NEMZETI KULTURÁLIS HAVILAP. 2. ÉVFOLYAM 5. SZÁM Pünkösd hava. 30, Sk 210, Ft 1,

NEMZETI KULTURÁLIS HAVILAP

30,– Sk 210,– Ft 1,– €

Janiga József: Önarckép, 1982

2. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2007. Pünkösd hava

2

Egy új folyóirat sorskérdései Fenn tudunk-e maradni? Össze tudunk-e annyi pénzt gyűjteni, hogy az legalább a nyomdaköltségeket fedezze? El tudunk-e terjedni? Találunk-e újabb segítőket a Felvidéken és Magyarországon, akik településeiken, közösségekben terjesztik az ITTHON-t és ilyen módon – önerőből – kialakíthatjuk saját hálózatunkat? Lesznek-e továbbra is olyan munkatársaink, akik tiszteletdíjra nem tartanak igényt , tehát írásaikat csupán ügyszeretetből küldik közlésre? El tudunk-e végre valahára jutni egész Nagyszelmecig, hogy valóban országos lap lehessünk, számot adhassunk mindenekről? Jelentkezik-e egyszer egy olyan támogató, aki nagyobb összeggel segíti majd fennmaradásunkat csak azért, mert egyetért az ITTHON nemzeti szemléletével? Mikor jutunk odáig, hogy megválaszoljunk minden levelet? Hogy olvasószerkesztőt tudjunk szerződtetni, aki leveszi vállunkról ezt a szakmai terhet? A kérdések özöne után következzen egy kijelentő mondat – köszönünk minden eddigi ssegítséget, érdeklődést, visszhangot és kívánunk minden kedves ólvasónknak jó egészséget, kérjük Isten áldását. A szerkesztőség Lapunkat Balczó András, a Nemzet Sportolója is támogatja Kedves Olvasó, ezentúl mindegyik számunkban közzé tesszük azoknak a személyeknek és intézményeknek nevét, akik hozzásegítik szerkesztőségünket lapunk elterjedéséhez, hogy kialakulhasson saját hálózatunk. Ez a lista még nem teljes, hiányozhat róla valaki, de az idő folyamán mindenki ide kerül, aki segít. Az ITTHON-t Balczó András, minden idők legkiválóbb öttusázója, olimpiai és világbajnok, a Nemzet Sportolója is olvassa és támogatja. Előfizetőnk Rókusfalvy Pál a nemzet pszichológusa, aki kétszer is szerepelt e hasábokon. Nemes Andrásné, a Kecskés László Társaság (Kiskomárom) elnökasszonya is segíti a terjesztést. Továbbá: Bhöm András, Cséfalvy Gusztáv, Pék Éva, Holub Julianna, Fülöp Ferenc, Kardos Géza, Mátyus Rozália, Luky János, Tarcsi Imre, Szabó Mária, Gulyás Sámuel, Mocskos Géza, Vincze Tibor, Forró Mária, Dobos Zoltán, Vincze Julianna, Izsák Terézia, Nagy József, Baka Kálmán, Marsal András, Adda Mária, Farkas Róbert, Nyári Mihály, Mohňansky Csilla, dr.Barassó István, Hrenák Aranka, Dikácz Zsuzsanna, Vinkler Júlia, Kosik Gabriella, Lunczer Gabriella, Schuster Gábor, Kosztolányi Magdolna, György László, Smidt Róbert, Mács Júlia, Tasnádi Gábor, Bartal Dénes, Petrovics Katalin, Angyal Valéria, Mészáros Júlia, Jancskárová Alzbeta, Wurster Mihály, Schniererné dr.Wurster Ilona, Izsák Elvíra, Erdős Péter, Both József, Leszkó Adrien, Vendégh Piroska, Szabó Piroska, Szabó Julianna, Farkas Ferenc, Nagy Karolina, Jassa Erzsébet, Ollári Eszter, Czita István, Takács Ede, Őszi Eszter, Berényi Kornélia, Nagy Rozália, Szőke Istvánné, Munka Istvánné, Katona Éva, Balla Árpád, Bajnok István, Bódis István, Bartalos Erzsébet, Chudá Angelika, Kolczonay Katalin, Szidiropulosz Archimédesz, Mészáros Attila, Metzner Valéria, Nyéki Mária, Garay Áron, Bubenko György. Polgármesteri hivatalok: Udvard, Kürt, Jóka, Százd, Nyárasd, Deáki, Illésháza, Nagykér, Gellér, Tajti, Vaján, Helemba, Csilizradvány, Ipolyvarbó, Szalka, Beretke, Martos, Tardoskedd. A Magyar Koalíció Pártjának pozsonyi központi irodája. Csemadok alapszervezetek: Ipolynyék, Nagybalog, Imely, Hontfüzesgyarmat, Kalonda. Könyvtárak: Ipolynyék, Nagybalog, Imely, Hontfüzesgyarmat, Tardoskedd, Losonc. Iskolák: Buzitai AI. Megyei önkormányzatok: Komárom-Esztergom Megye, Győr-Moson-Sopron Megye. Könyvesboltok: a Madách –Posonium hálozata. Társaságok: Szlovákiai Magyar Egészségügyi Társaság. Köszönjük!

��

�

�

������������� ���� ���� ��

��������

��

➤ ➤ ➤

ITTHON

����

A hónap fotója: M. Nagy László – Mindennapi kenyerünk

���� � �

� �����

���

Címlapunkon: Janiga József önarcképe

lej

OTP Banka Slovensko – havilapunk hivatalos támogatója

A tartalomból: Balatonfüredi séta Ennek a városnak lelke van 6-9. Balczó András: Elszakadtunk Istentől

16-18.

Gyarapodtunk – Szobrot kapott Janiga József 19-23. Szamák Mihály: A „cipszerek” földjén

24-25.

A sejt titkát csak Isten ismeri Interjú Kellermayer Miklóssal 28-31. Szívig nő a Vasvirág Hagyományőrzés Kéménden 32-33. Kassák Lajosra emlékezünk Kalita Gábor írása 38-39. Az írás bölcsője Z.Urbán Aladár rovata

40-41.

Itthon – Nemzeti Kulturális havilap Kiadja: A JEL polgári társulás, Pozsony

Főszerkesztő: Batta György Grafikai elrendezés: Csernyanszky Pista Megjelenik a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának támogatásával. Realizované s finančnou podporou Ministerstva kultúry SR – program Kultúra národnostných menšín 2007 Engedélyezte a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma Bejegyzési szám: 3655/2006 • Megjelenik 5000 példányban. A szerkesztőség címe: nám. 1. mája 10-12, 815 57 Bratislava Telefon: +421 905 608 777, +421 907 177 817, e-mail: [email protected] Nyomdai munkálatok: Dream Pictures, s. r. o. A lap olvasható a www.felvidek.ma honlapon is

3

ESTERHÁZY-EMLÉKÉV Kedves Barátaink!

Idén emlékezünk Esterházy János, a mártírsorsú politikus halálának 50. évfordulójára. Ebből az alkalomból a nyitraújlaki Esterházy-sírbolt fölé emlékkápolnát kívánunk emelni. A kápolna egyben a közép-európai népek - köztük a magyarok és a szlovákok - Esterházy János által hőn óhajtott megbékélését is szolgálni kívánja. Jelenleg a kápolna tervezési munkálatai zajlanak. Nyitraújlak község képviselő testülete a kápolna létesítését támogatja, azt engedélyezi és befogadja. A tervezőt, Szűcs Endre építész személyében kiválasztottuk, a tervváltozatok már készülnek. Esterházy János 1901. március 14-én a nyitraújlaki családi kastélyban látta meg a napvilágot. Itt van az a családi sírbolt is, ahol édesapjának hamvai nyugszanak. A község lakossága 60 év távlatából is hálával, elismeréssel emlékezik a falu-közösséget éltető és istápoló Esterházy családra. Esterházy János 1957. március 8-án halt meg a morvaországi Mírov börtönében. Hamvait kutatásaink ellenére máig sem sikerült meglelni. Ha erőfeszítéseinket egyszer siker koronázza, a hamvak Nyitraújlakon méltó helyet lelnek majd, a kápolna védelme alatt. Az emlékhely létesítésének céljából a Rákóczi Szövetség és a Csemadok kezdeményezésének égisze alatt szeretnénk összefogni a jóakaratú magyarokat, szlovákokat, cseheket és lengyeleket. Mivel Esterházy édesanyja lengyel volt, s hamvai a morvaországi Mírovban valószínűleg egy sírba kerültek a második világháború során ott szenvedett és kivégzett lengyel és cseh szabadsághősökkel, közös emléküket együtt ápoljuk lengyel és cseh barátainkkal is. Tudomásunk van arról is, hogy a nyitraújlaki szülőfalun túl, számos szlovák barátunk is tisztelettel adózik a szlovák néppel való sorsközösség mellett számtalanszor hitet tevő Esterházy emléke iránt. Ezért a Visegrádi-együttműködés szellemében szeretnénk, ha a négy nemzet fiai közösen állítanának méltó emléket Esterházy Jánosnak szülőhelyén. Az emlékkápolna azonban csak úgy jöhet létre, ha annak létrejöttét a család és az Esterházy szellemi örökségét ápoló szervezeteken túl, anyagilag mindazok támogatják, akik életét példaadó, mártíromságát pedig tiszteletreméltó örökségként a magukénak vallják. Ezért adakozásra szólítunk mindenkit, aki egyetért szándékunkkal és kész annak támogatására. ÖSSZEFOGÁSSAL KÖZÖS TÖRTÉNELMÜNK EGY ÚJABB EMLÉKHELYÉT HOZHATJUK LÉTRE! Az Esterházy emlékhely létrehozása szempontjából minden forint, korona és zloty számít, de még ettől is többet jelent, ha közös szabadságunk eszméjének égisze alatt példát tudunk mutatni a népeink közötti szolidaritásban megnyilvánuló összefogásra is. Bankszámla számaink: Rákóczi Szövetség: 11705008 – 20119193 „Nyitraújlak” Zoboralja közhasznú társaság – Podzoborie, n. o.: 5366183/5200 „Nyitraújlak” Külföldi utalás esetén: Podzoborie, n.o.: IBAN kód: SK76 5200 0000 0000 0536 6183 A felhívást jegyző szervezetek: Rákóczi Szövetség, Budapest; Csemadok Országos Választmánya, Pozsony; Zoboralja Közhasznú Társaság 2007. március 8-án, Búcson

4

ÖN IS ÍGY LÁTJA?

Sokasodnak a gondjaink –

eljött az imák ideje? Aki hazai magyar és gondolkodik meg érez– aki nem csak saját magáért küzd; aki felelősséget vállal a gyerekeiért, az unokáiért és nemzettársaiért; akinek nem mindegy, mit hoz a jövő, az az utóbbi időben aligha tud nyugodtan aludni. Az újságok, rádióállomások, tévéadók és a világháló hírközlő rovatai megszellőztették, hogy rövidesen vádat emelnek Malina Hedvig Nyitrán tanuló magyar egyetemi hallgató ellen „hamis eskü és hamis vallomástétel bűncselekménye miatt.” Dobroslav Trnka főügyész ezt a Nyitrai kerület ügyészének közlése alapján nyilatkozta: „minden szükséges vizsgálatot elvégeztek az ügyben.” Mivel az ITTHON havilap, megeshet, hogy mire ez a szám az olvasó kezébe kerül, a vádemelés megtörtént. Ugyancsak május eleji hír, hogy veszélybe került a Szlovák Rádió magyar adása. Korábban arról is értesülhettünk, hogy a komáromi Selye János Egyetemet főiskolává fokozhatják le. A sort tovább folytathatnánk, de nem érdemes, hiszen akit érdekel a sorsunk, értesült a szomorú hírekről. Úgy tetszik, a gondjaink sokasodnak, a felvidéki magyar nemzetrész beolvasztása – elpusztítása – a cél?, méghozzá egyre erőteljesebb ütemben, hiszen a Magyar Köztársaság jelenlegi kormánya – bármilyen nyilatkozatot tesz is – nem teljesíti alkotmányos kötelezettségét a határon túli nemzeti kisebbségekkel szemben (sem). Olykor hihetetlennek tetszik, milyen mélyre süllyedtünk élethelyzetünk megítélésekor. Az országot járva jócskán akadnak magyarok, akik megkérdezik: „Tulajdonképpen mi

ITTHON

az igazság Malina Hedvig ügyében?” Mindez azt jelzi, hogy már a józan eszünkre sem hallgatunk, azaz; el tudjuk képzelni, hogy Malina Hedvig saját magát verte meg azon a tavaly augusztusi nyitrai reggelen: később ő maga kérte, hogy ne adják vissza véres blúzát meg azt a borítékot, amelyben az okmányait viszszaküldték. Nem érdemes tovább folytatni a tények sorolását, viszont szívesen megismerkednénk azzal az emberrel, aki be tudná mutatni, miként lehet saját magunknak olyan sérüléseket okozni, amilyeneket a nyitrai kórház orvosai is láttak, és egy sor fénykép rögzíti? Miért veri meg magát egy magyar lány, akinek szlovák nemzetiségű a barátja, aki értelmes, tisztességes és jól tanul? Mi lehetett a célja? Olyan helyzetben vagyunk már mi is, mint azok, akik elhitték, hogy Sztálin jóságos atyuska volt, Hitler pedig könnyezett, mikor birkát vágtak? Hol a kiút? - teheti fel az olvasó a kérdést. És egyáltalán van-e kiút? Kiút mindig van, mert Istenhez és Jézushoz mindig fordulhatunk. Boldogasszony anyánkat, mennyei patrónánkat mindig kérhetjük, segítsen. Igazság mindig csak egy van. Nemzetünkért, Esterházy Jánosért, Malina Hedvigért, jövőnkért naponta kell imádkoznunk. Ez a legnagyobb esélyünk a fennmaradásra, s ez az eszköz mindnyájunk kezében ott van. (Márton)

5

Illyés Gyula a magyar nemzet lelkiismerete volt és maradt

Balatonfüredi séta

A figyelmes olvasónak talán még az emlékezetében él tavalyi nyitó számunk címoldala, amely egyik legnagyobb költőnk, Illyés gyula /1902-1983/ sorait küldte karácsonyi ajándékba az ITTHON első vásárlóinak: „Ha rombadőlt is, újra rakható kert, ház, haza – s csak egy a titka: kezdd el! Fiadnak kell folytatnia.” A róla szóló emlékező írásban pedig ez állt: „A felvidéki magyarság mostohán bánik Ilylyés Gyula hagyatékával. Nem hallottam, hogy iskolát neveztek el róla: nincs emléknapja, mely szellemiségét ápolná, pedig ő volt az a kimagasló kortársunk, aki felemelte szavát a határon túli magyarok érdekében, aki így bíztatott: „Rejtsétek el a hazát a lelketekbe és ne csüggedjetek, mert Magyarország lerázza láncát, megint megszólalnak majd mindenfelé a magyar sípok.” A múltkoriban Balatonfüreden jártam, és a szépen felújított régi-régi épületeket, köztük például a Jókai-villát nézegetve

6

meg a szobrokkal ismerkedve eszembe villant, hogy volt idő, amikor a nemzet minden gondját-baját néhány, a Balaton körül megtelepedett művészember hordozta: Illyés Gyula, Németh László, Borsos Miklós és még néhányan. Számukra a Rákosi- és Kádár féle diktatúra iszonyatos teher volt, hiszen a társadalom ellenségeinek számítottak az akkori „hivatalos” magyar politika tervezői és végrehajtói szemében. Csak azért, mert a magyar nemzet szeretetét és a keresztény erkölcsöt beépítették műveikbe és nem voltak hajlandók a szovjet katonák tankjainak árnyékában kormányzó hazugokat szolgálni. Illyés a tihanyi Kopaszhegyen húzódott meg, Németh László Sajkódra vonult vissza a családjával, Borsos Miklós a tihanyi „Gödörben” alkotott és természetesen összejártak, erősítették egymásban a hitet, a jobb jövő reményét. Illyés Gyula ekkoriban írta az alábbi sorokat:

Haj szegény nép, haj magyar nép, Napod hátra mennyi van még, Talán halott is vagy már rég, Nem vagy több, mint hiú emlék Ha nem a te fiad volnék. A költő talán leghíresebb verse, Az egy mondat a zsarnokságról c. poéma, amely valószínűleg a föld országaiban bevezetett vagy bevezetendő mindenkori diktatúrák legpontosabb és legművészibb jellemzése, s amely 1951-ben készült Tihanyban, tíz évvel később egyik soproni ismerősömtől került hozzám. Egymásnak másolgatták az emberek, így terjedt. Csak most derült ki – és éppen sétám színhelyén, Balatonfüreden, hogy a legendás költeményt elkészülte után a költő és felesége, Flóra asszony fejből megtanulta, a kéziratot pedig befalazta! (Az információ Kodolányi Gyulától, Illyésék egyszem lányának, Máriának férjétől való és az 1956-os forradalom jubileumi ünnepségén hangzott el.

