KENÉZ HEKA ETELKA
A SZÍV HATALMA
KENÉZ HEKA ETELKA
A SZÍV HATALMA
Felelős kiadó: Kenéz Heka Etelka Nyomdai munkák: „Norma” Nyomdász Kft. Hódmezővásárhely ISBN: 978-963-87588-4-2
Égi víziók Az éjben az ég sötétkék mély szakadék Árnya az óceán az éjszakában, olyan mint a tenger virága A sötét szomorú halálában feljön a Nap hajnalhasadtában az azúrkék égnek aljára Lágy szatén szűzies fénye, mint a kisfiú nagy kék szeme lenne Szomorkás kényelem a tekintetében Gomolygó felhők figurái, mint kék-fehér derűs gyönyörű virágok lebegnek A Naptól elénk rózsaszínű fények mulatságos körtáncot rendeznek Lágy, puha vattacukrok Az ég alján sorba lógnak fejedelmi bíbor virágok fenn az égen méltósággal koszorúznak Gyógyító, villogó drágakövek, ékszerek arany színben hemzsegnek Királyi atlasz fényű madarak ide-oda szállnak, s támadnak S rózsaszínű ékszereket az ég aljáról fosztogatnak Bíborlilás virágok ezre jön fel az égre segítségre Így lesz az ég alja tengernyi virág raja.
3
Szerelem Ha szerelmes vagy mintha tüzes italt innál a levegőben a szerelem illata száll Menő vágyad s káprázatod Marokkal szóród a csillagot Visszhangzik a boldogságod E örömmáglya a szerelem izzó óceánja.
A neved A szemed reám adja melegségét Érzem benne Isten ujja hegyét Odafenn az eget nézem A neved ragyog a fényben A neved legyen egy vallomás Ne legyen sosem zúzmarás A neved lengjen mindig előttem azúrkékben Neved kottázott fej legyen a zenében Ábrándos sorok közt a neved énekeljem.
Menni A semmiségbe visszamennék Elfeledném mennyi baj ért A föld belőlem virágot fakasztana Nem lennék porszem a földi kirakatba, s elmúlna lelkem zivatara. 4
Merengés Gyermekkoromból mereng felém egy halvány folt, ahol utána megszűnik a horizont az út végén egy ismerős csillag könnyet ont, mely szétfut az égen Álmomban veled a Tejúton éltem A szemed azóta is melegít, S elűzi a telet a hideg havas éjben.
A Föld A Föld simogatását érzem Gondolatban átéri a Földet egyetlen léptem A világon mindenütt otthon vagyok A lázadó Földre mégis könnyeket szórok.
A szív Szívembe befogadtalak aranysugarú éjnek Ha elmész tőlem kihűl a lélek és fekete színe lesz a Napnak, velem szembe jövő minden rövid pillanatnak Távoli esték arcát lám megjelöli a szivárvány Az idő sikló terében hallgatás vár rám s megmaradok észrevétlen. 5
Alkony Ó, személyemben lebegő lelki ködös alkonyat Már nem hiszek régóta e hitetlen, csalfa világnak, mely egymás után szüli a meg nem élt víziókat Reménységem homályban lebeg, égi és földi titkokon mereng Már rég úgy érzem, hogy létemben földi száműzött lettem Csillapítom lelki éhségem a bölcselkedésben, s amíg eljutok odaát egy helyben taposom a Földnek hullaszagú porát.
Szárny Hol vagytok szellemi szárnyak Röppentsenek az égbe a csodás szerelmi vágyak Olykor a csalfa érzelem a Földön előttem idelenn a mennynek üdvét láttatja velem, de ha egy lépést is felé esengve merészkedem köd üli meg a látszat- és varázsképet hirtelen Óh, ti földi káprázatok! Hát ugyan úgy üli meg a felhő a csodás Napot? Bármely szögből nézek úgy érzem a Teremtő becsapott. 6
Gyönyörűség Óh, te gyönyörben úszó ég Te fenséges, csodás fényszakadék Téged nézve engem elkísér oda fel a vágyak zápor nyila Te vagy a mélységem igaz hona Szeretném elrejteni magam a tisztaságodba Az Úr is elrejti szépségét a csillagokba Hallgatása a boldogság és bölcsesség hona.
A nyár A nyár lassan múlt idejét járja A heve nem száll már a tájra Szívem is sötét felhő árnyalja, ha nem érzem szerelmed a vágyban Ne legyen oly gyors szerelmed elmúlása, ne legyen oly hamar szerelmünk sárgulata, mint ahogy az ég a szemét lehunyja.
A szív Bárhova megyek Te mindehol ott leszel A szívem érzelmén S Te örökre ott maradsz A szívnek gyökerén! 7
Arany köpeny Az óhajaim már többször megidéztem Az idővel beérik-e már, egyre jobban kétlem! Előttem sötétek az útszakaszok Jönnek felém időről-időre viharos, tomboló időszakok Lehet az élet gondtalan, kényelmes csillogás Sorsom útja mégis járhatatlan Úszom előre a veszélyes vízbe a gyönyörű part felé Hiába nyomulva úszom előre Mégis hagyja sorsom, hogy az aranyos köpenyem lehúzzon.
Alkonypír Az életérzet alkonypírja világít be a boldogságomba Ilyenkor nemsokára búcsút kell venni és elszenderülni a halál múló árnyékában Jön feléd az időnélküliség, mikor már nincs lét az intellektusban csak a lélek teremtmények és a szellemek, melyek a több dimenziót is bírni tudják Rányomják az örök valóság ritmusban forgó képmását.
8
Az út végén A világba bárhova megyek én Te mindig ott leszel a göröngyös út végén Ringatlak a gondolatimban, mint hullámot a szél A szívem érzelmén örökké ott maradsz a lelkem gyökerén.
Szentély Szentek éje Merengve nézek a csillagos égre Szerelmem halovány leheletét érzem a hidegben Díszített fenyő ág Csodás karácsonyi éjszakák Fényszóró ragyogás Narancs illat áradás Nem keltem az illúziókat Csak a szív magányában sóhajt Nem kapja meg, amit ő óhajt Karácsony nékem egy megrakott égi szekér, mely a Földdel összeér és a lelkemben olykor kudarcban él.
9
Ablak Az ablakomon nyílik a jégvirág Kinézek rajta át Szememben ragyog a fényszilánk Hófüggöny szalad a fagyos télen át A hó mindent betemet Az idővel temeti önmagát!
Fény Karácsony idején megnőtt a fény az ég tetején Hosszabbodnak már a nappalok A gondolatba kapaszkodok Elkárhozni nem lehet Az ember a fénynek tiszteleg!
Advent Adventben száll a tömjéné illat A lélek a gyertyafényben tisztító tüzet kap Elfeledteti a bűnt a tudat, ha a tisztító tűz elkap.
10
Karácsony Karácsonyi gondolat a Teremtőhöz elszalad A földíszített fa alatt sok finomság, jó falat Ezen a napon a szívem így szól, lehetek én bárhol!
Erdő Mily mély az erdő csendje Csak a fénynek árnyát, Bujdosó sóhaját Zöldellő reményem Áhítata világítja át!
Szellő A szellő szerelmese egyfolytában az estnek A falevelek egymásnak remegve súgják, hogy mennyire szeretlek Én nélküled drágám, hogy osszam be szerelmemet Téged ritkán látva szenvedek.
11
Korszak Az ember szívében ott él a csodás szerelem Pályája után fut, mint a csillagok az égen Öszténét fölemeli a fénylő Napnak Benne nyíló szeretetet elfeledteti e rohanó korszak.
Dér Dér hull a hajamra Reményem a szél szétfújta Semmi okom nincs a bizalomra Lábam alól az idő a homokot kifújja mielőtt lejár a homokóra.
Fény Mikor egymásba szerettünk Lángoló csillag állt felettünk Csendesen egymásra néztünk Fénylett tőle testünk, lelkünk.
12
Zeng A szívem az éjben zeng A homály odakinn dereng A szél hajába bűvös szerelem leng! Vágyaim valakiért eseng!
Szomorúság Szomorú vagyok Bánatosan hallgatok Boldogságomban meglapulva hallgatok A csöndnek ura vagyok és a csöndben hallgatok.
Völgy Csendes a völgy Tiszta a tó Tükrében a Hold megfogható.
Rét Szerelmem körbejár téged, mint a Nap a Földet, mint a Hold az eget, mint a méhek a virágos rétet. 13
A Föld A Föld élte világát a tisztaságban Születése dicsőségének gyönyörű fénykorában A napsugarak a mai nap hordják magukban a mérges árnyakat Elpusztul a világ! A lélek érzi, tudja jelenség a Földön a katasztrófák sora Ember, mit csináltál a Földdel! A szívemben bánat tölt el Visszaéltünk az isteni fénnyel!
Madár Az arany madár kiterjesztett farka ráfordul a lemenő Napra Az éneke mennyei fuvola A lemenő Napot búcsúztatja Ott fenn keresem a lelked árnyát Kérem, hogy egyesítse vele szellemem világát.
Szemed Ha szemed nem nézhetem, úgy elmegyek én csendben, hogy ne lásd a keserem! 14
Tavasz zenéje Itt van még a tél, de már nékem a tavasz zenél A kikelet világa a napfényben villog A természet ruhája zöld színben csillog Lanyha szellő szálla Virág hull kedvesem hajába Illata az alkonyban A lemenő Nap fátyolos aranyban Vénusz istennő rejti bűvös álmát A parázsló árnyában.
Bánat Az álom bennem hagyta a mély nyomot Szerelmi csalódást okozott Jó lenne ha az ég derűje locsolna reám hajnali harmatot, hogy üdítse bennem a szerelmi bánatot.
Drágám Ha beáll a Planétánk különös háborúja legyél szövetségesem a háborgó csillagokba. Szerelmünk égi jelekben írva. 15
A Földön A Földön élve, járva, vagy álmomba szállva ösvényes utakat járva, Csillagháború zajába Ne némuljon el az égi szó Előttem nyitva legyen a mennyei ajtó Szeretetem tisztaságot szül, a lelkemen keresztül Odafenn az Úr Szívében boldogság tárul az erén keresztül az érzelem, melyet költészetté dallama szűr
Baranyai érzelmi idill Baranyai dombokon Ott születtem egykoron Szerelmed éjét bennem hordozom Lehetek én mezőkön, dombokon Bennem élsz te omladozó várakon Mintha eseti szellő vinné szét költői szívem énekét Daliás idők emlékét, villányi bornak tüzes levét mindig érzem ajkamon még ha kiejtem neved és a vármegye nevét.
16
Versek Szép gondolatokban fürdök, ha neked szép verseket küldök Ily szép érzelmek az embernek nem mindig lehetnek A lelked lebeg mindenek fölött E szép illúziókba gyönyörködök, s néked rózsa levelet küldök.
