KENÉZ HEKA ETELKA TAvAsZI ZsONGÁs

KENÉZ HEKA ETELKA

TavaszI ZSONGÁS

KENÉZ HEKA ETELKA

TavaszI ZSONGÁS

Felelős kiadó: Kenéz Heka Etelka Nyomdai munkák: „Norma” Nyomdász Kft. Hódmezővásárhely ISBN: 978-963-87815-9-8

Tavasz tánca A tavasz körtánca újra körbe kering a fény születése eljött megint, remegve vágyva zöld selyemruhában virágos pártában a körtáncot járja, örömre törő a szemem suhanó fényes körtánca s vetül a fény s vetül a körre, az ég és föld áldott menyegzőre s az Úr nézi teremtését a fény tükrében.

Madárdal 1. Mily szép is A madár dal, Mindig kék az ég, És süt a nap. A csapdosó szárnyak Örülnek a lombos fának, Sok szép virágnak. Eresz alá fészket raknak, S ringatják dalukkal Álmait a pataknak, Mily szép is vele Nékem e páros világ, Fejünkre hull eső, hó, korom, Mégis zöldülő anyaföld, Te vagy a békés otthonom.

3

4

Szárnyas lovam

Ének

Várom a csodás tavaszt, S az idő nem tavaszol A hideg szél Odakünn reám hajol Az utcákon sírva jár, De én egyre várom, Hogy mikor muzsikál, De az én lelkem, Szárnyakra kap A teremtőnek Pegazus lovára, S száguldok vele A mosolygó délre, Vagy a titkos Magas hegységbe. Nézem az éget, A csillagok égnek, S várom a csodás Nap sugarát, Hogy végre élvezhessem A csillogását.

Az estnek csendje bejárja a tájat, s gondolatom bejár árnyékos útszakaszt, s elszáll a magasba a vágyódó lélek, leszáll az alkony búcsút mond a nap az égnek, s a lelkem tovább magával beszélget.

Csillogás A szívben olykor előjönnek Kristályrezdülések, Az érzelem világa Fennkölt, szép álma él, Csillogó ruhában. Reád gyújtja szellemed Éteri tüzét, Folyékony arany Lesz a lelked Benned új sejtek születnek Küldik az égi Istenek.

A fa álma Ha süt a nap Boldogok az emberek, Átszellemülnek Tőle a falevelek, S látszanak rajtuk Az apró erezetek. Kinyílnak, mint az ablakok, Ünneplik a napot. Fölébrednek tavaszkor A téli álmaikból, S egy láthatatlan kéz Telehinti szépséges Virággal a fát, S minden fa Óriásnak érzi magát, S ébren álmodják Az örök élet álmát.

Öröm Jön bennem fel a nap, Gyülekeznek a sugarak, Kihajt a lelkem, A verseimben csendben, S belém hömpölyög A tavaszi föltámadás, S a föld Istennő is boldog, Hogy az égtől Új ruhát kapott, S az emberben is Az örömláztól Gerjednek a fokok Ünnepel az egész világ, A csendben hallani A boldog sóhaját.

5

Fülemüle A víz szélén dúdol a fülemüle Csalogatja a hangját a napon, Végre a tavasz szemében. Kinyitja az ablakok Sötét spalettáját, Mert mindenki Szívesen hallgatja Az ő csodás dalát, Élnek bennünk A tavaszi ábrándok, S fényben úsznak Szívünkben A széltől átitatott sötét napok. Átjárja a tavasz Zenéje minden fát, S a vízfolyamát A sötétben is a természet Mindent érez és mindent lát A tavasz is Megveti a homályt A széllovas árnyát, S ünneplőn várja A nagy természet Az ég piros hajnalát, A föltámadás Fény áradatát, hogy visszajöjjön A földre a boldogság. 6

Anyám Koszorút fon Az ég déli partján, S a napsugár Szűzies árnyán A nyakán villog A hétszínű szivárvány, S az álmaid Szőtted tudod Találkozom Még én veled. A föld vala a Te ősjegyesed, Ahol az őzek zöldet Nyájasan legelnek. S emberi nyáj Az Úrhoz az égben Néz fel, Ahonnan jő A pályán ő az élő Az éltető joga, S a virágos földnek Ő a nagyszerű diadala.

Vénusz csillag A kék ég boltja valódi álom, a Vénusz csillag tiszta mámor, a láthatáron a csillag Úrasszonyát két csillag fénye fonja át, óh istennő, a titkod, hogy csodálom, ahol az ég kék, boltja valódi álom, a tágas szemhatáron kérdem magam százszor, miért kötök ki szomorúságon, mikor az égbolt tiszta mámor, s alussza ő az álmát kristály gyöngyvirágon!

Akácok A tavaszi álmok A fehér akácok Ők szomorú virágok. Minden fa olykor, Ha kivirágzik Egy menyasszonyi csokor Az ember tavaszkor Éli virágos álmát Minap kinyílott Kertemben A kicsiny gyöngyvirág, S bódítóan szórta Felém illatát, Az utcasoron elkábít Az illatos hárs, Leng az illata, S mindent bejár Érzi, hogy ideje lejár. 7

Tavasz érkezése Tavasz szemében kigyúlt a nap, az ember elhagyja a házat, kinyitja az ablakokat, a szem éli újra a fény világát, s élvezi mosolyát, berobban az ég – s föld robaja, a lelket boldogítja, lomb hangja vegyül a fülembe, amint a víz szélén dúdol zengve, a patak vize csobog, özönlenek tetején játszó kristály habok, mily szép is a szemnek e zöld gyönyörűség, s a tavasz zöldjén feküdni s eget földet ölelni, s az Úr hatalmas művével egybeforrni. 8

Tenger Messze távol mereng egy vörös folt, a naplemente hatalmas volt, az ég végtelen, s eltűnt a nap s a virágok álomban ringtak a tengeren, belenéztem a hatalmas vizében, nagyságom mellette egy homokszem, simogatta a víz a partot, s hallgattuk az idő csobbanását én és a fehér habok.

Eső 1. Ég esője májusban lesz tőled gazdag aratás, vigalmak kertjében gyönyörű ragyogás, öntözött termés vonulás, s gyümölcs-áldás, folyókban a bőség vize halaknak bősége… májusi eső, termést ékesíti, olajat csepegtet az ég csatornái.

Csúcs Ékkő fényhegyének magasztos csúcsán pitymallatnál rászáll az aranymadár s a lélek kapura tör s fényéből a varázs árad, beterít, s felavat, s arra jár a nap s érleli a kristályosodásokat, s az emberek haza fele ringanak, s magukban gyűjtik az élet során a kristályokat…

9

Az idő tavaszol

Nagy ég

Odakünn az idő tavaszol, a szellő fuvallva reám hajol, a víz partján a nádas muzsikál, s a rigó a jegenye fára száll, a vízen bokrok szirmai lágyan úsznak, rásüt fénye a napnak, hívogató mosolygó az élet délen, rideg a magas csúcsos hegységben s a tenger a mélységben kifürkészhetetlen, s nézem az eget, a csillagok élnek s a fényük mennyei ének, gyémántként csillog s boldog vagyok, s úszik a szívem boldogan a piros vérben, s nézem magam a folyó szökésében.

Ha csatornáid Óh nagy ég elerednek, megkoronázod a földet Uram, lábaid nyoma olajat csepegtet patakok csörgedezve folynak, hegyek, völgyek buja zöldben vigadoznak, puszták, tanyák, búzaföldek gyönyörű zöldbe öltöznek, s a napsugárnak színes réten szellő között boldogan énekelnek, rászállott a gerle uram a te szent kötésedre, bárhol élek, bárhova hív a lét, égő fáklya nékem a te szent igéd.

10

Napimádó Mint a napraforgó én is olyan vagyok a nap fele fordulok… s követem a napot, vég nélküli az ő kedves derűje, ő az ég meleg szeme, vágyat ád a lélek reményének, s tőle a nagy világ fölé emelkedik s a fény világ gyönyöröket rak reád… s éjjel, mikor álmodom, a csillagomba mélyen kapaszkodom.

Tavasz 1. Itt van még a tél, de a tavaszi fény szívemben dúl, ha reá gondolok, örömre gyúl, gondolatom ott kószál a határon túl, s szépséggel takaródzik benne a hűvös éjjel… s virradatig hévvel a tavaszban kószál a rózsák engedelmével az Isten gyógyító csendes éjjében.

11

Éjjel Az éjjel lestem a bűvös holdat, s benne Voltál szentnek láttalak, arcodra szőtt titkos árnyakat nyugaton a folyó partján a szellemed az égi úton áthaladt s fekete volt a víz sodrása, s fényt bontott reád a Villám sugarának vörös fátyla s reá bíztad magad. a titkos holdra.

12

Könny Óh virágozzál szép világ, legyen zöld benned, minden ág, cseresznye szirmok ők tavasz jelek, mint a könnyem úgy peregnek álmaim halottja ő kit folyton keresek és nélküle az életben megdermedek… ő már nem él, de bennem még nem halt meg…

Párlat Céltalan árva ködös jövőnek halálos tánca, áldozati ravatalok sorba s lángol a máglya s fénye rávetül a kialvó névre mely néz fel az égre nincs kegyelem, csak sír a kegy sértése? s az óceán hullámos partja, évezredeken át a bűnöket párologtatja…

Lélek Lelkem gyökerét ne vonja be sose az éj sötétje, változzon át világos fénnyé, a földi sárból emelkedjen égi szellemivé, szóljanak közben mennyei zene, szólamok, s dívjanak benne igaz gyöngyből a virágok…

13

Akácok Lila akácok bennetek rejtekez az ég, bíbor-színű szép. Titkod sok üde színes virágod mennyi áldott fényt látott, s benned óh mégis gyűjtöd a szomorúságot, lila papíron elmúlhatatlan illatú mondatok beterítik érzelmem, akácok illata száll felém, a légben üde álmokra emlékeztetnek engem a felhő sötétlő fodrában bíbor árnyak felém lengenek elmúlnak lassan az évek fakul az emlékezet, s a világ s az ég színes gondolat nélkül szívünkben szegényebb lesz. 14

Vágy Mily szép is a vágy, mikor kibontja álmát a szívverés hevesen követi nyomdokát, s lelkedben ő élő futóvirág, szívemben minden fény kihajt, súgja a gondolat hozzál fényt az álmodnak, mert ha a szív kies, magányos, a felleg sötéten vágy nélkül merengve szálldos, de a fényben az érzelem nevet, villámcsapásként reá ismerek, s ha az álom tiszta és mély, így lesz a vágy gyönyörű szülemény.

Április Április hava virágcsokorban kecsesen virul, ő is gyorsasággal mint minden, elmúl. Rettegő múlások széttépnek bennünk minden álmot, elbűvölő szeszélyes áprilisi tréfák ők a szökő álmok az illúzió vágyban, óh s ha felzeng versem, a fájdalmat is elfelejtem, de ha elmegyek én egyszer, áprilisi csokorban a bút örökre magammal viszem.

Cseresznyevirág Kitavaszodnak az arcok a virágzó világra, verset írok szívemben titkok közt elkezdett élni zöldülő remény félbehagyott érzelmi regény jöjjetek színes jelek cseresznye szirmok reám peregnek s nem tudom befejezni a versemet.

15

Mesél a tavasz A tavasz mesél, s jön a tavaszi szél, s a napsütötte erdőillat nekünk mesél, s egy csapat pinty bükkfa ágain vidáman csiripeli óh nézd csak, no mily szürkén össze esett a hó, nézd a hegytetőn nézd csak amott olyan lett nézd, mint egy halott. S ott ül egy magas fenyőn egy szép fekete harkály, buja piros színű a csőre mint a nyár, s azt kopogja itt van a tavasz már, hisz minden bokor virág látta őt már, s a nap simogatja a hóvirág fehér szirmát!

16

A völgy A tavasz újra beköszöntött a völgy színes virágba öltözött árad a folyó, erős a sodra, a hegylábat szüntelen mossa, a virág elhervad, mint a szerelem, örök a folyó vize, a bánat végtelen amely megmarad a fájó szívemen.

Tavaszi álom Tavasz nélkül a föld olyan, mintha egy vén koldus lenne kilátszik a szegény mezítelen teste, tudjuk, mily szegény, kirabolta a tél, a madarak sem szállnak csak síri árnyak, gyere vissza virág a mezőre szivárvány fesd fel magad a kék égre, robbanj be óh tavaszi álom, s üljön madár újra a zöld ágon szívből ezt kívánom.

