LÁTOM A MEGNYÍLT EGET

LÁTOM A MEGNYÍLT EGET

Veresegyházy László válogatott igehirdetései 1992

„LÁTOM A MEGNYÍLT EGET”

Prédikációk

Veresegyházy László

1992

Látom a megnyílt eget

Tartalomjegyzék 1992TARTALOMJEGYZÉK ........................................................................................... 0 TARTALOMJEGYZÉK ................................................................................................... 1 Előszó............................................................................................................................ 4 NINCS MÁS ALAP ..................................................................................................... 6 AZ ELFELEJTETT KŐSZIKLA ................................................................................. 9 MEGIGAZULÁS........................................................................................................ 12 KEGYELEMBŐL HIT ÁLTAL ................................................................................. 15 ELEVE ELRENDELÉS ............................................................................................. 18 ADVENT ........................................................................................................................ 23 A BETELT IDŐ.......................................................................................................... 24 ELKÖZELÍTETT ORSZÁG ...................................................................................... 27 TÉRJETEK MEG! ...................................................................................................... 30 HIGGYETEK AZ EVANGÉLIUMBAN ................................................................... 33 Menj be szobáidba! ..................................................................................................... 35 JÉZUS KRISZTUS ÚR! ............................................................................................. 37 JÖJJETEK ÉNHOZZÁM ........................................................................................... 40 KÉSZÍTSÉTEK AZ ÚR ÚTJÁT! ............................................................................... 43 KARÁCSONY................................................................................................................ 47 AZ IGE TESTTÉ LETT ............................................................................................. 48 GYERMEKTŐL A KIRÁLYIG ................................................................................. 52 A GALAMB NYUGVÓHELYE ................................................................................ 56 KARÁCSONY ÉS SZERETET ................................................................................. 59 NINCS KARÁCSONY KRISZTUS NÉLKÜL ......................................................... 62 ESZTENDŐ FORDULÁSA ........................................................................................... 67 SZÁMVETÉS ............................................................................................................. 68 AZ IDŐ GAZDÁJA.................................................................................................... 71 BOLDOG PÁLFORDULÁST .................................................................................... 75 JÉZUS PROGRAMJA ................................................................................................ 78 ISTEN NAPTÁRA ..................................................................................................... 82 NAGYHÉT ..................................................................................................................... 87 TE HOGYAN FOGADOD ŐT?................................................................................. 88 MESSIÁS VASÁRNAP ............................................................................................. 92 AZ ELSZÁRADT FÜGEFA HINNI TANÍT ............................................................. 94 A SÁTÁN NAGYHETI INTRIKÁI ........................................................................... 97 MEGÉRETT A KAKASSZÓRA ............................................................................. 100 Az utolsó páska ......................................................................................................... 104 Az első úrvacsora ...................................................................................................... 107 A Főpróféta búcsúja .................................................................................................. 109 A Király utolsó üzenetei ........................................................................................... 112 A Főpap a szentélybe lép I. ....................................................................................... 116 A Főpap a szentéjbe lép II. ....................................................................................... 121 Megásom sírodat… ................................................................................................... 125 HÚSVÉT ....................................................................................................................... 129 A hit ünnepe .............................................................................................................. 130 Teljes evangélium ..................................................................................................... 133 Én élek! ..................................................................................................................... 137 Ő él! .......................................................................................................................... 139 Kicsoda hengeríti el? ................................................................................................ 142 Hiszem a TEST feltámadását .................................................................................... 145 Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

1. oldal

Látom a megnyílt eget Negyven nap üzenete ................................................................................................ 149 Negyven nap evangéliuma ........................................................................................ 152 ÁLDOZÓCSÜTÖRTÖK .............................................................................................. 156 Az ember Fiának diadalmenete................................................................................. 157 Helykészítés .............................................................................................................. 161 Emeljük Jézushoz szemünk ...................................................................................... 164 PÜNKÖSD.................................................................................................................... 168 Tüzek a mennyből ..................................................................................................... 169 Másfél millió liter vér ............................................................................................... 172 A hetedik lámpa ........................................................................................................ 175 Kétféle nyelveken beszélés ....................................................................................... 177 Vesztek erőt! ............................................................................................................. 180 Kétszer Háromezren ................................................................................................. 184 ÜNNEPTELEN FÉLÉV ............................................................................................... 188 Vagyon helyett egy ország ........................................................................................ 189 Megbocsátásban élni ................................................................................................. 192 Fekete kéz az éjszakában .......................................................................................... 195 Valaki meglopta az Istent ......................................................................................... 198 Soha több Jerikót! ..................................................................................................... 201 Nehéz, - de lehetséges! ............................................................................................. 204 A lelke benne van! .................................................................................................... 207 Kinek gyümölcsözöl? ............................................................................................... 210 Mindent kegyelemből kaptam .................................................................................. 213 Megásom sírodat ....................................................................................................... 216 Két vér beszél............................................................................................................ 219 A nekünk adott dicsőség ........................................................................................... 222 Szeretnék lenni, mint Ő… ........................................................................................ 225 A Szentháromságról .................................................................................................. 229 Csak két anyakönyv van ........................................................................................... 232 ÍTÉL az Isten ............................................................................................................ 235 Mélyebbre Benned .................................................................................................... 238 A győzelmi program ................................................................................................. 242 Minden körülményben .............................................................................................. 245 Harcok és győzelmek a kereszten ............................................................................. 249 „Kéz érintése nélkül!” ............................................................................................... 253 Egy test vagyunk! ..................................................................................................... 256 Biztosságba helyezve ................................................................................................ 259 Krisztus levelei ......................................................................................................... 262 Az én Pásztorom ....................................................................................................... 266 A teljes szeretet ......................................................................................................... 270 ALKALMI SZOLGÁLATOK ...................................................................................... 274 Két pohár, egy ember ................................................................................................ 275 A négy minden .......................................................................................................... 278 Eljegyezlek keresztséggel ......................................................................................... 280 Két ütemű születés .................................................................................................... 282 Maradjatok énbennem............................................................................................... 284 Töltsétek be a Krisztus törvényét.............................................................................. 286 Nincs más alap .......................................................................................................... 288 Ajtód előtt állok ........................................................................................................ 290 Vissza a porba!.......................................................................................................... 292 Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

2. oldal

Látom a megnyílt eget Minden embernek ez a vége! .................................................................................... 294 Krisztus uralkodik ..................................................................................................... 296 Két egyenruha ........................................................................................................... 298 Meg kell jelennünk ................................................................................................... 300 Boldog halottak ......................................................................................................... 302 Nyereségessé tett halál .............................................................................................. 304 EVANGÉLIZÁLÓ SOROZAT .................................................................................... 308 I. Nem evés, - nem ivás............................................................................................. 309 II. Isten országa: igazság ........................................................................................... 311 III. Isten országa: békesség ....................................................................................... 313 IV. Isten országa: öröm ............................................................................................. 315

Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

3. oldal


ELŐSZÓ Ötvenhat év alatt, amióta gyülekezeti munkában dolgozom, rengeteg vázlatom gyűlt össze, noha igen sok el is kallódott. Annyival tartozom az olvasónak, hogy életemben soha nem írtam le egy prédikációmat sem, annak háromnak kivételével, amelyet még a teológián szónoki gyakorlat előtt be kellett adnom. Csak vázlatot készítettem a gondolataimról, egy-egy mondatban emlékeztetvén magamat egy-egy gondolatra. E vázlatok közül válogattam és egészítettem ki most prédikációval, hogy egy kötetnyit hátrahagyjak belőle. Mindössze annyi volt ezekből az új munkám, hogy igyekeztem az egyházi év folyamatának megfelelően rendszerbe hozni. Valamennyit elmondtam, sőt többet közülük nem is egyszer, de mivel az országot jártam elég hosszú időn át, alkalmam volt mindig más helyen használni az ismételten elmondottakat. A válogatásban nem a gyülekezet visszajelzése volt a szempontom. Arra nem is tudnék visszaemlékezni, hogy hol, milyen gyümölcsöt termett egyik, vagy másik prédikációm. Egyetlen szempontom csak az volt, hogy most, életem végjátékában melyiket ítélem megörökítésre méltónak. Azt gondolom ugyanis, hogy ennek megítéléséhez anynyi idő alatt már elég gyakorlatra tettem szert. Nem állítom, hogy ezek mindegyike nem lehetne sokkal jobb is, de azt állítom, hogy használhatóak. Úgy gondoltam, hogy miután a teljes újszövetségi magyarázatom, vagy értelmezésem már a könyvtárak kézirattárában van, ez teológiámról valami képet nyújt, kell, hogy legalább egy kis ízelítőt adjak annak gyakorlati alkalmazásáról, az igehirdetői gyakorlatomról is. Így lesz teljessé a kép, melyet kialakított bennem az én Uram az ő Szentlelke által. Nem fordult meg bennem mégcsak az sem, hogy akár egy licenciátusi címet is kapjak terjedelmes írásomért. Teljesen kielégített az a tudat, hogy amíg írok, amíg kutatok a Bibliában, addig az Úrral vagyok. Ezekben az írásokban szerettem volna meghálálni Uramnak, tőlem telhetően, a meghálálhatatlant, az értem történt nagy áldozatát. Ez engem teljesen kielégít és boldoggá tesz. Veresegyházy László 1992


4. oldal


REFORMÁCIÓ (október 31)


5. oldal


NINCS MÁS ALAP Lectio: V. Móz. 32:18-31.

Textus: I. Kor. 3:11-15.

Reformáció van, - vasárnap van, - úrvacsora van: Mindhárom egyet jelent: ráépülni az Úr Jézusra. Mindannyiszor reformációra van szükség, - egyénenként, vagy egyetemesen, - valahányszor az az állapot áll elő, hogy a „Kősziklát, aki téged szűlt, elfeledted. „Amikor minden más előtérbe kerül csak az ige Krisztusa, vagy a Krisztus igéje marad háttérben az ember, vagy a közösség életében. És miután sajnos ez valahol, valakinél mindig így van, azért mondja Kálvin, hogy „ecclesia semper se reformari debet” – azaz az egyház mindig tartozik reformálni önmagát. Igen, hányszor elfeledték és hányan elfeledik a Kősziklát?! Egy gyülekezetben evangélizáltam és esténkint a szolgálat után kértem a gyülekezet tagjait, hogy aki szeretne megtérni, vagy kéri bűnei bocsánatát az imádkozzék röviden és hangosan. Elég élénk imádságos visszhangja volt a felszólításnak. De amikor harmadik napon sem hallottam egyetlen férfit sem imádkozni, kifelé menet a férfiakhoz fordultam: Atyámfiai, magukban eddig bennrekedt az imádság. Se szavuk, sem kérésük az Úr Istenhez? – Megdöbbentő volt a válasz: „Nem református dolog ez kérem”. Hirtelen jött gondolattal oda fordultam a szószólóhoz: Maga még sohasem káromkodott? – „Hát nem mondom, hogy nem.” Volt a válasz. No látják: káromkodni református, imádkozni az nem református dolog? Akkor én addig futok ebből az egyházból, mígcsak ki nem érek belőle! Szerencsére nem mindenütt így van ez! – Ott sem volt így már másnaptól. Hiszen ha ilyen elveket jóváhagynánk, akkor maholnap már templomba járni sem volna református dolog. Sajnos amennyi templom manapság (1980-as évek) zárva van, mert az egész gyülekezet elfér egy pár széken a lelkészi hivatalban, ez már szomorú jelenség is egyházunkban. Valahol, ahol szintén csak karácsonykor és húsvétkor nyitják ki a templomot, - azt mondhatom – hogy az Isten elveszi a használaton kívüli templomot, azt ne tulajdonítsák a kommunistáknak, hanem csak maguknak, mert ide is vonatkoztatható az ige:


6. oldal

Látom a megnyílt eget „Mikor a tisztátalan lélek kÍmegy az emberből, (egyházból), víz nélkül való helyeken jár nyugalmat keresve és nem taláLectio: akkor ezt mondja: visszatérek az én házamba ahonnét kijöttem. És oda menvén üresen, kisöpörve és felékesítve találja azt. Akkor elmegy és vesz maga mellé más hét lelket, gonoszabbakat magánál és bemenvén ott lakozik.” (Mt. 12:43-45) – Ha nem református dolog templomba járni, majd raktár, múzeum, vagy táncterem lesz belőle. És ez teljes egészében a templomkerülőknek tulajdonítható! Egyszer egy hívő leány egy presbitert keresve teljes jóhiszeműséggel így kérdezett utána: Itt lakik a Jézus Krisztus? – a válasz ez volt: Itt semmi féle Jézus Krisztus nem lakik. Itt X. Y. református presbiter lakik. Úgy is értelmezhető ez, hogy letért az egyetlen alapról a Jézus Krisztusról, az egyházi alapra. Pedig n i n c s más alap! REFORMÁLNI KELL TEHÁT, ma talán még inkább, mint annak idején a 16. században. Egy Tisza menti gyülekezetben evangelizáltam, ahol egy ebéd alkalmával elmondta a gondnok, hogy eddig úgy gondoltam, mért menjek én a Fiúhoz, ha mehetek a „feljebbvalóhoz” is. Most már tudom, hogy senki sem mehet az Atyához csak a Fiún keresztül. Mert NINCS MÁS ALAP! Jézus Cézáreában megkérdezi tanítványait, „ti kinek mondotok engem?” Simon hitet tesz arról, hogy „te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”! Jézus válasza így értendő: „Te Péter vagy (egy belőlem a Petra-ból kitört kőszikla darab), ezen a kősziklán építem fel az én Anyaszentegyházamat.” Nem a Péter személyén tehát, hanem a benne lévő és a Kősziklába vetett hitén, bárkiben legyen is az. A hit a Kőszikla és nem egy ember! Hová jutott a „Péter széke”, a pápaság? Aquinói Tamás a pápánál tartózkodott egy ideig. Egy ízben szemtanúja volt, ahogy kezet mosott a szent atya. Két szerzetes tartotta az arany medencét. S amikor kiemelte belőle gyűrűkkel teletűzdelt ujjait ezt kérdezte a szenttőLectio: Ugye atyám mi már nem mondhatjuk, amit nagy elődünk, hogy „ezüstöm és aranyam nincsen nékem”? Igen, volt a válasz, de sajnos azt sem, hogy „a názáreti Jézus nevében kelj fel és járj!” Nincs már gyógyító hatalom az egyházban. Nem fut a Sátán a szavunkra. Nem riaszt a bűnért a lelkiismeret, mert lecsúszott az egyház a fundamentumról. Pedig NINCS MÁS ALAP! Ezért ismételten reformálni kell! Van, aki már az alapot is elhibázza. Azt r e f o r m á l n i kell! És van, aki a felépítményt nem veszi komolyan: Azt é b r e s z t e n i kell! Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

7. oldal

Látom a megnyílt eget Reformátusnak vallod magad? Jól teszed, én is az vagyok! De vajon Jézus tölti-e be a szívedet, vagy csak valami vallásosság, kálvinista önérzet? És kiderül, hogy itt nem lakik semmiféle Jézus Krisztus. És tovább kérdem. Ha a fundamentum rendben van, és te rajta állsz, építesz-e rá egyáltalán valamit is? A Mátrában két forrást fedeztünk fel a feleségemmel. Az egyik egy kis katlanban volt. Nem volt lefolyása. Undorító zöld vize volt és békák ugráltak bele. A másikból egy kis erecske csordogált és csodálatosan tiszta, jó hideg vize volt. Lényeges, hogy a hited a bizonyságtétel csatornáin tovább csobog-e mások üdítésére, vagy magadban kojtorgatod? Nem maradhatsz tétlenül az alapon. Építened kell rá értékes, hívő életet. Istennél az érdemeid nem számítanak, még ha Utána is teszed: Építette Isten dicsőségére:

MEGÉG

Gondoztam az anyámat. Kötelességedet teljesítetted:

MEGÉG

De közben üdvösségre jutott:

EZÜST!

Presbiter voltam:

MEGÉG

De tíz gyermeket vezettem az Úrhoz:

ARANY!

Rengeteget szenvedtem:

MEGÉG

De a szenvedésben tied lett szívem

DRÁGAKŐ

Van, aki elkezdi, aztán belefárad. Nem bírom az örökös elbukást, fölkelést. Jó lesz nekem tűzön át, azt sem érdemlem meg. Lásd Uram, szerény vagyok. NE EBBEN LÉGY SZERÉNY! – Isten azt akarja, hogy „gazdagon adassék néked a bemenetel Isten országába”. Hogy ne feszélyezzen a kárvallás. Tudd meg, fogd fel, hová vagy hivatalos! Egy olyan világba, amelyet „szem nem látott,… embernek szíve meg sem gondolt.” Abban bízol talán, hogy reformátusnak kereszteltek meg? Nincs üdvözítő keresztség, csak üdvözítő Jézus Krisztus. Vár Jézus! – Van hely! – És most ne csak ünnepelj, hanem térj is meg! Mert ez lesz a te személyes reformációd!


8. oldal


AZ ELFELEJTETT KŐSZIKLA Lectio: Zsolt. 78:11-35

Textus: V. Móz. 32:18, 31.

Téved, aki azt gondolja, hogy egyszer volt reformáció, 1517. okt. 31-én. Elsorolni is hosszú volna, úgyannyira, hogy maga lenne az egyháztörténelem annak előszámlálása, hogy hol és mikor volt reformáció. Amit most ünneplünk, talán csak abban különbözik az előzőktől és az utána is következőktől, hogy ez volt a legegyetemesebb, a legradikálisabb, sőt társadalmilag is fordulatot jelentő reformáló akció a többi részreformációval szemben. Az elő- és utóreformációk teológiailag és földrajzilag, sőt ecclesiologiailag is egy-egy témára, népre, egyházra szorítkoztak. Az a reformáció, amelyre most emlékezünk teljes dogmatikai, liturgiai, egyháztársadalmi átfogó reform volt és az egész világ keresztyénségét megmozgatta, még a szemben álló katolicizmust is. Ha ma megjelenne köztünk Luther, kétség nélkül ma is elszörnyülködne. Kálvin haraggal vetné szemünkre: nem mondtam-é meg, hogy mindig reformálni? Mit látott a maga idejében maga körül Luther és Kálvin? Egy velejéig megromlott egyházat! Az erkölcsök megérettek Keresztelő János ostroma alá. A tanokat hozzá hamisították igényeikhez, hatalmi törekvéseik szolgálatába állították. Pénzt csináltak a bűnbocsánatból. A Krisztus valóságos testét térdelve kellett a római pápának feladni, mintegy Krisztust térdeltetve le a pápa előtt… Luther felháborodását a kilencvenöt tételben fejezte ki. Gyújtózsinór volt ez, mely hetek alatt lángba borította a világot. Kálvin a Keresztyén vallás rendszere című hatalmas művében kíméletlenül leplezte le az ige elferdítőinek csaló praktikáit. Isten pedig és első sorban Ő - elhatározta, hogy a „Kősziklát, aki szülte az egyházat, s akit elfeledett az egyház”, - helyreállítja. A reformáció Isten hatalmas csodája volt, emberi eszközökkel végrehajtva. Csoda volt, ahogy szülte a reformációt a Kőszikla. Sem pápa, sem császár nem tudott erőt venni rajta, mert a Kőszikla bizonyult erősebbnek.” Agyagba rogytak előtte trónok, tiarák (Szilágyi Dezső), mert csak a Kőszikla örök és mozdíthatatlan. Így lett a reformációban „Erős vár a mi Istenünk…”, „akiben bíztunk eleitől fogva.” Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

9. oldal

Látom a megnyílt eget Ha valaki megírná korunk ébredésének történetét ma is azzal fejezné be, hogy korunk megérett a reformációra. A meghívás érvényben van a királyi vacsorára. Ez az asztal azonban megvetett korunkban. Ezer terítékhez jó, ha húszan megjelennek. Az egyházak püspökei börtönben, vagy hivatalos istentagadásban vannak. Az ébredés, mely a háborút követte, szét szórva, szétzavarva. Hitvallóit szabotálja korunk. Oda jutottunk ismét, hogy „a Kősziklát, aki téged szűlt elfeledted.” Nem tilos prédikálni, de csak materialista sérelem nélkül. Nem tilos templomba járni, de állását exisztenciáját kockáztatja, aki elmegy. Tilos viszont gyermekeinket hitoktatásban részesíteni, ifjainkat templomban esketni, halottainkat egyházi szertartással eltemetni, mert a hozzátartozók látják következményét. Mindezek ellenére: „Áll a szikla mindörökké, melyet Isten épített…” Isten sarokba állította az engedetlen egyházat. Volt lehetősége mindenkinek templomba járni, igaz hogy kockázat árán. Mi keresni valója van még az egyháznak az Isten templomában? Az ami a sarokba állított gyermeknek. A b ű n b á n a t ! De hiszen ma már azt is elmondhatjuk, hogy az „atyák ették meg az egrest és a fiak foga vásott el bele.” Igen! Ez így van! De hiszen a reformációban sem a cégéres haszonlesők álltak a Kősziklára, hanem az élő hitű szerzetesek, a gyermekeiket féltő anyák, az élet halál kérdését komolyan vevő férfiak. Ma minden eddiginél inkább itt a helyünk a templomban. S ha már mi reformátusok, a képmutatás elkerülése végett nem borulunk térdre a templomainkban, tegyük ezt meg otthon, miként Kálvin is tette, akinek gyakori térdelései következtében kikopott a szőnyege térdei alatt. És valljuk meg bűnbánattal, hogy a Kősziklát, aki minket annyi fájdalommal szült elfeledtük. Hamar feledtük. Nem küzdöttünk érte. Könnyű dolga volt istentagadó vezetőinknek eltántorítani bennünket Urunktól, Istenünktől. Hamar feledtük a mindennapi kenyér csodáját, a gyógyulást, a gyermekáldást, a bűnbocsánat örömét, a keresztet. Református reformációra van szükségünk. Több mint időszerű, de soha el nem késett igénye az Urunknak. Hiszen a Kősziklát, aki minket szült elhanyagoltuk, semmibe vettük, tudatalatti világunkba süllyesztettük; elfeledtük! Megterítve áll előttünk az Úr asztala. Bűnösök találkozó helye ez. De bűnbánó bűnösöké. Hozd ide és tedd le bűneidet. Néma csendben sorold el Uradnak, amiben vétkesnek találod magad. Igazi gyónás ez a legilletékesebb Úr előtt. Egyedül néki van hatalma arra, hogy feloldozzon és, hogy láttassa veled szabadításának örömét. És ha hittel Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

10. oldal

Látom a megnyílt eget veszed a szent jegyeket, meg is győződhetsz róla, hogy megbocsátotta bűneidet. Ebben az esetben olyan örömet érzel szívedben, hogy soha többé nem kívánsz bűntől borított arccal járni a Kősziklán. De arra kérlek, hogy ne csak a magad bűneit hozd most ide. Kérj bűnbocsánatot távol lévő szeretteid számára, bánd meg a bűnöket hűtlen atyádfiai helyett. Fejezd ki együttérzésedet az eltévelyedett juhokkal. Állj bűnbánó szívvel a sarokba eltévedt egyházadért, testi és szellemi paráznáinkért, hazug és káromló megkereszteltekért. Igaz, hogy „nincs más közbenjáró Isten és ember között, csak az ember Krisztus Jézus”. Mindazáltal imádságaink és velük együttérző bűnbánatunk fejében Isten fejükre boríthatja elrontott életük szemetjét, bűnössé teheti életükben a bűnt. Ezért hát örüljetek az örülőkkel és sírjatok a sírókkal. Tanulj meg kollektív bűnbánatot tartani egyházadért, gyülekezetedért, közösségedért, családodért. De ez csak akkor érvényesülhet, ha előbb magadat teszed tisztába bűnbánatodon keresztül. Így is lehet reformációt kezdeni gyülekezetben, egyházban, községedben. Tapasztalni fogod, hogy megenyhül az Isten. És ez első sorban az embereken látszik meg. Lassan, nagyon lassan elszívja a templom a kocsma töltelékeket és beépíti őket a gyülekezetbe. A pénzhajhászokat adakozókká változtatja, a paráznákat tisztává teszi, mint a tetten ért asszonyt. A börtönből szabadultak tisztasági fogadalmat tesznek. És tanúja, sőt munkálója leszel így egy kortárs reformációnak, itt és most a te gyülekezetedben. Megtapasztalod, hogy ha az anyák elfeledkeznek is gyermekükről a Kőszikla, mely téged szült, el nem feledkezik soha. Mert Jézus hű marad. Az ég és föld elmúlnak majd, de Jézus hű marad. Ámen.


11. oldal


MEGIGAZULÁS Lectio: Róm. 3:23-28 és Jak. 2:20-24

Textus: Róm. 1:17.

Legtöbb ember a maga reformátusságát az ún. „váltanokból” kezdi megismerni. Így voltam ezzel én is. Előbb a külső különbségek voltak a meghatározó jelek. Nálunk nincsenek oltárok, képek, szobrok stb. Majd mi nem hiszünk az ostya átváltozásában, nem kell gyónni, körmenetet tartani stb. Csak ezek után kezdtük keresni a pozitívumokat, amelyek jellemzőek ránk. Ezek egyike a MEGIGAZULÁS TANA. A megigazulást kétféle értelemben is felépíthetjük. Egyik értelmezés szerint hasonlít a költöző madarak tavaszi hazatéréséhez. A téli viharoktól megtépázott fészkeiket megigazítják, amint megérkeznek. Helyre teszik az elmozdult részeket, pótolják a hiányokat, biztossá, védetté teszik fészküket, mely az életterük is. A megigazulás másik értelmezése szerint az igazzá tétel, vagy igazzá létel a megigazulás. Egy ébredési ének mondja, hogy „véredbe rejtve én tiszta, s igaz vagyok”. Akár egyik, akár másik úton megigazulhatunk, de mindkét módhoz nélkülözhetetlen a Jézus vére. Az elsőnél a fészek ragasztó, összetartó anyaga, a másiknál a helyettes elégtétel ténye a Jézus értünk való áldozata. Nézzük közelebbről és részleteiben is, hogy hogyan igazulhatunk meg. Luther Mártont is ez izgatta, amikor rájött, hogy semmiképpen nem úgy, ahogyan az egyház akkor tanította. A történelem során kialakult megigazulás tant egy három motoros repülőgéphez tudom hasonlítani. Ez a három motor az isteni kegyelem, az emberi hit és a hála cselekedete. A bibliai és az őskeresztyén korban ez mindhárom működött. Amikor azonban már tömegek, népek megtérítésére került sor, nem volt elég energia a három motor működtetéséhez. Nem előzte meg a keresztséget a tanítvánnyá tétel. Az igehirdetést felváltotta a politikai meggondolás és a katonai kényszer, mint a magyarok megtérítése alkalmával is. A Lélek ereje távol maradt. A motorok nem működtek. Ezért az akkor már rómaivá vált egyház megalkudott és a legalacsonyabb teljesítményű, cselekedetek motorját kapcsolta be. Fő tanítása az lett, hogy a jócselekedetek üdvözíthetnek. Sőt üdvözítenek. Majd ezt a tant elkezdték ragozni. Megállapították, hogy némely embereknek Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

12. oldal

Látom a megnyílt eget több jócselekedetük van, mint amennyi az üdvösségükhöz szükséges. Ezért a Vatikán megnyitotta a „fölösleges jócselekedetek” bankját. Innen bizonyos ellenszolgáltatások fejében az egyház utalványozott ki másoknak, akiknek nem volt elegendő jócselekedetük ahhoz, hogy megigazuljanak. Így megindul a szentektől való koldulás. Természetesen ennek formája a szentekhez való imádkozás volt. Az Úr pedig már az első parancsolatban, a másodikra is átmenően meghagyta: „Én az Úr vagyok a te Istened… ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. Ne csinálj magadnak faragott képet (szobrot) és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön,… vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én az Úr a te Istened féltőn szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban…” (V. Móz. 5:6-9) A Luther korában forgalomba hozott „bűnbocsátó cédulák” már földöntúli bankügyletek voltak. Átutalási megbízások az üdvösség szolgálatában. Ez a motor nagyon is földönfutóvá tette a megigazulás repülőgépét. A gazdagokat könnyelműségre csábította, a szegényeket vigasztalanná tette. Az üdvösség manipulációja volt ez. Pápai szociálpolitika az üdvösség, egyedül Istenre tartozó területén! Akkor egyedül Luther mert arra még gondolni is, hogy a pápa gondolata nem az Isten gondolata. Ez még gondolatnak is forradalmi, sőt lázadó és lázító volt a maga idejében. Luther azonban lázasan kezdett kutatni az igében az új motor után. Igesóvár lelke és belső gyötrelmei eljuttatták Isten kegyelméből oda, hogy „az igaz ember hitből él”. Igen, a hit motorja emelhet csak a földi régiók fölé. Kivált képen, hogy Luther még nem is ismerte a repülő gépet, de vágyott a földtől elszakadni lélekben. E felfedezésének úgy megörült, hogy a cselekedetek motorját le is állította. És ennél tovább ezt a témát nem is kutatta. Kálvin Jánosra várt a feladat, hogy megállapítsa, hogy a cselekedet a földhöz köt, a hit pedig még nem elég. Hiszen a hit nem lehet állandó energiaforrás, mert az állhatatlan ember a hordozója hitnek. Így jutott el a harmadik motor gondolatához: a kegyelemhez, hogy EGYEDÜL ISTENÉ legyen a DICSŐSÉG! Soli Deo Gloria! Így a három hajtómű közül ez az igazán megbízható és üzembiztos, mert magától az ég és föld teremtő Urától az Úr Istentől származik. A tárgyilagosság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy Kálvin is mellőzte a cselekedetek szerepét a megigazulásban. Féltek, hogy ismét nagyobb hangsúlyt kap a másik kettő mellett. Az Írás pedig azt mondja, hogy „a hit cselekedetek nélkül megholt.” (Jak. Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

13. oldal

Látom a megnyílt eget 2:20) Itt van helye a költöző madár akciójának. Az összekuszált fészekben helyére kell tenni a dolgokat és azonnal remekül harmonizálnak. Ezek szerint az ember kegyelemből, hit által igazul meg és megtermi a hála gyümölcseként a cselekedeteit. Így mutathatjuk meg a hitünket a cselekedeteinkből. Az ilyen cselekedet személytelen, marad. Még csak azzal sem szolíditja a maga nevét, hogy cselekedeteit „Isten dicsőségére” végzi, hanem engedi, hogy a mi Atyánk aki titkon néz, majd a maga idején és módján megfizet nékünk nyilván. Megvan tehát a helye nagyon is a jócselekedeteknek! De nem üdvszerzőként, hanem hálaként. Helyére téve nélkülözhetetlen a keresztyén újjászületés indulásánál. Az ember azzal győzi meg saját magát arról, hogy jó úton jár, hogy újjászületett, hogy a kegyelem munkálja életét, hogy gyümölcsözik a hite, ha a saját élete tevékenységbe megy át, mégpedig az Úrért való tevékenységbe. De ha indulásunk belső bizonyítéka saját magunk meggyőzésére a cselekedet, akkor még inkább hangsúlyos, hogy a megérkezés egyenesen a cselekedetek számonkérésével azonos. Az „éheztem és ennem adtatok, szomjúhoztam és innom adtatok: jövevény voltam és befogadtatok engem: meztelen voltam és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, fogoly voltam és eljöttetek hozzám” (Mt. 25:35-36). Itt már nem kell hit, mert az valóra vált, a kegyelem már odaállított a deklaráció elé; de itt kap nyomatékot a cselekedet. Nem üdvözít, de annak a gyümölcse! Megigazulásunk alapja a kegyelem, melyet hitre jutásunkkor fedezünk fel. Meg kell teremnünk a hála gyümölcseit Ámen


14. oldal


KEGYELEMBŐL HIT ÁLTAL Lectio: Róm. 6:12-23.

Textus: Ef. 2:8-9.

A reformáció sarkalatos tanítása az ige alapján az, hogy az üdvösség Isten kegyelméből adatik és hit által fogadható, nyerhető el. A földi lét egyetlen értelmes célja az üdvösség elnyerése. Minden más ideig való és itt kell hagynunk. Nézzük azért, hogy a mi megreformált hitünk szerint mi az üdvösség útja? A Heidelbergi Káté 2. kérdése így szóLectio: „Hány dolgot kell tudnod avégett, hogy a vigasztalásban boldogul élhess és boldogul halhass meg? Válasz: hármat. 1. Hogy míly nagy az én bűnöm és nyomorúságom; 2. Mimódon szabadít meg Isten minden bűnömből; 3. Milyen hálával tartozom e szabadulásért.” Vegyük most sorra ezeket. Milyen nagy a bűnöm. – Bűnben születtem, bűnben melengetett engem az anyám. Tehát már születésem pillanatában sem voltam ártatlan és szent. Növekedésem arányában a bűn is növekedett bennem. Ezt a bűntömeget azonban már nem háríthatom szüleimre, őseimre. Ezek már a saját szerzett, megtűrt, sőt olykor dédelgetett, szervesen beépült alkotó elemei életemnek. Lassan teljesen elborít a bűn. Tisztátalanná lesznek a gondolataim, elrugaszkodottá válnak az indulataim, minden sejtembe rekesztetté válik a bűn. Ésaiással állítom, hogy „tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, amelyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak.” (1:6) – Végzetes önáltatás tehát azt állítani, hogy nincs semmi baj; nem vagyok én olyan rossz. Isten, aki titkon néz, azt mondja „Megásom sírodat, mert becstelen vagy!” (Náh. 1:14) Csak Pállal együtt, vele azonosulva mondhatjuk: „Óh, én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg e halálnak testéből?” Csak Ésiással könyöröghetünk: „Óh vajha megszakasztanád az egeket és alászállanál!” (64:1) Erre a bűntudatos óhajra érkezik Isten válasza, az ő ajándéka: AZ IGE TESTTÉ LETT! Imé, idejött Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit. A Krisztus keresztje arról beszél, hogy ha „vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat” – itt a vérem Atyám Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

15. oldal

Látom a megnyílt eget az ő bűneikért. Meg arról, hogyha a „bűn zsoldja halál”, én bűntelenségemmel nem szolgáltam rá a halálra, halálom legyen az ő bűneik zsoldja. Fogadd el tőlem Atyám. Erre az isteni akcióra mondjuk azt, hogy VÁLTSÁG SZÜLETETT! Attól fogva a kereszt arról beszél, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örökélete legyen.” Kész van tehát a váltság. Mégpedig az egész földkerekség számára. Mert azt mondja az ige: „Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme m i n d e n embernek.” (Tit. 2:11) „Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson.” (I. Tim. 2:4) Hogy van hát, hogy mégis olyan sokan elkárhoznak, és oly kevesen üdvözülnek? Hogyan lesz a Jézus Krisztus váltsága az én személyes tulajdonom, kiváltóm? KEGYELEMBŐL – HIT ÁLTAL! Nézzük most először a ránk tartozó dolgot, tényezőt. Mi az a hit? Egy bizonyos, hogy nem valami sötétbe ugrás, nem vak menetelés a sötétben. A Zsid. 11:1 meghatározza a hit mibenlétét. E szerint „a hit a reménylett dolgok v a l ó s á g a , és a nem látott dolgokról való m e g y ő z ő d é s . ” Szögezzük le tehát, hogy VALÓSÁG és MEGGYŐZŐDÉS! Egy Újszövetséget fordító misszionárius nem talált a törzs szókincsében olyan szót, amellyel a hit fogalmát ki tudta volna fejezni. Egy alkalommal a keresztre feszítésről beszélve megkérdi egy benszülött: „Te ott voltál?” Nem, Valaki elbeszélte neked, aki ott volt? Nem. Akkor honnan tudod? Most kellett volna mondani, hogy hiszem, de nem létezett náluk ez a szó. Egy gyermek szólalt meg a kínos csendben: „a szíveddel láttad őt?” Igen, ez a hit, megvan: a szivemmel látni Őt. Amikor a bűnbánat könnyeiben megomlott szíved megérti, hogy a testetöltés minden mozzanata a születéstől a mennybemenetelig, személy szerint érted történt, akkor az a belső fordulat a megtérés, az újjászületés. Már tíz éve voltam lelkész, amikor ez velem is megtörtént. Luther is mily harcok után jutott el odáig, hogy „az igaz ember hitből él!” Ezzel enyém lesz a váltság. És ezt senki el nem veheti tőlem. Senki ki nem ragadhat az ő kezéből. +Bűnös fiad hisz már a vérnek, amely fejére hull…” Ez a hit. Kar, amelyikkel kinyúlunk a váltságért és birtokba vesszük azt. „Hitünk karja így ölelje édes Megváltónkat át…” (395. dics) És mi az üdvösség megszerzésének másik tényezője, a kegyelem? Isten szeretetének megnyilvánulása az ember iránt, aki kinyújtotta koldus kezét a váltság után, hogy elvegye azt. Az a kéz, amely „lenyúlt a magasból”, hogy tulajdonommá adja Fia váltsáIdekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

16. oldal

Látom a megnyílt eget gát; az Isten kegyelmes keze. Az ember keze, mely hit a váltság átvételében találkozik az Isten kezével, mely a kegyelem. A kegyelem a halálra ítéltek evangéliuma. A kárhozottak menedéke. Első és utolsó, egyetlen mentsvár valamennyi bűnös ember számára. Reményik Sándor: Kegyelem c. verse így ír a végén: „Mikor magától megnyílik az ég, Mely nem tárult ki átokra, imára, Erő, akarat, kétségbeesés Bűnbánat – hasztalanul ostromolták… Akkor megnyílik magától az ég, Akkor – magától szűnik a vihar, Akkor magától minden elcsitúl Akkor – magától – éled a remény… EZ A MAGÁTÓL, EZ A KEGYELEM”. Kegyelem az az isteni akarat, segítség, áldás, amit senkinek, soha, semmilyen élettel nem lehet kiérdemelni. Ezért nincs ára. I n g y e n való a kegyelem. Ezt kívánja megértetni veled az Úr a reformációban. Sok gyötrelem, tusakodás, imádság és böjtölés alatt az Úr ezzel a megvilágosítással ajándékozta meg reformáleó választottait. Avval, hogy az üdvösség az Úr Jézus váltságának az emberre - kegyelemből - való átruházása, az ember részéről pedig a váltság hit által való elfogadásával, tulajdonba vételével lehetséges. Mert „az igaz ember hitből él. E nélkül hiába református a nevünk, ha át nem megyünk az újjászületésnek ezen a szakaszán, nem tettük magunkévá magát a reformációt sem és a kárhozottak között lesz a helyünk. Mert az egyház nem üdvözít. Egyik sem. Csak Jézus az, aki segíthet, üdvöt nem ad más, csakis Ő. Itt áll és kegyelmesen vár még. Mit késel? Nincs már sok idő! Óh bízd magad e kegyelemre, mely Krisztusban árad feléd, Váltságát tett a magadévá, Hidd, ez számodra is elég. Ámen.


17. oldal


ELEVE ELRENDELÉS Lectio: Jer, 18:1-6 és Róm. 9:21-23

Textus: Róm. 8:29-30

Reformáció ünnepe van. – Azt hiszem, jól emlékezem meg e napról, ha a reformáció egyik legjellegzetesebb tanítását, a p r e d e s t i n á c i ó t , Isten eleve való elrendelését megkísérelem megmagyarázni a gyülekezetnek. Nehéz téma. De benne van az igében, ezért nem kerülhető el, hacsak fel nem akarjuk venni Urunk vádját, amit a farizeusoknak mondott: „Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert… elhagyjátok, amik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget; pedig ezeket kellene cselekedni és azokat sem elhagyni.” (Mz.23:23) Egyet szögezzünk le elöljáróban: nem fatalizmusra akar az Úr juttatni e tanítással, mint ahogy a mohamedánok értékelik. Azt tanítják, hogy hiába bármilyen jónak lenni, ha kárhozatra van ítélve az ember, úgyis elkárhozik. És fordítva: Bármily gonosz legyen is valaki, ha üdvösségre rendeltetett, úgyis üdvözül. Ez letör, leállít minden emberi ambíciót és igazságtalanná teszi az Úr Istent. Két alapelvet jó volna tudatunkban tartani az egész igehirdetés alatt: Először, hogy Istennek minden emberrel megvan a maga célja, de senkire nem erőlteti rá, mert ez az emberi méltóság semmibevétele volna. Ebből következik a másik alapelv: Isten veled való célja nem független tőled… A predestináció, vagy eleve elrendelés az Isten igazságának és kegyelmének kompromisszuma… Azt jelenti ez, hogy mivel mindnyájan bűnben születtünk, hiszen megromlottunk egyetemben, nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is. Ezért az egész emberiség egyetemesen egy kárhozatra méltó tömeg (mass perditionia). Isten igazsága ezért azt jelenti, hogy mindenki méltó a kárhozatra. Ha azonban mindenki elkárhozik, az a teremtés bukását jelentené. Az özönvíz alkalmával azt mondja az Úr: „Eltörlöm az embert, akit teremtettem…, de Nóé kegyelmet talált az Úr előtt.” (I. M. 6:7-8) - Rebekának ezt mondja kérdésére az Úr: „Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.” (I. M. 25:23). És folytathatnám a hosszú sort egészen az ítéletig, ahol „ketten lesznek a mezőn: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. Két asszony őröl Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

18. oldal

Látom a megnyílt eget a malomban, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.” (Mt. 24:40-41) „Nincsen-é hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanazon gyúradékból némely edényt tisztességre, némelyeket pedig becstelenségre csináljon? Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván nagy békességes tűréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek; és hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre, mint szólhatsz ellene?” Kit újra gyúr, kit nem. Lazítsuk fel egy kissé a tömör fogalmat. A sok igei példa közül két-két bibliai személyt említek. A kegyelmi kiválasztásra a példák: MÓZES

és

PÁL

Mózes neve azt jelenti, „vízből kihúzott”. Sok fiú született Izraelben abban az időben. Volt egy akarata a hatalmas Fáraónak, és volt egy a még hatalmasabb Istennek. A két akarat ellentétes volt egymással. Mózes élete teljesen ellenkező irányt vett, mint többi fiútársáé. Ráadásul Isten úgy intézi, hogy a Fáraónak kell felnevelni őt. Így lesz belőle művelt, előkelő nagy úr, herceg. Ez nem rossz, de így Isten számára nem használható. Ezért Isten újra gyúrja. Miután negyven évet töltött a Fáraó családjában, Isten negyven évi csendre, ismeretlenségre elviszi a Midián pusztájába. Itt a negyvenedik év végén megszólítja az Úr a csipkebokorból a Hóreben, a későbbi Sinai hegyen. És az átgyúrt Mózes az Ószövetség legnagyobb alakja, legkiválóbb jelleme, leghatékonyabb szolgája lesz Istennek és népének. Átgyúrta Isten a maga céljának megfelelően. És nézzük újszövetségi alternatíváját. Születik egy Saulus nevű gyermek. Remek, művelt férfiúvá nő Gamáliel híres iskolájában, római polgárjoggal jön a világra, kitűnő kapcsolatai vannak a főpapokkal. Isten azt is megengedi neki egy ideig, hogy keresztyénüldöző legyen. Mert aki úgy tud üldözni, az úgy engedi is magát üldöztetni. Azért Isten a damaszkuszi úton átgyúrja. Amik addig néki nyereségek voltak, azt szemétnek és kárnak ítéli, és Krisztus központúvá válik olyan mértékben, hogy már nem is ő él, hanem vallomása szerint a Krisztus él őbenne. Az Úrnak és az Újszövetségnek a legnagyobb apostola lett. Mi volt bennük kiválasztásra méltó. S E M M I ! S E M M I ! Gyilkosok, bosszúállók, parancsszegők, szadisták. Bennük, bennünk semmi! Istenben volt a könyörület, a szánalom, a kegyelem. Mi volt a csaló, bátyját becsapó Jákóbban? Semmi! Mégis a Jabbók révénél átgyúrja az Isten, s a legszebb nevet kapja az Ószövetségben: IZRAEL! És atyjává lesz Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

19. oldal

Látom a megnyílt eget Isten választott népének. – Mivé aljasodott a parázna és gyilkos Dávid? Mégis, amikor szinte láttatja könnyeit az 51. zsoltárban, magának Urunknak válik ősatyjává. – Vagy mi érdeme volt az Urát megtagadó Péternek? Mégis a Tibériás tavánál, ugyancsak tagadásainak száma szerint háromszor vallja meg: „Uram te tudod, hogy szeretlek téged”. – Mi volt a vámszedő asztalnál népét zsaroló, kizsákmányoló Lévi érdeme. Mégis Máté evangélista lett belőle, az Úr apostola. Igaz, Isten kiválasztotta őket, valamennyit és még sok másokat is, de mindnek kellett a saját bűnbánata, saját hite, odaszánása. Istennek ez az átgyúró, átformáló művelete volt mindnyájunk számára: az újjászületés. És most szembe kell állítanom velük a másik két bibliai embert KÁIN-t

és

JÚDÁS-t

Ne hidd egy pillanatig sem, hogy azért vesztek el, mert sorsukra hagyta őket az Isten. Teremtőjük mindent megtett azért, hogy ne vesszenek el. Kegyelmével támogatta. „Monda az Úr Káinnak: Miért gerjedtél haragra? És miért csüggeszted le fejedet? Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik és reád van vágyódása; de te uralkodjál raja.” Ám Káin nem vállalta a maga hozzájárulását az Isten szándékához. Elveszett! – És Júdás előtt hányszor jelenti ki Jézus, hogy valaki elárulja őt, de jaj annak az embernek… De róla is lepergett minden segítő szándék. Betöltötte szemét, szívét a harminc ezüst. Hogyan állunk hát? – Isten egyeseket üdvösségre, másokat kárhozatra rendelt volna? Hidd üdvösségedet Jézusért, és megtapasztalod, hogy nem vagy ítéletre kárhoztatva, sőt amit szem nem látott, fül nem hallott, embernek szíve meg se gondot, olyan örökéletet készített neked az Úr. Ha azonban ezt nem vállalod, még a saját jóságodban sem bízhatsz megmaradásod tudatában. Hol itt az igazság? Isten eleve elrendelése azon a tényen alapul, hogy mindnyájunkat ELEVE ISMERT. Ő tudta Mózes és Pál engedelmességét, mikor azok még az anyaméhben voltak. Születésüktől istápolta őket. De tudta Káin és Júdás engedetlenségét is. Ezért mondja igénk: „Akiket eleve ismert, azokat eleve el is rendelte, hogy az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek”, hogy visszanyerjék a bűn miatt elvesztett eredeti istenképűségüket. Tudta Urunk formáltatásunkat! Aki nevén nevezte Natanelt a fa alatt, aki oly tényszerűen leleplezte a samáriai asszonyt, aki név szerint szólította le Zákeust a fáról, az csak éppen engem nem ismerne? Csak téged venne semmibe? Éppen Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

20. oldal

Látom a megnyílt eget ebben van az én vígasztalásom. Ő tudta előre, hogy ki vagyok. Milyen állhatatlan, esendő, tehetetlen; és így is kellettem neki, így is átgyúrt. Valósággá érlelődik ajkamon az ének: „Nem éltem még a föld színén, Te értem megszülettél, Még rólad mit sem tudtam én, Tulajdonoddá tettél, Még meg sem formált szent kezed, Már elválasztál engemet, Hogy társam légy a földön.” Azért, mert ismerte életemet végig, amit még én sem tudok. Azért el is rendelt. S én ezt minden kétségen felül hiszem, s igyekszem életemmel is igazolni ezt a hitemet. – Sajnos az elrendelés körül sok tévedés van. Az ember hajlamos arra, hogy a maga esetlenségét, ügyetlenségét, felelőtlenségét Isten elrendelésének minősítse. Egy gyülekezeti tagom leesett a szénás szekérről és belehalt sérüléseibe. A környezete azt mondta, így volt Istennél elrendelve. Mások a szenvedélyeiket fogják így az Úrra. Ilyennek rendelt az Isten, nem tehetek róla. Ez Isten-káromlás. Ismét mások azzal palástolják tehetetlenségüket, hogy „nem tudok megtérni, mert biztosan kárhozatra rendelt az Isten.” Nem igaz! – Nem igaz! Csak a Sátán lesz boldog, ha ezt el tudja veled hitetni. Urunk azt jelenti ki: „Nem gyönyörködöm a meghaló halálában. Térjetek meg azért és éljetek!” (Ez. 18:32) Élet-halálra menően biztosítalak, hogy Isten nem áll a megtérésed útjába. Üdvösséged útjába egyedül te magad állhatsz. Körülményeidet se hibáztasd! Isten nem enged létezni olyan körülményt, olyan történelmi helyzetet, amelyben ne lehetne Őt követni. Olykor simábban, olykor nehézségek között. Döntő jelentősége van annak, hogy Isten eleve ismert és elhívott gyermekei előbbutóbb meghallják a hívást, míg a többiek eleresztik fülük mellett. És ez már nem hárítható az Úrra. Kálvin azt mondja: 1.

A választottakban az elhívás a választottság bizonyítéka.

2.

A megigazulás a jele.

3.

A dicsőség felé vezető út a beteljesedése.

Az kétségtelen, hogy az ember a maga elesett voltát belátván tiltakozik a hívás ellen. Mózes: Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a Fáraóhoz? – Ésaiás: Tisztátalan vagyok és tisztátalan ajkú nép között lakom. – Jeremiás: Ifjú vagyok én. Az Úr válasza: „Mielőtt az anyaméhből kijövél megszentelek, - mert – mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek… Prófétának rendeltelek… Pált földre roskasztja a Lélek ereje: Uram mit akarsz, hogy cselekedjem? Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

21. oldal

Látom a megnyílt eget Valamennyi kérdésre, tépelődésre egy a válasz: Ne állj ellen! – Engedd, hogy átgyúrjon az Úr. Istennek mindezzel az a célja, hogy a választottak az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek… Oda ugyanis semmi tisztátalan be nem mehet. A megtisztulás pedig egyenlő az istenképűség visszanyerésével. Lépj be a szent családba. E család tagjai nagyon is hasonlítanak egymáshoz. Higgy és megbizonyosodsz, hogy nem vagy Istennek elvetett gyermeke. Ne tedd hiábavalóvá Isten fiának érted való áldozatát, hanem vedd igénybe azt és mindent megnyersz. Ámen.


22. oldal


ADVENT


23. oldal


A BETELT IDŐ1 Lectio: Jóel 2:1-3, 12-13

Textus: Mk. 1:15.

Igénk és Krisztus-váró adventünk első üzenete ez: Betelt az idő. Amikor az Isten mondja ezt akkor változásnak kell bekövetkeznie. Nem azt jelenti, hogy vége volna az időnek, de azt igen, hogy bizonyos határidők lejártak, türelmi idők véget értek, valami meghatározó fordulóponthoz érkezett. Mire vonatkozik hát az üzenet, hogy „betelt az idő?” Mindenek előtt arra, hogy vége a kölcsönös várakozásnak. – Egy felől eljött az ideje annak, hogy az ember nem odázhatja el dolgainak, életének radikális rendezését. – Más felől az Úr Isten is megoldásra érlelte terveit. Nézzük az emberi oldalt. Eljött az idő, amikor nincs mire várnia az embernek. Számunkra minden kész és mi magunk is megértünk az isteni beavatkozásra. A kijelentés elhallgatott. A próféták csontjai elporladtak. A váltságmű befejeztetett. Isten hosszútűrésének is vége szakad egyszer, mert a hosszú az nem végtelen. Betelt a gonoszság mértéke. És nem először, s talán nem is utoljára, de a mi számunkra MOST és nem majd valamikor. Istenünk nem hagyta figyelmeztetés nélkül az embert. Gondoljunk Noéra és kortársaira, a korabeli emberiségre. A betelt idő a végüket jelentette. – De ha Sodoma jut eszünkbe, ott két város számára készült meg részlegesen is totális ítélet. Mondhatod kibúvóként: ezek igazán régen voltak. De ha Megváltónk utáni időkre vetjük figyelmünket Néro, Diocletianus elképesztő keresztyén üldözései az egész hatalmas római világbirodalmat eltörölték a föld színéről, mert betelt az idejük. De nem volt kivétel korunk két nagy megszállottja Hitler és Sztálin sem. El kellett tűnniük, el kellett süllyedniük a történelem süllyesztőjében, mert „betelt az idejük”. Betelt gonoszságuk mértéke. Isten nem tűrhette tovább tombolásukat. Betelt az istennélküliség ideje akár a keleti istentagadás borzalmas káromló magatartására gondolunk, akár a nyugaton divatos istentelenség mértékére, mely vallja ugyan, hogy van Isten, de nem hiszi Őt, ezért úgy él, mintha nem volna. 1

sorozat IV/1


24. oldal

Látom a megnyílt eget Betelt a hiábavaló próbálkozások ideje. A kultusz romokban van és alig érdekel valakit. Liturgiai reformokkal nem lehet ébredést előidézni. A papság külső és belső gyalázatban van. Egy felől teljes tiszteletlenség veszi körül a társadalomban, elszigetelt, mint egy ragályos beteg; idejétmúlt tünet, lény, tisztségviselőként kezeli a világ. A törvény pedig legyen az isteni, vagy állami teljes csődben van. Betelt a társadalmi elhajlás mértéke. Az emberek egyházkerülgetők lettek, ami magában foglalja a keresztkerülés és istenkerülés tényét is. Miközben a katolikus templomok a látogatók létszámától függetlenül nyitva vannak, ugyanígy a fiatal egyházak imatermei, a református egyház templomai nagyon sok helyen, éven át bezártak, csak karácsonykor és húsvétkor, ha megnyílnak. Csoda-e, ha Isten kimondja az ítéletét: „betelt az idő” De a betelt idő nemcsak az ember gonoszságát terheli, hanem Teremtőnk is kinyilvánítja, hogy nem hajlandó tovább várni. Azt jelenti ez, hogy egyszer a figyelmeztetések ideje lejár. Olykor egy-egy népcsoport számára, miként a világháborúk is ezt illusztrálják. Máskor a népek még békében élnek, de az egyén számára lejárt a kegyelmi idő. Szólt az Isten egyszer, vagy kétszer, de nem hallgattak rá.” „Aki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik gyógyíthatatlanul.” – Lejár az ígéretek ideje is. – Az ígéretek ideje is lejár, mert nem hisznek az Ő ígéreteinek. (Zs. 106:24) – Sőt még számon sem tartják Isten ígéreteit. Sem a jókat, sem az ítéleteseket. És végül Isten részéről betelik az ő szeretetének a teremtés előttől fennállott mértéke a Golgotán. E szeretet beteljesedés ideje, alkalma, aktualitása a karácsonyban történik meg és évrőlévre minden karácsony erre kell, hogy emlékeztesse a bűnös embert. Itt az isteni szeretet ideje, most élj vele. Végül kétségtelen, hogy Isten megoldást hoz Fiában, a Jézus Krisztusban m i n d e n problémára, gondra, betegségre és élet-halál kérdésre. Békejobbot nyújt az embernek, bárki legyen az, bárhol legyen az földrajzilag, vagy lelkileg. Ezt a jobbot most felkínálja személy szerint neked. Nem utasíthatod vissza kárvallás nélkül, büntetlenül. Lehet, hogy veled most utoljára teszi ezt. Akkor számodra ez lesz a „betelt idő”. Fiában váltságot hozott és hoz ma is az Isten. Megváltásodat a bűnből, büntetéstől, örök haláltól, erőtlenségedtől, tehetetlenségedtől. Hidd, és már tulajdonoddá is lett a Krisztus váltsága. Isten most egy egész ünnepkört rendelt arra, hogy magadba tekintve és az Ő érted való áldozatát figyelembe véve élj a „betelt idővel”. Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

25. oldal

Látom a megnyílt eget Mindent egybevetve a betelt idő az eljövendő Isten országa szolgálatában áll. Tagtoborzás ebbe az országba. Menekült befogadás az egyetlen biztos menedékhelyre. Ebben a világban változnak a vezetők, rendszerek, filozófiák, magatartásformák, társadalmi alakulatok. Itt minden mindig változásban van. De, ha az ég és föld elmúlnának is, az ő beszéde soha el nem múlik. Istenünkben nincs változás, vagy változásnak árnyéka. Ezért a teremtett és megromlott világ egyetlen szilárd bázisa, fix pontja, mozdíthatatlan országa: az Isten országa. Csak az Isten országa állandó, ura mindörökre ugyanaz, törvénye elévülhetetlen. Isten törvénye nem divatcikk, ami elveszíthetné bármikor is aktualitását. Én ebbe a szilárd országba hívlak, toborozlak benneteket ezen az adventen. Az Ő adventje megvolt. Ahogy ígérte: ELJÖTT! Most rajtad a sor. Ahogy szükséged van rá legyen meg a te advented: ÉRKEZZ MEG! Jézus egyedül illetékes megváltásodra. Illetékességét a Golgotán szerezte meg. És egedül Ő hivatott megváltásodra. Hivatottságát kettős származásával szerezte meg. Emberi származásával azt a hivatottságát, hogy mint bűnös ember helyett tegyen eleget érted az Atyánál. Isteni származásával pedig arra hívatott, hogy isteni hatalommal emeljen ki bűnből, kárhozatból, igazságos ítéletből. Mindezekben nemcsak illetékessége és hivatása nyilvánul meg, hanem győzelmének is ez a biztosítéka. Krisztus nélkül nincs győzelem, mert nem adatott az ég alatt más név, amely által kellene megtartatnunk. De vele győzedelmet nyerünk! Betelt az időd! Döntened kell, mert aki velem nincs, az ellenem van, - mondja az ige. És így is van. Betelt az idő. Minden kész! El ne vessz!


26. oldal


ELKÖZELÍTETT ORSZÁG2 Lectio: Jak. 5:1-9

Textus: Márk 1:15

Jakab apostol is és Keresztelő János is először a vezetőket szólítják meg: Elvétettétek az élet útját. Rossz utat mutattatok a rátok bízottaknak. „Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságotok miatt, amelyek elkövetkeznek reátok. Gazdagságotok megrothadt és a ruháitokat moly ette meg.” (Jak. 5:1-2) A makói tanyavilágban egy jó gazda, aki hívő volt családjával együtt, látástól vakulásig dolgozott. A háború után találkoztam vele a város utcáján. Két nagy csomag gyufa volt a kezében. – „Mit akar ezzel a sok gyufával Ferenc bácsi? – kérdeztem. Könnyekre fakadt és sírva válaszolta: Nyolc hold földem ára és sok évünk megfeszített munkája ez a két tucat gyufa.” A bankban gyűjtött pénze értékét vesztette az inflációban és eljött a sírás és a gazdagság megrothadásának az ideje. Egy fiatal színésznő árverezi magát Kanadában, mert érzi, hogy ifjúsága letűnőben és amíg van valami értéke be akarja biztosítani magát. Az árverésen kastélyokat, birtokokat ígérnek érte a licitálók, amikor egy lelkész felszól az emelvényre: „Az Úr Jézus az életét adta Önért!” S a színésznő megadta magát az Úrnak. „Ennél többet senki nem adhat. Az övé leszek.” A paráznák és a vámszedők megelőzik az önigazak jó embereit. Billy Graham Argentinába megy még Peron államelnöksége idején. Kihez forduljon, hogy megkapja evangelizációja számára a legnagyobb stadiont? Az elnöknél jelentkezik kihallgatásra. A kabinetfőnök elutasítja azzal, hogy ma külföldi követeket fogad az elnök úr. Graham a Lélektől indítva hirtelen azt mondja: Isten országának a követe vagyok. Így jelentsen be. És valóban, amikor sorra bejelenti a kihallgatásra várókat, jelenti, hogy van itt egy erőszakos ember, aki Isten országa követének mondja magát. Ekkor az elnök így rendelkezik: Az országok között az első Isten országa, az ő követét kérem először.” Ilyen esetek hallatán el kell ismernünk, hogy kétségtelenül elközelített hozzánk az Isten országa. 2

sorozat IV/2


27. oldal

Látom a megnyílt eget XIV. Lajos, a franciák „Napkirály”-a, megkérdezte mindenható bíborosát, Richelieu-t, hogy mi lesz annak a biztos jele, hogy Krisztus visszajön és elhozza Isten országát? A Bíboros így válaszolt. Felség Isten óráján a kismutató Izrael. Ha az gyülekezik ismét az ígéret földjén, akkor kétség nélkül elközelített az istennek országa.” És 1946ban megalakult Izrael országa, csaknem kétezer éves szétszórtság után, és gyülekezik a választott nép, jelezvén, hogy „elközelített az Istennek országa. Pár hete hallottam annak hírét, hogy Bécsben ötezer római katolikus karizmatikus lelkész a Stephanskircheben liturgián kívül eső új éneket énekelt és olykor Dávid módján táncoltak is örvendezve az Úr előtt. Az apostoli kor szelleme tünetezik ezekben a jelenségekben. A szigorú liturgikus egyház enged a lélek szabadságának. Hívő gyülekezetekből ma is üzenhetjük a Keresztelő János teológiai érdeklődésére, hogy „jelentsétek Jánosnak, amiket hallotok és láttok: a vakok látnak, és a sánták járnak: a poklosok megtisztulnak, és a siketek hallanak, a halottak feltámadnak és a szegényeknek evangélium hirdettetik.” (Mt. 11:4-5) Igen, ma mindez van és nem csak messze, hanem itt is! Nem volt csupán a maga idejében és nem lesz csupán a maga idejében, hanem VAN! „Íme, elközelített hozzátok az Isten országa.” Már kétszer is elolvastam D. Wilkerson látomásait az utolsó időkről. Ilyeneket ír: Létesül még korunkban egy római katolikus karizmatikus mozgalom. Íme, gondoljunk a bázis közösségekre, a „bokor” körökre. – Aztán ír az ellentétéről is, a szexuális elhajlásokról. Ímé,, legális egyesületekbe tömörülnek a homoszexuálisok, s amint hallom még őrvacsorát is osztanak és vesznek a maguk mocskos köreikben tartott „istentiszteleteken”. – A Sátán, mintha csak eloldatott volna megkötözöttségéből, nyíltan terjeszti a „sátánizmust”, nyílnak Sátán templomai. Mi ez ha nem a VÉG kezdete! – Ugyancsak Wilkerson ír arról, hogy a Földközi tenger térségében megsokszorozódik a földrengések száma. Ez is fennáll, mintegy igazolva a többi realitását korunkban. – Íme, elközelített az Istennek országa. Némelyek hivatkoznak arra, hogy Isten megígérte, nem veszti el többé a világot. Ezek nem pontosan emlékeznek az igére. Valóban megígérte, hogy veszti el ÖZÖNVIZZEL; de azt nem ígérte, hogy „TÜZÖZÖNNEL” sem veszti el, sőt sok ige arra utal, hogy éppen ennek a pusztításnak tartja fenn a világot. Sőt a prófétáktól már ilyeneket olvasunk? „Készen van a szörnyű tűzhely régen, készen áll az már a királynak Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

28. oldal

Látom a megnyílt eget is, mélyen és szélesen csinálta azt, máglyájában tűz és fa bőven, az Úr fuvallata gyújtja meg azt, mint kénköves patak.” (És. 30:33) Majd ezt olvassuk: „Tűz és kénkő a gonoszok osztályrésze.” (Zsolt. 11:4) Péter apostol kijelenti: „A mostani egek és föld a tűznek tartatnak fenn.” (II. Pét. 3:7) És még nagyon sok igehelyet idézhetnék. De akit anynyi sem győz meg arról, hogy Istennél elvégezett dolog, hogy tűznek tatja fenn az ítéletet és annak csak vízzel való elvesztését zárta ki az Úr, akkor nem tudom, kinek jelenthet ez vigasztalást. Ha meggondoljuk, hogy elérkezett az egész emberiség számára az atomkorszak és a raktárakban annyi atom van felhalmozva, hogy a szembenálló felek egyikének készlete is többszörösen elég az emberiség kiirtásához, akkor nem lehet kétségünk afelől, hogy az Úr ezt a szándékát magával az öngyilkos emberiséggel kívánja végrehajtatni. Ennek az atompusztításnak az indító gombját maga Krisztus fogja megnyomni. Még tart a kegyelmi idő. Még lehet megtérni. Még lehet hinni az elragadtatásban, mert „a veszedelem elől ragadtatik el az igaz.” (És. 57:1) De figyelmeztessen az ébredési ének, hogy ne halogasd az időd, mert: „Nem látod-é, hogy csónakod örvények közt halad, Ki tudja érsz-e holnapot, vagy elborít a hab. Könnyelműen, gondatlanul evezned hogy lehet? Vajh mid marad, ha veszve hull a mélybe életed?!” Sokat voltam távol családomtól, mert jártam az országot. Egy alkalommal egyik fiam, valami rosszat tett. Tartott tőle, hogy az anyja megmondja és kikap tőlem. Leste a haza érkezésemet és rohant elém a kapuhoz. Mikor ölbe vettem azonnal bevallotta tettét. Ki tudta volna ott és akkor megfenyíteni. – Rohanj Urad ölébe, hogy a fegyelmezés távolságon belül érjen az ítélet. Ámen


29. oldal


TÉRJETEK MEG!3 Lectio: Ezék. 18:25-32

Textus: Márk 1:15.

Hátad mögött a betelt idő, előtted az Isten országa. És ahol most vagy: a k á r hozat! Az Isten mai üzenete pedig az, hogy TÉRJETEKM EG! A betelt időd sorompói egymás után zárulnak le. Te pedig gondtalanul, nyugodtan élsz kárhozatod tátongó űrje, feneketlen mélység és örökké tartó kínjai felett. Úgy teszel, mint a bolond gazda, akitől Jézus óvott. Azt a gondolatot táplálod magadban: „Egyél, igyál én lelkem sok időre, sok javaid vannak eltéve.” És ez így van sajnos még akkor is, ha nem a javakban látod magad bővölködőnek, hanem időben, erőben, vágyakban, tervekben. Az Úr pedig így szól hozzád: „Bolond az éjjel elkérik a te lelkedet, és amiket gyűjtöttél kiéi lesznek?” Hány ember távozik úgy az életből, hogy azt sajnálja, amit itt hagy, és nem azt hogy útja e távozással a kárhozatba viszi. Jákob magára haragítja bátyját Ézsaut, amikor csellel elveszi előbb elsőszülöttségi jogát, majd az elsőszülöttnek kijáró áldást is. Amikor azt gondolja, hogy most már egyenesben van, akkor egyszer csak betelik az idő, futnia kell bátyának Ézsaunak színe elől. Kap ugyan egy nagyon is bíztató álmot Lúzban, amit aztán Béth-él-nek nevez el. Álmában ugyanis angyalok járnak kelnek egy lajtorján az égbe és le. A majdani közbenjáró előképe ez. Meg is állapítja, hogy nem más ez, mint Isten háza, s az égnek kapuja. Ez a jelenség itt mégsem azonos a megtéréssel. Húszévi szolgálat, viszont becsapás a feleségén, bérmegtagadáson stb. keresztül. El kell szenvednie mindazt, amit ő okozott bátyjának. Csak ezek után érkezik el megtérésének ideje. Hazatértében húsz év után a Jabbók révénél egyedül kell megvívnia az újjászületés kínjait. Tusakodik, birkózik Isten angyalával, hogy bele ficamlik a csípője, de minden erejét beleadva jelenti ki: „Nem eresztelek el, míg meg nem áldasz engem!” És ekkor betelik annak az ideje, hogy viszszakapja az országot. Jákóbból Izrael lesz. Isten választott népének egyik ősatyja, a váltságmű előkészítője, Izrael mindmáig való névadója. a betelt idő olykor nemcsak a lejá-

3

sorozat IV/3


30. oldal

Látom a megnyílt eget ratot jelenti egy hiábavaló életnek, hanem a büntetés lejáratát is, ha az, akin betelt az idő, megtér az Úrhoz. Dávid számára Bethsabéval és Uriás megöletésével betelt az idő, betelt Istennél a mérték. Nem térek ki a következményekre, de arra rámutatok, hogy amikor megtérésének, lelki válságának belső átváltozását leírja az 51. zsoltárban, ez tulajdonképpen Dávid megtérésének lelki krónikája. Dávid számára ekkor, és csak ekkor telik be az idő a bűnbocsánatra, a visszaállításra, a megbocsátásra. Jeremiás pedig így szól e gyülekezethez: „Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: jobbítsátok meg a ti útaitokat, és cselekedeteiteket, és veletek lakozom e helyen! Ne bízzatok hazug beszédekben, mondván: Az Úr temploma, az Őr temploma ez! Mert csak ha valóban megjobbítjátok a ti útaitokat és cselekedeteiteket; ha igazán ítéltek,… és idegen istenek után nem jártok a magatok veszedelmére; akkor lakozom veletek ezen a helyen… Imé,, ti hisztek a hazug beszédeknek, haszon nélkül. Nemde loptok, öltök és paráználkodtok, hamisan esküsztök… idegen istenek után jártok,… És eljöttök és megállotok előttem e házban… Vajon latrok barlangjává lett-e ez a ház?…Azért… evetlek titeket az én színem elől… És te ne imádkozz e népért, se jajszót és könyörgést ne emelj értük, és énnálam közben ne járj, mert én meg nem hallgatlak téged!” (Jer. 7) Térjetek meg! – Ma át akar öltöztetni az Isten: Szól az Úr az előtte állóknak mondván: „Vegyétek le róla a szennyes ruhákat! És monda néki: Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged! Azután mondám; Tegyenek fejére tiszta süveget! Feltevék azért fejére a tiszta süveget és ruhákba öltöztették őt.” (Zak. 3:4-5) Neked készült a menny, de oda menyegzői ruha kell, hogy ne érjen az a meglepetés, hogy a gazda megjegyzi: „Barátom mi módon jöttél ide, holott nincs menyegzői ruhád? Vessétek ki!” Csődben van az életed. Szomorú volna, ha ezt nekem kellene tudomásodra hoznom Talán olyan csődben, mint a gutaütött, hogy magadtól már oda sem tudsz menni Jézushoz, hanem hordozókra van szükséged. Vagy mint a bethesdai beteg, aki arra panaszkodik, hogy „nincs emberem”! De van! Vannak hívő emberek, sőt lelkészek is. Őket keresd! Kérd őket, hogy hordozzanak! Lehet, hogy már a tékozló fiú csődjébe jutottál. Iszákosságod, szenvedélyed, érzékiséged eljuttatott a disznók vályújáig. Vagy a Nikodémus intelligens csődjébe. Magányos vagyok, valami nagyon hiányzik az életemből, holott gazdagnak véltem azt. Itt Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

31. oldal

Látom a megnyílt eget nem értenek meg, elhagyatottnak érzem magam, noha sokan vannak körülöttem. Neki és minden hasonmásának azt mondja az Úr, „szükség néktek újonnan születnetek,… mert aki nem születik víztől és Lélektől, az nem mehet be az Isten országába. Már pedig Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson. Ott van Megváltó Urunk a samáriai asszony életcsődjében, akinek már négy férje volt és most is élettársi viszonyban él egy ötödikkel. Jézus azonban ajtót nyit a paráznáknak is, ha megbánják elrontott életüket. Láttam parázna, hűtlen asszonyt férje lábainál térdelve zokogni. Láttam hűtlen férjet karácsony estéjén felesége után kiáltani. Láttam megcsalt menyasszonyt sikertelen öngyilkossági kísérlete után. És amit én nem látok, látja azt az Isten! Lehet, hogy házasfelek vagytok és égbekiáltó hazugságokban, állathoz is méltatlan marakodásban éltek. Lopjátok egymást, hazugságban éltek folyamatosan, meguntátok egymást, és telve vagytok egykori esküvésetek megszegésével. Köszönjétek Istennek, hogy megértétek ezt a napot, amelyen bár megítélt, de várja megtéréseteket. Köszönjétek, hogy ily sokáig tartott a kegyelmi idő, az isteni várakozás. ÉS TÉRJETEK MEG! Advent van. Karácsonyra készülünk. Ha tiszteletre méltó vendéget várunk, nem elég csak a szoba közepét kiseperni, hanem mindent tisztává kell tenni. Térj meg, hogy a karácsony Krisztusa bemehessen hozzád. Hogy méltónak találja szívedet a benned lakozásra. „Imé, az ajtód előtt állok és zörgetek. Ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő énvelem.” Ez lesz egy régen esedékes és még soha nem látott karácsony számodra. Ámen


32. oldal


HIGGYETEK AZ EVANGÉLIUMBAN4 Lectio: Márk. 16:9-20

Textus: Márk 1:15

Bárha eljuttattak volna eddigi igehirdetéseim arra a felfedezésre, hogy kétségbeejtő helyzeted van. Ítélet a múltad, kárhozat a jelened. És ha így folytatod, rajtad marad anyaszülött voltodnak minden vétkes öröksége, megszaporodva magad szerzette bűneiddel, megátalkodottságoddal. Mondd, te ezt akarod?! Mert az Isten nem! Ő nem gyönyörködik a meghaló halálában, hanem azt akarja, hogy megtérjen a bűnös az ő útjáról és éljen. Miért kárhoznátok el, mikor az Isten maga szerezte a nagy üdvösséget számodra Fia által. És olyan áron veheted birtokba, amely éppúgy megvan egy gyermekben, mint ahogy rendelkezésére áll egy szegény embernek, vagy tudósnak, vagy gazdagnak. VÁLTSÁG SZÜLETETT! Ez az igazi, mindent felülmúló örömhír, az evangélium! Az Ige testet öltött. Az Isten fiából embernek Fia lett, hogy az emberért, s köztük te érted is megfizesse a váltságot, melyet mi nem tudnánk megfizetni, és amellyel tartozunk Istennek megromlott életünkért. Karácsonytól- pünkösdig egyetlen hatalmas váltságmű Jézusunk élete – halála – feltámadása - mennybemenetele. – Ez betölti térben az egész világot, mert: az egész világ számára megjelent az Isten üdvözítő kegyelme. És betölti időben a történelmet, mert: az ég és a föld elmúlnak, de az ő beszédei el nem múlnak. – Vajon ezeken keresztül érzed a teljességet betöltő örömhírt? – BETELT AZ ISTEN IRGALMÁNAK IDEJE! A karácsonyban „Meglátogatta népét az Úr.” – „Az ég királya földre jött, hogy pásztorunk legyen. Őbenne testet öltött az ige, karácsony éjjelen.” Egy kis fiú, mikor először látta a napkeltét, örömmel rohant be nagyanyjához e szavakkaLectio: Nagymama, a világ elkezdődött! – Valóban, számunkra Jézus Krisztusban kezdődik a világ. A földre szállt Isten Fia szívközelbe hozta az isteni kijelentést. Bemutatta ízelítőként nekünk Isten országát erőiben, jeleiben, csodáiban és főképpen tanításában. Kinyilatkoztatta a legbensőbb hitelességgel Istennek, az Atyának szeretetét. Végül keresztre 4

sorozat IV/4


33. oldal

Látom a megnyílt eget adta magát, hogy az ő vérontása által nekem bűnbocsánatom és halála árán örökéletem legyen. Ez együtt a váltságmű. És most felszólít, hogy „Higgyetek az evangéliumban”. Ez által lesz ugyanis személyes tulajdonod az. Jézusnak és az evangéliumnak nem lett a halállal vége. Ő feltámadt. Visszhangzott a választottak hangján: Ő él!. És gyűrűzött tovább az örömhír: Ő él! Visszhangozták más-más érzületből a sírőrzők, a papok, Mária a tanítványok, előbb tizenkettő, majd hetven, majd ötszáz: Ő él! – EMBEREK HIGGYETEK AZ EVANGÉLIUMBAN! Higgyetek, mert a megváltottak boldog élete hirdeti: Nincsen immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztusban vannak...! Higgyetek, mert ezt kongatják e világban a harangok, ezt hirdetik az angyalok, a hitre jutott ifjak szeme ezt sugározza, és ez ragyog a halál útján hazatérő hívő átszellemült arcán. De ezt kürtölik a negatív tényezők is, hogy Jézus él! Benne van az ágyú dörgésben, a körülöttünk dübörgő földrengésben, a vesztes ember reménytelen haláltusájában. Ott a késő felismerés, hogy akit egy életen át kínáltak, aki mindent megtett értünk, aki az örökélet felől egyetlen biztosíték, akit nem akartál, vagy nem tudtál elfogadni; az él! Miért kell, hogy hóhér kötelén érjen a kegyelmi határozat: Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta érte, hogy a k i h i s z e n Őbenne el ne kárhozzon, hanem örökélete legyen. Születésedtől fogva nyakadon hordozod ítéleted kötelét. Ki nem oldja, le nem veszi onnan senki. Csak egyedül Jézus, csak egyedül Ő! Óh Higgyetek az evangéliumban! Kívánom, kérlek, könyörgök, mintha az Isten kérne általam: Higgyetek az evangéliumban! Nyugtod ne leld addig, amíg az isteni kegyelem el nem vágja az ítélet kötelét! –Ez csendüljön füleidben, mikor csend vesz körül, ez jelenjen meg éjjeli álmaidban, keresztezze terveidet, hogy ráébredj: hinned kell az evangéliumban! Vidd győzelemre az igét: BETELT AZ IDŐ,ELKÖZELÍTETT AZ ISTENNEK ORSZGA. T É R J E T E K M E G , ÉS HIGGYETEK AZ EVANGÉLIUMBAN! Ámen.


34. oldal


MENJ BE SZOBÁIDBA!5 Lectio: Jer. Sir. 5.

Textus: És. 26:20-21.

Isten ígéretének földjén pusztulás tarol végig. Isten ítélő angyala hagyta vissza büntető nyomait. Halottak minden felé, menekültek apasztják amúgy is kis népünket, kárvallottak keresik az újrakezdés útját országunkban. Minden pusztulásban van. Élő hit kell e romokon arra gondolni, hogy most is van maradék, hogy van még Istennek népe ebben a teremtés-kezdeti káoszban. Ma mégis azt a megbízatást kaptam Uramtól, hogy szóljak e gyülekezettel a megszabadultak adventjéről. A harc egy szakasza lezárult. Az utcákról bekényszerült a nép. Itt már csak Isten tud bármiféle folytatást adni, akár a kimenekedésre, akár a magunkba szállásra. Most azt üzeni Isten: Menj be népem, menj be szobáidba. – Igen mindennek rendelt ideje van. Most a visszavonulás, a bezárkózás ideje érkezett el. A belső csend ideje, a mérlegelés ideje, az Istenre figyelés ideje. „Ideje van a hadakozásnak és ideje a békességnek” (Préd. 3:8) – Eredj el és ne mondd senkinek, sőt senkinek se mondj semmit. Kérd Istent, hogy „tégy závárt szájamra” mert most csendre int, belső szobádba hív az Úr. „Rejtsd el magadat, míg elmúlik a bús harag.” Ne villogj, ne mutatkozz szükségtelenül, mert ezt most az ellenség teszi. Mi, kik az Úréi vagyunk, adjuk át a küzdőteret Istenünknek. Mutassuk meg és éljük is meg, hogy nekünk nem politikai adventünk van. Nem világi váradalmaink. Tudom, nem könnyű visszatérni a földi reményeinktől az örökkévaló Istenbe vetett reményekhez, melyek most álomnak, eszmeinek tűnnek. De ez az egyetlen út, erre hív Urunk. Ez a nép megtette a magáét, most azt kell bizonyítanunk magunk előtt is, hogy rá tudjuk bízni Istenünkre, hogy mikor kamatoztatja, mikor érvényesíti akaratát az ez évi események kapcsán. Nem gondolom ugyanis, hogy bármi olyan dolog történt volna, amit ne akart volna Urunk. A jót önmagáért, az elbukást bűneinkért kell elszámolnunk. Mi nem világbonyodalmat várunk magunk körül. Sőt inkább azt várjuk, aki békességet hoz nekünk, éspedig nem olyat, amilyet a világ ad, hogy megnyugodjék a mi szívünk és ne féljen. 5

Elmondtam Battonyán, 1956. dec. 16-án.


35. oldal

Látom a megnyílt eget Azt várjuk, hogy „Imé, az Úr kijön helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, hogy felmutassa a föld a vért és el ne fedje megölötteit többé!” Sok példánk van a bibliában, hogy amikor az ő népe veszteg maradt, akkor mindig Isten hadakozott érte. Ehhez azonban valóban arra van szükség, hogy ezen az adventen szobáinkba menve zárjuk be ajtónkat. Tartsunk bűnbánatot magunkért és népünkért egyaránt. És most már ne mi lépjünk ki a bezárt szobából, hanem az Úr lépjen be hozzánk Így lehet a sok külsőséges karácsonyból ezúttal bensőséges. Elvétettek lehetőségeink is a karácsonyi csillogástól, de nem vétettek el szívünk tisztogatásától, a belső nagytakarításkor, amelyet mindig illik megtenni, ha illusztris vendég érkezik. Már pedig ki volna annál nagyobb, tekintélyesebb, méltóságosabb, mintha az Isten Fia lép be hozzánk ember Fiának képében, alakjában. Ha beengedjük Őt, megszűnik háborgásunk, kétségbeesésünk, csalódottságunk és a bolydúlt világban is igazi karácsonyi öröm tölti be szíveinket. Abban is megkíméli az Úr az övéit, hogy nem nekünk kell a vádlók székibe ülnünk. A vád éppúgy, mint amikor Káin megölte Ábelt, automatikusan kiált az égre. Ott így olvassuk: „a te atyádfiának vére kiált énhozzám a földről.” Itt pedig: „fölmutatja a föld a vért és el nem fedi megölötteit.” A csend adventjének az ideje van most. A belső számadás, a bűnvallás és bűnbánat ideje érkezett el. Ezekkel mehetünk Jézusunk elé és ilyen magatartás mellett remélhetjük, hogy Ő is elibénk, sőt hozzánk, sőt belénk költözik. Egy bizonyos, hogy október 25-e és nov. 4-e ellenére is elkerülhetetlenül elérkezik december 25-e. Te se kerüld el ennek nagy ajándékát, a Megváltó érkezését, és énekeld együtt az angyalokkaLectio: „Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek és e földön BÉKESSÉG, és az emberekhez jóakarat.” Némuljon meg benned a világ és zengjen a hálaének az Úr érkezésének örömében. Ámen.


36. oldal


JÉZUS KRISZTUS ÚR! Letio: Fil. 2:5-11.

Textus. Fil. 2:11/b.

Szükségét látom annak, hogy bemutassam a gyülekezetnek a valóságos Jézus Krisztus képet. Karácsony közeledtével ki kell bontanom a lényeget abból a kavalkádból, amelybe az Úr neve, személyisége és szerepe jutott történelmünk folyamán. A „Jézuska” kultusz méltatlan az Úr Jézushoz és hozzánk is, akik követőinek valljuk magunkat. Az a hazugság meg, amellyel gyermekeinket próbáljuk félrevezetni, becsapni, hogy „a Jézuska hozza a karácsonyfát”, egyenesen káromlás és teljességgel ellenkezik az Úr szellemével. Nem becsületesebb dolog azzal kezdeni gyermekeinknél az Úr Jézus bemutatását, hogy a karácsonyfát mi készítjük, az ajándékokat mi vesszük annak örömére, hogy megszületett a Megváltónk, az Úr Jézus Krisztus. Ő Úr volt a bölcsőben is. Isten fia maradt akkor is, amikor emberré született. Hagyjuk hát el a „jézuskázást”. És most nézzük, hogy mit jelent alapigénk, hogy JÉZUS KRISZTUS ÚR”. Kezdem azzal, amit szent leckénkben olvastunk, hogy „Istennek formájában volt”. Ugyannyira, hogy „a világ általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett”. – Természetesen következik ebből, hogy az Ő számára korántsem volt olyan örömforrás, hogy isteni mivoltát fel kellett cserélnie emberi léttel. Erre pedig azért volt szükség, mert a bűnt az ember követte el, tehát embernek kellett érte elégtételt szolgáltatni. Erre a szolgálatra vállalkozott Isten Fia a karácsonyi emberré születés alkalmával. Nekünk azonban valóban evangélium, azaz örömhír, mert „meglátogatott minket a Naptámadat a magasságból”, mert betelt az evangélium summája, hogy „úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hiszen Őbenne el ne vesszen, hanem örökélete legyen.” Ezért Isten Fia „gazdag lévén szegénnyé lett érettünk, hogy mi az Ő szegénysége által meggazdagodjunk.” Szeretném egy pár vonással feltárni előttetek gazdagságának, Úr voltának mibenlétét. Mindenekelőtt Ő maradéktalanul azonos volt az Atyával. Maga jelenti ki, hogy „én és az Atya egy vagyunk, aki engem lát, az Atyát látja.” Ezért volt lehetséges, hogy az Atyából kilépő szó, az ige, teremtő erővé vált. És a karácsonyi alkalommal ez az Ige lett testté. Jézus tehát, mielőtt ezt az emberi nevet felvette az Isten trónján ült, teljes isteni hatalommal rendelkezett a tervét végrehajtó angyalok felett. Mindez kiviláglik főpapi imádságából, ahol azt kéri: „Atyám, dicsőíts meg engem Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

37. oldal

Látom a megnyílt eget te magadnál azzal a dicsőséggel, amellyel bírtam tenálad a v i l á g

létele

előtt!” Már a teremtés előtt Ő volt a BÁRÁNY, akit maga Isten áldoz meg az emberért. – Ő volt az ígéret. Először, mint a s s z o n y Magva. Őrá mutattak mind az áldozatok. Minden áldozat arról szólt, hogy majd egyszer „eljön Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit.” Ímé, Ő jött el karácsonykor. Őt jövendölték meg a próféták Mózestől Keresztelő Jánosig valamennyien. Ő volt az „Angyal”, aki elragadta Énókhot, kiragadta Lótot, magot adott a vén Ábrahámnak, szabadulást hozott névtelenül oly sokszor Izraelnek, választott népének. Ma is az Ő parancsát lesik az angyalok. Az ő dicsőségét zengi a szeráfok kara, előtte hódolnak a vének és borul arcra (és nem hanyatt) az ég minden serege. Ő volt méltó arra, hogy az igazságos Isten kezéből átvegye az élet könyvét és, mint kegyelmes Isten könyvelje abba követőit, vagy törölje ki az ellenállókat. Ezért „Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt, és gazdagságot, és bölcsességet és hatalmaságot, és tisztességet, és dicsőséget, és áldást.” Íme. JÉZUS KRISZTUS ÚR! minden más úr felett! És ez az Úr, ez a dicsőség Királya, ez a Kezdet és majd a Vég, akiről azt olvassuk, hogy „Ő előbb volt mindennél és minden Őbenne áll fenn.” (Kol. 1:17) Ő nem tekintette zsákmánynak, hogy Ő az Istennel egyenlő… hanem emberré lett. Mert szózat hallatszott az égből: „Kit küldjek el és ki megyen el nékünk?” És ő vállalta! Nehogy meggyanúsítsd azzal, hogy nem tudta mire vállalkozott, amikor az emberek közé keveredett. Vállalta kezdetnek az istállót. Vállalta életfolyamatnak a hontalanságot, mert „az égi madaraknak van fészkük, a rókáknak barlangjuk, de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtania.” És vállalta végnek a Golgota keresztjét. Óh, nagyon is tudta. Éppen azért vállalta, mert tudta, hogy ez a megváltatásunk ára. Bizony bármilyen megvetett, lenézett volt közöttünk, Úr volt Ő köztünk is. Ha tövissel koronáztuk is, Király volt akkor is.” Az ég Királya földre jött, hogy pásztorunk legyen. Őbenne testet öltött az Ige karácsony éjjelen. Óh jertek zengjünk éneket a drága Úr előtt.” Úr volt bűneink felett. A samáriai asszony… Zákeus… a tettenért asszony… Hogyan váltja Simont Péterré, Lévit Mátévá… Úr volt a Sátán felett. Visszaveri saját megkísértése során, Mária Magdalénából hét ördögöt űz ki a gadarai ördöngöst egy légió démontól szabadítja meg. Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

38. oldal

Látom a megnyílt eget Úrrá lett betegségeinkben: Gondoljunk a harmincnyolc éve beteg asszonyra, a száradt kezűre, a gutaütöttre, a vakon születettre és az életükben megvakultakra, siketnémákra. És ma sem rövidült meg az Ő keze, ha hittel fordul hozzá valaki. Átélhető ma is a személyes teljes hatalmú evangélium, ha ehhez szükséges hitünk van. De Úr volt az embernek Fia az elemi erők felett: járt a hullámok felett, megcsendesíti a háborgó tengert, éjbe borítja nagypénteken a napot, földindulást szerez haragjának kifejezésére… És óh, micsoda Úr ott a kereszten, mikor imádkozik a megfeszítőiért, mikor feloldozza és betessékeli a mellette szenvedő latort az ő országába, mikor az Atyától elhagyatva elszenvedi a kárhozatot a benne bármikor hívők helyett. Úr Jézus szülőanyja felett, de Úr Heródes felett is. Egyszerre két irányt vesz az emberiség a kereszt előtt:

Ma is

Kegyelem

Igazság

Péter

Júdás

Tanítványok

Képmutatók

Megtérő lator

Elkárhozott lator

Hívő

Hitetlen

Jézus Krisztus Úr és még nincs vége. Azt a Jézust, akit mi megfeszítettünk „Úrrá és Krisztussá tette az Isten.” Megdicsőült Úrként ment vissza a mennybe! Elment, hogy helyet készítsen. Elküldte Szentlelkét, hogy valósággal birtokba vegye életedet. Hiszen senki sem mondhatja Úrnak Krisztust csak a Szentlélek által. Ne eldobott „Jézuskához” kösd ünneplésedet, hanem ahhoz, aki Úr az Atya Isten dicsőségére. Legyen az Ő karácsonya az Ő érkezése ez a karácsony! Ámen


39. oldal


JÖJJETEK ÉNHOZZÁM Lectio: Zsolt. 130.

Textus: Mt. 11:28-30.

