarakodhatunk megint a bilincsekkel meg a láncokkal meg az éles lôszerrel. Mintha bármelyik is lenne olyan hülye, hogy szökni próbáljon! – Te semmit sem értesz – mosolyog fölényesen Porta. – A HDV* feketén-fehéren kimondja, hogy a foglyokat vasra verve, fegyveres kísérettel kell eljuttatni a végrehajtási intézménybe. A sereg komolyan veszi az ilyesmit, ember! Még hogy villamosra ültetni ôket! Te aztán teljesen megkergültél. – Pofa be! – mordul rá Gregor. – És ha megint mesélni próbálsz, és megint arról, hogyan kísértél foglyokat, én esküszöm, hogy szétlövöm a fejedet! – Az én történeteim nálad jobb hallgatóságot érdemelnek – húzza fel az orrát Porta. – Sokat lehet tanulni belôlük. Egyszer például Altonából Fuhlsbüttelbe kel*Heeresdienstvorschrift – Katonai Szolgálati Szabályzat (német)

8


2/27/14 8:24 PM

lett átkísérni néhány foglyot. Mikor a Gänsemarktra értünk, egyhangúan úgy döntöttünk, hogy villamossal utazunk tovább. A különítmény parancsnoka azonban, Schramm fôtörzs, valamilyen szembetegséggel küszködött, és sötét szemüveget viselt. Mi mondtuk neki, hogy amire fel akar szállni, az a 9-es villamos, és nekünk a 6-os kell, de ô erre ugyanazt mondta nekünk, mint te, hogy pofa be, és felterelte a társaságot a Landungsbrücke irányába tartó szerelvényre. – Ebbôl elég! – förmed rá Gregor. – Mindannyian tudjuk, hogy mi lett a vége. – Egyáltalán nem – mosolyog leereszkedôen Porta. – Három nappal késôbb tényleg megérkeztünk Fuhlsbüttelbe, és átadtuk a szállítmányt Marabunak, de elôtte még Schramm fôtörzs begolyózott, és kénytelenek voltunk egy rövid kitérôt tenni a giesseni gyogyó irányába. Az új parancsnokunk egy bizonyos Schluckemeyer ôrmester lett, akinek fülproblémái voltak… – Ha azt akarod mondani nekünk, hogy ô is becsavarodott – ordította Gregor –, akkor olyat teszek, hogy magam is megbánom! – Ó, nem – legyintett Porta. – Én ragaszkodom a tényekhez, és a tények mást mutattak. Schluckemeyer ôrmester sohasem ôrült meg. Ô fôbe lôtte magát, mielôtt még Fuhlsbüttelbe érhettünk volna, és benne hagyott minket nyakig a szarban. Merthogy, mint bizonyára sejtitek, parancsnok híján nem masírozhatunk be a lerbe, hogy jelentkezzünk Marabunál… Gregor elôkapja a P–38-asát. – Még egy szó, és keresztüllôlek! – Ahogy gondolod – sóhajt Porta, és tehetetlenül vállat von. – De egy életre sajnálni fogod, hogy nem merítettél a tapasztalataim kútjából. Ha valaki tudja, hogyan kell foglyokat kísérni, az én vagyok. Bôven volt 9


2/27/14 8:24 PM

alkalmam tanulmányozni a kérdést, mégpedig mindkét oldal szemszögébôl. – A francba! – morogja ingerülten Gregor, és belevágja a fegyvert a pisztolytáskába. Porta, aki úgy ismeri Berlint, mint a tenyerét, átveszi a vezetést, de ahogy átlendülünk a Neuer Markton, és fordulnánk be a Bischoffstrasséra, az egyik fogoly, Kain gyalogos közlegény megjegyzi, hogy rossz irányba haladunk. – Mi az istent tudhatsz te errôl? – fortyog Porta. – Lehet, hogy csak le akartam vágni az utat. – Frászt! – feleli Kain. – Én itt születtem, jól ismerek minden utcakövet. Ha itt lemegyünk, az Alexander Platzon fogunk kikötni. – Te akarod megmondani nekem, te börtöntöltelék, hogy mennyi az annyi? Szerinted nem tudom, hogy mit csinálok? – A fogoly csak akkor beszélhet, ha kérdezik – kiabálja hátulról Pici. – Ha a kóterbe megyünk – szólal meg egy tüzér ôrmester –, akkor pont nem ez a jó irány. – Blablabla – gúnyolódik Porta. – Többet fecsegtek, mint a kupleráj papagája. Add át magad a karácsony szellemének, Gregor, és szabadítsd meg a rabokat láncaiktól. Átmegyünk az Alex’ túloldalára, és megnézzük, mi a helyzet a Sánta Kutyában. Csörögve-zörögve megérkezünk az említett vendéglátó-intézmény elé. – A Sánta Kutyában mindig helyzet van – mondja csibészes mosollyal Porta. – Múlt szerdán egy fickó kiszaladt egy másik után, és seggbe lôtte azt, mert fizetés nélkül akart távozni. Tegnap éjjel a vasutasok és a villamosvezetôk tartottak bokszmérkôzéssé fajuló baráti találkozót. Nincs olyan este, hogy a vendégek közül valaki ne az ablakon át repülne ki. 10


