KENÉZ HEKA ETELKA NOVELLÁI

KENÉZ HEKA ETELKA NOVELLÁI

KENÉZ HEKA ETELKA NOVELLÁI részben saját illusztrációkkal

Felelős kiadó: Kenéz Heka Etelka Nyomdai munkák: „Norma” Nyomdász Kft. Hódmezővásárhely ISBN: 963 460 469 2

ELŐSZÓ Megfigyelni a világot, megfigyelni önmagunkat. Felfigyelni a szépre, a pillanat szépségére, legyen az a mában, vagy a múltban. A világnak minden része fontos: a természet, a városok, meg az ember természete: az érzések, az emlékek, a találkozások máig ható pillanatai – mindezek adják Kenéz Heka Etelka novelláinak alapját, eszköztárát, érzésvilágát. Etelka a teljességet igyekszik megfogni, a pillanatban az életet, cseppben a tengert. Figyelme mindenre kiterjed: környezetére, a környezetében élő emberekre, elmélkedik a múltról és a jelenről, s hogy ez az elmélkedés még mélyebb lehessen, ahhoz a novella eszközét hívja segítségül. A versek után most az átfogóbb kifejtésre lehetőséget adó epikához fordult, amelynek patinás szabályai között ki-kibújik mindenre a kíváncsi, játékos egyéniség, aki felfigyel a rokokó bájra, aki keresi a lét mindennapi értelmét, aki elénk festi a bécsi utca talán már soha meg nem található hangulatát. Ezek a novellák afféle mindennapi kóstolásra rendeltetetett olvasmányok: csak belekóstolunk, mit a szerző méltán híres főztjeibe, és a pillantásnyi varázslat szebbé, világosabbá teszi a környezetet számunkra. S hogy a szerző a kifejezés mennyi eszközét keresi, hogy érzésit, gondolatait, a misztika bizsergető varázsát átadja, nekünk, befogadóknak, arra példák rajzai, amelyek fel-feltűnnek a kötet oldalain. Aki elfogadja a felkérést, és a szerzővel tart egy kis világ-szemlélésre, mindennapi elmélkedésre, vagy épp nosztalgiázásra, jól teszi, hiszen a mai kor pénz-elvű, a napi hozadékot nem hajtó dolgok mellett elsuhanásra késztető világában az emberi értékek szigetét lelheti meg. Arany-Tóth Attila 3

REGGELI GONDOLATOK Mind gyakrabban felteszem magamnak a kérdést: miért jöttem ide a senki földjére, miért vagyok? Ki akarta hogy legyek? Úgy tudom én nem! Mit keresek s mit akarok? Ezzel sokan így vaygyunk. Fiatalon kevésbé bölcselkedtem ezeken a legnagyobb dogokon, gyermekkorom megtanított korán, hogy egyedül figyeljem az életem sokszor magamon? Már akkor elhagyott a sors, de azért anya nélkül is észre vettem a hangyát a földben, a méhecskét a virágokon, s a búzaföldön ott maradt örökre szemem a pipacson. Felnőttem, eljött az énekes korom. Nem értem rá semmire. A zene és a dal fogja lettem. Álmomban is, szerelmesen körbeölelt ágyamon. Külföldi pályafutásom később kezdődött. Ott üzleti életbe csöppentem. Nem volt sikertelen, jól ment sorom. Fortuna segített

4

dolgaimon, így nem volt gondom, de bőven dolgom! Jött egy új éra: már csak a Természet érdekelt. Tengeri utak, virágok a házakon, gyümölcsfák, zöldségek termesztése, kezemtől gazdagodott s a lehanyatlás korszakában egyedül, férjem nélkül, szomorúan, de még mindig az érzelmeken. Versben leírom, álmodozom, s majd jó lenne felébredni ottan, ahol a más világ jobban fénylik s a bölcselettől a lelkek tiszták s gazdagok, s az élet, amit akart e földön vélünk majd égi úton megkapod.

5

ÁLOM Valami különös álom volt rajtam! Nem tudom hova rakjam, hova lehetne sorolni a megfejthetetlen álmokat? Megálmodjuk a jövőt, vagy megtörtént velünk a múltban. Megtörtént velünk, s ottmaradt agyunkban. Halvány derengés vesz körül bennünket, s összeköti agyunkat, s a visszaszálló képeket s lelkünket. Innen megszületik egy furcsa álom... Ősi ruhában, saruban az utam járom: forrásvizet keresek, hogy oltsam a szomjam, mert meleg van, süt a nap. Összeroskadok a nap alatt. Látok ismerős arcokat. Valaki szeme figyel, s néz reám. Felismerem, pedig fején a turbán. Keresem tovább a vizet, melynek forrása a szívem alatt lehet, hisz úgy érzem képek szimbólumai lehetnek az érzelmek. A szomjúság melege kivetett, s egy hang kimondja a nevemet, erre felébredek! Lidérces álomtól, mely egy hónapja lehetett, nem tudok szabadulni, mind tisztábban látom a képeket. Reinkarnációból szállhatott vissza hozzám a múlt világból, mely velem megtörténhetett?

6

IDEGEN ÉS A VADON LÁNYA Kint élek, messzi táj, ahol a reggeli költő a csalogány, ahol a természet áldoz, s a csend lelki megnyugvást hoz. Úgy kezdődött: felhívtam őt telefonon. Egy ügyben, segítséget akartam kémi tőle. Ajánlotta egy ismerősöm: tehát felhívtam és ő jött azonnal! Olyan különös barátságos mosoly ült arcán, s úgy éreztem, mintha régóta ismerném. Kitudódott, hogy nem messzire születtünk egymástól, igaz én bőven előbb. Egy barátságnál nem érdekes. Aztán telt az idő és ha hívtam ő mindig jött. Jó barátok lettünk. Azon vettem magam észre, hogyha várom magam szépítem, gyönyörködöm a tükörben és dobog a szívem ha hallom simogató meleg hangját. Ha találkozunk lelkünkben kisimulnak a ráncok, gyertya ég bennünk, ünnepelünk Ketten egymásban hazatérünk. Valami különös mennyei zenében élünk. Szenvedünk a búscsútói, s bocsánatot kérünk egymástól, hogy eddig nem kerestük egymást.

7

MÁJUS ELSEJEI NOVELLA Május elsején Bécsben voltam. Felvonulás volt az utcánkban. Polgárok ültek hintókban, gyalogosok virággal a gomblyukban. A fúvós zenekarok tiroli népviseletben, a hölgyek trindliben, kosárral a kezükben. Megható volt látni, hogy megtartották a népi szokásaikat, ettől büszkék öntudatosak. Mi magyarok tőlük tanulhatnánk, gyönyörű népviseleteinket felhúzhatnánk! Közös Európában bennünket képviselne, szívünkben - lelkünkben védene, hogy ne tévelyegjünk el Európa szerte, a jövőben maradjunk meg magyaroknak Tovább, az ezredben székely testvéreink rég elszakadva élnek, de a világban - szívükben - lelkükben a nemzetünket képviselve: magyar népviseletben!

8

TÉLI TÁJ Nemrég utaztam Magyarországon át. Már leesett az első hó, betakarta a földanyát, hogy eltitkolja vonzalmas szépségét, mint a hamupipőke az értékeit szürke színekbe. A táj egy szomorú fehérbe öltözött menyasszonyra emlékeztetett, s mint aki siratja a szülőházát a föld is fagyos álmait álmodja talán. A szem elé terülő nagy fehér síkság, ahogy így nézem a léleknek így is sokat ád, az idő is betakarta az ősök lábnyomát. Homályba vész minden. A rohanó idő pocsékolja a szépet és csúnyát. Minden kopár, csak a zöld fagyöngy, mint idegen uralkodó uralja a fát, büszkén mutogatja a gyöngyfogát. A hótól a fehér csillogás alatt érzékelem a földet, mint jó anyát, majd álmából fölébred: s érzem a kenyér illatát. A tél pedig előbb-utóbb elfedteti magát!

9

SZÜRKÜLETI ATMOSZFÉRA Jó kilátó nékem olykor az ablak sarka. A félhomályban vízióképek sora, mintha mindenki a ködben imbolyogna. Lassan lépegetnek a szitáló alkonyatban. Olyan érzés nézni netán mindenki ivott volna a sarki kocsmában. Az ég szürke, borongós, az emberek gubbasztva húzzák a sapkát a fejükre. Milyen szép ha a szobában két embernek tűz gyúl a szemében! Egy pillanatra elfelejteti velünk, hogy odakint minden nagyon szürke.

10

GENEZIS Látom belső szemeimmel, hogy volt a teremtődés kialakulóban ,gondolataim leírom sorban, a víz az őselem.. A tűzmadár az égő nap! Leválik belőle egy cseppköves darab. A vízbe hull, s megszilárdul. Hosszú álomba merül. Álmodik, szenderül az ereje gyűl. Víz uralma alá kerül. Beborított a víz mindent, élőlény alacsony formája felmerül. Levegő: gázok, pára, s a hő. Megszületik a levegő. Melegszik a naptól a víz. A levegő a víznek párolgást visz. Csökken lassan észrevétlen a víz, s egy napon a föld a vízből bámul ki, mint az ember az ablakon. A föld lassan mozogni kezd. Erőre kap, s körhintaként repdes. Irigy lesz a hatalmas víz. Bosszúból elönti a földet, s népet halálos félelmét a víz halállal tetőzzék! S lecsendesül. Kis földrészek felbukkannak, s kezdődik a keserves földi élet. Az előre törés lassan, mint a csiga lépked. A tűz fényesen kajánul mosolyog. Megmutatom néktek a féynyemből erők születnek s gyorsan nőnek, minden régit elégetnek. Rohannak, féltik a lejáró idejüket. A levegő lélekútját követő elemi, mely örökös elmúl a jelen, de ő marad e spirituális korszak az eljövendő az energia tüzéből elegendő. Jöjj nyugalmat árasztó levegő!

11

KI LEHET ZSENI? Valamikor megragadta szemem egy olvasmány, “Ki lehet zseni?” Nehéz egy csokorba szedni. Az én gondolatomba ami belefért a zseniről hát ennyi! A zseni, az maga a fényes nap, teljes igazsággal, kifogyhatatlan energiával, melyből az egész világ táplálkozik Zseni lehet: Ki a soron van a sortól is kiválasztott Ki a titokzatban a világ urát sejti Ki a láthatatlan erőt figyeli Ki érzi a szerelemben rejlő energiát Kit a sivatagban félénkség láz nem gyötör Kit a sziklák párnája nem tör Ki magában nem unatkozik Ki nem csak családi életre vágyik Zseni lehet, kit ősei akaraterővel művészeti tehetséggel felruháztak Ki teli vérrel szerelemmel jött a világra Ki világ ismeret után vágyik Ki mindentől mindenkitől független Ki vagyont szerez a szorgalmával Ki anyatejet ivott széles szájjal Kinél a látó-halló érzés jól kifejlődött Szív és lélek jól kiművelődött Ki első szerelmét Plátóilag nézte Ki hazáját szerelemmel kísérte Ki a világhírű szellemeket vetélytársnak nézte Ki munkáját életcélnak sose vélte Ki örökké küzd magával Küzdelmét nem osztva meg a világgal 12

Ki álmában is kreál és nyugtalankodik Ki önmagával megelégedve nincs Ki a szépben gyönyörködik Ki a naplementén ábrándozik Ki az érzelmektől izzik Ki szépnek hallatára indul a bizonytalanba. Ki keletről jött s nyugatot szemléli Ki a keleti ember boldogságát szeretettel nézi Nyugaton a boldogtalant észleli Ki a világrendszerben az ember kigúnyolását látja Ki oszthatatlan kifogyhatatlan energiát érez Kinek talentuma odanőtt szívéhez Ki szövetkezetben nem él Ki ha kell helyet cserél Ki hitében nem tántorodik Ki felismeri a jellemeket Ki az életet és nem a pénzt imádja Kit küzdelem közepette az ihletség meglep Ki ihletség örömére új világot érez Ki a vérszegény világot látja egyesülni s a Keleti levegőben Isten kedvét látja érvényesülni.