Az advent, ha életes, akkor kölcsönös közelítés Isten és az ember között. A tíz szűz példázatában azt olvassuk: „Ímhol jő a Vőlegény”, - ez az isteni közelítés; „Jöjjetek elébe!” – ez az emberi közelítés. Az Úr ígérete örök aktualitás, hogy „hamar eljövök”. Megtapasztalhatja mindenki, aki maga is közelít hozzá. Egy ébredési ének utolsó versszaka jár eszemben: „Jézus szól most szelíden Megváltott gyermekem, Teérted vérezett szívem, Miért bánsz így velem? Kezére ráborulva, Felsírok? Jöjj be hát! S kitárom térdre hullva A szívem ajtaját.” Jézusban az áldott orvos közeleg hozzád, aki nagyon jól tudja, hogy kemény harcot kell vívnod az élettel és azt is, hogy ő segíthet rajtad. Az áldott orvos közeleg és hív: „Jöjjetek énhozzám!” Ezúttal „életbetegeket” hív az Úr. Diagnózisa szerint azokat várja, akik megfáradtak s megterheltettek. De mindjárt közli a terápiát is: „megnyugtatlak titeket”. És kezünkbe adja a receptet is. Ezt nem is kell gyógyszertárba vinnünk, legfeljebb társat keresni hozzá. Egy recipén itt is két gyógyszer van felírva, mint általában az orvosokén. Mégpedig ezek: „Vegyétek föl az én igámat, Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok.” Ha ezt beveszitek, gyakoroljátok, rendszeresen, mint a gyógyszer vételt, akkor: „nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.” – És ez maga a gyógyulás. Amikor Jézus eljött a mi földünkre, akkor megnyílt az isteni ambulancia. Te már tudod, hogy hányan kerestek és keresnek ma is gyógyírt Jézusnál sebeikre, fájdalmukra, megfáradásukra, teherviselésükre. Jönnek hozzá vakok, bénák, némák, megszállottak, bűnös nők, ördöngős emberek, döntés előtt álló ifjak, vámszedők és írás-


40. oldal

Látom a megnyílt eget tudók, papok és tudósok. Jönnek testileg tépett, lelkileg szétszórt, életből kiábrándult, ambícióikat vesztett céltalan emberek. Jönnek csalódottak, nagyravágyók, örök kielégítetlenségben szenvedők, valami életörömet kívánók, akik fenékig ürítették már az élvezetek kelyhét és nem találtak rá életük tartalmára. Jönnek szülők, mert ellenük fordultak gyermekeik, vagy éppen csak elfordultak és magukra hagyták őket. Jönnek gyermekek, akiknek szülei elváltak, vagy örök civakodásban élnek és már képtelenek igazat adni egyiknek, vagy másiknak. Jönnek züllésben, kábulatban megcsömörlött ifjak. Valójában a felületes szemlélő előtt jól megy sora világunknak. Itt mindent el lehet érni, megvalósítani, még önmagunkat is, csak éppen egyetlen „apró” baj van: az hogy semmi nem tesz boldoggá, semmi nem ad tartalmat az életnek, semmiben nincs maradandó öröm. – És mindez azért, mert Jézus hiányzik belőle. Elnézem körülöttem a családi életeket. Valóban azt mondhatjuk, megvan mindenük, de az otthonuk pokol, a munkahelyük panasz, a baráti kör önző, a rokonság irigy, a házasság teher, a gyermek nyűg és így tovább. Mi sem látszik természetesebbnek, mintha magunk módján Jézus is azt mondaná: boldoguljatok ott ahol eddig voltatok; menjetek ahhoz akiben eddig bíztatok; keressetek gyógyulást ott, ahol elrontottátok az életeteket. – Ám Jézus nem ezt mondja, hanem azt, hogy: „ J ö j j e t e k é n h o z z á m ” . Ne legyenek vérmes reményeid. Jézus nem veszi le vállaidról a keresztet. Sőt szinte ellentmondásosan elvárja tőled, hogy azt a keresztet, amit eddig kényszerből hordoztál, most vedd át önként. Ami alatt rogyadoztál, most örülj annak. Mégis, ha ezt t eszed, megtapasztalod, hogy „azt én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű”. És ez elképesztően nagy változás! Mi történik? Erőt nyerek! Bizalmat táplálok. Hitet gerjedeztetek és közben kijárom a szelídség és alázat iskoláját. És bár az élet körülöttem ugyanaz, mégis nyugalmat találok a lelkemnek, mert a megüresített helyeket maga Jézus tölti be. Mohóságom alázattá szelídül, kapzsis ágom szelídséggé módosul, vágyaim hátraarcot tesznek, a világi örömök helyét elfoglalja a beszivárgó és nem távozó boldogság. Mi kell több ennél, hogy nyugalmat találjak a lelkemnek. Jól tudta ezt Jézus, amikor örökre szóló hívása ma is új erőre kap: „Jöjjetek énhozzám!” Azért ismétlődik a karácsonyban évente Krisztus eljöv etelére való emlékezésünk, hogy emlékeztessen szavaira, tetteire, segítő szeretetére: „Jöjjetek énhozzám!” Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

41. oldal

Látom a megnyílt eget De hiábavaló a karácsonyok hosszú sorozata, hiába tette meg Jézus a nagy utat az Atya trónjától, a Golgota keresztjéig, sőt még a második visszajövetelét is hiába valóvá teszed, ha te nem jössz! Persze mindez csak annak a számára lesz hiábavalóvá, aki a hívásra nem indul, vagy netán az a kegyelem sem adatott meg neki, hogy meghallja a hívást. Pedig az idő egyre szorosabbá válik Jézus ígéretének valóra válás ának, hogy „Imé, hamar eljövök.” De ez a „hamar” kifejezés nem valamiféle isteni ijesztgetés, mert az Úr nem megijedt emberekért jött, hanem megfáradottakért és megterheltekért. Ez a hamar mégsem olyan sokára érkezik el, hogy a kétezer év óta való késlekedés okot adhatna bárkinek is a halogatásra. Mert ez az eljövetele ebben a karácsonyban is megtörténik. Igaz, ez nem látható eljövetel, csupán emlékezés az elsőre, de jelentőségében nem marad el attól, amit ígért az ég felhőiben. A te sz ámodra különösen nincs jelentősége annak, hogy mikor jön el Jézus, mert annak éppen akkora jelentősége van, hogy mikor mész el te Őhozzá a halál általi megítéltetés útján. Imé, az Úr Isten jő hatalommaLectio: jutalma vele jön, megfizetése pedig őelőtte! És hív: Jöjjetek énhozzám! Én meggyógyítalak, megszabadítalak, felmentelek, megtisztítalak, és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek „Megfáradtak, megterheltek Csak énhozzám jöjjetek. Élő hittel, bízva jertek És megújul lelketek” Ámen


42. oldal


KÉSZÍTSÉTEK AZ ÚR ÚTJÁT! Lectio: És. 40:1-5.

Textus: Lk. 3:4/b-6.

Amikor gyermekeimet az egyetemre, vagy főiskolára készítettem elő, az mindig kétirányú volt. Egy felől a felvételire kellett megkészülniük és ebben segíteni őket, más felől egyengetni kellett lehetőség szerint az útjukat, hogy felvételük esetén ott meg is állják a helyüket. Ez az alkalom is ezt a kétirányú felkészülést van hivatva szolgálni. Az adventi időszak végéhez érkezvén egyszerre állunk az úrvacsora vétele előtt és ugyanakkor a Krisztus-befogadás nagy ünnepe, a karácsony előtt. Az úri szent vacsora nem egyszerűen egy ünnepi szertartás. Felvételi vizsga ez az üdvözültek egyházába, - az egyházi egyetemre - történő felvételre. Itt is lehet kibukni és lehet bejutni. Annyiban mégis különbözik a mi egyetemi felvételeinktől, hogy a megfelelő szint elérése mellett helyhiány miatt kiesni nem lehet. Itt a létszám sohasem telik be. Megmondotta Urunk, hogy „az én Atyámnak házában sok lakóhely van, ha pedig nem volna, megmondottam volna nektek”. Hogyan lehet mégis kibukni, vagy bejutni ezen a felvételi úrvacsora-vizsgán. Néhány egyszerű kérdésre kell választ adni Urunknak, akinek nem lehet hazudni, mert az azonnali bukás jelent. Ezek ilyen kérdések: Gyónd meg magadban és az én jelenlétemben, - mondja az Úr, - minden megtörtént bűnödet! Ne mesterkélj olyanokkal is, amik nem történtek meg! Másodszor: bánod-e őszintén ezeket a bűnöket, amikért nekem, mint Isten fiának olyan nagy árat kellett fizetnem a kereszten? Harmadszor: hiszed-e, hogy Fiam véréért és haláláért ezeket neked megbocsátottam? De igazán? Végül sorold el ellenfeleidet, akiknek úgy megbocsátottál, ahogyan én most tenéked. A bocsánatért ugyanis, amelyben részesültél, ezzel lehet nékem hálát adni, köszönetet mondani. És már hallgatod, sőt hiheted is az eredményhirdetést: Felvétettél az üdvözültek Anyaszentegyházába. De ezt a felvételit kell megismételned valahányszor igazolatlan mulasztásod volt, és valahányszor megbuktál egy-egy lelki tantárgyból. Ez az első módja a mi karácsonyi előkészületünknek. Miután így felvételt nyertünk az üdvözültek seregébe, kapjuk a megbízatást az útegyengetésre érkező Jézusunk előtt. Ha hasonlatot keresek életünk menetéhez, most azt Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

43. oldal

Látom a megnyílt eget kell mondanom, hogy olyan az, mint a vidám parkban a hullámvasút. Egyszer magasba lendülünk, máskor mélyre süllyedünk. A lélek súlytalansága felrepít, a test nehézségi nyomatéka lesüllyeszt. Gyakran megesik, hogy a hullámzás végén ott vagyunk, ahonnan elindultunk. Olykor, pl. így úrvacsora, vagy karácsony közelben, az igétől érintetten erkölcsi magaslatokra emelkedünk. Máskor a test tehetetlenségi nyomatéka révén hullámvölgybe zuhanunk. Ez a magasság-mélység váltakozása szédülést okoz, sőt nem ritkán hányingert jelent. Saját életünk provokációja ez, nem külső erőké. Így sem a magaslatokon nem állhatsz meg biztos lábon, sem a hullámvölgyben nem érezheted jól magad tartósan. Jézus ebben a hullámzásban nem tart veled. De nem is törvényszerű, hogy ennek így kell lennie egy életen át. Az Urat nem találod így meg, sem gőgöd magaslatain, sem bűnöd mélységeiben. Kissé átköltve időszerűre a verset, azt mondhatom: „Jézussal élni nyugodtan, szépen. Ahogy a csillag halad az égen, C s a k úgy lehet!” Szállj le ünnepi érzéseid magaslatáról a hétköznapi átélések szintjére, ahol állandó Jézusra utaltságban élhetsz. És emelkedj fel élő-halott állapotodból arra a szintre, ahol Jézusra támaszkodva élhetsz. Az ige szavaival kifejezve: „Serkenj fel, aki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyog néked a Krisztus!” Egyengessétek az Úrhoz vezető utat mindenekelőtt saját életetekben. Mi az útegyengetést mindig társadalmi szinten, valamiféle kommunista sejtelemmel képzeljük el. Természetesen van az igének ilyen értelme is. Ugyancsak Lukácsnál olvassuk a szűz Mária énekében: „Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.” Ezt azonban a megváltott ember önként vállalja, teszi és nem terrorral kényszerülten. Magunkat kell adventi egyensúlyba hoznunk, amint egy idevágó énekünk is mondja: „Az utat egyengessed, Szívemben a mérget S ürömgyökért égessed, Lelkemről a kérget, A keménységet vedd ki, Hogy meglágyulhassak, A gazt, s gerendát szedd ki Szememből, hogy lássak.” Karácsony közeledtével kiáltó szóvá kell válnunk és hirdetnünk, hogy „készítsétek az Úrnak útját és egyengessétek az ő ösvényeit. Ha ki akarod kerülni a magasságmélység kábulatát, újjá kell születned és kiegyensúlyozottá válik az életed. Magaslatra kerülsz. A golgotán megy tovább az életed és innen válhatsz példamutató kiáltó szóvá. A Golgotán az Ő kezében vagy, és az Ő kezéből ki nem ragadhat senki! Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

44. oldal

Látom a megnyílt eget De az ember nemcsak a maga javára lesz újjászületett, hívő. Minden hívő ember a társadalom őre is egyben. Előbb a gyülekezetben kell kiáltó szóvá válnod, majd a környezetedben, családban, munkahelyen: így készítvén az Úrnak útját. Nézd ezt a világot, hogy rombolja össze az emberiség karácsonyát! Látod a karácsonyi lapjainkat, hallod a karácsonyi műsorokat? Az ünnepnek csak a haszna kell. A bevásárló csúcs, az eszemiszom, a vendégjárás. Ez kell, de ez nagyon. Ezt még a kommunizmus is támogatta. Csakhogy Krisztus nélkül nagyon is nikotex-karácsony az ilyen. „Nincs karácsony Corvin nélkül”, de Krisztus nélkül van. Ez világunk jelszava. Az emberiség szájába cuclit tettek az anyaemlő helyett és elég balga ahhoz, hogy ez is elég legyen neki! Nekünk nem cucli kell, hanem az Ige teje, az úrvacsora bora. Légy kiáltó szó a világi magaslatok ellen és rombold le „az okoskodásokat, és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és ejts foglyul minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak, készen állván megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyst teljessé lesz a t i engedelmességetek!” Akkor lesz boldog karácsonyod, ha nemcsak énekled, hanem meg is valósítod, hogy: „Légy örömmondó égi követ, Hirdesd a Szabadító elközelgetett!” Hirdesd, hogy „Óh, mindnyájan, kik szomjúhoztok, mertek e vizekre, ti is kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek,… pénz nélkül és ingyen bort és tejet. Miért adnátok pénzt azért, ami nem kenyér?” Így készítsétek az Úrnak útját magatokban és a gyülekezetben! Így legyetek kiáltó szók e földi pusztaságban! Hogy a karácsony ura ne az ünnep, hanem az ünnepelt Krisztus legyen. Hogy a karácsony főtápláléka ne a disznótoros étel és a bejgli legyen, hanem az úrvacsora. Advent utolsó vasárnapján idézhetjük Urunkat: Ímé, az ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő énvelem.” Ámen


45. oldal



46. oldal


KARÁCSONY


47. oldal


AZ IGE TESTTÉ LETT Lectio: Kol. 1:19-23

Textus: Ján. 1:14.

Urunk kegyelméből megírhattam a négy evangélium egybeszerkesztett szövegének a magyarázatát. Három részre osztottam az öt kötetnyi dolgozatot. Az első könyv címe: „Az ige testté lett. – Másodiké: „Lakozott közöttünk”, Míg a harmadik, „Láttuk az ő dicsőségét” címet kapta. Csupán azért említettem meg ezt, mert azt akartam kifejezni vele, hogy ez az egy vers is teljes evangélium, benne van Urunk munkájának a teljessége. Ezúttal is ezt a beosztást követem. I. AZ IGE TESTTÉ LETT. Mivel e textus állítása szerint személy, azért így kérdezünk utána: Ki is az az Ige? Három formában jelenik meg, de mindig ugyanarról van szó. Ez pedig: 1. A testet öltött Ige –Krisztus 2. Az írott Ige – a Szentírás, vagy Biblia. 3. A látható Ige – a sákramentumok. Amint a víz – jég – gőz; valamennyi H2O, tehát ugyanaz, csak más halmazállapotban: szilárd, folyékony és légnemű. És most nézzük mit kell tudnunk arról az Igéről, aki, illetve ami minden mögött ott van? Megkísérlem röviden öt pontban sűrítve a lényeget kibontani. 1. Az Ige Isten cselekvő szava. – Szólt és előállott. És ez nemcsak múlt időben igaz, hanem a jelenre vonatkozóan is. – „Legyen” szavára állott elő a világmindenség. Ma is. Az Ige uralja a történelmet, az elemi erőket, sőt az ember számára alig hihető lehetőségként az üdvösséget is. – Kibocsátotta haragját, megszeppent a föld. Ma is. Szavára eláll a vihar… elcsendesül a tenger. Halála ugyanabba a sötétségbe borítja a földet dél idején, ami a teremtés előtt volt. Szavára készséggel száguldanak az angyalok; döntésére özönvíz borítja a földet; seregeket vezényel; megnyílik a föld, hogy elnyelje a lázadókat. Ezt jelenti, és ma sem kevesebbet, hogy az Ige Isten cselekvő szava. 2. Az Ige öröktől fogva való. – A János evangéliuma így kezdődik: „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ez kezdetben az Istennél volt. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.” Ma a testet öltött Ige is így nyilatkozik főpapi imájában: „Dicsőíts meg engem Atyám te magadnál azzal a dicsőséggel, Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

48. oldal

Látom a megnyílt eget amellyel bírtam tenálad a világ létele előtt.” És végül csak még egy igei érvet: „Én vagyok: az alfa és az ómega, a kezdet és a vég, - az első és az utolsó”. Tehát mindennek princípiuma és záradéka, metafizikai véglete az Ige. 3. Az Ige dicsőséges. – Angyalok hajtják végre minden óhaját az Igének. – Kérubok óvják, védelmezik az Igét, amint azt a szent sátor kárpitjai is kiábrázolják. – Szeráfok kara dicsőíti Őt mennyei hangszereléssel és dicsőítő intonációval. – És a megváltottak seregei hódolnak és áldják az Igét minden formájában: testet öltésében, hirdetett formájában és szentségeiben egyaránt. Bizony nincs hozzá fogható. Méltán teszi fel a költői kérdést Mózes: „Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicső, félelemmel dicsérendő és csodatévő” 4. Istenség az Ige. – Amikor a testet öltött Ige így nyilatkozik, hogy „én és az Atya egy vagyunk.” – vagy – „Az Atya énbennem van és én az Atyában.” – vagy – „Aki engem látott, látta az Atyát.” És csak ég egyet a sokból: „Mindnyájan egyek legyenek, amint te énbennem Atyám, és én tebenned.” Jézus nem hagyott kétséget az iránt, hogy az az Íge, aki az idők teljességében benne testet öltött az Istenből jött, alkotóeleme neki. 5. Az Ige gazdag. – „Minden általa lett, ami lett.” – Éppen az a karácsony fő üzenete, hogy „Gazdag lévén szegénnyé lett, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.” A hívő ember nemzetségtábláját így állíthatja össze Pál apostol: „Minden a tiétek,… ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené.” Övé az ég és minden serege és az Úré a föld és annak teljessége.” Ez az Ige testté lett. Már az is egy végső áldozat, hogy Isten a teljességében Szellem, materiális testté lett. És ami még mindennek következménye. Csak egy istálló a szülőotthona. Holott a próféciákat komolyan véve nagyon is felkészülhettünk volna fogadására. – Lopva kell mentenie életét. Az agyalok azonban mindenütt megtalálhatók védő és oltalmazó testeikben, sőt a karácsonyi dicsőítésben is. – Aztán feledésbe megy az angyal, csillag, pásztorok, bölcsek és minden. Fellépését azzal a keserű sóhajjal kell kezdenie, hogy a „rókáknak van barlangjuk, az égi madaraknak fészkük, de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania.” Ímé, a testté lett Ige fogadtatása. Mintha csak váratlanul érkezett volna. Csaknem bizonyos, hogy újra való visszajövetele is éppen ilyen váratlan lesz egész világunk számára, de következményeiben az már sokkal tragikusabb. – A testté lett Ige egy porlepett, fáradt, mezítlábas vándor. Az emberré lett Isten Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

49. oldal

Látom a megnyílt eget Fia arcul üthető Ige lett, megkorbácsolható Ige, leköphető Ige, keresztre feszíthető Ige. Ide juttatta az embert a tiltott gyümölcs leszakítása, az engedetlenség. Ezt tettük, mert testté mert lenni. Isten számára emberi ésszel felfoghatatlan mélyre hajlás volt a testet öltés, az ember számára egyetlen felemelő lehetőség. Kapu az égen a földiek számára, mennyei boldogság a földi, testi ember számára, melynek angyalok örvendenek a mennyben. – Micsoda karácsony az, amelyben ennek jelentőségét nem érezzük, nem éljük át?! II. LAKOZOTT KÖZÖTTÜNK! – Mindössze két ízben font korbácsot. Egyszer kötélből a templomi kufárok ellen, egyszer pedig szavakból a farizeusok ellen. (Mt. 23) E kettőn kívül áldászáporral árasztotta el környezetét. Gyógyított, szabadított, tanított, áldott… Itt lakott köztünk bűnösök barátjaként. Megszólítja Simont, Jónának fiát és szent Péter lesz belőle; Lévit és Mátévá csiszolja, Saulust és Pál apostollá teszi. Bemegy megvetett emberekhez és leül Zákeus otthonában, Simon farizeus házában, elfogadja a bűnös Máriától a kenetnek olaját. – Leleplezi a samáriai asszonyt, a tetten ért asszonyt kiszabadítja megkövezői kezéből. Itt lakott, ezért gyógyultak betegek, száradt kezű, vak, bélpoklos, vérfolyásos, százados szolgája, kananeai asszony lánya és így tovább. – Itt lakott azért élete győzelem volt a Sátán felett: gondolj a gadaraira, a néma ördöngősre, magdalai Máriára. – Itt lakott azért féken tartotta az elemi erőket, megdorgálta a szelet, begyűjtötte a halakat, pénzt vetett ki a hal szájából, járt a vízen. Minden képzeletet felül múló szeretetet közvetít az Atyától az ember számára. – Nálatok ott lakik-e már Jézus. Mert akkor igen nagy változásnak kellett beállni az életetekben, az otthonotokban, a családotokban. Mert Ő, bár felment a mennybe és ül a mindenható Atyaistennek jobbján, de ugyanakkor „minden napon velünk van a világ végezetéig”. Velünk van, hogy velünk lakjon. Nemcsak vasárnap, nemcsak karácsonykor, akivel együtt lakom, azzal megosztom nappalomat és éjszakámat, terheimet és örömeimet, betegségemet és egészségemet, egész életemet. Az Úr Jézus nemcsak karácsonyi vendég. Az ige azt mondja: „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz”. Tehát ma is megszülethetik benned és ez lesz a te újjászületésed, megtérésed. Ma is igénybe veheted jótetteit, ajándékait, ítéletét és szeretetét, isteni hatalmát, sőt megbocsátását is. III. MI LÁTTUK AZ Ő DICSŐSÉGÉT. – Láttuk a próféciák beteljesedését. Csak a karácsonyi testet öltésben több mint kétszáz prófécia teljesül. Láttuk az angyalok megjelenését, akik mennyei díszkíséretet adtak a testet öltéshez. Hallottuk a mennyei karéneket. Szózatokat hallottunk az égből, az Atya szavát. Galambot láttunk leszállni a Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

50. oldal

Látom a megnyílt eget Jordán hullámai közül kiérkező testté lett Igére, mint egykor Noé. Szemeink szinte belevakultak a táborhegyi fényességbe, a damaszkuszi út ragyogásába. És hogy rettegtünk amikor oda jutott kereszthalála alkalmával, hogy felcsendült a természet szimfóniája: így énekeljük: „Rendül a föld, - háborg az ég, Lehajtja most áldott fejét. Nyitva az út a menny felé, A béke vár Atyánk ölén.” Déli sötétség, a templom kárpit kettéhasadása, a láthatóvá vált szentély, a földrengés, sziklák csattanó hasadása, sírok megnyílása, átmenetei feltámadás; mind, mind a tisztelő félelem útján is az Ő dicsőségét mutatják. És mindez azért, mert az Ige testté lett! „Eközben angyali szó közvetíti az ismétlődő isteni üzenetet. „Ne félj! Ne félj!” A Szentírásban összesen háromszázhatvanhatszor fordul elő ez a kifejezés. Mindennapra jut egy „ne félj” még a szökőév pótnapjáról is gondoskodott Urunk, hogy „Ne félj” Imé, AZ IGE TESTTÉ LETT. – Dicsőségből érkezett. És amikor Istennek fomájában volt, nem tekintette zsákmánynak, hogy az Istennek egyenlő,… és mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát… a keresztfának haláláig.” – Dicsőségből érkezett és dicsőségbe tért vissza. Méltán dícséri Őt énekünk: „Az ég Királya földre jött, hogy Pásztorunk legyen. Őbenne testet öltött az Ige karácsony éjjelen. Óh jertek zengjünk éneket a drága Úr előtt!” Ámen.


51. oldal


GYERMEKTŐL A KIRÁLYIG Lectio: És. 9:1-8.

Textus: És. 9:6-8.

Az Ige testté válásának napja ez. Mi sem természetesebb, hogy nyomában a Sátán. Mindent megtesz azért, hogy hangulatot csináljon az ember számára az élet-halálra menő isteni kinyilatkoztatás helyett. Karácsonyfa, ünnepi vendégeskedés, dúskálkodás, ajándékosztás az anyagi kimerülésig. Magából a karácsonyi csodából csak annyit enged átélni, megvalósulni az emberek életében, ami még beleillik a hangulatkeltésbe. Így minősíti le megváltatásunk ünnepét a szeretet ünnepévé, amit aztán ki-ki úgy ért és él meg, hogy a maga dicsőségét szolgálja az, az Isten dicsősége helyett. Egy kis betlehemes játékban még a kis Jézuska is megjelenhetik, de ne tovább! Az Ige is szól a gyermekről, de micsoda crescendo ez. Mint mikor a zenekar a suttogó halk zümmögésből fölerősít a romboló vihar megzenésítéséig. És most nézzük, hogy felolvasott igénkben miképpen tükröződik ez a halkból viharzúgásig felcsendülő mennyei szimfónia. Ahogy egy hallelujában énekeljük: "„ma még jövök lágy suttogással, Egykor talán viharzúgással.” 1. GYERMEK SZÜLETIK NÉKÜNK. – Ez a testté válás záloga. Az asszony Magva, férfiú közbejötte nélkül emberré érleli méhében az Isten Fiát. Óh mennyire más születés ez! Ez maga a testté válás záloga. Jöhetett volna kész férfiúként, harminc évesen, ahogy megkezdte nyilvános működését. De nem. Az emberré válás minden fázisát vállalta, az anyaméhtől a temetésig. Abban is más ez a születés, mint a többi összes, hogy e fölött a jászolbölcső fölött angyali kar zengi a csodálatos éneket: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” Pásztorok állják körül a jászolbölcsőt és imádják azt, akit hírül adott nekik az ég. – Majd üstökös jelenik meg és a már érett csecsemő meglátogatására napkeleti bölcsek érkeznek Betlehembe, hogy tisztességet tegyen néki Izrael pásztorai mellett a pogány világ képviselete is. És végül angyal inti a szülőket, meneküljetek, mert a Sátán nem nyugszik, amíg gyermeketek életben van. És valóban mind haláláig üldözi őt, noha ezúttal még nem sikerül a heródesi gyilkossággal éppen őt megsemmisíteni. De, miképpen az egyiptomi elsőszülöttek leöletéIdekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

52. oldal

Látom a megnyílt eget sekor a választott nép kimaradt a tömeggyilkosságból, úgy ez úttal is az embernek Fia, Egyiptomban bár, de szabad. 2. FIÚ ADATIK NÉKÜNK. – Férfiúvá serdülve fölötte égi szó deklarálja: „Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm!” – Mégis nem ez az isteni adoptáció időpontja, hanem a fogantatás pillanata, amikor is a Szentlélek lebeg szűz Mária felett most az új teremtés küszöbén úgy, mint egykor az első teremtés hajnalán. – Fiúnak kellett lennie, hogy amint az első Ádám elvétett, azt a második Ádám helyrehozhassa. Emberré kellett válnia, hogy amit az ember elkövetett Teremtője ellen, azt az embernek Fia rendezze el. De Istennek is kellett maradnia mindvégig, üldözötten és szenvedőn, mert csak Istenként jöhetett szóba, mint közbenjárónk, Isten és az emberek között. Végül szűztől kellett születnie, hogy elkerülje az eredendő bűnt, melyet nemzéssel örökít át az ember utódaira folyamatosan. 3. AZ URALOM AZ Ő VÁLLÁN LÉSZEN! – Ímé, Ézsaiás már Királynak látja őt, akárcsak majd később a megtérő lator. Királynak, akinek országa van, amelyen uralkodik. Ennek az országnak nincsenek földrajzi határai. Szellemi határvonalát a hit húzza meg. Aki hisz, üdvözül. Ennek az országnak a népe a világban mindenkor szétszórtan élő hívő nép. Ezek nem ismernek életük fölött hatalmasabb Urat, nagyobb Királyt, mint Krisztus. Ezért szól így énekünk is, hogy „Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok” – életekben és életteretek körülményei között. Megtapasztalhatjuk, hogy „Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére, de ehhez a megtapasztaláshoz be kell teljesednünk Szentlélekkel, mert „senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem c s a k a Szentlélek által.” – Igen, „Isten is felmagasztalta őt és ajándékozott neki oly nevet, amely minden név fölött való.” És ezt a nevet is karácsonyi ajándékul kapta, nyolcnapos korában. 4. HÍVJÁK NEVÉT CSODÁLATOSNAK. – Nem csodálatos, ahogy fogantatott, ahogy alakult családfája az emberiség egész történelmén át; ahogy díszkíséretet adott születése mellé az Atya. Nem csodálatos, ahogy szolgált és ahogy megváltotta népét, előzőleg csodákban fürösztve meg környezetét. Nem hiába kapta a CSODÁLATOS nevet. Valóban az. 5. HÍVJÁK NEVÉT: TANÁCSOSNAK. – Fogadd fel őt Tanácsosodnak, mint az az énekíró, aki így írta versszakainak refrénjét: „Odamegyek, ahová az Úr vezet, Hegyen síkon s a tengeren át, Azt mondom majd, amit az Úr akar, S azt teszek, amit az Úr Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

53. oldal

Látom a megnyílt eget tesz majd.” Ehhez pedig oda kell érlelődni az Úr iránti vonzalmunknak és szeretetünknek, mint amilyenné érett a Pálé, amikor jóakarói vissza akarják tartani a rá váró megpróbáltatásoktól: „Semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.” Tanulj meg várni, amíg az Úr szól! Mert azért jött, hogy eligazítson és az üdvösség útján őrizzen meg téged. 6. HÍVJÁK NEVÉT ERŐS ISTENNEK! – Kit? Ezt a gyermeket? Ezt a lejézuskázott kisbabát? Tudjuk, hogy ez káromlása, semmibevétele az Úrnak. Mert „erős Isten Ő”. Sziklavár, ahová menekülhessük a szorongattatás idején. Menedékvárosunk, ahová a bűnös védelemért folyamodhat a bűnüldözőkkel szemben. Hányszor bizonyult a karácsonyi Úr Krisztus erős Istennek! Hogyhogy? – kérdezheti bárki, ez a tehetetlen kis gyermek volna az erős Isten? Igen, már itt is és már ekkor is. Lukács így ír róla: „született néktek ma a megtartó, ki az Úr Krisztus”. Simeonnak kijelentetett, hogy „addig halált nem lát, amíg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.” 7. HÍVJÁK NEVÉT ÖRÖKKÉVALÓSÁG ATYJÁNAK. – Nem én mondom, hanem Ézsaiás. Utalás ez arra, hogy személye, megjelenése, jelenléte már a születés, vagy fogamzás pillanatában áttöri a földi, emberi korlátokat és mindennek ő lett a kezdete és vége, első és utolsó, alfa és ómega. A Zsidókhoz írott levél Melkisédekhez hasonlítja, akinek „sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetett az Isten Fiához, pap marad örökké.” Hiszen minden általa lett és rá nézve megy végbe az utolsó ítélet. Bármily nehezen fér is emberi logikánkba, bizonyos, hogy a karácsony gyermeke az örökkévalóságnak Atyja. És ha mindez nem volna elég, hogy kigyógyítsalak a „jézuska” mesékből, meg kell mondjam, hogy a mai világ legnagyobb szükségletével érkezett. Ezért: 8. HÍVJÁK NEVÉT BÉKESSÉG FEJEDELMÉNEK. – Amilyen ellentétnek látszik, hogy ebben a névben viharzik a karácsonyi üzenet, ez éppen olyan igaz! Jézus a békesség fejedelmének született. És merem állítani, hogy ahol nincs békesség, ott nincs Jézus, hanem „kint fegyver pusztít, bent minden olyan, mint a halál. Igaz, hogy az ő békessége nem a mi fogalmaink szerint való. Nyilvános fellépése után így fogalmazza meg szolgálatát, mint a BÉKESSÉG FEJEDELMÉ-nek szolgálatát: „Békességet hagyok néktek, az én békességemet adom néktek; nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen.” Az a „nem úgy adom” kifejezés azt jeIdekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

54. oldal

Látom a megnyílt eget lenti, hogy a tőle kapott békesség akkor is megmarad, ha üldöztetünk, ha börtönbe kerülünk, ha haláltusánkat vívjuk. Ilyen békességet valóban nem tud adni a világ. Valóban „ő a mi békességünk.” Már a születést meghirdető angyali üzenet is ezt tartalmazza „a földön békesség!”. Pál azt mondja, hogy az Isten békessége minden értelmet felülhalad. Igen: ez a gyermek fejedelem, a békesség fejedelme. A karácsony gyermeke kis baba létére is magában hordozza, hogy ő a békesség fejedelme, Életünk Királya, akinek uralma növekedése mindvégig tart az üdvkorszakokon át. Ezért karácsonyi intelemként hadd idézzem Pált: „Krisztusért járván követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.” És karácsonyi örömhírként szeretném szívedbe égetni a drága igét Lukács evangéliumábóLectio: „Nincsen immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a b ű n é s a h a l á l törvényétől!” Jövel hát Uram, gyermekkirályom, szüless meg szívemben és házam népében ”Jöjj Királyom Jézusom, szívem íme megnyitom!” Ámen.


55. oldal


A GALAMB NYUGVÓHELYE Lectio: I. Móz. 8:8-12.

T. Mk. 1:10-11.

Picasso galambja, szájában az olajfa levéllel az isteni megbékélés örök szimbóluma lett. Használatát még a kommunista világ sem tudta eltörölni. Mai igénk nem karácsonyi üzenet ugyan, de ugyanaz a galamb, - az Isten Szentlelke – békíti meg velünk az emberiséggel az Istent Noénál, mint az Úr Jézus esetében. A két galamb között mégis van különbözőség is. A Noé galambja a megtartottak bárkájából repül ki a megítélt világba és Isten megbékélése után kérdez. – Az Úr Jézus galambja az égből száll alá és az embereknek Istennel való megbékélése után kérdez. Igazi jó hírt, evangéliumot csak a Szentlélek tud közvetíteni, akár számunkra Isten megbékéléséről, akár Isten felé a mi engedelmes megbékélésünkről. Milyen hírt visz ma terólad a Szentlélek a teremtő Istennek? Szolgálatom egyáltalán nem titkolt célja, hogy kérve kérjelek, mintha Isten kérne általam: béküljetek meg az Istennel. Az a gyermek, aki nékünk egy ilyen napon született „békesség fejedelmének” hívatik. Nézzük meg közelebbről, - évezredek távlatából, e két azonos céllal megjelenő galamb szerepének isteni üzenetét a mai ember, az itt jelenlévő gyülekezet számára. Noé galambja az első kibocsátásban nem talál lábainak nyugvóhelyet, nem tud hová leszállni, hiszen olyan az egész föld, mint a teremtés hajnalán, amikor Isten Lelke még csak „ l e b e g ” a vizek felett. Azok a vizek sötétségbe burkolództak, kietlenséget és pusztaságot takartak, az angyali bűneset ítéleteképpen. A megítélt világban pedig nincs jelen a Szentlélek. A harctéren hiába keresi őt bárki is, éppígy a játékbarlangokban, a mocskos-szájú kocsmákban, bordélyházakban n i n c s galamb! A házasságtörésekbe nem száll le a galamb. A részegségben, trágár társaságokban hiába békére várni! „Békesség! Békesség! Mondják, de nincs békesség, így szól Istenem az istenteleneknek.” Újul a vész, a veszekedés elölről kezdődik, az italozás szenvedéllyé válik. Nincs ahol megnyugodjék a galamb, nincs az életedben nyugvóhelye az Isten Szentlelkének, visszatér kibocsátási helyére, a békesség hajójába. Ha nem született meg szívedben az Úr Jézus Krisztus, akkor nem talál benned nyugvó helyet a Szentlélek galambja.


56. oldal

Látom a megnyílt eget Második kibocsátásában a galambnak még mindig nincs nyugvó helye, de szájában már ott az olajfa levél. Ezt az állapotot ragadta meg Picasso és az emberiség üdvösségre törekvő fele. Az olajfa levél a béke jele, de még nem maga a béke. A mai gyülekezetre vetítve ezt a második kibocsátást; azt látom, hogy azokról tud ilyen levelet szakítani, akik már legalább vallásosak, ha még nem is hívők. Eljárnak a templomba, már nem kerülgetik a vallásos összejöveteleket, embereket. Olykor bibliaórákon is megjelennek, vagy kinyitják otthon bibliájukat. Ezek életéről már lehet olyan hírt hozni a Szentléleknek, hogy az olajfa már leveledzik. Ám ha valaki megáll a vallásosságnál, mielőtt hitre jutna, könnyen úgy járhat, mint a fügefa, amelyet megátkozott Jézus, mert nem volt rajta „csupán levél, csupán levél”. Nekünk a gyümölcstermő életre kell törekednünk és mindent odaadni érte. Nem elég reménységet ébreszteni az újjászületésre nézve. Azt meg is kell valósítani.” A halogatott reménység ugyanis beteggé teszi a szívet.” Az ember gyakran megelégszik azzal, hogy vége az ítéletnek, nincs már háború, s e feletti örömében már azt sem bánja, hogy még nincs béke. Azt tartja fontosnak, hogy ezt vagy azt megússza, elkerülje; aztán „utánam az özönvíz.” Ilyenkor a Lélek visszaszáll kibocsátási helyére. Végül, a harmadik kibocsátásra nem tér vissza a galamb kibocsátási helyére, mert ott találja Jézust, aki nyugvó helyet jelent számára. Isten elölről kezdte meg karácsonyban a teremtést, ezúttal azonban egyenként és egyénenként. Valójában ugyanez történik karácsonyban is. Karácsonykor megnyílik az ég. Angyalok éneklik: „Dicsőség a magasságban Istennek, a földön b é k e s s é g ! ” Ezt egyelőre csak a pásztorok veszik tudomásul és felkeresik az újszövetségi galamb nyugvóhelyét, akit csecsemőként egy istállóban találnak meg. Aztán elborul az ég, csend száll ismét a tájra, az emberek veszik át az angyalok énekét: „Csendes éj, szentséges éj…” Majd jóval később ismét kinyílik egy ablak, s egy csillag hull ki rajta Napkeleten. Ez már felér egy olajfa levéllel, mert elvezeti a napkeleti bölcseket arra a helyre, ahol az felül emelkedett az ítéletre érett világ kárhozat óceánjából az ítélet hullámai fölé. A csillag vezetésében ott a megítélt világ hódolata az ítélő Isten előtt, mert ott van a menetben az arany, tömjén és mirha. Az isteni háromság mindegyike iránti hódolat jeléül. Milyen csodálatos, hogy a nekünk született gyermek előtt hódolnak a pásztorok személyében Izrael képviselői, míg a pogányok képviseletében a napkeleti bölcsek. Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

57. oldal

Látom a megnyílt eget Olajágak ezek, a megbékélés szimbólumai, jelképei, ösztökélői. Isten kész megbocsátani, de ehhez még idő és egy pár lelki mozzanat szükséges. Majd évek múltán harmadszor is megnyílik az ablak az égen, mint egykor Noé bárkáján. Ismét az Isten kérdezi az embert. Ezúttal úgy, hogy Jézus kijön a Jordán hullámai közül, mint egykor Izrael. Megkeresztelkedett és ezzel már ki is jelentette, hogy „példát adtam nektek, hogy amiképpen én cselekedtem, ti is akképpen cselekedjetek.” Igaz, hogy az ott és akkor a lábmosás volt, de ide is vonatkoztatható. Ennél nagyobb jelenség az, hogy ezen az ablakon át szózat hallatszik az égből: „Te vagy az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm.” És ugyanakkor galamb száll le az égből és rászáll Jézusra. Van immár nyugvóhelye a Szentlélek galambjának! Ez a Jézus nekünk is megígérte, hogy: „én kérem az Atyát és más Vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon m i n d ö r ö k k é ! – És „békességet hagyok néktek, az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen.” A galamb megtalálta és ma is megtalálja Jézusban a nyugvó helyét. Mondom ma is! Akiben Jézust megtalálja, arra rászáll, azt betölti a Szentlélek. De csak a benned lévő Jézus vállaira száll le. Fordítva nem lehet, hogy a galamb rád szálljon, majd aztán jöhet Jézus. Az igazi karácsony nem múlik el a két nappal, hanem azzal kezdődik. Ha megszületik végre benned az Úr Jézus, akkor, de csak akkor hívhatod, kérheted az Atyát, hogy küldje el rád a mennyei galambot, az Ő Szentlelkét. Addig pedig, miként egykor a teremtés alkalmával „Isten Lelke lebeg az életed felett”, kívülről melengetve életre benned Isten Fiát, hogy aztán, ha megszületett benned a Jézus, ha egyszer életes és üdvösséges karácsonyod lesz, akkor beléd költözhessen, és ott maradjon mindörökké. Kérd az Urat, hogy szülje meg benned Jézust, s aztán hidd, hogy vele helyet készítettél Isten Szentlelkének, megkészítetted a galamb nyugvóhelyét. Ámen.


58. oldal


KARÁCSONY ÉS SZERETET Lectio: I. Kor. 13:1-8.

Textus: I. Ján. 4:10.

A karácsony nemcsak a külsőségekben fut téves vágányon, hanem a tatalmaként tartott s z e r e t e t eszméje is. Ki kell mondanunk, hogy a magunk szeretetének ünnepévé vált. A saját ambícióinkat valósítjuk meg, a saját társaságunk örömét keressük, hogy ismerésüket megszerezzük, vagy megtartsuk. Émelygős, érzelgős, cselekvő ellágyulás, babonás jótékonykodás, - lehetőleg saját környezetünk számára. A mi karácsonyt járó gyülekezeteink jórészt hangulatkereső keresztyénekből állnak, akiknek alig is van eszükben, hogy az ünnepelt Jézust keressék. Egy keresztelő alkalmával annyira semmi jelentősége nem volt magának a keresztelésnek, sőt a megkereszteltnek sem, csakis a vendégségnek, az eszem-iszomnak, hogy amikor a díszebéd vége felé eszébe jutott valakinek, hogy most már lássuk az ünnepeltet is; azt nem találták sehol. Ekkor kezdtek a szülők kétségbeesni, s keresni a kisdedet. A társaság pedig az idegességtől megromlott hangulatban távozni kezdett. Amikor felöltőiket magukra vették az ágyról, ahová jövetelük alkalmával ledobálták, akkor került elő a kabátok alól az „ünnepelt” kisgyermek, megfulladva, halottan. Tartok tőle, hogy így jár az Úr Jézus Krisztus nálad is születése ünnepén. Fő, hogy tiszta legyen a lakás, készen legyen az ünnepi étel, kiviruljon a sok mesterséges csillogástól a karácsonyfa; aztán az ünnepeltet is letudjuk egy templomi vizittel. Ott egy órára Ő lesz a gondolatunk központja. – Aztán kabátot rá! Mondd atyámfia, van egyáltalán valami közöd Jézushoz? Óh nem abban van a szeretet, hogy és ahogy mi szerettük Őt, hanem abban, hogy ilyen magatartás mellett egyáltalán Ő, az Isten szeretett minket, mégpedig úgy, hogy az ő egyszülött Fiát adta értünk, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örökélete legyen. Ha mindezek ellenére azt állítod, hogy azért a mi szeretetünk is ér valamit, azt kell mondanom neked, hogy az sajnos: n u l l a ! Szeretet az, hogy magunk körül forgolódva részvétlenül megyünk el ténylegesen szükségben lévő mellett, holott Urunk azokkal azonosítja magát az ítélet napján, mondván, hogy „ha eggyel megcselekedtétek az elhagyottak közül, velem cselekedtétek Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

59. oldal

Látom a megnyílt eget meg!” Ki feltételezhet még a legjobb akarattal is a megkeresztelt templomkerülőkben akár egy parányi istenszeretetet, Krisztus iránti hálát is. Vagy lehet szeretetnek nevezni azokat, akik az ünnepi imádságot hétköznapi káromkodással keverik? Az ünnepi adakozást a hétköznapi sikkasztásból? Miféle szeretet létezhet az összeférhetetlen hívőkben, akik egy karácsony estére elássák a csatabárdot, alig várva, hogy ismét elővehessék azt? – Óh lásd be, hogy nem abban van a szeretet, ahogy mi szeretjük Őt hanem, hogy Ő szeretett minket és adta az életét váltságul a mi bűneinkért. A karácsony az I S T E N szeretetének ünnepe. Isten pedig úgy szeretett, hogy „elküldte az Ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért!” – Bele gondoltál már csak egyszer is úgy igazán, hogy mit jelent az Isten szeretete? Bele szédül még a gondolat is, mert nem jut a végére. Mindaz és még több is, amit erről a szeretet himnusza elénk tár: hosszútűrő, kegyelmes, nem irigykedik, nem is kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt; mindent elfedez, mindent eltűr, soha el nem fogy,” Ez együttvéve a karácsony ajándéka, amelyet Jézusban kaptunk az Atyától. Mert Jézusunk ebben a formában gyakorolja velünk szemben a szeretetet. Isten a szeretet mennyei „politikájával” viszonyul az emberhez. Ha arra gondolok, hogy „az Ige testté lett”, azt is észbe kell vennem, hogy ki az Ige és mi a test. Az Ige a mindenható, teremtő erő, míg a test – bár a Jézus teste nem látott rothadást, - mégis egy megítélt, bűnfészek, amelynek zsoldja mindig a halál. Ha pénzimádó világunkból indulunk ki, akkor az az ige igazít el, hogy „gazdag lévén szegénnyé lett érettünk, hogy mi az ő szegénysége által meggazdagodjunk”. – És itt már ismét az emberi ésszel fel nem fogható képtelenséggel találom szemben magam. Ugye belátod, hogy a mi szeretetünk emellett annyira jelentéktelen, hogy csak az Övé tart meg, csak abban bízhatunk. Óh nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük Őt, hanem, hogy Ő szeretett minket kifogyhatatlanul. Lássuk meg, hogy mit jelentett ez a szeretet az egyetemes emberiség számára és mit jelent személy szerint egy-egy ember számára. Mit jelentett a karácsony a mi világunknak? 1. Engesztelő áldozat a mi bűneinkért. – Igaz karácsonykor még csak egy kis gyermek. De már az ígéret gyermeke, az asszony Magva. Szűztől születik, Betlehemben születik és minden próféciát betölt, ami ráirányul a teremtés óta. 2. A karácsonyi gyermek Jézusban tervet kapott a világ a mennyországgá válásához. Ezért mondja Péter apostol: „Áldott az Isten, és a mi Urunk Jézus Krisztusnak AtyIdekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

60. oldal

Látom a megnyílt eget ja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, mely a mennyekben van fenntartva számunkra, akiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, mely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen. 3. Karácsonyban érkezett el annak lehetősége, hogy elfogadjuk magunk felett Isten uralmát. Hiszen már Ézsaiás is azzal bíztatott, hogy „uralma növekedésének vége nem lészen. Boldog, akit ez uralom szolgálatába bevesz az Isten. 4. Végül ígéretet kapott világunk új ég és új föld teremtésére. Karácsony üzenete az, hogy megtudjuk, hogy „milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben, akik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét. Új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik.” És most szűkítsük le a témát személyes életünkre. Mit jelentett nekem Isten Fiának földre jövetele? Bűnből szabadulást, reménytelenségből célkitűzést, bizonytalanságból üdvbizonyosságot, kételkedéseimből hitre jutást, a szorongatásból menedéket. Ennél semmivel sem kevesebbet, de inkább még sokkal többet! Amikor elment és ült a mindenható Atyaistennek jobbjára, elküldte Szentlelkét, hogy az vigasztaljon, tanítson, szánkba adja a védekezés szavait, közvetítse imádságainkat, megtermékenyítse bizonyságtételünket. Megterített asztalunkon hozom az életnek kenyerét és az örökélet italát. „De ha nem kell, ha végképp nem kell az üdvözítő-mentő szeretettel eljes gyógyító evangélium; csak versengés kell, gőgösen, hiún csak a gyűlölet mérge kell, mindenkit haszon érdekel, lihegve gyönyörért lohol, nem vonz, csak pálinkás pokol, ökölbe szorulnak kezek, nem kell megváltó szeretet, a töviskoronás Király mindenütt utált, megvetett,… rázd le, rázd le lábaidról a port is, s míg könnyedet a por felissza: békességed reád térjen vissza. Ámen.


61. oldal


NINCS KARÁCSONY KRISZTUS NÉLKÜL Lectio: Mt. 25:31-34, 41, 46.

Textus: Ján. 1:11-12.

Ismeritek azt a reklámot, mely a rádióban évek óta szajkózza: „Nincs karácsony Corvin nélkül.” Ezzel szemben én évezredek üzenetét hozom: NINCS KARÁCSONY KRISZTUS NÉLKÜL. Milliók számára lett örömüzenet a mennyből sugárzott hír: „Az Ige testté lett és lakozott közöttünk és mi láttuk az ő dicsőségét.” Ez az Ige teljes volt kegyelemmel. Azt jelenti ez, hogy megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden ember számára. Mert az Isten akarata az, hogy „minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson.” Mert „nincsen Isten előtt személyválogatás, hanem minden nemzetben kedves ő előtte, aki őt féli és igazságot cselekszik.” A karácsony üzenete nemzetek, felekezetek, népek fölötti kinyilatkoztatás. Miként a nap mindenki számára felkel, úgy látogatott meg minket a naptámadat a magasságból. Kegyelmi kinyilatkoztatás ez, kivétel nélkül minden ember számára. Igénybevehető. De ki veszi igénybe? A karácsonynak ez igen sarkalatos kérdése, mert nemcsak k e g y e l e m m e l j elent meg az Isten üdvözítő szeretete, hanem i g a z s á g g a l is. És mi mentsége lehet annak az embernek, akinek nem Krisztus az igazsága? Ha milliók örülnek ezen a napon annak, hogy megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, akkor – sajnos – milliárdoknak van oka arra, hogy az igazsággal megjelenő Krisztus riadalmat okozzon számukra, mert akik igénybe nem veszik kegyelmét, azok számára Ő lesz a VÉGZET HATALMA. Ezek akarják vagy nem, meg kell hogy tapasztalják, hogy a testté lett Ige nemcsak kegyelemmel, hanem igazsággal is teljes. Ez az igazság azzal jár, hogy aki hiszen Őbenne el nem kárhozik, aki pedig nem hisz, az immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.” Egyoldalú szemlélet felelőtlenül csak a kegyelemes oldalát látni és kihangsúlyozni, mert sokkal többeket érint az Ő ítéletes szolgálata. Egy kis történet szól arról, hogy egy hortobágyi juhászt a számadó beengedett a városba karácsonyra. De meghagyta neki, hogy ha visszajön, be kell számolnia, hogy mit látott, mit hallott. A juhász a szabad napok letelte után visszament és a számadó mindjárt rákérdezett. No, mi újság a városban? A juhász kurta válasza ennyi volt. „Azt Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

62. oldal

Látom a megnyílt eget beszélik, hogy fia született az Istennek.” – A számadó megjegyzése sem volt bőbeszédűbb: „Nagyobb híre vón annak!” Valóban, ha összehasonlítjuk a karácsonykor mindig megnövekedett gyülekezetet az otthon maradókkal, a templomkerülőkkel, bizony arra a megállapításra kell jutnunk, hogy kevés a hírverés és erőtelen. Pakisztán megalapítója és megszervezője Ali Buttó egy ellenfelének intrikái alapján megbukott. A fölibe nőtt ellenfél halálra ítélte. Igényt tartott volna arra, hogy kegyelmet kér tőle halálraítélt elődje, de az erre a megalázkodásra nem volt hajlandó. Riválisok között ez még valamiképpen megérthető és megmagyarázható, De hogy valaki saját jól ismert bűneinek igazságos ítélete ellen ne fellebbezzen a kegyelem egyetlen Urához és kieszközlőjéhez a karácsony Krisztusához, mikor erre meg van a lehetősége; ez nem egyszerű hitetlenség, hanem esztelenség, bármily tudós legyen is más területen az illető. Butaság, bármily értelmesnek bizonyuljon is e világban. Ha az egyetemi katedra szintjén van is az illető, ha akadémiai tag lett légyen is, akkor is saját korlátainak áldozata. A kommunizmus eltörölte az időszámítás középpontjából a Krisztus nevét, a valóság mégis az, hogy e világ középpontja ő volt a teremtéskor, Ő ma is és Ő lesz mindörökké, mert „Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz.” Az emberiség történetének Ő a lendítő kereke. Minden fordulat benne és általa történhetik világunkban. Úgy a kegyelmes fordulatok, mint az ítéletesek. Mert Ő teljes volt kegyelemmel és igazsággal. Kegyelem a megtérők számára és a végzet hatalma a megátalkodottak számára. Az agg Simeon frappánsan jellemzi a testté lett Ige e kettős szerepét, amikor megállapítja, hogy: „Ímé, ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására,… és jegyül, akinek sokan ellene mondanak.” – Igen, Urunk az „övéi közé jött, de az övéi nem fogadták be őt.” Mit tegyen velük? Te mit gondolsz? Mivel jött Jézus hozzád? Kegyelemmel, vagy igazsággal? Mivel jött családtagjaidhoz? Mit teszel értük? Hiszen mindenkinek saját joga és lehetősége a döntés! Még csak nem is akarni, hanem csupán hinni kell! Csináljunk egy kis mikroszkopikus metszetet a karácsony evangéliumának fogadtatásáról. Az egész karácsonyi történet személyek alkotta sejtekből tevődik össze. Kibontakozik előttünk a Karácsonyi evangélium sorsa, ha megfigyeljük, hogy hogyan viselkedik Jézus születésének láttán a környezete. Kiderül, hogy Jézus nemcsak keresztIdekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

63. oldal

Látom a megnyílt eget halálával osztotta meg a világot, hanem már a bölcsője is két ellentétes magatartást váltott ki az emberekből. Tekintsük itt is jobb keze felől állóknak azokat, akik mellette vannak és sorakoztassuk bal felől az ellene lévőket. Ebben az emberi kategóriában a főszereplő Mária, mint első számú eszköz a testté lételben. Tudja jól, hogy a szűztől születés mennyi gyanút, gúnyt, vált ki környezetéből, hiszen még csak menyasszony. Őt azonban nem kell meggyőzni arról, hogy aki születik az szent lesz és Isten fiának hívatik. Ezt egyszerre hiszi és tudja. – József a nevelő apa jelölt már nehezebb eset. El akarja bocsátani titkon Máriát. Nagy lelki harcába angyalnak kell beavatkozni, hogy még nagyobbá ne váljék a botrány. Ezután elfogadja hittel gyermekének és Urának a magzatot. – Erzsébet, Keresztelő János anyja elismeréssel fogadja Mária gyermekét. De Ő is jelet kap ennek megerősítésére a saját magzatának repeső, méhen belüli mozdulataiban. – A pásztorok hódolattal fogadják, hiszen ők is erősítést kapnak az angyali jelenésben. – A napkeleti bölcsek imádattal fogadják. Őket viszont az üstökös segíti hitre, zarándoklatra és ajándék vitelre. – SÍmeon és Anna a beteljesülés boldogságával fogadják Őt. Majd ezek nyomába lépve odaomlanak az egyház szentjei, mártírjai, imádkozó édesanyák és bibliás nagyapáink is. Ez a bölcső jobb oldala. És ide gyülekezzenek ma is, akik hódolattal, hittel, örömmel, kegyelembe fogódzva fogadják a testté lett igét, az Úr Jézus Krisztust. És most lássuk a szomorú és ítélet alatt álló bal oldalt. Az í r á s t u d ó k – észvesztő tudatlansággal. Nem képesek, de nem is akarják a próféciákat alkalmazni a karácsonyi esetre. – A farizeusok – féltékeny intrikával. Már most megtesznek mindent, hogy a saját örömüket a Sátánnak ajándékozzák. – A főpapok, - tudatos irigységgel fogadják, mert talán megsejtik, hogy Jézus főpapságával örökre lejár a mandátumuk. – Heródes – gyilkos gyűlölettel, hiszen a „Zsidók királya” felől érdeklődnek. És ha egy másik zsidó királyt keresnek, akkor kicsoda ő? – A katonák, akikkel a kétéves kor alatti gyermekeket megöleti, - vérszomjas engedelmességgel. A továbbiakban a hitetlen világ, a háborúk gyilkos katonái, az uralkodók, politikusok vérszomjas intrikásai, a bordélyházak alkalmazottai és nem kevésbé látogatói, a köztörvényes bűnözők, a szenvedélyek hordozói a dohányzástól, a kábítószeresekig, az iszákosok, vadházasok, mind-mind a bölcső, vagy a kereszt bal oldalának népessége. Egyéniségüktől megfosztott, vagy ahhoz nem ragaszkodó nyájemberek sokasága ez.


64. oldal

Látom a megnyílt eget Az emberiség csak Jézusra nézve osztható két részre. A világ ezt a két részt jókra és rosszakra osztja. Az Ige hívő és hitetlen világot ismer, ami azonos az üdvözültek, illetve elkárhozottak két fajtájával. A jobb oldaliak a tanítványok, a hit által gyógyultak, a kegyelem által szabadultak. Itt sorakoznak a tanítványok, Máté, Zákeus, Mária Magdaléna, tarsusi Pál, Lukács az orvos, Ezek tudják, hogy az „övéi közé jött” és örömmel fogadják szívükbe. – Ugyanakkor a hatalom függvényei, a pénz kizsákmányoltjai, a testiség megszállottjai bár elsősorban értük jött Jézus - mindenestől elutasítják, megtagadják, kivetik Őt. Ezért az ő számukra a VÉGZET HATALMA Jézus. Utolsó szava is az lesz hozzájuk, hogy „távozzatok tőlem ti átkozottak az örök tűzre, mely a Sátánnak és az ő angyalainak készíttetett. Ugyanakkor éppen ellenkezőleg, nem taszítja, hanem hívja a jobb felől állókat: „Jertek én Atyámnak áldottai és örököljétek az országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.” És még igénk utószava: „Valakik befogadják őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek.” Mekkora mélységből, micsoda szédítő magasság!? Ki vagyok én, hogy elmenjek a fáraóhoz? – kérdezi Mózes. És ki vagyok én, hogy az Isten fiának neveztessem, adoptáltassam. Ezért odasompolygok a pásztorokhoz, majd a napkeleti bölcsekhez és porba hullok a jászolbölcső előtt és boldog vagyok, mert: „Ha bűntől borított vagyok, mert: Nagy tisztaságodhoz, ha nem tudom, Odaborulhatok a lábaidhoz Vétkesen és szegényen Jézusom” és minden poklokon át hiszem, hogy „Van még számomra is bocsánat, Van Jézusom, Ő az enyém!” Ámen


65. oldal



66. oldal


ESZTENDŐ FORDULÁSA


67. oldal


SZÁMVETÉS6 Lectio: Bir. 7:1-7

Textus: Lk, 14:25-33.

A mai napnak kevés komoly perce van. Használjuk ezt fel számvetésre! Egyfelől fel kell állítanunk a mögöttünk lévő esztendő mérlegét, - nem tévesztve szem elől annak lelki, szellemi jellegét sem. Másfelől el kell készíteni a jövő év szellemi költségvetését. Így teszik ezt országok, egyházak, vállalatok. Az élet tervszerű vitelében igen nagy szükség van erre, különben csak sodortatunk az események, a közszellem által, és ez nem mindig jó. Sőt! – Ebben a világban annyi megalapozatlan döntés születik. Ezért is olyan felfordult, rendetlen, pusztító a mi világunk. Jaj annak, aki sodortatni engedi magát általa. E mérleg és terv nélkül elveszel, mint „akikben a világ istene megvakította a hitetlenek elméjét.” (II. Kor. 4:4) Jézus kétségtelenül mindent megtett érted arra nézve, hogy üdvözülj. Ugyanakkor azonban igénybe kívánja venni a te törekvéseidet is. Alapos számvetésre kívánja építeni az életedet. Lehet, hogy némely igehallgatóm számára ünneprontó leszek. Mégis fel kell tennem a kérdést neked és tedd fel te is személy szerint magadnak: mit tenne Jézus ma, szilveszter estéjén ebben a gyülekezetben? És mit tenne veled? Miről számoltatna be? Az bizonyos, hogy kárhoztatná a távol lévők tömegeit. De számunkra most nem ez a legfontosabb. Mit kérne számon tőled? – Talán félrelépésedet? De finom kifejezés ahhoz, amit értünk alatta! Talán válásodat? – Talán a sok csalódást, amelyet te okoztál a környezetednek? Esetleg sikkasztásaidat? Bájos mosolyba öltöztetett gyűlölködéseidet? – Vagy éppen ellenkezőleg. Elismeréssel volna kitartó imaéletedért, őszinte, mély bűnbánatodért. Egyházhűségedért. Igeszerű életviteledért. – És sorolhatnám mind a két kategóriát szinte vég nélkül. A reális választ neked kell megadnod: a vádakat sem eltitkolni, de az engedelmességet sem elhallgatni álszemérmességből. Gonoszságaidért nincs ennél sürgetőbb idő a bocsánatkérésre, megbánásra. De nincs időszerűbb alkalom a hálaadásra sem, mint ez a mai este. Isten rostája ma is úgy működik, mint egykor Gedeon idejében. Ezen az estén látványosan fogyatkozik Isten népe, a gyülekezet. Nem azért

6

szilveszteri igehirdetés


68. oldal

Látom a megnyílt eget mert ma általában mindenki jókedvű. Isten nem ellensége az örömnek, a jókedvnek, de annak is az ige keretei között kell maradnia. Igen! Isten ma rostálja a népet, mint Gedeon csatája előtt. Mégpedig nem aszerint, hogy ki van jelen és ki van távol ma este az istentiszteletről. Lehetnek távollévők, akik azért hűségesek és megtartja az Úr őket a harcra. És lehetnek jelenlévők, akik süket fülekkel, illendőségből, megszokásból vannak itt, de alig várják, hogy felöntsenek a garatra. Őket most elbocsátja Isten kegyelmi szövetségéből. – De nem zár ki örökre az Úr! Azzal mindenkinek számolnia kell, hogy Jézusnak követelményei vannak velünk szemben. E követelmények elvárásáért Ő igen súlyos árat fizetett. Ezért következmények nélkül nem lehet az Úr Jézus követelményeit semmibe venni. – És amikor az Úr Jézus kezdi mondani követelményeit, fogyni kezd a gyülekezet, elnéptelenedik az egyház. A János evangéliumának 6. részében olvasunk egy gedeonihoz hasonló fogyatkozásról. Jézus beszél a zsinagógában. Követőinek egy nagy része úgy vélekedik: „Kemény beszéd ez, ki hallgatja őt?” (60) Majd amikor kijelenti, hogy Őhozzá, Jézushoz „senki sem jöhet csak, ha az én Atyámtól van megadva néki”, a válasz az, hogy: „ettől fogva sokan visszavonultak az ő tanítványai közül és nem járnak többé ővele.” Erre Jézus a tizenkét megmaradthoz szól: „Vajon ti is el akartok-é menni? – Felele Simon Péter: Uram kihez mehetnénk? Örökéletnek beszéde van tenálad!” (66-68) És ezzel a hűségben maradt tizenkettővel alapítja meg, teszi világvallássá már az apostoli korban a keresztyénséget! Ha végig gondoljuk Jézus követelményeit, ma is sokan azt mondják: „Köszönöm, ebből nem kérek!” Ezek ilyenek: Pl. „Az én tanítványom az lehet, aki meggyűlöli családi kötelékeit.” Ez annak a belátása, hogy elvittek engem, vagy téged az Úrtól. Tehát nem őt követik immár, hanem a családot. Vagy: „Aki az eke szarvára teszi a kezét és hátra tekint, nem méltó énhozzám.” – A világi ambíciókat kedvelők hátat fordítanak ilyenkor, s a tanítványok újabb nagy része vész el. S amikor a megmaradtakhoz így szól, hogy „rátok, akik hűségesek voltatok hozzám nem korona vár, hanem kereszt”, ki az, aki nem kíván menekülni az Úr közeléből, a tanítványságtól? – Ha a tanítványság kereszthordozás, akkor bomlik a gyülekezet, mert nem lát tovább az orránál és nem veszi észbe, hogy az örökéletét adja oda, hogy megtarthassa ezt a pár keserves értizedet. Mert az igazság az, hogy nemcsak Jézusért Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

69. oldal

Látom a megnyílt eget lehet szenvedni, hanem egyéb körülmények, sőt saját tévútjaink miatt is. De Jézusért érdemes, emezért pedig kárhozatos még a szenvedés is. Egy pillantást előre is vetve az újesztendőre, azt is meg kell állapítanunk, hogy a tanítványság olyan toronyépítés, melynek fundamentumát Jézus a földön vetette meg, amikor testet öltött, de ennek a toronynak a csillaga az égben van. E torony felvezető lépcsői a bűntudat, bűnbánat, bűnbocsánat, hálaadás, megtisztulás, megszentelődés, megdicsőülés, melyek mindegyikét az ige által biztosítja Urunk. Szüntelen emelkedés, magasba szárnyalás ez. Az is igaz, hogy ezen a lépcsősoron ellenséges erők zúdulnak lefelé, hogy megejtsenek, lesodorjanak. De aki az Úrban bízik, annak ereje megújul, szárnyra kél, mint a sas, fut és nem fárad el. Akik ezt a felfelé emelkedő „lajtorját” hit nélkül szemlélik, azok visszafordulnak, nem vállalják. Végül a tanítványság királyi ütközet, éspedig mindig túlerővel szemben. Megmondta Urunk, hogy a keskeny úton kevesen járnak. Ne félj attól, hogy kevesen vagyunk, mert az Úrnak mindegy, hogy sokak, vagy kevesek által viszi végbe terveit. Természetesen egy ilyen törekvésben a túlerővel szemben bukásra vagyok ítélve, ha magamra hagyatkozom. De Urammal kőfalon is átugrom, a lehetetlen is lehetségessé válik. Mert „ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” Luther a német-római császársággal és a Pápa nagy hatalmával dacolva kimondta, hogy „ha annyi ördög volna is Wormsban, mint cserép a háztetőn, akkor is elmegyek.” E példák hatására a gyülekezet újra morzsolódik. De mi nem statisztikára dolgozunk, hanem minőségre. Mindazáltal az egy tévelygő után is elmegyünk. Mindezek után ma este a megmaradtakat hívja Jézus. Az elmúlt évben sok áldás és sok elbukás volt életünkben. Előtted a tanítványság, könnyűnek sohasem ígért útja. A többiek számára nincs programja Urunknak. Ők a maguk programja szerint mennek az ítéletre. „De aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül.” Ámen.


70. oldal


AZ IDŐ GAZDÁJA7 L. Zsolt. 90:1-12

Textus: Jób 7:6

Év végén elkerülhetetlen a kérdés felvetése: mire volt időm és mire nem? – Menynyit törődtem a lelkemmel és milyen arányban állt ezzel a testemmel való törődéssel? Mennyi érdeklődést tanúsítottam az anyagi világ iránt és hány ige nélküli, vagy elsietett csendesórám volt. Bizony egy ilyen mérleg - ha őszinte - nagyon szomorú még a hívők életében is. A hit nélküli vallásos, vagy vallástalan emberek mérlege pedig abszolút negatív. Életünk legfeszítőbb problémáját e rövid mondatban sűríthetem: Nem érek rá. Nem érek rá, templomba járni, nem érek rá a hetedik napot megszentelni, nem érek rá igét olvasni, nem érek rá imádkozni, nem érek rá az urat segítségül hívni. És elcsodálkozunk, ha a sok „rá nem érek” azzal végződik, vagy ideiglenesen azzá válik, hogy „Imé, én ágyba vetem őt és azokat, akik vele paráználkodnak, nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek az ő cselekedeteikből.” (Jel. 2:22) Vagy jobb esetben: „Csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek.” (Hós. 2:13) Nemcsak az el nem végzett munkák halmozódnak így, mert nincs rajtuk az Úr áldása, hanem halmozottan jelentkeznek a mulasztás bűnei, amelyek semmivel sem kisebbek az elkövetetteknél. Régen „négy ökrös szekéren” is kerek volt az élet. Ma a rakéták sebességével is örök hiányérzetben él az ember. Egyre több a démoni elfoglaltság: a rádiós szórakozás, a televízió-szenvedély, mely után másnapra már fogalma sincs az embernek, hogy mit hallott, mit látott az előző napon. Vége: unalom és örök belső feszültség. Totális igénnyel fordul felénk a világ, hogy kiszorítsa életünkből Istent az őt megillető helyéből. Egész embert kíván tőlünk a család, a munkahelyünk, a műveltéggel való haladás, a társadalom, a gyülekezet stb. A kérdés adva van felvetés nélkül is: hogyan osszam meg magam ennyi felé? Tégy fel magadnak ma két kérdést: Szükséges-e minden, amit teszek? Nem kellene-e megrostálnom azokat? A másik kérdés az, hogy nem „egy szükséges dolgot” selejtezem-e ki hasznavehetetlen, „szemétnek és kárnak” ítélhető dolgok helyett?

7

szilveszteri igehirdetés


71. oldal

Látom a megnyílt eget Ezen a szilveszter estén négy dolgot ajánlok neked kedves testvérem, ha belső békességben akarod a jövő esztendőt, s majd az örökéletet élni. 1. Mindenekelőtt az idő gyors múlása késztessen megtérésre. Egy halleluja emlékeztessen: „Nem látod-é, hogy csónakod örvények közt halad, Ki tudja érsz-e holnapot, vagy elborít a hab. Könnyelműen, gondatlanul evezned hogy lehet? Vajh mid marad, ha veszve hull a mélybe életed?” Valaki azt mondta, éld az életedet gondtalanul, vidáman, de egy nappal a halálod előtt térj meg! Balga tanács. Mert ki tudja, hogy mikor lesz az „egy nappal előbb”, más felől akkor lehet megtérni, amikor az Úr elfogad. Aki pedig ezt a halogatást előre megfontolt szándékkal teszi, az egy dolog felől lehet biztos: hogy nem fog sikerülni neki! Az örök „majd” nálunk azt jelent: „soha!” Építettél otthont, szép lett, örülsz neki: nem baj! De baj, ha ez a vasárnapjaidba került, ha Isten nélkül épült, esetleg az a már közmondássá vált következménye lesz, hogy „új ház, új asszony!” – Ugyanis legtöbben, amíg építenek, sokat nélkülöznek, örökké fáradtak, s a téglák nem adnak tartalmat az életüknek. Megunják az együttlétet, s ha jön egy kísértő, készséggel, ellenállás nélkül engednek néki és ház van, de boldogság nincs, békesség sincs, öröm sincs. Más a pozícióban való előrehaladást ambicionálta. Mindenkihez igazodott, mindent feladott az elveiből, törtetett a kollegák rovására is, és mire elérte amire pályázott, mindenkitől megvetett, lenézett, megalkuvó személyiséggé vált. Legyen szemed előtt a kiváló műveltségű apostol, Pál, aki azt mondja: „amik nékem egykor nyereségek voltak, azt a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annak felette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztusnak, gazdagsága miatt; akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem.” Ilyen meggondolásból mondja Jézus Mártának: „Márta, Márta szorgalmas vagy és sokra igyekezel: de egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik őtőle” (Lk. 10:41-42). Vigyázz, „mert napjaid gyorsabbak voltak a vetélőnél (szövőszék része) és most reménység nélkül tűnnek el.” (Jób. 7:4) Jaj neked, ha nemcsak napjaid, hanem éveid is reménység nélkül telnek el. Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

72. oldal

Látom a megnyílt eget 2. Az idő múlása késztessen jó cselekedetre. Pál írja a galátabeliekhez: „Amíg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen a mi hitünknek cselédeivel.” (Gal. 6:10). Aki elfogadta Jézustól a bűnbocsánat és örökélet ajándékát, az nem fél az idő rohanásától, annak nem az lesz a fő gondja, hogy hasznot, szórakozást, karriert el ne mulasszon, hanem az, hogy minél felkészültebben, minél szentségesebb állapotban kerüljön „ama napra”. Ennek nagyon is gyakorlati következményei vannak úgy az újjászületettre, mint a környezetére nézve. Rájössz pl., hogy több időt kell szánnod gyermekeidre. Elmúlik egyszer a gyermekkor és nem tudod kit neveltél. Szükségét érzed, hogy több időd legyen házastársad számára. Megtapasztalod, hogy öregeid milyen hálásak tudnak lenni egy kis rájuk fordított időért. És belátod azt is, hogy milyen jóvátehetetlen fájdalom arra gondolni, hogy „én akartam eddig is, de nem értem rá.” Más lesz életed beosztása, ha az Úr kezébe teszed az idődet. 3. Az idő múlása tanítson meglátni, mikor minek van itt az ideje. Mert „mindennek Istentől rendelt ideje van!” Aki ezt nem tanulja meg időben az felőrlődik, szétszóródik, békétlen,nyugtalan lesz. Ezeket már csak az egészség miatt is érdemes rendben tartani. Mert a feszültség, békétlenség előbb-utóbb megbosszulja magát, vérnyomásban, szívbetegségben, cukorban, idegrendszerben, és sok minden egyébben. Nem minden a te dolgod. „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme.” Ebben az esetben a bölcsesség abban nyilvánulhat meg, hogy felismerem, hogy mikor, mit vár tőlem az Úr. Ne foglalkozzunk diákéveinkben elérhetetlen, idealizált életálmodozással, mert nemcsak időrabló, hanem csalódást keltő is lehet. Ne foglalkozzunk munkaidőben imádkozással, bizonyságtétellel. Legfeljebb nehézségeink alkalmával egy-egy „röpimát” küldjünk az Úrhoz segítségkérés, vagy éppen hálamondás formájában. De ez csak egy mondat legyen. Viszont az imádkozásra rendelt időben ne foglalkozzunk tervekkel, evéssel stb. Tartsuk szem előtt, hogy „mindennek rendelt ideje van”, még a lelki elcsendesedésnek is. És tegyünk mindent teljes szívvel a maga rendelt idejében. 4. Végül az idő múlása láttassa meg velünk az élet célját. Cél nélkül nem lehet tudatosan előre járni, csak idő-, erő-, és esélyvesztések útján. Legyen példánk itt is Pál apostol, aki így ír: „Egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak nékik dőlve, CÉLegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” (Fil. 3:14).


73. oldal

Látom a megnyílt eget Itt helyénvalónak tartom egy előttem ismeretlen nevű francia lelkésznek a versét idézni, szabad fordításban: Ráérek Uram! Te időn kívül állsz Uram, s mosolyogva nézed, hogy miképpen küzdünk ellene. Te tudod mit cselekszel. Nem tévedsz soha, amikor az időt megszabod. Mindenkinek kimérsz annyit, hogy akaratodat teljesíteni tudja. De nem szabad ezt az időt elvesztegetni, elpazarolni, vagy éppen ellopni, mert az idő a te ajándékod. Romlandó ajándék ez, Nem lehet sokáig őrizgetni. Uram, van időm. Rajtam áll, hogy nyugodtan és békésen színültig töltsem meg azt. Ma nem azt kérem tőled, hogy még ezt tehessek, vagy azt, Ma csak kegyelmedet kérem, hogy a rám szabott időben lelkiismeretesen, hűségesen és jól végezhessem el azt, amit elvársz tőlem. Luther Mártonról tudjuk, hogy minél több munka várta egy-egy napon annál többet imádkozott. Így tudta hatalmas munkáját, levelezését lebonyolítani. Isten minden elhasznált nap után huszonnégy új tehermentes órát ad. Hogy nincs időm, az nem igaz, csak akkor, ha az időmet kiveszem Uram kezéből és a magam prédájának tartom. Hogy pedig mire nincs, illetve mire van időm, ezért Istennél felelni fogok. Ma is „napjaim gyorsabbak a vetélőnél”, mint a Jób napjai; ne hagyd reménység nélkül eltűnni azokat. Ámen.


74. oldal


BOLDOG PÁLFORDULÁST8 Csel. 9:1-6.

Textus: Fil. 3:13-14.

Szilveszternek és újévnek nincs különösebb üdvtörténeti jelentősége. Bár az újév az ószövetségi korból törvényként maradt ránk, de ott sem volt egyéb jelentősége, mint az idő szakaszolása. Évek mennek, esztendők jönnek és az emberek életében marad minden a régiben. Ha mégis ünneppé avattuk, akkor két oka van. Az elveszetteket figyelmezteti a kegyelmi idő múlásával, sőt lejáratával is. Sok, túl sok korunkban a szilveszteri ember. Az idő kakasszava szilveszter, hogy figyelmeztessen - mint Pétert annak idején -, hogy az elmúlt év is az Úrral való közösségünk megtagadásának ideje volt. Figyeljetek rám hátranéző emberek! Lehetnek eredményeitek: talán felépült házatok, született gyermeketek, esetleg végzett valamelyik csemete, előléptettek stb. Ki merem mondani, hogy ezek még önmagukban csupán a kárhozat eredményei, amelyek éppen az által kárhoztatnak, hogy megelégedetté tesznek a világi félmegoldásokon keresztül; s ugyanakkor az üdvösség dolgában nem juttatnak előbbre. Ezeknek az embereknek van nagy szilveszterük és átaludt újévük. Ez az üdvösségre nézve a lényeg kerülgetése, a kegyelmi idővel való visszaélés, és az újjászületés halogatása. De meddig? Mi arra vagyunk hívatva, hogy újévi emberek legyünk. Semmi ünnepelni való nincs a lejárt időben, amíg át nem mentél a megtérésen. Újévi ember volt Pál apostol is. Mert Krisztus üldözőjéből az ő apostola lett a damaszkuszi úton. Ettől kezdve az lett az életelve, hogy „azokat, amik a hátam mögött vannak el hagyván, azoknak pedig, amelyek előttem vannak nékik dőlvén” igyekszem az Úr kedve szerint élni. Pál úgy elfelejtette múltját, hogy csak kárhoztatásaként hozta elő, amikor az Úrban kívánt dicsekedni életének fordulatával. Péter már kevésbé volt ilyen természetű. Bizonyságát adta ugyan megtérésének Cézárea Filippiben, mikor Isten Fiának vallotta Jézust. Kétségtelenül nagy jelentősége van ennek, de olvasunk ilyet az ördögökről is: „Sokakból pedig ördögök is mentek ki kiáltozván és mondván: Te vagy ama Krisztus az Isten Fia!” (Lk. 4:41) Máshol ezt olvassuk: „A tisztátalan lelkek is, mikor meglátták őt, leborultak előtte és kiáltottak 8

szilveszteri vagy újévi igehirdetés


75. oldal

Látom a megnyílt eget mondván: Te vagy az Istennek a Fia.” (Mk. 3:11) Sőt a pogány százados, aki a Jézus kivégzését vezényelte „igen megrémülve mondta: Bizony Istennek Fia volt ez!” (Mt. 27:54). Ezek ugyan nem kisebbítik Péter bizonyságtételét, de az igen, hogy később megtagadja ezt a megvallott Isten Fiát, majd visszatér régi foglalkozásához a Tibériás tavára. Péter mindenképp az első apostol volt, de megtérése nem volt olyan radikális, mint a Pálé. Ne hagyd kipányvázni magad a múltad által. Egyetlen fordulat válhat mérföldkővé az életedben, amit a damaszkuszi történetről „ p á l f o r d u l á s n a k ” nevezünk. E fogalmat megelőzően is ez történt Ábrahámmal, amikor elindul Úr Kaszdírból, amikor felviszi Izsákot a Mórijára, ez a fordulat állt be a Jákób életében a Jabbók révénél, amikor elismerésként az Izrael nevet kapja. Ez történik Mózessel, amikor enged az isteni küldésnek az égő csipkebokornál, Dáviddal, amikor elsírja az 51.-ik zsoltárt, Ézsaiással, amikor eleven szénnel érinti az Úr az ajkait, Jeremiással, amikor kijelenti az Úr, hogy „mielőtt az anyaméhben megalkottalak már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek.” (Jer. 1:5). Ezékiellel, amikor megeteti vele Isten a keserű türetet. (Ez. 3:1-2) – De nem kisebb a jelentősége az újszövetségi pálfordulásokban sem: Simon, amikor Péter lesz, Lévi, amikor Máté lesz, Zákeus, amikor deklarálja Jézus, hogy „ma lett üdvössége ennek a háznak”. Nikodémus, amikor eligazítást kap saját üdvösségére nézve, a megtérő lator, amikor amnesztiát kap az örökéletre. Isten ezt véghezviheti veled és minden jelenlévő igehallgatóval. Sőt ébredésbe burkolhat egy gyülekezetet, egy népet. Ez történt Izraellel a páska éjszakáján, de megismétlődik a Vörös tengeri átkelésnél, a babiloni fogság ítéletének végeztével ujjongva énekelheti Isten népe: „Vége van már a szolgaságnak, Sion foglyait várja kész örökség!” A te szolgaságod ideje is lejárt. Mire vársz? Meddig halogatod még megtérésedet? Meddig élsz még vissza az Úr türelmével? Vigyázz, mert „a kiszabott esztendők letelnek és útra kelsz és nem térsz vissza,… napjaim elfogynak, vár rám a sír.” (Jób. 16:2223) – Ma, ha az ő szavát hallod meg ne keményítsd a szívedet, mert „mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel.” (Jób. 33:29). Azt gondolod talán, hogy Isten nélkül is tudsz eredményre jutni? Amit annak gondolsz az hiábavalóság és múlandó. Nem viheted magaddal a halálba, az ítéletre. De az igazi pálfordulással haza jutsz.


76. oldal

Látom a megnyílt eget Ma és holnap unásig hallatszik a BUÉK, a boldog újévet kívánok. Mi keresztyének ezt a rövidítést, hogy BUÉK úgy alkalmazzuk, hogy Bízzad Újra Életed Krisztusra. Azt hiszem, ezzel sokkal jobbat és többet kívánok, mint a sematikus BUÉK-kal. Ez volna az igazi évfordulóval együtt járó pálfordulás, ha életedet újra Jézusra tudnád bízni. De most, semmit nem halogatva tovább. A 457. dicséretünket egy hívő ifjú térden állva fordította és nekem ez a fordítás nagyon tetszik, neked pedig nagyon időszerű. Így van: „Jézus megáll szelíden az én ajtóm előtt, És várja, hogy a szívem beljebb engedje őt. Óh, szégyen rajtam, szégyen, hogy bűnbánat helyett, Csak váratom keményen, ki értem szenvedett.” Így hadd kívánjak a gyülekezet minden tagjának: egy mindent háta mögé vető, a kegyelmet két kézzel megragadó, boldog pálfordulást. Ámen.


77. oldal


JÉZUS PROGRAMJA9 Lectio: Ján. 17:12-23.

Textus: Lk. 19:10

Előrelátható és tervszerűen élő ember újév táján megtervezi maga számára és környezetének az évi munkaprogramot. Ez még világi szempontból tekintve is jó és szükséges dolog. Azt hiszem, akkor járok el példamutató módon, ha én most a gyülekezetnek a Jézus Krisztus programját vázolom fel. Ő maradéktalanul teljesítette programját, nekünk eleve határok közé kell terveznünk az esetleges váratlan körülményeket is bekalkulálva terveinkbe. Jézus Krisztus programját, melyet az Atyával együtt készített, az „Azért jöttem, hogy…” kezdetű igékben találjuk meg a legkifejezőbben. Ezekből elég sokat ismerünk. A teljesség igénye nélkül nézzünk belőlük egy néhányat. 1. Kezdetnek vegyük azt a tervét, hogy azért jöttem, hogy az Ószövetség hézagait betöltsem. Legyen e tekintetben igei alapunk a Mt. 5:17. verse: „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek, vagy prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.” Ha egy ember házat vesz, azt igyekszik átalakítani a maga ízlésére és céljainak megfelelően. Nem rombolja le. Ha a hegyi beszédet nézzük, az Úr mindig abból indul ki, hogy „megmondatott a régieknek…”, és sohasem teszi hozzá, hogy ez már érvényét vesztette, vagy idejét múlta volna. Sőt az előbbi igét így folytatja: „Bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta, vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik.” (Mt. 5:18) Visszatérve az előbbi hasonlathoz, ha te a vásárolt házat a magad tetszésére, hogy úgy mondjam, képére kívánod átalakítani, ne csodálkozz rajta, ha Jézus hozzád érkezvén téged is át akar formálni, mégpedig a maga képére és hasonlatosságára. Pál apostol is ezt a tendenciát fejezi ki a galáciabelieknek, amikor azt írja: „Gyermekeim, titeket fájdalommal szüllek, míglen kiábrázolódik bennetek Krisztus.” (4:19) És most arra kérlek, hogy tarts egy kis önvizs9

újévi igehirdetés


78. oldal

Látom a megnyílt eget gálatot, hogy az Úr Jézusnak ez a programja miképpen ment végbe benned? Kiábrázolódik már benned Krisztus? Kérlek, vedd fel ezt újévi programodba! A most következő második programpont esetleg botránkozást is okozhat némelyekben. Ne hamarkodd el. Ennek a programpontnak az igéit több helyről gyűjtöttem csokorba. Íme: „Nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre, hanem, hogy fegyvert.” – Majd így folytatja: „Azért jöttem, hogy meghasonlást támasszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt; és hogy az embernek ellensége legyen az ő háza népe.” (Mt. 10:34-35). És még egy verset Lukácstól is: „Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak.” E programpont tartalma röviden: TÜZ – FEGYVER - MEGHASONLÁS! Jézustól ezt nem vártuk. Rendkívül szokatlan. De azt ismerjük otthonról, hogyha rendet akarunk csinálni, akkor először is mindent felforgatunk. Ilyenkor a kényes emberek menekülnek otthonról, vagy éppen akkor csinálják háziasszonyaink ezt a felfordulást, amikor amúgy sem tartózkodnak otthon a finnyás férfiak. Én most arra kérlek, hogy ne menekülj, ha hallod közelítését az Úr eme programjának, mely: tűz, fegyver, meghasonlás. Egy börtönből szabadult ember fia beszélte el, hogy apját a rossz barátok és a rossz nők, s a nyomukban járó teljes felelőtlenség taszította börtönbe. A kiszabadult ember nem kívánt többé érintkezni régi barátaival, meghasonlott velük. Megutálta nőügyeit és csak undorral tudott gondolni azokra, akik csábításának áldozatául esett. Tudom, hogy földi bírák ítélkeztek felette. Az én hitem szerint azonban Jézusnak kellett börtönbe küldeni őt, hogy megtalálja emberi méltóságát, hívatását és küldetését. A fegyver gyakran a patkányok kiirtására való, legyen az bár börtön, vagy kárvallás, vagy műtét, vagy más fegyvere az Úrnak. A tűz a szemét megégetésére szolgál, vagy a salakból való kiolvasztására a fémnek. Ismertem egy hölgyet, aki táncosnőnek készült és már itt-ott fel is lépett és nem éppen szalonképes helyeken. Megcsömörlött, otthagyta vágyott mesterségét, papné lett belőle, mégpedig nem is akármilyen. Amíg eljutott odáig fel kellett égetnie maga mögött a visszatérés minden lehetőségét. És ezt Jézus tette vele. „Tűzben megpróbált arany lett belőle.” – Egy cigány fiatalember megtért egy Körös menti faluban. Pár nap múlva a térdén eltörte hegedűjét, mert az húzta vissza a régi életébe. Az egész cigány közösség végig űzte a falun, ő a továbbiakban hűséges hirdetője lett Megváltójának a cigányok között. Tűzön át tisztult meg. Nem csekély tűzön át.


79. oldal

Látom a megnyílt eget Végül e negatív hármasságban ott olvassuk a legmegbotránkoztatóbbnak tartott m e g h a s o n l á s kifejezést, amelyet Jézus megkíván és elvár követőitől. Ez a tétel csak azokban okoz botrányt, akik nem az Úréi. Aki ugyanis az Úré lett, az legelőször is azt tapasztalta meg, hogy a családja ellenzi, az képezi a legközelebbről érkező ellenállást. Volt olyan konferencián megtért leányunk, aki hazamenvén, örömmel újságolta, hogy átadta szívét az Úr Jézusnak. Az apja dühében tűzbe dobta a Bibliáját. A szomszédba járt át igét olvasni. De ez gyakran előfordult házastársakkal is, hogy a hitetlen férjjel kénytelen meghasonlani a hívő, ha meg akar maradni Ura mellett hűségben. Sajnos mindkét nemnél egyformán előforduló esetek ezek. Nem kényelmes, de nagyon is célravezető program vállalni a családban a meghasonlást Jézusért. Az ige arra figyelmeztet, hogy „ők térjenek tehozzád, de te ne térj őhozzájuk.” Harmadszorra ismét több programot egyesítve adok elétek. Igéit a következőkben olvassuk: „Ítélet végett jöttem én e világra, hogy akik nem látnak, lássanak.” (Ján. 9:39) Majd: „Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon sötétségben, aki bennem hisz.” Végül: „Az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és adja az ő életét váltságul sokakért.” (Mt. 20:28) ÍTÉLET – VILÁGOSSÁG – SZOLGÁLAT. Ezek abban kerülhetnek egy kategóriába, hogy valamennyi az építő munka elemeit tartalmazza. Az ítélet felől megkérdezik a farizeusok Jézust: „Avagy mi is vakok vagyunk-é?” Jézus válasza ismerős: „Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök!”, ámde nagyon is jól látjátok, hogy milyen utat vár tőletek az Isten, mégis a magatok útját járjátok. Így a ti bűnötök megmarad. Ítélet nélkül nincs élet, és építkezés sem létezhetik. A világ istene vakít! Mit gondolsz? Látják az emberek a saját bűneiktől a bűntelenség szükségét és értékét? Látják a saját gonoszságuktól a romlást, mely körülveszi őket? Nem látnak, mert a maguk elsötétült gondolatai töltik be őket. Pedig: „Meglátogatott minket a Naptámadat a magasságból” (Lk. 1:78) Ő a mi világosságunk! Csak az ő világosságánál lehet építkeznünk az örökélet számára. Ő mutat nekünk utat, hogy haza találjunk a romlás éjszakájából. Hiszen azért jött, hogy hazajutásunkat szolgálja. Nincs rászorulva a mi szolgálatainkra. Mi vagyunk ráutalva arra, hogy őt szolgálva, magunkat és másokat is megtartsunk. A következőkben azt mondja az ige: „Azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (Lk. 19:10) – És még megtoldja azzal, hogy: „Nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre.” (Mt. 9:13) Az Úr Jézusnak ezt a programját is magunkévá kell tennünk. Nem kímélhetjük magunkat sem fáradtságIdekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

80. oldal

Látom a megnyílt eget tól, sem tekintélyféltésből. Amióta ezek az igék megírattak, illetve Jézus elmondta őket, azóta milliók tértek meg bűneikből és találták meg örökéletüket Jézusban. Csak igei példáink is alig felsorolhatók, de gondolj Mátéra, Zákeusra, Péterre, amikor összetörve mondja: eredj el éntőlem, mert bűnös ember vagyok Uram, vagy a tetten ért bűnös aszszonyra. És amikor mindezt a programját végrehajtja, elérkezik a testetöltésének befejező szakaszához. Felvállalja értünk a kereszthalált. Bebizonyítja az egész világ és a történelem előtt, hogy „Az embernek Fia azért jött, hogy szolgáljon és adja az ő életét váltságul sokakért. És programját így bevégezvén, „Szent homlokát lehajtja most az Úr, Halál sötétje halkan ráborul. Szent szíve nem ver, Csendes, néma lett: A váltság műve ELVÉGEZTETETT! Igazzá és életlehetőséggé lett az egész világ számára, és konkrétan most a te szánodra is, hogy „Jézus világosságul jött e világra, hogy s e n k i ne maradjon sötétségben, aki énbennem hisz.” (Ján. 12:46) Vedd át a Jézus programját a magad területén! Magadra nézve is és környezetedben való világosságul is. Nagyobb örömöd lesz e program megvalósításán, mint amit adni tud egy új ház, egy jó állás, egy világi kitüntetés. Ez az egyetlen, mindenkor aktuális program. Ezzel legyen boldog az újéved. Ámen.