Eső 2. Eső után, ha kisüt a nap az égen úszik a csillogás a tiszta fényben, s ha leszáll az éj, az ősrégi csillagok átlátszó tisztán fényragyogásban szétszórják a varázslatot.

17

Álmok Tavaszkor megváltoznak az álmok a szív örül, s újra boldog s jött a tavasz s én élni kezdtem újra, szebben, hisz rád gondolt a lelkem, igen, s megremegtem, s a kertben virágok közé kisiettem, s virágszirmokra sóhajtva léptem, s a szirmokat a szél újra s újra hajamba fújta, s itt állok én feketén-fehéren remegőn nélküled, él az életem komor, ünnepélyes lett a szívem, égben elvész az igyekezetem. 18

Boldogság Ha a szív boldog megváltoznak az évszakok lehet hóesés ha szíved szerelemre kész a forróság ünnepel szívünkben, szürke fehér hó harsány színű színekre változik s kinyílik a szívünkben a tavasz fénye s piros rózsákkal hinti a szívet be egy titokzatos Isten keze.

Természet Mily szép is a tavaszban a természet amint figyelem szívemben megérintett, a folyó ős öreg forrása a fák árnyékába a hegyek titkairól hívogatón cseveg, a dombok árnyékos sűrűjét melegíti a nap s megvigasztalódnak. Nézem az ég ölét, mely rád vigyáz, csodás természet világ, s reá teríti a nap szemét az egész tájra, s téged, engem átölel, mint ahogy szeretőt átöleli a szerető válla.

Májusi csokor Emelkedik hegy fölött a csodás nap májusi dörgés eső illata légben keveredett s melletted lépkedek csak el ne múljon, hogy közeledben legyek, közel válladhoz, közel szívedhez, földhöz – éghez közel a fényhez, szemedhez, lelkedhez, közel Istenhez, csak el ne múljon a közelség életedhez, s életemhez!

19

Tavaszi virulás Odakünn készülődik a tavasz csendesen s a föld magába zárja ős régi titkait, s érezteti velünk a benső hit, s gondolataink világa lassan világosodik, s tudjuk, hogy a holtak magukba zárják a gyökereket, s új rügyeket fakasztanak s bontják a leveleket, s virágzanak a földnek, s égnek, hogy együtt ünnepeljenek.

20

Délibáb Kérlek érezd szerelmem tavaszát, érezd liliom tisztaságát, érezd zöld reményét, érezd virágos áldását, érezd duzzadó patakját, ígérem neked, szerelmem nemcsak délibáb.

Tavasz 2. Ömlik a tavasz belém, kacag a rügy felém, rügyekből lesz a lomb és levél, a dúdoló szél friss földet hoz szárnyain suhanó madarak úgy érzem barátaim.

Varázs 1. Varázs színekben bontja a tavasz az álmát, élvezi a kigyúló fény forrását, a boldogság a tavaszban átölel bennünket, a vértől piroslik a te szíved a tétova szellő virágot szór a hajadba, fehéret, tündöklőt, a lombos fák alatt, ülj hozzám közelebb, hogy lássalak, ne legyek egyedül, nélküled az ég alatt.

Tavaszi zene Domb oldalán a tavasz ébredez, a napsugárban aranyeső sütkérez, csipkebokor pártája ring a szellőben vércseppekben berobban a tavasz üde szerelme, az ég szeretete borult föléje virágos álmok méz ízű ábrándos dallam az érzelmet hordom magamban a tavasz zenéje él a szívben boldogan.

21

Tavaszi álom Itt van még a tél, de a tavasz fénye szívemben gyúl, gondolatom nálad kószál az égi határon túl, szépséggel takaródzik bennem a hűvös éjjel s virradatig hévvel a tavaszban kószál a rózsák engedelmével az Isteni csendes éjben.

22

Rózsák 1. Kertemben bókol nékem minden rózsaág, magamba szívom áradó illatát, csorog a fény a lombos fák között, virulnak rajt telt, feszes gyümölcsök, virágos pompában meghasadt mosollyal szemem virágok szép áradó színét issza újra és újra.

Sugár Már nagyon várom a tavaszt téglánként építem álmaimat, vezess bensőm új utakra, szívem ne szúrja meg a tövises rózsa, érzelmem mélyen ás keresi a tiszta vizű forrást, erdők, rétek csodás szépek nézek jobbra, balra, nézek önmagamba, mi rejlik a lélek aljban, szentélyemben a tisztasága mélységesen sugározza.

Igazi mag Ha kivirágzik a te szíved ő lesz a megváltó jóság, szeretet, ő lesz az uralkodó s ha jól elveted a szív kertjében az igazi magot, az másban nyomot hagyott, Ma, ha csírázott magot ültetek, akkor sincs öröme a vetésnek.

Hárs Az utcán zeng a hárs illata a szívben viharos szélvész életforrás, visz fel magával oda a sziklacsúcsra, de a bánat a szívem újra a mélybe dobja.

23

Tavasz 3.

Virág 1.

Reggel, ha nézek kelet felé minden virág áldoz a nap fényében. a természethez hűk, az életük, a sorsukat élik a föld mágikus szeretete élteti, s a szépsége jósága bejárja a világot, vele az élet áldott.

A tavasz közénk varázst csempészett s kivirágoztak bennünk az érzelmek, s akácvirágzás idején szerelmünk megszületett.

Parancs A természet parancsa, hogy a tavasz jöjjön el újra jöjjön el szívedben s a szíved felét nekem odaadja s szerelmem őt befogadja a virágos tavaszban.

24

Öröm Takarót terít reám a tavasz, a szívnek kedvező a természet évszaka, öröm szikrák törnek a szív falra, s mosolyog a fénysugár szerelmünk tüzébe száll vérzsongás, eszünkben jár elkerül bennünket így a bűnös halál.

Fűtenger A fű tengerében él sok-sok virág szerelmed bennem élhet nem látok akadályt, az idő fájáról a virágok csókja hull, s az érzelem csak pirul, s odafenn bárányfelhők játszanak selyem pázsiton, látom árnyadat óh lelkem szerelme, virágos oltár, álmomban te égi pálma voltál, s a napsugárban rám hajoltál te voltál a boldogság méz csorgása, a kerteknek vigalmak zöld datolyája, álmomban vittél engem karjaidban, égi fénylő sugarakban.

Fény A tavasz kínálja az ő szerelmét, minden most mézben csepegő édes gyönyörűség, illatos bimbó bontja nedves gyönyörét, bennünk a szerelmet tárja szét a tavasz velünk boldog, benne élvezzük az ég fényét…

25

Hóvirág Elmúlt a hó a tavasz árad, zöldülnek a hegyes tájak, a szívben a dallama áthat, érezni az orgona édes illatát, érzem szívemben zümmögnek a fák, érjem el az égnek méltó áldását a kertben biztat engem a kicsiny hóvirág…

26

Táj Ringón álmodik a fenséges tavaszi táj, jázminbokrok, orgonafák és sok gyopár, szirma a szélben a folyó vizére hullnak, gyöngyszemként a vízen csillognak, s álmodozón tovaúsznak s más anyagba átváltoznak.

Mosoly Suttogó fűz dúdolja lengve rezgő nyárfa dallama száll fülembe álmaimból ébredek az édes gyengéd természet morajra a nádi zsongás szerelmed dúdolja óh nagy természet tavaszi, nyári bájos arcod azt súgja Te vagy az életnek legszebb mosolya!

Tavasz 4. Láthatatlan természet ereje berobban tavaszkor dörögve, esővel, varázsló szívekkel zöld virágos fényes lepellel!

Forrás Beköszöntött a tavasz a házban, nézem magam a napsugárban, s félig álmodok, fekszem a fűben, simogatnak színes virágok, vettem egy színes kalapot, s alatta álmodok óh természet, Te vagy az élet titkos óriása kebled, az élet forrása rajtad csügg föld és menny hozzád eseng folyton a lelkem.

27

Virág 2. Odakünn zöld a határ, a csönd titkos lehelete száll, a virág figyel, lenge ajkaival a nap vonzza magához fénysugaraival és szétfeslik a vágyott pillanatban.

Pünkösd Csengve kondul a templomi áhítatos harangszó a természetben virág, méh, fa egybe zsongja itt van újra pünkösd napja a kertben is őt hívogatja a pünkösdi rózsa.

28

Mező Erdő mező domb, liget harmat szórja reá a permetet, szivárvány színben játszanak s bearanyoz sötétlő falvakat, domboldalon nyárfa áll, koronája repül mint a zöld madár zöld a pázsit, zöld a rét, eső cseppje az örömömet mossa szét!

Színek Elindul a tavasz útja a csillagokba, a csillagképek cserélődnek s a földnek kedveskednek, s berobban a tavasz harsány meleg lendülettel, s megújul a természet a bokrok gyorsan rügyeznek, lombosodnak a fák, minden föléled a felszínre törnek, virágba borul minden, szívünk, lelkünk boldog s a tavasznak örülünk.

Jázmin Odakünn nyílnak sorra a szép jázminok néked édes szerelmes levelet írok, nevednek szép lágy a dallama, a szellő is bűvölve hallgatja, s nekem szerelmesen fülembe dúdolja.

29

Idill Van a tónál egy kis házam, körülötte sűrű fű van, bővelkedek tujafákban van a hídnál egy csónakházam, s a kert végen a vízen csónakom van, körülöttem sok-sok virág a nap ragyog szinte perzsel, beérem én költészettel, fejem fölött száll a madár, kedvesen néz be hozzám.

30

Áprilisi tréfa Ez nem tréfa, hisz az égen uralkodik a bika vonatkozik, ugyan úgy májusra a megszilárdult földön, a napot látjuk áthaladni az északi félgömbön, ilyenkor legszebb a természet a tavasz gazdag pompában mint hajdani édenkert, bokrok fák virágba borulva ez a szerelem szép hónapja, a Vénusz Istennő uralma.

Tavasz 5. Megyünk tavaszból a nyárba a mozgó ikrek havába, mozog a légkör szállnak a madarak visszatérnek ma, holnap a szél messzire elviszi a magot, kicsinek tűnnek a távolságok, a világ mintha egy hatalmas város volna, Merkúr bolygóban uralkodik a pompa.

Fájdalom Fájdalom, a tavaszban zöldül, virágzik hegy, völgy, sík, ha arra gondolok, hogy a szerelmünk is csak egy percig virágzik, mindent az ég színpada irányít, az élet röviden ragyogtatja a fénylő tavaszom, s fejünk fölött az idő ellopja a virágos napom!

31

Harmat Tavaszi harmat a virágon sóhajt, minden virág az égnek földnek áldoz, új rügyeket hoz, könnyes levél is könnyem locsolja, elemészt a lelked foltja, hullámzik a búzatenger szívem hőfokán szerelmet nyer, csillagom az égen csak nő a tiednek régóta rabja ő, lelkemnek koronája tőle lesz dicső…

32

Föld öle Föld öle szép anya istene tisztellek, mint szülőanyát, szép a zöld arca, suttog a rezgő falevelek hangja, gyönyörű tavak a szellőben ringanak, égi erejű az álmom anyaföldem te vagy a ringatásom.

Idill Óh a tavasz mily dicső, szerelem csillaga az égen nő, óh a lángot hogy is ojtsam istennő tőled fénylőbbre lobban, serlegből isszuk a tavasz mámorát, szerelmed koronázza a hold a sugarát, lesik az éjben a virágos fák.

Álmodok A természet kése szívünkben jól belevéste az igazságot, a szív valamikor és most is tavaszról álmodott gyermeki tisztasággal üde, fehér virággal természet arca hallgat, s vigasztal, s élvezed a csendjét s a tiszta szeretetet, róla lemondani nem tudsz sohase végképp az életedben.

33

A Hold A Hold is élvezi a tavasz rügyező gyönyörű álmát, átéli ő benne a fogyását, s máris növeszti újra a fénylő álmát, ülök a kertben májusi estben, békés pálmaként ragyog fénye a fejemen, sugár balzsamot reám permetez varázslatosan írom az érzelmi versem.

34

Illatos tavasz Rózsabimbóktól illatos a tavasz szívemben a szeretet hatalmas, a természet dicső körében veled oda vágyom a szem villogásom szemedben virágként nyílik, rózsaágként szívemre hajlik.

