NEMZETI KULTURÁLIS HAVILAP. 2. ÉVFOLYAM 2. SZÁM Böjtelő hava. 30, Sk 210, Ft 1,

NEMZETI KULTURÁLIS HAVILAP

30,– Sk 210,– Ft 1,– €

2. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2007. Böjtelő hava

2

Lapunk sorsa az Ön kezében (is) van Kedves Olvasónk!

Annak ellenére, hogy nemzeti kulturális, képes havilapunkat a standokon még nem lehet kapni, fogadtatása szívdobogtató. A folyamatos megjelentetés főként két dolgon múlik: tudunk-e pénzt biztosítani az ITTHON fenntartására – elsősorban a nyomdai költségekre – és el tudjuk-e juttatni példányait a felvidéki magyarlakta települések mindegyikére? Ez utóbbi – úgy tetszik – csak akkor sikerül majd, ha összedolgozunk. Csak tájékoztatásképpen – a munkatársak díjazás nélkül, illetve minimális pénzért szerkesztik, írják, fényképezik az anyagokat, hiszen az ilyen munkát egyelőre nem tudjuk fizetni. Az olvasók önzetlensége megalapozhatja lapunk jövőjét – ha akad, aki vállalná hogy néhány példányt elad a lakóhelyén, közreműködője lehetne saját terjesztési hálózatunk kialakításának. Úgy véljük, mindegyik községben- kisvárosban akad legalább öt-tíz ember, aki rendszeresen olvasná az ITTHON-t. Kistérségeink központi településeire el tudnánk juttatni kiadványunkat, és onnan ki-ki elvihetné a falujába, hogy árusíthassa. A terjesztési díjat természetesen kifizetjük – lapszámonként 6 koronát, ami éves szinten havonta tíz eladott példány esetében 720.- korona lehetne, de talán nem is a pénz a legfontosabb, hanem annak az öröme, hogy a nemzeti ügyeink iránt fogékony, felelősségtudó felvidéki magyar emberek is közreműködhetnek az új sajtóorgánum elterjedésében. Az efféle segítséghez nem kell anyagi befektetés, magyar szív kell hozzá és hit a felemelkedésben. Abban, hogy megfordítható sanyarú helyzetünk, ha egymásra találunk és összefogunk. Jó ügyet szolgálni jó érzés – jótétemények nélkül nincsen szeretet. Ha ez a pár sor cselekvésre késztette Önt, kedves Olvasó, írja meg címét és azt, hány példányt vállalna. Hívhat a megadott telefonszámokon is, vagy írhat számítógépes címünkre. Jóindulatában bízva szeretettel üdvözöljük és előre is köszönjük segítségét: Batta György

Kedves ITTHON!

...Mintha egy nyári kiránduláson feljutnék a szelíd dombtetőre és végigtekintenék a messzeségbe vesző ismerős tájon, amelyen az Idő rontásai nem látszanak és melegség öntené el a szívemet: itt otthon vagyok. Ugyanezt írom most – otthon vagyok az ITTHON olvasása közben. Üdvözlöm és köszöntöm a lapot munkatársaival együtt, - írja Holbay László Érsekújvárból. Köszönjük szívet melengető sorait és köszönjük a telefonon, villámpostán vagy személyesen átadott jókívánságokat, mások mellett Szobi Eszter és Kerekes András mondatát is: Áldja meg az Isten a szerkesztőséget és minden munkatársát. Két búcsi olvasónk ajándékot is küldött számítógépen – azt mi most továbbadjuk. Kattintsanak rá a www.hazam.extra.hu és az www.igazsag.net honlapra és nézzék meg a svédországi Mihályfi László /Mihi/ gyönyörű klippjét, amely a magyar nemzet lelkét teremti bele a csodálatos három percbe. Kedves első olvasóink, segítsenek az ITTHON elterjesztésében, hogy minél több nemzettársunkhoz jusson el a lap.

�

�

������������� ���� ���� ��

��

��

➤ ➤ ➤

ITTHON

��������

A hónap fotója: M. Nagy László – A nagymama olvas

����

Álló sor: Nagy Hollósy Zsuzsanna, Szántó Zsuzsanna; lent: Nagy László, Tömösközi László

���� � �

� �����

���

Címlapunkon: Négyen a Borostyán együttesből:

led

A tartalomból: Valahol az Ipoly mentén... Hrubík Béla írása a kassai kormányprogram kapcsán 4-5. Popély Árpád könyve – A /cseh/szlovákiai magyarság történeti kronológiája 6-7. Máté László Fábry Zoltánról – Önfeladás? 10-11. Csámpai Ottó: Udmurtiában magyarul 16-18. Húszéves a Borostyán együttes 20-21. Jubileum: a somorjai és a százdi Csemadok életéből 22-25. Böszörményi István: Mocsáry Lajos emlékhelyek 30-31. Petőfi Baráti Társulás, Királyfiakarcsa: Cserkészliget, székház, jurta 32-33 Istenanyánk a Magyar Szent Koronán

41.

Puskás Ferenc albumából 44-47. A beretkei tájház

51-52.

Itthon – Nemzeti Kulturális havilap Kiadja: A JEL polgári társulás, Pozsony Főszerkesztő: Batta György Grafikai elrendezés: Csernyanszky Pista Külső munkatársak: Máté László, Mihályi Molnár László, M. Nagy László, Hrubík Béla... Engedélyezte a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma Bejegyzési szám: 3655/2006 A szerkesztőség címe: nám. 1. mája 10-12, 815 57 Bratislava Telefon: +421 905 608 777, +421 907 177 817, e-mail: [email protected] Nyomdai munkálatok: Dream Pictures, s. r. o.

3

EMLÉKEZZÜNK!

Valahol az Ipoly mentén, valahol Európában... Rövidesen megemlékezünk a kassai kormányprogram kihirdetésének 61. évfordulójáról, amely a szlovákiai magyarok háború utáni kálváriájának kezdete volt. Talán sokan legyintenek, amikor erről a témáról újra és újra írunk, amikor felelevenítjük a hontalanság éveit, a kitelepítéseket, a lakosságcserét, mert nem tudatosítják, hogy amíg ezt a kérdést tisztességesen nem rendezik az itt élőkkel, a túlélőkkel szemben, akikből már egyre kevesebben vannak életben, addig nem tehetünk pontot a történet végére és nem zárhatjuk le a múltnak eme szégyenletes fejezetét. Mert, elvarratlan szálakkal, a szövet is tovább feslik, mint ahogyan a lélek sem találja a nyugalmát, és az élő is tétován, bolyongva keresi helyét a hazában, hontalanul. Az alábbi történet álljon itt mindenki előtt mementóként, mindazok iránt való tisztelettel, akik átélték azt az időszakot és emberek maradtak, az embertelenségben. ...Január volt. A szegényes, de tiszta, vályogtéglából épült kis házban halványan pislákolt a mécses. Nagymama az ágyon feküdt. Minden lélegzetvételnél apró sípok szólaltak meg a tüdejéből kiáramló levegőtől. Anyám a széken ült mellette, talpig feketében. Nemcsak a háborúban elesett apámat gyászolta immár harmadik éve, hanem az egész nyomorúságos életet. Mi hárman, gyerekek, a nővérem , a bátyám és én a sarokban álltunk, magunk elé néztünk csendben.Egyikünk sem szólt, csak néha egymásra néztünk , mit is mondhattunk volna? Anyám tegnap azt mondta a nővéremnek, amit én is kihallgattam, hogy hamarosan eljön a halál, ezért én gyakran kinéztem az ablakon, de nem láttam senkit, csak a zúzmarás ablakon nyíló jégvirágokat. Mindnyájan alázattal vártunk, de a halál csak nem jött. Helyette , úgy kilenc körül egy teherautó állt meg a házunk előtt. Katonák ugráltak le a platóról. Anyám már három napja egy batyuba csomagolta a holminkat, bele is fért minden, mert valami levelet kapott, amiben az állt, hogy háborús bűnösök vagyunk, pedig mi ki sem mozdultunk itthonról amióta megszülettünk. Lehet, hogy a nagymama volt háborús bűnös? Ő most is harcolt a kaszással. Igazi harcos volt. Anyám azt mondta, hogy hamarosan vagonokba raknak minket és elvisznek Csehországba valami gazdaságba, ahol majd ételért kell dolgoznunk, mint régen a rabszolgáknak Amerikában. Valamit motyogott még a Tamás bátya kunyhójáról, de én csak az öreg

4

Pekan kunyhóját ismertem a falu szélén, aki a háború előtt gyakran járt muzsikálni a bandájával a mulatságokra.. Én tulajdonképpen örültem, mert még sohasem ültem vonaton, de az anyám és a nővérem sírtak. Lehet, hogy ők már ültek? Úgy láttam , ők nem örülnek. Anyám abban bízott, hogy a nagymamára való tekintettel, aki utolsó óráit élte, a mégsem visznek el bennünket. Hiába. A katonák valószínűleg nem ismerhették a földi órákat, mert minden könyörgés ellenére felkapták az ágyat, és a csonttá aszott, haldokló nagymamával együtt feltették a teherautó mocskos, poros rakterébe, mint egy csomagot. Anyám becsukta a házat, bár nyitva is hagyhatta volna, hiszen minden érték, egy batyu ruha, meg mi hárman gyerekek - ha az emberi élet még érték volt egyáltalán - már az autón voltunk. Úgy egy óra zötykölődés után, megérkeztünk a vasútállomásra, ahol csoportokban várakoztak az emberek, idősek és gyerekek egyaránt, batyukkal a kezükben vagy a hátukon, mint ahogyan Mári, a kéregető cigányasszony szokta volt hordani a batyuját, ha kínálgatta portékáját nagyobb ünnepek előtt. A peronon falubeliek egy csoportjához csapódtunk, lehettünk vagy negyvenen. A nagymamát a fal mellé tették és a januári hidegben, az ágyon fekve fekete kendővel a fején, mely úgy virított a dunyha alól, mint a hamvas varjú a hófedte vetésen, nagyon groteszk látványt nyújtott. De ezt , itt, senki sem vette észre, mert minden abszurd volt körülöttünk. Még a lopakodó

halál közelsége sem érintett meg senkit. A mellettünk lévő csoportot lassan elkezdték terelni a vagonok felé. Ekkor Pista bácsi, a szomszéd utcából, intett, hogy menjek oda, mire én odaoldalogtam. Megkérdezte, hogy tudom-e, merre kell hazamenni, mire én értetlenül, maszatos arccal, heves bólogatásba kezdtem. Ő erre a kezembe nyomott egy fehér színű vizeskancsót és csak annyit mondott - Ha valaki megállít, csak annyit mondj, hogy vízért méssz, de soha ne nézz hátra. Így is történt.Elindultam, a kancsóval a kezemben. Lassan elhagytam az állomást, a várost. Később, amikor először visszafordultam úgy négyórányi gyaloglás után, már félúton voltam hazafelé. Mire hazaértem, anyámék már, hála Istennek, otthon voltak, mert Pista bácsi állítólag közbenjárt az állomás parancsnokánál, akit ismert, s akinek megesett a szíve a haldokló nagymamán és így a családot hazahozták. Később megírtam Pista bácsinak, hogy először Lapujtőnél fordultam vissza, ahogy tanácsolta. Azóta már felnőttem, de a mai napig őrzöm a kancsót és annak a drága, jószívű embernek az emlékét, aki ott is, az embertelenség közepén, nem önmagára gondolva meglátta bennem a kisfiút, a maga elesettségében és nyomorában. Kérem a Jóistent, fogadja be lelkét az ő országába, hogy majdan, megköszönhessem neki ezt a cselekedetét, az Isten tenyerén ülve, valahol, az Ipoly mentén kúszó bárányfelhők felett. Hrubík Béla

Kényszerkitelepítés elől menekülő felvidéki magyarok érkezése Dunacsúnyba, 1946. november. Fénnyel írott történelem. Magyarország fotókrónikája 1845-2000. Helikon Kiadó, Budapest, 2000, 283. kép. Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára, Budapest

EMLÉKEZZÜNK! Kiíró: Kecskés László Társaság Alapítvány A pályázat címe:

A FELVIDÉKI KITELEPITÉS/DEPORTÁLÁS EMLÉKEZETE CSALÁDOMBAN VAGY LAKHELYEMEN Mottó: „Segíts, hogy emberárulók szutykát Erővel győzze a szív, Szép szóval a száj!” (Nagy László: József Attila!) Pályázhatnak: középiskolás diákok, főiskolai, egyetemi hallgatók Beadási határidő: 2007. április 30. A Kecskés László Társaság Alapítvány pályázatot hirdet a középiskolás és felsőfokú tanulmányaikat folytató korosztály számára. A felvidéki kitelepítés/deportálás emlékezete családomban vagy lakóhelyemen címmel. Fontos célkitűzésünknek tekintjük, hogy a ma 14-24 éves fiatalok családjuk vagy a környezetükben élők történetén keresztül szerezzenek ismereteket XX. századi történelmünk megpróbáltatásairól, a harmadik-negyedik generáció szembesüljön a történelmi/politikai döntések emberi sorsokat meghatározó voltával. A pályázatokat maximum 5 oldal terjedelemben várjuk (Times New Roman betűtípussal, másfeles sorközzel) nyomtatott formában és CD-n benyújtani. Az elbírálás során előnyt élveznek azok a résztvevők, akik a kitelepítés/deportálás dokumentumairól, családi fényképekről készült másolatokat, megőrzött használati tárgyakról készült fotókat is mellékelnek. Ugyancsak előnnyel jár, ha közkinccsé tesznek egy-egy olyan családi hagyományt, vagy egy kedvenc étel receptjét, amelyet a Felvidékről hoztak. Amennyiben kellő számú, színvonalas pályamű érkezik, az írásokat a 6. országos találkozóra kötetben is megjelentetjük, kategóriánként az első hármat honlapunkon közzétesszük. Ezért kérjük a pályázóinkat, hogy a pályaművel együtt mellékeljék hozzájárulásukat a könyvben/honlapon történő megjelenéshez. Pályadíjak: Középiskolások kategóriája 1-3. helyezett 4-10. helyezett 11-20. helyezett

20000 Ft 10000 Ft 5000 Ft

Felsőfokú tanulmányokat folytatók kategóriája 1-3. helyezett 4-10. helyezet 11-20. helyezett

20000 Ft 10000 Ft 5000 Ft

A pályázat beadási határideje: 2007. április 30. Értékelés: 2007. május – június Értesítés az eredményről: 2007. június végéig Díjak átadása: A felvidéki kitelepítettek 6. országos találkozóján Komáromban - 2007 szeptemberében A pályázatok postázási címe: Szombath Gáborné 2900 Komárom, Liszt Ferenc u. 21

ITTHON

5

EMLÉKEZZÜNK! „A/cseh/szlovákiai magyarság története immár közel kilenc évtizedre tekint vissza, múltjának feldolgozásával ennek ellenére máig adós a történelemtudomány.A mai napig várat magára nemcsak a történetét bemutató átfogó szintézis hanem számos esetben az egyes szakterületeket az alapkutatások szintjén feldolgozó forrástanulmányok, monográfiák elkészítése is” – olvasható a közelmúltban megjelent, A (cseh) szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944-1992 c. könyv hátlapján. (Felelős kiadó: Tóth Károly, felelős szerkesztő: Fazekas József. Kiadta a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet.) A szerző, Popély Árpád ifjú ember még, - 1970-ben született Pozsonyban. Édesapja, Popély Gyula jeles történész. Az alma nem esett messzire a fájától. Örvendetes, hogy ez az alapvető mű megjelent. Vázlatát folytatásokban közöljük azzal a megjegyzéssel, hogy reméljük a tisztelt olvasók felismerik: a kötetnek ott a helye mindegyik könyvtárunkban, mindegyik iskolánkban és minden olyan hazai magyar ember házi tékájában, aki át szeretné tekinteni a mindnyájunk életét befolyásoló történelmi folyamatokat, hogy hozzájáruljon hovatartozás-tudatunk elmélyítéséhez. Popély Árpáddal az ITTHON márciusi számában beszélgetünk majd.

A (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének vázlata A második világháborút követő évek a (cseh)szlovákiai magyarság történetének legtragikusabb periódusát jelentették. A háború után újjászülető Csehszlovákia vezetői az 1918-ban akarata ellenére kisebbségi sorba került s a csehszlovák állammal azonosulni nem tudó német és magyar kisebbséget tették felelőssé az ország 1938-1939-ben – külpolitikai okok és a nemzetiségi kérdés rendezetlensége mellett nem elhanyagolható mértékben a cseh-szlovák viszony rendezetlensége miatt is – bekövetkezett szétesésért. Edvard Beneš és munkatársai a kisebbségi kérdés határrendezéssel történő megoldásának lehetőségét és a csehszlovák nemzetiségi politika megreformálását egyaránt elutasítva célul tűzték ki a német és magyar kisebbség kitelepítését és az ország szláv nemzetállammá alakítását. A nem szláv kisebbségek kitelepítésének gondolatát az 1938. szeptemberi müncheni döntés után államfői tisztségéről önként lemondó és Londonba távozó Edvard Beneš által vezetett londoni csehszlovák emigráns körök fogalmazták meg. A kezdetben csupán a németek kitelepítését szorgalmazó elképzelések 1943 decemberében, Beneš moszkvai útja során egészültek ki a szlovákiai magyarság kitelepítésének tervével. A kitelepítésekhez való hozzájárulásra a londoni csehszlovák emigráns kormány hivatalosan első ízben 1944. november

6

23-án kérte fel az USA, Nagy-Británnia és a Szovjetunió kormányát. A nyugati nagyhatalmak reagálása a memorandumra azonban meglehetősen tartózkodó volt, mint ahogy elutasításuknak köszönhetően hiúsult meg az emigráns kormány azon igyekezete, hogy a Magyarországgal megkötendő fegyverszünet feltételei közé vegyék fel a magyar lakosság egyoldalú kiutasítását Csehszlovákiából. A német és a magyar kisebbség kitelepítésének diplomáciai előkészítésével párhuzamosan kezdetét vette a német- és magyarellenes jogalkotás is. Az első jogfosztó rendelkezések már az 1944 augusztusában kitört szlovák nemzeti felkelés idején megszülettek, amikor a felkelést irányító Szlovák Nemzeti Tanács (SZNT) rendeleteket hozott többek között az Esterházy János vezette Magyar Párt feloszlatásáról, a magyar nyelvű oktatás és a magyar istentiszteletek korlátozásáról. Beneš és a londoni emigráció kisebbségellenes elképzeléseit 1944 folyamán az események folyását egyre inkább meghatározó, Klement Gottwald vezette moszkvai csehszlovák kommunista emigráció is átvette. A londoni emigráns kormány, a moszkvai emigráció és az SZNT képviselői által 1945 márciusában Moszkvában egyeztetett, majd április 5-én Kassán kihirdetett kormányprogram megfogalmazása már egyenesen a kommunisták nevéhez fűződik. A német- és magyarel-

lenes jogfosztó intézkedések alapdokumentumává és hivatkozási forrásává váló ún. kassai kormányprogram VIII. fejezete a kollektív bűnösség elve alapján kilátásba helyezte a németek és magyarok megfosztását csehszlovák állampolgárságuktól, IX. fejezete felelősségre vonásukat, a X. és XI. fejezete vagyonuk lefoglalását, XV. fejezete pedig iskoláik bezárását. A kormányprogram közzétételét követően jogszabályok sokasága látott napvilágot, amelyek a német és magyar kisebbséget gyakorlatilag törvényen kívüli állapotba helyezték. A magyarellenes jogalkotást ugyanakkor téves volna csupán a Beneš-dekrétumokkal azonosítani, hiszen Szlovákiában, ahol a dekrétumok egy része ráadásul érvénybe sem lépett, a magyarság jogfosztását elsősorban az SZNT rendeletei szabályozták. Beneš két legnagyobb horderejű, legkíméletlenebb elnöki dekrétuma kétségkívül az 1945.augusztus 2-án kelt 33/1945.sz alkotmánydekrétum, valamint az 1945. október 25-i 108/1945.sz dekrétum volt, amelyek – az aktív antifasiszták kivételével – a teljes magyar és német lakosságot megfosztották csehszlovák állampolgárságuktól, ill. vagyonuk elkopzásáról rendelkeztek. Emellett jogszabályok tömege mondta ki többek között a magyarok (és németek) mezőgazdasági vagyonának elkobzását, a magyar egyesületek feloszlatását, a magyar köz- majd magánalkalmazottak elbocsá-

tását, állásukból, nyugdíjuk és szociális ellátmányuk megvonását, a magyarok kizárását az egyetemekről és főiskolákról, az önkormányzatokat felváltó nemzeti bizottságokból, a politikai pártokból, valamint választójoguk megvonását. Bezárták a magyar iskolákat, betiltották magyar könyvek és újságok kiadását és behozatalát, a magyar nyelv használatát a közhivatalokban. A magyarok rádiókészüléket nem birtokolhattak, polgári keresetet nem indíthattak, hadisegélyt nem kaphattak, házaikból, lakásaikból kártérítés nélkül bármikor ki lehetett őket lakoltatni, s bármikor közmunkára lehetett őket kötelezni. A legsúlyosabb atrocitásokra Kassán és Pozsonyban került sor. Kassán már 1945 márciusában és áprilisában több ezer magyar családot kényszerítettek arra, hogy – legfeljebb 50 kilogrammos kézipogygyásszal – hagyja el az ország területét, Pozsonyból pedig 1945. május 3-ával kezdődően több ezer magyart internáltak a pozsonyligetfalui gyűjtőtáborba. Ezzel egy időben Szlovákia- szerte megkezdődött a Magyarország trianoni területéről származó magyarok letartóztatása, internálása és áttoloncolása Magyarországra. Csehszlovák adatok szerint 1945 májusában és júniusában néhány hét leforgása alatt 31 780 magyart toloncoltak át a magyar határon.

ITTHON

7

ÉLŐ TÖRTÉNELEM

Erdélyi magyarok küzdelme az önálló magyar állami egyetemért Január második felében négynapos látogatást tett a Felvidéken Hantz Péter és Kovács Lehel István, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem törvénytelenül elbocsájtott két fiatal adjunktusa. A rokonszenves erdélyiek azért ruccantak el Komáromba, Dunaszerdahelyre, Somorjára meg Pozsonyba, hogy magyar intézményvezetőkkel, értelmiségiekkel, parlamenti képviselőkkel és polgárokkal cserélhessenek eszmét sorskérdéseinkről, tekintve, hogy január elseje után az Európai Unió újabb tagállamaként már Romániának is enyhítenie kellene addigi merev, a szabad mozgást is szabályozó törvényein és rendeletein. Hantz Péter és Kovács Lehel István – előzőleg értesülhettünk kálváriájukról a médiumokból – azért volt kénytelen megválni a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemtől, mert egyikük – Hantz Péter – magyar nyelvű tájékoztató feliratokat próbált meg elhelyezni a folyosókon meg a termekben. A másik kicsapott adjunktus bár maga nem működött közre tevőlegesen – „gondolatban” részt vett a felháborító cselekedetben – szólt a vád. A két képzett és bátor kolozsvári iktató felvidéki látogatásának legfontosabb célja volt: európauniós szlovákiai magyar tapasztalatokat gyűjteni az önálló kolozsvári magyar nyelvű állami Bolyai Tudományegyetem újraalapításához, hiszen a huszonegyedik században elképzelhetetlen egy ilyen intézmény nélkül a jövő építése, arról nem is szólva, hogy Erdélyben már 1581-ben működni kezdett a mai felsőfokú intézményekhez hasonlatos kollégiumi képzés. Hantz Péter és Kovács Lehel István felvidéki látogatása is igazolta: az Európai Unióban ugyanúgy meg kell küzdenünk mindenért, mint történelmünk folyamán bármikor. Úgy tetszik, a huszonegyedik században sem tudnak mit kezdeni velünk, magyarokkal.

