KENÉZ HEKA ETELKA A TERMÉSZET TITKAI

KENÉZ HEKA ETELKA

A TERMÉSZET TITKAI

KENÉZ HEKA ETELKA

A TERMÉSZET TITKAI

Felelős kiadó: Kenéz Heka Etelka Nyomdai munkák: „Norma” Nyomdász Kft. Hódmezővásárhely ISBN: 978-963-87815-0-5

Előszó Az idő gyorsan Elszáll tova, S az idő mégis Az örökké Valóságnak A titkos árnyéka. Ha szeretem A természetet S nem szennyezem Érzem a felelősséget Érzelmi ajándékot Kapok, s érzek, S a világ visszhangja Az amit belekiáltasz Legyen mélységes a tartalma A hiányosságot a Lelki tűz képes felolvasztani Ha a belső vágyódásod Az izzás önátadása... Megérzi ezt a természet A Föld, az ember szerető anyja. Szeretet szentséggel Teli a természet Ha beragyogja Az Úr a fényével! 3

Akiben él a mag A természet Iránt, benne Él az áhítat Akiben nem él Az kiszáradt. Látomás szerűn Tűnt föl az ég és Föld előtte Fény ölelésben Erdő-mező határán A hajnal pír és a Napnyugta közt Fekszik a titkos rejtek, Ha visszahúzódott. Valamely tájról az élet Azért, hogy titkolt módon Rejtse kincsét azoknak át, Akik őrzik a természet vagyonát.

4

A természet titkai Ha széttekintek Körös körül Mindenségben Minden kör Gömbölyű kör a világ, Gömbölyű, a koponyánk Gömbölyű a bolygók, Az agyad, a vérkeringésed, A csontjaid, a fa átmetszése, Az évszakok ciklusa, A ki-be légzésed és légútja, A csodálatos pók hálója, A halálnak tánca, S az Istennek körtánca, S a rezgő hangok mantrája Mely uralkodik a világban, Ami keletkezik, az elmúlik, Egybeolvad, S egyben kering, S a gömbölyű mag újra, A földbe hullik, S a végtelen idő A természet felett Gömbölyűn gondolkodik.

5

Tévelygés Mint erdőben Az eltévedt vad Benned bolyongok Benned keresem Óh az Istent! Élő erőként Hasson reád A vágyó lelkem Érzem bennem Az idő mohó Étkét, az idő Romba dönti Arcod szépségét Az öröklét szobrod Hiába rakom Összeroskad Egy, két századon Ó a lelkem temploma Az éterben a víz hangja Leng ide, s tova. Az Isten is hallja

6

Az érzelmem Az Úr kegyéért Zsámolyára ráhajolna Mint pálma ága, Hogy megismerjem Benne a gyökerem Csendes mélységét Megközelítsem Elbújó suttogását Megértsem óhaját És megértsem, Hogy a szeretetét Miért is vágyom, S azt is, hogy A haldoklásom Nékem ne fájjon Azt is megérteném, Hogy az ember Sorsát Isten szívében Az idő veszi át.

Érzelem filozófiája A tiszta érzelem Erősebb az anyagnál A kitisztult fény A lélekben összeáll Szeretet hangok Fényrezgések A mély tudatomban Ömlenek Titokzatos álmokban Tűnődő Világomban Mágikus vágyak Álmodozón érintenek S égi harmóniát Tükröznek S mint magok Bennem életre kelnek S elérik bennem a méltóságot S betölti az anyagi világot.

Fény A tudatom fénye Rá világít a Lét szépségére A tudat titkos Régiókban Rejtőzködik Olykor hosszan időzik S ha a fény a vonzásra Elővillan S a szépség Lenyomatot idéz Elő a lélek számára Két szív össze Dobbanása A tudatnak a sugara Reá talál A szökő fény A szeretet igaz boldogságára A felső fokú extázisra Az Isteni fény áldására. 7

Tavasz Mily szép is Az a pillanat, Amikor a Madarak Hírül hozzák A gyönyörű Tavaszt A fény föltámadását Világgá kürtölik Hogy fölmerülnek A sötétből A csillogó szép Álmok, hogy Varázst szőnek Lelkünkre A bokrokon, A virágok Felfogom Érzelmekkel A színeknek Bennem növekvő Vágyak álmát A fénycsillanását.

8

Nyár Az erdő szélén Felröppen A napsugár Olyan, mint egy Tűzmadár Az égbolt a Dunában Nézi magát Csodás a nyár Virág a bokron Billegve jár A szellő lanyha Fuvallatán Álomszép a zöldülő rét, Csak ne jönne Amott a felhő Melynek lelke Bosszús, sötét. S zuhogva esett A zöld fa lombok Álmodón mohón Itták be a vizet. Kisüt a nap öröm Újra a lenge A virágoknak. 9

Titkok Arra gondoltam Lehet hogy már Én a csillagzott Űrben laktam? S aztán a Tenger fenekében Éltem két gyöngyház Tenyérben. S most az időm Lehet hogy Fényévben mérem S a lelkem Mágikus kitisztult Kristály varázslat. Az égből érkezett Hogy menhelyet Keressen? Hódolóm te nálad! S elkellett jönnöm Hogy, itt a földön Építsem a fekete Márvány fejfámat Lassan a homokórám Lefolyik majd A napsugárból a végnap S lassan a csillagok kialszanak. 10

Édesanyám Anyám engem Tudom, hogy lát, Ha rá gondolok Szívemben dalt Zümmögnek a fák A Duna folyama lágy Csillog anyám szeme a szememben Olyan szép, olyan hű Csupa mosoly Csupa nyári derű Hallom amint hív Az édesapám, is néz reám. Csengve repül a mosoly ajkán És felém, s a vörösmarti Hegyes tájak, S mindent a szívem Dallama áthat Hangunk s lelkünk Mélysége találkoznak A hallgatásban Érik a szívzenéje Halkan, s peregnek A fák levele Orgonavirágnak Édes illata Benned rátalál lelkem Az otthonomra. 11

Nővérem Bennem él Mélyült szép Arcod Az esti csöndben Sietek feléd Óh oly sokszor Mennék s Bennem elmélyül Az árnyék Sokszor profilból Fiatalon néztelek Mily szép is voltál Lestem a képedet S te észre sem vetted Velünk mit tett az élet Fakóbb lett az enyém és A te képed Mögöttünk valakik Szívében űr marad majd A lelkemben égnek Köszöntő szavak Hogy elkésve még Utánad kiáltsak Behunyom szemem Hogy még olykor lássalak. 12

Apám Esténként a Gondolatokban Barangolok S az ablakomon Kihajolok Egészen a Csillagokig Köztük járok Ide-oda nézek S a kopogásodra Figyelek Óh apám Most is beleszólsz Az esti imámban, S minden Rebbenő szemnyitásra A világűr Tágul körülötted De ide ér hozzám Minden bölcsességed Hányszor nézem A holdsugarat S megszólal bennem Isten hangja Békés fehér Homlokod csillogását Az Úr simogatja. 13

Rab Isten rabjává Lettem olykor Én úgy hiszem Felsőfokú Hő fázis extázis Az úrban vetett Hitem érzelme Nem más, mint Igazi áldás S az igazságon túl Él a kegyelem Gyöngédség szeretet Az isten csillagai körében Legyek álló csillag, Mely erős alapokon áll A kósza csillag Ismeretlen pályán fut, jár S tévelyeg a semmiben, De a fénynek vonzáskörében Az isteni szerelem káprázata A csillagok lelki útját Mélyen állandósítja.

14

Drágakövek Add át magad A tiszta érzelmeknek Így tökéletessé Teszed életedet S a lelkedben Kapsz tőle Drága köveket Osztozz meg az én Gondjaimmal S vedd el szenvedéseimet Az igazi szeretet A lelkünk célja Hogy mentesüljön Az élet nyomorúságától S, ha megtisztul Az úr költözik szívünkben Az igazi misztika Az istennel folytatott Rejtett élet S a tiszta szeretet Összeköti az embert És Istent.

Tévedések A gyűlölet és a szeretet Egymás mellett Élnek, s lelepleződnek Mindkét arc torzít A gyűlölet tévedései Keserűk Míg a szeretet tévedése Kellemesebbek És hamarabb felejtjük A szeretet szabadságot Ad másnak Ezt vallják sokan Kik? Azok, akik előnyben veszik A laza kapcsolatokat A kisajátító szeretet érzelem Sokkal erősebb láncszem, Tiszta magasabb, erősebb lángon ég Mint a csendes, langyos békés érzés A szeretet kisajátítás a legcivilizáltabb Formája a lelkem mélyén gyakorolva Az érzelméért, az ember küzd, mint Az oroszlán ne vegye tőlem Kölcsön senki az isteni lelki jogszabályt.

15

Merengés A hársfavirágok Parfüm illatban Az útszélen állnak Az illatuk Messzi elrepül Viszi a szellő Megtelik vele az űr Lelkemre újra Árny vetül Légvárat Raktam én Rája pedig A porszem is Súlyos rajta Kibomlott Emlékem száll Az ellágyuló Pillanatban Előttem áll, tárulnak Házak és utcák Gyermekkorból A kerti hóvirág Előttem felrepül Öröm, tisztaság Bennem bujkál, S a forgó szelek Majd a múltnak könnyeit Az arcomon szárogatják. 16

Szerelem Óh a hideg szabdalta Élet létfolyama Magányosság Kies telének Hófehér virága A szerelem Öleléseinek Hervadhatatlanságát Viszi a lélek A magasságban epedő Színaranykarokban A szerelemnek Nincsen teste Magamat Benned szeretve Kezünket érintve Melegség gyúl Szívünkben S hogyha drágám fázunk A suttogó szavak Ringatják ágyunk S egy másik bolygóra A vágytól Repül a szárnyunk.

17

Bolygó Mily jó volna, ha Egy másik bolygón A lelkünk Találkozna Ahol a napsugarak Fésülik a vihartól Tépett aranyszínű Hajad, s éji Kristálytavak tükrére Hajolva Isten szelíd arcát Látod fényes Glóriában. Itt oszladoznak A sötét fellegek Az út itt csak Fölfelé vezet Elszórva mindenhol A gyöngyszemek Arany és ezüst Falevelek peregnek Itt megállni Nem lehet Add a kezed.

18

Köd Hányszor kell Az életben átélni A teremtés kínjait Itt a földön Múlandó minden Csak réved Anyag ember Halomra hullik Minden eltéved Istenem tőlünk Eltávolodsz egyre Téged már el sem Ér a fénysebessége Kiáltok néked Nem hallod Szavaim égnek Tehozzád már Nyomra soha Sem lelnek Nézd mily szép Is a föld Hisz a tiéd szép Nem lehet több Ha arcodat előttem Elnyeli az ősköd.

Glória Odakünn a Zúzmara fagy Fehér szirmokat A földre hullajt A jeges ablakok Virágszemet Nyitnak Kóborló fénylő Fenyőknek örülnek S emelkedettnek Hatnak a Megkopott szívek A gyertyák hatalma Szivárvány Az éjszakában S a szívünk, Lelkünk örül S glóriává Fényesül. 19

Ember Magára maradt Ember te Istennek fia Sok reménytelen Élet a földön Több ezer éves Kálvária Óh hány milliárdan Vannak azok Kik itt a földön sötét Csillagok A sötétség végig zúdul A kies tájon Reménytelen Századok sírnak Kétségbeesett Éjszakákon Emberek kik vagytok Dermedt csillagok Betöltitek az eget Istenhez felnyúló Kezek még Visszahullni se képesek.

20

Avar Az avarban Fészkel a fájdalom A halál az Avarban él Minden lehullott Levelet, életet Az avarban Fújja a szél. Avarból lesznek A cifra Halálos szőnyegek. Ő szomorú Ünnepi mély Fehéren gőzölög az éj. S az avarból Kel ki a tél. Az avarban A természet Vérhullajtása lőn. S az avarból Lesz a szemfedőm.

Idill gesztenyevirág A nap fényét szomjasan a Virágok isszák S éneklik Az ősvirág Énekét A fák között A dús ligetben Gesztenyék Virágban Állnak épp S bódítóan Kék az ég Halk dalt Susognak A fellegek A fák között Sétáló emberek Elbódítóan szép kép A ligetben A virágos gesztenyék.

A Nap Nem süt a nap Köd foltok imádkoznak Nem találja Őt a földi kör Fekete színű Lett a tükör Beburkolva A havas esőtől Az ég éjjelenként Már nem ragyog Elvesztek róla A csillagok Égben nyúló esdeklő Fölemelt karok Az Úrhoz Kegyelemért Imádkozzatok 21

Újévi ima Ima malom Felfűzve Lóg a falon A tükör körbe Vonva fenyő Koszorúval Köztük díszes Arany csillagokkal Krisztus A kereszten Angyal vele Szemben Egy képen díszes Fenyőfa Toboza él még Óh szobámnak Sarka micsoda Szentély Ágyam fölött Csillag körök Templomi áhítat S harangzúgások A szobában hallatszanak S tenyerem közt besüt A nap, s fejemben Szállnak sötét Szárnyú madarak S a fény halála Bennem meghasad. 22

Tél Mindig árnyékban Megyünk Terjengenek A fekete foltok Nőnek az Utcán a Hó csúcsok Egy háztető A hótól már Be is rogyott A ködben Nem látom A sápadt Templomtornyot A hazámban

Kevesek, akik Vannak többen Inkább, akik Meghaltak S akik az úton mennek A holtakkal Elkeverednek És sok szív szenved S az úton csak mennek S arra gondolnak, Hogy vannak, S még sincsenek Jobb azoknak, kik Meg se születtek.