Lucifer 13

KI NEM LEHET ZSENI: Ki energiáját megossza mással Ki elpazarolja testi, lelki, szívbéli erejét Ki aprópénzre váltja energiáját Ki pályája elején vagy közepén szövetkezetben él Ki önerejének támogatására folyamodott segélyért Ki hitében megtartózódott és az út közepén megállt Kit a félénkség láza gyötör Kit a honvágy visszatart a nagyvilágtól Kinek kemény a föld Ki a számításnál vak érzéketlen Kinek nincsen színérzéke s jó a szürke Ki nem lát élesen a jövőbe Ki nem tudja mi a jellem Ki magába zárva unatkozik

14

ILDIKÓ MOSOLYA Régóta ismerem őt. Összefonódó szálak is vannak köztük, de akkor is közel állna hozzám, ha nem lenne egy különös bájos, kedves egyéniség. Ha mosolyog az emberekre és az ég be van borulva akkor is süt a nap, mert ő a napsugár lánya. Ezt mindenki tapasztalhatja saját magán. Segítőkész, ha bajban van valaki. Rohan, telefonál, udvarias, senkit meg nem bánt. Három-négy munkája mellett ott a család, és még így is magából másnak sokat ád. A városban nagy kulcsfigura, csak épp ő nem veszi észre, pedig tudja! Több tizede híre van, hogy a keze alatt virágzik a kultúra. Nem rég volt egy nagy ünnepélye, a város szívében. Ott voltak atyafiak, barátok, rokonok, idegenek. Kivonult a sajtó, TV, mindenki ünnepelt... Én is jelen voltam és figyeltem az eseményeket. Nagy volt az aréna. Kenyér, étel, ital, ének, zene. Nagy volt a fieszta, amely az ő érdeme. Ö osztott virágot, és ő: nem kapott senkitől. Ezt nehéz elfelednem. Virágözönt érdemelt, de mosolya úgy is virágzott, a szemében pedig fénylett a gyöngy.

15

ŐSZI SÉTA Egy őszi délutánon séta az erdőben olyan érzelem, mint egy halotti búcsúztatás. A lombhullás: egymáshoz simuló levél hangokat ád. Az ősz zenéje a fülnek is szomorúság. Mi is hallgatjuk érzelmeinket, siratjuk szívünkben a szépet, a bokrot, a fát, a piros levelet, a sárgát, mely beteríti lábunk előtt az utat, mint egy cifra drága értékes szőnyeg. És mi csak tapossuk a sárba, s nem gondolunk reá, hogy tegnap még szívünket tette boldoggá - a tegnapi zöld horizont, ha az ágakon levél nélkül könnyet ont. Haza meygyek. A bánattól minden telített, s már csak egy falevél kesereg, a vállamra hullva s piano, pianissimóba kísér haza az őszi kísértet.

16

SZERELEM A VIHARBAN Egy gyönyörű késő nyári délutánon Smid mérnök úr kikocsizott a farmra. Isteni idő volt. Teli volt a levegő virágok mézédes illatával, mely beterítette a környéket. Bíborba öltözött napsugár elvarázsolt idillt kínált. Smid úr körbe táncolja szemével a zöld határt, ameddig ellát mind az övé, látja hogy renden vannak a dolgok. Megelégedve tovább hajtott a farm felé. Megpillantott egy hölgyet lovagolni előtte, s megállapította mily vonzó alakkal ül a lovon. Elkerüli Smid úr a bájos hölgyet, megáll mellette és közszön. Nem tévedt el hölgyem? Kérdi Smid úr a hölgytő1. De igen, volt a válasz. Tudniillik lovagolni tanulok és a lovam másfelé megy mint én szeretném. Hova óhajt menni? Kérdi Smid úr. Hazafele tartok, egy jobb útra szeretnék letérni. De előbb megpihenni óhajtok egy kicsit. Mondta az idegen hölgy. Akkor jöjjön utánam, elviszem a farmomra, ha nincs semmi kifogása ellene. Nincs semmi kifogásom és nagyon köszönöm, mondta mosolyogva a 17

hölgy. Erre kiszállt az úr a kocsijából és bemutatkozott. Nevem Smid. Ez itt az én farmom. A föld amin állunk, az is hozzá tartozik. Örvendek, mondta bájosan a hölgy. Engem Izabellának hívnak. Van szerencsém hölgyem. Hangzott el a sármos úr ajkáról és hozzátette: indulhatunk a házhoz? S elindultak a varázslatos alkonyuló délutánban. Nem gondoltak arra, hogy hamarosan összefonódik érzelmük. Megérkeztek a házhoz, mely körbe volt ölelve gyönyörű fenyőfákkal. Tornácos - verandás épület volt. Áradt a környezetéből a nyugalom. Menjünk fel a teraszra és üljünk le, mondta Smid úr. Közben, ha megengedi megkínálom egy pohár hűvös vörösborral, melynek édes, különös íze van és a hatása is különös. Elfogadom, jól fog esni mondta meggyőzőn Izabella. A lemenő nap szűrt, mágikus bíbor színe reá szállt arcukra, megtörve, a hangsúly a szemre esett. A bortól és a lemenő nap titokzatos fényében kigyúlt a szemük, s nem tudták levenni egymásról. Menni kellett volna már nekik múlt az idő, rohant, de mintha oda

18

lettek volna szögezve, nem tudtak fölkelni a székről. Szemük fénylett, égtek a szenvedélytől. Átitatta testüket a bor és varázs volt a levegőben. Egymás szemében látták egymást. Az ég tükre az éj és a szem, s a lélek tükre egybe találkozott és fönséges érzelem uralta őket. Nem tudták mi történt velük. El kellett volna már rég menniük haza, de nem volt lelki erejük elindulni. Közben beesteledett és a vihar megjelent az égen. A két szív őrült vihara ott feküdt a szenvedélyben. Dörgött, villámlott. Az idő átvette tőlük a robbanó, kikívánkozó erőt. Minden a feszültségnek élt. Élvezték a félelmetes szenvedélyt és ők ketten a viharos szerelemnek és a viharnak lettek a foglyai.

19

TAVASZI GONDOLATOK Ha a tavaszra gondolok már az érzelmek uralkodnak körülöttem: a föld és az ég energiája berobbantja a tavaszt. Pillanatok alatt a rügyekből lomb fakad, s a virágokban ott rejlik a világ szerelemcsírája, mely nem csak a természetet öleli át, az állatvilággal és az emberiséggel is műveli a csodát! A szunnyadó földi élet előre tör, s mint úttörő előre törtet bevetett erőkkel a termézszettel s mást is éltet. Az idén egy alkalommal tavaszkor sétát tettem az erdőben. Leültem egy fatönkre és beszélgettem vele. A moha már beszőtte, így próbálja eltitkolni, hogy itt felejtették, árulkodik belőle a múlt. Dereka kettévágva, belseje betegségről árulkodik. Élete nem boldogult. Koronája már fölszívódott az elmúlásban. Magányos gyalogutakat takargatja a gyom. Befedik a múltat az ösvényutakat, egyedüllétben a tisztások álmodoznak, akik boldogok a tavasz gyönyörétől s az áhított csend uralma alatt hallod a madárdalokat, s magad körül érzed a múltból a jelenbe szálló teremtő nyomokat.

20

NYÁRI BORULÁS Az idén kevés a napsugár. Csak esik szüntelen, már fél éve az eső. Elmarad a globális felmelegedés. Ki tudja melyik a rosszabb? Lesz bőven termés, reméljük az eső a jobbik. Egyik se nem jó. Ezt mindenki észleli, hogy betegeskedik a bolygónk. A szélsőséges időjárás betakarta az eget, a napot. Nem figyeljük, hogy a földi uralom keveset tesz a pusztulás érdekében. Előbb-utóbb lábunk alatt elfogy a föld. Ellepheti a víz mindenki küszöbét, kiszáradhatnak a kutak, egyik véglet a másikat érheti! Csak tapogatunk a sötétben. Nincs elég pénz a kutatásra? Így még a kutatók is szomjan elpusztulhatnak s a bölcs természet néz reánk fintorral...

21

BÉCSI HÓ A múlt év decemberében Bécsben jártam Gyönyörű napsütés volt az utazás és ott is fényben úszott a város. Az adventi fény csillogása és a nap is örömében nevetett, amint látta a karácsonyi ünnepre készülődőket. Másnap kora reggel ébredtem. Nagy zörej hallatszott az utcáról. Kinéztem az ablakon s megijedtem, rengeteg hó borította az úttestet. Előttem fehérbe öltözött házak, csillogott a hó büszkén és éreztette, hogy ő a tél ura. És csak ömlött napokig a hó, már úgy éreztem el vagyok zárva Bécs közepében a világtól. A villamosok is ritkán mentek. Aki tehette odahaza maradt a meleg szobában, nézett ki az ablakon s várta a termézszettől a könyörületet. Úgy éreztem mintha a csillogó fehér szépség megkötözött fogja lennék, mely fejem fölé fehér, fényes hálót fon, s a lábam alá fehér selymet terít. A lélek mégis éreztette a titkos félelmeit.

22

VÁSÁRHELY Erőt merítő szeretet, nyugalom árad a városból, mely egyben álmodozó széles utcáival, ősmagyar házaival békességet sugároz magából. 6 éve lakom Vásárhelyen, több felé élek még, de úgy érzem itt a helyem. Mintha mindig itt éltem volna olyan érzés van bennem. Nyugalmat és energiát nyújt nekem. Talán valaha éltem már itt, s az utak, utcák emlékeznek a lépteimre. A temetőbe is szívesen megyek. Legtöbben erre a szóra nevetnek. Nem itt születtem, de itt érzem a gyökereket, mivel férjem őseivel itt nyugzszik. Nem hiába mondják az alföld Párizsa Vásárhely. A kultúra városa ez a javából. Valamikor a sok föld kötötte ide az embereket. Az a korszak megszűnt. Aztán a lefelé húzó sárban, agyagban összegyúródott ősök szelleme ide kötötte a leszármazottakat s ettől az útra energiát kaptak e lassan ébredő, lustálkodó, kényelmet árasztó várostól. Engem is ő tart életben, táplálja a gondolataim és lelki világom, mely nélküle úgy érzem szegényebb lenne.

23

UTÓPIA A JELEN Már figyeljük régóta betegeskedik a nap. Halálos sebeket ejthet emberen, állaton. Nincs kivétel. A beteg sugarak körbeölelik az ózon megtépázott, tátongó lyukat, mely egyre nő. Az emberek a földön majd lassan kihalnak. Sírnak fejünk fölött az ég falai. Hiába vetjük számítógépre írva, amíg prédikáljuk az eget s a földet és magunkat. Kinek építünk felhőkarcolókat, ha fiaink kihalnak? Az ég szórja sugaraival reánk az átkot. Ne szidjunk mi senkit csakis magunkat. A kutatók is hiába beszélnek, nem veszik komolyan, hogy a veszély már rég itt van a fejünk fölött, lábunk alatt. Az ígéret földje már ha nem vigyázunk idejében most még félig utópia, de hamarosan legenda marad.

24

TUDATOS GONDOLATOK Úgy gondolom mindenkivel megtörténik napról napra a gondolataink vibrálva száll, terveket sző, szebbnél szebb áramlatok sodródnak felénk. Olykor csúnyák is, de a megvalósulás nem mindig lát napvilágot. Olykor a gondolat megvalósítja amit látott és akart. Ha minden elképzelt gondolatunk, célunk megvalósulna lehet, hogy unalmassá válna az élet. Nem volna kedv harcolni, hisz biztos magában az ember hogy úgy is mindent megkap. Sokkal kevesebb öröm lenne életünkben. Harc a próbatétel erősé tesz bennünket. Gondolatok ezrei elenyész az elmúlásban. De az is lehet szerintem, hogy hasonló közös gondolatok ha találkoznak az éter hullámban sokaságban, így születnek meg eszmék, forradalmak és sok-sok hasonló más. Anélkül, hogy nem találkoztunk, nem beszéltünk a rokon gondolatok összekapcsolódva a világűrben szállva. Fénylő ruhába öltözött a megvalósulás, hisz belép, mint újszülött a napvilágba. Együttes létrehozás lehetséges gondolaton keresztül a kutatószobákban is. Ez az én gondolatszüleményem. Nem mindennapi eset: például Angliában az egerek járványba estek, Kínában, Ausztráliában szintén ugyan egy időben, pedig nem találkoztak. A távolságok ellenére. Ez sem mindennapi eset. Léteznek különös dolgok a földön.

25

MÁS DIMENZIÓ, MÁS LÉT Mindenki felteheti magában a kérdést, ha úgy érzi: éltem már valaha rég? Nem érzed benned, hogy dereng egy árnyalat, egy fél horizontnyi kép? Más ország, más világ, más látomás, másfajta tér. Egy lét vonal két végpont közé szorítva. Egyik pont sötét, a másik csillogó fény, atomszemcséje elburkolva magát, s a titkokban rejlő misztika, melyet az energia széthasít és s úgy érzed már hogy a sötétet a fény fölemeli, mert fölismervén sok mindent megérezhet és látóvá válhat. Az életben a gondolatban kibontakozó felére a semmiből dereng újra meg újra egyszer a föld méhe s az ég fénye s kékje. Érzed valaki árnya a múltból suhan, mint lélek szárnya, beteríti a gondolatod. A misztika fátyla véd az érzelmi végtelenben, s érinteni vonz az elérhetetlent, s utána várni vissza szállva az elmúlás dimenziójában. Később kivirágzik újra a múlt, s a szunnyadó semmiből lesz újra és újra fénylő csillogó tüzes láva, mely belevegyül az elmúlás porába. Már nem sokára virul újra a föld forgásában, mint hulló üstökös halálában.

