TÁMOP TEMATIKA 2010/II. félév Tematikus foglalkozás-sorozat
PARAFRÁZISOK KORTÁRS MŰVÉSZEK MUNKÁIBAN MEGJELENŐ MŰVÉSZETTÖRTÉNETI UTALÁSOK
Időpontok: szeptember 20, 27, október 4, 11, 18, 25, november 8, 15, 22, 29 Hétfőnként 16:00 - 17:30 Időtartam: min 60 perc Helyszín: Nagy Kunszt Kortárs Képzőművészeti Tanulmányi Múzeum Korosztály: 9-14 évfolyam Minimális létszám: 10 fő
A tematikus foglalkozás-sorozatunk témája az ember. A kísérletező, az érzelemgazdag, a harmóniát kereső, a mindent tudni akaró, a játékos, a sokszínű és a mindig megújulni képes, alkotó ember. Ezek a látszatra véletlenszerűen kiválasztott tulajdonságok, kortárs művészek világról alkotott gondolatain keresztül átszűrődve, olyan fogalmakká tisztulnak, amelyek meghatározó jelentéssel rendelkeztek egyes kultúrtörténeti időszakokban, illetve művészettörténeti stílusirányzatok kapcsolódnak hozzájuk. Szenvedélyes, klasszikus, romantikus, reális, érzéki, kifejező, kutató - ma is gyakorta alkalmazott jelzéseink. A Tanulmányi Múzeum új tematikája olyan kortárs alkotásokból válogat, amelyek vagy a megjelenítés stílusában, vagy tartalmi vonatkozásban párhuzamba állíthatók egyes művészettörténeti időszakokkal. Az összeállítás a barokktól a klasszicizmuson, romantikán, realizmuson és az izmusokon (impresszionizmus, expresszionizmus) keresztül egészen Picasso rózsaszín korszakáig vonultat fel példákat. Rembrandt, id. Markó Károly, Courbet, Munch, Picasso és még számos klasszikus mestert ElHassan Róza, Nemes Csaba, John Goto, Pataki János, Lukács Róbert, Kelemen Károly, Máger Ágnes és Kósa János művei idézik fel. A diákok számára válogatott és tematikus múzeumi foglalkozásokhoz készült összeállítás gyakorlati alkalmazás során, különféle megközelítési módszerekkel ismerteti meg az egyes irányzatok jellegzetességeit. Festés, fotózás, kompozíciós gyakorlatok, drámajáték és egyéb kreatív feladatok segítik a múzeumi környezetben történő ismeretszerzést.
1. foglalkozás:
El-Hassan Róza Gleaminy Fruits – Pear, 1996 fotó Somlói Zsolt és Spengler Katalin tulajdona
A Világító gyümölcsök az érzékiségről szólnak, a csendéletről, a fényről, a termékenységről. Egy kora reneszánsz festmény ihlette, amit a londoni Tate Galleryben látott a művésznő: a művész a realista módon megfestett égbolton egy ikonszerű aranykeretet helyezett el, ez öleli körbe a transzcendens, mennyei világba átvezető lyukat, és ezen hatol át a Máriát megtermékenyítő isteni fénysugár. Az alkotó a valódi gyümölcsökbe helyezte el a fényt, kicsit nonfiguratívvá, absztrakttá téve a keresztény spiritualitást. Hasonlóan a legújabb munkájához, amely egy kőtörmelékből összeragasztott kőszív: egy teljes egészében közérthető szeretetszimbólumot próbál találni, amely minden vallásban és hagyományban közös.
Az alkotáshoz kapcsolódó művészettörténeti irányzat: Barokk = szokatlan, szeszélyes, különc gondolkodásmód A renaissance szobrászat problematikája a különböző mesterek, főleg Michelangelo alkotásaiban teljesen kimerült. A csodáló vagy féltékeny utódok számára nem maradt más hátra, mint a kiváló előképeket saját eszközeikkel felülmúlni. Szabadjára engedni a technikai virtuozitást, fokozni a külső és belső mozgás jelenségeit, növelni a méreteket és elfinomítani az arányokat, kikeresni az alakok vagy csoportok szinte lehetetlenek tűnő egyensúlyi helyzetének megoldásait. Mindez a külsőségek ragyogásához és belső értékek elsekélyesedéséhez vezetett. Egyéniség helyett a típus, mozdulat helyett a szabvány, érzés helyett pedig a szenvelgés vált uralkodóvá. FELADAT: FÉNYPLASZTIKÁK A képsorozat kapcsán a fény jelentéséről, születéséről, irányáról beszélgetünk. Az ide kapcsolódó feladat során a fényt kell valahogyan „becsomagolniuk” a diákoknak. Készíthetnek fénylő világító papírplasztikákat, illetve ezekből csendéletet. Az elkészített munkákat fotóval dokumentáljuk.
