ie UNIVERSITY OF TORONTO. 0"ö--0. o -o ^ ^ ^ ö> -^ -^

^

s^ '^ Oj.'.S

I

Presented to the

LIBRARYo/í/ie

UNIVERSITY OF TORONTO

0"ö--0

by

o -o ^ ^ ^

ö>

-^ -^

O -^

-A.

<<>

<^

c^

<» -^

> •>

<^

o- ->

<«

O- <^ <>4

Ti

^-^

6>-0-^<-'C><><»'0>^<0--^

><<>^<>-^^^.^^
<<

o- -O-

«

'

^<

o

<^^

-<>

/

/

KOSSUTH LAJOS IRATAI

XII.

KOSSUTH LAJOS IRATAI TIZENKETTEDIK KÖTET

1841

ÉS 1842-IK ÉVBEN IKT HIULAri CZIKKEK

SAJTÓ ALÁ RENDEZTE

KOSSUTH FKUENCZ

BUDAPEST AZ ATHENAEÜM R.-TARSULAT KIADÁSA 1906

Z

KOSSUTH LAJOS HÍRLAPI CZIKKEl SAJTÓ ALÁ RENDEZTE

KOSSUTH FERENC

ELS KÖTET

1841- 1842.

BUDAPEST AZ ATHENAEÜM R.-TÁRSULAT KIADÁSA 1906

.-?5^

(A. lortlitúwi

í

óa nx<:vxöi jofj loiitartvii,)

Budapest, az Athenaeum r.-társulat könyvnyomdája.

1841.

BEVEZETÉS.*) Midn a tulajdonos kiadó úr eme**) nyilatkozása következtében szerkesztéshez fogunk, oly meggyóz*)

Hirlap<<,

Az

1841-iki évi >>Pesti Hirlap<< els számából. melynek Kossuth Lajos szerkesztjévé lett

— s

A

^Peeti-

a melyben

hatalmas tollával készítette el hazájának jövjét, 1841. január 2-án indult meg. Kossuth Lajos életébl ismieretesek azok a körülmények, melyek ezt az eseményt megelzték. , Az országgylési tudósítások megindítása az 1832-iki diétán és ezeknek óriási hatása. A hosszú diétának vége után 1836-ban a törvényhatósági tudósítások közzétételével serkentette Kossuth Lajos a közvélemény ébredését, s a kormány tilalma daczára a vármegyék saját közegeik által terjesztették a pirkadó szabadság e hatalmas eszközét. Ismeretes Kossuth Lajos hosszú fogsága, mely a kormánynyal szemben kifejtett ellentállásnak volt a következménye s a mely 1837-tl 1840-ig tartott és a mely az 1840-iki országgylés erélyes ;

;

fellépése folytán ért véget.

Rövid néhány hónappal Kossuth Lajos kiszabadulása után tehát az» hogy Kossuth lapszerkesztvé lett, a minek köszönhetjük azt, hogy e kötetben összegj^^üjtött remekiratokat, melyek a nemzet újraszületésére dönt hatást gyakoroltak, a magyar történt

hazafiság emlékébe visszaidézhetjük.

A

Hírlap* keletkezésére vonatkozólag sok valótlan hir is. Maga Széchenyi István a »Kelet népében* eléggé nem sajnálható éllel támadta meg Kossuth Lajost, >>Pesti

maradt fenn a mai [napig

meg nem érdemelt támadásra. Válaszából közöljük a következket: »Nehéz id vonult el vállaím fölött és midn elvégre viszontlátott barátaim megismertettek az idkkel s dolgok és személyességek változataival, volt köztük nem egy, a ki tanácsolá, igyekezném az idszaki sajtó körében magamnak munkatért nyitni ; de nem látom módját, a míg törvény feleletem mindig az vala ki a >>Felelet<<-ben válaszolt e

;

:

hogy hirlapkiadásra engedelemkérés kell, én nekem engedelemért folyamodnom erkölcsi lehetetlenség. Különben is nem.

mondja

ki,

KOSSUTH LAJOS IBATAI.

XII.

1

;

hogy a napnak tömérdek szükvan egy-egy sürgetbb, mint oly tükre legyen; mely a nemzet életének

désbl tesszük ségei

között

idszaki

lap,

azt:

alig

h

nemzetivé tegye öröm s bánatnak, hség s törvényességnek, bajnak s hiánynak minden érzetét, melyet a nemzet szívében egy hangrezgésre találni köz, magas és szent érdekék jogosítanak; és szabad tért nyisson az észnek, értelemnek, jóakaratnak, hogy szükkeblüséget, mint elbizakodást egyiránt kerülve, vak elszeretetet, vak elgylölség nélkül, higgadt kebellel s ama mérséklettel és Hiedelemmel, mely a közzé,

tudtam magammal mely ha nem írhat

hogy a könyvvizsgálat és az én tollam, mindent, mit gondolok s érzek, de mást, mit gondolok és érzek, irni sohasem fog egybeférhetnének. Azonban látám, mikép egyik-másik hírlapban a megyegylések szóba jönnek, s a Társalkodóban gróf Zay levele nemzetiség, Tanárky »Utazása Erdélyben* alkotmányfejlési eszmék körül, több czikkek a Hírnökben s melléklapjában, különösen a sajtószabadságróli czikk, oly téren mozognak, miszerint írni talán mégis lehet s magános körben valóban sokat beszélgeténk mennyire kívánatos egy lapnak keletkezése, mely egy részrl a törvényhozási nagy kérdések elkészítésével, más részrl autonómikus beligazgatási javaslatokkal foglalatoskodván, tegyen jelenre, a mennyit tehet, hasson jövre, a mennyit lehet és egy tisztelt barátom, ki a nemzet bizodalmában kitn helyen áll, magára vállalá egy ily hírlapnak létesítését kieszközölni, melynek munkatársai közt nekem is úgy, valaelhitetni, is

—

;

:

;

mint hírlapja irányával megegyezend minden becsületes igyekezetnek egy kis tért engedni szíves volt volna. Megtette tehát a szüksikertelenül. Idközben Landerer Lajos úr a Munkácsy úr által kiadott Sürgöny kiadó-tulajdonosi jogának a volt tulajdonos hozzájárultával magára átruházását legfelsbb helyen megnyerni szerencsés volt és a szerkesztés is elrendeztetett a hírlap kiadását megelzve közrebocsátott programmja is elkészíttetett, midn Landerer úr (jó vagy rossz számolással, az Isten tudja) azon ötletre jött, hogy hírlapjának szerkesztésével engem kínáljon meg. A múlt decz. 28. vagy 29-ik napja volt, midn Landerer úr azon kérdéssel lépett szobámba, nem volnék-e hajlandó januárius kezdetével minden esetre megindítandó Pesti Hírlapjának szerkesztését magamra vállalni ? Kérdésére viszont kérdéssel feleltem ha meggondolta-e, hogy szerencsétlen nevem bizonyos helyeken nem a legjobb ajánló, s nem tart-e tle, hogy ha lapjának szerkesztését én rám bizza, a Pesti Hírlap napvilágot sohasem lát ? Természetesnek fogja ön találni felelt erre Landerer séges lépéseket, azonban

—

;

:

—

—

«

jó szándék készítsék a

s

igazság

bélyege,

megvitassék

és

el-

napnak nagy kérdéseit, mikben e honnak jövendje rejtezik. Mert nem az a kérdés közöttünk, haladjunk-e, avagy megálljunk ? miként Józsue napjáról írva van; e kérdést eldönté a Minden-

—

midn

ható,

a világot megteremtette; és bizony nincs

—

er, mely a világkerék küllibe vághasson nem ez hát a kérdés közöttünk, hanem az: hogy mit és miként? Es itt egy magasabb nézpontra van szükség. Nem mind javítás, a mi egyes érdekeknek hízeleg, és tartós csak az, mely igazságon épült, valódi hogy mieltt önt megszólítanám, el

nem

inulasztottam.

Én tegnap

erre nézve

magamat

este érkeztem

Bécsbl,

biztosítani s ott

meg-

vallom, egyenesen a végett voltam, hogy biztos legyek, nem veszélyeztetném-e a legfelsbb királyi engedményezést, ha szerkesztnek

meg

Es örömmel értesítem önt, hogy e járatban alkalmiképen a kormány jelenleg azon meggyzdésbl indul, hogy Magyarország alkotmányos ország levén, azt máskép kell kormányozni, mint az ausztriai örökös tartományokat, s hogy a magyar nemzet hosszas alkotmányos élet után megérett annyira, miszerint minden véleménynek, a méltányosság, törvényesség és illendség határai, közt (mire hiszen felügyelni a czenzxirára van bizva) szabad kifejezés engedtessék. Hírlapomra nézve a dolgok úgy állanak, hogy a kormánynak meg levén garancziája a czenzurában, egyébiránt én vagyok a tulajdonos, s mint ilyen köteles megtartani a hirlapkiadásra nézve fennálló szabályokat, miket megtartván, miként kezelem lapom bels ökonómiáját ? abba senki sem avatkozik. Hogy pedig pusztán név ellen a kormánynak kifogása nem lehet, azok után, mik a múlt országgylés végével történtek a kormány következetességérl elre is föltehetni véltem, a mint hogy nem is csalatkozám. Kossuth Lajos e nyilatkozata minden kételyt eloszlat a >>Pesti K. F. Hirlap« keletkezésére vonatkozólag.. **) Az 1841. évi január hó 2-án megindult 1-s számban ugyanis Landerer ezzel a néhány sorral mutatja be elfizetinek a szerkesztt >>Most, midn e lapokat megnyitom, örömmel van szerencsém értesíthetni a tisztelt közönséget, hogy semmit el nem mulasztottam, miáltal a lap érdekességét emeljem és szíves szándékomat, a közkívánatnak megfelelni, tettleg bizonyítsam. Úgy vélem, e szándékomnak fényesb tanúságát nem adhatám, mint azáltal, hogy a szerkesztés vezetésére Kossuth Lajos urat kértem meg, kit ezennel a t. közönségnél, mint e lapok szerkesztjét, bemutatni hazafiúi K. F. szíves örömömre szolgál.* önt kérném

mam

?

volt tapasztalni,

:

1*

.

szükségen segített, s a nemzet életébl önként fejlett Ismerni kell tehát a nemzetnek elbb önmagát, kell szükségeit; aztán megvitatni czélt ismernie és és eszközöket, dolgot és módokat, minden oldalról s ha ekkor elkövetkezik a törvényhozás ideje, áldásdús leend mindenik törvény, mert egy-egy socialis meggyzdést mondott ki. A törvény, mely ekként szümert hiu bölletett, mindenek eltt jogszer leend jog tekintete nem vezet, de a csesség az, melyet a jogszerség határai közt követni fogja a józan politika sugallásait; és bizonyosan nem felejtendi, hogy a századokon át emelkedett országépület roppant boltjainak árnyékában millió élet, millió érdek nyugszik, mely az igazság mellett gyöngéd figyelmet s Vezetni egy idszaki lapot, kíméletet is követel. mely ily tükör, ily kalauz, ily raktár legyen, nehéz, fontos feladat; s ha mi, kik mélyen érezzük, hogy egyike vagyunk a leggyengébbeknek, a kiadó úr becses bizalmú felszólításának ertlenségünket feledve, engedénk, oly hiedelemben tettük azt, hogy egy ily szükség érzete sok kebelben él, s így számos polgártársaink s barátaink körébl nem egy kitn észre és szivre számolhatunk, kik ersbek mint mi, gyámolítandják gyöngeségünket. Es ha szükségrl szólottunk, távol volt tlünk, az idszaki sajtó körébeni pályatársaink érdemeit kellleg nem méltánylani, csak azt akartuk mondani, hogy egj nemzet életében több színvegyület s több árnyék-

ki.

—

—

nem

egymás mellett mindenik megfér. Mi baráti kezet nyújtunk pályatársainknak, s végczélunk különböz nem lehetvén, ennek megközelítéséhez egj becsületes versenyre szólítjuk fel, s ha versenyzésünk egymásnak viszonosan jótékony ösztönül szolgálandó tt,

lat van, és

—

minden dicsséget örömest átengedünk elégültek, ha szerényen szabad lesz éreznünk, hogy a közjó nagy építményéhez egy-két darabbal mi is járulhatánk. Helyén lenne most talán az Ígéretek és biztatások szokott szóseregét elsorozni; de mi úgy hiszszük,

az értelmes közönség ilyesminek nem sok becset ád, 8 a hol foglalót csakugyan kivan, inkább hajlandó mint Ígéretet annak fogadni. személyességet Lapunk jövendje min kezünktl függ. Hogy ha nem

—

vagyunk szükségtelenek, hogy ha sem késn, sem korán nem jövénk, egyszóval: hogy ha megérdemeljük, bizonyha nyal pártfogást is lelendünk e nemzetnél; pedig mindez másképen vagyon le a szinpadról ügyesbek ell! nem érdemiettük meg az életet. Azonban, ha gyöngeségünk érzetében nincsen is bár jogunk,

—

:

egy derék mvészünk példájára az érdemes közönséget atridesi reményekkel biztatni: annyit mondunk, miképen szennyes érdekek vezetni soha sem fognak,

meggyzdésünk nem

lesz

eladó,

s

tanulni

szeretve

szükségét is érezve, észnek és oknak ugyan mindig hódolunk, de más semmi s nevezetesen Nagy Pál >egykori<í szavaival élve, » sem a hatalmasok komor tekintete, sem polgártársaink heve soha el nem tánEzek után nincs egyéb hátra, mint a tisztorít «. telt közönséget megkérni, hogy miután a kiadó tulajdonos úr lapjaink kiadhatása fell tisztába csupán a lefolyt év legutolsó napjaiban jöhetett, -s így a szükséges elkészületre, adatgyjtésre, vidéki levelezés elrendezésére idnk teljességgel nem vala, st a szerkesztés elvállalása is csak épen most, már a hirdetmény közrebocsátása után történt: lapjaink becse ne az els egy-két számokból Ítéltessék.

is,

—

Pénz szke.*)

Az adás-yevés nagyobb része a világ piaczán nem készpénzzel, hanem papirosokkal történik. így például pedig Angolhon egész bels kereskedését papirossal viszi a kereskedési forgás csak magában az óriás Londonban naponként egy milhó font sterlingre (lOmiUió peng frtra) rug. Ha már a poUtikai láthatáron barna fellegek vonulnak fel, a papiroshitel igen természetesen megcsökken, s ekkor mindjárt érezhet, miként a peng pénz a közlekedés szükségeit nem fedezheti. ;

*)

Az

1841 -ik évi »Pesti Hírlap «2-ik számából.

K. F.

De a peng pénz szkének is vannak általános okai. 1. hogy más világrészekbl régóta nem Ilyenek például annyi nemes érez Európába, mint hajdanta. 2. A státusadósságok. Európában a nagyobb hatalmasságok között ekkoráig csak a töröknek nem volt adóssága, már annak is van. Németországban csak Oldenburgnak s Lichtenstein nagyherczegségnek nincs. Európa státusadóssága két év eltt 15.580 millió forintra hágott. Azóta egy pár száz millióval bizonyosan növekedett. Kamatfizetésül és tkefogyasztásul már ama két év eltti összegbl is évenként 670 millió kívántatik. Az összes státus jövedelem pedig Európában 1836 millióra rug tehát az egésznek több mint harmadrészét elnyeli évenként az adósság. 3. A státuspapirosokkali nyerészkedés tömérdeket von el a forgásból, 4. A növeked s a tulaj donképeni adásvevési piaczról. fényzés naponként több s több nemes erezet fordít aranys ezüstmvekre, aranyozásra, ezüsttel borításra. 5. A népesség sokkal nagyobb arányban növekszik, mint a pénzez tehát sokkal többek között oszlik el és így tömeg :

j

:

:

gyérebb

is.

De hazánkra nézve nekünk még különös

nézeteink

is

vannak. Mi úgy vélekedünk, hogy azért szk nálunk a pénz, mivel bizonyos dolgokra sokat költünk. »Min botor gonAzért nincs pénzünk, mivel felelik némelyek dolat Különös egy állítás. « Igen, igen. Uraim, keveset költünk higyjétek, a fösvénység ott, a hol önhasznunk érdeke bkez!

—

—

!

séget parancsol, a legrosszabb gazdaság. Vegyük fel a dolgot közgazdasági tan axiómáiból minden gyermek röviden. tudja, miként gazdag tartománynak aránylag kevesebb pénzre van szüksége mert az élénkebb forgás sokszorozni

A

;

A

polilátszik azt, a mi van és a hitel is sok pénzt kipótol. tikai számtan rég elfogadta azt, a mit Say mond, hogy a forgás és csere szükségeire elég, ha annyi pénz van forgás;

ban, mennyi a nemzet évenkénti egész munkatermékének egy ötödrészét felüti de czélirányos rendezés mellett még ;

ennek is lehet egy harmadát papirossal ményekre támaszkodva, mi azt mondjuk

pótolni.

Ezen elz-

A mely

országnak 4848 négyszögmértföldnyi területe s ahhoz legnagyobb részben termékeny területe s több mint 12 millió (némelyek, a statisticai hivatalosztály tabelláira hivatkozva, úgy hiszik, hogy több mint 14 millió) lakosa van és mégis szegény, az nem érdemli, hogy gazdag legyen. A pénz nem manna, mely az égbl hull. A mely nemzet mindazt, a mi okvetlenül szükséges arra, hogy pénze legyen, akkorra halasztja, ha majd pénze lesz, úgy jár, mint az a jámbor, ki föltette

magában,

nem megy.

hogy míg úszni nem

tud,

:

mindaddig

vízbe

Vegyük

fel

például,

hogy egy nemzetnek nincs több

tíz

forintjánál, de földjét felszabadította, az iparnak tág mezt nyitott, minden becsületes igyekezetnek szabad tért engedett, a jár-kelést könnjátve, a közlekedést élénkítette, a tulajdont biztosította, az igazságszolgáltatás for-

millió

máit osztályérdekeknek alá nem rendelte s mivelhogy a külkereskedést némi akadályok nehezítik, melyeknek elhárítása nem egyedül tle függ, panaszos henyeségben nem tespedett, hanem a belkereskedést (melyre hiszen 4848 négyszögmértföldön s 12 millió lakos között szép tér nyílik) mondom a belkereskedést könnyítette, elmozdította, s ;

mindezekkel azt eszközlé, hogy tíz millió forintja évenként ötször megfordul e nemzetnek a tíz millió forintban 50 millió forintja van. Nekünk is van annyi pénzünk, hogy ötször annyink lehet, mihelyt akarjuk. Csak ne fösvénykedjünk, Uraim Nemes örömmel érezzük mi, és hálával érezzük, hogy kormányunk s törvényhozásunk a haladás pályájára határozottan fölléptek, s a miket föntebb érinténk, egy részben immár meg is indítvák de még igen sok hátra van nevezetesen nagyon nehezen akarjuk megszokni azt a gondolatot, hogy a közlekedés könnyítésének hatalmas eszközeire pénzt adni nem akarni, a legrosszabb gazdaság, s hogy a legcsalókább szempontból indulunk, midn a nemzeti közvagyonosság érdekeit provinciális szk tekinteteknek alárendeljük. 1835-ben egyszer indítvány tétetett az országgylésen, hogy az >xiuctum salis pretium« (11 kr. minden mázsánál 1792 : 14) szét ne íilléreztessék ezer felé, hanem egy bizonyos józan irány rendszerében összpontilag használtassék boldog Isten miként nekizúdult Tisza a Dunának, a Garam a Körösnek, s mit én tudom. Alig lehetett más szót hallani, mint ilyeneket »Hát mikor kapna belle az én megyém valamit ?«; vagy: »Az én megyém a Tiszaszabályozásra fizessen ? Majd bizony, mi közöm nekem a Tiszához ?« — s több efféléket. Biz így. Uraim, mindig szegény legények maradunk. Higyjük el, egy dunatiszai csatorna hasznát Rosenberg, egy pestfiumei vasút hasznát a Szilágyság, st a fiumei kikötn javító munkák hasznát még a priszlopi rusznyák is megérzi. Tehát újra ne fösvénykedjünk, költsünk, ha akarjuk, hogy pénzünk legyen higyjük el, nincs kamatozóbb tke, mint melyet a közlekedés élén;

!

;

;

;

!

:

:

;

kít

eszközeire fordítottunk.

lyelvünk ügye.*)

Ha meggondoljuk, miképen már ötven év eltt ébredett föl a nemzeti vágy, kivívni tulajdon édes honunkban, tulajdon édes nyelvünknek a jogokat, melyek a nemzet miszerint az, eszméjével oly lényegesen egybekapcsol vák hogy fölébresztésökért s teljes életre hozásukért oly hosszú évsoron át kellett, st több tekintetben még jelenleg is kell küzdenünk, nem kevésbbé csodálatos, mint az, hogy elbb oly mély álomba sülyedhettek ha az ötven éves harczon végigtekintünk, önkénytelén is eszünkbe ötlik a hol állanánk ma, ha ötven év eltt mondatott gondolat volna ki törvényhozásunk által a hatalmas szó, csak oly kiterjedésben is, mikép azt legújabb törvényeink kifejtet;

;

:

ték Ne mondja nekünk senki, hogy elbb készíteni, neveim, mvelni kellett a nyelvet, miszerint majd fokonként fölebb !

sántikálva, végtére helyt foglalhasson a polczon, mely csak illeti. Mi nem értjük e szavakat. Nemzeti nyelv nem gyermek, kinek lassanként hosszabbítod pórázát, ha járni tanul. nyelv mindig csak annyira b, a mennyire sziikség

t

A

van

reá.

Neveld a szükséget

mindenki,

és nevelted a

bséget. Tudja

min

min

volt irodalvolt a francziák nyelve, muk XIV. Lajos eltt. Lajos szólott Legyen ! E szóra lehulltak, egyszerre hulltak le a nyelvet köt bilincsek, és tudja mindenki, pár évtized alatt óriás ln a törpébl, :

min

min

polczra hágott nyelv és irodalom Franczhonban. Azonban ez csak késedelem, csak hátramaradás és semmi más. Kár, kár, de nem kipótolhatatlan. Nemzetek élete nem

méretik maroknyi napjaink mértéke szerint. De van a dologban kipótolhatatlan kár is. Uraim. Ha ötven év eltt mondatott volna ki a »legyen« szó, nem találkoznak vala milliók a magyar korona oltalmában, kik nyomás ürügye alatt nem csekély ingerültséggel szaggatják a nemzet kebelét. És miért ? Talán mivel a magyar nyelvnek jogaiba

k

tótul visszatételével azt parancsolják törvényeink, hogy ne tudjanak, talán mert tótul folytatják ekkorig préiket,

vitatkoztak megyei gyléseiken, s mi most nyelvöket szájaikból ? Koránt sem. Azt akarjuk, hogy a magyar hazában ne egy holt idegen, nekik úgy, mint nenekünk holt és idegen, hanem a magyar mely Magyarhonban nekünk nemzeti és anyai, nekik pedig nem anyai bár, de 'nem is idegen, ha honunk, alkotmányunk s törvényeink jóvoltiban nem idegenek azt akarjuk, hogy a kormányzás és közigazgatás nyelve a magyar legyen. Hisz ez

tótul

tiltjuk ki

—

.

*)

Az

k

—

1841-ik évi »Pesti Hirlap« 3-ik számából.

K. F.

így van mindenütt s például Észak-Amerikában a német, Franczhonban szintúgy a német (elzász), a baszk és breyzard, Angolhonban a walesi s gáel és ír, Poroszországban a lengyel, porosz litván s kaszub nyelv és nemzetiség megmaradásával nem ellenkezik. Nem akarunk mi itt oly gyanakodásnak helyet engedni, hogy talán más fekszik a dolog

nem egybekötni

azon több oldalról valónak melynél fogva egy roppant hatalomnak csak a legújabb idkben szólanak dalnokai a nagy jövendrl, mely a szláv nemzetre várakozik és ama rokonszenvekrl, melyek egy bizonyos irányban csak az újabb idkben ébredtek s itt-ott talán ébresztettek is mi csak azt kívánjuk Isten adja, ne mutatkozzék károsnak ez irány mindazokra is, kik iránta mással mint borzadás érzelmével Minket azon meggyzdés melegít, hogy viseltethetnek. férfias önérzet a hség legbizonyosb bélyege azon önérzet, mely rettenthetlenül védi saját jogát, s így a hség jogát is fképen. Nem akarjuk ezeket bvebben fejtegetni, miképen ezek lebegtek lelkünk elég legyen említenünk, eltt, midn pótolhatlan kárnak vallottuk, hogy nemzeti nyelvünk melletti harczunk s erködésünkre immár ötven év kellett. Ez alatt támadtak a körülmények, melyek az ellenkez irányt nemzették, mely, ha csakugyan él és tápláltatik, káros következményeit azoknak kellene jó elre meggondolniok, kik nyelvünk terjesztését s teljes elfogadását most is ellenzik, s tán gylöletes ingerültséggel hátráltatják, íme, itt fekszik jövendnk legfontosabb kérdése Mi, azonfelül, hogy a magyar nemzetiséget minden törvényes és méltányos úton, s különösen az iskolamesterek serkentésével (itt kevéssel nagy hasznot tehetni) terjesztendnek vélnk, ezen intéssel szeretnk, mint Cato Carthago letörlésével, minden beszédünket végezni mi ezenfelül csak egy gyógyszert tudunk, mely ama szakadást a nemzetben gyökeresen megszüntethetné és ezen gyógyszer ? egy szóból áll és ez a szó ? Azt Uraim, el kell találnátok, nekünk kimondanunk nem lehet, de a ki tudja, mi nehéz, hogy ne mondjuk, lehetetlen az ellenkez elemeket egybeforrasztani, hátterében,

állított törekedéssel,

;

;

:

—

;

!

—

;

;

;

az könnyen kitalálhatja.

Békés-Csaba mezváros. (Pálinkamiiigy.) *) Kondorosról, Tél-hó 9-rl, tudósíttatunk, hogy BékésCsaba, Európának talán legnagyobb faluja (határa 86.000 hold, lakosa 24.000), a falvak sorából kiemeltetve, mez*)

Az

1841-iki

oPesti

Hirlap«

6-ik

számából.

K. F.

;

10

várossá lön, minthogy közbirtokossága vásári szabadalmat Tavaszel 1, Nyárhó, nyert. Négy vására leend évenkint öszhó 26. és Telel 1. napjain, óhajtanok tudni, vájjon :

melybl terjedelmileg egynémely helység, e hatalmas »souverain« herczegség tán négyszer is kitelnék, bir-e már csak annyi önállósággal is, ki van-e községi élete csak annyira is fejldve, hogy egy rendezett tanácscsal dicsekedhetnék ? Ha nincs, úgy óhajtjuk, hogy a vásári szabadalommal nyert »acessio honoris« Békés-Csaba polgárjogi életére legalább ennyi hatással legyen. Hahogy egyébiránt e vásári szabadalom Csabát ipar, szorgalom és kereskedés tekintetében gyarapulni segitendi, annak kétségtelenül csak örvendhetünk ámbár ha másként nem lehet, legalább óhajtásban szeretvén anyagi jólétünket is kifejlett alakban képzelni, ipart, kereskedést, szorgalmat és közlekedést oly élénknek ;

kivánnánk e honban, hogy vásár mindig mindenütt s így vásár soha sehol se legyen. Ez állapot azonban oly igenigen messze van, hogy igazán a jámbor óhajtások körébe tartoznék s a mint most állunk, valóban a népsziíkségekhez számítható, hogy minden vidék városokkal ellátva legyen de mégis azt hisszük, miként e vásárszabadalom Csabán sem fog oly gyarapítólag semmire hatni, mint a csapszék jogra, s ez által az iszákosságokra, mely ellen mi, mint páter Mathew Irhonban, ész és szív nevében keresztes ;

;

hadat indítani igen nagyon szeretnénk. Legyen szabad ez alkalommal megvallanunk, miképen bármennyire jövedelmezk is legyenek a szeszfzházak, mi mégis a pálinkát azon átkok közé számítjuk, melyek a népen igen nyomasztón fekszenek. Nem akarjuk a pálinkávali boldogtalan visszaélésnek kártékonyságát általánosan fejtegetni, st ismert dologul tesszük fel, mit e részbe például dr. Casper (Beitráge és zur medizinischen Statistik) s más jeles írók mondanak ezeknek nyomán csak azon meggyzdést fejezzük ki, hogy a ki szerét találná az emberiség e rettenetes mételyét az italok sorából ki, s pusztán a chemiai laboratóriumokba s gyárakba szorítani, tán épen oly jótevje lenne az emberi nemnek, mint a himloltó Jenner, vagy a ki egykor a dögmirigy mérges nyilait eltompítandja. Oly lelkes szózatok emelkedtek a szeszes italokkali visszaélés ostromlására oly borzasztó, de igaz színekben rajzolvák egyes szomorú esetek a pálinka szerencsétlen áldozatai, oly szembetünleg aljasodíB:, ertlenedik, butul és szegényedik nemzedékrl nemzedékre az emberfaj egész népeknél, hol a pálinkaital közönségesen elterjedt mind hiában, a mirigy terjed borzasztólag, iszonyatosan s vegyük fel már most, hogy honunkban egész vidékek vannak, melyek a szeszes italok közül egyedül a legkártékonyabbat, a pálinkát ismerik ;

;

!

11

—

egész vidékek, melyeknek ez, mint a leveg, már-már egész vidékek, hol a pálinka azon életszükségökké ln feneketlen örvény, mely a népnek lelki, testi erejét, nyohogy ez a morgó szorgalma minden gyümölcsét elnyeli földbirtokos gazdáknak sokhelyütt legfbb, csaknem egyedüli jövedelme hogy ez egész roppant vidékeken a nép erkölcsi életébe annyira beszövdött, miszerint a falusi bíráskodás, községigazgatás, adókivetés, népügyintézkedés attribútumának díja s föltételének tekintetnék mert egész, meg egész megyékben már föl sem vett, st nem csak természetesnek nézett, de gyakorlat által föl is szentelt, a köztisztviselk hogy a helység elnézésével mintegy törvényesített szokás elöljárói, bárminem községi dolgok végett mindig a pálinkás korsó körül gylnek össze, ha lakostársaik ügyes-bajos dolgaiban bíráskodnak, els gondjuk a pálinka, melynek ha megyei tisztviselk árát a veszt féllel megfizettetik által bizonyságul vagy becslésül használtatnak, els gondjuk a pálinka, melyet, mint valamely törvényes bírói taxát, a helység pecsétje alatt kiadott bizonyság- vagy becsülevélben gyakran itcze számra felrónak a nélkül, hogy mi ezen legkevésbbé is fölakadnánk; és mindezt felvéve, gondoljuk el, hogyha itt, hol e mirigy annyira elterjedt, hol a mértékletességi egyesületek még egészen ismeretlenek, statisticája Íratnék a pálinkának, orvosi, lélektani és státusgazdasági szempontból, mi borzasztó adatok tömegét láthatnék egy rakáson De mi tudjuk, mily nehéz föladat, még egy chinai császárnak is a népmámor ellen (legyen mákony- vagy azért csak s pálínkamámor mindegy) háborút indítani azt óhajtanok ezúttal legalább, hogy a falusi elöljárók botránkoztató szokásai eltöröltetnének s ezzel is növeltetnék a tekintet, melylyel birniok kell, hahogy a község igazgatás jótékony oldalait kifejteni óhajtjuk. ;

;

;

;

:

;

!

;

Szelid tortura.*)

Biztos kútfbl tudjuk, hogy a büntet rendszer ügyében kiküldött országos választmány a jöv sszel fog egybeaddig a roppant fontosságú munkához minden gylni szükséges elz vények, büntetési statisztikai adatok stb. gyjtetnek. Ügy tetszik, Sieyés mondotta egykoron »ha nem személyek végett, úgy nem is tudom, mi végett van ;

:

a társaság*, és mégis valljuk meg szintén, a közönséges pór ember y>személye« a büntet törvénykezésnél általában, de különösen a vallatásoknál, nyomozásoknál még gyakran *)

Az

1841-iki *Pe8ti Hírlap* 7-ik számából

K. F.

12

oly becstelen »dolognak« tekintetek igen sok helyütt, hogy a kinek néhány éveken át az ügyek gyakorlatába betekinteni engedtetett, lehetetlen volt a szánakozásnak azon nemét nem éreznie, mely az embert pirulni készteti, mert ne vallja bár meg en magának is, homályos sejtéskint érzi magát részesnek hibában s bnben, mely a nemzeté. lm, egyet a sokak közül A kínfaggatás (tortura) az 1791 42. t.-czikkelyben eltöröltetett s némi nemes önérimez zettel szabad emlegetnünk, hogy az emberi nem ördögbélyegét hamarabb törlé el a magyar, mint némely nemzetek, melyek magokat a czivilizáczió kengyelfutóinak tekintgetik st némi nemes önérzettel szabad említenünk, hogy a kínvallatás e honban világos törvény által sanctionálva soha sem is volt.*) Nemzetünk, a mióta lételérl tanúságot tesznek a történetek, mindenkoron szabad alkotmánynyal biró nemzet volt. Szabad nemzetnek pedig a nyilvános vádpör mindenhol és minden idben jelleméhez tartozott. Göröghon, Róma s a hajdankori germánok mást nem ismertek. Angolhon, Észak-Amerika, Franczhon a revolutio óta, Németalföld, Svéd- s Norvégország mást nem ismernek. Nyilvános vádpör mellett pedig kínvallatásról szó sem lehetne. A tortura csak azután csúszott be, miután a faggató pör (processus inquisitorius) ellentétben a vádpörrel (processus accusatorius) legelbb is az egyházi jog s bíróság útján embertelen czélok, embertelen eszköze gyanánt életbe jött, utóbb az ököltörvényes középkor feudális zsarnoksága által századokon át megriztetett. Nálunk is nagy szerepet játszott e változás a gyakorlati életben de a régi jog és szabadság emlékezete megóvott a szenytl legalább, hogy törvényeink ez átalakulásra felütnék a törvény-szentség bélyegét. Ezért nem sanctionálták soha törvényeink a kínvallatást, mert soha sem sanctionálták a vallató port. Azonban, fájdalom, mi a szokás rabjai vagyunk. Szokás hozta be mind a kettt törvényen kívül, szokás tartja fel az elst tör vény tilalom ellen, mert szokás tartja fel a másodikat törvényen kívül mai napiglan, de csak a nemetlenekre nézve, mert a nemesség sokkal jobban átlátta a faggató pör baloldalait, mintsem hogy attóli mentségét fel nem tartaná." Nagy szó, a mit mondunk. Uraim, de való s igaz. A kínvallatásról így szól a törvény sznjék meg mii.denütt, egyáltalában mert nem alkalmas eszköz valóságot kipuhatolni s bürtetés inkább, hogy sem nyomozás. És mégis mondani merjük s óhajtva, de nem remélve czáfolatot, merjük mondani a tortura él és uralkodik csaknem :

:

;

;

:

;

:

*)

esetrl:

Verbóczy s

arról

is

III.

r.

20.

tilalmazólag

czimjét

van

ismerjük

szó.

;

ott

csak

egyes

K. L.

13

mindenütt az egész honban. Nem akarjuk mondani, hogy mindenütt kivétel nélkül de ha van megye, a mely tisztviselirl le az utolsó csendbiztosig, ki azon tekintetnél fogva, melyet a tiszteletbeli esküdtség nyújt, a zsivány zésben nekihevült csendbiztosi keblet ülteti esküdti minségben a vallató asztalhoz ha van megye, mely minden tisztviselirl, még ezekrl is jót mer állani, hogy vallatásra kínt nem használnak, ha van ily megye, övé a dicsség, hogy életet birt adni a gondolatnak, melyet igazság s emberiség érzete ötven év eltt már törvénybe tn. Vagy rágalom talán, aL mit mondottunk mert hiszen a kínkamarák eltntek szemeink ell, nem látjuk Procrustes nyoszolyáit, a vas csizmákat lábszárfeszít ékeivel, az idegszaggató horgokat s a tagnyújtóztatás kíncsavarjait. Ezek igenis eltntek. De hát a bot s korbács, mely oly lármás szerepet játszik a vallatásoknál, melynek már csak jelenléte is a vallatott háta mögött egy oly individuum kezeiben, minket egy ;

;

—

•

;

—

külföldi

mtleg virtuózoknak« nevez,

•

tortura

elég

kivált

;

minden tagadó szónál, melyben az »inquisitor« (legyen nagy vagy kicsiny), makacs hazudságot vél észrevenni, egyetlen szemhuny orításra a vallatottnak válla közé repül, vagy épen künn a deresen zi hatalmát a »számlálatlan« tizenkettig, néha egy napon ötször-hatszor is miután

;

hát az a kötél, melylyel karjait hátra szorítják a vallatottnak, s minden tagadó szónál szorosabban, míg kidüllednek kíntól szemei, s arczán kékülnek a duzzadt erek hát a ^akba húzás, gúzsbakötés « ismeretes jelenetei és imitt-amott (bárha gyérebben, de mégis tudnánk példát mondani) az a csavaros kis aczélgyr, melybe a két hüvelykujjat szokták szorítani, s ha nemet mond a vallatott, egy kis szelíd csavarítással pokolbeli kínt znek tagjaiba mindez. Uraim, nem kínfaggatás ? És van-e valaki a megyéknek városi s vérhatalmat földesúri hatóságoknak gyakorlati életét ismer, a ki mondhatná, hogy e szörny rajzban, csak egy vonás is' nagyítottan áll ? Van-e a tapasztaltabbak között valaki, a ki egy-két borzasztó eseményre ne emlékeznék, melyet ilynem kínzástalan vallatások okoztak ? Oh, mi magunk is, tudnánk elég iszonyatos dolgokat beszélleni, oly bnök fell, melyek nem történtek gyilkosságokról, melyeknél a meggyilkolt messze, távol volt rablásokról, miket mások követtek el, mit azonban mind magokra vallottak az ártatlan szenvedk, mert korbács, kötél és a gúzs hatalmas igazságpuhatoló eszközök. De vannak talán, kik azt felelik »Ez nem tortura, ez oly szükséges eszköz, mely nélkül a vétkest vallomásra bírni tíz eset közül nyolczszor nem lehet. « Értjük, Uraim van igenis különbség e között és a tortura között. A torturánál gondosan kidolgozott föl;

;

;

z

;

;

:

:

14

formák lágyították a barbárságot, s külöhogy ha kibírta állani a kínt, azonnal szabadon bocsáttatott. De itt a vallatószoba magányában, szemközt a vallatóval, kinél az emberi kebel indulatait néha különös körülmény felingerié néha a vallatás eredménytelen folyama néha az ügyes vallatói »reno'mée« (mert szenvedélyig emelé ember keblében sokféle hiúság van) egy eredménytelen tételek s eljárási

nösen

az,

;

;

vallatásban

miben

dicsség vesztéssel

csiklandja

;

ily

helyzetben

biztosítást az emberfia ? Hiszen a szenvedett méltatlanság fölött még csak nem is panaszkodhatik, mert bizonyítani nem tud; magány és titok övedzi körül a vallató szobát, a tanuk kiparancsol vák, csak az »ütlegvirtuóz« van jelen és a kínzó szerepre várakozó. Ez a

találjon

óvást,

különbség, Uraim, a tortura s a szóban forgó nem tortura közt. Most legyen szabad az ugyanazonságokat elmondanunk. 1. Mind a kett fáj 2. a fájdalom mindkét esetben nem 3. egyik büntetésül, hanem vallás eszközéül használtatik világos, mert mint a másik nem azon épül, hogy a akkor vallomásra szükséges nem volna, hanem azon, hogy nem világos 4. a hajdani torturát is egy évezreden át avval védették, hogy minden büntetlen marad, vége lesz a személy- s vagyonbeli biztosságnak és a polgári társaIsten ság embercsordává fajulva, fenekestl felfordul. örök igazsága, a szelíd humanitás és a jogérzet diadalmaskodtak a vészjósokon, és a hamis próféták közé soroztattanak itt is diadalmaskodni fog a jogérzet, igazság és humanitás, s ama vészjósok itt is hamis látnokokká sülyednek a mint azokká sülyedtek a szabad Brittániában s feleisorozott minden országokban, hol a faggató procedúra, a »szelid torturának «*) mind eme nemeivel egyetemben örökre s tökéletesen eltöröltet vék. Ily törvényes visszaélések megszüntetésével kellene a kezdetben említett országos választmány nagy munkálatát elre könnyíteni, hogy érett bölcs eszméi, tapasztalaton világosult közvéleménynyel találkozzanak. ;

;

bn

;

bn

—

k

;

;

Nyilvánosság.**)

Az ország legnagyobb részében elkezddtek vagy keze napokban a törvényszékek. A vádlottak — kik

ddnek *)

vel,

>

A

hires jogtudós,

Koch

még a múlt század végénem borzadott leírni, hogy szemérem és jogérzet nem

kanczellár,

a Juste milieu-rendszer elóérzetében

a tortura ellen Beccaria által felizgatott egyéb, mint túlfeszített gyöngédség. Föltéve, úgymond, >>hogy emberi módon kínozzanak*, sofern nvir menschlich torquirt wird **) Az 1841-iki »Pesti Hirlap« 8-ik számából. K. F. !

!

« -

15

—

nehéz vasba között sok ártatlan is lehet, ártatlan is van mert mondánk verve vezettetnek fel a tömlöczbl (föl a tömlöcz többnyire igenis »lent« van), hol egy hosszú törvény szüneten át vették a birói faggatás kijátszásában mimegrögzött gonosztevktl oktatást, és jnek itt kezeik béklyóba kép a megyei divat, hozza magával szorítva amott nyakukban az úgynevezett »heged« (szívháborító látvány, ama barbár kor maradványa, melyben a zsarnok bírónak félnie kellett, félni oka volt, -úr hogy kit ököltörvénynyel rabbá tn, kesely hosszura ntt körmeivel szemének szökik, adózzék érte életével bár) s a lebéklyózott, felhegedzött »még nem vétkeseké, fájdalom, néhol igenis hosszú sorokban görnyesztenek a folyosó jéghideg kövén, míg órák, napok után kiált a porkoláb, s bemegy ha nem a legutolsó is mit árt ? hiszen megint lesz törvényszék néhány hét múlva de legalább az, a ki utolsó volna, ha utána még más is nem volna. így künn. Vessünke gy pillanatot be a szobába. Vannak hires jogtudósok, kik azt tartják, nem jó az örökös táblabiráskodás, mert az ember szive megkövesedik, nekifásul az örökkön szemlélt nyomornak, s a bíróban az ember elvész és annyi sok gazemberrel van dolga, hogy végre hinni szokja, mindenki gazember, kivel dolga van. Amott egy másik megyében nincsenek fizetéses, de vannak soros táblabírák napidíjakkal. És a táblabíróság még tisztelet jele nem neveztetik táblabíróvá boldog boldogtalan, mihelyt posztó kabátja vagy kámzsája van, s a kik táblabírák, becsületnek tartják, hogy azok és eljnek rendesen letölteni a soros hetet ámbár a honvágy gyakori remíníscentiáival és fölszedik a napidíj t és hazamennek. Ez is rendin van. Amott egy harmadik helyen nincsenek soros táblabírák, hanem meghívó levelet kapnak (hogy jusson is, ötvenen, hatvanan maradjon is) az ahspántól. -Itt is napidíj. És kezdetben, midn a jelenlevk nevei besoroztatnak, dicséretes szorgalommal tömvék a székek utóbb, micsoda ? az embernek más dolga is van tízenkettn túl, ha csak érdekes pör nincs, ahg látunk mást, mint kinek különben is el kellene jönni a megyeházhoz, mert ebédre hivatalos az ahspánhoz. És a »nomina praesentium« szerinti napidíj lajstrom egy kissé mégis nagyocskára ntt, egy szutói közgylésen, midn a házi adó szükségeit (technicus szóval praelimínáris designatiót) bemutatja a adószed nemes áldozatkészségre lobban a táblabírói kar, »nem kell napidíj kiáltjuk elegen vagyunk, eljövünk sorszerint, napidíj nélkül is. S a dolog megyén, baj nélkül talán négy-öt hétig is. Utóbb szegény alispánnak meggy ült a baja büntet törvényszéki táblabírák többnyíre ügyvédek,

—

—

•

—

—

;

—

—

—

—

>

—

—

•

;

;

—

>

— —

•

•

;

—

;

— —

—

— —

;

•

>

•

>

>

f

—

—

>

—

—

•

'

:

—

•

;

16 s vagy csak futtában ülnek a zöld asztalhoz, vagy néha tán egy kis »replicát« is készítenek vallatás közben vagy egyenesen megmondják, hogy pereikben kell dolgozniok két hétbl áll az egész törvénykezés, egy idben nem lehet két úrnak szolgálni, és igazuk van. Küld az alispán szolgabíró után, ennek is perben kell Ítélnie, jelentéseket kell a holnapi gylésre készítenie, a népösszeirást kell módosítania, a tavalyi rovatos conscriptióból ez ideit készítenie, panaszokat kell elintéznie, szénáról, zabról kell az átutazó katona számára gondoskodnia a folyam árját kell meggátolnia, útról, töltésrl rendelkeznie aztán ez az átkozott »Scontro«, s végre most hoznak be járásából egy rabot, kit hirtelen egy kis szelid kínfaggatással benevolizálni kell, mert enélkül át nem veheti a tömlöcztartó s elvégre 1 1 óra van midn 914 helyett a küldözésben, unszolásban, nógatásban, korholásban kifáradt alispán nem épen a legnyugalmasabb kebellel helyet foglalhat elnöki székében. Megyékrl szóltunk, Uraim. Hát a vérhatalmat gyakorló uriszékekrl mit szóljunk ? Hideg fut végig kereszt-csontunkon. Mi hallgatunk. A név mindent megmond. Különös dolog ám ez. Uraim. Elbbi számunkban van egy czikkecske »Szelid de, tortura«. Isten tudja mennyire óhaj tank czáf oltatni fájdalom, minden ember, kikkel találkozánk pedig sokkal találkozánk igazat adott így járunk a jelen czikkel is mert nem könyvtárunk poros lapjaiból, hanem saját szemünk után az életbl szedtünk rajzunkhoz minden kicsinyded vonást. Ezt, miként amazt, minden ember tudja, minden ember rosszalja s mégis így vagyon igen, igen, régen így vagyon, miben kell ennek és miben igen sok másnak, a mi rossz, a mi hiányos van büntet törvénykezésünkben, egyik okát keresni. Megmondjuk, Uraim, véleményünket. Abban, hogy törvénykezésünk hajdani jellemét, a nyilvánosságot elveszítette. »Adjatok nekem bírákat, a minket akartok legyenek szólt egykor M., a marseilliek nevében hanyagok, legyenek részrehajlók, legyenek megvesztegetve, legyenek ellenségeim, nem bánom, csak azt engedjétek, hogy semmit se tehessek másként, mint a közönség szemei eltt. « És valóban, nyilvánosságban a büntet törvénykezésnek hatása csodálatos. Legyenek nyilvánosakká a megyei s városi törvényszékek és az eljárásbani hanyagság, feliiletesség, rendetlenség vagy indulatoskodás magában megsznik a »szelid tortura « és minden, a mi hozzá tartozik, örökre elenyészik, s a közönségnek az ítéletek igazsága felli bizodalma szilárd alapokra lesz megfektetve pedig ennek ennek hiánya hiányát semmi mesterség ki nem pótolja egy erkölcsi méreg, mely a polgári társaság életerén rág. Mi meg vagyunk lelkünkben gyzdve, hogy ezen mód többet ;

;

;

;

;

,

—

—

•

—

;

!

;

;

f

—

—

;

;

;

-•

17

nélküle pedig legér, mint minden egyéb csomóba véve jobb szándékkal is kevés sikert várhatni. Nagy Fridrik Poroszhonban, Katalin Russiában a legdicséretesebb lelkesedéssel igyekeztek a törvény szolgáltatást kijavítani, s a telj hatalmi törekedések kevéssé gyümölcsöztek miért ? Mert nyilvánosakká nem tették törvényszékeiket. De hiszen ma már annyira haladt erre nézve egész Európában a közvélemény, hogy legyenek bár országok, melyek még zárva minthogy a törvénytartják a törvényszékek ajtait hozásnak természetében van a változtatásokbani lassudad óvakodás de nehezen van bölcselked jogtudós Európában (pedig bölcselkedk készítik el a törvényhozás eszméit) ki a titkos bíráskodás védelmére felkelne. Érdekében fekszik a nyilvánosság magoknak a bíráknak is. A »Vehmgericht« az inquisítió, a tizek tanácsa kárt, gyalázatot hoztak a kormányra, melynek érdekében mködtek és százszorta több nyomja emiékezetöket, mint mennyit elkövettek. Szokták azonban ellenvetni, hogy a bírói Ítéletek tekintete csökken, hahogy a közönség bírálata alá bocsáttatik. Ezt megczáfolja a tapasztalás. Nincs a világon nagyobb fokon a bírói tekintet, nincs a világon nagyobb bizodalom a bírák iránt, mint Angolhonban, pedig ott korlátlan a nyilvánosság, els lépéstl az utolsóig. Aztán emberi er nem gátolhatja, hogy a bírák eljárásáról mely az legszentebb érdekeit érinti, a közönség magának véleményt ne képezzen miért fosztják hát meg az egyetlen egy módjától, mely képessé teheti, hogy helyes véleményt képezzen ? És ha tehetnk, hogy a bírákat bírálgató szemmel ne kísérje a közönség nem tehetjük pedig akarhatnók-e, hogy ily részvétlenségbe sülyedjen ? A magyar törvénykezés hajdan egészen nyilvános volt. Még az 1846 65. czikkely is azt rendeli tegye le kiki a szállásán fegyverét, hogy a törvényszéken minden ember békével jelen lehessen nem is törvény, hanem csak szokás által sznt meg megyei törvényszékeknél a nyilvánosság, bírói eskübe (a legújabb váltótörvényszékít kivéve) mai napig sem vették fel törvényeink a titoktartást némely megyékben pedig, például Pozsonyban s Nógrádban, a törvényszékek nyilvánossága meg is maradt csakhogy a termek szk volta, karzat hiánya, perlekedésí s birószavazási mód, mellékes tanú vallatás és vádlottfaggatás a fölmaradt jót egészen kiforgatták. ;

:

—

—

•

—

;

—

bn

—

;

t

—

;

•

:

:

;

;

;

KOSSUTH LAJOS IRATAI,

XII.

—

18

Birtoktalanság.*)

Látogatónk

mond

—

de

volt.

nem

Egy

nemes.

—

tisztes öreg.

Magyar vagyok

Nekem nem

jutott a szerencse,

öröklött földbirtok áldását éldelni. A két szó, mely Epictet egész philosophiáját magában foglalja »türés«, meg »nélkülözés«, e két szó jutott osztályrészemül életem legszebb éveiben, és egy harmadik, mit a zsidó átoknak mond, de én Istenünk legszebb áldásának hiszem a munka, Uram. Nekem van pénzem, fáradságom gyümölcse, és szétnézek a honban, hol van egy hely, hol éldelni szeressem a nyugalmat családom körében, éltem alkonyán ? De a helynek magaménak kell lenni, Uram mert e szavakban »enyém, sajátom, véres verítékkel szerzett tulaj donom«, e szavakban igen sok báj fekszik, ha mellette lélekismeretünk csöndes és tiszta. És a helynek falusi birtoknak kell lenni. A város életzajos kéjei nem nekem valók én szelid örömek után vágyódom, szeretnék kéjelegni a soká nélkülözött természet kebelén. De itt ám a bökken Nem vagyok nemes. Azt mondják ha veszek egy kis birtokot és elrendezem magamnak Ínyem szerint, és építek és ültetek és javítok a gondo-

stl

:

:

:

;

;

!

:

k

latban, hogy gyermekeimre száll, és ízlelvén gyümölcsét a fának, melyet én ültettem, emlékezetemet megbecsülik mert szeret az ember nem felejtetni. Azt mondják el ;

j

:

egy nemes

úr,

kinek kertem stylje vagy szomszédom valamije s kikerget saját lakomból »ex

megtetszik, leteszi pénzemet incapacitate«,

vagy mikép mondják.

Én magyarnak

szület-

tem, viseltem a statusnak minden terheit, neveltem a hon-

nak gyermekeket

és

magyarokká neveltem

igaz-e,

;

hogy

oly kitagadott gyermeke legyek e honnak, miszerint nekem egy talpalattnyi mezei földet sem szabad vennem széles Magyarhonban ? Pedig lám, mennyi puszta van még itt, sivatag, mint a »Tur« Indiában, melyre még ipar és szorgalom nem üték az emberkéz bélyegét, és mennyi föld van, melyet békán kívül állat sem használ. Igaz-e, hogy

én

nekem pénzem után annyi jogom sincs -e honban, hogy bzhödt posványt termékeny földdé változtathassak ? — Ez Uram, — felelém — Magyarvolt tisztes vendégem kérdése.

—

honban e kérdésre quid juris ? nem oly könny felelni, mint gondolnók. Mert nem tudja az ember törvény-e a törvény, vagy szokás a törvény, vagy a decisio, vagy mit én tudom. Elméletileg csak megmondhatnék, hogy törvény :

:

mit a fejedelem s ország rendéi együtt alkottak de gyakorlatban nem mindig így van. Lássa az úr, itt van Kál-

az,

;

*)

Az

1841-iki »Pesti Hirlap« 9-ik számából.

K. F.

19

mán

75-ik fejezete, ez azt mutatja, hogy szabad birni Magyarhonban is ingatlan jószágot. Különösen vagyunk mi ezzel a Kálmán király lyal. Ha szemünkre vetek a XIX. században, miképen szörny szeretetlen nép vagyunk, vallásuk miatt kitagadnyomban elkerestük juk polgári jogból az embereket Kálmán törvényét s büszkén feleltük nézze meg az úr, mi ezen a baUtéleten már a XI. században túl voltunk. Megégették a boszorkányokat (láthatjuk Szirmayban, nem I-só

könyvének

törvény szerint zsidónak

:

:

ha szemünkre vetek, ismét Kálmánnal áUtunk bizonyítványul, miképen mi már a XI. században tudtuk, hogy nincs boszorkány. Ámde törvény nincs, mely azt mondaná, hogy pénze után zsidó nem bírhat ingatlan jószágot törvény nincs, mely azt mondotta volna van boszorkány, s a boszorkányt mégis égettük 674 esztendeig, ingatnemcsak a zsidó, mint sokan hiszik lan jószágot pedig de még keresztény magyar sem birhat, hacsak az, kitl nevét öröklé, nemes nem volt. Mi ezenfelül igen-igen sok törvényt tudnánk mutatni, meg-megannyi bizonyságokat, hogy nemcsak nemesek, de nemetlenek is bírhattak s birtak is ingatlan vagyont egészen a XVIII. század második feléig. Ha tud az úr latinul (mert latinul kell ám érteni, a ki Magyarhonban tudni akarja, mit mond a törvény 1836 eltt) tesVerbczy sék megolvasni az aranybulla 26-ik czikkelyét Ill-ik része 26-ik czíme 4-dik §-át, 19. ez. 3. §. az 1458 2-ik 1474 1. ez. 1. §-át 1523 19. 1537 3. ez. 2-dik §-át 1556 21. és 26. különösen Mátyás király Vl-dik k. 14. ez. hogy bizonyos eskütételbl 5-dik §-át, mely azt mondja a nemetlenek, bárha birtokosok is, kitiltvák. És most még a legkülönösebb. Az 1715 23. t.-cz. azt mondja kiílföldiek, hacsak nem honosítvák, ne bírhassanak a honban jószágot, ha pedig mégis szereznének, azt tlök minden, a ki magyar (quiscunque ex natione ungarica) magához válthassa. Tehát nemcsak nincs törvény, mely megengedné, hogy a nemetlen magyart csak azért, mivel nemetlen, a nemes csak azért, mivel nemes (mert az siségi jog egészen más) igaz keresetébl kizavarhassa st világos törvény van, mely ily kedvezést külföldiek ellen nyújt minden magyarnak különbség nélkül. És ez a legutolsó törvény, melyet kérdé vene tárgyban mutathatunk. »Igy hát vehetek ?« »Az még nem bizonyos « dégünk. volt a felelet. Lássa az úr, 1769-ben, felsbb parancs következtében, a királyi curia egy munkát dolgozott ki, mit maiglan is terv-nek, Plánum tabulare-nsík ismerünk. Hogy az 1760 70. korszak a legnépszerbb szak volna nemzetünk szellemének évrégi dolog), s

el

:

;

—

—

;

;

:

;

:

;

:

:

:

;

;

;

:

j

:

:

;

—

—

—

—

nem állíthatjuk. Ezen idszak az, Uram, melyben avagy csak az urbáriumot is hatalom-szóval kellett

könyveiben,

20 behozni. Ily szellem korban készült az említett terv, melynek 193-dik lapján olvastuk hogy ámbár a fent idézett 1715 23. t.-cz. világosan csak külföldiek ellen szól, mégis a magyarhoni nemetlen polgárt is kiszoríthatni a nemesi birtokról, mert Verbczy Ill-dik része 23., 30-dik czímében megvan, hogy a nemetlenek nemesi jószágot nem bírhatnak. Mi tudunk latinul, eleget elkínoztak vele szegény Verbczy t sok vétek nyomja, de ez. Uram, válóban nem az 6 bne. Egy szó sincs ott arról, mit a Plánum'' beszél. Az ott van, hogy a földesúri föld a földesúré s nem] á^ jobbágyé 8 nem is nagy philosophia kell kitalálni, hogy a mi másé, az nem a mienk de hogy midn valaki nem jobbágy lenni, hanem szabad földet venni akar, azt ne tehesse, errl Verbczyben egy szó sincs. S hát az, mi a tervben van, ersebb törvény, mint a törvények ? »Hiszen a mi terv, az^, még nem monda vendégünk. S mi a jámbornak nem törvény !« tudánk felelni. Tudjuk ugyan, hogy a curialis plánumban :

:

;

;

;

—

sok dolgok vannak, melyek praejudicium erejével bírtak, például

:

hogy zálogot nem

lehet kiváltani

egyszer zálogos

hacsak meg nem mutattatik, miképen a jószág zálode azért gos czímen ment kézrl-kézre és nem máskép nincs bíró az országban, ki marig ezen praejudicium szetudjuk azt is, miképen a németiének bírhatrint ítélne lánsága (incapacitas possessorii) az síséggel legkisebb kapcsolatban sincs mert valamint a királyi fiscusnak mindegy, akárki kezén kóborol az adományos birtok, valameddig az adományos család ki nem hal, csak ekkor ismét visszakaphassa úgy az si jogúnak is mindegy akárkinek kezén van az si jószága, csakhogy ellene siség jogát követelhesse de hogy Pál valakit birtokából kivethessen, azon oknál fogva, mivel Pál úrnak a kérdéses birtokban si joga ezt épen oly kevéssé tudjuk az síségböl leszármaznincs tatni, mint a mai havazást abból, hogy sétabotunk tegnap a szögletben állt. Meglehet tehát, hogy bíráink ma már nem a »plánum«, hanem a törvény szerint ítélnének azonban ki tudna errl bizonyost ? Elttünk fekszik naplónk az 1832 6-ki országgylésrl, melynek a polgári törvényjavításról szóló részét minthogy a dolog országos ülésre nem kerülvén, országos irományok között nyoma nincs egykor talán a nagy közönségnek átadandjuk. 1834 nyárel 4-kén került az nncapapörrel,

;

;

;

:

;

:

;

—

—

—

citas« kérdése kerületi

tn

ülésben vitatás alá. Nógrád

megye

ruháztassanak föl birhatási joggal a nemetlenek. Akkor még csak 16 megye, a jász-, kun- s hajdúkerületek s királyi városok pártolák. A tizenhat megye ezekbl áll Zemplén, Ung, Borsod, Torna, Bihar, Csongrád, Békés, Csanád, Temes, Krassó, Trencsén, Zala, Somogy, indítványt

:

:

21

>

—

Ki mondja meg, mennyit haladt Hont, Baranya, Tolna. ezóta a közvélemény ? Talán már ekkor is több pártolást nyert volna Nógrád megye, ha indítványát nem mint újítást s korszellemi eszmét hozza föl (hat év eltt e szavaktól még sokan borzadtak) hanem egy soha el nem törölt, de mer gyakorlat által erejében megfogyatkozott törvénynek (1715 23) világosítását indítványozza. :

Gyermekgyilkolás.*)

Épen most olvastuk miss Pardoe-nak, a »City of (he 8ultan« Beauties of the Bosphorus etc. sokat utazott szerzjének hazánkról irott munkálat,**) melyre az adatokat múlt országgylés alatt huzamos ideig ittmulatásakor gyüjtögeté. Sokat igen jól fogott föl, sok kitn személyességeket oly találóan jellemzett, hogy az embernek szíve repes örömében, midn olvassa, mert jól esik látni a meleg érdeket, a csaknem hajlandósággá olvadottat, melylyel e félreismert nemzetet ügyes tollával rajzolja. Általában minden ilynem munkák közt, miket külföldiekrl honunkról olvasánk, ezt ámbár meg s Paget Villiam utazását legjobbnak tartjuk sok érdektelen kell vallanunk, egyikben mint másikban szószaporítás mellett olyasokra is akadtunk, hogy meg nem foghatnók, miként lehetett ilyesmit írni ? vagy miként akadhatott ember Magyarországban, ki ily fonák s egészen hamis adatokat nyújthatott utazóknak, kik ezt az ismeretlen ;

annak institutióit és férfiait egy hatalmas nagy nemmegismertetni magokra vállalák. Több igen fontos tévedések között egy igen kevéssé fontos tévedést is vettünk észre t. i. mind a két utazó nem restelvén csekély személyünkkel is bíbeldni, történetesen minden, mit e részben mondanak, igen kevés kivétellel, vagy nagyon fonák s csalódással teljes, vagy egészen hamis. Nevezetesen a mit miss Pardoe rólunk mond, az, kivévén az els öt sort, egész ország tudomására mer hazudság, s pedig nem anynyira eszünket, mint szívünk s jellemünket igen érzékenyen sért hazudság. Meg nem foghatjuk, hol tehetett ily kútfre szert. De hiszen imígy készítik a históriát. Épen egy magzatgyilkos nrli eladását olvasók, midn jnek leveleink, erimin alis statisticai adatok, s mindenütt gyermekgyilkolás gyakran említve. És eszünkbe jutott, hogy lelenczházaink nincsenek és eszünkbe jutott, földet,

zettel

;

Az 1841-iki »Pesti Hirlap« 10-ik számából. The City of the Magj^ar or Hungary and her 1839 40. London 3. Vol. *)

**)

in

—

—

K. F. institutions

Szerk.

.

22

ott a hölgyerény épen nem a legfényesebb tisztaságban áll. Minket e komoly jelenet elmélkedésre vezetett. Alig képzelhet a természet legersebb ösztönének borzasztóbb megtagadása, mint a gyermekgyilkolás s mégis alig van bn, melyre jogszerbben elmondhatnék, hogy társaságos viszonyok teremtették. Pedig tán nem is mondhatni e viszonyokat fonákszereknek. Legfölebb azt tanúsítják, hogy gyarló emberi a legjobb akarat mellett is örökké tökéletlen marad. Hol van a törvényhozó, ki képes volna egyesíteni az egymással merben ellenkez érdekeket, melyek a polgári társaságra nézve tán egyformán fontosak, st talán szükséges eredményei ? Hajdan Spartában s most a st-simonisták között bizonyosan hallatlan a gyermekgyilkolás de a világ sem Lacedaemonná nem válhatik, sem st-simonista családdá össze nem forrhat. Mindkett képtelenség. A társaságos élet azon viszonyaiban pedig, melyek még igen sokáig (ha nem mindig) sajátjai lesznek a mvelt világnak, a kérdés oda megy ki vájjon tanácsos-e a házasságon kívüli erkölcssikamlásra felütni a gyalázat bélyegét ? Ha törvény, erkölcstan, vallás és ezekre sarkaló közvéleményt a kérdést igenlleg döntik el s a státus nem gondoskodott intézetekrl, melyeknek titkai gyalázatot elhárítanak ám írjon a törvényhozó Draco kezeivel büntet törvényeket, a gyermekgyilkolást ki nem irtandja mert a közönséges gyalázattóli félelem ersebb leend, mint a vérpadtóli félelem, s annál ersebb, mentül több szemérem, több becsületérzés lakik, mentül kevésbbé romlott a szív a szerencsétlen leányban, kinek vesztére ifjú vér lángheve s az asszonykebel szelíd lágysága és alkalom^ meg ördögi lelk ügyes csábító és az érzelmek legégiebbje összeesküdtek. Ah könny a csillapult indulat hideg óráiban szenvedelmek legyzésérl elmélkednetek de az ifjú érzelem pillanatiban a legnemesebb kebl hölgy is sokkal gyarlóbb —^ mert hiszen ember mintsem, hogy t, egy gyönge lényt, ennyi szenderít gz, avagy csak egy pillanatra is önfeledés mámorába ne meríthetné. Pedig a számolásában megcsalatkozott alacsony férj kerítés s az élelmi gondszaporodás okozta kevés eseteket kivéve, a magzatgyilkosok többnyire eme szerencsétlenek sorába tartoznak. Kit fajtalan szenvedély vezérlett kegy osztásaiban, meg tudja bírni a következmény gyalázatait s a szemtelen aligha lesz valaha magzatgyilkossá. Szemérem tesz azzá legtöbbnyire. És ki merné mégis tagadni, hogy a szemérem, becsületérzés vagy szégyentli félelem oly érzelmek, miknek hiányát polgári társaságban semmi ki nem pótolná, melyek nélkül az emberi nem vagy alávaló csorda volna, vagy haramia-

hogy a hol lelenczházak vannak,

;

m

;

:

:

;

!

;

—

h

23 csoport, melyeket tehát a stástusnak mindenképen ápolni kell. Ügy de, ha ápolja, gyermekgyilkolást teremt ; s ezt

másképen soha sem

is

képes egészen megszüntetni, mintha

letörU az elsikamlásról a szégyen s gyalázat bélyegét igen, de így viszont felszentelné a fajtalanságot és eltörölné az asszonyerényt, melyben a családi szövetkezés szívere ver, mi nélkül mégis fönn nem állhat a polgári társaság, miként az a valóságban s nem Plató ábrándjaiban létezik. Ki fogja ;

A

mi ekkorig itt vagy kiegyenlíteni imez ellentéteket ? a amott történt, mind csak sötétben tapogatózás volt gyógyszer néha rosszabb, mint a betegség. Szabad-e remélni, hogy e nehéz kérdést is nemzetünk ama választottjai oldandják meg, kikre s munkálatukra a hon oly osztatlan bizalommal várva tekint ? ;

Örökváltság.*)

Mi már legels számunkban kimondottukj hogy haladás ösvényén a teendk sorában min-

a javítva

denek

elttinek e

szabad föld«, s e nélkül legbuzgóbb törekvéseink sem hoznak kell eredményt, st néha tán számolásunkban egészen is megcsalatkozunk, hogy a Cato-íéle »caeterum censeo«-kint, minden felszólamlást közhelyen, minden beszélgetést magánkörben ezzel szeretnénk végezni: » egyébiránt a földet szabadítsuk fel s hozzunk szabadságot és biztosságot a javak világába «. Ez állapot hasznáról közgazdasági, közpénzügyi s népvagyonossági tekintetben a költvel szólva: »még Marczi kanász is, a ki nagy A-t se tanult soha« meg van már ma gyzdve, minélfogva a földesuraknak saját magánérdekök hozza magával, minél gyorsabban létesíelannyira

szót

tartjuk:

:»

megvagyunk gyzdve, miképen

—

—

teni úrbéri örökváltság-kötéseket.

Minden kornak megvan

saját eszméje,

mely egy

világrésznek életszükségeiból önként fejldvén ki, oly világervel hat, hogy nincs nemzet, mely attól magát elkülönözni képes legyen. Nézzük a sajátlagos elemeket, mik a magyart, itt az európai polgárosodás *)

Az

1841-iki »Pesti Hirlap« 13-ik számából.

K.

F.

:

24

határvonalon a

nyugati eszméktl mintegy elszigemeg, mi verhet mélyebb

telni látszottak, és gondolják

gyökeret egj nemzet szivében, mint az

sök sérl

öröklött istenek; gondoljuk meg az elfoglalt ország felosztásában személyesített nemzet családi viszonyokat s az ázsiai jellemmel rokon ázsiai népszokásokat,

emlékezzünk mindezeknek daczára és a nemzetnek ezekhezi ragaszkodása daczára, miként kellett engedés

nünk

h

a kereszténységnek, a frank capitularék eszméi-

nek, az alkotmányunkkal oly merben ellenkez feudalismusnak, a boldogtalan siségnek, a reforraatiónak, az

állandó hadsereg tartásának,

földhözragadt szolgaság s földesúri kényhatalom eltörlésének és a többi; s miután mindezt végig gondoltuk és meggondoltuk, miként e szavak: » személyszabadság, földszabadság « korunk hatalmas világeszméje, és megemlékeztünk, miként a földnek felszabadítása szabad egyezés utján a világon sehol egészen végbe nem ment, a kényszerít törvényt sehol a világon ki nem kerülte szivre kezünket. Uraim! hisszük-e, hogy mi kikerülhetjük? Senki se altassa magát a gondolattal hogy a tulajdon sérthetlenségének elve a kényszeredett rabszolgaság s földváltságtól meg fog óvhatni. hözragadtság eltörlésének is a tulajdon sérthetlenségét vetették mindig ellene; de ember keblében sokkal elevenebb a jog érzete, sokkal tisztábban ki van fejtve tudományban és törvényhozásban a lénye9,

—

A

ges különbség, mely az örökké szent és sérthetlen tulajdon s a pusztán tényleges (positiv) » magánjogi « törvényen épül s azért minduntalan tényleges tör-

vény által rendezett »7íyilvdnjogi« tulajdontól éles vonalban különválasztja, mintsem hogy amannak örve alatt, ennek körébeni oly intézkedéseket, minket épen a jog, az örök igazság

egyez

s

ezekkel »in ultima

közérdek parancsolnak visszataszítni lehetne. Kivált pedig honunkban csodásan hangzik ez ellenvetés, miután törvénykönyvünknek mindenik lapja Szt. Istvántól 1840-ig, még azon törvények is, miket a Dózsa pórhada miatt bosszúra instantia«

mindig

25

gyuladt törvényhozók írtak, s lázadókat és nem lázadókat s maradékaik maradékait örök szolgaságra még ezek is egyhangúlag kiáltják, kárhoztatták hogy a jobbágy föld tisztán a földesúr korlátlanul szabad rendelkezésétl soha sem függött, s úr és jobbágy között mindig tényleges törvény határozott. Epén honunkban csodásan hangzik ez ellenvetés, hol

—

szintén) jóformán már ma sem tudnók megmondani, kié tulaj donkép a jobbágyföld! földesúré, vagy közadó fundusáé, vagy pedig a jobbágyé? Ha tehát elvégre is ki nem kerülhetjük a kényszemit lehet idközrl jósolni? rít váltság-törvényt igen szép szobrát (Venere vinmester egy Canova citrice) mindig csak egy pislogó mécsecske homályvilágánál szokta látogatóinak mutatni. Szabad legyen nekünk is csak ily pislogó mécs világnál mutatni vázlatunkat. Lehet, hogy azon érdek, melyrl írva van: miképen sem okulni nem akar, sem felejteni nem szabad föld« kiáltásra még tud, a világervel ható évekig palástoló fellépés kékkel fog felelni; lehet, még nem egészen éltük le az idt, melynek kénytelenség elleni harczát Nagy Pál ama gyermekekhez hasonlítgatá, kik a felbszült tenger árjait egy ív papirossal megakasztani, a várost borító lángokat egy gysznyi vízzel kioltani, a hatalmasok várait porba rázó földingást egy földbe vert szöggel megállítani, a tölgyeket dönt orkánt hálóval felfogni akarják; ám legyen így, mi lesz következése? Minden országgylésen egy-egy úrbéri törvényczikk-pótlék, s minden pótlék törvényben egy-egy »concessio«, ma ugarkilenczed, holnap csirke-, tojás-, báránydézsma, más valami, mivel a jobbágyon gyökeresen segítve földesúrnak pedig tetemes anyagi kárt nincs, a teszünk; s végtére mégis csak elkövetkezik az örökde mikorra reá váltság szentségtelen kénytelensége kerül a sor, az aprólékos concessiócskák már úgy megnyirbálták a dolgot, hogy alig lesz mit még megváltani. Avagy tegyük fel, hogy a váltság kényszerít törvény hamarabb elkövetkezik, úgj hogy még (valljuk

meg

:

•»

;

;

26

legyen mit megváltani: mi

mint mindenütt

széles

e

lesz

a következés? Vala-

világon,

úgy minálunk

is

számolgatni a törvényhozó. Ha olyanra talál, mely még netalán a személyes szolgaság rommaradványa, azt alkalmasint váltság nélkül elfogja törölni, -a többi adózások közt különbséget részletbe

taglalva

fog

a mint köz vagy magánjogi természetek amazok közt lehet oly közadózási eredet, melynek czélja vagy megsznt, vagy ugyanazon személyek által más alakban még egyszer viseltetik; ezeket is,

teend,

meglehet, elfogja törölni, s ha el mérséklettebb kamatlábat vészen

nem

törli,

legalább

vagy a teher-

föl;

nek egy részét leveszi a jobbágy válláról s a Státus tömegére rójja, vagy legalább például a dézsmánál (ha mint közadó eredett el nem törölné) e szavakat: » kinek az Isten tizet adott, tizediket az Istennek, vagyis a

úgy

papnak adja«, taglalni fogja, s talán hogy a földbe vetett mag, minthogy

találandja,

már midn

tavaly megtermett, mégis tizedeltetek és a munka, melyet a földbe fektettünk, a számolásból ki is maradhat, mert az Isten csak azt adta tülajdonkép, a mi tiszta haszonul termett vagy a kilen;

;

czednél felfogja venni, hogy a földesúrnak nem mint tiszta haszna, mit a jobbágytól elveszen mert annak huszadrésze útközben kihull, azt csépeltetni, nyom;

annak tisztet, töltházat stb. kell tarannálfogva ahhoz méri a váltságbért mit a földesúr

tattatni kell,

tani

;

nem ahhoz, mit a jobbágy elveszít. Ilynem tekintetek a váltságdíjszabást nagyon megcsonkíthatják. Mi tehát boldognak, háromszor boldognak tartjuk a földesurat, ki az enged törvénynek életet adva, addig eszközlé az örökváltság-kötést, míg szabad nyer,

alkuképen állítá

tehette,

mert

nemcsak hogy hamarabb

saját gazdaságát oly lábra,

minre

az urbáriáli-

nomadicus rendszer mellett soha sem állíthatja, hanem nagyobb váltságpénzt is kap, mint a ki kétkedleg elkésett, és e nagyobbat hamarabb kapja. A szentesiek,

tek,

midn magukat megakarák mint birtokuk

váltani, többet Ígér-

ért. xMiért teszitek ezt?

— kérdó

.

27

—

A

Legyen szabadságért, volt a felelet. egyszer kényszerít törvény, s a szabadságért többé mert azt a törvény ingyen megfizetni nem fognak adja. De boldog, háromszor boldog a jobbágy is, a ki sietett magát megváltani; mert váltsága napjával tulajdonnak kedves érzete jólétének napja kezddik. elbb nem ismert ipart hoz be házához; és ez oly tke, melynek kamatja is kamatozik legels percztl. Ily bizonyos hasznot jövendben Isten tudja valaki.

;

A

mikor lehet, de bizonytalan olcsóbbságnak feláldozni mer balgaság. Azért hát yCarpedie)n«, mert »IIora ruid «

Mipar.*)

»Nem mindent tehetünk mindnyájan « dás. Egész

nemzetekrl

igaz ez úgy,

zetek iparirányát geographiai helyzet, s

népjellem iparnak termé-

népesség,

ezekkel rokonkörülmények határozzák

szetes gyümölcskint

— szól a közmon-

mint egyesekrl. Nem-

;

s

keU a nép állapot jából

kifej leni

elany-

hogy a védvámrendszer, egyedárúság s az iparertetés több hasonló fonák eszméi nem mást, mint üvegházi tengleng növényt teremthetnek, melyek, ha egykor a nép nyira,

eljutott

tehetségeinek

polczára emelé

:

érzetére,

s

józan

óhajtásait

jogok

valóságos akadályul lesznek az ipar útján,

mert abnormis érdekeket szülnek,

ellentétben

állókat

a

természetes érdekekkel, és igen nehézzé teszik visszavinni

a dolgot az iparvilágbani szabadság és biztosság kerékvágámelyen lehetséges egyedül a nemzeti közipar fel-

sába,

Azért mi nem tartunk azokkal, kik úgy vélehogy miparos (kéz- és gyármunkabéli) szükségeinket is mind magunknak kellene fedeznünk, s a külföldnek csak eladnunk termékeink fölöslegébl, de cserébe semmit nem vennünk. A ki mindent csak eladni, venni pedig semmit sem akar, az semmit sem fog eladni mert a kereskedés cserén alapszik. És e vagy ama nemzet iparának tökélye nem abban áll, hogy minden lehet dolgot maga termeszszen s gyártson hanem abban, hogy mindazt tervirágzása.

kednek,

;

;

*)

Az

1841-iki »Pesti Hirlap« 15-ik számából.

K. F.

28

meszsze s gyártsa, a mit természeti és kereskedési viszonyainál fogva haszonnal elállíthat. Már más alkalommal kimondok miképen az ipar dolga csak akkor van jól, ha :

csupán azon erfölösleg fordul a miparra, mely a földmvelési érdekek tökéletes fedezése után fölmaradott. Ezen alapelvnél fogva

mi úgy gondoljuk, hogy Magyarországnak

(különös helyzet egyes vidékeket kivéve)

ne mondjuk

:

mindig

—

Azonban mipar

lennie.

még

igen soká

fképen földmivel országnak és földmívelés igen szoros

latban állanak. Egyik a másikra hat kölcsönösen.

Afrikának

is,

ki

sem kapát, sem ekét nem

—

kell

kapcso-

Még amaz hanem

ismer,

hegyes bottal szúr a földbe lyukat és abba veti buzaszemét, még ennek is van egy bothegyez késre szüksége annál inkább egy oly földmívelés, min már csak most is a hazán k;

kézmvesi segédkezet nem nélkülözhet, és ennélfogva bizonynyal kézmveinknek legnagyobb részét mindig hon miért nem iparkodunk, fogjuk csináltatni. De már kérdjük hogy kézmveseink hasonló jót készíthessenek, mint a külbeli,

:

vagy ha készíthetnek, ne drágábban, mint külvehetnk ? Kérdjük mathesis és természettudományok, melyek a technikával oly szoros kapcsolatban állanak, miért nem hatnak be éltet sugaraikkal mhelyeinkbe miért kell csak egy szerszámnak ismeretét is évtizedekig nélkülöznünk, mely külföldön a kézmves munkáját már évek óta könnyebbé, jobbá, olcsóbbá teszi ? Miért kell kézmvesink legnagyobb részének oly elhanyagolt, alacsony állapotba tespedni, hogy még csak egy árjegyzéket se mesterségébl pedig legyen képes becsületesen föltenni ne tudjon egyebet, mint a mit jártában, keltében, titkolózó mestereitl mintegy félszemmel lopva ellesett ? Ügy véljük, ezek és igen fontos több tekintetek, melyeket a jövendrl csak egy kis sejtelmet bíró szemnek is nem látni nem lehet, igen elevenen éreztetik, hogy gondoskodni eszközökrl, melyek polgártársaink egyik igen nevezetes osztályának nevelését s kiképzését a kézmves-osztálynak elsegítsék, a legsürgetsebb szükségek közé tartozik. Ezen eszközök sorában a legsikeresbek egyikének mutatkoztak ekkorig Európa különféle részeiben az iparegyesületek. Van ilyen Londonban (Society for Encouragement of Árts földiek,

országból

:

;

;

—

—

:

29

Manufactures and Commerce), Parisban (Société d'encouragement pour rindustri enational), van Bécsben, Berlinben, Prágában, Grátzben, Münchenben, Hannoverben, DarmKasselben,

stadtban,

Szászországban

schweigben, Stuttgartban

—

Braun-

(Chemnitz),

ezek mind országos intézetek

;

;

hatáskör iparegyesület magában Némethonban 1838-ban már 72 volt. Mi történt nálunk ez irányban mindekkorig ? Semmi. De csak egyetlen egy azonkivül

helybeli

—

—

lépés sem.

íme napjainknak egyik legparancsolóbb szüksége. íme egy gyönyör tér az egyesületi szellemnek Fogunk e tárgyról részletesen szólani most a mennyire egy vezérczikkecske parányi helye engedi csak azt említjük meg hogy ha hazánkban egy iparegyesület keletkeznék, annak nézetünk szerint munkálkodása köréhez tartoznék !

—

—

;

—

:

—

—

1.

Egy igen olcsó folyóirat

(ha ingyen teljességgel

nem

lehetne)

mipar körébe vágó ismereminden hasznos találmányt és megismertetni a nemzet tömegét a

és aprólékos füzetkék által a

népszeren

teket javító

fölfedezést

terjeszteni,

;

közmvekkel viszonyos 2.

érintkezésbe,

Pesten egy olvasó termet

állítani,

minden hasznos olvasmányt

ismeretségbe

melylyel a

feltaláljanak,

hozni.

kézmvesek

melylyel reális

e teremmel egy szerszámgyjteményt, min Bécsben a poly technikumban van, s melyre az Altmütter oktató által szerkesztett Kannasch által pedig tovább mvelt új tudomány (mszeri technológia, ellentétben a vegytanival) alapítva van. 4. Ezzel összeköttetésben egy pár tanítót tartani kik (mint Berlinben igen nagy sikerrel történik) vasár- és ünnepnapokon a mesterlegényeknek életkörükbe vágó technikai tudományokból ingyen népszer leczkéket adjanak egy har-

gazdagíthatnák.

ismereteiket

3.

összekötni

;

;

madik oktatót oktassa.

üzö

5.

Pesti

népesebb

magyar nyelvre vásáronként mkiállítások. 6. Az ipar-

pedig, ki a mesterinasokat

helyeken,

például

:

Miskolcz,

Debreczen,

Szeged, Temesváron stb. fiókintézetek létesítése. Szerencsénk volt e részben eszméinket a hasznos ismereteket terjeszt

egyesület

alapszabályain

hozzátétellel

dolgozó

választmányban

azon

indítványozni, hogy ha netalán az egyesület

munkálódását

ily

irányban intézni jónak vélné, megegye-

30

remélünk

zésre

találni

a

dologban tulajdonilag érdeklett

ha Ígéretet teszünk, hogy néhány ezer forint tkével, mely korántsem tulajdonunk, hanem inkább kezeinkre bízott közérték, az els szükségek fedezéséhez járulhatunk. A választmánynak nem vala csekély eladásunkra szüksége, hogy a miparos dolgozó néposztály polgártársainknál

:

érdekeire figyelmével kiterjeszkedjék

;

azért

is

eddigi álla-

podása szerint úgy javaslaná a tervezett egyesületet alakítani, hogy az czélul tzze ki magának 1. népszer munkácskák által terjeszteni a hasznos ismeretek azon nemeit, melyek kisebb-nagyobb mértékben minden embernek szük2. ha az egyesület pénzereje megengedendi, hogy ségesek specziális irányban többféle eszközökhöz nyúlhasson, a :

;

miparos néposztályokra

mun-

ismeretterjeszt

irányozni

kálódását.

Azonban az épen olyan halhatatlan író, mint meleg s buzgó hazafi, Fáy András, kinek honunk már sokkal tartozik, e részben más véleménynyel van. ö azt óhajtaná, hogy a kérdéses egyesület a maga' munkál-

emberbarát

kodását a legalsóbb néposztályra

:

a földmíveléssel foglal-

kozó parasztokra intézze. Sok gyakorlati tapintattal s

minden

írott

esetre igen tanulságos észrevételeit lapjaink érte-

része közli. Nem gondoljuk, hogy akármelyikünk is inkább saját véleményét keresztül vinni, mint használni óhajtson. Azért a két eszmét elfogultság s elszeretet nélkül bocsátjuk a közönség ítéletére. Csupán azt jegyezzük meg, liogy 1. Más utón, mint hasznos könyvek terjesztése által a földmível nép nagy tömegének nevelésére hatni egy magányos egyesület alig képes. Azon anyagi szükölködésnek, mely e részben akadályt képez, nemz oka instítutiókban létezik, miket csak törvényhozás egyenlíthet ki. Elemi iskolák útján pedig egyes földesurak és községek hathatnak

kez

:

legsikeresebben.

alsóbb

2.

néposztályra

Könyvterjesztés

pedig

által

nálunk még igen

keveset

mert legnagyobb része még olvasni nem tud.

A

a

leg-

hathatni,

mennyiben

pedig hathatni, e hatást a gazdasági egyesület egyik osztálya

tzte jük,

magának szerencsésen választott irányul és remélévrl-évre növeked sikerrel. 3, Nincsenek még miki

nálunk a »hberalismus« eszméi

tisztában.

Igen

sok úgy-

31

nevezett liberálisokat tudnánk nevezni, kik a nép nevelé-

nem

sének épen

barátai

;

mert a népnevelés hátterében

ijeszt rémeket képzelnek. Törvényhozásnak

st keU nem

bahtéletelekkel szabad,

ily

gondolnia.

szkkebl

De magány-

mentül szélesb körben i részvétre kell száki van fejezve a specziáhs irány, mely az iparegyesület eszméjében foglaltatik, azt hiszszk, még a legfélénkebb legfélénkebbje sem lesz képes rémeket képzelni, és segédfillérét nem vonja meg. Végre 4. csak egy egyesületnek molnia.

Már ha

parányi fok az, melylyel ezen néposztály a parasztosztály fölött kell,

áll.

De mégis

fölötte

áll.

A

mveltségnek felülrl

felülrl lehet csak alólra hatni

Azonban több szem többet

s

nem

megfordítva.

lát.

Kisdedóvás.*)

Hatodik év foly már, mióta a kisdedóvó-intézeteket Magyarországban terjeszt egyesület Festetics Leo gróf igazgatása alatt, halkan bár, miként er s körülmény engedek, de mégis mindig haladva, mindig ersödve mködik. Ha e dolog még azok közé tartoznék, melyek a nagy közönség eltt eszmében ismeretlenek, eredményökben bizonytalanok szívünk melegébe szeretnk mártani tollúnkat, hogy az ismeretet, mit e tárgyról tudunk, hogy a meggyzdést, mit keblünkben táplálunk, ájtatos buzgalom szent ihletével adjuk mert az ember gyermekinek gyámolát mindenkinek talansága épen olyan ma is, mint a min volt, midn Idvezítnk ez igéket monda »Ki egy kisdedet az én nevemben befogad, az engem fogadott be«, mert e századnak emberszeret gondolatai között nem tudunk üdvösebbet, mint a kisdedóvás gondolatát, melyben kész könny segély, :

;

:

ajánlkozik az ezernyi szerencsétlenségek ellen, mik a gyermekvilágban a status, az emberi nem kiszámíthatatlan kárára mindennapiak mely ép, egészséges gyermekké neveli azt, ki a mocsok és inség lakában csak hervadó növény maradandott mely a szegény anyát megmenti a szomorú kénytelenségtl, magára hagjiii a gyámoltalan kisdedet, vagy pedig munkátlanul éhezni vele mely a gyönge korhoz mért játszi gyöngédséggel nyújt erényt és ismeretet annak, ki különben magát hon a sutban tunya, rest fajankóvá aszalta, vagy kün az utczán erkölcstelenség fertjében ;

;

;

*)

Az

1841-iki »Pesti Hirlap«

16-ik számából.