23

A Hold Velünk szemben Az égen Lassan az est jő S az est fája A földből kinő Már alig látod, Amint a sötét Anyag lombjai Kilombosodnak Az éjben csillag Lombjai titkon Harmatosodnak Föld ringató Éjszakában Titkos helyre Tűnt a nap S aztán jön fel A hold sugarával Bepermetezi A sötét tájat Fátylas rejtélyéből Írtak már sok Szent ködalakú Sápadt legendákat.

24

Téli láz Téli láz Szívem ne fázz Kóborló Vadlúd csoport A csillagokra Örzőn vigyáz S itt, ott az Éjszakában Baglyok szeme Villog mint a Fáklyák lángja A tolluk fénylő Jégpáncélruha A zúzmarás fák Egymás mellett Árnyékuk Lesben állva, Jégbe dermedtek. Védik a tetszhalott Néma téli csendet.

Lovagom Ó remény nélkül Várok rád Szemem előtt Árnyékosak a fák Ősz van, Pirosak a levelek Az esti csöndben Majd átlibegek S várom az Árnyékból Kilépsz majd Az űrben felismered A lelkemet A bársony piros Szívemet S én akkor Eléd térdelek Nem idézlek Nem hívlak Ezernyi alakban Szerelmemben Hordozlak A szívben véget Nem érő vonulás Fények zenéje A lelkemen ül A hömpölygő sírás. 25

Szerelmem Nem jössz, hiába Is hívlak. Szívemben Hordalak Ezernyi ablak Tátong felém S mind vak S magam hordom A márványon Szerelmes szobrodat. Nézem az eget Micsoda látvány A gyászos égen Villan a szivárvány S egy csillagon Megpillantottalak Istenek szerelmes Könnyei minden csillag Reggel hamuban Fürdik a felkelő nap. Nélküled A szívem vak, Vissza már Nem hívlak A szívemről Vágok vérző ágakat, Néked szerelmem Koszorúnak. 26

Zene Szférák zenéje Fogadd magadban Elpattant Szívemet Óh szerelmem Nem hívlak Nem idézlek Magányban Zártam Örök létemet Vonul át rajtam Ezernyi alak Szívemben Hordalak Fekete gyászos Vonulás Földet rengető sírás, S a folyók is Szomorúan Megállnak S a fények Zenéje létemben Örökre elhallgatnak.

Sírhalom Sírhalmok Közt gyertyafény A szélben inog S egy rég elfelejtett Rózsafüzér Ide-oda tántorog. S a felkelő Napsugárban Hív óh micsoda Füzéres szív És sír az Isten S a könnye csillog S nézem az égen Minden könnycsepp Egy csillag Isten könnye Fényhullás arcodon A csillagod Magamban hordom S a fekete Hajamon ő a legszebb Csillagom. 27

Csillagok Az én szívem, ha fáj Mily nagy a zaja Mindenki hallja Hallani még sem akarja Óh a csillagok Fény sikoltását Mindenki hallja A fájdalom Ultrahangja Repeszti szét Az Istennek Kék egét S fiai hullanak Jön a földrengés S meghasad Sok szív S már nem remélsz S a sugarak Új csillagot Szőnek S a képeik is Átrendeződnek S sötétzöld örvények A fények közt Csörögnek S jön a zsivaj, lárma Lávakő zuhan az ember Homlokára. 28

Hold Ha reád gondolok A csönd hallgat S egy percre Megáll a nap Újra elindul Csókolja a szép Vártornyokat S húzódva Elmenekül lassan Az alkonyat Szétterül S a gondolatom Téged a földdel együtt Megforgat S a csönd Tovább feszül S új merengő Gondolatokat szül S a nap lassan Lenyugvóra áll De a Hold képében Mindig visszajár Akár a gondolatom Mindig nálad hordom Lehetek én fájdalmakban Akár a Holdon.

Az Úr A meg nem álmodott Álmok fájdalma Bennem nem csitul A világ középpontján Álmatlanul hánykolódik Most az Úr. Hallgatag a világ Az úrnak szeme Sem rebben Az élet alakulhatott Volna szebben, Ha a szíve Kegyesebb lenne Gyermekei Iránt a szeretetben, Óh a világ megrója hogy Irgalmatlan hozzánk az úr S megrója, hogy Minden szenvedésünknek Fájdalmunknak Ő a hordozója. 29

Az Atya Mindenki dolgozik A mának S minden lélek Önmagának Szalad, dolgozik Az ember Figyel, hallgatja Az úr szavát, S előtte térdepel Imádkozik Esdekel, s elmondja Hogy mennyire Szenved, azt is Elmondja, hogy Sajnálja, hogy Megszületett S a halotti csend Várja a feleletet Naponta kiáltana Bánat szüli egymást, S jön az ember megalázása S az újjá szülöttek Riadt kiáltozása S felelet helyett Jön az irgalmatlan Szeretet zokogása. 30

Isten Ember a gyötrelmek Között naponta híddá Feszíti magát Isten és világ között Áldoz az Úrnak Az igazságnak Láthatatlan oltárán Naponta körbe Százszor megölve Cipeli a halhatatlanság Terhét mindenki Magának úgy az Emberek, mint a fatörzsek Izzadva a teher alatt Roskadoznak Görcsösödnek S a földön sűrűsödnek Mint a csillagok lelke S az időtlen rendje.

A szeretet angyala Te lidérces Álmokból Mosolyoddal Ébresztő angyal Hol vagy? Sugárzó arcod Aranyszínű Ragyogása Ahogy nézem Benned magamat, Lábamnál Forrásvíz fakad Szívemben Hordalak Veled a fény Hömpölyög Szememben A könnycsillogás Száműzött S megdermedek A kihűlő sírhalmok között.

Halál A halálra dicső Pompa vár Tolvajként Díszíti magát Velem Árnyas lesz Szépségem Ajkamon Elnémul a szó Néki így Lesz jó Árnyak Szépsége Ráteszi Pecsétjét Az idődnek Végére Nincs a Földön Érdemem Kialszik Bennem a Szent hitem. 31

Érzelmi fellegek Sötét felhő A köpönyegem Keserű bajomban Gyöngyözik könnyem Törd át bennem a felleget A szerelem díszében Díszelgek, tévedésekben Ne tékozoljam kincseimet Áthatnak áhítatos szövegek Nékem szent a neved.

Árny és érzelem Selyem párnák közt Látom árnyadat A szívem oltárára Virágot sző A Holdistennő Gyönyörűség Borul bánatomra A lelkem megduzzadt Folyama a medret ássa Szomjazom áhítatra Várnak engem Menekvő szigetek Mindenhol feléd sietek.

32

Érzelem Míg érzem Valaki a szívével Tudom itt járt Hallottam Léptei suhanását S magával vitte A szivárványt Szívemből Kiszökött a vér Már alig él Hogy visszatér Egyszer még Remegő figyelésem Nagyon fél Itt jár hisz Érzi a szív, Mint ahogy A madárfészek Is őrzi a madár Énekét Átment a szél A csúcson, a hegyen A nyomát ott is keresem

Áldozat Áldozata vagyok az Úrnak Sírnak a jéghideg halottak Fél felkent Trónon sír a himnuszom Óh halottak kitüntetés A sírotokra süt a nap Ó tűzfényben Égő halottak Vérbe fagyva A földbe ásva, Rátok Isten arca Szemfedelet szőtt, Túlragyogjátok A múltat és a jövőt. 33

Duna Vízbe hajlott a fűzfa ág A lemenő nap alkonyán S ringanak a füzek A töltés oldalán Lent a Dunán Odahaza vannak Ők ma-holnap S holnap után Kérdem én ember Van nékem hazám? Szól a fűzfaág Ne félj sose Tágul a világ Kettős naprendszer Között ne félj Hazátlan ember A szomorú füzek Közt a fájdalom Ha felkel szívünkben Szilánkot hasít Vérünk alkonyán Itt lent a Dunán.

34

Mosolyod Gyászoló égnek Sincs hozzám szava Te vagy ami világít Bennem a gyászoló Égnek egyetlen Csillaga. Az Isten könnyét Folyton magamban Hordom, hogy vársz Rám, tudom Maroknyi öröklét Ezernyi alakban Bennem mind a tiéd Találkozunk, tudom Könny ül, látom A mosolyodon.

Isten A gondolatom A halállal Sokszor flörtöl, Kérdem én, Ha lenne kitől Elszakadásom A földtől Csak nekem fáj? S az Istennek Is fáj talán? Hallottad? Sikoltanak A lélekből lett Csillagok A fájdalmas Ultrahangok S megrepeszti A kristályüveget S hullnak a pogány Isten előtt Földben az emberek S mielőtt a Szívük megreped A csillagokat kérdik Hát az Isten ki lehet?

35

Isten Néhány kóbor Álom szelíden Rám hajol Egy nyári Délutánon Semmi zaj, Semmi nem Reccsen Összenőttem A csenddel Beesteledik Tovább alszom Álmomban Imádkozom Valaki súgja Nézz fel A csillagok közt Alszik az Isten S nincs aki Megsimogatja Homlokát. Kérdem, hogy Aludjak hát Bennem érzem Fájdalmát, Kihunyt szemmel Nézem az éjszakát. 36

Vár A csönd hegyén Évezredek alatt Vigyázzák Ott fenn A békés nyugalmat A kőfalak S leszáll mélán Az alkonyat S az idő Tüzéből Gyöngyfüzér Szalad, kapaszkodik A hegy fokig A csönd feszül Percre megáll a nap Lent szétterül Az alkonyat S vigyázban Állnak ott fent A tornyok S úgy érzed A föld nem forog.

A hold Fénysugarak Kötelén Leng a meredek Szakadék szelíd Selyem, szatén A kék ég A ringó tenger partján Olajfák Táncolnak Az égi hegyek Között lombosodnak Az ember a Holdat nézi S tovább kúsznak Fején a sugarak S az éj végtelenében Zuhannak S tenger habokból Fátyolt sző A szépséges Holdistennő. 37

Gesztenyefa álma Amikor megtel Csenddel az éjszaka A sötét kékes égen A Hold az Úr egymaga A gesztenye sorokban A fák árnyai közt Elfolyik a hold sugara S megfeszül újra, s újra A gesztenye csipkés héja S a vágyban lassan Tündöklő szívvel A gesztenye kipattan A titkos hold vonzalmában.

Labirint

Alvilági utak Labirint kemény falak Cseppkövek mélyen cseppennek Városok, s barlangok alatt Évezredek során Márványoszlopok épülnek Ugyan úgy nő a fájdalma A piros vérben úszó szívnek Kamráiban dobbannak A sok ezer mérhetetlen Dobbanó ütések. Soha lennem állnak végleg. 38

Sírhalmok Temetőben járok Selyem suhanással Zúgnak a lélekharangok Benne titkos fájdalom él Körül ölel benneteket, S az égről hangjában Néktek vigaszul mesél Az emberek átölelnek titeket S rajtatok sírnak, s a halmokon Színes virágok nyílnak S az eső elered és sír Boronál fésül, s a távoli domb Lassan a homlokodra ül S olykor ragyog a Márvány fejfátok, S mint tükör tavas Álom büszkén álltok S mint madár A szellemetek, lelketek Az anyaföldből elszáll S odafenn jobban Fénylenek a csillagok Mondjatok imát lélekharangok

39

Hazafelé Képek gyülekeznek, Amint hazafelé sietek A szemfényében Sorra életre kelnek Az utat járom s őket S viszem magammal A hónom alatt, Mint meleg kenyeret Amint az utcákat járom Szavaim reszketnek Ringanak, félnek, S mint vándor Madár haza térnek! Mert fészket raktak a légben A gondolatom gyökerében Rátaláltam a kezdő útra Az életben rábillenő Gyújtópontra.

40

Honvágy Ha az ember A világban otthon van S minden a helyén van. A gyertya az asztalon égve A kenyér anyám kezébe A széles fa válla átölelve Ráborul az éjben a házra Kéklő a hegyeknek alja Aranysárga a gabona, Akkor az ég békésen ring A karjaidban.

Gyermekkori álmok Gyermekkori Nyomok maradtak Meg bennem Újra többször átélem Álmodozom: Sétáltam ifjún Nap, mint nap a kertben A virágzó almafák Énekére elbújva lestem, S néztek a szőlők egymásra Fekete, rózsaszín és Szelíd sárga színekben Esténként lestem a holdat Az ablakomban S vágytam hogy sugarai Arcomat megsimogatja S úgy sejtettem Mintha a rózsabokrok Közé belehullna Körülöttem fényszőnyegek Beszőtték az egész földet S mégis farkas vakon Vártam az égi üzenetet, A bőröm alatt is megelevenednek Azok az álló csillagképek. 41

Tenger Tengerek kék színe A napban fénylik S a lelkükben Az égkékje virágzik S mégis révülten Remény nélkül állva Mint a vak ember Tépte virága Úgy már a földön A kezünk állandó Munkában élnek. Ez kell az ember Legbensőbb Szükségletének Ez a legbensőbb lénye Az emberi tűznek.