81. oldal


I S T E N N A P T Á R A 10 Lectio: Préd. 3:1-15.

extus: Lk. 19:42-44.

Nagy feltűnést keltett egy Cullmann nevű teológusnak a „Christus und die Zeit” c. munkája. Problémává tette a keresztyének számára az idő értelmét. Ez a téma így év elejére nagyon is ide kívánkozik. Kiderült e könyvből, hogy Istennek van naptára. Nála pontosan és előre meg van határozva minden fontos dolognak az ideje. Akinek tudtán és akaratán kívül egy hajszál sem eshetik le a fejünkről, az nyílván a történelem eseményeit sem hagyta eredetileg tervein kívül. Amennyire lázadó kérdések az ilyenek, hogy „miért tűri ezt az Isten?”; éppolyan helyén való a kérdés ilyen felvetése, „mi ezzel az Isten terve?” – vagy – „mit kér most számon az Úr? – vagy – „Milyen célt szolgál ezzel Istenünk?” Nem vaktában történnek a dolgok! Jézus nagyon figyelte az Atya óráját. Ő maga volt a kezdő óraütés, mert „a világ általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.” (Ján. 1:3), És azt is tudta, hogy mikor üti Isten órája az idők teljességének idejét. És amikor „betelt az idő és elközelített az Istennek országa…” (Mk. 1:15), az Úr Jézus készen állt, hogy a váltságművének nagy isteni munkáját megkezdje. Mert „a Fiú semmit nem tehet önmagától, hanem látja cselekedni az Atyát, mert amiket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképpen a Fiú is cselekszi” (Ján. 5:19) – Amikor pedig sürgetik, hogy tegye nyilvánvalóvá csodatetteit, így válaszoLectio: „Az én időm még nincs itt, a ti időtök pedig mindig készen van. Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl; mert én bizonyságot teszek felőle, hogy az ő cselekedetei gonoszak. Ti menjetek fel erre az ünnepre: én még nem megyek fel erre az ünnepre: mert az én időm még nem telt be.” (Ján. 7:6-8) Az Úr Jézus jelölt meg időszakokat, amelyek minket egzisztenciálisan érintenek. Pl. Előfordul majd, hogy „a gyülekezetekből kirekesztenek titeket: sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.” (Ján. 16:2-3) Mindez be is teljesedett az inkvizícióban, az eretneküldözésben, de ugyanezek valósultak meg a zsidó pogromokban is, mely végig húzódik a keresztyénség egész történelmén. Mert ők Isten népe, „mert megbánha-

10

újévi igehirdetés


82. oldal

Látom a megnyílt eget tatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása.” (Róm. 11:29) Kétségtelen azonban az is, hogy zsidóknak sem felelősségre vonással kell kérdezniük az Urat, hanem a miértet kell konzekvensen kutatni, s aszerint haladniuk a történelemben. Jézus nem jóslással, még csak nem is prognózissal határozza meg az időket és alkalmakat. Íme, egy példa: „Hozzá menvén a farizeusok és sadduceusok, kísértvén, kérik őt, hogy jutasson nékik mennyei jelt.” Ő pedig felelvén monda nékik: Mikor esteledik azt mondjátok: Szép idő lesz, mert veres az ég. Reggel pedig: ma zivatar lesz, mert az borús és veres. Képmutatók, az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?” (Mt. 16:1-4). Van egy mindig és mindenki számára időszerű alkalom és ez most a te számodra is elkötelező: „Betelt az idő, elközelített a mennyeknek országa, térjetek meg és higgyetek az evangéliumban.” (Mk. 1:15) Urunk visszajövetele is be van jegyezve az Isten naptárába, ha ezt nem is év, hónap és nap szerint közli velünk. Állandó készenlétben tartásunk miatt csupán körvonalazza azt. Így olvassuk: „Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok mikor jön el az az idő. Úgy mint az az ember, aki messze útra kelve, házát elhagyván és a szolgáit felhatalmazván, és kinek-kinek a maga dolgát megszabván, az ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon. Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok mikor érkezik meg a háznak Ura; este-é, vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel? Hogyha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva. – Amiket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom!” Vigyázzatok! És csak még egyet a sok közül: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljön az idő és az most van, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják, élnek!” (Ján. 5:25). Az ige szerint mindennek rendelt ideje van. Szól az ige olyankor Isten jókedvének időszakáról. Én éltem ilyen kellemetes időt… Személy szerint nehéz, munkás idő volt ez; mégis amikor eljött az evangelizációra, akit hívtam, akivel lelki beszélgetést folytattam, akiért imádkoztam és az átadta szívét az Úrnak, akkor boldog voltam. Feloldódott a feszültség, szakadtak a szenvedélyek, megkötözöttségek kötelékei. 1946-53-ig „hét bő esztendőt” adott nekünk az Úr. Van kegyelmi idő! De van annak lejárata is! Jaj annak, aki nem használja ki azt! Ez az említett időszak rég óta esedékes kegyelmi idő volt népünk számára. A megismétlése egyáltalán nem rajtunk múlik, legfeljebb imádkozhatunk Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

83. oldal

Látom a megnyílt eget érte. Nézzük csak, hogy hogyan jár az Isten órája? Itt most leírok egy esetet, amelynek a fejléce így szól: „Hiteles, szószerinti másolat az eredetiről. MÉG A KOMPUTEREK IS BIZONYSÁGOT TESZNEK ISTEN IDEJÉNEK IGAZSÁGÁRÓL Űrkutató tudósok meglepő felfedezése. Azt hiszem, az egyik legmeglepőbb dolog, amelyet Isten a mi generációnk számára tartogatott, a lakásom közelében lévő Maryland, Green Belt állomáson dolgozó csillagászokkal és űrkutató tudósokkal történt meg. Azt vizsgálták, hogy hol lesz a Nap, a Hold, valamint a többi égitest száz, illetve ezer év múlva. Ezekre az adatokra szükség van. Ugyanis biztosnak kell lennünk afelől, hogyha felbocsátunk egy mesterséges holdat, égitestet, azok későbbi pályája során nem fog-e beleütközni egy másik égitestbe. Meg kell szerkesztenünk a pályákat a mesterséges bolygó életkorának és valamennyi égitest időben megfelelő helyzetének figyelembevételével; erre az előkészítő munkára szükség van, nehogy az egész expedíció csődbe jusson. Ahogy a komputer mérőberendezését az elmúlt évszázadokon át ide-oda futtatták, az egyszercsak elakadt. A komputer megállt és kigyulladt egy piros lámpa, amely azt jelentette, hogy vagy a betáplált információ volt helytelen, vagy pedig a kapott eredmény nem felelt meg a vártnak. Kapcsolatba léptek a karbantartó osztállyal és előadták a panaszt: „Valami hiba van az IBM felszerelésében.” Alaposan átvizsgálták, ellenőrizték a szerkezetet, és végül is kijelentették, hogy „tökéletes”. A kibernetikai osztály vezetőjének kérdésére, hogy mi a probléma, ezt a választ kapta: „Azt találtuk, hogy az elmúlt néhány évezred folyamán egy nap(nyi idő) elveszett: az űrben hiányzik egy nap.” Az érintettek tanácstalanul álltak ez előtt a rejtély előtt, amelynek titkára sehogy sem tudtak rájönni. Ekkor a csoport egyik tagjának eszébe jutott, hogy évekkel ezelőtt a vasárnapi iskolában egy alkalommal arról hallott, hogy a nap megállt. A többiek ugyan nem akartak neki hinni, de minthogy más magyarázatot nem találtak, megkérték, hogy hozzon egy Bibliát és keresse meg az illető részt. A szóban forgó történetet Józsué könyvében találták meg a 10. részben: „És megálla a nap és vesztegle a hold is…” „És megálla a nap az égnek közepén és nem sietett lenyugodni majdnem egy teljes napig.” Az űrkutató tudósok kaptak ezen a felfedezésen: „Itt van a hiányzó nap!” Visszamentek a komputerrel az évszázadok során Józsué idejére és úgy találták, hogy a múltIdekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

84. oldal

Látom a megnyílt eget nak az a hiányzó töredéke, amelyről a Józsué könyve tudósít bennünket 23 óra és 20 perc. Ez azonban még nem egy nap. Újból elolvasták a szöveget a Bibliából és észrevették, hogy nem is „egy nap” áll ottan! A pontos szöveg így hangzik „Majdnem teljes egy napig”. Ezek a kis szavak is fontosak ám a Bibliában! Habár a tudósok jónak látták ezt az eredményt az űrkutatási munkálatokra, mégsem volt elég pontos. Ha 40 percről nem tudnak számot adni, akkor az ezer év múlva komoly problémához vezethet! Az égi testek pályáján az a 40 perc lényegesen megsokszorozódik. Meg kell tehát találni a hiányzó 40 percet! Nos a volt vasárnapi iskolás most azzal állt elő, hogy egy másik alkalommal a nap visszafelé ment. Válaszul ezt kapta: Ne beszélj esztelenséget! A nap visszafelé megy??! Na de mindegy. Hozd a könyvet, nincs más választásunk."”Mindez Maryland Green Belt állomáson működő űrszakértők, az Amerikai Egyesült Államok űrkutatási programjának vezetői, nem pedig néhány kisiskolás szájából hangzott el. Magas végzettséggel rendelkező tudósok jönnek itt zavarba! Tehát vették a bibliát és a Kir. II. Könyvében megtalálták a kérdéses történetet. A 20. részben egy bizonyos Ezékiásról volt szó. Ezékiás király beteg volt, és a próféta már hírül adta neki, hogy meg fog halni, mégpedig hamarosan. Azonban nemsokára visszajött az Úr prófétája és ezt az üzenetet hozta: „NEM fogsz meghalni”. Ezékiás jelet kívánt, mire Ézsaiás így válaszolt: Ez legyen jeled az Úrtól, hogy ő megcselekszi ezt a dolgot, amelyről szólott néked. Előre menjen-é az árnyék 10 grádiccsal, vagy visszatérjen-é 10 grádiccsal? És felele Ezékiás: Könnyű az árnyéknak 10 grádiccsal alábbszállni. Nem úgy, hanem menjen hátra az árnyék 10 grádicssal. És könyörgött Ézsaiás próféta az Úrhoz és visszatéríté az árnyékot Akház napóráján, azokon a grádicsokon, amelyeken már elment tíz grádiccsal.” Ez a 10 időben pontosan 40 percnek felelt meg. 23 óra és 20 perc Józsué idejében plusz a 40 perc a Kir. II. könyvében pontosan kiadja a 24 órát, amelyet az űrkutatóknak be kellett jegyezniük a munkanaplóba, a világmindenségből hiányzó napként. 11 E távoli bizonyság után fel tehetjük a kérdést, de hogyan járt Isten órája a magyar földön. Egy példát mondok a történelemből. Nagy ítélet volt népünkön a törökök 150

11

Írta Harold Hill, A Curtis Eugine Company Baltimore, Maryland elnöke, valamint az Egyesült Álla-

mok űrkutatási programjának konzultánsa.


85. oldal

Látom a megnyílt eget éves megszállása. Nem kétlem, hogy Isten ítélete volt ez rajtunk. Mégis, ha visszagondolok arra, hogy a reformáció évszázadának végén az akkori nagy Magyarország lakosainak négyötöd része protestáns volt, míg az ellenreformáció ideje alatt ez a szám egyötödre csökkent; és ha megnézem a térképen országunk vallási megoszlását, akkor azt kell látnom, hogy a reformátusság ott maradt meg nagyobb tömbökben, ahol a török megszállás megkímélte az ellenreformáció templomfoglalásaitól, a földesurak erőszakos rekatolizációjától reformátussá lett népünket. Oda az osztrák kéz nem ért el. És ez volt Erdély magyarságának is a sorsa. Ott is adott védettséget az Úr. Bár mindennek is eljön az ideje, de annak ellentételének is. Volt kellemetes idő és volt meglátogatás ideje. Jaj néked, ha nem éltél az elsővel és még inkább jaj, ha nem vontad le a másikból a következtetést és nem menekültél ahhoz, akinek karjai állandóan kitárva várják megtérésedet. Ha egy nép nem ismeri fel a meglátogatásának idejét, akkor a nyitott kapuk bezárulnak. Ezért munkálkodjatok, amíg nappal vagyon, mert egyszer rád borulhat az ítélet éjszakája és eljön az idő, amikor senki sem munkálkodhatik. Ma nyitott ajtók várják a meglátogatott népet. Csaknem fél évszázados istentelenség és istentagadás után megnyíltak a templomajtók mindenki előtt, szabad lett hittanra járni, pótolhatja ez a világ megkereszteletleneinek odaajánlását az Úrnak. Az Isten naptára kegyelmi időre mutat. De kell-e valakinek? A bomba árnyékában élünk. Egy vesztébe rohanó világ készül kiszámíthatatlan katasztrófájára! Azt üzeni az Úr a te időd is az én naptáramban van! Egyszercsak sokkos állapotban veszed észre, hogy IDŐ TÖBBÉ NEM LÉSZEN! Siess, amíg le nem tépi Isten naptárlapodat. Ámen.


86. oldal


NAGYHÉT

(Virágvasárnaptól - Nagyszombatig)


87. oldal


T E H O G Y A N F O G A D O D Ő T ? 12 Lectio. Mt. 21:1-17

Textus: Lk. 19:45-47.

Lehet, hogy szokatlan oldalról közelítem meg a virágvasárnap üzenetét, amikor elöljáróban kijelentem, hogy ez úttal számomra úgy jelenült meg, mint a nagy ellentétek ünnepe. Mi általában és egyértelműen csak a „Hozsánná”-t hirdetjük ezen a napon, legfeljebb távoli utalást téve a „Feszítsd meg”-re. Itt azonban egyáltalán nem egyértelmű az öröm sem az Úr Jézus, sem az evangélium szempontjából. Nézzük az alapszituációt. Jézus Jerikóból, Izrael először elfoglalt városából megy Jeruzsálembe, mely mint város utoljára építtetett, mintegy a honfoglalás befejezéseképpen. Említés van még igénkben Beth-fagéről, mely név Fügeházát jelenti magyar fordításban. Beth-fagénak azonban összes jelentősége egy szamár. Jézus virágvasárnapi bevonulásában a Zakariás próféta látomása teljesül (9:9) „Örülj nagyon Sionnak leánya, örvendezz Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te királyod: igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstény szamárnak vemhén.” Divatos prédikációkban a fehér szamarat királyok trónjának nevezni. Erről így nem tudok. De az sincs itt, hogy ez a szamár fehér lett volna, sőt Zakariás ezt a bevonulási formát a szegénységgel párosítja. Szálljunk le tehát a királyi ábrándokból a vemhes szamár realitására! És hagyjuk meg ott Jézust! Urunk marad ő ott is! Érkeznek a galileai zarándokok és Jézushoz csatlakoznak, mint már országos hírű földijükhöz. Mire a tanítványok visszaérkeznek a szamárral, már tömeg veszi Jézust körül. De vessünk egy pillantást bevezető gondolatomra. Miben látszik virágvasárnap a nagy ellentétek napjának? Röviden párba állítva így látom:

12

Hozsánna

-

és felháborodás,

Király

-

kinek szamár jut trónul,

Diadalmenet

-

korbácscsattogás

Gyermekek dicsőítő ajkai

-

főpapok átkozódó szája.

Délelőtti ünneplés

-

délutáni átkozódás.

virágvasárnapi igehirdetés


88. oldal

Látom a megnyílt eget Ez mind egy napon! VIRÁGVASÁRNAPON. – Nem is olyan nagyon virágos immár és nem is egyedül a „hozsánna” dominál ezen a napon. Jézus úgy indul a templomba, mit tulajdonostárs…”Az én Atyámnak háza”. – Egyedül ő illetékes az emberek közül így nevezni a választott nép egyetlen templomát. Persze Jézusnak ezt a megnyilvánulását értetlenül fogadja a hivatalos Izrael, aki sokkal inkább saját tulajdonának tekinti a templomot, mintsem az Istenének. Alig érthető, hogy mi módon lesz az írástudó egyszerre nagyon is írástudatlan. Semmi sem juttatja eszébe a szinte szószerint beteljesülő próféciákat. Ki érti, hogy a főpapok, akiknek tisztük főképpen a Messiás-várás, mi módon válnak e naptól ítélő bírákká? Mi módon vált erre az időre a szent hely, a templom latrok barlangjává? Miképpen alakul át a mai „Hozsánna” holnaputáni „Feszítsd meg”-gé? És itt nem csak arról van szó, hogy elismerd igaznak az ellentéteket, hanem sokkal inkább arról, hogy te melyik oldalon állsz! Az életeddel! Nem elég az, hogy nekem igazat adj, de Jézust az életedben naponta megfeszítsd bűneiddel! Nem elég az, hogy ma lelkesen fogadod őt, de ha holnap a családod valamelyik tagja előveszi a Bibliát, helyteleníted mondván, hogy azt annyira nem visszük túlzásba! Nem elég ma dicsőíteni, holnap pedig felháborodni az Úr dolgaiban. Életre szólóan kell eldöntened, hogy melyik oldalra állsz. Jézus mellé és követed Őt minden akadályon keresztül, vagy az ellenségeit szaporítod és velük saját kárhozatodat. De nézzük, hogy ki mint viselkedik Jézussal kapcsolódva ezen a napon és akkor tudunk mi is dönteni, hogy hol a helyünk. 1. A FARIEZUSOK – féltékenyen fogadják a virágok közt bevonuló Messiás. Ezt olvassuk: „Egybegyűjték a papi fejedelmek és a farizeusok a főtanácsot és mondának: Mit cselekedjünk? Mert ez az ember sok csodát művel. Ha ekképpen hagyjuk őt, mindenki hinni fog Őbenne és eljönnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet” (Ján. 11:47-48) Másik helyen: „Mondának a farizeusok egymás között: Látjátok, hogy semmit sem értek? Imé, mind e világ őutána megy. (Ján. 12:19) 2. A TANÍTVÁNYOK – hamis váradalomtól fűtve. Valamivel később ugyan, de kinyilvánítják ezt a váradalmukat: „Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izraelnek.” (Csel. 1:6) Ők is a római birodalomtól való szabadítást várták és nem a bűnből való szabadítást. Fatális, sőt kárhozatos tévedés, ha ki nem gyógyulnak belőle! 3. KÖVETŐI – forradalmat várnak tőle. Némely írásmagyarázók és főleg a történészek azt vallják, hogy ezen a ponton ábrándult ki mesteréből Júdás, és mert nem az ő Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

89. oldal

Látom a megnyílt eget elgondolása szerint hozott népszabadságot a rómaiaktól csodatévő hatalmával, ezért csalódottságában elárulta őt. A jobb indulatúak hozzáteszik, hogy ezt csupán azért tette, hogy kikényszerítse Jézusból a népszabadítót. Fatális félreértés! 4. A SOKASÁG, - mely elébe megy, „Hozsannával” veszi körül. E szó jelentései: „szabadíts meg”, „segíts meg”. Ez szintén utalhat politikai szabadulás vágyára. Ez a kifejezés a 118. zsoltár 25. verséből származik, s az ottani jelentése jobban illik ide: „Óh Uram segíts most, óh Uram adj most jó előmenetelt!” Még kifejezőbb fordítás szerint: „Óh bár üdvöt adnál!” – A „Hozsánna” kísérő jelensége a felső ruhák földre terítése a bevonuló Üdvkirály elé. Már az is az Ószövetségben gyökeredzik. Igaz elég méltatlan személlyel, Jéhu királlyal kapcsolatban olvassuk: „Akkor nagy sietséggel ki-ki mind vevé az ő ruháját és alája terítették a grádics felső részére…” (II. Kir. 9:13). Ezzel mintegy kifejezésre juttatták maguk önkéntes alárendelését egy királynak. 5. A VÁROS – otthon maradottjai felháborodással veszik tudomásul Urunk diadalmas bevonulását: „Kicsoda ez?” kérdezik, mintha annyi idő után nem lett volna alkalmuk megismerni. A város szelleme sajnos, ma is ez. A felháborodás. Mintha csak tömegbázisuk többet érne az Úr Jézusnál! Jézus pedig két feljegyzett sírása közül, az egyik könnyáradatát ennek a városnak tartja. (Lk. 19:41-44) 6. A TEMPLOM – ugyanazzal a kalmárszellemmel fogadja, amely mai fogalmak szerint tőzsdének volna nevezhető. Nem változott, de Jézus sem. Korbácsot ragad e szellem ellen. Sajnos hangtalanul, de tiszta szívvel ma is hallható ez a korbács-suhogás. Mert sok istentiszteletünkből nem hiányzik a kalmárszellem! Mennyi templomra mondhatja Jézus ma is, hogy ez latrok barlangja papostól, elöljáróstól, gyülekezetestől. 7. A BETEGEK – nem riadnak meg a latrokat, üzéreket kiűző korbácscsattogástól, hanem saját bajukkal elfoglaltan és a Jézus iránti bizalommal hozzá mennek. Azt olvassuk: „Menének hozzá vakok és sánták és meggyógyítja őket.” Nem vakítja el anynyira a jogos harag, hogy ugyanakkor meg ne essék szíve a reménytelenül szenvedőkön. Beteljesednek Jób könyvének szavai: „Az Úr megsebez (kufárokat), de be is kötöz. (betegeket). (Jób. 5:18). Ez is a virágvasárnap üzenetéhez tartozik. A gonosz elveszi ítéletét, a bajba jutott és bizalommal hozzá forduló pedig elveszi jutalmát. 8. A FŐPAPOK – „Látva a csodákat, amelyeket cselekedett, haragra gerjedtek…” Ezt a haragot csak még fokozta, táplálta a gyermekek dicsőítő hangja, amelyet nem utasított el Jézus magától. Vajon nem ezt éli-e át napjainkban a karizmatikus mozgalom? Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

90. oldal

Látom a megnyílt eget Minket ugyan kevesen vádolhatnak azzal, hogy csodákat cselekszünk, bár ilyen is előfordul Pusztán az a tény, hogy hiszünk Isten csodatévő erőiben az „itt és most” keretei között; felháborodást kelt bennük, és tévelygőknek minősítenek minket. Haragra gerjednek. 9. IRÁSTUDÓK – ezúttal nem akarják tudni az Írásokat, süketek a próféciák iránt; pedig az ő tisztük volna felvilágosítani a Nagytanácsot, a népet, esetleg még a rómaiakat is, hogy akit az Írások megjövendöltek itt van, mert ráillik minden prófécia. Ámde nekik eleve való elképzeléseik voltak a Messiást illetően. Nem igei, hanem fantáziabeli elképzelések. Az ő szemükben nem lehetett Messiás az, aki nem bíborban született, nem végzett teológiát, vagy legalábbis nem a mennyből esett alá mindenek szemeláttára. Pedig ők ezért az időszakért lettek volna írástudók, ha hivatásérzetük lett volna. 10. Végül a GYERMEKEK. – Bezzeg ők felismerik és boldogan zengik: „Hozsánna a Dávid Fiának!” Jézus felvilágosítja az őket elhallgattatni igyekvőket. Idézi a zsoltárt: „A csecsemők és csecsszopók szájával erősítetted meg hatalmadat, a te ellenségeid miatt, hogy a gyűlölködőt és bosszúállót elnémítsd!” (Zsolt. 8:3) Az írástudókat még ez sem emlékezteti. Egyetlen őszintén örvendező hang, minden hátsó gondolat nélkül, a gyermekeké.! –Gyermekeim, ugye ma ti is beengeditek az Úr Jézust a szívetekbe? És nemcsak vendégnek, vizitre, hanem örökös-társnak egész életutatokra? – Ti pedig felnőttek, ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mehettek be az Isten országába! A virágvasárnap nagy kérdése gyermekhez, felnőtthöz egyaránt: TE HOGYAN FOGADOD ŐT? Félreértve, mint a tanítványok? – Félremagyarázva, mint az írástudók? - Zúgolódva, mint a város? – Irigykedve, minta főpapok? – Sóvárogva, minta a betegek? Mértéktartással, mint a vallásos farizeusok? – Vagy örömujjongással, mint a gyermekek? „Vándor áll ajtód előtt, Hívd be Őt!”

(210. Hall.) Ámen


91. oldal


M E S S I Á S V A S Á R N A P 13 Lectio: Zsolt. 118:19-29

Textus: Mt. 21:9.

Ma virágvasárnap van, régebbi nevén Messiás-vasárnapnak nevezték, mivel itt bizonyult a legkifejezőbben az Úr Jézus a megígért Messiásnak. Nézzük ennek a napnak a történetét és egyben üzenetét a mai ember számára. Izrael fiai gyülekeznek Jeruzsálemben. Mégpedig nemcsak a déli Júdeából, hanem Samária megkerülésével az északi Galileából is. Nem virágvasárnapra gyülekeznek ők, hanem a közelgő pászka ünnepére. Hogy sok ügyes-bajos dolgaik elrendezésére is legyen idejük és a hosszú gyaloglás után egy kissé megpihenjenek, korán érkeznek és az ünnepek után sem azonnal mennek vissza. Amint megpillantják Jeruzsálemet a hegyekről, minden irányból, elkezdik énekelni a „grádicsok énekeit”. Ezek a 120. zsoltárral kezdődnek és a 134. zsoltárig tartanak. Összesen tizenöt zsoltár. Ezeket a Jeruzsálem felé lejtő, egyre alacsonyabb dombokon énekelték. Így már bizonyos vallásos érzülettel érkeztek meg Jeruzsálembe. A gyülekező tömegbe egyszercsak híre érkezik Jézus érkezésének. Egyszerre ő lesz a beszédtéma a városban hömpölygő tömegek között. Egyszerre eszébe jutott mindenkinek valami a Jézussal való kapcsolatáról. – Én ettem vele a Simon, a Zakeus, vagy Lévi házánál. Én kaptam tőle felséges halat és kenyeret, amikor ötezer férfi volt együtt hallgatva őt. Én ott voltam, amikor feltámasztotta Lázárt, én meg mikor a vakon születettnek szemeit sárral kente be és az egyszerre látott. Én hallottam, mikor a törvényt megvédte, hogy abból egy pontocska, vagy egy ióta el nem maradhat. Hallottam, mikor Zákeusnál deklarálta: Ma lett üdvössége ennek a háznak. Nagyokat nyeltem, amikor az élet vizének mondta magát. Szinte mindenkinek volt valami élménye Jézussal. Talán éppen azért szánták némelyek magukat erre a nagy útra. Új hír kap szárnyra: Bethániából érkezik! Menjünk elébe! Neked is látnod kell őt! Te sem maradsz érintetlen, ha találkozol vele! Jöjj és meggyógyulsz! Jöjj és biztos, hogy csodát látsz! Jöjj és élj vele!

13

virágvasárnapi igehirdetés


92. oldal

Látom a megnyílt eget És mindezt már nem a virágvasárnapi tömeg nevében mondom, hanem a magaméban és a tietekben. „Jer és lád meg, hogy Názáretből is származhatik valami jó!”. Sőt csakis onnan! Személy szerint kell találkoznod vele, most az igehirdetése alatt. És ahogy így összeáll a kép, megszületik a boldog felismerés: EZ A MI MISSIÁSUNK! Közben megismernek téged is a tanítványok és maguk közé számítanak. Megosztják veled tapasztalataikat, a csodákat, amiket veletek, velünk művelt az Úr. Közösséggé formál és egyházává egyesít. Ezek után megérkeznek a tanítványok a szamárral, amelyhez olyan prófétai módon, nem csodával, de csoda módján jutottak. Szívesen lennék Krisztus-hordozó szamár, ha tudnám, hogy elfogadod Őt tőlem is. Lassan menetté alakul a tömeg. A sokaság egy része előtte, egy része utána megy. És énekelni kezdik a templomba indulók zsoltárát: „Nyissátok meg azért kapuit Az igazság templomának, hogy bemenvén, nagy dicsőségit Dicsérhessem e nagy úrnak. Mert csak ez kapuja az Úrnak, Min a hívek el-bémennek, Mik felnyittatnak csak azoknak, Kik igazságodban élnek… Áldott az, aki az Úr nevében Eljöve nagy dicsőséggel! Áldunk, dicsérünk egyetemben Az Úrnak háza népével! Adjatok hálát e nagy Úrnak, Mert nagy az ő kegyessége, És nagy volta szent irgalmának Megmarad most és örökre!”

(Zsolt. 118)

Hozsánna! Áldott, aki jött az Úrnak nevében. Ki érdemelné ezt a dicsőítést inkább, mint aki megnyitotta szemünket, feloldozta nyelvünket, megoldotta tagjaink bénultságát, leszólított beképzeltségünk magaslatáról és felemelt a maga dicsőségébe? HOZSÁNNA! Óh segíts most, óh most adj jó előmenetelt! Most jöjj az életembe. Énekeld velem: „Jöjj szívembe most Úr Jézus! Lépj a megnyílt üdvajtón át, Mikor teszed, miért nem ma még!” Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

93. oldal


AZ ELSZÁRADT FÜGEFA H I N N I T A N Í T 14 Textus: Mk. 11:12-14, 20-24.

Az általunk nagyhétnek nevezett időszak következik. Az, hogy én e hét hétfőjére tettem ezt a szolgálatot egyáltalán nem jelenti azt, hogy hétfőn is történt. Egy bizonyos: ezzel a történettel indul az Úr Jézus a nehéz útra, amely ekkor még nem a kálvária útja. Jézus éhes. Pedig most nincs előtte negyven napi böjt. Az út mellett hivalkodva kínálja magát egy dús lombú fügefa. Odamegy hozzá Urunk, de a hivalkodó lombon kívül nincs rajta semmi élvezhető, ehető gyümölcs. Hány ember ilyen, mint ez a fa. Hivalkodó vallásosság jellemzi, de gyümölcse nincs. Békétlen, magának való, Jézus számára nincs semmije. Egy halleluját juttat eszembe ez a terméketlen élet: „Óh csak levél! Mi fájdalom! Nézd a Megváltó sír! Ilyen kevés tehát hited, S Őt oly kevéssé szereted, Hogy nincs rajtad egyéb: Csupán levél! Csupán levél? Szégyelld magad, ha életed ilyen! Elvesztegetted már időd, Semmibe sem veszed jövőd! Mit nyersz, ha életed Gyümölcstelen, üres levél?”

(Hall. 296.)

És most lássunk egy kis növénytant, egy kis botanikát, hogy a vélt ellentmondásokat feloldhassuk. – Izrael területén évente háromszor is terem a fügefa., Ahogy kibontakozik a lombja, szinte már ott van gyümölcs is érlelődőben. Árpilis, május táján már nem ritkaság fügét szedni azon a vidéken. A fa dús lombja beszél arról, hogy levelei között már érik a gyümölcs. Ezért van az, hogy már a pászka ünnepe előtt, amikor még nincs itt az általános fügeérés ideje, Jézus gyümölcsöt keres a fán. Csak kivételes, jó fekvésű domboldalakon kerül még ilyenkor gyümölcs. Dús lombja már messziről híreli, hogy ott lenni kell már gyümölcsnek is. Jézus csalódik. Lehetett ott más fügefa is, de az még csak bontakozóban. Ott nem is keres az Úr gyümölcsöt.

14

nagyhét: hétfői igehirdetés


94. oldal

Látom a megnyílt eget Ott és akkor a zsidó nép volt ilyen terméketlen fügefához hasonló állapotban. Templom, istentisztelet, áldozatok, Nagytanács, ünnepek stb. dúslombot mutattak, de gyümölcs az sehol. – Ugyanezt kell átültetnünk a jelenbe és meglátni, hogy a mai Anyaszentegyház semmivel sem gyümölcsözőbb, mint a Jézus korabeli zsidó közösség volt. Hogy a fügefa hasonlatánál maradjunk, idézem Lu. 13:6-9 verseit: ott is egy terméketlen fügefáról van szó. A gazda három éve jár gyümölcsöt keresni a fügefán és nem talál. És rendelkezik: „Vágd ki azt! Miért foglalja a földet is hiába?” A vincellér közbenjár egy kis türelmi időért. Egy még gondosabb kezelést helyez kilátásba, s ha akkor sem terem, azután vágd ki azt! – Nem lehet azonnal megállapítani, hogy a fában van-e a hiba, vagy a gondozóban, illetve gondozásban. Másik hasonlatot az Ószövetségből, Ézsaiás könyve 5. részének elejéről veszem. Igaz itt nem fügefáról, hanem szőlőről van szó. Viszont itt minden feltétel igen kedvezően adott. A szőlő Isten kedvesének szőleje. Mégis így kell rajta bosszankodnia: „Ítéljetek köztem és szőlőm között! Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, mit meg nem tettem vele! Miért vártam, hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett?! Azért… elvonszolom kerítését, hogy lelegeltessék, elrontom kőfalát, hogy eltapodtassék. stb.” Hányszor kell Istennek ilyen védtelenségben hagynia bennünket, mert gyümölcstelen az életünk, terméketlen az egyházunk?! Még tart a kegyelmi idő számunkra is. Ám téved, aki minden számonkérést Jézus visszajövetelére időzít. Mert a Gazda bármikor számon kérheti a termést megbízott művelőitől. Izrael számára ez sajnos ott és akkor el is érkezett. Csaknem kétezer esztendőt kellett szétszórtságban, kerítetlenül, eltiportan élnie gyümölcstelensége következtében. Csak a mi generációnk alatt kezdheti meg visszatérését az ígéret földjére. Ezt is meg kellett előznie egy nagy kivágatásnak a „holokauszt"”keretében. És most is, ahonnan nem szívesen térnek haza, ott bajt kavar az Úr a történelem által, hogy kénytelenek legyenek menekülni. Most ez megy végbe a nagy Szovjetunióban, ahonnan tízezrével menekülnek Izrael földjére a zsidók. A gyümölcs, amelynek már be kellett volna érnie a Messiásba vetett hit. Egyre növekvő mozgalom lett Izraelben a Jézus Krisztust messiásának elismerő Messiáshívő zsidó hívők közössége. Ennek a gyümölcsnek már be kellett volna érnie, mégpedig nemcsak Izrael számára, hanem kétezer év alatt már az Anyaszentegyházban is. Két ítéletével is találkozunk ezekben az igékben a gyümölcstelen életért. Az egyik: „Vágd ki azt, miért foglalja a helyet is hiába” – A másik: „Soha-örökké ne egyék gyümölcsöt róla senki.” Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

95. oldal

Látom a megnyílt eget És most alkalmazzuk mai saját körülményeinkre az igét. Szamosangyaloson evangelizáltam. A hét közepén felkeresett a párttitkár azzal a kéréssel, vagy inkább követeléssel, hogy ma este hagyjam el az evangelizációt, mert a kommunisták aktíva gyűlést tartanak. Kérdeztem, hogy miért én hagyjam el a szolgálatot. Egyszerű volt a válasz: mert maguk már kétezer éve mondják a magukét, mégsem lett belőle semmi. Ezután megkérdeztem, hogy hánykor van és meddig tart a gyűlésük. Éppen este hattól nyolcig. Tudomásul vettem. Nyolc órakor harangoztattam, félkilencre talán házőrzőnek sem maradt otthon senki. Még aki ágyban volt az is felkapta ruháit és eljött a templomba. Azt hiszem azon az estén talált rajtunk valamit a gyümölcskereső Isten. A televízióból tudom, hogy Kanadában van egy magát őskeresztyénnek valló magyar gyülekezet, akik teljes vagyonközösségben élnek. Mindenki minden keresetét beadja a közösbe és onnan kapnak megélhetést, ruhát stb. Sajnos mi nem tudunk így egyetérteni pénzügyekben. Még a tizedig sem tudunk eljutni és azt a két napi cigarettára való pénzt is sajnáljuk az egyháztól egy évre. Vajon talál-e valamit rajtunk a gyümölcskereső Isten? Levelet csupán, de gyümölcsöt azt hiába keres itt. Pedig az apostoli kor keresztyéneiről azt olvassuk, hogy „szűkölködő nem volt közöttünk egy sem.” Sőt eladták javaikat, hogy a keresztyénné lett rabszolgákat megvehessék és felszabadítsák. Ez azért akkor igen komoly gyümölcs volt. Pedig a lombunk dús. Hirdetjük az Úr asztalánál a bűnbocsánatot. Teszik nyakló nélkül az ígéreteket a kereszteléskor, fogadalmak hangzanak el a konfirmációk alkalmával, esküszövegeket mondunk a házasságkötéskor. Azután soha, semmit sem becsülünk meg, nem tartunk meg, minden megy tovább, mint eddig. Csoda-e, ha egyszer azt mondja Isten: elég! Kivágni! A futballt gólra játsszák, a keresztyénséget gyümölcseiért adta Isten. De romlott fa nem teremhet jó gyümölcsöt. Meddig lesz még meseóra az istentisztelet? Meddig hangzanak el hamis eskük a templomainkban? Mondd: meddig? Ámen.


96. oldal


A SÁTÁN NAGYHETI INTRIKÁI Lectio: Luk. 19:37-48

Textus: Lk. 22:31-32 Jn. 13:26-27

A Sátán megkísérelte Jézust fellépése kezdetén ellehetetleníteni, aztán megszégyenülten „miután elvégezte minden kísértését az ördög eltávozék tőle egy időre.” Lk. 4:13) Ez az „egy időre” azt jelentette, hogy ő vezette a Jézus megkísértéseit az adópénzzel, feltámadással, a felebaráttal stb. Most a „nagyhéten” elérkezettnek látja az időt, hogy mindenért visszavágjon, hogy kitombolja magát az Isten Fia körüli intrikákban. A kereszt körüli tetteit most nem teszem elemzés tárgyává, de két nagyon is eleven pontjára rá kell mutatnom, mert e nélkül nagyon egyoldalú lenne a nagyhét krónikája. Még levegőben van és a lelki atmoszféra meghatározója a virágvasárnapi Hozsánna és virágözön. Jézust nem tévesztették meg ezek az ovációk. Tudta ő nagyon jól, hogy ezek mögött is ott van a Sátán, görög nevén: Diabolos (szószerinti magyar fordításban: „Kétfelé dobáló”). Így a külső ünneplés mögött látja Isten Fia a rá váró tragédiát is. Már az ünneplésben is ott fészkel, mint ünneprontó a főpapok morgolódása, a farizeusok felháborodása, a kufárok átkozódása. De legközelebb jön Jézushoz az Ünneprontó, amikor két tanítványát szállja meg, hogy megkeserítsék uruk és mesterük lelkét. S ezt a keserűséget a népünnepély sem tudta feledtetni. Ez a két tanítvány: Simon és Júdás. Nézzük először Simont. Amikor az Úr Jézus Péterré, Kősziklává alakított tanítványát ismét régi nevén nevezi, Simonnak, akkor rendszerint valami baj van vele. Így olvassuk pl. amikor Jézus megjelenti szenvedéseit, amelyek rá várnak és Péter elkezd fogadkozni, amikor Jézus válasza ez: „Simon! Simon! Imé, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát; de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért i d ő v e l megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.” (Lk. 22:31-32) – Majd Máténál, amikor Péter a szenvedések előre jelzésére így tiltakozik, hogy „Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg teveled!” Jézus válasza ez: „Távozz tőlem Sátán: bántásomra vagy nékem, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra”. (Mt. 16:22-23) Az Isten dolga az ember megváltása, az ember dolga az ember megmentése. Ha Jézussal nem eshetik meg a halál, akkor velünk nem eshetik meg megváltatásunk. Ezért volt ördögi Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

97. oldal

Látom a megnyílt eget Péternek ez a megnyilatkozása, mert a Sátán célját szolgálta, hogy az embernek lehetősége se legyen az üdvösségre. Aztán, hogy az Úr ráébressze Simon Pétert esendő voltára, jön a háromszori megtagadás az átkozódásig és esküdözésig. De Jézus imádkozott Simonért és az ismét Péter lett és első az apostolok között. Az ördög belülről bomlasztó stratégiájának másik eszköze Júdás. az iskáriótes. Már ott kezdődött Júdásban a kapunyitás az ördög felé, amikor megírja róla tanítványtársa János, hogy „tolvaj volt, és nála volt az erszény (a tanítványi közösségé) és amit abba tesznek, elcsené.” (Jn. 12:6) Ezt az állítását megismétli János az utolsó vacsora alkalmából. Amikor a tanítványok Jézus újabb bejelentésére, hogy hamarosan elárulják őt, a tanítványok kérdezősködnek, hogy ki lesz az, Jézus válasza így hangzik: „Az, akinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának. És a falat után akkor bement abba a Sátán. Monda azért néki Jézus; amit cselekszel, hamar cselekedjed.” (Jn. 13:26-27) Pár évvel ezelőtt egy irodalmi társaság dráma pályázatot hirdetett meg. A pályadíjat az a dráma nyerte, amelyik Júdásról és Péterről szól. Rövid tartalma az volt, hogy Júdás kiábrándult Jézusból, mivel nem állt a rómaiak ellen fellázadni kívánó zsidóság élére és ezért bosszúból elárulta Jézust, közben azt is remélve, hogy az életét féltve rááll Jézus a lázadók vezetésére. – Óh, mennyire nem ismerte meg őt! – Ugyanakkor Péter, aki első számú üldözöttje lett előbb Jeruzsálemben, majd Rómában is a keresztyénségnek, csendes, de rendíthetetlenné vált hitével meghódította a rómaiakat a Krisztus ügyének. Júdás a zsidó politika beépített embere lett, míg Péter az isteni tervekbe épült be. Júdás eszméi átragadtak bizonyos mértékig a tanítványokra is. Amikor a Feltámadottól megkérdezik: „Uram, avagy nem ez időben állítod-e helyre az országot Izraelnek?” (Csel. 1:6). Júdás további sorsa így alakul. Megretten tettétől és bűnbánatot tart. De bűnbocsánat nincs, mert nem találta meg a bűnbánat helyét. Ő ugyanis a főpapokhoz ment bűnbánatával, holott Jézus ellen vétett. Még a visszadobott harminc ezüst jóvátétele se mentette lelkiismeretét. Így előbb halt meg, mint Mestere, Jézus, mert az önakasztáshoz nem kellett bírói procedúrát végigjárni, elintézhette azt saját hatáskörében. A Júdás-dráma fejezeteit így foglalhatjuk össze. Szeme előtt mentek végbe a csodák, gyógyítások, szabadítások és mindemellett lopott. Nem mérte fel a helyzeti kü-


98. oldal

Látom a megnyílt eget lönbséget önmaga és Jézus között. Csókkal árulta el Mesterét, de ez a csók őt égette legjobban. – Aztán jön a késő bánat. Vissza az ezüstöt, nem kell a fazekas mezeje: de ettől még nincs békesség! Gyerünk megvallani, hogy elárultam az ártatlan vért: még sincs békesség… Elfutni messze, idegenbe, ahol senki „nem tud semmit: de békesség sehol… A belső vád egyre erősödik, kibírhatatlan: jöjjön hát az elkerülhetetlen: a halál! Meglát egy magas sziklán egy kiálló fát. Odamegy ráköti kötelét, aztán a nyakára, elrúgja magát a sziklától egy pillanatig ott lebeg a sziklától elrugaszkodva a szakadék felett, majd reccsen az ág, letörik, ő pedig lezuhan a szakadékba és kiomlik a bele. (Mt. 27:5, Csel. 1:18) De vessünk még egy pillantást Péterre, aki másik kiszemeltje volt a Sátánnak. Kétségtelenül megzavarja őt az ördög. Ennek állomásai: fogadkozik (Mt. 26:33), Urának gyötrődése alatt elalszik, (Mt. 26:40), heveskedésében levágja a Málkus fülét (Mt. 26:51, Jn. 18:10), - háromszor megtagadja Urát – átkozódik, esküdözik, - és mintegy befejezésképpen, szemeinek sem hívén, elkeseredve visszamegy régi életformájához, a halászathoz és magával rántja a többit is. (Jn. 21:3) Súlyos dolgok ezek. Ám az ítéletben ott a kegyelem: a háromszori megtagadás ellenében ugyancsak háromszor megvallja Jézus iránti szeretetét. (Jn. 21:15:17) És Jézus mindent megbocsát. A közeli pünkösd alkalmával betölti Szentlelkével. Szavára meggyógyul az Ékes kapu sántája, majd Éneás, keszkenője, árnyéka is gyógyító erejű a hívő számára. Péter hitt és élt. – Júdás nem tudott hinni és szörnyet halt. Gondolkozz, rád mi vár? De csak e kettő közül! Ámen.


99. oldal


M E G É R E T T A K A K A S S Z Ó R A 15 Textus: Mt. 26:69-75.

Jézust elfogatása után követik a főpap udvarába János és Péter tanítványok. A szentírók, - mind a négy evangélista, - szükségét látja annak, hogy Péterről megjegyezze, hogy „távolról” követi Őt. A távolról követés nem szabadít meg a kísértésektől. Ma viszonylag sok a Jézust távolról követők száma. Nem akarnak együtt mutatkozni vele. Nem tanítványnak, csak érdeklődőnek akarnak látszani. Semmi kétségem nincs afelől, sőt teljes a bizonyosságom, hogy Péter minden nyomorúsága ellenére nagyon szereti Jézust. Ha így van, akkor mért bukik el olyan sokszor éppen a legnehezebb időben? Lássuk Péter bukásainak okait, talán ez valamivel elviselhetőbbé teszi a kialakult sötét képet róla. Ezek okai az alábbiak: 1. Fölényes önbizalma. Jézus kijelenti, hogy „mindnyájan ezen az éjszakán megbotránkoztok énbennem.” Péter rendíthetetlen önbizalommal rávágja: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom.” (Mt. 26:31, 33). Vagyis jobbnak, erősebbnek, állhatatosabbnak tartotta magát mindeneknél. Pedig az is meg van írva, hogy „vigyázzon, aki áll, hogy el ne essék.” 2. Jézus intelmét nem vette komolyan. Az Úr ugyan kijelentette néki, hogy „ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor megtagadsz engem.” Péter, mintha semmit nem tanult volna Jézustól a három év alatt, ahelyett, hogy segítségét kérné, tovább fogadkozik: „Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged.” – És ami még súlyosbítja Péter helyzetét, hogy beleviszi tanítványtársait is ebbe a „csakazértis” játékba: „Hasonlóképpen szólnak a többi tanítványok is.” (Mt. 26:35) 3. A harmadik hiba, hogy nem Jézussal tart, hanem utána kullog. T á v o l r ó l követi Őt. Nem veszi észre, hogy már ott leselkedik az együttszenvedés félelme ösztönösen a hátrahúzódásban. A célja is az, hogy „lássa mi lesz a vége”. És itt egyáltalán nem a maga fogadkozó végére gondol, hanem Urának, Mesterének az ítéletére kíváncsi. Hol van már attól, hogy ha meg kell is halnom,… És ez a kísértés valamennyiünk ter15

nagyheti igehirdetés


100. oldal

Látom a megnyílt eget mészetes megnyilvánulása. Ez magában nem volna baj, de le kell szállnunk önteltségünk magaslatáról, és fel kell mérnünk, hogy reálisan, valóban meddig tudunk elmenni Jézussal. 4. Következő hibája, hogy belekeveredik a világi társaságba. Márpedig itt is érvénye van a közmondásnak, hogy „aki a korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók.” Itt is Péter a szolgákkal cimborál, így keveredik azok megkísértő hatalma alá, akiknek nem drága abban az eljárásban semmi, mert semmi közük az Úrhoz a kíváncsiságon kívül. De ne csak egyoldalúan nézzük az eseményeket a Péter oldaláról, mert mindez megannyi drága üzenet a Jézus oldaláról is. Szeretném leszögezni, hogy egyáltalán nem kívánom szent Péter apostolt e tettéért dehonesztálni, - tisztességétől megfosztani. De a reánk vonatkozó tanulságok miatt el sem kerülhetem e megnyilatkozásának tévőútjait. Hozzá teszem, hogy meggyőződésem, hogy Péter apostol szent. De sajnos ennek bizonyítéka éppen nem ez és nem a hasonló esetek. És itt még nem is apostol, „csak” tanítvány, aki olykor rossz bizonyítványt visz haza. Apostollá és szentté válásához még szüksége van a saját pünkösdjére. És most második csoportként nézzük az Úr Jézus részéről és szempontjából ezt a kakasszót megindító eseményt. Itt is pontokba szedem a kapott kijelentéseket. 1. A tagadás megjövendölése. Én nem hiszem, hogy itt arról volna szó, hogy Péter elengedte az egészet a füle mellett, hanem inkább arról, hogy az események rémülete, és az Úr melletti kiállás önbizalma nem engedte a szívéig eljutni a hallottakat. Péter a maga „Kőszikla” tudatában megfeledkezik arról, hogy honnét esett ki. Jézusnak kell erre emlékeztetnie azzal, hogy régi nevét visszahozza: Simon! Simon!. – Pontosan ezt a kiinduló pontot keresi bennünk a Sátán. Jézus azonnal felismeri és inti kedves tanítványát: „Imé, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát”. Itt kellet volna már Péternek kapcsolnia, hogy ebben a hasonlatban netán ő lesz a pelyva, aki kihull a rostán. Megnyugvást találhat azonban azon, hogy Jézus így folytatja: „De én imádkoztam érted, hogy a te hited el ne vesszen, te azért i d ő v e l megtérvén, a te atyádfiait oktassad.” Senki sem tagadhatja, hogy Péter megtért gyermeke volt az Úrnak. Legalább kétszeresen. Amikor ott hagyja a halászmesterséget és Jézus követőjévé szegődik, majd Cézárea Filippinél, mikor Isten Fiának vallja Jézust, s egyben Krisztusának, a várt Messiásnak jelenti ki Őt. – Ám mindezek ellenére, ha ilyen krízisbe jut, mint ebben az életszakaszIdekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

101. oldal

Látom a megnyílt eget ban, nemcsak a fogadkozás, megtagadás, hanem a vagdalkozás, kiábrándulás dolgában is, akkor el kell jönni az új megtérés idejének. A megtérés nem lezárt folyamat. Ezt nem tudni kettős veszéllyel jár. Egyszer azzal, hogy bukásai ellenére is nyugszik babérain az ilyen ember, azzal az önáltatással, hogy „hiszen én már megtértem”! Más felől azzal, hogy bukása esetén elveszett reménység számára, hogy „Van még számomra is bocsánat, Van Jézusom Ő az enyém!” 2. Másodszor Jézus nevelő munkáját kell meglátnunk abban, hogy az önismeret útjára viszi Pétert. Pál így fejezi ki: „Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytoké?” (II. Kor. 13:5) De aki azt képzeli, hogy egyszer már Kőszikla lett, nem történhetik vele ilyen, az „vigyázzon, aki áll, hogy el ne essék!” 3. A Jézus próféciája azért nem kétségbeejtő, mert ott van benne a helyreállítás ígérete is. „Idővel megtérvén a te atyádfiait erősítsed!” Az alázatban maradás iskolája ez. Péternek van egy megbízatása: „embereket fogsz életre halászni.” Mélyre süllyedhet ugyan Isten választottja, de el nem veszhet, mert Isten kijelentette, hogy célja van vele és az Ő tervét végre kell hajtania. Persze, amikor az alázatot felváltja a hetykeség, akkor azzal sem törődik, hogy katonák, rabszolgalányok, kapunállók válnak vallatóivá. „Tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd és alázatos szívű vagyok és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.” Jézus tanítása bennünket is helyre tesz, ha szem előtt tartjuk azt. 4. Az Úrnak sok baja van az övéivel. Miközben Jézusnak át kell élnie hűtlen tanítványának, Júdásnak árulását és az ezzel járó emberfiúi gyötrelmeket, valamint az előre ismert konzekvenciát, a kálvária kezdetét meg kell élnie, aközben arról is gondoskodik, hogy Péter olyan személyekkel találkozzék, akik beengedik őt, szóba állnak vele és kiprovokálják bukását. Az elindult úton végig kell mennie. Mint Emberfia kimondhatatlanul szenved, gyötrődik a megváltása alatt lévő világ gonoszságán; azalatt nem szűnik meg a tanítvány apostollá formálásának istenfiúi munkája kedvelt Péterével kapcsolatban. Péter ugyan Simon marad még a Tibériáson is, sőt még pünkösd után is szemére kell vetnie Pálnak, hogy a Pogányok asztaltársaságától félrevonultan „képmutatóskodott” Péter. 5. Az ami a főpap udvarán történik ezen az éjjelen, az az Isten országának diadala a megromlott világ, benne a megromlott Péter tanítvány fölött. – Ott mindennek pontosan elrendelt ideje van. Az események logikusan következnek egymásból.


102. oldal

Látom a megnyílt eget Két tanítvány követi Jézust az elfogatása után a főpap udvaráig: János, aki ismerős a főpappal és bejáratos az udvarába, és Péter, aki kívül reked a kapun. Majd ezt olvassuk: „Péter kívül áll az ajtónál. Kiméne azért ama másik tanítvány, aki a főpappal ismerős volt és szólt az ajtóőrzőnek és bevivé Pétert.” (Jn. 18:16) És már az ajtóőrző l á n y elkezdi: „Nemde te is ez ember tanítványai közül való vagy? Monda ő, nem vagyok.” Aztán együtt melegszik a szolgákkal és a poroszlókkal. – Tehát éppen azokkal, akik elfogták Jézust, és akik közül a Málkus fülét levágta. Hogy nem gondolt arra, hogy felismerik?! A kőszikla biztosságát fölértékelte magára nézve. Ismét egy párbeszéd: „Nemde te is ennek a tanítványai közül való vagy? Megtagadá őt és monda: Nem vagyok.” Majd megszólal annak rokona, akinek Péter a fülét levágta: „Nem láttalak-é én téged ővele együtt a kertben? Ekkor átkozódni és esküdözni kezde, hogy: Nem ismerem ezt az embert. És a kakas azonnal megszólalt.” (Ján. 18:15-27, ill. Mt. 26:74-75) A kakasszó előtt azonban egy pillanatra összevillant Jézus szeme a Péterével. Micsoda isteni menetrend?! Mi melléktörténetnek tartjuk ezt. A Jézus szenvedéseihez képpest az is, de a mi számunkra hatalmas mementó arra nézve, hogy hová tud süllyedni az ember még ha tanítványa is Jézusnak. És ebben a pokolban robban Isten országának bombája. Nem a melegítő tűz lángja éget már, hanem belül lángol a pokol Péter szívében, dúl a lelki harc gondolataiban, facsarja szemét a könny. Igazad volt Uram! Magam sem hittem még neked sem, hogy ilyen vagyok! Óh nem ismerem én magamat. Egyedül te tudod, hogy mi lakik az emberben. És már repíti a felismerés a kapu felé. Taszítja a bűntudat. Felülmúlta a kíváncsiságot. Csak menni! Menni! Futni innen. Nem akartam! Nem így akartam Uram. És keservesen sír. A könnyek mossák a lelkiismeretet, a bűnbocsánatra magára még várni kell, mert még nem hull a mindent eltörlő drága vér. Bizony egész testi emberünk megérett a kakasszóra. Sok templomunk tornyán figyelmeztet egész községeket a toronykakas, de ki figyel rá. Megszokták. Sokan azt sem tudják, miért van ott. Teérted! Ámen.


103. oldal


AZ UTOLSÓ PÁSKA Textus: Mk. 14:12-21.

Nincs Izrael életében emlékezetesebb esemény, mint a páskabárány és annak jelentősége. Kilenc csapás végigzúdul a gyülekezeten és készül a legsúlyosabb a tizedik, az elsőszülöttek megöletése. Valójában a páska ünnepe mindmáig a zsidóság körében a szabaddá tétel, a gyülekezetté válás, az Úrral való szövetkezés alkalma és pecsétje volt. Számodra mit jelent egy úrvacsora? Ugyanezt a szövetséget, a gyülekezet tagjaival való testvériesülést, a bűntől, világtól való szabaddá lételt? Sőt az örök halálból való szabadulást? Izraelt ez az emlék uralta. Ezt idézte minden fellobogó láng az oltáron, ahol valaki bűnéért vitt engesztelő áldozatot. De ezt idézte a fogságba vitel nehéz évtizedei alatt éppen az oltár és az áldozat hiánya, úgyannyira, hogy „a nagy búnak és bánatnak miatta, hegedűnket akasztottuk fűzfákra.” – Vagyis megszűnt az ének, a jókedv, a vidámság. De ennek emlékét őrizték, bármi áron azok, akik a hadifogolytáborban száraz kenyérhéjjal és teával osztottak úrvacsorát valamelyik nagy ünnepen. Egyiptom képe mindinkább megfakult az idők teltével, de a bárány és a bűn kapcsolata állt; a bárány és a szabadítás témája nem évült el! Ám két kísértés mégis kíséri e szent hagyományt: a rutin, a megszokottság, valamint annak tudata, hogy nem győzném báránnyal ellensúlyozni a bűnt, mert annyi bárány a világon sincs. Ezért várt a nép: jöjj el Istennek ama Báránya, aki elveszed a világ bűneit azokról, akik hisznek tebenned. A páska ünnepét mi keresztyének „húsvét”-nak nevezzük. Azon meggondolásból, mely még a katolikusokból maradt ránk, hogy a 40 napos nagyböjt után lehet immár, sőt szabad is „a hús ellen véteni”. A névnek semmi köze sem Jézushoz, sem a páskabárányhoz. De hiszen nem a név a fontos, hanem a tartalom. A páska 8 napos ünnep volt. Első napon fogyasztották el a páskabárányt, majd utána 7 napon át kovásztalan kenyeret ettek. Amikor Jézus utolsó évében eljött a páska ideje, a tanítványok megkérdezték: Hol akarod, hogy megkészítsük a páskát ételedre? Jézus egy nagy vacsoráló házba irányította őket. A hagyomány szerint a Nikodémus házában volt ez a nagy ebédlő.


104. oldal

Látom a megnyílt eget Figyelemre méltó az a kijelentése Urunknak, hogy „tanítványaimmal együtt!” – Az eredeti páska ugyanis családi közösség számára volt elrendelve. Házanként, vagy két házanként, „a család ételéhez képest” kellett a bárányt levágni, hogy abból reggelre semmi sem maradhatott. Az Újszövetség korában a családi tradicionális közösséget a tanítványi, bűnbánó közösség váltja fel. Egyéni üggyé lett az úrvacsorává alakult páska a bűnbánat mértéke szerint. Jézusnak már minden mindegy. Tudja, hogy napokon belül elkövetkezik halála. Mégsem mond le a páskáról. Hiszen, ha az egyiptomi bárány akkora szabadulást hozott Isten népének, mennyivel inkább örök szabadulás közvetítője lesz Isten Báránya! Az egyiptomi bárányáldozat Egyiptomból az ígéret földje felé nyitott kiutat. Az úrvacsora e világból az Isten országára nyitja meg az őszinte bűnbánattal élők útját. A helyes úrvacsorázás alkalmával a bűn rabszolgájából Isten fiává válik az ember. Visszanyeri Teremtőjéhez való hasonlatosságát. Nem hagyhatjuk ki emlékezetünkből a páskabáránnyal kapcsolatos mozzanatokat sem. Ez első renden a bárány megöletése. Vajon Isten miért éppen ezt a legszelídebb, „ártatlan” jószágot jelölte ki áldozatul? Mert akiért megöletett, az éppen ellentéte volt ennek. Csak így volt – jelképileg is – kiegyenlítő értéke az áldozatnak. Másik mozzanat, illetve áldozati elem a vér. „Vérontás nélkül nincs bűnbocsánat!” A vér mögött teljes biztonságot talált Izrael népe. – És el nem hagyhatjuk a bárány halálának tényezőjét. Már az Édenben az Isten bőrruhákat csinált az embernek, mezítelensége elfedésére, mely a bűn következménye volt. Ott is állatokat kellett leölnie, hogy bőrük ruházat gyanánt szolgálhasson! Mert kezdettől fogva „a bűn zsoldja halál!” Valakinek be kell mutatni a halált, hogy nekem örökéletem legyen. Majd a bárányt meg kellett sütni. Jézus a szenvedések tüzében égett, hogy nekem életem legyen. A csontját nem volt szabad megtörni már az egyiptomi báránynak sem. A Jézusé sem töretett meg, mert a vérveszteség miatt már nála beállt a halál, míg a latrok vért nem hullattak, mert nem szöggel rögzítették őket a kereszthez, hanem a kor szokása szerint kötelekkel kötözték oda. Így nem állt be a halál estére, ezért meg kellett törni csontjaikat, hogy ebbe az utolsó nagy kínba belehaljanak. Így lett a mi húsvéti Bárányunk csontja töretlen, amint azt már Egyiptomban elrendelte az Úr. A páskabárányt „keserű füvekkel” kellett megsütni és egy álltóhelyükben megenni. Ennek van egy fizikai magyarázata. A só helyett ízt adtak neki a keserű füvek is és a Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

105. oldal

Látom a megnyílt eget rájuk váró hosszú úton a Vörös tengeren túlig nem szomjaztak úgy meg, mintha sós lett volna. Más felől derekasan jól kellett lakniuk, hogy étlenül bírják az útnak ezt az első szakaszát. De volt ennek a bárány fogyasztásnak szimbolikus, jelképes jelentősége is. Lássuk, hogy melyek a keserű füvek Jézus oltára, a kereszt körül? 1. Mindenek előtt a tanítványi körbe beépült spion, kém, áruló: Júdás. Övé a páska vacsorán az utolsó falat, amelyet Jézussal egyszerre márt ki a tálból. Ezzel lesz szomorú vége az utolsó páska vacsorának. 2. A keserű bizonytalanság. Mindnyájan megkérdik az Úrtól, amikor kijelenti, hogy egy közületek elárul engem: én vagyok-e az Uram? Mindnyájan érzik hogy lappang benne egy-egy áruló, csak a körülmények a leggyengébb jellemet választják ki, aki eddig is „elcsent” a közösségi kasszából. 3. Keserű középút. Ez annak megtapasztalásában konkretizálódik, hogy miként lehet egy életével is fogadkozó ember megtagadójává annak, akire már feltette életét: „uram, ha meg kell is veled halnom…” Ne legyünk mi olyan biztosak önmagunkban, de legyünk bizonyosak Urunkban. A középutas keresztyén is a keserűfüveket növeli. 4. És még mindig a páska asztala körül termeljük a keserű füveket, amikor versengést támasztunk, hogy ki a nagyobb. Álljatok fel az uralkodók asztalától. Jézus a versengés keserű forrásába beleveti a szolgálat fáját, mint Márában. Az uralkodók asztalától távozva sorakozzatok Uratok asztala körül, ahol drága megváltónk, Istennek ama Báránya éppen arra készül, hogy példaadásképpen megmossa tanítványainak lábait. Az utolsó páska véget ér. Átveszi szerepét az úri szent vacsora, amely nem testi, hanem lelki szabadulást hoz megváltottai számára. Ámen


106. oldal


AZ ELSŐ ÚRVACSORA Lectio: Mt. 26:14-19

T. I. Kor. 11:23/b.

Az árulás éjszakáján. Mit keres az áruló az Úr asztalánál? Semmit, hiszen már nincs is ott. Egyfelől éppen az ő távozása választja el egymástól a páska vacsorát és az úrvacsorát. És még egy mozzanat: a lábmosás (Jn. 13:4-15) Ez a két elválasztó cselekedet kétségtelenné teszi, hogy itt két vacsoráról van szó: 1. az utolsó páska és 2. az első úrvacsora. A páska vacsora utolsó falatjaként Júdás Jézussal együtt mártja falatját a tálba. A falattal együtt bemegy az ördög az Júdás szívébe. Az Úr maga szólítja fel: „amit cselekszel, hamar cselekedd!” És Júdás távozik. Sem a lábmosásnál, sem az úrvacsoránál már nincs jelen. A gyülekezetek gondolatvilágában összemosódik e két vacsora, és akár utolsó vacsoráról beszélünk, akár úrvacsoráról azt mindig úrvacsorának tekintik. Csupán abban azonosulnak, hogy mindkettőben ott a bárány vére és halála. Ez kétségtelen lényeges azonosulás. Nézzük, hogy mi a jellege a két vacsorának. Az összehasonlításból jól kitűnik a kettős közösség. Páska

Úrvacsora

1. Ószövetség lezárása

-

újszövetség megkötése

2. Kollektív páska

-

szelektív úrvacsora

3. Materiális, laktató étel

-

szellemi szentség

4. Egy nép páskája

-

egész világ úrvacsorája

5. A páska következmény

-

az úrvacsora előzmény.

Kissé részletesebben: A páskabárányt egy - vagy két családnak kellett elfogyasztani a család ételéhez, étvágyához, létszámához képest. Így egy-egy család életének biztosítéka lett, de csak Izraelen belül. Az úrvacsora, k e l l ő b ű n b á n a t mellett, minden vele élő életét megmenti Izrael népén kívül is. A páskát kilenc csapás előzi meg. Ítéletben érlelődik szentséggé. A kívül valók Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

107. oldal

Látom a megnyílt eget zokogó kárhoztatása kíséri elsőszülötteik felett. --- Az úrvacsora előtt Isten csodákban füröszti meg a népet, tanítvánnyá tesz és feloldoz az áldozat szentségében. Itt nem sírnak a kívül valók, mert Jézus önmagát adta áldozatul az ő népéért. A páskát hét napos kovásztalan kenyér körítette. --- Az úrvacsoránál előre távolítjuk el a kovászt. Nem azt, amely megkeleszti az egész tésztát, hanem a farizeusi és heródesi kovász eltávolítása, a képmutatás és hatalom kovászának eltávolítása ez A páskát állva, gyorsan kellett elfogyasztani. Isten célja az is volt, hogy jóllakjanak a meneküléshez. Az Úrvacsorát ott és akkor ülve fogyasztották el. Azt gondolom, hogy a könnyebb lebonyolítás okáért hívjuk ki az úrvacsorázókat az úrasztalához. Bár Birminghamban tízezer ember számára is fennakadás nélkül és gyorsan tudták kiszolgáltatni, és mi ülve fogyasztottuk a szent jegyeket. Szervezés dolga. Utolsó különbségtételem annak meglátása, hogy a páska onnan m e n e k ü l é s , ahol ítélet alatt voltak, --- míg az úrvacsora o d a m e n e k ü l é s , ahol a kegyelem kapható. Ennek az asztalnak egyik jelentősége, hogy itt az utód megette az elődjét. Az úrvacsora feleslegesítette a páskát. És mikor ők evének, u t á n a vette Jézus a kenyeret. Az úrvacsora nem szimbólum. Kétcsatornás bűnbocsánat. Egyik csatorna az Ige, a logosz. Amikor Jézus a kenyérosztás előtt azt mondja „hálát adok néked: ott a „Eylogéses” kifejezés áll, mely az igét jelenti. A bor osztása előtt szintén hálát ad, de már az „Eycharistésas” kifejezést használja, amit mi szintén „hálákat adván” kifejezéssel fordítunk, s amely görög szónak az alapja a „charis”, a kegyelem. Így a kegyelem két csatornája: az ige és a kegyelem. Az úrvacsorában egy anti-bűneset megy végbe. Ezt úgy értem, hogy az eddig elzárt életfájához odaenged az Isten, leszakíthatjuk róla legálisan az örökélet gyümölcsét és a két csatornán ömlik felénk a kegyelem, és az örökélet. Nem csodálhatjuk, ha Jézus úrvacsorázott. Neki nem kellett sem az ige útján, hiszen Ő volt az Ige testet öltése; sem a kegyelem útján, hiszen Ő maga ma is a kegyelem. Azon az éjszakán megszületett minden bűnbánó hívő számára a kegyelem! Ámen.


108. oldal


A F Ő P R Ó F É T A B Ú C S Ú J A 16 Textus: Ján. 16:1-7.

A Felkent-Krisztus búcsú szavairól szeretnék most szólni a gyülekezethez. Ezzel kapcsolatban találkozunk az Úr Jézussal, mint Főprófétánkkal, mint Királyunkkal és mint Főpapunkkal. Ma a Főprófétát állítom szemeitek és szíveitek elé. Az Úr búcsúbeszédei prófétai jellegűek, mert az eljövendő időkre adnak jelzéseket. Prófétai szolgálatából a búcsúbeszédekben három fő esemény rajzolódik ki. 1. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek… 2. Gyűlölni fog titeket a világ… 3. Elküldöm a Vígasztalót… 1. Olyan események következnek, hogy még a tanítványok is veszni látnak minden értéket, minden tanítást, minden reménységet, amelyet Isten fiának a jelenléte kilátásba helyezett. Jézus a jelenvalóság tragikuma helyett a távolba irányítja tanítványai tekintetét. Búcsúbeszédei e szavakkal kezdődnek: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek! Higgyetek Istenben és Higgyetek énbennem! Az én Atyámnak házában sok lakóhely van: ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” (Ján. 14:1-3) Sok hely van! Azt jelenti ez, hogy Isten sok üdvözülőre tart igényt. A benépesítés a misszió dolga és az evangelizációé. A helykészítés nem takarítás, hanem létesítés, ajtónyitás, áttelepítés. A helykészítés: közbenjárás az Atyánál, engesztelés az igazságos Istennél, békítés a kegyelem Urával. Ő elmegy, hogy „ahol én vagyok, ti is ott legyetek!” Ez a testet öltés lényege és célja. Isten teremtésének legfelsőbb egyedeiből kíván magának mennyei sereget toborozni. Ki ne maradj e sorozásból! De nemcsak azért jött, hanem ezért is megy el. Minket itt hagy két imperatívusszal:

16

A Főpróféta búcsúja és az azt követő két igehirdetés összefüggő, alkalmas egy háromnapos evangelizációra


109. oldal

Látom a megnyílt eget „Ne nyugtalankodjatok!” „Higgyetek!” Tamás nem tagadja meg egyéniségét, egyenes színvallást kér. Mi az, hogy Atyám háza? – Ha kész a hely, miért előremenni? Miért hagysz itt, ha magadhoz akarsz venni? Miért nem most teszed? Jézus válasza: ÉN VAGYOK: „az út” a megtérésedtől az Atyáig. Én vagyok az igazság, vagyis az út biztosítéka. És én Vagyok az élet ott is, ahol minden más megszűnik. Most pedig elmegyek. Tudnotok kell, hogy hol vagyok és hogy miért!? Főprófétánk már nemcsak mondja, hanem teszi is örök üdvösségünk munkálását. 2. Másik még ijesztőbb próféciája, hogy g y ű l ö l t i t e k e t a világ! Azt jelenti ez, hogy amíg Jézus távol van, bolondnak tart minket a világ. A világ tagadja a hit realitását. Víziónak, fantáziának, mellék vágányra futásnak tartja a hívők életét, bizonyságtételét. Ezért ellensúlyként mindent megtesz, hogy társadalmából senkit ne engedjen Jézushoz menni. Ez az akció nem áll meg a tiltásnál, hanem a bizonyságtevők üldözésébe csap át. Ugyanakkor tudjuk, mert tapasztaljuk, hogy a hívők számára a hit teszi jelenvalóvá a mennybement Krisztust. A hit aktualizálja az egykori kereszthalált az egyén földi életében. A hit válik folyószámlánkká, amelyen cselekedeteink gyülekeznek és kamatoznak az örökélet számára. Hit nélkül lehetetlen megállni és lehetetlen Istennek tetszeni! Életünk, ha krisztusi, irritálja a világot. Ahogyan irritálta Lót Sodoma lakóit. Tövis vagyunk a világban. Bizonyságtételünk lázadás az istentelen világ ellen. Igehirdetésünk veszélyezteti a hitetlenség önfenntartó bástyáit. De sajnálatosan ez a helyzet az istentelen egyházban is. Mert ilyen is van, nem is kevés! Ezért mondja az Úr, hogy nemcsak a világ lesz az, aki gyűlöl engem és gyűlölni fog titeket is, hanem még a gyülekezetekből is kirekesztenek és azzal áltatják magukat, hogy istentiszteletet cselekesznek. Éppen ez az ellenséges, gyűlölködő környezet indítja Jézust arra, hogy részeltesse a legveszélyeztetettebb tanítványait a tűzkeresztségben, mely a Lélek által van. Minket kiválasztott Jézus a világból. Ezért a világ disszidensként kezel bennünket. Javainak jogtalan használóivá kiáltja Isten népét. Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

110. oldal

Látom a megnyílt eget Isten azonban jól látja mindezt. Jobban mint mi, akik benne vagyunk szenvedő alanyként; és azonosítja magát velünk. Nem bűneinkkel, hanem hitvalló személyiségünkkel! És ez a világ számára szankció! Maga a teremtő Isten az, aki felvértez minket az úrvacsorában a Bárány vére által e küzdelmek győztes megvívására. Így lehetséges, hogy mialatt szenvedünk az alatt tisztulunk is testben-lélekben, szívben-gondolatban. Vértezettségünk tesz állhatatossá a több-több nyomorúság elszenvedésében. 3. Végül: elküldöm a V í g a s z t a l ó t . Gyűlöletességünk közepette nagy erősítés, sőt biztosítás, hogy amire mi képtelenek volnánk, azt kimunkálja bennünk a Szentlélek. Először is azzal teszi ezt, hogy jelenvalóvá teszi számunkra minden mennyei jótétemény forrását, a Jézus Krisztust. Maga Urunk biztatott azzal, hogy „nem hagylak titeket árvákul, eljövök tihozzátok.” És addig is, amíg ezt megtapasztalhatjátok, elküldöm hozzátok a minden tekintetben velem egyenlő rangú isteni helytartót: a Szentlelket. E prófétai szó kiinduló pontja Jézus kijelentése: „Ha valaki szeret engem”… távollétemben, az üldözések közepette is, „és az én parancsolataimat megtartja, az én Atyám szereti azt és ahhoz megyünk és annál lakozunk.” (Ján. 14:23) Már megint parancsolat? Igen, eligazítás a hűségben maradás végett. Hűség a mártíriumig. Ehhez kell a Vigasztaló! „Ő az igazságnak ama Lelke, akit a világ be nem fogadhat…” Vigasztalásunk mennybe tekintő, s egyben a hit próbája is e földi körülményeink között. Be kell látnunk, hogy bármennyire inkább itt marasztaltuk volna is, „jobb nekünk, hogy Jézus elmenjen.” Testet öltésében nem lehetett volna jelen mindenhol és mindenkivel. De Lelke által jelen van bárhol a világon, ahol segítségül hívják Őt. Az Atyával és Fiúval egyenlő isteni személy vigyáz reánk! Ebben és ez által stabil Isten népének helyzete ebben az ellenséges világban. Íme, Főprófétánk búcsúzik. És e búcsú nagyon is pozitív állapotot hoz számunkra. Helyet készít számunkra a mennyben. – Erőt ad küzdelmeinkhez, mely bátrakká teszi a természet szerint leggyávábbakat is. – És végül biztosítékokat nyújt megtartásunkhoz a Lélek fegyverzete, ajándékai és gyümölcsei által. Indulj hát Urunk után azzal a hittel, hogy felvétetésed nem bizonytalan. Ott kötsz ki, ahová áldozócsütörtökön Ő is eljutott. És ne felejtsed, hogy „aki m i n d v é g i g állhatatos marad, az üdvözül:” Maradj velünk és Vele életed minden hátralévő napján, hogy beeresszenek az örök hajlékba, amikor elérkezik annak az ideje!


111. oldal


A KIRÁLY UTOLSÓ ÜZENETEI Textus: Ján. 15:8-9, 16:24, 13:31-32, 14:30-31.

Az Úr Jézus búcsúbeszédeinek második csoportja a Messiásnak, mint Királynak az üzeneteit tartalmazza. Kálvin János ezt írja a királyok Királyáról: „Valahányszor azt halljuk, hogy Krisztus örök hatalommal fegyvereztetett fel, mindig gondoljuk meg, hogy e segítség az egyház örökkévalóságát támogatja. Krisztus királyságának erejét és hasznát fel nem foghatjuk másként, csak ha elismerjük, hogy lelki ország. Tudnunk kell, hogy mindaz a boldogság, ami nekünk Krisztusban ígértetik, nem külső javakban rejlik, hanem ezek az ígéretek a lelki javakra vonatkoznak. Krisztus úgy külsőleg, mint belsőleg inkább uralkodik a mi javunkra, mint a magáéra. Mivel a hívek az ő Királyuknak erejébe felöltözve győzhetetlenül állnak és mivel az ő lelki kincsei azokra bőven kiáradnak, nem ok nélkül neveztetnek a hívek keresztyéneknek.” Isten maga „felmagasztalta Őt, és ajándékozott néki oly nevet, amely minden név fölött való; hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atyaisten dicsőségére.” (Fil. 2:9-11) Ezekből láthatjuk, hogy Krisztus, mint Király, a megmaradásunk biztosítéka. Búcsúbeszédeiben egy királyi végrendeletet kell meglátnunk, amelynek hagyatéki leltára így néz ki: 1. Teremjetek sok gyümölcsöt, 2. Teljesedjetek meg szeretetben, 3. Győzedelmeskedjetek imádságban, 4. Hadd menjen be a dicsőség Királya, 5. A trónkövetelő. Ezekben a témákban munkálja megmaradásunkat, bővölködésünket, viszi előre meggazdagodásunkat. 1. Az első hagyaték arról szól, hogy az Atya a szőlősgazda a z ő szőlejében, az egyházban. Övé a tőke is, a vessző is, a gyümölcs is. Ugyanazon a tőkén lehet termő Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

112. oldal

Látom a megnyílt eget vessző és fattyú hajtás is. Az Úr nem tartja elkerülhetetlennek a metsző olló fájdalmát. Sajnos azonban sok nyomorúságunk miatt nagyon kevesen kerülhetik el azt. Az Úr tizenkét tanítványa közül csak egy halt természetes halállal, János. De még az ő számára is metszőollónak bizonyult Pathmosz. És hányszor kellett az Istennek emlékeztetni bennünket az édeni szavakra: „Töviset és bogáncskórót teremjen nektek a föld!” Márpedig „Vajon a tövisről szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?” A hívő ember termelékenysége nem szorgalmában, hanem hűségében gyökeredzik. 2. Teljesedjetek meg a szeretetben. A szeretet a hívők kötőeleme. Ez építheti fel egyházzá az élő köveket. A szeretetnek kizáró szerepe is van. De mindig bennem zár ki valamit, és nem belőlem, és főként nem körülöttem. Amikor azt veszem tudomásul, hogy „a szeretet nem irigykedik”, akkor kizárja az irigységet bennem. Ha a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, akkor ezeket a velem született tényezőket kizárja az életemben. Jézus tudta, hogy távozása után semmi sem emlékezteti ezt a világot rá, csak tanítványainak szeretete. Ezért mondja, hogy „arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy szeretni fogjátok egymást.” Isten maga szeretet és az ő követői sem élhetnek egymással másképp, mint szeretetben. Ilyen szeretet-kollektíva még nem létezett ezen a világon Jézus példamutatása előtt. 3. Jézus királyi óhaja, mint hagyaték; legyetek győzedelmesek az imádkozásban! Az imádkozó élet alapállása és győzelmének egyetlen záloga ahhoz köttetik, „aki hisz énbennem!” Bármilyen mértékben is húzódozunk az érdemszerző cselekedetek váltsághozó szerepétől, az érdemszerzés igétlen tényező, de a jócselekedet nagyon is igei igény. „Nem minden, aki ezt mondja nékem Uram, Uram, megyen be a mennyek országába, hanem aki cselekszi is az én mennyei Atyám akaratát.” Mondja Urunk. Jakab pedig egyenesen holtnak tartja a hitet, ha cselekedetei nincsenek. Azt mondja: „Mutasd meg a te hitedet a cselekedeteidből.” Ebből a cselekvő hitből kell nekünk imádkoznunk. Hogy pl. mikor egy betegért imádkozunk, higgyük, hogy meghallgattatunk, de tegyük is tisztába esetleg őt. A hit és a cselekedet az imádságnak az a két lába, amelyen Isten elé érkezik. E nélkül lehetetlen az Istennek tetszeni. Sőt szinte képtelennek látszó imameghallgatás rejtőzik abban az igében, hogy „aki hisz énbennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

113. oldal

Látom a megnyílt eget és nagyobbakat is cselekszik azoknál.” Krisztus királyságának lényeges tartalmi eleme bennem az imádság a győzelem hitével és igényével. Azért „Imádkozzatok és buzgón kérjetek!” 4. „Hadd menjen be a dicsőség Királya!” – Jézus számára az emberré válás az isteni dicsőség levetkőzésével járt. De emberi dicsőségét is sárba tiportuk, amikor az egyetemes emberiség képviseletében akkor és ott: Júdás elárulja, hamis tanuk hazudnak ellene, hamis vádakat hoznak fel és tesznek emberi igazsággá, hogy elítélhessék. Még ítélet nincs, de már ácsolják a keresztet. Nagypéntek lett Jézus számára nemcsak a test levetkőzésének szomorú alkalma, hanem minden isteni és emberi dicsőségének is teljes és radikális felszámolása. De ha nagypéntek az emberi gyalázat emléke, melyen az Isten Fiát megfosztottuk dicsőségétől; akkor a húsvét az isteni megnyilatkozás nagy ünnepe, amikor helyreállítja Fia megtépázott dicsőségét az Atya. Azon a napon: „Megtudjátok, hogy én az én Atyámban vagyok és ti énbennem” „Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja, az szeret engem.” „Aki engem szeret azt szereti az én Atyám is és én is szeretem azt.” „Kijelentem magam annak.” 6. Végül Királyunk egzisztenciájára tör a trónkövetelő. Urunk előre jelzi: „Jön a világ fejedelme és nincs bennem semmije. A nagypéntek rendezője követeli uralmát e világ felett. Jézus ellene mond. „Hogy megtudja e világ, hogy szeretem az Atyát, - jóllehet tudom ez az út a keresztre visz, - induljunk. A váltságnak végbe kell menni. Jézus tudja, hogy két napi örömöt szerez a világ fejedelmének a kereszthalállal, de a hétnek első napján elmondhatta a világ fejedelme: No ez a hét is jól kezdődik! Nekünk már a világ fejedelme személyében egy legyőzött hatalommal van dolgunk.

Király Ő

- ahogy vajúdik,

Király

- ahogy meghal

Király

- ahogy újjászül

Király

- ahogy csúffá teszi ellenfeleit.


114. oldal

Látom a megnyílt eget Köszönöm -

Prófétám

Köszönöm -

Királyom

Köszönöm -

Főpapom! Ámen.


115. oldal


A FŐPAP A SZENTÉLYBE LÉP I. Textus: Lk. 23:39-43 és Mt. 25:31-34, 41.

A nagypéntek üzenetét leghívebben tükrözi az hét szituáció, amelyben Jézus hét szava elhangzik a keresztről. E hét szózatból négy az emberekhez szól, háromban az Atyát szólítja meg Urunk, Megváltónk. Ezek közül is sorrendben az első egy üdvözítés deklarációja. Ezt tárja elénk alapigénk. „Vele együtt feszítenek meg két latrot. Ezek egyike sem volt különb a másiknál. Mégis az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. Nyilván az azonosságuk mellett kellett lenni különbözőségnek is közöttük. Térképezzük fel most külön-külön mindkettőt, hogy tiszta képet nyerjünk az üdvösség elnyerésének szabályai felől. a/. Miben voltak mindketten azonosak? 1. Egyforma alapállásuk van. Mindketten egyformán latrok, kegyelemre szorultak, bűnösök, elveszettek. 2. Egyformán távol vannak Jézustól, amiként távol van a Szentség

-

a tisztátalanságtól

Az üdvösség

-

a kárhozattól

A három napos halál

-

az „örök” haláltól.

3. Viszont ugyanakkor egyformán közel is vannak Urukhoz. Szóval érhetik Jézust, kérhetik őt, szidhatják Őt; vallhatnak néki, vagy mentegethetik magukat. És főleg közel van vagy egyiknek, vagy másiknak a halála. Tehát időhúzó halogatásra már egyiknek sincs ideje. 4. Azonosak a lehetőségeik. Dönthetnek üdvösség, vagy kárhozat között. E lehetőségükben senki sem befolyásolhatja őket a saját döntési jogukon kívül. 5. Egyformán van idejük arra, hogy még megtérjenek. Ezt sokan félreértik, és haláluk órájára halogatják a megtérést. Ám ez nem azoknak adatik, akik erre spekuláltak. Egy hirtelen baleset, egy eszméletvesztés a halál előtt és sok más elvehetik ezt az utolsó alkalmat.


116. oldal

Látom a megnyílt eget 6. És amint már érintettem, - egyformán nincs idejük a halogatásra. Utolsó lehetőség, amelyet elszalasztani, maga a kárhozat. 7. Egyformán kritikus helyzetben válik elodázhatatlanul sürgőssé döntésük akár így-akár úgy. A nem döntés is döntés a kárhozatban való megmaradás mellett. Ezekben a két lator azonos egymással, sőt lényegében velünk is. Egy élet-halál kérdéssé teszi az ember számára a döntés megtételét. b/ És most nézzük miben voltak különbözőek egymástól, mert végül is e különbözőség juttatta mindegyiket a maga helyére. Szemléletesség okáért párhuzamba állítom a két lator állapotának különbözőségét. Bal

Jobb

1. Testi baja tölti be

-

Testében már nem akar szabadulni

2. Le a keresztről

-

Fel a mennybe

3. Folytatni akarja eddigi életét

-

Új életet akar kezdeni

4. Szitkozódik

-

Könyörög

5. A főpapokkal tart Jézus ellenében

-

Jézussal tart a főpapok ellenében

6. Hitetlen: Ma Isten Fia

-

Hisz már: Visszajössz országodban.

7. Jézusnak nincs szava hozzá

-

Feloldozza, biztosítja: Ma velem leszel a Paradicsomban

Itt válik az emberiség két részre. A megtérő lator örökre kivívta a hívő nép helyét Krisztus jobb oldalán. Míg balra foglal helyet a kárhozottak serege. És azóta e két kereszt valamelyike mögé lehet felsorakozni. Nincs harmadik út! Jézus keresztje a választó vonal. Valójában e történet arról biztosít, hogy nincs veszve semmi, még a halál kínjai között is győzelmet arathat az Úr! Nem kapott a megtért sem testi elégtételt. Nem kevesebb a fájdalma, éppúgy megtörettek a lábai, mint baloldalra pártolt társának. Mégis a jobb oldali elsőnek szakít az Élet Fájának érett gyümölcséből. M é g m a : Félre a kérubokkal az élet fája elől. Kialszik a villogó pallos lángja örökre. Az Élet Fája elérhető újra. Ján. 19:25-27. Második szolgálatával a hívők megmaradásának biztosítékát munkálja az Úr. E célra két hívő áll a kereszt alatt.


117. oldal

Látom a megnyílt eget a/ M Á R I A : Általa lett testté az Ige, illetve rajta keresztül. 1. Ő a bűneset után megígért a s s z o n y , akinek Magva majd a kígyó fejére tapos. 2. Miért asszony? – Mert a tiltott gyümölcsöt is asszony szakította le. – Asszonyé a test formálás feladata. – Immár nem porból, miként ő sem közvetlenül a porból jött, hanem utóteremtés útján. 3. Szűz Mária megtiszteltetésnek tartja, - mert leginkább ő van róla meggyőződve, hogy szűztől szül Fiat az Istennek. 4. A világ fennállása óta egyedül szűz Mária szült bűnnélküli embert és ő is csak Jézust. Éppen a férfiú hiánya ebben a szülésben az a tényező, amelynél fogva nincs eredendő, átöröklött bűn sem a született gyermekben. 5. Mária fogantatása után újongva énekel. Előbb a maga örömét fejezi ki, mikor így szóLectio: „Nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas és szent az Ő neve! És Imé, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek!” 6. Majd általánosítja az örömöt, amikor így énekeLectio: „Az ő igazsága nemzetségről nemzetségre van azokon, akik őt félik.” – Viszont – „Elszéleszté az ő szívükben felfuvalkodottakat.” 7. És már az agg SÍmeonnak megjelentette a Lélek, hogy jön idő, amikor „a te lelkedet is átalhatja az éles tőr…” – ami be is következett a kereszten. A Jézus keresztre feszítésekor Mária már régen özvegyasszony lehetett. Ezért Urunk őt a másik jelenlévő hívőre, János tanítványra bízza. b/ J Á N O S apostol a kereszt alatt a másik hívő. Megbízatásának alappillérei a következők: 1. János legnagyobb kincse a szeretet. Az hozza ide a kereszt alá is. A hit és cselekedet apostolai futnak, de a szeretet mindent legyőzve itt áll. 2. János a tanítványok között a legintelligensebb és viszonylag anyagilag is a legtehetősebb. 3. Isten szeretetéért az ötödik parancsolat jutalmával fizet néki. Az egyetlen tanítvány, aki természetes halállal végzi földi pályafutását és száz éves korán felül.