Színek Tavasz a te zöld szép színed a világban harsog, éld ki magad ezer színeidben mert az idő rohan, s eltűnik az arcod, szeszélyes évszakok ringatózva szépet álmodjatok, szívem is előttetek bánatában meghajol, hozzátok száll sóhajom szívem szerelme bennetek honol, összedől felettünk idővel föld és ég, üde szép természet látlak-e valaha még?

Szárnyak Tündököl a virágos tavasz a hajnal már rég messze jár egy másik ország szélén, óh repülnék én is röpke szárnyon teérted a világot ha kell körbejárom, az életfám szomorú, régen eső fényül a falevélen, könnyek közt lebeg a szirma vigasztal engem és a nap sugara felissza.

35

Szellő A víznek habja van, a madárnak tolla van, a szellő ringatása víz árja téged fölkavar, lelkemen száll a fájó sóhaj, a lábam előtt almavirágok hevernek, fájdalmas látvány a szemnek, halálba estek, alig éltek a fehér tündérek.

36

Kép Óh természet keresem benned az Isteni képet, zöld selyem a föld szép ruhája, titkaid az évszakok forgása, élsz te nagy pompába, az idő a szemünket befalazza, hogy ne lássuk szépséges arcodat, de tarkaságtok ezre a szívben szétszóródnak.

Tavasz 6. Elindult a tavasz odakünn a réten, most is úgy indult el, mint valamikor régen, mikor még álombeli koronát viselt a szívem s mese lovak vonták az égen most a fák ágain üde virágok s lepke álmok hiába csüngenek, valaki elment, hiába keresem, üde virággal nem hinti be lelkem, tél, nyár, ősz gyorsan elszalad, lehet, hogy szívemben újra tavasz lesz ezalatt.

Szélvész A hegyek ormán üvölt a szél lelke hajlékot keresve csillagos az ég a föld öle duzzad tavaszi ágyba csurom virágba viharos zakatoló lárma rádőlt a szívem halott éjszakája fekete fényű gyertyák lángja könnyeit szórja az éj csöndes halálára.

37

Nyírfa Rezdül a nyírfa lombja s a szélben remeg a szívemen is bánat mereng fehér a nyírfa, héja már a virágra lepke száll, s a harangvirága virágok harangja csupa illata ezt harsogja.

Eperfa Zöldülő virágos rétek a szellők nektek szépen zenélnek, eperfák sorakoznak az utakon ízét érzem ajkamon, eszembe jut a gyermekkorom, boldog lesz tőle az egész napom.

38

Tavasz zenéje Itt van még a tél de nékem már a tavasz zenél, a kikelet világa a napfényben villog, a természet ruhája zöld színben csillog, lanyha szellő útjait járja, virágot hoz kedvesen hajában, az illatos alkonyban a lemenő nap fátyolos aranyban Vénusz Istennő rejti bűvös álmát varázsló árnyakban.

Fenyők Tavasz van, ülök a szabadban, s figyelem a fű növését, az életemnek érzem benne a lemenését, kertem megtelt cédrusfával, őriznek engem zöld ruhában, s az ágak olyanok mint angyal szárnyak, körülöttem szálldogálnak, nem vagyok nekik én idegen, ültette őket két kezem, boldog velük életem.

Cirógatás Az idő tavaszi üde fájáról virág csókja hull, a gyönyörűségében az élet csak pirul, lágy cirógatás hull a természet lágy színes ölére a szív is ilyenkor mintha a tavaszban alakot cserélne, a selymes pázsit titkos, szerelme lelkemnek meleg szeretete.

39

Erdőben Tavaszkor kimegyek az erdőbe, vonz a lomb, a tó, a madár éneke sétálok egyet, s leülök egy fatörzsre, és beszélgetek vele. Itt felejtette a múlt elkorhadt és már nem boldogult, dereka átvágva, ágai felszívódtak már az erdő világába, magányos gyalogutak betakarta őket a gyom, takargatják a múltat, ne gázolja őket senki, egyedül szeretnek élni a csendben álmodoznak, a tavaszban a szép rügyekben az életfám is útját egyedül járja ráborul a világ gondolatára. 40

Az idő futama A tavaszon futó fátyol leng, ringassd még álmaid mely szép virágos zöld s tovább sződd, lejár hamar az időd, maradj még egy kicsit, hogy futó perceid boldogságában tűnt vágyaid szomorú sírja int szellemed mennyei emléke földi nyugalmat nem hagy, álmodban majd úgy érzed szabad vagy, fájdalmat ád, úgy érzed ő a zöld glóriád.

Napfény A zöldülő erdőn a nap fénye ül, árnyékos helyen a fa merengőn szenderül, itt átszellemülnek a virágkelyhek, rózsaszín felhő párnákon lelkemmel együtt lebegnek a patak az erdőben magában cseveg, átitatja a kikelet, forró hévvel ölelik a természetet.

Tenger Ózont árasztanak a zöldellő falevelek a napsugártól a szellő fuvalmával boldogan repdesnek, óh csodás tenger kéklő vize te vagy az örök élet üzenete, száll a csend hangja, élvezi a tavaszi virág színpada, süt a fejedelmi nap fejünkre szór titkokat, gondolatom vele boldog, s felgyújtom a benső napomat.

41

A föld A föld ős pihenés a nap néz le a földre naponta bámulón néz az ég rengetegében, szerető szívvel, s él a föld gyönyör-ország, ékes gyönyörében és sodródik a szél futó rózsa leng köré szívemben a nap nélküled csupa kárhozat, földnek porába neved írom egyfolytában.

42

Időtlenség Ég és föld égen, földön bujdokol az időtlenség időjében honol s a földön élnek Isten formátumú virágszirmok orgiája bíborban aranyban szivárványszínű méltóságban kettőzött tükör káprázatában szétváló rezgő titkosságban…

Az idő Csak a tavasz üde szellője hajlik egészen a szívemig, zöldellő lombok rejtenek magukba titkot, melytől az ember sóhajok közt is boldog, felhők közt is az ég a földre mosolyog, s dalolni kezd madár ezre és sok-sok virág int feléje, sárgák, lilák s pirosak, akár a vérem, e színt szeretem féltve őrzöm lelkemen, s viszem e színt magammal át a tavaszon, óh virág lejár az időnk hamar, s eltűnünk az idő-araszal.

Virág 3. Tavasz lett, kisütött a nap de a hő újra fagypont alatt, lelked melengeti az én lelkemet, fogva tartja bennem a hideget, ki az, aki éltet énem oly mély nem lehet tudni túlvilági kéj? ki ural engem a párámból él s közben szemem néz körbe a zöldbe, kezem virágot tör le, s a szemem néz fel az égre, s kínálom néki virágom félve.

43

Színek Óh mily nagy dicsőség a színek világa színekben éled a reményed, s mégis a természet sárga színbe réved, ne fakulj földi vegyiképlet, ne vesd le természet oly gyorsan a zöldet, szívemet a bánat öli meg, ha a virágok lehullnak az ég beborul, a fák kopáron sírnak, mi marad? a múló alkony egy napon a véremben elringat.

44

Az idő Vonul előre az idő malma valaki fentről valaki lentről mindig hajtja, mint a tél is, amint elnyelődik a tavaszban, s a fény ring előre hajtja a nap, ezer szárnyú sugara s a kikelet álma belering a nyárba.

Babér Bűvös homlokom fújja a tavaszi szél szívemnek te vagy a babér, a sok bokros ágon száz színű virágon csodás tavasz élsz s a szemem téged csodával néz meseszépséged gyötrő vágyakozással napról napra vártam, éber álmaim élem veled a káprázatban, s lebeg előttem arany színben a te képed, mire kimondom utolér téged is az enyészet.

Tündér Kora tavasz lehetett mikor a tengeren voltam veled, a büszke pálmaligetek egymás körül ringtak, és súgták a szellőben a lengő levelek, mennyire szeretlek, telített virággal s az égre néztek ma is úgy érzem, ők megtestesült földön élő tündérek!

45

Dicső Tavaszkor olyan a föld mint egy tündérhon jön fel a nap aranyos szálakon a rózsabimbók részegülten feslenek, gyönyörű színekben a világra jönnek s alig élvezed a szépségüket, máris vetkőznek, s a pompájukon elsuhan az idő, s a szépségük alig lesz dicső.

46

Kegyelem Mily kegyelem a sorstól végre már, amikor tél után tavaszkor a gyönyörű napsugár a zöldülő levélre s a liliom szemérmére reá száll, s a leszállt fények uralják a mindenséget, s a fényéből s az idő kegyelméből minden él párosan, szépen, mint felfűzött füzéren a világ csodájában káprázó merengésben.

Rózsák 2. Odakünn tavasz lett pünkösdi rózsák kecsesen lengenek szépen – kevélyes illatos felhőben szívem piros képében ő is tobzódik a sok-sok virágban, beleremeg vágyában a természet pompája megérint s velük összefonódik álmomban a csillagos ég betakar, elmúl, minden oly hamar!

Kertben Ülök a kertben egy lombos fa mellett széparcú a kedvesem úszik a képe előttem, leszáll az alkonyat, csiripelnek tücskök, valahol a fa alatt s a szélbe illan a reményem a tavaszt vágytam, s a vágyakozásban helyem nem találtam, madarak a fülembe szépen énekelnek, élni mégsem kapok kedvet.

47

A nap Kisütött a nap elmúltak a ködök, merengve kószálok a búfelejtő virágok között a keleti kapunál a nap feljött már, simogatja a tavaszt, viseli lelkén a fagyos gondomat, hozzád viszi a szél sápadt dalomat, majd reád hull s mint a falevél, benned elsárgul.

48

Virágok 4. Búfelejtő virágok lengenek a szép földünk mezején, s ha itt lehetnél szívem mélyére reményt ültetnél, mit ér a tavasz, méhek zümmögése, minek a fény, nincs, aki dicsér, vágyódom hozzád, szüntelen, elárvul a piros hajnalom, a költeményem, s bennem csak egy kis gyertya világít s a bánat szívemre kúszik.

A völgy Vihar ront a völgybe színes virágú zöldbe, felhő jön szárnyon, tördel lombos fákon, vészesen szól hangja, áttör minden gáton, sok halott virágon, az eső megállt, kisüt a nap, lement a felhő róla, s újra a fénye lát, s a révben rávillan a folyó medrére s az egész teret átfogja a fény ölelése.

Zöld fű Kisütött a nap a zöld fű illata beterít, áthat, a természet a szépséges földre virágot hint, s a napban csodásan fénylik tobzódik lelkem is a tavaszi árban, magamat boldognak érzem, tűzvirág fényben, s nézem a kitisztult égen a nap fénylő sugarát, magában hordja a kitisztult kristályok álmát.

49

Fenyők Zöld fenyőfák kecses szép tuják, szívemben mint madarak fészket raknak, mind, mind ölelésre int, s mind ezüst szellőben ring, lehet tavasz, nyár vagy tél, szárnyuk zenél, színük nyugtató smaragdzöld velük az élet angyal föld.

50

A föld Sehol nem ígér békét a föld, lehet bármilyen virágos bármilyen zöld, földre hull a nap, az élet belőle sarjad, s a természet titka magokat szórja tündéri kézzel páfrányok csalnak szerelmes szívvel s a csendben boldog szívem-lelkem s verset ír róluk remegve a szemem.

Május 1. Mily szép is májusban kiülni a kertben, a zöld füves apró virágos színes tengerben, átfog a székem s ringat engem s nézem boldogan az égnek hamvasát, a földet öleli át bontatlanul áll sok rózsa bimbó szál, bokros sok virág, s pünkösdi rózsák, nől, feszül az ég, szívemben is új utat ígér, sodródik bennem a titkos vízjel, összefonódom előbb-utóbb az éggel.

Tenger Kora tavaszkor melegebb égövre mindig elmegyek, hív a tenger s a pálmaligetek, s itt boldog vagyok mindig újra kifekszik szívem a tengerpartra, s elnézem a tengert, mily óriás s feléje hív, int óriásan ring s az éggel földdel ő is kering, s a nap a parkokba csodás virágot hint s a habzó meredélyeken összefonódik reményem a természettel, tengerrel, s a napfénnyel. 51

Szellő Csak a tavaszi szellő hajlik simogatón a zöld, üde lombokig, a szív is tavaszkor kevesebbet sóhajtozik, felhő sem jár, süt a napfény, dalol a madár, virág ezre nyílik az idő szárnyán.

Fény A szív a fényt Újra, s újra csalja, ezer szárnya sugara a földet színekbe rakja, ez nem álom, egy fűszálon ezer világ, ezer élet, ezer káprázat éled, a föld a zöldet hajtja, a víz hallgat de tudja, hogy a párolgása mindennek eltűnik e világban.

