KENÉZ HEKA ETELKA
A FÉNY TÁNCA
KENÉZ HEKA ETELKA A FÉNY TÁNCA részben saját illusztrációival
Felelős kiadó: Kenéz Heka Etelka Nyomdai munkák: „Norma” Nyomdász Kft. Hódmezővásárhely ISBN: 978-963-06-1875-5
Előszó Kenéz Heka Etelka, –immár harminchatodik–, újabb verses kötetét lapozhatjuk. Nemcsak ebben kivételes ő, hanem abban is, hogy most is, hasonlóan eddigi köteteihez, a szeretet és jóság hangján szól Embertársaihoz, Olvasóihoz. Nem egyféle hang ez, hanem versei változatos témákat ölelnek fel. A keleti kultúrákkal átitatott filozofikus, ezoterikus hangtól kezdve a szerelmi lírán át, az elmúlásról, halálról és az élet örök titkairól, misztériumáról ír. Verseinek stílusát az archaikus gondolatszerkesztés, a szabadvers és az elegánsan elhelyezett bokorrímek teszik változatossá. E költészet középpontjában, mégis a Szerelem misztikája áll. A női lélek minden rezdülését ábrázolva szól egy olyan Szerelemről, amely teljes odaadást kíván, kompromisszumok nélküli és amelynek a halál sem vethet véget. Szinte sorsszerű, hogy ő maga is a Nemzetközi Szent György Lovagrend tagja. Már–már a trubadúrok fin’amor– költészete és a középkori spirituálisok amor sanctus–a tűnik elénk, ezúttal az Úrnő, trubadúr költőnő, szemszögéből „égi szerelme örök tüzében”. Könyveihez előszót barátai, alkotók, írók, költők, neves közéleti személyiségek írtak. Nemcsak e megtisztelő névsorhoz csatlakozva, hanem eddigi művészetpártoló, maecenas-i tevékenységedhez méltón, a klasszikusok hangján, alkaioszi versmértékkel köszöntelek újabb köteted megjelenése alkalmából: dr. Szabó Pál
3
A lelkek bástyája –Kenéz Heka Etelkához Mesés időkből távoli ősöket sorolsz: görög vagy nílusi istenek nevét családnevedben őrzöd, újrateremted a tűnt aranykort Etelka, köztünk! –Áldjuk a két kezed, szakácstudásod, ételeid sorát; saját, s a bécsi ízeiddel fűszerezed meg az életünket. Akit Te meghívsz, mint fejedelmi sarj, bejárja főztöd által a Földet is, csatáz a kés, kanál, a villa, cseng a pohár ital asztalodnál! El is felejti, kinti jaját-baját kizárja, ajtód várkapu; rózsaszín szobákon át a lelke éled, el sose menne, ha megtehetné. Tenálad él csak Múzsa, ha verseket megírsz kötetnyi szellemi étekül nekünk, s a túlvilági Férjnek égi szerelmed örök tüzében. Lovag, Nagyasszony! –Lelked a bástyafok: ha kell, s ha szükség hív, adományozol; Veled, mögötted él a Város szíve dobogva, tiéddel: együtt! Szeged– Hódmezővásárhely, 2006. XII. 5. dr. Szabó Pál, a Szegedi Írók Társasága alelnöke 4
II. előszó Vita az Úrral Óh Istenem, mit is köszönjek én ugyan meg tenéked: e félelemmel telített rövid, rejtélyes puszta létet? A fáradság terhének gyümölcsét apály és dagály közt, amit nyújt a rögös lét, vagy mert félelmet érzek egy mámorító csókért? S ha csillapítom testem hevét, már is vezekelni kell a bűnért Alattam imbolyog a Föld Fölöttem az ég titkot ölt Hát kitől kérdjem: hova is lesz az énem? Egy marok por lesz a testem Hova tűnik a bezárt egyéniségem? Istenem, az angyalaid hírnökül hozzám küldjed még mielőtt a testem a fekete földbe süllyed A gondolatvilág elpusztító tetteid megveti, s a világodat képzeletben meg fogja dönteni, de a Földnek zsarnokát, a halált egyáltalán nem érdekli, Lehet, hogy vágyát így éli ki.
5
Ős Athén Álltam az ős Athén dombján A fénysugár koszorúban lengett a hajad dús lombján Visszatükrözte benned az aurám Láttam az éjben a titkos Hold sugarán, mely a szívem táján a fényét szórta reám E sugár élt bennünk és szállt a hajad fényzuhatagán Ömlött reám, mint büszke fára a borostyán Ereink szálán bennünket összekötve a szerelem vérünk lázas folyamán.
Mágia Olykor a csillagok szememben égnek, amikor reám lenéznek Érzem az isteni kábulatot Támadó erőt nyerek Reám hull az érzelem leple, s kapcsolatot hoz lelkembe A szeretet a fénnyel és szerelemmel bennem mágiával idézi fel.
Tűz Ha jön a végórád Élő tűz jár majd át, s megvalósítja az Úr benned az égi fény tartalmát.
6
Szerelem Ó, mennyei napok Mikor én veled vagyok lelkem az ég tetején, arcom érinti misztikus fény A szerelem szava a mélységből jön föl Forrásvíz zúgása a hangja Mennyei dallama áraszt el zsongva Olyan bódító, mint egy ősi monda.
Boldogság sziget Óh, mámoros érzelem kérlek el ne vessz! Szerelmi boldog kín tépj engem s epessz! Ilyenkor a lélek kincseket terem Óh szerelem, te vagy a titkos boldogság szigetem.
Csillagfény Ha majd kondulnak a harangok fölöttem szerelmem szálljon el velem, múljak el elégedetten A csillagomban odafenn gyúljon ki a mély érzelmem, mely a szemet is vakítja Ilyen látvány legyen az égen! 7
Rózsa Piros rózsa, állj meg egy szóra Az elmúlásban remeg, hajlong az önárnyam Érzi, hogy jön rajozva felé a végső óra Olyan, mint a bánatos, fonnyadt rózsa szirma Elrabolja az idő a gyönyörű kéjt róla!
Élet Olykor a szenvedés is édes Küzdeni a célért az akarat képes Harc, küzdelem, félelem Érzem, hogy élek, hisz szenvedek.
Türelem A segítő szellemek már a prófétáknak is a homályos múltban segítettek Kapcsolatukkal a nagy mágusok gyógyítani tudtak! Szent jelek ezek, melyek benső látáson át mindig segítenek Ez a kapcsolat a mai napig nem szűnt meg Sorsom egy égi pecsét a homlokomon A bensőmben kiált egy hang Lehet jó vagy rossz a sors Ez egy szellemkód, egy titkos rang Ez a hang a tanítómesterem Haladj előre lassan Türelem, türelem! 8
Isten Fürkészem Isten gondolatát Elmélyülve az időtlen szentségben A természet feletti fizika tudománya lesz az érvényes filozófia, amely a lét titkait keresi Kutatja az igazságot, mely valaha értelmét vesztette A szellemi elborulás korába visszavezető útja csakis az elvont filozófia és a metafizika Csak ezek lehetnek az égi titkok kulcsai.
Gondolat A gondolatom lát Feltámaszt bennem sok szép éjszakát Szép emlékeim tarka Reá a fény omolva A gondolat mindent bejárt Elhagyva szépet, csúnyát Elhagyva templomi homályt A lelkem mindenből kiszállt A fényre vágyva lelkem az ég fele szállt! 9
Isteni szerep A hegyen a szőlőkunyhók izzó naplementben ragyognak A lemenő Nap útján új élet gerjed Lehet, hogy most bókol az ég másik oldalának Bíbor gyönyör száll alá az ég alját elhagyván Ha lenne szárnyam mennék utána A bűvölet szememben felragyogna Játszhatnám isteni szerepet egy pillanatra.
Álom A vész a légkörben árad Képekben az emberre támad Hideg szelet kavarnak az észak vihar fogak Délen a Nap tüzet rak A parazsak reánk hullanak Összehúzom magamat Itt van újra az alkonyat A lég lehűl, az eső szakad Az álom majd csak elragad.
10
Szentéj Reményem havas éje fagyos hideg hólepelben szent borzongást érzek Bennem a mécs világ ébred Lelkem fényt hint Az ész, a test már nem észleli a kínt! Kinn kesereg egy sirály Bent a szívem magára talál.
Álom mese Hogy is fogjam föl Az életem csak egy álomkör Itt a Földet bejárom, de nem találom elveszett boldogságom Lehet, ha a Holdon lennék előbb reá akadnék Megkérem Istent, ha szabad Küldjön le az égből egy angyalt, aki engem karjaiban elringat Lehet, hogy küldött csak eltört a szárnya? Leesett a világon más tájra Hiába várom, nem találom a mentőangyalom Kísért a csalfa vonzalom Lelkem mélyét fölveri Szívem bánatát ajkam elkesergi.
11
Szálló lélek Az ember legszebb kincse a megfoghatatlan lelke, mely örökké száll a fenséges hatalmú égben Leolvasztja róla a hideg közönyt sorra Így már csak a szeretet lesz az ő földi lakója, melyet odaad másnak, az igaz érzelmű tisztaságnak Majd felröppen a mennyek kapujába s jelenti a hatalmas Úrnak, hogy a lelkek egymásba borultak Így örömfényt gyújt a csillagoknak!
Az Úr Az Úr parancsa engem sokszor hajszol ha felragyog a fénye bennem tisztán olykor Gyúljatok fel bennem csodálatos eszmék, alkotni kívánok még!
Áhítat A szeretet szomjam sose ki nem hűl Aura veszi fentről körül Szálljatok reám körbe éteri szellemek Az emberekben kihalt a szeretet Szeretettel telítve a lég Lelki áhítatra meddig várjak még?
12
Eszme Az eszme, ha hagyod s nem győzöd túlsúlyát le lehetséges, hogy a halálba is elkergetne Ha elérted célod, a ember nem is olyan boldog, m int hitte Ami tegnap lelkesített van úgy, hogy Isten csalfa játékának véled Olykor fegyverként hat a tudományod, de az égi szent pecsétet nem lehet sosem feltárnod Az Úr azt senkinek nem engedi Azt ő magának szenteli A te tudományod beissza a Föld Égi fényt magára sosem ölt.
Szárny Szellemem felettem lebeg Az ősök nyomán gondolatom ott kesereg Bennem a lakó a szerelem Előttem a jövő, mely egy percnyit sem áll A jövő nem más mint halál, az örök álom zár Fölöttem a menny fénye A szentületnek fensége Alattam a katlantűz lángja a lábamba mar, pedig szárnyakat nem szerezhetek egyhamar.
13
Sóvárgás Sóvároghat a szerelmem Mit ér ez mind, hisz nem vagy a közelben itt A szerelmem hiába int Nem nyughat el sem reggel, sem nappalon, sem szomorú alkonyon, sem tengeri habokon, sem üde liliomon Hozzád sóvárogva száll, mint vízen a jajgató sirály Csak egy mozdulattal lennél bár közelebb, hogy a vigasztalan virrasztásaimban látnád a lelkemet a hervadt virágos kertemben ahol nyugtom nem lelem, s ahogy a szemem bogarából elköltözik a hajnal fénye a feledés honába, ahol ismeretlen a szerelem neve.
Tenger Valaki nem rég a szívéhez szólított, fogta a kalapot, botot és elutazott Elment a tengerre, vagy számomra az örök valóság kertjébe.
14
Echó A neved a gondjaim nyugtatója A hangod kelleme beterít Szemednek fénye a sötét, viharos éjben reám szikrát vetít A bűntelen szerelem visszhangját hallom álmomban s virrasztásomban Szelíden száll láthatatlan hegy tövén morajló tenger peremén A szerelem echóját mindig hallom én.
Éjhalál Ha becsukom a szemem olyan mint egy vak A halál felém vágtat Ha kinyitom a szemem az élet néz vissza rám A halál ilyenkor a szem sarkában vár Nyitom és csukom örökké a szemem Olyan mint a Nap és az éj folyam a kéklő égen a Nap ragyogását, a sötét éjnek halálát a szemeimen élem át!
15
Lelkem Keress utat a lelkemben, mint a vihar a tengeren Majd feltárul előtted életem És nézheted, mint egy összedőlt templomot, fügefákkal kerített égi tiszta fennsíkot Majd mormolhatsz értem sirató éneket Térdre borulnak majd előtted elavult pogány Istenek.
Vár Tornyaival az ősi vár körül bástyázva ősidők óta áll Rajta az időt jelző óra nyoma Lelkem is oly bezárt volna? Már int felém a jelző óra Int felém az égi szóra Anyag közt szorongva porladozó csont dobozban, s benne az iránytű felmutat a csillagokba Lehet, hogy ő a csillagok Pályáinak térképe? Az égnek ő a Földdel a szerelmes levelezése? Az álmoskönyv valóra nem vált álma, s a Föld tervrajzának ő a találmánya.