Kedvesem Mint fához a levele, kedvesem Hozzád nőt titokzatos szellemem Én magamba már hiába is keresem Majd eljön a tél, lehull a levél Ilyen élettelen árnyék lesz az én bús életem, mert hozzád nőt a szellemem!
Zsongás Élénkül a nádi zsongás A széltől suttog a sás Egy gyönyörű hattyú lány titkosan a vízen lebeg Istennő lehet? Egy hattyú herceg hozzá simul Vágytól eped Érzik ezt a szellemek! 17
Paradicsom Álmodom. Álmomban bent járok a Paradicsomban Előttem egy viruló völgy ezer rózsafával Magasak, akár a daliás tölgy Közepén sétál egy folyó Hosszan, akár a vándorló Néztem kőszikla gyanánt állva S boldog voltam a paradicsomban.
Az Úr Óh, vala te bennem már hajdankor élve gyönyör országának vágyó gyönyörébe Néked magam adtam dús, bőséges éjben, datolyafák rengetegében Az Úr segedelmébe, mi ketten élve!
Nyomok Mily magányosak a tegnapi lábnyomok Eltűnt valaki bennem Itt hagyta a mély nyomot Az úton megfordulok, s látom a tegnapi mozdulatot és a tőlem távolodó arcot. 18
Boldogság Az ember ha boldogtalan szűk néki a Föld is De a boldogság ó, elfér egy kicsiny szobában Egy ágyon hálva, egy tálból esznek szerelem pohárból isznak Nézik egymás mosolyát Nem kell a boldognak e nagy csuda világ Beragyog a kis szobába Isten mosolygása …
Zöld ág Ő a lelkemen a zöld ág A félelemben biztonság Bánatom a szemei mossák Ő az íze életemnek Mosolya vetélytársa a kikeletnek Bennem érzem a tiszta szerelmet!
Szavak Reménytelen szavak jobb, ha hallgatnak ketté tört gondolatok bennem falat raknak. 19
Tenger Tengervíz moraj Szerelem a csendben Az elágazó út Az esőcseppbe bújt Az esőcsepp köztünk szétgurult Amíg a lábunk hazatért a könnyeső helyet cserélt.
Óceán Óh, ne törj el soha szárnyam! Ne essek bele a fájó valóságba! Csak repülj tovább lelkemnek álma Ne fulladjak bele testestül a sár óceánba.
Vihar Odakinn tombol a vihar Tördeli a fákat Az égig süvít a hangja Pusztító erejében ott él bosszús haragja Alkonyattájt nézek ki az ablakon át Lassan lecsitult a harc, és a természet arcát újra visszakapja.
20
Orkán Sír az orkán hangja Recseg bele az ég alja Esik az eső zokogva Csikorog a fa ága Letörött a lombja A vihar kéjjel hordja halomba Dér hull a hajamra Gondolatom jár zsongva Sötét a szemem föle és alja Éltető remények a szélvihar szétfújja.
Szellő A homály lassan dereng A folyó álmán mereng A szellő hajában a bűvös szerelem leng A fákon árnyak nőnek Benne rejlik a szellem élet Nőnek árnyak nekem, neked, a fáknak Így jó az ég akaratának Lerajzolja magát minden a világnak!
Vigasztalan Zúgnak a vad, őrjöngő vihar dallamok Hideg zordak a hajnalok Az égen nem látok csillagot Csak a lámpafény árnyán látni az esőt, amint csillan a pocsolyán. 21
Villám Kóbor villámfény a gondolatom hegyén Mégis elhagy a remény A fogság lépcsején szívre hull a sötétnek árnya Nem marad más számára, mint a napernyős lámpa.
Ősz Ősz az idő szárnyán bekopog a házam ablakán A sárba tapossa a természet a sárgult falevelet, s a hitem tört árnyán csüng a roncs maradvány, a lelkem birodalmán.
Tél A hó szalad a télen át Betemet, amit lát Az ég függönye mögül hinti reánk a csillogó zúzmarát.
22
Őszi táj Búcsús szerelem sír az őszi tájakon Lehettem fa, vagy virág egykoron Itt állok a térben, s azon gondolkodom: az emberi lét mily szánalom!
Hóvirág A legmélyebb csend virága Te vagy a hónak legszebb álma Szemeid az ég fényei mossák, s a rövid életed is ők okozzák A hófüggöny bánatos hangját a szelek feléd hozzák.
Hajnal Ébred kinn a hajnal Az éj engem elhagyott Pirkadatban a szobámban magam vagyok Gondolatim el ne merülj! A királyi sast figyeld, amint egyedül repül Büszkén, de mindig egyedül!
A Nap A napsugár betakar melegen, mint csillogó égi szerelem Dédelget engem, nem hagy betegen! Ő az én édenem. 23
Virág Kedvesem a kezében virágot fűz Szemében ott ég a tűz Fején a Hold sarlója A szerelem virágát az éjben learatja.
Szélkirály Vihar száll a szél palotán Odafenn a felleg is csak hódolni jár Olyan, mint az oroszlán király.
Boldogság Ha a boldogság hozzád érkezett Medrében forralja a véredet, s ha egyszer már vége lesz lemásolja a képzelet a gyöngyöző véredet.
Tenger A tengerparton a házak A víz tetején szivárvány színben kecsesen játszanak s vizes fővel állanak Este megnőnek az árnyak Mint madarak, rajtuk fészket raknak 24
A költő A költő élete gyötrő álom A néma csendben virág ő az ágon s örök vibrálás a világon.
Ősz Őszi falevelek színes pillangóként szállnak, repdesnek, s hullanak a földre Az idő gyűjti a szebbeket a szemfedőmre.
Évszakok Láthatatlan a természet ereje Berobban a tavasz esővel, dörögve, S a tájat varázsló színekkel festi be Virágözön lesz a nyár Az őszbe majd köd szitál A tél fehér lepelbe vár.
25
Rejtély Tudod legbelül magadban Tervek s álmok égnek a gondolatodban Világokat viszel a lélek mélyére A világok omlása benne a mély rejtélye.
Levelek Őszi falevelek a szélben Az elmúlás lázában égnek Reszketve, félve érzelmük lázasan az elmúlásban jár A természettől segélyre vár!
Gondolatmag A gondolatom bennem élő kép Az éterben a vihar szórja szét A csillagok fürdetik fényükkel Sápadt könnyükkel a pillanatnyi létét.
A vész Olykor lelkem nyitott gödrök között gubbaszt kísértetek láncai csörren Olykor a démon szele szédít s ringat Teremtő, mutasd meg az utat hol a vészkijárat! 26
Tenger Megláttam a tengert A homokban fekve az égi tűz reám meleget lehelt Behunyt szemmel imádtam a Napot Víziókban láttam a vízpartot Szempillámon az azúrkék ég visszaveri a fényt és a lángkapuk varázsára a lelkem éteri energiát szív magába Gazdag álmok kerítenek a lélek világába Úgy érzem benn vagyok az édenben Nem érzem az élet árnyékot Boldog vagyok!
A Hold Ezüst hajú Hold leány Víziókat hozzál reám Korlátlan a fantáziám Tőled származók a benső megérzések, s a titkos sejtelmek Bennem erők fakadnak, ha nézem bűvös arcodat Arcodon a vízjelek titokzatos szellemek.
27
Felhők Sötét felhőket ringat fenn a szél Halovány fényű lett az éj A fogyó Hold között, a magas kőtorony fölött alig látszó szélkakas pörög. Sötét felhőket ringat fenn a szélcsend Vörös sugár a lombokon leng, s a rőt fényben álló fák alatt anyám egy padon csendben hallgat Fehér hajában átvirrasztott az éj Törékeny testét karomba rejteném Anyám, te gyenge tünemény! Tested emlékké fújja a szél!
Fenyőerdő A hegy oldalán elbujdosott újra szemünk elől a Nap A fenyőerdők fehérek és magasak, ahogy így utazás közben szétnézek, csak a tudatom felelhet Őseim köréből száll felém a meghitt, mágikus lehelet, amely a gyermekkori karácsonyi érzelmeket idézi meg.
28
Advent Ma van újra az adventnek utolsó vasárnapja Ilyenkor az ember Istent hívja magában lelki vallomásra, szent éj előtt, sikeres volt-e az év zárszámadása A gondolat szállva az égnek magasába, szent szellem tiszta ragyogásába, az ős tűznek tiszta alapjába.
Hajad Tétova szellők lengetik fekete hajad bársonyát Lanyha alkony fut az estbe át Úgy érzem a te rabod vagyok Nélküled didergők a hajnalok Nélküled meg is halhatok.
Karácsony Karácsony idején megnőtt a fény Hosszabbodnak a nappalok E gondolatban kapaszkodok! 29
Kék Mily szép a kék szín énnékem Olyan, mint viruló életem Kék az esi tünemény Kék a szivárvány Kék a remény A szemed virága is kék, melyért lángol a szív és ég! Kékek a csermely habok, melyben a szent menny ragyog.
Ámor Óh, ha a hercegem bele néz a szemembe, lebénul a hő a melegbe testemnek veleje. Hova tűnik belőle a lelkemnek ereje? Sem szívem, sem eszem nem enyém már akár hogy is cselekszem Sokszor nagy a kár Aphrodité Ámor fátylat borít rám.
30
Lovag Lovagommal egymást nézve mosolyog a tekintete Felpezsdül a vérem tőle. Lángot vet a szívem körbe. Óh, mindig csakis így lehetne, hogy a szemünk fénye egymásra szikrát vetne Szikrát hányna szívünk arany álma.
A szem hatalma A szem hatalma! Aphrodité a szerelmet a szívben forgatja Midőn bűvös szeme reám tekint Érzem a szerelmi kínt Az éj tömjént kellemedre hint A Föld ezer kéje ringat megint Most nem érzek semmi kínt, ha bájos szemed újra reám tekint.!
Advent Adventben száll a tömjén illat tőle a lélek tiszítót tüzet kap. 31
Pálmák Valahol Afrikában a pálma lugasban mennyei fürt leve csurran Datolya méz, ananász álom Vágyam kúszik a napfény ragyogáson A szerelem lebben az ég tüzében Vágyódón bennünk, a tenger kék vize boldogan befedi testünk, s száll felettünk örömittasan a szellemünk.
Kotta A nap nyugvását új hajnal követi Múlhatatlan lüktetés, fényforrása gyúl ki bennem, s bontja ki az érzelem táncát A csillagok jelekkel az áradásom az égre kottázzák.
Sugalom Sugalmaim szállnak az arénák nem vonzanak a lélek mélységei vonzanak.
32
Ősz Szomorúságot lehelnek őszkor a bánatos fák A levegőben szállnak a sárgult levél hullák Mint könnyek, úgy hullanak, a világból kimúlnak A csillagok az égen esténként kigyúlnak, hogy ne legyenek a kopár fák szomorúak.