K. F.

32 fetrengett volna. De hiszen e dolgok már azok közé tartoznak, mikre még honunkban is világot lövelt a kés hajnal és ámbár a gyermeknevelés általában hasonlít az elvetett makkhoz, mely csak évek során át mintegy észrevétlenül emelkedik hatalmas tölgygyé, míg lombjaiban az ég madarai megfészkelhetnek ámbár hasonlag ehhez a gyermeknevelés sikere családban, községben, nemzetben, emberiségben és a kisdedóvás az unokák unokáiban ezrediziglen rejledez eredményeit még is oly szembetn fénykörrel áldotta meg a gondviselés, miszerint mondhatni, egy ily intézetet csak látni kell és a legszkebb kebelben is felébred a szeretetnek istentörvénye. Ah de emberben érzelem s akarat, és e nemzetben szó és tett között nagy mélység tátong sokaknak adatott a pillanatnyi lelkesedés, de keveseknek tettre mindig kész vasakarat. Nem fognák-e azok, kik régi jó szokás szerint csak örökös magasztalást akarnak olvasni hírlapokban, kik apró tetteik nagy harangjával szendergésbe szeretik zúgni a kötelesség éber szemét, nem fognak-e nehez;

;

,

!

;

tekintettel mutatni egyesületinkre, mint megannyi bizonyságoltra, hogy szívünk melege nem szalmaláng ? Igenis, Uraim, van e nemzetben egy-kétszáz ember, kiket csaknem mindenik közhasznú egyesiilet névjegyzékében föltalálhatni és ezek közül van egy nem olyan, kiktl mert csak öt-hat forint is évenkint valóságos áldozat

tel

kiáltó

;

;

csak épen annyijok van, és munkaveriték után van annyijok, a mennyi kell, hogy családjaikkal élhessenek. E hon millióiban pedig százezerek vanjiak, kiktl telhetnék és kik még sem tesznek százezerek, kik büszkén mutatnak a fölébredt egyesületi szellemre, de magok szép csendesen kívül maradnak százezrek kik amaz egy-kétszáz embert olyba veszik, mintha lerónák az egész nemzet kötelességét. íme, Uraim hat éve már, hogy a kisdedóvó anyaegyesület áll és tagjainak száma e nemzet százezreibl nem volt képes nyomorúságos félezerre fölemelkedni és ez ötszáznál kevesebb ;

;

!

;

:

hatforintos részvényekbl is 2664 peng forint nincs megfizetve És ez pedig nem elklönözett egyes jelenet. Kivévén azon egyesületeket, melyek közvetlen kézzelfogható anyagi érdeket is nyújtanak tagjaiknak, s ez érdeket pontos fizetés föltételezi, ezeket kivéve, hanyagság és pontatlanság csaknem mindenütt. Pirulni kellene minmagunk eltt, hahogy egyesek feszült munkássága vétkeinket nem takargatná. Beletekintvén egy kissé a dolgoknak gyakorlati bajaiba, úgy találtuk, hogy a részvétlenség s hanyagság ott legnagyobb, hol a képviselk, kik az egyesület czéljainak elmozdítására vidékenkint felszólítvák, a bennök vetett bizodalmat nem méltányolják. Vannak igen lelkes hazafiak ezek között, s ezeknek lépteibl szembetn sikert s látunk !

—

33 fölvirágozni vannak ellenben mások, kik az egyesület bizalomteljes felszólítására évek óta még csak nem is válaszoltak, st tudjuk mi, hogy az úgynevezett kunyorálást sokan igen kellemetlen munkának tartják, s ha e kellemetlenség érzelme ersebb bennök, mint a hon és emberszeretet hahogy nem adatott nekik kegyelem, a szót felülrl ;

;

nem

de elválfog az úr velk pörbe szállani tenni semmit, vagy még csak nem is válaszolni, valóságos mert nemcsak azon sikertl fosztják meg az egyesületet, melyet magok eszközölhetének hanem attól nyilván s halois, a mit más lelkesebb eszközölhete, ha gatás nélkül kimondják, hogy a megbizást el nem vállalják.

megérteni, lalni s

;

nem

bn

;

k

;

ily körülmények közt is megelégedhetik a hon kisdedóvó-intézeteket terjeszt egyesületünk munkálatival. miért nem állit jószáEkkorig ha megszólítánk valakit gában ily intézetet ? Közönségesen azt kaptuk válaszul, hogy nincs alkalmas kisdedóvója. Ez, Uraim, többé nem felelet mert az egyesület tolnai képz-intézetében van alkalom kisdedóvókat képeztetni. Igaz, mindeddig nem nagy számmal jelentkeztek e pályára ifjak, ámbár az intézet hét-nyolcz száz ezüst forintot ád ki évenkint segélydi jakul ez azonban csak arra mutat, hogy a kisdedóvókra még eddig, fájdalom, nem nagy szükség volt, mert ha volt volna, kétségtelenül akadandott ember, az ajánlkozott becsületes élelemmódot elvállalandó. Ha valaki kisdedóvó-intézetet készül állítani, vagy küldjön maga egy növendéket Tolnára, vagy értesítse szán dókáról az egyesületet, s mikorra épülete készen lesz, bizonyosan kisdedóvója is lesz. Ne is gondolja senki, hogy egy példány, még inkább egy falusi kisdedóvóintézet létesítése valami szokatlan tömérdekbe kerül. Az egyesület tolnai intézete, igaz, olyan, minnél tökélyesbet tán Skóczia sem mutathat de azért olyan, mert országos példányintézet, ennek olyannak kellett lennie, hogy a legjobbnak is mintául szolgálhasson. Azonban a gyermekóvó szobától, melyben csupán arra van ügyelet, hogy a gyermekeket disznó vagy patkány össze ne rágja, míg anyjok mezn élelmet keres, a Tolna példány-intézetig, úgy terjedelem, mint czél s eszközök, úgy fölkészítés mint tanítófizetés tekintetében, sok fokozat van, és mindenik, még a legalsóbb is, roppant nyereség. Csak akarni kell. Uraim, csak nem kell magunkat semmit-nemtevés álmába ringatni azzal, hogy mindent nem tehetünk. Minden és semmi közt van a valami. Az egyesület idei költségterve szerint egyébiránt, ha minden fizettetnék, a minek fizettetni kellene, 6979 frt 35 kra menne jövedelme költségei pedig 3380 frtot tennének és akkor negyedfél ezer peng frt fölöslege maradna. Azonban (nem szégyen, nem nemzeti szégyen-e ez,

Azonban

:

;

:

;

;

;

\

KOSSUTH LAJOS IBATAI.

XII.

3

34

Uraim?) annyira oka van nem bizni a pontos fizetéshez, hogy ámbár elvben elhatározá, minden évben egy-két helység közönségét kisdedóvó- intézetek állításában egy pár száz forinttal megsegíteni határozatának végrehajtását kénytelen volt még ez év végéig elhalasztani. Mutassuk meg, Uraim, hogy csak egy emlékeztet szóra vala szükségünk. :

TJnio.*)

Több

hírlapok

közlötték

már

gróf

Zay Károlynak

a két evang. felekezet egybeolvadására czélzó lelkes felszólítását »Néhány szó a Pesten felállítandó rej. fiskola ügyében« czím alatt. Mi úgy vélekedünk, hogy jobb rendben lesz a dolog, ha azon iskola létrehozásában munkás választmánynak hivatalos felszólítását bocsátjuk elre s miután ezt megtettük, nem kételkedvén, hogy a nemes grófnak idközben a Társalkodóban megjelent lelkes szózatára (melynek fontosságát nem kevéssé neveli, hogy az egyik evangélikus felekezet fkormányzójától j) az iskolai választmány kétségtelenül felelni fog a hatást véltük nevehxi, ha mindkettt együtt adjuk át olvasóközönségünknek ;' a mi lapjaink utolsó számában meg is történt. A szóba hozott »egyesülés« ajánlgatásába ereszkedni, annak hatalmas jótékonyságát fejtegetni szükségtelennek véljük kinek keblében a rokon óhajtás húrja nem rezeg, kiben gróf Zay »szózata« s a református választmány »visszhangja« meggyzdést nem támasztott, annak gyönge szózatunk úgyis hiába mi csak szerencsélni akarjuk az ágost. vallástételt intene követ evang. magyarokat, hogy fkormányzójukban ily férfiúval dicsekedhetnek és az indítványozott egyesülést elméletileg mindenki által, a ki nem szkkebl és nem vakbuzgó, elfogadottnak nézve a dolog gyakorlati oldalához ;

;

;

;

—

kívánunk egy-két szóval szólani. Mindenekeltt szükség elismernünk, hogy a különböz egyházfelekezetek egybeolvasztása ha »dogmákra« van intézve, igen sok gyakorlati nehézséggel jár. A hol ily egybe olvasztás kísérletével találkozunk, mindenütt azt látjuk, hogy az uniált felekezet mellett még egyik, mint másik részrl ó-hitüek maradnak fenn, kik vallásuk históriai alapját elhagyni nem akarják így hát két vallásfelekezetbl három támad. A hol pedig az Unió mellett kormányhatalom is, mintegy kényszerít tekintély lyel fellép, ott épen lelkiismereti szabadság utáni sóvárgás, st tömegestiili kiván:

dorlás

is

Az

ötlik

szemünkbe

1841-iki

;

szóval

:

oly jelenetek bukkan-

»Pesti Hirlap« 22-ik számából.

K. F.

35

nak el, melynek valamint a XlX-ik század jellemével, úgy a protestantismus szellemével is, a mely hit dolgában kényszerítést nem ismer, merben ellenkeznek. Mi tehát szintén megvalljuk, hogy a dogmákbani különbségeket csak a protestantismus alapelvét tev szabad észhasználat lassú mköazonban ily dése és semmi más által véljük elérhetni meggyzdésünk mellett is azt tartjuk, hogy az egyesülés nemcsak az evang. két felekezet, de ezek és a róm. kathohkusok közt is lehetséges, st talán annál könnyebben lehetséges, minél inkább illetlenül hagyjuk a dogmákat, minél inkább visszatartózkodunk azon kényes mezrl, mely kényszerítést nem trhetvén, még a puszta tanácsló szónál Ha tehát Uniót is ingerültségre nagyon könnyen kész. akarunk, mindent, a mi dogma s mit a hivk felekezete dogmának tart (hogy tisztelt barátunk, Bezerédy István szavát használjuk), mindenki számára »nyilt kérdésnek« kell hagyni, mint némely pohtikai kérdéseknél az angol minisztérium tenni szokott és az egyesülést az iskolai népnevelés körébeni munkálkodás egyesítésével kellene kezdeni. Csekély nézetünk szerint csak ez úton lehet egykoron a vallásbeh felekezeteknek eljutni oda, hogy »egy akol legyen«, mint az írás szól. De lássuk már e tekintetben is a dolog gyakorlati helyzetét honunkban. Mi a mystiíikatióknak nem vagyunk barátai s ezért szintén kivalljuk, hogy akármit mondjunk midn közös bár szavakban, akármiként összeforrjunk bár ellenség fenyeget, az élet mezején a két evang. felekezet közt sok idegenkedés, sok félrehuzás, st némely helyütt olyasmi is van, mi a polgári életben nem épen barátságosnak nevezhet eredményben mutatkozik. Ehhez még két tekintet járul a helv. vallás tételt követk kitünleg magyarok az ágostai vallásúak között csakugyan van egy boldogtalan, mondhatnók, kárhozatos párt, mely vallását, mi nem tudjuk, min képtelen okoskodás szerint, a »slavismus« érdekeivel törekszik ugyanazonosítani. Másrészrl az ágostai vallástételek egyházi behgazgatása szorosan a helvét vallásuaké pedig zártés kitünleg néphatalom kör fnökhatalom, melyben nem kételkedünk nyilván kimondani a hierarchiahs irány gyakran a magyar nemzetiségi jellemhez ragaszkodnak és méltán ugyanazok és a hierarchiahs suprematiától óvatosan vonakodnak ismét méltán. E két körülményt ki lehet, e két körülményt ki kell egyenhteni és az uniótóh idegenkedés lágyítva, talán engesztelve lesz. Az elsre nézve, úgy hisszük, a magyar nemzetiség érdekében határozottabban fellépni nem is lehet, mint az ágostai vallásúak érdemteljes fkormányzója, gróf Zay Károly fellépett tudja nemzetünk, miként a derék hazafinak minden lépését, minden szavát a magyar ;

;

:

:

;

;

—

—

—

hn

;

—

;

3*

36

nemzetiség lángcsillaga vezérli s hogy e részben vele hitsorsosainak legnagyobb része egyetért, mutatja a kitn díszes polczára felkarolá, mutatja a bizodalom, mely múlt évi nyárutó végével Pesten tartott egyetemes egyházi gylés minden tette, minden végzése s egész szelleme. E részben tehát mindkét részrl megvan a biztosítás, hogy az egybeolvadt ervel vezérlend nevelés nemzeti alapokra építend. A mi pedig a másik körülményt illeti, e részben viszont a helvét vallástételt követk soraiban máris igen sokan vannak, kik ersen meggyzdvék, hogy a fentemlített irány a protestantizmus s az eredeti tiszta kereszténység szellemével egybe npm hangzik itt is megvan tehát a kiegyenlítésre minden kell biztosság. És így mi az ezerféle szempontból annyira kívánatos egybeolvadás

t

:

—

—

els lépésül csekély véleményünk szerint ezeket gondolnók 1. Nyilatkoztassék ki egyetemesen, hogy hitágazati kényszerítés sem egyik, sem másik részrl nem czéloztatik hanem 2. iskolák felállítása s nevelési ügy intézkedés erkölcsileg s anyagilag, egyesített ervel történendik, a protestantismus közös szellemében, úgy mindazáltal, hogy a közös ervel alapítandó iskolákban hitágazati tanításra mind a két felekezetnek külön tanítója legyen. 3. Az egyesület czélul csak a jövendt tzi ki s azért a már fennálló tanodák alapítványai eredeti rendeltetésöknél sértetlen meghagyatnak ezekre nézve vezérelvül a kölcsönös szeretet szellemében csupán az fogadtatván el, hogy a hittani oktatást kivéve, a tanítók alkalmazásában vallásfelekezeti különbségre tekintet ne legyen s a hol egyik feleke^zetnek iskoláját a másik felekezetbl számosan látogatják, ott ezeknek számára saját hittanító széket alapíthasson. És ennyibl áll, mit mi, a körülményeknek gyakorlati szempontból irányzott komoly megfontolása után, az érdemteljes gróf nagyszer óhajtása létesítésére jelenleg czélirányosnak tartanánk s mit mi, hatósabban nem vélünk kifejezhetni, mintha ugyanazon lelkes szózat némely szavaival betszerinti értelemben, de csupán szókapcsolati áthelyezéssel zárjuk be csekély eladásunkat, t. i. legyen egybeolvadás és ez történjék a pesti f- és egyéb iskoláknak a két evang. felekezet összpontosított ere j éveli felállíeszközlésére

:

;

;

;

tásával.

\

37

siség.*)

mióta elbb homályosan sejteni, utóbb hogy míg az siség dolgán nem segítünk, a javak világában legbuzgóbb ügyekezettel sem leszünk képesek oly normáhs állapotot elidézni, miszerint a magyar birtokos birtokát sajátjának mondhassa és a biztosságnak imez érzetébl felvirágozzék a hon közjava. És a birtoki

Évek multak

el,

beszélni kezdettük,

bizonytalanság és ebbl a nemzeti hitelnek ingadozása és a tömérdek perek, melyek a viszálykodás érzetét nevelve

közöttünk, a közös érdek kapcsaival egybecsatolt nemzeti egészszé egybeolvadnunk nem engednek és az elszámlálhatlan bajok egész serege naponkint ersben éreztetik, miként a büszke palotákból a törpe vityillóig mindenütt, a hol baj van, az siség mint szörnyeteg áll rt, s nem enged a bajhoz orvosló kezekkel közelítenünk. És mi, a helyett, hogy azon ers akarattal, mely lehetetCato szerint lenséget nem ismer, szemébe néznénk a szörnyetegnek, gyáva röpkedéssel lengjük körül és lesben állunk, hogy ha talán száz szemének egyikét behunyná, szép távolból egy kanálnyi meszes homokot vessünk az épület repedékeire, mely a nélkül, hogy segítene, lerí a kormos falakról, mint gyászköntösrl egy-egy fehér folt. De mi nem vádoljuk hanyagságról a nemzetet. Ezernyi érdekbe szövdött belé ez az siség és összebonyolódék viszonyainkkal elannyira, hogy ha nemzetünk fontolgatva töltött évtizedeket, ha tartózkodik a gordiumi metszés csiklandós experimentumától, ha szét szeret nézni módok után, melyek a bajon segít-

—

—

senek ugyan, de a létez érdekek közül is minél kevesebbet sértsenek ez óvatosságon csodálkoznunk épen nem lehet. Mert sok igaz van benne, a mit Lamartine mond, hogy a :

polgári társaságot elvekkel és igazságokkal szintúgy megmint hibával s bnnel alááshatni. Azonban elkövetkezett már a tettek kora, talán már annak érzete, hogy az

ölhetni,

siség dolga nem jól van így, a mint van s hogy kell valamit csinálnunk vele, eléggé megérett a nemzetben, miszerint itt az id átmenni a másik kérdésre hogyan és miként ? Már itt mindenekeltt két ágát kell a kérdésnek egymásels a végrendelkezési szabadság, másik tól elválasztani az si javaknak eUdegeníthetlensége. Ez utóbbira nézve, ha van bennünk akarat, könnyebb a dolgon segítenünk, mert tökéletesen igaz, a mit Deák Ferenczünk már az :

:

*)

Az

1841-iki

»Pe8ti Hirlap« 23-ik számából.

K. F.

38 1834-iki országgylésen a nyárel 25-ikei kerületi ülésben kimondott hogy t. i. »az eldegeníthetlenség és ezen épült örök vallási ertlenítés az siségbl épen nem is következik st egy oly monstrum, melyet erszakkal facsartak ki belle némely törvények oly monst»um, mely egyenesen csaláson alapszik, t. i. hogyha idk körülménye szerint a jószág becse növekedett, azt visszavenni, különben pedig a vevnek nyakában hagyni lehessen«. :

;

;

A

mi már a végrendelkezési szabadság kérdését

illeti

:

ez tulaj donkép a fiscus örökösödésének kérdésével egybeforr. Mi e pietásnak ájtatos érzetével közelítenük e kérdéshez. Mintha Kölcseynek árnyékát éreznk köritünk tisztelet mellett még lebegni t, kihez minket a polgári baráti emlékezetek is csatolnak. Mióta I. Lajos 13ol-ik pedig hoc fonté derivata clades decretumát megalkotá, 483 év folyt le, hogy a nemin pátriám populumque /luxit zet törvényhozó gyléseiben szó nem emelkedék e bajnak orvoslására. Kölcsey volt els, ki e dologban az országgylésen indítványt tn elsben ' 834 tavaszutó 30-kán ; ekkor halogatás volt a felelet másodszor nyárhó 26-kán s ekkor a szatmári követet még csak üng, Szabolcs, Csanád^ Temes, Nógrád, Zala, Somogy, Gyr és Tolna pártolák. Mi úgy érezzük, mintha áldott emlékezet hazánkfia végrendeletül hagyta volna e nemzetnek a végrendeleti szabadság hel3?Teállítását s azért oly pietással, minvel szent

h

;

—

—

:

;

hagyományhoz

illik, közelítünk a kérdéshez. Mindenekjegyeznünk, hogy a magyar birtok eredeti állapotja feudumot nem ismert, mert valamint lakhelyt fegyverrel szerzett más nemzetek, seink is közosztályra bocsáták a közervel nyert földet és felosztották tribusok szerint ily osztály mellett pedig a státus örökösödésérl szó sem lehetett, a mint Erdélyben székely rokonainknál maiglan sincs mert ott a birtokállapot eredeti typusát megtartá s magszakadás esetén szomszéd örökli a végrendelet nélkül elhalt szomszédnak birtokát. Még Szt. István II 5. törvénye szerint is magszakadás esetében a magyar nemes teljes végrendeleti szabadsággal birt. II. András aranybullája a negyedik czikkelyben ezen szabadságot alkotmányunk sarktörvényeinek sorába emelte s csupán Lajosnak 1351-iki törvénye volt az, mely az si javakróli végrendelet szabadságát eltörölvén, a kir. fiscus örökösödését nemcsak ab intestato, mint az aranybulla, hanem végrendelet ellenére is megáll apítá. És kerülve minden mystificatiót, ki kell mondanunk, hogy míg e törvény áll, míg az aranybulla IV-ik czikkelye újra életbe nem lép, addig az siségi bajokon gyökeresen nem segíthetni. Ha már megfontoljuk, mikép a királyi adományos javak a kir. fiscusra

eltt meg

kell

;

;

:

39 azért szállaiiak vissza, hogy érdemjiitalmazásra fordíttassanak mondhatná talán valaki, hogy a kir. fiscusnak siségi örökösödését minden váltság, minden kárpótlás nélkül, országgylésen és így a fejedelem hozzájárultával törvényesen eltörölhetni. Hogy a kir. kegyelem hozzájárultával de mi megvalljuk, a dolez megtörténhetnék, kétségtelen gokat gyakorlatilag tekintve, ily okoskodásokat a jámbor :

;

óhajtások közé sorozzuk, annyival inkább, mivel a kir. örökösödése 500 év óta a kir. jövedelmeknek csakugyan egyik kútforrását teszi, nemcsak a magszakadás és újabb adományozás közti idszak jövedelmeinek tekintetébl, hanem azért is, mivel törvényeink eltt az egyrészben pénzért történ vegyes adományozás sem ismeretlen végre pedig a királyi örökösödésnek más ága is van, nevezetesen szerzeményekben, végrendelet hiányában vérrokonok eltt és htlenségbl. E kérdéseknek pedig együtt kell intézkedés alá kerülniök. És ámbár az utolsóra nézve, mely a fiscus örökösödését büntetési alakban tünteti el, megváltásnak vagy kárpótlásnak helyét teljességgel nem találhatjuk, minthogy ennek eltörlése a büntet igazság azon alapfogalmából következik, mely az austriai büntet törvénykönyv életbehozására 1803 szel 3-ikán kiadott császári parancsban e szavakkal van kifejezve ^Die Folgen der Strajen sollen sich wenig wie möglich auf die Nachkommen erstrecken.«. De már a végrendelet hiánya miatti örökösödést, mely mégis, midn a gyermektelen gazdagnak szegény rokonait a testvéri szere tet-nynjtotta enyhhelybl kiszoríttatni látjuk, annyival inkább felzúdítja keblünk érzelmeit, mint hogy ha történetesen eme gazdag rokon nem e honban a magyar ketts kereszt, hanem az angol leopárd ótalma alatt halt volna meg valahol a hajdani nagy mogol tartományában: a törvényünk szerint üresen kimen szegény rokonok megkapták volna minden kincseit ez örökösödést mondom minthogy törvényen alapszik, épen úgy, mint az adományozott javakbani, váltság és kárpótlás nélkül eltörölni nem remélhetjük. fiscus

;

:

;

—

—

11.*)

Ha

egyszer a k. fiscus örökösödését a nemzet megvál-

totta s azt a javak eredetére vagy természetére való tekintet nélkül csak azon egy esetre hagyta föl, midn valaki végrendelet nélkül hal meg és sem maradéka, sem szüléje, sem mellékrokona nincs, a javak világában helyre áll azon szabadság, mely alkotmányunknak eredeti typusában van, *)

Az

1841-iki

»Pesti Hirlap« 24-ik számából.

K. F.

40 melylyel az egykor épen úgy világervel hódító, mint most világervel irtott eszmének, a feudalismus eszméjének atridesi hatalma sem volt képes egészen kitörölni törvényeinkbl, mint hogy a hagyományosokra és engedményesekre is s

kiterjesztett királyi

adomány ama degatiriis et cessionariis« még ma sem ismeretlen, követ:

törvényeinkben

záradék

ma

is van birtok, mely ha a magvaszakadt végrentn, a koronára soha többé vissza nem szállhat. És itt van a kapocs, mely az újat a régivel képes közvetíteni. Az siség másik ágát, a magánosok közti viszonyokat illetleg, szerencsénk van »Ertekezönkben«*) lelkes hazánk-

kezleg

deletet

barátunknak nem kevesb élesmint jogtudományi philosophiával kidolgozott javaslatát bemutatni, melynek folytában nézetünk vázlata a következ 1. Jövendben minden örökeladások a telekkönyvet kezel helyhatóság eltt történjenek, és az egy csalás esetét (részletekben meghatározandót) kivéve, felbonthatfiának, Szentkirályi Móricz látással,

:

lanok legyenek. 2. A csalás miatti felbontás keresete is három év alatt elévül. 3. Múltra nézve pedig az elévülést (praescriptio) semminem ellenmondások s jogóvások félbe ne szakíthassák, hanem egyedül a perkezdet és törvény szerinti perfolyamat. 4. Ezen elévülési szak (nézetünk szerint 12 ^16 év) minden eddig történt örökvallásokra nézve az új törvény kihirdetése napjától kezddjék zálogokban pedig a kötött zálogos évek lefolytával, úgy hogy a ki ezen idszakoktól számított praescriptionális évek alatt keresetét legyen az elsségi, ertlenítési, egyszer félretételi vagy zálogváltási el nem kezdette annak keresete örökre megsznjék. 5. Hogy pedig a pereknek nem épen kívánatos, de ha javításinkban jogszerleg lenni akarunk, elmellzhetlen özöne a birtokot ne tegye hosszabb idre bizonytalanná, mint a mennyi kell, hogy a perlekedk jogaikat a törvény eltt tisztába hozhassák csekély nézetünk szerint jónak vélnk a) a kifogásokat mind eltörölni, kivévén az idézés ellenit mert ki-ki joggal megkívánhatja, hogy a perbe idézés kezéhez és kell idben jusson. Azonban tartozzék kifogását a legels megjelenéssel együtt és egyetemben megtenni a bíró pedig e fölött 15 nap alatt ítélni. Más egyéb kifogásoknak helye ne legyen, s különösen ne az az ügy út elleninek. Minek a szrszálhasogató casuistica. Miért ne legyen elég imígy szólani »Uram, bíró ím panaszom van, tégy igazságot a törvény szerint ?« b) A tiltakozás (prohibita) és visszaverés (repusío) töröltessenek el.

—

;

—

—

'

:

>

;

:

;

;

—

:

!

c) Három szóváltással egyik, három szóváltással másik részrl minden pörnek vége legyen. A mindig készen lenni tartozó

*)

A

Pesti Hírlap egyik rovata neveztetett így.

K. F.

;

41

felperesnek az úgynevezett hosszúperekben (processus lonlitis) minden szóváltásra félév, az alperesnek egy év engedtessék, egyéb perekben rövidebb idszak. Elleges lépések, pl. tanúvallomások hitelesítése, birói szemle, becs s több effélék iránt pedig a kérelem legels törvénykezési szak folytában adassék be. Mihelyt pedig egy vagy más dolog iránt a kiszabott határid meg nem tartatik azon határidhöz kötött kedvezés az elmulasztó félre nézve magában elenyészszék. Ilynem intézkedések mellett, még egy negyedszázad eltt, legkisebb jogsértés nélkül, az siségi birtokviszonyokat egészen kiegyenlíthetknek ítéljük. Rövid-szárazok valánk e vázlatban, részint mert Szentkirályink értekezése több érdeket nyújt, mint mi adhatnánk, részint mivel vezérczíkkül olvasóinkat Deák Ferenczünk szavaival akarjuk megismertetni, melyeket követi jelentésökben ö és követtársa Zala rendéinek

gae

:

—

•

mondottak,

s

melyek megérdemlenék, hogy nem a hírlapi hanem a közvélemény vezér-

czikkek vezérei (mint a mieink), czikkje legyenek.*)

Bot,

Pécsrl schenwürde

ily

vessz, korl)ács.**)

tartalmú czikket kaptunk

(Mottó

:

»Men-

und Prügel« Mittermayer). Szombat volt és Pécsett hetivásár. A nap örvendve ragyogott le a mennyek vidám kék színébl a nagy vásártérre, hol a sok adóvev

,

1

I

tarka vegyületben sürgött,

;

forgott s örült az

életnek,

a

szép idszaknak. Egyszerre kardok és lánczok csörögnek,

j

szuronyok csíllámlanak, és a píacztól meszsze fekv megyeház bzhödt földalatti börtöneibl, vagy hogy igazat mondjak vermeibl egy sereg, szennyes rongyokba bur-

—

—

•

>

kolt sápadt, elfonnyadt arczu rab, igenis czifra poroszlóktól

körülvéve.

Két

szerencsétlen,

rémít

tölgy derest és jókora

kötet mogyoró pálczát emel vállain, és sejteni hagyja '

f

I 1

i

mi most a piaczon az egész expedítió tódul a sokaság bámulni a vérfagylaló executiót, színpadi jelenetkint nézni ember kínoztatását s emez az ütleg virtuózokat dicsérgeti, míg amaz bámészan nézi, miként dobatik le durva hajdúk által némely félalélt a deresrl, s miként ül

következik.

Meg

áll

;

*) E czikk Deák Ferencz egy beszéde részletének idézetével végzdik, melyet helyszke miatt kihagytam. K. F. *) Az 1841-iki oPesti Hirlap« 26-ik számából. K. F.

:

42

nyüszörögve,

vízbe

—

összegörnyedten.

még

•

hazám

Szegény

!

hogy nincs ország, hol úgy »con amore« botoznák az embereket, mint kebeledben. Mikor ülendi már valahára a szelíd emberiség diadalát a középszázadok durvaságán ? Mikor lesz szép tereiden borura der ? Szaporán siettem el a kínzó helyrl, Csak most

—

is

igaz

Ellrich állítása

:

•

—

•

a székesegyház eltti iskolák közelébe vitt

gyönyör

sétányra,

utam a nemzeti

innen szintúgy mint a közel piaczról fülhasító jajgatás hatá meg füleimet, és lelkem mélyen illetdve

ln

;

s

eszembe jutott Pius Desideriusnak (Über hogy a

és

das Erziehungswesen in Ungarn) azon megjegyzése

:

serdül magyart már iskolában kell botozáshoz szoktatni, különben ha feln, ki nem állhatná. -Azonban nem rég értettem, hogy Baranyának mostani lelkes alispánja nem vágat többé rabot a nagy piaczon.« Eddig leveleznk. És az életh rajz fölébreszté emlékezetünkben a bot, vessz, korbács ezernyi jeleneteit. Megemlékezénk, miként verik a tanítók vesszvel s korbácscsal gyermekek fejibe a tudományt, miként képezik a nevelk becsületérz polgárokká bottal, korbácscsal az ifjút, miként csepegtet cselédje keblébe bottal hséget a ház gazdura, kinek irányában a béres szolga igen sok helyütt még féktelen kényuraságnak alája vetett rabszolgai állásban van megem-

—

;

lékezénk a szolgabirákról és szolgabirácskákról, kik (kivált távolabb fekv megyékben) hatalmuk egész auctoritását

botban képzelik megemlékezénk, miként láttuk a végrehajtó hatalom zárköveit, a falusi bírákat be nem hajthatott adó vagy Isten tudja mi minden miatt, egész kerületenkint deresre kerülni megemlékezénk ifjú korunk vadászéveire,*) midn száz meg százak kíséretében magunk is bebarangolok az serd rengetegeit, az úgynevezett magisztratuális vadászatokon, melyekkel szolgabíró barátaink minket s több barátaikat örvendeztettek, hol azonban már akkor is gyakran némi kis szóváltásba bonyolódánk a botok iránt, miket egy ;

;

*)

Ekkor még nem olvastuk a perzsa Homérnak, Firkutzinak, teljes eme szép sorait

több mint emberi morállal

bántsd a férget, mely a földön csúsz, Hisz is él s élni oUy édes, ah

>>Ne

—

Egyaránt édes

!

néki,

mint neked.

43

vadacska miatt osztogattatni szemléltünk eszünkbe jutottak az ütleg virtuózok, kik a kocsi bakról sebesebb hajtásra ösztönzött »forspontosból« s a macskalovakkal kitérni nem tudó szekerestl kezdve, föl egész a helység birájáig mindent vernek és örökké vernek eszünkbe jutottak a törvényszéki jelenetek, a várfalakon kívül és belül, s a pálcza mint igen is jellemz díszszel, bíró, kisbíró, hajdú kiszalasztott

;

;

káplár kezében, és a vesszzés mészárlatai, és a pesti rendrszolgák, kik agyba-fbe verik az utczán verekedket, mint-

s

———

de ki tudná a protensi hogy verekedni nem szabad és alakot minden változataiban követni e nemzetnél, melynél az ütleg oly szokásos valami, hogy a parasztn sírásra fakad s ura szerelmét kétségbe veszi, míg egyszer jól át nem dönget>

•

^

tetik!

ütlegek egyéb nemeirl lesz még alkalmunk elmélmost csak a testi büntetésrl, mint a büntet törvénykezés kedvencz eszméjérl akarunk szólani. A büntetésnek imez nemét a romlott képzel tehetség és egy boldogtalan tévelyedés idperczében gondolta ki mivel írva vagyon, hogy »der schrecklichste der Schrecken ist der Mensch in seinem Wahn«. Nem tekintet a szent igazság

Az

kedni

;

;

jellemére, nem az emberiségre, nem a szeméremre, semmire. Sokszor mondaték már és mindig helyesen mondaték, hogy bot, vessz, korbács az embert oktalan állat fokára sülyeszti, s így mindenik megbotozott ember-

komor

nem

ben az emberi nem méltósága van sértve pedig ezt tenni szabad, embert barommá alacsonyítani joga senkinek És nézetünk szerint magában e tekintetben elesincs. gend ok fekszik a testi büntetés eltörlésére, habár különben mert jogtalan eszközt sohaczélirányosnak találtatnék is sem szentesíthet a pohtika. De még czéKránytalan is a büntetés, mert 1. nem javít, st inkább a bnöst lealacsonyítván, romlottabbá teszi, mint elbb volt. ö rajta a gyalázatnak legfbb neme történt meg nincs többé mit veszítnie. az ö számkivetve van minden becsületes társaságból akasztófának candidátusa. Szomorú eredmény, nemde. boldog tartomány, Uraim? és mégis azt kell mondanunk hol a testi büntetésnek csak ily eredménye van Mert ha ellenvetnétek, hogy minálunk a piacz közepén megbotozott ;

nem

—

•

;

;

;

:

!

44

bnöst, az egész

világ szemeláttára félmeztelenül megvet-

kzött asszonyt minden kétkedés nélkül befogadja ismét körébe a társaság, melyben elbb élt Rossi szép szavai szerint kellene megmondanunk, hogy e tünemény, ha igaz, a tünemények legboldogtalanabbika mert a hol a megbotozett embernek úgyszólván csak meg kell magát ráznia, :

;

hogy letörölje az ütlegek minden bélyegét ott egy szolgalelk elbaromult nép teng, melynek haladása a civilisatio ösvényén megakasztatott. Szívre kezünket, Uraim Nekünk ugyan még nincs históriánk, mely a népélet rajzát adná de vannak mégis töredékeink s mondjuk meg e töredékek nyomán haladt-e az utolsó három század alatt a nép tömege erkölcsben, civilisatióban egy észrevehet :

—

h

!

:

;

:

? Leborulunk a porba és hamut hintünk a fejünkre mert azt kell mondanunk nem Éz ez mutatja 2. miként a testi büntetés, ha bnöst nem javít, nem is oktat másokat. De hiszen erkölcstelen irányú büntetés soha sem oktat, ilyesek által egy kézzel lerontja a törvényhozó azon kis jót, melyet a másikkal építtet. 3. Mi a tapasztalásra hivatkozva azt is tagadjuk, hogy elrettent példaként hat a tömegre. Ám nézzétek meg csak egyszer is, ha elég ertök van, az »augaricalis executio« jelenetét. Itt a deresen egy elfásult fél barmot láttok, ki hsi erénynek tartja, jaj nélkül kiállani az ötven botot. Mit mond a tömeg, mely környezi ? Bámulja, magasztalja, dicséri a derék legényt ! amott egy másik gyöngébb ideg feljajdul minden ütésnél és görnyed és arczát torzítja ezerfélekép s körülte. Uraim, nevetés hangzik, mulatságvonás ül az arczokon, mint a rómainál, midn a

lépést

!

:

;

—

t

;

—

rabszolgát fenevaddal látta küzdeni

zásnak

mint

egy oly neme,

itt-ott

;

legfölebb a szánako-

érzékeny keblek kín és

méltatlan szenvedés szemléleténél szoktak élvezni. áll

aztán a dicsért példaadás

!

De

Ennyibl

hiszen, oroszt és törököt

emez elrettenteni, példát adni akaró marad egészen mindenütt a számvetésbl, mert a porosz törvényben már betüleg fennálló »Staupenschlag«

kivéve, a büntetésnek

oldala ki

is

(hóhér általi ostorozás) kivételével, a testi büntetés sehol se történik

könyvben

is

nyilvánosan.

Még

az austriai büntettörvény-

világosan benne van, hogy a fogház falai közt

kell történnie

;

a csehországi feltörvényszékhez 1812 tavasz

;

45

hó 24-ikén kibocsátott udvari parancsban az is kitétetik, hogy a nrabok csak asszonyok által vesszz tessenek, s minden férfi kirekesztessék, kivétetvén csupán »em bescheidener Comissdr«, mint írva van. A vezérczikki rovat szk

nem

köre

engedi e büntetés többi szempontjait végig annyi bizonyos, hogy még a fokozhatási szempont (mely talán egyetlen a mi ajánlhatná) sem állhatja ki a szorosabb vizsgálatot, minthogy a büntetés súlyát elannyira a taglalni

;

bün te tettnek s az ütlegvirtuóznak személyessége föltételezi, hogy nem mondom lélektanilag, de még csak testi intenzivitás tekintetében is, minden büntetések közt épen ez az, melyet legkevésbbé képes a biró súlyára, hatására, következményre nézve elre mérlegre venni. Hátha még ártatlanul botoznak meg valakit, ki képes a kiszenvedettnek elégtételt

nyújtani

?

Sajnálnunk kellene a hont, melynek lakói

azt hinnék, hogy az ütlegeknek ára van s a korbács kínját

pénzzel ki lehet egyenlíteni.

neme

jogtalan,

javításra,

—

Ha

durva, kegyetlen,

tehát a büntetésnek e

kiszámíthatlan, ha

úgy

mint oktatásra, úgy rettentésre, mint példaadásra

egyaránt alkalmatlan miért nem töröljük el ? »Mert e nép durva, jön a felelet durva népet bot nélkül nem lehet kormányozni.* És e felelet iszonyatosabb, mint a tény maga. :

—

—

Korunk megérett már, ily állításokat érdem szerint méltánylani nem húzzuk meg tehát a lármaharangot ellene csak :

;

annyit említünk, hogy a mely nemzetnek törvényei durva-

annak nem lehet durvának nem lennie. Törvény a leghatósabb nevel, törvény a nemzet erkölcsi állapotjának egyik legbvebb kútfeje. Nevezetes tünemény a történetek évkönyvében, hogy a törvények

ság, kegyetlenség bélyegét viselik,

szelidülésével az

erkölcsök szehdülése mindenütt karöltve

íme egy évezreden át botozzuk a népet minden untalan elég hosszú id meggyzdhetni, hogy a bot, korbács nem jó jár.

!

nevel,

nem

;

kisértsük

meg

egyszer

az

ellenkezt,

üthet ki a dolog, mint a hogy most van.

Lám

rosszabbul !

az újabb

—

törvényhozások mindenütt eltörlik a testi büntetést. A poseni lengyel egy vonallal sem áll magasabban a mveltségben, mint a mi rusznyákjaink, s mégis bot nélkül kormányoztatik. 1833-iki tavaszel 29-én kelt cabineti parancs szerint senki

sem büntettetik

testileg,

a ki

bnét

megvallá

, ;

46 10 évnél

idsebb némber soha sem

elbb a »Straf-Compagnie« megbotoztathassák

;

;

még a katonának

is

soraiba kell sülyesztetnie, hogy

badeni

a genfi,

büntettörvények a

még csak fogházi fenyíték gyanánt sem ismeBadenben a kormány még csak indítványba sem hozta, országgylés iránta még csak szót sem tn de a szardí-

testi büntetést

rik s

;

az

;

—

ámbár büntettörvénykönyvben is (1839 szhó.26-ról) drákói kézzel van írva, mert 24 czikkben fenyeget

niái

elég

— botról, korbácsról csak említés sincs — a mi legtöbb — a korbács már Jamaikában eltöröl-

halálos büntetéssel

st

;

is

tetett

;

Jamaikában, hol tömérdek ember lakik, a ki néhány És mi, Uraim mi leszünk-e

év eltt még rabszolga volt hátrább, mint Jamaika ?

!

—

!

Aprócska kényurak.*) az, mi a törvény holt betinek életet ad. példa és nem egy példa van a világ történeteiben, hogy a népnél, melyet törvényeibl szabad népnek hinnénk, melynek személyét a kény uraság darázscsipéseitl, vagyonát

Alkalmazás

Van

a nadályhizlalás zsarolásaitól tökéletesen biztosítottnak vélnénk, hol azt gondolnók, kunyhóban mint palotában egyen-

ln

örülhetnek az életnek, egyenln éldelhetik az istenáldás külön nemeit, mert a törvénynek örök -éber szeme egyenl szeretettel védi a kicsinyt a nagyoknak méltatlankodásaitól védi a nagyokat a tömegnek irigy csapongásaitól, még senki maga, sem fél, csak a van példa és nem egy példa van, hogy egy ily népnél mégis a jogot és szabadságot hirdet törvény fénymázas czimtáblája mögött szolgaság lakik, apró kényurak dúlják föl a jogállapotot, és a »szabad« czím gúnynyá változik. Vannak ellenben tartományok, hol a törvénytl visszaborzadunk, mert csak parancsszót mutat mindenütt, csak teherrl beszél s csak kötelességet emleget, jogokról szó sincs de az életben biztosság lakik, mert a tömeggel közvetlen érintésben lev hivatalnokok méltányos és emberies végrehajtással enyhítik a törvény keményragaszségeit, s a hivatalos buzgóságot és felelsséghezi kodást a kezeikre bízott néptagok iránti gondossággal tudják egyesíteni. Ily népekrl azt szoktuk mondani, hogy jó dolguk van, és boldogoknak is mondanók, ha jólétökrl institutiók kezeskednének. De van egy harmadik néposztály is, melynek az alkotmány »szabad nép« büszke czímét adá

bn

—

«

;

h

*)

Az

1841-iki >>Pesti Hirlap« 28-ik számából.

h

K. F.

47 e czím aranya azonban már az institutiók fonákságaiban aranyfüstté változik, s ha mégis mélyebbre tekintünk, az életben nyomorult szolgaság tanyáz. Tegyünk alkalmazást, ha úgy tetszik de ez már az olvasóra tartozik

—

;

—

—

;

ha úgy tetszik a théma itt van Mi még gondolkozBeszélyünk oda vezet, hatunk, egy esetet fogunk elbeszélni. .

,

—

•

hol a

költ

szerint »az áldott tér

—

mezkön

megjeketült haragos

kún faj lakik«. Ezek a kunok (mint tudjuk) »szabad« .85 négy szeg mértföldnyi kövér emberek »si Diis piacét /« mezn mintegy 175.000 »szabad« jászkún lakik ezek közül a Kis-Kúnságnak közel 48 négyszög mértföldén csak mintegy 61,000 ember él: de annál több barom legel 33 pusztáin, habár aztán itt-ott egy szép nyájacska vagy egy szép csorda nem is mindig azé,' a kiének gondolnók. A Kis-Kúnságon van többek között (mint tudjuk) Dorozsma is, messze lent az Alföldön, Szegedhez csupán egy mértföldnyire. Tegnapeltt déltájban egy szegény magyar asszony

—

—

;

—

dorozsmai lakos, szegény birtoktalan jött szállásunkra, polgárilag legjuhász, Zambó Mihály neje, vagy talán özvegye. Az asszony mezítláb volt s mellén egy alább Az asszony nem parányi kisdedet tartott, alig 7 napost. sírt, a könnyütlen fájdalom nehéz szavait rebegé a pusztáúgymond nak szerencsétlen gyermeke. »Békével éltünk kézi munkánk után Dorozsmán, én és emberem,*) ki most betegség miatt szolgálaton kívül volt. Február 20-kán a dorozsmai biró felhivatá. ö mint ártatlan, semmit sem gyanítva fölment bíró uramhoz, de ott azt mondák, hogy katona lesz ö szabadkozott, mert úgy hallottuk, hogy a törvény sorshúzást parancsol és a családfket még ez alól sem sorsot nem húzott, sem a város borából és is kiveszi nem ivott, sem gonosztettet nem követett el. De bezáratták ás meg akarták vasalni. Az én emberemnél egy bicska volt és nem engedte magát meg vasaltatni. Aztán három napig koplaltatták, aztán adtak neki egy itcze páhnkát, s midn megrészegedett, vasra verték, szekérre lökték és elvitték Félegyházára. Gondolhatja biz, édes uram, hagy útjában szitkozódott, ki ne szitkozódott volna ily állapotban ? De Félegyházán az esküdt úr azt monda, hogy ez makacsság, engedetlenség, és tömlöczre vetette, és egy hónapig tömlöczöztette, aztán felöltöztették katonának. Én igen és meghalok nála nélkül éhen, két kis kisdedemszeretem nagyobbik másfél esztends, azt elhag3^tam, várandó mel. állapotban bebarangoltam Félegyházát, Jászberényt, sehol

—

—

—

—

—

;

;

.

—

t

A

sem akartak *)

A

segíteni.

kun asszonyok

nem mondják

:

>>az

Félegyházán lebetegedtem férjeikrl így szólanafc

én uram
—

szerk.

:

i>az

:

de csak

én emberemé

;

48 két napig feküdtem gyerekágyat, harmadnapra karjaimra vettem gyermekeimet, és 22 mértföldet jövök vele, hogy beadjam az instantiát, melyet emberem Félegyházán megíraNekünk eszünkbe jutott tott.* így a szegény asszony. leveleznk tudósítása, a kiskunsági törvénytelen ujonczállíhogy talán gonoszság miatt fogták el tásról, és kérdezk férjét ? (Ámbár jól tudtuk, miként katonának adni ekkor sem volt volna szabad.) »Nem biz az, uram, hanem csak hogy nálunk a szegény ember iránt nem tekintenek sem Istenre, sem igazságra, csak úgy néznek mint a barmokat redemptus e'mber« fia*) meg egy sem lett katonává, csak az ilyen szegény emberekbl akarják kiállítani. Még most is hibázik 4 legény, de azért redemptus egy sem megyén. Mit teheÉn Istenem, én Istenem mi lesz bellünk ?« ténk ? Megmutattuk az utat, merre kell instantiájával mennie, bizodalmat önténk keblébe, hogy a hová igyekszik, ott bizonyosan igazságig pártfogást talál, és egy fehér pénzt akartunk adni a szegény anyának, kinek karjait kétnapos kisdede lánczolva tartá ki egy hét eltt ln csak anyává, s már 22 mértföldet jött gyalog, éhszomjan, hogy a magas kegyelem fénysugaránál ótalmat keressen az aprócska kényurak zsarnoksága ellen. Fel fogja kétségtelenül találni, a mit keresett, de pénzünket vonakodott elvenni. »Nem veszem el, úgymond édes uram Nem koldulok én, csak igazságot keresek igazságot !« És ez történik az 1840-iki országgylés után, történik daczára ezen országgylésnek, melynek humánus gondoskodását aprócska kényurak füstbe oszlatni nem átalják. És történik azon kerületek egyikében, melyek magokat azon kún nemzet »par excellence« szabadoknak nevezik körében, mely nemzetiségünknek a legviharosabb idkben rakományosa (depositariusa) volt hol mindenik lakosnak közös személyes és birtoki szabadság, egyenlség terhekben s a törvény eltt és kivételt nem ismer territoriális biróhatalom, a szabadságnak megannyi áldásbeli nrott« malasztjai. Mórus Tamás utópiájának valósulása gyaníttatnék, hol azonban, kivévén a tisztvisel rendet, az életbl csaknem minden szabadság számzve van, és a bureaucraticus nepotismus a legszomorúbb alakban mutatkozik. E népnek beléletét a városi tanácsoktól egész a kerületi közgylésekig gyakorlatilag oly abroncs gyrzi körül,

—

—

:

—

!

;

—

—

—

!

•

;

h

;

*) 1702-ben a Jász-Kun kerületek 500 ezer frtért lovagrendnek eladatván, 1730-ban a rokkant katonák pesti lakának birtokába jutottak, mig végre 1745-ben a befektetett pénzek letételével magukat

megváltották.

— Redemptusoknak

summából rajok

neveztetnek tehát, kik a váltság-

esett részt birtokuk

aránya szerint

lefizették. Szerk.

49 testületi szellemébl a népélet minden nyilatkozása visszariad. Innen a szomorú anomália, mely az írott törvények, a hivatalos tudósítások és az élet eleven képei közt szemlélhet. panasz útja, igaz, nyitva áll, és segedelemre

melynek

—

A

mindig kész a magas hatóság de egyrészt ismerjük az orosz közmondást »Az ég magasan, a czár messze van« másrészt miként maradhatna meg közöttünk, a ki egyszer panaszkodni mert ? így halmozódnak visszaélések visszaélésekre vizsgálatra vagy nem kerül a sor, vagy szokás szerint semmi sem ki mert hiszen azon gyrben forog a vizsgálat is, melyben a panasz tárgya fogott és a nép szóbeszédben elég keservesen panaszkodik. Es ez a kép az, melyet a szabad kerületek egyik részében mindenki meg:

;

:

—

j

;

;

szerezhet magának, ki ott utazik. Nekünk szerencsénk van, hív és részrehaj la tlan vázlatokkal megismerkedhetni e törvényhatóság belviszonyairól talán a »napfényre Uraim« kis szavacska itt is segíthet egy-két kis bajon. ;

Humanismus,

— — — — —

Az

—

realismus.*)

ágostai vallást

követ

iskolák

is

útban vannak maholnap egész magyar iskolákká lenni, s tettleg bizonyítani, miképen nemzetiségünk ellenségeinek jövendje még e körben sincs. Hozzá tehetnk még a pesti evangélikus gymnasium példáját, hol immár szintúgy több tanulmányok magyarul taníttatnak, a nagyon érdemes tanító urak magyar kézikönyveket részint már sajtó alá adtak, részint készítenek a magyar nyelv gyakorló iskola szépen virágzik, az évi tudósítások felsbb helyre magyarul terjesztetnek, az iskolai bizonyítványok magyarul adatnak, s t. eff. Ha ezen jelenetekkel egybevetjíik a helyét vallásnak intézkedéseit, de leginkább felséges királyunknak a magyar nyelven tanítás iránt legközelebb köztudomásra jutott kegyelmes szándokát nem lehet kételkednünk, hogy iskolai intézeteink az átalakulás pontján állanak. Az átalakulás ;

:

természete hozza pedig magával, hogy a tanítási nyelv változtával az iskolai szellemirány sem maradhat taglalatlanul s némileg talán érintetlenül. —- Ez okért akarunk a nagyfontosságú dologról nem annyira határozott véleményt, mint inkább gondolat ébresztésül egy-két rövidke szócskát

mondani. Ha csakugyan írva volt a végzet könyr^ében, hogy nemzetünknél nemzeti nyelvünk jogait századokon át más bitorolja szerencse talán, hogy a bitorló a holt latin volt holt :

*)

;

Az

1841-iki

»Pesti Hirlap« 29-ik számából.

KOSSUTH LAJOS IRATAI.

XII.

K. F. 4

;

50

karok közül csak eszmélni kellett és szabadulnunk de ha él idegen nyelv igázott volna le jármába századokig, szabadulásra csak remény is alig volna már st édes nyelvünk, melynek ifjantan duzzadt ereiben. Istennek hála, most oly tzelevénen kereng a meleg vér, alkalmasint csak néhány szobatudós asztalfiókjaban tengene nyelvészeti régiség gyanánt, s nem mint a sanscrit vagy ó-görög, hanem csak olyf ormán, mint a devanagari vagy az ó-porosz. Azonban, :

;

—

habár nemzetiségünkre nézve kevésbbé gonosz bitorló volt is a latin nyelv, mint más volt volna csakugyan bitorló volt, és midn jármából menekszünk, hogy a százados járomra méreg és bosszúság nélkül gondolni sem tudunk, ez igen természetes. De kisebb hiba czélig nem menni, mint czélon túl menni (le plus grand défaut de pénétration n'est pas de ne'aller point jusque, aut but, c'est de le passer) mond Larochefoucauld, és ebben néha igaza van. Vigyázzunk, nehogy midn a tanítási nyelv polczáról a latin nyelvet kiküszöböljük (és méltán), vigyázzunk, nehogy hevünkben ezt az iskolai nevelés úgynevezett humanisticus irányá:

—

—

val összetévesszük s amazt kizavarva, ezt is kizavarjuk, a mit mi a szellemi érdekek tekinetében nagyon sajnálatosnak tartanánk. A tanításnak ketts czélja van egyik a szellemi tehetségek általános képzése másik elkészítés e vagy ama különös életpályára. humanisták amazt pártolják, a realisták emezért, buzognak. Miparos századunk iránya ezekhez hajlik (ám legyen, csak a pénzkeresetbe el ne vesszen az ember, el ne süllyedjen az erkölcsös szellemi lény). Az iskola merevélyen az elshöz ragaszkodik, szintén megvallva, mi nem tartozunk azok közé, kik az általános emberi mveltséget, nemünknek eme nemes levelét, egyes szaktudományi kiképzésnek •>>egészen« feláldozni hajlandók. Nem helyesei;

;

:

:

A

nk, minden embert csak földmérnek, vagy mathematikusnak, vagy vegytudósnak, vagy földmívesnek stb. nevelni szeretjük, hogy mvelt ember is neveltessék, annyival inkább, mert kimvelt fej könnyen magáévá tehet egy vagy más szaktudományt az egyes mágazati képzés ellenben egyetlen irányban magas tökélyre vihet ugyan, de általán véve az észt parlagon, a szellemtermék erejét törpén, az eszmék világát ismeretlenül hagyhatja pedig az emberi társaság ;

;

igen nevezetes részénél, a tudósok, papok, tanítók, tisztviselk tömött osztályánál s mindazoknál, kiket születés vagy alkalom a közigazgatás, törvényhozás, szóval a közélet sokoldalú mezején szellemi mködésre hí, a szellemi erk összhangzatosan kifejtett felvirágzására van szükség. Háromfelé ágazik a nemzet összeségének életiránya. Egyiknek rendeltetése a tisztán szellemi munkásság másiké :

—

;

:

I

51

munkák

harmamunka. Nézetünk szerint e három iránynak kell hogy a közffSi nevelés rendszere megfeleljen, s mindenkinek alkalma legyen testi-lelki

diké végre a tisztán

nevelésben

oly

Már pedig

egyesítése technikai irányban

;

testi

részesülni,

mint

rendeltetése

iskolai rendszert képzelni

kivan.

sem tudván a

—

nélkül,

hogy egy bizonyos képz tan az oktatás lényeges alapjául felvétetnék úgy gondoljuk, a három közül mindegyik osztálynak saját irányához mért képz tanra van szüksége, 8 azért (az utolsóról, mint a szorosabban vett népnevelésrl máskor szóiandok) épen oly hibának tartanok minden embert realismusi irányban akarni nevelni, mint a min hibának tartjuk, hogy ekkorig minden embert humanismusi irányban akartunk nevelni. Csak soha ne felejtsük, hogy latin nyelven tanítani a tudományokat és humanisticus ;

különböz dolog, s ez utóbbi tanítási nyelvvé tételével igen jól meg-

alapra építeni a tanítást, két

a magyar nyelvnek

fér azért tehát óvakodjunk, nehogy az elsnek kizárásával kiszórjuk. a másodikat is — a fürdvel a gyermeket is lm, szörny nagy hiba, hogy minálunk a jövendbeli ;

—

mezei gazda, kézmves gyártó és keresked, hacsak a latin iskolákban nem akarják ifjúságuk becses idejét oly tanulmányokra vesztegetni, melyeknek jövend hivatásuk egész mezején hasznát sohasem veszik, közintézetekben úgyszólván semmi nevelést nem kaphatnak, s mindent, a mit tudnak, csak amúgy történetesen, szilárd alap nélküli gyakorolgatásból mintegy lopva szerezgeték a honnan következik aztán, hogy a technikai tudományok a gyakorlatos iparágakkal minálunk életadó viszonyban épen nem, vagy csak gyér kivételként állanak. E roppant fontosságú néposztálynak tehát széles irányú külön nevelésre van szüksége, és itt képz alaptan a magyar nyelven tanított mathematika. Ellenben a tudósirányzatu nevelést s a közhivatal viselésre czéltó státusférfiak nevelését, melyet mi Rehberggel tartva amattól elkülönözni nem tudunk, s nem is javasolhatnánk e nevelést, nézetünk szerint, az úgynevzett humanisticus alapra kell építeni mert itt általános szellemképzésre van szükség és akármennyit gondolkozzunk is, bármennyire meghányjuk- ve tjük is az ellenkez véleményeket, Jakohitól egész Benthamig, nem gondolhatunk tudományt, mely az ily általános szellemképzésnél a »classikai stúdiumok* helyét hasonló sikerrel kipótolhatná. Csakhogy ne vétessenek önczélnak, mint eddig honunkban vétetvék épen mint a mathesis magában nem önczél, hanem csak eszköz azon tudományokra, melyek a miparos hivatásu embernek egyedül szükségesek és ezen classikai tanulmányok vekículuma is magyar nyelv legyen. A mibl ;

;

;

;

;

;

—

•

52 aztán, nézetünk szerint, az a különös körülmény is következendik, miszerint épen midn a latin nyelven tanítást ki-

küszöböljük, oda dolgozunk, hogy kevesebben, de jobban tudjanak latinul míg ekkorig sokan mondattak tudni, de jól alig tudott valaki. Mert valóban Blumauer ismeretes csípssége »H.ier sprechet Jadermann latéin, drumm müssen Jiier ansdssig sein, Lateiner oder Ungarn.« Csak félig igaz. Igaz ugyan, hogy annyi konyhalatin povedálást a földkerekségen sehol sem lehetett hallani, mint még csak kevés év eltt is édes hazánkban de ez a konyha-latinitás, mely tör;

:

—

•

;

vényhozásainkban, gyléstermeinkben s magán férfiköreinkben lidérczekedtt, ez a csontváz, mely a sírból szállott fel az élk közé, s mivel sodronyra fzött csontjait a villanyos folyam néha megizgatá, életet hazudott az itózatos ez a latinitás. Uraim, borzasztó latinitás Mi nem kételkedünk, hogyha valaki M. T. Cicerót e nyelven szólítná elyziumban azt gondolná nincsenek mindnyájan otthon a szólítónál, s alig felelne mást, mint Rábener satiráiban egy német professzornak »Cura ut valeas.« Idvel ez alkalmasint másképen leend. Csak az a kérdés lehet-e a két irányt humán ismust és realismust egyesíteni ? E nehéz kérdésre alig tudunk határozottan felelni. A nénémet tanodák, melyeket mégis a világ legjobbjainak hallunk gyakran kürtöltetni, egyesíteni eddig nem tudták. Cousin e részben még a szász-weimari gymnasiumokról is rosszalva szól. S nem helyeselheti, hogy a classicai tanulmányok a többieket nagyon elnyomják, de Cousin úr az ellenkezt szintúgy rosszalja, s is Willemain gyakran mondák a Státus tanácsban, hogy a »collegyumokban« a studia humanióra tegyék ugyan az oktatás alapját de azért a természettani és mathematikai tudományok föl ne áldoztassanak, és ne a bölcselkedés, mely minden tanulmányok koronája. Mindent jól megfontolva, s emlékezve az oly igen gyakorlati angolokra is, kiknél a »classics ant. mathematics« példabeszéddé vált, úgy gondoljuk, hogy mathesis, természettan és chemiában elkészít oktatást lehet is, kel is a humanisticus iránnyal egyesíteni de ezt iskoláink egyik osztályából kiküszöbölve látni épen úgy nem szeretnk, mint a mennyire örülünk, hogy a latin nyelv megsznik tanítási nyelv lenni, s azt mégsem is tartanok bárha Laurentius Rhodomaunns újra feltámadna is, és Krisztus dicsségére, a hon üdvösségére, az ország díszére s javára kényszerítene is (mint egykoron tn), hogy a latin nyelvet megtartsuk. !

:

:

—

— :

>

:

:

;

;

53

Erdély és

Uiiio,

egység a magyarnak.*)

Erdélyrl érdekes dolgokat adnak olvasmányul mai lapjaink. Ott van többek között Erdély lelkes fiai egyikének, gróf Teleki Domokosnak, ki a hont oly munkás szeretettel szereti, Uestvérlioni

párhuzamai

!

Egy tartalomdús el-

szó az érdekhatalmas kérdéshez hogy a magyar egy nemzet Napfényre vonjuk a malegyen. Félre az önzés salakjaival gány paránjd érdekeket itt és egyebütt, most és mindenkoron, bár a hazafiság fényes öltönyét bitorolják is. Félre :

!

a mától holnapig s a tzhelyünktl szomszédunk tzhelyéig Ily kérdéseknél magasult számítgató rövidke politikával nézpontra van szükség, keselyszemre, mely a napba néz, prometheusi szellemre, melynek kebele egy-egy eleven oraculum. Ily szemre, ily szellemre van szükség mert e kérdés azon kérdések egyike (talán legfbbike), melyekben a !

;

magyar jövendjének szíve ver. Mi e kérdésnek roppant fontosságát ösztönszerleg érezve és okszerleg felfogva, szeretnk a dolgot úgy megvitatni, hogy eloszlatni segítsük a fellegeket, a mik jövendnk napját felfogják. Azonban erre tudomány kell, minvel mi nem bírunk és Erdély jogállapotának ismerete kell, minvel mi nem dicsekedhetünk. Sohasem ragadott meg minket ersebben az önparányiság fájdalma, sohasem éreztük súlyosabban, mennyire elmaradtunk a legközelebb lefolyt években a haladó kornak igénye mögött, mint épen most. Erdélyiek közül a magyarhoni jogállapotot elméleti és gyakorlati összefüggésben oly kevesen ismerik, mi magyarokul viszont az erdélyieket oly kevéssé ismerjük Kölcsey nincs többé köztünk volt volna e kérdésnél s a másik, a ki lehetne, szólalt vakulással küzd. Köszönet gróf Telekinek^ hogy fel. Legyen vezérünk a véleményvitában a kérdés fölött, !

!

;

—

—

szüntelen minden taglalja végig és újra meg újra oldalról, szálljon fel ismereteinek tág mezején a magas szempontra, honnan Erdély s Magyarhonra egyaránt széttekinthetni nézzen a napba mint kesely és szóljon, a mit keblének istene sugall. Honunk publicistáinak pedig meg kell mondanunk, hogy nem eléggé méltányolják azon tapasztalási lehetetlen a javítás, mely igazságot, mily nehéz, mondjuk mily gyönge szózat az, a nemzetben elkészítve nincs melyet nem hangoztat vissza a közvélemény. Mi tudjuk 84^ mondottuk máskoron is, hogy az országgylésnek egyik ;

:

;

*)

Az

1841-iki »Pesti Hirlap« 30-ik számából.

K. F.

54 hivatása ugyan elkészíteni a közvéleményt, de vannak kérdések, melyeket készen kell találnia, mert a napnak szükségeihez tartoznak ha ezeknél is országgylés kénytelen az elkészít szerepet eljátszani a sybillimus kilencz könyvbl hat idközben tzbe röpül s az elfogadott három;

:

nak homlokán ül Sybilla kártékony betje (xa^TTra zaxtov), mely minálunk »kést« jelent. Többi közt honunk publiczistái nem eléggé méltányolják az idszaki sajtó hatáskörét mely csak úgy gyakorolhat üdvös hatást, hahogy a nemzeti összes értelmiség raktára lesz. Addig is tehát, míg e szavak körül »Erdély és Unio« Magyarhonból is ersebbek szólnának, legyen szándokunk tisztaságának megbocsátva, ha egyben, másban talán tévedünk. Van a nemzeteknek is egyediségük, mint embernek van s azért az egységre törekvés iránya keresztül a történetek minden viszontagságain, keresztül minden eseményeken, melyek a természetes néphatárokat összezavarták, elannyira kitnik mindenkoron, hogy a nemzeti egyediség eldarabolása még mindig felkölté a nemzetiségre s nemzeti egységre törekvés igyekezetét. így van ez jelenleg is. Alig van nemzetiség, melyet Napóleon hódításai meg nem sértettek s midn eldlt, nem minden lépés a szerint történt, hogy a politikai egység vagy népindividualitás ösztönszer irányával megegyeznek mondhatnók. Innen a ;

:

;

századok óta ily erben soha nem látott nemzeti törekvés, nemzetiségek kifejtésére, melynek gátolhatlan eredménye lesz egy másik törekvés a kifejlesztett nemzetiséget egyesíteni. Mert politikai egység a nemzeti egységgel tszomszéd. Nézzünk magunk körül. Ez irány az, mely századunk vezér jellemeként a világ évkönyveiben csillagbetükkel immár írva van pedig jegyezzük meg jól, mit az új világ illusztrátora, Humboldt Sándor említ valahol, hogy »ha valamely század egy nagyszer reményt táplálni kezdett, annak útját többé állni nem lehet«. Igenis, világervel hat a nemzeti egység iránya, s a mely nemzet parányi szer indolentiában :

;

:

e világirányhoz nem simul, annak jövendje elnyeletés, meg járom, szolgaság. Mi magyarhoniak, úgy látszik, sejtünk :

ebbl valamit

innen a nagyszer törekvés nemzetiségünket Erdély azonban itt máskép áll ott a magyarság az aristocraticus sánczok között saját körében kifejlett elem, jobban, ezerszer jobban, mint Magyarhonban, de institutióit kifejteni.

még

:

;

:

távolról sem illette meg korunk géniusza az, mi az említett sánczon kívül van, még ott faktornak nem számíttatik, és ez irányban a nemzetiség kitérj edleg lépést sem halad. Ez az aristocraticus magábavonulás, ha egyrészrl minden ingert elölt, a magyar elemet szélesíteni másrészrl ösztön volt a sánczon belli tömegnek hinni, hogy ha ;

;

;

55 kicsinyded körében institutióit védelmezgeti, elforog sánczain kívül a világkerék s ö ben megmarad illetetlenül.

van a magyarhonnali egyesüléstl idegenkedésnek legkúfteje sejtetlenül buzog az ben a kebelben csak

Itt

fbb

:

;

lök fel egy kis porondot ezt egy táblai rends szernek, vallásszabadságnak, f ©hivatalok országgylési választásának s több ilyeseknek nevezik, mikkel közös király alatt könny lesz a két nemzetnek tisztába jönni, ha kútfvel tisztába j. Még egyszer nézzünk komolyan körül Mik vagyunk mi magyarok ? Középre vetve két roppant nemzetiség közé, melynek mindkettejébl tömérdek itt-ott

;

:

elem zavarja sajátságunkat úgy hogy egyiknek, mint másiknak Oczeániáról a habgyürzet szivünkig elhat. Mi hát kikerülhetlen hivatásunk ez állásponton ? Kiállani az els rohanást, midn egykoron e két nagy elem összeütközik, és pedig kereken szólva, frigyesülni azon elemmel, mely mellett a világ színpadán, a magyar elem nagyszer önállásban békén megférhet, melyhez királyunk trónérdeke barátságra hí, melyhez a civilisatió és a jog és szabadság közös eszméi vonzanak frigyesülni pedig a másik ellen, mely máris vakandokként turkálja ültetvényünket, mely mellett ;

;

önállás

lehetetlen,

günket,

melynek

mely

elnyeléssel

elcsapatja

fenyegeti

barbárság

és

nemzetisé-

hagyománya

és szolgaság. Fzzön össze bennünket Erdélylyel a politikai egység kapcsolata, miként nemzeti rokonság egybefz és bátran nézhetünk az idnek elibe, melyben még

járom :

tán egyszer hivatva leszünk védfalat képezni Európának ellenben maradjon továbbra is eldarabolva nemzeti ernk, és de legyen távol minden baljóslat, csak emlékezzék Erdély, mikép mi magyarhoniak milliók vagyunk, és milliókban sok er rejlik, de csak körén kívüli ótalom mentheti meg, hogy a jeges tengertl Adriáig karjait kinyújtó Briaraeusnak súlyát legels ne érezze. Es e szempont az, melybl, nézetünk szerint, e nagy kérdést tekintenünk kell e szempont, mely a két testvérhon legszentebb érdekeit a királyi szék legfbb érdekével egybeforrasztja s ép e szerencsés találkozásnál komolyan int, ragadjuk üstökén az alkalmat, mely a pohtikai conjuncturák változtával ily kedvezn talán soha sem ajánlkozik. Egység a magyarnak! E szavakban fekszik a jövendnek kulcsa. Nincs érdek, a nyilvános közjog, nincs érdek a magánjog körében, melynek e nagyszer szempont eltt háttérbe ne kellene vonulni. Elleges sérelmeink között 26 év óta legeli állanak a territoriális sérelmek. Sejtettk-e fellük szivük érzelmét? Legyen ma mienk Galiczia nemzetiségének egész idegen eleme mernk-e mondani, hogy ersödénk? ellenben legyen Erdély egy testté velünk, s magasztos érzettel nézhetünk a jövend ;

— —

t

;

:

56

Azonban jól tudjuk mi, hogy ily kérdéseket nem a históriai jogok kényszerít szempontjából, hanem a közös viharaiba.

fejedelem hozzájárultával, a két ország viszonos hajlandóazért hát méltó mindent, ságából lehet csak eldönteni a mi erdélyi rokonainknál az egygyéolvadástól idegenkedést okoz, nyiltan, szintén végigtaglalni, a függetlenségi kérdéstl egész az úrbérig hogy kitnjék, miként az egyesüléssel veszteni semmiben, mindenben csak nyerni lehet. ;

;

II.*)

Megemlitk, a mennyire tudtuk, a magas szempontot, melyben nézetünk szerint oly parancsoló szükség rejtezik az egyesülésre, hogy ellenében minden más érdek s minden más érdekbl szivárgó ellenkezés, kicsinyszerség s önzés bélyegét azonban gyakran s egész elszántsággal kell mégis ét viselné velk megküzdenünk, mert oly kútfbl erednek, mely az ember akaratjára leghatározóbb közvetlen hatást gyakorol. A közeiérdek kútfejét értjük. A nap egész földünknek világot adva csügg láthatólag a végetlenben, de tenyerünket tartjuk szemünk elé, és nem látjuk t. így teszik apróbb dolgok nagy tekintetek iránt szemehunyottá az emberfiát. A szempont, melyet emliténk, távolba, lehet, hogy messze távolba mutat, s a távolság az, mely az óriást törpévé teszi. A val;

lás

egy igazságos

érdemünk

szerint

;

Istent

imádtat,

ki

büntet

s

jutalmaz

és e túlvilági büntetésre felüté a kikerül-

hetlen bizonyosság pecsétjét

;

még sem gyakorol

oly hatást,

a minnek ily bizonyosság mellett gondolnók, még azoknál sem, kik a poklot egy valóságos olvasztókemencze örök lángjának, s körülte az ördögöket szarvas, farkas hóhérlegényseregnek hiszik. És miért nem gyakorol az örökkévaló büntetés a hívknél is nagyobbka hatást ? Mert távolban van a távolság törpévé sorvasztá az óriást s innen magyarázható, hogy a ki kis ujját mécslángra tartani képes nem volna, csak ne féljen a csendbiztostól, rabolni megy, s felejti az olvasztókemenczének hitt pokol örök lángját. Figyelmet érdeml lélektani körülménj^ a büntettörvényKis büntetés azonnal hatásosabb, mint távolban hozásnál nagy. Aztán legtöbbnyire úgy vagyunk a hazafisággal, mint az erdvel, kivágatjuk, mert pénzre van szükségünk, akármit csinál kopár hegyeinkkel a maradék. így szeretitek sokan a hazát; a »haza« név alatt a jelent, saját javatok, saját kényelmetek, saját szokásaitok, saját elítéletetek az, a mit szerettek de a hon, a mely lesz, midn ti többé nem lesztek, e hon kívül van szerelmeteken, ennek jövendje ;

;

—

!

;

*)

Az

1841-iki oPesti Hirlap« 31-ik számából.

K. F.

57 végett nem örömest mozdultok a megszokás karosszékébl, már csak azért sem, mert mozdulni kell, annál kevésbbé, ha áldozni kell. És valóban könnyebb, kétségtelenül könnyebb nem hinni a jövt oly feketének, mint a min, hiszen akarat a hitnek egyik forganuma (la volonté est un des principaux organes de la croyance), mint Pascal

—

mondja.

—

—

»Igen, mondjátok erdélyhoniak de ha egyesüpedig lünk, elveszítjük függetlenségünket, önállásunkat a mely nemzet ezt elvesztette, épen úgy, mint egyes ember, lelkének jobb felét veszítette el.« Hogyan, Uraim? Hiszen mi azt hittük, függetlenséget nyertek az Unióval Egy hódítónak karjait tárjuk-e mi felétek, mi magyarok, vagy a szeretet s polgári egyenlség testvéri karjait ? Fejedelmünk egy, alkotmányunk egy eredet, s midn két ily nemzet a fejedelem megegyeztével egyesül, és egyesül a nélkül, hogy a kisebb jogaiból valamit veszítene, hogy a nagyobb ily veszteséget kívánna, midn a közös alkotmány minden jó voltinak és minden jognak közös élvezetére egyesül, hol van itt ok függetlenség-veszteségrl szólani ? Nézzük csak, ha úgy tetszik, miben áll ez a függetlenség ? Els tekintet az ország állása a külföld iránt. E részben, úgy hisszük, hosszadalmas mutogatás nélkül szabad azokra utalnunk. Miket elbbi számunkban mondottunk. Második tekintet az austriai tartományok iránti viszony. Erre nézve jó fejedelmünk jogosságszeretete egyiránt biztosít de ha az els tekintetre állítani mertük, miképen Erdély függetlenséget ép az egyesülés által kap, nem pedig veszít a másodikra nézve is elmondhatjuk, hogy függetlensége bizonyosan nem kisebbedik. Vagy talán a kormány iránti viszonyról van szó, midn önállás emlegettetik ? Erre már igazán sokat lehetne szólanunk. Azonban mellzhetjük a szót s elfogulatlan elmélkedésre hivatkozunk. Végre még a beligazgatás szerkezetét értitek talán, midn önállásról szóltok, más szóval, hogy Erdélynek saját kormányzója van. hiszen alkotmányunk nem centralisatión alapszik önállásu helyhatósági rendszer ez a mi polgárzatunk alakja. A magyar nemzet e részben önmagát sohasem tagadta meg, jogot nem vett el soha nemzettl, mellyel frigyesült és saját ogainak tág használatától sohasem zárta el legkisebb részrészben is frigyeseit, inkább annak adta a világ történeteiben talán egyedülálló példáját, hogy önmagát tagadta ki jogok élvezésébl, koronája birtokának oly részeiben, melyek lakosainak a maga tág határaiban minden jogokban osztályt engedett. E részben hát bizonnyal nyugodtak lehetnek erdélyi rokonaink. Ha nekünk van nádorunk, Horvátországnak meg van bánja, Erdélynek meg lehet kormányzója s ;

!

;

:

Am

—

:

58

a kormányzónak kormányszéke is lehet, a nélkül, hogy ez egygyéolvadásunkat akadályozná. a mint Második tekintet az országgylés. Erdélynek csak egy táblája van. A személyes jelenlét jogát tudjuk dja, (királyi hivatalosságot, a mint nevezik) nem születés mint minálunk, hanem a gubernium terjeszti fel lajstromát mindazoknak, kiket meghívásra alkalmasoknak vél s ezek közül a felség meghívja azokat, a kiket akar, kivévén talán, hogy némely regalista családok mintegy jogosan számíttathatnak a meghívásra e királyi hivatalosak a kormányszék s a királyi tábla tagjai együtt ülnek a törvényhatóságok és szabadhelyek követeivel, és mindenki egyenl szavazattal bír. Nézzük már most honunkat. A frendi tábla, mint mindenütt a világon, úgy minálunk is a stabilitási elemre épített institutio, melyet azonban saját keblében is mérsékel némely regalisták állása. Nevek, melyekkel mint mondani szoktuk egy rohanásra be lehet törni a gyri kaput nevek, melyek századok óta megszokták a nemzet sorsának vezérei közt állani, s kik e hivatást bizonynyal megértik a béke korán, a mint megértették a harcz idején. De ép ezen elem hozza magával, hogy a frendi tábla indítványi joggal minálunk nem él. És így, mivel alkotmányi szerkezeteknél mindig azt kell vizsgálni, min kezességet nyújtanak Magyarhonban a frendek táblája, képes akadályozni, de nem képes ténylegest indítványozni. Ellenben az erdélyi országgylésen minden megfordítva áll ott akármelyik tag, nemcsak paralyzálhatja akármelyik törvényhatóság szavazatát egyesegyedül (nemleges hatás), hanem mindent is indítványozhat (tényleges hatás). E rövidke vázlatból könny az egyenvonal. Nem is változtat nézetünkön az, hogy Erdélynek országgylései még ily szerkezet mellett is mutatnak jeleneteket, melyeknél a hazafinak örömében szíve repes mert a mi jó történt, az nem ezen szerkezet következésében, hanem annak daczára történt és a mi érdem van benne, az a nemzeti lelkületnek érdeme, nem a rendszeré azon lelkület érdeme, melynek hatásköre az egyesülés után is nemcsak megmaradna, st növekednék, st terjedne, st egy (minden hibái mellett is) egészségesebb rendszer által támogattatnék. Mi a képviseleti rendszerrl sokat elméikedénk életünkben, és elmélkedésünk azon eredményre vezetett, hogy emberi mindig tökéletlen marad itt e téren is s a kérdés csak az mi több a fény oldal-e, vagy az árnyéklat ? Mert árnyéklata mindennek van. Mi nem szeretnénk oly országban élni, hol a nemzetnek a törvényhozásban semmi része sincs azonban vannak a törvényhozó gyülekezeteknek is árnyékoldalai és ezek közé tartozik, hogy tanácskozó gyülekezeteknél az indulat sokszor hatal-

—

—

;

—

—

;

:

;

;

m

:

;

;

;

,

59

mas

szerepet játszik, és pedig itt a

mozgalom (mouvement)

amott a maradalom (stabilitás) szellemében, min az elem, melybl alkotvák. Mi mind a kettt szükséges faktornak azért hát nem vagyunk az egy-kamarai rendszer hiszszük barátai. Erdély maga is érezte, hogy itt hiány van és pót:

de, nézetünk szerint, nem jól választott az eszközökben, midn ott keresé a segélyt, hogy egyik országgylés állapodásai csak a másikon koníirmáltatnak.

lékról gondolkozott

;

túlélte magát, még mieltt csak meg is tekintetben tehát ismét csak nyerhetnek az egyesüléssel erdélyi rokonaink.

Innen sok törvény született.

E

Iparegyesület*)

Az eszmék, ha helyesek, megtermik, s ha korszerek, hamar termik meg gyümölcseiket. Alig múlt egy évnegyed, hogy Almássy Balogh Pál hasznos ismereteket

térj esztenegyesületre szólitá fel a nemzetet, s azonnal találkoztak, kik munkába vették, hogy az ige testté legyen és gylés tartatott, és aláírások történtek, és választmány neveztetett az egyesület tényleges létesítésén dolgozandó. Lapjaink

dk

;

számában egy

15-ik

kis

eszmecsere

történt,

korántsem

arra nézve (mint némely magányosok s hírlapok is kétségtelenül nem igen szerencsés tollúnk homálya miatt vélték), váljon mi szükségesebb, a legszegényebb földmivel nép tömegét-e, vagy a miparos osztályt nevelni ? Korántsem ez iránt volt az eszmecsere, hanem inkább arról, irányban hathatna a tervezett egyesület több sikerrel ? választmány minden tekintetnek szigorú meghányása után abban állapodott meg, hogy az egyesület legtöbb sikerre számolhat, ha általános czélul kitzi ugyan hasznos ismereteket terjeszteni a nép minden osztályában, melyeknek ni'^cs módjuk ismeret vágyukat egy vagy másképen kielégíteni hanem egyszersmind különösebb czélul azt veszi fel, hogy hasznos ismeretekben a miparos néposztályt részesítse e czél megközelítésére pedig mindenek eltt az élet szükségeinek megfelel népszer tanulságos munkák kiadását, azlán az ipar és kézmvek kifej lését elmozdító egyéb módokat használja. A társaság czímét njxtregye8ül€t«-Te változtatá. Fogadjuk nyilt karokkal, kebellel, vas akarattal. Csak e három kell hozzá s az egye-

min

A

;

;

h

(merjük jóslani) hatásban gazdag, eredményben dús jövend várakozik. Erre nézve azok után, miket Balogh Pál, Fáy András s mi magunk is mondottunk s

sületre

^)

Az

1841-iki

»Pesti Hirlap« 32-ik^számából.';

K. F.

;

60 Zsoldos Ignácz mond, bvebb fejtegetést nem látunk szükségesnek. De szükségesnek látunk részvétre hivni rang, életmód, politikai hitvallás, érdekkülönbség nélkül mindenkit. Politikai hitvallást s érdekkülönbséget nem ok nélkül említénk mert a legújabb napok e részben különös tüneményeket mutatnak. Ekkorig liberalismusnak igen nagy mondhatni az els stádiumban forgott. Ezen részben stádium az, midn érezzük, hogy a dolog nem jól van úgy, a mint van. Szükséges lépés minden bizonynyal a tovább, juthatásra mert ember természete sokat hasonlít a lajháréhoz nem mozdul helyébl, míglen ott magát ínye ;

—

—

;

;

szerint kéj elmésen erezi

és e kéj elem

;

miatt a megszokás

magát jognak, törvénynek álmodja és az »inertia« erejének egész súlyával hiszi és vallja, hogy a dolog máskép nem is lehet, mint a mikép van. De ha egyszer magát kéj elmetfészkeldni kezd (els stádium, »agitatio« stádiuma) s fészkeldése közben azon meggyzdésre jut, hogy a dolog bizony máskép is lehet (második stádium, lenül, erezi,

És meggyzdésre akarat követhogy a dolog máskép is lehet, mihamar máskép kell lenni (harmadik stádium, »cselekstádiuma). Minket magyarokat kebelfogékonyság s stádiuma).

»diskussio«

ha elmondjuk kezik

látjuk,

;

:

vés« politikai conjuncturák az utolsó 15 év alatt

hamar

érleltek.

még nem mindenre nézve vagyunk a harmadik stádiumon de sokra nézve mégis már ott vaIgaz ugyan, hogy

:

gyunk. Ellenben minden fkérdésekben az els stádiumon már alkalmasint egészen túl vagyunk. Személyes biztosság, a politikai jó bünhesztési törvények által garantirozva szabadságnak azon tiszta fogalma, hogy megosztás által nem veszít a megosztó szabadság a javak világában szabadság a miparnak egyedárusi szabadalmaktól és szabadság a kereskedésnek a kártékony akadályoktól hogy és e szabadság háramságán keresztül a gondolat küzdeni csak ellenséggel kell, de vetélytárs (concurrens) ;

;

;

—

:

És ezen általános nézetek mellett az siség, az adó, az örökváltság, a birtokjog, az országos közmunkák, a népnevelés, a királyi városok állapotja stb. az els stádiumon mind túl vannak. És ezer térváltozás némelyeket különös állásba hozott. Vannak, kik az agitatio korában magokat szabadelm javítóknak vallották, s a száraz discussio korában visszavonulnak a tétlen nyugalom karjai közé, vagy épen gyanusítgatásokhoz folyamodnak és gylölettel tekintenek a kor szellemének idézetjeire, kiket a kor szelleme idézinek képzelnek. Vannak mások, kik öt-hat speczialitást tztek ki czélul maguknak és a ezél szép, nemes, jó, hasznos volt. Azonban e szép, jó, nemes akarat czélok végett szükség volt, hogy a nemzet akarjon ellen csak versenyezni.

:

k

;

61

végett pedig, hogy meggyzdve legyen, és meggyzdés végett meggyujtaték az igazságos elvek fáklya világa. Ámde az elveknek természetökben van, hogy békóba veretest nem trhetnek s magokat az öt-hat specziálitáson túl is keresztül viszik. A nemzeti meggyzdés nagy teremének közepén lángoló fáklyavilágnak nem lehet megparancsolni, hogy csak e vagy ama szögletbe hintse fénya terem minsugarai egész csomóját, mint az üstökös denütt világossá lesz, s ha egyik vagy másik szögleténél spanyolfalat húzunk is, kijönnek hamar, a kik mögé szorultak, mert látni akarnak, látni ! ! mindnyájan. És az értelem világa olyan, mint a nap, azt nem lehet olajlámpa;

egy fordítással most lobogtatni, majd lefojtani, vagy épen el is oltani tetszésünk szerint. Vannak ismét mások, kik barátai voltak a szabadelmségnek, míg kegyede a gondolat fejökre ntt lem színébe jelentkezhetett melynek kegyelem nem kell, s érzelmöket sérti a kor, mely jogot és igazságot követel. És ezek birkaszám után mérik a szabadelmséget, az igazságot. Ellenben vannak mások, kik lomhák voltak a mozdulásban, de miután megmozdultának, szintén törekszenek kivinni, a mit legjobbvannak mások, kik az els stádium korában nak látnak ként

;

;

veszteg állottak, de fegyverzetten tettl talpig, »harrend der Dinge, die da kommen soUen« ; és ismét vannak, ki k az agitatio stádiumában tzzel, fegyverrel riasztgatják a kor szellemét, melyrl azt hitték, hanyat-homlok akar kik attól féltek, hogy javítás forgatni minden dolgokat az id elforgott, annyit tesz, mint forradalom. És ím látják, és itt a discussio, ott a cselekvés elkövetkezett hogy a forradalmi rémalak sehol sem mutatkozik. És e tapasztalás a határozotlanokat úgy, valamint a félénkeket megnyugtatá és a javítva haladni akarók száma szaporodott. És az eszmék ereje és a kor maga kezességet nyújt, hogy irigység, szkkeblség, szere tétlenség, kevélység vagy tiszta szándékú eKogultság és szemponti különbség daczára pjni jog a jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán«. Be midn politikai életünk ily tüneményeket, bár sokszor és sokaknál szenvedélyig hevülteket mutat, nem hisszük mégis, hogy a hol részvétre szólíttatunk oly ügy iránt, mely különféle szempontból bár, de mindnyájunknak érdekében van, poUtikai elveink árnyéklatai miatt megvonjuk a közös jótól segédkezünket. Ily közérdek dolog pedig a tisztelt közönségnek ezennel bemutatott npar;

!

