KENÉZ HEKA ETELKA. Bölcs 2014

KENÉZ HEKA ETELKA

Bölcs gondolatvillanások

2014.

KENÉZ HEKA ETELKA

Bölcs gondolatvillanások

Felelős kiadó: Kenéz Heka Etelka Nyomdai munkák: „Norma” Nyomdász Kft. Hódmezővásárhely ISBN: 978-963-89910-1-0

Bölcs kelet Óh, ahol a nap fölkel, az úrnak laknia ott kell. keleten az erény száll, fény ül az emberek homlokán felnézek a magaslatokra, ott van a bölcsesség otthona óh a szűzi tiszta fényt kelet fölissza. keleten az emberi bölcsesség tiszta, a szenny e tájon lecsukja a szemét, legyek én a kelet leánya boldogságom leljem meg az úr magasztos tisztaságában, óh kék ég, te lágy selyemszatén keleten leljem meg a boldogságom, a fényözönben mindig én az égi úr várának magasztos szentséges ős nap küszöbén áldozom az úrnak keleten én, a kitisztult lelkem saját hevülésén.

3

Üzenet a szellem világából Mágikus művészet fantáziám titokzatos élménye fejedelmi gyönyört kínál! A szent érzelem bűvölet, a lélek rejtelmének üzenet a szellem világából, rejtett torlódó fénysorompó, fényözön, más bolygóval találkozó tűz költemény óh, te vagy a csillagszóró fény melódia bűvölet, a közelsége a szívhatalma! Az intelligencia, a lélek rejtett fényének tánca, fényszög titkos találkozója, átütő fényözön felszínre jövő fény terjed az anyagba, az idő körforgás vonzalmában.

4

Titokzatos érzelmek álma Köd A sötét téli köd borzalmakat szül a világ fölött. A reményt beszövi a bánat. Nincs kegyelem! A szív ilyenkor keserű, szörnyű erőtlen, bágyadt, a sötétség nem mondja a széles világnak, bocsánat.

Földanya Csüggedt fővel állok, mint őszkor a virágok. Lelkem mélyén mintha sírna megdermedt szívemnek szirma. A bánat ül bennem mélyen. Óh, földanya! Ölelj át engem!

5

Szellem Álmomban láttam a halotti sápadt árnyam fehér, fénylő, ezüstös ruhában. A szemem nézte a csillagokat, nem hallottam semmi zajt, de a szellemem bennem mindent mélyen felkavart.

Álom Voltam szikla bércnek arca, Elhallatszott messzi tájra a fennkölt visszhangja. Voltam égig érő lombos fa, Reám hajolt az ég homloka. Voltam mélybe omló zuhatag, mely előtte robajjal mindent darabokra szab. Lettem a világ végen rejtőző, egyedülálló berek, melyben szívem mélye, mint rab madár fájdalma úgy kesereg. Körülöttem lett az élet morajtalan, s merengek a part vadvirágiban. 6

Idő A megduzzadt idő folyama parazsas hídján a gyűlölet áradásán nézek a halál ravatalra. Keresem bennem Istent ki vezet a válságon át. Kapaszkodom kétségbeesve a benső titkos sugallatba, hogy ne gondoljak örökké a véres sötét alkonyatra.

Világi tragédiák A világ fénylő szeme már többször kialudt, lehűlt s égig jajdult őstemplomokat látva, miként nyelte el a láva. A visszhang most is hangzik, sápadt sugárösvényen az agy leplén halottként úszik.

7

Hold Az érzelmem visszhangja a csendbe kiált, s a vágyam hozzád viszi a sóhajom a légen át. Az égen a viharban a visszhang visszakiált. Az ábrándos Hold szerelmem viszi hozzád, s összefonja a mágikus érzelmünk szálát.

Világosság Ha megvilágosodom s Buddhává leszek, agyam szigetén már nincs árnyéka a fénynek, mert a lélek eggyé vált vele, s magába osztja, magába olvassza a létnek súlyát, mely pihévé válik át, s a lélek magába olvasztja saját árnyékát!

8

Lélek Titkos vándor madár a lelkem. Titkos ékköveket gyűjt nékem és az égi világnak, az örökkévalóságnak. Benne a misztérium hangja, a mágia titkos tornya, Ő a teremtő Úr hangja.

Csillagok Csillagsugárból van szőve a lelkem. Álmában engem földre ejtett az Isten. Ezt súgja nékem a mély tudat szellemem Szürke pórból lett a testem Összegyúrva belőle emberré lettem. Itt a csodás Földön hontalannak érzem magamat. Álmomban siratom a fenséges csillagokat. Kutatom, keresem az igaz otthonomat. Tudatom oda vágyik vissza a csillagos égbe, hogy a teremtő atyám ringasson szeretetben, dédelgessen engem a két kezében.

9

Szellem Összeszőtt engem egy titkos, láthatatlan szellem. Van nékem húsom-vérem, s egy csomó anyag, amely a lelkemhez tapad. nehezen lehet bírni, ahogy fájdalmat okoz a test. Lelkem száll, szabad, s mégis a súlytól örökké akad. Különös volt tőled uram e gondolat, hogy a szellemet és a holtat a Földön egybe vontad. A test örökké szenved, míg a lélek az ég felé repked. Miért is jó néked kérdem teremtő tőled: az ember felé e méltatlan tetted?

A tél A folyót, hogy ne fázzon a tél megrakja jéggel, a földet meg hóval lepi el. Az emberre nem gondol a tél. Rongyokban kell bujdosnia, ha fúj a havas, rideg szél. 10

A tél Zúgó patakok fagyva megnémulnak A vastag jég alatt a folyók majd meg fúlnak A természet meghal, gyászol a fehér temetése Hosszan várakozik már a tavasz ébredése.

Intuíció Figyeld a megérzéseidet, s ragaszkodj a gondolatodhoz ami eszedbe ötlött. Engedd magad vezetni jó útra vezérel majd, s nem fogsz szenvedni.

Báj Bájt áraszt a Földre az ég, s a Földön mindent éltetnek A meleg napsütötte Földdel az ég nászra lép A mennyei magok életre kelnek, s égi harmóniát tükröznek. 11

Cselekvés A hajtóerőd ösztönöz igaz, tiszta cselekvésre Többnyire külső életet folytatsz, de a hajtóerőd mégis belülről fakad.

Virág A virág éjjel alszik Egy különös orchidea a Hold fényében virágzik A Holdtól kapja a megtermékenyítő szeretetet Az ég nagy titkai ezek A Földre az égből mágikus áramok szűrődnek, s érzelmi fények a mély tudatunkba ömlenek.

Tükörképem Tűnődő világomban szeretet hangok szűrődnek, fényrezgések érzelmi mély tudatomba ömlenek, mágikus vágyak álmodozón érintenek. 12

Tél búcsúzása Óh hűvös tél, téged kevesen szeretnek Beburkoltad a hideggel testünket, s lelkünket Vidd magaddal a makrancod honját Lágy napsütés hozza már a Földnek várt újulását Had nyújtózzon a fű a cserjék, bokrok mellett, s legyen bimbó a bokrok tetején, egy-egy harmat üljön a szerény virágok hegyén.

Éber álmom Ágyamra dőlök s álmodom drágám rólad ébren a vágyott álmot, s közben siratom az elszállt ifjúságot Oly sivár egyedül az élet Hétköznapnál szomorúbb az ünnep Óh, csendes ágyam, boríts reám álmot Egyedül vagyok s kérem az Urat nyugtassa meg a szenvedőt mielőtt bánatom óriás heggyé nő.

Bölcselet Hiába várod sikered, ha nincs melletted az égi szellemed Az égi jótevőd, a földi védelmet Így veled van istened. 13

A por Többször úgy érzem, ős vétek, hogy megszülettem, ide a Földre a lábam betettem A csillagok jeleket rajzolnak Az eget vizsgálom áradnak a vonzalmak belőle, hogy örüljek lábam alatt a pornak A porban vánszorog életem A port én nem éltetem, és a sírba magammal viszem porból lettem, por az életem por a tetemem, s a porban magamat örökre eltemetem.

Érzelem Az érzelem erősebb a földi anyagnál A kitisztult világosság a lélekben összeáll A tisztaság eléri a méltóságot, s betölti az anyag világot.

14

Az emberiség Temérdek ember néz fel komoran az égre Keresi a támaszt a fenséges úr kezébe Megszabott a sorsa Lehet, hogy az eget nem jól szolgálja? Akár merre lép, árva Leselkedik az ég szavára Az élet rügyei kipattannak s gyorsan elvirágzanak, a földbe hullnak Mennyei jel nélkül örök időre alszanak.

Te és én Te meg én Ketten lettünk egy, ugyanaz lény Te vagy bennem az éltető ereje a lelki fám ágának Te vagy a pihenés és szeretetet nyújtó a lelkem madarának. 15

Érzelmi pillanatok Szerelem Szerelembe esve bennünk a fény árad. Összeölelkeztek bennünk a gyönyörű fényszálak. A fényem fele nálad, mely feléd a fejemből árad. Levetíti a Napot neked, nekem, s a kettőnk lelki világának.

Éjjel Bennem feltűnt a csillagod s égi jelként hagyja bennem a nyomod, mint futó csillag szalad a testemen, lelkemen át s kerülgeti a lelkem csillagát.

16

Remekmű Isten remekműve vagy a kozmoszom színpadán, tűzjelként jelensz meg lelkem remegő falán. Érzem a csillagokról érkezett a világ ködébe. Engem varázzsal éltet, s a lelkemnek fénylő küszöbe lett.

Hieroglifa Élő jel vagy te nékem a mennyem kapujában. Szemed fénye a beszélő krónikám. Fénymagja a szemed, írja fel bennem a mélységembe merült tiszta áhítatos érzelmem. Emlékműre változik bennem át: a fény rezdülésre megelevenedik bennem a belém vésett örök hieroglifád.

17

Isteni vonás Legyen a te arcod, drágám mindig derült Szemed a boldogságtól fénylő legyen mindig s mindenütt A Hold mosolyát hintse reád s a boldogságtól viruljon orcád Ha elmegyek végleg, így gondoljak reád.

Szeretet Ha a boldogság beszélni tudna, s látna elmondaná, hogy nem bűn szeretni ez érdekhajszoló, rideg világban Az ember a tetején a sok bűnnek legjobb teszi ha szeret míg a vér erébe lüktet Szíved értem dobban szeretve, mert szívem véle összedobban a nagy szeretetbe.

18

Fohász érted Óh, fohászkodom érted Legyen áldott a te szíved Házunkra a szeretet boruljon és tegye mennybolttá a szeretet lénye Ha leszáll az alkony a mára a Nap fáradtan elül de a házunk félhomálya a szeretettől felderül. Mi együtt vagyunk ketten, becézve egymást ajkunkon Óh, ezt a boldogságot én vissza még hányszor sóhajtom!

Álom Láttalak álmomban hármas alakban: a vágyat, téged és az árnyad A gondolat falamhoz tapadt és zajongó végzetem maradt Már nem fénylenek a felém jövő sugarak Megölte bennem a hatalmad!

19

Hercegem A szemedben látok egy gyöngytavat, melynek hulláma engem eláraszt, mely eloltja szomjamat, mely olykor fojtogat, s lelkembe zárom a hullámokat, mely belül olykor simogat s mely bennem, úgy érzem sohasem apad, mely nem lehet sohasem sivatag.

Keringő Óh, keringjen bennem szavad, mely az égig hasogat Legyél úr a lelkem birodalmában Legyél őr a kincstárában, mely néked nyílik szét Te élvezzed a sok kincsét, mely ha boldog gyönyörűséggel villog a Napra reád visszavetül sugara, s a lelkem a lelked virágzása.

20

Virágfüzér Virág füzér vagy te a lelkemben Illatos olajat csepegtetve Bódító illatú a szellő körbe Mámorító a szerelmed Te vagy az őr a virágos kertemben Boldogságom lelem e földi jelekben A te szíved jegyében.

Lidérc álom Olykor szörnyű sötét az álmom Látom jön velem szembe a halálmásom Beszélget velem, mosolyog reám Körbetáncol a lidérces álom Lehet akár a lelki halálom Ha kialszik bennem a fény néma sikoltás leszek az Úr ölén.

21

Múltból bölcs idézetek Bírám Legszigorúbb bírám én vagyok Szomorúság megélése az, ha nem úgy cselekedtem, amit bensőm kért tőlem.

Hangok Hallgass a bensőd hangjára Az az életben a leghasznosabb tapasztalat, amit a bölcsesség szelleme ad, s nyújt neked.

Sugár Ha te engem szeretsz, s magadénak nevezel az Úr szeretetével rendelkezel Ha a Nap nyugaton kel fel, s ha ő úgy akarja az ember el kell hogy fogadja Az ő cselekedete sohasem hiába. 22

Tudatsík Ne kötődjél anyagi dolgokhoz A Földet tanulóhelynek tekintsd Ő egy közösségi kolhoz, mely kell az égi vizsgákhoz A szellemi bölcsesség tanai a tudatod isteni síkra tereli.

Vágy Ne vágyjál túl sokra Ne légy irigy másokra Légy mindig türelmes, kedves és engedelmes. Szereteted vegyüljön el a szeretetemmel. Így majd ragyog bennünk örömünk, s meleggé teszi szívünk.

