KENÉZ HEKA ETELKA költô

KENÉZ HEKA ETELKA költô

Ének az éghez

KENÉZ HEKA ETELKA költô

Ének az éghez

Felelôs kiadó: Kenéz Heka Etelka Nyomdai munkák: „Norma” Nyomdász Kft. Hódmezôvásárhely ISBN: 978-963-88480-8-6

Ének az éghez

Ima az éghez

Óh a rendnek Uram te vagy az égi atyja A Földön sok embernek nagy a hatalma. Az élet a világon szomorú szimfónia Óh Atyám, nékem sugalmaid csodaszerek Én is csillag vagyok Ezt súgják a falevelek. Óh Te nagy természet, bennem lélegzik Istenem az üzeneted! Bennem hevül magas rezgésed! Nem tudom, hogy a titkaid között ki vagyok, álmodok egy szép, nagyszerû álmot. Álmodom talán a vágyott boldogságot. Atyám legyél mindenkitôl féltett, s áldott. Látogasd meg egyszer a világot! Néped egyfolytában keresi a nyomod.

Mindent áthat Istenem a fény! mely egy a mindennel egy a mindenséggel áradj hozzám, a lélekhez kötô járatokon a vérben felhevít a gondolat Atyám lépkedek a suhanó nap alatt! Áldozom Istennek áldozom keletnek Koszorút fonok gondolatomból hajába a Nap istennek! S boldogan hömpölygök a nap fényében s véremet ringatja a lég csendes zenéje eggyé válok a természettel a mindenség lelkével s feltárulkozik benne a tudat felnövése, Fény a tudás birodalma gondolataim hajtja a fény magja, ez a bölcs tudat jussa.

3

Jézus az úr bajnoka Óh, drága Jézusunk, légy az égtôl, Földtôl áldott Váltsd meg a szeretetettel a világot! Tudásodban a fényt, a becsületet hordod. A sötétbôl a te világodba szökni próbálok. Óh Atyám fia, te szeretetre nevelô, fénybeszélô Benned szent Jézusunk árad, Isten oltalma fényesen jön elô a titkok igaz dala. Óh a te törvényed bennem ring fény terjedelme a Földön kering. Óh, hódítsd meg a Földet Urunk, Jézusunk. Óh hódítsd meg az embert! Igazság nélkül élni nem tudunk! Töröld el a rosszat, a sötét lelket! Hozd el a földi, az égi vallás kegyeletet! Óh jöjj, segíts rajtunk, tegyél csodát. A tenger vizén menj újra gyalog át! Sirályok is a nevedrôl énekelnek égi ódát. Legyen itt a Földön béke,úgy mint a magasztos Úrnál odaát! Vágyad áradásával vezesd a Földön a fényt, a békét! Óh Jézus urunk a Földön réges rég boldogtalanok az emberi ajkak, elôre ballag, s hallgat. Zúg a szél is veszetten balladákat. Emeld fel hozzád a lelküket óh drága Jézusunk, ne nézd tovább a keservünk! Óh jöjj vissza egy szóra, legyél a világnak uralkodója. 4

Titkok

Szép kelet

Lelkem ôserejét összefonták égi erôágak Óh, ostromló lázas titkok álarcban tart hódító síkod gyönyöröd, véremben Táncol az érben fergetegem Óh, égi lázas hit lelkemben fényt hint Ha nem figyelek reád Tüzes égi labirint Lelkemben kialszik a szerelmetes Teremtó hit! Óh fényáradat, áradj csak összeölelkeznek majd bennünk a fényszálak s levetítik belôlünk a szeretetet a Napnak s a fényt visszaküldi pillanat alatt s a fejembôl visszaárad, s uram atyám fele nálam Így leszünk mi nálam – s fele nálad egyek ketten az égi világnak.

Óh, szép kelet, miként a Nap jön föl. Emlékeim láncolatot tör, s látom a múltat, a feljövô keleti napot, miként vonul pogányaként nyugatnak. Lópatáira a fény dalos szikrát vetett, s az idô lézersugarát a világba zárta Keletnek, ahol a bölcsek születnek, s mégis megtör a fény Kelet és Nyugat között, különváló hatósávjában. Óh Kelet, te drága szerény, te fehér tiszta csönd, te égre vetülô erény. Óh, itt zenél a fény A tönkre nem törött. Nyugat kiírt a lelkébôl minden égi szépet, reményt. Ô csak tör vakon s gyötör. Olyan a földrész ha nézek szerte szét, akár az ember, egymásnak ellenség. Az ember szelleme kiközösíti az anyaföld határának szellemét. 5

Varázs

Este

Óh lelkem hald a szót mely meg-megtölt élettel Halljad a hangot a csillogót mely elûzi az éjszakát léptével Hatalom, a bölcsesség mely hittel elôtör a sok titok benned lát s legyôzi majd a halált! S hallod majd a gyönyörökbe fûzött Izis Oziris áriáját s a tiszta lelke az éjben a kék selyem ég tetején repülnek csendben s a fényük boldogan tündököl elôtted a villámmag fénylô tüze fénylik a mi lelkünkben kivetíti reánk a titkok arculatát! Fölismeri az ég lélek atommagját.

Eltûnnek a napsugarak a természet erejei lassan csillapodnak, s lassan elülnek a madarak. A világosság szellemébe minden napnak estejére véget ér a küldetése. A Föld pihen a sötétségben az idô rabsága kötelékében, Ember legyen békés az álmod – majd elnyered a bölcsességhez a kulcsot. Az élet legnagyobb fénye a lélek hatalom szerzése. Hidd el ember, a bölcsesség kötetlen ô tárulkozó, birtoklod vele az ismeretlent. Eggyé válsz majd a fénnyel, lelked nem találkozik már a sötéttel, a titkok mélyére ember, merülj mélyen el, a végtelen tudás óceánja benned lakozik ember! Keresd, ébreszd fel, vele egy leszel.

6

Mágnes vonzalom Vágy a szívben váj, a visszhangja suhanása varázs vonzásával a szívben leszáll. Óh aranykor, te szereteted utánad áhítoznak az emberek. Még sok milliárd nép kesereg az idô is elfáradt üzeni, az isteneknek! Óh természet úrnôje állj a ragyogó Nap elé aranyesôben szentelôdj a hatalmas úrnak küszöbén Termékenység tiszta álma hulljon a földre, suhanó égi aranyos szárnya fényesedjen az emberek gondolata. Az égi istenek az emberekre rég álmodott aranyport hintsenek, hogy boldogok legyenek a földi emberek, az égi lelkek.

Megközelíthetetlen távolság visszatérte Gondolataim óh hangtalan más világrészt keres A megközelíthetetlen távolság értelemnek is járhatatlan Óh mélységes szentély ajtaja tárulj fel! Ôsz hajamra a Nap ha felkel aranyhomokot leheljen. Óh isteni áldott hajnali aranyszínû Nap súlyos vasszínû évek az idô szárnyán elsuhantak fénylô szent sugarak szentelôdjetek az aranykornak a természetben röpköd az ô lelke érzi mily áhított az ô szerelmetes visszatérte, most már az elérhetô

7

Csillag parázs

Fény

Óh, üzenem veletek csillag parazsak az égnek tisztán feláldozom magamat. Tüzet a lelkemben naponta gyújtok. Gondolatim parazsa átjárja a szívem. Szeretetnek trónfosztása sose érjen. Óh, szent kábulat! Az ég tükrénél áldozom az Úrnak. Áramlásom te is látod Uram benned érzem a kiterjedô napvilágot. Mily gyönyörû e fennkölt fény! Nálad érzem magam én. Az ég tetején mennyei dallam áraszt el halkan, áraszt el zsongva, mint valami ôsi monda!

Óh, jöjj fényes világosság, megvetem a sötétnek örök zavargását. Bölcs szava, ember észlelj! Lélek békéje lépj fel! csapjon ki lángod, a sötétet ûzd el! Ó lélek, te vagy az észen túli eszmélet. Te gyújtod néki a tüzet Pattanj elô, mint a nyúl, s a tudat tisztán megnyilvánul. A forgatagba már én sosem hullok Kínt sem érzek. Vágytól égve az égnek élek.

8

Bölcsek szava Bölcsek rejtélye az univerzum Óh ember, halld az rejtélyt sugalló kikristályosodott el nem évülô szeretet isten családfája... nagy bölcsek szavát Óh, nagy bölcsek árnya Gondolatuk gyökere tüskébôl is kihajt a bölcs tudása más síkokba belelôve, beleszôve mert a tudás más síkon éled. Haladtak az ég fele elôre A hajnalcsillagba réved, Atlantiszi Tóth istenség s a hajnali nap fényének Az elsôknek jeles eleje gyermekeként éltek. Heraklész Herkules Ti bölcsek, tudástok a Föld hôs bölcse az emberekhez Az égben látó Buddha a Földre vetül, téved, Konfucius Kína hogy valaki meghallja bölcsek ura, az igaz bölcsességet, ki az útjukat foglalta. mely szabaddá teszi Zaratusztra ékes követôje az emberiséget Medek kolostora uralni az idôt és a titkát. Káldeusok csillagjósa Ismerd meg szíved Nimód három bölcs és a lélek lángját név egy személyben majd befogad egy szebb világ! Orion a csillagköre, A világ legnagyobb Bölcsek szava, csillagok jósa Itt maradt az örök echója. ô a Gilgames, eposza a csillagvadász Nimród világ urban Bölcs szellemek égi kolostorok urainak földi találkozója a csillagok körébôl inkarnálódott szellemtörzsnek Földre kiterjedô titkot hordozó családfája 9

Istenem

Mágia köre

Reggel ha felébredek reám borul a harmat könnye Feljön a csodás Nap az ôs szellem aranykoronája áradása fon körbe. Hûséges biztonsága szeretetét reám bocsájtja. Bennünk a fény magját lángjából szétszórja. Az ôs szellem szeretet megnyugvása a szent tûznek alapjában óh érzem heve kiapadhatatlan. Óh, mily szép is a napkelte suttogása Dalra fakasztja az embert a fénylô Napnak szárnya. Boldog leszek tôle én mily szép is a reggeli csend Földre az Atya nagy úr! mindenkinek fényével üzen. Óh semmi nesz, halkan zenél a kék-fehér ég, selyem szatén a fénykötélen lengek én s ott érzem magam Isten tenyerén.

Fekete mágia köre Téged gyász vesz körbe az égrôl letörölnéd rég a csillagokat a lángtalan nehéz földbe. Titeket kábít a fény sokszor Te hamis prédikátor a fénytôl elvon a sötét kor Nincs az Úr elôtt biztonságot Halál fekete a te áradásod. Sötét lázadban, te is tudod az erényt eldobod! Sejtelmekhez vonzódó múlt idôkben átélt agyrém Te agy az agyban gyúrt fehérnek Törvénytelen fekete mása Te szellemednek óh a fény, az igazság korláta! Visszafordulni nem lehet? Nem tudod elérni az eget. Te törvényed az aljba süllyedt Ha bántod az árva védtelent abban leled élvezeted. Alapforrásod elveszítetted óh, te beteg agyrémület.

10

Emese álma

Sodródó csillagok

Az égbôl eredt a dicsô anyánk álma. isten szelleme Turul madár alakjában. Hajnal csillag szerelmet szôtt a telihold képében, s forrás fakadt Emese anyánk méhében s ágyékából dicsôséges királyok származnak. Óh, a fennkölt érzelmet vélte Isten kitüntetésének. Fiát Álmosnak nevezte Az igében Isten szent neve. Óh! Az úr a mag ura. Óh! magyar fejedelmek imádták Istent. Minden magyar fénymagból lett szent! A magyar mágusok Táltosok, igricek, látnokok hírnevük a világot szélrózsaként bejárta Óh! Emese, magyarok anyja, Nemzetünk ivadéka földünk az Isten nevébôl lett Pannónia a bán fia = Nap fia a magyar Pannon fia, nábob.

Óh Uram sétálok a kertben sodródó csillagok közt félhomályban estefele. Áthatják szívemet a csillagok ezer egy fénye szívem közéjük taszítom az ég tengerébe. Jó lenne egy új szívvel élni fekete felhôbôl fényt bontani Tombol a villám az égen utat szabdal a csillagok szívében. Óh! Áthatja a vibráló szívem Óh! csillagfény ár, te égi virágos fesztivál!

11

Atlantisz Elsodorta Atlantiszt a titkos veszedelem világa Óh drága anyaföld, voltál te paradicsom, szépséges édenkert Utána kígyófészek lett földi szellemek halálos árnya reá szállott a szép világra Kultúrákat rombolt és ma is rombolja. Volt itt tündérország fején ékes korona! Istentôl megáldva a mai világ alapja visszavezet Atlantiszra Szíriusz fejedelmi földjére mu-um-omra, Ataiszra sumér Egyiptom, India Atya földre sok-sok szigetvilág Indián kultúrák eltûntek, elveszett a nyoma Óh, ez lett Isten alkonya Etruszk, görög, Róma,

12

mind a fekete szellemvilág áldozata. A sötétek elítélték a világot hanyatlásra Virágzik a világ újra Istenem, a sötét szellem ahogy tudja, most is borogatja. A híresség jussát a sötét árny keze könnyözönbe folytja. Régi országoknak vérkeringése szárnyra kap majd a mesés világ meséjében. Óh és hon, légy békés ravatal Bábeli nyelvzavar jön hamar mielôtt hazámból valaki elzavar országom elfogy hamar. Nem lesz helyed a hazámban ravatal! Fekete erô szûnj meg hamar! Isten is így akarja, a bölcsek nevében tûnj el veszedelem, sötét erô az életbôl tûnj el!

Az ég rejtelme

Égi katedrál

A tudatom látja a csillogó eget Látja rajt az ezüst kristály tengert, csillag városok utcáit, arany rezgô fák leveleit Óriás gyémánt barlangok sorakoznak Arany ruhában nyüzsög sok-sok angyal alak Lehet, hogy ôseim és szerelmem a csillag utcákban laknak, s lakosztályukon szín arany az ablak Megidézte az eget bennem, s nagyon jólesett nékem kirándulni a titkos ég ölében.

Az ég katedrál Nagy hatalma Egyszer talán Majd meghalja A lélek járás kórusa Az égre figyel. Elcsukló hangon Az Úrhoz énekel. Tûzgyújtó a szívnek. Hatalmas üzenet A harangzúgás A földrôl az Istennek.

Szûzi áldás A költészet olyan, mint a szûzi gyermek. Tiszta hitû békéje ô a szeretetnek! Az égben vezet az ô útja, Csillagokból szôtt az ô szent nyoma. Óh, a lélek szeretet után folyton sír Toll nélkül verset az égnek ír. Óh, naprendszer, Te vagy az egyetlen tiszta kör. Lelkem elôtted halomra dôl. Óh, te vagy a csöndbôl áradó Égi szent tükör. 13

Sötét szellemek élete Sajnálni való a te sötét lelked Isten vagy te, azt képzeled? Ha eltávozol a Földrôl Nem leszel te árva sírodon ott lesz naponta a fény tánca a te mágiád idézett játéka a sötétségtôl odalent majd reszketésed fél. Életedben sötétben éltél a föld alá besüt a fény a félelmed majd átalakítja szeretetté, majd a föld pora felel reája, te voltál a valóságban a valótlan gonosz mása, az ördög mûvei mása. Óh, uram fényessé változtasd ôt át záporozz reá szeretet eszenciát! Védjed meg tôle örökre az ember fiát évezredek óta a világnak népét teszik tönkre Legyen a tiszta népé az univerzum a világ végre legyen boldog, legyen békességben, a fekete erôk szálljanak a fényességben. Kudarcot ártó sötét zavargok ellenére.

14

Prédikátorok verse Legyen ez a prédikátorok verse! Száguldjon szét a világba szerte Hirdesse mindenhol a fényt Az égben lakozik a törvény Földi törvényben törvénytelen is lakozik. Ember a lelked titkos tava Az erkölcs kulcsa, mely az Atyához köt tisztán nincs bilincsek közt. Ne feledd a becsület ereje a fénynek derûje. Ezt hirdeti az Isten az égi bölcsek s földi bölcsek lelki óriás könyve.

Ez a prédikátor könyvének örömkönnyes verse. Az égi szellemvilág kivetülése. Ôbelôle van a halál Tanuld meg a rendet Erkölcsöt, erényt, igazságot, becsületet Óh bölcsek bölcse az ô nevükben szólok én Ha így cselekedsz eljön érted az igaz fény használd az igét igazin a szót, légy szerény, alázatos.

Az idô kulcsa Az idô kulcsa bennem éled, a tudás elôtár ami eddig révedt. Óh! Szóból lesz az élet! A szellem forrása föltárja a titkos, rejtett ôsiséget, s szívemben tüzet rak!

Úgy érzem angyalnak születtem. Lelkemnek kinôtt a szárnya. Az idô a földön pompámat megalázza A bölcs embernek szárnya, oda repül ahova Isten akarja.

15

Téli éden

Arcok a napfényben

Téli édenkert. A Hold álmában réved s táncot lejt! Erdôn, bokrok alja téged búsan magába rejt. Óh Hold, a mezôd a bûverôd. Óh, te szépséges ámor Imád téged Úr és pásztor. Óh havas ég alja, a tavaszt majd a Hold szerelmével az égre csalja. Bûvereje az Isten hatalma. Óh te drága látókör véghatára. Zord évszakok, fagyos rög között fényre várva! halhatatlan kéj erôt szül szívben, hitben a villanása.

Rezdül az idôm a Föld ölében az ôs erô méri léptem a múló idejében. Óh Istenem! Lábam az ösvényen nem sarjad, elmarad elveszítem, arcomat. Elme se moccan. A szívbôl a fény utoljára elvillan! Átszenderül az igaz tiszta lét kristályfolyamatban. Óh ha tiszta a lélek – aranyzúgású lesz a bölcsességed!

16

Irígység Büszke irigy, a rossz cselekvés, sötét szándék alattomos ne légy soha! Ilyet a sötét szellem uralja s eljön érte a halál a sötét ura. Aki fényben él az

már a Földre vissza sohase tér, mert a fényben a helye. Rendbôl születik a fény magja. A tiszta ember érzi, tudja. A sötétbôl születik a fekete mágia sûrû magja, az éj sötét halál az ura. Ilyen ember ôt szolgálja.

Atyám Isten Atyám Istenem! Az idô ragályos sötét fogaskerekén járok Fénysugarad nyújt áldást osztó boldogságot. Azt sugallja lelkemnek egy ôs bölcs hangja A nagy bölcsességek legôsibb törvény atya hangja Nézz fel az égre Te szép Isten gyermeke az emberek faja a legszebb e világon Tökéletesedjél a szívben, repülj a tiszta lélek szárnyán.

Legyek az átlagnál több, hogy elérjem a szellem szintnek magas lényét. A Föld így magához nem köt Óh magas bölcsek óh tûzben égek Tôletek útmutatást kérek Óh, így mondá a bölcs, ki egyszer Földön, egyszer égben van. Figyelj: a fénynek hangja van, mert tudd: ôs fénybôl születik a rend Az ige az ó: a fényt kibocsátó rend, maga a szó. Szóból lesz az élet. Szóból lesz a mindenség, a létezô a káosz a rendetlenséggel ami jár. 17

A titkok A teremtô lelke Tele van titkokkal Óh, a nagysága a szívben könnyeket csal Óh lélek szép álma. Te vagy az élet forrása. Az igazságot titkos égi korlát eltakarja. Bölcs ember az ki kutatja.

Bensô tükör A bölcsek bûvkörében folyton lobogok! A hú bensô tükröm nékem amit bennem hordok! Bennem szentté vált fehér mágikus gondolatok! cseppfolyós formába öntött ôsi bölcsességek Fejedelmi fénylô Isten hitnek sarjadása.

18

Feltárul bennem a csodás mûvészettel ötvözött valóság. A fenség a mûnek hôse ôs eposza, óh élô szobrot emel bennem az ôs bölcs írások, rezgô magja visszavezet engem a lelkem arany rezgô száma az Úr elôtt áldoz leborulva.

Atlantisz Sötét gondolatú szellem világ meddig uralja még a teremtô Úrnak világát! Ezredeken át Lehanyatló magas virágzó kultúrákat tett tönkre a sötét erô uralma

Áramlásuk a Föld tengelyét is kizökkentette. Atlantisz aljában oda veszett egy óriás égi? földi? kultúra Népe szétszéledt a szélrózsa irányában, menekült ahová szárnya vitte.

Bölcsek

Bölcseletek

Ti áhítatra szomjazó igazság látnokok magasztos gondolatotok áldást, kincseket ígér a fény szellemeiteknek már lesz elfogytok árnyatok nincs nektek az élet tüzes vándor erejû képlet Emlékem himnuszát Az égen titkon kíséritek Hajszálerek is követik a fényt boldogságból fakad az igazi érzékelés és megalapozott a szerény önbecsülés.

Tûzjel varázsa a világ ködében az ô fénymagja szívem szítja mágikus erôk lengjék szellemem át! Az Úr rezgô erôi magasan hatnak rá Lelkem szinte lát s nem érzi sosem a lapályt!

19

Bölcselet Nem aludtam el talán éjfél lehetett bejött a lelkemnek ajtaján hozzám a szeretet! Óh a vágyott szeretet a mélységében föléledt, s tiszta hívôvé tett! Tudatom csendje a titkoknak magas sejtelme!

Bölcs A vágyakozástól mentes embernek szerelme a néma csend, a némaság beszél, olyan mint egy égi szent!

Bölcs Szabadulj a sötéttôl keresd azt az utat ahol a fény útja jön. Tekinteted vesd a kozmoszra ki a fényt küldi, s lehozza. 20

Bölcsesség Óh Uram, hozzád szóljon fenségedben az én szavam A földi lejárt idô ôszi dallam, Legyen az élet itt már az égbôl leszállt igaz arany! Itt a Földön ne érezzem magam már többé hontalannak Ne sirassam apámat, anyámat, a magasztos teremtô atyámat.

Bölcselet A beszéd zaja elfáraszt Figyeled, hogy értsd, halld, s mégis keveset ad! Óh te gyönyörûséges melynek tiszta méhe a csendnek remény a hit végtelen szeretete! Ôk azok kik bölcsességre tanítják az ember bölcs tanait, s ha figyeled mily szépet mond a csend: fényesíti magát legyôzi a szavak igáját.

Örökös veszély

Bölcselet

A vérben lakik az erôsség s mégis érzem a bizonytalanság örökös veszélyét. Érzem a halotti csendnek végtelenségét, a lét óceán árnyékán, bizonytalan a rezgésszám. Örvénybe sodorja a gondolatot. A fény bennem elbujdosott! A zavargó nyugtalanba sok-sok társa a magánya a szívet elringatja az est imája. Figyel az Úr álarcában mintha neki is valami fájna a Földnek levele, virága reá hullik a világ hervadásra.

A Föld élte világát az igaz tisztaságban születése gyönyörû csodás szép fénykorában Pályáján fut a Nap Ó áldott napsugarak! Hordják magukban a mérges árnyakat! Ember, mit tettél a szépséges Földdel! Szívemben bánat tölt el visszaéltél az isteni fénnyel! Az ég néma boltozatát belepi a borongós homály.

Bölcs Csillagok háború zajában ne üljön el az égi szó örvényes utakat folyton járom hol van a mennyei ajtó? Szívemben az Úr boldogsága tárul az eremen keresztül a szép érzelem költészetet szül. 21

Bölcselet Lejárt a vaskorszak Követi az aranykorszak Rezgô ösztönét fölemeli a fénylô Nap benne nyíló szeretet elfeledteti az aranykor a fájó tudatában a bûnét a vaskorszaknak.

Bölcsesség Uram! Vízió képben látom az orcád. Lelkemnek üdvös láng, izzó szellemi pánt Te vagy a tûzvarázs Te vagy a vízió képben a léleknek forrászuhataga Az édeni fák ôsi lombjai még felénk intenek Föld lakói együtt lehettek Emberek és kis istenek!