16
Hajnal Óh, ha én szellő lehetnék, a te dús hajadra szállnék Simogatnám én álmodban, s a csodák szerelem sugallmában Az illatos éj boldogan fogad, s reggelre megvirrad majd benned a szerelem Meglásd én hajnali harmatod leszek, s a csillogásom majd átitatja üde szerelmedet.
Emlék Olykor a szív megáll, mikor belőle a vér kifogyott Ritkán vagy velem Áldozatként megfagyok! Lelkem kiért is adom ki Gyümölcsöt nem terem bennem a remény Meghalni még korai Elapadnak a remények kútjai.
17
Emlék Mint zöldellő rét a Föld ölén úgy dédelgetlek én H elmész tőlem nem marad más, csak az emléked Azt el nem viheted Nem veheti tőlem senki el Ott él a gondolatomban S megmarad, ha téged nem is látva Lehet agyam gyötrő lázban Járhat bennem az őrület örvénytánca Csak ő ragadhatja el gondolatom Akkor már lelkileg hozzád nem tartozom.
Szeretett férjemnek Temetőben láttam utoljára őt A dér virágot szőtt Télen virágban láttam a temetőt Lelkemen volt a márványkő súlya Azóta is egyfolytában a szívemet nyomja.
18
Szívem Olykor szívem hős Pedig hajlékában ott az ősz Az idő kerget, mint a csősz Felhők fogságában bolyongok ábrándosan Már nem vagyok ilyenkor a világon gondolatban.
Tiszta érzelem Vérem az igaz érzelem megszenteli Így nem nehéz szenvedni A Nap mosolya beborítja felettem az eget A szerencse így csábosan integet Isten ujja int felém Mintha érteném, hogy a boldogságomban benne él a mennyei fény.
Érzelmi kincs Fenséges érzelmek hajnalán a szerelem magas oromzatán a szív zsenge kincse felbuzog mint az arany, mely a mélyből elővillog Elénk tárul titkolt örömöknek áradása A homályt a boldogság átvilágítja.
19
Zsoltár Az Úr sugallata lelkemben éled Tisztító harangzúgásba lépek Fényt gyújt majd, hogy lássak a sötét benső éjszakának Csillagok szállnak, s visznek engem isteni szárnyak.
Élet Élet és halálban lengő titokzatos életem különös végletek közt élem A mély forrást kutatom A természet képírásából tanulom.
Szomorúság Bensőm méla szomorú Fejem fölött tündököl a csillagokból Isten fonta fénykoszorú Áldva legyen az ki fonta Mégis érzem könnyeim a csillagokban.
20
Üdvösség A világ megújulni és rothadni készül, s ahogy figyeled bele síródik a lélek Az élet lassan kihűl Kérdem szellemem, mit rejt nékem az ég üdvül?
Istenek Én nem tudom az égbe nem hallatszik fel a sok millió ember nyögése? Kesergő kínok közt pusztul a csodás világ A gyötrődés eléri a mennyeknek falát! Rémes kísértetek őrjítő a fáradt kebelnek Sírnak bennünk az elavult Istenek!
Hold Óh Uram, tűzben ég szavad A viharok közt panaszom visszhangzat Kereslek a sápadt Hold alatt!
21
A szeretet lángja Drágám, kérdem tőled tudod, hogy a túlsúlyban lévő szeretettől meggyógyulok? A tiszta szeretettől a fény erőre tör bennem Életem sugarat vet a jövőmre A világ és én benne a jelen pillanatban él, mely folyton múlik A múlt a tudat filmjének világa elszáll, csak káprázat, mely itt maradt a jövő a tudat szárnyalása. Ha az agy a pozitív dolgokra figyel mágnese mágikus feltöltődés Így nem veszhet sose el, mert mindennek fejlődnie kell Az életben így érheti Istent el Jóságos vagyok, így a szeretettől meggyógyulok!
A jóság sugárzása Ha jóságos vagyok A jóságom máris gyarapodott Ha a lelki világ összefonódik az anyagival Az ember tudata, figyelme így szétszórt lenne Az önző törekvést a lélek nem szolgálja, s ha az ember nem cselekszik rosszat erős lesz, ettől nyeri a fenséget.
22
Szeretet szárnya a tudásban Ha a tudást szeretettel szerzet az nemessé teszi életed Nélküle durvává és nyerssé tesz A békesség a lélek jelenléte, mert világosság a lelki fénye! Felismeri az igaz szeretetet, mert nélküle eddig ínségben szenvedett!
Alkonyati idill Az égre a Nap szövi a bűvös álmokat Piros leplet terít reá az alkonyat Az esti szellő simogatja az árnyas bokrokat Már elült a csend imája: Száll az áhítat a lombos fák alatt A napsugár utolsó szála az ég alján elmerül a haldoklásba Táncot jár a levél a szélben Egyedül marad lelkem a sötétségben.
Hajnal Odakinn pirkad az ég A hajnal lovagja megfújja kürtjét A harmat megöntözi a virágot s a bokrokat Üdévé teszi a hajnali álmokat A szobába száll a friss illat Az ablakon benevet hozzám a Nap Körülöttem béke és áhítat A vágyaim az ég fele szállnak, s hallgatom a mennyei harangokat.
23
Lelki sugallat A gondolatom sugallja, hogy szívemet a boldogság rég cserbenhagyta Így hogy ragyogjon szemem fénye? Szívem mereng a sötétségbe Árnyak lengenek felém Szemem már rég nem ragyog Már énem félig tetszhalott Óh, a gondom te hessentsd szét Csak küldene már felém téged az ég! Mint amott túl a dombtetőn a szél szétfújja a felhők sötétlő bosszús árnyait Csak jönnél, hogy érezzem vonzalmad, amint belém hasít!
Csillagjós Mint csillagjós örökké kutatom az eget A homályból felém évezredek derengenek Sugallatomban szállnak a hulló kométek Suhanásuk felém zenélnek Lassan tovaszállnak belőlem a sugallmak Tűzvészként jön fel a Nap Beragyogja az egész eget Lesöpri varázserejével a csillagsereget.
24
Ösvény Ösvényes utakon ábrándok közt járok Körülöttem szakadékos árkok Pedig az Őr utaim előttem jól kitaposta Fejem fölött az eget védőhálóval jól bevonta Az igazi útról már rég eltévedtem Védőhálóm nem látom az égen Letarolt tájakon járok réges-régen.
Szem Szememben süpped átható szemed Védett hajlékot melletted mégsem érzek Imát vesztedért hát hogy emeljek? Szerelmed érzem testemben hál Tűzként perzsel, s mégis odébbáll.
Idegen Idegen, óh, honnan ismerem? Ahogy így találkozik két szem hát nem lehet idegen Valahonnan ismerem. Ide csatolt hozzám az éterből egy láncszem, mely nem lazul meg sohasem.
25
Az éjjel Az éjjel szép álmom volt Előttem egy kristálytó volt Rajta tükör volt a Hold A felhők közt ide-oda bujdokolt Hajnalban zendült búgva a templomi harangszó Kora reggel hallani jó! Mozdulatlanságban vagyok Az éjjel még a Hold is elhagyott.
Elmegyek Elmegyek az ég ösvényén Viszem magammal a bánatot Kihalt lelkekkel szárnyalok, de a lelkemben majd lángolok, hogy felismerve majd engem szivárványként az égen lássatok!
Álom Elhagytak az igaz álmok Meztelen talppal parázson járok Perzsel a tüze a gondolatnak, hogy a szerelmi ábrándok bennem végül kialszanak.
26
Erdő Ha zúg az erdő száll a szellő Lehet, hogy te megérted, mert én üzenek néked
Névnapodra Itt van újra a dicsőséges Szent László napja Ma úgy, mint mindig szerelmem feléd végtelen nagy áradat Mint a földdel az özönvíz eltemeti múltamat.
Csalódás Nagy a csalódásom Megszokni nem tudom A sorstól nem ezt vártam Őszinteséget láttam Csalódásom fáj most nagyon Ha elfeledem majd egykoron Könnyítek a fájdalmamon.
Könny Elhullajtott könnyeimből erőt merítek A csírái már élednek Lassan gyógyulnak a lelki sebek A szívből eltávolítja a hordalékos szemetet.
27
Szerelem A szerelem ágyán szívem lüktet árván ha szerelmem a halálán Megváltanám csókok árán! Szerelmemért könnyek a szívemből az érzelmet ontják Mint a halottját szerelmesemet a könnyeim locsolják.
Csillagok Gondolataim az égen lengve Cipőim tőle csillagokkal megtelve Lelkem fénylik örömében, hisz örömöt kapott Így a pályán maradok, akár az égen a csillagok!
A Hold Az éjben fejemre szórta sugarát a Hold Addig szórta míg szívem fel nem olvadott Kihűlt az egyedüllétben, megfagyott Néztem fel az égre, szemem könnyes volt Kigyúltak a csillagok, érezték, hogy velük maradok! 28
Kör Gondolatom körbe haladva Körbehordja a gömbölyű gondolatom magja Ha köröm le van írva, nincs hiba Megismétli naponta Forog a bolygó le-föl Minden beteljesülés egy kör, s a végső kör az égen engem üdvözöl.
Világ Egy felgyorsuló, tüzelő világ bennem félelmet szít Ha nem vigyázok magamra megbetegít Nem félek a terjedő tűztől, pedig érzem már füstöl Felépítem lelki házamat E felgyorsuló létben nem jól érzem magamat!
Uralom Ha bennem uralkodik a mélységes nyugalom Révedek, a lövést sem hallom Csakis a csöndet hallgatom Olykor kilesek a lelki ablakon Így a villámtól se félek, mert elértem a lelki jelenlétet!
29
Kétely Felébredtem, s dörög Valami bennem nyöszörög Ők az égi hírnökök? A sorsom kovácsolom Elszakad újra a fele úton Dörög, csattan az ég Tőletek várom sorsom jelét Oszlassátok el szívem kételyét!
Fény Olykor belehasít a villám a lélek jelenlétbe Mily viharos is az élete! Belenézek a vihar szemébe, majd lassan lecsitul, pedig csapdos konokul Egyedül van a lelki rezgésem, pedig érzem nagyon kiható a lelki fényem, mégsem fogja föl senkise rezgésem.
Csend Sokat köszönhetek a csendnek Az érzelmek ilyenkor szorosan körbekerítenek Ha bántalmak érik szívemet egyedül a csend segíthet. 30
Öröm AZ élet csupa változás Rombolás és megújulás A lélek nem figyel a változásokra, csak a sorstól szabott feladatra Érzi ha nem jó úton halad Lehetnek káprázatok Lehetnek pillanatnyi szikrák, de érzi a lelkem köre, hogy az ég öve nem fon körbe, s a szívnek rövid az öröme.
Az ég A kéklő ég ismer engem ugyan úgy mint a halál, ki az alvilág kapujában ólálkodva reám vár A Hold testemmé válik A csillag fénye gondolatimban ott cikázik Hűséges szerelmem kikel majd az égi kertben, s mosolyt ültet a halál szemébe.
Vár Az én váram, az én lelkem Boldogságom benne rejtem Az öröm mulandó, a boldogság örök Az életed nélküle a börtönöd. 31
Meleg Figyelem! Figyelem emberek! Állítsuk le a hűtőberendezéseket! A hűvös levegőt kínálja, s az ő melegét ontja a szférába A bolygótól jött az üzenet Állítsuk le a berendezéseket, melyek rombolják a Földet és az eget.
Gondolatok Sokszor elvisznek messze a gondolatok, a csillagok pályáinak vezető útjai és a térképrajzok lehetnének a tengeri áramlatok? A tornyosuló habjaival az időt mérő kötőóra az örvények spiráltánca Elefántcsont iránytűnek tűnő örök földi és égi órája, mely jelzi a körforgást az égen, Földön sorra.
Lélek Oly bánatos a lélek rejtelme, mint lőtt madár a levegőben megdermedt, bágyadt, erőtlen A lélekben fekete színek élnek hirtelen A földi arcnak ő a torzult égi mása Szent vadludaknak téli vonulása.
32
Bú Búnak országa itt tanyáz a keblem honába Hervadt őszi tájon nincs virág az ágon Elhagyott reményem már csak múló álom.
Sóhaj Elindulnak útjukra a versek Valamennyi szívemben fájdalmas seb Olyan mint ősszel a rózsa, melynek szirmait lepi a rozsda Legbensőbb kincseim adom én tenéked Ily borús méla zenéket Óh, feléd minden rím hiába Minden vágyam részeg, kába Éltem, mint tömlöcben a rabnak Csak a fájó sóhajok maradnak.
Csoda Felhők osonnak a szürkület fátylán Sirályok szállnak a kék tenger partján Feljön a holdfény, néz le a tenger közepén E szép látványon elcsodálkozom én.