2/27/14 8:24 PM

– Politikaiak vagytok? – érdeklôdik Pici, miközben leveszi a bilincset egy utász közlegény csuklójáról. – Mondhatnánk úgy is – feleli flegmán az utász. – Ha mind igaz volna, amit felhoztak ellenem, minimum miniszter lennék. – Vörös Front, meg a többi szarság, mi? – vigyorog Pici. – Annál rosszabb – komorodik el az utász. – Hülyére ittam magam a Békában, és olyasmiket mondtam, amiket nem kellett volna. Legalábbis annyi fakabát jelenlétében nem. – Ilyenkor az ember csak egyet tehet – mondja mindentudóan Pici. – Amikor odarángatnak a bíróság elé, elôrelendíted a kezed, összecsapod a sarkad, és elordítod magad, hogy „Heil Hitler!” Ezt teszed, valahányszor kérdeznek, és ha elég meggyôzô vagy, hamarosan az orvosi bizottság elôtt találod magad. Itt megint ugyanazt csinálod, míg meg nem kérdezik, hogy lenne-e kedved egy kísérlethez. Pálcikákat kell lyukakba tenni vagy szavakat összerakni. Erre te mit lépsz? Hangosan ordítani kezded, hogy „Führer, befiehl, wir folgen!”*, és ezt teszed még akkor is, amikor már belöktek a magánzárkába. Ha következetes vagy, hamarosan rá fognak jönni, hogy nem tudnak mit kezdeni veled, és egy életre diliházba csuknak. Na, ez az a pont, amikor elmondhatod magadról, hogy megmenekültél. Csak ülsz ott, csendben és békében, és várod, hogy a szart is kiverjék Németországból. Aztán ha megtörtént, repülsz az intézetbôl, hogy a lábad se éri a földet, mert kell a hely Adolfnak és a cimboráinak. Ha elég ügyes vagy, az új Németországban

* Rendelkezz velünk, Führer, követünk! (német)

11


2/27/14 8:24 PM

mártírként fognak kezelni, és minimum polgármestert csinálnak belôled. – Szerintem túl rizikós – vélekedik a tüzér ôrmester, miközben letelepednek a füstös kocsmában. A vendéglôs, egy apró emberke, hatalmas fekete keménykalappal a fején, vigyorogva a keblére szorítja Portát. Az elsô körre a ház vendégei. – Van köztetek olyan, akinek le fogják csapni a fejét? – érdeklôdik Porta a második kör után. – Ha igen, nem kell aggódni. Túl lesztek rajta, mielôtt még felfognátok, hogy mi történik. Ismerem a fickót, aki csinálja, és érti a dolgát. Csak kétszer cseszte el, és abból is az egyik egy spiné volt. Persze, azért ôk se úszták meg élve. – Én nem hiszem, hogy olyan szörnyû lesz – kotyog közbe egy gyalogsági ôrmester. – Mi, németek, humánus nép vagyunk. – Próbáld ezt megmagyarázni a germersheimi fiúknak – röhög Porta. – Tudom, hogy úgyse hiszitek el, de én ártatlan vagyok – vallja meg az ôrmester. – Hát persze, hogy az vagy – bólint megértôen Porta. – Mind azok vagyunk. Csakhogy a leggyakrabban veszélyesebb ártatlannak lenni, mint bûnösnek. – Elôrehajol az asztal felett, és bizalmasan közli: – Ismertem egyszer egy Ludwig Gänsensheim nevû úriembert Soltauból. Nagyon óvatos ember volt. Olyan óvatos, hogy csukott szemmel sétált az utcán, nehogy valami olyant lásson, amit nem kellene. Ha a közelében kínos vagy gyanús dolgokról kezdtek el beszélgetni, a fülébe tömte az ujjait. Még a lábujjait is, ha volt elég hely hozzá. Nos, egy napon belecsöppent egy KDF*-menetbe, ahol mindenki *Kraft Durch Freude – Erôt Jókedvbôl. Náci szabadidôs szervezet (német).

