KENÉZ HEK A ETELK A
LELKEM LÁTOMÁSAI
KENÉZ HEK A ETELK A
LELKEM LÁTOMÁSAI Lírai költemények saját illusztrációival
Felelős kiadó: Kenéz Heka Etelka Nyomdai munkák: „Norma” Nyomdász Kft. Hódmezővásárhely ISBN: 978-963-87588-1-1
Én és a világ Úgy érzem lényem lényegében a világ szó világítani akar, ha sötét is van! Olykor a nem mindig fénylő világban lényemben keresem a mű és a remek színeit, melyek szétszórva lelkemben átszűrve a színek ezre új irányban az átszűrt fénytől kapott új érzelmeket, mely megváltoztatja a benső világom, s a hangulatát, melytől az életem olykor tündökölve fénylik. Szikra vagy a tüzes poklok aljában. Másszor ösvényes, árnyas, a valóságtól hűvösebb helyen tanyáz a bensőm. Ilyen végletek között keresem az élet közép útját az életem múló alkonyán.
Lovag Köd ereszkedett a csillagom világára Lovag vagyok, de hiába! Óh lelkem világa oly halovány lettél Nem kapok egyebet a lovagias, hűvös égi feleletnél.
3
Örök keresztem 1998. február elsején Süvített a fagyos szél. E hideg év telén Örök álom lett a párom szemén Mínusz tizenhat fok hidegben az életem veled temettem Azóta nem találom a Földön helyem Néked szól édesem szomorú levelem A hóban a nyomodat azóta is keresem Nem tudom lehunyni boldogan sohasem a szemem.
Ern•kémnek 2007. február 6-án írt levél Ma kilenc éve, hogy elkísértelek utolsó utadra. Repül az idő tova bánatom felett. Lassan majd odakinn elkorhad a kereszted. Engem a sors nélküled keresztre feszített! Gondolatban a temetőben bolyongok, őrködök a lelked árnyain. Az én lelkem már nem gyógyul meg soha! Isten veled, viszont látásra az Úr arany kapujában.
4
Lélek Életemből az idő lopja a legszebb perceimet A létben öröké félek! Átsző mindent a lélek Érzelem nélkül szomjan pusztulna Egyszer ledob a pokolba, másszor fölvisz a csillagokba.
Mágia Lángoló gondolatok bennem útjukra kelnek és üstökösként szórják szét fényerőiket és a szenvedélyes mágia az érzelmet átülteti a valóságba és a szerelem varázsszikrája esőként hullva a lélek falára és a benned áradó sugárzása a mágia ellen sugarakat magával vonja.
Fürd• A lélekfürdőm elszáll magasabb síkokra Erőművé váll A feszültség áramra vár! Nincs semmi akadály A cél kristályossá vál.
5
Gy•lölet Hajtóanyagom ne legyen a gyűlölet Reménytelen zuhanásba vezet!
Álomkép Az ember életében az álmok éjszakánként hívás nélkül belépnek, vagy folytatásban időnként visszatérnek! Körülvesznek olykor őrjítő rémek Néha belép az álomképbe egy-egy titkos kedvesem, egy álombeli szerelmesem.
Pecsét Legyek én pecsét a te szíveden Érezni fogod majd lüktető véredben, Hogy a köztünk áradó harmónia a szeretet birodalma.
6
Szellemek Hol rejtőztök égi nagy szellemek A föld és menny között közlekedtek Aranyló ködből ereszekedtek Óh, járjátok át lelkemet, Mely szerelmi mámorért eped!
• s vétek Dúsuló erőm lépj hatalmadba Ne érezzem káromat gyenge vonásodba Minden gondolatom csak is én teremtem Ős eredeti vétkem így jön létre bennem.
7
Ern• napra Beborult az ég alja Az eget eltakarta Nem süt ki a Nap a híres Ernő napra Mikor életed a Béke kertbe költözött ragyogott a Nap, mínusz tizenhat fok alatt! Mosolygott utoljára neked A megfagyott virágok őrzik lelkemben a fagyos emlékeket Azóta szellemed egyfolytában kísérti lelkemet Drágám, úgy érzem én téged odaát körbe vesz a fény, s mint egy trónörökös néz le szellemed a Földre büszkén Álmaid alszod a mennyei csarnok arany kapujában Tükör tavas álmod szórod a világra.
Árnyék Arcom árnyéka kezedre hajlik Gondolatim beterít Hívásomat érzed Csendben száll a lélek, mint bánatos madár, kétségbe esve kiabál! 8
Az Úr Óh, vala te bennem már hajdankor élve gyönyör országának vágyó gyönyörébe Néked magam adtam dús, bőséges éjben, datolyafák rengetegében Az Úr segedelmébe, mi ketten élve!
Vágy Óh, szerelmem engedd, hogy elmondjam te vagy nékem az éltető vízfolyam Csak te oltod el a vágyam és a szomjam!
Zene Lelked, mint kincstár arannyal telítve Hangodban ott rejlik az élő zene Nézésed felmagaslik az Úrhoz az égbe.
9
Vesztett Amíg az álmok nedve átitatja a lelket Bennem zúgnak az őrjöngő szelek Sápadtak a csillagok Vágyam, mint csupasz madár fél, reszket Színtelen reményem nyugvása vesztett.
Szemek hatása Érzelmem a vér Duzzasztja a szív Pattanni készül Sötét éjbe vesznék, ha szemed nem világolna mécsül Benned újul a sejtem Benned süpped a szemem Lényedben én, mint virág szétfeslem. 10
Rokon Te vagy a lelki rokonom Az Istentől küldött lelki oltalom Te vagy a szellemi szigetem, Így boldog órában születtem Ha veled vagyok érzem, mindig süt a Nap az égen.
Hatalom Ha hallom szavad fénybe lép a tudat, felröppennek a madarak Érzem a szellemünk közt a csodás mágiát Mindketten élvezzük a gondviselő hatalmát.
Madár Az arany madár kiterjesztett farka ráfordul a lemenő Napra Az éneke mennyei fuvola A lemenő Napot búcsúztatja Ott fenn keresem a lelked árnyát Kérem, hogy egyesítse vele szellemem világát.
11
Fogoly A szerelemnek fogja vagyok én Én teremtem, olykor tűnő rém, Mint ahogy az árnyát megszüli a fény Ilyen az élet a földtekén.
Csillagok A pályád nézzed! Követi körbe az enyémet Rettegve kíséred, és tudod, mert érzed hogy lelkeink csillag szerelemben élnek.
Az éj Mily szép az éjben nézni a csillagot Ott fenn óriás fény ragyog! A szív a szerelemtől dobog Merengek óh, mennyei titkok! Érzelmi vágyam a szerelemért tántorog.
12
Szentély Szentek éje Merengve nézek a csillagos égre Szerelmem halovány leheletét érzem a hidegben Díszített fenyő ág Csodás karácsonyi éjszakák Fényszóró ragyogás Narancs illat áradás Nem keltem az illúziókat Csak a szív magányában sóhajt Nem kapja meg, amit ő óhajt Karácsony nékem egy megrakott égi szekér, mely a Földdel összeér és a lelkemben olykor kudarcban él.
Pontok Vannak érzelmi pontok Jobb ha mindent elmondok Elmondom, hogy nélküled fáj a szívem, kesereg Nélküled üresnek érzem a életet Halk lépteidet lesve az érzelemnek nem lehet vége!
13
Gyönyör Száll a holdsugár ezüstös fénye a szellemnek árnyain lengve Vad lángok laknak a szívben A gondolat kéjét enyhítve Óh, szerelem szellemem Te szítod bennem érzelmem Epedek újra a vágyak gyönyörében!
Boldogság Üdvözöllek édes alkonyat Benned lebegnek szerelmi vágyak Szívem megragadd! Igézeted homályában a lélek kincset terem E kis zug bennem a boldogság szigetem!
Menny Úgy érzem, hogy jobb nékem a karjaidban, mint a mennyben, ha hagyod a szívem, hogy érzelmében felmelegedjen A lélek sóvárog, a mélységért eped Nem futok el előled, csak lehessek veled Itt a Földön éljem át a fenséges mennyet! 14
Lélekvilág Szerelmi lét világ Ez az ártatlan, álombeli kép Lelki kunyhómban a legszebb virágos rét Ez nem egy olyan, nem elérhető különös álom, nem ment át az álomhatáron Ezt szabja a lelki világom.
Gyönyör Túl a képzeleten a csend nékem oly gyönyört ád Benne rejlik a tisztaság E lelki érzelem Mily csodás E pusztába bujdosás!
15
Tavasz zenéje Itt van még a tél, de már nékem a tavasz zenél A kikelet világa a napfényben villog A természet ruhája zöld színben csillog Lanyha szellő szálla Virág hull kedvesem hajába Illata az alkonyban A lemenő Nap fátyolos aranyban Vénusz istennő rejti bűvös álmát A parázsló árnyában.
Bánat Az álom bennem hagyott mély nyomot Szerelmi csalódást okozott Jó lenne ha az ég derűje locsolna reám hajnali harmatot, hogy üdítse bennem a szerelmi bánatot.
16
Üt•ér Csendes az éjszaka A boldogság pecsétje a sápadt Hold maga Töltsd be szívem vágyadat Vesd le álmodó burkodat Ne késs – légy merész! Lázasan lüktet az érverés Az ég hajnalpírja nemsokára rávetül a szerelem álmaira.
Isten Tőled elszakadva Isten elzárja előlem a világot Nem látom többé szemedben a virágot Nem érzem többé a szívemhez simuló boldogságot.
Érzelem Óh, fejem fölött nagy a tér Égi szózatom Uram, hozzád ér! Itt a Földön dús szerelmem Mély érzelemmel élni ne legyen bűn, hisz engem fölemel csillogó szerelem, kirakva mennyei ékekkel.
17
Fény támadás Fény támadásra vágyik a szívem A homályt elhagyva sugárzásban éljen Szerelmed bűvölete ragyogjon Szívemben legyen a támadó napom.
Érzelem Lelkemben csodás forrás csörgedez Lelki kincseket a mélységből szerez Bármi vakmerő vágytól szívem neked többet ígér százszor Engedd, hogy érzelmem feltörjön érted a vágytól.
Költ•i érzelem Távol kívánok élni El-el az örvénytől, el az embertömegtől Lelkem csendet szül Az érzelem ott hevül Szerelmem ide menekül Itt súgja el a reszkető ajak, mely a szívnek bűvös pillanat.
18
Zsongás Élénkül a nádi zsongás A széltől suttog a sás Egy gyönyörű hattyú lány titkosan a vízen lebeg Istennő lehet? Egy hattyú herceg hozzá simul Vágytól eped Érzik ezt a szellemek!
Szerelem istenn• Óh, szerelem istennő Tüzed bíborban olvad Süvítve dalol szerelmi hatalmad Fénylő koronád égi tűz borítja Hasad tőle az ég, villog, perzsel vakítva Állj le! Reánk hull tüzes korongod Szenvedélyeddel az eget – Földet összeoldod.
B•vige Szerelem, várom igézeted Várom varázsszellemed Kérlek, szívem telítsd meg szerelemmel Óh, te mélységeket feltáró ismerője Tárd fel árnyaim fényes üregét Szerelmi hatalmad adjon reám bűvigét. 19
Álmok állomása Az égen te voltál, álmaim állomása A vigalmak kertjének ragyogása Öntözött fenyőerdők vonulása Te vala szerelem a szívben Tisztaság a lélekben Az égi imát harsogva zengted át Szerelmed vala édes ananász, gazdag virágméz aratás te vala égi citrusfa annak illatos magja égi élő képjel, mennyei ékszer Lazurkő alapon Báj a fénysugarakon.