33
A lelkek bástyája Archaikus köszöntő
Német László, a könyvtár atyja Él a lelke a hallhatatlanba A könyvtárba ha belépek szellemi erőket érzek Minden író gondolata a könyv sorokban éled, áradnak felém a gondolat fények és körbe vesznek végleg A holtak szelleme bennem ébred Itt csendben él a szeretet forrása Itt tornyosul a bölcsesség vára Itt reá lelek a harmóniára, A könyvsorok fénylő lángja az elmém átvilágítja. A könyvtári írói kör vásárhelyi lelki tükör A könyvtárosok kedvessége Vásárhely kincse, éke Írók, költők nagy háza Szabó Éva koronázza A szavaid elrejted magadban A titkodat megfejtem szavakban Óh, a nagy nevű Német László könyvtára, már száz esztendeje a könyveknek vára.
34
Tavasz Az ember tavaszkor erőt merít a Napból Ha kisüt a Nap elbűvölőn reám hat Csupa fény lesz újra tavaszkor az ég A lábaim elé hull az istenség Együtt vagyunk, én és a fény Habszoljuk egymást Ez nem lehet szenvedély! Csak átszellemült agyamban, mint egy álom e csodás napvilágom.
A Hold Az ősi vágy engem az ég fele többször kerget ha hallom a csalogányt, amint a fenségben tüntet Besüti a Hold a Földet Köldökzsinórja bennünk éled Lehet, hogy ú köti össze a Földet az éggel Arcára van írva a titkos égi jel Ő vigyáz ránk amíg a Nap fölkel.
Haiku Ölelj meg kérlek! Nálam van a tört reményed egyenlő érzetével a kéjnek! 35
A Föld dala Végig jártam én az élet tengerén Sokszor süllyedt a lélekhajó velem Sokszor éreztem, hogy a szerelem mily bűvös, ringató, hogy a Földön élni jó Az érzelem sokszor szóval ki nem mondható A gyönyör bennünk felfakasztható Boldogságot áraszt belénk e színes földgolyó.
Egyéniség Kérdem hova tűnik el a zárt egyéniségem Azt még nem tudta meg senki, hogy énje a túlvilágon meddig fog pihenni Istennek terve nem lehet az enyészet végleg! Vagy csak eszköz lehetek, s olykor kis örömet is szerezhetek? Utána egy marék porrá süllyedek?
Az ember Az embernek a szerelem a legszebb fejedelmi éke, melytől kigyúl szívének tüze E gyönyör adománya a fenséges égnek Mélységes érzelmeim adom én tenéked!
36
Vágy Vágyam rohan a csodás kéj után, mely letépi arcomról a fejedelmi méltóságot amit a teremtő adott, ha ellenállok Így önmagamtól fájón rabolom szerelmes álmaimat Üde virágot Isten oltárára helyezve vérzik a szív érte hervadt csókok közt küzdve!
Ajkam Az éjben szívem sóhajt hozzád Lelkem bő kincset ád Az ég mézédes gyümölcsöt rakott reád, melyet eltitkol a szád Szenvedélyes ajkam maga tépi szét a forró vágyak láncát.
Aranybánya Az érzelem öröme ha egyszer reám száll belvilágomnak a bizalma összeáll Ki szerelmes az boldogságot ölel magára Így lesz lelke aranybánya Ez az Isten legszebb adománya.
37
Csermely Lágyan ringó bozótokban csermelyek lopakodnak vizük halkan csobog elözönlik a kristály habok a Nap csodás fénye a víz tükrében visszavetítve A szemnek e szűzies varázs a léleknek szentséges támadás.
Ősi állapot A Föld burokkal véve mindenfele körbe Tengerekkel övezve, kibontakozva Az édesvizű nádasai már akkor zúgtak A szellő suhanásai megmaradtak tanúknak Forrás vize mélyből szökell föl A Nap az égen tündökölt fényével Hegyláncok ormai sütkéreztek csodálkozva a napon Sok barlang ásított a szirtfalon Örökölt volt a jókedv Hova tűntél ős édenkert?
38
Szellem élet Arra gondolok, hogy a szellemek és a lelkek a mennyből kitaszított, Földre tévedt, kóborló száműzöttek, vagy talán kaput tévesztett istenségek, kik leoldották magukról az eget és a légben lebegnek Fentről védik a földi embereket!
Mágia Mágikus vágyak lángjai vesznek körbe A hő szerelem a szívet az égig vitte Az ilyen fény mily tüzes csoda Hullámzó égi hegyek ormáig hat a lángja A lelket égi fények övezik, mert az érzelem hatalma a mennybe visz.
Fény Ahol a természet vesz körös-körül az Úr jelen van, mert benne vegyül A szellemem hozzám beszél Agyam földi jeleket fejt Gondolatomban sok titok él. Csendesítsd Istenem az elmém, árassz agyamra tudás fényt!
39
Sugár Az érzelem sugár a légbe száll fel, s az éned fogja fel Mily jó lenne érzem, mint illatos virág feslene létem ha szíved ösztönözné szenvedélyem, lelked lelkemhez tapadna a csillagösvényen, szerelmed követné szerelmem.
Szeme A szeme nézése perzsel, s a szemem égőn fogja fel Szívemben védett hajlékot érzek, ha reá süppedőn nézek Tőle egyfolytában reszketek Ha elhagy, tudom szenvedek!
Mélyülés A mélyülésünk vágya a titkos sötéten átlátva, s a tudatunk súgja, hogy az ős homályban enyém voltál régen Súgja nékem a szívverésem Látom az aurád Int felém a múltból Az égnek tengerében megjelensz vakítón a fényben Föléismeri ajkam az ajkad, mert a két szív elválva is együtt marad.
40
Emberek Emberek milliárdjai az életükért reszketnek, Kik velem együtt pusztulásra ítéltek A szenvedő hangok Istenhez hiába könyörögnek Így a dér virágot szőtt és szamártövis nőtt, Kakukkfüves temetők hegycsúcsokká nőnek.
Virág A csodás, gyönyörű virág néz, figyel lenge ajkaival szárnyaló vágyaival a Napban kíván lobogni vele egyesüli, vele összeforrni A vágy elárasztja a szirmot, elrepül a légben, elmúl a Napban vele az egyesülésben, mint virágfantom úszik a fényben Elhaló szirmok úsznak a végső kéjben a gyönyörű virág temetésen.
Gyémánt Gyémánt szerelem ölel körbe engem
Szívemben ő az ékszerem Hervadt virág leng a lelkemen Gyülemlő könny a gyöngy szememben Kapaszkodom elkeseredetten a csenevész hitemben.
41
Boldogság Lehet nyitva vagy csukva a szemünk Így is érezzük, hogy a tér elválaszt Választ nem keresünk, csak beletörődünk De ha egyesül érzelmünk boldogok lehetünk.
Érzelem Mily jó lenne megörvendeztetni nyugtalan szívemet Már attól tartok a csalódásoktól nem lehet Féltem benne a tüzet, hogy lángja ellobban és a hamuban lelem érzelmünket.
Tánc Az ördög tánca folyton kitaszít a sárba Gondolatom fogoly, láncban az ő uralmában Körtáncos veszélye fenyeget Bomlasztja az erőmet Bíztatom szívemet, hogy kitartó legyek.
42
Dérvirág Ha boldog lennék suhannék az élet kemény göröngyén, mint égen a napsugár Óh, boldogság sodródj felém! Ne éljek a dérvirágnak hűvös mezején.
Távirat Sétálok a Duna parton Gondolatom bennem hordom Beszélgetek a hullámokkal Sóhajaim szállnak a vízárral Lehet, hogy ő hallja s az égnek továbbítja Gyülemlenek a sóhajok Viszi a víz, mint nehéz csomagot Halkan gondolatom fölissza, s vele száll az árnyékom távirata.
Szemek Emeld fel reám szemeid, had lássam őket bennem még virulni a szívnek is elkel Csak egyszer múlni, mielőtt szerelmünket látnánk rólunk lehullni, mielőtt éreznénk a könnyeket gurulni hagyd még egyszer szíved reám borulni! 43
Holnap Homályban, ködben, esőben vagy fénykörben a népek, emberek gondterhelten néznek Ide-oda hiába lépnek Elborul fejük fölött a Nap Fényt már többé nem hoz a holnap!
Ravatal A szobámban virul sok-sok virág Mégis bennem lakozik a szomorúság Az asztalon égő gyertyák Körülöttem sötét a világ Valamikor úgy éreztem szívem egy nagy vigadó Sugallata azt súgja, hogy ő már ravatalozó.
Méz Fut az idő a nyárban Forró heve száll a tájra A méh gyűjti a virág porát, hogy legyen néki az életen át Én nem gyűjthetem, csak beosztom, Mert a virág pora nékem csak csalétek maradt az ajkamon. 44
Hajnal Mint vízbe dobott kődarab elmerül a gondolat, hogy a szerelmed forrása enyémnek hiába hasonmása, lüktet a csobogása Ha veled vagyok a napok csupa dallamok, de ha elmész tőlem bennem harmatosak mindig a hajnalok.
Szív Szívemben hittel, szerelemmel jegyezlek el Isten színe előtt, hogy meghallja mielőbb Hidd el, hiába világít agyunk egymás nélkül sötétben vagyunk Nélküled bennem a vágyak sírnak, a fény nem világítja be sötét utamat Nélküled kiég bennem a tűz, perjés hamuvá vál Eldobod a szívem, milyen kár!
A szív Az ölelés a szív menhelye a szeretetben Hajnal fénye a szerelem reménye, pislákoló hitéből ébredezve.
45
Sóhaj Az élet nékem nem hoz már tavaszt Virág helyett bennem csak keresztet fakaszt Elszáradt csokrok, tövises bokrok tépik a szívem, hajam Bánat ül rajtam, mint kenyéren a héja Olyan ez, mint perzselt levelek szomorú martaléka.
Föld alatt A víztócsában nézem magamat, figyelem arcomat A boldogság rég elkerülte házamat Körülvesz a hideg gondolat A bánatom majd elmúl egy nap a föld alatt.
Az élet Az életed a mennyek uralmától úgy kapod Egy életen át hozod érte az áldozatot Majd egy napon, mint egy talált tárgyat, a teremtőnek visszaadod Kárpótlásul érte kapod a sok vezeklő bűntudatot.
46
Arctalan Olykor az arctalan tömegben találsz érzelmi hullámokat, s áraszt feléd vonzalmat Nem is ismered, s reá talál valakire a szemed Úgy érzed összekötnéd vele az életed!
Áram Óh, sok-sok vágyódás Kitör benned szívem egy napon a parázs Hozzád járnak melegedni, hisz benned a forró áramlás.
Üveghegy Óh, elprédált szép álmok Valaki hozzád álnok Letiporják érzelmedet Megfosztják a dicsőséged A bánataid az üveghegyek csúcsán lengenek.
47
Sas érzelem Sas madárként jöttél Felkaptál és vittél magasra szállva Becéztél aranyba öltöztetett szavakba Végül ledobtál az aljba Nem volt helyem a karmaidban!
Ligetben Ligetben a fák alatt valaki csendben halad Figyelem kitől jön felém e csodás varázs Szeme fényt áraszt A sötétben világító lámpás A gondolatomnak is fényt ád Kincset tesz lelki számlámra Nagyvonalú a lelki adománya Bennem nő a fény Áruld el ki vagy, te csodás lelki jövevény!
Körhinta Engem veled a Föld mély szabadsággal feltölt Bábu vagyok az élet színpadán Futok a boldogság után Kérlek fogd meg a kezem e földi körhintán!
48
Valaki Valaki rég a lelkemben földet ért Nem kellett erőfeszítés, mert az érzelme hozzám ért és érte semmit nem kért.
Árnyék Árnyékodban én szívesen élnék Lombos árnyékodon fészket lelnék Nem keresed az élet szép oldalát Nem, csakis az árnyékát Mégis fölnézek reád, mert én vagyok benned a titkos árnyékvilág.
Virág Ha az emberben meghal a fény mit ér a világ? Temeti saját magát, mert az ég fejére sarat dobált Nem terem már többé benne öröm virág.
49
Szerep Úgy érzem kint már számomra megszűnt a világ Emlékeim vetítik az életem műsorát Hallgatom a csendet, mely felidézi bennem az életkör szerepem.
Hajnal Hajnali fény ráül a világra, mint az óriás sas a szikla ormára A fenyvesekről a harmat hull Levél, bokor, virág álmos szemmel bámul Álmodozó erdő s rét Édenkertté vál a környék.
Az élet Ilyen az életkép Elmúlik a rossz, a szép Nem sírunk már senkiért A lélek az ujjat majd csak megszokja, hisz a szerelemnek is van éjszakája, a fának is korhad az ága, de új élet él a magzatába.
50
Tél Repülök a lelki szárnyon Ne fázzon a téli álmom A gondjaimat elringatom.
Közöny Magamtól kérdem, meglopva miért élem örömöm s szenvedélyem, Árnyék mögöttem Alkonyat a közönyben A fellegek átöltöztek súlyos feketébe Lábam botladozik az élet rögökben Hulló eső közt könnyeim érzem Lüktet a szívem, amint darabokra tépem.