8

Hantz Péter beszéde a kolozsvári tüntetésen Tisztelt egybegyűltek, ritkán adatik meg, hogy valaki sokezer ember támogatását élvezze. Köszönjük Önöknek és köszönjük mindazoknak, akik kockázatot vállalva tiltakoznak egy jogtipró döntés ellen. Mégis úgy gondoljuk, ami ezután következik, annak nem rólunk kell szólnia, hanem azokról a lehetőségekről, amelyek az elmúlt hetek eseményei nyomán megnyíltak nemzeti közösségünk előtt. Ebben a történetben nem románok és magyarok állnak egymással szemben. Mi több, állítom, hogy 1989 december óta ez az első pillanat, amikor a felsőoktatás tekintetében a román és a magyar közösség érdekei egybeesnek. Mindannyian egy diktatórikus, a megfélemlítés eszközeivel kormányzó, a törvényeket durván áthágó egyetemi vezetés távozását követeljük. Azét az egyetemi vezetését, amelyik egyformán sújt le románra és magyarra, ha kritizálni merik, amelyik színházat csinál mind az oktatásból, mind pedig a tudományos kutatásból. Azét az egyetemi vezetését, amelyik évek óta akadályozza a nyelvi egyenlőség megvalósítását, és a magyar karok beindítását. De miért is lenne szükség a magyar felsőoktatás önállósulására, és ennek egy fontos lépéseként, a magyar karokra? Elsősorban azért, hogy ne fordulhasson elő mással az, ami most velünk történt: hogy a véleményünk miatt kizártak az oktatói testületből. De azért is, mert ha mi döntenénk a bennünket érintő kérdésekben, mi döntenénk a bennünket megillető pénzalapok felhasználásáról, jobban meg tudnánk szervezni magunkat. És ez maga után vonná az oktatás színvonalának növekedését is. Európa minden jelentősebb kisebbsége kiharcolta magának az önálló felsőoktatási intézményekhez való jogot: most rajtunk a sor. A magyar oktatók döntő része, mint mindig, most is kiállt jogos követelésünk, a magyar karok beindítása mellett. Vannak olyanok is, akik nem ismerték fel a pillanat jelentőségét, vagy egyszerűségét. És most, amikor adott lenne a lehetőség egyik legfőbb követelésünk megvalósítására, csak tehetetlenül sodródnak. Nekik azt kell üzennünk: ismerjék fel, gondolják végig a csapdahelyzetet, amelybe a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar nyelvű oktatása került. Tudatosítsuk azt, hogy csak két

lehetőség áll előttünk: vagy fenntartjuk a jelenlegi szerkezetben a magyar nyelvű felsőoktatás lassú visszafejlődésének perspektíváját, vagy vállaljuk azt, hogy kitörünk e csapdahelyzetből, még annak árán is, hogy követeléseink felmutatása rövid távon nehézségek és konfliktusok sokaságát zúdítja ránk. Volt, aki nyíltan kimondta, amikor az aláírásokat gyűjtöttük a magyar karok beindítása érdekében, hogy nincsenek elvei és csak a saját érdekeit tartja szem előtt. És a szemembe vágta, hogy annak ír alá, aki többet fizet. Amíg az egyetem vezetősége fizet, addig nekünk nem ír alá semmit. Mások csupán az állásukat, a tudományos karrierjüket féltik. Ez utóbbiaknak üzenném, hogy félelmeik indokolatlanok. Mindannyian látni fogják, hogy az egyetem vezetősége a mi ügyeinkben is visszakozni fog. Vagy bele fog bukni a történtekbe. Úgy gondolom, hogy túl kell lépnünk a kishitűségen. Úgy gondolom, ha a magyar felsőoktatás alapkérdéseiről van szó, akkor nemcsak az oktatók és hallgatók véleménye fontos, hanem az Önöké, az erdélyi magyarságé is. Egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen, hogy mit vár tőlünk az erdélyi magyarság, de a románság döntő része is. Nem azt, hogy félve meghátráljunk, nem azt, hogy elszalasszuk a kínálkozó lehetőségeket, hanem azt, hogy határozottan kiálljunk követeléseink mellett. Bízom benne, hogy ezt minden oktató és minden politikai döntéshozó is megszívleli. 2006. december 9.

ÉLŐ TÖRTÉNELEM

Végleg kirúgták a magyar egyetemi oktatóbak a BBTE-ről A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szenátusa újabb határozatban rendelte el szerdán Hantz Péter és Kovács Lehel adjunktusok menesztését az intézményből – tájékoztatta az MTI-t Magyar Tivadar, a magyar tagozat egyik, ideiglenesen megbízott vezetője. A magát multikultúrálisnak nevező egyetem legfőbb döntésthozó testülete november 27-én zárta ki a két oktatót, de az egyetem vezetősége utólag úgy magyarázta: a rektor ekkor csak felhatalmazást kért a két adjunktus szankcionálására. Az immár véglegesen elbocsájtott két oktatónak az volt a bűne, hogy az egyetem több épületében a román mellé magyar nyelvű táblákat helyezett el. Az egyetem vezetősége azonnal leszedette a magyar feliratokat is. Hantz Péter ma a magyar külügyi bizottság előtt is beszélt az erdélyi magyar felsőoktatás előtt álló akadályokról és azt kérte, hogy a parlamenti képviselők vessék fel ezt a problémakört a román-magyar vegyes bizottság ülésén. Hantz Péter szerint egy több százmillió forintos alapra lenne szüksége az erdélyi magyar felsőoktatásnak. A parlament külügyi és határon túli bizottságának ülésére csak az ellenzéki politikusok mentek el, a kormánypárti tagok távolmaradtak. Igy csak tanácskozóképes volt a bizottság, amikor Hantz Péteren kívül több más erdélyi oktatót is meghallgattak. A szocialisták azzal magyarázták távolmaradásukat, hogy eredetileg a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter tájékoztatóját hallgatták volna meg és csak pótnapirendi pontként, hirtelen döntés alapján került elő ez a „fontos ügy”. Kozma József, a külügyi bizottság szocialista alelnöke szerint csak alapos előkészítés után, körültekintően lehet tárgyalni ebben a kérdésben. Tények, érvek az önálló Bolyai Egyetem ügyében 1990-ben az erdélyi magyarság tízezres utcai tüntetéseken követelte az önálló romániai magyar oktatási hálózat megteremtését, a magyar tannyelvű állami egyetem újraindítását. 1992 és 1997 között a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) több mint 600 000 aláirást gyűjtött össze ugyanezen célok támogatása érdekében – egy demokráciában ez önmagában elég indok lett volna olyan kérések teljesítéséhez, melyek nem sértik mások érdekeit. 2001-ben két, még 1998ban benyújtott törvénytervezetet utasított el a román parlament, melyekben az állami, magyar tannyelvű Bolyai Egyetem újraindítását követelték a magyarság képviselői. Ugyaneb-

ITTHON

2006.dec.20.

ben az évben a Román Hirszerző Szolgálat a nemzetbiztonságot veszélyeztető tényezők közé sorolta az önálló magyar felsőoktatás megteremtésének szándékát. 2005 októberében Erdély négy városában több ezer ember vonult az utcára ugyanezekkel a követelésekkel. 2005 decemberében a Babes-Bolyai Tudományegyetem 149 oktatója, az érintett tanárok 83 % -a beadványban követelte, hogy magyar tannyelvű természettudományi, humántudományi, valamint társadalom és gazdaságtudományi karok jöjjenek létre az egyetemen, ugyanakkor az Európa Parlament országjelentése is sürgette a magyar felsőoktatás fejlesztését és az ehhez szükséges anyagi alapok biztosítását. A BBTE a három magyar kar létrehozásának akadályozásával a román oktatási törvény 123. paragrafusát, valamint az egyetem Chartáját is sérti. Habár a román oktatási törvény lehetővé teszi magyar karok indítását már meglevő egyetemeken, nem ad lehetőséget állami magyar egyetem indítására. 2006 februárjában 80 nemzetközi elismertségnek örvendő profeszszor, köztük 11 Nobel-, Fields-, és Wolf-díjas tudós kérte a Bolyai Egyetem újraindítását. Petíciójukra, melyet Románia elnökének és miniszterelnökének, valamint az Európai Bizottság elnökének címeztek, nem érkezett válasz. A többségi intolerancia szószolói – akik között szép számmal találunk magyar egyetemi oktatókat is – gyakran hazugságokkal, illetve hamis érvek hangoztatásával próbálják a magyar felsőoktatás önállósulását gáncsolni. Félrevezető elemzéseiket tudatosan a helyzet nem, vagy csak felületesen ismerő közönségnek szánják, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy előítéleteket keltsenek a magyar nemzetiség törekvéseivel szemben. Éppen ezért szükségesnek tartottuk az egyetemi autonómiával kapcsolatos legfontosabb ellenérveket és azok cáfolatát összefoglalni.

A döntések kisiklatása Ha már nyilvánvalóvá vált, hogy nem ússzák meg a magyar félnek adandó engedmények nélkül, igyekeznek ezeket szimbolikus méretűvé csökkenteni és elhitetni a közvéleménnyel, hogy ez jóval több annál mint amiért küzdöttek. Ez a szakasz most van születőben (idézet Salat Levente rektorhelyettesnek a Transindex hirportálon megjelent nagyinterjújából: „nem tartom lehetetlennek, hogy nagyon merész ötletek is napirendre kerüljenek, amelyek akár túlmenjenek azokon az elképzeléseken, amelyekre a BKB kezdeményezte aláírásgyűjtés vonatkozott”). Ebben a szakaszban az ellenfél megpróbálja megkérdőjelezni a kezdeményezők legitimitását és arra törekszik, hogy könnyen befolyásolható magyar oktatókkal folytassa le a kulcsfontosságú tárgyalásokat. A tárgyalások során attól sem riad vissza, hogy az egyik nap tett engedményeket másnap mondvacsinált ürüggyel visszavonja. A kicsikart eredmények megvalósítási folyamatának gáncsolása Erre a szakaszra csak a jövőben fog sor kerülni, a magyar karok/magyar egyetem létrehozása után. Az ellenfél megpróbálja lehetetlen helyzetbe hozni az új magyar struktúrákat, például az anyagi támogatás megfelelő módon kimagyarázott csökkentésével. Általánosan alkalmazott módszer, hogy az új struktúrák vezetői ellen hangolják azok személyzetét. Ez a taktika megfelelő körültekintéssel kivédhető. Mindezek után arra a gyakran elhangzó kérdésre, hogy a román politikai és akadémiai vezetés miért hátráltatja az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztését egyetlen válasz adható. A román politikai elit kiemelt célja az erdélyi magyarság fölszámolása és az asszimilációs folyamatnak útjában áll minden olyan intézmény, amelyben a magyarság döntéshozási joggal és jelentős pénzösszegek felhasználásának jogával rendelkezik, legyen az egyetemi kar vagy területi autonómia. Egy egyetem ugyanis több puszta oktatási intézménynél. Szellemi műhely, amely nagymértékben hozzájárul az őt fenntartó közösség anyagi és szellemi gyarapodásához.

9

SZEMBENÉZÉS

„...a kisebbségi helyzet maximumra kényszerített...” Gondolatok Fábry Zoltán születésének 110. évfordulója elé Mindjárt az elején kimondom, amit úgysem tudnék véka alá rejteni: elfogult vagyok Fábry Zoltánnal szemben. Elfogult, több okból is.

Fábry Zoltán

Először azért, mert Fábry Zoltán nekem nagyapám is lehetett volna. Igen, hiszen az én nagyapám is ott volt a galíciai és az olasz fronton, de míg Fábry Zoltán megtört egészséggel hazajött, addig az én nagyapám a karsztokért folytatott öldöklő harcok poklában fia – édesapám – születése előtt három héttel „hősi halált halt”. Fábry Zoltán vállalta, hogy helyette is riadót dobol minden „fegyver s vitéz ellen“. Másodszor pedig, mert én megszólított örökösének érzem magam. Ismerve végrendeletének különböző változatait /talán öt is volt belőle/, s éveken át tartó vívódásait, melyek egyedüli célja volt: jogi formát találni annak az elhatározásának, hogy szellemi hagyatékát, ingó és ingat-

lan vagyonát a szlovákiai – az ő szavával: „szlovenszkói“ – magyar közösségre hagyományozhassa. Végrendeletében „a magyar kultúra itteni gyakorlati tényezője: a Csemadok“ lett meghatározva egyedüli örökösként, amit én akkor /1970/ tízéves Csemadok-tagsággal a hátam mögött meghatva és boldogan elfogadtam. Harmadszor azért, mert egy kicsit sztószinak is érzem magam. Igaz, az ottani hegyek magasabbak a gömöri lankáknál, de a Bódva-patakot szegélyező hársfasor – Unter den Linden – mintha régi ismerősként köszöntene, jólesik a mánták „sprechoválását“ hallgatni, s minden újabb látogatás megerősíti bennem: nekem ehhez a helyhez közöm van, s a hely szelleme: „a stószi mérték”, „a stószi ablak” és a „stószi őrhely” nem csak ennek a földrajzi pontnak a meghatározói, hanem nekem is és velem együtt másoknak is. Így számomra minden stószi utazás – valóságos és lélekbeni – önvizsgálat, hasonlatos ama bibliai értelmezésben vett önvizsgálattal: „hogyan gazdálkodtál a rád bízott tálentummal“ – örökséggel? Aktuális tehát a kérdés: hogyan sáfárkodtunk a ránk – a szlovákiai magyarokra – hagyott Fábry-örökséggel? Kezdjük az életművel; a szellemi örökséggel. Megállapíthatjuk, hogy a kezdet biztató volt. A hetvenes évek derekára a szülőház emlékházzá alakult, tíz évvel a halála után /1980/ beindult az életműsorozat kiadása, ami a Madách Kiadó jóvoltából egy évtized alatt tíz kötet kiadását hozta. A

rendszerváltás után Összegyűjtött írásainak kiadása elakadt és az utolsó két kötet megjelenésére több mint tíz évet kellett várni: a XI. kötet 1999-ben jelent meg, s az utolsó – a tizenkettedik – 2001-ben. Ezek már a Madách-Posonium gondozásában. S még örülhetünk, hogy az egyre fokozódó Fábry-ellenes légkörben erre sor került, hála Dobos László rendíthetetlen hűségének és a sorozat fáradhatatlan szerkesztőjének, Fónod Zoltánnak. Az induló Fábry Napok Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napokká transzformálódtak, kiteljesítve elindítói ama nem titkolt szándékát, hogy kisebbségi közéletünk amolyan kulturális parlamentje legyen, ahol közösségünk dolgairól nyíltan, véleményeket ütköztetve lehetett szólni. Így került sor a népszámlálás eredményeinek elemzésére, kisebbségi kulturális életünk egy-egy szeletének a felmérésére, illetve szlovák-magyar értelmiségi találkozóra és egyéb aktuális kérdések megvitatására. Tudomásom szerint a Kárpát-medencei és a nyugati magyarság képviselői első rendszerváltás utáni találkozójának is a Fábry Napok adtak teret. S aztán a Fábry-díj, amely lassan húsz éve a kisebbségi közszolgálat elismerését és megbecsülését jelentette. Jól emlékszem, amikor a legsötétebb Mečiar érában a Fábry-díjat a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége kapta a magyar iskolák védelmében tanúsított bátor kiállásért, micsoda súlyt és társadalmi megbecsülést jelentett! Nem hallottam, hogy valaki visszaadta volna a Fábry-díjat, ennek ellenére az odaítélése évek óta szünetel. Miért? Talán azért, mert Fábry Zoltán neve valakit irritál, vagy problémát jelent az emlékplakett elkészítése és annak a néhány ezer koronának az összegereblyézése, amivel a díj jár? Nem hiszem, hogy a kutya itt lenne elásva, inkább a dolgaink iránti közömbösség ragályos terjedésének az igazolása. Hasonlók jutnak az ember eszébe a Fábry-ház láttán. Az eresz alatt utat taKét hámor még ma is életképes

10

lált a víz a falba, hull a vakolat és a talajvíz egyre nagyobb részét veszi birtokába. Bent dermesztő ridegség, mert az aktuális villanyszámla kifizetésének az elmaradása miatt kikapcsolták az áramot, a vendégkönyvben is csak néhány bejegyzés. Csoda-e? Igaz, a két emlékszoba boltíveivel még őrzi az épület patináját: „nagyapám építette a kiegyezés évében, 1867-ben“írta Fábry Zoltán. Azt is tőle tudjuk, hogy 1952 februárjában, amikor tüdővérzéssel a Tátrában kezelték, a vizes hó benyomta a háztetőt, de kitavaszodva jött a segítség a faluból, Kassáról, jött Béres József és jöttek a kőművesek és ácsok Debrődről, hogy mikorra haza ér, akkorra kész legyen a tető. Hja, akkor még így működött az emberi és kisebbségi szolidaritás. Most is megszületett valahol az emlékház „megmentésének“ képtelen ötlete: elszállítják a könyvtár több mint 11 ezer kötetét..?! De akkor – kérdem én – mitől lesz emlékhely a Fábry Zoltán emlékház..?!!! Hát itt állunk most, miközben Fábry Zoltán életét és munkásságát az elhallgatás mellett némely körökben zsigeri gyűlölet veszi körül, mondván: csak tehertétel számunkra és feloldhatatlan anakronizmus! Ő, aki közösségünk történelmének kikerülhetetlen tartozéka, akiről nagyjaink is csak a legelismerőbben szóltak. Illyés Gyula „oltárőrzőnek“ és „szentszagú európainak“ nevezte, Németh László „Észak oszlopának“ aposztrofálta, s irigyléssel tekintett rá bátor magatartásáért. Folytassam? Nem hiszem, hogy nagyon elszaladt

ITTHON

A szentkoronás kályha

A stószi ablak belülről

volna velem a szekér, mikor mondom: Fábry Zoltán elhallgatása, múltunk megtagadása – önfeladás! Nyilvánvaló, hogy az idők múltával sok Fábry írás vesztett aktualitásából, ami egy közíró esetében nem csoda, hiszen az a napi aktualitások szintjén követi az eseményeket. Fábry is ezt tette, ott fent a hegyek között, ahol a posta sem járt minden nap. Mégis: A vádlott megszólal, tikos naplója, az Üresjárat /1945 – 1948/, nélkülözhetetlen múltunk ismeretéhez, akár az Európa elrablása a német történelem és kultúra megismeréséhez és megértéséhez, amit a kassai születésű prágai professzor, Rákos Péter, Fábry Zoltán munkássága „kvintesszenciájának” nevezett. S azt is el kell mondani, hogy művei mögött aranyfedezet van: a tiszta erkölcs, a tiszta emberség; nyelv- és kisebbségvédő magatartása máig tiszteletet érdemel és példa nélküli

a halálát követő évtizedekben. Miközben itt állunk születésének a 110. évfordulója előtt. Jó lenne számba venni adósságainkat és mulasztásainkat. Utoljára a centenáriumi ünnepségekre zarándokoltak el sokan Stószra, ahol az emlékbeszédet a betegen is fáradhatatlan Czine Mihály tartotta, aki azóta már égi magasságból biztat a Fábry Zoltán-i tisztesség és hűség követésére. A napokban egy neves múzeumi szakemberrel jártam Stószon, aki a házon lévő emléktábla megpillantása után egy sóhajtással: „Hja, most már értem”-mel nyugtázta a gondoskodás hiányát és az enyészet nyilvánvaló jelenlétét. Jómagam mindjárt felfogtam, hogy ezzel az emléktáblán lévő csillagra – ötágú csillagra ! – gondol. Valóban csak annyi volna a kötelességünk, hogy levegyük az emléktábláról az ötágú csillagot...?! Máté László. Kolár Péter felvételei

11

BEÍRATÁSOK

,,Fenn kell tartani, gyámolítani, mint a kialvó tüzet.” Igen. A nyelvet, azt a legdrágábbat, amire édesanyánk, lelkének virágzó szeretetével tanított. Ő volt az első tanítónk, az első angyalunk, aki féltve óvott a széltől is, aki a legtöbbet adta, az életet, a tisztaságot, a reményt: olyanok leszünk, mint Ő. Van-e jogunk megtagadni akaratát, nem tovább adni szülőként a nyelvet, az apró csodát, amelyet Tőle kaptunk, s melyet ha megtagadunk, nem tagadjuk-e meg mindazt, ami az emléke, mindazt, amit anyaként Tőle kaptunk! Gondolatok újra és újra, beíratkozás előtt. Fogyunk! Egyre kevesebben vagyunk, s abból a kevésből is egyre többen lemorzsolódunk. Maradunk-e még elegen

Petőfit szavalni, Mikszáthot olvasni, Himnuszt énekelni ? Maradunk-e még kiállni, ha bántanak, ha igazságtalanság ér bennünket, ha nyelvünk védelmében kell az iskola otthont és tudást adó fészkét megóvni? Maradunk-e még? Évek óta folynak a beíratkozási programok a Rákóczi Szövetség jóvoltából, melyek megszólítják a szülőket, támogatást kínálnak, valami többet, valami jobbat, valami emberibbet, és ehhez a támogatási rendszerhez néhány éve társult a Pázmány Péter Alapítvány által juttatott segítség is, ami terheket vesz le a magyar iskolába járó gyermekek szüleinek a válláról, valami mégis hiányzik belőle. Nem az említett

szervezetek, intézmények hibájából. A magunkéból. Mi mit teszünk azért, hogy többen legyünk az iskolákban, szülőként, pedagógusként, magyarként? Miért kell mindig másokra várni , hogy helyettünk gondolkozzanak, cselekedjenek? Miért a magyar adófizetők pénzén kell támogatást gyűjteni az itt élők számára? Ez nem a mi harcunk is? Ezek nem a mi iskoláink? Ezek nem a mi gyerekeink? Ez nem a mi jövőnk? Mikor teszünk mi magunk is valamit önmagunk jövőjéért? A kérdéseket ki-ki válaszolja meg saját magának. A nemzet sírásója a közöny, amit saját magunk sorsa iránt érzünk!

Felhívás!

M. Nagy László felvétele

A budapesti székhelyű Rákóczi Szövetség , valamint a CSEMADOK Országos Tanácsa, a két szervezet között megkötött együttműködési megállapodás alapján, közös felhívással fordul az ország valamennyi Csemadok alapszervezetéhez, és kéri a tagságot, hogy az esedékes évzáró taggyűléseken egy szimbolikus összeggel, akár néhány koronával is, járuljon hozzá az évek óta folyó beiratási programhoz, bizonyítandó: az iskola, a kultúra, a nyelv, a hagyományok, a nemzet jövőjének és megmaradásának alappillérei. Az összegyűjtött pénzt juttassák el az általuk kiválasztott iskola igazgatóságának egy levéllel, mely egyben felhatalmazza az iskola igazgatóját az összeg felhasználására. Halzl József és Hrubík Béla A Rákóczi Szövetség, illetve a Csemadok képviseletében

12

BEÍRATÁSOK Isten áldja meg azokat az édesanyákat, akik nemcsak tejüket adták, szivük melegét, szemük mosolyát, de a lehetőséget is, hogy anyanyelven köszönhessük meg mindazt, amit örkökül hagytak ránk: a szeretetet és a jót! Batta György

Édesanya A völgyből rég kifútta a kikericsek lila füstjét az ősz. A gyertyán a havazást várja beleborzongva a vágyakozásba. Hozzám simul egy falevél, talán már nem is él, az elmúlás iszonyú lángja vörösre marta. Erezetén hosszan időz szemem, mint édesanya rák-perzselte kezén azon az utolsó ágyon. Állok egyszál magam a fák alatt; izzít a rőt csönd – magányom. Magányom? Tudom, a gyertyán kintről így látja, onnan igen. Csakhogy itt belül ketten vagyunk mi – halálomig már anyát viszem. Viszem, mert nemcsak a tejét adta, melegét küldte szemsugarán; bűvölt szavakkal: bizony sokáig ez a csöpp asszony volt a hazám!

ITTHON

Zuhant a bomba Hirosímára, széttépve mindent ég s föld között, indult e kis nő mégis, reménnyel, s a Rima partján egy nyelvhez kötött. Tanultuk, piros a kakastaréj. Kökénynél sötétebb mindig az éj. Akácfa virága? Csönd-füst, fehér. - A viharbikát is fékezheted! Szarvát – a villámot – kézbeveszed, akár a rőzsefát, széttördeled, bíborló alkonyi tűzre veted. ...Röpdöstünk le-föl az időben virágszirmon meg hópihén, suhantunk Petőfihez ketten szavak fedélzetén, s meglestük ilyképpen, hogy folyik ki a tinta szegény Megyeri egyetlen sárga kabátja zsebében, majd lebegtünk a paplak lözelében, merthogy a költő ott vendégeskedett Tompánál, Bejében. Krasznahorkán az ágyút nem használtuk;

és láttuk, ahogy - a világszabadságról fuvolázva – szárnyal a kukoricás fölött egy lángtollú madárka, és végez vele, és végez vele? a rideg kozák szurony nyársa. ... A földre lebbentünk végül házunk picinyke udvarán. Fogadott ujjongva, tűz selymét lengetve, glédában harminc tulipán. Az a kis tulipánerdő, számomra az volt a csoda: nem fényből-esőből sarjadt – nevelte anya mosolya. - A szavak nem jutnak soha emberig, ha nem viszik magukkal a mosolyt is, - a jövőt! – lélektől lélekig. Így tanított anyám, ki bizony ma is egyik hazám, s aki lám, most is simogat – az első hópihével érinti arcomat. Az az utolsó könycsepp zizzent ide rám, mit már a halál gördített végig arcodon szeptember végén, édesanyám.