118. oldal

Látom a megnyílt eget 4. Totális felszámolása történik itt a múltnak. Nincs még három ilyen magános ember a világon, mint Jézus, Mária és János. Jézus következő szava hozzájuk szól: „Asszony ímhol a te fiad” – Ímhol a te anyád.” Egymásra utalja őket, mintegy végrendeletként. A kereszt alatt valamiképpen mindenki társkeresővé válik. Ezzel Jézus sínre teszi a hívő nép sorsát, útját. „Egymás terhét hordozzátok…” Ján. 19:28. S z o m j ú h o z i k az, aki nemrég még magát kínálta élővíz gyanánt. 1. Kétségtelen mindenekelőtt a testi szomjúságról van itt szó. Már három órája függ a kereszten. Ez maga is elég volna. A másik két megfeszítettől eltérően neki vérvesztesége is van, ami szintén tikkasztja. S ha hozzá vesszük az előző éjszaka vallatási tortúráját, akkor megértjük, hogy ha emberi testbe öltözött, akkor annak a következményei maradéktalanul hatottak rá is. Ezzel is dokumentálta, hogy „mindenben hasonló lett mihozzánk, kivéve a bűnt.” És ha Ő onnan testi szükségeiért kiált, minket is feljogosít arra, hogy testi nyomorúságainak esetén segítség után kiáltsunk. Itt különösen nem nélkülözhetem annak közbenjárását, aki maga is átélte az emberi nyomorúságot. E szózat első üzenete ez. 2. E realitáson túl is „mint a szarvas kívánkozik a folyó vizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád óh Isten! Mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?” (Zs. 42) Ézsaiás így fejezi ki ezt a szomjúságot: „Óh vajha megszakasztanád az egeket és alászállnál!” Ez a szomjúság jogosítja fel népe összegyűjtésére az Urat.” Óh mindnyájan, kik szomjúhoztok jertek e vizekre…” „Mert az én testem bizony étel és az én vérem, bizony ital.„ Egyidejűleg engem szomjúhozz és az Atyát! Ján. 19:30 Amint a kicsiny mentőöv magában hordozza a nagy hajó megtartó szerepét, úgy foglalja magában ez a szózat az egész üdvjuttatást. Mégis nem tartom a váltságmű lezárásának ezt a szót, mert az inkarnációban foglalt feladat még nincs befejezve. Még részben teljesültek a próféciák, részben az Ószövetség. Nézzük hát, mi végezhetett el! I. Isten számára:

1. Helyreállítja Isten dicsőségét 2. eleget tesz Isten igazságának, 3. megbékíti Istent az emberrel.

II. Az ember javára elvégzett munka: Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

119. oldal

Látom a megnyílt eget 1. A bűnből a hit világába, 2. a halálból az életbe, 3. a kárhozatból az üdvösségbe emel. III. Zárójelentés ez mégis a testet öltés időszakáról. „Isten Báránya Te ott a Golgotán Teljes győzelmet vettél a harc után Üdvöt találhat már az egész világ Mert megfizetted ott Bűnünk váltságdíját Fennszóval hirdetéd a kereszten: Elvégeztem, elvégeztem!” Ámen


120. oldal


A FŐPAP A SZENTÉJBE LÉP II. Textus: Lk. 23:34

Az előző szolgálatomban Jézus hozzánk, emberekhez intézett szavaival foglalkoztam, amelyeket a keresztről mondott. Most azokat a szavait szeretném értelmezni, amelyeket arccal az Atya felé mondott. Ezek voltak: az első – a középső, - és az utolsó szavai. Megváltónk ezekben a szavakban nem a bosszúálló Seregek Istenét hívja, hanem az éppen itt a kereszten Atyánkká lett Istent veszi igénybe segítségül; de nem a maga számára, hanem a minkre. Az első szó, amely a keresztről elhangzik a kereszt alatt álló hóhérok, ítélethozók, bámészkodók érdekében hangzik el. Ilyet még nem hallott ez a nép. Ez igazi megváltó szózat. ATYÁM BOCSÁSS MEG NÉKIK, MERT NEM TUDJÁK HOGY MIT CSELEKESZNEK! Ha csak arra gondolunk is, hogy mibe került Jézusnak ez a megszólítás, hogy „Atyám”, már az is minden értelmet felül halad. Ilyeneket olvasunk: „Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett az engedelmességet; és tökéletességre jutván,örök üdvösség szerzője lett mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek.” (Zsid. 5:8,9) Vagy: „Mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lett,… megalázta magát a keresztfának haláláig.” (Fil. 2:6,7) Itt lesz valójában Jézus Krisztus az Isten Fia. Éppen ezért: „Ha a keresztre néz szemem, melyen a menny Királya halt, Legdrágább kincsem megvetem, meg gőgöm is könnyezve rajt." „Néztünk reá, és nem volt ábrázata kívánatos.” A Fiú egyetlen menedéke az Atya; és az Atya egyetlen reménysége, a Fiú. Ha bármelyik elfordul a másiktól „kialszik minden remény, és itt a vakéjben Jézus, a mélyben veszek el én.” – De a Fiú engedelmes Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

121. oldal

Látom a megnyílt eget maradt mindhalálig, mégpedig a keresztfának haláláig. Ott a kereszten a váltság isteni részről születőben van. De a bűnös ember számára is utolsó menedék a kereszt. A kereszt bűneink nagyságát jelzi. Nem lehetett kevesebb áldozat árán kiengesztelni az Atyát, mint a kereszt kínja által. „Atyám!” – Ez a megszólítás jogalap a meghallgatásra. „Nem tudják mit cselekesznek!” – Jézus e szavai azt jelentik, hogy az ember bűnkényszer alatt áll. Vakon cselekszik. Pedig a teremtésben kaptunk értelmet, sőt lelket is. Kora főpapjai és a Synhedrion tagjai értelmes emberek voltak miként mi is. Ám értelmünket nem Istenünk dicsőítésére használjuk, hanem a magunk dicsőségének keresésére. Ezért csak tékozló fiakként borulhatunk a kereszt elé: „Atyám ne fond karod nyakamra, Lágy ölelése fojtogat… Mert vétkeztem Teellened…” Mt. 27:45-46 A középső szózat a Fiú életében a nullpont. – Az első szózat után hosszú szünet. Hat órától kilenc óráig rémült némaság. Az emberek ilyenkor eloldalognak, vagy megtörnek és leborulnak sírva, zokogva, könnyek között. – Ezeket az utolsó rohammal támadja a Sátán, mert nem ereszt ki könnyen a bűvköréből. De védelmet nyújt az isten. Vaksötét délben! Nem látni ki marad itt zokogva, ki oldalog el a kereszt alól. Nem lesz kirakat a könnyekből, a bűnbánatból, az egész testet megrázó zokogásból. Mert mindezt sötétbe burkolja az Isten. Sötét van az új temetés alkalmával, amint sötét volt a teremtés hajnalának előtte. De kísérő zenéje is van a sötétségnek. Repednek rémes csattanással a sziklák. Nyílnak, mint hatalmas buborékok a sírok. Éles sikolyt idézve hasad a templom kárpitja. És dobol a szívedben a lelkiismeret. Azokéban is, akik távoznak, és azokéban is, akiket megtört a kereszt. És ebben a természetellenes természeti katasztrófában ismét megszólal az Úr: ÉN ISTENEM, ÉN ISTENEM MIÉRT HAGYTÁL EL ENGEMET?! – A döbbent csendben azt gondolják az emberek, hogy Jézus ajkán végleg elhalt a szó. Vele is inog a földrengés mozgatta kereszt. Ez a testetöltött Ige éltének nullpontja. Elhagyták az emberek. „Az övéi közé jött és az övéi nem fogadák be Őt.”- „A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadja be azt.” A tanítványok az egy Jánoson kívül szétfutottak. A mennyei misszió nullpontja ez! Az ellentétek ádáz csatája dúl itt. Jézus azzal a programmal jött, hogy „én vagyok a feltámadás és az élet…” és most ő maga rohan a halálba feltartóztathatatlanul. Jézus Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

122. oldal

Látom a megnyílt eget kínálja magát nekünk: „Aki szomjúhozik, jöjjön énhozzám és igyék…” És most ő rebegi tikkadt szájjal, hogy „Szomjúhozom!” –Kijelenti magáról, hogy „Én vagyok a világ világossága, aki én utánam jár az nem járhat sötétségben.” És most „vak homály a dél is.” – Mintha csak mindennek vége lenne. Lassan lemállanak a tömegek. Futva lopják életüket a tanítványok. E percben Jézusban összpontosul a világ összes bűne. A múlté, a jelené és a jövő bűnei is mind. Mert ott magára vette a világ bűneit. – „Isten az ő fiát elbocsátván a bűn testének hasonlatosságában – most – kárhoztatá a bűnt a testben.” Isten pedig úgy tekint a keresztre, hogy „nincs haragom, de ha tövis és gaz jön ellenem csatába szállok vele, mint kénköves patak.” Jézus az első és az utolsó szózatában „Atyá”-nak szólítja a Teremtőt. Itt azonban a megszólítás: Isten. Itt ugyanis nem az Atya és Fiú szerepe domborodik ki, hanem a „Bűnhordozó” és a „Bűngyűlölő” állnak szemben egymással. Ezért hangzik így e szózat: ÉN ISTENEM, ÉN ISTENEM, MIÉRT HAGYTÁL EL ENGEMET? Magam megalázva mondom: Uram Jézus a kérdésedre én vagyok a válasz. Érettem fordult el, hagyott el Isten, mert felvetted magadra a bűneÍmet. Bizony: „Bűntől borított arcom felemelni Nagy tisztaságodhoz ha nem tudom, Odaborulhatok a lábaidhoz Vétkesen és szegényen Jézusom.” Maga a kárhozat volt ebben a pillanatban Jézus állapota, helyzete. Ha a kárhozatot, mely már e földön is érvényesül, így fogalmazhatom meg, hogy „az az Istentől való elszakadottság állapota”, akkor itt Jézus panasza, hogy miért hagytál el engemet: az én kárhozatom elszenvedése a kereszten.

Lk. 23:46. Ismét helyreáll az Atya-Fiú kapcsolat. „ATYÁM A TE KERZEIDBE TESZEM LE AZ ÉN LELKEMET! És ezeket mondván meghalt.” Valamikor érkezését mennyei jelenések kísérték, mint embernek Fiáét. Földi távozását megrázó kataklizmák kísérték, mint Istennek Fiáét illett.


123. oldal

Látom a megnyílt eget Egyetlen bizonyságtevő búcsúztatja, a kivégzést vezénylő p o g á n y százados: „Bizony Istennek Fia volt ez!” Innen Atyám te vezess tovább. Most indul a harc a halállal, a helykészítés, a Szentlélek kiárasztása, az ítélet megkészítése. Atyám vezess tovább! A kereszten VÁLTSÁGDIJAT TALÁLTAM! Ámen.


124. oldal


M E G Á S O M S Í R O D A T … 17 Lectio: Ezék. 37:12-13

Textus: Náh. 1:14/b.

A nagyszombati evangélium ítéletes oldala jelenik meg ezekben az igékben. Jézus testileg halott. A halál pillanatáig mindenkié Jézus. De a halálban és feltámadott létformájában már csak a hívő szív ismeri fel őt. Akik húsvét után felismerték, illetve találkozhattak vele, valamennyien már hitre jutott emberek voltak. Ha nem volt találkozásod még az élő Jézus erejével, tetteivel, bizonyságaival, csak azért van, mert még nem vagy hívő. Ki értené, hogy a tengeren át lehet menni száraz lábbal, mint Izrael a Vörös tengeren? Ki merne a szent ládával a Jordán vizében megállni, mikor fal gyanánt gyűlnek a vizek mellette? A parancsot kiadó Istenbe vetett hit nélkül ez lehetetlen! Ezek a mozzanatok pedig a nagyszombat előképei. Élve-átmenet a halálon! Jézus számára sem volt néma, tartalmatlan ez a nap, a nagyszombat. Nagyon is sok üzenete van! Kezdjük ott, hogy Jézus számára nagyon is valóságos volt a halál. Az úgynevezett ötödik seb ennek bizonyítására nyittatott az oldalán, dárdával, hogy az onnan kiserkenő víz és vér, - vagyis „vérsavó” bizonyítsa zsidó és pogány előtt egyaránt, hogy a halál már egy ideje beállt. Lássuk hát Jézus Urunk halálát az Ige tükrében. „Az Ige testté lett!” – „És nem tekintette zsákmánynak, hogy az Istennel egyenlő”. Mi annál inkább zsákmánynak tekintettük, hogy a karácsonyban egyenlő lett velünk. Fantasztikus, hogy mi mindent megtettünk azért, hogy Őt magunkkal rántsuk a halálba. Isten válasza nem lehet más, minthogy: MEGÁSOM SIRODAT, MERT BECSTELEN VAGY! Ebben az akcióban élen járt a Sátán, amikor megkísértette Urunkat már fellépése kezdetén. Az ördög volt az, aki megpróbálta szembefordítani tanítványait: „a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát.” Ez lett pl. Péter tagadásának okozója. De az ördög volt az is, aki belesugallta Iskáriótes Júdásba az árulás „hasznát”. A Sátán in17

nagyszombati igehirdetés


125. oldal

Látom a megnyílt eget gerelte fel a zsidókat Krisztus ellen. „Meg akartok engem ölni, mert ti az ördögatyától vagytok, az emberölő volt kezdettől fogva és nem nyugszik, amíg benneteket is azzá nem tesz”. Isten válasza a Sátán felé és az ő megszállottai felé is az, hogy MEGÁSOM SIRODAT, MERT BECSTELEN VAGY! De ne tulajdonítsunk minden gonoszt a Sátánnak, mert ez végső fokon saját felelősségünk elhárítása volna. Nézzük az embert! Milyen gyalázatosan fordítottuk emberi méltóságunk ismérvét, a szabad akaratunkat Jézus ellen. Kezdődött az üldözés test-test elleni harca a születés után. Heródes gyilkos szándékától csak száműzetés útján menekül. Amikor a gadarai ördöngőst meggyógyítja, száműzik a tartományból. A gutaütött feloldozásáért káromlással vádolják. A néma ördöngős megszabadításáért a farizeusok, az ördöggel való cimborálással vádolják. Isten pedig azt mondja minderre: MEGÁSOM SIRODAT, MERT BECSTELEN VAGY! Kísértik a kétdrachma szedők, pénzzel, a farizeusok adóval, a saddúceusok feltámadással, az írástudók a válással. Igazán nem rajtunk múlott, hogy nem előbb tettük el láb alól, s az élők sorából. Isten válasza pedig ismét az, hogy MEGÁSOM SIRODAT, MERT BECSTELEN VAGY! Urunk életének utolsó napja volt az emberi gonoszság teteje. Visszaélés azzal, hogy az Ige testté lett. Megkínozható, megkötözhető, levetkőztethető, tövissel koronázható, palásttal gyalázható, gúnyparádéba öltöztethető, pálcával verhető, kereszttel terhelhető, vérrel verejtékeztethető, keresztre szegezhető, kigúnyolható, utálttá tehető, agóniába eső, vonagló, haldokló és lelkét kibocsátó, elhaló testté lett! Csoda-e ezek után, ha elhatározta Isten, hogy MEGÁSOM SIRODAT, MERT BECSTELEN VAGY? A sok tanítás elhangzott és most ezek az ajkak némák. A sok gyógyítás végbement és a gyógyító kezeket kereszthez szegeztük. A természet erőit megfékező, parancsoló nyelv most ernyedten elcsitult. A bűnbocsánatot hirdető ajkak bezárultak. Az elveszettek után eredt lábakat szegek fúrják át. A részvétet és szeretetet sugárzó szemek megüvegesedtek! A bűnös emberért dobogó szív megszakadt! Megöltük Őt! – Az embernek Fia halott! Csoda-e, ha az Isten központi üzenete lesz ezekre a válasz: MEGÁSOM SIRODAT, MERT BECSTELEN VAGY? Jézus halott! És még nincs húsvét, nem él! Mégsem olyan halott, hogy foglya lenne a halálnak. Ő holtában sem pihen. A mi Megváltónk munkálkodó halott. Most vív a Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

126. oldal

Látom a megnyílt eget halállal! Jézus számára ez nem szabad-szombat! Hanem n a g y s z o m b a t ! Határidős munkája van, mert harmadnapra fel kell támadnia. Most pedig vessünk egy pillantást a halott Jézus munkáira. 1. Jézus az e m b e r sírjába feküdt. Ismerjük az Arimáthiai József dolgát, hogy elkéri a holttestet Pilátustól és a maga még használatlan sírjába fektette, miután Nikodémussal együtt bepólyálta Őt gyolcsba. Ez a sír nem volt sem halottal beszenynyezve, sem lefoglalva. Elvileg bárkié lehetett volna, ahogy átmenetileg a Jézusé lett. Az egész emberiség sírja lett. A becstelenség következménye. De nem a Jézusé, hanem a magáravett enyém, miénk. Ő előttem feküdt a síromba. Ezért: „Bizton tekintem mély sírom éjjelét, Zordon, de óh nem lehet az gonosz, Mert a Te munkád. Ott is elszórt csontjaimat Kezeid takarják.” (Berzsenyi) Mindezekért bizonyos vagyok benne és „tudom, hogy az én Megváltóm él és utoljára az én porom felett megáll.” 2. Már másnap megtapasztalhattuk, hogy megnyitom sírjaitokat, bármekkora legyen is azon a zárókő. „Kihozlak titeket a ti sírjaitokból én népem!” – Kérdés, mégpedig sarkalatos, hogy az Ő népéhez tartozol-e már? Vigyázz, elkéshetel! Egyedül Ő az Úr sírjaink felett is. 3. Péter apostol megjelenti a Lélek által, hogy „elmenvén a tömlöcben lévő lelkeknek is prédikált” Mégpedig régi halottaknak, akik még előtte haltak meg. Mit mondott nekik? Hogy a mi a hitetekből kimaradt, az meglett. „Szálla alá a poklokra…” De a tömlöc nemcsak a poklot jelenti, hanem a feltámadásig, ellenkező előjellel ugyan, de a Paradicsom is tömlöc az ember számára. Pokol és Paradicsom egyaránt nem maradnak bizonyság nélkül. A nagyszombat üzenete, hogy Én a halálban is élek és munkálkodom. Nem vagyok a halál foglya, hanem én ejtettem foglyul a halált. Oda is érted mentem, - üzeni Jézus, - hogy bizonyossá tegyelek afelől, amit itt hittél! A nagyszombat drága evangéliuma: Imé, én megnyitom becstelen életetek sírjait és kihozlak benneteket, kivétel nélkül mindenkit: akik a jót cselekedték, az élet feltámadására; akik pedig a gonoszt, azt a második halál számára, ami a kénköves tüzes tó.


127. oldal

Látom a megnyílt eget Nem örök a sír, de itt a földön, ebben a testben dől el, hogy melyik várakozó helyre és onnan melyik ítélet helyére kerül az életed. Ámen.


128. oldal


HÚSVÉT


129. oldal


A HIT ÜNNEPE Lectio: Mk. 16:1-6

Rextus: Hós. 6:1-3.

A húsvét a hit és a hívők ünnepe. A húsvéti ünnepkörben csak a hívők találkozhatnak a Feltámadottal. Hitetleneknek nem jelenik meg, meghagyja őket hitetlenségükben. Mivel a feltámadás nincs olyan részletesen leírva, mint a keresztre feszítés, a hézagokat csak a hit útján tölthetjük fel. Semmit nem tudunk pl. a feltámadás mikéntjéről. De kérdezem, fontos ez? A fontos az, hogy „Ő él!” Jézus feltámadásával kész tények elé állította az emberiséget… Nem lehetett fölötte vitázni, tanúkat felsorakoztatni, bíráskodni, közvélemény-kutatást végezni, hogy kívánja-e az emberiség. Ezt a mozzanatot a mennyből intézték. Feltámadt. Nincs más, mint örömmel tudomásul venni. Már abban is választóvonalat kell látnunk az Ó- és újszövetség között, hogy míg amannak hordozói csaknem kizárólag férfiak voltak, az újszövetség tanúi nem csekély számban az asszonyok lettek. Ők távoztak utoljára a kereszt alól és velük találkozunk legelőször az üres sír mellett húsvét reggelén. Szombaton nem hallunk az asszonyokról. De a keresztről való levétel után a temetésnél még ott vannak. Így olvassuk: „Az őt követő asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézték a sírt, és hogy miképpen helyeztetett el az ő teste. Visszatérvén pedig készítének fűszerszámokat és keneteket. És szombaton nyugovának a parancsolat szerint.” (Lk. 23:55-57) Veszélyhelyzetben bátrabbak a nők. Ugyanakkor a tanítványok szétfutottak, a betegek saját sebeiket nyalogatják, a bizonyságtevők hallgatnak most, a szimpatizánsok mással vannak elfoglalva. Ám elérkezik a harmad nap, a V A S Á R N A P . És itt meg kell állnunk egy pár gondolatnyira. Az újszövetségi hangsúly áttevődik a szombatról a vasárnapra. Ilyeneket olvashatunk a Cselekedetek könyvében: „A hétnek e l s ő napján”… Tehát nem a hetedik nap tétetett át vasárnapra. Majd: „Mikor pedig elmúlt a szombat…” Ismét: „A szombat végén a hét e l s ő napjára virradólag…” – „Mikor még sötétes volt” Igen. A feltámadással a szombatévek ideje lezárult. És vele együtt a törvényeskedés korszaka is. A „szabályra új szabály, parancsra új parancs” korszaka véget ért. A kegyelem korszakába érkeztünk. Megszületik az első vasárnapi istentisztelet: a F E L T Á M A D Á S ! Az asszonyok rövidlátása nem csökkentette jó szándékuk értékét. Rövidlátásuk abban állt, hogy balzsamozni akartak. Konzerválni akarták a testet. Erre nézve mi is Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

130. oldal

Látom a megnyílt eget mindent megteszünk. Az a halotti kultusz, temetőlátogatás, síremlékversengés, ami korunkra kialakult, nem egyéb, mint a név fennmaradására való törekvés, a test emlékben való létezésének kultusza. A pogányság bélyegét magán viselő halotti kultusz. A húsvéti asszonyok v é g s ő tisztességet akartak tenni, Jézus szavai pedig most is érvényesek: „Te kövess engem és hagyd, hogy a halottak temessék az ő halottaikat…” Bármilyen szeretettel és buzgalommal készültek is az asszonyok, nincs szükség a készítményeikre. Akit az illetett volna, az „nincs ott, hanem feltámadott!” Amíg élt elfogadta a drága kenetet egy másik Máriától, de halála után semmiféle kenegetésre nem tartott igényt. Amit a halottra fordítunk, annak sokkal inkább örült volna a megholt életében. Ha ma belépünk egy temetőbe, megállapíthatjuk, hogy a Sátán a halálból is üzletet csinál. Már a ravatalozásnál igényli a halott rangján felüli halotti ruhát. A díszes koporsót, netán betonsírt, kriptát, a drága koszorúk áradatát, melyek egy hétig sem tartanak. Gyertyák, világítók, pénzen vett halott misék, vagy azzal egyenértékű templomi imádságok, netán emlékharang, ismételt miseszerű ima-megemlékezés a halottról pénzért. Üzlet, üzlet, üzlet. Ez a Sátán és a halál! Pedig éppen a feltámadásban demonstrálta, hogy abszolút feleslegessé váltak ezek a költséges kellékek. Maga a sír is, a benne lévő koporsóval, halott lepellel, a sírelzáró kővel, mely a mai síremlék, sőt még a sírőrzők, a temetőlátogatók is hibavaló erőfeszítéseket tesznek. A halott, feltámadásáig semmit sem érzékel. A test vagy így, vagy úgy elenyészik. Fölösleges hát az egész halotti kultusz. Csak problémákat vethet fel, éspedig nemcsak anyagiakat. Az Asszonyok sírlátogatása alkalmával problémák merülnek fel. Nem a sírőrző templomszolgák. Azoktól ők nem félnek, mert a teljes szeretet kiűzi a félelmet. A probléma az, hogy „kicsoda hengeríti el a sírelzáró hatalmas követ?” Némely síremlék nagyon is hasonlít egy ilyen kőhöz. Hogy lehet belőle feltámadni? Isten válaszol az Aszszonyoknak, megértvén problémájukat. Ezt olvassuk: Imé, nagy földindulás lőn, mert az Úrnak angyala elszállván a mennyből és oda menvén elhengeríti a követ a sír szájáról és ráült.” Nem kell félnünk a Jézust elzáró problémáktól, hanem az akadályok ellenére is mennünk kell tovább az ige útján, amerre a Szentlélek vezet bennünket. Bízzál, hogy azok, akik a feltámadás ellen, halott őrzőként akarnak távol tartani a sírtól „az angyaloktól való féltükben megrettennek és olyanokká lesznek, mint a holtak.” Ma is. Ma a fel-


131. oldal

Látom a megnyílt eget támadottal kívánunk találkozni. A hitetlen hivatottak azonban nem látnak semmit az egész feltámadásból, csak a Krisztus-hiányt állapítják meg. Az asszonyok döbbenetének okai: földrengés, - üres sír, - angyalok. A földrengés kívánságuk teljesítését van hívatva elvégezni. Lehet, hogy kívánságuk nem ezen a módon fogalmazódott meg. – Az üres sír örömüket kívánta szolgálni, nem döbbenetet kelteni. Bizonyára közvetlenebb lett volna örömük, ha elképzelésük szerint megy végbe a feltámadás. Szemük láttára. – Végül az angyalok sem rémületkeltés végett jöttek, hanem biztosságot hoztak a legnagyobb lépés felől, mely eleddig legfeljebb a hit tárgya lehetett. Sőt nem tudom, hogy az angyali jelenések közül nem ez volt-e a legfontosabb, legeredményesebb Isten országa szempontjából. A sírkövön ülő angyal azzal igazolja mennyei küldetését, hogy így szól az asszonyokhoz: „Tudom, hogy a megfeszített Krisztust keresitek!” „NINCS ITT, FÖLTÁMADOTT!” Kit hordozol a szívedben? Jézust, aki halott, vagy Krisztust, aki feltámadott? A halott Jézussal elérkezhetsz a bűnbánatig. És ez sem kevés. De még félút. Az élő Krisztussal eljuthatsz a bűnbocsánatig. Ennél nem szabad kisebbnek lennie a céligényednek. Az Úr feltámadása az ő hatalmáról is beszél. Gondold meg, hogy nem tarthatta őt fogságban: a szenvedés, - a halál, a sír, - a pokol, - az egyház erőtlensége, - a világ hatalma, a Sátán serege. Valamennyit legyőzte!!! Krisztus győz! Mert Ő él! Döbbenet és nevetség azoknak, akik leírták életükből, mint akivel nem kell többé számolni. Meghalt, nincs, kész! Krisztus feltámadt. Azt jelenti ez, hogy: akit megöltetek, él; - akit megkínoztatok, ül a mindenható Atyaistennek jobbján; - akit eltemettetek, visszajön ítélni eleveneket és holtakat! Boldog, aki eljutott az élő hitre és élő Jézus Krisztusa van. Azért hát: „Királyok Királyának, dicső csoportja fel Kezetekben, ti bátrak, az Ő keresztjivel.” Ámen


132. oldal


TELJES EVANGÉLIUM Lectio: Csel. 2:22-32

Textus: Csel. 3:15

Ez a vers is teljes evangélium, mint a Ján. 3:16. Benne van mindaz, amit mi tettünk, amit az Isten tett, és amit nekünk ezek után tennünk kell. Lássuk e tökéletes háromszög egyes oldalait, mint evangéliumi realitást. „Az élet Fejedelmét megöltétek.” – Ezt Péter nem a kivégző osztag tagjainak mondja, hanem egy olyan gyülekezetnek, akik közül talán egy sem volt jelen a kivégzésnél. És ez változatlan fogalmazásban, ránk vonatkozóan hangzik ma kétezer évvel később hozzánk is, mint egy frappáns, de mindent tartalmazó vádirat. Megöltük Őt! Mondhatod: mikor volt az! Még nem is éltem. Hol volt az: Nem is jártam ott soha! Az Isten is tudja, hogy képtelen volnék megölni bárkit is. Nemhogy az ő Fiát! Egyszer Hódmezővásárhelyen evangelizálva egy délután házi istentiszteletet tartottam egy tisztes, éltesebb házaspárnál. Az igeszolgálat alatt a háziasszony sírni kezdett, majd egyre jobban zokogott. Már-már inkább ráfigyeltek, mint az igére a jelenlévők. Ekkor kitört belőle sírásának oka: „Megöltem a lányom, megöltem a lányom!” Döbbent csend lett. Kínos percek után kezdte elmondani „gyilkosságának” részleteit. „A lányunk volt mindenünk. Szerelembe keveredett egy hozzá nem való legénnyel. Én határozottan és erőszakosan tiltottam ezt a kapcsolatot. Egy napon felment a padlásra és felakasztotta magát.” Valójában egy újjal sem nyúlt hozzá, sőt a maga módján jót akart neki, szerette. Mégis egyetértés volt abban, hogy ő ölte meg a lányát. Így énekelünk a 350. dicséret. 3. vesében is: „Mondd, ennyi kínnak mi az eredetje? Jaj vétkeimmel vertelek keresztre! Amit te szenvedsz, Jézus, ÉN okoztam, Fejedre hoztam.” Urunk a világ bűneiért halt meg. És ebben benne van az enyém is, a tied is. – A kereszt bűneim tükre. Kevesebb áldozattal nem lehetett az Atyát kiengesztelni. „Ha a keresztre néz szemem, melyen a menny Királya halt”, azt kérdezem: Hogy tudtál így szeretni Uram?! Hiszen senki sem kényszerített rá. Nincs olyan hatalom. MaIdekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

133. oldal

Látom a megnyílt eget gamra nézve pedig meg kell állapítanom: „Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás…” Jézus sebei még a végidőkben is erre emlékeztetnek bennünket. Mert ott is: „Láték egy Bárányt, mint megölöttet, állani a trón körül.” Nélkülözhetetlenül szükségünk volt erre, mert így is énekeljük: „Mi tesz bűntől tisztává? CSAK A BÁRÁNY JÉZUS VÉRE!” „Azért halt meg és támadott fel a Jézus Krisztus, hogy mind élőkön, mind holtakon uralkodjék.” Igen, más helyen így énekelünk: „Krisztus, a keresztfán hullik piros véred, Ártatlan halálod, fejemre ítélet. Kezedbe lábadba, a szöget én vertem, Véred minden cseppje égeti a lelkem.”

(Hall. 393)

Igazad van Uram, ha Fiad gyilkosának tartasz. Ha azzal vádolsz, hogy „az életnek Fejedelmét megöltem.” Bizony ezt tettem és ezt tesszük ma is. Akkor mindennek vége? – Egy lány a sok közül még a harmincas években, szerelmében csalódva, belső összeomlásában kiült a kisváros parkjába és apja ellopott pisztolyával öngyilkosságot követett el. Egy centiméterrel elkerülte a golyó a szívét. Meg lehetett menteni. Fel- és kigyógyulva belátta, hogy az öngyilkosság nem oldott volna meg semmit. A Faust c. operában veszi Faust a méregpoharat, és amikor ajkához emeli, megszólal és áthallik a templomból a húsvéti kórus. Eldobja a méregpoharat. Rájön, hogy ezzel nincs megoldva semmi. – Ismerjük Jónás történetét. Amikor menekülő hajója viharba kerül, azt mondja a hajósoknak: dobjatok a tengerbe és eláll a vihar. Bedobják, de nincs vele megoldva semmi. Jónásnak oda kell jutni, ahová az Isten küldi. Jó e holtra vált állapotból a húsvéti harang szavára ébredni: „Halld az ég harangi zengnek, messze földön szerteszét, Hírül adva mindeneknek Isten üdvüzenetét… Drága hír, Jézus él, most kegyelme napja van.” A húsvét nem kevesebb, mint: Bűnösnek

-

bűnbocsánat

Sülyedőnek

-

megtartatás,

Betegnek

-

gyógyulás,

Bánkódónak

-

életöröm,

Életúntnak

-

életkedv.


134. oldal

Látom a megnyílt eget Halálba lévőnek

-

feltámadás

Kárhozottnak

-

üdvösség.

DE A megátalkodottnak

-

elvettetés

A mentség keresőnek

-

otthagyatás,

A tétovázónak

-

kitaszítás

Ez a mi mai keresztyénségünk úgy jár, úgy él, mintha halott Krisztusa volna! Jézus él és minden látszat ellenére uralkodik. Ezt a lemaradottak akkor fogják megtapasztalni, amikor „a Jézus nevére minden térd meghajoLectio: mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallani fogja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére!” (Fil. 2:10-11) Mindenki megtapasztalja ezt. Hát akkor nincs semmi baj, mondhatja bárki is. De nagyon is van. Nem mindegy, hogy ez a megtapasztalás hol történik számodra: a mennyben, a földön, vagy a föld alatt? És nem mindegy, hogy mikor: előre, idejében, vagy elkésetten. A tapasztalás meglesz, de igen sokaknak döbbenetére és keveseknek örömére! Egy katolikus kislány egyszer megkérdezte egy református barátnőjétől: a ti templomotokban mért nincs feszület? A református kislány nagyon talpraesetten válaszolt: Mert a mi Jézusunk él! Már otthagyta a keresztet, sőt a sírt is! Jézus győztes életet hozott nekünk! Mi megöltük életünk fejedelmét – Istenünk válaszképpen nem minket ölt meg, hanem Őt feltámasztotta a halálból – Boldog ember az, aki ezekre válaszolni tud magatartásával, életével. Ennek mi vagyunk a bizonyságai. A keresztyénség történelmét mindig is azok képezték, akik ezt a bizonyságtételt fel tudták mutatni. Az első keresztyének, akikre úgy mutatott világuk: látjátok, ezek hogy szeretik egymást? – Az első keresztyének, akik égő fáklyaként, fenevadak elé vetett, szórakoztató mutatványként, halálhörgésükben is bizonyságát tudták adni annak, hogy „Kyrios Christos”, Krisztus az Úr! De történelme további részében bizonyíték volt az inkvizíciótól szenvedettek sokasága is. A máglyára kötözött, énekkel hitvallók kivételes bizonysága, börtönök, gályák, meghurcoltak, nélkülözésre kényszerültek, életüket odaszentelők: mind-mind bi-


135. oldal

Látom a megnyílt eget zonyságtevői annak, hogy „akit mi gonosz kezeinkkel keresztfára szegezvén megfeszítettünk, azt az Isten feltámasztotta a halálból.” Ugyan ki tenné fel életét egy halott Krisztusra? Bizonnyal nagyon szilárd meggyőződéssel, megtapasztalással viszonyultak az élő Krisztushoz azok, akik ilyen módon tettek bizonyságot róla. Ámen


136. oldal


ÉN ÉLEK! Lectio: Csel. 9:1-6/a.

Textus: Ján. 14:19/b.

A nagypéntek és a húsvét evangéliuma e két mondatban van összesűrítve: „Én élek és ti is élni fogtok!” Minderre azért van szükség, mert közülünk még a jobbak is a Saulus útján indulnak el. Szemben a keresztyénekkel, hitükkel, életmódjukkal. Boldog az, akit Isten megállít az úton, miként Saulust, hogy Pállá formálja át őt. Mi is Krisztus-gyilkos indulatunkkal hajtjuk végre a nagypéntek evangéliumát. Ma is hitetlenkedünk, amelytől Ő szenved. „Ma a keresztre néz szemem, melyen a menny Királya halt” azt látom ott, hogy az én bűneim zsoldja az Ő halála. Ma is feszítsdmeg-et kiáltunk valahányszor a mellette való kiállásunk elmarad, mert akadályt jelent a karrierünkben. Valahányszor vádlón tekint ránk jogtalan haszonszerzésünk közepette. Ma is, most is; én is, te is! – Urunk pedig most is ebben látja halála egyetlen értelmét, hogy halála által mi éljünk örökéletet. Ő ma is ezzel az ígéretes üdvözléssel köszönti itt letelepült gyülekezetét: „Én élek és ti is élni fogtok!” Jézus él! Ennek bizonysága ma is minden meggyötört szív, aki irgalomért fordul az élő Jézus Krisztushoz. Az élőhöz! –Aki halott Krisztust hordoz a szívében, az hiábavalóvá teszi Urunk áldozatát. Ő él! Csakis „az élő Jézust magasztalom, ha kiárad rám a Lélek!” Még haláláért is az élő Jézust kell magasztalnom. Mert a halál fölötti győzelem maga a feltámadás és az élet. Jézus él és ebbeli hitedre vár, hogy aztán igénybe vehesd Őt gondjaidban, problémáidban. A hit nyitja meg könnytől ázott szemeidet, hogy meglásd: van segítség számodra. Hogy átéld: „Van még számomra is bocsánat, Van Jézusom, Ő az enyém!” Minden tévelygésébe belecsömörlött gyermeke az Urnak hozzá siet vissza, hogy értelmet adjon életének. Minden megtapasztalásnak, mindenféle hit realizálódásának kulcskérdése az, hogy van-e élő Krisztusod? Vagy csak a látszatát hordozod vágyálmaidban? Ez kevés! Egy hasonlattal hadd világítsam meg félkész állapotod hiábavalóságát. Egykori parókiámon, Battonyán, még a villamosítás kezdetéből való villanyszerelés volt a falon kívül csigákon. Ez ma már tilos, mert tűzveszélyes. Szegény anyagi körülményeink miatt magam Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

137. oldal

Látom a megnyílt eget vállaltam leszerelését, de az új szabályos fal szerelését is. Figyeld a fázisokat, ahogy elmondom munkámat. Nem olyan-e életed, mint egy élettelen villanyszerelés? – Csillárokat gyártottál álmaidból. Azt hitted, hogy az majd ragyogóvá teszi életedet. Bekötötted a boldogság igényének vezetékét. Bevezetted a békesség vágyának huzaljait. Csatlakoztattad a tiszta élet kívánásának érpárját. Sőt még a létbiztonság kábelét is beépítetted már. És mindezek ellenére még mindig, minden sötét marad. Pedig igazán drága értékek vezettek már a csillárokhoz, konnektorokhoz. A legtöbb ember, még a jóindulatúak is itt megállnak. Minden megvan, amit szem kívánhat. Húsz munkamenet után az az egy már nem számíthat. Csak amikor azt tapasztalod, hogy csilláraid a válság, a betegség, a halál óráiban, gyermekeid életében nem világítanak, akkor döbben meg az ember, hogy húsz, sőt több munkamenet is hiábavalóvá válik, hacsak be nem kötik az egész hálózatot az áramforrásba. Nincs más biztosíték, mely az áramforrással összekötne, csak az élő Krisztus! Mi alapon vársz fényt, és derűt, ajándékot és világosságot, üdvhitet és Szentlelket, holott nem vagy bekötve az áramforrásba, az élő Jézus Krisztusba? Kínálja magát: Én élek, - s ha bekapcsolódtok feltámadásom erejébe, - ti is élni fogtok! A keresztyének üldözésére vállalkozó Saulus is fel volt szerelve, mint az én parókiám. Gamáliel híres írástudó lábainál tanult ő. Farizeus volt fiatal kora ellenére, a javából. És ez nem kis dolog. Élvezte a főpapok bizalmát. De éppen ez az út hiányzott neki, hogy bekapcsolódjék az áramforrásba. És amikor a damaszkuszi úton találkozik az É L Ő Jézussal, akit kerget, a nagyszerű farizeusból még nagyszerűbb apostol, Pál apostol lett. Már nem kellett szerelni, csak az isteni áramot beleereszteni életébe. És azóta sok, megszámlálhatatlanul sok ember, mint én is bekapcsolódtunk ebbe az áramkörbe. Kinek volt egy damaszkuszi útja, mint Pálnak, ki született vakságából támadt világosságra, ki a halálból jött vissza, mint Eytichus, vagy világi élvezetekből, mint a tékozló fiú. Aki magával hordozza a biztosíték igényét, mint én is tettem éveken át; az meg fogja találni az áramforrást az élő Krisztusban. Hiszen „azért halt meg és támadott fel a Krisztus, hogy mind élőkön, mind holtakon könyörüljön” (Róm. 14:9) Jézus ma is ezzel a biztosítékkel áll minden üdvösségre igényt tartó atyámfia elé: „Én élek és ti is élni fogtok!” Ámen


138. oldal


Ő ÉL! Lectio: Lk. 24:13-33

Textus: Lk. 24:23/c, 24/c.

„Azok közül ketten” – Jézus tanítványai közül, bár nem éppen a tizenkettőből. Azt is tudjuk, hogy az egyik a történetben is megnevezett Kleofás, míg a másik a történet egyetlen megörökítője, aki szerénységből elhallgatja nevét: Lukács. Különböző helyekről érkezhetnek. Erre utal, hogy kikérdezik egymást. Megbeszélik a Jézus körüli történéseket. A feltámadási eseményeket tudomásul veszik, de nem hiszik. És mivel Jézust magát szerették, megkeseredett szívvel mennek Jeruzsálemből a 11 km-nyire lévő Emmausba. Ilyen lelki és közösségi állapotban vannak, amikor hozzájuk csatlakozik a feltámadott Jézus. „Miért vagytok szomorú ábrázattal?” Kérdezi az Úr? Luther Mártonról jegyezték fel, hogy amikor a reformáció első nehézségei tudomására jutottak, nagyon elszomorodott. Egyik napon a felesége tetőtől talpig gyászba öltözötten lépett a szobájába. Luther döbbenten kérdezte: „Kit gyászol kigyelmed? Azt kit elveszített jó uram, s aki miatt ilyen állandó szomorúságba esett. A halott Jézust. – De hiszen Ő él!” – válaszolt Luther. – „Csak ez magán nem látszik, mert olyan szomorú, mint akinek halott Krisztusa van.” Igen. Valahol minden szomorúság mögött megkereshető a halott Krisztus. Szomorúságba esni, tulajdon sajátosságunk. De benne maradni a szomorúságban csak úgy lehet, ha hitünkön csorba esik és egy halott Krisztus felett kesergünk. Hány tanítványa van Jézusnak, akik beálltak sírőrzőnek. Halott Krisztust hordoznak a szívükben. Azt tudják, hogy Ő ÉL, - de nem látta Őt senki. Tehát nem hiszik. Pedig hitetlenségük alapja nem is igaz, mert sokan látták az Urat, és szavahihető emberek. Nem csoda, ha Urunk szemrehányással illeti a két gyalogos utast: „Óh balgatagok és restszívűek mindazoknak az elhívésére, amiket a próféták mondtak!” Pedig a két megszomorodott tanítványnak is volt bizonysága Jézus felől, és ezt ki is mondták: „próféta volt cselekedetben, s beszédben hatalmas Isten előtt, és az egész nép előtt…” Az emmausi utasok nyomán ma is de sokan úgy tekintenek a keresztre, mint Jézus történetének záró tételére. „Nem jött még onnan vissza senki” – mondogatják.


139. oldal

Látom a megnyílt eget Ilyenkor a feltámadás tényét mindig eltakarja az emberi szem elől valami hamis váradalom. Ebben az esetben ezt így fogalmazza meg Lukács: „Pedig mi azt hittük, hogy Ő váltja meg Izraelt.” Természetesen nem bűneiből, hanem a római megszállás alól. És így ki-ki a maga ambícióinak megfelelően vár az Urtól valamit a maga számára. Talán egy beteg felgyógyulását, talán egy sorsfordulatot, talán egy gyermek jóra fordulását, talán népi, egyházi, közösségi váradalmakat fűzünk Urunkhoz és ezektől nem látjuk meg, hogy Ő nem hagyott magunkra, Ő él! Ezért volt, hogy még a közelállók sem értették meg, mert nem a dédelgetett elgondolásaikat valósította meg. Nekünk kell az elgondolásainkat hozzá alkalmazni és nem tőle várni, hogy kiszolgálja egyéni törekvéseinket, szeszélyeinket. Az Úr Jézus pedig nem adott félreértésre okot. Pl. soha Róma ellen nem tüzelt, lázadást nem szított. Nyilvánvalóvá tette, hogy nem a test szabadítására jött, hanem a lélekére. Bizony, ha nem jön húsvét és még negyven nap a kereszt után, akkor csak ez a csalódás marad az egész isteni váltságműből. Jézus nem a körülményeinek, hanem minket magunkat, saját személyiségünkben akar megváltani. A feltámadás a hit skálájának a végén van. Záró hang, mely akkorddá válik a hit folyamatában. Azt mondják, hogy Ő él… Őt pedig nem látták… Él, de ez nem bizonyítható, nem dokumentálható, tehát akár le is tagadható, elhanyagolható. Azt ne higgyük, hogy Tamás az egyetlen, aki csak materiális megtapasztalás után hajlandó hinni. Egyetlen személy sincs a feltámadott körül, aki fizikai megtapasztalás nélkül hitt volna. Szükség volt még arra a negyven napra. A Tibériás tavához visszavonult tanítványokat az ismételt nagy halászat, a tűzön sült hal, s az Úr szava viszi el a hittapasztalatra. Az Ékes kapu sántája lába gyógyulására tapasztalja meg, hogy Jézus él. Cornelius a nyelveken szólásban tapasztalja meg az élő Urat. Pált a damaszkuszi út jelenése győzi meg. Pál ki is fejezi ezt szavakban. Azt mondja: „Krisztus feltámadott és Írások szerint”… eddig a hit. – „Mint egy idétlennek, nékem is megjelent (a damaszkuszi úton)… ez már a hittapasztalat. Hittapasztalat nélkül nincs meggyőződés, csak a vak „elhiszem”. Itt egyelőre az emmausiak sem jutottak tovább, minthogy próféta, hatalmas… De hogy képes volna feltámadni, ez megdöbbentő, akár asszonyok, akár angyalok, akár tanítványok állítják is ezt. Ekkor már Jézus jó ideje velük megy, beszédeiket hallja és a valóság felé tereli. Az utasok meg is barátkoznak Jézussal a nélkül, hogy tudnák, ki Ő, Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

140. oldal

Látom a megnyílt eget az új utastárs. Hányszor csatlakozott hozzád Jézus életed útján, de te nem ismerted fel, nem az éppen aktuális problémád megoldását munkálta. Hányszor irányított, hogy ne vigyenek el gondolataid és fantáziád a magad útjára. Várja, mint ez esetben, hogy kényszerítsd Őt házadba, asztalodhoz, szívedbe… Ha nincsenek megtapasztalásaid az élő Jézusról, nem csodálom, hogy leakasztod a tarisznyát és elindulsz céltalan útaidon. Ilyenkor még a hűségesek is visszamennek a Tibériásra halászni, elmenekülnek Jeruzsálemből Emmausba, vagy ahogy Pál írja: „Démás engem elhagyott, e jelenvaló világhoz ragaszkodván”. Ezek megosztják Jézussal vacsorájukat és megnyílnak szemeik és megismerik Őt. Micsoda zavar lehetett úrrá rajtuk, hogy aki velük jött Jeruzsálemtől mindeddig nem más volt, mint maga az Úr, a Feltámadott! Ez is úrvacsora, mert Jézus felismeréséhez vezet. És előlege a Jelenésekbeli igének: „Aki megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő énvelem. És bekövetkezik, amit mi sem mulaszthatunk eLectio: a két férfi fáradtan, zaklatottan visszaindul a félelmek városába, Jeruzsálembe. Vissza a ledöntött sírelzáró kőhöz, vissza a nyitott sírhoz. Megérik bennük a meggyőződés, hogy ott a helyem, ahol te vagy, ahol a tieid vannak. Ha örömben, ha szenvedésben, ha győzelmek között, ha kivetetten, de ott kell lennem ahol Jézussal együtt lehetek. Már nem rémít az éjszaka sem. Csak vissza! Vissza megkövetni az asszonyokat, elrendezni kétkedésünket a tanítványokkal, vissza a munkamezőre, ahonnan menekültünk. Vissza az elveszettek egyházába, vissza együtt imádkozni azokkal, akiktől elszakadtam. Vissza együtt vacsorázni a tisztátalan gyülekezettel az Úr asztalánál. És vissza, - ha kell, - együtt meghalni a vele élőkkel. Mert: Jézus Krisztus él és én immár láttam Őt! Dicsőség érte Istennek. Egyedül övé legyen a dicsőség, hogy felismerhettem a feltámadott és „minden napon velünk lévő” Jézus Krisztust. Soli Deo gloria! Egyedül Istené a dicsőség! Ámen.


141. oldal


KICSODA HENGERÍTI EL? Lectio: Mk. 16:1-4

Textus: Fil. 3:7,10/a.

A mi világunk nem tudja értékelni azt, hogy a feltámadott Jézus Krisztus uralma alatt él. Ő a történelmünk Ura, aki emberi kéz érintése nélkül meg tudja fordítani történelmünk menetét. El tud törölni világbirodalmakat, mint korunkban a nagy Szovjetuniót, vagy Jugoszláviát stb. Dönt királyokat és tesz királyokat. Nehéz neki tulajdonítanunk mindazt, amit velünk és értünk tett ezekben az időkben. Izraelnek még az ígéretekben kellett hinnie. Abban, hogy a sok bárány, tulok és galamb áldozat után majd eljön Isten Báránya, aki egyszemélyes megváltója lesz ennek a világnak és elveszi annak bűneit. Ez az ígéret különben egyidős a bűnnel. Még az Édenben született. Amikor az Úr megátkozza az ember környezetét, beleszövi ezt az ígéretet, hogy „eljön majd az „asszony Magva” és a kígyó fejére tapos. Ez a fejre taposás a legyőzetés jelképe volt. Mennyivel könnyebb a mi dolgunk. Nekünk már nem ígéretekben, hanem a beteljesedésben kell hinnünk. A mi számunkra minden kész. Éppen ezért nekünk, - ha az Úréi vagyunk, - már a feltámadás erejével kell járnunk az életben. E helyett mégis úgy élünk, mintha halott Krisztusunk volna. Holott Jézusunk feltámadott és él és uralkodik hatalommal az Atya Isten jobbján. Mit jelent úgy élni, mint akiknek élő Krisztusuk van? Mindenekelőtt azt, hogy úgy félünk a bűntől, mint akik tudjuk, hogy Ő minden napon velünk van a világ végezetéig. De jelenti azt is, hogy úgy nem félünk az adódó problémáktól, a felmerülő nehézségektől, mint akik tudjuk, hogy „senki ki nem ragadhat minket az Ő kezéből.” Így élünk-e? Tartok tőle, hogy sokkal inkább úgy élünk, mintha halott Krisztusunk lenne. A kevésnél is kisebb hittel, sem félelemmel, sem tisztelettel, sem dicsőítéssel. Mikor azután csődbe jut az életünk, amikor összeomlik minden, akkor szeretnénk Jézust a b e n n ü n k l é v ő sírból kiemelni. De csak akkor és csak addig, ameddig szükségét érezzük ennek.


142. oldal

Látom a megnyílt eget Szabó Dezsőnek van egy novellája: Feltámadás Makucskán. Ebben arról van szó, hogy Jézust behívják a falu szélén lévő feszületről a faluba. Nagy ovációval fogadják. De amikor maga előtt látja Őt a káromkodó férfi, amikor a házasságtörők ágya fölött megáll… és ez így megy tovább, - megkérik Jézust, hogy menjen vissza a keresztre, majd kimennek hozzá, ha szükségük lesz rá. Ez a mi magatartásunk akkor is, ha nem vagyunk katolikusok és nem tartjuk feszületen Urunkat. Mindebből az is következik, hogy valójában nekünk nem az élő Jézus van terhünkre, hanem bűneink, zabolátlanságunk, hitetlen, ó-emberi állapotunk. Ez az a nagy kő, amellyel személy szerint mi magunk Jézust lenyomtattuk, elzártuk mindennapi életünkből, életünkben. Ezt együtt, közös szellemben tettük. Így lett az életünk egy nagyszombati, folyamatos Krisztus-siratás. Mikor ezután csődbe jutunk gyermekeink nevelésével, amikor kialszik a hűség tüze a házastársi oltáron, amikor a célok előtt megtorpant életünk csődbe jut, amikor a minket körülvevő társadalommal együtt elsüllyedünk a fertőben, akkor szívesen előhívnánk az eltemetett Krisztust. De sokak életében olyan mélyre süllyesztettük Őt, hogy onnan exhumálni sem lehet, hacsak azt, „akit gonosz kezeinkkel keresztfára szegezve megöltünk, az Isten maga fel nem támasztja a halálból.” A krízisek idején, mint betegség, anyagi vagy szellemi összeomlás, halál, vészhelyzet alkalmain megindulunk, mint a húsvéti asszonyok halott-látni, nem csoda, ha felburjánzanak kételyeink, megyünk, futunk, sietünk, hogy balzsamozzunk, de „kicsoda hengeríti el a követ. Ez a kő nem egészen az a kő. Ezt a követ megkeményedett társadalmi előítéletek, korszellem, szenvedélyeink, megkötözöttségeink, bűneink megkövesült bekeményedett lerakódásai hengerítették a sírhoz az Úr Jézus elszigetelésére, a közmegelégedés habarcsával szilárdítva a magunk ásta sírhoz. Éppen ezért ez talán nehezebben hengeríthető el amannál. De az Istennél semmi sem lehetetlen. Az asszonyoknak problémájuk lett a kő, de nem akadályuk. A probléma ellenére mentek tovább. azt kell tenned neked is. Ne alkudj meg a lehetetlennek látszó dolgok tekintetében. Menj! És megtapasztalod, hogy a „kő el van hengerítve. Ezt a súlyos és egyáltalán nem személytelen követ csak hitünk távolíthatja el és semmi más! Krisztus a kövek alól is feltámad. Te tudsz-e a nagyon is megtapasztalható kövek ellenére is hinni. Mert a hit mindig belső gátlásaink ellenére jön létre. Higgy, s a Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

143. oldal

Látom a megnyílt eget kő máris el van hengerítve! Higgy, s az élő Krisztust máris megtapasztalod. Higgy, s küzdelmeidben máris jelentkezik a feltámadás ereje! Ábrahám a reménytelenség ellenére reménykedve hitte, hogy „nagy nép atyjává lesz” (Róm. 4:18) Látta a Krisztus napját és tudott a feltámadás erejével élni. Évezredekkel Krisztus születése előtt. Ezek előtt az évezredek előtt pedig ott állt a jövő bizonytalanságának, a világhatalmakat váltó történelmének súlyos köve. De Ábrahám hitt! És a hívők atyja is maradt mindörökké. Az Ábrahám előtt álló kövek is elhengerültek, KRISZTUS FELTÁMADT! Nekünk feltámadt, élő Krisztusunk van. Nehogy úgy élj, mintha nem így volna. A kő, amelyet immár el kell hengeríteni, egyedül a magad szíve. Ez áll útjában a feltámadás hitének. Tudom, hogy nehéz kő. számodra most ez a legnehezebb. Szívesebben hengerítnéd el az akkori követ. Ez sem nagyobb annál, de nehezebb, mert hozzád kötött immár. A saját köved ismerete ellenére is higgy, mint az asszonyok és megtapasztalod magadban a feltámadás erejét és mindennek következtében az újjászületés nagy csodáját. A hívő ember számára nincs eltemetett Krisztus, nincs megoldhatatlan probléma, nincs elválasztó kő, amelyet el ne lehetne az útból tenni. De nemcsak ilyen negatívumokból áll a húsvét evangéliuma, hanem nagyon is pozitív tartalma van annak. Igen, egyedül a húsvéti üres sír hite mellett van győztes küzdelem, feleslegessé vált halotti leplek, beszáradt balzsamkenőcs, feltárult, hullavesztett sír. Itt hallhat egyedül az ember égi szózatot, találkozhat angyali jelenéssel, átélheti az első asszonyok önfeledt húsvéti örömét. És itt tapasztalhatja meg a hívő ember a feltámadás győztes létformáját. Öntsd hát ki balzsamodat. Nem a holtat kell tartósítani, hanem az élőt. Még lepleinek őrizetével se a halott ember Fiára emlékezz, hanem a feltámadottra! Boldog ember, akit a Feltámadott megszólít, mint a Magdalai Máriát. És kettőzötten boldog, aki nemcsak felismerve, hanem el is ismerve Őt, így válaszol: Rabbóni, Mesterem, Uram! Mindez csak akkor, ha a sírelzáró kő már elhengeríttetett. Ámen.


144. oldal


HISZEM A TEST FELTÁMADÁSÁT Textus: Jn. 6:39-40, 44, 54.

Lectio: I. Kor. 15:35-44

A húsvétnak vége, de kÍmerítettük-e a húsvéttal kapcsolatos tudnivalókat? Korántsem. A húsvétnak olyan gazdag üzenete van, hogy ha meglesz a világ, még ezer év múlva is lehet róla újat, eddig nem hallottat mondani. Addig még csak elhisszük a húsvéti evangéliumot, hogy Jézus feltámadt. Már aki erről is nem úgy gondolkodik, mint az átlag magyar ember, hogy: „Nem jött még onnan vissza senki!” Még az Apostoli Hitvallás is tovább visz ennél, amikor azután, hogy megvallja „harmadnapon halottaiból feltámada”, azt is szánkba adja hitvallásként, hogy „hiszem bűneink bocsánatát, TESTÜNK FELTÁMADÁSÁT és az örökéletet…”. Az úrvacsora harmadik kérdése, melyet vagy igazán vállaltál minden úrvacsorai alkalommal, vagy ott is csak hazudtad azt, így szól: „Hiszed-e, hogy Isten, aki az Úr Jézust feltámasztotta a halálból, általa titeket is feltámaszt, és halandó testünket halhatatlanságba öltöztetvén általvisz az ő örök dicsőségébe?” Ma két dologról kell szólanom az ige alapján, éspedig: I.

A feltámadott Jézus létformájáról, melyhez hasonló lesz a mienk is,

II.

Testünk feltámadásának körülményeiről, hitelt érdemlően. I.

Feltámadása után Jézust arcról, hangról, alakjáról nem ismerte fel senki. De mozdulatairól, gesztusairól, beszédének tartalmáról gyakran felismerték. Pl. az emmausi tanítványok, a Tibériáson halászó tanítványok. – Így viszont csak az ismerhetett rá, aki már itt e földön is jól ismerte Őt nem arcáról testileg, hanem tetteiről szellemileg. Tehát, ahogyan feltámadása után csak hívők számára volt látható Urunk, úgy feltámadott formájában ma is csak a hívőknek jelenik meg, mindaddig, amíg el nem jön az ideje annak, hogy „minden szem meglátja Őt, még akik átalszegezték is.” Jézusunk az a tükör, akiről felismerhetjük már itt e földön is feltámadott létformánkat. Mert „amiképpen hordtuk a földinek ábrázatját, azonképpen hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatát is.” (I. Kor. 15:49) Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

145. oldal

Látom a megnyílt eget Legyünk mentesek minden hamis illúziótól. Ezt akkor érjük el legbiztosabban, ha vesszük annak a negyven napnak idevágó jelenségeit, amely a feltámadás és a mennybemenetel között volt megfigyelhető. Az alábbiakban tíz esetet sorolok fel ebből az időszakból, amelyek együtt képezik a feltámadott létforma mibenlétét. 1. Mária Magdaléna nem ismeri fel Jézust, illetve félreismeri, amikor azt gondolja, hogy a kertész és a feltámadottól kéri számon a holtat. (Ján. 20:10-18) Először még szavai nem adnak támpontot a felismerésre, csak majd a bizalmas megszólítás. Így leszünk ezzel a feltámadásunk után mi is. 2. Az emmausi tanítványok, - Lukács és Kleofás, - mintegy tíz kilométeres gyaloglás során nem ismerik fel a velük menetelő Jézust, pedig beszél is hozzájuk. Csak majd a vacsoráló házban, amikor vette a kenyeret és hálákat adott. És egy szempillantás alatt eltűnt előlük a zárt szobából. (Lk. 24:13-35) 3. Már érintettem, de külön pontot érdemel, hogy zárt helyiségből testestől eltűnik. Hogy ez nem jelenség csupán, ezt maga az Úr fejezi ki: „Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy csakugyan én vagyok; tapintsatok meg és lássátok. Mert a léleknek nincs húsa, de amint látjátok, nekem van.” (Lk. 24:36-40) 4. A zárt ajtón sebeivel bemegy (Ján. 20:19 és 20:26) 5. Máriának azt mondja, hogy „Ne illess engem”, hogy megmaradjon a hitben. (Ján. 20:17) – Ugyanakkor Tamásnak azt mondja: „Tedd ide az újadat… és ne légy hitetlen, hanem hívő!” (Ján. 20:27) 6. Három ízben eszik az ige tanúsága szerint e negyven nap alatt. Persze lehet többször is, ennyi van feljegyezve. Az emmausi tanítványokkal. (Lk. 24:30) – A többi tanítványokkal (Lk. 24:41-42) – A Tibériás tengerénél. (Ján. 21:9.12) 7. Senki sem meri megkérdezni, hogy Ő-e az. Sejtik, de nem biztosok benne. (Ján. 21:12) 8. Pétert megbízza nyájának legeltetésével, miután a háromszori tagadását háromszori szeretet megvallással kiegyenlíti. E hosszú párbeszéd Ján. 21:15-19-ban van megírva. 9. Megjelenti János apostol természetes halálát. (Ján. 21:20-23) 10. Sok más jelet is művelt a feltámadott Úr. (Ján. 21:25)


146. oldal

Látom a megnyílt eget Az az igazság, hogy a feltámadás utáni létforma kifejezéséhez hiányzik a fogalmi készletünk. Pál apostolnak adatott meg, hogy egy gondolat-pár sorozatával szemléltesse velünk a halál előtti és a feltámadás utáni létforma mibenlétét. Ezt a párhuzamsort az I. Kor. 15. részében találjuk meg elszórtan. Testünk a feltámadás előtt Földi test Romlandó Gyalázatos Erőtlen Érzéki test Élő lélek Földből való, földi Földi ábrázat Halandó

után -

mennyei test romolhatatlan dicsőséges erős lelki test megelevenített szellem mennyből való, mennyei mennyei ábrázat halhatatlan

Mondhatná erre bárki ez egészen más, s mondom én: igen mégis t e l j e s en azonos. Urunk megígérte, hogy elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy h a s o n l ó legyen az Ő dicsőséges testéhez. II. És most lássuk végre saját testünk feltámadását. Az ember – Istenéhez hasonlóan – hármas tagozódású: Test – lélek, vagy értelem, - és szellem. Jézus az egész embert megváltotta. Elöljáróban le kell szögeznünk az ige alapján: „Lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak. Senki sincs tehát az ige alapján arra rendelve, hogy önmagát kizárja a feltámadásból, s ezzel földi életét az ítélettől elkerülhetőnek tartsa. Mindenki feltámad, kivétel nélkül. S a feltámadottak közül egyik felvétetik, másik otthagyatik. Ez különben is az elragadtatásra vonatkozik. Mi Urunk visszajövetelekor is e hármas tagozódásban támadunk fel, mert Urunk is így jön vissza, mint „embernek Fia”. Isten még egyszer rendelkezni akar minden emberrel, aki csak valaha élt e földön. Ez a rendelkezési aktus az utolsó ítélet. De a mi mai témánk a feltámadás. Számoljuk fel életünkben azt a babonás mese világot, hogy szeretteink látnak a halálból, hogy segítségünkre jönnek, hogy meglátogatnak, tanácsokat adnak, stb. Ilyen álmaink lehetnek a tudatalatti világunkból, de ez nem a valóság fedezete. FeltámadáIdekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

147. oldal

Látom a megnyílt eget sunk az u t o l s ó n a p o n lesz! Nagy kérdése az embernek, kiváltképpen a szeretettel egybekötötteknek: házastársaknak, szülőknek, gyermekeknek: de olykor ellenfeleknek is, hogy a feltámadott létformánkban megismerjük-e egymást a mennyben, vagy a pokolban? Határozott igennel felelek. Igen megismerjük egymást, de a földi kötelmeinktől felszabadultan. Pl. „a mennyben nem házasodnak, sem férjhez nem mennek. Tudjuk, hogy ki kicsoda, de azt nem, hogy istenén kívül kihez tartozna még. Ott nem lesz válaszfal. Minden választófal valamiféle ítéletképpen jött létre. A nyelvek, a népek, a vallások, a társadalmi rétegek, a családi kötelék stb. Ezek a mennyben nem létezők. Semmi nyoma sincs annak, hogy a földi kötelékét valaki is magával vitte volna. Hogy mindez hogyan megy végbe? Ezekről csak hasonlatokban beszélhetünk. A hasonlat pedig mindig csak egy részt világít meg, de ez által is könnyebbé teheti a megértést. Pál itt a búza hasonlatát alkalmazza. Így: „Amit vetsz, nem elevenedik meg, csak ha előbb megrothad. És abban, amit elvetsz, nem azt a testet veted el, amely majd kikél, hanem a puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét. De az Isten olyan testet ád annak, amilyent akar, mégpedig m i n d e n f é l e m a g n a k a m a g a t e s t é t . ” (I. Kor. 15:35-37) Nem veszíthetjük el hát személyiségünket, eredeti egyedünket. Talán még közelebb visz a megértéshez a következő ábrázolás. Régen, gyermekkoromban láttam sok selyemhernyó tenyésztőt. A hernyók kikeltek a petékből. Csakhamar táplálkozni kezdtek. Gyorsan megnőttek, olykor megvedlettek. Egyszercsak begubóztak. Egy idő után a gubók kifúrták és kirepült belőle egy pillangó. Ez már nem hasonlított a hernyóhoz. Mégis az volt. Kezdte a petéit lerakni és a forgást előröl indította. Így van ez. Itt a földön töltjük hernyó életünket. A halálban begubódzunk, és a feltámadásban kirepülünk, mint pillangók. Valójában ugyanazok maradunk, akik voltunk, de a létformáink megváltoznak. Amikor meghalljuk a mennyei harsonát a z u t o l s ó n a p o n , akkor fúrjuk át koporsónk falát és kirepülünk Istenünk örök dicsőítésére, magasztalására, imádására, és a benne való gyönyörködésre és gyönyörűségre. Igen boldog hitvallással éneklem, hogy: „A mennyben otthonom, hol nincsen szenvedés, Hol gond és fájdalom, Halál nem ismerős, Hol béke vár reánk, Vihar nem ostromol, Ahol szegény szívem, megnyúghatol.” Ámen. Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

148. oldal


NEGYVEN NAP ÜZENETE Lectio: I. Pét. 3:18-22.

Textus: Ján. 20:19-23

A felolvasott szent leckében két negyven napos esemény áll párhuzamosan egymással. Sok negyven napos esemény áll a Szentírásban és mindegyiknek megvan a maga jelentősége, de én most csak e kettővel kívánok foglalkozni, ahogy Péter apostol is ezeket hozta párhuzamba. Az első negyven nap Nóé idejére nyúlik vissza. Ez a negyven nap, amíg esik az eső sokak számára a rettegés negyven napja, míg kevesek számára a reménység negyven napja. És igazolódik az ige: „a reménység meg nem szégyenít.” – Az Úr Jézus feltámadás utáni negyven napja abban párhuzamos a Nóéjéval, hogy mindkét esetben a központi személyt, Nóét, illetve Jézust egy elkárhozott világ vette körül, s mellettük áll egy-egy kis csapat. Valamint abban is parallel egymással a két esemény, hogy víz által van a megtartatás, de az elvesztés is, kit mi illet. A hívő nép számára a „splendid isolation”, a „ragyogó elszigetelés” alkalmai ezek. Elszakíttatás egy pusztulásra ítélt világból és világtól egy örök védelem alá, ami végtére is az üdvösség. Az első mégis különbözik abban, hogy ott egy közösség, egy család menekül meg a Nóé kegyességéért, - itt Jézusban ki-ki a maga hite alapján áll vagy bukik. Senki nem visz magával senkit, aki saját személyében is nem tért hitre. Nóénak negyven nap áll rendelkezésére, hogy átgondolja az őt körülvevő világ romlását, totális ítéletét és programot adjon családjának az újra kezdéshez, mint az emberiség parányi maradványa. Azóta tudjuk, hogy az újrakezdés nem sikerült az embernek. Isten újjászületésre ítélte az embert, nem ugyanannak az elölről való elkezdésére. A bárka, vagy hajó ott és akkor az Anyaszentegyház előképe volt. Itt a Jézus mellett voltak kis nyája maga az egyház. Az előképet felváltja a valóra válás, a megvalósulás. A poshadó vízen az ember sem maradhatott sem tiszta, sem romlatlan. Nóé részegsége és a nyomába szegődött átok, mindmáig Isten ítéletének folyamatos jelenléte a választott nép, Izrael felett. A Jézus negyven napja sem jelentett egy sétahajózást a mennybe, nem kirándulás az üdvösségbe. A mi Urunk egy Szentlelkes megoldást hozott számunkra, s ezt semmiIdekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

149. oldal

Látom a megnyílt eget lyen apró pénzre nem lehet átváltani. A Szentlélek segítsége, közvetítése nélkül senkinek sincs ereje üdvösségre kamatoztatni az Úr Jézus váltságművét. Felmerül a kérdés, hogy mért volt szüksége Jézusnak még erre a negyven napra? Hiszen elvben a váltság műve elvégeztetett! Halál, pokolra szállás, feltámadás: mi kell még? Mért nem mehetett Jézus a sírból egyenesen a mennybe? Megkapjuk e kérdésünkre a magyarázatot, ha végig gondoljuk Jézusunk negyven napjának a történetét. Nem zsúfoltabb ez sem, mint Urunk életének egyéb szakasza, de nem is kisebb a jelentősége annál. Ha meggondoljuk, hogy milyen állapotban voltak a tanítványok a Feltámadott sírja körül, hogy mennyire bizarrnak tűnt számunka a sokszor előrejelzett feltámadás; hogy mennyi volt a hitetlenség még a tanítványok körében is a feltámadást illetően, akkor megérjük e negyven nap rendkívüli szükségességét. Azt a kis csapatot, amelyik hivatva volt a világkeresztyénség megszervezésére, hitre kellett ismét emelni. Igen. Hitre juttatni. Mert Jézussal együtt eltemette addigi hitét is. A kereszt körül egyedül a bírák és az ítéletvégrehajtók voltak hitben. Igaz, hogy ez is tévhit volt, hogy végleges és tökéletes munkát végeztek. Alkalmat kellett Jézusnak adnia arra, hogy a tanítványság hitét maradandó alapokra, hittapasztalatra építse, hogy aztán el ne vehesse tőlük senki. Meg kellett győzni a kis csapatot arról, hogy Krisztus él és ezt még fizikai módon is megtapasztalták, bizonyságát vehették. Csak ilyen megtapasztalás alapján lehetett pl. Pál apostol olyan határozott, ellentmondást nem tűrő bizonyságtevő, hogy így nyilatkozhatott meg e tárgyban: „Ha nincs feltámadás a halálból, akkor Krisztus sem támadott fel, ha pedig Krisztus nem támadott fel, hiábavaló a mi prédikálásunk és hiábavaló a ti hitetek is. Sőt Isten hamis tanúinak is bizonyultok, mivelhogy Isten felől azt a vallást tettük, hogy feltámasztotta a Krisztust… Ha Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a ti hitetek, még bűneitekben vagytok” (I. Kor. 15:13-17) A hit megalapozása a tapasztalat, mely sohasem előzi meg, hanem mindig csak követi a hitet. Ezért volt az, hogy időleges hitetlenségük ellenére sem voltak a tanítványok alkalmatlanok az apostoli hívatásra. Ehhez azonban nélkülözhetetlenül szükség volt erre a negyven napra. Ebben a negyven napban kapják meg a tanítványok a keresztség sákramentumát. Ez az a megtartó víz, amelynek előképét az özönvízben kapta meg Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

150. oldal

Látom a megnyílt eget a hívő nép. A keresztség a Lélek szele a hit tömlőjében. Minden más mód csődöt mond már a startnál és ide köt a földhöz. Szárnyaszegetté tesz az üdvösség számára. Ebben a negyven napban kapja meg a Krisztus-követők tábora az úti tervet is, mely nem más, minthogy „tegyetek tanítványokká minden népeket…” Még a legelemibb emberi logika szerint is ennek a tanítvánnyá tételnek meg kell előznie a keresztséget, mely az önkéntes tanítványság vállalás pecsétje, hitelesítője. Ha ez nem így történik, akkor lesz az egyház beteggé, alvóvá, a hit temetőjévé. Persze itt is lehetnek kivételek és a megelőző keresztség is beérhet ujjá születéssé. Isten azonban nem valaminek dacára, hanem valaminek céljából kínálja fel egyházának üdvözítő erejét. A tanítvánnyá tétel tervéhez megadja Urunk az eszközöket is övéinek, amikor felszereli egykori és mindenkori apostolait a kulcsok hatalmával. És ha övéi a kulcsok mellett még a Lélek ajándékaival is megáldatnak, az csak hitelesíti munkájukat. De ne feledjük, más a Lélek által megajándékozottnak lenni, és más valami lélek által felfuvalkodottá válni. Ez utóbbit nem tudom nagybetűvel vállalni. Azt azonban teljes meggyőződéssel vallom, hogy az egyetlen hajtómű, amely a bűnös, de hitben élő embert az üdvösségbe emeli, a Szentlélek. Tehát nem érdem, nem cselekedet, nem felekezeti hovatartozás, nem utánzó készség, nem beleilleszkedés, hanem csak és egyedül a Szentlélek, aki Krisztust dicsőíti meg a mi életünkben. Ez a negyven nap üzenete. Én szívesen nézem mindig az özönvíz prizmáján keresztül a második negyven nap üzenetét, történetét, szentlelkes megalapozását, mert nekünk nyomorult bűnös embernek nem elég az üdvösséghez a mennyei vonzás, hanem szükségünk van a földi taszíttatásra is, miként volt a Nóé negyven napján: ítélet és kegyelem, rettegés és bizalom, pusztulás és megtartatás egyazon víz által. Ki maradna szívesen nyomós ok nélkül egy olyan helyen, ahol keresztre feszítették és ennek a lehetősége egyáltalán nem szűnt meg. Ez indokolja azt is, hogy feltámadása után már nem találkozott Urunk a hitetlen világgal. A Feltámadott csak a hívő népé, csak a megváltottak Anyaszentegyházáé. Tartsuk hát becsben a negyven napnak a munkáját. Ámen


151. oldal


NEGYVEN NAP EVANGÉLIUMA Textus: Ján. 20:31,21:25.

Lectio: I. Kor. 15:1-9

A feltámadás történetében Urunk négyszeri feltámadás utáni megjelenéséről olvasunk. A feltámadás reggelén Mária Magdolnának, aznap este a két emmausba igyekvő tanítványnak, nyolc nap múlva Tamásnak, valamint Galileában a Tibériás tengerének partján. Pál apostolnak is van egy listája erről a felolvasott szent leckében. E szerint: Kéfásnak, majd a tizenkettőnek, aztán több, mint ötszáznak, Jakabnak, s végül, - de már mennybemenetele után, - Pálnak. Az evangéliumokban nem találjuk Jakabot és az ötszáz tanút, Pál viszont nem említi az evangéliumokban megörökített Mária Magdolnát. Mindebből bizonyos, hogy ennyiszer nincs látomás, szuggeszció, fantázia. Ami a feltámadás tényét illeti, tehát minden kétségeskedés sokkal inkább fantázia, mint a hiteles tudomásul vétel. I. Jézus a hívők számára, támad fel. Valamennyien az Úr közelében voltak, akik megtapasztalták halál utáni életét. De nem lennék objektív, ha kihagynám azt a tényt, hogy Urunk feltámadását maguk a tanítványok is hitetlenül fogadták. Íme, egy pár idevágó idézet: „Ezek nem hitték el, hogy él és Mária látta.” (Mk. 16:11) – „Ezután megjelent közülük kettőnek más alakban, útközben, mikor a vidékre mentek. Ezek is elmentek és hírül adák a többieknek. De azok sem hittek.” (Mk. 16:12-13) – „Végül megjelent magának a tizenegynek, mikor éppen asztalnál ültek és szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt feltámadása után.” (Mk. 16:14) – „Igaz, hogy néhány közülünk való asszony megdöbbentett minket,… ezek visszajővén a sírtól azt mondták, hogy angyalok jelenését látták, akik azt hirdették, hogy ő él… Jézus azt mondta nekik: Ó balgatagok és rest szívűek mindazoknak az elhívésére, amiket a próféták mondtak!” (Lk. 24:22-25) – „Megállt köztük maga Jézus… ekkor zavarukban és félelmükben azt hitték, hogy valami lelket látnak. De ő így szólt hozzájuk: Miért ijedtetek meg és miért támadtak kételkedő gondolatok szíveitekben,… amikor ezeket mondta megmutatta nekik a kezeit és a lábait.” (Lk. 24:36-40) – „… még mindig hitetlenkedtek az öröm miatt és csak csodálkoztak.” (Lk. 24:41)


152. oldal

Látom a megnyílt eget Az emmausiaknak „megnyilatkozának az ő szemeik”, - a tanítványoknak: „megnyilatkoztatá az ő elméjüket. – Mária Magdaléna így rémüldözik: „Elvitték az Urat a sírból.” Majd pedig azt hiszi, hogy a kertész. – De nem különb e téren Tamás sem: „Mikor azt mondta neki a többi tanítvány: Láttuk az Urat, ő azt felelte: Ha nem látom az ő kezein a szögek nyomát és kezemet nem teszem az ő oldalába, semmiképpen nem hiszem el.” (Ján. 20:25) – „Mikor pedig már hajnalodott, megállt Jézus a parton; a tanítványok azonban nem ismerték meg, hogy Jézus az.” (Ján. 21:4) Tanítványok és ennyi hitetlenség! Mit várhat az Úr azoktól, akik nem tanítványok. A hit kétlépcsős ajándék. Alapfokán juthatunk el a keresztig. És ez a döntő jelentőségű. A második lépcsőre, a hittapasztaltra csak a feltámadott Jézus vezet el. E nélkül ugyan – véleményem szerint, - lehet üdvözülni, de mintegy kárvallással. (I. Kor. 3:15) Fel kell tennünk a kérdést: Valóban hitetlenek lettek volna a tanítványok? Hiábavaló lett volna minden beléjük fektetett munka? Hitetlenek voltak. De hitetlenségük egyelőre a második lépcsőre vonatkozott. Ők még itt is hisznek Jézusban, de csak Jézusnak. Erre figyelmeztet az ige is: „Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg, vajon Istentől való-e az a lélek…” (I. Ján. 4:1) A tanítványok ugyan itt még hitetlenek, de nem alkalmatlanok arra, hogy a pünkösdi tűz apostollá avassa őket. Szerintem, - és ez nem norma, - számunkra igen jót tett az Úr környezetének ez a „hitetlensége”, mert ezek bizonyságokat produkáltak ki minden kor hívői számára. Ugyannyira, hogy ez a hitetlenség az apostolság lényeges kelléke volt. Ezt fejezik ki a samáriaiak, amikor a kútnál lévő asszony hazamegy és elmondja faluja lakóinak, hogy kivel találkozott, meghívják Jézust, aki ott maradt két napig, majd így nyilatkoznak: „Most már nem a te beszédedért hiszünk, mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy ő a világ Megváltója.” (Ján. 4:42) Jézus nem neheztel azért, ha hitünket hittapasztalattal akarjuk szilárdítani. Sőt készséggel segít meggyőzésünkben, mint Tamásnak, és a többinek mindnek. Ha nem akarunk beállni a sírőrzők táborába egy halott Krisztus konzerválására, akkor hitünk személyes megtapasztalására kell törekednünk. II.

A hit és kételkedés egymásnak feszülő hullámai, ellentmondásai vezetnek oda, hogy a tanítványok a vesztett ügy fásultságával érkeznek vissza a 250 km-nyi Galileába. Ezúttal is Péter volt a kezdeményező, bátor tanítvány, bár ez itt nem válik dicsőségére, mint a főpap udvarán való szereplése. „Elmegyek halászni!” – mondja. Mintha csak ezt Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

153. oldal

Látom a megnyílt eget várta volna a többi, hogy valaki kezdeményezze, egyből rávágták: „Elmegyünk mi is teveled.” Ebben a tragikus az volna, hogy ott akarják folytatni, ahol abbahagyták tanítvánnyá történt elhívásuk előtt. A halászáson. Az Úr itt is csődbe juttatja őket. Most sem fogtak semmit. Az Urnak kellett beavatkoznia, hogy százötvenhárom nagy halat fogjanak. Rá kellett jönni, hogy ők már az Úr beavatkozása nélkül semmire sem mennek. Azt gondolták a tanítványok, hogy úgy élhetnek ismét, mint azelőtt, mint ahogy mások élnek. Bizonyára a feltámadás első bizonyságai után olyanokat gondoltak, hogy ez is olyan, mint a naini ifjú feltámadása, aki azután visszahal égő sebeibe. A visszalépést lelkiismeret-furdalás nélkül tették meg. Ám hamar eszükbe juthatott a három évvel ezelőtti éjszaka, amikor éppúgy nem fogtak semmit, mint itt a Tibériáson. Pedig már Izraelnek tudomására hozta Isten, hogy „hiába néktek korán felkelnetek, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek, szerelmesének álmában ád eleget.” Egy leélt élet de nagyon sok üres hálómerítgetésből áll. A kegyelem az, hogy a kiábrándulás kikötőjében, a parton ott áll Jézus. Tudom én is, hogy kegyelméből, ama napra szakadozni fog a hálóm, mégpedig nem halaktól, hiszen emberhalászokká hívott és avatott minket az Úr. Jézus kész étellel vár minket is, mint egykori visszalépett tanítványait. De ehhez hozzá kell adni a magunkét is. Így olvassuk: „Mikor pedig a partra értek látták, hogy parázs van ott és azon hal és mellette kenyér. Jézus így szólt: Hozzatok a halakból, amelyeket m o s t fogtatok.” (Ján. 21:9-10) Nekünk csak a hajó jobb oldala adja meg a mindennapi győzelmet, a mindennapi gyümölcsöt. III.

„Ezzel már harmadszor jelent meg Jézus a tanítványoknak a halálból való feltámadás után.” (Ján. 21:14) És e harmadik jelenésnek van még egy nagy mondani valója, egy igazi evangéliuma. Íme: „Mikor azért ettek, így szólt Jézus Simon Péternek, (e névben ott a régi és az új ember): „Simon, Jóna fia jobban szeretsz-e engem, mint ezek? Azt felelte neki: Igen Uram, te tudod, hogy szeretlek téged. Ő azt mondta neki: Legeltesd az én bárányaimat.” (Ján. 21:15) Feltűnő, hogy már nem kérdezi Jézus a tanítványait hitük felől. Ez ott akkor csődöt mondott. De Urunk tudta, hogy nem végképp. Nálunk is sok képtelen helyzetben


154. oldal

Látom a megnyílt eget csődbe jut hitünk. De maradjon annyi bizalom, hogy az Úr idejében megújítja, sőt megtetézi azt. Csak érintőleg említem a szeretet három fázisát, ahogy azt a görög három külön fogalommal fejezi ki: „éros” – philó” – „agapé”. Kicsit nézzünk a fogalmak tartalmába: 1. Gyermeteg, őszinte, érzelmi vonzódás. Az Úr sokra becsüli és „első szeretetnek” nevezi, amit sem kinőni, sem elhagyni nem illik. 2. A szeretetnek e második lépcsője leszűrődött, megfontolt, átgondolt, gazdag, osztódó, határozott kapcsolat valakihez. Itt az Úrhoz. 3. Halálos szeretet. De nem rajongás, nem esztelen hősködés. Az élet legnagyobb értékéért való, döntő és kockázatos áldozatvállalás. Példaként éppen a tanítványokat említem, akik eljutván az agapéra, János kivételével, mártír-halált vállaltak, de a János életét is bizton mondhatjuk mártír-életnek. Erre a kiforrott szeretetre lehet megbízást felépíteni. És valóban erre is épült a történelem során refrénként megismétlődve az egész keresztyénség. És most nézzük a megbízás három fokát is. Alapfok: „Legeltesd az én b á r á n y a i m a t . Újszülötteknek tejnek itala ez. Az Anyaszentegyház anyai hivatásának gyakorlása, még ha férfi végzi is azt. Az anya szeretetének örömével és melegével, megbocsátásával és nevelésével. Ahogy azt a bárányokkal műveli anyjuk. Középfok: „Őrizd… j u h a i m a t ” A juhok már nemcsak az anyához, hanem a nyájhoz tartozásukat is tudatosan viselik. Itt már nem mi tápláljuk őket, hanem táplálkoznak. Nem az anyáskodó dédelgetés a szerepünk, hanem az atyai fegyelem. Felsőfok: „Legeltesd… j u h a i m a t . ” Ez merőben más, mint a bárányok legeltetése. Ott a magunkéból adtunk, mint a szoptatós anya. Itt irányt szabunk a közvetlen kijelentés vételére. Isten kegyelmi ajándékainak érvényesítését munkáljuk. Itt fontos a szolgálatban tartás. Azért sorvadnak el gyülekezeteink, mert képtelenek vagyunk szolgálni a felébredteket. Ez a hármas gondozás az Anyaszentegyház útravalója. Ámen


155. oldal


ÁLDOZÓCSÜTÖRTÖK


156. oldal


AZ EMBER FIÁNAK DIADALMENETE Lectio: Zsolt. 68:19-35.

Textus: Ef. 4:8.

Ez az ige egyszerre tartalmazza az Áldozócsütörtök és a Pünkösd ünnepét. Kénytelen voltam keresni egy olyan igét, amely Áldozócsütörtökről is szól, mert hiába hirdettük meg, hogy Áldozócsütörtökön délelőtt 9-kor is lesz istentisztelet, rajtunk kívül egyetlen, délután pedig rajtunk kívül két asszony testvérünk volt jelen. Tudjuk munkanap volt. Ez mentségnek jó, kifogásnak kevés. Azért tartottunk délelőtt is, délután is istentiszteletet, hogy a hívek el tudjanak jönni. Nem kellene ennek így lennie! Vagy keresztyének vagyunk vagy nem. Az Áldozócsütörtök annyit jelent csupán, hogy utána nézünk Jézusnak, ahogy felemelkedve mind kisebb ponttá válik szemeink előtt? – Elnézést kérek, de ez a nap lakásigénylés alkalma a mennyben. Jézusunk kijelentette: „Az én Atyámnak házában sok lakóhely van, elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. Ha egyetlen földi lakást hirdettünk volna, hogy ezen a napon kiosztjuk azt, tömegek jöttek volna el, még a munkanap ellenére is. Nem! Ezt a lakást nem igényelte meg ez a gyülekezet. Ismétlem, nem kellene ennek így lenni! A keddi bűnbánati istentiszteleten is egyelten lélek volt jelen. Régen, amikor bűnbánati istentiszteletet tartottunk, az hétfőtől szombat estig tartott. Ha most van is valahol bűnbánati „hét”; elkezdik szerdán és szombaton már nincs, - a televízió műsora miatt. Döntsük el végre, hogy keresztyének vagyunk, vagy csak kedvünk szerint Istennél vizitáló emberek. Urunk Áldozócsütörtökön felment a mennybe és foglyokat vitt fogva. Áldott ünnep ez. Urunk nem menekült, mert akkor a sírból egyenesen felment volna. De Ő itt maradt még negyven napig, hogy tanúkat állítson feltámadása mellé. A tanítványok láthatták, tapinthatták, ehettek vele. Úgy fejezte be földi munkáját, hogy feltámadása felől is biztosította népét, mindenkori követőit. Az áldozócsütörtök az általunk meggyalázott, megkínzott, Isten Fiának rehabilitálása. Ma az Atya rehabilitálta őt. Diadalmenet volt ez! „Foglyokat vitt fogva és adott ajándékokat az embereknek.” Ez egy római diadalmenethez hasonlítja Urunk mennybemenetelét. Egy-egy győzelem Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

157. oldal

Látom a megnyílt eget után diadalmenetben tértek haza a hadvezérek. Elől jöttek rabszíjra fűzve a foglyok. Ezeket követték a legyőzött királyok. Akiknek, - amikor a diadalmenet megállt egy-egy városban, - le kellett borulniuk a földre és a császár rátette lábát a nyakukra. Ez szinte beteljesedése az édeni átoknak, mely szerint eljön az asszony Magva és a kígyó fejére tapos. Ezzel szimbolizálta annak legyőzetését. A császárt követte a győztes hadsereg. Róma népe ünnepelve fogadta őket. Így kellenék fogadnunk nekünk is a győztes Krisztust! De lássuk miféle foglyokat vitt a mi Urunk, a győztes Krisztus? Ellenségeinket! Ezek között is első a bűn. Aki Krisztus követőjévé válik az többé nincs bűn kényszer alatt. „A bűn ti rajtatok nem uralkodhatik.” Jézus legyőzte a bűnt. Hogy Jézus fogságba vitte a bűneinket, azt jelenti, hogy nem élünk bűnkényszer alatt. Másik ellenségünk, akit fogságba vitt magával mennybemenő Urunk, a törvény. Ez az ellenünk szóló kézírás, vagyis a vádlevelünk, vádiratunk. Jól példázza ezt a két szövetség két első gyülekezete. Az Ószövetség, a törvény szövetségének első gyülekezete háromezer halott! (II. Móz. 32:28). Az első újszövetségi gyülekezet háromezer megkereszteltből állt. (Csel. 2:41) Az előbbi egy halott gyülekezet a törvény fekete keretében, míg ez utóbbi egy élő gyülekezet a Jézus Krisztus piros vérével keretezetten. – A törvény ellenünk szóló kézírás. A törvény kárhoztat bennünket. Krisztus érkeztével a törvény korszakának vég lett. Eltörölte az ellenünk szóló kézírást, az ellenségeskedést a maga testében víve fel a fára. A törvény többé nem kárhoztat, de nem is üdvözít. Mégsem töröltetett el, mert „a törvény szent, igaz és jó”. Megmaradt útbaigazításul, útszegélyként, melynek áthágása most is katasztrófával jár. A törvény átkát vette el Jézus. De fogságba vitte a sötétséget is. Szörnyű sötétség van az emberi fejekben, szívekben. Nem tudnak a legtöbben mit kezdeni Istenükkel, Teremtőjükkel, Bírájukkal, pedig „ a Bíró az ajtó előtt áll”. Aki szeretne kibontakozni e sötétségből, annak azt mondja Jézus: „Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” Amikor az ember újjászületik, olyan csodálatossá, világossá válik minden. Következő ellenségünk, aki Urunk fogságába került, a világ szeretete. „Ne szeressétek a világot! Mert aki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Sajnos ez a világ nagyon is csábít sok gonosz dologra. Isten pedig úgy szerette ezt a világot, - és szereti most is - hogy az ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen. Isten azt akarja, hogy ne ez a pusztulásra ítélt világ töltse Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

158. oldal

Látom a megnyílt eget be szívedet, gondolatvilágodat, hanem az ő országa, az ő világa. Remekbe teremtett világát amennyire csak tudjuk, tönkre tesszük. Az egyetemes emberiség öngyilkossága ez. Világunkat az Önzés malmai őrlik fel. Igen nagy jelentőségű foglya az Úr Jézusnak a Sátán. Amikor a tanítványok viszszatérnek missziói küldetésükből, azzal dicsekszenek Urunk előtt: Uram még az ördögök is engednek nékünk a te nevedben. Jézus győztes válasza így hangzik: "Láttam a Sátánt, mint villámlást aláhullani az égből” Mert „azért jött az embernek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” Végül azért jött, hogy legyőzze és foglyul vigye a halált. Hogy a testünk elpusztul, az egyszer s mindenkorra elvégezett dolog lett az Édenben. A bűn zsoldja azóta is a halál! Porból lettünk és porrá kell lennünk. De Isten készített egy másik testet minden ember számára: hívőnek és hitetlennek. (Csel. 24:15).Ez a test ugyanis képtelen volna felfogni és elviselni a megváltottak örök boldogságát, még inkább a kárhozat szenvedéseit. Ezért, mint fölöslegessé váló tényezőt, Urunk fogságba vitte a halál örökké tartó változatát, hogy ennek helyébe örökéletet adjon minden testnek. Ezért hirdetjük minden sír felett bizakodva: „Halál, hol a te fullánkod, pokol, hol a te diadalmad!?” Így nem egyértelműen öröm az új test hívőnek és hitetlennek. Áldozócsütörtök nagy evangéliuma, hogy összes ellenségemet foglyul ejtette az Úr és elvitte rólam. Ő a mennyben, én pedig a nyitott ég alatt. Szabad az út az üdvösségbe. Urunk nemcsak hogy nem ment üres kézzel, hanem az övéit sem hagyta itt üresen. Kiűzi az ördögöt az emberből. S amikor az visszatérve üresen és kiseperve találja áldozatát, hétszerte inkább megszállja azt. Nem elég megüresedni, de fel is kell töltekezni Jézussal. Urunk nem akar üresen hagyni bennünket. Meg akar tölteni önmagával. Hány ünnepünk van, amit nem használunk ki, mint az elmúlt áldozócsütörtököt? Hány imádságod nem hangzott el, amit várt tőled az Isten? Hányszor nem hívtad segítségül Őt, holott kész lett volna erre egyetlen kérő szavadra. Ha mégis kértél és kaptál, óh hányszor nem adtál hálát érte? Hányszor maradt zárva a Bibliád? Hányszor nem láttad meg a kicsinyekben, elesettekben Jézus földi képviselőit? Hányszor mentél el mellettük részvétlenül. Pedig ezek lényeges kellékei annak, hogy megajándékozhasson az Isten. Ahogy a televíziódon több csatorna van és jó vételi lehetőség szerint választhatsz, hogy melyiket akarod nézni;úgy ezek a felsorolt kapcsolatok is mind megannyi csatorna arra, hogy közöld Istennel kéréseidet, kereséseidet, zörgetéseidet. Más felől ezek a csatornák Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

159. oldal

Látom a megnyílt eget azt a célt is szolgálják, hogy Isten ajándékait közvetítsék számodra. Urunk nemcsak ellenségeinket tette el láb alól, hanem meg is akar ajándékozni. A keresztyén ember ott kezdődik, ha megépíti ezeket a csatornákat. A képletes beszédet elhagyva, akkor leszel keresztyén, ha mindennap olvasod az Igét. Az Igéből Isten szól hozzád. Továbbá, ha a saját szavaiddal imádkozol a saját szükségleted, vagy örömöd, segítség-igényed, vagy a jól neveltek köszönet mondása, azaz hálaadás érzéseivel. Ott kezd keresztyén lenni valaki, ha életszükségeltévé válik, hogy tagja legyen egy gyülekezetnek és rendszeresen látogassa azt. És valamiképpen meg kell érnünk az anyagi áldozat hozatalra is, hogy megtapasztalhassuk, hogy jobb adni, mint venni. Ez volt a tanítványok útja is. Megüresíttettek a bűntől. Messze távoztak a világ csalárdságától. Méltán teszik fel mesterüknek a kérdést: „Uram, mi mindent elhagytunk, mink lesz, hát minékünk? Elsorolok valamennyit, de ennél sokkal többet fogsz megtapasztalni. A bűn helyett életszentséget; a törvény helyett kegyelmet; a sötétség helyett világosságot; a létbizonytalanság helyett az üdvbizonyosságot; a világ megüresedett helyét örök mennyei léttel tölti be Urunk; a Sátán helyét elfoglalja a Világmegváltó, aki nem akarja, hogy egyetlen ember is elvesszen; végül a halál helyére, az örökélet kerül. Csodálatos ajándéksor. És még a fő ajándék hátra van: A SZENTLÉLEK ISTEN. Isten nem neheztelt annyira Fia megöletéséért, hogy ötvenkét nap múlva el ne küldte volna harmadik személyét, a Szentlelkét is. Ő lett arra hívatva, hogy érvényt szerezzen Jézus kijelentésének, hogy én mindennapon veletek vagyok a világ végezetéig. És a Szentlélek sem jött hozzánk üres kézzel. Hozta ajándékait, fegyvereit, virágait stb. És adja még tovább is, csak tartsd az imádkozó kezedet és öledbe hull minden. Íme, Megváltónk a mennyekbe emelkedett és ül az Atyaistennek jobbján; karja uralkodik Szentlelke által Ámen.