Anyagok, eszközök: Különféle színes papírok, drapériák, áttetsző anyagok (pausz, fóliák, folpack, tüll, organza), ragasztók, ollók, ceruzák, színező eszközök, kréták, pasztell, képkeretek, ledes izzósor, kislámpák, fényképezőgép, állvány stb.
2. foglalkozás:
Nemes Csaba Én és a nagyim /A tékozló fiú/, 1998 fotó Somlói Zsolt és Spengler Katalin tulajdona
Nemes Csaba munkáinak fő motivációja a személyes és kulturális identitáskeresés. Óriásplakát akcióiban, ill. a részlegesen átfestett budapesti homlokzatokról készült fotósorozatában ez szociológiai szempontú, míg portréin személyes hangvételű. Ezen identitáskeresést vitte a legvégsőkig a Nemes-Veress névcsere, amely a művészindividuumhoz köthető termék létezését is elbizonytalanította. Foglalkoztatja a kortárs képzőművészetnek a posztmodern információs társadalom korában betölthető szerepe is, amire műveiben gyakran a tömegkultúra és média képeit kisajátítva reflektál.
Az alkotáshoz kapcsolódó művészettörténeti irányzat: Barokk = szokatlan, szeszélyes, különc gondolkodásmód A renaissance szobrászat problematikája a különböző mesterek, főleg Michelangelo alkotásaiban teljesen kimerült. A csodáló vagy féltékeny utódok számára nem maradt más hátra mint a kiváló előképeket saját eszközeikkel felülmúlni. Szabadjára engedni a technikai virtuozitást, fokozni a külső és belső mozgás jelenségeit, növelni a méreteket és elfinomítani az arányokat, kikeresni az alakok vagy csoportok szinte lehetetlenek tűnő egyensúlyi helyzetének megoldásait. Mindez a külsőségek ragyogásához és belső értékek elsekélyesedéséhez vezetett. Egyéniség helyett a típus, mozdulat helyett a szabvány, érzés helyett pedig a szenvelgés vált uralkodóvá.
ELŐZŐ, VAGY KÖVETKEZŐ PILLANAT A kiválasztott alkotás kapcsán, a diákokkal történő beszélgetés az ember bensőséges pillanatairól szól, valamint a fotóról, mint ezen pillanatok mai megörökítésének legkézenfekvőbb eszközéről. A kép címe, hangulata, technikai megoldásai, a jelenet megvilágítása miatti nagy kontrasztok a barokk festészet jellegzetességeiből idéznek. A fiataloknak lehetőségük van a fotográfia eszközeivel hasonlóan meghitt pillanatot megörökíteni, vagy a falon lévő alkotást kiegészíteni, képpé formálni, mi történhetett az adott pillanat előtt, illetve után. A műtermi lámpa használatával ők is kísérletezhetnek, különböző megvilágítási hatásokat elérni, fokozva ezzel a hangulatot. A feladat egyrészt kompozíciós gyakorlat, másrészt szituációs játék, a fotómasina kezelésének gyakorlása és megvilágítási gyakorlat is egyben.
Anyagok, eszközök: Digitális tükörreflexes fényképezőgép, állvány, kis műtermi stúdióvaku, székek
3. foglalkozás:
John Goto Hunters, 2000-2001 fotómontázs Somlói Zsolt és Spengler Katalin tulajdona
A digitális technológia létrehozott egy szintézist több fajta festmény és fényképészet között. (John Goto) A klasszikus festmény történelmére való kompozíciós utalásokkal John Goto kollázsai európai történelmet és kortárs eseményeket néznek meg: a természetes tájak inváziója, a súlyosbodás a fogyasztóvédelem, vagy éppen a globalizáció. Goto szatíráit egy a természet útvesztői és az emberi viselkedés esendőségei iránti lefegyverző, gyakran félhumoros szeretettel megízesítik. John Goto munkája kortárs kérdéseket, köztük a tájat, történelmet, ökológiát, kultúrát és festményt tár fel a fényképek digitális manipulációján keresztül. A képei utalást tesznek 17. és 18. Centuryra, kihangsúlyozza az angol Landscape-nek, a tájon, a környezeten levő emberi tevékenység utóhatásait, szimbolikus elemek gazdaságával, valamint az épített minőség kihangsúlyozásával.