13

AUTONÓMIÁK EURÓPÁBAN

Christoph Pan:

A Dél-tiroli autonómia – sikermodell? (befejezés)

A dél-tiroli autonómia fontos szemszögei Több tényező van, melyek alapvetően hozzájárultak a dél-tiroli autonómia pozitív tapasztalataihoz. Ezek a következők: Az egyetértéses eljárás minden egyes, a „csomagban” található 137 intézkedés konkrét magvalósításánál, amelybe az Autonómia-statútum 107. cikkelye szerint az állam és Dél-Tirol minden népcsoportjának képviselőjét bevonták (12-es és 6-os bizottság). Ez a módszer rendkívül fontos, mert megakadályozza, hogy a népcsoportvédelem hosszan tartó folyamata a lánc utolsó szeménél, mármint a konkrét megvalósításnál a többségi népesség egyoldalú felülbírálása által ellehetetlenüljön. Ez az eljárás ugyan időigényes (Dél-Tirol esetében 1971-től 1992-ig, tehát 22 évig tartott!), de más eljárással nem helyettesíthető. A hosszú időtartam egyébként nemcsak az eljárásnak, de az Olaszor-

14

szágban gyakori kormányváltásoknak is felróható. A közhivatali állások részarányosságának óvatos és hosszú távra kiterjedő megvalósítási módja: kemény intézkedések, mint elbocsátások, vagy egy csoport felvételének kizárása nélkül. A közhivatalokat, melyekhez az állami, tartományi és községi közigazgatás mellett a vasút, a kórházak vagy iskolák is számítanak, a fasizmus alatt szinte kizárólag, több mint 90%-ban az olaszok uralták, ebben most az őket megillető mértékben a két másik népcsoportot is részesíteni kellett. A részarány-rendszer bevezetése, hogy régi jogtalanságot ne váltson fel új, a kirívó etnikai egyenlőtlenség felszámolása 30 évre, tehát egy generáció időtartamára terjedt. Így sikerült megengedhetetlen hátrányos helyzetek előállását elkerülni, nem került elbocsátásokra sor, és a németek és ladinok arányát természetes úton,

csak aránytalanul nagyobb méretű újrafelvételekkel, például nyugdíjazás által megüresedő állások betöltésénél lehetett növelni. A dél-tiroli autonómia egyik sajátossága 3 autonómiatípus (területi, kulturális és helyi autonómia) fontos elemeinek vegyítése, ez kölcsönzi azt a szükséges hajlékonyságot, ami a három népcsoport legkülönbözőbb igényeit kielégíti. Elsőként a dél-tiroli autonómia területi autonómia, mert az autonómia státus elsősorban egy földrajzilag elhatárolt területre, az Autonóm Provincia Bozenre vonatkozik. Azután a két szakterületet, az iskolát és a kultúrát különíti el népcsoportok szerint, ami a kulturális autonómia lényege. Ezenkívül létezik a helyi autonómia annyiban, amennyiben a 8, többségében ladin népességű község különbözik a többi 108 községtől, mert háromnyelvűek, vagyis a ladin ezekben a községekben a két másik tartományi nyelvvel egyenjogú. Kiemelkedő lételem az intézményes kétnyelvűség, vagyis minden közintézmény kötelezve van a kétnyelvűségre, a ladin településterületen pedig a háromnyelvűségre. Az olasz és a német népcsoport tagjai a közintézményeknél anyanyelvüket használhatják. A ladinok számára ez csak szűkebb településterületükön biztosított.

Gyakorlatilag Dél-Tirolban minden közalkalmazott, az összes foglalkoztatott 16%-a kétnyelvű, kisebb mértékben háromnyelvű. Ez teszi működőképessé az intézményes kétnyelvűséget. A második nyelv ismeretéért kétnyelvűségi pótlék jár, ami kb. a fizetés 10%-át teszi ki. A ladinok, akiknek közalkalmazottként háromnyelvűeknek kell lenniük, két másodnyelvért kapják a pótlékot, és ezzel kb. 20%-kal javítják fel jövedelmüket. Végül a dél-tiroli népcsoportok autonómiából eredő kettős, illetve többes szerepei jelentenek egy kevéssé figyelemreméltó tünetet. Meg kellett tanulni a szerepspecifikus viselkedés ellentmondó követeléseit kezelni. A kisebbség például nem engedheti meg magának, hogy az őt védő jogokkal túlságosan nagylelkűen járjon el, mert ez pazarlás lenne, kulturális tőkéjével még inkább nagyon takarékosan kell gazdálkodnia. A többségnek ezzel szemben nagylelkűnek kell lennie, és meg is engedheti ezt anélkül, hogy magát kulturálisan veszélyeztetné. A többségi szerep mindig nagyvonalúságot követel a helyi kisebbséggel szemben, éspedig azt a nagylelkűséget, amit a kisebbség nem engedhet meg magának anélkül, hogy ki ne szolgáltatná önmagát. Egyszer az egyik, másszor a másik viselkedésmód szükséges, mindig a megfelelő téren és a megfelelő helyen. Ezt meg kell tanulni jól megkülönböztet-

elvárásait vesszük mércéül. Lehetővé tette hogy Dél-Tirolban a németajkú népcsoport és a ladin kisebbség identitását meg tudta őrizni, illetve továbbfejlesztette anélkül, hogy a Dél-Tirolban élő olaszok emberi és elemi szabadságjogaik élvezetében hátráltatva lettek volna, hogy Olaszország fenntarthatta területi integritását, Ausztria pedig kulturális és nyelvi tulajdonát – országhatárain túl is – képes volt megtartani. Ezzel a dél-tiroli autonómia lényegében megfelelt megalapozói elképzeléseinek, elérte a kitűzött célokat, és mint siker értékelhető. Nemzetközi szinten az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága fontos tanúságot

Az Európa Tanács fáradozásai a kisebbségi konfliktusok megoldására az autonómia eszközeivel fejlődést hoztak, aminek jelentősége nem becsülhető eléggé nagyra, és ebben a déltiroli autonómia mint sikermodell, keresztapa volt. ni, mert több népcsoport zökkenésmentes együttélésének érdekében a legfontosabb mindenkor következetesen ügyelni a szerepspecifikus viselkedésre. Az első pillantásra meglepő lehet, hogy Dél-Tirol olasz nyelvcsoportját a kisebbségvédelem problematikájába be kell vonni, akkor, amikor az olaszok Olaszország névadó nemzetéhez tartoznak, mely mint nemzeti többség nem igényel semmiféle kisebbségvédelmet. De mint helyi kisebbség Dél-Tirolban, úgynevezett kisebbség a kisebbségben lesz belőle, és ezzel a kisebbségvédelem alanya, azzal a jogigénnyel, hogy a dél-tiroli autonómia általánosan elismert emberi és elemi szabadságjogai élvezetében nem hátráltathatják. Eredmény A dél-tiroli autonómia sikeres volt és marad, ha a résztvevő felek belehelyezett

ITTHON

rol szűk félmilliónyi lakossal közvetlenül a lakóállam (Olaszország) és a védőhatalom (Ausztria) határvidékén fekszik, tehát annak a veszélye, hogy az autonómia az elszakadás első lépcsőjeként lesz kihasználva, összehasonlíthatatlanul nagyobb volt, mint a két másik területen. Gross autonómia-beszámolója annyira átütő volt, hogy az Európa Tanács Parlamenti Gyűlése 2003. június 24-én az 1334. sz., Autonóm régiók pozitív tapasztalatai mint a konfliktusmegoldás forrásai Európában című határozatban fontos alapelveket fogadott el az autonómiát illetően, és a hasonló című 1609. sz. ajánlásában felszólította a Miniszteri Bizottságot, hogy dolgozzon ki európai autonómia-konvenciót. Képek: © South Tyrol Marketing – Hubert Andergassen, Frieder Blickle, Tappeiner

tett a dél-tiroli autonómia sikerjellegéről, amikor az autonómiával kapcsolatosan gyakorolt szokásos tartózkodása ellenére nem tudta elkerülni 2002. július 3-i határozatában annak megállapítását, hogy Olaszország a kisebbségvédelemmel Dél-Tirolban ajánlásra méltó színvonalat ért el. Ezt a felismerést nemrégiben újra igazolták, mikor 2003 júniusában a svájci nemzetgyűlési képviselő, Andreas Gross által összeállított autonómia-beszámolót az Európa Tanács a benyújtást követően elfogadta. Lényegében azokra a pozitív eredményekre támaszkodott, melyeket az autonómia eszközeivel Alandon (Finnország), Dél-Tirolban (Olaszország), és a Fáró-szigeteken (Dánia) értek el. Ebben Dél-Tirol központi jelentőséget kap, mert Aland szigete és a Fáró-szigetcsoport aránylag csekély lakosságúak (Aland 25 000, Fáró 45 000), ráadásul több száz kilométerre esnek a szárazföldtől, míg Dél-Ti-

15

BARÁTAINK NYOMÁBAN

Udmurtiában magyarul Dr. Csámpai Ottó etnoszociológus, a Nagyszombati Egyetem docense a múlt év októberében és novemberében majdnem egy hónapig az Orosz Föderációhoz tartozó Udmurt Köztársaságban tartózkodott. Milyen céllal utaztál erre a távoli, számunkra teljesen ismeretlen vidékre? Már rég készültem, hogy kiutazom, mivel a könyvek és barátaim révén sok ismerettel rendelkeztem és kíváncsi voltam, hogy kialakult elképzeléseim mennyire felelnek meg a valóságnak. Jó tíz éve ismerkedtem meg az egyik ott lévő egyetem tanárával, Alexander Balitskyval, aki azóta jó barátom lett. Többször járt Szlovákiában, nagyon jól ismeri az itteni magyarság helyzetét és nehézségeit. Neki köszönhetem, hogy meghívást kaptam egy nívós nemzetközi tudományos konferenciára, melyet aztán kibővítettem az ország és lakosai megismerésével is.

Alexander Balitskyval, az Izsevszki Műszaki Egyetem rektorhelyettesével

Milyen konferenciáról van szó és te milyen témával szerepeltél ? A konferenciát az Udmurt Állami Egyetem Történelem Kara szervezte. Az egyetemről tudni kell, hogy ott kb. 25 ezer diák tanul és nemcsak Udmurtia, hanem Oroszország egyik legszínvonalasabb egyeteme. A konferencián előadást tartottam a csehszlovákiai magyarok jogfosztottságáról az 1945-1948 közötti időszakban. Milyen nyelven adtál elő, illetve milyen nyelven beszéltél az emberekkel? Mivel jól beszélek oroszul az egész idő

16

alatt így folyt a beszélgetés, de a finnugor tanszéken magyarul tanuló diákjainak tartottam egy magyar nyelvű előadást is. Itt nagyon kellemesen meg voltam lepődve, mert minden érdekelte őket, ami Felvidéken és Magyarországon történik. Nem nagyon ismerik a történelmi összefüggéseket, tehát sok mindent meg kellett nekik magyarázni. Az egyetlen dolog, amiről meg vannak győződve, hogy az udmurtok legtávolabbi rokonai a Közép-Európában élő magyarok és hogy a nagyon távoli múltban közös volt a történelmünk. Nagy volt az érdeklődés, sok kérdést tettek fel – természetesen magyarul. A lényeg: szeretik a magyarokat, testvérekként tisztelnek bennünket. Valójában hol fekszik Udmurtia? Udmurtia az Ural előtti térség területén, a Káma és Vjatka folyók között terül el. Moszkvától légvonalban kb. 1200 km. Szövetségi köztársaság, elnökkel az élen, kormánnyal és parlamenttel, bíróságokkal. Területe 44 ezer km2, tehát kb. akkora mint Svájc. Lakosainak száma kb. 1 millió 6000 ezer, ebből 58% orosz nemzetiségű, 31% udmurt, 7% tatár, de rajtuk kívül elenyésző számban legalább 70 további etnikum tagjai élnek Udmurtiában. A rövid ottlétem alatt találkoztam csuvasokkal, baskírokkal, örményekkel, cseremiszekkel, mordvinokkal. Udmurtia területének 44%-át erdők borítják. Nagyon gazdag az állat- és növényvilága /kb. 1700 növényfajtáról tudnak a tudósok/. Udmurtia dél-nyugati része az 5-13. századig a Volgai Bolgárországhoz, majd később az aranyhorda fennhatósága alá tartozott és tatárok uralták. A 16. századig ezen a részen alig éltek oroszok. Az oroszok érdeklődése a gazdag vidék iránt csak 1552 után, a tatár uralom alatt lévő Kazán elfoglalása után kezdődött. Beszélgettél udmurtokkal, hallottad az udmurt nyelvet. Melyik nyelvhez hasonlít? Az udmurtok vagy régebbi nevükön votjákok a finnugor nyelvcsaládhoz tartoznak. Nyelvükhöz legközelebb a zürjén-komi nyelv áll. A nyelvtudomány ezeket a perm nyelvi csoportba sorolja. De ugyanúgy hasonlít a nyelvük a mordvinok és marik nyelvéhez, akik a Közép-Volga térségben élnek. Természetesen, a laikus nem ismer fel hasonlóságot a magyar és az udmurt nyelv között. Petőfi Sándornak, akinek válogatott költeményeit lefordították az udmurt nyelvre, Nemzeti dala első versszaka így hangzik:

Az Udmurt Állami Egyetem épülete előtt

Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Ej magyar, öte saer! Birji ton, övöl na ber! Rab zjbetin ulono-a Ja ereke potono-a? Magyjarlik oszkonmili mi Kil szetom Kil szetom: rabesz um lue – Zsutjszkom! Mi érdekeset tudnál még mondani róluk? Vallásuk túlnyomórészt ortodox keresztény, melynek a terjedése ezen a vidéken csak a 18. században kezdődött, de sokan tartoznak az iszlámhoz is. Írásbeliségükről nem tudunk sokat. Az első udmurt nyelvtant 1775-ben nyomtatták ki – cirillbetűs írással. Manapság azonban

rendkívül nagy a tudás iránti érdeklődésük: Udmurtiának öt egyeteme van, ebből négy: az Udmurt Állami Egyetem, az Izsevszki Műszaki Egyetem, az orvostudományi és a mezőgazdasági egyetemek, a fővárosban Izsevszkben, a pedagógiai egyetem pedig egy további városban, Glazovban van. Felsőoktatási képzést ezeken kívül további 36 főiskolán lehet szerezni. Népdalaik színes érzelmi világra épülnek, inkább szomorúak, lassúk, de az emberek nem vetik meg a vigadozást sem, szeretnek táncolni, mulatni. A híres orosz zeneszerző, P. I. Csajkovszkij is, aki az udmurtiai Votkinszkban született, sokat merített az udmurt zenéből. Tiszteletére múzeumot rendeztek be, amely a külföldi turisták kedvelt állomása. Nyelvük és a tárgyi kultúra némely eleme szerint északi és déli udmurtokat lehet megkülönböztetni. Az északi udmurtok között él egy specifikus etnikai csoport – akik ugyan udmurtul beszélnek, de kultúrájuk leginkább a törökös nyelvű csuvasokhoz hasonlít. Eredetük nem tisztázott, némely tudós azt állítja, hogy a bolgár korban nagy hatással volt rájuk a csuvasokkal való keveredés. Nevüket a „muzulman”szó orosz népies használatáról kapták. A déli udmurtok embertanilag a törökös népekhez hasonlítanak, tehát véleményem szerint inkább ezekkel vagyunk rokoni kapcsolatban. Te nem vagy a finnugor származáselmélet híve, miért akkor ez a nagy érdeklődés? Egy dolog a tudomány, másik a barátság és az emberi kapcsolatok. A vendéglátó egyetemen is sokat vitáztunk a finnugor származáselmélet létjogosultságról. A tudomány mai álláspontja szerint nyelvrokonságunk bizonyított, bár vannak más

A magyarul tanuló udmurt diákokkal elméletek is. A nyelvészek feladata, hogy ezt megoldják, ill. bizonyítsák az igazságukat. De ami engem szakmailag még odautazásom előtt megfogott, a tény, hogy emberanyagunk sok hasonlóságot mutat az udmurtokéval. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy több tízezer évvel ezelőtt ez a két nép valóban együtt élt valahol – még az sem kizárt, hogy itt Európában, hisz az Istállóskő-Szeleta műveltséggel kezdődött el a Kárpát-medence folyamatos betelepítése. Melyik élményedre fogsz sokáig emlékezni? Nagyon sok élménnyel gazdagodtam. Reméltem, hogy találkozom Kalasnyikov tábornokkal, a híres-hírhedt automata géppisztoly konstruktőrével, aki a fővárosban, Izsevszkben él. Annak ellenére, hogy meg volt szervezve a találkozás, néhány nappal az odaérkezésem előtt sürgősen el kellett utaznia Dél-Amerikába. Sok ismerettel

gazdagodtam a V.J.Vladykin professzorral való beszélgetések során. Ő az udmurt kultúra egyik legkiválóbb ismerője, a magyar nép nagy barátja, aki több magyarországi néprajzost és etnológust nevelt ki pedagógiai tevékenysége során. De még egy nagyon kedves élményt kell megemlítenem. Amint a bevezetőben mondtam, több mint tíz éve foglalkoztat az udmurt kultúra. Könyvtáramban több könyvem van Udmurtiáról. Ha ezeket föllapoztam, majdnem mindegyikből egy nagyon csinos, csodálatosan vonzó udmurt kislány mosolygott rám, akinek fényképét betették minden reprezentatív könyvbe. Nincs az a férfi, akit ilyenkor ne fogná el a vágyakozás: önkéntelenül „szerelmes” lesz, bár ezt még csak platonikus szerelemnek sem lehet nevezni. A csoda akkor történt, amikor leutaztam az egyik udmurt falucskába Karamasz-Pelgába és személyesen találkoztam vele, bár akkor még nem tudtam, hogy ő az. Mivel ő a körzet kultúrközpontjának vezetője, a könyvek ott sorakoztak a polcon és eldicsekedett, hogy a fényképe megtalálható bennük. Igaz, hogy az évek során valamelyest megváltozott, de most is gyönyörű. Mivel Jelenkának hívják mindjárt el is neveztem Tündér Ilonának, természetesen elbeszélve ennek a névnek mítikus eredetét. Ennyi élménnyel hazatérve, gondolsz arra, hogy újabb utat tervezel Udmurtiába? Természetesen! Az idén még legalább egyszer elmegyek Udmurtiába, bár valószínűleg csak rövidebb időre de a jövőben sem fogom elvetni annak lehetőségét, hogy eljussak oda. Boldis Csilla < Prof. V. J. Vladykin, a magyarok nagy barátja

ITTHON

17

BARÁTAINK NYOMÁBAN

Falusi ház Karamasz-Pelgában

Udmurt faliszőnyeg

18

Találkozás Tündér Ilonával

KIVÁLTOTTA MÁR?

Nemzeti összetartozásunk jelképe – a magyar igazolvány A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényből adódó lehetőségekről, a magyar igazolványhoz való hozzájutás útjáról, a szlovákiai magyarok a Szövetség a Közös Célokért társulás által működtetett irodahálózat munkatársainak segítségével tájékozódhatnak. A társulás 11 szlovákiai városban működik: Pozsonyban, Dunaszerdahelyen, Komáromban, Galántán, Érsekújvárott, Zselízen, Losoncon, Rimaszombatban, Rozsnyón, Kassán, Királyhelmecen. Az igazolványok iránti kérelmeket a tájékoztató irodák munkatársai továbbítják az illetékes konzulátusra, az elbírálás után, a kérelmező meghatalmazása alapján az igazolványt eljuttatják a kérelmezőhöz.

A Szövetség a Közös Célokért igazgatóját, Pogány Erzsébetet kérdeztük, mi a helyzet most az irodákban? Pogány Erzsébet: Az irodákban folyamatos a munka és bár a közigazgatási eljárásnak nem vagyunk része, mégis a mi munkánktól nagyban függ, hogy a kérelmezők elégedettek-e. Többször kerülünk kapcsolatba a polgárokkal, az igazolvánnyal járó lehetőségekről, egyéb ügyekkel kapcsolatban is folyamatosan kérnek tájékoztatást. Jelenleg 111 ezer magyar igazolvány tulajdonos van Szlovákiában és 690-en rendelkeznek hozzátartozói igazolvánnyal. Az érdeklődés 2007-ben is folyamatos: havonta 300600 között mozog az új igazolvány kiállítását kérők száma. Mára mintha elcsitultak volna a tiltakozó hangok a szlovák politikai térfélről, viszont az érintettek egyre többször kérdezik, hogy mire is jó az igazolvány? Pogány Erzsébet: Ötéves tapasztalatunk alap-

ITTHON

ján kijelenthetjük, hogy az igazolványokkal kapcsolatban Szlovákiában legtöbbször nem a kedvezmények kerülnek szóba, hanem az összetartozás jelképeként tekintünk rá. A járulékos igazolványokkal jár több kedvezmény, ezekkel több munkánk van, mint az új magyar igazolvány iránti kérelmekkel: a pedagógus igazolvány, diákigazolvány és oktatói kártya kérvényezése évente ismétlődik és az igazolások begyűjtése és továbbítása miatt bonyolultabb. Sajnálatos, hogy a múlt év júniusától az egyik kézzel fogható kedvezmény, a pedagógusoknak járó szakkönyvtámogatás nem vehető igénybe, és több nyilatkozatot hallottunk az utazási kedvezmények további kurtításáról. Egyelőre azonban a négyszeri utazásra járó kilencven százalékos kedvezmény gond nélkül igénybe vehető. Az igazolványok körüli munkáról Merva Tamást, a pozsonyi tájékoztató iroda munkatársát kérdeztük. Hogyan történik az igazolványok meghosszabbítása? Merva Tamás: Az első magyar igazolványokat 2002 januárjában állították ki, ezek érvényessége a 18 évnél idősebb és 60 évnél fiatalabb kérelmezők esetében 5 év, tehát 2007 év elejétől az érvényességük fokozatosan megszűnik. Az érvényben lévő törvény szerint: amenynyiben az igazolvány érvényességét veszíti, akkor a kérelmezési eljárást újra le kell folytatni, új igazolványt kell kiállítani. A magyar kormányfő 2006 decemberében a határon túli magyar vezetőkkel e kérdésről is egyeztetett, ezután olyan nyilatkozat hangzott el, hogy a lejárt érvényességű magyar igazolványok érvényessége meghosszabbodik. A sajtóban elhangzott, hogy egy egyszerűsített eljárást terveznek, csere helyett a meglévő igazolványokba betétlapok kerülnének, és az érvényesség meghosszabbodna, öt évre vagy tíz évre. Ahhoz azonban, hogy ez érvénybe lépjen, módosítani kell a kedvezménytörvényt és új eljárási rendet kell elfogadni. Egyelőre még a régi kedvezmény törvény hatályos. Merva Tamás: A jogszabály módosítása hosszabb ideig is eltarthat, nekünk azonban már most reagálnunk kell az érdeklődők kérdéseire. A jelenleg érvényben lévő törvény szerint, akiknek a közeljövőben, az év első felében lejár a magyar igazolványa, azoknak új kérelmet kell kitölteniük, ehhez a Szövetség a Közös Célokért irodák munkatársainak segítségét vehetik igénybe.

Időnként fel-felröppen a hír, hogy az irodák léte bizonytalan. Pogány Erzsébet: Igaz, hogy a kedvezménytörvénnyel összefüggő munkánkra kapott támogatásból 2004-től már nem tudnánk működtetni az irodákat, ezért egyéb forrásokat is kerestünk, s ezzel együtt újabb feladatokat vállaltunk: pályázati lehetőségekről tájékoztatunk, jogsegélyszolgálatot működtetünk, munkaközvetítéssel foglalkozunk. Irodáinkban 2003-tól internetezési lehetőséget biztosítunk, e-Magyar pontokat működtetünk, közösségi internetezési lehetőséget teremtünk az érdeklődőknek.

Az Európai Uniós pályázatokat is megcéloztuk, a „Régiófejlesztés forrásai” programunkban a dél-szlovákiai régió adatait, fejlesztési lehetőségeit gyűjtöttük adatbázisba, ami elérhető a www.szakc.sk honlapon. Egy éve pedig internetes újságot, hírportált működtetünk: ami a www.felvidek.ma címen érhető el, arra építve, hogy a tájékoztató irodahálózatunk munkatársai figyelemmel kísérik a régió eseményeit, és ezeket közzétéve a felvidéki magyarság iránt érdeklődőknek nyújtunk tájékoztatást. (ncs)

19

JUBILEUM

Bóbita, Bogáncs, Borostyán Két évtizede énekelnek és muzsikálnak Vannak foglalatosságok, melyeknek hatása nem mérhető százalékokban, de előbbutóbb bebizonyosodik léleknemesítő hasznuk. Ilyen például a zene művelésének, befogadásának jótékony hatása. Kodály Zoltán véleményét már ismerjük – zene nélkül aligha élhet teljes életet az ember. Én számontartom Fekete Vincének a Komáromi Művészeti Alapiskola igazgatójának mondatát is – az viszont már a statisztikát veszi alapul - „A szlovákiai börtönöknek egyetlen olyan lakója sincs, aki elvégezte a művészeti alapiskolát”. E kis bevezető után következzen a komáromi Borostyán együttes alapítójával és egyben vezetőjével készült interjúnk. A beszélgetésre kiváló alkalom /is/ okot adott – ez a hazai verséneklő csoport tavaly év végén gyönyörű hangversennyel ünnepelte működése két évtizedes évfordulóját. Napjainkban vajon hány verséneklő csoport működik a Felvidéken? Vezetsz ilyen statisztikát? Csak saccolni tudok – 10-12 ilyen csoport van és 5-6 szólista.