42

Szirtek Fenn a szila szirteken Az unatkozó napnak Fénye nézi magát A tenger kék vízében A hullámok csobbannak Sétálok elmerengve S átmegyek a szigetekre S közben a felhők Fejem fölött sorakoznak S a tenyeremben lassan Elvirágzik a nap S a lelkemben Viszek haza Távoli napbarnított Virágcsokrokat

Nap kövek titkos üzenete Hiszed vagy nem hiszed Ami a legkönnyebb Az a legnehezebb Gondolatomban, s a szememben Derengő időkor üzenete A Stonehenge Megfejthetetlenül Felfele az égben néznek Ha nem mástól A csillagos éjszakáktól A bölcs kövek Imák megfejtést remélnek Messze nyúló dombokon Tengeri örvény hullámokon Ezredeken át ember madár A fényes nap Ki örökké arra halad Tekintetük a köveken Nap, mint nap megakad S mégis a földön Előttük egy rejtély marad!

43

Duna-parti látomás November lett bennem S az ég sötétje alatt A fákat elmerengve nézem Mint pőre koldusokat, sovány Karjaikat nyújtják Az ég felé, s a nevüket kiáltják Úszik a sovány testük a vízen A felhő füzérei közt idelent Ők a mártír szentek novemberben S a fa a vízben mossa a lábát S lesik egymás tükörmását S figyelik Isten Kegyelmi szavát

44

Mexikó city Mexikó városa Isten teveled Nézem a partról A Yucatan félszigeted! Piramisaid merednek Felém, s a szikla hegyek Szememben ott maradt A gyönyörű képkereted Magaslatodon él Tiszta levegő szabadsága Rózsás dombjaid A szennytől elzárva Minden ház egy nyitott zárda Emlékeztet egy kis várra Felhőkarcolóid Csodálják, a bárány fellegek A legmagasabb tornyod Megörökítette képemet Az úszó gyönyörű kertek látványa S a lagúnák köztársasága A vízen élő úszó történelem Indiánok virágai Úsznak a zöld színű vízen A csodás zene és a dallama A víznek élő emlékű legendája S nap, mint nap ide száll, Felcsillan a gondolatom világába. 45

Tenger Mandulafenyő illata Átcsapott reám A tenger parti utcán S csobban a víz kéjjel S a gyöngykagylója Mélyen bennem énekel S a hullámverés Belém emléket vés, S a hold korongja Besüt az ágyamra S néz velem szemben Csillogását A tengeri éjben Belém temetem S a sirályok Sikoltó násza Bele fájdul A ketyegő óra Járásába S mágikus Ködbe borul A világnak Titkos éjszakája S az évek szabadnak Múlnak lábakon Járva a ketyegő Óra fordulatába. 46

Ős derengés A köd a tengerre ereszkedik A hold elvegyülve benne rejlik Összevegyülve a lég a csenddel Felcsörren a halotti lepel Víz a hullám hátán Merevedik a titkok álmán, Kő körök köre, Ezredekben súrlódik S egy napon széthullik Az állatvilág élet Meghal és éled Viszik hozzák az évezredek Ősi jeleiket Mi marad belőled meg Leheletnyi ember, Te árva! Beléd gyúrva örökre A napnak fényes Sárga agyagtáblája Te vagy a földi tükör mása?

47

Tavasz a tengeren Rabold el Egy kora tavaszi Zöld erődből A lila kinyílt ibolyákat Fond friss koszorúban Mint szép hölgy Füzéres fekete haját Vidd ki a tengerpartra S vesd a hullámaiban S lassan feloldódnak A színei a víz tükrében S az égen A fejed fölött szépen A bárányfelhők Koszorúznak S a szétszórt Ibolya színében Nyugalmas Sétára indulnak.

48

Puszták A pusztaságot járva A fények átszűrődnek A fiatal fák vállára Közelben nincsenek Sehol sem házsorok Összedőltek rég Öregek voltak és vakok! Madáretető sem hallja, Mert nincs Ki is hallja a te kiáltásod Idegenül lengenek A régi álmok Igazán itt a pusztába Alig vannak nyomok Ki is kiáltana vissza reád Csak a fehér csillagok!

Cseresznyefa A cseresznyefák A nap tűzében égnek A bölcsőben ringó Gyermekek kezei Pirosak-szépek S álmodnak alusznak S a semmi után nyúlnak, S a kicsik mindig enni vágynak A fekete madarak is éhesek Csőrükben a cseresznyék véreznek A légben a lombokon át A napsugarában úgy érzed Elvéreznek a cseresznyefák.

49

Hortenzia Óh ti sápadt hortenziák Az ablakból nézek ki reád Feljövő, fekete felhőt A fény töri szét A hatalmak árnyát, ó nagy ég Megérint a hűvösség A lelkem sápadt sötét S hangtalanul A szememre hull A gondolat, majd lassan tovamozdul Óh képzelet a titkos hajtások Éjszakái fényt rejtenek S reá eszmélek Hogy a sápadt hortenzia nyílása Az égi bokrának hasonmása S bennem rejlik a halál sápadtsága

50

Az ablakból Az ablakból Nézem a tengernek Szeszélyes játékát Pille kékek a spaletták Az ablakon, s a házfalon A napsugarak fénylenek S a lelkemben az ürességek Égési sebekké égnek Lehet, hogy még behegednek? Kezemben vékony Emlékezés köve Gyertya kötegét tartom Világít a feszület Az emlékezés fátyla Az utcasarkon S füstölgő aranya S az akác édes illata hull Mindenütt ott lakozik S a mámor leszáll A méla búság világa Csillapíthatatlanul. S a visszatükröző komorság Megcsalni készül bennünket De készül a ragyogás Áttörni a sötét tükrön A boldog bizakodás Hogy szeressünk éljünk Szomorkás esőben is Reméljünk, hogy a lelkünket Az eső árnyéka Másnapra kivirágoztatja! 51

A természet Ó te éjszakai ég Színesen borított sötétség. A nap tüze valahol Más bolygón ég Az újra kitöréséig Az ég elfolyó kék jég Lélegző hűvös messzeség A csillagok koronáján Színes árnyak csillognak Bennem nincs Helye a sötétségnek Nincs kezdete, S nincs vége a fénynek Minden áradás, s apadás Alvás, s ébredés Megvakulna A szemem fénye Ha csak nappal lenne Ha nem lenne sose álom Ennyi napfény Közepette ezen a világon.

52

A lemenő nap A lemenő nap izzik, ég Ki akarja ontani Az utolsó csepp vérét A sivatagban nincs Sehol sem egy ki ház S ég a nap, a láz Vajon holnap Sütni fog újra Cipruson a nap Opheus napja Lesz-e Thébának Fénye a sivatagba A tenger vize is A napra vágyva Az est vöröslő Mámorába A nap sugára lesz Az ő reggeli imája!

Napfény A magányt sokan Nem szeretik Az értéktelen időt Értékessé teszik Mint ahogy egy darabka papírt Tesz az izgatott toll Melyre érzelmeket Ír, ró, és dalol A magány Csodálatra méltó Olyan, mint a szerelem, kábító. S néha a magány, amint Különös módon virágzik, Mint meleg Ajkak suttogása S vadul magát Az érzelemben ássa S felszökik a fényes égben, Mint testek a boldog ölelésben.

Őszi táj Ősz lett, S leszállt a köd Az andalgó Avar fölött Az ökörnyál uszálya Titkos utakat Sző a fákra Egymást Ölelő fátyla Kapaszkodik A kopár ágban Tekergő áramán A köd esője Halk zenét szitál S a lapuló csendre Az alkony lassan leszáll. 53

Sirályok Figyelem a sirályok raját A folyón lefelé Ellepik a víz kanyarulatát Csillogva tündökölnek a légben S boldogan fürdenek A mély vízesésben A szárny koronái Csapdosnak körbe S elsietnek a gabonaföldekre Tanyák fölött lebegve Ég, lángol a nap Minden már fénylik Ég színe is világosabb A csendélet S a sirályok ünneplik Az elemek csalóka nászát Mi is a csend Repülnek a tüzes légben Az, ami halálunk Magvakat élvezik Után itt marad, A földben s kivirágzanak Belőlünk bezártan Szomjuk vágyaikban Csöndben emlékünk A folyó vízesésében Elnémultan hallgat

S a csönd bezárt elnémulása Benne tartós intő jelet ád Jobban, mint bármi más, Ami még belőled Megmaradt az ég alatt.

54

Zászló Szerettem volna A versemnek Lángja lenni Szerettem volna Része lenni a mának Vagy bár része Lenni a lángnak Árnyéka voltam És vagyok e világnak Korom számtalan Művészi ága A gyűlölet árnyék világa Korom a tehetetlenség Káros árnyéka Szerettem volna lenni A koromnak zászlója Zászlója a hazámnak Zászlója a megvetett Gyűlöletnek Irigységnek zsarnokságnak Vagy bár zászló darabkája Lenni a vérben fojtott Forradolom árnyékának.

55

Virradat Az orgona Bokrok álmai Belemélyülnek Az álom sötétjében A pirkadat fénye Leszáll az éjre Belekap a reggeli szél Az álmos fákban S a szeszélye A táncát járja A hajnal sugárban Az ég parancsa Kelj fel szép föld S éltesd a fényt De a természet újra Az álomba bújna S várja a lanyha estet A forróságtól szenved Keblén a parázs, Szikra fénye S hűti a szél üdesége S a nap ellobban Leszáll az alkony, az éj A lassú léptén, s ül A párolgó balzsama fényén. 56

A Hold krónikája A Hold nő folyton Süppedő árnya Átlát az asszonyon Titkait megvilágítja Testében rejlik A földnek ős kora Az égi óceánból Átáradt halak Titkos világából A testének magzata A tengernek sós Vizében él S majd a petesejtje elvetél S a földnek ős kora Lesz a szépséges asszony Sejtjének elvetett Mocsaras teste a hona S nő a testében A moccanó gyermek Sír a világtalan Szerelem véréből lett S él a szegény hontalan Óh gyermek te vagy szülöttje A kék égé, a halálé S az ős öreg tengereké! 57

Apokaliptikus gondolat Ó az amire te szívem vágysz Őszinteség, igazság Védelmet kapni fentről Mert a földi hatalmak Erőszaka megöl, Az utaim mentén lótusz Virágok nyíljanak A szépsége fejezze ki Szívemben a tiszta vágyat Az átvészelés Nehézségek sorát S a lelkekből űzze el A gonoszság virulását A földi csalódások Kapcsolat sorát Döntsenek az égi ítéletek S nyújtsanak védelmet A tiszta szívnek S a bölcsesség igazság Győzze le az ellenséget Nyugodjanak meg A tanácstalan lelkek A hatalomra törő Kapzsi emberek S a gyarapodó álszentek A sorstól bűnhődjenek. 58

Ősz A szerelemnek Végtelen az energiája, Forrása Felcsap a szerelemtől Az erő lángja Felcsap a tűz palánkra Képes vagy tőle A várfalat ledönteni Szerelmeddel a világot Darabokra törni A szerelem szelleme égi, Amely a szívet, s lelket Ismeretlen energiával, Erővel feltölti Ahogyan a szerelem Bennünk megszületik Erő jön vele s szembesít És a szerelem multával Ha a lángja már megszűnik Ez a fajta erő is eltűnik.

Ősz Mily szomorú Az őszi hűvös ég Elveszítette a fényét A levelek elhagyatva Hullnak a sárba szét A köd fátyla alatt Áll a kopár fa Az őszi elmúlásba A sötétség fölcseréli A fatörzseket is árnyékra Uralkodik a sötét hatalma Nem látszik Az embernek Teste se arca Csak a szemek Nőnek a sötétbe nagyra S az ősznek borzongása S a szívnek némasága Gyötrődik magányába S a gyötrelem árnyéka Rávetíti magát Minden arcra. 59

A szél hangja Ősszel az Erdők mélyén Előtör a szél Olyan a hangja, Mint a gyilkoló fúria Előjön a semmiségből Viharzón szállva Az erdőből menekül Az emberek világába Falvakban, tanyákban Az ember fejét is, Ha belepi az ősz Elmenekül a Földről távolra A csillagok világába Távol az élet körétől Jégben fagyott Égi sarkvidékén Jégben fagyott Elhaló hangja Elhal az éjszaka mélyén Mint a hegyi szél hangja Is elmúl az ég peremén.