26

DERENGÉS Ha figyeljük a tudatunkat, gyakorolva látnokok leszünk az állandóság szemén keresztül, mert engedjük magunkat vezetni. S lassan dereng s előbb-utóbb fényleni fog az igazság, mert a sötétben lenni tévelygés! Az igazság lát, a lélek tiszta fénye világít benne, s megmenekíti a tévhittől a szabadulás s ezzel megnő hatalmad, s a lélek hatalma az élet színpadán reá döbben, hogya játéknak urává válik. Nem szenved már, mert elhagyta a sötét tévhit. Már tönkretenni nem tud, mert uralja a tetted, s így mosolyogva eljátszhatsz bármit a démon színpadán is, mert az arcodon keresztül az álarcod is világít és eltiporja a démont.

27

AZ IDŐ MÚLÁS Már megint elmúlt egy nap. Ha az ember örökké a munkában rohan már hasonlítunk a strucc madárra ki a fejét a homokba dugja, így se hall, se lát. Minden süket és vak az élet könyve nem kap tartalmat. Bölcs, mély dolgokra nincs idő. A természet ritmusát se figyeljük mint azelőtt tették. Ma már csakis tudományág. Kihaltak a tudatos bölcsek, kik a holdra, napra figyeltek. A tudományt magukban hordták, a természet titkaival együtt éltek. Ha hisszük, ha nem, de ők szerintem kutató munkát végeztek. Sokszor a figyeléssel felfedezésre jutottak, s azért mert mindenben keresték az Istent. Ezeket ma már rég elfelejtettük. Például a varázsvessző, mely ma is létezik, elektromos vízér, mérő csakúgy nem mesebeli a neve, s rég elfelejtettük a táltos őseink tudását, mert keletről nyugatra rég elvándoroltunk.

28

MIT VÁRSZ TŐLEM

Gondolat két ember kapcsolatáról Felteszem a kérdést: mit vársz tőlem? Szeretnéd, hogy legyek olyan, ahogy te jónak látnád s szeretnél? Úgy érzem ha mindenben olyan lennék, a társaságom unalmassá válna, s egyedül éreznéd mellettem magad. Mint bábu várnám, hogy óhajod teljesítsem. Hűséggel várnám utasításaidat. Percek alatt unalmas lenne velem. Ellenállás nélkül behódolni, elveszíteném egyéniségem, s idegesítene, hogy milyen személy nélküli vagyok. Nem ismernéd meg a kutya-macska játékot, s ettől az örömtől megfosztva lennénk, s a remény, izgalmas feszültség jó íze, ami hozzám köt és vonz! Tudod, hogy nem unalmas velem. Megéri kitartani mellettem, mert ígéretes személy vagyok. Ha annyira óhajtod meg is változhatok, de én néked így önként semmit sem ajándékozhatok.

29

GYEREKKORI IDILL Rég volt, de nagyon is emlékszem, hisz az ember a gyerekkorára legszívesebben emlékszik vissza. Nagyon csintalan voltam, én voltam a központ. Irányítottam a gyerekbarátokat, hallgattak rám. Mindig valami csínyt elkövettünk, s jól megszidtak odahaza bennünket. Beleültünk a porba, rajzoltunk házakat benne. Én már akkor is szerettem főzni. Agyagból kalácsot gyúrtam. Ha tehettem az eperfa tetején lógtam a finom epret fogyasztva. A papsajtot is szerettük, úgy hívtuk, hogy Isten kenyere. A bodzát szerettem rántva enni. A patika előtt ezerjó fák álltak, finom édes magokat kínáltak. Na meg aztán a réten a vad jánoskenyér nyújtott élvezetet. Olyan az íze mint a banáné. A méhek tavaszkor a virágport eldugták a háztetők nádjában, mi gyerekek kiszedtük s megettük, rongálva a háztetőket. Ha nem lett volna mit enni a természet kínálta ínyenc falatokkal jól lehetett lakni Este a falu végére küldtek tejért, s mindig frissen, melegen ittam egy csészével. Most is érzem az ízét. Édesapám az első cseresznyét már május elején hozta. Az öröm pirosan repdes most is e gondolatra. Úgy érzem az öröm titka ott rejlik az apróságokban. A Pazar földi jóság el rabolja tőlünk ezt a g yönyör ű, eg ysz e r ű ségből fakadó fenséges élményt.

30

KARASSÓ, MA KARASICA Ahol én születtem így hívják a kicsi folyót, mely a Dunába folyik. Ma már félig kiszáradt tavacska. Arról volt híres, hogy élt benne sok őshal fajta, például a harcsa 100 kg-ra is megnőtt benne. Nem lehetett ez a folyó oly kicsi. Vitték a halat árulni az utcákon kiabálva, hogy halat vegyenek! Jégdarabok közt parasztkoscsival. Aztán beálltak egy házba a pajta színe elé és a halat feldarabolva mérték. Emlékszem mi is vettünk minden héten. Naygyon szerettem a halat. Ma is imádom. Izgulva vártam a kedd reggelt. Korán elkezdték kurjongatni az árusok, hogy halat veygyenek. Ez máig szép élmény bennem. Azóta a harcsa régkihalt, a víz kiszáradt. Én elvándoroltam, csak a gondolatom őrzi a régi szép szokást.

31

BARANGOLÁS A BARANYAI SZURDOKOKBAN Ma a szurdok szót ritkán lehet hallani. Baranyában jobban, hisz van belőlük bőven. Dimbes-dombos lankák közt az utak, a szurdok lovas kocsinak szolgált. Álmodozó harmóniában élő hegyvidék ez. Szőlőpászták sorakoznak egymás után a partba vésett borpincék kínálják fel az ajtók kilincsét. Nekünk is volt Vörösmarton 1-2 lánc szőlőnk. A Várhegyen az iskola és a községháza közti szurdokon lehetett felmenni a szőlőbe. A törökdúlás idején még itt vár emelkedett. Innen a neve. Fegyvergyártás is folyt. A református templom és a katolikus közt a szurdokot Deák szurdoknak hívták. Mátyás király idejében híres iskola állott itt. Már Petőfi is járt erre. Magyar lakta vidék volt ez. A török adódzsefterekből a magyar nevek kitűnnek. Aztán megritkult a háborúskodásban az emberiség és Boszniából sokácokat telepítettek be Baranyába. Érdekes módon Vörösmartra, Csuzába, Sepsére szinte nem lett szláv telepítés, majdnem a mai napig magyarok ősföldje ez. Elhagyatott lett. A fiatalok elvándoroltak innen a megélhetés miatt. Az ősök szelleme nem engedi a múltat elfeledni, a fénylő korszaka ott lebeg a levegőben.

32

BARANYAI NYOMOK Vízbe vesző nyomok a távoli múltból a homálytól átszőtt árynyakon mereng felém. Európa hírű emberek itt maradt lábnyoma, mely Dráva közt és Baranya mocsaras útjait taposta. Baranyai reneszánsz kori humán írók, pl. Janus Pannóniusz, kesincei János, ki a csermely partján látott napvilágot, mely a Drávába ömlik. Kortársai Laskai Osváth és Vörösmarti Ipoly, Béni Izsák, ki meglátogatja Kossuthot Torinóban. Ács Gedeon Kossuth papja volt. Ács Zsigmond Shakespeare-t fordított. Veresmarti Illés, Veresmarti Lázár, Veresmarti István, Vörösmarti Mihályt már Vörösmart szülöttjének említik. Az írások 1572-1645, de a hivatalos máshova helyezi. Aztán, hogy soroljam tovább: Balogh István színész Lőcsőn született, 790-1873 Színműveket írt. Leghíresebb a Ludas Matyi. Nemrégiben voltam Baranyában s a régmúltból ottfelejtett könyv kandikált velem szembe egy stelázsi polcáról. Dízszes, hamvaskék fedőlapú könyv, néhány hóvirág kókadozik rajta a lap szegélyén. Komoly, pusztíthatatlan arany. A szerzője nagylaki, Komél Dezső darázsi plébános vallási versekkel még sok jeles költeményei Balladák, virágfreskó, Göndör Zsófi és az Ágyaierdő, melyben őszinte indulata bátorsággal átkozódik Újlaki plébános az Ágyaierdőrő1. A hátsó oldalakon belőle egy versszakasz. 33

HAJNALI GONDOLATOK Nem tudok aludni. Fölébredek hajnaltájt elég gyakran. Gondolatim száll, berepülöm az egész világot, eget, olykor ha tetszik le is szállok. Szemem, agyam mindenkit figyel, kutat, s nem találkozom senkivel a hosszú utamon. Az ismerős arcok hova tűntek, elfogytak volna a világból? Kiüldözte volna őket a mostoha időfutár? Csakis ez lehet. Vagy én lehetek a földön régóta? Evilági utamon jól elfáradtam. Mindegy hol élek a sorsom az egyedüllét, ez a karmám. Bolyonghatok éjjel-nappal, beszélgethetek csillagokkal, a sápadt holddal, az ég peremén is hiába utaztam, mindenhol egyedül voltam.

34

BOLYGÓNK Segítség, itt a földön minden ég! Kiáltja a bolygónk, segítség! Nagy a veszély a földön. Tudjuk ezt mi mindannyian már rég, csak nem cselekszünk ellene semmit. Az üvegháztartás kétségbe esett, nem bírja feldolgozni a meleget se a gázokat, ő is belebetegedett. A hűtőszekrényeink őrülten fűtik magukat és bocsátják ki a meleget a fagyasztók, klímák stb. Boldogan emlékszem vissza a gyerekkoromra, amikor még nem volt hűtőszekrény. Disznóvágáskor amit nem füstöltünk fel a húsból, lesütöttük és zsírban raktároztuk bödönben, egész nyáron finom falatok voltak. A dinnyét bedobáltuk a kútba hűteni. A friss húst ugyan így. Zsinegen, kannában eresztettük a kútba. A nagynéném kocsmáros volt. Épített jégvermet. Télen a Dunáról hordták kocsival a sok jeget és szalma közé elraktározták s hosszan a nyárban elég volt. A söntésben hűtötték jéggel az italokat, fagylaltot gyártottak a jég segítségével. Nem pocsékoltuk a levegőt. Egyzszerűen éltünk, kevés rezsivel. Ennek a korszaknak is meg volt a szép varázsa. Nyugalom volt a levegőben és mi se féltünk a levegőtől. Nem mérgeztük, s nem bántott bennünket. Szeszélyes éghajlatok, hónapszámra esik az eső, vagy pörköl a levegő. Legszívesebben marad az ember a hűvösön. Sír a bolygón k, beteg. Valamit kéne tenni, mert kéri tőlünk a segítséget.Felzszólal, halló Vészhelyzet!

35

SZABADSÁG ÉS A FÖLD Minden ember ékes vágya a szabadsága. Az élet során ezredeken át gyarló idegen uralom terjesztette hatalmát, mint dögkeseylyű idegen nemzetekre. Uralkodott felettük századokon át s a birtoklási vágyból eredő préda lassan elapad. A fény homályba vész, s az ékes koronájuk leszáll az alvilágba. Ilyenkor újra fénylik, villog a nép arca, mert már akaratát Isten oltalmazza, s a feldarabolt anyaföld föllélegzik népével. Erdők, mezők, hegyek, patakok érzik az áradó örömet, melyet az emberi energia fejleszt. A ledarabolt testvérei néki testrészei, fájnak a földnek. A sátán nem engedi, hogy egységben éljenek “Trianon mánia” sokunknak rapszódia. Álmomban a hazám mennyország volt. Betelepítették az emberek, csurgott az arany, a méz édenkertből kiterjedt rész e táj, s itt laktak az angyalok s a tündérek: e föld volt játszótere az égnek, álombeli képek és a valóságra ébredek.

36

TALÁLKA Találka a lelki folyamatok világító szemével, önismeret párbezszéd magaddal. Ilyenkor a lélek feltárni készül a kíváncsi agynak hogy miről is szól a világon küldetése. Netán feltárni, ami rég elmúlt, menni rögös, mohás, pókhálós utakon. A gondolat odaköltözött, jár szakrális helyeken, szakrális írott jeleken, mely lehet, hogy okozna néked örömet. Öröm! Lehetséges lenne öröm nélkül élni? A lelkesedés már magában egy tett, mely segíti netán az eljövendő életet. Kérdezzük magunktól honnan származik e szakadatlan lelkesítő extázis lángja, mely felvisz bennünket a szellemi emelkedés legmagasabb gondolat csúcsára. Lehet művészet, szépség, tudomány, eszményi gondolat, melyben ott van a harmónia, ez mind az embernek boldogságot ad, mert mestere a bölcsesség színpadának.