ÉLŐ TÖRTÉNELEM

A várost a nagy évforduló három köztéri alkotással gyarapította.) Még most is élnek olyan nemzetféltő magyar emberek a Balaton településein, akik Illyésékkel, Borsosékkal és Németh Lászlóékkal baráti kapcsolatokat ápoltak, illetve segítették őket a nehéz esztendőkben. Az ITTHON sorra meglátogatja őket, hogy elbeszélgessen velük. Segítségünkre lesz majd Cserép László, a Balatonfüredi Polgármesteri Hivatal osztályvezetője, a kulturális élet felelőse. Ottjártamkor vele is találkoztam és fogadott Bóka István polgármester úr, aki egyben a FIDESZ Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselője, s aki nem sokkal azután, hogy nála jártam, elnyerte az Év polgármestere címet. Bóka István, miután elmondtam neki, hogy városát járva úgy éreztem, a településnek mintha lelke lenne, olyan elevenen élnek benne a magyar hagyományok, így nyilatkozott: „Balatonfüred a fekvésének, a tó szépségének és forrásai gyógyhatásának köszönhetően már a múlt században kedveltté vált. Szívesen jöttek ide pihenni és gyógyulni a magyar művészeti és tudományos élet jelesei és néhányan meg is telepedtek. A nyár volt a legforgalmasabb időszak, ami érthető – most az a célunk, hogy a többi évszakban is idevonzzuk az embereket. Hajdan színházunk is volt – ezért

ITTHON

terveink között szerepel egy új játékszín működtetése.” A város szélén magasodó Tamás-hegyen tavaly nyáron hatalmas fakeresztet emeltek. A kőtalapzatból az ég felé nyúló kereszt mellől tenyéren tárulkozik a Balaton. Hálát adhatunk a Teremtőnek, hogy ennyi szépséggel ajándékozta meg népünket a Kárpát-medencében. Most nyílik a szemünk a sok-sok természeti és kulturális kincs felfedezésére, most hatalmasodik el bennünk az érzés: Istenünk, köszönjük, hogy magyarnak születtünk és éppen ide. Később a Tagore sétány tőszomszédságában felfedeztem az Antall József-em-

lékművet. A „rendszerváltás utáni első, szabadon választott miniszterelnök” híres mondatát vésték kőbe az alkotók. Azt a néhány szót, amely tizenötmillió magyarnak szerzett örömöt ,amelyet számos politikai vezető nem idézett pontosan csak azért, hogy gyűlöletet szíthasson. Íme, a Magyar Demokrata Fórum III. országos gyűlésén 1990-ben elhangzott mondat: „Törvényes értelemben, a magyar közjog alapján minden magyar állampolgárnak, ennek a tizenötmilliós országnak a kormányfőjeként – lélekben, érzésben – tizenötmillió magyar miniszterelnöke kívánok lenni”. Batta György

7

ESTERHÁZYRA EMLÉKEZÜNK ÉLŐ TÖRTÉNELEM

Szabó Lőrinc:

Bevezető Illyés Gyula estjéhez Igénybe veszek néhány percet abból a költői estéből, amely mindjárt kezdődik, s amely sok oldalról elénk tárja majd Ilylyés Gyula hatalmas írói, költői, emberi világát. Igénybe veszek, éspedig olyan feszélytelenül, mint hogyha semmivel sem tartoznám neki. Sem én, sem a többiek. Pedig Magyarország minden lakosa, s ami több, egész jövendőnk kultúrélete adós neki. Mi, idősebb nemzedék, már mintegy harminc esztendeje azok vagyunk. Illyés Gyula szerepe túlnő az irodalom határain, és politikai, nemzeti jelentőséget nyert. Nem műve becsülésében, kitünte-

8

tések hiányában marasztalom el magunkat a rendkívüli költő művészi munkássága iránt: csak azt mondom, hogy adósai voltunk sokáig az egyértelmű szeretettel és bizalommal. Mert bármi sokan és bármennyire szerették egyszerű szellemek és legnagyobbak, szinte kezdettől fogva, időnkint mintha csak fenntartásokkal tudtuk volna becsülni, s főképpen érteni, egyetemesen magunkának tekinteni. Az a problémákkal, rendkívüli feladatokkal dúlt kor, melyben éltünk, és az a nemegyszer lázbeteg föld, mely közös hazánk, jóban-rosszban gyanakvásokkal is vette

körül sokunk hitét és szándékait: néha úgy tetszett, hogy nem értjük egymást, egymásnak ezt vagy azt az arculatát. Az idő azonban gyorsan és végzetesen múlik: és ha lassan is, de tanít! Máris megtanított rá, hogy oldani kell maradék türelmetlenségeinket: Illyést, úgy sejtem, nagyobb igazság, okosság, nagyobb országos lelkiismeret vezette, mint talán bárkit a magyar haza szellemi vezetői közül, akiket ismertem. Bármily komplex a jelenség, az egésznek a nagyszerűsége előtt önként el kell csitulnia a részletkifogásoknak. Azt hiszem, mindenki, aki ezt a nyelvet beszé-

ESTERHÁZYRA EMLÉKEZÜNK ÉLŐ TÖRTÉNELEM

li, jogosan vágyódhatnék – s jól járna vele! – egy olyan magyar humanitásban élni, amelynek valahogyan Illyés az elnöke. Illyés Gyulát, a költőt, és prózaírót, ma joggal népünk egyik legigazibb, legreprezentánsabb fiának tekinthetjük, az egyetemes európai szellem egyik legnemesebb hazai örökösének, birtokosának. Ennek a „dunamenti paraszt”-nak, ahogy ez a pusztafi a Hunok Párizsban élményidején, a húszas évek első felében, magát nevezte, több sajgó, égő idegdúca volt és van az eleven magyar életbe ágyazva, mint bármelyikünknek. Mindig viszolyogva hallottam, hogyha valaki, hogyha bárki – mondjuk – a magyarság élő lelkiismeretének mondotta magát. A Nemzetiben azonban a Dózsatragédiá-t kétszer végighallgatva nem volt az az érzésem, hogy akár csak az ízlés is tiltsa többé jogos gazdát és őrt adnunk ilyesfajta hitnek vagy öntudatnak. Pedig csak egyik régi és egyik új művét említettem a költőnek: holott mennyi minden van még a két dátum közt: sok súlyos versköteten kívül elég a Puszták népé-re utalnom, majd a Lélek és kenyér-nek halkságunkban

ITTHON

legmélyebbre kiáltó falukutató vádjaira. Bizony mondom, a nemzeti lelkiismeret

nagy cselekedetei voltak ezek a könyvek! (részlet, 1956)

9

Pünkösdi sortáncjárás Gútán Az évente Gútán megrendezésre kerülő pünkösdi sortáncjárásról bizonyára sokan hallottak már, de talán kevesen tudják, hogy a több, mint százéves népszokás ebben a változatában – eddigi ismereteink szerint – Gútán kívül más településen nem fordul elő. A városi krónika adatai és idős emberek visszaemlékezései szerint a sortáncjárás a 19. század második felétől fogva az úgynevezett vámkeréklállítással szerves egységben valósult meg. A népszokás megszervezését elsősorban azok a legények vállalták, akiket a sorozási bizottság katonai szolgálatra alkalmasnak talált. Ezek a legények már jóval pünkösd előtt kiválasztottak egy-egy olyan ven-

10

déglőt, amelynek táncra alkalmas nagy udvara volt és a jelentős forgalom reményében a tulajdonos is szívesen vállalta a rendezvényt. Itt aztán előkészítő tanácskozást tartottak. Régebben előfordult, hogy a nagyközségben két vendéglőben is állítottak vámkereket. A legtapasztaltabb legényt, akinek megfelelő tekintélye és magabiztos fellépése volt, megválasztották legénybírónak. Az ő személye volt a legfontosabb, hiszen az egész rendezvény biztonságos lebonyolításáért a nagyközség hivatalos vezetői előtt jogilag neki kellett garanciát vállalnia, sőt egy meghatározott összeget, úgynevezett kauciót is le kellett tennie. Választottak még egy pénztárost,

egy jegyzőt, két csőszt és legalább hét erőteljes legényt hajdúnak. Ezek feladata volt ügyelni a rendre, szükség esetén megelőzni a rendbontást, esetleg kivezetni a kötekedni szándékozókat. Pünkösd szombatján a rendező legények kölcsönöztek a helyi fatelep vezetőjétől egy 16-18 méter hosszú, szép, egyenes fenyőt, amit rendszerint vállon bevittek a vendéglő udvarára. Ott gondosan megtisztították a héjától, majd körkörös csigavonalban haladva befestették piros, fehér és zöld színűre. A felső végére virágokkal és színes szalagokkal díszített kocsikereket rögzítettek, amelyre borral vagy pálinkával töltött üvegeket is kötöttek. A

GÚTA KINCSE

kerék fölé frissen vágott jegenyefalombot erősítettek, s ezt is színes szalagokkal díszítették. A kapu közvetlen közelében az udvaron mély gödröt ástak, beleállították és biztonságosan rögzítették a most már vámkeréknek nevezett fenyőt. Az egész udvart aztán frissen vágott lombsátorral vették körül. Az akkor elismert egyházi ünnepnek számító pünkösdhétfőn ebéd után 1012 népviseletbe öltözött táncospár gyülekezett a vámkeréknél, s népizeneker kíséretével innen indult a sortáncjárás. Ez abból állt, hogy meglátogatták a plébániát, a nagyközség rangosabb vezetőit, módosabb gazdáit, és ünnepélyesen meghívták őket a pünkösdi bálra. A szíves vendéglátás után a házigazda általában lezárt borítékban még pénzt is ajándékozott a rendezvény támogatására. Amikor meglátogatták mindazokat, akikkel már korábban megegyeztek, visszatértek a vámkerekes vendéglőbe. Itt rövid pihenőt tartottak, étkeztek, rendbehozták ruhájukat, majd kivonultak a vámkerék elé, ahol a legénybíró ünnepélyesen megnyitotta a pünkösdi bált. A zenészeknek jelt adott, s vele együtt táncba kezdett az egész tánccsoport, majd rövidesen bekapcsolódott a többi vendég is. A vámkerék közvetlen közelébe helyezett hosszú asztalnál foglalt helyet a legénybíró, a pénztáros, a jegyző és néhány rendező. Amikor a vendégek már javában táncoltak, munkához látott a két csőszlegény, akik az egész bál hangulatát meghatározó módon befolyásolták, ezért a rendezők a legnépszerűbb tréfamestereket igyekeztek megbízni ezzel a tisztséggel. Maga a vámszedés úgy történt, hogy az egyik csősz odalépett a táncoló párok valamelyikéhez, s harsány hangon, hogy minél többen hallják, fe-

ITTHON

jükre olvasta a rendszerint nagy derültséget kiváltó vétket: például: „Megismertelek benneteket! A múltkor ti jártatok a tilosban! Amikor szerelmeskedtetek, lehevertétek a búzát! Ezért most bírságot kell fizetnetek!” A megszólított táncospárt a két csősz ezután a legénybíró elé vezette, aki meghatározta a bírság mértékét. Ez általában megegyezett a szokásos belépőjegy árával . Ha vonakodtak fizetni, akkor a legényt a vámkerék törzséhez láncolták, amíg a vele táncoló lány ki nem fizette a rájuk rót bírságot. A pénz átvétele után viszont a pénztáros illő udvariassággal pohár itallal kínálta az akkor már szabadnak nyilvánított táncospárt. A rendezők pedig jól látható belépőjegyet tűztek a táncospár ruhájára. A csőszök aztán új táncospárt szólítottak meg, s a kellő humorérzékkel valamennyi résztvevő szórakozását szem előtt tartva végezték mulattató feladatukat. Némelyik tapasztaltabb táncospár alkudozni kezdett a megzavart idillre vagy egyéb körülményekre hivatkozva, s mindez látványosan hozzájárult a különben is derűs hangulat további fokozásához. Kisebb szünetek beiktatásával ez mindaddig tartott, amíg akadt olyan

táncospár amely nem viselte ruháján az érvényes belépőjegyet. Idő volt rá bőven, hiszen a látványos bál rendszerint másnap hajnalig tartott. Pünkösd utáni szombaton újra összejöttek a rendezőlegények. Eltakarították a lombsátor maradványait, kiásták és viszszavitték a fenyőt, amelynek kölcsönzéséért gyakran az illő tisztelettel elmondott „köszönjük szépen” és a nyomatéknak mellékelt üveg ital is elégnek bizonyult. A vendéglőben aztán elszámoltak az összegyűjtött pénzzel. Kifizették a zenészeket, a vendéglőben elfogyasztott ételt és italt, rendezték egyéb közös kiadásaikat, majd a sikeres bál örömére mulatni kezdtek. A vendéglős ilyenkor egy egész hordó sörrel fejezte ki köszönetét a legények fáradozásáért, s jó üzletemberhez illően nem mulasztotta el fölajánlani a jövő évi bál megrendezésének lehetőségét is. Ez a látványos népszokás a második világháborút követő jogfosztottság idején néhány évig szünetelt. Kinek is lett volna akkor kedve önfeledten szórakozni a magyarok ellen szított gyűlölet és az embertelen deportálástól való félelem árnyékában. Amikor 1949. július 3-án Gútán is megalakult a Csemadok, az akkori vezetőség egyik kiemelt fontosságú célkitűzése volt a pünkösdi népszokások felújítása. A következő évben, 1950-ben ez meg is történt. Azóta folyamatosan meg is valósul a mai sortáncjárás formájában, viszont a jellegzetes vámkerékállítás és a vámszedéssel tarkított egykori bál ma már csak az idős emberek által szóba hozott szép emlék. Alig merem remélni, hogy valaha is sikerül még eredeti változatában tartósan felújítani. A Csemadok Gútai Alapszervezetének mai vezetősége egyelőre azt is sikerként értékeli, hogy a felújított szerényebb változatot eddig minden évben akár esernyők védelme alatt is folyamatosan megvalósítottuk.

11

Mivel pünkösdhétfő napjainkban munkanapnak számít, a sortáncjárást pünkösdvasárnapján szervezzük meg. Ez úgy történik, hogy a népviseletbe öltözött táncosokat ma is két csősz vezeti, s rendszerint pónilovakkal húzott gumikerekű kocsin szállított zenészek kísérik. Így látogatják meg - előzetes megállapodás alapján – a hagyományokat ápolni akaró városi vezetőket, intézményeket, iskolákat s a rendszerváltás óta a város plébánosát is. Amikor a táncosok a zenészekkel együtt megérkeznek a vendéglátó házhoz, az első

táncos rövid verses köszöntőt mondva kért engedélyt a látogatásra. A köszöntő szöveg viszonylag állandó. A nyolcvanas évek elejétől az alábbi köszöntőt szokták mondani: ”Adjon Isten békességet, szép napot s jó egészséget! Pünkösdi sortáncot járunk, ez a népi hagyományunk. Ősi szokás szellemében köszöntjük önt tisztelettel. Fogadja kis csoportunkat, s járja velünk víg táncunkat! Dallal, tánccal szebb az élet, könnyebben múlnak az évek. Húzd rá zenész a csárdásra, hadd perdüljünk víg táncra!” A zenére rövid bemutató tánc következik, majd a lányok és fiúk táncra kérik a vendéglátókat, időset és fiatalt egyaránt. A tánc befejezésekor a házigazda asztalhoz szólítja a táncosokat. Általában hoszszú asztalt terítenek, amelyen rendszerint szendvics, pogácsa, sütemény, gyümölcs

12

és üdítő várja a vendégeket, de itt-ott a férfiaknak ajánlott itókából is elfogy néhány pohárkával. Búcsúzáskor a házigazda a régi szokásnak megfelelően napjainkban is zárt borítékban szerény összeget ad át a néphagyomány további megőrzése céljából. A nyolcvanas években sajnos volt olyan időszak is, amikor a CSemadok helyi vezetőségének nem kis igyekezetébe került 5-6 megbízható táncospárt meggyőzni és felkészíteni, hogy részvételükkel megőrizzük a népszokás folytonosságát. A rendszerváltás után nagy szerencsénkre a Gútai Nagyboldogasszony Egyházi Gimnázium igazgatósága és fiatal tanárai jelentős segítséget nyújtottak. A gimnázium növendékei szívesen jelentkeztek a tánccsoportba. Néhány fiatal tanár pedig nemcsak fölkészítette a diákokat, hanem több éven át maguk is népviseletbe öltözve aktív táncosként vettek részt az egésznapos felvonuláson, s így jelentősen növelték a rendezvény színvonalát és népszerűségét. Bizonyára ennek is köszönhető a diákok élénk érdeklődése a sortáncba való részvétel iránt annak ellenére is, hogy két év óta már más táncoktató készíti fel és vezeti a táncosokat. Az elmúlt évben 21 táncospár járta a város utcáit, ami bíztató reményt ad arra, hogy a jövőben is lesznek olyan lelkes fiatalok, akik elkötelezetten fogják ápolni őseink hagyományát. Köszönet és tisztelet jár mindazoknak, akik a pünkösdi sortáncjárás folyamatos megvalósításához tevékenyen hozzájárultak akár aktív táncosként vagy azok fölkészítőjeként, akár a rendezvény mindenkori szervezőjeként. De köszönet és megbecsülés illeti azokat a hagyományokat önzetlenül támogató, áldozatkész gútai embereket is, akik rendszeresen meghívják, majd szívesen vendégül látják a ma már örvendetesen nagylétszámú sortáncjárókat, sőt még anyagi támogatással is segítik a rendezvény sikeres megvalósítását. Jószívvel kívánom, hogy legyen így a jövőben is! Kicsindi Károly

VERSOLDAL

Mihályi Molnár László versei Hagyaték

Örömhír

A gyümölcsről kérdezd a fákat a fákról kérdezd a tájat a gyermekről az édesanyákat s a fogantatásban ismerd fel hazádat

törékeny lelked őrzi a csodát mi emberésszel fel sem mérhető de ettől lesz minden érthető és kitapintható benned a világ

Üzenet a parnasszusra

Ajánlás

veletek sohasem félek mert sohasem látom meg halálom de veletek teljes az élet

kövesd a fényt éjhomályban az Igében légy a társam és az úton megtalálsz

ITTHON

fohászaink az Úr pitvarában gyakran összejárnak s idelent ha lesz még hite a világnak mi akkor is közöttük élünk mikor a földben már rég elenyésztünk

Betiltott emlékezet az ősök sírján lecsiszolt kövek s valami más nyelvű üzenet hogy erre jártak a lélekgyilkosok de a levésett szavak ezek a mélybe taszított hangok visszatérnek és felidézik a vádat az elnémított édesanyákat mert eldobhatták taposták sárba juttatták ebek harmincadjára mégis visszajárnak mint a kísértet mint temetetlen holtak lelke és árnya mint levágott kézbe és lábba a fájdalom

13

TÁJHAZA

Böszörményi István: Kármán József – Szabó Gyula fametszete 1969

A losonci Kármán Napok múltja és jelene I.