22

Bölcsesség Ma éjjel elhagyott az álom Szomorú lelkem mereng a sápadt szép csillagokon. Kezem a rózsafüzéren jár, ujjam két égi gyertyaszál Ha kialszik bennem a fény Néma sikoltás leszek az ég ölén Világok omlása lesz bennem a mély rejtély.

Bölcs Az igaz ember a legbensôbb titkot igaznak véli, ôrzi, s megveti a felszínes dolgot a szív igaz tüzével, mi nem látható. Túl van a szemnek világán de az igazság nagy titka éber a mulandóságból az örök élethez ér el.

Bölcselet A Nap a kozmosz mosolya minden reggel útra kel Behinti fénnyel a csendet. Uram, a bánatban a te neved fénye drága szent béke! Élj bennem szebbnél szebben égi költészeten lebegjen a csillagos égen a bolygók figyeljék a szent szeretet erényét Óh leigázó nyugalom csak a csöndet hallgatom bennem az Úr van hatalmon ha magamat uralom.

Bölcsek Szólj hozzám Hajnalok szárnyán Istenem az égbôl! Fehér hattyúként Az angyalok körébôl mesélj hogy mi vagyok és ki a létóceánban! Csak te tudod uram, Törékeny a tudás úgy érzem bennem rejlik az ég áradás.

Bölcsesség Óh ember legyél Isten templomának lakója Keresd, hogy az ôs kötôdés útjára lépess a sötét lélek fátylát segít, hogy levesd ô napként vezet. Légy a fény edénye légy a nap ágya engedd be testedbe a lelked házába. Emeld fel tekinteted a kozmoszjárásokra Irányítsd figyelmed a Nap járására.

Bölcs Lelked hasonmása Ne essék egy fájó valóságba Hogy jogom van a törvényed tudására mielôtt még elmegyek atyám Tehozzád, elszámolásra.

23

Bölcs

Hálaadó ige

Fényed ember a nagy fény az öröm tudata ömlik beléd a testeden áthatol! A sötétség elvándorol belôled.

Uram ha elmegyek egy ismeretlen világba, mágneses erôdnek égre, Földre van mindig befolyása. Tudom én már rég Te adod a számba a bölcs igét. Óh, szép szavakat szeretnék én a lelkembe tenni had adjak versemmel, számmal néked aranyat. Néked köszönöm a sok ihletet a Nap alatt!

Az erkölcs és a karma Az életben mindig voltak halált osztó, nagy hatalmak Krisztus vére, s szelleme megindította újra az anyagban elakadt emberiséget. A reinkarnáció fontos emberi érdek. Jézus urunk kiszabadította az anyag fogságából a lelket, s az emberi szellemet. Kérdem énem tôled Ha megsértem én a saját erkölcsömet az Istennel való lelki kötôdésemet. Nem tudja feldolgozni a lelkiismeret, s ha ítélkezek önmagam felett Halálos is lehet az ítélet! 24

Bölcsesség Óh, segíts nékem okos bölcselet sóhajomtól összerezzenek. Tiszta vallásom forrása a titkos lelki gyökerek.

Ásványok háborúja A Földet befedik kiszáradt kemény rögök a földön ordít az újszülött! Ásványok háborúja Véres a föld, ô az ember romja Armagedon a jövô háborúja Az égnek mércéje az igazságod! Ember döntô kényszerben állapotod. Erény, erkölcs semmi más bizakodás, így lesz áldás, magasztos titkos élet a léleknek szenvedô szomjúhozás, s majd rájössz vakon élve Istentôl oltalmat kapsz cserébe. Nem leszel már a tér építés rabja, nem fog rajtad a rossz élet szellemi erjedt kínos harca. Csillag erôd fénypályája isteni erôben él törekvô, tiszta. Nem mindegy hogy ôrlôdik vagy ôrködik az erény sugallat! Rájössz, hogy az erkölcs oldja gondjaidat Ha szomjúhozod az Isten szeretetet, Bûvkörétôl áldást nyerek, s úgy érzem amerre járok mellettem az Úr lépked Óh Isten fia vigyen téged hozzá a te bölcsességed. 25

Égi eposz (Atya ôs igéje) Milyen szép is a kihunyó sápadt alázatos este olyan, mint a szép csend benne Nyugovóra térô istennô lenne a fák fölött, az ég alján könnyesen – remegne óh! Hozzám az utolsó fénye. Lassú álmokat szô gondolat. . . Az ég törvénye óh az alkonyat! Hogy betakarja ô a házakat, s hajlik a lélek tükre a holdsugaras éji tóra s álomba ringatja a Földet az alkony leszálló csókja. Óh halálos éjben odafenn a bolygók halkan suttognak a világ decemberében ma úgy tûnik meghal a Nap. Óh ti csúf láthatatlan kezek a fagyos éjben hordozzátok égi álmok közt az én lelkemet! Óh vízió suhanj mindig hozzám a víz tükrében a titkos éjben lássam bûvös orcám. a bölcs csillagok fagyos árnyán! 26

Ôszinteség Az ember ha Istenhez hazatér Óh, én Istenem benned a bizalom amire vágyok, ha nem sikerül segíts kibontani lelkem csíráiból útnak indultam lerombolták bizalmam hiába bíztam. Reményem csakis Istenem benned van

Titokzat Rejtelmes élet titokzatos örök létet a hitemben éreztet számolom a perceket, számolom az éveket Tanulom a bölcseleteket a titkok sokaságát fejtem, s a rejtelmeket táplálják az élethitemet!

Eposz

Cél

Mintha álmomban Istent láttam volna Álom emlékeim hûk álomhegedûk. Szólt a bûvös kürt! Nagy lázas csillagok végsô merülésük Bennem mindegyikük fénypontokat gyûjt. lelki fénypontot gyûjt a suhanására. Álomban ringok Istenem hozzád suttogok Égi az óda, égi biztatás Költeményem a szabadságot szórja Átszellemült halál, tiszta a gondolat, folyékony láva Óh Uram, átszenderül égi tisztasága a szeretetem lángja bele ég az égi kristályosodásba Halhatatlan a szabadsága nincsen a Földön hasonmása.

Kergetlek visznek a sötét fellegek! Remény érzi elôttem lebeg Óh Atyám, óhajom, hogy is szelídítsem meg mikor látom elôttem lebeg Az erô szembe kinevet Óh légy bölcs, súgja egy égi lehelet Ô majd segít neked ô lesz a hatalmas fegyvered.

Filozófia Légy bár magadhoz Ember ôszinte a lelked legyen ellenôrizve, ha beszélsz használd a szellemi gondolatodat ne azért használj szavakat, hogy elrejtsd gondolatodat! Az utcán járunk álarcot hordunk, ha megszokjuk az álarcot magunk elôtt is álarcban leszünk, megszokjuk és álarcban szenvedünk. Ha szeretünk mindenkit az álarc nem kell nekünk. 27

Bölcselet Keresem az Úr szavát mielôtt eloszlik a világ. Óh Atyám sikereket hiába kergetek nem segít más csak a szeretet! Óh kegyes szeretet ne oszolj fel kisírom a szememet! Szeretet nélkül elmúlik az akarat kialszik nélküle a tûz, a halálba ûz.

Égi jelek Az Úr szeretô sugara él bennünk senkise hallja ha lüktet a szívünk rejtelmet szô körülöttünk Töltsd fel szíved szeretettel az Úr éteri fényével a bölcsességnek tudom a szerénység az alapja Az égtôl szerzi, kapja abból összegyûl soha-soha ki nem hûl.

28

Bölcsesség Atyám, fordulok jobbra fordulok balra mehetek a világban bárhova Ringatlak atyám a gondolataimban. Lelkem bujdos a valótlan valóságban, ringat a Föld engem lágyan ringat a szél Atyám, velem vagy tudom a szívem gyökerén.

Igazság szikra

Bölcselet

Mikor lesz már vége Itt a Földön végre a rossz szellemek üzérkedô kedvtelésébe Nincs igazság szikra a lelkük gyökerében öröm eszméje fekete másikról jön a rossz sötét szellem cselekvése, belebújt az ördög jelmezébe Az ilyen szellem ébrenléte Az isteni mag sarja népe Kígyóvá vált az édenben, óh sötét erôk züllött réme árad, sarjad az enyészetben, s forr a bosszú, a gyöngyözô vérben Óh fekete szellem. Te a fényben Éhen pusztulsz a világegyetemében. Az isteni erô lángja ott lobog a lélek igazában Benned az igazság éhen halt játszod a fekete mágnes uralmat! Isten tiszta magját Árnyék ember rég bemocskoltad.

A megszületés ágya a fény élete hangján énekel Az Úr mezôin a fény uralkodik a sötétség fátylán is áthat lángnyelveivel a véges mélyén van a rés. Ott találod a végtelent Elveszetten a világtól és élénken.

Bölcs Ember tudd meg Te vagy minden dolognak vége Ennek tudása rég elveszett a sötét hatalmak.

29

Világuralom

Bölcselet hangja

Fekete szellem oltárt imádod Isten szerepét játszod! Világuralomra törsz Nincs róla tudomásod Zsákutcába jutottál, te is tudod Összekuszálódott az égi szülôvilágod. Borús, sötét az álmod. isten nélkül viaskodsz fél a romboló magányod Atyád elôtt elrejtette fényed Lejár az idôd, a fekete vas kora éget Furcsa az élet! Fellép az enyészet Viaskodik Istennel a fekete szellemképed Lejár az aranykorban a Te ôsidô óta tett ostromló kegyetlenséged.

A bölcsesség megigéz az ég tükör fénye megszentelés valódi lélek járás, s a szellem a titkai közt jár-kel, fordul nevetve minden válasz óh, Isten el van rejtve! Az ember megfejteni kényszerül a sok titkot Azért van elrejtve, hogy atyai fenséges szellemed a titkokat megfejtse sorra. Ez Isten elôtt az elsô helyen áll a mély tudás tüze Óh, a fényes áradás gyújtja lángra a tudat lélek járását. Ez a bölcsek kulcsa a titkok vezetô útja. Az égi katedrálnak rejtôzô óriás hatalma a titok segít, ez az elrejtett hit benne rejlik a szellem sugalma. Ô az elrejtett titkos ég, a szeretet sejtelmes útja. Atyai fenséges szellemed titkok mélységes magja.

30

Reggeli és esti ima Adj Uram erôt, egészséget, hittet, reményt, szeretetet, harmóniát, boldogságot, békességet! A szívemben másokhoz kedvességet! Magas rezgésszámú jó energiát Vedd le rólam a rossz gondolatok árnyát! Legyen a szívemben másokhoz jóság s vetüljön az égre a tiszta érzelmem hozzád. Ne érezzem kérlek sosem a rossz szellem világ lobogó haragját! Ne vetüljön mérgük reám azoknak kik magukban hordják! Küldj erényt, bölcsességet, erkölcsöt, tisztaságot, becsületet! Szívemnek, lelkemnek küldj Uram tisztító tüzet! Kérlek vigyázz reám, hogy a cselekedetem ne menjen át, a rossz, a korlátlan, szabálytalan határon. Ezt sugallja nékem a lelki tartományom Kérlek Atyám ebben segíts nekem, mindenáron.

31

Keleti ének Keleten hajnalban feljön a Nap s kiömlik egy perc alatt a piros fénye csorog a Földre s árad az égrôl a földre, a tengerre a Földet átjárja forró áradása s délre bejárja a világot a melegsége, s korbácsol olyakor az égi tüze, érzed a kínt Isten hangja lehet ami ég a napba Rejtelme varázsa tölti föl s minden reggel szétválasztja az eget a földtôl s eped vágyva a föld és ég köztük ég a melegség Titokzatos lét hitemben érezteti a bizonytalanság életét hôs tüze a fénylô hieroglifa.

32

Tenger Afrodité kagyló házak fényállománya gyöngy tavak bûvkörének királyleánya Atlantiszi Isztri követi a teli hold hármas árnyát vággyal öleli a Hold szíve mágikus vonzereje tapadását a szelleme lengi át árnyával hát ural követô Hold királynô hatalmát olykor a Hold varázsa éled, mindenkit éltet fénymagja szítja az árnyéka beissza Atlantiszi Istri, Hármas Hold istenség a titkok nyitója mélységbôl föléledt sejtelme szítja, fölissza reája csillagok pillantása különös varázsában s az egész élet rezdül a teliholdon áthat keresztül.

A Hold

Daliás idôk

A telihold szeme az éjben lámpa fényt szûr éjféltájban álmod száll, s bejön a lelked ajtaján Hívô érzelme föléleszt a mélységbôl s veled eggyé vál s néked álmodban prófétál, hogy a csillagok bíbor színt szônek felöltônek a Holdon a titkos szél sodorja az éji zenélô kotta hangja szent égi szimfónia! Ô az ôszi dallam hatalma. A Hold királynôk óriásra nônek színes ruhákat öltenek színpompában az Úr birtokán szüretelnek s vége lesz havonta a szép bálnak a Hold királynôk fogynak, fáznak a Hold úgy száll, mint gyászos tövismadár az ágra Engem elvisz magával a titkos világába.

Szálljatok vissza a házamba, óh, ide hetedhét országból királyi sasok hozzátok vissza ide a hitet, a becsületet, s az igazságot óh, lelkem, te vagy az én vezetô istenségem. Te vagy aki vigyáz reám aki engem megért. Te vagy a gondolat Te vagy bennem a ész Te vagy a nagy szívsebész Feltárod te a veszélyt benned az ô túlérzékeny vándorló sebét! A világban te látod – a sok kísértô összeütközést Óh, összegezzem már bennem a fény sugarát, amit Isten küld, ád! Lehet, hogy babért aratna benne homály, sosem lakna a zöld ág is benne kihajtana. Óh, bolondos eszem hát miért nem teszem – lehet, hogy megváltozna a gondolatom s az életem! Behunyom a szemem Istenem hozzám ér, a sötéttôl sem fél a halál. 33

Gondolat vándorlás Óh, sokszor a gondolatom össze van kuszálva lelkem köröz közte, mint a sas a szikla ormán midôn végre leszáll minden földi törvényt a lélek lassan megutál. Óh, vándor szívem, mint a szellô, miként a felhôk közt lebben s járok köztük a ködös ököruszályban s hallgatom a lelkem tája mit sugall néki. Az úr a rezdülô központjában Óh fellegek tûnjetek el az ég kékjérôl hanyatt-homlok ne sötétedj fenn. Óh csillagok fénye az éjben virágozzanak. Óh Nap mily különös, furcsa elzár elôlem egy nap Az Isten teremtô kulcsa a szívek elpusztulnak a föld alatt magányukban. De a lélek dallama száll az égen, s a hazatértét üdvözli a fényes égen a Nap csókja. 34

Illat Ha ki nem mondom nevét illata bennem míg élek megmarad a szó kincs, hevesebb mint a gondolat! Isten is hallgat, a bölcs mereng az ôs fa alatt Hangja halk marad Óh, a bölcs figyel szavára a hallgatás a nagy titkok kapuja Ajtóját nyitja a bölcs legkisebb kulcsa.

Tûzjel Óh Istenem Tûzjelként jelensz meg bennem. A csillagokból érkezel a varázsod a Napból éltet! A fénymag szítja bennem a létet A te bûvköröd Atyám a szívemben ég és Föld szeretet küszöbe lett.

Szív ünnepe Óh, Istenem, mily jó lenne bennem a háborgást egyszer megnyugtatni. Legyen a szív ünnepe Uram hozzád hûnek maradni Egyszer még jó lenne megélni, hogy a fényem ragyogjon a tiszta égi boldogságtól, szellememnek ôszinteség lenne az áthatottságtól. A szakadék ne legyen Atyám az életben a napi kopott társaságom. Igazságról beszélek én tenéked, igazságra vágyom a tiszta szeretet, a lélek meleg óhaja. Óh, égi ôszinteség, harmónia hol lelem a társaságod? Csakis az ég karja ki a szeretetet szívem hozzám csatolja a kék remény, az ég tengerén, a virágos fény bennem magamnak igazságot.

Uram A Föld élte világát Teremtésekor Uram a nagy tisztaságban s születése dicsôséges fénykorában! A lelkem naponta Atyám tisztító tüzet a szívbe rak s a virágos fák alatt hozzád Atyám elszalad Lehetek bárhol ha veled vagyok szívem nagyon gazdag s a gondolatom építi Uram állandóan a hidat, s a gonosz szellem a mély szakadék bennünket mégis az úton elválaszthat Kérlek fogd meg a kezemet a Nap szárnyai az utamon pihennek.

35

Tudás Óh tudás mi is voltál te, semmi más titkos fakadás! Elrejtett mélységben ülsz! Ha nem keresünk teljesen lezuhansz s elmerülsz! Óh, a titok hatalomhoz vezet sötét síkja neheze járó, merülô ösvények! Óh ember A szabad utat keresem, hogy a Napba emelkedjek! Szellem vagy te, szellem Bénító erô réteg A test a ruhád, a lélek a minden, Nem kellesz te a jövônek! haladj át a sötétben Elmerülsz a múltba s villanjon meg bölcsességed Nem tartod az én a fényben. lelkemet egyensúlyban. Óh, alacsonyan élô csillagok ti sosem látjátok a Napot. Talán a Nap méhének érzitek a túlsó parti bölcs tüzét, hogy érezzétek az égi sötét árnyon az élet parázs melegét, s hogy érezzétek az ég Föld Isten kozmisztikát, hogy tudjátok mindenség válaszát, miként hanyatlanak a rezgés energiák. 36

Székhely Magyarország székhelye a földi bolygó szíve, útnak ered a Föld összes szelleme. Magyarországon van a Föld istene. Szíve, csakrája a világ összes embere, faja, fája, virága, bokra Innen kapja az élethez a szellem tudata áramlata, amely tartja. A lélek, a fény, a csillagkapu emelkedik a végtelenségbôl belénk! Világít a varázs, a Föld Isten arcán figyel. Gyógyítsuk meg! Ereje gyenge, sápadt, halvány Szép Magyarország, jöhet harc, tûz, vulkán sorra nem leszel sohasem csonka. Innen indul ki a szellemi erô a Pilisi hegység óriás szív végtelen, hatalmas tornya Ô látja el szellemmel a világot. Nem lehet elpusztítani sohasem Magyarországot, amíg a világ él, legyen áldott.

Az elhagyott nép Óh szegény nép! Mily nehéz is a Föld hátán a lét. Valakik elvitték korán a gyermeknek szép üde álmát, kétségbe esett galamb sírásán él a Földön a nép. Óh mily jó lenne az életben érezni még a bölcs béke szirmán a szellô fuvalmának titkos, szûzi édességét.

37

Tudás

Istenem

Óh, tudás mi is voltál te, semmi más titok fakadás! Elrejtett mélységben ülsz! Ha nem keresünk teljesen lezuhansz s elmerülsz! Óh, a titok hatalomhoz vezet sötét síkon nehezen járó, merülô ösvények! A szabad utat keresem, hogy a Napba emelkedjek! Bénító erô réteg Nem kellesz te a jövônek! Elmerülsz a múltba Nem tartod az én lelkemet egyensúlyban. Óh, alacsonyan élô csillagok ti sosem látjátok a Napot Talán a Nap méhének érzitek a túlsó parti bölcs tüzét, hogy érezzétek az égi sötét árnyon az élet parázs melegét, s hogy érezzétek az ég Föld Isten kozmosz titkát, hogy tudjátok mindenség válaszát, miként hanyatlanak a rezgés

Óh, Istenem Te lelki doktorom Rohangálok a szép világban, mint vajúdó asszony! Felettem átölel az Úr, míg panaszom átölel naponta hûn! A föld simogatja talpam Rejtelmet szô gondolatom, s ajkam Talán szívemnek ellensége vagyok szívem hangosan dobog Ünnepelnek körülöttem Istenem, sokan szinte kárhozottan. A verseim szállnak a légben, ôrült sok parázzsal megtelik tôlük a lég minden pillanatban.

38

Nem látok

Hold

Óh Istenem Nézek és nem látok Ne zárd el elôlem kérlek a világosságot! Lelkem bûvös csendet szül, szellemem Uram, hozzád menekül! Egyre lejjebb s lejjebb kúszik a bûvös Hold. Árnyától a Göncölszekér sötét dolmányt hord. Titkos lángerô óh, hangod hallom miként hozzám szól! Óh, Istenem fordul a Föld az ég besötétedett s érzem nálam maradt a fényed! Óh, sötétben meggyújtod Uram te a világot Akit te szeretsz tudom, az áldott! Behunyom szemem s veled utazom Istenem az égi szekéren s újra átélem a születésem a folyton újuló erényben.

Ember, kövesd a titkos Holdat Leveteti rólad a lézersugara hidd el, leveteti rólad a rosszat. Ô vigyáz a természetre a Hold királynôje, hogy az ember ne vigye az enyészetbe! Ô adja vissza a csillagok rajának könnyes szemébe az új fényt, amikor megtelik a gyönyörû Hold, Ki vigyáz égi föld állományra, bolygók, tenger aljára ô az ki visszaszerzi ha kell a Földnek az aranya mindennemû ásványa állományát, a fekete gyémánt, a vas az olaj, a tenger sok gyöngye. Óh, a Hold királynônek Ízisz könnye, Istár tornya a Hold korongja Vénusz szép álma, vigyáz a Hold kristály tava állományára. 39

Vihar

Fiastyúk

Üvölt a vihar Olyan, mint a halál sóhaj! Hangja élet hôn sírt kitáró hegytetôn. Száll az avar a délceg szél kavar elapadtak a fényforrások az égen szememmel ások Gondolatom éber, találkozom sok hullott levéllel. Óh, a legszebb percek feledésbe esnek. Óh versek, harcolok ha kell az idô sírjában értetek a végzetnek! Óh Istenem, tudom elveszek nem adom magam a reménytelen végzetnek imát rebegek Fénylô erôt adnak a szívemnek az erô visszatükröz benned Atyám engemet s a legszebb percek a versek, dalok, ódák, énekek szentek tiszta siratása halott mondatok közt nônek a szívemben temetônek!

Az égen álmodik a Fiastyúk A Földre vihar sújt égi jelekrôl kígyó emberekrôl szomorúan dalolnak a fehér hattyúk. A csillagkörben bejelentik új csillag születik Megváltja a bûntôl az emberek szívét Kígyótojás az ôskortól él a cserje alatt Felzeng a tölgyfa, s a vízi óriás hang s ömlik bele a kínzó vágya néki a kígyó bûne a legszebb álma föld színén mindig él! Találkozom vele a tükör mélyén Túléli a csillagok szép fényes életét Figyel a tengervíz ostroma tombol Az orkánok istene dalol Kínzó vágyait kiéli a kígyó tengeren, égen, Földön bárhol!

40

Folyam A vízfolyam ring, mesél boldogan, mélysége hallgat ô bölcs, magába zárja a titkokat ha elapad nem kér segélyt medrét ássa bensôséges sugallata a tiszta folyama. Amott beborul az ég s nézem a víznek titokzatos színét sötét, semmit nem látsz csak a szürkéskék árnyékát, s olykor egy-egy csillanást A halak suhannak

a mély vízen át! Ilyen a szív is Kitárul olykor mélysége megállsz elôtte szédülve s imádkozol, hogy ne ess bele a szerelembe Fényvilágra gyújtotta lent valaki a szív mélyét Nincs sehol vége Olyan, mint a vízfolyam Elér folyva a tengerekbe Gyôzni tud az emberi álom Gyôzni tud a vízfolyás a mélységes áron Gyôzni tud az ember olimposzi csatákon.

Szeretet Ostromolt szeretet mélységbôl föléled, keresi a végtelenségben a mély hitem. A szeretet irgalom felavatott a lelkemben. Nélküled Uram,

üres az élet Velem lélegzik egyszerre a fény rezgése Ne játssz a vésszel, alázuhansz, s a gyász emészt el. 41

Fény mag Istenem! Telítsd meg fénnyel a holt anyagot Tûzd ki Uram a Napot, hogy szórja szét bennem a fénymagot Jöjj fel ötágú csillag, a mélyre ható kapcsolat! Tisztító harang isteni visszhang Pusztában száll a hang! Óh, hang hallom Istentôl született Ige igézô glagol vallásom! Az idôtlen tiszta gyökerét

titkát magamban hordom A szellem mélységes forrását a természet nyílt könyvébôl tanulom! Égi jelek titka csak a csend ami tudja Planétok különös háborúja légy szövetségesem a Napban s a csillagokban, hogy megismerjem szellemünk titkát égen, földön a világban, égi jelekben, mely felvan írva Isten könyvében hieroglifákban.