37

ÉN ÉS A VILÁG Úgy érzem lényem lényegében a világ szó világítani akar, ha sötét is van! Olykor a nem mindig fénylő világban lényemben keresem a mű és a remek színeit, melyek szétszórva lelkemben átzszűrve a színek ezre új irányban az átszűrt fénytől kapott új érzelmeket, mely megváltoztatja a benső világom, s a hangulatát, melytől az életem olykor tündökölve fénylik. Szikra vagy a tüzes poklok aljában. Másszor ösvényes, árnyas, a valóságtól hűvösebb helyen tanyáz a bensőm. Ilyen végletek közt keresem az élet közép útját az életem múló alkonyán.

38

MŰVÉSZ VILÁG A művész boldogtalan ha nem alkothat. Halálán érzi magát, ha nem tölti fel magát alkotó érzelmekkel! Minden alkotásunkban ott rejlik a harmónia. Minden idegszállal figyeli a művész a világ titkos rezdüléseit, melyet megfejteni vágyik. Fékezhetetlen elemi erők uralják, és vonzza őt a megfejthetetlen csend Az agya ül az egyszemélyes elefánt úti tornyán, melyből a magasztos énjét látja körbe is és a körvonalak természet fölötti üzeneteket vetítenek nekik, melyek természetes lenyomatnak a közvetítőjük. Szellemi, fizikai energiát emészt fel az alkotás a művészben. A művész művére borulva egy megtépázott újszülött, s egy jó szóra vágyik a műalkotás után. Mint ahogy egy szülő anya szülés után a megfoghatatlant életre keltette.

39

LEÁNY VÁR Igen volt valaha ilyen is. A kies Duna mentén hajdan állott a szőlőshegy alja nyúlványánál. Akkor a vár ura egy vörös hajú leány vala, kit Vörös Mártának hívtak. Szeszélyes, bajkeverő vala. Annyira zsarnokvolt, hogy a jobbágyok föllázadtak ellene, az Arbesi család utolsó tagja ellen. Titkos küldetés ment Mátyás király udvarába. Ecetes Márton vándor kufár, Mák Áron bocskoros és a Kópé Ferke, aki minden hájjal meg volt kenve. A jobbágy településen ő látta el a nótárius teendőket és kántorit is végzett. Összeesküvés történt, őt is jó párszor elporolta a szeplős ördög! Hiába énekelte átkozódva a tortúra alatt... Ily baj oknál sírjunk vala. De a vesszőnek két vége vala. Vörös Márta kacagott rajta, de nem kegyelmezett. A leggyakoribb sérelmes Ecet Márton, kinek alaposan megdézsmálta a portékás szekerét a Csont Gábor vastagöklű várnagyával. Tincseit hófehér kezével megrángatta, a kaftánját sallangosra nyíratta a Tüzes Rebekával, a vén kandúrjával. De a dézsmálásért Vörös Mártának bűnhődnie kell és bűnhődött is! Természetes Budán nem lehetett egyenest beállítani az 40

igazságos nagytevő Mátyáshoz. Őrizték a kaput az ott álló darabontok, palotás őrök, lótó- futó futárok. A kapun besurrantak. A jó szemű őrök egyszeriben átlátták ki a veszedelmes és ki nem, hát beengedték a három panaszost. Gondolták a többi már a teremnél álló vitézek, a szolgálatos apródok, na meg a belső pennarágók dolga. Éppen ott van Vásárhelyi Dániel, a vén cerberus, majd elintézi Ecet. Márton ügyét. Dániel fő ajtónálló előtt találták magukat a panaszt tevők. Dániel úr, akit származásáért tiszteltek vásárhelyi létére igen csontfü1ű, rátarti magyar ember volt. Volt reá oka, régen szolgálta már a híres maygyar királyt. Nagyon megrostálta a beeresztendőket. Sajnálta az ezer dolgú Mátyás királyt. Apró pörös bajokkal nem engedte zavarni. Van a megyének rendcsinálója, menjenek oda. Különösen a kufárt nehezményezte, akit többször rendre utasított. Nem volt ínyére a másik kettő se. Márton volt az első orrátor. Dániel úr rá sem hederített. Ekkor Ecetes Márton felfogható figyelmeztetéssel a kaftánzsebei körül kezdett tapogatózni. Vásárhelyi nem akarta tudomásul venni és kemény nézéssel rendre utasította a kufárt. A sikertelenségre most már Kópé Ferke vette át a szót. Ékes latin dikcióval vágta ki a sérelmeket, ám ennek se volt hatása. Mák Áron már csak morgott hátul mint a medve: Vótunk mi már mindenütt, sehol sem adtak igazságot, pedig azért gyüttünk ide. Ilyen panaszokkal semmi szín alatt sem eresztették be őket a király színe elé. A dologból nagy szócsata lett. Erre meg éppenséggel felfortyant Dániel úr. Mit merészelnek itt hangoskodni, mit gondolnak hol vannak! Erre aztán már egyenesen kiutasította a parasztokat a panaszukkal, maga pedig sarkon fordulván az egyik ajtón távozni akart, de csak akart, mert a furfangos Kópé F erke a hátára ugrott ezekkel a szavakkal: nem úgy komám, hanem így, s meglovagolta a főajtónálló úr vastag derekát. Vásárhelyi úr hátára 41

ütésekkel iparkodott eltávolítani a kellemetlen vendéget, de reá se he derített Kópé Ferke. Mint a pióca hozzá tapadt s csipkedni kezdte a nótárius íródeákot. Volt ott mit csipkedni! Az ajtónálló úrnak odacsapott a fövege tetejére. Nem kellemes mulatság, mert az abroncsos föveget jól ráhúzták. Tehát Dániel úr szép szóval kezdte: Hallod komám, legyen eszed, gyere le a hátamról! Nem én komám, a hátadon akarok a király elé járulni. A magam lábán nem engedtél, tehát megyek a tiéden. Azt mondtad, a piszkos bocskorommal nem járhatom össze a drága grádimentumot, viygyenek hát be a te csonttal kipucovált tiszta saruid. Dániel toporzékolni kezdett. Ilyen baja még sose volt. Ilyen csorba az ő ajtónállói tekintélyén soha nem esett. Mit csináljon? Mindig lábatlankodik valaki a belsőkből, csak éppen most nem hoz az ördög senkit sem, aki megszabadítaná a helyzetből. A zsidó kufárt vette elő: Hallod e Márton! Ennek a bolondnak szólj már valamit te is, világosítsd fel, hogy nem Kutyabagoson van, hanem Mátyás király udvarházában. Ecetes Márton ravaszul válaszolt: hogy adjak én neki észt, mikor szerinted nekem is kevés van? Ismét haragos lett a meglovagolt Dániel úr. Pulyka méreggel törtetvén Ferkével a legbelső terem felé. Valamelyik szolgálatos darabont majdcsak megszabadítja ettől a komisz íródeáktól. Ott se talált egyet sem. Mérgében toporzékolt, üvöltött. Maga Mátyás király is kilépett a tudósok terméből, ahol éppen honfiaival volt nagy vitában, s a tudósok is kíváncsiskodtak. A király a szokatlan jelenetre csak nézett. Később jobban szemügyre vette a toporzékoló vastag Vásárhelyi Dánielt, amint igyekszik lerázni magáról a lovagoló magyar. Hangos kacagásra fakadt és a tudós urak is. Te ember, mit akarsz az én ajtónállómmal? Kópé Ferke nem ismervén a királyt nagy tréfálkozva rögtön válaszolt, de közben meg-megsarkantyúzta a roskadozó Dánielt. 42

Semmi jót uram, csak meglovagolom. Úgy vagyok, hogy szamáron már tudok lovagolni, de a medvével most próbálkozom. Nagy kacagás tör ki. No és mit akarsz ezzel elérni? Kópé Ferke, gondolván ezek tekintélyesebb urak lehetnek, leszállt a rogyadozó ajtónállóról és tiszteletteljesen elmondta a jövetelük okát, de azt is, hogy miért választotta a bejövetelnek ilyen formáját. Egyben kérvén az ismeretlen urakat eszközöjék ki, hogy jogos panaszaikkal, melyet sehol nem akartak orvosolni, végül a legfelső bíró kegyes igazságtevő elé járulhassanak. Egy óra múlva a nagy Mátyás király előtt állott Kópé Ferke, Mák Áron és Ecetes Márton. Tehát mégis Mátyás király elé járulhattak a leányvári panasz-

43

tevők. Nem mindennapi volt a bejutásuk, d eigazában mégiscsak az ilyen helyen való megállás próbálja ki az ember képességét és akkurátusságát. Képes a király előtt megállni aki egész embert kíván. Ecetes Márton, a zsidó kufár itt már csak néma kísérővé alacsonyult. Mák Áron, a másik szájas bocskoros nemessel együtt még a szájuk széle is elkékült ijedtükben amikor a trón lépcsőjéhez kerültek. Csupán Kópé Ferke maradt meg egész embernek, bár rajta is nagy megilletődés látszott. A szónok természetesen így más nem lehetett, min ő. Először latin nyelven kezdte, de Mátyás leintette ezzel a közbevágással: magyar király vagyok én fiam, talán tudnék magyarul is! Kópé Ferke szeme felvillant: így még jobb! Gondolta az ő latinsága bizony a nemes kúriákon nem igen járt túl. Elmondta hát sorra az összes panaszokat magyarul. Bele könynyezett mikor saját megbotozását panaszolta el. A másik kettő tanúsítólag bólogatott a panaszokra. De mikor a portékás kocsik megrablásáról esett szó merészebb lett, s a lépcsőn egy fokkal följebb ment. A király szótlanul hallgatta a panaszok zuhatagát s már látja, hogy alapjai lehetnek a panaszoknak, mert már értesülve volt a vörös hajú Arbosi Márta dolgairól. Természetes így egyszerűen nem dönthet, lehetnek csavargók is és a lány ellenségei is, de azt mondják vér is tapad a lány kezéhez. Elég ok, hogy személyesen bele nézzen a leányasszony kárytyáiba. Röviden így választolt: tudomásul vettem a panaszotokat, az udvari nótárius feljegyezte azokat és rövidesen számon vesszük a dolgot. Most távozhatnak! Ha Mátyás így beszél, akkor bizonyos rövidesen tenni is fog valamit, de addig tanácsos elkerülnötök Leányvár vidékét is. Ecetes Márton meg merne esküdni arra: azóta 44

az ördög lánya is megtudta, hogy ők panaszra mentek a királyhoz. Mátyás király a szavának állt és ki hinné, maga ment a leány várába az igazságot kikeresni, mégpedig álruhában. Daróc köntösben, mint szegény pór akart átkelni Márta dunai révén. Még be se szállt a kompba, a révésznek feltűnt a nagy orrú idegen paraszt. Már beszállás előtt belékötött. Mikor megtudta, hogy nem akar révpénzt fizetni akkor esett igazában neki, de azért felengedte a kompra, gondolván majd elintézi a hirtelen kezű Csont Gábor meg Vörös Márta. Átért a komp, a révész újra elővette a makrancos parasztot. Az nem ijedt meg, higgadtan annyit válaszolt a gúynyos révésznek: a törvényes négy pénzt megadom, ami jár nektek ha tíz pénzt szedtek egy személy után, akkor zsaroltok és a komp karfára tette a négy rézpénzt. Megállj, te uborka orrú paraszt! Majd leszámol veled Csont Gábor uram! A nagy hangra Csont Gábor ott is termett és mellen kapta Mátyást. De a király se volt rest. Ő is elkapta az alsó dolmányát Csont uramnak, aki a zömök paraszt fogásától, az is ember a talpán s nem jó lesz folytatni. Még csúffá lehet ennyi ember előtt. Szólt hát két haján félének vegyék pártfogásba a parasztot, viygyék az épp ott cserkésző Márta elé, majd az igazságot tesz a dupláját kiparancsolva. Szerette az ilyen ügyeket, kárörvendőn nézte és fogadta a parasztot. A nép is kíváncsi lévén, körülállták a makrancos idegent. Vigyék fel a várba ezt a haszontalant, ott ülök törvényt felette! Először is kíváncsi volt a nevére. Budai Mátyásnak, mert amerre megfordulok a Buda tájékán lakom is. Na és te gaz paraszt Budai Mátyás, miért nem fizeted meg a tíz pénz révdíjat, kiált rá Márta vadul. Mert csak négy jár, ez a törvény. A törvény az amit én követelek, ha húszat kérek akkor húsz pénz. Törvény, mi címen a királyi adománylevél világosan előírja a négy pénzt. Aki többet szed az zsarol. 45