Március 15-iki emlékműsor a Vigadóban - a Serly Kamarakórus

Az idén 100 éves Szabó Gyula festőművész, költő, közéleti személyiség nem sejthette, hogy az a fametszet, amelyet az 1969-es losonci Kármán-emlékünnepség meghívójára készített, majdan egy rendezvénysorozat állandó jelképe lesz. A Csemadok losonci alapszervezete 1993 óta minden év márciusában a Szabó-féle Kármán portréval díszes meghívót küldi tagjainak, hogy értesítse őket az adott év tavaszköszöntő műsorairól. A város és a

14

régió nagymúltú, közösségformáló, identitásőrző kulturális rendezvénye 1976 óta folyamatos, egy többé-kevésbé állandó forgatókönyv szerint valósítja meg az alapszervezet és a területi választmány, különböző társrendezőkkel együtt. Az első, vagy inkább „nulladik” Kármán Napok egyszeri rendezvény volt az 196869-es nagy társadalmi felpezsdülés keretében. Annak idején a Csemadok Losonci Járási Bizottsága és helyi szervezete állást foglalt a losonci járás 4.200 Csemadok tagja, illetve 45. 000 magyar nemzetiségű polgára érdekképviseletében, hangsúlyozva, hogy a Csemadokot a csehszlovákiai magyarság érdekvédelmi szervezetének tekintik, és támogatják a Csemadok Központi Bizottsága idevonatkozó nyilatkozatát. 16 pontban megfogalmazták a saját igényeiket, célkitűzéseiket, melyek

kiterjedtek a társadalmi élet minden területére. Külön pontban javasolta az állásfoglalás a Műemlékvédő Hivatalnak a járásban 1945-48-ban eltávolított, vagy megrongált emlékművek helyreállítását, egyebek mellett Kármán József emlékművének visszahelyezését. A fenti javaslatok közül gyakorlatilag csupán ezt az utolsót sikerült megvalósítani... A „magyar kultúrális rehabilitáció” előkészítésében és lebonyolításában a Csemadok losonci helyi szervezete és a járási titkárság mellett fontos szerepe volt az 1968 tavaszán ujjáalakult, „Kármán József Irodalmi, Művelődési és Művészeti Kör„ tagjainak, Ocsovay Imrének, Dr.Lóska Lajosnak, Sólyom Lászlónak, Ferencz Ferdinándnak és a bevezetőben már említett Szabó Gyula festőművésznek. Losonc jeles szülötte, a felvilágosodás

TÁJHAZA apostola, Kármán József születése 200. évfordulójára nagyszabású rendezvénysorozat készült, mely 1969. március 21-én járási szavalóversennyel kezdődött majd a Kármán-emlékmű újraleleplezésével folytatódott. Az új, magyar és szlovák nyelvű felirattal ellátott emlékoszlopot a református templomkertből áthelyezték a templom elé, arra a jól látható helyre, ahol eredetileg az 1849-es honvédemlék állt. Itt Dobos László író, a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya nemzetiségi ügyekkel megbízott minisztere, a Csemadok országos elnöke mondott ünnepi beszédet. A szülőházat jelző emléktáblát Dr. Vass László a Csemadok losonci járási elnöke avatta fel. A magyar iskola nagytermében megnyitott Kármán emlékkiállítás megtekintése után ünnepi esttel zárult az emlékezetes nap, ahol Ocsovay Imre a Kármán Kör elnöke, ill. Dr. Turczel Lajos, akkor iskolaügyi miniszerhelyettes

mondott beszédet. Másnap egésznapos Kármán szimpóziumot nyitott meg Dr. Lóska Lajos a füleki gimnázium tanára. Magyarországi ill. hazai irodalomtörténészek méltatták Losonc szülötte munkásságát. Aznap este került sor a Kármán regénye felhasználásával Szabó Magda által írt Fanni hagyományai c. színmű bemutatójára. Március 23-án Kármán sírjának megkoszorúzásával folytatódott, ill- egy zenés irodalmi műsorral ért véget a maga nemében történelmi jelentőségű rendezvény. A műsorban Béres Ferenc és János valamint Gaál Gabriella budapesti előadóművészek, továbbá a helyi Korunk Ifjusági Klub tagjai szerepeltek. A losonci járás Csemadok-történetében ez volt a legnagyobb megmozdulás, mely nemcsak adósságtörlesztés volt, de máig tartó hagyományt teremtett. 1969 őszén a Csemadok járási bizottsága népművelési munkatervében már

megjelent egy „Tavaszi kulturális szemle /Kármán-Napok/“ tervezete, amely azonban a politikai „normalizálás“, azaz visszarendeződés következtében később beállott megtorpanás következtében csak 1976-tól valósult meg. Azóta „Kármán József Irodalmi és Kulturális Napok“, illetve egyszerűen csak Kármán Napok címmel rendszeresen megrendezi a Csemadok járási, ill. helyi szervezete, időnként más művelődési intézmények bevonásával is március közepén -Kármán József születésnapja táján- ezt az egy-két hétig tartó kulturális seregszemlét. A rendezvénysorozat ismétlődő mozzanatai a vers- és prózamondók különböző szintű versenyei, író- olvasó találkozók, könyvkiállítások és bemutatók, újságok, folyóiratok bemutatkozásai, irodalmi és történelmi előadások, jeles évfordulókról való megemlékezések, amatőr és hivatásos színjátszók előadásai, képzőművészeti kiállítások, koncertek, koszorúzások Kármán József és más jeles losonci síremlékénél. 1990 óta a Kármán Napok keretében emlékezik meg Losonc magyarsága Március 15- éről is, hiszen az szinte egybeesik Kármán születésnapjával. A Kármán Napok jelentősége nemcsak a befogadó, a közönség szempontjából nagy, hiszen teret ad a helyi és környékbeli tehetségek, versmondók, énekesek, táncosok, színjátszók, képzőművészek. helytörténészek, stb. kibontakozásának, megnyilvánulásának Fontos ez a diákságra nézve, az ő identitástudatuk és művelődésük szempontjából is. A losonci pedagógiai szakközépiskola, a magyar tannyelvű alapiskola, a füleki gimnázium, esetenként más iskolák tanulói is úgy nézőként, mint szereplőként hagyományosan jelen vannak a Kármán Napok műsorain. A gyakran vendégszereplő közismert Füleki Férfi Kar és a Női Kar mellett újabban a losonci Serly Kamarakórus is az állandó szereplők közé sorakozott fel. ⬅ A megkoszorúzott Kármán-emlék a losonci ref. templom mellett ⬇ Dr. L. Takáč és Dr. Vigh Károly dedikál

ITTHON

15

Balczó András:

Ha az ember nem fél, tulajdonképpen boldog Balczó András a Nemzet Sportolója, háromszoros olimpiai és tízszeres világbajnok, tizenkét gyermek édesapja, Budakeszin él saját maga tervezte házában. A legfelelősségtudóbb magyar emberek egyike jövő augusztusban lesz hetven éves. Sokak számára teher ez az életkor – Balczónál erről szó sincs, bár teste gépezete már megkopott itt-ott, arca lelki tisztaságot sugároz, a szelleme pedig időtlenül friss. Háza udvarán magyar zászlót lenget a szél, pincéjében gyógynövény keverékek ázalognak és őrzi zamatát a vörös bor. Balczó András „minden idők legnagyobb öttusázója” a sport világtörténetének lapjain, de még ennél is fontosabb, hogy megtalálta Istent és Jézus tanítása szerint él. Nemrég egy jót beszélgettem vele budakeszi otthonában – olykor a felesége, Császár Mónika, a müncheni olimpiai tornász bronzérmese is oda ült hozzánk. Már Budakeszire tartva is fel-felidéztem magamban életem egyik legszebb mozzanatát, amikor a müncheni olimpiai

16

stadionban tanúja lehettem Balczó győzelmének. Az utolsó szám a futás volt és a magyar versenyző az utolsó métereken már tudta, hogy az egyéni verseny olimpiai bajnoka lett. Láttam, amint a nyakába akasztják az aranyérmet, majd felhangzott a magyar himnusz. A cseh és a szlovák kollégák nem értették, miért folynak végig arcomon a könnyek Balczó elsőségének ünneplésekor. 1972-ben még javában létezett Csehszlovákia, s egy kisebbségi magyar újságírónak már a világversenyre való eljutás is az isteni kegyelemnek volt köszönhető. Személyes kapcsolatunk – barátságunk – 1972 őszén kezdődött. Az akkor készült interjú egy részét most szó szerint idemásolom Tizenöt sportriport c. könyvemből. /Madách kiadó, Pozsony, 1973./ A további részletek a Balczó Andrásról szóló kötetből valók. Ezek a vallomások a Kairosz Kiadónál megjelent „Szenvedésbe ágyazott gyönyörűség” c. kötet darabjai. Ebben Kocsis L. Mihály beszélget a nemzet sportolójával

,közreadva Balczó legfontosabb gondolatait már a rendszerváltás előtti időkből is – majd a kettős állampolgárságról szóló népszavazást megelőző korszakból, de a közelmúlt eseményeinek értékelését is olvashatjuk. A 2005-ben megjelent kötet alapvető mű. Még én sem tudtam, hogy napvilágot látott – szerencsére ott voltam Királyfiakarcsán, a Petőfi Baráti Társulás március végi rendezvényén, melyen ez a kristályos lelkű férfiú volt a vendég, így értesültem megjelenéséről. /Az érdeklődőknek segítek megszerezni./ Most pedig következzen az ígért, általam lejegyzett, 35 évvel ezelőtti interjú részlet: „Aki nem fél, az szabad. Úgy látszik, előzőleg sok kínt és szenvedést le kell győznie az embernek, hogy elfáradjon benne a félelem, kivethesse azt magából. Egy idő után a szervezet is immunissá válik iránta, mert félelemből is csak egy bizonyos mennyiséget bírunk el, ugyanúgy, mint a boldogságból. Amikor az ember azt mondja magában, hogy most már nem érdekel, nem félek, akkor kezd igazán jól menni minden .Ahogy most visszagondolok, pályafutásom legszebb élménye az volt, amikor megszabadultam a félelmeimtől. Boldog lehet az ügyetlen, a csúnya, a feledékeny, de sohasem lehet boldog a gyáva. Ha az ember nem fél, tulajdonképpen boldog.” Batta György

NAGYJAINK Az országgyűlési képviselők nagy részének Lucifer megveregeti a vállát az abortusz-törvénnyel kapcsolatos szavazatok miatt, évente hetvenezer anyának és sok száz nőgyógyásznak dísztáviratot küld, és azt mondja nekik, hogy csak így tovább. Igy nem kell fegyveres harcot szerveznie nálunk, hiszen az áldott állapotú anyákat beszéli rá arra, hogy magzataikat lemészároltassák Igy gyilkolhatnékja kielégül. A Százak Tanácsa 1999. végén meghívta Orbán Viktor miniszterelnököt, és amikor megérkezett, egy-két ember kivételével a tagok állva tapsoltak neki. Pedig mindannyian tudták, a miniszterelnök, sajnos, nem azon fáradozik, hogy az érvényben lévő, gátlástalan abortusztörvényt megváltoztassa. Nem kétlem persze, hogy ő is pontosan tudja: a megfogant magzat emberi élet, aki megérkezett anyja szíve alá, s akinek kötelessége semmi nincs, csak joga, míg anyjának vele szemben semmi joga, csak kötelessége! Ezt azonban, véleményem szerint , nem elég csak tudni. Megkerülhetetlen kötelesség, hogy aki tehet, tegyen érte! Az életért, az abortusz ellen. Az adósságügy, az igazságtétel, a privatizáció felülvizsgálata is fontos lenne, de ezeket a gondokat az abortuszkérdéssel egy lapon említeni sem lehet. A legrosszabb nem a népesség csökkenése, hanem az emberek gondolkodásának ficama: újragombolás helyett divattá teszszük a félregombolt kabátot, görcsösen ragaszkodunk a korábbi tévedésünkhöz. A mostani liberális abortusztörvény

ITTHON

– amelyet /figyelem!/ még az első, úgynevezett „nemzeti” kormány fogadtatott el az országgyűléssel – célja, hogy becsapható állapotban maradjon a nemzet, és ne jöjjön rá arra, hogy a megalkuvásaink a szemünket szúrja ki, és megvakultan bányarémeket választunk négyévente szépségkirálynőnek. Néha idősebbet, néha fiatalabbat. Most a harmadik ilyen kormányunkat nyögjük Mi, magyarok semmi jóra nem számíthatunk, nincs hozzá jogunk. Hatmillió abortuszt nem lehet kitakarítani anyák, jóváhagyó apák, ítéletvégrehajtó nőgyógyászok lénye mélyéről, nincs az a hatalom csak annak a nevében, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön, annak a Jézusnak a nevében lehet feloldást kapni. Ő azt mondta:” Amit a földön megoldotok, a mennyben is oldva lészen.” De ehhez eléje kell állni és mondani: „Uram, nélküled éltem és döntöttem, elsősorban ellened vétkeztem, könyörülj rajtam.” Ennyi. Állhatatlan rövidtávú lett a magyar. Négy év, többre nem futja. Tudom, olyan ez, mintha vattával bélelt lavórba kiabáltam volna. De szólni akkor is kell. Ha taktikai megfontolások előbbre valók, mint az Itt és Most jogos, égető szükségének enyhítése, akkor nem értettünk meg semmit. Ha ebben a kérdésben nem lesz valamiféle fordulat, semmi jóra nem számíthatunk. Sem az egyes ember, sem a nemzet. A kommunizmus, szocializmus, liberalizmus, baloldaliság... az istentagadás fedőnevei. Ha az MSZP-nek van is úgynevezett hívő tagozata, az csak olyan, mintha a rókának lenne egy tyúkvédelmi tagozata. Nem lehet komolyan venni Az ország egy folyamatos elzüllesztés körülményeit szenvedi. Az Isten nélküli hatalmaknak szavazóbázist úgy lehet gyűjteni, ha elzüllesztik a közösséget, felelőtlenné teszik, s ennek fő eszköze az abortusztörvény törvényesítése volt. Nem tudják az emberek, hogy milyen mértékben válik felelőtlenné annak gondolkodása, aki ezt a bűnt elköveti. Egy szovjet filmrendező mesélte Kósa Ferencnek a történetet: a második világháború alatt az egyik városkából kivezényelték az asszonyokat valamiféle közmunkára, s megtudták, hogy a várost bombázni fogják. Eldobtak a kezükből minden munkaeszközt, és rohanvást indultak vissza, mert a gyermekeik ott voltak.

Török Ferenc, Balczó András és Móna István

De az utat teherautók állták el, két oldalt mocsár, nem lehetett kikerülni őket, erre az anyák sorra félretaszították az autókat...Vagyis felelős gondolkodás volt bennük, voltak gyermekeik, akiknek felelősséggel tartoztak, s ezt átérezték. Ma Magyarországon minden igyekezet arra irányul, hogy a lelkünket önként és dalolva átadjuk annak a gonosz erőnek, amely a világban létezik. Ha nem látjuk be, hogy létezik ez a gonosz erő – Sátánnak vagy Lucifernek szokás nevezni - , akkor nem értjük meg a dolgok lényegét. A Jó is koncentrálódik egy személyben, az Istenben, és koncentrálódik a gonoszság Luciferben. Kié a hatalom ma Magyarországon? Lucifer felajánlotta Jézusnak az egész világot, mindennel együtt, felviszi egy magas hegyre, és azt mondja neki: mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem. Vagyis Jézus lelke kellett volna neki! Jézus azonban visszautasította az ajánlatot. Most kinek adja Lucifer a világot? Az anyagi világot, összes pénzével együtt. Azoknak, akik Jézust kínhalálra ítélték, és megfeszítették. Övék a világ minden pénze, békességük még sincsen. „A Nemzet Sportolója díjat megkaptam az első tizenkét ember között, de a díjat átvenni nem mentem el a Parlamentbe, mert úgy gondoltam, hogy ott kézfogások sora várna rám. Biztos így is volt. Akik elmentek, kényszerű parolázási körülménybe kerültek. Lehetséges, hogy nekik meg lehetett tenni jó lelkiismerettel – lelkiismeret-furdalás nélkül - , de van egy ilyen mondás: amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek. Ebben az esetben

17

Sokszor nehéz az embernek eligazodnia az útvesztőkben. A demokrácia intézményeit megkaptuk, a „sorsunkat a kezünkbe veszszük”, közben kiderül, hogy a demokrácia a látszatkeltés államformája, amelyet a pénzvilág ural. Akinek sok pénze van, az nyer, mivel az emberek becsapásának a lehetősége az ő kezükben van. Mivel a média nagy részének ők a birtokosai.”

az „ökör” én voltam, akinek nem szabad megtenni azt, hogy kézfogással hitelesít olyan embereket, akikről látni, hogy nem a nemzet ügyét szolgálják, akik – így lehet fogalmazni – a pénzvilág urainak magyarországi strómanjai. Ha a kormány a saját zsebéből adta volna össze, amit a nemzet sportolói megkapnak, akkor természetesen azt nem fogadhattam volna el. De a tízmillió magyarnak pénzéből, adójából kaptuk meg ezt a pénzt, s ezért azt gondoltam, el kell fogadnom. De a kézfogás az olyasmi..., több mint a köszöntés. Jóvá-

18

hagyás, egyetértés, azonosulás. És nekem ezt nem volt lehetséges megtennem. Sokszor olyan döntéseket kell hoznom, amiről tudom, hogy nagyon sok ember nem fog egyetérteni velem, nem is érti talán. De aztán egy idő után – lehet, hogy csak évek vagy akár évtizedek után – mégis megérti, hogy miért kellett akkor így tennem. Ilyen helyzetbe kerültem. Hogy sok ember szeme láttára, füle hallatára kell néha megszólalnom. Ez egy olyan helyzet, hogy ha valaki nagy tömegben van, egy sámlira vagy egy hokedlire rááll, akkor az illető több emberre lát, és rá is több embernek van rálátása. Én úgy fogom fel az életemet, hogy Isten egy hokedlit tolt alám, tehát valahogy kilátszom a tömegből, és tudom, hogy ez egy óriási felelősség, amivel lehet élni és visszaélni, s ezért a döntéseim néha nem olyan könnyen születnek meg, mint az, hogy kiflit veszek vagy zsömlét. /.../ A mai kormány az én szememben kicsit olyan, mintha Matuska Szilveszter lenne a MÁV igazgatója vagy a közlekedési miniszter. Ez a mostani kormány sem a nemzet érdekeit képviseli, bábkormánynak látom őket.