Az alkotáshoz kapcsolódó művészettörténeti irányzat: Klasszicizmus: a klasszikus példaképek követése, különösen a 18. század második harmadától a 19. század közepéig terjedő időszak. A barokk szertelenségeivel szembeni ellenérzés az ókori, elsősorban a római művészethez való minél szorosabb kapcsolódás igényét eredményezte. Az ünnepélyes, emelkedett összhatású, finom ritmus, egyszerő geometrikusan meghatározott formák és nemes arányok utáni vágy az ókori formák újjáéledését hozta. A klasszicizmus a XVIII. század végének stílusa. A művészet értelmi oldalát hangsúlyozva kereste a szép megjelenítésének törvényeit. A rend, a fegyelem, a szimmetria uralmát hirdette az ilyen törekvéseket képviselő hagyományok tiszteletével. Az esetleges és szabálytalan kerülése, az emelkedett magatartás és témaválasztás igénylése jellemzi. Ezáltal vált alkalmassá a francia forradalom után kialakult polgárság eszméinek kifejezésére. Az antik művészet tudatos követésének, az antik mintaképek tanulmányozásának első és történelmi szempontokat is követő nagy hatású kifejtője J.J. Winckelmann volt, aki a szépet, a természetest, az embert azonosította az antik művészettel, és ennek követését tartotta a művészet egyetlen lehetséges útjának. Különösen az építészet terén alkotott a klasszicizmus sok maradandót. Kialakította a tiszta építészeti új tér- és tömegformálási elveit; jellemzői a világos szerkezet, a nemes arányok, a finom ritmus. A nagyobb épületegyütteseken a társművészetek alkalmazását általában mellőzték. A klasszicizmus uralmát az biztosította, hogy a század első felében a vezető szerepet az építészet játszotta. A meginduló kapitalista gazdasági fejlődés új feladatokat támasztott. FELADAT: MONTÁZS A festményekkel történő ismerkedés során megvizsgáljuk a képek kompozícióját, a képelemek egymáshoz való viszonyát, beszélünk a technikai megoldásairól. „Furcsaságokat” keresünk a képeken és kutatjuk a mögöttes tartalmakat. Ez egy tematikus kiállítás, mindegyik alkotás utal valamelyik művészettörténeti korszakra, korstílusra – ahogyan ezek a képek is. S hogy ezek esetében melyik műtörténeti korszak köszön vissza, azt is megpróbáljuk „kitalálni”. A képekhez kapcsolódó feladatok a következők:
1. Össze nem illő elemeket kell valamilyen logikai szálra felfűzni és azokból montázst készíteni. Mindenki mond néhány cselekvést, tárgyat, tájelemet, épületelemet, ezek nevét leírjuk, majd kisorsoljuk. Ezután számítógépen elkészítik a montázst digitális képszerkesztő program segítségével. A montázsokat a saját fotóik, valamint a világhálóról letöltött képek segítségével is megoldhatják. Ennél a feladatnál előnyösebb a csoportmunka. 2. A diákok választhatnak másik feladatot is: az épületben, vagy a környéken kereshetnek épületelemeket és azt kellene vizsgálniuk, hogyan tudják ezeket a részleteket másik szituációba helyezni, hogy valamiféle jelentésváltozás történjen. (kicsinyítés, nagyítás, sokszorozás, másik, hozzá nem illő elemmel való összekomponálás stb.) Mindkét feladatnál törekedni kell a kiegyensúlyozott kompozícióra, a rendezettségre. Az össze nem illő elemekből kell harmonikus kompozíciót létrehozniuk.
Anyagok, eszközök: Fényképezőgép, számítógép, programok, internet, nyomtató stb.