52

Tenger Jó lenne elmenni délre napfényt gyűjteni szívembe, lelkembe, napfényt gyűjteni kettőnk között fényt gyújteni, míg visszajövök óh mennyi fény van a tenger mindig megtalál a fényem téged, engem, nem ír elő tilalmat az isten, a forró nap útját járja, a virágok is ájulásban s a pálmák ringanak a tenger vizében.

Orchideák Színes orchideák illatosítják a kertemet élnek velem boldogan egy május délutánban agyam az útját most is járja csak a nyomod ne lenne szívemben mélyen elásva, óh csak egyszer már ide érnél, a szerelem tüze gyorsabb a fénynél, s lágyabb a hattyú pihénél, óh szép kertem mily szép veled lennem s jár közben a gondolatom, legendás földeken, díszeleg virágom késő estig bennem, vágyam összeér a habos tengerrel, viszi a szél lenge szárnyakon maradnék én örökké virágnak sírodon.

Tavasz 7. Tavasz idején ne hagyd zöld lomb, kikelet, hogy elárvuljak én, valaki rejtőzik, valaki mögém arccal fordulok én de ő csak újra mögém óh ellenségem jaj tőrbe csal, ellenem vall, lüktet a vérem, ki érti meg szenvedésem, vonszolom sebem vonszolom ezredeken oh szelíd álmom a föld zöld színe kísér pályámon, s a lélek elárvul a földi árnyon árnyam árnya eltűnik egy napon a napsugár világában.

53

A világ Zöldül a világ sorra virág kelyheit színekbe bontja, boldog a tavasz, a boldogság lát s fényül a világ, kisüt a nap s virul benne az égi gondolat, s rügyezni kezd minden a földön s virul sokszínű virág a kizöldült szép, buja földön, s hatalmas lesz benne a kebled, átöleled az egész földet, mert a tavaszban te is boldog vagy s bennünk a fény ragyogni szeretne ez az ő természete.

54

A hold Tavaszkor a tavat fényével tölti meg a nap, a levegő lélegzetével óh víz egyedül élsz, párod nincsen, s élsz a mélységben s tükröd simogatja a szerelmes hold isten.

Dallam Az ég fele hajolok lassan tavasz van, a föld csupa csupa dallam, délnek melegében ihletem szárnya ővele, összelebben, s vágyra a vágy tüzet fog bennem s fordul jobbra s balra lassan, hogy a tavaszi szép virágokat szemmel ringassam, s a szívem újra csatangol, éjjel nappal, virágpor szeles napsütésben a tavaszban, szakadatlan.

Szőnyeg A tavasz kiteríti a földre szép cifra szőnyegét, virágból rak falat s a föld gyönyörű, napsütötte kirakat s ha egy tavaszon bejárod a földet, e darabokra törtet s a szívünk bárhol is van, boldogabb, mint máskor, a virágos tavaszban.

55

Álom Álmomban Emese ősanyánk üzent mily szép volt e tavaszi különös álom, Kárpátok koszorúin lengett a tavaszi szél, Turulmadár leszállott a hegyek csúcsán, körbe tekintett, siklott a szeme Kelet és Déli tengerek felett s az

56

ölelő anyaföld álomszép magyar haza a szélben énekelt s a Turul boldogan sírt, könnyezett, egyben volt a haza, zöldült a róna, búzakalászok hajladoztak jobbra, balra, aranyat érő volt a súlya, s álmomban rájöttem: a hazának szüksége van a Turulra!

Füst A tavasznak fénysugarát a világ füstje sűrűn takarja, reszket a virág a beteg szárán ég fele néz árván, benne van az ő erényükben szivárványszínű jelükben a tisztaság üde álma, s az ember beszennyezi színét, véret a fénysugárban a természet beteg lett, sír bokor, fa, az idő szalad, virágcsokorral vesztőhelyre s a természet sír a csöndben, s a csillagok figyelik az égen fenn.

Gyöngyvirág Gyöngyvirág itt a tavasz fehér álmod gyöngyszemű, gyötör a láz, szép suhanás benned éteri láz virág tiszta égő pillantás, ábrándnak pillanatában élsz, az élni vágyás ajkad marasztalja, s ha virágod elmúl, az ég szemében bezárul.

57

Kétely Óh jöjjél tavasz már az égi csatornán a nap sugarán fordulj fény felém a sugarak járásán hisz melegebb az én szívem a nyárnál, elárvultabb az út menti kökénybokornál, zöldülj ki bennem tavaszi fény, zöldüljön szíve felém, szeszélyes éjben kitörő a veszély, s ha fognád a kezem, elszállna kételyem.

58

A szél A szél hozza el a suhanó tavaszban keletnek fényét, áldjuk a napnak meleg bölcsőjét, a fénye tavaszból majd nyarat érlel, s a véremben melegít a Napisten, lépkedek az ég alatt s fonom a koszorúkat, s a szemem újra könnyes lesz a fényben, a múlton jöttem át, s követte lépésem s a rémület amint a jövőbe lépek, megremegteti szívemet.

Este Mily szépek is a tavaszi esték, az alkonyat lecsukja a virágok szemét, égi táncot jár a piruló hajnal, s a virradat az égről lesöpri az álmos csillagokat, s jön fel a nap, s a fénye szívemben lerakja a horgonyokat, s az időm a fényben boldogan előre halad.

Harmat Várlak tavaszi üde reggeli harmat, szívembe tegyél virágokat, óh virágok jöjjetek s örüljetek, hogy szabadságban élhettek, de ha lejár az idő, el kell mennetek, óh Istenem, bánatomat én hova menekítsem? fordulok jobbra, fordulok balra, de az Úr nem tudja belefúlok a sötétség fodrába.

59

Tavasz a holdon Tavaszkor a hold izzad és selyem füvet terem, gyöngy tavának fehér a tartama, a tejutat is bevonja s ha iszol belőle a titkokat lemossa, más rezgés számot kap a lelked, s a szellemi látás kulcsát elnyered, a koporsóba tévedt embert feltámasztja s ha az elixír titkát, tudja megöli magában a halált, s az összeszűkült láng a testben fényre talál.

60

Remény Eljött a tavasznak csodás fénye s minden színes virágát a szép földre kiterítette lelkem öltözz fehérbe s fényledjél bennem színarany színben, s szívem reménye öltözz zöldbe, s a piros véred bennem csörgedezzen.

Áldott A tavasz szép a tavasz áldott Istenem úgy érzem, megölöm magamban a bánatot, a tavaszi fényben boldog vagyok, s a virágok közt az Úrnak áldozok a sejtelmem lengén száll az égi törvény mindent a földön átformál, a tavasz most álomban ring, boldogan a gondolatom a káprázat ringatja, szótlan.

Tavasz 8. Tavaszkor élnek bennünk mindig varázs képterek vérré oldódó csodák, szívet olvasztó bűvös éjszakák, benned minden vad színekkel festett káprázat, szerelmes virágod angyalok öntözik, lángja tombol a mágiádban.

61

Öröm Olyan vagyok akár tavaszkor a színes virágok, követem én is velük a napot, a nap felé fordulok, vég nélküli az ő meleg derűje, ő az ég fénye, vágyat ád, a tavasznak, a lelkemnek s a fényvilág gyönyöröket rak reád, s a szép földre, hogy az embernek legyen öröme…

62

Álom 1. Ébredezzél világszép álma, ébredj fel tavasz gyere vissza a világra, ne merengj révületben, nincs szükségem a sötét árnyra, a nagyvilág tavasz nélkül a szívet sehol nem találja.

Álom 2. Álmomban a zöld lomb téged elrejtett, nem láttalak, csak a fénylő fekete szemedet, s a nap arcodra szőtt, különös árnyakat szentnek láttalak, s a lábad alatt volt egy patak s a víz sodrása fényt bontott s mint egy szent olyan volt arcod, álmomnak különös álma, ott élt minden tavaszi virágban, az ég szeretet lángja, lelkemnek álma.

Bölcső Almafán nincs virág, édes almafák ember bölcsője int a jó szóra, elveszett az aranyalma elnyelte őt a csillagok álma elnyelte őt ezer alma fa, s ágian eltűnt az éden almafa virága, s eltűnt a virágos bölcső álma.

63

Nagy ég Nagy ég – fénysugarad keresik a lepkék, Terítsd reánk az égnek tükrét, ébredjen a zsongás, legyen virágos a látás, a tavaszban mily szép a csönd, csak a napfény legyen az égen fönn, talpam alatt imádom a zöldet, a virágok benne szép fehérek, éled a régi emlékezet.

Világ Óh virágozzál tavaszi világ s legyen zöld benned minden ág, cseresznye szirmok ők tavaszi jelek mint a könnyem, úgy peregnek. 64

Tavasz 9. Tavasz van, kitárta karját a napsütötte ég, a síró embereknek fölszárítja szemét, virágot küldök szeretőmnek, rabold vissza magad hozzám, kellesz a szívnek, ne fúljon az iszapban érzelmed, díszítsed fénnyel virágok erényével a tavaszban gyönyörűségtől remegjek karjaidban.

Hajtás Óh tavaszi szép virágom hajtsál ki a földi sárból s ha majd hullajtod kecses szirmod s szálljon körbe s föl a légbe emelkedjen szellemire mert a virág lelke tiszta égi fényből van az álma.

Szívek Tavaszban a szerelmes szívek álmodoznak s szivárvány színű jelekben égnek a virágok kelyhében bujdoklón nézek, tied vagyok ott is kereslek, s bennem elföldellek álmaink virága valahol majd csak kikelnek.

65

Álom 3. Tavaszi álom színes ruhában fekszem a kertben egy hintaágyon, s a szíved csak fektetett s a szívemmel követtelek Virágos mezőkön jártunk s pókhálót szőtt szerelmes álmunk, s körbe vesz bennünket a bánat s nézem a virágos ruhámat és siratom szerelmünket siratom önmagamat.

66

Istenem Mint Pogány Isten álltál az Olimposz virágos csúcsán s szerelmeddel körbe vakítottál, ragyogásod másnak sütött, a szíved ablakán s te elrohantál egy hajnalon eged alatt kihűlt az én árva napom, csillagod könnye locsolja azóta a pusztulásom.

Isten Tavasz van, tavaszi álom száll minden virágon az égen új holdat töltik az isten is alszik hajnalig majd felkel reá teríti gyönyörű lila palástját s fürkészve szemléli virágos alkotását.

Afrika Virágos Afrika él bennem, most is zúg a tenger a fülemben, a bánatát dobbantja el süppedő partodon, ragyog most is a nap szerelme s körben ölelnek szépen bennünket, s téged meztelen fénnyel.

67

Öröm Zöldülő tavasz, keresem a kikelet dalod madár csicsergő kedves hangot, s az ölelésed fedje be vállamat, érezzem a szerető tavaszt, párnám gyűrött, szemem álmatlan, egyetlen örömöm lelem az üde virágokban.

Mosoly A virágok maguknak tavaszkor tavat ásnak, ne legyenek szomjúhkásak s reám csobog minden virág mosolya, átkelnek egy színes álomvilágon, tükör-tavas kősziklákon.

68

Küszöb Virágok várom a tavaszi hajnalt, világom süket a télben minden ajtó, minden ablak nyíljál álom, nyíljál virágom, lombosodj fa, ne legyen a határ kies Puszta, lombosodj erdő és rét, legyen a forró napban egy kis árnyék, átlépném boldogan így az országom küszöbét.

Mező Odakünn tavaszodik, s a hóvirág vacog, előjöttek a tavaszi fagyok, botladozó szívritmusok, várom szélben ringó mezei virágok, hogy szívemben nyíljatok ne teremjen tüskés bokrot, zöld remények erdején gondolatom remélj!

Szirom Vízre hull a virágszirom, s ölelik egymást a fényben, s úsznak a folyó vizében nekidőlök egy fatörzsnek, s figyelem a kiálló gyökereit amint futnak tőle messze, erősíti magát így éltetve, s minden élő küzd körülöttem körbe, s olykor letörli a virág könnyeim, örömmel.

Hazám Puszta tüzek rejtekében van a virágos hazám, a föld virágos ágyán gondolatom száll a világban szabadon, de szívem a pipacsos búzakalászban bujdokol, s táncol benne a virágillatot hordó szél, künn a pusztában az ember boldogan él, ébred az erdő harsog a madárdal, dallamuk az égig ér, s az ég öve a hegynek a rónának integetnek, a magyar ősi földnek, zúg a vadon, keleti tájon, őshoni fákon akácvirágon, békés glóriákon.