A hit Tudom a csillagaim mindig védenek, erôt szítanak, de mindig a legfontosabb a hit Nélküle a reménység is megvakít! Isten akkor nyújtja felém a kezét ha a hitnek reményét, az erkölcs erényét önmagamban levô fénnyel összekötöm Isten akkor nyújtja felém a kezét ha felébredek a való önmagamban Az ôs emberi erejû lelket hasítja a hit szét Az Isten akkor szeret, ha perjés hamu lészek. 42

Kéreg Óh, fehér nyírfa kérge a szívem bánat érte Elrejtek szép gondolatokat szívem szent mélyére Óh, mily szépek a gondolatok szívemben, sejtjeimben fáj, éget! Miért nincs ezer és ezer színû szónak kincse? Az Úr rejtekében a, lelkem mélyében ki bele lát, ki vissza tudja adni a csodás szép gondolatok hangját, arcát, nevét Sok ezer szó néki nem elég, mert a gondolat, emlékezô atya, atomjának magja

magában hordja. A szó szava, ezer színe nem ér el oda, óh Istenem véste az ô szelleme ölelése a gondolatot, fénnyel becézve név nélkül, dallamban, napsütéses tavaszban Óh, halálos méreg, ha nem mondom ki igében, szóban nevét nem éget, fényre gyújtja a szív mélyét A szó szava elszáll, a gondolat tovább, mit szellemem táplál, virágos lepke és száll a harang virágos – virág harang csupa illat, ragyogó szín és hang.

Az idô Ember, tudd hogy az úr az idô messzesége a végtelen is megváltozik Hallgasd a bölcsesség szava azt súgja a mindenség a mindenségbôl való a mindenség ô maga

Halld a bölcsességet, a hangot amely a múltról szól ott rejtôzik a körülvevô ködben elveszetten. 43

Kincs

Léted

Te majd újjá tudsz éleszteni Az Úr a legnagyobb kincs ha a szívbôl vált ki Nem láttam még sohasem az igaz fényed, Olyan mint aki nincs, a gondolat mag s mégis olyan, mintha a szeretet mag lenne néki ezer arca, E kettô a letéted, kit elrejtek élve a szívem mélyére, építi hited s a léted. ki mindig velem van Az Isten áldása kit viszek mint meleg kenyeret lesz eredményed. és mégsem méreg ki körbefon, a millió sejtjeimben éget. Ha bajban vagyok nyújtja a kezét velem van szárnyaló dalban Velem van óriás zivatarban. Óh, a szív felém mily gyengéd! Szívemre dôl és kedves, csöndes, hogy ledôljek nekem házat keres, szemem ha keresi az égen a úton az Úr odafenn a csillagok közt kutat! Óh, Istenem, a sors tövig tépett a dac a szemben keményen éget, sápadt arcú ôsz varázsa belehal hamarosan a hervadásba! Óh, Uram nézem az avart komoly bölcsessége megragadt elûzte az ôsz a haldokló nyarat, s utána ô is belehalt A természet nagy erénye, nem ismeri a bajt az embernek bölcsességet nyújt a száraz levél, tapasztalatot ad. 44

Isten merengése Forrásvíz vagy te szent az égnek remegô ölében ôszinteséged elér a zúgó tölgyfák szent ligetében! A Föld Óh, az élet csupa titok Nélküled Istenem elpusztulok Óh, a Föld egy napon Ôs szereplések, a központom madárszökellések Ô lesz a halálos Repülni vágyom Uram csigaház otthonom érted, hogy el ne veszítselek Isten hadd, hogy Elástam kincseimet ne legyen álom az égi szenteknek! Legyek a napfény Bennük örömöt leljenek! lelkem sugározzon, Angyalok, ti kedvesek, szépek a fénye legyen néked áldott üdvötökért ha kell, elégek. Járja be eget – földet Föléled a mélységbôl Felveszi a hullám kapcsolatok tudatom csendje, telített üzenete magasló sejtelme Tele van titkokkal az ô jele. reám terül a kettétört gondolatok könnycseppje. Ó, nem félek az érzelmem magja a tudat mélységébôl feléled Óh, Istenem szemed figyel, lát, szívem lengi át! Elôtérbe helyezi magát bennem a földi hontalanság Állok a téren, tûzjelként érkeztem Lehet körülöttem szikla, hegy, sivatag énem elôtérbe helyezi Istenem hatalmad. 45

Mi is lehetnék?

Rejtély

Arany ország kincse a lélek arany tükre Lángfal az idô merengés, minden perce. Kiszáradt fejfák, melyek összeérnek az ôszben, ôszi szerelem lombhullás sír a leveleken. Óh, siralom temetô hegy orom! A Nap ég uralkodik a csúcson fény, rezgô délibáb mi más, temetés árulás valaki, a sorban álruhás, mosoly szellô, szép sziget. Lehetnék bár liget! Csillagvirág a honon, vagy szélvész a Balatonon Bûvkör a szent éjben Istennek óriás pontja a végsô üdvében segély szárny, érzelem! Égi titkok üzenete az erô nagy szeretete, az oltár eszme lánghullám fényessége. Köd találkozás az ôszben Hit, erô, remény, szeretet Küzdés végsô pontja.

Falevélre írt vers rejtély kapocsa, sivár elmúlás te vagy a világuralom központja. A Hold a remény pontja, a küzdés úti áldozata. Szerelem hang vészüzenete, a lélek templom vándorcsillaga. Hold a tenger hídja a lélek egyedüllét feltörô vágya Lelkem fogja a Paradicsom emléke, boldogsága Boldogságfelhôk és a szívben vigasztalan esô Szélkirály a tengeri költô Ária éneklô évszakok gyásza, egymást temetik sötét és színes ruhákban. Ôszi est a csendben Költô szíve zengzeménye A tó emléke, a csillagok bánata, harangok mágiája, ôszinteség ünnepe, a szeretet fáklya.

46

Cseresznyevirág mosolya Óh, Istenem Adjál erô, egészséget hozzád hûnek, becsületesnek tudjak mindig maradni. Bennem a háborgást tudjam fénnyel megnyugtatni, benned hûen kitartani. Áthasson az égi fény, az erény s a harmónia áramlik a légben, mint szökôár úgy morajlik felém a mágnese fátylat borít! istenem, lebénít a hô melege, hova tûnik lelkem ereje? Hova lovagolsz erkölcs, kin a szívem szárnyain lelkem indulata akarta átölelni a mennyei kéj szépségét és vele akartam ringani, álmodozni, semmivé válni, a csillagot vágyón átölelni. Istenem, s közben

a vándor képed feljött bennem Fénylett az arcod a Nap égô melegében és Föld vándora voltál, mint a futó felhôár, mely hajamhoz lebben, száll e hûvös világot a gyönyörû tûzben rezdülésében a képed. Elszállt az ég a varázskörében Megfordulok Istenem, követem a nyomod bennem marad mozdulatod és az eltávolodó arcod A csendben hulló esôcseppben bújt s a szívemben szózataim. Szétgurult az álomkép a szívben hazatér és lát, s az emléked Uram, nevet reám, min tavaszban a fehér cseresznyevirág.

47

Óriás erô

Isteni örökség

Láthatatlan óriás a természet ereje Berobban a tavasz esôvel, villámmal, dörögve. A tengerparton a házak a víz tetején szivárvány színében repdesve álmodoznak. Ember, a szellemed titka mint a tenger magja uralja az örvények láncolata. Lelkünknek sokszor tetszik ha érvényesül és vidít ha nem vigyázunk a terv széthullik! Óh, hitem legyél mindig velem Legyél szeretetem s álomképem! Óh segíts Isten, te óriás védelem, hogy merész tervem, álmom, erôm, központ fényével befejezzem!

Óh Istenem, fájlalom micsoda bûn, ha benned nem bízom Az elme világa ne vigye a szívet fénye apadására, az alkony ôt sötéten szövi át! A szellemed mélyére vessen Isten izzó törvénye a gondolatod összekuszált szálat. A becsületed apadása nem fog törni lapályra Istenhez kötôdik szelleme tiszta világa a lélek fürdôk rezgô, magas fénye, így lát! Másik síkra átvált az áramlása jár, tiszta erômûvé vál.

A tudás varázsa A tudás varázslat, nem egyéb, mint törvény. Benned rejlô erô, mely tudást ad, s a törvényt követi ha hagyod, akár a csillagok! 48

Rejtély Legbelül magamban tervek s álmok égnek, s a gondolatomban virágokat viszek élve a lelkem mélyére! Óh, világok omlása te vagy legnagyobb rejtélye! Óh, Isten az embereket hiába hívom olvasni verseim a fehér papíron, az ég kékjén a tûzi szirmon mindenkinek írom lázas elmúlásban égnek, reszket az érzelmük, szépek, tiszták, fehérek az embereknek ôk nem kellenek.

Óh Istenem, tetôled segélyre vár Óh versek, hogy szeretlek titeket s az élet mégis mily sivár Versem, dalom éjjel-nappal hallom Igaz szeretetem, igaz központom Óh erély, te égi jelvényünk hamisságban élünk, az igaz szeretetet nem ismerjük Óh verseim, elmúlásnak a hamisság zaklatott félelemmel jár Hulló lombja virágokban széthullt hulla Óh Isten, versem írom, olyanok mint letépett virágszirom a síron.

Epedés Istenem, szívem ünnepel ha reád lel. Mily jó téged tudni, akarni, hozzád hûnek lenni és maradni, benned kitartani a lelki háborgást

Bennem veled szeretetben megnyugtatni, s ha én boldog vagyok a szív mélyen áthatott Harc, küzdelem ha velem vagy Istenem Szellem azt súgja ne nézzem a háborút! 49

Szeretet A technika a világot Meghalt az Istenhez kötôdô remény! meghódította,uralja. Isten arca ember gyôzelme Súgják a néma nélkül is dicsôül, szikrát vet, ragyog! ablakok a Földön Szemének tüze felgyújtja a világot. nincs is már éjszaka. A szeretet szerény, bennünk oldott, áldott Ennyi fény, az ember Az ember kevély, s nem veszi észre szinte lázban él, mily sötét bélyeg lett a hûtlensége! s mégis szakadék van Becsületed, erényed eltûnt a végtelenben. a fáradt bensôm terén. A szív boldog volt, míg volt szeretet, s lehetett bármily szegény az eltûnt harmónia idején, rohan az ember elôre, mint egy ôrült Kozmosz nagyszülei idejérôl, akar a lelke képeket vetíteni Lefátyolozott titkok és kiürült a világa. töltik ki fényükkel A csillagokat óhajtja szeretni, a csillagos kozmosz teret az égen magához ölelni! Óh, a bölcs a rabságból Jobbra-balra néz, tekint vágyik a szabadságra az éj kellemére tömjént hint! Óh, ember emeld A földi kéj szeszélye ringatja fel a lelkedben a hôt s nem érzi az ember a kínt. Ne legyen az éj árnyában Aranyat, ezüstöt hiába hint a halálos lidérc temetôd. Roskadozó hatalma rég A csend által tartsd már az égbe ér, s mégis meg magadban az erôt! meghalt bennünk a remény!

50

Fényláz Óh Isten, szent ôsi, szeretô emlékezet Tudom itt jársz Látom jóságos kezed Hajnalodik, fölébredek, s a köd, a pára lassan fölszáll, lassan távolodik, s a völgyön tûnôn végig remeg, mint az emberben a haldokló erek Az ég kékje alatt s felett s ide-oda terelgeti ôt a felhô s az ûr, s mégis megmarad pára alakban neki örökségül A lelkem is az ûrben így lebeg Az angyalok reá ismernek Megpillantanak, próbára tesznek Szenvedéseimben dédelgetnek Különös láz reám száll egy fényes égi pillantás! Távolban csillogó menny nagyon-nagyon dobog a szívem! Magához csalogat végképpen Az álmok boldoggá tesznek,

ahogy érzem, gondolom álmodom Így van ez a bûvös szívben isten szeretetére szomjazom s ô meghallja hívásom Az ég és a Föld maga a hit, értünk forog, értünk világít Az erény, a becsület a Napot magában hordja Születésük világát az emberek magukban hordják Hívd a bölcsességet, Tiszta orcáját, tisztító tûz pályáját a bûntudata Pályája után fut minden égi, földi sorsa ez elvisz téged ha engeded pályája a fénysorompóra.

51

Látomás

Szent dicsôült arc

Óh Isten az életharc égô Nap melegben mégis a szívemben fogansz! Vándor szellô arcomhoz lebben rejtélyed bennem keresem Mágus fehér szellemi légnyomás titkos szent kertek Itt barackvirágot szedek égi templomba viszek belôle Ligetek szentéje titkaiban hallgatom a csendben, mit sugall Isten.

Néz le az Úr a Földre, a porba a titkot magában hordja Lelked árnya a sötét éjben ül fenn a híres Göncölszekéren Óh lelki világ, érzelem csald ki mélységedbôl kérem éltetô lüktetésem versekben. Vérem reszketése ihlete nélkül az alagútban érzem rezdülése elvetülni kénytelen.

Bûvös ige Óh Istenem, reggel van Ténytôl hasad az ég Töltsd fel Uram fénnyel mélységemnek üregét Fénylô koronád hatalma, szeretet tüze epedve borítja Óh, mélységes forrás utat szerez bennem törj fel szeretet, s csörgedezz költôi tiszta érzelme bennem lebegjen. 52

Lélek nyoma

Fénybe visz

Mezítelen lelkem csillogása, szózata megélénkül bennem Óh, alkony szövi a szelet sokszor boldogtalanok az emberek! A reggeli pillámon rezdül keresztül s a felkelô titok varázsába vegyül, s frissül a lehelet, szentnek tüze legyôzte a hajnali sötétet, s minden reggel újra s újra megszületek, s reám rak a hajnal lelki kódolt bélyeget. Ha elmegyek végleg égen, Földön reám ismerjenek Születésem lángja csillogását az erény, erkölcs, becsület, szeretet Az Istennel lelkem kötôdésem szeretet születése fényét Csillogása Földön, légben, égi szekéren naponta kódolva átélem Óh, a nagyszerû születésem.

A sötétség folyóján nincsen lámpa sem híd s mégis a fénybe visz. Az embert járja át a végtelennek éje, nappaloknak születése. Óh, egek, nagy hegyek hova is menjek? Nem veszek el tudom Istentôl lesz rajtam egy különös bélyeg Az ember ha hisz, az út mégis a sötétben a nagy fénybe visz.

Törvény Óh, nem lépem át én sosem a törvényt, mert az büntetendô a Földön, s az égen, s a lelkedben visszalengô Soha el nem tûnô el nem ereszt, rabságba helyez. 53

Visszhang mert Istenem igazat Az Úr szavát keresem mondok én tenéked! mielôtt feloszlik a világ Azt mondom, amit gondolok hívom az Urat egyfolytában saját magamhoz ôszinte vagyok. lelki, meghitt vallomásra. A szavaim hatnak ha Isten visszhangja száll szeretetet érzek, a varázs kapcsolatán mert ôszintén néked Az ember mindig hallja igazságról beszélek, a pusztában érted néked, magamnak hangzik Isten hangja! te is érzed A fényt elôtted mindig színes képek bennünk élnek. a sötéttôl szétválasztja! A hangja igen a Földön Az igemag ô a hieroglifa! Bódulatos légnyomás érzelem boldogság, rejtelem – az ember szegényen gazdag Isten szeretetében kincsterem! Szeretet hangok szûrôdnek bennem Boldog vagyok tôle Álomképeken át megszûn a betegségem,

Bölcsek Óh, remény s hit, ô az ki jóra tanít Bölcs embereket sohasem istenít A lelked a porba süllyedni nem segít. 54

Epedés Mélybôl hasogat, mint egy éles kés a tiszta szeretet feltörés. Óh, Istenem a világ tudása nem él a boldogságban Benned rejlik Uram lelkem szép tiszta hasonmása az emberrel. Éljek tisztaságban Nem kell mennem az Úr elé elszámolásra. Míg a Föld feltörése ösztöne lényege beáll a földi tudomány embersereg nagy hangja a kutató állományára. Dübörög a bolygó körben

Többet hátra mint elôre szökken Sokszor hasztalan – a kóborló villám fénye ereje is benne vigasztalan. Tombol a vihar haragja valakik az atom pusztító erejével hajnalban, mint királyi sas úgy veti szemét a felkelô szûzi keleti Napra Óh, emberi lény, azon gondolkodom élni Isten nélkül emberi zsarnoksággal mily bûn és szánalom! Óh, csillogó égi tiszta érzelem ne hagyj erény nélkül betegen Dédelgess engem, nyíljon égi fény bennem.

Bölcselet Ha figyelem a szív szavát többet kell tennem érte, hogy megértsem az ítélô látását. A csendnek mindig nagy hozama van Üres beszéd szüli a sötét árnyat magában. 55

Uram Szeretlek Uram a Föld és a Hold vetülô árnyával Félteke igaz valómmal Óh, Istenem nélküled létem magára marad, Fészek nélkül akár a bánatos madarak! Óh, ha meghalok csillaggá változok, az égbe majd fellovagolok. Táltossá változom mielôtt kialszik a csillagom! A szelek az avarban kit is keresnek, kutatnak? A tarka fákat, melyeket kísért az ôszi csendes bánat. A szellô üzenetét többször figyelem, az Úr imádkozik, elhunyt a Nap, csend legyen! Óh Uram imádkozom, s mélységes a nyugalom … révedek, az éggel összeérek, a lövést se hallom! Magamat erénnyel uralom. Titkos sejtelem ami megjelen a gondolatomon

56

Ha nincs hit, mely elûzi az árnyakat a lelked a mélyében fürdesd meg az ég tengerének villámszerûségében hatnak a régi álmok, felfakadnak.

Éden Az emberek szemében égjen a tûz és véremben a szeretet, igazság Vigyen el újra az ôs édennek csendes medrébe Térjen az ember a kesergô hazába, hogy e menjen többé a ravatalra Óh, legyen már igaz otthonom Legyen áldás az emberen, a gyönyörû honon A napsugár legyen a központom Erény, erkölcs, becsület bennem sugározzon Futómûvé váljon bennem az éggel s Istennel a jelkódom. Téglánként építem az Urral, ha kell az én igaz kapcsolatom.

Oltalom

Fény támadása

Szívem melenget az Isten oltalmaz Ó, mily szép is ha a szív új reményt merít, kap Az erény a hit, télen – nyáron dicsôséggel takarózik. Óh, ketyegô pillanat súlyát hordja a fényes Nap A bölcs keze titkokra titkot rak, s az új erô néki jutalmat ad. Fordulj fény felém, lám a sugarak járásán a múlton jöttem át Követte lépésem, amint a jövôn lépek megremegteti szívem Uram, ha fognád vigasszal a kezem elszállna kételyem Óh, hallod? Hozzád száll az én sóhajom, elôtted meghajol, a virág csókja hull olykor az üde, illatos fájáról, s harsog titkon a szereteted, a földön – égen cirógat az idôtlenség bujdosó kettôzött tükrében a káprázat rezgô folyásában.

Istenem, túl a képzeleten igézeted lebegtet! Mélységesen felmelegedek Benne rejlik az erkölcs, a tisztaság. Óh, külön él ez álom nem megy át más határon Óh, lelki világomnak szép szûzi, ártatlan képe Ô ki vágyódik a virágos rétre Óh, gyönyörök virága Te vagy Isten vérének ága Te vagy a puszták legszebb bujdosása Óh, Istentôl nyert ütôér Égi szózatom hozzád ér Itt a Földön a szeretet felemel Ütôér dobban érzelemmel A szeretet erény, béke, áldott Elûzi mellôled a bánatot, ad lelki szózatot, óriás csokor színes virágot A tavasz üde zenéje érzelmében reád lehel Tôled elzárt lélekvilágot.

57

Isten rabja Szerelem és halál Közte az élet elsiklik, s megoszlik benne gyötrôdés, a csend Kereslek folyton téged, mélységes nyugalom és béke. Óh, mint eltávozott sugár jó lenne ha egyszer reám terülne, s a folyók lassú kristály vége kopogtatna, csengetne másdimenzió körében reám találna a béke szigete! Mily leigázó uralom lenne a csöndet, az éterit felettem költészetben, a szentek tüze lehullna rám megszülni a fényt Perzselô eszményi erényét Óh, szent szerelem szeretete a tiszta érzelem nélküle széles sivatag, sötétség a végtelen fogolyként teremtem Elhagyott az Isten. Óh, kíváncsi csillagom szívemet végig álmodom Azt is tudom pályád követi fényár Én vagyok az eltévedt sugár! Ki vagyok? A hófüggöny, mely az égen szalad,

58

egyet sóhajt, s összeroskad. Temetem önmagamat Fehér mágiám az éggel eggyévál, s néz az égrôl vissza reám. Óh erkölcs, reménytelen szavak jobb ha hallgatnak, kettétört gondolatok bennem falat raknak, s kudarcban élnek Kikosaraznak a csillanó fények.

Bölcs Igazsággal szólj Ha egy hamis szava harsogva felhangzik Ha a napfény ereje benned él Ereje minden hamisat beterít.

Példabeszéd

Példabeszéd

A lélek világít benne lakik a hit Istenre szomjas az ember s imádkozik Törvény szabálya lakik a szellemben, s leolvassa az igazságot Az Isten erkölcsében a fény reám tapadt A tisztaság fényében az igazság hallgat és fénylik, mint a csillag Törvénynek tiszta, igaz az álma Törvényhozó törvénytelent ne rakjon reája A becsület kihajt a hamuban Sugara a szabadság dala

Sóhajok lelkébôl van a mindennapi kenyerem Sóhajok nedvébôl jön elô a könnyem Sóhajból van az érzelem Érzelembôl lesz a sóhaj Könnybôl van a jaj, jaj, jaj, bánat, fájdalom sok baj Ez a létben a legnagyobb sóhaj.

Csillagok Óh, ti égi nagy titkok úttalan utakon járnak mint fényes álarcok Óh, igazán kik vagytok? A szívükben talán valamikor tûz égett, most az égen nézlek szememben, szívemben érzem a könnycseppet Lelketek talán tövig tépett. Óh, a dactól kemény lett a bánat vagy az öröm könnye arcotokat mossa Lehet, hogy ez lesz az ember utolsó csillogó sorsa. 59

Vétek

Századok

A bûn a vétek Fekete sötétbe búvó vak A szeme olyan, mint a holtnak Az élet láza ördög vonta örvénytánca. Tolong a víz bánatában Dúl a széllovas királyok tánca Tudom a Nap újra jön feltör a gyönyör fény Belôle kiömöl, tündököl, mint százszínû tükör Eltûnik a sötét vétek támadása, ha visszaáll a Napnak áradása Álmomban az ég magasában Istent szomorúnak láttam, a sötét és a fény háborújában Az emberek, sok-sok seregek feltámadásra gyülekeznek! Óriásnak érzi magát és a lelke tisztaságát, majd egy napon elköltözni vágyik Titkon átkel az égi óceánon, ahol nincs enyészet, ahol a kereszt megszûnik a ravatalon.

Bár lehetnék, ami lenni akarok Elmúlnak sok-sok korok, századok Itt maradnak velünk háborgások, fájdalmak, bánatok Eltûnnek a szép nyomok Eltûnik a becsület Azt suttogja, sajnálom ha okozok bánatot Sajnálom ember hozzám hûtlenséged, hitetlenséged! Bús zenéje lettem én a múlt idôknek. Ember, elôtted a végtelen szabad! Neked adom magamat sorsodat önmagadat Kitárom karomat Felém az utad szabad.