;

k

;

egyesület«. A ki valóban szabadelm gondolkozású, nem tagadandja meg részvétteljes részvényét, különben jobb kinek eszméi csak keze ajka vallomását meghazudtolná ;

62 az anyagi jólét kifejtése körül pontosulnak, annak ipart fejleszteni czélzó egyesületet nem lehet nem pártolnia a ki földmives, annak érdekében áll, hogy a mipar körébli szükségeit minél jobban, minél olcsóbban, minél könnyebben fedezhesse, hogy a fogyasztó néposztály benn a honvégre még legközelebb ban szaporodjék s tehetösbüljön miparos polgártársaink azok, kikre ezen egyesület, ha életersen léphet életbe, leg jótékonyabb közvetlen hatással leend, kiktl tehát leghbb részvétet igényelhet. Miért maradt el a nép mindekkorig ? Azért, mert megszokta volt ;

;

önmagáról saját erejével nem gondoskodni megszokta mindent, a mit kap, mások kegyelmétl várni, és nem jutott el meleg érzetére a gondolatnak hogy a ki magán segíteni igyekszik, azt Isten segíti meg. A nép filléreiben a jótékony intézetek leghatalmasabb kútforrása rejtezik azonfelül pedig minden intézetet, melyet maga hozott létre, kellleg mél;

:

;

tányoland és kitelheten hasznát is veszi örülend neki, mint saját mvének, és ápolandja, -mint sajátját; mindez azoknál, miket mások kegyelmétl vn, legnagyobb részben máskép van, és lélektani okoknál fogva örökké máskép is leend. És hála Istennek a patakká növ cseppek rendszerét ajánló szavak nem is maradnak egészen visszhangtalanul. Akadt már a távol Torontálban helység, mely a pesti ref. fiskolára a 7^ kros adakozást megkezdé, és Pest megyében a népnevelési 2 krnak nagy részben tkésített beszedése ;

!

igen jól indul. Adjon a kézmvesek, gyárosok, kereskedk egy harmadrésze egy-egy forintot, s azzal, a mi egyébként

összegyl, az iparegyesület nagyszer hatással kezdheti meg egy pár hónap alatt munkálkodását. De különösen a czéheket akarjuk saját javokra figyelmeztetni. Nem szán-

dokunk

ezúttal

még

az institutiónak jó

s

rossz oldalát végig

de annyit bátran kimondhatunk, hogy a »discussio« korában élvén, ily testületek, melyek a népélet érdekteljes viszonyaiba ennyire bevágnak, a taglaló figyelmet ki nem kerülhetik. E honban igen sokan vannak, a kik nagyon jól tudják, hogy a körülmények, melyek a czéheket életbe hozták, immár nincsenek. Tudják, hogy a czéhek azon korban születtek, melyekben mindenek harczban állottak mindenek ellen, melyben segél3T:e, ótalomra ki-ki csak á hozzá hasonlóknál számolhatott. Ekkor a közös érdek egy testületbe kapcsolt többeket ebbl csakhamar szokás, a szokásból pedig kizáró jog támadott és e jognak ert kölcsönzött a városi védrendszer állapotja, melyben s miatta a város behgazgatásában a czéhek fontos szerepet játszottak. De megváltoztak a körülmények, a testületek védszerepét a status magára vette, és korunkban olyasmire, minek neve »statu8 in statu« már hely alig van, úgy, hogy csaknem közöntaglalni,

;

63 séges

vélemény a

czéhekrl

nem jönnének«. Vannak továbbá igen

nem

»Aa

:

léteznének,

léteibe

bizonynyal

czéhek a

mipar

sokan,

kifej lésére

mint elmozdító institutiók

nézve ;

s

kik úgy hiszik, hogy a is

ma már

inkább gátló,

hogy tanítás tekintetében

sem a legjobb tanodák. Hogy az inas többnyire házi szolga szerepet viszen, s a mesterségbl nem tanul 5 év alatt annyit, mennyit egy jó ipariskolában félév alatt tanulhatna. Hogy a legényt mestere csak eszköznek tekinti, ki által minél olcsóbb bérért, minél több nyereséget vadász ki tehát legfölebb mechanikai gyakorlatra tehet szert egyes munkarészekben de az egésznek még csak teljes áttekintését sem nyerheti meg, még kevesebbé az ismeret tökélyt. A vándorlásról is sokan hiszik, hogy ma már nem oly szükséges, mint akkor volt, midn bizonyos ismeretre csak bizonyos helyütt lehetett szert tenni, s hogy mindenesetre kár mindenkit oly cselekvésre kényszeríteni, mely legtöbbeknek igen kártékony lehet, hasznos pedig csak azoknak, kikrl ;

;

feltehetni, hogy önként is megtennék. Végre a mestermkészítmény kötelessége, a mesterré létei költséges volta s a czéhek azon szelleme, csaknem közönségesen kázhoztatik, mely a czéhbehek érdekét az iparíizk szaporodásával ellenkezésbe hozván magoknak a czéhbelieknek tökéletesítésére, a mipar kifejlésére s a becsületes kenyérkereset szabadságára kártékonyán hat, s a kézmveket fogyasztó nagy néptömeget kényszerített függésbe helyezi. Mindezek bár jelenleg csak száraz vázlatban említ vék, annyit mindenesetre bizonyítanak, miképen ha még szeretnek magoknak a czéhek jövendt ígérni, símulniok kell a kor kivánatihoz meg kell mutatniok, hogy van kebelökben haladási elem. hogy nem gátjai, st inkább elmozdítói a mipar kifej;

;

lésének.

Yalami a

népnevelésliez.*)

A gyapjúvásár

közéig, s a ki juhot tart, de kivált kinek is egy pár száz juhocskánkkal) a telelés nagy gondot adott, némi nyugtalansággal néz a gyapjú árnak elibe mert hiszen még azok szerint is, kik, mint Elsner, legtöbbnyire kedvez conjuncturákat szeretnek a gyapjúttermesztknek jóslani, a legjobb, a mi történhetik, az hogy a tavalinál alább nem száll. És ez a nyugtalanság s ez a bizom'^talanság évrl-évre tart, és é^Tl-évre súlyosodik, s bár optimistáinkat néha egy pár forintnjá árszökkenés új reményekre élessze önmystificatió nélkül

(mint nekünk

magunknak ;

:

:

*)

Az

1841-iki

»Pesti Hirlap« 34-ik számából.

K. F.

:

64

nem

lehet tagadnunk, hogy a gyapjútenyésztésre a mostaninál tartósan jutalmazóbb jövend minden valószinségen kívül van ellenben a csökkenés csaknem bizonyos, két oknál fogva: 1. mivel a termesztésben oly vetélytársak léptek a világ színpadára, kik óriási lépésekkel túlszárnyalni fenyegetznek, s kikkel mi a világpiaczon a versenyt ki nem állhatjuk 2. mert a fogyasztás nem szaporodik, st népesKevesbülni ség szaporodási viszonylag talán kisebbedik. véljük a fogyasztást, mert a gyapotszövetek igen sok birtokot elfoglalnak, hol ezeltt csak a gyapjú uralkodott, s habár az alsóbb néposztály, vagyonossága növekedtével és szokásai változtával, még Európa némely vidékein, nevezetesen mi;

;

—

közönséges

gyapjúfogyasztást növelhetné de századig bizvást koldussá lehetne minden gazda, ki gazdasági számvetését ezen reményre alapítaná Chinának 250 millió embere ha tücsköstl, bogarastól meghódol is a kevély Albionnak, alig lesz egyhamar hajlandó, klimatikus és népszokásos körülményeihez alkalmatosabb selyem ümegét posztó kabáttal felváltani. Ellenben midn e szerint a fogyasztás nem épen rózsaszín reménynyel biztat másrészrl a termesztésben hatalmas versenytársak keletkeznek. Elég itt csak szárazon említeni, az óriási orosz birodalmat és különösen Uj -Hollandot és Van-Diemenslandot, honnan 1810-ben még csak 41.407 font gyapjút vittek be Angliába, 1830-ban már 1,967.309 fontot, 1840-ben pedig (ha nem csalatkozunk) Anglia gyárainak 32 40 milhó fontnyi behozott gyapjúra szükségét ^/e részben Ausztrália pótolta, melynek végetlen legeli a népességnek- számba vételét még alig érdeml csekélysége mellett a juhtartásnak csaknem határtalan kiterjedést engednek a már magában is olcsóbb tengeri szállítást pedig sem út vámok, sem harminczadok nem nehezítik. Ily conjunc túrák között e tárgyakbani tudatlanságunk mellett is, czáfolattól nem tartva merjük elmondani, hogy eljött az id gondoskodni mivel fogja nemzetünk a gyapjúban valószínleg elkövetkezend jövedelemhiányt pótolni ? mert pótolnia kell, ha elszegényedni nem akar. És e kérdésre elmondjuk egyszeren, a mit eltnálunk,

mi azt

a

hisszük,

;

még vagy egy ;

:

—

men

;

:

—

tünk egy tisztán practicus életet él barátunk elmondott »Gyapju manufactura, czukor belföldi növényekbl és különösen selyem, e három czikk bven fedezhetné a gyapjú miatti hiányt nemzetünk jövedelmében. Készítsünk csak annyit e háromból, mennyire magunknak szükségünk van, s kárunk gazdagon ki lesz pótolva, s vetélytársaktól nincs mit tartanunk, mert nem annyiban, hogy sokat vegyünk be, mint inkább abban, hogy keveset adjunk ki, fekszik a valódi nyereség egyeseknél, mint nemzeteknél.*

—

;

65

így szólt barátunk. Mi ezt nem volnánk hajlandók alámi azt gondoljuk, hibázna a nép, mely mindent, a mire az szüksége van, maga akarna termeszteni és készíteni annyit tenne, mint megszüntetni az internationális kereskedést. Mi a statusgazdaságban azok tanához szegdtünk, kik legjobbnak véUk, ha minden nemzet azt teszi, a mit saját ennek s körülményeihez képest leghasznosabban tehet fölöslegét kicseréli olyanokért, miket mások könnyebben s olcsóbban képesek eláUitani. Azonban épen e tannál fogva vagyunk hajlandók aláírni, a mit derék barátunk »m specifico« javasol. Mert azt hisszük, hazánknak kevésbbé termékeny, de nagyon népes fels vidékei igen alkalmasak arra, hogy annyi gyapjút, mennyire magunknak szükségünk van, feldolgozzanak a czukor pedig és különösen a selyem oly termékek, mikre csaknem üstökünknél fogva ragadnak a Irtózatos pénzt admxk ki évenként czukörülmények. korért, melyet mégis, miként Anghában a sört, minden gazdasszony olcsóbban elállíthatna családja számára pedig lám még a pesti czukorgyár is (ha nem csalatkozunk) a mi pedig a selyamerikai czukornádlisztet dolgozik fel, met illeti miihók vannak hazánkban, kik egy rf posztót de talán egy sincs, a kin egész éltükön át nem vesznek valami kis selyem ne volna a legszegényebb leány hajában is van egy selyemszalag, s tán még a nyomorult koldus Tongyai közt is van selyemférczelés, avagy kalapján egy selyemszegély. Mindezt játszva teremthetnk el benn a honban, a nélkül, hogy földeink egyéb termékét kevesbítenk, vagy a munkásert mástól elvonnók. ezekrl szólva nem »Azonban folytatá barátunk egyes birtokosok vagy egyesületek forognak szemeim eltt, hanem a nép, mert nemzeti kárról, haszonról van szó. Egyes vállalatok szállnak és kelnek a nélkül, hogy a nemzet életerejét tartósan föltételeznék. Tartósság ég életer csak a népben van. A minek termesztését a nép magáévá nem tette, az egy egész nemzetre áldáshozó nagyszerségben virágozni soha sem fog. Ellenben a mely idegen terméket a nép feKogott, a nép honosított meg, az állandó kiirthatlan súlyt képez a nemzeti jólét mérlegében. Ilyen nálunk a kukoricza, burgonya, dohány, szll s némely olajnövény ilyen Lombardiában, ilyen lehet minálunk a selyem is. Olaszhonban is idegen termék volt egykor a selyem. Tudjuk, hogy 550-edik év eltt még Európában selymet nem tenyésztettek Gibbonból ki-ki megtanulhatja, miként Justinián volt, ki két perzsa barát által hozatta Chinából az els selyembogártojásokat, és megmaradt a selyem Európában kiirthatlan ul mert termesztését a nép fogta föl, és a nép írni,

;

;

;

—

;

!

—

:

;

;

—

—

;

;

KOSSUTH LAJOS

ffiATAI.

XII.

5

«

66 általa vagyonossá lön, míg az aranybányákban bérért dolgozó nép, lelkileg, testileg nyomorult marad. Az tehát a kérdés miképen kellene különösen a selyemtenyésztést úgyszólván a népnek kezére játszani ? És mi e népiskolák kérdésre alig tudnánk mást felelni, mint ezt által, Uraim A népnevelés alkalmasint a legkorszerbb kérdések egyike közöttünk. Sok fontos szózat emelkedék már e tárgyban de sok el is enyészett, siker nélkül, miként a kiáltás a kietlenben. Ne hagyjuk. Uraim, legközelebb Zsoldos Ignáeznak utóbbi számainkban közlött fontos szózatát fogadjuk el elenyészni sikertelenül. Egyesületet javasol a kétkrajczáros adakozás rendszerét s e két krajczárral álljon össze mindenik megye. Pest példája szerint, egy nagy egyesületté. Azonban nekünk van még ezenkívül saját nézetünk a dologról, melynek gyakorlati alkalmazására nézve, megvalljuk szintén, leginkább az hozott tisztába, mit az Ismertet derék szerkeszt tulajdonosa egy pár év eltt egy morvaországi helység (ha nem csalatkozunk mi azonban, fájdalom, szintúgy Turcs) iskolájáról közlött pusztában hangzott el, mint más igen sok. Mi azt gondoljuk, a népiskolának valósággal népiskolának kell lenni, különben czéljának meg nem felel. Tehát irányul kell magának kitznie a nép életmódját, hivatását, rendeltetését. Ez pedig minálunk legnagyobb részben a földmívelés. De a földmívelési irányú nevelésnek a népnél gyakorlatinak kell lenni, különben mer haszontalanság. Gyakorlatra pedig egy kis föld, egy kis gazdaság kell. Ez egyik nézetünk. Másik az iskolamesterek sorsát javítani kell mert élelmi gondoktól kínzott állapotban jó tanítót várni képtelenség. Ügy de erre pénz kell minálunk pedig a pénz igen drága, ellenben földet adni igen sok helyütt nem is áldozat. íme tehát mind a két nézetnél egy eredményre jöttünk földre van szükség, hogy a népiskolában azt lehessen tanítani, mire a népnek szüksége van és földre van szükség, hogy a néptanító élhessen. Két czélt érhetnénk egy eszköz által. Nincsenek még (de lesznek) bizonyos adataink arról országrészünk hányadrészében :

:

!

;

;

;

:

;

;

!

:

;

:

azonvégre a tagosztály s elkülönözés ban nem csalatkozunk talán hitünkben, hogy az országnak két harmadrésze még alkalmasint hátra van. Már pedig, nézetünk szerint, ahg van helység, hol tagosztály alkalmával károm-négy holdat kiszakítani nem lehetne igen sok van pedig, a hol 10--12 holdat kiszakítani lehet a nélkül, hogy a földesuraság, avagy község csak meg is érezné. De tegyük fel 10 közül 5 helyütt nem történhetnék, a másik 5 helyen bizonyosan megtörténhetik hiszen számtalan helység van hajtatott ekkorig

;

;

;

honunkban, melynek libapástjából

is

kitelnék,

vagy egy

!

67

békák s pióczák birodalmából elszakíttathatnék annyi az iskola számára, a mennyi kell, hogy mind

kis fáradtsággal a

a két czél fedezve legyen.

Ezen néhány holdon az értelmes oktató, vidéki helyzet szerint, a földmívelésnek minden alkalmazható nemeire gyakorlatilag oktathatná növendékeit, s gyakorlati oktatás közben játszva önthetné elméjökbe az elméleti rokonismereteket, így honosulna meg a népnél az okszer gazdálkodás, így a kertészség, különösen a gyümölcstermesztés, melynek hiánya a pesti piaezon oly igen érezhet így a méhészet, és a föld, melyben a nép gyerígy a selyemtenyésztés is, mekei oktatást nyertek, nemzedékrl nemzedékre gyümölcsözendt, az oktatónak élelmet adott, és lesimítja e tisztes osztály homlokáról az ínség és nyomor ránczait. Igen, mondjátok 'de ki oktatandja az oktatókat ? És e kérdésnél .

;

—

—

—

egy gondolat ötlik eszünkbe. Néhány nap eltt kimentünk megnézni a pesti városerdcskébeni epreskertet, József prometheusi eszméinek rommaradványait. Ott áll elhagyatottan, az »aréna« háta mögött de a gyökeret vert fák közül vagy 1000 még él is levelezik is. És körültekinténk és szomszédjában senki által nem használt kopár homokhget tengerét láttuk, s nekünk úgy tetszett, hogy a nemes város kétségtelenül segédkezet nyújtana, ha valaki a nemzeti jólét aratásához e téren egy pár magot elvetne. És eszünkbe jutott, hogy magyar gazdasági egyesületünk van, s hogy az talán épen itt alakíthatna egy mintaiskolát, hol a tanítók megtanulhatnák, mit egykor a nép gyermekeinek tanulni kellene. A selyemtenyésztést bizonynyal addig is, míg a szomszéd homoktér eperfa-erdvé válnék, gyakorlatilag nyomban el lehetne József kertjével kezdeni, -de gyakorlatilag, Uraim, mi magunk is el mérnk vállalni a gondoskodást, hogy Bergamo tájáról egy alkalmas család kész legyen els meg;

—

hívásra az »aréna« mellett selyemtenyésztés népiskolai arénát Legyen ennyi elég gondolatébresztésül ki tudja, nem érlelik-e meg kik ersebbek Végezetül még azt írnok, eszünkbe jut, miként a cseléd jó Banyán egy fát ültet valahányszor gyermeke születik ha perzsel alföldünk árnyéktalan lakói e népszokást követnék, mi máskép néznének ki trágyagarádos falvaink, ha garád mentében eperfák zöldelnének Pedig legyen ismételve végezetül vigyázzunk, nehogy a gyapjúra nézve valószínleg elkövetkezend catastropha ép oly készületlen találja nemzetünket, mint a hegyalját találta a borkereskedés csökkenése. Azon szép vidéken, készületlensége miatt, kézzelfoghatólag mutatkozik az Isten átka, nyitni.

;

!

;

:

5*

;

68

Angol-magyar

kereskedés.*)

Tavaly szülföldemen voltam, a szép Hegyalján, Nyolcz év nem láttam immár, de örök frisseségben hordozám keblemben a báj képeket, melyek a mint egykor összeolvadtak a gyermek álmaival, ép úgy kisérték munka- és szenóta

vedés viharon keresztül a férfiút. Hallottatok valamit ama velenczeirl, ki örökre számzetvén, titkos szövetségbe lépett a köztársaság ellenségivel s maga feladta magát, csakhogy Rialtót még egyszer láthassa, mert ily bnért csak Velenczében lehetett Ítéltetnie. Én meg tudom fogni

Csaknem leborultam megcsókolni a földet, nehéz nyolcz év után elször ismét Zemplénbe léptem. De ha örültem a viszontlátásnak, le nem írhatom, mi fájdalmas érzéssel hatott rám minden lépésnél látni, mint pusztul, mint szegényedik a gerezddús Hegyalja, mi súlyosan fekszik vidékén az Isten keze. A borkereskedés naponként csökken. Lengyelország volt fpiacza, azt azonban e

velenczeit.

midn

:

nagyobb mértékben veszíti, elannyira, hogy például Varsó, mely még csak 1829-ben is évenkint 10.000 hordó gönczi hegyaljai bort fogyasztott el, az 1830-iki forradalom óta alig fogyaszt el 2500-at évenkint. És minekünk magyaroknak örök önszerencsétlenségünk volt, hogyha elvesztettünk egy piaczot, sohasem kerestünk mást helyébe, hanem a régi jó idk panaszos emlegetése közt ültünk, mint a szénára fektetett eb, vermeink zárkövén, vagy pinczéink ajtajánál

hagytuk megdohosodni gabonánkat, megeczetesedni borunvártuk, mint Izrael a mannát, ki borunkat, búzánkat féláron elvigye s csak fogyott, csak fogyott, míg végtére sem pénz, sem posztó vagy pedig eladtuk elre aratásunkat, szüretünket, mert különben föld, szl parlagon marad. Néhány ember meggazdagodott, de egész vidék elszegékat

;

;

;

nyedett.

ügy látszik nekünk, hogy a természet által különösen földmívelésre utasított nemzeteknél, kivált ha geographiai helyzet s históriai események által sok idn át mintegy csigaszer magábavonulásra voltak kárhoztatva, a kereskedés szelleme nehezen ébred e nélkül pedig saját zsírjába fulladó szegény marad örökké a legtermékenyebb ország is. E szellemhiányból ered az, hogy mi nem keresünk piaczot termesztményeinknek mibl aztán önként következik, hogy ingert sem érzünk többet és jobbat termeszteni. Most, miután Smith és Fergussen, Mill és Hume ;

;

*)

Az

1841-iki »Pesti Hirlap« 37-ik számából.

K. F.

69

Mac Culloch és száz »és« után a kereskedésnek egyedi és egyetemi jólétre, iparra, tudományra, mvészetre, civiés

mindenre, mi embernek kedves. Isten eltt jó, hatalmas befolyásáról immár senki sem kételkedik most, miután alig vagyunk képesek megfogni, miként vehetett ert egész nemzeteken a balgatag gondolát, hogy a mit egy nemzet a kereskedésben nyer, azt a másik elveszti most, miután mindnyájan tudjuk, hogy a szabad kereskedés nem emel egy nemzetet a másik föhbe, hanem mindkettnek jólétét s éldeleteit nagyobb mértékben megszaporítja, mint egyelre gondoltuk volna, most, a fogalmaknak ily tisztulása után, alig tudja az ember, szégyenelje-e inkább, vagy csodálkozzék, hogy valaha oly törvényt lehetett hozni, mirt például az 1504 28. ez, mely szabad zsákmányra bocsátás büntetése alatt eltilt minden belföldit, eladás végett marhát kihajtani de korántsem élelmi vagy tábori szükség tekintetébl, korántsem oly czélból, hogy a marhák ki ne hajtassanak, hanem csak a végett, hogy belföldiek által ki mert az 1-s §. egyenesen rendeh, hogy ne hajtassanak »ha külföldiek marhát akarnak venni, jöjjenek érte, miszerint s nem az ország lakosai fizessék a harminczadot«. Mintha bizony a vámot egy részben nem az eladó, ki vagyonáért annyival kevesebbet kap, másrészt nem a vev, ki annyival drágábban vészen, fizetnék. De bármennyire nevetségesnek találjuk is az ilyen törvényt, annyi igaz, hogy a gyakorlati életben maiglan is ervel bír mert mi ugyan termesztményeinknek piaczot nem keresünk. Ez pedig nemlisatiora,

;

;

:

*

;

;

k

;

csak a hegyaljai borról áll, hanem áll minden egyébrl is. És mi ezúttal kereskedésünk egyéb akadályinak fejtegetését egy másik czikkre halaszt ván, jelenleg csak azon meggyzdésünket fejezzük ki, hogy minél inkább taglalgatjuk népgazdasági állapotunkat, annál ersebben hiszszük országunk egész termeszt körére általánosan kiterjeszthetni a meggyzdést, melyet bennünk a Hegyaljának szemlélete gerjesztett, t. i., hogy legnagyobb szükségeink közé tartozik oly valamely közvetít mód, mely termesztményeinket egyenest a világpiaczra vigye s a termesztket a vevkkel közvetlen érintkezésbe hozza. Most három-négy kézen jutnak csak a fogyasztó kezébe termesztményeink s ezen körülményt elég említenünk, hogy kitessék, mi kevés jut termesztink kezébe abból, mit termékeinkért a vev fizet. Tudva van a nemzet eltt, miként e szempont az, melybl Almási-Balogh Pál egy angol-magyar intézet létesítésére irányzott törekvésében kiindult. Munkálkodásinak végeredményét lapjaink elbbi számában szerencsénk volt a közönségnek elterjeszteni jelenleg magának Giffard úrnak felszólítását bocsátjuk közre, miszerint értesíti a nemzetet, ;

;

;

70

hogy a magyarországi terraékeknek a londoni piaczon eladását száztól 5 díj mellett magára vállalván, nagyszer bizományintézetét megnyitotta. Tudjuk ugyan, hogy Kirk Henrik úrnak hasonló czélú vállalata némely részben nem épen alkalmas talán a termesztök tömegében egy hasonló irányú másik iránt nevelni a bizodalmat, de mi szintén megvalljuk, hogyha egyszer ily férfiaknak, mint Giíford úr és gazdagságánál, összeköttetéseik fontosságánál s a keresked világbani tapasztalásaiknál fogva sikerülend a magyar termékeket, melyek, mint magyar termékek^ ekkorig az angol kikötkben egészen ismeretlenek voltak, Britanniában megismertetni a két kormány közti viszonyok kedvez conjuncturáinak hozzáj árulta val oly terjedt kereskedésnek kell a két nemzet között kifejldnie, s a termékekben már is oly gazdag Magyarország, mihelyt egyszer megnyitva látván a világ piaczát, a biztos haszon érzetével ingert is érezend földjének s iparának rejtett kincseit kifejleszteni, termesztményekben annyira bevelkedhetik, miszerint nem egy, nem kett, hanem 20 30 ily nagyszer bizomány-intézetnek is egymássali becsületes versenj're anyagot képes nyújtani s azért mi, távol a hiedelemtl, hogy az elzményeket nem biztatóknak tartanok, inkább szívbl örvendünk, hogy máris két ház áll fenn, melynek egymássali becsületes versenye e vállalattól az általunk minden tekintetben oly méltán társai, pénzforrásaik

:

—

b

gylölt egyedárúság színét már kezdetben eltávoztatja, örülünk pedig annyival inkább, mivel mind a két vállalatnak keletkezését alkalmunk lévén figyelmes szemmel kisérni Kirk Henrik úrra nézve csupán azt sajnáltuk, hogy Balogh Pál úrrali meghasonlás után ez ismeretlen földön szerencsétlensége volt ép azon emberek körmei közé kerülni, kiknek ekkorig a termékeladás csaknem egészen kezeik ;

közt volt és így nem lépvén közvetlen érintkezésbe a termesztkkel, ismét a régi kezek közt sikamlott el minden haszon, melyet útjai- s módjainak szerencsésb választása mellett a termelknek juttathat s ezzel vállalata iránt bizodalmat gerjeszthet vala. Mi tehát Giíford úrra nézve, ámbár egyrészrl ezen elzmények miatt nem örvendhetett oly szíves fogadtatásnak, mint a minre e nemzet ismeretes lelkületénél fogva jogszeren számolhata, épen ez elzményeneki jutott a ket inkább kedvezknek tartanok, mert szerencse más kárán okulhatni midn Kirk úr elég szerencsétlen volt csak saját kárán okulni. Azonban reméljük, is eljutott immár helyzetének ismeretére s így nincs egyéb hátra, mint szerencsét kívánni minmagunknak, hogy Giíford úr fellépésével az angol nemzetbeli internationahs közvetlen kereskedés els kapcsai immár megforrasztvák ; a többit, csak ne hibázzék egyik részrl a férfias kitrés, ;

71

másikról az önérdeket józanul fölfogni tudás, az események hatalma elbb-utóbb kiküzdi minden bizonnyal. Vannak ugyan külkereskedelmünknek más egyéb akadályai is, melyeknek elhárítása egyrészrl nem egészen tlünk függ, de van sok, mi egyenesen csak mitlünk függ. Mindkettrl megmondjuk közelalkalommal nézetünket most két ;

figyelmeztetéssel zárjuk bódító fejfájás közt írott sorain1. hogy Gifford úr vállalatában nincs semmi egyedkat árúság eleme ki vele összeköttetésbe lép, teljességgel nem kénytelen magát kötelezni, hogy neki tartozzék átadni nemzet becsülete s az jövendben is termesztményeit. 2. :

;

A

önérdek józan értelme nevében szabad remélnünk, hogy elmultak az idk, midn a kenderköteg közepén tégladarabok, a gyapjúzsák belében dögbr-hulladék ke vertetett. Ily gazemberek ellen, kik ostoba csalárdságuk által hazánk hitelét s hitelével jövendjét koczkáztathatnák, ma már a minden meg vagyunk gyzdve nemzeti indignáczió kitelhet súlyával kelne föl.

—

—

A

szegény vakok.*)

Hagyjuk egy kissé a politikát. Érdekbarázdás komor mezején a fontolgató hideg ész lakik nekem most szív kell, áldozatra kész, melyhez a nyomor mindenhatón szól. Legyen távol a szeretetlenség, mely a véleményharczot a jótékonyság birodalmába is átviszi, s még jót sem örömest teszen, ha más is teszi, a kit nem számít barátaihoz. Min boldogság látni. Uraim A szem világban egész menny lakik, mert a természet oly mondhatlan szép. A ki boldog, vessen egy ájtatos tekintetet a ragyogó csillagoktól a fénybogárka kis csillámáig és boldogsága magasztossá lesz. A ki boldogtalan, keressen vigasztalást künn a szabadban, és ha szétnézett és nem érezte, hogy minden erkölcsi rosszak mellett is mik az emberélet árnyékrészei. Isten menjen magát eltemettetni, világa mondhatlanul szép mert ez az élet nem neki való. És ki a polgár férfias lelkét, az áldozatra kész resignatiót, az igazságnak meggyzdését szemben tükrözni sohasem látta, ki a szemfénynek nedves sugarában emberi részvétet, barátságot, szerelmet soha nem ;

!

;

meg az De épen mivel a látás mely meg nem indul, ha egy

olvasott, azt a földnek legszebb látványától fosztá

Ég, annak nincs a ily kincs

:

mennyrl

kszívnek

elérzete.

kell lenni,

t

környezi Gondoljuk csak meg az örökös^jt, mely egész életén, a veszteségnek, nélkülözésnek minden nemeit,

vakot

át.

*)

Az

1841-iki »Pe8ti Hirlap« 38-ik számából.

K. F.

72 a gyámságra kárhoztatott kiskorúságot bajait,

—

s

minden

tehetetlenség

mit értett amaz óvilági bölcs, hogy a vak feje, még az Istenek eltt

és érezni fogjuk,

midn

azt monda »Sterben ist nichts doch lében und nichts sehen, das ist ein Unglück«, a mint Schiller monda. Bocsássátok meg. Uraim, a komor férfiúnak egyszer az érzés meleg szózatát Nekem okom van méltányolni az élet kincseit, s mivel van, ketts ervel hat reám a szerencsétlenség szem-

is

:

szent.

—

—

!

lélete hármas ervel, ha eszembe jut, hogy egy kitn hazafi, kinek barátsága az én büszkeségem, szinte vakulással küzd. Engedjétek a messze távolban üdvözlenem nevetekben is, engedjétek, hadd legyen im e lap a közönséges részvét ;

t

hírnöke.

Mindig irigyeltük a mennyei éldeletet, melyet egy szemorvos érezhet, valahányszor egy vaknak szemevilágát visszaadja. De soknak, igen soknak vissza nem adhatni. A statisztikai lajstromok oda mutatnak, hogy Magyarhonban mintegy 500 emberre egy vak esik, tehát mindössze 24.000. Arról van hát szó, hogy a kiknek szemök világát vissza nem adhatjuk, gyújtsuk még legalább kebelökben a szellem fáklya világát, mely felderítse örök éjöket. ötvenhat éve, mióta a hallhatatlan emlékezet Haüy a vak Lesueurt, kit a szent germaini templomajtóból fogott fel, a philanthrop-egyesületnek bemutatta s módot nyert vaknevel-intézetét fölállítani, ö a vakoknak azzá ln, a mi de VEfée a siketnémáknak. Mindketten az emberszeretet szeliden-nagy bajnokai. Haüy megoldá az évezredes problé-

mát

a vakok nevelésének lehetségét gyakorlatilag megmutatta emberszeret gondolata visszhangra talált immár tudtunkra mintegy 30 helyen nyitott a szegény vakoknak nemzetünk nevelházat az emberszeretet s közöttük becsületére legyen mondva a magyarhoni kitn helyt foglal, ha segédkezet nyújtunk újra támadnia romjaiból, melyekbe az 1838-ki árvíz döntötte. És mi nem fogunk reménységünkben megcsalatkozni mert igaz, a mit többször mondottunk, hogy az irgalom érzete nem hiányzik e nemzetben. 1825-ben történt, hogy a bécsi vaknevel;

;

;

—

—

;

;

intézetnek érdemteljes igazgatója, Klein tanácsnok, Beitl Rafaelt rábírta, menne Pozsonyba az országgylésre, egy intézet felállítását megkisérlend. A fherczegnádor által kitn pártfogásra méltatva, intézetét magányadakozásokból nemsokára megnyithatá mely is 1826-ban Pestre tétetett át, s kivált 1833-tól fogva, mióta t. i.Dolezsálek úr által igazgattatik, naponkint több és több részvétre talált, mert naponkint szebb és szebb eredménynyel dicsekhetik, elannyira, hogy mi kételkedünk, ha van-e vaknevel-intézet a föld kerekségén, mely úgy erkölcsi képzés.

hasonnem

;

73

mint

testi és szellemi nevelés tekintetében, hasonló ervel, aránylag több eredményt mutathatna van pedig oly része a magyarhoni intézetnek, mire nézve kétségtelenül csaknem minden más intézetet felülhalad és ez a testi nevelés. Duzan még 1837-ben csudálkozva emlité, hogy a vaknevel-intézetek a szegény vakok számára sajátlagos gymnastikáról nem gondoskodtak de panaszos csudálkozását nem terjesztette volna ki általánosra, hahogy a pesti intézetet ismeri, mert ennek már 1834 óta gymnasticája van. Ki a testgyakorlati egyesületnek Pesten a Beleznay-féle kertben Clair úr igazgatása alatt lev gymnasticai iskoláját látta, ha késbb a vakok intézetét meglátogatja, egy bizonyos nemével a szent bámulatnak fogja szemlélni, min szabatos bizonyossággal mozognak a vak gyermekek sok nemében a testgyakorlásnak, mihez, hogy er és ügyesség kell, már amott a látóknál is gyönyörrel szemlélhetk. Csaknem kételkedik az ember, ha valósággal vakok-e ez ifjoncz gymnazisták, s midn kétsége, fájdalom, igen is bizonyosan eloszlik, ervel eszébe jut az embernek ama hatodik érzék, melyet a görögök wocuestesis«-nek. neveznek s melyrl az állati magnetismus párthívei állítják, hogy annál ersebben fejHk ki, minél inkább csonkul a speciális érzékek egy vagy másika. De hiszen ép azon alapszik Haüy emberszeret rendszere, hogy a természetnek minden hiányt fedezni, minden csorbát pótolni törekvése szerint, a legnemesebb érzék hiányát is, a többi érzékeknek, különösen a hallásnak és tapintásnak nagyobb fokra kifej leszthetése pótolhatja s így lesz a szegény vak oly oktatásnak elfogadására képessé, mely (hacsak egyszersmind nem buta is) az irgalom koldúskenyerére kárhoztatott nyomorultak közül az önére j ökre támaszkodó hasznos polgárok sorába emelheti. Az érzékek e kifej lésének minden nyomon meglep példáit láthatni ez intézetben, különösen a tapintat érzékére nézve a kézmhelyben, hol a legcsinosabb, legszabályszerbb asztalos- és esztergályosmunkákat készítik, a hallás tekintetében pedig egy valódi csudafit mutathat ez intézet egyik 9 10 éves növendékében, ki eltt zongorán bárminem accordot vagy discordot vegyünk, annak egyes hanga betit a legszabatosabb mvésztudományi alnaysissel azonnal megmondja általában az egész oktatást, legyen az tudományos, hangászati avagy kézmtani, és az egész nevelést, legyen testi, legyen erkölcsi, lehetetlen amaz édesbús melancholia bánatos öröme nélkül szemlélni, mely midn szemünk pilláit a részvét könnyivel nedvesíti meg, egyszersmind élénken késztet, hogy az emberszeretet e szép mhelyének virágzását, jótékonyságának minél többekre terjesztését adakozásunkkal segítsük. És valóban az irgalmas érzet nem ;

;

;

;

t

— ;

74 hiányzik e nemzetben. 15 év sincs még ez intézet parányi kezdetétl s tökéje már 90.000 frtot halad s jelenleg 12 növendéket saját értékébl, 13 fizett és 14 alapitványost számlálhatna, hahogy mostani ideiglenes szk s évenkint mégis 2000 váltó forintban kerül szállásán (Budán messze künn a Horváth-kert házban) avagy csak ezt is mind befogadni képes volna holott Pesten az 1838-iki árvíz által rombadlt saját házában 80, egész 100 növendékre volt helye. És e körülmény maga mutatja, miképen a pesti lak ujdon építésének siettetése e jótékony intézetre nézve csaknem a »lenni vagy nemlennii'- kérdéssel azonos. Egy-egy alapítványra 2400 peng frt szükséges nem is kételkedünk, hogy az eddigi alapítványok számát úgy magánosok, püspökségek, káptalanok, mint törvényhatóságok is (a mint Békés vármegye és szabad kir. Kassa városa szép példát mutattak) szaporítandják s már ekkorig is szaporították volna, de meg ;

;

miképen erre korántsem biztató körülményt hogy az intézet a már alapított helyek betöltését sem képes mostani szállásán mind elfogadni. így van az

kell

vallani,

tudni,

egyesek adakozásával is. Ez intézetet látni, csak látni kell. Uraim, s e látvány a szívhez hatósabban szól, mint egy Demosthenes ékesszólása a mint hatósabban szól az utcza szögletén némán ül vak hallgatagsága, mint a nyomorát hangosan panaszló koldus szava azonban oda kimenni, csak a Zugliget a hol most van az intézet, egész utazás zöldjét keresk rohannak el mellette pedig az örömet vadászó seregnek nincs ideje jót tenni. És valóban ama mellékes segedelmek, mik az intézetet Pesten csaknem naponkint táplálák, gyarapították, mostani szállásán legnagyobb részben meg is szntek. Hozzájárul még a bels rendezet hiánya is. Nem kell részletekben mutogatnunk, hogy egy vaknevel háznak egészen más szükségei vannak, mint a minket egy kerti mulatóház fedezhet világos az is, hogy a pestmegyei els alispán elnöksége alatt lev kormányzó biztosság a felvigyázást távolból kevesebb sikerrel gyakorolhatja ellenben az intézet igazgatója, kinek mindenért egy hosszú utat kell tenni, sokkal több idt kénytelen az intézeten kívül eltölteni, mint növendékeinek java engedné. Mindezen s vele rokon több körülmények a szentségtelen kénytelenség parancsszavával nógatták a kormányzó választmányt, hogy az építés megindításával tovább ne késsék. És csakugyan el is kezdették az építést. És e körülmény az, melynek említésénél szívünk melegét szeretnénk tollúnkba önteni, hogy szavunk el ne hangozzék sikertelenül. Van az intézetnek igaz szép tkepénze, de ha házának felépítését ebbl kénytelen fedezni, tíz évvel vettetik vissza bels élete, s a mint most egyebe csak van, de ;

;

;

;

;

;

—

—

;

75

alkalmas laka nincs, úgy majd laka lesz, hanem egyebe alig marad. Ne engedjük, Uraim, hogy az életers férfiú a gyermekkorba visszavettessék ne engedjük, hogy az izgalom tizenötéves munkáját Dunahullámok meghiúsítsák legyen erósb az erény, mint az elemek. Itt az adakozásnak a leggazdagabblegkülönszerübb nemére nyílik alkalom tól, ki meg sem érez egy marok hiányt tömött erszényeibl, az egylovas szekeresig s a napszámosig, kinek vagyona két ép ers kéz. Adjon pénzt, kinek pénze van fát, követ, segítsen téglát, cserepet, meszet, a ki ezekben bvelkedik munkával, mesterségével, a ki ezekhez ért (a pesti czéhek már több ily alkalommal emberszeretetöknek szép jelét egyesítsen adták); tegyünk bár keveset, de tegyünk sokan az irgalomnak önkéntes buzgalma egy gondolatban száz meg százakat szerezzük meg magunknak minél többen »Ez a mi mvünk !« az éldeletet, hogy elmondhassuk A gyönyör. Uraim, melyet az emberszeretet istenszikrája kísérnk marad keresztül az életen szívünkbe lövelt, ama hatalmas perczig, melyben minden elhagy, csak tetteinknek ámyékszellemei lebegnek körül. És a nyomorenyhítés felszámíttatik ama mérlegben, mit egy Isten tart, és felrovatik a végtelenség márványkönyvébe annak számára, itt az alkaki embertársai nyomorát megenyhítette. íme lom egy szép rovatra szert tenni ne szalaszszuk el haszná;

;

;

;

:

;

:

h

!

;

latlanul.*)

Még egyet. Pünkösd vasárnapján a magyar színházban a vakok intézetének javára Mendelssohn oratóriuma »PáZ« nagyszer zedekarral magyarul fog adatni. Legels magyar oratórium ! ! Zeneéldelet, nemzetiség és jótékonyság Reméljük, elég három rugó, hogy a színház lehetséges tele legyen. Szomorú volna, ha csalatkoznánk, kivált ha a lámpavilág üres páholyokba nézne be, mint Schiller ^Harangjában^ a felhk a leégett ház puszta ablakán. :

—

!

Bot

!

for ever.**)

Különös, mennyire rabjai vagyunk mi emberek a megrögzött hiedelmeknek. Azt gondoljuk bot nélkül nem lehet gyermeket nevelni, bot nélkül nem lehet a bnöst büntetni :

*)

Kötelességemnek ismerem

azt,

a mit szóval ajánlok, cse-

—

Aláirást nyitok kély tehetségem szerint tettel is megkezdeni. a vakok intézete felépítésének segedelmére, s azt részemrl 10 peng frttal

kezdem meg.

*) Az

1841-iki »Pesti Hirlap* 39-ik számából.

K. L. K. F.

;

76

(hacsak nem nemes), bot nélkül nem lehet verebet puszbot nélkül nem lehet házat tartani, bot nélkül nem lehet országot kormányozni, st talán még csak üdvözülni sem. Már most tehát a mesztegnyiek felháborodnak a törvény s azt végrehajtó megyei hatóság ellen s büntetésül megbotoztatnak a mármarosi paraszt pedig rossz madarász lévén, nem elég verebet öl és büntetésül hasonlókép megbotoztatik. Közbevetleg szólva meg kell vallanunk, hogy csekély nézetünk szerint nemes Mármaros vármegyét nem sok nagyobb természeti csapás érhetné, mintha 550.000 embere rögtön a verébölésnek adná magát. Az austriai birodalom egyik délszaki, különben igen gyümölcsdús tartományát a hernyók több éveken át kegyetlenül elpusztitgatták mire nézve a kártékony csapásnak elhárításáról gondoskodó igazgató azon meggyzdésre jött, hogy a hernyók tömérdekségét a verebeknek s apróbb madárfajnak néhány év óta nagyon elhatalmazott gyilkolása okozta. Tudjuk ugyan, hogy Mármarosnak nem sok gyümölcse terem, de terem tölgymakkja s fbb kincsét földszínen felül minden esetre az erdk teszik. Nyomorlakta vidék az, melynek verebe nincs. A természet tudja, mit csinál. Ezzel azonban nem akarjuk mondani, hogy a Budha követit utánozva, magtárakat építsünk az ég madarainak, mint a szelíd Banián, csak azt gondoljuk, hogy ilyes dolgokat legjobb az önérdek ösztönére bízni s nem bottal parancsolni. Nézetünk szerint a büntetjog körében alig van egy-egy károsabb eredmény dolog, mint az egy tekintet alá teljességgel nem jöhet törvényszegések eszméinek összekeverése. Ebbl oly boszorkánypép kerekedik, a min csak a Macbeth-féle katlanból kerülhetne. Érezték is ezt minden törvényhozók s azért alig van büntettörvénykönyv, mely a kell különböztetésrl ne gondoskodnék. így a »Code Pénah még az 1832 ápr. 20-ikán hozott átvizsgáló törvény után is mindjárt legels czikkében e különböztetést határozza meg, »Contravention«-nsik nevezvén azon törvényszegést, meljo-e rendri büntetés (peines de police) van szabva a mi javító büntetéssel (peines correctionelles) fenyíttetik, az »déliU a mire végre a törvény aífictiv vagy becstelenít büntetést szab, az »crime«. így az austriai régibb törvényben Criminal és politische Verbrechen és schwere Polizeiübertretungen; a bajor codexben Verbrechen, Vergehen és Polizeiübertretungen osztályzatok jelennek meg. Vannak ugyan példák, hogy az ily külön böztetés elmellztetett, így Bádenben az éppen most újólag tanácskozásra kerül új törvénykönyvnél, hol azonban a vétségek helyett a büntetések osztályoztattak (peinliche Strafen, bürgerliche Strafen). És ez tulajdontítani,

;

:

;

;

77

st ha meggondoljuk, min nehéz volna a törvényszegéseket bels jellemök szerint szétosztályozni, ez utóbbi mód talán még biztosabban czélhoz vezet. Akadnak ugyan büntetések, melyek fokozat s alkalmazási különbség szerint mindenik osztályba tartozhatnak (például fogság), ez azonban csak oly büntetéseknél történhetik, melyeknek általában véve nincs becstelenít bélj'^egök 8 becstelenítkké csak alkalmazási különbség által válhatnak de hogy oly büntetések, melyek a legszelídebb alkalmazásban is mindenesetre becstelenítk, válogatás nélkül a legnagyobb vétségre úgy, valamint a legcsekélyebb kihágásra, st némely esetben még óságos státusgazdasági csudálatos tanaink végrehajtására is alkalmaztassanak, ez csakugyan a legfonákabb s eredményeiben igen boldogtalan egy gondolat. Pedig ha van büntetés, melynek a becstelenilyen kétségtelenül a ség már fogalmában bernfoglaltatik botbüntetés, mely az embert az oktalan állat fokára sülyeszti s az egész emberi nem méltóságát sérti, a mit tenni nem szabad mert embert barommá alacsonyítani joga senkinek nincs. És mégis minálunk az emberöléstl a veréb -nemölésig mindenért bottal büntetnek A mibl aztán természetesen következik, hogy a deresre fektetett ember keblében nem a sértett emberi méltóság érzete, hanem csak a testi szenvedés félelme él. ö ezt a szót gyalázat nem ismeri, pedig a ki ezt nem ismeri, az e szót becsület sem ismeri, 8 hol a tömegbl még e szónak sejtelme is számkivetve van, az lehet csorda s néha igenis felbszült csorda, de nem lehet nép mert e szóban magasztos gondolat rejlik. Bár a néppel hivatalos állásuknál fogva közelebb érintésben levk figyelmökre méltatnák, hogy az emberiebb bánásmód a nép jellemére ki sem mondható hatással van s bár ne tekintenék a botot minden valódi s képzelt bajoknál oly panaceának, mint a borbély az érvágást Azon emberek közt, kik az országnak némely részeit (nevezetesen egy-két királyi várost) és minden részein némely nemesebb kebleket kivéve legtöbbet üttetnek, botoztatnak és pofoztatnak, csaknem els helyen áll a cselédosztály. Mi oly hosszú lajstromban, mint Leporelló a Don Jvxin kedveseit, el tudnók csak magunk saját tapasztalásából is sorozni a szelíd hölgyeket s mvelt uracsokat, kik fölött évfolytában ritkán nyugoszik le a nap a nélkül, hogy amazoknak gyöngéd kacsócskáik szakácsnéjuk, szobaleányuk arczán, ezeknek súlyos markát bottal, bot nélkül inasok fején patriarchaliter ugrándozni ne látta volna. Egész vidékek vannak, hol még a megfoghatlanságok közé tartozik, miként lehet házat botozások és pofoncsapások nélkül fentartani, hol a patriarchális kényuracskák még képen egyre megyén

;

;

:

;

!

:

:

;

:

NÉP

!

—

—

78

példáknak sem akarják hinni, hogy a cseléd, kivel becsületesen bánunk, hbb, ragaszkodóbb s igy engedelmesebb mint az örökös ütleggel emberiségébl kivetkztetett is, buta rabszolga. E számos néposztály, mely a közálladalom melyen mintegy családi elemében oly fontos sokszorozó csatornán a felsbb körökben honos szokások, erkölcsök, ;

melyre erények és bnök a néptömegbe átszivárognak nézve egyrészt a házi s nyilvános rend az úri hatalom bizonyos nemét szabatos korlátok közt fentartani parancsolja másrészt azonban jog, szabadság, emberiség s más igen fontos státustani tekintetek határtalan durva kény elleni biztosítást követelnek, e számos néposztály érdeke sürgetleg int, hogy országos törvény állapítsa meg a cselédrendet. Mi magunk sem fogunk késni elmondani, miként van e dolog más czivilizált országokban elrendezve s miként gondolnók mi municipiumaink sajátságos helyzetében elintézendnek. Jelenleg czikkecskénk czíme következtében azt az egyet meg kell említenünk, miképen Pest városának legfelsbb helybehagyásával megállapított cselédrendjében (34-ik §.) olvassuk, hogy »a cseléd, ha illetlen magaviselete által a gazdát haragra indítja s általa ez állapotban szitkokkal vagy csekély testi hántással illettetik, elégtételt nem követelhet*. Ezen rendszabás csaknem szórói-szóra a porosz törvénybl van véve. Poroszországot ugyan O'Connel a, legjobban kormányzott (best. governed) országnak mondotta még néhány év eltt (miként gondolkodik a Cölniadák óta? az más kérdés); mi azonban a porosz törvényt sem tartjuk szent evangéliumnak és jobban szerettünk volna e részben, kivált Pestre nézve, a bécsi szabályhoz közelíteni. De psychologiai okoknál fogva itt még hagyj ánt mondhatnánk, kivált ha egyrészrl az illetlen viseletet, egy másrészrl hol van a csekély testi bántás határa ? de midn a 37. §-ban már kissé meghatározottnak látnók nem az illetlen viselet által haragra lobbantott indulatkitörés elnézését látjuk, hanem egyenesen jogot látunk a házi gazdáknak tulajdoníttatni, hogy mérsékletet túl nem haladó testi fenyítéshez nyúlhassanak és pedig látjuk ezt a nélkül, ;

;

—

;

;

hogy

e mérséklet fogalmáról, e fenyíték módjáról, határá-

ról csak egyetlen egy tén, hogy elpirulunk

bett és

is olvasnánk botránkozunk.

;

megvalljuk szin-

Büntetjog.*)

A nemzeti élet protensi változatinak caleidoscopjai a hírlapok élnkbe tálalják a különszerség zagyva tömegét, melynek egységi kapcsa nem a programmá szavaiban áll, hanem a szellemben, mely sejdítlenül ömlik el minden betn, mit a meggyzdés ereje árúba nem bocsátott tollát szívmelegébe mártva, írt vala. Hol e szellem hiányzott, ott múlékony a hatás, mint a hulló csillagfény. De nekünk hírlapíróknak fáj, fáj mondhatlanul, ha még oly szózatunk is, mely éveken át izzadott stúdiumnak töredékes hangrezgése volt, nem tör utat magának az életbe mert a mai olvasmányt, még mieltt átfontolgatnók, feledékenységbe meríti a holnapi, kevés órák alatt a tegnapinak sorsában osztozandó. Vagy ha nem így volna, miként történhetnék, hogy a mit például gyönge tollal bár, de a meztelen életbl kölcsönzött vonásokkal »szelid tortura« s »nyilvánosság« czím alatt írtunk, semmi gyümölcsöt sem termett ?

—

—

;

Miként történhetik, hogy tapasztalt férfiaktól, kiknek jó szándéka felül van minden kétségen, folyvást kell hallanunk az ellenvetést »ha ott, a hol az indiciumok csalhatlanok, egy kis kényszerítést nem használunk, nem ki soha egy vétek is« és felejtik, hogy a hol az indiciumok :

j

;

csalhatlanok, ott kifaggatott vallomásra nincs szüskég a hol pedig nem csalhatlanok (pedig melyik indicium csalhatlan a gyarló ember eltt?), ott gyakran megtörténhetik, hogy ártatlanul kínozunk. Pedig csak ne veszítsük soha szemeink ell, hogy a vádlott még nem bnös és inkább maradjon minden ötödik büntetlenül, mint egy ártatlan büntetve. Indiciumok Boldog Isten, van-e a jogtudománynak szerencsétlenebb elmeterméke, mint az indiciumokróli tan ? Ha csak példa kell, mennyire biztos vezér az indicium, meg fogjuk kérni egy érdemteljes, hazaszerte tisztelt hazánkfiát, hozza emlékezetünkbe azon somogymegyei ;

bn !

juhász szomorú történetét, kit minden kigondolható indiciumok gyilkosnak kiáltottak, s meg is halt a tömlöczben ártatlanul. És mi el fogjuk mondani ama beregmegyei csapláros történetét, ki nejével együtt bevallotta, hogy egy Scultéti nev sáfrányost megölt holott ez a vélt megöletés után épen, egészségesen, egy hajszálban sem sértve, Zemplén megyében kocsiskodott ezt és amazt és száz más esetet a vak történet világosságra hozott de fontolják meg, hogy az ily vak történet nem rendes esemény, st ;

;

—

;

*)

Az

1841-iki

.>Pesti

Hirlap« 45-ik számából.

K.

F

80

mint ternók a takarékpénztár veszélyes ellenségében, és ezernyi esetet fed a sír, tömlöcz, meg a lottójátékban

ritka,

;

az ott tanult késbbi bn, míg egy amolyan tudomásra j. Bár sohase felejtenk, hogy a nyomozó bírónak Isten és lelkiösméret eltt feladata nem az, hogy vétkest, hanem hogy igazságot süssön ki. Azonban a faggató procedúra irtózatos eredményeinek nem annyira a személyekben, nt mert a mint már a híres Amim az institutióban feküsznek porosz juszticzminiszter rég megmondotta, s Európa minmelyeknek esküdtszékeket nem adott az ég den részei »a titkos inquisitionális 'pertl az inquihangosan kiáltják sitionális tortúrák elválaszthatlanok«. Mert ne gondoljuk, hogy bot és koplalás és sötét magány tömlöcz, *) bak és gúzs és csavaros gyr, és ama lábdobbantás a nagy patkós csizmával a faggatottnak lábujjaira a kínfaggató eszközök tárát egészen kimerítik. Maga az örökös faggatás morális tortúrája is, mely mindenféle furfangos kérdésekkel a faggatottat ellenkezésekbe bonyolítja, az a hiedelem, hogy minden szóval árthat magának, s minden szóval mondhat olyat, mi a nyomozó bíró judicialis theoriája szerint hazugság lehet, s egy kis szelid torturát vonhat maga után ez a morális tortura magában elég, hogy némely vádlott seregek gyilkosának vallja magát, bár soha mármarosi verebet

m

;

—

—

:

;

sem

ölt.

De ép azért, mivel büntetjogi törvénykezésünk szomorú eredményei magából a rendszerbl származnak, minél többet gondolkozunk, annál ersebbé válik bennünk a mega jog s igazság szent nevétl követelt orvoslás csak az egész büntetjogi eljárásnak gyökeres átalakításával eszközölhet. Tudva van, miképen III. Innoczencz pápától a hierarchico-theocraticus uralkodási rendszemek alkotójától a titkos faggató bnper tulaj donképeni

gyzdés, hogy

j

*) Egykor a büntettörvényszék, melynek tagja valék, tömegben ment le a tömlöcz foglyait megnézni. Kinyittatok a magányos sötét czelláknak vagyis inkább ablaktalan ölnyi kalitkáknak vas hidegktábla padozatáról élnkbe vánszorog ajtait, s egyiknek egy sápadt alak és lábainkhoz omlik, és összetett kézzel könyörög fel hozzánk >>üraim az irgalmas isten nevére kérlek, adjatok valakit, a kihez egy szót szólhassak, legyen bár egy rjöng bolond, csak ember legyen..« És gondoljátok, ixraim, büntetésül méretett :

!

vádlott rá a hidegen sötét kalitkának dologtalan magánya ? Nem, ez öt év volt ; öt esztend óta folyt boltfeltörés vádjabeli pöre alatt mindig tömlöczben s másfél év óta illy tömlöczben volt Egy ;

—

!

— —

bizohét múlva Ítéltünk prében, s mint mondani szoktuk nyítványok elégtelensége miatt a vád alól közakarattal feloldozSzerk. tatott. Százakat tudnánk ehhez hasonlókat mondani.

—

81

hogy

ezt (X. Cap. 21, 24. de az egyházi törvényszékeknél hozta be de a hatalomvágy természeti egysége mihamar oda, vitte a dolgot, hogy a hierarchiai elvek világi bíróságoknál is legyzzék a szabadabb jogelveket, melyeknek eredeti minden czivilizált, minden szabad nemzetnél typusa volt, hogy a vádlott polgártársai a »búnös« szó kimondásában nyilvános és szóbeli per útján közremunkáltak hogy a titkos faggató pörrendszer teljes és innen van szörnységében csak ott verhetett gyökeret, hol a törvények a nép által nem értett nyelven Íratván, ama polgártárs! részvét, elbb nehezítve, utóbb lehetetlenítve lón, míg végtére egészen elenyésznék. Azonban, Istennek hála, törvényeink immár magyarok, s ezzel itt a csalhatlan kezesség, hogy büntetjog tekintetében is visszatérendünk ama rendszerhez, mel3'^et az elévülhetlen igazság világhatalma követel. eredete. Igaz ugyan, accusat.) közvetlenül

csak

;

s

;

:

Mondjatok bár optimistáknak. Uraim, de e hit mibennünk oly magasztos meggyzdéssé ersödött, hogy nem kétkedbármennyire sürgessen idt nem nénk nyíltan kimondani veszteni a személyes biztosságnak s néperkölcsiségnek mérhetlen súlyú tekintete, inkább óhajtanok, hogy a legköze:

lebbi országgylés büntet törvénykönyvet meg ne alkosson, mint egyenget fellépésekkel jövendnket compromittálja ; mert ha valahol, a törvényhozásban igaz, hogy egyetlen szerencsétlen alapelvben százados átok rejtezik s a menek;

vés minden naplenyugtával nehezebbé lesz. Emlékezzünk csak az siség elvére Mennyire tapasztaljuk, hogy praeterita melius rejrrehendi quam cnrrigi possunt. És itt elvonulnak a gondolkozó fej eltt minden körülmények árnyékképei, melyek komolyan intenek tegyünk, mit helyhatósági törvényes rendszerünk tenni enged, ellópésül a nagy czél felé. Mutatkozik is e részben sok törvényhatóságoknál bizonyos mozgalom, bizonyos készség, bizonyos tenni akarás csakhogy nézetünk szerint ritkán vagy épen nem kérünk tanácsot a jövendtl, minek majd következése lesz, hogy buzgalmunknak elkülönzött munkagyrüi tán majd belé nem illenek az egésznek lánczolatába s tán akadályozandják inkább, hogysem könnyítenék a forrasztás munkáját. így például a börtönügy minden képzetet túlhaladólag rosznak éreztetvén, a javítóházak kétségtelenül a legsürgetbb országos szükségek közé tartoznak. De másrészrl a fogházak szabályozása a büntetrendszerrel s törvényekkel kétségtelenül legszorosabban összefügg. ^Taga az is, hogy min rendszerre legyen az épület számítva !

:

;

még nagyon is problematikus feladat, a mennyiben azt, mit e tárgyról mondottunk, újabb tapasztalások is, például a londoni Aldelmenek panasza, borzasztóan igazolják. HozzáK08SUTH LAJOS IKATAI.

XII.

G

82

hogyha egyszer a börtönügy országosan ehntéztetik, nemcsak a patrimonialis vérbiróságok megsznnek, de minden megyének nem lesz saját börtöne,

járul,

kétségtelenül

hanem

népesség,

geographiai

helyzet

és

czím,

statistica

aránya szerint több törvényhatóságok össze fognak kapkivéve tán némely e részben nagyon szomorú csoltatni s a törvényhatóságokban egj^'enkint helyzet megyéket csak politialis fenyítékre és némely vádlottak letartóztatására számított fogházak maradnak. Mindezen körülmények még financiális tekintetben is gondos óvatosságot parancsolnak mert nem gondolnók, min támaszt nyújt az indolentiának egy-egy materialis nehézség. íme itt

—

—

;

!

van például a nyilvánosság kérdése. Ennek a törvényszékeknél behozatalára törvényeinkben kétségtelen alapot találunk s mi tudunk megyét, mely a dolognak roppant fontosságáról meggyzdve, azt kétségtelenül inkább ma, mint holnap decretálná, ha minden okoskodásainkat semmivé nem tenné azon egy ellenvetés »nincs alkalmas helyünk a vármegye Iiázánáh. Mert igaz, ehhez különös rendezetü terem s a bírák számára külön mellékszoba stb. kívántatik. És pedig ma is épülnek megye- és városházak és nagy gonddal vagyunk, hogy a tisztviselknek kényelmes lakuk legyen de ily tekintetekre kinek jut eszébe az építésnél ügyelni ? további például Amott van ns. Fejér vármegye elhatározá, hogy javítóházat épít, takarékpénztárt alapít s kisdedóvóképz-intézetet létesít. Nagyon tartunk tle, hogy háromba fogván egyszerre, egyikkel sem messze megyén és igen örvendettünk volna, hahogy a javítóházra nézve szomszéd ns. Komárom vármegyéhez csatlakozik, hol már e részben ellépések történtek. Fájdalom mi köztünk igen sok jóra fogékony nemes szív buzog, de kevés köztünk a kivitelnek érczembere. :

;

—

—

:

!

Utak*)

Ne ki vágtattunk

a rákosi úttöltés portengerének. Oly gyönyörséges szép, finom por feküdt utunkban, hogy ha gyermek vagyunk, elszöknénk hazulról, csakhogy ily szép porban játszhassunk; s miért nem? Miután írva van, hogy egykor

a 18-ik brumairi hs által improvizált hollandi király fiacskája, a gyermekvilág minden dicsségei közül, mikkel akkoron még gyermektelen császári nagybátyja körülhalmozá, sírva kivánkozék a kertészfiúkhoz ki a porban ját*)

Az

1841-iki »Pesti Hirlap« 46-ik számából.

K. F.

.

83

És a mint haladánk, kocsink kerekei mögött szépen összecsapott a kétfelé szelt porözön, mint Byron nagyszeren a tengerrl mondja, hogy rajta százezer hajóhad nyomot nem hagyva hömpölyög. Csak néha, ha egy-egy vak német ló magasat lépett, vagy egy ármányos veréb száraz fürdt vn, csattan kétfelé a portenger, mikor aztán látni lehetett a küll veszélyes kerékvágások tátongásait. És jött egy jámbor kapával kezében, s a kétfelé csattant szani.

port

a

kerékvágásba, ismét

szorgalmasan

beegyengette

;

de az ármányos verebeknek egész passiójok volt mindig a frissen összehúzott porban fürdeni, s mit a jámbor épímire kimért kis szárnj^aikkal nyomban elronták útdarabján Sisiphus munkáját újra kezdette. Mi végre húzogatja azt a sok port (mert porról van szó, gyönyör-

tett,

;

—

kérdezk. séges porlisztröl s nem porondról) barátom ? - De »Mert comissárius úr parancsolta « volt a felelet. hiszen, jó földim, nem ér az semmit mondánk. »jNem biz az, uram, egj'^ irgalmas kiáltást.* Auch gut gondolok Saphirral, s mentünk. Nálunk vagy tatarozzák az utakat, vagy nem. Ha tatarozzák utunk járhatlan, mert Mak Ádámot gúnyolva, reáfektetnek egy féllábnyi magas kréteget »glarea facile contundibilis«, mint stylo commissariatico szokták mondani s közre nem ritkán kdarabokat (a kinek tetszik, Zem-

— —

—

:

—

—

—

plénben megláthatja) nagyokat, mint egy cretinfej. Ezt a tatarozott utat, hacsak szerit tehetjük, messze kerüljük, természetesen. Ha pedig nem tatarozzák no ekkor hát nem tatarozzák, ennek nem kell commentár. Francziaországban volt egykor egy útfelügyel. Ennek az évszaki rendes tatarozást kellett volna megtétetnie de történetesen még nem hordták szokott mennyiségben a »facile contundihilis glareáU. Mit tn ? Seprt, vastag nyírseprt ad a kapa mellé minden útkaparónak kezébe és a port rakáskákra oldalt seperte ti. Mi lett belle ? útja sokkal jobbá ln a tatarozási félmennyiséggel, mint volt máskoron kétannyival. És azóta Francziaországban az utakat mindig söpregetik és az utak kétszerte jobbak, mint elbb voltak és félannyiba kerülnek. És midn ezt ujsággyanánt megírá valaki, Bajorhon felszólalt, hogy ezt már jó régen teszi és teszik mások is és igen okosan teszik mert por miatt áll meg különben jól épített úton az esvíz és ebbl lesz a szép sárhabarék és a gyönyör sok szép pocsolya és ez az, a mi az utat rontja. Ez ellen nincs könnyebb, nincs olcsóbb óvószer, mint elseperni a port és ha valahol az esvíz megáll, ezt is azonnal szétseperni, s az ilyen homorú helyecskéket poronddal behuzogatni. Mennyi tömérdek erbe kerül például ns. Heves megyének gondos szorgalommal készített utait :

;

;

;

;

;

84

k

midn

avagy a tiszai vonalhoz minden szekér fentartani, poroíid egy egész, st jövés-menést számítva, két napi szekeskenyen hosszú Zemplénnek keres közmunkába kerül.

A

j

a nép dolgozni és Zemplén utain néha tíz mérföldnyirl megye rendes útkaparókat is tart mibe kerülne a kis kísérlet, mindeniknek egy seprt adni kezébe oly parancscsal, hogy seperje föl a port és sepregesse szét a pocsolyát, az ilyen helyet poronddal töltse be ? »Ki gyzné a sepregetést !« mondjátok. Elgyzik biz azt, Uraim,, a mint másutt, nálunk mert ez igen háládatos munka, minél többet teszünk is egy-két éven át, annál könnyebb lesz, annál kevesebbre Hát az utazók kényelme, a porfellegektli lesz szükség. ;

;

;

—

mentség nem érdemel semmi tekintetet ? Elttünk fekszik nemes Somogy megye küldöttségének a közmunkák szabályozása iránti javaslata, mely már megyei határozattá vált. Miután eddig Somogyban közmunkák tekintetében a »quantum satis« elv uralkodott, mely habár a n,emes megyének gondossága s egyes tisztviselk humanitása által gyakorlatban legtöbbnyire mérsékeltetett magában véve mindazáltal ott, hol a közszükség meghatározásához az azt egyedül fedez néposztályoknak szólójuk nincs, oly elv, mint csak rabszolgák irányában követel a kényúr, ki akaratján kívül törvényt nem ösmer lehetlen meleg hálával nem adózni a lelkes választmánynak, mely ezernyi erkölcsi és anj^agi akadályok daczára buzgón közremunkált, hogy az adózó nép közterheinek határa, mértéke legyen és lehetetlen meleg hálával nem adózni a nemes megyének, mely az üdvös javaslatot határozattá emelé és kétségtelenül gonddal leszen, hogy a mit végzett, papirosáldás írott malasztja ne maradjon. Azonban alkotmányos hon szabad polgárait megilletvén a szabad vélemény nyílt szózata. Megmondjuk e tárgyról véleményünket, annyival inkább, mert a lelkes választmány munkálatából gyakran látszik szólani valami, mintha mondaná hogy a baj hatalmasabb, mintsem törvényhatóságilag gyökeresen orvosolni lehetne s azért javaslatát a választmány maga is csak ideiglenesnek tekinti, s ideiglenes gyanánt is csak olyannak, melj^ a »quantum satis« ellenében idt s körülményt fontolóra véve, arra figyelmezett »quantum liceU. :

;

;

:

;

:

Közmunkák.*)

Említk határozatát. *)

Az

ns.

Somogy vármegyének közmunkák iránti véleményez választmány-

Vezérelvül volt a

1841-iki »Pesti Hirlap« 47-ik számából.

K. F.

85

nak kitzve, hogy a közmunkákra fordítandó napszámokat határozná meg. E végett mindenekeltt ismerni kellett az ert, melylyeí rendelkezhetni,

s ez körülbell 7200 egész telekre s az 1828-iki összeírás szerint 3900 házas és 2000 hazátlan úrbéri zsellérekre tétetik. Ez alapfölvételben »körülbelh szó és 13 év eltt készült s tudjuk, miként készült összeírás említtetvén, egy neme látszik az ingatagság-

—

—

nak, bizonytalanságnak, melynek habgyürüi aztán természetesen az egészen szerteterjednek. Errl a választmánj'^ kétségtelenül nem tehetett, csak sajnálhatá, hogy határozott erszámvetésre nem építheti munkálatát. Mi e sajnálkozásban teljes lélekkel osztozunk mert ez adathiány újabb bizonyságul szolgál nekünk, hogy édes honunkban az adókivetés s közterhek elrendezése korántsem azon vezérelv körül forog, hogy igazság s arány szerint részesüljön minden adózó a közterhekben, hanem épül titkolózáson, mely titkolózásnak iránya, a közterhekbl minél többet másokra róni, hogy a mi népünk minél kevesebbet viseljen. Ezen iparkodik minden követ az országgylésen törvényhatóságra nézve, ezen minden szolgabíró kerületére nézve. Mi névvel nevezhetnk az ily rendszert kerekded-magyarán ? Nem akarjuk kimondani, de annyi bizonyos, hogy a tízparancsolatok mindenikével aligha megegyezik. Midn én, ki ezeket írom, a közéletben részt venni kezdek, midn még az ónlábu valóság meg nem tördelé vágyaim merész szárnyait és azt gondolám, csak akarni, ersen akarni kell, hogy az igazság igéje testté legyen adóviszonyaink fonákságát tisztán átlátva, néhány rokonkeblü ifjú barátimmal mindent elköveténk, hogy megyénkben a közterheknek igazságos elosztását eszközöljük nevezetesen a közmunkák iránt is mélyen éreztük, hogy mindenekeltt a disponibihs ert ismerni kell oda vittük tehát a dolgot, hogy a szolgabírák szavokat adnák, kerületeik erejét a szolgabírói karnak alispán elnöksége alatti gylésében valóság szerint hitelesen fölfedezni (hogy ez közgylésen történjék, kivinnünk lehetetlen volt). És vala pedig a szolgabírák közt egy barátunk, ujoncztisztvisel, mint én ujoncztáblabíró ez úgy gondola, a dolog fenékig tejfel és felírta kerületének, legkisebbnek az egész megyében, utolsó kisujját szigorúan. Ép az nap reggelén, melynek estéjén diadalát ünneplend vala a szolgabírói szinteség, ujonczszolgabíró barátunkkal egy veteránus fszolgabíróhoz vetdünk, kinek járásában 52 ers helység van, háromszor több s háromszor ersebb, mint amazéban és történetesen asztalon fekszik járás-erejének lajstroma belé pillantunk s az összeg sokkal kisebb szám vala, mint amannak leggyöngébb járásában ujonczszolgabíró barátunk tzbe jött, és az adott szó szentségét és mit ;

:

;

;

;

;

;

;

86 én tudom, mit emlegetett de az érdemes veterán mosolyogva »Beszélhet nekem uramöcsém, nem kezével vagyok én bolond, hogy járásomat megrontsam. « »Vagy monda ujoncz barátunk és tollat vön és kihúzta úgy ?« conscriptiójának két harmadrészét és mi földre eresztk vágyaink fencsattogó szárnyait és segitönk neki Tiach bestém Wissen und Gewissen törölni, vagyis más szóval, segíténk neki hivatalos hirtelenséggel hazudni. E rendszer ugyan tömérdek kárt okoz de még többet okozna, hahogy a természetben a gravitatio törvénye ellenállhatlanul nem uralkodnék, s nem eszközlené, hogy a falláciákban is bizonyos arány legyen egyik valótlanság a másikat némileg paralizálja s ennélfogva, mivel a végszélek találkoznak, a rendszerített valótlanság némileg közelít valósághoz, csakhogy mint a mese szól jaj a népnek, melynek tisztviselje termetes akar lenni a púposok közt. Nézetünk szerint mindaddig, míg a legszigorúbb, személyenkinti kivetés (individuális repartitio), melynek egész nyilvánossággal, ünnepélyességgel s a népnek arróli elleges felvilágosításával kell történnie, hogy minden, a mit elhallgatni engednek, a többieket és különösen a szegényeket terheli, minthogy nekiek nincs mit elhallgatniok mindaddig, míg ezen személyenkinti kivetés, úgy a rovatos, mint az országos (portalis) mindaddig sem törvénykivetésben alapul nem vétetik hatóságok között az országban, sem járások között a megyékben, sem helységek között a járásokban, sem egyes lakosok között a helységekben nem lehet arányos, nem lehet igazságos a kivetés, s mindig a szegény lesz nyomva leginkább? kin mégis Isten és ember törvénye szerint leginkább könyközmondás szerint igazán nyítenünk kellene, kit azonban szólva még az ág is húz. De visszatérve a somog\ megyei hogy minden telkes jobbágy javaslatra, olvassuk benne évenkint 24 gyalog-, vagyis 12 vonósnapszámot (felét szkor, felét tavaszkor) káros megerltetés nélkül dolgozhat, házas-zsellér évenkint négy gyalognapszámot, hazátlan pedig kettt, mindnyájan napkelettl napnyugotig. De a jövésmenés ezen szabályzásba nincs beszámítva. Hogy pedig illetségén felül senki se terheltessék, minden helységnek könyvecskéje lesz, melybe tartozása szintúgy beiratik, mint az illet fszolgabíró által utalványozott napszámok az elhasználó tisztvisel által nyugtat ványilag bejegyeztetnek. A megyei közmunkák pedig (mert csak ezekrl s nem a helységbeliekrl van szó, ezek minden községnek külön teherül maradnak) szükségesekre és hasznosokra, rendszerintiekre és rendkívüliekre soroztatvák, s a nem annyira határozott, mint gyanított erösszeg használata e szerint osztályoztaE javaslat a választmányhoz els sorban a végett tik. ;

legyintett

:

—

—

—

;

:

:

—

—

—

—

—

:

—

87 lón visszautasítva, hogy az ingyeni közmunkáknak pénzbeli megváltása iránt véleményt adjon, s a tettleges alkalmazáshoz még szükséges számolási adatokat szerezze meg. A jelentés, melyet a derék választmány e visszautasító határozatra tón, meggyózött bennünket, hogy e tárgyban végetlen lehetett a súly, melylyel elbb az adózó nép terhelve volt és nem ritkák a visszaélések mert a jeles javaslat leginkább a körül forog, hogy legyzze a nehézségtámasztó ellenvetéseket, melyek a réginek megtartására talán fegyverül használtattak. És ámbár mi úgy vélekedünk, hogy a javaslat így, a mint áll, a mértéket nem ismer, vagy legfölebb csak egyes tisztviselk humanitása által mérsékelt tehernek égrekiáltó jogtalanságát megszünteti ugyan és így a régihez képest valóságos üdv és boldogság de nem kereste föl mindazon módokat, melyek a kényszerített munka mérges fulánkjait tompíthaták mindazáltal oly elveket látunk a derék javaslatban, melyekben szívvel-lélekkel osztozni dicsségünknek ismerjük. »Ez ország minden rendes közterheit a szegény adózó nép viseli a követeléseknek tehát, miket a közálladalom tle megkíván, oly határok között kell maradni, hogy a létének biztosítására nyújtott javak körét túl ne hágják, különben alapot vesztve, zsarolássá fajulnak s orvosolhatlan nyomorúságot okoznak. « Szent ezen elv és annyira szent, hogy valóban mélyen kellett a választmánynak az akadályok sárkány erejét ismernie, midn mégis ezen elv daczára egyegy tehertl jövés-menésben és a helybeli közmunkákon kívül, melyekhez még csak a levélhordást is hozzászámítá, évenkint 24 napi kényszerített ingyen közmunkát javasmit önmaga is oly terhesen soknak vélt vala, hog}^ lott nyíltan kijelentené, miképen feddéstl kell tartania, ha valaki naptárt véve kezébe, számba veszi a maroknyi idt, mely mindent levonva, a szegény embernek szabad munkára ;

—

:

:

———— ——

:

—

;

megmarad. Id és munka a két nagy sokszorozó, mely a nemzeti vagyonosság összegét elállítja de ép azért, valameddig a kényszerített munkák határozatlanul, vagy legalább súlyos nagy mértékben emésztik a megbecsülhetlen két kincs erejét, anyagi pazarlás s a tunyaságnak és titkos boszúságnak erkölcsi mételye erink szabad kifej lésének, mint éhes farkas, útját állja el, s lehetnek közöttünk egyes gazdagok és ha ezt nemzeti jólétnek nézitek, ám legyen nektek hitetek szerint de a tömeg mindig csak szegény maradand, mint törvény és megye stylusa szól, melyre a földi javak közül legfbb áldás gyanánt csak az várhat, hogy megmaradhdsson. »A közadministratiónak különösen megismert és tapasztalásból bizonyodott jelleme a hanyag kezelés és alig van ;

;

;

!

88

mód

e

téren

magánykezelés

a

jelességeit megközelíteni.*

— így szól a választmány. És nekünk eszünkbe jut az ármá-

nyos gyámsági rendszer, minélfogva némelyek leg- és legjobb szándékból az emberek minden cselekvényeit mily bölcseségök szerinti avatkozásaikkal intézgetnék, azt vélve, jobban értik a földmívelést, jobban a kézmipart és kereskedést, mint magok a földmívelk, kézmvesek és kereskedk. Boldog Isten mivé lenne némely ország, hahogy az ember ész fonákságait a természet csendes mködése ki nem kaczagná »A kinek nehézségei vannak annak javaslatunk ellen mond tovább a választmány egy jobbal, tökéletesebbel szolgálhatunk minden ingyeni

k

—

!

—

!

—

—

:

—

közmunka eltörlésével. « Euréka monda ArchiUraim, e szónak e honban jövendje van. A határozatlan közmunkarendszernek még egy átka van, melyet a somogyi választmány az által fejeze ki, hogy »a köznek örve alatt sok magányérdekü munkára több ezer napszám fordíttathatik, a nélkül, hogy ellenörség gátolná, vagy felelsség tartóztatná*. —- Ez szomorú, nagyon szomorú de ha visszaemlékezünk a turóczi hídépítésre, ha visszaemlékezünk, hány elhagyatott utat láttunk imitt-amott az országban, melyet e vagy ama hajdani alispán lakához egykor százezernyi kezek raktanak, s mely most romban áll, mert megsznt az érdek, mely építteté ha visszaemlékezünk mindazon adatokra, mik saját tudomásunk szerint s mások beszéde szerint Ilium falain kívül és bell a választmány állítását igazolják lehetetlen föl nem kiáltarészünk nunk és minden kellemetlenségek daczára (mikben Ki a napfényre, Uraim / van) tökélt lélekkel kiáltunk fel kényszerített

med

—

;

!

igenis,

;

;

:

b

:

e

napfény megorvosolja hajainkat

Egy-két

szó

magunkért.*)

Gróf Széchenyi István legújabb munkája, melyrl sokan elre sokat beszéltek, megjelent. Czíme nem »Fonák reforma, mint a »F városi újdonságok írója« nemrég balul értesülve mondotta, hanem »A kelet népe. 1841. « 24 és fél ív, a lehet legszebb typographiai mvek egyike. A nemes gróf ezen munkája a »Pesti Hirlap« ellen van írva de

— nem

—

;

—

Istennek hála mondom mert mondhatlanul fájt és értelmemet kétkedésbe hozhatta volna, ha épen általa látnám megtámadtatni az

Istennek hála

!

elvei ellen,

!

;

—

*) Az 1841-iki »Pesti Hirlap« 51-ik számából. »Felelet gróf Széchenyi Istvánnak* czim füzetben is válaszolt Kossuth Lajos »A kelet népe« czímmel megjelent röpiratra. K. F.

89 elveket, mikre nézve örökös hála s tisztelet érzetével meste-

remnek vallom t, melyekben szent vonzalommal hinni tle tanultam, mieltt a comtemplativus gondolkodás meggyzdéssé érlelné, a mi elbb hit vala. Ezen elvek nincsenek megtámadva. A nemes gróf mindig híven magához a 117-ik lapon n\'^ilt vallomást tesz »hogy elveimet jobbadán és legfbb vonásaiban osztja, st egy cseppet sem vonakodik kinyilatkoztatni, hogy azokat legnagyobb részben magáéivá teszi, st legédesb atyai érzések közt jobbadán magáéinak ismeri*. E részben tehát nem kell, nem fogunk szót váltani. »Csupán a modor az, a mi ellen lehet és van kifogása « de már ez ellen annyira van, hogy azt gondolná és 24 és fél íven át mutogatná is e modor a magyart megsemmisítésre vezetheti, e modor a magyart sirba dönti. Szinte meg kellene ijednem, ha nem érezném parányiságomat. A modor az csupán, mely a nemes grófban oly irtózást szül a Pesti Hirlap ellen, melynek elveit legédesb atyai érzések közt jobbadán magáéinak ismeri, hogy a rokonelvü lapot modorja miatt revolutionáriusnak kiáltaná és a franczia forradalom Ez ugyan alkalmavéres és nem véres hseit emlegetné. :

;

:

—

—

sint csak színezés, csak declamatio, mint (mint a gróf én ellenem szereti mondogatni) akkor írunk,

nemes

midn

szavainkat inkább az érzelem, mint az értelem forrásából merítjük; azonban e kis declamatio mindenesetre oly gyaszándokkal vagy szándoktalanul núsítás, mely oda van irányozva, hogy azok, kik kényelmesbnek vélik esküdni a mester szavaira, mint gondolkozni, a Pesti Hirlap-töi elidegenedjenek. Jól számolt-e nagy hazánkfia, vagy tán épen ellenkez eredményt idézett el ? nem jósolhatom. Tempus magister. Azonban, ha elannyira nem szoknám csekély kis eszemtl is egy kis tanácsot kérni, mint a nemes gróf rólam mondani szereti declamatióra könnyen deklamatióval felelhetnék és föltárnám a história lapjait és megmutatnám benne a sorokat, miket a közvélemény régóta világitéletnek hogy kisüljön, kik idézték a népekre a forradalmak tart szörnyetegeit. De én gyanusítgatásokra nem akarok gyanusítgatássaí felelni én azt gondolom, ügyrl s nem személyrl van szó és miután valamint keblem rejtekét szeretném kitárni a nemes grófnak, hogy lássa, min tiszta szándok minden érverés ép úgy meg vagj^ok gyzdve a közös hont oly munkás, oly áldásdús szeretettel szeret nemes gróf szándoka tisztaságáról úgy vélem, elveink egyezk levén, nincs okunk indulatba jni s a többit könnyen tisztába hozzuk. De tisztába kell hoznunk ez a honnak érdekében van. A mit gróf Széchenyi István elég fontosnak tartott arra, hogy a közjónak szánt életébl reá heteket fordítson, annak tisztába hozatalához nem lehet, hogy nem-

—

—

:

:

;

;

:

;

—

;

;

90

érdek ne csatlakozzék. És a mit gróf Széchenyi István annak joga van akárkitl is e honban, annál inkább tlem megkivánni, hogy mély figyelemmel fogadjuk. Én tehát igenis felelni fogok, és pedig, mivel a dolog természetében fekszik, hogy kevesebb ember kezén fordul meg, nem tartanám egyenl fegyvernek, ha mint a hírlapok zeti

szól,

—

:

könyvre hírlappal felelnék. Könyv ellen, könyvet tehát ha mindjárt nem 24 és fél ívest is. Azonban a hírlapi szerkesztés egy napról a másikra nem halasztható, ezt sem pil!

lanatnyi lustaság, sem megfáradás, sem kedvtelenség, sem testi kis bajok miatt máról holnapra s holnapról holnapsajnálom tehát, hogy egy pár hét utánra át nem tehetni a feleletre szükséges leszen. És többet ezúttal nem szólanék, hahogy a nemes gróf ellene bizoazon gyanúban nem volna, hogy keblemben nyos fulánk rejtezik, ha nem gondolná, hogy én vágyódtam vele szemközt a síkon találkozni, ha föl nem szólítana, hogy »pontosítsam (337. lap) mindazon nemes indignatiót, ;

melyet személyemben rejtek, egyenesen reá, hogy öntsem (mint mondani kegyes) felette jó, de sokak ellen felette ha elkeseredett szívemnek minden felcsordultát fejére«, nem mondaná (373. lap) »tépjem személyét minden czemin rimónia nélkül, a hogy tetszik* stb. Boldog Isten véleménnyel van a nemes gróf én felölem Politikai életem sokkal csekélyebb fontosságú volt, mintsem számot tarthatnék, hogy a gróf figyelmét csak távolról is magára vonná felszólít, mutassak politikai következetkülönben, a mint lenséget életébl, úgy felszólítanám én is, mutasson egy

—

:

!

!

;

életembl is, melyben gyáva képmutató valék, Nem, melyben érzelmet vagy meggyzdést hazudtam Uraim én gróf Széchenyi Istvánt^ még a múlt novemberben (miként maga is említi) Pest vármegye népes gylésén a magyarok legnagyobbikának vallottam, a sokaság és e pedig sznni nem akaró helj^^eslésben utánharsogá perczet

!

!

;

szót a Pesti Hirlap-hsin is ismételem. E szó lelkem hitéhez képmutató politika nekem nem mesterségem, tartozik. Én czáfolgatni fogom a gróf véleményét, mert azt ezúttal hibásnak, elfogult szempontból eredettnek és inkább (mint buzgó érzelmeibl, mint ellenem veti) a nemes szív de szégyennel értelmi analysisbl származottnak tartom pirulnék el enmagam eltt, hacsak egy perczig is megtudnék felejtkezni a tiszteletrl, mellyel gróf Széchenyi István hallhatatlan érdemeinek minden magyar tartozik, s melyet ez ajkakkal, melegebben senki sem érez, mint én, ki miket gyáva hízelgés és hazug politika soha sem fertzte-

A

.

hn

;

t

és fertztetni soha nem fog, legnagyobb magyarnak vallottam, a mint vallom szintén most e perczben is.

tett

—

:

91

én nem vágyódtam gróf Széchenyi Istvánnal szemközt a síkon találkozni én azon oldalon vágyódtara inkább állani, hol a vezér, és semmi sem lephetett meg váratlanabbul, mint a hír, hogy gróf Széchenyi a Pesti Hir/^p-nak ellensége. Tetszett a grófnak kesztyt vetni lábaimfölveszem azon meggyzdéshoz én fölveszem azt ben, hogy nyerjek vagy veszítsek, az igazság és vele a hon de a gyanusítgatást, minden bizonnyal csak nyerni fog mit a gróf tisztelt személye iránti érzelmeimrl nyilvánít, a sértett kebel nemes önérzetével visszalököm. Végezetül a a mennyiben vészjósló több gyanusítgatások ellenében talán valaki azt vélné a czél hátterében lappangani, hogy azon bizonyos köpölyözések, érvágások, pióczázások elkövetkezzenek, melyekrl minap »SzázadunJc« Hungaricája, mint a Pesti Hirlap elsorvasztására legsikeresebb eszközökrl szabad legyen remélnem, hog}' a elmésen tréfálgatott meztelen élet kedvez jelenetei, az eszméknek határozott pontok körüli egyesülése, a megyegyléseknek (még Hevesben is) engesztel fordulata *) az apróbb körökbeni visszaélések gyérülése, és különösen a nemzet és kormány közti bizodalom naponkinti ersödése, szóval a nemzeti élet, a

Nem, Uraim

!

