KENÉZ HEKA ETELKA
Kína varázsa
kínai versek, írások
KENÉZ HEKA ETELKA
Kína varázsa
kínai versek, írások
Felelős kiadó: Kenéz Heka Etelka Nyomdai munkák: „Norma” Nyomdász Kft. Hódmezővásárhely ISBN: 978-963-87815-3-6
Konfucius léptei A létező dolgok Mind mulandóak Világos embertudat Elengedi magától Lassan az életerőt, Mint madár, Kinek röptében Szárnya átlőtt. Ha élvezi a bölcs A kialvását, s eléri S folytatja útját Haza felé a fény Emelkedett Állapota Hívja a végtelenség Az anyag kialvása Meggyógyítja a halálban.
3
Li Taj-po álma Mit daloljak én Az égi úrnak A magas hegyoromról Odalenn körte ligetek virulnak Ősi megyék ezredek óta Erő ihletére gyúlnak Játékos felhőkre Szívem kitárom, S boldogan A szemembe bújnak S repülök köztük Madár szárnyon Ha én nem megyek, A hegyek hozzám vonulnak.
4
Sárga folyó titka nyomán Már régóta sírnak Az emberek Ezredeken át Sokszor nem tudják Csillapítani A sárga folyó Istenének Nyughatatlanságát Félek tőle Áldozati ajándékok Egymásban érve Tisztelték és féltek tőle, Egyszerre csodálták, Akik jártak arra Úgy is hívta őt a nép, A Kína bánata.
5
Sárga folyó Istenéhez a versem Szálljon biztonságban Egyedül bolyongok Kilenc folyamágban Vihar korbácsol Hullámok sodrában Vízi hintó röpít Lótusztető rajta Két pár délceg sárkány Sorba elé fogva Kunhan hegyre hágok A világ alattunk Könnyű szívem szárnyal Végtelenben tartunk Sárga folyam Istene A vizedtől félek Haza egy hamar mégsem térek Távol partra vágyom Sárkány díszes házban Vigyáz rám vized hullámában.
6
Konfucius léptei ezredek során Ó a bíbor ég sarka A megáldott Vándor költő Hatalmas temploma Ajtaja őnéki Mindig nyitva A száműzött Lelkűeknek Ő a pártfogója Konfucius sírjához Elvándorol Császár, költő Meghatott lesz Ég és erdő Tündérek álma A lótusz virágban A madarak szárnya Szárnyal karjaimban Rögös úton vándorolva Esővel, széllel, dacolva.
7
Vízparti vitézek dala a Sárga folyóról A víz a legpuhább Leglágyabb Fátyolos szellem Ó a víz folyam olykor Mesebeli hűséges elem! Imádkozunk neki S dalunk hallja az ég S a hegyvidék, Hogy lekössük A rossz és jó cselekedetét. Holdfényes éjszakák mélyen S a holdfényben csillogó Homokfövenyén S nézzük a csillag Ezrét, s figyeljük A csöpp létünk Tovatűnését.
8
Tu-fu költő útjai nyomán 700-800 évek során Csangan zöld ligetében Gyöngyökben fűzött Derekú hölgyek Kecsesen sétálnak Gőgösen, mint a páva Olykor mosolyogva Pihenni megállnak Fénylő selyem ruhájuk Tündököl a napban Nyakukon csillog A sok ékkő Olyan a testük, mint Karcsú illatos rózsatő A szépségek osonnak Az utcákon halkan Csanganban harmincezer Diák lépked a nyomukban.
9
Po Csü-Ji költő nyomdokain (700-800) A Hold rejtélyében A szerelmesek nézik A csodás világ Átváltozását Arcukon szemükben Egymás ragyogását Merengenek a kéjben Fénytelen éjekben, De ők boldogok, Ha a Hold ragyog, Nézik a telihold álmát, S a fény szilánkok Újra a hegyet mutatják. A tó fodrát, A szerelem könnyét A fűszálak ringását A képek gyönyörűsége S a szerelem szívük egészében Érzik az érzelem tiszta tavát Sokáig bámulják a holdat, S egymást. 10
Tu fu költő merengése Már három éjjel Álmodom veled. Úgy érzem hozzám Szállt a lelked Az alkony Ködös fátylat sző A szerelem Boldog, s emésztő Az érzelmek A szívre törnek A szíved kulcsát Hova temetted? A hajnal szemről Felhőt terelget S bennem tovább Hordom érted a terhet Evezős csónakom Súlyomtól könnyen Elmerülhet a bánatom A szívemben Folyton bánatot ültet. 11
Li Taj-po halála nyomán Miképpen a nap, Mint szép tükör Ha télvíz táján Az ég felragyog Vad vágyat érzek, Hogy erdőt lássak S a Kuáng patak Partján horgászok A vizét, hegyeket Felhőt, holdat nézem Égi és földi Harmóniát A szívemben érzem Olykor a vízen szeretném Átölelni a Hold Tükör képét S így egy alkalommal A vízben hagyta a lelkét Száműzte Isten és ember S elmúlt a holdfény szerelmében.
12
Tónál A tónál lent Nyugat irányában Lugast alakítok A tónál keletre Bambuszt írtok Az erdőt had járja a szellő Holdváró kunyhóm Nézzen az égre merengőn.
Po Csü-Ji elmélkedés Égi csatornán Megyek be A mennyekbe. Az éj árnyaként A hold kísértében Arany békám Majd őrzi unokáim Az embernek Mégis csak fáj a szíve, Ha eltűnik, s kialszik Mint a kályha tüze. 13
Li Taj-po merengője A rózsa kertben Színes lepke száll Színes virágok Vonzzák őket igazán Szemem előtt Gyönyörben díszlenek Szárnyaik seprik A folyóvizet Este felé leszáll A harmat A lepkék elillannak Ugyan úgy a napok Meg az évszakok S vigasznak vannak S örüljünk Az ilyen szép pillanatnak.
14
Csangló lejtőin Csangló lejtőjén Piros szirmok Halomra esőznek S a főutakon Szőnyegként terülnek S fölszisszen a szél, Mint sárkány szörnyeteg A vízparti kunyhóm felett S nőtt és nőtt a fergeteg, S a vihar söpörte A folyót és hegyet S tövestől csavarta ki a fákat Mi lehetett ez, Netán az ég átka A villám csapott bele A víz kék partján A szelíd zöld Cédrus fámban.
15
Tavaszi ringatás Fehérszik Újra már a nap Melegszenek A drága sugarak Ötödnapja Már itt a tavasz Fényt áraszt, S minden remény Vigasz lótuszvirágok A folyón nyílnak, S bennük szemeim virulnak.
Po Csü-Ji költő gondolatai (700-800) Ismerős arcok Hova lettetek, Ők már a halálban Hullott levelek Nagy ég szánd Az elavult dombot Koldus sírját Ki a magasba vágyott. 16
Ég ura Égi úr szavam Hozzád száll. Jüan csen vize Többé már nem kristály Ki belőle fogyasztott Lábaik többet nem jár Arasznyi éltem Annyi lázban S sokszor ringok Ifjú kori vágyban Sokszor megénekeltem testemet S jó nedűvel locsoltam lelkemet.
17
Égi utak Keresztútnak szögletében, Égi utak metszetében Szíveink egymástól Elszakadnak Életünk idelent valaha Összeforrt erű ágak Majd tűzre rakatnak Irgalom nélkül A szem néz a csúcsra Isten szeme Nem néz arra Keresztútban kiszakadva Milyen sok fa Annyi lánghoz Az ég sarkában az Úr áldoz Testnek keresztje Égi utak metszetében Magamat adom Istenem A semmi ellen.
18
Konfucius léptei II. Filozófusok Legősibb nagy mestere Csűfu város A kínai Mekka Bölcs szülötte Ezredeken át Itt a földön érezzük Lépteid nyomát Az égben keressük A bölcsességed határát Nyomdokaidban Halad a világ A bölcsészet, s tudományág Nagy a hatásod A világra, Kínára, Eszméd nem más, Mint szívek lelkek árnyán Ékköveknek kristályosodása.