Hol alakult tájainkon az első ilyen együttes? Úgy tudom Komáromban. Ezt a csoportot Zsákovics László hozta össze, Sziget-csoport volt a neve és Sebő Ferenc számait is játszotta, de kis idő múltán megszűnt. Mi 1985-ben álltunk össze, abban az esztendőben két fellépésünk volt, de akkor még nem volt neve az együttesünknek. Két év múlva lettünk Borostyán együttes. Először a Bóbita jutott eszünkbe, aztán meg a Bogáncs. A Borostyán aztán megmaradt, talán azért is, mert kifejezi a lényeget – a versek értékállóak, „örökzöldek”. Egy-egy szép költemény kincseket rejt és szinte magában hordozza a zenét. Volt zenész előd a családban? A nagyapa néha zenélt, a szüleim is szívesen hallgatnak muzsikát, de gitározni magam tanultam meg, így nem hivatkozhatok családtagokra vagy elődökre A feleségem édesanyja viszont zenetanár. Úgy tudom, te mérnök vagy. Igen, Pozsonyban diplomáztam, vegyészmérnök, biokémikus vagyok. Ott Szép Rudolf évfolyamtársammal gitároztunk

Nagy László

és saját szövegű dalokat adtunk elő kettesben. Versenyeken is résztvettünk – akkoriban kezdték a pályát a Ghymes meghatározó egyéniségei – Szarkáék meg Buják Andor. Pozsonyban a József Attila Ifjúsági Klubban is muzsikáltunk, később meg a katonaságnál – mindenütt saját szerzeményekkel. A leszerelés után, már ismét Komáromban, gyermekműsoron léptünk fel – felkérésre. - Halász Judit lemezeiről tanultunk be számokat és nagy sikert arattunk 1986-ban. Így kezdődött. Felléptünk a Jókai Napok gálaműsorán, a ghymesi ifjúsági táborban – a hallgatóság min-

Balról: Tömösközi László, Emmer Péter, Nagy Hollósy Zsuzsanna, Hupka Adrián, Nagy László, Rácz Csaba, Szántó Zsuzsanna és Homoki László

20

JUBILEUM

Fesztiválok, tévészereplések, hangversenyek

Nagy Hollósy Zsuzsanna és Nagy László

dig lelkesen fogadta a teljesítményünket, éreztük, hogy elfogadnak és ez ösztönzően hatott. Ekkoriban került a Borostyánhoz Hollósy Zsuzsanna, a jövendő feleségem, aki hegedült, ő a mai napig zenél és énekel velem együtt, de az eltelt esztendők folyamán fokozatosan cserélődtek a tagjaink aszerint, kinek miképpen alakult az élete. Kezdetben Rácz Zoltán, Korpás Éva, Leszkó /Fábik/ Adrianna, Szalay Szilvia is velünk muzsikált – három fiú és három lány alkotta az együttest. – Tavaly év végi ünnepi, jubileumi hangversenyen kik léptek pódiumra? Nagy László – ének, gitár, mandolin, dob és ütőhangszerek, Nagy Hollósy Zsuzsanna – ének, hegedű, gitár, ütőhangszerek, Tömösközi László – basszusgitár, Homoki László – dob, ütőhangszerek. Szerepeltek volt tagjaink is – Stubendek Benkő

Annamária – ének és Szántó Zsuzsanna – ének, furulyák, pánsíp, ütőhangszerek. Közreműködtek még: Emmer Péter és Hupka Adrián – gitár, Rácz Csaba – cselló, Ďurdík Ildikó – fuvola, Horváth Ákos – dob. A vendégművész Palya Beáta, napjaink egyik legsokoldalúbb énekese volt. Az elmúlt 20 év legsikeresebb dalai mellett bemutattuk legújabb szerzeményeinket is. Miből tartjátok fenn az együttest? Alapítványunk van, hiszen polgári társulás vagyunk. Fesztiváljaink anyagi támogatásának elnyerésére pályázatokat nyújtunk be és természetesen – magunk is áldozunk, hogy folytathassuk. Azt is mondhatnám, hogy a zene szeretete éltet bennünket. Jól esik kikapcsolódni a nagy rohanásban és muzsikálni. Én már a próbán is jól érzem magam. (b)

Nagy László, Homoki László a Nagy-gyerekek és Ďurdík Ildikó

ITTHON

A Borostyán együttes eddigi működése alatt Komárom valamennyi kulturális rendezvényén fellépett. Koncertezett Csallóköz városaiban és falvaiban, valamint közreműködött különböző rendezvények alkalmával. Sikeresen képviselte Komárom városát az 1996os KI MIT TUD?-on, ahol a szlovákiai döntőt megnyerve eljutottak a TV selejtezőig. Magyarországon felléptek Miskolcon, a Nemzetközi Kaláka Folkfesztiválon, Budapesten az 1. IGRIC nemzetközi énekmondó fesztiválon, Pécsett a Gasztronómiai és Kulturális Fesztiválon, Szőnyben a Zene- és Barátság Fesztiválon, közreműködtek Dél-Komáromban, a Híres Komárom című történelmi játékban, valamint a Millenniumi zászló átadási ünnepségén, koncerteztek Budapesten, Szentendrén, Győrött, Pécsett, Szőnyben, Koppánymonostoron és Dél-Komáromban. A Borostyán együttes egy kulturális rendezvény – a Borostyán Zenés Fesztivál megálmodója és létrehozója. Az 1995-től évente rendszeresen megrendezett fesztiválon a folkzene mellett a komolyzene és a dzsessz is teret kap. Az eddigi fellépők közül néhány név: Sebestyén Márta és a Muzsikás együttes, Szvorák Kati és a Kőfaragók együttes, Sebő Ferenc, Palya Beáta, a Kaláka, a Szélkiáltó, a Vujicsics, a Ghymes, a Folkestra, a Makám együttesek, a M.É.Z., Écsi Gyöngyi, Korpás Éva, a Comorra kamarazenekar és és a Moyzes kvartett. 1997 végén jelent meg a Borostyán együttes első hangkazettája „Ha itt születtél” címmel, 1998-ban pedig az MTV riportfilmet készített róluk. Az együttes gyakran szerepel a magyarországi tv-adók különböző műsoraiban, legutóbb az eu-csatlakozás napján a Duna-TV által sugárzott ünnepi élő adásban muzsikált. /j/

21

CSEMADOK-KRÓNIKA

Közösséget építenek a Csemadok somorjai alapszervezetének célkitűzései Somorján a polgárokat leginkább öszszefogó és „megmozgató” szervezet minden bizonnyal a Csemadok népes alapszervezete. A húsz tagú vezetőség, a Híd vegyes kar, a Csalló együttes tagjai egymásra és a világra nyitott városlakók, a közösségi munkából kiveszik részüket. A város kulturális élete elképzelhetetlen az ő szerepvállalásuk nélkül. Nagy Péter, a Csemadok elnöke ezt emeli ki, amikor a szervezeti életről kérdezem őt: „Gyakran hallani, hogy az emberek elfordultak

akkor készek áldozni a közügyekre. Két alelnökre támaszkodhatok ebben, akik az utóbbi években színvonalas meghívókkal, kiadványokkal, cikkekkel népszerűsítik a Csemadokot. Pogány Erzsébet írja, fogalmazza a leveleinket, az ő érdeme a jó „kommunikáció”, Kovács Koppány pedig kiváló szerkesztő, gyönyörű plakátokat tervez. Azért emelem ezt ki, mert ha a polgárok nem értesülnek a tevékenységünkről, akkor nem is várhatjuk el, hogy bekapcsolódjanak.” A somorjai Csemadokosok évről évre számos rendezvényt szerveznek.

Domsitz Károly polgármester kitüntetést ad át a Csemadok elnökének, Nagy Péternek

a közügyektől, bezárkóztak a tévé elé, és csak a saját gondjaikkal vannak elfoglalva. Somorján azt tapasztalom, hogy ha megfelelő felkérést kapnak az emberek,

Március 15-én a város és a környékbeli falvak lakói a Pipagyújtó emlékhelyen nyugvó honvédok sírjánál emlékeznek az 1848-49-es szabadságharcra. Néhány éve a koszorúzási ünnepség után a kultúrházban folytatódik a megemlékezés, a fiataloknak köszönhetően gyújtó hangulatú, a márciusi ifjakhoz méltó műsorral. A szüreti ünnepségnek a Pomlé parkerdő ad otthont, a hagyományhoz ragaszkodva a Mária-naphoz legközelebb álló vasárnap délután. A szabadtéri programok tervezése óriási lutri, tavaly is és előtte is elmosta az eső, kútba esett a sok szervező munka, még sem adják fel. Egyrészt a kultúrház közel sem olyan vonzó, mint az erdő, másrészt az égiek azt sem tekintik jó szemmel, ha valamilyen oknál fogva más napon, más helyszínen próbálkoztak a szervezők. Pogány Erzsébet hozzáteszi, a szabadtéri színpad felújítása már nem halogatható

Somorja városi ragra emelkedésének 600. évfordulója alkalmából

tovább, évtizedek óta csak a legfontosabb karbantartásra futja a város erejéből, hiába épült csodálatos környezetben, az évtizedek alatt elhasználódott. Az is fejtörést okoz, hogy vajon kell-e magyarországi sztárvendéget hívni, vagy fellépési lehetőséget adni a hazai művészeknek. „Ebben az évben szeretnénk elérni, hogy a város önkormányzata kiemelt programjai közé sorolja a város polgárait megörvendeztető szabadtéri programot. Ha kiszámítható,

a Samaria gyermekkórust Vörös Katalin vezeti

stabil költségkeret áll rendelkezésre, akkor a tervezés is könnyebb.” A magyar bál évek óta a város legrangosabb báljának számít. Kovács Koppány a fiatalabb generáció nevében mond véleményt. Somorján nevezetes Katalin-bálokat rendeztek a hetvenes- nyolcvanas években, azután ez a hagyomány megszakadt. Amikor szóba került, hogy a megszokott batyubál helyett újra kellene egy patinás, méltóságteljes, forró hangulatú bált szervezni, < a HÍD vegyes kar

22

Csalló népművészeti együttes

akkor a Csalló táncosai jöttek az ötlettel, hogy legyen ez Magyar Bál, Katalin napkor. Nagyon jó a visszhangja a bálnak, és mivel a „név kötelez”, a szervezők nagyon körültekintően készítik elő, a hangulat, a vendéglátás minden évben a lehető „legmagyarosabb”. Nagy Péter elnök a művészeti csoportok munkájának segítését tartja a Csemadok legfontosabb feladatának, és nem titkolt

Közönségcsalogató a város Fő terén aa szüreti ünnepség napján

büszekséggel mondja, hogy sok-sok nehézség ellenére a művészeti csoportokat sikerült „életben tartani”. A szervezet önmagában nem tudná megteremteni a működéshez szükséges feltételeket, ezért a városi művelődési központ segítségét veszik igénybe. A kis Csali és a nagy Csali gyermektánccsoportban táncoló népes gyereksereg elsősorban Valacsai Franciska sok éves kitartó munkájának köszönhetően egyre magabiztosabban mozog a színpadon, számos fellépésen gyönyörködhet bennük a hazai és külföldi közönség. Ő neveli az utánpótlást a Csalló néptáncegyüttes számára, akik idén a megalakulásuk harmincadik évfordulójára készülnek, természetesen új műsorral. Keresztes Róbert vette át egy éve a szervezői stafétabotot, és úgy véli, hogy a Fel-

ITTHON

vidéki Rockszínházzal közös fellépések, műsorok a Csalló táncosainak számos felejthetetlen élményt jelentettek, és persze szakmai fejlődést is hoztak. Most vadonatúj műsorral készülnek az őszi „születésnapi” ünnepségre.

A HÍD vegyes kar a legutóbbi Kodály Napokon, a szlovákiai magyar kórusok seregszemléjén újra aranykoszorús minő-

sítést kapott, ez is jelzi, hogy Hecht Anna vezetésével jó úton haladnak. A hagyományos adventi koncerteknek, kórustalálkozóknak köszönhetően elmondhatjuk, hogy a somorjai közönség megszerette a kórusmuzsikát. Emellett a zenei életünk rangos évfordulóinak megünneplésére is gondolnak, az elmúlt évben Szíjjártó Jenő zeneszerző, karnagy életművére hívták fel a figyelmet, ebben az évben pedig Kodály Zoltánra emlékezve szerveznek júniusban kórustalálkozót. A működéshez szükséges anyagiak előteremtése sem kerülhető meg beszélgetésünk során. Pályázatok egész sorát dolgozzák ki, a városi önkormányzattól, megyétől, hazai és magyarországi alapítványoktól is kapnak segítséget. Nagy Péter elnök végül azt hangsúlyozza, hogy a felső-csallóközi térségben működő Csemadok-szervezetek összefogása is a somorjaik feladata és felelőssége, ebben még nagyon sok lehetőség maradt kiaknázatlan. Pedig közösséget építeni, céltudatosan erősödni csak összefogással lehet. Ahogyan teszik ezt a somorjai csemadokosok. (ep) Kis táncosok a Csaliban

23

HAGYOMÁNYŐRZÉS

Évszázados népzenei hagyomány Százdon 35 éves a százdi citeraegyüttes Guga Péter és a ,,huntyi” igricek A négyszáznál alig több lelket számláló kis honti községet,melynek neve először 1261ben fordul elő okiratban ZAZD alakban, víg kedélyű emberek lakják. Ennek a vígságnak azonban valószínűleg nem az az oka, hogy a település a Mordva hegy alatt, a Búr-patak völgyében települt meg, mert a palóc ,, hegyek” nagysága , mint tudjuk erősen vetekszik a völgyekben kígyózó patakok ,,mélységével”, hanem sokkal inkább az, hogy a községben évszázados hagyománya van a zenélésnek, nótázásnak, amiről Móra Ferenc a Honti igricek című novellájában, Guga Péter, egykori százdi kanász kapcsán külön is megemlékezik. Győrffy István néprajzos és Bartók Béla zeneszerző 1910-ben Ipolyságon járva gyűjtött itt több dudanótát is a ,,szűrös igricek hadától”, akik között minden bizonnyal a már említett híres kanász mellett ott voltak az egykori százdi dudások is. Érdekes módon azonban a több dudást is számláló faluban hangszerként, mégis inkább az újabb keletű citera terjedt el a XX. században, és maradt meg a mai napig a hagyományokban. Lehet, hogy ez éppen azért lett így , mert mint tudjuk, a citerások szerencséjére, két dudás nem fér meg egy csárdában! Hát még több? Ha farsang, akkor bál. No, de citerabál? Talán a mai fiatalok számára hihetetelennek tűnik, de a két világháború között citera bálokat is rendeztek a faluban, ami annyit jelent mai olvasatban, hogy a zenei kíséretet a bálban egyedül a citera, vagy citerák adták. Ez ma már annyira elképzelhetetlen, mint a falut átszelő Búr-patak átúszása hosszában, mégis valószínűleg ennek is tudható be az a tény, hogy a Csemadok helyi szervezetének éneklőcsoportja mellett 1972 februárjában megalakult a citeraegyüttes is . Az együttes alapító tagjai Pénz János és Pásztor Ernő volt, az utóbbi a dallamok bűvölése mellett citera készítéssel is foglakozott. Néhány hónapon belül a citeraduó 6 tagú együttessé bővült, és attól kezdve rendszeresen részt vett a Csemadok, helyi, regionális és orszá-

24

gos rendezvényein, mi több, a Tavaszi szél vizet áraszt... országos versenyein, amelyet több alkalommal meg is nyertek. A sikerek természeres velejárója, hogy az utánpótlás a ,,nagy öregek” nyomában úgy sarjadt, mint tavasszal a zsenge fű, így a citeraegyüttes a hetvenes évek végére szinte teljesen megfiatalodott. ...csak tiszta forrásból... Hogy a generációváltás sikeresen végbement, az egykori alapítóknak Pénz Jenőnek, Morávek Lászlónak és Petrovics József tanítónak volt leginkább köszönhető, akik még évekig vezették az akkori alapiskolásokból álló együttest és, hogy a Százdiak a mai napig kitartanak a ,,csak tiszta forrásból” örökség mellett, azt leginkább Pénz Antalnak köszönhetik, aki nemcsak összegyűjtötte az egykori dudások és kanászok nótáit, hanem át is adta azt Guga Péter kései örököseinek, a fiatal citerásoknak. A népdalok átadása mellett, Pénz Antal több saját készítésű citerát is örökül hagyott, odaajándékozott a fiatalokból álló együttesnek, akik a hetvenes évek végén, több éven keresztül, még a helyi falumúzeumban tartották a próbájukat, ahol pusztán petróleumlámpával világítottak. Azonban ez sem szegte kedvüket. A nyolcvanas évek elején nemcsak a hagyományos nyomóval való játékkal hagyott fel az együttes, és váltott az ujjakkal való játékra, hanem egykori citeráit is lecserélte a messze földön híres sándorfalvi citerákra, melyek készítője a népművészet mestere, Budai Sándor volt. A váltás sikeres volt, hiszen a százdi citerások országos, sőt nemzetközi hírűvé váltak, amiről a többször megnyert népzenei és hagyományőrző versenyek is tanúskodnak. Az akkori generáció tagjai közül leginkább Borka László és Morávek Róbert öregbítették a százdi citerások hírnevét, akik csaknem a nyolcvanas évek végéig aktívan részt vettek a Katona István vezette pozsonyi Ifjú Szívek néptáncegyüttes teljes strukturális és szakmai átalakításában nemcsak citerásként, de néptáncosként és koreográfusként is.

Ahol a citera olyan, mint a kenyér! A 35 év alatt, több, mint nyolcvan ember tanult meg többé-kevésbé jól bánni a hangszerrel a faluban. Hogy az együttes működése zavartalan legyen, arról a Százdi Községi Hivatal és a Csemadok helyi szervezete gondoskodott és gondoskodik a mai napig. A százdiak 1999-ben megrendezték az I. Országos Citeratalálkozót, melyet azóta minden évben más-más ,,citerás” községben rendeznek meg a Csemadok égisze alatt.

Az 1999-es esztendő több sikert is hozott a helyi citerások életében, hiszen akkor alakult meg az a 11 tagú gyerekcsoport is, amely öt évig működöt ugyanabban a felállásban, és több országos versenyen és fesztiválon is részt vett. Ebből a gyerekcsoportból idővel kiegészült a mai citeraegyüttes, amely tíz taggal, heti egy próbával, és évi 25-30 fellépéssel tovább terjeszti a százdi citerázás művészetét, hagyományát országon belül és kívül egyaránt. Születésnap, keresztelővel ! Az együttes a felvidéki népzenei hagyományok ápolása mellett a legnagyobb hangsúlyt a palóc vidék és az Ipoly mente eredeti népzenéjének népszerűsítére, megőrzésére helyezi, ezért nem csoda, hogy a VI. Vass Lajos népzenei vetélkedő tavaly megtartott Kárpát-medencei döntőjében a százdiak a zsűri Nagydíját is elnyerték, mert akik a hagyományok tiszteletét ilyen magas fokon művelik, azok méltó örökösei lehetnek az évszázados zenei múlttal rendelkező kis községnek. Úgy tűnik, hogy utánpótlásból sincs hiány és a munka töretlenül folytatódik, amit talán az a tény jelez a legjobban,

HAGYOMÁNYŐRZÉS hogy a kulturális minisztériumtól kapott 2006-os évi támogatásnak köszönhetően az együttes elkészítette a második CD lemezét és kazettáját , melyen három archív felvétel mellett helyet kaptak: a madocsai verbunk, kalocsai dallamok, zoborvidéki és palásti dudanóták, bogyiszkói csárdások, gömöri népdalok, valamint csallóközi tréfás dallamok . A születésnapi CD keresztelőre február 24-én kerül sor a százdi kultárházban, mely nemcsak egy sikeres korszakot foglal méltó keretek közé, hanem egyben emléket állít annak az időszaknak is, amelyben a haza, a nemzet, a kultúra, a tisztelet, a nyelv és a szeretet még egy asztalnál ültek, annak a gyertyának a fényénél, melyet csillogú szemű édesanyák gyújtottak meg a magyar szó hűségével és a bölcsőt ringató dallamokkal a szívükben. Hrubík Béla A CD megvásárolható ill.megrendelhető az alábbi címen Borka László, Sazdice 91 [email protected] tel: 0907/562687 A CD képletes ára 150.-SK

ITTHON

25

Lőcsei szárnyasoltár. Királyok imádása. Vir dolorum oltár, külső szárnykép. Cs

P

Sz

V

H

K

Sz

Cs

P

Sz

V

K

Sz

Cs

P

Sz

V

H

K

MÁRCIUS H

Sz

Cs

P

Sz

V

H

K

Sz

Cs

P

Sz

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

26

1476–1483. – Böjtmás hava, március. Fotó: Méry Gábor

ITTHON

27

TÁJHAZA – BÓDVA–VÖLGY

Mihályi Molnár László

VÁROSUNK - SZEPSI

A Szent Lélek védőszárnyai alatt (III.) (befejezés) Kassáról hazafelé jövet érdemes megállni Csécsben, ahol az 1200-as években épült református templom restaurálásakor pompás középkori, Krisztus életét ábrázoló freskókat tártak fel. Szepsiből kiváló gyalogtúrák szervezhetők. Északnak a mészégetők faluja Debrőd felé (ahol a temetőben nyugszik Vidasics Ede, az 1848-as szabadságharc tábori főpapja és Görcsös Mihály néprajzkutató is), majd a falu feletti erdőn át a legendás Szent László-forráshoz vezet utunk, ahol az egykor elpusztult zarándoktemplom romjain új és különleges megoldású templomot emeltek. A lovagkirály tiszteletét az is növelte, hogy a lengyel anyai ágon közeli rokona volt a 800 éve Jászón megtelepedett premontrei rend alapítójának Szent Norbertnek, valamint az is,hogy a rend Nagyváradról érkezett, ahol Szent Lászlót eltemették. Debrődről keletre elérhető Torna vára illetve a Szádellői-völgy, míg északi irányban Jászóra vagy Mecenzéfre jutunk. A Bódva mentén persze a közúton Szepsiből gyorsabban célba érünk. Jászón megszállhatunk faházakban a kempingben vagy a cseppkőbarlang melletti panzióban is. A 19. században feltárt barlang hűse után megnézhetjük a premontrei monostor templomát, melyet a 18. század derekán a barokkból rokokóba hajló stílusban építettek meg Pilgram Antal tervei

28

szerint, Kracker Lukás János freskóival és Kraus János szobraival díszítve. Jászó egykor a bányavárosok egyike volt, ahol aranyat, ezüstöt és márványt is nyertek a Tapolca-patak völgyéből. Most már csak a halastavat táplálja vizével, de ezzel is szemet gyönyörködtető látványt teremt. Mecenzéfet a 13. században érkezett német telepesek , a mánták alapították, akik a vasfeldolgozás és megmunkálás mesterei voltak. Kalapácsaiktól zengett egykor az egész Súgó-völgy, ahol a hámorok tucatjaiban főleg kapákat készítettek. A település városi rangját és népéletének jellegzetességeit az elmúlt évszázad viharai alaposan megtépázták, de jól megépített házaik és zárt udvaraik még őriznek valamit abból, amit hét évszázadon át nem hagytak elveszni. Két hámorában pedig még most is megfigyelhetjük az elődöktől átörökített mesterségbeli fortélyokat... A Bódva forrásvidéke Stósz, amelynek a magasabban fekvő fürdőtelepe igen híres a légúti betegségek gyógyításában. Jó száz éve nyaranta, mint fürdőorvos, itt dolgozott a tragikus sorsú híres író Csáth Géza. A falu viszont arról is nevezetes, hogy itt élt a szlovákiai magyarok „élő lelkiismerete”, a „stószi remete” Fábry Zoltán, a kritikus, esszéista, aki ebből a zárt völgyből is rálátott az európai szellemiséget veszélyeztető és a világot fenyegető fasiszta és kommunista diktatúrák lényegére, de írásaiban ugyanakkor Szepsiről sem feledkezett meg. Háza múzeum és „zarándokhely”, ahol az újabb írónemzedék tartást, helytállást tanulhatna... A téli sportok kedvelőinek Jászón és Rudnokon át elérhetőek az 1200 méteres magasságot is meghaladó Kojsói-havasok lejtőin kialakított sípályák. Stószt elhagyva Szomolnok felé viszont a szepességi és tátrai üdülőkozpontokba juthatunk. Ezeket egyébként minden évszakban érdemes felkeresni. Szepsiből Rozsnyó felé haladva mindöszsze hét kilométerre található Torna vára, ahonnan az egész térség jól szemmel tartható. Ezért már a bronzkorban is őrhelynek számított. A vártól a Szádellői-fennsíkra vezető ösvény az egykori erődrendszer kőfalainak maradványait is érinti. Torna várában törvénykezett a tatárok elvonulása után IV. Béla király, aki a krónikások sze-

Mihályi Molnár László

rint a Bódva mentén menekült el a muhi csatából, s hogy a környék népe és nemes urai segíthették őt és családját, annak ékes bizonyítéka az önálló kis Torna vármegye létrejötte, valamint a Tornán kiadott adománylevelek indítéka. A nép ajkán pedig mondák tucatja fogant a menekülésről, amihez a Királykút, Király-barlang, Királyasztal, Galamboskő elnevezések is társultak. A vár egykori impozáns kialakítása Nagy Lajos király idejében történt (az építtető Tornay János sírköve megtalálható a szintén ez idő tájt épült tornai gótikus erődtemplomban), egy időre Eger ostromakor a törökök is bevették, majd a kuruc időkben játszott szerepe miatt 1685-ben a császári hadak felrobbantották. Romjai így is büszkén emelkednek a táj fölé. Lent az egykori megyeszékhely sokat veszített fényéből, amikor a 19. század második felében a megyét összevonták Abaújjal . Pedig hajdan több király is megfordult itt és olyan neves emberek, mint Rákóczi Ferenc, Bercsényi Miklós, Kazinczy, Tompa Mihály, Jókai Mór (akit a harangozó véletlenül bezárt a templomba, és a miséig nézelődése közepette freskókat fedezett fel a vakolat alatt, és még 100 aranyat is adott a felújításra.). Áll még a kétszáz éves, jobb sorsra érdemes egykori megyeháza is, mintha csak arra várna, hogy visszatérjenek híres vendégei... Ám a szellemjárás erre nem divat, azok ugyanis kőbe fagytak a Szádellői-völgyben, ahol szinte minden sziklához legenda fűződik. Ez a világörökség részét képező természeti képződmény a turisták s a természetbúvárok szent helye. A monda is azt tartja, hogy megrepedt, meghasadt a szikla. A régebbiek még Attila hun király fiainak utolsó találkozásához nyúlnak vissza, amikor a fennsíkon az Oltárkőnél áldoztak isteneiknek, de a testvérviszály Dengezik halálához vezet, és a völgyet éltető Szárpatak mellett, a Ravatal-sziklánál temették el minden kincsével együtt. Népe viszont megtelepedett a völgy szájánál , Szádellőben. Egy éjszaka a hegy nyílása bezárult, a patak vize elapadt, és a pásztorok kopácsolást és lovak nyerítését hallották. Lovas katonák a hun kincseket keresték. Reggelre mindent elnyelt a föld, és csak Szent