Gyöngéd A gyöngéd sugaraid hullámoztasd magad körül Így majd eléred az isteni szeretetet, mely legmagasztosabb, igaz szeretet. 23

Énem A szavakba öltöztetett gondolat nem mindig fedi, amit az agy mondani akar, hisz ő szebbet szeretne kifejezni Nem elég mindig néki a balga szavak ezrei Az énem s a nevem néma Ő némán is tud létezni.

Igazság Az élet csupa káprázat A szellemem reám rakott titkos láncokat, szemfényvesztést, átkot! Az életem tudata mélységbe merülő látnok Verje meg az ég a látszatot, Ha nem ismerhetem Meg a földi igazságot!

24

A vitéz Nap Az ég megszülte a Napot Ő kezdettől bennünk lakott A lelkünk, mint sólyom madár fölemelkedett, s viharokon át igyekezett meghódítani a Földet Az eget villámok hasogatták s bömbölt az orkán hegyen völgyön át S íme, az égen feljött a Nap A tenger és az ég között rakott egy földi torlaszt A földi istenek énekeltek egy héten át nap mint nap Így üdvözölték a vitéz Napot, mely a földnek, embernek adott alakot

25

Krónika Véresen csillogó sziklatömeg az ég felé mereng Meredek sziklafalon rohanó patak a völgybe zuhogva szalad Többször volt már amint ömlött a sziklazuhatag, s megtelt vele, kiöntött a patak A völgyen gyilkossá vált Ölt embert, s szelíd bárányt Elöntött mindent, ami az útjába állt, s a vízfolyam nézte, mint Istent a kősziklát, melynek visszhangja démonná vált.

26

A szeretet törvénye a tűz Szeretet tüze Nincs más barátom csak a szeretet lénye Ez a világi szeretet törvénye Nincs más dolgom, mint a fényt magamba hívni, mely bennem a szeretetet szüli.

Különös virág Egy különös liliom csak a holdfényben virágzik A papiha madárkát csak az isteni ambrózia élteti A szeretet benned és bennem az úr lótuszvirága gyökerei.

Igaz barát Igaz barátomat a szívem tükrébe zártam Már rég erre vágytam Csak befelé fordulok, s magamban őt megtalálom. 27

Az ég rejtelme A tudatom látja a csillogó eget Látja rajta az ezüst kristály tengert, csillag városok utcáit, arany rezgő fák leveleit Óriás gyémánt barlangok sorakoznak Arany ruhában nyüzsög sok-sok angyal alak Lehet, hogy őseim a csillag utcákban laknak, s lakosztályukon szín arany az ablak? Megidézte az eget bennem a tudat szellemem, s nagyon jólesett nékem kirándulni a titkos ég ölében.

Sugár A fény hatalma a gyűlöletet megtöri Gyűlhetnek felhői a bajoknak ott ahol a csillagok ragyognak, ha a szívedben fénysugarak támadnak.

28

Éltető víz Gyönyört kínáló víz Vigalmak kertjén te vagy a ragyogás Öntözött fenyő vonulás Te vagy a tavaszi virágok álma Ég szűzi esője, a földnek aratása Bőség folyóban téged áld A Föld néked mond imát Visszhangja az eget hasítja át Te vagy a vízben úszó égi pálma illatos, éltető magja Az Úr élő képjele Az anyaföld drága ékszere Te vagy a báj gyémántkő alapon Te vagy a tisztaság a fénysugarakon.

Az ember Az ember szíve érzelmeket ont Egyedül a félelme sikong Magára ölti a gyászt, mert szerelme odébbállt nem hall mást, csak a saját sóhaját.

29

Ékes szózatom Hűvös búcsúcsók A zefír felhőket süvítő szélvihar váltja fel A hervadt virág dérkoszorút visel nemrég még a virág reáhajolt gyengén a patakra, s a hűs víz rengő habja simogatta Némává vált a zöld liget, kopár ágain jégkristály integet Megunta már a hideg éjszakát az ég Szívünk is látja már odabent a virító kikelet seregét.

Sötétség bánata Óh, csodálatos fény Te lélek zengemény Óh, jöjj, szállj az égre tűzpiros madár a szemem keres, kutatva jár Hol van már a fényjel? Hol van, mely a sötét értelem éjszakáját űzi el? Óh fény, az igazság égi hírnöke tegyél békét a sérült keblekbe! 30

Téli napsugár Betakarta magát a világ hólepellel Így próbál harcba szállni a téli hideggel Földanya álmodik a tavaszról Az eget elhagyta a fény, a légben ritkán száll csak olykor, mint egy szál aranytoll Sötét a szobám, sötét az éj Megvakult a nappali fény? Óh, csak jönne már a Nap A szemeim a ragyogásba fúrnám Szívemhez sütne be a fénysugár a lüktető ércsatornán Úgy érzem most, hog y halálomig meg sem unnám.

Égi hívás Óh, szánj meg csöndes sötét álom Tekintsd mily szomorú a létem Lassú elmúlás ez nékem Nem tudok már remélni a korhadt keresztfa alatt, míg az élet keskeny köréből a hívó szó átalhat.

31

Tenger Sétálok a tenger partján A lemenő Nap az ég alján bíbor színt szór reám, arany színűre festi a ruhám Utána eltűnik a tengerben a Nap, s összeér a víz az éggel Nem látok már csak árnyakat Mély titkot szór reám a sötét tengerpart.

Fergeteg Óh, borús fellegek bennetek szíveink darabokban hevernek jönnek elő fehér fellegek árnyat a lelkemnek sokszor ők is vetnek érzelmeim kitaszítva a vihar fergetegnek Fölkapja a szélvész sodorva A lelkem szétdarabolja.

32

Álomszép A természet óh mily remek A lábam előtt fekszenek virágos zöldellő háremek A szellő rejtélyesen susog Úgy érzem, hogy előttem látok egy gyönyörű álomvilágot.

Sötét éj utazok a ködös éjen át Itt-ott látok egy álomban ringó régi tanyát az úton, figyelem őket, amint itt-ott még üdvözlik az arra jövőket Csillagtalan az éjjel Nincs az égen fényjel, csak az értelem fénye beszélget a sötéttel Ahogy figyelem egy ház ablakát a lámpa fénye szűrődik ki itt-ott a résen át Szabadulni vágytak, s nekivágtak a sötét világnak Csend borult a tájra, csak a bezárt fénysugarak szálai jelezték, hogy ők itt laknak az ősi házban. 33

Rózsák Ma még nyílnak számodra a gyönyörű rózsák Holnap már hullajtja szirmát Mindenre ráteszi a mulandóság a homályt.

Nosztalgia Ha az országon keresztül utazok A tájak szépek, itt-ott düledező tanyák A múlt század korából nyomok, Szomorú ősi várromok, régi tégladarabok Úgy élnek bennünk, mint kisebb múzeumok Régi téglák emlékezete Bennük él a kísértete, Belénk fájdalmat csepegtetve Ahogy a szekerünk szalad az országon át lelkemben érzem a nosztalgiát.

34

Egy nemzet A földön a jaj hangok elnémulva sírnak Homály ül a börtönök falán Rengeteg sötét jel az ég alján Az ország sóhaja hideg ködben botorkál Az ég fejünkre már csak jeges havat szitál.

Forrás Óh, emlékezetem lapja Töröld ki emlékezetemből ami rossz és léha Szükségem van a törlőszivacsodra Álmaim visszanyúl a tisztaság határán túl A hegyekben égi erők rejlenek Megérett tettem fenntartani nem lehet A lelkemben duzzad az akart váltás Feltör az aljból, mint fakadó vízforrás.

35

Hajnalcsillag Óh, a hajnalcsillag feljött az égre megint s ahogy így nézem őt mosolyogva délre tekint Csillog a gyöngy szeme fényességet s bőséget hint mielőtt eltűnik az égen megint.

Emlékezetes félhomály Gondolatban nálad jártam e csodás fátylas félhomályban Különös varázslat szállt reám Kizárok minden gondot házam és szívem ajtaján, mély érzelmem bennem föléled s áhítattal körülvesz téged Az ostromolt, vágyott szeretet Igaz érzelmű hívővé tesz Szívem tájának tiszta csendjét, magas sejtelmét mélyen magamban hordozom Lelkem e magasztos kertbe veled eggyé vál örökre Ily áldott érzelemben éltünk akár a mennyben is lehetne. 36

Gondolatok Kővé dermedt gondolatok ezre hegycsúcsként merednek reám A kővé dermedt ezredekbe hegyekké nőttek a földi energiák Bennük érzem a nagy szellemek lakosztályát Ők kötik össze a Föld és az ég magaslatát Ők a mágikus közvetítő energiák.

37

Kikelet Ők zárják magukba A magokból a gyökereket, Óh, a fehér csendben Sok titok él, s a gondolatom Hozzám szól, s beszél Télen a nádasok Titkokat zúgnak S a szellősuhanások megmaradnak tanúknak, S jön a kikelet tavaszra Megnő a belvilágom bizalma S hallod, amint árad Feléd a föld dala, S a földanya boldogan ölel magára.

Szeretet A szeretet legyen Benned oly nagy, Mely lángra Gyújtja a napot! Az érzelem Legyen benned Hófehér lepke, Mely az égből Esik bele a lelkedbe. 38

Tanya A Tanyák mély álomban Szenderegnek – Révedésben merengenek, Hangtalan szavakat, Titkukat vigyázzuk, Figyeljük, áldjuk, Őseink bölcsőjét Lelkünkben találjuk, S nyomaikra vigyázunk. Tanya, e szó a mélyből Sűrűn tör föl, Te élősködő gyönyör, Lopod olykor az erőm, Olykor tőled nő a hőm.

Tudat tágulás Idők végtelenének Mély merülésébe Szökő gondolatokban A tudatom kitágul, S visszafelé táruló Képek sora a fakadó forrásából Megjelennek 39

Bölcső A bölcsőben ring a titkos idő Az ember nem figyel, mint rohan tova az idő Csak alkotni vágyik, mert néki kell a fenséges dicsőség Ott villog máris az idő kezében a koporsó és a szemfedő.

Kristály Az idő homályos kezdetében a szívem földjében szerelem örök fáját ültette a szívben Bátran áll a szeszélyes tomboló vihar elébe Lám az idő fosztogatja Hiába ölelem ágait Hiába rakom koszorúba égi virágait Az Isten nem vidít, pedig őszinte érzelmünk az időben kikristályosodik.

40

Az ember a Földön Az ember csillaga az égről el van oldva A Földön él örökös változásban! Mindennek ki van szolgáltatva Lehet kozmikus hadjáratok célpontja Benne megy végbe a csillagok háborúja Támadni nem lehet, mert meg van szabva Az égtől a rendszere, melyet a karmája hozott néki létre Az ember az égtől örökké át van világítva Így folyton változásban van Köré hálót hiába sző, mert elszakad, hisz ő lebeg ide-oda, akár a felhő Az érzelmi vetülése is olyan, mint a köd játéka: felragyog, s végül csak sápadt marad Az érzelmek felébrednek idő után elenyésznek Semmi sem marad meg Lehet ártalmatlan jóindulatú, de körül veszik zsákmányoló hadjáratok Az erő leigázását jósolják másik csillagok Jöhet benne derű borúra Benne marad a csillagok háborúja!

41

Föld szelleme Olykor hűvös köd száll Kihunyt az égi fénysugár Hideg titkos borzongást érzek Lehet, hogy hűvös sugárzása bennem a Föld szellemének Óh, szellem az életem Hűvös viharokkal veretem Sajog már minden idegem Szívem ámul sajogva Kérlek takarjál be hantoddal Lelkem az égnek ajánlva Hulljak vissza a Föld szellem porába

Harmat Kora reggel az ablakom alatt itt járt a harmat Nem hagyott sok nyomot Megöntözte a virágot, füvet s a falombot Mindent megsimogatott Mire feljött a nap, már gyorsan el is illant!

42

A föld Milyen fennkölt, lélegzik a Föld! A világon minden lélegzik, Mert minden lélekből születik.

Életfa Hogy gazdagítsam életfámat mielőtt még kiszárad? Nem tűnhet a jó ügy mindig látomásnak Így reményem ne legyen törtarany Az életem kilátása lendüljön hamar.

Hatalom Korszakváltásokon át az elhullajtott vér nagybetűkkel embereket formált Föld emésztő hadjáratokat a nagyhatalmak mindig is akartak.

43

Kelet Keletről jössz felém, ahol a Nap támad Isten küldött nékem égi adománynak.

Cérnaszál Född be karjaiddal vállamat Vess belém időt hadd haljam ékes szavad Hadd érezzük, hogy szerelmünk arat Reménységem égő cérnaszál, szívemből pattan s lánggal ég a fénysugár.

Homály Nappal is a homály reám hull A valóságot fogadjam árnyékul A csalódottságtól fáradt a lelkem, mint árbocot kereső sirály a tengeren Az éltető segélykiáltást se ő, se én sehonnan nem hallom, nem lelem. 44

Tűz Fölnézek az égre Mintha a világítótorony égne! a szellemem fénye világít a sötétben Az arcod megláthatod benne Tükröződik lelki világom, ha a szemeidet meglátom, ha jössz hozzám az éjben.

Vihar Veszélyes borúja a létnek Villámokat szül az ember rövid életének Szakadék szélét vizsgálom Összedől a lelki világom Erőkké viharzik a bajok árja Átkokat szül egymás után egy rakásra.