19
Konfucius égi útja Elmentél égi utadra, De szellemed itt maradt Császári rendelet született Hogy téged, a nagy mestert Éggel és földdel együtt Kell tisztelni A legnagyobb Istenekkel Az ember halála Lehet, hogy csak egy hosszú álma, 2500 éve ápolva van A családfa Csűfu város S Tajvan büszkélkedik Rokonaidban ugyan úgy Fordítottja is van S ahol megszülettél hajdanán A Sárga folyó partján Csűfu városban szülőházad helyén Konfucius templom áll, S a zarándoklók 2500 éve imádnak már. Álomban ringó táj 20
A Sárga folyó partján Csűfu város A kínaiak Mekkája lett A nagy mester Távozás után A városban a lakóhelyén Felépült az első templom A tiszteletére, s nemsokára Templom várossá növekedett Ezer évvel ezelőtt is már 300 szentély Épületből állt. Ma egy kilométer Hosszan húzódnak az épületek Amelyeket piros díszfa vesz körül A csarnokokban különböző Gyűjtemények találhatók Pl a templomnak ajándékozott Könyvek, ezen kívül kőtáblák, szobrok. S a főcsarnokban áll Konfucius 3,3 méter magas szobra És a tanítványok kisebb szobrai. Itt van a mester sírja is, Feleségének, fiának és unokának is Van itt emléksírja 21
Az óriás épület együttes Kína egyik legnevezetesebb Látványossága Csűfu városát elkerüli a vonat, Hogy ne zavarja a filozófus örök álmát. A Konfucius templomokban Olvashatjuk a mester írásait A Sárga folyó partján A vitézek írása róla így ír Nyájas és derűs ember volt, Négy dologtól mentes volt, Nem volt magán véleménye Nem voltak előítéletei, S nem volt makacs és önző, Szelíd és mégis méltóságteljes volt. Tiszteletet parancsoló, S mégsem indulatos, Tisztelettudó és mégis öntudatos. A tanítványok is ezt jegyezték: Tanításának lényege Az emberi kapcsolatok, A személyes viszonyok rendszere Öt alapvető viszonyt különböztetett meg 22
Az uralkodó főhivatalnokok kapcsolata Az Apa, a fiú, a férj-feleség, Az idősebb-fiatalabb, s a barát-barát Viszonyát. Ha ezek rendben vannak, Rendben van az emberi világ Az ember, aki birtokába Van az emberi erényének Az szereti a többi embert Ő kétségtelen gyakorlója volt Ennek az erénynek. Nem az igazság ismeretével Jöttem e világra. Szeretem az ókort és törekszem Rá, hogy megismerjem. Meggyőződése volt, hogy a helyes Életvezetéshez szükséges Minden tudni való. Fáradhatatlan iparkodással Jutott el a megismeréshez S szüntelen törekvéssel gyakorolja A jó erkölcsöt, az erény, S hogy követni tudja az ég törvényeit 23
Amikor tizenöt éves voltam a tanulás Foglalt el, amikor negyven lettem Nem tévelyegtem többé, Amikor ötven megértettem az ég parancsát, Amikor hatvan lettem fülem kifinomodott, És amikor hetven lettem Már követhettem szívem kívánságát Mégsem léptem át semmilyen előírást. Saját példáját tekintve Ezt az építkezést tartja ésszerűnek, Mert tanulni és nem gondolkodni Hiába való faradság Gondolkodni és nem tanulni pedig Veszedelmes, ez ma is meghökkentően igaz, Mintha misem változott volna Két és fél ezer éve. Arról, hogy mi az igazi tudás így szól: A tudottról tudni, hogy tudjuk, Nem tudottról, pedig tudni, Hogy nem tudjuk. Nem lehet ennél bölcsebben fogalmazni. A következő mondata a nemes gondolkodású Ember egyetemes és nem részrehajló 24
A kis ember részrehajló és nem egyetemes. A fiú szeretetéről így szólt Az az igazi fiúi szeretet, Amíg a szülőknek csak attól kell Tartaniuk, hogy fiuk megbetegszik Intésében mellyel szellemi minőségünk Megóvására figyelmeztet Az egész erkölcsi tanítás benne van Egyetlen rövid mondatban. Csupán a gondolataidban ne legyen hitványság Erénye egyenessége Makulátlansága igen meggyőző Konfucius tanítása mindenidők Próbáját kiállta.
25
Po Csü-Ji kisasszony léptei A fátyol kisasszony Finom, bájos, üde Mily szeszélyes Mily büszke Nagyon éles az esze Kedves és édes, Ha felnő legyen tisztességes.
Kína Goetheje Po Csü-Ji léptei Alszik a táj, Hallgat a madár Az éj igen mély Sóhajomban Sír a versem Dalok-versek Sírnak, nevetnek A sárgult papírtekercsen.
26
Költői álmodozás Álmokban ringó Fájó lélek Kifinomult Benne a költészet Mennyei birodalom Égi hatalom őrzi, látja Ki írta vajon Versek sziklákon Bódékon, teaházon Ki arra jár olvassa Vers a minden napi kenyerünk, Aki nem tudna írni verseket Legfőbb teherhordó kuli lehet. Írás, olvasás a legszebb földi gyönyörűség.
27
Kínai bölcsek szavai Idézet a homály idők léptein Kína irodalma Szakadatlan Folytonossága Immár több mint Négyezer esztendeje óta Szemükben csak A bölcselet nagy S a vers meg az élet Sűrített kivonata Önfeledség és önkívület Tiszta gyermek érzelmek S gyermek élet és A fennmaradása örökélet A költészet át tudja venni A lélekben a vallás betöltését, Mert a lélek megtisztulását Jelenti éri el Érzéket a világegyetem titkát És szépséget gyöngédséget ad. A természet túláradó szeretet ad 28
És gyógyítja a lelki sebeket. S az egyszerű élet élvezésének Tanításával józan ideált Tűzött ki a civilizáció elé Nem igen hihető hogy Költészet nélkül a kínai nép Fenn maradhatott Volna a mai napig.
Vang Vej költő nyomai 701-761 Gyönyörű az idő Zárva a kolostor kapuja Száll a szitakötő Fekszem a selymes Zöld fűben Harmattól gyöngyöző A színe a ruhámmal Figyelem, amint Lassan összenő S tűnődöm mozdulatlan Úgy érzem az idő engem is besző. 29
Vang Vej költő nyomai A folyón csónakkal Kelek-járok Halászni imádok Álmomban A tóban őszi Vizek zúgtak S a tavirózsák Tőle kipusztultak A tiszta vizű révnél Újra kinyílottak.
30
Vang Vej nyoma Megleltem az Igazi bölcs utat Nem marad Lelki szomjam Ki örökké kutat Barangolok A hegyeknek tetején Addig míg víz, folyó Nem tárul elém Leülök merengek az életen És a vándor felhőket nézem.
Vang Vej Zöld sűrű, sás A víz kristály tiszta A lélek a holdat Éjfél után Selyem szálán Ezüst sugarával Ide csalja A holdsugara ő A lélek árnya.
Vang Vej merengés Szél vonul, s szellő Hűvös, sötét az erdő Hideg patakok Vizei betöltik A meleg napot Bambusznád Zörren a szélben Merengek a tücskök Esti zenéjében. 31
Tao Jüan-ming költő bölcsességei nyomában Kérdem az égi urat Miért is hajtsak Itt a földön úgy mint, Akit zavarnak Néha a szívemben Csörgedeznek tavak Forrásvíz fakad. Bámulom a tavaszi Sok színű virágokat Az én életem is Érzem így járja Köré a négy évszak Miért ne fogadnám el Az életet ahogy jön Miért sietnék Törtetve, hogy az idő Előbb megöljön Inkább verset írok S a lelkemben Az erőt oda költőm S a szeretetét benne Az égnek őrzöm. 32
Tao Jüan-ming bölcsességei Séta a kertben Sétálok a kertben, Nyugodt békeségben Nem kopogtat Senki az ajtón, Mint a hivatalban Csupa virág a kert A fa lombja legyezget Élvezem a békességet S a kék égre nézek.
Ég akarata Egyedül indulok Utamra egy kora reggelen A Tungkan hegy tetejére És egy hosszút kiálltok A szélben Elégedetten élnék Vagy halnék meg Még fogva a természet Karját örömmel fogadnám Az égnek akaratát. 33
Felhő Egy messze felhőt Nézek én Árnyékos erdő, Mily nyugalmas Ad nekem pihenőt, Déli szellő Lanyhán fújdogál, Szalad a múló Nyár után Néha felbukkannak Csendes, titkos tavak Néha merednek rám Csodás zöld fák. Boldog vagyok, Elfogadom Szerény életem Költök verset Amim van beérem Isten hajléka Úgyis elérhetetlen.
34
Prof. Makra nyomán A selyem szépsége Kínai selyem utak Útvonala rég a múlté, Kietlen halott tájak Szép oázisok, melyeken Az út áthalad Rejtélyük kísérti Az embert… a nyugat Is felfedezni vágyott A térség titkát, Mint régész vagy kalandor Marco Polo itt járt Ezen az úton került A selyem keletről nyugatra S a rómaiak szívében Magát örökre belopta A szép nők boldogok voltak Áttetsző üvegtógával Borították be magukat A selyemhernyó terméke A világban nyomot hagyott A „szereszek” földjéről származott. 35
Prof. Makra nyomán A kínai teaivás eredete A finom teaivás A kínai nép Ősi szertartása A víz fogyasztásra Alkalmatlan Kínában, Csak felforralva Egy pár ezer évvel ezelőtt Ült egy herceg A gyönyörű Virágos lombos Kertjében S verset költött Az asztalon A forralt vizébe Beleesett egy Cserjének levele Szél hozta a kertből A vizet szép zöldre Festette. A herceg ivott belőle És finom volt az íze, 36
Felkutatta a cserje bokrát, S féltő gonddal őrizték Ezredeken át A cserje levél titkát S egészséges szándékát Ki az országból A teafüvet kicsempészte Halállal lett büntetve Sok áldozata lett Míg a múlt században Sikeresen megszerezték A britek. Elkezdték termeszteni A Brit gyarmatokon Indiában, Ceylonon. Ma már sok országban A minden napi életben A tea ivás óriás Élettel összefonódó Elválaszthatatlan Fontos szertartása S így hasznossá vált A rossz ivóvíz használása.