;

—

;

;

—

—

:

*) Erre nézve tisztelt barátunk, Deák Ferencz, midn három melyhónap eltt a hírlapról szigorú bírálatát kérnk, levelében nek terjedelmes közlésére ezennel engedelmét kérjük így írá >>örülök az élénk (hírlapi) mozgásnak s rossz következéseitl nem tartok. Izgatás, ha helytelen, ha rosszkor vagy rosszul intéztetik, ha hibás számolással, vagy titkon gonosz szándokkal történik, gyléseken lehet káros és veszélyes következésü, minthogy ott az

—

—

izgató szónak elragadó hatalmát azonnal határozat követi

már egy

;

s

ez

mit visszalépni mindenkor nehéz és egy positiva quantitas a politika számolásában mi ellenünk, vagy mellettünk

eldönt

is

lépés,

lehet, s

ha

rosszul

vagy rosszkor

történt, S/Zonnal kárt

de a hírlapok izgatása csak szabad tért nyitott a szabad vitatásoknak, miket azonnal határozat nem követ, st gyakran épen az által, hogy a vitatás alatti tárgynak minden oldala vizsr gálát alá vétetik a hírlapokban s annak jó és rossz része kímélés nélkül felbonczoltatik, ritkább és nehezebb le^z a gyléseken eddig gyakran elófordtdó helytelen és roasztd számított izgatás. « így írt Deák ezeltt három hónappal és mély belátásu jóslatát a tapasztalás kézzelfoghatólag megigazolá. A gylések csendesebbek, a közigazgatási tárgj'akra több figyelem fordíttatik, ez által sok panasz orvoslást, sok megelzést nyer, az idnek nagy kérdései választmányok által elkészíttetnek, a nemzet higgadtabbá lett és komolyan discutiálja, mire a hírlapok meleg szózata lelkesedést ébresztett, így csúfolja meg az élet a forradalmi gyanusítgatást.

okoz

;

Kossuth Lajos.

92

minnek

közhelyeken, köztárgyak körül mutatkozik, elég

nyomatékkal birandnak szakadást hirdet néhány szózatot a mérlegben ellensúlyozni.

Uévtelenség.*)

Az idszaki sajtó hivatásában egyik legüdvösb rész az örökös éber figyelem mindenre, mi a polgári közélet s nyilvános erkölcs körében történik. Legfbb bajaink egyike a hanyagság, mellyel törvényeinket végrehajtjuk, s ama tiszteletlenség, mellyel irántok sokan viseltetnek, hacsak hatalom vagy er nem készteti megtartásukra. Deák Ferencztl hallottuk, hogy minálunk a törvény iránt élénkebb részvét csak addig mutatkozik, míg vitatás alatt van ha egyszer meghoztuk, eltesszük szunnyadni számos elszenderült társai közé, és ismét új törvényt sürgetünk. Ez fájdalom nagyon is igaz. Nézzük bár a legújabb törvényeket. Az ujonczállítást nem is említjük. E részben még sokáig fognak hangzani ezernyi panaszok csaknem mindenütt (Pestmegyét sem véve ki, mint legközelebb hallottuk). A zsidókróli törvény a végrehajtásban gúnnyá változott fogunk legközelebb Losonczról egy adatot közölni, nem kevésbé szívháborítót durva embertelenség miatt, mint elevenen bizonyítót, hogy a balítélet és szeretetlenség szirtjein a törvény iránti tisztelet gyakran megtörik. De nemcsak bal;

—

—

;

ítélet,

nemcsak

hanem

szeretetlenség,

az índolentia

is

útját

képes állani oly törvényeknek, melj^ek annyira az élet szükségeibl merítvék, hogy azt gondolnók, mohón nyúl utána boldog boldogtalan, mint régen áhított kincs után. Ilyen a mezei rendrségrl szóló törvényczikk. Tudunk egész megyéket, és pedig fényes megyéket (ha nem csalatkozunk, Biharról is hallottunk), hol ez üdvös törvény maiglan is csak papiroson áll, de végre nem haj tátik, az életbe át nem szivárgott. Ezt a hanyagságot, ezt a részvétlenséget lelkünkés bl kiirtani valóban közszükségeink legnagyobbika erre alig van más mód, mint a nyilvánosság, s az általa ébresztett tisztább, szilárdabb, élénkebb, határozottabb közvélemény. Mi tehát azt gondoljuk, hogy ha az idszaki sajtó a visszaéléseket, kihágásokat, törvénytelenségeket és törvényes kötelességek elmulasztását napfényre hozni megsznnék vagy megszüntetnék szárnyának legjobb tollát, hatásának legüdvösb részét veszítené kivált miután vannak vétkek, miket másképen büntetni, és vannak emberek, kikhez másképen férni nem lehet. Másrészrl azonban a ;

:

;

*)

Az

1841-iki »Pesti Hirlap« 52-ik számából.

K. F.

93

l

személyes becsület áll el nem kevésbé fontos igényeivel, és .minden méltatlan bántalom ellen kezességet követel. E két, csaknem egyenlen fontos tekintetet csupán szabatos határozottságu törvények egyenlíthetik ki, min például a törvénykönyv, melyet Livingston Edvárd, Louisiana megbízott törvényhozója készített. Nálunk, hol ily törvények nincsenek, a jogérzet individuális ösztöne kényszeríti a nyilvánosság emberét, szétnézni eszközök után, hogy midn a státusnak használni akar, ne sértsen egyeseket, kik végett s kikbl a státus áll. E szempontból indulánk, midn kinyilatkoztatok, hogy a hol személyes megtámadás forog kérértünk oly megtámadást, melyet (ha be nem désben ott a bizony íttatik) a törvény becsületsértésnek vészen névtelenséget nem helyeseljük, s névtelen közlést közre nem bocsátunk. Erre nézve kettt kell megjegyeznünk. Egyik hogy nem szólunk véleményrl, nem bírálatról s következegy bizonyos ténynek valósását föltéve tetésrl, miket ez lehet hibás logika, de soha sem lehet rágalevonunk hanem szólunk lom, s az ész fegyverével letorolható egyedül csak a személyes megtámadások azon nemeirl, melyek határozott egyedek becsülete körül forogván, puszta logikával meg nem czáfolhatók. Másik, hogy mélj^en érezzük, miképen minden visszaélésnél a közlt megnevezni annyit tenne, mint a becsületes akaratú fölfedezk két harmadrészét vagy örökös hallgatásra kárhoztatni, vagy üldözésnek tenni ki. Mi tehát csak azt kívánjuk levelezinktl, hogy velünk neveiket minden esetre közölvén, vagy hatalmat adjanak, szükség esetében ket meg is nevezni vagy nynjtsanak nekünk közléseik valódiságáról a dolognak nem csak velejére, hanem színezésére nézve is oly alapos meghelyzetök körülményei megnevezégyzdést, miszerint képesek legyünk a visszaélést vagy söket nem engedvén kicsapongást saját nevünkben a közvélemény bírálatának alá terjeszteni s a felelsséget is elvállalni. Erre kötelezetteknek érezzük magunkat, azon egyszer oknál fogva, mert valakit megbecstelenítení szóval sem szabad, bár a szó annál kevésbé lehet tehát mindig csak kis körre szorul szabad hírlapban, egy egész nemzet közvéleménye eltt s így ha valaki megtámadta tik, kell valakinek lenni, kit a Ha megtámadott szüksége esetében feleletre vonhasson. a egyszer a személyes becsületet ekképen biztosítottuk nyilvánosság orgánumai, a visszaélések gyérítésére mondEz a mi meggyzhatlan jó hatást gyakorolhatnak. désünk. Azonban a »Budapestí napló« írója errl más véleményt nyilvánított, s nyilvánítását a régi gyakorlat superioritásának érzetében azon legyintéssel kezdi meg, hogy a név utáni motozgatásoktól csak ujoncz borzadhat vissza ;

—

—

:

—

—

;

;

;

— —

:

;

—

:

—

94

utóbb az ember hidegvérrel megszokja. Mit volt ö képes mindent megszokni, nem tudjuk, s nem is vitatjuk biztatását azonban szíves óhajtásunkkal viszonozzuk bár soha se akadjan a derék veterán ujonczokra, kikkel úgy járjon, mint Melas tábornok a dijoni tábor ujonczaival Marengónál. A mi már a névtelenségrli véleményét illeti úgy gondolja, hogy minden sértés helyre van hozva, ha a megsértettnek ;

;

:

alapos czáfolatát szilárd részrehaj latlansággal közöljük s állításának támogatásául a szabad sajtóval bíró külföldi lapokra s különösen a kilenczfarku macska húsvéti hsének, Cardigan lordnak, az angol lapokban i szigorú megrovására hivatkozik, és azt is állítja, hogy angol lapokban, igen kevés kivétellel, minden hírlapi czikk név nélkül jelenik meg, s hogy a megtámadott a maga védelmére más fegyvert nem használhat, mint a mely megsebzé, és ez a sajtó. Minthogy a büntet-törvénykönyv nemzetünk legközelebbi fel-

—

t

adatához tartozik, nem felesleges annak mezején részletes kérdések körül is ösmereteket váltani. Elrebocsátván tehát, hogy mindig oly megrovások forognak szóban, melyek ha valótlan adaton épülvék, a törvény által becstelenítésnek tekinthetk — meg kell mondanunk, hogy ha mi a hírlapszerkesztésben vagyunk ügyetlen ujonczok a »Budapesti napló« írója viszont, úgy látszik, a külföldi törvények ismeretében ujoncz mert oly dolgokat állít, a mikbl ténylegesen egy bet sem áll. Ugyanis angol és franczia hírlapokban a köztisztviselk hivatalos tetteinek bonczolgatása történik szabadon mert ez a vélemény szabadságához tartozik, mi nélkül alkotmányos élet mer csalódás de ezen bonczolgatás épül nyilvános köztudomású adatokon, melyeknek valódiságát kétségbe hozni senkinek eszébe nem juthat, s mik ha valótlanok volnának is, becsületsértést (injuria) magokban nem foglalnak. De még ezekrl sem áll, hogy névtelenül jelennének meg mert a hol sajtószabadság van, ott minden szóért a hirlapszerkeszt felels, s így minden, a mi mellett név nem áll, a szerkeszt tettének vétetik a törvény által, s ezekért egyedül, amazokért pedig a névaláírókkal együtt felels. Egyébiránt a rágalomnak vehet személyes sértésekre ers büntetések szabvák, s korántsem gondolhatjuk, hogy a megsértettnek a hirlapi czáfolat volna egyedüli fegyvere. Innen van aztán, hogy a valótlanság -

:

;

;

;

;

esetében becsületsért megtámadások az angol s franczia hírlapokban épen nem sürüek s ha történnek, mindig a szerkeszt rovására történnek. Ezt jól tudván a szerkesztk, e kényes mezre csak úgy bocsátkoznak, hahogy közléseik valódiságára nézve egészen bizonyosak különben igen keservesen lakolnak. Nevezetesen Angliában a rágalom (libel) mondhatlanul szigorúan büntettethetik, annyira szigorúan, hogy a ;

;

95

népérzelem megbotránkoznék, mint Shebbeare tanár és Williams életeirl tudva van. Angol törvény szerint a sértett féltl függ hirlapi becstelenítésért polgári vagy büntet keresetet indítani s amabban tetemes pénzbírság, ebben fogság vagy bírókény szerint még ennél is keményebb a büntetés. És a mi legrosszabb, a »libel« értelme Blackstone szerint is annyira határozatlan, hogy Beniham keser tréfával mondaná »Politikai rágalom Angliában olyast írni a hatalom birtokosáról, a mi neki nem tetszik. « így még a szabad Éjszak-Amarikában is, a törvényhozó testület s a kormánynak bármelyik ága mint testület ellenében rágalomról ugyan szó sem lehet, mert ezek eljárásának sajtó útjáni szabad taglalata az alkotmány által minden polgárnak sarazonban ha ezen jog örve kalatos jogához számíttatik alatt egyes tisztviselk becstelenítésekkel, rágalmakkal illettettnek, ép úgy joguk van büntetést követelni, mint más akárkinek e büntetésnek maximuma pedig például Louisiánában 3000 dollár birsággal egybekötött egy évi fogság Francziaországban végre a tisztviselk becsteis lehet. lenítése 1835-ig, az 1819 május 17-iki törvény 16-ik czikke szerint, 8 naptól 18 hónapi fogsággal és pénzbirsággal 50 magánszemélyeké pedig 5 naptól franktól 3000 frankig egy évi fogsággal s 25 2000 frank birsággal büntettetek mely büntetéseket azonban az elhíresztelt Szeptemberi tör;

—

:

;

;

—

;

—

vény (1835 (október

vádak

8.)

;

az 1830-ki szept. 9.) 9-ik czikke megkettzteté törvény pedig a 2-ik czikkben minden ilynem

iránti bíráskodást utasította, hanem az 1819

;

még csak május

26.

az esküdtszékhez sem törvény 14. czikke sze-

rint a police correctionelle bírósága alá vetette.

—

Legyen

elég ennyi bizonyítvnáyul, hogy a személyes becsület megóvására a czáfoló czikkek fölvételét elegendnek még a

legszabadabb nemzetek sem tartották mi tehát csupán a közönségesen elismert igazság elvének hódolunk, midn a visszaélések megrovására nézve valódiság tekintetében minél ismét és ismét kijelentvén, több kezességet keresünk, hogy a hol e részben tisztelt levelezinktl tökéletes bizonyosságot nyerünk, védpaizsukra szükségünk nincs, hanem minden bizonyos visszaélés ellen minden felelsségnek magunkra vállalásával föllépni a mennyire tlünk függ soha el nem mulasztjuk. ;

—

—

—

96

Adalék

l3üiitetjogi eszmékliez.*)

A franczia Mémoires-özön valamelyik cseppjében olvastuk XV. Lajosnak egy udvaronczárói, hogy , bár urának különös kedvencze, folytonos kegyelemben részesült, mégis szembetn zavarodásba jött, valahányszor a királynál meg kellett jelennie mert úgymond »le nem gyzhetem a gondolatot, hogy oly ember közelében állok, kinek parancsára fejem lábaimhoz gördülhet, vagy a Bastille sírjába elevenen eltemethetnek «. Ilynem érzés lephet meg sok embert, oly országokban, hol egy ingatag s határozatlan büntettörvény hasonlít a kardhoz, mely bár soha le nem szakat a hajszálról, Damocles ebédjét mégis elrontá. Ily törvényekrl mondja a bölcs Bacon 5H-ik Aphoris»Pányva fog esni a nép fölibe, szól a próféta májában nincs pedig rosszabb pányva, mint a törvénj'-eké, kivált a büntettörvényeké, melyek a helj'-ett, hogy lámpást tartanának, inkább hálókat vetnek lábaink elé.« Nem lehet hát eléggé örvendenünk, hogy az országosan egybegylve volt RR., a felséges király hozzájárulta val, a legközelebbi országgylés egyik ffeladatául a bntettörvénykönyv kidolgo-

—

—

;

—

—

:

;

tzték ki. Élet, szabadság, becsület és vagyon és minden érdek, mely a személyhez csatlakozik, ezt kiáltják minden emberi társaságban a szükségek legfbbikének és

zását

;

legyen ez jól elrendezve, legyenek a világ évkönyvei által nyújtott tapasztalások sajátlagos körülményeinkhez mért alkalmazásra méltatvp még nemzetiségnk, még alkotmányos életfejlemünk tekintetében is, oly gyrket illeszthet eme nagy munka polgárzatunk lánezolatába, mik horogkapcsul szolgálhatnának civilisatiónak és szabadságnak, oly idkben is, melyekben romlottság mindent megvesz-^ tegetne, s pártos dühösség mindent megtámadna, miben a civilisatió, miben a szabadság védangyalát tisztelk. De a munka nehéz, mert egyetlen alapelvben századok 3orsa rejtezik. A kerékvágásból, melybe eg3^etlen alapelv bntetjogi helyzetnket bele sodorja, évek meg évek hosszú sora sem képes kisodorni, ellenben ha az alapelv, úgy a bnök és büntetések, mint az eljárás úgy a bizonyítványi tan, mint fogházügy s javító disciplina tekintetében (mert e négy könyvbl áll, nézetnk szerint, a bntetjog rendszere) nem kellene ha az alapelv elhibázva nincs mondók megütköznünk, habár az oly különféle elemek súrlódásai közt születend törvény születési órájában nem hasonlítancj mert csak az is a nem gyermekként született Minervához :

—

;

—

;

—

:

;

*)

Az

1841-iki .>Pesti Hirlap« 53-ik számából.

K. F.

;

97 legyen a naponta fejl élethez simuló fogéaz id bizonynyal meghozza a maga fejleményeit. Ily alapelvnek tartjuk mi eljárási codexre nézve az esküdtszéki institutiót, melyrl már több izben kimondok ers hitünket, hogy nélküle nincs e téren üdvösség. De senki se higyje, hogy midn esküdtszéki institutióról szósenki se higyje, lunk, Amerika forogna szemeink eltt hogy a világtapasztalás az esküdtszékeket a népnevelés lehet leghatalmasb iskoláinak bizonyítván, azon meggyzdést akarnók emlegetni, hogy a kik a népneveletlenségnek örve alatt hajlandók volnának azon eszközöket megtagadni, melj^ek a neveletlen népet nevelni segíthetik, azon perzsa mint Malcolm szerint fejedelemhez hasonlítnának, ki gyámatya kiszuratá a gondviselésére bízott trónörökös szevaksága miatt uralkodásra alkalmatlannak meit, hogy bizomíthassa. Nem, Uraim, mi még csak Ceylon szigetére sem akarunk hivatkozni, melyet hinduk és mahomedánusok és Sziám és Ava emigránsai és a portugallok, hollandusok és angolok egymásra következett uraságából származott minden keverék zagyva néptömegben lakja, s hol mégis sir Johnston Sándor fgyarmatbiró az esküdtszéket, bizonyos quahficatióval, minden vallás-, vér- és állapotkülönbség nélkül az egész népre kiterjesztve, 1811-ben behozta, s a merászrek látszó próbatétel immár 30 éves tapasztalás jótékonynak mutatáltal minden várakozást felülmúlva mert egy büntettörvény eredményeit korántsem kozott egyedül a fogházak statistikájából kell megítélni, hanem fképen azon hatástól, melyet a nép erkölcsi és pohtikai Mint mondók, mi e példákra sem jellemére gyakorol. st örökké szemünk eltt tartjuk, akarunk hivatkozni hogy az alkotmány évezredes boltjai alatt miUió érdek nyugoszik, mely gyöngéd figyelmet s kíméletet követel és azt sem akarjuk felejteni, hogy mieltt (mindig bizonyos qualificatiók mellett) ily nevezetes politikai jog szélesen vett osztályokra kitérj esz tetn ék, több rendbeli országos intézkedéseknek kell elrebocsáttatniok, mik nem egyetlen országgylés föladatai. Azért nyíltan kijelentjük, miképen mi, hálát adva Istennek, tökéletes megnyugvással néznénk ez igen nagy tekintet mezn nemzetünk jövendjének elébe, ha a jöv országgylésen alkotandó büntettörvénykönyvbe az esküdtszéki institutió elve csak úgy vétetnék is föl, hogy a /w?7/-lajfitrom alkotmányunk mostani állása szerint a kiváltságos osztályokon kívül (hová a nemeseket, városi polgárokat s a tisztesrendek osztályát, ezek közé pedig a ga^záíi-tiszteket is számítjuk) csupán a sza-

alapelvben

konyság

:

;

—

—

t

;

— ;

bados mezvárosok elbbkelire, akár adómaximumi qualificatióval, akár pedig évenkinti nép választás emanti ójával KOSSUTH LAJOS IRATAI.

XII.

7

98

—A

többit, nézetünk szerint, a jövend kor kiterjesztetnék. feladásai közé számi tanok, meg levén gyzdve, hogy a

mint mveltség, vagyonosság, ipar, népjellem és nemzetiség bölcs törvények által elsegítve, s a nyilvánosság érlelte közszellem karjain ápolva lesz, akként fog fejleni az alkotmány is, s akként gyürüzendik el, e fejleménnyel egyetemmíg majd egykoron, ha ben, a polgári jogok részvéte is rég felejtve lesznek, kik a hosszú pálya sorompóján bell az els lépést megtevék, e honnak minden gyermeke egy közös édes anya édes gyermeke leend, és mostoha senki más, mint a bnös és tehetetlen. St még az említett qualificatiók határain bell is oly eljárási formákat gondolnánk csekély véleményünk szerint felállítandóknak, melyek már magokban biztosítanának, hogy esküdtszéki tag nem lehet, ;

—

Mi áltaki a mveltségnek bizonyos fokára nevelve nincs. lában mindenütt szeretnk a politikai jogok gyakorlatát akként intézni, hogy e jog maga némi erkölcsi kényszerítést foglaljon magában a nevelésre. Ily intézkedéssel gondolnánk a tisztválasztási bajokon is segíthetni, s korántsínn az 1812-ki spanyol alkotmány oligarchiái szellem találmányával a választók választásával. Azonban, a mi az esküdtszékeket illeti, a tárgy sokkal valljuk meg szintén fontosabb, st alkalmazása, körülményeinkhez illesztése is sokkal több gondot kivan, mintsem egyetlen czikkecskében ki lehetne meríteni. Ezúttal csak annyit akartunk kijelenteni, hogy ezen institutiónak semmi más által ki nem pótolható jótékonyságáról annyira meg vagyunk gyzdve, miszerint emlékezetünkben tartván a nehézségeket, melyek egy rendszeres törvénykönyvnek alapelvébeni megváltoztatásával járnak, inkább óhajtanok, ne alkosson még a legközelebbi országgylés büntettörvénykönyvet, mint esküdtszékek nélkül alkossa meg akartuk egyszersmind mondani, hogy csekély belátásunk szerint ép azt akadályoznók, a mit óhajtunk, ha jelenleg az esküdtek lajstromával szélesre terjeszkednénk. Egyébiránt lapjaink rendszeréhez tartozik megtapintgatni az idnek minden üterét, s ha aztán egy vagy más tárgy, akár mert tanácskozásba vételének ideje közéig, akár más oknál fogva is kitünleg korszervé válik mennyire csak azon tekintet engedi, hogy olvasóinkat örökké egy nótával ne mulassuk, az ily korszer tárgyat, szakadozva bár, de mégis ezek egészbe összeforraszthatólag gyakrabban s minden oldalról taglalni; ezek szerint lapjaink folytában a büntetjogról immár sokszor szólandunk s bizonyosan bátorságot veszünk megmondani azt is, miképen gondolnók nemzeti szerkezetünk sajátságai mellett meghonosíthatni az esküdtszékek nagy gondolatát, mely nem e vagy ama nemzetnek, hanem •

:

—

—

;

—

:

99 az Istentl jog- és szabadságra hívott emberi nemnek közös tulajdona s melyrl még Hiime, a híres historicus, a higgadt ;

, kit túlságos szabadságvágy nem gyanúmert honában inkább óhajtott látni korlátlan hatalmú melyrl mondók még monarchiát, mint respublicát ezen Hume is úgy itélt, hogy a legfelségesebb találmányok egyike alkalmasabb, mint más akármi, fentartani a szakebl

bölcs,

síthat,

—

;

badságot,

s

—

az igazságnak uralkodást szerezni.

szabad legyen végezetül a fenemlített ceyloni fbírónak, sir Johnston Sándornak, az ellenr-tanácshoz (Board of Control) 1815-ben »Az igazságírt hivatalos jelentésébl némelyeket idéznünk szolgáltatás elbbi módja ellen az volt a panasz, hogy késedelmes, költséges és népszertlen. (Kinek nem jut eszébe a mi állapotunk ?) A rendszer hiánya onnan eredett, hogy a lakosok igen kevés becset helyeztek az igazmondási jellembe, s legkisebb érdekkel sem viseltettek oly rendszer iránt, melynek kiszolgáltatásában részök nem vala továbbá, hogy az európaiak nemcsak törvénynek, hanem ténynek is birái levén, nem valának képesek eligazodni a tanúbizonyságok hitelén végre, hogy a törvényszék eljárása hosszú és halasztékos volt.« Ezen bajokon a nevezett fbíró csupán az esküdtszékek behozatalával vélt segíthetni meghallgatá tehát ellegesen a buddhisták papjait és a braminokat, s tervét a gyarmati kormányszéknek eltérj észté ez azonban félvén, hogy mivel Indiákon a benszülötteknek ily jogok még soha és sehol nem engedtettek, a merényt újsága miatt az angol kormány helybe nem hagyja, Johnstont Londonba küldé, helybehagyást eszközleni és a fbíró szerencsésen járt. Behozattak az esküdtszékek, s az eredményrl Johnston ekkép ír »Az esküdtszéki ülésekben résztvev lakosok e foglalatosság közben tömérdek ismereteket szereznek senki sem juthatván a jury-lajstromra, ki becsület s igazmondás (veracity) tekintetében alapos gyanút szenved, e körülmény a nép jellemére mondhatlanul jótékonyan hat, s az erkölcsi érzelmet szembetünleg neveli. « Ki az esküdtek lajstromán áll, magát a közigazgatás tagjának tekinti, s azeltt soha nem érzett érdekkel viseltetik a törmely érdek a háborukbani vény 8 angol uralom iránt magokviseletében, mint ellentét az elbbeni közönbösséggel, e mellett pedig a magán életbeni -igen kedvezleg kitnik vétkek évrl évre gyérülnek, mit nemcsak Johnston, hanem hivatalutódja is fképen az esküdtszékek behozatalának tulajdonít s jelentését azzal végzi, hogy mindezen kedves változások okát ers meggyzdéssel a jury-rendszerben

Minthogy idézgetésekbe bonyolódánk,

még

:

;

;

;

;

;

—

:

;

;

;

;

találja,

melyet hindu

zedékei

már

oly

és

mahomedánus

h ragaszkodással, oly

s

a szingáli

faj

nem-

tisztelettel szeretnek,

100

minvel csak legkedvesebb, legrégibb institutióikhoz Az ily egyszer szózat, ily körülmények tethetnek.

—

visel-

közti tapasztalásból merítve, felér könyvkötetek okoskodásaival.

Védelem

A büntetperekbeni

és nyilvánosság.*) eljárás egyik alapelvének az esküdt-

Szabad legyen ennek folytán megmondanunk, hogy ez egy másik alapelvet feltételez, melynek amaz már csak képlete, eredménye s ágazata gyanánt óhajtjuk.

székeket

—

meg és ez nyilvánosság és szóbeli eljárás. Hahogy a büntet-törvénykezés históriáját írnok megjelenik

;

:

:

tudnók mutatni, miképen nem volt szabad nép, melynek rendszerébl e kett egykoron hiányzott volna. És elkövetkeztek az idk, mikor a sötétség közepette itt az ármány malomkövet, amott a hatalmas kardot vetett a mérlegserpenybe és a másikban két puszta szócska »jog«, »emberiség« nem ritkán a légbe billent. Ekkor a büntettör-

—

vényszolgáltatásból

:

számzetek a nyilvánosság

és

a szóbeli

Csak kevés népek maradtak a jogeszméknek asylumai (mert jog és szabadságnak minden idben volt asyluma), és ezek után legszerencsésebbek, kiknél a törvényben egy-két horogkapocs épen maradt, melyhez a régi jogot az újkor gyaluló fejleménye szerint hozzáilleszthetni mert eljárás

is.

;

így elnémulásra kárhoztatvák, kik a korszellemet sületlen elménczséggel korszellemnek csúfolva »feszítsd meg«-et szeEzt nem tehetik oly eszméknél, retnek, a mi új, kiáltani.

—

melyekrl a törvényekbl megmutathatjuk, hogy nem

új

lények, miket teremteni, hanem csak aluvók, kiket ébreszteni kell. És itt fekszik oka igéretünknek, hogy elmondjuk, mit a büntettörvénykezés körében a közelg országos nagy munkát elzleg teendnek vélnénk. És az idkben egy sajátlagos ösztön van, mely a kor szükségeinek mezejére késztet sok külön ert és az ember gondolkozásában szilárdul, meggyzdésében ersödik, ha ily mezn a gondolatban másokkal is találkozik. Nyáry Pál fjegyz Pest vármegye múlt közgylésén indítványt tn, hogy a rövid úton ítéltetni szokott büntetjogi esetekben a vádlottak szintúgy, mint perekben szokás, ügyvédek által védelmeztessenek. Az indítvány küldöttséghez ln utasítva, keblünkben azonban több mint egy oldalról visszhangra talált; leg3''en hát szabad sajtó útján is eszmecserére egy kis alkalmat nyújtani. Hogy a személybiztosságnak emberi gyarlóság s emberi :

—

—

;

*)

Az

1841-iki »Pesti Hirlap« 54-ik számából.

K. F.

;

101

kény

ellen,

mely bíróban

(minthogy ember) létezhet,

is

kezességre van szükségre, azt minden törvényhozás elismeri, és e garantia idkülönbség szerint különbözkben kerestetett. Kezdetben a nyilvánosság s a szabad szónak védereje volt a kezesség utóbb, midn ármány és hatalom, mikrl fentebb szó vala, e két ellenrt a törvénj^-székbl kiszorították, helyettök a fölebbvitel nyújtatott. De a poros akták soha sem adják vissza híven az élet eleven képét ;

soha sem adhatják vissza, habár stenograph tesz föl minden Daguerre heliographja ragad meg minden arczvonást boldog Isten és pedig miként készül el gyakran ez aktatömeg Minkre nem emlékezünk, kiknek valaha alkalszót, a

—

!

—

!

munk

volt ilyen perekbl ítélet végett kivonatokat készítni ; e szó »kwonat« de hagyjuk ezt most elég hogy a flebbviteli kezesség elégtelennek már csak az által is bebízonyodott, hogyha csak egy ftörvényszék helyett 10 12 nem állíttatik, mindenkit, ki elbb a nyilvánosságs

———

maga

;

—

ban

és

szóvédelemben

részesült, a flebbviteli

garantiában

lehetlen volt. Ámde, Uraim, törvényhozóink érezték a dolog fontosságát, törvényeket alkottak és esküt vnek e törvényekre királyaiktól, mik nemes részesíteni

úgy szólván

nemzetes személyeinket minden önkénjétl biztosítanák lehet egy bnper, legyen bár egy órai fogság, avagy 100 frt birságfizetés hogy körül ne sánczoltuk volna magunkat a formalitások védelmeivel, fenn ne tartottuk volna flebbviteli jogunkat a leg- és legfelsbb törvényszékig de már és ez helyén van, ezt seink jól, bölcsen cselekvék az, hog}'^ míg magokat és maradékaikat még csak egy bírói pirongás ellen is mindennem védperekkel körülsánczolák a többi népnek igazságszolgáltatási képességül majd semmit sem nyujtottanak hogy magunk egy órai fogság ellen a hétszemélyi tábláig appellálhatunk, nemetlen polgártársunk és

;

nem

;

;

—

;

:

;

ellenben csak akkor, midn halálra ítéltetett, s a királyi táblához is csak 3 éves fogság s egyszeri 100 bot esetében ;

ez,

Uraim,

szenny folt

nemzeti

lobogónkon,

melyet

nem

siethetünk eléggé letisztítani. Hogy seink az uradalom »Domini est terra et parancsszavával mondák e honban plenitudo ejus« hogy a fénvpolczokat s a hivatalok méltóságait magoknak megtarták, mindezt, s még más igen sokat, sajnáljuk bár, de meg tudjuk fogni de hogy a miben igazságszolgáltatási kezességet kerestek, azt másoktól megtagadták, ezt megfogni nem tudnók, ha eszünkbe nem jutna, hogy oly idkrl van szó, melyekben az igazságszolgáltatás is azon elaljasodásban részesült, melyet a közsötétség, tudatlanság és egyes hatalmasok, vagy egyes osztályok túlnyomó befolyása egyéb közintézetekre is kiter:

;

;

jesztett.

»Igen,

—

mondjátok

—

de miként

gyzne

e

vagy

—

102

ama

—

Szobíróság, ha minden crim. pör felébb vitetnék.* árva lelkemre mondom, szomorú állapot, Uraim hol a törvényszolgáltatás ily szempontokból intézállapot, tetik és ha csakugyan igaz, hogy a fölebbvitelt így nem jog s igazság szerint történhetik, gyzhetné kérdjük, hogy a 3 napi fogságra itélt nemes úr perét megvizsgáltat-

morú

!

—

—

;

min

:

hatja, de ama nem nemesét, ki vasban, közmunkával, hetenkint két napi böjttel szenvedend 2^5/4 évi fogságra s félévenkint 50 botra Ítéltetett, felülvizsgálni ideje nincs ? És ha csakugyan igaz, hogy nincs úgy ez csak cda mutat, miképen az institutio hibás s másutt kell keresni segeAzonban ez csak törvényhozás útján történhetik; delmet. addig vigasztalhatnók az illetket azzal, hogyha fölebbvitelben nem részesülhetnek is mások, mint kikre az 1832 36-ki törvény egy kis engedélyt szivárogtatott, de legalább részesültek védelemben és mi nem akarjuk említeni, hogy e védelem tíz eset közül ötben valóságos satyrája a védelemnek, és nem akarunk emlékezni azon bnperre, melyrl a tek. kir. táblának lapjaink 20-ik számában közlött ítélete mondja, hogy a vádlottak közül ketten akasztófára, többen súlyos fogságra s testi büntetésekre Ítéltettek, a nélkül, hogy védelmez jök volna, vagy védelmekre csak egy szó is beíktattatott volna nem is akarunk következtetést vonni, hogyha ilyesmi történhetett oly perben, melyrl tudva volt, miképen felspbb bíró elébe kerülve, a meghányszor nem történik fölebb rovást ki nem kerülheti Mindezen ellenvetésekkel önként nem vihet esetekben ? biztosítékot hagyfelhagyva, csupán azt kérdjük tunk meg azoknak számára, kiknek ügyei rövid úton ítéltetnek el ? Kiket több hónapos, gyakran egy-két éves fogságra és súlyos testi büntetésre kárhoztatnak, a nélkül, hogy valaha :

—

;

;

;

—

—

:

:

védelmezjük gyakran

volt,

min

vagy védelemrl gondoskodhattak, vagy

vallomásuk

hitelesítése

st

eltt,

midn nyomban

avagy csak azt tudnák, hogy tulajdonképen mivel vádoltattak, vagy a bíróból is soha ki nem vetkeztethet emberi gyarlóság,

ítélet is

következik,

itt-ott ítélet eltt,

is

indulat, szenvedély, érzéketlen elfásultság,

ban bnöst képzel szokásosság

minden vádlott-

a tévedésnek ezer nemei csak ellen legkisebb biztosítékhoz nyúlhattak volna ? egy pirongató szó ellen is mindenféle módon biztosíttatik. Vádoltatván, nyomozás történik ellene, s már ez a-lkalmat nyújt a védelemre a nyomozás ügyészi véleményadásra kíadatik, közgylésen megvitattatik itt magát ismét védelmezheti, s ha bnper határoztatott, ügyvédet választ, sok esetben vallatásra még csak föl sem szólíttatik, s végre ha 3 napi letartóztatásra Ítéltetett, fölebb vitellel él egész a hétszemélyi tábláig. Állítsuk e képnek ellenébe a nemets

—

;

;

—

—

103 len vádlott sorsát, a mint az még mai nap is nem ritkán tapasztaltatik ezt kisebb gyanúra is befogatjuk, vasra veretjük, itt a kbányában, ott kitudja miben megdolgozvallotatjuk végre hónapok múlva egyszer felhozatjuk ;

;

;

mását, mi azonban igen gyakran vallomásának nem is árnj'^éka, kirl felolvassuk néha, de nem mindig egy-két tanúval szembesítjük s hogy tanú, elbb semmit sem tudott ezzel a nélkül, hogy a földkerekségén egy szó emelkednék védelmére, elitéljük s ha Ítéletét halván, szólni akar, értéIgazság sére adjuk, hogy minden beszéd haszontalan. és emberiség oly hatalmat gyakorolnak az ember fölött, hogy midn igazságtalanul tn, legalább színét akarja megmenteni, és szépen hangzó szavakban keres mentséget, hahogy a dolog menthetetlen. Szoktuk ugyanis ellenvetni, hogy a bíró részrehaj latlanul tartozván az igazságot keresni, kipótolja a vedl hiányát. Ha istenek ülnének bírói széket elfogadiiók az ellenvetést de emberekrl annál kevésbbé miként fogadhatjuk el, minél régebben bíró valaki mert már többször mondottuk ember szíve megkövesedik az örökös nyomor szemléletén, és annyi gazemberrel van dolga, hogy végre hinni kezdené, mindenki gazember, a kivel dolga van. Azonban halljuk, mit mond errl Livingsion : »Törvényünk elméletében bíráink a vádlott ügyvédeinek tekintvék gyakorlatban igen kevés tiszteletre méltó kivétellel a legbuzgóbb vádolók. A büntetjog helyes elvei kívánják, hogy egyik se legyen. Tökéletes részre-

—

—

;

;

:

—

:

—

;

—

;

—

—

— ;

A

haj latlanság e kötelezettségekkel össze nem fér. jó bírónak soha sem kell kívánnia, hogy a bnös büntetlen maradjon ; sem álirgalom, sem helytelen szigorúság ne vezérelje ítéletének rendíthetlen egyenességet nyugodt, ha fontolgat szilárd, midn határoz türelmes, ha igazságot fürkész ilyen legyen a ragaszkodó, ha föltalálta bíró, s benne urbanitás méltósággal, minden gyanút haladó az ilyen bíró becsületesség tudománynyal egyesüljenek ;

;

;

;

hn

;

— ;

bírája, de pártfogója lesz a vádlottnak, de nem ügyvéde nem vádlója nem lesz egyéb, mint a törvény szent akaratjának orgánuma. Ellenben szállítsátok le a bírói padról az ügyvédi székre, keverjétek össze az egybe nem fér két külön pálya kötelességét, és nézzétek meg, min bírót terem;

;

tettetek.*

Ez, úgy véljük, elég eloszlatni az egyetlen ellenvetést,

mit a szavakkal csillogó áltheoria elgördíthet.

;

104

A

védelemmód.*)

Mondók, hogy némely kérdést kell megfejteni, miután Nyáry Pál indítványát a védelem iránt elvben jónak valnem lottuk. És pedig legelbb is szükséges megvizsgálni :

haladja-e ezen indítvány a törvényhatóságok statutumi jogának körét ? Mi erre teljes meggyzdésbl >mem<'-mel feleNincs pozitív törvény, melyet lünk. Okaink a következk ez indítvány elfogadása sértene. A törvényhatóságoknak pedig alkotmányos jogaikhoz tartozik, törvénynyel nem ellenkez statútumot alkotni tartozik pedig kétszeresen midn Isten és természet törvényével, st a positív törvények szellemével is egybehangzólag az igazságszolgáltatás érdekében alkotják. Bármennyire felcsigázzuk is emlékez tehetségünket, nem tudunk törvényt, mely a büntetjogilag ellenben mindenütt vádlottaktól a védelmet megtagadná világosan kifejezve találjuk törvényeinkben az óvatosságot, mely gondoskodni parancsol, hogy az ártatlan ne büntettessék. Idézhetnénk e részben igen sok törvényeket, ha meg nem emlékeznénk, hogy nem könj'vet, hanem hírlapot írunk, melynek körébe a cathedraticus fejtegetés nem tartozhatik. Azért csak kettrl teszünk említést. Egyik az 1514 13. ezt azért idézzük, mert oly idben hozatott, t.-czikkely melyben Dózsának dühöng csordái felforralták a szenvedélyeket, míg a törvényhozók szellemi hangulata sokat hasonlítana ahhoz, melyet az 1831-iki borzasztó események után egy megye rögtönzött törvényszékeinél tapasztalánk s az »gonily hangulatban hozott törvény mégis azt mondja gondoskodni kell, hogy ártatlanok ne büntettessenek «. doskodjatok, hahogy védelmet nem engedtek A szrszálhasogató casuistica korában, midn angyali tanárok egész foliantokat írtak a kérdésrl hány angyal tánczolhat egy thegyen, a nélkül, hogy egymásba ütközzék ? Ama casuisticus korban a Rota Romána kérdést kapott az egyházi váljon, ha megtörténnék, hogy az ördög törvényszékektl törvényszék elébe kerülne, kellene-e neki védelmezt engedni ? miután tudva van, hogy egész lényo vétek és gonoszság. mert S a kérdés ngenn-neX fejtetek meg úgy mondának a beszámításnak az ördögnél is lehet fokozata igazság szerint tehát tle sem lehet megtagadni a védelmezt. Valóban, még a legjobb törvény is emberi emberi pedig Isten kezétl van felütve a tökélytelenségnek bélyege. Megközelíthetjük végetlenségén át a tökélyt, de el soha nem s e végetlenség nemünknek nemes levele :

:

;

;

:

;

;

:

Ám

!

:

:

—

;

—

:

m

mre

:

*)

Az

1841-iki »Pesti Hirlap« 55-ik számából.

K. F.

i

105 érhetjük. Azért még a legbölcsebb törvények, kezeltessenek bár oly bírák által, minket csak az arany képzelgés ismer, sem lesznek képesek eszközleni, hogy az ártatlanság néha véteknek ne lássék, s a törvény súlyos keze ártatlant is ne sújtson. De ép ezért kötelesség óvatosnak lenni, ép ezért kell mindent, mi a bün.tetjog fczéljával, a bnösnek büntetésével megegyezik, segédül venni hogy a tévedés legalább minél gyérebb legyen és pedig tévedhetünk ártatlant bnösnek és lehet bnöst bnösebbnek tartva tévednünk. És azért van szükség a védelemre. »Adsit regula peccatis, quae poenas irroget aequas ; ne scutica dignum :

;

—

; mint a költ szól. A másik törvény, melyet idézni akarunk, az 1791 41. t.-cz. és jól jegyezzük meg, az 1791-ki törvények azok, mik a büntetjogi eljárást ideiglen szabályozák. Itt e czikkben pedig megengedtetik, hogy a kik József császár büntetjogi rendeletei (Sanctio criminalis) szerint fogságra Ítéltettek, legyenek bár nemesek, avagy nemetlenek, ügyvédk vagy a. tiszti ügyész által, kinek a pártfogás kötelességében áll, ügyöknek új fölvételét sürgethessék, s ha tetszik, magokat újólag is védelmezhessék. Itt tehát ki van mondva az ügyvédválasztásnak, ki van mondva a védelemnek s védelmezésnek törvényessége nem is lehet pedig ellenvetni, hogy ez csupán a »Sanctio criminalis* szerint elitéltekrl szól, mert a mit a törvényhozás ezektl nem vélt megtagadhatni, még kevésbbé tagadhatná meg azoktól, kik sem e szerint, sem más szerint még el nem itélvék a minthogy a tek. kir. táblának lapjaink 20-ik számában közlött Ítélete a védelem s védelmez hiányát csakugyan hibának, fogyatkozásnak s törvénytelenségnek vette, ámbár az ott szóban forgó eset sem volt a »Sanctío crímínalís« szerint ítélve s ha valaki ellenvetné, hogy ott írott perrl, itt pedig csak rövid eljárásról van szó kérnk, emlékezzék meg, miként a törvény lelke, mely az ártatlanokat a büntetéstl óvni akarja, véleményünket a rövid eljárással végezni szokott ügyekre nézve még inkább ersiti; mert az írott perek némely eseteiben a fölebbvitel egy biztosítékkal többet nyújt a törvény czéljának elérésére de amazok minden biztosítékban megfogyatkozvák. Ha mindezekhez hozzá vesszük miképen az 1836 10. t. ez. 5-ik §-a az önkénytl mentesség elvét, a földesúri viszonyokon túl is, minden tekintetben kimondotta ennek tehát alkalmazása a törvényhatóságoknak kötelességökben áll ha megfontoljuk, hogy a megyék, a törvény korlátain bell, tisztviselikre s törvényszékeikre nézve organicus szabályozásokat folyvást gyakorolnak, st még itt dolgozó-, amott magánfogházak építgetésével a büntet rendszeren gyökeres módosításokat

horribili sectare flagello«

:

;

;

;

;

:

;

:

:

:

;

106

jogszeren tesznek lehetlen meg nem gvözödnünk, hogy Nyáry Pál fjegyz úr indítványa a törvényhatóságok Most már önként következik a hatalomkörébe tartozik. második kérdés miként történjék a védelmezés ? Igénytelen nézetünk szerint mi ekként látjuk a két végpontot Minden megyének fügyésze vádló : legyen hát minden megyének els alügyésze, vagy váltogatva alügyészeinek :

—

—

:

:

egjike védlö, és soroztassanak ezen védlk sorába más ügyvédek is, kik az emberbaráti szolgálatra magokat önként kötelezik, s hséget és törvényességet esküvel fogadva, midn a vádlottat védelmezik, egyszersmind önmagokat az ügyvédi hivatás magasabb polczára, nemesebb részébe felküzdik, és föl magokkal a polgári társaságban oly nagy fontosságú ügyvédi kart, melynek tekintetét a pervadászó zug-rabulák naponkint mélyebbre sülyesztik. És legyen bár így, legyen a tiszti ügyészekre szorítva, a mint a vádló ügyész jelen van a törvényszéken, úgy legyen jelen a vedl is ez aztán magától leend, vagy az elnöknek benyújtandó kérdések által ép úgy, mint a vádló befolyással lehet a vallatások vezetésére, kérést tehet az iránt, mit az igazság kipuhatolására szükségesnek lát és miután a vallatások bevégezvék, s vádját a vádló szóval elterjeszté, a vedl viszont szóval rögtön védelmet mond, és a törvényszék itél. Ez a javaslat nadir pontja mert fel van téve, hogy a vedl a vádlottal, vallomásának hitelesítése eltt nem beszél. A zenith-^ontot pedig így gondolnók mihelyt bngyanu miatt letartóztatás végett valaki a megyeházához behozatik, a várnagy, vagy porkoláb, vagy miként nevezik, midn a foglyok lajstromába beírja, egyszersmind megkérdi van-e ügyvéde ? s ha van, azt külön rovatba följegyzi ha nincs, fölolvassa, szabad választás végett, eltte a vedl ügyvédek lajstromát, s a nyomban bejegyzend választásról a törvényszék elnökét, a vádló tiszti fügyészt ha pedig a fogoly választani s a választott védlt értesíti nem akarna, e körülményt az elnöknek tudtul adja, a ki védlt rendelend. Ezzel a védlnek joga, st kötelessége származik a vád irományokat megtekinteni, a fogolylyal szólani, a ment tanúkról s védeszközökrl gondoskodni, hol a törvény engedi, kezességre bocsátást eszközleni, különben pedig gonddal lenni, hogy az ügy eldöntése ne késleltessék és midn az ítélet órája elközelgetett, védelmezni a vádlottat, miként fentebb mondottuk. E két végpont között forog nézetünk szerint az alkalmazás. Mi az utolsót hogyha vallomásáfogadnók el. Vannak, kik ellenvetik nak hitelesítése eltt a vádlott ügyvédjével tanácskozandik, hitelesítéskor minden vallomást visszahuzand. De mi ez ellenvetést nem találjuk igen fontosnak. Alapszik ez ;

;

;

—

:

:

;

;

—

—

:

107

némi bizalmatlanságon, mely az

»ügyvéd« szó alatt egy szrszálhasogató furfang-rabulát képzel, ki a vádlottnak majd mindenféle rosöz tanácsot ad azonban midn az ily gyanusitást általában lehetlen nem rosszalni, midn lehet;

len meg nem gyzdni, hogy az institiitiónak, melyrl most szólunk, hasznai között ama jótékony hatáson túl, mit az igazságszolgáltatásra gyakorolna, talán épen az ügyvédi kar jellemének nemes kifejtése a mellékhatások legfontosbika: csak azt legyen szabad kérdenünk, miképen áll az ellenvetés oly helyütt, hol a vádlottak gyakorlott közé, mintegy vétek, ármány és hazugság iskolájába járatnak, s ez ellen nem bizalmatlankodunk de a mvelt üg3^^véd ellen, ki eskü mellett szolgál, ki felett a nyilvánosság rködik, kinek becsületét minden nemtelen lépésektl szepltelen épségben tartani élte szerencséjének érdekében áll egy

bnhsök

;

;

bizodalmatlanságból tagadjuk meg azt, mit az örök igazság. Isten törvénye követel Aztán hiába, Uraim, hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy a faggatórendszer fölött, mely vallomások kicsikarására építi az igazságszolgáltatást, ép az igazságszeretettel karöltve járó szeKd erkölcsiség maholnap bizonyosan pálczát törend. Lám az angol-szász répfajnál Európában úgy, mint a világ többi részeiben, korlátlanul divatozik az elv, hogy a vádlott nemcsak minden megszorítás nélkül tanácskozhatik ügyvédjével, de még a bíró által világosan is figyelmeztetik, hogy vallani vagy nem vallani, s a kérdésekre felelni vagy nem felelni, avagy úgy felelni, miként legjobbnak látja, teljes szabadságában áll hogy hallgatás, vagy nem vallás miatt semmi sérelemtl nem tarthat, s azért beszédeit jól megfontolja, nehogy magának ártalmára legyen mind e mellett az igazság ép úgy, st talán bizonyosabban kisül, mint azon országokban, hol minden törekvés a bnvallomások kicsikarására intéztetik és személy- s vagyonbeli bátorlét is képes az egyenvonalt akármely nemzettel kiállani. Bár nézzük, ha úgy tetszik, Angliát. Egy részrl a közszabadságnak tág köre, a birtokegyenetlenség, a nagy városok és számtalan gyárak más részrl az idegeneknek minden világrészekbli összesereglése, kiknek sem útlevélre nincs szükségök, sem az országból ki nem utasíttathatnak, mind ez mennyire növeli a vétkek számának lehetségét s mégis a közbátorság és törvényes rend ép úgy fentartatik, mint másutt akárhol, a nélkül, hogy tizedrésznyi elfogatás történnék, 8 a mi kevés történik, felényi ideig is tartana, mint minálunk, és a nélkül, hogy a titkos faggató-rendszernek csak árnyékát is ösmernék. Véleményünk mellett tehát törvényünk szelleme, véleményünk mellett a tapasztalás és az élet szól. Azonban kinek a zenith nem tetszik, álljon a ily férfiú elleni

!

—

!

;

;

;

;

—

!

—

108

—

ez is végetlen nyereség. Az acta kórságos nadir pontjához faggató-rendszer ép azon ok miatt, melynél fogva a fölebbvitelt minden perekre ki nem terjesztheté, az írott perlekedést sem vala képes mindenre kiterjeszteni. így maradott meg szerencsénkre épségben a horogkapocs, melyhez a régi jogot az újkor fejleménye szerint hozzáköthetni. És érezni fogja mindenki, hogy ezen egy lépéssel a nyilvános és szóbeli eljáráson sarkalló procedúrának, mely némely lényeges részeiben megyékben jelenleg is megvan, tökéletes modorbani törvényesítését nem kis hatással elkészítk. ;

Egyetemes konvent Hitet

és nnio.*)

vallásos és erkölcsi érzelmet kényszeríteni lehet lelki állapot az, mely nemcsak külkényszerítést nem ismer, de st a saját akarat hatalomkörén is kívül esik. Senki ne vélje tehát, hogy midn Bernát Zsigmond egyetemes conventre szólítja fel honunk evang. lakosait, egy újabb csepregi conventrl lehetne szó, hasonlóról ahhoz, melyet Nádasdy Ferencz 1591-ben összehívott, oly

senkire

s

sem

;

—

conventrl, hol egy második Sculteti Severin a concordiae formulák mellett, egy második Beythe István pedig azoknak ellenére, mintegy választott bajnokok horatius-curiatiusi harczot víjanak, békés taglalattal kezdendt és zajos szitkokkal végzendt. Harmadfél századnak közösen leélt viszontagságai, annjd jó, annyi balszerencse, mikben testvérileg osztozánk, a kebleket nyíltakká tevék elfogadni az egybeolvadás int tanácsát, melynek a közös kútfbl merített közös hit akadálya nem lehet, miután az aprólékos szögletességeket ütközés köveivé köszörül controversiák ingere lehunyt, s hit és vallásunk, nemkülönben mint nemzetiségünk s vele jövendnk nagy érdekei egy be forrásra szólítanak. Ha kérditek miként lehet egygyé lenni, s mégis megtartani nemcsak a kebelnek titkos rejtekében, hanem küljelekben is, a mi különbség a hitben lehet ? Legyetek, Uraim, emlékeztetve, hogy egy a kútf melybl hitet, reményt, szeretetet a szabad észhasználat korsójával meríttek, és e szabad észhasználat edénye ép úgy kezeitek közt volt, míg két felekezetet képeztetek, mint kezeitekben lesz, midn egygyéól vadtok temesvári példára, melybl meglátjátok, miként az úrvacsora ennek, ki letérdel, ostyában, amannak ki állva marad kenyérben szolgáltatik s ha látjátok, miként nem ritkán megesik, hogy sokan e szabadságnál fogva ép ellenkez módon járulnak az úrasztalához, mint egyesülés eltt

—

:

;

;

;

*)

Az

1841-iki »Pesti Hirlap« 57-ik számából.

K. F.

109 járultanak,

ámbár az unió még csak két éves

;

és

megfon-

toljátok, hogy ha ez már most is így lehet, miképen kell majd lennie, ha e külön hitben nevelt emberek helyébe

egy nemzedék lép, mely az egyesült tanodákban kapott bizony nem lehet meg nem gyzdnötök, hogy oktatást a hitágazat az uniónak nem akadálya. Pedig csak ez az, mi az akarat körén kívül van minden más akadályt tiszta :

;

és

ers akarat könnyen

elhárít.

— Peragit

tranquilla volun-

quod violenta nequit. E kevés Ígéretben fekszik a kulcs, mely megmagyarázza, miért lehetséges most, a mi két század eltt meg nem eshetett. A wiolente voluntas« nem mindenható. Azon idben, mikor Dévai Mátyásnak Drágfy Gáspár erddi várába kellett rejteznie, hogy hitsorsosainak fanamidn Thury Pál a tismusától élete bátorságban legyen terebesi gylésen P erényi Gábor büntetéssel fenyegettetek midn Berger Péter, bicsei lelkész, a diaphorák felett dühöngött midn a kölcsönös eretnek szaglálás közepette az erszak véres jelenetei, hasonlók a Servet máglyájához, vagy keleten az orthodoxok és áriánusok, Afrikában a katholikusok és donatisták közötti dühöngésekhez, —7 minálunk csak azért maradtak el, mivel a státus egyik félt sem gyámolítgatá midn a tarczali, gönczi, herczeg-szlsi synodus a szakadást sanctionálta, amott a zsolnai és kirchdraufi synodusok a concordiae formulát vallásuk próbakövévé ily idkben, ily tények után, ily ingerültség szentelek mellett, a »violenta voluntas« egybeolvadást koránsem eszde ma már ezeknek ellenében a Hranquilla közölhetett voluntasn mindenható ereje lépett, annál mindenhatóbb, Errl elanyminél nyugottabb, mert annál szilárdabb. nyira meg vagyunk gyzdve, hogy az unióra nézve egy szivet, lelket remélnénk, ha nem tudnók, miként emberek között a földi érdekek bekeveredése el nem marad. És itt A slavismus ábránd szenvedélye lesz. Uraim, a bökken. (ne kételkedjünk) minden követ mozgásba hozand, hogy az uniót meggátolhassa mert érzi, lehetlen nem éreznie, miként a magyar nemzetiséget egy-egy nagyobb szerencse alig Ezen akadályt azonban a szilárd, érhetné, mint az unió. ers akarat könnyen legyzi mert ha e részben legalább egyik részrl közakaratot bizton várhatunk másik részrl gr. Zay Károly és a tavali convent szellemiránya megnyugtató kezességet nyújt. Lesznek talán, kik szemhunyorítva ellenvetik, hogy az uniónak nemzetiség tekintetébeni nagy de fontosságot ily leplezetlenül kimondani rossz tactica mi régen kinttünk a gondolatból, hogy e nemzet oly gyermeki még, melynek az olasz költként meg kell mézezni a pohár szélét, különben a gyógyszert nem issza meg kinttünk a gondolatból, hogy a nemzet oly pisla-szemü, mely tas,

;

;

;

;

:

;

—

—

;

—

;

:

;

;

;

110

—

az elébe tartott szitán át nem lát. »0§ene Rechtlichkeit ist die beste PoUUk« ez a mi tanunk A második akadály, melyet földi érdek gördítend el, bizonyos hierarchiai vágyakban áll. E részben azonban örömmel vesszük észre a kiegyenlít kornak jeleit. És itt van helye megmondanunk, mit értünk az alatt, midn kimondjuk, hogy az ágostai vallástételek egyházi beligazgatása szorosan néphatalom, a helvét vallásuaké pedig zártkör fnökhatalom. Mi azt értjük, hogy az ágostai vallástétel eknél községegyházi gylésben a községnek minden tagja, senioratusaiban a senioratusnak, egyházkerületiben a superintendentiának bármelyik tagja, egyetemes gylésen pedig egész Magyarhonnak e vallású bármely lakosa szót emelhet. Ez az, a mit röviden egyházi néphatalomnak nevezünk, és talán helyesen nevezünk mert bár a gyakorlati élet e jogállapot eredményeit nagyon mérsékli nem abban áll az er, hogy mindenki részt vegyen, hanem abban, hogy mindenki részt vehet. A helvét vallásúaknál ellenben ez máskép van. A dunamelléki superint. gylésen még most is panasz fordult el, hogy az egyházvidéki tanácskozások zárt körökben tartatnak és ámbár e részben a legüdvösebb határozat hozaték az egyházkerületi gylésre nézve a nyilvánosságot gátló 1835-ki 46-ik statútum végzésig eltörölve még csakugyan nincs a közconventben pedig alkalmasint néha még »curiatum votu'm«-ok is igényeltetnek. Ezeknek kiegyenlítése azonban nehéz nem lehet annyival kevésbbé pedig, mert nem nagy jóslói tehetség kell elrelátni, hogyha egyesült zsinat tanácskozására kerül a sor, egy részrl ugyan minden suprematialis irány a kell fokra szállíttatik de másrészrl a népválasztotta lelkipásztor a változó kedély üldözéseitl sorsának biztosításától megóva leszen. Mind megannyi tekintet tehát vállat vállhoz vetve megkísérteni az akaratot midn minden körülmény oly kedvezn hí, az id pedig komolyan int. Ezeknek elrebocsátása után tisztelt hazánkfia, Bernát Zsigmond úr javaslatában szívvel lélekkel egyetértve, szükségesnek tartanok: 1. hogy a két felekezet részérl különben is ugyanegy idben tartatni szokott egyetemes gylések még ez idén megkezdjék az egybeolvadás nagy munkáját s azért az egyházvidékek (tractusok és senioratusok) a superintendentialis gylésekre, ezek pedig az egyetemes zsinatra küldend követeket e fontos ügyben, nem mondjuk a részletes kivitelre nézve, mert ezt kölcsönös tanácskozások elözendnék meg, hanem az akarat, készség és óhajtás iránt határozott utasításokkal ellássák, hogy a nép szavából tudva legyen az Isten szava. Szükségesnek tartanok 2., hogy egyházi községek, vidékek és kerületek úgy, valamint egyes személyek, kiknek nevei hitsorsosaik eltt kisebb-

—

—

:

;

:

;

—

;

:

;

;

—

111

nagyobb körben tekintélylyel bírnak, a nyilvánosság orgánumai által egyesülésre hajlandóságukat kinyilatkoztassák. Szükségesnek tartanok 3., hogy egyházi hirlap keletkezzék, mely munkásságát egyenesen az egyesülés eszközlésének szentelje, s minden jóakaratú gondolatcserére tért nyisson, alkalmat adjon. Lehetlen nem remélnünk, hogy ily

—

vállalkozás a felsbbség helybehagyását megnyerni szerencsés leend. És miután ily lap kiadására nézve, több mint egy oknál fogva, a fváros legalkalmasb helynek látszanék e vállalat megkisértésére különösen Székács József ágostai és Török Pál helvét vallású pesti hitszónok urakat bátorkodunk felszólítani. Ilyetén közremunkálásuk az óhajtott czélnak igen kedvezen megfelelne, s hozzájuk nagyon illenék, kik mint halljuk abban egyeztek meg, hogy :

—

—

néha-néha a szónoklatban egymást felváltsák. Még csak egy-két szót. Tisztelt barátunk Bernát Zsigmond például hozza fel többek között a görög vallású oroszok egyesülését. Igen jól tudják olvasóink, miképen a kereszténységnek keleti és nyugati egyházra szakadása tulajdonkép az ephesusi úgynevezett gyilkos zsinaton ^449) legelször igénylett »oecumenicus patriarcha« czímmel kezddött s a hol és a mennyire az egyesülés megtörtént, a római szék primátusának elismerésével végzdött. Irtózatos, de érdekes lapok a históriában e dolognak történetei, a híres Böjtöl Jánostól (Joanncs Jejunator), keresztül a tudományban ép úgy, mint vétekben nagy Photiuson, Ceridarius Mihályig, ki a szakadást bevégezte valamint viszont az egyesülési kísérletek is, melyeknek rugója ismét a római császári czímvadászat volt, Commenus Alexiustól s a lovagias Mamiéitól kezdve egész Palaelogus Mihályig, ki X. Gergely pápával a lyoni második zsinaton 1274. július 6-án az egyesülést megkötötte de tudjuk azt is, miképen közel hatszáz év múlt már azóta el, s a keleti s a nyugati egyház közötti szakadás nemcsak kiegyenlítve nincs, de st az egybeolvadástól távolabb van, mint valaha, s Magyarországban is a görög nem egyesült vallásúak száma sokkal nagyobb, mint az egyesülteké, mind a mellett, hogy már ötszáz év eltt a Károly és Lajos királyainktól nagyon pártfogolt Koriatovics Tódor lithaui herczeg által az egyesült hitek ügye hatalmasan elmozdíttatott és így maiglan is az egyesülés, némely hitágazatokon kívül, csak a pápa primátusának elismerésében áll különben pedig a várt egybeolvadás teljességgel meg nem történt a mit már

—

;

;

;

;

;

csak az is elegenden bizonyít, hogy a hol az egyesült óhitek r. katholikusokkal együtt laknak, egy parochiába össze teljességgel nem olvadnak, hanem külön egyházban, külön lelkészek szolgálata mellett külön istentiszteletet tartanak.

'

112

Ezen egyesülésnek példája tehát korántsem követés végett ln nézetünk szerint felhozva, hanem inkább annak bizonyságául, hogyha itt, hol annyi hatalmas világi indulatok keveredtek mindig a játékba, az unió, ha csak ennyire is sikerült, minél inkább kell az evangélikusoknál sikerülnie, hol semminem primatialis kérdések akadályt nem képeznek.

Tisztválasztás.*)

Mintegy huszonöt év óta a politikai nagykorúság egyik legszebb attribútumának, a polgári szabadság egyik legszebb jogának, a tisztválasztásnak gyakorlata szokottnál gyakrabban idézett el jeleneteket, melyek a felbszült indulat féktelen mámorát állítván a szabadság érzetén melegült lelkesedésnek helyébe, a választó tömegeknek néhány lélekvásárlók kezében lelketlen vakeszközzé alacsonyulásával egyrészt a nemzet erkölcsi jellemét sebes léptekkel sülyesztették (és ez a nemzeti szerencsétlenségeknek másrészt a törvényes szabadság talán legnagyobbika) barátai közül a gyöngébbeket már-már zavarba hozák, mit feleljenek azoknak, kik a tömegek éretlenségét szeretik emlegetni oly gyógyszerek ajánlatának gyámokául, melyek a beteg fájdalmait az által szüntetik meg, hogy megszüntetik az életet. És csaknem félni lehetett volna, hogy az alkotmány ezen egyik legszebb részére kifejlés helyett megszorítás vár, hahogy a higgadt kebl alkotmányszerüek meg nem tartják azon szilárd állást, melynek ellenében elbb-utóbb a mámor kijózanodik, s a megriadt ijedtség Mesét beszélünk, hiszen mi keleti népraj eszméletre j. vagyunk, s a keletnek sajátságihoz "tartozik, hogy mesékben oktat, mesékben tanul »Midn Pháeton a »sanscoulotte« egykor a nap szekerére kocsisnak ült, s a földet csaknem jól megpörzsölé, a sötétesdiek táborai a porból imigy Oh, Zeusz atyánk kiáltanak föl nézd, mily közel volt hozzánk a vég, a halálos veszély oltsd el a napot, oltsd el mi megelégszünk csillagaidnak pislogásival. — örökre, ;

—

—

:

!

:

—

;

És Zeusz mosolyogva monda Phoebusznak Nézd, nézd a balgák s képmutatók miként a visszaélés lángja miatt magát a világot kárhoztatják.* :

!

A tisztválasztási visszaélések ellen repressiv eszközök használtattak és lehet, hogy volt imitt-amott sikerök de mi azt gondoljuk, hogy elz eszközök nélkül amazok hatása sem általános, sem állandó, s árnyékoldalaihoz tartozik, hogy míg hiba van Ilium falán kívül, mint bell megtorlás :

;

:

*)

Az

1841-iki »Pesti Hirlap« 61-ik számából.

K. F.

;;

113 s a fenéken mindig maradt egy nincsen bell mint kívül csepp, mely oda mutatott, hogy az orvoslás nem volt gyökkeres. Nekünk úgy látszik, az egyebek közt szintúgy szükséges repressivák hatásánál tán még sikeresebb volt a nemzeti indignatio, mely az alkotmányunk legszebb virágát hervasztó kicsapongások ellen minden jobbak kebelén keresz;

—

Egyik jelentkezése ez. Uraim, ama közszellemnek, mely ha nincs is még közöttünk egészen kifejldve, mivel alkotmányunk sem kifejlett még, de a szükség óráiban még mindig nyilatkozott e nemzetbl, s nyilatkozásával fentartotta bennünk a hitet minmagunk iránt, melynek hiányát mesterkélt biztosítékok soha ki nem pótolhatják, s melyrl Deák nem kevésbbé szépen mint igazán mondotta, tül zúgott.

,

mely nemzet önmagát elhagyja, sorsát megérdemlette«. Jelenleg tehát, mint minden Istennek hála egyébben, úgy e kérdésben is higgadtabbak vagyunk sem félelem, sem ingerültség, sem gyanakodás nem háborít gondolatinkban, a jószándéku akarat pedig a nyugodtabb helyzettel le nem nyugodott és ezen állapot az, mely a javítások kivitelére nagyon kedvez. Legyetek hát fölhíva, ti ersebbek, gondolatcserére em tárgyban is Nekünk csekély értelmünk szerint úgy látszik, mindenek eltt bizonyos alapelveket szükség tisztába hozni, mieltt részletes kivitel tervezésébe bocsátkoznánk. És itt egyelre jó lesz megemlékeznünk arra, mit magányos életünkben csaknem minden lépésnél s gyakran igen is fájdalmasan tapasztalunk, mit azonban institutióinknál, közéletbeni mködéseinkben örömest felejtünk, t. i. hogy emberek, gyarló emberek vagyunk, s mint ilyenek tökéletes mvet soha sem alkothatunk minélfogva a világon minden törvénynek, minden institutiónak, minden alkotmánynak, minden országlási rendszernek van árnyék- és fényoldala még a legjobban is van valami rossz, még a legrosszabban is van valami jó. A pohtikai számtannak alapszabálya abban áll összesíteni a tétleges, összesíteni a vétleges quantitásokat ezeket levonni amazokból s ha tetleges maradék j ki, a dolog már magában jó csakhogy annál kevésbbé 3Ó, minél kisebb annál jobb, minél nagyobb ezen maradék és azon törekedni, hogy ez mindig nagyobb és nagyobb legyen a dolgot a déli nap éltet sugárihoz minél közelebb vinni, miszerint az árnyékoldal minduntalan kisebbedjék ebben áll a tökélyesedési státustan taktikája. De gyakran történik, hogy ezt felejtjük ha valamely institutiónak árnyékoldala ötlik szemünkbe, felejtjük annak

hogy

»a

—

—

—

;

—

—

!

:

:

;

;

;

;

;

;

—

:

;

fény oldalait, és az egészet elátkoznók de meg nem fontolmi várna ránk, ha elvesztenk. Van, ki megolvasván Athéné történetét, elborzad a népszabadságtól, mely ;

—

juk,

KOSSUTH LAJOS IRATAI.

XII.

8

114

de elfelejti, oly kegyetlen, oly igazságtalan tudott lenni mily gyönyör jeleneteket idézett e szabadság más részt ;

el, és elfelejti, mennyivel kegyetlenebbek, mennyivel igazságtalanabbak voltak ugyanazon korban a Dionysiusok s Artaxerxesek. Itália középkori szabad státusainak szemlélete borzadásra gyújt, s felejtjük képét azon tartományoknak, melyek nem voltak szabad státusok. Apáink látták Frankhonban a féktelen népszenvedelmek legirtózatosb kicsapongásait de egy bszült forradalom megdühödésérl gyámokot vonni minden néphatalom, minden népszabadság gyanúsítására ép oly boldogtalan hiba s tévedés, mint hibázna, a ki egy Nero, egy Caligula, egy Christiem miatt ellensége volna minden monarchiái országiásnak. Ez ugyan mind igen elcsépelt szalma már de sohasem lehet eléggé ismételni mert a riadalom emberei oly igen hajlandók feláldozni a test életét, hogy a vértolulás localis fájdalmát megszüntessék. Ezeket tisztválasztási rendszerünkre alkalmazva, úgy vélekedünk, hogy minden Soloriok, kik valaha születtek, s kik még valaha születendnek, sem lesznek képe^ sek oly választási rendszert alakítani, mely a nép választási mód jóvoltival a kormány kinevezési módnak jóvoltait egyesítse, s árnyékoldalait egyiknek úgy, valamint a másiknak elváltoztassa. A nép választás soha sem lesz oly csendes, oly nyugodt, nehézségtelen, mint mikor a minister urának benyújt egy ív papirost aláírásra, melyen egy kinevezés foglaltatik de viszont ezen kinevezés ritkán lesz a nép bizodalmának oly emanatiója, miként amaz népválasztásnak pártraszakadás, kinevezésnek kény, kedv, pártfogás gyenge oldala azért hátha mindent végig fontolva, tisztszorítjuk keblünkhöz, választási szabadságunkat mégis mint nemzeti kincseink egyik legdrágábbikát, ha úgy gondoljuk, hogy egy szabad nép szabad életébl egyetlen ily nap felzajongása többet ér, mint egész évek az ukázos nép hallgaságából szokjuk megtrni sajátságait, mik nélkül megsznnék lenni, a mi mert természetével járnak, miként a szélnek, midn a föld szinét megtisztogatja, hogy egy kis szemetet szórjon néha szemeink közé. Ekkorig midn tisztválasztási kicsapongásoknak akartuk elejét venni, többnyire a körül forogtak gondolatink miként eszközöljük, hogy a csak ne ijedjünk »factiók« megsznjenek ? Boldog Isten meg a szavaknak rémhangzatától, hiszen ezt megszüntetni lehetetlen, hacsak minden tisztikarnak örökösséget nem decretálunk másrészrl meg els választásra Istentl mindenüvé egy embert le nem kérünk, kinek személyében minden érdek, minden óhajtás, minden bizodalom egyesüljön. A különböz vélemények lehetsége tehát szabad választásoknak elannyira természetükhöz tartozik, hogy csak ;

:

;

—

;

;

:

hn

:

;

:

!

;

115

akkor sznhetnék meg, ha mindenki teljes rész vétlenségbe sülyedne, álmos apathiában dermedezne, és ama szünetlen semlegességet öltene fel, mely alkotmányos nemzeteknél a legbizonyosabb halál jele, s melyet Solon egykor halállal rendelt büntettetni.

nem

kell

— Nem

vélemények

a

kell

hát víz ellen úszni akarni, árjának ellenébe gátat

kifej lése

emelni mert bizonyosak lehetünk, hogy ezt vagy elsodorja, vagy áthágja st inkább azon kell lenni, hogy ezen vegytani processus minél könnyebben lefolyhasson, s a törvénynyel csak oda munkálni, hogy a külön vélemények egymás ellen erkölcsi fegyverekre szorítkozni kényteleníttessenek, s a vad ernek durva erszaka távoztatva, vagy És ez az ha ez nem lehet, azonnal szétoszlotva legyen. els elv nézetünk szerint. És ezzel rokon hogy a lélekvásárlásra szigorú büntetések hozassanak de szorosan meg legyen határozva lélek vásárlásnak mit cárt a törvény, nehogy ismét azt akarjuk kiirtani, a mi a nép választások sajátságaihoz tartozik, hogy t. i. a fnökök, kiknek létezése ismét el nem nyomható, saját nézeteiknek s jelöltjeiknek becsületes módon többséget szerezni iparkodjanak. Itt nyílik a közszellem ébresztésének, nyilvánosságnak, nemzeti becsületérzés s egy bizonyos nemes büszkeség éltetésének a legszebb tér csak ez az, a mi egyrészrl a polgárisodás fejlesztésével, másrészrl a vagyonosság gyarapodására ható törvényekkel kezet fogva, a lélekvásárlást számkivetheti. Itt tehát a legszorgosabb elrelátás igényeltetik, nehogy ;

;

—

:

;

;

a pártalakulás természetes

kifejlésétl elválaszthatlan dol-

gokra reáütvén a lélekvásárlás bélyegét, a törvény intézkedése vagy Róma egykori auguraiként mindenkitl kinevettessék, vagy talán épen lélekvásárlást teremtsen s kártékony vak erekbe kényszerítse, minek elejét nem ve hété. Harmadik elv hogy a népválasztási elemmel természetes ellentétben álló más elem ne gyakorolhasson valami kényszerít avatkozást. Errl azonban mi csak ennyit szólhatunk. Negyedik elv oly eljárási formákhoz kötni a választójog gyakorlatát, melyek bizonyos értelmi qualificatiót tegyenek :

:

például írni tudást s legalább az elemi iskoláknak bizonyos ideig látogatását, szóval legalább annyit, mennyit ily nevezetes jog gyakorlatáért a közállomány csakugyan megkívánhat. Ezzel ismét összeköttetésben v^an az ötödik elv senkit, kinek az alkotmány e jogot már megadá, abból ki nem rekeszteni ellenben józan megválasztással olyanokat részesíteni, kikre nézve polgári helyzetök képességet nyújt, hogy bírnak elegend értelmi fejlettséggel ily joggyakorlat tekintetében. így elrendezvén az elemeket, hatodik alapelvnek tekintjük oly eljárási formák felállítását, melyek emberileg szólva tökéletesen biztosítsanak, hogy föl,

:

:

;

—

—

—

8*

116

szabadon s minden kényszerítéstl menten gyakorolhassa polgári legszebb jogát. És végezetül ha mindezen alapelveknek következetes alkalmazása a kiesapongást nyomban érzékenyen s különösen a választói jog elveszté-

ki-ki

sújtó bírói eljárás kíséretében elegend biztosítékot nem látszatván, még több biztosíték igényeltetnék akkor alig maradna más hátra, mint hetedik alapelvül venni a tisztválasztások oly móddali elrendezését, hogy nagy tömegek egyszerre egy helyre össze ne gyülehanem ugyanegy napon több helyütt történjék kezzenek sével

is

nyújtani :

;

a választás, a mi könnyen eszközölhet. Meg fogjuk kiséraddig. Uraim, gonteni ezen alapelvek alkalmazását dolkozzunk mert ha gondolkozánk, már megvan a nyereség. mond egy »Hier ist das Streben selbst ein Zweck.« ;

—

—

;

német

bölcs.

Közlekedés.*)

Aggasztó hírek érkeznék nem egy vidékrl. Bihar úgy, valamint Somogy a katonagyakorlati összpontosítás ellen derék felír, mert a népnek magának sem lesz mit ennie ;

gazdasági hírlapunk, a »Magyar Gazda« innen rossz aratásról tudósít, s

még

Mi azonban a

amonnan

is

hogy egy szóval sokat mondjunk,

az áldott Torontál országos

beszélnek.

is,

hír Háezfeldén

is

ínségrl

télszakára elre látható élelem-

részes ínségnek hisszük, olyannak, melyet fogságukban könnyen enyhítenének a körülmények, hogyha jó s olcsó közlekedési módok hiánya nem akadályozná a belkereskedés szabad mozgását. Ám vessen csak majdan tél derekán akárki egy összehasonlító tekintetet a gabona piaczi árára, csaknem elre jóslani mérnk,

szkét mégis csak természetes

hogy világrészek közt nem lesz gabonaár tekintetében nagyobb különbség, mint Magyarország vármegyéi közt. Hogy is ne ? hiszen az európai szárazföld nagy közlekedési hálója még nagy részben csak készülben van, mégis a már kész töredékek s Anglia Leviathán gzösei segedelmével tán kisebb bajjal s kevesebb id alatt juthatnának Pestrl Amerikába, mint Mármarosból Pestre meg vissza, s egy

mér

gabonát bizonyosan kevesebb költséggel szállíthatnának Bajáról a Fekete-, Közép- s Atlanti- tengereken *)

Az

1841-iki »Pesti Hirlap« 64-ik számából.

K. F.

117 Brasiliába, mint a Bánságból

Homonnára. És ha ezen abnor-

mis állapot mellett eszünkbe

jut,

s

miként az ország közjavát

kereskedését gyarapító magányos vállalatokról 1836-ban

alkotott

XXV.

t.-cz.

öt

esztend

alatt a pozsony-nagy-

szombati vasút egy részecskéjén kívül semmi gyümölcsöt nem termett, s így ámbár ezen törvény az ilynem vállalatokat adómentesekké tevén, egy részben legalább nagyobb

kedvezéssel ajánlkozik, mint tudtunkra bármely országnak

—

annak sikerérl tehát a törvényhozók annyi reményeket tápláltak, hogy készebbek voltak más alkotmányos nemzetek példáját, miszerint minden egyes hasonló törvényei,

nézve a kisajátítással összekötött engedelmezés országgylésen történik, el mellzni, mintsem az országmégis gylések közti idt kipótolhatlanul elvesztegetni e törvénybe vetett reményeik egészen meghiusodtak valóban lehetetlen tisztelt hazánkfiait esengve nem kérnünk, méltóztassanak komolyan fontolóra venni, s az eszmesurváljon csatlakolódás mezején kimerítleg át is taglalni zánk-e, midn lapjainknak legels számában mindjárt azon meggyzdést fejeztük ki, hogy nálunk a közlekedés nagy eszközeit, a nemzeti test eme vérereit, közköltségen kell Nekünk úgy tetszik, hogy egy vagy más dologépítenünk. nak ajánlatára 99 gyönge okocskánál többet nyom egy olyan ok, minvel az egykori közönség a harangozás elmulasztását mentette, t. i. hogy nincs harangja. Talán nekünk is elég volna egyetlen okul felhoznunk, hogy a magános vállalatok kecsegtetésére alkotott törvényünk mellett sem vasutunk, mondjátok »Igen, de majd lesz; sem csatornánk. hiszen a bécs-gyri s középponti vasutvállalatok fnökei bizonyosan nem fognak késni tökéletesen nyugtató nyilatkozásaikkal a hozzájok intézett nyilvános kérdésekre.* Nyilatkozásokat magunk is remélünk, de megnyugtatókat legalább a bécs-gyri vasútra nézve nem igen. De legyen bár mégis e két vállalat, ha egyetlen éjnek átfordultán fölépítenék is a tündérek, mint a karcsai templomot Bodrogközön, az ország szükségét egészen egyáltalában nem fedezhetné s ha ki minket több meg több vállalatok elkövetkeztetésével kecsegtetne, kecsegtetésben csak amúgy gyönyörködhetnének, mint a mezítlábos majdani sarkánesetre

:

;

:

—

—

—

—

—

—

—

:

;

118

—

s hogy opfcimisticus reményekre nem van hajlandóságunk hevülni, okul az érdek hatalmas tekintetét hozzuk fel. Magyarországon egy nagy közlekedési

tyúja pengésében

;

igen

vonal, például a lengyel határszéltl Fiúméig, a legközelebbi

nem

nagyon nyereséges vállalat, s ers követelés volna magánosoktól remélnünk, szórják ki millióikat legjobb esetben száztól egy vagy két kamatra, midn más úton hatot, st a kinek lelkiismerete elég tág, hogy a kamattörvényt, mivel rossz, köteleznek nem tartani merészelje, többet is kapnak. Már pedig honunknak ép ily nagy fvonalokra van szüksége. Azonban van egy más tekintet is, mely a közköltségéül építést javasolja. Akármint pengesse bár egy vagy más vállalkozó a hazafiságot ojkain, puszta hazafiságból soha sem fog vasutat építeni, vagy csatornát ásni, következleg azt mindig akként is fogja kezelni, a mint saját haszna kívánja, és így a szállítási bért soha sem fogja lejebb vinni, mint épen kell, hogy olcsóbb bérbl sokaktól több jövedelmet kapjon, mint drágábból kevesektl. De a politikai számtannak theoremáját, miszerint olcsóság neveli a jövedelmet, nem lehet tovább vinni, mint csak addig, míg a fizetés kevesítése arányban marad a fizetk 25 éven át bizonyosan

lesz

különben a haszon elenyészik. Ellenben a nem kölcsönpénzen épít, egyenes jövedelemre ügyelni a legnagyobb botlás volna reá sokkal több haszon hárul mellékesen, a lakosok növeked jóvoltászaporodásával

;

státusnak, hogyha

;

mintsem e tekintetet amannak alárendelhetné és így közköltségen épített utakon, csatornákon a szállítási bért ból,

;

annyira leszállíthatni, hogy épen csak a legelési és fentartási

költségeket fedezze, s elre

nem

esetekre egy

látott

Az ily olcsóság ha mindenütt jó, mivel magának a néptömegnek közvetlen részesülését föltételezi, kis takarékot adjon.

Magyarországon még mulaszthatlanul szükséges is, mivel nálunk sok okok, többek közt épen a közlekedési eszközök hiánya miatt a pénz nagyon szk, s itt a vasutak, csatornák élénk mozgalmat készen nem találnak, hanem megfordítva az élénkebb kereskedési mozgalmat ép a közlekedés könnyí-

még csak teremteni. Az 1836 XXV. t.-czikk azon kezddik hogy a közelebbi országgylésen ilynem vállalatok iránt a tésével kell

:

:

leg-

tör-

119

vényhozás okvetlenül kimerítöleg fog rendelkezni. Ki a jövendt akarja megkötni, felejti, hogy a jövendnek körülményei nem tle függnek, 8 az ily okvetlenséggel úgy szoktunk járni, mint Mátyás király örökké tartandó törvényeivel egy-két év múlva azt mondták reá »Mátyás újításai eltöröltetnek. « Az okvetlen rendelkezés, a mint tudjuk, elmaradt, de a rendelkezés szüksége ép az elmaradozás által növeminélfogva mi úgy gondolkozunk, hogy a közlekedett kedési módok tárgyában gyökeresen intézkedni csakugyan a legközelebbi országgylés feladatához tartozik. Mire nézve csekély véleményünkkel oda nyilatkozunk, hogy a mint ;

:

;

már

az 1827-ki országos küldöttség a közlekedési

igen helyesen

három nagy osztályra

sorozta,

gosokra, törvényhatóságiakra és helységiekre

:

t.

módokat i.

orszá-

úgy ezeknek

létrehozásához az ország minden lakosának aránylag hozzá kell járulnia

;

nevezetesen az országosokhoz mindenkinek,

ki az országban, a törvényhatóságiakhoz mindenkinek, ki

azon törvényhatóságokban,

s

a helységiekhez mindenkinek,

vagy bir s a teendk elhatározásának és kivetésnek is e szerint kell történni t. i. az elsrendekre nézve országgylésen, a másodikra a törvényhatósági, s a harmadikra nézve helységi municipiumok Hiába, Uraim, hiába kerülgetjük a dolgot minden útján.

ki a helységben lakik

;

;

—

gondolkozunk az adózó nép terheltetése publicus«-ról adjuk meg magunkat az igazságnak, adjuk meg magunkat saját javunkat s erszényünket közvetlenül illet érdekünk parancsának oldalról, hasztalan

nélkül

elteremtend »fundus

;

:

építsünk utakat, csatornákat közköltségen.

legegyszerbb, legbizonyosabb és kevesebb áldozatba kerül mód.

—

Ez a legkönnyebb,

merjük

Ám

állítani

számítsa

fel

—

leg-

akárki

utazási költségeit, kárát, hátramaradását, miket rossz utak

hány jobbágy vagy béres hogy gabonáját, gyapját piaczra szállítigen kevés ember lesz az országban, kire a vas-

miatt szenved, vegye számba,

napot

veszít, csak

hassa, és

más jó utak, csatornák közköltségem építésébl évenkint több teher hárulna, mint mennyi veszteségébe kerülnek most a rossz utak. És csak ne mondjuk, hogy pénzünk nincs. Csak egyetlenegy megye van az országban (Árva megye), melynek földébl mintegy 2/3 rész van jobbágy-

és

120

csak Temes, Mosony, Bács és Bararésze csak Tolna s Torontálban (s Krösben

kézen, több sehol

;

fele

nyában, 1/3 mintegy ^/n, Verczében 10/33 rész), 1/4 része csak Békés, Gyr, Pozsony, Sáros, Sopron\ megyékben van adó alatt a többi megyékben mind kevesebb és kevesebb egész Fejérig,

;

hol

1/9

Szatmárig, hol i/n rész, Zólyomig, hol

rész,

1/15,

Sza-

Mármarosig, hol 1/44-ed rész van csak adó alatt*) s mégis a jobbágyi tartozásokon kívül, mik nem közadó természetek, hadi s házi- adó, közmunkák, deperbolcsig, hol

1/21

és

diták stb. fejében az évenkinti adó bizonyosan felrúg 15

peng forintra, és ez évrl-évre minduntalan vegyük hogy országos közmunkákra évenkint 2 3 millió forfel, díttatnék, s ezt aránylag mindenki viselné a nem-adózó kiváltságos osztályok ezen, nem idegen hatalom által reájok rótt, hanem szabad emberekhez illleg önakaratból, saját felszámíthatlan nagy hasznukra elvállalandó rendes terhet nem igen neheztelhetnék az adózó nép pedig az eddiginél nagyobb terhet nem viselne, a mennyiben azt, mit az országos közmunkákra aránylag adóznék, a nemességnek megyei millió

;

— :

;

s helységi

közmunkák terhébeni

részesülése helyrepótolná

—

;

vegyünk fel csak 20 30 évet, és ne felejtsük számvetéseinkbl, minden mértföldnjd kész vasút mennyire könnyítené a folytatást, mennyire nevelné a hozzájárulás kedvét, s azon mindenható érzelmet, a vállalkozási szellem teremtjét, mely saját ernkkel létrehozott mveink szemléletébl átihletné a nemzet kebelét valóban csudálkoznunk kell, hogy e nemzet, mely háborús idkben a szerencséts

;

lenség eltávoztatásának nemleges jótéteményeért oly tömér-

deket áldozni kész vala, már régen saját positiv javáért, ezen oly igen egyszer s nemzeti szabadságot nemcsak nem sért,

st

inkább épen szabadságot bizonyító módot elhá-

ny agolá.