Ősz Ősz borult a virágos fámra Hitemnek széttört az álma Csöppentett méreg lapul szívemen Fogadj be engem gondolat kertem lelki megnyugvásra, mert mint hajótörött ő olyan árva.
51
Csend Bennem a csend Isten hallgatása Vigyél el a tiszta valóságba Érjen bennem célba a fényem Ne öltözzön lelkem feketébe.
Szemed A sötét éjben láttam magam a szemed fényében Az éj már messze járt A hajam kibontva, mint kísértet szállt. Lerázhatatlan reád a végtelen emlékezés, hogy velem vagy, velem Szívemben a kín földre lök, mint éles kés Nélküled nincsenek bennem fénysugarak Életem nélküled hitvesztett, hallgatag.
Dráma Az élet drámájában, hogy is tudnék nevetni a játékban óh, érzelmi harcok! Én nem akarok mártír áldozat lenni Lelki börtönöm megszakad, mert érzelmed felém nem igaz tőről fakad, s a gyors hervadása bennem a szerelem halála.
52
Sötét A virágok is boldogok, s egymáshoz hűek Ők is élvezik szerelmünket A boldogságtól fénylenek Hogy viseljem el én egyedüllétemben a pusztító örök sötétet?
A vér Szellemem, kérdem tőled: Életem még mit hoz, mit terem? A reggelem elvisz a fényben Sorsom jelét lesem az égi résen A mindenség ha bennem célba ér megfordul az árny a sötét ösvényén, megolvad álmomban a vér.
Koszorú Legyek lehelet a láng falán Legyek sikoly lelked oldalán Szívemben gyülemlik a dúló kétség, a bánattól a hidegség Az életem félig eleven reám akasztott koszorú lesz az emlékem.
53
Eredet Írom papírra a múló napokat, gyötrődő mulandóságomat Emlékem gondolattárából kitörlöm a rossz emlékeket, szívemben csokorra szedem a virágkelyheket, lelkemben keresem hű égi eredetemet.
Ifjúság Nem is tudom ki vagyok, mint a füst majd elszállok Az élet útja csak sanyargat Nem is számolom már a hátralevő napokat Nem siratom én az elszállt ifjúságomat!
Sötét Asztalomon a gyertyák égnek A síri csendben szellemeket idéznek Lassan kialszanak, vége lesz a fénynek, behódoltak velem együtt az éj sötétjének.
54
Vágy Óh, az én vágyam nem fér el a szívem lüktető mellkasában A fa árnyékában nyugalom rejlik a szellő fuvalmában Jön a vihar Hozza a bánatot, szállnak a hulló virágok Magadat hiába áltatod!
Magány Óh, magányom! Te vagy az én társaságom itt a nyugodt szobában Hidd el semmire nem vágyom! Csak ha a tükörbe nézek Látom bennem drága képedet Tudod te is, hogy hiányolja az érzelmem a távolléted.
55
Tenger Este van, nélküled zokog szomorú lelkem Örök idők óta lent vagy a tengeren Alkonyatban a víz sejtelem Ajkával csipkés habját csókolja Terhes gondolatom reád vetül a félhomályban.
A Nap A lemenő napon is ott ül a hatalom Ő az égen a legnagyobb, fenséges birodalom A Nap mosolya ott ül szemeden, hajadon Én csak messziről láthatom Járod az utad távoli kétes tájakon Bennem készülődik a fájdalom.
Szeretet Óh, hol lakozol igaz, tiszta szeretet Nélküled egyfolytában ínségben szenvedek Békesség legyen bennem, s a jelenlétemben Óh, istenségem, csakis te vagy lelki fényem! 56
A Hold A zöldülő fák lombján néznek a levelek unalmasan, lustán bólogatnak a faágak Érezni, nemsokára vége lesz a nyárnak És a titkos holdsugár majd a kopár fa tetején búsan sírdogál.
Gyermekkor Óh, gyermekkori fehérre meszelt ház Álmomban reám mos is ő vigyáz Ő megmarad mindig fehéren a lelkemben Az ősök sírja közt repül az igaz szellemem Ilyenkor bennem égnek a fénylő tüzek s gondolatban ott lebegnek a gyermekkori virágos rétek.
Fény A bánat ajkamat lezárta A napfény is elvész felhők fátyolába Érzelmem eltemetni bennem vágytam Nem tudok így élni lelki pusztulásban Óh, hol a vigasz, megváltó keresztem? Nélküled a fény kialszik bennem.
57
Virág Lehullott a virágnak szirma, mintha a lelkem is ővele sírna Kérlek moraj nélkül tündökölj szívem Ne omolj azonnal a bánat mélységébe Vigasztalj meg engem, mert a napfény elvész bennem.
Rejtély Az egész világ körülötted csupa rejtjeles üzenetet sugároz a létben feléd, de ha felemelkedsz a metafizika szintjére csak onnan láthatod a fényszínekből szőtt képírást, s a tudatának értelmet ád.
Titkok Én a tömeget megvetem A gondolatom kérem, lelki titkok csendjében vezessen Így szívem mélye hevül A csend az élet titka Az égbe vezető útnak is könnyből van a hídja Az élet rejtelmét ha kifürkészem sorra szívem örömre nyitja. 58
Tenger Előttem a tenger vize csobbanva éli álmát, mosolygó szilaj körtáncát Koccintás közben érzem én is a szívemben a csodás zendülő húrt, mely olykor titkon bennem kigyúlt A szemem kacagva sír, mert a lelkem tudja rég, hogy nincs reá ír.
Halál Benső kiinduló fejlődéseddé teheted ha a magasság isteni derűje erősebb mágnes benned, mint a halál káprázata.
Lovag Mosolyog kajánul reám a halál Lovagruhám már büszkén vár A fekete palástommal elszállok én az Istennek fényén Leoldom rólam a Föld köldökzsinorát, beszívom a csillagmezők üde harmatát.
59
Kertek Ódon kertek Titeket kereslek Bennetek lelem meg az üde, tiszta csendet A természet ölén emlékezem én a szépre és búra Finom sugallatai belebújik a sejtjeimbe nyomban, s visszaadja az ős hitem tiszta szabadságát A tudat alatt az erőm bölccsé, nemessé formálja át.
Vihar A természet elszenvedett a süvítő viharban lassan megnyugodott a táj bánatos arca Szelídség száll a délutánra Amott a csúcson még lengenek bárányfellegek, de ők csak úgy maradtak itt, mint emlékezet.
60
Alkony Az alkonyatban merengek folyton, s az égbe rontok Tőle kérem számon boldogtalanságom, hogy miért számüldöztetett s csak annyi az örömöm mint tükrön a lehelet A sors miért emel reám szigorú kezet!
Lélek Mily jó lenne rátalálni a fénysugárra, s elszállni rajta az ős hazába Kifejezést keres a lélek az égi igazságban, mert a Föld és ég között a helyét nem találja.
Szerelem Árassz reám fényt, mely Isten arcáról szívedben összegyűl Ajkaim belőle mámort szül Mosolyod a Nap sugara, véremnek patakja Ha nem szeretnél sötét lenne bennem az élet hajnala s ráeszmélnék a Föld rideg valóságára. 61
Patak A hegytetőn fenn a magasban a patak suttog A völgybe szaladva eléri a rétet, és az erdőszélet Ábrándosan, félőn remegnek a falevelek Suttognak titokban, boldogan néznek a hömpölygő patakba.
Természet Rózsás karú, fénylő, szép hajú Földet éltetető természet Te vagy az égnek csodás sarja Az emberi lelkekben szárnyaló Istenekhez vagy te hasonló.
Az ég Az égből származó őserejű érzék, mely a lelket fájón hasítja szét Gondolatban álmodozom Átszaladok világokon Lángoló vágy tüzelhet bennem, de ha szólít magához az égből az Isten, leáll a szövőszékem. 62
Szerelmi láz A szerelem nem más, mint a lélekben a vágy, mely felajzó infúzió, s a vágyláz, a sok szívdobbanás váltja ki benned a szerelem hídján az érzelmi találkozást.
Szerelmi bűv Az igaz szerelem lázas bűvölete az első látásra egyszerre hat két egyívású emberre Egymást megszeretni a pillanat műve, melyet az érzelmi szikrák egymásba pattintják.
Boldogság A boldogság csöndet szül Vedd észre idegen vagy ismerős, amikor találkozol versemmel, mely lelkedbe csendet küld s a gondolataim meséljen nekik, szálljon körülöttünk, mert az ihlet csillaga kel fel bennem és ragyogni szeretne lelkemben és mindenkiben, mert a fénynek ez a természete. 63
Égi kör, mandala Az ember az életet éli nap mint nap A lelki gyér fényben ritkán ragadja meg a nagy ihletés égi fénye Ilyenkor Isten közelébe kerül, s az énje tükörképe hozzá bensőségesen fűz A lelkedből éled föl a mágikus kör A szankszkrit mandala az éltető energia isteni központja, mely szimbolizálja a teljességre törekvést A körben személyiségünk testet öltve, léleknek közölve, a világegyetem természetének vizsgálódása az énemben.
Gondolat I. A hatalmas gondolat magának olyan erőt szabat, amely eddig agyamtól más célokra várta a parancsokat Így magának az erő Új mozgástörvényt teremtett Magában a gondolatommal, de ő maga nem hoz létre új erőt csakis az agyam parancsára.
64
Gondolat II. A mulandóság örökké zengi a maga rövid élet énekét és az első strófa hallatán az ember majd meg hal, a vágy repeszti szét, hogy mikor hallja már: a mulandóság mindörökre a számunkra véget ért.
Életfilozófia Az örökkévalóság lehet nyitott, ha a benső vallomásom megveti a mulandót, mert nem újra akarok élni, hanem mindörökké A tisztességesen végzett feladat után így az örök élet bennem kacsingat Mi mérjük a mulandó idő elmúltát, de az időnélküliséget az emberek mérni nem tudják Amikor beáll a vég a Földön az intellektusban az időnélküliséggel elviselik egymást Nem jön létre szellemi hanyatlás.
Bölcs Azt mondja egy bölcs szellem: halhatatlan lesz az a pillanat nekem, amelyben én az örök visszatérést megteremtetem és az ő kedvéért elviselem.
65
Buddha Ha egyszer már megtalálom az igaz utat, majd utána keresem misztikus gondolatomban az elveszített igaz arcomat Utána már nem panaszkodom, Mert az igaz úton megvilágosodom És az Úr is úgy akarja Buddhává válok!
Vihar Zúgjatok őrjítő szelek Hasadjatok vörös hajnalok Lelkemet fogadjátok ott fenn, fényes csillagok.
Lelki dal Daloljanak néked a madarak, melyeket a lelkemen melengettem sok-sok hosszú ordas éjszakán Óh, a kezem simogasson megóvván az ólálkodóktól a puszta országutakon tested, lelked az utca népe ne fosztogassa éhes tekintettel soha Elmondhatom néked, hogy költői énem már elárvult, mint a madár az erdő szélen a könnyes éj sötétjében. 66
Álom Szeretném ha becéznéd szeplőtlennek maradt üde álmom mielőtt a rohanó évek belepik teljesen arcom Olvasd hát le kérlek a homlokomról a magányt s róla hessintsd el tétovaság lomha árnyait érvvel s okos ésszel, mint ahogy a gondtalanság is az okosat keresi fel.
Kikötő A kikötő az éjben álmodik A horgonyzott hajók álomban úsznak vizén a boldogságnak Az ég az árbocokra szivárványt húzna.
Halottak Halottak hullanak ezrével szállva az örök valóságba Én vagyok az örök élő növés Én vagyok az örök élő esés Óh, az én jelentéktelen nyomom a világban ring folyton. 67
Körforgás A körforgásban én úgy érzem végtelen vagyok s a halál mégis többször is megalázott Kimondta a végzetemet Visszafordulnék majd a végső útról, de nem lehet Halálra ítéltek az istenek, s most ők a szenvedéseim úgy látszik arra használják, hogy befejezzék az egy Isten világát!
Az ég alatt Egyedül vagyok a síkon az ég alatt Miért érzem százévesnek magamat? A hitetlenség megvakít Hiába a vágy – nem vagy itt Lerázhatatlan rólam a szánalom, mikor a szemekben a megalázás fölényét látom.
Lámpák Mintha súgnák a távolban égő lámpák: valaki még vár reád, ki új érzelmeket ád!
68
Ha nem leszek Az égbolt végtelen, de meg van nélkülem Én a haldokló szerelmed nélkül nem lehetek Csak a h olt szavak azok amik emlékezetesek A holt verseim élnek a szádon mint búzaszemek élednek fel újra ha benned őket élteted, s édes lesz az íze ha könnyeiddel kevered
Elmúlás Ha elmúlok s elvisz a végtelen Gyötrő harangszó ne verjen Sírom mint trón, álljon a hegy tetején, hova nem ér fel bánatos sírás sem az üdvért fohász Tüskés bokor verje fel halmát Ő legyen az utolsó barát.