37
Prof. Makra nyomán Karsztvidék zöld kincse Kujlin és Jangsuó A Li folyó gyönyör övezet A világon úgy mondják A legszebb legremekebb A mészkő csúcsok sokasága, Mint zöld lótuszok Tükröződnek a folyóban Élvező méltóságában A táj a szépség élvezetét nyújtja A folyó zöld fátyolcsík A hegyek, mint kék Jáde hajtűk díszítik A csúcsok napfényben Fürdenek a csúcsok, kőhegyek Esős évszakban áznak S bújócskáznak Az alászálló felhőfoszlányban Hajnalban felhő gyűrű övezi S az esti szürkületben Párába burkolódznak álmatagon. 38
Prof. Makra nyomán A rizs jelene és múltja A rizs termesztő Földek vörös agyaga A rizstermesztésre Kiválóan alkalmas Csatornák, öntözőművek Gondoskodnak, Hogy iszapos földet Nyerjenek a rizsnek Életeleme a víz Az emberek reggeltől Estig dolgoznak S a csatornák beágazzák A sík vidékeket S keskeny ívhidak Kötik össze az ázott földeket, S a gátakon csak a rövid Gyökérzetű eperfa él meg.
39
Rizs élete A rizstermesztésnek Különleges szerepe van A sajátos termelési mód Szükségessé teszi, hogy A parasztok ezredeken át A feladatok ellátására Szövetkezzenek S elhárítsák a katasztrófák Veszélyét, s a kártevőknek Kiküszöbölését S megteremtik, S megmarad A monarchia alapja S pontos térképekre róják A víz elosztást, A mértékrendszer számolást A naptár igényét A csillagvizsgáló állomást Kínában csak a rizs, a tea, A selyem, a gyapot, Melyből van bőven elégségesen, S a művész a tudomány, S a technika, s magasabb szintre jut, Ha van árucsere a kereskedelemben. 40
Lótusz élete Lótusz gyökere Rejtezik a víz Forrásában. Virága a nap felé Fordul boldogan Levelei összeszövődik A víz aljban Színei titkot rejt Ő a világon páratlan Ő üde és makulátlan Az Istenek figyelik Reggel, este, délben Önmagát termékenyíti Az életét fenntartja S tavaszra újra virágba borul A vízben a világon Páratlan az élete Ő az Istenek egyedül élő Virágos remetéje.
41
Lótusz és a szerelem Egy szerelmes nő lelke Olyan, mint a lótusz Virág titokzatos kelyhe, Mint a kettő üde Anyagtalan, anyagon túli Lényege mindkettőnek Isteni A képeken sok helyen festve A szerelmes nő A lótuszt keblére öleli Kínában, Indiában A lótuszvirág Szentsége égi Szent tiszta szerelem Ékkövekben rejlik Kristály tisztasága Ő vigyáz az Istenek Tiszta álmára
42
Li Taj-Po árnyékán Őszi idill Hegyormáról száll A hangom a völgyben Visszhangzanak Az ős megyék tőle Az ég fele A szívem kitárom Az élet csupa álom Az erő mozgatja őt Fiatal szívet Vagy akár öreget Felettem az ég Óriás nagy kupola A szél a földön Mennytől küldött Dörgő harsona S a bambusz Ezer csoda fuvola, Ha elered az égi csatorna.
43
Kör Békés ringások óvják Bűvköröd, smaragdzöld Remény ág Szívem imád Szüntelen látom Arcod csábítását.
Könny Könnyem mellé Hullajtsd könnyedet Szívünkből hullott Szirmok, s levelek. Köztünk levő távollét Szövi a bánatot, S félelmet. S a tépő bánat Szívemben megmarad.
44
Erdő Erdő szélén Szellő suhan át Vigyáznak reád A nimfák. Selymek fényén A nap a szíved Mélyén áthatol Szerelmem ráhajol Árnyéka vergődik bennem Szívemen súlya nehéz Célja reménytelen.
Várom Százával a virág tavak Enyhe szélben Billegve ringanak Eső után kábítón Illatosak. Kereslek te áldott Nem jössz felém A visszhang felel, Ha kiáltok Könnyül orcámon őt Visszavárom. 45
Lótuszkelyhek Az égi óceánban Lótusz kelyhek nyílnak S a földön is Színekben virulnak Ül rajtatok A tiszta üde harmat. Erény őrző Termékeny Virág csapat. Őrzitek a szennytől A földi katlant, Hogy szabad maradjon Az égi óceán torkolat Óh lótuszvirágok Piros sárga vagy kék. Ti őrzitek a tisztaság üdvét Magasztos szemmel Néz reátok az ég Óh szenny borított világhalma Védők szolgálata áll Feléd a lótusz a virágokban. 46
Lótusz fénye Az arany szirmú Lótusz fénye A legendák kék vizében Szellemivé emeli az anyagot Egyesíti a tüzet, vizet, nőt, S a férfi princípiumot A lótuszvirágot Figyeli ezredeken át A bölcselkedő ember világ Kétivarú fénymag őrző Önmagában létező Szellemként emelkedik Fel a sáros iszapban Keleti kultúrákban Isteni születés tisztaságnak Makulátlanok, s a bő termése Szétszóródó magja a létezés Örök körforgása, szimbóluma Jelképezi az időt, A múltat, jelent, s a jövőt.
47
Jó és rossz Jó és rossz ízektől Lángban van a nyelvem. Felgyújtják a lángot Az ízek vágya bennem Lángban áll a testem A vonzalom tüzében. Ha tárgyakhoz Ragaszkodom Attól is lángolok Lángban áll az elme, Lángokban a gondolat. Ki gyújtja lángra Az embert A szenvedés a szomorúság A gyötrelem tüze A kéjek szenvedélye A vágyak ezre Ha ezektől a csiklandó Vágyaktól elfordulok A tűztől megszabadulok Tökéletessé válik Elhagynak a gyötrő lángok Ha Buddhává válok. 48
Alkimisták Alkimista tábor Keletre érkezett Kihozhatta ide őket A fény a kikelet? Bódhiszattvák Új életben segíteni Jöttek az embereknek Szivárványszínű Felhőként érkeztek S varázs tudományt Terjesztettek Megnyergelték A napsugarat Röpködtek, mint A madarak Hullából aranyat Csináltak.
49
Ősi idill Ó Itt a hegyek Mily meredekek Tungkan tetején Állok, s lenézek A völgybe Jobbra, balra Erdő borítja Hosszúra nőtt Asóka fák soka S fügefa ligetek Festői a táj Alant őstemplom Romja áll. Homályba vesznek Helyette épül Az új lent, Olajmécsesek Gyúlnak, s a romos Templomra helyeznek Virágcsokrokat, Hogy a régi Istenek Kiengesztelőn nyugodjanak.
50
Gyöngyfolyó Kínában délen A trópus övezetében. Jangsuó kanton Kujlin klímáját Élvezi az ember A kujin annyit jelent Fahéj. Illatos fájáról kapta Az elnevezését. Legszebb városa A trópusi vidéknek A mészkőhegycsúcsok Buja zöld ruhába Öltöznek a mesebeli Csodás formájú hegyek S visszatükrözi őt A gyöngyfolyó és Örömöt ihletet Idéz elő a költőnek. A káprázatos tükörképek.
51
A jáde kő Emléke vonul át A gondolaton. A Kunlin hegyvonulat Jade leányaiból Származik Hotan környéki Három folyóban A fényéről álmodik Fehér, zöldes és fekete Jádekő folyóban Búvik meg titokban, De az emberek Rájöttek, hogy Az égtől fel van ruházva Különleges hatalommal, Mert a fénye nő Idővel egyre jobban Az égi fénnyel játszik, S egybelobban S a kínai mennyei Birodalomban Szentnek látták És tisztelték, csodálták. 52
A jáde kőről Az i. u. II. századból Egy költő tollából. A jáde a legszebb kő Őt erénnyel van felruházva Hírneves és szerény Fényes és élénk Áttetszősége El nem mondható Föltárja színét Föltárja mintázatát, Az ő tisztasága Az maga a bölcsesség A fájdalom hangja szól, Ha egyszer eltörik Nem hajlik és bátorság Kell hozzá, hogy eltörjük Éles peremei az maga Az igazságosság, Melyek senkit sem sértenek.
53
Kasgar Ő az oázisok Gyöngyszeme Ő az oázisok álma Ere vezetnek a selyem utak Ő a selyem szála A Takla Makán Sivatagban Kasgár városában Összefutnak A selyem utak Háromezer-hétszáz Kilométer a távlat. A régi főváros Csangán, s a gyöngyszemű Kasgár a selyem útjának Csak ez a szakasza, Egymástól egy évi járatra van Távolságban. Kétezer éve az oázis neve Süle földje Az oázis népe kelet és Nyugatnak szülöttje A Kasgar a központ az övezetben. 54
A Gyöngy folyó háborúja Amikor a Gyöngy folyó Kilép a medréből Több ezer ember is retteg Az Istennő szellemétől. Öl, pusztít sok ezer Számban vannak Az elpusztultak A Gyöngy folyóban Sok kis folyó Ága beleömlik, S folyó húsz métert is Az ég felé emelkedik Május és június Amikor a trópusra Zúdul a legtöbb eső „a Mej-jű” vagy a szilva eső zuhatag időszaka a Gyöngy folyónak háborúja
55
A lángoló hegység Turfántól negyven km-re Észak keletre húzódik meg A lángoló hegység. XVI. századi kínai író Vu Cseng a regényében Említi, hogy a nyugati Utazás egyik történetének Feltételezett színhelye A cselekmény szerint Ahhoz, hogy Szun Vu-kung A majomkirály s barátai Eljuthassanak Indiába A Buddhizmus földjére Egy akadályt, Hegységet kell legyőzniük. A lángoló hegységet. Ezt csak egy bűvös legyező Segítségével sikerülhet. Egyetlen suhintására Kialszik a tűz, Másodszor szél támad, 56
Harmadszor elered az eső, S így minden nehézségek közt Át tudnak kelni a hegységen. A bátor és eszes majomkirálynak Sikerült legyőznie A gonosz bikor démon fejedelmet, S elvenni tőle a csodás legyezőt. Csatájuk jelenete ma is kedvenc témája A kínai operának a regény. Hszüen Cang a híres szerzetes És társai küzdelmes útjának állít emléket Akik a Tang-dinasztia idején Itt fordultak délnek India felé. A Bezekliki, Ezer Buddha barlangok Előtt a Vös kőből álló hegység lábánál. Egy szobor csoport hirdeti, A zarándokok emlékét.