160. oldal


HELYKÉSZÍTÉS Lectio: Ján. 14:1-3

Textus: Mt. 28:18/b.

Áldozócsütörtök elvesztegetett ünnepünk. Szinte senki nem tulajdonít neki semmi jelentőséget. Pedig mennybemenetel nélkül az egész messiási váltságmű egy befejezetlen szimfónia. Egy kissé foglaljuk össze a váltságmű legfontosabb elemeit. Mi, akik csak átutazók vagyunk ebben a világban a nagypénteki eseményekben kaptunk egy útlevelet, vagyis elbocsátót. Aki hisz a Jézus halálának váltsághozó erejében azt elbocsátja ez a világ. Ez maga az útlevél a mennybe. A húsvéti győztes feltámadásban megkaptuk a mennybemenetelünk vízumát, vagyis a befogadó nyilatkozatot Istentől a mennyei seregek közé. Az addig tartó utunkat a feltámadás ereje biztosítja, fedezi és kíséri, - hacsak nem akarunk félúton maradni az ég és föld közt, mint a Mohamed koporsója. De el is kell a mennybe jutni. Ehhez kapjuk a menetjegyet az áldozócsütörtöki mennybemenetel hitéből, erejéből. Urunk nem végzett félmunkát. Miután halálával és feltámadásával minket kiváltott innen e nyomorúságos világi életünkből, ezen a napon elment, hogy helyet készítsen népének. Fiamat, mint papfiút, nem akarták felvenni a postához a kommunista időkben. Jelesen érettségizett. Eljöttem hát Battonyáról Pestre, hogy helyet készítsek néki. Először azt mondták, hogy nem sikerült az írásbeli dolgozata. Én tudtam, hogy ez nem igaz, mert egy szimpatizánsom megnézte ott a dolgozatot és a jegyet is, amit kapott rá. Megmondtam, hogy ez nem áll. Akkor az volt a kifogás, hogy nincs már hely. Éppen tele volt a szoba egy asztal körül vizsgázókkal. – Akkor ezeket mért bolondítják, hogy vizsgáztatják, ha egyszer már nincs hely? Végül nagy keservesen kihozták a káderlapját a frissen érettségizett fiamnak, s közölték, hogy nem jó. Erre is megvolt az ellenérvem. Végtére is egy félnapi alkudozás után felvették. Elmentem, hogy helyet készítsek néki. Persze Urunk helykészítése más volt. De neki is le kellett szerelnie atyáink és magunk Vádolóját, a Sátánt, a világot, a bűnt és a többi kizáró okot. Végül is, aki nem adja fel, hanem hisz, az felvétetik.


161. oldal

Látom a megnyílt eget Abban valamennyien egyezünk, hogy problémák sorát kell megoldani, amelyek útját állják felvétetésünknek. De Urunk megmondta még ittléte idején: „Én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok.” (Jn. 12:32) Ezt teszi közbejárói tisztének kereti között. „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.” (I. Tim. 2:5) Így vonz magához Megváltónk. Neki harcolnia kellett és kell valamennyiünk lakóhelyéért, mert azok sem meg nem vásárolhatók, sem ki nem bérelhetők. Nézzük, hogy miért kellett harcolnia? Mint Főpapunk megjelent értünk az Atyánál, a keresztre feszítéskor meghasadt templomkárpiton keresztül, hogy mindenkor könyörögjön értünk. És ennek a könyörgésnek van foganatja, mert NÉKI ADATOTT MINDEN HATALOM MENNYEN ÉS FÖLDÖN. – Fogva vitte ellenségeinket tőlünk az Isten ítélőszéke elé, hogy ne vádolhassanak minket, mert NÉKI ADATOTT MINDEN HATALOM MENNYEN ÉS FÖLDÖN. – Azért ment a mennybe, hogy számunkra az Atyától adományokat és ajándékokat eszközöljön ki, MERT NÉKI ADATOTT MINDEN HATALOM MENNYEN ÉS FÖLDÖN. – Megnyitotta előttünk a mennybe vezető utat, hiszen Ő maga volt az Út, Igazság és Élet. Mert NÉKI ADATOTT MINDEN HATALOM MENNYBEN ÉS FÖLDÖN. – Főpapi imádságában arra kérte az Atyát, hogy „akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek: hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nékem adtál.” (Jn. 17:24) MERT NÉKEM ADATOTT MINDEN HATALOM MENNYEN ÉS FÖLDÖN. – Bizonyossá tette mennybemenetelünket, amikor kijelentette: „Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek!” (Jn. 14:2) És ez a helykészítés bizonyosan sikerül, MERT NÉKEM ADATOTT MINDEN HATALOM MENNYEN ÉS FÖLDÖN. De miközben a mennyben készíti helyünket, minket magunkat is készítget, hogy úgy ne járjunk, mint a nagy vacsorán menyegzői ruha nélkül megjelent, akihez így szólt a házigazda: „Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincs menyegzői ruhád? Ezért „üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engem körül, mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát, és mint menyasszony, aki felrakja ékességeit.” (És. 61:10) MERT NÉKI ADATOTT MINDEN HATALOM MENNYBEN ÉS FÖLDÖN. – S „bár a hit szívemben, oly kicsiny, mint mustármag”, ha azzal fordulok hozzá, hogy növeljed az én hitemet, nem tagadja meg, mert a mennybemenetelemhez ez is szükséges. És Ő megteheti, MERT NÉKI ADATOTT MINDEN HATALOM MENNYEN ÉS Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

162. oldal

Látom a megnyílt eget FÖLDÖN! – Jól tudom, hogy „semmi tisztátalan oda be nem mehet” Hiszen benne van vízumomban. De sajnos azt is tudom, hogy „ki adhat tisztát a tisztátalanból.” Ezért Jézushoz fordulok: „uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem”. És Ő ígérte, hogy kérjetek és adatik néktek. Tudom, hogy meg is kapom, MERT NÉKI ADOTT MINDEN HATALOM MENNYEN ÉS FÖLDÖN. Látjátok már, hogy számunkra mindennek végcélja a menny? De ez volt a Jézus számára is. Azért halt meg, hogy a mennybe emeljen|. Azért támadt fel, hogy annak erejével valósíthassuk meg az emberileg megvalósíthatatlant. Azért volt áldozócsütörtök, hogy elmenvén helyet készítsen nékünk és azért lett pünkösd, hogy a Szentlélek eljövetelével és annak személy szerinti vételével isteni természet részeseivé váljunk. Ez nélkülözhetetlen kelléke annak, hogy a szentség és dicsőség légkörében jól érezzük magunkat, hogy mint Isten választott gyermekei asszimilálódjunk a mennyei léthez, s magához az örökkévalóságnak, - e földön elképzelhetetlen, - kategóriájához. Mit érne a hitre jutás, ha nem vezetne a mennybe? Mi volna a jelentősége a megszentelődésnek, ha nem a menny számára tisztítna, szentelne meg? Mit érne a megdicsőülésünk igénye, ha nem Vőlegényünkhöz, a mennybement Isten Fiához való méltó voltunkat kívánná munkálni? Mindez sem képességünk, sem lehetőségünk tárgyát nem képezheti. Nem vagyunk képesítve egyik állapot elérésére sem. Mindez c s a k és kizárólag isteni kiválasztás alapján a kegyelem munkája bármely emberben is. És mi értelme volna a testet öltésnek, a szegénnyé lételnek, az áldozatvállalásnak, a megaláztatásnak, ha mindezek és még sok már váltságtényező nem szolgálná egyedül azt az isteni célt, amelyre eredetileg a bűneset előtti ember megteremtésekor volt menynyei Atyánk terve, hogy a maga dicsőségére teremtette az embert. Csak az áldozócsütörtököt tökéletesen átélt ember énekelheti már is otthon érezve magát boldog önfeledtséggel: „A mennyben otthonom, Hol nincsen szenvedés, Hol gond és fájdalom, Halál nem ismerős, Hol béke vár reám, Vihar nem ostromol, Ahol szegény szívem megnyughatol.” (Hall. 370). Ámen.


163. oldal


EMELJÜK JÉZUSHOZ SZEMÜNK Lectio: Lk. 24:50-51

Textus: Csel. 1:10:11.

Elérkeztünk a mai nappal Megváltónk utolsó földi eseményéhez. Távozását éppúgy angyalok jelezték, mint egykori érkezését. Ez egyszerre jelentette földi pályafutásának ünnepi kereteit és a mennyei váradalom teljesülését. A mennyben ugyanis a bűnesettől fogva terv és vágy volt a váltság elvégzése. Mi hívő emberek éppoly csodálattal tekintünk Bethániára, mint egykor Betlehemre. Jézus földi munkáját úgyis keretbe foglalhatjuk, ha a két végpont városát említjük: Betlehemtől Bethániáig. Jézusnak két nevezetes negyven napos periódusa volt. Első negyven nap a pusztában böjtöléssel, míg a második a feltámadás után a mennybemenetelig. E két végponttal pedig nyilvános fellépését jelölhetjük, illetve határolhatjuk be. A mi mennybemenetelünk nem sétahajó út, sőt még csak nem is gyalog zarándoklat a mennybe, hanem egy mindenestől pneumatikus, vagyis szentlelkes megoldást adott erre az Úr: ez egy lépcsőzetes hittapasztalás. És ez a lépcsősor visz a mennybe. Nézzük melyek e lépcsősor fokai: A testetöltésben meg kell látnunk az Atyaisten szeretetét, aki úgy szerette ezt a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örökélete legyen. Hinni Istenben, mint Atyánkban, ez több mint egyszerűen elfogadni a letagadhatatlan tényt, hogy van Isten. Azt, hogy „az Isten egy, az ördögök is hiszik és rettegnek.” (Jak. 2:19) De Atyának hinni Őt, csakis Jézus Krisztus által lehetséges, mert Jézus tette Atyánkká az Istent! Következő lépcsőnkhöz Urunk hároméves nyilvános fellépésének mozzanatait kell hitté emelni. A hit azonban nem a mi produktumunk csupán. Az is, de kell hozzá az isteni adalék. „Hiszek Uram, légy segítségül az én hitetlenségemben.” Vagy: „Növeld a mi hitünket.” Aki nem veszi igénybe ezt az isteni hozzájárulást, az nagyon alapfokon fog megállni a hit útján. Ezen a lépcsőn tudjuk mi is a törvényt átértékelni anélkül, hogy felszámolnánk azt. Itt kapjuk a kijelentés hiteles teljességét. Itt vár ránk a végidők próféciája, melynek elfogadásához már a hit mellett szóhoz jut a reménység is. De biztosí-


164. oldal

Látom a megnyílt eget tékunk van arra, hogy aki az ószövetségi próféciákat beteljesedésre vitte, nem fog megcsalni e leglényegesebb kijelentésekben sem. A golgotai kereszten megkészült a váltságunk. Ez lényegében azt jelenti, hogyha vérontás nélkül nincs bűnbocsánat, a Jézus vére hit által igénybe vehető bárki számára. Neki magának ugyanis nincs szüksége bűnbocsánatra, mert bár „mindenben hasonló lett hozzánk, kivéve a bűnt.” És ha a bűn zsoldja halál, ugyanezen az alapon igénybe vehető a Jézus halála is, ugyancsak azért mert az ő halála nem saját bűneinek zsoldja volt, hanem a mi bűneinkért adatott halálra. És ugyancsak már a kereszten megkezdte közbenjárását, amikor a megtérő latort biztosította még aznap elnyerhető üdvösségéről, és amikor imádkozott megfeszítőiért, hogy bocsássa meg ezt nekik az Atya. Ezek a hóhérok ugyanis ott egy eleve elvégzett isteni terv végrehajtói voltak. Végül a húsvétban jelenik meg minden hívő számára a győzelem biztosítéka. Ez a győzelem megint tagolható. Győzelem a bűn fölött, a tisztátalanság felett, a Sátán felett, a tehetetlenség és tétlenség felett. Győzelem az életszentség elnyeréséig, sőt a megdicsőülésig. Ezeket a lépcsőket nem úgy kell elképzelnünk, hogy a felsoroltak mindegyike egy-egy külön lépcső. Inkább lépcsősor, melyet egy-egy életfordulónál újabb lépcsősor vált fel, mindaddig, amíg a hívő el nem jut a mennybe. A menny kapujához érve biztosított minket a mennybe ment Jézus, hogy „vár ránk a hely, óh jöjj, ne vesztegelj!” Ez kétség nélkül nem embernek való teljesítmény. Kell, hogy számunkra az egész váltságmű megteljen a Szentlélek életre keltő melegével, tüzével. A Lélek tolmácsolása nélkül fel nem fogható az isteni alászállásnak és áldozatvállalásnak ez az emberi értelmet felülhaladó szeretet-megnyilvánulása. Nem hátra tekintés ez, hanem visszapillantás, hogy megemlékezhessünk arról, hogy honnét estünk ki. És honnét vétettünk fel. És most teljes figyelemmel forduljunk magához a mennybe emelkedő ember Fiához. A karok, amelyek a kereszten még imádságra voltak kifeszítve, - hiszen az ószövetségi imagesztus a kitárt kar volt. Mint a Mózes karja az amálekita háborúban. Ezek a kezek most áldásra feszülnek. Jézusunk áldása sugárzik ránk a levegőégből. Ez az utolsó kép a testet öltött Isten Fiáról és ez az áldó mozdulat az utolsó gesztus, amelyet az embernek mindenkor látnia kell, mint a távolba utazó szeretteink utolsó mosolyát, vagy könnyeit. Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

165. oldal

Látom a megnyílt eget Ma elemeire bontjuk az áldozócsütörtöki eseményeket, sok olyan dolgot olvashatunk a sorok között, amelyek szavakban kifejezve nincsenek megírva, de kétség nélkül, teljes bizonyossággal ott vannak, jelen vannak teljes jelentőségükkel. 1. Jézus úgy távozik el, mint EMBERNEK FIA. És ekképpen fog visszajönni is az angyalok bizonyságtétele szerint. A mennybement Jézust így látja István vértanú, akinek megnyílt a menny mártírhalála előtt és így szólt: „Imé, látom az egeket megnyílni és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állni.” 2. A karácsonyban felvett testét nem hagyta a földön, sem a földben. Ahogy az elragadtatott Énós sem, akiről ezt olvassuk: „Nem találták meg, mert az Isten felvitte őt.” Vagy hasonló módon távozott az emberiségből Illyés, akit ötven ember három napig hiába keresett. És nem találták meg. 3. Mint FŐPAPUNK lépett be a mennybe, s vitte Isten Bárányának áldozatát a benne hívőkért. „Halálra adatott bűneinkért, feltámasztatott megigazulásunkért.” Felvette magára az ítélet hósenét, mert „az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta.” (Ján. 5:22) 4. Győztes KIRÁLYKÉNT emeltetett fel. Foglyokat vitt fogva. A Sátán megkötözve. „Nincs ereje már, Reá ítélet vár, Az ige porba dönti.” – A törvény széjjel tépve, szabad vagyok szabad! – A halál letiporva: hol a te fullánkod, - többé a pokol kapui sem vesznek rajtunk diadalmat. Ő győzött. „Mert én győztem és ti is győzni fogtok!” Ő győzött és enyém lett a győztes élet minden előnye a „szent győzedelmes élet, melyből erő fakad.” Ezért énekelhetem önhittség nélkül, hogy „Királyi gyermek vagyok én…” 5. Végül FŐPRÓFÉTAként vitetett föl. Személyes használatra szóló próféciája volt számomra, amikor azt mondta: „elmegyek, hogy helyet készítsek néktek…” Tudom kinek hittem és azt is, hogy én a megkészített helyet el fogom foglalni. Elment, hogy elküldje a Szentlelket, a maga helytartóját. Micsoda prófécia és micsoda áldás!? Ezzel megnyitotta az életszentség útját, a kijelentés zsilipjét. – És elment, hogy ajándékokat osszon az embereknek: kegyelmi ajándékot, amit sem elsajátítani, sem kiprovokálni nem lehetet, csak elfogadni, amikor adja. Mindezeket áldozásosztó kezébe vette és „míg áldá őket, tőlük elszakadván felviteték a mennybe”. Én pedig veletek együtt imádom Őt. Ámen


166. oldal



167. oldal


PÜNKÖSD


168. oldal


TÜZEK A MENNYBŐL Lectio: III. Móz. 9:23-10:3.

Textus: Lk. 12:49.

Alapigénk újfordítású próbafüzetének szövege szebben és érthetőbben adja vissza az Úr várakozását: „Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, bárcsak lángolna már.” Ezt a fordítást megközelíti a Ravasz Lászlóé, aki így ír: „Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre. Mennyire szeretném, ha már lángolna!” Nem vulkánok félelmetes kitörésére gondol itt Urunk, nem is atommáglyák gyilkos kisugárzására, sem drámai háborúk tragikus lobogására. Idegen tüzek ezek, különösen Urunk számára. Ezek mind halálhozó tüzek. Isten pedig az Úr Jézus által az élet tüzével akar betölteni minket. Ennek a lobogását várja Urunk. Mi pedig, ha őszinték vagyunk, csak így énekelhetünk: „Hideg szívem, nincs benne vágy Uram feléd, Tört életem, hogyan vigyem Uram eléd. A tűz kihunyt, a hit tüze, csak pernye hull, S az éjszaka hideg sötétje rám borul.” Isten tüze mindig válasz volt arra, hogy elfogadja életünket, bűnbánatunkat, szolgálatunkat. Teremtőnk a komoly, meghatározó emberi döntéseinkre tűzzel válaszol. Döntő tetteinket tűzzel pecsételi meg. Egy áldott életű evangélista így számolt be szolgálatáról egy hozzám írt levelében: „Szinte szikrázott a levegő az Úr jelenlététől.” Amikor ez a tűz, akár szellemi izzásban, akár bűnégető, életfelszámoló, múltat felégető formában jelenik meg, akkor mindig pünkösdje van annak az embernek, akiben végbemegy a változás. Mert ismétlem DÖNTŐ TETTEINKET MINDIG TŰZZEL PECSÉTELI MEG URUNK. Ha nincs tűz, akkor komolytalan volt a döntés. Nézzünk egy pár igei eseményt, amelyre Isten tűzzel válaszol a mennyből. Isten szövetséget ígér Ábrahámnak. Ábrahám megkérdezi Istenét: Miről tudhatom ezt meg? És Ábrahám elkészíti áldozatát. A kétféle vágott áldozati állatot egymás ellenében kétfelé rakja. Ekkor az áldozatok sorfala közt megjelenik egy füstölgő kemence és egy tüzes fáklya. Honnan? Onnan felűről, az élő és a párbeszédet elfogadó Istentől. A régóta hívő Ábrahám t ű z k e r e s z t s é g e volt ez. Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

169. oldal

Látom a megnyílt eget És most hadd tegyem személyessé ezt az áldott tűzesetet. Megpecsételte-e már veled való szövetségét az Úr? Mikor, miben nyilvánult meg? Mert ez nem feltétlenül lángokban mutatkozik, hanem valami erőáradásban, radikális nagy bűnbánatban, illetve bűnvallásban, vagy valamilyen megtéréshez illő gyümölcsben. Más. Egy gyanútlan menekült juhokat őriz. Egyszercsak megpillant egy égő csipkebokrot, amely ugyan ropogva ég, de nem emésztődik a lángok között. A nyolcvan éves Mózes szolgálatra való elhívásának PÜNKÖSDJE volt ez. Ilyen tűz nélkül csak úgy lehet szolgálni, hogy agyonütöm az ellenfelet, veszekszem az atyafiakkal, aztán meg menekülni a messze ismeretlenbe, ahol nem kell számot adni tetteinkről. Isten itt elkötelezi Mózest azzal is, hogy adok még harmadik negyven évet, hogy végre azt a szolgálatot végezd, amiért kihúztalak a vízből, amiért a fáraó lányának fiaként neveltettelek, és amire születésedtől fogva szántalak. És ismét személyesítve az igét megkérdezem, hogy a te szolgálatra való elhívásodnak van-e már ilyen megpecsételése? Mert csak egy ilyen élmény teszi hitelessé, Istentől eredővé szolgálati megbízásodat, és csak ettől remélhetsz gyümölcsöt. Tűzbe néző kaleidoszkópunk következő képében nem egy ember, hanem egy gyülekezet jelenik meg. „Az egész Sinai hegy füstölög, mivelhogy leszállott arra az Úr a tűzben.” A választott nép tűzkeresztsége volt ez. Rettentette-e már a pünkösdi láng ezt a gyülekezetet, hogy félje az Istenét? Észre vetted-e az igei tüzeket, amint leszállnak? Mikor? Kikre? Miért? Megannyi kérdés és egy sem marad válasz nélkül. Minden tüzes beavatkozás minőségi változást hoz egyénbe, gyülekezetbe. De nézzük tovább az igét. Érdemes mindegyiknél időzni, kissé tanulmányozni, elgondolkozni és saját életünkre vonatkoztatni, mert ez adja meg az értelmét az égi tűznek. Nézd, megépül a szent sátor és a tűz leszáll. (III. Móz. 9:24) Megépül a templom és a tűz ismét hatalmas erővel leszáll. (II. Krón. 7:1-3) – Gedeont nehéz és bátor útra küldi Isten, minden különösebb előkészület nélkül. És a tűz leszáll. (Bir. 6:20-21) - Ilylyés élet-halál harcot vív a Baál és Asera papjaival és Jezabellel. Amikor segítségül és tanúul hívja az Urat, alászálla az Úr tüze és megemészti az agyonlocsolt áldozatot. Isten jelenlétének önigazolásai ezek az esetek. Mondd, a te életedben jelentkezett már az Úr áldozatodat elfogadó, szennyeidet égető, bátorságot ajzó tüzével? Mert a tüzek mit sem érnek azok számára, akik maguk személy szerint nem perzselődtek meg attól, hogy korIdekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

170. oldal

Látom a megnyílt eget látlanul higgyenek, hogy minden félelemtől szabaduljanak, hogy minőségileg magasabb rendű keresztyén életet éljenek. Pünkösdi tűz nélkül nincs életszentség, nincs tisztulás, nincs mindent áttörő győzelem. A megszabadított Izrael az úttalan pusztaságon vonul át. „Az Úr pedig megy előttük nappal felhőben, éjjel tűzoszlopban.” Izrael vezettetésének drága megnyilvánulása ez. Volt-e életedben olyan vezetése az Úrnak, amikor nagy buktatókat kerültél el, mert nyilván tudod, hogy ő vezetett. Nekem voltak! Nem sok, de igen jelentős. Akkor láttam meg, mikor már szabadulás lett a vezettetés. Ne nyugodj, amíg nem mutatja neked az utat, amelyen járj. De aztán légy engedelmes és ne találjanak más úton, mint amire az Úr vezet majd. És végül a tizenegy tanítvány egy szívvel és egy akarattal együtt van a jeruzsálemi felházban. Istennek tüze leszáll rájuk kettős tüzes nyelvek alakjában. És szinte személycserék történnek bennük. Egyszerre van jelen bűnbocsánat és szövetségkötés, - közösségvállalás és küldetés, - vezetés és győzelem, - hatalom és bátorság. És mindez nem elmélet volt, hanem nagyon is gyakorlati átváltozás. A szavuk gyógyított, tekintetük szabadított, bizonyságtételük ezreket formált át és tett az Úr követőjévé, el egész a mártíromság vállalásáig. Még az árnyékuk és keszkenőjük is perzselt volt, mert hatott, gyógyított, átformált. Amerre mentek gyülekezetek maradtak utánuk. Országok hosszú sorában vetették el a krisztuskövetés magvait Hispániától Indiáig, vagy Etiópiától Britanniáig már az apostolok levitték az örömhírt, hogy Immánuel, Velünk az Isten! Csoda-e ha felvetem a kérdést: Miért kell nekünk ennyi tehetetlenséggel, kudarccal, nyavalygással élni? Miért, mikor a tűz leszáll, csak megkészítettnek kell lennünk a fogadására, a birtokba vételére. A Jézus programjában benne van, hogy „azért jöttem, hogy tüzet bocsássak e világra, mennyire szeretném, ha már lángolna!” Miért hamvadnak idegen tűzben a megszállottaink, miért nem gyógyulnak a betegeink? Miért nincs ébredés közöttünk? Ne higgy a Sátánnak! Isten tüze ma is ég, s ha a magam tüzét megoltom, az övé lesz az enyém. Szítsd az Úr tüzét, hogy legyen már egyszer tüzes nyelvektől hajtott pünkösd! Ámen.


171. oldal


MÁSFÉL MILLIÓ LITER VÉR Lectio: II. Krón. 7:1-6.

Textus: Ján. 6:52-54, 63.

Amikor olvastam ezeket az igéket, csodálatos kép fogant meg bennem. Magam előtt láttam a maga valóságában az egész templomszentelési aktust, a hatalmas gyülekezettel s a méltóságában pompázó királyt, no meg a mindeneket rendező, igazgató, vezérlő, elfogadó és megpecsételő Jehova Istent. Izrael második pünkösdje volt ez. Az első a szent sátor avatása, amikor szintén leszállt az Úr tüze. A szent sátor elvesztette aktualitását a honfoglalással. Izrael ekkor már nem volt vándorló nép. Kellett egy végleges, állandó kultuszhely Istenünk imádására. Salamon vállalkozik arra, hogy atyja Dávid tervei szerint megépítse a templomot. Nem volt csekély dolog még akkor sem, ha Dávid már összegyűjtötte hozzá az anyagszükségletet. Most már a templom kész. Szikrázó ragyogás kápráztatja el az embert, aki belép és megpillantja a pazarul felékesített falakat, oszlopokat. Az arany, ezüst és bíbor orgiája volt az a templom. Látszott, hogy beleadta a két király szívét lelkét és a maga dicsősége fölé akarta emelni Urának dicsőségét. „Jeruzsálemet hegyek veszik körül”. Amikor Izrael népe egy-egy ünnepi alkalomra feljön Jeruzsálembe, hosszú útja során feltétlenül elérkezik egy olyan hegycsúcsra, ahonnan már megpillanthatja Jeruzsálemet. Benne a hatalmas, impozáns épületet, a templomot. Arany kupolája szemet vakítóan szikrázik a trópusi napfényben. A zarándokok leborulnak, ujjongva imádják a világ nagy Urát és elkezdik énekelni a Grádicsok énekét, vagy Lépcső éneket. Tizennégy ilyen ének van a zsoltárokban a 102-134. sz énekek. Valahányszor felkaptatnak egy új csúcsra, mindig elénekelnek belőle egyetegyet. Így készülnek fel lélekben is az ünnepre, az istentiszteletre. Ezúttal is felzendülnek ezek az énekek minden oldalról. Eljön, özönlik, sereglik Izrael népe, az Úr választott serege. A Juhkapun át terelik az ökröket, és bárányokat. A papok és léviták verejtékezve dolgoznak az állatok leölésén, bontásán, nyúzásán és annak szétválasztásán, ami abból az Úré, és amit megfőznek majd az ünneplő gyülekezetnek. Amikor elolvastam ezt a részt és próbáltam felmérni az áldozatok sokaságát, elámultam a huszonkétezer ökör és százhúszezer juh elképzelhető tömegén. Szerfelett Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

172. oldal

Látom a megnyílt eget kíváncsi lettem az áldozatok vérének mennyiségére, mert tudom, hogy az áldozatban döntő tényező a vér, mely nélkül nincs bűnbocsánat. Felhívtam telefonon az Állatorvosi Egyetem Élettani tanszékét és megkérdeztem, hogy mennyi vére van egy ökörnek és mennyi egy juhnak úgy egy éves kora után. A válasz az volt, hogy az ökörnek negyvennegyvenöt, a juhnak hat-hét liter vére van. Ezt azonnal beszoroztam az állatok itt megörökített számával és megtudtam, hogy az ökrök vére nyolcszáznyolcvanezer liter, míg a juhoké hétszázhúszezer. Ez összesen egymillió hatszázezer liter. Mivel még az aranyból is csöppen, mért ne menne veszendőbe ebből is valamennyi, így másfélmillió liter vérrel számoltam. Ebből a mennyiségből mindenekelőtt azt állapítottam meg, hogy Salamon igen sok bűnt tulajdonított népének, hogy az Úr engesztelésére ennyit illett felhasználnia. És még kérdés, hogy nem tartotta-e ezt is elégtelennek. Aztán elgondoltam a munka menynyiségét, és ebből némi következtetést vonhattam le a gyülekezet nagyságára is, amelynek ennyi húst kellett adni, hogy ünnepi érzései inkább felfokozódjanak, mintsem elernyedjenek. A papok gyolcs ruhája vértől gőzölög, de ki gondol most ezzel? A léviták verejtékeznek a hatalmas munkában. Vér borítja a rézoltárt és a vágó terepet. Vérszag, vérgőz, véremlék és vérigéret. Mindebben nemcsak Salamon, hanem a gyülekezet is megláthatja vétkének súlyát. Minden bizonnyal szükség volt kisegítő oltárokra, mert bár az állatoknak csak a szíve, mája és bélkövére rétegződik az oltáron - a többi a papoké és a gyülekezeté mégis ennyi állat után el nem fér egy oltáron. Salamon fellép a réz emelvényre, majd térdre hull, kitárja karjait, mint egykor Mózes az amálekita háború idején, vagy mint később ágyékának ivadéka Jézus ott a kereszten. Most Salamon egy személyben király, főpap és próféta. Király, mert övé itt most minden földi hatalom. Főpap, mert bár nem ő végzi személy szerint az áldozatot, de az ő személyes irányítása és akarata szerint mennek a dolgok. És próféta, mert ő imádkozza azt a prófétai imádságot, melyben ott van Izrael jövője, fogságaival, eljövendő történelmével együtt. Az imádság elhangzott. A papok következtek. De ím, gyökeret ver a lábuk, hátrahőköl a százezres gyülekezet, mert a TŰZ LESZÁLL! Óh, nem áll már a lábán senki. A 95. zsoltár realizálódik e helyen: „Jertek hajoljunk meg, boruljunk le, essünk térdre az Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

173. oldal

Látom a megnyílt eget Úr előtt, a mi alkotónk előtt!” Szinte bizonyos vagyok benne, hogy az egész gyülekezet már arcra borulva fogadja a mennyei tűz ráeső részét. Ugyanaz a tűz ez, amely ott égett a Mórija csipkebokrában, amelyik lángba borította a Sinait, amelyik éjjeli őrként munkálkodott a szentsátor felett. „Izrael fiai m i n d n y á j a n látták, amikor alászállt a tűz és az Úr dicsősége a házra, és arccal leborultak a föld felé a padlózatra és imádták és tisztelték az Urat, hogy jó és az ő kegyelme mindörökké való.” Látszólag a pünkösd nem volt ilyen nyilvános. A felház áldása nem látszott közkinccsé válni. Ez volt a látszat. A valóság pedig az volt, hogy a tanítványok szinte katapultáltak, szinte kilökte őket a tüzes nyelvek ereje, hatalma. „Mentsd, aki elmerül, óvd, aki pusztul Fogd szelíden fel a bűnbe esőt!” Ez lett a program, ez lett a cél. Minden más elvesztette jelentőségét. Már nem féltek, hogy a Jézus példájára jutnak. És ma vajon nem égne ez a tűz? Ma megvonta volna az Úr az égi jelet világunktól, egyházainktól, hívő népétől? A grádicsok éneke elhallgatott? A tűz ég. Emészti az áldozatot. Amikor a másfél millió liter vért felnyalja a tűz, húrjaiba csap a léviták serege, a papok szájukhoz emelik kürtjeiket és nem bizonytalan zengéssel, hogy… talán,… vagy esetleg… vagy lehetséges; hanem az üdv bizonyosságával rázendítenek a hálazsoltárokra, melyek a grádicsok énekeinek a folytatásai. Nem csodálnám, ha bárkinek is elállt volna a lélegzete a tapasztaltak átélésén. És mi, akiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, amilyet csak Jézusban kaphattunk, vajon isszuk-e a Jézus vérét? Nem millió liter számra, nem részegülten. Itt kínálja. Egy korty többet ér, mint a másfél millió baromvér. Kálvin ezt mondja: „Higgy és igyál!” Én hozzá teszem: Higgy és megérzed, hogy szádban a bor vérré vált és engesztelést szerez néked. Mert „aki issza az én véremet és eszi az én testemet, örök élete van annak és én feltámasztom ezt az utolsó napon.” Mert a pünkösd fő-fő üzenete az, hogy „A Lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit!” Ámen.


174. oldal


A HETEDIK LÁMPA Lectio: Ján. 10:22-27

Textus: Ján. 10:24, 8:12.

Igaz a dátum nem pünkösdi ebben az igében, de az üzenet nagyon is az. A templom megtisztításának ünnepét üli az ószövetségi gyülekezet. Ez különben december 2531. napjaira esnék ma. Ilyenkor az est közeledtével hét lámpást gyújtottak a templom körül és ezt a hanuka lámpának nevezett fűzért a komolytalanabb elemek nagy vígassággal körültáncolták. A komolytalanná tevő szokás ma már szertartássá vált Izraelben. Fény-ünnepnek is nevezték e napokat. A hanuka lámpák fokozatosan gyúltak ki, ahogyan a sötétség egyre feketébb lett. A komolyan hívő zsidók, akik elítélték e táncesteket a sötétség lelkületével közelítettek Jézushoz, akit ekkor már a bizonyságok fellege vett körül: „Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!” Urunkat nem e zsidók tudatlanága, hanem a hitetlenségük zavarja és döbbenti meg. Jézus válaszában megtagadja őket. „Nem az én juhaim közül vagytok!” Isten „világszentelő ünnepének” hatodik lámpája gyúlt ki Jézusban. Az ige figyelmes és összefüggő ismerete esetén észre kell vennünk, hogy minden üdvkorszak előtt, mielőtt még annak éjszakája eljön kigyúl egy-egy lámpás. Lássuk: 1. Édeni korszak végén a kiűzetés előtt – az asszony Magva. 2. Nóé korszakban az átok előtt – a szivárvány 3. A patriarchák korának zárulása előtt – az ígéretek. 4. A sinai, vagy törvény korszak éjszakáján – a törvény. 5. A próféták elhallgatása előtt – az evangélium váradalma. 6. Az idők teljességében – Jézus, s a vele jött kegyelem. 7. Az ítélet záró korszaka előtt – a tüzes nyelvek. Immár mind a hét lámpás ég! És te mégsem látnál? Vagy meglehet, hogy látsz is, látod a veszted és a kivezető utat is. Sőt lehet, hogy tudod is, hogy milyen következménye lesz sötétbe burkolódzásodnak. Sőt esetleg még irigyled is azokat, akik tisztán látnak és a kijelölt úttól nem térnek el. Csak éppen nem vagy az Ő juha. Csak hinni nem tudsz benne ennyi fény után.


175. oldal

Látom a megnyílt eget Nincs jogod kérdezni Jézustól, hogy „meddig tartasz még bizonytalanságban?” Éppen elég bizonyságát adta az Édentől mindmáig! Nemcsak őt, hanem minket is a bizonyságok fellege vesz körül, éppen ezek világossága kötelez arra, hogy „féretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk lévő küzdőtért,” És sokkal inkább jogosult volna Urunknak visszakérdezni: Meddig akarsz még bizonytalanságban lenni? Meddig nem hiszel? Meddig nem leszel az én juhom? Isten minden lámpását meggyújtotta már. Mire vársz? Az isteni világosság teljessége mellett soha nem volt ekkora sötétségben az emberiség, mint napjainkban. Isten remekbe teremtett világát végképp tönkretesszük. És miközben magunk pusztítjuk életterünket, táncolunk felette, bűnözünk benne, keserítjük egymást, és káromló magatartásunkkal szomorítjuk Urunkat, aki mindent megtett üdvösségünkért. Márpedig nem lehet büntetlenül hiábavalóvá tenni senkinek sem a maga számára az elvégezett váltságművet. Mire vársz még? Csak nem arra, hogy kigyúljon egy nyolcadik lámpa is? Mert nincs kétségem, hogy az is fel fog gyúlni, de az már mindenki számára késő világosság lesz. A nyolcadik láng már pusztít. Az már ünnep után lesz! Az már maga az ítélet tüze. Csak nem arra vársz? Jézusban teljes lett a váltság. A pünkösdi tűzben megkaptuk a végső világosságot, a belőlünk bűneink miatt eltávozott erő isteni pótlását. A pünkösdi áldásban a teljesség elfogadásához, megéléséhez, cselekvéséhez minden isteni erőforrás megnyílt számunkra! Eljött hozzánk a világ világossága, aki őt követi, azé lesz az életnek világossága. Csak kárhoztatja Jób a mai embert, holott már így nyilatkozott, mikor még csak három lámpás égett az üdvtörténelem során, hogy „az ő szövétneke fénylett felettem, s világánál jártam a sötétet.” (29:2) És sorolhatnám szinte vég nélkül az ősatyákat, akik megértették, kívánták és megbecsülték az előttük kigyúlt ünnepi fényeket. Akinek nem volt pünkösdje, annak talán még van mentsége. De arra nincs, hogy mért nincs pünkösdöd, miért nem hagyod kigyúlni életedben az isteni fényeket, nem esztelen táncőrületért, hanem a tiszta látás érdekében. Bizonyos vagyok benne, hogy hamar kigyúl a nyolcadik lámpás és akkor mindennek vége, akkor már minden elkésett, akkor már minden igyekezetnek befellegzett. Itt a világ világossága. Kínálja magát. Élj vele és tiéd lesz saját életed mennyei világossága.


176. oldal


KÉTFÉLE NYELVEKEN BESZÉLÉS Lectio: I. Móz. 11:1-8.

Textus: Csel. 2:6,12-13.

Igeolvasó emberek megfigyelhették, hogy az Ószövetség a nagy emberi elbukások hiteles okmánya. Lehet az Ószövetséget bibliai-, vagy társadalomkritikai szemmel boncolgatni. Ilyenkor áll elő az a helyzet, hogy a Bibliából minden megmagyarázható és mindennek az ellentéte is. Mindennek dacára lényegét illetően az Ószövetség alapigazságai drámaian érvényesek és tragikusan létezők, és folyamatosan fennállók. Így igaz a bűn egyetemessége, igaz és örökké fennálló a halálbüntetés egyetemessége. Sorolhatnám vég nélkül, de témánkra szorítkozom, s ezért csak még azt említem, hogy a bűn és a halál közötti időt betöltő nyelvzavar éppen ilyen tragikus, sőt az egyetemesen csak történelem drámájának nevezhető nyelvzavar mind máig a legirritálóbb fekélye az emberiségnek. A nyelvek választó vonalánál semmi sem bizonyult inkább emberiséget megosztó, háborúkat érlelő tényezőnek, mint a nyelvzavar Bábelnél kialakult ítélete. Igazi ítélete volt ez az Istennek, az ellene törő emberrel szemben, úgyhogy bátran merem nevezni a bábeli bűnt kollektív bűnesetnek. Mindenekelőtt szeretném eloszlatni azt a téves és felszínes közvéleményt, hogy itt alakultak ki a népek, nemzetek. A népek elkülönülésének s nevének lajstroma előbb, az I. Móz. 10. részében olvasható. Ott az akkori nemzetek listája. De még ez után írja a biblia, hogy „mind az egész földnek e g y nyelve és e g y f é l e beszéde volt.” Ennek ma is megvan a bizonyítéka. A csecsemő pszichológusok megállapították, hogy a csecsemőnek általában 200 féle hangképzése van. Ilyenek pl. ajakhang, torokhang, gégehang, zöngés, hehezetes, nyelvhang stb. el a kétszázig. Ezek mindegyikéből kialakulhat egy-egy nyelv, vagy több is. Hogy melyik hangképzés alakul nyelvvé az attól függ, hogy melyik hangra van a legtöbb külső ráhatás. Ez kétségtelenül igazolja azt az igei állítást, hogy volt egy ősnyelv, amelyik részeire bomlott a bábeli ítélet eredményeként. A maga nyelvétől ítéletképpen nem tud szabadulni az ember. Anyanyelvnek nevezi, melynek a legjobban elsajátított idegen nyelv is idegen, vendég, legfeljebb az anya gyermeke. De ahogy anya csak egy van, úgy anyanyelv is csak egy létezik. A Bábelnél megosztott nyelv az emberiség megosztottságának az eredője, forrása. Ez a megosztottság lett elsőszámú ítélete az emberiségnek. Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

177. oldal

Látom a megnyílt eget Az egy nyelv mellett még megvolt Bábelig az e g y f é l e b e s z é d kegyelmi ajándéka is az egyetemes emberiségnek. És ez nem volt kis dolog. Ma ugyanis az egy nyelven belül is megvan ítéletképpen az azonos nyelven kifejezett kétértelműség, sokféleség. Ki-ki mást ért ugyanazon fogalom alatt a maga szempontjainak megfelelően. Ebben az ítélet úgy jelentkezik, „hogy meg ne értsék egymást”. Odáig fajult a meg nem értés okozta bizalmatlanság, hogy Mikeásnak ezt már így kellett kifejeznie: „Ne higgyetek a barátnak: ne bízzatok a tanácsadóban: az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját. Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége.” (7:5-6). A belső zavar odáig fajult, hogy az ember sokszor még önmagát sem érti. Már maga a bábeli esemény is kétirányú volt. Egyik iránya horizontálisan Isten ellen tört, a másik pedig vertikálisan az emberiség egyben tartását kívánta szolgálni. Mindkettő csődbejutott. Tornyot építettek azzal a céllal, hogy az eget érje, és onnan letaszítsák Istent. – De várost is építettek ugyanakkor, hogy el ne széledjenek, mert úgy gondolták, hogy Isten ellen csak egységes fellépéssel vehetik fel a harcot. Tudjuk hogy egyik sem sikerült. A torony magassága nagyon messze volt az égtől, a város egysége pedig egyedekre bomlott a nyelvzavarral. Ma is ezek a célok vannak tudva, vagy tudat alatt az emberben, amikor Népszövetséget, Egyesült Nemzetek Szövetségét, Ökumenét stb. alakít az emberiség összetartására. S ez éppúgy nem sikerül, mint akkor. A bábeli toronyépítés nagymesterei azóta is az istentagadók, akik tudatos, szervezett és hierarchikus módszerekkel kívánják modern Bábelünket felépíteni a mai világban. Isten úgy a vízszintes, mint az égre törő engedetlenséget ítélete alá vonja. Ha a szembenállás kétirányú volt az emberiség részéről, akkor az ítélet is kétirányú lett az Isten részéről: a/ a nyelvzavar, - b/. elszélesztés. A nyelvzavar első értelmezésben kétségtelenül a népek keletkezésének bibliai magyarázata. Az I. Móz. 10-ben felsorolt népek itt nemzetekké váltak, s bekövetkezett az az állapot, hogy „nyelvében él a nemzet”. Ha az Ószövetségről azt mondtuk, hogy a nagy emberi elbukások hiteles okmánya, akkor az Újszövetségről megállapíthatjuk, hogy nagy isteni megoldások vérrel pecsételt amnesztia rendelete. A bűn amnesztiát nyer a váltsághalálban, ha az ember részéről hittel párosul. A halál pedig amnesztiában részesül a feltámadás hitében.


178. oldal

Látom a megnyílt eget Ha Bábel egy negatív anti-pünkösd volt, akkor a későbbi valódi pünkösd helyreállította, mintaként, ideig-óráig az eredeti állapotot, akkor megkapjuk a kétféle nyelveken beszélés összefüggését. Nézzük csak Bábel prizmáján keresztül, hogy mi történt az első pünkösd napján. Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy nem szűnt ugyan meg a nyelvek különbözősége, mint ahogy a váltság beköszöntével nem szűnt meg a bűn sem; de mindkét eset megoldást nyert az újszövetségi üdvközlő eseményben. A húsvéttal sem múlt el a halál hatalma az ember fölött, de diadalt aratott felette az élet a feltámadás útján. Itt sem szűnnek meg a nyelvek „csak” megértésre jutnak. Így olvastuk: „Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűlt a sokaság és megzavarodott, mivelhogy mindegyik a m a g a nyelvén hallotta őket szólni. „Igen a Lélek által megtalálhatjuk az egy nyelv örömét és ajándékát. Egy alkalommal a legsötétebb kommunizmus alatt vonaton utazva, s az ablakon kihajolva egy halleluját dúdoltam. Megszólított egy rendőrtiszt, akinek hivatalból istentagadónak kellett lennie, hogy honnan tudom, és hogy van szöveggel ez az ének. Elmondta, hogy az édesanyjáról maradt rá ez a dallam. – Más alkalommal, orosz katonával utazván egy kis bibliát vett elő és rámutatott egy versre. Megnéztem az ige helyét, s az én bibliámból a szöveget. Majd én mutattam neki egy igét, s ő kereste ki annak a szövegét. Így egy nyelvre jutottunk. Ő maga baptista volt, amint megtudtam az egy nyelvű és egyértelmű igeversek alapján. Ez is egy pünkösdi mozzanat. Boldog ember az, aki eljut a kereszt alá és megoldást nyer kárhozata az üdvösség elnyerésében. A legnagyobb boldogság ez, mert áttörte tehetetlenségünk korlátait. De ez így is „csak” elindulás. Boldogabb az, aki a húsvéti hitben elvesztette halálfélelmét. Ez is egy végső probléma megoldásának öröme. A megmaradó problémák megoldása a pünkösd. A Szentlélek vétele biztosítja az egymás megértését, a bábeli bilincsek széttörését. Pünkösd az, „melynek szentséges ereje, nyelveket egyező hitre, összegyűjte sok népeket.„ Dicsőség Istennek, mert nincs többé zsidó meg görög; úr és szolga; férfi és nő. Mindnyájan eggyé lettünk. Halleluja! Ámen.


179. oldal


VESZTEK ERŐT! Lectio: Csel. 1:7-12.

Textus:Csel. 1:8.

Igénk ismét az Olajfák hegyére állít minket. Itt voltunk vele, amikor vérrel verejtékezve vívta gigászi harcát a rá váró halállal. Itt voltunk az árulás éjszakáján. És itt vagyunk most a győzelmek győzelmének magaslatán, ahonnan mennybe emelkedik, de előbb prófétai szóval köszön el tanítványaitól: „Vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljön reátok. Így ölelkezik a mennybemenetel és a pünkösdi áldás egy napon, egy helyen és egy kijelentésben. De mi, mai hívők, hogyan jutunk el oda? Nemcsak az Olajfák hegyére, hanem sokkal inkább e diadalcsúcsra, ahol egyszerre élhetjük át áldozócsütörtök ámulatát és pünkösd emberfeletti erejét? Ezúttal úgy látom, hogy ünnepeink igazítanak el ezen az emelkedőn, mígnem feljutunk a csúcsra. Két szempontból sorolom most őket: -

KARÁCSONY az, amikor velünk az Isten! Immánuel.

-

NAGYPÉNTEK az, amikor értünk (áldozott) az Isten.

-

HÚSVÉT az, amikor nálunk az Isten.

-

PÜNKÖSD az, amikor bennünk az Isten.

Egy másik nézőpont szerint pedig: -

Karácsony az egész világ ünnepe.

-

Nagypéntek a bűnösök ünnepe.

.

Húsvét a megváltottak ünnepe.

-

Pünkösd a megszenteltek ünnepe.

A Szentlélek-vétel isteni erőátvitel. Hogy közelebbről megvilágítsam, egy műszaki hasonlatot használok. A mezőgazdasági gépek általában két egységből állnak. Egy erőgépből, amely vagy gőz, vagy olajmotor segítségével állítja elő a munkához szükséges erőt; és egy munkagépből, mely magát a munkát végzi, mint szántást, cséplést, kaszálást stb. Az ember életében az erőgépet a Szentlélekkel való beteljesedés adja. Ez hajtja munkára, küzdelemre, győzelemre a betöltött embert, aki így munkagéppé vált a Lélek erejével.


180. oldal

Látom a megnyílt eget Jöjj most velem az Olajfák hegyére és hidd, amit az Úr mondott, hogy „Vesztek erőt!” Mert van erő, van. Csodás erő van Jézusunk vériben, aki által illetékességet nyerünk a Szentlélek vételre. Testünk elerőtlenülésén igen hamar kétségbeesünk. De mily kevesen vannak, akik lelkük erőhiánya miatt esnének félelembe. Pedig miképpen élhet lelkileg erős, munkaképes, szorgalmas életet az, aki nem vett Szentlelket. Olyan, mintha valaki cukros vízzel akarná autóját használni. A Lélek vétele nélkül is lehet nyüzsögni, de hamar nyilvánvalóvá lesz, hogy minek? Isteni rendelés szerint végig kell mennünk az úton, nem állva meg a cél előtt. De kinek van erre ereje, hogy végig megállja a nagy tusát? A Szentlélek vétele nélkül olyanok vagyunk, mint a tanítványok pünkösd előtt. Miért? Milyenek? -

Akin a pokol kapui sem vesznek diadalmat, Megtagadja urát egy cselédlány előtt.

-

Akiket elküld, mint juhokat a farkasok közé, Azok szétfutnak, mint a pásztor nélkül való juhok.

-

Akik mindent elhagytak, hogy kövessék Jézust, Azok visszatérnek reményvesztetten a halászathoz.

Gyengék, erőtlenek, félénkek. Magunkra nézve is kétségbe kellene esnünk, ha a Lélek nem támogat belülről, amikor kívülről való minden támogatás hiábavalóvá válik sokszor való helyzetünkben. Pedig Isten a megváltott embert munkatársává választotta és avatta. (I. Kor. 3:9) De kinek van erre ereje? Önmagában senkinek. Ezt az erőt nem lehet nevelés útján megadni, nem lehet jellemből kifolyólag készletezni. Ezt az Úr adja, amikor visszaleheli belénk, a bűn miatt távozni készült Lelkét. Vesztek erőt! A 445. dicséret egy pár sorát idézem: „De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több hittel, ó Uram!” –„Sok szép ígéretem, ó hányszor megtagadtam, a nagy fogadkozást, hogy csak Tiéd szívem.” – „Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogyha szeretsz, miért súlyt vessződ engemet?” – „Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok.” – Ily hívő életet szánt volna nekünk Urunk? Óh nem! És kérnünk kell az énekkel: „Áldj meg, s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én!”


181. oldal

Látom a megnyílt eget Kétségtelen, hogy a nagypénteket megélt ember megváltott állapotba került. A húsvétot átélő, győzelmi állapotba kerül. De kell a mobilizáció, a mozgató erő, a tettek serkentője. És itt válik nélkülözhetetlenné az isteni vérátömlesztés. A donor „rendelkezésedre áll”. És az automobilból, az önjáró masinából, theomobil lesz, Istentől robogó hitvalló keresztyén. Jöjj Vele az Olajfák hegyére. Ott leheli vissza beléd Lelkét az Úr. Újjáteremtésed második üteme ez, aminthogy eredeti, még bűnnélküli teremtésed is két ütemű volt. Először a föld porából, majd a maga lelkéből. Így van ez az ujjszületéssel is. Kétségtelen, hogy pünkösd nélkül is eljuthatsz a tanítványságra, de az apostolságra, soha! Márpedig akit munkával bíz meg az Úr, az mind apostolságra elhívott gyermeke néki. A pünkösd nélküli élet fát, szénát, pozdorját eredményez. Aranyat, ezüstöt, drágakövet csak a pünkösdi áldás hozhat bárki életében. Az előző ama napon megég! Ez utóbbiak megmaradnak. Hiába mondod, hogy olykor nem hiába, hogy: -

Adakoztam Isten dicsőségére:

- megég.

-

Gondoztam az anyámat, kötelességed volt:

- megég.

-

De üdvösségre jutott ezen keresztül

- ezüst.

-

Presbiter voltam

- megég.

-

De tíz gyermeket vezettem Jézushoz:

- arany.

-

Rengeteget szenvedetem:

- megég.

-

De a szenvedések tüzében tied lett a szívem, hálám:

- drágakő!

Isten azt akarja, hogy gazdagon adassék a mi Urunknak és Megváltónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel. (II. Pét. 1:11) Ezért felszerelt: „Minden a tiétek, ti pedig a Krisztusé”. Tudd meg, hogy hová vagy hivatalos. Egy olyan világba, amelyet „szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg se gondolt, amilyet Isten készített az őt szeretőknek.” (I. Kor. 2:9) Vár Jézus! Van hely az Isten országában! Egyik evangélikus püspökünk fiát behívták katonának a második világháborúban. Kikerült a Szovjet frontra. A háború végét bejelentették és a szülőpár várta haza gyermeküket. Ennek jelét adta az édesanya abban is, hogy reggel, délben, este mindig ott volt az asztalon a teríték fiuknak is. Egy alkalommal a férj azzal érkezett haza, hogy kedvesem többé nem kell a fiúnknak megterítened. Ő már nem jön haza. Megérkezett elestéről az értesítés. – Vigyázz, nehogy az angyalok leszedjék tányérodat az atyai házIdekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

182. oldal

Látom a megnyílt eget ban, mert most is engedetlen vagy, mert ma sem hallod a hívást, és többé már nem szól az Úr. Menj! Vár az atyai ház! Jöjj az Olajfák hegyére és ott: „Emeljük Jézushoz szemük!” Ámen.


183. oldal


KÉTSZER HÁROMEZREN Lectio: II. Móz. 24:1-2, 15-18, 32:15-20, 25-28.

Textus: CseLectio: 2:14, 41.

A felolvasott szentleckékben és alapigénkben két szövetség, és kétféle út viszi el az embert számszerűleg ugyanarra az eredményre, de éppen ellenkező előjellel. Plusz és mínusz előjelekkel. Az Ószövetség gyökerei Ábrahámig nyúlnak vissza. Bár ő személy szerint még csak az ígéreteket kapja, s ezek Mózesben válnak szövetséggé utódaival, Izrael népével. Ábrahám és Mózes között mintegy hét évszázad telik el. Ez alatt még a nevét is elfelejti Izrael Istenének. Azt lehetetlen meg nem látnunk, hogy Isten a szövetségkötés előtt csodákban füröszti meg az ő népét. Mielőtt e vonalat tovább vinném, vessünk egy pillantást a másikra, az Újszövetségre is. Az ige alapján állva meg kell állapítanunk, hogy Isten az Újszövetséget előbb elhatározta, mint az Ó-t. Már az Éden kapujában szó esik az Újszövetség Közbenjárójáról, mint asszony Magváról. Így a közbevetett Ószövetséget úgy is tekinthetjük, mint iskolát az Újszövetséghez. „A törvény Krisztusra vezérlő mesterünk lett.” (Gal. 3:24) Így lett „a törvény vége: Krisztus.” (Róm. 10:4) – Az Újszövetség ígéretekben él mintegy hét évezredig. A két szövetség abban is hasonlít egymáshoz, hogy itt is csodákban füröszti Isten az emberiséget a szövetségnek a kereszten történt megkötése előtt. A hasonlóság mellett már itt is látható a mélyreható különbség a két szövetség között. Az ószövetségi csodák pusztítva éltetnek. Gondoljuk az egyiptomi tíz csapásra, a Vörös tengeren való átkelés második ütemére, amikor az egyiptomiak nyomulnak a száraznak gondolt tengerbe, vagy az amalekita háborúra, a honfoglalás alapelvére, hogy ki kell pusztítani asszonyostól, gyermekestől az őslakókat. Halál! Halál! Halál! Ugyanakkor az újszövetségi csodák senkit meg nem ölnek. Gyógyítanak, szabadítanak, feltámasztanak, természeti erőket fékeznek meg, míg az Ószövetségben éppen elszabadulnak ezek. Az sem figyelmen kívül hagyható mozzanat, hogy az Ószövetség megkötésére egy ember megy fel Isten elé a Sinai hegyre. Az Újszövetség megkötésére pedig az Isten jön le a földre. Merőben más az iránya és a tendenciája is a kettőnek. Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

184. oldal

Látom a megnyílt eget Az Ószövetség az embert törvények által köti az Istenhez. S a törvényen kívülieket átokkal sújtja. „Mert akik törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak: minthogy meg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje.” (Gal. 3:10) Ezzel szemben az Újszövetség a kegyelem által teljesen szabaddá tesz és a hit szabadságával tesz bennünket Isten rabjaivá. És lássunk még egy párhuzamos esetet, mely ellentétes irányba hat. Ha ma elhangzanék a szó: „Aki az Úré, ide hozzám!”, akkor nemcsak a Lévi fiai gyülekeznének, mint ott a pusztában, hanem az egész öntudatos hívő nép előállna: itt vagyok, rendelkezz velem Uram! Hiszen mi „királyi papság, szent nemzet vagyunk valamennyien, hogy hirdessük annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el minket.” Így látjuk, hogy már az első fogalmazásban igaz lett az újszövetségi kijelentés: „A törvény halált nemz”. AZ ÓSZÖVETSÉGI TÖRVÉNY KELETKEZÉSÉNEK NAPJÁN kénytelen beismerni, hogy „ELHULL AZON A NAPON A NÉPBŐL H Á R O M E Z E R FÉRFIÚ.” – Ez a törvény utáni első ószövetségi „gyülekezet” a halottak háromezre! És most fordítsuk tekintetünket az újszövetségi gyülekezetre. Mózes tűzből érkezett annak idején, hiszen a Sinai negyven napon át lobogott, füstölgött, amíg fent volt Mózes. De – nem ennyire félelmetes, hanem átható – tűzből érkezett Jeruzsálem szabadtéri evangelizációjára Péter, immár apostol is. Nem volt ott sem félelem, sem indulat, sem szablya felkötés, csak a Lélek tüzétől áthatott igehirdetés. És az ELSŐ ÚJSZÖVETSÉGI KERESZTYÉN GYÜLEKEZET IS H Á R O M E Z E R lélekből állt. De ez élők gyülekezet volt! Az ószövetségi törvény gyászt, könnyet, félelmet vitt az otthonokba és az egész választott nép közé. Itt Fegyelem alá került a nép. Az újszövetségi keresztyénség Jézusban váltságot, békességet, örömet és tisztelő félelmet hozott. Itt Kegyelem alá került az elhívott nép. (F)egyelem és (K)egyelem. Egyetlen betű és egy egészen más világ. Mert más félni az istentől és más félni az Istent. Más egy hóhértól félni és más egy szeretve tisztelt apát gyengéd félelemmel körülvenni. A két szövetségkötés két pünkösd. Az egyik fekete-betűs, a törvény gyászkeretében: HÁROMEZER halottal, és egy piros betűs ünnep, a Jézus vérével írott, mennyei


185. oldal

Látom a megnyílt eget szöveggel: „Az Egyház értesíti az érdekelteket, hogy eljegyezte őt Vőlegénye, a Krisztus.” Két szövetség, és mennyire más a létrejötte, útja, tartalma. Mégsem független egyik a másiktól. Mert a törvény lett Krisztusra vezérlő Mesterünkké. Mert a törvény vége Krisztus. Mert a törvény végül is: szent, igaz és jó. (Róm. 7:12) De az Úr Jézus átértékelésében. Két szövetség. És mennyire más! Milyen különböző! Akárcsak: Mózes

-

Törvény -

és

-

Jézus

és

-

Kegyelem

Halál

-

és

-

Élet

Átok

-

és

-

Áldás

Csőd

-

és

-

Győzelem

és

-

Megnyílt szív.

Kőtábla -

H í v l a k az Egyházba, hogy kegyelmet találj! H í v l a k Krisztus követésére, hogy életed legyen! H í v l a k a kereszt alá, hogy üdvözülj! Egy pillanatig se hidd, hogy mindegy melyik háromezerbe tatozol. Végzetes lehet, ha nem a boldogító, az embernek Fia által kötött szövetség tagja vagy, hanem esetleg a bábeli toronyból Istent megközelítő szövetségé. Örülj együtt a Péter apostol által megtérített pünkösdi három ezerrel! Ámen.


186. oldal



187. oldal


ÜNNEPTELEN FÉLÉV


188. oldal


VAGYON HELYETT EGY ORSZÁG Lectio: Luk. 12:13-21.

Textus: Luk. 12:32-34.

Egy súlyos beteg francia király mondotta: „Vagyonomat az életemért.” Más változat szerint: „Az Országom felét az életemért.” Válságos órákban ez gyakran előfordul. De még gyakrabban, kevésbé válságos időben, hogy az ember így gondolkozik: az életemet a vagyonért. Vagyis kész az ember az életét is odaadni, hogy szép háza, nagy készlete, irigylésre méltó gazdagsága legyen. Hányan nem ismernek határt a munkában, a törtetésben. Életük a két végén égetett gyertyához hasonlítható. Minél többje van valakinek, annál többre vágyik. Pedig semmit nem vihetünk ki magunkkal e világból. De milyen kevesen vannak, akik igeszerűen gondolkoznak? Odaadom a vagyonomat az üdvösségemért. Jézus padig ezt igényelte követőitől. Pétertől, hogy hagyja ott a halászatot, mely a megélhetését biztosította. A gazdag ifjútól, hogy : add el minden vagyonodat és oszd szét a szegényeknek és kincsed lesz a mennyben. Sőt egyszer meg is érdeklődik a tanítványok, uram mi mindent elhagytunk, mink lesz hát minékünk? Ismeretes urunk válasza: százannyi, plusz örökélet. Az életet elcserélni a vagyonért, már csak azért is tisztességtelen dolog, mert az élet nem a mi szerzeményünk. Azt úgy kaptuk az élet Fejedelmétől, hogy sáfárkodjunk vele. Miben van a vagyonnak ez a mindent felőrlő nagy varázsa? Én úgy látom, hogy a testi ember számára a vagyonban van a bűn biztosítéka. Aki vagyonos, annak mindent szabad, mert pénzért „eladó az egész világ”. A bűn az a csereáru, amely soha sem teszi megelégedetté, beérkezetté az embert vagyona dolgában. Több bűnért több pénz kell, nagyobb bűnért nagyobb vagyon és a vagyon adta nagyobb hatalom szükséges. A vagyon várfal a bűnüldözőkkel szemben. Vagyonnal kézben tartható és kijátszható az igazságszolgáltatás. A vagyon félre viszi, veszélytelenné teszi, kiparírozza az igazságot. Ezen a földön, ebben a világban két bank kínálja valutáját. Első az Isten bankja, hol a földi kincseket fel lehet kínálni az üdvösségért. Félreértés ne essék, az üdvösség pénzen nem vásárolható meg. Aki így gondolkozik, könnyen és biztosan a Simon mágus útjára jut, akinek Péter azt mondja, „A te pénzed v e l e d e g y ü t t vesszen el, mivel azt gondoltad, hogy az Istennek ajándéka pénzen megvehető.”


189. oldal

Látom a megnyílt eget Úgy azonban igen, ahogyan Zákeus csinálta. Miután Jézus deklarálta, hogy „ma lett üdvössége e háznak,” minekelőtte Zákeus vendégül látva Jézust, kijelenti: „Uram, íme minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyette.” Itt nincs szó arról, hogy Zákeus ezért az adományért valamit is várna. Az a puszta tény, hogy Jézus az ő házánál vacsorált, hálára indítja. A másik pénzintézet a Világbank, ahol viszont az üdvösséget lehet váltani földi javakra, érvényesülésre, karrierre, s ezek nyomában járó vagyonra. Ez utóbbihoz széles út vezet és rengetegen tülekednek rajta. Olykor még püspököt is lehet látni, amint elhagyva püspöki székét felcsap hadvezérnek, vagy éppen élen járó istentagadó párt főfunkcionáriusának. Üdvösségemet az érvényesülésemért. A másik bankhoz egy keskeny ösvény vezet, s ezen ritkásan is járnak az emberek. De „e keskeny út a mennybe visz, - noha, - sok rajta a zord tövis.” De sok a bátorítás is: „Ne félj te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot!” Íme, a vagyon helyett egy ország! Jézus tanácsa azoknak, akik nem akarnak elveszni: „Szerezzetek magatoknak oly erszényeket, melyek meg nem avulnak, elfogyhatatlan kincset a mennyországban, ahol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti.” A mi erszényeinkben szüntelen infláció van. Örök elértéktelenülés. Elértéktelenedik a szavunk. Lassan senki se hisz már nekünk, mert tudják, hogy minden szavunkkal csak a magunk javát munkáljuk. Önzőek vagyunk. De elértéktelenednek az örömeink, mert „kéjt veszt, aki kéjt szórakozva kerget, csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.” Így bomlik a barátságunk, mert vagy fölibénk kerülnek anyagilag, karrierben, vagy nagyon is lemaradnak és itt igazán a „similis simile gaudet” – vagyis – hasonló a hasonlónak örül. S végül kiöregszünk, sokszor nagyon is idő előtt. Egyik rokonom elérve a hetven esztendőt, noha addig mindig a televízió előtt ült, azután mindig a legjobb, legizgalmasabb résznél állt fel „No jóéjszakát, én megyek aludni!” Kiöregedett az érdeklődése. Elhagyták érzékszervei, mint olyan sokakat. Lazulnak a családi kötelékek, csődbe jutnak évtizedes elvek. A Világbank csődbe jutott! A baj ott van, hogy mindezt nem veszszük észre már a kezdetén. Ezek az avuló értékek uralkodnak rajtunk továbbra is. És mi már tehetetlenül, rabszolgaként szolgáljuk csődbejuttató Világbankunkat. Olykor józanabb pillanatainkban beleremegünk abba a gondolatba, hogy „amit gyűjtöttünk kiéi Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

190. oldal

Látom a megnyílt eget lesznek”. És kezdjük irigyelni azokat, akik most kezdenek élni igazán, mert az Isten Bankja a kamat kifizetéshez közelíti őket. Jön a tíz talentumra a másik tíz, az ötre a másik öt. Százszázalékos kamat az életre. Lehetetlen nem gondolni itt Ady Endre küzdelmeire, melyeket „Harc a nagyúrral” c. versében remekül érzékeltet: „Megöl a disznófejű nagyúr, Éreztem megöl, ha hagyom. Vigyorgott rám és ült meredten, az aranyon ült, az aranyon. Éreztem megöl, ha hagyom… Ezer este szállt ezer estre. A vérem hull, hull, egyre hull, Messziről hívnak, szólongatnak, És mi csak csatázunk vadul: Én, s a disznófejű Nagyúr.” Téged nem rettent a múló értékek fojtogatása? Mire végére érsz az életednek, mi marad az erszényedben? Szerezzetek maradandó értékeket! – A szeretetből nincs kiöregedés, csak növekedés. Minél többet szétszórok belőle, annál inkább növekszik. – A mennyei kincseknek kétezer év óta nincs inflációja, nincs értékvesztése itt e földön sem. Mégis a múlóhoz ragaszkodik inkább a múlandó ember. Pedig igaz az ige: „ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is!” Így van ez még akkor is, ha kincsed pénz, vagy szexualitás, gyermek, akit imádsz, szórakozás, amit hajszolsz, vagy kutya, melyet többre becsülsz az embernél. Akarva, nem akarva döntened kell. Tudom, a szíved a pénzhez tapad, érzékeid az anyagi világot keresik. Érvényesülés, csók, ölelés, mámor: „BOLDOG! AZ ÉJJEL ELKÉRIK A TE LELKEDET és amit gyűjtöttél kiéi lesznek?” Nézz józanul életedre! Egy színésznő szépsége alkonyát érezvén közeledni, gondolta, amíg valamennyire szemrevaló, addig elárverezteti magát. A nyilvános árverésen kínáltak érte kastélyt, szigetet, luxus életet. Ekkor egy jelenlévő lelkész megszólalt: Jézus az életét adta önért. S a színésznő válasza az volt. Ennyit még senki sem ajánlott nékem, az övé akarok lenni! Egy énekünk így fejezi ki ezt a folyamatot: „Bizony kár és szemét az élet, bizony csalárd a szív. A porból hallgatom beszéded, És álmod, hogyha hív. Keresztednél immár megállok, Szívemre csend borul, Bűnös fiad hisz már a vérnek, Amely fejére hull. Uram, te meghaltál, hogy éljek, Most én is meghalok, Temesd el bennem, ami földi, S veled feltámadok. Ámen


191. oldal


MEGBOCSÁTÁSBAN ÉLNI Lectio: Mt. 18:21-35

Textus: Mt. 6:12

Az egyház rendjének alapja a megbocsátás. Szinte nincs olyan ember, még a gyermekek között sem, akit ne ért volna életében valaki részéről sérelem. Ezeket az agresszív emberek megtorolják, a szelídebb személyiségek lenyelik, de visszavonulnak sérelmezőiktől. A keresztyén ember pedig megbocsátja. Ha nem, akkor nem a bocsánattal van baj, hanem maga a keresztyénség megkérdőjelezhető. – Ilyen körülmények között szinte természetes, hogy keresztyénségünket kihasználva és azzal visszaélve nem kímélik személyünket a sértésektől, bántásoktól. Ez felveti a kérdést: hányszor lehet megbocsátani? Vagy hányszor kell megbocsátani? Még hétszer is? És akkor az Úr jön a gonosz szolga példázatával. „Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki számot akar vetni az ő szolgáival…” Jó volna olykor számon kérni gyülekezeteink tagjaitól, hogy valóban hasonlatos gyülekezetünk a mennyek országához? Mert a hasonlatnak a gyülekezetek életében kell valósággá válni. Bizony alig akad lelkész, aki szívén viseli a tagok békességét. Ráhagyjuk, pedig rá kellene nevelnünk őket erre, mert a világban természetes, hogy lezáratlanul maradnak a kényes ügyek, de nálunk ez nem lehet természetes. Ezért idegenül el az egyháztól sok egyháztag, mert valakivel rendezetlen, lezáratlan az ügye. Most pedig nézzük e példázat szereplőit, tényezőit és alkalmazzuk azokat maximálisan magunkra. A KIRÁLY: éppen azért király, mert mérhetetlen a gazdagsága. Más felől ehhez képpest mérhetetlen a hatalma is. A mennyei Királyunkra gondolva meg kell állapítanunk, hogy szolgálatában nemcsak angyalok állnak, hanem emberek is, mint itt az adós szolga. A TALENTUMOK-ról is szükséges és érdemes szólnom. Ennek nem számszaki a jelentősége, hanem éppen szimbolizmusával mond igen sokat nekünk. Egy ezüst talentum súlya 59 kg. Ezüst. Ez tízezerrel beszorozva 59 vagon rakományát teszi ki, ha 10 tonnásak a vagonok. Ha egy deka ezüstöt egy pénzegységnek veszünk, akkor közel hatmilliárdot kapunk végösszegül – Ismétlem, nem a számok dominálnak itt, hanem az Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

192. oldal

Látom a megnyílt eget a fantasztikus összeg, mely azt bizonyítja, hogy fizetésképtelenek vagyunk. Mert nincs olyan ember, aki ezt vissza tudja fizetni. Így vagyunk valamennyien a velünk született és szerzett bűneinkkel. A talentum az adósság végtelen voltát jelenti. És most lássuk az ADÓS SZOLGA üzenetét. Mindenekelőtt azt üzeni, hogy ez az adós szolga én vagyok, aki olvasom a példázatot. Eladósodtam Isten előtt kiszámíthatatlanul és kimondhatatlanul. Teljes csőd az életem. Képtelenség bűneim ellenértékét kifizetni. A Király hosszútűrő ugyan, de nincs olyan hosszú, amelynek egyszercsak vége ne lenne. És amikor a Király elszámoltat azzal, hogy: „Adj számot a te sáfárságodról, mert nem lehetsz tovább sáfár.” Akkor áll be a krízis. Nincs miből, ahol nincs, ott honnan lehetne venni bármit is? A Király azonban tudja, és annyit az adós szolga is tud, hogy a nemfizetés büntetéssel jár. Mégpedig nem is csekély büntetéssel. Ezúttal magával rántja az ítéletbe a feleségét és a gyermekeit is. Ezek sem vétlenek, de ebben az adósságban semmi részük nincs. Így a kétségbeesett adósnak semmi más választása nem marad, ha nem akarja a maga és családja életét kockáztatni, akkor le kell borulnia és könyörögni a Királyhoz. Egész életünk fedezetlen, hacsak jótállót, kezest nem keresünk a Király Fiában, Jézusban. Tudja a Király, hogy nincs fedezet, hogy tőlünk nem remélhet semmit, hiszen „ki adhat tisztát a tisztátalanból?” Ezért küldi erre a földre egyetlen Fiát, hogy aki hiszen Őbenne, bármennyi is a tartozása, az el ne vesszen, hanem örökélete legyen. Mi, ha hiszünk az Úr Jézusban, akkor az Isten folyamatos megbocsátásában élünk. Mivel a szolga fizetésképtelen és mivel fel tudja mutatni közbenjáró kezesét hitében, ezért elengedi a Király az adósságot. „Az írás széjjeltépve, szabad vagyok szabad!” Egy alkalommal V. Károly német-római császár ellátogatott legnagyobb hitelezőjéhez a Fuggerek palotájába. A dúsgazdag bankár oly mértékben megtisztelve érezte magát, hogy a búcsúzás alkalmával látványosan széttépte az adósleveleket. A császár megszabadult nehézségeitől. Ezt tette a Király az adós szolgával, amikor az könyörögni kezdett a maga és családja életéért. Boldog lehetett. Nagyon boldog és szabad, amint kijött a számadásról. És most belép kárhoztatása: az ADÓS SZOLGATÁRS. Ha vétkezik ellened a te atyádfia, menj el és dorgáld meg őt négy szem közt…” Ez lett volna a szabadult szolga elvárható magatartása. Ő azonban nem ismert irgalmat. Hányszor vagyunk úgy, hogy magunknak igényeljük az ingyen kegyelmet, de másokkal szemben ezt nem gyakorolIdekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

193. oldal

Látom a megnyílt eget juk. Pedig köztudott dolog, hogy „amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sőt ráadást adnak néktek.” Ez lehet kiinduló pontunk a két szolga viszonyának megítélésében. Szükségesnek látom kifejezni az arányt az adós szolga tartozása, és a szolgatárs tartozása között. Amivel a szolgatárs tartozik szolgatársának az hatszázezerszer kevesebb összeg, mint amit az imént elengedett néki a Király. Akkor az átlagemberek munkával mérték a pénz értékét. Ez mindössze három hónapi munka volt, holott a kegyelmezett adós feleségével és gyermekeivel együtt sem tudta volna soha ledolgozni a tartozását. Fizetni ez a szolgatárs sem tud. Nem tudjuk egymás elleni vétkeinket rendezni, jóvátenni. Az értünk hullatott könnyek nem fognak visszafolyni, a bánat, a szorongás nem válhatik soha meg nem történtté. Mi elengedésben élünk, elvárja Urunk, hogy mások is elengedésben éljenek a mi részünkről. E helyett azonban a kegyelmezett szolga kegyetlenül viselkedik. Fojtogatni kezdi szolgatársát. Bizonnyal a szolgatársak mentették ki könyörtelen kezéből. A MEGSZOMORODOTT SZOLGATÁRSAK közbelépnek, nemcsak kimentik szorongatott társukat, hanem „elmenvén, mindent megjelentettek az ő uruknak. Eladdig, hogy az adósok börtönébe vetette szolgatársát, hogy a börtönkeresményéből fizesse meg a száz dénár tartozását. És az Úr ítél. Ez már jogerős, fellebbezhetetlen ítélet. Ezután már többé nem ér semmit a leborulás. Elvesztette fedezetét a könyörgés. Eljátszotta a kegyelmi határozatot. „Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság megismerésére való eljutás után, akkor t ö b b é n i n c s bűnökért való áldozat, hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket.” (Zsid. 10:26-27) Ez várt a könyörtelen szolgára is. Itt már az ítélet alapja nem a bűnöm, hanem a magatartásom. Isten színe előtt kockázatos megjelenni az eljátszott kegyelem ítéletével. Kiben lehet még bizodalma az ilyennek? Hóhérok kezei közt törleszteni a véget nem érő adóságot; ez maga a kárhozat. És Urunk kijelenti, hogy akképpen cselekszik velünk is, ha szívünkből meg nem bánjuk, és meg nem bocsátjuk bűneit az ellenünk vétkezőknek. Vigyázz és élj állandó megbocsátásban! Ámen.


194. oldal


FEKETE KÉZ AZ ÉJSZAKÁBAN Lectio: Dániel 5. rész.

Textus: Dán. 5:27.

Ezen a helyszínen éjszaka van. Nemcsak napszak szerint, hanem a lelkekben is a legsötétebb az éjszaka. Nabukodonozor felett még láttuk egy kései csillag fényét, de itt sűrű, sötét az éj. Ez az a tipikus alkalom, amelyről az evangélista így ír: „A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadja be azt.” (Ján. 1:5) Sajnos létezik olyan sötétség, amely már nem fogadja be a világosságot. Ez főképpen a szellemi sötétség, amelynél még a fizikai is készségesebb. Az éjszakában és a sötétségben van igazán szükség a hitre. Létezhetik éjszakai világban is gyülekezet, ha a hit világa nem ragyogja be azt, akkor az csak denevérek gyülekezete. Itt minden esemény, minden mozzanat, a „gyülekezet” összetétele, a viselkedésmód; mind, mind Megváltóért kiált. Belsazár gőgjében és hatalmának csúcsán nem ismer magánál nagyobb lényt. Mintha csak ő hozta volna létre az őt körülvevő világot. Nagy lakomát rendez ezer főemberének. És az a kitétel, hogy az ezer előtt bort ivott, azt jelenti, hogy királyi tisztének tartotta, hogy ő legyen az első a borivásban. Egy Belsazárnak mit számít, hogy részeg vagy józan. Ő részegen is belsazári, királyi öntudattal rendelkezik. Már az első szavak az éjszaka kellős közepébe vezetnek bennünket. A bűn rothadássá érett! Fülledt, fojtó a levegő, bűzös a légkör, mint Lót Sodomájában, mint Nóé korszellemében. És az ilyen légkör nem vesztheti el ítéletét. Itt még Isten türelme összetartja a halál-világát. Még, - hajszálon bár, - de tart a kegyelmi idő. Talán jobb lett volna, ha részegen eszméletét veszti az orgiázó társaság, mintsem hogy megtörténjenek a történendők. Belsazár nem elégedett meg azzal, hogy lakomáján étel, ital dúskálásig volt. Valami izgatót, valami különlegeset akart nyújtani vendégeinek. Meg akarta mutatni, hogy ő maga az Isten ebben az ő világában. Ezt úgy véli bizonyíthatónak, hogy belerántja az Istent a mocsokba. Ezért „borozás közben monda Belsazár, hogy hozzák elő az arany és ezüst edényeket, amelyeket elvitt Nabukodonozor az ő atyja, a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak azokból a király, az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.” És a szent Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

195. oldal

Látom a megnyílt eget edények, az „egészen Istennek szentelt templomi kincsek körbejárnak. Mindenki, - talán még a szolgák is vetekednek, hogy milyen disznósággal járhatnak Belsazár kedvében. Ezért gyalázattal illetik tőlük telhetően az edényeket és azok Istenét. Ez a gyalázkodás tetőfokára hág, amikor ezekből köszöntik részegítő italaikat: az arany, ezüst, vas és kőistenekre. És Isten még mindig vár. Talán arra, hogy valakinek a torkán akad a korty és az majd józanítólag hat rá és környezetére. De mozduljunk el napjaink és gyülekezeteink irányába, mert mit ér a Belsazár lakomája, ha nincs mondanivalója korunk számára. Azt gondolom, hogy nincs olyan keresztyén, aki valaha ne ült volna Belsazár asztalánál. Lehet, hogy főemberként, barátságban vele; lehet, hogy függvényként, mint feleség; lehet, hogy ágyasként, mint ennek riválisa; de lehet, hogy csak kiszolgáló szolgaként, kezére adni ételt, italt és a szent dolgokat, mint itt az edényeket. Vigyázz! Amikor csúcsponthoz ér a bűn, a hangulat, a kábultság, Isten egyszercsak, - műsoron kívül, - közbelép. És megjelenik a f e k e t e k é z a z é j s z a k á b a n ! – Isten még most is „jel”-t ad. Figyelmeztet, hogy itt a tizenegyedik óra. Közeleg az éjfél! Még vissza lehet térni! Még meg lehet bánni a dogokat! Még bocsánatot lehet kérni a megbántott Istentől. Még könnybe fordulhat a bűnös kacagás. Még leborulhat a kijózanodott ember. És még van esélye mindenkinek, hogy úgy járjon, mint az utolsó órában beállt szőlőmunkás és ugyanazt a bért kapja, mint a reggeltől dolgozók. Még nyitva áll mindenki előtt az út a megtérő lator megkésett, de el nem késett könyörgésére. És ha akkor, úgy most is hallhatta volna bárki, hogy „még ma velem leszel a paradicsomban.” De nem mozdult senki. A fekete kéz felirata csak döbbenetet keltett, csak ijedtséget okozott. Isten azonban nem ijesztgetni akar. Itt azonban nem történik más, minthogy a király is igen megijed. „Ekkor a király ábrázatja megváltozott, és az ő gondolatai megháboríták őt, és derekának inai megoldódának és az ő térdei egymáshoz verődnek.” De mindez nem bűntudat, nem bűnbánat. Csak tudni akarja a király, hogy mi ez, és mit jelent? Isten azonban bűnbánatot, megtérést vár mindenkitől. Ennél kevesebbel nem elégszik meg. Belsazárnak még nem üresek a kezei a könyörgésre, még benne a jeruzsálemi arany pohár. Még kérkedik két marokkal: „Ha el tudod olvasni ezt az írást és értelmét nékem megmondani, bíborba öltöztetel és aranylánc lesz a nyakadon, és mint harmadik, uralkodol az országban.” Dániel elhárítja, mert ez nem megoldás. „Ajándékaid tieid legyenek”. Aki még mindig adni tud, az nem érett meg arra, hogy kapjon. Ha majd oda jutsz, ahogy az ének mondja: „Jövök semmit nem hozva, Keresztedbe fogódzva”. Csak üres kézzel imádható az Isten. Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

196. oldal

Látom a megnyílt eget De nem mehetek el amellett a mozzanat mellett, hogy mielőtt végleg bezárulna az ajtó, belép rajta az anyakirálynő. Felhívja fel- és megháborodott fia figyelmét, hogy van birodalmában egy Szentlélekkel teljes férfiú. Paralelje ennek az esetnek később Pilátus felesége, aki álmatlan éjszakáját Jézusnak tulajdonítván üzen a férjének, hogy ne avatkozzál ez igaz ember dolgába. Eddig virrasztott bűnös fia felett, mint később Pilátusné, férje küzdelme felett. És munkához lát Dániel. Miután visszautasította az ajándékot, szemére veti Belsazárnak, hogy nem tanult az atyja példáján, hogy amikor felfuvalkodott, hogyan büntette meg őt az Isten. Majd szemére veti: „És te Belsazár a fia, nem aláztad meg magadat, noha mindezt tudtad, sőt felemelkedtél az egek Ura ellen…” Isten nem hagyja magát megcsúfolni. „Amit vet az ember, azt aratja is!” Belsazárt nem a bűnei, hanem a megátalkodottsága miatt vette ítélet alá az Úr. Az az éjszaka! A kéj és mámor éjszakája! A megméretés éjszakája! A számonkérés éjszakája! „Bolond az éjszaka elkérik a te lelkedet!” Így lett az ítélet éjszakájává. Ha méretekben nem is, de bűnben kinek nem voltak ilyen éjszakái? Kit nem kért még számon soha az Úr? Kit nem intett meg jeleivel? Az Isten órája túl jutott a tizenegyen. Itt is. Most is. Ezen a bűnében tobzódó, istentelen világon csak egy nagy lelki ébredés segíthet. Mert korunk falán is ír a fekete kéz és mérlegre tett életünk súlyosan híjával találtatik. Nem azt akarja az Isten, hogy megijedj, hogy félelemben élj, hanem hogy megtérj! Hogy „adjad fiam a te szívedet nékem és a te szemeid az én útaimat megőrizzék”. Különben MENE TEKEL UFARSZIN Azon az éjszakán kést döfnek Belsazárba a jelenvolt alattvalói. Megkeseredik a mámor, csömört hoz a meztelenség, kiábrándulást a hangulat. És egy ember szélhámossága, és a vele egyetértők szolidaritása miatt széthullik az őrjöngő világ. Ámen.


197. oldal


VALAKI MEGLOPTA AZ ISTENT Lectio: Józs. 7:10-13, 16-26.

Textus: Csel. 5:1-11.