12


2/27/14 8:24 PM

azt visítozta, hogy „Heil Deutschland, Heil der Führer!” Mire kiértek a Leipziger Strasséra, a mi semleges barátunk, Herr Gänsenheim annyira lelkesen éltette a Führert, hogy öröm volt nézni. A Spree-hídon már alig bírt magával, és torkaszakadtából üvöltötte, hogy „Halált és gázt minden zsidónak és kommunistának!” Annyira magánkívül volt, hogy észre sem vette, hogy elesik, és a tömeg áttrappol a testén. Rohant a nép a kancelláriához, hogy ha csak egy pillanatra is, megcsodálhassa Adolfot. Miközben ôk bámészkodtak, a fakabátok felvakarták azt, ami megmaradt Herr Ludwig-ból és tíz másik, hozzá hasonló szerencsétlenbôl, és elraktározták a hullaházban, hátha egyszer majd valaki azonosítja. – Szörnyû dolog a háború – mondja a gyalogos ôrmester. A szája megkeseredett, görbe vonal, a két sarka szinte összeér az állán. – Hullanak az emberek, mint a legyek, bûnösök és ártatlanok válogatás nélkül. – Igen! – bólint lelkesen Porta. – Éppen ezért felesleges aggódnia az embernek. Van, akinek a fronton lövik el a fejét, másnak Plötzenseeben kapják le. Elôbb vagy utóbb mindenki sorra kerül, de így van ez rendjén. Legalább a leszármazottaink majd láthatják, hogy csináltunk is valamit, nem csak rohangáltunk körbe, mint a fejetlen csirke. A világháborúnak vérbe és szarba kell fulladnia, ez a dolgok menete. Csak nem hiszitek, hogy Adolf belement volna egy sima, hétköznapi háborúba! A helyzet az, hogy csak az igazán gennyes diktátorokra és tábornokokra emlékszik az utókor. Mire a foglyok és kísérôik kifordulnak a Sánta Kutya ajtaján, az esô ragadós darává fagy. Bekanyarodunk a Durcksen Strasséra. – A francba! – törli le Gregor a jégkását az arcáról. – Elegem van ebbôl a rohadt háborúból. Mindig men13


2/27/14 8:24 PM

ni kell valahova, és mindig fosni kell, hogy mikor zuhan egy bomba az ember nyakába. Egy ajtóból, néhány lépcsôfokkal az utca szintje felett, egy férfi repül ki az utcára. Átgurul a túloldalra, és hangos csattanással felkenôdik a szemközti ház falára. A kabátja és a kalapja is utána száll, s pár pillanat múltán az esernyôje is követi. Porta izgatottan felnyihog. – Megérkeztünk, uraim! A Béna Béka. Úgy látom, fokozódik a hangulat, de ti azért viselkedjetek, mert ez egy tisztességes hely, zongorával és dobkészlettel, nem beszélve az özvegyasszonyokról, akik itt keresnek vigaszt az ôket ért mérhetetlen veszteség után. – Én már jártam itt – mondja csillogó szemmel Pici. – Olyan puncik vannak odabent, hogy el sem hiszitek. Csak a budi ne lenne olyan kicsi! Akkora, hogy te magad be se férsz, úgy kell beadnod a húgyhólyagodat! – Mi lesz, ha megjelennek a kopók? – kérdezi aggódva Gregor, miközben gondosan a lába közé, a bárpult alatti polcra helyezi a géppisztolyát. – Attól ne tarts – legyint Porta. – Mielôtt jönnének, mindig idecsörögnek. A tulaj, akinek mindkét lába fából van, barátságosan megropogtatja Portát, és megkérdezi, hogy s mint. – Négy akasztani való nyomorultat kísérünk – feleli Porta. – Szar ügy! – sóhajt a tulaj. – Az elsô körre a vendégeim vagytok. Sört és snapszot! Négy kör után Porta politizálni kezd: – Ha a tommyk elkapják az osztrákokat, alaposan meg fogják nyújtani a nyakát – mondja bizalmasan egy villamosvezetônek, aki most tudta meg, hogy frontszolgálatra jelölték. 14