A legnagyobb baj az, hogy az átlag magyar ember nem hajlandó magát teremtménynek tekinteni. Emlékszem, az iskolában, első, második, harmadik elemiben feltették a kérdést nekünk: mi a legnagyobb bűn a világban, kórusban feleltük – istentagadás... Mi a második legnagyobb bűn a világon? Hazaárulás! Akkor ez volt a természetes. Most? Istentagadás? Egyáltalán: Isten? Hát létezik? Szerintem a bajok legmélyebb oka, hogy az elmúlt évtizedekben, fél évszázadban Istenről megpróbálták lebeszélni az embereket. Hogy ne keressék: mi lehet Isten szándéka és akarata? Ide vezethető vissza a mostani állapot, az az ellehetetlenülés, amelyben vagyunk. Ennek az ellehetetlenülésnek egyik kulcseseménye, hogy az abortuszt szabaddá tették, úgymond: liberalizálták. Az a helyzet, hogy ma már bármelyik leendő anya elmehet az orvoshoz, és azt mondhatja: doktor úr, a szívem alatt hordott magzatot legyen szíves lemészárolni. És ez olyan változást okoz az ember gondolkodásában – a nők lelkében! -, hogy felelőtlenné válnak. Egy idő után nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között. Ha valaki a rábízott istenteremtményét elviszi lemészároltatni, az a nő nem tud többé rendet teremteni a lelkében. Aki tudja, hogy van Isten, aki elé oda lehet állni, s egy ekkora bűnt is megvallani neki, és kérni a bocsánatát, annak talán könnyebb. De a többség nem tudja, hogy Isten – hű és igaz és megbocsát. Magára marad a bűnével. Itt van az eredője annak is, hogy a most következő népszavazástól nagyon sokan távol fognak maradni. Ez olyan súlyos körülmény, hogy ... szavakat is nehéz rá találni. Szorosan összefügg a kettő! Az abortuszba való beleegyezés, és az, amit Babits Mihály így fogalmazott meg a Jónás könyvében: „Atyjafiáért számot ad a testvér: / nincs mód nem menni, ahova te küldtél...”Ezen a téren nagy gondolkodási zavarok vannak az országban. Ez a nagy tragédiája az országnak: az Istentől való elszakadtság”.

A SZÜLŐFÖLD FESTŐJE

Mintha álmodtuk volna...

Szobor is őrzi Janiga József emlékét Május negyedikén délután újabb műalkotással gyarapodott Nagymegyer:a művészeti alapiskola szépen kialakított udvarán leleplezték Janiga József festőművész szobrát, egy bronzfejet. Az alkotás Lipcsey György munkáját dícséri – a Dunaszerdahelyen élő művész a fiatal alkotót mintázta meg személyes ismeretség és fényképek alapján. Amikor a szoborról Janiga József lányai – Éva és Katalin eltávolították a leplet, a közönség megelégedéssel nyugtázta: csakugyan a közöttük élt mester tekint le rájuk a talapzatról – a lelke szinte ott fénylik az arcán. Nem tudok róla, ki kapott ilyen gyorsan – három esztendővel elhunyta után – magyar kortárs alkotó vagy közéleti személyiség szobrot a Felvidéken? Talán Fábry Zoltán az egyedüli, akit ilyen módon is megtisztelt a közösség – őt a halotti maszk alapján Löffler Béla mintázta meg, s a bronzfejet a stószi temetőben, az író sírján helyezték el. Janiga József 1946-ban Párkányban született, édesapja szabómester, édesanyja háztartásbeli volt. Főiskolai tanulmányait 1968-ban a nyitrai Pedagógiai Főiskolán fejezte be, ahol a képzőművészet-orosz nyelv szakon pedagógusi képesítést nyert. Tanára Fieles Henrik volt. A diploma megszerzése után négy évig Nemesócsán tanított, 1982-től a Nagymegyeri Művészeti Alapiskolában dolgozott, de közben a nála megszokott szenvedéllyel és szorgalommal festett, folyóiratokat és könyveket illusztrált, kiállításokon szerepelt.

ITTHON

Példaképei között találjuk Borsos Miklóst, minden idők egyik legjelentősebb magyar szobrászművészét, valamint a hazai Szabó Gyulát meg Bacskai Bélát. A szoborállítás kezdeményezője Krausz Margit, a Nagymegyeri Művészeti Alapiskola igazgatója volt, aki éveken ét tapasztalta, hogy a Csallóköz festője kitünő pedagógus és tiszta lelkű ember. Tervét támogatta Kucsera Ilona, a helyi önkormányzat illetékes szakembere és a képviselő-testület is: az avató ünnepségen az önkormányzat részéről Névery Sándor köszönte meg a szoborállítók fáradozásait. Jól sikerült nemcsak a szobor, hanem a kis ünnepség is, amelyen Janiga József volt kollégái elhunyt társuk kedvelt zeneszámaiból játszottak, Zakál Gyula pedig a festőművész verseiből szavalt. Emlékezetes marad dr. Hunčík Péter beszéde is, amely a barát közelségéből láttatta Janiga Józsefet. A Csallóköz festője akkor volt boldog, ha kimehetett a terepre, hogy rajzoljon vagy fessen. Azt vallotta, hogy a sok utazás és a divatos huszadik századi hajsza számára nem életcél, hiszen itthon naponta éli meg a csodákat és jól érzi magát szerettei meg a csallóköziek körében. Az újságíró úgy véli, hogy az utóbbi idők legnagyszerűbb hazai magyar cselekedete volt a nagymegyeri szoborállítás – ezentúl érdemes pár percre benézni a művészeti alapiskola udvarára és gondolatban megsimogatni a bronzfejet. /b/

(Oldalaink anyagainak egy részét a Nap Kiadó 2005-ben megjelent, Janiga c. monográfiából vettük. Köszönet Pogány Gábor budapesti művészettörténésznek és Bodnár Gyulának. A fotókat Hrubík Béla készítette). Lent: az elárvult műterem.

19

Eszmélése óta a szülőföldjét festette

Arany kukoricás

Gondolatok Janiga József szobránál Már Janiga József temetésén is érezni lehetett a tiszteletnek azt a megnyilvánulását, amely ritka embernek adatik meg. Jöttek mindenfelől a felvidéki magyarok a nagymegyeri temetőbe, mert úgy érezték, ott a helyük a vele való utolsó találkozáson. Betegsége évek óta téma volt már, mint ahogyan az is, hogy nem adta fel és megtanulta a másik kezével kezelni az ecsetet. Amikor utoljára láttam, tolókocsiban ült a hetényi Lilla Galéria tárlatnyitóján: megrendítő volt a vele való találkozás, mert ilyenkor üresen konganak a szavak, nyilvánvaló, milyen keserves az elesettség, a kiszolgáltatottság és milyen tehetetlen az ember, mert nem tud segíteni. És nem sokkal Hetény után befejeződött a földi pályafutás, hogy egy másik létezésben folytatódjon tovább – az emlékezésben. Ha valaki azt jósolta volna neki, hogy egykori munkahelyének udvarán szobor őrzi majd alkotói szellemét – nevetett volna. Nem tudom elképzelni, hogy ilyen gondolat megfordult volna a fejében,

20

hiszen sohasem versenyzett senkivel, „csak” – dolgozott. Örült, ha művész barátainak kiállítása nyílt és nem titkolta az örömét akkor sem, ha a Kis Építő felkérte egy-egy szám illusztrálására. Vérbeli pedagógus /is/ volt, mert szerette a gyerekeket, s mert jól tudta, hogy a hazai magyar apróságok lapocskája eljut a legkisebb faluba is – ő is hozzájárulhat rajzaival a jövő nemzedékek lelkének szépítéséhez, érzelmi világnak építéséhez. Megbízható volt, pontos és becsületes. Amit megígért, teljesítette. A mindenkori szerkesztők jól tudják, mit jelent ez a néhány tulajdonság, amely felelősségtudat nélkül ki sem alakul az emberben. Jóskával soha nem volt egyetlen vitánk sem, mert nem volt miről vitáznunk. Tette ő is amit tennünk kellett – őrizte és gyarapította az értékeket, hogy egyszer – szerencsésebb időkben, amikor szabadabb lesz számunkra a tér, elmondhassuk: hozzájárultunk a beolvadás akadályoztatásához. Nekem egyszer említette

csupán, hogy olykor ő is ír verseket, de megjegyezte, hogy „csak a maga kedvtelésére”. Kegyes volt hozzá a sors, mert a „felecskéje” és két lánya nagy szeretettel vette körül – hosszan tartó betegsége idején is példásan viszonyultak hozzá – éppen úgy, ahogyan ő hozzájuk. Csak ők hárman látták, milyen fáradtan tér haza a naponkénti festői munkálkodás után, s nemegyszer megfogadja: holnap már nem megy, pihenni fog. De reggel ismét felült a kerékpárjára és kibiciklizett a tájhazába, a „nagylelkű” csallóközi rónára, mert tudta, hogy ott újabb és újabb rögzítenivaló várja. Eszmélése óta a szülőföldjét festette: a Duna mente fényszikráit, fényvonulatait: a fénypárát, ahogyan eltölti a tájat, mint Szentlélek az embert. A magyar hazát festette, melyet nem tört szét Trianon, s amely a képein örök fényben ég, akár Mózes csipkebokra. /batta/

TÁJHAZA – NÓGRÁD A SZÜLŐFÖLD FESTŐJE

A Csallóköz nagylelkű táj Amikor Janiga József képeivel ismerkedtem, otthonosan természetes érzés vett erőt rajtam. Mintha ezeket a festményeket már évtizedek óta jól ismerném: holott addig talán csak azt az egyet láttam eredetiben, amely a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria tulajdonában van. Azt hiszem, minden magyarországi festészetkedvelő így lenne ezzel: Janiga képei valahogy a magyar képzőművészet anyanyelvén szólnak. Janiga József tájképeinek nagy része széles horizontú, magas egű, lapályosan távlatos, nyílt kompozíció. Azt gondolhatnánk, hogy ez természetes, hiszen élettere és munkásságának színtere a Csallóköz volt, amely lapos síkság, akárcsak a nagy magyar Alföld vagy egész Hollandia. Az kézenfekvő, hogy bizonyos alapvető festői fogások a sík vidéken dolgozó tájfestőknél közösek: de csak körülbelül annyi, amennyi e bekezdés első mondatában olvasható. Az alföld-festők azonban művészileg jelentősen különböznek

ITTHON

egymástól /mármint a jelesebbek, a nem epigonok/. E különbözőségnek csak az egyik oka a személyiség, a festői vérmérséklet. A másik oka az, hogy a síkságok is jelentős eltéréseket mutatnak. Janiga József csallóközi képei éppúgy ellentmondanak a hagyományos,„klasszikus ”tájképszerkesztési alapelveknek, mint a hódmezővásárhelyi festők horizontfestészete. Mi is a probléma? Ezt a képépítési módot ugyanis maga az adott táj sugallja festőjének. Bizonyos természeti környezet megköveteli a festőtől, hogy eltérjen a hagyományos tájképszerkesztési módtól. Janiga József tájképeinél egy fontos jellemzőre még fel kell hívnom a tisztelt olvasó figyelmét, s ez az , hogy kompozicionálisan mibe különböznek az alföldi, hódmezővásárhelyi tájképektől. A vásárhelyi horizont-képek többsége nyitott terű: a föld vonalban találkozik az éggel. Janiga József tájain a nyitott horizont nem olyan gyakori, inkább kivétel.

Részben nyílt a horizont a Termékeny ég és a fűzfás Csallóközi ékszerek című képeken, valamint számos akvarellen. Olajfestékkel készített síkságain azonban gyakran lezárja a távlatot. Őnála ez talán /a következetesség miatt gondolom/ tudatos volt: a Csallóköz kisebb léptékű vidék, mint Hódmezővásárhely környéke. Janiga József Csallóközi képeiről így vélekedik: „Rám mindig hatott a táj, az adott környezet, ahol élek. A Csallóköz egy rejtett, csodás vidék, nagylelkű táj. Már eléggé össze is nőttünk, s talán sikerült valamit összehoznom e szépségekből. Azután így ennyi idő után már bizonyos tudatosság is van bennem – szinte kötelességtudatnak is nevezhetném -, hogy ennek a népnek is tartozom ezzel, s így már szinte feladattá is érett az idők során. Megmutatni az itt élőknek -, mint más szemmel néző -,hogy ők is lássák meg... erre tanított engem ez a táj, a Csallóköz.” Pogány Gábor

Tükörkép

21

A SZÜLŐFÖLD FESTŐJE

Janiga József versei Anyámnak

A tükörben farkasszemet nézünk egymással, s naponta ecset-dárdáimmal vívom meg harcomat. Közben paletta-pajzsom mögül nézve látom, hogyan buggyan ki szemem sarkából minduntalan egy csepp kárminpiros.

hajában

⬅ Magány az ég alatt.

Don Quijote – avagy önarckép a 20. század végéről

22

Egy öregasszony őszfehér

örök tűzként lobognak a májusi orgonabokrok selymes virágszínei.

Vallomás Földbirtokos se vagyok, nagyvonalú úr se, utódokra mit hagyok, vagyonom egy húr se, pedig vagyok zenész is, nagyképűen hangzik, lelkemből szól mind a dal, általam viharzik keresztül e tájon, amelyben most élek, festem apró képeim, én csak így zenélek.

A SZÜLŐFÖLD FESTŐJE

Paraszt őseimnek Hajnali harmatba léptek, és meggörnyedt hátukon hordozták a Napot, érett földillatot árasztott testük. Verejték-fényes homlokuk felett Esthajnalcsillagot viseltek, mire hazaértek. Lelkük szárnyalását hordozom szívemben, így élnek tovább bennem, szent Őseim ⬅ Jézus hívei ⬇ Hárman

ITTHON

23

A szepesi vár

A „cipszerek” földjén ,, Patriam illustrade, cum possis,nolle scelus est - Ha nem mutatod be a hazát,bár képes lennél rá, vétkezel.” (Teleki Domokos) A Szepesség (németül Zips) ősidők óta lakott vidék volt, ezt kedvező, védett fekvésének köszönhette. Egyfelől a Tátra magasodik fölé, de hegyek övezik észak és kelet felől is. Kezdetben besenyő határőrök lakták, később felvirágzott itt a növénytermesztés

24

és az állattenyésztés. Fontos volt még a bányaművelés és a fémfeldolgozás is. A szepességi városok gazdagságát a középkorban a helyi kereskedők gyarapították. A tatárjárás után IV. Béla királyunk német ajkú lakosokat telepített ide. Luxemburgi Zsigmond 1412-ben elzálogosította a

szepesi városokat a lengyel Királyságnak, s csak Mária Terézia váltotta ki a XVIII. században. Legjelentősebb kereskedővárosai Lőcse és a vele örökké rivalizáló, hadakozó Késmárk volt. Erre haladt a lengyel királyi fővárosba, Krakkóba a tokaji bor és hazafelé a wielickai só szekérútja. Teleki Domonkost 1793-ban itt elsősorban a Tátra érdekelte, amelyet a rossz idő miatt nem láthatott. Ehelyett kora bámulatos lentermesztésével és – feldolgozásával találkozott. Akkoriban, a XVIII. század végén itt 6 millió sing (rőf) lenvásznat szőttek évente!!! Ez 3,7 millió méternek felel meg! Jelentős részét nyersvászonként (fehérített vászon) értékesítették, de igen fontos volt a kékfestő ipar, amely főként Lőcse, Késmárk és Ólubló városaiban virágzott és a boroszlói (Wroclav) céhrendtartáshoz igazodott. Mivel az indigó drága trópusi gyarmatáru volt, a szepesi mesterek helyi kékfestő „matériát” használtak. A festők csülleng (latinul: Isatis tinctoria, németül waid) nevű növényből készült „ hazai indigóval” festették meg a helyi és külhoni piacokra szánt kelmét. A késmárki Pfeiffer doktor dolgozta ki a festőanyag előállításának módját, sőt festékgyárat alapított, amely egyedülálló volt az akkori ,,Magyar, Cseh és Ausztriai Birodalomban”. A csülleng termesztését is megoldotta, használatát csak a szintetikus indigófesték váltotta ki. Ma ez már mind a múlté, a kékfestő kelmék a múzeumokba és a háziipari terméIV. Béla király (1235-1270)

Lőcsei Pál mester: Az utolsó vacsora

TÁJHAZA

kek boltjaiba szorultak. A Szepességben mostanában csak a lőcsei és az ólublói múzeumban láthatunk kékfestő-történeti kiállítást. Mit nézzünk meg ezen kívül, ha már egyszer odalátogattunk? Bármerre megyünk, mindenütt jelentős művelődéstörténeti emlékeket találunk. Ilyenek az említett lőcsi és késmárki városokon

ITTHON

kívül a szepesi és ólublói vár, a szépen helyreállított Szepesszombat városmagja, a szepesgörgői, nagyőri és márkusfalvai kastélyok, de sorolhatnám még a Szepesség számtalan középkori templomát, amelyekben Lőcsei Pál mester és tanítványainak szárnyasoltárai találhatók. Külön figyelmet érdemelnek azok a régi templomaink (Kakaslomnic, Zsigra,

Vitfalva, Poprád), amelyekben remekbeszabott, Szent László legendáját ábrázoló freskók vannak. Rengeteg védett természeti ritkaságot láthatunk utunk során, csak nyitott szemmel kell utaznunk, hogy rácsodálkozhassunk az egykori Felső-Magyarország kincseire. Szamák Mihály

Lőcse. Kép: © Civertan Grafikai Stúdió

25

Szent Pál megtérése. Szent Péter és Pál oltára, belső szárnykép. 1490–1500. – P

Sz

V

H

K

Sz

Cs

P

Sz

V

H

K

Cs

P

Sz

V

H

JÚNIUS Sz

K

Sz

Cs

P

S

V

H

K

Sz

Cs

P

Sz

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30

– Szent Iván hava, június

NAGYJAINK embert tisztelhetjük, aki folyamatosan írja tanulmányait és könyveit, s aki úgy véli, hogy „Az igazság kimondásának, tanításának és követésének ideje jött el. A halál civilizációja nem győzedelmeskedhet az élet felett. A parancs világos: - Tegyetek tanítványommá minden népeket! Gyógyítsatok! Ti adjatok enni nekik! A csodavárás, a tettek nélküli ájtatoskodás Krisztus parancsának megszegése.” A professzor úr Komáromban „Az igazság az őssejtekről” címen tartott előadást.