Szent éj A dér beszőtte a kopár hegyaljat Nem lát az ember csak itt-ott madarat, varjat Ködös mindenhol a táj Reá száll ilyenkor karácsony táj szívünkre is a homály Csillagszóró, fénykoszorú nélkületek az élet szomorú Tőletek a szív tüze száll Meghitt csodát vár Arany papírba csomagolt szaloncukor Áhítatot hint a fenyőágakon
33
Epedés Vártalak kitárt karokkal Istennői rejtélyes virágcsokorral A szent kertben szedett barackvirágok nyújtják a mágikus szerelem hallhatatlanságot Gondolataimmal ások dicsőséges szent fa ligetekben Titkon hallgatom mit sugall Isten A levél rezdülése benned is rezdül, mert a fa a világ misztikus középpontja Gyökere az alvilágban, koronája az eget járja.
Rózsák Dívnak a rózsák a Nap aranysugarába Tavaszból a nyárba őszig színes pompába s jön lassan a Napnak halványuló álma Az ősznek festői hatalma, a piros lomb hullása szövődik az ököruszályba és előjön a kopár föld végtelen sötét palettája. Méla és szomorú a száraz ág koszorú A természet magát ássa A Földön látszik a csillagok könnyhullása. 34
Fellegek A téli fellegek az égen sötétnek látszanak A vadlibák jósolnak Hozzánk felénk a havat Fénylő két szemedben a szürke ég alatt a csillagok virágzanak Hajad befedte a dér Szerelmed az égig ér Kergeted az álmokat Nem hallja Isten szavad Megcsendül a varázsige Ott él minden rezdülésbe Majd kivirágzik szíved újra, de elpusztulnak magányukban Elzár előlem egy napon téged a teremtő kulcsa.
Az út végén A világba bárhova megyek én Te mindig ott leszel a göröngyös út végén Ringatlak a gondolatimban, mint hullámot a szél A szívem érzelmén örökké ott maradsz a lelkem gyökerén.
35
Alkony A tájon körül sápadt színű, fátyolos alkony ül A pára füstként jár, s lassan felszáll A völgyön végig remeg, mint halovány haldokló erek Az ég felett a Nap foszlányok bíbor színt öltenek Érzelmeim tőle mélyek, fenségesek és lelkemben a szerelem a magasban lebeg Villámcsapásként fényére ismerek.
Őszi idill A hegyoldalba boldogan szüretelnek A fák és bokrok tarka ruhát öltenek Utoljára látom színpompába a tájat Vége lesz már nemsokára Vénusz isten uralmának!
36
Az ég Az ég néma boltozatán a borongós homály A levelet a szél vihara az udvaron sodorja Olyan ez, mint egy őszi, szomorú szimfónia A kopár fa lázában E világhoz köti különös álmai vonzása Itt hagy engem is a lejárt őszi dallam Nézem a sárgult avart a nedves ablakon Úgy érzem a természet hatalma agyonnyom Hogy várjam így a tavaszom?
Őszi siralom A szomorú avarba hulló leveleket a szél fölkapja, magával viszi, a világban széthordja. Futnak, azt sem tudják merre, hova Reménytelenül ködös, mohás tájra Tébolyult hemzsegő halál vonulásba. 37
Ararát Ott fenn, az Ararát hegyen a galamb pálmaágat lenget piros csőrében Kijött a Nap, s fényt ád Újra kerek a világ A ember a vízzel megnyerte a csatát Megéri harcolni tovább, ha a Földön nincs igazi boldogság?
Őszi levél Pár őszi levél, amely a fán fennmaradt, fogva tartott még egy kis nyarat Szívemen is csak ennyi maradt Egy napon temető lesz a tölgy avarja A hó betakarja, jég borul a holt patakra A tél kacagva a jégvirágot szórja Az elmúlást a szívünkben zokogja
38
Napfény A napfény nem ragyog már rég a szememen, mert felhő és csend ül a lelkemen Nem vágyok már többé a nyárra Szívem az őszt csodálja Ilyenkor a szív, mint a természet egyedül marad Az őszi esték nemrég a szerelmes nyárnak titkait kilesték A fa, a víz s a tava egyedül maradtak Elűzte a hűvös ősz a haldokló nyarat.
Esti siralom Lelkedben majd egyszer szél jön, esti és elkezdi az álmokat temetni, mert látja majd, nincs több vadvirág már a dombokon és az őszi utakon szíved is lombjait lassan lerázta, bele kacag sírva a hervadó világba.
39
Aranyország Aranyország szerelme a nyár Lassan arannyá lesz a bánat már, s szerelemre többet nem talál Aranyország a lelkem, vagy csak álmodom, hogy még kitavaszodom!
Őszi szerelem Őszi szerelem halálos násza Sápadt arcú az ősz varázsa Belekering a hervadásba Kering a csókunk titkos csillanása csapongó őszi szerenádba. Szerelmes lelkem őszi sárgult vágya Szertelen lombhullásos az őszi násza Szerelmes párom jöjj velem! Álljunk a dérvirágos hegytetőn ősz varázsban, hervadásos ősz időn.
40
Lombhullás Halál tarkázta lombos erdők Olykor még osonnak át rajta halk szellők Szerelmes párom, szívem ha majd vándorútjára lép fogd meg árva két kezem! Ahova én megyek nem jöhetsz velem Lombos erdőkön Dér van és halál Gondolatom véresre fázott már Életemet ajándékba tékozolta a nyár!
A szív Ha majd az ősz összegyűjt minden sárgult levelet Behinti csendesen vele a lelkemet Hallgatni fogom a lombhullajtott színes szép meséket Áldani fogom a lelked, s szíved, mely lelkemhez kerget A bánat köztünk behinti majd a csendet Ha jön az ősz és tőlem elkerget, akkor is áldalak ha már szíved előlem rejted! 41
Temetés Hallod odakinn a viharos szél mesét? Vadul lombot karolnak át és hintik szerte szét! A szívünkből is messze száll a nyár A Nap homályos, titkos alkonyatra vár Az ősz bennünk sírdogál! Temetjük bennünk az elmúlt szerelmeket, s akik örökre elmentek Vándorait a kék színű tengereknek Minden évben bennünk élnek a lombhullások, s virág temetések.
Erdő Mily mély az erdő csendje csak a fények árnyát a bujdosó sóhaját zöldelő reményén áhitata világítja át!
42
Őszi est Ha egy őszi estén újra itt lehetnél minden másképp lenne Elűznék minden kósza, hitetlen álmot Útra kelnék véled Figyelnénk a szivárvány fátylat és a délibábot Elfeledném a fájdalmat és a szomorúságot Magammal vinnék minden szépet, szerelmed és minden emléked Alkonyatba útra kelni Veled együtt messze menni.
Nyugat A szívemnek hogy ne fájna ha szerte hull a csoda virágos álma Ha majd az évek leple engem elfeled Sokáig ne járjam a kietlen végtelent Megy le az égen a Nap megint Könnyes szemem nyugat felé tekint. 43
Szellő Szellő fuvallat a hegygerincen ül Mire feljebb ér, eget verő viharrá lelkesül Fákat csavar ki, lombokat rabol, felhőt szakít, hegyet tarol, s aztán elenyészik valahol.
Tél Valahol messze éjjeli ködben a csillagok fényére ködfátylat borít a tél Néha titokban pára alakban suhanó szellem a tél A völgyben itt-ott zörren a szél Az erdő kietlen A mező rég halott A tölgyfaerdőben a fák állnak, mint sötét alakok A fenséges szikla fokán nyomot hagytak sok-sok századok Arcába vésve ott áll fenn a nagy titok! 44
Virág Az elmúlt öröm olyan, mint a halott virág Életük rövid volt Rövid, mint minden boldogság, mely lent hever a föld porán.
Lehetnék bár Bár lehetnék az ami lenni akarok, ha átölelnének meleg, szerető karok Azt suttogná: sajnálom a hitetlenséged, háborgásod, s bánatod! Neked adom magamat, a sorsodat, az önmagad, aki előtt a végtelen szabad Lennék a végtelenség teremtése, örök ereje, s nem a múlt időknek titkos, bús zenéje Erő legyek, kiben nem él az álom Ki győzni tud olimposzi csatákon.
45
Liget Odafenn a ligetben az óriás fák között a levél hervadás bíborba öltözött Jött a szélvész, s az erdőnek súgott valamit a letarolt szív Már nem vár senkit Valahol gondolatban esténként bolyongva bejárom a könnyes utcát Álmaim hasztalan keresem Az őszi szelek már messze fújták Szívem kacagva tépik szét a szelek Valahol elmerengenek a fényüket vesztett szemek.
Csend Csend van körülöttem Én szeretem a csendet Jó volna megosztani e drága szent ünnepet Együtt várni, midőn az elmúlás az ajtón kopogtat, vagy halkan csenget Csitult folyóknak ez lenne a lassú vége Ránk terülne a csend és béke.
46
Szemed Jött a vad tavaszi szél lobogó hajjal, szőkén Szebb lett a Föld, a vén! Nem tudom én! Merészen csakis a két szemed néztem.
Balaton Nézem a Balaton vizét Mily titokzatos, sötét! Semmit nem látsz, csak a szürkéskék árnyékát, s olykor egy-egy csillanást, amint a halak suhannak a mélységen át. Ilyen a szív is Kitárul olykor szörnyű mélysége Megállsz előtte szédülve, s imádkozol, hogy ne ess bele a fájdalmas szerelembe Fényvilágra gyújtotta lent a szív mélyet Nincs sehol vége a szerelem mélységének!
47
Szélvész Szélvész üvölt a hegyek ormán Barangol a lelke Hegyen-völgyön hazát keresve Óh, éledezz szomjas ajkú Föld! Az én lelkemben is a vár a csalódástól összedőlt pedig benne tervek izzottak a vérnek titkai voltak mily furcsa e zakatoló lárma! Szívemre dőlt a halottak éjszakája A fekete fényű gyertya lángja Könnyeit szórja az éj csöndes halálába.
Tavasz Elindult a tavasz odakinn a réten Most is úgy indult el, mint valamikor régen mikor még álombeli zöld koronát viselt a szívem, s mese lovak vonták az égen Most a fák ágain az üde virágok, hiába csüngenek s lepke álmok már nékem a tavaszon nem lengenek Valakit rég keresek, ki tavaszi virággal beszórja szívemet Akkor talán a tél, a szél nevetve elszalad, s bennem tavasz lesz ezalatt. 48
Kincs Miért nincs ezer színű szó? Az álomnak miért nincs kincse? Egy arc, akit elrejtek a szívem mélyére, ki a sejtjeimben éget, kinek a szerelme halálos méreg, Ki ölelésre nyújtja kezét, s szereti ha becézem a nevét, Kivel találkozom a szárnyaló dalban napsütésben, zivatartan, Kivel a temetőbe érek lassan-lassan.