60

Ragyogás Isten, a te neved mindenben ott ragyog Ott ragyog a halálban Nap ostroma Ott ragyog a fényben, a mindenség gomolygásában, Az égen a Nap sokszor lüktetô sejtekben ostrommal ég, forrón lángol, Égi tiszta próféta hatalma hogy a tudat fénye a csillagokat is föltámasztja kicsap a lángokból. Szeretete égô ének Ereje a csillagporból Bolygók világánál, kivált köd alakú test kônél maradandóbb Fénye, ereje születése Szeretetét a Hold körén az emberre átlóg csillagok övén Félelmet keltenek titokban átéled magas síkon Óriásnak érzed magad rezgô szép tudat, Minden fa álmodozásában amely elviseli nesztelenül harcol s megôrzi a bölcs lángot a félelmetes titkokban amit kap. érzelem kimondásra biztat a ég magja.

Tudat

Az egyetemes tudat tüze az igazságnak megismerése a létrôl, a világról a titkok útján Ha keresed, egy nap kitárul majd elôtted Oly erôs rezgés, szikra, oly magas szinten Ô a szellemek hatalma. 61

Jóság A bölcsnek szíve érzi a jót s meghallja Túlcsordul a jótól Nincs a szíven lidérces fátyol Halk a hangja A száját mindig csukva tartja A szájnak nem lesz soha rabszolgája.

Bölcseletek A kozmosz bölcsessége elrejtve az emberek lelke tiszta érzelmébe Óh, az Isten csodás forrása csörgedez a mélységébôl Óh, az emberben tudata kincseket terem.

Édeni pihenés

Tudás ereje

Óh, a távolban lakozó bolygók szépségében bolyongva száll a lelkem Mily jó is lenne a lelkeknek megpihenni szépen, mint valaha az édenben, ahol a harmónia uralja a teret, ahol a csillagok a bolygók egyensúlyban emelkednek, ahol a szeretet boldogan sikít, s a kozmoszi törvényt hirdeti.

Maga a bölcsesség a lelki nagy erô Az ereje a bölcsesség Ôt a bölcsessége lakja A tudás ereje a bölcsesség háza A bölcsességnek ember, nagy a tudása A bölcsesség minden égen – Földön, világokban Járulj elé vágyva Óh, a bölcsesség a mennyek fényvára.

62

Fényszit mágnese

Tudás fénye

Óh, szellemi erôm Emelkedj a csillagokba Ezért küzdj bennem hûn a mélységeket, a csalódás képleteket emeld fölém, szellemülj, Ne zuhanjak szakadékba Bensô evolúcióm isteni derûje legyen a kiinduláspontja. A fényszint mágnese erôsebb lesz bennem, mint a halál káosza, provokációja Fényszintem a meghatározója, ha gondolatomon fényesség derül, vagy a gondolat mocsárba merül.

Óh, ember, te ki élsz az árny és a fény szélén A gondolatodban a rezgô magas fény új mezôket nyit fel, ha a tudás fénye, ereje feléleszti a mélyben ülô rezgô hangú, szótalan megértést A három rétû eltûnôbôl vissza lengô fénymag merengése ébred a lélek mélyében.

Bölcs Óh, tudatom fénye éleszd fel a lélekben rejlô titkos megértést Ha kevés bennem a fény a titkok nem jelennek meg a felület mezején.

Igazság látnoka Az igazság látnoka a léleknek, mely a kozmikus harmóniájának legbölcsebb képjele A bolygók áramlása is hordja a bölcs jeleket titokzatosan magában. 63

A világ rezgései

Bölcs

Súlyos sár a testem Az anyaföld magához köt engem A világ rezgései mind áthatol rezgéseimen A lelkem, s a szellem álmom tollpihévé kell, hogy váljon. Szilárdságom fénnyel folyékonnyá kell munkálnom. Óh, teremtô képzelet síkom régiója, alkímia folyamata. Tudatos mágus operációja A folyékony fantázia a fényforrás síkja Az élmények színhelyét áthelyezi magasabb síkokra. Néha egyetlen vízió elég a sûrû anyagi gondolatot a csillagok fölé emelni, mert a gondolatból lett élményben ébresztett folyékony csillogó láva a célom a szent fénynek bennem levô csillogó szatvikus kikristályosodása E nagyszerû szellemi élménynek isteni forrása.

A felszínes ember a bölcs tudást, a hasznosat butaságnak véli. Az erkölcsös dolgok üresek, sértôk néki. A halálból táplálkozik Boldogságát abban leli ha egyre lejjebb kúszik, és mint a gomba oly gyorsan szaporodik.

64

Fényörvény A sötétség kötôereje az emberekre szállt Magához láncolta az elôre törô anyagvilág Óh, ember csak a szellemed a fényörvényed Visz a Földön elôre, a hatalmas ég felé

A fény terjedése A fény terjedését mérik bölcsességgel, s összefonódik a fény a bölcs emberrel A fény minden pillanata szeretettel tölti el istent A fény törvénye arany emberré teszi a bölcs embert Elszáll a tüzes tiszta vágya a reggeli napfény támadásában, s megszületik benne a tudati vágya, s fényemberré vál a csodás nagy világban Bölcsként száll a fénye Bölcselet a napfény hódolatában A törvény kapcsolja be Égi térképeknek az ôs erônek áramlásába birtokosa vagyok A tudaton forog a világ Minden idômben, ha tehetem A tudat átéli hatalmát, ott barangolok a Föld és ég megújulását Óh, te mélységes titok A lélek kódja Velem vagy élményemben révedésbe kapcsolja át Velem vagy vívódásomban az erejét az ég – Föld lélek Égi – földi vándor kalandok közös megújulását. benned szerzem a tapasztalatot.

65

Lélek

Bölcselet

Óh, tiszta lélek Te vagy a fohász Te vagy az égi ének Deríts világosságot a szívem mélyére! Ízzon aranyba a fénye Ô a drága tisztasága, Az ôszinteséget kívánja Az Isten forrásában száll vissza az ô igazsága Hiányzik a visszhangja Üresekké lett a földnek világa. Nem érti az ember az ige szavát Elveszett a sok-sok nyelvben az ereje hiányzik a szellemekben, visszatükrözôdése komor fényûzésben. Bolyong a csend bennem, Elszállt korok múlt idôben Temetôben remek szobrok tisztelegve állnak Isten napsütésében az elmúltaknak.

A jóságban a legmagasabb fenntartó erô rejlik Nem a Földön, az égben mérik! Nem veszik észre, hogy milyen jó a lelke, a jóság jön belôle veled szembe. Mégis mérhetetlen meg kell ôt etetni sok-sok szeretettel, hogy ne éhezzen Etesd meg tiszta isteni eledellel, égi eszmék fényével!

66

Bölcs Rejtélyes üzenet Isten maga a fény Bejönne lelkembe ha beengedném a konfliktus ügynöke öl Isten egy pillanat alatt megmenekít a sötétbôl!

Uralmi titok

Bölcs

Föld istenanyánk minden földi létezônek testet, szellemet adott Pólusaiban szellem él Tested az ô alakzata a szíve dobban, mint a tied ki figyeli bensôségesen hallja ha akarja. Óh, az idô felett a nagy uralmi titkok A te nagy mestered, az Úr hagyta reád a te titkod tanát Réges rég elfelejtetted! A régi bölcsek tudták, ha keresed egy napon visszaszáll hozzád atlantiszi, egyiptomi, sumér, szanszkrit, perzsa, Tibet, Japán, Kína Turán népeknél maják, etruszk ôs kultúrák írásában legendák, mesék, mítoszok sziklakövek rovásán kikelt írások hangja feléledt magva.

Rejtélyes üzenet a fény Egész világon derül sok a rejtjeles esemény akár merre nézel dúl látszatok ijesztô valótlan, való zûrzavara. Igazság szintje csakis az ezotéria síkja, a Föld látomása fentrôl Értelmezôje, fénybôl – árnyból szôtt fekvô táj A hieroglifák értelmezôje a szimbiózis árny, mely a Napból vetül a térre, maszkot kap, a fény hozza létre A valóság csak a fény Puszta szövege a képírás rejtélye.

67

Isten hatalma megszegve Óh, tisztaságra sóvárgó égi-földi körök Fordul a Föld a jó és gonosz között. Nem csitul a földi harc Nincsen szeretô összefogás Minden emberi arc más irányba tekint Nyíljatok meg égi tájak Szunnyadó hangja a világnak A félelem parazsa nô Sodorja a világ minden tájára Óh, lélek, levegô atyja Ôsanya ága, a maguk világa Eltûnt sötét szellemek el nem évelô káoszában Lent és fent keletkezett élet boldogan szunnyadt betöltetlenül várta a végzetet Óh, te sápadt fény, sebesült Hold istennô álma belelátsz a zodiákus csillagképek lent és fentnek agyába Nagy a befolyásod hit világa Tégy bölcsességet az ember agyába 68

Kerülj szembe a Nappal Hogy erôsítse az embert a hitben az ô fénye, parazsa Égesse be a lelkük középbe a tiszta gondolatok elôburjánzó képletét Isten gyermekek eszméje egyesüljetek! Vessétek le a bosszút a fekete sötéttet Bûvöljétek az eszmét Isten urunk lángoló eszét kövessétek dicsôséggel fenséges fényességét Gonosz sasnak körme szétszabdalta rég Kelet-Európa térképét Ember, család vigyázz a sötét erô leránt! Alázat s tiszta lélek a gondolat nézôpontja A bölcsesség az isteni tudás lesz az ember és világ igazi tiszta hasznára. Nélküle kettészakad a lét Tûnjön el a sötétség!

Sok ezeréves filozófia A hatalmas Magúr, ki a fenséges tereket szabta Ô szabadon él az összes terén. Az ember testvérek szentséges örök élet békéjében az ôs fényár elejétôl veled Az Úr ki a fénymagot minden élônek szabta Az embereket a Földön az anyagföld istennôre hagyta A gyönyörûséges Föld terén Kapott az ember sokasága földbôl készült alakzatot. Óh, ember az Úr szellemforrása a földben téged megkötött A Föld istennô vágta el a köldököd Az ô életbimbóját Isten kormányozza Az égen a naprendszer százát! Álmodban a tudatod hallja a földanya szeretô hangját, s elûzi életedbôl a sötét éjszakát!

69

Bölcselet

Harmónia

Ember, a tudatban csak egy sejt vagy, mely egyre nô, halad Óh, tudás és harmónia Te bölcsesség kulcsa Elûzlek elmémbôl sötétség Szívemben a bölcsesség az Isten útjára lép Betöltöm fénnyel a testemet, lelkemet! Nem a szív a sötét, a sötét külsô szellem küldi a gondolatodban, hogy meghódítsa a szellemed fényét. Növeld fel a tudatod! Fordítsd gondolatod a külvilág helyett befelé. A titok rejtett tudás Készíts fénybôl testedben, lelkedben lámpást, s kiolthatatlan lesz örökre benned a bölcsesség tudás.

Ember, te fénylô tisztulás öröme! Önragyogás a védelmem, köre az isteni tûz lángra lobbantja benned a szeretetet. Vidítja lelkemet, lelkeddel elérem boldogságtól az eget A harmónia bennem Istenhez emelkedett és süt bennem a Nap Így nem lehetek áldozat! Az ihlet ébreszt bennem igaz, bölcs szavakat, mely ha elmegyek, ha leírom itt marad, s életem jeleként fennmarad.

70

Az igazság Örökké terjeng a világnak hatalma Az ember néz fel az égre Terjeng az áradó fájdalma Az igazság eltûnt széttépte a szél s elfújta darabokban századok elején a hazánkban a Rákóczy korban.

Sok ezeréves bölcseletek Óh, érzem én az erény erkölcsbôl, becsületbôl, igazságból születik meg a fény A fény lát, s hangja van Ô a nagy erô, a szakadékokból pattan elô A fény a lángnak minden forrása, tôle világra jövô erô a bölcs rend, a logosz, a szó. A szóból van az élet és minden létezô Bennem levô élet a szó Találd meg ember a szót, s megtalálod magadban az életet Vigyázz, hogy legyen erôd, hogy jól használd a szót A fényláng a h ô a tûz lényegébôl tör elô Az élet maga a rend Az ember egy a tûzzel Az ember a tûz szava Az élet a világban égô szó Keresd a szóhoz vezetô ösvényt, s megtalálod az erô fényét.

Ôsbölcselet Mindenek forrása ember – a láng. Mindenütt égen, Földön színes törvényû fények égnek Verseimben izgalmak hadakoznak, lobognak! A csillagok igazat sugallnak, a süppedô idô törvénye szótlan ringatja csillagomat! Ég és Föld között fáj a választ nem kapó gondolat! Óh, csak ennyi a válasz! Lelkem mélyén csak ennyi Újabb tudást kell szerezni! A múltat újra meg kell ismerni Óh, ember a kulcs hozzá az összegyûjtött bölcsességed Tested lángoló pernye, szálló lelked s szellemed a nagy égi tûz a fénye a fénynek rend a szabálya A rend, a bölcselet fénye Fürödj meg ember a tûz fényében! Így lesz boldog, szabad, a lelkedben az akarat! 71

Ének

Ének az éghez

Atyám, szemem keresi az égen a Földrôl a kiutat, s a csillagok után kutat! Uram, minden csillag tehozzád mutat, minden csillagot szentnek érzem, bennem az égen a rajuk óriás tenger Itt lenn óriás zaj ember! Ember a Föld elnyel! Csillag leszel a földi tengerben.

Óh, a Nap szíve mily mesés, gyengéd benne ragyog Isten szelleme Fogja az ember kezét Arca fénylik, ô az élet ezer színû kincse miként becéz mosolya érzem szívem sejtjeiben. A vérnek titkai vannak Óh, istenem nem láthatlak Lehet, hogy eltakar elôlem a lángfala a Napnak. Az idô szalad, rakja az égen az alapokat.

Ôs nyelven Az alvilág urának „Arulu a neve” (áruló) alulsó (ulu ur) Sugározd ember a fényt az erô sötétjére, melyet a félelem fogva tart, s a sötét odébbáll majd. A sötét az Arulu uraitól származik Vesd le a félelem rabságbilincseit! Ragadd magadhoz a bölcsességet, melynek fénye elégeti a sötétet. 72

A törvény A törvényes rend alapja a bölcsességnek, mert alapvetô törvénye, a nagy teremtésnek Alapvetô Istenre, emberre csak rendben található, meg mindenben az egyensúly Bölcsességben van az ô kulcsa, s gyakorold a bölcsességet Nem elég csak olvasni, gyakorlása ami a kulcsot adja, s ha reá talál a fény áldása a kulcsot biztos használhatja minden bölcs ember. A bölcsesség a szellem lángjában él és lángra lobban a fény Elôlép a nem látottból a tudat nyilvánulásában Ember, a bölcsességed magadban keresd és lobbantsd a tüzed lángra Elôlobban a bölcsesség a szellemed öröm mosolyában. Eltûnnek benned így a sötét árnyak és a te fényed az ô szemébe kacag!

Emeld tekinteted Emeld, függeszd tekinteted s szíved a nagy fényre Ne légy sötétségben Gondolataid fordítsd befelé a szellemedben. Így elkerülöd az anyagi, érzéki csillogó vágyat, melyet minden úton a sötét szellem ajánlgat az ember csábítására. Így jön elô a harmónia A bölcsesség a nyitja Így lesz néked ember az ég és a Föld egyszerre fény ölelésben A szíved átjárja az Isten áldása, s ha egyszer átvándorol a lelked, oda túlra boldog leszel ott is újra átjárja majd lelked a felsôfokú bölcsesség igaz boldogsága.

73

Az ôs tudomány misztikája Isten nélkül szirma a szívnek sötétben van, s bezárul. Óh, te vagy szellemem lángoló tûzvirága éltesd lelkem fényvilága az énem tudatomnak a nagy fénye a vágya. A bölcsesség törvénye a tûzelem fénye az, ami az embert átjárja. Valamikor hajdan a világban emberek elkezdtek átkozódni, egymásra átkot szórni A halál ült lelkükbe, s rabságba ejtette ôket Elkezdtek sok mindent álmodni Álmodták a fényes hajnali napsugarat, elôjött bennük a fény, s eluralták a sötétet a fénynek ôrei Az emberek megtanultak imádkozni, magukba fényt vinni Voltak akik elfeledték az imát és a fény odébbállt. Az igét, Isten nevét ami építi az ember lelkét nem igézték, nem mondták, s nem gyúlt lelkük lángra 74

sötétség borult lelkük világára. A lélek a testben ôr! Benne a tudás hatalma az ôsibôl elôtör Járd a bölcsesség útját sorra, s minden titok megnyílik számodra. Ha a mindenség a lelkedben egységben, s a titkok megnyílnak a tudatod szellemében. Égi hatalomhoz vezetô kapu elôtted megnyílik Legyôzi a sötét szellem uralmát, s visz felfele a fény, lelked más síkokra rálát! A mélyen rejtett titkok szívedben bezárva él. A titok, ember benned rejlik. Te vagy az élet és halál forrása Beléd van bezárva a halál virága. Ember, légy engedelmes Légy bölcs, légy magaddal egy, egységed egyensúlya teljes Azt mondják legyen a Föld szelleme virága és a tied a Föld közepén él, fényvilágot küld néked Ott honol a élet virága, a Föld szelleme vigyáz reája.

75

Út a harmóniához Istentôl a mennyei birodalom alkotja a szeretet felsôfokú szentségét az Úrnak fényáldásával. Ember, egy vagy a kozmosszal, éterrel, bolygókkal, levegôvel, tûzzel, vízzel, földdel Parancsra szólítanak bennünket az egységre nézve a fennmaradás nevében Ember, tanuld a bölcsességet! Az élet akadályait legyôzni vedd magadhoz a kozmikus fényt! A fény véges és végtelen egyben az Isten A kozmikus tudat fénye Az elmédben a kozmikus fény rejtôzve ugrásra készen várja, hogy a tudatról fellibbenjen. Ott találod magad a fény bölcsességében Ember, a kozmosz parancsa: rövid a lét, építsd a fényt A bölcsesség maga a fény Kövesd a fénybe vezetô utat, s egyé válsz a fénynek útjával.

76

Az ember A kozmosz bölcs tudatából jött életre az ember, nagyszerû lélekkel Isten teremtésével. Az Atya az Úr transa, álom látnoksága, az elsôdleges kiterjedése jött létre a térben. Keleti bölcsek értelmezése ez. Egy bölcs gondolkodó gondolata elfogadja a mi síkunkon az emberi szellem gondolata Így van megalkotva Ez a renddé váló rendnélküliségnek gyönyörû nehéz síkja. Ember, hogy egyesülj a kozmosszal kutasd a Föld közepének titkát Keresd a Föld életének lángját Fürödj meg a lángsugarában Beszélj hangtalan beszédet Menj be a kék fényû templomba és fürödj meg a mindennek életet adó Nap kék fényében és tüzes fénnyé válsz a sötét anyag fátyla titkon odébbáll.

Ember, legyen célod elérni a fénysorompót, ahol az idô nem létezô, amikor sumér istennô, Inin egyiptomi Isten az alvilágba leszállt! Látták az alaktalan örök útja formáját Az idô mögött az alaktalan szellem mindenhol ott van, ahol forma kél, létezés nélkül él. Rejtett tudás a titok Találd meg a túloldalt megnyitó rejtett kulcsot. Az ember e világi anyag alakzata, odaát belenô az alaktalanba A test a mulandó, a lélek ô a minden Ne hagyd a tested által zülljön s béklyóba kerüljön Légy szabad a sötéttôl Erôt kapsz a fénytôl Legyél végre a rend útja vége a bölcsesség törvénye Teremtsd meg a nagy rezgést Rend útja a hit, amely a rezgéssel egyesít. 77

A bölcsek útja

Bölcs

A fény a tudat síknak szépséges alaktalan napja A fény végén a fény Isten, ô a piramisa Bölcsességed benned rejtve Ha a tudatodban keresed hosszan, nappal és éjjelente felgyúl a bölcsesség fénye A Föld hátát az anyagod árnyát feltölti kozmoszi fénnyel Az ösvény végén az égi piramis a földivel egyesíteni segít Áramával, s fényével szólít A bölcsben a tûz elem fénye gyakrabban szálldos, hívja ôt a sötétbôl fel fényelem, s téged tisztára mos, a fény szava, hangja világos Ráébredek az ösvényen innen vagy odaát túlra Tudat a lelkemnek súgja Én vagyok a nagy fény kulcsa Amíg magad a Földön tudva Legyél a földieknek tanítója Te ember, te vagy a fény remegô fala Legyél a törvény útja.

Óh, a bölcsesség mélyen el van rejtve, de ha keresed, ô is keres téged Rátalál az emberre Légy nyitott a fényre Befelé nézz, ne kifele A lélek hangja súgja Bennem gyúl ki, tudd a bölcsesség lángja. Ó fény szülöttje, jussa A fény az embernek, a bölcsnek alaktalan napja. A bölcsesség szava világos körülötted szálldos, visszavisz a múltba, ködbe, rabságba. Ember nézz magadba! Lásd a fényed törvényét, lelked tükrözôdését! Ez a nagyszerû menhelyed, a tiszta, szép szigeted Fény kering fölötte Szellemed árnya az, ami fénylik a naprendszerben.

78

Égi ének

A bölcs

Emlékképek a fényrôl visszavetülnek reám a mulandóság képterébôl. Óh, régóta várnak Követik lépésem, s reám találnak. Nem is oly nehéz Egyszerû képlet az egész A bölcsesség, és az emberek egyszerre lépkednek a bensô képzeletben Régi korokon át követik egymást Más sík, más tér A bensô hit érzelme átjár, s felhozza a lélekben a hozzá vezetô bölcs, szeretô utat. A bölcsesség a lélek rég megszakadt áthidaló útja. Az ég és Föld között eltévedt szellemek káprázatos törvényûnek, a csillaghadak varázsa alatt a hazatalálásra mutatják az utat.

A bölcs felleli, ha lelke megérett Ott már nem él a földi szenvedély Ismerik az égi – földi törvényeket, s a bolygók is nekik ily módon engedelmeskednek, s harmóniában élnek. Óh, bölcsesség nélkül bármerre megyek hangtalan révedt szomorúak a vidékek. Olyanok, mint az álmodott titkos virtuális képzelet. Nyitva az út annak az embernek végleg, ki fény lenni vágyik. Menhelye az ég tudása, ahonnan a bölcsesség áramlik. Ember, ha meghódítod a félelem szellemét elnyered a fényt Erény, erkölcs, becsület eléri a bölcsességet. 79

Béke Szeretô békességben a világ alig él Olykor van olyan nap, amikor egy pillanat alatt széttépik az életbôl fakadó álmaimat Jönnek felém gyönyörû sarjadó szavak Körbeölelem gondolatomat és semmivé válnak A léleknek az igaz szó tisztasága kedvelt. Ô a nagynál nagyobb és végtelen. Néki nincs kezdet Nem ismeri az idôt Fáj néki, ha nem tartják be a világ rendjét, s ha folyton megalázzák az emberi gyarlóságok, eszmék Szeretetet súg a sejtje tiszta zenéje Vérében ott él a tûz szintjén Az égtôl származó önbecsülése A megalázás bûn néki, s a saját Istene elôtt megalázását folyton engedi Az anyag testét a halálba kergeti Ez a legnagyobb bûne néki.

80

Elhunyt igaz barátnak Kívánom legyen rajtad boldogító áradás Töltsön ki és fel gyönyörûséges tûzzel Bujdosó álmaid valósuljanak meg a szívben Mosolyogjon tovább így szépen a szemed Vele arany a fegyvered Így sikeres lesz továbbra is az életed! E vallomásra én teszek piros pecsétet, a szívem lánca beleremeg Legyen gazdagságod a szívben Így Istentôl gazdag leszel és áldott A szíved igaz tûzhely, az utad telítve lesz aranygyûrûkkel.

A fény A sötét folyója, mely a fénybe visz járja át az embert az egyetemes tudat tüze A igazság megismerése, a létrôl, a világról a titkok útján ha keresed, egy nap kitárul elôtted. Oly erôs rezgés szikra ez, oly magas szinten lángol, hogy a tudat fénye kicsap a lángokból. Ereje a csillagporból kivált ködtest Fénye, s ereje az átlag emberben félelmet kelt. Magas síkon rezgô tudat, mely elviseli, megérzi és megôrzi a bölcs lángot.