Kellermayer Miklós:

A „halál civilizációja” nem győzedelmeskedhet az élet felett A múltkoriban nemzetközi konferenciát rendezett Komáromban a Szlovákiai Magyar Egészségügyi Társaság és a Magyar Egészségügyi Társaság. A tanácskozás a hagyományteremtő I.Dr. Arányi Lajos Napok megnevezést kapta, s azon másfélszáz Kárpát-medencei egészségügyi dolgozó – orvosok, gyógyszerészek, stb. – vett részt. Jelen volt és érdekfeszítő,

28

szenvedélyes előadást tartott a Konferencia központban Kellermayer Miklós is. A hatvanas évei végén járó kiváló szakember a Pécsi Orvostudományegyetem Klinikai Intézetének igazgatója, kutatási területe az élő sejt. A professzor úr két alkalommal is tanulmányúton járt az Egyesült Államokban. Személyében az egyik legsokoldalúbb és legtisztábban látó magyar

Egyre többet hallunk az őssejtekről, de a szakembereken kívül alig-alig érti valaki, mit takar ez a fogalom... Visszatekintve a tudomány történetén, aligha lehetne még egy tudományos kérdéskört találni, amely oly felfokozott társadalmi érdeklődést váltott volna ki, mint az őssejtek kérdésköre. Még a fogalmak sincsenek tisztázva, mégis szenvedélyes megnyilvánulások látnak napvilágot. Ezek egyaránt érintik a csontvelőből, a keringő vérből és köldökzsinór vérből nyerhető őssejteket, de a legősibbet, a minden élő közös ősét is, meg azt az első, egyetlen sejtet is, amely mindannyiunk személyes létének kezdete. A legősibb őssejtet Darwin „progenitor” –nak nevezte: Őt idézem: „Nagyszerűség van abban a felfogásban, amely szerint a Teremtő az életet a maga különböző erőivel eredetileg csak néhány, vagy csak egyetlen formában lehelte bele: ebből az egyszerű kezdetből végtelen sok szépséges és csodálatos forma bontakozott ki és bontakozik ki még most is.” Az idézet A fajok eredete c. könyve hatodik kiadásának, Darwin által átdolgozott szövegében található. A mű 1973-ban jelent meg magyarul, fordította Mikes Lajos. Mi az őssejt legfontosabb tulajdonsága? Az, hogy „pluripotens”., tehát sokfelé képes elágazódni, ezért a csontvelőben képes újra benépesülni a sejtek sokféleségével. Később kiderült, hogy a keringő vérben is vannak ilyen „pluripotens” őssejtek.Ma már egyre több bizonyíték van arra is ,hogy a vérben keringő őssejtek nem csupán a csontvelő különböző sejtjeivé, hanem szinte mindensejtté, minden olyan sejtté képesek válni, amelyek bennünk, a felnőtt emberi szervezetben folytonosan újraképződnek. Az elmondottak azt jelzik, hogy a sikeres alkalmazás megelőzte a valós ismereteket, a tényszerű tudományos felfedezéseket. Az orvostudomány a kezdetektől sokkal inkább tapasztalatokra, mint tervezett

kísérletekre épülő tudomány . Ezt a tényt manapság rejtegetni próbálják, nehogy az orvostudomány voltát kétségbe vonják és ezzel pozíciója meginogjon. Az őssejtek gyógyítási céllal történő felhasználásánál a tapasztalat alapján cselekszünk, a lényeget, a mechanizmust, a részleteket azonban nem ismerjük. Be kellene azt ismerni és a társadalom felé nyíltan közzétenni. A „nem tudjuk” beismerése ugyanis a gyakorló orvost alázatra, a kutatót továbbkutatásra, a társadalmat pedig csodálkozásra inti. A mindentudás tettetése ott, ahol valójában semmit sem tudunk, félrevezeti a társadalmat és szélsőséges érzelmi megnyilvánulásokra gerjeszti. Ez döbbenetes... Be kellene végre vallani, hogy nem tudjuk miként, milyen módon alakul az őssejtekből a sok féle sejt. Nem tudjuk, hogy az a mechanizmus működik-e bennünk, az egészséges felnőtt emberi szervezetben, mint ami a gyógyító eljárásnál az őssejtekből történő csontvelő benépesedésekor... Egy csomó alapvető kérdésre nem tudjuk a választ, a szervezetünket felépítő hatalmas sejttársadalom formálódásának, a sejtek és a sejtalkotók újraképződésének mechanizmusáról valójában nem tudunk semmit! Miért késik hát a beismerés? Mert a pénz szolgálatába szegődött tudománynak kötelező mindentudást hazudnia, hogy vezérlő pozíciója a pénzfelhalmozásban meg ne inogjon. Nehéz azt beismerni, hogy az élő sejtről 50 éve hamis „membran pumpa – membran csatorna – szabad oldat /cytosol” hipotézist tanítanak tényként a felnövekvő generációnak. Ez a feltételezés hatékonyan szolgálja a pénzfelhalmozást, a vegyipart és gyógyszeripart, de semmit sem tud kezdeni a tényekkel.

ITTHON

A professzor úr családja

NAGYJAINK

José Carreras, a világhírű operaénekes csodálatos gyógyulásával tele volt a világsajtó... Az őssejtek felhasználásához kapcsolt gyógyító eljárások közül külön ki kell emelni , amikor a kezelendő beteg saját véréből nyerik az őssejteket. A beteg véréből előzetesen izolált őssejteket fagyasztva tárolják. A rosszindulatú daganatok teljes kiirtása után a tárolt saját őssejteket a vérpályába juttatják, ezek a vérpályából a csontok parányi lemezkéi közé telepszenek, majd sok féle irányba szaporodnak és benépesítik a csontvelőt. A „hogyant” senki sem tudja, de a nagyszerű eredményt mindenki látja. Ezért nem csoda, hogy az emberek az őssejt kérdéskörben megnyilvánuljanak, hiszen a rokonaik, barátaik életéről van szó. A megnyilvánulások azonban nem valamiféle szilárd tudásból, hanem sokkal inkább a felkorbácsolt érzelmekből fakadnak.... Orvosi titok ide, orvosi titok oda a világ

megtudta,hogy Carreras rosszindulatú vérképző betegsége /leukémiája/ meggyógyult, s ő ismét énekelhet mindenki örömére, de a szilárd ismeretek hiányára és a média által vezérelt társadalmi manipulációra vezethető vissza az a hisztéria is, amely az újszülöttek köldökzsinór véréből izolált őssejtek körül gerjedt és gerjed ma is ... Külön ki kell térni az emberi embrionális őssejtek kísérletes felhasználása körüli hisztériára is. Itt már alapvető jogi, erkölcsi és etikai problémák vannak! Határozottan és egyértelműen le kell szögezni, hogy az ember személyes élete egyetlen sejt fázisával kezdődik. A második alapvető igazság, amit szintén mindenkinek tudnia kell, hogy az embrionális őssejtek nyeréséhez „néhány”, sejt fázisban lévő emberkét kell feláldozni. Meg kell őket ölni...Megismétlem: az ember egyetlen sejt fázisától személy. Életének kioltása, történjen bármikor – gyilkosság! Ha Darwin is teremtettnek nevezte a világot, ez egyben azt jelenti, hogy a tudomány számára, a természettudomány eszközeivel, mérésekkel, modellezésekkel, kísérletezésekkel az első sejt létrejötte soha meg nem ismerhető? Igen. A tudomány tesz bizonyosságot arról, hogy az élet kezdete a misztérium világához kapcsolt. (Darwin túl is megy azon, hogy ezt a soha meg nem ismerhető határt elismerje.) Amikor Darwin egyértelműen Isten által teremtettnek nyilvánította minden élő közös ősét, megvonta az embertől a minden egyes emberhez külön-külön tartozó misztériumot Az ember számára c. könyvében. Az életrajzában viszont jelét adta az ember fajba sorolása által az egyénElőadás közben

29

NAGYJAINK

A pécsi korsós sírkamra és a székesegyház.

30

től megvont misztériummal kapcsolatos dilemmájának, a tudományos világ és a közvélemény mégis neki tulajdonítja az ember fajba sorolásának hamis elméletét. Az emberi személynek az egyedi voltában van a lényege. Fel van szabadítva a természeti törvény automatikus parancsa alól. Az ember ugyanis a világmindenség egyetlen létezője, aki automatikusan nem tökéletes. Hozzá külön misztérium tartozik az életének kezdetétől, az egyetlen sejt, az „Én-sejt” fázisától. Az embernek saját elhatározásából, saját közreműködésével kell tökéletesnek lennie. Hallgassuk meg, mit mond erről Jézus Krisztus: „Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes”: Most, tudva és mélyen híve lényegünket, függőségünket az Atya-Fiú-Szentlélek Egy Istentől,újra kell evangelizálnunk a földet. Ez az újraevangelizálás nyilvánvalóan nem vallási ügy, hanem az élet ügye, az emberiség jövőjének egyedüli reménye Batta György

NAGYJAINK

A beágyazódás törvénye az élővé szerveződés alaptörvénye 1. A gének (DNS,RNS) beágyazódnak az élő sejtbe. 2. Az egyes sejtek beágyazódnak a többi sejt közé. 3. A megtermékenyített petesejt (zigóta), a csíra embrió beágyazódik az anyaméhbe. 4. Az újszülött beágyazódik az anya ölelésébe, a szerető családközösségbe. 5. A gyermek beágyazódik a család- és iskolaközösségbe, s az anyanyelv útján a nemzetbe. Ez a tehetség kiművelés meghatározó mozzanata! 6. Minden ember beágyazódik a Szentháromság egy Istenbe. Isten szeretetébe. „Deus Caritas est”. Ez minden ember egészségének, testi-lelki harmóniájának, küldetésének „üdvözülésének” meghatározója! (Kellermayer Miklós)

ITTHON

31

HAGYOMÁNYŐRZŐK

A Vasvirág a kéméndiek szívéig nő Manapság kevés szó esik a hazai néptáncmozgalomról, pedig a felvidéki magyar kultúra egyik legjelentősebb bástyája. A néptánc tartást ad az embernek, egyfajta különleges gondolkodásmódot, értékrendet kölcsönöz, semmihez sem fogható magabiztosságot, a ritmus különleges világát tárja fel, s az ember szívéig hatol. Nem véletlen, hogy a mai közélet számtalan képviselője egykor néptáncosként kezdte és másképpen tekint a világra, mint egy kívülálló. Ezért lehet az, hogy sokan nem értik mi is zajlik ma a Felvidék egyetlen hivatásos néptáncegyüttesének, az Ifjú Szíveknek a háza táján. Nem értik, miért nincs kiegyezés. A néptáncosok értik, szavak nélkül is. A néptánc ugyanis nem tűri a zsarnokságot, ledobja magáról, mint a bilincset. A kéméndi Kulturális és Turisztikai Polgári Társulás sem tűzött ki kisebb

32

célt maga elé megalakulásakor, mint a népi kultúrának, a hagyományoknak a megtartásását a kurtaszoknyás régióban, szűkebb hazájukban. Az örökség kötelez és ők ezt jól tudják. Ezzel a céllal alakították meg 2001-ben a Vasvirág hagyományőrző gyermekcsoportot Baranyi Anna vezetésével, hogy a néptánc, a folklór szeretetét a gyermekek szívébe oltsák, sikerült. A csoportnak jelenleg 38 tagja van 5 éves kortól egészen 17 éves korig, és azzal büszkélkedhetnek, hogy nyolc önálló koreográfiát tudhatnak már a magukénak, ami már komoly, egész estét betöltő előadásokra ad lehetőséget. Tavaly, a csoport magalakulásának ötödik évfordulója alkalmából több sikeres rendezvényt is szerveztek községükben, Kéménden, melyek közül nem hiányozhatott a hagyományos batyubál, vagy a születésnapi ünnepi fellépés, melyet

Örökségünk címmel hirdettek meg, s melyen a régió közéleti személyiségei közül többen is méltatták az együttes tevékenységét. Természetesen a hazai fellépéseken kívül eleget tesznek számos határon túli meghívásnak is, így megfordultak már Újfehértón, Esztregomban és Jászapátiban. A Vasvirágot fellépései alakalmával a Gereben zenekar kíséri. Aki már látta az együttest, nem felejti a ragyogó gyermekarcokat, a gyönyörű népviseletet, az őszinte örömet, mely a világot jelentő deszkákról áradt a közönség felé. Nyíljon hát a Vasvirág mindnyájunk örömére, még nagyon sokáig, hogy illatával és színével betakarja e Tájhaza minden egyes kis szegletét. Őrizzék meg a néptánc, a hagyományok szeretetét, mert ez lesz az igazi Örökség, amit egykoron majd ők is tovább adhatnak gyermekeiknek. Palócz

HAGYOMÁNYŐRZŐK

ITTHON

33

IFJÚ SZÍVVEL

Hivatalosan is bemutatkozott az ICS Csáky Pál, az MKP elnöke, 2007. április 10-én bemutatta az Ifjúsági Csoportot (ICS) az újságíróknak. Az ICS munkájáról Nagy Péter elnök számolt be az újságíróknak néhány mondatban. Csáky a sajtótájékoztatón elmondta, hogy nagy szüksége van a pártnak a fiatalokra és reméli, hogy a jövő politikusai részt vesznek az ICS munkájában.

Nagy Péter ismertette a sajtó képviselőivel, hogy Via Nova (Új Út) néven bejegyeztették a szervezetet, most már azon fognak munkálkodni, hogy megszülessen egy - a pártnak és a fiataloknak is - jó együttműködési szerződés. A MÚLT Az Itthon hasábjain is többször szó esett már az ICS munkájáról, nem titok, hogy az elsődleges cél a politikai utánpótlás kinevelése. Az ICS megalakulása óta részt vett három kampányban, 2005-ben a megyein, 2006-ban pedig a parlamenti és az önkormányzati választások előtt szólította meg elsősorban a fiatalokat. A parlamenti választások előtt i”Beszólsz, vagy beleszólsz” kampány rendkívül sikeresnek bizonyult. A fiatalok nemcsak kampánnyal segítették a párt munkáját, a választási program ifjúságpolitikai része is az ő nevükhöz fűződik.

34

„Ismert tény, hogy az MKP választási listáján 15 ICS-tag indult, akik összesen 14 ezer preferencia szavazatot gyűjtöttek, ami nagyon jó eredménynek számít, mivel mindegyikük a lista 49. helye felett szerepelt. 2006 őszén az önkormányzati választásokra készültünk. Az ICS-sek közül MKP színekben 3 polgármester és 72 képviselőjelölt indult. Az eredmény több mint biztató, mivel mind a hárman polgármesterek lettek, 43-an pedig önkormányzati képviselők” - tudtuk meg Nagy Pétertől, az ICS elnökétől. A JELEN A március végi kongresszuson az alapszabály módosítása után a konkrét szerződési feltételek megbeszélése és elfogadása lesz soron, amelyet az MKP részéről a párt Országos Tanácsa fogad majd el. A kapcsolattartásért és a tárgyalás lefolytatásáért továbbra is Farkas Iván felelős. A Via Nova célja védeni a fiatalok jogait és érdekeit, részt vesz különböző szakmai kérdéseket érintő anyagok kidolgozásában. A négy évvel ezelőtt alakult ifjúsági csoportnak jelenleg 91 alapszervezete és közel 1000 tagja van. Jó kapcsolat alakult ki több hazai és külföldi szervezettel, köztük a Magyar Ifjúsági Közösséggel (MIK), a kilencvenes évek elején alakult jobboldali-konzervatív, Polgári Demokrata Ifjúsággal (Obcianskodemokratická mládez) és a Fidesz és az Európai Néppárt ifjúsági szervezeteivel. A JÖVŐ A jövő egyértelműen az, hogy az Ifjúsági Csoport megfelelő feltételekkel megállapodhasson az MKP-val a közös jövőről, a közös munkáról. „Mivel a közélet iránti közöny a fiataloknál hatványosan észlelhető, és ezzel a ténnyel bizony rendezvényeinken szembesülnünk kell, legfőbb célunk ezt megváltoztatni. A három választási kampány-

ban szerzett tapasztalatok alapján tudjuk, hogy lesz mit tennünk. És épp az ifjúsági szervezetek közti jó együttműködés lehet, lesz a megoldás. Szerencsére egyre inkább azt vesszük észre, hogy a rendezvényeinket látogató fiatalok hajlandóságot mutatnak a közéletbe való bekapcsolódás iránt, ezért is nagy a felelősség, hogy mindent megtegyünk ne veszítsék kedvüket. Néhány év múlva a Via Nova ICS-t egy olyan aktív politikai ifjúsági szervezetnek szeretném látni, mely méltón képviseli a felvidéki fiatalok érdekeit, jó kapcsolatokat ápol a párttal, élvezi annak bizalmát, és jó szakembereket, majdani politikusokat és közéleti személyiségeket nevel a szlovákiai magyarságnak.” - mondja Nagy Péter a Via Nova elnöke a jövővel kapcsolatban. Az ifjúsági szervezet vezetése nem titkolja azt sem, hogy szeretnének bekapcsolódni az európai struktúrákba is, konkrétan célul tűzték ki, hogy az Európai Néppárt ifjúságpolitikai csoportjait tömörítő nemzetközi szervezet, a YEPP tagja szeretnének lenni. /N.Cs./