4. foglalkozás:
Pataki János „Te giccses, csodálatos élet…” 2008 Olajtempera, csecsebecsék, fa Miskolci Galéria tulajdona
Az öröklét sem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában. Ezt az összhangot keresi, kutatja mély ösztönösséggel és hallgatag meggyőződéssel Pataki János egész eddigi életében és művészetében. Pataki János 75 évesen is befelé figyel, mindig a belső igazsághoz méri a jelent, a történéseket, az értékeket féltő szeretetét. Öntörvényű emberként ösztönösen érzi azt, amire Márai óva int Füveskönyvében: csak a lelkiismereted lehet bírád, hóhérod, vagy pártfogód, senki más. „Ha hinnünk kell a fogantatás pillanatában, akkor 75 éves vagyok. A sehonnanból indultam el, drága apám Sajka utcai suszterjának ajtajából. Az életem? Mint egy szép vers: nevetséges, rendetlen foltozott; árapály szerint várom a szélvihart”
Az alkotáshoz kapcsolódó művészettörténeti irányzat: A romantika szó a "roman"-ból származik (regény). Az irányzat a "regényességet", festőiséget szegezi szembe az egyéniséget gúzsba kötő, merev társadalmi
normákkal. Ilyen értelemben természetesen szembekerül - különösen a 19. század második évtizedében - a művészi alkotást esztétikai szabályokkal korlátok közé szorító klasszicizmussal is. A romantikát mindenekelőtt az egyéniség kultusz jellemzi. A romantikus művész nem érzi magára kötelezőnek a meglevő hagyományokat. A rajz helyett a szín lesz uralkodóvá. Az egyéniség kultusza mellett a romantikus lelkialkat legfontosabb megnyilatkozása a felfokozott életérzés, az élet teljes intenzitással való átélésének igénye. Ebből következik az érzelmek és szenvedélyek kultusza. A művész legfőbb ihletője a képzelőerő - ezért korlátlan jogokat követel a képzelet számára. A romantikus stílus egyik legjellemzőbb vonása a festői hatásokra törekvés. A romantika előzményeihez tartozik a 18. századi angol tájkert divatja, mely a szabályozott barokk parkokkal szemben a még "érintetlen" természetet utánozza szeszélyes ösvényekkel, festői facsoportokkal, sziklákkal, sőt műromokkal. "Festőinek" tekinthető a park mélyén rejtőző kis pavilon is, különösen, ha (ál) kínai vagy japán díszítőelemeket hordoz. A rokokóval együtt terjed el ugyanis a "chinoiserie" (sinoázri), a kínai díszítőelem divatja. Éppúgy festői, mint "regényes" lehet egy repkénnyel befutott antik oszloptöredék. Ezért is nehéz olykor a klasszicizmust és a romantikát különválasztani, hiszen az utóbbi építészeti példa mindkettőnek kedves. A romkultusz sajátos formája azonban kizárólag a középkorból merít ösztönzést, ez Angliában az ún. "gótikus újjászületés", mely a németeknél olyan törekvésekkel jár együtt, mint a nemzeti múlt újraélesztése, s olyan vállalkozásokkal, mint a középkarban félbemaradt kölni dóm tornyainak felépítése. Ez utóbbit Goethe is támogatja, holott ő korábban inkább a klasszicizmus híve, most pedig neki is köszönhető, hogy a rossz csengésű "gót" (= német, azaz barbár, bizarr, ízléstelén) szó mindinkább progresszív szemléletet jelez. FELADAT: „GICCSELŐDÉS” Hétköznapi tömeggyártott árukhoz édeskés, giccses nyelvezetű verset, ódát írnak a diákok. A foglalkozás végén kiállítjuk a tárgyakat, a verseket pedig alá függesztjük.
5. foglalkozás:
Lukács Róbert Fiúk a parton II. 2009 olaj, vászon A művész tulajdona
A hiperrealizmusnak (hiper-túlzó, túlságos) és FOTÓREALIZMUS-nak egyaránt nevezett képzőművészeti irányzat a hatvanas évek vége felé tűnt fel. A konceptuális művészet és a vele rokon törekvések permetizmusával vitázva a valóság objektív, személytelen, hűvös megjelenítését tűzte ki célul. Az irányzat a tömegmédiumok által meghatározott standard látásmód tényéből indul ki. A festő alapanyaga általában fénykép vagy színes diapozitív, amit bámulatos technikai virtuozitással óriási méretű festménnyé nagyít. Az emberi szemnél élesebb és pontosabb kameralencsén keresztül látott és megragadott valóságdarab így teljesen irreálissá válik, és többek között olyan kérdéseket feszeget, mint a látvány és a valóság viszonya, a fotólátás objektivitása és a manipulált látás mibenléte.