Te akarsz tanítani egy Arbasi Mártát? Talán a király közölte veled az adomány levelünk tartalmát? Várj, majd adok én neked négy pénzt! Fogjátok katonák és verjetek rajta egy sort. Utána egy heti robot munkát fog végezni kenyéren és vízen. Egy hétig kapálja a szőlőmet s mindig hegynek le. A várőrök legott nyakon csípték. Várjatok legyének, szólalt meg Mátyás: én is mondok még valamit. Csak annyit, hogy annak az ekének a szarvát majd én fogom és más fogja húzni az ekét. Épp ez kellett már az amúgy is vörös lángba bomló Mártának. Dühében az ostorával arcul cserdítette Mátyást. Mátyás ránézett, de akkor már az ő szeme is villámlott. A daróc ruhája alatt levő hívókürtöt előkapta s keményen belefújt. Pár perc múlva marcona lovas csapat vágtatott a vár udvarára. Amikor a lovasok körülfogták őket a király ledobta magáról a darócot és azon vörös arccal a megdermedt Arbasi Márta felé fordult: igazságot jöttem tenni Arbasi Márta. A te kezedhez már sok vér tapad és most én kérem számon a révpénzt. Márta felsikoltott, de abban a pillanatban döntött. Érezvén Mátyás kemény, sújtó kezét egy merész lendüléssel az egyik várfokra rohant. Mielőtt elérhették volna az alant hömpölygő Duna habjaiba vetette magát. Mátyás király a látottakra csak ennyit mondott: megmérte a bűnét, amit nyert a réven elveszítette a vámon. A várat pedig, mint lefoglalt országos vagyont az ott levő lovasságára bízva őrizetül. Kíséretével visszatért Budára. Azt a helyet, ahol a halászok a bűnös Vörös Márta holttestét kifogták örök emlékezetül Vörösmartnak hívják (ma Zmajevac). Erre a hírre Kópé Ferke is visszatért Mák urammal együtt. A deákot az egyik közeli népes községben örökös kántornak választották. Rendes járandóságát megtoldva öt akó sűrű, édes, kesernyés mandula ízű vörösborral, 46

amely csak a vörösmarti hegy Popszer nevű lankáján terem. Ettől kezdve nemesi előnévvel illették, Kopjás Ferenc lett. Vörös Márta mondája úgy van, hogy négyfogatú arany hintón vette magát a Dunába s a vörös hajáról a zöldárban ismerték fel a halászok. A magyar múlt országútjai, Kardos Kálmán című történelmi elbeszélése, 1943., Budapest és Vörösmarty elbeszélése alapján.

47

IDŐMÚLÁS Az idő rohanó siklóján haladunk előre, a láthatatlan, végtelenbe. Sok mindent látunk, hallunk, átélünk, elraktározzuk az agyban. Sok-sok raktározás, mely be van táplálva. Egy idő után elfogy a tér, szűk lesz az agynak. Így önmagából kioldja az adatot, vagy kitörli, ami néki nem érdekes, szükséges. Az idő a törlő szivacs, mert ő hozza felénk a sok újdonságot, melynek már nincs elég tér. Ha most a fiatal koromból ismerősök arcát látnám ugyan olyan fiatalságukban, de kb. 40 év távlatából. Nem ismerném meg őket, ők is változtak, az én agyam idővel kitörölte őket. Jöhetne velem szembe ősanyám, ősapám a gondolatomnak már semmivel sem szolgál. Ismeretlenné tette előttem az idő múló törlő szivacsa. Sok idősebb ember így van ezzel. Gondolják szenilis, pedig nem! Az idő teremt az agyában teret, hogy amíg élünk legyen hely a gondolat raktárban. Akár a ruhásszekrényünkben vagy a házban a lomtalanítás. Az agy is követeli a neki járó teret.

48

ÓÉVBÚCSÚZTATÓ Otthon szeretek lenni az ó- és újévben. Nem ugrálni, ünnepelni, hisz nincs reá semmi ok. Nékem ilyenkor fájdalmas a búcsúzás, de egy pillanatra visszanézek, s bánatosan integetek a múltnak. Haladok előre – inkább a végére. Hamarosan az előadásoknak is vége, s majd bámulok az összehúzott függönyökre. Újév napján kisétálok férjemhez a temetőbe. Még ünnepelünk, így pihenésre áll a kedvem.

ENERGIA ERÉNY Az energiából születhet erény, hisz a rosszat az erővel letaszítom a csúcsról! Így követhetem csillagomat. A leghosszabb út is egy lépésből áll. Így már engem is követ a szellemi határ. Ha betartom a tiszta utat már életem részévé válhat a tiszta öntudat. De az élet dicsősége nem csak magaslatból áll. Minden vágyó mozzanat építi a szív alatt a csúcsokat és így az erők formát öltenek és sejtről-sejtre növekednek. Lassan megérnek az igaz magvak, mely kipattan majd Isten akarattal. Így elindulhatsz kora reggel harmatban összeygyűjtött erővel és bölcsességgel learatni a vágyak beérését, mert tiéd nem mulandó foganattal. A szellemvilágod támogatott, mert hittél benne. 49

HEGYEK KÖZTI ÖBÖL Egyszer rég Iszkia szigetén jártam férjemmel. A hegyek közt gyönyörű öböl tárult elénk. Egyszerűen a tenger kék gyönyörben úszott, s a fénye mint egy selyem tükör lett volna. A szennyeződés még megkímélte őt is akkoriban. Erdők, várak állnak a hegytetőn. A múltból merednek fájdalmasan az emberre, mint akit itt felejtett a gazdája. Reá van írva. A sziklák közt új és régi épületek szenderegve terülnek, s a befelé nyúló félsziget mossa a lábukat. Nézik a házak a hullámos, habzó vizet, mely ringatja őket álmuk közt. A szomorú esőcseppek simogatják az emlékeket. Újra kisüt a nap és elfeledteti a ködben szitáló lidérces képet.

ADVENTI BÖLCSELET Ilyenkor karácsony felé az ember lélekben is készül az ünnepre. Meggyújtjuk az adventi koszorún a gyertyát és a fénytől tisztító tüzet kap, s a gondolat elterelgeti az emberből a rosszat. Ez idő tájt keveset süt a nap. Öröm a gyertyafény, s vele öröm minden pillanat. Év végi záróra jön, nemsokára megújulni készülünk. Ha a gondolatunk engedélyt kap, elfeledhetjük a bűnt, mely a tudatnak áldozat, s az Isten elé vitt lelki könnyünk feloldozza magát a bűnbe eső tettért a gondolat. 50

BÁNAT Nékem a bánat érzelme olyasmi, mintha egy fekete fátylat húznék utánam. Lelki bánatom lehajtja a fejemet, mintha egy szomorú fűz lenne, mely kerget. A gondolattól, hogy nem vagy itt, képed lóg a szívemen a fájdalomtól már szívem egészen domború lett, mint a temetőben a szomorú koszorú.

ÚJÉV Már rettegek az újévtől. Ő a zárszó mondó az ember életében. Mikor nem fölfele, hanem lefele jár az idő sok örömet már nem hozhat az egészségen kívül. Virágok ékessége, pillanatnyi örömöket adna a léleknek. Ha jó a kedvem gondolatim feldíszítem fénylőn, lelkem előtt kiterítem, vágyaimat elé viszem, ha befogad. Belőle él szívem szeretete, s mégis hullámzik, mint a tenger. Harcol az árral, majd elnyel. Kérdem én a sors szellemet, miért nem sodor a víz olyat akiben lakozik felém igaz érzelem. Így élem nyitott kérdések közt nappalom, éjjelem, estéim, amíg nem jön felém a túlvilági fény, vagy sötétség. Ilyen gondolatok közt írtam e gondolatot 2004. újévén. 51

PÁLYAUDVAR Figyelem, hajnaltájt majdnem mindig az ég úgy néz ki, mint egy lángoló tenger, ahogy a hajnal hasad. Valami mély, titkos sejtés ül rajta. Szellemszemekkel egy új világ tárul elénk. Ha jobban megfigyeljük a nap lassan fölkel. A felhők is átlag elindulnak komoly nagy tervekkel. Az időjárás kalauzolja őket különböző széllel, viharos jelekkel, előidéző jellel. Így nekem olyan az ég reggelenként, mint egy pályaudvar ha álmából fölkél.

PILLANGÓ Egyszer a nyáron berepült hozzám a házba egy színjátszó adonisz pillangó. Viruló nyár volt. Körbecsókolta a szobákban a mennyezetet, látszott, hogy örül. A vállamra szállt s megáldott. Olyan érzést keltett bennem, mintha titkon egy eltávozott közeli szellem küldte volna simogató érzelmekkel. Hetekig a lakásban élt velem, s egyszer jött néki egy idegen. Utána kirepült, s ott feküdt holtan a lábam előtt. Nagyon megrázott e jelenet, s feledésbe nem is mehet!

52

EGY KISASSZONY SZERELMES LEVELE Már rég elmentél. Szerelmem, vágyak közt várok reád. Csak te tudsz szememre álmot hozni. Ez a való! Lehet, hogy elfeledted, pedig nem rég volt, csak úgy tűnik. A levegőben éreztük a szerelem tüzét. Körbe csókolt bennünket, s angyalként hárfázott. Lábunk előtt éreztük az egész világot. Az átitatott boldogságtól szemünkben gyémánttüzek gyúltak. Gondolatomban örökre ott maradtak, s azóta a szerelem bánatában az Isteneknek sírva táncol. Megjelent egy rossz szellem, nem bírta látni a boldogságot. Kacagott rajtunk, szórta reánk az átkot és minket a sárba rántott. Elrabolta a szerelmi álmot. Azóta könnyek közt várlak. Csak te tudod szememre visszahozni az álmot.

A BECSAPÁS LELKI OLDALA Az önbecsapást vagy hazugságot legyőzni semmivel nem lehet. A hamisságtól a politika, diplomácia is kudarcba fúlhat. Ha az akaraterő az önbecsapást a szív előcsarnokából már kiteszi, a lelki terhet nem kell vinni, ami oly nehéz lehet. A hamisság csak egy taktika az igazság mindig leleplezi. A bölcs így mondja a hazugságra: lejárt az időm, megszólal bennem az igazság fegyvere. Másokat, vagy az önámító hazugságot bennem leleplezem, mert szégyenkezem magamtól! 53

HAJNAL Télen hajnalban szoktam ébredni, ilyenkor fölkelek s a szobámba begyújtom az égőtesteket. Elűzöm vele a hideget. Kint még igen bóbiskol a reggel, ezután lassan az ég is fölkel, hazaküldi a holdat meg a pár gyér csillagot. Megmossa a szemét, elmondja a földnek, hogy mit is álmodott, s mosolyogva kíván az embereknek jó reggelt és jó napot!

HARANGOK ÁLMA A harangok is kora reggel ébrednek. Nem messzire lakom a templomtól. Mindig hallom a harangozást. Olykor álomból ébredve megijedek. Nagyot dobban a szívem. Hallgatok, figyelek, mint a madár, mely a zajra felszökken s a párja már hívja. Remegve száll hozzá. Én csak a szívverésem hallgatom – hiába dobog jobban mint kell, a hívó szemet nem látom, csak álmodom. Átkozott az álmom, mindig látom a száraz virágom. Alig kissé kinyílik az érzelem, máris hervadtan találom.

54

MÁS ÉLET, MELY LEDOBTA A TESTET Gondolataim mindig gyakrabban visszafele száll, a rég ős múltba, de hogy mit keres náluk nem tudom. Ködös régi legendákat, pókhálós, elvarázsolt helyeket, rég elsüllyedt világokat, meylyek rémületükben kiáltottak őrjöngve és én még most is hallom a visszhangot, ma is élnek a mítoszok, melyek megmaradtak titoknak. A szél köpenye idefújja a múltnak szellemét, mint szétszórt homokszemet és benne ős titkokat.

TITKOS ÁLOM Álmomban ősrégi ruhában más ezreden valahol a terített álmok titkos rejtekén veled élhettem. Tudaton túli ébredés, lehaynyatlott korból felkelés. Láttam ahogy szemedben égett a fény. Reád ismertem és hívtál magadhoz nevemen. Megfogtuk egymás kezét, s a pusztába forrásvizet kerestünk egy rejtett heylyen. Ezt az álmot nem tudom felejteni sosem. S a gondolatom kettőnkért lelkünkben összeér s megygyújtja a gyertyát. Tiszta fénnyel lángol Isten akaratából, s lehetünk máshol, ezredeken át, lábunk egymáshoz talál.