László előtt nyílt meg újra hatszáz év múlva. Igaz, hogy ez és még sok más monda nagyrészt a képzelet szüleménye, de minden ilyen történetnek van valóságból vett alapja. És ne csodálkozzunk, hogy ezen a vidéken megbokrosodik az emberek fantáziája, mert a völgy csodálatos varázsa az átutazó vendéget is rabul ejti. A hűs, magas páratartalmú és oxigéndús völgy, főleg nyáron vonzza a látogatókat, télen viszont a gyors folyású patak csak ritkán fagy be, enyhébbé teszi a környezetet. A növényzet is különleges. A hideg völgyben olyan növények is előfordulnak, amelyek egyébként 1200 méteren honosak, míg a völgy két peremén, melyek 3-400 méterrel magasabban vannak a melegebbet kedvelő növények uralkodnak. A tornai vártól, a faluból (meredek oldalon) és a völgy felső végéből illetve a szomszédos Áji-völgyből is megközelíthető a Szádellői-fennsík, ahonnan turistaösvényen akár Stósz, Mecenzéf, Jászó vagy Szepsi irányába is elindulhatunk. A gazdag növény-,madárés állatvilág a védett természeti övezetnek köszönhetően ritkaságokkal lephet meg. Som, berkenye, áfonya, hiúz, medve, farkas, vaddisznó, homoki vipera, fekete holló, kerecsensólyom (vagyis turul) is lencsevégre akadhat, mert napjaink vadásza csak a képet és élményt viszi magával, nem pusztítja a természetet. A főútvonalon tovább haladva nyugati irányban Szádellő után a Görgői-tó mellett elsuhanva rácsodálkozhatunk a magas hegyek tövéhez ragasztott, hagyományait erősen őrző településre, mely rangját és felemelkedését IV. Béla királynak és mindig megtartó jellemes önbecsülésének köszönhette. Nem pénzért mentették a királyt, ezért megérdemelték a jutalmat. Ám helyt álltak akkor is, amikor ezért nem jutalom, hanem megtorlás járt. Iskoláját és templomát védve gyermekeik jövőjét mentették meg a görgői magyarok. Gömör felé át kell kelnünk a Szoroskő szerpentinjein avagy vonattal az alagúton. Előtte viszont letekinthetünk Szádalmás, Körtvélyes és Jablonca házaira, tavaira. Egykor a Zsigmond király halála utáni trónviszályban a huszita cseh Jiszkra csapatait hívta segítségül a gyermek trónörökös anyja, és ezek a zsoldosok uralták az egész Felvidéket : Kassát, Szepsit, Jászót és Tornát is. Csak Mátyás király tudta megtörni a zsold hiányában fosztogatókká lett katonákat, akiknek nagy részét beléptette híres Fekete Seregébe, a többieket pedig letelepítette, többek között ebbe a völgybe is. A Szoroskő tetejéről rálátni Gömör keleti völgykatlanára egészen a Sajó völgyé-

ITTHON

ig. Pazar kép tárul elénk „Krasznahorka büszke várával”, mely innen úgy néz ki, mint egy rajz a mesekönyvben, de az úton a vára alá érve vesszük észre büszkeségének okát, és fárasztó kaptató után jutunk csak a várkapuhoz. Odabent kortörténeti dokumentumok, berendezett termek, díszes bútorok, restaurált fegyverek és az utolsó birtokos Andrássy család emlékei fogadnak. Lent a faluban egy általuk alapított képtár, valamint az út mellett Andrássy Dénes polgári származású felesége, a bécsi cseh opera-énekesnő számára építtetett szecessziós stílusú mauzóleuma tarthat számot érdeklődésünkre. A közeli Rozsnyó gazdag történelmi és építészeti vonatkozásainak megismerését követően az Andrássyak betléri vadászkastélyában tölthetünk egy-két órát csodálatos műtárgyak gyűjteményét szemlélve, avagy sétálhatunk egy kiadósat a hatalmas park területén. Akik a barlangokra kíváncsiak, azok megnézhetik a közeli gombaszögi vagy domicai cseppkőbarlangot, vagy a nem túl nagy, de egyediségével kitűnő martonházi (Ochtiná) aragonitbarlangot avagy Rozsnyótól északi irányban a Sztracenai-völgyben a Dobsinai-jégbarlangot. És ezzel már a Sztracenai-fennsíkon át a Szepességbe juthatunk , a Szlovák-paradicsomnak nevezett részre. A Bódva völgyében viszont Tornától délre fordulva határon kell átkelnünk Bódvavendégi és Tornanádaska között, ami az utóbbi időben egyre könnyebb. Innen Miskolc mindössze 65 km. Látnivaló viszont annál több akad. Kirándulást tehetünk Szögligetnél lekanyarodva az 500 m magas hegyen épült Szádvár romjainak megtekintésére, avagy utunkat erre folytatva a Jósva völgyébe áttérve Aggtelek-Domica felé is kitérhetünk. A Bódva mentén folytatva utunkat várromok (Szendrő és Edelény) valamint középkori templomok (mint Szalonna, Boldva) idézik fel a történelem dicső korszakait, viharait és az utókor emlékező képességét. A

hagyomány szerint a Boldvai misekönyv (Miserabilis boldvensis), mely a fennmaradt első összefüggő magyar szövegemléket, a Halotti beszédet tartalmazza, itt íródott a 12. század végén, majd a tatárjárás elől menekítették Rimajánosi vagy Deáki felé, mígnem a pozsonyi levéltárba került, ahol felfedezték benne a magyar szöveget a latin nyelvű lapok között. Mások szerint a Bódva mentének más településén is íródhatott a szöveg, ahonnan a tatárok elől könnyebben elmenekülhettek...no, de nem ez a lényeges, hanem az, hogy már akkor is voltak e vidéken emberek, akik nemcsak életüket, hanem a szellemi kincseket is mentették. Akár életük árán , hogy legyen mire alapozni a jövendőt ! Mennyi látnivaló érdekességet, mennyi tapasztalatot és mennyi élményt rejt ez a kis térség is, ami Szepsiből percek alatt vagy egy-két órán belül elérhető! S ha jól kihasználjuk lehetőségeinket, akkor ez a fény visszasugároz a városra, melynek alapítói hűséges szolgálataikért jutalmul kapták ezt a földet. Szolgálni pedig csak az tud, aki alázattal közelít környezetéhez, melynek ő is csak része, sorsának részese, s legfeljebb alakítója lehet, de uralkodója sohasem. Ahogy az ősi intelem szól: az alázat felmagasztal, de a gőg és önteltség lealacsonyít. Aki ráérez ennek a tájnak az ízére, hangulatára ,üde színeire, derűjére és halk szomorúságára, az mindezt tudja, annak sorsa is megfordulhat benne, ha el nem szakad tőle. Ám senki sem élhet sokáig büntetlenül sorsa ellenében. Ezt üzeni kiterjesztett védőszárnyaival a galamb, mely jó hírt hozott a pusztító özönvíz után is, hogy folytatódik az élet, s hozta a reménysugarat is, hogy lesz feltámadás. Ahogy a költő üzeni haza a száműzetésből: „Valahol fönt a magos ég alatt mozdulnak már lassan a csillagok. A víz szalad, a kő marad, a kő marad. Maradnak az igazak és a jók, a tiszták és békességesek. Erdők, hegyek tanok és emberek. ...”

29

TÁJHAZA – NÓGRÁD Böszörményi István:

Mocsáry Lajos emlékhelyek – Kurtány

Fülektől északnyugatra, a Losoncra vezető országút két oldalán terül el Kurtány. A kis falu közigazgatásilag a szomszédos Fülekkovácsihoz tartozik. IV. Béla király 1246-ban kelt oklevele említi először számos környékbeli helységgel együtt a füleki uradalom tartozékaként. A falun átsuhanó autósoknak talán csak lombhullás után tűnik fel, hogy egy domboldalon, a fák alatt valamilyen réginek tűnő épület áll. Aki letér a főútról, és elindul feléje, egy tekintélyes hársfa tövében emlékművel, egy andezittömbre erősített bronztáblával találja magát szemben. Domborított felirata magyarul - szlovákul hirdeti, hogy „Itt született Mocsáry Lajos író, politikus (1826-1916) a nemzetek és nemzetiségek barátságának és egyenjogúságának szószólója“

30

A kurtányi Mocsáry-kúria távlati képe

Az ide tévedt, netán tudatosan erre járó, tovább haladva néhány méterrel az emlékmű mögött akadálytalanul elérheti a hajdani udvarház fűvel benőtt, üres udvarát. A szemmelláthatóan elhagyatott, egyszerű, dísztelen kúria hosszanti, udvari oldalán oszlopos tornác fut végig. Három bejáratának kovácsolt pántjai sejtetik a régmúltat. Zörgetésre senki nem nyit ajtót, senki nem kérdezi meg, kit keresnek itt, ahol a madár sem jár. Annál inkább meghökkentő a tornácoszlopok közé helyezett tábla felirata: „Isten hozott“ Ezt a közelmúltban a füleki cserkészek helyezték el, akik időnként itt tanyáznak, természetesen a Füleken lakó tulajdonosok beleegyezésével. A mai tulajdonosok, persze már régen, mintegy 100 éve nem azonosok azzal a családdal, amely kurtányi birtokán, a XIX. század elején felépítette ezt a kúriát... Akinek a hely és az emlékmű felkelti az érdeklődését és korunk csodája, az internet segítségével próbál tájékozódni, nem sok információt talál. Magyar vagy szlovák nyelven a Kurtány keresőszóra csupán a helység közigazgatási besorolásával kapcsolatos adatokat talál. Angol nyelven viszont a http//www.hungarian-history. hu/lib/hmcb/hmcb03.htm honlapon Karoly Kocsis and Eszter Kocsis-Hodosi: Hungarian Minorities in the Carpathian Basin c. művének szlovákiai magyar helységeket bemutató részében megtudhatja a böngésző, hogy Kurtánypuszta a híres magyar író, publicista és politikus, Mocsáry Lajos szülőhelye, akinek itt „szobra“ (statue) van, ami persze tévedés. Aki Mocsáry Lajos nevét írja be a kere-

sőbe, az persze számos adatot, utalást talál Kurtány szülöttéről. A köztudatban viszont alig ismert a történelmi Magyarország első ombudsmanjának neve és munkássága. Mocsáry Lajos 180 éve született, 90 éve halt meg, és 20 éve kapott szülőhelyén emlékművet. A három évforduló alkalmat ad arra, hogy újra felfedezzük a Kárpát-medencei nemzetiségek első szószólóját, hogy rámutassunk arra, van közös történelmünknek olyan alakja, akinek szavait és tetteit „magyar, oláh, szláv“ egyaránt tisztelheti. A bocsári Mocsáry család a XIII. század óta szerepel Nógrád megye történetében. A család ősi fészke a ma már Karancslapujtő községgel egybeolvadt Bocsár helység. Mocsáry Balázs füleki várnagy a XVI. sz. első felében kezdte használni a bocsári predikátumot. A család 1580-ban Rudolf királytól adományként kapott 13 településen birtokot, közöttük Mocsáry Lajos szülőhelyét Kurtányt és későbbi lakhelyét a Borsod- megyei Andornakot is. A Mocsáryak legrégibb – alapjaiban ma is meglévő- kastélya a középkori templomáról nevezetes Egyházasgergén, pontosabban a ma már nem létező Liptagergén épült. Itt élt a XIX.század elején Mocsáry Károly, akinek két „jó reménységű fijait“ Andrást és Imrét a rokon, Mocsáry Antal említi Nógrád vármegye monográfiájában. Mocsáry Imre (1794-1842) sárospataki tanulmányai után bejárta Nyugat-Európát, majd Nógrád megye aljegyzőjeként tevékenykedett, utóbb több vármegye táblabírája is volt. 1825. november 25-én a cserhátsurányi evangélikus templomban „Kurtánban lakó Tekintetes Nemzetes és Vitézlő Botsáry Motsáry Imre Ifjú Úr Tekintetes Nemes Neográd Vármegye Tábla Bírája, Surányban lakó Tekintetes Nemzetes és Vitézlő Szandai Sréter László Feő Szolga Bíró Urnak Kis Asszonyával Frantziskával ... öszve eskettettek.“ Az ifjú pár Kurtányban telepedett le a feltehetően akkortájt épült udvarházban. A család megélhetési alapja az andornaki (ma Andornaktálya Eger mellett) birtok volt, melyet csak kiegészített a kurtányi gazdaság. A Fülek melletti pusztának ezidőtájt 9 háza és 88 lakosa volt. Az 1830-as nemesi összeírásban egyetlen itt lakó nemesként „Motsáry Imrét“ tüntették fel. Itt látta meg a napvilágot 1826. október 26-án Mocsáry Lajos . Magántanulóként az eperjesi gimnáziumban végezte középfokú tanulmányait, majd a pesti bölcsészkaron tanult tovább. Horváth Istvánnál történelmet, Schedius Lajosnál esztétikát hallgatott. Nyelveket

Mocsáry Imre, a kurtányi kúria építője

– németet, franciát, angolt is tanult. Részt vett a reformkori Pest pezsgő társas életében. Erdélyi János felhívására „Egervölgyi dalok“ címmel beküldte az általa ismert andornaki nótákat. Vers- sőt színműírással is próbálkozott, „Műkedvelő“ című vígjátékát a pesti Nemzeti Színház 1846-ban be is mutatta. Figyelemmel kísérte a politikai történéseket, de a márciusi ifjak forradalmi mozgalmában már nem vehetett részt. Betegsége hoszszú, külföldi gyógykezelést igényelt. Az akkor európaszerte népszerű vízgyógyász Vinzenz Priessnitz kezelését vette igénybe a Gräfenberg melletti Freywaldauban (ma Lázne Jeseník, a šumperki járásban lévő Jeseník, korábban Frývaldov mellett). Az itt töltött négy év azonban nem volt elfecsérelt idő, mert azon túl, hogy állapota javúlt és olvasással művelte magát, fontos találkozásokat, életreszóló kapcsolatokat is hozott Mocsáry Lajos számára. A vidéki magyar nemes innen, a távolból egy más

ITTHON

Emlékműavatás 1986. okt. 25-én

távlatból kezdte szemlélni „miként álnak a dolgok Magyarországban“. 185O-ben tért haza és feleségül vette a fürdőhelyen megismert Lux Annát, báró Wesselényi Miklós özvegyét. Vele és két fiával Kurtányban telepedett le. 1857-ben itt látta vendégül tudós barátját, Reguly Antal nyelvészt, néprajzkutatót. A családi hagyományok, nagyapja és apja közéleti tevékenysége, a forradalmat érlelő pesti diákévek, a külföldi gyógykezelés alatt szerzett európai tapasztalatok, meghatározó találkozások elkötelezett közéleti emberré, a közügyek, a társadalom iránt nem csak érdeklődő, de tenni akaró határozott személyiséggé formálták Mocsáry Lajost. A szabadságharc bukása után nem süppedt bele a vidéki földbirtokosok elzárkózó provincializmusába, nem adta át magát a sírva vigadás, nemzethalál-várás, meghasonlás hangulatának. Ellenkezőleg, fokozatosan, tudatosan bekapcsolódott a közéletbe, megyei majd országos szinten,

politikai és egyházi vonalon egyaránt. Kurtányban írta és Pesten jelentette meg 1858-ban első jelentős művét, melynek címe -Nemzetiség- és tartalma magában foglalta későbbi munkássága legfontosabb témáját, a nemzetiségi kérdést. Már itt megfogalmazta eszmevilágának ma is időszerű vezérfonalát: „Ezer éve annak, hogy együtt lakjuk, együtt bírjuk e földet, ezer éve, hogy együtt élünk, közösen gazdálkodunk, együtt szenvedtünk s együtt örvendeztünk. Tudnánk-e felmutatni valami tettet, melyre azt mondhatnók: ezt magyarok tették, ezt szlávok vitték végbe, nem közös erővel történt minden?“ ...“Magyar és nem magyar szükségképpen arra van utalva, hogy ez országban, mint közös hazában együtt éljen.“ ...“Az egyes nemzetiségek megélhetnek egymás mellett s úgy nézhetik magukat, mint közös anyának ,a honnak gyermekei s testvérek egymás között... egy hazának emelkedésén közösen munkálkodhatik több nemzet is.“

Mocsáry Lajos portréja

A kúria udvari oldala

31

TÁJHAZA – CSALLÓKÖZ Petőfi Baráti Társulás

Cserkészliget, székház, jurta

Vannak történelmi helyzetek – és ezekben Trianon óta nem szűkölködik a magyarság - , melyekben újra kell indítani az önszerveződést, ki kell alakítani azokat a közösségeket, amelyek egy-egy térségben egységbe tudják tömöríteni nemzetünk ott élő tagjait. A hatodik esztendeje működő királyfiakarcsai Petőfi Baráti Társulás a Csallóköz, de talán az egész Felvidék leglendületesebben fejlődő polgári tár-

Erdős Péter

sulása. Az Erdős Péter elnök vezette közösség az eltelt félévtized folyamán saját tulajdonba vonta a Cserkészligetet, amely előzőleg elhanyagolt, szemétgyűjtőhelynek is beillő terület volt, s azon kis, szabadtéri színházat, jurtát alakított ki, hogy ott zavartalanul megrendezhesse nyári hagyományőrző népművészeti fesztiváljait és egyéb műsorait. Ilyen volt például a trianoni évforduló felvidéki nemzeti emléknapja, illetve tavaly október hetedikén az aradi vértanúkról való megemlékezés. A társulásnak saját székháza van – itt is peregnek a műsorok, itt vannak a vezetők összejövetelei és olykor itt látják szívesen vendégeiket. Erdős Péter: Társulásunknak kétszázhúsz állandó tagja van - a legidősebb kilencven, a legfiatalabb két esztendős. Közösségünk örökös tiszteletbeli tagokat is választ a

legegyüttműködőbb és leghűségesebb pártolók közül. Ilyen például Ambrovics Katalin nyugalmazott pedagógus, Somogyi Mátyás, Prágában élő, itteni születésű újságíró és Balog Mihály, a magyarországi Győrság volt polgármestere, aki évtizedek óta ápolja a két közsség barátságát. Társulásunknak magyarországi tagjai is vannak és szorosan együttműködünk a pénzesgyőri kulturális egyesülettel. Miből gazdálkodik a társulás? Van ugyan tagsági díj is, de az jelképesnek tekinthető, hiszen évenként csupán száz korona. Természetesen mi is pályázgatunk és vannak megértő szponzoraink, akik jól tudják, hogy munkánk, a magyar hagyományok ápolása, életbevágóan fontos. Cserkészligetünk, s rajta a szabadtéri színpad meg a jurta magánterületen van, tehát a miénk. Kialakítása, szépítgetése, gyarapítgatása javarészt saját munkánk eredménye, ami nem került pénzbe. Milyen rendezvények jellemezték az eltelt félévtized alatt a társulást? Már a nevünkből adódik, hogy folyamatosan részt veszünk a Petőfi emlékhelyeken rendezett találkozókon és megünnepeljük március tizenötödikét a Petőfi Napok keretén belül. Ez szavalóversenyt és egyéb műsorokat is jelent. Rendszeresen meghívjuk közénk a nagy magyar egyéniségeket, a nemzet pilléreit, minden esztendőben megrendezzük a kistérség műkedvelő csoportjainak népművészeti fesztiválját. Híres borászok részvételével borkostolókat tartunk, kirándulásokat szervezünk – így például elruccantunk Prágába és más csehországi városokba, s mindez azt eredményezi, hogy közösségépítés folyik a társulás közreműködésével. A csallóközi Karcsák alkotta kistérségének megingathatatlan a hovatartozás –tudata.

A krónikából

2006. október hetedikén késő estig folytak a Petőfi Baráti Társulás ötéves évfordulójának ünnepi műsorai, melyek az aradi vértanúk emlékének felidézésével kezdődtek a társulás tulajdonát képező Cserkésszligetben. Itt a csicsói Porta Színpad és az ugyancsak ottani Asszonykórus mutatta be nagy hatású műsorát, majd Szabó Lőrinc költeményét Nagy Ferenc mondta el. Ezután Melocco Miklós Kossuth- díjas szobrászművész és Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának alelnöke szólt a hallgatósághoz. Melocco Miklós megvallotta, hogy a felvidéki magyarok körében, ahol tiszta érzelmeket tapasztal, mindig erőre kap. Duray Miklós azt fejtegette, mi lehet a magyarázata, hogy bár az aradi vértanúk között más nemzetiségű és más nyelven beszélő tábornokok is akadtak, mégis életüket áldozták a magyar szabadságért és hasonló, páratlan történelmi gesztust azóta sem lehet tapasztalni. A szónok a szabadságeszményéhez való rendíthetetlen hűségben és a másokért érzett felelősségvállalásban vélte a magyarázatot. A vértanúk előtti tisztelgés szép pillanata volt Csicsói Nagy Géza fafaragó művész szélhárfájának leleplezése a Cserkészligetben. A mester fából, dunai kövekből és tizenhárom kolompból olyan szerkezetet alkotott, amely széljáráskor a vértanúkért jajong. Az ünnepség része volt a fából készített jurta birtokba vétele is. Azt Lukács Béla, a Petőfi Baráti Társulás vezetőségi tagja tervezte azzal a céllal, hogy a fiatalokat is szolgálja majd... < Csicsói Nagy Géza szélhárfája lent: Erdős Péter Lukács Bélának gratulál

32

TÁJHAZA – CSALLÓKÖZ

Már az Árpádok korában is tudtak rólunk A csallóközi Karcsák hitéletének központjában, az egyházkarcsai római katolikus templomban, Mahulányi József plébános úr a 2000-ben tartott milleneumi megemlékezések idején elhelyezte annak az okiratnak a másolatát, amelyben, eddigi ismereteink szerint, először fordul elő a mi Karcsáinkra utaló helynév. Joggal cselekedett így, mert az 1215-ben keltezett, s az 1205-1235 közt uralkodó II. Endre királyunk korában közrebocsátott oklevél egyházi vonatkozása vitathatatlan, hiszen egyházi méltóság, János esztergomi érsek kérésének teljesítését örökíti meg. A néphiedelem szerint a Karcsa nevű helységek a honfoglaló hét vezér egyike fiának, Korczannak emlékét őrzik. Több Karcsa nevű falu elnevezését pedig Mátyás királlyal hozta összefüggésbe a népképzelet. Királyfiakarcsáról azt tartja, hogy ezt a Karcsát annak idején Mátyás király ajándékozta alkalmi szerelme fiának. A néhány telekből álló Damazérkarcsa előtagja a néphit szerint nem lehet más, mint dámasír, mivel ott temették el a király dá-

máját, értsd: szeretőjét. Az igazságos uralkodóval kapcsolta egybe a néphit Kulcsárés Solymoskarcsát is, állítva, hogy itt éltek Mátyás király kulcsárai, illetve solymászai. Solymoskarcsa esetében a néphagyomány megegyezik a valósággal, azzal a különbséggel, hogy már jóval Mátyás uralkodása előtt volt a solymász népek települése.