Az alkotáshoz kapcsolódó művészettörténeti irányzat: A 19. századi realizmus festészetének előzményei elsősorban a spanyol és holland realisták, mindenekelőtt Velázquez, Goya és a holland tájfestők, a francia festészetben pedig Chardin. A 18-19. század fordulóján a realista tendenciák háttérbe szorultak, de 1830 táján új hullám indult, az 1850-es évek pedig a realizmus virágkora. Az 1830 körüli kibomlás a romantikával együtt induló tájképfestők tevékenységének a következménye volt. Az 1830-as évek nemzedéke tájfestői indulásakor érintkezett a romantikával. Hiszen a természet úgyszólván vallásos tisztelete a romantika sajátja volt. A harmincas években jelentkező francia tájfestő nemzedék - amelynek legjelentősebb tagjai 1836-tól kezdve a fontainebleau-i erdőben, Barbizon közelében kezdtek dolgozni, és munkásságuk "barbizoni iskola" néven vonult be a művészettörténelembe - nem volt forradalmár. Mégis ők készítették elő a talajt a későbbi valódi forradalom számára. A barbizoniak nem alkottak szoros értelemben vett csoportot vagy művésztelepet, mégis tevékenységük számos ország tájfestőinek vált modelljévé, ereje a frázis és sablon nélküli, egyszerű természetlátás volt. Ha szélesebb horizontú tájat vagy erdők, ligetek meghitt, intim részletét ábrázolták is, csupán a szemükre és érzelmeikre támaszkodtak, és egyforma fontosságot tulajdonítottak minden apró részletnek. Éppúgy lefestésre méltónak ítélték a zsombékos nádast, mint a magányos fákat, az erdei kunyhókat, a legelőket, a legelésző állatokat. A heroikus olasz táj, a megkomponált térkulisszákból épített tájszínpad riasztotta őket, hitvallásuk az egyszerűség. Különösen a fákat szerették. Színviláguk vagy ecsetjárásuk korántsem mondható forradalmian újnak, színeik túlnyomórészt borongósak, gyakran vonták be képeiket szürkés, barnás fátyollal, ragaszkodtak a tónusfestéshez. Felfedezték és megörökítették, hogy néhány maroknyi fűcsomónak, göröngynek, bokornak is lehet festői szépsége. Módszerük a látványnak részleteiben való, alapos szemügyre vétele, tehát a "megfigyelés", ami az ötvenes években a tudomány és az irodalom jelszavává is vált. A barbizoniakat összefűzte a táj szeretete és alkotómódszerük rokonsága, a természeti részletszépségek kutatása. Egyéniségük szerint azonban el is különültek egymástól. A tájfestők közül a legkiemelkedőbb, a realista tájábrázolás egyik legnagyobb hatású úttörője Théodore Rousseau volt, a nagy holland tájfestők egyenes ágú leszármazottja. FELADAT: RÉSZ - EGÉSZ Beszélgetésünk középpontjában a valóságközeli ábrázolás áll. A látvány és a leképezés viszonya, a ráközelítés, kiemelés eszközei a képalkotásban. Hétköznapi
szituációkat játszanak el a diákok, ebből részleteket kell „kifotózniuk”, úgy, hogy a kikeretezett kompozíciók önálló képként is megállják a helyüket. Egészen absztrakt képek is születhetnek ebből a gyakorlatból. A foglalkozás végén ezeket felnagyítjuk, majd egymás mellé a falra rakjuk és megvitatjuk a tapasztalatokat.
Anyagok, eszközök: Fényképezőgép, számítógép, nyomtató
6. foglalkozás:
Kelemen Károly Spiritus Sanctus – Alexander Sacharoff póza, német expresszionista táncszínház, 1984 fotó, akril, vászon Somlói Zsolt és Spengler Katalin tulajdona
Kelemen jellegzetesen eklektikus stílusát 1982-től alakította ki. Ezeken a képeken a festészet történetéből több módszer eredményét használta fel. Alkotásai a futurizmus, a kubizmus, a divizionizmus vagy a német expresszionizmus festésmódjából ugyanúgy építkeznek, ahogy a kompozíciójukban manierista, barokk vagy klasszicista elemeket is tartalmaznak. Alkotásainak alapjául szolgáló fotóit a voyeur szemléletével készíti el, tudatában van annak, hogy miközben valamilyen jelenséget vizsgál, őt is nézik. A 80-as években, szintén fotók alapján készültek azok a művei is, amelyeken a történelmi személyiségek jellemző vonásait hangsúlyosan kiemelte, megfelelő történelmi távlatból szemlélve a figurákat. Az ikonszerűen megfestett végtagokat, arcokat szubjektív, értelmező dekoratív motívumok egészítik ki. Ehhez a stílushoz kapcsolódnak A szabadság fekete napja és Spiritus Sanctus Alexander Sacharoff póza, német expresszionista táncszínház, (1984) c. alkotásai is. Ugyanettől az évtől kezdve etruszk és hellenisztikus szobrok fotóinak átfestésével is foglalkozik. Későbbi munkáin továbbra is az európai művészet ismert és elismert alakjainak egyes művei, kompozíciós, tematikus toposzai jelennek meg. A klasszikus művek gyakran színpadi háttérként, környezetként funkcionálnak.