A Nap Mennyi csodás mesés emlék Szerető szíved s gyengéd Gondolatban mindig itt vagy míg a Nap leszáll Köszönt minket, de meg nem áll!
Nyírfa Rezdül a nyírfa lombja, pereg Az erdőn szellő remeg A szívemen bánat mereng Fehér a nyírfa kérge már A virágra lepke száll, S a harang virága, virág harang Csupa illat, ragyogó szín és hang. 49
Egy nap Egy nap is tenélküled Végtelen sötét táj csillagtalan világa vár Nélküled egy nap széles sivatag Se bokor, se virág nincsen Nélküled elhagyott az Isten!
Amor sanctus Eszményi égi szerelmek, lovagias erények a vénámban perzselnek Óh, szent szerelem! Tovább élj bennem, s nyílj ki szebbnél szebb költészet tüzében Lebegjetek trubadúrok szellemei tovább felettem!
Köd A sötét téli köd borzalmakat szül a világ fölött A reményt beszövi a bánat Nincs kegyelem! A szív ilyenkor keserű, szörnyű erőtlen, bágyadt a sötétség nem mondja a széles világnak, bocsánat. 50
Földanya Csüggedt fővel állok, mint őszkor a virágok Lelkem mélyén mintha sírna megdermedt szívemnek szirma A bánat ül bennem mélyen Óh földanya ölelj át engem!
Szellem Álmomban láttam a halotti sápadt árnyam fehér, fénylő, ezüstös ruhában A szemem nézte a csillagokat, nem hallottam semmi zajt, de a szellemem bennem mindent mélyen felkavart.
Világi tragédiák A világ fénylő szeme már többször kialudt lehűlt s égig jajdult őstemplomokat látva miként nyelte el a láva A visszhang most is hangzik, sápadt sugárösvényen az agy leplén halottként úszik. 51
Hold Az érzelmem visszhangja a csendbe kiált, s a vágyam hozzád viszi a sóhajom a légen át Az égen a viharban a visszhang visszakiált Az ábrándos Hold szerelmem viszi hozzád, s összefonja a mágikus érzelmünk szálát.
Szerelem Szerelembe esve bennünk a fény árad Összeölelkeztek bennünk a gyönyörű fényszálak A fényem fele nálad, mely feléd a fejemből árad Levetíti a Napot neked, nekem, s a kettőn lelki világának.
52
Világosság Ha megvilágosodom a Budhává leszek ágyam szigetén már nincs árnyéka a fénynek, mert a lélek eggyé vált vele s magába osztja, magába olvassza a létnek súlyát, mely pihévé válik át, s a lélek magába olvasztja saját árnyékát!
Lélek Titkos vándor madár a lelkem Titkos ékköveket gyűjt nékem és az égi világnak, az örökkévalóságnak Benne a misztérium hangja, a mágia titkos tornya ő Ő a teremtő Úr hangja.
Éjjel Bennem feltűnt a csillagod s égi jelként hagyja bennem a nyomod, mint futó csillag szalad a testemen át, lelkemen át s kerülgeti a lelkem csillagát. 53
Karácsony A viharos szél a havat fújja szét Gyérek a lámpafények A gyertya előtt áll a képed, mely árnyékot vetített Az aranyeső reád nevet Az emlékezetek szemembe csalják a könnyeket.
Csillagok Csillagsugárból van szőve a lelkem Álmában engem Földre ejtett az Isten Ezt súgja nékem a mély tudat szellemem Szürke por lett a testem Összegyúrva belőle emberré lettem Itt a csodás Földön hontalannak érzem magamat Álmomban siratom a fenséges csillagokat Kutatom, keresem az igaz otthonomat Tudatom oda vágyik vissza a csillagos égbe, hogy a teremtő atyám ringasson szeretetben, dédelgessen engem a két kezében.
A tél Zúgó patakok fagyva megnémulnak A vastag jég alatt a folyók majd megfúlnak A természet meghal, gyászol a fehér temetése Hosszan várakozik már a tavasz ébredése. 54
Intuició Figyeld a megérzéseidet, s ragaszkodj a gondolatodhoz ami eszedbe ötlött Engedd magad vezetni Jó útra vezérel majd s nem fogsz szenvedni
Bölcselet Hiába várod sikered, ha nincs melletted az égi szellemed Az égi jótevőd a földi védelmet Így veled van istened.
Cselekvés A hajtóerőd ösztönöz igaz, tiszta cselekvésre Többnyire külső életet folytatsz, de a hajtóerőd mégis belülről fakad.
Szeretet tüze Nincs más barátom csak a szeretet lénye Ez a világi szeretet törvénye Nincs más dolgom, mint a fényt magamba hívni, mely bennem a szeretetet szüli. 55
Különös virág Egy különös liliom csak a holdfényben virágzik A papiha madárkát csak az isteni ambrózia élteti A szeretet benned és bennem az Úr lótuszvirága gyökerei.
Te és én Te meg én Ketten lettünk egy, ugyanaz lény Te vagy bennem az éltető ereje a lelki fám ágának Te vagy a pihenés és szeretetet nyújtó a lelkem madarának.
Virág A virág éjjel alszik Egy különös orhideia a Hold fényében virágzik A Holdtól kapja a megtermékenyítő szeretetet Az ég nagy titkai ezek A Földre az égből mágikus áramok szűrődnek, s érzelmi fények a mély tudatunkba ömlenek. 56
Tél búcsúzása Óh hűvös tél, téged kevesen szeretnek Beburkoltad a hideggel testünket s lelkünket Vidd magaddal a makrancod honját Lágy napsütés hozza már a Földnek várt újulását Had nyújtózzon a fű a cserjék, bokrok mellett, s legyen bimbó a bokrok tetején, egy-egy harmat üljön a szerény virágok hegyén.
Hűvös búcsúcsók A zafír felhőket süvítő szélvihar váltja fel A hervadt virág dérkoszorút visel Nemrég még a virág reáhajolt gyengén a patakra, s a hűs víz rengő habja simogatta Némává vált a zöld liget, kopár ágain jégkristály integet Megunta már a hideg éjszakát az ég Szívünk is látja már odabent a virító kikelet seregét.
Égi hívás Óh, szánj meg csöndes sötét álom Tekintsd mily szomorú a létem Lassú elmúlás ez nékem Nem tudok már remélni a korhadt keresztfa alatt, míg az élet keskeny köréből a hívó szó átalhat. 57
Isteni vonás Legyen a te arcod, drágám mindig derült Szemed a boldogságtól fénylő legyen mindig s mindenütt A Hold mosolyát hintse reád s a boldogságtól viruljon orcád Ha elmegyek végleg, így gondoljak reád.
Téli napsugár Betakarta magát a világ hólepellel Így próbál harcba szállni a téli hideggel Földanya álmodik a tavaszról Az eget elhagyta a fény, a légben ritkán száll csak olykor, mint egy szál aranytoll Sötét a szobám, sötét az éj Megvakult a nappali fény? Óh, csak jönne már a Nap A szemeim a ragyogásba fúrnám Szívemhez sütne be a fénysugár a lüktető ércsatornán Úgy érzem most, hogy halálomig meg sem unnám.
58
Sötétség bánata Óh, csodálatos fény Te lélek zengemény Óh, jöjj, szállj az égre tűzpiros madár a szemem keres, kutatva jár Hol van már a fényjel? Hol van, mely a sötét értelem éjszakáját űzi el? Óh fény, az igazság égi hírnöke tegyél békét a sérült keblekbe!
Tenger Sétálok a tenger partján A lemenő Nap az ég alján bíbor színt szór reám, arany színűre festi a ruhám Utána eltűnik a tengerben a Nap, s összeér a víz az éggel Nem látok már csak árnyakat Mély titkot szór reám a sötét tengerpart.
59
Fergeteg Óh, borús fellegek bennetek szíveink darabokban hevernek Jönnek elő fehér fellegek Árnyat a lelkemnek sokszor ők is vetnek Érzelmeim kitaszítva a vihar fergetegnek Fölkapja a szélvész sodorva A lelkem szétdarabolja.
Álomszép A természet óh mily remek A lábam előtt fekszenek virágos zöldellő háremek A szellő rejtélyesen susog Úgy érzem, hogy előttem látok egy gyönyörű álomvilágot.
Ősi monda A szerelem szava, mint forrásvíz A mélységből tör föl Meghipnotizált érzelmi álomkör A Hold misztikus fénye érinti titkon arcom, amint trónol fenn a csúcson Tiszta érzelem árad felém zsongva, mint valami ősi monda. 60
Érzelem A lélek magával hozta az égből az érzelmet Ő a lakója a tisztaságnak Szeretetét oda kívánja adni másnak Nagy vágya kimondani az igaz szerelem hangját Nem fél, hogy ledobja a csúcsról görgeteg gyanánt.
Öröm Öröm nélkül unalmas az élted Üres minden s vak Poros utak, falak Vezess engem rózsák álma szerelem dallamára Vigyázz reám! Ne vonuljon lelkem a harc mezejére Szellemem őre legyen mindig a tiszta fény özönében.
Kutató Mily boldog az ki a tiszta szívet kutatja Gyémántot, gyöngyöt talál a szív aljba Aranyéket teszek én is fénylő hajadba szebb helyen méltóbban nem is ragyoghatna. 61
Mennyek Vannak napok, amikor boldog vagyok Fejem fölött kigyúlnak a fénylő csillagok Erős lángban égnek Te lobbantottad bennem lángra őket Szerelmünk ott nyílik a csillagvilágban Ott trónol a mennyek kapujában.
Bennem Bennem – kérdem én Az a kis hajszálér meddig él? Ereje kevés, majd gyengül, leáll az útján s szenderül, s a vér álmában alámerül.
Fohász Szeretteinkhez a temetőben legtisztább a fohász Vagy a szobádban, ahol egyedül a mélységedbe szállsz A lélek mélyéből előjön a fájdalmas gyász A templomi ehhez képest költészet, előadás, szép színház Itt a hangsúlyon a lényeg, mely ha szépen hangzik meglazítja az érzelmet. 62
Az erő Az erőm ha meglazul A reményem elhágy Bénító érzelmeké vál A kilátástalanság Útján az erőm leáll Csakis a remény hozhat erőmnek csodát.
Virágzápor Ez nem áprilisi tréfa Ilyenkor, mint pillangók áprilisban Száll a virágok szirma Szállnak a légben Mennyeien szépek, akár a meséből a tündérek Ilyenkor az egész világ áldva A hulló virágszirmok gyönyörű záporába.