Hold vonzalma Nyakadon kúszik a Hold mindig lejjebb, varázsában reszket az átitatott szerelmed A Hold mindig lejjebb kúszik Szerelmünk mámora tőle a gyönyörbe kivirágzik. 20
Madár Szeress úgy, mint madár a madarat. Lehet hideg tél, süthet forrón a Nap együtt maradnak. Csókolj úgy, mint gólya a fiókáját, ki fészkében eteti, szájából itatja. A galamb tündökölve feldíszíti fészkét Úgy várja nászra szerelmét Koszorút fonnék én is a fejedre, s a Holdat nézném veled szerelembe.
• szi ballada Elfelejtett őszből néz felém a Göncölszekérről lelkednek árnya Fekete dolmányában néz le az Isten a porba Mit keres nála a lelked árnya, most már érti a lelked arca. A Hold ezüst szarva titkon az égen tartja Lelked visszaleng eltűnőben a mágikus sötét éjben.
21
Szerelmi örök titok Óh, szerelem! Bennem élsz Hallom szavad Nem tudom ki vagy, de lelkembe hozol szerelmes világokat Titkos lángerő bennem hangod szól Az érzelem bennem hatol, s mint a virág kibomol Mily csodás, mily jó. Óh, nincs a Földön hozzád hasonló.
Lélek virág Csald ki lelkem titkos mélységedből a szerelem virág rügyét Mily szép is a lüktető érzelem! Megalvad a vér a reszketésben Csald ki az alagútból szerelmem, mielőtt elvetülni kénytelen.
Rezdülés Pillámon pillád rezdül Érzem lüktetésed rajta keresztül Mint tavaszi harmat szívünk enyhül Testünk illata varázsban vegyül.
22
Szemed Ha szemed felragyog, szívem belül mosolyog Kimennék, hogy kiáltsak az embereknek s a világnak Had hallják meg: bennem égnek a vágyak Mezítelen lelkemen az érzelmek ott cikáznak.
Hatalom Ha elmész tőlem nálam marad a fényed, csillogása felhőt terelget Az alkony szövi a szelet a folyamon Itt a vihar a hatalom, de a fényességed átkel a hullámokon és övé a hatalom.
Versek Szép gondolatokban fürdök, ha neked szép verseket küldök Ily szép érzelmek az embernek nem mindig lehetnek A lelked lebeg mindenek fölött E szép illúziókba gyönyörködök, s néked rózsa levelet küldök.
23
Arcod Oly fénylő a te arcod Győzelem nélkül is dicsőül ragyog Szemednek tüze a sötétben meggyújtja a világot Akit te szeretsz az áldott Szereted buzgó árral, több fényév sugárral.
Nyomok Számolgatom lépteid nyomát, hányszor voltál nálam ideát Szívemben van lépteid nyoma Velem marad ha elmész haza.
Híred Eltűnőben van a kedvem, ha nem hallom híred a havas éjjelben Nem gyúl így gyertyafény szomorú lelkemben, s a remény kialszik bennem.
24
Szemed Látom mindig két szemedet Megfogott a tekinteted Letörlőd majd a könnyeket Ha mosolyoddal észreveszed Elmegyek majd a hegyeken, hogy szemeidet elfeledjem Bélyeg lesz majd a lelkemen, hogy rám találj a végtelenben.
Születés Szemed mint fáklya lángja úgy tüzel az éjszakába Csillogását szórja az éjben Óh, ha a szemét nézem Lehetek égi szekéren Újra átélem a születésem.
25
Csillagok Ha bennem kigyúlnak a fények, úgy érzem a csillagok helyet cserélnek Óh,ilyen ez ha a szívben lángoló tüzek égnek.
A szív A szerelmes szív ostoba, szép gyermekmesék hona Rajta van a szerelmi átok, s babona a fájdalom uralja, szememen a lidérc fátyola A szerelemért a szív rabszolga.
Összetartozás Ha két ember összetartozik ott tűz van, összeolvadnak, eggyé válnak Így jó a szellemvilágnak A kudarctól együtt sírnak, de vele nevetve megvívnak!
26
Nyomok Mily magányosak a tegnapi lábnyomok Eltűnt valaki bennem Itt hagyta a mély nyomot Az úton megfordulok, s látom a tegnapi mozdulatot és a tőlem távolodó arcot.
Tenger Tengervíz moraj Szerelem a csendben Az elágazó út Az esőcseppbe bújt Az esőcsepp köztünk szétgurult Amíg a lábunk hazatért a könnyeső helyet cserélt.
Szempillád Felelj a szempilládra hulló hópehely olyan, mint a könnyem, mely a szívedre lehet Kettőnk mosolyából kinyílik a cseresznyevirág, böjti szelekben nevet mireánk. 27
Reggel dala Reggel van már Nincsen éjszaka A csillagok elmentek haza A Földön is van nékem csillagom Beragyog hozzám az ablakon Ragyogása csak nekem ragyog Ezt súgják a néma ablakok!
Szakadék Köztünk sok a szakadék, a tér Mégis ott élsz a bensőm terén Az utcán lépkedek Követed léptemet Magányomban te vagy a társaságom Semmire nem vágyom!
Együtt Együtt vagyunk és boldogok A boldogságtól ragyognak a csillagok Meleg hangod a levegőben áramlik, mint szökőár úgy morajlik lelki magasságban repülünk elhal szerelemben a szívünk.
28
Dallam A neved lágy dallama kottázva van hangokra A madár ha hívlak bűvölve hallgatja Néki is, nekem is lágy melódia.
Ünnep A szív ünnepel, ha boldogságra lel Mily jó téged akarni, hozzád hűnek maradni, benned kitartani, a háborgást bennem megnyugtatni!
Szellemem Ha boldog vagyok a fényem ragyog a boldogságtól A lélek áthatott Valakiért folytatott harc, küzdelem ki érzelemben mindig velem, áthatja szellemem.
29
• szinteség Ha neked én igazat mondok, s azt mondom, amit gondolok Saját magamhoz őszinte vagyok A szavaim hatnak, Mert igazságról beszélek néked, s magamnak.
Szeretet Érzem bennem a szeretet vágyát Magamat kell, hogy szeressen, s ez kihat majd rád Majd érzed a szeretet varázsát, s tőled megkapom a szeretet társulását Átéljük a harmóniát.
Mágnes A mágnesem a vonzásköröd Vonzónak tartja, Az érzelmem őt akarja, s a szeretet magához csatolja.
30
Kék Mily szép a kék szín énnékem Olyan, mint viruló életem Kék az esti tünemény Kék a szivárvány Kék a remény A szemed virága is kék, melyért lángol a szív és ég! Kékek a csermely habok, melyben a szent menny ragyog.
Ámor Óh, ha a hercegem bele néz a szemembe, lebénul a hő melegbe testemnek veleje. Hova tűnik belőle a lelkemnek ereje? Sem szívem, sem eszem nem enyém már akár hogy is cselekszem Sokszor nagy a kár Aphrodité Ámor fátylat borít rám.
31
Lovag Lovagommal egymást nézve mosolyog a tekintete Felpezsdül a vérem tőle. Lángot vet a szívem körbe. Óh, mindig csakis így lehetne, hogy a szemünk fénye egymásra szikrát vetne Szikrát hányna szívünk arany álma.
A szem hatalma A szem hatalma! Aphrodité a szerelmet a szívben forgatja Midőn bűvös szeme reám tekint Érzem a szerelmi kínt Az éj tömjént kellemedre hint A Föld ezer kéje ringat megint Most nem érzek semmi kínt, ha bájos szemed újra reám tekint.!
32
Kép Milyen jó, hogy léteznek korabeli tájképek Nekün k ők a régi városunk arcáról mesélnek Színes utcák bennünk élnek tovább Nélküle az idő elsodorta volna végleg Ezek a nagyszüleink idejéről vetíteni igyekeznek Az embert a képek sora a múlttal megajándékozza.
Pegazus Hol vagy fenn repeső gyönyörű kín, a Pegazus szárnyain? Hol vagy szilaj szívem indulata? Hasztalan vágyó mennyei tantulasa Hol vagy gyermeklábak után vágyó képzelet? Csillagokat akartam az égen átölelni és semmivé lett!
33
Apadás Ne küzdjön bennem bánattal, köddel az elme világa Ne legyen bennem az aranyló Nap fénylő apadása Nyílj bennem érzelmi világom Leljem meg benned rejtélyes álmom.
Vándor Álmomban láttam suttogó ajkad, a képed feljöve bennem, mint tündöklő hajnal Fénylett az arcod aranyló hajjal és a szívemben fogansz égő napmelegben Lelkem vándora lettél, mint a szellő, mely arcomhoz lebben.
34
Gondolatom Gondolatom szála sorra összekuszálva Lelkem köröz, mint a madár, minden földi törvényt már megutál Követném izzó vágyamat, hogy vessen végre a szerelem mélyére Varázsköpenyemre bízom magamat.
Pálmák Valahol Afrikában a pálma lugasban mennyei fürt leve csurran Datolya méz, ananász álom Vágyam kúszik a napfény ragyogáson A szerelem lebben az ég tüzében Vágyódón bennünk, a tenger kék vize boldogan befedi testünk, s száll felettünk örömittasan a szellemünk.
35
Szerelem A szerelmi vallomás semmi más, csak is boldogító légnyomás A szerelem maga a mágikus szellem, mely kitölt engem gyönyörűséges tűzzel A dobogó szívben kigyúlnak a fények és lázba ejtenek ezek a különös szellemek.
Szerelem Mámoros éjben a szívem álmodott A szerelem füstje szállott Elhagyta lelkünk e bűvös világot.
36
Epedés Vártalak kitárt karokkal Istennői rejtélyes virágcsokorral A szent kertben szedett barackvirágok nyújtják a mágikus szerelem hallhatatlanságot Gondolataimmal ások dicsőséges szent fa ligetekben Titkon hallgatom mit sugall Isten A levél rezdülése benned is rezdül, mert a fa a világ misztikus középpontja Gyökere az alvilágban, koronája az eget járja.
Rózsák Dívnak a rózsák a Nap aranysugarába Tavaszból a nyárba őszig színes pompába s jön lassan a Napnak halványuló álma Az ősznek festői hatalma, a piros lomb hullása szövődik az ököruszályba és előjön a kopár föld végtelen sötét palettája. Méla és szomorú a száraz ág koszorú A természet magát ássa A Földön látszik a csillagok könnyhullása. 37
Fellegek A téli fellegek az égen sötétnek látszanak A vadlibák jósolnak Hozzánk felénk a havat Fénylő két szemedben a szürke ég alatt a csillagok virágzanak Hajad befedte a dér Szerelmed az égig ér Kergeted az álmokat Nem hallja Isten szavad Megcsendül a varázsige Ott él minden rezdülésbe Majd kivirágzik szíved újra, de elpusztulnak magányukban Elzár előlem egy napon téged a teremtő kulcsa.
Sebek Bennem a szenvedés fájón kiálthat Lelkem sebei is fájhat Testemen is érezhetem a magas lázat Mi értelme mutatni e kies világnak szív a szívre nem akad!
38
Dallam Ha velem vagy a légben dallam áradoz Hullámain visz engem és hoz A Nap csókja arcunkon ül Alkonyatkor búcsúzóul leselkedik még reánk a lomb mögül.
Homály Ha te a szívembe látnál szíved fénybe gyúlna, életemből a homály elvonulna.