Magány Elszigetelve élem éltem magányosságom páncélszekrényében Saját lábamon ide menekültem Lelkem kincsei mélyen elásva éli világát a magányban Jut belőle majd fénylő ravatalra 45

Ajkak Szellemünk érzéki szála a sötétben is átlátva A sejtelem súgja, a tudatunk tudja, hogy egy napon elmúlva a lelkek együtt maradnak, mert csillagaink összeforrnak A fényben fölismerik egymást az ajkak.

Homály Az ős titkos homályban találkozik két szellem Egymásnak mondják: én önt valahonnan ismerem Ő nem lehet nékem idegen Időn kívüli térben is szeretem Ez az ősi láncszem nem lazulhat meg sohasem.

46

Tehervonat Fogadj el engem Ne tipord lelkem Nagyon régóta már szerelmem ballag az idő tehervonatán Óh, tiszta érzelem ragyog a gondolat csúcsán, szellemem szilárd trónján Rázd le a bilincset magadról lazán.

Orfeusz Mint Orfeusz, a sötét világnak énekelek A fa is látja szememen a könnyet A farkas ordít: figyelem! Hol marad a sorstól felém a hírhedt kegyelem?

Öröm a szívemnek öröme a boldogság székhelye Istentől van az erénye. 47

Kígyó Óh, varázsló kígyó Zsugorítsd bennem magadat Ne zavart érzelmi világomat Sötét szellemed nehezen tűri erényemet, mert a hamis hatalom uralkodó árny a karmámon.

Ördögi kör A gondolat felőröl, hogy az élet egy ördögi tánckör Mosolyog, nevet, őröl Látszik a hatalma felhúzott szemöldökéről Ne csábítson az ördög tánca Kitaszítom belőlem az alvilág hatalmába Ott játssza el a hamis szeretetet Bomlasztó veszélye így nem fenyeget.

48

Lovag Óh, jöjj lovagom, amíg a lelkemet adom Varázsod bennem tágulhat, a boldogság tengerébe folyhat Óh, jöjj ítélet idő törd össze köztünk az akadályokat legyünk boldogok, akár a madarak.

Révedés Az életem nem réved Szellemgörcsöm szétzilálja a vérsejteket Szellemem suhanj az élet kemény göröngyén Suhanj, akár a lézer fény Legyél óriás tettben Legyél óriás érzelmekben.

49

Hajam Ne legyek én szívedben sohasem élve elkopott Ne legyen mosolyod megszokott Legyen mindig a találkozás a vágyaktól egy őrült láz Parfümöm illata emlékeztessen mindig a hajamra Így meglátod tán szemünkben ott virul a hétszínű szivárvány.

Tűzcsíra mag A tűz fut, szalad, mint a tüzes láva e felgyorsult, lobogó világba Fénye benne él a csírájában, mint ujjongó hír szalad körbe Kijön belőle a fény öröme A hamu lassan lankad, de a hamu alatt él a csíra meg a kárörvendő tűznek letéve a földbe az új alap.

50

A szív A szívek dobognak el minden panaszt, amit az agy gondolat sugallata reá tapaszt Midőn súlyosodik a kebel az erős ütésekkel ha elzárja tőlem bármifajta gát a boldogságom ajtaját Midőn a rémkép bólintgat az álmomból felriaszt Midőn kinn az éjmadár sír A szívnek is valaki gátat ír! Ilyenkor érzed a lelked halvány árnyát, mert ilyenkor a szív halálra vált

Érzelem A tiszta érzelem Lelkemben hálót font a szerelem Az égből hozzá hajolt e gyönyörű forrásvíz, mely szívünkben szomjat olt Az érzés felénk száll tisztán, hűn, mely nem lehet sosem bűn, midőn bizalmat szí a szívem mámoros boldogságban pihen.

51

A holtak misztériuma Mily titokzatos az éjben a fejfa árnyékképe Bánatos hangja van az esti sötét szélnek Komorak az ősi platánfák Félve hallgatjuk a kuvik titkos sírását A sírkő fehérsége meg foghatatlan különös fénye Olykor kísértenek másvilági hangok Szinte reánk tapad a mágikus telihold A temetők titka kővé dermed a rengő éjszakában.

Lélek Óh, lelkem virága Te, gondolatom álma Képzeletem színes palántája Költészetemnek szellemem varázsa Olykor szívemre tereget szerelmes perceket Olykor szívem kinn jár a viharos éjben, a följajduló halálfejes, sötét, borús szélben Halálos tűz veszélyében. 52

Vihar Viharok dúlják lelkemet Villám hasogatja az eget Titkos ösvényeket, utakat szel a szemnek, Hullanak a szikrák Láthatod égő láncolatát, s egy csodás égi mutatványt.

Balzsam Felhőkoszorútól szomorú az ég Nem süt a Nap már rég Nélküle rideg lett a lét Gondolatom az eget bearanyozza ha ábrándosan élsz a tudatomban, mert a szeretet sugara újra s újra égi lelkünket balzsamozza.

Az emberi agy Óh, emberi agy Rengeteg szép szó birtokosa vagy A földi dolgok nem tudnak hosszan lenyűgözni, égi kalandoktól visszatartani Vonzereje mindig erősebb és zarándokútra indul benned az égi lelked Az agy elkísér e kalandos útra A térképet néked felrajzolja. 53

Mocsár Nézem a szobám ajtaját Emlékem szalad velem a hűvös éjen át A múlt idő fátyla lebben a benső látomásra Kopogok az úrnál, hiába a visszhang belefúl a mocsárba.

Isten istenben bolyongunk, mint szegény holdkórosok Bennünk a szeretet hívja elő az isteni visszhangot, mert az emberi lélek nagyobb vágya – arra várva, embertársam hidd el, hogy megetessék igaz szeretettel.

Visszhang Úgy érzem az élet reám árnyékot vetített Szél veri lelkem hidegen Megdermedt szívem istenem viharok között, tűzben ég szavad Panaszom néked visszhangzat. 54

Nap Örömtelen, üres, rideg falakon a penész ül mindenhol Kesergő emberek nyögése nem hallatszik fel az égre Gyötrődik a világ! Dicsőített fenség, döntsd le már a mohás falat! Tűnjenek el a földi rémek! Mire jók e gyötrődések? Meg kéne üzenni már egyszer a népnek!

A világ A világon csak a veszély örömét lelem Bárhova néz a két szemem, hogy bizonyítsa a lelkemnek vágyát, égi származását Amíg gázolom a Föld hitvány, sáros porát Keresem az utat magasabb körökbe Oda vágyom menni örökre.

55

Lélek bolygó Az Isten lélekbolygóján a lelkek végtelenek Az édenkert csakis ott lehet Ott érzem a szívben a titokzatot, sejtelmet Ott ahol a csillagok tartják az istenek felett az eget.

Zene A zene rejtelmes és mélyen titokzatos Lelkünk tőle gyarapodik A zene gyógyító orvos Benne rejlenek mennyei sejtelmek, misztériuma körbe kerít Ez mind bennünk is mélyen lakik.

Gondolatok Miért is hagyom, hogy a hétköznapok bosszúságai a mélységbe lehúzzák a gondolatot Szőtt képzemények, a szorításból ki kell szabadulnotok. 56

Vitéz Az élet a próbák nagy vitéze Belenéz mélyen a vésznek szemébe Kiben erő van ott Isten lakik Őt megrendíti a hit Eszméjéért kiáll Szívének ez a szabály.

Uram Lelkem hozzád suhan Elvesztettem a kitaposott utam Sziklakőbe botlok szomorúan Véres, lüktető nyomok, nem lesz szívem már sosem boldog.

Az élet Nyoma veszett a kényelemnek Csupa rohanás az élet Visszasírjuk a nyugalmat Felidézzük a múltat Életünk a stresszbe fullad 57

Zene Az örök valósággal azonos, a zene rejtelmes és titokzatos, mint minden, ami bennünk lakik Hallgatod csoda áradással, s eggyé válsz önmagaddal.

Szívem Szívemben bánatot hordok Valaki benne villámháborút okozott Óh, mágikus erő járj át! Lelkemnek hozd el igaz adományát!

Szemed Drágám, a szemed vidít, Leheleted melegít mosolyod fényt hoz, melyet a napsugárból leszakít Szívem a szíveddel keverem Szíved e játékban olykor nem lelem Ilyenkor bennem a Nap elsápad, a csillagok fáznak amikor összekuszáltak az álmok Olyan ez mint a sápadtan égő, bágyadt gondolat. 58

Elmegyek Eltávozom tőletek Lábam alatt könny pereg Sírnak majd a falevelek, de nem hallják az emberek Hulló csillagok megüzenem nektek, hogy a pusztulásba veletek megyek.

Fal Úgy érzem olykor, hogy engem valakibe temetnek Valaki megtagad engemet Körülöttem sötét dolgok ülnek Reám szállnak sötét hatalmak, a szívemben magas falat raknak.

A Nap Hát nem érzed? – kérdem tőled A Nap szeme a sugár és a lélek Szemünk fénye is napszerű Ő a Naphoz hű, hisz ugyanazon fényű Sötétben a szem nem lát, csak ha átveszi a Nap áramlatát. 59

Szemed A szemedben látom a lemenő Nap bíborát Látom benne a hétszínű szivárványt Látok benne egy csodás tavat, a szempilládtól titkos árnyakat Látom, amint a Hold ezüst fénye behatol a tó közepébe, ó – A tóra szerelmesen néz le Szívem szemedben dobban Érzelmi áradásunk fent kezdődött a csillagokban.

Gyertya A szobámban a gyertyafényben víziókban a lelked érzem Látok egy hervadozó rózsakertet, egy sápadt búcsúlevelet, könnyes hulló csillagot, melyet a kialvó gyertya fénye lelkemben itt hagyott.

60

Sír A temetőben a hideg márványkő nevemet hirdeti Ha olvasod szívedet a nevem visszavetíti Azt súgja: ne szűnj meg drágám szeretni Voltomat emlékeim majd hozzád viszik Lám síromon az aurám, a mennybéli fényruhám Pecsét a földi szerelmünk halálán.

Szellemem Szellemem drámaian tapogat a sötétségben Keresem az igaz otthonom szüntelen Keresem az igaz szeretetet, amely az úrhoz fölvezet Gyötör a honvágy, a halhatatlan bizonyság Keresem az elveszett fényem, mely szólít igaz nevemen Óh, szárnyaló képzeletem! Hol találom a titokzatos örök létem?

61

Koszorú Fejemen a koszorúm már régóta nem vidít Virágai lehullanak, az alvilágban elvirít Tavaszon nektár íze fanyar az ajkamon Felém bársonyos fekete gyászköd árad Így rózsás álmom is halálra szárad Az Ámor csillag hideg vérrel méri szíved, mely már felém ritkán lüktet Ha már mindenki a Földön elfelejt engem, babérkoszorúm magammal a sírba viszem.

Tükör világ Álmaim tükörvilágába szeretet hangok szűrődnek Tudatomba érzelmi fények ömlenek Lelkem világa keresi az elveszett szeretetet.

62

Fénytörés A halál és az újraszületés közt fennáll egy kis rés Az ember lelkében a fénytörés, halálos kés Az emberi élet magában hordja haláláig a keserűséget Egy életen át kutatja emberi mivoltát Egy napon a Föld megtagadja gyermekét, s néki a földben gödröt ás Megtörténik az elhalálozás Megtagadja az anyaföld tőlünk az élet melegségét, elfojtja felettünk fényét Meg leszünk tagadva égtől, Földtől Az alvilágból sírások hallatszanak föl A Heka Tomba vérengzve öldököl Vérrel írja az égre föl, hogy a világon mindenkit megöl.

63

Az idő Az idő fut, száll, hisz most sem vár! Reményem újra és újra örökké szétdúlja Mire e sorokat leírom a toll mellett egy perc alatt e világból ki is múlhatom. Az idő gyors szekerén lemarad mindig a várva várt hitem Az idő szétdúlja újra meg újra Mire e verset a világnak leírom közben el is halálozhatom A világon mindennek ára van Mindent meg lehet venni Az időt nem lehet senkinek lefizetni, mert ő égi s csak azután földi.

Nézésed Egymásra néztünk titokzatot érezve s a lelkünk misztikus énje atomvillanás szemcséje beleégett egymás személyébe Egy ösztönös pillanat műve, mely vetülő fény és árnyékunk szövője. 64

India Óh, India, te mesevilág! Jó rólad álmodozni az ember lelkében a titokzatot ringatni most úgy mint vala régen Te voltál és vagy az elveszett éden keressük a boldogságot benned véljük megtalálni e misztikus, csodás álmot Ezeregy éjszakán kínálják isteneid fájó lelkünknek balzsamát Te vagy a mese az égből Te vagy a földi gyönyör Te vagy a napsugaras fény Te vagy a különös csoda az ember bölcsőjén Te vagy a bölcs lótuszvirág Templomaid néznek a csillagokon át A Hold is megcsodálja a sok-sok márvány pompáját.

65

Az árnyék Az árnyék a bomlasztó, sötét elem Alázatossá válva fordul a fény örömének szolgájául A bölcs ember a bajban fölébred s követi benső, isteni önvalóját Az ember égi lovag hajt Az apokaliptikus csillagjóslás szelleme felszabadul, ledobja bomlasztó anyagát, átéli az utolsó ítélet szimbólumát.

Édesapám Édesapám szellemi sugallata: lépj ki édes lányom az igaz útra Feszülnek benned az energiák Várnak még reád jövendő csodák égi erők a lelked mélyén szunnyadnak Ez az isteni misztika érlelő kora Aki éretlen, e korlátot börtönnek tartja Ha valami még nem érett meg, nincs itt az ideje Így az ember a sorsa eszköze.