Egyszerű szavak zenei köntösben

Még egyszer Sotkovszky Lajos albumáról Sotkovszky Lajos nevét bizonyára olvasóink közül is többen ismerik. Először szóló versénekesként jelent meg a közönség előtt, majd az érsekújvári Vándor együttesnek lett tagja, később az alapvetően Kor-Zárból ismert Zsapka Attilával, a műfaj egyik legjelesebb hazai képviselőjével járta az országot, és kicsit belekóstolva más stílusba is: a Mária Evangéliuma rock-opera főszerepében, vagyis Jézust játszva lopta be magát a nézők, a kultúrát kedvelő emberek szívébe. Az Egyszerű szavak című album megjelentetését a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma támogatta. „Mivel magánemberként nem volt lehetséges a pályázás, a Magyar Ifjúsági Közösség segített, örömmel vettük tudomásul, hogy nyertünk, sajnos az összeg csak a költségeknek valamivel több, mint felét fedezte. Ezért a hiányzó részt más forrásokból kellett bebiztosítani: vállalkozóktól, médiumoktól, magánszemélyektől, de szerencsére ez sikerült.” - tudtuk meg Sotkovszky Lajostól. De ettől talán érdekesebb, hogyan értékeli az előadó magát az albumot: „Ami a szövegvilágot illeti, azt kell, hogy mondjam, ez amolyan magyar dolog. A magyar lélek inkább mélabús, mint vidám. Az Egyszerű Szavak, összhatásában talán kissé borongós-mélázó.” -mondja az énekes, és hozzá teszi, hogy vannak rajta könnyedebb számok is. A lemez témái: a szerelem, a magyarság, az élet apró de fontos pillanatai... Mit hallhatnak azok, akik bekapcsolják a lemezt?-kérdeztük. „Zenei oldalról közelítve a dolgot ne számítson senki hagyományos megzenésített verselésre, mert a költeményeket teljesen más felfogásban szólaltatjuk meg. Az akusztikus gitár mellett, dobok, basszusgitár, szólógitár, billentyűsök is szerepet kapnak. A Vár az élet például saját szövegem – kifejezetten rockos hangzású dal lett. Az egész talán egy kicsit populárisabb vonalat követ, de a célját szolgálja és ez a lényeg. A CD elkészítésénél az volt a célunk, hogy változatos legyen, ami szerencsére sikerült is. Tíz dal van rajta, és arra törekedtünk, hogy egy

ITTHON

kicsit mindegyik más legyen. A tíz dal közül hat megzenésített vers, négy pedig a saját szövegem. A hangszerelés szinte teljes egészében Emmer Péter nevét dicséri, ráadásul a hangszerek nagy részét maga vette fel. De hálával tartozom Szabó Mártának, aki a Címzés Nélkül című számban énekelt velem, az ő hangját egyébként is nagyon szeretem... Köszönettel tartozom Cucor Roland, és Kurina József kollégáimnak; valamint Lakatos Róbertnek, aki hegedűn és brácsán közreműködött. Ha leegyszerűsítjük a dolgot, az én dolgom csupán az éneklés volt. Nagyszerű zenészek álltak mögöttem, kár lett volna belekontárkodnom a munkájukba! - mondja büszkén Sotkovszky Lajos. Az előadóról és a fellépésekről a www. sotkovszkylajos.com oldalon található több információ. Neszméri Csilla

35

A MAGYAR SZENT KORONA

A magyar Szent Koronáról készült metszet Decsy Sámuel: „A magyar szent koronának és az ahoz tartozó tárgyaknak historiája” (Bécs, 1792) című könyvében

A Szent Korona-tan A magyar alkotmány a Szent Korona intézményétől semmilyen módon el nem választható. A Szent Korona-tanban leírt történelmi magyar alkotmány természetjogi igazságai nem szüntethetőek meg, nem függeszthetőek fel. A nemzet minden tagjának joga és kötelessége fellépni a magyar alkotmány védelmében. A történelmi magyar alkotmány alapja a Szent Korona-tan, amely önálló eszmerendszer, nem helyettesíthető mással. A magyar Szent Korona régi szóval mondva „élő személy”, a Kárpát-haza legfőbb közjogi méltósága. Koronánk, Isten akaratából, krónikás emlékezetünk és a nemzedékről nemzedékre hagyományozó tudás szerint az Égből szállott alá. Szent révületben alkotódott, Isten tenyerén, ilyen módon az Ő teremtői akarata érvényesül benne és általa. Isten e szentséggel tette nyilvánvalóvá örök időkre szóló döntését – minden népek előtt! -, miszerint a Kárpát-haza a magyarság otthona. Földje az anyaföld, a Földanya, a mi Boldogasszonyunk nekünk kezes, ránk hitelesített, őrzésünkre bízott. E honban más népek is letelepedtek, betelepítettek is élnek, ők is a Szent Korona tagjaként a mi lelki testvéreink. Az alkotmányos állam lényegéből ered, hogy a magyarság boldogulása kizárólag a Szent

36

Korona-eszmeiség központi intézményként való elismerésével, és annak megfelelő közjogi keretek fenntartása között remélhető. Ezeréves történelme során ez biztosította az alkotmányos állam fennmaradását, mert alkotmányosságát nemcsak megőrizni volt képes, hanem mindig meg tudta érlelni az adott korszakok kihívásaira adandó választ is. A magyar alkotmány, kiváltképpen az alapjául szolgáló Szent Korona-eszme nem pótolható, és nem múlható felül. Kultúránkban a legmélyebb gyökerekig hatolnak hajszálerei, megtartó erőként mozgatta történelmünket, sok esetben gazdasági mentőövünk volt, meghatározta gondolkodásunkat a társadalomról, sorsról, elkötelezettségről, szolidaritásról és az európai értékek megélésének útjáról. A Szent Koronához való viszonyát sem a nép, sem az uralkodó, sem a nemzet – a Szent Korona tagsága -, sem a hatalom gyakorlója nem változtathatja meg. Aki a magyar alkotmányt semmibe akarta venni, az a történelmünk során mindig, mind a mai napig diktatúrát, abszolút hatalmat követelt magának a magyarság felett, annak közjogi kultúrájával, öntudatával szemben, annak kárára. Minden tulajdon forrása a Szent Korona, amely a magyarság és a vele együtt élni kívánó népek, közösségek múlt, jelen és jövendő

nemzedékeit testesíti meg. Ennek értelmében nem vonhatók magántulajdonba a nép életének természet adta feltételei: a föld, a víz, a levegő, az energiaforrások. Hasonló a helyzet az emberi szellem alkotásaival, amelyek lényegében több ezer éves közös fejlődés gyümölcsei. A nemzeti-társadalmi szolidaritás, élni akarás a legfontosabb gazdasági-pénzügyi erőforrás. A nemzeti-társadalmi élni akarás a legfontosabb pénzfedezet! Magyarország helyzete sohasem reménytelen, mert sohasem azokon múlik, akik nem hisznek az életben, hanem azokon, akik hisznek benne.

ZSÓFI LEVELE

A kiskert Sokan a májust tartják a legszebb hónapnak. Azt hiszem, igazuk van, bár nekem mindegyik évszak tetszik. Májusban élvezettel nézegetem a kerteket. A múltkor nálunk járt egy író, aki arról beszélt, hogy nekünk, magyaroknak sok kiváló költőnk van. Azt is mondta, hogy szerinte a magyar költészet a legjobb a világon. Nézzétek – szólt az író – itt van ez a vers. Nadányi Zoltán írta. Nadányi Zoltánt nem szokás Petőfivel vagy Illyés Gyulával együtt emlegetni, mégis milyen gyönyörű költeménnyel ajándékozott meg bennünket – és felolvasta a verset. Mivel nekem nagyon tetszett az írás, közzéteszem. Ráadásul egy kertről esik szó benne.

Nadányi Zoltán

Kati kertje Kati kertje egy falat, ott a szilvafa alatt. No de miért is volna több? Ő maga is még ma csöpp. Görbécskére mérte ki, nem baj, így is jó neki.. Felkapálta gondosan, magot is szórt, rendben van. Dehogy is van rendben, sőt, maga hord rá bő esőt. Locsolóból pergeti, hernyót, hangyát kergeti. Igérte, ha bab terem, abból lesz tál ételem. Jobbat én – nem hazudok – elképzelni sem tudok: Kati-féle vetemény, azt, csak azt szeretem én! Ő is főzi, ő maga, lesz is íze és szaga. Éjjelem és nappalom azóta egy izgalom. Kertje mellett kuksolok, bújnak ott már zöld sorok. Ujjongok majd, mihelyest, kelni látok hüvelyest. Ver a szívem hevesen: útban a bablevesem.

Szívlevelű gubóvirág

ITTHON

37

TÁRLAT

A Pozsonyi Magyar Galéria Kassákra emlékezett Felvidéki magyar képzőművészek felvidéki magyar képzőművészre emlékeztek. A KALAPOS-ra. Kassák Lajos ugyanis soha nem szakadt el szülőföldjétől, még akkor sem, amikor nevét valahol az avantgárd csúcsain Lajos Kassak-ként emlegették. Számos írásában tapasztalhattuk azt a gyötrődő énjét, amikor – habár csak lélekben – de szülővárosában sétálgatott azokban a mellékutcákban, ahonnan a - nagyvilágba érkezett. A Tóth utcát járva, ismerősre lelve

meg-meg billentette kalapját, s ma ugyanezt teszi néhány utcával odébb, persze már örökké élő szellemiségét sugárzó bronzszobor formában. Egyik kezében kalapja, másik kezével ajtót nyit felénk, földijei felé... Ilyen, s hasonló érzések járhatták át énjüket azoknak a képzőművészeinknek is, akik a jeles évforduló előestéjén /március -21/ tárlatnézésre invitálták a pozsonyiakat és nem pozsonyiakat, akik már szinte várják, mikor is lepik meg őket piktoraink,

A Kassák Lajos emlékkiállítást a megnyitó után tartalmas társalgás követte. A felvételen balról: Takács András - etnográfus, Duba Gyula - író, Szabó Rezső - jogász és Jankovics Imre - műépítész

38

A főváros központjában található Pozsonyi Magyar Galéria jó lehetőséget kíná tárlatnézésre

Jaksics Ferenc: Időpárhuzam /kréta, 2007/

grafikusaink, szobrászaink valami széppel, felemelővel, érdekessel. Most március közepétől május közepéig tartó HOMMAGE `A KASSÁK - 120 emlék őrző kiállítást tekinhette meg az értő közönség a Pozsonyi Magyar Galériában, ahol a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának tagjai emlékeztek Kassák születésének 120. évfordulójára. A tárlaton elsősorban azok a képzőművészeink vettek részt, akik éreztek, igenis van mondanivalójuk a „Nagy Öregről“, s alkotásaikkal bővíteni kívánták azt az emléktárat, ahol a főszereplő - Kassák. Az SzMKT elnökasszonya Szabó Haltenberger Kinga tartalmas beszédében hangsúlyozta, hogy valóban nagy szükség van az ilyen emlékeztető, emlékőrző kiállításokra, s ez mindig is a jelenkor és az utánunk érkezők feladata. Az érző, értő képzőművésznek valóban tudnia kell, milyen közegben él, alkot, művészi felelőssége megköveteli tőle ezt még akkor is, ha a csakis az idegen, az importált kultúrákat becipelő, magukat idegen holmi által ünnepeltető művészek kiutáltjává válik. Ezt igazolja a kassáki példa is. Ő mind irodalmi, mind képzőművészeti alkotó tevékenységében főszerepet tulajdonított az otthonnak, környezetének annak ellenére is, hogy új, konstruktív elemekkel bővítette mindig is lázító, előre mutató /képarchitektúra stb./ alkotói métáját. Persze az új, a másság azt hozta magával, hogy Kassák művészi énjét egyetlen hatalmi rendszer sem ismerte el, vagyis Kassák hadban állt minden diktatorikus rezsimmel. Gondoljunk csak az ötvenes évekre, amikor Kassákot eltiltotta literátori tevékenységétől, s habár hét évvel később már kiállíthatott, s nyilvánosan is felléphetett, holtáig a Kádár rendszer megfigyeltjeinek a sorába tartozott.

TÁRLAT

Schrantz György Geometrikus emlékezés /tempera, 2007/

Kassák viselkedésmódja, alkotói rendíthetetlensége hatott azokra a nemzetiségi képzőművészeinkre is, akik l968 után nem álltak be a Husák rezsim szekértolóinak népes táborába. Jöhetett bársonyos forradalom, vagy a demokratikus államrendszer, a vörös zászlót lobogtatók - tanulván a diszciplínát és a helyezkedést a pártgyűléseken - ma is ott dörömbölnek a malasztot osztók kapuján, szinte közelharcot vívnak EU-s támogatásokért, s kaparnak össze óriási összegeket a nemzetiségi kulturát szolgáló erszényből. Azok a képzőművészeink viszont, akik nem veszítették el arcukat, akik korábban az underground /rendszerkitagadottak/ közé tartoztak, szerényen, a korábbi szakmai alázatukkal végzik a kommercióktól fényévnyi távolságban álló, nemes művészi tevékenységüket. Szerencsénkre, a Kassák – emlékkiállításon többségükben ilyen, művészi rendíthetetlenségükért tiszteletet érdemlő alkotók vettek részt. Jeles írónk, Duba Gyula Kassák munkásságáról, irodalmi-, képzőművészeti tevékenységéről szólt: „Az érsekújvári születésű Kassák Lajos hatalmas életművet hagyott maga után, s számos műfajban hozott létre értéket, maradandót. Író és költő, teoretikus és kritikus, szerkesztő és aktivista vezér, festő és tipográfus, műgyűjtő és műkereskedő, aki időközönként hozzáértéssel szól zenéről, színházról, építészetről, filmről, reklámról, fotóról. Műhelyei indítottak el sok-sok fiatal tehetséget, világhírűvé vált alkotókat /Bortnyik Sándor-, Moholy Nagy/. Pályájának pikáns színt ad autodidakta indulása, kemény jelleme és szellemi felemelkedésének éthosza.

ITTHON

Az emlékőrző kiállítás nagy hozadékaként említhetők azok a portrék /olaj, rajz, pasztell/, ex libris-ek, amelyekkel képzőművészeink megtisztelték Kassák emlékét. Érdekességként említhető Jaksics Ferenc illusztrátor, festőművész portréja Kassákról. Neves grafikusművészünk szülei Érsekújvárott Kassákék közelségében laktak. Tehát földi készített portrét arról a földijéről, aki szülővárosát mindig a szívében hordta. Schrantz György festőművész, a szája szélére ragadt lógó cigaretta helyett virággal a szájában jelenítette meg a magyar avantgárd megteremtőjét. A Csillagvirág című festményen a jellegzetes kalapos pózban örökítette meg Schrantz a „vagányt“, akit másságáért rengetegen gyűlöltek, persze még többen szerettek. Nagy Zoltán, illusztrátorunk, grafikusművészünk a Pozsonyi Műtermek alkotócsoport egyik alapító tagjának grafikáin a szarkasztikus jelző uralkodott. Kassákról üzenő karikatúrái, szabadgrafikái inkább a kedves humort, az ötletes figurális megjelenítést hordozták. Csótó László égetett kerámia-lapjai, a rajtuk lévő ábrák hűen idézték Kassák szellemiségét, szenzualitását, alkotói irányvonalát. A királyhelmeci alkotó négy kerámia táblaképével lepte meg az érdeklődőket. Nagy József festő-és grafikusművész tusrajz portréja - valódi mestermű. Kassák fiatalkori énjét jelenítette meg a nemrég szintén jubiláló /80/ Nagy József, aki ma is fiatalos lendülettel alkot, aki ma is lelkes tagja a Pozsonyi Műtermek Szabad Művészeti Társulásnak. Godány Sándor elvont nonfiguratív alkotásával kereste Kassák lelkületét. Ezt meg is találta, alkotásának már a címe is találó volt: „Kotta nélkül“. Az indulásakor autodidakta Kassák valóban kotta nélkül élte meg magánéletét, alkotói énjét. - Szabad parafrázis Kassák Lajos képarchitekturájához: - így lehetne egyenként elemezni azoknak az alkotóinknak műveit, akik képeiken alkalmazták a konstruktivizmus, az avantgárd legjellemzőbb alkotóelemeit . A megnyitó utáni szabad beszélgetésekből is kiszűrődött az a vélemény, hogy a közönség mintha el is várta volna, hogy valóban jelen legyen a műveken a félkör-, a hasáb-, a négyzet és a háromszög, amely jellemezte Kassák világot bejárt főbb műveinek alkotói kéznyomát. A kassákos képarchitektúra jeleit magán viselő munkáit például 2002-ben a Bilbao-i Guggenheim Múzeumban is kiállították. Bugyács Sándor: Jegyzetek Kassákról /tusrajz, 2007/

Csótó László: Gondolkodás képarchitektúrában /égetett kerámia, 2007/

Említettem a - hozadék szócskát. A Pozsonyi Magyar Galériát a Csemadok Országos Választmányának nagytermében számos kulturális, társadalmi rendezvény színhelyén - az ország különböző tájairól érkező diákok is látogatják. Az elmúlt hetekben például a Csemadok országos elnöke, Hrubík Béla tartott előadást Kassák munkásságáról – nem másutt, mint – az említett alkotóóriás emlékére készült alkotások, festmények, grafikák előtt. Az elnök így szólt erről az eseményről: „Itt a nagyteremben, a Pozsonyi Magyar Galériában nem a számunkra idegent, a másét, a számunkra távoli kultúrát tártuk a diákok elé, hanem az itthonit, a miénket. Most éppenséggel Kassákot, az ő énjét, szellemiségét...“ KALITA Gábor. Foto: -ita-

39

A MAGYAR ROVÁSÍRÁS

Az írás bölcsője

Tatárlaka út menti emlékmű

A barlangok falán, sziklák oldalán, kemény tárgyakra vésett több ezeréves üzenetek maradtak ránk. Mit bizonyít ez? Azt, hogy az ember ősi idők óta vágyott gondolatát, mondanivalóját nemcsak szóban, hanem „írásban” is közölni másokkal, az utódokkal. Általában azt tartják, hogy az írás kialakulása a Közelkeleten történt, utalva mind az egyiptomi képírásra, mind a Mezopotámiában talált sumír ékírásra.