Lélek mag A lélekben élő mag Az adja a nyugalmat A boldogság termeli e magot A lélek belőle él A szomorúságtól ő nem jön elő, mert a szelleme fél, csíraképtelenné válik Szeretet szabadítsa fel benned újra átélheted lelked virágzását. 63
Sóhajok Én sosem jajgatok Mégis belőlem élnek a sóhajok Int felém a szánalom A vágy is lehet mostoha Álmodozva gondolj arra.
Az elmúlás Az ember a bölcsőtől a koporsóig hallja amint a halál altatja Ő a legszörnyűbb dajka Felé a gyűlölet körön Ott ül örökké a küszöbödön Égi s földi jelekből összevonva a neved tartalmazza Kezében a halál tartja s az életed kioltja, örökre elaltatja.
Életfa Az életfám szomorú már régen Mámoros fény ül az ábrándos falevélen Könnyek közt lebeg az éjben Csak én és a fa vagyunk ébren.
64
Tengeri dal Szerelmed az ég ösvényéről érkezett, hogy halljad szomorú versemet Vihar süvít a tengeren át Siratja szívem fájdalmát Szíved szívemben ringatta Szerelmünk úszott a kéklő tengeren Az illúzióból fel kellett ébrednem.
Vár Fenn a bércek zsámolyán a Hold hódolva jár Itt egyedül él a palota Az égbe ér a vár foka Megszűnt harcolni ma Csillogj fel esthajnal csillaga Emlékeztesd a fénykor harcaira Ki jár néki aludni ma.
65
Emlék levél Küldök néked egy kis levelet Érzelmem szárnyai röppennek, mint sirály a tenger felett Elmondom a magányos utaknak, hogy mennyire szeretlek, s hogy egyedül vagyok nélküled Mindig bánatos vagyok, amikor kapumat elhagyod Élnek bennem a szavak, melyek hozzád hiába szóltak Elkísérnek mint sárguló falevelek Szaladnak a szélben veled Szavaim benned elhervadnak Emlékezetben fonnyadnak, pedig érzelmemből jött ki ajkamon Elhervadhatatlan rózsaszirom.
Szent György nap Eljön újra Szent György napja Virágot tűz a kalapodra Hol volt, hol nem volt? Talán most is élnek? A múlt idő homályából mesélnek a lengedező szélnek. A tavaszi fák az elmúlt, első szerelmedről is regélnek A múlt idők emlékei meglátogatnak Kabátodra piros szívet varrnak A napsugárból a lelkem sugárzik A múlt varázsa ide látszik. 66
Égi titok A titkok rejtett világa él bennem Várom mikor nyílik meg az égi ablakok leple Majd lehull a fátyol, s más dimenzióba látsz A beavatottban él a titkos erő Ő látnok, ő a titokhoz férő.
Kísértet A lég vonzalma kísértettel teli Titkos égi ösvényeken száll Ködlő ruhában köztünk trónol A szellemem csúcsán áll Éled bennem az időtlenség horizontja A misztikumom körbe fonja Én vagyok a kísértet médiuma Én vagyok a vetítőállomása Közben figyel az aurámra A Földön fényben véd engemet Az Úrnak köszönöm, hogy a kísértettől megvédett s őhozzá engedett.
67
Halál Az anyagot méri örökösen az idő Időzített pokolgép ő Mindig mozog, sohasem áll Az idő maga a halál.
Búság Beborult az ég is Szívemben lassan folydogál a vér is Kínzó boldogtalan állapot Bennem kínzón susog Azt súgja a mély bánat: csókkal beborítanálak Mámoros szédület ébredjen bennem a szerelem szüret Így szebbnek látnám odafenn a bús eget.
Csillagok Ha a lelkemben mély érzelem terem akkor ő az én boldogság szigetem Így a reám szálló csillag fénye korona a fejemen Lelkem mélye boldogságtól énekel a csillagok körében. 68
Vágy A Nap mosolygó szempilláit behunyta A sötét felhő visszatér újra Körülöttem ősz van Elbujdosott a kikelet Bánatát hordom magamban Madarak szállnak a napsütötte tavaszban Velük küldöm szívem vágyait Lehet, hogy a vágy az ami boldogít?
Ragaszkodom Ragaszkodom hozzád, mint levél a fához Ragaszkodom, mint csenevész sarjak száguldó, futó indákhoz Ragaszkodom hozzád, mint Nap az árnyékához Ragaszkodom ajkad mosolyához, a szerelmed vonzó mámorához.
Láng Gyújtsd lángra vágyam az érzékvilágomat, hagyd bolyongani fantáziámat Mesés éjszakákban a mágikus varázs virraszt Csókok pírja a hajnalt széthasítja A szerelem üdvét lelked magasztalja. 69
Értelem Ha szerelemmel fonjuk egymást körbe az a lelki nagyság öröme A kiürült életnek csakis így van értelme.
Szobor Óh, drágám, márvány a szobrod Benne rejlik lelki templomod Szerelmed a túlvilágon is nékem áldott Meggyújtja bennem a világot.
Hold A telihold az éjszakában besző engem Mágikus sugarával ezüst hálót fon a tájra Rávetül a tóra árnya Tükör tavas lesz az álma Elmereng a virágzásba.
70
Halál A halállal szembenézni Nem kell tőle sose félni Tudom egy napon kopogtat A tettek vihara bennem leáll, már nem arat Lovagruhám vár Palástomtól nem riad vissza a halál Isteni fényén majd elszállok Odaát lelkem kijátssza majd a zsarnok halált Anyag testemnek ő már semmitsem árt.
Jelen A jelenem azt súgja: ne várjam a jövőt Itt és most szeressem őt Ne nyomasszon a múltam Magam kárán már eleget tanultam Bízzak szellemem akaratában Majd a sorsom motorja hajt Röpít a szél meggyőzőn majd Így nem lopom el a jelentől az erőm.
Sors Sorsom rám nőtt, akár a bőröm Szívemben elbujdosott az öröm Megújulás mágiája méltón működj bennem Sorsom lába engem az ég fele vigyen. 71
Energiák Rossz energiák távozzatok tőlem Érezzem magam a fenséges fényben A teremtő jósága szálljon reám sugallatába, s visszatér a hit, remény, kedv, erő bíztat a jövő Belőletek él a vereségem Térjek vissza az erőm terében.
Misztérium A misztériumban érzem, hogy én örökké éltem E gondolat beborít a titkos végtelenségben A teremtő küldött ide titkos ösvényen Bölcs homlokkal, fiatal érzelmekkel Legendás istennők mágikus leheletével Ős energia Isten szellemével, és hallhatatlan erejével Hát felkérlek szívem: bízzál mindig Istenben!
A szív Az élet hordaléka a szívben csak szemetel Mégis keres, kutat a szív varjú szemmel Ha fájdalma van szinte beleremeg, mint az éjben a síró, reszkető gyerek Egy életen át ül rajta a bánat és nem mondja sosem a röpke boldogságnak, hogy bocsánat Mint csipke rózsa gondol vissza a tűnt tavaszra. 72
Baj A mélységből valaki szólít titkon engem Lüktető erem a kötelem A lelkembe leeresztem, hogy a baj elkerüljön engem.
Üzenet Te vagy nekem az ős homályból derengő üzenet Te vagy az ősi pihenés ha vágyam téged megidéz Így nem feledem el sohasem arcodat Jöhet felém a naplemente és a titkos, csendes alkonyat Víziód szakadozó hullámokon mindig felém lebeg, s bólogat.
Dörög Odakinn villámlik, dörög Ők az égi hírnökök Hozzátok el sorsom jelét Oszlassátok el érzelmem kételyét Érjem el a nyugalom jelenlétét. 73
Kopogtatnak Agyamon kopogtatnak A tompa hang felülről hozzám repül a légből Szívem a bánatát úgy érzem nehezen bírja Nincs kegyelem, felírja arcomra Csak láthatnám az út végét! Nem tudom merre tegyek lépést.
Boldogság Sötét van, csak az ég alja világít A lelkem bánatos, fázik A szerelem benne miért nem virágzik? Kérdem én a fenséges eget: boldog a szívem miért nem lehet?
Fény Ha bánatos vagyok elrejtem fényem, mint a csillagok a beborult égen Óh, világítsam magam át! Ettől a fénytől más is lát Fényem a rossztól megvéd Átvilágítja a másik szívét.
74
Horizont A szerelem hallhatatlan Ott rejlik a szív forgatagban Ha hűtlen lesz a boldogságod Hűtlen lesz, de megtalálod Jönnek majd az égen feléd új és új frontok A boldogító horizontok.
Pillangó Óh, lelkemre szállt gyönyörű színes lepke káprázatos színes szerelme boldognak tűnő rózsás perceket ád Óh, illúzió világ! Ne rabold el keblemről a harmóniát.
Emberek Az emberben a tudás a legnagyobb érték A tudásban rejlik a mércénk Kik is vagyunk mi, emberek? A Földön élő szellemek? Az érzelmekben él a szeretet Zokognak a kihűlt szívek Megfagyok emberek!
75
Csillagok Álmomban a Hold fényében ott haladok a csillagösvényen Megnyugszik a lelkem Úgy érzem el nem tévedtem Mielőtt a Nap felragyog El kell hagynom a csillagot mielőtt az álmaimból a sárba hullok.
Álmok Nyúljatok értem remegő erős kezek Láthatatlan szellemek, vigasztaljátok lelkemet Netán rossz úton járok? Netán nagyok az álmok?
Csend A szobában csend uralkodik A némaság beér a lelkemig Pislákol a gyertya, majd álomba merül, szomorúságában szenderül Arra gondolok, hogy az ember mily árva Szeretet szomjába el lehet ringatni csókok közt a halálba Az ember a szerelmét, akár a holtját szívéből könnyei locsolják. 76
Homokóra A magányomra már rég reá terítette az ég végtelen csöndjét Álmomban eltévedtem Merengve sétálok az életben Csak megyek előre szomjan Csak megyek elfásultan Ketyeg a falióra és lassan végére ér majd a homokóra.
Vágy Szívem a szenvedélyem rabja Szórja az őrjítő érzelmeket, mint vulkán a nagy tüzet Szóródnak szét bennem, s fénylenek lényemben Ezer irányba szórom szét a fénytől kapott érzelmeket Az életem menny és pokol Végzetek közepette függök a vágyaktól.
Virágzás Ha kivirágzik szíved az ihlettől ő lesz a megváltó, jóság, szeretet az uralkodó A homály fátyla rólad elillan Szellemi utad halad előre meglátod gyorsan. 77
A lélek A lélek nem más, mint élő, titkos villanás Ő bennünk örökké él Ő az embernek egyetlen remény Száll a lelkem napkeletre A lemenő Napban lelkét tovább keresve Emléke bujkál ahova sorsa int Nap és Hold között örökkön örökké kering.