60

Baranya Baranya szülő Földem kecses dombja A dombon küszködünk A sárban fölfele Csonka híd néz felém A régi vár romba dőlve A gyönyörű vidék Elmosódott szomorú Magyar akvarell kép Tárulnak elém Aztán völgyek sorban A szél fúj az arcomban Az ujjongó bánat Szívemben újra ott van Ott lent a szurdokok alatt Barátságos kedves Emberek laknak Túlon túl kék az ég Virágok között Az utolsó menedék Helyük ott tárul A csodás ég fölött Amíg a dombok alatt Dél-Baranya Térképének színei Elsárgultak e gyönyörű Dombos képnek Térképe alatt. 61

Sepsei hegyi forrás Szép Baranyám Én már téged Sosem látlak Szemem előtt A dombjaid domborulnak, Mint a kecses ajkak A titkos folyó A medrét ássa Az ős öreg fák árnyékába S a hallgatás trónusába Tiltást zár magában Ritka bókok A sűrű zöldben Néked a nap fény csókok S mond el néki Ami még fáj Vigaszt nyújtó Legyen néked E gyönyörű táj Tisztává teszi lelked Olyanná mint a halál Szemünk tükre A vizedben ragyog S tükröződnek benned A remegő csillagok. 62

Éji séta A tenger parti korzó Néma hangfalán A ciprus fák Bólintgatnak Egymásnak, boldogan A Hold a tengeren Fénylik szép A gyöngyszínekben A pálma ékeskedik S kéjjel ringatózik A csillagok Beisszák a kék ég Titkos álmát S bólintanak jelként S hajnalodik

Jön fel a fény A horizonton S kitárja sugarait A föld felett Mint imában A hit s remény Szeretette S minden nap A fénysugarak Fényével megáld Hogy a lét Könyörgése Könnyebben Fogadja el a halált.

63

Késő ősz Késő ősz van Már régen az Október végén Az utcán kinyílott Két hosszú szárú Rózsaszál Szomorúan álldogál A pókháló fonál Fénylik a déren A rózsa szárán délben. Még nem hiszünk A jövő hidegnek, Még reméljük Az őszi meleget Szép ámítás délben, Amikor megyünk Lassan a télben, Éltessük reményünket S a pókháló fonál. A dérben az ami még E földön megtart Bennünket.

64

Valóság Nem hiszünk Az elmúlás idejének S nem tudom Még mit nyújt az élet Fejünk fölött Síri árnyak zengenek Szomorú állapotok Mégis reméljük Az örökké valóságot.

Születésnapom Ma október 26. Reggel van még Odafent az ég Sötét teljesen Mély szakadék Az élet hozzám Mindig mostoha Mintha a földön Szeretet nem is volna Csak a fénytörés Sugara borul életemre Szeretet nélkül Nem török erőre Óh születésnapom Remélem, látod Körül vesznek Engem szakadékok, árkok Utamon egyedül járok Óh Istenem érzem Hisz ezt te is látod S azt is tudod Szeretet nélkül megfagyok Óh hozd el a fénynek Szeretet ajándékát Szívemben Ne nyíljanak Utolsó éveimben Csak havasi rózsák 65

Szeretet lángja Boldog ember Az akit szeretnek Annak a hétköznap Küzdelme is ünnep Óh szeretet szelleme Örömnek éjjele Vak vagyok Immár régóta nem látok Elvesztettem A szerető párom Nincsenek Már levelek Az életfámon Ínségemben Ünnepekkor Mindig szenvedek Óh fenséges ég Gyújtsd meg Bennem a tüzet Sürget a napom sürget, Kincseim Istenem A bennem áradó Szeretet zenéket Adom én tenéked.

66

Drágám Visszatérted Drágaságom Hiába is várom Remény nélkül Itt a földön Számomra Elveszett a boldogságom Nélküle szívemben Álom Recsegnek a kidőlt Éltető zöld fák Álmomban Pedig a szeretet A csillagok Szellemi életet ád Az égen Az örömöt a lélekben Tűzet raktak Tűzzé avatják S a parazsai Reám hulltak Szent égi kín Ne hagyd, hogy bennem Elsötétüljön a nap Ne hagyd hogy A reményben Örökre megvakuljak Mennyei ének Ne hagyd, hogy Utolsó éveimben Kitaszítva mindenkitől Itt a földön egyedül maradjak. 67

Fény gyűrű A Napsugár Tükör kapu Fény gyűrűje Az eget átölelve Nézz le a földre S a tóvizében Fürdik a nap örömében S nézegeti magát Boldogan a csendes vizében A folyó sebes szökésében A fák lombjai között A déli zöld fényben A hegyek fölött Elsüllyedve szalad Rohan le a messzeségben Már látja az út végét Siet, hogy befejezze A mederben zárt életét S végül eljátssza A tó szerepét.

68

Halál Életem, halált szül: Halálom Aprópénzből készül, Szüleimből S gyermekeimből, Csalódásomból készül Halálom a nappalokból, Éjszakákból Készül, s az Ébrenlétemből összegyűl S a halálom A szívem vérében Az életből a halálba hűl.

Télben A csontszínű télben Az anyagszerűvé vált Sötétségben A száraz vas hidegében A fény tőlünk Már rég nagyon Távol marad A köd fátylak S árnyék körök Ami megmaradt S a tél a gyötrelmét A vashideg Néma harcban Rávetíti Az árnyékát titkosan Minden emberi arcra A szomorú Gyémánt színű valóságra

69

Toll és papír Költő tudja csak senki más Óh, ha szíve dalol Mily izgatott Is lesz a néma toll Kivirágzik alatta Tőle különösképpen Az érzelem A betűkből lesz Az igaz gyöngyszem Mert néki van A szívtől jutalma S bűvös hatalma Szerelem vagy bánat Lepi a lelkem Vagy különös vágyak A kezemben a toll Sír, dalol, tombol Megköszönöm a tollnak És a papírnak Ők mindig barátaim Voltak, cserben ők Engem sosem hagytak Dérvirág díszítő verseim Fények között is Tollal és papírral Élnek szárnyalnak, Mint az égen fenn a csillag. 70

Halottak napja Óh halottak Fohászom száll Felettetek, ha Bánatom van Hozzátok A temetőbe Sietek Csalódtam Segítsetek Az élőkhöz Hiába megyek, Ők oly ridegek Ők örökre Hozzátok küldenek Mi élők Reméljük, Hogy a holtak Kapnak égi Hatalmat, s ők Mindent tudnak S a holtak Igazságai Nékünk reményt Nyújtanak.

71

Gondolat Ülök a szobában Szomorún, merengőn Varázsát veszített Hervadásos ősz időn A gondolatom sorra Országokat barangolja Ma van halottak napja Fejemre hullanak Elszáradt csokrok Őszi lombok Ó régóta már A temető levél Halmokban áll Virágok mindenütt a fejfán Az egész temető Egy virágoltár Drága halottjaim Szívemben véstem Sírhalmon a gyöngybetűket Sorra nézem S bennem érzem Őket valamikor ő volt az élet S bennem lelkük újra éled.

72

Szürkület Az élet sorom Türelmesen rovom A bezárt jelenem A földi utamon S olykor, ha kinézek az ablakomon Boldoggá tesz egy rakás hó halom S valahol az utcában ott rejlik a Ködfátylak mögött egy kis fény Ott lélegzik valaki úgy, mint én A tél szürkület mezején.

Halottak napja A temetőben kimegyek Hallgatom a viharos szeleket Olyanok, mint Sóhajtozó szellemek Égi titkokról Hervadást mesélnek S a múltnak Szemfedője majd Eltemet mindent a temetőben.

73

Halottak napja – 2007. október 31. Óh Istenem lásd Meggyújtottam Tépett lelkemben A sápadt gyertyát Kérlek hallgass Meg engem Amikor megszülettem Édesanyám Volt mellettem Ő fogadott A sötét útról engem Amikor felcseperedtem A halál gondolatok Sokszor fel léptek És kísértettek Óh Istenem, fejem fölött Kering a sas E világon nap, mint nap Benne érzem A halálomat Hova tűnik el A lelki méltóságom Óh segíts engem Mikor innen eltávozom Legyen valaki velem Mint mikor megszülettem Hogy boldogan távozzak a menyben. 74

Hegyek hatalma Ó titkokat rejtő Hegyek hatalma A titkaidat a mélységed S a magasságod adja Hegycsúcsok S a gleccserek Őriznek titeket. A magasságos szellemek Csak a szél király Az ki tefeléd jár S mint egy ember kiabál S a hangja sírva száll Lehet, hogy neki is Valami fáj A csúcsodon olykor Arra jár egy Eltévedt vándor S hallja, amint a föld Mélyéből sóhajtozol Görcsé dermedt Mély gondolatok Szellemei szállva A bíbor halálba A csúcsról még Visszanéz a világra. 75

December Újra december lett A ház előtt Álmodozó Hó, hegyek Fekszenek De a hó alatt Készülődik A tavasz Csak még Egy-két arasz S kibújik a hóvirág Nem kutatjuk A holtak nyomát De tudjuk az Örök holt Üzenetet Ők zárják Magukban Az új gyökereket Melyek bennünk Is rügyeznek Zöldet fakasztanak S a természet A színektől átitatott S a szívünk elégedett. 76

Öregedés Ha majd nem lesz Szemünkön álom S fekszünk A kórházi ágyon, Ő az öregek gettója, Az élőknek terhe, bánata, Kérdem az Öregek nevében, Hamarosan azok leszünk, Zsugorodik testünk, lelkünk, Elhagynak a remények, Átölelnek a félelmek, Aztán még párat hálunk, Majd eljön a várt halálunk, Óh milyen lesz? Borzalmas, édes? Fekete vagy fényes? Egy villanás egy szúrókés, Gyöngéd érintés a sötétnek A vége fölemelkedés Az égben lesz-e.

77

Az elmúlás románca Kérdem tőled Szellemvilág Hol lakozik A boldogság A túlsó parton Odaát? Óh zokogó nádsípok A szélben sírtok Oda künn mind Tőletek kérdem Hova lettek szeretteim Ők már holtak Tőlem elbujdostak Az idejük hajnala A földön lejárt Aranyként elveszett Helyükön bennem Keringő örvénylett S a szívemnek Benne a sírja lett.

78

Bánat Tudom én régen A te szívedet Hiába kergetem A bánat a lelkem Behinté mélyen Előttem kering A hűvös avar A csöndje fáj Szívem dobogja jaj! Benne a csönd zokog Az idő néki határt szabott, S egyedül ő Véresre fázott Bennem már Elmúlt a nyár S velem kéjeleg A sápadt halál

79

Vágyak Temethetetlen Halott vágyak Szótlan ki nem Mondott Érzelmek fájnak. Törékeny hitemben Le nem írt Kósza betűkkel, Könnyel telítve Szívem rejteke S elszáll az utolsó álom Az utolsó hervadt szerelem virágom.

Mindenszentek elmélkedése Az életfám megmarad mindig Titkos hieroglifám Óh szállj reám Szépséges fényhasadék Érezzem bennem Mindig a napkeltét Misztika vetülj Az anyagi síkra Éledjen bennem Az úrnak sugallata. 80

Tavasz Márciusban a fák Reményt hajtanak A természet Oly szép zsenge S zöld álomban Kivirágzik a föld A sötétség Az alvilágba szállva Lüktet a fénynek Feltámadása A madarak is A fényt üdvözlik S világgá kürtölik S a boldog lélegzetet Érzem arcomon Közelebb.

Ősz Levél hullák Fekszenek az avarban A krizantémok A temetőben tarka Ruhában a sírokon Ragyognak mint A hölgyek a bálban Fanyar utóíze A nyárnak Az utolsó keserű Illatának. 81

Tél A magas égre A csillagok fényére Ködfátylat Borít a tél A völgyben Pára alakban Zörren a szél A természet Már rég halott A fák magukra öltik A kopár alakot Az idő a világban Az anyag arculatában Belevési a nyomot Elsuhanó gondolatok, Légben száló Őrcsillagok.

82

Havas mezők Befagytak a tavak Mindenütt a fehér Sivatagot látod Újra és újra A láthatárom S a az égen túlra A fehér hó visz újra Mint megíratlan Levelek sora Amint várakozik A bizalmas tollra Hallgatnak ész nélkül Nem kimondott Szavak nélkül S újra délre, estére Néz fel az égre Havat hullat a hó A sok hó papír fehérre.

Sebhely Kedvesem hidd Szívednek nem Szabadsága hidd Ha reád rakja Sötét ékeid Lám én úgy hittem Szerelmed nékem A fénylő koronám Ingatag szerelem Gyilkos gyógyír A lelkemben Rabló szeszély Ne gyötörj engem Sebhelyes szívemben.