81

Hajléktalan

Bölcs

Osonó ember, ki olyan lett, akár az árnyék. Otthonod elvesztetted rég Szeretetnek hiánya a szívedbe mar oly nagyon Rengeteg ember a Földön fedél nélkül él Elhalt szívében a lángtalan remény. Gyász veszi lelkét körbe Értük hull a csillagok könnye. Ember, te hajléktalan Segíts magadon! Az Isten veled, megfogja kezed, s gondodból kivezet. Legyen hited az igaz szeretet, jó az égbôl ered.

A bölcsek szíve a jót hallja Túlcsordul ágától, de a száját csukva tartja Lefátyolozott titkok töltik ki fényükkel a kozmoszi teret, eget Óh, a bölcs a rabságból szabadságra vágyik Óh, ember emeld lelkedbe a hôt Ne legyen az ég árnyában a temetôd Tartsd magadban az erôt a csend által.

Bölcs Az igazság látnoka a lélek, mely a kozmikus harmóniáját hordja magában Tudatom fénye éleszd fel a lelkemben ülô megértést. A titkok nem jelennek meg a felület mezején

82

A fény végén

Harmónia

Keresd a piramis sarkú ôs fény végén a fényt és fénnyé válsz tûzként. Hangtalan beszéded érti az Isten, az Úr elôtt a bölcsességed a fényt szülte. A bölcsesség rejtve a sötétben, de ha lángja a tudatokban felgyúl, megszületik benne újra s újra a fény, mely a tudatsíknak alaktan a napja. A láng közepének áradása. Kerüld az árnyak világát! Kerüld a gonosz birodalmát! A fény világa tisztára mos. A fény szava világos.

Óh, távolban lakozó bolygók szépségében bolyongva száll a lelkem Mily jó is lenne a lelkeknek megpihenni ahol harmónia uralja a teret! Óh, a csillagok s bolygók egyensúlyban emelkednek A kozmikus törvényt hirdetik. Vágyakozástól mentesek és beszél a néma csend, a beszéd fáraszt s üres és semmit sem ad a csendnek Ó, remény – szeretet – hit, a bölcsességre tanítanak. Ha figyeled mily szépet mond a csend legyôzi a szó igáját, s Veled elmereng.

Bölcsel A vetülô fény, a gondolatban új mezôket nyit meg ha tudatom fénye feléleszti a mélyben létezô megértést a három rétû fényben a lélek mélyében.

83

Filozófiai tétel Óh, élet a szeretet mélyülô elmúlás végén, a világból elmúlok én Véremnek szívemben mily titokzatos e megkönnyítô bûvös oltalom! Óh, hagyom, hogy a szél zenéje elsodorjon a csillagok gyönyörében, s az égre írom titkon a nagyszerû szabadulásom. Látomásként boldogan Isten elôtt állok. Élvezem az elmúlásban megnyílt szabadságot. AZ ôsi pihenés kápráztat. Szomja bennem árad, s ír tovább az égi gondolat, a földrôl ajkam hallgat Itt nincs hozzá hasonlat Itt nincs helye a gyötrô súrlódásnak! AZ Isten virágként fogad, az éj öle fényén ringat Leáll az idô az énem örökre hallgat, magamnak visszaad Tovább él a szellem, a gondolat Leteszem a tollat. 84

Álmaim öntükre Álmaim öntükrében gyönyörködöm Az érzelmek nemes magja elôvillan az álom körön, életem pillanata itt a földi csodás folyósón vezérfonalként visz az égre fényes csillagom Bolyongó szellemem néz szerteszét Óh Istenem! Nem találja a helyét. Sóhajtanak benne köríves keresztek Hiába látom az égen a fény dicsô koronáját, rajta keresztül is érzem a szomorúság árnyát. Érzem a bomlasztó bánatok könnyeit Így a remény nem vidul a vágyak kiásott sírjába belehull. Ó, az én gondolatom folyton elmúlt idôkben visszafele lépked, zarándokol Az Atya igéjének legelején jár-kel, él, legendákban honol. Óh isteni ige, te vagy maga a legendák eleje élete. Érzem, most is suhan bennünk a lépte.

Nimród Atyánk Itt a télnek bús haragja Eljött a fény pusztulása Leszállt a köd az utcákra Ô a lidérces álmok sugalma Fakón villant az égen a Hold A gyér csillagok között a szíve mélyén haldokolt! Nagy hópelyhek éjjel – nappal szállnak. Ez kell még csak a magyar komorságnak! Az Orion ôs csillag virraszt az ég szélén, titkos fényû téli rejtelmes meredélyén Méla némaságban Nimród atyánk vára. Vonzó az ôs titka a csillagok honában.

85

Ki az aki röptet Óh, kit kérdezzek, ki az aki engem ide-oda röptet! naponta fordul a Föld. Egy új kört tesz meg. A Nap reggel fölkelt Ô is újra egy kört tett. Ki az aki röptet mindent, szellemek, óriás istenek? Imával fekszem, imával kelek, s mégis látom körülöttem napról napra az ördögöket. Ki az aki éjjel-nappal röptet? Kik azok a sanyargató kezek? Repülni akarok, vagy sem, engem soha meg se kérdeztek. Reám visszahullt égi csapás kísértete álarcban. Ki az aki egyáltalán sértett? A sértôdésben mindenki ezredeken át a Földön elvérzett, s a sértô játékában figyeli a reánk mért halálos örvényeket. Naponta a kínt belôle az álom elviszi Te jóságos fél halálom! Óh, az életem viharos mélységét naponta néked elpanaszolom A tombolásom elnémítja az álmom, s elhozza egy napon az idô az örökös, végsô halálom. 86

A lélek és a szív násza Óh, kicsi alázatos lélek Mily óriás a te szövôszéked. Tôled nônek bennünk a gépen A testben szentelôdnek Örömet teremtesz az örök Istenségnek Elkopik az öröm, ha túl van a tetten, mely reménytelen a világban. A kicsi lélek e szótag Istentôl ered, óh, te kicsi-nagy legkedvesebb körül öleled a szívet. Mi titkos valós a vágy, a tettek koszorús ágyadból ered Óh, kicsi lelkem, te hôn mutasd meg tetterôm! Csináld az égen a csillagok szaporulatát, söpörd el bennem a szenvedést, építs bennem sok szép igét. Óh, az elmélyedés mily szép Az eszme ôs megismerés. Óh, lelki eledelem, mily szép ha a testem egészséges, ép Ha a lélegzetem öleli a teremtés, ha a lelki eledelem a tetterô, elmélyedés, ha a lelkem elsöpri a szenvedést. Óh, kicsi lélek néked és az Úrnak szentelôdjek. 87

Szentem Óh, nagy természet, Benned bolyong szívem szeretet jelekben Kitör az égen a hajnal fénye, fénysikolyok üde rezgésében, szûzi tiszta szeretetben örömszikrák közt bent vagyok az édenkertben. Életem kegyét érzem istennek mély kegyeletében. Hódolok a kék fényû tiszta hajnalhasadásnak. Dísze ô az éjszakai véget érô sötét árnynak Hódolok minden napsugárnak. Szentnek érzem a Földet, Szívemben mindig árad a szeretet Varázsa mily szépet ád szívemnek, s a lélek forrásának. Mindig éreztem nincs vége, se hossza az édenkertnek. Benne sétálunk, értünk született meg. Varázsa szívbecsempészett Isteni szent kábulat, szeretet Értünk született meg a természet Értünk lett az édenkert Mi raboljuk egyfolytában, óh ember! Tüske ne ölje szívedet, lásd egynek Istent és Földet. Nyújtsd ember felé szereteted mielôtt még koldus leszel, vagy szegény. 88

Szeretetben ittasult Józan, magasztos Isten! Óh, te vagy a legnagyobb a költészetben Kevés a Földön az olyan ember, ki békés kedélyû s a gondolata igazán lát, s úgy öleli lelkéhez, azon keresztül át, az égi fohászt. Mert olyan színû a lelke, mint a fehér báránynak bôre, mert olyan színû a szíve, mint az ég bíborvörös köntöse. A szeretet benne, mint a piros bogár háta. Szeretete olyan, mint a tûz világa. Óh, az ilyen szívnek Istenem a boldogsága szüntelen, s oly gyorsan jön, mint a villám, oly gyorsan, s a gondolat is oly hirtelen, mint a villám a költészetben. Istenem, csak egyedül te tudod, a gondolat bejárja a földet, eget, mennyországot. A boldogságot hozzák – viszik, repítik a légben. A gondolatok a szívben Atyám a te kóborló, változatlan erôs gyújtólángod. Óh, égi fénykürt, mely hozzád röpíti a gondolatot, mely sokszor tôled oly szép, s áldott. 89

Mûvész A mûvésznek szabadsága van. Egy költô ha írni kell se lát, se hall. Ilyenkor mindenhol, s mindenki zavar. Amikor jön a szép gondolat száll a lélekben a fény, hogy valaki leállítja ôt, nincs oly földi törvény. A nap sugarai ilyenkor a lelken körben ülnek boldogan fényben tükrözôdnek. Az ihlet árad belôle Az emberi szívbôl, észbôl gyûlnek, s a fénymagok Istennel egyesülnek, s az égbe emelkedik a tudat a földi vakságból, mert fényt kap. Az emberen az ihlet révén felnyílik a lepecsételt fény, s fut át a tudaton keresztül, az égnek új fénymagot szül s szétszórja a fényt Istennek s a mindenségnek a szereteten belül A fénymagból az örömtelen, vénülô világba és a szívbe visszakerül.

90

Szózat

A Hold

Óh, ember, hamis a szózatod. A kóborló Hold az égen, amit tettél mindent látott. A villám a holttesteden táncolt. A Földbe is a fénye belelátott. Titkot ôrzô halál vitéze fekete ruhát ölt, vigyáz a rendre A hamisság ha eltávozik, ne hidd, hogy elvész, elmúl örökre. Sírodban is tárul Roskatag életed újra s újra tágul A hamisság a földbe veled belehull. A hamisságot élve dobjad el, így a mennyek kapuja elôtted örökre nyílik fel. A hamisságnak szomorú földi harc a jussa, aki érzi, tudja. Az erkölcs becsület, fény világát az égnek örökre kinyitja.

A Hold beissza vétkem Figyeli minden ölelésem Titkos árnyéka csillan befolyással álmomban, érzelmem gyöngyökkel teli fennkölt fény, te isteni. Szívem s szellemem a titka, leleplezi, s megdicsôülôk én. A Hold Isten szeretetén s a fényem álmodón néz, figyel, sikolt, s figyeli boldogan a titkos Hold Felbukkan a pont, ahol összeér a horizont, s lengén eltûnik a Hold, s jön fel az izzó Nap Korongján vért hord, maga után hagyja a vörös fénynyomot, s lesöpör az égrôl hajnalra minden csillagot. A kifutópálya ragyog Munkájukban elégedettek az Istenek és boldogok.

91

Ôsi szózat Erény, bölcsesség, becsület szállj vissza a világra Éljen az ember lelkében a szent folyó mély zúgása Ó szív, lélek csak szeress! Szíved folyamában véred oltalmat keres Töltsd fénnyel az ég tüzét Az Istenhez fölvezet piros – kék százezerszer száz vezeték Néki az is elég ha egy vezetô piros fény ég. A tiszta jeled eléri az Úr szemét Ô érti az észen túl az eszmét Az Úr szava az ôs ige alapja Zúg a visszhangja az égben, méret ezredek óta. A visszhang védett, érti a sok nyelvet Kódolva számolja a nyelved, s értéked Óh, erény, építsd a bölcsességet, hogy szálljon a becsület, szeretet s elérje az ember a végtelent. Óh, hüvelyknyi ember, óh te lángarcú óriás csillag Csak az Isten tudja, ha a fényed igazin csillog Ô dönti el, hogy végképp a Nap képében tûzként ragyogj. Úgy nézzen reád, mint óriásra, s nem születsz meg többé soha 92

Isten álma Nyugtalan az Isten álma Szomorú lett a kacagó világban Rezgô árnyék a szívem délutánja A szeretetnek hívó hangja elbujdosott a barlang odúba Bölcsesség Fájdalommal tudom megsuhant a holnap. Egy ember ha bölcs Jobb azoknak akik másnak bölcsességet ad. már elmúltak Ô az emberek közt Az ember a szívében fonnyad olyan, mint az égen a Nap. A falevelek a szélben is örökké versenyt futnak. különbözô színekben gyászba borulnak Azután egymástól eltávolodnak, mint szép hullák, elhullnak. Nyugtalan az Isten álma Bennünk fonnyad a remény virága Megaláz a vérem, testem elszikkadása A világnak lesz egy napon újra fakadása. Elvérzik a hitem a Föld magjában. Magam belehintem, a piros vérem kigyúl egy napon az ég tengerében.

93

Tûz imádat

Kigyúlt gondolat

Hódolom a Napnak A Nap tüze imádásának Lángrózsákban ég az Isten égi tüze örömében fényeket szór a világnak. Tôle ég és Föld között a világ szikrákban áll A fény imádat a szeretetében hál, s a fények szállnak, halnak, mégis megmaradnak. ég a tûz, száll a tûzi vész Érzéken túli az ész Fölé szellem kerül, a nyilvánulatlan legfelül Szakrális egek világa olyan, mint a víz és árnyék Vízen a fény tükre illúzió kép Ilyennel van a lélektükör teli. Isten formáját mégsem soha senki fel nem fedi. Senki szeme ôt el nem éri Szeretetét a bölcs ember érzékeli. Az áramlását ôs erôm folyton keresi a köd sötétjében. Szeretet szívembôl ne vessz ki! Ha a lélek nem repül, szeretet hiányán virágkoszorúban is vacog a nyár.

Kigyúl a gondolatom a légkörben, csupa fül, a gondolat gondolatot szül. Minden gondolatnak különös titka van vérköreinek összefonódásában Isten áramlása benne él az idô múló borzongásában. Óh, gyógyító üde égi kéz! Az álmok titkos lázában jön felém a szél zenéje panaszos torlódások nyitányában. Óh, sok-sok gyilkoló álmok a sok földi bánatból jönnek az égi összegyûlt sok torlódások, sok panaszos elfojtott hangok, gondolat jelek, látomások, melyet a tudat örvénye leadott. A nyugtató tücsök zenéje száll az elnémult ajkam éjszakáján Fény nélkül, feketén körben lebegek én a szívem vérének fordulatán, a szökô árnyas Hold udvarán. Gondolatom ha felébredek kigyúl újra a napfény pályáján.

94

Nap imádat Kigyúlok veled a Napban, ha elmegyek a Földrôl Kigyúlok veled Isten titkaiban Kigyúlok veled az égen, A tudat tüze a csillagok rajának könnyes szemében Az emberi tudat A szívem szíveddel dobban, olyan, mint a tûz, ég s lángra gyúl a pokolban. amely a meg nem Mily szép is a tûz elem nyilvánultból jön elô! Díszíti életed s életem Egy idôre nyilvánosan létezik, A titkos Hold korongja majd eltûnik a nem nyilvánultban. lángunk fényét összehozza, s az égen szét is szórja Sugarad sugaramon ontja. A lézer sugár is az atomszemcsénk lencséjét egymásba égeti sorra Azonos sugár egymást vonzza. Csetlik-botlik fénypontom a fénypontodba. A fénynek az Isten az atyja, a tûz fényének a tûzi papja A tüzet nékünk a lelkem s a lelked rakja. A világot a szívünk parazsa gyújtja, s a lelkünk egymásnak adja. Isten, aki nekünk adta Tôlünk újra vissza kapja.

95

Tört arany Törmelékbôl magam naponta többször építgetem. Agykérgembe én már régen belevéstem, dajkálgatom bennem tudom, Bölcs halhatatlan a törmelékem. Minden atomom átéli Óh, halhatatlan idôben s fényben a kihunyt létem. örökös reményem Óh, lelki törmelékem Tegyél az égi tûzre fát! Törtarany vagy te énnékem A teremtô nékem Már sokszor ôt darabokra törtem. majd szellemi aranyat ád, Elôttem romos oszlopok s bölcsességgel viseli a halált, sokasága mered az égbe. a tudás pompás koszorúját. Ma már az idô az én Az öröm égi sejtelme egyetlen ékszerem, kincsem. az égi lángját a tûz viseli Élni ébren, emlékezésben a titkok örök valóságát! Torlódó múlt s jövô képekben Dörög az ég. A friss levegôt fáradt arcomon üdén érzem Nagyot óhajt mindig a lelkem Nem élhetek hitvány ürességben Erkölcs, erény, becsület végképpen a világon szerte hullt, széjjel. Óh, Isten a Föld nappal és éjjel sok tudós lélek nélkül játszik a veszéllyel. Veszteségem az idô, húz magával kéjjel Légy bölcsességgel, teljességgel Te az Úr forrásában elszálló végjel. 96

Feljövô erô

Fenség

Dagaszd a keblem Tudatom teljen nesztelen bennem. Hitemben nyílik meg a lelkem. Fénye terjengjen bennem! Tudatom fénymagot fejlesszen! Óh, nôj bennem nôi révedésem Vérem mágikus fényben Lelki szépségem légy a fény megôrzésében. Óh, szerelem fénye megôrzô Isten szerelem fényében. Rejtôzött szépségem szálló szép fényében Rejtôzködik az éjben a Hold sugara véremben Lüktetô szívem érzem mindig figyel engem Isteni virág, te szerelem égbe érô gyökere remeg benned s bennem. Bô termésed nô a véredben, s véremben Lüktetve vérem óh, Isten figyel engem engedelmesen Vérem lüktet a folyó szökésében. Pusztuló világ terjeng feketében.

Körülöttem halkul a zaj. Szívem lecsatolt forrása tán elhal? Úgy érzem kihal az álmom Virágba bújtattam a gyászom, hogy ne látszódjon rajtam saját komor hervadásom. Óh, ha bennem vihar van fújja a szél sötét hajam. Lelkem kering önmagában Benne vagyok a sas karmában. Elnémul ajkam a valóságban. Feldíszített virágos szobámban álmok közt bujkálok isteni fénygyûrûk áramlatában, e gyönyörû világ titkokkal teli rabságában. Vándorlásom tehetetlenül, kétségbe ejt a valóságban. Óh, hegyek, ti vagytok az éj sugarában az alsó csillag istenek. Szemük mosolyába néz az ember lázálmában Rezgô szép árnyékukban ki földet hint reánk a nyugat kapujában.

97

Szentület

Égi kód

Fény szentület égj bennem Nubiai párducként követem Óh, hol vagytok ti ismeretlen égi szent ablakok, égi törvény hagyjatok, hogy egyszer benézzek rajtatok! Suhanó szép mennyei hangok Virágszirom kertek Rejtôzött csillogása napbarnított könnyek Óh, égi törvények körülöttem arcok kiürülnek! Az árnyék világában eltûnnek A Föld halálos ágyán vért lát, elvérzik e cudar világ! Tudatában nem érez, nem lát Az Istennek lángoló úján az ember keresi önmagát, mint égi, az édenbôl rég kiûzött bálvány Egy nyájas tavaszi est Hajnalcsillag kihunyt áradásán, mennyek kék pulpitusán.

Figyeld ember, nézd a földi kódod az égen a csillagodba belevésett. Nézzd magad a tükörben Az erény, vagy rossz az arcodra odavésett. Vésett vájatok uralják szíved. Erkölcs, igazság, jóság tôle szemed tükrére figyeld, kiül a méltóság. Álmaid titkát figyeld Vési szívedbe a némaság Erény mi a te gyászod? Rossz szellem, lázadások? Lelki szomorú becsapások, az égtôl jussolt fekete kódok. Ajkadon ragyog a víz elem, szemedben csillan – villan az ég perem kószáló fényben némán érzem! Óh, erény, erkölcs, álnok a szívben szûnjenek el a lázadások! Jöjjetek tiszta álmok! Ne vessetek a szívben lövészárkot!

98

Erény szeretet

Ki gyújtja fel

Erény – szeretet mélységed, könnyed tollpiheséged eléri az eget! Erény, erkölcs hova tûntél , hova? Te vagy a vérnek nemes nagy titka. Az erényt Istennek keringve továbbítja? Ó erény, erkölcs, tiszta érzelmû eszme Te isteni fehér lepke, szállj ide az én lelkemre! Óh, összeszôtt láng erénye, ereje! Találj szellemben, testben fényre. A magyar ember leljen végre reád, a szívében – lelkében töltôdjön fel Erkölccsel, erénnyel talpig megrakott teli szekérrel! Óh, te vérvörös nemzet Ne élj örökös bûnben Leljél a lelkedben gyöngyfüzérre Adjon erôs néked magyar az ezeréves ôseid emléke! Az ember az erkölcsnek éljen! Istenem úgy legyen . . .

Ki gyújtja fel bennem az örökös tüzet? Ki röpíti, ki küldi belém az eszméletet? Ki küldi a szólásomat? Feljövök majd Uram Halld, hozzád, mint lepecsételt fény örömére az Úrnak, ha tiszta lelkek egymásba borulnak. Örömfényt gyújtanak az Úrnak.