57
Ujgurok földje Turfán az ujgur Katlan Tinsan a keleti hegyvidék Vonulata zárja közre A jelentősebb hegyvidéke Északról a mongol Bogdasan, az Istenek hegye Gleccserek ereszkednek le S ők adják a javarészben Az életet jelentő vizet Alföld méretű Hegyközi medence S az egyik része A Tinsánból lefutó Vízfolyásnak A Hold tó sós mocsarában Veszik el jelentős víz állomány.
58
Lótusz tisztasága Istenek szeplőtlen Lótusz virága Ó az ő mennyei Illata S víz és a tó áldása Ott él a lelki folyam Üde áramlásában A gyönyörű szirmok Isten szavától Borultak virágzásban Ő a bűnöket elsöprő Lelkek nektára Óh rajozz boldogan Méhként emberré Óriás csorda A lelkünknek joga Ki az úrtól nyer kegyelmet Átszelheti a hegyet A némából szónok lehet Boldogok azok, kik ajkukról Csüngenek lótuszok, S ambróziák, égi himnuszok. 59
Sárga folyó Te csavargó Sárga folyó Őstengerből Itt maradt része Az Istenek lelke Lakik benned. A lótusz kelyhében Alussza álmát a vízben Az ős elem formálta A szépséges földet Női a lény hisz a Mély forrásból született Születésünk helye. Az őstenger vize Sokszor kifürkészhetetlen A Sárga folyó És sokszor csapodár Sokszor mohó S mégis vonz magához S rajta röpít Kecsesen a vízi hintó S ajkamon hangzik A szép énekem S a lótusz virágok 60
Bókolnak boldogan Titkos kelyhekben Cifra selyem ruhákban Fénytől kecsesen Nagyságos víz elem Titkaid végtelen Titkaid elásva A tenger mélyben A kódja bevésett Az égben, s vigyáz reá Az Isten… Óh az özönvizek Sosem mennek A tudatunkban feledésben S a világ minden Dolga vissza Tükröződik a vízben A lét, s e tűnő világ ábránd Sohase lehet valóság Az élet kezdete És az élet vége Mind-mind Ott tükröződik A víz tükörképben Szemünknek Délibábos tükrében. 61
Keleti filozófia nyomán Piros vérben Úszik a szívem Millió dobbanó Sok, sok ütésekben Végleg mérhetetlen S a végütésben kihűlnek A szív oszlopok falak Márvány keményé Lesznek ez alatt És lefelé sodródik A bomló anyag Várják az alvilági utak S a lélek megszabadulva Neki repül az égnek, S a kristályosodásai A fényben végleg épülnek. Selyem suhanással A szellem a létből elszáll Búcsúzóul átölelnek A lélek hangok. S a fejfátok is ragyog, 62
S a fényes nap Arra feléd halad, Az ember halála Néki is rejtély marad Az ég sötétje alatt A halál a fényben is előre halad Az emberek ringanak, félnek S mind haza felé sietnek, A temető felé kelnek S a kezdő útra Visszatérnek a gyökerek.
63
Bölcsek nyomán Mereng a múlt Sápadt álmán A napsugáron át Fénylenek pille Kék színű spaletták Az emlékezés fátyla S a füstölgő arany árnya A mélabúság világában S a visszatükröző Komorság ül az emlékezést Megcsalni készül. A bizakodó ragyogást S a fény kitörést Visszafojtja, S valami súgja Évezredek óta, Amíg az embereknek A föld az otthona Ugyan úgy nő Az embernek fájdalma A dobbanó ütések le nem Állnak soha.
64
Séta közt Az unatkozó Napnak fénye Nézi magát A tó vizében Sétálok elmerengve A bambuszok közt S átmegyek a szigetre S rátekintek A rizsföldekre S amint dolgoznak Szorgos kezek Munkából álnak A nők ajkán mosoly ül S szépen énekelnek A munka a legbensőbb lénye Az emberi tűznek.
65
Szép Csangán Itt Csangánban A szikla hegyek A szememben meredeznek Mily szép magaslaton áll A rózsás dombja, S amint a szemem A tájat körben járja Minden ház Egy nyitott zárda Emlékeztetnek Egy kis várra Folyón élő, úszó Vízihintó Virágok élnek A vízen a Lótuszok Sok-sok színben Ő a víznek legendája Felcsillan a gondolatom világában.
66
Hófehér virág Ugye kicsi kincsem Hófehér virág A tiszta érzelem Hervadhatatlan A lélek magasságában, S a színarany Karokban mosolygón Repül a vágyunk Melengesd álmunk A piros szívünkben S mi soha sem fázunk.
Jázminbokor Jázmin bokrok Az út szélen állnak Az illatuk Messzire szállnak Viszi a szellő Megtelik vele az űr Ellágyuló szívemre is Reá vetül. Az arany madár is Reá repül. 67
A folyó szökése A virágokat nézem A napisten kertjében Mily szép is az élet Mennyei ének Nélküled elveszek, Ha boldog vagyok Szívemben a csillagok élnek Szeretetet zenélnek S fény gyűrűk Gyöngyként Őszi fák Csillognak A szívem vérében Az ég sötétje alatt S látom magamat A kopár fák A folyó szökésében. Szomorún merengenek Koldusként nyújtják Egymásnak kezüket Felhők közt Testük úszik a vízen. Lesik egymást A földön Idelenn Istenem. 68
Az éj A tengeren A ködben borult Hideg világban Az éjben belejajdul A sirályok sikoltó násza S belém emléket vés A hold árnya Mélyen érzem képem él A katlanában.
A Hold Elfolyik a hold A fák között A sugarából A vízre tükrözött, S a szökő fénye A pálmafák közt Rejtőzködött S én figyeltem A titkos szépségét S reám hatott Élő erőként. 69
A költő háza Kicsi házam körül Büszkén állnak Magas mandula fenyők A tó szélén a sok Apró virág nőt S szívemben Ők a színes szeretők A tó vizén a lótuszok Ők az égi himnuszok S zümmögő Áldással sző Reájuk hálót A zöld szitakötő S a bambusz körben Öleli őket, Ha jön a nyári hő. S a lábam alatt Zöld szőnyeg nő S házikóm Vigyáz a sok bárányfelhő
70
Pillangók A virágok peremén A színes pillangók Szálldogálnak S a nektártól Szárnyasodnak Zöldellő fák Körbe ölelik A patak partját Beterítik a terek. Ülök a házam Kedves teraszán S szemem bolyong Az égen és figyeli A bárányfellegeket Boldog vagyok, Hogy köztük lehetek.
Suhanó tánc Az időm suhan A nyáron át. Kérlek, ne szórd szét Az őszi virághervadást A sötét ne nyelje el A szép fát. Ne legyen fekete Színű a virág. Ne tűnjenek el A varázst hordó rózsák Ne érezzem még hosszan A téli árnyak suhanó táncát. 71
Csilingelés Azt álmodtam Az Úr aluszik Az égen valahol Nem látni hol, Nincs körülötte Se virág, se bokor Sugallását érzem. Hallom sóhajtását, Mint a lelkemen Suhannak át, S árad felém A holdsugár fénye S hullanak reám az égből A csillagok csilingelése.
72
Csónak A patakon a szélben Ring a csónakom A bambusznád Suhogását hallgatom A földön parányi Kis nyomom Figyeli az égen A vezércsillagom Fekszem a nyugvó Ágyamban, S álmodozom Az idő ránca Látszik arcomon, Hát ide hozott el Engem a kis csónakom.
Lábam A hegytetőt járja A fájó szívem Örökké azt sajogja, Hogy a földnek háta Mindig meggyalázza Nézem a titkok Csendjét mintha Szó nélkül sírna, S kérdem az embernek Sehol sincs joga S a fák árnyai alatt A nép lépked egymaga S az égben vezető Útnak is Uram Könnyből van a hídja.
Vízesés A hegytetőről Hosszan néztem A vízesésben, Mint omlik A mélységben, S néztem egyre Bénítóbb távolságra A víztükrében Arcom fájdalmat tárol, Amint elszáll A fény a homlokomról, S néztem, amint Az arcomat Beissza az alkonyat A kopár fák alatt. 73
Harmónia Mily szép is A zenélő csöndnek Zengő szárnya A forró nyárban A rózsa illat Szíven talál, Mint az óra Engem körbe jár A szomszéd házak, Hegyi utak, Minden hallgat És befedi a csend Üde gyöngyét, Befedi ébrenlétem Zenélő csöndjét, S a lemenő napsugár Csendje reám száll És boldogan szíven talál.
74
Szakadék A kék ég kötelén Leng a meredek Szakadék Lent a vízen Olajfák lengenek S büszkén nézik Az égi magas hegyek S beszövik a fákat A napsugár fények.
Tien San Mennyei hegyek Fehér szép hegyek Hétezer-ötszáz És ötezer méter Közt a magasságuk Terjed, Tomul hegy A legmagasabb Ha erre Dél-Kínában Elhalad egy nomád A lováról leszáll, Hogy üdvözölje Hajtott fővel A fehér hegyet Kiben tiszteli Istent Tien San magyarul Mennyei hegyek, melyek A Tárim medencére néznek.