Tengeri fény A fény hazája a tengeri déli égbolt oly nagy, hogy a Földdel szinte egybeforrt Sok-sok ciprus koronggal A találkozás velük olyan, mint a régi tornyokkal Lelkem közeledik a magányhoz A természet üde varázsához. 69
Kiáltás Óh; tudom teljesülésem Voltál már a homályos régben Megtelt szívvel írom neked a versem, s rád gondolok Az őszi éjben én nem fázok Szemeink egymásban égnek, mint élő lángok s tudom találkozásunk egy véres kiáltás lesz Elmúlik majd fénylő nappalunk Egymásnak e földi úton egy idő után már csak idegenek vagyunk
Golgota Olykor az emberben a jajszó megszakad, mert a gondolatod azt súgja, elpusztítod magad Homályos börtönödben lázasan lüktet az érfalad Ne legyen öncsalás a patakzó sírás Az ember vérrögök és pocsolyák között keresi az Istent mindenek fölött Felzokog a nyomor, mely pusztítón kavarog Hiába a harangszó Hiába a panteon s az orgona Sírdogál a szellő, s száll ezredeken tova Fájdalmában elnémult a Golgota.
70
A Föld Már seholsem nyerünk békét e Földön Tovatűnik, kínlódva hullik az ember, vakon újra és újra, mint ahogy a víz is percről percre a mélybe hullva zuhanunk a rejtelmes mélységbe időről időre.
Gondolatok Vágyó pillantásaim elvész örökké sorra, mint amikor pocsolyába hullik a Nap fénylő sugara Lelki világom az emberi gonoszság dönti romokba A gyűlölet ereje teszi az embert tönkre s egy nap ráeszmél, hogy egy lehetősége ha visszabújik az anyaföld méhébe.
A virág Óh, mennyei szépek Szűz bimbók szunnyadva élnek Szemérem rejti őket Virágban nyíló szerelmüket Szemükben üdvösség ég Végtelen csönd fényderűség.
71
Iker Legyél ikermásom aggodalom nélkül, elválaszthatatlanul Az érzelmünk szerelmet szül Legyünk egyek vég nélkül Teljesen egymásba olvadva felébredés nélkül.
Géniusz Óh, a fény útján jártok ti boldog géniuszok Lágy felhőn, illatos isteni szellőn becéz a teremtő sugárzó művész ujja idegeid bebalzsamozza a mennyei szent hárfa.
Boldogság Est fele találtam a titkos boldogságra, amikor a fény leszálla, mert a boldogság a Föld és ég között van úton Keresi a fényes lelkeket szállásul A boldogság előtt minden fény lecsendesül s a szeretetben ő elmerül Óh, életem boldogságának délutánja Egykoron a szívem völgyébe leszálla Ittas gyönyört érezve, felszabadulva evezett a lelkem mennyei utakra Álmodozva, itt lenn a földi porba eltiporva! 72
Szerény szív I. Néz fel az égre a szem, a száj Ha az ember hitevesztett ide-oda ingadozik akár a szélben a réten a búzaszál Szerényen mérlegeli a benső érzelmeit s ez nyilvánul meg lépten-nyomon az életben Tiszta szívből szólok, s annak mutatom magam aki vagyok.
Szerénység II. A szerénységben megszűnik az egoizmus s előlép az éntelen szerény égi mágikus aktus, mert megszűnt benne az egó önző uralma és kezd sugározni benne a rejtett atommag sugara. Így az ember, mint földi lény Kozmikus hatalmú Isten törvényében él.
73
Szerénység III. Az ember az égi csatát nem hallja, pedig őmiatta folyik a csata Szerénységét rég felszámolta Hiú lett az ember sorra Nagy benne a hatalom száma Nem működik a bensőjében az Istentől ajándékozott atomenergia magjának sugara, mert a világot és önmagát is becsapja.
Szerénység IV. A szerény ember egy földi szent az ég sugallma súgja néki: kérlek maradj lent! A mágiád úgy is felcsap az Úrhoz, mint aranyos, fénylő madár szárnya s a szerénységed mindig fény marad, soha nem az ég árnya, s magasan fent lebeg! Ha lent találsz a Földön, mint hű, tiszta szolga szerénységet, az életedben mélységes értelmet.
74
Szerénység V. Ha fenn vagy a csúcson hallgatják a bölcs szavad, de légy szerény mindvégig, ne ünnepeltesd magad Mindig lépj hátra, a szív s lélek érzi, látja, hogy ott vagy lent, de nem megalázva, Isten szolgálatába.
Szerénység és szeretet VI. Majd a szerénység meglásd egy napon téged magasan fölemel Tiéd lesz amit Isten oltárára leteszel Éntelenül, bő szeretettel a szív gazdagságából szólal meg a száj Imád meghallgatásra talál!
Levélke anyámhoz Anyám, bocsásd meg ha valaha vétkeztem s az Úrnak nem engedelmeskedtem Zárd szívedbe e levelem A könnyeimmel pecsételtem.
75
Édesanyám Odakinn pirkad a derűs ég alja Ma van augusztus 20-a, szeretett édesanyám születésnapja Már gyermekkorom óta korhad a keresztfád Örök idők óta halovány nékem a te szépséges orcád Szomorúságomban sokszor fohászkodom hozzád. Minden évben ünnepel téged velem együtt e dicsőséges Magyarország Befogadott téged rég az égi nagy királyság, a csillagok milliárdjából álló, tiszta sugarú lélekbolygó, mert ő lett az én szeretteim fénylő lakosztálya A ti lelketek úszik együtt a mennyek országában Ti lettetek a titkot szövő lélek vágya és a bűvös álmaim álma.
Tetszhalott Olykor a szomorúságtól a tudatomba beáll egy ernyedő tetszhalotti lét Átéli a lélek a sebesülését Csak a szív legmélyén maradnak meg a rejlő zsarátnokok, mint ahogy a kialvó parázs a hamu közt olykor a levegővel éledni szokott A szív hevesebben dobog újra mielőtt leáll a test életerejének kialvása. 76
Derű Amikor az ember magához őszinte, hű beáll a gyönyörű lelki derű, mert benne van az igaz való mértéktartás és a harmonikus élet folytatás, amely ne feledd, ez bölccsé tesz Viszont az ember lénye a mértéktelenséggel előbb-utóbb elvész, mert lelke a testének igaz árulójává lesz.
A szó A szókimondás a tetteknek az árnya Hát kapjanak a szavaid a tettek erőszárnyára.
Csillagok Az égnek a csillagképei az éjben bolyongó fáklyák s repülő lángok a tüzes fényű villámok Az égen rohamos zúgással fenyeget a vihar moraj, s az emberben is árad a zaj Olykor már a méz is fanyar Minden csupa lelki köd és borzalom Hol lakik a boldogság? Kérdem tőled égi hatalom.
77
Az álmok Ahogy a felkelő Nap elűzi a csillogó álmokat Ha felkel az ember, s az igaz tetteivel egybeolvad a fénnyel, s a csodás nap az agyban új eszméket forgat, mert megnöveli az erényt A bölcs eszmékre hat, mely az embernek fénylő égi fűszer adag Évezredeken át ugyan olyan maradt az égi, földi pálya ha az embereknek tiszta, hű marad a filozófiája.
A lélek A lélek a legfinomabb atomrészecskéje az égnek, mely tűzkorongként ötlött, az emberbe beleköltözött Testetlen atom horog, mely a testben életet tart és mozog Már többé nyugton sosem hagy Egyesül vele az agy A lélek tüze maga az ész, s ha nagy a tűz, úgy lesz az ember lángész Gömbölyű a lélek, gömbölyű a tűz, mely bennem ég, gömbölyű az elme, s így bennem él az égből nyert kínos szent gyökér.
78
Gyönyör A csend nyújtja a gyönyört, ahogy magamban elmélkedek Harmónia uralkodik és benne a szeretet Így már engedelmeskedem Istennek Az engedelmesség kelti a legszebb érzelmeket.
Lélek rokon Óh, lelki ismerősöm! Az érzelmeimről mesélnék sokat neked, Amelyek mint égen a csillag bennem úgy ragyognak fel, s a világ előtt néked ragyogni szeretne, ahogy az már a fénynek a természete.
Gondolat Meg akarom tartani a jó gondolatokat, a fenséges lelki szeretet vallásokat Így fejem fölött a lég arany vízesés a Föld fölött s a tiszta ég között.
79
Önhatalom Felhatalmazást kaptam Istentől, hogy a természet törvényében reám hárul az érdekében megóvó szerepkör Ez az énem az önhatalmam, hogy vigyázzak a természetre, mint önmagamra
Nyomor Az ember olykor elfutna a földi nyomortól A csillagok oly messzire vannak Benépesítené már a nép rég a égen a tejutat A mennyei utak nyitva vannak a gondolatainknak, s így az égi boldogságba belophatjuk magunkat E titkos lelki gyönyöröket kinek köszönhetjük meg: az égnek, vagy a virtuális Földnek?
80
Alkony Óh, életemnek estalkonya Egykoron a boldogságom hozzám az égből leszálla Lelkem kertjébe frissen beleplántálva a reménységeim lelkét gyönyörű hajnali fényét hogy életem végéig tiszta szívvel lássak, találjak magamnak társat Régóta szívemet nyomják a fekete gránit kövek s mostmár az alkotásim, amelyek hozzám hűek, szeretnek a verseim engem siratnak, a szerelembe szerelmesek a költeményeim Olyanok lettek nékem, mint jó anyának a gyermekek.
Boldogság A boldogságom, látom elszökik karjaimból A sorsom vándor árnyéka lesz majd egykoron A leghosszabb égi nyugalom A megpróbáltatás ha kerget útjából ki nem térek a balsorsnak! Így tudom csak megismerni erőmet, mélységemet, a végén saját magamat A lélek bennem mit takargat? 81
Gyász Mint egy régi elszállt álom feltörte sírját a múltam A halálos gyászom, élve eltemetett szenvedések lehulltak álmairól a gyászleplek Felébredtek a szívben a gyászos jelbeszédek!
Gyász Óh, mélységes gondolatom! Rátekeredtél nyakamra s a súlyod magammal hordom A levegőt már alig szívom az éltető köldökzsinóron, mert a gondolatom bizalmatlan a Földön A nyílt tengeren boldogságom úszik a vízen Már el nem érem Bizalmatlan vagyok, s az álmok a szépségetekkel, mint szerető a hamis mosolygásokkal szemben Így a hitem nincs már kibe vessem.
82
Hangfal Az Úr bennem megépítette a hangfalat Így már hallom hangomat Ajándékul az égtől hallhatom a külső hangokat Így már felfrissíthetem magamat Beszéd-táncot az emberekre lehelek A hazugságok tánca eléri az eget, hangosan szállva az emberek felett.
Bölcselet Gurul a lét minden pillanatban Megmarad az út rajta ösvényes formában Felmászik az ember a hegycsúcsra Gondolja, reá talált a boldogságra Rájön, hogy az élet oda és vissza csakis egy kintorna: egyszer sír, egyszer nevet újra.
83
Az éj Csendes éj van. Gondolatom kitörve előre fut Lelkem kigyúlt, mint egy szökőkút Hallásom valamit hall Szívemből tör ki a szerelmi bűvös dal A sötét éjben fény vagyok, de az emberek nem érzik, s nem látják, mert vakok Lehetnek bennem szikrázó csillagok Akkor is az élet útján egyedül ballagok.
Vágy Óh, a vágynak is van álma Szívem vágyik a szerelem ajándékozására Bennem a Napnak az elsötétedése van A boldogtalanságba lelkemnek éhsége van a jóllakottságban.
Törvény Elmúlt egy év és figyelem újra a függöny mögött a megjelenő őszi ködöt Fejet kell hajtanunk a természet törvénye előtt A kozmikus rend ismétlődése ott közvetít a fejünk fölött, vezetőként van a valóság mögött.
84
Energia Az elragadtatottság energiája A bensőm csodálatos robbanása Akadály nélkül jön az áramlása A fejtetőn bontakozik ki a csodás ihlet fényes virága Az égbolt fele fordulok s kinyílnak benső világomban a színes ablakok.
Csúcs Mint hegycsúcsra nézek föl reád Szívemben élsz, mint zöld, lombos ág Hallgasd suhogását! Szerelmem csendes és morajló Olyan mint egy igaz mély folyó.
85
Halál sötét A halál sötét árnya Széttöredezett a lélek aurája és él a félelem zavarában Előjön a szellemvilág sötétedő, szomorú éjszakája A világosság a világban hiába fénylik s ég Széttört lélekben elveszti értelmét Kérlelhetetlen erők mozgatnak, melyek felett nem érezzük hatalmunkat Nézzünk szembe az árnyakkal Bővelkedünk a megaláztatásban Ilyenkor már rémisztő a helyzet Hagyjuk széthullni a korábban kialakult rendet A széttöredezés a megtisztulás ideje, a tudat fejlődésének színhelye Át kell élnünk a kiszakítottságot az áldott egységből, mely már megkopott, majdnem halott!