Sose tagadjátok meg önmagatokat Kedves volt tanítványaim! Harmincöt év hosszú idő egy ember életében. Én ennyi esztendőt éltem veletek, egykori királyfiakarcsai diákjaim. Élve az alkalommal, el szeretném nektek mondani, hogy 1949. szeptember 23.-ka életem egyik legszebb és legkedvesebb napja volt. Miért? Mert beteljesült gyermekkori álmom, régi vágyam: Tanítónő lettem a ti iskolátokban. Diákkoromban éveken át tervezgettem, álmokat szőttem arról, hogy milyen tanító is leszek. Mindig falura, egy kisiskolába vágyódtam. Beteljesült. Hogy milyen tanító-

tok voltam, azt döntsétek el ti! Most, hetvenöt évesen, azt szeretném üzenni nektek, hogy köszönök mindent. Köszönöm azt a sok boldog percet, órát s évet, amit veletek tölthettem. Köszönöm a sok kacagást, a sikerélményt, amit együtt átéltünk. Maradjatok becsületesek, egymást tisztelő és szerető emberek. Gyermekeiteket is így neveljétek! Szeressétek szülőfalutokat, sose tagadjátok meg önmagatokat és őrizzétek meg magyarságotokat! Ambrovicsné Somogyi Katalin Perjés Klára, Kondor Katalin, Benkei Ildikó, a Magyar Rádió munkatársai Erdős Péterrel

A jurta

ITTHON

33

KÉPTÁR POZSONY SZÍVÉBEN

Képről – képre

A Pozsonyi Magyar Galéria múlt évi eseményeiről A fővárosban élő és alkotó nemzetiségi képzőművészeink már a rendszerváltás első éveiben megfogalmazták abbéli igényüket, miszerint nagy szükség lenne Pozsonyban egy olyan tágasabb, nemcsak kamara jellegű kiállítóteremre, amely nagyobb csoportos-, életmű-, vagy magyar jellegű hommage, vagyis emlékező tárlatok rendezésére nyújt lehetőséget. Persze, némi lehetőség mutatkozott - anyanyelvű közegekben - kiállításszervezésre. Itt említeném meg a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének kiállítótermét, amely indulása óta, korábban számos alkalommal nyújtott bemutatkozási lehetőséget nemzetiségi képzőművészeinknek. Bár nem elsődleges feladata, ma sem zárkózik el az említett kiállítások szervezésétől. A Madách Könyvesbolt kiállítási lehetőségei – a kilencvenes évek közepén – korlátozottak voltak, mégis nagy látogatottságú kamara kiállítások megrendezésére került itt sor. Természetesen meg kell említeni a Pozsonyi Casino nyújtotta, otthonos hangulatot sugárzó képzőművészeti kiállításait is, mely művészeti eseményekre szintén a kamara jelleg vonatkoztatható. A második világégés óta az egyetlen szervezett, a fővarosban tevékenykedő magyar képzőművészeti csoport, a Pozsonyi Műtermek szabad művészeti társulás tagjai a fentiekben említett lehetőségeket is igénybe véve Pozsony számos kiállítótermében állítottak ki, beleértve a Szlovák Parlament kiállítótermeit, a Várgalériát, s olyan reprezentációs termeket, amelyeket multinacionális cégek bocsátottak a művészek, s a műpártolók rendelkezésére. Sajnos, az utóbbi helyszínek - persze a kiállítás témájától, jellegétől függően - nem minden esetben biztosították a lehetőséget az emlékező, a magyar jelle-

gű, évfordulókkal kapcsolatos kiállítások megrendezéséhez. Ám képzőművészeink mozgásterével kapcsolatban az elmúlt év valóban jelentős változást hozott. Kiállítások sorozata ... A rendszerváltás éveit taglalva, nem igen emlékszem arra, hogy képzőművészeti tárlatot láthattunk volna a Csemadok Országos Választmánya székhelyének nagytermében, holott korábban, persze nem rendszeresítve, sor került tárlatrendezésre is. Nagy kár, ugyanis az említett, a ma már pompásan felújított nagyterem már csak előkelő megjelenése-, fekvése és grandiózus méretei révén is, jó rendezésben, hozzáértő válogatásban képes nagyszabású tárlatok fogadására. S, hát – képzőművész társaim véleményét is jelezve ezzel – örömmel írom le a következő mondatot. A jelzett helyszínen, Pozsony szívében az elmúlt évben - kiállítás kiállítást követett. Természetesen az is pozitív jelenség, hogy a tárlatok alkalmával számos jeles szimpóziumra, rendezvényre, külföldieket is fogadó összejövetelekre került sor. Persze a Madách Posonium könyvesbolt rendszeres látogatói is megtekintették ezeket a valóban nagyszabású, hivatásos képzőművészek munkáit bemutató kiállításokat, amelyeket a nagyteremben találkozó ifjúsági szervezetek tagjai, diákok, a fővárosban dolgozó magyar fiatalok is láthattak. Éppen ezért is nagy jelentőséggel bírnak a Szlovákia metropolisában megrendezésre kerülő, magyar jellegű tárlatok. Habár csupán néhány mondat erejével, de hadd soroljam fel az elmúlt év tárlatait, melyeknek szakmai felügyeletét mi, a Pozsonyi Műtermek társulás tagjai látjuk el. A Hommage `a József Attila c. jubileumi vándorkiállítást Komárom után Pozsonyban rendeztük meg a Csemadok OV

A karácsony előtti műtárgyvásáron a nonfiguratív művek iránt elsősorban a fiatalabb látogatók érdeklődtek

34

A Csemadok OV felújított nagyterme nagyszabású kiállítások szervezésére is alkalmas.

nagytermében. Ez alkalommal a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának tagjai emlékeztek a jeles költőre. Csótó László, Királyhelmecen élő képzőművész alkotásaiból készült kiállítás a nagyteremben, januárban. Az egészségkárosult tagtársunk, művész barátunk gyűjteményes kiállítása nagy sikert aratott az értő közönség körében. Három mosonmagyaróvári (Magyarország) fotós - Medgyessy Imre, Rongits József és Rongits László Ember és természet című kiállítása volt látható - márciusban. Az alkotók érdekes látásmóddal közelítettek az ember, a természet különleges megjelenítéséhez. A negyedik kiállítás művészettörténeti szempontból is jelentős. A kiállítóterem az alábbi tárlat alkalmával hirdette először - POZSONYI MAGYAR GALÉRIA - új elnevezését. A Pozsonyi Műtermek szabad művészeti társulás öt tagja, Jaksics Ferenc-, Schrantz György-, Nagy József-, Nagy Zoltán-, Kalita Gábor állították ki festményeiket, grafikáikat. Az őszi kiállítási szezon Lábik János tájképfestményeivel, akvarelljeivel indult Ecsettel a Duna-Garam-Ipoly mentén címmel. A nagy látogatottságnak örvendő kiállítás érdekessége az volt, hogy habár Lábik János plain air festményeivel százszámra járta be a hazai és a magyarországi kiállító termeket, a Párkányban élő és alkotó képzőművész, Pozsonyban először állított ki. A Pozsonyi Magyar Galéria októberben mutatta be Schrantz György, Csallóközi nosztalgiák című festménykiállítását. Az idén a hatvanötödik születésnapját ünneplő művész tanárai Milly, Mudroch és Dubay voltak. A somorjai születésű művész közismert murális alkotásai kapcsán is. Legutóbbi hasonló munkája a Pozsony – ligetfalui szálloda sgraffitója. Szintén a Pozsonyi Magyar Galéria szervezésében októberben három nemzeti-

KÉPTÁR POZSONY SZÍVÉBEN

Válogatás - a festmények közül - Lábik János műtermében

ségi képzőművész, Nagy József, Schrantz György és jómagam vettünk részt októberben Esztergomban, a Keresztény Múzeumban megrendezésre kerülő Kortárs művészek M. S. Mester nyomában című, szakrális témát feldolgozó tárlaton. Ennek az anyagnak a kiállítására Októberben kerül sor a Pozsonyi Magyar Galériában. Ugyanitt decemberben megrendeztük a Pozsonyi Magyar Galéria karácsonyi műtárgyvásárát, amelyet Duba Gyula nyitott meg. Jeles írónk tartalmas beszédében megemlítette: „az ilyen típusú kiállítás a következő célt szolgálja. Az alkotás találkozzon a tartós értékeket kereső emberrel, a tiszta örömre vágyóval...” A kiragadott tartalmas gondolatok is arra utalnak, hogy a ma emberének sokszor értelmetlen fogyasztói viselkedésmódját az állandó érték iránti vágy, tisztelet irányába kell terelni. Nem kizárásos rendszerben... A Pozsonyi Magyar Galéria az elmúlt évben huszonhat képzőművészünknek nyújtott bemutatkozási lehetőséget a fővárosban, csoportos-, vagy egyéni kiállításaink alkalmával, akik – néhány művész kivételével - a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának, egyben a Szlovákiai Képzőművészek Uniójának tagjai. Az említett művészek, akik magyarságukat soha nem tagadták meg, különféle művészeti zsánerek formájában közölték a befogadóval alkotói mondanivalójukat. A galéria kiállítás-szervezőinek korántsem célja az, hogy afféle sznob allűrök villogtatásával, kizárásos rendszerben válogassa be csakis azokat, akiket művészi sorsuk, karrieréhségük az idegen kifejezési stílusok, kultúrák ismételgetésének, mímelésének irányába sodort. Ugyanis ma, a világüzenetként kezelt európai kulturális irányzatok mindinkább az egyéni, eredeti, helyi művészi értékek felmutatása felé irányul, ugyanis ezek részelemeiből,

Képrögzítés az elektronikus médiák részére.

szellemi mozaikkockáiból képződik az az egyetemes kultúra, amely a világ alkotói, teremtői sokszínűségét képviseli, ezzel is tompítva a globalizáció, az éppen divatos stílusirányzatok, kifejezési viselkedésformák nem mindig kedvező hatásait. Valóban említésre méltó tény az, hogy a Csemadok tisztújítás után nagy gondot fordított arra, hogy központi épületük nagyterme napközben is használható legyen, vagyis az arra járó történetesen megtekinthessen egy képzőművészeti kiállítást, ugyanitt egy előadáson vegyen részt, vagy betérjen a Madách Posonium könyvesboltba. Persze, annak érdekében, hogy a galéria működjön, nagy nagy segítséget nyújtott a Szövetség a Közös Célokért központi irodája, s az említett könyvesbolt tevékeny, kedves alkalmazottjai. Évindítás alkalmával illik természetesen szólni a tervekről, persze a megoldandó feladatokról is. A kisebb tárlatok mellett hadd emeljem ki márciusi kiállításunkat, amely az Hommage `a Kassák - 120 címet viseli. A Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának tagjai tisztelegnek Kas-

sák Lajosnak születése /l887-l967/ százhuszadik évfordulója alkalmából. Jelentős kulturális esemény elébe nézünk, ugyanis szlovákiai magyar képzőművészek eddig tárlat keretén belül nem emlékeztek meg /másról sem igen/ Kassákról. A polihisztor művész születésének 115. évfordulóját a MADI, avantgárd irányzatot képviselő nemzetközi művészcsoport, s egy szlovák festőgárda ünnepelte magyarországi és külföldi kiállítással. Emellett a Pozsonyi Magyar Galéria jelentős külföldi kiállítást is szervez, ezekről az eseményekről folyamatosan értesítjük a mű-és művészpártoló értőközönséget. Reméljük, ha megoldódnak a kiállítóterem felszereltségét illető gondok, a Pozsony szívében található galéria továbbra is méltón szolgálja majd mind képzőművészeink szereplési-, kiállítási igényeit, mind viszont azt a galérialátogatót, aki folyamatosan érdeklődik képzőművészeink sokrétű alkotói eredményeiről. Kalita Gábor A Pozsonyi Magyar Galéria kurátora

Schrantz György /jobbra/ alkotásai előtt Jaksics Ferenc festőművésszel

ITTHON

35

KISSEBBSÉGEINK

A hegedűnek lelke van Hegedűkészítő. Nem mindennapi foglalkozás, s nem mindennapi az az ember, aki foglalkozik vele. Kárász Lajos bácsival, a Bényben élő mesterrel beszélgettem a hegedűkészítésről, annak rejtelmeiről, szépségeiről. Mikor és miként kezdte tanulni a mesterséget? Valamikor a párkányi papírgyárban dolgoztam,ahol találtam egy újságcikket, még 1990-ben. Ebben a cikkben volt egy felhívás, miszerint, ,,Hol vagytok szlovákiai hangszerkészítők?“ Ez beindított valamiféle érzést bennem. Dolgozni kezdtem. Mi inspirálta Önt, hogy éppen hegedűt készítsen? Ez a hangszer áll igazán közel az én lelkivilágomhoz. A hegedű olyan akusztikával rendelkezik, amely képes megsirattatni és megnevettetni az embereket, vagyis közel áll az emberi lélekhez. Az ön családjában volt-e hagyománya a hangszerkészítésnek? Hangszerkészítésről nem tudok, de a fához már az őseim is ragaszkodtak, ugyanis apai ágról, mind jeles fafaragók voltak. Talán innen van meg bennem a fához való érzelmi kapcsolatom. A laikus, ha hegedűt tart a kezében csak azt látja, hogy szép. Valószínűleg sok időt igényel az elkészítése. Ha erről mesélne egy kicsit... A hegedűkészítés alapja a fa kiválasztásánál kezdődik. Szükséges, hogy a fának legyen megfelelő akusztikája. Ügyelni kell a kiszá-

rításnál a megfelelő hőmérsékletre, s arra is, mennyi ideig szárad. Egyébként ennek természetes úton kell történnie, különben elvesztheti az akusztikáját. Ha röviden akarnám elmondani, akkor csak annyit, hogy egy meztelen hegedű elkészítése kb. 1600 műveletből áll, de ebben még nincsenek benne olyan műveletek, mint a pácolás, a kulcsok elkészítése és az egyéb műveletek. A festékanyagot, a pácot, a lakkot, saját magam kísérletezem ki természetes anyagokból. Itt szükségeltetik egyfajta kémiai tudás. Van-e példaképe? Kimondottan neveket nem akarok mondani példaképemként. De a szívemhez leginkább az olasz hegedűkészítők állnak. Ők azok, akik akusztikailag és formailag megfogtak engem. A hegedűkészítéshez milyen szerszámokat használ? Én saját magam készítem a késeket és a többi szerszámot. Gondolt-e már arra, hogy ezt a mesterséget továbbadja a fiatal generációnak?

Egy hangszerkészítőnek gondolom, nagy öröm ha elkészít egy hegedűt, de biztos vagyok benne, hogy az igazi öröm az, amikor meg is szólaltatják. Kik szólaltatják meg az ön által készített hangszereket? Elsősorban a hozzám közel álló cigányprímások, de nagyon szívesen játszik rajta és nagyon nagy elismerés nekem, mikor Pap Katalin, a párkányi művészeti iskola igazgatója (aki zenei konzervatóriumot végzett), elismerő szavakkal szól a hangszereimről. A hangszerkészítés költséges dolog. Kért vagy kapott-e anyagi támogatást? Nem. Ha valamit még megemlítenék az az, hogy a hegedű minőségét nem igazán én, hanem azok értékelik akik muzsikálnak raj-

„Mert a hegedűnek lelke van, s nem mindegy, hogy milyen lelkületű ember készíti.” Hát igen, persze! Csak nem találtam meg azokat a fiatalokat, akikben lenne elegendő kitartás és akarat. Mert ehhez a mesterséghez ez szükséges, na és persze ne felejtsük el a hangszer szeretetét. Mert a hegedűnek lelke van, s nem mindegy, hogy milyen lelkületű ember készíti.

ta. S ha látom a szemükben a ragyogást, a szívem megtelik örömmel, és akkor nagyon, nagyon boldog tudok lenni. Köszönöm a beszélgetést, a továbbiakban jó egészséget, s jó munkát kívánok. Babindák Ernő

Egészségesebb légkört mindenkinek Az egészség alapvető emberi jog, amely döntő a társadalmi és gazdasági fejlődés szempontjából is. Az egészség előfeltételei a béke, a lakás,az oktatás, a társadalmi biztonság és igazságosság, az élelemre, a jövedelemre való jog, egyáltalán az emberi jogok tiszteletben tartása és az egyenlőség. Ezekkel a dolgokkal nem kényeztették el a cigányságot. A szlovák társadalom nagy része keveset tud a cigányság történelméről, kultúrájáról, szokásairól, s a hétköznapok felszínes tapasztalataiból ítél, figyelmen kívül hagyva a meghatározó társadalmi, gazdasági összefüggéseket. Az itt élő szlovák állampolgárságú cigány emberek súlyos társadalmi előítéletek súlyát cipelik magukon több évszázada. Megalázó megkülönböztetéssel kell megküzdenünk nap mint nap. Gondolok itt arra, hogy a cigány családapa azért nem kap munkát, mert a bőre színe elárulja cigányságát és higgyék el ilyen esetek bőven vannak. A többségi társadalom mégis azt várja el tőlük, hogy önerőből oldják meg egyre rosszabb helyzetüket. A Szlovákiában élő cigányság 70-80 százaléka nagyon rossz szociális körülmények között él és itt nemcsak Kelet-Szlovákiára gondolok. Azokra az áldatlan állapotokra amelyek ott előfordulnak, arra hogy vannak olyan települések ahol a villanyáramot még ma sem ismerik, Dél-Szlovákiában is vannak olyan települések, amelyeknek látványa nagyon elszomorító, mert a XVII. századra emlékeztetnek. Az itteni cigányság ahhoz a társadalmi réteghez tartozik, amelyet a romló gazdagsági helyzet, a nagyon rossz lakáskörülmények és a csökkenő munkavállalási lehetőségek fokozottan súlytanak. Évszázadok óta tartó számkivetettségük a társadalom peremére szorította őket, s alacsony iskolai végzettségük egyre kilátástalanabb helyzetbe sodorja az itt élő cigányságot. Egészségük rohamosan romlik, s a cigány mentalitásból fakadóan csak akkor fordulnak orvoshoz, amikor a betegség elhatalmasodik rajtuk. A cigányságnak az a rétege, amely a zenélésből tartotta el önmagát, a közelmúltig egészségesebben élt a többi cigány csoporthoz viszonyítva, most pedig sok helyütt csak a poros hegedűt nézegetik. Mint ahogy a bölcs öreg cigány prímás mondaná: Már a zene sem a régi. Babindák István

36

KISSEBBSÉGEINK

A cigányság történelme I.rész

Ez a történet egy vándor népről szól, amely a középkor folyamán érkezett a Balkánra, és onnan fokozatosan terjedt szét az egész Európában és azon túl. Amikor a nép fiai zarándokruhában először kopogtattak a Nyugat kapuin, rögtön élénk kíváncsiságot keltettek a Nyugat kapuin belül levőknek, és ennek köszönhetően hamar a legkülönbözőbb elméletek keltek szárnyra az eredetükkel kapcsolatban. Sokkal később vált lehetővé, hogy nyelvük elemzésével megállapítható legyen a származásuk pontos helye. Annak ellenére, hogy a századok során folyamatosan kezdeniük kellett a külső hatásokkal és befolyásokkal, sikerült megtartaniuk sajátságos identitásukat, mert hallatlan erőt mutattak az alkalmazkodásra és a túlélésre. Ha valaki számba tudná venni mindazokat a megpróbáltatásokat, amelyekkel szembeszálltak, annak szemében már az is hatalmas ered-

ménynek tűnhetne, hogy e nép egyáltalán fennmaradt. De minthogy lehetnek olyan vélemények, amelyek szerint már az is igazolásra szorul, hogy a cigányságot „Európa népei“ közé számítsuk. Legjobb mindjárt azzal kezdeni, hogy igazoljuk azt az álláspontot, ha egy nép egy csoport férfit, aszszonyt és gyermeket jelent önálló nyelvvel, kultúrával és közös etnikai jegyekkel, amelyek által azonnal megkülönböztethető a szomszédaitól, akkor azt kell mondanunk: sok idő eltelt már azóta, hogy a cigányság egykor népnek volt nevezhető. Az egykori cigány nép a századok folyamán sok féle lett. Egy régi írásban ezt olvashatjuk: „Fénylő sötétbőrűek, fekete hajúak s a szemük is feketén csillog. Szokatlan viselkedésük, szegénységük ellenére mindig vidámak“. Öltözködésüket furcsának találják a velük kapcsolatban lévő emberek. Történelmükből alig áll rendelkezésünkre használható írásos emlék, melynek alapján végigkísérhetnénk a cigányok útját. Sőt, mikor az emlékek szaporodni kezdenek, azok kivétel nélkül kívülállóktól származnak, akik sok esetben tudatlanok és értetlenek voltak, telve előítélettel.

„A cigányok igazi történelme a nyelvük tanulmányozásában rejlik“ – nyilatkozta egy nagy tudós. Kétségtelen, hogy a romani nyelv tanulmányozása sokat segíthet a nyelv eredetének és fejlődésének megértésében. De, hogy ezek a tanulmányok milyen mértékben világítják meg a romani nyelv beszélőinek származását, az igen bonyolult kérdés, hiszen a nyelv beszélői nem azonosíthatók a cigány néppel. Sir Angus Fraser A cigányok című könyve alapján

Bronislawa Wajs-Papusa

Nem akarunk gazdagságokat (Fordította Kovács István)

Mi nem akarunk gazdagságokat, élni akarunk. Eső szél és könnyennyi a cigány boldogsága. Mert benne születtem meg, vérbe borult a szív, az igazi cigányság könny és mosoly. Ti, madaraim, hogy eszem a csőrötök! Gyönyörű madárkáim! Ki hallgat meg titeket, ha már cigányok sem járják az erdőt?

Madaraim, picinykék és nagyok! Ki szór nektek morzsát? Mind, mind szálljatok ide, daloljatok nekem. Ti – nekem, én – néktek, hogy másnak is énekeljetek. Bejártam minden kerek erdőt, de nem leltem rá ama jelre. Csak tüzecskére leltem, ott állott a kis cigány leány, a boldogtalan és szegényke. Az hát a cigányok jele.

Bronislawa Wajs-Papusa (1910-1987) az első ismert, lengyelországi cigány költőnő volt. 1949-től jegyezte le cigányul költött verseit. A cigány népköltészetből kinövő költészetében népének sorsát énekli meg-saját életének sorsfordulataival teletűzdelve. Legjobb műve, a Julian Tuwim által is nagyra értékelt Cigány ének, ami Papusa fejében megszületett himnusz. Két verses kötete jelent meg Jerzy Ficowski fordításában s az eredeti szövegekkel: Papusa dalai (Piesni Papuszy, 1973) és a Mondott dalok (Piesni mówione, 1973). Ficowski Erdőm, én atyám (Lesie, ojcze mój) címmel 1990-ben adta ki válogatott verseit.

ITTHON

37

Tornaljai utcarészlet

Tornalja régi képes levelezőlapokon A napokban szép ajándékot hozott a posta: Július Cmorej és Gaál Imre albumát a régi Tornalját felidéző képekkel, melyekből most bemutatunk néhányat olvasóinknak. A könyv szövegének szerzője, Gaál Imre – sajnos – már nem érhette meg a megjelenést, mert elhunyt. Most még inkább látható, milyen hasznos munkát végzett, ez a feledi születésű férfi, aki a polgári iskola utolsó évfolyamát Tornalján látogatta. (Gaál Imre 1937-ben született és 2005-ben halt meg). Ő volt a második világháború után az első, aki rendszeresen foglalkozott a város és vidéke múltjával. Bár építőipari szakiskolát végzett, 1964-tól kezdve tanítóként dolgozott, majd a hetvenes években a pozsonyi Comenius Egyetemen filozófia-történelem szakosként diplomázott. Személyes tapasztalatból tudom, hogy legnagyobb küzdelmeit nem az adatok gyűjtésekor vívta meg, hanem akkor, amikor pénzt hajszolt könyvei megjelentetéséhez. Olykor el is keseredett, de a város iránti szeretet mindig átlendítette komor hangulatain. Július Cmorej 1955-ben született Rimaszombatban, de az alap- és középiskolát Tornalján járta. Hosszú ideje Pozsonyban él, idegenforgalmi szakemberként keresi kenyerét – utazási iroda tulajdonosa, - de szeretettel emlékszik visza egykori városára. Mivel kedvtelésből történelemmel és régi képeslapok gyűjtésével foglalkozik, örömmel járult hozzá az album létrejöttéhez. Napjainkban ez a kisváros is sok gonddal-bajjal küszködik, bár a térség, melyben található, már 7000 éve ide vonzotta az embert. Az ősmagyarok valószínűleg a kilencedik század vége felé kezdtek a Sajó partján megtelepedni. Bevették a sajógömöri várat és a környékén gyepűt alakítottak ki. A gyepű mögött telepedtek le az úgynevezett gömörőrök, akik a megszállt területet saját birtokuknak tekintették. Az én ifjúságom idején – 1959-ben érettségiztem a helyi gimnáziumban – a település még járási székhely volt, országos hírű magyar mezőgazdasági szakközépiskola működött benne, egyre pezsgőbbé vált a kulturális élet a diákok jóvoltából is. Aztán a járás székhelye Rimaszombat lett, a rendszerváltás után pedig Nagyrőce, ami azért történhetett így, hogy ezt a zömében magyaroklakta települést és térséget a sodródás és ne a gyarapodás jellemezze. Napjainkban meg-megcsillannak reményt keltő kezdeményezések Tornalján, munkalehetőségek is, de valószínűleg sok víz folyik majd le a Sajón, amíg ez a jobb sorsra érdemes helység és környéke magára talál. Kapcsolatom ifjúságom városával ma is élő, követem az eseményeket és kívánom, hogy a történelem ismét virágzást hozzon számára. Július Cmorej és Gaál Imre albuma mindazok kedvelt kiadványa lehet, akiket érdekel elődeik élete és az a városkép, melyet ma már általában csak ezek a levelelzőlapok őriznek az utókor számára. Batta György a Fő tér, a Városi Hivatal épülete – 1928

a Fő utca –l930.

a Fehér Lóhoz címzett szálloda – 1913. Postahivatal- 1912

a Buck szálloda - 1929

A MAGYAR SZENT KORONA Nyáry Éva:

Az Istenanya

Szűz Mária - jelentése: szépséges , úrnő A három legfontosabb képi ábrázolás közül, ami a koronán található, a harmadik az Istenanya ábrázolása lehetett. Ez a kép a korona leghátsó részén foglalt helyet, amit a korona viselője a tarkóján hordott. Jelenleg ez a kép nem képezi a koronaékszer képanyagát. A XVIII. századtól nyoma veszett. A sorozat „Boldogasszony” –képe kizárólag saját feltételezésem eredménye, kutatásaimra, művészi elképzelésemre és gyakorlati tapasztalataimra alapozva festettem meg. A Pantokrátoréhoz - hasonló a Teremtő Atyaistenéhez – hasonló királyi trónon ülő fiatal nőt ábrázol a kép. Homlokán fehér liliom, ruhája sötétkék. Trónusának tartóoszlopai hármas tagolásúak. A ciprusfák jobb és bal oldalon fehér liliommal ékesítve állnak. A ciprusfák törzsén fonatok és a talpán háromszögek, mint a Pantokrátor-ábrázolásánál. Kör alakú emblémában a következő betűk ékeskednek: MP – OV Szűz Mária. Szűz Mária kezét maga előtt tartja áldásosztóan kitárt tenyérrel, arany háttérrel, ezzel egyben a földöntúliságot is kívánom ábrázolni. Szűz Mária élete elénk állítja az evangéliumi értékeket, s mint a Magyarok Nagyaszszonya, történelmünk kimagasló személye is Ő. Máriát azért véljük a Szent Koronán Dukász Mihály bizánci császár képének helyén fel-

40

lelni, mert személye minden idők keresztényeinek egyik fontos teológiai tétele volt és marad és mert a beavatási Szent Koronán az ikonográfiai program szerint földi uralkodó nem juthatott az ábrázolt személyek közé. Szűz Mária ikonjának foglalata más alakú, mint a jelenleg ezt a helyet betöltő ikon és így bizonyítható a képcsere. Mária szerepe a szkíta és örmény művészetben nemcsak személyére és életére, de istenanyai méltóságára is utal. Erről tanúskodik számtalan rajz, dombormű és festett kép, ami ősi hagyományokra utal, és így történelmi, művészettörténeti alapjuk szilárd. Szűz Mária – képnek lennie kellett a magyar Szent Koronán, mert Mária a Messiást annak fogantatásától születéséig magában hordozta. Szűz Mária történelmi személy is volt, akiben dialektikus egységben valósult meg a legteljesebb nőiesség, a szüzesség és az anyaság. Mentes volt az eredendő bűntől, és ezáltal az egyház jegyességét is magán viselte, ezt jelenti a szeplőtelen fogantatás. A Hartvik-féle legenda szerint a magyarok kezdettől fogva „természeti jogon” a Szent Szűz oltalma alatt álltak, az országfelajánlás végső szerződés a Boldogasszony és a magyarság között. „A Mária tisztelet Szent István lelki életét és kormányzó tevékenységét egyaránt áthatotta. Egek királynéja a Te pártfogásodra bízom utolsó imámmal a Szent Egyház papságát, a királyság főembereit és a népet.”