Lélek Egységben miért nem élhetek? Kérdem magamat s Istent A lelkem testemtől külön kószál, az éterben leng Viharok közt soha nincs csend A test csak vár, hogy a lélek visszaszáll.
Csillagok Ha majd egyszer reá lépek az ég küszöbére cipőm csillaggal lesz telítve A fénytől csodálatosan ragyogok Így majd a pályán maradok, akár a vonzó, fénylő csillagok.
78
Közelséged Ha közel volnál hozzám E gondolatra kiver a láz Legalább annyira közel, mint völgyben, lombos erdőszélen mélyen eldugott ház, mely felett sírdogál az eső De nem vagy itt! Csak sóvárgok újra s újra megint.
Dráma Bennem a húség drámája rejlik Lelkem, érzésem, vágyam, szenvedélyem mélyen , magasztosan átélem kicserélődik a sejtem, s mindenem, de én maradok, s a lényem A hűség drámaian marad, mert jó neki, mert nemes amiért élni érdemes.
Haladás Jó úton haladok Csak rosszul járok Pedig nyitva az út Meg kell szokni az áldozatot hozó kitartások módját, melynek gyümölcse érik Csak ne szedjék le mások! 79
Hangok Hallgatok a benső hangomra, mely a zűrzavarok mögött szólít: ne erre, hanem menj arra! Ha nagyravágyás, szorongás irányít sokat tesz és számít ha a külvilág hatásába kerít Így benső ösvényem biztos, hogy elveszítem Bármilyen furcsa, az eseményeknek leszek áldozata nem pedig ura.
Csend A csend nékem szent Benne találom meg Istent ő nékem a legszebb kaland Kiterítem néki gondolatomat Átjárom az égi falat pillanatok alatt.
Érzelmek Olykor úgy érzem ha boldog vagyok a szívem repesve dobog Az égből kísértenek tündéri érzelmek A légben szerelem áradoz Dallamhullámain visz engem és hoz Arcomon a Nap csókja ül Leselkedik reám a lomb mögül. 80
Vágy Ember vágyak közt eseng szerelem után Hű kebelnek nem jó a magány Az érzelem eped esengve Jólesik neki e tűz benne Egyedül kialhat nemsokára A parázsnak is szüksége van tüzelőfára Az érzelem lassan kialudva s nézhetek a hamuba.
Varázs Ranggal ékes szerelem Kérdem a gondolattól: van valahol ilyen? Vágyam hatalmas üdve Az érzelmekért küzdve gúzsban vergődik elmém Benned a varázst életre kelteném Csalfa árnyékként szíved imádva elbűvölném
Fellegek Baljós fellegek beborították az eget Ráírom újra s újra az égbéli fényeket A titokzatos Holdat, amint szövi a Földre a varázsszőnyeget. 81
Szerep Nem lelem már sohasem a nyugtom Törekvésre szomjúhozom, akár a hegyről lerohanó vízfolyam, mely a mélységbe eped, hogy elérje a befejező szerepet.
Régóta Régóta valakit keresek, hogy nem lelem rettegek Jönne bár felém egy boldog óra Midőn lélek kibontakozna, vagy bennem elpihenne Nyugalmat tennék zaklatott szívembe.
Ösvény Ha szellemi ösvényre lépek Így nem világít bennem a lélek Az út hosszúnak tűnik, pedig csak arasznyi út az agytól a szívemig, hogy megértse az agy: az anyagi lét egy utazás, szüntelen kutatás, élettérben, időben kergetés, lélek, szellem érlelés Nem más e világi körforgás. 82
Szellemülés Szívem hamvaiból tűzparázs élet Mint örökmécses lassan a fájdalom téglaként kopog Az éj halál sötétsége titkon elém sompolyog.
Aura Kínbilincsben él a lelkem, mely üdvösséget érlel Gyúlna bensőm lángra Ne szenvedjen szeretet nélkül szívem egymagában Süss le napfény a homályos aurámra!
Áhítat Figyeljetek az égi körre emberek! A Földön kiveszett a szeretet Szellemi eledellel telített az éter, mely az üdvösségre érlel Keresd a lelki áhítatot mielőtt a lelked megfagyott!
83
Rezgés és a vízió Világrezgések, ha nem tudtad valamennyi áthatol rajtad Ezek a kozmoszi rezgések megváltoztatják személyiséged Mivel a teremtő mágiáját egy-egy részletre koncentrálja és mivel biokiterjedéseit nem merev határok választják el egymástól Így sűrítő élményeid áthelyezheted magasabb fantáziasíkra Olykor egy-egy filozófus századok helyett egyetlen vízió alatt eléri célját.
Lélek Ahogy a lélek közeledik az Istenhez annál inkább visszariad a külső megmutatkozástól, mert születésünktől halálunkig soha nem mozdulunk az örökkévalóságból Az Istenben bolyongunk, mint isten imádók, kik keresik a templomot, amelyben vannak.
A szó A kimondott szó élő erőként hat reád Elhangzásától függ, hogy pozitív vagy negatív folyamatokat indít meg benned. 84
Szavak Vannak szavak, amelyeket nem lehet többé visszavonni Vannak hallgatások, amelyeket kevésbé lehet megbocsátani, melyek feloldó vagy újra teremtő szót várnak tőled.
Meditáció Meditáció a hallgatás misztériuma Minél mélyebbre merül magában a meditáló annál csendesebb Amint a titkok mélységét megközelíti a szemlélődés extázisa széttöri a szavak gyökerét Állapotának sem neve, sem száma nincs többé.
Szenvedés Szenvedni kell ahhoz, hogy jók legyünk Néha kénytelenek vagyunk szenvedést okozunk azért, hogy előhívjuk valakiben a rejtőző jóságot Akár milyen észrevétlen suhan közelünkben jobban megszeretjük őt, mint bármit e világon.
85
Fény szint Gondolatod ne merüljön sosem mocsárba Ilyenkor hajlamod van kirobbanni a legkisebb, legsekélyebb provokációra Ha pedig mosolyogsz rajta a fényszinted a meghatározója Ha az isteni fényt beengeded magadba, nincs esély a konfliktusra Szellemeden bejönne ha engednéd, s eltűnne benned a sötét,
Derű Olykor a láthatatlan szikra engem átvilágít s a sötét gondolat lassan tőlem eltávolodik, mert a magasztos fény belül is vakít, a gondolat már derűt hint.
86
Tengerparton A Píreus partján csenddel átitatott volt a gyönyörű éj A csillagmezőkön ragyogott a csodás fény A tenger vize élt A szabadság érzetét árasztotta mélyen felém A kikötőben szállt a sok-sok sirály Fehér hajók lengtek a vízen, mint fénylő báli uszály A vízben úszott a gondolatom, Elmerült a mélységben mint egy titokzatos álom Én álltam áthatva merengve a tengerparton.
Szenderülés Az ember hosszan szenderül Egy napon az érzelmed már benned örül, hogy a napvilágra kerül Majd szíved kivirágzik Fényesednek benned a lüktető érzelmek A homály fátyla rólad lassan elillan Benned a szerelem már nem hal szomjan.
87
Május vége Mutogatja fényét napok óta a villám Sírva kószál az orkán Ilyenkor elrejtem én is szánalmasan a benső titkos fényem, mint a csillagok a beborult égen Már régóta sír, zokog a természet Tudjuk mi emberek, hogy nagy baja lehet Hiába zokog együtt velem Nincs ráírva: reménytelen Se égtől se Földtől nincs kegyelem!
Lámpás Nézem előttem a tenger vizet Levetítette bennem a szakadt filmet Ott álltam én fenn a csúcson Kemény szikla alapokon Ma már az életem más Az élet bennem mély kutat ás, mert a fényem már csak egy kis világító lámpás.
Szolga Az énem bennem csalódott Ellepték a káprázatok Hallom a sugalom szavát Mégsem teszem az úr parancsát A méltóságom reám vetíti a szolgát. 88
Szemem előtt A horizonton kihaló a néma csend Az árnyékod tőlem láthatatlan messzeségben leng A fa is a hulló leveléért eseng Féreg rágja reményeink Már semmisem ámít Csak siratjuk ketten a fával együtt a lelkünk hulláit.
A szív Óh, Hekaté istennő Égi titkos szellem Hallgasd meg, hogy mi a keservem Mint rabmadárnak, ahogy ijedtében szíve rezzen Úgy az én szívem dobbanása bánatában hallatszik a csendben Szomorúan játszik, mint egy prímás Reám hajol a sírás, mint gyermekre a zokogás.
Az ige Az ige hasson át! Isten szózatában ha fölkeres engem A lelkem várába fogadom őt, mint égi, magasztos királyt szívem virágával, szívem bánatával. 89
Sóhaj Viharban kószáló sóhajok Viszi a szél őket, mint súlyos csomagot A gondolatom fölissza, s az ég urának továbbítja A sejtelem jelzi, hogy elszállt a lelkem távirata
Köröszt Magamban hordom az emlékeket, mint az időtől bölccsé lett kő Magába zárt titkos erő Találkozunk a múlttal Emlékeket hordunk magunkkal Örökre belénk vésődött, mint a betű és a köröszt.
Szívem Óh, szívemnek öröme A boldogság székhelye Istentől van az erénye.
90
Vigasz Drágám! Eljegyezted magad rég a mennyel Én meg a keserűséggel Mintha jeleket s a hangod hallanám az univerzum hullámán Emléket felidéző káprázatok Mennybéli hangok, mintha odaátról Szólna felém csodás mennyei hárfa, szomorú lelkemnek vigasztalására.
Mennyei lakosztály Álmomban már láttam a csillagdíszes otthonod Álmomban megígérted, hogy majd megmutatod Az úrlélek bolygója a fényt reád szórja Mennyben érzem elkápráztató fényben élsz távozásod óta.
Életfa Az életfám szomorú már régen Mámoros fény ül az ábrándos falevélen Könnyek közt lebeg az éjben Csak én és az életfám vagyunk bérben. 91
Sóhaj Én sohasem jajgatok Mégis belőlem élnek a sóhajok Int felém a szánalomra A vágy is lehet mostoha Álmodozva gondolj arra.
Szellem Óh, szellemem Néked a Föld örök küzdelem Az anyagban te nyugtalanságban élsz szüntelen.
A szív Szívem vigyáz zsenge lelkemre Titkos teher van reá mérve Ő tiszta, nem szabad lebecsülni Örömkönnyeket érdemes érte sírni.
Omlás Érzelmi világomlás a lélek számára a közelséged eltávozása Egy kozmikus összeomlás, Személyi kozmosz romjainak zuhanása Az ember érzi, látja hogyan esnek saját romjai önmagára. 92
Bánat Arcom már régóta sápadt A szerelmed vetíti reám szüntelen a mélységes árnyat, mert én árnyék vagyok neked, tudja ezt a szívemben árnyad mert ő a tudatos bánat.