Hős Óh hős szívem Mily szép is Benned az érzelem Arcom az érzelemtől Nyílik, mint rózsa A természetnek színeit Lopja lelkemben Csodás vágyaknak éje A kínoknak Oda vagy te ítélve. 83

Pogány szerelem Ereszkedik a légből Az emberek közé Suttog a szélben Füledben szerelmesen A cseresznyefa ágai fölött Virágzik szerelmük az Ég és föld között Csodás szerelem Viharzó lángész A földön pogányként élsz Soha sem félsz Az ember szívében dúl a vihar Égő lángok között Te szépséges száműzött

84

Alkonyi gondolat Fény parányok Ülnek meg A csendes alkonyon Tarajozva tör föl bennem A végtelen gondolatom Itt a földön nékem Ki is a rokonom? Képzeletem már Senkit sem hív Kiürült utcákat Egyedül rovom így Magamat fásultan Mint száműzött Vonszolom, elfogy lassan Bennem az otthonom Óh haragom Elveszejt engem Végkép az irgalom S majd eltűnök lassan A szilárd anyagban Felbomlik a lét S nem érzem az erekben A hő elevenét Felváltja az alkímia cseppfolyókör Letisztult rétegéből Elszivárogni a földi létből S pára alakban Szállni az égre föl. 85

Elmélkedés Hold katlanok Üde árnyain S titkos sugarán Múltakat álmodik a táj Szamártövis Sóvirág, s gyopár Szirmai száll Más anyagban Menedéket talál A rothadó virágszár Úgy, mint ahogy A szavak is Elszállnak az ajakról A csendes légben Más dimenzióban Beleépülnek Ringó álmokban Csillag hasadékok Között észrevétlen.

86

Fák Odakünn havasak a fák Agyamban bevésett A fehér világ Az égen bolyongó felhők Lehullva fejemen Fehér koronák. Dérvirág Tengerek Csillognak Fénylenek.

Alkonyodik a tengeren Esteledik. A tenger vize Beissza az alkonynak Múló lanyha színeit A nap az égnek Sarkában ül Elbújni a földtől A horizontról Szökni készül Az égen vadlibák Sokasága Készülődik Vándorútra Ma vagyon a Híres Márton napja

Megremegve száll A faluvégen Nálunk már régen A Márton lúdja Az égi télben A nap haldoklik Akár a szív Ha az érzelemben Kettétörik S hiába a vágya Igaz boldogságra Úgy a repülő madarak Télen nap nélkül Fáznak az ég alatt.

87

A Hold és a nap égi násza Szóródik szűrten Az emlékkép A gondolatomból Az űrben szerte szét Nékem a hold és a nap Két iker csillag A fénysugár Egy letűnt napból A sápadt hold feléledt Árnyas álmaiból S egyedül dacból dacol S a felkelő nap Reá hull a holdra halkan A Nap és a Hold így Szerelmesen

88

Egy alakban Sápadt árnyakon A hold meleg Szeretet ölt A nap égő sugarából S ketten vannak Reggel, este Amióta a világ áll S mégis két Külön álló pár Kettős szerető nász Kettős hiányra talál Ez a két különálló Egymást meg váltó Csillag bolygó halál!

Patak A folyók vize A hegyről Lefelé folyt S elátkozott mesét Mesélt a hold A hegyek mögött Elment valaki rég Napnyugatnak Homályos lett az ég Valaki eltűnik Az élet megszűnik Olyan mint a semmiség Néz be az égi másom Ott is élet van, tudom

Gondolatát Lengeti a szél Egy fűszálon Óh mily lenge idelent Az érzelemnek Áttüzesedve A ködben párolog Az alkímia nedve Az elömlő Sárga fénye Az ember lelkébe Ezer világ szunnyad A nyíló a virágkehelybe.

89

Nádsípok Zokogó nádsípok Borzongása S a táncban ringó Nádszálak Fuvola sikongása Az ember sorsát siratja Már rég odafönt az ég Osztja szét Az ember képét S millió képek Ezre, száza Égre, földre Osztatásban Szíveknek Félhalott borzongása Vére hull A keresztfára S a léleknek Felcsap az égre A kihaló élet lángja S a földi hon marad Szomorú madár Ürességben Esdeklő féltett Elhagyott éden Széthull a ketrecében 90

A Nap Hegy mögé Zuhant a nap Ránk leheli Nap mint nap A csókokat boldogan. Ezek a napi égi, Földi körök Ez a törvény örök A sugár is olykor már Szomorún megütközött Ez a törvény Az égre írva Ember milliárd ábra Nem látható Mélysége Se magassága

Áldozatra vár Az égnek S földnek tánca Az arcom néz az égre Zuhan a nap Az áldozó földre Nap mint nap A teret járva A lassú alkony Elér engem Az utca hajlatában Izzott a nap A toronymagasságban Szállva s várt Reám a véres Égi megváltása.

91

Éden Virág csészék peremén Pillangók Játszadoztak S a nektártól Szárnyasodtak S a fények A levelek fonákján Titkon bujdokoltak S e szép élő Színes képben Lett a csodás éden S a zöldellő fák Meséltek Az égről És suttogtak A földi bűnről S nyomultak az ágai Felfelé a földből Beteríteni Lombjukkal A teret Másoktól elinni A fényt, s a kék eget.

92

Karácsonyi áhítat Karácsonykor Szívemben Aranylánc szemek Lengenek S feldíszítik benne A ködlepte eget Átélem a magamban Merülő mélységemet Bolyongok az Istenben Szent karácsonykor A Hold a lelkem keresi A titkait reá teríti Szellemvilágom Felső nagy hatalma Te tartasz engem Az égnek karjaiban

Karácsony varázsa Itt van újra A karácsony Illatos varázsa Fejemre hull A csillagom szikrája Fenyőfámnak Hólepte zöld ága Szentek éjjelén Szívem völgyében leszálla. 93

Karácsonyi mágia Karácsony Előtti tájba Az égen Beáll a napnak Sötét halála Szívemnek hajnala Hol marad Benned az ébredés Fáj már a fénytörés Árassz nap a Fájó szívemre Éltető fénymagot Az égen csillagok Fáznak nélküled A karácsony éjje ő is Vágyódik a fényre A napnak sötétsége Vágyódik az üdvösségre Sugarakat hints Fel a mennynek Közepére Óh mily csodás A napnak Fény áradása Rajta van az Égi tűznek Titkos mágiája 94

Karácsonyi álom Ó föld és ég Te kettészakadt Titkos jelenség Szemünk A nap nélkül Nem lát Lelkünk nap Nélkül átéli A halált Zengő fénylő sugárba Jön el a karácsony álma.

Havas karácsonyi idill E havas révület mögött Hitem vezet Az űrön át A jeges csillagok közé A tejút mögé Hogy érezzem át Az ezüst Csengők dallamát. 95

Karácsony Sír a szél Odakünn könyörögve Behatol a Völgybe s ő az éj Bűvös kürtje S szalad a szél A patak felett S meséket cseveg Citrusok, fenyvesek Kivánjuk a meleget Lelkünk a Szent éjt várja A menynek Fénylő kapujába.

96

Katalin bál Az eget körben Fehér palást övezi A dér virága Katalin napot díszíti Odakünn sok ezer csillag Az égnek fényes díszei Suhognak Az éjben mágikus vágyak Hódolnak a híres Katalin bálnak.

Varázs Gondolatomban, ha A száll e gyönyörű varázs Tollam alatt Díszeleg majd A tüzes lángírás Az Úr, ha lelkem A fényben ringatja Szívemben kinyílik A szeretet virága.

97

Katalin nap Ős idők óta Híre van a Katalin napnak Disznót ölnek Libát vágnak Kedveznek Az élés kamarának Ilyenkor az égen Keringenek A hollók és A varjak S a termekben Állnak a híres Katalin bálak.

A fény Ne legyen rajtad Sosem az élet árnya Legyen rajtad A fény vonulása S arany álma A fény tisztasága A lelked virágzása.

98

Fenyők szárnyán Vásárhelyen a fenyőfám Áriákat Dúdol a szélben Óh vigyázzatok reám A lelkem kertjében Óh uram tiszta Érzelmem, ha kigyúl Csillagom szikrája Havas fejemre hull Zúgjatok harsonák Hasadjatok hajnalok Fenyők havas ágai Karácsonykor Vállamra boruljatok.

Tél Ó földanya méhe Te vagy a zöldellő Világnak térképe A te gyümölcsöd A létben áldva Magjaid homályból Jönnek elő A napvilágra Az Istenek Téged ünnepelnek Méhed pihenésére Szánják a telet S erőre buzdítják A te szellemed. 99

Téli szürkület Itt vannak A fagyos téli esték Odakünn a Víztócsákon Csörög a jég A sötét égen Halljuk a Vadludak seregét A tél hatalma Szívemben úgy érzem Agyon nyom szeretetre Igazságra szomjazom Az égen csillag homály Óh kivert lelkem A szerelmes napom Kérdem Istent, hol jár?

100

A sötétség Össze van szőve Az ember és a fény Óh az életem Nap nélkül nem él A szívem néki Mond fényimát Lelkem nélküle Sötétben nem lát Ködben burkolva Sírnak a téli éjszakák. S várják a fény Varázssugarát A sötétségnek halálát.

Fejfák Előttem már Sűrűn rémlenek Fejfákra írt Szeretett nevek Szomorkodom Az életek Hova tűntek? A halálban véres Viadalt szenvedtek Az időrabló Hideg lánca Rátör az életed Fénylő homlokára S az életet Vérzőn kaszálja S a lelked elszáll A titkos körútjára.

Az idő Az időm kerget A reményem Is kétségbe esett Nem tudok Így élni Mint erdőben A vadak és A kétségbe esett madarak Üldözötten Szétosztom A lelki fényem A benső értékem Hiába várok hosszú Éjeken Meghalt a hitem Bennem S nem lát Az emberekben Elveszítette bizalmát. 101

Csillag születik az égen Az érzelmet kérdem Voltam egyszer is Fényes csillag az égen Vagy fénylő gyöngyszem A tenger fenekében Ha boldog vagyok Kézzel elérem A csillagot Az égen nincsenek Számomra Lángírásos jelek Hogy végképp innen Távozzak, menjek Pedig a földön Sokan halottnak Éreznek és tekintenek Az Istentől is Hiába várom Az aranyérdemrendet Csak magamtól Kérdem, s kérdem Voltam egyszer is Igaz csillag valaki szemében Itt a létben vagy csillaga Valakinek a szívében Vagy legalább Csillag valakinek A tenyerében. 102

Út Keresem az utat Magasabb körökben Ahol hozzád veled Egybetartozom, Lélekben Szellemed Felém lebeg A lelkek Végtelenek, Odamegyek Ahol a csillagok Tartják az eget.

Egyedüli szentéj Téli álmok Borzongása Fagyos vér hull A keresztfára Bágyadt szívek Elhalásban Vigasztalan Osztatásban S az emberben Kialszanak A fényparányok S beszövik a szívét A dérvirágok Az égen csillaghomály Szerelmes napom hol jár? Szent estén kesereg a szél A havas fenyőágak A szélben szállnak Vigaszul, mint Angyali szárnyak 103

Balzsam Csitítsd a lelkem Égi szent balzsam Kigyúlt a fénylázam Miért nem Élhetek boldogságban Bolyongó szellemem Szentek éjjelében Szívem vánszorog Fagyos lepelben Az ordas szél fúj Szívem üt árván Reményvesztett vadul Csillagom a tenger Mélyében hull.

104

Végtelenség az idő Az idő öli a perceket Drágám minket sem Őriz meg, mint Fénylő ékszereket Roncsban Hozott az idő engem Fekszem s a Halálos érzelemről Álmodom idehozott El a csónakom.

Fal Óh csak hangod halljam Keresem benned önmagam Belőled ismernek reám Szívem nélküled Viharban ég Testeden meggyógyít A verejték kővé dermed Bennem a gondolat Hogy szíved rakott Fölé falat.

Téli csend Óh parányi Kis csillag nyomom Ring a világban Remény nélkül folyton Az örömnek áradása Elbujdosott rég A lelkemnek fokságában Karácsonytól is Hiába várom a reményt A hófúvásban az ég Vállamra terítette A tél gomolygó csöndjét. 105

Csilingelő szánok Gyermekkoromban Karácsonykor Az öröm, s szeretet Reám fényt hintett S az égig vittek Lobogó hajam Csillagkoszorút viselt Csilingeltek bennem A havas szánok Ha visszagondolok Ma is karácsonykor Az égben szállok.

Szíved Szívedben hódolat legyek Sóhajtás lelkedben Szívemben te tűzként kigyúlsz Én elhervadok, te virulsz.

106

A titokzat Keresi a mélységemben Az Úr sugallatát S áradnak felém a fények S a harangzúgásban lépek S vetül a misztika Az anyagi síkra S a lelkemen Fényhullámok Suhannak át S fényhasadékon Érzékelem a nap Keltét és nyugvását.

Nélküled Hagyd, hogy elmondjam Nélküled egy Nap is széles sivatag Se bokor, se virág Nincsen nélküled Elhagyott az Isten.

107

Koszorú Óh a szentséges éjem Egyedül élem Fenyő koszorút Ki fon lelkéből Istenem nékem Ó karácsonyra Te fényed szent S mégis a szívben Gyászol valami odabent Az érzelmem szirma Lehull mielőtt A szeretetben kinyílna Lovagom a szívem Fényét visszasírja S a bűn virága őt fogva tartja.

Arcom Valaki a lelkem Rég összezúzta Azóta az arcom Gördülő könnyzuhatagba

108

Tél A telet beszövi a bánat A köd sem mondja Az embernek bocsánat Télen befagy a tó Nincs ezerszínű virág Se ezerszínű szó Az álmoknak Befagy a kincse A szív mélyében A titokzatos Sötét becsukja Az ember szemét.