40

Tatárlaka, agyagkorong

Csakhogy: a XIX. század végén Erdélyben, a Marosparti Tordoson Torma Zsófia régész több mint tizenegyezer darab cserépdarabot talált, amelyek kb. 4 500 évesek. A cserépdarabokon sok vonalszerű jel is látható, amelyek közül számos alak a magyar rovásjelekkel is megegyezik. Forrai Sándort idézzük: „Torma Zsófia ugyan négy rovásjelet említ: NY = N, ZS = Z, T = T, C = c , azonban Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig c. könyvemben nyolcvan cserépdarabkát mutatok be, melyeken még hét magyarral is megegyező jelet találtam. Ha figyelembe vesszük, hogy a cserépdarabkák legtöbbjén csupán egy, kettő és egy kis részén mindössze három jel van, ez a magyar rovásírás harminckét jeléhez viszonyítva 30 %-os igen magas előfordulási arány. Ezek az írásjelek a Balkán térségen keresztül Kréta szigetén át egészen Mezopotámiáig terjedtek el. Ezzel az írás bölcsőjének – summázza véleményét Forrai Sándor – a Kárpát-medence tekinthető.” Ezt a megállapítást húzza alá, erősíti meg még jobban az 1961-ben, az ugyancsak erdélyi Tatárlakán, a fent említett Tordostól mindössze 20 km-re fekvő falu határában talált leletegyüttes. A leletet Nicolae Vlassza kolozsvári román régész találta meg. Egy hamuval telt sírgödröt tárt fel, amelyben egy 40 év körüli ember összetört, megégett csontjaira lelt. Mellette bukkant rá a 26 agyagszoborra, két kőfigurára, egy tengeri kagylókból készült karperecre és égetett agyagból készített, átlyukasztott korongra valamint a két tég-

Jó palócok Tatárlakán

lalap alakú táblácskára, melyek közül az egyik szintén lyukasztott. A csontok szénizotópos vizsgálatának eredményeként a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a lelet 6000 – 6 500 éves! Az agyagkorong és táblácskák vizsgálata pedig azt eredményezte, hogy helyi agyagból készültek. Ha figyelembe vesszük, hogy az addig ismert legrégibb sumír képírásnak nevezett írásemlék, a mezopotámiai Uruk városában került elő s azt 4 500 évesnek tartják a kutatók, vagyis 1 000 – 1 200 évvel fiatalabb emlékről van szó, akkor bizonyítottnak kell elfogadnunk, hogy az írás bölcsője a mi Kárpát-medencénk! A tatárlaki korongon látható jeleket egy vízszintes és egy függőleges egyenes négy mezőre osztja. A korong alakja mint kör és az átlók a napraforgó ősi jelképe. Egyúttal ez rovásírásunk F = f jele. A keresztnek ősi hitvilágunkban Ipolyi Arnold szerint is ördögűző és boszorkányűző szerepe van. A korongon a 30 -32 betűs ábécénkből tisztán felismerhető a Z = z, a NY = N, a GY = G, továbbá összetett jelben a B = b, fekvő formában a P = p. Friedrich Klára szerint a leletegyüttest csak egységben lehet értelmezni. „Ha ebből kiragadva, a többitől függetlenül mondunk véleményt ennek a szent egységnek valamely részéről, darabjáról, akkor megbomlik a rend és tévesen, vagy töredékesen érkezik hozzánk az üzenet, amellyel ősanyánkat szerető közössége az újjászületés felé vezető útjára bocsátotta.” Rovatvezető Z. Urbán Aladár

A MAGYAR ROVÁSÍRÁS

Kárpát-medencei Rovásírásverseny Felvidéki Országos Döntő, Vásárút, április 30.

Z. Urbán Aladár, főszervező eredményhirdetéskor

Szakács Gábor, a Forrai Sándor Rovásíró Kör elnöke

Borsányi Márta iskolaigazgató

Dittler Ferenc

korcsoportonkénti első helyezettek

ITTHON

ajándékeső

41

KISEBBSÉGEINK

Cigányság a Balkánon A cigányság történelme – III. rész A nyelvi elkülönülés folyamata már a XIV.század vége előtt megkezdődik, hiszen addigra a cigányok már a Balkán minden szegletébe eljutottak. Ismerünk olyan dokumentumokat a raguzai-dubrovniki-köztársaságból, amely arra int egy aranyművest, szolgáltassa vissza azt a nyolc darab ezüst tárgyat, amelyet megőrzésére kapott tőlük. 1378-ban Sismán Iván, Bulgária utolsó cárja a rilai kolostornak ajándékozott néhány falut. A cigányok ekkorra már Bulgáriába és a környező országokba is eljutottak. Ez akkoriban történt, amikor az oszmán törökök fokozatosan kiterjesztették uralmukat az egész Balkánra. Sismán Iván 1371-ben a szultán vazalussa lett, de már a török volt az úr Makedónia nagy részén is. 1389-ben megszűnt Szerbia önállósága, 1391-ben Boszniát és Havasalföldet adófizetői státuszba kényszerítették. Havasföld és Moldva különleges - és szégyenteljes - színterei a cigány történelemnek, a cigányokat is tudatosan és módszeresen rabszolgaságra vetették. A latin nyelvű oláhok, akiknek leszármazottjai a mai Romániában élnek, Erdélyből vándoroltak oda. Már a legkorábbi emlékek is, arról számolnak be, hogy a cigányok valamiféle alávetettségben, a rabszolgaság és jobbágyság köztes

állapotában éltek az uralkodói és a kolostori földeken. Romániai dokumentumok először 1385-ben tesznek említést a cigányokról. Vladiszláv Vajda 40 cigány családot adott a tismaniai Szent-Antal kolostornak. Egy Moldvából számazó 1428-as dokumentum pedig arról tanúskodik, hogy Jó Sándor 31 cigány és 13 tatár sátrat adományozott a bistrilai kolostornak. A XIV. és XV. századból fennmaradt szláv nyelvű iratok többsége is arról tanúskodik, hogy a cigányok a dunai fejedelemségben röviddel megérkezésük után szolgasorba kerültek. A kezdeti intézkedéseket minden bizonnyal a birtokok bevételének növelése vezérelte, és amikor a cigány családok adományként történő átadásáról hallunk, az átruházással – munka, pénz és termény - adók behajtásának joga kerül a kedvezményezettekhez. Az idő múltával azonban az adóbehajtás feletti rendelkezés joga az adózók feletti rendelkezés jogává alakult, s ez azzal magyarázható, hogy a cigányok olyan jelentős gazdasági szerepre tettek szert, amely nélkülözhetetlenné tette őket a hűbérurak szemében. Az elszegényedett parasztok eladták földjeiket, és adósságaik megváltása fejébe elszegődtek a nagybirtokokra, a cigányok viszont értékes

Az Anyák napja „anyja” Kevés olyan szívmelengető ünnep van, mint az anyák napja. Ekkor köszöntjük édesanyáinkat, megköszönve nekik mindazt a szeretetet és gondoskodást, mellyel születésünk óta elhalmoztak bennnünket. A hagyomány kezdetei az anyák tiszteletére rendezett ünnepségeket először az ősi Görögországban tartottak, tavaszonként. Kegyelettel adóztak az istenek anyja, Rhea előtt. A XVII. századi Angliában az édesanyákat az Anya-vasárnapon köszöntötték, mely a nagyböjt negyedik hétvégéjére esett. Az Egyesült Államokban Julia Ward Howe vetette fel az Anyák napja gondolatát 1872ben. Úgy vélte, hogy ezt az ünnepet a béke jegyében lehetne tölteni. Az Anyák napja hivatalos megtartásának véghezvitelét a Philadelphiában élő Anna Jarvisnak tulajdonítják. Ezt az ügyet édesanyjára való megemlékezésnek szánta, aki 1905-ben hunyt el, és aki a XIX. század végén megpróbálta létrehozni az Anyák barátságá-

42

nak napját. Ezzel a polgárháború sebeinek gyógyulását igyekezett elősegíteni. Két évvel anyja halála után Jarvis tartott egy édesanyja tiszteletére szóló ceremóniát. Ez annyira megindította, hogy hozzáfogott egy kampányhoz, melyben az anyák tiszteletére szánt hivatalos hétvégét kívánt kineveztetni. Elsőként 1910-ben, Nyugat-Virginia államban ünnepelték az Anyák napját. Egy évvel később már szinte minden állam jegyezte ezt a napot. 1914-ben Woodrow Wilson elnök hivatalosan is bejelentette, hogy az Anyák napját, nemzeti ünnepként, minden évben május második vasárnapján fogják tartani. De Jarvis sikere nemsokára visszájára fordult. Sőt, 1923-ban keresetet nyújtott be, hogy állítsák le az Anyák napi fesztivált. Felbőszítette ugyanis az elüzletiesedés. Az egyik, háborús anyákkal tartott összejövetelen az asszonyok fehér szegfűt árultak, hogy így gyűjtsenek pénzt. Nem ezt akartam - mondta Jarvis, aki egyébként a fehér szegfűt választotta az anyák

mesterségek birtokában - mint patkolókovácsok, lakatosok és bádogosok, különleges köztes szerepet töltöttek be a paraszt és az úr között. Nomád életmódjuk miatt azonban nem midig lehetett számítani rájuk, ezért az egyház és a bojárok a legegyszerűbb módszert választva szolgaságba vetették őket, hogy az ellenőrzés teljes legyen, kijelelentették, hogy minden olyan cigány, aki nem tartozik valamilyen úrhoz, az állam tulajdona. A Korona tulajdonába tartozó cigányok évenként adót fizettek, de nem voltak kötelesek egy helyben tartózkodni, sőt gyakran egyik helyről a másikra kergették őket. Nyáron sátrakban laktak, télen földbe ásott kunyhóban vagy a falvak szélén húzódó erdőkben. A kolostorok és a bojárok cigányai ugyanakkor fokozatosan elvesztették minden szabadságjogukat, őket és gyermekeiket az ingósághoz hasonlóan adhatták vehették és arra a román férfira vagy nőre, aki cigány házastársat választott magának, ugyancsak szolgaság várt. Sokan falvakban éltek, uraik földjeit művelték, de borbélyként, szabóként, pékként, kőművesként, háziszolgaként is dolgoztak. Szabadságuk visszaállítására Havasföldön és Moldvában csak 1856-ban került sor. Sir Angus Fraser A cigányok című könyve alapján szimbólumának - a szép érzelmek napját akartam létrehozni, nem pedig a haszonszerzését. Jarvis asszony 1948-ban, teljesen visszás helyzetbe kerülve, 84 évesen halt meg. Gyermeke soha nem született, mert egész életét arra áldozta, hogy megakadályozza az általa alapított ünnep üzletté válását. Halála előtt úgy nyilatkozott, hogy sajnálja, hogy valaha is belefogott az Anyák napja létrehozásába. Közben pedig májusonként szobáját megtöltötték a világ minden tájáról érkező üdvözlőlapok. Az emberek végül is őt tekintették az anyák napja anyjának. Manapság, Jarvis igyekezetének hála, illetve későbbi ellenségeskedése ellenére, évente egyszer szerte a világon megemlékeznek az édesanyákról. Bár nem esik mindenhol ugyanarra az időpontra, például Dániában, Finnországban, Olaszországban, Törökországban, Ausztráliában és Belgiumban ugyanabban időben tartják az Anyák napja ünnepét, mint az Egyesült Államokban: május második vasárnapján. Babindák Ernő

Lakatos Menhyhért 81 éves Lakatos Menyhért író, költő Vésztőn született 1926. április 11-én. 1954-ben a Nagykőrösi Népi Kollégium általános mérnöki szakán végzett és a szeghalmi járási tanács igazgatási osztályvezetője lett. 1955-62 között Szarvason és Nagykőrösön üzemmérnök. 1964-től a cigánytéglagyár igazgatója volt. 1969-től a Magyar Tudományos Akadémia szociológiai kutatócsoportjának a ciganológiai munkatársa. 1973-tól szabadfoglalkozású író. 1988-tól a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének elnökévé választották, de azóta is számos magyarországi cigány társadalmi és kulturális szervezetben tevékenykedik. Írásait rendszeresen közölték folyóiratok. Kiemelendő Átok és szerelem tévé forgatókönyve is. Lakatos Menyhért több mindenben megmutatta tehetségét, de talán kijelenthető, hogy az írásban tudott igazán kiteljesedni. A Füstös képek című regényben a dukumentumok hitelességével mutatja be a cigányok életét – ez a szöveg teremtette meg Lakatos Menyhért irodalmi hírnevét. Benne drámai feszültséggel ábrázolja a romák mindennapjait, hogy küzdenek meg az irántuk érzett gyűlölettel, az éhséggel, a szegénységgel, a hideggel. Sokak szerint az író képes általa visszaadni, megjeleníteni a cigány emberek önérzetét. Lakatos Menyhért a kilencvenes években is folyamatosan publikált, főleg meséket, azonban a sajtó már nem foglalkozott vele annyit. Sajnos, az új világban a kiadók kevésbé gondoskodtak a terjesztésről, mint korábban, de szerencsére így is fogytak a könyvei. Időközben a Füstös képek négy nyelven jelent meg. Nem mellékes az sem, hogy 1964-ben – saját pénzből – felállított egy téglagyárat a téeszektől bérelt területen. Az egész ország ezekből a téglákból építkezett. Az itt dolgozók nem csak jó fizetést kaptak, hanem egy helyen lakhattak a családjukkal. Az oktatás is meg volt szervezve, felnőtt embereket ültetett be az iskolapadba. Valamiért mégsem tetszett valakinek“ ott „fönn, mert egyik napról a másikra bezárták a gyárat. Minden befektetett pénzük elúszott. Amellett, hogy Lakatos Menyhért segítőkész, talpraesett ember. József Attila-díjjal jutalmazták tehetségét. Több jelentős művét ismerheti az olvasóközönség: Füstös képek (regény, 1975), Angárka és Busladarfi (mesék, 1978), A hét szakállas farkas (mese, 1979), A hosszú éjszakák meséi, A paramisák ivadékai (kisregény, 1979), Az öreg fazék titka (mesék, 1981), Akik élni akartak (regény, 1982), A titok (elbeszélések, mesék,

ITTHON

1998), Tenyérből mondjak jövendőt, Csandra szekere. Gyermekkorára egyszer így emlékezett – „A gyermekkori emlékek mindig szépek. Bár, ha visszagondolok, elég fura világ volt akkor. Gyermek én a harmincas években voltam. A szüleim kereskedők voltak. Anyám elcserélte az új zománcedényt tollért, és ebbűl üzleteltek. Apám lóval kereskedett. Ezek a kereskedések tulajdonképpen olyanok voltak, hogy mint akinek nincs kenyere. De valami volt, és valami csurrant, cseppent, mindig. A cserekereskedelemmel azért az vót, hogy anyám, az mindig valamiféle élelmet kért mellé, és a családot abból tartotta. Maga a tőke, ami a kereskedésnek a tőkéje volt, az olyan kis pénzösszeg volt, hogy abból nem lehetett elkölteni. Ha apám egy lovat megvett, azt följavította, abból másik lovat akart venni. Tehát nem azért vót, hogy azt a család felélje, hiszen a parasztember se ette meg a kapáját. S neki ugyanez volt a ló, mint egy szerszám, amivel dolgozott, amivel keresett valamit. Énnekem járnom kellett iskolába, általános iskolába. Anyám 1903-ban végzett el hat elemit. Ez nagyon nagy iskola volt akkor, akkor az országnak legalább ötven százaléka analfabéta volt. Nem csak a cigányok, azok majdnem száz százalékig. De a parasztembereknek is ötven százaléka analfabéta volt. Nem volt szükség az iskolára szántani vetni lehetett, megtanulták egymástól. És hát nem volt szükség arra, hogy iskola legyen. Na most az én szüleim, főleg anyám, apám az analfabéta volt, nem tudott írni, olvasni, de anyám akarta, hogy én azért tanuljak, és nem az volt a célja, hogy valamikor mi leszek. Hanem valamiféle olyan legyen a kezemben, amiből megélek. Nem járok el koldulni, nem járok el, nem megyek el lopni, vagy a börtönbe, vagy nem olyat csinálok, amit a törvény tilt. Hanem emberségesen megélek. És az ő vágya: valamiféle iparos legyek. Vagy kovács, vagy asztalos, vagy fodrász. Szóval, ilyen tervei voltak. Aztán hát ugye én se voltam, olyan körülmények közt éltem, ahol a gyerekek azért szabadok voltak, mint a kiscsikók, akik vadménbe születtek, vadménesen. És hát én is rossz voltam a többiekkel, akik nem jártak iskolába. Én rettentő bánatos voltam mindig az iskola miatt, mert nem szerettem járni. Jobb szerettem a barátokkal csavarogni. Elmentünk vadászni és ott meglőttek. Lelőtt a vadásztársaság elnöke, aki az ottani általános, állami általános iskolának az igazgatója volt. Megígérte anyámnak, hogy ha visszavonják a följelentést, bíróságot, akkor engem szegény alapon középiskolába juttat. Lemondtak min-

denféle jóvátételi fizetésről, az igazgatónak is megmaradt a fegyvertartási engedélye. Amikor elvégeztem a hat általánost, akkor gimnáziumba kerültem. Nos, hát így mentem én, szegényi alapon. Ez a szegény alap eléggé relatív volt, mert ott csak a tandíjat, vagy az iskolába bekerülést nem kellett fizetni. De minden mást kellett. Tehát úgy kellett megjelennem a gimnáziumban, mint a főszolgabírónak a fia, vagy a nem tudom hány ezer holdas nagybirtokos gyermeke. Vagy éppen a bárónak a leánya. Tehát tulajdonképpen külsőkben az volt a követelmény, hogy tisztességes ruhában, szépen, tisztán, elegánsan kellett megjelenni a gimnáziumban. Kötelező volt még a nyakkendő viselése is. Na most ez a családot nagyon megterhelte. Elég sokan voltunk.“ Babindák István

Hajamba izzó zsarátot tűzök Lakatos Menyhért Rozsdás gondok hajlanak vállaim fölé, kitépik keblemből a tegnap jámbor vágyait. Mert márványba fagyott sorsunk, reszket a világ tenyerén, hüllők őrzik elavult kincseit. Hajamba izzó zsarátot tűzök, hószínű szalagom elviszi a szél az éjszakák véres bokrétáját összekötni. Bőszült szelek hátán űzök borzos cigány vágyakat, szikrát csiholok villám szavakkal, elrohadt századok égő csontmáglyája felett lobogtatom tarka kendőmet, s letépem világunk elnyűtt mankójáról cifra szoknyám, hogy ércnyelvű dobjaink ritmus zenéje ne nyaldossa kőbocskorát a megaláztatásnak.