69

A szív Pőre szívem hangja riadásban, ne fagyjál meg kérlek meleg ágyban, fedd be magad selymes virágokkal, tavasz zöld álmával, ringasd el a szemem szelíd ágyamban, óh reményem virulj ki a kikeletben bennem!

A fa Ülök a fa alatt s nézem a kék eget, gyönyörű tájat a folyó vizet, a lombos fákat s a virágukat fehéren a lenge szélben, figyelem amint illatukkal a természetnek gyönyörűen beszélnek, oda csalják mindenkitől a figyelmet. 70

Május 2. Májusban nyílnak odakünn az orgonák, májusban virágba bújik el a világ, szívem dobban csöndben ő a titkok virágos völgye, benne révülnek rejtelmes álmok, a tavaszban éli álmát s szövi zöld selyem paplanát szerelmes szavakból készíti a párnát, alkonyi csöndben belengik illatos rózsák.

Mosoly Óh tavasz, te varázsló, nélküled elfonnyad ajkainkról a varázs szó, a tél forgatott szótlan árnyak már tovább álltak, tavaszom, virulj ki bennem, hisz egyre mondom szeretet ül a mosolyodon tele vagy vigalommal muzsikával, élet-vidámsággal.

Pálma

Pálmaligetek pirosló mosoly a szívetek, a napsugár egész évben ölel titeket, tündér álom vagy te a nagyvilágon, büszke koronád a mennyországba lát, az ég peremén ha Madárdal 2. feljön a holdfény s megáll a tenger közepén, Nyílj ki szívemben sugara játszik tavaszi virágos ág, a pálmaliget körén, te vagy bennem a vigasztalás, legszebb színjátszás, szívemben virágomlás, mit valaha láttam én. zöldülő áhítat odakünn nyílik a park, patakok egymásnak a tavaszról sutognak, csevegnek virágos ágon madarak csiripelnek.

71

Virág 4. Hegyi virág üzeni a réti virágnak a lenge illatos szélben mikor és hol találkozzunk tőled kérdem óh hegyi virágom, én is alig várom, Úrnapi misén templomi oltáron mielőtt elszáll minden álmom.

Varázs 2. A tavasz varázs színekkel befesti a tájat, a virág-szirmok pillangóként szállnak, virágot tűz ő a kedvesem hajába, díszeleg az éjben a holdvilág sarlója, szerelem virágait az éjben mind learatja.

72

Tavaszkor A patak csobogása a tiszta csendet ássa s a madár zsivajgása összefolyik lágy harmóniába, s a tavasz üde éjjelén gyere ülj kedves mellém, oly jó így ketten veled, fogom biztatón a kezed, a tavasz széthinti bennünk az érzelmet.

Bokor Déli bokor áll a zöldben, csokrosan dal-szerelem lakik benne titkosan, ajkad rám üde rózsát hint, kertemben újra virít a kék jácint, tekinteted áradása, életem lengő balzsama, magához vonz int ő a rózsás labirint.

Dajka Zöldülő tavasz, orcádon minden vonásod legyen az égtől áldott, váljon valóra minden virágos szép álmod, csurgó mézű édes ének, virágszirom ajkán csüngenek a méhek tavasz, te vagy az én dajkám, égnek gyönyörűsége, a tündérek kertjében.

Pünkösdi rózsa A tavasz szép volt benned, csókkal várva téged valamikor régen, a rózsák ajka illatozott a naplementével, a tavasz nemes az emberbe bódult, szerelmes, nyájas engedelmes s a viola a nyárba reádőlt ajkad mosolyára, a pünkösdi rózsa halomra dőlt a karodba, s hoztad felém s a lelkünk oltárára tettük te meg én.

73

Dobogás A Tavaszban fognék rózsás kalapommal színes tarka lepkét, fénylik a nap, ontja a tavasz szerelmét ha meglátlak, szívemnek fényes pillanat s kettőnkben a szívek szemeink láttára nagyon dobognak.

Tavasz 10. Ömlik a rügy kacag a tavasz felém, a rügyekből lesz a lomb és levél, dúdol a szél friss föld illatát hordoz szárnyain suhanó madarak úgy érzem barátaim.

Rózsák 3.

Virág 5.

Piros rózsa te szerelem virága egy csokorban mereng egymaga az előszobában szárai lemenő fonnyadó szikkadásban szerelem virága el vagy ítélve az elmúlásra.

Letéptek egy csokor virágot, nékem hozták jó barátok, lelkemre ültettek örömre bánatot, hervadozó virág legyen kegyelem, hogy sorsod szívemen szomorúan viselem.

74

Rét Virágos rétek rajtad a szelek szépen zenélnek, szívemben folyton virágok nyílnak, tehozzád hívnak ragyogj be reggeli nap a szobámba, had nyíljon ki a lelkem virága s maradj velem egy kicsit a szobámba, fényedben nem leszek árva.

Tavasz 11. Zöld a mező, zöld az erdő, zöld a remény a remény keblén zöld szín nélkül az élet nehéz s az élet zöld nélkül elenyész…

Szél Majd jön egyszer tavaszi szél, esti, s elkezdi a szíved a szerelmet kergetni, s figyeli majd réten, dombon sok-sok virág amint bontja ki szíved szerelmes virágát s belekacag öröm könnyet sírva a virágos tavaszba, s ott marad a szíven szállva a virágos nyárba.

75

Remény A tavasz szelíd szeme kigyúlt, s a remény zöldje kivirult, az öreg tél lassan lassan elvonul, a böjti szélben kipattan a cseresznyevirág, napfényre vágyik az egész világ, feltámadás fényét ünneplik az ember elhagyja háza odúját, tetők, terek nyirkos dohát, a húsvéti szent homályt, nézd a feltámadó nap csillogását, s az ember hömpölygő óriás raját.

76

Szellő Élénkül a szellő, élénkül a nádi zsongás, a széltől suttog a sás, a víz szélen dúdol a fűz lengve, a haját kibontva zizegve gyönyörű álomból így ébred merengve ég, föld moraja nyugvásom zavarja a folyón keresztül cserjék hangja csendül mily boldog az ég nézi a vízfolyam hömpölygését…

Május 3. László öcsém ma van május elseje, születésnapod, a tavasz lábunk elé hinti a virágot, a világ téged ünnepel, az öröm a szívedbe legyen rejtett búvóhely, de olykor engedd, hogy feltörjön a mélyből kincseivel.

Táj

Őrség A természetben az Úr az őr hatalmas tölgyek merednek az égre föl, juharfák duzzadnak a drága nedvtől, sudáran állva terhével ide-oda ring, szépséges terek tömérdek virágja integet.

Szép a táj, cserjék borítják a víz hullámos partját, gyönyörű látvány a vízen titkosan lebeg egy női alak, lehet Istenektől eredhet a vízbe mártja magát, így hűti vére lobogását, zúgva csobban egy hattyú csapat, az Istennő nem fél, a helyén marad, Íme egy hattyú herceg, mint lovag a térdéhez simul ajka s az arcát fátylával eltakarja.

77

Éden A föld kerekség minden tája gyönyörű tengerekkel csapong a büszke hulláma, édes vizű nádasai zúg a nap tündöklő fénye s szellő suhanásai tanuk, forrás víz a mélyből szökik fel, patak társul több patakkal, mélybe rohan, sávokat szabdal, hegyláncolatok sütkéreznek a napon, sok barlang ásít odafenn a szirtfalon, valahol a földön csak derűs ajak volt örökölt kincs volt a jókedv, hova tűntél édenkert, a föld lakói nem lehet tudni emberek voltak vagy istenek, a múltból már csak kusza fák lombja integet.

78

Dísz Óh szívem érezz, szemem láss, mélyedben él hallgatás, a gyöngyszemű kertemben nyílik a hóvirág, jön a tavasz, a szívem vár reád, de hiába! Vár piros színben a szívem oltára.

Zivatar Odakünn tavasz van, szívemben zúg a tavaszi zivatar, nélküled hóesés van, nem tudom mit akar szívemen hideg a fehér havas fátylam, tavaszi virágra vágytam, nélküled szívem szorong, ha elmész tőlem a föld sem forog de a szivárványon jár a lábnyomod, nélküled lesz e dal, vagy marad a zivatar.

A szív Érzelmem lengeti a tavaszi szél, s ha reád gondolok, érzem Isten ujja hegyén szívem lüktetésben s csak tódul a vér érzem ereimben nincs előtte szégyen, óh ha itt lehetnél karjaimban a tavasz szívünkben virágot fakasztana. 79

A föld Gyöngyvirágok bódít az illatotok, óh tán földi fehér csillagok tavasz hírnökei vagytok, a fény a földre melegen kitárul a völgyben is a nap belehull falevél virág bokor bámul, harmat hullatja nedves gyöngyét, paradicsommá vál a környék.

80

Gondolat Tavaszi gondolat szeress úgy, mint madár a madarat, csókolj úgy, mint gólya a fiakat, ki fészkében egész nap eteti, itatja, a galamb tündöklőn díszíti fel fészkét, s úgy várja nászra a galamb szerelmét, koszorút fonnék én is a te fejedre, s úgy várnálak estelente szerelemre…

Gyönyör Földanya Istene te vagy a gyönyör a földnek jegyese, gyönyörűséggel villog a nap testedre, orcádra, nyakadra arany koszorúba. A zöld selymes füvet az ég testedre csavarta, az istennő a földet szolgálja, s az élet rügyei rajta a tavaszban kivirágzanak, s a jósága az emberen segít s mindent fürtösen ékesít.

Szent A természet a föld óriása te vagy minden élet forrása, rajtad csügg föld és menny agyam hozzád folyton eseng, és szent jeleket fejteget zöld természet jeleiddel kitanítsz tudom, engemet.

81

A tavasz 12. Bódító illatú a tavaszi szél, a szépséges föld csupa virágfüzér, a tavasz szerelme csurranó illatos méz, vigalmak kertjében gyönyörű ragyogás, virágos cseresznyefa, fehér színű vonulás a tavasz virágos zöldje mennyei táncok földje, szerelmet rak a szívekbe tavaszban a világ él, virágos zöld alapon bájos a fénysugarakon.

82

Aranyszál Földnek áldást hozó napsugarak, aranyszálú erői hozzánk leszállnak, s ég – föld egymásra hat a mágikus sugarak egyik a másikkal egyben egész a nap égen, földön áldást hozó s tenyész, s a sugarával betölti a földet égi harmóniával.

A föld násza Tavaszkor az ég bájt áraszt fűre, szép növényre, felséges e báj megjelenése, a föld a fényes eget szűzi helyen magához vonzza, s a föld az éggel boldogan megy nászra, a föld a magot ha befogadta, lesz kenyerünk nekünk újra…

Csillagok Ne hullj le egemről csillogó szépséges lovagom, ragyogjál bennem mint egykoron a tengeren egy csodás tavaszon hozzád fűz a fénylő láncszemem az Isten, és a szerelem csillogjál bennem!

Kertek Nyugalmam régi zöld kertek közt keresem, a természet ölén visszaemlékezem, poharam ajkammal élvezem s csepegteti lelkemnek az eltűnt időm javát, rosszát észrevétlen…

83

Misztika Dívnak a rózsák a nap arany sugarában tavaszból a nyárba őszig, színes pompába mágikus szerelem dicsőséges szent fa ligetekben, rezdül titkon a levél, s hallgatom mit sugall Isten a levél bennem is rezdül, a fa csupa fül, a fa a misztikát ontja, ő a világ misztikus központja.

Szemed Jött a vad tavaszi szél lobogó hajjal, szőkén, szebb lett a föld, a vén, nem tudom én a nappal és az éjben csakis a két szemed néztem.

84

Varázs 3. Megcsendül a varázsige gondolatomban szerelmed égig ér a tavaszban, kergetett álmodat Isten hallja, a mágikus szerelmet az égre kottázta, s kivirágzik a szíved újra, virágai elpusztulnak magányukban.

A fa Ring a rózsa álma tavaszból a nyárba, színek pompájában, s hallgatom bennem titkon, mit sugall Isten, s elvetve a levél rezdülése bennem is rezdül, az égi csatornán keresztül a világ misztikus gyökere az égből ered s a lelkünk gyökerén minket is éltet elpusztulnánk a kies magányba, ha nem lelnénk örömöt a lombos fákban, drága éltető fa, ha bajban vagy a szívemben vérzem, hisz te vagy a hű testvérem.