Áldalak Esténként árnyammal mindig betakarlak Leheletemből magadnak mindig visszaadlak Szeretet tudattal álmomban is ringatlak Szívem bánatával fájón őrizve áldalak.
Az ég Megtermékenyíti a mi világunkat a szellemünk Megszületik a kép bennünk Valóra vál ha azt kívánjuk Bennem megmaradnak árnynak Nem teljesülnek soha a vágyak! A szellemi akarat az égben elakadt.
Vetés Eddig úgy vetettem magot, hogy egy életen át bennem nyomot hagyott Ma ha csírázó magot ültetek, akkor sincs öröme a vetésnek. 93
Elvonulás Visszavonulás késztet s belülről mégis mást érzek feláldozom magam hátat fordítok a sikereknek ambícióm Így sincs letarolva ez az érzelmem titka ha bölcsen felismerem hogy a harctéren semmi helyem Letépem magamról e gondolat fátyolt, ha már nem lehet tudni ki a barátod. Visszavonultan lehet még az érzelmem áldott, s csak az számít hogy Tetőled Legyek Imádott!
Szív Szívem egy csónakban a víz árral harcol! már nem tudok semmit magamról hova megyek, ki vagyok – mi vagyok körülöttem ingadoznak a csónakok, a Hűségem teéged el nem hagyott követ utamon a csillagod, mert harcolni csak Teérted érdemes gyere utánam s utamon kövess evezni a szívnek csak így érdemes! 94
Univerzum Szemed s a rózsa illata kábít ha boldog vagy a Tüske is kivirágzik a csillagok rejtélye él az ember fejében ott ül mindenki atom szemcséjében a csillagrajzok lencséje benne él az Univerzum szemébe!
Várlak Esti fényben, szürkületben szőj szerelmet az énemben gyertya fénye rebben úgy várlak a csendben szőjed szerelmed szívemben hogy el ne felejtsen Lopd el szabadságom A bilincset kincset a szép kincset várom.
Mosoly ünnepe Nagy ünnep az nálam ha te eljössz hozzám szívemet tenéked lábad elé raknám lehet hideg télidő-táj mosolyodból a meleg száll mindig látom fénylő orcád lehetsz bárhol s köztünk korlát, gondolatim elmegy hozzád. 95
Mosoly Mikor először nálam voltál mosolyodban nyarat hoztál Te voltál a való álom gyors lépteid most is látom a szobámat körbejárom azóta is mindig várom
Kéz Kéz? Igen Int felém egy kéz Valaki szeme vissza néz Keres engem a gondolat mezején Nélküle Tornyosul a szenvedés. Szorzom – osztom mind kevés nem jól alakul a számvetés Hátam mögött az idő oly kevés!
Élet Az életem boruljon Virágzásba az örök változás folyama lágyan ússzon a Harmóniában Terítse be szívemet a virágzása Mint cseresznyefát a cseresznye virága Repdes a szívem, mint a madár Követem az útját hozzád leszáll Leborul eléd, úgy vár Te vagy szívemben a mennyei császár. 96
Egység Úgy érzem ős egységben Vagyok veled Valami súgja ha nézem a szemed. Drámai jelenetek Több felvonásban olykor van közöttünk De már nincs szokásban misztériumban élünk ez uralja a közösségünk az arcodról könyvet lehet írni a lényed szorosan beteríti az Univerzum hordja rólunk a nagy titkot a Te titkod úgy érzem előttem nyitott az ős egységünkben végképp belebonyolódok.
Szenvedélyek Szeretném ha tudnád Én élek s bennem a lélek átitatott szenvedélyek érzelmi hegycsúcsokon Tiszta ragyogással ékeskednek Nem vagyok egy bábszínházi báb melyet madzagon madzagon húzgál kéz és a láb! Szavak mondatok méltók legyetek mint én Vagyok szem Ilyenkor fennakad nem vagyok én néked csak kaland. 97
Érzelem Titkaid előttem lépked lehet hogy tőlem félted! Tiszta érzelmem előtted térdel Az Igazságért feléd nyújtja a két kezét a homály kioltja belőle a szeretetét a Boldogság alapja az őszinteség!
Boldogság Aki boldog csillaga tündököl körülötte fénnyé válik a világ Nem törődik a holnappal s nem pöröl csak álmodozik ébren örül, vidám mert teli van fénnyel Nem veszi észre a rohanó időt Boldogság együtt jár az idő szellemével.
Árva Fejem öledbe hajtom Tán meghallod sóhajom a Bánat ajkam bezárta szív az érzelmek közt is árva az agy a gondtól kába megkötözött a vágy: hiába! Lehet hogy jobb lenne rabnak Így is a sóhajok maradnak Zsongítson versem hangja mint a lélek harangja. 98
Lélek A lélek fele mintha feléd lengene szelleme betakarja lelked s vigyáz a szíved lépésére Ne fedjék be széllovas árnyak Mert szívemre visszaszállnak Mint tüzes tükörbe járnak Magánháborúként a szívbe kószálnak.
Önfeláldozó Angyalok nyelvén beszélhetek hozzád hitemmel hegyet mozdíthatok lehetek önfeláldozó Tüzében égő áldozatod Írhatok Verset, könyvet, Prédikálhatok néked mindig a keskeny ösvény végén az utolsó pislákoló fény maradok.
99
Búcsú Búcsút mondott a nap a szerelem végnapjainak Lemenőbe tart S bámulja a házfalat Én meg bámulom őt jó néki ő elmegy Engem Itt hagy a szenvedőt végére érő érzelem végnapjait számolom osztom, szorzom, kivonom akárhogy számolom nem értem miért hagyott el engem e Titokzatos szerelem Alig hogy felbukkant Máris búcsút mondott Akár a lemenő nap Én bámulom az üres házfalat.
Fény Felém néző fénylő szemed a Napsugártól érkezett A szemed nem lázad ha a szádból is fény árad. Ettől fénylik arcot Fénylik kezed Így a benned lévő Rosszat a fénnyel eltemeted!
100
Dísz Élő dísze vagy a szememnek Díszelegsz benne ha rád nézek örül a lelkem: e májusi Kikeletnek Ritkán látlak s mégis szeretlek!
Bántalom Bántalmak érték szívemet senki sem emelt reá kezet a bánat mint láncszemek egymás után gyülekeznek se vége se hossza Viharban ő a süllyedő hajó árboca! Hiába nézi a napot az égen bele kell hogy nyugodjon az elmúló süllyedésbe!
Zene Az igaz szerelem Zenéje Isten szerelésben szólnak Ilyenkor a szerelem morfiumok egymásra párolognak egymás Testére – lelkére vetített szerelmi kép már egymás tudatába lógnak s a mély rezgésű érzelmek húrja feltöltődik szerelmi súllyal. 101
Villám Lélek villám ha egy percre kigyúl Testemen agyamon egész lényemen átfut mint vízesés a hegyeken. Érintése megmarad egy életen, s e fénylő lelki pillanatokból feltöltődök árammal érzelemmel s az Időm rohanó siklóján velem marad mindig e szárnyaló lélek villám, s újra meg újra eljön hozzám!
Érzelmek Érzelmeim uralnak engem mondom én, de nem akarja elhinni a lelkem egy-egy versem a nagy szerelmem átélem amit Írok mintha megtörténne velem ez azért van, mert bennem átélem az érzelmet Verseim felfényesednek olykor homályba vesznek olyan mint a hangulatom Fölmegyek a mennyei létrán Ott szívemből megpanaszkodom Világ szerte sehol Egy ismerős szellem rokonom Ez szomorúságot okoz lelki árnyamon
102
Az éj Az éjben a hajam kibontom hogy suhogjon a csendben szemed nem nézhetem szememmel eltemet mint viharos Tenger feketén morajlik bennem harcolok folyton az érzelemmel!
Ringatás Ringatlak mint a hullám a szélben csókkal ringassalak feledésbe? Sápadt arcom mosdasson a könnyben Fejem szomorúan hajtom a földre Belesimulok a fásult közönybe.
Sziklavár Legyek a hegyen sziklavár legyek lehelet a láng falán legyek halk sikoly a lelked szirtjén s oldalán legyek végső gondolatod a szerelem kialvó halálán!
103
Fény Homlokom tüzel az éjben gondolatom Telítve fénnyel! s találkozik a szenvedéllyel! Sohasem egyforma a kéj jel! Nincsen ellátva írott névvel az ember élhet a kéj szerepével! Nincs összeköttetésben a múló évvel!
Szerelem Ha reá gondolok lelkem reszket mily hévvel bírtuk a szerelemet a sóvárgástól az érzelem sanyargat úgy érzem olykor csak a sírban lelem meg a nyugalmat!
Ármány Szerelmem olykor kinn áll a hidegben s fázik a befelé hulló könnytől bőrig ázik benne lángoló tőr lázít mert a szerelem ármány sóhajom súlya szikla márvány!
104
Univerzum Szemed s a rózsa illata kábít ha boldog vagy a Tüske is kivirágzik a csillagok rejtélye él az ember fejében ott ül mindenki atom szemcséjében a csillagrajzok lencséje benne él az Univerzum szemébe!
Hervadás Ráhajlott a Tavaszomra az őszi rózsa hervadása: jön a vihar: hozza a bánatot a hulló virágokban magad hiába áltatod olyan akár az emberi lét ha a szív fáj hervad valakiért jobb lesz ha helyet cserél. Téged vonz a jólét a Tett és Tét! Én sokszor élnék perc üdvéért Mielőtt életem végére ér!
Veled Járj élj benne a Testem szövedékébe: áradj bennem szét élj igaz szívvel valakiért múló önámítás bennem a lét boldog nem lehetek nem tudom miért! 105
Csend Behunyom szemem A Tavaszi Illatos éjben reád gondolok s hagyom hogy a csend beszéljen.
Építés Együtt vagyunk és boldogok boldogságtól megnőnek a csillagok meleg hangod a levegőben hallik mint szökőár vize morajlik lelki magassághullámain repülünk elhal a szerelemben szívünk!
Titok Ábrándok s titkok éje Vágyaink utaznak a sötétben a boldogságot arcomon meglátod a messzeségben. . .
106
Az élet Az élet tengere örökké árad Tudatlan az Erője A tudatos törékeny tudásnak Igazság ereje véget vet a súrlódásnak! Megnyugszanak a kitörő erők! s a csendben miden elhallgat s az elfelejtett csókban egymásra Találnak az ajkak!
Vágy Lehet hogy valamikor már Lényem Vágya Voltál e gondolat mint kődarab súrlódott hozzám Ki tudja: senki Törékeny a Tudás Nem lehet valami más Az ösztön érzi a lényeget folyvást!