Varázs Hogy is lehet ellenállnia varázserőknek? Tűzvészként rohanva göngyölíti össze szerelmünket Ilyenkor a csillagok zenélnek A suhogást is pompásnak érzed.
86
Gyönyör Gyönyörű az alkotás alkonya Szerelmed ne legyen benne múló soha Borzongó ábránd hevít Érzelmem növeli a hit, duzzasztja szerelmünk kebleit.
Fejedelem Mily nagy fejedelem a báj Jobban uralkodik mint a király Nem beszél és mégis hallod Azt teszek veled mondja, amit akarok Az ég adá nékem a koronát Tehetek ezért veled minden csodát.
Vihar Villám hasogatja az eget Utakat szel a szemnek A mélység fölé von fénylő égi szőnyeget, s hullnak égő láncszemek Csodás mutatványai az égnek!
87
Remény Nékem sötét lett délben Hova tűntél erős reményem? Vidd el lelkemből az árnyat! Adjál fényt szemem világának!
Halál áldozat Feláldozom magam a fénynek, az ég tükörképének Alámerülő szellemem törvényszerűen majd lát, s figyeli a Földön a halál uralom tragédiát, mint követi a vérplazmát, követeli a gyűlölet energiáját.
Óceán Már hiába várom, hogy feltörjön a mélyből érzelmi óceánom, hogy megremegtesse a lelkem bűvös falát szerelmed villámfénye már nem világítja át Szerelmed csalfa árnyék, melytől érzelmet nem nyerek Te vagy kitől sokszor szenvedek.
88
Tűz Óh, szerelmi tűz ne játssz a vésszel! Szárnyalsz az égben Itt lent a gyász emészt el Gyász tör a szívre, ha árnyék vetül szerelmünkre, s elillantják bennünk az érzelmi derűs hevet Kimondják szerelmünkre a hűvös végzetet.
Várás Az elme sötétsége, a lélek üressége, a kettő, ha nincs egységben, meddő marad az ember termése.
89
Álmok A szerelemben nincsenek szabályok Különösen égnek ilyenkor a gyertyalángok Óh, ábrándokkal telített álmok! Titokzatos ösvényen szállok Keresem a létben szellemed nyomát Felismerem benned Isten alakját Ilyenkor a szerelem hangja beleköltözik éjjel a párnámba és hallom örökké álmaimban.
Lélekvirág Óh, képzeletem virága Költészetem színesíted váltva Szívem szerelmes, álmodozó A tüze lángokba boruló Óh, szerelmem, maradj meg nékem Érted csepeg lüktető vérem Óh, gondolatim álma ne múlj el kiszáradt fa módjára.
Szemek Mindenható szemek kérlek öleljetek, hogy beleremegjek a lelkem mélyéig hassatok haldoklásomból így majd csak föltámadok.
90
A pók spirál világa A spirál a világegyetemünket, a kis és nagy léptékű mozgásait ábrázolja Az ösztönünk arra késztet és a középpont felé mozgat, hogy az emberek Isten lakhelye fele tartsanak Ugyan ezt teszi a pók, mikor beágyaz magának egy spirális szent házat Ily módot ad az étel, ital elfogyasztásának Magát körbe vonja nyállal az univerzumot utánozva spirális formába magát körbe fonja Rituális útjának ő a középpontja.
Bennem Bennem a sötétség nem múl A felhők árnya magasul A bánat bennem hegyként tornyosul Vak álmok romjai reám visszahull Szívet feszítő érzelmek érnek Kéretlen a tánca a kéjnek Gondolatim hálózzák be önsanyargató mérgek, s lassan a lelkemhez érnek Csillag parazsa hull reám, s hevükben bennem elégnek A végtelen tájban csak a kozmosz körforgása ért meg.
91
Szent kábulat Ezek lehetnek égi és földi idézetek, jelek Nagyon átjárják a szívemet Én mondom néked, Hasítsd szét a fát és én ott leszek Emeld föl a követ, s reám talál szemed Átjár a szentségnek kábulata, mely olyan mint virágnak gyönyörű illata.
Álomfejtés Álmomban láttam egy titokzatos spirál ágyat Ez mutatja a teljesség iránti vágyat, Mely rejtélyes tudást és energiát áraszt A jártasság alakjában öltenek testet a tekeredő spirálok, melyeket az ágyon látok Az óramutató járásával ellentétes irányban Jelentheti számomra, hogy olyan ritmusokkal vagyok összehangolva melyek segítenek megismerni a világmindenséget tükröző árnyát lelki energia áramlását.
92
Szivárvány Szivárvány ül az alkonyon Szemeimmel körbetáncolom Oszladozó felhők között honol, s dereng fel némán, ragyogón Szépséges csodával uralkodik az égen A mennydörgést, villámlást titokban figyeli Az eső viharzó indulatait követően jelzi a Nap visszatértét A szivárvány hídja vezet a Földről az istenek égi csarnokába A termékenységet jelöli eső után a szivárvány A szivárvány ív alakja a kozmikus anyaméhre utal A hét színű szivárvány az égi misztikus hetes szám Csodálatos a szivárvány hasonmása a hét színű páva tollába Hajunkon, bőrünkön, ha megfigyeljük a napfényben fürdik a szivárvány színeiben Tehát a bőröd, szemed, hajad rajtuk a fényben titkosan a szivárvány színei látszanak Az ős hét bolygó körív szélén Egy tál arany található közte és a hét színű szivárvány titkos végén.
93
Lélekvándorlás A madarak a levegőben élnek Ők az emberben a lélek jelképek Ha elhagyja a testet a lélek ő lesz a szárnyaló madár, a szárnyalás lélek A madarak a világ és a halál hírnökei A madarak a szellemit, az angyalok hadait, a természetfeletti erőket, a gondolatok repülését és a fantáziaképeit képezik A madarak lehetnek akár istenek A szankszrit védikus kor hindui a Napot hatalmas madárnak, sasnak vagy hattyúnak vélték.
Csillagok A csillagok csillognak az égen A sötét éjszakában irányítják az embert, Eltévedt vándort otthonába A csillagok fantasztikus lények Netán a világ nemző istenségek archaikus felvonulást alkotnak A mennyei hegy irányítja az ember számára a csillagokat Mikor Jézus megszületett csillaga hozzá irányította az embereket.
94
Égi víziók Az éjben az ég sötétkék mély szakadék Árnya az óceán az éjszakában, olyan mint a tenger virága A sötét szomorú halálában feljön a Nap hajnalhasadtában az azúrkék égnek aljára Lágy szatén szűzies fénye, mint a kisfiú nagy kék szeme lenne Szomorkás kényelem a tekintetében Gomolygó felhők figurái, mint kék-fehér derűs gyönyörű virágok lebegnek A Naptól elénk rózsaszínű fények mulatságos körtáncot rendeznek Lágy, puha vattacukrok Az ég alján sorba lógnak fejedelmi bíbor virágok fenn az égen méltósággal koszorúznak Gyógyító, villogó drágakövek, ékszerek arany színben hemzsegnek Királyi atlasz fényű madarak ide-oda szállnak, s támadnak S rózsaszínű ékszereket az ég aljáról fosztogatnak Bíborlilás virágok ezre jön fel az égre segítségre Így lesz az ég alja tengernyi virág raja.
95
Szaturnusz December végén van Szaturnusz isten ünnepe, a nap halálának az ideje, egyben az év vége A rómaiak egy hetes szertartásos ünnepe A király által kiválasztott személy feláldozása volt a véres áldozat a Nap halálának csúcspontja.
Isis istennő A türkiz hölgy címet viselte Isis istennő zöldes égkék türkizkő A türkiz színe irányítja és hat a szellemekre A türkiz megvéd a rossz szemek bántásától, és a megvilágosodás útját választotta Bölccsé lett, a türkiz színe hordja magában a harmóniát, egészséget Szerencsét hoz a türkiz amulett.
96
Merkúr Merkúr az Olümposzi istenek hírnöke Természete uralkodik az idegrendszerünkön Levendulakék a magas merkúri ég Olyan mint a virágos rét Titokzatos benne a szellemiség Kellemes illatú levendulakoszorúval a fején Merkúr isten a misztikus lelki üdvösség Elárasztott a szellemiségtől Menekül a megtestesítéstől.
Remény Égi remények fénylő csodás jelei Égkékre festett tengerek, zöld mezők, ligetek Nem ebbe a világba vetem már a reményeimet Elszánt vagyok, sokszor már a világi javak már lám nem érdekelnek Eszméim feladata sárgul, érik az agyamban Világitól eltávolodott A vörösből vált narancssárga alkímia energia Olyan ez már mint a téli esték tüze az éjben lassan kialvóban.
97
Vénusz ember Vénusz istennő A zöldes tenger vizéből, mint hattyú leányzó büszkén kiemelkedett ő. Kapcsolatban vagyunk mi is a Vénusz bolygóval Éltet bennünket önbizalommal, szépséggel, kedvvel, hittel De lehet hiú, határozatlan, könnyen megkísérthető az ember A balsors kerekén nem tud átjutni ő Föld központú, szeszélyes zöld erő.
A Nap és a csillagok Az áthatolhatatlan sötétségből fényt varázsol a sárga szín, majd ismét sötétbe vész A Nap színe e szín A hirtelen megvilágosodás során fogja fel a dolgok forrásirányait A boldogság reményét, kilátását fejezi ki, s magán viseli a kiszabadulás vágyát, éberségét s jó szándékát Szárnyal magasban, mint a sas Tele bölcsességgel és a hajnal csillag fényével.
98
A fehérnek tisztelete Minden emberben, fehérben ott él a ragyogó fény világa, a végtelen tudat ős magja A fény a fehér színt szentséggel átitatja A fehér a lelki világ, A fény másvilági tisztasága A fehéres fények a prizmán, mely a sugarakat felbontja, haladnak át Így megmutatja legyezőszerűen előttünk a színek teljes világát A kristálygömb fehér színe Az égi fény hősnője Artemisz istennő, az ezüst Hold megtestesítője Ahogy gyöngy a házában, a tenger mély aljának virága Ő ugyan úgy az égen fenn Óriási érték rejlik a Hold fehéres homályában.
99
A lélek A lélek álma és titka képekben a fa a holdas éjben, mégis a természet sötétjében felragyogó középpontú látomás eszményi valósága A Hold fényében fürdik a fa s minden út összefut A lélek jelenléte mintha fejlődést alkotna önmagunkban a lelkünk álma a megvalósulásában.
Vadlibák Az égen a vadlibák szállnak Egész nagy, hosszú vonulatú Ők azok kik jelzik a havat Ilyenkor a Hold szövi az ezüstös sugarakat Suhan feléd drágám a gondolat, s látom ahogy fénylő két szemedben odakinn a hidegben, a szürke ég alatt a csillagok virágzanak.
100
Varázs Parlagon heverő vágyak, kielégületlen érzések, romboló örvények, sorsdöntő álmak, szüntelen leigázó hatalmak érzéki örömét az édenkertben termett alma fájának, s a nélkülözhetetlen Ellent hogy álljak istenek hallhatatlanságot nyújtó varázsitalának.
Jézus Megérint a Jézus gyermekkorában egy vörösre változó gyönyörű rózsát Megjósolta néki a rózsa eljövendő szenvedését, sorsát.
Levél A lábam a Tiszán jár Az ősz lassan beérkezett már Bölcs lett és lát Érzelmeivel festi a fáknak hulló lombját A Tisza közepén Hold villan a víz tükrén Búcsút int a fáknak a sok levél.
101
Varázs Kérdem, hova tűnt el az álmom Hóba fagyott a mosolygásom Az alkony gyertyát gyújt most A létbe száműzött engem a csillagod, de így is érzem a varázslatod!
A szív Ha a szív sebzett Szétfutnak a könnycseppek Szomorúan átnézünk az elmúló évek felett Álmaid a csillagok mérik A halál benned tivornyázik Az út vége már ide látszik.
Holló Minden fájdalmat magamban elások Könnyeim éjjel fölszivárog Fagyos lett bennem a láz Cserepes a szó Fejem fölött repdes egy fekete holló.
102
Vörös Lelkemet a csillagom vörös salakja kiveri Istennek sem tudok már igazán könyörögni E Földön elfogyott fegyverem Oda megyek ahova hív az égi kódjelem Isten éli életét a hallgatásban Az embertől elfordult mit se bánva Óh uram, legalább olykor nézz utána.
Fény Néztek valamit a szemek Az éjben az égnek merészkedtek Fel akarták gyújtani a sötétet Egy időre meghalt az ember, s nem hall, nem lát Milliárd csillagokat ölel át Átitatja atyai fénnyel magát Ős szellem fényében fürödve odafönt a lelkét látni érezte, s leszállt a gondolattal a Földre Már a fénnyel a sötétet legyőzte.