Midn

magános körökben ezekrl szólanánk, hallottuk

*) Távol vagyunk a hiedelemtl, hogy ezen adatokat mathematikai bizonyosságúaknak állítanók. Honnan is meríthetnénk ilyeneket ? Azonban alapul van véve az országos összeírás is. Az egész lajstromot tisztelt barátunk, Hegeds Pál úrnak, Verócze vármegye három, országgj'-léseni érdemes követének nagybecs

munkáját közölni fogjuk,

midn

adóról fogunk szólani.

Szerk.

121

—

kire I)íznók ezen nagy munkát ? Csak akarni kell. Uraim s mi nem gondoljuk, hogy e kérdésen a nemzet akaratja hajótörést szenvedhetne. Errl mi többet nem szólhatunk. Most még a gyakran mutatkozó élelmi szükség s a naponkint aggasztóbb fokra emelked pauperismus ellenében egy másik módró^ kellene szólanunk, mely hazánk körülményei közt mindennél alkalmasabb arra, hogy édes hazánk földének szunnyadó termékenységét fölébresztve, termékeinket megkettztesse míg jó közlekedési eszközök kétszerannyit is könnyen eladhatóvá tennének, mint mennyit most nagy bajjal adhatunk el értjük a jobbágyi állapotnak örökváltság általi megszüntetését s hazánk földének úgy ezen, mint az siségi bilincsek alóli felszabadítását.

az ellenvetcat, hogy

:

!

—

:

;

Most csak újólag a

hogy nézetünk

kijelentjük,

teendk sorában legeli

áll

e szó

:

szerint

»szabad föld« és mindaz,

a mi szükséges, hogy a földbirtok szabad és biztos legyen.

Most

jelen

czikkünk

tulaj donképeni

tárgyára visszatérve,

csak arra kérjük tisztelt olvasóinkat, méltóztassanak megfontolni,

mennyi tömérdek alamizsnának vennk

élelem kereséssel, melyet az említett országos

elejét az

közmunkák

És ennyi, minden

oldalról egybevágó fontos végszavunk ennyibl áll Él tekintetektl támogatva, ember keblében egy Isten-szó, mit az áleszmélet sophismái megtagadhatnak a világ eltt, de senki sem tagadhat meg maga eltt, a jobbak pedig megtagadni nem is akarnak. Ilyennek ismerjük mi e nemzetet, s azért bátran kimerjük mondani annak, hogy országos közmunkák épen ne történ-

nyújtanának.

:

:

a törvényhatóságiak pedig ingyen, kényszerített ennek alakban, az eddigi rendszer szerint történjenek,

jenek,

már

—

ideje lejárt, s a nemzeti

meggyzdés

csak törvényes

alkalomra várakozik, hogy tetté legyen.

Hírlapkor.*)

E napokban jelent meg két ívnyi kis röpirat tisztelve szeretett barátunktól, Fáy Andrástól »Kelet népe nyugaton« *)

Az

1841-iki oPesti Hírlap « 66-ik számából.

K. F.

122

—

Egyike az elme termékeknek az eszmesurlódás alatt. mezején, mely gróf Széchenyi István »Kelet népének* következése. Nem azért hozzuk szóba, mintha adott szavunkhoz htelenül hirlapi körbe akarnók vonni a védelmet, melyre a nemes gróf megtámadása kényszerített csekély védiratunk legnagyobb részben kész, s már sajtó alatt a mi még idnk és szándokunk szerint hátra van, kevés napok alatt elkészülend s ha máskép volna is, adott szavunkat hanem szóba hozzuk azért, mert nem szegnök meg igen tisztelt barátunk a hirlapírás körére oly véleményt nyilvánít, mely nemcsak gróf Széchenyi Istvántól kezdve, le egészen csekély személyünkig, igen-igen sokaknak véleményével s országgylésileg, törvényhatóságilag s nyilvánosság útján ezerszer kijelentett óhajtásokkal, hanem a magyar idszaki sajtónak, mióta csak a boldog emlékezet Halálos mesék« idejébl kivánszorgott, általában kitüntetett irányával elannyira ellenkezik, hogyha azt a magyar idszaki sajtónak bármin szinü, bármin árnyéklatu orgánumai vezérelvül elfogadnák, ép azon mezrl kellene leszálla-

czím

;

;

;

:

—

—

—

mozogni ekkorig, melyen ha még oly gyöngén is legfbb dicsségüknek s legszentebb hivatásuknak tartották; minélfogva ezt, mint a »Kelet népe« s Pesti Hirlap közti kérdéstl egészen különvált s a magyar politikai hírlapokra

niok,

nézve életkérdési javaslatot, közérdekességénél fogva fejtegetésünk tárgyául venni, s annak minden oldalróli megvalamint magát nagyravitatására pályatársainkat úgj becsült barátunkat, Fáy András urat is tisztelettel meghíní el nem mulaszthatjuk. De hogy tudhassák olvasóink, min ítélettel van köztiszteletben álló hazánkfia a ».Kelet 7iépe« és Pesti Hirlap azon szinteséggel, mely a tökéletesség igényétl minfell dig távol volt, íme idézzük néhány sorait, már csak azért is, mivel e sorokkal jelen fejtegetésünk tárgya összefüggés»Kelet népében úgymond tisztelt barátunk ben van a nemes gróf alkalmasint kimutatja azt, mit tán kimutatni czélja volt, hogy az agítatio korán immár túl esvén, inkább hideg kiszámításokra, mint érzelmek felingerlésére Megvallom azonban, hogy ezen kimuvan szükség. tatásnak a Pesti Hirlap szerkesztjére tett alkalmazásában a nemes grófnak aggodalmát egy kissé túlvittnek tekintem. Jól ismerem én, mily határtalan a hírlapok hatási köre, de megvallom, bátor a hírlap els 40 számát gondosan újra megolvasám, azoknak vezérczikkeit lelkem eltt mustrára eresztgetém, azokban a vádlott káros forradalmi veres fonalat nem találtam, de igen némelyikében egy kissé élénkebb költi és szónoki nyelvet, szívhez szólást ott, hol fhöz ,

:

—

:

—

f

—

kell vala intézni okainkat, és felszaggatását

némely sebeik-

«

123 nek, miknek bekötözésére ír vagy nem nyuj tátik, vagy legalább nem hamar nyujtathatik. E részben tehát modorát a Pesti Hirlap szerkesztjének, bár nem is javallom, ezt egészen nem haj lom oly hibásnak tartani, mint azt, hogy oly tárgyakat is vett fel hírlapjába, mik annak szerepébe, nézetem, szerint nem tartoznak. Legyen itt elég a 40 szám közül a 94ket *) megemlíteni. Szent az ügy, melyért itt a szerkeszt buzog, s melyre nézve mindenben egyetértek véle de azt nem journalistika, hanem könyvirodalom mezejére tartozónak vélem. És itt vagyunk a pontnál, mely fejtegetésünk tárgyát teszi. Tisztelt barátunk tudniilhk oda nyilatkozik, hogy a hirla'pok körébe tartoznék azon közhasznú tárgyak elkészítése, mik már létez törvényeink köreiben szabadelmü haladás kivánatához képest egyesek, testületek, st törvényhatóságok által is kivihetk ; ellenben mindazon tárgyak elkészHését, mik a lefelé adandó jogokra és engedményekre nézve új tör;

vényalkotást, s mellett s ellen minden oldalról megvitatást, hányás-vetést kivannak, nem a hirlapi körbe, hanem a könyv-

irodalom mezejére tartozónak

véli.

Értsük meg egymást nem arról van szó, hogy miként vélekedünk egy vagy más tárgjTÓl, nem is arról, min hanem egyenesen modorban adjuk el véleményünket arról hírlapok körébe tartoznak-e a törvényhozási kérdé:

;

:

seket elkészít fejtegetések, vagy sem ? Mi azt gondoljuk ép a törvényhozási kérdések elleges fejtegetése tartozik a hírlapok körébe, s pedig tán inkább mint más akármi. Deák Ferencz országgylési jelentésében, »Más alkota szabad hírlapokról szólva, ezeket mondja mányos nemzeteknél a szabad sajtónak vitatásai kifejtenek minden tárgyat, mieltt a felett a törvényhozás határoz, s mikor az köztanácskozás alá kerül, ismerve van a fertudják a nemzet képviseli forgó kérdésnek minden oldala a nemzet véleményét és közszükségeit, s végzéseiket ezekhez alkalmazhatják. A hol ez így van, nem lehet ott félni attól, hogy valamely eszmének elragadó fényes külseje veszélybe döntse a nemzetet mert a szabad sajtó, melynél a vélemények minden árnyéklatának van képviselje, a felkapott és vitatott eszméknek veszélyes részeit tartózkodás nélkül szétbonczolja, mi által a közvélemény fejlik és ersödik. A hol ez nincs, ott kormány s törvényhozás több nehézségekkel küzködik, az ország egyik vidéke nem ismeri a másik vidéknek szükségeit s nézeteit minden törvényhatóság csak a maga köréhez képest adhatja a maga utasításait, a kormány nem kísérheti gondos figyelemmel a :

;

:

;

*)

»Birtoktalanság«.

Szerk.

124

nemzet kifejldésének haladó lépteit s munkálódását ezekhez nem irányozhatja. Innen származnak a számtalan csalódások, gyakran elhibázott számolások és azon ingatagság, mely irányt s eszközöket minduntalan változtatva, czélt soha

nem

ér,

de kárt sokat tehet. « így Deák.

És valóban tekintsünk bár általános szempontokra s más alkotmányos nemzetek példájára, vagy figyelmezzünk saját körülményeinkre, ezen nézeteket mindenekben igazolva találjuk. A kik könyvet írnak, az egész közönséghez képest sokkal csekélyebb számban állanak, mintsem hogy ket a közvélemény képviselinek lehetne tekinteni. A könyvírás és könyvkiadás nehézségekkel jár, miket legyzni és pedig legyzni úgy, hogy nagy olvasó közönségre találjon, csak igen keveseknek adatott és ha legyzött bár egy vagy más könyv minden nehézségeket s habár nagy olvasó közönséggel találkozott mégis arra nézve, hogy nemzet és kormány eltt tudva legyen, elfogadta-e a közvélemény e vagy ama könyvnek javaslatait ? a hírlapi fejtegetések okvetlenül szükségesek. Aztán tagadni nem lehet, hogy a törvényhozásnak tárgy s körülmények gyakorlati ösmeretein kell épülni ;

:

;

pedig nincs, nem is lehet ember, ki egy országban, kivált ha (mint minálunk) a szokás nagy szerepet játszik s egy kifejlett municipalis rendszerben a különbözések mintegy benfoglalvák, azon körülményeket mind ösmérhesse, melyekre a törvényhozásnak figyelmezni kell, hacsak annak nem akar kitétetve lenni, hogy rendeletei (mint ez ott, hol a törvény nem a közvélemény emanatiója, igen gyakran történik) papiroson maradjanak. Ellenben nézzük a hírlapokat ezekben tárt mez nyílik a legkülönszerúbb értelmiségnek, törvénya legpartialisabb ismeretnek. Sznyegre egj? hozási tárgy^ fejtegettetik és az országnak különböz részeiben egynek egy, másnak más körülmény iránt észrevétele van a könyvirodalom mezejére tán soha sem lép, mert tán nincs is annyi mondanivalója, hogy egy könj-vet :

j

;

;

írhasson, vagy ha volna, nem talál kiadóra, maga költeni nem képes, vagy nem akar de különben is, nincs talán ismeretes neve, mely gondolatainak utat törjön, vagy nem gyakorlott stylista s több efféle szóval könyvet vagy nem ír, vagy ha ír, nem olvastatik ellenben a hírlapokban tér nyílik egyetlen gondolatnak is egy-két hasábon elmondfokon hat mindent, a mi észrevétele van, elmondhatja, áll vidékében azon tárgy iránt a gondolkozás, s ha csak vélemény forog sznyegen, nem is nevezi meg magát, ha úgy tetszik s mégis biztos lehet, hogy olvasókra talál, többekre, mint a legfényesebb sikerrel írott könyv és ez olvasók között bizonyosan akad olyan is, ki ép azon körülmények közt forog, miket amannak észrevételei tárgyaznak, ;

:

;

;

;

min

;

125

ép azon vidék lakosa, melynek közvéleményét amaz tolmás ha ez vagy mást lát, vagy tulajdon azt másképen

esolá

;

s így innen, szintoly könny szerrel nyilatkozik így amonnan, így az országnak minden részeirl ugyanazon

látja,

;

tárgynak ismét és ismét különböz alakban elfordulása elmesurlódásra ébreszt, eszmecserére vezet, s imígy alakszik, és a mi f dolog, imígy jut tudomására a közvélemény, melyet könyvirodalomból megismerni lehetetlen. E nézetemert ket igazolja minden alkotmányos nemzet példája nincs tárgy, melyet politikai hírlapjaink inkább körükbe tartozóknak vélnének s inkább is körükbe vonnának, mint épen a törvényhozási kérdéseket. Nézzük már most saját körülményeinket s emlékezzünk meg mindenekeltt, hogy nálunk a követek utasításoktól függnek, s bárha az egész követi kar elfogad is els pillanatban valamely indítványt, a késbbi phasisokban okvetlenül meg kell buknia, hacsak a közvélemény által nem egyik támogattatik. E helyzetbl két körülmény fejlik ki hogy a választottak értelmisége alá van rendelve a tömemásik hogy e miatt az országgylés gek akaratjának maga kénytelen elvállalni az elkészít izgatást, miszerint a nemzet akaratját a maga véleményével összhangzásba hozhassa. Igen, de az els körülményt, az utasításoktóli függést, sajátságos helyzetünkben, tán mindig, de legalább addig, míg alkotmányos életünk jobban kifejlik, igen fontos tekintetek támogatják, miszerint attól nemzetünk nem mert igen természetes, hogy több is volna hajlandó elállani garantiát vél feltalálni önmagában, mint egyesek individualitásban a másik körülménybl pedig, abból t. i., hogy az elkészít izgatás szerepét az országgylés kénytelen keresztüljátszani, természetesen következik, hogy országgyléseink nagy részét gyakran ingerültséget okozó elméleti áltanémely törvények késn szülános vitatások foglalják el mások letnek, s már születésekkor átélik korszerségüket ellenben gyakorlati hiányokkal jnek létre. Tapasztalás mint ismét Deák mondja hogy »minmutatja azt is, den országgylésen hónapok múlnak el, míg a kormány a nemzetnek s a nemzet a kormány véleményének valóságos állásával tisztán megismerkedik és ez gyakran az elveszett idn felül még keserségbe is kerül«. Mindezen viszonyoitt kat a könyvirodalom fejtegetései ki nem egyenlíthetik közvetlenebbül s terjedelmesebben ható közvetítre van szükség, s ez semmi más nem lehet, mint a törvényhozási tárgyak fejtegetéseivel országgylés eltt s országgylés alatt foglalatoskodó hírlapok. Minélfogva mi nyíltan megvalljuk, hogy ámbár a már létez törvények köreiben kivihet haladási lépések fejtegetéseit is a hírlapok körébe tar;

:

;

:

;

;

;

;

;

—

—

;

;

126

mégis ha csupán árnyékoldalát tekintjük tozónak véljük a dolognak (melytl semmi emberi nem ment), itt tán nagyobb s gyakoribb botlásokra vezethetnek a hirlapok, mint a törvényhozási kérdésekben mert a mi a létez törvények körében magunktól függ, ha kedvez szinben adatik el, meglehet, itt-amott azonnal életbe j, »az ige testté válik «, még mieltt a dolognak más oldalróli fejtegetése napfényt láthatott ellenben a törvényhozás formái biztosítanak, hogy a körébe tartozó tárgyaknak a hirlapi fejtegetések elhamarkodott életet nem adhatnak. És váljon min ok az, melyre az ezektl eltér véle:

;

;

mény építtetik ? Egyedül az hogy »az ideltti étvágygerjesztés, mi fell még nem tudhatjuk, mikor és miként fogjuk kielégíthetni, a kiváltságtalanok kebleiben könnyen :

elégületlenséget s kesert támaszthat minélfogva elbb magunk közt kellene az ebéd fell értekeznünk, s azt elbb megfznünk, kik szakácsok vagyunk s aztán jó szívvel ültetni a kiváltságtalant a kész ebédünkhöz*. Már mi kénytelenek ;

vagyunk megvallani, hogyha ezen szerepnek

s a gondolkonéposztály szerinti elkülönözésének lehetségét puszta elméletnek nem tartanok is ahhoz véleményünkkel nem járulhatnánk azonban a dolgot gyakorlatilag egészen máskép is látjuk. Az eszmefej tegetési terem ajtaját nem lehet úgy bezárni, hogy a kik nézetünk szerint nem oda valók, mind kapun kívül maradjanak. A kiváltságtalanoknak van egy része, mely ép azon fokán áll az értelmességnek, melyen a kiváltságosok többsége ezek szintoly érett figyelemmel kisérik a nemzeti test mozgalmait a köztanácskozások s könyvirodalom mezején, mint más akárki ezekben tehát az »étvágy« bizonyosan nem függ a hírlapoktól a néptömeg pedig, adná Isten, hogy a kiváltságos osztályoknak az javára intézett tenni akarását tisztábban láthatná, úgy bizonyosak lehetnénk, hogy nagylelk készséggel hozott intézkedések nem okoznának oly hiedelmet, mint például az úrbér okozott. És kell e vágyakról szólani ? Tekintsünk a történetek évkönyveibe nem épen azon idszakban látjuk a legkicsapongóbb vágyakat s azoknak durva kitöréseit, midn a .zárt ajtóknáli »szakácskodás« a népet a fzésnek minden szemléletétl elzárta ? Mi úgy hisszük, a ki látja, hogy a szakácsok csakugyan fznek a számára, türelmesebben vár, mint a ki nem látván, hogy fznek, azt gondolja, hogy nem is fznek. Azt gondoljuk tehát, hogy ép a törvényhozási tárgyak fejtegetése történhetik legüdvösebb sikerrel hírlapokban, miknek különben is természetökben s rendeltetésökben fekszik, hogy a könyvirodalomnak kengyelfutói legyenek.

zás

:

;

;

;

;

:

;

12'

Örökváltság.*)

———

——

Miképen már mi is több izben mutogattuk), a tökéletes kárpótlás melletti megváltásra kötelezéssel a tulajdoni jog szentsége még csak a legtávolabbról sem sértetik. Egyes fejtegetek azt mondják, hogy eredetileg ugyan szabad rendelkezése alá tartozó tulajdona volt a jobbágyföld is a földesúrnak, melyet legelébb is a helyette dolgozó s terheket visel néposztálynak

maga könnyebbsége végett is adott által bizonyos adózások mellett de késbb úgy fejldött ki a dolog, hogy most már a földesúri tulajdon saj átlag a törvény által meg;

határozott s mindig is azáltal határozgatott jobbágyi adózásokra és szolgálatokra szorult. Ez utóbbi tökéletesen áll de az elsre nézve nekünk úgy látszik, hogy a jobbágy földének használata iránt sohsem függött a földes úr szabad rendelkezésétl, hanem mindig a törvény oltalma alatt volt. Már Kálmán király I. törvénye 19-ik czímje mutatja, miképen a földe használatából kivetett jobbágynak köteles volt földjét az úr visszaadni, s azóta még a jobbágyságra nézve még a legszerencsétlenebb idben is örökké hozattak törvények, világosan mutatók, hogy a jobbágyföld a földesúrnak kénye szerinti szabad rendelkezésétl függ tulajdona soha sem volt. A mi a kötelez megváltásnak különböz módját illeti miszerint az egész ország úrbérisége egyszerre váltatnak meg, csak azon egy, talán nyomós észrevételünk van hogy 90, vagy tán kétszer is annyi millió bankjegynek egyszerrei kibocsátása az értéki világban mondhatlan zavart hozhat-na, s a bankjegy mint pénzjel, s árúk s munka közt oly aránytalanságot hozna be, melyet a váltságbérnek elleges meghatározásánál eleve számba venni lehetetlen volna, azon nézetre, hogy a fölmondás jog úgy a földesurat, mint a jobbágyot illesse, s bármelyik fél kivánatára, vegyes küldöttség által megszabandó becs ár szerint az örökváltságnak meg kelljen történni azon észrevételünk van, hogy igen nagy a különbség azon kötelezés közt, miszerint valaki feltartozzék venni a pénzt, mit neki lefizetnek, és a közt, hogy fizetni tartozzék, a ki fizetni nem képes. Mi a jobbágyi tartozásokat úgy tekintjük, mint az évpénzt (Rente), mire nézve az évpénzes nem kényszerítheti a fizett, hogy a tkét tegye le, de viszont arra sem lehet a fizett kényszeríteni, hogy örök idkre kamatot fizessen, ha tkéjének lefizetésével adósságától menekülni kíván. :

:

;

*)

Az

1841-iki oPesti Hirlap« 69-ik számából.

K. F.

128

Mi azon véleményben vagyunk, hogy a bizonyos évek általános megváltás a legki vánatosabb, és elbb-

alatti

utóbb meg is fog történni de aligha megtörténhetik a nélhogy a váltságbérnek egy részét a státus vállalná magára mirl mostani adórendszerünk s adómentességeink mellett még csak a gondolkozást is ábrándnak hisszük. Nem marad hát egyéb hátra, mint az oly módon kötelez örökváltság, hogy a felmondási joggal csak a jobbágy birjon. És itt fordul már el a kérdés mikép kelljen a váltságbért meghatározni ? Megtörténhetnék ez kétségen kívül törvényhatósági ügyelet mellett a felek által, egyenl számmal nevezhet becsbirák által, kikhez elnökül egyet vagy a felek közösen, vagy a törvényhatóság nevezne, s kiknek számára országgylésileg kívánnánk utasítást szabatni mindazon körülményekre nézve, melyekre a becslésnél ügyelniök kellene (pl. hány esztendt kell a középszámvetés alapjául használni stb.). Mi azonban jobbnak vélnk a maximum meghatározását ez a dolgot nagyon egyszeríti, költséget, bajt, súrlódást kevesít, csakhogy e maximumot, melynek letétele ;

kül,

;

—

:

:

;

mellett az örökváltságnak meg kellene történni, mi nem az egész országra nézve általában, hanem megyénkint, s még megyékben is osztály onkint óhajtanok meghatároztatni. Mert vegyük fel csak a végetlen különbséget, mely például haczfeldi, s egy ung-zemplén-krajnai egy torontáli telek közt van amott csak a jobbágytelki haszonvétel ára is 1 4 ezer peng közt forog ily haszonvételért senki egy fillért sem ad, s bírói becsnél, eladásnál is alig számíttatik egy telek 200 forintba. De csak egy megyét vegyünk is, melynek vidéke különféle, nézzük például Zemplént, hasonlítsuk össze a harangodtáji, sajóvölgyi telek értékét vagy még közelebb menve a nagymihályi vidéket a krajnaival min végetlen különbség Már az adóra nézve is onnan ered ép a legszegényebb népnek sok megyékbeni terheltetése, hogy a rovatos összeírásban jó és rossz jobbágytelek hasonlónak vétetik, azon szerencsétlen alapelvnél fogva, mintha a minséget mennyiséggel helyre ütni lehetne legalább a befektetési holott a dolog ép ellenkezn áll, mert csekély erejével tehetséggel nem bíró népre nézve kevés földet sem képes jól mi vélni a sok rossz föld pedig igen sok munkát s jó mívelést kíván, hogy valamit teremjen s kik az országos összeírási munkálatokban részt vettünk, tudjuk, miként ép ez az oka, hogy a jobbágy telkek jövedelmének számításánál az ország nagy részében haszon helyett kár jött ki a számvetésbl. És a munka tekintetében is ki nem tudja, min a különbség a vasatlan fakó szekerét két diminutiv riska-ökörrel vontató rusznyák, s egy hat ökrös gazda között, viszont mint mondani szokták

—

—

;

;

;

:

!

— — ;

;

—

—

;

;

129

mi különbség van munkabérre nézve a néptelen alföld s túlnépes felföld között. És így, ha az egész országra nézve egy maximum szabatnék, annak a legjobbhoz kellvén lenni mérsékelve, az országnak mondhatnók 51/52-ed részére nézve semmit sem tettünk. Minélfogva mi a már közel egy század gyakorlata által sanetionált úrbéri osztályzat nyomán kivánnók a maximumot megyénkint, s megyékben osztályonkint kiszabatni s országgylésileg felülvizsgálva törvénybe iktattatni. Nézetünk szerint ha a jöv országgj'-lés kezdetén az osztályozás megrendeltetnék még annak folytában jelentés s reá határozás történhetnék. ÍVIi nem gondoljuk, hogy az ily elleges munkálat akadályt szenvedhetne a miatt, hogy a fejedelem hozzá j áruitávali országos végzés s nem törvény által rendeltetnék hisz az adó sem megy törvénybe, mégis országos kötelezésü. Ezek szerint még csak az volna elhatározandó, mennyi idvel tartozzék a jobbágy váltsági szándékát elre jelenteni, hogy a földesúr gazdálkodását eleve ahhoz szabályozhassa. Második fkérdés, hol vegyen a jobbágy pénzt, hogy magát megválthassa ? mert mi is szükségesnek találjuk az oly módokróli gondoskodást, miszerint a magát megváltani akaró jobbágy olcsó kamatra, s meghatározott éveken át részletes törlesztések általi visszafizetésre kaphasson pénzt miszerint ne legyen annak kitéve, hogy akár szerfölötti kamat, akár váratlan hirtelen felmondás által tönkre tétesEs itt vagyunk a bank eszméjénél mi eltt azonban sék. ehhez szólanánk, egy gondolatot bocsátunk elre. Az úrbéri szántóföld az egész országban körülbell 5,020.675 holdat teszen, ha megfontoljuk, hogy ennek aránylag legnagyobb részében a kilenczed s tized igen sok helyütt ötöd természetben szedetik el kell ismernünk, hogy az összes névvel úgynevezett dézsma megváltása már magában sok millióra rúg, s ha ezen milliók készpénzi fizetését megkímélni lehetne, az egész operatió nagyon könny íttetnék. Lehet pedig. A törvényhozásnak egyetlen szavára lehullhatnak a jobbágyföldnek termesztés csökkent dézsmabilincsei, és lehullhatnak úgy, hogy a földes vagy dézsmás úr tökéletesebben, állandóbban, arányosabban lesz kármentesítve, mint pénz által, :

;

—

;

:

melynek jövend pházisait teljes biztossággal elre tökéletesen számba nem vehetjük. E mód pedig ennyiben áll minthogy az ugartól dézsma nem jár, a háromdüls gazdaságot alapul véve, a dézsmás jobbágyföldek két-harmad:

részének annyiad része szakíttassék ki természetben a földes vagy dézsmás úr számára, hanv adat a dézsma teszi tehát ötöd, heted, kilenczed vagy tized, a mint az adózás van. Jól tudjuk ugyan mi, hogy az 1836 VII. t.-cz. ép ellenkez elvbl indulva, a dézsmaszerü tartozásoknak jobbágyföld;

:

KOS8ÜTU LAJOS IRATAI.

XII.

9

130 kihasításávali megváltását, még szabad alku után is tilalmazza úgy gondoljuk mindazáltal, hogy az aggodalom, mely ezen tilalomnak alapját teszi, elenyésztethet körülmény pedig és statusgazdálkodási nézetek változtatcíst sürgetnek. kérdéses tilalom abból veszi eredetét, hogy az adó Azonban ne fundusa ne csonkíttassék. gondoljuk, hogy az adózó s nézzünk az adó kérdésére nem adózó fundus közötti demarcationális vonal örökké fenmarad kérdeni bátorkodunk nem nyujt-e az adó fundusának annyi biztosságot nyolcz hold szabadföld mint kilencz, mely kilenczedeltetik ? Mi azt gondoljuk, több biztosságot nyújt, mert hiszen a földet magát adó fejében ámbár még ekkor is többet elvenni különben sem lehet hanem az adó érne nyolcz szabad, mint kilencz dézsmás fundusát teszi a kilencz hold földnek jobbágykézen maradó kezénél, mert terméke úgyde ez csak nj-olczról marad az kilenczedikét urának adja, s így a számvetés nem míg változik, és pedig jobbágynak, földesváltozik de úrnak, státusnak közös hasznára mert a jobbágy bizonyosan több érték termést fog elállítani 8 hold szabad földbl, mint mennyit neki ugyanazon nyolcz hold behozott, míg szabad nem volt ekként értéke szaporodván, az adó fundusa is gyarapodik a. földesúr ellenben okszer majorsági gazdálkodása mellett az egy hold földön többet fog termeszteni, mint mennyit a dézsma alatt pangott kilencz hold jobbágyföld kilenczed része, azaz ismét egy hold neki behomegvalljuk a termesztésnek zott a munkát pedig szabad tetszésszerinti választása s terméki többség által tökéletesen compensálva vélnk ha mindjárt oly hitben nem volnánk is, hogyha becsszerinti megváltásra kerülne a dolog, alkalmasint nem az összes termésre, hanem ez s a tiszta jövedelem közti középszámra kellene a becslésnek alapulnia. A megváltásnak ezen módját még más tekintetek is ajánlják. Nevezetesen 1. ha igaz, hogy a föld becsének növebizonyos, kedését elre alig lehet biztosan .kiszámítani hogy az úrbéri adózásoknak azon részére nézve, melynek becse a föld becsével viszonyban áll, t. i. a dézsmára nézve ez minden mások fölött igazságos örök váltság, mert a megváltásul nyert föld a föld becsének általános növekedésében ;

;

A

—————— ;

:

;

,

;

-

;

—

;

;

2X2=4

— —

;

:

;

—

;

—

;

:

;

örökkön-örökké osztakozni fog, mi a pénzrl tán inkább megfordított arányban áll. 2. Az 1840 VII. t.-cz. í)-ik §-a úgy rendelkezik, hogy szabad egyezség általi örök váltság esetében a megváltási tkepénzeknek biztosított állapotban kell tartatniok már kérdjük a koronái, egyházi vagy közalapítványi javakra nézve a váltságbérnek nem azon :

;

:

131

volna-e legnagyobb biztosságban, a mely földben feküdnék ? És ígv miután ezen mód által az adó valóságos fundusa nemcsak nem csökkenne, st növekednék a jobbágynak termeszt ereje egyik legkárosabb bilincstl megszabadulna a földesúr oly kárpótlást nyerne, melynél minden jövend idt számba véve, igazságosabbat gondolni sem lehet az országnak termeszt ereje talán szinte megkettztetnék, s a mi termett, az a dézsmálás miatti vesztegetéstl megóva volna de még a fenemiitett külön érdekek is, melyek része

:

;

;

;

a kérdés megoldását a gyakorlatban annyira nehezítik, leg-

méltányosabb kiegyenlítést

nyerhetnének

által

;

—

nem

lát-

hatjuk, elfogadását min tekintet ellenezhetné ? És pedig mi volna az úrbéri viszonyok kisajátítására nézve a dolog következménye ? Az, hogy a törvény által, mely a dészma s kilenczednek egyszerre ily módon megváltását elhatározná, azon lelánczolt óriásnak, a föld termékenységének, melyet Bidwer ismeretes allegóriájában oly mesterileg állít szemünk elé, egyik karja az egész országra nézve megszabadulna, az Örökváltság többi része pedig igen tetemesen megkönnyítminthogy ha az egész megváltandó adózások és tetnék szolgálatok összes tkéjét 200 millióra tesszük, ebbl tizedre de essék bár és kilenczedre alkalmasint esik 60 millió sokkal kevesebb, minden esetre az e rovatra es nevezetes tkével a váltságbér megkevesedett, s így a váltság is megkönyíttetett. A többire nézve bankfelállítást tartunk mulaszthatlan szükségesnek. ;

;

II.*)

Bulvvernek említett allegóriája a föld termékenységérl, az iparról ennyibl áll »Utolvagyis helyesebben szólva szor hogy Micromegas földünket meglátogatá, egy különös jelenet által ln meglepetve. Irtózatos óriást látott hányat a földön fekiidni termésdús gyümölcsfák között. Tagjai le voltak lánczolva, mellét nehéz súlyok terhelek. Az óriás váltig erködött lánczai ellen, s erködései megrázkódtaták a földet, hogy a közel fákról mindannyiszor jó rakás gyümölcs hullna le, és a lakosok körülte állottak és elkapkodták a gyümölcshulladékokat de a táplálék nem volt elég, és kik nem kaptak, zúgolódtanak. Az irgalmas Micromegas hozzá tolakoKi vagy, boldogtalan óriás ? Én az ipar dott s kérdezé feleié atyja e hálátlanoknak, kik földre terívagyok tettek, hog}' szabadság utáni küzdelmeim némi gvümölcsöt

—

—

;

:

;

—

*)

Az

:

—

1841-iki »Pesti Hirlap« 70-ik számából.

K. F. 9*

132

—

—

—

Isten bocsáss mond Micromegas, rázzanak le. min gondolat Nem látjátok, barátaim, hogy apátok, ha szabad volna, hatalmas karjaival felérne a gyümölcsfák gallyaihoz s ellátna gyümölcscsel, a mennyi csak kell. Vegyétek le csak egyik kezérl ezt a lánczot itt próbáljátok csak. oEzt a kiálták néhány százan a sokaságból lánczot ? te istentelen hisz ez a mi élelmünk.* Jó, vegyétek hát le mellérl a súlytömeget. — - »Mit ? kiáltanak mások hisz ezek a mi külön jogaink elvesznénk, ha ettl megszabad] tnók.« Gyermekeim mond az óriás tettem, mit tettem, hogy mindnyájatokat eltarthassam. Van elég eledel a gyümölcsösben, ötvenszer annyit táplálni, mint mennyien vagytok de megcsonkíttok ermben vesztetekre. Bízzatok a természetben s az ép életemben, és mindnyájan boldogok leszünk, s ha e gyümölcsös nem elég, új meg új kertet ültet»Természet s ép értelem, édes jó aty"ánk ? vényezek. Félre az újításokkal, a tapasztalás legyen vezérünk s nem az !

!

—

— —

;

!

—

—

—

!

—

—

;

;

—

elmélet,

azonban

nem elég

;

spekuláczió.« Ekkor a hátullállók, rég elmúlt az id, mikor a világ mesékbl okult.

Az örökváltság könnyítésére a dézsmának földben lehetne megváltatnia. Az úri dézsmáról szólottunk, nem az egyházi tizedrl ez egészen más természet. Azonban meg kell mondanunk, miképen e javaslatunk csak azon szempontból eredt, hogy az ellenkez érdekeknek közelég ültségre kiegyenlítését óhajtanok. S pénzbeli s egyéb viszonyainkat figyelembe vettük. Kérdés ám az, ha váljon a földmível nép örömest venné-e a megváltásnak ily nemét ? Nem kötné-e vele össze a boldogtalan gondolatot, melyet (évek eltt legalább), valahányszor mérnököt látott, ekként »szedik a földet « Ez az, mire nézve a szokott kifejezni közvéleményt tisztába hozni valóban érdemes volna, mert az ilyes nagy lépéseknél nyugalom és béke még az elítéle-

—

;

:

!

is, ha nyomatékosak, respectálni parancsolják. Más hogy a dolognak gyakorlati kivitele, kötelez szempontból véve, minden esetre csak úrbéri rendbeszedés s határ-

teket az,

összesítés által és alkalmával történhetnék a hol tehát ez már végbement, ott a birtoknak újabb változtatását ép oly ;

károsnak tartanok, mint azt, hogy a földesúr egymástól távol es apró földdarabkákban kapja meg a dézsma váltságot. Ezen tekinteteknél fogva tehát a nem annyira javasolt, mint eszmecserére fölvetett gondolatot csekély nézetünk szerint akként gondolnók valósíthatónak mondaná ki a törvény, hogy a kilenczed stb. természetben nem szedethetik. Erre fölösleges elegend ok az, mit Bezerédj István barátunk számtani bizonyossággal megmutatott, hogy t. i; a földmíves annál kevesebb tiszta jövedelemre számolhat dézsmás földébl, minél több befordítással, azaz minél jobban :

; ;

133

mi a jövedelmet az iparral megfordított arányba teszi, minélelóbb jóra fordítani, s jóra fordítását szabad egyezkedés bizonytalanságából függben nem hagyni, nekünk úgy látszik, a közös jólét közös érdeke parancsolja. mívelte. Ilyesmit,

A

természetbeni dézsmálást tehát általában megszüntetni kivánnók, s e végett törvény által kijelentetni, hogj' úrbéri rendbeszedéseknél s elkülönözéseknél a dézsm a váltság földben szakíttassék ki addig pedig, vagy a hol már az elkülönözés végbe ment, s a jobbágyságnak közös földje nem volna, melybl a váltságot kiadhatná, ott a felek által választott 15 esztendei középszámvetéssel határozzák becsbírák 12 meg magban a földesúrnak e részbeni tiszta jövedelmét, melyet a jobbágy karácsony táján szemül beadni tartozzék felmaradván azon szabadsága, hogy ezen állandó adózását 12 15 évi középszámvetésscl pénzre számíttatván, öttül Mi száznak lefizetésével magát örökre mentesíthesse. reméljük, sok helyütt a földdeli megváltás kedvezen fogadtatnék de a hozzácsatolt második mód is eléggé alkalmas volna az örökváltságot igen megkönnyíteni, egyszersmind a földmívelés felvirágzásának egyik legkárosabb akadályát nyomban megszüntetni. Mire nézve, a fent idézetteken kívül, egy jeles német író után röviden csak ennyit jegyzünk meg Minél nagyobb hatást gyakorol munka- és tkeer a földtermékre, a dézsma annál kártékonyabb. Nemcsak súlyos teher tehát, hanem még oktalan is, mert a földmíves érdekét ellentétbe teszi föld javításának érdekével, melyet a földadónak inkább nevelni kellene. Ugyanis az adónak ezen neme az összes (bruttó) terméken, tehát nem annyira a földön, mint a munkán s befordításon fekszik és sokszor az egész tiszta jövedelmet elnyeli. Minélfogva az adózónak érdekében van, hogy összes terméke kevesebb legyen, ha ez által annyi munkát s költséget kímél, miszerint tiszta jövedelme ugyanaz marad. Hozzájárul, hogy a dézsma egyenln vétetik minden földnek összes termékébl, figyelem nélkül azon nyomós körülményre, hogy a termesztés költségei különböztek, s így a tiszta és összes jövedelem közti arány is különbözik. Ha még ezek mellett figyelembe vesszük, miként a dézsma a földmívelt földének tetszésszerinti használatában gátolja, aratásában hátráltatja, termését veszélyezteti másrészrl a földesúrra nézve min változó bizonytalan jövedelem, mennyire ki van téve csalásnak, rövidítésnek mennyi költséggel, bo.sszúsággal, czivódással jár valóban ;

—

;

—

—

;

:

;

igen szembetnnek véljük, hogy az öt évi tapasztalás által elégtelennek mutatkozott 1836 VIT. t.-cz. 2-ik §-ának ajánló tartalma kötelezésre változtatván, az iparóriás e részben hazaszert 3 fölszabadít tassék. Mindazt azonban, mi jelen s elbbi igénytelen érte:

134

kezesünkben javaslat színét viseli, inkább gondolatébreszt, mint határozott véleményt nyilatkoztató kérdésnek kérjük vétetni, azon igyekezetbl erednek, hogy az ellentétben álló érdekek, hacsak lehet, kiegyenlíttessenek. Minekünk meg-

van határozott véleményünk e dolog végs stádiumáról, s azt több ízben, a mennyire lehetett, ki is mondottuk, hogy a bizonyos évek alatti általános megváltás a legkívánatosabb, s meg is fog elbb-utóbb történni azonban ismerve haladásunk progressiójának természetét, ezt a jöv országgyléstl még nem merjük remélleni de már-azt, hogy a »kötelezés«elve kimondatik, hisszük, reméljük, és e hitnek éltetése és e reménynek valósítása szolgál ösztönül, hogy minden elfordulható javaslatra fölhívjuk a közönség figyelmét. De legyen bár, hogy a dézsma pénznélküli megváltásának gondolata el- vagy el nem fogadható, mindenesetre bankra mondhatnók bankokra van szükség, miszerint az úrbéri viszonyok kisajátítása eszközöltessék. Oly bank, mely mérsékelt kamatra, hosszabb idre s apró törlesztések elfogadása mellett fekv birtokra pénzt kölcsönözzön, nemcsak az úrbéri örökváltság közvetítése, hanem a magyar földbirtokosok állapot ja tekintetébl is a legsürgetbb szük;

;

—

—

-

—

ségek csaknem legsürgetbbjének mutatkozik. Nézzük bár egy kissé a váltótörvények eredmém^éc szükségesek voltak e törvények és üdvösöknek is mutatkoznak sok tekintetben ezt már is nem lehet el nem ismerni. Azonban egy tekintetben nem feleltek meg a várakozásnak. Voltak ugyanis, kik azt gondolák, hogy a váltótörvények pontos fizetést biztosítván, a pénzkölcsönzést könnyítendik, és a kamatot legalább a most törvényesnek mondott lábra szállítandják. E reménység nem teljesedett. Még a kereskedi világban is igen magasan, áll a váltóleszámítolási díj (disconto), rendesen száztól 12 16 de a kölcsönöz birtokosokra nézve az uzsora gyalázatosabb féktelenséggel tudtunkra soha sem zte hatalmát, mint most zi. A törvénynek azon rendelete, miszerint saját váltót csak bejegyzett kereskedk, gyárosok és kézmvesek adhatnak ki, tökéletesen ki van játszva azzal, hogy idegen váltó fogadtatik el az által, ki saját váltóval magát nem kötelezhetné, s ekként a hitelez legrosszabb esetben is föl levén a kölcsön valóságának s teljes értékének bizonyítása alól mentve, tökéletes nyugalommal ad jó barát60 perczentre, idegennek jáiiak, különös szívességbl 50 80— lOO-ra kölcsön rövid idre; st az apróbb népek istenei, kiknek a szegényekkel van dolguk, egy forinttól egy hétre csak egy garaskát, s így esztendn át száztól csak 260-at szoktak venni. Ha egy kötelez levélnek, mely a váltótörvény eltt kelt, ideje lejárt s az adóst bírói foglalás fenyeha van értéke, kap egy kis idt lélekzetre de csak geti :

;

—

;

—

—

:

;

;:

135

úgy, ha egy váltóra amolyan apró kis kamatbeszámítás »elfogadom«, s így mondhatni, mellett reá írja e szócskát a birtokos, a ki nem fizethet, vagy kinek sokszor mindenáron pénzre van szüksége, kevés id alatt tönkre jut mert igen kevés oly szilárd tkepénzes házra talál, melytl mérsékelt kamatra pénzt kaphasson. Mindezt törvényparancsolta szigorúsággal egy vagy más valakire reábizonyítani de itt talán nehéz volna, bár néha tán ez sem volna nehéz a fvárosban legalább ily dolgok a nyilvános titkok között állanak, monstrantur digito úton útfélen. Mi azok közé tar^ tozunk, kik a kamathatározó törvényt jónak nem tartják ha szabad repczémet eladni, a mint vevre találok, ez áll természetesen pénzemrl is, s a természet keservesen meg-: szokta magát bosszulni minden abnormis eltérés miatt de úgy gondoljuk másrészrl, hogy a pénzbeli viszonyok segédkezet nyújtani és gonddal lenni, kiegyenlítésére hogy lakosainak igen nagy része a bizonyos romlástól megmenekülhessen, a statusnak szintúgy kötelessége. Ezen gondoskodás pedig oly intézetek felállításában áll, melyek biztos hypothecára illend mérsékelt nyereség mellett pjnzt kölcsönözvén, az uzsorásokkal sorompóba lépjenek s concur^ rentiájuk által a kamatlábat természetes fokra szállítsák: A nemesi földbirtokosokra nézve magunk is úgy vélekedünk, hogy hvpothec-bankok felelhetnek meg leginkább a szükségnek. Megvalljuk azonban, hogy e részben az sisf g eltörlését nélkülözhetlen elzvénynek tartjuk, minthogy enélkül a nemesi földbirtok tökéletesen biztos hypothecát nem képezhet mi pedig az siség eltörlését jelenleg még kivihetnek csak úgy véljük, ha az e természet keresetek kiegyenlítésére bizonyos határid engedtetik; addig pedig, ha folyton így megy a dolog, a földbirtokosok nagy része tönkre kerül itt van tehát egy újabb ösztön arra, hogy oly bank felállításával a lehetségig siessünk, mely az örökválíságot hatalmas segedelmével közvetítvén, ez által mondhatni sok földesurat is a bukástól megmentsen. :

;

;

;

—

-

;

—

—

Bank.*)

veszít szabadságából, st a ki szabadságokat bocsát osztályra, szabadságot nyer mert szabadságnak nincs többesszáma de nem is azért említénk áldozatot, mivel napról napra több a remény az 1723 90. t.-cz. valósításához, melyben írva van hogy ki

Ki szabadságát megosztja, nem

;

;

:

*)

:

Az

1841-iki »Pesti Hirlap« 71-ik számából.

K. F.

136

a közállomány jótékonyságaiban

részes, részének kell lenni a az ily részesülést nézetünk szerint igazság kivánja meg, igazságosnak lenni pedig sohasem áldode különben is a közterhekre adózott pénzt olybá zat vehetni, mint a díjt, melylyel vagyonunkat tz, víz vagy jéges ellen biztosítjuk hanem azért szólottunk áldozatról, mivel a humanismus, emberszeretet s nemzeti dicsség igényei szintúgy a kor szükségei közé tartoznak de ép e miatt kétszeres kötelességünk az országos pénzviszonyok ügyében oly intézetek keletkezésérl gondoskodni, melyek segedelmünkre legyenek, hogy az áldozattételben, melvre készség e nemzetben soha sem hiányzott, pénzszke ne gátoljon. intézetek a bankok s mennyire alkalmasak a kereskedésbe élénkséget hozni, a pénzforgást meggyorsí tani, aránylag csekély tökével az adás-vevési összeget sokszorozni, de kell korlátok közt tartott bankjegy kibocsátással magát a tkét is szaporítani, s a úgyszólholtan hever értéket folyóvá tenni ? Mindezt ván ismert dolognak gondoljuk feltehetni abba pedig, hogy egy bank értékének hányadrészét fordíthatja ingatlan birtokrai kölcsönzésre hányadrészét váltó leszámításra, feltételek alatt vállalhat el kormányadóssági törlesztést, kamatlábra alapíthatja munkálódásait stb., bocsátkozni szükségtelennek tartjuk mindez a számtan dolga, melylyel, mihelyt az indulási pont meg van határozva, a pénzügyi tapasztalások nyomán tisztába jönni avatottaknak nem lesz nehéz inkább csak arról akarunk egy rövidke szót szólani, hol vegyük pénzalapját egy magj^ar banknak ? mely az úrbéri örökváltságot olcsó kamat mellett hosszabb idre kölcsönzésével közvetítse, s ez által egyrészrl az úrbéri földet szabaddá tenni segítse, másrészrl a földesuraknak pénzkútföt nyisson, itt egyet az uzsorások karmai közül, még mieltt elvérzett volna, megszabadítandót, amott egy másiknak birtoka elrendezésére módot nyujtandót, miszerint több jövedelme lehessen, mint volt, míg sovány földeit az úrdolgosok bosszúsan, henye kezei mvelgetek. törvényhatóságok háziadó-tára fordíttassék a magyar

közterhek viselésében

is,

;

:

;

Min

—

—

;

min

;

min

;

:

A

és megvan a pénzalap Ezt mi egy ép, egészséges gondolatnak tartjuk, melyben az életfejlemények

bank megalapítására

gazdag csirája rejtezik. Meg kell azonban jegyeznünk 1. hogy miután a bankok ingyen egyetlen egy bankjegyet sem szórnak ki, hanem vagy földbirtokra vagy zálogra kölcsönöznek, vagy biztos váltókra ellegeznek következleg mindaz, a mi :

:

kölcsönzéseik, ellegezéseik fedezésére szolgál, egyszersmind a bank valóságos értékét is növeli, ennélfogva még akkor is teljes biztossággal mködik az intézet, midn háromszor-,

137

négyszerannvi bankjegyet eresztett ki, mint a netalán beváltás végett elmutatandó jegyek fizetésére készpénzzel bir mindazáltal körülményeink közt, minden attól függvén, hogy a közönség kezdetben mindjárt tökéletes bizodalommal birjon a bank iránt erre nézve pedig a papirospénzkori emlékezetek sok elfogult keblet, a különbséget egyszerre felfogni nem igen tudót, mondhatni nem a legkedvezbb hangulatban tartanak tanácsosnak vélnk eleinte szabályul venni föl, hogy a bank csak még egyszer anynyi bankjegyet s ne többet bocsáthasson ki, mint a mennyi ezüst és arany készpénzalappal bír. E szerint tehát ha felvesszük, hogy például a törvényhatóságok háziadó- tárai ezüstben, aranyban s bécsi bankjegyekben, melyeknek beváltása iránt bizonyosan lehet oly egyezkedésre lépni, mely a bécsi bank által is örömest elfogadható, éven át 4 millió peng forintot vesznek be ezt átadják a felállítandó magyar banknak s cserébe ugyanannyi érték bankjegyeket vesznek át, adótáraik rendeltetésének fedezésére a magyar bank ezen 4 millió forintnak pénztárában tartása mellett az örökváltság elsegítésére részletes törlesztések s mérséklett kamat mellett ne többet, mint csak ismét 4 millió bankjegyet adhasson kölcsön és folyvást mindig annyit, mennyi a részletes törlesztések s kamatok fejében visszafizettetik. 2. A készpénz nem igen nagy bségben lévén honunkban, s így hihet levén, hogy 3 4 esztend múlva a törvényhatóságok háziadó-tárába legnagyobb részben már a mi bankjegyeinkkel történnének a befizetések mi azon alapszabályt, hogy a háziadó-tárak öszszege magyar bankjegyekért cseréltessék be, 3 4 esztendn túl nem terjesztenk. Ily megszorítással nem gondoljuk, hogy az adóba fizetett bécsi bankjegyeknek készpénzrei beváltása is nehézségre vagy neheztelésre találaa. E szerint t?hát tekintetbe vévén, hogy a törvényhatóságok háziadó-táraiba sok fizetések nem készpénzzel, hanem beszámításokkal (például hivatalos vontatókróli nyugtatványokkal stb.) történnek valami pedig már a második évben mindjárt a forgásba tett magyar bankjegyekkel fizettetnék. Nem vélünk ez úton egy-egy évre több készpénzt a bank alapjánál fordíthatónak mint három milliót s így négy éven át 12 milliót. 3. Szükségesnek tartanok, hogy a bank alapja ne csak a háziadó-tárakra, hanem együtt és egyszersmind részvényekre is építtessék. Nyereségesebb vállalatot képzelni is alig tudunk, mint egy jól rendezett bankot Magyarországban a részvények elkelésén tehát kételkedni nem lehet. Ezt pedig azért tartanok szükségesnek, hogy a bank törvény által megszabandó korlátok között s a nyilvános számadásnak hatalmas rködése mellett a státusnak ne csak ótalma, hanem ellenrsége :

;

;

;

;

—

:

—

;

;

:

138

alatt

is

álljon

ugyan

:

azonban ne a

státus,

hanem magá-

E peng

szerint ha 4 év forintos 24.000 alatti részes befizetések mellett 500 részvény útján szintúgy annyi gyjtetnék be, mennyi a a háziadó-tárakból begyülendne (t. i. 12 millió forint) banknak összes készpénzalapja 24 milliót tenne s erre

nosokból

álló egyesület által kezeltessék.

:

ki, mondhatjuk, bank az egész világon. 4. A részvényesek meghatározandó szabályok szerint szednék rész-

48 millió

bankjegyet bocsáthatván csak

ez volna a legszilárdabb

azon jövedelemnek pedig, vényeik után az osztalékot mely a háziadó-tárakból eredett összeg után esnék, nézetünk szerint mindig az alaptkéhez kellene csatoltatnia s ez évrl-évre növekedend egész pénzalapnak minden mások mi eltt jobbágy-örökváltsági kölcsönzésekre fordíttatnia hogy annál szaporább sikerrel történhessék, szabályul kivánnók vétetni, hogy akármin legyen bár különben a váltó;

;

leszámítolási disconto, vagy zálograi kölcsön kamatja örökváltsági kölcsönözésnél száztól négynél nagyobb kamatot a bank semmi esetre se kívánjon. Kérdjük mi nem roppant kár-e már csak az is, hogy például a hadiadó-tárban évenkint mintegy 5 millió peng forint több hónapokon át a forgásból elvonva hever, miután a kir. kincstárba csak kétszer történik esztendn át a beszolnem halálos vétek-e, hogy hazánkgáltatás ? Kérdjük mi ban közönségnél úgy, valamint magánosoknál annyi pénz, mondhatnók, halva vesztegel itt rövidebb, másutt hosszabb ideig, s hogy nincs intézetünk, melynek segedelmével annyi holt er életeleven keringésre üdülhetne ? És pedig lehet a nemzetnek csak sziily intézetünk, lehet áldozat nélkül :

:

;

lárdan akarnia kell, s elfoszlik akaratja eltt minden valódi s képzelt akadály, mint álomkép.

Unio.*)

Még féléve sem múlt, hogy a közvélemény figyelme egy lelkes szózat által fölhivaték, ápoló karokra venni a magyarországi evangelicusok egybeolvadásának gondolatát. E sokat hányatott hon, mely annyi sebforradásokban viseli a szakadozás átok ostorának jeleit, nem most hallott elször ily szózatot. De az ige hatalmát a kornak lelke föltételezi. Hiányzik fogékonyság a keblekbl, s rögtöni siker még az ihletésnek varázshangjait sem követi de ha csakugyan az ihletésnek varázs hangja volt, élve marad a végtelenségnek ama könyvében, melyet a költ világbirónak ;

*)

Az

1841-iki »Pesti Hirlap« 73-ik számából.

K. F.

«

139 nevez, s az idk méhében érik az ige, míg a korszerség éles tapintatu felszólamlására meg testesülten életbe lép. Még féléve sem múlt, hogy az unió nagy gondolata köztünk forog, s ma már ezereknek ajkairól szól az óhajtás, ezerek kebelében buzog a szilárd szz akarat, s mi a meggyzdés »Az unió meglesz. szent hitével mondjuk

—

:

A

magyarországi evangelicusok ágostai hitvallást követ része, egyetemes conventben összegylve, egy gondolatban egybeforrva, s e gondolatot egy szóba foglalva, imígy kiáltott fel ^egyesüljünk /« és e felkiáltást üzenetbe foglalá, s a helvét hitvallásúak egyetemes conventjéhez által külmely üzenet így szól dötte Méltóságos és ftisztelend egyetemes egyházi gylés A kik vallásunk közös alapjában, a hit, remény, szeretet közös kútfejében, mindig egyek valánk, kiket századoknak viszontagságai jó s balszerencsében, jog és törvényekben osztályosokká tettének, meleg test vérszere tettel szívünkben, szilárd férfias akarattal keblünkben s rendíthetlen bizodalommal az isteni gondviselésben, mely századokon át érleli, de megérleli az emberiségnek üdvös mveket, nyújtjuk testvérileg testvéri fogadtatást váró jobbunkat, és kimondjuk a szót, melyben vallásunkra, magunkra, hazánkra kimondjuk a szót, s az emberiségre üdv s malaszt rejhk, melyet közel két századon át, édes reménykint ápolt annyi szinte kedély és e szó ebbl áll »egyesüljünk f /« A kor szellemének szelíd haladása szenvedelmeket csillapított a szabad észhasználat, a protestantismus e közös jelleme, elfogultságot oszlatgatott politikai körülmények akadályokat hárítottak el, s a fogékony keblek akaratjára kedvez alkalom int. Ily pillanatban s ily viszonyok között költé fel Isten az egyesület szózatát, és nekünk úgy tetszik, hogy e szózatban a kor nyelvének szózata cseng és kebleinkben e szó csengése visszhangra talált. :

:

;

!

—

-

—

:

;

;

;

—

;

Mi

tehát,

evangelicusok,

az ágostai hitvallást követ magyarországi mind a négj'- egyházkerületünk egyetemes

közgylésében egybegylve, komoly megfontolás után egy szívvel lélekkel, közös és közértelemmel valljuk és kijelentjük hogy mi a magyarországi két evangelicus felekezet egybeolvadását buzgóan óhajtjuk valljuk és kijelentjük hogy ezen egybeolvadás mind a két felekezet közös érdekében jó, üdvös, st szükséges is. Valljuk és kijelentjük hogy oly lényeges akadályt nem ismerünk, mel}'' ha mindkét részrl tiszta és ers akarat lesz, az egybeolvadást gátolhatná s azért valljuk és kijelentjük hogy mi a két evangelicus felekezet egybeolvadására tehetségünk szerint közremunkálni magunkat elhatározók. íme tehát a testvérszeretet :

:

;

:

;

:

; :

110 férfias akarat nyilatkozása, melyet a helv. vallástételü méltóságos és ftisztelend egyetemes egyházi gyléssel azon édes reményben közlünk, hogy abban velünk egyetér-

8

jobbunkat testvérszeretettel fogadni, s minket megörvendeztetni méltóztatnak. A mi már e szent s üdvös szándok valósítását illeti mi úgy vélekedünk, hogy az óhajtott egyesülés módjának teni, testvéri

hasonló

nyilatkozattal

a protestantismus közös elvei vezérlete mellett kidolgozása legsükeresebben vegyes választmány által történhetnek mely javaslatát mind a nyolcz superintendentiákkal közölné, hogy így annak idejében, mind a két evangelious felekezet egyetemes gylésében megvizsgáltatván, annak rendjemódja szerint közhatározat hozathassék.

Nem kételkedhetvén, hogy testvéries ajánlkozásunk a méltóságos és ftisztelend egyetemes egyházi gylésnél rokon indulatra

s

kész elfogadásra talál

mányhoz a következk neveztettek

:

részünkrl

e választ-

A

vegyes választmány elnökségére pedig nméltóságu széki gróf Teleki József koronar exzellentiáját bátorkodunk megkérni. A gondviselésnek mutató ujja az idk tanácsában nyilatkozik. A siker áldása Istennél van, embereké a szándék, akarat, ügyekezet. Forrjunk össze szándékban, akaratban, ügyekezetben, s Isten segedelmével össze vezérlendjük a folyam elszakadott két ágazatát, hogy egyesülten, díszben, erben, tehetségben meggyarapodva, szent rendeltetésének az idk ki *)

stb.

viszontagságain keresztül megfelelhessen. A kik egyébiránt Költ 1841 szeptember 8-kán Pesten tartatott egyetemes

stb.

közgylésünkbl. Az egyesülés nagy eszméjétl mélyen meghatva, s annak üdvös és hasznos voltáról szintúgy meggyzdve, a helvét hitv. egyetemes convent írott válaszában örömtelve s egyes akarattal nyilvánítá, hogy az egyesülést mint egy régi vágynak teljesedését, s egy szép jövendnek megalapítóját, buzgón óhajtja, s annak létesítésére szilárd akarattal tehetsége szerint közremunkálni kész. Ilyen a végzés, a mi keletfájdalmas bár, de mégsem váratlan volt kezését illeti elttünk a helvét vallású túl a tiszai superintendentia részé:

A

*)

Dókus Ignácz

;

közül a négy fgondvisel Ragályi Tamás, Sombory Imre, Nyáry Pál, Fáy András és Zsoldos

világiak

László,

:

az egyháziak közül a négy szuperintendens

:

Polgár Mihály

Nagy Mihály és Futó Sámuel esperesek. koronar úr már az evangelicusok által is meg

gener. notar, Szeles Sámuel,

Az

elnökséget, melyre a vala kérve, hosszabb unszolás után excja csakugyan elfogadá, úgyszinte gr. Zay Károly az alelnökséget, melyre méltóságát a gylés közbizodalmára hivá meg.

-

14]

rli nyilatkozás. Óhajtottuk volna, hogy közértelemre találjon a közértelembl eredett felszólítás azonban többségre, nagy és lelkesült többségre talált, és ez elég. Nem ismeretlen elttünk a mint e tárgyról szóltunkban már másszor is említk azon irány, mely egy zártkör fnöktestületben vél minden egyházi összesítendnek, s azért még az egyetemes conventet is, határozó ervel nem biró beszélgetéssé sülyeszteré hogy ez a választmány conventbli kinevezésének barátja nem lehet, az igen természetes de mi szerencsésnek tartjuk az ügyet, mely már ott áll, és hódolattal üdvezeljük a közvéleményt, mely ez ügyet rövid félév alatt oly polczra juttatá, hogy még a nem akarás is formák palástja mögé vonulna, s ellenvetése fillérezésre menne vissza. S azért ersen kisszük, hogy az értelem fáklyája eltt eloszland a még itt-ott vesztegl homály, és a szeretet szelíd melegénél kitárul a szorult, a szk kebel s biztos hiedelemmel állítjuk, már most is ott áll az ügy, hogy -ha találkoznék vagy egy zöld asztal, mely melll az egvesülni nem akarás szólamlanék meg az ily megszólamfós, hogyha hátra néz, nem fogná háta mögött találni a közvéleményt, azon közvéleményt, mely a nép szava, és épen azért az Isten szava. ;

— —

;

;

;

:

—

Én, ki ezt írom, egyike vagyok azoknak, kik a fenidézett üzenetben szavokat adták, hogy az unióra tehetségök szerint közremunkálni magokat elhatározák. közönség, mely csekély lapjainkat pártfogására méltatja, legyen bár vallásban különböz, a haza szent nevének szempontjából közös szerelmében nem különbözik, s az unió ügye a haza szent nevének szempontjából is sokkal inkább közügy, mintsem helyeslést ne remeiének, hahogy azt, nemcsak a vegyes választmányban, hova feleim megtisztel bizodalma engem is méltatott, hanem ép azon utón is, mely a gróf Zay Károly által elvetett magvak dús remény sarjadását, a nyilvánosságban fekv hatásnál fogva, érlelni segítette, elmozdítani ügyekezendem. Mi tehát az uniót korunk nagy kérdései közé számítjuk ezek közt azonban olyannak tartjuk, melyhez a szeretetnek szent pietásával szabad csak közelíteni. Ily szempontból ügyekezendünk e czélra közremunkálni s ily szempontból szólítjuk fel közremunkálásra

A

—

;

;

az ersbeket, kiknek elvben s buzgalomban rokonszenvüeknek tehetségbl több adatott.

142

Polgárerény.*)

Bármi magasztos látvány legyen is egyes nagy ember, miként képviseli tettben, áldozatban nemünknek isteni mi mégsem tartjuk ezt a látványok legszebbikéeredetét nek. Míg a csudálat nemes adójával hódolunk egyes embernagyságnak, vágyaink a nemzethez sóvárognak föl itt szeretnk látni a polgárerény ama typusát, mely egy nemzet jövendjének biztosb záloga, mint egyes tett, vagy egyes :

;

áldozat, legyen bár olyan, mint csak félisten tehet, áldozhat. És eme typus a törvényesség. És a látványok legfölségesbje egy szabad nemzet, melynek önálló meggyzdésben az élet s érdek ezer ösvényén szerte törekv minden tagjait egy szent kapocs övedzi körül, és elágazó tehetségeit közös czélokra az önzés összpontosítja. És e szent kapocs a törvényesség ;

ösztönét felejtni tudó engedelmesség a törvény iránt, melyet mi magunk szabad akarattal hozni segíténk, és nem idegen kény és hatalom rázott nyakunkba mint szolgajármot.

már gyakran valánk kénytelenek És mi, fájdalom aggódó bánathangján szólani a tiszteletlenségrl, melyet a !

törvények iránt viseltetünk, hanyagságról, melylyel azokat végrehajtjuk. Régi átok ez a magyar fajon. Évkönyveink telvék a legszomorúbb catastrophákkal, és ezek között alig van egy, egészen a legsiralmasbig a mohácsi gyásznapig, melyrl kézzelfoghatólag ne lehetne megbizonyítni, hogy a törvények iránti köztiszteletlenségbl eredett. Hoc fonté derivata clades in pátriám populum que fluxit. Fájdalmasan összeszorul a szív, midn olvassuk, miként érezték a vész napjaiban ez átok súlyát szegény seink,**) és ha kebelünk örömre tágul a jelek fölött, melyek annyi borús napok után, e múltért, jövendért megbnhdött népnek dert Ígérnek örömünk ma sem lehet zavartalan, mert még ma is ijeszt rém gyanánt áll elttünk a törvény iránti tiszteletlenség, még ma sem távozott el fejeinkrl a régi átok. Nem akarjuk ismételni a sokszor idézett adatokat, csak elbbi s mai számunkra utalunk nemde szívkeserít dolog látni, hogy az országos ajánlatok másfél év alatt nem :

:

Az

K. F. 1841-iki »Pesti Hírlap « 74-ik számából. Sok példa közül idézzük az 1521-iki országgylés 23-ik czikkelyét (Kaváchich Vestig. Cam.), mely így szól: »Praeseiis etiam constítutío ín fumum convertetur, in nihiliim redigetur (quod Deus avertat), executíonem non habebít.« Adóról vala szó, mely megmentheté a hazát a közelg végveszedelemtól s mégis így *)

**)

:

szólottak seink.

143

mondjuk beszedve, de némely helyütt még kivetve sincsemég van megye, hol az 830-ki koronázási honorárium tisztába hozva maiglan sincs ? És pedig e törvényeket nek, és

1

a nemzet indítványozá, ez ajánlatokat a nemzet önként magától tévé És nekünk a szent igazság peng ajkainkon, fölemelt fvel valljuk, hogy a status terheinek viselésében részesülni akarunk, részesülnünk kell s egy-két nyomorúságos százezer forintot, a mi még csak száztól ötös kamatját sem teszi annak, mit a nép évenkint adózik, ámbár az adózó föld a nemesinek hatodrészét sem teszi, egy-két nyomorúságos százezer forintot másfél év alatt magunk között még csak kivetni sem tudunk, ámbár e pénzt a nemzeti nagylelkség oly intézet megalapítására hozá áldozatul, a mely pénzhiány miatt vonaglik, mint egy haldokló. És mi ne érezzük magunkat fölhiva, ismételve kiáltani, a meddig csak szavunk hathat, hogy ime törvények iránti tiszteletlenség a féreg, mely nemzeti jövendnk életerén rág. !

!

;

—

Azonban mit hol

fekszik tudjuk mi,

kérdezzük inkább, ér a gyáva panasz a baj, institutiókban-e vagy szellemben. Jól hogy a megyehatósági szerkezetnek, jól tudjuk, !

és nemes között, mely e szerkezet alapját teszi, sok ellensége volt s van ma is, és tudjuk, hogy mint mindennek, a mi emberi, árnyékoldala ennek is van, és tudjuk azt is, hogy amaz ellenség kárörömmel ragad meg minden alkalmat ama franczia doctrinávali hitegetésre, hogy a végrehajtásnak nagyobb önállást s a mi természetesen azoknak centralisatiót kell engedni jutna osztályrészökül, kik a megyei rendszernek nem barátai. De nyolcz századnak tapasztalása megyei szerkezetünket sokkal inkább nemzeti lételünk életerének bizonyította, hogysem az ajánlgatott gyógyszert, mint minden bajnál, mely van vagy lehet, sokkal rosszabbat, nemzetünk az önfentartás ösztönszer tapintatával vissza ne lökné minélfogva bizton merjük jóslani, hogy az oly tannak, mely a megyei hatóság csonkítására törekednék, e honban jövendje csak akkor volna, midn e nemzet önmagát elhagyván, az enyészetet megérdemlené. De különben is a törvények

hogy a jogegyenlségnek nemes

;

;

bne korántsem a megyei hatóságra mert hiszen az idézett példa szerint 1521-ben is ép úgy országgylési ajánlat nem-fizetése forgott kérdésben, mint most forog pedig akkoron az ajánlott adót nem a vármegyék hajtották be és a törvények iránti tiszteletlenségnek legszomorítóbb példáit nem is megyei körökbl hanem valánk kénytelenek e lapokban többször felhozni azon körülményre, hogy közöttünk a közszellem hárul e elegendleg kifejldve nincs. Azon közszellem, mely az tiszteletlenség

iránti

hárul

;

;

;

;

bn

144 örömteli készségben áll, melylyel magános vagy particuláris érdekeinket a közérdeknek alárendeljük azon közszellem, mely a köz jólétnek életelve, biztosítéka s dajkája st szülje a polgárerénynek, melynek hiányát sem a vak engedelmesség mechanizmusa, sem az erszak ijedelmei, sem közigazgatási institutiók mesterkélt formái ki nem pótolják. E közszellemnek hatalmas elmozdítója ugyan a nyilvánosság és a szabadság szóban, írásban azonban mégis ama tudomány, melyet üux veritatis« czímmel ékesített, azt tanúsítja, hogy a közszellem hervatag növény, hol a szabadságok útjában állnak a szabadságnak. Vessünk bár egy ;

;

:

melyrl Fábián »Tocquevüle
mvéhez

Amerikára,

írott

:

különös hasznát, hanem a közjót vévén czélzatul, az ily törvények iránti tisztelet igen sokaknak érdekében áll. Azonban míg elkövetkeznék a jobb kor, mely felé gróf Széchenyivel e honban milliók óhajtása fordul, kett van, a mi minmagunktól függ, mire nézve sem az óhajtás epedéseire

nem vagyunk

szorítva,

sem mások kénykedvétl

neiíi

függünk. Egyik az fogjuk fel a nyilvánosságot érdeme szerint, dajkáljuk ennek karjain a polgárerény szent érzelmeit, s készítsük el a közszellemet, melytl e honnak jövendje függ. Más az emlékezzünk, hogy mindannyian, kiket az alkotmány közügyekbeni közvetlen részvétre hívott, megannyi rjei tartozunk lenni a törvénynek, s önérzetünket kell sértettnek éreznünk, valahányszor saját hanyagságunk miatt füstbe megy a közvélemény akaratja, mely a törvalahányszor gyakorlati életünk vényben kifejezve van ürügyet keres meghiúsítani a végrehajtásban azt, a mit akarni büszkeségünk volt, midn akaratunkat törvénybe iktatni buzgólkodánk. Mi, a mint mondók, municipális szerkezetünk jövendjét épen nem féltjük. Ez élni fog, a míg magyar él. Azonban meg kell mégis vallanunk, hogy ha van, a mi e szerkezetet veszélylyel fenyegetheti, a hanyagság az, melylyel magános vagy particuláris érdekeinknek nem hízelg törvényeinket végrehajthatjuk. Túlhágni a törvényszabta határokon soha sem szabad, s mindig kárt szül inkább, hogysem használna mert a mint már többször mondottuk, nagyobbra becsüljük a tant, mely a polgárnak engedelmességet parancsol oly törvény iránt is, melyet a :

:

;

;

145

bölcselked méltán kárhoztat, mint a legfelségesebb társuelméletet, mely a törvényt mieltt megváltoztatnék, megszegni tanítana azonban mégis meg kell vallanunk, hogyha tán egy vagy más megye a sociális nagy igazságoknak meleg érzetében némely vonaloknak határozatlansága miatt autonómiájában egy vagy más kérdésnél talán hatalma körén túllépne sajnállanók bár, mert csak oly ellépést helyeselhetünk, mely a törvénynek és alkotmánynak értelmében van de annyira maradandón káros következésünek korántsem tartanok, mint az autonómia körül kívül es törvény végrehajtás körüli hanyagságot vagy épen ellenszegülést. Amaz legrosszabb esetben túlcsapongás lehet, melyet az igazgatásnak folyammederbe visszavezérleni ezer módja van de itt az ellenszegülés a szabad institutiók tekintetét sülyeszti, a nemzet erkölcsi jellemét mérgezi meg a hanyagság mozdulatlanságán pedig minden jobb ügyekezet megtörik. lati

:

:

:

;

;

Legújabb törvényeink között leginkább kett van, mely a végrehajtásban igen szomorító jelenetekkel találkozott. Egyik az országos ajánlatokról, másik a zsidókról

A

nemzeti színházra tett ajánlatnak másfél év alatt sincs behajtva Pirító, szégyenít állapot Egyrészt azonban annak következése, hogy a közterhek kivetésének fontos kérdése határozatlanabbul a világon tán sehol sincs, mint minálunk, kik azt gondoljuk, szröstl bröstl elnyeletünk, hahogy a boldogtalan titkolózás mystificatiójából kilépünk de legyen csak szabad megismerkednünk birtok- s adóbeli viszonyaink statisticájával, merjünk csak egyetlen bátor lépéskét a homály ködbl ki a napfényre, s alig leszünk megfogni képesek, miért hogy azt már régen nem tevénk. Közbevetleg szólva, holmi tisztválasztási tekintetecskék imitt-amott oly káros hatást gyakorolnak a nemesek által viselni tartozott közadó s országos ajánlatok behajtására, hogy mi csekély nézetünk szerint igen jónak tartanok a szabadon választott adószedket holtig meghagyni hivatalukban s csak halál vagy hivatalos visszaélés esetében restaurálni. szól.

még negyedrésze

!

—

!

;

;

A mi pedig a zsidókróli törvény czikkelyt illeti, igen gyakran volt alkalmunk adatokkal idézni, miként hiusítja meg a gyakorlat mindazon szépen hangzó elveket, mik a törvény hozásakor humanitásunk dicsségét Európaszerte hangozák. Eddig azonban az ellenszegülés legtöbbnyire csak a városok körében maradt, melyeknek némelyike oly energiát fejtett ki a törvény ellen, mint más ellen, a mi nem törvény, kifejtve nálok soha sem láttunk. Most már megyében is van ily példa. Nemes Zemplén vármegye legKOSSTITII

LAJOS IRATAI.

XII.

10

:

146 közelebb, az 1729tl2. törvényre támaszkodva a zsidókat az aszuszlövételt^ s aszuborcsinálástól eltiltotta. Nem akarjuk ezúttal a véleménynek, melyre e határozat épült, státusgazdasági oldalát taglalgatni, sem a hegyaljai borkereskedés hanyatlásának különben is igen világos okait fejtegetni azt sem akarjuk mutogatni, hogyha e határozat a borhamisítás megelzése végett hozatott, nemcsak a kitzött czélt nem éri el, de még a más köpönyegéveli takarózás erkölcstelenségét is felidézi pedig, ha egyrészt a kereskedést ily határozatokkal szabályozni akarásra olyasmit lehetne felelni, mint ama londoni keresked Jakab király váljon fenyegetéseire felelt, midn e^ész alázattal kérdezé a Themsét Londontól elásatja-e ? másrészt tagadni nem lehet, hogy azon szabály mindenek közt a legboldogtalamindezt melnabb, a mely erkölcstelenséget idéz el, lzve, miután mindennél legelbb a törvényesség oldalát szeretjük tekinteni, igénytelen véleménynyel csak annyit mondunk: hogy az 1840 XXIX. törvény, mely a kereskedést a zsidóknak kivétel nélkül megengedi, s utolsó szakaszában minden e törvénynyel ellenkez törvényt, szokást, rendeletet vagy határozatot eltöröl és megszüntet, sokkal világosabb, mintsem ennek ellenében eltörlött régi törvények nyomán a törvényhozás akaratját bármi nézetbl is meghiúsítani szabad volna. ;

;

:

—

:

Adó.*)

Midn nyolcz hónap eltt egy nemes megyében a háziadó terheinek egyrészben a nemesség által is elvállalása országgylésen indítványozta tni kívántatott, emelkedtek szózatok, melyeket lapjaink 21-ik számában alkotmányunkkal merben ellenkez szellembl eredetteknek mondánk, s most újra mondunk az igazságnak eme postulatumáról az állíttatott, hogy nem egyéb, mint vagyontalanok harcza vagyonosok ellen és a sarkalatos törvények tanácskozás alá vételének tilalma emlegettetett, és emlegettetett, hogy ily alkotmányunk életerébe vágó újítást sem a haladás, ;

;

Nem jólét eszméje okvetlenül nem kíván tagadhatjuk, hogy ámbár sokkal inkább igényeljük a véleményszabadságot, mintsem azt másokban is ne tiszteink mindazáltal érzékenyen fájt 1841-ben ily ügynek ellenében ily ellenvetéseket hallani azonban éltetett a biztos remény,

sem a nemzeti

!

!

;

*)

Az

1841-iki >>Pesti Hirlap« 75-ik számából.

K. F.

;;

147

magyar nemesség kebléhez e kérdésben is utat talál, mint sok egyébben is talált a századoknak int szózata, mely arra tanít, hogy a ki szabad lenni akar, mindenekeltt igazságosnak kell lennie. Idközben nagy nyomadéku szózatok emelkedtek a közvéleménynek irányt adók. Gr. Széliogy a

chenyi István az adónak elvállalása mellett nyilatkozott Albert a nemességnek beligazgatási adómentességét abnormis állapotnak, st az örök igazsággal ellenkeznek nyilvánítván, a beligazgatási költségeket egészen és kirekesztleg a p.emesség által viseltetni kívánja (mely véleményt mi a nagyérdem gróf saját szempontjához mérve, igen okszernek és következetesnek elismerünk, azonban politikai hitvallásunk szempontjából indulva, hasonló következetességgel magunkévá nem fogadhatunk); lapjainkban pedig tisztelt barátunk Hegeds Pál e kérdésre nézve mély tárgyismerettel határozottan nyilatkozott. Nekünk hát úgy tetszik, hogy a mint a tárgy maga már régen korszer volt, úg\ ily elzmények után a fejtegetés gróf" Sztáray

—

is

korszervé

vált.

Midn valamely fennálló positiv szabálynak törvényhozás útjáni megváltoztatásáról van szó, mindenek eltt az iránt kellene tisztába jni, váljon a kívánt változtatás megegyezik-e azzal, mit gr. Sztáray örök igazságnak nevez ? Mert tagadja bár a históriai positivitáson kívül tekintélyt ismerni nem akaró önzés, gúnyolja bár üres speculátiónak vagy álomképzelgésnek az ész jogot mi pedig szent igazságnak fogjuk vallani, hogy kell valaminek lenni, a mi mérlegül szolgáljon a gyakran történetes eset, gyakran hatalom és erszak szülte positiv szabályok jogszerségének fölbecslésénél. Már a jelen kérdésre nézve az örök igazság kivánata az, a mi az 1723 90. törvény czikkely ben a magyar törvényhozás által is el van ismerve, t. i. hogy ki a közállomány jótékonyságaiban részes, részesnek kell lennie a közterhek viselésében is következik tehát, hogy ha a :

:

;

postulatumnak meg nem felel, annak megváltoztatását az örök igazság s általa a szabadság, melyet

jelen helyzet e

h

mi magyarok oly indulattal istenítünk, követeli. Ez minekünk oly tisztán, világosnak látszik, hogy annak mer, egyenes, határozott tagadásával még nem is találkozánk de vannak, kik azt mondják, hogy ez örök igazságnak gyakorlat báni alkalmazása különféle módon történhetvén, honunkban oly módon történt, hogy a magyar nemes átadta fekv vagyonának egy részét trhet föltételek mellett a

parasztságnak,*) oly föltétel alatt, hogy *) híienst.

ebbl minden

köz-

Irodalniunk habozik, miként nevezze a misera plebs contri' Egyik- »pór«, másik >>paraszt«, harmadik »jobbágy«, negyedik 10*

«

148

terhet viseljen.

A

magyar nemes tehát

azért

nem

tartozik

a közterhekben évenkint részesülni, mivel az adónak tökéjét minden idkre egyszerre földben lefizette. E véleményt igen sokan »bona fide« igaznak hiszik, mivelhogy kényelmesb dolog hinni, mint vizsgálódni. Már pedig ha e vélemény valóságon épülne, el kellene ismernünk, hogy a nemesség részesítése igazságtalan kívánság volna adóviselésbeni minélfogva e vélemény alaposságának taglalatát mellzni annyit tenne, mint örök idkre változhatlannak ismerni el azon állapotot, melyet gr. Sztáray az örök igazsággal ellenkeznek méltán nevezett. A ki e fejtegetésnek nem barátja, gondolja meg, hogy alkotmányunk históriai alapokon nyugodván, a históriai tények mezején forgást minden politikai színezetek között a magát conservativnak nevez felekezetnek lehet elvhséges következetességgel legkevesebbé neheztelni. ;

Az említett véleményre törvénj^^hozási philosophia szempontjából csak annyit bocsátunk elre, hogy a jövendnek minden terhét, a határozatlant, a napról napra növekedhett, st tapasztalás szerint egy század óta elre alig képzelt arányban növekedettel, egy határozott földdarabbal, mely terjedelemben soha, jövedelemben pedig csak ipar de ez által sem által mely nem a földesúr ajándoka a végetlen számot egy hasonló arányban növekedhetik bizonyossal in secula seculorum leróni akarni képtelenség. Ennek elre bocsátásával egyenesen a históriai mezre lépünk, s azt állítjuk, hogy az idézett véleményt törvény és história eg\aránt megczáfolja, és a föltett tény egyrészében sem áll. E kérdés összefügg a parasztság jogállapotának s adórendszerünknek történetével általában, s azért bocsánatot, hogy ennek fejtegetését szélesebben véve nem melha különzárva tekinlzhetjük, mint a háziadó kérdése tethetnék kívánni látszanék. 1715-ben hozatott be az állandó adó ha tehát alapos azon állítás, hogy akkor a nemesség földben fizette le a státus közterheinek tkéjét, annak is igaznak kell lenni, hogy olyasmit adott által, vagy olyasmit áldozott fel, a mivel a parasztság annak eltte nem bírt. Lássuk, volt-e áldozat a parasztságnak eredetileges megtelepítése ?

—

—

;

—

—

:

A

hódítás hatalmával elfoglalt országot maga a nemes így hamar éhen halt volna. Még

nem mvelheté, mert

él. Nevezzük parasztnak, tiszteletes nevemint a farmer, paysan, Landbauer. Svédországnak parasztrendje is van. Lafayette pedig élte utolsó éveiben egykor a törvényszék eltt tanukép jelenvén meg, midn rangja kérdeztet-

»úrbéres« stb. kifejezéssel

zet az, ép úgy,

nék, így felelt

:

>>Paraszt és követ

vagyok.

Szerk.

149 Ulászló boldogtalan emlékezet korában (1514

:

14.) is

vallják seink, hogy a nemesség parasztok nélkül ér.

De rabszolgák gyztek volna

által

nem

megsokat

sem mvelheté mind. mert ha min-

harczos eleink, mégis nehéz volt .volna minden nemesnek elegend számban rabszolgákká teend késbb szelidültek az erkölcsök, a foglyokra szert tennie béke gyakoribb ln, rabszolgát venni pedig drága dolog volt, mert még ma is az, hol az emberiség gyalázatára még van rabszolga, s annál drágább, minél igazabb, hogy a rabszolgakezek munkája felét sem éri föl a szabadkezek munkájának de még fdolog volt a bátorlét, személy, lak, birtok biztossága, kivált azon századokban, hol ököl szabott törvényi, szomszédok gyakran összekoczódtak. s a koczódást ütközettel végezték. Van egy bizonyos valami az ember keblében, mely még a legdurvább századokban is világosan érezteté, vagy legalább ösztönileg sejdítteté vele, hogy a rabszolgától, kit az emberiség fokáról barmok ragaszkosorára sülyesztett, a semmivel nem birhatótól dást nemcsak nem remélhetni, de nem is kívánhatni innen van, hogy a legvégs veszélynek utolsó fokra hágása esetén kívül fegyver a rabszolga kezébe soha sem adatott dig

is

;

;

h

;

egy nemzetnél is honvédelemre soha sem fordíttaték sehol, a magvarnál sem; ha tehát élni, ha javakkal bírni kívánt a magyar nemes, legfbb jó gyanánt kellett oly embereket tekintenie, önéletének fentartása végett kellett oly néposztálvról gondoskodnia, kik bizonyos feltételek mellett s bizonyos szabadsággal fölruházva s bizonyos tulajdoni jogokba lépve, átvegyék mvelni a földet, vagy el ne vándoroljanak a meghódított földrl, ha már ott laktak kik valamint idegen nyomás, rablás ellen a nemestl ótalmat szükség esetében ótalmazni reméltek saját hasznáért, úgy is készek legyenek saját hasznukért. Ez, nézetünk szerint, ezeknek állapot ja úri kén}^a magyar parasztság eredete kedvtl függ rabszolgaszerü soha sem volt, hanem mindig szelídebb s törvényhatározattól függött. És ily »colo7iws«-ok a nemesnek legnagyobb kincsei voltak mindenkoron még alig van egy százada, hogy a gazdagság s hata;

;

t

;

;

lom

>>colonus«

számra becsülte tett. Azt tehát, a mi legfbb

eredetileg, áldozatnak nem nevezegyenesen innen következik, hogy a magyar paraszt állapot ja már eredetileg bizonyos státus-polgárszerség alakjában jelenik meg, mely még az Ulászló korában! parasztlázadásra következett idkben is fenmaradott, elannjdra, hogy bár a szabad költözködést elveszítené, adózása mégis, vagy telkérli elkergettetése földesura kényére bízva soha sem volt, hanem mindig törvény által ln határozva, s bár fölhagyatott a földesúrnak, hogy ha régi szo-

kincs, a hetni.

mi nyereség vala

St

150

kás szerint tovább is a káson felül engedelmet

valahol a paraszt többet adózott, azt az úr de hogy az eredeti régi szoszerint szedhesse terhelhesse jobbágyait, arra a magyar törvény ;

soha sem adott s ha mégis megtörtént, s ha történt meg, törvényellenes cselekvés volt, melynek még lehetségében is eltörlése az utóbbi országgylések dicsségei közé tartozik. ;

igen gyakran

Ne nézzétek, Uraim hiú fejtegetésnek eme visszapillantást nemetlen polgártársaink jogállapotjának eredetébe. magyar státusélet épülete nem három meleg nap rögtönzött mve, nemzetünk történeteivel fejlett az együtt, egyszerre. Ily nemzetnél a békés reform útján nem lehet felejtem, nem lehet megvet szemhunyorítással mellzni a !

A

Nektek, a XlX-ik század gyermekeinek, jutott osztályrészetekül e nemzetnek múltját és jövendjét követiteni nektek nem az élvezet, nektek nem a fáradalom dicssége jutott, a fáradalomé, melynek hivatása a világnak példát mutatni, mint az évkönyvek még nem mutatnak, hogy egy nemzetnek aristocratiája nem három napok tzmelege eltt meghajolva, hanem az igazságszeretet szent ösztönétl buzdittatva igazságos lenni tudott, akart, mert. E mása nélküli példának dicssége békés fejleményhez van ismételve mondjuk kötve a békés fejlemény pedig nem ignorálhatja a históriát nem tekintheti egy nemzet életét oly tabula rasa gyanánt, melyre milliók lehelik az még egyszer kérünk els bett. Ne nézzétek hát hiu fejtegetésnek eme visszapillantást. Adóügyrl van szó tisztisztába pedig nem tába kell jni a kérdésnek fekvésével jöhetünk, a nélkül, hogy a viszonyos jögállapotnak eredehistóriát.