66

Jelen A jelenem azt súgja: ne várjam a jövőt Itt és most szeressem őt Ne nyomasszon a múltam Magam kárán már eleget tanultam Bízzak szellemem akaratában Majd a sorsom motorja hajt Röpít a szél majd meggyőzőn Íg y nem lopom el a jelentől az erőm.

Sors Sorsom rám nőtt, akár a bőröm Szívemben elbujdosott az öröm Megújulás mágiája méltón működj bennem Sorsom lába engem az ég fele vigyen.

Energiák Rossz energiák távozzatok tőlem érezzem magam a fenséges fényben A teremtő jósága szálljon reám sugallatába, s visszatér a hit, remény, kedv, erő, Bíztat a jövő Belőletek él a vereségem Térjek vissza az erőm terébe. 67

Célkitűzés Ahhoz, hogy távoli célod elérd Nem mindegy, hogyan osztod a hited s erőd Iránytűd ne a vágy legyen Az igaz bizonyság vezessen ne aggódj, segít a láthatatlan világ! Ne veszítsd el hited! A hanyatlásban is lehet égi áldás törekvéseidben szellemed kísér A felhajtó erőd alul él, legyőzhetetlen ha lelked szerény Az alázat a bölcsesség alapja Kozmikus erejét a bölcs emberbe rakja vonulj vissza lelked várába Amíg a vihar fejed fölött elvonul: oda vonulj vissza A bölcs ember lent van és fölkerül Szabad szárnyain a vágyad repül, s teljesül.

Sugallat Megláttalak Jöttél mint egy sugallat Kirobbantál, mint a villám Égett szemem, szám, pupillám Képed bennem sejlőn felvillant Egy pillanat alatt lelkünk összetapadt. 68

Inspiráció Ha az éned, önzésed leküzdöd Íg y ihleted előjön Mintha valaki súgna tán Szellemed inspirál Maradandó művek születnek Nincs akadály Megszületnek az álmok Felvillanó tiszta pillanatok Körülötted repdes az őrző angyalod idejében jött égető pillanat Egy csodás előérzet, mely lelkeden átszalad Egy jelentéktelen, tűnő pillanat, mely életünket megváltoztatja egy perc alatt Egy kimondott jó szó, mely testednek, lelkednek gyógyító Ilyen lehet az igaz szellemi inspiráció Az élet színpadán ő a varázsló, ő az ég prédikátora, ő az ég súgója.

69

Táplálás bölcsessége Kérlek, tápláld a szívedet Tápláld a szellemed Szeretettel táplálj engemet, Mert lelki táplálék nélkül szívünk megreped, éhen és szomjan hal, elrekeszti őt eg y kemény fal Tápláld a hitedet, de ne tápláld a tévhitet Tápláld az anyagcseréd, melyből összeáll a varázslatos lét Fig yeld magad Fig yeld, ki varázsol benned: a jó vag y a rossz éned A jó erőt ád és bizakodást A rossz félelmet hoz reád Leg yél óvatos szavaiddal, mert másokat táplálsz azzal Tápláld a felébredést újra, s újra Íg y létrejön benned a harmónia Ez az Istennek akarata Tápláld a gondolatodat, mely néked ősi teremtő képet ad Ne edd meg amivel etetnek Ne utáld ellenségedet Ne uralj másokat Urald te magadat Íg y nag yra nő benned az akarat Íg y éred el az óhajodat, mert Isten szemében nag yra nő a hatalmad. 70

Öröm Bensőmben magamat mélyen betegnek érzem Valamit nem értek: az életem elrontottam végleg? Gyógyulásomban segíthet a boldogság s öröm Tárt karokkal várom már, hogy mikor kopogtat a küszöbömön.

Harmónia Keresd mindig magadban a harmóniát Ő sosem hoz reád bajt Minden helyzetben fényt lát Igyekszik visszaszerezni benned az igaz harmóniát Az élet nem ellenséged, ő érted van Az ég értünk forog, a Föld szíve értünk dobog.

71

Szolgasors Azért jöttünk e világra, hogy másokat szolgáljunk Ne várjunk egy percet sem! Meg se álljunk, csak szolgáljunk! Szolgálja a hazát a miniszter Szolgálja, ahogy kell, dicsőséggel Szolgának születtem A Földet nem rombolom, építem Szolga az én szellemem Azért lett, hogy szolgáljon engem Szolga az én szeretetem Azért szolgál, hogy téged szeressen Szolgál engem a gyönyörű Nap Éltetnek bennem téged a napsugarak A földi síkon szolgálom az égi szellemet Szolgálom az ősi magot, melyet sorsom reám szabott Szolgálom a bölcsességet, Mely szolgálja a teremtő Istent.

72

Fény és árny tánca Az élet művészete bölcsességre van építve A két őserő kezdeményez, irányít, akar, teremt A fényé az erő, szilárdsága késztető Az árnyék a befogadó erő magába ölel, hall Őt vezetik a táncba Azt teszi amit a fény akar.

Sziget Többször már átérezve Bensőm sugallatával küzdve elmennék én egy magányos szigetre Gondjaim, bánatom oda is biztos magammal vinném Követne engem, tudom én Így ott sem lelném békém Viadal folyik bennem szüntelen Nem tudni ki lesz a győztes Istent kérdem, én vagy az ellenfelem.

73

Kiinduló őserő A világ körbe-körbe a tudatunkban és szemünkben darabokra van törve Lépten-nyomon bukdácsolunk A két őserőt kavarjuk össze Az élet fel van építve művészetre Sorsunk rabjai vagyunk, mert összekeverjük a rosszat s a jót Így leszünk mi reánk szabott életrontók A két erők, mely mindig egységben, mert egyből indul ki örökösen Csak bölcsen lehet felfogni, belátni, hogy a sötét és a fény erő ősi, egyik a másik nélkül nem tud élni.

Sorskarma Olykor sorsommal beszélgetek Felteszem magamnak a kérdéseket, s bensőmtől várom a feleletet a gondomban mitévő legyek A sors beavatás része Isten akaratának követése. 74

Jin-Jang Sötét és a fény Két láthatatlan erő Az égen fölváltva mutatványukkal jönnek elő Sötét és a fény drámája ráborul az égnek színpadára Itt a Földön belőlük ered a mutatványok millió csodája A földi játékkörök között és az égi erőminta mögött sok játék leselkedik és egymás után kibontakozik A sorsom színterén is ebből alakulhat szerelem-halál dráma Ez mind az égi erő két információ csodája A sötét és a fény egymást űzi, mert csakis együtt tud létezni, élni.

75

Szolga Bennem fájdalmak dúlnak Szolgálója vagyok az úrnak Azt súgja erőmben legyek szelíd, gyenge a nagyságomban kicsi más szemében Csak így birtokolhatom a nagy ég hatalmát Az önzés tágítja a mellkast A büszkeség kora arat Maholnap a kedvességet megkövezik Az egoizmus kapaszkodik a kéjbe, az ember a hegycsúcs tetejére Vegyük észre emberek: ezek csak bukott földi istenek A mérhetetlen gőg, hazug hírszerzők, önteltségben, önzésben élők csoportjai uralják e világot Kitesznek a Földön fölmérhetetlen számot. A szellemi ember hatalma a völgyben él, de Isten hangját hallja Lent van, de lelke az úrhoz ér, mert keresi a tiszta harmóniát Követem eszményem gondolatát Az álmaim valóra váltását úgy, hogy ne okozzak senkinek kárt.

76

A hit A szüntelenül erősödő hit A lelki káosz leküzdésében segít A rend a rendetlenség végzete Így félre állhat a sikertelenség oka Amikor kívül-belül összeáll a rend könnyen építhetsz cselekvéseidre Minden könnyűvé vál, mert a cselekvés ihlete inspirál Olykor nagy tettek eléréséhez egy pillanat lélekjelenlét elég, mert a szent szellem sugallata benned élt.

Harc Egy bonyolult magánéleti harcban, ha lelkem megdermed a fennálló kudarcban Leáll a folyamatos áramlás, mely változásban tart Így szabad, lebegő, ihletett állapotban szüntelenül sodródik Ha leállsz megalvad az anyag áramlása, mert a lélekjelenlét megdermedt Az áramlással való hajózás, a felszabadulás könnyűséget jelent 77

Szellem halhatatlansága A szellemem eggyé vált Istennel Ő tudja, hogy halhatatlan a világba vagyok vetve Azt tudom, érzem, hogy minden változik körülöttem A szellemvilág nem tudja és nem retten semmitől sem Azt súgja szellemem: legyek vízfolyam lágy Az élet nem szilárd, folyékony áramlásban van Létem ne legyen merev, ne veszítse el lebegését Így a szabadsága előjön, folyékony állapotban tartja Nem fél semmitől Nem ragaszkodik semmihez, mert benne él a szent ős kör Nem görcsöl a halál ellen Csakis a szabadság lebeg benne nem indul csak a sodrás irányába S belenyugszik Isten akaratába.

78

Életfilozófia Tudatom csakis az álló képet érzékeli Pedig az élet mozgó képekből áll Mozgó képei áramló útja, mely megállás nélkül él Ez a valóság két irányba vonul a múlton, a jelenen át A jövőd felé tol téged Húz magához, az elmúlás hanyatlásához Úg y érzed, be vag y csapva, mert az irányod tűje a káprázatba reá épül a múltbéli tapasztalatra Csak a lelkedben sejlik, hog y mit teszel jól vag y rosszul, mert a tudatba bele van írva a múltad képe, s milyenné kell a jövőben lennie Sejtekként éljük meg a szaporodást, pusztulást Szenvedés árán valamit elérünk Gyorsan dobog érte szívünk, vérünk A mulandóság iszonya fenyeget bennünket Előbb-utóbb elvész minden kiút Elvész mindenem: a baj felfalja a jót A sötétség felváltja a fényt, a halál az életet Világ élet drámája fenyeget Időtlen, örök szellemünk a meghalás világában, nem jól érzi magát bennünk 79

Bölcs ezotér titkok Magát a szüntelen áramlást nevezzük életnek Ki- és beáramlás, örök körforgás változás Örvényben forgó tánc villám gyors örvénylése, mintha szilárd, tömör lenne, pedig a bölcsek nyelve azt állítja, hogy egy gyorsan pörgetett gyűrűben tűzcsóva Úgy látod az anyag világot sűrűnek, mert szemed nem látja a forgást, csak az összeállt káprázatát, mely magától áll, s a kezeddel meg foghatod.

Mennyi lakosztály Álmomban már láttam a csillagdíszes otthonod Álmomban megígérted, hogy majd egyszer megmutatod Az úr lélekbolygója a fényt reád szórja a mennybevonulásod óta Érzem, elkápráztató fényben élsz távozásod óta. 80

Bölcselet tudatai Az igazi bölcselet, ha a veszélyemnek mély tudatában élek, és tudom, hog y bajhoz vezet, szembe kell vele nézni, nem hátat fordítani. A veszedelmet csakis íg y lehet leállítani! Aki nem íg y teszi. saját magát veszélyezteti. Szívderűje bajba kerül. Íg y belsejében megszég yenül Az óvatos lélek az emberbe ritkán téved!

Vigasz Drágám, eljeg yezted magad a mennyel, én meg a keserűséggel Mintha jeleket, s hangod hallanám Az univerzum hullámán emléket felidéző káprázatok, mennybeli hangok Mintha odaátról szólna felém csodás mennyei hárfa Szomorú lelkemnek szánva vigasztalásra. 81

Értelem Álmomban sokszor jön egy mélységes hang, mely azt súgja: az életemnek szép, magasztos feladata van Lehet, hogy lelkem átsuhanó pillanatai érzi s titkon sugallva sejtené, hogy életem nem kalóz hadjáratokra született, hogy csupán hajótörött? Élvezze a közeledő, el nem múló sírgödröt? Alkotóm, várom az üzeneted Álmaimban nékem súgd meg igaz értelmét életemnek!

Eszmék Embertársam mire is vágysz? Hírnév vegyen körül Az Úr tett a Földre a létnek titkos emberéül Tévelyegsz itt a Földön, s rájössz, hogy tátong a nag y úr, hogy az életben halott koponyák vesznek bennünket körül Az ember hiába menekül Egy napon tested örökre kihűl. 82

Az ember Ős eredetünk nagyrészt legendák ködébe vész ég előtti istenekről szólnak Zeusz vagy Prométheusz nékünk a mítoszban üzen? Az égből hozták le a tüzet Ők hol is éltek a Földön? A szellemekben vagy az emberi lelkekben? Lehet, hogy az egész világ az emberiséggel együtt egy nagy képtár, mely sok ezredeken át meg fejtésre vár.

Ős eredet Természet feletti források ős eredete Az igazság szálljon a zavaros kételyekre Természet feletti fényes, magasztos istenek A démon ellen működjetek, mert a fény idelent sok emberben elsötétedett Megbukott az igazság, elveszett a tisztaság Mélységbe zuhan a lelki világ Nyíljon meg fülünk az igaz hallásra Az égi titkok befogadására. 83

Sötétség borúja Olykor úgy érzem, hogy bennem a fény elsötétedett Ilyenkor keresem, kutatom Az égen segítő szellememet Rejtett sorsszerű erőket Segítsen bennem értelmessé tenni, hogy is kell igazán bölcsességben élni A varázslatos időgömbben segítő szellemem fogjad erősen a kezem s halljam bennem újra s újra a teremtő intését a jóra Zúgjon rezgőn felém a hangod s az Isten hangja, mint valami ősi monda.