Házam A széles fa átöleli A kicsiny házam Ez az én váram, Hisz itt a házaknak Van várfala, Hogy az embernek Egymástól legyen nyugalma S ráborul a falra A hegyeknek alja. 75
Lugas Milyen szépen Nőtt a lugas A kertemben Hsziánban Telítve a szőlővessző Fürtökkel Csipegetik darazsak Méhek, gyerekek. A nagy szőlőszemeket Sok szép gyümölcsfa Gyümölcs telítve rajta S a madarak, ha Hazatérnek ők is eszegetnek Szívemben így este felé Békésen ring az ének.
76
Szomorú fák Kopár fák állnak A patak szélen A fák imáit Megfejteni remélem Az ég felé Sovány karjaikat Békésen nyújtják Figyelik az Úrnak Titkos szavát S a felhők a nevüket Kiáltják, S a vízben lesik egymást S figyelik az Isten Kegyelem szavát.
A szél vihara Erdők mélyén Előtör a szél Rohan szállva Az embereknek Világában menekül Falvakban, tanyákban S aztán megnyugszik, S elmegy a földről Távolban a csillagoknak Világában Az éjszaka mélyén Az ég peremén Megnyugszik a lelke A hajnalcsillag ölén. 77
Hegyek orma Régi vár ott A sziklán fönt Ezer éves és Romba dőlt Gyönyörű vidék Hang cson mily Szomorúan Nézek fel a romra Fúj a szél arcomban Az égen túlon Túl szép kék az ég Az embernek Utolsó menedék Elsárgult levelek A lábam alatt Az aljban Fekszenek boldogan.
78
Fájdalom Az őszben fészkel A fájdalom Halk dalt Dúdol a szél A virágokon S énekli az Ős virágénekét S hullnak A fákról a gesztenyék Szürkés kék az ég, Szomorún nézi A levelek rövid életét Ködfoltok imádkoznak Az Úrhoz kegyelemért.
Gyertyafény Szívemben hordalak Tántorog bennem Ezernyi ablak, S mind vak A lugasban Vörösbort ittam Megrészegültem Vágyamban Elpattant szívem Szomorúan Beállnak a fények Zenéje a létemben Füzéres szív A szélben inog A gyertya fényében.
Hegyvidék Álomszép a zöldülő Hegyvidék Csak ne jönne Amott a felhő Melynek lelke Bosszús, sötét A napsugárból Lefolyik a végnap S lassan az égen A csillagok kialszanak 79
Tájak Óh mily szépek is A hegyes tájak, S a szívemben A dallama áthat Érzem az orgona Édes illatát, S érzem bennem Zümmögnek a fák Érjem el Istenek Méltó áldását A ház előtt biztatón Kacsint reám A kicsiny hóvirág.
80
Jangce A Jangce partján Ringón álmodik A fenséges táj. Jázmin bokrok, Orgonák és sok gyopár Szirma a levegőben száll S a Jangce vizére hullnak, S mint gyöngyszem A vízen csillognak S álmukban úsznak S más anyagban Lassan átváltoznak.
Napnyugat Az ember lelkében Ezer világ szunnyad Az ember gondolatát Lengeti a szél S elindulnak útnak A nap sugarából Szeretetet ölt magára Száll a toronynak Ékes magasságában S az ember lelke csak Alkotni vágy, S odafönt az ég Osztja szét érdemét, Táncban ringó Bambusznádak Suhognak, sípolnak S a madarak énekelnek A lemenő napnak S a hegyek mögé A lemenő napban Életek zuhannak, Áldozatot hoznak Napnyugatnak. 81
Látomás A napban mily szép, Amint látomásszerűen Tűnik fel az ég, Fényölelésben Eredő mező határ Kitisztulva Tündöklőn összeáll S a hajnalpírban Elindul az élet, De titkolt módon Kincsét őrzi a természet.
Kék lótusz Óh mily csodás A kék lótusz fénye Ilyen színű a nőnek vére Áldozati virág a leány szívében Legszebb dísz A napisten kertjében.
82
Csűfu város hegye Virágzik a Csűfu hegynek Háta Konfucius Lelke nyomdokában, S a Sárga folyó Medrét ássa Ős öreg fák Árnyékában Szemünk tükre A vizedben ragyog, S tükröződnek Benne a remegő csillagok
Mese Jön fel a fény, S kitárja sugarát S benne vegyül Szeretet, s a remény, Mely a szívednek Hűségről mesél. 83
A költő boldogsága Van egy házam, Tizmul-kertem, Van a tóhoz hidam Van új csónakom, Van szép asszonyom, Szőlőm, borom. Verset költök, Selymet szövök, Sásból szép kalapot. A nap a házba Beragyog, Fekszem a fűben, S szépet álmodok. Van sziklakertem A vízen színes lótuszok. Istenem milyen Boldog is vagyok.
84
Költő és barátai Barátaim Hova lettetek, Halálba hulló Sárga levelek Reátok barátaim Már nem süt A meleg nap Hömpölygő Ködfoltok Imádkoznak Barátaim Szóljatok, hol vagytok Ti vagytok most A dermedt csillagok Levetettétek Az életet, s most Betöltitek a kék eget.
85
Kína legenda nyomdokán Mennyei birodalom Így hívta magát Az ős Kína S több ezer éve A költészet náluk Szent liturgia A vers, anno és most is Útmutatás élethez, Halálhoz. A költészet szorosan Életükhöz tartozott Kevésbé nyugaton A szülők kinek Eladó lányuk volt Néhány jó vers alapján Választották meg A vőlegényt. Foglyok gyakran Nyerték vissza Szabadságukat, Ha meg tudtak írni 86
Pár verset, Mely szívéhez szólt A hatalomnak. A költészet sokak szerint Átvette a vallás funkciót, Ha úgy fogjuk fel, Hogy a lélek megtisztulására Vall vagy jelentette a költészet, És érzéket a világegyetem Titokzatossága és szépsége iránt S gyöngédséget, S részvétet embertársaink És nálunk gyöngébbek iránt A költészet tanította meg Sorra az életszemléletre, Mely fölébresztette benne A részvét érzését a természet Túláradó szeretetét S az életművészi felfogását A természet érzékével gyakran Meggyógyította a lelki sebeit S az egyszerű élet tanításával Józan ideált tűzött ki 87
A kínai civilizáció elé Nem igen lehet hinni, Hogy a költészet nélkül a kínai nép Fennmaradhatott volna A mai napig Kína irodalma szakadatlan Jogfolytonossága már Négyezer év óta szemünkben Már csak nagy bölcselet, S a vers mely Az élet sűrített kivonata Önfeledség és önkívület Gyermek élet és örök élet Sziklákon, teaházakon Házfalakon mindenütt Verseket olvasni, A mindennapi kenyerünk, Aki nem tud verset írni, Az legfőbb teherhordó kulinak való Csak az írás és olvasás Gyönyörűségének éltek Még közéjük nem férkőzött Az európai fel világosodás 88
Mely haladásra, gyorsabb Ütemű butító munkára Háborúkra kényszerítette őket. Addig a költészet volt az örömük Papírjukat ma is pirossal Keretezik az öröm színével Amikor nálunk népirtások Vallásüldözések folytak A kínaiak álmodoztak Irodalmuk VII. században Virágzik legjobban, De természetes 1-2 ezer évvel Előtte is. A mennyek fia a császár Természetes mind Költő volt a javából.
89
Isteni oltár Ablakomon benéz A zöld lombú ciprusfa Toboza fényes, s él Szobám sarka Micsoda szép szentély S az oltárom fölött Szép csillagkörök A szobában hallatszik Egy távoli harang zúgása Fejemen ül A fény mosolya Szívemben él A tisztaságnak Üde áhítata Ki erre jár A szélcsengőket hallja A patak is hallgatja Titkon álmodozva.
90
Kirándulás Elindulok nyugatnak Bambusz liget elállja az utamat Vízcsobogás zenél fülemnek Utat vágok a nádas között Előttem egy tó csupa kőszikla, Az alja zátonyok kis szigetek Veszélyes rejtekek, asoka fák Jégmadár, indák összefonódva Borulnak egymásra A tóban sok, sok hal van. A kristályvízben átlátszódik Ide-oda úszkálnak s örülnek A látogatóknak. S most már későre jár, Elfogy a fény S látszik a Göncöl szekér S leülök a tópartra csend és nyugalom Ember sehol, a tájat tisztaság hatja át Felfedeztem e szép helyet, De nem akarom egyedül élvezni Azért írom le, hogy más is meg tudja ismerni. 91
Arany hullás Óh a hangod kelleme És a szavad Engem felavat, S a lelkemhez tapad, S a bennem Áttüzesedett szavak Áttörőn sokasodnak, Akár egy liturgia Szöveg a megürült Levegőből özönlenek, S a mágiájuk A lélek kapura törnek, S a tudat templomában Felmorajló Varázsige árad, S a szívemben támad A napkorong kitárul S a káprázatos csillogása Lelkemre aranyként hull.
92
Árnyak Szívre kitűzött Bánat-e világ Az égi jóság Nem fedi vállam Bárhova lépsz Sodor az ár Elvisz magával A halk léptű Hideg halál Az ember A földön árva Érzem Az idő multát A lemenő Napnak sugarában A könny búcsúzóul Itt maradt Vakon is érzem A bűnös árnyakat Keresztekre írt Dicső kedves nevek Előttem sűrűn Fájón rémlenek.