—

;

—

—

;

;

—

— ;

;

tét

szemügyre vennk.

11.*)

A részletes

fejtegetés egy

landós éldeletnek virág

nem

komor mez, hol az érzékcsikvirul. De itt edzdik meg az

akarat, melynek gyümölcse cselekvés leend, s a cselekvésben van az éldelet, férfihoz illbb, mint akármi más. Legyünk férfiak nemcsak egyenleg, de mint nemzet is. Az ifjú remél, férfi cselekszik, az sz pihen. Ifjúé a jöv, öregé a múlt, férfié a jelennek röppen pillanata. Ragadjuk meg, hogy el ne múljék nyomtalanul. Szabadelmségünk ekkorig a jövendnek alaktalan képletein kóválygott íegtöbbnyire, s míg így van, szabadelmnek lenni olcsó dicsség. De vágyainkhoz a kornak Islke csatlakozott, és a reménynek valósulni kell. Ki riadna *)

1841-iki »Pesti Hirlap« 76-ik számából.

•

K. F.

;

151

midn

az istenek már-már hajlahát, mondom, legyünk férfiak. Cseréljük be a reményt cselekvésért. Bimbófüzért a bájremény korának munka vihart a férfi vaskarjának az szült kornak mákkoszorút. Múlnak a napok, észre sem »házis ha e szó vesszük s elj az országgylés ideje adó« sznyegre kerül, meglássuk, szabadelmségben férfiak vissza saját óhajtásaitól,

nak meghallgatni

Legyünk

?

;

;

:

;

vagyunk-e, vagy csak gyerkczök, vag\ tán pihenni megyünk, hangokban fáradtak, cselekvés eltt ? Nekünk úgy tetszik, e szó »adó<< lesz a próbak. És meg fogunk mindnyájan Isten adja, ne jegyezhesse joggal könyvébe föl méretni Megláta chronorgraph, hogy könnyeknek találtattunk juk. Addig érleljük, miként erink parányisága engedi, a ez kötelesség, s azért bocsánatot, cselekvés gyümölcsét hogy a részletes fejtegetés száraz olvasmánya talán naponkint gyakoribb lesz. :

;

!

;

Az ország nemesei eredetileg nem áldozatképen, hanem önhasznukért adtának a parasztoknak földet, következleg örök igazság szerint ezzel nem takarózhatunk, midn a naponkint növeked beligazgatási költségek részesülésünket követelik. Az, a mit ma már úrbéri földnek nevezünk, els telepítés óta soha sem volt oly szabad tulajdona a nemességnek, miszerint késbb szabad tulajdonának feláldozásáról szólhatna, s így a közadót tkében örök idkre mit lefizetettnek históriai igazsággal állíthatná.' Lássuk változtat e dolog ábrazatán adórendszerünk históriája ? :

—

Adórendszerünkben, s a mi ezzel csaknem hasonértelmü, ország védelmi állapotunkban négy korszakot kell megkülönböztetni.

Az els Zsigmond

király

idejekori

1435-iki

országgylésig terjed a másik ettl a mohácsi vésznapig a harmadik 1527-tl 1715-ig a negyedik végre ettl mostanig. Vannak nyomai törvényeinkben, hogy a szabad. emberek (liberi, Kálmán I 40.) már a legrégibb idben adót fizettek, melynek két harmadrészét a kiráh'^ kapta, egy harmadrészét pedig a fispán, egyenesen a végett, hogy az adóból zsoldosok tartassanak. 1342-ben pedig az ócska pénzek ujakkali beváltásának költsége fejében behozatott a kincstári nyereség név alatt ismeretes adó, melyet azonban az 1351 12. t.-cz. útmutatása szerint egy idben a nemesek is fizettek. De a rendes országvédelem (mint azon idben ;

;

:

:

csaknem egyedüli státusteher) kötelességét csakugyan nem a jobbágyok,

hanem a

fispánoknak zászlója

király, fpapok és urak s ezeknek és alatt katonáskodó, eleinte különféle

névvel nekezett, de késbb (a XIV. században) minden különbség eltörlésével a »nemes« névben összeolvadott szabad emberek teljesítették. Ezen idszakba esik az úrbéri

;

152 kilenczed eredete. Els Lajos király eltt az adónak ezen hozta azt be, hogy a nemesség jöveneme ismeretlen volt. delme szaporodván, könnyebben viselhesse a katonáskodás kötelességét. Nem azért adá tehát a nemes kilenczed mellett földjét a jobbágynak, hogy ez azon földnek egyéb jövedelmébl a közterheket viselje; hanem azért szedett kilenczedet a jobbágytól, hogy maga könnyebben viselhesse. Ezáltal emelte I. Lajos 200 ezer fre seregét e honban, melynek erejét a várbiztosoknak elvesztegetése, s ezzel a várjobbágyoknak nevezett szabad néposztály meggyérítése a gyengeségig megfogyasztotta. A második idszak Zsigmond király 1435-ki regestrumával kezddik. Itt is az foglaltatik, hogy az ország védelmét mindenek eltt a király által állandón tartott zsoldos sereg, ennek elégtelensége esetére a fpapok bandériumai, majdan az ország zászlósai, nagyjai, s végre a megyei zászlók alatt katonáskodó nemesség viselje de már itt világosabban, látjuk azt is, hogy azon jövedelem, melyet a földesúr törvény által határozott mennyiségben jobbágyaitól vn, alapja volt a késbb »portalis Í7isurrertio« név alatt ismeretes országvédelmi kötelességnek minthogy minden 33 jobbágy után egy lovas íjászt tartozott állítani a birtokos nemesség, a mi késbben különböz kulcs szerint gyakrabban fordul el. Ez idszakban, nevezetesen Mátyás alatt, mutatkozik els nyoma az állandó adó által midn az fedeztetni kívánt katonáskodási kötelességnek ország rendéi 1478-ban, kivévén némeh^ szomszéd hatalmasságoknak az oiszágba beütését, magokat öt évre a katonáskodás terhétl menteknek határozták, s e helyett adót rendeltek, a jobbágyok által fizetendt, melynek els nyomát 1474-ben látjuk, de még azon különösség kíséretében, hogy az adóért só adatott. Azonban Ulászló alatt visszaállíttatott a régi szokás, azon különbséggel, hogyha annak eltte a státus terheknek viselése mindenek eltt a királyi bandériumot s ftisztviselket illeté, kik bandériumaik fentartására zsoldot kaptak a kir. kincstárból ha pedig ez nem volt elegend, az egyházi rend tartozott dézsmajö védelme s jobbágyszám szerint fegyvereseket állítani majd ezek után az országnagyok, végre a nemesség következett most a gazdagabb országnagyok a sorból kimaradtak s a közfelkelésben olvadtak el. És a királyi kincstárt a vesztegetés kimerítette, hadi erény helyére pazarló fényzés lépett, a kisebb nemesség elnyomatott, nyomását lefelé terjesztette és a veszélynek végnapjaiban kapkodott az ország mindenfelé. Volt id, hogy a föld népének személyenkénti fölkelése is elrendeltetnék de megszakadoztak a státusélet minden kapcsai, s rövid 40 év alatt a Mátyás-kori hatalom s dicsség fokáról nemzetünk ;

;

;

;

:

;

;

153

—

A harmadik idszakot örökös harcz a sírig sülyedett. küzdés élethalálra, s azért szokatlan rendkívüli segédeszközökhöz folyamodás jellemzik minden megkísértetett a honnak ótalmára királyi zsoldosok s mellettök a portalis ektonaság, állandó lovasok s ezeken kívül partieuláris és közönséges és személyes fölkelések a zsoldosok s portalis katonaság már-már rendesen a jobbágyokra vetett adóból fizettetnek a nemesség azonban maga erszényébl is gyakran hozzájárul. De mindenek fölött egy körülmény van ez idszakban, mely az 1715-iki gyökeres változás magvának tekinthet. Az t. i., miszerint a nemesség fölkeléséhez törvény szerint föltételül lévén kötve, hogy a király maga vezérelje a hadakat mivel ez, mióta V. Károly császár európailag divatba hozá, hogy a fejedelmek fvezéreik által hadakozzanak, kivált a mohácsi gyászpélda után nem történt, nem történhetett, kormány s országgylés mintegy hallgatólagos megegyezéssel közelebb s közelebb járultak azon rendszer állandósításához, miszerint az országvédelem rendszerint adó által fedeztessék, s egyenesen megfordíttatván az eredeti állapot, melylyel a nemes minden adózástóh mentességének sarkalatos kiváltsága viszonyban áll a nemesség csak rendkívüli esetben tartozzék személyesen katonáskodni. így simult nemzeti életünk az európai fejleményekhez, így ln az állandó hadseregre nézve alkalmazásilag valósítva, mit már egvszer általában mondottunk, t. i. hogy minden kornak van saját eszméje, mely egy világrésznek életszükségeibl önkényt fejldvén ki, oly világervel hat, hogy nincs nemzet, mely magát attól elkülönözni képes legyen. így ln minálunk is sok egyebekkel, így különösen a rendezett állandó katonaság s ennek tartására nélkülözhetlen folytonos adó behozásával mely adórendszerünknek 1715-tel kezdd negyedik korszakát teszi, melyrl az 1827 15. t.-cz. által kiküldött országos választle

és

;

;

;

;

;

:

;

:

mány

s>Az ország védelmének rendszere lényegeígy szól sen megváltozott. 1715 eltt állandó rendezett katonaság, s ezzel egybekötve, az ország minden nemetlen lakosai által folytonosan fizetend adó törvényeink eltt ismeretlen volt a mely védelmet hajdan a királynak s királyi tiszteknek zsoldosai, az ország rendéi által szükség esetében kiállított népekkel egyesülve viseltek, azt most az állandó hadsereg viseli s a portalis katonaságnak, vagyis csupán rendkívüli veszély közelgésekor fölállíttatni szokott hadseregnek pénzalapja, állandó katonaság alapjává átváltozott. « így szól az országos választmány. Mi e históriai vázlat syliogismusának következményét rideg meztelenségben élre állítni nem akarjuk. Csak ann;vit vonunk ki, hogy az 1715 8. czikkelynek nem szavai (mert a nemesi :

;

;

:

154

személyes fölkelés kötelessége ott is ell áll), hanem gyakorlati fejleménye után, az ország védelem fol3^tonos rendes vállakra menvén által, melyek azt elbb e változásnál áldozat forog fenn, Ítéljen de mieltt itélne, emlékiki, melyik részen van az áldozat kezzék meg, hogy az 1715-iki 8-ik törvény a földesúr s jobbágy közti viszonyokba legkisebb változást sem hozott, s a földesúr azon jövedelmeitl, melleket jobbágyaitól soha 1715-ben kény, mindig törvény határozta mérték szerint még csak egy csirkét sem veszített és ha ezekre megemlékezek, a históriának s törvényeinknek el nem sophismázható nyilt szózata ellenében lehetlen lesz tagadnia, hogy csalódáson épül ama j óhit vélemény, mely a közterhek tkéjét 1715-ben a földbirtok egy része feláldozásával örök idkre lerovottnak hiszi. kötelessége oly

nem

viselték,

ha

;

vn

;

Házi

adó.*)

I.

Az adatok törvény

s

mellett, miket elbbi fejtegetéseinkben história nyomán említénk, különösen ki a

j

»demarcationális« vonal, melynek gyakorlati életét az 1836-ki úrbéri törvények szentesítették. Minden az alaptól függ, melyre építünk, a szemponttól, melybl indulunk. Kevés politikai axióma ugyan (de mégis van), melylyel az életnek bonyolódásai fel egész a thegyig vas következetességben lépést tarthatnának a nélkül, hogy képtelensémidn szélsségekre kerül a dolog, az gek álljanak el »események hatalmán (die Macht der Ereignisse), mely a státusélet szükségeitl postulált fejleményt, minden ellenzés letárolásával (a mirl jó volna bizonyos embereknek meg nem felejtkezniök), mindenhatóan létre hozza, túl e postulatum határán temperatorkép tnik el, s az élet kineveti a logicát, mint Jupiter s Venus a szép Danaé aránytalan rét nevették. Azonban ama postulatum határáig a logikának vaskarjai közül nincs menekvés. Azt mondák nemcsak 1715-ben egyszerre letettük földben az adótkét örökre, s ebbl »legyen álom, legyen biró<(, mindegy a demarcationális vonalnak szoros logica szerint el kellett következni, el annak is, hogy a jobbágytelket ül nemes s a puszta telket használó földesúr adót fizessen. St a logicának van következetessége még többet kívánt, kívánta azt is, hogy minden puszta, melynek az állandó hadsereg híres

;

:

—

*)

Az

1841-iki »Pesti Hirlap« 77-ik számából.

—

K. F.

;

155

behozatalára következett legels összeírásba, vagy mint népes, vagy mint törvény szerint megnépesítetni tartozott helynek bemenni kellett volna, mint hasonlókép a demarcationális vonalon

bell

es

föld,

adót

fizessen.

Es valóban

érezték is az ország rendéi, hogy ennek a fölvett alapból okvetlenül következni kell s azért azt el is határozták, és felírásba is tették de a logicának itt már az élet állott ellene, tekintetbe vétetett, hogy ezen elvbl a neo-acquis;

egy újabb neme s kutatás és birtokzavar a syllogismus félben maradt. De mi ép ebbl merjük jósolni, hogy mivel itt a syllogísmust következetességgel keresztülvinni nem lehet, a logicai kénytelenség elbb-utóbb magának az alapnak taglalásához fogja visszavezérelni a nemzetet. Mert ha Árva megye sokszor és sokáig fogja emlegetni, hogy földterületének 2/3 -ad része adó alatt van, míg némely másnak csak i/e, Vs része, s így le egészen 1/44-ed részig, ez emlegetésnél lehet hallgatni egyszer, másszor is, de nem örökre. tica comissiónak

következnék,

s

Azonban a házi adó kérdésére nézve a dolog másképen Az 1715-iki 8-ik t.-cz., mely a folytonos hadi adót behozta, a beligazgatási költségek ki általi viselésérl még csak nem is álmodik, nem álmodhatik a magunk által kezelt administratiónak mimagunktól önként, minden idegen avatkozás nélkül ered költségei, a világnak bármely hermeneuticája szerint is, nem trihutaria serintus, melytl a nemességet országvédelmi (de már nagy változást szenvedett) kötelességénél fogva sarkalatos törvények mentnek mondják

áll.

;

st ha

törvényeink aknáiba a bíráló história szövétnekével tekintünk be, talán ép annak fogunk nyomába akadni, hogy adófizetési tekintetben hadi és házi adó nemcsak nem azonos természet, de st az igen jól megnevezett házi szükségeket ép azok tartoztak fedezni, és valósággal fedezték is, kik hadi adót nem fizettek, és viszont. Különös állítás, nemde ? Hahogy tévedünk hiedelmünkben, örömest tanulandunk másoktól, kik jobban tudják de kell, hogy elmondjuk tudomásunkat, s megismertessük adatainkat, mik közt, úgy hisszük, ujdonságszerü régiség is lesz. ;

E szónál »régiség« egy észrevételt kell tennünk. Vannak a státuséletnek. Vannak a kornak és igazságnak postulatumai, melyeknek helyzetök akkor legjobb, midn semmi másra mint csak egyedül önmagokra támaszkodnak. Ily kérdéseket a Corpus Juris tömkelegébe visszavinni igen nagy hiba. Nézetünk szerint a királyi városok országgylési állásának korszer elintézését egy-egy dolog nem akadályozá s nem akadályozza annyira, mint az, hogy a városok követeléseiket nem az életre, melynek jelenje, nem a

156 korra, melynek jövendje van, s nem az önérzetre, mely akarni tud, hanem a Corpus Juris avas obscuritásaira támasztják ez a legrosszabb mez, melyet választhatnak, a mint ezt egykor számtani bizonyossággal megmutatjuk. De vannak kérdések, melyeknek megoldása leefbb ert a törvénybl nyer mert az igazság oly hangosan szól mellettök, hogy a szi'íkkeblü önzés sokkal inkább nevetséges, mint bosszantó gyanú sítgatásokon kívül, semmi mást nem is képes ellene vetni, mint a jelen állapot törvényszerségének praesumptióját minélfogva ha ezen gyámoszloptól megfosztatik, elnémul minden ellenvetés, s kész a gyzelem. Ilyen kérdés mindenek felett a házi adó s így ha valahol, itt szükség a törvény aknáit a história szövétnekével ;

;

;

;

felvilágosítani.

Több megyék levéltáraiba veténk búvárkodó pillantásokat, s úgy tapasztalok, hogy 1715, st 1 720 eltt külön állandó házi pénztárnak semmi nyoma st minden oda mutat, hogy az állandó házi pénztár 1723-ban vette eredetét, egyenesen a 6-ik törvényczikkely következésében, mely az armalistákat a megyék házi szükségeire mérséklettel taksáltatni rendeli. Vegyük tehát ezt elválasztó vonalnak, s kisértsük meg a kimutatást, miként állott a beligazgatási költségvetés ezen idszak eltt és után. ;

—

—

alig volt szükség a megyékHajdan mondhatnók ben beligazgatási rendes költségekre a rendkívülieket a megyei nemesség id s körülmény szerint maga pótolta s pótohd is tartozott, a mint mindjárt meglátjuk. Háziadótáraink egyik legsúlyosabb rovatja, a megyei tisztviselk fizetése, hajdan alkalmasint semmi, késbb igen csekély volt, elannyira, hogy a megyét illet bírságokból s accidentalis jövedelmekbl könnyen fedeztethetnék. A minthogy valóban nagy tehernek is nézetett a megyei hivatal. Zemplén megyében még 1601-ben is Bocskay Miklóst 100 frt bün;

tetés

alatt kellett alispánságra kényszeríteni;

1588-ban a

megye fjegyzjét 50

frton fogadta, tiszti fügyészének szintúgy 50 frt fizetést adott. hivatalok ezen állásából magyarázható, hogy egy személy több megyei s országos hivatalokat viselt együtt egyszerre, miket most már eszmében sem tudnánk egyesíteni. így 'Zemplénben Cherney Pál 1646-ban fjegyz, egyszersmind országbírói itélömester, st már 1723-ban Reviczky János, szintúgy zempléni

A

fjegyz, egyszersmind kir. ügyigazgató is volt. Már pedig a jegyzn s tiszti ügyészen kívül a megyei tisztviselkar egészen bírákból, s ezeknek fizetése a peres felek által fizetett taksákból, napidíjakból s bírságokból állott. így látjuk az 1546 37. t.-czikkbl, hogy az alispánok és szolgabirák :

;

;

157

osztályoknál s jószág visszaadásoknál 12 forint »salarmm«-ot vettek, s a törvényhozás ezt is sokallotta, a »salariuin«-ot minden oly esetben, hol birságnak volt helye, megtiltotta hol pedig ez nem volt, egy napi munkadiját csak egy forintra szorította. Ezen fizetéstelen állapotból magyarázhatók az oly jelenetek is, hogy például Zemplén vármegye rendéi 1711-ben Szenti ványi Mihályt, ki az alispánságot példátlan önfeláldozással 20 esztendeig viselte, 20 évi szolgálatának jutalmául 400 frttal megajándékozták. A mi pedig a házi pénztárak többi rovat ját illeti a megyék hol egy, hol más helyütt gyltek össze tanácskozásra, tisztválasztásra, rendes megyeházuk nem volt késbb a nemesség költségén vétetett mint még ma is, a hol új megyeház építtetik (ennyire megmarad ember keblében minden anomáliák közt az igazság érzete) de perditáknak híre sem volt megyei közmunkák, útcsinálások stb. ismeretlenek voltak, rabjaikat legtöbbnyire földesuraik tartották, hivatalos szekerezésekrl lóhátas apáink nem sokat álmodoztak országgylésre eleinte személyesen mentek, késbb minden 10 szegényebb nemes egyet küldött, közös költségen még késbb a megyei követek 100, vagy 150, vagy legfölebb 300 frt tiszteletdíj t kaptak ezt pedig, mint általában minden közigazgatási rendkívüli költséget, a nemesek fizették, tartoztak törvény szerint fizetni. Ugyanis az 1486 64. t.-cz., midn parancsolja, hogy a megj'e által elrendelt költségeket (ex/pensas per cummunilatem disponendas) minden nemes, legyen úr, vagy pap, vagy ak1í,rki, aránylag fizetni tartozzék s ezen általános kötelesség alól a fpapokat s országnagyokat csak azon esetben veszi ki, midn követségi költségrl van szó, pedig a király által személy szerint hivatalosak de határozottan utána teszi, hogy minden más esetben, cum factum comitatus agitur^ mindenki adózni tartozzék midn mondánk e törvény így rendelkezék, korántsem valami hallatlan újságot hozott be, hanem fennálló rendszerre hivatkozva, csupán néhány hatalmasak makacsságát zabolázta meg, kik mások terheltetésével magokat mentesítgetni ügyekeztek. Szokták ;

;

;

;

;

;

;

;

k

:

k

;

;

—

—

ugyan

e törvénynek ellene vetni, hogy ez azon Mátyás-kori újítások egyike volt, melyeket Ulászlónak legels törvénye egy tollvonással eltörlött de mi ezt kereken tagadjuk részint mivel nem volt újítás, hanem csak alkotmán yszerü gyakorlat sanctionálása részint mivel (és itt figyelmet :

;

kérünk) Mátyásnak ezen törvénye még Leopold alatt is az 1659 68. t.-cz. által világosan megersíttetett. De hiszen, hogy rendes házi pénztár nem volt, st hogy a megyéknek liatalmukban sem állott a föld népére, vagyis jobbágyokra :

beligazgatási költségek fejében kivetéseket tenni, igen vilá-

;

158

gosan mutatja az 1543:9.

és

10-ik czikkely,

melyek

által

az ország rendéi minden jobbágytól egy forint segédpénzt zsoldos lovagok fogadására oly módon ajánlottak, a jobbágyok által fizetendt, hogy minden forintból öt fillér a megye szükségeire fordíttassék már pedig ha a megyék a jobbágyok által fedeztethették volna házi szükségeiket, ezen kivetés országgylésen el sem fordulhat vala, a mint korunkban, midn így fedezhetjük, valósággal el sem fordul. De ezen egyetlenegyet kivéve, az epochalis 1715 eltt nincs törvény, mely a jobbágyságot házi adóra kötelezné ellenben, a mint említk, van 1659-ben törvény, mely a házi költségeket a nemesek által viseltetni parancsolja. S ez igen természetes. Él ember keblében az örök igazság szent szózata seink, kik még az 1 723 90-ik czikkelyben hogy ki a közjóban részesül, a is nyílt vallomást tettek, ;

;

közterhekben

:

részesülnie kell, bizonyosan melegen éreztén,

is

hogy minden anomáliák között legnagyobb anomália volna, ha épen csak azok nem járulnának a házi szükségek fedezéséhez, kik e részben

a közjogoknak egyedüli birtokosai.

is

No már ha 1715 eltt sem hadi, sem házi állandó adótár ez országban nem volt mi különbséget hozott ez állapotba az 1715 8. törvény ? A házi pénztárra nézve semmit, de még csak egy hajszálnyit sem. Nem törvényileg de jure, de facto. Törvényileg nem, mert és nem tényileg hiszen az idézett törvény csak azt mondja hogy regulata milUia kell, erre contributio kell, s így az e végre szükséges adó dolga országgylésre való. Már pedig, hogy ebbl a háziadóügynek mai állapot ja de st a háziadótárnak még csak létezése is következtethetnék, arra ép úgy nem látunk alapot, mint arra nem, hogy tegnap azért volt ers es, mivel sétabotunk a szögletben állt. De tényileg sem történt mert (nehogy más vármegyére hivatkozzunk) változás határozottan mondhatjuk, hogy Pest vármegyében 1715 után még több esztendn át külön házi adónak semmi nyoma. Honnan eredett tehát a dolog? Megmondjuk, Uraim! 1715 óta a portalis érték hadiadó alá a száraz röviden megyékben összeiratott. A birtoktalan nemesek tehát, armalisták, curialisták, udvar-helyeiken lakó többnyire mesterember és zsidó zselléreikkel, e teherben nem részesültek. Ezt a birtokosok, kiknek jobbágyaik adót fizettek s e miatt a statusnak úri kényt fékez gondosabb ótalmáazonban a kisebb nemeban részesültek, nehezen szívelék seket s csak ezeket egyedül személy szerint adó alá vetniök nem lehetvén, más részrl az állandó katonaság s hadi adó behozatalával, a megyei igazgatás költségei állandósulván s e közlésnek s megszaporodván, közölték a kerékvágást köszöni létét az 1723 6. törvényczikkely, mely azt rendeli, :

:

—

:

—

:

:

;

;

:

;

;

:

;

159

hogy az armalisták a megyék házi szükségeire taxáltassanak. Ez a háziadótárnak legels eredete. Taxatio és dicatio törvényeinkben mindég megkülönböztetve áll. Itt is a házi szükségekre taxáitatás nem úgy jelenik meg, mint a jobbágyok által fizetett házi adóhoz járulás, hanem mint egyenes ellentéte a contributióiiak, íígy, hogy a ki contributiót fizetett, az házi adót nem fizetett. És ez nem inductio, nem okoskodás, hanem valóságos tény. Elttünk fekszik Pest megye háziadó- tárának lajstromkivonata 1725-tl egész mostanig s különösen szoros figyelemmel megtekintettük Pest vármegyének 1725-ki adólajstromait, s ott ezt talál1725-ben a taxae domesticae inipositio tett 5651 frt juk erre a taxalista nemesek fizettek 3765 ft 341/4 193/4 fillért fillért, a curiahs helyek rovatala 2885 ft 85 1/^ fillért tn a jobbágyságra pedig (s itt figyelmet kérünk) házi adó fejében miként egyetlen egy fillér sem vettetett ki. És ha kérditek vonatott be a jobbágyság ezen terhekbe ? képesek vagyunk megfelelni. Ugyancsak 1725-ben a katonaság m'^ári élelmezéseért a kir. hadi kincstár bonifieált a megyének 4517 frtot ez, a mint a pénztárnok számadásában világosan megjegyzi, nem adatott vissza az illet helységeknek, hanem a megye és ismét a hadiadótár 98 frt házi szükségeire fordíttatott 39 fillérrel többet vett be, mint kellett volna ez sem adatott vissza a helységeknek, nem is számíttatott be a jöv évi adóba, hanem fordíttatott a házi szükségek fedezésére. Ez a dolognak törvény s históriai eredete. Mikor kezdették a házi adót a portalis értékre kivetni ? egykor szintúgy meg fogjuk teljes bizonyossággal mondhatni hogy az armalisták csupán az 1805: 1-sö t.-cz. által mentettek fel a háziadó alól, mindnyájan tudjuk. Törvény s história körébl ennyi elég hátra van a dolog financiális s politikai oldala és véleményünk a teendkrl. Ezekkel fogjuk a tárgyróli unalmas bár, de talán nem haszontalan fejtegetéseinket :

;

;

:

;

;

:

;

berekeszteni.

II.*)

is

A háziadó rovatalai nagj'^ részben oly érdekek körül forognak, melyeket a haladó kornak parancsoló szüksége

tn

a köz nemzeti jólét föltételeivé s ha ez országnak kiváltságos osztályai az utolsó évszázad alatt ez érdekeket s velk saját jólétük tekintetét a szabad emberekhez ill igazság útmutatása szerint elengedleg nem ápolák is, de dics ;

hozták a tömérdek áldozatokat, miket ez eseményterhes századnak viszontagságai a nemzeti nagylelk-

készséggel

*)

Az

1841-iki oPesti Hirlap« 78-ik számából.

K. F.

;

160

ségtl igényeltek pedig egy oly nemzet, mely magáról, mely saját javáról meg tud felejtkezni, de a nagylelkségrl soha sem, méltánylást érdemel, Isten és ember eltt; kivált miután ezer jelekben nyilvánítja, hogy az idk tanácsát érteni kezdi. Igenis, érteni kezdi, s a mely nemzet ezt érti, az érteni fogja, hogy midn az áldozatigényl küls bajok lenyugtával gondjait egészen a socialis javításokra s általok saját javára fordíthatja, mindenek eltt igazságosnak kell lennie, s mint ilyennek saját jóléte elmozdításának dicsségét öntehetségében, nem pedig abban keresnie, hogy a növeked szükségek fedezésére, önhozzáj árulást mellzve, naponkint növeked áldozatokat követeljen azoktól, kiknek a jogokból ekkorig legalább csak csekély osztályrész jutott. Pedig az áldozat igénye naponkint növekedik. Vessünk csak egy összehasonlító tekintetet akármely megye háziadótárának egy század óta lajstromaira. íme itt van például Pest vármegye. A háziadó 1740-ben 12,004 forint 14 dénárt tn, 1840-ben 136,500 frtot teszen. Ez egy század alatt egy kissé mégis csak sok, kivált ha meggondoljuk, hogy a nemesek, kik egy század eltt a kisebb terhet viselni segítek, ma már a tízszer nagyobbnál nem segítenek. Kérdés ugyan nem szaporodott-e népesség s pénzmennyiség, s nem emelkedett-e a keresetmód még nagyobb arányban, mint a közterhek, úgy, hogy az adózó nép a sokkal nagyobb adót ma talán könnyebben fizetné, mint egy század eltt a kisebbet ? E kérdésre azonban határozottan »nem«-mel lehet felelni, s hogy az országgylési irományokra és köztudomásra alapított felelethez egy kis számtani nyomadékot is csatoljunk, megemlítjük, miként például Gömör megyében, hol a házi adó 29,887 frttal nagyobb mint 100 év eltt, és pedig a mostani s az akkori adó közti arány úgy áll, mint 7 2-höz 1740-ben a hadi s házi adótárakba Gömör vmegye adófizetinek hátramaradásuk nem volt, st a két pénzjelenleg tárba 6801 frttal többet fizettek, mint tartoztak pedig a két pénztárba 39,459 frt 7 krral tartoznak. Más megyékben a különbség tán még nagyobb lesz, miután a. házi pénztár költségei aránylag még nagyobbak, s a kereset ;

:

:

;

;

módja pedig

igen

kevés

megyében emelkedhetett csak

mint a vashámorok, papir s más gyárak és üveghuták felállításával Gömörben. Emlékezzünk e mellett, hogy úr s jobbágy közti viszonyokban a népet véd törvények 1740 táján az életbl rég kifelejtvék, M. Terézia úrbére pedig behozva még nem vala, s a nép mégis adóját annyira

is,

ámbár a

kivetés szintoly rossz, szints tán a bérescseléd czím alatti mentesítések sem voltak oly srüek, mint jelenleg ellenben most alig van törvényhatóság, hol tetemes adófelessn megfizethette, oly aránytalan volt,

mint ma,

;

161

tartozások ne volnának, ámbár a jobbágyi terhek az 1 836-ki törvény által megkönnyebbültek. Azonban húzzuk egy kissé közelebb az egyenvonalt, vegyünk föl félszázadot, s ezt annyival inkább, mivel az elleges költségvetés 1790-ben tnvén föl legelször, némely frovatokat jobban össze lehet hasonlítani. Pest megyérl szólunk. Ennek házi adója 1790-ben 91,226 frt 20 krt tn, még mindig 45,000 frt 1840-ben 136,500 frtot teszen legeli is különbség. Ha pedig egyes rovatokat nézünk szembe ötlenek a megyei tisztviselk fizetései. E rovat 50 év alatt 16,236 frtról 30,159 frtra növekedett, s pedig a panasz mindennapi, hogy tisztviselink a munkát nem birják, s alig van megye, mely a mezei rendrség tekintetébl szolgabírái számát szaporítani ne kívánná, a mi természetesen ismét csak a háziadótár újabb terhelését húzza maga után, ámbár a mezei rendrségnek hasznát annyival nagyobb mértékben kell a földesuraknak érezniök, mint a jobbágyoknak, mennyivel nagyobb amazok birtoka emezekénél. S nézzünk a jövendbe, fontoljuk meg a közbátorlét, a politiális rend igényeit, a fejld korral fejleni szokott ;

:

új szükségeket, s lehetlen meg nem gyzdnünk, hogy e költségek tetpontjukat még nem érték el. Nézetünk szerint ugyan lehetséges, hogy a megyei tisztviseli kar összes fizetése nagy mértékben ne növekedjék, de csak úgy lehetséges, hahogy a községi helyhatóság, melynek ezeltt a már-már sírba szállott patriarchális rendszer útját állotta, kell kifejldést nyer. És nyerjen is, ez a mi óhajtásunk

de akár így, akár amúgy történjék, azt mindenesetre erkölcsi lehetetlenségnek véljük, hogy az e részbeni költségek terhe alól vallásukat elvonhassuk. Ezt elméletileg már alkalmasint érezzük is, és innen magyarázható, hogy ha új szükségek új költségeket igény lenek, szétlapintgatunk mindenfelé, mikép lehetne az adózó népet újabb tehertl megkímélenünk de fájdalom Kölcseynk igazat mondott, midn nemes Pest vármegye sujtásos népnek nevezett. íme rendéi, kik a háziadó egy részbeni elvállalására országgyI

;

!

lési követeiknek már utasítást is adtak volt, érezték, miként a felállíttatai kívánt új rendörszolgabíróí hivatalok fizetésének egész terhét méltányosan a háziadótárból nem kívánhatnák, s azért a közigazság érzetére támaszkodva, fölhítták a földesurakat, hogy szabad ajánlatilag ez új költséget fedezni segítenék. De a felhívásnak, közel egy év óta semmi sükere. A rideg élet kineveté a lelkesedésnek szép szavait. S ez igen természetes. Rendkívüli veszély, rendkívüli alkalmaikor, midn a polgári erény a földhöz sújtott Antaeus-kint magából a veszélybl új ert merít, a szent lelkesedés magasult pillanataiban megtörténhetik, hogy

KOSSUTH LAJOS IBATAI.

XII.

11

162 ezerszer többet áldozunk, mint mennyivel kivetéskép tartoznánk, s a cannaei gyásznap után minden ékességöket, az asszonyiság egészkincs világát a honnak áldozó római hölgyek resignatiója, Op])iiis törvényével egyetemben bár igen szép, de igen természetes, hogy a német becsületesség régi korszakában Bréma és Constancz s más német városokban, midn adóra s e végett jövedelmök század vagy ötvened részére volt szükség, a polgárok nem kivetés, hanem hit s lelkiösméret szerint vetették minden ellenörség nélkül s a közszükségek felesleizeegy zárt ládába illetségeiket ;

;

mit Machiavell egyenesen annak fedezve voltak tulajdonít, hogy a német birodalmi városok aristocratákde már arra, hogy az enthusiasmust tól mentek valának nem gerjeszthet dicsségtelen mindennapiasság rendes költsen

is

;

;

nem egy pillanatra, hanem folytonosan fedeztethessenek, a mint példa nincs, úgy azt csak remélni is, vagy önmystificatio, vagy affectált kegyelmesdimiszerint a teherviselés a ség. Kivetés kell itt. Uraim javakkal kötelességileg és nem kegyelmileg arányban legyen. ségei szabad ajánlás útján,

!

Második rovatban a tatott költségek állanak.

megye

béres

szolgáira

megkíván-

E

rovat Pestmegyében 1790-ben 8576 frtot tn. 1840-ben a fizetés 18,lB0-ra, ruházat és fegyver 7,170-re s így összesen 25,330 frtra hágott. Még az Ilyen a hivatalos szekereelsnél is meglepbb növekedés ez ötven év alatt 3,400 frtról 27,038. frtra zések rovatja is hágott. A megye közönséges épületeinek tatarozása pedig 1,279 frtról 11,958 frtra emelkedett. !

;

A

többi rovatok közül a deperditákat, mint a melyekáltal czélba vétetett, elmellzvén, még csak az út- és hidcsinálást említjük. E részben ugyan Pest vármegyének országszerte ismeretes rossz utai hangosan szólanak, hogy a dicsségbl, mely a köz jólét eme vérereinek csak az adózó nép munkájával s pénzével elteremtésébl aratható, Pestmegye rendéi díszmindazáltal koszorújába csak parányi boglárka jutott figyelmet érdemel, hogy 1790-ben e rovat alatt Pestmegye

nek megszüntetése már két országgylés

:

íidózó népe még egy fillért sem fizetett, jelenleg azonban hát még a tömérdek nnár naponkint többet és többet fizet ingyen közmunkák s ezekkel a nemzeti jólét két hatalmas factorainak id s munkának megbocsáthatatlan vesztegeEz így nem maradhat, ennek lehetlen így maradnia tése ebbl anyagilag és erkölcsileg a legszomorúbb következmények eredhetnének. Valahányszor rendes normális állapottá tétetik, mit ideig-óráig csak rendkívüli hirtelen szükség igazolhatna, a káros eredmény naponként fejünkre súlyosodik, mert a politikai számtudománynak alapelvei közé tar;

!

;

;

163

tozik,

hogy egy számtévesztés annál több zavart okoz,

megyünk a számvetésben. Felejtsük bár

minél tovább

jog-

szerség tekintetében, hogy az ingyen közmunkák az 1720. annyi évi 1-s t.-cz. elveivel mer ellentétben állanak igaz, hogy miután a pillanat rendkívüli szükségein túl, oly dolgokra is terjesztettek, melyeket önkénytes béresekkel jobban teljesíthetni, mint kényszerített ingyen szolgamunkával, miután a státustól vett jótétemények arányát a ter;

hekre nézve egyenesen megfordítottuk, még csak saját mert alig van tartomány a civilijavunkat sem eszközlök sált Európában, hol a közlekedési segédeszközök általában véve rosszabb karban állanának^ mint épen minálunk, kik jnégis e czélra évenkint legalább is 60 millió napszámot elvesztegetünk. Ez így nem maradhat, ennek nem szabad ez maga elég ok, hogy gyökeres orvoslásról így maradnia gondoskodjunk. így áll a dolog a beligazgatás fenn elszámlált többi rovataival is. Czélszerbb gazdálkodás által ugyan nyerhetünk valamit, a hivatalos vontatókat megszüntetni ;

;

nem

lehetetlen, a megye hajdúi egyszerbb köntöst is visela hetnek stb. de magában véve mindez csak foltozás gyökeres orvoslás, mely gyakorlatilag véve még a jó gazdálkodást is föltételezi, egyedül abban áll, hogy a beligazga^ tás házi szükségeit aránylag mindnyájan viseljük. Ezt kívánja az örök igazság, ezt a jog, törvényesség, alkotmányunk józan szelleme, ezt a méltányosság és az önérdek. Ennyi indítóokok ellenében, midn másrészrl mostani menthetetlen mentességünk támogatására sarktörvényeink philosophíájában még csak ürügyre sem találhatni, egyetértését csak az tagadhatná meg, ki még azt is jogszernek látná, hogy gazdatisztjét úgy, a mint inasát, az adózó nép fizesse, a íiakker ingyen kocsikázza, Mayer pedig magyar királynáh ^>gemüthlich« termében ingyen vendégelgesse. És eddig, t. i. hogy háziadódolgaink jelen állapotja abnormis s az örök igazsággal ellenkez, gróf Sztár ay nyilatkozatával tökéletesen egyetértünk s azt nemcsak részünkrl, kiket rokonszenveink a néphez vonzanak, hanem a magas aristocratia részérl is bevégzett tény gyanánt jegyezzük föl de már az arány s föltételek iránt a tisztelt gróf véleményével homlokegyenest ellenkezünk. :

;

11*

;

164

Szavazat és költségvetés.*) T.

A nemes gróf, kire adótárgyi fejtegetéseinkben gyakran hivatkozni szerencsénk vala, abban határozza véleméhogy 1. a háziadót egészen a nemesség fizesse, mikor nyét aztán ha a tömegek a vagyonjogokat mégis megtérítik jó lelkiismerettel hadiert is használhat önmagának, jogainak s jogszer tulajdonának védelmére. De a nemesember, ki jobbágyi telket bír, s kinek nemesi birtoka nincs, minden haditerheket viseljen kivétel nélkül, ellenben a háziak viseléséhez semmikép ne járuljon, ép úgy, mint az adózó nép. 2. A beligazgatáshoz tartozó kiadások meghatározásában, kivetésében, behajtásában, hovafordításában stb. ki hozzájárul, szavazzattal bírjon ugyan de f szóval ez ügyekben leginkább azok bírjanak, kik többet, st legtöbbet adóznak különben inkább a réginél kíván a nemes gróf maradni. És e vélemény az, melyben egyet teljességgel nem értünk s nem fogunk soha érteni. És e részbeni gondolkozásunk kulcsa abban fekszik, a mit gróf Széchenyi István :

—

—

:

;

>^Kelet népe«-bení nyilatkozata folytában s azzal egyetértve

ízben alkalmunk volt. t. í. hogy mi a megjegj^ezzük, Uraim magyar) alkotmány jóvoUait hazánk Tninden lakosaira kiterjesztetni óhajtjuk. kijelenteni

magyar

több

(jól

!

Ha ki úgy gondolkoznék, hogy e honban a kiváltságok, eljogok és szabadságok mindig csak egynémelyekre szorítva legyenek, de egy általános szabadság soha se legyen ha ki úgy gondolkoznék, hogy ez ország nemességének a többi nép irányában hívatclsa örök idkre nem más, s más nem is lehet, mint gyámatyáskodás a ki így gondolkozik, attól saját szempontjához mérve nemcsak következetesnek, de st nemesnek, igazságosnak s patriarchálisnak jóakaratúnak vesszük a javaslatot, hogy a beligazgatási költségeket kirekesztleg a gyámnok-osztály viselje. Ebben bizonyos lovagiasság van, min seinkben volt, midn intézkedéseiket a tényleges állapot pillanatához mérve, e költségeket épen így, épen csak magok viselték, s mint az országg^^'lési költségekre nézve ma is gyakorol az ország nemessége. Kötelesség, Uraim, akármely vélemény iránt is kíméletes ;

tisztelettel viseltetni,

vidualitás a

különbséget

midn

látjuk,

den betjébl az árúba bocsátott *)

Az

hogy egy nemes

indi-

meggyzdés tzmelegéböl fejté ki. Véleménycsak a hypocratismus nem tr, melynek minlélek kandikál,

1841-iki .>Pesti Hírlap « 79-ik számából.

melynek K. F.

;

1C5 felpaskolt habbuborék. Mi egyike vagyunk de nekünk van megértelemben leggyöngébbeknek gyzdésünk f azért a viszonos jogszerség érzelmeivel fogadunk mindent, a mi meggyzdés. Tgy az idézett véleményt is. Azonban hozzá nem járulhatunk s nem járulhatunk azon oknál fogva, melyet a »Századunk« 7S. számában névtelen értekez, ki sarcasticus szökd élései mellett is mél}'' gondolkozási elmetehetséget árul el, igen alaposan hogy ha a háziadót a parasztság e szavakban fejezett ki kirekesztésével egyedül a nemesség viselné. »a polgári szeU vagyis az p.gésznek összeolvadhaiási fellem — a civismus tété szorítva volna ; mert ezen rendszabás az osztályok eszméMi nyiltan megjének magvát hordja^ azaz elkülönöz«.

minden érzelme

ítz

:

:

—

valljuk,

nem

hogy

politikai

religiónk

alaptanja összeolvasztás,

mi e honnak minden osztályait nemzetiségben és alkotmányban egygyéforrottnak, egy nagy nemzeti családdá egybeolvadottnak óhajtanok. Mert úgy vélekedünk, hogy ha nemzetünkre e szép egységnek napja földerül, bármit rejtsenek is méhökben az Európa politikai elkülönözés

;

conjuncturáinak egén halkan felvonuló fellegek, a királyi trónt törhetlen hséggel oly nemzet övezendi körül, mely kül veszély ellenében nemes önérzettel mondhatja el Albion » Jöjjön el a világ három szöglete^ mi koszorús költjével oly nemzet övezendi körül, melynek visszalökjiík«*) törvényszerségben edzett melmiként egykor mondánk lérl visszapattanandnak az erszak s ármány minden nyilai, bárha saját fiai ldöznék is.

—

—

:

—

Legyen hát távol tlünk minden lépés, mely az elkülönözést sanctionálná Ipgyen a haladás ösvényén akként intézve minden lépés, hogy nem az elkülönözés, hanem az ;

egybeolvadás eszméjének magvát hordja magában. Ez egybeolvadás alkotmányunk szellemétl nem idegen nem is lehet az idegen oly alkotmánytól, melyet annyi századokon keresztül a fejld kor, a fejld nemzet magával fejtett együtt egyszerre. Már midn N. -Krös és Kecskemét városainak Pestmegye gylésein emberemlékezetet haladó idk óta gyakorlott képviseltetésével olvasóinkat megismertetnk, mondottuk, hogy szabad földbirtok alkotmányunk boltozatának mindenkor egyik sarkoszlopa volt és azért -— azért emeljük gyakran e szót ^yszdbadjöldt, mivelhogy ez az alkotmányos egybeolvadásnak egyik (de nem egyedüli) elmeilzh étlen föltétele. Nézzünk bár vissza alkotmányunk;

:

nak évrajzaiba minden lépten igazolva találjuk ez állítást. Legelször á várjobbágyok, mint szabad földbirtokosok, az alkotmányossággal egyértelm nemes névbe beleolvadtak :

*)

Shakspeare. King John.

—

;

166 kir. városok, majd ismét a Jász-Kun kerületek, mindnyájan mint szabad földbirtokosok az alkotmány sánczaiba befoglaltattak s még ma is, kinek a királyi kegyelem szabad földbirtokot ád, az e birtok által az alkotmánynak

majd a

részesévé lesz.

A

terjedés tehát, az egybeolvadás,

alkotmá-

nyunk szellemében tisztán, világosan ben foglaltatik minélfogva mi az elkülönözésnek, mint pillanatnyi ténynek, viszo;

nyos logikai következményét ideiglenesen javaljuk ugyan, de csekély véleményünkkel semmihez sem járulunk, a mi az elkülönözést örökithetné, az egybeolvadást gátolhatná által kirekesztleg, s azért a háziadót nem a nemesség hanem nemes és ne-nemes által, nem osztályon-, hanem személyenkinti aránylagos kivetés szerint együtt viselendönek óhajtjuk, nyilván megvallván, hogy mi az alkotmányos szabadság egyik szebb részét épen abban találjuk, miszerint jogunk és szabadságunk legyen a beligazgatási költségeket meghatározni s azt önmagunkra ki is vetni. ÍjS ha már a parasztságot sem akarnók a nemességtl elkülönözni, még kevesebbé egyezhetünk meg azon véleményben, hogy a jobbágy telket ül nemes a többi nemességtl, melyben sarkalatos törvényeink szerint is jogkülönbség nincs, elkülönöztessék mert hiszen ebbl az indítványozó nemes gróf következetes, logikája szerint az következnék, hogy a közigazgatási municipális határozatok jogából is kirekesztetnék. Valóban, különös volna, ha mi a XIX. században a helyett, hogy alkotmányos jogaink sánczaiba többeket is befoglalnánk, még a benlevk közül is egy jó rakás sereget a sánczokon kívül állítanánk. ;

Nézetünk szerint mindennek, a ki atyai hatalom alatt vagy nem állandóan lekötelezett béres szolga, ha a megyében lakik, legyen birtokos, legyen birtoktalan, továbbá az, kinek a megyében birtoka van, bárha másutt lakik is, a háziadó viseléséhez egyenl kivetés szerint hozzájárulni kellene. És pedig 1. személye után, nemes, nemetlen egyenlen, különbség nélkül. A személyszerinti adó csak ott s csak akkor gylöletes és igazságtalan, midn egyedüli rovatja minden kivetésnek, s mint ilyen, fejadónak nevezhet, mint például Róma császárjai szedtek a gallusoktól (Gibhoni szerint minden fejtl 16 arany), mi mellett azonban több ember is számíttatott egy fejre és egy ember is több fejre, a mint például Sidonius Apollinaris panaszkodik, hogy úgy bántak vele az adószedk, mintha cerberus, nincs,

•

azaz háromfej volna. De midn az adózás azon egyedül helyes és igazságos alapra építtetik, hogy a ki mint részesül a státus jóvoltiban, akként részesüljön annak mellzhetlen terheiben is a személyt, mint a mely szintúgy tárgya, st ftárgya a státus ótalmának, az adóvetés róva:

167 iáiba egy igen mérsékelt, de egyenl kulcs szerint befoglalandónak hisszük. 2. Fizessen kiki birtoka után arány szerint. A szabad földbirtok vétessék kulcsalapul, termékenytehát a minséget mennyiség által ségi osztályzat szerint pótoló eszmének, mint adó tekintetében egyenesen az ipart terhel szerencsétlen gondolatnak számzésével. A jobbágyföld akkép parificálhassék a szabadfölddel, hogy amannak birtokértékébl a jobbágyi adózások és tartozások s püspöki dészma lehuzatván, ezektl a földesúr s dézsmabirtokos, a jobbágy pedig csak a felmaradott értéktl adózzék. 8. A fekv birtokot nem birok (hova tkepénzeseket, ügyvédeket, orvosokat, földmérket, fizetéses vagy nyugpénzes hivatalnokokat stb. is számítunk) fizessenek tke- és jövedelemjogszer, ép úgy a szoros adót, melynek valósítása a igazsághoz emberileg közelítve ki is vihet. Egyébiránt az adókivetési rendszerrl, mint az országos pénzügyi tudománynak egyik igen nevezetes, de tökéletesen még sehol meg nem oldott ágazatáról egykor talán rovatról-rovatra most még részletesen elmondjuk igénj'telen nézeteinket csak annyit jegyzünk meg, hogy az adó vetés elveit úgy, költségrovatokból állhat a törvényvalamint azt is, hatóságoknak háziadó-lajstroma, országgylésileg meghatároztatni kívánjuk, miszerint vége legyen az aggodalomnak, hogy a kevésbé jó birtokosok a több csekély vagy semmi birtokuaknak áldozataivá lehetnének. ;

min

;

min

A mi pedig a háziadónak országgylésileg meghatároezúttal csak két megjegyzést kívázandó rovatait illeti nunk tenni. Els az, hogy mi az út- s hídépítést, csatornaásást s egyéb megyei közmunkát egyenesen olyannak óhajtjuk tekintetni, mint a háziadónak akármely más rovatát. Erre nézve elmondok gyakorlati nézeteinket, melyeknek hogy meghatároztatván az vázlata abban pontosul össze er, melynél többet éven át, rendes körülmények közt, köz:

:

munkára nem fordíthatni, a közmunkák gyalog- és szekeres-napszámra, ezek pedig illend ár szerint pénzre számíttassanak s pénzben vettetvén ki a háziadó többi rovataival egyetemben, kinek-kinek szabadságában álljon illetségét szabott ár szerint munkában ledolgozni, vagy pénzben lefizetni ftekin tétnek vétetvén, hogy senki csak egy kapavágást se tegyen a nélkül, hogy munkájával adójának egy részét leróná. Miáltal az eszközöltetnék, hogy a közmunka legtöbb esetben nem volna kényszerített és semmi esetben nem volna ingyen ; következleg nem volna a nép tunyaságának gyakorlati oskolája. Második az, hogy Bars vármegyének példája szerint a népnevelésnek azon költségeit, melyeket minden e czélra fordítható segédeszközök sem fedezhetnek, egyenesen azon legsürgetbb beligazgatási költ;

108 ségek közé számíthatjuk, melyeket személyválogatás nélkül mindenkire, legyen gyermekes vagy gyermektelen, nemes vagy németien, aránylag kivetn is beszedni kell. a kivetésnek azon elvei szerint, mik a háziadótárra nézve országgy úlésileg megállapítandók úgy mindazonáltal hogy é költségek nem az összes megyei, hanem a községi költségek közé tartozzanak, miket minden helység külön viselni :

,

köteles legyen.

II.*)

A nemességnek minden beligazgatási költségektl való mentessége rendellenes és az örök igazsággal ellenkez. E szó a mily igaz, ép oly ösztönz, hogy siessen a magyar aristocratia megbizonyítani a reá naponkint több és röbb érdekkel figyel külföldnek, mikép dicsségéhez számítja, igazságtalanságot ép úgy nem gyakorlani, mint a mint túrni nem szereti. Igen, de azt mondják »A beligazgatáshoz tartozó kiadások meghatározásában, kivetésében, behajtásában, hovafordításában ki hozzájárul, szavazattal birjon ugyan, de fszóval leginkább azok bírjanak, kik többet, st legtöbbet adóznak. « Ez köttetik, mellzhetlen föltételül az igazság elvállalásához, különben az mondatik inkább maradjunk a réginél, azaz maradjunk annál, a mirl elismerk, hogy rendellenes s az örök igazsággal ellenkez. És emlékezzünk, miképen a javaslat, mely adóróli fejtegesinkre alkalmul szolgált, aristocratiai eljogok megörökítése szempontjából indul, s e szempontból teszi fel a szavazati osztályozás is elzvény gyanánt, hogy a házi adót egészen csak a nemesség viselje következleg a szavazati különböztetés javaslata szorosan s egyedül csak a nemesség körére szól, azon nemesség körére, melyrl egyik sarkalatos törvényünkben írva van, hogy a legutósó nemesnek sincs kevesebb szabadsága, mint a legels országnagynak. Mit tesz hát más szóval e javaslat ? Sem többet, sem kevealkotsebbet mint ennyit a »semmü rólunk, nélkülünk« mányos elv továbbá is csak a születéses aristocratia körére maradjon szorítva de kevesítsük e jog osztályosinak eddigi számát (a jobbágytelket ül nemesek kizárásával, a mint javasoltatik), a megritkított születéses aristocraták közé pedig hozzuk még be a gazdagsági aristocratiát. :

•

:

—

—

:

;

Tiszteljük mi az indítványozó nagyérdem gróf nemes individualitását, de a társasági, nagy kérdéseket önmagokban szükség meglatolni, felejtve a halandó egyede s az *)

Az

184:l-iki »Pesti

Hirlap« 80-ik számából.

K. F.

169

egyedeknek egész tömegét, elemeikben kell felbonczolni; s hatásuk képét megnézni a történetek évrajzaiban. Ne mystiíicáljuk hát magunkat individualitásokkal ha e javaslat elfogadtatnék, a jövend igazolná meg, mit Klübernél a ;

nemzetünk

bécsi kongresszus actáiban (Vl-ik rész 452. lap)

múltjára vonatkozólag, a mágnások túlnyomó hatalmáról jól va;y rosszul, irva találunk. Nem is sokat nyomhat az ellenvetés hogy hiszen csak a beligazgatási költségekrli határozat forog kérdésben, csak itt volna kevesebb szavuk a szegényebbnek, minden egyébben szólhatnának és szavazhatnának s határozhatnának. Ez ellenvetésbl hiányzik minden lélektan, kiányzik minden gyakorlat. A kinek egyszer azt mondhatnák az alkotmányos élet eme lényeges kérdéseinél önnek szava épen nincs, vagy csak sokkal kevekinek azt mondhatnák, az a sebb, mint más egyénnek, polgári állásról lesülyedett. Hol egyszer a pénzaristocratia határozottan a homloktérbe lép, ott nincsen többé megállapodás minden kerékfordulásnál tovább s továbbra uj :

:

—

;

ert

nyer, s majd néhány gazdagok nagy számú szegénynek állanak ellenében. S mi a kinézés ily állapotból ? Keser titkos érzelemharcz, mely ha veszélyesebb tényekre nem fakad, bizonyosan eltörpíti hon- és szabadságszeretetét, és elsorvasztja a népjellemet.

Ha jog és szabadság történetein emlékezetünket végigfuttatjuk, azt találjuk ugyan, hogy a census eszméje, miszerint hajdan a polgárok érték szerint osztály oztattak, újabb idkben pedig a politikai, kivált választási jogok gyakorlata bizonyos értékhez köttetett, sok nemzeteknél elfordul, így Athénében az elbb túlhatalmas aristocratiával mintegy alkura lépve, Solon a polgárokat négy osztályra választá, melyeknek utolsója (Thetes) státushivatalt (Aristides idejéig) nem viselhetett de szavazat joga mindenkinek egyenl volt. Rómában ellenben történt valami hasonló ahhoz, a mi itt javasoltatik. Servius TuUius, az utolsó eltti király, a plebejusokat az elbb kirekesztleg csak a patríciusok által birt jogokba befoglalván, a három hatalomelem kölcsönös mértékletéül az egész római népet értékarány szerint hat osztályba s ezeket 193 centuriára osztotta úgy mindazáltal, hogy a kevés számú leggazdagabbat magában foglaló els osztálytól 98 centuriát csinált az utána következ 4 osztályból 94-et végre a hatodik osztályt, a birtoktalanoknak egész tömegét, egyetlenegy centuriába mibl aztán az következett, hogy a népgyléseszorította ken minden centuriának egy szava lévén, a 98 renturiát tev els osztály a kevés számú leggazdagabbak, az egész roppant néptömeg ellenében szótöbbséggel bírtak, a szegények egész serege ellenben csak egy szóval bírt 192 ellené;

:

;

;

;

170

csakhogy viszont a katonáskodástól is egészen ment szerkezetnek legelsbb is a királyságra vonatkozóvolt. lag támadott következéseit tudjuk mindnyájan. Servius Tullius említett osztálj^ozása hasonlít némileg az eszméhez, mely azon javaslatban foglaltatik, hogy háziadó kérdésekben szavazattal minden (nem jobbágy) nemes, de föszóval egy lényeges különbség de a legtöbbet adózók bírjanak mégis van, az hogy Rómában a nép lön felosztva nálunk a nép kirekesztésével a nemesség osztatnék fel, azaz, mint

ben

;

E

:

;

:

mondánk

fölebb

:

a születési aristocratiát

még gazdagsági

aristocratia szorítaná.

Ujabb korban a státustörténetek nem mutatnak semmi A választási jog ugyan még a képviseleti rendszer anyaországában Angliában is bizonyos értékhez van kötve, a mi Francziaországban a census magasságánál fogva anyhasonlót.

nyira megy, miszerint ez országban, melyet szabadság és egyenlség honának neveznek, 36 millió ember közül politikai jogokat csak 180 ezer gazdag ember s tetemes számú kormányszolga gyakorol a minek következését borzadva szemléljük a beteg népállapot irtózatos kór jeleiben de már annak példáját a világon sehol sem látjuk, hogy a politikai joggyakorlatra megkívántatott értékkel birok között is fokozat tétetnék, de mégis, csalatkozunk, van példa a szavazati duplicatumra, és épen Frankhonban van, hol XVIII-ik Lajos alatt, egy reactionális törvény a leggazdagabbakat ketts szavazattal ruházta fel. Ez 1820-ban történt, s csak 10 év kellett, hogy az következzék, a mi 1830-ban elkövetkezett. ;

;

.

De váljon min okkal is lehet a kérdéses javaslatot védeni ? azzal talán, hogy mindenkinek oly arányban kell szavazati joggal bírni a közpénzekrlí határozatnál, minben a fizetéshez hozzájárult ? Igen, de váljon részvényes társaság-e a státustestület, hogy a személy semmit, s mindent csak a részvényszám nyomjon, s ember csak annyi joggal bírjon, mennjd reá mint erszénytartóra a holt mammonból visszasugárzik ? Nem. nem a syllogísmusban sophisma van. Nem azért kell valakinek több jogokkal bírnia, mívelbogy több adót fizet, hanem azért kell több adót fizetnie, mivel a státusnak több javaiban már részesült, e teherviselés díját már elvette abban, hogy aránylagos kivetés szerint többet fizethet, mint más szegényebb. Aztán áldozatról szólanak. Ki hoz hát a státusnak legnagyobb áldozatot ? hogy a szól az evangélium »Bízony, mondom nektek, szegény özvegy többet vetett a ládába, hogy nem mint a többi mert mindenek abból vevének pénzt, a mivel bvölszegénységébl.* — - És ha megnézzük ködnek, ez pedig az

—

;

—

•

;

171

az alkotmányos nemzetek joggyakorlatát, a teher s áldozat fogalmának ép ezen eszméjét találjuk valósítva; mert például Angolhonban, hol mégis az aristocratia oly hatal-' mas országlási elem, adóhatározási kérdésekben a leggazdagabb földbirtokosok testületének, a hatalmas lordok házának még csak szava sincs.

hát a XIX. században arról, hogy oltogassunk alkotmányunk még a majorátusok behozatalakor sem álmodoztak. Ez iránynak ideje lejárt, mert ninos sem alkotmányos, sem rationális alapja. A gazdagság bizon^'os tekintetben mindig nyomadékkal birand a polgári de igazságos, életben, ez a dolog természetében feküszik üdvös-e ezen természetes túlnyomóságot még törvények által is ápolni, nevelni, potencirozni ? Vagy talán ochlocratiától fél valaki ? Ez minálunk csudálatos félelem volna e tekintetben nem kell egyéb felelet, mint a múlt idk történeteire, s számos törvényeink tanúságára hivatkozni.

Ne gondolkozzunk

s

oly jogszorító csemetéket törzsökébe, minrl seink

;

A mi minket illet mi e dologról úgy vélekedünk, hogyha majd egykor alkotmányunk sánczaiba az egész nép be lesz :

municipális szerkezetünk terinészeteser nem fogja népgyíílési typusát, hanem képviseleti rendszerré kell fejldnie ekkor lesz ideje határozni kell-e vagy nem kell censushoz kötni a politikai jogok gyakorlatát s kell-e és mikép kell egységbe hozni a képviseleti rendszert a nemességnek most alkotmányszerleg fennálló személyes szavazat jogaival ? Errl vitatkozni most még egészen szükségtelen, s mivel szükségtelen, mi az aristocratiában a jogegyenlséget sértetlen épségben fentartani még azért is óhajtjuk, mivel ebben csak ebben találjuk alkotmányunk békés kifejlésének közvetít elemeit ellenben a szabad földbirtokos községeknek követeik által, a többieknek pedig, legalább adókérdésekben, községenkinti népszótöbbséggel szabadon választandó ügyvédek által, a közdolgokba befolyást engedni, igazságosnak és korszerfoglalva

:

megtarthatni

s

:

;

:

nek

Ítéljük.

Szkölködés.*)

Mi kevesek az ember napjai, napokban a szenvedésnek órái ?

s

mi számosak

e kevés

az er a gyönge emberben, össze nem roskadni az élet terhe alatt ? A természet keze hasonlít ama lándzsához, melyrl írva van. *)

Az

Honnan

1841-iki »Pesti Hírlap* 81-ik számából.

——

K. F.

172 sebet, melyet döfött volt. Midn megnehezül az idk súlya vállaink fölött megbírjuk terhét, 'mivel reméljük, majd jóra fordul, s a remény sejdítlenüí is úgy hat ránk, mint a szálló napsugár fellegekre »arannyá festi « mint a költ szól. Ha pedig roncsolt élettel bár, de mégis átvergödénk a baj nehezén a leélt szenvedésnek még öröme s a fájdalomnak éldelete van mert az emlékezet engesztel tükör, melybl a letrt szenvedés szelíd mosoly lyal néz felénk, mint szokott harczban csonkult tagjára az sz bajnok. És e remény és ez emlékezet a ketts gyámol, mely a szenved embert élte terhe alatt összeroskadni nem engedi. Ez nagy jótétemény a természettl, de árnyékoldal nélkül még ez sincs, mint nincsen semmi a mi emberi. Ez árnyékoldal pedig abban van, hogy e kéjelgö emlékezet s a mindig jobbra váró remény gyakran süketté teszen az id int tanácsa iránt, szárnyát szegi az elrelátó bölcs gondosságnak, miszerint ismét készületlenül talál az újdon elforduló baj, melyben ismét remélleni s majd multának emlékezetén kéjelegni fogunk, melyet azonban elhárithatánk, ha megszokjuk követni Schiller intését, hogy a jövendt vegyük tanácsul, ne pedig tetteink szerszámául. 'És, fájdalom min az ember, olyan a társaság, mert emberekbl áll egyesek hibái mint erényei egy nagy egészbe összeforrnak, s a lélekösztön rugói ugyanazok. Innen van, hogy az említett gondatlanság, mely a jelennek röppen perczein csügg, s a jövendrl német példa szerint azt tartja id, majd tanács is ; e gondatlanság mondánk összes társaságnál ép úgy gyakori, mint egye-

hogy meggy ógyítá a

:

—

—

:

:

;

;

!

;

—

—

:

—

j

—

j

deknél.

lm! Magyarország, a

tejjel, mézzel folyó Kánaán, mely hivatva van, hogy az ember pénzgazdag Álbionnak gabnatára legyen melynek henger-

mely hivatva s

malom

—

lehet,

;

rlötte lisztjével terhelt hajóit ismerni kellene a

szk esztend (a mint csakidén rendesen jönni szokott), s már beköszönt a szkölködés jöjjön kett, s már-már éhség van, ekkor kapkodunk mindenfelé, érezzük a kénytelenséget, hogy rendkívüli körülmények közt rendkíviili segédmódokhoz kell nyúlni, buzgalommal pengetjük ajkainkon a status oeconomisták javaslatait de ha majd egykor jól avagy rosszul télen, tavaszon átvergödénk, egy hosszú lélekzetet veszünk, elbeszéljük egymásnak a túlélt bajok kéj érzelmével küzdelmeinket; reméljük, most majd minden jó leszen de az idtl annyi tanácsot nem kérünk, mint a hangya kér, és szokott indolentiával semmit nem teszünk, hogy fedezve legyünk inség ellen, ha majd a termeszt er megpihen st mindent teszünk, hogy a bajt távol ter^gereken. Jöjjön egy

nem minden harmad-negyed

;

h

—

—

;

;

;

173

gondatlanság

által

növeljük.

Ezt

mondanunk, hahogy a

kellene

nem volna. Hogy felét sem

stádiumnak

gyermeki

fatalismus

keleti

jellem-

vonása

termesztjük annak, mit termesztenünk

lehetne, immár ezerszer írva, mondva volt. Hogy Éden kertjén kívül, kivévén egyes szerencsegombákat, az istenek áldásaikat munka és szorgalomhoz kötötték, már az óvilág

megtanulhatók. Hogy munkát és szorgalmat törvények által növelni, törvények által csökkenteni lehet, hogy az egésznek jólétét egyesek képzelt javának feláldozó törvények magát a föld termékenységét is mintegy békóba szoríthatják mindezt a népgazdasági tan már axióma fokára küzdé minek igazolását, ha saját példánk reánk nem hatna, Siciliában szemlélhetjük, melyben aránylag míg talán több ember éhezik, mint az eszkimók között hajdan Rómának élelemtára vala. Azért hát szabad föld^ Uraim és ismét és ezerszer ismét szabad föld ! bármit károgjon is a feudális oppositió. Útját és módját, miként kell földünket szabaddá tenni, ám vitassuk meg emberséges szándokkal, becsületesen; és ne legyen senki közöttünk, ki saját véleményének csalhatlansági reputatióját többre becsülné, mint a hon javát de forrjunk össze testvéri ügyekezettel az akaratban, hogy lehet legjobban, lehet legkevesb áldozattal, lehet legtöbb kímélettel érhessük el a czélt, melynek gazdagra, szegényre jótékonysága a józan értelem eltt rég minden ellenvetésen túl van mely ellen hát nem is igen lehetne más hangot hallanunk, mint vagy a szolgalelkü hypocrisisét, vagy a nevetséges tudatlanságét, mint például az árulna el, ki az úrbéri adózások és szolgálatoknak teljes, tökéletes kármentesítés melletti kisajátítását a tulajdon megtámadásának mondaná, s ezzel jelét adná, hogy jog- és státustudomány abc- j ében még csak annyira sem haladt, miszerint megtudná mondani, min portéka az a birtok, az a tulajdon ? bölcseitl

—

•

;

—

;

!

;

:

Azonban

e

honnak nagyrésze áldásdús

föld

;

midn

csapástól megrzik az istenek, van annyi gabnánk, hogy mert a külkereskedésnek olcsóság miatt becsét vesztené megvannak a maga akadályai, miknek elhárítása egyedül magunktól csak annyiban függ, a mennyiben bels közlekedési eszközök nélkül külkereskedésnek is pangani kell, s a mennyiben hiányzik jellemünkbl a vállalkozási szellem, mely vásárt keres és talál annak, a mivel Isten megáldotta. A belkereskedésnek pedig szintúgy megvannak akadályai, mikrl már többször szólottunk, s miknek elhárítása alkalesztendben masint csak magunktól függ, elég, hogy gabnánkat becstelen jószágnak nézzük az elkövetkezhet ;

b

;

;; ;

174

szk

esztend eszünkbe sem

jut

s

;

nemcsak,

hogy meg-

nem gondoskodunk, de még minden kigondolható módon vesztegetjük is. Láttunk, s nem egyszer láttakarításról

tunk parasztot, ki szakajtóval mérte lovának a tiszta búzát, ép olyannal, minvel zabot mért volna, ha zabja van láttuk (s ez mindennapi látvány), mint mérnek falusi gazdasszonyok öblös fazekat tele búzával falékesit mázas kancsóért, vagy egy maroknyi fanyar gyümölcsért, melynél kertjökben talán jobb teremne, ha gazdájoknak fát ültetni eszökbe jutna. Ez azonban hagyján A termék emberkézbl emberkézbe jut, sovány agyagon lakó gerencsér boldogabb vidék áldásából él, s a gondos kertmves iparkodását henye nyalánkság megjutalmazza. De már az csakugyan megbocsáthatlan hogy a mezei gazdák nagy része oly oktalanul !

,

bánik termésével, miszerint

nem

igen csalatkozunk,

midn

hogy az egészt véve, talán nem kellene szkölködéstl tartani, hahogy az aratás végeredménye annyival több volna, a mennyit hordásnál s nyomtatással még most e szk esztendben is elvesztegeténk. E veszteség felszámítása a gazdasági arithmetikában ismeretes dolog, s ha a Magyar Gazda derék szerkeszti e veszteséget számban kimondják, bizonnyal elborzadunk a mennyiségtl. Mi legalább tudnánk az »áldott térmezkrl« példát mondani, hogy ámbár alig adott az aratás két-három magot, mégis e kevésbl annyit szórtak, vesztegettek el haszontalanul, hogy a tarló a legszebb vetéskint zöldellenék, s taligástul hordaná be naponkint a juhász a buja növénytl elhullt állítjuk,

juhokat.

De kisérjük tovább annak megmutatását, a mi miatt minap mondók, hogy a nálunk honos czimbokrétából legkevssbbé illik kalapunk mellé a »circumspectus.« Nemrégiben egyik erdélyi német hírlap a szk termésrl elmélkedvén, csudálkozva kérdezé mikép lehet, hogy a magyarhoni vármegyék özönét nevezik ki a választmányoknak ezer különféle dolgokban, de takarékmagtárak felállítása végett választmányt még sehol nem neveztek ? Ez a jó úr nem igen ismeri dolgainkat. Egy-két ily magtárt már láthatni is a mi pedig a tervezést illeti bizonyosan kevés megye van az országban, mely magtárakról nem tanácskozott vagy tán végzett is csakhogy többnyire oly idpontban, midn az Ínség kapunk eltt állt midn a rögtöni létesítés lehe:

:

;

;

tetlen volt

;

b esztendben pedig felejtk kész

terveinket

magunkat az örökös áldás reményeibe, és semmit nem tevénk. Azonban mivel ez ekkorig így volt, nem következik, hogy jövendben is mindig így lesz. Fejlünk, Uraim, már-már elég ersek vagyunk nyílt szemmel betekinteni az önismeret tükörébe majd elkövetkezik az beléringattuk

;

175 akarat, mely kivetkeztet gyarlóságinkból, és a terveket, miket a józan fon tolás sztt, a férfiasság létre hozza a nyil;

vánosság pedig rködni nyomandó eme szavak

hogy a megyei határozat végére

fog, :

»é5 e rendelet végrehajtás végett

az

betsorok ne maradjanak. Mi úgy gondoljuk, hogy a terveket most kell megkészíteni, s a jöv nyáron végrehajtani. Nem kételkedünk, hogy sok nemes megyék alkalmat nyujtandanak, e tárgyról ismételve szólani. Most csak annyit jegyzünk meg, hogy mi más tartalékmagtár felállításának nem vagyunk barátai, mint csak épen annak, mely a nép adalékaiból illet tisztviselknek kiadatni rendeltetett« holt

került össze, s csak az által is tartatik fen miszerint ne legyen alamizsnatár, melyre a henyeség támaszkodhassék, hanem legyen a takarékosság szekrénye, melybl csak az vesszen ki, a ki belé tn az els megalapításnál mindazáltal a földesurak nagylelkségét igényeljük. Ebbl önként következik hogy nem megyei, hanem helységi magtárakat kívánunk, s hol a hely alkalmas s a község gyenge, költséges épülettl a dolgot fel nem függesztenk, hanem jól készült s (a színig teli tartás végett) csak egy-egy fölmérésre számított vermekkel is beérnk. Továbbá az ily magtárak létesítésére igen hatalmas ösztönnek vélnk, ha végzés által kijelentetnék, hogy az abba letett gabna akár pénz, akár termesz tmény béli, szóval bármi néven nevezett közadó fejében elfoglaltatni semmi esetben sem fog. ;

:

:

:

Mindez azonban a jelen szükségen korántsem segít ha azt vetjük föl kérdésül mit kell most tenni ? Általános feleletet alig adhatni mert a dolog kör ülménj^ szerinti különbségtl függ. Rendkívüli állapot ugyan rendkívüli segélymódokat igényel de az óvatosság minden esetre ersen kötelesség, nehogy szükségen túl aggasztó kora lépésekkel a tömegben rettegést okozzunk, s ekkép a bajt, melyet legyzni akaránk, tán még neveljük. Elvnek, a menynyiben itt-ott majd kötelez határozatról is kellene szónak lenni, nem azt óhajtanok, hogy a sokaság néhány kevesek költségén tápláltassék, hanem azt, hogy néhány kevesek akadályozva legyenek a sokaság ínségét elmozdítani. Mindenek fölött tehát a szükségtelen fogyasztást gátolandónak, s e végett mindazon vidékeken, hol a szkölködés biztosan elre látható, a tömérdek pazarlást okozó lármás lakodalmakat a köznépnél eltiltan dóknak véljük. Katonai élelmezés tekintetében hahogy tavasz felé tetemes drágu;

s

:

;

:

lástól tarthatni,

szükségesnek látnók, a deperditák terhe

viselni szokott házi pénztár útján gondoskodni, hogy a más módon teljességgel ki nem kerülhetett élelmezés, legalább

a mostani piaczi árnál többe ne kerüljön mit a földbirtokosokkal kötend szerzdések által eszközölhetni. Továbbá, ;

:

176

minthogy

galicziai tudósításink szerint ott

b

aratás volt,

a lengyel határszélnéli megyék e részbeni szükségeiket tán még olcsóbban onnan fedezhetnék, s azt is elmozdíthatnák, hogy vásárpiaczaikon a népnek módja legyen közvetlen a galicziai termesztktl vásárolhatni hogy pedig legyen min vásárolnia, törvényhatóságoknak s egyes tehetsbeknek a szokatlanul kedvez idt magoknak hasznos, a népnek pedig ily körülmények közt legjótékonyabb munkára kellene fordítaniok, s ezzel keresetre módot nyujtaniok. Mirészünkrl az említett installationális költségeket is jobb szeretnk ez úton, mint pusztán alamizsnakép a nép javára fordítani a hol a szükség oly nagy, miszerint mindez elégtelennek mutatkoznék, ott kétségtelenül a pálinkaégetés tilalma is elkövetkezhetik ámbár ennek sok árnyékoldala van, sikere pedig csak úgy, ha egy-két megyére nem szorul a tilalom különben egyeseknek ártott, köznek nem használt. Végezetül, hacsak az isteni gondviselés kés téllel, kora tavaszszal sokat nem segít, az irgalomhoz folyamodunk. ;

;

—

;

;

Polémia.*)

Mióta a »Világ« más kezekbe menvén át, színét változmiként a »noininalis« szerkeszt monda megfordult minden száma teli van stereotyp oppositióval, nem annyira a Pesti Hírlap ellen, mint az Athenaeum állítja hanem inkább, miként azótai számainak legtöbbjei mutatják, a Pesti Hírlap szerkesztjének személye ellen és minket unszolnak, faggatnak különféle kísérletekkel miért nem felelünk ? és sokan küldöttek be hozzánk dolgozatokat, melyek majd a logika éles fegyverével, majd a tudomány axiómáival, majd a satyra csíps ostorával, majd egy kis tanulságos mesécskével majd ismét néha-néha oly durván goromba személyeskedéssel is, mint min durván-goromba személyeskedés ama stereotyp oppositió majd végre a nemtelen gyanusítgatások ellenében holmi adatokkal támogatott gyanusítgatásokkal a megfordult Világ egyik-másik czikkére felelgetnek, mely feleletek közül azonban mi maiglan még egyet sem adánk. Erre, és mimagunk hallgatására nézve is, lapjaink tisztelt olvasóinak s dolgozótársainknak tatá, vagyis

—

—

-

:

;

;

:

;

;

nyilatkozással tartozunk'. *)

Az

—

íme

!

tehát nyilatkozásunk

1841-iki »Pesti Hirlap« 83-ik számából.

K. F.

;

177

Mi már lapjaink 1-s számában megmondottuk, hogy »egy nemzet életében több szinvegyület s több árnyéklat van, és egymás mellett mindenik megfér, s azért baráti kezet nynjtva pályatársinknak, becsületes versenyre szóli'

tók

föl

—

;

ha versenyzésünk egymásnak viszonos jótékony

•

ösztönül szblgálandott, minden dicsséget örömest átenge-

—

dendk,

elégülve, ha szerényen szabad lesz éreznünk, hogy a közjó nagy építményéhez egy-két kdarabbal mi is Ez vala hírlapunkban legels szavunk, járulhatánk«. s bátran hivatkozunk mindenkire, hogy e szavakhoz változatlanul hívek maradánk. Melyik pályatársunk miképen >

—

méltatá ez irányt, e szabályt, e felszólítást

?

a közönség

mi mindazért, mivel nemes versenyzés szabályaihoz férfiasan hívek maradni akarunk, mind pedig (vegyétek büszke öntudatnak bár) hírlapunk állása erejének érzeténél fogva, nem mutatjuk föl egyiknek vagy másikmindezt mellzve, annyi bizonyos és nak tükörképeit tagadhatatlan, hogy versenyzésünk á' magyar journalistikában jótékony ösztönül szolgált, mely ösztön következésében az idszaki sajtóban képviselve legyen a közvélemény minden, árnyéklata, és képviselve legyen minden szín, mely^ nek zászlója nem lehunyt idk. sírja fölött áll rideg-magáeltt tudva van

;

;

nyosan,

hanem

fölülve áll az élet mezején,

csíkjaira ezreknek

rköd

a. hol

lobogó

tekintete néz. Mi hát jónak, szük-

ségesnek, kívánatosnak tartjuk, hogy minden felekezetnek meg legyen a maga orgánuma. Legyen liberális lap e szót »liberalismus« azon föltétel alatt, hogy a liberális kifejlés békés alkotmányos úton, a közállomány fennálló

formái

között

lépésrl-lépésre

történjék

óvatosan,

s

így

kell figyelemmel arra, mit lapjaink els számában elvünknek vallottunk hogy »a századokon át emelkedett országépület roppant boltjainak árnyékában millió élet, millió érdek nyugoszik, mely az igazság mellett gyöngéd figyelmet :

s

kíméletet

is

követe^<, ily föltételek mellett e szót dihera-

színünknek valljuk tartózkodás nélkül, nyíltan, továbbá legyen orgánuma a haladási eszmék szintén mert hiszen még ennek is elleni feudális oppositiónak Usrmts<<

;

—

;

legyen azoknak is, kik magok vannak nálunk emberei sem tudják tulaj donkép, melyik oldalhoz tartoznak mert ;

;

KOSSUTH LAJOS IRATAI.

XII.

12

'

V és bizony e határozatlanoknak sem vagyunk szkében végre óhajtanok, legyen egy tisztán kormánylap is, egy ha úgy Moniteur, mely a politikai pártokon kívül, vagy akár felül áll. Tgy, csak így emelkedhetik fel az tetszik ;

—

—

idszaki sajtó azon polczra, melyen állania kell, hogy a nemzet szellemi mozgalmainak minden árnyéklatban

h

tükre legyen.

A

megfordult Világ e színek közül a haladás ellen inté-

kimondva, a de megfontolása (némi kivétellel, melyet alább említendünk) károgó varjúseregként; durva goromba rivalgás})ól áll, vagy státustudományi axiómák iránti ellenvetésekbl, miket az obscurantismus rég elkoptatott fegyvere gyanánt ismer már minden tanodás gyermek áll csupa >megatio«-hó\, mely a magyar nemzetélet 16 év ótai szellemi mozgalmainak minden lépéa nélkül, hogy egyetlenegy positiv javassét kárhoztatja hacsak azt positiv javaslatnak nem veszlattal is föllépne hogy javítsa kiki tehetsége szerint gazdaságát, ez szük van a teendk során, és más semmi. Ezen durván goromba

zett feiTdális oppositió színét, vagyis kereken

tespedés színét

Beszél ugyan megfontolásról

viseli.

:

;

;

;

:

rivalgások, ezen nevetséges szélmalomharczok, ezen örökös

negatiók mellett pedig lapjain

?

A

min

piszkol ódás,

fonal vonul keresztül

daróezos

személyeskedés,

csavaró gyanúsítgatás epesáros fonala. És ebbea

áll,

minden

csrUraim

!

a kulcs, miért nem tartjuk magunkhoz, ügyünkhöz s elvbarátainkhoz méltónak ily emberekkel a polémiát. Értsük meg egymást. Korántsem azt akarjuk mondani, hogy a megfordult »F/'Zá(7«-ban

nincsenek czikkek és elvek és gondola-

tok, mik tagadhatlanul igen jeles értelmi capacitás bélyegét viselik, s mik majd magukban, majd legalább sophismaként

talpra esettek

;

s

azért egy becsületes elmés urlódás fac to-

rainak tekintetni teljesen megérdemlik

;

hanem csak

azt

akarjuk mondani, hogy az értelmi notabilitásnak íme jeles eltnetermékei annyi piszok, szenny, mocsok kíséretében és társaságában jelennek meg minélfogva valóban többre becsüljük magunkat, lapjainkat s a rokonszenveket, mik lapjainkhoz csatlakoznak, mintsem hogy ne szégyenlenénk e fertben turkálni a végett, hog\ sár fenekérl valamit napfényre hozzunk, megvizsgá.landók mi a méltó elismerést :

:

179

érdeml drágak,

és

mi csehgyémánt

s csillogó

üveg

Míg

?

ez így marad, addig a »Világ«-ot daróczos rivalgásaira és

piszkos személyeskedései miatt csaknem olybá kell vennünk,

mint ama mázolásokat, mikkel egy pár sötétben kullogó betyár lakásunk táján a házfalakat undorítgatja, míg azok, kik kevesebb türelemmel bírnak, mint minmagunk, csitítgatásunk ellenére az éj madarakat hurokra nem kerítik.

Egy

jeles

Ha

értelmi

notabilitás szövetkezett a »Világ«

vagyunk értesítve, úgy a »Vildg« nominális szerkesztje tulaj donképen csak a piszkolódások regisztrátora. A zászlótartás más kezekben van. A zászlós felhatalmazá ugyan a nomináUs szerkesztt, hogy t akárkinek nevezze meg s így korántsem vétkeznénk, hahogy a nyilvános titkot néven neveznk. Azonban nem nevezé meg magát lapjaiban s mi ismerve a lovagiasság igényeit, soha sem leszünk indiscretusok. Csak annyit mondunk tehát, hogy ámbár hihetetlennek véltük értelmi embereivel.

jól

;

;

capacitásaink notabilitásai közül a haladás elleni feudális oppositió vezértoUát ép annak jeles kezeiben látni,

egy bizonyos »Napló«

47(i-ik

kirl

lapján írva van, hogy a hala-

mindazáltal tudjuk, hogy az ember hite az mennyországa, s azért számzve minden nemtelen gyanúsítást, nyíltan kimondjuk, hogy valamint gróf Széchenyivel a síkon találkozni nem dás síkjáni versenyzésre akárkit

szereténk

:

úgy

is

bátran elvár

:

vele szeretni fogjuk a találkozást

s

;

elve-

ink nemes ellenének személyét tisztelve, értelmi capacitást

pedig érdemlett magasztalá-ssal méltatva, megbecsülteknek fogjuk magunkat érezni, hogy hivatva leszünk az elmesurharczjátékát ily derék lovaggal végigküzdeni de mieltt a sorompóba lépnénk, meg kell kérnünk szórja el magától a piszkos kezeket, hozzá nem illik e társaság emlékezzék meg (a mit, ha eddig irott czikkeic higgadt kebellel átolvassa már is lehetlen lesz nem éreznie), hogy a ki kéményseprkkel társalog, kissé maga is kormossá lesz és ha erie megemlékezve, nyílt vagy zárt sisakkal, de tiszta fegyverrel sorompóba lép, számolhat reá, hogy habár minket gyöngéknek találna is, lesz oldalunkon, a ki megvíjon. (Tán az is ott lesz, kit egykor maga versenyre hitt.) lódás

;

t

:

;

;

12*

180

SzalDad kir. városok.*) I.

A kir. városok országgylési állása, politikai életünk napi kérdései közt, a legsürgetbbek közé tartozik. A keserség, mely a két utolsó országgylésen a városi követek soraiból annyiszor kitört, vészt rejt méhében. Egy villámterhes felleg az, mely hazánk egén fölebb és fölebb vonul. Amazt a polgárszeretet férfias indulatával lecsillapítani, emezt az igazság szelével szétoszlatni, jogszerség s józan politika páran csolólag intenek. Ki tudja, mit rejt a jövend kétes födele 1 Ki tudja, nem jönnek-e idk, midn e nemzetnek állni kellene egy testbe f orrottan, mint egy óriás férfi áll ? s ha ekkor nem állana mint egy férfiú, s nem állana azért, mert ben a honban ellenségei volnának, kik, ha jókor ha minden érdek, melyakarjuk, barátaink lehetnek vala nek igényeit a szent igazság istenereje támogatja, elkeseredetten azon osztály ellen fordulna, mely közel egy ezreden s hahogy az át a nemzeter megtörhetlen magköve volt országgylésrl országgylésre mindinkább növeked keserség a szenvedelem vakhevében oda tévesztené a kir. váro»mindent inkább, mint sokat, hogy jelszavul választanák Min gúnyt «, min átok nyomná korunknak emlékezetét Emlélehetségeket tüntet föl ily körülményekbl a história kezzünk csak más egyebek közt Dániának 1660-iki kor;

;

:

!

!

szakára.

»Gúny« szót említénk.