55

TÉLI GYÁSZ Hová tűnt a földről a virágos nyakék. Mostani éke a hó fehérsége. A nap későn jön fel, s korán eltűnik a horizonton. Csak a viharos szelek uralkodnak és a varjúk. Az égen kavarog a hó. Mint kristály úgy csillog s ha reálépünk belecsikorog. A földön szerintem minden szenved, amíg él, lüktet, dobog. Míg egy napon le nem dobjuk az anyagot.

ÉLETÉR Vannak emberek kik hisznek a a reinkarnációban. Én közéjük tartozom. Kérdem magamat, vagy tetőled: éltél már valaha? Nem érzed belül benned, hogy dereng egy távoli félhorizont kép, más ország – más lét, egy létvonal két végpont közé szorítva. Egyik pont sötét, a másik fénylő. Egyik a másikat fölismervén a tudatot elérve halvány kibontakozó a lét forgása. Egyszer a föld méhe – s az ég kékje ismer reánk, s köztük a kettőnk árynya suhan az éterben, együtt, mint lélekvitorlák, hogy az örökös szeretetben – szerelemben, végtelenül érinteni az elérhetetlent, melynek víziói körbefon bennünket s újra várni életre – majd halálra, s kivirágzik újra a múlt, s lesz belőle a szunnyadó semmiből csillagláva, s belevegyül majd a föld porába s már virul a világban. 56

FORRÓ ÉJ Szerelemesek társalgása kettesben olykor veszekedésbe csap át, de utána a vihar ha megnyugszik ilyen szavakkal kedveskednek egymásnak: Drágám úgy érzem miénk ez a mai éj, bár vége sose lenne. Kérlek ne félj. Lázadó érzelmem átölel téged s a váygyak elfeledtetik, hogy nem vagy enyém, érted? Óh de gyönyörűen beles a szobába a hold hozzánk, kitárja sugarait reánk, s látjuk óh a szemünkben a szerelemtől átitatott fénylő koronánk. Kiráylyok vagyunk egymás szemében. Ily érzelmi erővel elszállhatnánk a végtelenbe. Drága ajkad ajkamhoz ér. Trónon van a szenvedély, hallod mily lassan üt az óra, már éjfél. Ne félj, miénk a forró éj!

SZOMORÚ ŐSZ Letarolt tájak bármerre nézel. Gyászol a természet, hullajtja levelét, könnyezve bánat száll az álmokra. Künn a madár mintha sírna – de dalol. Siratja a rétet, a fát. A pusztulást ő is látja, hisz a természet megölte önmagát, s reá ült egy rideg valóság, mely betakarja szégyen nélkül a múltat, s büszkén mutatja önmagát. Bárhova nézel eztán már künn csak sarat látsz, majd később az ablakokon kinyílik az első jégvirág. Nagyon boldogok leszünk, ha kertünkben kiynyílik az első hóvirág. 57

SZELLEMEK Sok ember számára gyerekesen hangzik a szellem szó. Az én számomra úgy érzem mindennek van szelleme. E gondolatom is erről szól. A hegy szelleme, a nyugalom befejező szilárd az eleme. Nagy tettekre késztet bennünket. Rajtam érzem a láthatatlan akarat kezet, a hegy alatti tó, mely belőle fakadt. Csillog-villog, nyitott, derűs tiszta barátság a szelleme. Ezt árasztja magából. Leülök mellé és beszélgetek vele. Föléled a szél: szelleme ellenállhatatlan erejű, erő érlel, észrevétlen formát ölt, áthat, mozgat mindent. A gyökér szellemek a föld alatt uralkodnak. Kiterjesztik a világuralom hálózatát. Nem ismer korlátot, se határt. Ő láthatóan látva él, gyökér uralom az alvilágban világian él! A tűz szelleme: reád lobbantja a fényt, a tudást, az érzelmet, a kifejezést. Így láthatóvá teszi a csodás fényű szellem erejét.

58

ODAADÁS Ha az ember ügyes az élete során a lábát megvetheti a földön. Azt mondják a bölcsek: minden embernek van 7 szerencséje az életében. Sajnos előbb-utóbb elfogy a talaj a lábunk alól. Az ember a csillag rokonához költözik, ha igaz. Maradna ő még a földön, hisz mérhetetlen erővel bír, hegyeket tud mozdítani, de kérdezzük van-e értelme? Hisz csak vendégek vagyunk. Érlelődünk folyton, hisz mélyebb a tudásnál titokzatos ösztönök dolgoznak bennünk. A sors megmutatja helyünket. Nélküle hiába erőlködünk, okoskodunk, nem boldogulunk úgysem, mert az okoskodásban elveszhetünk. A sors keze így elérhetetlenné válik. Odaadást, befogadást hagyjuk magától alakulni, ne erőszakkal. Ez a befogadás titka és titkos jele.

59

TANUZOBA Még ifjú koromban olvastam róla, hogy Szent István korában létezett egy Besenyő vezér, úgy hívták, hogy Tanuzoba, aki nem akarta fölvenni a keresztény hitet és ezért élve eltemették fehér lovával és nejével együtt, hogy megfélemlítsék a Besenyőket. Volt két kis fia, úgy hívták őket, hogy Örkönd és Alpár. Mindkettőt erdélyi kolostorba adták, s mikor Alpár nagykorú lett többször elment a Havasokba Csángók és a Besenyők közé. Volt egy Beseynyő vezér nő azzal próbáltak felkelést szítani. A Besenyők, kik nem vették föl a keresztény hitet elvándoroltak Boszniába és ma is ott élnek. Nem hivatalos forrásokból azt is hallottam, hogy még 50 évvel ezelőtt is Magyarországon kb. 300 ezer Besenyő élt. Vezérük neve Beke vagy Kata. Legendás elbezszélésnek is vehetjük.

60

FEBRUÁRI KLÍMAVÁLTOZÁS Az idén 2004. februárjában kitavaszodott. Elunta a sötétben a nap magát. Elődugta fénylő fejés s szárnyát. Tollászkodón, mint a madár, mely a fészkébe majd vissza is száll. A nap is viszszadugja még biztos a fejét, mert túl korán ébredt és megzavarta a természetet, hisz a föld ledobta magáról a jeget, havat. Így a föld rettegett, hogy kár éri. Be is következett. Az olvadás korán beközszöntött, s áradás veszélye fenyegetett.

TÁNCKÓRSÁG Sokat emlegetik régi krónikák a tánckórságot. Már 1300-as években jegyezték, hogy a Rajna mentén az emberek elkezdtek őrjöngve táncolni másodmagukkal ropták a táncot fél napon át. Akkor leroskadtak, megtapsolták őket s úgy tettek mintha ettől 61

meggyógyultak volna. Egyik városból a másikba futottak és egyik templomból a másikba, az emberektől pénzt koldultak. Egy 1370es krónika Belgiumból azt írja: nagy népesség szállta meg a fővárost. Innen Franciaországba vonultak. Nők, férfiak az ördögtől ingerültetve, kéz a kézben táncoltak körbe az utcákon. Kimerülve mellfájásra panaszkodtak, dörzsölve magukat, mert különben belehalnak. S végre imák és áldások útján hitükben megszabadultak a kórtól. 1400-ban úgy elszaporodtak, hogy a strassbourgi tanács foglalkozott velük. Betegeknek nyilvánította őket és beszólította Szent Vitus kápolnájába őket s felügyelet mellett ápolva voltak. 1615-ben egy baseli hölgyet lepett meg a kór. Hozzá táncosokat rendeltek házába és felváltva táncoltatták egy hónapot. Még ki nem dühöngte magát a betegség éjjel-nappal táncolt. Pár órát aludt s végül az egész sarkát eltáncolta. A korházban kigyógyították. Magyarországon nem terjedt el a kór, hála Istennek!

62

A VARÁZSVESSZŐ A varázsvessző csodaszerszám, rávezet a föld mélyén rejlő kincsekre. Megrándul az ember kezében ha a föld alatt áramló vizet vagy ércrétegek fölé érkezik. Ezredeken át babonás képzelet szőtte körül. Ma pedig a tudósok bontogatják a mese szálait és azt állítják, hogy a babona szövete alatt komoly valóságra akadtak. Tudományosan a varázsvesszői igazolva van. Több csoport vív betűharcot a varázsvessző irodalomban. Vannak a vakon hívő okultista csoportok, ők médiumi erőt látnak a varázsvessző forrás kutató vagy ér kutató személyében. Ezek rejtett érzékenységgel rendelkező egyének, a médiumi erejük idézi elő a kilengést. A másik tábor kicsin, de annál hangosabb és gorombább. A geológusok csoportjából páran röviden efféleképp intézik el a varázsvessző kérdését: ostobaság, butaság, szélhámosság. A harmadik gárda nem harcol, nem törődik a hangossággal megy előre a maga útján. Ezek a modern varázsvessző kutatói. Felhasználnak minden adatot és csak azzal az adattal álnak elő, amely álláspontjukat igazolni látszik. De ezen kívül vannak összegyűjtött érdekességek a varázsvesszőről.

63

ŐSRÉGI PATIKÁK ORVOSSÁGAI VILÁGZSZERTE Már a középkorban is alkalmazkodni kellett a patikáknak a gyógyszerkönyvhöz. Csodás orvosságok sorakoztak az üvegzszekrény polcain: 1. Bakkecskevér: oldalfájás ellen 2. Rókatüdő ecetben párolva, bors között eltéve: köhögés és tüdőbaj ellen 3. Rókamáj: asztma ellen 4. Rókazsír: parkinzonkór ellen 5. Medvezsír: fülbaj ellen 6. Skorpió olaj: skorpió csípése ellen. Az állatot egyszerűen olajba kell dobni és átveszi az olaj a mérget. 7. Mormota zsír: derékfájás ellen 8. Rákkő (gyomorkő): kólika estében hasznos 9. Békaolaj: álmatlanság ellen 10. Gyíkolaj: hajnövesztő szer 11. Fecskeolaj: idegerősítő, dióolajjal keverve 12. Pókolaj: 60 db kövér pók, láz ellen segít 13. Hangyavíz: 2 marék hangya összezúzva forró olajban kifőzve: elmét élénkít Az orvosok is élénkítették hangyavízzel az agyukat. Ezt a következő recept is mutatja: Vedd a következőt: preparált földigiliszta gólya szíve – mája víziló fogkaparék pávatrágya 64

naspolya pontykő, mely a ponty szemébe található porráégetett vakond hód mirigy jávorszarvas agancs és pata farkas szív hársfa virág Bármi bolondságot hirdetett a hivatalos tudomány tilos volt az ellenvélemény! Árpa és szemölcs ellen babonás eljárás némely országokban, ha árpa nő a szemre megdörzsölik 3 db kaviccsal, ezeket pénztárcába rejtik és kiteszik az utcára. Ott biztos majd valaki felveszi és átmegy az emberre ő pedig megszabadul az árpától. Ugyan így van a szemölccsel is, sőt Dél-Francia országban van aki a szenteltvízbe dobja a tárcát a templomban, ha valaki kiveszi elkapja a szemölcsöt.

65

KÜLÖNÖS RÉGI ORVOSSÁGOK A nagyvilágban az elhullott állati balzsamokat a szegény embernek ajánlta a régi orvos. Ezt meg tudta fizetni. A gazdag betegnek olyan gyógyszert írtak fel, mely ritkaságnak és drágának számított. Ez tette méltóvá az előkelő betegek számára. Ilyen volt a víziló fogából, az elefánt agyarából a kaparék. A krokodil gyomrában talált kő, az óriás sündisznó epehólyagjából származó kövek és a skorpió olaj kincs számba ment. A híres vipera húsát kenyértésztába keverték és pogácsákat sütöttek belelő. Minél drágább volt az orvosság annál szívesebben fizette meg a gazdag beteg. Kedvelt gyógyszer volt az arany pénzről lereszelt por. Ezt édes borban vették be. Igazgyöngy reszelékből pépet és szirupot készítettek, sőt a nagy értékű drágaköveteket is porrá zúzták hogy a beteg vegye be. Volt egy panónia por, melyet régi gyógyszerkönyv leír. Tartalma: keleti igazgyöngy, fehér és vörös korall, smaragd, zafír, rubin s tetejükbe 24 lemez tiszta aranyfüst. Szerény orvosságok készültek hazai növényekből: a világ teremtője már némely növény formájával is figyelmezteti az embert. A dió az ember fejéhez jó: a héja a koponya hasonmása, a bele az agy hasonmása és így a fej minden betegségére jó hatással bír. A gólyaorr fű szára a sípcsonthoz hasonló, így csonttörésre jó. A tüdőfű tőlevelei alakja a a tüdőhöz hasonló, így mindenfajta tüdőbajra hasznos. A kígyóvirág a kígyó sziszegő szájához hasonlít így kígyómarás ellenszere volt. A fákon nőtt gomba daganatok gyógyítója volt. A vérehulló fecskefű növényt bárhol megtörik sárga nedve van, a sárgaság ellen használták. A szőrös levelű növények megszüntetik a kopaszságot, a szeplős levelek a szeplőt, az állatvilágra is alkalmazták az elméletet. Nagyfülű állat húsa jó a süketség ellen. Éleslátásúak javítják a rövidlátást, pl. egyes óriáshalak.