Békesség – Konfucius bölcsessége Ne sajnálj kérlek S ne irigyeld A sok szabadidőmet, Azt sem, hogy Elvonultan élek, Ha elégedett vagy Megleled békédet S ne feledd sosem A zöld lombok közt is Leselkednek lelkedre A túlvilági rémek. 93
Jangce folyó Zöld tavaszból Rám hajol A szellő fuvalma A Jangce parton A sármány dalol A bambusz A vízen muzsikál A hold világol Az éjjel mily szép volt Selymes fű az ágyam Az égbolt a paplan Álmomban, az éjben Hömpölygő hullámok Vízinászra visznek, A Jangce vizére Vízi hintó ablakán Kedvesem néz be hozzám Lám mily szép is a költő álma Bíbor kagylós kapu Gyöngyös palotában Víz istene mit művelsz 94
Velem a vizek áramában? Ékkő fényhegyének csúcsán Pitymallatnál Az aranykapura száll A Főnix madár Kék ezüst patakban Piros rózsa Szirmai úsznak Hova is úszhatnak Biztos nyugatnak A gondolatom súgja rég, Hogy az ember világán Túl van egy másik föld S van egy másik ég. Li Taj-po árnya Megszállt, S mosolyog reám Miként Írva szaladok Nyomdokán.
95
Vers a tónál Van a tónál Szép kis hazám Körülötte Sűrű sás van Bővelkednek Bambusz nádban A tavon van Egy kis hidam S a kert végében Csónakom van Vízre szállok Sokat halászok, Fejem fölött Száll a madár, Evezőmön Bíbor hínár Körülöttem lótuszvirág, Kutyám vonyít Sokat lebzsel, Beérem én kedves verssel.
96
Álmaim ébredése Benső titkok révülete Álmainak ébredése A tudat hatalma Istentől származik A gyönyörű hold Összekapcsolja Az eget-földet Az ő sugara Maga a titkos harmónia, Ő a női lélek Csodás bolygója A jelenségek tovatűnő Mivoltát sugallja A fénye a napnak Visszatükröződése, Hogy a világ káprázat Ez az ő jelképe, S a költők Az elérhetetlen nőt A vágyak közt látják benne.
97
Titokzat Hold hangja Az éjszaka nélkülem Dermedt jég És sötét lenne A rejtélyes szépségem Ott él a szép nőben A nő én vagyok Megtestesülve A földre szállok A sugaras fényem A nőnek gyönyörű Ajkakat ível, S a nő szép arcát folyton Az arcomban hordom S a sugarammal, Ha bepermetezem Szellemmé válik A Hold fényemben A vízparton az éjben Az imák felhallatszanak Az Úrhoz az égben. 98
A lét hiúságától Az éjben elfordulva A néma éjszakák magányában A fénysugaram Szellem világában Összekapcsolom Az éjben a földet Az éggel, az anyagot A szellemi, s érzelmi Égi fénnyel Az égnek szentségével.
Merengések Az álmok merengése A lelkemnek égi vágya Érzem létét a holdsugárban, S a tiszta vágyam, érzelmem A testem foglya, S a tudatom fennsugárzik A titkos holdban.
99
Kínai Hold versek Csendes éj Ágynál fénylő hold Lent fehér dérfolt. Nézek fel csak fény, Nézek le csak gond.
A hold Mióta van a fényes hold Odafönt az égen Poharamat töltöm Borozgatok tűnődőn, s Az ember mindhiába Nem juthat el tehozzád Te égi vándor kíséred őt szerényen, Mint tündöklő tükör lengsz Rőt paloták fölébe A fényed alig süt ki már Ki is huny az Úr ködében. 100
Titkos Hold Épp hogy csak kelni látunk A tenger esti habján Hanyatlasz hajnalonta Rejtő felhők ölébe Újul az év, gyógyírt tör A holdbeli fehér nyúl Mereng a holdtündér Kit bűvöl hódolóul? Mostani ember egy se látta A régi holdat A mostani pedig A régiek fölé gyúlt Élő és nem élő mind olyan, Mint elfutó hab, És látja egyformának Mi örök egy holdat Én már csak azt kívánom, Hogy teli poharamba Süssön a fényed végig Míg a kedv és dal boroztat.
101
Derűs ég és a hold Ringatja a teliholdat A derűs ég, Hideg, tömör A fényes gömbölyűség Ó telihold, ha volna Egy nyele, Ő lenne az én legyezőm, S én legyezném az arcomat vele.
Kelet felől Kelet felől Hegyormáról Fehér fényben Támad a nap Egy hajadon Ékes arca Felsugárzik Holdnak álma Emlékemben Belelátva. 102
A kínai misztika, s a Hold vonzalma A Hold változékony S az ember figyel reá Csendes rejtély Izgató lenyűgöző Ezüstös fény A Hold, csupa romantika Titokzatos izgalom Kéz a kézben Sétálni holdfénynél Lenyűgöző a világon Érzik ezt az állatok viselkedése A növények fejlődése A föld természet ritmusa A nőket legjobban befolyásolja A betegség tünetek Éjszaka mások, mint nappal S az anyagi világ is szót fogad A holdnak engedékeny, Hogy mozgassa A tengerét vizeit, óceánját. 103
Hold szépsége Emlékek közt Járok hozzád szép szerelmem Halkan holdsugaras éjjeleken Ékeskedő titkos arcban Éjjelente künn a kertben Felsugárzik a hold fényében Az én lelkem sugarakban.
A Hold vonzalma Gondolataim És bennem a hit Rombol és épít Óh a hold Nyugtat, segít A tengert is csillapítja Csillámló habbal Szépen locsolja Itt kettőzött A holdnak arca Sugarából szent harmat Hull a vízbe és a partra. 104
A hold leánya Mily szép hajadon Leányzó a hold Olykor ezüst sarlót A fején kecsesen Pártaként hord Hosszú selymes hajat sző Mely fénylő selymesen hat Addig szövi, még feljön a nap
Hegyi idill Óriás fák S gyalog utak, A lombok ketrecében Cifra tollú madár csapat A szabadság birodalma Álomba ringat.
105
A Hold és az ember Nézem a holdat az égen, A sarlója fénylik A kékes levegőben Varázslatos jelenet Az ég sötétjében Közben csodálattal nézem Lehajol az ég homlokáról S álmodozón Suttog nékem Én vagyok az éj Királylánya Homlokdísze a homályban Az égnek titkos teste Ezüst fényű ruhát viselve S te úszol a fényragyogásba, Óh mily szelíd a pillantása A hódolóm vagy nekem Istenség vagyok a titkos égen.
106
Hold legenda Én vagyok Az ég varázslója Varázsfüvek sarjasztója A lélek titkos orvossága Az égnek madonnája Homályos szépség között A legdrágább kincs, Melyet a homály szövött S mégis ragyogó Az ég fölött A sötét világ ékessége Ősidők óta így neveznek Jéggé dermedt félelem Lenne a föld nélkülem Titokzatom mágikus varázsló Kristály kehely, ezüst hajó Bennem a vonzalom ereje A titokzatos rejtelem érzése.
107
Lótusz virág Az alkonyatban Ábrándoznak A szép lótusz kelyhek Madarak aranyos Szárnyaikkal Hajtják reájuk a vizet, Mint éjféli madonna Éjjel sírt könnye A lelkemben fürödne A szívem fehér tükrén Úsznak a kék lótuszok Ezüst habok A tavon hullanak Mágikus gondolatok S szellemivé varázsolja A lótusz tisztaságát A szépséges virágok Testük, lelkük Az égtől áldott.
108
Tu fu költő verse nyomdokán Li úr egy nyári napon Ide egy VIII. századi hangulat Erdő szűri a nyarat Li úr a nemes Lakik a torony alatt Engem meglátogat Kunyhóm egész falusi Szomszédaim egyszerű emberek Szívük vidáman ad A kerítésen Van-e még bora? Csak át kell szólnom A nyugatinak, s máris Tölti a palackomat Gyékényt viszek ki a kertbe Csobog a patak. Minden felől hűs Szellő simogat Ébredezik Az őszi hangulat Mindenfelől Szólnak a madarak 109
Lombközt ciripel A kabócahad, Sőt oly lármás, Hogy dalai miatt Lakásom csak Félig remetelak. A hold varázsa Az égen bűvölő A tavirózsa este gyönyörű Kedvéért, ha szabad Mindenki tovább marad Most is aggódom, Megyek új borért, S remélem a vendégem Jól mulat.
110
Lélekvár A víz tükrében Látom arcom Tévelyeg a gondolatom Lótusz virágok Ezerszínű arca Illatozó bódulatban Aláhulló vízesés áradása Elvészen a zöldellő Rét pázsitjában Imbolyog ide-oda A kanyargó folyama Békességgel A tájat betakarja.
Délibáb A világ magához Köti az embert, A két keze Szorgalmasan Betakarja a földet Békésen nézem A szép tájat A magas fehér Csipkés sziklákat Merengve néz Az ég velem szembe Beletekintek S úgy érzem lám Az élet a lét Káprázat csupán. 111
A völgy ölén Fentről a csúcsról nézve A völgy ölében Az emberek Szorgalmasan Dolgoznak Terelik a nyájakat, Az ember a magasból Kicsi hangya csapat Innen föntről szánalmasak.