99

Barátoknak írt szeretet ódák Ritz Judit, az Úr leánya Verset, himnuszt, égi ódát írok én, Ritz Juditnak az úr leányának, Aki szentséggel telített fehér csillag. Ó, mert ô az Isteni erô telített fényszórója A szeretetet hinti sorra A betegeket vele gyógyítja Fáradtságában a sápadt hold Ôt vigasztalja, s ôt bensô erôre buzdítja. Beöltözött ô az Úrnak alázatába, A betegek közt kél-jár, akár egy szent, Példásan követi Istent, Ô az, ki megérzi a beteg szenvedését, A szívük sebeit ô is viseli, hordja, S ôket, ha kell, a halálból rántja vissza. De ha mégis az úr ôket magához szólítja, Arcukon átszellemült mosollyal távoznak, Körülöttük a szeretet törvénye így hat. S az úrnô megy tova, a kötelességére, Csendesen suhan a lépte, Álmai vérben mártott dicsôségében. Egy-egy ágy elôtt megáll, A szeretô tekintetében az úrnak ôsereje száll, S erôt ád nékik élni tovább, Nélküle a betegek szívükben sírt ásnak, Ô bánatában vigasztalja a félholtakat, Tiszta szelleme az égi lajtorján Repül fel az Úrhoz, gyöngyszigeteken át, Az atya elôtt ô a megtestesült ambrózia-ág, S a tiszta szent lótuszvirág. 100

Dr. Szondi Ildikó, a Nap mosolya Ki is ô? Kicsoda ô? Egy csoda! Napsugárból van a mosolya! Kedvessége meleg, Beszédében érzed a szeretetnek csúcsát, Szívünkben érezzük tôle az életre keltô terápiát, Ó mily nagy ez a fegyver, ha ringatják az embert A vágyó ôszinte szeretetben. Minden álom tôle kivirágzik, Ilyenkor a szív felszentelôdik. Olyan, mint az aranyos nap, Az ember a fénytôl nem fázik, A drága hölgy mindenkin segít, Mindenhova odaér. Felderítô utakra kél, Ô a Szeged város szíve központja, A kulturális élet nagyasszonya. A csúcsteljesítmény fényében él, Az életét szenteli önmagánál Nagyobb dolgokra, Különös, zseniális férj, A bensô derû kirobbanása Ki templomba jár, imádkozik, Az Isteni ôserôbôl fakad, Nem iszik, munkája mellett Szeretet eszményeit Rengeteg könyvet ír, Visszaadja a tudat forrásának Csodálják Dária Ember-szívekbôl épít lelki várakat, Leányával együtt Tudatom azt súgja, Ellenszolgáltatás nélkül, Ô sosem lesz lelki sivatag. Ildikó energiáját, Unokaöcsém, dr. Heka László A titokzatos fény áramát. 101

Professzor Dr. Szalay István, az Úr csillagvizsgálója Polgáros mestere, államtitkár, professzor Nagy az ô szentélye Más dimenziókból fakadó érzések Túl van az értelmen, A csúcsszámok határán, Nagylelkûségben megértése Lángol a gyökerekben Ismeretlen pályán csúcsot eredményez, Minôsége fölülmúlhatatlan magas, Fut a galaxison ég és föld között Másokhoz odaadó, mindig tesz is érte, Fölülmúl minden szabály elôírást, Az agyba bele van vésve a lelki fejlôdése, A jótétemények gyakorlása függvényében, Az ön-átadása élete nemesedésében Az anyagi világban rend uralkodik, Környezetéért tesz valamit, Odaadó eredménye mérhetetlen, Életének nagy lángját fürdeti Ôt az egyetemes tudat tüze Lelke sugarában, Irányítja a bölcsességre. Felfigyel reá ismerôs, ismeretlen, Kutatja a tudás közepének titkát, S meghatottan neje Betti csodálja Kutatja a létezô törvényt, Ki maga is számokból hieroglifákat Olykor megcáfolja, Rajzol az ég aljára Amely egyensúlyban tartja S mindig felnéz reá Az eget, a Földet és a csillagokat. A kedves családja. 102

Kohári Nándor, az Úr bölcs szolgája Nándi – ki is ô? Képviselô. Nándi Nándor Lehet akár szenátor Bensô sejtelmem azt súgja Egy nemes lelkû atya fia Ô a szeretet eszméjét A csillagokra kottázza A jósága, kedvessége araszol Az égre jeleket rajzol Isten elôtt az üzenetek Élô bizonyságot tesznek Fény forrásai mindig A szeretetben visszatérnek Vándorlása útján Megfosztott álmait A világnak szórja szét Embereknek áldozathozón Nyújtja mindenkinek a menedékét S köztük, mint fáklyaláng A lézersugár síkon ívelve kél Az idôváltozás örök folyamán Az ô fénye a csillagokba ér Itt lelke megújul, Isten visszatükrözôdik Mert erôs benne a hit Itt az atyához vezet A szivárvány híd. 103

Nagy Imre Erik, az Úr zeneszerzôje Karnagy, zeneszerzô, Zongoramûvész, dalszerzô Verset írok, költök A zseniális mûvésznek! Benne rejlenek a nagy értékek! Óh, szíved az alkotásért remeg, Mint egy szép lázas szonett, E gyötrô életben, világban is Elôjön benned a fény, S tôle a szépségek égnek virulnak, Mint egy titkos égi sejtelem. Álmaid új virágot ringat, Az ôs édenbôl benned maradt! A fény selymét szórják beléd Az áldott napsugarak. Felfigyel reád az Úr

104

S az ujja fénye rajtad marad Kirótt égi jeled lelkedben vésett Vezetô fényed zengô diadalt ígért Égnek, s földnek! A naprendszer is érezné Nélküled a veszteséget! Gyermekeid áldják a mûvészeted! Nejed a Tekintetes pszichológus Áldott Teréz Anya lett! Mily szép is a családi harmónia, Mint egy nagy fa, összenôttetek! Egész évben éled a szeretetet Így lesz a Karácsony igaz szentélet! Én is összenôttem veletek Fénykötél gyöngyfüzéren Ringatja felétek a lelkemet!

Tudós

Idô orvoslása

A zsaroló idô körívén mindent – mindent tôled, tôlem számon kér Olyan mint egy ôrült hadvezér! Letarol mindent Ô soha sem fél Sír az ember, állat a természet ölén Folyók, tengerek apadnak el Kiürül a tér a zsarnok idô futó mércéjén, s elrejti elôlünk a titkokat. Az idô egyszerre több síkon halad Ô a világ óriás zsarnoka. Ezen a síkon mindent kódol, cselekvést számol, titkod benne tárul, s az idô viszi – hozza magával, síkokra minden percben visszanyúl. Visszahozza ami már megtörtént s elmúlt. Olyan mint egy mágus Belenyúl az emberi életekbe.

Néked visszahozza az idô ami már régen volt a Földön Ô nem csak orvos, ô a világi bába A magzatot vég nélkül kiszedi, belerakja az anya hasába. Az anyaföld gyomrába más dimenziókban is büszkén halad, lépked Minden síkon ô, az öreg idô ott van veled, s eléd rakja cselekvésed, eléd rakja a múltat, hogy elszámoljon veled. Ó, az ember szegény, minden bolygón érzed mennyire árva Az idô mindenütt hatalmát, bélyegzôjét villogtatja, s amit akar, vagy kell visszakéri kárpótlásba Csak a világnak nincsen joga kárpótlásra. Az ember él, hal a zsarnokságban, a tér s az idô fogságában. 105

Vihar Vihar a gondolatom, kiköt az égen, s nézek fel, keresem a csillagom! Sehol nem látom, magamat nyugtatom fekete felhô fogja lett Mily szép is a fény ha odafenn az égen éjjelente szórja csillagom! Fénypaloták világában a fénye dicsôn száll! Fényes áradásom a sors gyújtotta fel a lángom Sokszor a szívek; tied, enyém vak! Olykor bûvkörök körberajongnak! A mély merülésem a tettekben érzem kihajt!

Lélek Én vagyok a lelke a Napnak Én vagyok lelke Istennek, halálnak! Az égre jeleket tettek, hogy bennük felismerjem magamat. Én táplálom lelkemmel a bolygókat, csillagokat! A Föld nevében mindenkiért. 106

Jézus szeretete Kiben szeretet s igaz hit, erô van Benne Isten lakik. Ô kiáll a néphez, szónokol, sír, szobrászkodik, dalol, s ha a lelke olykor fáj a szeretete eszméjéért kiáll! Szívének ez az igazi szabály! Ô égnek – Földnek nemes nagy vitéze, belenéz mindig mélyen a vésznek szemébe. Keresi az utat magasló égi körökben, visszatalál lelke az Isten szívébe!

Húsvéti elmélkedés Mily szép is a lélek harmóniája Olyan mint a szent folyó zúgása. Ilyenkor a természet hangja bennem visszhangra lel. A szívrezgés száma szent folyamként lép fel! Minden élônek rezegjen a szívem harmóniát! Minden lélegzônek fedjem be bánatát és sóhaját Rezegjen a szívem mindenkihez szeretet-harmóniát! 107

Elmélkedés Gyötrô, ki nem mondott szavak belül kísértetként követnek engemet, érzem ellopják az erômet. Testemben – lelkemben érzem tôlük a börtönömet! A fényszintem a szenvedés gyötrelmétôl a mocsárba merül. Börtönömbôl kiszabadulni tudom csakúgy sikerül, ha elmondom a világnak mi az ami fáj, melyet a szívem diktál, amit kimondani muszáj! A lélek mindig tisztán lát Le kell néki vetni bánatát, nehogy az érzelmének nedvét méreggé alakítsa át. A lélek az aki küldi a gondolatnak a tisztánlátást, s kiharcolja a szellememnek az iható szeretet aranyát, mert elnyeri az isteni oldódó elixír varázslatát!

108

Húsvéti égi óda A szentelôdés nevében jöjj fel Nap az égre. Tiszta fényeddel gondolataim szôdd be! Sebeim sajognak érzem a mindennapi harcok összeütközésében! Isteni sugallat kérdelek, jó irányba merre lépjek? Szellemem hogy is határozzon, mielôtt a tétovázásom a vándorlásom között folyton az energiám, s a tetteim fejlôdését szétforgácsolom! Óh, szatvikus fény mágikus bûvölete Isten áradásában a lelki tisztulásom érezzem, benne önmagammal váljak eggyé az Úr szent fényének tiszta szentségében!

Ezotér titok Lelkem összeszövöm az isteni titkok dermedt álmával. Az eget járom Isten kihágott útján folyton. Nem lehet, hogy az Úr maga után bezárta volna az eget!? Gondolatban hiszen, más síkon lépkedek! Víziók folyamatából ha végül magamra ébredek, elzárom utánam az eget! Saját tükörvilágommal az égben találkozni jól esett. Nem kaphatok tôle szebbet, szentnek érzem a lélegzetet. Nélküle üresnek érzem az életet. Nélküle érzem miként a földbe süllyedek.

Isteni lét A civilizáció kételyes nyomán tátong a Halál. Az ember csak átrohan az életen Miért nem omol a halhatatlanság örök tüze a létben, mely visszavezet az isteni gyökerekhez. 109

Istenem Ha majd elfogyok mint a Hold, megjegyzed lelkem kié volt? Az ember szívében kész a harcra Körbeveszi az embert ôsi vihar égbôl leszakadt nagy darabja, s a Földet az orkán véresen átkarolta, s az emberben a félelemtôl üvölt az erô, mintha a bánat bennünk drámai operát órás hangja kottázott fejjel harsognak egyfolytában.

A titok A titok nem más, mint rejtett tudás. Az emberiségnek mélyre rejtett bölcsessége. Körülöttünk a titkok mélységben ülnek, a múltban elmerültek, de ha felhozod a felszínre jó lesz az égnek, Földnek, jövônek. Ô az út, a hatalomhoz vezetô sötét síkon nehezen járó ösvénynek mélye a fényes síkkal egyesülnek. A titkok is örülnek, ha a csillogásban összegyûlnek. 110

Föld az Istenek kalodája Az emberi tudat homálya a mély révedésben kutatja önmagát, a titokzatos Atyát. Valami súgja a megújulását. AZ ôs erônek keresi folyton áramlását. Az erô áradat tavát A nem vénülô folyamát Hol van az a dimenzió tér, ahova az ember hazatér. Az Istennek ki hágott útjára, oda melyik síkon ér? A lélek a tûzvilágban él, s majd a szél világába ér, elsodorja ôt a szél az ô derûjén, s az Isten világában mikor ér? Mikor árad meg a lélekben az ég? Mikor nyeri el az örök életét? Mikor adja vissza neki az ég az embertôl ellopott tüzét? Várjuk az ég üzenetét: hányszor kell még az égi tûzbe dobni a földi testem fájó keservét?

A Földnek ûzött árnyéka Istenem, életem, anyaföldem, miért vagyok rajtad árva, bûnös szolga? Tûzben ég lelkem Vágyom az igazságra. Álmaim forrása folyton lázba. Szeretetem az eget csengi körül. Uram nélküled életem sziklává kövül, s az Isten néz rám le! Itt élek a Földön, mint parányi kis ligetszépe. Szívem sajog a titkok tengerében, s a szent fény hevíti lelkem. Vágyom az isteni örök igazság szépségében lenni megolvadt, tiszta érzésekben. Az örök valóság égi lepecsételt fénye jusson el, a örök tûz a lelkünk mélyében.

111

Képzelet Szô folyton a képzeletvilágom E könyv írásba magamat, könnyárba fojtom, s járok a tanyákon. Összeszövöm magam Istennel, táltosokkal, tanyákkal, mert a világi gondolatom kiszabadítom s áthelyezem az Isten síkjára, eggyé válok vele. Lelkem nagy tüze visszaszökik az ôs helyére. Óh jaj, Istenem! Teli vagyok sugalmakkal, s az univerzum forgatagában élô világgal. Istent vélem bennem felismerni. A szívemrôl a bilincset eltöröm Isten megmutatkozik a lélekkörön! A titkos virág beszédét enyémmel összeszövöm, s a gondolatom álmait a titkok tisztára mossák! isten szellemét az emberek a földi bolygónkon magukban hordják! Ezredek óta keresik, kutatják, hogy tudnák elhagyni a halál országát. Keresik a kivezetô csillagkapuk ajtaját Keresik a teremtô Isten birodalmát.

112

Ének az elmúláshoz Ôsszel a fáról lehull a lomb. Az ember szívében üresség tátong. Arra jár a szél, s a pusztulást egyre látja, hallja, s viszi, sodorja tovább, hogy mindenki hallja. Kinevet a szellô fájó sóhajomban. Az elmúlás látása, elfásult a szív morajlása. Óh, természet pusztulása! Ne higgyek szememnek Kábulatban szentnek lássam! Nyugtató folyók ringassatok álomba! Ne érezzem az elmúlás illatát! Ne érezzem arany színû levelek elmúlását! Ne érezzem árnyékos arcomon a magányt! Ne sodorjon magával a hulló levél lent a Tiszán.

A tudat A tûz a tudat szimbóluma, a tudatot, a bölcsességet saját lángodnak tüzében, keresd a tudatodban.

Tudás titka

Kutasd az égnek és Földnek, annak közepének titkát. Tanuld a létezô törvényt, mely a csillagokat egyensúlyban tartja. Kutasd a Föld életének nagy lángját, fürdesd lelkedben sugarát. 113

Óh, csak közeledhetnék A nagy fény közelében, amely az égi tûzbôl származik, amely az igaz bölcsességre tanít, mert az ember szíve, lelke felemelkedést vár, hisz az idô s a tér itt a Földön semmivé vál! Óh, földi törvény, mily nehéz is a szívnek tôled megválni! Ahol az életem felett uralkodnak az élet s halál urai! Oda jutni, ahol a fény szellemem bölcsességhez vezeti. Ha az Úr alázatot ád, örülj barát! Ô a bölcs szívben belelát. Az alacsony fényû csillagok sok ivadéka a Földre szállt, s isszák mohón a sötét halált! Földi bölcsek gyûljetek egységbe s a világon az idô méhében szálljon újra s újra az emberre a bölcsesség igaz ereje, s az alacsony csillagok fekete bogár szelleme hulljon az alvilágba örökre. Örökre azok, kik bukott szellemû csillagok. 114

Az egyetemes tudat tüze A tûznek óriás ereje! A tûzben érlelô szikra befogadására a láng gerjedésében nagy erôt hoz magával a létben. Az élet tüzétôl a tudás gyarapodik, s megmutatja annak ki érzi a tüzet, mely lézerként benne siklik. Megmutatja az élet virágát az ilyen bölcsnek. Hol van ô, hol is tartózkodik? Mentes a haláltól, elér fénye a Földrôl, el a csillagokig. A kozmosz bölcsessége a nagy bölcsek szerint az emberek szívében, elméjében található. A nagy titkok felfedezése a Föld, az ûr, az ég feltáratlan a területén az ember által valósul meg. Az ember idézi elô a terjeszkedését.

Csillagember A halálnak és az életnek óriás a csarnoka. A tenger mélyén izzik a határtalan mindenség. Nagy tüzében az élet és a halál a tûzben fürdik! Itt elveszik az idô és a tér, s a fényes csillagember fentrôl lenéz és látja az ember szolga sorban kötözve van szabadsága. Kívülrôl jövô bénító erôk! Ember hidd el, szabadság által tudsz a Földrôl a Napba emelkedni! Vannak földi és égi mércék. Bölcsességgel mérik az emberek közt a fény terjedését.

115

Ôs bölcsek örök himnusza Kozmoszi ima Óh, tûnj el a létbôl sötétség fátyla Legyek én fény a világban, mely engem napként vezet, az örök fényben, amit folyton keresek. Énekeld lelkem a szabadság óriás dalát, mely elhozza nékem a mindenség rezgését, mely engem Istenhez boldogít, s engem a kozmosszal egyesít.

Sugallat A bölcsesség sugallata örökös, érzem él bennem. Érzem az ô tükrét az én tükrözôdésemben. A harmónia ott él a bölcsesség zenéjében. N e vessz el sohasem! Ne vessz ki szívembôl a körülvevô köd sötétjében! Legyek én az Úr elôtt minden dolog vége. Tegyek béklyót a sötétségre. Ha elhagyom a Földet a fény napjaként közlekedjek.

Figyeld az erô szavát Figyeld az erô szavát, melyet az ôskor bölcse ránk hagyott, „Zin uru” = szent úr (mai szóval) mondja ki hangod

116

Többször tôle az isteni erôt kapod. Megérzed, hogy fénybôl vagy, a fény belôled magot érlel Éled az élet forrásából, hidd el!

Siriusi ember

Én az út

Óh, csodálom a lelket Amíg magam a Földön tudva Csodálom a szép testet Legyek a törvény útja óh, síriusi ember. Legyek a földi rend tanítója. E világra jöttél Amíg járom a Föld hátát sejtnek, génnek. fényem a testemen hasson át. Vagy talán jöttél Lassan veszítsem el a Földre kémnek, az anyagnak árnyékát. vagy ôs megfigyelônek? Az élet feltölt áramával testemben, Az Úr hol lakik? a kozmoszi síkok ott vannak. Üldöz a lélek! szívemben, fejemben, s Lélektôl lélekig szólít az értelem egy napon az ember akár fel kell szállnom az éterbe, a higany le-föl halad s egyesülni csillagfényemmel. a sötét ég alatt! Lehet, hogy mindent félreért a lélek hiú égi fényûzése? Lehet, hogy a küldetése csak az, hogy a Föld kódjait mérje! Az ember szomorú lenne, hogy csak robotra jött létre! Ember, óh fejtsd meg mi az ok és az okozat, bontsd ki az ôs kusza fonalat, mielôtt megfojt a sötét ég alatt.

117

A tél üzenete Most délrôl jött a téli üzenet Hadakoznak a jeges télben óceánok, tengerek! Mintha a Föld anya öle rengene Az ember ellene vétett, s le akarja rázni a zúgó halál vétkeket. Óh, emberek, fényév áhítat járja át lelketek! Kavarja a havat át

a gondolatod lángja, olvassza fel az elme szikrájában. Délrôl jött havat, jeget, a befagyott tavakat, vizeket. Tegyél ember csodát, mint ahogy teszi a kikelet Vonja ki a légbôl a havas hideget parázsló elme szigeted!

Bölcsek Azt mondják a nagy bölcsek figyeljek szavukra – az ember a nagy titkok kapuja. Nála rejlik a titkok kulcsa. Milyen szép titkok ezek, miként tudom fénybe borítani örökös életemet. Az embert a fény szülte szellem Ne gondold, hogy a Földön született, egy napon égbôl küldött földi lény lett. Óh, teremtsem meg a nagy rezgést, mely az egésszel egyesít, ha nagyon vágyon az Isten segít! 118

Ember

Napfény esôje

Ember, te égi árva. A Földön a lelked, hogy is lelhet boldogságra? Lelked lepecsételt fény a szív archívumában. Isten, az ember életen át keres téged! Az életnek nélküled nincsen sava – borsa. Belebonyolódott a szív kétségbe esô galamb sírásába. Szeretetnélkül a Föld gyógyfüvet nem érlel. Égi fény az ember, az Úr nélkül ô vak. Hordjuk a keresztet, hozzáláncol a bánat! Az ember keresztény, hozzád repülne szegény! Óh, Uram hozzád száll fohászom! Nélküled a vérmezôn fázom! Elhervad a liliom bánatában a fehér oltáron.

E hideg télben égô szó lángja ha kigyúl a lélekben fénylôn csap vissza a borús égre. Bánatok tûzvésze ne hullj folyton a kedélyre! Forró nyári nap, kérdem Istent, lesz-e még? Óh, az égi csöndben mindig derût dalolnék. A napfény esôje hulljon reám reszketésben síkságon vagy hegyekben. Ó, elszáll az élet, fénye nem lesz, akár a télnek! Óh, élet ki olt ki téged? Ki az ki kioltja a fényed, s rád adja a sötétet?

119

Bolygók ciklusa

Érzelem

Ahogy a bolygók ciklusok élete s a korok élete halad eljön az az idô, amikor az ember lelke az égbe az Atyához, ha óhajt haza szalad. Megváltotta ôt az ég, s akkor már minden világ benne szunnyad rég. Miként a szél mindenhol a világban szétszalad s mégis él. Test nélkül a tûz is így halad, miként a világban szétszalad. Teste nincs, s mégis minden világ benne rejlik, benne él. Úgy te is, hüvelyknyi ember A ruhád leveted ne félj, a lelked az Atyához kóros elme nélkül tisztára mosva magát örökre hazatér.

Kísértô szép érzelem Óh, te virágos éden Fent a fényben Istenem, tiszta arcod úszik elôttem! Kötôdésed érzem bennem. Költészettel összeolvadó álmok idézik elô bennem az örök valóságot. istenem, sötétben él a szívem nélküled, de a tiéd szent, ahova én belépek. Tudom elhagyatott én már többé nem leszek. Égi kereszted elém örök mosolyt ültetett.

120

Parazsat fúj a szél

A Föld

Parazsat fúj rád a szellô, s az ôs tûz tiszta szeretete hív, s mezítláb taposod a Föld meztelen testét, s a múlt századnak föld szeretete visszajön jelenben, jövôben és oszthatatlan bölcs szigeted lesz ô, mely titkot rejt, és téged még szeret! Ember, eredj a Földre, élj a mának, építs fatornyos házat! S ha üvölt a szíved, ez szabálya, de a Föld háta fényt hint a világra. Ha nincs mibôl venni földet, vegyél bérbe. Lusta ember örül ha rajta túltesz. Ne hagyd ember a szépet, a természet megfizet néked. Nem leszel sosem vigasztalan, s nem leszel sosem hajléktalan. A kutyád is futkároz boldogan.

Óh, mit tegyek! Fenékig ürítem érzelmi erômet! Mily szép is a Föld Ô az Isten zsámolya Az ember mégis árva Hova is menjek, hova? Az Úr szeretetéhez legyen a szívnek benne bizakodása. Lelkemet emelem, törvénye a kegyelem! Légy te mindig istenem a hallhatatlan reményem. Lebegj az árva szívekben. Óh, égi örökös fény, az emberbe jelet tettél! Amott a vizek felé távolban süllyeszt a mély. Egy nap az anyagtól elvál a lélek, a fény.

121

Szem

Mélység

Nézett reám egy szem ismerôs igézettel, a lélek fényének különös erejével. Halálon túli hô, más lélek erô, ismerôsen döbbentô. Nézett engem, nézett, s a szem mindig jobban fénylett. Saját magam nézése éreztem vele összeégett! Egy múlt élmény bûvköre szent fénye hevített, s titkok olvadtak össze. Éreztem miként egyesül a szeme enyémmel. Az örök egyesítô élet vágy benne éledt fel, amely egymás szemét nyeli el. Benne szunnyadt sok-sok világ Az örök valóság egymásra talált. Az élet vágy élménye benne hevült. Az igazság szépsége lelkem mélyébôl szeme tükrére ismerôs fényeket szûrt.

Elôttem tántorog a mélység súlya. A jövôt s a múltat a szél összefújja. Mélyre merül Uram hozzád, csendben imám. Bú, a bánat bennem hallgat! A Hold becsillan hozzám. Titkait ezerszer megközelítem. Az ihletettség tart fenn engem! Egyfolytában bilincsében, vess belém idôt Uram, had halljam szavad. Megszólal a hangod, int a jó sugallat, s lelkem a helyem megtalálja tenálad. Valahol a sok téren át visszaránt tehozzád!

122

Harmónia

A bölcs

Harmónia, ihletettség, mert minden létezôben terjed a Teremtô fénye. Ez a lélek égi gyümölcse. ilyenkor megszûnnek a vágyak Érezzük az égen miként egyformán járnak! Szabadon terjed bennem ilyenkor a hatalmas fény, kinyílik a kulcs a szív bilincsén. Nem kínoz földi hajsza, az égnek lett a lakója. Érzi a lélek az Úrral egyesülnek Hatalmas erejû a fény, s a harmónia szellemi magas röptetése áthatol a lelken égve, a világegyetem tiszta rezgése erôs harmónia tiszta élménye repül az ihletettségben Átváltja a fantázia síkot magasabb célok elérésére. A felfelé terjedô fény viszi a lelket Isten ragyogó mindenségében.

Óh, ô megérti az égi bölcsek tanát Az isteni tudásnak fényes célba vivô végsô sugallatát. A felsô lélek ígéretet ád, érzed az ô becsületszavát! A bölcs tudója kitárja lelkét az égnek, s a katedrája növeli meg az ô szeretetét. Óh, olyan mint az álom érzem, miként csillan az alkímia folyamatban a hevülô lélek, forrásom berobban a tisztuló cseréje a megrázkódtatás fényes eszméjében. Óh, olyan ez mint az álom Titkos titkot szülô bûvös éj, mert a felsôfokú láng kéj, a kis óriás lelkünkben él, s messzebb van a messzinél! Istenben fölszívódik a világmindenség Az isteni tûz ereje, a lélek sugarának óriás futómûve 123

Remény

Veszély

A remény tova viszi a lábad Ringatja a zöld fákat A remény színe sárga, lila, piros. A vágyak megkötöznek, fukarok, tilosak. Az égi pálma ezüstös éjszakában csörgô patakok felett bujdos az égi láng. A Föld visel zöld selyemruhát. Óh, ti szép tanyák Ajkam az égnek mond halk imát. Csillagom felfelé vezet, ha minden vágyam elveszett Csörgô vizeknél az éghez átkelek Velem elfutnak a bölcs vizek. Mikor lelki csatát nyerek odafenn várnak az istenek.