Szobor Óh, drágám, márvány a szobrod Benne rejlik lelki templomod Szerelmed a túlvilágon is nékem áldott Meggyújtja bennem a világot. 84

Szent szavak Fülemen át hallom a szent szellemek szavát Történelmi korszakok A Föld rétege és a csillagok Rajtuk hagyták az események képírásos nyomát, mert minden az univerzumban meg akarja fejteni saját magát. Én is követem belülről az ősi kincsek nyomát Az égen a szemem átél egy véghetetlen időutazást Magamban átélem a csillag milliárdok atomsugarát Úgy követnek, mint kísértetek Bennem születnek a kísérletek Kérem a segítő szellememet: a Földön és égen a képjeleket együtt fejtsük meg.

Boldogság Benned rejlik látva lelkem hasonmása kettőnk szíve él a boldogságban. 85

Isten gondolatképe Valaki azt mondta egyszer: szeretné megismerni isten gondolatait Én is így vagyok ezzel Keresem a filozófiai mély gondolatok hátterét Lelkem mély szentségét kutatom Akaratlanul elmélyülni abban, amit a szellem és az értelem mély tudata súg néked érezve, tudva Ez a benned szunnyadó harmónia az igaz filozófia Amikor sok-sok apró jel Isten gondolatát néked képekben bölcsen meséli el Már az ős valóságban vala egy nagy üres égi kör Az isteni titok indul ki ebből Egyből lesz a kettő, mely elkezdi egymást vonzani, taszítani, szeretni, gyűlölni Ebben a páros mozgás táncban kezd sokasodni, háborúzni, nyugodni, megbékélni, eltaszítani, befelé húzódni, egymást vonzani, peregni

86

Egyszer ez egy igazi tánc lesz, mely létrejön s forgatja a spirált A sötét és a fény átvált Így okozza a kör a szüntelen változást Érzed belül e rezgő mozgást, mely létrehozza benned életed titkát, az igaz mély filozófiát.

Drágám Drágám, itt vagyok a szobámban mélán Gondolatban bújj ide hozzám Odakinn zúg a zivatar El sem áll egyhamar Gondolatom hozzád szállva Már itt sem vagyok a szobámban, Fájó szívünk szerelme kinn bolyong az éjben, s csak törekedik lelkünk a fagyos csillagos télben A hó mindent eltemet Szívünk a hósivatagon át vezet Elmennék én veled az ég ösvényein, ahonnan visszaút nincs Az ég mennyei hatalmából árad belénk az igazi kincs. 87

Szellem A szellemi italom kitisztult, leforrt bennem Örömünnepre szólít fel engem A sorsom kockája most vezet Az ital mértékkel szent Mérték nélkül ördögi lehet és az alvilágba könnyen elvihet.

Félelem A veszélyes démoni erő engem kedvel, szeret Körülöttem, mint egy rossz angyal mindig ott lebeg Bennünk uralkodnak a félelmek Titkos sejtelem ott virraszt az ágyadnál A halotti csend száll a gondolataidnál.

88

Halál A halállal szembenézni Nem kell tőle sose félni Tudom egy napon kopogtat A tettek vihara bennem leáll, már nem arat Lovagruhám vár Palástomtól nem riad vissza a halál Isteni fényen majd elszállok, semmire nem gondolok, Odaát lelkem kijátssza majd a zsarnok halált Anyag testemnek ő már semmit sem árt.

Hold A telihold az éjszakában besző engem Mágikus sugarával ezüst hálót fon a tájra rávetül a tóra árnya Tükör tavasz lesz az álma elmereng a virágzásba.

89

Láng Két gyertya lángja pislákol a hálószobában Lelkem mélyén veled vagyok parányi mécsesem, túlvilági hitem Szeretet nélkül kihunynak az éjben Nélküled nem élhetek lelki fényűzésben Két gyertya lángja Vérpiros cseppjei hull szívem ravatalára.

Ragaszkodom Ragaszkodom hozzád, mint levél a fához Ragaszkodom, mint csenevész sarjak száguldó, futó indákhoz Ragaszkodom hozzád, mint Nap az árnyékához Ragaszkodom ajkad mosolyához, a szerelmed mámorához.

90

Láng Gyújtsd lángra vágyam az érzékvilágomat, hagyd bolyongani fantáziámat Mesés éjszakákban a mágikus varázs virraszt Csókok pírja a hajnalt széthasítja A szerelem üdvét lelked magasztalja.

Értelem Ha szerelemmel fonjuk egymást körbe az a lelki nagyság öröme A kiürült életnek csakis így van értelme.

Csillagok Ha a lelkemben mély érzelem terem akkor ő az én boldogság szigetem Így a reám szálló csillag fénye korona a fejemen Lelkem mélye boldogságtól énekel a csillagok körében. 91

Bús ég Beborult az ég is Szívemben lassan folydogál a vér is Kínzó boldogtalan állapot Bennem kínzón susog Azt súgja a mély bánat: csókkal beborítanálak Mámoros szédület ébredjen bennem a szerelem szüret Így szebbnek látnám odafenn a bús eget.

Vágy A Nap mosolygó szempilláit behunyta A sötét felhő visszatér újra Körülöttem ősz van Elbujdosott a kikelet bánatát hordom magamban Madarak szállnak a napsütötte tavaszban Velük küldöm szívem vágyait Lehet, hogy a vágy az, ami boldogít?

92

Szerelmes levél Odakinn nyílnak a jázminok Néked szerelmes levelet írok Felém a vonzó varázsod fenséges mennyei titok Óh, szerelem! Nélküled üres az élet Nélküled elapadnak a remények Amióta él a Földön az ember azóta bennünk te is létezel, hogy már a szerelem szülte a Földet Mágikus erő heve a Föld mélyében lüktet A lelkem szomját drágám te is élvezed, szerelmeddel ékesíted Legyen levelem szívedben zöldülő ág Szerelmünk legyen rajta harmatos virág.

Remény Éljél még reményem, váltsd valóra kérelmem Az időm robogó vonaton halad Mielőtt az élet vihara elsodorna találjam meg elvesztett boldogságomat.

93

Sík Képzeletem síkja fölhatol a csillagokba A testet a nagy természet a Földhöz láncolja, pedig a Föld keletkezés régiója is ott nyugszik a csillagporba Az anyagot illanó párává tenni csak az Isten tudja Alkímiai folyamatok Működnek a gondolatomban, de csakis beavatott guru lehet az operáció nagy mágusa, ki a tengert száraz lábbal megjárja.

Arkánum Figyelem bennem a fejlődésem részét, az egyensúlyban ingó mércét Ha az érzelem egyensúlya elárad bennem lehetek magas jéghegyeken Az égi szatrikus fény derűs biztonsága lassan érik a halhatatlan orgánumába.

94

Titkok Ha fel lehetne kutatni a múltam anyagelvű gondolkodás több síkú dimenzióban A múlt és a jelenem összefüggéseit keresem Hatalmat nyerhetek karmám jövője felett.

Önmagam Az önmagamról szőtt álomképzetek az isteni szikra létét Elválaszt egymástól bennünket az idő örök valóságtól Ki kell szabadulni az önvádból, s a csoda áradásban azonosulok isteni önmagammal.

Fény Az élet nékem napsütés nélkül szörnyű Gondolatomban kérlek légy velem isteni derű Mosolyogj isteni fény bennem Mocsárba ne merüljön el az én fényszintem Ha a Napot nem látom odafenn az égen Bennem a fényforrás ragyoghat fényben, a boldogság üdvében 95

Égi film Bennem élnek csodás égi filmek A gondolatomban folyton levetítődnek A gondolat raktárban mélyen rejtőznek A tudatlan és a tudatos gondolatban rengeteg erőt lebilincselnek Sok feszültséget okoznak, majd katarzisban lassan felszabadulnak A gátak az agyban üzemanyaggá alakulnak.

Bolyongás A lelkem a földi anyaghoz csatolva Fellobban benne boldogság vágya, gondja Egy késő délutánon majd jönni fog az égi zarándok útja A cél vonzereje már nem köt ide a Földre Elindulok dimenziókon keresztül misztikus bolygók ösvényére.

Mosoly Ha személytelen vagy a szemszöged mércéje felvevője így szabad s odébbáll az önsajnáló keserűség, mert megtalálom a bennem rejlő okát, üdvözlöm az embertársaim kedves mosolyát. 96

Égi mítosz A hő vágyad bennem kibontakozott Az érzelemre a te hő vágyad hozott A szerelem a Föld és a csillagos ég sarja Rózsakarú istenek égi bűvös magja A vágyból lelked fénylik Az istenekhez hasonlít.

Harmónia Földi harmónia áldva A természetben minden harmónia Visszhangzásban élnek megtelt a szíve boldogsággal a Földön minden lélegzőnek.

Ütközés Az összeütközések sebei szörnyen sajognak az énem sebzett, hasogat Az isteni énemre ha figyelek majd segít az agykontrollban Figyeld jeleit, fogd meg lelki orvosod kezét A rejtett veszélyt feltárja, s a sebeid megtisztítani akarja. 97

Békevirág Óh, szállj meg halhatatlan béke virágzása Kibomló fantáziám flórája Fényéhez érzelmem világa ébredjetek bennem megváltó eszmék visszatérő örök misztikája Rituálékat ha kell teremtek, hogy ezzel erősítsem a gyökeret a halhatatlanság béke virágzása felett.

Az ige A kimondott szó, mint ige él bennem Ha jó akkor erőt merítek, helyben Ha negatív a szó hanyatlik erőm s egy új szót várok, mely jól hat lelki erőmre, átvált a jó szó teremtőre.

98

Karma A karma lehet akár átok Veszélyes megpróbáltatások Saját magam idézem elő őket Álom állapotban élek Reám rakódnak e személytelen mértékek Ezt a sorsom látja Régóta vár már a gyógyításra.

Képírás Régóta érzem én, hogy az egész világ rejtjeles üzenetet sugároz belém Sokszor az ellenkezőjét akarja elhitetni annak amit valójában takarnak Fel kell emelkedni oda ahol a látszatok zűrzavara már nem hat sorsomra Onnan, a magasból látom majd meg az alattam fekvő táj fényből s árnyból szőtt sok-sok hieroglifát, képírást. 99

Szeretet versek Dr. Végh Mihály professzornak Végh professzor az Úr jobbja Végh professzor titka, Ő a szeretet sugárzó forrása. A keze gyógyfüvet érlelő csoda Ő az Úr kezének jobbja. Az ember szemébe a világosságot visszahozza. A kék ég forgatja a napot A sötétségben fényről álmodok. Ha a szemeimmel nem látok Égtől-földtől elszakadok. Végh professzort az Isten áldja, Ujjaiban van a nap aranya! Felnyitom a szemem reggelre, Büszkén nézek a naprendszerbe. Bölcsességében rejlik az Ő lelki fénye Fényláza villan az ég tükrében. Ő a gyógyító ősök kelet fia Filozófia tételét, amíg él az ég is áldja. Az ember szemét fényben látja, Álmai öntükrének szeretet és béke a harmóniája.

100

Dr. Varga Katalin Nagyasszonyhoz Szól a jeles versem! E rég várt, nagyszerű élményem! Ültem az utcán egy járműben, Reám szállt röptében A hölgy, odalépett hozzám Mosolyogva, békésen S megállt bennem a lélegzésem, Amint észrevettem a Méltóságot Az ősmagyar Isteni tekintetében, A magyarok nagyasszonya Ott állt előttem, szemében Nemes sugárzó fénnyel, Beöltözve a tekintélyébe, Ősmagyar hajviseletben, S viselte a bánatot A reménységében, S a lényével, az eszméjének Tiszta világát benne éreztem, mily árva, Gondolatom súgta, Vágyik lelke a világ megtisztulására, Ott csüngött rajta A tiszta arcú arcportréja.