Délen Hívogató, mosolygó Az élet délen, Rideg a magas Szikla hegységben Csúcsok szentsége Az égben ér Szemünk odavész Az istenek lakhelyén 112
Aranyásó hangyák Kínából hald A visszazengő hangok hallomását A hegyekben most is Élnek talán óriás Aranyásó hangyák, Akkorák mint a rókák S a hegyből az aranyport Kibányásszák, S a bánya ajtajában halmozzák, Úgy ahogy a vakondok a földet Az embernek csak össze kell szedni őket.
113
Nagy Sándor legenda nyomán Himalájai aranyásók Himalája hegységben Is ássák az óriás hangyák az aranyat Olyan jó az arany pora, Hogy kevés olvasztással Aranytömböket gyúrnak, Lopva teszik, Mert az óriás hangyák Elpusztítanák A szamarukkal Együtt az embert Amelyeken az aranyat Szállítják. Gyors mozgásúak Ügyes vadászok, Azért bányásznak, Hogy a hideg évszakot Az arany üregében Tölthessék télen.
114
Barlangok Istennek ege alatt Rejtőzködő Csodás liget Remete barlangok Bennük rejtőzködő Világ bölcsek Szikla hegyek Felnyúlnak az égben A tó partján állnak Kíváncsi fejű vízimadarak Álomerdők szüntelenül Zsonganak Hűs szél támad, Füzek, szelíden ringanak. Békésen nézem a tájat A magasságból Üzenek a bolygó Létvilágnak A létező a képzeletben Létezik csak.
115
Kínai bölcsek látása A teremtés A víz táplálja a növényeket Létrejön az erős fa. A fa egy napon meggyullad Létrejön a tűz. A tűzből hamu marad, S magába veszi a föld. A föld magában Rejti mélyen az érceket Belőlük születik a fém. Az ásványi sók melyek Bejutnak a vízbe. Visszaigazolás: A fa kiszívja A földből a táplálékot. A föld gátat szab a víznek A víz eloltja a tüzet. A tűz megolvasztja a fémet. A fém elvágja a fát. 116
S élvezi a föld Az elemek körforgását. Kínai bölcsek szerint A világ öt eleméhez Kapcsolható Az emberi test szervrendszere S az életerő elemből Elembe vándorol Az elemek között Két energia kapcsolat létezik.
117
Elemek vándorlása az emberi testben A fa elem máj, epe, Idegek izmok, szem, Immunrendszerre hat. Harag, tavasz, szél, Születés, sovány s a zöld szín. A víz elem vese, húgyhólyag, Csontok, fül, keringési rendszer Félelem, tél, hideg, megőrzése, A tartalékoknak, fekete szín. Sós íz. A fém elem. A fém tüdő, Vastagbél, orr, Légzőrendszerhez kapcsolódik, Szomorúság, ősz, Szárazság érzés, Csípős íz. Betakarítás, fehér szín. A föld elem a hasnyál mirigy, Gyomor, izomzat, száj, Emésztő rendszer, 118
Tűnődés, nyárutó Párás levegőváltozás, Sárga szín, édes íz. A tűz szív, vékonybél, Hármas melegítő Szívburok, erek, nyelv. Hormonok, öröm, Nyár, meleg, növekedés Piros szín, keserű íz.
119
Bódhiszattva fénye Hol volt, hol nem volt Mesélik a bölcsek És látnokok. A lótusz csodálatos Szirmaiból Valaha fény sugárzott A tó sötét mélyéből A virág a gyökéren keresztül Tört fel a virágban Ő szatvikus fényt szült S a sugárzása elbűvölte Isteneket embereket S betöltötték a lelkekben A kis lótuszvirágok Ezeken keresztül érve A túlparti égi fényben S összegyűltek papok áldva Őt imádva s a lélek Őrök világosságát kérte A lótusz virágtól hogy a fénye Ott maradjon. A Szvajambhunát hegyes csúcsán.
120
Lótuszvirág kelet titkai Valahol a lótuszvirág Fény a földön Megszakadt rég A mandzsuri Bódhiszattva Kardjának csapásával Elvezette onnan a tó vizét S az Istenek és emberek Már nem úgy tisztelték S a fény már a lótuszban Nem gyúlt csak halványult. Egy bölcs rájött, hogy e világkorszak A sötét kora, s beteljesülés közeledtével A fénye halványul. S a bölcs erre egy tábla kő alá Rejtette a bevilágító pislákoló fényt, Így mentse át az új világkorszaknak Most rejtőzve él, hogy egyszer a fény Újra feltörjön, amikor Istenek emberek tisztelni Tudják a fényüket.
121
Buddhista filozófia Az ember a vágyak Rabja lett a földön Vágyaikon csüngenek Vágyaikat élvezik Nehéz nekünk megérteni A lét csírák kioltását. Az érzelmek elvetését A lét szomj elfolytását. A szenvedély eltávolítását Helyében a nyugalmat A Nirvánát Kiválasztottaknak Szóló útmutatás, A buddhizmus gyakorlás A bódhiszattva a megvilágosodott Nem hagyja cserbe Az élőket vissza költözik A lelke testben, hogy segítse Őket a földi világban újra.
122
Tüzekben égve él az ember Az embert uralja a tűz elem A tűznek a rabja Az egész testét Lángokban borítja Az embert a vágyak Borítják lángban Minden idege Sejtje vére, lángban Hevül a gondolatok Lángjaiban. Lángban áll Az arc a szem, Ha kigyúl a szívemben A szerelmi a jó És rossz hírtől Lángban gyúl fülem A lámpaláztól Idegességtől szavaktól Lángol a hangom Jó és rossz illattól Lángban áll az orrom. 123
Legenda Bodhiszatvák Botot döftek a sziklába, Mint a vajba. Téglát ettek gyógyulásra. Cserében vad állatokat Fogtak kézzel A villámot Leemelték az égről Meglőtték a holdat Nyílvesszőből Ezek misztikus mágiák, Sámáni csodák Lótuszvirág kelyhében Születtek a nevükben A lótusz neve, Égi szavak suttogását Az éterben hallják A harmadik szemük Más dimenzióban lát. Uralják a jógát A természet feletti 124
Uralmat bírják Asztrológia, alkímia, Mágia tudománya Összevegyülve Benne a sámán Bothiban S amikor már mindent Tud már a földön Nem érdekli semmi Megszűnik létezni Az energiája Szertefoszlik az égben S bár mily alakban Meg tud jelenni A földi létben Meg tud jelenni, Mint Isten vagy démon S mikor Távolodik, Mint egy légy, S mákszemmé vált. Ilyen a keleti hiedelemvilág.
125
A Budhista hitről Kínában és a környező országokban Buddha temploma – a stupa legendája Hol volt, hol nem volt, Élt egyszer hajdanán A Katmandu völgyében Egy bölcs király Az eső elkerülte Évekre a völgyet, Éhínség pusztított, Jöttek asztrológusok Tudósok, hozták A sok tanácsot. Felséges uram, Szólt egy látnok Áldozz fel valakit, Kinek harminckét Erénye van. Az Istenek kiengesztelésére. Sokat töprenget, S hivatta a fiát 126
Menj ki holnap reggel A legszebb szökőkúthoz Ott lesz egy alak Fehér lepedőben, Vágd le a fejét, Ne kérdezz semmit Tedd, ahogy utasítom. Az ifjú herceg engedelmeskedett, Hajnalban odalépett Az alakhoz és Levágta a fejét. Mikor meglátta A vérző fej, édesapjáé volt. Csak ők voltak Ketten birtokában A hír minden erénynek. A herceg majdnem összeroppant. Elvonult a hegyekbe remetének. Barlangban húzta meg magát Könyörgött az Isteneknek A bűne megszabadítására Egy nap megjelent előtte Durga istennő. 127
Holnap jövök érted Rizsmadár képében, Kövesd röptömet az égen, S ahol leszállok Építs egy templomot, Oly nagyot, hogy Csodájára járjanak. Másnap a rizsmadár Egy száraz fa ágán leszállt, S a herceg ezer lepedőt Hozatott, lerakta A rétre, a fűre, Éjjel a harmatot teleszívta És reggel csavarták Belőlük ki a vizet Malternak a templom építéshez. Amikor elkészült a templom, Koronát tettek aranyból A tornyára, és elnevezték Millió harmatcsepp templomának.
128
Császári élvezetek A kínai császár őfelsége Imádta a gyönyörű nőket, Szerelmet. A hálószoba elé Ötven hölgy nevével Táblát helyeztek Az eunuch feladata Volt hölgyek előkerítése És följegyzésében igazolta A törvényes gyermek lehetőségét. A császárnak ötezer udvarhölgye És háromezer eunuchja volt. És sokan belőlük A testükön egy zacskóba Csomagolva hordták A lekasztrált testrészüket, Hogy megtévesszék a szellemeket, Egy újabb élethez csak is az juthat, Aki nem csonka a hiedelmük szerint.
129
Buddha templom stupa A Buddha templom Olyan építkezés lám, Mint belső Ázsiában Volt a kurgán. A nép vándorolt A jószágával szét Dombok alatt volt A halottaiknak A síremlék. Ékszereikkel, lovukkal Oda temették. Mai sírdomb emlék A sztyeppéken Több száz számra Hazánkban is van Földhalom, sírkamrája Alföldön, Dél-Dunántúlon Ismeretes nevén kunhalom. Buddhizmusban már A sírhely a halmon S a kupola kultikus 130
Relikvia fölé emelt torony S a földhalom kitűnt Szerzetesek sírhelye Időszámítás előtt II. században Kerek talpazatra helyezték el, Amelyekre lépcsők vezettek fel. A stuppa napfény tiszteletét Buddha tanításával párosította.