43

PÜNKÖSDI PROGRAMOK

XII. Országos Pünkösdi Ünnepségek – Martos Május 25. (Péntek) 18.00 – 19.00 20.00 – 22.00 22.00 – 02.00

Konkoly-Thege György fotoművész kiálljtása a ,,patikában” A MEGFESZÍTETT – a Felvidéki Rockszínház előadása Táncház a kultúrházban

Május 26. (Szombat) 06.00 - 09.00 09.00 – 23.00 10.00 – 15.00 11.00 – 13.00 13.00 – 14.00 14.00 – 15.00 16.00 – 17.00 17.00 – 18.00 17.00 – 18.00 18.00 – 19.00 19.00 – 20.00 20.00 – 23.00

Horgászverseny az Öreg-Nyitra partján Kirakodóvásár a Feszty-park és a Patika előtt Gulyásfőző verseny a Hosszúgyűrön Bábszínház, gyerektáncház, játszóház a tájház udvarán CHANTDANTE – Holland kórus koncertje a református templomban „És SZÍNHÁZ” francia középkori vásári komédiák, a Patika előtt és a Hosszúgyűrön Écsi Gyöngyi és Kátai Zoltán koncertje a Szt.Vendel kápolnában A magyar országgyűlés ,,SZENÁ-TOROK” kórusának koncertje a református templomban Bolgár és török népzenei koncert a Turul amfiteátrumban A nagymegyeri Megyer együttes előadása A ,,Söndörgő” délszláv zenei koncertje a Turul amfiteátrumban Pünkösdi gálakoncert Közös istentisztelet A bolgár Martenica, A Szlovák Állami Népi Együttes, A budapesti Honvéd művészegyüttes előadása Pünkösdi gyertyástánc és tűzijáték

Május 27. (Vasárnap) 10.00 – 11.00 15.00 – 16.00 10.00 – 15.00

44

Istentisztelet a református templomban Szentmise a Szt.Vendel kápolnában Focirangadó a pályán

Hit, remény, erő

A Feszty Árpád Művelődési Park létrehozása az Ady Endre által megfogalmazott nagy dolgok közé tartozik. Megvalósításához a bátorság mellett áldozatvállalásra, szorgalomra, történelmi és népművészeti ismeretekre is szükség volt. A XX. század tragédiái, sorscsapásai megrendítették népünk önbizalmát, különösen az elszakított nemzetrészekben gyengítették a jövőbe vetett hitet, amelynek következtében nagymértékben növekedett az asszimiláció. Ennek megállítása azoknak a feladata, akikben erős a lélek, akik még képesek megmaradásunkat erősítő intézményeket építeni és rangos kulturális rendezvényeket szervezni. Csak a jövőt építőkben párosul a belülről vezérelt akarat pontos helyzetismerettel és eredményekre vezető taktikai érzékkel. Ha belenézünk nemzetrészünk ,,mélyébe” , elképesztő mennyiségű káoszt,tisztázatlanságot, kötődési zavart láthatunk, noha az utóbbi időszakban a felszínen több minden megnyugodni látszik. Ezt a megnyugvást erősítik a Feszty Árpád Művelődési Parkban rendszeresen, idén immár XII. alkalommal megrendezett Országos Népművészeti Ünnepségek is, amelyek már szilárdan beépültek nemcsak a felvidéki, hanem az egyetemes magyar kulturális életbe. A történelemben nem rendeltetésszerű törvények uralkodnak,hanem az emberi leleménynek, okos cselekvésnek, következetes munkának, tehetségnek igen komoly szerepe van. Érvényes ez mára és holnapra is. Hagyományaink ápolásában, kultúránk megtartásában, nemzetrészünk erősítésében közösségünk azon tagjai játsszák a legnagyobb szerepet, akik hitet, reményt , erőt tudnak önteni sorstársaikba. Építsük együtt a megálmodott szellemi hazát, május végén újra, Martoson. Gáspár Tibor

AJÁNLÓ

JELENTKEZÉS: A 00421 908 168 697-es telefonszámon (Varga Sándor, Ivanics Márta) A telefonos jelentkezés információs értékû, a gyerekeket a tábor díja felének átutalása után soroljuk be a kívánt hétre. Ha a jelentkezõ mégsem tud részt venni a táborban, az átutalt összeg felét visszatérítjük. A résztvevõk száma hetenként legfeljebb 30 fõ. Számlaszám: 3405645142 / 0200 Jelentkezési határidõ: 2007. június 10. MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK

ITTHON

45

AJÁNLÓ

Art Fesztivál

művelődési tábor Gúta – Malom liget, 2007. június 8-9-10 Június 8. péntek (este) Előzenekar: Kerecsen és Ayers Rock

Ismerős Arcok koncert Június 9. szombat (este) Táncház a Tilinkó zenekarral

Palya Bea koncert Napközben: kézműves foglalkozások, Tanyaszínház – amatőr színjátszók előadásai, közéleti előadások, a Felvidéki Humorfesztivál döntőseinek előadása. Szervező: Csemadok Komáromi Területi Választmánya Fesztiváljegy: 300 Sk Napijegy: 100 Sk A fesztiváljegy tartalmazza a sátorhelyet, illetve a napi foglalkozásokra, koncertekre és előadásokra való belépésre jogosít. Komáromi egyetemisták részére ingyenes buszt indítunk a Sirály kollégium elől péntek délután a rendezvény helyszínére. További info: [email protected]

A HAZAI MAGYAR TERMELŐK FELHIVÁSA! SZERETNE ÖN HÁROMSZOR ÁTCSOMAGOLT ÉS LEFAGYASZTOTT EMBERI FOGYASZTÁSRA ALKALMATLAN ISMERETLEN EREDETŰ HÚSTERMÉKEKET ÉS ÉLELMISZERT VÁSÁROLNI?

NEM?

VEGYEN ELLENŐRZÖTT HAZAI TERMÉKEKET FELVIDÉKI MAGYAR TERMELŐKTŐL ÉS CÉGEKTŐL!

A HAZAI JOBB!!! 46

AJÁNLÓ

Válogatás a Pozsonyi Casino műsoraiból Klarissza (Klariská) utca 7.

A PC kedden, csütörtökön, szombaton 16.oo-tól 21.oo-ig üzemel. Kapucsengő: PC / telef.: 544 10 395 ( 16.oo-tól 21.oo-ig )

2007. május 15. kedd 18.00 A Pozsonyi Casino könyvtára ma 16.30-tól 17.30-ig nyitva tart. A könyvjegyzék megtekinthető a háznagynál. Könyvtáros: Orosz Katalin „A valóságot alakító erők közül az erkölcsiség az első. Ez az a döntő tudás, amit a gondolkodással meg kell hódítanunk. Minden egyéb mellékes.” Prof. Dr. Rókusfalvy Pál Európa és szülőhazája egyik leghíresebb magyar pszichológusa tart előadást Tespedés vagy ébredés címen. Műsorfelelős: Petőcz Csilla. Háznagy: Csiba Pál 2007. május 16. szerda A bécsi köztemető és Korneuburg látogatása a Vöröskereszttel Pontos információk a faliújságon. 2007. május 17. csütörtök 18.00 Sima Ferenc – NŐKNEK BELÉPNI TILOS című úti beszámolóját hallgathatjuk, láthatjuk ma este az Athosi Kolostor Köztársaságról, más néven a „Bizánci Vatikánról”, ahová ma is csak külön engedéllyel lehet beutazni. Műsorfelelős: Petőcz Csilla. Háznagy: Badin Károly 2007. május 19. szombat 16.00 Csevegéssel egybekötött filmvetítés. A filmcímek választéka Mlynárik Eszternél olvasható, s a háznagynak leadott óhaj szerint valósul meg. Műsorfelelős: Lovisek László. Háznagy: Lilov Judit 2007. május 22. kedd 18.00 Ki ne ismerné őt? A képernyőről otthonunkba beköszönő mindennapos ismerősünk, úgymond családtagunk - Asbóth József a Duna Televízió népszerű műsorvezetője - a Casino vendége. Életéről, tevékenységéről, s mindarról, ami a jelenlévőket érdekli, kérdezhetnek, vendégünk minden kérdésére nyitott lesz. (Kérjük a tagokat, május 15-ig írásban előre is leadhatják kérdéseiket a háznagynak.) Műsorfelelős: Petőcz Csilla. Háznagy: Mlynárik Eszter 2007. május 24. csütörtök 18.00 A Pozsonyi Casino könyvtára ma 16.30-tól 17.30-ig nyitva tart. A könyvjegyzék megtekinthető a háznagynál. Könyvtáros: Jesenicky Eszter „A tánc még a nyelv kialakulása előtt megszületett, mert a legalapvetőbb dolgok, az érzelmek pontosan kifejezhetők. Szóval lehet hazudni, de testtel nagyon nehéz, mert a tánc, a mozgás minden ember számára ugyanazt jelenti.”

CSEMADOK ÉRSEKÚJVÁRI TERÜLETI VÁLASZTMÁNYA REGIONÁLIS MŰVELŐDÉSI KÖZPONT ÉRSEKÚJVÁR KÖBÖLKÚT KÖZSÉG ÖNKYORMÁNYZATA CSEMADOK KÖBÖLKÚTI ALAPSZERVEZETE Tiszelettel meghívja Önt és kedves családját az

VI. Duna Menti Fesztiválra amely Köbölkúton lesz az ARDEA üdülő szabadtéri színpadán 2007. június 10-én, 15.00 órától.

ITTHON

KISS János, a Győri Balett igazgatója a Casino vendége. A balettról és pályájáról beszélget vele Vojtek Miklós balett-szólótáncos, táncpedagógus. Műsorfelelős: Gabron Éva. Háznagy: Neštepná Ida 2007. május 26. szombat 16.00 Pünkösd lelke kísérjen ezen a mai utunkon! A vásárcsarnok előtt 16.00 órakor találkozunk, és azokba a templomokba látogatunk, ahol Rigele művei láthatók (Irgalmasok temploma, Szent László temploma). Műsorfelelős: Gabron Éva. Háznagy: Urbán Éva 2007. május 29. kedd 18.00 Zászkaliczky Pál az ev. á. h. nyugalmazott lelkésze, az Ordass Lajos Baráti Kör felelős kiadója Pünkösdi elmélkedések címen tart előadást. Felelős: Gabron Éva. Háznagy: Jesenicky Eszter 2007. május 31. csütörtök 17.00 – FIGYELEM! Ma korábban kezdünk! Székelyhidi Ágoston tanár, író, drámaíró, történész, publicista, kritikus, az 1956-os Kárpát-medencei Emlékbizottság elnöke Értelmiség és nemzettudat címen tart előadást. Filep Tibor történész, író, filmrendező „Az a nap a mienk volt” című 40 perces dokumentumfilmje 1956. október 23-a debreceni forradalmi eseményeit mutatja be. A tüntetés egykori szervezői, az egyetemisták megmozdulásához csatlakozó munkásvezetők, az országban eldördült első sortűz sebesültjei szólalnak meg. Für Lajos, a forradalmi bizottmány titkára, Székelyhidi Ágoston (ő olvasta föl a 20 pontot), Kozák József, Lázár Imre a bizottmány tagjai, Sas László és Birsinyi László munkásvezetők, Vass Gábor és Gazdag Ibolya a 23-i sortűz sebesültjei idézik fel a történteket. Műsorfelelős: Petőcz Csilla. Háznagy: Gabron Frigyes 2007. június 2. szombat 16.00 Sörözéssel egybekötött vaskutacskai séta 16.00 órakor - találkozunk a Vörös híd alatt – a parkolón. Műsorfelelős: Jesenicky Eszter. Háznagy: Krajči Klára 2007. június 5. kedd 18.00 Rendhagyó történelemóra: Popély Árpád történész beszélget Cséplő Ferenccel az 1940-50-es évek eseményeiről írott „Azok a nehéz idők” című könyve alapján. Műsorfelelős: Aich Péter. Háznagy: Mlynárik Eszter

Program: 14.30 15.00 18.00 20.00

Mazsorett csoportok felvonulása Hagyományőrző gyermek-, és folklórcsoportok, citerazenekarok, tánccsoportok fellépései közben az Érsekújvári LEGOLAS íjász klub bemutatója Felvidéki Rockszínház Búcs KORMORÁN együttes koncertje

A rendezvény támogatói: Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma (MK-SR) Nyitrai Kerületi Önkormányzat A régió önkormányzatai, szövetkezetei, vállalkozói

47

FELVIDÉKI TÁJHÁZAINK – MARTOS

Tájház a holtvág partján A műemlékké nyilvánított martosi tájházat az első szobában lévő gerenda felírása szerint Nagy István építette 1871-ben, közvetlenül a Nyitra folyó partján. Időközben a folyót ,,ellopták” a parasztház mellől, szabályzás miatt, így lett holtág az egykori élő folyó. Ezt a házat, mint általában a többit is Martoson agyagból építették, mivel ez volt a leghozzáférhetőbb építkezési anyag. A műemlékké nyilvánított épületet az igen régi keletű ún. ,,fecskerakás” módszerével építették. Jellemző rá, hogy a házépítést minden alap és váz nélkül végezték. A ház méreteit és a falak irányát is legtöbbször csak szemmértékkel határozták meg, de ez akkoriban senkit nem zavart, mert a mester szemmértéke még jelentősen megbízhatóbb volt a mai mestereknél. A háztetőt hagyományos módon náddal fedték be, mivel ebből elegendő volt ezen a vidéken. Az épületek homlokzatát fűzfavesszővel fonták be.

48

A ház három helyiségből áll: az első szobából, a pitvarból és a belőle bolthajtásos falnyílással leválasztott nyitott konyhából, valamint a hátsó szobából. A XX. század elejéig a martosi házakban csak egy szoba volt, amelyben az egész család lakott, a pitvar és a nyitott konyha melletti hátsó helyiség kamraként szolgált. Nem volt ritkaság, hogy a parasztcsaládok fiúgyermekei serdülő és legénykorban a lóistállóban vetett szalmán tértek nyugovóra, mert akkor még minden gazdának volt lova. Akinek nem volt lova, az nagyon szegény volt. Ezt a magyar népmesékben is gyakran megemlegetik, valahogy eképpen: Olyan szegény volt, hogy még lova sem volt... Visszatérve a házhoz: a konyharészt a pitvarból választották le boltívvel.Innen fűtötték az első szobában lévő agyagkemencét, amelyet kenyérsütésre is használtak. A ház lakórészét mésszel meszel-

ték fehérre. Az agyagtalajt feketére, a fal melletti keskeny sávot, valamint az ágyak alját sárgára festették. A kemence előtt az oldalfal mellett áll a festett homlokzatú mennyezetes ágy, melynek faváza a ház mennyezetéig ér. Az ágy felső részébe piros mintás fejpárnákat raktak. A kemencével szemben lévő sarokban van a támlás sarokpad és az asztal, amelyet étkezéskor hétköznap közönséges vászonlepedővel, ünnepnap pedig kivarrott terítővel takartak le. A martosi szobák elmaradhatatlan díszítői a falra akasztott festett tányérok. Néhány helyen a tányérokkal az egész szobafalat beborították, sőt, még a konyha boltíve főlé is festett tányérokat helyeztek. Innen ered a mondás, hogy tele van, mint a martosi szoba festett tányérral, de lehet, hogy ilyen mondás nincs is. Ezenkívül minden szobában legalább egy, néha több tükör is volt. A ruházatot fekete alapszínű

>>

ITTHON

49

FELVIDÉKI TÁJHÁZAINK – MARTOS

tarka mintás ládákban tartották. A fiókos szekrényeket, sublótokat csak a XX. század elején kezdték használni. Martost azonban nemcsak jellegzetes paraszti lakáskultúrája kölönbözteti meg a környék falvaitól, hanem népviselete

is, amely nemcsak megkülönbözteti, de messze földön híressé is teszi. A női viseletnek 4 változatát ismerik. Ezek közül a leglenyűgözőbb a lányok és menyecskék ruházata. Ugyancsak gazdag színfoltja a martosi határnak a díszes tollazatú kék-

varjú, mely Szlovákiában csak itt fészkel, itt is már csak három fészekben, ezért a rendkívül ritka madarat igen nagy becsben tartják. Talán nem véletlen, hogy a martosi viselet kékje is nagyon hasonlít a kék varjú tollazatához, de lehet, hogy mindez csak véletlen és a képzelet fura játéka. Erre is van egy közmondás, hogy ritka mint a martosi kékvarnyú, de nem biztos, hogy így van. Nos, aki hiszi, aki nem, járjon utána! Zsittnyan István és Kiss János nyomán A kék varjú

50

>>

EU AGRÁRhitel Elsők vagyunk az agrárhitelek terén

A mezőgazdászok számára nyújtott teljeskörű kínálatnak köszönhetően az OTP Bank ismét az agrárágazat első számú hitelezőjévé lépett elő. A kifizetések gyors és kedvező előfinanszírozását az AGRÁRhitel segítségével biztosítjuk Önnek: az előző évben nyújott támogatás akár 100%-os összegében nem célirányos hitel, az automatikus megújítás lehetőségével meggyorsított eljárás, minimális kezdeti háttéranyagokkal különböző kedvezmények és előnyök az állandó, valamint az új ügyfelek számára is Ha Ön a mezőgazdaság területein belül vállalkozik, akkor leginkább az OTP Bank tudja, hogy mire van szüksége a farmereknek. Használja ki tehát a mezőgazdászok megbízható pénzügyi partnerének szolgáltatásait.

FELVIDÉKI TÁJHÁZAINK – MARTOS

52