Vihar Szélvihar fúj a hegyháton át Hallatszik az éjben, amint recsegnek a fák Lelkem is fut reménytelenül szállva Tébolyult hemzsegő, pusztító vonulásba!
39
Vonzalom Óh, gyötörj engem sajgó, buja álom! Pezsdítő vonzalom árnyéka él a szádon Lelkem szomjjuhsága a bensőm körbe járja Visszhangozzon bennem mélyen – magasan vágyódó hevem Terítse keblemre a szerelem varázsköpenyem.
A Nap A Nap árnya halad a lemenő Nap után Hiába várom, hogy a nyakadra kússzon Nem látom lépted Érzem bennem a távolléted A madarak rólad varázsdalt énekelnek Gondolatom örökké benned tévelyeg.
40
Vágy A vízen előttem rezeg a képed Bennem úsznak rólad emlékek Az utcán lépkedek Követed léptemet Kellemes a magányom Te vagy a társaságom Semmire nem vágyom.
Láng Égett a szemünk, szánk Felcsapott reánk az olilmpiai láng Szívünk sarkába terjedt a lángja Lelki szobánkba a fénye lecsapott reánk, mint villám, kitágult égve pupillám Átcsapott a láng érzelmünk falára, s kialudt lassan saját parazsába.
41
Végleg Úgy érzem sejtemben az élet eltévedt A tóra nézek és látom magamban a képed Bennem úsznak az emlékek Az idő elönt hullámaival végleg.
Teremt• Miért van az, hogy valamiért mindig félünk Azt sem tudjuk, hogy miért is élünk Féltjük a szerelmünket ne feledjen el bennünket A teremtő tán elfelejtett minket?
Vándorlás Misztikus sejtelem bennem búsan olykor megjelen Járok gondolatban az ég bús tetején, a titkos fénye szőnyegén Barangolok égő szemekkel Beszélgetek a fellegekkel Már nem érdekel a Föld zaja Testem lelkemtől eloldva. 42
Szerelem Mily gyötrő lehet a ki nem mondott szerelmi szótlan gondolat Az érzelemnek teste nincs A testben ő mégis bilincs A természet, melyet eltagad Ellentét nélkül bennünk kihalhat.
Az élet Az ember egy életen át várja, hogy megszólaljon A végső mennyei kürt és a távozásra int, hogy a szent ős eredetét ott fenn élje meg a szíve szerint.
Szív Ne feledd, ha szerelmes a szívünk ott bent Nap nélkül is megleszünk Amit megtagad az élet tőlünk azt a szerelem nyújtja nékünk!
43
Örökség Lelkemben él a titokzatos ország Ott él a csillagos földi mennyország Terelgeti őt az űr, hogy az ég jusson lelki örökségül.
Alkony A tájon körül sápadt színű, fátyolos alkony ül A pára füstként jár, s lassan felszáll A völgyön végig remeg, mint halovány haldokló erek Az ég felett a Nap foszlányok bíbor színt öltenek Érzelmeim tőle mélyek, fenségesek és lelkemben a szerelem a magasban lebeg Villámcsapásként fényére ismerek.
44
Szemek Óh, fenséges szemek Aranyból van neked a fegyvered! De ha megérzi köztünk a halálos végzetet szívünk ékes lánca ilyenkor beleremeg!
Pecsét Kínok, bánatok örökké bennem élnek Senkihez nem ér el szavam, sem az ének Szerte szállnak idegenek tömegének Kósza árnyak szívemben éledeznek Úgy érzem próbára tesznek Nyomot hagynak rajtam az érzelmi pecsétek!
45
Érzelem Bűvös ajkad szívembe érzelmet hint A lüktető édes fájdalom mégis elkomolyít Bennem rezgő hullámok súgják szíved ámítását Bennem süvítőn hat és keresztet fakaszt, hogy nem vagy itt! A szomorúság becsukja lelki ablakom Nem süt a Nap, de szívem a remény tüzesen bearanyozza Ábrándosan folyton dédelgetlek a tudatomba!
Szeretet Ha áthat majd az égnek szeretete Tüzet gyújt a szívedben Eltűnik így benned a szenvedéseid rémképe Magához csalogat a menny távolban csillogó, való ígérete!
46
Szerelem Nagyon nagy dolog Szívem mélyén szerelmet hordozok Ide a hő vágyam hozott Fénnyel fellobban a szívünk násza Fáklyatűz az éjszakában A magasság hullámán a csillagokig repülünk Belehal a szerelembe a lelkünk!
Hajnal Fény csillogása száll hajadban Szemed ragyogása az éjben lámpa Igazgyöngy szem nekem morajló szívemben Ha nem láthatom arcod mosolyát Sírni fogok egy életen át Fejem öledbe hajtom Talán meghallod sóhajom.
Pillantás Ha megpillantlak Rám száll egy különös láz Véremben érzem pezsdül a folyás Lelkemben rügyeket hoz Szívem Istennek fényével áldoz. 47
Hatalom Lelkem nem lehet sohasem sivatag, hisz érzelmem bennem soha nem apad A vágyam öleli árnyad A szívem falához tapad Felém szálló varázssugarad leigázza bennem a hatalmat.
B•vkör Szemedben látok olykor egy gyöngytavat Érzelmemre olykor bénítóan hat Mágikus vonzerőd szívemet lengi át Szellemem előtérbe helyezi szemed bűvölő hatalmát!
T•zjel Tűzjelként jelensz meg bennem A csillagokból érkeztél A világ ködében szíved varázsa éltet Fénymagja szítja bennem a létet Ő lelkemnek küszöbe lett! 48
Hontalanság A Földön miért érzem magam hontalannak? Álomban siratom a fenséges csillagokat Álmomban érzem atyám ringatását és nem érzem a viharos szél fúvását A gyertyafény remegő falán lelkem árnyékot vetít reám Tenger mélyén halász – az emlékezet keresi a végtelenségben elmerülő gyöngyszemeket A szememben érzem a könnyeket.
Titkok Lehetett talán éjféltáj Szállt a fény szűrt, fátyolos félhomály Különös álmom reám talált Bejött hozzám a lelkem ajtaján Ostromolt a vágyott szeretet Tiszta érzelmű hívővé tett Érzelmem a mélységből föléledt A tudatom csendje, magasló sejtelme Lelkem az úr magasztos kertjébe veled eggyé vált örökre! 49
Szerelem Ha reád adja a szerelem a bíbor színű ruhát őrjöngve zúghat a szél orkán áriát Körülötted fénnyé válik meglásd a világ! A boldogság száll repesve, mert felavatott az ember a lelkében.
Sz•ttes Csillagból van a fénymásom Ezüst szőttese rajta a lelki ruhámon Óh, a nagy természet fénylő üzenete velem lélegzik egyszerre Bennem hevül a fény rezgése!
Szerelem A szerelem leigázó földi fegyver, mennyei titkos csodaszer Nélküled üres a lélek, elapadnak a remények A futó csillagos éjek bennünket összeszőnek Szerelemmel gyöngy az élet A szívnek kínpadján égek! 50
• szi idill A hegyoldalba boldogan szüretelnek A fák és bokrok tarka ruhát öltenek Utoljára látom színpompában a tájat Vége lesz már nemsokára Vénusz isten uralmának!
Színfónia Az ég néma boltozatán ül a borongós homály A levelet a szél vihara az udvaron sodorja Olyan ez, mint egy őszi, szomorú szimfónia A kopár fa lázában E világhoz köti különös álmai vonzása Itt hagy engem is a lejárt őszi dallam Nézem a sárgult avart a nedves ablakon Úgy érzem a természet hatalma agyonnyom Hogy várjam így a tavaszom?
51
Vetk•zés A lelki vetkőzésem a sötétből előállva a fény felé küzd a kiszabadulásra A gondolatrendszeremben téged kutat érzelmem szerelmi mélyüléssel. Kérlek ne játssz a vésszel! Alázuhansz, s a gyász emészt el.
Árnyam Esténként behunyt szemekkel árnyammal takargatlak Visszaadlak reggelre a felkelő Napnak Leheletemből leheletednek visszaadlak Féltelek egész nap szeretet tudattal Féltelek téged mindig igaz valómmal.
A lét Felnyitja szemét a felkelő napos ég Köszönti újra a világnak reggelét Lelkemen ott ül a sötét Árnyakkal beterítette a lét!
52
Nyom Hiába kutatok, ások egy lábnyomot nem találok Azóta üres a házam, a lelkem, s a váram Kikerül a boldogság az utcasarkon Fejem fölött ül az alkony Süket és néma vagyok Halovány lábnyomok, megrögzötten csak reátok várok!
A Hold Gondolatim száll, mint szélfutta röpke toll Olykor elbujdokolt zokogó tövismadár Éjjel a sápadt Hold elvisz titkon magával Összekötött engem az égi világgal.
53
A neved Nem láttalak régen Neved szemem előtt szétfut az égen Mily gyötrő a várakozás! Lépteid betemeti előttem az idő múlás Szívem magára marad meleg fészek nélkül, mint a madarak.
Ararát Ott fenn, az Ararát hegyen a galamb pálmaágat lenget piros csőrében Kijött a Nap, s fényt ád Újra kerek a világ A ember a vízzel megnyerte a csatát Megéri harcolni tovább, ha a Földön nincs igazi boldogság?
54
Csillagok Az égen gyér fények rejlenek itt s amott szívemben ősz lett Egy táltos lovat értem küldenek a csillagok és amikor meghalok az égben lovaglok, s táltossá változom mielőtt lehull a csillagom!
Bánat Figyelem a lombot a fa felett Már rég nem nevet A Nap szendereg Figyel a lomb, ősz lett! Nézem a tarka fákat Szívem fáradt, kísérget az őszi bánat!
Szerelem Már ősz osont a fák alatt, amikor szerelmed ajándékul adtad eltávoztak a fénylő napsugarak a szelek az avarban kutattak homályos árnyakat A szellő üzent az esti távról Érezte a hervadást a sárgult fákról Üzente többször: csend legyen! Szívünkben kacagott a szerelem. 55
A szív Ha majd az ősz összegyűjt minden sárgult levelet Behinti csendesen vele a lelkemet Hallgatni fogom a lombhullajtott színes szép meséket Áldani fogom a lelked, s szíved, mely lelkemhez kerget A bánat köztünk behinti majd a csendet Ha jön az ősz és tőlem elkerget, akkor is áldalak ha már szíved előlem rejted!
56
• szi est Ha egy őszi estén újra itt lehetnél minden másképp lenne Elűznék minden kósza, hitetlen álmot Útra kelnék véled Figyelnénk a szivárvány fátylat és a délibábot Elfeledném a fájdalmat és a szomorúságot Magammal vinnék minden szépet, szerelmed és minden emléked Alkonyatba útra kelni Veled együtt messze menni.
Nyugat A szívemnek hogy ne fájna ha szerte hull a csoda virágos álma Ha majd az évek leple engem elfeled Sokáig ne járjam a kietlen végtelent Megy le az égen a Nap megint Könnyes szemem nyugat felé tekint. 57
Csend Csend van körülöttem Én szeretem a csendet Jó volna megosztani e drága szent ünnepet Együtt várni, midőn az elmúlás az ajtón kopogtat, vagy halkan csenget Csitult folyóknak ez lenne a lassú vége Ránk terülne a csend és béke.
Szemed Jött a vad tavaszi szél lobogó hajjal, szőkén Szebb lett a Föld, a vén! Nem tudom én! Merészen csakis a két szemed néztem.
58
Egy nap Egy nap is tenélküled Végtelen sötét táj csillagtalan világa vár Nélküled egy nap széles sivatag Se bokor, se virág nincsen Nélküled elhagyott az Isten!