103
Szerelem Ha szerelmes vagy mintha tüzes italt innál a levegőben a szerelem illata száll Megnő vágyad s káprázatod Marokkal szórod a csillagot Visszhangzik a boldogságod E örömmáglya a szerelem izzó óceánja.
A neved A szemed reám adja melegségét Érzem benne Isten ujja hegyét Odafenn az eget nézem A neved ragyog a fényben A neved legyen egy vallomás Ne legyen sosem zúzmarás A neved lengjen mindig előttem azúrkékben Neved kottázott fej legyen a zenében Ábrándos sorok közt a neved énekeljem.
Menni A semmiségbe visszamennék Elfeledném mennyi baj ért A föld belőlem virágot fakasztana Nem lennék porszem a földi kirakatba, s elmúlna lelkem zivatara.
104
Merengés Gyermekkoromból mereng felém egy halvány folt, ahol utána megszűnik a horizont az út végén egy ismerős csillag könnyet ont, mely szétfut az égen Álmomban veled a Tejúton éltem A szemed azóta is melegít, S elűzi a telet a hideg havas éjben.
A Föld A Föld simogatását érzem Gondolatban átéri a Földet egyetlen léptem A világon mindenütt otthon vagyok A lázadó Földre mégis könnyeket szórok.
A szív Szívembe befogadtalak aranysugarú éjnek Ha elmész tőlem kihűl a lélek és fekete színe lesz a Napnak, velem szembe jövő minden rövid pillanatnak Távoli esték arcát lám megjelöli a szivárvány Az idő sikló terében hallgatás vár rám s megmaradok észrevétlen.
105
Nyomok Eltűnt valaki bennem Nyomait itt hagyta mélyen, de látom a tegnapi mozdulatod az úton ha megfordulok Magányosak a tegnapi lábnyomok.
Csillag Szívem magára maradt ég nélkül, mint a madarak Már semminek sem örül A mély földbe szédül A lemenő Nap már nem ragyog Így utolér a hulló csillagod.
A Hold A Hold ezüstfonalat sző Lehull sugara a Földre, mint csodás gyöngyeső, szétfut az égen, ott csillog Isten szemében Varázslat száll az éjben.
106
Csillagok A Nap fénye boldogan játszik A foszló fellegek között cikázik Merengve néz, mint tárul a világ A természet istene lengeti vígan arany haját Ott, ahol a fenséges úr uralkodik, hatalmán a gyűlölet megtörik gyűlhetnek felhői a bajoknak, ott, ahol a csillagok ragyognak.
Szemed Látom fénylő szemed Halkan beszélgetek veled Állok némán az ablak mellett Várok reád mindig A nyárból az őszbe suhanó gondolatim felett idővel december lett. Víziókban az arcod látom, amint ragyog a hóhulláson Testem kabátja a lelked Elűzi előlem a telet Szerelmed melegít a hideg éjben engemet.
107
Fúria Az utcán egy őrült névtelen fergeteg rohan Kéjében süvít boldogan Az utakon tekereg A nép figyeli a világfödelet Rohan tova az éjben Beordít a ház kéményben A fellegekbe belemarkolt Félve hömpölygött a Hold Rejtelmes volt az arca, s elvágtatott kacagva Az ég a fényét lassan visszakapta.
Ékes Nap Kelj fel ékes napvilág Nézd meg mint tárul előtted ki a csodás világ Fátyolos fényed bűvöket rejt A magasból a Föld olyan, mint az édenkert A virág is szerelmi csodát ígér, pedig van olyan virág, amely csakis egy napig él.
108
Lábnyomok Ha elmész tőlem megfagyok Az égen is fáznak a csillagok Szivárványon van a lábnyomod Én nem lehetek neked más csakis egy vékony kis vonás, a gyöngykagylóban hallgatás A napsugárral behoz nékem a reggel, s becsuksz örökre két szemeddel.
Virágzó életfám Levele ráhull a lelkemre Zöldül, kihajt megjelenik versekben. Életfám szívem közepe boldog érzelmekbe.
109
Alkony Ó, személyemben lebegő lelki ködös alkonyat Már nem hiszek régóta e hitetlen, csalfa világnak, mely egymás után szüli a meg nem élt víziókat Reménységem homályban lebeg, égi és földi titkokon mereng Már rég úgy érzem, hogy létemben földi száműzött lettem Csillapítom lelki éhségem a bölcselkedésben, s amíg eljutok odaát egy helyben taposom a Földnek hullaszagú porát.
Szárny Hol vagytok szellemi szárnyak Röppentsenek az égbe a csodás szerelmi vágyak Olykor a csalfa érzelem a Földön előttem idelenn a mennynek üdvét láttatja velem, de ha egy lépést is felé esengve merészkedem köd üli meg a látszatot és varázsképet hirtelen Óh, ti földi káprázatok! Hát ugyan úgy üli meg a felhő a csodás Napot? Bármely szögből nézek úgy érzem a Teremtő becsapott.
110
Gyönyörűség Óh, te gyönyörben úszó ég Te fenséges, csodás fényszakadék Téged nézve engem elkísér oda fel a vágyak zápor nyila Te vagy a mélységem igaz hona Szeretném elrejteni magam a tisztaságodba Az Úr is elrejti szépségét a csillagokba Hallgatása a boldogság és bölcsesség hona.
A nyár A nyár lassan múlt idejét járja A heve nem száll már a tájra Szívem is sötét felhő árnyalja, ha nem érzem szerelmed a vágyban Ne legyen oly gyors szerelmed elmúlása, ne legyen oly hamar szerelmünk sárgulata, mint ahogy az ég a szemét lehunyja.
111
Kialudt csillagfény A csillagok kialudtak fölöttem Sűrű őszi ködben, magányos éjben a hulló leveleket érzem Ébredjetek fel hajnalcsillagok! Vezéreljétek az égre a Napot! Az éjben lelkem csak vándorolt, az emlékezet súlya búvárkodott Homályos utak, keskenyedő fények, hídszakadás és mélységek Az éjben átélek ilyen sok kétséget Gondolatom sugallja: Csodás, hogy még élek
112
Álmok, állomások Álmomban égi útjára bocsátottam a vágyba mártott titokzatos lelki nyilam Az égi csillagösvények útján a nagy fényben haladok Körülöttem lengenek bűvös illatú mirtuszok Friss, csapongó mirha és tiszta rózsaszín virágok lengő ártatlansága Bebalzsamozza lelkem a kábulatos tömjén illata Levendulát teszek Istennek oltárára A lélek a testtől szétválva Átitat mindent a szellemek világa Az ég bűvkörében mélyen tovább bolyongok körbe az isteni fényben a csillagporos gyönyörű ösvényen.
113
Arany köpeny Az óhajaim már többször megidéztem Az idővel beérik-e már, egyre jobban kétlem! Előttem sötétek az útszakaszok Jönnek felém időről-időre viharos, tomboló időszakok Lehet az élet gondtalan, kényelmes csillogás Sorsom útja mégis járhatatlan Úszom előre a veszélyes vízbe a gyönyörű part felé Hiába nyomulva úszom előre Mégis hagyja sorsom, hogy az aranyos köpenyem lehúzzon.
Alkonypír Az életérzet alkonypírja világít be a boldogságomba Ilyenkor nemsokára búcsút kell venni és elszenderülni a halál múló árnyékában Jön feléd az időnélküliség, mikor már nincs lét az intellektusban csak a lélek teremtmények és a szellemek, melyek a több dimenziót is bírni tudják Rányomják az örök valóság ritmusban forgó képmását.
114
Kultúrák Miben pusztult el a kultúrák sokasága, a világ hasznos felfedései sorba? Az életben mindhiába A földi életnek a végső fontossága ott rejlik a túlvilágban, mert az égnek fontosabb maradt mindent újra a földi létnek megtanulni A Föld tengelye ebben akad Ez az ami a fenti világnak a Föld felé a legsúlyosabb.
Vallás Nyomjuk reá az örökkévalóság képmását a mi életünkre Ez a gondolat többet ér valamennyi vallásnál, amely ezt az életet, mint mulandót megveti és meghatározatlanra akar tanítani.
115
A lélek A lélek akkor boldog, ha szilárdsága tündököl szállva arany fényű ragyogásba Ilyenkor az érzelem osztogat sok-sok igazgyöngyöt, amely az élet viharát szépséggé változtatja át.
Vízcsepp A vízcseppek mindig és mindenhol összefolynak Megtalálják folyton az egymáshoz vezető utat csillagok útján is egymásra találnak a létben az ajkak, az elfelejtett csókok befelé hallgatnak
Virágzás A lelkem boruljon lombos virágzásba Lágyan ússzon szívem harmóniába A boldogság repdessen bennem, mint madár Szűnjön meg már a bánat agyam gondolatán.
116
Érzelem Koccintás közben érzem mosolyod Szilaj táncát előttem járja, szíved álmát és szívemben zendül a húr Csapongva kigyúl és az érzelem benne dúsan megindul!
Máglya Az ember szívében kigyúlt a parázs Érzelmi varázs A nagy szerelmek mindig égnek Nem élik át söpredékek Ha a szívemben fázom, meggyújtom benne feléd hercegem, ideálom a máglyarakásom.
Boldogság Jó lenne érezni a boldogság hatalmát Szívemben érezni nagyságos birodalmát Eltűnt az álmaim titka szívem mélyében Ki hozza vissza? Szerelmed visszhangja száll Nélküled bizonytalan lebegéssé vál.
117
Szerelem Fújta hajam az őrjítő szél Egy szem súgta nekem: ne félj! Leigázom a vihart, meglátod ha kell Tiszta szerelemmel.
Szem Szemed tüzében benne lüktet a szívem Magam látom a mágikus fényben.
Lelkiismeret Fölkavartad mélységem Biztonság már nincsen Szívembe vihart tettél Meglopva szívem, remény nélkül szerettél Hiába hívtalak Romboltad a szív falat Helyén meteorkő maradt.
118
Ifjú kor Felidézem az ifjú kort Az érzelem benne tiszta gyöngyforrás volt A szent hír ide cseng Előttem hevert a világ, mint rügyező boldogság Ma már a lét csak érzékeny emlék Csak bánat karol át Ki hozza vissza álmaim titkát!
Felleg Nézem a vándorló felleget Lelkem is szálldos, együtt járják az eget Egyedül fázik és fáj, Repdes búsan, mint toll nélkül magára hagyott madár A Hold is fejed fölött sápadt, nem ragyog A mélységbe szédül hulló csillagod
Szavak Majd kiürülnek a szavak a szánkon Árnyat ad szemünkre a könnyfátyol Nézünk föl az égre Érezzük magunkat időtlen száműzetésbe Egymás nélkül már csak sajog a szív és fáj Kiürül a lét Fölöttünk szétpattan az ég.
119
Nélkülem Ha elmész tőlem és nem láthatlak fekete színe lesz a Napnak Lelkemből a gyöngyszemek a tenger mélyére süllyednek A csillagok sem boldogok ha nélkülem a szivárványon a lábnyomod Jó lenne egy korty bűvös szerelmi bájital, hogy elmúljon a zivatar.
A neved Gondolataim felett a gyötrelem lebeg Nem láttalak régen Neved szemem előtt szétfut az égen Mily gyötrő a várakozás! Lépteid betemeti előttem a hóhullás Lelkem magára marad ég nélkül, mint a madarak!
Emlékek Mesés Hold, fényes éjszakák Az életemen röpkén suhannak át Elmúlt korba hoz és visz a képzelet Szárnycsapások hallatszanak a vén torony felett Romba dőlt szentélyek, viaskodó, síró szelek, emlékek kísértenek. Sírba dőlt több nemzet azóta Nem csendül a toronynak harangja, csak a mennydörgés visszhangaj.
120
Illúzió Olykor az illúzió képek a nagyvilágba vittek elkorhadt idő kísértetén Tudatomban vissza lengenek. Ma már reményem elfásult, süket és vak, némán hallgat a sötét ég alatt.
Szikla Féltett szerelem Te nyitod föl és csukod le szemem Varázslatod szép nekem, de kérlek ne játssz velem! Az érzelmet ha szívembe hajítod tégy bele biztonságot Ne érezzem a szél hordott guruló könny fátylat Rakj a szívembe szikla alapokat, szerelmi láng falat.
121
Tudat Tudatom súgja: az ős szellem szeme csupa fénylő szikra, s mind a Napot szítja Arany székben ül Kezében aranyos kürt Ős szellem fényében fürödve Lelket üdvözítve fényében, mely reá hull a sötétségre.
Jégvirág Ha reád gondolok fűt a szerelem égve Amióta ismerlek mezítláb járok a télbe De ha boldogtalan vagyok fagyosak bennem a sápadt csillagok A nyár hevében is fázom, a jégvirágos mezőket járom!