Fény Fényvilágra Gyújtott a szerelem Beleestem a Szédült mélységébe A szívdobbanás S egy-egy fény Csillanást látok Semmit sem látsz Jársz hipnotizáltan Halkan napsütésben, Zivatarban S a temetőbe érek lassan 109

Fejfa Születésnapi költemény férjemnek Gyönyörű karácsony Téged ünnepelnek Égi és földi milliárd fények A napnak sötét körútja Visszatér hozzánk újra A születés napodra Márvány fejfád Feldíszítve megfagyott Citrusokkal Fenyőlombbal S írtam reá néked Fénylő gondolatból Egy kis verset Mely a neved mellett Marad mindig hű Szeretetben örök életű Az emberek ajkán A neved újra éled S a versem lelke éltet S reád lehel újra A földi élet S tüzel majd A csukott szemeidnek S árnyakban Lángol majd szellemed S lángkapuk közt Lépked az árnyképed 110

Fenyőárnyak Rohan az idő, Hideg tél lett újra Hova tűnt a Varázst hordó Rózsák illata Óh mily parfümös Volt a titkos utca A bimbók hajolgattak A szélnek bókolva Színes álarcokban Óh szívemben A megfagyott varázsa Ragyog olykor felém szállva A téli árnyak suhanó táncába Előjött a fenyőfa uralma A szépséges karácsonyra S a gyertyaláng hatalma Reá kúszik arcunkra, S beteríti a telet, s a szívemet A fényben s gondolatomban Csillogva ünnepelek

Hervadás Az érzelem sugarán Ne hagyd hogy A sötét elnyeljen Mint erdő Szélén a fát Ne hagyd hogy Köztünk a Vízhangban Serkenjen egy Fekete virág Az alkonyatban Ne szórd szét Titkon az Őszi hervadást 111

Fantázia novella Szóródik szűrten Az emlékkép a gondolatból Az űrben szerte szét A Hold és a Nap Olyan, mint két iker csillag A Holdsugár Ő sugármagból Letűnt napból született S a sápadt hold letűnt Fénylő álmaiból A feléledt fények árnyán Égi ábrándokból Dacból dacol sápadtan S nő a felkelő nap S reá hull a holdra S a hold és a nap Így szerelmesen egy alakban Ring boldogan Mint egyesülő tűzcsillag. Ketten vannak Reggel, este Amióta a világ áll S mégis két különélő pár Kettős szerető nász Kettős hiányra talál Ez a két külön álló Egymást megváltó Csillagbolygó halál. 112

Fájó csókok Csókjaid közt Elcseréltem ajkamat S benned elveszítettem Álmok közt magamat Ó kérlek bánatos szívem Ne omolj azonnal A sötétnek mélyében Boldogság, szerelem A jogrendjének Világát nem ismerem Szívem a jogát Szeretné birtokba venni A nyomorult fájdalmát Vele szerényen eltakarni Az ég sugalma súgja A bús szívem árva A földnek háta Örökké meggyalázza S a hírét a szélvihar hulláma A világban széthordja.

Szeretteim A szeretet kérdem Hol lakik? Bennem folyton éhezik Benned vízhangot Hív a lélek elő Hogy szeretet Lombja mélyen Átitatja, hogy Csillapodjon Éhségszomja 113

Törvény Természet Törvényeit Ti égi nagy titkok Ti uraljátok a világot Rejtélyes üzenetekkel Fényből szőtt színekben Éltetitek az embert Óh a titkok csendjében Lehullott levelek szirma Az én lelkem mintha Veletek együtt sírna Óh rejtelmek sora Az embernek Sehol sincsen joga? Az égbe vezető Utunknak is Könnyből van a hídja.

114

Szél Odakünn széltáncot jár a szél Lelkem egy megrakott szekér Óh karácsonynak vágya Fáj a szívem tája Gondolatom körtáncát járja Fenyőágon hulló Havas könnyek ülnek Az emlékek reám vetülnek Fényvillanások a múltból Visszarezegnek.

Jóslás varázsa Száll a sóhajom, szívem dobban Belekeveredtem a jóslatokban Így akarok közel jutni Az izgalmas szádhoz A sors vonaladnak Izgalmas mosolyához Olyan ez, mint Az utcai játékterek Ahogy vetem a kártyát Mosolyog belőle a szemed S reám hajol belőle Merengés Télen a nap Rám adja újra Lombos erdőkön ballagok A titkos izgalmakat A nap eltűnt nem ragyog S fénysugarak Már rég dér lepte be Fátylában burkolja A halál tarkázta lombos fákat Lelkemben S szórja a levél hullákat A vadrózsa bokrokat. S az őszi szél jajgatva Összegyűjt az avarban Minden sárgult levelet S behinti a bánatos lelkemet S a kies tél tőlem téged elrekeszt S a fényüket veszített Árva szívek szerelmünkön Hosszan elmerengenek. 115

Decemberi találkozás Mily boldogok is a lelkek Mikor összeborulva együtt szeretnek Ha kölcsön veszed tőlem a szívem Szerelmesem ma a decemberi játékod Nékem terápia. Fejemre havas eső hull, koppanva Szobámban halkan A kaktusz piros virága fellobban De az óra üteme az időt sietteti Le akar bennünket a világnak tagadni És kihűlnek a búcsúcsókok S eltűnnek az ismert nyomok A lelked már tőlem akkor elszállott S a mosolyod arcot váltott.

116

Vakablakok Már az utcámban Várnak a házak Jöttöd suttogják A szelek a kerti fáknak Őszi könnyből Bennem a nap Keresi az árnyékokat Ha holnap Ha már nem leszek Azé leszel ki majd Magához ragad A régi halott Mondatokat ajkamról Még füledben hallod S akkor már nem leszek S mély sóhajod Kopogtat majd Hiányomon A megvakult Ablakomon.

Almavirágok Álmomban arcodat csodáltam Az almavirágok Fehér mosolyában Mindenhol ott vagy, érzem A patak partján, a vízesésben Az álmok színes lélegzetében S ott van köztünk a kereveten A sugarakból bomló szerelem S a hajamból kibomló sejtelem Nézem figyelem, Amint csillog a szemeden. 117

Karácsonyi lehelet Gyertyát gyújtottam Érted, óh megint Küldi a fenyőfám Néked az emlékek Szerelmes villanásait Fájdalmas vágyaim Hiányodban takaródzik Napfényben, télben Ködös hóesésben Szívem nélküled fázik Elérhetetlen arcod Látom, érzem A tükör mély süllyedésben Bénító távolságról Csak nézem arcod – s nézem S a tükrön a meleg leheleten Arcod érzem.

118

Pillantás A téli kies időben Hideg szelek Vonulnak át Az ember lelkében Decemberben A virágok nevét Rég elfelejtettem Pedig a hajamban A lila ibolyát Mily szívesen tettem Azért hogy néked én Még jobban tetszedjem Nélküled nem élem A virágos nyarat Nélküled Feketék a sugarak Nélküled szememen Soha se nincs álom Csak téged keres A fájó pillantásom.

Alkonyat Szeretném, ha újra úgy Lenne, mint régen Amikor nevetésed Összekeveredett Az enyémmel S a lélegzeted Fölitatja az enyémet Az üde szerelmével S amint az est alkonyat Sugarában Bomlott ki A fekete hajam Éghez közeli Fényben éreztem magam S most is itt állok A lombos téren S a gondolatom Csillagában A lelked belevéstem S várom hogy reám Lobban majd érzelmekben.

Őszi idill Mikor majd Elhervad a liliom Bája a szememben S a piros rózsa Tüze az ölelésemben S a lelkemben Az égtől kapott sugarak Mint az izzó Parázs kialszanak S homlokomról Elszáll a reggeli harmat S hangomban Elmúlik a vágynak égése A lázas remegése. Csillagok fényéhez Támasztom Sápadt arcomat S az őszi falevelek Könnyzápora Takar be a fejemre hullva Újra és s újra A kopár fák alatt. 119

Tükör Körülöttem A levegőt Érzem Kihűlni Megpróbálok Magamban Eltűnni. Lehúzom A redőnyöket Hogy látjátok Már itt sem Vagyok Nem hiányol Sem a harmat Sem a szomszéd Sem a merengő házak Sem a sugárutak S a csavargó könnyek Újra visszajönnek Újra fölkeresnek S eltűnnek A szorító kezek S a fénylő szemed Már csak a tükörben Nézem újra meg. 120

Lovagom a lélek palástja Rózsás karú Rózsa lovagom Rózsa illat Él az ajkadon Rá száll varázsa A forró nyárra S szíven talál A szerelmed Tüzes villáma S az érzelem Lengő szárnya A szívem körben járja Mint az óra ingája Nappalból, az éjszakában S a hajnal sugara Befedi szívem Üde gyöngyét S szerelmed befedi Ébrenlétemnek Zenélő csöndjét Napfényem hóesését A távolságod Édes jövését. Ajkadon égnek Suttogó, remegő Szavak, s tőle Szívemre süt a nap. 121

Kék remény Múlhatatlan Szerelem Rózsaszín Rügyekben Ül az eső után Szivárvány az alkonyon S az égi fénnyel álmodom S a színeit szemeimmel Körbe táncolom Házamon Kitárva az ablak S szívemre Reá süt a nap Elmúlhatatlan Égi szerelem Szállj vissza Hogy belül Könnyebb legyen Az orgonavirágok A tavasznak pompája Hol maradtok Kék remények Elmúlhatatlan vágya

122

Lelki halott Ne legyél szerelmem A lelki halottam Amikor a hangod Először hallottam Azóta feléd A forró vágyam Ring körben A véremben Egyfolytában S ha a szemed Drága lovag Éjelente Engem meglátogat Utána még Hosszan takargatlak Az érzelmemben Szép ígéret nekem A jelenséged hidd el S a te hódoló árnyad Kincse a sötét Éjszakámnak.

Sötétség világuralma A halál ő egy sötét felleg Nem kérdi ki vagy A méltó neved Csak lecsap ajkadon Elhalnak A szent szavak S tékozlón nevet Amint lecsukja A szép szemed S a szent véreddel Tolvajként díszeleg Az élet egy halálos Rövid szikraárny Gyógyulást Az égtől már sosem vár Keserű bajomban

Körbevesznek Ezek a véres sebek S a sötét felhő Suhanó hűvös árnya Fekete szemfedőben Feletted szálla Az életet tékozló Tolvaj halál. Nem látod hol jár De körmeivel Érzed beléd váj Fájdalmad dúl a harcban Szívedet darabokra szabja S a lélek folyama Kialszik a vakságában.

123

Névnapi rózsák Oda fenn a havas hegyekben Fenyő utcák úsznak a fényben Óh az ősz hajú hercegem Szívében kinyíltak A fénylő vágyak És teleszórta Névnapomra Piros rózsákkal A színes szobámat Ó titkos fátyolban Ringó, üde bimbó szálak. Parfümözitek a lelkemet S feldíszítitek a bennem lévő Sötét árnyat S fénylő varázsai vagytok A havas éjszakámnak Óh bimbós rózsák Ti nyújtotok nekem Öröm szikrákat S a gondolataim A havas éjben a szelek Az éteren át Kavargó szenvedéllyel Szerte szét hordják S átélik majd Az időnek halálát. 124

Érzelem Mily különösek Is az érzelmek A szerelem Értünk születik meg A hatalma Oly fénylő jelenség Mintegy glória A természet Különös varázsa Szívünknek Ajándékul adja S bele ütközik Sok akadályban S a szerelem Mindent legyőz Az égig árad S a boldogságnak Tengerébe zárnak

Karácsony Havat szitál Az ég alja Tele van rakva A fenyőfám alja Kecseskedik dió, alma S a szaloncukrok Fényes álma, Is csodálja Hogy e kies Hófúvásban A boldogság Fenyő szárnyon Iderepült A meleg szobában S boldogan élvezi A gyertyafény Hatalma, ahogy tőle fénylik Az ember arca Hisz ő a karácsony Központja. 125

Éden Mi is a karácsony? A hó fútta télben Mesebeli éden Ő az arany Kertben zöld Reményt keltő Arany fa Ő az égből szálló Csodás manna Az álmok mélyén A tudatomban A dallamával A napot újra Elő csalogatja Az árva léleknek Vigasztalására.

126

Nap imádat Az ég titkos halála Életre kel újra Karácsony tájban A tüzének hamvadó Parazsában Ez az örök mécsese Az ember szíve, lelke Szelleme hamvaiból Újra feléled S át szelemül A csodás fényem A karácsony éjjelében.

Templom Az emberek templomba Sietnek Imádkoznak Az égnek A napot visszahívják Majd csak föléled Óh jöjj vissza Aranyos nap Nélküled ég és föld Sötét, vak az ember Karácsonykor Boldogságot óhajt.

Az Úr Az Úr a lelkem A merengő Homályban Feljövő Fényével Leigázza Ó szentbeszédek Elmondom A csillagos égnek Hogy áthatnak Engem a fények Ezt megköszönöm Az úr szeretetének. 127

Karácsony Óh a karácsonynak Titkos álma Az égi szeretet Fényű lámpa Óh csillogó Hópelyhek Kedves kis Teremtmények Összekapaszkodva Csúcsokat döntenek De a fénytől a szerények Megsemmisülnek.