Amor sanctus Eszményi égi szerelmek, lovagias erények a vénámban perzselnek Óh, szent szerelem! Tovább élj bennem, s nyílj ki szebbnél szebb költészet tüzében Lebegjetek trubadúrok szellemei tovább felettem!
Kereslek Kereslek téged mélységes nyugalom Ha révedek a lövést sem hallom A Földön nagy kéj, a leigázó uralom Én csak a csöndet hallgatom, ha magamat uralom Ez már égi hatalom! 59
Mi vagyok? Mi is vagyok én tenéked? Csók vagyok a szádon, könnycsepp a szempilládon Az egeden kíváncsi csillag, mely a szíveden villan Az ajkadon dal vagyok, mely szívedet megsebzi a vágyak közt újra és újra Végig álmodom álmodat Azt is tudom rólad, amit másnak nem szabad Én vagyok a mámorok közt eltévedt sugár az éjben s reád lehel álmaid közt furcsa csillanó fényem.
60
Ablak Az ablakomon nyílik a jégvirág Kinézek rajta át Szememben ragyog a fényszilánk Hófüggöny szalad a fagyos télen át A hó mindent betemet Az idővel temeti önmagát!
Harangok Zendülő világi dallamok nem érintik a lelkem csak az alkonyban szóló harangokat szeretem.
Mágia Kivetülő mágiám veled eggyé vál és néz belőled vissza reám, mert ő belőled él, s mintha benned magamat nézném.
Álmok Reménytelen szavak Jobb ha hallgatnak Kettétört gondolatok Bennem falat raknak Szeretem ha álmaim kikosaraznak. 61
Fejék Fejéket kötöttem Fehér gyöngye körülöttem Fehér hattyú száll felettem Bánatát lelkemen viselem Összefonódik fejemen a két kezem Ékeskedjél keblemen Istenem!
Álmok Reménytelen szavak Jobb ha hallgatnak Kettétört gondolatok Bennem falat raknak Álmaim kikosaraznak!
Fény Karácsony idején megnőtt a fény az ég tetején Hosszabbodnak már a nappalok A gondolatba kapaszkodok Elkárhozni nem lehet Az ember a fénynek tiszteleg! 62
Álmom Ha sötét az álmom, Mely körbetáncol Olyan, mint a lelki halálom.
Rét Szerelmem körbejár téged, mint a Nap a Földet, mint a Hold az eget, mint a méhek a virágos rétet.
Hang Óh, ha őt nem is látom, de ha érzem vágyódó sóhaját belém olvadt távoli hangja nékem sokat ád!
Vágy Az éjben a vágyaim nélküled kimerültek a vágytól árván álomba szenderültek.
63
Hold Elbújt a Napom Lelkem örökké árva Odakinn a kapum zárva Felnézek a sápadt holdsugárra Vígasztal titkos orcája.
Hívásom Hívásom majd érzed hozzád elszáll Érzem a lépteid hozzám egyedül is visszatalál.
A Föld A Föld élte világát a tisztaságban Születése dicsőségének gyönyörű fénykorában A napsugarak a mai nap hordják magukban a mérges árnyakat Elpusztul a világ! A lélek érzi, tudja jelenség a Földön a katasztrófák sora Ember, mit csináltál a Földdel! A szívemben bánat tölt el Visszaéltünk az isteni fénnyel!
64
Advent Adventben száll a tömjén illat A lélek a gyertyafényben tisztító tüzet kap Elfeledteti a bűnt a tudat, ha a tisztító tűz elkap.
Karácsony Karácsonyi gondolat a Teremtőhöz elszalad A földíszített fa alatt sok finomság, jó falat Ezen a napon a szívem gyászol, lehetek én bárhol!
Korszak Az ember szívében ott él a csodás szerelem Pályája után fut, mint a csillagok az égen Öszténét fölemeli a fénylő Napnak Benne nyíló szeretetet elfeledteti e rohanó korszak.
65
Ern• napra Névnapodon drágám gratulálok neked A hullámhosszon meghallod majd a hozzád szóló üzenetet Áldjon a sors és fogja két kezed Vezessen át a fénysorompón, hisz fénylett mindig a képzeleted.
Aréna Sugalmaim reám szállnak Az Arénák már nem vonzanak Lelki mélységek fogva tartanak.
Ábránd A Nap betakar melegen Csillog a tiszta érzelmem A Hold titkon hozzád visz engem Ha zúg az erdő Feléd száll a szellő Majd lehet, hogy érted, Mert én üzenek tenéked.
66
Erd• Mily mély az erdő csendje Csak a fénynek árnyát, Bujdosó sóhaját Zöldellő reményem Áhítata világítja át!
A Nap A Nap szárnyai Az úton pihennek Várják vissza lépteidet Gondolatom ott jár a lelkem fájó sóhaján A sugarak pihennek, várják titkon érkezésed, hogy álmukból felébressze őket.
Híd Beszőtted a gondolatomat Kettőnk között ő építi a hidat Forró szomjúságod ajkamon maradt A szakadék köztünk bennünket mégis elválaszthat! 67
Gyász Sebes érzelmem fájón küzd magával, bujdosó sóhajával Ha arra gondolok, mily nagyon szeretlek a gyászba belereszketek.
Szell• A szellő szerelmese egyfolytában az estnek A falevelek egymásnak remegve súgják, hogy mennyire szeretlek Én nélküled drágám, hogy osszam be szerelmemet Téged ritkán látva szenvedek.
Kedves Gondolatom a kedvesemnél jár Ha arra gondolok, hogy fény száll a mosolyán, Mint lenge fűszál oly könnyedén jár Átöleli őt a tavaszi táj.
68
Szomorúság Ha szomorú vagyok, Bánatosan hallgatok. A boldogságomban meglapulva hallgatok. A csöndnek ura vagyok és a csöndben hallgatok.
Dér Dér hull a hajamra Reményem a szél szétfújta Semmi okom nincs a bizalomra Lábam alól az idő a homokot kifújja mielőtt lejár a homokóra.
Fény Mikor egymásba szerettünk Lángoló csillag állt felettünk Csendesen egymásra néztünk Fénylett tőle testünk, lelkünk.
Zeng A szívem az éjben zeng A homály odakinn dereng A szél hajába bűvös szerelem leng! Vágyaim valakiért eseng! 69
Költ• A költő élete könnyező, gyötrő álom A néma csendben virág a lombos ágon Fénylik a lelke a sápadt csillagon Szeme bágyadt, nem ragyog Szíve mélyét nyomják a bánatok.
Szívem Megdobbant szívem, ahogy megláttalak Bennem hagytál lüktető nyomokat Oly rég néztem arcodat Sötét lett a hangulat.
Vágyó kezek Kezeid az ima malmon jár Ujjaid, mint két égi gyertyaszál Ha kialszik bennem a fény Néma sikoltás lesz az Úr ölén.
Ábránd Magadba ábrándokba élve Érzelmi világot viszel a lélek mélyére Világok omlása lesz benne a mély rejtélye. 70
A tó Csendes a völgy Tiszta a tó Tükrében a Hold megfogható.
Vágy Kezeid tiszta vágya Kezeimmel összefonódva Két fájdalom kibontva Fut az idő hajnaltájba Nélküled csüggök Szívem királya az árvaságba …
Szemek Emeld reám szemeid mámorító pillantással Had nézzék szerelmes szemeim szemed ábrándos, igéző elragadtatással!
71
T•z Gondolatom tüzel az éjben Betelve álom gyönyörrel A szívem törékeny Az érzelem körbe ölel Száll hozzád fájó lelkem, ha belegondolok, hogy eddig én nélküled éltem!
Líra Líra és lant A szívből írás a léleknek kihívás Ha nem ölel körbe az ihlet áldás nékem a sorstól kitagadás.
Emlék Ellopták szívemet Nem tudom feledni az emlékeidet A szomorúság nálam maradt Az vet rám sápadt sugarat Csak ennyi maradt!
Lélek Ha bennem világít a lélek Felfogom érzelmi fénnyel A te mély szenvedélyed. 72
A Földön A Földön élve, járva, vagy álmomba szállva ösvényes utakat járva, Csillagháború zajába Ne némuljon el az égi szó Előttem nyitva legyen a mennyei ajtó Szeretetem tisztaságot szül, a lelkemen keresztül Odafenn az Úr Szívében boldogság tárul az erén keresztül az érzelem, melyet költészetté dallama szül
T•z Ha benned csábos tüzek gyúlnak, szikrázva, égve szívedben bevadulnak Tested, lelked ezer nyelvvel veszi körül Elérni kíván, hogy te is örülj Csak vágyva szítani ott tovább a bevadult elem sok szenvedélyt ád Óh, vágyával ég, hogy téged megsemmisítsen, mert a tűz szítja, hogy megismerd álmát, az ő gyönyör varázsát.
73
Édenfa Hegyláncolat odafenn sütkérezik a napon, ős barlangsor ásít mélyen a szirtfalon hova tűntél tiszta szerelem? Hova tűntél édenkert? Felénk már csak az édenfák Kusza lombjai integetnek A Föld lakói, nem lehet tudni, emberek voltak vagy istenek!
Vízió Vízió képben látom az orcád Lelkemnek üdvös láng, izzó, csodálatos szerelmi varázspánt Tűz, mely szívet gyötör Habzó isteni gyönyör Te vagy a szent vágy csillaga Te vagy a vízióképben az érzelmem zuhataga.
Szellem Kikelt a szellemem hullámzó gondolatrengetegben A légben büszkén függenek A csúcson egyik sem remeg A szellemvilág seholse fél A titkos légben él.
74
Baranyai érzelmi idill Baranyai dombokon Ott születtem egykoron Szerelmed éjét bennem hordozom Lehetek én mezőkön, dombokon Bennem élsz te omladozó várakon Mintha esete szellő vinné szét költői szívem énekét Daliás idők emlékét, villányi bornak tüzes levét mindig érzem ajkamon még ha kiejtem neved és a vármegye nevét.
Szerelem Tűzfogó a szerelem Vágy él a lelkemben, lüktetés szívemben, s ha belenézek a szemedben kivirágzik a szerelmem.
Kedvesem Mint fához a levele, kedvesem Hozzád nőt titokzatos szellemem Én magamba már hiába is keresem Majd eljön a tél, lehull a levél Ilyen élettelen árnyék lesz az én bús életem, mert hozzád nőt a szellemem! 75
Szállj hozzám Szállj hozzám hajnalok szárnyán Isten az égből, a lelked küldte hozzám Fehér hattyúként lelkem körbe szálltad Azóta hajnal is, nappal is ami bennem támad.
Életem Óh, szellemem Életem még mit terem? Energiám legyen erőben Jó cselekvésem legyen jelképem.
A szív Költő ábránd él a lelkemben Lehet, hogy csupán vágy a szerelmem? Keblem hullámzása így, hogy is múlna el Vad ár a szenvedély Sodor magával a végtelen Ily szilaj folyó a szívem.
76
Magány Szomorú a lélek árva magányában Szomorú a te szíved hiányában Úgy bolyong a sötét lelki árnyában, mint a bolygó tűz az éj sűrű ködében az önpusztulásában.
Lelked A te lelked, hidd el csak is bennem repülhet, mert szeretsz engemet Isten köti össze lelkeinket.
Fogoly Szívem a szíved foglya Égeté a szerelem lángja Terjed a tűz keblünk oltárára Isten a tanú, látja6 Ez a tűz elkísér a kettőnk sírhalmára.
77
Sugár Összegezzük a lelkünkben szerelmünknek fénysugarát Így megnyernénk a szerelmi csatát Boldogságunknak nem kéne keresni démoni gyilkosát Szerelmünk babért aratna Bennünk árnyas homály sose lakna.