Nem csak ez a két történet van párhuzamban egymással, hanem a két szövetség is. Bár ellenkező előjellel, de nagyobbrészt megtalálható mindegyik testamentumban a másik. A két szövetség jellemzésére csak annyit említek meg, hogy az Ószövetség népére az volt a jellemző, hogy „sok elegy nép is ment fel velük.” (II. Móz. 12:38); míg az Újszövetségre inkább az volt a jellemző, hogy „egyebek közül senki nem mert közéjük elegyedni.” (Csel. 5:13) Azt jelenti ez, hogy kész az Ószövetség, jöhet az ígéret kiteljesedése, részletezése; másfelől ha kész az Újszövetség, jöhet az ígéretek beteljesülése a testet öltött embernek fiában. Isten egységes népet akar a maga számára. E célból az ószövetségi népnek minden választottakon kívül eső népet meg kellett ölni; ugyanakkor az újszövetségi nép akció terve, hogy mindenkit tanítvánnyá kell tenni. És itt olyannak kellett a légkörnek lenni, hogy nem mertek közéjük elegyedni a kívül valók. Hogyan is mertek volna, mikor a bennfentesek is járhattak úgy, mint az Ananiás-Safira házaspár! Lássuk közelebbről ezt az egyetlen párhuzamos esetet. Az ószövetségi Ákán és az újszövetségi Ananiás és Safira esete kínálja itt az analógiát. Tudnunk kell, hogy ha valahol egy gyülekezet megreked egy állapotban és nincs előbbre jutás, nincs fejlődés benne, akkor ott lehet keresni ennek az okát valakiben, vagy valakikben. Az amálekita harcban nem lankadhatott Mózes, bármilyen fárasztó volt is a folyamatos imádkozás. De az megengedett volt, hogy imasegítségei legyenek: ott Áron és Hur. (II. Móz. 17:8-16) – Az az eset is ide kívánkozik, hogy az engedetlen Jónás próféta a viharba került hajó aljában nem húzódhatott meg azzal a tudattal, hogy ott majd megmenekül. Előbb-utóbb felrázzák: „mi lelt te nagy alvó?” A tomboló vihar okozta végső feszültségben kijelenti, a lelkiismerettől kényszeríve, hogy „Miattam lett a vihar.” Ismerjük, vagy legalábbis illenék ismerni a honfoglalás történetét. Eleinte minden olajozottan megy. Száraz lábbal átmegy az egész nép a Jordánon. Ha a Vörös tengeren való átkelést az újjászületés keresztségének nevezzük, akkor a Jordánon való átkelést a Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

198. oldal

Látom a megnyílt eget Szentlélek-keresztség előképének kell tekintetnünk. Ez szép simán ment végbe. Sőt aránylag „csekély” erőfeszítéssel megvették a kőfallal körülzárt Jerikó városát is. Azt gondolná az ember, hogy egyenesben van a honfoglalás ügye. Ám egy jelentéktelen kis városnál megtorpan a honfoglalás. Mi lehet az oka? Keresik, kérdezik, tudakozzák az Urat. Az Úr tudatja a gyülekezettel, hogy: VALAKI MEGLOPTA AZ ISTENT! Hasonlóképpen az első gyülekezet dolga is olajozottan megy mindaddig, amíg titokban VALAKI MEG NEM LOPTA AZ ISTENT. Ám, „nincs oly rejtett titok, amely ki ne tudódnék.” Ismétlem, hogy meghalld: „Nincs oly rejtett titok, mely ki ne tudódnék.” Jó, ha a keresztyén ember folyamatosan tudatában van ennek. Az újszövetségi gyülekezet igen reménykeltően indul. Háromezer férfi, igazán impozáns gyülekezet. Csakhamar ötezerre szaporodik, igazán impozáns szaporulat. E mögött ott van az Ékes kapu sántája, Péter és János börtöne, a Nagytanács előtti bizonyságtételük, hogy „az Istennek kell inkább engedni, hogynem embereknek”, és nem utolsó sorban az a gyakorlat, hogy vagyonközösségük révén, nem volt közöttük szűkölködő. És egyszercsak, - éppen a vagyonközösség álarca alatt, - valaki meglopta az Istent. A cselekedet azt a látszatot keltette, hogy igaz keresztyén ez a házaspár. Ők is eladják birtokukat, mint a többi. A látszat mögött ott a tolvajság: felét maguknak tartják meg. A Békés-Dalos fordításban így olvassuk: „Ugye a magadé maradhatott volna, ha pedig eladod, te rendelkezhettél volna vele. Miért vetemedtél ilyen dologra?” Mikor a két halottat kivitték a gyülekezeti házból, nyilván megfélemlettek a kívül valók, és senki sem mert hozzájuk csatlakozni, ha egy kis emberi megnyilvánulásért ilyen ítélet jár ettől az Istentől. A honfoglaláskor is Isten kiadja a parancsot. E romok között semmit el ne vigyetek, itt minden az enyém. Ákán azonban harácsolt. A vád így hangzik: „elvettek a teljesen nékem szentelt dolgokból is, és loptak is és hazudtak is, és edényeik közé is dugdostak.” (Józs. 7:11) Majd így folytatódik az ítélet: „Nem állhatsz meg a te ellenségeid előtt, míg el nem távolítjátok közületek az Istennek szentelt dolgot.” (7:13) És következik a sorsvetés. Nem nehéz elképzelni, hogy a szorító hurok döbbenetével hatott, már az első húzás is: „bűnösnek jelenteték a Júda nemzetsége”. Aztán egyre fojtogatóbban szorul a hurok Ákán nyaka körül: a sorsvetés ijesztően közelít: Zéra családja, Zabdi háza, s végül Ákán a Kármi fia. „Ekkor már belátja Ákán, hogy az Úr műve ez, itt nincs többé titok, hazugság, itt vallani kell. Ákán vall, de bűnbánat nélkül. És ami minden ítéletnél rettenetesebb, magával rántja feleségét és gyermekeit is. Sőt, hogy az ítélet kedves leIdekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

199. oldal

Látom a megnyílt eget gyen az Úrnak, a lopott holmit, az ezüstöt, a köntöst és aranyat, fiait, leányait, ökreit, szamarait és juhait, sátorát és mindent, amije volt vitték az Akor völgyébe (magyaruLectio: Szomorító völgy), „És elborítá őt az egész Izrael kövekkel és megégették tűzzel, miután megkövezték őket.” „Az Úr, az Úr, az Úr, Ha bús haragra gyúl, Megállnom akkor nem lehet, Az ítélettel engemet Lesújt az Úr, az Úr!” Ennek a gyülekezetnek lépnie kell előre. Nagyon is időszerű igénye ez az Úrnak velünk szemben. Kiásni a feledés alá rejtett bűnöket és odaállni az Úr elé. Ma már reménnyel tehetjük ezt, mert hisszük, hogy: „Van még számomra is bocsánat, Van Jézusom, Ő az enyém,” Oda kell állni Jézus elé, megvallani bűneinket, mindent, maradéktalanul. Ahogyan Jézus kioldotta a tetten ért bűnös asszony megkövezőinek kezéből a köveket, úgy kioldja a te vádolóid kezéből is. És akkor, de csak a bűnbánattal társult bűnvallás esetén, énekelheted tovább az előbb idézett éneket: „Halálba heverte, de Ő felemelt, Az életem ára a szíve vére lett. A bűnöm, ó Jézus, a bűnöm ó Jézus, Nem vádol többé engemet.” Mindez azért, mert – a még előbbi éneket folytatva: „A vér, a vér, a vér, Kegyelmet esdve kér, S a trón ítélőszék helyett Az irgalomnak széke lett, Mert hullt a vér, a vér!” Jöhetsz Uradhoz, de nem cinikusan, nem mentegetőzve, nem szemrebbenés nélkül. És nemcsak te szabadulsz fel, hanem az a közösség, az a gyülekezet is, amely megkötözötté lett a te bűneid, engedetlenséged, vagy tétlenséged miatt. Boldog gyermeke az Úrnak, akit így felszabadít, és boldog gyülekezet, amelynek ilyen tagjai is vannak. Ámen.


200. oldal


SOHA TÖBB JERIKÓT! Lectio: Józs. 6:1-5, 10-20.

Textus: Józs. 6:26.

Isten eltörölte Jerikót, mert népének útjában állt. A történelemben, de nemzedékünk életében is sokszor meg tapasztalhattuk, hogy Isten eltörli az akadályokat népének útjából, de csak akkor, ha az az engedelmesség útján jár. Itt is. Áldozatok nélkül, de nagy engedelmességgel. Isten olyan harcmodort rendelt el, amely ellentmondott a józan észnek. Ki látott már olyat, hogy egy erődített várost körsétával vegyen be egy ostromló sereg? Bizonyára Izrael sem értette, sőt esetleg hiábavalónak, vagy nevetségesnek tartotta, de engedelmeskedett, mert Ura, Istene így rendelte el. Várostrom volt ez a formabontás jegyében. Egyszerre pszichológiai és a fizikai hadviselés. Jerikó bevételi módjának ellene mond a logika. De annak vajon nem mond-e ellent a logika, hogy ne zárkózzam el és be hazugságaim, bűneim, megátalkodottságaim, önbecsülésem falai mögé Istennel és az ő felébredt népével szemben? Még emlékszem életemnek arra a szakaszára, amikor magam is be- és elzárkózott voltam teológiai bástyáim, lelkészi magasabbrendűségem és gyülekezetek fölé rendeltségem bástyái mögé. Uram azonban mozgósította a maga népét és azok elkezdték körüljárni az életemet. Jöttek csendes és alázatos beszélgetések útján. „Mi szeretjük a tiszteletes urat, de nem hallgathatjuk el, hogy meg kell térnie.” Mondta két testvér paraszt lány még makói tanyai segédlelkész koromban. Majd kijöttek néhányan és a tanyai ablakom alatt el kezdtek Hallelujákat énekelni, éjszaka. Máskor nappal tanítgatták az általam is kedvelt ébredési énekeket. Hoztak ki a tanyavilágba színdarabokat és egy-egy iskolateremben eljátszották pl. A bárka elindul, vagy Ákán, Tékozló fiú stb. történeteit. Ébresztgették vele a gyülekezetemet, de engem sem hagytak ezek a darabok érintetlenül. Lassan omladozni kezdtek magabiztosságom kőfalai. Kezdtek inogni szenvedélyeim bástyafalai. Repedezett magabiztosságom kőfala. És nyiladozni kezdtek a bezárt kőfalak kapui, melyek mögött féltve őrizgettem bűneim titkait, szenvedélyeim tényeit. De e kerülgető akciók még mindig nem hozták meg üdvös összeomlásomat. Még gyúrnia kellett az Úrnak, még mindig volt bennem keménység. Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

201. oldal

Látom a megnyílt eget Mondd atyámfia, téged is hányszor közelített meg az Úrnak egy-egy kedves gyermeke? Hány evangelizáció, vagy konferencia rázta meg viharként életedet? És te kemény és hajlíthatatlan maradtál. Jaj néked pedig, ha össze nem omlassz az Úr hatalmas keze alatt! Nem jött volna még el a tizenharmadik forduló? Pedig, aki körül nem omlanak le a büszkeség, önámítás, magabiztosság falai, az előbb-utóbb maga omlik össze.” Aki a feddésekre is makacs marad, az egyszer összeomlik gyógyíthatatlanul.” Az Úr népének kerülgető akciója meddő marad, ha nincs ott velük az ószövetségi frigyláda, mely az Újszövetségben a kereszt. Számomra is akkor kezdett életgyökeressé válni a hívők kerülgetése, amikor feltűnt akciójukban a Krisztus keresztje. Feje csüggedten hullott mellére, mintha csak azt sajnálná, hogy behunyt szemmel állok értem való szenvedése előtt. Elhalkuló szavai szinte riadót jelentettek számomra, hogy ha elszalasztom ezeket, talán sohasem fogom meghallani többé. Véres cseppjei égették a lelkemet és én azt kívántam, hogy „bár szent tüzed lánggal lobogna, ki értem halni kész valál”, hogy égetné ki belőlem mindazt, ami bűn, ami visszatért, ami bátortalanná tesz megvallani, hogy én, noha pap vagyok, csak most térek meg, eddigi életem képmutatás volt. És már holtan hevertek indulataim lábai előtt. Vére kicsordulása lendületet adott arra, hogy vérem csak érte tüzeljen. Átéreztem, hogy szíve megszakadt, hogy szívemből minden undorító szenvedélyt kiöljön. S a tizenharmadik forduló rendkívüli nagy átéléssé lett. „Halálba’ hevertem, de Ő felemelt, a vétkeim ára a szíve vére lett.” És szűnni nem akaró könnyeimen keresztül ismertem fel, hogy Jézus én olyan sokban kerültem neked, amit soha, senki nem adhatott volna értem. Leomlottak az önámítással tákolt, megkövesedett bűnfalak. Meghalt ó-emberem, hogy átadja helyét az élő újnak. Ez volt az én tizenharmadik fordulóm! Áldott legyen érte az Úr! Ledőltek hitetlenségem bástyái a kétkedő értelem gyámfalaival együtt. Semmi, de semmi nem maradt Jerikómból, csak Ráháb kegyelemre szorult gyermeke, meghalt és feltámadott életem. Boldog voltam! Nagyon boldog! És annak kényszere alá kerültem, hogy ezt elmondjam mindenkinek, aki utamba került. Kerülgetettből magam is kerülgetővé lettem. És akkor én is, mint egykor Józsué, - kimondtam, hogy „Soha többé Jerikót!” Sóval szórtam be, a felejtés sójával eladdigi életemet, és mint aki az eke szarvára tette a kezét, előre néztem csak a Jézus Krisztusnak onnét felülről való elhívása jutalmára.


202. oldal

Látom a megnyílt eget Ma, a szolgálat reggelén, előttem volt egy kéthete érlelt, simítgatott szolgálat vázlata és olyan üres volt, úgy nem volt benne se tűz, se hit, hogy eltéptem és gyorsan átváltottam erre az igére. Ha nem is olyan érlelt, de őszinte, igaz és ezért nem hagyhatja a gyülekezetet sem érintetlenül. Miért volt mindez? Rám szakadt ma reggel első fiam sorsa, elrontott élete. Engedetlen, sőt dacos házassága válásba futott. Lányom, aki még tizenhat éves sem volt és már tizenhatszor műtötték mellét az onkológián. S keresetlenül is ez az ige zakatolt bennem: „Átkozott legyen az Úr előtt az a férfiú, aki felkél, hogy megépítse e várost, Jerikót! Az ő első szülöttjére rakja le annak alapját, s legfiatalabbjára állítsa fel annak kapuit.” A legidősebb és a legifjabb. Be kellett látnom, hogy nem a sors mostoha, hanem én vagyok az engedetlen. Nem álltam ellent mindvégig, hanem üldöztetvén az egyházban, elmentem világi pályákra. Lakatos, marós, banktisztviselő, újságkihordó stb. lettem. Visszaloptam a cigarettát, amit megtérésem alkalmával egyik pillanatról a másikra letettem a kereszt alá. És feladtam a hetedik nap szentségét, sokszor elhagytam az ige olvasását, az imádságaim a mennyezetig sem értek, nemhogy az eget ostromolták volna. Épült a megépíthetetlennek ítélt Jerikó. Ezt szenvedi első fiam és legifjabb gyermekem, a lányom. Én pedig itt vagyok mellettük úgy, hogy az ige nem szól hozzám, az imádságaim visszaperegnek, a szolgálatom már nem az Úré, s a gyárban ügyetlenségem miatt káromolják Istenemet, aki a Fiát adta értem. Nem bánom már a két hétig érlelt vázlatomat, csakhogy kimondhattam a kimondhatatlant. És kérve kérjelek, ne tedd ezt, mert miként Ákán magával ragadta a halálba családját, úgy én is magammal ragadtam első és legifjabb gyermekemet. Vissza az Úrhoz. Vissza, mint tékozló fiak. Annak belátásával, hogy nem vagyok immár méltó, hogy fiadnak hívattassam. És hidd, az Atya visszafogad, sőt gyűrűt húz ujjadra, tarka ruhába öltöztet, és örömbe borítja egész háza népét, mert tékozlásodból végre hazaértél. Ámen.


203. oldal


NEHÉZ, - DE LEHETSÉGES! Lectio: Mt. 19:16-26.

Textus: Jn. 1:50.

Isten országába nehéz bejutni. Íme, példa rá a gazdag ifjú. De nehézsége ellenére is lehetséges. És erre is a gazdag ifjú lesz a legjobb példánk. Lássuk hát ezt a gazdag ifjút. Márk elbeszélése szerint ez a gazdag ifjú futva jön Jézushoz és letérdel előtte, úgy kérdezi őt. Ezek a mellékesnek látszó dolgok nagyon is lényegessé válnak, ha meggondoljuk, hogy az fut, - valahová és nem valakitől, - akinek sürgős a dolga. És az térdel le, akinek fontos az. A gazdag ifjú kísérletezett az önmegváltás, oly sokak által próbált magatartásával. Ugyannyira, hogy meg kellett Jézusnak állapítani róla, hogy ez „egy igazán Izraelita.” Mi tette őt Jézus szemében ilyenné? Az, hogy volt vallásossága, volt vagyona, volt igyekezete, sőt még érdeklődése és inspirációja is arra, hogy az örökéletet elnyerje. Ennyi nem elég? Ha ennyi nem viszi nyugvópontra az életét, akkor ennyi sem elég. Ha ennyi minden után még mindig úgy érzi, hogy valami többre, valami másra is szükség van az örökélethez, akkor valóban utána kell járnia bárkinek is annak, hogy mi kell még. A gazdag ifjú nyugtalan maradt. Ezért megkeresi, akiről már hallott, és akiről elhitte, hogy útba tudja igazítani őt, mégpedig hitelesen. Bízott Jézusban, azért futott hozzá. Jézus mindjárt helyére teszi első szavait, melyek így hangzottak: „Jó Mester! Mi jót cselekedjem?” Ez olyan szellemi helyzetjelentés, amelyből nyilván következtethető, hogy még mindig abban bízik a gazdag ifjú, hogy van még miből fizetnem. Jézus nem utasítja el. Mégcsak a cselekedtek útjáról sem téríti le. Sőt, mondhatjuk, kedveli erőfeszítéseit. Köztük azt is, hogy végső menedékként Jézushoz fordul. Bízik benne. Nem gúnyolja az Úr, ahogy mi tennénk, vagy tesszük olykor katolikus testvéreinkkel, akik cselekedetek útján vélik elnyerhetőnek az Isten országát. Jézus ez ifjúval szemben is a szeretet talaján marad. Szeretettel, de vele s z e m b e n ! De miért hárítja el magától Jézus a jó jelzőt? És miért tartja egyedüli birtokosának az Istent. Én abban látom e mozzanat értelmét, hogy a megszólítás így hangzik: „Jó Mester!” Jézus gondolatát így adom tovább. Ha te az én személyemmel kapcsolatban Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

204. oldal

Látom a megnyílt eget csak addig jutottál el, hogy én egy jó Mester, egy bölcs rabbi vagyok, akkor nem illet engem a „jó” jelző, mert ez emberre nem vonatkozhat. De ha egyszer eljutsz arra a pontra, hogy felismered bennem, hogy én vagyok a Krisztus, az élő Isten Fia, akkor elfogadom a „jó” jelzőt, mert azt már úgy kapom tőled, mint isteni személy, akit bizony megillet a „jóvá” magasztalás. Ma így viszonyulok Megváltónkhoz, akkor már dől a bálvány, tágul a tű foka és lohad hátamon a púp. Jézus e betét után a tárgyra tér és nem terheli agyon paciensét, hanem ijesztés helyett így fordul hozzá: „egy fogyatkozás van benned”. Ezzel felhívja figyelmét, hogy a földi javak koloncaival nem lehet a menybe jutni. Minden mennybemenetel itt kezdődik. A földön elért hitbeli, magatartásbeli állapotunkkal. A koloncokat itt kell lerakni. Ám a gazdag ifjú itt még nem érett erre a döntésre. Még kész mindent feláldozni a főbálvány, a vagyon megtartása érdekében. Isten pedig nem halandó megosztani szívedben a szállást a bálványaiddal. Sokan képzelik pedig, hogy jól megfér szívünkben Isten és a császár, félre magyarázva Jézus szavait, hogy mindkettőnek meg kell adni a magáét. Ha már a gazdag ifjú bálványainál tartunk, nem árt egy kis szóelemzéssel a fogalmakat tisztázni. A gazdag szó, lexikonunk és értelmező szótárunk szerint azt jelenti: telített. A vagyonjelentése: szerzemény, létező, meglévőség. Pál így fogalmazza meg vagyonleltárát: „Jóllehet én nékem van bizakodásom test szerint is. Ha bárki más mer testben bizakodni, én sokkal inkább: körülmetéltettem nyolcad napon, Izrael nemzetségéből, Benjamin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó, törvény tekintetében farizeus, buzgóság tekintetében az egyházat üldöző, a törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam (akárcsak a gazdag ifjú). De amelyek nékem egykor nyereségek voltak, azokat Krisztusért kárnak ítéltem, (erre nem volt itt még képes a gazdag ifjú). Sőt annak felette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem.” (Fil. 3:4-8) Hasonló módon kitágul a tökéletes szó jelentése is.” Ha tökéletes akarsz lenni” – „ha nagykorú akarsz lenni”, - „ha érett, ha beavatott akarsz lenni.”… akkor még ezt, meg ezt kell tenned, vállalnod, hinned, magadévá tenned stb. Mindaz, aki így találkozik Jézussal, az elveti a meglévőségét, legyen az anyagi, vagy szellemi, vagy világnézeti, filozófiai, meglévőség, vagyon, elválasztó vonal. Mit számít már egy otthagyott veder, mikor a Messiást láthatom, mikor az élet értelmét fedezhetem fel benne? Kit érdekel egy felrúgott vámszedő asztal, ha Léviből Máté lehet? Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

205. oldal

Látom a megnyílt eget Ki érzi vesztesnek magát szárazra akasztott hálója miatt, ha Simonból Péter lehet? Ki mérlegel, hogy szétszórja a sértettek és rászorultak közt vagyonát, ha maga az Úr deklarálja, hogy „ma lett üdvössége e háznak!” És ha némi hitelt adunk a hagyománynak, amelyet ugyan el nem fogadok ma sem kijelentést hordozó és üdvöt közvetítő tényezőnek, de elfogadom, hogy történelmileg igaz is lehet egy-egy hagyomány. És itt eléggé valószínűsíthető ennek igazság tartalma. Így a hagyomány szerint a gazdag ifjú története sem ér véget azzal, hogy megszomorodva elmegy ez alkalommal. Nagy valószínűséggel - ez alkalommal - megismerkedik egyik-másik tanítvánnyal. A János evangéliuma szerint Jézus útban van Galilea felé. Útközben lepihennek. Filep felhasználja az alkalmat, hogy beszaladjon a pihenő idő alatt a közeli majorba, ahol a gazdag ifjú lakott és, - itt a hagyomány, - Natanaelnek hívták. Itt elhangzik a Ján. 1:46-52-benlévő párbeszéd előbb Filep és Natanael, majd Jézus és Natanael között. Ekkorra már a gazdag ifjú is rájön és megvallja, hogy „Rabbi, - azaz Mester, - te vagy az Isten Fia, te vagy az Izrael Királya!” Ez a Natanael Talmai fia és így lesz Jézus tanítványa Bertalan (Bar-Talmai) néven. Nem a cselekedtek, hanem a hitvallás útján folyik le ez a találkozás: „Te vagy az Isten Fia!” Ebben benne van, hogy megkaptam a kulcsot, megnyílt már az út a menny felé. Ledűlt a bálvány. Nehéz volt. Számunkra lehetetlen, de nálad megtalálhatja az üdvösségét, aki igazán, élet-halálra keresi azt. Nehéz az üdvösség útja, de nehézsége ellenére is lehetséges. Mint a gazdag ifjú Natanael, Bertalannak. Ámen.


206. oldal


A LELKE BENNE VAN! Lectio: Csel. 20:7-12.

Textus: Ef. 5:14.

A felolvasott szent leckénkben a mai keresztyénségünk keresztmetszetével találkozunk. Az ige rámutat arra, hogy hol van helyünk világunkban, keresztyénségünkben. Itt egy élő gyülekezet halálba zuhant tagjáról van szó. Nézzük miképpen alakul az ige szerint mai életünk egykori képe? Igénk középpontjában Eutikhus áll, akinek a neve magyarra fordítva „Jószerencsés”. Valóban egy nagy szerencsétlenség jó kimeneteléről szól az ő története. Ha végig járod velem az Eutikhus útját, te is jószerencsére lehetsz. A körülmény, amelyben a tragédia keletkezik, az igehirdetés alkalma. Ott is szólt az ige, és az szól ma is. Szabadságában áll bárkinek bejönni és szabadságában áll kimenni. De jó, ha figyelemmel vagyunk minden igehallgatás, minden keresztyéni mozzanat alkalmával Eutikhusra, mert valójában egész történelmünk idejére példánk, intő és biztató jelül lett nekünk a története. Minden bajnak gyökere az volt, hogy beült az ablakba Eutikhus. Akkor nem üvegezett ablakra kellett gondolnunk. Egy nyílás volt az a falon. Ablakban ülő keresztyénnek lenni azt jelenti, hogy az ember sem bent, sem kint nincs. Kintről úgy látszik, mintha bent volna, bentről meg mintha kint volna. Sőt belülről nézve keresztyénnek látszik, kintről pedig világfinak. A keresztyén alapállás nem mellékfoglalkozás. Életünk valamennyi mozzanatának meghatározó tényezője kell, hogy legyen. Nem vasárnapi keresztyénségre vagyunk hívatva és nem csupán templomi keresztyénségre; hanem keresztyén életvitelre! Eutikhus keresztyénsége olyan kirakati keresztyénség volt. Itt is vagyok, de ott is vagyok. Egy esetemmel tudom közelebbről megvilágítani a kirakati keresztyénség lényegét. Ifjú koromban kerékpáron utazgattam távoli vidékekre is. Egy alkalommal megéheztem, de ennivalóm már nem volt. A következő község, - alföld lévén, - nagyon messze volt. Már alig volt erőm mikor beértem a faluba. Összefutott a nyál is a számban, amikor a kirakatban megláttam egy rúd téli szalámit. Beléptem és kértem. Nagy meglepetésemre azt mondták: sajnos nincs. Hát a kirakatban? Hivatkoztam a látottakra. Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

207. oldal

Látom a megnyílt eget – Az kérem fűrészporral van kitömve. Kirakati példány. Nos sajnálatosan hasonló ehhez a kirakati keresztyén ember is. Nem az Úr Jézus váltságával, nem az ige tartalmával, sem a Szentlélek erejével van megtöltve; hanem a tanok, megszokások, látszatok fűrészporával. Soha, senki nem lakhat jól vele. A kirakati keresztyénségnek másik velejáró romlása, hogy megosztott szívvel nem lehet érdemes állapotba jutni. Akinek egyik szeme kint, a másik bent, akinek figyelme megoszlik a kint suhanó árnyak és a bent figyelő igehallgatók között, azt nem köti le sem a kinti világ, sem a benti ige. Ennek a megosztott állapotnak csakis alvás lehet a következménye. Az álom mindig a félszívűeket nyomja el. Így lesz az ablakban ülő Eutikhusból, alvó Eutikhus. És így lesz a kirakati keresztyénből, alvó keresztyén. Lássuk miben áll alvajárásunk? Ilyeneket, mint behunyt szemmel járni a bűnök felett. Alvó lelkiismerettel viszonyulni gonosz, engedetlen tetteinkhez. Behunyt szemmel állni a kereszt alatt. Álmodozva gondolni az üdvösségre. Sajnos nagyon is jellemző mai keresztyénségünkre, hogy mély álomba merült hívőkből áll gyülekezetünk. Még a nyitott szeműek is ébren álmodoznak. Pedig, akik álmodoznak az üdvösségről, tartok tőle, hogy azoknak nagyon nyomasztó lesz az ébredés. Keresztyénség az, ahol „eladó az egész világ”, de nemcsak tárgyilag, hanem erkölcsileg is? Sajnos az alvó keresztyénség nem végállomás. Ez csap át a zuhanó keresztyénségbe. Nézd ifjaink szakadékban élnek és nem látják életük értelmét. Nézd, lányaink posványban vannak, és jól érzik benne magukat. Felhívom rá figyelmedet, hogy a zuhanó ember sohasem befelé, hanem mindig kifelé esik. Ki az egyházból, ki a kegyelemből, ki a hitből, ki az atyafiságból, a szeretetből, a megbocsátásból. Zuhanás közben is van ébredés, de a halálra, a kárhozatra való ráébredés ez. Jobb volna ilyenkor elveszteni a tudatunkat. Pszichológusok megállapították, öngyilkos próbálkozók megvallották, hogy a zuhanás pillanatai alatt egész eltelt életük átpereg az emlékezetükön. Szinte hihetetlen, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi esemény tudjon átmenni egy emberi agyon, ahogyan a tudatküszöb alól kiömlik a zuhanó múltja. Örökre emlékezetesek maradnak az ilyenkor lepergő „filmkockák”. A zuhanásban nincs megállás. Ott már elveszti az ember saját élete felett a hatalmat. A zuhanás elkerülhetetlen következménye a halál! Azaz hallottam már olyan zuhanásról, ahol a sokadik emeletről kiugrott embert egy akácfa lombkoronája felfogta, majd Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

208. oldal

Látom a megnyílt eget leejtette, s így nem lett belőle halál, csak összetörettetés. Ki tudja melyik a rosszabb ilyenkor már. Ennyire sivár és reménytelen volna az élet? Az ablakban ülő élet valóban ilyen. Mégis azt kell mondanom, hogy nem ilyen kilátástalan. Van valaki, aki a te elrontott életedet is felfogja, felébreszti, sőt felragyogtatja. De ehhez legalább e lefelé vezető grádicsokon kell, hogy felszakadjon szívedből az ének értelme: „A mélyből kiáltok Jézus, A bűnnek verme, de mély. Rám omlott az átok Jézus, Oly szörnyű sötét az éj. Ha nem jössz segélyre Jézus, Kialszik minden remény, És itt a vak éjben Jézus A mélyben veszek el én.” És még mindig megtapasztalhatod, hogy a szívből jövő bűnbánatra megjelenik az, akinek van hatalma arra, hogy feltámasszon a halából. Mert a lelked benned van még. Óh „serkenj fel, aki aluszol és támadj fel a halálból és felragyog tenéked a Krisztus.” Krisztus, aki a feltámadás és az élet. Pál ráborul Eutikhusra, rögtön megállapítja, hogy még visszatéríthető belé az élet és így kiált fel: „Ne háborogjatok, a lelke még benne van”. Hozzád is így szól Urad. És ha valóban benned van még az Istentől beléd lehelt lélek, akkor zokogd velem, hogy „Bűntől borított arcom felemelni Nagy tisztaságodhoz, ha nem tudom, Odaborulhatok a lábaidhoz Vétkesen és szegényen Jézusom.” Ez a leborulás elég neki, hogy visszaadja benned lévő lelkednek az életet. Aztán ne feledkezz el a halálról: „Megváltott életem néki szánom, Égő áldozat hadd legyen, A szívem ott égjen fenn az oltáron, Mindenem kezébe hadd tegyem.” Ámen.


209. oldal


KINEK GYÜMÖLCSÖZÖL? Lectio: Ján. 15:1-16.

Textus: Róm. 7:4-5.

Gyümölcsöt mindenki terem, - valamiféle gyümölcsöt. Legtöbb ember felmutat életében valami gyümölcsöt. Egy ház, gyermek, öltözködés, rang stb. Valóban ezek is valamiféle gyümölcsök, de kinek a hasznára, kinek az élvezetére? Egy angol ügyvédnek gyönyörű lánya volt, aki szépségének tudatában átment Párizsba manökennek. Franciaország egyik legfőbb tőkéje a divat. Ez a hölgy nagyon felkapott lett; majd huszonnégy éves korában férjhez ment egy német iparmágnáshoz. Ez a gazdag ember mindent a lábai elé tett. Nászajándékul egy gyönyörű villát kapott Párizs környékén, magkapta a legszebb autót, magánrepülőt, ékszert és még egy kis Karib tengeri szigetet is. A lány nem tudott hová lenni a boldogságtól. Kilencven napig tartott ez a boldogság. Ilyen rövid idő alatt elérkezett a válás. A lány ugyan kivirágzott, de ez a virágzás hamar hervadásnak indult. Majd kis szünet után férjhez ment egy arab herceghez. De ez a házasság is rövid életű volt. Az első házasságának felbontása után több, mint tízmillió márkányi vagyon marad rá, a második válás pedig hat millió márkányi hasznot hozott neki. Tehát volt, amiből fenntartsa magát, akár élete végéig. Ugyan minden tekintetben gyümölcsözőnek látszik ez az élet. Óh, menynyien vágynának így gyümölcsözni, ilyen karriert csinálni, ilyen könnyű szerrel feltörni. És ezt a hölgyet Párizs környéki villájában holtan találták. Öngyilkos lett. Virágzott, gyümölcsözött, de a h a l á l n a k ! Kell ez neked, így is? Nemcsak harminc éves korban, de még nyolcvan éves korban is lehet a halálnak gyümölcsözni, ha nem vagy a Krisztusban. Ez esetben az örök halálra építettél kastélyt magadnak, s gyakran gyermekeidnek is. A halálra! Mert nem volt időd, sem vágyad, sem törekvésed arra, hogy teremtő Uradnak, Istenednek teremj gyümölcsöt. „Minden vesszőt, amely énbennem gyümölcsöt nem terem, az én Atyám lemetsz. Amelyik pedig gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen.” Tisztogat az Úr; sokszor betegséggel, nyomorúsággal, bajjal, hogy teremj több gyümölcsöt, de az Ő dicsőségére!


210. oldal

Látom a megnyílt eget Van azonban egy ellenpéldám is. Egy házasságra lépett fiatal pár egyike sem volt a házasságkötés idején az Úré. Mint egy átlag házasságban lenni szokott. Ez a házasság is hamar kifulladt. Az asszony, aki nem bírta férje erkölcseit viselni, megindította a válópert. Miközben a tárgyalásra várakoztak, sőt már mikor a békéltető első tárgyalásra kijött az idézés, ez idő alatt az ifjú asszony istentiszteleten vett részt, ami felébresztette felelősségét. Visszaidéződött szívében a nemrég elhangzott házassági eskü. Maga az a tény, hogy esküt tettél, örök hűséget fogadtál. Sőt ezt boldog, vagy romlott, boldogtalan állapotára is megígérted az Úr és a gyülekezet előtt. Ez az asszony a szabadulni vágyás és a hűségre kötelezettség krízisében megtért, hitre jutott. Ez fordulatot hozott a válásról való döntésben is. A megtért asszony már a békéltető tárgyalásra azzal az elhatározással ment el, hogy kész megbékélni férjével, ha az is beleegyezik. Vállalja őt így, ahogy van. Ma is együtt vannak. Az ige, a Krisztussal való kapcsolat gyümölcsözött az Isten dicsőségére. A férj ugyan még nem az Úré, de Isten nem dobta papírkosárba az asszony imádságait, tőle nyert hűségét, ragaszkodását. Ez a gyümölcs meg fog érni a maga Istentől rendelt idejében. Egyáltalában nem mindegy, hogy mire gyümölcsözünk. Nem mindegy, hogy ennek a világnak a gazdagodni vágyásában akarunk-e gyümölcsöket teremni, karriert csinálni, múló örömöket szerezni, ami után a kijózanodás egyre nehezebb, mint a gazdag ifjú történetéből, akinél könnyebb a tevének a tűfokán átmenni, mint egy gazdagnak az Isten országába bejutni. Megkötöznek a világi dolgok és egyre inkább megnehezítik megtérésünk véghez vitelét. Vagy Isten dicsőségére akarunk gyümölcsöt teremni? Ezek a gyümölcsök már az örökéletre szólnak és boldogság ezt megtapasztalni már itt a földi életben. ’Keressétek először Isten országát és annak igazságát, és mindenek megadatnak néktek!” Kell, hogy legyen nyoma az istentiszteletnek bennetek. Nem szabad innen úgy elmennetek, ahogy ide jöttetek. Kell, hogy történjen valami fordulat az életetekben. Egyedül ezért érdemes ide jönni. Még a megtért emberben is kell, hogy történjék valami. Kell, hogy megítélje bennünk gátlásainkat, lustaságunkat, felelőtlenségünket, tisztátalan indulatainkat stb. Ez esetben, de csak így, nem válik hiábavalóvá az istentisztelet. Másképp semmit nem ér, ha kirázod magadból a kapud előtt a hallottakat. Jönni kell, mert a „hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által”, s ha ennek nem teszed ki magad, bizonyos, hogy elveszel. De ha kiteszed magad az ige bombázásának, az ige áldásIdekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

211. oldal

Látom a megnyílt eget záporának, s ha meg is tartod azt; nemcsak záporként hull majd az áldás, hanem akaratlanul is szétszórod családodban, környezetedben. Tapasztalom magamon is, hogy „nincs próféta tisztesség nélkül, csak a maga hazájában és házában. Legnehezebb az otthoni bizonyságtétel. A hitetlen szülők sértésnek veszik, hogy a hívő gyermek oktassa őket az üdvösség útjára. A hívő szülők bizonyságtételét pedig gyermekeik fogadják úgy, mint nem kívánt kényszert arra, hogy szüleik a maguk képére akarják formálni őket. Mindennek dacára nem hagyhatunk fel missziónkkal. S ha már szavaink végleg süket fülekre találnak, akkor magatartásunkkal igyekezzünk meggyőzni környezetünket kiegyensúlyozott, boldog életünk forrásáról. Egy hívő tisztviselőt a kollegái állandóan bele akartak rángatnia a maguk nem éppen tiszta mulatozásaiba. Ez kitért udvariasan. Végül megunva az örök mentegetőzést kimondták véleményüket. Megjárod, ha rájössz, hogy a halál után semmi sincs, sem kárhozat, sem üdvösség. A tisztviselő válasza az volt: ti mit fogtok tenni akkor, ha kiderül, hogy a kárhozat nem mese, de már nem változtathattok helyzeteteken? Én is azt kérdezem ettől a gyülekezettől: mi lesz veletek, ha rájöttök halálotok után egy pillanattal, hogy a kárhozat nem mese, hanem drámai valóság? „Térjetek meg és teremjetek a megtéréshez való gyümölcsöket,” mert „gyümölcseinkről ismerik meg a fát!” Isten keresi rajtad a gyümölcsöt, és ha nincs, akkor megátkoz, mint a terméketlen fügefát. Valakiről hallottam, hogy gyermekkorunkban úgy szöktünk a sarokba, mikor anyánk a templomból megjött, mert mindig mindenkivel veszekedett, mi pedig lapultunk. Ott akkor ez volt a templomba járás gyümölcse! Te is, ha most hazafelé menet azt beszéled meg útitársaddal, hogy mit főzöl, hova mentek, milyen a barátod, vagy barátnőd és nem az elhangzott ige foglalkoztat, s nem az a beszédtéma a hazaúton, akkor számodra gyümölcstelen volt ez az istentisztelet. Tedd mérlegre életedet és állapítsd meg, hogy kinek gyümölcsözöl? Ámen.


212. oldal


MINDENT KEGYELEMBŐL KAPTAM Textus: Péld. 8:12-21, Gal. 5:22-6:6, Mt. 5:1-10, I. Kor. 12:4-10

Mai témánk a kegyelmi ajándékok felmerült problematikája. Az a helyzet, hogy az egész világon előtérbe került a karizmák kérdése. A téma napirendre kerülésének két dologban tudom okát adni: 1. A keleti materialista világ, mely a nyugatot sem hagyja érintetlenül, kiugrat bennünket elvi keresztyénségünkből. 2. Az I. Kor. 12:4-6 verseit így oszthatom fel: Először említi az Atya korszakot

-

jellemzője cselekedet

Majd a Fiú korszak

-

jellemzője a szolgálat.

Végül a Szentlélek korszak

-

jellemzője a karizmák élete.

Nem törvényszerűen, de logikusan kellene elkövetkezni minden hívő életében a három korszaknak. Hogy nem törvényszerűen, ez alatt arra gondolok, hogy nem üdvmeghatározó feltétel az, hogy kegyelmi ajándéka legyen valakinek. De a belső meggazdagodásnak, a hívő élet szépségének az életszentség szerves része. Nem veszíti el üdvösségét, akinek nem volt kegyelmi ajándéka, ahogyan az I. Kor. 3:11-től olvassuk? „Más alapot senki sem vethet, a meglévőn kívül, amely a Jézus Krisztus. Azt pedig, hogy ki-ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, szalmát; az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz: és hogy kinek mit ér a munkája, nyilvánvalóvá lesz: és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni. Ha valakinek megmarad a munkája, amelyet ráépített, jutalmat fog kapni; de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át.” Az ajándékok szemléletét két úton ronthatjuk meg. 1. Ha dzsungelbe ágyazzuk. Sok bűvészkedés, hókusz-pókusz, nem igei megjelenítés útján, tartalmi érték helyett a formai értékeket helyezve előtérbe, ha rutinná teszszük, ha használaton kívül helyezzük stb.


213. oldal

Látom a megnyílt eget 2. Ha leszűkítjük. Kiemelünk közülük egyet, mintegy bolti választékból. Pl. nyelveken szólás, vagy gyógyítás stb. Ez esetben nem úgy tekintjük, mint felülről adott kegyelmi ajándékot, hanem mint amit mi választottunk, vagy amit remélt közösségünk központi jelentőségűvé tett számunkra. A kegyelmi ajándék Isten ajándéka. Éppen ezért semmilyen szerénységgel palástoltan sem lehetek én a meghatározója annak, hogy mikor, mit kíván Uram rám ruházni és milyenkörülmények közt munkálni általa terveit. Egyetlen lényegi kelléket tudok elismerni, amely az ajtó szerepét tölti be a kegyelmi ajándékok raktárába. Ez a Lélek-keresztség. Ennek alapján minden kegyelmi ajándék elnyerésének lehetősége állandóan fennáll. Engedjük Istent működni, megnyilvánulni az ő ajándékaiban. Nekünk elég, ha nyitott a szívünk erre és készségünk van bármelyik elfogadására, használatára. Persze a hit bátorsága és a bizalom vakmerősége is szükséges ezek elfogadásához és mások felé való érvényesítéséhez. A karizma Isten bennünk meghosszabbított karja a meggyőzés elősegítésére. Ezek nélkül könnyen elsiklik a karizmatikus vonal az emberi értelem felé. Én felveszem a kesztyűt és mivel az ige mindig szent, sorra megyek az előírt textusokon: A Példabeszédek könyvében Isten kínálja ajándékait. „Enyém a tanács, a valóság, az értelem, a bölcsesség, erő.” Ezek valóban ajándékokká válhatnak, ha realizálódnak akár egy emberben, akár egy közösségben. Szavakban ugyan nem azonos az újszövetségi ajándékokkal, de tartalmilag igen. „Jobb az én gyümölcsöm az aranyál” Hozzáteszem, csak akkor, ha beérik! Istennek ugyanis az a szándéka: hogy „az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül és erszényeiket megtöltsem.” Imé, eleddig figyelmes Urunk szükségeinkre. Ez olyan ajándék, amelynek nyomán még a világ is elismeri, hogy az Úr az Isten! Persze ehhez és az egész karizmatikus életformához az a lelkület is kelLectio: „De ha nem tenné is… „Ha én kudarcot vallanék is, ha csalatkoznék, bátortalan volnék, félénk lennék én a karizmahordozó, akkor is vállalom mindennek szégyenét, csalódását, egyedül magamnak tulajdonítva a kudarcot és nem vonom kérdőre Uramat, hogy mért nem tehettem ezt vagy azt, hanem továbbra is nyitva állok a következő esetleges kudarcra.” A Galáciabeliekhez írott levél igéjét nézve azt kell mondanom, hogy a szerint más az ajándék és más a gyümölcs. Bár az ajándék is gyümölcsözik, de a gyümölcs nem Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

214. oldal

Látom a megnyílt eget feltétlenül az ajándék termése. Egyszerű diakóniai szolgálat is gyümölcsözhet, no meg még inkább az igehirdetés, bár ez bizonyos értelemben jó, ha egyúttal kegyelmi ajándék is. A gyümölcstermés minden hívőre nézve kötelező. Ezért az ez irányú meddőségnek szankciói vannak. Erre utal a megátkozott fügefa és a terméketlen fügefa példázata. Az ajándék hiánya nem von maga után szankciót, ha csak nem tekinti valaki szankciónak azt a veszteséget, amit ennek hiánya okozott. A kárvallást. A kegyelmi ajándékok sem nem feltételei, sem nem következményei a hívő életnek. Szegényen élni nem bűn, hanem veszteség. Emberi oldalról nem kötelező elfogadni, Isteni oldalról nem tartozéka a mennybejutásnak. A legtöbb hívő a hitnek olyan szituációjában él, hogy eleve alkalmatlan a megajándékozásra. A süket is ember, de ki ajándékoz neki hangszalagot. A vak is ember, de miért adna neki bárki is képeskönyvet. Csak iróniának tekintené, mint némely – egyébként jeles, - teológusok, igehirdetők, gyülekezeti tagok. „Ha azonban lélek szerint élünk, lélek szerint is járjunk.” (5:25) Az ajándék, - a gyümölcs, és a boldogság, külön kategóriát képeznek. Mégis valamiképpen egymásból következnek. Hármas kötélként erősítik egymást. A nyolc boldogság foglalata az, hogy: „mindent kegyelemből kaptam!” – A Lélek ajándékai sok félék, de ezekre törvényszerűen áll, hogy: mindent kegyelemből kaptam. A gyümölcstermésnek is feltétlen alkotó eleme „az időjárás”, amely nem az én produkcióm. Itt is marad bizonyosság, hogy: mindent kegyelemből kaptam. Ha vannak ajándékaid Istentől, ha van gyümölcsöd és boldog vagy, gondolj arra, hogy: „Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” Azért „senki ne dicsekedjék emberekkel! – hanem – úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól első sorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon.” Senki ne várjon sem gyümölcsöt, sem ajándékot, sem boldogságot, amíg nincs meg az alapajándéka: az örökélet. „Isten kegyelmi ajándéka az örök élet!” Erre épülhet csak fel minden más. A hívő krisztusi élet teljessége. Ámen.


215. oldal


MEGÁSOM SÍRODAT Textus: Náhum 1:14.

Középkori közmondás volt ezen a tájon, hogy „ha rossz vagy Makóra!” Ennek magyarázta abban van, hogy a csanádi püspökség területén Makó volt a menedék város. Ide menekült, aki szándékosság nélkül oltotta ki valakinek életét, vagy más főbenjáró bűnt követett el. Itt el kellett mondani vétkét, ami ide menekülésre késztette. Ezt valószínűsítették és nem adták ki a vérbosszuló üldözőinek. Nem az tesz valakit becsetlenné, hogy bűnös, hanem az, hogy ezt nem ismeri be, letagadja, elbagatellizálja, menekül előle. Egy idei példát idézek erre, amely akár lekciónk is lehetett volna. „Lőn estefelé, mikor felkelt Dávid az ő ágyából és a királyi palota tetején sétált, látott a tetőről egy asszonyt fürdeni, aki igen szép termetű volt. Elküldött Dávid tudakozókat az asszony felől és monda egyikük: ez Eliámnak leánya, a Hitteus Uriás felesége. Akkor követeket küldött Dávid és elhozatta őt; ki bement hozzá és vele hált és annak utána visszament az ő házába. És fogan a méhében az asszony és megüzente Dávidnak ilyen szavakkal: Teherbe esetem! – Akkor Dávid üzent Joábnak, küldd haza hozzám a Hitteus Uriást. És elküldte Joáb Uriást Dávidhoz… Ezután monda Dávid Uriásnak: Menj haza és mosd meg lábaidat… Uriás azonban lefeküdt a királyi palota bejárata előtt, az ő urának minden szolgáival és nem ment a maga házához… Megvirradván pedig Dávid levelet írt Joábnak, melyet Uriástól küldött el. Írá pedig a levélben, mondván: Állassátok Uriást legelöl, ahol a harc leghevesebb és a háta mögül fussatok el, hogy megölettessék és meghaljon.” A becstelenségek áradata ez a történet. Nem érdemes elemezni sem. Első olvasásra is hemzseg benne a becstelenség. Azt gondolnánk erre, hogy Isten megásatta vele a maga sírját. Nem így lett, mert megszületett minden idők legdrágább bűnbánati éneke az 51. zsoltár. És Dávid olyan tökéletes bűnbánatot tartott, hogy a Mt. 1:6-ban szavakba öntve ezt olvassuk: „Dávid király nemzé Salamont az Uriás feleségétől.” Az nem megy feledésbe, hogy az Uriás feleségétől. De a bűnbocsánat olyan tökéletes a bűnbánat nyomán, hogy nemcsak elmarad a sírásás, hanem még az Úr Jézus emberi családfájába Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

216. oldal

Látom a megnyílt eget is felvétetik gyermekük. Igaz nem minden következmény nélkül. Az a gyermek, aki az első parázna viszonyból született, meghal. Nem törvényszerű hát még az sem, hogy egy becstelen ember bűnbocsánatot nyerjen, ha kellő mély és őszinte bűnbánatra ébred. Ézsaiás pontosan meghatározza a becstelenség jajait. „Jaj azoknak, akik házhoz házat ragasztanak és mezőt foglalnak a mezőhöz… Jaj azoknak, akik jó reggel részegítő ital után futkosnak és mulatnak estig… Jaj azoknak, akik a vétket hazugságnak kötelein vonszolják… Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak… Jaj azoknak, akik maguknak bölcseknek látszanak… stb. Ez persze nem teljessége a becstelenségnek. Hiszen az ember rendkívül találékony a bűnben. Csoda-e, ha ezek után azt üzeni Isten, „megásom sírodat, mert becstelen vagy…” Ma az a megbízatásom, hogy bűnössé tegyem a bűnt. (Róm. 7:13) Nézz az ige tükrébe és lásd meg, hogy bűnös vagy-e, és rászorulsz-e a kegyelemre? Határozzuk meg, hogy mi a bűn. Az Istentől való elszakadottság állapota. Tehát nem csupán ez vagy az a cselekedet, hanem egy állapot. Olyan, amit magunkkal hoztunk születésünktől fogva. Dávid is itt kezdi bűnbánatát: „Bűnben születtem, bűnben melengetett engem az anyám…” (Zsolt. 51:7) Nincs ártatlan még csecsemőben sem . Mi rendszerint a büntető törvénykönyv szellemében értelmezzük a bűnt. Istennek más a mércéje és ez a mérvadó. A bűnnek csak egyharmad része a c s e l e k e d e t i bűn. Ezt is elbagatellizáljuk. Nem loptam, csak kölcsön kértem és elfelejtettem visszaadni. Nem hazudtam, csak füllentettem és ki nem teszi azt. Nem paráználkodtam, csak éltem a felkínált lehetőséggel stb. Ha mindez titokban maradt, ha nem vitt börtönbe, ha nem lett válás, verekedés, megeshetik, hogy még büszkék is vagyunk rá, hogy milyen ügyesen elpalástoltuk. Ki elől? Isten mindent lát! Jézus átértékeli a cselekedeti bűnöket. Leviszi eredő pontjához a szívhez, a gondolathoz és már csirájában bűnnek ítéli azt. A ne ölj már akkor is bűn, amikor még csak harag. Ne paráználkodjál, már akkor is bűnné lett, amikor ennek kívánsága megfogan bárkiben. És így tovább. És ha nem hagyjuk figyelmen kívül Jakab apostol megállapítását, hogy „ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.” (2:10)


217. oldal

Látom a megnyílt eget Csodálkozol még, ha az Úr így határoz felőled, hogy „megásom sírodat, mert becstelen vagy!” Most pedig nézzük a bűnök második csoportját, mely semmivel sem kisebb jelentőségű, vagy kevesebb az elsőnél. Ezek a m u l a s z t á s i bűnök. Pl. hogy nem olvasod naponta az igét, amelyen keresztül Isten szól hozzád, mintegy napiparancsban. Nem imádkozol a magad szavaival, Isten nem szűkölködik felolvasások nélkül, hogy könyvből imádkozz hozzá. Ha 40 éves vagy megéltél 14.600 napot. Hány napon nem olvastál igét? Hány napon nem volt imádságod? Volt ennyi idő alatt 2100 vasárnapod. Hány vasárnap hiányoztál a templomból ok nélkül. Isten az egyházat a templomban helyezte el. Az egyház nem családi parádé, ahova elviszed a gyermeked megkereszteltetni, esetleg konfirmálni, de ezt már kevésbé, elkíséred leggyakrabban részegen házasságkötésre, melyre ott leselkedik máris a válás, hogy hamis esküvé tegye az egész szertatást. Ahol végre dísztemetkezést rendezünk jól megfizetve a papot, hogy prédikáljon be az üdvösségbe. Pedig a templomban kapod meg az ige értelmezését, az isteni irányítást és a testvéri közösséget. Csoda-e ha mulasztásaid miatt azt üzeni Isten: „megásom sírodat, mert becstelen vagy. A bűnök harmadik csoportja a k ö z ö n y . Közöny a mások szegénysége, betegsége, elhagyatottsága iránt. Nem ártom bele magam. Pál ezt így oldja fel a maga életében: „Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék? És mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja”. Bizony nem csoda, ha ezek hiányát látva úgy intézkedik Urunk, hogy „megásom sírodat, mert becstelen vagy!” Bizony keserű szívvel énekeljük őszintén: „Hideg szívem nincs benne vágy Uram feléd. Te nélküled én elveszek tudom Uram, Óh hű kezedbe hadd tegyem nehéz utam. Jön még hajnal és csillag kél szívembe fel Napod úgy várom drága Jézus, óh jövel!” Ámen.


218. oldal


KÉT VÉR BESZÉL Textus: I. Móz. 4:10, Zsid. 12:22, 24

Két vérről szólok ma veletek. A kárhoztatóról és az engesztelőről. De sokkal inkább beszéljen veled maga a két vér. Kiáltva rettentsen az egyik és ellenállhatatlanul vonzzon a másik! Nézzük először, hogy miről beszél nekünk az Á b e l v é r e . Káinokról és mindenkori örököseiről. Nem véletlenül használtam elébb a „kiáltva” kifejezést. Az Ábel vére akkor Istenhez kiáltott a földről. És szomorú bizonyosságom az, hogy becsapott, megcsalt, ambíciójukban megölt és valóságosan halálra kínzott emberek vére kiáltja mai modern Káinok jóvátehetetlen bűnét az égre. És ezt az emberi akciót nem intézhetem el azzal, hogy ez közel a teremtés után volt, mi közöm nekem az egészhez? Sajnos Káin ivadékok agyunk, mivel Ábelé, éppen megöletése miatt nem lehetünk. Már Káin is bűnösök, kiűzöttek, ivadéka volt megátkozott földön. Bár Ádámnak és Évának születtek még gyermekeik, akik közül név szerint említi az Írás Seth-et, akitől a választottak vérvonala indult ki. Az emberiség nagy többsége bizony Káin utód. És, - ha már itt tartunk, megér egy kis kitérőt annak megállapítása, hogy az első hármakról leolvassuk Isten Szentháromságának legkorábbi tükrét a teremtésben. E szerint Ádám mindeneknek atyja, tőle vette lételét az egész világ. Ábel az áldozatra ment Fiú előképe, akinek már itt beszél, vádol, ítéletre hív a személye. Ábel neve magyarra fordítva azt jelenti, hogy „lehellet”, „lélegzet”, „pára”, „elmúlás”. Valamennyi ráillik a testet öltött Isten Fiára, Jézusra. Végül a harmadik, aki Isten tükrözésére van hívatva: Seth. Az ő neve nyelvünkön: „pótlás”, „elrendelt” (idegen szóval: „predestinált”). Ez viszont tökéletesen használható a Szentlélek értelmezésére. Isten tehát már a kezdet kezdetén sem hagyta unitáriusok szűk látókörében meggyökeresedni magát. De térjünk vissza témánkhoz. Azt mondtam Káin ivadékok vagyunk. Ezt a megállapításomat Jézusnak arra a kijelentésére alapozom, mely szerint: „Ti az ördög atyától valók vagytok és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az e m b e r ö l ő v o l t k e z d e t t ő l f o g v a , és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és a hazugság atyja.” (Ján. 8:44) János apostol így jellemzi frappánsan a Káini vonal ősatyját. Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

219. oldal

Látom a megnyílt eget És most nézzük ugyancsak János apostol részéről a második vér tartalmát. Azt írja: „Azért jelent meg az Istennek fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” (I. Ján. 3:8) Ezt tette Urunk már akkor, amikor Ábel pótlására Seth-et ajándékozta meg élettel. Az ördög bárkiben testesüljön is meg, semmiképpen nem tagadja meg magát, hogy ő emberölő volt kezdettől fogva. De a Káini kollektíva által keresztre feszített, Ábelt tükröző, embernek fia sem, mert ugyancsak még mindig János apostol tolmácsolja nekünk az isteni üzenetet, hogy: „Jézus Krisztusnak, az ő fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” (I. Ján. 1:7) Azért, - folytatja Pál: „Nincsen immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, akik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint” (Róm. 8:1) Mit kiált az Ábel vére? Kiáltja a Káinok hazug vallásosságát. Hiszen az egész gyilkosságba jutó perpatvar a Káin áldozatán alapul. Isten elutasította az ilyen ember áldozatát. Mert az az álláspontja kezdettől fogva, hogy „szeretetet kívánok én és nem áldozatot; az Istennek ismeretét inkább, mintsem égő áldozatokat.” (Hós. 6:6) A mi vallási gyakorlatunkban az áldozat helyét az úrvacsora foglalta el. És micsoda káini tömörülés van szent asztalaink körül. Engem egyszer a csanádpalotai gyülekezet feljelentett az esperesnél többek között azért, mert nálam nem lehet úrvacsorázni. Kiszállt az esperes és megkérdezte, hogy mit értsen ez alatt? Valakit eltiltott, elküldött, vagy túlment rajta s a következőnek adta a jegyeket? Nem, volt a válasz, hanem ő úgy beszél az istentiszteleten, hogy szégyellünk oda menni. Az esperes örömét nyilvánította. Isten nem tekint a hit nélküli áldozatodra, akár úrvacsora, akár pénzáldozat, anyagi juttatás legyen az. Én Jászapátiban nem fogadtam el egyházi adót attól, aki nem járt az istentiszteletre. Ennek köszönhettem, hogy a tizenkét tagú gyülekezettel annyit építettem, amennyit más kétszáz taggal sem tud megtenni. Az Ábel vére Káinról beszél, kiált. Káin-utódok ördögi kapcsolatairól, a Káini vonal testiségéről, indulat készletéről, istentelen vallásosságáról. – Halálról beszél, halálról kiált az Ábel vére, mert „a bűn zsoldja halál!” Vádol az Ábel vére, azaz, hogy a Káini vérontás miatt egyszer az Isten Fiának kell eljönnie és áldozatul adnia önnön testét, hogy magot, utódot lásson, az isteni, jó vetésből. Ezzel az áttétellel a Káini ivadékok már nemcsak embertársaik gyilkosai, hanem Jézus Krisztusban isten-gyilkosokká váltak. Velem együtt. De én rendületlenül hiszem az Ő kegyelme által, hogy ez a vér engem nemcsak elítél, hanem engesztelés is az Atya előtt, aki úgy szeretett, hogy azért adta az ő egyszülött fiát, hogy aki hisz Őbenne el ne Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

220. oldal

Látom a megnyílt eget vesszen, hanem örökélete legyen. Aki azonban ennyi és ilyen isteni méretű áldozat mellett nem törekszik hitre jutni, az hol találhat mentséget magának? „Mi módon menekülünk meg mi, ha nem törődünk ily nagy üdvösséggel?” Mi nem akarunk elkárhozni! Megváltó után kiált egész csődbe jutott életünk. Vért kérünk, amely nem rólunk beszél, mert rólunk most sem mondható semmi jó, hanem azt várjuk, hogy „A vér, a vér, a vér, Kegyelmet esdve kér, S a trón ítélőszék helyett, Az irgalomnak széke lett, Mert folyt a vér, a vér!” Vért kérünk, amely jobbat beszél, mint az Ábel vére. A váltság után sóvárgó embernek előbb-utóbb feltűnik a kereszt, s rajta az Isten Fia. Hiszen megígérte, hogy „aki hozzám jön, azt semmiképpen ki nem vetem.” És ott a kereszten, a döbbenet csendjében aláhulló vércseppek beszélni kezdenek. Beszélnek: Bűnről, - melyből van menedék, Isten szeretetéről – mely minden értelmet felül halad. Örökéletről, megszentelt életről, mit még elképzelni is nehéz, amíg rólunk csak az Ábel vére kiált az égre. Óh a Jézus vére jobbat beszél, mint az Ábel vére: Ábel: a bukásról Ábel: a halálról Ábel: az ítéletről

-

Jézus: az életről Jézus: a kegyelemről

-

Ábel: a kárhozatról Ábel: a romlásról

Jézus: a győzelemről

-

-

Jézus: az üdvösségről Jézus az életszentségről.

Minden mozzanatában jobbat beszél a Jézus vére, mint az Ábelé! Rajtad a sor. Ki legyen a tolmácsod, közbenjáród isten előtt? Az általad agyonvert, megszomorított, gyűlölt, került Ábel; vagy a szintén általam keresztre feszített, meggyalázott, embernek Fia, Jézus, aki azért jött, hogy életed legyen és bővölködj a kegyelemben. Ó válasszátok az élet Urát, Krisztust!


221. oldal


A NEKÜNK ADOTT DICSŐSÉG Textus: Ján. 17:1, 22.

Az Úr Jézus dicsősége két forrásra vezethető vissza. Első az ő pozícionális dicsősége, ez az önmagából folyó dicsőség. Ez kezdettől megvolt, még a teremtés előtti időkben, amikor még nem is volt idő. Ennek restaurálásáért így könyörög főpapi imájában: „Most te dicsőíts meg Atyám te magadnál azzal a dicsőséggel, amellyel bírtam tenálad a világ létele előtt.” (Ján. 17:5) Ez istenfiúi pozíciójának szerves része, ezért én a dicsőségnek ezt a formáját pozícionális dicsőségnek nevezem. Erről mondja az Úr Ézsaiás prófétának, hogy „dicsőségemet másnak nem adom.” (48:11) Ez tehát Isten Fiának a dicsősége. Embernek fiaként azonban, reményem szerint már a békesség tanácsában, - kap egy másik dicsőséget. Így nem lesz ellentmondásban az előbb idézett ézsaiási ige alapigénkkel, hogy „azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, őnékik adtam…” Azt „másnak nem adom”, de ezt „őnékik adtam.” Én ezt a dicsőséget funkcionális dicsőségnek nevezem. Az a pozíciójával jár, hiszen Isten fia, emez a funkciójával, hiszen embernek Fia! Erre utal az ige a mennyei dolgok látására felajzott János apostolnál, mikor így ír: „Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia… Most mélyen megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Hogy szabadíts meg attól az órától Atyám? – De hiszen éppen azért az óráért jöttem! Atyám dicsőítsd meg nevedet. Erre szózat hallatszott az égbőLectio: megdicsőítettem és újra megdicsőítem…” (12:23-24, 27-32) Ennek a dicsőségnek a lényege ránk vetítve a Pál apostol fogalmazásában így hangzik: „Akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek… akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat m e g i s d i c s ő í t e t t e ! ” (Róm. 8:29-30) Amikor Pál apostol a thesszalonikaiaknak megfogalmazza a hívők életútját, így ír: ”Kezdettől fogva kiválasztott titeket Isten az ü d v ö s s é g r e , a Lélek s z e n t e l é s é b e n … a mi Urunk Jézus Krisztus d i c s ő s é g é n e k elvételére.”


222. oldal

Látom a megnyílt eget Itt a földön a szenvedések evangéliuma vezet a dicsőségbe. Így értjük meg a bizarrnak tűnő boldogságpárokat, mint a „boldog sírók”, - „boldog szenvedők” stb. Az emmausi úton kijelenti Jézus a vele tartó tanítványpárnak, hogy „avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak és úgy menni be az ő dicsőségébe.” (Lk. 24:26) Ezért teljes igei fedezettel állítom, hogy miután eredeti személyes, pozícionális dicsőségét a mennybemenetellel visszanyertnek tudja; a szenvedés által szerzett emberfiúi dicsőségét átadja nekünk, az odavezető úttal együtt, ami a szenvedés. Az emberfiúi dicsőség a szenvedés felől érkezik és az egység irányába tart. Ezt az irányt maga az Úr szabta meg alapigénkben. De Urunk ilyen irányú kijelentése előtt is e dicsőségnek ez volt az iránya. Gondoljunk Józsefre, aki testvérei gyűlöletétől szenvedett, rabszolgasorba került, börtönbe jutott és mind e szenvedések útján jutott el abba a dicsőségbe, amelyet jól ismerünk. „Ti gonoszt gondoltatok ellenem, de az Úr jóra gondolta fordítani azt.” És vajon nem ugyanezt látjuk-e Jóbnál. Micsoda szenvedések között kell megállnia. De megizmosodott hittel vallhatja és vallja is, amit Mikeás így fogalmaz meg: „Ne örülj én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha már a sötétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!” (Mik. 7:8) És legnagyobb apostolunk, Pál hogyan írja ezt le? Íme: „A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján, háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem; gyakran való utazásban, veszedelemben folyóvizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népek között, veszedelemben pogányok közt, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak között; fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, hidegben és mezítelenségben.” (II. Kor. 11:24-27) Ennek az útnak megtétele után mondhatja el, és milyen drága dolog, hogy elmondhatja: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: v é g e z e t r e eltétetett nékem az igazság k o r o n á j a , melyet magád nékem az Úr ama napon. Nem csak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését.” (II. Tim. 4:7-8) Mindez megerősíti bennem azt a meggyőződést, hogy a dicsőségben való részesülésünk boldogságára a szenvedések vállalásának útján jutunk el. Tévedés ne essék útján és nem árán! Az árat Urunk-Jézusunk fizette ki. Ezt az árat nem valami elméleti hit útján szerezhetjük meg, hanem a szenvedésekben megbizonyított, realizált hit hozza meg ennek boldogság tatalmát. Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

223. oldal

Látom a megnyílt eget De a dicsőség megnyerésének nemcsak forrása van, hanem célja is. Péter apostol így ír erről: „A minden kegyelemnek Istene, aki az ő örök d i c s ő s é g é r e hívott el titeket a Krisztus Jézusban, titeket, akik rövid ideig szenvedtetek, ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosakká. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön örökké. Ámen.” (I. Pét. 5:10) Maga János apostol az alapigénkben így jelöli meg a szenvedéseink célját: „Én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, őnékik adtam, HOGY EGYEK LEGYENEK, amiképpen mi egy vagyunk.” Ezt a dicsőségben való együttlétünket és eggyé válásunkat a szenvedéseken kívül Urunk is munkálja, amikor mellénk adja magát, hogy „ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt. 18:20) Ebben a szenvedésben érlelt dicsőégben sugárzó lesz az arcod, mint a Mózesé, boldogok lesznek szemeitek, hogy látnak. (Mt. 13:16) Rehabilitálja életedet az Úr a szenvedések után, mint a Jóbét. Szolgálatodban kősziklává tesz, miként tette Simonnal, mikor Péterré avatta Őt. Választott edénye leszel az Úrnak, ahogyan az vált Saulusból, amikor Pállá avattatott. Csordultig tölti szívedet szertettel, miként János apostolt. Kijelentéshordozóvá tesz, mint amikor Léviből Máté evangélistát formált, vagy az orvos Lukácsból evangélium írót. Rád is áll Urunk adakozó szeretete: „Én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, őnékik adtam, hogy egyek legyenek, miképpen mi egy vagyunk…” A funkcionális dicsőség betöltötte hivatását, elvégezte szerepét, eljött az Óra, amiért rendeltetett, most átadja azoknak, akik Őt képviselik ebben a világban. De tekintsd szentnek és tartsd becsben Urunknak igényét: az EGYSÉGET. Mindenkivel, aki az Úré! Ez az egész dicsőség-átruházás a szenvedések útján, az eggyé válásunk érdekében történik. „Mely minket egyesít, szent a kapocs nagyon A testvér szívek kapcsa itt, az égivel rokon.” Ámen.


224. oldal


SZERETNÉK LENNI, MINT Ő… Lectio: Zsolt. 17:15

Textus: Róm. 8:29-32

II. Kor. 3:18

GaLectio: 4:19

Címem szerinti hasonlóságot nem etikai síkon képzelem el, mert ki érne fel erkölcsileg Urunkkal. Mégcsak nem is az emberi erőfeszítések útján. Józan László feltette magának a költői kérdést: hol rekedt meg a mi megszentelődésünk? Első sorban ott, hogy nem tudatos törekvése a hívő népnek, hogy olyan legyen, mint Ura, Mestere. Alázatos lehet valaki természeténél fogva. Vannak olyan emberek, akik alázatosságra születtek és képtelenek volnának büszkék, felsőbbrendűek lenni. Szolgalelkűek. De akarata által is lehet alázatos valaki. Hasonló képen szelíd is tud lenni sok ember, ha akarja. De vajon csak ennyit sugároz felénk a Jézus arca? Ha olyanok kívánunk lenni, mint Ő, akkor a dicsőség mezejére kell lépnünk. Isten azt rendelte, hogy az ő fia ábrázatához legyünk hasonlók. Sokan nehéznek, vagy éppen teljesíthetetlennek tartják ezt bármely ember számára. Pedig Isten nem kíván senkitől olyat, ami képességeit, erejét felülmúlná. A baj ott van, hogy teljesítményben gondolkozunk, mint a világi foglalkozásban. A keresztyén élet pedig nem követelmény, hanem ajándék. Nem emberi erőfeszítés, mert akkor nyilván csődöt mondanánk, hanem isteni előbbrevitel a ráhagyatkozók számára. Azt olvassuk a Róm. 6:23-ban, hogy „az Isten kegyelmi ajándéka örökélet”. Nyilván ebben az ajándékban benne van az odavezető út is. Jézus nem életet kívánt tőlünk, hanem életet adott nekünk. Ő a szőlőtőke, mi a szőlővesszők. A Szentlélek ereje által teremjük, egyedül csak benne a gyümölcsöket. A Jézus igája azért gyönyörűséges, mert nem emberi erőlködéssel húzzuk azt. A Lélek ereje által vitetünk, akkor is, ha az iga a mi nyakunkban van. Valahogy úgy jön, következik a belső viszonyból. Ahol nincs gyümölcs, ott nem arra kell gondolnunk, hogy ilyennek, vagy olyannak kellene lennünk. Komplikációk helyett egyszerűen rendeznünk kell a viszonyunkat az Úr Jézussal. A baj a Jézussal való kapcsolatban van minden esetben. Az isteni élet, Jézusban való élet, tehát dicsőséges. Ez akkor következik be, amikor „szeretnék lenni, mint Ő”. Ha csődbe jut ez a törekvésem, Jézus arcára kell felnéznem. Az ő arca tetteiben sugárzik felénk. Egy egykorú legenda Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

225. oldal

Látom a megnyílt eget szól arról, hogy Jézus a kálvária útján, még a keresztet cipelve, vérrel verejtékezett. Az utcán álló Veronika nevű asszonynak megesett a szíve rajta és odarohant, nem törődve a következményekkel kendőjét ráterítette az Úr arcára, hogy felitassa vele véres verejtékét. Viszonzásképpen megszületett az első fénykép. Jézus arcmása benne maradt a kendőben. Ezt a kendőt ma is őrzik a vatikáni múzeumban. Igen, akkor hagy örökre szóló nyomot bennünk is az Úr arcképe, ha végig járjuk vele teljes beleéléssel a kálvária útját, a kereszt kínját, sohasem ragadtatva magunkat arra a hiedelemre, hogy képesek volnánk átélni, még külső kényszer alatt is azt a fájdalmat, amit Urunk elviselt értünk, - de az így bennünk maradó átélés örökre eligazít bennünket arra nézve, hogy milyen volt Ő. Így csak „Jézus arcára nézz fel!” és ismét nemcsak szemmel, de tettel is azonnal kezdesz hozzá hasonlítani. Végül, ha valóban „szeretnél lenni, mint Ő, alázatos, szelíd”, akkor azt ajánlom, hogy Jézus négy arcképét vedd figyelembe, melynek előképét jól érthető módon Ezékielnél olvassuk az 1. részben. Ott szárnyas lényekről van szó, de Urunkat is ez a négyes dimenzió jellemzi. Ezek: 1. Embernek fia, Mester, Bárány, Istennek Fia. És mindjárt rá is térek ezeknek az arcvonásoknak ismertetésére az ige menete szerint. 1. EMBERNEK FIA: Amikor megéled a hegyi beszéd paragrafusait és már kezd menni, hogy: alsó ruhára oda adom a felsőt is; az egy mérföldre meg teszem a másodikat is; a balarc után odatartom a jobbot is; amikor boldoggá tesz a lelki szegénység, sírás, békevágy; amikor átéled, hogy a rókáknak van barlangjuk, de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania; amikor szavaid korbáccsá válnak a lelki kufárok láttán; amikor fáradtan, porlepetten rogysz le, mint Jézus a Jákób kútjánál és fáradtan is meglátod az eléd küldött samáriai asszony baját; amikor megerednek könnyeid a halott testvér, Lázár felett, és a halott egyház, Jeruzsálem felett; amikor együtt tudsz örülni a kánai menyegzőn a násznéppel, Zákeus házánál a megtért adószedővel, akkor, de akkor igazán meglátni rajtad az ember fiának arcát. 2. A MESTER arca rajzolódik ki egy hívő emberen akkor, amikor bölcsességet nyer pl. arra, hogy kioldja a követ a megkövezők kezéből, mint a tetten ért bűnös aszszony esetében. Amikor olyan körülményeket teremtenek számára, hogy akár igen, akár nem a válaszod, mindenképpen magadat veszíted el, mint az adópénz esetében, és viszszaborítod fejükre, mint a Mester; amikor bárki feléd kiált élet-halál mezsgyéjén, hogy „Mester elveszünk!",”és néked erő adatik a kicsinyhitűt felhangolni mindent legyőző Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

226. oldal

Látom a megnyílt eget hitre; amikor ki tudod olvasni az eseményekből az idők jeleit; amikor élni tudsz és mersz is a kulcsok hatalmával; amikor maradandóbbnak ítéled az Úr Jézus szavait az elmúlásra ítélt égnél és földnél ..., akkor kiül magatartásodra a Mester imázsa, a mesteri arculat. 3. A BÁRÁNY-arc tünedezik rajtad, amikor kinyújtod kezed a megvetettek felé, hogy morzsákat adj nekik a fiak asztaláról; amikor imádkozni tudsz ellenségeidért; amikor áldod átkozóidat; amikor visszateszed az érdekedben levágott Málkus fülét; amikor visszaparancsolod az érted vagdalkozó kardot; amikor felveszed zúgolódás nélkül a magad keresztjét; amikor bántalmazást viselhetsz érte; amikor kegyelemnek tartod, hogy szenvedhetsz Őérte; amikor meg tudsz állni némán vádolóid előtt; és valahányszor ki tudod mondani: Uram legyen meg a te akaratod. Akkor, igen akkor, a Bárány arcát viseled. 4. Végül ISTEN FIA ábrázata. Kérdezheted, hogy hogy jövök én ehhez? Egy felől „hatalmat kaptunk arra, hogy Isten fiaivá legyünk.” (Jn. 1:12) Más felől ígéretet, hogy „aki hisz énbennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem: és nagyobbakat is cselekszik azoknál.” (Jn. 14:12) Ne alakoskodjunk hát, hanem igyekezzünk felvenni az istenfiúi arcunkat is, melyet Ő is viselt. Ha már szeretnénk olyanok lenni, mint Ő. Istenfiúi arcod jelentkezik valahányszor vissza tudod utasítani az ördögöt, még ha Isten fiának mond is téged. Amikor halálba adod magad Jézussal meghalván a bűnnek és bemerítkezel a Szentlélekbe. – Amikor roskadozol a kijelentések nagysága, az ajándékok sokasága alatt. Amikor megjelennek az első gyümölcsök életeden. Amikor érintésedre betegek gyógyulnak meg, fájdalom tűnik el és szavadra távozik a helyszínről a Sátán. Amikor kis kenyered megsokasodik éhezők éhségének csillapítáasára. Amikor kész vagy a Táborhegy dicsőségéről leszállni egy epilepsziás megnyugtatása végett. Amikor élvén meghalsz és meghalván élsz… Akkor igazán az istenfiúi méltóság, dicsfény, és ábrázat sugárzik magatartásodról. Igen, ha szeretnél olyan lenni, mint Ő, először is nem kell megrémülnöd a témától, hogy ki vagyok én és hogy jövök én ahhoz. Másodszor: hidd el, hogy olyan mértékben ez nem fog sikerülni, hogy bármily csekély konkurenciát jelents Megváltónk számára! Harmadszor: hidd, hogy erre a célra történt az egész váltságmű befejezése, hogy ha szeretnél olyan lenni, mint Ő, akkor ezt meg tudod tenni! Hiszen ez a világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését!


227. oldal

Látom a megnyílt eget Nem gondolom, hogy bárkinek is sikerülne mind a négy területen megvalósítania a krisztusi normákat. Ez csak neki teljesülhetett. De igyekezzetek tökéletesek lenni, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes. Pál így fogalmazza meg ezt a törekvését és ameddig eljuthatott ezen az úton: „Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy tökéletes volnék; hanem i g y e k s z e m , hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus… ezért… egyet cselekszem, azokat, amelyek a hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára!” (Fil. 3:12,14) Pálnál többet mi sem tehetünk. De azt a törekvést mi is gyakorolhatjuk. Nem fantázia szüleménye, hogy olyan légy, mint Ő, hanem igei követelmény az erre való maximális törekvés. Ámen.


228. oldal


A SZENTHÁROMSÁGRÓL Lectio: I. Ján. 4:1-3, 12-15, 5:7.

Textus: IV. Móz. 6:24-26.

Minden évben a pünkösd utáni vasárnapot Szentháromság vasárnapjának nevezzük és ilyenkor a Szentháromság e g y igaz Istenről illik az igehirdetésnek elhangzania. Péntekenként olykor izraeli negyedóra van a rádióban. Az ott hallottakból megállapítottam, hogy számukra megbotránkoztató és megemészthetetlen az a tény, hogy Fia van az Istennek. Úgy érzik, hogy ez az ő monoteizmusukat, egy isten hitüket alapjaiban rombolja össze. De sajnos tapasztaltam, hogy igen sok református ember sem tud mit kezdeni a Szentháromsággal. Olyan unitárius felfogásuk van, hogy „egy az Isten”, ezt csak számszerűségben tudják elképzelni. A tiszasasi evangelizációm alkalmával a gondnoknál volt a szállásom. Ő mondta egyik igehirdetésem után. „Eddig úgy gondoltam, hogy mért menjek én a Fiúhoz, ha mehetek a feljebbvalóhoz is.” Akkor éppen arról szóltam, hogy „senki sem mehet az Atyához, csak én általam.” Most úgy teszek, mintha kezdő keresztyénekhez szólnék, vagy éppen zsidókat kellene meggyőznöm a Szentháromság egységének titkáról. A legnagyobb igei események tanítanak meg minket erre. A teljességet nem adhatom, mert szinte az egész szentírást kellene magyaráznom, de a legkönnyebb, egyszersmind legszemléltetőbb eseteket sorra veszem. Kezdjük hát a teremtés történeténél. Mert a világot a teljes Szentháromság Isten teremtette. Hogy Isten teremtette ez alatt mindenki az Atyaistenre gondol. Ezt nem kell senkinek sem magyarázni. De az már érdekesebb, hogy hogyan kerül ide a Fiú? János evangéliuma így kezdődik: „Kezdetben volt az Ige” – ez Isten teremtőszava, - mielőtt ez testet öltött volna Jézus nevű emberben, azt olvassuk: „ M I N D E N ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Őbenne volt az élet és az élet volt az emberek világossága.” (Lectio: 4-5) Kell ennél aktívabb részvétel valamiben, hogy jelenlétét bizonyítsa? És ha eddig eljutottál, akkor keresed a teremtésben a Szentlelket. A Biblia második verse így szól: „A föld kietlen és puszta volt, és sötétség volt a mélység színén és az Isten Lelke lebeg a vizek felett. (Rúah) Ez a „lebeg” szó az eredeti héberben inkább azt Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

229. oldal

Látom a megnyílt eget jelenti, hogy „kotlik”. Tehát a Szentlélek az, aki ezt a félkész tojást megérleli, kikölti, szellemmel telíti. Így az egyetlen Isten hármas személyiségében hozza létre gyönyörű világunkat. Egy korábbi prédikációmban már érintettem, hogy Istenünk már a teremtés hajnalán tükröt tárt az ember elé a maga hármas egységéről. E tükörben az Atya visszatükröződése Ádám, aki mindeneknek atyja, a Fiú tükre a megölt Ábel, míg a Szentléleké a választott vonal, vagy előegyház feje és megalapítója Seth. Az I. Móz. 18-ban megjelenik Ábrahámnak az angyal. Azért az angyalról írok, mert aki ezt a fejezetet olvassa, hol háromról, hogy egyről olvas, noha mindig ugyanarról van szó. Csak egy keveset idézek szó szerint: „Felemelé Ábrahám szemeit és látá, hogy ímé, három férfiú áll előtte,… és látván eléjük siete. És monda: Jó Uram (egy), . ne kerüld el a te szolgádat… erősítsétek meg szíveteket… És így tovább váltakozik az egyes és többes szám. Ugyancsak észrevehetően a Szentháromság tükörképe a patriarchátus. Ábrahám az Atya, az oltárra tett Izsák a Fiú és a családjából gyülekezetet alapító Jákób-Izrael a Szentlélek funkcióit végzi a választott nép élén. Ezt a felosztást, illetve a Szentháromság funkcionális létezését fejezi ki az ároni áldát is. „Áldjon meg téged az Úr (Atyaisten) és őrizzen meg tégedet.” „Világosítsa meg az Úr (a Fiú, ki a világ világossága) az ő orcáját terajtad, és könyörüljön terajtad (mint Megváltód) „Fordítsa az Úr (Szentlelke révén) az ő orcáját tereád és adjon békességet néked” (aki megbékéltet magával mindeneket.) Mi egyetlen keresztséget ismerünk és azt „az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevébe szolgáltatjuk ki. Az újszövetség azonban ismeri a v í z k e r e s z t s é g e t mely az Atya oltalmába, gondviselésébe avat. Ismeri az ú j j á s z ü l e t é s

ke-

r e s z t s é g é t , mely a Krisztus halálába való bemerítkezésünk. És ismeri a S z e n t l é l e k k e r e s z t s é g é t , amelyben beteljesedik a megváltott ember Szentlélekkel. És immár az Újszövetségnél vagyunk. Itt is van egy néhány igei példa, amelyről egyáltalán nem mondhatja senki, hogy erőltetett e helyen alkalmazni. Íme: „A Szentlé-


230. oldal

Látom a megnyílt eget lek száll tereád, - mondja az angyal szűz Máriának, - és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged, azért ami születik is, szentnek hívatik, Isten Fiának.” (Lk. 1:35) Amikor Urunk megkeresztelkedik, megszólal az Atya: „Ez az én szerelmes Fiam (Mt. 3:17), és megjelenik a galamb alakjában a Szentlélek (Ján. 1:32) Urunk maga, saját szavaival rendelte el, hogy a keresztséget az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében végezzük el. Ki az, aki Jézusnál is okosabb, ha Isten egységét féltve elveti a Szentháromság tanát? Ilyet is olvasunk a Ján. 14:26-ban: „Ama vigasztaló pedig a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya…” És milyen frappáns foglalata mindezeknek ez az ugyancsak jánosi ige: „Eljön majd a Vigasztaló, akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, aki az Atyától származik, az tesz, majd énrólam bizonyságot.” (15:26) Egy mondatban kétszer is megjelenik a Szentháromság mindenik személye. De mindenik közt a legközérthetőbb János levelében olvasható: „Hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Ige és a Szentlélek: ÉS EZ A HÁROM EGY! Végül idézem az idevágó részt a II. Helvét Hitvallásból: „Hisszük és tanítjuk, hogy ebben a véghetetlen egy és oszthatatlan Istenben elválaszthatatlanul és elegyíthetetlenül a következő személyek különböztethetők meg: Atya, Fiú és Szentlélek, mégpedig úgy, hogy az Atya öröktől fogva nemzette a Fiút, A Fiú emberi szóval ki nem fejezhető módon született, a Szentlélek pedig mindkettőtől származik, mégpedig öröktől fogva és mindkettővel együtt imádandó, úgyhogy nincs három Isten, hanem van három ugyanazon lényegű, egyaránt örökkévaló és egyenlő méltóságú személy és sorrendben megelőzi egyik a másikat. De közös egy isteni természete van az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.” Ámen.


231. oldal


CSAK KÉT ANYAKÖNYV VAN Lectio: Fil. 4:1, 3, 4.

Textus: Jer. 17:13/b – Lk. 10:19/a, 20

Mint harangjáték csilingel a misszió felett Urunk szava: „Ne azon örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a neveitek fel vannak írva a mennyben.” Magam is boldoggá váltam ettől az igétől. Amikor pedig délután megkaptam az ellenigét, a névsorban lételem még becsesebbé vált. Ez az ellenige, mely alapigénk is volt, így szóLectio: „Akik elpártolnak tőlem a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat!” A két ige arról ad hírt, hogy két anyakönyv van. Ezen a földön sok helyre be van írva nevünk. Istennél csak két helyre, de ez is csak hűtlenség esetén. Az egyik a mennyben van, - és ennek kell örülnünk. A másik a földbe írott és ez egyenesen tragikus. Amikor a megkövezők Jézus elé viszik a tetten ért asszonyt, hogy vele mondassák ki az ítéletet, Jézus elmondja emlékezetes szavait: „Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.” Erre beáll a csend, az önvizsgálat döbbent csendje és széledezni kezdenek. Jézus ebben a csendben „ír a földre”. Mit írhat? „Akik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be…” Jézus a porba ír valakit, vagy valakiket! Mózes jól ismerte az Úr gondolatvitelét. És amikor népének ítéletét látja és odaveti magát közbenjáróként, azt mondja az Úrnak: „Most bocsásd meg bűnüket; ha pedig nem: törölj ki engem a te könyvedből, amelyet írtál.” Az élet fájáról, mely az igében is szerepel és sok pogány vallás is átvette, az volt a hit, hogy annak levelein egy-egy ember neve van felírva. Amikor lehull valakinek a levele az élet fájáról, akkor az meghal. Amikor Mózes lejön a hegyről a törvénytáblákkal és az aranyborjú imádata borzadállyal tölti el Mózest, azon a napon elhull 3000 ember, porba íratik 3000 férfi, lehull 3000 falevél, szintén a porba. Mózes felajánlkozását nem fogadja el Isten. „Aki vétkezett ellenem, azt törlöm ki az élet könyvéből.”


232. oldal

Látom a megnyílt eget Pál is így fogalmaz, miután segítőtársait felsorolja: „… kiknek neveik fel vannak írva az életnek könyvében.” (Fil. 4:3) A szeretet forró tüze égette bele ebbe a könyvbe a hűségesek nevét. Óh, ezek a nevek nem vas tollal és gyémánt heggyel vannak beírva, mint „Juda bűne” (Jer. 17:1). Vagyis az élet könyve névsora nem kitörölhetetlen. Meggyőződésem, és mióta ezt vallom elég sok ige alátámasztotta ezt bennem, hogy valójában minden ember eleve be van írva az élet könyvébe. Oda tehát nem beíratunk egy-egy döntésünk alkalmából, hanem kihúzatunk, illetve kihúzatnak porba íratás végett, azok, akik az Úr ellen döntöttek. Porba íratni annyi, mint végleg eltöröltetni. A port a szél elfújja, a név megsemmisül. A port a víz elmossa, az állatok eltapodják, a név a porban nem marad meg. A régi világban a név azonos volt a személyiséggel, akit megjelölt. A névvel együtt megsemmisült annak viselője is. A porba íratáshoz azonban szükséges volt az élet könyvéből való kihúzatás. E nélkül nem kerül a porba senki. A porba íratásról eszünkbe kell, hogy jusson, hogy Isten rendelése, az, hogy „por vagy te, s ismét porrá leszesz”. De azt se felejtsük el, hogy a por a kígyó eledele: „hasadon járj és port egyél életednek minden napjaiban.” És okvetlenül különbséget kell tennünk a porrá létel két neme között. Ezek: 1. Porrá létel az élet könyvébe való bennmaradás mellett, - 2. És porrá létel a porba írottan. Mivelhogy a „bűn zsoldja halál”, Isten nem változtatja meg egyszer kimondott szavát. Így a porrá lételtől a Krisztus keresztje sem ment meg, de megvált belőle és halandóból halhatatlanul hoz elő. Akinek azonban porba írottan hitelesítve adja az Úr a porrá lételt, annak a második halál a Vég betetőzése. És még a porban maradást is inkább kívánnák, mint a kénköves tüzes tóra való feltámadást. Sajnos korunknak és gyülekezeteinknek igen jól tápláló kígyója van. Ha meg nem térsz, kígyóeledel leszel te is. Ne gondold, hogy van harmadik út, hogy van valamiféle más anyakönyv, ahova a magukat jóba foglaló emberek kerülnek. Ilyennek sehol nincs nyoma. Meg kell térni, ujjá kell születni ahhoz, hogy ne írassék a porba neved, amely már benne volt Isten előlegezett kegyelméből az élet könyvében! Ne járj úgy, mint a menyegzői vendég, akit kidobat a házigazda, mert nincs menyegzői ruhája! A porba írottakhoz szól így az ige: „Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, mely – nem nektek, hanem – az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett.” (Mt. 25:41) Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

233. oldal

Látom a megnyílt eget Itt is parallel az ige azzal a másik ténnyel, hogy eredetileg mindenki be van írva az élet könyvébe, s ha megtér, ott marad örökre, ha meg nem tér, kihúzatik és a porba íratik. Eddigi véleményem alátámasztására hadd idézzem a Jel. Könyvéből a sardisi gyülekezetnek adott jutalmazásból: „Aki győz… sem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.” (Jel. 3:5) És ha már itt tartunk, még egy Jelenések könyve béli igére hívom fel a figyelmet. Az 5. részben van egy jelenet, amelyben a királyi székben ülő, - az Atya, - egy könyvtekercset tart a kezében, ez le van ekkor már pecsételve hét pecséttel. Tehát sem beleírni, sem törölni nem lehet onnan többé senkit. Be van fejezve a nagy mű. Egy erős angyal kiált: „Ki volna méltó arra, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak pecséteit?” Senki, sem a mennyben, sem a földön. Döbbent csend a mennyben, Sírás, mígnem megjelenik a Bárány, mint egy megölött. Elvette a könyvet a királyi székben ülőnek kezéből. Erre olyan ováció keletkezik a mennyben, olyan örömrivalgás, önfeledt ujjongás, hogy az ember alig érti, mi van itt ennyire örülni való? Valami nagyon nagydolognak kellett történnie. Amikor ezt átgondoltam és imádkoztam a mennyei ujjongás megfejtéséért, tudtomra adta Istennek a Lelke, hogy itt bizony igen nagy dolog történt. Mégpedig az, hogy az igazságos Isten kezéből a kegyelmes Isten kezébe került át az élet könyve, az elől-hátul beírott tekercs. Éppen ezért „Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot, és bölcsességet és hatalmat és tisztességet és dicsőséget és áldást” (Jel. 5:12) Életem az Ő kezében, Isten Bárányának, ki az Isten Fia, a kezében van. És nem csak ez, hanem az örökéletem is. Ne félj a haláltól, s a porrá lételtől, ha neved bent van az élet anyakönyvében, mert azt átvette már a Bárány. Ezért hittel éneklem a halleluját: „Porból kiáltok, a magasban Halld meg kérésemet! Óh, szállj le hozzám, Hogy magamban, Megérezhesselek! Óh, ez minden vágyam, reményem! Királyom! Add meg! Add! Ne éljek én, csak élted éljem! S csak érted, s Általad!” Ámen.


234. oldal


ÍTÉL AZ ISTEN Lectio: I. Kir. 18:17-40

Textus: I. Kir. 18:38.