A Mária-kép létezését bizonyítja Révay Péter koronaőr leírása a koronáról 1613-ból. A koronaőr így ír a magyar koronáról: „magán a kerületén pedig a homlokzati Üdvözítőnk képmása, ellenkező oldalon pedig Szent Szűz Máriáé...” Révay Péter a XVII. Század elején, 1613ban még látta a Szűz Mária –képet a Szent Koronán. A Szűz Mária zománckép a Szent Korona három legfontosabb zománcképének egyike. Szűz Mária a legtökéletesebb ember, aki tökéletesen megéli az Isten örök elgondolását az emberről. „Ö a Malaszttal-Kegyelemmel-Teljes”. Mi köze van mindennek a Magyarok Nagyasszonya hagyományhoz, ahhoz, hogy éppen Magyarország lett Szűz Mária Országa, miért is kezdődik úgy (régi) magyar himnuszunk, hogy „Boldog Asszony Anyánk...”? Mindezek alapján minden jel arra mutat, hogy a magyar Szent Korona soha nem szolgált másra, mint uralkodók beavatására. Tehát a király a koronát csak megkoronázásakor viselhette, semmi egyéb alkalomkor. A Mária-tisztelet más népeknél is előfordul mint nemzeti jelleg, de sehol nem olyan határozott formában, mint Magyarországon a Regnum Marianum. A Szent Koronát a napi politikai programoktól mentesen, a kereszténység egyetemes céljait tükröző örök érvényű mondanivalóval látták el. Ilyen körülmények között a koronán nem juthatott hely és nincs is keresnivalója a korabeli földi uralkodóknak, akiknek képei – összesen három- a mai koronaabroncson láthatók. Nyáry Éva a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével kitüntetett festőművész. A francia Société des Artistes Indépendats tagja. Képesítését a nemzetközi hírű Adham Ismail Képzőművészeti Főiskolán szerezte. Számos hazai és külföldi kiállításon mutatták be képeit, így például a Collegium Hungaricum felkérésére Bécsben, Stokcholmban, Szófiában, Damaszkuszban, Rómában, Párizsban, Münchenben és Magyarország különböző nagyvárosaiban. Budapesten többek között a budai várban, ahol megkapta a Történeti Múzeum emlékplakettjét. Kiemelkedő alkotásai: az esztergomi bazilikában elhelyezett Bíboros portré, a Németország újraegyesítését ábrázoló szimbolikus képe Kohl kancellárhoz került, a Szent Jogart ábrázoló képe Habsburg Ottó tulajdonában van. A magyar Szent Korona zománcképeiről készült sorozata 1990-ben készült el és a Belvárosi plébániatemplom Mátyás Oratóriumában nyert elhelyezést.

MŰHELY

A Pozsonyi Casino műsora Klarissza (Klariská) utca 7. A PC kedden, csütörtökön, szombaton 16.oo-tól 21.oo-ig üzemel Kapucsengő: PC / telef.: 544 10 395 ( 16.oo-tól 21.oo-ig )

2007.február 10. szombat 17.00

2007. február 22. csütörtök 18.00

„Álljon a mulatság, amíg állhat Nyaggassuk a citerákat. Körbe-körbe, csak vidáman Maszk nélkül, meg maskarában.”

Döbrentei Kornél, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, József-Attiladíjas, alternatív Kossuth-díjas költő valamint Petrás Mária Szervátiusz Jenő-díjas, Magyar Örökség-díjas csángó népdalénekes, szobrászművész estünk vendégei. Az est vezetője Mács József író. Műsorfelelős: Mács József Háznagy: Krajči Klára

Farsangi mulatságra hívunk minden Casino-tagot és kedves barátaikat. A helyszínen a Duna utcai gimnázium diákvállalkozóinak Dunastár csoportjával is találkozunk, akik erre az alkalomra (és a közelgő Bálint napra) időszerű és csodaszép csecsebecsék árusításával színesítik a zenebonás farsangi hangulatot. Mindenkinek kellemes szórakozást, vidám órákat, sikeres tombola-nyereményeket kívánunk. Műsorfelelős: A PC Választmánya Háznagy: Krajči Klára 2007. február 13. kedd 16.00 Találkozzunk 16.00 órakor a csalogányvölgyi temető (Slávičie údolie) bejáratánál. Jöjjünk el minél többen a koszorúzásra, tiszteljük meg azt a majdnem elfeledett emlékműt, mely kisebbségi létünk fontos mérföldköve. Megkoszorúzzuk az 1919. február 12-én a vásárcsarnok előtti békés, fegyvertelen tüntetés ellen fellépő légionáriusok sortüzének áldozatait. Utána mindenkit meghívunk egy csöndes, tiszteletadó emlékezésre a Casinóba. Műsorfelelős: Brogyányi Mihály, Gabron Éva Háznagy: Bors Éva 2007. február 15. csütörtök 18.00 A Pozsonyi Casino könyvtára ma 16.30-tol 17.30-ig nyitva tart. A könyvjegyzék megtekinthető a háznagynál. Könyvtáros: Jesenicky Eszter Dr. Nagy Zoltán tart előadást metabolikus szindróma címen. Anyagcsere-tünetegyüttes „a négyesfogat” (elhízás, magas vérnyomás, magas vérzsírszint, cukorbetegség), melyet 1989-ben az amerikai Kaplan professzor, a világ egyik legismertebb hipertónia szakértője halálos négyesnek nevezett el. Műsorfelelős: Institoris Sándor Háznagy: Csiba Pál 2007. február 17. szombat 16.00 Kötetlen beszélgetés-csevegés, kártyaparti koccintással, utolsó „vigadalom” a böjt előtti utolsó szombaton. Műsorfelelős: Lovisek László Háznagy: Spicska Gizella 2007. február 20. kedd 18.00 „ Ez a lap olyan lehet, mint az édesanyák hamuba sült pogácsája, ott lesz velünk a nap minden órájában, percében, akkor törünk belőle, ha éhesek leszünk, ha vágyunk valami otthoni ízre...” (Hrubík Béla) Batta György költő, író, műfordító, újságíró és Hrubík Béla Széchenyi –díjas író, publicista, a Csemadok Országos Választmányának elnöke bemutatja az ITTHON nemzeti kulturális havilapot, melynek első száma 2006 karácsonyán jelent meg. Örömmel köszöntjük létrehozóit, szerkesztőit, s az ITTHON jövendő olvasótáborát, hiszen Tamási Áron szavaival „azért vagyunk a világon, hogy valahol lakjunk benne”, s mi itthon akarunk lakni. Műsorfelelős: Petőcz Csilla Háznagy: Mlynárik Eszter

ITTHON

2007. február 24. szombat 16.00 Böjti elmélkedés a jókai Jó Pásztor Háza Gyermekotthon lakóival, Uwe Martin Schmidt lelkipásztor családjával és kollégáival a Pozsonyi Casinóban. Akik tavaly jelen voltak jókai látogatásunkon, sosem feledik az ott tapasztalt emberiességet, az otthon melegét, s most külön öröm a számunkra, hogy ismét találkozhatunk velük - nálunk a Casinóban. Műsorfelelős: Gabron Éva Háznagy: Jesenicky Eszter 2007. február 27. kedd 18.00 A Magyar Egészségügyi Társaság megalakításának gondolata 1990-ben született, a Magyar Orvosok III. Világtalálkozóján. A Kárpát-medencei, nyugat-európai és tengerentúli magyar orvosokat és egészségügyi szakdolgozókat tömörítő szervezet, a Magyar Egészségügyi Társaság 14 éves múltra tekint vissza. Ifj. Bastrnák Ferenc, a Magyar Egészségügyi Társaság Felvidéki Tagozatának elnöke a Casinóban. Műsorfelelős: Altdorffer Berta Háznagy: Gabron Frigyes 2007. március 1. csütörtök 18.00 Mgr. Gály Yvette „Ép testben ép lélek” sorozatának ma esti témája a légzés, légzésjavítási gyakorlatok. Okvetlenül hozzunk magunkkal papír zsebkendőt és klasszikus anyagzsebkendőt is. Műsorfelelős: Gabron Éva Háznagy: Sárközy Dénes 2007. március 3. szombat 16.00 Filmvetítés a tagság igénye, választása szerint. A háznagynál található a vetíthető filmek listája, kérjük a tagokat, jelentkezzenek, s amelyik film a legtöbb szavazatot kapja, az kerül vetítésre. Természetesen a Frigyes napról sem feledkeztünk meg, őket is ünnepeljük. Műsorfelelős: Lovisek László Háznagy: Mlynárik Eszter A Pozsonyi Casino közleményei: • Minden PC tag átveheti új igazolványát Gabron Évánál! • A PC-tagok számára Sárközy Dénes - Bevezetés az internetbe címen minden kedden 16.00 órától tart előadást. • Felhívjuk a tisztelt tagok figyelmét, hogy a havi műsort csak azoknak postázzuk, akik bélyegtérítés fejében ezt külön kérték, s a háznagynál található névjegyzékre föliratkoztak. • Látogassák honlapunkat: http://www.pozsonyicasino.szm.sk – frissiben olvashatják havi (aktuális műsorok) és hetekre lebontott műsorainkat, az esetleges műsorváltozásokat, a napi menüt stb. Úgyszintén megtalálják a PC programját a http://www.felvidek.ma honlap Programajánlójában. • Figyelmükbe ajánljuk Könözsi István fényképfelvételeit, melyek a háznagynál találhatók (kérjék ki az albumokat, s megrendeléseiket írják be az erre a célra szolgáló füzetbe). • A tagsági díjat személyesen minden csütörtökön 17.00-től 18.00-ig befizethetik a PC pénztárában ill. bármikor átutalással (a tagok tagsági számuk megadásával) a Pozsonyi Casino, Tatra banka 2668100123/1100 sz. bankszámlájára. • A postázott programokat igénylők legyenek szívesek jelentkezni, s a postaköltséget előre téríteni – Gabron Évánál. • Előzetes megegyezés alapján nagyobb társaságok vacsoraigényeinek szívesen eleget teszünk, amennyiben a rendezvény nem ütközik a Casino programjába. A tagok számára engedményeket kínálunk. Telefon: 0911 / 750926 (Gál Tamás) • A műsorváltozás jogát a PC Választmánya fenntartja

41

ŐSI ÖRÖKSÉGÜNK Felhívás a rovásírás felvidéki barátaihoz Kedves Barátunk,

A Palóc Társaság 2007. április 30-án harmadik alkalommal rendezi meg a Kárpát-medencei Rovásírásverseny felvidéki országos döntőjét. A versenyre egyéni indulók, alap- és középiskolások valamint cserkészcsapatok tagjai jelentkezhetnek 18 éves korig. Mint eddig, most is számítunk az ország egész területéről jelentkező és a döntőn versenyző fiatalok részvételére. Ellátásuk tetemes kiadással jár (útiköltség, étkeztetés, jutalmak, stb.). Kérjük, hogy támogassa adományával ezt az ősi magyar örökségünket ápoló és népszerűsítő rendezvényünket! Adományát a Palóc Társaság címére (991 22 Olováry 132) vagy számlaszámára ( VÚB Veľký Krtíš č.ú. 4939402 / 0200) küldheti. Felvilágosítás kérhető a [email protected] villámlevél címen. Köszönjük, ha támogatja a Palóc Társaság magyar nemzeti kultúrát ápoló tevékenységét! Óvár, 2006. december 5., Z. Urbán Aladár elnök

Kárpát-medencei Rovásírásverseny – 2007 A verseny célja: megismertetni és megszerettetni a fiatalokkal ősi magyar kulturális örökségünknek e meghatározó bizonyítékát s általa elmélyíteni a magyarsághoz való tartozás tudatát. A verseny döntője 2007. június 23-án Budapesten lesz. Ezt megelőzően Magyarországon öt körzeti, illetve erdélyi, délvidéki és felvidéki válogató lesz. A felvidéki válogató szervezője a Palóc Társaság. Versenyföltételek – kötelező feladatok: Korosztályok - alsó tagozatos - felső tagozatos - középiskolás Feladatok az alsósoknak - 5 sor terjedelmű átírás rovásírásról latin betűsre - 5 sor terjedelmű átírás latin betűsről rovásírásra - 3 sor terjedelmű rovásírásos szöveg hangos olvasása Feladatok a felsősöknek - 10 sor terjedelmű átírás rovásírásról latin betűsre

- 10 sor terjedelmű átírás latin betűsről rovásírásra - 3 sor terjedelmű rovásírásos szöveg hangos olvasása Feladatok középiskolások számára - 15 sor terjedelmű átírás rovásírásról latin betűsre - 15 sor terjedelmű átírás latin betűsről rovásírásra - 3 sor terjedelmű rovásírásos szöveg hangos olvasása Nem kötelező, választható feladat: botrovás (saját faragó, bicska, törülköző) - eszközszükséglete alsó tagozatos: 80 cm kérges botra rovás, minden betű kiírva felső tagozatos és középiskolás: 100 cm hosszú négy oldalára gyalult 2x2 cm széles léc, minden betű kiírva A felvidéki válogatón Forrai Sándor ábécéjét használjuk írásban és olvasásban Versenyszabályok: - a jobbról balra haladó írás fogadható el - a feladatok megoldásához segédeszköz nem használható

- a verseny időtartama 45 perc - az eredmény a hibaszámtól illetve hibátlanságtól valamint az időtartamtól függ Résztvevők - egyéni indulók, iskolák és cserkészcsapatok korosztályonként 3 – 3 versenyzővel - a budapesti döntőbe kizárólag a válogatón részt vett korcsoportonkénti első három helyezett versenyző kerül Jelentkezési határidő: 2007. február 28. A jelentkezést név, korosztály, elérhetőségek (levélcím, távbeszélő, villámlevél) feltüntetésével a Palóc Társaság 991 22 Olováry 132. vagy a [email protected] címre kell küldeni. A felvidéki országos döntő időpontja: 2007. április 30. A felvidéki országos döntő helyszíne: Vásárút (Trhová Hradská), József Attila MTNYA A résztvevők megjutalmazásáról a szervező és támogatói gondoskodnak. Sikeres felkészülést és a versenyen tisztes helytállást kíván a Palóc Társaság!

A HAZAI MAGYAR TERMELŐK FELHIVÁSA! SZERETNE ÖN HÁROMSZOR ÁTCSOMAGOLT ÉS LEFAGYASZTOTT EMBERI FOGYASZTÁSRA ALKALMATLAN ISMERETLEN EREDETŰ HÚSTERMÉKEKET ÉS ÉLELMISZERT VÁSÁROLNI?

NEM?

VEGYEN ELLENŐRZÖTT HAZAI TERMÉKEKET FELVIDÉKI MAGYAR TERMELŐKTŐL ÉS CÉGEKTŐL!

A HAZAI JOBB!!! 42

Szkítia album és nagykoncert

Új hang, friss erő a magyar etnorock világában

A 2004-ben alakult Szkítia zenekar mára a hazai etno-rock új generációjának sikercsapatává vált. A csapat ihlető forrása a magyar népzene, a hard rock, a west coast és a power metal, magyarországi példaképük pedig a Koltay Gergely vezette Kormorán. Eddig – többek között – felléptek a miskolci rockfesztiválon, Budapesten a MOM-ban és a Testnevelési Egyetemen, Székesfehérváron, Kaposváron, Harkányban, Csongrádban, Észak- és Dél-Komáromban. Az együttes bemutatkozó albuma, a Kétezer éves ének (Periferic Records) 2007. január 23-án jelent meg. A CD-n kizárólag 13 saját szerzemény hallható, amelyekben helyenként felfedezhetőek tradicionális népdal motívumok is; közreműködők:

CD kritika

Én Istenem, rendelj szállást! A Szkítia zenekarról 2004-es megalakulása óta egyre többet lehet hallani, hiszen lassan, de biztosan végigkoncertezték az országot. Egyes vélemények szerint zenéjük és szövegviláguk igencsak hasonlít a Kormoránéra, mások szerint teljesen szuverén művészi világgal rendelkező csapatról van szó. Az érdekes az, hogy mindkettő igaz. Természetesen az etno-rock műfajában nehéz merőben más jellegű zenét írni, mint amilyet Koltay Gergőék tudnak – kitűnően. A Kétezer éves ének című bemutatkozó lemezen a Szkítia mégis bebizonyítja, hogy ez mégis sikerülhet, hiszen bizonyos pontokon eltérnek a nagy példakép zenei világától: hol a progresszív elemek kerülnek előtérbe, hol pedig a csángó pásztorokat idéző furulyajáték repíti lelkünket a moldvai dombok és a gyimesi hegyek közé, és akkor még nem beszéltünk a német születésű Alex Horsch vendégművész úr torokhangjáról. Szólni kell a dalszövegekről, annál is inkább, mivel fiatal együtteseknél ezzel rendszerint baj szokott lenni. Itt más a helyzet. Ugyan helyenként ismert, klasszikus verssorok is elhangzanak, de ez még inkább erősíti a mondanivalót. Egyébként a szövegekből a hazaszeretet, a történelem iránti érdeklődés, a

ITTHON

Koltay Gergely, töröksíp, Szűts István, tangóharmonika, valamint Alex Horsch, torokének, fujara, kaval és furulyák. Dedikálással és közönségtalálkozóval összekötött sajtótájékoztatóra február 3án, szombaton 13 óra 30-tól került sor a Mind-Zene Zeneáruházban (Bp., Vámház krt. 4.), a lemezbemutató koncert pedig március 23-án, pénteken 19 órától lesz a budapesti XII. Kerületi Művelődési Köz-

pontban (MOM). Vendégként az erdélyi TransylMania zenekar és a fenti három úriember lép fel a Szkítiával. A zenekar tagjai: Sztrebka Erika, Pataki Mónika és Ráduly Levente énekesek, G. Szabó László gitáros, Hajas Marianna hegedűs, Pad Richárd billentyűs, Tóth Ferenc fúvós, Kalcsó György basszusgitáros és Pápai Barnabás dobos. Info: www.szkitiarock.hu

magyar népi kultúrát övező tisztelet sugárzik, s bár olykor rendkívül sarkosan fogalmaznak az ifjak, mégsem esnek azokba a durva hibákba, mint az úgynevezett nemzeti zenekarok túlnyomó része. Úgy tűnik, a Kormorán és az igazi magyar költészet e téren is jó hatást gyakorolt a Szkítiára. Egy picike hiányérzete persze maradt ezen sorok írójának, mivel kizárólag komoly, szép témák kerülnek terítékre, pedig egy ilyen intelligens csapatnál elférne például egy kis irónia is. Az összhang azonban egyszerűen zseniális. A három énekes, Sztrebka Erika, Pataki Mónika és Ráduly Levente hangja együtt lehengerlően és gyönyörűen szól. A legtöbbször különkülön is fantasztikusan jól, mégis – sokszori meghallgatás után is – olyan érzésem támadt, hogy két-három esetben nem az az énekes kapta az adott versszakot, akinek a legjobban illett volna. Ám ez legfeljebb öt százalékot von le a százból. G. Szabó László gitáros teljesen ura a hangszerének, olykor kifejezetten invenciózusan játszik, Hajas Marianna hegedűs is remek szólista. Pad Richárd billentyűs változatos hangszíneket használ profi módon, Tóth Ferenc fúvós pedig táltos módjára virgázik a furulyán. Kalcsó György basszusgitáros az abszolút megbízható pont klasszikus esete, Pápai Barnabás dobos játéka pedig több mint ígéretes, külön érdemes figyelni a lábdobot. S ne feledkezzünk meg egy lényeges elemről: hallhatóak itten, kérem, slágergyanús

nóták is! A Zöld erdőben, zöld mezőben igazi progresszív etno-rock, a Fűzfa ága reám hajlik ritka üde kompozíció, a Vidd el madár a levelem pedig egészen egyedi dallamvezetésű tétel. A címadó Kétezer éves ének olyan eredeti módon, fiatalosan, de tiszteletteljesen és tisztességesen vall a kereszténységről, hogy azt százszor le kellene játszani sok-sok szektának, illetve kisegyháznak, okulás végett. A Szabadság, szerelem ugyanakkor olyannyira változatos és szerethető dal, hogy a párját ritkítja, főleg a magyar mezőnyben. Krisztus, Szent István, Kölcsey, Petőfi, Ady, József Attila, Kodály, légy velünk még sokáig, sugallja, vagy éppen süvölti a Szkítia, és erre csak helyeselni, elismerően bólintani lehet... Tarjáni Zsombor Szkítia: Kétezer éves ének (2007, Periferic Records)

43

PUSKÁS FERENC ALBUMÁBÓL

Dekázás Madridban

A – talán – Puskásék madridi házánál készült képen civilben trükközik a Real Madrid-publikum kedvence.

44

Öcsi már a vágóhídon dolgozó édesapja révén is megtanulta értékelni a szép és finom húsokat, majd a háború okozta nélkülözésben hálával vette a hentesek nagylelkű ajándékait, amelyekkel a kispesti sportolóknak kedveskedtek. Talán ebből a nosztalgiából is fakad, hogy amint megtehette, Madridban húsüzemet nyitott Szerény felszerelésben egy sor klasszis. Balról az első Bányai, jobbról a negyedik Mészáros, a harmadik a kis Puskás, a labdán maga Bozsik Cucu ül... Szerény, családias kis klub volt a Kispest, és Puskáséknak köszönhetően a világ legnagyobb csapata lett belőle az ötvenes évekre

ITTHON

45

➤ ➤

Puskás tizenévesen a magyar ifjúsági válogatottban Búcsú a profi futballtól. Persze, csak játékosként. A Bernabéu-stadionban csaknem nyolcvanezren ünnepelték a nagy 10-est, a színpadról lelépő Puskás Ferencet. Bernabéu elnök a meccs teljes bevételét Öcsinek adta

➤

Szabad földön. A fotó bejárta a világsajtót. Lantos Mihály, az Aranycsapat balhátvédje feleségével, Farkas Gizivel és Puskás Ferenccel Bécsben, 1956 novemberében

➤ Madridi családi fotó. A háttérben többek között a bécsi magyarok ajándéka, amely tanúskodik róla, hogy ott is nagy társasága, széles baráti köre volt Öcsinek. Az útlevelek miatt problémás be- és kilépéseket állítólag maga a bécsi rendőrfőnök intézte 1956-57-ben a magyar futballistáknak, mert maga is az Aranycsapat nagy rajongója és sok játékos személyes barátja volt Napokkal Puskás Ferenc halála után díszes kiadvány jelent meg a magyar könyvpiacon. Szerzője egy ifjú újságíró, Szöllősi György, akit „Öcsi bácsi” megszeretett. Feleségével együtt rendelkezésére bocsátotta a pályáját és életét felvillantó fotókat és szívesen válaszolgatott a feltett kérdésekre. Reméljük, olvasóink is örömmel nézegették majd ezeket a kincseket érő felvételeket, melyek közül számos ismeretlen a nagy nyilvánosság előtt.