Vártalak Vártalak a tavaszban rejtélyes üde csokorral, szent kertben szedett barackfa virágokkal, hallom gondolatom titkos sugallását, e szent virágok nyújtják a mágikus szerelem égi hallhatatlanságát, s a gyönyörű út végén gondolatim hullámán kedvesem, téged hozzám ringat a szél.

85

Titkok Szélvész üvölt a hegyek ormán barangol a lelke, mert a tavasz már elüldözte óh éledezz szomjas ajkú csodás föld, a hó bánatában rég összedőlt, bennem tervek izzanak a tavasz álmokat ad a vérnek titkai vannak.

A nap Tavaszkor ligetbe mennék, élvezni a nap fényét, óh előjön sok-sok csodás mesés emlék, szerelmes szívem hozzám mily gyengéd, gondolatban mindig itt vagy szárnyaló dalban, napsütésben, zivatarban.

86

Kincs Te vagy lelkem ezer színű kincse, kit elrejtek a szívem mélyére, arcod a sejtjeimben éget, szerelmed halálos méreg, szereted ha becézem különösen a neved, szereted a Tavaszban, ha zöld koronát visel a szívem benned.

Rét Tavasz kinyitotta a szemét, hív a virágos rét, a szerelmes ölében, az anyaföld gyönyörében, ott feküdni, simogató virágfüzérekben, belebújva, s ölel a vadon koszorúja, csodás világ mi lenne, ha nem lenne virág, óh élj virágos nyár, a keblemen szállj, nélküled a versem sivataggá vál.

Csillag Olyan az érzelem a szívben, a tavasz folyamán, mint az érzelem hozzád átültetett zöld ág, mely kikeletre vár, s szerelem, mint fényes tükör bevonja a csillagokat is eltakarja, s az álmok illatos virága repül a vágyban, s körbejárod szívem a szellem kéjében…

87

Nézem Szívkötően nézem a tavasz üde szemét, s nézem az eget, s benne érzem felderülve a virágos földet, óh szép világ bűvös álma, kedvesem szívének aranyos zöld színben villan a koronája.

Révedés A vágyódás lelkem rügyét hajtja a tavaszba, az őznek vágya is hajtja őt a patak forrására hogy szomját oltsa, s az Isten fest a vízre piros hajnalt, s majd a szél elhozza a kelet fényét, s ringatja a föld révedő bölcsőjét.

88

A nap Odakünn ragyog a nap, a sötétséget legyőzi a várva-várt tavasz, egyik szemünk nevet, a másik meg sír, élvezi a tavaszi örömhírt, bokor, fa, virág a rügyét hajtja, s a hajnal elhozza a keleti fényt, a tavasz üde álmában.

Tavak Százával szép virágos tavak billegve ringanak, eső után illatosak hegytetőn állok, édes, hozzád kiáltok, de csak a visszhang felel, elhal reményem, el.

Ringás Békés ringások óvják bűvköröd, smaragd zöld a remény ág, szívem imád, lelkünkben fénylik a boldogság, s ringat bennünket a titkos világ.

Világ Jöjj már tavasz, megvakultak a régi álmok, tegyél a rétre tűzpiros virágot, a szívben minden bút most elásnak s örömet hintenek a nap sugarában, a zöldellő ringó, színes világnak.

Zöld Tavaszkor kíván sütkérezni a zöld pázsit, a virágos rét, illatuk száll a légben szerte-szét, s játszik a ringó széllel állok a réten s álmodozom s a gondolatom csavarog valakit nem láttam már rég, s a tavaszi álomban a szív boldog lehet, hogy az ő érzelme már a nap körül forog s a szíve dobbanása a szívemben dobog.

89

Láz Midőn tavasz lett virágaim mind a földből előjöttek s mily gyönyörűek a szívnek is örömteli láz a virágok illatos csókja, a lelkemre szerelmesen vigyáz, ha én Istennő lehetnék óh virágok nyújtanám néktek a halhatatlanságot, ők balzsamozzák a kerek világot, énekeim mind-mind velük az elmúlás csokrában együtt ring.

90

Rügyek A lelkem rügyét a költészet a magasban hallgatja nedves szemeket idéz elő a kora reggel, harmatja az éjjel a hold fejem fölött szállott, s körülvettek rengő álmok, s drágám, veled összeszőtt, s érzelmem feléd csak nőtt, s a tavasz a kertemben virágcsokrokat rak s ezer színben szívemben virágfüzérben hordalak.

Szőnyeg

A föld

A tavasz a földre szőnyeget és virágot sző napsugárral és esővízzel, s óh, oly szép itt a földön minden, nem megyek sehova innen, a csillagom is engem fölismer, a földön rövid az élet, s nem teljesül az ember szép álma, életem az örömet folyton lesi, várja, s a szívbe sokszor van alkony, homályban s a fák között visszaleng a szél az élet kísértetén a szívem szélénél.

Ring a szemem a csodás tavaszon, a tarka virágait büszkén, szívemben hordozom, mint a pávatollát a színes farkakon föld pompájában ébren álmodom szépsége ragyog bennem, mint valaha egykoron.

Világ Virágozzál szép világ, legyen zöld benned minden ág, cseresznye szirmok, ti tavaszi jelek mint könnycsepp úgy peregtek, álmaimban valakit folyton keresek, már rég nem él, de bennem még nem halt meg. 91

Margaréta Margaréta, ha kinyílsz a tavaszban, tisztaságot árasztol a világra, ritka szépség vagy te, a földnek vagy a tenger gyöngye, a templomi oltáron ha fehér tested fénylik, az emberi bűn majd érted imádkozik.

92

Öröm Óh öröm szállj ide a tavaszi körön, térj be hozzám a tavaszi színek idejében, életem édesítve, jöjj hozzám, jöjj, szép zöld szárnyakon virágos lábakon, s álmodjak szépet, mint gyermek mely sírásában elszendereg, s megpihen s álmában a mosoly ajkán megjelen.

Rózsa 4. Tavaszi viruló rózsa virulj az én örömömben, rózsa leveledben törölöm meg könnyem, szépséges anyaföldem, hévvel szeretlek, rabod vagyok, naponta vezekelek mint árva szolga a földet a lelkem rajtam hordja, zöld lombos fa integessél felém, mindig otthonomban éjjelente, nappalonta ne űzzön engem a világ sötét árnyéka.

Gyermek Tavasz van a zöld fűben heverek, költői lelkem olyan mint egy gyermek, s a virágokról verset ír szemem, s a tavasz sarjadásán gondolatom szívemben sarjad, s a rügyek bennem kipattannak, s a világra az égből szállnak a fénysugár szálak.

93

Estefele Tavasz van, ülök egy tó partján, s nézem a virágos lombos partját, elült a nap, keresem az égen a csillagomat, s úgy érzem a lelkem tisztán lát s a tudatomnak a csillagok tanúsítják, hogy egy másik életből ringattak ide át, szívemen hordok lőtt sebet rajta vannak jelek, hogy drágám

téged megismertelek, új életet nyertem lelkem élni kezdett, s a kikeletben fény villan bennem s a költeményem fénypalástot rak reám s a tavaszban összekötő utat mutat az égen a villám, s a virágos földnek örül a szivárvány, az ő színét rakta az ég a földre reá.

Szirmok Virágszirmok tavaszi álma beleszáll a reptük szárnya a szerelmem távolléte elgyötör de ha itt van velem sír szívemben a gyönyör. 94

A nap Tavasz szemében kigyúl a nap, az ember elhagyja házát, kinyitja az ablakokat, berobban a fény mosolya, a lelket boldogítja, mily szép is a szemnek a tavasz gyönyörűség, átölelni a tavasz zöldjét, a földet átölelni s a természettel egybefonni.

Csend Természet világa, gyógyító csendes a némasága, a tavaszban áldva a rengő ringatása a föld, az ember virágos nyoszolyája, haldokló ne legyen sohasem az árnya.

Pálmák Álmomban az éjben kedvesem csillagot hordozott a két szemében, ó világ bűvös szép álmai reggel örömükben kinyíltak kertem virágai szívemben hordoztam, büszke pálmafát, s a kedvesem szeme ott is hozzám ragyogott át, büszke tanuk a pálmafák.

95

Emlék Hajtson ki bennem az emléked tavasza ne emlékezzem a fagyra, csak a virágokra, díszelgő ravatalra, parazsat fújjon a hajnali szellő szívem révülő az ős tűz álmában egyre csak nő, s oltalmaz engem az éjszakát nappalnak érzem, az időm szalad előre – őrülten, s taposom mezítláb a föld meztelen testét, bennem minden fa titkos álma rezgő árnyék.

96

Csend Tavaszi csend vesd el bennem a zöld magot, a fényed ölel, bármerre fordulok a csend kitárja szárnyát, s értem minden gondolatát, s a csend gyűjti az ember vérét, s boldog tőle az őszinteség, az élet virága igényel bő sok harmatot s a fájdalom balzsamot forrás vize buzog fel mely engem az égbe felemel.

Völgy Óh tavasz, te áldott a földet zölddel megkoronázod, patakok csörgedezve folynak, hegyek völgyek virágok közt zölden vigadoznak, színes réten madarak dalolnak, bárhol élek tavaszkor, bárhova hív a lét, a virágok hirdetik a szent igét…

Lélek Színes tavasz virága érzelemnek te vagy csillogó ruhája, színes lepke vagy te égi lélek, fűzött gyöngyszemek rajtad igaz ékek benned érzem a boldog csendet.

Vér Az idő újra tavaszol a szellő fuvalma reám hajol, a nádas muzsikál a rigó a jegenye fára reá száll, melegen süt a nap a zöldbe hívogat, a víz mélységében kifürkészhetetlen. odafenn az égen a csillagok élnek a fényük mennyei ének, s úszik a gondolatom a tó habos vizében, s úszik a szívem a piros vérében.

97

Eső 3. Eső cseppje a szélben fénylik a falevélen, gondolatom száll a tavaszi csendben, a lelkek imádsága a tisztuló virága fényben születik az érzelem álma, egyedül nyugtát soha nem találja, a némaságnak titkos uralmában.

Álom Álmom ébrenléte ringass keletre nyugatra, délre, magasra, fűszálra kristály virágra, tükrös lázban narancs sárga égaljára, e világnak négy sarkában, a virágos lázban tavakat ringatok álmomban egyfolytában. 98

A Nap Futórózsa vagy te bennem a tavaszban befutottad a lelkem eltűnnek belőle a sötét árnyak, s nő az erőm, s nőnek szív rügyező virágos szárnyak, s ígér sok-sok kalandokat s a csillagom érzem néked hadat üzen hatalmad szenvedélyt ébreszt lelkemben s pitymallatnál néz le a nap kitörése.

Szél Lanyha szélben sütkérezem patak mélyben lelked megérintem, s a tavasz érzem örömre gyúl az égi fényben, szépséggel takaródzik az éjjel s virradatkor a rózsák engedelmével a tavaszi üde álmok nyújtott boldogságok az élet örömén vigasztalódások.

Horizont A tavasz elkergeti a hideg telet a horizonton ölelték őt a fények más világból hozzánk érkezett kizöldült a liget, a főtér, szép piruló a dél szívéből ömlik reám a melegség, s bolyong körbe az áldott fény a föld telített zöld, virágos élmény, s eljön hozzánk a fénylő nap ma és holnap s esténként máshova látogat hívja őt más ország a kék égnek másik szélénél álomra hazatér... 99

Tavasz 13. A tavasz szeme új világot áraszt az emberekre s bennünk hazatér s oly szép mint egy titkos tündér fehér virágai a réten, lengenek gyönyörűségben reggel, délben a fű tengerében halálos szépen s tisztul emlékem s a boldogságot a szellő öleli s ég és föld között szépen lebegteti s a tavaszban a föld álomteli szép, a fenséges lélek virágos álomban él.

100

Ragyogás Mily szép is a tavaszi reggel a nap fénye tisztán ragyog fel s bármerre fordulok a tavasz ölel s érzem, benne él a bölcs őszinteség, nem búsulnak bokrok se virágok hajnal csillag szór reájuk bő harmatot, úgy érzem álmodok úgy érzem a patak bennem felbuzog, minden gyönyörű Uram, nélküled elvész minden, nélküled a világ elzuhan.

Ringatás A tavasz a télben róla álmodott, úszó ábrándok terjengtek titokban s az ideje a télben a tavaszba suhant, a sérelme már örömre tör senkit sem gyötör haldoklik a téli álma gyógyító a tavasz fényes világa, a rengő ringatása.