Emléked Emléked szüntelen itt van velem Csillagod úgy kísért engem, mint Három Királyokat kísértette jézus csillaga Napkeleten Azóta lehet nappal vagy éjjel szívem a csatatéren kirekesztett, bujdosó lett Óh szívem, mi lesz velem?
Paradicsom Álmodom. Álmomban bent járok a Paradicsomban Előttem egy viruló völgy ezer rózsafával Magasak, akár a daliás tölgy Közepén sétál egy folyó Hosszan, akár a vándorló Néztem kőszikla gyanánt állva Lebilincselt a Paradicsom varázsa. 78
Boldogság Az ember ha boldogtalan szűk néki a Föld is De a boldogság ó, elfér egy kicsiny szobában Egy ágyon hálva, egy tálból esznek szerelem pohárból isznak Nézik egymás mosolyát Nem kell a boldognak e nagy csuda világ Beragyog a kis szobába Isten mosolygása …
Zöld ág Ő a lelkemen zöld ág A félelemben biztonság Bánatom a szemei mossák Ő az íze életemnek Mosolya vetélytársa a kikeletnek Bennem érzem a tiszta szerelmet!
Szabad Lehet, hogy menekülsz a körmeiddel vájt résen és álmodod, hogy szabad vagy egészen.
79
Boldogság Nem hasonlítsz másra csak az igaz boldogságra Benned rejlik lelkem hasonmása Szívünk él a tisztaságban Nem kell mennünk Isten elé elszámolásra.
Feltörés Mélyből hasogat, mint a kés az érzelmi tiszta feltörés Oly jó élni valakiért, ki a lelkedben földet ért, mert érzelme hozzám ért A szerelmen kívül semmitse kért.
Szív A szíved hozzám ért Dobogott, semmitse kért Most már szívem közepébe ért A szíved helyet cserélt Beköltözött szívemben Úgy érzi eddig még nem is élt!
80
Vágy Lehet, hogy valamikor már lényem vágya voltál E gondolat, mint kődarab súrlódott hozzám Ki tudja, senki! Törékeny a tudás Nem lehet valami más, az ösztön érzi a lényeget folyvást.
Óceán Óh, ne törj el soha szárnyam! Ne essek bele a fájó valóságba! Csak repülj tovább lelkemnek álma Ne fulladjak bele testestül a sár óceánba.
A szemem Behunyom szemem a tavaszi illatos éjben Reád gondolok, s hagyom, hogy a csend beszéljen.
81
Vihar Odakinn tombol a vihar Tördeli a fákat Az égig süvít a hangja Pusztító erejében ott él bosszús haragja Alkonyattájt nézek ki az ablakon át Lassan lecsitult a harca, és a természet arcát újra visszakapja.
Es• A csönd titkos lehelete száll Az eső szomorúan sírdogál az idő múló árnyékán.
Orkán Sír az orkán hangja Recseg bele az ég alja Esik az eső zokogva Csikorog a fa ága Letörött a lombja A vihar kéjjel hordja halomba Dér hull a hajamra Gondolatom jár zsongva Sötét a szemem föle és alja Éltető remények a szélvihar szétfújja.
82
Szell• A homály lassan dereng A folyó álmán mereng A szellő hajában a bűvös szerelem leng A fákon árnyak nőnek Benne rejlik a szellem élet Nőnek árnyak nekem, neked, a fáknak Így jó az ég akaratának Lerajzolja magát minden a világnak!
Vigasztalan Zúgnak a vad, őrjöngő vihar dallamok Hideg zordak a hajnalok Az égen nem látok csillagot Csak a lámpafény árnyán látni az esőt, amint csillan a pocsolyán.
Villám Kóbor villámfény a gondolatom hegyén Mégis elhagy remény A fogság lépcsején a szívre hull a sötétnek árnya, Nem marad más számára, mint a napernyős lámpa. 83
• sz Ősz az idő szárnyán bekopog a házam ablakán A sárba tapossa a természet a sárgult falevelet, s a hitem tört árnyán csüng a roncs maradvány, a lelkem birodalmán.
Tél A hó szalad a télen át Betemet, amit lát Az ég függönye mögül hinti reánk a csillogó zúzmarát.
• szi táj Búcsús szerelem sír az őszi tájakon Lehettem fa, vagy virág egykoron Itt állok a térben, s azon gondolkodom: az emberi lét mily szánalom!
84
Hóvirág A legmélyebb csend virága Te vagy a hónak legszebb álma Szemeid az ég fényei mossák, s a rövid életed is ők okozzák A hófüggöny bánatos hangját a szelek feléd hozzák.
Hajnal Ébred kinn a hajnal Az éj engem elhagyott Pirkadatban a szobámban magam vagyok Gondolatim el ne merülj! A királyi sast figyeld, amint egyedül repül Büszkén, de mindig egyedül!
A Nap A napsugár betakar melegen, mint csillogó égi szerelem Dédelget engem, nem hagy betegen! Ő az én édenem.
85
Virág Kedvesem a kezében virágot fűz Szemében ott ég a tűz Fején a Hold sarlója A szerelem virágát az éjben learatja.
Szélkirály Vihar száll a szél palotán Odafenn a felleg is csak hódolni jár Olyan, mint az oroszlán király.
Boldogság Ha a boldogság hozzád érkezett Medrében forralja a véredet, s ha egyszer már vége lesz lemásolja a képzelet a gyöngyöző véredet.
Tenger A tengerparton a házak A víz tetején szivárvány színben kecsesen játszanak s vizes fővel állanak Este megnőnek az árnyak Mint madarak, rajtuk fészket raknak 86
A költ• A költő élete gyötrő álom A néma csendben virág ő az ágon s örök vibrálás a világon.
• sz Őszi falevelek színes pillangóként szállnak, repdesnek, s hullanak a földre Az idő gyűjti a szebbeket a szemfedőre.
Évszakok Láthatatlan a természet ereje Berobban a tavasz esővel, dörögve, S a tájat varázsló színekkel festi be Virágözön lesz a nyár Az őszbe majd köd szitál A tél fehér lepelbe vár.
87
Rejtély Tudod legbelül magadban Tervek s álmok égnek a gondolatodban Világokat viszel a lélek mélyére A világok omlása benne a mély rejtélye.
Levelek Őszi falevelek a szélben Az elmúlás lázában égnek Reszketve, félve érzelmük lázasan az elmúlásban jár A természettől segélyre vár!
Versek Verseim, dallamom, ahogy így írom olyanok nékem, mint letépett virágszirom a síron.
Elmúlás Az elmúlásnak hulló a lombja Ami lesz fejünk fölött áll virágokba Ami van széthull mint a hulla.
88
Sivár Ha hazugságban élünk az igaz szeretetet nem ismerjük A hamisság zaklatott félelemmel jár Hagyd szeretni magad már! A szeretetem karjaiba zár.
Központ Ha megtalálom az igaz központom, a lélekben az otthonom Így napfénnyel sugárzom, s a hívó fényre bejárja a világot, felveszi a hullám kapcsolatot.
Hold A Hold az égen teljes tele Van nékije üzenete Telítve van titkokkal a jele.
89
Kapocs Ösvények láncolata A szerelem misztikus titka Az emberben fellobban újra s újra A léleknek ez tetszik, mert boldogságba vitt Ha nem vigyázunk a kapcsolat széthullik.
Lélek Ha a lélek uralja saját csillagát már elkerüli a csalódás okát Magasabb síkra emelkedik, a fénylő csillagokig.
Csillagok Az életem útján végig megyek A csillagaim védenek Víziókban rejlő Hold istennő misztikus sejtelmet hint A megérzés felfele int Nyitva az út a csillagokig.
90
Gazdag Rossz helyen zörgetek Úgy érzem nem értékelnek Sóhajjal fizetek! Gazdagító végzet jelek A sors útján fájó szívvel gazdagabb leszek!
Hit Hitem legyen az álomképem Téglánként építem, s a merész álmaim lassan befejezem.
Er• Üresség tátong Senki nem vár, pedig nincs akadály várom, hogy kipárologjon a lényeg előjönnek a fények Az erőmű központod dolgozik érted!
91
Az út Az út egy üres városba vitt Azt hittem az út boldogít Nem adott semmit Szebb volt álmaimban Kiürült a lelkem vára Rájöttem a valóságra.
Remény Reménységem megvakul a sötétségben Hiába botorkálok Az Úr elé nem találok!
Pont Már elvesztettem a reményt Isten akkor nyújtja felém a kezét Fölébredek önmagamban Áldás van a fordulópontban.
Küzdés Illúzióim nagyok Tudom erős vagyok Küzdelemben elöl vagyok!
92
Gondolatmag A gondolatom bennem élő kép Az éterben a vihar szórja szét A csillagok fürdetik fényükkel Sápadt könnyükkel a pillanatnyi létét.
Szív Ős erejű érzék Az ember lelkét hasítja szét Szívet a szívhez, hogy is szerezhetsz! Pörjés hamuból tüzet élesztgethetsz! Ha a szív nem a szívedből vál ki az sosem lehet igazi!
Áldozat Óh, édes szívem Úgy érzem te vagy az áldozat edényem Ha legyőz az éntelenségem!
Szerelem Szerelmem az égörvényből érkezett Ő küldött felém tégedet is Mosolyod a napsugártól szebbek Óh, fénylő szemed nékem félistenek. 93
Hang Kérdem tőlem: bennem mi ez a tiszta érzelmi hang Lelkem közepében búgó harang Mintha karácsony lenne, a fény ünnepe diadallal harsog, szívem tőle zsong, a szeretettől rajong …
Üzenet Elmegyek mellette, és mégsem találkozom vele, mert nem a tiéd! Ez az Isten üzenete.
Ihlet Már rég leszállt a csendes éj Az ég szerelmének csókja utolér Óh, te imádott gyönyörök forrása, mágikus tisztasága! Hatalmas áhítattal a szívet átjárja.
94
Lélek temploma A hangod nékem hiába űz szent kábulatot Istennek könnye arcomra hiába éget tüzes fényű jelet, ha a szakadékban engem elfelejtett Hiába járom a megfagyott ige templomát, ha az élet vizének nem találom rejtelmes labirintusát, s igaz forrását Lelkem eléri a szomjhalált.
A vész Olykor lelkem nyitott gödrök között gubbaszt kísértetek láncai csörren Olykor a démon szele szédít s ringat Teremtő, mutasd meg az utat hol a vészkijárat!
Vándorcsillag A lélek jelvényem A csillagok közt folyton keresem Egyéniségem a Nap bárkája hordja Ő a lelkem gyújtópontja, s a te csillagoddal él bűvös kapcsolatban A tisztaság fényét gyűjti magába a cél kitűzött örökös vándorlásába.
95
Tenger Megláttam a tengert A homokban fekve az égi tűz reám meleget lehelt Behunyt szemmel imádtam a Napot Víziókban láttam a vízpartot Szempillámon az azúrkék ég visszaveri a fényt és a lángkapuk varázsára a lelkem éteri energiát szív magába Gazdag álmok kerítenek a lélek világába Úgy érzem benn vagyok az édenben Nem érzem az élet árnyékot Boldog vagyok!
A Hold Ezüst hajú Hold leány Víziókat hozzál reám Korlátlan a fantáziám Tőled származók a benső megérzések, s a titkos sejtelmek Bennem erők fakadnak, ha nézem bűvös arcodat Arcodon a vízjelek titokzatos szellemek.
96
Híd Szellemi hidat építek, hogy a köztünk levő szakadékon átvezesselek, s az agyonsebzett életednek csend balzsamot lehelek.