Az alkotáshoz kapcsolódó művészettörténeti irányzat: Az expresszionizmus a belső, pszichikai formákat ábrázolja, a szubjektív "valóságot", érzelmeket vetíti rá a külső, tárgyi (objektív) világra. (Ellentétben az impresszionizmussal, amely a pillanatnyi külső benyomások, hangulatok hatásait, reflexióit igyekszik ábrázolni.) Jelen van más korokban is, de modern művészeti
irányzatként Németországban keletkezett 1905-1913-ban Die Brücke (=A híd) művészeti csoport keretében. A németországi expresszionista hullám tagjait inkább életfelfogásuk, érzéseik és hangulataik, semmint stílusuk vagy műveik hasonlósága kötötte össze. Az expresszionisták az általuk festett tárgy révén a modern ember beteges állapotait, szorongásait, félelmeit, elidegenedését fejezték ki. A természetet és környezetüket sokszor ellenségesnek és embertelennek érezték, ezért képeik színei gyakran súlyosak, nyersek és az emberi sorsot szimbolizálják. Stílus szempontjából az expresszionistákra a nyugtalan ecsetvonások és a bátor, olykor meghökkentő színkezelés a jellemző. Példaképeik leggyakrabban a régebbi időkből a manierista El Greco vagy Francisco de Goya (1746-1828), aki sokszor súlyos színeivel, fény-árnyék kezelésével, s előre mutató érzelmileg is felfokozott vízióival megragadta az expresszionisták figyelmét is, gondoljunk A Kolosszus című 1808-ban készült olajfestményére, Bonaparte Napóleon császár diktatúrájának pusztító hatása Európára, ezt mutatja be. A közeli múltból Honoré Daumier gazdag életműve, amely természeténél fogva az emberi érzelmek kifejezését szolgálta, hatott az expresszionistákra, de a közeli múltból még Gauguin, Van Gogh, Henri ToulouseLautrec, majd a kortárs Lovis Corinth. Nem véletlen, hogy Gauguin, Van Gogh számos festményét a művészettörténészek egy része már nem impresszionistának vagy posztimpresszionistának tekinti, hanem expresszionistának. Legközelebb Emil Nolde áll hozzájuk, aki rövid ideig (kb. másfél évig) csatlakozott a Die Brücke csoporthoz, 1904 táján, Van Gogh és Gauguin képeivel való találkozást követően a színre, mint kifejezőeszközre kezdett koncentrálni. Ezt mondta: "Minden színnek lelke van, mely engem boldogít." Van Gogh-hoz hasonlóan ő is a színt egy élőlénynek tekintette, mely befolyásolhatja és kifejezheti az ember érzelmeit. Emil Nolde színei tisztaságukat és intenzitásukat tekintve fauvisták, de alkalmazásuk célja más. Az expresszionistáknál a szín a láthatatlan belső tartalom szimbóluma. Az expresszionizmusban az egyén és a kor általános nyugtalansága jut kifejezésre. FELADAT: A képek kapcsán beszélgetünk a kifejezőerőről, az expresszív tartalmak képi eszközeiről. A diákoknak a helyszínen található színes drapériákkal kell megadott érzéseket, hangulatokat kifejező kompozíciókat lérehozni. Az anyagdarabokat függeszthetik kifeszített drótokra, helyezhetik székekre, padlóra stb. Fontos a drapériák, ruharedők íve, iránya is. Ha szükséges, lámpákkal, színszűrőkkel be lehet világítani a beállítást. 3-4 csoportba szerveződve dolgoznak és a megadott fogalmat, érzést, amit meg kell jeleníteniük, nem osztják meg a többi csoporttal. A foglalkozás végén közösen megfejtjük, milyen érzéseket, gondolatokat közvetítenek a kompozíciók.