Megszólal egy bensô hang! Az Úr, a Teremtô Az idô körén a szemnek rejlô, s láthatatlan. A sugalma az ige hangja, azt ki akarja meghallja Int a lélek, Isten hangja nem ballra, csakis jobbra! Bölcsessége int a jóra. Óh, az ember sora érzem nagy bajban van. Kamrákból elfogynak a javak! Naponta több lesz a földön az éhezô, a fáz, s a hajléktalan! Vége lesz a vajnak, tejnek Hiába sírunk ma holnap égnek, Földnek Hiába sírunk az isteneknek.

124

Béke

A szív szerepköre

Mily jó lenne már a Földön egy égi béke, mennyei várok nyílnának a vérben. Nem kéne a Föld keblén a fáradt népnek véres patakokban omolni bánatosan. Mily szép lenne ha a Földön nyílnának a béke szirmai, miként a szellô édessége a cseresznyefavirágot lengeti, s a pálmafákat dédelgetik az Isten angyalai. Aki erre vágyik az lát a jövôbe, a temetôben nem építi az ô otthonát, az ég ölébe teszi tudását! Ott nem lesz az ô fényes lelke többé árva Eltûnik belôle a földi siralmak világa.

Fagyos tél van, erôsen látszik a leheletem. Fekszem a pamlagon, kellemes melegen. Lehunyom szemem, s reád gondolok Istenem. Boldog vagyok érzem, a te szeretetedben egyfolytában sütkérezem. Így kívánja az én lelkem. A hideget levetettem Bölcsességem beöltözött a szeretet szerepébe, s eljátszom az égnek a szívemben Istentôl nyert szerepem. Hölgyeim és Uraim figyeljenek! Sikert arató komoly hôsi, égi tiszta szerepek ezek. Higgyék el mily sikeresek! Az Úr szeretete úgy operál, hogy a bánat odébb áll. Az Isten és a boldogság meghívja az ôs harmóniát. Fellép, s eljátssza a hôszeretet szerepe százát. Élvezi Isten áradását.

125

Istenem

Tél

Óh, Isten, mily bánatos az ember! Ott ül rajt a bánat ha fölkel, minden reggel! Születik és meghal szegény. Riasztgat a sóhaj, a napot túl hogy is élem én? A bú is dideregve jön felém, aknán jár a nyomor, testünk-lelkünk fél. A lélek gyöngyöt gyûjtene. Kutat a kincs után. Az öntudat Uram, téged keres egyfolytában. Az embert a vér sodra viszi tova árván, mily sok szegény ember lett hajléktalan már. Szállj el havas reggel, te lidérces álom, a csend is megdermed rémében a fehér, fagyos tájon. Óh sötét erôknek kemény szárnya békéért sóhajt a baljós kísérô világban. Atyám, adj reményt a Földön élôk javára!

A csikorgó hóban borotva élen halad az ember lábnyoma. A bölcs mondja, nép menjél a templomba! Kell a léleknek az áhítat, az ének. A szélcsengôk is boldogok amikor összeérnek, s az égi titkokról pompásan zenélnek. A síri csendben kószál sok-sok lélek, s a holtakkal beszélnek. Az Úr égbólt ajtaja nyitva, havas kristályokat az ég berkeibôl reánk szórja, a hét szûkös világra. Legyen bôsége ételnek, a népnek ne legyen hiánya!

126

Tudat

Keleti szél

A tudat rebben. Ezer világ van, s ezer arcom benne. Csak egy lelkem, ami fénylô benne. Parázsló csillagom sok ezer éve zsarát! Tekints le rám hát, Istennek mutasd meg legfényesebb sugarát. Az Úr titka mindent lát Nem illik hozzá más, csak a némaság. Így van ez velem is. Elfelejtek beszélni. Csak a vers élteti. Esik esô, esik hó fülemben a rügyek pattanása a legszebb szó. Réved bennem a gondolat, a méltó Olyan egyedül élô vagyok akár a remeték. Járja az erdôket, réved, s elfelejti a beszédet.

Óh, csak jönne bár suhanó keleti szél Csak érezném génemben, sejtemben az isteni erôt, keleti ifjú fény zenét. Óh, tiszta fehér selyem fényszint, törne fel keleti erény a lelkemben, s kiszabadítana Európa árnyából, a tomboló világ mocskából. Égi fénysikolyok hatalmas hulláma keleti és nyugati harc igázására. Új csillagok szülöttjei újhodása harmonikus törvénnyé válna, s a tökéletesség az ûrbôl a Földre tisztán hatolna, s a keleti bölcsesség forrása a lényem öntudatába áramolna, s a hajnali pirkadat új világbékét fejünkre szórna. Szívemben új érzelmet égi tisztát ringatna.

127

Kopár fák

A tél

Ôs öreg kopár fák kiálló gyökerei figyelik a havas télben a fa szomorúságát. Figyelem a szakadva hulló havas eget. Verseim is könnyesek. A lélegzet is összedermed. Óh, vak szonettem Az életem fény nélkül tovább hogy is menjen! Óh, levelet hullajtott szomorú, kopár fák, a fény most halott. Ô már semmit nem lát, tested sebeit, sem a sok hibád. Az égtôl szívem téged sem érhet vád. Csak lesd az ég szemét, s a csillagod mosolyát. Legyen szent harc a szívnek, mely égben, Földön szabadságot ád!

Nyugalom évadját élem, a hófehér paplanos télben, s még sincs tiszta szeretet, boldogság a szívben. Hiába keresed nincsen. A néma szavakat kérdem. Lehetsz jó vagy rossz, égbôl jött szent is lehetsz, egyszerûen Istent fájva kérdem: hiba esett talán a teremtésben? Mégis úgy érzem megáldott engem az Úristen! Téves homályokban csöndes lett a szívem, s irgalmatosságot, boldogságot érzek Isten bölcsességében, égi bölcsességben, költészetem bölcseleteiben.

128

Hajléktalanok himnusza

Arany kornak égi szellemvezetôje

Tett nélkül osonó ember olyan lettél akár az árnyék. Otthonod, hajlékod elveszett rég. A szeretet hiánya jaj, mélyen a szívedbe mar. A Földön rengeteg ember fedél nélkül él. Elhalt szívében rég a lángtalan remény. Gyász veszi a lelkét körbe Értük hull a csillagok könnye Ember, te Isten fia Te ki hajléktalan, higgyél magadban! Így leszel gondtalan, nem leszel étlen, szomjan. Csak az ég van veled, megfogja a kezed a szeretet s vezet.

Galaxisok síkja ki van világítva. Az ötödik dimenzió Isten magasságában található a bölcsek kolostora. Jézus urunk, s Nimród atyánk szellemi világossága rejtôzött varázserejük küldetése, kihat a Földre az elkövetkezô aranykorszak a szívben megszentelôdik Szentségükkel átölelik a beteg, fáradt világot, s felemel bennünket a jó Isten az égbe, a gondolatok képterében aranyalmafa alatt ülünk, szép arany karszékben aranykornak delejében, s beszél hozzánk az Úr lelke szép, titkos ige vonzóbeszédével életekbôl összefonódott sok-sok ezer mélyrôl fakadó szenvedése elégettetik az aranykor tüzébe, s eléred a mindenséget, s az Úrnál befejezed itt a Földön a bearanyozott aranykori küldetésed. 129

Villám

Pompa

Gondolatom elôtör, mint a villám magja, s éget, gondolatom az égben ér csak véget. Az átélt érzelem tár fénylángokká vál. Óh, agyba égetett világ. Égi költeményeim hasít szívbe mint a szilánk. Szomorú a Földön a lét Lehet akár az elmúlás szépség is! Óhajtott igaz tiszta nedvek A lélek álma révül a sóhajtásban. Elindítja az égi tisztulásra Óh koronás szép szavak, a lélek nem üzen sem égnek sem Földnek hadat! Fehér az ô szép álma Gyönyörét leli a végsô, Istenhez kötôdô suhanó fehér tisztulásában. Megpihen a szakrális egek világában.

Mének, szûzi keleti fények minden az égen Istenem, csupa pompa. Herakulus rékules keleti ôs fények atyja. A természet oltárán a Nap kitárja Keleten a sugara lelkét. Kelet fia figyeld az ôs forró éberségét! Szerénysége fenn az égen, aranyban ragyog a mindenségen át. Apró virágcsoportok néznek fel miránk. Szûzies szépségük bennünk is nyílnak. Szûzi Kelet ôrzi az ôs régi titkokat. A Föld rózsaszín, kék, sárga, piros, lila, opál. Óh szentséges ég a Földre ráborult a tavaszi fesztivál! itt van a Föld hátán Keleten a pogány oltár.

130

Álom Reá száll a sötét az éjszakára. Az égi parthoz ér álmaim forrása. Az ég kék színét az éj eltakarta. Álmaimra reá száll örvények raja. Sanyargat a mélye, nehéz a lélegzésem és sodor az ár mindig jobban Isten sajkája bennem himnuszt csobban. Hitemnek magja Isten arany áradása. Óh égi dimenzió, árnyék vagyok Uram, a te árnyad. Ôsi visszhang bennem suttog, s a sötétben fényt bont a villám az égen, utat szabdal a viharban az Úrhoz a lelkem.

Nimród csillagvár úr Atya Javas Köre uk ka, uk ka ôs magok ura, magarok ura Rekula Herakula ôs csillag öle Csillag öle elsô ôs csillag ôre Öreg Isten szeme Kula ura ég köre Hul hel lélek világ öve Öreg Isten kedvére Egy az atya mén, ki a mennyben ki-be jár, kiboljár Atya eleje öle – ôs ukk szeme, Atya kora fénye ôs Isten – öreg Isten Kan Atya jó atya Bölcs Atya, vár ura – Kula ura Mennyek ura Herakula Herakules Herakula, vár ura Nimród – Himrod Turan ura magarok ura, kula köre ura, vár ura – torony ura – világ ura Kör kula ura, herkula – varkula ura Nimrod atya magorok ura Orion csillag kula ura. Magarok ura. 131

Isten mosolya Este van, a csillagok látszanak a vízen. Izzó fényszálak cikáznak az alkonyi égen A Földnek vonzását leküzdöm szívemben, ahogy itt állok az ablaknál sötétben. Ébredjetek bennem óriás tiszta eszmék! Emeljetek Isten zsámolyára A csodás érzelem mily szép Lábainál minden rossztól tudom engem megvéd. Az igaz erény érzelem fejedelmi ék a költészet tiszta ihlet, varázs, érzelem. Isten mosolya fény, rejtély Megvakult hitben magas trón. Keresem az Urat az égen Feszületet látok csillagok ölelésében, s látom az ötágú csillagot a tenger fenekén Ágai a mennyekig fénylenek Szeretném ôket elérni, s a földi fájdalmat, bánatot odafenn eltörölni hirdetni. 132

Turáni fennsík ôs dalszöveg Kultani kuk kuk Kanat kanat, kuk, kuk szajvana rajnata rujkuta, Eule ata ramata Jokominu Kultani Kanata

Fordítás igébôl Ôs atya lukon, kukucskál ôs fény lesô ura, ura Kula vár úr ôs ura Kan atyja mennyben les javas látnok ura szeme ki-be jár. Fények atyja, ura Kan Atya kula ura Ôs ura mennybe néz szeme oda száll fénylesô kula vár Ég ura, Kula ura, Világ ura.

Isten mûve

Sárember

Földanya Isten hatalmad csoda A te szent méhed nem apad el soha, sötét titkokkal megtelt örök szoba, sarjadásod az istenek, az Úr elôtt dicsértetnek. Óh anyaföld, homályba rejti a növényeket. Növeszti ôket, babusgatja míg eljön a drága kikelet s a földi szellemek vágya elhozza ôket a napvilágra. Fénylô föld anya szertartásra aztán így születik meg a szellem, amikor a kisded vele egyben életre kel, aztán leereszkedik az égbôl a lélek hoz fénylô dicsôséget utána sarjad a Földön minden élet, majd hanyatlik élete s bánata az önmaga elvesztésének. Istenem, mily titkos az élet! Kit kérdezzek, elhagy az üdvösség érzet! Szenvedô mû lehet, vagy egy széplelkû Isten lelkébôl származó, ôs lehet, ki felébresztette a teret?

Sárból lett ember lelke elôre fut A sarat tapossuk Én, te, ô és az út, s körülötted vízcsorgások Ezerarcú szép virágok, cserjék, fák s bokrok, gyógyfüvek, ôk a doktorok Keserû a száj, a torok Az ember úgy érzi elhagyatott Kelet kapujánál az úrhoz imádkozzatok!

133

Szunnyadó parázs a földanya lelke Földanya mosolya száll a Föld köldöktôl a földkörön, kerülô köröndön az Isten szent egére föl Ég a mosolya a könnytôl, szeme fehéren fénylô tükör. A bánat a szeme sarkában elôtör. Óh földanya, te szép Isten lelke belenézek gondolatban a szemedbe, s látom mi rejlik a szívedben. Az idô szárnyán emlékem repül hozzád, rejlô titkon át, s lótuszvirágot szed odaát. Látom én az élet virágcsokrát kezedben tartod, belôlük fény csillan rád. Bánatos a tükör fénye, eltûnik az arany színû sápadó erénye! Sötét szellemek révén óh szent földanya légy áldott, a szívedre én vigyázok, s óh, remeg a lelked hajszála, jársz-kelsz fehér ruhában. Színarany szemed úszik ringó könnyben. Pusztulás dúl, s vérengzés szeszélye. Gondolatom nálad jár-kel a titkok csöndjében. Véres mezôkben lennék én a virágod ôre, a világod menedéke, megvált téged a szíved közepébe, Szent Pilis szakrális úr, a magyarok édeni földjébe. 134

Az ember tudata mély

Sárból lett ember

Ember, te ki sárból lettél. Tudásodnak rejtett mélye a szellemed, gondolatod viszi a magasba fel a sikító fény törvénye a titkok elmélyülésében egyesül az égi ösvény sikaján. A tudás titka csillogásában, mert a fény mindenhol lángol. Ha kell felemel a sárból! Agyag ember, mûvész leszel! A fény fürdeti a lelked. Egy napon megérted, hogy a bölcsességed szüli a fényed. Óh a tudat síknak ember, te vagy az alaktalan napja, ha kerülöd az árnyakat te leszel örökre a sík közepének fényes áradása. Legyél fény útja a törvényben Hangtalan szavad érti az Úr, az Isten. A fény szava világos, sárból lett ember felemel a fény, s tisztára mos.

Sárból lett ember lelke elôre fut. A sarat tapossuk, én, te, ô és az út! Körülötted gyógyfüvek, szép az arcuk! Ezer arcú virágok, bokrok, ôk a doktorok! Keserû a szájíz, a torok A Kelet kapujánál az Istent áldjátok.

135

Szent Pilis Óh, te világ legszentebb Földje Pilis, te égi – földi szent kontinens ág. Pilisben virágzik Föld a szíved, ô szent méltóság, szûzi föld aljába fénylô lótuszvirág. Szentséges föld Isten anya szíve magja boldogsága, Pilisben a szíve és a szívcsakrája. Óh Magyarország, te igaz szent föld. Óh hazám elföldelni minket nem fog senki, az isten anya véd, s köt, magához láncol bennünket. Ô egy igaz édesanya, gyermekeiért kiáll és tüntet, akár az anya a Föld felett. Óh szent magyar haza emeld Pilis hegységed Piedesztára a világ had tudja ha kíváncsi, érdekli, vagy akarja, vagy nem akarja a föld anya szíve benne, szelleme. Innen sugároz ki minden újszülöttbe. Innen élteti a magzatot.

136

A Föld kincse Óh a földnek kincse innen derül, virul az emberiségben. Óh ember csorda, imádjátok e pilisi szent helyet. Óh szentek, keressétek benne a révülô édenkertet. Óh ember, keresd az eszmét, a Földnek, égnek meglásd még egyszer kincse lesz! Ne legyetek hervadt mezôk, hegyek, hempergô levelek! Pilisben dobog mindenkinek a világ óriás szíve sír, zokog könyörögve dobog! Óh kizsákmányolta ôt rég az ember. Reszketeg, elhal a reménye. Vigasztaljátok, védjétek ôt jó lelke! Világkiáltás, az égnek jel, óh kórus dallamok szállnak fel. Égi katedrán figyel. Az Úrjézus lelke vészjelzô harangzúgást a Földrôl észlel A Földnek kell egy békés, áldott miniszter!

137

Koponya Ôs nagy terének édes szent atyja magasztallak Uram. A formáját rejtelmekben formáltad emberré varázsában magad és a magyar térkép Isten – ember koponyája. Díszített gyönyörû koronás szabadságra. Ha reánézel, mint egy megszentelt ôsi formájú kenyér, s mégis mint a dió a koponya kemény, a belseje dió, a bele az ere Isten csodás eleje mûve veleje A magyar térkép szétszabdalva vagy egyesülve csakis így lesz Isten mûve egyben érvel egyesülése! A tökéletesség Isten mûve. Vérben ringó Földanya Isten öle.

138

A szeretet eszméje A szíve diktál ha néki muszáj A gondolat néki egyfolytában diktál! A szeretet eszméje a szívnek a szabály! Szent folyamként lép mindig fel minden élônek tisztaságot rezegjen. Dicsôíti a lelkeket tükörfényû csillogásban, mert a lélek szül mindent. A tettekben kihajt a lombja Égi paloták fényes világában Ha igaz a fénye fekete felhônek, szellemnek Nem lesz sosem fogja. Ha mocsárba hull igazi lélek a börtönébôl elôbb-utóbb kiszabadul. Magasabb körökben harmóniája kigyúl. Felismeri magát a dicsôséges csillagokon is túl. Csillogása az Úr szemében kigyúl.

139

Égi vihar Átvonul rajtam a bánat ha tombol az Úrtól a szív nincs bocsánat! Égen Földön emberben a szeszéjes orkán csak árad. Útnak indul a szél szeszély Olyan mint a kéj, különös imádat Dobban a szív, kihal a csend zokog a Földön a természet! Bólintgat felém az alkonyat, bennem is zokog újra a bánat. Szobrászkodom az Úrnál vigyen fel magához, itt lent nincs imádat! Az életben a sok-sok vihar jaj! Kozmoszi vízió óh halld bennem, nagy a zaj! Belevegyül lelkem az égnek szellemébe, s a Földön az eget élem! Titkok mélységét megközelítem észrevétlen, mint egy búvár kutató miként alászáll a tenger mélyébe Itt a síkon ember félelmében fent az égen, a víz mélyében mindenhol veszélyben. Uram védd a lelkem sóhajt ne rezegjen. Uram, a világ szenvedésben! 140

Ezofilozófia Az átalakult fény a kozmoszi eszmény. Törvényének gyarapodása a napvilág lehet akár az ég vallása! Az ember elôbb-utóbb behódol a fénynek. Imává olvadnak az árnyas kezek, meglásd ember eltûnik a halál hangja, eltûnik a fekete alakja. Egymásba borul az ég és Föld titka, mert uralmon a fény, táncol az ég ünnepén. A fény magja hegyen. Nem félek óh, örök a lélek a fény, ember a te titkos álarcban élô menedéked. Jönnek jövendölések elfogynak a földi küldetések. Elfogynak az idôzónák, ôrzik az égiek az igaz fényüket. Óh, égi fény, vezess az örökös Naphoz! Vezess az Isten örök hatalmához!

141

A fény magja A teremtô Úr Teremtés költészete ember tudd meg a legnagyobb költészet! Elmereng a titkos titokra vágyó Olyan ez, mintha titkon él, s mégis álomban járó Olyan a titok, mint a pókháló A pók titkosan a saját nyálán járó fonálon mászkál le-föl, mint te a titkot keresed az égbôl. Tünôtlenül a Teremtô kegyébôl! Egy napon mindenbôl fakad a sok-sok titok tárul, elôjön! Benned is kihajt, az égtôl is jön! Igazából kevés a bölcs ember a Földön. A bölcsesség óh ember, hasson téged át! A bölcsesség megismerteti veled az Úr minden világát! Bölccsé válsz ha megismered az Úrnak igazi akaratát! A fény magja a hegyen ôri az égieknek összes titkát, hatalmát!

142

A tudós A tanár vagy tudós tanít a földi dolgokra úgy tanítson az égi dolgokra Elsô a fenti bölcs alap, szerénységre tanítsanak. Abból az összességi dolog összegyûl, összevegyül! Ebbôl születnek az igaz dolgok. Ez az alap Istent szül, soha ki nem hül. Az Isten neve szótagja a tudónak legyen minden az elsô helyû kívánsága. Ez a legnagyobb szó, mely benned lelkesül, él! Miként kimondod, ember ez a legnagyobb jel! Szívében, lelkében az embernek ô testetlen s mégis Isten neve, magához felemel! A te lelked Isten nevével egyesül és soha nem vész el, mert irgalmas, kegyelmes, szeretô szellemû a tiszta lélek jel!

143

Harangkötél

A bûn

Az egyik végén Lóg a harang A másik végén Lóg az ember, Mint örök rab, Elrepülne rég, De a kötélen marad. Óh, Te vészjelzô Óriás harang, Te égben kiáltó hang. Kötél végén naponta Az ember esdekel Kemény könyörgéssel Húzza a harangot, S eltökélt meghal, Ha kell, üzen az Istennek, Üzen a magas égnek, A földön bár merre nézek Hatalmasak a szenvedések. A kiáltó üzenetét A légben a harang Hangja a feszíti szét.

Igazság sok-sok Szörnyû bûn, Ôsi földi ürességeknek Az ember csorda derül. Óh, szemek, ti legyetek, Kik vigasztalják a lelket. Óh, bárhova is elmennék, Hol keresik az eszmét Ihletett, erényt A földnek ez kincse lesz még. Óh, emberek ti hervadt Mezôk, hegyek. Ti hempergô levelek Add át lelked a reménynek Óh, tiszta érzés, elhalt mára Dobogd szét újra a világban A tiszta érzelem szenved. Világkiáltón ordít, zeng, Álmából feleszmél S beteg szíve gyásza reszket Az anyaföld drága ölén. Istenem küldjél bô sarjadást A pacsirta dallam titkos derûjén.

144

Az idô örvénye

Visszhangzás

Életem a messzeségben eltûnt Az idô örvényében Emléked az égen ott ragyog fel Égi arany ormok Békés fényességében Óh, mily szomorú a tél A hófehér tündér Részegítô szentély Vérszomjas a szegény Szomjuk a napfény Színültig telt a lelki kelje Másnap már szürke, De nem így az ég. Csordul a fény A viruló napnak szent egén Csordultig telt tôle a lelked, Óh, ô lesz a földön A boldogságtól megrészegült Égi boldog ifjú sziget. A bölcsek belôle merítkeznek.

Óh, mily nagy feladat, S mily csodás az élni akarás Az élet csupa visszhangzás Hasonmása az idôutazás Bolyong a képzelet Az ember a keresztnek Kitárja a kezét. Uram, hogy öleld át Az imában, hogy érezze A szent szeretetedet. Viszi a golgotán Egy életen át a keresztet, A halálnak mutatja meg, Hogy élni akar És neki helyet nem enged Engedelmeskedik A teremtô Istennek A hit remény és szeretet Segít egy életen át vinni A nehéz keresztet Az égi erôk vele Lebilincselôdnek!