Tavasz 14. Itt a tavasz eljött újra a kikelet csodás világa az ő keble minden élet titkos forrása természet figyellek az évszakokban mindig tégedet te tanítsz engemet bennem a jeleid az Istenség írta le a tudatom e jelekkel telítve.

101

Lepke álom A tavasz csillogó ruhája színes lepke álma éteri tűz gyúlt a föld ölében, tisztul az élet vize kristály a rezdülése, természet, óh örök a te őserejű bűvköröd, hordja magában a fény szikrát, s csillognak gyönyörű érzéssel s a szeretet, a tavaszi szikrát benned egymásba pattintják.

102

Rejtély A tavasz első napja volt amikor feljött az újhold, a múltra mindig álom hull s a földön minden megújul, a fekete föld, anyaga a zöld ruháját derekára ajándékba kapja s szívem is boldog ha benne szerelmet hordok forog a föld, érzem az égi szellemében csupa titok a létem, s eltűnik a világ káprázatos rejtélyében.

Szédelgés A fák alatt mindig sír, zokog az ember, ha a lehullt falevelek a szélbe elrepülnek, elhagyva a család fáját ma-holnap a világ nem látja már csak az árnyát, s egész télen szomorúság él a fa gyökerében, s egy napon

előjön a tavasz, beöltözik virágos ruhában, zöld álmok bűvös bódulatában s reszket a platánfa ernyős levele a szellő karjában, s zenél a csönd s szívemben süt a nap, s a szemed elringat s hullnak az égből a csodás fények s a szívünk egymásban szédelegnek.

103

Rózsák 5. Rózsák ajka illatoznak a deli tavaszban hajnal pirulásban selyem fűszálon szertehulló rózsa szirom szertehulló suhanások óh beterít az álmod, a szívdobbanások bennem bontakozik a tavaszi villanásod, a fejemre virágos koszorút font mielőtt a lelkem álma lapályra ront.

104

Virágok Hegyek lengő virága üzeni a széllel a mező virágának szellő szeszélyével mikor találkozunk óh drága virágom? Jó lenne még mielőtt elszáll az utolsó álmom, jó lenne Szent Györgynek napján a templomi oltáron, addig is az Isten áldjon.

Vérbeli álom Álmomban mezőket járva s láttam amint parittyakő repült a lebegő táncba, kerülte a mezőt sokfajta virágot sok szép kiveszőt sír a puszta virága kelyhe könnyezik, az elhulló pártába ringanak ide-oda szállva ringanak a némaságba, ringanak álmodozva a hétszínű szivárványba.

Tavasz 15. Örömre hull a napfény mosolya tőle a föld árnya a fénytől haldokol, s az ég fényláz lengő kötelén zöld tavasz idején himbálódzik a szellő karjában, a fény aranyszála s a virágok káprázatos vonulása az ég sugár vonzalmában.

105

A föld Amióta forog a föld a nap azóta az ős erőnek fényszórója, szép tavaszt s nyarat ád te féltett világ, a hitemben kinyílasz, csendes, gyógyító némaság, virágos fák, álmodozón néznek a zöld fa rebbenésében s a boldogság a szívben kristályt éget, mélységes lelki ünnepségben.

106

Mosoly Óh, zöld tavasz te földi isten káprázatos bájjal remegsz a szívben mint hangszer a zenében, éled a léted, harmonikus jelenléted suhan az idő szárnyán s alkonyatot sző álmán a leszálló napból s az elszálló fény letörli a mosolyt, a virágok üde mosolyáról.

Ezotér láng Emelem szemem a csillagokra és a napra s átélem, mintha én lennék a csodás fény napja, s a fény reám hat és szabadságot ad, s letiporom végleg az alantas sötétet, s a lángom fénye hat a mindenségre s átölel az égnek fénye, mert a fény forrása virágzik a bölcsességben, s boldog az, ki a fény gyermeke.

Szív írás A szeretetem az éterben kottázva beleírva a földön énekelem egyfolytában sírva s a csöndet hallgatom a bölcsesség súlya bele van mélyen írva s a hitem igazsága rávetül a hamisságra, az eszmém leleplezi nem lehet elrejteni a lelkem a szakadékot folyton építi a tűzgyújtó imája visszhangja az eget átjárja.

107

Trón A sötétségből hatalmas trón tűnik föl és rajta ül egy éji árny lefátyolozva a legfeketébb sötéttől is feketébb az alakja telítve a sötét uralom katedrálja sötét szolgával, a fénynek itt ott villanása az igaz ember tiszta mása a sötét közt emlékeztetnek a Szent János bogárra, uralja a földet a sötétség nagy mestere, felemelte őt az árny keze ki félelemben tartja az embert, ha nem követi büntetést nyer, világos az útja, ki bölcs, az tudja, hogy újra kivirágzik csillaga. 108

Kékség Az Isten szatén kék égen a szellő kötelén leng a napsugár, tavaszodik, odakünn már zöldül a határ, nyílnak az orgonák, s a rét csupa margarét, integetnek mosolygó muskátlis ablakok, s lent a Dunán a töltés oldalán vízbe hajlik lombos fűzfaág, s szívükben él a boldogság, kipattannak a húsvéti barkák, s boldogok vagyunk a vérünk alkonyán hogy megjött újra a tavasz, lám, itt lent a Dunán.

Himnusz Találkozom újra a szép tavasszal, ezernyi alakban mosolyog felém s a fájdalmam már nem enyém, kihajt bennem a tavaszi remény, s áttöri a nap a fellegeket, s fejünk fölött ékes koronaként fényével díszeleg s feltöltődnek áhítattal a szív-medrek, mert a tavasz istennő beléje virágot sző és suhannak bennem zöld fa lombok s a földnek, embernek zengnek a légben a világ kerekségben áhított égi himnuszok.

Varázs 4. Mindig hírül hozzák a madarak a tavaszt, s világgá kürtölik a boldogságukat s áldást hoznak a földre a napsugarak, s a virágok a szellőben boldogan billegve járnak benne él a tavaszban az égi mágikus varázslat.

Fák A tavasz dallama szívemben áthat, dalolnak dalt hegyek, tájak, az orgona virágnak s dalt zümmögnek erdők, bokrok, fák, az emberekben is nagy a boldogság, így ünnepeljük a tavaszi fesztivált.

109

Hársfavirág Az útszélen kinyílott a hársfa virág, s az illata messzi elrepül, megtelik újra vele az űr s a szellő álmát boldogan ringatják, s a fénysebességben szívem zöld álmát édes, küldöm tehozzád.

Tavaszi ének A gesztenyefák éneklik a viráguk tavaszi dalát, s a dús ligetben a föld és ég éneklik az ős virágnak énekét, s bódító illattal dalt suttognak a ligetben a szép virágos gesztenyék. 110

Gondolat Megforgatom újra s újra a gondolatom s az áhítat szívemben él, s megduzzad, s a csend bennem lát, s nyílnak a szívben virágos almafák, s fény szőnyegek, beszövik zölddel az egész földet.

A hold Amikor tavaszodott, a rózsabokrok közé belehullt a hold, s álmodoztak a virágzó fasorok, s a hold fényes arca arcomra szállt, s arcom megsimogatta, s a fényében elmúlt képek gyülekeztek boldog színekben bennem, s a tavaszt ünneplem szívemben, s a holdvilág képében a tavasz örömét az éjbe elrejtem.

Virágcsokrok A vágyam otthon van a világ képében újra tavasz van, a tenger kék színe is bennem virágot nyílik, s az ég kékje bennem álmodozik s a tengeremben kivirágzik a nap és a hullámok a szívemben csobbannak, s a lelkemben viszek haza délről napbarnított virágcsokrokat.

111

Mandulafenyő Mandulafenyő virág csodás illata átcsapott a tengerpartra a kora tavaszban, februárban s össze vegyült a néma csenddel az illat álma és sodorta a szél a tenger habjában februárban… s az égen bárányfelhők szépen koszorúztak s a harmónia a szívem átitatta, és sétára indult a korai tavaszban.

112

A nap Bennem dúdol a tavasz áramlása, mint meleg ajkak boldog suttogása, színes virágárnyak csillognak a fénylő napban, s nincs vége a zöldnek, minden szín most körülötted a földön színáradásban, s most szín nélkül megvakulnak az alvásban, a színek ébredése, ha nem lenne fényben, mert a föld tavasza napra vágyva s a fény sugara lesz a reggeli imája.

Cseresznyevirág Kinyílott a cseresznyevirág, s a nap tüzében boldogan égnek az utcasarkon édes illata újra reám hull s a virágok mámoros illata bennem árad csillapíthatatlanul.

A fény Tavaszban a színek ünnepelnek, a rózsabokrok álmai a fényre fölébrednek, s a szeszélyes táncát járják a szélnek s a földben a magvak kikelnek s virágzanak az életet élik, hisz minden fénylik, s vágyaik áramán az alkony lassan leszáll.

Tavasz 16. A szerelemnek tavasz az álma az energiája a nagy forrása, a tavasz elhozza belénk a fényt, s meghódítja szívünk mélyét, s feltölti érzelemmel a színek szárnya s boldog lesz az embernek lelke, zöld csodás föld tavaszában.

113

Aranyeső Itt a tavasz újra ring domboldalon az aranyeső kinyílt mind, berobbant a tavasz szerelme ráborult az égnek szeretete, a nap már meggyilkolta a hideg árnyakat, s a természetnek szépséges arcán nincs helye a csúnya ráncnak, tavasz tőled én had halljam, hogy mézízű a dallam, s a tavasz zenéje száll bennünk egy ideig boldogan.

114

Gyűrű Tükör kapu a napsugár fénygyűrűje a földre száll s tavaszkor a tó vizében nézi magát a déli lombos üde fényben, s rohan le a messzeségben meglocsolni virágokat az üde réten.

Kikelet Jöjj tavasz, téged keres a szorgalmas méh virágon a nektárt bódulattal keresi, szilaj hang is súgja bennem a hitetlen reményem elhagyott rég, nékem is hiányzik a virágos rét, élni a tavasz kikelet fényét, a varázst eltemettem bennem, sokszor de újra s újra föléled a sírjából.

Mámor Zöld pázsit rét sokszínű virág leng rajta szerte szét, ringó szél játéka kavarog gondolatomban, sétálok a réten s a gondolatom elszáll a semmiségben, valakit nem láttam már rég, szívemnek mennyire hiányzik még, s bennem csendül a tavasznak szerelmes szava s a szív álmodja, hogy a vágyak bujdosó érzelmét álmok mámora szerelme mezején bennünk újra kipattintja. 115

Méltóság A méltóság fényében a föld átölel tavaszkor engem, magához köt szép színeivel bámulatos az ő uralma szívemben rezgéses a dallama s a szívem szeretettel tisztítja, s fürdök az ő kegyes szeretetében, s az életem a tavasz szárnyától fellendülésben.

116

Mágnes A kékre festett égen bolyong a szemem, s a látomásom ott ül a szivárványon, s a gyógyító csend reám száll, s boldogan repdes a szempillám s a tavasz zöld aranyos szárnya reá száll a színes rengeteg rózsára, és bennem süt a nap és lovagom, érezd mint feléd száll az indián nyár, s a tarka fénymezőn lelkünket rég összeszőtte a szitakötő, s a fentiek tudják a kapcsunk nem más mint mágneses mező.

Vágy A könnyű lepke álma s a csillagok suhanó árnya őrzi, tudja, hogy a tavasz eljön újra, a földből a sarjadó rügy is ezt dalolja egyfolytában, a föld tavasz nélkül sötét gyászruhában nagy a magánya, sikít a fény a tavasz idején benne égnek reszkető földrengések ég a vágy a fény után a tavasz szemében a végtelen szeretetében.

Álom A fagyökerek álma a víz fakadása kívánja a zöldszínű ruhája, s az álomban ringó kristály-álma ó ősi forrás fakadás a hajdani ragyogás a kék ég az ágya, a földdel együtt a fényt kívánja lélekvesztő a föld virágtalan sötét álma.

117

Tündér Tavaszkor elszáll a dér, s a zöld erdőszélen megjelent három tündér, a hajamba gyöngyfonatot raknak, szemük fényében látom magamat, kristály tavat gyöngyvirágokat s meséből látom még a hét törpét ide suhan árnyuk, elhozzák nékem a tavasz fényét.