Tisztázzuk mindenekelőtt, hogy ki az a Baál és társai és hogyan tisztelték őket? A Baál név tulajdonost, urat, férjet jelent. De jelentései közt ott van az uralkodó, parancsoló, hatalmas. Ez utóbbiak kiemelik őt az előbbiek fölé. Arról van szó a Baál kultuszban, hogy aki uralja a népet annak tiszteletére a hegyeken berkeket, ligeteket alakítottak és makcebákat állítottak. Baált hímneműnek tulajdonították. Nőnemű változatai a Baalátok, Aserák, Astóretek, Astarték. Ez valamennyi ugyanaz a környező tájnyelvek elnevezése szerint. Fő funkciójuk a termékenység. Követésük is a termékenységben merült ki. Rendkívül jól jött az érzéki embernek, hogy egyszerre tudott istentiszteletet tartani az által, hogy a nő a férfinak, a féri a nőnek válogatás nélkül odaadta magát á l d o z a t k é n t . Vagyis a paráznaságot istennek tett áldozatképpen könyvelték el lelkiismeretükben. És erre még féltékenynek sem illett lennie a másik félnek, hiszen hűtlen párja „istentisztetet” cselekedett. Egyfelől ezért van a prófétáknál oly sok szó a parázna férfiakról és parázna nőkről. Másfelől ezért nevezi az Úr prófétái által paráznának az egész Baál kultuszhoz csatlakozott népét, Jákóbot, Izraelt, Judát, Efraimot Samariát stb., mert maga a Baálokoz való csatlakozás hűtlenség volt a teremtő Urával szemben. A Baál kultuszt ebben az értelemben kiváltképpen Hóseás próféta éli meg, akinek jelkép és kiábrázolásként parázna nőt kellett feleségül vennie, akit különben szeret az ő társa. „Menj, végy magadnak parázna feleséget és parázna gyermekeket, mert paráználkodván paráználkodik e föld, nem követvén az Urat.” (Hós. 1:2) Mózes IV. könyvében ezt olvassuk: „Mikor Sittimben lakozik Izrael, kezd a nép paráználkodni Moáb leányaival, mert hívogatták a népet az ő istenük áldozataira.” (25:1-2) Ez a Baál kultusz, vallásgyakorlata. Akháb, Izrael királya államvallás rangjára emelte ezt a fajtalan kultuszt. Felbujtója Jezabel volt. Lányuk Athalia, amikor Juda királynéja lett átvitte oda is, hogy totális legyen a fertőzés. Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

235. oldal

Látom a megnyílt eget Isten nem felejtette el Baált. Még a Jelenések könyvében is így olvasunk errőLectio: „Van valami kevés panaszom ellened, mert vannak ott nálad, akik a Bálám tanítását tartják, aki Bálákot tanította, hogy vessen botránykövet az Izrael fiai elé, hogy egyenek a bálványáldozatokból és paráználkodjanak. Tudjuk, hogy miután belső kényszerre Bálám igen megáldotta Izraelt, utána rávette, Bálákot, hogy hívassa meg Moáb leányaival Izrael férfijait a paráználkodó kultuszra. Így akarta Izrael ellen kihívni Istenének haragját. – Majd a thiatirai gyülekezethez írott levélben Jezabelre van utalás. „Van valami kevés panaszom ellened, mert megengeded amaz asszonynak, Jezabelnek, aki magát prófétának mondja, hogy tanítson és elhitesse az én szolgáimat, hogy paráználkodjanak és a bálványáldozatokból egyenek.” (Jel. 2:14,20) Isten nem felejt! Ez volt tehát a Baál kultusz, amellyel Illyés próféta felvette a harcot. Volt? – Bárcsak múlt időbe lehetne tenni! Sajnos van! Van ma is, most is, itt is! Van Baál kultusz, csak modernebb formában, mint háromezer évvel ezelőtt. Amikor egy állam hivatalosan és hitelesítetten meghirdeti a -

szabad szerelmet,

-

az élettársi viszonyt

-

a művi abortuszt,

akkor államvallássá emelkedik a paráznaság, a családok szétzilálása. Amikor a házasság szentsége egy „papír” csupán, amelytől igazán el lehet tekinteni, akkor Akhábok és Jezabelek világát alakítjuk ki, és államvallássá emelkedik az erkölcstelenség. Nem társadalmi rendünk számlájára írom csupán, hanem korunk, korszellemünkére is, mert a nyugati istentelenség éppoly baáli légkörben él, mint keletünk istentagadása. Modernitása, romlottsága annyiban jutott tovább (de nem előbbre), hogy ma már a testi paráznaság társul a kábítószer élvezetével, a homoszekszualitással és az itallal. A teljes züllés állapotában él világunk. És hányan, de hányan gondolják úgy, hogy amit mindenkinek lehet, miért ne lehetne nekem is, különösen ha még gyönyört is ad? Eljutottunk a mikeás próféta megállapításához, hogy „ha valamely szélházi és csalárd így hazudoznék? Prédikálok néked borról és részegítő italról, az volna e népnek prófétája.” (2:11) De a testiséghez járul éppen ilyen értékrenddel a pénz, „A Disznófejű nagyúr”, a karrier, Jezabel asztala (megélhetés) és az egész világunk szervezete, mely annak idején négyszázötven Baál és négyszáz Asera papból állt. Ma pedig – elnézést a kivételektől, a mai papokból, akik nem pásztorai a nyájnak, csak béresei. Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

236. oldal

Látom a megnyílt eget De ítél az Isten! Előhívja Illyést és a körülötte tömörült kicsiny hívő népet. Ma is vannak az Úrnak választott edényei, akiket a mai hívő nép, az Anyaszentegyház élő része követ. És tetemre hívják Isten nevében a parázna, anyagias, materialista, karrierista világot. MEDDIG SÁNTIKÁLTOK KÉTFELÉ?! Döntsetek. „Ha az Úr az Isten, kövessétek Őt; ha pedig Baál, kövessétek azt.” Meddig tartasz még két vasat a tűzben? Meddig fekszi még lelkünket a jóeli prófécia, hogy „Népemre sorsot vetettek, a fiút szajháért adták oda, a lányt pedig borért cserélték el, hogy ihassanak…Eresszétek néki a sarlót, mert megérett az aratni való…Tömegek, tömegek az ítélet völgyében! Közel van az Úrnak napja az ítélet völgyében!” Illyés az esti áldozás idején megkészíti az áldozatot és tüzet kér az Úrtól. És Isten, a Baál papok csődbe juttatója, Illyés kérésére tűzzel válaszol. De válaszol! És válaszol! Nem hagy magunkra a nyolcszázötvenes túlerővel szemben sem. Jön azzal a tűzzel, amiről így énekelünk: „Jön a földre égi üzenet, A hatalmas Isten szól, Haragomban küldöm tüzemet, Aki bűnös meglakol. Égi üzenet, szörnyű üzenet, Az ítélet, hogy közel, Hova rejtsem bűnös fejemet, Ha talán már nem jön el?” Istennek ítélő tüzei gyakran meglátogatták az ő népét. Ilyenek voltak Sodoma tüzei, Nádáb és Abihu tüzei, a tüzes kígyók, a kétszer ötven ember. De ez ugyanaz a tűz, amelyről Urunk mondja, hogy „tüzük el nem aluszik”. És van Urunknak egy másik tüze, amelyből érkezett Mózes, Ez a tűz nem ártott Sidráknak, Misáknak és Abednegonak. Ilyen tűzzel és Szentlélekkel keresztel Urunk. Majd kijelenti, hogy „Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak, és mit akarok, ha immár meggerjedett.” (Lk. 12:49) Ilyen volt a pünkösdi láng. Ítél az Isten! És senkinek sem mindegy, hogy a harag tüze száll alá és megemészt valakit, vagy a Lélek tüze és életet ad, sőt szentséget, sőt megdicsőít. Menekülj a harag tüzétől a Szentlélek tüzéhez, mely megemészt minden salakot, de téged tisztán hagy. Ámen.


237. oldal


MÉLYEBBRE BENNED Lectio: Ezék. 47:1-12

Textus: Jel. 22:1-2

Isten iránya, ahogy viszi az embereket mind mélyebbre az élet vizében, fentről lefelé mutat. A Sátáné pontosan fordítva. Ha csak az Úr megkísértésére gondolok: kövek, templom, hegy. Ezékielnél is megmutatkozik ez az irány. A startpont: „Letett egy igen magas hegyre, aztán le a templomba, a városban, majd bele a vízbe. Tetszett az Úr istennek, hogy egyetemes sorsunkat az élővíz árjával hozza kapcsolatba. Már az édeni berendezésben így olvassuk: „Folyóvíz jön ki az Édenből és négy főágra szakad. Ezékielnél a templom küszöbe alól. A Jel. Könyve szerint: „Isten és a Bárány királyi székéből ered…” Tehát mind a három isteni eredetre utal. És az ezékieli folyó is négyes tagozódású: bokáig, térdig, derékig, ellep. És még erről a vízről annyit, hogy az életet adó és gyógyító valamennyi megjelenési formájában. Élni fog benne minden élőlény. A folyam környéke minden korban az új Édent idézi vissza. Összefoglalva: az élet vize, mindnek a forrása Isten, útja pedig ez a földi lét. Ma az a kérdés, hogy meddig értél el ebben az áldásáradatban. Ez a folyam ma is itt folyik és mennyien epednek el mellette, mint annakidején Hágár, akihez közel volt a forrás és a halál egyaránt. Pedig aki e forrásra épít, nemcsak egészséges lesz lelkileg, de örökéletét is biztosítja ez az életfolyam. A tócsák és pocsolyák nem gyógyulnak meg és nem gyógyítanak. Egy mátrai sétánk alkalmával egymáshoz közel két forrást fedeztünk fel feleségemmel. Az egyik kristálytiszta vizű volt, mert belőle egy vékony kis erecske csordogált, s így a felbuzgó víz állandóan friss maradt. A másik forrásnak nem volt lefolyása. Vize zavaros volt és békák ugráltak ki s be a vizébe. Akiből nem csörgedez a bizonyságtétel az előbb-utóbb békáknak ad helyet az életet adó, szomjat oltó víz helyett. És ne feledjük, hogy az élet vize mellett a fák havonta új gyümölcsöt teremnek. Van-e új gyümölcsöd? Olvastam, hogy egy megtért afrikai farmer sírva fakadt a közössége előtt, hogy „már két hete nem tért meg senki a bizonyságtételére!” Hol vagyunk mi a felelősség ilyen édes terhétől? Száraz lábbal érkeztem e világba. Isten csodája volt, már megérkezésem is. Az élet vizének vékony erecskéje egy keresztelő kancsóból hullt a fejemre. Nem tudtam Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

238. oldal

Látom a megnyílt eget miért, nem volt benne semmi akaratom. De itt vajon nem angyal viszi-e be a folyam első gázlójába a prófétát? B e l e v i t e t e t t , ő nem akart belemenni, de nem is ellenkezett, mint én és mi a keresztség alkalmával. Miből áll ez a szellemi folyam? Tudjuk, hogy a víz kémiai összetétele H2O = (ez egyenlő) Isten ideje + a Bárány vére, az Oxigén pedig a Szentlélek. Az én megkeresztelt életem olyan b o k á i g érő keresztyénség volt. Hittanórák, helybeli litániák, majd istentiszteletek, teológia és még mindig bokáig ért nekem az élet vize, el egészen 33 éven keresztül. Egy kedves Halleluja így elemzi e víz áldását: „ Ösmérek egy drága, dicső folyamot, Csendben folyik, rejti bozót, Mégis vize isteni fénybe’ ragyog. Ösméritek ezt a folyót? Ahol ez a drága folyam kanyarog Minden szív újongva derűl, Hogy rája az égnek áldása ragyog, És bánata gondja elül. A cseppje mi tiszta, az árja mi mély Életre üdíti szíved, Minden sebedet behegeszti, ne félj, S elmossa a bűneidet. Sebzett szívek jertek ide, Oly tiszta oly hűs a vize, Oly gazdag e forrás és oly friss, És ömlik értetek is.”

(Hal.. 170)

És én annyi ideig csak bokáig gázoltam e drága folyamban. Egy kicsit benne voltam a vízben és nagyon kilátszott, hogy ki vagyok ÉN. De még itt is Ő vitt át. Csak egyedül Jézus, csak egyedül Ő. Harminchárom év után könyörült rajtam és tovább vitt ezer singgel és a kereszt alá sodort és e víz sodrásában emelt. Ez valóban „forrongó, gazdag ár” volt. Repültem a térdig érő vízben. Boldog lettem, örültem. Most igazán betöltött az a tudatos öröm, hogy itt is Jézus vitt át, csak egyedül Ő. De még midig sok kilátszott belőlem. Már hívő énem volt, de még mindig az ÉN-em volt hívő! Ez az átkelésem ismételt keresztség volt, mégpedig az Ő halálába, az ő vérének érdemében való bemerítkezés. A kötelező, a második keresztség. Aztán újabb 33 évet töltöttem e t é r d i g érő keresztyénségben. Aztán ígéretéhez képest megkeresztelt tüzével is. Ez után, az ismét 33 évig tartó ezer singnyi út után, betöltött az Úr Szentlelkével és itt éltem át a harmadik keresztséget, a SzentlélekIdekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

239. oldal

Látom a megnyílt eget keresztséget. Áldassék érte az Úr neve, mert ezen a szakaszon is Ő vitt át! Egyedül Jézus, csak egyedül Ő. Immár 66 éves voltam. Ekkor már n y a k i g benne voltam az élet vizében. Már könnyűvé váltak lépteim, hiszen Ő volt a víz felemelő ereje, Ő tartott fenn. És ismét idéznem kell egy Halleluját, mert frappáns foglalatát adja az eddig elmondottaknak. Így emlékeztet a bokáig érő vízre: Óh hogy volt idő mikor még Éltem csak magamnak én, Hallám, amint hívsz szerényen, Ámde így szólt büszke szívem: Semmit Te, mindent csak én. Amikor térdig jártam az élet vizében: Ám megleltél, s megpihentem Vérben ázott fád tövén; Láttam nagyszerű szerelmed, S büszke szívem lassan enged: Van mit Te, de van mit én! Amikor pedig derékig merülhettem bele: Ámde Szentlelked varázsát Mind forróbban érezém. Én kisebb levék, Te nőttél, És szivemben forró vágy kél: Többet Te, kevesbet én! Végül nyakig úszva a vízben: Óh de a hegyek magasak, Tenger zúgó árja mély, Ámde még nagyobb szerelmed, Üle teljes győzedelmet: Mindent Te, semmit se én. És nem akarok itt megállni. Vágyom oda, ahol már nem éri a lábam a földet. Úszni az Ő megtartó erejében, sodortatni az ő Lelke által, ringattatni a kegyelem hullámain. És elmerülni boldog önfeledten szerelme habjaiban. „Óh forrongó gazdag árja, Megváltóm szerelminek, E ronahó boldog árba’ Lemerülök és hiszek!” „Jöjj hát az élet vizéhez, szomjazó és fáradott Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

240. oldal

Látom a megnyílt eget Enyhül itt bűneid terhe, megszűnik gond, s bánatod… Itt van az élet forrása, gyógyhelyed ez egyedül! Ámen.


241. oldal


A GYŐZELMI PROGRAM Lectio: Luk. 12:49-57, 14:26:27.

Textus: Mt. 10:34-35.

Minden igével élő ember számára kedvesek Urunknak az „Azért jöttem” kezdetű igéi. Csak éppen nem ezek. Azért jöttem, hogy bűnösöket hívjak megtérésre, hogy betegeket gyógyítsak, hogy az ördög minden fegyverét elszedjem, stb. Ezek jutnak eszünkbe, ha Jézus jövetelének céljait nézzük.. De kinek jut eszébe, hogy Jézus azért jött, hogy tüzet, - fegyvert, - meghasonlást hozzon az emberek közé. Én most erről az oldaláról szeretném bemutatni Jézus győzelmi programját. Legalább nem csupán egyoldalúan, a magunknak kedves oldalról ismerjük Őt. Jézusunk, bármilyen bizarrnak tűnik is, a maga győzelmi programját hirdeti meg ezekben a versekben. Győzelmének eszközei: tűz – fegyver, - meghasonlás. Világi szemmel nézve furcsa eszközök ezek Jézus kezében. Mert a magunk körében nem furcsálljuk, de Jézusnál?! Előlegezz nekem annyi hitet, hogy ezek az eszközök a teljes ige tükrében krisztusi jelleget kapnak és mindnyájunk küzdelmeinek és győzelmünknek legfőbb biztosítékai lesznek. Most pedig vegyük sorra: 1. T Ű Z . Nem személytelen, ezt jól meg kell jegyeznünk. De nem is mi produkáljuk. Az a tűz ugyanis, amit mi létesítünk eléget, vészt hoz, pusztít. Az a tűz, amelyet Jézus gerjeszt a Szentlélek tüze. Ez a tűz, mivel isteni eredetű, emberek által el nem oltható. A szellem lobogása ez, s ez a szellem ezen a síkon éppúgy elválasztja a nemes fémet a salaktól, mint a kohó tüze. Jézus magára nézve is mondja: „Keresztséggel kell nékem megkereszteltetnem.” Miféle keresztséggel? Hiszen nyolc napos korában körülmetéltették, fellépése előtt bemerítkezett a Jordán vizébe és nála ez együtt járt a Lélek keresztséggel, aki galamb alakjában szállt le rá. Hát milyen keresztség létezhet még? A tűzkeresztség. Ez Jézusnál a kereszthalál volt. Ezért is teszi hozzá, hogy: „Keresztséggel kell nékem megkereszteltetnem; és mely igen szorongattatom, míglen ez elvégeztetik.” (Lk. 12:50) Ebben részesültek mártírjaink és ha egyetemesen akarjuk látni, akkor a hívők tűzkeresztsége a halál, bármilyen könnyűnek, vagy bármily drámaian nehéznek


242. oldal

Látom a megnyílt eget látszik is az. De maradjunk meg amellett azért értelmezés mellett, hogy ez a tűz maga a pünkösdi láng, mely egyszerre rombol és épít. Égeti az ó-embert, miközben építi az újat. Ez a tűz bevilágította már az Ószövetséget is. Ábrahámnál az égő fáklya és füstölgő kemence a szövetségkötés tüze volt, Sodomában az ítélet tüze. Ez jelenik meg a csipkebokorban és visszadobja negyven év után Mózest Egyiptomba, hogy az elkezdett munkáját vigye végbe. Sok egyéb tűz közt ez emészti meg a szent sátor és majd a templom felszentelő áldozatát. Ez pattan ki az angyal pálcájából Gedeon vendéglátó áldozatánál. Ez jelenik meg a Kármelen. Az Újszövetségben tipikusan a pünkösdi láng ez a tűz. És valóban még aznap tűzbe borítja egész Jeruzsálemet, de még az apostoli korban az egész akkor ismert és elérhető világot. Erre a tűzre rátették életüket az apostolok, maguk is mártírhalálban érve meg a tűzkeresztséget. És el nem szabad felejtenünk, hogy noha Urunk özönvízzel már nem veszti el ezt a világot, de bizony a tűzözön határozottan beígértetett, meglesz. Hogy „kinek-kinek a munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg…” Urunk tervében győzelmi eszközként létezik a tűz, akár a misszió tüze, akár az ítéleté legyen az. 2. F E G Y V E R . Urunk másik programpontja a fegyver. Hogy félreértés ne essék, így ágyazza a fegyver gondolatát Urunk az igébe: „Nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre, hanem hogy fegyvert.” (Mt. 10:34) Ez nagyon is félreérthetetlen és félremagyarázhatatlan fogalmazása Urunk programjának. Nem békességet! Nem a temető békességét, nem az álbékességet, mely alatt ott izzik az indulat. Nem a halál békességét, amelyről azt állítják, hogy „ő már megbékélt.” Ezzel az igével oda mutat az Úr, hogy én a békességcsinálás eszközét adom a kezetekbe. „Si vis pacem, para bellum”(ha békét akarsz, készülj a háborúra). Az a béke ugyanis, amely megbékélés Istennel, megbékélés embertársainkkal, megbékélés a körülményeinkkel és megbékélés önmagunkkal, csak és kizárólag harc árán érhető el. Nagy belső és külső harc árán. Ennek a fegyvereit adja kezünkbe az Úr. Pál ezeket leltárba szedi az Ef. 6:13-18 versekben, elébe tévén azt is, ami kulcsa az egész keresztyén felfegyverkezésnek. „Nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.!” (Ef. 6:12)


243. oldal

Látom a megnyílt eget Harcra vagyunk elhíva. A békesség kiharcolására. De nem vallásháborúk gyilkos eszközeivel. Erre a harcra is áll a parancsolat: „Ne ölj!”Harcolj! A keresztyénség földi harcok során kivívott mennyei győzelem. 3. M E G H A S O N L Á S . Minden őszinte, leplezetlen vallástétel nyomán ott jár a meghasonlás. Ez leghamarabb a családi élet keretein belül mutatkozik az újjászületett családtag és az ó-embernek maradottak között. De társaság, munkatársak, iskolatársak, barátok megosztása is meghasonlást okoz. Vannak, akik ezt álszelídséggel el akarják kerülni. Nem lehet. Urunk adta kezünkbe ezt a fegyvert is. Sőt Urunk még ki is élezi. „Aki inkább szereti atyját, anyját stb. az nem méltó énhozzám. „Amikor nincs meghasonlás, akkor mélyponton van a hívő élete. Megalkudott az álbékeség kedvéért. Az Úrhoz való hűségünk a meghasonlásban realizálódik. A meghasonlásban élhető meg a keresztyén többlet. Az egy mérföld helyett kettő, a jobb arc után a bal is, az alsó ruha után a felső is stb. Tűz, - fegyver, - meghasonlás; mérhetetlen pusztulás hordozói a világ kezében. A Szentlélek által azonban a tűz életet ad. – A fegyver erőt, dinamizmust biztosít hordozójának. – A meghasonlás átsegít a krízisen és hűségben tart. Égjen szívedben a Lélek tüze! Tüzesítse át beszédedet, szolgálatodat, imádságaidat! Légy felszerelve Jézusunk fegyvereivel és Lelke által forgasd azokat és harcold meg ama nemes harcot úgy, hogy mindvégig megálld a nagy tusát! E végből öltözzétek fel magatokra az alázatosságot, szelídséget, jószívűséget! És keresztelkedjetek meg a meghasonlás szenvedéseivel, mert néktek adatott az a kegyelem, nemcsak azért,hogy higgyetek Őbenne, hanem hogy szenvedjetek is Őérte! (Kol. 1:24) „Uram, óh add, ha vándorútam, Majd végetér itt a háborúban, Elérjek hozzád, S te fényes orcád, Hadd lássam én.” Ámen.


244. oldal


MINDEN KÖRÜLMÉNYBEN Lectio: Csel. 16:14:34.

Textus: II. Tim. 1:8.

Minden keresztyén embernek, tehát nemcsak a papoknak, valamiféle küldetése van, amit e földi életében teljesítenie kell, mert számon kéri tőlünk az Úr. Úgy kell ezekről elszámolni, mint a talentumokról. Sáfárok vagyunk, akik megbízást teljesítünk. Pál írja: „Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit, mint Isten titkainak sáfárait.” A jó sáfár nem költi el ura vagyonrészét, amelyet rábízott, nem ássa el Ura talentumait és nem rejti azt keszkenőbe. Sőt nem is csak számításból, vagy kötelességből tesszük urunk megbízását, hanem jó kedvvel, szívesen és a túlteljesítés ambícióival. Akkor teljesül Urunknak az az igénye is, hogy „minden áldozatodhoz sót adj!” Sajnos leggyakrabban az a válasz születik meg részünkről, hogy most nem alkalmas az idő, nem kedvezőek a körülmények, nincs megkészítve szolgálatunk az Úrtól és így nem is remélhetünk áldást, eredményt, kamatot sáfárságunkra. Nézzük Pál apostol esetét a felolvasott ige kapcsán, és meglátjuk, hogy milyen alkalmakat, illetve körülményeket lát megfelelőnek a bizonyságtételre. 1. Első küldetése egy istenfélő asszonyhoz L í d i á h o z fűződik. Nem is helybeli, mert thiatirai bíborárus nő. Szombat van. Még ott ezt tartják, de templom nem lévén, a zavartalanság biztosítása végett egy folyóvíz partjára mennek az azonos hitben lévők, tehát a keresztyének. Itt Pál bizonyságot tesz és szolgálatának két eredményét rögzíti az írás. a/. Lídia megkeresztelkedik, vagyis a mellettük lévő folyóvízbe bemerítkezik. b/. Az sem közömbös ebben az időben, hogy otthonát felkínálja Pálnak és Silásnak szállásul és az atyafiaknak templomul, istentiszteleti helyiségül. Mondhatja erre bárki: Ez is küldetésteljesítés? Hívők között? Ez könnyű! Ezt bárki megteszi! Próbáld meg, és ha gyümölcsözni fog, vedd áldott előgyakorlatnak a többihez, mert a Kísértő ezt a bizonyságtételedet is észrevette és nem hagyja annyiban!


245. oldal

Látom a megnyílt eget E küldetés főterméke az, hogy Lídia szabad! Indulhat az ébredés otthonától, mint egy támaszponttól az egész Filippiben, sőt egész Macedóniában, Filippi lévén annak fővárosa, Minden kockázatával együtt! 2. Következő állomás a bizonyságtételre egy s z o l g á l ó . Nekünk még a szolgálókat is figyelemre kell méltatnunk, akik a társadalom leírt rétegét képezik? Igen. Őt is Isten teremtette, a Teremtő képét és hasonlatosságát viseli magán. Ez a lány egy jóstehetség, de nevezhetjük megszállottságnak is. Ha a Lélek által van, akkor ez prófétaság, ha idegen lélek cselekszik így emberben, akkor megszállottság a neve. Amit ez a lány mond, abban nincs semmi rossz, akár hitvallás is lehetne, ha nem volna mögötte a piszkos háttér, a pénzért, anyagi javakért való tülekedése gazdáinak. Először Pál sem ítéli el, hiszen igaz, amit mond. De pár nap múlva már érezhető, hogy a Lélek nem szajkózza így, még a jót, az igazat sem. Hogyan érzi meg ezt Pál, és mi miért nem tudjuk ugyanígy megérezni a jónak látszó dolgokat? Pál karizmatikusan, még pedig a „lelkek megítélésének karizmája” által ismeri fel az idegen lelket, és nem egyszerűen valami logikával. Ha így van, akkor megérti Pál, hogy itt az ő küldetése az ördögűzés. De hogyan teljesítse ezt egy nálánál nagyobb hatalommal szemben? Ismét karizmatikusan. A szabadítás kegyelmi ajándékával. Pál ismeri az ördög hatalmát, és jellegét. Már találkozott Elimással, már megkövezték Listrában, már Kosárban eresztették le a kőfalon Damaszkuszban. Ez mindmegannyi találkozás az ördög praktikáival. Vállalja az ellentámadást, hiszen gyötri a karizma. „Jaj nékem, ha nem hirdethetem az evangéliumot!” És van bátorsága Pálnak, hogy használja a néki adott kegyelmi ajándékot. „Parancsolom néked a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle.” És kiment a gonosz lélek, a jóstehetség. Gazdái ezzel elvesztették pénzkeresetük eszközét. 3. Ítélet alatt. Ebben sűrűsíthetjük e próbatétel tetteit. A szolgáló leányból kiment Sátán most a lány gazdáiban talál helyet magának. Azokon keresztül lázadást szít Pál és Silás ellen. A felbujtott népharag letépi ruháikat, ott állnak szégyen-párként, világ csúfjaként mezítelenül a tömegben. Találnak a köztéren egy bírót, aki elrendeli megkorbácsoltatásukat. Nem tudja, hogy miért, de a tömegnek nem tud ellenállni és igényüket kielégítvén, mint nemrég Pilátus Jézust, ugyanilyen okból, megkorbácsoltatja őket. Csattog a korbács a hátukon, vér serken a nyomában, amiből majd a börtönőr fogja kiIdekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

246. oldal

Látom a megnyílt eget mosni őket. De mit számít most mindez! Fő az, hogy a szolgálólány szabad! Szabad a megszállottságtól, szabad az ördögtől és már szolgálata sem kell többé gazdáinak, szabad a szolgaságtól! S aki sokféle szabadsága révén így megüresedik, az alkalmassá válik az új megtöltekezésre, amely minden bizonnyal megtörténik a Lídia házi közösségében. Az ördög nem alszik. Egy konferencián bizonyságot tettem az Úr mellett Tahiban. Pár nap múlva megjelent ellenem egy féloldalas újságcikk a Népszabadságban, a kommunista párt lapjában, többek közt ilyen vádakkal, hogy „feleskettem ott a népet az amerikai zászlóra”. Soha még gondolatomban sem volt ilyen, nemhogy szándékomban lett volna. Szemenszedett hazugság volt. Arra azonban jó volt, hogy akik ezt inspirálták azok megvonták tőlem, s tíztagú családomtól a kongruát, családi pótlékot, mintha a kétéves lányom is bűnrészesem lett volna. És ezt két évre tették! 4. Börtön ártatlanul. Az ördögi lázítás nem éri be a megkorbácsolással. Börtönbe zárják őket. Kalodába szorítják kezüket, lábukat. Nedves szalmán, férgek közt felsebzett háttal ülnek a köztörvényes rabok között, mert Isten gyermekeit e világ mindig is azok közé számította. A nép, a tisztelt közvélemény azt hiszi, hogy most már nincs tovább. Befogták ez örömhír terjesztőinek száját, csend van és nyugalom. Ilyen körülmények között lehet-e még küldetése bárkinek is? Mit lehet itt még csinálni? Ezek között az elvetemült börtöntársak között mi helye még a küldetésnek, a bizonyságtételnek? Felállniuk nem lehet. Kezüket imára emelni nem lehet! Hát mit lehet? Énekelni! Dicsőíteni az Istent! Nem háborogni, nem sírni, nem panaszkodni, hanem magasztalni, dicsőíteni, hálát adni. És nyilvánvalóvá lesz, hogy az ember teljes tehetetlensége állapotában tudja legaktívabban mozgósítani az Istent. Pálék énekeltek és csoda történt! Hogyan? Karizmatikusan! Minden megkötözve, csak a szájuk szabad, de az énekel! És mint a Golgota körüli elsötétedés alatt: „Rendül a föld, háborg az ég, Lehajtja most áldott fejét. Nyitva az út a menny felé, A béke vár Atyánk ölén.”

(Hal. 5)

Itt is megrendül a föld, felpattannak a korabeli zárak. Az ajtók, kapuk nyitva, de a meglepetéstől nem mozdul senki. A félelem tölti be a szíveket. Amikor egy közösségi alkalommal erről szolgáltam a helyi lelkész is jelen lévén következő alkalommal szememre vetette, hogy azért a földrengést mégsem Pálék idézIdekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

247. oldal

Látom a megnyílt eget ték elő. Igyekeztem felvilágosítani, hogy a többi karizmát sem ők produkálták, a lelkek megítélésétől az ördögűzésig. Ezeket mind Isten csinálja kegyelemből, és akiket ezek előidézésére felhatalmaz, azoknak ajándékozza ezt a kegyelmet. Egy küldetés ismét teljesül. Mindenki szabad. Mehet amerre lát. De nem megy. Mert aki belül szabaddá tett, az már nem minden áron akar külsőleg is szabaddá lenni. Összeomlanak a külvilági tervek, ambíciók. Miért menne az, kinek már nincs dolga ott. Majd, ha bíráik is úgy látják jónak és szükségesnek. Mindenki szabad, csak még a börtönőr nem. Felfogni sem képes, hogy a nyitott ajtók mögött van még valaki is. Ezért, mivel tudja, hogy a rabok szökéséért életével felel, öngyilkosságot kísérel meg. Ismét Pál az, aki a mély börtönben is látja a börtönőr szándékát és kiált: „Semmi kárt ne tégy magadban! Itt vagyunk mindnyájan! – Ez a lehetetlennek tűnő helyzet megbizonyosodásra vár. Beugrik a rabok közé, sem kötelék, sem kaloda csak nyitott ajtó és Istentől fegyelmezett, megdöbbent közösség. A börtönőr megtér, családját magával viszi az új életbe. És az ébredés egy börtönből indul ki az egész városra. Ebben a lehetetlen helyzetben a küldetés eredmény:ei a/. A rabok a császár foglyaiból Isten rabjaivá válnak. Ha szabadulásuk a börtönőr halála árán lehetséges, akkor maradnak. b/. Újabb keresztelés, immár az egész család. c/. A börtönőr szolgál a raboknak, mossa, vacsoráztatja őket. A hűséges küldetés jutalma: Pál, Silás és Lukács szabad! Magam is belső szükséggel vágyom arra, hogy: „Tégy foglyoddá Uram, S akkor szabad leszek. Késztess megadnom önmagam, Győzelmet úgy veszek!” Ámen.


248. oldal


HARCOK ÉS GYŐZELMEK A KERESZTEN Textus: Ján. 19:30. „Elvégeztetett!”

Amint a kicsiny mentőöv magán hordozza az egész nagy hajó lényegét azzal, hogy fenntart a víz felszínén, úgy foglalja magában az egész üdvösségünk, megtartatásunk lényegét Jézusunknak a kereszten mondott hét szava. A hét szó hét akció névadása, amelyben az Úr éppen ott a kereszten fizeti le a fedezetet az ember javára és Isten dicsőségére. – Hét győzelem hét deklarációja ez. Első akció: „Atyám bocsáss meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek.” (Lk. 23:34) Ebben a szenvedéstől áthatott imádságban Jézus könyörög Atyjához azért, hogy a kereszt alatt álló kivégző osztag és a gúnyoló közönség bocsánatot nyerjen. Semmi kétségem az iránt, hogy annak, ki egyetlen közbenjáró Isten és emberek között, nem marad meghallgatatlan ez az imádsága. Bizonyos vagyok benne, hogy a keresztre feszítőknek e z a bűne megbocsáttatott. Valójában ők egy teremtés előtti isteni határozat végrehajtói lettek. Hogy többi bűneik is megbocsáttassanak, ahhoz nekik is újjászületésre volt szükségük. Nincs az imádkozás számára alkalmatlan hely, idő és állapot, ha Urunk ilyen körülmények között is tudott imádkozni kínzóiért. És nem lehet az imádság számára elveszett ember sem. – Jézus sürgősnek látja még eszméletvesztése előtt, Isten elfordulása előtt, a halál beállta előtt elmondani ezt az imádságot, úgy gondolom ezért lett ez az első akció. Most nem volt ennél fontosabb ügy. Csüggesztő dolog meghalni, látni azt, akitől magát az örökéletet, újjászületésünket várjuk. S mintegy előlegként már a kereszt körül megtérni látjuk a pogány századost, a megtérő latort, a mellét verő népet. Második akció: „Bizony mondom néked; Ma velem leszel a paradicsomban.” (Lk. 23:43) – Jézusban nincs a kárhoztatásnak külön szolgálata. Több helyen is világos, hogy a kárhoztatását ki-ki maga rendezi meg. Harc folyik a két lator között a Jézus irányában elfoglalt álláspontjuk miatt. A két lator egyforma közel és egyforma messze volt Jézushoz ott a kereszten. Mindenesetre hallathatták szavukat Jézussal. Mégis két külön világot képviseltek. A baloldali mögött sorakozik fel a hitetlen, istentelen világ és az Úr balkeze felől fognak állni az ítélet napján is. (Mz. 25:47) Míg a jobb kéz felőli lator Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

249. oldal

Látom a megnyílt eget mögött, aki megtér, sorakozik fel az újjászületettek jóval kisebb tábora. A két lator két világ: Jobb:

Bal:

üdvösség

-

kárhozat

hit

-

hitetlenség

imádság

-

káromlás

felvétetés

-

elvettetés.

Íme az azonos szituációban lévők eltéréseinek különbözősége, az eleve elrendelés megnyilvánulása és győzelme. Harmadik akció: „Ímhol a te fiad – ímhol a te anyád.” Két Krisztuskövető a kereszt alatt. A tanítványok közül János az egyetlen, aki elkíséri Mesterét a kereszt alá. És ott van Mária, Jézus anyja. Urunk itt a kereszten is azért harcol, hogy akiket néki adott az Atya, azok közül egy se vesszen el. A szentek megmaradásának alapjait rakja le ezzel Urunk. Nagy valószínűséggel Jánosnak már nem volt anyja. Jézus gondoskodása anyjáról a római katolikusok meggyőződését segíti, hogy Máriának nem volt több gyermeke Jézusnál. Ha lett volna, nem kellett volna gondviselőt állítani mellé. Bár az sem lehetetlen, hogy János tanítvány, mint kiválasztott, hitre hívatott volt kiszemelve arra, hogy gondját viselje Máriának, további gyermekei megléte esetén is. Azt is gondolom ugyanakkor, hogy az esetleges édes testvérek szintén ott lettek volna a kereszt alatt, hacsak a félelem nem tartotta Őket vissza. A győzelem egy felől abban áll, hogy Urunk a hívőket egymásra utalja, más felől abban az engedelmességben, hogy „ettől az órától magához fogadá azt az a tanítvány.” (Ján. 19:26-27) Mennyi következmény, mennyi alapvetés két rövidke mondatban. S amit nekik mondott az Úr, az nekünk is szól. Vállajuk egymást, nem ítélgetvén egymás vélekedéseit, csak az Úr iránti szeretetét. Negyedik akció: „Eli, Eli! Lama sabaktani? – Én Istenem, Én Istenem! Miért hagytál el engemet?” (Mt. 27:46, Mk. 15:34,) E szavakban Jézus megosztottsága tükröződik. Mint embernek Fiát, elhagyja az ember, mint Istennek Fiát, elhagyja az Isten. Mindkét elfordulás a bűneinkért van. Az első, hogy eleget tegyen bűneinkért, a második, hogy igaz legyen az Isten, aki bűnt gyűlölő, és halált hoz érte, még ha Fiában nincs is bűn, de magára vette a világ bűneit.


250. oldal

Látom a megnyílt eget Bizony Jézusunk itt sem nem Király, sem nem próféta, akik megtiszteltetést, dicsőséget viselnek magukon, hanem Főpapunk, aki önmagát áldozza meg, mint Istennek Báránya, a mi bűneinkért. Ezért ezzel a negyedik szózattal egyben azt is jelzi, hogy most járja értünk a kárhozat borzalmait. Mert a kárhozat az, amikor elhagyja az Isten az embert. És itt éppen ezt kérdezi Jézus, hogy miért. – Ennek az akciónak a győzelme abban van, hogy „Váltságdíjat találtam!” (Jób. 33:24) Ötödik akció: „Szomjúhozom!” (Ján. 19:28) – Jézusnak ez is egy akciója. És itt nem annyira a testi tikkadás oltása a figyelemre méltó. Az is! De szellemi síkon is értékelnünk kell ezt az akciót, amelynek lényege, hogy Jézus szomjazza az ember részéről Istent, míg Isten részéről a tékozló fiakat. Adjunk inni egymásnak. Mi tékozló fiak az újjászületés friss vizével itassuk meg Megváltónkat. Míg magunk számára vegyük hittel és komolyan, amikor így mutatkozik Urunk; „Valaki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne.” (Ján. 4:14) Add Uram ezt a vizet! Viszont a mi vízhozamunkat is meghatározza az ige: „Aki hisz énbennem, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.” (Jn. 7:38) Ezzel a vízzel itasd meg embertársaidat és ettől múlik az ember Fiának szomja is! – Add fiam ezt a vizet énnékem! És megtapasztalod, hogy e szomjúság győzelmeként megbékéltet a kereszt, magaddal, másokkal és Isteneddel. „Adjad fiam a te szívedet nékem” és ez az adomány szomjamat eloltja. És én is eloltom a te szomjadat élő vizemmel. „Óh, mindnyájan kik szomjúhoztok, jertek e vizekre.” (És. 55:1) Amikor az Istenét szomjazó ember és a tékozló fiát szomjazó Isten szembesülnek, akkor a győztes Isten felemeli a győztes embert, aki önmagát legyőzte úgy, mint a tékozló fiú a hazavitele alkalmával Atyára talál az Istenben, otthonra talál a mennyben, ruhára talál a Jézus vérében, életre talál az ember fiának halálában, gazdagságra a menynyei kincstárban. Csak szomjazd hát ezt az életet! Hatodik akció: „Elvégeztetett.” – Már a zsoltárokban ígéretet kaptunk arra, hogy „elvégzi értem az Úr…” Ebben az egy szóban hívő életünk alapjait és biztosítékait rakja le Jézus. Itt ugyanis minden-minden, amit az Ige ígér, amit a váltságmű igényel, minden elvégeztetett. Urunk múlt időbe helyez minden dolgot, ami kétségbe vonhatja megtisztulásunkat, megszentelhetőségünket. A törvény kárhoztatása, a Sátán gonosz kísértései, Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

251. oldal

Látom a megnyílt eget a bűn feletti győzelem, az elégtétel hitetlen, gonosz életünkért, a megfizetés minden tartozásunk kiegyenlítése: ELVÉGEZTETETT! Felmentés, amnesztia, új szív, új ég, új föld. ELVÉGEZTETETT. Ez az üdvbizonyosság győzelme minden kétség felett. Hetedik akció: „Atyám a te kezeidbe teszem le az én lelkemet.” (Lk. 23:46) Az embernek Fia itt az atya kezébe adja magát, hogy ismét Isten Fiaként üljön a Mindenhatónak jobbján. Hogy elfoglalja azt a helyet, amelyet a világ teremtésekor már betöltött. Teheti, mert győzelmet aratott a halál, pokol, kárhozat felett. Legyőzte ellenségeinket, a bűnt, halált, Sátánt. Kiosztotta számunkra az útravalót, amíg ebből az életből a másikba eljutunk. Elkészítette számunkra a helyet a mennyben, megy, hogy intézkedjék helytartójáról, a Szentlélek elküldéséről. Nem egy földi viszonylatok közt megromlott lelket nyújt fel itt az Atyának, hanem egy hatalmas akciót lezáró és nagy győzelmeket felmutató lelket kínál fel utolsó szóként az Atyának. Ezek voltak a kereszt győzelmei felettem. „Az Úr a bűnt legyőzte, mindent elvégezett A harc ki van már küzdve, győztes lett a kereszt”

(Hal. 175)” Ámen.


252. oldal


„KÉZ ÉRINTÉSE NÉLKÜL!” Lectio: Dán. 2. válogatott (1-5, 11, 12, 16-19,

Textus: Dán. 2:34.

25, 26, 28, 29, 31-35) Általában a szolgálathoz kapunk egy igét és azt fejtjük ki a prédikációban. Most, kivételesen, fordítva van. Van egy adott helyzetünk és ahhoz kerestem meg az igei alapvetést. Egy igemagyarázó azt mondta, hogy „ha a zsarnokok rosszat álmodnak, Isten cselekszi azt.” Emlékezzünk csak, hogy Józsefet is a fáraó nyugtalanító álma szabadította ki a börtönből és tette Egyiptom hercegévé. Itt pedig a Nabukodonozor nehéz álma, amely félbeszakadt. Úgyhogy az álomból nem is maradt meg Nabukodonozorban csak annyi, hogy rémes volt. Magából az álomból semmire sem emlékezett. Erre utal az a kifejezés is, hogy „nyugtalan a lelkem megtudni az álmot.” Tehát nemcsak annak jelentését, hanem magát az álmot is. A király előhívatja a babiloni bölcsek testületét. A pogány értelmiség azonban csődbe jut ezzel a feladattal. Ennek nyomán megszületik kollektív halálos ítéletük; hacsak nem kerül valaki, aki megmondja az álmot és utána annak értelmét is. Isten erre a célra mindig tartogat valakit, aki képes erre és egyúttal megmenti a halálra ítélt kollegákat is. Ott Dániel volt, azelőtt József, most az Anyaszentegyház, de annak a „szent” része, amely megmenti a többit is halálos ítéletétől. A babiloni bölcsek kijelentik, hogy „nincs más, aki megjelenthesse az álmot és célját, csak az istenek, akik nem laknak az emberekkel együtt”. Ezzel beismerik, hogy olyan isteneik vannak, akikkel nem tarthatnak közösséget. Ez a helyzet nélkülözhetetlenné teszi, hogy megjelenjék Isten titkainak sáfára. Ott ez Dániel próféta. Ez pontosan így történt a mi évtizedeinkben is. Tanácstalanná vált világunk nyugtalankodni, majd fenyegetőzni kezd; végül erőszak, vérfürdő fenyeget mindenkit. Világunk csaknem hatvan éve fenyegetettségben él. Hitler fellépésétől a kommunizmus megszűntéig. De van benne egy mentő tényező. Hol egy ember, hol az egyház.


253. oldal

Látom a megnyílt eget Dániel az imádságba menekül. A gyülekezetnek is oda kell menekülnie egész világáért, koráért, mely veszélyeztetett. Az a gyülekezet, amelyikben nincs egy, legalább három-négy tagú imaközösség, elkönyvelheti saját halálát. Hiszen egy ilyen imaközösség a Szentlélek szerepe, amelyen keresztül beáramlik az isteni erő a gyülekezetbe. Dániel is, amikor megtudja, hogy miről van szó, az imádságba, az imaközösségbe menekül. Három imatársával ostromolni kezdi az eget. És nem hiába. Az ostromtól az ég megnyílik és az Úr kedves szolgájával közli az álmot és annak jelentését is. Dániel is éjszakai álomban kapja meg az álmot és magyarázatát. És tántoríthatatlanul hiszi, hogy ez az álom a leghitelesebb tényfeltárás, és imádságukra adott felelet. Ezt a megtapasztalását közli először is imatársaival. Minden bizonnyal azért, hogy most már a hálaadásban legyenek segítségére. Magának Dánielnek a hálaadó imádsága bele került az igébe, és így szóLectio: „Áldott legyen az Istennek neve örökkön örökké: mert övé a bölcsesség és az erő. És ő változtatja meg az időket és az időknek részeit: Ő dönt királyokat és tesz királyokat; ád bölcsességet a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek. Ő jelenti meg a mély és elrejtett dolgokat, tudja, mi van a sötétségben: és világosság lakozik vele! Néked adok hálát atyáimnak Istene és dicsérlek én téged, hogy bölcsességet és erőt adtál nekem, és mostan megjelentetted nékem, amit kértünk tőled; mert a király dolgát megjelentetted nékünk!” A káldeusoknak lehetetlen, de „van Isten az égben, aki a titkokat megjelenti: és ő tudtára adta Nabukodonozor királynak, mi lészen az utolsó napokban. A te álmod és a te fejed látása a te ágyadban ez volt:…” Képet láttál király. Ez a kép ellentmondásos. Látásodban ott a hatalmas, kiváló, fényes ábrázatú és a rettenetes. Ez utóbbi szinte megingatja az elsőket. De a tárgyi jelek is hasonlóak: arany, ezüst, réz, vas, cserép. Minél nagyobb a szilárdság, annál kisebb az érték egész a lábszárakig. A hiba mégis a cserépben van, mely az egész állományt kockáztatja. Minden diktatúrában rejtetten ott vannak a cserepek, éspedig a talapzatban. Ez bizonytalanná tesz minden emberi rendszert. Minél nagyobb, annál inkább. Egyszercsak odaérik minden rendszer és korszak, hogy „EGY KŐ LESZAKAD KÉZ ÉRINTÉSE NÉLKÜL!” És letöri a társadalmi rendet vas- és cserép lábairól, darabokra törve annak aranyban és ezüstben kifejezhető értékeit is. És most lássuk, mit mond ez az ige, nekünk, mai embereknek, gyülekezeteknek? Az én nemzedékem során három nagy bálványkép omlott így össze. Az első darabokra Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

254. oldal

Látom a megnyílt eget törte az ezeréves Magyarországot, a második az Isten választott népét dühödten pusztító fasizmust, míg a harmadik a hatalmas és gátlástalan világbirodalommá nőtt kommunizmust. És állítom, hogy ez egyik sem politikai eredmény, hanem valamennyi isteni végzés volt. Sőt éppen arra szeretnék rávilágítani, hogy aki nem látja meg az Isten kezét a közelmúlt történései mögött, az sötét, vak, ostoba és buta: lett légyen bármíly tudós, képzett vagy vallásos is e világ szerint. „KÉZ ÉRINTÉSE NÉLKÜL!” Két évvel ezelőtt (1989) karácsonykor megszűnt a saját bűvkörében elvakult Chausescu házaspár romániai rendszere, vezetőivel együtt. KÉZ ÉRINTÉSE NÉLKÜL! Nem volt harc, nem volt polgárháború, zendülés, puccs, összeesküvés. De volt cserép bőven a vas közt. És most karácsonyra (1991) megszűnt a Szovjetunió. Még hinni sem mertük volna 3-4 évvel ezelőtt, nemhogy megtenni a lépéseket az ide vezető úton. Nem volt itt egy tüntetés sem ellenük, még egy pisztolylövés sem dördült el. Minden Isten akaratából, emberi „KÉZ ÉRINTÉSE NÉLKÜL!” történt. Ha örömünkben, ha a meghatottságtól, sírnunk kellett volna. Mondd, kinek a szívében van itt hála ezért? Nem várom a kárvallottaktól, hogy lelkesedjenek, sem a munkanélküliektől, hogy álszenteskedjenek. De igenis várom, és várja Isten és menynyire joggal, hogy az ő népe; úgy Izrael, mint a keresztyénség hálára induljon és boldog legyen, hogy gyermekeink halála nélkül, városaink pusztulása nélkül, megcsonkítottak ezrei nélkül, szóval „KÉZ ÉRINTÉSE NÉLKÜL!” történt minden. „Az Urtól lett ez és csodálatos a mi szemeink előtt.” Ezért nem elég egy hálaimát mondani. Ne a történelemre bízzuk a hálát. Mi szabadultunk KÉZ ÉRINTÉSE NÉLKÜL a hitleri és a sztálini rémes álmoktól és valóságtól. Szabadok lettünk, ha szegényen is, következmények nélkül járhat bári templomba, kereszteltetheti gyermekét, áldathatja meg házasságát, és nem köteles hátrahagyottai miatt suszterrel, szabóval, borbélyokkal temettetni eltávozott családtagját. Ámen


255. oldal


EGY TEST VAGYUNK! Lectio: I. Kor. 12:12-27.

Textus: Ef. 4:1-6.

Sokáig szégyelltem, amikor fejemre olvasták, hogy kb. ezernégyszáz vallás van a világon és az mindegyik önmagát vallja az igazinak. Kezembe került egy könyv, mely az USA keresztyén közösségeit sorolja fel. Ebben ezer ilyen közösség nevét, főbb tanítását, terjedelmét találjuk. Teológus koromban a vallástörténet könyvem azzal kezdődött, hogy „nincs két egyforma fűszál, nincs két egyforma falevél, így két emberben még az azonos vallás is más-más módon nyilvánul meg, más-más módon nyer értelmezést. Az az igazság, hogy Bábel óta mi nem tudunk egy nyelven beszélni. Azóta magam is meggyőződtem, hogy önmagammal sem vagyok egy valláson állandóan, hiszen fejlődik a hittudatom, előbbre visznek a hittapasztalataim. Meggyőződésemmé vált, hogy emberi méltóságom szerves alkotórésze, hogy Istent melyik irányból közelítem meg. Kálvin János is megkísérelte, hogy valamiképpen közös nevezőt találjon a különböző keresztyén egyházak között. Péter apostol álláspontját vallotta, hogy „nem személyválogató az Isten; hanem minden nemzet kedves őelőtte, aki őt féli és igazságot cselekszik.” (Csel. 10:35) Felállította a „Láthatatlan Egyház” teológiai tételét, amely szerint minden népből és nemzetből, egyházból és felekezetből egyetlen, láthatatlan – egyház létezik, a hívők Anyaszentegyháza. Ennek feje senki más, mint az Úr Jézus Krisztus, földi helytartója pedig a Szentlélek Isten. Nézzünk szét az igében, hogy mi volt Isten gondolata az egyetlen és egyetemes egyház felől. Ha az ószövetségi gyökereket megnézzük, Jákóbra és az ő családjára kell visszautalnunk. Ha a három patriarchára úgy tekintünk, mint a Szentháromság tükörképére, melyben Ábrahám az Atya, Izsák a Fiú, Jákób-Izrael a Szentlélek tükörképe, akkor ez utóbbi van arra hívatva, hogy megalakítsa a gyülekezetet, az egyházat. Meg is tette. Első gyülekezete a tizenkét fia volt. Azt kell megállapítanunk róla, hogy az egyház ebben az ősképében is heterogén volt. Az Atya ugyan egy volt, de az anyák öten voltak: Lea, Rákhel, Bilha, Zilpa és Aszenáth, (Efraim és Manassé anyja). Itt én annak is ősképét látom, hogy a pogány vonal is szabad utat kap az egyházba való beszűrődésre. Ezek a testvérek törzsatyákká lettek. Külön vétkeztek, de leggyakrabban együtt bűnhődtek, mintegy az egymásra való figyelés, közös felelősségre nevelés miatt. Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

256. oldal

Látom a megnyílt eget Ha a tizenkét patriarchát rávetítem a tizenkét apostolra, akkor megkapom az újszövetségi egyházkép alapját. Itt a kivált Júdás helyén csak Pál apostolt tudom látni. Itt is azonnal megkezdődik a felekezetesedés. Én a Pálé, és az Apllósé… stb. vagyok. Ez megy ma is, csak nagy méretekben. Ezek szerint csődbe jutott volna Jézus főpapi imája, „hogy mindnyájan egyek legyenek”? No nem, mert az „nem lehet, hogy meghiúsult legyen az Isten beszéde!” (Róm. 9:6) Az azonban bizonyos, hogy az egyetlen összekötő kapocs, az egyetlen kohéziós erő: Jézus Krisztus. Bármelyik hasonlatát nézem az egyháznak, mindenütt Jézus a fő tényező. Ebből az is következik, hogy akinek személyes életében nem Jézus a főtényező, az megkeresztelkedése, egyháztagsága ellenére sem tagja a láthatatlan és egyedüli egyháznak. De nézzük csak az újszövetségi hasonlatokat. Ha az egyházat épülethez hasonlítjuk, akkor annak a fundamentuma Jézus. Mert „más fundamentumot nem vethet azon kívül senki, mint amely vettetett, mely a Jézus Krisztus.” (I. Kor. 3:11) Sajnos, akik itt az első helyre szűz Máriát, szombatot, nyelveken szólást stb. tesznek, félek, hogy önmagukat zárják ki Urunk egybegyűjtő akciójából. Ha házasságban nézem az egyházat, akkor Krisztus a Vőlegény, míg az egyház a menyasszony. Nem tagjai, hanem az egyház egyetemében, egyetlen menyasszony. „Ez felette nagy titok, de én a Krisztusról és az egyházról szólok.” (Ef. 5:32) Ha nyájnak tekintem az egyetlen egyházat, akkor annak Krisztus a pásztora, aki az életét adja a juhokért. Ő hívja elő a különböző aklokból a juhait és lesznek egy akol és egy pásztor. Pontosabb fordításban: „egy nyáj és egy Pásztor.” Másutt a test hasonlatát tárja elénk az ige. Ebben az esetben viszont Jézus a testnek a feje. De sok gyülekezet olyan, mint a lefejezett ember. Hulla! Az Anyaszentegyház egyetlen test tagjaiból áll. Jól néznénk ki, ha az egész testet egy alkotóelem képezné, mondjuk a kéz, vagy a szem stb. Minden tagnak más funkciója van. Nem mondhatja a kéz a lábnak, hogy nincs rád szükségem, sem a szem a fülnek, hogy nem kelletek nékem. Ha az egész test látás, hol a hallás? Isten dolga a teremtés. Ő illeszti össze a testet a különböző alkatrészeiből. Nekünk szeretnünk kell egymást különböző rendeltetésünk ellenére is. Még a tisztességtelenebb tagjaink sem nélkülözhetők, tehát azokat is meg kell becsülnünk. Igen nagy hiba a tagok szembenállása. Hecckáplánok, karrierista egyháznagyok sokszor munkálják ezt a szembenállást. Negatív viszonyulás ez, nemcsak egymáshoz, Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

257. oldal

Látom a megnyílt eget hanem a főtényezőhöz, Jézushoz is. Lehetünk más látáson, de tartsuk tiszteletben a más látáson lévőket. Ha a látásukat nem látjuk igével alátámasztottnak, azt nem kell elfogadnunk, de a más látáson lévőket testvérként, egy test különböző tagjaként meg kell becsülnünk. Mi kiegészítjük őket, ők minket, így leszünk egy test. EGYMÁSRA UTALTAK VAGYUNK! Isten utalt egymásra. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember ne válassza azt szét. Ott kezdődik a meghasonlás a testben, amikor örülünk a másik kárának, veszteségének, csődjének, holott sírnunk kellene vele együtt. Irigykedünk, sírunk a győzelmeik, előre haladásuk láttán, holott itt kellene örülnünk. „Örüljetek az örülőkkel és sírjatok a sírókkal.” (Róm. 12:15) Sajnos a testen vannak nem kívánatos alkatrészek is. Ilyenek a tyúkszem, a szemölcs, a szeplő, a daganat, a vesekő, a fekély és még sok más. Te ne elégedj meg azzal, hogy a testhez tartozol, de kiműtenek belőle, mert rontod az épségét. Mert ezek sorsa: kivágni, leégetni, eltávolítani, műteni. Igei nyelven: „adjátok át az ilyet a testnek veszedelmére…” Ki-ki, amely hívatásban hívatott el, abban maradjon. Senkit sem tesz igazzá egy áttérés, csak egy megtérés. De ez igaz bármely felekezethez tartozzál is. A megtérés nem azonos a kitéréssel. Ha a Krisztus vére köt össze, ugyan mi lehetne erősebb annál, hogy elválasszon? Világítson hát ki-ki a maga helyén, kiváltképpen, ha volt megtérése! És tekints mindenkit testvérednek, akiért a Krisztus meghalt! Ámen.


258. oldal


BIZTOSSÁGBA HELYEZVE Lectio: Csel. (12:1-11), 16:22-39.

Textus: (Régi Ká) Zsolt. 12:6/b.

Nem az Állami Biztosító reklámja ez. Ennek a biztosságnak elnyeréséért nem kell fizetni. Vágyni kell rá hittel. E mögött nem áll kockázati alap, sem állami garancia. ennél mérhetetlenül több és nagyobb a biztosíték, maga az Úr Isten! Akkor leszek igazán hiteles, ha saját életemből veszem azokat az eseteket, amelyekben ezt a biztosságot megtapasztalhattam. Csanádpalotán voltam, ottani első, úttörő lelkész, amikor Makón megtértem 1946. februárban. Az év júniusában már Szentesen laktam egy kőműves özvegyénél, mert valaki azt mondta nekem, hogy az evangelizálás ajándékát kaptam és abban kellene foglalatoskodnom. Friss hívő életemet teljesen betöltötte az a vágy, hogy valamiért dicsőíthessem az Istent. Ezért lemondtam csanádpalotai lelkészi állásomról és elmentem magándöntés alapján evangelizálni, akkor kilenc tagú családommal, vállalva, hogy abból élek, amit az Úr ad e szolgálat után. Tehát nem volt mögöttem Bethánia, KIE, vagy más biztosító testület. Püspököm, Révész Imre jóvoltából egy kongruát kaptam, melynek felét mindig átadtam annak a kollegának, akinek járt volna ezért segédlelkész, de nem vette azt igénybe. Szegény maradtam, de nem szegényebb, mint Csanádpalotán, és szükséget nem láttam soha, pedig az ügyes bajos dolgaikkal hozzám látogatók megvendégelése miatt 15-20-an gyakran ültünk az asztalunknál. Más. Még itt Szentesen kaptam egy körlevelet esperesemtől, amelyben az állt, hogyha visszamenőlegesen befizetem a nyugdíjintézeti járulékomat, - amit eladdig segédlelkészeknek nem kellett fizetni, - akkor a befizetett idő is be fog számítani annak idején a nyugdíjamba. Én nem vállaltam, hanem azt írtam esperesemnek, hogy „Az Úr az én nyugdíjam”. Bő tíz év múlva úgy adódott, hogy meg kellett válnom a lelkészi állástól és világi munkakörbe kellett mennem. Innen mentem nyugdíjba is 60 éves koromban, holott mint lelkész csak 10 évvel később mehettem volna. És, mit ád Urunk, a nyugdíjamat azóta is, már 18 éve, egyházamnak kell fizetnie, a világi helyemen megszolgált záró keresetem alapján és minden munkaidőm beszámításával. Mennyire igaz lett: az Úr az én nyugdíjam! Mondanom sem kell, hogy nagyon boldog vagyok, hogy ebben a biztosságban élhettem le életemet. Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

259. oldal

Látom a megnyílt eget Tudom, hogy most arra gondolsz: köszönöm ebből nem kérek. Ez sokkal inkább létbizonytalanság, mint létbiztosság. A maga idejében tudomásul vettem, hogy az Úr az övéinek nem kényelmet, nem jólétet, nem biztosítékokat ígért, hanem biztosságot. Micsoda biztossága volt Péter apostolnak, amikor a börtönajtók megnyíltak előtte és egy angyal kivezette őt onnan. Magától talán a nyitott ajtón sem mert volna távozni. Micsoda biztosságban volt Pál, Silás és Lukács a filippi börtönben, amikor kalodába zártam énekelve kezdték dicsérni az Urat. S mikor titkon el akarták őket bocsátani akkor sem mentek, amíg meg nem követték őket bíráik. Mert nem hagyta cserben őket az Úrtól nyert biztosságuk! Micsoda biztosságban érezte magát Sidrák, Misák és Abadnego, amikor Nabukodonozor király tüzes kemencével fenyegette meg őket. Vallást tettek Istenükről és a maguk makacsul szilárd hitéről is: „Imé, a mi Istenünk ki tud szabadítani minket a tüzes kemencéből és a te kezedből is óh, király. De ha nem tenné is, mi a te isteneidnek akkor sem szolgálunk és az arany állóképet, amelyet állítottál, akkor sem imádjuk.” Ezek az emberek, és én is a legnagyobb létbizonytalanság mellett a legnagyobb biztosságban éltek. És még sorolhatnám a Vörös tenger felé tartó Mózest és népét… A seregeit hazaküldő Gedeont… A Saul elől állandóan bujdosó, menekülő Dávidot… És az Újszövetség véget nem érő alakjait… De mindenekelőtt nézz Jézusra, aki minden szenvedését és annak minden részletét előre látta, hiszen még meg is voltak azok prófétálva; micsoda biztossággal megy a halálba. Mert a biztosság nemcsak az életre, a megélhetésre vonatkoztatható, hanem a halál utánra is. Jézust a feltámadás biztossága kísérte a halál útján! Ezzel a halál utánra vonatkozó biztossággal vitte vénségben nyert fiát az öreg Ábrahám a Mórijára. Halld csak, miben állt Ábrahám biztossága? „Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, amelyet öröklendő volt. És kiment, nem tudván, hová megy… Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul Ő, ki az ígéreteket nyerte. Akinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked meg; úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképpen visszanyerte.” (Zsid. 11:8…, 17:… Lelkészi szolgálatom vége felé egy evangelizációm közepére berendelt a püspököm magához. Ugyanaz napon az egyházügyi előadó (világi) a feleségemet látogatta Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

260. oldal

Látom a megnyílt eget meg Battonyán. Nem tudtunk az egymás dolgairól. Szép kilátásokkal kecsegtettek, ha abba hagyom az evangelizálást. A gyermekeim jövőjét garantálták. Mindketten elutasítottuk ajánlatukat. Távol egymástól a Szentlélek összehangolta válaszainkat. Azóta is boldogan vallom az ének szavaival: „Megváltómnak keresztjén Bizton vagyok tudom, A Felségesnek árnya véd Forró sivár úton. Itt leltem édes menhelyet, Hol szívem megpihen, Kifáradt bár a szenvedés, Nehéz küzdelmeiben. Óh biztos, édes otthon, Kipróbált szilaszál, Hol szentség és az irgalom Örökre frigyben áll! Az Úr keresztje mellett, nem rettent a halál, A Jézus drága vériben, Szívem nyugtot talál.” Ez a biztosság nekem többet ér minden földi, anyagi, pozícióbeli biztosságnál. Így vélte Luther Márton is, amikor a wormsi birodalmi gyűlésre menet visszatartó barátainak azt mondta, hogyha annyi ördög volna is Wormsban, mint cserép a háztetőn, akkor is elmennék… És ebből a szívből fakadt fel az ének: „Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk, Ha Ő velünk, ki ellenünk? Az Úr a mi oltalmunk!” Ez a biztosság mondatta Bethlen Gáborral halálos ágyán, mikor ellenségeit sorolták: „Ha az Isten velünk, ki lehet ellenünk? Senki sincsen, bizonyos, ha nincsen!” Ámen.


261. oldal


KRISZTUS LEVELEI Lectio: Csel. 8. válogatott (Filepre)

Textus: II. Kor. 3:3

Ez a világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését, mert mi Isten levelei vagyunk, hozzájuk címezve. Ha eljutunk a címzetthez, isteni üzenet közvetítőivé kell válnunk számunkra. Milyen sokszor sóvárogva várunk egy levelet. Izgalommal bontjuk fel. Egyik nászom, aki leszázalékolás alatt volt és izgalommal várta a Nyugdíjintézet válaszát már előre megérdeklődte, hogy ha vastag lesz a levél, akkor elutasították és azért vastag, mert küldik benne vissza az okmányokat. Ha vékony lesz, akkor nyugdíjazták, mert csak erről szóló értesítés van benne. – Szívesen lennék Krisztus levele, hozzád címezve és azzal a tartalommaLectio: „felvétettél az örök nyugalomba.” Atyámfiai, ha keresztyének vagytok, a Krisztus levele vagytok. Ennek jellemzői: - Krisztus a feladó - Te vagy a levélpapír - De ki a címzett? Hogy levélpapír vagy, az nem kétséges. De ki mindenki írhat rád? Összefirkált életed van. Viszed az üzenetet szomszédtól szomszédhoz, családtagtól családtaghoz, munkatárstól munkatárshoz, baráttól baráthoz. Mindenki írhat rád üzenetet valaki máshoz. Összefirkált életed van. Engedd, hogy végre lemossa rólad Jézus a sok firkálmányt. És Ő írhasson rád. Ő ugyanis nem osztja meg a levélpapírját mással. Levelezés a pletyka is, a rágalmazás is, a befolyásolás is, a nevelés is, a szoktatás is. Ezek a levelezések embertől emberig jutnak, és inkább rontják a kapcsolatot, mintsem építik azt. Állj oda Urad, Megváltód elé és kérd: „Új szívet adj Uram énnekem, új szívet adj, mely bűntelen!” Erre kértem egykor én is Őt. És ha valahová küldetésem van, most is arra kérem, hogy írd rám Uram, tedd a nyelvem hegyére, amit üzenni akarsz. Boldogan leszek a postásod. De kétségbeesem, ha nem a Te akaratodat találom kézbesíteni Filep evangélista levél volt az Úr kezében. Mégpedig boldog körlevél, aki nemcsak egy címzetthez jutott el, hanem egész területeken vált kézbesítővé. Szórólap volt az Úr kezében azok számára, akikhez küldetett. Így lett ő az Úr üzenete, ajándéka, kinek nyomán eljött: Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

262. oldal

Látom a megnyílt eget - a Samáriai ébredés - egy néger főember megtérése, aki szálláscsinálója lett a kopt keresztyénségnek. - majd Azótustól Cezáreáig szórta az örökélet evangéliumát. Nem kívánsz ilyen levél lenni? Én nagyon vágytam erre és megengedte Uram, hogy levele lehessek. A Jelenések könyvének elején hét levél áll. Ezek mindegyike valakihez címezve van. Nézzük csak e hét levél adatait! A feladó mindenekelőtt: ISTEN FIA; - Aki jobb kezében tartja a hét csillagot és jár a hét gyertyatartó között. - Az első és utolsó, aki halott volt és él! - Akinél a kétélű éles kard van! - Akinek szemei, mint a tűzláng, lábai hasonlók az izzófényű érchez… - Akinél van az isteni hét lélek és a hét csillag. - A Szent, az Igaz, akinél a kulcsok vannak. - Az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete. Ez tehát Feladónk. És mi a tartalom? Mindenekelőtt: - Tudom a te dolgaidat és azoknak káromkodását, akik azt mondják, hogy ők keresztyének és nem azok, hanem a Sátán zsinagógája. - Tudom, hogy az a neved, hogy élsz és halott vagy! Nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek. - Tudom, hogy kevés erőd van. - Tudom, hogy te sem hideg nem vagy, sem forró, így mivel langymeleg vagy kiköplek az én számból. De ismeri pozitívumainkat is: - Tudom a te fáradságodat és tűrésedet, hogy a gonoszokat nem szenveded és a nevemért fáradtál és nem fáradtál el; - Tudom, hogy ott lakol, ahol a Sátán királyi széke van és az én hitemet nem tagadtad meg;


263. oldal

Látom a megnyílt eget - Tudom, hogy a te utolsó cselekedeteid többek az elsőknél. De felírja rám a panaszait is, amiket megalkuvás nélkül kell kézbesítenünk. Tehát az Úr panaszait éppúgy, mint jutalmait, vagy elismerését, mert ha az előző elmarad, az utóbbi sem teljesül akkor. PANASZOLOM, hogy: - az első szeretetedet elhagytad; - idegen tanításoknak adsz helyet; - hitető Jezabelek garázdálkodhatnak köztetek; - azt mondod: gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szük ségem. S nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és nyavalyás és vak és szegény és mezítelen. Nem válogathatjuk meg, hogy milyen leveleket vagyunk hajlandók kézbesíteni. Milyen postás az, aki csak a házassági értesítőket hajlandó kézbesíteni, a halálesetiekét pedig nem? Semmilyen. Nincs is ilyen, mert azonnal elbocsátanák. Így ha válogatsz a levelek között, felmond néked az Úr! Olvashatóvá kell válni az életednek. Mit olvasnak rólad? Mózes arcának ragyogása elárulta, hogy honnan jött. Ismertem hívő asszonyt, akinek arca mindig ilyen sugárzóan derűs volt. Leolvasható-e rólad, hogy az Úr elől érkezel? Az alázat, a szelídség mellett ott van-e a megalkuvás nélküli határozottság? Ne a címzett szomszédjába add be a levelet, hiszen jellegénél fogva „Saját kezébe” kézbesítendő. Ne legyen úgy, mint a világban, „anyámnak mondom, hogy a lányom is értsen róla.” Ami anyádnak szól, mondd anyádnak, ami a lányodnak, azt mondd a lányodnak! Egy kis fiúhoz így szól a sebész orvos a műtőasztalon: Most elaltatunk kisfiam, és amikor felébredsz, akkor már nem lesz semmi bajod. – „Ha aludnom kell, - mondja a gyermek, - akkor előbb imádkozom!” Az orvos szemében könny csillogott. Ez a gyermek az Úr levele volt az orvoshoz, melyet ő hűséggel kézbesített a maga idejében. Mózes többszörösen is levél volt az Úr kezében. Levéltár. Először a fáraóhoz küldte Isten. „Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a fáraóhoz?” Menni kellett. Negyven éven át levél volt a választott néphez: „Mondd meg Izraelnek” szólt az Úr. És Mózessel levelezte meg a szent sátort, az istentiszteletet, a papi rendet, a törvényeket és a negyven


264. oldal

Látom a megnyílt eget év minden mozzanatát. De minden levélhez nélkülözhetetlen a Lélek pecsétje. E nélkül nem hiteles! Ámen.


265. oldal


AZ ÉN PÁSZTOROM Lectio: Jn. 10:1-5, 10-15.

Textus: Zsolt. 23:1, - Jn. 10-11, Zsid. 13:20 – I. Pét. 5:4

Az első találkozásom pásztorommal akkor volt, amikor még meggondolatlanul benne éltem bűneimben. A megelőző kegyelem készítgette útját a megtérésemnek. Ez a korszakom elég sokáig tartott, s visszatekintve meg kell állapítsam, hogy ez volt az az idő, amikor ŐRIZŐ PÁSZTOROM gondviselő szeretete alatt éltem életemet, a nélkül, hogy ez engem bármire kötelezett volna, vagy akárcsak hálát is indított volna bennem. Ennek a korszaknak voltak, akkor alig észrevett jelenségei. Elemi iskolás koromban nyaranta el elmentem a vasúti sín mentén Ormospusztáról, ahol laktunk Disznóshorvátra (ma Izsófalva), ahol a legközelebbi református templom volt. Gimnazista koromban, anélkül, hogy valaki mondta volna, szerkesztettem egy saját imádságot és azt mondtam el esténként lefekvés után. Amikor már felsős lettem, elkezdtem az igét is olvasni. Egy alkalommal a szekrényben tárolt pénzből elvettem egy pár krémesre valót. Szüleim észrevették és nem maradt el a kellő büntetés. Én utána mindjárt arra lettem kíváncsi, hogy mit szól ehhez Isten és elővettem a Bibliát. Az érettségi írásbeli dolgozatom címe magyarból ez volt: „Magyar költők Istenbe vetett hite.” Elég jól sikerült. Az érettségi elnök Baltazár Dezső püspök volt. Kérdezett egy pár dolgot az írásbelimből, majd megkérdezte, hogy mi akarok lenni, hová megyek tovább? Én azt válaszoltam papi pályára szeretnék menni. „Szívesen látunk,” – mondta a püspök. És én az érettségi után beiratkoztam a Debreceni Egyetem Hittudományi Karára. Akkor nem kellett felvételizni. Mint teológus igyekeztem a tanultakhoz mérni erkölcsi felfogásomat. Beléptem a debreceni KIE-be, majd annak szociális titkára lettem, mint az utcagyerek misszió megalakítója és vezetője. Amikor kikerültem káplánságba, veszítettem az eddigi erkölcsi normáimból.


266. oldal

Látom a megnyílt eget Azzal zárhatom ezt a korszakot, hogy Isten megtette értem a magáét, de én nem éreztem lekötelezve magamat életszerű hálára, viszonzásra. Élet-halálra menően szükségem volt arra, hogy az Őriző pásztoromat felváltsa a JÓ PÁSZTOR, aki az életét adja a juhokért. Ekkor bűneim teljességében éltem. Hitetlen, megváltatlan élettel jártam a kárhozat pusztaságát. Hazug testi, világi életemet marták a bűnök tüzes kígyói. Érvényesülni kívánó életemet fosztogatták a barátok, társalmi előítéletek rablói. A gyávaság és kísértés láncolatával tépett az ordító oroszlán. A hamis megnyugvás és álbékesség béklyóiba vart a „világosság angyala”. Egész életem egy kétségbeesett segélykiáltás lett: „Messze szakadtam, óh, Pásztor a nyájtól, Dobban a szívem és fél a homálytól. Kietlen éjben fut előttem minden út, Pásztor gyere már! Pásztor gyere már!” És jött az én jó Pásztorom és átformált, újjászült, megtérést adott. Mindent, amit egy Istentől elhajlott élet és lélek nélkülözött eladdig. Megláttam, hogy „nincs nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.” Egész földi élete a velem való törődés türelme, vesződése volt. Ujjongva énekeltem, hogy „az ég Királya földre jött, hogy Pásztorom legyen, Őbenne testet öltött az Ige karácsony éjjelen. Óh, jertek zengjünk éneket a drága úr előtt.” Óh, nem volt neki semmi keresni valója a földön, hacsak én, az elveszett századik báránya nem. Mi keresni valója volt az Isten Fiának, alias, ember Fiának a kereszten? „Ha a keresztre néz szemem, melyen a menny Királya halt, Legdrágább kincsem megvetem, meg gőgöm is könnyezve rajt.” A kereszt alá roskadva, s látva szenvedéseit így kiáltottam: „Uram! A bűnös én vagyok!” Az én bűneim tüzes kígyói mardosták ártatlan testét. De Ő éppen ekkor és ott, a kígyó fejére taposott. Legyőzte azt. Az én testi vágyaim verték a szögeket áldó kezeibe és utánamjárt lábaiba. Az én gonoszságaim ordító oroszlánja szaggatta testét. De ő erre is így válaszolt: „Így is szeretlek te megtépett fáradt, hűtelen bárány és megyek utánad. Megyek a vak éjbe, Utánad a mélybe, (csak) Gyere haza már! Gyere haza már!”


267. oldal

Látom a megnyílt eget A világosság angyalainak fő-, és alpapjainak szegeit verték testébe. De Ő így imádkozott értük: „Atyám bocsáss meg nékik, mert nem tudják, hogy mit cselekesznek”. Így találkoztam a jó Pásztorral és hittem benne. Ő pedig nyiladozó hitemért biztos kimenetelű üdvösséggel ajándékozott meg. Elkezdtem hullámzó hívő életemet élni. Sok baja volt hívő életemmel a jó Pásztornak, amíg egyszer újabb harminchárom év után meg nem jelent nekem, mint NAGY PÁSZTOROM. Érdeklődni kezdett a gyümölcsök, a kévék után. Mit válaszolhattam, minthogy Uram, én magammal sem bírok, nemhogy másokat menthetnék meg. És akkor tudomásomra adta, én nemcsak jó Pásztor vagyok, hanem nagy Pásztor is. Nagy a szeretetem, amilyet te meg sem tudsz gondolni. Nagy az erőm, s nem nekem, hanem neked van rá szükséged. Nagy a hatalmam és arra való immár, hogy győzelemre vigyem az életedet. Nagy a készletem mennyei kincsekből, s nekem, akinek mindenem megvan, nem kell, neked szántam. Ott van a fegyvertáram, ott vannak az ajándékkosarak, ott vannak a virágok, a gyümölcsök. Mind a te igénylésedet várják. Uram, hogy tudsz így szeretni?! „Itt van a szívem, neked adom Uram, neked, ki alkotád!” És én életem e szakaszának kezdetén önfeledt boldogsággal énekeltem tovább a Pásztorom énekét: „Zengi az életem, ujjongja szívem, Angyalok éneke örvend a híren. Éretten vérezett, hű Pásztorkéz vezet: Megyek haza már! Megyek haza már!” Ez volt a Szentlélekkel való beteljesedésem alkalma. Akinek így szebben hangzik: a Szentlélek-keresztségem. Azt jelentette ez, hogy amit én sem felbecsülni, sem használni nem tudok a magam erejéből, arra onnan felülről jön az erő a Szentlélek által. A juhoknak nagy Pásztora neked is kínálja az ő Szentlelkét. Ha nincs Szentlélek keresztséged, semmi közöd a nagy Pásztorhoz. Megrekedtél húsvétnál, ami nem rossz, de Isten az ő fiait magához méltóan akarja felszerelni. Ha ezt a felkínált ajándékot elszalasztod, nagyon vesztes, igen kárvallott leszel. Jézus azt ígérte övéinek, hogy „azokat, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek, új nyelveken szólanak. Kígyókat vesznek föl, és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket és meggyógyulnak.” (Mk. 16:17, 18) Vajon nem ezt ígéri-e az Úr igéjében? „Valakik Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

268. oldal

Látom a megnyílt eget befogadák őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek.” (Jn. 1:12) Micsoda felvétetés? Micsoda kitüntetés? És mindez egy olyan embernek, mint én és te. De így teljesül az írás, melyből az ióta sem hiányozhat: „Akiket megigazított, azokat meg is szentelte, hogy a mi testeink a Szentlélek templomaivá avattassanak. Végül pedig a teljesség végett is, akiket megigazított és megszentelt, azokat meg is dicsőíti, hogy az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyünk. Mert akik engedték magukat megváltani és ezt hittel nyugtázták, azokat megszenteli, és ha ezt még cselekedetekben is kifejezik, akkor még meg is kell dicsőíteni. Megvált, - felszerel, - megdicsőít. Itt lép be ugyanaz az Isten Fia, aki embernek Fiai is, és ezúttal, mint minden élők és holtak FŐPÁSZTORA végzi az utolsó simításokat megváltott életünkön. Itt kap értelmet minden eddigi törekvésünk és Urunk minden eddigi, igen értékes munkája. Mert aki úgy fut, mint nem bizonytalanra, az nyeri el a pálmát. Aki úgy harcol, mint aki nem levegőt vagdos, mintha csakugyan élete csatáját kívánná megnyerni: az feltétlenül győz! A Szentlélek keresztségben felszerelt embernek most már nem marad más tennivalója, mint pap módon felékesíteni magát, hiszen királyi papság vagyunk! Öltsd fel azért, - most nem fegyvereidet, - hanem ékességeidet. A süveget, a koronát, a palástot, a hósent, az efódot, az arany csengettyűt meg a gránátalmát, mert jön a Főpásztor, akit méltó mennyei öltözetben kell, illik és jó várni; nehogy így szóljon hozzád a házigazda, hogy „barátom mi módon jöttél ide, holott nincs menyegzői ruhád?” Azért „semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel.” (Csel. 20:24) Hogy földi pályafutásom végén elmondhassam: „Ama nemes harcot, megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr (Főpásztorom) ama napon.” (II. Tim. 4:7-8) Íme, az én őriző Pásztorom, nagy Pásztorom, jó Pásztorom, Főpásztorom Ámen.


269. oldal


A TELJES SZERETET Lectio: Mt. 5:43-48

Textus: I. Kor. 13:7.

A szeretet teljességét a négyszeres m i n d e n fejezi ki. A minden fogalma abszolút fogalom. Nem ismer kivételt és a teljességet foglalja magába. Nézzük sorban ezeket a „minden”-eket: I. A SZERETET MINDENT ELFEDEZ! Péter a tanítvány Jézus védelmében levágja Málkus szolgának a jobb fülét. A Jézus szeretete elfedezi Péter tanítvány hevességét és visszahelyezi a levágott fület. – A vérébe fagyott, megvert, kifosztott ember, akit a pap és a lévita elkerült, az irgalmas szamaritánus kezei közé kerülve megmenekül, mert ennek a szeretete elfedezi a haramiák tettét, a sebesült tehetetlenségét, sőt még a korabeli kórházba is elviszi, a fogadóba, ahol békés, csendes utógondozásban részesítik a teljes felgyógyulásig. Eléggé ismert az a középkori eset, amikor a terület ura halálra ítéli egy bűnös alattvalóját azzal, hogy amikor megszólal a harang, akkor kell lesújtani a bakónak az elítélt nyakára. Az édesanya szívén egy gondolat fut át és rohan a templomba, fel a toronyba és belekapaszkodik a harang nyelvébe. Megérkezik hamarosan a süket harangozó és húzni kezdi a harangot. Ám az nem szólal meg. Már idegesen várják a kivégzés helyén a harang kondulását, amikor végre a harangozó, mint aki jól végezte dolgát, abbahagyja a harangozást. Az édesanya keze feje cafatokba, szilánkokba töredezve, karját, arcát vérrel borítva szétzúzódik. Nem bánja, fut a kivégző helyre és mutatja kezeinek csonkjait: Kegyelmezzetek a fiamnak a kezemért, a véremért. A borzalmas látvány iszonyattal tölti el az uraságot és az anya szeretetéért, áldozatáért megkegyelmez a fiúnak. A szeretet m i n d e n t elfedez! Egy nem túl jól sikerült házasságban egy karácsony estén a férj tüdővérzést kapott és vérében fetrengett a konyha kövezetén, amikor elhaló hangon hallik a kiáltás a karácsonyfás szobában: A feleségem! A Feleségem! A sokszor megalázott, megcsalt aszszony rohant, hogy segítségére legyen hűtlen férjének. És hosszas, gondos ápolással helyreállította a megcsalt asszony férje ítélettel felérő betegségét.


270. oldal

Látom a megnyílt eget Csak egy pár eset, de mind arról beszél, hogy a szeretet semmit nem ítélkezve, semmit nem mérlegelve, mindent elfedez. II. A SZERETET MINDENT HISZ! Ábrahám kijelentést kap: Menj arra a földre, amelyet én mutatok néked.” Így szólítja meg az Úr, korának legfejlettebb városában Ur-Kasdimban. Ábrahám szereti Istenét és engedelmeskedik, nem is tudva, hogy hol kell megállnia, de megy, mert szeret. És még ugyanő, évtizedek múltán, amikor vénségében született gyermekét Izsákot égőáldozatul kéri az Úr, megy és teljes készséget mutat egyetlen fiának és örökösének feláldozására. Mert „úgy gondolkozott, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképpen visszanyerte.” (Zsid. 11:19) – A szeretet m i n d e n t hisz! A kamaneus asszony, amikor lányának egészségéért, gyógyításáért alkudozik az Úr Jézussal és az Úr elutasítja, nem tágít hitétől, vállalva az ebekkel való összehasonlítást! Még az ebek is esznek az Urak asztaláról lehulló morzsákból.” Az Úr megdícséri: „Asszony, nagy a te hited” És a lány meggyógyult, mert anyja hitét a szeretet fűtötte meg nem alkuvóra. Így nem tágít az epilepsziás gyermek apja sem azért, mert a tanítványok tehetetlenek gyermekével. Ő tovább hisz, mert szeretete a gyermek gyógyulását akarja mindenképpen. Keken András, ismert evangélikus lelkész a kommunisták börtönébe kerül. Egy ünnep beköszöntén az alábbi verssel ünnepelt: Cím: „Magamnak prédikálok” – „A cellám falára Keresztet rajzoltam, Eléje állottam, aztán prédikáltam, Nem gyülekezetnek, Csak árva szívemnek, „Hirdetted szenvedni kell a szenvedőkért” Most tűrd a keresztet, Amit Atyád rádmért, Ha porig aláznak, Vérig meggyaláznak: Ne feledd, övéi Keskeny úton járnak.” ... A cellám faláról Vízcseppek csepegtek, Árva két szememből Könnycseppek peregtek. De én feledve bajt, Nyirkos cellafalat, Az értem szenvedő krisztus vére alatt Boldog voltam, s szabad!”


271. oldal

Látom a megnyílt eget III. A SZERETET MINDENT REMÉL! „Nem ember az Isten, hogy hazudjék!” A tékozló fiú reménytelen helyzetbe jutott és itt született meg szívében végső mentsvárként a reménység. „Elmegyek az én atyámhoz” ... Mindenből kiábrándultan, kifogyva egyetlen szerető szív maradt számára, akit maga is szeretni kezd, elhagyott atyjáé. És a reménysége nem csalja meg. A legmerészebb álmaiban sem remélhette azt a fogadtatást, amiben részesült. Bartimeus minden reményét Jézusba helyezte, amikor arra járt. Elhallgattatására igyekvő társait felülmúlva ő annál inkább kiált! És reménysége látássá érlelődik. A megtérő lator reménysége utolsó szalmaszálként tapad Jézushoz és a halál ellen ugyan nem tesz semmit az Úr, de ezt nem is kéri, viszont a mennybe jutást biztosítja számára. A vérfolyásos asszony utolsó reménysége, hogy „hacsak ruhájának szegélyét érinthetem is, meggyógyulok”. És azonnal elállt a vérfolyása. „A szeretet nem hiába remél MINDENT.” IV. A SZERETET MINDENT ELTŰR! Az igazi szeretetet a tűréshatár bizonyítja meg. Mennyi szeretet kell egy elfekvő beteg gondozásához. Mennyi türelem szükséges egy házsártos házastárshoz, vagy egy rabiátus apához, egy iszákos családtaghoz, egy gonosz társaságba keveredett gyermekhez, egy fogyatékos családtaghoz. Nincs kivétel! Egy vasárnapi iskola vásott gyermekeit az állította meg a tanítójukkal szemben elkövetett csínyek, trükkök, szemtelenségek útján, amikor egyszer sírni látták és nem a szekatúrájukért, hanem minden csínytevés kezdete előtt. A szeretet mindent eltűr, de nem ért mindennel egyet. Mit kell eltűrni egy ápolónak egy szeretetotthonban? Mennyei diakónia a földön. Legyen benned az a szeretet, mely volt a Krisztus Jézusban: „Atyám bocsáss meg nékik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek!” Vagy István vértanúban, aki így imádkozott: „Atyám ne tulajdonítsd nekik ezt a bűnt!” A szeretet: „Mindent elfedez, - Mindent hiszen, - Mindent remél, - és Mindent eltűr!” Ennyire mindent! Ámen.


272. oldal



273. oldal


ALKALMI SZOLGÁLATOK


274. oldal


K É T P O H Á R , E G Y E M B E R 18 Lectio: Mt. 26:36-44.

Textus: I. Kor. 10:21-22.

Mióta csak ember van a földön a bűn áradása egyre csak nő. Még a szerető Isten kísérleteit is, amelyek a bűntől való szabadításunkat célozták, - mi csődbe juttattuk. Hiába borult az emberre a szivárvány, mi az alatt is szőlőt ültettünk, lerészegedtünk, és átkot termeltünk. Pedig az az ember-maradék még az Úr szerint is istenfélő volt. Hiába adta dörgő fellegekben és kürtzengés közepette Isten a maga törvényét a Sinai hegyen, mi közben aranyborjút öntöttünk, körültáncoltuk és imádtuk azt. És nemcsak akkor, hanem most is több imádója van az aranyborjúnak, mint az ég és föld teremtőurának. De nemcsak a törvény fogadásában buktunk el, hanem annak megtartásában is, mert „aki vét egy ellen a törvények közül, az egésznek megrontásában bűnös.” – Agyon komplikáltuk az egyszerű törvényt, hogy ne legyen számon kérhető rajtunk. Istenünk ezért egy új szövetséget kötött velünk. Ennek emberi oldalán semmi egyéb kötelezettség nincs, csak a hit kötelezettsége azzal szemben, aki tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. „Higgy az Úr Jézus krisztusban és üdvözülsz.” Annyira egyszerű ez, hogy erre képes gyermek és felnőtt, szegény és gazdag, tudatlan és tudós. És hogy még se legyen ilyen egyszerű, bekapcsolódik az ember életébe az ördög. Hol e világi pénztárcáját nyújtja nekünk, amelyben karrier, boldogulás, gazdagság van, érvényesüléssel egyetemben, szemben az Úr által nyújtott és kínált pénztárcával, amelyben mennyei kincsek vannak az örökélet számára. Az ember nem adja a bírhatót, álompénzen, a hit valutájáért semmit sem áldoz, miközben a világi javakért tönkre teszi magát idő előtt. Most, hogy az Úr asztalához készülünk, a poharunkat nyújtják nekünk mind a ketten. Az Úr is és az ördög is. Az Úr poharában ott a bűnbocsánat és ennek nyomán az üdvösség. Míg az ördögök poharában: kéj, mámor, pénz, hatalom, hírnév és e világi dicsőség a kínálat. Csábító a testi ember számára.