66

SZÁMVARÁZS Ős régi hitből eredő, hogy nemcsak a szavaknak van bűvös varázsa, de a számoknak is létezik. Ilyen például a hetes szám, melyet őseink is nagy hittel használtak. A hetes szám bűvös erejét adatok is bizonyítják. Isten a világot 7 nap alatt teremtette. Az időszámítás is hetekre osztja az évet. A hetedik nap mindig a pihenés napja. Mózes 7 napig volt a sinai hegyen. Salamon király temploma 7 évig épült. Noé bárkájába hetesével vonultak be az állatok. A miatyánkban 7 kérelem van. A keresztény vallásnak hét szentsége van és 7 fő bűn létezik. Az ókorban is ismert a hetes szám. A méd királyok székhelye hét más színű fallal volt körbevéve. Apolló lantján hét húr volt. A világnak 7 csodás alkotását tartották számon. 7 görög bölcset ismertek. A gyermeknek a hetedik hónapban jön ki az első foga, 3 x 7= 21. hónapban kezd a gyermek beszélni, hetedik évében hull ki az első foga, 3 x 7 = 21. évében a fiú férfivá lesz, a 6 x 7 = 42. évben erőink megszűnnek gyarapodni, 9 x 7 = 63, ez a szám hogy már a legveszedelmesebb életév ez két nagy értékű szám, a 7 és a 9 szorzatából keletkezik. Általában a 7-es szám szorzatai az ember életében szerencsétlen fordulatokat szoktak jelenteni (ezt úgy olvastam). A babona a páratlan számokat szereti. A trónörökösök születésekor 101 ágyúdörgés hallatszott 100 helyett. Az 1001 éjszaka meséje is keleten született és átugrott az ezren. A botbüntetés is 40 csapás helyett 39-et üt az ószövetség írásában. A hindu botbüntetés 100 helyett 101 ütést ád. Így a számvarázs még ma is él sok helyen a hiedelemben, mely valahol számomra titkokat rejt magában és ha hiszünk valamiben lehetséges, hogy segít is! A fiastyúk, göncölszekér is 7 csillagból van. 7 feje van a sár67

kánynak. 7 feje a Fedrának. 7 vezér a magyaroknál. Heten vannak a gonoszok. Heten ülnek össze a démonok. 7 hónapra jött el a sátán. A hónap 7. napján a 7. démon vetette el a magját a sátánnak. (Ezek mesésen hangzanak, nem kell komolyan venni, de érdekességnek jól hangzik.)

68

A JAVASASSZONY Századokon keresztül a javasasszony bűvészkedett átlag falvakban jobban hittek benne. Sok esetben a gyógyítás helyett még kárt is tett, például tüdőgyulladásos betegnek jégben hűtött káposztalevet rendelt el inni, amibe hamarosan belehalt. Ha valaki szemébe valami beleesett javasolta, hogy erős törtpaprikát kell a szembe fújni és az erős könnyezéssel kijön ami benne volt, s végül meg is vakult. Kezelés előtt szertartásos hókuszpókuszokat alkalmazott, hogy nagyobb legyen a hatás. Ha valaki megfázásos hideglelésben szenvedett, azt derítette ki, hogy a beteget megigézték. Ebben az esetben vizet kell vetni az ajtó sarkába. Az eljárás úgy kezdődött, egy csorba hegyű késsel keresztet karcoltak a földbe, a kereszt fölé vizet tettek egy edénybe s három szem parazsat dobtak bele. Ebből meg lehetett tudni, hogy férfi vagy nő az idéző. Ha egy szem parázs úszott, akkor féri, ha mind a három elmerült, akkor hallgatott, mert az ügy súlyosnak bizonyult. Minden esetben elmondta a varázsszót, mely a rontással szemben nagyon hatásosnak bizonyult a javasasszony szemében. A javasasszony belemártotta az ujjai hegyét a szenes vízbe és végighúzta háromszor a beteg homlokától a lába ujjáig a vizes kezét. Közben az ige így hangzott „a két fekete szemet kézzel-vízzel lemosom, ha asszony igézte meg, akkor száradjon el, ha férfi repedjen meg”. Ájtatos könyörgések után a beteget megmosdatták és a hátra maradt vizet az ajtó sarkába loccsantották vagy az eresztetőre, hogy véletlen se lépjenek bele. Azért távolították olyan helyre, mert kiütést kaphattak volna tőle. A beteg titokzatos erőket sejtett a vajákolásban, s olykor netán segített is. 69

FIZIKA Általános felfogással szemben mégsem az agy teremti a tudatot, hanem a tudat hozza létre az agyat. Newton fizikus óriási gépnek vélte a világot James Jean fizikus szerint az univerzum egyre inkább óriási gondolatnak látszik, sem mint gépnek! Srődinger fizikus professzor szemléletei a hullám mechanika elméletben az univerzum végső építőköve it egyfajta parányi lelki lüktetésben véli fölfedezni, ami lehetőleg közelebb áll a tiszta gondolathoz, alkotó felfogásunkhoz. A fény egy bizonyos szemzszögből energiahullámként viselkedik, más szempontból pedig anyagi részecske. Az anyag és energia átalakul hat egymásba. Berkley püspök, fizikus véleménye szerint a világ az elmében van. Az anyag látszólag formából, színből, illatból, ízből és egyébből tevődik össze. Ám ezek a tulajdonságok csak az elmébe tükröződnek, mivel a szubjektív jellemzők egyike sem létezik a kiértékelő elme nélkül. Berkley arra következtet, hogy maga az anyag is mind tudat terméke létezik. Kutatásában kijelenti: semmi okom, hogy higgyek az anyag létezésében. Semmiféle belső ösztönzést nem érzek erre sem a dedukció, sem a szükségszerű következtetés nem vezet arra, hogy bármiféle érzetből, ideából, elképzelésből, tettből vagy szenvedélyből közvetlenül egy nem gondolkodá érzéketlen, tétlen, szubsztanciára következtessek. 70

A NAP FIAI A háztartásban az energiafogyasztás a legnagyobb kiadás ha télen nagyon melegszünk a gázszámlával kiürül a zsebünk az árammal ha nem takarékoskodunk a véráramlás elborítja agyunk ha a vízzel nem spórolunk a vízkészletei a földnek hamarosan elapadnak és mi is víz nélkül leszünk marad egyedül a napenergia: melynek ingyen van a melegsugara: Ne higgyük, mert az ember igyekszik tönkretenni, beszennyezni ő az egyetlen legdrágább energiánk, ő szeret bennünket mint gyermek a fiát mi pusztító gyermekei nem viseljük gondját így nem sokáig szórja az energiát

71

VERSES OLDALAK ÉDES KÍN Hol vagy Fenn repeső gondolatom édes kínok közt szívemet benned ringatom szebbnél szebb szavak a lelkemben egyszer lángolnak, egyszer elaltatom őket s újra mint pillangó repül gondolatom Téged ölellek, csókollak szememmel, versemmel nékem ez a nagy jutalom.

SZIGETEK Szigetek áldanak Titeket Angyalok, Istenek s a jó szellemek. Ti adtok a madaraknak pihenőt, leszállóhelyet, menhelyet, elsősegélyt a vízbefúló embernek. Nélkületek sokan nem élnének. Ti vagytok a hajótörött embereke lakhelye.

72

KÖDÖS EST Jó kilátó nékem olykor az ablak sarka a félhomályban Vízióképek sora mintha mindenki a ködben Imbolyogna. Lassan lépegetnek a szitáló alkonyatban olyan érzés nézni netán mindenki ivott volna a sarki kocsmában az ég szürke, borongós az emberek gubbasztva húzzák a sapkát a fejükre milyen szép ha a szobában két embernek tűz gyúl a szemében egy pillanatra elfelejteti Velünk, hogy odakint minden nagyon szürke.

73

ERDŐ (KELETI GONDOLAT) Minden ami az erdőségen történik, már várakozik az ég szögletén. A fehér tartomány a tér, mely ott eltérül, békésen az ég peremére fog úszni, csiga ösvény, tölgy s a végén megjelenik a szín, mely a Teret egyesíti, az erdőt átöleli: A tér a kőbe, a Tölgybe, csigába érzi ezt és ezekből a gyümölcsökből, állatból, fából, tárgyból eltávozik. Visszahúzódik a szín és újra átfogja a teret és ismét elúszik a fehér tartomány valahova az égbolt szögletébe.

Facsalád és faszellem

74

GONDOLAT RAPSZÓDIA Nem tudok aludni. Fölébredek hajnaltájt elég gyakran. Gondolatim száll. Berepülöm az egész világot, eget. Aztán olykor, ha tetszik le is szállok. Szemem, agyam mindenkit figyel, kutat, s nem találkozom senkivel a hosszú utamon. Az ismerős arcok hova tűntek, elfogytak volna a világból, kiüldözte volna őket a mostoha idő futár? Csakis ez lehet! Vagy én lehetek a földön régóta. Evilági nagy utamon jól elfáradtam, a sorsom az egyedüllét: ez a karmám. Bolyonghatok éjjel, nappal, beszélgethetek csillagtengerrel, sápadt holddal. Az ég peremén is hiába utaztam, mindenhol egyedül voltam!

75

FÉNY Lehunyt szemmel átélem a fényem. Magamba fogadom a szellemi erőket. Már érzem, s úgy érzem élni jó! Ha a bölcsesség a tanító a külső sötét erők nem hatnak, mert elém került fénye a napnak. Ilyenkor Isten lakozik bennem. Tiszta az érzelmem... Fényemmel világítok másokat. Láthatóvá teszem a láthatatlant.

76

VESZTES Csökkentem bennem a fájdalmat az érzékenységet lelkem az áldozati edényem feláldozom az egót, hogy boldogság jöjjön helyébe. Ha megalázom magam az Úr majd fölmagasztal Föl kell adnom érzelmem szálait, le kell állítanom vágyaim álmait mielőtt a bánat befed, s a lélek vesztesnek éli meg! A veszteségből jön a legnagyobb erő ha már bennem lemondok rólad szerelmem benned székhelyet kap, mert felismerted az igaz arcom szemed fénye káprázik, de nem vak. Ha föláldozom magamat Törvényszerűen megjelen az élet minden síkján a másikban az akarat! Így az áldozat arat! De már nem érdekes, mert másol a gondolat

77

BARANYAI IDILL Tegnap Ildikóval száguldoztunk. a baranyai dombok alján s tetején. Harmónia uralkodott a tájon. Költeményeket idéztünk, rég múlt idők titkait éreztük a bérceken s a rónaságon. Szomorkás mosollyal haladtunk tovább s az idő fejem fölött gyermekkoromból visszaszállt, egy pillanatra megállt, körbe ölelt s tova szállt. 25 év távlatából így éreztem a szüleim falvát, otthonát Baranyát!

78

SÍRDOMB Sötét hegyek ormán legyen sírom helye. Szóljon fölötte ordas éneke. Fújja a szél vihara nyáron, legyen csend a különös tájon. Télen síromon vastag hólepel. Álljon sírom, mint trón odafenn ahova még a harang se üzen. Éljen minden nélkülem úgy, ahogy volt, egyedül földi életem.

79

SZAVAK Ha a szavak két ember közt vitatkoznak ezzel egymásnak bajt még nem okoznak az ellentmondások – egymásra hatásuk, majd kiegyeznek és a vita összeroskad Ha önállósítom magamat a békével kibélelem a lélek falat a vitában nem lehetek áldozat a szavak mágiája megéli a kudarcokat. Hogyha két ember közt nézeteltérés akad tisztázódva nem lehet belőle harag.

CSEND Új idők hajnalán csírázó hitemnek erőt kell adni, hogy erősödjék olykor kitörnék, mint vad ló, pedig imádom a csöndet! Belőle bölcs gondolatok jönnek.

80

MEGNYUGVÁS Oldódás megy végbe bennem a csomók lazulnak mely folyton nyomja lelkem! Egy gubancot, mely megkötözve tartott, mint varázsló megrontott figyelem, súgja a szellemem. Állj lábra, csorbul a jellem! Ezt ha te igen – de én nem engedem. Fojtogató gondok az energiám majd ne gátoljátok! Jönnek új ciklusok jönnek a jó érzelmek múlnak köröttem az akadályok. Értelmem azt súgja nincs hova mennem! Visszatérek a régi utamra. Egyensúlyba legyen szívem központja. Új körről szóljon alapító oklevelem kicsi a jövőbe látó felém jövő képem Nem tehetek mást, mint a rossz erő elbocsátást, hogy szívem elnyerje a megnyugvást!