118

Tavaszi fény Mily csodás erény a tavaszi fény, kibontja álmát a csodás nap, s csodálja a csillag a fehér kis fény mily szerény üstökösként repülni ő is szegény elfutna az égről a kis csillag is egy zöld kaland után olykor a hold villan a homlokán, csak néz árván az Úrnak fogja talán?

Mámor Jött az észrevétlen tavaszi zápor, s az érzelem hulláma szállt mint egy illatos orgonacsokor s a tavaszban a gyönyörűség mámoros rohama a vágynak zuhataga rá volt írva a kettőnk arcára.

Szirom Tavasz van a világon körbe fehér virágok szirmai hullnak a földre, s köztük szép gyengéden lépek, nehogy elvérezzenek, az időm rohan, halkan múlik mint a fehér virág szirma a rövid idő szárnyán mind lehullik.

119

Ezer virág A tavasz újra elhozta a fecskéket s az elfelejtett harsány színeket, ezrével a virágok súgták a nevüket s a virágok közt jártam keltem, s a vázába selyemvirágot tettem az élőt le nem tépem, rövid életében előbb a kezem tördelem, s oly szép a tavaszban a széles nagyvilág, este ha leszáll a nap az ég pereméről visszapillant, mily szép is a csodás látványa, miként a zöldellő teremtőnk világa tele van hintve sokszínű virággal a lemenő nap sugara róluk álmodik a csarnokában álmában. 120

Húsvét Odakünn nyílnak a húsvéti barkák, az emberek arcára ráült a virágzó világ, s a színes virágok bennünk ölelkeznek, s arcunkra, szemünkre szerelmet vésnek, ablakom alatt kinyílt a rózsaág, szívemben éreztem tekintetét, s illatát.

Varázs 5. A tavasz különös álom-varázsa merengő virágos nászban s meghív engem a természet a vágyban szabadtéri előadásra a pogány Istenek mindenfelé az alkotásban virágot raknak ezer színű földre körülöttem fejem fölött, lábam alatt virágos bokrok s faágak ünneplik illatukkal az isteni szép tavaszt.

Illat Deli bokor áll a kertben, csokrosan dal-szerelem lakozik benne titkosan, óh mily szép is a nyájas tavasz, ajkadra rózsát hint s kertemben virít újra a rózsaszínű dupla jácint, az éterben leng az illata, a lélekben ábrándos a szerelem csillaga.

121

Tavasz 17. Új díszben áll a kerti flóra mosolyával a tavasz új életre varázsolta szerelmével zölden öleli a ligetet virágok lepik el a rózsás tavasz álma a sötét telet váltja fel, a tavaszban eltűnik a sötét árny s a lombos fán énekel a kakukk madár, s erdőn mezőn hegy tetején ezerfajta virág vár.

122

Takaró Tavaszkor a szép földön virágból van s zöld fűből szőve a takaró lépek jobbra, lépek balra, a természetnek szépségének szem a rabja e gyönyörű földi pompa az embert ébren álmodtatja a rövid élete során az anyaföld hátán.

Bolygó Tavaszkor a szívemben a zöld rügy benne ha kihajt jele az a boldogságnak, s vigyázok rá, nem engedem el a zsákmányomat nem engedem, hogy a szívben elmúljanak a tavaszi álmok, álomban szebbnek látom a világot, az élet is egy álom, s gyorsan elmúlik a bolygó-világon.

A jövő Most, hogy jő a tavasz élni kezdtem újra a tavasz a fülembe egyre súgja: szíved kinyílik az érzelem beöltözik majd harsány színekben, sietned kell még mielőtt elmúlok, lehullanak gyorsan rólam a virágszirmok, s a virág őre azt súgja fülemben, ha nem sietsz, várhatsz, míg eljövök újra, jövőre.

123

Aranyeső Kertemben kinyílt az első hóvirág, hamarosan követik a szerény lila ibolyák, nem tudom, hogy gondolatban merre is járok, de legszívesebben a kertemben szednék az ágról cseresznyevirágot, aranyesőben, hogy szívemre rátegyem a tavasz szerelmét, siettetném kétségtelen.

124

Fűzek Szomorú akácok szív vegyületem emlékeztet reátok én is sokszor szomorú vagyok, de a tavasz szépsége boldogságban ringat engem, kedvesem mosolya is villan a szememben, s ringat hintázva a zöldülő tavaszban, s fénylik újra a kék ég a szélben táncol a virágos rét, s a szomorú fűznek örömében újra kicsordul könnye.

Ringatás A tavasz titkában rózsák álmában almafák üde virágában lelkük elbújik szép reményű álmodozásban, mert benne eljön egy érintés zöld áldásos virágos kéz, s az élet ős forrása fénnyel simogatja szellő dallamával altatja s az ős bölcsőjét szívében boldogan ringatja.

Az ember Tavasz, ó téged áldalak reggel újra eljön a hatalmas nap, megújulva, telve dalokkal, zenével, táncokkal, visszajön újra ég és föld örvend eljön megáldani a szépséges földet, s megáldani létében az embert.

125

Gyökerek Tavaszkor, mikor a földben lassan surrannak az éledező gyökerek, te is szívemben jársz, érzem lépteidet, s láttam szemeidet s láttam magam a mély tükrében s az időnek bennem mintha szárnya nőtt volna, ott időztél hosszan a gondolatomban, s érzelgő levelet írt neked szívemben a falevélre a virágos fák lombja…

126

Álom Gyakran álmodom a szép hazámról dombos tájról és síkságról a napraforgó virágot kévében vállamon viszem a nyárban, életben tart engem az ő boldog mosolygása, s bizakodást hajtanak szívemben fák és a tavaszból jött madarak a sötétségből mily szép is a felmerülő pillanat.

Délibáb A tavasz, ha a szárnyát kitárja, kacagás s öröm szökken a világra, boldog dallamot lehel a virágos tájra, felhőtlen ég az ő tiszta álmodása, s szép, bámulatos tud lenni a világ, bennünk rezeg föld, ég, s a szép délibáb.

Ünnep A tavasz ha kivirul a fénysugárban villog a zöld ruhája, a világot szépséggel ujjára csavarja a természet titkait sorra megmutatja s minden bennünk világgá világosodik, s tudjuk, hogy a holtak magukba zárják az alvó gyökereket s új rügyeket hoznak s bontják a levelet, hogy virágozzanak a földnek s égnek és együtt ünnepeljenek. 127

Epedés Ha a szív eped, felfokozott rezgéseket mér a lélek s a szeretet bennünk kivirágzik, s a Tavaszi ékes cseresznyefákon kipattant virág szívem rejtekében mosolyog reád.

Álom Hervadás ül minden földi virágon, lelkemen is névtelen marad, minden álom gyöngye lángol az ég hullámon a virágok is álmodoznak a halk szavú fákon.

128

Fehér Talpig fehérben hordom a tavasz virágos szép terhét a vállamon, szívem melegében éled az ős éden bennem van a tavaszi őserő, kezem virágból csillagot sző, csilingelnek bennem a csillagok, és a csillagvirágok, ha a természetben talpig fehérben boldogan állok.

Varázs 6. A nap sugara szórja szívünkben az öröm szikrát, zöldet ölt magára a nagyvilág, s benne a vigasz szerepét játssza bokor, lombos fa, virágok sora s beszélnek hozzám ringatnak a szeretet sugarán, s a gondolat világ élővé varázsolja át az anyag világát.

Rózsák 5. Óh a szép tavaszban a nap leborul előttem s a virágos ág balzsamozza szívem, s a rózsaág ábrándok közt vegyülő némaság, mely simogatja a lelkem hangját.

129

Tartalom Tavasz tánca Madárdal 1. Szárnyas lovam Ének Csillogás A fa álma Öröm Fülemüle Anyám Vénusz csillag Akácok Tavasz érkezése Tenger Eső 1. Csúcs Az idő tavaszol Nagy ég Napimádó Tavasz 1. Éjjel Könny Párlat Lélek Akácok Vágy Április Cseresznyevirág Mesél a tavasz A völgy Tavaszi álom

3 3 4 4 4 5 5 6 6 7 7 8 8 9 9 10 10 11 11 12 12 13 13 14 14 15 15 16 16 17

Eső 2. Álmok Boldogság Természet Májusi csokor Tavaszi virulás Délibáb Tavasz 2. Varázs 1. Tavaszi zene Tavaszi álom Rózsák 1. Sugár Igazi mag Hárs Tavasz 3. Parancs Virág 1. Öröm Fűtenger Fény Hóvirág Táj Mosoly Tavasz 4. Forrás Virág 2. Pünkösd Mező Színek

17 18 18 19 19 20 20 20 21 21 22 22 23 23 23 24 24 24 24 25 25 26 26 27 27 27 28 28 28 29 131

Jázmin Idill Áprilisi tréfa Tavasz 5. Fájdalom Harmat Föld öle Idill Álmodok A Hold Illatos tavasz Színek Szárnyak Szellő Kép Tavasz 6. Szélvész Nyírfa Eperfa Tavasz zenéje Fenyők Cirógatás Erdőben Az idő futama Napfény Tenger A föld Időtlenség Az idő Virág 3. Színek Az idő

132

29 30 30 31 31 32 32 33 33 34 34 35 35 36 36 37 37 38 38 38 39 39 40 40 41 41 42 42 43 43 44 44

Babér Tündér Dicső Kegyelem Rózsák 2. Kertben A nap Virágok 4. A völgy Zöld fű Fenyők A föld Május 1. Tenger Szellő Fény Tenger Orchideák Tavasz 7. A világ A hold Dallam Szőnyeg Álom Füst Gyöngyvirág Kétely A szél Este Harmat Tavasz a holdon Remény

45 45 46 46 47 47 48 48 49 49 50 50 51 51 52 52 52 53 53 54 54 55 55 56 57 57 58 58 59 59 60 60

Áldott Tavasz 8. Öröm Álom 1. Álom 2. Bölcső Nagy ég Világ Tavasz 9. Hajtás Szívek Álom 3. Istenem Isten Afrika Öröm Mosoly Küszöb Mező Szirom Hazám A szív A fa Május 2. Mosoly Madárdal 2. Pálma Virág 4. Varázs 2. Tavaszkor Bokor Dajka

61 61 62 62 63 63 64 64 64 65 65 66 66 67 67 68 68 68 69 69 69 70 70 70 71 71 71 72 72 72 73 73

Pünkösdi rózsa Dobogás Rózsák 3. Tavasz 10. Virág 5. Rét Tavasz 11. Szél Remény Szellő Május 3. Táj Őrség Éden Dísz Zivatar A szív A föld Gondolat Gyönyör Szent A tavasz 12. Aranyszál A föld násza Csillagok Kertek Misztika Szemed Varázs 3. A fa Vártalak Titkok

73 74 74 74 74 75 75 75 76 76 77 77 77 78 78 79 79 80 80 81 81 82 82 83 83 83 84 84 84 85 85 86

133

A nap Kincs Rét Csillag Nézem Révedés A nap Tavak Ringás Világ Zöld Láz Rügyek Szőnyeg A föld Világ Margaréta Öröm Rózsa 4. Gyermek Estefele Szirmok A nap Csend Pálmák Emlék Csend Völgy Lélek Vér Eső 3. Álom 134

86 86 87 87 88 88 88 88 89 89 89 90 90 91 91 91 92 92 93 93 94 94 95 95 95 96 96 97 97 97 98 98

A Nap Szél Horizont Tavasz 13. Ragyogás Ringatás Tavasz 14. Lepke álom Rejtély Szédelgés Rózsák 5. Virágok Vérbeli álom Tavasz 15. A föld Mosoly Ezotér láng Szív írás Trón Kékség Himnusz Varázs 4. Fák Hársfavirág Tavaszi ének Gondolat A hold Virágcsokrok Mandulafenyő A nap Cseresznyevirág A fény

98 99 99 100 100 101 101 102 102 103 104 104 105 105 106 106 107 107 108 108 109 109 109 110 110 110 111 111 112 112 113 113

Tavasz 16. Aranyeső Gyűrű Kikelet Mámor Méltóság Mágnes Vágy Álom Tündér Tavaszi fény Mámor Szirom Ezer virág Húsvét Varázs 5. Illat Tavasz 17.

113 114 114 115 115 116 116 117 117 118 118 119 119 120 120 121 121 122

Takaró Bolygó A jövő Aranyeső Fűzek Ringatás Az ember Gyökerek Álom Délibáb Ünnep Epedés Álom Fehér Varázs 6. Rózsák 5. Tartalom

122 123 123 124 124 125 125 126 126 127 127 128 128 128 129 129 131

135

136