101

Óh, Édesanyám! Óh, Édes Anyám, Te égnek sarjadása, Te vagy az én álmaim Tükrének nemes magja, fája, Bolyongó szellemed – hallom, Mintha felém sóhajtana, Csodás folyamon lényed felém Jön, vezérfonalakon. Kiszáradt fejfák alatt Az elmúlt idők sóhajtanak. A nyomaid mint égi Szentnek Felém visszafelé lépegetnek. Sodródása érinti eget-földet, Augusztus 20-a hozd el az égből Az atyai Igaz Szeretetet, E napon anyám lelked újra A földre, legendák útján visszalépett, S már rég elmentél égi szentnek, Suhanásod bennem azóta is Mindig kel, jár, él, Szívéből felém mindig Kivillan a fény, S beszél hozzám az ige igézetén…

102

Szeretet óda szólama Berei Erzsébet névnapjára Zenei virtuóz igazgató asszonynak, az ékes hölgynek Ő az Úrnak hűséges leánya, lelkét az Isten ringathatta a két erős karjában, tündérpalotában. Itt a földön körülötte senki se lehet árva, szeretetét hinti sorra. Kimagasló nagy az Ő jósága, az emberekért tesz valamit egyfolytában. A lelke őket magához szólítja, fürdeti őket zenéjének lángjába. Élő bizonyságot tesz értük lelke sugarába, méhecske szorgalma a leg főbb szabálya, ha kell Ő lesz a tanyák vadon pártája. Tüze nagy, visszaszökik mindig Isten síkjára. Zseniális művész, játssza a dalt, s mindig ígér vele diadalt. Óh, te drága lélek, halld, az Úrnál a szíved örökre új virágot ringat. Szeretet barátod Kenéz Heka Etelka 103

Aranka Aranka aranyos, Csüngsz, kapaszkodsz a gyökeremben, Ritkán látott unokatestvérem, Gyermekkoromban volt Hajdan valamikor régen, Meséltél, énekeltél nékem, A szép emlékeket Szívemben megidézem, Sorra a fényét átélem! A Holtad szellemét idézem, S így is Te vagy a szeretett vendégem, Egy életen át elvész halkan Örömöd, bánatod a napban, Férjed, fiaid eltávozásuk élt Vigasztalanul benned, ez lett Naponta a halottaid napja S most kivonultál hozzájuk Lelki fájdalmadban, gyászban, Csendes aranymetszetű Napkorongnak vonulásában, Óh, égi fénykör, Fényelhajlással Elmúltál – a földről! Tested lakatlan Sziget lett a vértől,

104

Belepik a tested sötét árnyak, De az Úr felemeli hozzá A lelked fehér Királyleányának, Hulló könnyeink A világnak bosszút állnak, Maradj meg szívünkben Szeretet szomorúságának, Maradj meg örökre Rejtőző csöndnek, Titokzatos aranyszövő Suhanásának, Maradj meg örökre A szeretet imájának!

Húgod: Heka Etelka

105

Ilona napra szeretettel Látlak illúzió képében Magyar Tündér Ilonaként, Hófehérben, Villanó röppenésben Suhansz ide az idő szárnyán. Lélek-szikra rezgő zenéjében Titkokat rejtő csillaghullás Vagy te nékem, Ritkán látlak, de a gondolat, Az érzelem beleírt szívembe, Veled töltött időkre sokszor Észrevétlen is visszaemlékezem. Egykoron eltűntél bennem! Fénylő láncszemeken Halászlak elő a csapongó Kebelen, s úsznak hozzád A ki nem mondott Kedves szózatok, Maradj meg tovább is Kedves Tündérnek Szikla sem hasítja szét az Akaraterődet, Legyél továbbra is Áradás a parton, S csodáljanak Téged A kopár hegyek, S a pogány Istenek!

106

László öcsémhez Óh Drága Jó Istenem! Kérlek, bajaiban segítsed László, csodás öcsémet! Úgy érzem, hogy boldog S úgy érzem mégis árva, Fáj néki talán a világegyetem, Titkokkal teli sorstalansága! A lelke egy világi nagy kör, Száz színnel kifestett tükör, S a festészetében mindig A rejtélyes gyönyör kiömöl! Úsznak képei a szíve mélyén, A feltörő napba, az ég peremén Legyen a versem hozzá fénykötél, Szívében mindig gyöngyfüzér, Mely szívében legbelül Éledő erőt szül, Legyen az ereje égnek földnek szárnya, Legyen újra a gyermekkor az álma, Uram, legyen újra hatalmas boldogsága, Kérlek téged Atyám Versembe, Imámba! Etelka

107

Kelcs Róbert kis öcsémhez szól e versem!

Égi óda Ő a mesterhegedű készítők nagy bajnoka. Az ő lelke az Isteni hangok titkos zenéjének Égi titkos káprázatos nagy vadásza, A nap, a hold figyeli a hegedűnek A zenében rejlő rezgés-szólamát! A harmóniák fény-gyönyört leadó hangját, S a telihold az égre írja föl a rezgésszámát! A hangok mennyei násza egymásra dől, S a hold őserejében, villan a fény-tükör, S a karimájának duzzad a lapálya, Kiszélesedik az ő aurája, s merengve ül A csillagok rendje is szétterül, Róbert öcsémnek az Úr művészének Ez alatt a boldogság ihletet szül, S a fénymag lelkébe belevegyül, S hosszan ki nem hűl. A lelke párkányán többször átlendül S zörgő robajjal visz a csúcsra, Többször és visz a csúcsra, Istenhez végül. A boldogságtól szeszélyes Dobbanó szívverése!

108

Fölível, s leszalad többször, Az uralkodó örvények mélyébe, Végül a lelkében a boldogságtól jönnek létre Kitisztult, levált, kristály-szilánkok! Így élem meg én, mint nagynéni költő A Príma mesterhegedű készítő úrnak Elkáprázó lelkivilágát! Az égtől a kód pecsétje bele lett égetve! Fordul az ég, a föld, más káprázat jön létre! A csillagok is boldogok ez alatt odafönt, A föld lent hozhat terülő vízözönt, A hegedű hangok rezgésszáma megmarad ezredekre S száll a szólama ég és föld között, Kelcs Róbert zeneműve A csillagok útján orkán, Áriák útján az úrnak zenét küldött, A lelke és keze a művészetben Kitisztult igazsághatalma működött! Ámen!

109

Univerzum rezgés A világ rezgései száma látható és láthatatlansága Gondolj csak a rezgő délibábra Mind áthatol rajtad megszűrve erő mágiára Így sűrített élményeket nyújt s élményeim színhelye a fantáziám képe magasabb síkokra jut.

Megdermedt emlékezet Az anyagok megsűrűsödnek Feszült képzeletből létrejönnek, s az anyag megdermed Lehetnek akár hegyek a kővé dermedt emlékezetek ha megszűröm gondolatom anyagát kioldhatom varázslattal az anyag lágyító mágiáját.

110

Élet Felgyorsult élet akadályozza a mélységes érzéket A szellemi élménynek káros az élet gyors tempója s a benned fokozódó feszültségek.

Az élet Olykor úgy érzem, hogy az élet hamis, álnok Előidéz sok illúziót, szemfényvesztő káprázatot Velem lehet, hogy mindig csak játszott, mély barlangba láncolt Egy életen át A halál körülöttem táncolt.

Hangod Óh, édesem a hangod itt van mindig vélem Engem körbejár Mosolyog felém az éterben Az érzelmem fogja fel. 111

Költészet napra Felhőkoszorútól szomorú az ég Már elbújt a Nap rég Nélküle rideg a lét, de gondolatom bearanyozza ha ábrándosan élsz a tudatomban, mert a szeretet sugára újra és újra szívünket balzsamozza.

Halál A halál káprázata gondolatomban feküdjön előttem romokban Szenvedésem, melyet elviselek fokozza lelki erőmet Saját magam fölé emelhet A bensőm isteni derűje így a sötétből kimenekíthet Az erőm mágnese lát Lesöpri magáról a halál káprázatát, mert gondolatom felé integet titkosan egy más világ.

112

Tűz Szívemben tűz van ég már a palánk Ostorral csapdos a láng Viharos érzelmeket élek így át villám hegyén gyújtom meg a gyertyát Az úrnak mondám, hogy bennem csituljon az orkán.

Tűz A tűz elem bevadult bennem Szikrázva sújtanak Testemben futnak Szívem a nyelvével veszi ezerszer körül, majd eléri közepét, s hogy örülj szenvedélyt szít a szívben vágyával, hogy megsemmisítsen minden benned égő parázs Ilyen a szított, gyönyörű varázs.

113

Jólét A mocskában ég a jólét Perzselő tüze szóródik szét A világra tisztító tüzet szítanék mielőtt az Úrhoz felmennék Szellemülj titkos bölcsesség!

Gyöngyszem Ajkamra hullott ajkadnak méze A csendnek lágy ölébe rátaláltam a bűvölő fényre Elmerült szívem az érzelmében, mint gyöngyszem a tengermélyben.

Elvesztett út Beborult az ég Ő is magát unja Nem süt a Nap a földi táborunkra Merengve lépkedünk ösvényes útjainkon Mi lesz velünk? Csak az Isten tudja Övé az alkotó munka. 114

Bűvös kör A szerelem pompás bűvölő Érzéket szövő égi teremtmény ő A szív lüktető völgyében a szerelem betelve se csökken.

Szívem Szívem érzelmeket ont Szememre a bánat sötétlő fátylat font Az életem fatörzs árnya Merengek a lombos ágra Az életem kiszolgáltatottságára.

Remény Elfogyott az éltető reményem Hova tűnt el a szívemből kérdem Bájitalt nem ittam Lehet, hogy ez volna a vétkem? Ne búsulj reményem, amíg a Nap takargat melegen. 115

Szivárvány A Föld a vértől hörög Tömjénfüsttel űzik el az ördögöt A füst a szélben leng Kevesen keresik fel Istent kevesen tesznek eleget akaratának A világ többsége a Földön megmarad árnynak Nem tesznek eleget az égi szivárványnak.

Égi titok A titkok rejtett világa él bennem Várom mikor nyílik meg az égi ablakok leple Majd lehull a fátyol, s más dimenzióba látsz A beavatottban él a titkos erő Ő látnok, ő a titokhoz férő.

116

Kísértet A lég vonzalma kísértettel teli Titkos égi ösvényeken száll Ködlő ruhában köztünk trónol A szellemem csúcsán áll Éled bennem az időtlenség horizontja A misztikumom körbe fonja Én vagyok a kísértet médiuma Én vagyok a vetítőállomása Közben figyel az aurámra A Földön fényben véd engemet Az úrnak köszönöm, hogy a kísértettől megvédett s őhozzá engedett.

Költészet napra Viharok dúlják az eget villámok hasogatják Szerteszét a sötét fellegeket, s szab titkos utat a szemnek Hullanak a szikrák Láthatod égő láncolatát Láthatod e csodálatos égi mennydörgő mutatványt. 117

Emlék levél Küldök néked egy kis levelet érzelmem szárnyai röppennek, mint sirály a tenger felett Elmondom a magányos utaknak, hogy mennyire szeretlek, s hogy egyedül vagyok nélküled Mindig bánatos vagyok, amikor kapumat elhagyod Élnek bennem a szavak, melyek hozzád hiába szóltak Elkísérnek mint sárguló falevelek Szaladnak a szélben veled Szavaim benned elhervadnak Emlékezetben fonnyadnak, pedig érzelmemből jött ki ajkamon elhervadhatatlan rózsaszirom.

A Nap Felébredek és nem süt a Nap Gondolataim járják az ég falat Ilyenkor előjön a rossz hangulat Odakinn a madár is hallgat A kezemen figyelem a kiálló ereket Robogtatja az időm a szekeret A vérem lüktet, ellepi szívemet. 118

Szent György nap Eljön újra Szent György napja Virágot tűz a kalapodra Hol volt, hol nem volt? Talán most is élnek? A múlt idő homályából mesélnek a lengedező szélnek. A tavaszi fák az elmúlt, első szerelmedről is regélnek A múlt idők emlékei meglátogatnak Kabátodra piros szívet varrnak A napsugárból a lelkem sugárzik A múlt varázsa ide látszik.

Vár Fenn a bércek zsámolyán a Hold hódolva jár itt egyedül él a palota Az égbe ér a vár foka Megszűnt harcolni ma Csillogj fel esthajnal csillaga Emlékeztesd a fénykor harcaira Ki jár néki aludni ma.

119

Lélekvirág Ne hervadj el bennem lelkemnek virága A képzeletem színesítsd válta Esti tűzben égő legyen a szerelmem Hasson a szívébe annak, kiért csepeg a vérem.

Az elmúlás Az ember a bölcsőtől a koporsóig hallja amint a halál altatja Ő a legszörnyűbb dajka Felé a gyűlölet körön ott ül örökké a küszöbödön Égi s földi jelekből összevonva a neved tartalmazza Kezében a halál tartja s az életed kioltja, örökre elaltatja.

Életfa Az életfám szomorú már régen Mámoros fény ül az ábrándos falevélen Könnyek közt lebeg az éjben Csak én és a fa vagyunk ébren. 120

Tengeri dal Szerelmed az ég ösvényéről érkezett hogy halljad szomorú versemet Vihar süvít a tengeren át Siratja szívem fájdalmát Szíved szívem ringatta: Átitatott a varázsa Szerelmünk úszott a kéklő tengeren Az illúzióból fel kellett ébrednem.

A Nap Óh, te vereslő Nap A sugaraid szárnyakat kap A fenséges Nap szentület Vörösen látja a Földet Völgyben a tetők kigyúlnak A patakok aranyosak Fényben tisztán vonulnak gondolatban a bűvölet ragyog A teremtő szerepében vagyok.

121

Lélek mag A lélekben az élő mag Az adja a nyugalmat A boldogság termeli e magot A lélek belőle él A szomorúságtól ő nem jön elő, mert a szelleme fél, csíraképtelenné válik Szeretet szabadítsa fel benned Átélheted újra lelked virágait!

Sóhajok Én sosem jajgatok Mégis belőlem élnek a sóhajok Int felém a szánalom A vágy is lehet mostoha Álmodozva gondolj arra.

Ihlet Óh, bájos, fénylő gondolat Belőled fakadnak a szép, üde szavak Lebegő hullámon a szívben páratlan kaland. 122

Aura Az égi ruhám a titkos aurám Dicső nagy szellemek felettem lebegtek Ti vagytok égi lakói lelkemnek Mutassatok utat! A Földön örökké tévelygek.

A vész A légben fölöttünk örökké árad a vész Ő mindig útra kész Reánk támad hegyes, szúró fogakkal Jön a sötétség, az ég elborul Fenyeget szörnyű viharokkal Olykor tüzet rak a Nap Hullanak a Földre az égető parazsak nem lelem sehol nyugtomat Vízhullámok csapdossák arcomat.