Igenis,

Uraim,

teljes,

tiszta

kik magukat a negyedik rend képviselinek mondják, minden kir. városnak, bármi rotten borough (korhadt helység) szinü legyen is, akármely vármegyével egyenl szavazatot óhajtó követelésök, nevetséges igény, melynek sem törvényes, sem politikai, sem számtani alapja nincs úgy másrészrl a kir. városok országgylési jelen állása több mint igazságtalanvalóságos gúny. És ez az, mit ember még amannál ság

meggyzdésünk, hogy valamint azoknak,

:

;

—

nehezebben tr. Ez nem maradhat így, ennek nem szabad így maradnia. Midn a samniták Spurius Postumius légióit a caudiumi szorosban körülkerítek s tanácskozának, mit tegyenek a magokat kényre-kegyre megadni kénytelen öljék meg rómaiakkal ? Herennius Pontius azt tanácsolá mind, vagy bocsássák mind szabadon bántatlanul, csak ne Samnium kormány tanácsa mást határozott gúnyolják s ezzel jármon bútatta keresztül a konzult és seregét

is

:

:

;

;

*)

Az

1841-iki »Pesti Hirlap« 84-ik számából.

K. F.

;

181

boszút vetett és kárhozatot aratott. Az sz Herennius mondjuk ki (ha tehetnk, tanácsa szolgáljon intésünkül ha akarhatnók), hogy a kir. városok országgylésünkben részt ne vegyenek de ha ezt nem tehetjük, ha ezt tenni nem akarhatjuk, úgy kapcsoljuk magunkhoz érdeköket méltányossággal és igazsággal s ne trjük, hogy a törvényhozási részvét reájok nézve gúnyszó legyen. Mert még egyszer mondjuk gúnyt szenvedni nehezebb, mint igaztalansá;

;

:

ságot, mint szolgaságot.

A kérdés nehézségeit jól ismerjük tudjuk, hogy már csak a dolog fekvésének kifejtése is kényes feladat, mely a kir. városok túlfeszített igényeinek sem lehet kedvez azonban bármennyire érezzük is, hogy a bonyolult csomó kötelességünknek feloldása miénknél ersebb karokra vár tartjuk mégis véleményünket megmondani s tesszük azt nem a csalhatlanság, hanem a jó szándék igényével. Leghogy veniant de plebe alább anyag lesz s ösztönül szolgál fogata, qui juris nodos et legum aenigmata solvant. ;

:

;

:

II.*)

A királyi városok küldöttjei törvény s história alapján követelnek minden városnak egy szavazatot az országgylésen s követelik azt a városoknak, mint a szabad emberek által zött miparos szorgalom képviselinek. Szükség tehát a bírálgató história szövétnekével betekinteni azon törvények homályába, melyek a kir. városokat az ország rendéi közé emelték, szükség a városoknak s politikai jogaiknak mert az alap iránt kell tisztába jönni, eredetét felfogni hogy a szempont meghatároztathassék, melybl a kérdés csomója nemes és polgár-rend elégedésére megoldható. Mi, hogy egyszerre kimondjuk a históriai alap fejtegetésének eredménye iránti véleményünket, egyenesen oda nyilatkohogy a kir. városok igen jól cselekszenek, midn zunk országrendi jogukat általában véve a törvények nyomán, mint az alkotmány által kezesített, már meglev jogot állítde igen rosszul cselekszenek, ha ezen ják a homloktérbe jog individuális alkalmazásának mértékét a Corpus Juris mert itt a támasz ellenök avas obscuritásaira támasztják fordul. Maradjanak ezúttal a kérdés általános része mellett. A városok eredetét egész Európában egy kútfre lehet a római municipiumokra ezeknek eredevissza vezérleni tét pedig a közös ótalom szükségének érzetébl származott associatio szellemére. Emez utóbbi volt a világervel ható ;

:

;

;

:

)

Az

;

1841-iki »Pe8ti Hírlap* 8.5-ik számából.

K. F.

182

eszme, mely szülöttjét, a városokat, még oly földben is elvarázslotta, melynek politikai éghajlatában (mint minálunk is) a városi szerkezet tulajdonképen idegen növény. Ama közös kútf pedig okozá, hogy a városi szerkezet a legkülönbözbb alkotmányn s politikai állapotú országokban is több mint hasonlat, bizonyos egység színét viselné. így a mi kir. városaink szerkezetének lényeges vonásait az olasz-, német-, frank-, angolhoni városok históriájában mind feltaláljuk. E szerkezet fenékalapját a római municipiumok republikánus institucziói teszik azon municipiumoké, melyekre honunk kir. városainak nagy része históriailag is visszavihet. így Buda Acincum, Pest Contraacincum, Pozsony Pisonium, Soprony Colonia Júlia, Gyr Arr'abona, Fejérvár Osones, Temesvár Zambara, Trencsén Eburnuum, Esztergom Carpis, Fons ad Herculem, Körmöcz Uscenum, Selmecz Arsicum stb. név alatt már mint római gyarmatvárosok léteztek. Azon hasonlatot, mondhatnók egysémely az eredet kezességénél fogva az európai legget több városok szerkezetében mutatkozik, késbb egy, szinte világervel ható eszme növelé, értjük a czéheket, miknek legels példáját a X-ik század els felében a ravennai halászok adák. A czéheknek eredetileg tisztán csak miparegyesületi czéljok volt ugyan s valának azon kornak szü;

•

—

—

melyben mindenek harczban állván mindenek ellen, a kik sorsban, állapotban, élelemkeresésben egyenlk vol tak, egyesültének, hogy egymásban viszonos ótalmat és segedelmet találjanak. De a középkor sajátságaihoz tartozott, hogy a mi kezdetben semmi más nem volt, mint a körülmények által elidézett puszta egyszer tény, azt nemsokára joggá változtatná a jog eszméjéhez kizáró egyedáruság eszméje csatlakozott és midn a bitorlott monopólium a czéheket zártkör testületté forrasztaná, e zártkör testületek érdekegységböl származott erejök érzetében harazon szerepet, meljet hajdan Rómáczias szint öltöttek fel ban a plebs a patríciusok irányában játszott, most a közigazgatást kirekesztleg magához ragadott tehetsb városi családok nepoticus hatalma ellenében a dolgos osztályt képvisel czéhek vállalták magokra, míg az egyesületi közszellembl gerjedett önérzet s a kor szükségeiben feküdött fegyverforgatási járatosságból kifejlett merészség által oda jutnának, hogy a városi hadvédrendszer csaknem egészen a czéh-szerkezetre feneklenék s ez által a czéhek a városi beligazgatásnál is túlnyomó súlyra vergdvén, alapját képeznék azon szerkezetnek, mely akkor s ily föltétel mellett miután a czéhek politikai helyes lehetett de ma már jelentsége s ezzel közügyekrei befolyása megsznt így, a minnek most az úgynevezett választott polgárságban löttjei,

;

;

;

—

•

;

—

183 látjuk, valóságos anomália,

mely a városi polgárság

politikai

nagykorúságát akadályozza. És ez állapotban találták seink a városi szerkezetet Európában, midn keleties instituczióink az európai formákhoz simulva, midn a világervel ható eszmék magoknak idegen földre is rést nyitni kezdenek.

Ezen vázlatot elre kellett bocsátani, hogy kir. városaink országrendi jogának eredetét s természetét tisztába hozhassuk. És itt van ideje megmondanunk, hogy azok, kik az 1608-ki törvényczikkre épitik követeléseiket s mégis azt állítják, hogy a negyedik (a polgári) rend, mint a iparos érdekek képviselje vétetett föl alkotmányos sánczaink közé s mint ilyen bir joggal részt ven ni az ország-

m-

gylésekben, hatalmas tévedésben vannak. Magyarhonban az alkotmányos jogokban részvét 1715-ig örökké az országvédelmi kötelességgel állott viszonyban. A magyar nemzet csak azzal osztotta meg alkotmányos jogait, kit az ország és országvédelmére alkalmasnak, st szükségesnek itélt védelmi kötelességet senkitl sem kívánt a nélkül, hogy pohtikai jogokban részesítené. És mivel a mint ezért ;

t

emiitk

— — a városi szerkezet hadvédrendszeri faktorrá emel-

alkotmányunk most említett természete hozta magáa mely városok ezen fokon állottak, az alkotmány sánczaiba befoglaltattak, a nélkül, hogy miparos virágzásuk legkisebbé is tekintetbe vétetett volna. Általában véve már abban is egy kis circulus vitiosus, hogy a mipart városokinkább városok köszönik lételönak köszönhetni nem ket a miparnak. A fejleménynek ezen processusát még most is látjuk Amerikában, hol például Lövell városa, csaknem a legels gyárváros, oly helyen díszeleg, hol alig 25 év eltt kondult meg elször az serdt irtó fejszevágás. Hogyha egyszer az ipar várost épített, a város az ipar gyarapítására a mint ez amannak emelkedésére folytonos kölcsönhatással de az ipar mégis anya van, az kétségtelenül bizonyos marad, a város pedig ennek szülöttje. Azonban midn a kir. városok országrenddé emeltettek, erre tekintet egyáltalában nem volt. Vannak szabados mezvárosaink, melyek mipar tekintetében századok óta virágzóbbak sok kir. városoknál s országgylési joggal mégsem bírnak vannak ellenben királyi városaink, melyek az iparnak nevezetes gyülpontjai soha sem voltak vannak a szó teljes értelmében szántóvet városaink st még Sopronról, legrégibb városaink egyikérl is azt mondják törvényeink (1715 35.), hogy egyenesen csak bortermesztésbl él s ezek mégis törvényesített kir. városok. A dolog eredetét Zsigmond király törvényeibl tanuljuk megismerni, hol az országnak törökök s tatárok általi elpusztítása legfképen kulcsos városok hiányának tulajdoníttatik, hová szükség

kedett, val,

;

;

;

;

;

;

:

;

184

esetében a földnépe bevonulhatna s magának és javainak ó.talmat találhatna. Ekkor ln a városoknak várfalakkal! kör ül vétele országos sjzükségnek elismerve és ebbl következett, hogy a mely szabad, azaz földesúri hatalom alatt nem volt város magát fallal keríté. s falai ótalmáról a czéhek honvédrendszere által gondoskodott, az mint az országvéde;

—

lem faktora, az alkotmányos jogoknak

is részese lön. falakkal és sánczokkal és bástyákkali megersítés volt tehát a kir. városiság föltétele és ném az ipar innen van,

A

;

hogy több

városok diplomáiban ezen föltétel is világosan kitétetett innen van, hogy sok, hajdan s egy részben még most is virágzó mezvárosok, ámbár törvények s diplomákban .»civitas« névvel neveztetnek s különféle szabadalmakkal is dicsekedhetnek, az ország rendéi közé mégis nem számíttatnak, mert körülfalazva soha sem voltak míg más aprócska helyek, mik egy pár ezer lakosnál többet soha sem bírtak s miknek míparos virágzásáról a história semmit sem tud, az országgylésen kép visel vék, minthogy hajdan fallal, sánczokkal valának ersítve innen van, hogy Werbczy a kir. város (civitas) értelmezésébe (definitio) »civitas est domonum ezt világosan be is foglalja, mondván et vicorum pluralitás moeniis et praesidiis circumcincta necessariis«. (III. r. 8. ez.) Ezt jól meg kellene gondolniok, kik jégi törvényekre támaszkodva, azt követelik, hogy például Kassa városának oly nyomadéku szavazata legyen az országgylésen, mint Biharmegyének van, s viszont Rusztnak, Modornak, mint Kassának lenne meg kellene gondolniok, hogyha nemzetünk viharos életének egy vagy más renkivüli alkalmáról a voksegyenlséget megbizonyíthatnák isa rendszer örökre lehunyt, melybl az hajdan következhetett s hogy habár az építmény az alap elkorhadását egy kis idre túlélte is, mint Kölcseynk az illatról m.ondja, hogy a wózsát, mely elhull, még egy percczel éli túl«, de az egyszer elszállt illatot visszaidézni, nem kevesbbé lehetetlen, mint fölemelni akarni a szertedölt építményt, melynek alapja az idk viszontagságaiban visszaidézhetlenül odalett. Az ily ezekben fekszik az élet tényeket eldisputálni lehetetlen hatalma. Uraim az életé, mely kártyavárt, légállítványt riem tr s némán végzi be a syllogismust, melyet az események hatalma megkezdett volt. Min anomáliának látszik ma, hogy a jelen nem lev mágnások követjei szavazatjoggal bírjanak? Pedig a dolog nem volt ám mindig ily képtelen. Eredetileg a zászlósok, fpapok és országnagyok mert részint hivaküldhettek követeket az országgylésre talaiknál, részint javadalmaiknál, részint birtokaiknál fogva a megyék zászlóitól különvált bandériumokat tartoztak a hon védelmére kiállítani s országvédelem és országgylési kir.

;

;

;

:

;

;

!

—

;

;

;

;

;

185

honban mindig viszonyban állt de miután a bandériumok ideje lejárt, alapeny észtével az idk logikája megemészté az épületet is. És ez másképen nem is lehetett a mely nemzet institutiói önkény tes fejleményében az idk logikájának ellene szegül, és azon mködik, hogy galvanicus operatiók által életet hazudtasson a csontvázzal, az ép úgy rázkódtatásokat idéz el, mint mely halottnak szeretné tartani az éledezt. »Minden kornak van istene, ne zúgoha kérditek, min varázser tartá fel e lódjunk ellene* nemzet alkotmányát, hatalmas autokratiák szomszédságában egy ezreden át ? Kétkedés nélkül felelem az, hogy az idhöz hozzásimulni tanult. A minek erejébl az élet kiaszott, azt sírba szállítá a mi élet ébren emelte fel fejét a porból, jog e

;

—

:

;

azt fölvenni az életben nem vonakodott, e készség okozá, hogy mindig találna kapocsra, mely a holnapot a tegnappal összekötné, pedig a históriai alapú békés fejlemény titka ebben áll. Isten adja, ne lehessen rólunk egykoron elmondani, hogy a múlttól tanulni, a jövendtl tanácsot kérni, elfelejténk. III. (Szavazaljogliistória.) *)

Politikai religiónk alaptanjához tartozik a haladás ügyéalkotmányunk és ezzel együtt semminek föl nem áldozható, semminek alá nem rendelhet nemzetiségünk kifejldésének oly elmenetelt, oly gyzedelmet óhajtani, melynek

nek

s

diadalive nem a rettegtet megalázás, hanem a kibékít érdekha ez óhajtásról megfelejtkezni kímélés alapkövére épüljön,

—

képesek lennénk némi kárörömmel mutathatnánk e s ama jelenetre, mint megannyi kiáltó bizonyságra, hogy nem tévedénk, midn a dolgok felszínétl magunkat elkapatni nem engedk azokra nézve, kikrl írva van hogy meg fognak méretni és könnyeknek találtatni. Azonban mi e történ:

:

hetségek végkövetkezményérl megmondok véleményünket a »kelet népérei Felelet «-ben s ha e véleményben valami ;

hiszen jóslatszerü van, ne vegyétek. Uraim, kérkedésnek csak azt mondók, mit a történetírás mindenkinek nyilt azon lapokból, melyeknek tanúsálapjaiból olvasánk, minek gáról igaz, hogy >>Die Lehre ist ewig, wie die Welt«. ez örök tan törvénye szerint jönni kell, minden bizonnyal eljövend mi tehát erre nézve magunkkal, hitünkkel és reményünkkel tisztában levén, mindig és folyvást korszernek tartandjuk csekély fejtegetéseinkkel hozzájárulni hogy a nem;

—

A

:

;

:

zeti

kérdések megoldása a közvéleményben elkészüljön. *)

Az

1841-iki »Pesti Hirlap« 86-ik számából.

K. F.

:;

186

A

mennyire örvendünk seink azon practikai bölcsesé-

gének, miszerint távol minden oligarchiái megkövesedéstöl, egy egész néposztályt, a városi polgárok néposztályát az alkotmány sánczaiba fölvették úgy másrészrl politikai lételünk ama nagy palládiuma a nemzetiség és az alkotmányos fejldés érdekében, szerencsétlenségnek és roppant veszteségnek tartjuk, hogy ezen fölvétel nem assimilatio, hanem inkább elszakadás s érdek elválasztás által, szóval oly formák meghonosításával történt, melyek a magyar institutiók Ha sz. k. várossá kertjében idegen növényként állanak. lenni honunkban kezdet óta nem annyit tett volna, mint a megyei rendszertl elszakadni, st az élet mindennapi viszonyaira nézve, annak érdekeivel úgyszólván ellentétbe jönni ma már bizonyosan a sz. kir. városok is magyarabb v^árosok volnának, és Krös, Kecskemét, Miskolcz stb. városok sem állanának kívül az alkotmányos élet sánczain st például ns. Krös városának beligazgatása sem sínlenék azon nem épen örvendetes helyzetben, mint a melyben a kir. városi szóval belszerkezet példájának utánzása miatt sínlik édes honunk sem nélkülözné azon valódi, szilárd, önálló polgárrendet, melynek szabadság s civilisatio Európában oly sokat köszön. :

:

;

;

:

De hiszen e jámbor óhajtásnak gyakorlati értéke csak annyiban van, a mennyiben egy kis vezérfonalat nyújthat a czélba vett elrendezésnél jelenleg vennünk kell a kir, városokat úgy, a mint vannak és pedig vennünk kell mint országrendet, melynek követei minden városnak az országgylésen egy egész szavazatot követelnek. Mi azt gondoljuk, ;

;

e követelés nincs az életre építve, melynek jövendje van azt gondoljuk, hogy e követelés a tenni akarókat az

és

igazságban akadályozza, a nem-akaróknak pedig ürügyül szolgál, szép szerivel semmit sem tenni. Azért hát a kir. városok érdekében vélünk közre dolgozni, midn megmutatjuk, hogy e kérdést kár a í>Corpus juris« tömkelegébe visszavezérleni mert az avult törvények obscuritása e kérdésben mikép minap jobban megfontolva a városok ellen fordul s egy kissé több vizsgálódás után mondottuk, mindazok vélnék, kik azt hiszik, a magyar publikumnak pénz helyett fagomb is jó, s a magyar jus publicum termésfájáról minden elkészület nélkül csak úgy téphetni gyümölcsöt, mint a berkenyét. ;

;

Tegyük föl egy pillanatra, hogy a kir. városok valósággal oly szavazattal bírtak törvény szerint, mint akármely törvényhatóság ki gyakorlottá e szavazatot ? A város mint Wermaga, a polgárok összesége >^civium unitas« bczy szól. Mondók ugyanis, hogy kir. városaink ország:

—

—

187 rendi állapot ja ország védelmi tekintetbl eredett úgy kellett tehát belszerkeze töknek is alakítva lenniök, hogy ezen tekintetnek megfelelhessenek. És itt állanak el a czéhek mint politikai institutió, népképvisel szerepökkel. Minden ersebb czéhnek vagy a gyöngébbek közül többeknek külön zászlójuk volt, mely alatt szükség esetén a városi s így a dolog termékerítés védelmére fegyvert ragadtak szete hozta magával, hogy kik a czéhek politikai testületében legnagyobb tekintély lyel, legnagyobb befolj'^ással bírtak, a város beligazgatásába, az úgynevezett választott polgárságba meg kellett hivatniok különben ha a czéhek a választott községben kellleg képviselve nem voltak volna, igen könnyen megtörténhetek, hogy szükség esetében a városi elöljáróság fogadós nélkül teszi számadását. Ügj^de viszont a czéhek is tartottak külön testületi gyléseket, s ebben részt vnek azok, kik tekintetöknél fogva a választott polgárok között állottak s mivel ezeknek erejök, befolyásuk mivel a czéhek testületi szelleme által volt föltételezve közöttük a legderekabb is nem annyira ön személye miatt volt ers és hatalmas, mint inkább annálfogva, hogy háta mögött egy organ'sált fegyv^eres testület állt s minden szaigen természetes, hogy vának e nyomadékot elkölcsönzé a választott polgárság mindenik tagját megannyi népkövetnek lehetett tekinteni, s az országgylési követet, kit e minéltestület választott, a városi polgárság követének fogva mindaddig, míg a czéhek politikai jelentségüket a hadseregek állandósításával el nem vesztették, nehezen tudnánk példára akadni, hogy midn az országgylésen városi polgárok politikai jogairól volt szó, a polgároknak ily jogokbani tényleges részesítése ellen ép azok szólaljanak fel, kik magokat kir. városok követeinek nevezik, mint ez az utóbbi országgylésen nem egyszer történt. Ha ezen körülményeket figyelembe vesszük, ha meggondoljuk az idk fordulatát, miszerint a szilárdult socialis állapotban kell védelmet találva, védszövetkezésre többé nem szorult ipar és szorgalom a szabadba vágyik, s e vágynál fogva királyi városaink lerontják lélekzetszorító bástyáikat, s behúzzák, vagy kertviránynyá változtatják sánczaikat, azon bástyákat és azon sánczokat, melyeknek országrendiségöket köszönhetik ha meggondoljuk, hogy a városoknak országvédelmi fontossága nem valamely hatalomcsapás, hanem az idk csendes folyamának mindenható ereje által megsznt, s ezzel egyszersmind a czéhek politikai nyomadéka :

;

;

;

;

:

—

;

—

;

—

azon politicai nyomadék, minélfogva a elenyészett, különféle módosítások változatai közt mostanig fenmaradott választási rendszer valóban nép választás, s az ekként ha mindválasztott követ valóban a polgárság követe volt, is

—

188

ezt meggondoljuk igen természetesnek fogjuk találni, hogy a városok országgylési állása nyomadékának is korántsem a többi országos KK. és RR. hatalmoskodása, hanem az idknek ép azon mindenható ereje által kellett csökkennie, mely elenyészteté az alapot, melyre azon nyomadék feneklett volt. És ha most a kir. városok visszakövetelik szavazatuk vélt hajdani nyomadékát föl kellene a sírból támaszés ha erre taniok mindazt, mi e nyomadékot feltételezé azt felelnék, hogy multat Isten sem varázsolhat vissza többé nem avas obscuritánem avas obscuritások holt betire *sok holt betire tehát, melyekbl idk viszontagságai az éltet szellemet elfu vallották, hanem az életre, melynek jövendje van, kellene építeni követeléseiket, s mindenekeltt nem csak nem ellenzeni, de st elmozdítani, hogy követeik választása oly fenékre alapíttassék, minélfogva :

:

;

—

a

városi követek

:

nemes önérzettel mondhassák, hogy az

ipar, szorgalom, nemzetiség s polgári szabadság érdekeiben

egybeforrott polgárság összegének ép oly valódi képviseli mint eldeik hajdan képAdseli voltak a városi védrendszer érdekében a czéhek politikai jelentsége által egybeforrott polgárságnak.

Egyébiránt, mint minden nemzetnél, melynek alkot-

mánya nem

octroyirozott gyármü, hanem históriai fejleményü, az snépgylések képviseleti rendszerré igen lassan olvadnak át, s a törvényhozás részletes szabályozását igen sok egyéb elzi meg úgy minálunk is ezen átolvadás, ezen átalakulás tökéletesen végbe maiglan sem ment minélfogva az országgylési szavazatok egymás iránti súlya fölött nem is annyira törvények, mint inkább a körülmények ereje, s az idk logikája határozott. Azt, hogy kik legyenek a törvényhozás részesei, a törvények meghatározzák de hogy :

;

;

fejedelem irányában még mindig egyetlen testületet képez két tábla egymás iránt s azoknak tagjai egymás között -min súly arányában állanak ? világos törvény által elhatározva soha sem volt mire nézve a habgyrzés phasisait ha szükség lesz rá kimutatni nem késendünk. Jelenleg elég legyen a mellett maradnunk, hogy az országvédelmi súly mutatkozván joghistóriánkban az országgylési jog arányosító nyomadékának, habár semmi kétséget nem szenvedne is, hogy a kir, városok hajdan egyenkint sokkal nagyobb befolyással voltak a törvényhozásba, ezt nem annyira törvényeinkbl, mint inkább a már most gyökeresminéltül megváltozott körülményekbl magyarázhatni fogva, például, midn Kassa városa oly nagy nyomadéku fontos heh'^ volt, hogy a ki Kassát bírta, ez által FelsMagyarország igen nagy részének urává ln midn négy vármegye az országgylésre volt kénytelen Kassa városa -a

—

;

—

;

;

189

nyomorgatásai ellen ótalomért folyamodni, s az ország rendéi különös törvényczikkelyben kérték meg a királyi felséget, hogy ezen vármegyéket a kassaiak ellen ótalmazza (1546 52.); midn még 1647-ben is 13 megye panaszkodott az országgylésen, hogy Kassa városa a vidéki nemesség fölött mbsolutam cujusdam respuhlicae auihoritatem sihi usurpaU, igen természetes, hogy a mely idnek körülményei a városoknak ily túlnyomó súlyt kölcsönöztek, azok a városok országgylési állását is bizonyosan igen emelték, a nélkül azonban, hogy a mi e szerint nem annyira állandó jog, mint puszta tény volt, egészen megváltozott körülmények közt visszaidézhet lehetne, vagj'" túlságos követeléseket gyámolíthatna. Egyébiránt az tagadhatlan, hogy a szavazatjog ismeretét az 1608-ki sarkalatos törvény határozza meg. :

—

Városi szavazatjog L*)

Valahányszor a kir. városoknak a vármegyékéhez hasonló egyenkint! szavazatjog követeltetik, mindannyiszor az 1608: 1. czikkelyre történik hivatkozás, mint sarkalatos törvényre, melynek ellenében mértékrli s arányróli minden kívánatnak el kell némulni. 47 kir. városból 70 követet**) az országgylésre felcsdíteni, s ha ez egy évig tart, a városoknak csupán követi napidíj fejében 102,200 frt költséget csinálni a végett, hogyha vagy egyszer mind a 70 követ egy értelemben van, a 47 városnak egyetlenegy szavazata valljuk meg, ez. Uraim legyen 52 megye ellenében valóságos gúny ellenben azt kívánni, hogyha 47 kir. várossal Horvátország követe s a három legkisebb megye (Torna, Esztergom, Kraszna) egyetért, ezen törvényhatóságok, melyek kiterjedésre nézve a többiekhez úgy állanak, mint< 2841/5 3298-hoz, népességre mint 852,013': 10.378,983-hoz, tehát mind a három portaszámra mint 826 5478i/8-hoz faktort egviivé véve, az országnak mintegy tizedrésze a ^/lo e kivánatot valóban csak ellenében többséget tegyen, ;

—

!

;

:

:

;

—

K. F. Az 1841-iki »Pesti Hirlap« 87-ik számából. Igen jól tudjuk, hogy a kir. városok száma (Fiumét a kerületek közé számítva, Eszéket pedig, Pécset és Aradot nem számítde mi a legutolsó országgylés naplójábani lajstrom hatva) 49 szerint számítánk ; s ezt tettük szándékosan, hogy az illetk ily különbségekre figyelmeztetve legyenek. Az elbbi országgylések lajstromához mérve, Posega és Zeng (Segnia) kimaríidt az 1840-ki Voltak-e követeik az országgylésen ? nem tudjuk. lajstromból. 1830-ban a 49 kir. város 75 követet küldött, 1825-ben ugyanazon K. L. városok 77-ct, 1808-ban 80-at. *)

**)

:

—

, ;

190

úgy s csak akkor nem lehetne nevetségesnek mondanunk, ha törvény s joghistória mindenkor tiszteletet igényl tekintetével tisztán és kétségtelenül sanctionálná. Szükség tehát az e kivánat védelmére fölidézgetni szokott óriásnak, az 1608 1. t.-czikknek szemébe néznünk. E törvénynek ide »Minthogy a király tartozó része igy szól felsége által országgylésre hívott személyek sokaságából egykor-máskor tehát megnémi egyenltlenségek szoktak származni« hogy mivel az ország rendéit a fpapok, határoztatik országnagyok, nemesek és szabad városok tennék, ezeken kívül az országgylésre királyi levél által senki se hivassék meg. Ezeknek elrebocsátásával elmondja a törvény, kik tartoznak a frendek táblájához a vármegyéket pedig, s káptalanokat csak közbevetleg érintve, a jelen nem levk hogy »ezeknek helyök, méltósáköveteirl szól, mondván guk s voksaik (régi szokás szerint) a megyei követek és káptalanok után engedtessenek« s mindezek után a törvényben 10. §. »A szabad városokat (melyek Ulászló ezek állanak kiráy VII. D. 3. czikkelye szerint rendben elszámláltatnak) a 'mi illeti : hogy szabadalmaikban s az ország rendéinek számában ezek is jentartassanak, méltónak Ítélik a KK. és RR. s hogy követeik a RR. között helylyel s voksokkal bírjanak, szint77. §. Az ott nem úgy méltónak vélik az ország rendéi. foglalt többi szabad városok állapotja a törvények kijavítására halasztatík.« így a törvény. Itt már mindenekeltt meg kell jegyezni, hogy ezen törvény által az ország rendéi közé senki föl nem vétetett, helyet és szózatot senki sem nyert a dolgok elbbi állásán semmi változás, a szavazatadásban és szedésben semmi módosítás, szóval semmi új jogszerzés nem történt hanem egyedül megszorítás történt, azaz némelyek kitiltattak, kiket annak eltte kir. levelek által az országgylésre meghíni szokás vala. A szavazás rendje s ereje tehát maradt a mint elbb volt, és így más törvéde bármiként nyekben kell ennek nyomait kutatnunk kutassuk is, kétkedésekre, bizonytalanságokra, törvény s gyakorlat közti különbségekre igen, de határozott szabályokra sehol sem találunk úgy hogy minden vizsgálódásnál újabban meg kell gyzdnünk, miképen a szavazatarány határozatlan mezején nem törvény, hanem a körülmények ereje s az idk logikája határozott. Ugyanis szemünkbe ötlik mindenek eltt az 1495 25. törvény, melybl az oligarchiái szellem azt a következést vonta ki, hogy törvény szerint minden köztanácskozásokban, ország- s megyegyléseken a szavazatokat nem számítani, hanem mérni kellene, miszerint nem a többség, hanem az úgynevezett sanior pars, azaz a gazdagabbak határozzanak. Igen, de ezen törvény nem az országgylésrl, hanem az ország:

:

——

:

;

:

;

:

—

:

;

;

;

:

191

gylésnek elkészítése

végett, a királyi felség által elleges tanácskozásra összehivatni rendelt fpapokról, zászlós urakról s kir. tanácsnokokról, tehát a kir. tanácsról szól, midn azt rendeli, hogy ha különböznek ítéleteikben, a sanior ebbl pars véleménye által egyetértésre vezéreltessenek tehát az országgylési szavazatok arányára nézve semmit sem meríthetünk. De már az 1556-ki országgylésrl igen különös körülmény tnik el, az t. i., hogy midn az ország rendéi a véghelyek körüli ersítvényekhez országos közmunkát, ezeknek fizetésére pedig subsidiumot ajánlottak, a többség akaratját egyes ellenzés ugyan nem gátolhatá, mint a lengyeleknél szokásban volt de a többség sem róhatott terhet oly megyére, mely abba különösen belé nem egyeminélfogva a tiszamelléki megyék mentek is maradzett tak minden tehertl, mivel követeik ilyesminek elvállalására küldiktl utasítva nem voltak már pedig ezen országgylésen a szabad városok, st még mások is jelen voltak azok, kik késbb az 1608 1. t.-cz. által a szabad városok kivételével, országrendi jogukat elveszítették. E törvénybl tehát azon tanulságot vonhatni le, hogy habár' a kir. városok a megyékkel egyenl szavazattal bírtak volna is, ;

:

;

;

:

annak súlyát még is kimondhatlanul leszállította azon körülmény, hogy az ország védelemmel szorosan összefügg mondhatni adóvetés, mint legfbb s azon idkben csaknem egyetlen és örökös országgylési kérdés tárgyában

—

—

a többség kényszerítleg senki egyesre nem hathatott, így 1548-ban is egy igen nevezetes különböztetésre akadunk. Ez országgylésen is jelen voltak a kir. városok s a 18-ik czikkelyben írva találjuk, miképen némely megyék szóba hozván a nádorválasztást, az összes KK. és RR. közakaratából határoztatott, hogy nádorválasztásra a király minden KK. és RR.-nek gylést hirdessen s így a fpapok, zászlós urak és nemesek által történjék a választás. Jól tudjuk ugyan, hogy Thurzó Györgynek 1609-ben, Thurzó Szaniszlónak 1622-ben, Draskovich Jánosnak 1647-ben s Páljjy Pálnak 1049-ben nádorokká lett választatása személyenkinti szavazattal, és így a kir, városokéval is történtnek lenni állíttatik, s különösen Révaynak azon szavaiba, miszerint a rádorválasztást rendes gyakorlat szerint, nem mért, hanem számított szavazatok által történtnek bizonjátja, nagy er helyeztetik de ha nem említenk is, hogy a felhívott gyakorlatot talán épen Thurzó György választása, melynél a kezünk közt lev történetírók (Révay nincs kezeinknél) szavazatot nem jelentenek, s a Pálífy Pálé, kinek választásakor Lipvay esztergomi érsek s Oszirosics Pál egyrészrl, másrészrl pedig a szerény Forgách Ádámot hevesen pártoló ifjú Nádasdy közt némi szóvita, de szavazás nem említ;

;

192 t-etik, egy kissé meggy engí ti s ha elhallgatjuk is, hogy Draskovich választásánál mind a két táblát együttvéve csak 150, Thurzü Szaniszlóénál pedig (ha nem csalatkozunk) 175 szavazat jve számításba ezen példáknak a fenidézett 1548-ki' törvény szavaival ellenkezése csak újabban is azt ersíti, hogy a szavazatok tárgyában nem törvénj^ hanem a körülmények parancsoló ereje határozott pedig a kir. városokra nézve különös figyelmet érdemel, hogy az idézett választások ép azon idszakban esnek, melyben a hon kebelében dúló örökös harcz a kulcsos városoknak oly túlnyomó súlyt kölcsönözött, miszerint hol 4, hol 13 megye volt kény;

;

;

telen egyetlenegy város elleni ótalomért az országgylésre, ez pedig a fejedelemhez folyamodni.

Ezek szerint szavazatarányt határozó törvényszabályra az 1608-ki sarkalatos t.-cz. eltt ftevo. találhatván, midn erre nézve a most idézett törvény sem új szabályt nem hozott, sem a régit nem változtatá a nyomban utána következett egy-két példa, századok utáni rehabilitatióra, pedig úgy, a mint követeltetik, a politikai számtan els elemeivel merben ellenkez rehabilitatióra jogszer alapot annál kevesbbé nyújthat, minél bizonyosabb, hogy seink az országgylési szavazatarány határozatlanságát nyomban az 1608-ki sarkalatos törvényre következett idkben is annyira érezték, miszerint a linczi békekötés 7-ik pontjában a közbéke egyik szükséges föltétele gyanánt kikötnék, hogy az országgylésre meghívandó személyekrl, az ottani szavázatszedésrl és a szózatok vizsgálatáról a legels országgylésen bizonyos szabályok határoztassanak. Azonban a parlamentáris reform mint már máskor is mondók oly sok elz vényt igényl kényes kérdés, hogy annak szirtjein még a békekötési kötelezettség is hajótörést szenvedne, s az annyira óhajtott, oly szükségesnek vélt, s a legels országgylésre kikötött törvény két század alatt sem hozatnék meg st az országgylési belszerkezetrl s parlamentáris rendrl hozott minden törvényeinkben oly határozatlanság, oly íngatagság uralkodnék, miszerint például míg az 1608 1. törvény a megyéket csak amúgy mellékesen érinti, viszont az 1723 7. t.-czikkely, ámbár amarra hivatkozik, mégis csak a fpapokról, mágnásokról és a vármegyéktl külön választva említett, de (a mi elég csudálatosan állít1. t.-cz. értelmében meghivandóknak montatik) az 1608 dott nemesekrl szól és szól a megyék s jelen nem lév mágnások követeirl végtére pedig Horvát-, Dalmát- s Tótországról és elrendeli a tanácskozások folyamát, kicsapongásra büntetést szab de nemcsak a szavazat módjáról, arányáról, hanem még a kir. városokról is egyetlenegy ámbár másrészrl, ha a gyakorbetvel sem ellenkezik :

—

—

;

:

:

:

;

;

;

;

;

—

193 latot nézzük, ugyanazon 1723-ki országgylésen a »pragmatica sanctio« elfogadásában a kir. városok egyenkint s a siilylyal szavaztak. Végre még annak bizonyságául, mikép a szavazatarányosító határozattól, nemcsak az országos, hanem megyei gylésekre nézve is mindig fázott a törvényhozás, hasonlati például idézzük az 1723 58. t.-czikkelyt, mely a megyegylések szerkezetérl rendelkezvén, midn a szavazatról kellene határoznia, semmit sem határoz, hanem az oly igen lénj^eges kérdést azon általános kifejezéssel mellzi, hogy a voksolásban törvényre (a mi nincs) és szokásra (a mi változik) legyen

megyékkel egyenl

bvebb

:

tekintet.

Mindezen fejtegetésekbl két következtetést vélünk levonhatónak. Egyik az, hogy az ország rendéi összeségének törvényhozásbani részvétét századokon keresztül éber köznemzeti ervel gondosan rzött sarktörvények, kötéslevelek s békekötések garantirozzák de az országos KK. és RR. a körükbeni viszonyok kérdését, nem egészen maguktól függ törvényhozási alkudozásokra bocsátani bizonyos ösztönszer tapintatnál fogva, örökké vonakodtak. Másik az hogy a szavazati súlyarány kérdésében a rehabilitationális követelés sem az 1608-ki, sem más akármely törvényben szabatos vezérfonalra nem talál következleg, hogy e kérdésnek a Corpus Juris tömkelegébe visszavezérlése az óhajtott sikert inkább gátolja, mintsem elsegítené s a kérdést, melynek megoldását az élet világos mezején annyi hatalmas érdek, az igazság, a közszabadság, a civilisatio gyarapodása s ezekkel mondhatnók, maga az Isten mutatóújának komoly intése követeli, s csak ez, de már ez bizorég lehunyt viszonyok halottasnyosan ki is víhatja, ;

:

;

;

—

házába

sülyeszti,

melynek homályát eloszlathatja ugyan a

tudomány fényszövétneke de azért mégis csak halottasház maradand, mely magát a vidor élet lakai közé föl nem :

küzdheti. •

Azonban eddig csak negatív kárt okoz a városoknak, hogy a kérdést ezen mezre állították de van még a tör;

vényfejtegetésnek egy oldala, melybl positiv kár tnik ki, az hogy nérriely királyi városoknak, nincs az egész Corpus Jurisban nagyobb ellenségök, mint épen az 1608-iki I. törv.czikk melyhez mint gyzhetlen erej baráthoz folyamodnak. :

;

KOSSOTH LAJOS IBATAT.

XII.

13

;

194

Yárosi szavazatjog

Az 1608 ad

azon szabad városoknak

törv^ényczikk

1.

:

11.*)

ülést és szavazatot az országgylésen, melj^ek Ulászló

czikkelyében rendre elszámítvák a többiek halaszt ván. Ebbl mindenek eltt az következik, hogy vannak városok, melyek már az 1608-ki törvény alkotásakor a negyedik rendhez tartozó szabad városok voltak, de azért akkor az országgylésre ülést és voksot nem kaptak, melyet tehát hacsak késbben ezen jogok részeseivé világos törvény által nem tétettek, ámbár szabadalmaik igen régiek, ámbár a megyei hatóság mint a szabadvárosiság jele századok alóli mentességök óta kétségtelen, ámbár az országgylésre nemzedékek emlékezetét haladó idk óta meghivatnak, s ámbár jövendre

Vll-ik

0.

állapot] át

3,

;

tör vény ja vitásra

—

—

meghivatásukat ellenzeni e honban senki nem akarja, mégis ha ezen közjogi kérdés a Corpus akarhatja Juris avas obscuritásaira támasztatik, az ily városok, melyek sem Ulászló idézett törvény czikkelyében nem foglaltatnak, sem késbbi törvény által országgylési üléssel és szavazattal föl nem ruháztattak, országrendi jogukat nemcsak hogy törvénybl meg nem bizonyíthatnák, de st a törvény egyenesen ellenök fordul, s leghatározottabb ellenségökké válik, a mihez, mint gyzhetlen erej baráthoz folyamodtak. miért tartók szükségesnek a joghisÉs itt van a kulcs, szükségesnek tartottuk azért, mivel tóriai fejtegetést a kérdést fonák mezre láttuk állítva, mivel oly gyáva szkkeblüséget egy kir. városról sem tehetünk föl, hogy is

nem

:

;

— —

politikai jogai kiterjesztését, törvényhozási részvéte gyaramás testvérvárosok jogromjain akarná fölépíteni jó lesz tehát megemlékezni, hogyha a városi szavazat jog

pítását

kérdésének csakugyan az 1608

:

1.

t.-cz.

útmutatása szerint

akkor, hahogy az alább elterjesztend törvénymagyarázat helj'es, több mint 20 városnak ország-, gylési ülés joga ingataggá válik ha pedig törvénymagyarázatunk hibás úgy jobb esetben legalább 7, rosszabban pedig 12 városnak hasonló joga alap nélkül rakott légépületkint összerogyik. Már pedig mi ösmérve nemzetünk lelkületét, ösmerve századunk szellemét, tagadni merjük, hogy e honban csak egyetlenegy ember is találkoznék, ki a XIX. század közepén az 1608-ki jelenetet újra játszani nem szégyen^ené azaz csak egyetlen várost is országgylési ülésétl megfosztani akarhatna, a nélkül, hogy a »nil de kellene elintéztetni

:

;

:

:

*)

Az

1841-iki »Pesti Hirlap« 88-ik számából.

K. F.

19.'

nóbis sine nobis« jognak általános kiterjesztésével az individuális veszteségért pótlékot vagyis inkább a speciális jognak az egészbeni képviseletnél ill arányt s nyomadékot nyújtana. Félre hát egyrészrl a megkövesedett szkkeblüséggel, félre másrészrl a túlságos követeléssel, félre a kétél fegyverrel, és ki a kérdéssel az élet mezejére ott az igazság, méltányosság, szabadság és haladás, s ezekkel a közjó istenerejétl támogattatik ott bizton mondhatjuk, hogy a kérdésnek jövendje van. ;

;

A az

mi minket

illet

idnek

mikhez

szíve ver, némi vizsgálat,

:

a napnak nagy kérdéseit, mikben megszoktuk olyanoknak tekinteni, némi fontolgatás, némi elkészület

nélkül botor bizakodottsággal hozzájok szólani, hiba, vétek, kár mieltt tehát kimondottuk volna a szót, hogy a városi szavazatjog kérdését nem kell a Corpus Juris avas obscuritásaiba visszavezérleni*) a városokat lajstromba foglalók, s mindenikre nézve lelkiismeretes szigorúsággal kijegyeztük, mit mondanak felle a törvények e lajstromot azonban az »ultima ratio« szüksége idejére halasztjuk, jelenleg csak annyi speczialitást említvén, mennyi a törvény értelmében felfogására okvetlenül szükséges. :

;

Az 1608 1. t.-ez, tehát csak azon szabad városoknak nyújt ülést és szavazatot az országgylésre, melyek Ulászló VII. D. 3.* czikkjében rendre elszámláltatnak a többiek állapotját késbbi törvényhozásra halasztja (11. §.). Lássuk hát, mely városok számláltatnak el, mint szabad kir. városok, Ulászló idézett törvényében. E törvény szól a kir. jövedelmek forrásairól, szól pedig ekképen Hogy pedig a királyi javak, jövedelmek s birtokok jelöl kétség ne támadhasson, :

;

:

*) Midn e szót elször kimondottuk, a >>Világ« szokása szerint egy hosszú tyradát gombolyított le ellenünk, hogy min szörnység a törvényt ennyire nem tisztelni S kérdezé váljon minélfogva adunk p. o. Korponának országgylési jogot, ha az 1608 1. t.-czikknél fogva nem ? Mi azt gondoljuk, hogy a ki a közjogi kérdésekliez liozzá mer szólani, annak ha többet nem, legalább azt a törvényt kellene ismernie, a melyet idéz, különben lehetetlen, hogy mlág-hek ne beszéljen. Minden kigondolható példák között Korpona volt légszerencsétlenebbül idézve mert ezen kir. város akármire építheti inkább országgylési jogát, csak az 1608 1. t.-czikkelyre nem mert ez csak az 1314 3. czikkelyben elszámláltaknak ad ülést és szavazatot ott pedig épen Korpona egy szóval sincs említve, s így a többi közt épen Korponának nincs és nem is lehet a világon nagyobb ellensége, mint épen az 1608 1. ez., s az, ki reá nézve ezen törvényre hivatkozik. De hisz ilyen »világ«-ba beszélési curiosumokat halommal találhat ott, a kinek tetszik. K. L. :

!

:

—

;

:

;

:

;

—

:

13*

196 azokat itt följegyezni tetszett. 1. §. Vannak tehát elször 8 szabad városok : Biida, Pest, Kassa, Pozsony, Nagyszombat^ 2. §. Ezenkívül Ö-Buda, EszBártfa, Eperjes, Sopron. tergom stb. 3. §. Ismét a kiinok és jászok. 4. §. Visegrád^ Csepel és Ros szigetekkel. 5. Körmöcz, Besztercze, §. Zólyom a többi bányavárosokkal. 6. §. És Nagybánya és a huszti vár ; az öt várossal és sóaknákkal stb, stb. Már most az a kérdés hány kir. város van itt rendre elszámlálva ? Mi úgy hisszük, nyolcz, s nem több, nem kevesebb, mint csak épen nyolcz, a mi t. i. az 1. §-ban foglaltatik. Ezen állítás épen nem újság, már Fessler is {8-ik kötet 17. lap) és eltte és utána igen sokan így fogták föl a törvény értelmét meglehet azonban, hogy a gyámokok összeállítása nem lesz egészen érdektelen. Okaink tehát a következk ;

—

—

—

—

—

:

;

»Sunt igitur octo szó

:

nnprimis«

itt

inprimis

=

civitates liberae.«

»elször«

vagy mindenek

Hogy eltt«,

ez

a

azt

minden gyermek tudja, ki latin gramaticát tanult. Már ha ezen törvény azt tzné ki magának czélul, hogy a királyi városok lajstromát adja, s ekkor mondaná elször (inprimis) Budapest stb., ezenfelül (praeterea) ö-Buda, Esztergom, Fejérvár stb., ismét (item) a kunok, nemkülönben (nec non) Visegrád, ezenfelül (in super) Körmöcz stb. úgy igen helyesen mondhatnók, hogy ez mind kir. város de midn a törvény nem errl, hanem a kir. jövedelmekrl szól, s azt mondja, hogy a kir. javak, jövedelmek és birtokok közé tartoznak : elször (inprimis) a nyolcz szabad városok ; másod:

:

;

szor

Ö-Duda, Esztergom

és 11-er

stb. és

Görg, Thens, Déva

stb.,

Munkács, Diósgyr mi valóban igen világos-

8-szor

nak gondoljuk, hogy mindaz, a mi a kir. városokat rendben elszámláló els §-on említtetik, nem mint szabad kir. város,

hanem mint

királyi jövedelemforrás említtetik arra tehát 1608 l. t.-czikkelynél fogva szavazatjogi követelést ama nyolczon kívül akármely más ott megnevezett város ép oly kevéssé építhet, mint Ö-Buda, Miskolcz, Diósgyr nem építhetnek, melyek a többi királyi javak s jövedelmek sorában szintúgy megneveztetnek. Ez, úgy hisszük, magában is igen világos, mert ha Ulászló idézett törvényében, más szabad kir. város is volna, mint a melyet az maga ilyennek mond úgy e törvényczikkely az 1608-ban megállapított országrendi jognak criteriona nem lehetne, hanem magának volna még további criterionra szüksége. E vélemény korántsem kétséges hermeneutica eredménye, hanem számos más törvények és diplomák által igazolt históriai tény. Nevezetesen

az

;

:

:

:

Az Ulászlóval egykorú Werbczy,

midn

hármaskönyve

Ill-ik részének 8-ik czimében a szabad városokat elszám-

;

191

a fentebb említett tsgyökeres 8 szabad városon kívül csak Székes-Fej érvárt, Esztergomot, Lcsét nevezi s így habár azon képtelenséget vennk is fel alapul, hogy a szavazatjog kérdésében ne az 1514-iki törvény, hanem az mégis azokon kívül, iigyanazonkori Werbczy határozzon melyek országgylési ülésjoggal 1608 után speciális törvény által ruháztattak föl, legfölebb csak 11 város alapíthatna követelést. De csupán 8 alapíthat, mert Ulászló VIT-ik törvénye szabad kir. városnak csak ennyit nevez. E nézetet igen ersen támogatja az 1500 41. t.-cz. is, midn megrendeli, hogy mindazon városok és helységek, melyek a Iái ja,

:

:

vámtóli mentességre magokat kiváltságosoknak állítják, kir. felszabadalmaikat mutassák el, ^>kivevén egyedül ségének S szabad városait (Buda, Pest stb.), melyek köztudomású szabadságuknál fogva mindennem vámadó fizetéstl szabadalmasak «. Ugyanezen t.-czikk a bányavárosokról »ö felsége bányászainak különösen a 4-ik §-ban így szól városairól hasonlót kell érteni, hogy t. i. adómentességi jogaikat mutassák be, idközben pedig a szokás tartassák meg. « Már miután itt csak nyolczra terjed a kir. városok összes száma, miután a csak 14 évvel késbbi törvény ismét csakugyan ezen nyolczat nevezi szabad kir. városnak, miután az 1608-ki sarkalatos t.-cz. csak azon sz. kir. városoknak ad ülést és szavazatot, melyek a most utóbb nevezett törigen világos, hogy az 1608 1. vényben elszámláltatnak t.-czikk 10. §-ának jó voltára csak ezek hivatkozhatnak, a 11. §-ban tör vény ja vitásra halasztottak közül pedig csak azok, a melyek azóta specziális törvény által ruháztattak :

:

föl

:

országrendi jogokkal.

Végre még törvényeinknek e kétségtelen értelmét era tárnoki jogszabályokat megalkotó kir. privilégiumok. Els ezek között Ulászló privilégiumának a Rudolféba »Cwm cives is 1602-ben bevett töredéke, íme szavakban et communitates octo liberarum civitatum nostrarum singusítik

:

laribus gratiis et libertatibu^s, per serenissimos reges eisdem cmicessis gaudeant et specialiorem quandam et aliis regni nostri civitatibus et liberis locis secretam cousvetudinem habeant« stb. Következik Rudolf cs. és király privilégiuma 1602-rl ez úgy az elszóban, mint befejezésben csak hét kir. városról beszél, t. i. (Buda és Pest idközben török

——

;

kézre kerülvén) az Ulászló decretumábani többi hat várost nevezi, s még hetediknek Szakolczát. Költ eme privilégium 1602 aug. 13. Ugyanezen év és hónap 20-káról Rudolf király szabadságersít s a tárnoki jogot minden itélszé-

—

keknél megtartatni rendel privilégiumot adott ki, mely nemcsak, hogy ismét csupán e 7 várost említi, hanem az is nyilvánosan mutatja, miképen e hétnek megemlítésével

198 kir. szabad várost megemlített, midn így szól universi cives et inhabitatores »Con questi sünt nobis civitatum nostrarum regalium sive liberarum, utpote : CassoPosoniensis, Tyrnaviensis, 8oprome7isis, Bártja ^ viensis, Eperjes et Szakolcza.« Hasonlóan szól ugyanazon napon költ másik általános protectionalis levele. Ezen három rendbeli oklevelet a királyi városok az 1603-ki országgylésnek is bemutatták, s azoknak a 133-ik lapon történt belajstromzásukról Istvánfy Miklós nádori helytartó 1603. márcz. 23-káról bizonyságlevelet is adott, melybl egyszersmind azt is látjuk, hogyha több városok és szabadhelyek követei voltak legyen bár az országgylésen, sz. kir. városoknak csak ezen 7 város tartatott. Ugyanis így szól a •>>Nuncii et legati civitatum nádorhelytartói bizony ságlevél regiarum et liberarum dicti domini imperatoris et regis riostri, utpote (7 név) ad praesetcm diaetam destinati nostram et praefatorum SS. et 00. exurgentes inpraesentiam.«

minden

:

:

Az idézett adatok eredményét összefoglalva ezekben fejezzük ki Az 1608-ki törvény tisztán és világosan 8 várost, azótai speciális törvények pedig 17 várost ruháznak föl országgylési üléssel és illetékes szavazattal ezenkívül kett van speciális törvény által a kiráhd városok sorába számítva a azon nélkül, hogy országgylési szavazatukról szó tétetnék városok közül pedig, melyeknek nevei Ulászló sokszor idézett törvényében említ vék ugyan, de nem a szabad városi rovatban, van 3, mely késbbi törvény által a kir. városok sorába nyilván fölvétetett, de országgylési joga nem említtetik, és van 7, melynek a kir. városok közé fölvételérl törvény nincs, ámbár egyszer-másszor közbevetleg szabad városnak neveztetik végre van 12, melynek neve sem Ulászló sarkalatos törvényében el nem fordul, sem késbben országrendi joggal törvény által föl nem ruháztatott. Ezen joghistóriailag külön kategóriába sorozható városok száma 49, s mindnyájan az országgylésre kétségbe nem vonható régótai folytonos gyakorlatnál fogva hiva:

;

;

;

talosak.

Hagyjuk tehát régi törvények avas obscuritásait, melyek ha néhány városnak követelését támogatnák is, ezeknek diadalíve csak társaik szabadságának romjain épülhetne. Állítsuk a kérdést az élet virító mezejére, vegyük fel induláspontjául, hogy a szabad kir. városok polgáraitól az országgylési jogot a szabadságszeret nemzet ma már Isten és ember igazsága szerint meg nem tagadhatná, habár a városok e jognak ekkorig nem voltak volna is részesei annál inkább meg nem tagadhatja tehát, s gúnynyá még kevesbbé ala:

csonyíthatja,

midn a kir. városok immár

jogtényileg egyikét

199

négy oszlopnak, melyen az alkotmány boltozata

teszik a

E mezn távoztassuk szíveinktl a szeretetlen szkkeblüséget, távoztassák a városok a méltánytalan túlságos követelést, és közelégedésre megoldathatik a bonyolult csomó, melynek megoldását hon és szabadság és civinyugoszik.

magas érdekei parancsolják.

lisatio

Iparegyesület.*)

A polgári

álladalom egész testülete, bármi legyen

is kormány idomja, míg normális állapotban van, kissé nehézkes mozgalmaiban, s ez igen természetes, s bizonyos de a sociális lét kisebb terjedelm határig jó és üdvös is ;

szövetkezései,

le

egészen a családokig, fesztelenebbül mozog-

haladásuk

hatnak,

nitív értéköket

sebesebb,

szemmelláthatóbb, bár

végskép csakugyan a

defi-

státus álláspontjára

határozza. Olyanok törvény-kormányzottá szabad emberek

közt az egyesületi mozgalmak, mint

óramvön

a perez-

sebesen mozog, elre mozdul vele a nélkül, mutató míg hogy szemébe ötlenek az óramutató is, mely amannak idszámítási értékét tulaj donképen meghatározza. így függnek össze a tökélyesülés mkerekei, és ez összefüggésben rejlik az isteni rend. Ama sebesebb, fesztelenebb mozgalom, mely a státus-testületiek irányában az egyesületi szövetkezések sajátja, ezekét hahogy a közszükség sejtelmeibl izgalom és fontolfogamzott korszer eszmék szülöttjei, :

—

gatás stádiumain keresztül

mez

hamar

eljuttatja

a cselekvési

sorompóihoz, hol rajok vagy áldást tenyészt

m-

vagy az ájultság csigaléte vár. lm az iparegyeazért hát, Uraim kérünk, olvassület is e sorompónál sátok munkálati tervét a tenni-akarás figyelmével. Lenni kellene ügynek és dolgoknak, miknél a politicai rivafitások elhallgassanak, mik, mint az Isten egyháza, barátot és ellenséget, fehéret és feketét és mindazokat, kik megméretvén, ködés,

!

súly télieknek

és

könnyeknek

!

találtat vák,

befogadjanak.

néhány hónap eltt még csak egy eszme, Midn csak embrió volt, akadtak kik aláírásra szólíttatván föl, imígy feleltek »elbh a tervet, utóbb az ívet« és midn felelénk. ez egyesület

:

)

Az

;

1841-iki »Pesti Hirlap« 89-ik számából.

K. F.

200

hogy a terv gombakiiit nem n, hogy annak jóságát az íven álló nevek föltételezik »mondák, mmt Pontius, hogy a mit mondottak, azt megmondották*. Jó tehát itt van a terv, és itt van. november 13-ka, midn az egyesület összejövend, hogy e tervet vagy egyesületi törvénynyé tegye, vagy félrevesse. Már most, vagy jó e terv, vagy pedig nem ha jó teljesítve van az elz vény, melytl a részvét jó egynémi által fölfüggesztetett ha nem jó ám ne írjátok de jelenjetek meg a gylésen, hogy alá, kik jobbat tudtok bölcs tanácstok által más oly terv készülhessen, melynek :

!

;

—

:

;

:

;

valósítására jó lélekkel adhassátok neveteket és pénzeteket.

A

tervkészítésre megbízott egyesületi választmány elannyira

nincs elfoglalva hiúságos elszeretet szenvedelmétl, hogy leszen els minden jobb tervnek, jobb gondolatnak épen védnöke. A terv tehát itt van de buzgó részvétre Van számítva, s ha ennek az íveken kevés nyoma lesz, amaz is pénz, Uraim sok megbukhatik mert pénz kell hozzá, pénz bár ugyan nem annyi sok, mennyivel például a nemzeti casino hol készpénzben, hol s pedig fképen restan;

—

;

!

;

tiáhhan dicsekedhetik

évenkint

de ha ez

;

nem, ennyi nem

;

nem

kell,

3, 4,

5 ezer frt

mint egy ekkor tudna-e

a terv lézenghet

lesz,

nem

—

vár s jóakaratú törekvés egy közöttünk örülni újólag dugába dlt ? Igen, de talán nem volt korszer, nem volt merítve az életmeznek forrásából, mert nem reális volt a hiány, melyet pótolni, a szükség, melyet fedezni

árnyéklény, de vidor élet

reá

;

hogy

valaki,

kívánt ? Olvassátok, Uraim olvassátok a tervet, s legyen kifogástok egy vagy más ellen, legyen kifogástok az egész ellen de hogy legyen, ki a szellemet, mely rajta keresztül!

;

leng, az irányt,

legyen, ki ezt

mely

felé

minden betje

—

megvalljuk

—

tudnunk keserves volna. az

intelligentia

nemzetünk legjobbjai emberfej

;

által

mezt

hogy

közöttünk*

hinnünk nehéz,

—

magának

teljességgel

kimvelt

Ez irányban

feladatul az nparegyesület«,

választván m.unkálatára,

minálunk

panaszolják

pedig rég írva van, hogy a

a nemzeti kincsek legnagyobbika.

közredolgozni tzte ki oly

—

sem számítaná a korszerek, a mulhatlanul

szükségesek sorába, ezt

»Kevés

fordul,

fedezve

mely közintézvények nincs, nagy részben

;

201

pedig nálunk úgy, mint mindenütt; talán mindig egyesületi s magános törekvés feladata maradand.

Ugyanis az iparegyesületnek ketts czélja van, mik haszikertestvérekül a közirányban összeolvadnak. Egyik másik ezt tenni nos ismereteket terjeszteni általában különösen a miparos néposztályban s az ipar és kézmvek haladását és tökélyesítését elmozdítani. Az els oly szükség fedezgetésáre van irányozva, melyet iskolák soha sem :

;

képesek kipótolni, ségét.

Ne

— értjük

a folytatólagos

menjünk ezúttal nézeteinkben

le

képzdés szüka polgári társu-

képz tömeghez maradjunk azon mely gyermekkorában, mint mondani szoktuk, tanult valamit. Egyik hamarabb, másik késbb a cselekv életbe lép ezt az élelem gondjai, amazt apjától örökölt szokásosság, egy harmadikat holmi hivatalocska slendiránja, oly kerékvágásba sodorják, melyben mszerileg hömpölyög sírja felé, napjának örök egyformaságu fáradalmaitól est ve bizonyos lelki marazmus tespedésében pihengetve, vagy

lat legszélesb alapzatát

;

osztálynál;

;

ama

többé-ke vésbbé unalmas, lelketlen piszkos valamiben, mit mulatságnak csúfolnak így vész el élete örömtelenül, nem is sejdítve, mennyi nemes gyönyört nyújthat az élet osztályrészéül. S miért van ez így ? mert a folytatólagos képzdésre sem módja, sem környezetében ingere nincs mit gyermekkorában szajkómód tanult, néhány év alatt rég elfelejté s így teng át az életen, a nélkül, hogy csak ;

volna azon ismeretek els elemeirl, melyek nélkül rá a mindennapi élet legközönségesebb jeleneteinél mondhatnók örökös f elakadás, örökös kár várakozik sejtelme

is

—

—

mert minden lépésben homály, babona, elítélet környezik t, a tudalom mennyei éldeletének veszteségét nem is említve. Pedig ez korántsem átalkodottság, korántsem idegenkedés, korántsem fogékonysági hiány. Emlékezzünk csak, kiknek e néposztály között szerencsénk vala gyermekkori tanulmányainkat nemcsak nem felejteni, de st továbbmvelni, emlékezzünk csak, midn a beszéd alkalma a tudalmak mezejére fordul, s a szerény házias körben például a természettan körébl egy-két népszer szócskát ejtünk, mint hallgat mindenki, miként csügg ajkainkon az ismeret vágytól csillogó szem és elnémul a semmitmondó üres trécse-

;

202 lés

;

már

rég végezénk

kérdés vet véget

s

mibl

:

mégis csend van, melynek elvégre lehetne errl olcsó pénzért, kevés

fáradsággal valamicskével többet érteni

?

Már most

olvas-

suk meg az iparegyesületi terv els és második pontját gondoljuk meg, hogyha a fiókegyesületek létesülnek, melyeknek létesítésére imitt csekély költség, másutt talán semmi sem kell és mindazok, kik hallottak valaha az életbevágó tanulmányokról, mindazok, kik soha sem hallottak, de gya;

korlati életökben szükségét erezik hetenkint egy-két estén

tán családjok kiséretében

is

összegylnek, hogy meghallgas-

sák, mit az iparegyesület apró füzetkékben nekik

megküld

mit imitt-amott, például Miskolczon, Nyíregyházán, Kecskeméten, egy értelmes férfiú némi érdekes magyarázatokkal,

s

egy-két aprólékos mutatványkával értesített

és gondoljuk meg, ha néhány úgynevezett casinóban. ilyen kis felolvasáska s azt kísérget beszélgetés divatba j, lassankint

mikép hagyják

el

;

a sereskancsós kártyaasztalt és hallgatják

egyet-kettt a füzetkébl tán meg is vesznek és haza viszik, hogy családjuknak magyarázgassák, mit egy értelmesebb elbb nekiek magyarázott gondoljuk meg, mennyi értelmet lehet így, csaknem észrevétlen apró csatornákon a nemzet testébe szivárogtatni miként ébred az ismeretek utáni szomj, miként keres és talál kielégítést, miként veszi át az értelem sugarai melegít lángját az életbe s mint száll valóban leheaz nemzedékrl nemzedékre kamatozólag és

;

;

:

tetlen hinnünk,

—

hogy buzgó részvéttel ne találkozzék egyesü-

letünk ügyekezete.

Az

iparegyesület ikerczéljainak másodika közelebb s

különösen a miparos kézmves néposztályt illeti, de általa közvetve az egész hont. Min módokat vélt a választmány

czélszereknek ? Tervében részletesen olvashatni. Mi szükségesnek vélünk mindenek eltt egy észrevételt. Sokan, s különösen azok, kiknek javát tartja leginkább szem eltt az egyesület, kiknek még ehhez mondhatni egyenes anyagi hasznot is nyújt, mert a mellett, hogy tökélyesítésüket eszközölhetik, még alkalmuk is lesz technikai ügyességöket a közönséggel nagyobb mértékben megismertetni, mint máskép tehetnék, s ez által magok iránt bizodalmat, müveiknek kelendséget szerezni a mellett e tekintetben

—

—

;

;

203

jutalmakban, segedelmekben is részesül-' kiktl tehát ha más indulatból nem, legalább hétnek önérdeküknél fogva legbuzgóbb részvétet méltán várhatánk sokan ezek közül nemcsak vonakodnak, st ellenséges szemmel nézik az egyesületet, azon balhiedelem miatt, hogy ez kitüntetésekben, :

Ez nagy, ez igen szemeg a munkálati tervet és látni fogják, mennyire csalódnak. Ne tévesszék össze a Pesti Hirlap elveit az iparegyesület czéljával, szándokával, munkálatával. E kett egészen két külön dolog. Igaz, hogy a

a czéhek eltörlésére kivan munkálni. rencsétlen

tévedés.

Olvassák

mennyiben egyedárúsági zsarnokznek, kártékonyaknak a mennyiben politikai instiszinét viselik, elavultaknak a mennyiben pedig a

Pesti Hirlap a czéheket, a

ságot tutio

;

;

miparnak mintegy

gyakorlati tanodáját képviselik,

nem

oly tökéleteseknek tartja, hogy egy kis radical reform rajok

azonban ezekrli meggyzdését, mely gróf Széne férne chenyi »Hitel«-e óta édes honunkban épen nem újság, örökké :

azon javaslat kíséretében emlegeté s most is akként említi, hog}'^ általában véve az ipar mezején els a szabad föld^ miszerint a miparos mezre csak azon kezek forduljanak, melyek a földmvel ipar tökéletes fedezése után felmaradtak

;

nehogy ezt feudalisticus

bilincsei

közt tartva, amott

pedig a vetélkedés korlátait lerontva, olynemü bajt idéz-

zünk el, mint a testben vértolulásnak nevezünk. Azonban akármint legyen is ez, a czéhek el- vagy nemtörlésének kérdése politikai kérdés

;

az

iparegyesület pedig kizárta

munkálkodása körébl a politikát s a honi mipart általában és különösen a czéheket veszi, a mint vannak, s magát azokkal nemcsak ellenkez helyzetbe nem teszi st a mint tervébl látható, többekre, nevezetesen a mesterinasoknak írás, olvasás, számolás és rajzolásbani tanítására nézve ;

egyenesen

a

czéhek

közredolgozására

építé

számvetését.

Hallottuk a czéhek idegenkedésének azon okát ily

is,

hogy ha

egyesületek segedelmével mesterinasok és legények a

miparos ismeretek körébl néhány hónap

alatt

többet

tanulnak, mint a czéhrendszerü gyakorlat által éveken át, ez

ismét oly eredmény, mely nekik épen

Ez különös egy

ellenvetés.

Az

nem kedvez.

iparegyesület által czélba vett

ismeretterjesztés, a kezelés gyakorlati fogásainak

megtanu-

204 lását feleslegessé ép

úgy nem

mint annak taníttatá-

teheti,

sába, miként varrják a sarut, miként gyalulják a deszkát,

szóval

:

mhelyek

mit a

nyosan nem bocsátkozik

gj^^akorlati ;

hanem

szorgalma nyújt, bizo-

oly

tésével foglalatoskodandik, melyek a

tanulmányok

mhelyekbe

terjesz-

életet és

miknek magok a mesterek is hasznát vehetik. A továbbmvelés az emberi tudalom minden ágában nélkülözhetlen a ki ezt szem eltt nem tartja, annak más minden bizonnyal elébe vág a mi kézmveseink ily haladást leheljenek,

s

;

;

továbbmveldési alkalom hiánya miatt nincsenek azon helyzetben, hogy mások gondolatain s mvein a magukéinak becsét mérhessék, hogy megóvják magokat olyasminek tökély telén feltalálásától, mit mások talán tökéletesen már feltaláltak s a mi talán már el is avult. Méltán mondja lord Brougham, hogy a leg jótékonyabb tanács, melyet kézmveseknek adhatunk, abban áll, hogy ismereteket szerezzenek az embert környez minden tárgyakról, de kivált a mechanikából. E tanácsot a miparos osztálybelieknek soha sem

A

kellene felejteniök.

melj

kézmves mhelyének ószer

kaptáján túlra nem néz, az a változó idknek könnyen martaléka lesz egyetlen divatváltozás megfoszthatja öt kenyerétl, mert minden tudományát semmivé teszi. Ellenben ha gyakorlati mhelye homályát a rokontanulmányok sugara világítja ha el nem marad a haladó mesterség mögött, szerencséjének örökké kovácsa, sorsának örökké ura leszen de st még oly feltalálásokra is képesíttetik, melyek nemcsak nemzetének örökös kincstáraivá emelked;

;

;

hanem az emberi nem kifejlésének évrajzaiban mintegy tájékozó idszakkövek gyanánt állanak. Ügy vagyon úgy a mechanikai legfbb tanulmányok a helyekben születtek mert ott tnnek fel leggyakrabban véletlenül is oly tünemények, melyek a közönséges kézmves szemei eltt észrevétlenül surrannak el de egy másikhetnek, is

;

m-

;

;

;

nál,

kinek

mhelyébl

lev tanulmányok éltet

a technikával szoros kapcsolatban szelleme kizárva nincs, oly termé-

keny gondolatokká fejldnek, melyek a világkereskedést átalakítják. Száz meg száz példát tudnánk idézni. Ezek által emelkedett Anglia mipara oda, a hol áll pedig reá nézve is volt id, mikor Európában példabeszéd vala, hogy ;

!

205 az angolok lOkrajczáron (4pence) adják

el

idegennek a róka-

brt, csak azon gyönyör végett,, hogy tle a rókafarkot 10 garason (12pence) visszavásárolhassák. Boldog Isten mi tömérdek !

sok dologra nézve lehetne rólunk

még ma is hasonlót mondani

Városi belszerkezet.*)

Ha sz. kir. városaink országgylési szavazat] oga elrendezésérl van szó, magát a várost, nem pedig annak körébeni egy vagy más olygarchicus testületet kell a jogszabályozás candidatusának érteni. Ebbl természetesen következik, hogy a kir. városok belszerkezetének jog- és alkotmáuyszerü szabályozása egy kikerülhetlen elzvény. Ha valamit, ezt közvéleménynek lehet mondani. Azt tehát a bevégzett tények közé sorozván, egyenesen a »mikép« kérdésére térünk. A nemzetiség és alkotmányos fejldés érdekében szerencsétlenségnek nyilatkoztattuk, hogy a városi polgárok néposztályának az alkotmány sánczaiba befoglalása nem assimilatio, hanem oly formák meghonosítása által történt, melyek a magyar institutiók kertjében idegen növénykint állanak. Ha van, ki ebben egyetért, az bizonyosan egyet fog érteni velünk is abban, hogy a históriának intését, mely e tényben fekszik, tanulságul kell vennünk és vezérfonalul a czélbavett elrendezésnél, miszerint a belszerkezet úgy idomíttassék, hogy az idegen növénynek a nemzeti tetthez boldogtalanul elmulasztott assimilatiója a lehetségig helyrehozassék. Forrasszuk össze tehát, a mennyire csak lehet, formát és castát és érdekeket, különben félni lehet, még soká és sokan lesznek, kik amaz elhíresztelt szót, melylyel egykor Lyndhurst lord a zöld »^rm«-nek sok szenvedésü fiait idegeneknek bélyegzé, e honban a városok nagyobb részére alkalmazandnák, s így mégsem oszlanék ama régi átok >me legyen egység soha köztetek«, melynek súlyát egy évezreden át annyiszor érzé a szegény magyar. Ezen assimilatiót még két fontos tekintet támogatja, úgy mint 1-ször a territoriális bírósági elv tekintete 2-szor az a tekintet, hogy alkotmányunk, ha békés fejleményét a vég vonagló feudalismus fanatismusával meg nem zavarja, elbb-utóbb képviseleti rendszerré minden bizonynyal át fog olvadni. A mi az elst illeti nem gondoljuk^ hogy hosszas okoskodással kellene bizonyítanunk, miképen oly helyeken a rendre s közbátorságra ügyel politia örökké a re vétségig rossz lábon fog állani, a hol személykülönbség szerint többféle törvényhatóság, azaz tulaj donkép senki sem parancsol, :

;

:

*)

Az

1841-iki oPcsti Hirlap« 90-ik számából.

K. F.

;;

206

emberek, kikhez, bármi rendellenes betyárkodást kövessenek el, a helyhatóság tisztviselinek közeledniök óvakodni kell, hacsak magokat s a törvényhatóságot, melynek képét viselik, a kiváltságolt lét alázó gúnyjának kitenni nem akarják. Midn ezt írjuk, elttünk a rendrségi ügyek lebegnek emlékezünk azonban, hogy az 1832/g-ki országgylésen, midn az Ítélszékek elrendezése forogna sznyegen, a kir. városok (1834 ápr. 10.) azt kívánták, hogy 1. minden a városi biróhatóság hatásköre kitérj esztessék benlakó nemetlenekre, az úgynevezett honoratiorokat, a kétséges nemeseket, s a nemeseknek nemetlen szolgáit is odaértvén, ügy- és személykülönbség nélkül általánosan 2. a nemesekre nézve nemcsak a városi házak és telkek, hanem a polgári jogok és javadalmak gyakorlása, ottan okozott károk s erszaktételek és ezekkel összekötött bírságok s pénzbeli díjak iránti perekre, a köztörvényes terhekbl ered tartozásokra, házbérre s városi értékkel biztosított adósságokra, s 3. még a folytonosan városban lakó 8 lehetnek is

;

:

z,

vagy károsi szolgálatban csak minden dologügyi kereset iránt a személyig, bárha csak rendrségi tekintetben is, á territorialismus követelését kiterjeszteni még csak eszökbe sem jutott s mégis legels kívánatuk ápr. 11-kén 25 megye s a Hajdúkerület voksával, 22 megye s minden kir. városok igenl voksa ellenére és így tovább a többi mind is megbukott. Ezen nap az, melyre a kir. városok indulatos keserséggel hivatkoznak midn kérdezvék, mikor veszték el országgylési szavazatukat ? ezen nap az más részrl, mely a megyéknek kétségtelen bizonyságot adott, hogy kiket kir. városok követeinek nevezünk, a polgárságot a mint választatásuknál fogva nem, úgy érdekben sem képviselik. Mert min bukott meg a territoriális biróhatalom melletti minden küzdelem ? Somsich Miklós, Somogy vmegye nagyérdem követe, indítványt tn hogy a bírák választásában minden polgár részt vegyen és ez indítványt, mely a polgároknak polgári jogokat adandó vala, a polgárok követei közül melegen csak Eperjes, Szeben és Kassa, mintegy kényszerülve csak Újvidék s Beszterczebánya pártolák 44 város ha egyenes ellenzésre nem, legalább elmellzésre szavazott, s a somogyi indítvány, 25 megye s az egyházi rend szavazatával, 24 megye s a kerület ellen megbukott. Igaz ugyan, hogy mi nem találtunk és nem találunk logikát a következtetésben, mely innen a városok ellen vonatott mert a megyék követeié volt az ország és hatalom, s a kir. városok nem voltak okai, hogy 25 megye a helyett, hogy a somogyi indítvány ellen szavazna, nem inkább mellette szavazott annyit azonban bizonyossággal jósolhatni, hogy

s

foglalatosságot

polgári

lev nemesekre nézve

is,

;

;

;

:

:

;

;

:

;

207

valameddig a kir. városok belszerkezete minden tekintetben úgy nem szabályoztatik, miszerint az állandóan városban lakó, városi birtokot bíró, városi vagyis inkább polgári keresetmódból él nemesség, úgy a választásokban mint a közigazgatásban, alkotmányszerü befolyást nyerjen mindaddig az érdekek s velk a rendek összeolvadásáról, s így a territoriális biróhatóság kiterjesztésérl is, mely nélkül azonban jó rendet, kivált ezer meg ezerekre terjed néptömeg között, nem is képzelhetni, még csak álmodni sem lehet. Mi jónak, üdvösnek, kívánatosnak véljük, hogy kell biztositékek mellett, a territoriális bírói hatalom elve hazánkban mindenütt úgy kifejldjék, mint a Jász-Kun kerületek úrott 7nalasztjai« közt olvashatni (de nem ám gyakorlatban láthatni). Mi jónak, üdvösnek, kívánatosnak véljük, hogy ;

nemes

és polgár nemzetiségben, jogban, törvényben, kötelességben s ezekkel együtt minden érdekben összeolvadjon kívánjuk, hogy a polgár, kit a gondviseléstl megáldott becsületes szorgalom vagyonossá tn, ha munkás élete fáradalmaitól mezei birtok szelíd gyönyöreiben megpihenni vágy, a megyei jogok részesévé legyen a nélkül, hogy eredetét gyáván megtagadni kénytelen lesryen kívánjuk, hogy a munka nemesíttessék, hogy nem az ipar és a szorgalom, hanem a dologtalan hereélet leg\en megvetett és utálatos, s azért kívánjuk, hogy a vagyontalan nemes sem szégyennek ne tartsa, sem a városi institutiók irigy kizáró szelleme által ne gátoltassék a polgárias mhelyekben keresni fel a jólétet, mely tízbarázdás si föld szalagján három szilvafája árnyékában reá soha nem várakozik. Nem akarjuk ez óhajtásoknak ellentétéül rajzolni a dolgot, a mint most van a polgárt, ki mihel^'^t kereskedésben, gyártásban, kézmvességben meggazdagodott, eredetét mintegy megszégyenelve, az isteni gondviselést, mely megáldá, mintegy gúnyolva, azonnal nemeslevél után sóvárog, és sietni elhagyni a rendet, melyben született, melyben boldogult nem akarjuk bonczolgatní a M:,ivismus« nemes önérzetének eme hiányát, melyet pirulva számznénk szívünkbl, ha polgári rend tagjává születtünk volna, s melyet felfogni sem volnánk képesek, ha nem tudnók, hogy a casták rendszerének sajátságihoz tartozik, fölfelé sóvárogni, lefelé nyomni nem akarjuk másrészrl festeni a mágnást és nemest (a többségrl szólunk, mert vannak igen szép kivételek) miként veti meg a polgárt, s a mi polgári *) viszont a polgárt, ;

;

t

;

;

:

*) Még csak épen most történt, hogy egy úri családf leányát egy pesti igen derék nevelintézetbe vala adandó az intézetnek szerkezete és személyzete minden gáncson felül ált, de leányát mégis visszavette, csak azért, mivel a növendékek közt egy derék gazdag nagj'kereskednek leánya is volt K. L. ;

!

!

;

208

miként gylöli, tán titkolt, de keser érzéssel a nemest, ki öt megveté mellzzük az életh képeket, miket e feszült viszonynak botrányos köreibl íveken át rajzolhatnánk elég legyen annyit említenünk, hogy e viszonynál fogva igen is tudjuk érteni az indulatot, mely Sz. -Fejérvár városa követét hevítheté, midn az országgylésen oda nyilatkozott »miképen annak, hogy valaki a polgárok kenyerét nemesi kiváltságokkal egye, a polgárok keresményét nemesi immunitással zze, s e kiváltságosak a polgárok uraivá, ;

:

ezek pedig amazoknak örökös legényeikké, szolgáikká legyenek, természeti, atyai, polgári követségi és alkotmányos jogainál fogva, az országgylésen is, otthon is, a királyi szék, az egész világ s a mindenható Isten szent szine eltt is örökké ellen fog kiáltani.* Nekünk úgy látszik, hogy a viszonyok, miket itt futólag említénk, s miket még ezek nyomán sejteni lehet, hazáját szeret, minden igaz magyarnak kötelességévé teszik, a feudalismus nevetséges pöííeszkedései ellenében, vállat vállhoz vetve, azon iparkodni, hogy nemes és polgárrend között a kiváltságos különözések erszakító boldogtalansága megszüntessék. Ez azonban mindaddig nem történhetik, míg a városi institutiók a patricialis nepotismus hínáraiból ki nem szabadíttatnak, s természetszer alapjokra vissza nem vezéreltetnek, mely alap abban áll, hogy mindazok, kik a majdan kifejtend qualificatiók szerint a városi polgárság néposztályába sorozhatok, mint alkotmányos polgárokhoz illik, a ^semmit rólunk nélkülünk
A másik tekintetrl, mely hasonló tanácsot nyújt, csak keveset lehet s kell szoknunk. Mi már több ízben, midn az adóról szólanánk, világosan kimondok hogyha majd egykor alkotmányunk sánczaiba az egész nép be lesz foglalva, megyei municipális szerkezetünk természetesen nem fogja megtarthatni snépgylési typusát, hanem képviseleti rendszerré kell fejldnie. Ez az, mit gróf Széchenyi kivel, ha modorunk rosszaltatik is, elvben találIstván a »Kelet né^é«-ben kozni kebelnyugtató édes öröm »Hazánknak egy elkopott féligmeddig feudáimígy fejez ki lis, féligmeddig alkotmányos szövevénybl emberhez ill, minden ál fény ti kitisztult képviseleti rendszerre kell minden ingadozás nélkül átvarázsoltatnia.« B.ogy ez megtörténhessék, s történhessék municipális lételünk ama nemzeti sajátságainak épségben tartása mellett, melyek a mint multunkat szükség közfentarták, úgy jövendnket biztosítandjuk :

—

—

:

:

209 jogi^'reformjainknál kerülni minden anomáliát, s úgy idomítani polgári szerkezetünk lánczolatának minden jét, hogy természetesen beleüljék az egésznek azon idomába, melybe nemzetünk rlelke s a haladásnak istenereje eljutnunk segítendnek. És ez a második fontos tekintet, mely a városi belszerkezet szabályozásánál az assimilatio vezérelvét tanácsolja.

gyr-

Mindezeknél fogva igénytelen véleményünk abban határozódik 1. Hogy sz. kir. városokban a követválasztások az egész polgárság által történjenek kiket kívánunk a »polgár« 2. Hogy ugyannevezet alatt érteni ? majd kifejtendjük. csak az egész polgárság által, három évre választassék, s egy harmadrészben minden idén megujíttassék egy, a mostani úgynevezett választott polgárságnál számosabb, de a mely épen város népességéhez arányosítandó testület, úgy, mint a megyei KK. és RR., nyilvános közgyléseket tartson, s e közgylések jogban, törvényben, törvényhatóságban tökéletesen a megyei gylések activitásával bírjanak, szóval a vármegyei municipiumok fokára emelteshivatalos nyelvük természetesen csak magyar senek 3. Hogy a városi tiszt viselkar, melynek munlehetvén. kálatában a törvénykezési kört a politikaitól egészen külön választandónak véljük, az említett városi képviselk gyléstestülete irányában tökéletesen oly viszonyban álljon, minben a megyei tisztviselk a megyei közönség irányában áll. Tehát ne legyen status in statu, hanem egészít része a közgylésnek s határozatinak felels végrehajtója. Választassék pedig (3 évre, s minden másod évben egy harmadrészben megujíttassék. :

;

—

—

:

—

Városi polgárjog.*)

—— ———

A vezérnézet, melyre elmélkedésinkben hogy városaink oly szerkefolyvást ügyelni kívánunk, az zetet nyerjenek, miszerint egyrészrl honunk sajátságos institutióihoz (a megyei rendszerhez) assimiláltassanak másrészrl hogy é szerkezet a különböz osztályzatok egy testté :

;

:

forrásának színét

viselje.

Mondók, hogy az országgylési követválasztás az egész polgárság

által

történjék, a választásban résztvenni tehát

minden polgárnak joga legyen. Itt mindenek eltt azon kérdés adja magát el kit kell a »polgár<( nevezet alatt :

érteni

?

Hogyha

felejthetnk, mit

miként nem egy magántársulat *)

Az

nem lehet felejtenünk, alakítása áll elttünk,

1841-iki »Pesti Hirlap« 93-ik

KOSSUTH L\JOS IRATAI.

XIÍ.

számábóL

K. F. 14

-

210

melynek semmi elzményei nincsenek, hol tehát tetszésa föltett szerint tehetjük le az épületnek legels kövét kérdésre igen könnyen felelhetnénk. Mondhatnók t. i., hogy városi polgár legyen minden családatya, vagy atyai hatalom alatt nem álló teljeskoru személy, ki állandóan a városban lakik, bizonyos keresetet üz, és attól adót fizet, ha vagy az országban benszületett, vagy bizonyos évek óta állandóan az országban lakott s adót fizetett. Tudván azonban, hogy a jobb a jónak ellensége, szkebb, szorított qualificatiót sem elleneznénk, csak olyan legyen, hogy a korszer fejld hetesnek magvát keblében hordozza, s csak oly szk s oly szorító ne legyen, hogy a niockliberalismys színét viselje. :

A

mi kívánságunk természetesen oda megyén, hogy a min-

fentebb kifejezett óhajtásunk valósításához minél közelebb járuljon. Tekintvén tehát nemzeti életünk stádiumát, igénytelen véleményünket e következkben fejezzük ki. sítés

A polgárjog általában véve ne legyen senki kényétl vagy kegyelmétl függ, hanem legyen bizonyos állapotnak oly természetes eredménye, miszerint a ki a törvényben meghatározandó qualificatióval bír, az ez által már tényleg polgárrá legyen, st a mennyiben a polgáriság nemcsak jogokkal, hanem kötelességekkel is jár, polgárrá lenni valósággal tartozzék is. Midn városaink belszerkezetének elrendezésérl van szó, gyakran történik hivatkozás a porosz rendszerre, melytl talán sokan hallották Raumer-nek ama dicsekvését, hogy egy franczia diplomata azt monda »Mi bírjuk á szabadság nevét, önök városi szerkezetöknél fogva a szabadság lényegét. « A ki szavakkal s dicsekvésekkei nem éri be, hanem szeret a dolgok mélyébe tekinteni, ez ítéletet egész terjedelmében nehezen fogná aláírni, st még arról is meggyzdnék, hogy az a mi szükségeinknek, a mi körülményeinknek meg nem felelne azonban tagadni nem hogy egyrészrl városaink mostani szerkezeténél lehet, felszámlálhatlan fokoknál jobb másrészrl pedig csakugyan bír oly sarkelvekkel, melyek általában a városi szerkezet természetes alapjainak tekinthetk. Ennélfogva nem teszünk talán kellemetlen avagy haszontalan dolgot, ha imitt-amott, a mint a tárgyhasoníat kívánja, tartalmát azokkal, kiknek külországi törvényekkel bíbeldni idejök, alkalmuk vagy kedvök nem vala, szögrl-végre megismer:

;

;

Midn a városok eredetérl szoknánk, már említettük az okokat, melyekbl magyarázhatni, miként történhetett, hogy a népállapotnak és státus-alkotmánynak nagy különbségei daczára, a városi szerkezet még hibáiban s hiányaiban is Európaszerte több mint hasonlatot, bizonyos egy-

211 séget mutatna ? Legyen szabad Raumer Fridriknek »Über die preussische Stádtc crdnung« (Leipzig, 1828) czímü iratából »A városi elljáiók úgynéhány vonást idéznünk. önválasztás által egészítették ki magukat, mond s a polgárság úgy erre. mint az adóra, költségekre stb. nézve csaknem semmi befolyással sem birt. Így oszlott a város teljességgel egybe nem kötött két egvenetlen részre. Az egészen hátratett, elmellözött lakosság csak kelletlen, kedvetlen engedelmeskedett, s elöljáróiban nem látott mást, mint ezen korlátlan hatalmaknak látönhaszonlesö ellenséget

—

—

—

——

;

szók pedig hasonlókép nem örvendhettek mindenhatósámert a kormányoknak legszigorúbb gyámguknak kodása alatt állottak, úgy, hogy ezeknek engedelme nélkül még a legcsekélyszerbb dolgokban is alig végezhettek s Valóban azt gondolná az hajthattak végre valamit« stb. ember, hogy a híres historicus Magyar- s nem Poroszországról szól. A városoknak e hibás szerkezetén egy új rendszer behozatalával kívánt a porosz kormány segíteni, s így jött létre az 1808-ki nov. 9-kén kiadott »Stddteordnung«. Meg nem állhatjuk, hogy a királyi edictum bevezet sorait ne mely kivált újabb idézzük »A hiány, így szól a király idkben a városi közállapotban mind helyes szabályokra, mind a városi község képviseltetésére nézve mutatkozott a polgároknak osztályok és czéhek szerint megosztott érdeke és sürgetöleg nyilatkozó kellék, hogy a polgárságnak a városi meggyzbel igazgatásba hatályosabb befolyása legyen, tek minket a szükségrl, hogy a városoknak önállóbb és jobb szerkezetet adni, a városi községben egy szilárd egyesületi pontot érvényesen alakítani, nekik a közügyek igazgatásába munkás befolyást engedni, s ezen befolyás által a közleiket ébreszteni és fentartani szükséges. « Egy korlátlan hatalmú uralkodó monda e szakákat, és nekünk úgy látszik, hogy e szavak egy alkotmányos ország törvényhozó hatalmából eredett törvénynek is díszére válnának.