18

úrvacsora előtt


275. oldal

Látom a megnyílt eget De nézzük ki az ördög? Bukott angyal és alárendelt seregei, akiket démonizáltságuk után démonoknak nevezünk. Általában mindig aktuális formában, terepszínben jelenik meg. Hol kígyó, hol ordító oroszlán, hol zsarnok, hol csábító az ellenkező nemből. Legtöbbször ember formában jelenik meg belebújva valakibe, megszállva valakit, hogy bűnre vigyen. A bűnre csábítás idején eltakarja a következményt, hogy az ember ne lásson maga előtt mást, mint a bűn tetszetős árát. És nem mond le könnyen arról, akit egyszer megszállott. Itt az úrasztalánál is felbújt arra, hogy ne vedd nagyon szívedre a bűnbánatra való felhívást. Nem kell olyan nagyon megbánni azt, ami jó volt neked. Elégedjen meg az Úr azzal, hogy tagja vagy az ő egyházának, de hogy még hívő is légy, hát még mit nem! Azt akarja, hogy haragra ingereld az Urat és ítéletet egyél magadnak e megszentelt asztalnál. Isten megszánta a magával tehetetlen embert. Elküldte az ő szent Fiát. Az ő kezében is ott a pohár. Ez a pohár telve van Isten haragjával, a bűneimmel. Gyűlik benne minden gonoszságunk. Nem fogadtuk be, mint Betlehemben. Elűztük, mint Heródes. Üldöztük, mint a képmutatók. Igazán írt a költő (Szilágyi Dezső): „Csak gyűlik telik az irdatlan katlan, a rontóbűnök hordják szakadatlan, Világomlásnak porhadt hullagőze, sistergő bűnlávával omlik össze, És megfekszi a léget föl az égig, ... a vétek korma feketéllik ...” És amikor csordultig telik bűneinkkel Isten haragjának pohara, akkor Megváltónk térdre hull, - vérrel verejtékezik és könyörög: „Atyám, ha lehetséges múljék el tőlem e pohár, hogy ne kellene kiinnom.” És nem volt lehetséges. Mi még ezután is töltöttük a csordultig telt poharat. Megtagadtuk, mint Péter, elárultuk, mint Júdás, megvesszőztük, mint a katonák, kigúnyoltuk, mint a főpapok, keresztre feszítettük, mint a hóhérok. És őrizzük szívünkben, otthonunkban a halott Krisztust, mint a sírőrzők. Márpedig ha velünk itatja ki Isten ítéletünk poharát, az maga az örök kárhozat. Helyettünk Krisztus itta ki. Már a helyett, aki hisz Őbenne! Bizony bűnbeismerés az ének: „Krisztus, a keresztfán hullik piros véred, Ártatlan halálod fejemre ítélet. Kezedbe-lábadba a szöget én vertem, Véred minden cseppje égeti a lelkem!” Ő kiitta ítéletünk poharát és neked, ha hiszel benne, az élet vizével telt poharát nyújtja szent asztalánál. Az Úr asztalánál mindig újjászületésnek kell végbemenni. Jézus szüli újjá a hittel úrvacsorázót. Neki többe kerül a te újjászülésed, mint asszonyainknak első megszülésünk. Ő ugyanis Isten Fia, aki újjászülésünk idejére embernek Fiává lett. Még hitetlen szemmel is a legördögibb bűn egy szülőasszonyt megcsalni. Jézus Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

276. oldal

Látom a megnyílt eget fájdalommal szül téged. És te tudnál ragaszkodni az ördögök poharához? Avagy haragra ingereljük-é az Urat? Tudnál a kereszt alatt flörtölni? Avagy erősebb vagy-e te a mi Urunknál? Léha barátok, kétértelmű beszéd, illetlen magatartás, kihívó viselet: mind az Úr haragborának poharát telítik. Két kezedben tarthatsz ugyan két poharat, de ne felejtsd, lelked csak egy van és ebben egyetlen pohárnak van helye. Vigyázz, haragra ne ingereld az Urat! Ma is kétféle úrvacsorázó lesz itt. Aki eldobta az ördögök poharát és veszi az életadó szövetség vérét. Aki csak egy falat kenyeret eszik itt és egy korty bort iszik anélkül, hogy átélné Urunk testének megtöretését és vérének el-, kifolyását, az bizonyos, hogy hétköznapjaiban továbbra is megtartja az ördögök poharát. Ézsaiás így ír erről: „Titeket én a kard alá számlállak, és mindnyájan leborultok megöletésre: mert hívtalak és nem feleltetek, szóltam és nem hallottátok: a gonoszt cselekedtétek szemeim előtt, és amit nem szerettem azt választottátok.” (És. 65:12) Isten megváltottai számára evangélium született az úrvacsorában. „Ez az én vérem, az újszövetségnek vére, amely kiontatik sokakért bűnöknek bocsánatára.” „Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát, nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei!” Vessétek el az ördögök poharát. Távozzatok az ördögök asztalától, de ne csak erre az egy napra, hanem örökre! Ezt nem tekintheti senki könnyelműen, mert Isten nagyon is komolyan veszi! Álljatok hát ellene az ördögnek és elfut tőletek!” Ámen.


277. oldal


A N É G Y M I N D E N 19 Textus: Mt. 29:18-20.

Ha valamikor e kis gyermek keresztelését fel akarjátok idézni magatokban, csak arra gondoljatok, ami a keresztelés szereztetési igéjében van, arra a négy MINDEN-re. Most pedig sorra vesszük, hogy mi ezeknek az üzenete így a keresztelés alkalmából? Mindenekelőtt azt kívánja tudomásotokra adni az Úr, hogy Ő, aki elrendelte a keresztséget, és aki most is jelen van, legalábbis az én hitem szerint, azzal kíván erősíteni titeket az előttetek álló nagy feladatra, e kis gyermek felnevelésére, hogy ha nem feledkeztek meg arról, hogy ez alkalommal Jézushoz kapcsoltuk az ő életét, ahhoz a Jézushoz, akinek adatott MINDEN HATALOM mennyen és földön, és ez a Jézus igénybe vehető minden nehézség, minden harc és minden győzelem idején e kis gyermek érdekében. Ne felejtsétek, hogy a földi hatalom is az ő kezében van. Tehát nincs olyan földi körülmény, amely lehetetlenné tenné akár nektek, akár e kis gyermeknek, hogy kövessétek Őt. De övé a mennyei hatalom is. Lehetősége van közbenjárni értünk, érdemeit érvényesíteni érdekünkben. Elképzelhetetlenül nagy lehetőség van abban, hogy akihez hozzá kötjük e kis gyermeket, ha megmarad mellette, akkor minden földi és mennyei hatalmát mozgósítja fejlődése, hitre jutása és majd üdvözülése érdekében. Ennek megvalósítása végett hivatásunkká tette, nemcsak papjainak, hanem minden követőjének, hogy tegyenek tanítvánnyá MINDEN NÉPEKET. És ez most kiemelten a ti dolgotok szülők és keresztszülők, hogy ezt a kis gyermeket, akiért itt a gyülekezet és az Isten színe előtt felelősséget vállaltok, tanítvánnyá tegyétek. Egyszer el kell vele számolnotok az Úr előtt. Tanítvánnyá csak az tehet, aki előbb maga 19

keresztelési


278. oldal

Látom a megnyílt eget is tanítvánnyá lett. Azért, ami híja van annak, hogy az ő tanítványai közé számláltassatok, azt minden igyekezettel igyekezzetek megszerezni. Az első keresztyének idején csak a tanítvánnyá, azaz hívővé lett szülők gyermekeit keresztelték meg. Ha mégis volt olyan szülő, aki már tanulta a keresztyénséget, de még maga sem volt megkeresztelve, akkor annak kezeseket kellett állítani hívő emberekből. Ezek lettek a keresztszülők. Ma sajnos legtöbbször, sem a szülők, sem a keresztszülők nincsenek hitben. Mi mégis megelőlegezzük a keresztséget gyermekeiknek, lehet, hogy nem jól tesszük, de biztos, hogy jó akaratból. Hogy is tehetne tanítvánnyá valakit bárki is, ha még maga sem lett tanítvánnyá. Pedig már most emlékeztetni szeretnélek benneteket arra, hogy az ítéletben, az elszámoltatásban is övé lesz minden hatalom mennyen és földön, és „rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni.” Kötelezettségetek nemcsak mechanikus dolgok megtételére vonatkozik. Jó, ha szoktatásképpen megtanítjátok a napi imádságokra, reggel, este, étkezés előtt és után. De mindig segítsetek napi aktuális imádságot is adni az ajkukra. Pl. bocsásd meg Uram, hogy már megint hazudtam, hogy verekedtem, csúnyán beszéltem stb. Ezek mellett azonban válogatás nélkül a teljes Szentírásban foglalt MINDEN PARANCSOLATOT meg kell neki tanítani előbb megmagyarázva, majd rá bízva annak értelmezését. Rábízva, de számon kérve! E három minden teljesítésének elismerése és jutalma, hogy ebben az esetben számíthattok rám, mondja az Úr, mert én veletek vagyok MINDEN NAPON a v i l á g v é g e z e t é i g ! Tehát még az ítéletben is. Minden napon, a jó napokban és a rossz napokban. Ha igazzá lesz életében az, hogy minden népeket és minden parancsolatra megtanítsatok továbbadás útján, akkor az is igaz lesz, hogy igénybe vehető a minden hatalom mennyen és földön, sőt még az is, hogy minden napon. Ne legyen azért semmi hiánya a négy mindennek! Ámen.


279. oldal


E L J E G Y E Z L E K K E R E S Z T S É G G E L 20 Textus: Új. Ford. Hós. 2:21:22.

A világteremtő Isten, aki e kis gyermeknek is életet adott, most a keresztség által eljegyzi magának e kis gyermeket ö r ö k r e ! Valamikor, amikor még jegyességre készültünk nagyanyjával, kerestük, hogy a szokványtól eltérő keresztneveink helyett, valami hozzánk és az alkalomhoz méltóbb dolgot vésessünk gyűrűinkbe. Ezen az igén akadt meg szemünk már akkor és rövid idézetet választva belőle, az egyik gyűrűbe ez került: „Eljegyezlek örökre, a másikba ez: „Hittel jegyezlek el”. Most pedig tizenharmadik unokánk megkereszteléskor terhelte ránk az Úr ezt a több mint ötven éven át jól bevált igéjét. „Eljegyezlek téged magamnak örökre!” Isten kiválasztotta őt az üdvösségre. E célból lelki kincstárából igen becses ajándékokat hozott elő, és ez ajándékok lettek a jegyajándékai az eljövendő nászra, amikor is „látomása egykor dicsőn beteljesül, s az elkészített egyház Urával egyesül.” Az új fordításunk mindenütt hozzá teszi az „ajándék” szót az egyes útravalóhoz. Most nézzük ezeket, mert eligazítanak e kis gyermek sorsára nézve, melyet neki szánt az Úr. Ezek a jegyajándékok éppen öten vannak, vagyis gyűrűs kezének minden ujjára jut belőle egyegy. Nézzük most sorra ezeket a jegyajándékokat: 1. „Eljegyezlek az igazság ajándékával” – Ha meggondoljuk, hogy „A te igéd igazság” (Jn. 17:17), és hogy Jézusunk önmagát nevezi igazságnak: „Én vagyok az igazság” (Jn. 14:6), akkor igazán nem kis dolog az, amit az Isten maga ért az igazságon. Nem kell elszenvednie e kis gyermeknek a második halált, mert Jézus az igazsága; nem kell kárhozatra mennie, mert a Megváltó eleget tett az igazságnak, ha bejuthat a mennybe, azért lehet, mert Jézus és az ige az igazsága. Ímé, ebben az első gyűrűben Isten önmagát kötelezi el e kisgyermek mellett. 2. „Eljegyezlek a törvény ajándékával” – azt olvassuk: „Minden te parancsolatod igazság” Igen nagy ajándék, mert bárha Krisztus megszabadított minket a törvény átkától, mindazáltal „a törvény szent, igaz és jó”. A törvény igazít el minket a hívő élet út20

Anikó unokám keresztelésére


280. oldal

Látom a megnyílt eget ján, sőt ezt megelőzően a „törvény Krisztusra vezérlő mesterünk”. Ezért a törvény nélkülözhetetlen. És ha Urunk ezzel jegyez el, akkor bizonnyal erősen akarja hitre jutásunkat és üdvösségünket munkálni e jegyajándék által. 3. „Eljegyezlek magamnak a szeretet ajándékával.” Ez a középső és egyben központi ajándék is. Csakis a szeretet lehet minden eljegyzés alapja. Ezúttal még az Isten szeretete e kis gyermek iránt, de várja Urunk, hogy ez viszonzásra találjon, visszhangot adjon e kis gyermek öntudatra ébredő szívében.” Az Isten szeretet, és aki szeretetben marad, az Őbenne marad.” – „Mi szeressük Őt, mert Ő előbb szeretett minket.” – Isten az ő szeretetét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus értünk meghalt.” Gyakoroljátok és gyakoroltassátok, hogy Isten szeretetét emberek iránti szeretettel hálálja meg. 4. „Eljegyezlek az irgalom ajándékával.” Nem elhanyagolható ajándék. Ez emlékezteti Urunkat, aki az irgalmashoz irgalmas, elbukásaink, próbatételeink idején. Ilyenkor gyakran jó megtapasztalnunk hiányosságaink, mulasztásaink mellett, hogyha mi hűtelenkedünk is, ő hű marad, Ő magát meg nem tagadhatja. Vigyázz, hogy el ne hagyj, el ne hanyagolj a gyűrűkből egyet sem, mert az elveszett ajándékok mindig megszomorítják az ajándékozót. 5. „Végül eljegyezlek magamnak a h i t ajándékával”. Bár utoljára említtetik, számunkra mégis mindent megelőző. Aki ezt, - a hitet elveszíti, - az összes többiről lemond, mert valamennyit csak hit által gyakorolhatjuk, realizálhatjuk. „Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni.” Hittel viszont nincs akadály, mert „minden lehetséges a hívőnek!” Nagy gondot fordítsatok e gyermek életében a hit jegyajándékára. Semmi annyi boldogságot, sikerélményt, előrehozott mennyei ízelítőt nem ad, mint a hit. Hol van az a gyermekéért életét felégető apa, hol az a szívét, szeretetét átömlesztő anya, aki mindezzel megajándékozhatja mégannyira szeretett gyermekét? Ezek az ajándékok az örökélet biztosítékai. Ha nincs biztosíték, nincs mennyei áramszolgáltatás sem. Üres, sötét marad életünk. Frigykötési okmány ez Isten és e gyermek között. Kincset kaptatok e gyermekben és e gyermek számára. Ezt a tolvajok el nem lophatják, csak az igetolvaj. De őrizkedjetek tőle. Ámen.


281. oldal


K É T Ü T E M Ű S Z Ü L E T É S 21 Textus: Ján. 3:5-7, Róm. 6:3-4.

Ne lássék előttetek, szülők és keresztszülők, csekély dolognak ez a szertartás, ami itt következik. Valójában itt kezdődik Isten eleve elrendelésének realizálása. Ez a kis gyermek még most született és mi már is újjászületésének esedékességét hirdetjük. Igénk szerint, - szükség néktek újonnan születnetek, - utal az első ember megszületésére, aki ugyan teremtés útján felnőttnek született, de szintén két ütemben. Először megteremtette Isten a föld porából a testet, majd második ütemként a maga lelkéből lehelte belé az életnek leheletét. Itt is e kis gyermek születésével az első fázis befejezést nyert. De ami testtől született test az! Rosszul születtünk volna? Éspedig egyetemesen? Nem rosszul, de kiegészítésre szorultan. Mert bárha születése e kis gyermeknek szabályszerű volt, azt az ige mégis megállapítja róla és egyetemesen minden emberről, hogy „Bűnben születtem, bűnben melengetett engem az anyám.” Vagy más helyt: „Egyetemben megromlottak, nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.” (Zsolt. 14:3) Vagy Ézsaiás szerint „Tetőtől-talpig nincs testben épség, csupa seb és dagadás, melyet ki sem nyomtak, be sem kötöztek és olajjal sem lágyítottak.” Lehet-e Istennek jó véleménye az ilyetén való születésünk felől? Ti, mint orvosok ismeritek születésünk titkait. A gyülekezetért mégis tudnunk kell azt, hogy születésünk nemcsak egy biológiai aktus eredménye. Egy gyermek nemzésekor sokmilliárdnyi sejt keresi párját a másik nem milliárdnyi sejtje között. Ezek között vannak testi, szellemi fogyatékosságot hordozó sejtek. Betegség hajlamait tartalmazók, szenvedély betegségeket, mint dohányzás, italozás stb. hordozzák. E sejtek mindegyike élethordozó. Hogy egészséges, újjászületésre alkalmas személyiség jöjjön életre ezek közül, az a kegyelmi kiválasztás isteni megnyilvánulása. Ehhez a testi, biológiai beavatkozásnak semmi köze. Isten az, aki ismeri az élethordozók tulajdonságait, hiszen eleve Ő teremtette azokat. Ebben az értelemben ma is beszélhetünk a gyermekszületésről, mint Isten áldásáról, de netalán Isten veréséről is. Az egyik a kegyelemből, a másik az igazságból táplálkozik. Még így sem kétséges, hogy tőlünk hibátlan életcsíra nem származhatik. Mi a nemzésben – fogamzásban nemcsak a szülők hajlamait, hibáit 21

Andrea unokám keresztelése


282. oldal

Látom a megnyílt eget hozzuk felszínre a születésünkkor, hanem évszázados örökletek kerülnek a termő sejtbe. Így az eredendő bűn tagadása még biológiailag sem indokolt. Mai ismereteink birtokában is el kell ismernünk, hogy sikeres szülés esetén is rontott értékként jöttünk a világra. „Ami testtől született – csak – test az.” A további növekedésünkben is még inkább a testi jelleg bontakozik ki. Sok energiát fordítunk gyermekeink testnevelésére, még többet értelmi nevelésére az iskolákban. De a lélek növekedésére elenyészően kis hányada jut energiánknak. Ezért mondja az ige: „Szükség néktek újonnan születnetek.” És ezt már itt lelkünkre köti az Úr. Ez a keresztelés erre az újjászületésre való előjegyzés, vagy eljegyzés. Szomorú, ha egy eljegyzésből sohasem lesz nász. A keresztség, - bármily bizarrnak tűnik is, - „a Krisztus halálába való temettetés.” Ebből a kétségtelenül szimbolikus temetésből kell újjászületés útján feltámadnunk. Ismétlem: „Szükség néktek újjászületnetek.” De itt is az előjárókat, a nevelőket, a szülőket és keresztszülőket kell rávennem arra, hogy nekik is szükséges, nektek is szükséges újjászületnetek. Az értelemmel ellentétben ugyanis hitre tanítani senkit sem lehet. Csak tanítással előkészíteni erre. Hitre születni kell; mégpedig újjászületni. Akkor értitek meg, hogy mit várjatok el gyermekeitektől, ha magatok is újjászülettetek. Az újjászületés egyetlen metodikája, módszere, a bizonyságtétel a magatok újjászületésének áldásairól, kívánatos voltáról. Amíg pedig ez a kisgyermek el nem éri a saját személyében a döntési érettséget, addig a ti hitetek, vagy hitetlenségetek függvénye. Ha a szülők közül csak egy is hitben van, a kis gyermek netaláni életbefejezése alkalmával üdvözül; ha a szülők mindegyike nélkülözi az újjászületést, akkor gyermekük a szülők hitetlensége miatt elkárhozik. Azért mind szülők, mind keresztszülők, mind pedig te kis gyermek vegyétek tudomásul, hogy szükség néktek újonnan születnetek. Ámen.


283. oldal


M A R A D J A T O K É N B E N N E M 22 Textus: Jn. 15:5-7.

Michelangelo műhelyének udvarába egy hatalmas márványtömböt görgettek be fa rönkökön. A segédek és a tanulók bámészkodva álltak meg ajtaikban, nézve a hatalmas márványt. A művész megszólalt. Gyermekeim, ebben a márványtömbben egy gyönyörű szobor van, csak le kell faragni a fölösleget róla. Minden szülő szemében, szívében ott ragyog gyermekéről egy jövendő kép, amelyik szebb, mert élőbb, mint egy szobor. De itt is érvényes a művész megállapítása, hogy „le kell faragni a fölösleget róla.” Egyáltalán nem mindegy, hogy kiben látjuk a jövendő szépségük ideális megtestesítőjét. Van, aki olyan mintát kíván faragni gyermekéből, aki sokra vitte anyagilag. Ez a tendencia fogja meghatározni egész nevelési magatartását. Van, aki a karriert, hírnevet, vagányságot, tudományt tartja megvalósításra méltónak gyermeke számára. Bizony ma a korszerűség jelszavával a legszebb, legértékesebb vonásokat faragjuk le gyermekeinkről. Elvesszük hitét. Lefaragjuk Jézus iránti szeretetét, a vallás iránti érdeklődését, belé fojtjuk az imádságot, lepecsételjük ajkait a bizonyságtétel előtt, eldugjuk előle a Bibliát, megtiltjuk a hittant stb. Kérdem: ugyan mitől legyenek nemes vonásai? Mitől váljék tartalmassá élete? Ezek mind felesleges dolgok, lefaragni valók. Most én a keresztvíz által beoltom ezt a kisgyermeket Jézusba. Ha valaki azt gondolja, hogy most már ezzel minden rendben az esküvőig, vagy temetésig; élete legnagyobb tévedését követi el. Ezt a kis oltványt gondozni kell. A szülőség művészete abban áll, - amivel én nem dicsekedhetem, - kihozni e gyermekből azt, amire az Isten szánta őt. Ilyenkor természetes célkitűzéseink: karrier, vagyon, intelligencia, népszerűség, hírnév, ismertség stb. Nagy szavak, üres fogalmak, melyek, ha valóra válnak is, mire megy velük az ember? Az ige azt kérdezi most: „Vajon megállhat-e szíved és erősek lesznek-é kezeid azokban a napokban, mikor én számolok veled?” (Ez. 22:14) Így szól az Úr. De sok kiszáradt élet későn döbben rá, hogy rosszul volt kiszámítva életük irá22

Judit unokám keresztelője


284. oldal

Látom a megnyílt eget nya, amikor elindították őket szüleik és bele plántálták, vagy beleoltották e világi csemetékbe életüket. Arccal a világ felé. Holott Urunk arra bíztat, hogy ne szeressétek a világot, sem azokat, amik e világban vannak, mert aki a világot szereti nincs meg abban az Atya szeretete. A kiszáradt életek, tűzre valók. És ezt szomorúan állapítom meg, minden ilyen irányú kívánság nélkül. Tudom, hogy senki sem szánja készakarva gyermekét az ítéletre, a kárhozatra; mégis azt mondom szülői és nagyszülői felelősséggel, hogyha valaki nem marad meg a Jézus Krisztusban, illetve nem oltatik bele, kivettetik, mint a megszáradt venyige. És tűzre vettetik. Szeretnék az igének nyomatékot adni azzal a bájos gyermektörténettel, amely szerint egy kis gyermek egy dúsan virágzó almafaágat visz az édesanyjának azzal a kéréssel, hogy tegye a mama azt vízbe és majd sok kis alma fog rajtra teremni. Kis fiam, - mondja az anyja, - ezen a fán soha sem lesz alma. Miért anyu? Mert nincs a fán! De ugyanez a sors vár a bibliai terméketlen fügefára is, hogy megátkozza az Úr. Jézus felajánlja szolgálatait e kis gyermek életére nézve is. Rajta nem múlik a kisbaba üdvössége. „Én vagyok az igazi szőlőtő.” – „Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” És mégis mennyi „az elhervadt, gyümölcstelen, kétszer meghalt és tőből kiszaggatott fa?” (Jud. 12) Ne hagyjátok erre a sorsra jutni ezt a kis gyermeket. Nem szükségszerű a mai világban sem, hiszen most is „néki adatott minden hatalom mennyen és földön”, aki által teremhetjük gyümölcseinket. És az sem közömbös, hogy „gyümölcseikről ismerik meg a fát.” Jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt és romlott fa nem teremhet jó gyümölcsöt. „Ne engedjétek, hogy ez a világ romlott fát neveljen belőle. Ámen.


285. oldal


T Ö L T S É T E K B E A K R I S Z T U S T Ö R V É N Y É T 23 Textus: Gal. 6:2.

Két ember egymás számára egyszerre teher is és öröm is. Két ember egymás vállalása e kettős vállalkozás. Kölcsönösen gerjeszteni az örömet és kölcsönösen vállalni egymás terhét. Nem fordítva, hogy a másik megterhelését gerjesztjük, míg az örömszerzését éppen csak elvállaljuk. Ezt a két tényezőt nem lehet variálni. Ahogy egy újszülött érkezése igen nagy öröm és egy kis teher is. Ha megfordul ez a sorrend és értékrend, és nagy teherré válik az ígérkező jövevény egy kis öröm mellett, akkor választják az érdekelt felek a terhesség művi megszakítását. A házasfeleket illetően az ilyen fordulat szintén a házasélet „művi vetélésébe”, a válásba torkollik. Ezért el nem kerülhető intelme Isten igéjének, hogy vállaljátok egymás terhének hordozását. Lássuk először a házasélet terheit. Most illő, hogy az örömtől ne lássátok ezt, de a mindennapokban ez megjelenik, azért jó felkészülten fogadni azokat. Mindenekelőtt belátjátok, hogy nem azonos az egyéniségetek. Egyik talán hirtelenebb, míg a másik valamivel többet tűrő. Ez jó. Rossz azonban, ha mindkettő türelmetlen, mert hamar szőnyegre kerül a perpatvar. De az sem egészséges, ha mindkettő mindenben magatűrtető, mert a romlás csíráit hordozza magában a mindenbe beletörődő két fél. Végül is a bűnben, istentelenségben is nagy lesz előbb-utóbb ezek egyetértése. Másik nagy ellentétforrás a nem igazodó időzítést. Ha az egyik fél mindig fáradt, amikor a másik igényt tart rá. Ha akkor van valamelyiknek jó kedve, amikor a másik fél bosszús, szomorú, szorongásos. Meg van írva: „Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal.” És felsorolhatatlanul sok variációja van az ellentétek kiélezésének. Csak példaképen: egyik takarékos, a másik költekező; egyik otthonülő, másik csavargó; ha egyik gyerekpárti, másik önzően gyermekellenes és így természetellenes is. stb. A házassági kötelékben valamiképpen egyensúlyban kell lennie a tehernek és az örömnek. Ez az 23

házasságkötés


286. oldal

Látom a megnyílt eget egyensúly akkor áll be, ha az öröm uralni tudja a terhet. A helyes arány egyetlen katalizátora Jézus Krisztus. Krisztusban mindenkor fölébe tud kerülni az öröm a tehernek; még a netalán bekövetkező betegség, félrelépés, állástalanság, veszteség alkalmával is. De az biztos, hogy Krisztus nélkül fogy az öröm és nő a teher. Sajnos ez a gyakori, ez a megszokott. Ilyenkor képződnek meg a házasélet zsákutcái. Új örömforrások keresése, ha még a másik fél kárára is. A testi-lelki zabolátlanság. És mindezek nyomában a hűtlenség, válás, családi tragédia. Egyetlen dologban nem helyesli az ige az egymáshoz való alkalmazkodást. Ha legalább az egyik házasfél hívő, akkor a hívő félre ráterheli az Úr igéjét: „Ők térjenek tehozzád, de te ne térj őhozzájuk.” Titeket most arra hív az Isten, hogy „egymás terhét hordozzátok.” És itt nem apró szabályok tömkelegére gondolok, hanem arra, hogy a Krisztusba oltott életben minden probléma megoldására az Úr ad eligazítást. Számíthattok rá. A kiegyensúlyozott házasélet lényeges kelléke a napi igeolvasás, amelyből eligazítást vesztek Istentől az éppen szükséges témakörben, akár egymással kapcsolatos, akár külső problémák megoldására volna szükségetek. És másik kellékként az imádságot kell említenem, amely válasz az Úr igéjére. Hálaadás, kérés, bűnvallás, és mindenek fölött közösség egymással. Ha valahol, akkor itt igazán áll, hogy ha be akarjátok tölteni a Krisztus törvényét a házassági köteléken belül, akkor „a törvény betöltése a szeretet.” Nem kell a magatok számára szabályokat felállítani, azokat sok nehézség árán betartani, hanem szeretni kell egymást és szeretni kell Krisztust és már be is töltöttétek az ő törvényét. Erről ugyanis már ő maga gondoskodik azok életében, akik őt szeretik. Ha ebből az esketési beszédből semmi egyéb nem marad meg csak az ige, már az is biztosíték egymásban való megmaradásotokra. „Egymás terhét hordozzátok, úgy töltsétek be Krisztus törvényét.” Ámen.


287. oldal


NINCS MÁS ALAP Textus: I. Kor. 3:11.

Közel negyvenévi házaséletem során sokszor és sokan megkérdezték, hogy mi az oka a mi kiegyensúlyozott házaséletünknek és annak a csaknem hihetetlen dolognak, hogy eddig sohasem vesztünk össze. Azt kellett mindig válaszolnom, hogy az egyetlen alapra, Jézusra építettük fel házaséletünket és ő intézi a mi házaséletünket, gyermekeink dolgát, kapcsolatunk zavarmentességét. Ha azonban valaki ebből arra következtetne, hogy bűntelen a kapcsolatunk, hogy foltmentes a házas és családi életünk, azt ki kell ábrándítanom: sajnos ez nem igaz. De nem az a célom, hogy itt magamról szóljak, az eddigieket is csak azért mondtam el, hogy amit mondok az nemcsak papi tisztemnél fogva, hivatalból igaz, hanem saját életgyakorlatomból is ezt igazolta az Úr. Rendkívül fontos az, hogy mi egy házaséletnek az alapja. Szerelem? Általában fogyó eszköz. Érdek? Örök változás alatt áll. Adott helyzetek kényszere? Eleve válásra alapozott társulás. Nincs más alap, csak amit igénk tárt elénk. „Más fundamentumot senki sem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus.” Tehát sem szülői jó tanács, vagy agresszió; sem munkatársi kapcsolat; sem anyagi meggondolás; sem a szex éppen aktuális állása. Csak egyedül Jézus, csak egyedül Ő. De erre az alapra nézve is áll az ige, hogy „nem minden, aki azt mondja nékem: Uram, Uram, megyen be a mennyek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” – „Mert valaki hallja tőlem e beszédeket és m e g c s e l e k s z i azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a k ő s z i k l á r a építette az ő házát ...” ez a próbák alatt is szilárd marad, mert kősziklára épült. „E Kőszikla pedig a Krisztus volt!” (I. Kor. 10:4) Ennek sajnos a fordítottja is igaz: „Ha valaki hallja tőlem e beszédeket és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a homokra építette az ő házát.” (Mt. 7:24, 26) Vigyázzatok az alapokra! Ha már kész tények más alapot adtak volna is ennek a napnak, még mindig változtathattok rajta, hogy életetek a Kősziklán nyugodjék minden próbatétellel szemben. Nem mondhatok mást, csak amit a megbízómtól kaptam. Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

288. oldal

Látom a megnyílt eget Az Úrban való dicsekedésem mellett is meg kell vallanom, hogy nem volt felhőtlen az életünk. Sok hányattatásban, olykor nélkülözésben, máskor rágalmazásban, mellőzésben, anyagi megvonásban volt részünk. De mindezek mellett is harmonikus, békés volt az életünk. Ilyenkor volt úgy, hogy bűneinket kérte számon tőlünk az Úr, de úgy is volt, hogy hűségünket próbálta és állhatatosságunkat. Nem gondolom, hogy mindig, minden mögött a bűnt kell keresnünk. Inkább azt kell kutatnunk, hogy most ezzel mit akar az Úr rajtunk, vagy általunk elérni? Ha e mai világban (1978) eljöttetek, hogy házassági kötelékeiteket az Úrral is megáldassátok, holott ma ezt a legtöbben elkerülik a korszellem miatt; bizonnyal az egyháztól valami többet vártok, mint szavakat és jókívánságot. Azzal a hittel kapcsolom össze az életeteket, hogy meggyőződésem: az Isten is többet szánt nektek, mint szavakat. Ahhoz azonban, hogy erre az alapra épüljetek, meg kell térnetek az Úrhoz, ami nem egyenlő a templomban való megjelenésetekkel. „Aki hisz a Fiúban, örökélete van annak, aki pedig nem hisz, immár elkárhozott.” Kerüljétek el ezt az utóbbit! Higgyetek Jézus szavainak, az igének. És most egyházunk nevében áldást kérek számotokra az ég és föld Urától, az Úr Istentől. Ez az áldás megőrizhető és kamatoztatható Jézusban. De el is tékozolható Jézus nélküli élettel. Saját, jól felfogott érdeketekben maradjatok az élet egyetlen értelmes és érdemes alapján, a Kőszikla Krisztuson. És bizonyítsátok meg szeretteitek és környezetetek előtt, hogy „a mi Kősziklánk nem olyan, mint az ő kősziklájuk; ellenségeink is megítélhetik.” (V. Móz. 32:31) Mózes másik szavaival zárom igehirdetésemet: „Az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot; válaszd azért az életet, hogy élhessetek mind ti, mind a ti utódaitok.” Legyetek áldottak! Ámen.


289. oldal


A J T Ó D E L Ő T T Á L L O K 24 Textus: Jel. 3:20.

Nagy megtiszteltetés az, ha egy lelkész megáldhat egy új indulást, egy családi fészekrakást azzal a meggyőződéssel, hogy elszakíthatatlan kapcsokat köt egybe. Különösen kiemelkedő ez, ha saját családtagját indíthatja el ezen az úton. Egyben azonban nagy kísértés is az egyoldalúság kockázatával. Megkísérlem isteni megbízás alapján, az ő követségében járva tolmácsolni az útravaló igét. Nem új keletű akciója ez Istennek. Egyáltalán ne tekintsétek mindegynek, hogy ki áll házaséletetek ajtaja előtt és milyen céllal. Az első pár embernek maga Isten jelentette ki: „amely napon eszel a tiltott fáról, halálnak halálával halsz meg.” – Ezzel az indulattal szólt Isten a dühöngő Káinhoz: „A bűn az ajtód előtt leselkedik és rád van vágyódása.” – Máskor egy prófétát, Nátánt küldte Isten a házasságtörő Dávid ajtajához, hogy leleplezze megtévedt szolgáját: „Te vagy az az ember!”, aki vétettél súlyosan az ellen, aki téged óvott, védett előre vitt, sőt az üdvszerző atyjává szemelt ki. – Ez a hang szólalt meg a laodiceabeli gyülekezetben, és ez szól most hozzátok is. „Imé, az ajtó előtt állok és zörgetek: ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő én velem.” Meghallani, - megnyitni, - vacsorázni, vagy asztali közösségbe kerülni. Ezek a ti tennivalótok. Azt jelenti ez, hogy részt igényel Jézus az életetekben. Jelen kíván lenni a minden napjaitokban. A hegyi beszédben azt ígérte, hogy a zörgetőnek megnyitja az ő ajtaját. Most Ő zörget, vajon megnyitjátok-e előtte a magatok, a kettőtök, családi közösségetek ajtaját? Azt jelenti Jézus az ajtó előtt, hogy ha tisztátalan indulatok vannak bennetek, Jézus rátok zörget és ha beengeditek, akkor levezeti, megtisztítja azokat. – Ha lázadás van szívetekben élethelyzetetek miatt, magyarázatot is ad, - ha beengeditek, - és el is rendezi a kifogásolt élethelyzetet. – Ha békétlenség dúlja lelketeket, akár egymás iránt, akár az élet próbáival szemben; kéznél van, csak be kell engedni szívetekbe és megtapasztaljátok ígéretének igaz voltát: „Békességet hagyok néktek, az én békességemet adom néktek, nem úgy adom én, ahogyan a világ adja, ne nyugtalankodjék a ti szívetek,

24

Eszter lányom esketése


290. oldal

Látom a megnyílt eget se ne féljen.” – Ha bánat látogat meg, megtapasztalhatjátok, hogy míly igaz és állandó igéje: „Este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm.” (Zsolt. 30:6) De csak, ha előbb beengeditek őt szívetekbe. – Ha a közöny üli meg kapcsolatotokat, jön azzal, hogy „Imé, mindent újjá teszek!” – ha beengeditek. – Ha céltalannak tűnik az életetek, bezörget hozzátok és ajkatokra adja énekét: „A célra fuss, hogy mennybe juss; Ott vár reád az égi juss. Az út oda bizton vezérel, Jézus az út, Jézus a cél.” De ehhez is be kell őt engednetek! – És ha netalán törés állna be családi életetekben, ne felejtsétek, hogy „Vándor áll ajtód előtt, Hívd be Őt!” Még inkább ha még nehezebb dolgok következnek: betegség, szenvedés, halálfélelem. „Imé, az ajtó előtt állok és zörgetek.” Ha ti vagy majd gyermekeitek éltetek nagy forduló pontja elé érkeztek, milyen jó tudni, hogy: Imé, az ajtótok előtt áll, sőt zörget, csak be kell invitálni. Nem töri rátok az ajtót. Nem akar erőszakkal segíteni. Csak ha ti is akarjátok, ha belülről nyílik meg ajtótok számára. Jogot adott nektek arra, hogy elzárkózzatok előle, és arra is, hogy megnyissátok neki ajtótokat. Azért Pál apostollal mondom: „Krisztusért járván követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.” És mindig hívjátok be Őt! Jakab apostol említést tesz egy másik ajtónállóról: „Ímé, a Bíró az ajtó előtt áll.” Ez is Jézus, mert az Atya senkit sem ítél, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta. (Ján. 5:22) De ez az ajtónálló már végzetes. Azért a mindenkori „ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket!”! Legyetek vele asztali közösségben Urunk asztalánál! És hadd tegyem szívetekre a fő üzenetet azzal az énekkel, hogy „Én zörgetek, mint vendéged ma még az ajtón gyermekem. Egykor por sátorod omolva szét, te zörgetsz majd nekem. Ki itt hallgat az Úr szavára, a menny ki lészen néki tárva. Annak, ki megvet, zárva az egek! Én zörgetek, én zörgetek!” Ámen.


291. oldal


V I S S Z A A P O R B A 25! Textus: Zsolt. 90:3.

Volt a régi gyülekezetemben egy féri, aki a háború előtt presbiter is volt. Az orosz megszállás alatt kommunistává lett. Meglátogattam és hívtam a templomba. Tudja tiszteletes úr, mikor megyek én a templomba? Majd ha nyitva lesz az ajtaja és a szél befújja a kalapomat. Akkor, azért bemegyek. – Pár hét elteltével hívat magához. Ágyban fogad és végét érzi. Azt szeretném kérni a tiszteletes úrtól, hogy a temetésemen énekeljék el azt az éneket, hogy „Te voltál, és Te vagy erős Isten, és Te megmaradsz minden időben!” – Azért húztam alá az egyes szavakat, mert azoknak különös nyomatékot adott a hangsúlyában. Pár nap múlva én temettem. A halál torkában kiéleződnek az életkérdések. Nagyon tudatlannak, érzéstelennek és fásultnak kell lenni annak, akiben ott és akkor fel nem merülnek istentelen, vagy istentagadó magatartásának problémái. Hacsak nem hirtelen baleseti halál, vagy agyvérzés el nem veszi a gondolkozás lehetőségét tőle. De még ez sem biztosíték. A pszichológusok egyértelműen megállapították, hogy pl. egy emeletről kiugró öngyilkos, vagy egy vízbe fulladó, akit valamiképpen mégis vissza lehetett hozni az életbe, a zuhanás, a fuldoklás pillanataiban, mint gyorsított filmen végig látja az egész eltelt életét. De a legtöbbször előforduló természetes halál esetén bizony olykor nagyon is sok idő van a gondolkozásra. És ilyen kérdések fognak annak idején benned is megfordulni: Ki fogad majd engem a halál kapuján túl? Ki fogja nekem megnyitni a vészkijáratot? Ki fog mellém állni, hogy védelmem legyen az utolsó ítéletben? Védő nélkül meg nem állhatok. Csak azt mondhatom, hogy akivel vele voltál itt e földi életedben, az veled lesz majd az ítéletben is. Ha Jézus volt az, akkor ott is ő lesz. Ha a Sátán, a nagy vádoló, akkor el nem kerülöd ott sem! Akitől most búcsúzunk az már nem küldhetett értem. De én nem is hozzá akarok szólni, hanem az itt maradókhoz. Nem lehet közömbös számotokra sem, hogy kivel járjátok földi testi életetekben az utat. Kétségtelen, van egy közös utunk: Hívőnek, hitetlennek egyaránt meg kell halnunk. „Te visszatéríted a halandót a porba!”

25

temetési igehirdetés


292. oldal

Látom a megnyílt eget Isten ezt az ítéletét az egyetemes emberiségre kimondta még az Éden kapujában. És amit Ő egyszer kimond, az meg nem változtatható, mert „nincs benne változás, vagy változásnak árnyéka”. Ettől az ítélettől még a Krisztus golgotai keresztáldozata sem szabadít meg. De földi érzékeinkkel bármennyire is csak ezt a testi életet látjuk, és ennek sorsát kísérjük figyelemmel, - mégis azt kell mondanom, hogy ez a halál jelentéktelenné válik mindazok után, ami e halál után történik. A hívő ember tudja, hogy neki a második halált kell elkerülnie, mert az már örökké tartó, abból nincs többé feltámadás. Az maga a kárhozat. Az élő hitű keresztyén ember számára drága örömhír a halál sötétjében is velem maradó Jézus. Ha testünk fél is, - és joggal, - az elmúlástól; lélekben hisszük, hogy aki itt soha meg nem csalt, az ott sem fog becsapni minket, ahol éppen a legnagyobb szükségünk lesz közbenjárására, váltsághalálára, érdemére és bűnbocsánatot hordozó vére hullására. Ő, a mi Megváltónk hirdette meg az örökélet evangéliumát. De ennek az örömhírnek a vigaszát csak a hívő élheti meg. De Jézus nemcsak hirdette ezt az evangéliumot, hanem meg is készítette az ő országába vezető utat a halálon, feltámadáson, ítéleten át. E végből tudomásunkra hozta nekünk, élőknek, hogy Ő az ajtó, akin keresztül beléphetünk az ő országába. Van másik ajtó is, de az már nem oda nyílik, hanem a mélység borzalma tárul az elé, aki azon lép át. – Tudomásunkra hozta, hogy Ő az élet. Rajta kívül csak az örök halál, a kárhozat martaléka lehet az ember. Az ítéletben nem az lesz a tét, hogy jó ember voltál, vagy rossz, hanem az, hogy hívő voltál, vagy hitetlen. Jézus a bűnösökért jött. „Aki hisz Őbenne, annak örökélete van, aki pedig nem hisz, immár lekárhozott.” – mondja az ige. Elhunyt testvérünket részvéttel és szeretettel tesszük a sírba. Itt teste elenyészik, a lélek pedig feltámadásra vár. Mert „lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak.” Tehát mindenkinek. De mire? Te, aki élsz, és akit figyelmeztet ez a koporsó is, hogy „egyszer meg kell jelenned az Isten színe előtt,” ne keményítsd meg a szívedet! Add át Uradnak, hogy élj! Ámen.


293. oldal


M I N D E N E M B E R N E K E Z A V É G E ! 26 Textus: Préd. 7:2/b.

Az ige első fele általános bölcsesség: szólás-mondás lett. Még akik nem ismerik is az igét, azok is mondogatják így koporsó közelben, hogy „minden embernek ez a vége.” Ez lesz a tied is. Azért tanítson ez a koporsó arra, hogy úgy számláld napjaidat, hogy bölcs szívhez, megtért élethez, újjászületett élethez juss, mert a régi élet, a régi szív magában hordozza a kárhozatot. Valójában Isten ítélete volt az, hogy „ne maradjon az én lelkem örökké az emberben…” E döntés előtt sem volt az emberben örökké az Isten lelke, de a mostaninak többszöröse volt az emberélet hossza. A matuzsálemi korig. Ez a legtovább élt ember a biblia szerint: „lőn Methusélah egész életének ideje kilencszázhatvankilenc esztendő és meghala.” (I. M. 5:27) Ez csaknem ezer év. De meg kellett halnia, mert ekkor már érvényben volt Istenünk ítélete: „por vagy te és ismét porrá leszesz.” Az özönvíz körüli időben egy romlott világ korhadt erkölcsi viszonyai között az Úr százhúsz esztendőben maximálta az emberélet tartamát. Majd évezredek múltán, - a 90. zsoltár szavaival élve, - „A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradtság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk.” Ám ennek a megrövidített időnek is rendeltetése van, amelyet így fejez ki az Úr: „adtam néki időt is, hogy megtérjen.” Ne feledd atyámfia sohasem, hogy életidőd első és mindenekfelett való rendeltetése az, hogy megtérj. Olykor az Isten megtoldja még ezt a kegyelmi időt, mint a koporsóban lévő testvérünknél 95 évre, máskor lerövidíti, ha már nincs remény arra, hogy bármíly hosszúságúra nyújtva is a földi létet, azt megtérésre használja fel az ember. De azt is meg kell állapítanunk, hogy a kilencvenes éveket már úgy tekinthetjük, mint a nyűg ítéletét. Az a nevezetes tucatnyi százéves, az emberi életkor koronázatlan királyainak élete már csak szánalmas vegetáció. Az ember ezt már inkább bánja, mint kívánja. Valójában istenfélő és istentagadó egyaránt arra a gondolatra jut, hogy „minden embernek ez a vége!” 26



294. oldal

Látom a megnyílt eget Csakhogy az igének másik fele is van és úgy egész: „Az élő ember megemlékezik arról.” Sajnos itt már eltérnek a vélemények és a magatartások. Pedig mennyivel másképp alakulna az élet, ha az ember már életében, és nemcsak a koporsó mellett, megemlékezne arról, hogy neki magának is az a vége, mint minden embernek. Mennyire más lenne minden, ha nem a holnapot céloznánk meg, hanem az örökkévalóságot. Túl rövid határidejűek az életterveink. Mennyivel szorgalmasabban keresnénk Isten akaratát, jótetszését, terveit velünk. És mennyivel komolyabban vennénk még az önfeledt órákban is: „Vajon megállhat-e szíved és erősek lesznek-e kezeid azokban a napokban, mikor én számolok veled?” (Ez. 22:14) És milyen finom érzékenységgel kerülnénk el azt az ítéletet, amely egyáltalán nem megtisztelő, hogy az Úr maga vállalja: „Megásom sírodat, mert becstelen vagy” (Náh. 1:14) Isten eredetileg nem a sírt szánta nekünk. Ez már bűnünk következménye lett. És nem a kárhozatot, mert az eredetileg a Sátánnak és az ő angyalainak készíttetett, hanem Isten országát, amely a földi ember számára még most is elérhető. Akár hisszük, akár nem, az isteni végzésen semmit sem változtat az, hogy „egyszer mindnyájunknak meg kell halnunk, hogy ki-ki megjutalmaztassék aszerint, amit e testben jót, vagy gonoszat cselekedett.” És mennyivel komolyabban és időt, munkát feláldozva keresnénk az istentiszteleti alkalmakat, ha élne bennünk az a meggondolás, hogy „az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak.” „Minden embernek ez a vége!” Sajnos, ha nehéz szívvel is ki kell mondanom, hogy a koporsóba zárt emberen, de az urnába zárton sem segít a legszebb temetés sem, de nem is ront. Az ő dolga, örök sorsa már elvégeztetett. A halál után nincs megtérés, sem további elbukás. Ahogy befejezte életét, azon a vágányon fut az utolsó ítéletben is.” Az élő ember azonban megemlékezik róla, hogy hogyan rendezze el ezt a véget. Isten igéje ismer boldog halottakat is, „akik az Úrban halnak meg.” Pál oda mutat: „Nékem az élet Krisztus, - azért – a meghalás nyereség.” Ámen.


295. oldal


K R I S Z T U S U R A L K O D I K 27 Textus: Róm. 14:9-12.

Ha olyan ember távozik közülünk az élők sorából, akit a templomból nem ismerünk, a gyászoló gyülekezet érdeklődése akörül forog, vajon mit tud itt mondani a lelkész? Akikben itt is ilyen váradalom volna, azt helyre kell igazítanom. Mi reformátusok nem a halottnak prédikálunk, hanem nektek az élőknek. Ő már nem hallja, sőt tehetetlenségre merevülten nem is tud semmit tenni annak érdekében, hogy változtasson örökre meghatározott helyzetén. Az ilyen emberhez egyetlen reménységünk fűződik, hogyha legalább ismerete volt az Úr végzése felől, akkor esetleg a halál-közel félelmei, a betegség gyötrelmei megérlelik a döntésre, mint a megtérő latort. Ennek van lehetősége és példa is kerül rá. De ha még azt sem tudja, hogy mit vár el tőle az Úr, akkor ez a jóindulatú feltételezésünk is porba hull. Én sem a halottnak beszélek, hanem neked, aki élsz. Ne vesd ki az isteni üzenetet azzal, hogy úgysem neked szól! Sokan azért állnak olyan távol a ravataltól, hogy valamiképpen hozzájuk ne érjen a szó, hogy meg ne térjenek, hiszen a veszedelemnek gyermekei ők. Némely helyen nincs is jelen a temetési szertartáson a halott. Temettem olyan községben, ahol a halott kint volt a temetőben, míg a gyászoló gyülekezet a templomban hallgatta meg a gyászistentiszteletet. Így temettek Svájcban is. De még ezzel sem kerüljük meg azt a tényt, hogy halottunk van. Ő aktualizálja a halál példázatával az isteni kijelentést. Igen. A temetési igehirdetés minden tételét az elköltözött teszi hangsúlyossá, jelenléte húzza azt alá a te életedben. Most és itt, első üzenetünk: Krisztus uralkodik! Azért halt meg, hogy leszálljon a halottak birodalmába is. Krisztus uralkodik élőkön és holtakon egyaránt. Ki nem kerülheted őt semmiképpen! Hogy én honnan tudom ezt? Onnan, hogy ezt mondja az ige. És én hiszek az ige adójának, és így az igének is. Korunk egyik szenzációja, hogy megjelent egy könyv immár magyar nyelven is, amelynek címe: Élet az élet után. Ez kb. háromszáz esetet sorol fel, akik visszajöttek a klinikai halál állapotából és beszámoltak halál utáni tapasztalatairól, élményeikről. 27



296. oldal

Látom a megnyílt eget Csaknem mindegyik látott sötét alagutat, ahol el kellett mennie. De látott fényt is. Mind tiltakozott a visszatérés ellen, mert jól érezték magukat ott, ahol voltak. Én ezt mégsem tartom azonosnak a teljes halál állapotával. Az alatt a néhány perc alatt, amíg klinikai halál állapotában voltak 5-20 percnyi ideig, még a vegetatív szervek, idegek, megfigyelő készség stb. működtek. Ez tehát még nem a teljes felszámolása a földi létnek. Csak orvosilag halottak, élettanilag nem. Az mindenesetre figyelemre méltó, hogy valamiképpen körülírják ezek a halálból visszajöttek, hogy ott is az Úr uralkodik, hogy találkoztak vele, mint fénnyel, világossággal. Annyit levonhatunk következtetés képen a magunk számára, hogy Jézus Úr akar lenni az életedben. Az ige másik üzenete, hogy „mindnyájan odaállunk majd a Krisztus ítélőszéke elé.” Ez a tény éppoly egyetemes, mint a test, a bűn és a halál. Ezt nem kerülheti el sem hívő, sem hitetlen, sem követő, sem tagadó. De ebből következik az a ránk visszaható tény is, hogy „mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek. Nem a pap! Bizonyos esetekben az is. Nem a férj, vagy a feleség! Nem a körülmények, - hanem magad! Isten megfellebbezhetetlen végzése az, hogy: „a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké, s minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atyaisten dicsőségére… ezért félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket.” (Fil. 2:10-12) Testvérünk X évet kapott Istentől arra a célra, hogy találkozzék, - ha akar, - a feltámadott Krisztussal és az ő uralma alá helyezze magát. Ebből egy fél esztendőre ágyba vettetett, hogy semmi dolog ne állja útját a Krisztussal való megbékélésének. És Isten lezárta a várakozási időt, a kegyelmi korszakot. És kézbesítette immár a halál által az idézőt a Krisztus ítélőszéke elé. Oda, ahol mindenikünk maga ad számot magáról. El ne felejtsd, az idézőt egyszer hozzád is kiküldi az Úr, szolgájával, a halállal! És akkor menned kell, mert a halál nemcsak üzenetet hoz, hanem elő is állít. Ámen.


297. oldal


K É T E G Y E N R U H A 28 Textus: Róm. 6:23.

Koporsó mellett nagy kérdések tolulnak a gyászoló gyülekezet gondolatába. Ilyenek, hogy mire való az élet? Vagy hogy hová vezet a halál? Sokan elintézik nagy kérdéseiket egy kis leegyszerűsítésseLectio: Születtünk hát meg is halunk! És ha ez minden emberre nézve egyformán elrendelt sors, pogányra, keresztyénre egyaránt, akkor mire való a keresztyénség? Meggyőződésem, hogy Jézus Krisztus óta a keresztyénség egyetemes iránymutató, irányszabó tényező az embervilágban. Ezt megelőzően a választott nép, Izrael volt ebben a szerepben, Ábrahám előtt viszont a választott vonal Séthtől Tháréig. Az igéből tudjuk, hogy Isten az embert a föld porából állította elő, és ezért oda küldi vissza, ahonnan vétetett; és mindez a bűn miatt van így! Azt is tudjuk, hogy Istenünknek nem ez volt a terve. A porba való visszatérés ítéletét az ember a bűnével provokálta ki Istentől. És noha ott és akkor egyetemes halálra ítélése hozatott meg az egyetemes emberiségnek, az ember mégsem veszett el helyrehozhatatlanul. Az ige szellemében szemlélve sorsunkat, életünket, látnunk kell azt, hogy születésünkkor vettük fel az első egyenruhánkat, a testet. Ez lett egyben második egyenruhánk is, a halál egyenruhája, mert „a bűn zsoldja halál!” Az egyenruha kifejezésével azt szerettem volna megfogalmazni, hogy ezt kivétel nélkül mindnyájan magunkra öltjük. Egyetlen kivétel volt Jézus, akiben bűn nem találtatott, de aki magára vette a világ bűneit, s ezért noha saját bűn nem terhelte, a világ bűneinek felvételéért neki is meg kellett halnia. E két egyenruha azonossága és egyetemessége mellett az embereket majd az ismételt felöltöztetés fogja életgyökeresen megkülönböztetni egymástól. Az első egyenruhánk felöltése után elkezdődik az élet. Átfutunk a gyermekkor boldog évein, - legalábbis visszatekintve boldog. Majd következnek a serdülőkor viharos esztendei, s az érettkor hosszú küzdelmei. Végül, - ha addig el nem szólíttattunk, elérkezik a csendes, vagy fájdalmas naplemente. 28



298. oldal

Látom a megnyílt eget Ez mindnyájunk számára a legnehezebb életszakasz. Valahol az embert önmaga előtti számadásra készteti. Mintha csak erre való volna az az életzáró betegség, amely természetes körülmények között megelőzi a halált. Persze tudom, hogy vannak kivételek, akiktől elvétetik az önelszámoltatás lehetősége, mert baleset, vagy agyvérzés, szívszélhűdés stb. gyors áldozataiként hirtelen halál tör rájuk. Még ezt sem mondanám elszámolás nélküli halálnak, mert az utolsó percek kínjai közt is lepereg életünk történetének kiemelkedőesemény-sorozata. De annak tudatosítására, átgondolására már nem adatik idő nékik. Elköltözött testvérünk „X” esztendejének is elérkezett az alkonyata. „X” éve özvegy, s az özvegység nehéz teher e földi küzdőtéren. Közben a test is lassan ernyedésnek indul. Egyre lassúbbak a mozgásaink, egyre több a fájdalom, a tehetetlenség. S az embert lesújtja saját hanyatlásának megtapasztalása. Ahogy mondani szokták ebben az időszakban már nem az ember hagyja el bűneit, hanem a bűn hagyja el az embert. Az így gondokozók rendszerint a testiségre gondolnak, amely valóban megszűnik igényeket támasztani. Lassan, vagy sokszor nagyon is gyorsnak tűnően, elérkezik az idő, amikor bármilyen jó a környezet, bármily gondos az ápolás, érzi az ember, hogy egy belső szükség diktálja már a hazautat. Ilyenkor az emberben összeomlik egész addig felépített világa. Ha nem jutott hitre életében, akkor céltalanná, hiábavalóvá válik egész elmúlt élete. Csak a hívő embernek marad reménysége még a halálban is.” Aki mindvégig állhatatos marad az üdvözül. „Vagy: „Légy hű mind h a l á l i g , és neked adom az életnek koronáját!” Végig ellen kell állnunk a kísértéseknek, a kétségbeesésnek. A bűn, mely egyre jobban követeli zsoldját, halálra válik. És ilyenkor egyszer csak leveti az ember a bűn egyenruháját és felölti magára a halál egyenruháját. Ez a levetkezés a test megsemmisülésébe kerül. Lelke azonban megmarad és várja ennek a testnek poraiból való feltámadását, hogy örökké éljen vele. Mert ha a bűn zsoldja halál, akkor „az Isten kegyelmi ajándéka: örökélet.” De csak Jézus által! Vigyázz, mert rajta kívül örök a halál! Ámen.


299. oldal


M E G K E L L J E L E N N Ü N K 29 Textus: II. Kor. 5:10.

A református egyházban a temetés nem a halottnak szól. Ő ezt már nem hallja, fel nem foghatja, rajta már nem formál, lelki helyzetét nem befolyásolja bármilyen díszes, költséges temetés sem. Ő befejezte életét. Egyszer neki is meg k e l l jelennie az Isten ítélőszéke előtt, hogy megjutalmaztassék aszerint, amint e t e s t b e n jót, vagy roszszat cselekedett. E testen kívül, e testen túl már semmi sem változhat meg. Az itt összegyűlt gyászolóknak, akik még élnek, van lehetőségük megváltozni, újjászületni, amely nélkül senki sem láthatja meg az Istent. Hacsak úgy nem, ahogy a Jelenések könyvében olvassuk, „Mondának – akkor – a helyeknek és a kőszikláknak: Essetek mireánk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyi székben ül és a Bárány haragjától.” (Jel. 6:16) Az élőknek van lehetőségük! Isten igényt tart minden élőre. Óh, hányszor hív igéjében. A sok hívás közül csak néhányat említek: „Jertek el, mert immár minden kész” „Az én Atyámnak házában sok lakóhely van. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.” – „Atyám, akarom hogy ahol én vagyok ők is ott legyenek.” Erre az Istentől nekünk szánt életre hív, valahányszor megszólal a harang. És kárhoztatni fog, ha elereszted hívását a füled mellett. Azért „ma ha az Ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a ti szíveteket.” Ez a lelki süketség maga a kárhozat. Mert „a hit hallásból van, a hallás pedig az ige által. És mi módon hallanának igehirdető nélkül?!” Vigyázz, hogy el ne késs! Elvégezett dolog az Istennél, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet. Három dolog bizonyosan Istentől van: a születés, - a halál, és az – ítélet. Van úgy, hogy eljön az idő, amikor az Isten nem hív többé. „Szólott az Isten egyszer, vagy kétszer, de nem hallgattak reá.” Ilyen esetben elhallgat az Isten. Egy távoli rokonomat többször is megszólította az Úr, de ő mindig az ital mellett maradt. Egyszer elborult az elméje és többé nem volt lehetősége sem megérteni a hozzá intézett szót. Persze egy pillanatig sem gondolhatja senki, hogy ezzel túl van mindenen. Egyszer ugyanis mindnyájunknak meg k e l l jelennünk az Isten színe előtt! Jogalapot 29



300. oldal

Látom a megnyílt eget is mutat fel nekünk, holott erre neki nem volna szüksége. Azt mondja: „Adtam néki időt is, hogy megtérjen.” Senki sem hivatkozhat arra, hogy valamikor meg nem szólította őt Isten és, hogy bokros elfoglaltságai közepette nem volt ideje arra, hogy a lelkével is foglalkozzék. „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall. Azt mondjuk erre, hogy könyörtelen az Isten? Nem! Kijelentette már Ézsaiásnál, hogy „nem gyönyörködöm a meghaló halálában, hanem azt akarom, hogy a bűnös megtérjen útjáról és éljen.” Ki merné kétségbe vonni Urunknak ezt a jogos igényét teremtményével szemben? Más helyen ismét: „Miért halnátok meg, óh Izraelnek háza?” Inkább hosszútűrésének láttán arra kell figyelnünk, hogy „az Isten szeretet!” Mit kellett volna még tennie Istennek, amit meg nem tett, hogy nekünk örökéletünk és üdvösségünk legyen? Vállalta értünk a testet öltés gyalázatát. Gazdag lévén szegénnyé lett értünk, hogy mi az ő szegénysége által meggazdagodjunk. Vállalta az engedelmességet halálig, mégpedig a keresztfának haláláig! És mi? – Bármily hosszú életet kaptunk is Istentől, arra maradt legkevesebb időnk, hogy őt megismerjük, hogy az üdvösségünkkel törődjünk, hogy hálásak legyünk azért a lehetőségért, amelyet Fiában, a mi Megváltónkban készített nekünk. Sorrend tévesztők vagyunk. Az ige azt mondja: „Keressétek e l ő s z ö r Istennek országát és mindezek megadatnak néktek.” Mi e helyett minden mást megteszünk, mígnem halálos ágyunkon kezdünk el kapadozni a biztonságos halál, a reményteljes túlvilág után. És ha ez akkor már nem visz eredményre, mert a test fájdalma, az értelem ide vonatkozó hiánya, a fejünkben kavargó összevisszaság nem hagyják ledesztillálódni gondolati világunkat, nem tudjuk kifejteni akaratunkat; akkor nem az van,hogy végzetesen elkéstünk, hanem az, hogy könyörtelen az Isten. Készülj élők gyülekezete idejében Urad elé! Ámen.


301. oldal


B O L D O G H A L O T T A K 30 Zsolt. 139:1-16.

Textus: Jel. 14:13.

A régi énekes könyvünkben volt egy ének, amely így kezdődött: „Örök Isten merre, merre vagy. Vajon hol van a te országod?” Ennek az éneknek kereső embere ugyanazt keresi, mint a zsoltár írója. Atyámfiai, érdekel-e benneteket ez a kérdés? A Biblia nagyjait, Dávidot, Natanaelt, Nikodémust és még sok másokat nagyon is érdekelte, hogy hol van ez az ország és hogyan lehet oda bejutni? Ebben a zsoltárban is azt látjuk, hogy Dávidot megcsapja a halál szele. Odaáll az Úr elé: Uram nem mondhatok magamról jót, - de álszerénység nélkül - rosszat sem. Így nyilatkozik: „Uram megvizsgáltál engem és ismersz. Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod.” (1-3) Nemcsak a Dávid életét, hanem a tiedet is így kíséri végig Urad. Így kísérte mindeddig halott pásztorunk életét is. Egyszer téged is torkon ragad a halál. Vigyázz, hogy elkésett ne legyen rémülésed: „Hová menjek a te lelked elől?” Garantálom, hogy bárhová bújsz is, mást nem fogsz látni, csak Őt, a Főpásztort. Aki itt nem akart vele találkozni az kétségbeesetten tapasztalja majd, hogy „ha a mennybe hágok fel ott vagy, ha a Seolban vetek ágyat, ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék és a tenger túlsó szélére szállanék, ott is a te kezed vezérelne engem, a te jobb kezed fogna engem. Ha azt mondom, a sötétség bizonyára elborít engem és a világosság éjszaka lesz, a sötétség nem borít el előled és fénylik az éjszaka, mint a nappal.; a sötétség olyan, mint a világosság.” (8-12) Azok viszont, akik itt elfogadták őt, azoknak éppen ebben van vigasztalásuk, biztosságuk, hogy bárhová kerüljenek is, mindenütt Megváltójukkal találkoznak, aki kÍmenti őket minden kedvezőtlen körülményből. Istennek könyvébe be van írva az életed és mellé (59) év. Egy másik lelkész nem sokkal halála előtt azt a sugallatot kapta, hogy „az időd az én naptáramban van.” Fekete Péter életidejének vége 1984. augusztus 2-re volt előjegyezve. Mennie kellett. Az Isten határidős naptárából az élet könyvébe lett átírva e név: Fekete Péter.

30

Fekete Péter jászberényi lelkész felett, mint helyettese.


302. oldal

Látom a megnyílt eget Fekete Péternek az élete Krisztus volt. Márpedig, akinek „az élete Krisztus, annak a meghalás nyereség.” Krisztusért viselt börtönt. Aztán Krisztusért szolgálta azt az egyházat, amelyik börtönbe küldte. Krisztusért vált mellőzötté, szinte száműzötté abból a kerületből, amelynek szülötte és neveltje volt. – Krisztusért égett a szíve akkor is, amikor Urunkat saját belső valóságával szemben akarta megvédeni. Egész életében vívott a Krisztus diadaláért, mert „néki az élet krisztus volt”. És „akinek az élete Krisztus, annak a meghalás nyereség.” Ezért nyilvánítja az ige boldoggá a Krisztusban megholtakat. Mi sajnálni szoktuk a halottakat. De miért sajnáljuk a boldog halottakat? Sokkal inkább mi vagyunk sajnálatra méltók, akik még itt maradtunk egy időre. Ott sem maga a halál a boldogság, hanem a halál által elért cél. A boldogsághoz lépcsők vezetnek. Szerintem ez a kilencedik boldogság, amelyre a hegyi beszéd nyolc boldogságán át lehet feljutni. Fekete Péter életében jól felismerhető a nyolc boldogsággrádics sora, miért kételkednénk hát a kilencedik áldásában. Megvolt életében a lelki szegénység, sírás, tiszta szív, üldöztetés stb. Fekete Péter elment. Semmivel sem adhatsz nagyobb tisztességet az elköltözöttnek, mintha az általa hirdetett igét befogadod szívedbe és életté teszed te is, hogy ahol ő van és Jézus, ott lehess te is. Sokan mentek előtte. És mennek-e innen utána? Egy év alig telt el, hogy eltemette hitvesét. Már együtt vannak. Nem házasok immár, hanem olyanok, mint az angyalok. Ott vannak: „Ahol nem lesz sírás, elválás, búcsúzás, Csak fény s megújulás, Óh szép hazánk.” Ámen.


303. oldal


N Y E R E S É G E S S É T E T T H A L Á L 31 Textus: Fil. 1:21.

Nagy megtiszteltetésként vettem a megbízást, hogy én, mint az evangelizáló szolgálat talán legjelentéktelenebb szolgálója, urnája mellett búcsúztathatom azt a szolgatársat, akit nagy tisztelettel szemléltem, és akit valamiképpen szeretnék megörökíteni az utókor számára is. Életének és halálának frappáns foglalatát találtam a páli fogalmazásban: „Nékem az élet Krisztus és a meghalás nyereség” Azt jelentette ez, hogy bele volt oltva Krisztusba, és bele volt oltva Krisztus. Számára Isten Fia volt az egyetlen lekötelező tényező. És boldog volt ebben a le- és megkötöttségében. Boldog és győztes! Krisztus volt a világa, Jézussal telített volt. Igen: „néki az élet Krisztus” volt és maradt töretlenül. Mit jelentett ez gyakorlatilag? Benne fogalmazódott a gyülekezet világosságává Krisztus! Ő, a hirdetett Krisztus, lett a biharugrai állóvizet felkavaró angyal. Majd a gyomai szikkadt ugarba szegődött, nem jó szántából, de úgy, mint aki jó kedvében fogadta egyháza lefokozó döntését idő előtti a nyugdíjba száműzetés és utolsó szolgálati terrénumaként. Már ennyi is elég lehet annak felmutatására, hogy néki az élet Krisztus volt. Józan Lászlót nem korlátozta Ura arra, hogy egy-egy avult gyülekezet életre keltését végezze csupán. Még nem is ismertem őt, amikor már hallottam róla. Előbb úttörője, majd az evangelizációs munkaközösség elnökeként irányítója lett az ébresztés szolgálatának. Amikor „a virágok tünedeztek földünkön és a gerlicének hangja fel-fel hallatott”, minden erejét, szervező készségét beleadva vetette rá magát alvó, vagy már éppen halott gyülekezeteink ébresztésére, élesztésére. Majd eljött a hűséges szolgálat nyomán fakadó tovább küldés, többre bíztatás. Feltárta Isten előtt a lelke keserűségét, hogy szűkek a szolgálat áldásai. Ekkor Istenünk

31

Józan László felett, aki a magyarországi evangelizáció úttörője, első evangelizátora volt


304. oldal

Látom a megnyílt eget megmutatta neki, hogy csak Szentlelkemmel telítetten viheted tovább az üdvözültekért vívott harcot. És megüresítette szívét minden még benne volt világi ambíciótól, bűntől, éntől, hogy minél nagyobb hely maradjon szívében a kopogtató Szentlélek számára. És ez sem ment minden húzódozás nélkül. Nem az az ember volt, aki könnyen megadja magát. Hiszen eddig sem voltam Szentlélek nélkül - állította. Emberek tértek meg szolgálataimra, győzelmek születtek és mindez a Szentlélek nélkül lett volna? De az Úr elébe hozta, hogy jaj a kisepert lelkeknek, üresen álló alapokat raktál le és magad is az vagy, ha nem épül fel újszülötteidben és benned is az életszentség, megmenekültök ugyan, de kárvallással. Meg kell tölteni Szentlélekkel és tűzzel az üresen álló alapokat, edényeket. Így ma elmondhatjuk, hogy Józan László visszaadta lelkét Teremtőjének. Te mit adsz vissza? Talán azt, amit nem is vettél? Ítéletes dolog bekötött keszkenővel állni az Úr előtt. Ki nem hagyható ebből az életműből sem a Sátán. Démonizmussal vádolnak, írja. Megszállottnak kiáltanak ki! Azt már én kérdem, hogy nem ezt tették-e Jézussal is? De elég a tanítványnak, ha olyan, mint a Mestere. Ha a házigazda Jézust Belzebubnak hívták, mennyivel inkább az ő háza népét. Józan Lászlóról leperegtek ezek a támadó megállapítások. Ment tovább és harcolt. Vívott egyháznagyokkal, vívott világiakkal, vívott szolgatársakkal, de minden körülmények között ragaszkodott vallásához. Vívott hitetlen gyülekezettel, elhivatásához méltatlan szolgákkal, pásztorokkal, vívott az Úrban testvérekkel; de ragaszkodott meggyőződéséhez. Vívott bűneivel, gyengeségeivel, hiányosságaival, de hű maradt mindezek közepette is hitéhez. Vívott Krisztus diadaláért, mert néki az élet Krisztus volt. És az is maradt. Tőle vette halála hírét: „Az idő az én naptáramban van.” Józan László számára már realizálódott a Krisztus által telített élet nyeresége. Igazi nyereségrészesedésünket a Krisztus királyi széke előtt kapjuk meg. De addig is nyertesek vagyunk, mert már levetkőztük a bűn testét, mely ott lehet immár „ahol nem lesz sírás, elválás, búcsúzás, csak fény s megújulás… Szeretteit kösse össze itt hagyott gazdag szellemi öröksége, amíg újra látják őt az Úrnál. Mi pedig köszönjük őt Urunknak: „Ő adta, - Ő vette el. Legyen érte áldott a neve” E mellett az urna mellett csordultig megtelik a szívünk azzal a halált áttörő hittel,


305. oldal

Látom a megnyílt eget hogy „ b o l d o g o k a h a l o t t a k , a k i k a z Ú r b a n h a l t a k m e g . ” – mert – „akinek az élet Krisztus, annak a meghalás nyereség. 32 Ámen.

32

Szabad legyen itt némi megjegyzést tennem. A temetés után Józan László özvegye átadta ne-

kem férjének két nagy ládányi kéziratát. Én ezt 1981-83 között, két évi munkával feldolgoztam három kötetben, kb. 300 oldal kötetenként és elhelyeztem a debreceni és sárospataki Kollégiumok könyvtárainak kézirattárában. Ha valaki bővebbet szeretne tudni erről az életről, ott megtalálhatja. Életrajzának kivonatos összeállítása talán nyomtatás alatt van, de e három kötet ennél bővebben tartalmazza írásainak, igehirdetéseinek kivonatos szemelvényeit is, sőt fordításait. Amikor betelt Szentlélekkel és látta, hogy az ide vonatkozó irodalom főleg angolnyelven jelent meg, hatvan éves korában megtanult angolul, hogy tálalhassa szeretett népének és egyházának ennek az irodalomnak magyar szövegét is. „Nem vész el az, ki milliókra költi dús élete kincsét!”


306. oldal



307. oldal


EVANGÉLIZÁLÓ SOROZAT


308. oldal


I. NEM EVÉS, - NEM IVÁS Textus: Róm. 14:17.

Nagy újságot mondok: Jézus Krisztus toborzót tart az Isten országában. Most engem bízott meg a sorozással közületek. A sorozáson kiszórják az alkalmatlanokat. Emlékeztetlek benneteket Gedeonra, akinek seregét az Úr nagyon megrostálta. A harsonák szavára harminckétezer ember jött össze a midianiták ellen. Isten elrendelte, hogy „aki fél menjen haza.” És hazament huszonkétezer ember. Marad tízezer. De ez is soknak tűnt, végül háromszáz maradt. „És mondta az Úr Gedeonnak: E háromszáz férfiú által szabadítlak meg titeket…” Sajnos az arány is megmaradt az 1 ezrelék. Ha az Isten országa nem evés, nem ivás, akkor kiknek lesz oda bemenetelük? Urunk azt mondja „nem az igazakért jöttem, hanem a Bűnösökért. Jézus kétszer font korbácsot és mindig a farizeusi képmutatás ellen. Pál apostol is farizeus volt Saul korában, de jött a Pál-fordulás és minden újjá lett. És a Filippi 3:4-ban felsorolt korábbi érdemül szolgáló előjogait mind szemétnek és kárnak ítéli a Jézusért. Pedig azok az előéleti dolgok ott és akkor nagy dolgok voltak. Az Újszövetség megtérői is ott hagytak valamit Jézusért. Ki a halászhálót, ki a vedrét, ki a köntösét, ki kártalanításra fordította vagyonát stb. Ha nem tudsz elszakadni visszatartó dolgaidtól, akkor elbocsát az isten, mint a Gedeon harcosait. Egy lelkész a jóságával dicsekvő édesanyjának azt találta mondani, hogy „ilyen jó asszonyokkal lesz félig a pokol.” Megfelelő nagy sértődés és szemrehányás keletkezett belőle. A Jelenések könyvéből is azt olvassuk, hogy a langymelegek és jóllakottak elmehetnek. No nem minden gazdagról an szó. Barzillai, Zákeus, Nikodemus, Arimáthiai József maradnak, mert vagyonukkal az Urat szolgálták. De Nábál, a Lázárral szembenálló gazdag ifjú stb. mehetnek. „No immár ti gazdagok sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságtok miatt, amelyek elkövetkeznek rátok.” (Jak. 5:1) Nem kelletek koloncaitokkal az Isten országában. Egyik lelkészi hivatalban öt ifjú jelentette be, hogy együttes egyházi adóján egy közös motorkerékpárt kívánnak venni. Hogy kellett félniük a motoron, ha volt egy kis lelkiismeretük! Szép otthonotokból a kárhozatba mennétek? Dús asztalotoktól az örök tömlöc kotyvalékára fanyalodnátok? A kocsmák, ahová jártok a kárhozat előszobái. Egy Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

309. oldal

Látom a megnyílt eget szentesi kocsmán az ajtóval szembeni falon ezt a gyalázatos köszöntést láttam: „Isten hozott”. A köszöntés csak itt volt gyalázat. Tart a toborzó és azokat sorozza be Isten az ő országába, akik el tudják mondani képmutatás nélkül, hogy én vagyok a nyomorult, nyavalyás, vak, szegény és mezítelen. Gazdagnak lenni nem okvetlenül boldogság. Én vagyok: NYAVALYÁS: gazdag, de májamat elittam, cukrossá ettem magam, vérnyomásom gutaütéssel fenyeget. Bizony nyavalyás. SZEGÉNY: mert nincs lelkem, mert nem érzek szomjat az ige iránt, nem éhezem mások megsegítését stb. VAK: mert nem látom a bűneimet, nem látom az Úr kegyelmét, nem látom a hívők kivételezettségét stb. MEZÍTELEN: mert nincs olyan ruhám, mely eltakarná bűneim rútságát, önzésem gonoszságát. És azt mondja Urunk: „Nem jöttem az egészségesekért.” Manapság divat „erőt, egészséget” kívánni. Pedig az áldott orvos közeleg, a drága Főpap, Jézus. Azt mondja: „Halálosak a te sebeid. Sőt „tetőtől-talpig nincs e testben épség. Sőt: „Megásom sírodat, mert becstelen vagy”. És te még azt mondod, hogy semmire sincs szükségem? A beteg lelkek, testek gyógyítóra találnak Jézusban. Az egészségesek maradjanak a maguk erején. Jézus ezekkel szemben azt üzeni: „Gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért.” (II. Kor. 12:15) Nem a gazdagságban van az embernek az ő élete, egzisztenciája, üdvössége. Nem arról van só, hogy böjtölj, mert az Isten országa nem evés. Ez túl alacsony ára volna ennek az országnak. Sokkal inkább: hagyj el mindent, ami elválaszt az Úrtól, ami nem méltó Isten fogadott gyermekéhez, ami nem méltó az evangéliumhoz, amelyben járunk. Ha megpályázod az Isten országát, tedd azt megfontoltan, teljes életátadással és ne a jólétben lásd a magad számára ezt az országot, hanem életátadásban. Ámen.


310. oldal


II. ISTEN ORSZÁGA: IGAZSÁG Textus: Róm. 14:17/a.

Jézus a megváltottak közösségét Isten országának hívja. Ez méreteiben és minőségében megegyezik azzal a fogalommal, amit mi a megváltottak Anyaszentegyháznak hívunk. A következő szolgálataimmal ennek az országnak a sorompóit szeretném nyitogatni. Láttuk az Isten országa képének a negatívját: „Nem evés, nem ivás.” Mi hát akkor: Nézzük a pozitív vonásait. Mindenekelőtt: i g a z s á g . Ennek az igének az eredete az Édenre nyúlik vissza. Ott megfogant egy kísértés: „ha esztek, olyanok lesztek, mint az Isten, jónak és gonosznak tudói”, ismerői. Az ember könnyen ráállt. Akkor együnk és miénk az ország. Minden törekvésünk azóta is odahajtja bűnös hajlamainkat, hogy megszerezzük magunknak a világot, a hatalmat és istenei legyünk ennek az általunk bitorolt világnak. Csakhogy már ott az Édenben meg kellett tapasztalnia az embernek, hogy amikor felburjánzott a tövis és bogáncskóró, amikor Éva fájdalmas jajongások közt szülte meg Káint, hogy éppen ilyen bizonyosra veheti a porrá létel ítéletét is. És óh, jaj, az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem Istennek egy megfellebbezhetetlen igazsága, amelybe bele kell pusztulnia az embernek! Vedd eszedbe óh, ember, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Isten beszédét is engedelmes szívvel kell befogadni. Isten két alkotó elemből teremtett minket testté és lélekké (nefes), de mi ebből általában csak a testet tápláljuk. Majd olvassuk később, hogy Józsefet irigy testvérei bedobják a kiszáradt kútba, hogy ott vesszen el, aztán lássuk, mi lesz az álmaiból? Utána, mint aki jól végezte dolgát, leülnek kenyerezni. Apjuknak hazudnak és ebben a hazugságban álltatják húsz éven keresztül. Amikor is elkezdődik az álmok beteljesülése. És ott az egyiptomi tárházban rá kellett jönniük a már rég lecsillapodott lelkiismeretüknek, hogy „ az Isten országa, nem evés, nem ivás, nem kenyerezés, hanem rettenetes, kikerülhetetlen igazság és halálra rémülten várták a jól megszolgált testvéri bosszút. Ám József az Úr választottja volt és csak annyi szemrehányást tett, hogy „ti ugyan gonoszt gondoltatok ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani,… hogy sok nép életét megtartsa.” Eladtuk, mert gyűlöltük, s Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

311. oldal

Látom a megnyílt eget nem gondoltuk, hogy majd porba hulltan kell rájönnünk, hogy „az Isten országa nem evés, ivás, hanem igazság!” Belsazár király nagy lakomát szerzett ezer főemberének. Istenné itta magát és bemocskolta a jeruzsálemi templomból hozott szent edényeket. És nézd, hogy hogyan fojtja bele Isten a mámort is, amikor megjelenik a falon a fekete kéz és koromfekete betűkkel felírja a „Mene, mene tekel ufarszin” igét. És még azon az éjszakán, szívében a gyilkos tőrrel kell rájönnie arra, hogy az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, mely öl és elevenít, ki hogyan szolgál rá. Az Úr Jézus is rámutat az édeni kísértés örököseire. Amikor a bő majorságú gazda így szól önelégülten: „Egyél, igyál én lelkem, sok időre sok javaid vannak eltéve. – Ám az Úr ki is józanítja ezeket az engedetlenség örököseit: „Boldog, az éjjel elkérik a te lelkedet…” Tudd meg, hogy sok áldozata ellenére mégis ez volt az első örömhír, az első evangélium. Az a tény, hogy van, aki számon kér és van, aki elszámoltat életünk tetteivel. Kétségtelen, hogy félelmetes igazság, mert „rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.” Ezt a munkát ő maga személyesen végzi. Uram kicsoda állhat így meg teelőtted, hiszen „még az angyalok sem tiszták a te szemeidben?” Mi lehet akkor ebben az örömhír? Mindenekelőtt az, hogy Isten létre hozott egy másik országot, amelyben igazság lakozik. De ki juthat ebbe az országba? Embereknél ez lehetetlen, de az Istennél minden lehetséges. És ezt a lehetőséget Fiának, Jézus Krisztusnak a váltságművében készítette el. Így az igazságnak is elég tétetett, Krisztus által, - és a kegyelemnek is, - Krisztusért. Jézusunk az a pajzs minden igazságszolgáltatással szemben, amelyet nagyon is megérdemlünk, amikor több ízben is így nyilatkozik: Én vagyok az igazság! Ez az igazság megítél. Soha nem tapasztaltam gyermekeimnél, hogy az igazságos fenyítés kioltotta volna bennük a szeretet, a ragaszkodás ajándékát. A mi világunk egyenesen arra rendezkedik be, hogy „az élet célja semmi más, csak jó evés és jó ivás.” A disznókirály uralma alatt él világunk. Isten az ő országába gyűjti a maga megváltott népét. Ámen.


312. oldal


III. ISTEN ORSZÁGA: BÉKESSÉG Textus: Róm. 14:17/b.

Előző szolgálatomban az Édenre mentem vissza, mert ott kellett megszületnie annak az igazságnak, amely az Isten országába vezeti be az embert. Nemcsak maga az evés-ivás ténye kárhoztat bennünket, hanem sokkal inkább az, hogy honnan ettünk? A tiltott fáról! A jó és gonosz tudás fájáról. Valóban, világunkban sok a jó, de minden jót átsző a gonosz, a bűn. A repülő jó, de bombákkal felszerelten maga az ítélet. A rádió jó, de gyűlöletet szítva maga a háborúk csirája. A televízió remekmű, de szexuális adásai pl. sok egyéb közt, szabaddá teszik az embert a bűnre. És sorolhatnám vég nélkül a bűnnel áttört jó dolgokat, amelyek vesztünkre, pusztulásunkra vannak inkább, mint előre haladásunkra. Ám valakinek megesett a szíve a bűnkényszer alatt álló emberen. Odavetette magát az igazságos Isten és a bűnös ember közé. Ha beteget látott lehajolt hozzá és meggyógyította. Te mit teszel? Ha bűnöst látott, kapott rajta, hisz érte jött. Te hogyan viszonyulsz hozzá? Ha elemi erőtől rettegőt vett észre, parancsolt az elemeknek és bátorrá tette a félőt. Te kihez fordulsz ilyenkor? Bemutatta véres áldozatát a kereszten, hogy aki hiszi ennek az áldozatnak rá vonatkozó áldását, az bekerüljön az Isten országába. Amikor égő áldozatként emésztette a szenvedések tüze, így imádkozott megfeszítőiért, ítélő bíráiért: „Atyám bocsáss meg nékik, mert nem tudják, hogy mit cselekesznek!” Ne félj hát te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot. Talán kezded érteni, hogy nem gyomorrontásból akar az Úr meggyógyítani, hanem engedetlenségből. Elveszett a békességed, mert kívül kerültél Isten országának falain. Isten igazságaiba bele lehet pusztulni. Mert nincs békesség a bűn miatt Istennel. „Békesség, békesség, nincs békesség, így szól Istenem istenteleneknek.” Ezért Pál apostollal mondom: „Kérve kérlek: béküljetek meg az Istennel! Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem békesség!” És nincs békesség az emberekkel. A sok apró békétlenség előbb utóbb egyesül és népek, nemzetek, társadalmi rétegek békétlenségét foga össze és kész a belső háború, Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

313. oldal

Látom a megnyílt eget ismertebb nevén forradalom, vagy nemzetközi méretekben népek háborúja, regionális háború, sőt világháború. És a háborúkban csak névleg vannak győztesek. A győztes pirrusi győzelmet arat, a vesztes mindent elveszt. Szabadságot, méltóságot, gazdagságot. Egyetlen következetes konzekvenciája van mindennek. Az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem: békesség! És a békesség egy harmadik fejezetével is foglalkoznunk kell. Még önmagadban sincs békességed. Bizony méltán imádkozik így az ének írója: „Körültem minden, mint az éj olyan sötét, E bús homályt a tiszta égi fény, hadd űzze szét.” És magyarázza kudarcainkat egy másik énekünk: „A békességet, a boldogságot, Ami után a szívem úgy vágyott, Magam akartam uram elérni, Magam az élet vizéből inni.” Van sejtelmed arról, hogy milyen békességet hozott számodra Jézus? Jézusban Isten „pálfordulása” következett be. Éppen ezért mondja Pál, hogy: „Krisztusért járván követségben, mintha az Isten kérne általunk, kérve kérünk, béküljetek meg az Istennel.” Isten ugyanis már megbékült velünk Jézus áldozatáért. Most rajtad a sor. De Jézus volt az, aki eggyé tette az ellentétes nemzeteket, az ellenségeskedést a maga testében a fára vitte. És leomlottak a választó falak. Vallom és bizonyos vagyok benne, hogy egyedül csak Jézus döntheti le közöttünk a válaszfalakat, legyenek bár azok társadalmiak, vagy vallások közötti szétválasztó tanok. Az Úr gyermekei nem azt keresik, hogy mi választja el őket, hanem azt, hogy mi köti össze, úgy hogy semmi el ne válassza. Így omlanak le a nemzeti ellenségeskedés válaszfalai, teljes békességet találván Jézusban románokkal, cigányokkal, zsidókkal. stb. És egyedül Jézusnak fájt a te belső békétlenséged. Sokszor nevezted ezt meghasonlásnak, olykor idegességnek, lelkiismereti válságnak. Ezekhez az önmagukban békétlen emberekhez így fordult Jézus: „Békességet hagyok néktek. Az én békességemet adom néktek. Nem úgy adom én, ahogy a világ adja, ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen Az Isten országa bizony nem evés, nem ivás, hanem mindenértelmet felülhaladó, minden körülmények közt megmaradó békesség! Ámen.


314. oldal


IV. ISTEN ORSZÁGA: ÖRÖM Lectio: Ján. 16:7, 20-22

Textus: Róm. 14:17/c.

A három evangéliumra úgy is tekinthetünk és nem veszítjük szem elől az ige tényleges mondanivalóját, ha a Szentháromság személyei szerint tekintjük az Isten országa lényegének egyes megnyilvánulási pontjait. Így: 1. Ősevangélium, - az igazság evangéliuma, - az Atya evangéliuma 2. Beteljesült – a békesség evangéliuma, - a Fiú evangéliuma 3. Gyülekezet evangéliuma, - az öröm evangéliuma, - a Szentlélek evangéliuma Ma ez az utóbbi a témánk. Valójában egyik evangélium a másikból következik. Itt a Fiú evangéliumának és testet öltésének meghosszabbítása a Szentlélek, a Fiú Isten helytartója e földön, aki „minden napon velünk van a világ végezetéig.” Bármilyen szomorúság töltene is el a Fiú evangéliumának tragikus volta miatt, Jézus nem hagy meg minket ebben a szomorúságban. Megígérte Urunk, hogy „a ti szomorúságotok örömre fordul.” (Jn. 16:20) E világon igen sok forrásból, sok féle öröm születik. Nem mindegy, hogy milyen öröm az, amelyiket e testben és egyúttal az Isten országában élünk meg. Ezeknek sokféleségéből csak egy párat példaképpen sorolok fel, távolról sem a teljesség igényével. Világi értelemben az öröm a test mámora. Ismertem egy komoly hívő fiatalembert, aki rákapott az italra. Nehéz volt látni, amint egyszerre ivott és sírt. Mialatt ivott tudta, hogy elszakadóban van Isten országától és siratta bűneit, de elhagyni nem tudta. A család öröme. Ez csak nem bűnös. Nem, de lehet azzá is. A háború után Makó utcáján találkoztam egy öreg hívő emberrel, két nagy csomag gyufát vitt az ölében és sírt. Kérdésemre azt válaszolta, hogy ez lett nyolc hold földjének az árából a háború utáni nagy inflációban. Ismertem őt. Gyülekezetemhez tartozott. Szorgalmas ember volt, hajtotta lányait is és gyűjtötte az örökségükre valót. Ez az öröm azonban összetört mielőtt megvalósult volna. Az érvényesülés öröme. Egy polgármestert ismertem, aki felettébb való öntudattal és önérzettel viselte korának magas rangját. A háború után utcát sepertettek vele. „Leszállítom, mint hős, a magasan ülőket.” Idekattintva a Tartalomjegyzék elejére lépsz!

315. oldal

Látom a megnyílt eget A szórakozás öröme. Egy fiatal házaspárt ismertem, akiknek a szórakozás volt a mindenük. Egyedül abban találtak örömet, ha szórakozhattak társaságban, bálokban, házibulikon. E miatt mindig hamar elfogyott a fizetésük. Egy idő után a férj sikkasztáshoz folyamodott, hogy ne kelljen elszalasztania valami ilyen alkalmat. Mivel sokára vették észre, annyira felszaporodott a hiánya, hogy már csak börtönnel egyenlíthette ki. Múlandó örömök ezek. Vörösmarty írja egyik versében, hogy az öröm olyan drágagyöngy, mint amit mire felhozok a tenger mélyéből, már össze is töröm. Óh, mennyire más a SZENTLÉLEK ÁLTAL való öröm! A Szentlélek adott bűntudatot, ebből a bűnbánat útján bűnbocsánat fakad. Ma sem ismerek nagyobb örömet, mint a bűnbocsánat örömét, pedig az öröm lépcsőin azóta már igen magasra is elérkezhettem, de olyat, mint a bűnbocsánat öröme, nem találtam. A Szentlélek szabadított meg bűnös szenvedélyektől. Micsoda mindmáig fennálló öröm volt megszabadulni a dohányzástól! – És a Szentlélek válasza volt az életszentség, mikor az lett az imádságom, hogy „Tégy engem tisztává, tégy engem tisztává Jézus!” Egy evangelizációm alkalmával ebédnél vizet töltöttem vendéglátóim poharaiba és öntöttem a felszolgáló 15 év körüli kis cselédlánynak is. Az zokogva borult a kredencre, hogy neki még soha senki nem töltött egy pohár vizet. Ez a lány akkor meg is tért, mert a Szentlélek töltette velem azt a vizet. És mondjátok, - az ige fürdőjéből tisztán kilépni, van ennél nagyobb öröm? –Ez a Szentlélek által való tiszta öröm. Ez az öröm az Isten országa itt a földön. A Szentlélek kötött össze atyafiakkal. Ilyenkor hogy tud testvériesülni az ember? Mennyi bánat egy testvér bukásán, és mennyi öröm egy elveszett ismerőssel hitben találkozni! Milyen mély, belső öröm versenyre kelve énekelni: „Óh, hogyha tudnád ki az én Megváltóm!” –„Dicső király az én Megváltóm!! – Mily édes a te neved Jézus!” A Lélek tobzódása ez a váltság öröme felett. Ez, igen ez az Isten országa, nem az evés, ivás. Milyen öröm vészterhes időkben tudni, hogy Jézus a világ Ura, a történelem irányítója. Ebben ujjongani a Szentlélek által való öröm! Őrizd ezt az örömet! Ámen.


316. oldal

LÁTOM A MEGNYÍLT EGET

Recommend Documents