128

Ős szellem Sötét az út A földön Idelenn Az ős szellem Az égi ösvényen Száll a lenge Mennybéli fényben A havas fenyők Úsznak A nap tükrében S látjuk magunkat Isten szemében S átéljük a csillogó Mennyek kapuját S élvezzük a földön A fényeknek Csodálatos táncát.

Eltűnt sugarak Elmerült az égen A fénynek Lemenő sugara Eltűnt haldoklásában S elült már A csend imája Homályból felém Csak az emlékek Suhanva Bennem derengenek S a havas éjben Érzem, amint Szívem magányában Megdermed.

Az ég Becsukta kék Szemét az ég, Sötét van S hallgatom a szélzenét Az út menti havas, nedves A bokrok, s fák Dérszőtte virágtól Súlyos, terhes. Ha szomorú vagyok Gyertyával virrasztok. S a lángok különösen égnek S a szélnek szelleme Vadászkürtje a szélnek. 129

Fenyőálom Nem látok már Mást csak havat Befújta a szél Vele az arcomat Odafent a csillagok is Homályosak Az éghez is odafagynak. Süssél napvilág Tegyél a földön csodát. Nyíljon ki újra Az embernek szívében a virág Ha a fenyőfák téged meglátnak Ujjongva hajladoznak Rózsaszirom Boldogságban szárnyra kapnak És suttogják egymásnak Simogató álmok, Az égen lám tüzet raktak Havas éjben járok S a parazsai reánk hullnak. Szívemben érzek Meleg gazdagságot Napsugaras ének Nélküled az érzelmek Nem röppennek. Karácsonyi fénnyel írom Te vagy kedvesem A hervadhatatlan Rózsaszirom. 130

Szentület varázsa A nap szentület pírja A szeretetet szívemben Beleírja S a lenge szívemen Boldogan táncol A szentület fátyol Bűvkörében, Fényében lobogok S áthatnak Mágikus érzelmű gondolatok És cseppfolyós ősi anyagok A legmélyebb érzelmű Szentséges titkok, amelyek Égi sejtelmű varázslatok. Amely a vegyülésben Gyönyörködik S a szívet A lélek szentületével Összeszövik.

Szenthely Zarándokolnék Mérföldekre Ha rálelnék A világban Egy szenthelyre Óh mennybéli Titkos álom Isten barlangját A földön járom A ködben Búslakodva Pislákol Fejem fölött Egy-egy lámpa Lelkem majd Csak odaér Isten templomában Halálból az új Sarjadásban A kies éjszakában. 131

Új haza Egy új hazát álmodtam. Amit a szív érzelme vágyott A megsejtett szabadságot Ott élt bennem, mint óriás fa, A boldogság diadala Lábam a tudás útját járja S az őserőt belém szórja Óh nagy ég itt az élet Milyen szép. Szívem ne veszítse el Nálad a kegyét Uram, ha vége lesz az útnak Lábaim a halálba futnak S az idő ajkamat elnémítja Előttem emelkedik majd A halál máglya koronám Leszáll az alvilágban Óh csak ne lenne az álom Útnak vége ne fulladnák bele Földnek sár tengerében.

132

Szent csúcsok Égi szent csúcsok A léleknek vágya Az áldott ragyogása Isten zöld fája Napforduló ragyogása Az éden álma Égi kürt, harsona Harangok zúgása Menynek áhítata Leszállt a mennyből A szent éjnek Az angyali szent kör álma A fényes karácsonyra Parázsló csillagok Díszelegnek A fejünk fölött az ég ragyog Mint mennyei Megszentelt virágok

Nosztalgia karácsonya Házak télen Fáznak A vadludak Odafent repülnek Keresik a Csendes vidéket Eszembe jutnak A gyermekkori Havas tájak Lelkemben dédelgetem A fényben derűt A fenyőfámat Nyitva állt előttem A mennyek kapuja A szívem most is Átitatja Szent éji fénylő álom Kis Jézus jászolban Jött az ünnepre Angyali szárnyom Csillag szikra Karácsony hajnala Az éltető fenyő dús lombja A havasok álma Harangzúgása Szent áhítata A szívnek jutalma A rejtelmes szeretetben. 133

Földanya Földanya az Ősi fény csodája A föld anya ő A tükör képe kivirágzása Az égnek lángja A földet palástolja Téli alkonyat megfordult a nap Fohász szent ima Az ember a napot visszahívja A napfogyatkozás S a fénytörés a földnek Fájdalmas kihűlés Felhő koszorú, az ég is szomorú Bánatosan szállnak a vadludak Óh hol maradsz vitéz nap Elvonul a felhő, óh el Béke a szívben fénylő Jöjj égi jel énekkel Földanya isten Halld a fényüzenetet Zúg a fenyő éled újra a természet!

134

Születésnapod A földre reá Terítette az ég A havas takarót Karácsony van Meg gyújtom A fenyőn a csillagszórót Születés napodra Szólnak a harangok Kis Jézus Betlehemben Hajdanában Az égről szépet álmodott Álmodj te is Drágám Szállj boldogan az Angyalok szárnyán Fénylik a hó A fenyőmnek ágán Mily szép is a mennyei álom A földi világon A csillag úton egykoron Majd veled találkozom Érzem, én tudom.

Vágyak Karácsony van Az áhítatom száll Feldíszítve virágokkal Fenyőkkel a szobám Úgy mint egy templom Roskadozó virágoltár Karácsonyi fényesség Jöjj már vissza kérem Sötét az éjjel Félhomály, rejtelem Nap nélkül Sötét a tükörképem Fénytörés van a Virágfüzéren A szív varázsa A sötét ég alatt Földi pályáját járja Ó világom árva Derengő szerelem Ringat a vágyódásban. 135

Illúzió Ó ösztönök, vágyak Újra ringat a bánat Lovagom szerelme Megsebzett Éji szárnyakon Jött a szenvedélye Viharzott szeszélyben Mint a tenger Jött vele az éjben Ostrom szerelem Nyár, siker S jött az éjben A hold istennő Titkos látomása Elsodort egy Gyönyör szellő Hódoló lovagom Őrzöm emléked S a szerelmes bűneidet Árnyékos játékod Befedte a bűvös Hold A csillagok világa Is tanú volt.

136

Ostrom Az idő mosolyod Elrabolta Elmúlt a Fénylő szín Játék, pompa Az arcod Tőlem az idő Elrabolta Az enyémet A bánat Ostromolja.

Magasztalás Naponta magasztallak Mint olimposzi Isteni fényt, óh lovag Vándorol a lélek Olyan vagy, ha Reám találsz a vágyban Mint Vénusznak Titkos álma Bűvész vagy te Az érzelmi aratásban Lehetnél akár A szerelmek legendája Óh lovag már Nem hallom szavad Sápadt lett az esti csillag Óh a szív mennyire rab Pedig veled a tél Is áldás, aratás S a neved mindig Megmarad magasztalás.

Fekete tenger Halálos tenger Felettem hullámzik Gondolataimmal A szélben játszik Szívem fázik A hidegségben Hogy is vigyázzak Én, hogy a tenger Árja el ne érjen Óh vigyázz reám Égnek fensége Könnyeim újra ne Hulljon a kedéjre Az eget felettem Sugárral beragyogod S én fényben Sohasem jutok Áldott figyelmedre Úgy érzem méltó vagyok. 137

Földi pályám Bűvös árnyak közt Forgok a porban Keresem a kiutat Vakult tébolyultan Önmagamat Rég elvesztettem Térképen arcom Sehol sem lelem Bennem lélegzik Az égi nagy Atya Ó természetnek Csodás vízhangja A földön a lelkem A testemnek rabja Önvalóm gyökere Rezgő súlypontja Ott ragyog a csillagokban Az égen fel van kottázva A fény melódiája.

138

Életem Igen az életem olyan, Mint a zuhatagban Ömlő vízfolyam Szalad a mélységben A szívem eped Imád a mélységekben Vágyam már Soha el nem érem A lelkem telített Csodás fénnyel S a lovagom Belevon a ködös Fénytörésben Semmivé válik Számomra a Tiszta ölelésem

Rabság Életem útját Egyedül járom Kihunyt a lámpám Az utat sehol Sem találom Földön futó Az én tiszta lelkem Nyakamon lóg Az óriás keresztem Felhő párnákon Sötéten ül az éj Hiába csengetek Lelki eledelért Homályos álmok Kérlek, bomoljatok Űzzétek el A sötét titokzatot Óh szellemem szárnya Vörös érzelmemnek Nincsen hatalma őt A vére fényesre fonja Szerelmesem elítélt Az örök rabságra.

Hatalomvesztés Legyen az ég áldott A szívem mindig Igaz tiszta Érzelemre vágyott Szemfényvesztés, átok Rajtam vannak Titkos rabláncok Nekem csak Árnyék maradsz Hiába jönnek Felém a fénysugarak Lovagom Megölted bennem A hatalmamat. 139

Glória A fenyőfám néz rám Fénylőn, mosolyogva A sötét ékeket a szívem A koronáján hordja A mosoly elhagyta Rég ajkamat Gyilkos gyógyír Ne gyötörd a szív, falat A sok seb megmarad Ó fenyőfám Üdvöt nem kapok lám Az életem ne legyen hitvány Tedd újra reám A fénylő szép, Ékes glóriám!

140

Világom Mi az én világom Mi más búsulás Fájdalmas sírás Ösztön sugallat Alkotás, s a szerelem Hallgatag S a bánat ringat. Oh lovagom olykor Ajkad megnyugtat Éjjel a szerelem Dereng felém A leszálló csendben Fülemben zúg egy Szálló hang Szívemben ég egy lázas Tűzsivatag Csillagháború Varázsszó: Szállj hozzám Rózsás karú hódoló.

Lovag Szerelmünk vétkei A szenvedély csillogása Árnyékod felém jő Óh hoz s visz a Gyönyör szellő Szívem lángoló seb Ott van a végzetes Fényes pecséted Szemed pokoli tűz Ajkad a vesztemben űz Arcod fénye Az árnyékot Eltakarja Óh hódolóm Lehetsz te akár A Hold fenséges Büszke lovagja.

Lovag Lovagom feléd A szívem fényéből Aranylánc szemek Naponta gyűlnek Elkápráztatja Szívedet Az enyém te miért is vered Tél van újra December lett Ha itt vagy velem A hitvány ékkövek is Reám igézve néznek Amikor elmentél Nyár volt, sütött a nap A szívem alatt December volt S szórta kegyetlenül Szívemre a hideg havat. 141

Jel Jelet tettél A szívemben Úgy érzem, hogy Megöl engem Szívem kincse Ne lázongj hiába Vétkem úgy érzem Az Úr megbocsátja Árnyaimban Átélem a Szívemnek titkát Szeretetre szomjazom Homlokomon Leng a ködsáv Búsuló felhők Hova is meneküljek Hol találok egy Menhelyet, egy szigetet Ahol a szív felett A káros hatalmak Nem ostromolnak Ha átjutok az életem Parazsas hídján, A töviseket akkor Már nem érzem én A szívem mártír Koszorúján. 142

Szív Feltölt a fénysugár Ha mosolyod Száll reám Bennem szikrák Közt jön Fel a nap Csillogásommal Naponta takargatlak Hőfokán tőled Szerelmet nyer Vándor szívem csillog Tebenned nő S a varázsa bennünket Összesző Óh a lángom én Hogy is oltsam Tőled még Fénylőbbre lobban.

Sugár A tudatom hallja Amint lengedez Felém sok, sok Arctalan alakja Az önvalóm gyökere Felnyúl az égben Az énem önmagát Folyton keresi Arcát sehol sem leli Ezüsttel átszőtt Csillag a fénymásom Csillogása ott Van a lelki ruhámon A tudatom reá Írja a homlokomra Hogy ezredek óta Az ég sugara A lelkem fény árnyéka. 143

Nagy szellemek Nagy szabású Emberek Bölcsek, költők Égi nagy szellemek Nem tudom A galaxison Hol is jártok Van köztetek Égi jós, látnok Nagy hatással Bennem éltek S fényt ád nékem A ti lelketek köszönöm Az ihletet sorra Sugallmatokat Tollal rá rovom A fehér papírra Amit tőletek kapok Dicsőítem S a szívemben A földi létben Tovább éltetem Mondásaitok Nem lehet más Csak is bennem Éltető vágy. 144

Szobor Szobrodat érzem Óh tudom Lelkem ragyogásából Aranyszínűre gyúrom Szépséged Tobzódik a nyárban Óh láva te vágyak Forrása szemem A szemed, ha nézi Zsongással az Égre vetíti Izzó homlokod A vágytól éget Bennünk Lüktetnek az Érverések Légy nyugalmas Partja az élet Gyötrelmes vizének

Napsugár Odakünn napsugár van S fekszem a függönyös Szobában, beteg vagyok A kőbe vésett neved Reám világít, ragyog Szívben aranyszínű Zsongása vágynak Örökös égő forrása. 145

Remény Óh mily fordított Is e világ ez rém Szívemben nincs Egy csöpp remény Nem moccan benne Az őrült fény Úgy sem lesz ő már enyém S már bár elfelejteném S a nyárfa a lombhegyén Az őrül délibáb int felém S a láz visszaszáll felém A szívem hegyén.