46

PUSKÁS FERENC ALBUMÁBÓL

ITTHON

47

MIK A fiatalság a természet ajándéka

Valószínűleg sokan elgondolkodtak már azon, mit is jelent fiatalnak lenni, elvégre a kor és a fiatalság mindig is foglalkoztatta az emberiséget.... Nem hiszem, hogy egyszerű megfogalmazni, nem is szeretném. Ezért inkább a régi nagyokhoz, gondolkodókhoz, költőkhöz fordultam segítségért. Ki mit gondol a fiatalságról? Csehov szerint: „Ha nem tudnak mást mondani, akkor ezt hajtogatják: fiatalság, fiatalság...” Lehet benne valami. De talán Jonathan Swiftnek is igaza lehet, amikor azt mondja, hogy „A bölcs emberek soha nem kívánták, hogy fiatalok legyenek.” végül is a bölcsesség a korral jár. A célok elérésében, kitalálásában talán máshogy gondolkodnak az emberek: „Soha nem vagy túlkoros ahhoz, hogy felállíts egy másik célt vagy megálmodj egy új álmot.„ (Les Brown) A fiatal és idősebb kor összehasonlítása sem maradhat ki: XXIII. János pápa szerint „Az ember olyan, mint a bor: némely ecetté válik, ám a legjobbja az évekkel együtt érik.” Azért térjünk vissza még egy kicsit a korhoz és a fiatalsághoz, hiszen: „A fiatalság a természet ajándéka, ám a kor műalkotás.” - mondja Garson Kanin, és miért ne hinnénk neki. Na de meddig maradhatunk fiatalok? Mert az sem mindegy, bár tudjuk az ember olyan idős, amilyennek érzi magát, de mégis „Az ember addig marad fiatal, amíg az álmodozás helyét a lelkében nem foglalja el a megbánás.” (John Barrymore) Soha nem árt visszatekinteni a gyermekkorra és a fiatalság éveire, Zelk Zoltán szerint: „Élünk, míg élünk, de gyermekkorunk halhatatlan.” Ez is igaz lehet, és nem szabad elfelejteni, hogy az ifjú években az ember életében nagy szerepet játszik a lelkesedés, a lendület: „Hagyjátok a folyót természetes medrében folyni, hadd legyen belőle tenger! A fiatalság lendülete nélkül, hogy érne emberré az ember!” - mondja Berda József. Kölcsey Ferenc szerint is minden ember életében fontos az ifjúság, na és persze a barátság: „Nincsen szebb kora Az emberiségnek, Mint az első ifjúság évei. Azon láncok Melyek akkor köttetnek, Nem szakadnak el örökké, Mert nem a világban Kerestünk még akkor Barátokat, hanem Barátainkban leltük fel Az egész világot.” Mivel is zárhatnánk összeállításunkat, mint azzal, hogy a jövőbe nézünk: „Végül is, a holnap csak egy újabb nap.” (Margaret Mitchell) Neszméri Csilla

48

A szlovákiai magyar fiatalokban néhány éve felmerült az igény egy ifjúságpolitikai csoportosulás megszervezésére. Ez a csoportosulás a politikai és társadalmi vérkeringésbe igyekezne bekapcsolni az ifjúságot, felkészítve ezzel a következő nemzedéket, hogy céltudatosan, aktív szerepet vállaljon a felvidéki társadalmi, kulturális és politikai élet előremozdításában. A csoport szándéka olyan kereszténydemokrata, konzervatív, de egyben liberális nézeteket is valló lendületes felvidéki fiatalok bevonása, akik aktívan szeretnének részt venni a társadalmi események folyásában. A csoport tevékenysége a kulturális és társadalmi tevékenységeken túlmutat, határozott szándéka az ifjúság megjelenésével és részvételével bekapcsolódni a politikai életbe, az MKP politikájával összhangban. Az Ifjúsági Csoport célkitűzése egy szakmailag felkészült generáció kinevelése. Az Ifjúsági Csoport fiatalokat tömörítő szervezet, azok számára, akiknek nem közömbös közösségük helyzete, valamint környezetük problémái. Nem csupán passzív részesei szeretnének lenni a folyamatoknak, hanem alakítani is, formálni szeretnénk azokat, aktívan részt venni közéletben, véleményt formálni, és véleményt nyilvánítani.

Társadalmi berendezkedésünkből fakadóan a politika az a színtér, ahol a közösség, társadalom irányítása összpontosul.A legeffektívebben, legközvetlenebbül a politikán keresztül van módja a fiataloknak érdekeik érvényesítésére, arra, hogy bekapcsolódjanak a közélet, környezetük formálásába, hogy ne a „róluk, de nélkülük” elv érvényesüljön. Az ifjúsági szervezet célja az ifjúságot érintő témák érdekképviselete, a felmerülő problémák tolmácsolása és annak megoldása. Úgy gondoljuk, a fiatalok véleményét nem lehet megkerülni olyan témakörökben, mint az oktatásügy, lakáspolitika, esélyegyenlőség, munkavállalás, esetleg egyéb szociálpolitikai kérdések. A szervezet célkitűzése elsősorban e területek képviselete, a tettre kész, szlovákiai magyar fiatalok minél szélesebb körét bevonva. A szervezet helyi csoportjai jó alkalmat kínálnak arra, hogy az érdekképviseleten kívül más kulturális vagy társadalmi tevékenység megszervezésére is biztosítsák a feltételeket. Az Ifjúsági Csoport az elmúlt időszakban részt vett a párt kampányában, valamint készített egy felmérést, amelyről a következő számunkban számolunk be. (ics)

Bemutatkozik a Taksonyi Ifjúsági Szervezet

A Taksonyi Ifjúsági Szervezet januárban új elnököt választott, Papp András személyében, aki Horváth Péter után vette át a tisztet. A Magyar Ifjúsági Közösség taksonyi alapszervezetét 2000. március 25-én 10 lelkes fiatal alapította. A Taksonyi Ifjúsági Szervezet a helyi fiatalok közti kapcsolatok elmélyítését, szabadidejük effektív kihasználását és nem formális oktatásuk segítését tűzte ki céljául. Szerintünk községünknek, és fiataljainak szüksége van egy ifjúsági szervezetre, mely mind jogilag, mind anyagilag biztosítva kell, hogy legyen. Szervezetünkben a helyi fiatalok lehetőséget kaphatnak saját elképzeléseik megvalósítására úgy, hogy annak mind erkölcsi, mind pedig anyagi előnyeiből profitálhassanak. További célunknak tekintjük a kulturális és történelmi hagyományaink megőrzését, a különböző tudományok eredményeinek népszerűsítését, a természet és tájvédelmet, a társadalom és az emberek közti kapcsolatok fejlesztését. - olvashatjuk a szervezet honlapján, amely a www.tisz.sk címen található meg. 2003-tól a szervezet kiadja a Taksonyi Szelet című újságot. A TISZ legnagyobb rendezvénye a Taksonyi Zenésztalálkozó, amelyen többek között fellépett már Nagy Feró és a Beatrice, Deák Bill Gyula is, az idén pedig Takács Tamás lesz a fesztivál vendége, júniusban. A rendezvényen fellépési lehetőséget kapnak a környéken és a Felvidéken működő amatőr együttesek. (tisz)

MAGYAR IFJÚSÁGI KÖZÖSSÉG Fehér Könyv az ifjúságról nemcsak az ifjúságnak A fiataloknak Európa szerte más-más életkörülményeik vannak, ennek ellenére megegyezik az értékrendjük, a törekvéseik, de közösek a nehézségek is, amikkel szembenéznek. Életük során egyre később válnak teljesen önállóvá, egyre később lesznek a munkaerőpiac szereplői, később alapítanak családot; váltogatják a munkával és a tanulással töltött időszakokat; és mindenekfelett egyéni életútjaik sokkal változatosabbak, mint ezelőtt voltak. Az iskolának, az egyetemnek, a munkahelynek és a társadalmi környezetnek nincs már olyan integráló szerepe, mint korábban. Némelyikük úgy érzi, saját gondjai nem mindig kapnak helyet az idősebb korosztályok által és számára kigondolt közpolitikai irányelvekben. Némelyek a közönyben és az individualizmusban keresnek menedéket, míg mások az önkifejezésnek szélsőséges, esetenként a demokratizmus határait súroló megnyilvánulásait választották. A többség mégis szeretne hatással lenni a politikára, csak még nem találta meg ennek módját. Elsősorban a fiatalok azok az emberek, akikre elsődlegesen hatnak a gazdasági változások, a demográfiai egyensúly kibillenése, a globalizáció vagy a kulturális diverzitás. A bonyolult társadalmi és gazdasági körülmények ellenére a fiatalok jól felkészültek a fennálló helyzethez való alkalmazkodásra. A nemzeti és európai politikai irányvonalak megteremtőinek feladata, hogy megkönnyítsék ezt a folyamatot azáltal, hogy társadalmainkban valódi, felelősségteljes szerepet adnak a fiataloknak. Ha a fiataloknak van közös üzenete, akkor az az, hogy hallatni szeretnék a hangjukat, ki akarják venni a részüket Európa építéséből; hatással akarnak lenni a fejlődés irányát eldöntő vitára. Fontos, hogy Európa építésében pozitív erőként, és ne problémaként tekintsünk a fiatalokra. Más szóval, lehetőséget kell teremtenünk a fiataloknak, hogy elmondják ötleteiket, és ezeket összevessék a civil szféra egyéb szereplőinek hasonló elgondolásaival. A Fehér Könyv az európai régióknak szól, mert rájuk hárul a fiatalokkal kapcsolatos szabályozások gyakorlatba ültetésének nagy része. A közéletben való aktív részvétel helyi szinten válik valósággá, ahol a fiatalok láthatják személyes elkötelezettségük eredményét. Az iskolák, lakónegyedek, kerületek vagy helyi szervezetek mindennapjaiban való részvétel során tehetnek szert a fiatalok olyan tapasztalatokra és önbizalomra, amelyek segítségével akár most, akár később megtehetik a következő lépést a közéleti

ITTHON

szereplésben. A fiatalok azzal, hogy részt vesznek olyan közösségi tevékenységekben, amelyek mindenki számára nyitottak és mentesek a diszkrimináció minden formájától, hozzájárulnak a társadalom szolidárisabbá válásához és kiteljesedik közéleti részvételük. Fontos európai dimenzióba helyezni a fiatalokkal kapcsolatos programokat, a hatékonyság fokozása és a szinergiák megsokszorozása érdekében, de fontos az egyes végrehajtási szintek specifikus felelősségét megőrizni és hangsúlyozni is. Ez az, amit a konzultáció során meghallgatott fiatalok elvárnak; ez az, amit az Európai Parlament is támogat; és ez az, amiért a tagállamok síkra szállnak, mint kiderült a Bizottság által vezetett konzultációs folyamat során. A Fehér Könyv az európai együttműködéshez új keretet javasol, melynek két alappillére: a nyitott rendszerű koordináció alkalmazása az ifjúsági ügyekben; és az „ifjúsági” dimenzió fokozottabb figyelembe vétele az egyéb politikai kezdeményezésekben. Ez az európai dimenzió helyi szinten a dinamizmus érzését kelti, élénkíti a kreativitást, ösztönzi a pozitív tapasztalatok cseréjét és összevetését, valamint elősegíti, hogy országos és európai szinten elismerjék az egyének és ifjúsági szervezetek helyi és regionális szintű munkáját. Segít egy közös vízió kialakításában, elősegítve a tisztánlátást ifjúsági ügyekben, lehetővé teszi a hatékonyabb együttműködést, és a közös célok meghatározását. A fiatalok meghallgatása, megfelelő fórumok biztosítása a helyi kezdeményezéseknek, a tagállamok hatékonyabb együttműködésre való buzdítása, konkrét új ötletek bevezetése a meglévő európai programokban, és a politikaalkotás minden területén nagyobb hangsúly az „ifjúsági” szempontoknak: ezekből az elemekből áll a Fehér Könyv által javasolt recept. E szemléletmód segítségével megteremthetőek a fiatalok teljes körű szerepvállalásának feltételei, demokratikus, nyitott és gondoskodó társadalmakban.

Gyermekdolgozatok Részletek gyermekdolgozatokból eredeti helyesírással és fogalmazással: Anonymus III.Béla névtelen jegyese volt. A Bibliát Guttenberg találta fel. A kutatók az őshazában megtalálták az ősmagyarok hátrahagyott részeit. A Magna Charta Liberatum kimondta, hogy ugyanazért a bűnért nem lehet kétszer megölni. Egyiptom őslakói a múmiák. Julius Ceasart a márciusi Idusok ölték meg. És akkor a költő megírta Szundi két apródja című versét. Zrínyinek csak fél szeme volt, ám ez nem nagyon zavarta a csatákban. A katonák életüket és halálukat kockáztatták. A hős holtan esett össze. Ezt később nagyon sajnálta, de akkor már nem volt mit tenni. A víz oxigénből és folyadékból áll. A szomorú elhanyagolt sírok mellett élettel teli sírhalmokat is találhatunk. A mocsári vész 1526-ban volt. A Szent Jobb István király bal keze. Janus Pannónius 15 éves korában elterjedt Európában. Szemünk közepén van egy nyílás, amely mindenkinek fekete, mivel fejünk belül üres sötét. A föníciaiak kereskedtek és iparkodtak. A háborúban a nők is megteszik a kötelességüket a férfiakkal együtt, úgy elül, mint hátul.

A politika és a fiatalok A politika sok fiatal számára valami nagyon absztrakt fogalom, sokan úgy érzik, hogy tőlük teljesen távol álló (ez aztán reflektálódik pl. a választásoktól való távolmaradásban is), őket nem érinti. A társadalom egy csoportjának a játéka, gyakorlatilag nincs beleszólásuk a politikába, és így a dolgok alakulásába. Az Ifjúsági Csoport célja az is, hogy közelebb hozza a politikát a fiatalokhoz, megértesse, hogy a jövőjük alakulása szempontjából nem mindegy, hogy mi történik a politikában, továbbá, hogy igenis számít a véleményük, igenis beavatkozhatnak a dolgok alakulásába, igenis van módja, hogy alakítsák a jövőt. Az oldalak anyagát összeállította: Neszméri Csilla

49

ESEMÉNYEK Tisztelt Olvasó, a karácsonyra megjelent első szám fogadtatása nagy örömmel töltötte el szerkesztőségünket. Beigazolódott, hogy Hrubík Béla, a Csemadok Országos Tanácsának elnöke jól mérte fel a Felvidéken kialakult helyzetet: ezért indult útjára havilapunk. Az sem volt kétséges, hogy küllemében tetszetős kiadványt kell készítenünk, hiszen ezt kívánja a korszellem. A küzdelem nyitó szakasza végetért – az ITTHON második száma is olvasói rendelkezésére áll, ami a folyamatosság reménysugara. A java azonban most következik: olyan terjesztői láncot kell kialakítanunk, amely a magyaroklakta települések mindegyikére eljuttatja lapunkat és olyan anyagi biztonságra kell szert tennünk, amely biztosítja a folyamatos megjelenést. Nem titok, hogy a karácsonyi bemutatkozó szám ötezer példányban látott napvilágot és csak az vehette a kezébe, akinek a kezébe adták, mivel standokra még nem került. Nem titok az sem, hogy néhány lelkes magyar ingyen dolgozik, amikor cikket ír vagy fényképet ad. Tiszteletdíjat egyelőre nem tudunk fizetni. Jövőnk sorsa az Ön kezében van, Tisztelt Olvasó. Segítenie kell, hogy elterjedjünk, mert reklámra nincs pénzünk. Az viszont reményteljes tény, hogy nins olyan hazai magyar község vagy városka, melyben ne élne pár ember, aki felelősséget érez mindnyájunkért és tudja, hogy egyik közösség sem működhet megfelelő információk – értesülések, közlések, hírek nélkül. Kérésünk: ha a kezébe került a lap, hívja fel rá a figyelmet lakóhelyén, hogy mások is tudomást szerezhessenek a hazai magyarság állapotáról; az önzetlenül munkálkodó kultúraszervezőkről, lelkészekről, tanítókról, tanárokról és művészemberekről, hagyományőrzőkről, fiatal, sarjadó tehetségeinkről, a régiónkkal szomszédos magyarországi térségek életéről, múltunk értékeiről, stb. Egy-egy segítőkész olvasónk máris jelentkezhet a megadott elérhetőségeken, hogy felvehessük a kapcsolatot. A többit személyesen, levélben vagy villámpostán beszéljük majd meg. Lapunk az ismeretterjesztésen túl arra vállalkozik, hogy lelki egységbe vonja atomokra szakadt kisebbségi társadalmunkat. Hogy – mint évtizedekkel ezelőtt – tudhassuk: kik azok, akik élnek–halnak magyarságunkért, akik nem fásultak bele a hajszoltságba, nem váltak közönyössé és mert féltik a jövőnket, segítik az arra érdemes fiatalokat. Az ITTHON a napi politikával eleve nem foglalkozik, hiszen havilap. Az értékeinkről – új emléktáblákról, szobrokról, éneklő- és néptánccsoportjainkról, kiemelkedő szellemi teljesítményekről viszont beszámolhat. Alapelvünk: ne irigykedjünk, hanem segítsük egymást. Becsüljük meg azokat, akik közösségeinkért dolgoznak és az alázat jellemzi őket.

MEGRENDELŐLAP

Valamennyien hiszünk abban, hogy képesek vagyunk az összefogásra!

A szerkesztőség

Az ITTHON jelenleg 5000 példányban jelenik meg és országos terjesztésű. A lapot egyelőre a Csemadok titkárságokon, a Szövetség a Közös Célokért irodáiban és magánterjesztőknél is lehet kapni, de ha felkeltettük az érdeklődését, megrendelhető az alábbi szelvényen is. Várjuk azon magánszemélyek jelentkezését is, akik szeretnék a lapot terjeszteni, részükre 20 %-os jutalékot biztosítunk az eladott példányszám után. A lap színes, 52 oldal terjedelmű és egy szám ára 30.-Sk. Egy nagyobb községben jó esetben 4-500 koronát is lehet keresni a terjesztéssel, de szívesen adjuk a közvetítői díjat azon Csemadok alapszervezeteknek is, ahol vállalják a terjesztést saját tagjaik körében. A szervezet számára így évente akár 10 ezer koronát is meg lehet keresni összefogással. Várjuk az iskolák, önkormányzatok, Csemadok szervezetek és tagok jelentkezését! Ajánlja az ITTHON-t barátjának, ismerősének, rokonának, szomszédjának. Várjuk azon vállalkozók és magánszemélyek jelentkezését is, akik hirdetni szeretnének vagy úgy érzik, érdemes támogatni bennünket. Minden segítséget megköszönünk és viszonzunk!

Az ITTHON hirdetési díjai – minden esetben színes megjelenés: 1 oldal 10.000,- Sk 1⁄2 oldal 5.000,-Sk 1/3 oldal 3.500,-Sk 1⁄4 oldal 2.500,-Sk

Az ITTHON hirdetési kedvezményei: 2x megjelenés -5% 3-4 megjelenés -10% 5-6 megjelenés -15% Több mint 6x megjelentetés esetén egyedi megegyezést biztosítunk. Apróhirdetések 1-50 betűig: 100,-Sk 50-100 betűig 200,-Sk 100-150 betűig 300,-Sk 150-200 betűig 400,-Sk A betűk alatt egy karaktert értünk, ezért a betűk közötti helyközöket is karakterként kezeljük. A hirdetéseket e-mailen megszerkesztve kérjük a következő címre elküldeni: [email protected]. Amennyiben apróhirdetést kíván közölni, úgy kérjük a teljes szöveget igény szerinti megjegyzéssel. A hirdetés csak a számla kifizetése után jelenik meg. Számlaszám: OTP Banka Slovensko 9367044/5200. Lapzártánk minden hónap 20-án van. Az addig beérkezett és kifizetett hirdetések a következő hónap közepén jelennek meg. A lap szellemével nem egyező hirdetések megjelenését a szerkesztőség megtagadhatja. Közérdekű vagy jótékony célú hirdetések esetében a megadott ártól eltérő, külön megállapodás köthető. Címünk: Občianske zdurženie JEL, Námestie 1.Mája 10-12, 815 57 Bratislava, IČO: 30 86 81 57.

Ezennel megrendelem az ITTHON című havilapot Név:

Dátum:

Az intézmény neve: Pontos cím: Darabszám:

Egész évre 360,- Sk:

Fél évre 180,-Sk:

Elérhetőségeink: Občianske združenie JEL, Námestie 1. mája 10-12, 815 57 Bratislava E-mail: [email protected]. Tel: 0905/608777, 0907/177817 Számlaszám: OTP Banka Slovensko 9367044/5200

aláírás, bélyegző

FELVIDÉKI TÁJHÁZAINK – BERETKE

Ahol nemcsak a folyók futnak össze... ...hanem a varázslatos gömöri vidéken átutazó emberek is, ha szeretnék megcsodálni ezt a teplepülést, s ha már itt vannak, mint Arany János ,,Családi kör”-ében, meg-meg állnak, s körülnéznek. Mert van mit nézni . A Sajó és a Murány összefolyásánál megbúvó kis, négyszáz lelket sem számláló falucska Beretke, küzdelmes hétköznapokat, éveket hagyott maga mögött. A betérő vendéget örömmel fogadják, szeretettel veszik körül, mert itt mindenből árad valami mélységesen tiszta egyszerűség. A község első írásos emléke 1286-ból való, de szinte biztos, hogy már az első újkőkori és bronzkori emberek is találtak itt egykoron menedéket a környező sziklavonulatokban meghúzódó,mintegy 15 barlang némelyikében. Nem véletlen, hogy Beretkének a szomszédos Mellétével együtt mintegy 40 négyzetkilométere védetté lett nyilvánítva. Az itt élők nemcsak szeretik, de óvják is a régit. Az 1754-ben épült barokk kúriát az elmúlt években újították fel , s ma a helyi könyvtárnak, nyugdíjas otthonnak és a fiatalok részére berendezett internet szobának ad otthont . Giczei Anna polgármester aszszony, aki egyben régi csemadokos is, meséli, a II.világháborúban itt mindent szétlőttek mert sokáig áll itt a front, de lassan helyreteszik azt, amit az idő elkótyavetyélt. Az 1862-64-ből való Szent András apostol kápolnájának romjait szeretnék újjáépíteni. A tervek és az engedélyek már a tavalyi évben elkészültek. Csak pénzük nincs még. Örömmel ajánlom fel lapunkat a pénzbeli gyűjtés országos beharangozójának, hogy az ITTHON is segítsen otthont találni az Úrnak. A történelmi értékű református templom egy része már megújult, s a falu másik kúriája, mely szintén a református egyház tulajdona, s melyben 1944-ig református árvaház működött, remélhetőleg idővel visszanyeri egykori fényét. A temetőt is rendbetették. A bejáratnál egy gyönyörű székelykapu fogad, ami egy másik gömöri fafaragó, csemadokos, Ulman István keze munkáját dicséri., akit a Magyar Művészetért Díjjal is kitüntettek A nyári kánikulában betérő-

ITTHON

ket sem engedik el anélkül, hogy meg ne mártóznának a saját, melegvizi forrással táplált két medence egyikében, melyet a helyiek üzemeltetnek. Nem hagyták veszni jövőnk zálogát, az iskolát sem, melyet az alsó tagozaton összesen 27 tanuló látogat, de egyre gyérebb az utánpótlás, mert az óvodát már csak tizennégyen apróság tölti meg élettel. S ha az ember nemcsak egy, de több napot is szeretne a községben és a környező hegyekben, erdőkben barangolva itt tölteni, akkor a legjobb helyen van, mert a helyi turistaszálló, melyet a Beretkei család üzemeltet, erre a legjobb alkalmat kínálja.

az őszi szél, régmúlt dicsőségről mesél”. Beretkén hisznek az isteni gondviselésben, a dolgos hétköznapokban, s mi is kívánjuk nekik, hogy ez a kis haza a Murány partján, az emberi akaratnak eme kis hajléka soha ne legyen ,,olyan kihalt, olyan árva” , mint Rákóczi vára. Palócz

A család nem hagyta veszni a nagyszülői örökséget, mint ahogyan ma az divat, és apránként felújítva, a nagyszülői tárgyi és szellemi hagyatékot megőrizve, a többszázéves épület első részében kialakított egy néprajzi szobát, ahol a nagymama és a nagyapa köszön vissza minden kiállított tárgyból, a hátsó részében pedig egy összkomfortos, hat személyt is kényelmesen befogadó szállót üzemeltet. A tulajdonos, Beretkei Edit asszony büszkén mondja, hogy szálltak itt már meg lengyelek, csehek, erdélyiek, meg természetesen csallóköziek is. A néprajzi szoba megtekintése ingyenes, de a szállás is alig kerül többe, mint egy jó vacsora. Érdekessége a falunak a kövezett utca, ahonnan jól elrugaszkodva csak egy ugrás Betlér, Rozsnyó és Krasznahorka büszke vára, melynek ,,magas tornyán

51

FELVIDÉKI TÁJHÁZAK – BERETKE

52