Csillagom Az igaz kapcsolatkörök ott vannak a csillagok fölött A lélek kristály megváltása végső értelmét fejti meg a csillagokba.
Egyedüllét Óh, a földön él sok egyedülálló lélek Várják a sorstól, hogy megszólítja őket s megszólaljon bennük a lelkiismeret.
97
A lélek Sokszor hánykolódik szomorúan a lelkem ha hiányzik az ellenőrzésem Álarcos indulatok szeszélyei lépnek fel, s ha nem vigyázok a féltéboly mocsarába merülök el!
Álom Várakozom Odakinn a réten a helyzetem védtelen Az élet küldeményét várom Már a lábam lejárom, amíg megtalálom: vagy marad csak álom?
Filozofikus gondolatok Filozofikus gondolat Sokan csak azért használnak szavakat, hogy elrejtsék gondolataikat Annyira megszoktuk, hogy mások előtt álarcot hordunk, hogy a végén magunk előtt is álarcban vagyunk.
98
Bizalom Amire vágytam nem sikerült Gondolatom csődbe került Szívem csiráiból elindultam És lerombolták, hiába bíztam!
Cél Reményem és célom viszik a sötét fellegek, pedig érzem előttem lebeg. Vágyaim hogy is szelídítsem meg! Az erő szemembe kinevet!
Felh•k Sötét felhőket ringat fenn a szél Halovány fényű lett az éj A fogyó Hold között, a magas kőtorony fölött alig látszó szélkakas pörög. Sötét felhőket ringat fenn a szélcsend Vörös sugár a lombokon leng, s a rőt fényben álló fák alatt anyám egy padon csendben hallgat Fehér hajában átvirrasztott az éj Törékeny testét karomba rejteném Anyám, te gyenge tünemény! Tested emlékké fújja a szél! 99
Feny•erd• A hegy oldalán elbujdosott újra szemünk elől a Nap A fenyőerdők fehérek és magasak, ahogy így utazás közben szétnézek, csak a tudatom felelhet Őseim köréből száll felém a meghitt, mágikus lehelet, amely a gyermekkori karácsonyi érzelmeket idézi meg.
Advent Ma van újra az adventnek utolsó vasárnapja Ilyenkor az ember Istent hívja magában lelki vallomásra, szent éj előtt, sikeres volt-e az év zárszámadása A gondolat szállva az égnek magasába, szent szellem tiszta ragyogásába, az ős tűznek tiszta alapjába.
100
Elmúlás Minden elmúlik az ég alatt Elmúlik egy napon az akarat Elmúlik a tűz, megmarad a parázs, majd nyugalomba űz. Behunyom szememet Uram! Hol van a szeretet? Nem segít már más, az élni akarás Az Úr szavát keresem mielőtt eloszlik a világ Eloszlik,m int a szerelem! A Földön már mit sem ád Tétován állsz, mielőtt hamuvá válsz!
Hajad Tétova szellők lengetik fekete hajad bársonyát Lanyha alkony fut az estbe át Úgy érzem a te rabod vagyok Nélküled didergők a hajnalok Nélküled meg is halhatok!
101
Magyar Anyaföldön születni Nem elég csak ennyi! A hazaszeretet magot belé kell ültetni! Szeresse hazáját, minden porcikáját, bárhol is él a világban tartsa meg szíve magyarságát!
Férjemhez Ragyogásod bennem még mindig nem kopik Bennem a fényért imádkozik Engem is vonz az ég fénye szomorú bánatos lelkemben.
Csend Az éj álmodozik csendben Sóhajomtól összerezzen Titkon fölissza, az égnek továbbítja az életem őt is szomorítja.
102
Az ég Elönti az ég fénnyel a Föld karimáját, mint a víz ár a folyó széles lapályát Ébredj csodás reggel köszöntő madárénekkel Nézd támad a nap árral Köszönt fénylő koronával.
Vallás Magamban született a tiszta vallásom Az időtlen gyökerek titkát magamban hordom A szellem mélységes forrását a természet nyílt könyvéből tanulom.
Égi jelek Drágám! Beáll a planétáink különös háborúja Legyél szövetségesem a csillagokba Szerelmünk titka égi jelekben írva.
103
Vágy Milyen is a vágyakozás? Mint a szívben új bortól a tüzelő parázs Nő bennem a merészség Érzem a szerelmi hatalom szívverését! Ilyenkor nem kell se pénz se vagyon Sajogva vár a szerelemre minden pillanatom!
Napsugár Ha a napsugár fénye besüt a szobámba titkon szédelegve szívem hamvai tőle parázzsal megtelve Műveli velem a csodát Lelkemben fényesen szebb lesz a világ.
Villám Az égen megjelenő kozmikus fény, amely csak szikra és nem lángol soha, s nem ég, csak vasasodik az alapja. Villám, félelmet keltő tünemény. 104
Panasz Óh, Istenem Néked panaszkodom Te vagy a lelki doktorom Mint vajúdó asszony, a létben fájón rohangálok A szívem ellensége vagyok Lüktet a torkomban, s nem hallja senkise, hogy hangosan dobban Ünnepelnek körülöttem sokan szinte fájó kárhozottan!
Átölel Átölel az űr felettünk A föld simogatja talpunk Az érzelemben lüktet szívünk Rejtelmet sző körülöttünk Töltsd fel szíved, akár mily nagy Én veled, te velem A boldogságban telítve vagy!
105
Visszhang Istennek száll visszhangja Az ember fia nem mindig hallja Hangzik a pusztába a hangja érted Lidércként fut előtted Madárdallal hív téged Égi tűzzel korbácsol, érzed Égi gyöngyfák illata áraszt Eget a sötéttől Isten a fénnyel előtted szétválaszt Isten hangja égen – Földön hieroglifa.
Varázs Két ember kapcsolatában a vonzalom varázs bódulatos légnyomás A gyönyöre hevít, s a boldogság csúcsán érezzük a szerelmi kínt! Eped köztünk az érzelem Az ember szegényen gazdag, amelyben kincs terem.
106
Lélek csillaga Mi is e világ? Füst, por, háború, katasztrófák Elmenni innen, te gyönyörű, szánalmas világ! El innen, itt tanyáznak a sóhajok! A kebel mindig sajog El innen, hívnak rejtelmes csillagok, a rejtelmes csodák Megismerni vágyom lelkem csillagát!
Rejtelem E rejtelmes élet, titokzatos örök létet a hitemben éreztet, mert egy életen át a halhatatlanság bizonyosságát gyászolom Megszámolva percem, napom Elvesztettem égi otthonom Itt a Földön bolyongom Mást nem tehetek, mint hogy a rejtelmek táplálják az élethitemet.
107
Tükör Álmaim tükörvilágában szeretet hangok szűrődnek Érzelmi fényrezgések az álomképbe ömlenek Mágikus árnyak vonzón érintenek Szeretet nélkül a lélek szomorú, beteg Így álomképben vágyódón eljönnek.
Az út végén A világba bárhova megyek én Te mindig ott leszel a göröngyös út végén Ringatlak a gondolatimban, mint hullámot a szél A szívem érzelmén örökké ott maradsz a lelkem gyökerén.
Szemed Ha szemed nem nézhetem úgy elmegyek én csendben, hogy ne lásd a keservem. 108
Kotta A nap nyugvását új hajnal követi Múlhatatlan lüktetés, fényforrása gyúl ki, bennem, s bontja ki az érzelem táncát A csillagok jelekkel az áradásom az égre kottázzák.
Csarnok Lelkem előcsarnokában a szívem lázban Rég kitűzött célom elbujdos a valóságban Ősz lett a lelkemben A virágszirmok elfonnyadnak bennem Kecses pártájuk a sárba hull Haldokló érzelmem elnémul.
Patak Áraszd ki reám fényed, melyet Isten küld néked Legyen mosolyodban a Napnak sugara Legyen a véremnek hullámzó patakja.
109
Idegen Vedd észre idegen, ha találkozol verseimmel, mely boldogságot szül a lelkedben Az érzelmeim meséljen, mert az érzelmem ragyogni szeretne Ez a boldogság fényének természete.
• sz Szomorúságot lehelnek őszkor a bánatos fák A levegőben szállnak a sárgult levél hullák Mint könnyek, úgy hullanak, a világból kimúlnak A csillagok az égen esténként kigyúlnak, hogy ne legyenek a kopár fák szomorúak.
Találkozás A fák alatt valaki csendben halad Szeme a sötétben különös fényt áraszt Gondolatomnak is titkon fényt ád e rejtélyes árnyék világ Lelkem ösvényes útján lüktető érzelmi adomány! 110
Kör Érzi a lelkem köre, hogy az ég öve nem fon körbe A szívnek rövid az öröme Ha bántalmak érnek sokat köszönök a csendnek. A tiszta érzelmek ilyenkor körbekerítenek Az égtől visszanyerem fényemet!
Kéj varázs Állok, figyelek és mégsem látok A vágyam rohan a csodás kéj után Olykor ellenállok Érzem amint tépi arcomról a méltóságot Fejedelmi ékemmel az alvilágban tornyosulok Hervadt érzelmek közt küzdve a varázskör rabja vagyok!
B•vkör Szerelmed lelkemre, mint villám lecsap A vágy felé emeli bűvös szárnyamat A varázs ha elragad Veled boldog a pillanat! 111
Szent éj A dér beszőtte a kopár hegyaljat Nem lát az ember csak itt-ott madarat, varjat Ködös mindenhol a táj Reá száll ilyenkor karácsony táj szívünkre is a homály Csillagszóró, fénykoszorú nélkületek az élet szomorú Tőletek a szív tüze száll Meghitt csodát vár Arany papírba csomagolt szaloncukor Áhítatot hint a fenyőágakon
Istenek Kit kérdezzek meg, hisz elbujdostak az istenek, csak a tudatom felelhet, ahogy szétnézek, magasságok, mélységek, megnyugtató egek és tengerkék színek Lehet, hogy őseim lelkéből származó mágikus leheletük él körben körülöttem A tudatom szállva az ég kék aljára, a tiszta ragyogásba, az ős szellem megnyugvásába A szent tűznek alapjába a kiapadhatatlan szeretet szűzies áradatába A hűséges ég biztonságába Isten hűséges kezéhez bocsátja.
112
Pont Rég várom már, hogy előront és elhagyja a lelkem a holtpont Várom, hogy betörjön a fény és telítse meg a holt anyagot, a szellem szórja bennem szét a fénymagot Figyelem az égen a sok csillagot A sorsomra rátalál az ötágú csillagára, mely éjjel—nappal lelkemmel van, mélyre ható kapcsolatba Az Úr sugallata bennem újra s újra éled Tisztító harang zúgásában lépek.
Üdvösség érzet Madarak és pillangók lebegnek az édenkert fölött A szeretet oda költözött Szíved gazdagságában kibontakozik benső lelked arany ága, mennyei átalakulásba benned úszik az ég hét színű szivárványa Az ember visszasírja a mitikus édent A szentséges vizek feloldanak Tiszta lesz a tudat Arany napfénycseppek az isteni vízbe hullanak A gyengéd világ vizei békén elringatnak!
113
Végs• út A nyugalom kapujába elítélt lesz a lelkem a trónfosztásra Az élet delelője jut ilyenkor komoly válságba Az ember végéhez érve kínt sem érezve vágytól égve jut el az égbe Uralja a szenvedés szent gyönyörűsége Amíg a szellem lát él bennünk a mártíromság Elmúlik a végén, a túlsó parton odaát Nézünk és állunk, figyeljük amint töredezik szét a lelki világunk A lélek sötét éjszakája áll a halál kapujába.