Anyagok, eszközök: Drapériák, szalagok, fonalak, székek, fogasok, drótok, csipeszek, biztostűk, ragasztó, lámpák, fényképezőgép
7. foglalkozás:
Máger Ágnes Szél, 2009 olaj, vászon A művész tulajdona
Máger Ágnes intellektuális festő. Jól érzi magát a múltban is, újrajátssza a nagy narratívákat, a képek világában él. Szívesen idéz, és nagy fantáziával újraértelmez. Jelenetei gyakorta behelyettesítések, de a szereplők mindig mi magunk vagyunk. S e jelentek szinte mindig monumentális, színzuhatagos hátterek előtt zajlottak, egy megemelt mitikus térben. Most életre kelt a kulissza. Máger Ágnes képeire háttereket festett, jelenetek nélkül. Nonfiguratív képek? Dehogy, mindegyiknek nagyon erős a természeti ihletése, foltjainak rendjét a föld, erdő, tájék, ég ritmusa határozza meg. Képeit bejárva óhatatlanul árkádikus vidékeken utazunk. De más is történik: akárhogy nézzük, az autonóm festékpászmák által a széles ecsetvonások közül figurák bújnak elő, egy arc, egy gesztus, egy mozdulat. Máger Ágnes nem tud mást tenni, ha tisztán megújító festészeti kalandra vállalkozik is, történetet mond nekünk.
Az alkotáshoz kapcsolódó művészettörténeti irányzat: Az impresszionizmus: az impressziót, a benyomást festették meg. Embertömeget, fürdősöket, evezős csónakokat, a víz csillogó felszínét festették meg. Az új témákhoz új eszközök kellettek. A véletlen, de vonzó monumentummal való alkalmi találkozást azon nyomban meg kell örökíteni. Hiszen minden örökös mozgásban van, a megvilágítás állandóan változik. Ez a képtípus szülte meg azt a valamit ami az impresszionizmus nevet kapta. Monet Impresszió, a felkelő nap című képéről kapta a nevét. 1874. április 15-én megnyitják kiállításukat. Szigorú bírálatban részesül a rajzok tompa életlenségéért, a festmények hanyagságáért, azért a nemtörődömségért, amellyel a részleteket kezelik és általában az egész gondatlan nagyvonalúságáért. A cikk írója szerint az új festőknek a legfőbb eszménye nem több mint saját impresszióik rögzítése. Az impresszionista név csúfnév volt eredetileg. 1876. újabb kiállítás. Újabb kritika: Öt vagy hat őrült... akit elvakított a nagyravágyás, azért gyűlt össze ezen a helyen, hogy kiállítsa munkáit. Sokan belepusztulnak majd a nevetésbe, mihelyt meglátják ezeket az odakent képeket. De voltak pozitív nyilatkozók, védelmezők is. Azokra a dolgokra koncentráltak amelyeket a párizsi, nagyvárosi kispolgári élet szépségeinek tartottak. Például egy-egy éppen arra haladó alak tűnő látvány, röpke, megragadott pillanat, amelyet mintha csak kikaptak volna a modern élet egyre gyorsuló folyamatából, hogy a művész élettapasztalatának gyorsításával lefirkálják. Szándékosan hiányoznak belőlük a drámai hatások, sőt, a pillanatnyi dolgok vonzó vonásait örökítették meg. Az impressziót festették meg, nem azt amit eszükkel láttak, amiről tudták, hogy ott kell lennie. Az impresszionista festészet foltszerű és vázaltszerű. Az impresszionista
festményt megérteni és élvezni csak úgy lehet, ha a szemlélő ugyanolyan álláspontra helyezkedik a valósággal szemben, mint a festő. Az impresszionista festménynél, a képtől hátralépve, meg kell találnunk azt a távolságot, amelyben a festékfoltok összemosódnak és egy szempillantásra kialakul bennünk is az impresszió, amelyet a festő visszaadni igyekezett. A fényképezőgép feltalálása is hatott erre az új stílusra. Festményeiken voltak olyan részletek, amik nem látszottak teljesen, mintha levágták volna őket, olyanok, mint egy rosszul megkomponált fénykép. 1886-ra megszűnt az impresszionizmus, de hatása a művészetekre nagyon nagy volt. Az impresszionistákból fejlődtek ki a posztimpresszionisták, akik közül Cézanne festészete volt a kubizmus előzménye. FELADAT: Szöveg nélküli zenéhez színkompozíció választása, a választások megbeszélése. Pasztellal hangulatképek, impressziók készítése. Az elkészített munkáknak közösen címet adunk.