Csend Bennem a csend Isten hallgatása Lelkemben gyertyát gyújt az alkony Kérdem hova tűnt elmúló álmom Nézek tétován a rohanó évek felett Még utána intek elmúló szerelmednek.
122
Kör Mily varázslatos a vonzalmi mélység kör, ha szemünkből egymásra a homályban nézünk föl Mágikus a szemed A Hold is tőle remeg Vetíti reám a szerelmedet.
Moraj Kérdem tőled: mily hő forrong szíved mélyében? Mily csodás az érzésvilág! Érzékemben csillag csodák Gyönyörűség szalad rajtam át! Érzem a szerelmed pezsdülő moraját.
Könny Sírnak az elhagyott szellemek Ők a viharok közt repdeső légi köpenyek Sírnak a havat szitáló szélben Mennybe vezető utak Reátok a lelke könnyei hullanak.
123
Szerelem Állok az ablak előtt és az eget bámulom A függöny mögött látom, amint szemed fénye ragyog a hóhulláson Így elviselem a telet, ha lelkem palástja a szerelmed.
A Hold Az égen a Hold ezüst fonalat sző Szétfut az égen, mit fénylő gyöngy eső Ábrándosan nézem, álmomban a Tejúton éltem.
Ősz lett Lelkemben ősz lett Szétcsorognak a színek Egy reggel köszönt a tél Hajam beszövi a dér Lelkem az égnek visszaadva Testemből a föld virágot fakaszt Éltem élem a virágszirmokban.
124
Érzelem A tiszta érzelmet ne moss el a lét, ne mossa se millió év, se a Földön, se odaát Érezzem szívemben a mennyei hárfát Érezzem mindenhol a szerelem nyomát.
Hűség Ha a boldogság sejtelme egyszer elragad Hűségem hűséget kap Az érzelmet csak így tudja üdvözíteni a boldog pillanat.
Szemed Szerelmed lelkemre, mint villám lecsap A vágy felé emeli szárnyaimat A felhők közül kibontakozik a fénylő Nap A boldogság építi bennünk a lélek falat.
Hercegi lét Tárd fel árnyaid fényességét! Had érezzem benned a bűv igét Szíved tüze érzem bíborba olvadva Süvítve dalol bennem a hatalma Hajad, mint korong fejed fényesen borítja Reám hull lelki korongod Lelkem mélye veled a Földön így boldog.
125
Mámor A mámoros éjben Égett a szemed aranyló fényben A szerelem füstje szállott Elhagyta lelkünk a hűvös világot.
Szenvedés Szemednek tüze kinccsé ég szívemben, Ajkunk ne szóljon A boldogság hallgasson Szívünknek kincse örökre bennünk maradjon.
Arc Felbukkan egy arc Szívedben fénnyé válik Feldíszíti lelked oltárát E balzsamot lehelő fényvirág.
Ararát Ott fenn az Ararát hegyen a galamb pálmaágat lenget piros csőrében A hegycsúcs alatt édes a bor zamata Benne él a Nap sugara Itt a csillagok szebben fénylenek Ragyognak a lelkek Istennek!
126
Értelem Az emberi értelem egy bizonyos szint fölött egyfajta titkos táraság a gondolatom és a lelkem között Az értelem várja a megoldást az élet megújulásában A világ az égen keresi a rejtélyek kulcsát, amely a megvalósításhoz viszi.
Érzelmi vallomás A vallomások engem boldoggá tesznek Kigyúlnak bennem s lázba ejtenek A szívnek ezek tüzes gyönyörűségek Keveredik érzelmi mágikus szenvedéllyel A nagy szerelem maga a szellem, amely kitölt engem Kavargó forrása ott izzik a szív aljában A szenvedély izgalma fellángolhat bennünk fiatalon, öregen Nem érdekli a kor… A nagy szellemekben erősebben, mélyebben ég a szerelem gyönyörűsége.
127
Az idő A fényt az idő tartja tőlem távol Az időtől az érzelem Elapad és gyászol, a szív fáj bánatától Az idő percnyit sem várva szalad, fut lovagruhában s kezében érzem amint hull a sárba a mulandóság fekete virága.
Idegen Olykor el akarok önmagamtól bújni Ajkad édes ízét ki is tudná kárpótolni! Mi is lehet más az utolsó találkozás, egy véres, ordító kiáltás Sötét marad a nappalunk A szörnyű úton idegenek vagyunk.
Kacaj A boldogság kacaját égig repíti a szél Hinti a mosolyod reám a csodás fényt A tenger mélyéből is ragyog belőled felém.
128
Tartalom Előszó........................................3 II. előszó....................................5 Vita az Úrral ..............................5 Ős Athén....................................6 Mágia ........................................6 Tűz ............................................6 Szerelem....................................7 Boldogság sziget .......................7 Csillagfény ................................7 Rózsa .........................................8 Élet ............................................8 Türelem .....................................8 Isten ...........................................9 Gondolat....................................9 Isteni szerep ............................10 Álom .......................................10 Szentéj .....................................11 Álom mese ..............................11 Szálló lélek ..............................12 Az Úr.......................................12 Áhítat.......................................12 Eszme ......................................13 Szárny .....................................13 Sóvárgás ..................................14 Tenger .....................................14 Echó ........................................15 Éjhalál .....................................15 Lelkem ....................................16 Vár...........................................16 Hajnal ......................................17 Emlék ......................................17 Emlék ......................................18 Szeretett férjemnek .................18 Szívem.....................................19 Tiszta érzelem .........................19 Érzelmi kincs ..........................19 Zsoltár .....................................20 Élet ..........................................20
Szomorúság .............................20 Üdvösség .................................21 Istenek .....................................21 Hold.........................................21 A szeretet lángja ......................22 A jóság sugárzása ....................22 Szeretet szárnya a tudásban ....23 Alkonyati idill .........................23 Hajnal ......................................23 Lelki sugallat...........................24 Csillagjós ................................24 Ösvény ....................................25 Szem........................................25 Idegen......................................25 Az éjjel ....................................26 Elmegyek ................................26 Álom .......................................26 Erdő .........................................27 Névnapodra .............................27 Csalódás ..................................27 Könny......................................27 Szerelem..................................28 Csillagok .................................28 A Hold .....................................28 Kör ..........................................29 Világ ........................................29 Uralom ....................................29 Kétely ......................................30 Fény.........................................30 Csend.......................................30 Öröm .......................................31 Az ég .......................................31 Vár...........................................31 Meleg ......................................32 Gondolatok..............................32 Lélek .......................................32 Bú ............................................33 Sóhaj .......................................33 129
Csoda.......................................33 A lelkek bástyája .....................34 Tavasz .....................................35 A Hold .....................................35 Haiku .......................................35 A Föld dala ..............................36 Egyéniség ................................36 Az ember .................................36 Vágy ........................................37 Ajkam......................................37 Aranybánya .............................37 Csermely .................................38 Ősi állapot ...............................38 Szellem élet .............................39 Mágia ......................................39 Fény.........................................39 Sugár .......................................40 Szeme ......................................40 Mélyülés..................................40 Emberek ..................................41 Virág ........................................41 Gyémánt ..................................41 Boldogság ...............................42 Érzelem ...................................42 Tánc.........................................42 Dérvirág ..................................43 Távirat .....................................43 Szemek ....................................43 Holnap .....................................44 Ravatal ....................................44 Méz .........................................44 Hajnal ......................................45 Szív .........................................45 A szív ......................................45 Sóhaj .......................................46 Föld alatt .................................46 Az élet .....................................46 Arctalan ...................................47 Áram .......................................47 Üveghegy ................................47 Sas érzelem .............................48 130
Ligetben ..................................48 Körhinta ..................................48 Valaki ......................................49 Árnyék.....................................49 Virág ........................................49 Szerep......................................50 Hajnal ......................................50 Az élet .....................................50 Tél ...........................................51 Közöny ....................................51 Ősz ..........................................51 Csend.......................................52 Szemed ....................................52 Dráma......................................52 Sötét ........................................53 A vér ........................................53 Koszorú ...................................53 Eredet ......................................54 Ifjúság .....................................54 Sötét ........................................54 Vágy ........................................55 Magány ...................................55 Tenger .....................................56 A Nap ......................................56 Szeretet....................................56 A Hold .....................................57 Gyermekkor ............................57 Fény.........................................57 Virág ........................................58 Rejtély .....................................58 Titkok ......................................58 Tenger .....................................59 Halál ........................................59 Lovag ......................................59 Kertek......................................60 Vihar ........................................60 Alkony.....................................61 Lélek .......................................61 Szerelem..................................61 Patak........................................62 Természet ................................62
Az ég .......................................62 Szerelmi láz.............................63 Szerelmi bűv ...........................63 Boldogság ...............................63 Égi kör, mandala .....................64 Gondolat I. ..............................64 Gondolat II. .............................65 Életfilozófia .............................65 Bölcs .......................................65 Buddha ....................................66 Vihar ........................................66 Lelki dal ..................................66 Álom .......................................67 Kikötő .....................................67 Halottak ...................................67 Körforgás ................................68 Az ég alatt ...............................68 Lámpák ...................................68 Ha nem leszek .........................69 Elmúlás ...................................69 Tengeri fény ............................69 Kiáltás .....................................70 Golgota....................................70 A Föld .....................................71 Gondolatok..............................71 A virág.....................................71 Iker ..........................................72 Géniusz ...................................72 Boldogság ...............................72 Szerény szív I. .........................73 Szerénység II...........................73 Szerénység III. ........................74 Szerénység IV..........................74 Szerénység V. ..........................75 Szerénység és szeretet VI........75 Levélke anyámhoz ..................75 Édesanyám ..............................76 Tetszhalott ...............................76 Derű.........................................77 A szó........................................77 Csillagok .................................77
Az álmok .................................78 A lélek .....................................78 Gyönyör ..................................79 Lélek rokon .............................79 Gondolat..................................79 Önhatalom ...............................80 Nyomor ...................................80 Alkony.....................................81 Boldogság ...............................81 Gyász......................................82 Gyász.......................................82 Hangfal....................................83 Bölcselet..................................83 Az éj ........................................84 Vágy ........................................84 Törvény ...................................84 Energia ....................................85 Csúcs .......................................85 Halál sötét ...............................86 Varázs ......................................86 Gyönyör ..................................87 Fejedelem ................................87 Vihar ........................................87 Remény ...................................88 Halál áldozat ...........................88 Óceán ......................................88 Tűz ..........................................89 Várás .......................................89 Álmok .....................................90 Lélekvirág ...............................90 Szemek ....................................90 A pók spirál világa ..................91 Bennem ...................................91 Szent kábulat ...........................92 Álomfejtés ...............................92 Szivárvány...............................93 Lélekvándorlás ........................94 Csillagok .................................94 Égi víziók ................................95 Szaturnusz ...............................96 Isis istennő ..............................96 131
Merkúr.....................................97 Remény ...................................97 Vénusz ember..........................98 A Nap és a csillagok................98 A fehérnek tisztelete ................99 A lélek ...................................100 Vadlibák ................................100 Varázs ....................................101 Jézus ......................................101 Levél .....................................101 Varázs ....................................102 A szív ....................................102 Holló .....................................102 Vörös .....................................103 Fény.......................................103 Szerelem................................104 A neved .................................104 Menni ....................................104 Merengés ...............................105 A Föld ...................................105 A szív ....................................105 Nyomok.................................106 Csillag ...................................106 A Hold ...................................106 Csillagok ...............................107 Szemed ..................................107 Fúria ......................................108 Ékes Nap ...............................108 Lábnyomok ...........................109 Virágzó életfám .....................109 Alkony...................................110 Szárny ...................................110 Gyönyörűség ......................... 111 A nyár .................................... 111 Kialudt csillagfény ................112 Álmok, állomások .................113 Arany köpeny ........................114 Alkonypír ..............................114 Kultúrák ................................115 Vallás .....................................115
132
A lélek ...................................116 Vízcsepp................................116 Virágzás.................................116 Érzelem .................................117 Máglya ..................................117 Boldogság .............................117 Szerelem................................118 Szem......................................118 Lelkiismeret ..........................118 Ifjú kor ..................................119 Felleg.....................................119 Szavak ...................................119 Nélkülem ...............................120 A neved .................................120 Emlékek ................................120 Illúzió ....................................121 Szikla.....................................121 Tudat .....................................122 Jégvirág .................................122 Csend.....................................122 Kör ........................................123 Moraj .....................................123 Könny....................................123 Szerelem................................124 A Hold ...................................124 Ősz lett ..................................124 Érzelem .................................125 Hűség ....................................125 Szemed ..................................125 Hercegi lét .............................125 Mámor ...................................126 Szenvedés..............................126 Arc.........................................126 Ararát ....................................126 Értelem ..................................127 Érzelmi vallomás ..................127 Az idő ....................................128 Idegen....................................128 Kacaj .....................................128 Tartalom ................................129