123

Balzsam A bátor képzelet a vonzáskörben szabadon kelhet Kincsei a lelkemnek, őselemek, drága, kitisztult kövei lehetnek, mely érzelemben balzsamul szolgál, s tőle fénylő alapokon áll.

Szenvedély Szent hajnal harmata hull a fákra s arcomra Könny hulláma szemeim locsolja Óh, hol maradsz el gyönyörű szerelmi fény? A semmiből életre kelteném Vágyam hatalmas üdve ékes érzelmekért küzdve Óh, te csodás vágyódás! Állj meg az időm felett Tőled nyerem szenvedélyemet.

124

Szellem Óh, szellemi szépség szállj Az agynak gondolatán vágyak lebegnek bennem ringva, epedve, s rohan kábulatában a megsemmisítő tűzbe, ahogy az üstökös fénye száguld a levegőben.

Varázs álom gyötörjön sajgó, gyönyör álom Örömre én úgysem vágyom Álmom lovagot lát Drága – szép a hajad, vonzó a szád Álmomban többször már engem körbejárt Bensőm visszhangja érzelmed átitatja.

125

Karod Már odakinn a hajnal locsolja a harmatot Testem az éjjel a párnák közt görcsbe fagyott Álmom az éjjel csalódott Nem éreztem mellettem a segítő szeretet karod.

Vágy Ha a vágyam lebeg epedve Fénylő, ábrándos ruhába öltöztetve suhan hozzád Az éjben érzelmem megszépítve a csúnyát, csurran a gondolathő s te csillogsz mint drágakő.

Mély érzelmek az érzelmem varázsütésére Csillogó fényben fogant érzem Mágikus dallamot dúdol mindig fülembe Ettől már szebbet nem adhat az élet nekem. 126

Fohász Szeretteinkhez a temetőben legtisztább a fohász Vagy a szobádban, ahol egyedül a mélységedbe szállsz A lélek mélyéből előjön a fájdalmas gyász A templomi ehhez képest költészet, előadás, szép színház Itt a hangsúlyon a lényeg, mely ha szépen hangzik meglazítja az érzelmet.

Az erő Az erőm ha meglazul A reményem elhágy bénító érzelmekké vál A kilátástalanság Útján az erőm leáll Csakis a remény hozhat erőmnek csodát.

Szellem Óh, szellemem Néked a Föld örök küzdelem Az anyagban te nyugtalanságban élsz szüntelen.. 127

Virágzápor Ez nem április tréfa Ilyenkor, mint pillangók áprilisban Száll a virágok szirma Szállnak a légben Mennyeien szépek, akár a meséből a tündérek Ilyenkor az egész világ áldva A hulló virágszirmok gyönyörű záporába.

Kutató Mily boldog az ki a tiszta szívet kutatja Gyémántot, gyöngyöt talál a szív aljba Aranyéket teszek én is fénylő hajadba szebb helyen méltóbban nem is ragyoghatna.

Kérdem Bennem – kérdem én Az a kis hajszálér meddig él? Ereje kevés, majd gyengül, leáll az útján s szenderül, s a vér álmában alámerül. 128

Mennyek Vannak napok, amikor boldog vagyok Fejem fölött kigyúlnak a fénylő csillagok Erős lángban égnek Te lobbantottad bennem lángra őket Szerelmünk ott nyílik a csillagvilágban Ott trónol a mennyek kapujában.

Ősi monda A szerelem szava, mint forrásvíz A melységből tör föl Meghipnotizált érzelmi álomkör A Hold misztikus fénye érinti titkon arcom, amint trónol fenn a csúcson Tiszta érzelem árad felém zsongva, mint valami ősi monda.

129

Érzelem A lélek magával hozta az égből az érzelmet Ő a lakója a tisztaságnak Szeretetét oda kívánja adni másnak Nagy vágya kimondani az igaz szerelem hangját Nem fél, hogy ledobja a csúcsról görgeteg gyanánt.

Öröm Öröm nélkül unalmas az élted üres minden s vak Poros utak, falak Vezess engem rózsák álma szerelem dallamára Vigyázz reám! Ne vonuljon lelkem a harc mezejére Szellemem őre legyen mindig a tiszta fény özönében.

130

Az érzelem krónikája színekben Olykor az érzelmem bennem átélem, lelki meleg zenében A hangja élő festmény bennem Szűzies tiszta a színe Ujjongó érzéki öröm terjeng a lényemben A szerelmes szívben ott él a piros lángja Tündéri remegő bája A szívnek varázslatos színében hullámzó árja De ha a szív forrong Benne az érzelem dől Kétségben szorong Küzdelme gyötrő Szerelme harcias, kitörő Az elégedetlenség benne Sötét vér színű, gyötrő Benne él a fájdalom örvényes, hűvös panaszok Vak áldozata az uralomnak Elernyedés nyugalma az érzelem halálának.

Az élet Az ember életének vére a lakóhelye Friss erő kering a vérben s új életet teremt belőle. 131

Dereng Feldereng gondolatomban, mint lettem én a kegyes égnek ajándéka Olykor a képzeletem megnyílik az égi régióba Az érzelemvilágom tudata lát, mert kitágul az időtlen misztériumom.

Csend Ha reám vetül a csend alakja Ő a lelkem gyöngy patakja Betakar a csendnek szárnya Feltámad bennem a világmindenség csendjének átfogó, igaz tisztasága.

Csúcs Gyönyör csúcs forgása a mélységében elmerült az átélt mágiája titkai elerőtlenít, szövevénye gyötrő, titkos kábulatot ád s éheztet egy életen át Terjengő hatalma el nem bocsát. 132

Őrtűz Olykor félek Körülöttem őrtüzek égnek Szívemtől véres a Föld Nem segít mosoly, se káprázat, se flört Lehet az ég csodás nagy pompában Szellemem rájött az élet áltatásra A lelkemre nehezült öncsalásra Óh, szellemi látnok ne szórd reám az átkot Vedd le rólam mihamarabb a súlyos láncot!

A szív Óh, szívem nem látod, hogy titkon a síromat ásod? Hosszú útra elvándorol lelkem A testem áldoz majd a tengerfenéken Az idő a szívem lassan befalazza, Majd lengedez felettem a múltnak Sok-sok arctalan alakja.

133

Ezoter intelem A Föld mélyéből sóhajtások hallatszanak föl Ott lenn bérbosszúban él az alvilági kör! Salakos súlyok nyomják a mélységes Föld lelket Ott mérik a rossz energiák értékét Az úrhoz visz a mennyei létra, ha majd a lelkedben pihetoll könnyűségben lesz az energia amíg súlyos energiák nyomják a lelked megszületsz még többször e világra A súlyoktól terhes Földnek poklába.

Égi óceán Üdvözlégy csodás égi fénylő óceán Szemem ott fenn száguld örökké Isten paripáján Keresem bennem az isteni képet Csodálva nézem a csillagos eget A te tükröd minden életet visszatükröz A Föld és az ég téged Olykor lelkem a te nagy üdvödben ragyog Körülöttem minden forog Kérem, hogy a körhintámra vigyázzanak az angyalok. 134

Világom A színes tarkaságok ezre szóródik szét a szívemben A lelkem átszűri őket, s fénylenek a színek, ezer irányban szétszóródnak, mint ahogy a sugarai a Napnak úgy jönnek elő olykor sötétebb színek A lelkem világának fájó érzelmek, árnyak Pókhálók szövik át szívemben a fényszikrákat Egyszerre nevet és sír a két szemem ha egyszerre a mennybe és a pokolba keveredem.

Tűz Lelkem olykor szilajan száll, akár a széltől meggyúlt erdei tűz Száll a csúcsra fel, Mert engem a vágy űz Szilaj szívem, ha nem figyelek föl reád jöhet halálos seb terád Az égre egyszer felírom az Úrhoz szálló viharos dallamom. 135

Alkotás Alkotásra születtem Nyertem az Úrtól teret, de nem találom hozzá a vezér kezet Olykor a szívem emelkedett Dallá és költészetté szövődik az érzelmem Körülöttem szennyes a lég Égi szózat hozd el a Földre az igazi törvényt!

Istenem Istenem, te ezt akartad? Vágyó szemeim elől a titkot örökre eltakartad Mily erény az: szenvedni a Földön A jövőm nem csillog át a ködön A létem súlyától görnyedek itt a Földön őrséget állok a tudatlanság mellett.

136

Szálló hang A hangod borostyánkő Melegség árad belőle Ülhet az égen sötét felhő Nékem ősidők óta rokon Vele mindenhol találkozom Ezredeken át száll felém A borostyán illatos lombokon.

Kín Olykor a szívemben alkímiai folyamat vándorol Csak figyelem az ütőerem Csak esengek a szerelem után, mint gyermek a bábok után Rakja szívem a szerelem falat, S ráébred, hogy csak kínt arat.

Halál az anyagot méri örökösen az idő Időzített pokolgép ő Mindig mozog, sohasem áll Az idő maga a halál. 137

Halál A halál ellenszere a reménység, ha a küszöbön kinn kopog a kétség Óh, halál, te rettegett valóság Ahogy megszülettem fennáll a lehetőség, hogy meghalok Elkerülhetetlen ténnyé válik Évezredek óta félelmetes valóság A tehetetlenség érzése kerít hatalmába bennünket Senki se kerülheti el az effajta bánatot Gyermekké válunk, rettegünk, sírunk Lehetsz művelt, bölcs, egyszerű teremtmény Vesztesek leszünk, képtelenek változtatni a helyzeten nem pótolja hatalom, gazdagság a vesztest Zavarodva sírunk erősek, gyöngék, királyok, gyermekek Ellenszere a halálnak csakis a reménység.

Gyökér Ön valóm gyökere felnyúl Istenhez az égbe A Földön a lélek súlypontja elvérzett, kizsákmányolt rabszolga Elvész e szörnyű rohanó világban. 138

Sivatag Óh, olykor a cselekedetedre belebújik a bánat a szemembe A sóvárgás alámeríti szellemem titokzatát Törvényszerűen lát Megérzi, hogy nem az vagy aki voltál Érzelmem lett az áldozati oltár A bensőmben az isten voltál Szíved felém kiürült? A tenger mélyére merült? Azóta lelkem sivatagi tüskés rózsa Testemre a homokot szórja.

Látás Óh, Teremtőm! Látások gyötörnek Sorsom nem tudom Mit köszönjek saját végzetemnek? Trónodhoz hogy közeledjek? Nemesen, mint hű szolgád, vagy halálra szenvedett barom, mely nem tud kitörni a karám ajtaján Ott fent van-e jutalom? Olykor mosolyog az ég az alvilág nevet reám a keblem vérhullásáért. 139

Varázsszó a varázsszavad felgyújtja bennem a Napomat Megnő, simogat, mint a szellő Varázsod tengeri sellő Hangod búg bennem Szerelmed gyógyszerem Varázstükröd érzem, elkápráztat a létben Majd ha elhagyom a világ színpadát bejárom a csillagok mesés világát elhagyom a káprázata varázsát.

Csillagháború Olykor úgy érzem megnyomorodott a szellemem Kiégett sivataggá lettem saját merülő börtönömben Egy rossz szellem újra és újra az energiám elszívja Így erőm a mélybe hull Tüzem rezgésszáma hiába gyúl A támadó által az élete árnyékba fúl Csak állok s várva várok az energiám gyűlő áramlatára Bennem van olykor a csillagok háborúja.

140

A lélek tisztulása Ózont árasztanak a zöldellő falevelek A napsugártól szellő fuvalmával csilingelnek Óh, csodás tenger kék vize Te vagy az örök élet üzenete Gondolatom lebeg a vízen, mely él, érzem Óh, te isteni gyógy vízáram Kigyúl vénámban a fénylázam Lelkemben érzem az égi borogatásokat Felgyújtom bennem a gondolatommal a benső napomat.

Csend Száll a csend hangja a gyöngyöző patakra Feljött a fejedelmi Nap Szövi fejünkre a titkokat Lelkem világít a fénytől Fénysugárral vizsgálnak az égből örökös bolyongó földi utas vagyok Nehezek a csomagok.

141

Mágia A bűvöleted körbe jár Mágikus vonzerőd bénítóan hat reám Olykor a felduzzadt érzelmem a tragédiám Alámerül szellemem s lát, feltárja a lélek spirált Előtérbe helyezi az igazság hatalmát.

Melódia Óh, jöhet már felém az örök fény melódia Már bennem él a nagy természet visszhangja Jöhet a rezgő délibáb fénylő üzenete A természet velem lélegzik egyszerre, s bennem hevül a rezgő tükre.

142

Az éjjel Az éjjel kisírtam magamat Reggel leszállt a harmat Óh, szeretett napsugarak Melegség nélkül az ereim befagynak.

Hazám Hol van az igaz hazám? Kérdem Istent, hol van? Bűvös árnyak közt forgok a porban itt a Földön titkos jelek közt keresem az utat vakon, tébolyultan Az énem örökké önmagát keresi, de a térképen arcát sohasem leli Az éjben megszólal a Hold: a Föld igaz otthonod sose volt Fenn keresd az égben, a menny jeleiben.

143

Vonzáskör Szédülten, elkésve várok a szerelmi áramütésre Várom jöttöd Minden rezdülő hangra, mint Vénusz istennő várt a hazatérő Marsra Ritkán érezhető közelséged hatalma Gerjeszt engem mégis a vonzalmadra.