2/27/14 8:24 PM

– Szerintem még a sámlin is beszédet fog tartani – röhög Porta, és megdöngeti az asztalt, hogy táncolnak rajta az üvegek. Egy szolgálaton kívül lévô schupós* olyan lelkesen röhög, hogy majdnem lenyeli a cigarettáját. A tulaj elôkapja a bárpult mögül a tartalék falábát, és püfölni kezdi vele a rendôr hátát. A pasas felköhögi a cigarettát, és az, döbbenetünkre, még mindig parázslik. Két nô, piros-fehér-fekete ruha van rajtuk, Hitler portréja alatt üldögélve énekel: Egyszer lelôttem egy zsarut, azóta a felesége rendesen megkapja a mindennapi betevôt… A hosszú asztalnál lábadozó frontszolgálatosok ülnek, és a közöttük ülô lányok szoknyája alatt matatnak. Zsófika olyan merev részeg volt… dúdolja sörszagú baritonján Porta. A tûzhely mellett bóbiskoló katonaorvos kinyitja fél szemét, és gyanakvóan körülnéz. – Szimulánsok! Az egész rohadt társaság! Mit tudtok ti a hazaszeretetrôl? – mennydörgi extázisban. – De majd én kigyógyítalak titeket! KV* az egész bandának, és irány a front! – Egy hatalmas sóhaj kíséretében az asztalra bukik, és hortyogni kezd. – Részeg, mint a seggem – mondja megvetôen a tulaj. – Ez az állat mindenkinek KV-t adott, aki csak *Schutzpolizist – közrendôr (német) ** Kriegsverwendungsfähig – katonai szolgálatra alkalmas (német)

15


2/27/14 8:24 PM

megjelent elôtte. Ki is tüntették érte rendesen. A múlt héten egy féllábú manuszt nyilvánított KV-snak. A nyomorult kiment a frontra, ahol GVH-nak* nyilvánították, és visszaküldték, hóna alatt a falábával. Most a törzsôrmesteri iskolában tanul, hogy egy napon megfizethessen ennek a szemétládának. – Egy ötösért tíz perc, egy húszasért egész éjszaka – közlik a tarifát a piros-fehér-fekete ruhás nôk. – De csak ha gumit viselsz, kisfiam – kuncog az alacsonyabbik, és hívogatóan meglebbenti a szoknyáját. – Késôbb. Majd késôbb – hessegeti el ôket Porta. – Meséld el nekik azt a sztorit az árvákkal – mondja Picinek. – Nem, inkább azt, amikor éjfélkor megjelent a halál – röhög és csuklik egyszerre Pici. – Úton vagyunk a lerbe négy nyaktiló-kandidátussal – teszi hozzá magyarázatképpen a hölgyek kedvéért. – Pedig olyan helyes fickók – vihog a magasabbik. – Ja – bólogat Porta. – Szép hullák lesznek belôlük. – Mit követtek el? – kérdezi valaki a hosszú asztaltól. – Semmi különöset – somolyog Porta. – Ez a bokorugró elvágta két újszülött ikergyermeke torkát. A tüzér halálra csépelte a feleségét valamilyen ágyúalkatrészszel. A dagadt, aki civilben hentes, kolbászt darált két kurvából. – Ebbôl elég! – kiáltja sértôdötten az ôrmester. – Egyikünk se gyilkos. Mi politikaiak vagyunk! Egyszeriben mindenki sört akar fizetni nekik. – A hazának lôttek – jelenti ki Porta, mielôtt sörbe fojtaná a bánatát. * Garnisonverwendungsfähig – hátországbeli szolgálatra alkalmas (német)

16


2/27/14 8:24 PM

Sven Hassel OGPU-börtön

Recommend Documents