Anyagok, eszközök: MP3/MP4 lejátszók, hangfal, számítógép, pasztell, papír stb. 8. foglalkozás: Az előző foglalkozás továbbgondolása. FELADAT: TÉRI IMPRESSZIÓK Egy üres térrész hangulatát változtatják meg a diákokcsoportok a rendelkezésre álló anyagok (tükrök, fóliák, drapériák, színszűrős lámpák, papírok, pauszcsíkok, dekoranyagok stb) felhasználásával. Az elkészült tereket lefotózzák, majd közösen megbeszéljük, kire, milyen benyomást gyakorolnak a munkák.
Anyagok, eszközök: Drapériák, színes papírok, áttetsző anyagok, fóliák, tükrök, lámpák, fényképezőgép stb.
9. foglalkozás:
Kósa János Enterprise, 1998 olaj, vászon Offenbächer Ferenc tulajdona
Kósa a kilencvenes években nyúlt először a klasszikusokhoz. Plágium-képeket festett, remekművek másolatait és sztárművészek kvázi-hamisítványait. Az eklektikus képparafrázisok között robotok tűnnek fel, cyborgok festetik a Sixtus-kápolna falát, robotok kísérik az űrbe a távozó múzsát. A sci-fi találkozik az olaj-vászonnal. Kósa mostanában is parafrázisokat készít. Csakhogy nem a klasszikus történeti festészet cyber-követőjeként, hanem a monokróm rézkarcok újrafogalmazójaként. A guillotine mellett a művész absztrakt képeket gyárt egy nyomdagép segítségével. Nyomasztó vízió a jövőről, a technika árnyékában megkérdőjeleződött klasszikus művészetről, az elgépiesedett kultúra haláláról.
Az alkotáshoz kapcsolódó művészettörténeti irányzat: Picassó rózsaszín korszaka A két korszak közötti választóvonal sokkal élesebb, mint gondolnánk. Nemcsak az alkalmazott stíluseszközök, hanem a témák is alapvetően megváltoznak A korábbi jelképes ábrázolások súlyától eltávolodik. Oldódnak a képei. A fáradt alakokkal szemben erőteljes, okos és aszkétikus, törékeny figurákat (újkori szenteket) fest. A koldusokat, vakokat és aggokat bohócok, kötéltáncosok és harlekinek váltják fel. Alapvetően cirkuszi figurák ezek. A Monte Marte-on rengeteg vándorcirkuszos fordult meg ebben az időben, tehát személyes kapcsolata is volt velük. A figurái szinte árnyalakok. Egy kicsit nemtelenek is (Duchamp: a két nem egysége), a szabad és kötetlen létforma hordozói. De nem kizárólag az élet árnyékos oldalán állnak, s nem tekinthetők született veszteseknek sem. Picasso ezekkel a festményeivel egy rendkívül érzékeny nemzedék életérzésére tapintott rá. Apollinaire és társai a városokban otthontalanok voltak, nem tudtak megállapodni, s rokonnak érezték magukat ezekkel a vándorokkal. FELADAT: Különböző művészeti korok alkotásairól emblematikus figurák belehelyezése mai filmkockákba.
10. foglalkozás:
A falra kiírt szöveg FELADAT: 1. csoport: Egyszerű, hétköznapi szituációk eljátszása (némán, a többiek nem tudják a téma, egymás után több szituációt is eljátszanak) 2. csoport: fotózza a jelenetet 3. csoport: a 2.csoport fotóiból összerak egy képsort majd kinyomtatják és csoportonként összeállítják képregénnyé.
Anyagok, eszközök: Fényképezőgép, számítógép, nyomtató, olló, papír, toll
Anyagok, eszközök: Betűnyomda, nyomdapárna és festékek, fémszínű papírlapok, ollók, sniccerek, alkoholos filcek. Fémes hatású papírlapok, vékony rézlemez, ollók, ragasztók, alkoholos filcek. Laptop, projektor, digitális fényképezőgépek. Különféle minőségű és vastagságú papírok, vágószerszámok, kapcsok, tűzőgépek. Rajzeszközök: ceruzák, kréták, tus, pasztell, szénceruza, pitt kréták, monopol gumik, filcek. Festőeszközök: temperák, akvarell, olajpasztell, akvarellceruzák. Egyéb anyagok: alapozók, fixatívok, drótok, fonalak, spárgák, fóliák, agyag, stb.