114
Homály Az élet zarándok útján ne fulladjak szürke homályba Szólítson fel rá a természet állomása. Tudatommal ásom, miként némítsam el feléd lelkifurdalásom. Megpróbálom. Ez nem élvezet! Elvágni feléd érzésemet Tisztelettel adózom az ég szentjeinek Az égen megjelen egy villanó mosoly fátyol Szeretet a tarka fényű szivárványon s a létnek gyűrűje izzik és úszik és az életkör felvirágzik.
115
A folyam A folyam ring, mesél A tisztaságnak él A mélysége hallgat Titkos szenvedély bölcsességben él.
Segély Miért is szorong a keblem Nagy hatalmak ülnek a szívemen Éltető reményem szétfújja a szél Bennem elapad a fény Nem jön már az égből lelki segély.
Álmok Hova szálltatok szépséges álmaim! A bensőm sugallja, eltörtek repdeső szárnyaim Az idő elmúl felettem A mámor marad csak a vendégem.
116
Szárny A költészet szárnyán száguldok az égre Nem zuhanok tőle sose a mélybe A vágy felvisz majd a csúcsra, a fogaskerékre.
Érzelem Mámoros érzelem belőlem soha el ne vessz! Szerelem szívemben kérlek tépj, epessz! Óh, az érzelem a birtok járja az eget és poklot Ha lelked előtte feltárod nem lesz többé tőle se égi, se földi szabadságod. 117
Vízesés A vízesést csodálom, amint hömpölyög a szikla háton Habfigurák születnek, változó formát öltenek a szép fehér tündérek.
Öröm Az ember a sok bajban elmerül, ha szeretet, öröm nem veszi körül.
Érzelem A mélységes szent érzelem körön ott ég benn a kiolthatatlan lángözön Így hál bennem érzelmem üdve lüktetve, szíven ütve!
A Nap A nap a verseny dalát dúdolja A dallamát csak ő tudja Az embert a fénye dalra fakassza.
118
Égi titkok Az égi titkok a valóság hullámhosszát tudatomba kapcsolják A létnek legnagyobb anyagba burkolt titkát és az Isten legmélyebb eredetének lenyomatát bennem mágikusan ős mintára avatják.
Tudat Az örök élet láza Az ember örök álma Fellobban benne újra és újra, átjárja hogy öröme emelkedjen és tűzzé váljék az énje tudatában a gyönyör hallhatalansága.
Üzenet Szellemi életet ád, ha kigyúlnak bennem tüzes energiák Távoli célok felé ömlenek Tudatom a létnek gyökereihez vezet Az élet összefüggései sejtjeimben keringenek
119
Gondolat Ezotér gondolat A látható formák mind összeomlanak A mulandóságban az anyagok porrá, salakká válnak Mágikus erővel emelkedik az idő törvényei fölé az élet és halál kérdése, az idő múlás hullámveréseitől érintetlenül eltérve.
Káosz Az anyagba szövődő ember gyökereire már nem lel Zavaros benső élete láza Nem talál vissza a szellemi arany útjára Így lelki egészsége romlásba Átláthatatlan sötét a világa! Félelemében, szorongásában benne ég az ördög lángja!
120
Valótlan valóság A földi jelenségek bennünk keringenek, mint minden falevélben Az óriás élet fa, melynek nedvei a sejtelem tudata, nedveinek forrása, minden ember boldogsága, hitetlen hitének nosztalgiája és lényének megrázó titka tüzelő örök valósága.
Misztika Az anyag fátylai beborítják tudatom Szemem elhomályosítják misztériumom az extázis mámorral Vágyait érvényesíti az ős eredet bennem fellángol szertartásként burkolva a gyökér eremben hevítve a véremben.
121
Ezotér élmény A szellem misztériumai hidakat szőnek a dimenziók és a lét között A bebörtönzött tudatot felnyitja titokban a tudatnak mély zárát a bölcső és a sír között Emlékeket világít meg a szellem végtelensége Felragyog benne a megváltás értelme.
Eszme Az ember magát hatalmasnak érzi Az alkotás misztériuma, hogy ő teremteni tud A misztika ideái teszik, melyek hatalmasabbak sokkal, mint az ember Az eszme belső híre teremti, melyek ha hagyjuk túlnőnek rajtunk. 122
Er• A teremtő erők a mulandó formákon égnek, átragyognak Anyagot formáló megváltó eszmék világa visszatér a misztika tartásába s a halhatatlanság tudatának új rituálékat teremt, melyek összekötve lényének gyökere az élet között élve.
Szeretet Óh, ahol te jelen vagy nincs baj Te vagy a lelkemnek mennyei bájital Varázsod égi csodaszer Amióta a Földön itt lakik az ember azóta te is létezel! Nélküled nincs élet!
Láng Lángból kibomló csodás fény vagyok Az élet áramlatába belecsöppenés a sorsom Az idő közt az Úr Megalkotta a honlapom Rohangálok, dolgozom az Isten szövőszékén, Az eleven, hasadt köpenyén. 123
Hullám Óh szellemem szólíts új ámulatokra Minden idegem azt sajogja Felettem elborul látásom A fény elrejtőzik bennem már Kristályvízre szomjazom Visszatértét hiába is várom Szerelem letipor az éjbe A vér hulláma futkos ereimben.
Fény A gondolatom ragyogásba mártva A szerelem varázsa a vérem lobogásba hozza Szellemem varázsa ne szállj el a homályba!
Köd Leszáll a kísértő köd Az áttetsző titkos fátylai között Ilyenkor elhagynak a varázs sugalmak A szomorúság engem ilyenkor a Földön kitagad A lelkem feketében elszáll a sötét fellegekben. 124
• szi siralom A szomorú avarban hulló leveleket a szél fölkapja, magával viszi, a világban széthordja. Futnak, azt sem tudják merre, hova Reménytelenül ködös, mohás tájra Tébolyult hemzsegő halál vonulásba.
Ragyogás Váltakoznak bennem az örömök és bánatok Lelkemre jó lenne ráakasztani a fénylő csillagot, míg majd egyszer bennem a bölcsesség felragyog.
125
Tenger Merengve nézek a lábaim elé Megpillantom magam az elmém öntükrében. Ráeszmélve szomorúan: csak egy könnycsepp vagyok Isten szemében és belehullok végül a tenger fenekében.
Csúcs Ha a lelked nem buzdít, felhagyott Úgy érzed életed átkozott Nem sodor már a szakadatlan extázis lángja a szellemi emelkedés csúcsára.
Árulás Úgy érzem tőlem ha elmész szomorúság rakódik a világra Alázuhan vágyó szellemem fellegvára Szerelmemmel te játszva, Lelki érzelmeim folyvást árulásba.
126
A Nap Nézem a Napot Szórja ránk sorra a gyönyörű fénymagot Minden elmúl egyszer, ha a fény magja leáll Elöregszik, őt is lesi a halál? Új fénymagot hol talál? Itt a Földön is az élet örökre elszáll!
Csillagok Ó, csillagok, ti szépek! Hisz ti is éltek Gyönyörűn fényletek … Aztán valahol, az időszámításon túl a csillag is lehull Kialszik a fénye, s a drágaköve Nem néz le az emberiségre!
127
Délibáb Élénkrózsaszínű fények körtáncban lebegnek Fejedelmi bíbor virágok látszanak Díszes felvonulást játszanak Lágy, puha vattacukrok ragyognak, mint a csillagok Ábrándos figurák ölelik a teret át Az ég lágy szatén szűzies fényben, vöröses virágok ezre jön fel az égre A Nap a fényét szórja, úszik az ég alja tengernyi virág rajba Lila, piros, sárga virág Milyen csodás mesevilág az alföldi égből szálló délibáb.
Lángfal Ha elmész tőlem, s nem láthatlak fekete színe lesz a Napnak Lelkemből a gyöngyszemek a tenger mélyére süllyednek Az utakat egyedül rovod Nélkülem nem lesz szivárványon a lábnyomod Rakj a szívemben szikla alapokat, szerelmi lángfalat. 128
Id• Fut az idő rohanva előre A fényt tartja tőlem távol A szív fáj bánatától Szalad, fut az idő Mulandóságot sző Sötét lovagruhában A kezéből hull a sárba a mulandóságnak fekete virága.
A lélek arany tükre Színarany köpenyem nékem az égben szálló lelkem Kilövöm lelki nyilam, száll a csillag ösvényen A fényben haladok Mindig egyedül vagyok Lengő illatok, virágok, mirtuszok ártatlansága a lelkem balzsamozza Az ég bűvkörében járva átitat mindent a szellemek világa Az isteni fényben bolyongok Mindenhol, Földön – mennyben egymagam vagyok!
129
Merengés Merengek az égi vörös fényben Érzelmi máglya boldog virágzása arany tüzében.
Kiszáradt fejfák Temetőben különös kísérteties a világ Lehet, hogy beszélgetnek egymással a fejfák? Körülöttük sötét a világ! Mélyülnek az emlékek Egymásra ők gondterhelten néznek Kiszáradt a lelkük, szomorúan egymást merengve nézve homályban, esőben, forró napon égve Arra gondolnak lehet, hogy jobb lenne nékik fáklyaláng tüzében égve.
130
• szi levél Pár őszi levél, amely a fán fennmaradt, fogva tartott még egy kis nyarat Szívemen is csak ennyi maradt Egy napon temető lesz a tölgy avarja A hó betakarja, jég borul a holt patakra A tél kacagva a jégvirágot szórja Az elmúlást a szívünkben zokogja
Napfény A napfény nem ragyog már rég a szememen, mert felhő és csend ül a lelkemen Nem vágyok már többé a nyárra Szívem az őszt csodálja Ilyenkor a szív, mint a természet egyedül marad Az őszi esték nemrég a szerelmes nyárnak titkait kilesték A fa, a víz s a tavak egyedül maradtak Elűzte a hűvös ősz a haldokló nyarat.
131
Temetés Lelkedben majd egyszer szél jön, esti és elkezdi az álmokat temetni, mert látja majd, nincs több vadvirág már a dombokon és az őszi utakon szíved is lombjait lassan lerázta, bele kacag sírva a hervadó világba.
Aranyország Aranyország szerelme a nyár Lassan arannyá lesz a bánat már, s szerelemre többet nem talál Aranyország a lelkem, vagy csak álmodom, hogy még kitavaszodom! 132
• szi szerelem Őszi szerelem halálos násza Sápadt arcú az ősz varázsa Belekering a hervadásba Kering a csókunk titkos csillanása csapongó őszi szerenádba. Szerelmes lelkem őszi sárgult vágya Szertelen lombhullásos az őszi násza Szerelmes párom jöjj velem! Álljunk a dérvirágos hegytetőn ősz varázsban, hervadásos ősz időn.
Lombhullás Halál tarkázta lombos erdők Olykor még osonnak át rajta halk szellők Szerelmes párom, szívem ha majd vándorútjára lép fogd meg árva két kezem! Ahova én megyek nem jöhetsz velem Lombos erdőkön Dér van és halál Gondolatom véresre fázott már Életemet ajándékba tékozolta a nyár! 133
Temetés Hallod odakinn a viharos szél mesét? Vadul lombot karolnak át és hintik szerte szét! A szívünkből is messze száll a nyár A Nap homályos, titkos alkonyatra vár Az ősz bennünk sírdogál! Temetjük bennünk az elmúlt szerelmeket, s akik örökre elmentek Vándorait a kék színű tengereknek Minden évben bennünk élnek a lombhullások, s virág temetések.