146

Alkony Nyári alkonyat Lehunyja szemét És nevet Virágillatból Rak tüzet S meglátod majd Lassan elvérzik A nap. S a természet Ravatalt rak S amott egy Harmatkoporsó Károg a holló Felveszi a Gyászruhát A fejére a koronát Elvégzi a szertartást S az est a végső Koronát hinti rád, Vagy még megélsz Jó egy párt.

Kora reggel A kora reggel mindig Befolyik az ablakon S ha befagy az üveg Örökre alhatom Így a Napot úgyse látom Ám künn a rózsák Hajladoznak korán tőle Illatos a szobám Mint én félig meghalt csillagnak Mit is ér a földön Az élet kis pendülés S elpattan a lélek. 147

Bölcselet

Bölcselet

Az embernek A tudata általában Öntudattalanul működik A mélymerülésed A külső tettektől Visszavonult Őrizd meg ezt az Állapotot s mélyítsd el Az igazi önátadást Isten akarata szerint Cselekszik.

Egyszerű létező Gondolataimat A tudás formálja át S a tudás átveszi A bölcsesség nyomdokát S a tudásom fájának Öröm az almája Boldogság a repülő Szárnya S Isteni szeretet S keggyel a harmóniája

Bölcselet

Bölcselet

Az igazsághoz vonzódom És szeretem A szabadságot Nagyra becsülöm És nő lelkemben A szeretet vonzóság Köre magához Köti a szívet Benne megtalálom Az Atyát, az Istent 148

A szereteted Legyen felém Önátadásnak Dicső himnusza Ha tiszta szívvel Érkezel hozzám S a szeretetted, ha tiszta Örömmel befogadlak S a lelkemmel Körbe simogatlak

Bölcselet Ó az érzést nem lehet Megmagyarázni, az több A puszta létnél Több a földön mindennél Az értelem határán túl is Megszakíthatatlan a boldogság Az érzés mélyen gyökerező megértés A testi boldogság korlátozott A lelki boldogságnak kezdete van, De vége nincsen.

Bölcselet Csak formaságból Hidd el nem lehet Elégedetté tenni A lelkedet, ha Nincsen elég Tiszta mély szeretet Feleslegessé Válik a tisztelet.

Bölcselet Istentől kegyelem a szerelem, Ha szeretünk az elválás nekem Kínzó gyötrelem Belül édes öröm Minden találkozás Elválás ott lapul Minden csókban.

149

Bölcselet Rajongó isteni Szeretetre Dobban a szívem A lélek szikra az Úr Visz fénye határtalanul Önragyogó bennem, Rezdül az úrnak Szentélye és szeretete

Bölcselet A lelki hiányérzet Abból ered, hogy Az embernek jobban Kellene szolgálni Istennek örömét.

Bölcselet Minél erősebb A lelki vágyódás Annál nagyobb Fokú lesz az Elégedettség 150

Bölcselet Keress olyan Társaságot Magadnak Amely fölemeli A tudatodat.

Bölcselet A hited nem más Mint a szív Folyton növekvő Hajlandósága Amely az Isten Iránti, múlhatatlan Szolgálata Vágyához Láncol bennünket.

Bölcselet Ha a múltnak élsz Elveszíted a Kapcsolatodat A jövővel Az idő az örökké Valóság árnyéka

Bölcselet Bennem lakozik Isten Lehunyom a szemem S várom, hogy Táruljon a Benső látásom Az érzelmek Mélyen rejlenek Ha erősebben hívom A képek megjelennek.

Bölcselet Egy rossz társaságban Belekeveredve Lehet a nem Fegyelmezettség Hiányában Lévő elme.

Bölcselet Az igazság mindig létezik Tér és idő nem Korlátozza minden Pillanatban Megnyilvánulhat, Ha igazán kutatjuk

Bölcselet S az igazság vizsgálatához Fontos a lelkiismeretünk Beleegyezése.

Bölcselet

Ha önmagadért Élsz, nem élsz Senkiért Bölcselet Ha Istenért élsz, Mindenkiért élsz, Ha eljutok már a lélek Aki közel van Síkjára onnan megoldható Istenhez, mindenkihez Az értelem, az elme Közel van. A test az érzék Összes problémája 151

Bölcselet Van ember, aki Azért szeret, Mert hiánya van Más azért szeret, Mert sok benne A szeretet Egyiknek szüksége Van azért keres Másnak Szüksége van Másokra, hogy Osztozzon velük.

Bölcselet A hit az elméleti Míg a szeretet Az gyakorlati. Az érzések magasabb Rendűek a hitnél Én a tiéd – te az enyém Az egyik a hit A másik a szeretet.

152

Bölcselet A lelki élet Három szükséges Feltétele A komolyság Az őszinteség És a bátorság.

Bölcselet Ha felismerjük A szabadság Szabályzó elveit Így az Úr teljes Kegye elnyerhető.

Bölcselet Természet fölötti Titokzatos erők Szellem világa Lelki egyensúlya S a csillagok Sorompója Vigyáz Isten Fényes kapujára

Bölcselet Az igazság Megszabadít A félelemtől S az igaz mondás Komoly jellem Formáló erő

Bölcselet A lelki élet Távlatai Határtalanok Csak merni Kell ugrani.

Bölcselet Aki szabad A vágyaktól Az megkapja Amire szüksége Van az anyagi És lelki fejlődést Kicsiben, nagyban.

Esdeklés A szomorú történetem Megvallásán Esedezek, s a jóért esdeklek A hazatalálás béke Keménysége legyen A zörgető imám Az Úrnak kapuján.

153

Égi bölcseletek Bennünk éled A fénynek visszhangja A zöld remény reá szállt A fenyőfára. Havas hideg éj Istenhez Az áhítatom mély. Szeretet láza A fénytámadása. Az ég szeme A fényes szentélye És a titkos rejtélye. Szent füstök hamva Az áhítat kábulata. Transz kéj fénytörés Titkos emlékezés. Misztérium A titkos Hold, A fák alatt Éjjel mosolyog. 154

Fénynek hatalma A tudatnak jutalma. Fenyő csillogása A fényeső násza Szent éjnek áldása. Árnyak sóhaja Rezgést érintő folyama Isteni áldás áradata. Égi melódia A ciprus koszorúja Balzsam harmónia. A fény tudata A szív jutalma. Surranó fényár Isteni örömsugár. Az Úr az öröm szentelője Ő a földi kód bélyegzője. Az öntudat egy virágcsokor Az Úr derűje az igazságon honol.

Arany nap derűje Ring, csillog, él Keringő rózsafüzér.

A gyertyák hatalma Karácsony Szellemének áhítata.

Hajnali fény Hasad fel Békés égi jel.

A hajnali fény világa Az égi vágy álma.

Az ég tűz tenger Mennyei csoda Az Úr áramlása.

Fény nélkül Keserű álom A napvilágom.

Fenyőerdő harmónia A lélek gyönyöre, A föld Istennő Szépséges anyja.

Télen a föld Kies hidegség hona Az Úr parancsa A karácsonyi csoda.

A fakoronán át égi láng Száll reánk.

Havas álom rejlik a dús lombú Éltető fenyőfa ágon.

A fény üzente Isten tükörképe. Égi utak titka Az Úr fényes álma. Hallgatás a lélek Sugalma.

A karácsony hajnala Nyitva áll a mennyek kapuja Szentséges álom Szent ima rajta van. A zöld hajtásom. 155

Éltető fenyőfa Mirtuszok csillagok Szent magok Zöld fenyők Száll reád A fény menyegző.

Égi tűz a fenyő kertem Fényrezgések A szent éjjeleken.

Szivárvány az égen Hogy ha fel jön A szívnek fényöröm.

Égi jel a szent éji fenyő A sötétet temető.

Téli álomban élve Ragyogás az élő reménye.

Szentek éjjele Zöld út A Kis Jézus szívében.

Zöld forrás A szívnek áldás.

A szent kürt A szent éji Mind, ami fáj Szeretet avatása S a szívben vés Születés, elhalás, fénytörés. Fényüzenet áhítás.

Szent csúcs Reménye a zöld vár Mennyei szomj Éltető fájára vár.

Misztikus álom A merengő világom A szent titkú karácsony.

Aforizma Fénylő napok Parázsló csillagok Szent éjnek álma A sötétség trónfosztása. 156

Tartalom Előszó A természet titkai Tévelygés Érzelem filozófiája Fény Tavasz Nyár Titkok Édesanyám Tartalom Nővérem Apám Rab Drágakövek Tévedések Merengés Szerelem Bolygó Köd Glória Ember Avar Idill gesztenyevirág A Nap Újévi ima Tél A Hold Téli láz Lovagom Szerelmem

3 5 6 7 7 8 9 10 11 12 12 13 14 14 15 16 17 18 19 19 20 20 21 21 22 23 24 24 25 26

Zene Sírhalom Csillagok Hold Az Úr Az Atya Isten A szeretet angyala Halál Érzelmi fellegek Árny és érzelem Érzelem Áldozat Duna Mosolyod Isten Isten Vár A hold Gesztenyefa álma Labirint Sírhalmok Hazafelé Honvágy Gyermekkori álmok Tenger Szirtek Nap kövek titkos üzenete Duna-parti látomás Mexikó city

27 27 28 29 29 30 30 31 31 32 32 33 33 34 34 35 36 37 37 38 38 39 40 40 41 42 42 43 44 45 157

Tenger Ős derengés Tavasz a tengeren Puszták Cseresznyefa Hortenzia Az ablakból Emlékezés köve A természet A lemenő nap Napfény Őszi táj Sirályok A csendélet Zászló Virradat A Hold krónikája Apokaliptikus gondolat Ősz Ősz A szél hangja Baranya Sepsei hegyi forrás Éji séta Késő ősz Valóság Születésnapom Szeretet lángja Drágám Álom Fény gyűrű Halál 158

46 47 48 48 49 50 51 51 52 52 53 53 54 54 55 56 57 58 59 59 60 61 62 63 64 64 65 66 67 67 68 68

Télben Toll és papír Halottak napja Gondolat Szürkület Halottak napja Halottak napja Hegyek hatalma December Öregedés Az elmúlás románca Bánat Vágyak Mindenszentek elmélkedése Tavasz Ősz Tél Havas mezők Sebhely Hős Pogány szerelem Alkonyi gondolat Elmélkedés Fák Alkonyodik a tengeren A Hold és a nap égi násza Patak Nádsípok A Nap Éden Karácsonyi áhítat Karácsony varázsa

69 70 71 72 73 73 74 75 76 77 78 79 80 80 81 81 82 82 83 83 84 85 86 86 87 88 89 90 91 92 93 93

Karácsonyi mágia Karácsonyi álom Havas karácsonyi idill Karácsony Katalin bál Varázs Katalin nap A fény Fenyők szárnyán Tél Téli szürkület A sötétség Fejfák Az idő Csillag születik az égen Út Egyedüli szentéj Végtelenség az idő Balzsam Fal Téli csend Csilingelő szánok Szíved A titokzat Nélküled Koszorú Arcom Tél Fény Fejfa Fenyőárnyak Hervadás

94 95 95 96 97 97 98 98 99 99 100 100 101 101 102 103 103 104 104 105 105 106 106 107 107 108 108 109 109 110 111 111

Fantázia novella Fájó csókok Szeretteim Törvény Szél Jóslás varázsa Merengés Decemberi találkozás Vakablakok Almavirágok Karácsonyi lehelet Pillantás Alkonyat Őszi idill Tükör Lovagom a lélek palástja Kék remény Lelki halott Sötétség világuralma Névnapi rózsák Érzelem Karácsony Éden Nap imádat Templom Az Úr Karácsony Ős szellem Eltűnt sugarak Az ég Fenyőálom Rózsaszirom

112 113 113 114 114 115 115 116 117 117 118 118 119 119 120 121 122 122 123 124 125 125 126 126 127 127 128 128 129 129 130 130 159

Szentület varázsa Szenthely Új haza Szent csúcsok Nosztalgia karácsonya Földanya Születésnapod Vágyak Illúzió Ostrom Magasztalás Fekete tenger Földi pályám Életem Rabság Hatalomvesztés Glória Világom Lovag Lovag Jel Szív Sugár Nagy szellemek Szobor Napsugár Remény Alkony Kora reggel Bölcselet

160

131 131 132 132 133 134 135 135 136 136 137 137 138 138 139 139 140 140 141 141 142 143 143 144 145 145 146 147 147 148

Bölcselet Bölcselet Bölcselet Bölcselet Bölcselet Bölcselet Bölcselet Bölcselet Bölcselet Bölcselet Bölcselet Bölcselet Bölcselet Bölcselet Bölcselet Bölcselet Bölcselet Bölcselet Bölcselet Bölcselet Bölcselet Bölcselet Bölcselet Bölcselet Bölcselet Bölcselet Esdeklés Égi bölcseletek Aforizma Tartalom

148 148 148 149 149 149 150 150 150 150 150 150 151 151 151 151 151 151 152 152 152 152 152 153 153 153 153 154 156 157