131
A hold keleti kultusza A Hold kultusz keleten mindenhol jelen van. Valamikor nyugaton is úgy volt most nyugat a napot imádja. Férfi erejű energiát sugároz a Hold nőnemű egyiptomiaknál. Ízisz Istennő legfőbb Istenség. A napot is megelőzi az ember dolgát gondviselését, mind a Hold igazítja az állatokat nem csak a házi, de a vadállatokat is. Az élettelen teremtmények az ő fényének és lényének Isteni akaratából élik az életüket, sőt ha a hold növekszik, akkor s földön, az égen, a tengereken minden test vele növekszik. Ha pedig fogy, mindegyik vele fogy. Amit a holdsugár beragyog az anyag égivé válik, szentté, szakrálissá Alakul leveti anyagiságát, szellemivé emelkedik. Ilyen hatást is tulajdonítanak a Holdnak. Az ember ki álmatlanságban szenved, azt holdkórosnak is nevezik. Tehát, a hold olyan mintha élőlény lenne, és az emberrel vagy az egész élővilággal teljes szimbiózisban élne. Együtt él biztos az egész világgal. Ezt a mitológiai elképzelés is megfogalmazza, mely szerint a hold nemcsak Termékenység szimbóluma, de fenntartója is egyben. Hiszen nő, a legtöbb
132
kultúrában nőnemű, nő itt az asszonyt jelképezi és abból is a szépet. Az indiai, a kínai költészetben a szép nő és a Hold teljesen azonosak és minden, ami légi, égi tudattalan képzeletben lelki álomvilághoz tartozó, annak mindenek a hazája a Hold. A legtöbb keleti kultúra mitológia egyformán jellemzi a holdat és a nőt.
133
Jelképvilág A lótusz a tisztaságnak a jelképvilága a végtelen idő vizén a hullámban ringatózik, a szára mélyen az iszapban gyökerezik. A sötét sárból változatja át a lelkét szellemivé, világos fénnyé. Több ezer fajta lótusz létezik, az indiai lótusz másfajta, mint a többi, és a kínai, tibeti, kétivarú, kétnemű saját megtermékenyítő. Ez az örök élet képességét jelenti, de a legfontosabb jelképe a tisztaság, a makulátlanság. Buddha megszületik nyomában is lótusz nyílik, mennyei zene szól, virághullás, eláll a szél, elcsendesül a tűz, megáll a folyó, s Himalája oroszlánja megszelídül. A legszebb dísz a Napisten kertjében a lótusz maga. Távolkelet a gyönyörűség felső foka, ha rágondolunk a holdra, ő a meditációs gyakorlat felső arca.
134
Kontinens legenda Kincsekkel megrakott képzelet, óriás mesebeli hegyek, kontinensek születnek a mese mondákban. Volt úgy hogy India önálló kontinens korában, vagy amikor hatalmas szigetként úszkált az óceánban. Nekiütközött az eurázsiai kontinensnek. Az ütközés felgyűrte a földrészek széleit, olyan magasra, hogy a földkéreg itt vált a legvastagabbá ezen a részen, vagy a hegyek itt a legmagasabbak. Legérdekesebb ennek az ütközésnek olyan nyomai láthatók még a Mount Everest csúcsán, amely a földkéreg tengermélyi múltjára emlékeztetnek majd 9000 méter magasságban megkövesedett csigák ázalagok, tengeri állatok maradványait találjuk még különösebb elképzelni, hogy ezek a csigák az Everesten talán Atlantisz a rejtélyes földrész lakói voltak valamikor 80 millió évvel ezelőtt, amikor India, Afrika, Ausztrália és Atlantisz egy kontinenst alkottak. Léteznek ilyen földtörténeti elgondolások is. Ezek a kővé dermedt tengeri állatok 1012 ezer méterrel magasabban vannak, mint születésük pillanatában, és egyre magasabban lesznek. Az ütközés ma is nyomja fölfelé a földkérget, s a hegyek úgy nőnek, s így kerülnek két centiméterrel évente közelebb az éghez. Így ők a földön az legközelebbi szomszédai. 135
136
Tartalom Konfucius léptei..................... 3 Li Taj-po álma........................ 4 Sárga folyó titka nyomán....... 5 Sárga folyó............................. 6 Konfucius léptei ezredek során. 7 Vízparti vitézek dala a Sárga folyóról............................. 8 Tu-fu költő útjai nyomán....... 9 700-800 évek során................ 9 Po Csü-Ji költő nyomdokain (700-800)........................ 10 Tu fu költő merengése...........11 Li Taj-po halála nyomán...... 12 Tónál.................................... 13 Po Csü-Ji elmélkedés........... 13 Li Taj-po merengője............. 14 Csangló lejtőin..................... 15 Tavaszi ringatás.................... 16 Po Csü-Ji költő gondolatai (700-800)........................ 16 Ég ura................................... 17 Égi utak................................ 18 Konfucius léptei................... 19 Konfucius égi útja................ 20 Po Csü-Ji kisasszony léptei.. 26 Kína Goetheje Po Csü-Ji léptei............................... 26
Költői álmodozás................. 27 Kínai bölcsek szavaiIdézet a homály idők léptein........ 28 Vang Vej költő nyomai 701-761........................... 29 Vang Vej költő nyomai......... 30 Vang Vej nyoma................... 30 Vang Vej............................... 31 Vang Vej merengés............... 31 Tao Jüan-ming költő bölcsességei nyomában.................. 32 Tao Jüan-ming bölcsességei.33 Séta a kertben....................... 33 Ég akarata............................. 33 Felhő.................................... 34 Prof. Makra nyománA selyem szépsége.......................... 35 Prof. Makra nyománA kínai teaivás eredete................. 36 Prof. Makra nyomán Karsztvidék zöld kincse....... 38 Prof. Makra nyomán............ 39 A rizs jelene és múltja.......... 39 Rizs élete.............................. 40 Lótusz élete.......................... 41 Lótusz és a szerelem............ 42 Li Taj-Po árnyékán............... 43 Őszi idill............................... 43 137
Kör....................................... 44 Könny................................... 44 Erdő...................................... 45 Várom.................................. 45 Lótuszkelyhek...................... 46 Lótusz fénye......................... 47 Jó és rossz ........................... 48 Alkimisták............................ 49 Ősi idill................................ 50 Gyöngyfolyó........................ 51 A jáde kő.............................. 52 A jáde kőről.......................... 53 Kasgar.................................. 54 A Gyöngy folyó háborúja..... 55 A lángoló hegység................ 56 Ujgurok földje...................... 58 Lótusz tisztasága.................. 59 Sárga folyó........................... 60 Keleti filozófia nyomán........ 62 Bölcsek nyomán................... 64 Séta közt............................... 65 Szép Csangán....................... 66 Hófehér virág....................... 67 Jázminbokor . ...................... 67 A folyó szökése.................... 68 Őszi fák................................ 68 Az éj..................................... 69 A Hold.................................. 69 A költő háza......................... 70
138
Pillangók.............................. 71 Suhanó tánc.......................... 71 Csilingelés............................ 72 Csónak................................. 72 Lábam.................................. 73 Vízesés................................. 73 Harmónia.............................. 74 Szakadék.............................. 74 Tien San............................... 75 Házam.................................. 75 Lugas.................................... 76 Szomorú fák......................... 77 A szél vihara......................... 77 Hegyek orma........................ 78 Fájdalom.............................. 78 Gyertyafény.......................... 79 Hegyvidék............................ 79 Tájak.................................... 80 Jangce................................... 80 Napnyugat............................ 81 Látomás................................ 82 Kék lótusz............................ 82 Csűfu város hegye................ 83 Mese..................................... 83 A költő boldogsága.............. 84 Költő és barátai.................... 85 Kína legenda nyomdokán.... 86 Isteni oltár............................ 90 Kirándulás............................ 91
Arany hullás......................... 92 Árnyak.................................. 93 Békesség –Konfucius bölcsessége................................. 93 Jangce folyó......................... 94 Vers a tónál........................... 96 Álmaim ébredése................. 97 Titokzat................................ 98 Merengések.......................... 99 Kínai Hold versek ............. 100 Csendes éj.......................... 100 A hold................................. 100 Titkos Hold........................ 101 Derűs ég és a hold.............. 102 Kelet felől........................... 102 A kínai misztika, s a Hold vonzalma............................. 103 Hold szépsége ................... 104 A Hold vonzalma............... 104 A hold leánya..................... 105 Hegyi idill.......................... 105 A Hold és az ember............ 106 Hold legenda...................... 107 Lótusz virág....................... 108 Tu fu költő verse nyomdokánLi úr egy nyári napon........ 109 Lélekvár..............................111
Délibáb................................111 A völgy ölén........................112 Délen...................................112 Aranyásó hangyák...............113 Nagy Sándor legenda nyomán Himalájai aranyásók............114 Barlangok............................115 Kínai bölcsek látása............116 A teremtés...........................116 Elemek vándorlása az emberi testben............................118 Bódhiszattva fénye............. 120 Lótuszvirág kelet titkai...... 121 Buddhista filozófia............. 122 Tüzekben égve él az ember........................ 123 Legenda.............................. 124 A Budhista hitről Kínában és a környező országokban.. 126 Buddha temploma – a stupa legendája....................... 126 Császári élvezetek.............. 129 Buddha templom stupa...... 130 A hold keleti kultusza......... 132 Jelképvilág......................... 134 Kontinens legenda.............. 135 Tartalom............................. 137
139
140