134
Mosoly Óh uram! De könnyű volna az élet hordozása, ha tudnám, hogy minden könnyem az égnek mosolygása!
Utakon Úttalan utakon a gondolatom mászik a végső szívdobbanásig, utolsó sóhajtásig Lelkemen minden ütést érette fájdalmasan adnak Fájdalmas éjek az ő álmain virrasztgatnak Óh, szerelmem elnéznék messze a kéklő tengeren csalnám a vihart magam ellen Vigyáznák a vitorládra, szépen lengedezzen, s ahova az Úr akarja a szíved oda menjen.
135
Sors A szemében tűz égett Szívében a dac keménylett Lelkem lombja tövig tépett Tövét a bánat könnye mossa Szegény szívemnek ez a szomorú sorsa.
Szell• Szellő fuvallat a hegygerincen ül Mire feljebb ér, eget verő viharrá lelkesül Fákat csavar ki, lombokat rabol, felhőt szakít, hegyet tarol, s aztán elenyészik valahol.
Csillagok Szemem keresi az égen a kiutat Szívem változó csillag után kutat, de minden csillag tehozzád mutat minden csillag emlék bennem ó, csillagok és az ember! Nő a Földön és égen e két óriás tenger Mégis az egyedüllét engem, mint a tenger, elnyel! 136
Virág Az elmúlt öröm olyan, mint a halott virág Életük rövid volt Rövid, mint minden boldogság, mely lent hever a föld porán.
Tél Valahol messze éjjeli ködben a csillagok fényére ködfátylat borít a tél Néha titokban pára alakban suhanó szellem a tél A völgyben itt-ott zörren a szél Az erdő kietlen A mező rég halott A tölgyfaerdőben a fák állnak, mint sötét alakok A fenséges szikla fokán nyomot hagytak sok-sok századok Arcába vésve ott áll fenn a nagy titok! 137
Lehetnék bár Bár lehetnék az ami lenni akarok, ha átölelnének meleg, szerető karok Azt suttogná: sajnálom a hitetlenséged, háborgásod, s bánatod! Neked adom magamat, a sorsodat, az önmagad, aki előtt a végtelen szabad Lennék a végtelenség teremtése, örök ereje, s nem a múlt időknek titkos, bús zenéje Erő legyek, kiben nem él az álom Ki győzni tud olimposzi csatákon.
Liget Odafenn a ligetben az óriás fák között a levél hervadás bíborba öltözött Jött a szélvész, s az erdőnek súgott valamit a letarolt szív Már nem vár senkit Valahol gondolatban esténként bolyongva bejárom a könnyes utcát Álmaim hasztalan keresem Az őszi szelek már messze fújták Szívem kacagva tépik szét a szelek Valahol elmerengenek a fényüket vesztett szemek. 138
Balaton Nézem a Balaton vizét Mily titokzatos, sötét! Semmit nem látsz, csak a szürkéskék árnyékát, s olykor egy-egy csillanást, amint a halak suhannak a mélységen át. Ilyen a szív is Kitárul olykor szörnyű mélysége Megállsz előtte szédülve, s imádkozol, hogy ne ess bele a fájdalmas szerelembe Fényvilágra gyújtotta lent a szív mélyet Nincs sehol vége a szerelem mélységének!
139
Szélvész Szélvész üvölt a hegyek ormán Barangol a lelke Hegyen-völgyön hazát keresve Óh, éledezz szomjas ajkú Föld! Az én lelkemben is a vár a csalódástól összedőlt pedig benne tervek izzottak a vérnek titkai voltak mily furcsa e zakatoló lárma! Szívemre dőlt a halottak éjszakája A fekete fényű gyertya lángja Könnyeit szórja az éj csöndes halálába.
Tavasz Elindult a tavasz odakinn a réten Most is úgy indult el, mint valamikor régen mikor még álombeli zöld koronát viselt a szívem, s mese lovak vonták az égen Most a fák ágain az üde virágok, lepke álmok hiába csüngenek már nékem a tavaszon nem lengenek Valakit rég keresek, ki tavaszi virággal beszórja szívemet Akkor talán a tél, a szél nevetve elszalad, s bennem tavasz lesz ezalatt. 140
Kincs Miért nincs ezer színű szó? Az álomnak miért nincs kincse? Egy arc, akit elrejtek a szívem mélyére, ki a sejtjeimben éget, kinek a szerelme halálos méreg, Ki ölelésre nyújtja kezét, s szereti ha becézem a nevét, Kivel találkozom a szárnyaló dalban napsütésben, zivatarban, Kivel a temetőbe érek lassan-lassan.
A Nap Mennyi csodás mesés emlék Szerető szíved gyengéd Gondolatban mindig itt vagy míg a Nap leszáll Köszönt minket, de meg nem áll!
Nyírfa Rezdül a nyírfa lombja, pereg Az erdőn szellő remeg A szívemen bánat mereng Fehér a nyírfa kérge már A virágra lepke száll, S a harang virága, virág harang Csupa illat, ragyogó szín és hang. 141
Az éjben Nem tudok aludni Gondolatom messze visz az éjbe Visz az éj ezüst szeszélye Eszembe jut gyermekorom Ülök a ház előtt egy padon Fejem fölött a fákról levél pereg, s velem tovább pereg A homokórán hallgatásban a homokszemek Az árnyékom fogy az éjben A margaréta felnéz reám kinn a réten fehéren Fejem fölött sas kering Lábamnál a virág feléje int Csillag hull szerteszét Magán hordja az ember életét A szürkületben szívem réved Fejemre hullanak az évek
142
TARTALOM Én és a világ 3 Lovag 3 Örök keresztem 4 Ernőkémnek 2007. február 6-án írt levél 4 Lélek 5 Mágia 5 Fürdő 5 Gyűlölet 6 Álomkép 6 Pecsét 6 Szellemek 7 Ős vétek 7 Ernő napra 8 Árnyék 8 Az Úr 9 Vágy 9 Zene 9 Vesztett 10 Szemek hatása 10 Rokon 11 Hatalom 11 Madár 11 Fogoly 12 Csillagok 12 Az éj 12 Szentély 13 Pontok 13 Gyönyör 14 Boldogság 14 Menny 14
Lélekvilág Gyönyör Tavasz zenéje Bánat Ütőér Isten Érzelem Fény támadás Érzelem Költői érzelem Zsongás Szerelem istennő Bűvige Álmok állomása Hold vonzalma Madár Őszi ballada Szerelmi örök titok Lélek virág Rezdülés Szemed Hatalom Versek Arcod Nyomok Híred Szemed Születés Csillagok A szív Összetartozás
15 15 16 16 17 17 17 18 18 18 19 19 19 20 20 21 21 22 22 22 23 23 23 24 24 24 25 25 26 26 26 143
Nyomok Tenger Szempillád Reggel dala Szakadék Együtt Dallam Ünnep Szellemem Őszinteség Szeretet Mágnes Kék Ámor Lovag A szem hatalma Kép Pegazus Apadás Vándor Gondolatom Pálmák Szerelem Szerelem Epedés Rózsák Fellegek Sebek Dallam Homály Vihar Vonzalom A Nap 144
27 27 27 28 28 28 29 29 29 30 30 30 31 31 32 32 33 33 34 34 35 35 36 36 37 37 38 38 39 39 39 40 40
Vágy Láng Végleg Teremtő Vándorlás Szerelem Az élet Szív Örökség Alkony Szemek Pecsét Érzelem Szeretet Szerelem Hajnal Pillantás Hatalom Bűvkör Tűzjel Hontalanság Titkok Szerelem Szőttes Szerelem Őszi idill Színfónia Vetkőzés Árnyam A lét Nyom A Hold A neved
41 41 42 42 42 43 43 43 44 44 45 45 46 46 47 47 47 48 48 48 49 49 50 50 50 51 51 52 52 52 53 53 54
Ararát Csillagok Bánat Szerelem A szív Őszi est Nyugat Csend Szemed Egy nap Amor sanctus Kereslek Mi vagyok? Ablak Harangok Mágia Álmok Fejék Álmok Fény Álmom Rét Hang Vágy Hold Hívásom A Föld Advent Karácsony Korszak Ernő napra Aréna Ábránd
54 55 55 55 56 57 57 58 58 59 59 59 60 61 61 61 61 62 62 62 63 63 63 63 64 64 64 65 65 65 66 66 66
Erdő A Nap Híd Gyász Szellő Kedves Szomorúság Dér Fény Zeng Költő Szívem Vágyó kezek Ábránd A tó Vágy Szemek Tűz Líra Emlék Lélek A Földön Tűz Édenfa Vízió Szellem Baranyai érzelmi idill Szerelem Kedvesem Szállj hozzám Életem A szív Magány
67 67 67 68 68 68 69 69 69 69 70 70 70 70 71 71 71 72 72 72 72 73 73 74 74 74 75 75 75 76 76 76 77 145
Lelked Fogoly Sugár Emléked Paradicsom Boldogság Zöld ág Szabad Boldogság Feltörés Szív Vágy Óceán A szemem Vihar Eső Orkán Szellő Vigasztalan Villám Ősz Tél Őszi táj Hóvirág Hajnal A Nap Virág Szélkirály Boldogság Tenger A költő Ősz Évszakok 146
77 77 78 78 78 79 79 79 80 80 80 81 81 81 82 82 82 83 83 83 84 84 84 85 85 85 86 86 86 86 87 87 87
Rejtély Levelek Versek Elmúlás Sivár Központ Hold Kapocs Lélek Csillagok Gazdag Hit Erő Az út Remény Pont Küzdés Gondolatmag Szív Áldozat Szerelem Hang Üzenet Ihlet Lélek temploma A vész Vándorcsillag Tenger A Hold Híd Csillagom Egyedüllét A lélek
88 88 88 88 89 89 89 90 90 90 91 91 91 92 92 92 92 93 93 93 93 94 94 94 95 95 95 96 96 97 97 97 98
Álom Filozofikus gondolatok Bizalom Cél Felhők Fenyőerdő Advent Elmúlás Hajad Magyar Férjemhez Csend Az ég Vallás Égi jelek Vágy Napsugár Villám Panasz Átölel Visszhang Varázs Lélek csillaga Rejtelem Tükör Az út végén Szemed Kotta Csarnok Patak Idegen Ősz Találkozás
98 98 99 99 99 100 100 101 101 102 102 102 103 103 103 104 104 104 105 105 106 106 107 107 108 108 108 109 109 109 110 110 110
Kör Kéj varázs Bűvkör Szent éj Istenek Pont Üdvösség érzet Végső út Homály A folyam Segély Álmok Szárny Érzelem Vízesés Öröm Érzelem A Nap Égi titkok Tudat Üzenet Gondolat Káosz Valótlan valóság Misztika Ezotér élmény Eszme Erő Szeretet Láng Hullám Fény Köd
111 111 111 112 112 113 113 114 115 116 116 116 117 117 118 118 118 118 119 119 119 120 120 121 121 122 122 123 123 123 124 124 124 147
Őszi siralom Ragyogás Tenger Csúcs Árulás A Nap Csillagok Délibáb Lángfal Idő A lélek arany tükre Merengés Kiszáradt fejfák Őszi levél Napfény Temetés Aranyország Őszi szerelem Lombhullás
148
125 125 126 126 126 127 127 128 128 129 129 130 130 131 131 132 132 133 133
Temetés Mosoly Utakon Sors Szellő Csillagok Virág Tél Lehetnék bár Liget Balaton Szélvész Tavasz Kincs A Nap Nyírfa Az éjben TARTALOM
134 135 135 136 136 136 137 137 138 138 139 140 140 141 141 141 142 143