Emlék Emlékek bennem élnek s reám sűrűn visszanéznek Ahogy ott sétáltunk Wienben! Emlékszem mosolygó szemedre emlékszem hajad lengett a szélben emlékem veled megtelve Itt a nyugodt szobámba csendben. 107
Távollét Nem látom lépted érzem a távolléted a nap árnya az úton Hiába várom hogy nyakadra kússzon az utcán emberek özönlenek nem pótol egyik se tégedet minap a patak is Terólad csevegett a falevelek is egymás közt rólad beszéltek a madarak nevedről dalt énekeltek csak te nem tudod ezt: hogy minden hiányolja távolléted s hogy gondolatom benned tévelyeg!
Tó A tóra nézek látom a vízen magamba képed Nem vagyok részeg Nem ittam De a vízen rezeg a képed! Bennem úsznak az emlékek Melyet az Idő elönt hullámaival végleg!
Magány A nyár a tél a nyugtalan szél s köztünk a szakadék s a tér s mégis ott élsz a bensőm Terén az utcán lépkedek s követed léptemet magányomban Te vagy a Társaságom! Semmire nem vágyom. 108
Erdő Erdőben sétálva virágot kerestem Erdő sűrűjében titkokat éreztem napos s árnyékos téren a virágok mezejében a legszebb virágot keresve néztem s gondolatban már tudtam éreztem ott nyílik a legszebb a fénylő szemeidben!
Ölelés Ha ölelésed szívet bátorít ölelj hogyne féljek ha nem vagy itt! Bennem a hidegség sivít Mert szememben a fénylő szemed nem virít
Ösztön Ösztönömre hagyatkozom Így már nem csodálom megbízik benne érzelmem a sejtelmeket is megérzi hajszálerem Kitágul pupillám fénye lecsap mint a villám ha érzelmekben nem őszinték hozzám!
109
Valamikor Valamikor felcsapott ránk az olimpiai láng meggyúlt a Fáklya a szemünk sarkában és Terjedt a lángja a lelki szobánkban míg egyszer átcsapott a külső falára s kialudt a saját parazsában. Éleszteni úgy érzem hiába Nem arat győzelmet a játéktőr tusába Így el van ítélve halálra az ős fáklya lángja az olimpiába.
Élet Miért kell valamitől mindig félni az élettől az adósságát meg kell kérni ha az ember boldog a szerelmet sejtenként megéli Így már nem kell félni. Élni megéri!
Vágy Jó lenne szerelemben égni a halálig benne élni s végül benne hamuvá égni! Betakarná a szerelem a lelkünket s így nem kellene az elmúlástól félni! 110
Éji titkok Éjjel van, a toronyóra üt, az Idő kései! Titkokat rejtő baglyok szemei, sejtelmes dolgok előjelei a szellőben szerelmes virágok illata a levegőben játszott s az ordító szenvedélynek álcázott! A magányt lekötő ábrándok a kőtorony tetején pislogó fényben alig látszott!
Vadlibák A parton odaát: az éjben a szálló vadlibák Súlyos szárnyai csapdossák Érzelmed mire vár? Lelkem hever lábaidnál az éj sötétlő fény: fátyolt fon körénk a vad szenvedély.
Megérzés Érzem egyszer visszatérsz majd megjelensz fénylő árnyakon majd s csókok közt feledjük a sóhajt a fény megérti éltünk mását s eloszlatja a sejtelmek suttogását Körülöttünk égő gyertyák meggyújtják a pislákoló homályt s Távol tartja az Idegen gyanuját léted más dimenzióból ideszállt lelked száll felém mint sirály! Villogó szemed suttogja Várj örökké Várj! 111
Csend Csend van suttog az éj valami megérint hozzám ér Távol vagy Tőlem: De gondolatod Itt lehet s érzem Te voltál nem a képzelet Tudom biztosan te súgtad a nevemet!
Gondolatok Jeledre várok gondolatban s figyelek várok ébren, égve! Él a képzelet vigyázok, mert törékenyek a Tőled hozzám szóló jelek!
Szerelem A szerelemnek nincsen Teste De testet ölt az emberbe úgy érezve! Fáj a Testünk lelkünk szívünk tőle ha csalatkozunk az érzelmi szerepkörbe! Szenvedünk a szerelembe időről-időre.
112
Szálló állom Álmok színe-nedve Átitat lelkem keresve elmém teli álombeli fénnyel szívem fellobban a mélyből a vére piros lüktető színéből én és a csend zokogunk a léttől nem félünk a halál sötétjétől.
Találkozás Szemeink találkoztak mint kigyúlt élő lángok Találkozásunk fénye áldott Véres torkunk kiáltott hiába a fénylő napok ha egymás nélkül múlnak se éjjelünk, se nappalunk: szerelem lázában idegenek vagyunk.
Esőben Odakinn fújnak a szelek mintha suttognák a Te nevedet szellőtől jött nékem üzenet hogy simogatja a Te szemedet! Kinn a parton nézem az eget a felhők közt kereslek tégedet. Reám hullnak majd az esőcseppek s lemossák a fájó könnyeket 113
Száműzött A szerelemnek nincs helye A világba mégis mégis Ott virul a szent neve Istenítik álarcba járva Pogányként él s beföd vonzalma Vagy éppen a föld Minden emberben él Mindenek fölött S ő ép a testnélküli száműzött
Mennyország Élvezd a szerelem viharát Ha kivárod élvezd az ajkát Ne legyen hazug a szenvedély Ne tékozoljon hiába a kéj Élvezd viharát Eszedbe jut a mennyország.
Délibáb Szívemben él a délibáb Üde táncos figurák Megfoghatatlan Édes varázs álom Szívemmel benned Zenét játszom Kettőnkben együtt Zeng a drága muzsika Az ajkamnak hulló csókáradata 114
Tartalom Égi víziók Szerelem A neved Menni Merengés A Föld A szív Alkony Szárny Gyönyörűség A nyár A szív Arany köpeny Alkonypír Az út végén Szentély Ablak Fény Advent Karácsony Erdő Szellő Korszak Dér Fény Zeng Szomorúság Völgy Rét A Föld Madár Szemed Tavasz zenéje Bánat Drágám A Földön Baranyai érzelmi idill
3 4 4 4 5 5 5 6 6 7 7 7 8 8 9 9 10 10 10 11 11 11 12 12 12 13 13 13 13 14 14 14 15 15 15 16 16
Versek Kedvesem Zsongás Paradicsom Az Úr Nyomok Boldogság Zöld ág Szavak Tenger Óceán Vihar Orkán Szellő Vigasztalan Villám Ősz Tél Őszi táj Hóvirág Hajnal A Nap Virág Szélkirály Boldogság Tenger A költő Ősz Évszakok Rejtély Levelek Gondolatmag A vész Tenger A Hold Felhők Fenyőerdő
17 17 1177 18 18 18 19 19 19 20 20 20 21 21 21 22 22 22 23 23 23 23 24 24 24 24 25 25 25 26 26 26 26 27 27 28 28 115
Advent Hajad Karácsony Kék Ámor Lovag A szem hatalma Advent Pálmák Kotta Sugalom Ősz Szent éj Epedés Rózsák Fellegek Az út végén Alkony Őszi idill Az ég Őszi siralom Ararát Őszi levél Napfény Esti siralom Aranyország Őszi szerelem Lombhullás A szív Temetés Erdő Őszi est Nyugat Szellő Tél Virág Lehetnék bár Liget Csend 116
29 29 29 30 3300 31 31 31 32 32 32 33 33 34 34 35 35 36 36 37 37 38 38 39 39 40 40 41 41 42 42 43 43 44 44 45 45 46 46
Szemed Balaton Szélvész Tavasz Kincs A Nap Nyírfa Egy nap Amor sanctus Köd Földanya Szellem Világi tragédiák Hold Szerelem Világosság Lélek Éjjel Karácsony Csillagok A tél Intuició Bölcselet Cselekvés Szeretet tüze Különös virág Te és én Virág Tél búcsúzása Hűvös búcsúcsók Égi hívás Isteni vonás Téli napsugár Sötétség bánata Tenger Fergeteg Álomszép Ősi monda Érzelem
47 47 48 48 4499 49 49 50 50 50 51 51 51 52 52 53 53 53 54 54 54 55 55 55 55 56 56 56 57 57 57 58 58 59 59 60 60 60 61
Öröm Kutató Mennyek Bennem Fohász Az erő Virágzápor Lélek mag Sóhajok Az elmúlás Életfa Tengeri dal Vár Emlék levél Szent György nap Égi titok Kísértet Halál Búság Csillagok Vágy Ragaszkodom Láng Értelem Szobor Hold Halál Jelen Sors Energiák Misztérium A szív Baj Üzenet Dörög Kopogtatnak Boldogság Fény Horizont
61 61 62 62 6622 63 63 63 64 64 64 65 65 66 66 67 67 68 68 68 69 69 69 70 70 70 71 71 71 72 72 72 73 73 73 74 74 74 75
Pillangó Emberek Csillagok Álmok Csend Homokóra Vágy Virágzás A lélek Lélek Csillagok Közelséged Dráma Haladás Hangok Csend Érzelmek Vágy Varázs Fellegek Szerep Régóta Ösvény Szellemülés Aura Áhítat Rezgés és a vízió Lélek A szó Szavak Meditáció Szenvedés Fény szint Derű Tengerparton Szenderülés Május vége Lámpás Szolga
75 75 76 76 7766 77 77 77 78 78 78 79 79 79 80 80 80 81 81 81 82 82 82 83 83 83 84 84 84 85 85 85 86 86 87 87 88 88 88 117
Szemem előtt A szív Az ige Sóhaj Köröszt Szívem Vigasz Mennyei lakosztály Életfa Sóhaj Szellem A szív Omlás Bánat Áldalak Az ég Vetés Elvonulás Szív Univerzum Várlak Mosoly ünnepe Mosoly Kéz Élet Egység Szenvedélyek Érzelem Boldogság Árva Lélek Önfeláldozó Búcsú Fény Dísz Bántalom Zene Villám
118
89 89 89 90 9900 90 91 91 91 92 92 92 92 93 93 93 93 94 94 95 95 95 96 96 96 97 97 98 98 98 99 99 100 100 101 101 101 102
Érzelmek Az éj Ringatás Sziklavár Fény Szerelem Ármány Univerzum Hervadás Veled Csend Építés Titok Az élet Vágy Emlék Távollét Tó Magány Erdő Ölelés Ösztön Valamikor Élet Vágy Éji titkok Vadlibák Megérzés Csend Gondolatok Szerelem Szálló állom Találkozás Esőben Száműzött Mennyország Délibáb Tartalom
102 103 103 103 10 1044 104 104 105 105 105 106 106 106 107 107 107 108 108 108 109 109 109 110 110 110 111 111 111 112 112 112 113 113 113 114 114 114 115