145

Lent a pusztán Február hatodika reggelén Vásárhelyen idôzöm én Lent vagyok a Puszták, rónák, Hódok nagy terén. Havas felhôk Ide-oda vándorolnak Az Isten szomorú egén. Szüntelenül esik a hó, Szûnést nem ígér. Kimennék a temetôbe Maradt vala a férjem Csendes temetése. A hóviharnak Halál fehér leple Nem enged be a temetôbe. A fejfára fel van írva Férjem az én nevem. Mellé gondolatban Mind a kettônknek integettem Istenem te látod az én szeretetem. Te jelen vagy mindenhol. Halálos titkod követi lépésem Az égben férjem szentéje az én szigetem Költészetem jelen az ég tengerében.

146

Vágytalanság boldogsága Táltos bölcselet Amikor a lélek nem izzik már Semmilyen földi vágyra. Amikor a vágy kiéli magát Az Isteni imában, Amikor a természet kigyúl Az ég csendes hangjában, S egyesül az ember, az ég és a föld, Az Isten magas rezgés számában. A lélek itt átszenderül. Az Úrnak világában A földrôl fölissza magát. A mennyek országában, S találkozik a lélek Az Isteni titkok ôs dermedt álmával, S a gondolat elszáll, a lélek lézersugarával. A fény sorompók kapujában, S találkozik a felsôfokú Egyetlen nagy vágyával. Találkozik önmagával, S találkozik a forrásával, Az Istentôl eredô léleknek magjával.

147

A képzelet magaslata Az elme képzelete, Ha eléri a magaslatát Ô adja a tudás szavát, Mellyel átélem a bölcsességet, Mily boldoggá tesz engem, s téged Ó kicsi óriás lélek. Nélküled a földbe süllyedek. Óh nélküle sír az élet, S ha a szívem reménytelen, Üvölt a szívem bennem Ütései hitetlen beledobogja Erejét a világûr egében. S ha a lélek nem boldog, Nem jó néki a világos létben, S ha a hangunk, szavunk, Szemünk, gondolatunk Hallásunkkal az elesettségbôl Felemel az Isten bennünket Hozzája az égbe emel S az égnek szentelôdik az ember A lélek, ha feltöltôdik Isten fényének erejével Átvisz bennünket az ô igaz derûjében. Az igaz országának szeretetében.

148

Hit, remény

Csillagok

Óh halhatatlan hitû Örökös reményem! Az égbôl leszakadt Nagy darab viharjától Fejemet ne érezzem Félelmemben véresen! Istenem súgd meg nékem, Ha elfogyok, mint a hold, Lelkem kivolt, elnyelik Égô katlanok Az emberi tudatot! Elnémul a testem dala Elnémulnak a szívdobbanások Isteni ész te áldott Szentségeddel átölelném A végtelen világot Titkos tudások A lélekbôl a gondolatban szálltok A nap fényében örökös Boldogságot látok Atyám Istenem A sok halott szellem Kik ôk, világûri polgárok? A földön jó vagyok, Ha mindent szétosztok?

Istenem a csillagok is olyanok, Mint búzakalászból a magok? Az ûrben ôket szétszórod, S ha jó vagyok, Testem, lelkem Akkor is szétszárad? A valótlan világûr egében Nem múlnak el sohasem A sok-sok égi földi titkok. Lehajol az égbôl az Isten, S ha jónak lát engem, Felgyújtja fényem, S reám figyelnek a csillagok S néznek, mint új csillagot.

149

Égi fénymag Nap sugara hullj a földre Csíráid keljenek ki a meleg földben… Tegyél csodát a szép szomorú világban, Boruljanak az élô lelkek virágban. Ne merüljön el az ember fény nélküli hervadásban Éljen a szív titkos lázban A szeretet éledezô kongatásban! Óh, te élet, te révülô kör Körszédület, az élet A földön halálra gyötör. Csak árnyék vagyok a lehullott nap fényébôl A Hold mágikus álmot szô rám a selymébôl, S mégis összenövök a jajjal, Összenövök egyedüllétben, Mint iker földi angyal önmagammal.

Archaikus szózat a fényrôl Mily nehezek is az embernek A rejtôzött égi szép törvények A föld halálos ágyán mindig több Nap barnított könnyeknek Rejtôzött csillogása bódul égnek A szív vésett vájatában elvéreznek Az ég peremén fekete kódok 150

Feléd törekszenek, s benned eltûnnek Az arcodra vésett néma árkok mélyednek Óh keresem az égi szent ablakot, Hogy benézzek rajtatok Keresem az istent szférák nyitányában A szívem titkos házában Jönnek panaszos torlódások A szívem vérének fordulatán, Ha netán a jövôm szökô árnya, Kigyúl újra a napfény pályáján Az agykérgében rég belevéstem Dajkálgatott múló emlékem Óh elmúló testem te sors törmelékem Idôben fényben kínyílik a létem Tört arany vagy te nékem Idô oszlopok merednek az égben Minden atomom átéli idôben fényben A kihunyt létben ma már az idô Az egyetlen ékszer, díszem Torlódó múlt a jövô képekben Hitvány ürességben szerte kell széjjel Hitemben nyílik meg lelkem s tudom A révedt vérben feladat, hogy égnek, földnek Az ember a létnek fényt fejlesszen Tér, melyen a körforgás Fény megôrzésében A fényember elmúlása, a fény forrása.

151

Óh Te Isteni Teremtô Te egyetlen ôserô, Te benned rejlik a hô Ôs víz mélyénél is Te voltál elôbb S benne is a Te lelked rejlô Belôle is te bugyogsz elô! Ki szült téged Uram, kérdelek? Az ûr a szél, a tûz, a lélek. A nagy szellemû természet? Világ méhe adja a létet? Ô növeszti, szabja az emberiséget? Óh, Istenem, csüngök rajtad, s merengek Szíved jóságában rejlik Az édes szent mézed. Bennem világok elpihennek Örökké tôled élni fog a lélek. Dalokban száll rólad a himnusz, az ének Istenünk száll reánk a fény szentületed Benned legyen ember az isteni törvényed, Úgy, mint vízben az elmélyedések Így járod a fenséges eget Isten lesz veled. Nem szülnek téged többé a földre anyaméhek

152

Szívsebész az ész Óh lélek, s tudat, te ész Tudd meg a lélek ô a szívsebész Átkarol téged, mint gyermeket Ô az orvosod keze Fel akarja tisztítani Az éned túlérzékeny sebét Isten biztonságából forrt ki benned! Óh bölcs figyeld a tiszta szavát Súgja ô, ne bizonyíts senkinek hát Így nem sebezhet meg a világ Titkos tudások A lélekbôl a gondolatban szállok, Elnémuló szívdobbanások. Kérdem a tudatom a holtak lehet, Hogy világûri polgárok? Kérdem Istent, s a végtelen világot! Mily szépek a szemformák A lélek tiszta áradata különös fényt ád, Óh olyanok, mint az égi, földi imádság. Gyôzelmet hoz reája a lélek Az ô tükre képe áthelyezi Isten közelében Óh mert az égnek ô a magasztos szeme Fényes áradását Istenem Fölséges lelkedhez emeled Óh Uram tégedet verseimmel Naponta többször, szeretet lázamban fölkereslek Kitárt sugarán nyújtják a szeretetet! 153

Szomorúság virága Óh szomorúságot Virágzó temetô Itt a halál tüzében Fürdik az élettel a vég, Az idill és a térség, Mely az idôvel elveszik! Fentrôl ember van Egy összekötô híd Bölcs égi mércék Bölcsességed mérik Óh az égbôl jövô Bénító nagy erô Egyetemes tudat tüze Lézerként siklik A lélek gerjedésében Óh kozmosz bölcsessége

154

Mentes a haláltól az ô fénye A nagy titkok felfedezése Ott lakozik az emberek Feltáratlan lelkében Óh ember keresd a fényt, Engedd benned a terjeszkedését Az ûr a galaxis feltáratlan területén, Tûzbôl származik, Tudja ezt az ég, az igaz bölcsesség! A bölcs a szívben belelát Gyûljetek össze csillagok ivadéka Légy bölcs, s a halált Az idô méhébôl vágod vissza Az idô eljön még, hogy A fény megakadályozza A halál terjeszkedését.

Mindenszentek Kisütött a nap a holtak kertjében, Ahogy az ember Itt sétál, a fényre esik nézése S megnyugszik a szívében! Az ember a beavatott a fakuló Holtaknak lelkében Virággal díszít a temetôben Az elhunytnak, s a maga szívében. Eléri a teremtô végtelen Rögös útját, s itt e napon Gondolataiban megpihen A szomorúság közepében Átvillan a szívek mélyén Az örökös világhaldoklása A régi bolygó nap gyûrûjén S a kifele pillantása Befele pillant a lélek legbensô mezején S a fénymag forrása Az tépi szét darabokra A véres tettek szörnyû gondolatát Az elme magas képzelete Ô adja a titkok rejtély hangját Mely átszûri szentséggel A végtelen világot Óh bölcs lelkek ti mindent tudtok Némán hallgatok, S lassan gondolatban szálltok S egy napon megvilágosodtok. 155

Drága szeretteim Mindenszentek s a halottak napja eljött újra. Nem tudom néztek le a Földre, vagy boldogok vagytok a csillagokban. Kérdem tôletek: felszáll lelkünk az égbe? Testünk a semmiségben. Óh, eltüntetek a láthatáron a nyomotokat keresem több országban, temetôkben, virágon, fûszálon Édes János bátyám, kicsi voltál, elmentél most is lelkemben siratlak, gondolatomban ringatlak. Édesanyám, korán elmentél, az emléked bennem él még (A szeretet gyorsabb a fénynél) simogatóbb a hattyúpihénél. Gondolatban több teremtôben állok Lelkembôl a hôn énekli a fájdalmam. Az örök himnuszok. Édesapám, te is eltûntél a semmiségben, vagy az égben? Óh, lelkedben kihajt az élet forrása, hogy milyen kedves voltál mindenki lássa. 156

Óh, drága férjem, te mentél el utoljára, s nekem mégis régen. Lelked más létben jár, óh Istenem ellobbantál! Óh az idô törvénye fölé, az életem és halálom közé Küldöm nektek halottak napján e szeretet levelet. Uram, szeretettel üdvözlök sok elment rokont, barátot, eltávozottat.

Nyugalom kertek Mohás, rögös, régi Temetôk, nyugalom kertek Elpusztít minden lelket Zúzott szívek Füstbe ment tervek Düledezô üresen nézô Kopott betûs Korhadt keresztek Óh mindenszentek Akik itt fekszenek Mind mártírok, szentek! Elszállt rég a lelke Mind tépett papír a légben Az idô mindenkit eltemet Fejem fölött vereslô Kitörô fényörvények Nyugtom, se éjjel,

Se nappal nem lehet Óh ölelô keresztek Súgjátok meg szabadságban Meddig lehetek? Még óh haldokló erô Te vagy az én veszteségem Rövid életû csillagomat El ne veszítsem S jaj, majd remegni Kezd a szívem, Óh mint a szegény testvértelen S összefolyik nappal A csöndes éjjel Nem is veszi senki sem észre, Hogy lehunnya a szemem Egyszer örökre az Isten az éjben.

157

Ma halottak napja Itt van e szomorú nap újra Aranyszínû levelek szállnak A légben, ez a szél játéka Csendben állok egymagamban A temetôt nézem S a gondolatomban drágám Hozzád érkezem Könnyeim már kiszáradtak régen Fohászom hozzád száll Tiszta fényes fehéren! Óh az életnek ma holnap vége Elhagy gyorsan könyörtelenen Az élet ideje rohan a sebességében Este lesz lassan, Az árny lépked elô, Mint valami védelmezô Óh illúzió a szívben dalban a hô A sátáni bûn lépked elô Elsüllyedt templomok Titkos üzenetek kerülik A holdat, s a sok csillagok Talán ôk elhalálozott lelkek? Mint arany folyón Folyik belôlük a szeretet. Reánk a mi szívünkben Sodródó idegkötélen

158

Ringatózik a mindenszentekben A szív itt hagyja az egyetemet Óh halottaim A felszabadító idô Elhagyja a teret, S elevenen játszik, Levedleti a testemet Halottaim majd Megyek hozzátok, megyek!

Ma halottak napja van A temetô a világon gyászban Drága didergô Számûzött halottak Ôk csak valamikor voltak Húsukban a vér kiszáradt, A testbôl salak maradt De emlékben a haldokló Csendben nézhetjük A fehér halálból itt maradt Örök emlék csontokat Gyûlölöm a gyászos Ôrült emberi menetet Kik gyertyát gyújtanak A sírokon a halott lelkeknek Óh a szívben árnyal Örökös ôrült halál dal Véget nem érô sivatagos halállal Lelkem már rég Istenem Nem a földet lakja Égi lakosztályban az Úrhoz! Száll fel az alakja.

Ôs kezdet Amikor még az ég És föld névtelen Lent és fönt színazon kép Ôs kezdet nem volt még Név nélkül félholtan Szunnyadott a sors Betöltetlen várt a végzet Nem volt száraz föld Nem voltak ellentétek De a zivataros háborúk Egy nap az ôs vízre léptek, Félelem parazsa Rajta éli ki a bosszú ingerléket Kitörô ereje folyt és éget A föld leszakadt Ô alul az ég felett Az ôs nemzésbôl A világ megszületett Köztük lebeg, ül a nagy tárulkozó ûr S születik a hideg a hô, Megszületik a levegô Az Istenek lelke Mindenben élnek Az emberek pedig Az Isteni gyermekek.

159

Jön a tavasz

A bûn a földön

A teremtô odafenn Jár, kel nagy örömmel S az árnyas palotájában ünnepel Óh fiam te áldott napsugár Fenséges fényességed Tíz Isten fényessége Sarjasztja ünnepet ül A földön a népe A Sors házában Ajkukon tavaszi imával A tavaszi fényt Betölti a népet öröm csodával Az ifjú nap figyel, hallja Ô az Istennek sarja Figyeli a népet, nôl néki ezer füle Nôl néki sor ezer sugarú szeme Figyeli boldogan ôt Az emberpár a dalos madár A szép fülemüle röpte száll Az ifjú nap az Istenek fia Mindent hall, lát A fényességet égen az Istenek Földön az emberek csodálják.

Nappal vagy éjjel Ahogy így nézek széjjel Terjeng a fekete Sodrásos színével Hiába imádkozol Ember összekulcsolt kézzel A bûn terjeng a gyökerében A lemenô nap is Folyton tôle szenved A szeretetre gyúlnak, örülnek Derülj bennünk Mindig aranyos fény Veled a találkozás Isteni áramló élmény Mily szomorú érzés, Ha eltûnik az égen a nap A sötétség megvakulva arat Virágzik a sötét éjben Surran rajtunk át Ô a sötét, vak szellemével S a bûn nem hajtja Álomra a fejét Éjjel, nappal lát, S ha feljön a nap sugara Akkor is a sötét gondolatban Vonszolja magát.

160

Az erôfolyam A teremtést hidd el Az Istenbôl áradó Erô töltötte meg élettel Így jött létre minden élet Ez az erô és a hang Hozott létre minden formát Minden szintet Az Isten ereje olyan, Mint belôle kiáradó folyam, S ha rágondolunk Az ô tiszta nagy erejére Minket összekapcsol vele. Egy napon magához emel Az ô nagyszerû szeretete S, ha rá gondol az ember, Isten hangjára, fényére Ellazul, s belerejti Isten sugarát Hangját a két szemöldök közepére, Ha figyel az ember Összekapcsolódik az energiájával, Ebbôl bátorságot, erôt merít Isten figyelme minden Pillanatban velünk van, hidd! Emelkedj gondolatodban Magasabb síkra, ott él a tiszta tudat Ha a lelked, szemed tiszta Az egész tested fénnyé válik. S a népekre világít. 161

A szív békéje Óh atyám mily szép Csak a szívemben Lelem meg a békét A nyugalmat, a csendet A föld ugyan boldog, Ha nem szennyezi ôt Az ember a keblét Naponta a figyelem az égnek Szépséges fényét. S a csillagon titkos üzenetét. Óh az ember és a föld Ôs régi drága testvérek Összetartoznak, Mint a fán a levelek Ember és a föld ôk Egy ôsi csendes nemzet.

162

Figyeld az eget, meghallod Hangját mind a kettônek A szív rögös mélyedésében Élete sodrása zaklatott Belôletek nôttünk ki. Óh ti égi halhatatlan óriások Elfutó idômben A szél fúj könnyeket A föld háta is kipirul A mezô surrog lázában A teste a fényben úszik Szép zöld selyemruhában A teste nagylelkûsége Az ôs idôhöz Az égi kódolása visszanyúl A búzaszemekre hull.

Tudat ô a tudás Óh ember ne gondold azt, Hogy Te éjjel, nappal Tanulsz és mindent tudsz. Így hát nem tudsz semmit A tudatod csak Öntudatlanul mûködik Csodás hangok súgják Az Úr bennem lakik Az ördög elveszi A fájó lelkem álmát. Aki képes feláldozni A lelkét a szeretetért, Az képes megváltoztatni a világot A szeretettel az ördögöt elpusztítják Óh ember ne szolgáld Az ördögöt. Ô a világ, s az idô, Legyôzhetetlenségére igyekszik Nagy rombolója, pusztítója Óh mennyi halál lovag

Él a földön, ki az embereknek Fekete gátat szab, Mert ô küzd a fény ellen, Hisz eladta az ördögnek rég A lelkét pusztító Világok gyászos képletét Árnyak süllyesztô tüzét Csak árassza magából, Mert a világnak végét élvezi Földi folyosója szûkül végképp S nem találja az Úr békéjét

163

Tartalom Ének az éghez 3 Ima az éghez 3 Jézus az úr bajnoka 4 Titkok 5 Szép kelet 5 Varázs 6 Este 6 Mágnes vonzalom 7 Megközelíthetetlen távolság visszatérte 7 Csillag parázs 8 Fény 8 Bölcsek szava 9 Istenem 10 Mágia köre 10 Emese álma 11 Sodródó csillagok 11 Atlantisz 12 Az ég rejtelme 13 Szûzi áldás 13 Égi katedrál 13 Sötét szellemek élete 14 Prédikátorok verse 15 Az idô kulcsa 15 Téli éden 16 Arcok a napfényben 16 Irígység 17 Atyám Isten 17 Bensô tükör 18 A titkok 18 Atlantisz 19 Bölcsek 19 Bölcseletek 19 Bölcselet 20 Bölcs 20 Bölcs 20 Bölcsesség 20 Bölcselet 20

164

Örökös veszély Bölcselet Bölcs Bölcselet Bölcsesség Bölcsesség Bölcs Bölcselet Bölcsek Bölcsesség Bölcs Bölcs Az erkölcs és a karma Hálaadó ige Bölcsesség Ásványok háborúja Égi eposz (Atya ôs igéje) Ôszinteség Titokzat Eposz Cél Filozófia Égi jelek Bölcselet Bölcsesség Bölcs Igazság szikra Bölcselet Világuralom Bölcselet hangja Reggeli és esti ima Keleti ének Tenger A Hold Daliás idôk Gondolat vándorlás Illat

21 21 21 22 22 22 22 23 23 23 23 24 24 24 24 25 26 26 26 27 27 27 28 28 28 29 29 29 30 30 31 32 32 33 33 34 34

Tûzjel Szív ünnepe Uram Tudás Óh ember Székhely Az elhagyott nép Tudás Istenem Nem látok Hold Vihar Fiastyúk Folyam Szeretet Fény mag A hit Kéreg Az idô Kincs Léted Isten merengése A Föld Mi is lehetnék? Rejtély Cseresznyevirág mosolya Óriás erô A tudás varázsa Isteni örökség Rejtély Epedés Szeretet Kozmosz Fényláz Látomás Bûvös ige Szent dicsôült arc Lélek nyoma Fénybe visz

34 35 35 36 36 37 37 38 38 39 39 40 40 41 41 42 42 43 43 44 44 45 45 46 46 47 48 48 48 49 49 50 50 51 52 52 52 53 53

Törvény Visszhang Bölcsek Epedés Bölcselet Uram Éden Oltalom Fény támadása Isten rabja Bölcs Példabeszéd Példabeszéd Csillagok Vétek Századok Ragyogás Tudat Nap ostroma Jóság Édeni pihenés Bölcseletek Tudás ereje Fényszit mágnese Bölcs Igazság látnoka Tudás fénye A világ rezgései Bölcs Fényörvény A fény terjedése Bölcselet Lélek Bölcselet Bölcs Uralmi titok Bölcs Isten hatalma megszegve Sok ezeréves filozófia

53 54 54 55 55 56 56 57 57 58 58 59 59 59 60 60 61 61 61 62 62 62 62 63 63 63 63 64 64 64 65 65 66 66 66 67 67 68 69

165

Bölcselet Harmónia Az igazság Sok ezeréves bölcseletek Ôsbölcselet Ének Ôs nyelven Ének az éghez A törvény Emeld tekinteted Az ôs tudomány misztikája Isten nélkül Út a harmóniához Az ember A bölcsek útja Bölcs Égi ének A bölcs Béke Elhunyt igaz barátnak A fény Hajléktalan Bölcs Bölcs A fény végén Bölcsel Harmónia Filozófiai tétel Álmaim öntükre Nimród Atyánk Ki az aki röptet A lélek és a szív násza Szentem Szeretetben ittasult Mûvész Szózat A Hold Ôsi szózat Isten álma

166

70 70 70 71 71 72 72 72 73 73 74 74 76 77 78 78 79 79 80 81 81 82 82 82 83 83 83 84 85 85 86 87 88 89 90 91 91 92 93

Bölcsesség Tûz imádat Kigyúlt gondolat Nap imádat A tudat tüze Tört arany Bölcs Feljövô erô Fenség Szentület Égi kód Erény szeretet Ki gyújtja fel Barátoknak írt szeretet ódák Ritz Judit, az Úr leánya Dr. Szondi Ildikó, a Nap mosolya Professzor Dr. Szalay István, az Úr csillagvizsgálója Kohári Nándor, az Úr bölcs szolgája Nagy Imre Erik, az Úr zeneszerzôje Tudós Idô orvoslása Vihar Lélek Jézus szeretete Húsvéti elmélkedés Elmélkedés Húsvéti égi óda Ezotér titok Isteni lét Istenem A titok Föld az Istenek kalodája A Földnek ûzött árnyéka Képzelet Ének az elmúláshoz A tudat Tudás titka Óh, csak közeledhetnék

93 94 94 95 95 96 96 97 97 98 98 99 99 100 100 101 102 103 104 105 105 106 106 107 107 108 108 109 109 110 110 111 111 112 113 113 113 114

Az egyetemes tudat tüze Csillagember Ôs bölcsek örök himnusza Figyeld az erô szavát Sugallat Siriusi ember Én az út A tél üzenete Bölcsek Ember Napfény esôje Bolygók ciklusa Érzelem Parazsat fúj a szél A Föld Szem Mélység Harmónia A bölcs Remény Veszély Béke A szív szerepköre Istenem Tél Tudat Keleti szél Kopár fák A tél Hajléktalanok himnusza Arany kornak égi szellemvezetôje Villám Pompa Álom Nimród csillagvár úr Isten mosolya Turáni fennsík ôs dalszöveg Fordítás igébôl Isten mûve

115 115 116 116 116 117 117 118 118 119 119 120 120 121 121 122 122 123 123 124 124 125 125 126 126 127 127 128 128 129 129 130 130 131 131 132 132 132 133

Sárember Szunnyadó parázs a földanya lelke Az ember tudata mély Sárból lett ember Szent Pilis A Föld kincse Koponya A szeretet eszméje Égi vihar Ezofilozófia A fény magja A tudós Harangkötél A bûn Az idô örvénye Visszhangzás Lent a pusztán Vágytalanság boldogsága Táltos bölcselet A képzelet magaslata Hit, remény Csillagok Archaikus szózat a fényrôl Égi fénymag Óh Te Isteni Teremtô Szívsebész az ész Szomorúság virága Mindenszentek Drága szeretteim Nyugalom kertek Ma halottak napja Ma halottak napja van Ôs kezdet Jön a tavasz A bûn a földön Az erôfolyam A szív békéje Tudat ô a tudás Tartalom

133 134 135 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 144 145 145 146 147 147 148 149 149 150 150 152 153 154 155 156 157 158 159 159 160 160 161 162 163 164

167