Szívem Óh, szívem kérlek Vigyázz! A lelkemre titkos teher van mérve A szépséget nem szabad lebecsülni Örömkönnyeket érdemes érte sírni.

Szózat Angyalok nyelvén mondok néked szózatot Áldozó tűzben vagyok néked az égő áldozatod Az ösvény végén pislákoló fény maradok, mert így akarod. 144

Üzenet Csillagból küldött üzenet Álmomban kísértett, mint egy varázs Lelkem ezüsttel átszőtt fátyola Csillag a fénymásom Szőttese a lelki ruhámon a csodálatos Nap sugara Reá írja szomorú homlokomra csillagom ezredek óta a lelkem fényárnyéka.

Oltár Elpirul az ég Hisz csókolja az alkonyat Óh, csókolj te is s érezd jól magad Csókod túlszárnyalja az aranyat Kérdem tőled, nem fáj-e a szíved, hisz csókom oly ritkán érzed A felhő ráírja homlokomra: lelkem virágát hiába teszem oltárodra.

145

Láva Keblemben az érzelmek nőnek, mintha az istenek borát ittam volna tüzelőnek Bűvös igézetedtől nő bennem a hő Olykor a szerelem olyan, mint a forrongó láva nagy áradása Bennem a hatásodtól kitörő Törekszik mélyen a szívbe, lángoló ölére A vértől vörös sugár olyan, mint a lemenő Nap árja Ne rohanjon üstökösként a halálba, ahol semmivé vál.

Kudarc Lassan elmúl egy korszak felettem, s nem történik semmi velem Kezdeményezéseim mind, mint kudarcaim Sikerörömük homlokomra tövisből koszorút fonnak Kínálhatok az égnek aranyat Tetteim akkor is kudarcba fúlnak.

146

Szeretet Óh, hidd el nékem, hogy szeretlek Miattad sokat szenvedek Szenvedés a szeretet alapja Szenvedés a bölcsesség előszobája Út az igazság felé Ha ingyen kapod a szeretetet azt nem szeretjük igazán, csakis a szenvedés árán.

Boldogság Az ember ha boldog, világít A fény rezdülés megnöveszti pupilláit Lángol a gondolata, mely utal a boldogságra Ring, suhog, száll a szellemi szép gondolatára Aranyló szépség átitat repesve éjnek vagy nappalnak közepébe A szerelem szép ruhába öltöztetve A vágy lebeg epedve, s beavatott a boldogság az ember lelkében.

A nő A nő a világ legkülönösebb keveréke Méregből, mézből vegyítve A Föld istene bűnre szülte. 147

Igaz álom Az ablak előtt álltam Az égen különös fényű jelet láttam égett egy óriás kereszt a sötét ég felett Hullt lefele a könnye vérrel telítődve az emberiségre lüktetett a vér a Föld szomorú szívében.

Torlasz Elveszítettem nyugalmamat A gondolatomban magamat Feltűnt csillagaim szomorúan elsápadtak Eltűnt illatuk a virágoknak Le kellene igázni a rossz gondolatokat Egy jobb gondolat ledöntené a torlaszokat.

Boldogság Ha reád száll a boldogság körülötted fénnyé válik a világ boldogan álmodozik ébren, mert tele van fénnyel A szerelmet forró hévvel öleli nem tudja érzelmét uralni. 148

Vihar Magamban hordom az életem kínját, örömét Kiállni viharban – merészség Töviskorona a fejemen Tüske ment a szívembe Kihunyt a lámpám a ködtől Lelkem földönfutó Ázik az arcom a könnytől Már nem várok én semmit e Földtől.

Virág Óh, a virágban mennyi a szeretet Ő nem beszél, csak szeret Hagyd, hogy az ölelésem mondjon el néked mindent, amit szóban nem lehet A bennünk fakadó gyönyörnek add át kérlek magad, mely hevülve elragad A virág illata majd a karomban elringat.

149

Fénytörés Fénytörésben festett képet ád a ködös-párás délibáb A Nap az ég közepén átsüt a pára különös tükrén Fák, kertek imbolyognak, mint akik kissé berúgtak A patak előttem szalad, zúgva esik a mélybe, rajai száz más útra térve Gondolatban érzem az én szívem is vonul kóvályogva a fénytörésben.

Varázs Gúzsban vergődik énekem A vágyam már soha el nem érem, pedig úgy érzem, hogy a semmiből is életre kelteném A szerelem nem lehet sohase vén Nem lehet hervadt soha a szerelmes lény Hajékem fejedelmi hattyú csontja Hajam díszesen körbefogja Zsengén csábul szívem orma est előtt még lehet a varázshálóba. 150

Szív Nincs a Földön nyugtom Az életem most már olyan, mint egy zuhatagba ömlő lerobogó vízfolyam a szívem is a mélységbe eped, hogy elérje a szenvedélyemet.

Napár Fenségesen megy le a Napár Az ég alján villog vakítva a vörös sugár Nézek az égre föl Szemem vakul a fénytől Sziklák-bércek foltosak a vértől Oly harcias a nap lemenő, mint egy titkos haderő.

Áhítat Áhítatra szomjazom alva vagy ébren szent borzongás ébred bennem Szívemnek tiszta kincse felbugyog Ködsáv leng homlokomon Érzem ha szenny veszi körbe életem. 151

Sötét az erdő Az erdőn sötéten ül az éj A sötétség titokzatot sejtő még A fákra álmot sző Csakis a szentjános bogarak fénye mutat homályos utat a sötétben Óh, sötét álmok bennem bomoljatok A fekete felhőknek utat mutassatok Vonulástok szálljon napkeletnek Nőjenek bennem átszellemült virágkelyhek Rózsaszín felhőpárnákon lelkemben ők lebegjenek.

Szerelem Hogy nyugtassam meg izzó vágyamat? Véletlenre bízzam szellem szárnyamat? Szívemben vöröslő érzelemnek pecsét a hatalma Mégis sápadt benne a szerelem arculata, pedig a vér fényesre fonja Szívemből dobog hozzád e kis levél Szívemben a tinta a csepegő vér.

152

Szerelem Varázsköpenyemre bízom az álmaimat Ő teríti keblemre kalandomat Ó szerelem, sötét rabság, ölelj szorosan át mielőtt elsötétül a világosság.

Tibeti hegyek Ott fenn a felhőkben vagy a szabadságba leérsz a csúcsról, belépsz a XXI. századba Oda kívánsz a csúcsra, A valószínűtlen világba Mindig a halál markában Mégis szabadban álmodva Fölharcolva magad a csúcsra Lenézel a rohanó világra Fent a szabadság, a nyugalom az úr A Földön örökké harc dúl Ott fenn a csúcson magadban, nyugalomban nem vágysz már le onnan többé soha a földi harcba.

153

A tibeti hegyek varázsa Fenn a havasokon, Tibet hegyei csúcsán feljött a telihold az ég létráján A hegymászók oldalán az alvózsák, melybe belebújva olyanok lesznek a havas hegyen, akár a múmiák, melynek anyagba zárt a teste és az égen szárnyal a lelke A reggeli nap odafenn korán felkel és mindent simogat Amikor este aludni tér a gyönyörű bíborba öltözött arany napsugár Ahogy a magas hegyről nézve megszületnek a varázslatos lemenő nap képek, meghalnak rövid életet élve Más világba térnek Ilyen szép naplemente nem létezik csak a magas hegyen Ez itt fenn más világ Ezek itt isteni csodák Az ég itt fenn megmutatja titokzatos mágikus arcát Ott fenn az idő kezdete mereng megállva.

154

Tartalomjegyzék Bölcs kelet Üzenet a szellem világából Titokzatos érzelmek álma Köd Földanya Álom Szellem Idő Világi tragédiák Hold Világosság Csillagok Lélek Szellem A tél A tél Intuíció Báj Cselekvés Virág Tükörképem Tél búcsúzása Éber álmom Bölcselet A por Érzelem Az emberiség Te és én Érzelmi pillanatok Szerelem

3 4 5 5 5 6 6 7 7 8 8 9 9 10 10 11 11 11 12 12 12 13 13 13 14 14 15 15 16 16

Éjjel Hieroglifa Remekmű Isteni vonás Szeretet Fohász érted Álom Hercegem Keringő Virágfüzér Lidérc álom Múltból bölcs idézetek Bírám Hangok Sugár Vágy Gyöngéd Tudatsík Énem Igazság A vitéz Nap Krónika A szeretet törvénye a tűz Szeretet tüze Különös virág Igaz barát Az ég rejtelme Sugár Éltető víz Az ember

16 17 17 18 18 19 19 20 20 21 21 22 22 22 22 23 23 23 24 24 25 26 27 27 27 27 28 28 29 29 155

Ékes szózatom Hűvös búcsúcsók Sötétség bánata Téli napsugár Égi hívás Fergeteg Tenger Sötét éj Álomszép Rózsák Nosztalgia Egy nemzet Forrás Hajnalcsillag Emlékezetes félhomály Gondolatok Kikelet Szeretet Tudat tágulás Tanya Bölcső Kristály Az ember a Földön Föld szelleme Harmat Életfa Hatalom A föld Homály Cérnaszál Kelet Tűz 156

30 30 30 31 31 32 32 33 33 34 34 35 35 36 36 37 38 38 39 39 40 40 41 42 42 43 43 43 44 44 44 45

Vihar Magány Ajkak Homály Tehervonat Orfeusz Öröm Ördögi kör Kígyó Lovag Révedés Hajam Tűzcsíra mag A szív Érzelem A holtak misztériuma Lélek Az emberi agy Vihar Balzsam Mocsár Isten Visszhang Nap A világ Lélek bolygó Zene Gondolatok Vitéz Uram Az élet Zene

45 45 46 46 47 47 47 48 48 49 49 50 50 51 51 52 52 53 53 53 54 54 54 55 55 56 56 56 57 57 57 58

Szívem Szemed Elmegyek A Nap Fal Szemed Gyertya Sír Szellemem Koszorú Tükör világ Fénytörés Az idő Nézésed India Édesapám Az árnyék Sors Energiák Jelen Célkitűzés Sugallat Inspiráció Táplálás bölcsessége Öröm Harmónia Szolgasors Sziget Fény és árny tánca Kiinduló őserő Sorskarma Jin-Jang Sötét és a fény

58 58 59 59 59 60 60 61 61 62 62 63 64 64 65 66 66 67 67 67 68 68 69 70 71 71 72 73 73 74 74 75

Szolga A hit Harc Szellem halhatatlansága Életfilozófia Bölcs ezotér titkok Mennyi lakosztály Vigasz Bölcselet tudatai Értelem Eszmék Ős eredet Az ember Szobor Sötétség borúja Szent szavak Boldogság Isten gondolatképe Drágám Szellem Félelem Halál Hold Ragaszkodom Láng Láng Csillagok Értelem Vágy Bús ég Szerelmes levél Remény

76 77 77 78 79 80 80 81 81 82 82 83 83 84 84 85 85 86 87 88 88 89 89 90 90 91 91 91 92 92 93 93 157

Sík Arkánum Fény Titkok Önmagam Égi film Bolyongás Mosoly Égi mítosz Harmónia Ütközés Békevirág Az ige Karma Képírás Szeretet versek Dr. Végh Mihály professzornak Dr. Varga Katalin Nagyasszonyhoz Óh, Édesanyám! Szeretet óda szólama Aranka Ilona napra szeretettel László öcsémhez Égi óda Univerzum rezgés Megdermedt emlékezet Élet Az élet Hangod Költészet napra Halál 158

94 94 95 95 95 96 96 96 97 97 97 98 98 99 99 100 100 101 102 103 104 106 107 108 110 110 111 111 111 112 112

Tűz Tűz Jólét Gyöngyszem Elvesztett út Bűvös kör Szívem Remény Szivárvány Égi titok Kísértet Költészet napra Emlék levél A Nap Szent György nap Vár Lélekvirág Életfa Az elmúlás Tengeri dal A Nap Lélek mag Sóhajok Ihlet Aura A vész Balzsam Szenvedély Varázs álom Szellem Vágy Karod

113 113 114 114 114 115 115 115 116 116 117 117 118 118 119 119 120 120 120 121 121 122 122 122 123 123 124 124 125 125 126 126

Mély érzelmek 126 Fohász 127 Szellem 127 Az erő 127 Virágzápor 128 Kérdem 128 Kutató 128 Mennyek 129 Ősi monda 129 Érzelem 130 Öröm 130 Az érzelem krónikája színekben 131 Az élet 131 Dereng 132 Csend 132 Csúcs 132 Őrtűz 133 A szív 133 Ezoter intelem 134 Égi óceán 134 Világom 135 Tűz 135 Istenem 136 Alkotás 136 Szálló hang 137 Kín 137 Halál 137 Halál 138 Gyökér 138 Sivatag 139 Látás 139 Varázsszó 140

Csillagháború A lélek tisztulása Csend Mágia Melódia Hazám Az éjjel Vonzáskör Szívem Szózat Oltár Üzenet Láva Kudarc Boldogság Szeretet A nő Igaz álom Torlasz Boldogság Vihar Virág Varázs Fénytörés Szív Áhítat Napár Sötét az erdő Szerelem Tibeti hegyek Szerelem A tibeti hegyek varázsa

140 141 141 142 142 143 143 144 144 144 145 145 146 146 147 147 147 148 148 148 149 149 150 150 151 151 151 152 152 153 153 154 159