81

CIPRUSI MÍTOSZ Ciprus zord barlangjaiban A Neptunus vízárja nem mos, ahol nem szeret a tengeri kos hol sose rombol Szeiszmosz csak a langy szelek lebegnek istentől tudatos gyönyörűség, mint rég Küprisz kocsijához fűz a hűség s az éj halkan duruzsol még, a fodros mezején a tenger habnak láthatatlanul kísérője ennek a kornak Lám bajt nem okoz Ziprusnak az égi kos se oroszlán, mely szárnyas se hold – se kereszt, mert a trónért egyik se versenyez! Üdvözölve légy a földön négy világ elem Üdv szálljon néked ős tenger mély vize Melyből a tűz tör fel napként az égre. Szent üdv a lángnak – habnak E páratlan kalandnak.

82

BECSAPÁS Önbecsapás – hazugságot legyőzni semmivel nem lehet hazugsággal politika, diploma kudarcba mehet! Ha akaraterőm az önbecsapást a szívem előcsarnokából kiteszi tovább a lelki terhet nem kell vinni! A bölcs azt mondja: a hamisság az taktika az igazság mindig leleplezi a bölcs könyvben meg van írva. Lejárt az időm megszólal bennem az igazi fegyver. Az önámító hazugságot Bennem leleplezem, mert szégyenkezem!

TEHER Kocsival utazom, visznek s mégis cipelem a terhet Nem vagyok lelkem ura kinevet folyton az élet ne tűrd az embertelenséget őrizd a tiszta emberséged.

83

KÖZEL Ha közel volnál átkulcsolnám két kezed becézném álmaid szelíden Ha közel volnál megszűnne a sóvárgó szerelmem bár oly közel, mint a vágy az alvó virágon, mely kikeletre vár Leszáll az est, szemem bogara fénylőn keres, mert a fényt te adod belé a szikra a szemedből száll felé Nem vagy itt, így a szívnek kevés a reménye Így nem pirkad majd Bennem a hajnal fénye! Elköltözik örökre.

CSAK TE Csak te tudod homlokomról eltávolítani a magányt. Te, kinek tekintete okos, mint a gondtalanság Te hessented el arcomról a tétovaság lomha árnyait miként a tavaszi szél a dombtetőről szétfújja a horganyzó felhők sötét árnyait. Mint őrjöngő vihar villám Vonzalmad belém hasít!

84

BOLDOGSÁG Ha az ember egy életen át vegetálgat s csak élek terv nélkül a mának a forrás rezdülése elapad. Rogyni kezd a lelki fala Ha a bensőjét újjászületésre nem irányítja. Így minden álmom, tervem újjávarázsolni éltem szellemem azt súgja nekem amit kapok nem elég Várjak, több az értékem eltörött a hajdíszem díszlő fényem a lélekben. Legyőzöm a gyávát magamban Ne pihenjek saját árnyékomban a célom nagyszerű nem lehet a társam együgyű az ügy szilárdságot érdemel csakis a sikert így érem el. Támogatom titkos hitemmel Élhetek boldogan rongyos ruhában Aszfalt nélkül járhatok sárban De ha meztelen lelkem adásba felöltözik a fénylő boldogságban.

85

A VIRÁG A virág a nap fele fordul. A föld s ég között térség. A nap s föld között ugyan térség, ahol se föld se nap. A virág néz, figyel lenge ajkaival. Hosszú szárának szárnyaló vágyaival a napba kíván lobogni, egybe forrni vele, már mikor a vágyakozás elárasztja a szirmot és az egész teret a virág körül. Kapcsolat a növénnyel, köteléke a földdel gyöngül, s egyszerre a legdúsabb virágzásban elrepül. Ez a lepke a földtől – naptól függve a térbe marad, ahol nincs se föld se nap. Fantom vagy vándorló?

BOLDOGSÁG Valahol a bércen fenn, ott láttam a boldogságot. Nyúltam érte, de ő csak nevetett. Imbolygott felém, mint ki részeg. Átnézett rajtam, s ott hagyott és a boldogságom vérbe fagyott. Meghalt az kiről álmodott. 86

AZ ŐS VILÁGOSSÁG Akkor még az égtájak a földdel egybemosódtak a nagy angyalok a sors teremtők gyűlésben gyűltek megvetni a dolgokat a szép tündérek teremtették a négy világszférát a törvényt, jogot, szokást akkoriban égből hoztak királyt vele leszállt a korona, gyöngydíszes süveg Drágaköves jogar pompázó szentélyt emeltek a mennyek kapujáig Az Istennek tervezték a várost legyen a város az ember karámja legyen a város puha fészke legyen a király a népe őrizője.

A NAP Emelkedik a nap, már a hegyek fölé Fölragyog a látóhatáron szépségével betölti az egész földet sugarai átölelik a teremtés határait óh nap, te mindenkit leigázol simogatod orcám, pedig otthonod távol elpihensz nyugaton az ég alatt a látóhatáron. 87

ÉGI TŰZ Lehunyt szemmel átélem a fényem. Magamba fogadom a szellemi erőket. Már érzem, s úgy érzem élni jó! Ha a bölcsesség a tanító a külső sötét erők nem hatnak, mert elém került fénye a napnak. Ilyenkor Isten lakozik bennem. Tiszta az érzelmem . . . Fényemmel világítók másokat. Láthatóvá teszem a láthatatlant.

TAVASZ Fénylik a tavasz arcvonása, pedig nem könnyű a kibontakozása. Meg kell, hogy szokja a fényeket. Nehéz néki is elhagyni a sötétet. Már megszokta, s innen a nagy ragaszkodása. Ugyan úgy az énem reménytelen a sötétben. Kibontaná benső magját a fényen, de fél hogy rosszabb lesz mint a sötét reménye

88

ÁLMODOZÁS Milyen szép is lenne Ha az élet álmokból volna összeszőve Kiteríteném a szőttest minden este s magam rajta megkeresve a szép álom szőttest összeszedve Eltenném a rossz időre a csúnya álmot szenderülve Magammal vinném a temetőbe...

GONDOLAT A víz ha a pohárban kristály tiszta a gondolatom is fölissza a tiszta a rosszat eltávolítja a szerelem a tisztasággal hálva a hamisságot küldi a halálba a Tisztasága hűséggel rokonságban de mindkettő benne él az Igazságban az Igaz tiszta szerelem násza benne van a Teremtő mosolyában.

SZELLEM Mérgező lehet a gondolatvilág ha valaki át akarja ruházni másra a rossz gondolatát! Megszállja az embert a szellem világ s a gyenge átveszi a szellem rossz oldalát az erős pedig maga a szellem világ! 89

ELMENÉS Majd ha egyszer elmegyek Testem helyett árnyékom leszek Így majd mindenhova elmehetek árnyékok az éjben kísértenek engem már régóta lesnek legalább lelkileg nem szenvedek.

90

LÉLEK Megkérdem a lelkemet Lehet hogy én őrült lehetek szobámban élvezhetem a meleget. De lelkem oda száll ahol vihar a hatalom a szél pusztított szánalmon bánatos levelek köztt az avaron letört fejű virágok és bokrok Betelve a tövises utakon él a szenvedő lelki nyomokon ott él a lélek az ábrándokon.

91

ÉGI TŰZ Bíbor tüzek égnek a lemenő nap tüzel az égnek sarkában Tán a jó Isten alussza álmát Az ég aranyló kapujában. Tükör tavas álmát szórja a nagyvilágra hogy a világ öröksége ténykedjen birtokába.

92

VONZALMAS VÁGY Milyen jó lenne újra veled Fognám csendben a kezed nem beszél szád csak a szemed: Így egyedül vak vagyok nélküled nem hallom a szót mint a süket gondolatim nálad a föld alatt, de Veled vagy az égen Kereslek: de én egyedül vagyok a föld felett.

MEDREK Medrek Pereme ringatja a vizet Boldogságtól nevet álmában álmodik szépeket!

SZELLEM ÉS A LÉLEK Olyanok mint a mennyből kitaszított földre tévedt száműzöttek netán kaput tévesztett Istenségek kik leoldották magukról az ég a föld övének és köldökének arany zsinorát, s vigyáznak lebegve a fejünk fölött mireánk

93

TARTALOM Előszó.............................................................................................. 3 Reggeli gondolatok ......................................................................... 4 Álom ............................................................................................... 6 Idegen és a vadon lánya .................................................................. 7 Május elsejei novella ....................................................................... 8 Téli táj ............................................................................................. 9 Szürkületi atmoszféra ................................................................... 10 Genezis ......................................................................................... 11 Ki lehet zseni?............................................................................... 12 Ki nem lehet zseni: ....................................................................... 14 Ildikó Mosolya 1. .......................................................................... 15 Őszi séta ........................................................................................ 16 Szerelem a viharban...................................................................... 17 Tavaszi gondolatok ....................................................................... 20 Nyári borulás ................................................................................ 21 Bécsi hó......................................................................................... 22 Vásárhely ...................................................................................... 23 Utópia a jelen ................................................................................ 24 Tudatos gondolatok ....................................................................... 25 Más dimenzió, más lét .................................................................. 26 Derengés ....................................................................................... 27 Az idő múlás ................................................................................. 28 Mit vársz tőlem ............................................................................. 29 Gyerekkori idill............................................................................. 30 Karassó, ma Karasica ................................................................... 31 Barangolás a baranyaiszurdokokban ............................................ 32 Baranyai nyomok .......................................................................... 33 Hajnali gondolatok ........................................................................ 34 Bolygónk ....................................................................................... 35 Szabadság és a föld ....................................................................... 36 Találka........................................................................................... 37 Én és a világ .................................................................................. 38 Művész világ ................................................................................. 39 94

Leány vár ...................................................................................... 40 Időmúlás........................................................................................ 48 Óévbúcsúztató .............................................................................. 49 Energia erény ................................................................................ 49 Hegyek közti öböl ......................................................................... 50 Adventi bölcselet........................................................................... 50 Bánat ............................................................................................. 51 Újév ............................................................................................... 51 Pályaudvar..................................................................................... 52 Pillangó ......................................................................................... 52 Egy kisasszony szerelmes levele .................................................. 53 A becsapás lelki oldala ................................................................. 53 Hajnal ............................................................................................ 54 Harangok álma .............................................................................. 54 Más élet, mely ledobta a testet ...................................................... 55 Titkos álom ................................................................................... 55 Téli gyász ...................................................................................... 56 Életér ............................................................................................. 56 Forró éj .......................................................................................... 57 Szomorú ősz.................................................................................. 57 Szellemek ...................................................................................... 58 Odaadás ........................................................................................ 59 Tanuzoba ....................................................................................... 60 Februári klímaváltozás ................................................................. 61 Tánckórság .................................................................................... 61 A varázsvessző.............................................................................. 63 Ősrégi patikák orvosságai világszerte .......................................... 64 Különös régi orvosságok .............................................................. 66 Számvarázs ................................................................................... 67 A javasasszony .............................................................................. 69 Fizika ............................................................................................ 70 A nap fiai....................................................................................... 71 Édes kín ........................................................................................ 72 Szigetek ......................................................................................... 72 Ködös est....................................................................................... 73 Erdő (keleti gondolat) ................................................................... 74 95

Gondolat rapszódia ....................................................................... 75 Fény............................................................................................... 76 Vesztes .......................................................................................... 77 Baranyai idill ................................................................................ 78 Sírdomb ......................................................................................... 79 Szavak ........................................................................................... 80 Csend ............................................................................................ 80 Megnyugvás.................................................................................. 81 Ciprusi mítosz ............................................................................... 82 Becsapás ....................................................................................... 83 Teher ............................................................................................. 83 Közel ............................................................................................. 84 Csak te .......................................................................................... 84 Boldogság ..................................................................................... 85 A virág .......................................................................................... 86 Boldogság ..................................................................................... 86 Az ős világosság ........................................................................... 87 A nap ............................................................................................. 87 Égi tűz ........................................................................................... 88 Tavasz ........................................................................................... 88 Álmodozás .................................................................................... 89 Gondolat ........................................................................................ 89 Szellem.......................................................................................... 89 Elmenés......................................................................................... 90 Lélek ............................................................................................. 91 Égi tűz ........................................................................................... 92 Vonzalmas vágy ............................................................................ 93 Medrek .......................................................................................... 93 Szellem és a lélek .......................................................................... 93

96