— —

—

—

:

—

;

—

Ezen 1868-ki porosz törvény azon sarkalatos kérdést, kik bírjanak polgárjoggal? imígy fejti meg: »A ki városi fekv vagyont bír, vagy városi iparágat z, polgárrá lenni s minden polgári kötelességekben osztozni tartozik. Polgárok között minden különbség eltöröltetik. Állapot, születés, vallás és személyes viszonyok általában, a polgárjog megnyerésére nézve különbséget nem tesznek. Megtelepedett s erkölcsileg meg nem rovott embertl a polgárjogot meg nem tagadhatni és minden polgár szavazatjoggal bír, kivévén azokat, kiknek nagy városokban legalább 200, középszerkisebbekben pedig 150 tallér jövedelmök nincs. Nagy városoknak neveztetnek pedig, melyek a katonaság kizá;

14*

oi 9 ^u í ^

rásával legalább 10,000, középszereknek, melyek legalább 3500, s kicsinyeknek, melyek ezen alóli lakos számmal bírnak.* Ezen törvény azonban miután 17 éven át gyakorlatban volt, újólag vizsgálat alá vétetett, s e vizsgálatból eredett az 1831-ki átnézett városrendszer, méhnek minden pontjáról azt, hogy a mit változtatott, a bevezet szép szavak iránya tekintetében mind jóra változtatta volna,

nem mondhatnók.

E szerint polgároknak neveztetnek, mindazok kik a választásnál szavazattal birnak. És pedig csak olyan férfinemü személyek szerezhetik meg a polgárjogot, kik sem atyai hatalom, sem gyámság vagy gondnokság alatt nem állanak, a város határában laknak s a törvényben kinevezett büntetések által polgárjogi képességöket el nem vesztették. A kiknél pedig az idézett elzmények föltalálhatók, vagy olyanok, kik a polgárjogra nemcsak jogosítvák, de kötevagy olyanok, kik jogosítvák ugyan,- de nem lezettek is kötelezettek vagy pedig olyanok, kik jogosítva nincsenek, azt mindazáltal megnyerhetik. Jogosítvák és kötelezettek, ;

;

kik (a városok különbsége szerint) 300 — 2000 tallér érték fekv vagyonnal birnak, vagy pedig 200 1200 tallért jövedelmez iparágat znek. Jogosítvák, de nem kötelezettek, 1200 tallér tiszta jövedelmet húzkik más kútfkbl 400 nak, s legalább két év óta a városban laknak. Személyes érdemesség, kisebb vagyon mellett is, igényt ad a polgárjogra, melylyel ez esetben a városi hatóság ruházhat fel.

—

—

Ezeket két oknál fogva idéztük. Elször azért, mivel midn a múlt országgylés alatt a városi szerkezet elrendezése megpendítteték, több külföldi hírlapokban azon jóslat volt kifejezve, hogy honunkban alkalmasint a porosz rendszer fog követésre találni. Szükségesnek véltük tehát, hogy e rendszer fbb vonásaiban ismeretes legyen. Másodszor azért, mivel csakugyan találunk e szerkezetben oly elveket, melyeket sajátlagos körülményeink között s az assimilatio szempontjából is méltánylást s figyelmet érdem-

már

lknek

ítélünk.

Ezekhez

számítjuk különösen egymással összekötve azon két elvet hogy a polgárjog senki kényétl ne függjön, hanem a törvény által meghatározandó qualificatióknak megtagadhatlanul szükséges és természetes eredménye :

legyen s hogy e tekintetben állapot, születés, vallás és személyes viszonyok semmi különbséget se tegyenek. Ha e két elv a polgárjogok gyakorlatára nézve alapul vétetik, 8 a városi közgylés megyei ínstitutióinkhoz azon polgári szabadság érdekében, mely ott kezddik, hol a szabadságok ;

végzdnek, annyiban

assimiláltatik,

hogy municipiumaink

;

213 rendszerré ától vadasa els lépésének raondategyrészrl a szakadozott nemzeti tömeg egy testté hassék forrasztásának nehéz kezdetét fogjuk tiszta, salaktalan örömtl dagadó kebellel üdvözölhetni, másrészrl hazafias gyönyörrel vetkzhetünk ki azon nem oknélküli tartózkodásból, melyet mintegy önérzelmeinkkel, önvágyainkkal harczolva, ösztönszerleg mindannyiszor érezni kénytelenítteténk, valahányszor avas obscuritások nj'^omán a királyi városok országgylési nyomadékának minden elzmények képviseleti :

nélküli növelése kivántatott.

—

hogy sokat Az említett vezérelv folytában tehát mi hogy a ki városi ne látszassunk kivánni óhajtjuk l^ször fekv vagyont bir, az ipso facto minden polgárjognak részesévé legyen. E szóban <>fekv vagyon« a stabilitási elemet elegendleg feltalálhatónak gondoljuk, s azért nem szeretnk, ha még az 18:U-ki porosz rendszer példájára a pénzaristocratiának elve hozzá köttetnék, s polgárjogi érvényes:

sége

bizonyos

censustól

föltételeztetnék.

Legfölebb

oly

véleményhez járulhatnánk, mely azt kivánná, hogy meghat ároztassék, mennyi küls, vagyis városhatárbeli földbirtok adja meg azon polgárjogot, melyet egy, bár leg2-szor óhajtjuk, hogy a városi kisebb háztelek is ad. iparüz osztály, kereskedk, gyártók, mesteremberek, ha vagy árú boltjuk, vagy raktáruk, vagy rendes mhely ök van, polgárjoggal birjanak. Nem idegenkednénk azonban azoknak véleményétl, kik ezeknél némi censualis qiialificatiót is kivannak, csakhogy az minél alacsonyabb legyen nehogy a képviseleti rendszer els fejleménye honunkban 3-szor ezekhez a pénzaristocratia hínárjába sodortassék. ügyszámítanók még a városban lakó diplomatreusokat védeket, földmérket, orvosokat, seborvosokat, s a kik

—

—

:

még

(például a tudós társaság tagjai) értelmiségi capaciha úgy tetszik, szinttásuknál fogva ezekhez sorozhatok, úgy bizonyos jövedelmi qualificatióval. Felhagynók azonban a városi közgylésnek, hogy határozat által a polgárminden véleményhez, jogokban többet is részesíthessen mely az értekezésünk kezdetén kijelentett általános qualificatiót még jobban megközelíti, legszívesebben hozzájárulván, í^s ezekbl állana csekély nézetünk szerint a városi polgárság, mely úgy követeket, mint városgylési képviselket választana.

—

—

214

Választási rendszer városokl)aii *)

Miután meg lesz határozva, kikbl áll a városi polgárság összege, Werböczynek ama civium unitása, melyet seink a magyar alkotmány bohózas csak egyedül ezt tának negyedik oszlopául fogadtak, önkényt következik a választás kérdése, minélfogva- a polgárság az országos] törvényhozásban aránylag képviselve legyen, a városi beiigazgatásban pedig kell befolyással birhasson. Már megmondottuk, hogy nézetünk szerint az országgylési követeknek az összes polgárság által kellene választatni ok, mert mi maiglan is úgy vagyunk meggyzdve, hogy a hol törvényhozási képviseletrl van szó, ott az 1812-iki spanyol alkotmányszerü indirect választási diluitio nem egyéb, mint a népképviselet mystiíicatiója. Mikor eredett még e választási rendszerbl oly törvényhozás, melyet a tények a nemzeti közvéleménynyel összhangzónak mutattak volna ? De mondottuk azt is, hogy az országgylési követeken kívül, még a városi képviselknek is az összes polgárság mely képviseltestület a tisztáltal kellene választatniok viselkkel egyetemben megyeközgylési szerkezettel bírjon, s mint ilyen a megyei közgylések minden jogait és hatóságát gyakorolja. Itt mindenek eltt meg kell jegyeznünk, hogy nézetünk szerint e képviseltestületnek oly számosnak kell lenni, miszerint egyrészrl a polgárság benne mindennem érdekeit képviselve feltalálhassa, másrészrl magok a választottak is az. idknek minden viszontagságain a nemzetélet jó s balszerencséjén keresztül önmagokból annyi erkölcsi önállást meríthessenek, a mennyi kell, hogy a városi gylések az alkocmányos jogok valódi rakományosainak, a királyi szék tehets védjeinek s törvény és szabadság hatályos rjeinek bizonyodjanak. Talán hogy városaink különböz népessége szerint 200 és 1000 közt lehetne a számnak mire nézve azonban biztos statistikai adatok forognia hiánya miatt bajos határozottan nyilatkozni. A mi már a választás módját illeti szabad legyen erre nézve is a porosz rendszert megismertetnünk. Poroszországban a városi képviselk a szavazat joggal biió polgárság által választatnak. És pedig, az 1808-iki rendszer útmutatása szerint, a 800 lakosnál kevesebbet számláló városok nincsenek választási kerületekre felosztva a 800-nál népesebb városok pedig geographice több kerületekre osztvák, melyeknek azonban nagy városokban sem 1500-nál több,

—

—

;

;

;

;

*)

Az

1841-iki .>Pesti Hir]ap« 94-ik számából.

K. F.

215 1000-nél kevesebb lakost nem szabad számlálniok kisebb városokban e szám 400 és 1000 közt változik. A választandó egyedeknek száma ezen kerületek közt a szavazattal biró polgárság számaránya közt felosztatik, s a választás kerületenkint, nem pedig czéhek, rendek vagy testületek szerint történik, s tekintet nélkül állapotra s magánviszonyra, a választók egyedül mint a városi polgárság tagjai választanak. Ezen rendszabályt igen megegyeznek találjuk, az idézett királyi szó irányával, mely a volt városi szerkezet hiányai közé számítá, hogy a polgárok érdeke osztályok s czéhek szerint el volt darabolva. Azonban változás nem mindenkor javítás. Az európai életfejlemény kiáltó bizonyságot nyújt, hogy ipar és szorgalom a szilárdult sociális állapotban nemcsak kell védelmet nem talál, st az anyagi érdekek talán túlnyomóssággal is dicsekedhetnek, különös szövetkezésekre tehát korántsem szorultak Poroszországban mégis a testületi önzés szelleme rést tudott magának találni minélfogva a választási mód 1831-ben oda változtaték, hogy az els törvényben világosan tilalmazott czéhek s osztályzatok szerinti felosztás s a választó polgárságnak foglalatosság vagy életmód szerinti széttagolása megengedtetnék. Mi szemün.k eltt tartva, hogyha valamely nemzetnek, minden bizonynyal nekünk magyaroknak a javítva haladás ösvényén minden lépést akként kell intéznünk, hogy a szakadozott nemzet osztályai egybeforrasztassanak, s magántestületek szkkebl érdeke a közérdeknek ellene ne szegeztessék, st inkább állapot, születés, vallás és személyes viszonyok a honpolgár magasztos nevezetében együvé olvadjanak, a vezérelvül tzött assimilatio s egy testté forradás érdekében óhajtjuk, hogy az életmód s czéhek és testületek szerinti elkülönözés szigorúan mellztessék, s a választás kisebb városokban egyetemesen, nagyobbakban pedig városkerületenkint történjék. A választási cselekmény részleteibe bocsátkozást nem tarjuk körünkbe tartozónak de igen is ide tartozónak véljük két elvet kimondani. Egyik az hogy minden választás a válaszlók absolut többségének legyen eredménye, mert a választók összegét csak a többség személyesítheti, s a kevesebbscgi választás miként ezt a szegény hannoveraiak tapasztalak nagy ban-ki csínyben országgylési követ vagy városi képvisel választásánál, csak gúnynak valóság, jognak satyra. És így a kik absolut többséget nem, de mégis relatív többséget nyertek az els választáskor, azoknak új választás alá kellene nézetünk szerint bocsáttatniok. Másik az hogyha már legyen a hatalmi elemek súlyegyenlítésének helyes vagy helytelen theoriája legyen a lelki függetlenséget külviszony okban keres féltékenység, legyen a

sem

— ;

:

;

—

;

:

—

—

:

:

216

népmveletlenség ürügyét kizárásra használni szeret, de arról, hogy jog és szabadság által válik az emberfia leghamarabb éretté a szabadságra, örömest felejtkez nemakarás, legyen akármi jó vagy bal tekintet, mely a városi fekv vagyonnal nem biró polgároktól, a választási jog gyakorlatára húzonyos eensust kí^án ebben béke kedvéért örömest nem ellenkezünk különben is tudjuk, hogy e kérdés a határozatlanok közé tartozik, miszerint itt a census szükségét absolutisták és szabadságbarátok, amott pedig az :

;

általános választási jogot lángoló legitimisták

s ábrándos tudjuk azt is, hogy míg az octroyirozott alkotmányu badeni nagyher-czegségben az 1831-iki községtörvény eensust nem határozott, másrészrl az alkotmány ozó nemzeti gylés által hozott 1791-iki franozia alkotmány a választási jogot három frank adóhoz kötötte, st a republicanus Északamerikában is, például Vermont status semmi censushoz, Massachusets ellenben három font sterling (30 frt) tiszta jövedelemhez, st a rabszolgatartó földbséges Virginia épen 25 hold földvagy városi házbiitokhoz köté a választási qualificatiót ha tehát a mint mondánk e határozatlan színezet kérdésben a félemlékeny tartózkodásnak örömest engedünk is, de már azon divatos eszméhez, hogy a ki választó, az még azért nem választható, hacsak még bizonyos számú forintja nincs, véleményünkkel egyáltalában nem járulhatnánk. Értsük meg egymást. Vannak hivatalok, melyek a városi község vagyonát vagy jövedelmét kezelik, ezeknél igenis helyén lehet, helyén van, nem valamely általánosan kiszabott eensust, hanem a kezelend vagyon arányához mért értékbiztositást kivánni de itt nem hivatalról, nem tisztviselrl van szó, hanem arról váljon országgylési követté abvag} közgylési képviselvé választhatás ne legyen •e közös minden választóval, hanem még magasabb census által korlátozott ? Mi e kérdésre kereken nemmel felelünk. Ám szabjátok meg a politikai nagykorúság föltételeit, melyek á státus terheiben osztozó lakost a status jogainak is részesévé tegyék, csak ne oly pénzaristocratiai gylöletességgel, mint ama nagy nemzet, mely 32 millió közül 180 ezernek ad választási jogot, s mégsem szégyenei népsouverain itassál kérkedni Mi azonban nem ismerünk képtelenebb gondolatot, mint azt, hogy valaki elég politikai érettséggel birjon képviselt választani de mivel néhány forinttal kevesebb jövedelme van, mintha annyival többje volna, képviselvé ne választathassék. Ily politikai jogdestillatiók mindig abnormis közállapotot idéznek el. Ily képtelen kísérletek teremtik a Fourrier- s OAven-eket. Még a városi képviselk gylésérl kell egy-két szót

republicanusok

egyaránt

védelmezik

—

;

:

;

és

:

—

.

;

217

szólanunk tiem formáiról, nem hatóságáról szólunk, mert ezekre nézve véleményünket elég határozottsággal kifejezettnek Ítéljük, midn kimondok, hog\ a városi közgylést ;

hanem a megyei közgyléshez óhajtanok assimiláltatni szólani akarunk azon közérdekrl, mely még az alkotmány »nemzetiség
:

»Nemzetiség.« Az embernek örömében szive repes, midn az utánunk következ nemzedékben viruló vállakon annyi érett fejeket lát. Még néhány rövid év, s a küzdelmek szas erben meghanyatlanak, de a halhatatlanság elizletét kell majd érezniök hanyatlásukban, midn életersen látják növekedni a csemeték erdejét, melynek magvait annyi küzdelmek közt szórogaták. De semmi sem nyújt oly biztos kilátást nemzetünk jövendjébe, mint azon tapasztalás, hogy a nemzetiség fontos tekintetének méltánylata az utánnunk következ nemzedékben mondhatnók egy nemzeti religió szent lángjával ég. Gorove idézett könyve azon sarkelv körül forog, hogy alkotmányos életünket úgy kell javítanunk, miszerint a reform

kának munkásai korban

—

—

minden lépésével nemzetiségünket biztosítsuk. És mi --habár a kivitel részleteinek minden pontjánál egyet nem érthetünk is a czélt szentnek, az irányt üdvösségesnek ismerjük és különös örömünkre válik, hol a részletekben is a derék szerzvel egyetérthetünk. Egyetértünk pedig abban, hogy midn a városok szerkezete kijavíttatik, midn a polgári rend politikai életünk nevezetes factorává emeltetik ez csak oly feltétel alatt történjék, hogy a városok igazgatási nyelve annak minden ágaiban magyar legyen. Voltak idk e földön, melyet magyarok laknak, midn a rómaiak a meghódított dákokra nyelvöket a magánélet szent rejtekében is felparancsolák. Távol legyen tlünk e kényszerítés mi csak annál kívánunk maradni, mit minap az augsburgi Alig. Zeitung-ham egy szlávbarát maga is jogszernek ismert el: t. i., hogy hazánkban jogunk van megkívánni, hogy a közigazgatás minden ága magyar legyen. Ez elég, több sem jogszer, sem törvényes. Miután már törvényileg parancsolva van, hogy az ország határai közti törvényhatóságok felségéhez csak magyar felírással járulhassanak miután másfél év múlva, még csak az anyakönyvek is magyarul vezetendk, elkö vetkezettnek s elég mérséklettel elkészítettnek véljük a törvényt, mely elrendelendi, hogy a közéletnek minden ága s mindenütt, a magyar hon határai

—

;

;

;

:

közt,

magyar legyen. És ez a szögletkö, városokat a magyar alkotmány jogépületébe

kivétel nélkül,

mply. a

kiráh'^i

;

218

nemcsak

írott malasztként, de valósággal is bekapcsolandja az által lesz bevégezve a szép növén3'^nél a mennyire idegen is volna, a meghonosításnak nagy munkája.

Birtokaristocratia.*)

A naponként élesebben kitn politikai színezetek egyhangúlag mondják, hogy ^az átalakulás korszakát éljük, vagyis miként nemrég mondatott — ^>honnnk a múlt századoh elavult jormáiból kivergödni s az id s körülmények kellékeivel magát sszhangzásha tenni trekszik«. Ezt igaznak vallja minden színezet, ez tehát a nép szava, mirl írva van,

—

hogy Isten szava. Ebben ki van a ezél, ki van az irány fejezve, mely felé politikai életünk minden léptének gravitá,lni, ez a »kibleh«, mely felé fordulnunk kell, mint Mecca felé fordul az imádkozó muzulmán. Ha ez igaz és való, nem gondolunk ellenzésre találni, az átalakulás eme korszakában az s körülmények kellékeivel, a nyíltan vallott czéllal s iránjmyal minden törekvés mérben ellenkezik, mely a helyett, hogy az osztályzatokat egybeforrasztani, hogy az érdekek szertevonulása által szakadozott nemzeti :

midn

id

még azon túl is menve, mit csak imént elavultnak vallott, alkotmányellenes suprematia követeléseível az osztályzati különbségeknek új meg új nemeit igyekszik felállítani. És pedig vannak, kik ezt cselekszik, vannak, kik bár magok in praxi alkalmasint kívül esnének az igényelt suprematiai qualificatio vonalán, elméletileg mégis oly tant hirdetnek, melynek tévdoctrínáí vészt rejtenének méhökben s különösen azon érdekeket, melyeknek legyezésére számítvák, veszélyeztetnék, hahogy nyilaik mindazoknál, a kik mellett szólani látszanak, mindazoknál is, kik ellen sokszor epés gúnynyal szólanak, a felvilágosodott józan értelem, jogszerség s politikai bölcseség paizsán meg nem törnének. Ekkorig nép és nemzet között jogtanilag különbség vala, s hogy e két nevezet nem egyértelm, hogy a jog és érdekegység hatalmas kapcsa még ma is jámbor óhajtás, ezért vagyunk így, a mint vagyunk, hogy átalakulásról kellene gondoskodnunk de bár nép s nemzet között egység nincs, ekkorig alkotmányunk szerint legalább az aristokratiát egy testnek hittük, meljnaek körében törvény szerint jogban különbség nincs, s ha jogban nincs, politikai hivatásban sem lehet. És mi szegény tévelygk azt gondolok, ép ezen egység, jogban, hivatásban teszi lehetségessé az átalakulás békés, nyugaltestet összeolvasztani iparkodnék,

;

—

*)

Az

1841-iki »Pesti Hirlap« 96-ik számából.

—

K. F.

219 processusát, mert a magyar aristocratia eléggé számos, hogy a sánczokon kívül esk érdekeivel igen sokakban találkozzék, mely találkozás megannyi horogkapocsnak tekinthet az összeolvasztás nagy munkájában. Majd ismét

tnas

idt

élünk, melyben az értelmességnek kastélyból szólal is föl azt gondolok, hogy midn arról van szó mi jó, mi nem jó mit kell, mit nem kell tenni, ok harczoland oknak ellenében, nem pedig gyermeki dacz, mely így kérkedik »legyen bár jó, én még sem teszem, mert Te javaslád«, azt gondolok, nincs senki közöttünk, ki Brennus-ként kardjának (vagy akármi súlynak, legyen bár birtok, avagy más súly) mérlegbe vetésével akarná dönteni a kérdéseket, miknek csak jogszerség s ennek körébeni józan politika által kellene dönteniök. Mindezeknél fogva megemlékezénk, miként a magyar aristocratiában vannak nagy és kis urak, van f, van közönséges aristocratia de oligarchiáról törvény s alkotmány semmit sem tud, s ha nemzetünk leélt viszontagságai közt ily vágj'^ mutatkozott, az egész nemzetnél mindig a leghatározottabb ellenzésre talált s vagj'' engedni A^ala kénytelen, vagy a hont s a királyt veszélybe dönté és ha ez emlékezet folytában lelkiismeretünk mélj'^ében önmagunknak kérdést tevénk, kik hivat vák honunkba az átalakulás munkásaivá ? Keblünkön átrezgett a meggyzdés, melyet már máskor is nyíltan kimondánk s kimondunk most is, hogy hivatva van általában a honszeretet szent érzelmeivel s kölcsönös türelem indulatával ikeritett értelmesség, bárhonnan, bárkitl jöjjön mert a bitorlott reputatiók ideje lejárt s ész a hatalom, ész és tudomány, mely privilégiumot nem ismer, s melynek valamint az istenszeretet csillagos mennj'^ezetü nagy templomának ajtai nyitvák minden halandó eltt, ki parányisága szerény körében is emberi méltóság indulatával érzi keblében az istenszikra szelíd melegét hivatva van tehát ész és értelem általában is de mivel körülményeink természetében fekszik, hogy a békés átalakulás csak a fennálló alkotmányos formák között történhetik, különösen hivatva van az ész és értelmesség a magyar aristocratia egy és osztatlan testületébl, melyben minden érdek találhat s stalál képviselt. E nézet mellett azonban nyíltan kimondjuk örökké elevenen áll emlékezetünk eltt, hogy a jogszerség, civihsatio s alkotmányos élet legfbb faktorát, a nemzeti er valódi megtörhetlen magkövét, a középrendben keresendnek mutatják a töiténetek évkönyvei, azon középrendben, mely nem áll oly magasan, hogy osztálj^zati érdekeit a nemzeti tömeg érdekeivel ellentétben képzelné, s azért mások fölött kény és kedv szerint uralkodni vágynék nem áll oly alant, hogy mások azt gondolok, oly

szava van, bárha

nem

;

;

:

:

;

;

;

:

;

—

—

;

220

mely szesuprematiai vág\ának eszközeivé alacsony ulna rény szükségeinek szerény vagyonában, vagy munkás szorgalma gyümölcseiben kielégítésre talál, s függetlenségének alapját önkeblében lelvén föl, magát sem pénzért, sem csilmivel pdeig aristocratiai lárokért árúba nem bocsátja alkotmányunk mellett a privilegiált osztályok sánczain kívül e középrendet hasztalanul keresnk, azt egyedül a középrendü nemesség soraiban véltük föllelni, azon középrendü nemességben, melynek politikai cselekvsége a municipális élet körében forog, melyet mi e szerint a közvélemény képviselinek tartunk, oly képviselknek, kiknek szemei eltt a municipális rendszer a haladás érdekeivel testvéri kapcsolatban áll, kik tehát a kettvel együtt, nem egymás ellenében, élni tudnak, szeretnek, akarnak is. Azonban midn a középrendü nemességben ennyi ert helyezünk, azt korántsem osztálykülönzési, hanem inkább egybeforrasztási szempontból tesszük, nem felejtk és soha sem fogjuk felejteni, hogy a nemesség egy és osztatlan nem felejtk, hogy e nemzet élete históriai alapokon nyugoszik s azért fejeztük ki mindjárt hirlapszerkesztési pályánk kezdetén, hogyha oly név tnik föl e nemzet eltt az életben, melyhez nagyszer históriai emlékezetek csatolvák, a közvélemény bizodalomtelj esen fogadja vezérévé s kétszer meleg lelkesedéssel követendi az neveket a béke útján, miként egykor sei követék a harcz mezején ha tudniillik nem követelnek imperátori igényeket, miknek ellenében minden másokra csak hallgatag engedelmesség vár ha szintén összeolvadnak a közvéleménynyel, melyrl gróf Széchenyi már évek eltt monda, hogy e honban már van, s hogy tanácsosabb azt követni, mint neki ellenszegülni. Mi úgy vélekedünk, hogy dics szerep az, mely e nézet szerint a históriai nevekre várakozik, csakhogy senki ne vélje, mintha e szó »históriai név« a aristocratiával, vagy épen a gazdagsággal egyértelm volna mert ez utóbbit az alkotmányos lét szellemi részeiben faktornak részünkrl elismerni soha sem fogjuk, hanem nyomadéknak igenis, melynek értékét azonban a személyesség föltételezi az elsben pedig vannak oly nevek, mikhez vagy semmi, vagy csak kedvetlen históriai emlékezet csatlakozik ezek bírjanak bár terjedelmes uradalmakkal, a nemzet bizalmára foglalót még nem nyújtottak s ha észnek, értelemnek, hazafiságnak s a municipáUs élet körében nyilatkozó közvéleménynek ellenében csupán gazdagságukn„ál fogva igényelnének túlnyomó suprematiát, szerepök Brennuséhoz hasonlítna, ha hatok mögött gyztes gallusok, elttök legyzött rómaiak állanának de minthogy sem az, sem ez nem így van, csak sajnálkozással találkoznának. ;

;

;

;

t

s

;

;

f

;

;

;

;

;

:

221

Ez a mi véleményünk a kérdés iránt hogy kik vák honunkban az átalakulás munkásaivá ? Ennek :

liivat-

ellené-

ben legközelebb egy egészen új doctrinát hallottunk, azt hogy a fekv birtoknak kell átalakulásunk processusában és ámbár minden gyermek túlnyomó befolyással bimia tudja, miképen a birtok-aristocratia nem egyéb, mint a pénz;

mégis mivel ez utóbbi szó neme méltán gylöletes, a magyar alkotmány szellemével merben ellenkez doctrinának azzal akarnak »a birtokbemenetijegyet szerezni, hogy azt mondják aristoeratiának a pénzaristocratiával semmi köze«, s a mi még ennél is különösebb, a fekvbirtok túlnyomó befolyácsaksának hasznait Anglia példájával akarják igazolni hogy mondhatlanúl rossz kútfkbl merítek példájokat^ minthogy a dolog Angliában merben, de merben ellenállítják. Itt már nem vélemény, melykezleg áll, mint ben különbözhetünk, hanem históriai tény forog kérdésben ; s mégis csak különös gondolkozással lehet a statushistóriai tudományok ismerete fell hazánkban, ki oly tényt állít föl, melyet egyhangúlag megczáfol a história. aristocratiának egyik

hazánkban

—

s

:

—

:

;

k

Példa külföldrl.*)

Montesquieu állítja, hogy az aristocratia maga magát kétféleképen korlátozhatja egy nagy erény által, minélfogva a nemesek magokat en quelque jaQon a néppel egyenlknek találják s egy kisebb erény által, mely ket legalább egymásközött egyenlkké teszi és ez az, a mi által magokat fentarthatják. Ez állításnak kulcsát azon erben véljük feltalálni, melyet egy néposztálynak az egyenlség érzetébl ered testületi szelleme nyújt, de ép azért gondoljuk, hogy Montesquieu által idézett nagy és kisebb erény közül amabban még több önfentartási er fekszik, részint mivel ama nagyobb erény a kisebbet nemcsak ki nem járja, st szükségeskép magában foglalja részint mivel az emberi természetben fekszik, hogy könnyebben s örömest trünk némely egyenltlenséget azoktól, kikkel különben magunkat igen sokban egyenl fokon állni érezzük. Itt véljük mi annak kulcsát feltalálni, miérthogy az angol aristocratia és ismét magát annyi ellenséges körülmények közt; :

;

;

;

—

kulcsát, miérthogy a magyar aristocratia magát kevesbbé ellenséges körülmények közt fenn birta tartani. Ugyanis históriai igazságnak hisszük, hogy a Montesquieubl idézett két temperamentum vagyis két erény közül

annak

*)

Az

1841-iki »Pesti Hirlapo 98-ik számából.

K. F.

;

222

Magyarhonban törvény

szerint a kisebb, t. i. az aristocratia soraibani egyenlség, Angliában a nagyobb, a néppeli egyenlség tnik el. Ama kisebb erény nem volt volna képes az angol aristocratiát ekkorig fentartani, mert ez soha sem volt a monarchia mellett egyedüli politikai hatalom mert körülte a nép soha jogtalan állapotban, sem az alkotmány sánczain kívül nem vala. És ez a nagy különbség az angol és a magyar aristocratia között, melyet mindig szem eltt kellene tartanunk, valahányszor gyakorlati tanúság után nézünk szét más szabad nemzetek institutióiban s törvényeiben. Anglia s Magyarhon alkotmánya közt tagadhatlanul sok hasonlat van, a mi korántsem kerülte el publicistáink figyelmét magunknak is birtokunkban van egy latin röpirat még az 1790-ki idszakból, mely sok tárgyismerettel ép e hasonlat körül foglalatoskodik de ha ezen hasonlat által angol viszonyoknak például állítására ösztönöztetünk, az eredmények idézésénél soha sem kellene felejtenünk azon concomitans tényeket, melyek az idézett eredményt föltételezik. így, ha valaki például nekünk az angol aristocratiát tzné ki példa gyanánt, ki kellene tüntetnie egyszersmind azon nagyobb erényt is, mely a néppel bizonyos tekintetbeni egyenlségben gyökerezik mert ez az, ki kellene a mi az angol aristocratia lételét fentartotta tüntetnie, hogy az angol aristocratia adót fizet, ép úgy, mint az utolsó szénéget, ámbár épen az angol aristocratia törvényhozó testülete az, melynek mint aristocratiának az adó felajánlásában s kivetésében még csak szava sincs hogy az angol aristocratia ép azért létezik, létezhetik maiglan is, mivelhogy adót fizet, s így ama nagyobb erényt, a néppeli egyenlséget gyakorolja. Nemkülönben ki kellene mondania, hogy Angliában szabad birtokot minden angol bírhat, s a pazar angol lord pompás termeiben, terjedelmes vadaskertjében holnap az egyszer takács vagy fszerárus uralkodik, kinek váltólevele ellenében a fekv birtok túlnyomó befolyása szétoszlik mint szappanbuborék. És így tovább keresztül minden viszonyokon. Az angol aristocratia fennáll, mert minden angol adót fizet, mert minden angol bírhat fekv birtokot, mert hogy »gentleman«-ná, legyen, privilégiumra angol nem szorult, az csak önmagától, iparától, szorgalmától függ pedig a ki gentleman, az eltt nyitva mert áll a dicsség útja fel egész a premierminiszterségig azon országban, mely a fekv birtok suprematiójának példányául idéztetik, egy tamworthi gyapotgyáros ül az ország kormányán, s alatta berezegek szolgálnak, s mert míg itt a nép fia a magas aristocratia valamelyik szülöttjének birtokába lép, amott a lord vagy gyárnokságot z, vagy kereskedik, s az aristocratiai családokból csupán az elsszülöttek ;

;

;

:

;

—

;

;

;

223 öröklik eldük kitn helyzetét, a többiek a polgári életbe, a nép soraiba lépnek át. így tnik el ezer viszonyokban a néppeli egyenlség, melynek eredményét s vele az aristocratia maradandóságát nem kevéssé ersíti az, hogy az aristocratia Angliában tiüajdonképen nem poUtikai felekezet, ellentétben a népfelekezettel, hanem van tory s van whig párt, s míg amaz sorai közt igen sok népfiat számlál, kik a tulaj donképeni aristocratia körén kívül állanak, addig históriai nevek, roppant gazdagságú ariskirályi berezegek, kik gyakran

vannak nagy tocratia

—

—

családok,

nemzedékrl nemzedékre tántoríthatlan hséggel,

jó s bal-

szerencsében a liberális párthoz tartoznak. Montesquieu-yel kezdettk e históriai tény eladását vele berekesztenünk »Ha kérszabad legyen ugyan ha kérdeztek, min úgymond a nagyhír bölcs deztek. elítéleteik vannak az angoloknak ? igazán nem tudnám megmondani ; nem számíthatom oda a háborút, nem a születést, nem a hivatali méltóságokat, sem a szerencsefiakat, sem a miniszteri kegyelem balga vágyát ; az angol azt akarja, hogy az ember ember legyen, s csak két dolgot becsül, a, gazdagságot és az érdemet« mi mellett mi csak azt jegyezziik meg, hogyha becsüli, tán kelletén is túl becsüli az angol a gazdagságot (mert hiszen szójárásához tartozik az ember becsét jövedelmétl mérni. »What''s he worth ?« »mit ér ez az ember ?« ha mondók, »ten thousand a year« »tizezer fontot évenkint«) de nyitva van kelletén túl becsüli az angol a gazdagságot ám a kereset minden útja, a gazdagodás minden ösvénye minélfogva elég egyetlen pillanatot vetmindenki eltt

—

:

—

;

;

:

;

hatalmának terjedelmére, hogy

meggyzd-

nünk

politikai

jünk,

mik épen nagyságát nem a fekv birtok túlnyomó

befolyásának köszönheti.

Azonban sokaknak kedvencz thémájok Angol-

s

Fran-

cziaországokat összehasonlítani, s midn az átalakulásnak oly különböz eredményeit tapasztalják, midn amabban roppant klhatalom mellett a rend és szabadság szövetségének lélekemel látványát szemlélik, emebben pedig szüntelen küzdést s belharczokban vonaglást látnak a különbséget egyenesen a nagy fekv birtok amott túlnyomó befolyásának, itt nem-létezésének tulajdonítják. Nem akarjuk vitatni mennyire igaz, mennyire nem, hogy Anglia csak rendet és szabadságot, Francziaország csak küzdést s vonagnem akarunk amarra nézve az emantipatio, s lást mutat reform-bili eltti jelenetekre, nem a boldogtalan Irland hétszázados szenvedéseire utalni nem emerre nézve Francziaország vagyonosságának, ipar és szorgalma kifej lésének annyi áldozat, annyi veszteség után csaknem hihetetlen emelmi mindezt mellzve, s rokon szénkedésre hivatkozni, :

;

;

—

22á

veinkkel különben is inkább az angol institutiókhoz hajlók, a tényt, úgy a mint állítva van, elfogadva, oda nyilatkozunk hogyha Francziaország örökös küzdelmekben vonaglik, a beteg népállapot emez irtózatos kórjeleit nagy birtokok nem létezésébl korántsem magyarázhatni, hanem inkább onnan, hogy azon politikai nagykorúságot, melyért az egész nép annyit küzdött, szenvedett, vérzett, st vétkezett is, 36 millió közül 180 ezer ember monopolizálja, s csak a pénzaristocratiának ily túlnyomó befolyása képes örökös zavart &- küzdelmeket tartani fenn azon országban, melyben ép azáltal, hogy igen sok középrendü földbirtokost számlál, a stabilitásnak legtöbb elemeit vélnk feltalálni, minthogy tudva van, s magának Angolhonnak históriája is kiáltólag bizonyítja, hogy a roppant terjedelm földbirtokosok valahányszor a más két státushatalom által kellleg ellensúlyozva nem valának, túlnyomó befolyásukkal nem a stabilitásnak, hanem majd a nép, majd a monarchia ellenében örökös forrongásnak, örökös revolutiónak :

"

valának elemei. És valóban

hahogy az angol státusélet fejleményén szemmel körülfutunk, le hetién ugyan tagadnunk, hogy a nagy földbirtokos aristocratiához szívemelö nagyság emlékezete csatlakozik de ha igazságosak akarunk lenni — lehetlen azt is meg nem vallanunk, hogy ezen nagyság csak akkor tnik el, midn a conservatiónak Montesvizsgáló

—

:

^

quieu által felállított hatalmas eszközére, ama nagyobb ellenben azon idtl fogva, midn erényre támaszkodott 45 Wilhelm a hódító 1066-ban Angliát a hastingsi közt felosztotta, valahányszor a nagy fekv ezer birtok túlnyomó befolyásra emelkedett, mindannyiszor tben rázatott meg a királyi szék, vagy a közbéle, rend s népboldogság épülete. Nem akarunk bizonyítványul azon idkre hivatkozni, midn a büszke Warwick-ház kérkedve szerété emlegetni, hogy egyik kezével királyt dönt, másikkal királyt emel. Csak a legközelebbi idkre vessünk egy pillanatot. Nézzük a reform-bili behozatalát, midn Londonderry s NewcasÜe palotái leromboltattak, midn Nottingham, Derby, Longborough, Bristol környékén a nép fellázadt, midn már a királyi lak eltt is ágyúkra volt szükség, midn Chester, Hauts, Cornwall, Glasgow tájékán ezerenkint gylt össze a nép s Anglia újólag egy rettenetes revolutio örvényszélén állott. Mi idézte el az irtózatos státushelyzetet ? A nagybirtokos aristocratia túlnyomó befolyása, mely Montesquieu nagy erényérl megfeledkezett. :

mez

gyzi

;

S most ismét nem ezen érdek idézi-e fel a gabnatörvény mozgalmakat s a proletáriusok fenyeget szövetkezéseit ? Igenis, ama befolyás, a hol s a meddig túlnyomó elleni

225 volt,

bajt

nagyságát

idézett eleget Angliára de Anglia bámulatos ez eszközlé, s nem is ez Angliának életere ; ;

nem

t

Napóleon, midn semmivé tenni itt támadta meg akará, nem ez teremte ama csudaere jü associatiókat, nem ez Anglia keresked marináját, nem ez szerzé, nem ez alapitá a roppant gyarmati birtokokat, nagyobbakat mint minnek Róma a világot álmodá. A ki tehát a magyar nemesség sorai közt törvény s alkotmány szerint jogban s hivatásban fennálló egyenlséget rosszallaná, s históriai súly után nézve szét, más nemzetek eseményein azt állítaná, hogy Anglia a rend és szabadság szövetségének lélekemel látványát a fekv birtok túlnyomó befolyásának köszönheti, az egyoldalúlag venné fel a dolgok állapot ját, s megfeledkeznék Thierry August mondásáról, hogy ma már nem szabad egy bizonyos eszme hasznára faragni a históriát.

nem

Kamatláb

Midn

s

MteMszonyaink.*)

egy nemzet

áll apót jába valamely új institutió melynek hatása annak elttei tények eredményére is kiterjed, igen természetes, hogy a gyakorlatba vétel els szaka bizonyos crisissel jár s míg az új törvény

illesztetik be,

;

erkölcsileg s jogilag az élettel hogy az összes nemzetre áradó

nem

assimilálódik, lehetetlen

jótéteménynek némi egyesek

viszonyai áldozatul ne hulljanak. Ez minden bizonynyal sajnálatos kénytelenség, melytl az emberbarát részvétét soha sem tagadja meg, de kénytelenség s ennek csapásaiban míg a keletnek embere Allah akbarn-t kiáltva fatalismusból, addig a komoly Stoa elveivel megbarátkozott nyugoti philosophiából nyugszik meg, s mihelyt nyugodt lélekkel ismételheti I. Ferencz franczia királynak a páviai szerencsétlen ütközet utáni mondását hahogy az új institutióból a közre háruló jótékonyságát szemügyre veszi, bizonynyal föltalálandja keblében ama vigasztalást is, mely »cladeni L. Aemilius Paulus nagyszer szavaiban feküszik ;

>>

;

:

domus meae vestra felicitas consolatur«. De mi azon nemzetben sok életert vélünk rejleni, s ezért örömmel hiszünk jövendjében, mely az új institutiók életbelépésének crisisét, egészben véve, kevés rázkódással átéli. És mi ilyennek hisszük a magyart, s hitünknek újabb zálogát véljük a sebes assimilatióban föltalálni, mely ly el az eddigi hiteltörvényeinkkel mondhatjuk merben ellenkez irányú új hiteltör vényeink viszonyaiba beléforranak. De a törvényhozó magasult szem*)

Az

1841-iki oPesti Hirlap« 100-ik számából.

KOSSUTH LAJOS IRATAI.

XII.

K. F. 15

;

226

nem mindenki

s mig az erösebb bárha körüle jobbporfelleg emelkedik, addig a gyöngébb ról és balról a dolgok felszinétl elkapatva félelmet érez, és a tünékeny phasisban állandó normát képzelvén, útjának három negyedébl is örömest visszatérítené a törvényhozót, felejtve, hogy a visszatérnek a már túlélt port még egyszer végig kellene küzdenie, csakhogy oda jusson, honnan kiindult, s hol rosszul kellett magát éreznie, mert különben nem mozdult vala, míg a bizton, jó hittel, de fontolgatva haladóra zöldel oázis vár. A szabad föld ellentényét mi korántsem szorítjuk csak az úrbéri viszonyokra, hanem az siségi törvényekre is kiterjesztjük, melyek okozzák, hogy a nemes földbirtokos kétségbe hozhatlanul biztos, állandó, valódi ingatlannal sajátlag nem is dicsekedhetik, és így tulajdonképen dologgyi hitellel sem.

pontjára

emelkedhetik,

kesely szemmel néz a közelg

sr

czél felé,

— — ———

Mi egyáltalában nem ban, hogy felvirágzás

látjuk földbirtokosainkat oly állapotjelének vehetnk, ha száz forint kölmert igen csönt csak 20 30, st nagyobb kamatra kap kevés esetet kivéve, nem hihetjük, hogy ily magas kamatláb mellett a kölcsönvett tke positiv nyereséggel gyümölcsözhetnék, s így a felvirágzó nemzeti jólét factorának nézethetnék. Alig lesz Magyarhonban földbirtokos, ki gazdasági befordítás végett 30 percentre pénzt positiv haszonnal kölcsön vehessen de igen sok van, ki negatív haszon tekintetébl minden áron kölcsönre levén kényszerülve, ha máskép nem lehet, nagyobb kamatot is örömest ád. Például ha váltója lejár, és legjobb akarattal sem fizethet, és bírói foglalás fenyegeti, mely által vagyona tkéjét a vevk csekély concurrentiája miatt fél- vagy harmadáron elvesztené, a nélkül, hogy árverés által csökkenvén hitele, visszaválthatást remélhetne ilyenkor ád ötvenes kamatot is,

—

;

;

;

meneküljön. És miért mindez 1 mert reális hitellel nem bír, s telekkönyv s hypothecalis rendszer nélkül, ezzel pedig siség mellett soha sem is birand. Hogy a keresked balgatagul cselekednék, ha 12-t s többet nyerhetvén kereskedésben, pénzét száztól 6 kamatra kölcsönözné, tagadhatlan de ebbl korántsem következik, hogy 12 20 procentes kölcsön kereskedésen kívül is gyümölcsöz befordíthatásnak s így a köz jólét növekedése jelének tekintethetnék különben is keresked és pénztzsér nem synonym. Amaz ritkán ád pénzt kölcsön, ez pedig ritkán kereskedik s kivévén az ex professo vampyrokat, a tkepénzesek örömestebb adnak városi birtokra száztól hatért, mint nemesire száztól húszért a mi eléggé mutatja, hogy a magas kamatláb nemesi jószágra nézve nem a tke haszonvehetségének s gyümölcsöz befordíthatásnak, hanem biztos csak

—

;

;

—

;

—

227

E

hypotheca hiányának eredménye.

kamatlábróli elmélke-

désbl azonban egy tény világosan szembe tnik az t. i., hogy midn a kamatláb magas állása fölött nyiltan s tartózkodás nélkül egy öriil, más sajnálkozik, a törvény, mely száztól hatnál nagyobb kamatot venni tilt, az életben minden sikerét elvesztette. Hiába, Uraim ne helyeseljük bár, de nem is tagadhatjuk, hogyha valamely szorító törvény :

!

a törvényhozó azt élet találékony fogásaival el nem mulasztja módosítani; és ez baj, tagadhatlanul baj, mert minden ily törvény az embereket törvényszegésre kényszeríti ez pedig rossz oktatás, compromittálja a törvényhozó tekintetét, s bnt vet, hogy kárhozatot arasson. Nekünk úgy látszik, hogy a törvényhozónak örökké az idnek üterén kellene kezét tartania, és semmitl gondosabban nem óvakodnia, mint attól, hogy az élet kinevesse a megkövesült szabályokat. a dolgok természetével ellenkezik,

s

annak idejében nem módosítja, a practikus

;

Börzejáték és jószáglotteria.*)

A

státuspapirosokkali

differentiális

börze játék a szé-

delg nyerészkedésnek egy oly neme, melyrl a jólelk Istennek hála jóformán képzete parlagi magyarnak

—

'

—

összejön két ember a börzén, s alkura lépnek, hogy egyik a másiknak mához egy hónapra ez s ez státuspapirosból, ilyen s ilyen áron például 200 ezer p. frt értékt általadand és igen gyakran annak, ki 200 ezer peng frtig venni a ki pedig annyi érték kötelezi magát, tán annyi fillére, státuspapirost eladni ajánlkozik, talán egy bet ilyen papia határnap, és föl vettetik a rosa sincs zsebében. És el különbség, mely a kialkudott ár s börzei kelet közt van, s a mint ez nagyobb vagy kisebb amannál, a vev vagy eladó nyer, de a kikötött papirosok valóságos átadása vagy vétele rendesen szóba sem j, hanem a különbséget magok közt sincs,

—

;

j

—

ha van mibl. És ez irtózatos nagyban conjuncturákra nyerészkednek, bár néha annyit értenek a politikához, mint hajdú a harangöntéshez s a balgatag combinatiónak nem ritkán egy pillanatban kiegyenlítik, zetik, politikai

;

áldozatul esik egész életnek munkás keresménye, egész családok boldogsága, míg amott egy éj fordulatán gombaként miként a francziák szokták felduzzad némi merész, s üveges hintóban a börzérl haza, ki odamondani menet a bakon állt, s gyalog, ki hintóban ment. És e szédelfel- s lecsigázzák a börzeárt, országok hitelének, a poli-

—

—

j

gk

*)

Az

1841-iki »Pesti Hirlap« 102-ik számából.

K. F. 15*

228 tikai láthatár derü-borujának fokmérit képviselik, s a szerény, szorgalmas polgárt egy-két szerencse gombafi példája szorgalma közben nyugtalanítja, a minden áron hirtelen gazdagodás vágya ert vészen jobb geniusán, s megzsugorgatott forintjait a börzére viszi, hogy a diíferentiális nye-

részkedk

által felcsigázott áru gyümölcstelen papirosokba mit magának úgy, mint a köznek hasznos iparra fordíthata. Ez úton tömérdek tkepénz vonatik el a müipartól, reális kereskedéstl s industriális vállalkozástól, még minálunk magyaroknál is több mint gondolnók. Azonban jól tudjuk, ki a kornak mániája ellen sorompóba lép, ép oly haszontalan harczot küzd, mint a sok nev Hohenheim Paracelsus, ki bölcsesége daczára éjjelenkint az ördöggel szokott megvíni. Azon óhajtásunkat mindazáltal lehetetlen ki nem fejeznünk bár a státus-papirosoknak magyarországbani árkeletét szabályozó bécsi börzénél is törvénynyé ha nem csalatkozunk Berlinben törvényválnék, mi szabály, hogy csak a valósággal átadott státuspapirosok iránti alkukötések érvényesek, mi által a diíferentiális börzejáték számzetvén, az árkelet mesterségesen föl nem csigáztathatik, mindazoknak nagy kárára s veszteségére, kik megtakaminthogy már csakugyan kór- és kordivat rított pénzecske j ket jó lélekkel státuspapirosokba fektetik. ölje,

:

—

—

—

—

-

De hazánkban a státuspapirosokkali nyerészkedésnél sokkal terjedtebb tért vívott ki magának a jószáglotteria. Alig van széles Magyarhonban egy parányi mezvároska, melynek talán egyetlen boltjában a jószágkijátszási sorsjegyek állandó s igen keresett áruczikket ne tennének. Százezerek mennek ki ez úton évenkint az országból minek alkalmasint legcsalhatatlanabb bizonysága ép abban van, miben az inger a játékra, t. i. hogy hazánkra nyer sors ;

gyakran esik. Azonban ez is azon mániák egyike, mik ellen küzdeni paracelsus-bombastusi ördögvita némely bécsi nagykereskedház ma már oly raffinirozott mystificatióval zsebeli ki ez úton a közönséget, hogy egy-két figyelmeztet ;

szó talán mégis helyén leend s sabb, mint ha Cicero híres levelét nók le vezérczikkül.

minden

;

:

esetre tanulságo-

»si vales,

bene est« másol-

Ha már csakugyan meg kell lenni, hogy egy vagy más emberen a közönség pénzével legyen segítve, vagy drágán adassék el, a mire vevt féláron sem találnánk ama jellemszilárdság, mely a keresked világnak életere, legalább azt hozná magával, hogy a nagy kereskedházak, melyek ily :

jószágkijátszási vállalatokkal nyerészkednek, mindenféle dulcamarai mystificatiót lelkiismeretes szigorúsággal kerüljenek, s a nagy közönség járatlanságát ne mondjuk tudatlanságát nyerészkedési czikknek ne tekintsék.

—

—

229

Ennélfogva úgy kellene szabályaikat intézniök, hogy a nyereség! maszlag, melyet tkehalfogásra Saphirként paraszt-

gombócz betkkel minden utczaszögletre kiaggatnak, legalább maszlagnak valóság legyen. Nézzük már, például, a Coith Dániel fiai nagykereskedházának jótállása mellett múlt november 27-kén húzott sorsjátékot.*) Ott áll a programmban, hogy az összes nyereség 600,000 frtot teszen, pedig ha Coith uraimék mindent, a mit nyerni lehet, utolsó fillérig kifizettek, csak 462,500 frtot fizettek ki, s a közönséget 137,200 frtig mystificálták. A gyönyör mesterség pedig abban áll, hogy haszontalan önfabricatumokból készpénz-nyereségül számítottak be 11 ezer darab sorsjegyet, még pedig öt peng frt jávai, míg a sorsjegyek három forinton alól is keltek, s oly tizenegyezer sorsot számítottak be nyereségül, melyért a világnak legheroieusabb pazarlója sem adott volna talán egy fillért, miután azon haszontalan papirosrongy-szeletek a fnyerö sorsok értéktelen tárgyaiul lévén kitzve, a fnyereségekre nem játszanak, s így még csak a remény szappanbuborékának becsével sem dicsekedhetnek. Ez több mint illetlen, ez oly vastag mystificatio melynek jellemzésére méltó joggal sokkal erösebb kifejezést használhatnánk. Itt van ismét egy másik jószáglotteria Hammer és Karis nagykereskedház kezességével, melynek f. é. április 7-kére visszavonhatlanul kiszabott húzásával a közönség erszénye újra adózásba vétetik. Ez már a mystificatiók mesterségében még tovább megyén, mert nemcsak hogy a szintúgy 600 ezer forintra számított nyereségbe már nem tizenegy, hanem 12 ezer darab haszontalan rongyszeletért 150 ezer forintot számított be, ellenére azon nyomtatásban szertehirdetett biztosításnak, hogy ezen sorsjátéknak 21,200 nyer sorai mind készpénzzel vannak ellátva, hanem még a közönséget egymásra torlasztott roppant számok ígéretével is ámítgatják, azzal kecsegtetvén, hogy sorsjátékukban 300,000 vagy 250,000, meg Isten tudja mennyi forintot is nyerhetni talán egyenes nyereségnek számítván már egyúttal mindazt, mit ama 100 darab Eszterházy-féle partialéval nyerni lehetne, melyet ezen ámítás teljes sorsjátéknál nyerni lehet. Kár volt már egyúttal egyenes nyereségül nem ígérni a nagy mogul hajdani birodalmát, melyet minden ember, a ki Hammer és Karis urak nagylelkségébl 5 frtot, ezzel pedig másutt százezerét, azzal ismét egy milliót és így tovább nyer, néhány százezer condottieri segedelmével minden bizonynyal megszerezhet. És az ámításnak (hogy többet ne mondjunk), mystifica;

*)

ják

—

A fnyereséget Forti bécsi színjátszó nyeró potencirozott

dühhel

;

s

azóta

— mond-

rohannak a bécsiek e játéknemnek.

230

eme

tiónak

rendszerített mestersége, évek

meg évek óta

minden idén kétszer-háromszor megujíttatik,

és százezerek ki az országból, a Hammer és Karis-féle urak erszényibe és erre van pénz, és nem tudunk példát, hogy vagy egy jószáglotteria játszók hiánya miatt visszahuzásra

mennek ;

került volna de az iparegyesületre s annak felszámíthatlan hasznaira ritka embernél akad két forint s ellebbenvén az uj donsági érdek szalmát üze, mély csendesség uralkodik mindenfelé. Nekünk úgy tetszik, hogy az ilyes sorsjátéki vállalatoknak j sajátlagos körülményeink közt, a közhasznú, különösen pedig jótékonysági intézetek számára kellene feltartatniok s e tekintetbl is nem lehet nem örülnünk azon értesítésnek, hogy az annyira elhatalmozott jószágkijátszásokra a már bejegyzetteken túl engedelem nem fog adatni. ;

;

1842. Régi

l3aj

új

kórjele.*)

November 10-ike volt 1834, s Pozsonyban a KK. és RR. teremé tömve emberrel a fulladásig és ez embertömeg reggeli 10 órától napnyugoton túlig ernyedni nem tudó ;

csüggött a szónokok ajkain, kiket a nemzeti bizodalom egy új idszak elbajnokaiként tüze ki. Az úrbéri örökváltságról vitatkoztunk. S a tiszai követek asztalánál egy férfi állott, kinek halk szózata szent pietás ihletéseként rezgett végig a csontvelkön. És e férfiú megyéjének dísze, büszkesége, nemzetének tölgy- s borostyánkoszorús kedveltje volt. Egy ers lélek, töredékeny test lánczai közt. Tar agyát szbe vegyült kevés hajszálak lengték körül, színtelen arczán ezernyi virrasztott éjnek tikkadtsága ült, egyetlen szemében a nemzet minden múlt s jöv bánata tükrözött, szava tompa, mély és ércztelen, mint egy síri hang, melynek monoton egyformasága csak ritkán, csak az indulat legfbb hevében szállongott alá, és lón még tompább, még ércztelenebb, még síriasabb, mikor aztán ökölbe szorított jobbját emelve, a rámeresztett szemek eltt úgy állott, mint kinek szellemszavát, nem úgy mint egy túlvilági lény másét az érzéklélek segedelmével, hanem közvetlenül lelkünk lelkével véltük hallani. És a síri hangra síri csendesség »hogy ha elvettetik figyelmeztetett csak ily szavaknál az örökváltsági törvényjavaslat Magyarországban, a városi

részvéttel

;

;

*)

Az

:

1842-iki »Pesti Hirlap« 105-ik számából.

K. F.

231

polgáron kívül csak két emberosztály leszen szabad a földesúr meg a koldus, ki hajadon fvel s mezítláb kiáltoz az utczán irgalomért*, a síri csendet csak ily szavaknál szakítá félbe az érzelmeknek villanyos kitörése, minrl lord Brougham szokta mondani hogy a nép szavában néha mennyek dörgése hallatszik. És e férfiú, kinek emlékezetéhez engem a polgári tisztelet s a hü barátság religiója csatol, e férfiú Szatmármegyének országgylési követe, Kölcsey voU. És kevéssel ezen nap után, melyen a szívleiket rázó gazdag gondolatok, a rózsaszín elmésség, a hideg észnek élesen metsz ítéletei, a vívott ügy szentségétl melegült férfias merészség s a szónoklatnak minden bájai az örökváltságot engedelmez törvénynek utolsó gyzelmet vívtanak, kevéssel ezen nap után épen deczember elején, épen hét évvel Szatmármegyének rendéi a mostani szatmári gylés eltt egy utasítást küldöttek fel s azt követjöknek, ki büszkeségök vala, megfeszített morális erlködése daczára fel is tartották egy utasítást, mely mellett azon követ, a ki úgy szólott, miként Kölcsey nov. 10-kén, követi székében többé becsülettel nem maradhata. Lelépett tehát társával együtt, mert pályáján elhagyatva látta magát és nem ismeré de nehogy azt a másikat, a mely most elibe szabaték mondhassa valaki, miképen akkorig is Kölcsey ajkairól nem Szatmármegye elvei, hanem csak Kölcsey magánvéleménye hangzott a velket rázó szavakban, búcsúbeszédében nyíltan hivatkozók küldinek eredeti s pótló utasításaira s miknél fogva s írásban kijelentett megelégedésökre követtársa boldogságukat lelek abban, hogy saját meggyzdésüket küldik óhajtásaival párosíthaták. És a követ, ki Kölcsey székét elfoglalá, bár eldjének elvrokona, azon szomorú kénytelenségben volt, hogy els felléptekor egy írás tartalmát lenne köteles jegj'^zkönyvbe iktatni, minélfogva Szatmár rendéi ünnepélyesen kijelentették, hogy az elves ket, miket Kölcsey s rokonérzelmü követtársa oly védtek, Szatmármegye elveinek el nem ismerik. Alig enyészett egy-két rövid év és Kölcseyt, a felejthetetlent, a nemzet bánatkönye sírba kisérte és nemes Szatmármegye a roppant veszteség fájdalmában azt, a kit nemrég viriuelveiben magától eltaszított, az elveszett erényt tem sublatam ex oculis fény csillagának vallotta, nemzetünket a lehunytnak emlékezetben méltatására s bánatrészvétre szólította föl s arczképét gylésterme számára mirl mi lefesteté. Nemsokára ismét országgylés volt keveset tudunk, de azon Szatmámak, mely 1838-iki szeptemberben Kölcsey arczképének megrendelésével a Kölcsey szellemének oly szépen hódolt, ekkori állásáról ha mi keveazonban csakhamar set tudunk is, az ország sokat tud :

:

—

—

;

;

;

ha

hn

;

—

—

;

;

232

országgylés után tisztválasztás következett, s a megye színe tsgyökerestl megváltozott, kimondatván, hogy a megye nemessége azon elveket magáénak el nem ismeri s a háziadónak a nemesség általi elfogadását e megyében soha ha még csak pertractatio alá sem jöhetnek határozza mindezeket egybevetettük, s emlékezetünket az utóbbi 7 év ;

megyehistóriai vázlatán végig jártatjuk lehetetlen meg nem gyzdnünk, hogy a múlt deczemberi jelenet speciális végeredményére, t. i. a nemesség házi adóbani részesítésének vastag eltörlésére nézve csak egy régi bajnak új kórjele kigzölgés a pártszaggatta megye földébl, mely ily veteménynek, mint e szó »közterhek viselése« medd telek. A végeredmény tehát az, hogy az anyagi er a legundokabb kitörésekben napokon át garázdálkodott Szatmár vármegyének morális életében. Es ebben tárgy van elég a reményre s vigasztalásra, tárgy van elég aggodalomtelt ós nemzeti fájdalomra. Reményt említénk s vigasztalást ez a megbukott tárgyat illeti. Megbukott pedig Szatmárban nem az ismeretes 12 pont, mit a 3Iult és Jelen a magyar radicalismus chartájának gúnyol, mert ez egyet kivéve, még választmányhoz utasíttatott, s ezek közt van több, melynek gyümölcsét magok az indítványozók is nem máról mert holnapra, hanem csak évek érlelésétl reménylettók hiszen a javasló választmány kisér jelentésében világosan :

;

:

;

;

hogy eszméket pendítenek meg, melyek jelen perczben a szokatlanság s újdonság látszólagos színe miatt nem minden szívben találnak visszhangra, de kiköltve az id hatalmától, megérlelve a köztanácskozás és vitatások napmelegén, néhány év alatt eszmékbl valósággá, igébl testté lehetendének. Nem ez tehát a megbukott tárgy, nem kifejezek,

az ellenzéki párt befolyása, mert lesz id, hogy az értelmesség erkölcsi ereje jó ügyben helyt állhatand, a nélkül, hogy háta mögé állítaná azon tömeget, mely a nem oly régi nem ez tisztválasztáson ép azon pártot gyztessé tévé bukott meg tehát, hanem a háziadó elvállalása ln megbuktatva. És ép e megbuktatás mutatja, miként e tárgynak

is

;

már igen közel jövendje van. Emlékezzünk csak az elkeseredett küzdésre, melyet a tiszai megyék nagy része megyei országgyléseinken kevés évek eltt a jobbágy telket adóztatása ellen vívtanak, s érteni fogjuk, hogy ott e szóban adózás a szenvedelmek kígyókorbácsa rejtezik, mely azonban már legsujtóbb ágát rég elvesztheté, hahogy az illet megyék némelyike, névszerint Szatmár is, azon polgári vétket (igen is vétket. Uraim !) el nem követi, hogy a törvénynek parancsoló szava már öt év óta teljesítve nincs, de Szatmárban a jobbágytelket ül nemesektl öt év óta fizetni tartozott adójuk nemcsak beszedve, de s

ül nemesek

í

;

233

bn

még csak kivetve sincs. Ha itt e vétek, e polgári közbe nem j, állítani merjük, hogy a tyukodi és csengeri ólmosbotok 1841 deczemberben vagy semmi szerepet nem játszanak, vagy ha csakugyan egy fatális átok a téren, hol csak észnek és honszerelemnek kellene versenyezni, ket is feltünteti, izgatás nélkül is önérdekükben az igazság táborának salakját képezték volna. Mikor, oh mikor sznik már meg az uralkodó néposztály érdekébe vágó igazságos törvény iránti tiszteletlenség e nemzetben? Feltnnek jelek egyben-másban iS; a multat s jövendt megbnhdött magyarra egy jobb jövend hajnala hasad, s ilyenkor oly örömest engedünk a szebb kilátás gyönyörösztönének, s munkásságra feszül minden gondolat, minden izom, mert a czél reménye oly kitrésre buzdít gyöngébbeket is, minvel ott, hol minden elveszett, csak a becsület nem, csupán nagy emberek bírnak küzdeni; de ha meggondoljuk, hogy egy nemzetet, melynek erkölcsi jelleme slyedésben van, csuda sem menthet meg enyészettl és eszünkbe jut, hogy a törvény iránti tiszteletlenség e slj^^edésnek egyik bélyege optimísmusra van szükségnk, hogy Isten megóvjon kételkedéstl. Felejtsük, Uraim a politikai színkülönbséget s vállat vállhoz vetve, dolgozzunk e tiszteletlenségnek ellene mert bizony, bizony mondom, jövendre is igaz, minek igazságát vérbetk jegyzik évkönyveinkben hogy a közboldogság mételye itt rejtezik, hoc fonté dérivata clades in pátriám populumque fluxit. És már most nézzük, miként áll a háziadó kérdése ? A legellenkezbb politikai színezetek orgánumai kivétel nélkül a részesülés elve mellett nyilatkoznak, sok megyének már utasításában is van, legközelebb Borsod lelkes nemesrájok

!

;

:

!

;

:

sége az ész erejének s a hazafiság szent érzelmeinek hódolva, az igazság s magas szempontú józan politika diadalát ülé, s tudtunkra még csak két megyében bukott meg, s ez Fejérés Szatmármegyék. Amott személy ességi viszálykodás buktatá meg, itt tömeg s anyagi er, pedig még az is megjegyzést érdemel, hogy ha a 12 pontnak s közte a háziadónak is elvben lett elfogadása méltán azon kifogás alá esett, hogy a nemesség tudta s hozzájárulása nélkül történt, ezen kifogás a mostani megbuktatás ellen is áll, mert Tyúkod és Csenger még nem Szatmármegye ha egyszer az 1836. s évi XI. t.-cz. végrehajtva lesz, a háziadó kérdése elleges hirdetés után vétetik tanácskozásba, s gond leszen rá, hogy a lélekvásárlás ördöge ne ármánykodjék bizony, bizony lehet, hogy az ügy még Szatmárban sem esett el. Azonban akármiképen legyen is ez, annyit bizonyosan merünk állítani, hogyha már odajutott a háziadó elvállalásának kérdése, miszerint azt csak anyagi ervel lehet földre teríteni ;

:

234 az földet érvén, Antaeusként új ert nyerend, s jövendje már közelebb van, mint év eltt a rózsaszín kedv legsanguinicusabb perczében sejdíthetk.

Megyei hatóságkor.*) Akárminö legyen egy vagy más nemzet kormányformája, minden institutióját biz vast a halottak közé sorozhatja, melyben annyi életer nincs, hogy a társadalmi czélok megközelítésében, a vesztegleni képtelen tökélyesedésben némi practicus hatást gyakorolhasson. A mely institutio, akár külnyomás, akár öntehetetlensége miatt az ily practicus hatáserben ennyire megfogyatkozott, annak még legczifrább életmanifestatiója is csak olyasvalami, mint midn a polgármester bársony párnán nyújtja át az utazó fejedelemnek ezüst kapukulcsát azon városnak, melynek sem árka, sem fala, sem kapuja. Azonban van a státusállapotnak bizonyos életszaka, midn az institutiók, hajdan a nemzetélet orgánumai, évek hosszú során keresztül sem képesek valami jelt mutatni, ha váljon rejlik-e hamujokban a haladási practicus hatásnak életszikrája, melynek csak egy kis fuvalom kell az események fuvószájából, hogy égjen vidorul, miként az örökös Vestaláng ég. És ez életszak a népvénhedés életszaka, mely gyakran az individuális mozgalmak fiatalságával azonos. Enni, s jól enni, ez az életnek feladata és dolgoznak, hogy ehessenek, fáradalmaik között délig az ebédlés elgyönyörében, aztán az ebédnek emlékezetében találják boldogságukat, mint doktor Johnson^ és a nap meghozza a szokott munka egyhangú fáradalmát, az est a nyugalom sörház-óráját, és a nemzetben mindenki mozog, mindenki él, csak a nemzet nem. Ezt a »Hungaricá<<-]í geniális írója Fajákok országának nevezi, mihez szerinte semmi más nem kell, mint nyárs, a nyársra pecsenye, a pecsenyére vasárnap s a vasárnapra Strauss, és ezzel vége. Ellenben van a nemzeteknek fiatalsági életszakuk, midn a jobblét utáni sóvárgás munkás ügyekezetté feszül, de sok egyeseknek ügyekezetén a közszellemnek ihletése leng, s e szavak >memzetért, nemzetnek, nemzet által« hangrezgést költenek föl millió szívnek kebelhúrjain, és a sok emberi egyéniség egy nemzeti individualitásba összeforr, melynek vérforgása mozgató gyanánt hat az institutiók gépkerekére, hogy kitüntesse, van-e bennök ép életer, mely a társadalmi czélok megközelítésében a tökélyesedési fejleményben tétleges faktorkint mködhessék. ;

:

*)

Az

1842-iki »Pesti Hirlap« 106-ik számából.

K. F.

235 Ily életszakot

él

most a magyar

;

s

institutióink közt^

mikre az összes nemzeti egyéniség vis motrixkép hat, ninc& egyetlenegy, mely annyi sikert képes volna kifejteni, mint megyei municipális szerkezetünk, melynek inkább mint más akárminek köszönheti e nemzet, hogy annyi viszontagságok után még mint nemzet él. Mennyi nyíl tört meg aczélpaizsán^ mit nyilt hatalom, vagy titkos ármány a nemzet szívére irányozott mennyi fentartó elem rejlik e szerkezet létegeiben, hogy Európa különszerségei közt jó s balszerencsében fentarthatók eredetünk sajátságait, mik nélkül minden lehetnénk, egyedül magyar nemzet nem Mennyi fogékony;

!

ság e sajátságokat az európaias polgárisodással assimilálni, minélfogva sok jó, sok üdvös, mit a nyugat népei kérkedve neveznek sajátuknak, mint például csak az esküdtszékek is,^ institutióink lánczolatába legkönnyebb szerrel s rázkódtatás nélkül beilleszthet És ha látjuk, miként a kor szüksége s id kivánata e remek institutiót körülmény szerint a legkülönszerbb hivatásra irányozá miként egyszer korlátlansági vágyak özönének kellett gátakat emelnie, és emelt, míg a vágy özön elapadott, másszor a szabadságnak kellett menedéket nyújtania, miként ismét itt az idegen nemzetiség tátott szájából sikamlott ki, itt a századát elz rohankirályi kegy s anyagi jólét kisértatásnak állott ellene, ha tette bár, amott viszont a tespedést rázta föl lajhárságából^ s az átalakulás békés processusát közvetítette, valóban ha megfontoljuk e különböz hivatásokat, s látjuk, miként !

;

t

—

kisebb-nagyobb

mértékben

id

s

körülmény

szerint min-

dig megfelelt és ruganyosságát minden nyomás után ép, egész ervel visszanyeré lehetetlen, hogy egy szent pietás szerelmével ne ragaszkodjék hozzá minden fej és szív, mely :

mint a cometa külön magános utakra nem vágyakodik, hanem magát s hatását a megyékében s általok a nemzetében örömest eltemeti, test izecskéje, de nem külön test. E remek institutiónak, megyei szerkezetünknek becsét már a külföld is kezdi méltánylani. A büszke Albion, »a földnek legbecsesb virága, a tengereknek legdrágább gyöngye«^ méltán kérkedik szabadságával, s mégis e szerkezet már nála

is

figyelmet támaszt, s

vannak

íiai

közt, kik

már

elmondák, hogy a magyar polgári iiistitutiók nemcsak hasonlók, de némi tekintetben jobbak, dicsbbek Angliáéinál. És mégis ez annyira méltányolt institutiónak szent hivatásai betöltésében oly sok ellene van ben honunkban,. s oly sokan vannak, kik vagy önségöknek tömjénezve a lélekvásárlás szennyes fegyverével megdöngetik a dics épület speciosus alapzatát, vagy pedig akarva akaratlanul gyanúsításokkal ingerlik ellene a hatalomnak féltékenysé-

—

gét.

Amazokról már többször mondók,

—

s

még

talán sokszor

;

236

mondani, hogy a. mit cselekesznek, öngyilkolás, pillanatnyi gözdiadal, a melynek ára pokolkárhozat, s ha öngyilkolási merényeik hatását a jogérzet s terjed értelmesség kellleg csakugyan nem ellensúlyozhatná, egykoron reá j ok nehezedének a köla haldokló szabadság átkával tnek ime szavai

fogjuk

:

Romanos agunt, üt seciindum vota parthorum, sua

Sic est, acerba fata

Urbs haec periret dextera.

Az utóbbiak, kik

t.

i.

a megyék czélzatait gyanúsít-

gatva ingerlik a hatalom féltékenységét, igaz ugyan, sok kárt, sok akadályt, sok keserséget okozhatnak, és ha nyilt fülekre találnának, talán kételkedést is gerjeszthetnének a kormány akarat jósága iránt e nemzetben, vagy megrendíthetnék a kormánynak nemzetünk iránti bizodalmát, mitl úgy, valamint amattól. Isten rizzen azonban itt mégis a :

egyenes szinteség ellenszer lehet, s oknak okot vetni ellenébe miért is kevesbbé veszedelmes, mint amaz, hol a bor s pálinkával potencir ózott tudatlanság j ült vagy felizgatott fanatismus ólmos botokkal mintegy mit dem Wahnsinn kámpfen áll, minrl írva van, hogy

férfias nyíltság,

;

r

Götter

selbst

vergébens.

Ama

gyanusítási körhöz tartozik egy neme a tacticának, mely íijabb idkben javítási kérdéseknél a megyék statutarius hatalma ellen fegyverül használtatik, s ez azon vád hogy a megyék statútumok útján a törvényhozási centralisatiót, s így a kormánynak alkotmányszerü befolyását is, paralyzálni, ellenben saját hatóságukat határtalanítani törekszenek. Ideje, hogy e vádnak komoly -higgadtan szemébe nézzünk. Meg kell mindenek eltt jegyeznünk, hogy e vád hajdan, midn a megyék munkássága jogvédelmi körben forgott, szintúgy használhatott, mint most a javítási kérdéseknél a dolog tehát maga nem új, hanem csak alkalmazása változott. Voltak idk (Istennek hála hogy már nincsenek), midn a megyéktl igényelte:

:

!

mit ha megtesznek, alkotmányunknak már vége van a megyék azt gondolák, hogy a jogszerség határai közt rajok még más hivatás is vár mint csupán az engedelmesség dicssége a kérdés nyomban igen ügyes tacticával a politikai statustheoriák általános mezejére vitetett

tett,

és

;

midn

:

és elvek állíttattak föl ridegen, meztelenül, mik következetes logicával szélekig zve, mindig és mindenütt absurdumokra vezetnek, de melyek mégis féltékenységet ébresztenek s keserséget hagynak hátra, mibl minden esetre csak rossz következik, kivált ha a körülmények játszi for-

237

inkább élesztn, mint n\ugtatón hat. Mondatott ugyanis, hogyha fehrási joguk ürügye alatt a megyék teljesítetlen hagyhatnák a kormányparancsokat, a monarchia elvét egyenesen megsemmisítnék, mert hiszen meddig fog ez a felírások általi ellenkezés mehetni ? Hol lesz határa, mely a monarchiái fölség elvét fentartsa ? De mondák tovább ez az autonómiai törekvés nemcsak antimonarchicus, hanem antíconstitutionálís is az országgylést akarja tenni fölöslegessé, annak hatását akarja paralysálni, mert hiszen írva van, hogy a sérelmek orvoslása országgylésre hivatkozik, »diaeta est salntare relevandorum gravaminum remedium«, s így a megyéknek nem szabad sarlóebbl azonban jukat bevágni az országgylés aratásába az is következtethetnék, hogy az országgylésen kívül parancsolt ujonczokat meg kell adni, az adót be kell hajRégi históriai tani stb., aztán tenni kell sérelmet a diétán dolog, a mit beszélünk, s nem azért mondók, hogj^ czáfolatba bocsátkozzunk, mert Istennek hála ilyesekre sem hanem egyedül azért hoztuk föl, szükség, sem alkalom hogy kitüntessük, miként ha alkotmányos életünk kérdéseinél elhagyjuk a gyakorlati mezt, melyen forognunk egyik kell s a discussiót általánosan theoriákra játszuk át oldalon ép úgy, mint a másikon, valóságos absurditásokra jutunk, mikbl a kebellázító keserségen kívül nincs eredmény. És pedig itt nem szólunk politikai színezet érdekében így áll ez a jobb- mint a baloldalról Hobbes, Haller, Bonald stb. egy cséppel sem képtelenebbek elveik ultrirozott szélsségeivel, mint a »j)ar la volonté du peuple« hívei közül ama hóbortos német, ki elve logicáját azon ostobaságig vitte, hogy állítaná »ok ? minek itt ok ? orra nem tetszik, s ezzel vége«. Ennyire tévedhet az emberész, ha magát a politikai theoriák fonala gombolyításának vakon átengedi és el az élet, és kineveti a Hegel-mód szabatos logicát. így van ez a megyei hatóság statutarius körére nézve napirenden lev általános ellenvetésekkel is, így azon kérdésekkel hogy hol lesz ennek vége ? hol lesz liatára ? meddig fog ez menni ? mi lesz a monarchia elvébl ezen amerikai foederalismusi irányzattal ? és mit én tudom, miként hangzanak mindazon státustani philosophemák, melyekkel speciális kérdések igen ügyesen általános theoriák mezejére játszatnak, hol logicánkfa in ultima analysi természetesen képtelenség vár. diilata

—

—

;

.

:

!

—

!

—

;

:

;

;

:

!

j :

238

Megyei

szerkezet.*)

Tétleges (positiv) tudományoknál a bölcselked elmélkedéseit eszmélve vagy eszméletlenül életbl merített adatok szabályozzák, s a theoria rendszerített épületének többnyire ily gyakorlati adatok abstractiója szolgál alapul. Mi a polgári álladalmak normális állapotában a status tudományt ily kiváltképen tétleges gyakorlati tudománynak hisszük, s azért úgy gondoljuk, hogy valamely polgári institutiónak becsét, hatáskörét egyáltalában nem lehet oly theoriák doctrináiból szabályozni, melyeknek épületénél ilynem miknek elméinstitutiók alapkövekül nem használtattak leti abstractiói tehát ép úgy kívül feküsznek az ily institutio határain, mint a hogy ez amaz abstractióknál adatul nem használtatott. Ilyen institutio az európai státustudomány irányában megyehatósági szerkezetünk. A classicus hajdankor s Közép- és Nyugot-Európa nyílt könyv gyanánt állott a gondolatbúvárok eltt minket körülmények s eredeties nemzetiségünk ismeretlen földkínt rekesztettek összeel szemeik ell, s midn státustheoriák mozaikját illesztek, szerkezetünk kavicsait izecskékül nem használták. Innen van, hogy a német, franczia, angol, ki ezen státustheoriák emlin ntt fel, igen ritkán képes hosszas magyamit rázatok után is szerkezetünk philosophiáját felfogni bizonyosan mindenki tapasztalt, kinek e tárgjrról idegenekkel értekezni alkalma volt, vagy legalább az augsburgi Alig. Zeitung hazánkróli czikkeit olvasgatá, melyek a levelezi hieroglyphok fátyolán át is a legvilágosabban mutatják, mikor kerültek magyar tollából, ki e szerkezet dajkakarjai közt növekedett, mikor viszont oly ember tollából, 30 év óta lakjék is Budapesten, még csak azt ki, bár 20 sem volt képes megtanulni a magyar nyilván jog mi fán :

;

;

—

:

terem

?

Legyen szabad annak bizonyságául, hogy megyei szerkezetünk mennyire kívül fekszik a világhír státustudósok theoriáin, egyetlenegy tényt idéznünk. Minden alkotmányos 1. a monarchiában két tekintetnek kell szentnek lenni királyi név díszének, méltóságának, mivelhogy monarchia 2. annak, hogy csak a nemzet hozzájárulásával alkotott törvény szerint kormányoztassanak az alattvalók, mivelhogy alkotmányos. E két tekintet összeegyeztetésében sókat fáradtak a nemzetek, sokat a státustheoriák bölcs :

;

•

mesterei, és különböz módokban kerestek biztosítékot, miszerint a polgárok soha se jöhessenek oly szomorú kény*)

Az

1842-iki »Pesti Hirlap«

107-ik számából.

K. F.

;

239 telenségbe, hogy egyiket a másikkal ellentétben szemlélhessék, s és hiba közt kelljen választaniok. És az európai státustheoriák ezen biztosítékot, az eleven közszellem (public spirit) doctrinák mechanismusába nem illeszthet hatalmán kívül legtöbbnyire visszatorló módokban (felelsségben), elzleg pedig csupán a hatalmak elkülönözésének doctrinájában keresgettek. A magyar alkotmány ellenben ismeri ugyan a felelsséget s az országgylés sérelemorvosló

bn

elz módokban

hatalmát, de a fkezességet

találta

föl

elvnek a végrehajtó hatalom körében is fentartása, mely ige megyei szerkezetünkben minélfogva (hogy az 1827-ki országos megtestesítve él választmány rendszeres javaslatának szavaival éljünk) a törvények végrehajtása megyékben nem másképen, mint a megyék által eszközölhet, mire nézve a törvénynyel ellenkezni, vagy a végrehajtó hatalom körén túl fekünni vélt rendeletek iránt felírási joggal bírván, a megyei gylések törvényes hatóságuk kebelében két külön attribútumot egyesítenek t. i. a végrehajtó hatalom törvényes orgánumai, de egyszersmind a törvények rei is. E rendszer már az európai státus jog tanjaitól merben eltér itt a közvetlen végrehajtást eszközl tisztviselkar a tanácskozó testülettl különválasztva nincs ne is legyen itt a hatalmak elkülönözésének doctrinája nem alapelv és ne is legyen, st inkább a »semmit rólunk nélkülünk« az alapelv. Azonban itt kitnik, mint sok egyébben, alkotmányunk alapelveinek sok mások fölött elsbbsége. Egyrészrl azért, mivel nem tudunk doctrinát, mely az egyuraság (monarchia) elvét az alkotmányosság elvével ily szerencsésen egyesítené másrészrl azért, mivel e szerencsés sajátság mellett is annyi assimilationális fogékonysággal bír szerkezetünk, hogy a józan elmélet postulatumait lánczolatába igen könny szerrel beillesztheti a nélkül, hogy eredetiségét s alapelveit csökkentené. Nevezetesen a hatalomelkülönözési theoriát, a mennyiben jó, t. i. a tisztviselkre nézve, mi magyarok megyei szerkezetünkbe törvényhozás útján legkönnyebb szerrel beilleszthetjük úgy, hogy a közigazgatás és bíráskodás egy tisztviselben egyesítve lenni megszünhetik a nélkül, hogy a megyei közönség egyetemes testületében legkevesbbé változnék azon elv, mit az 1827-ki országos választmány ekként fejez ki »a megyék hatóságához tartozik mindaz, mi az országot általában, vagy a megye közállományát, vagy pedig magánosok jogait illeti, a mennyiben törvény szerint jogútra (ad viam juris) nem tartoznék, gylésekben tanácskozás s határozat alá venni (pertractare)«. De míg a magyar alkotmány ily assimilationális fogékonysággal bir, az ismeretes státustheoriák hasonlóval nem s ez

»nil de nobis sine nobis«

;

;

k

k

;

—

—

;

:

;

:

240 dicsekedhetnek mert hatalomkülönzö doctrinájok mellett megyeszerkezetünk »nil de nohis sine nohis« elvét el nem fogadhatnák a nélkül, hogy egész épületeket talapzattól kezdve újra ne raknák. Mindezekbl tisztán következni véljük, hogy midn az európai státusszerkezetek megyei rendszerünkhöz semmi hasonlót nem mutatnak, midn az ezekbl abstrahált státustudományi theoriák ime rendszer természetével egyáltalában nem egyeznek nemcsak hiba, de talán vétek is, ha olyankor, midn megyei gyléseinken egy vagy más statútumnak törvény értelmébeni alkotásáról van szó, az egészen gyakorlati speciális kérdés általános theoriák mezejére játszatik át hiba, mert ezen theoriák, mint már megmutatok, oly kevéssé szolgálhatnak mértékül a megyei hatóság körének fölmérésénél, mint miként rííel nem mérhetjük a gabonát de vétek is, mert gyakorlati eredményre nem vezethetvén, a vitatás medd marad minden medd vitatásnak természetében fekszik pedig, hogy a demonstrationális hév az általánosság végetlen mezején mindkét részrl képtelenségre vezet, mibl csak viszonos keserség támadhat, s megzavarása azon két elem öszhangzásának, melyet az alkotmányos alapelv gyakorlati fejleménye oly gyönyö;

:

;

;

;

ren

közvetített.

e nézetek nem alaptalanok, azokból még azt is következnek véljük, hogy a józanon fontolgató haladásnak indult nemzet alig botolhatnék kártékonyabban, mintha most átalakulásának practicus idszakában, a hatósági körök s attributumi határok elméleti vita harczába hagyná magát csábíttatni. Ez mindig igen kényes, igen veszélyes dolog tudjuk, hol kezddik a vita de még csak nem is sejthetjük, hol fog végzdni legkényesebb, legveszélyesebb pedig oly idszakban, melyrl írva van, hogy drágák 'pillanatai. Lám az 1827-ki országos választmány rendszeres munkára volt kiküldve, mégis annyira érezte e tekintetek nyomatékát, hogy a megyei szerkezetrl írott véleményében nyíltan kimondaná miként a »megye« szó értelmének meghatáro-

És ha talán szabad hinnünk, miképen

egészen

;

:

;

:

hatóságának és álladalmának elméleti (theoreticus) körülírásába jónak látná nem bocsátkozni. Bölcs óvatosság ez. Uraim ne hagyjuk magunkat annak követésétl az elmeíitogtatás hiúságát talán ingerl kihívások zásába

s

!

által

letéríttetni.

Nekünk a megyei hatóság

törvényjelölte

statutarius

körének ismeretére elégnek látszik azon szívvérünkbe

meggyzdés, hogy miután

szítt

a megyék oly önálló municipiumok, melyek egyrészrl a törvényhozó hatalom részei, másrészrl a végrehajtó hatalom orgánumai, harmadik részrl

241

a törvények rei, negyedik részrl pedig közigazgatási törvényhatóságok, ebbl természetesen következik, hogy statutarius hatalommal kell birniok, különben rendeltetéseik egyikét sem volnának képesek betölteni. Igen, de mondjátok, ez így a végetlenségig mehet, elnyelheti, paralyzálhatja a státushatalom többi ágait, kell tehát szabálynak lenni, mely terjedelmének határt szabjon. És mi azt feleljük igenis van szabály és van határ de mint minden határnak természetében van, hogy nem a mit ? hanem a netovábbal jelöli ki, úgy itt is a szabály negatív s nem positiv. Az t. i., hogy törvény ellen statútumot alkotni nem szabad. Ez a legbiztosabb általános szabály, érjük be vele, a többi speciális kérdés ne hagyjuk magunkat s gyakorlat dolga általánosságokba szédíteni, mert teljes meggyzdéssel mondhatjuk nincs ember Magyarországon, ki ezenkívül oly határvonalat képes lehetne theoretice felállítani, mely in ultima analysi, vagy a veres, vagy a sárga-fekete fonal szellemében képtelenségre ne vezetne. Ha megtartók ama szabályt, jogszerség tekintetében nyugton lehetünk, a,z elbbi politika dolga, s miután ennek mezején a tévedés emberek között mindenkor lehetséges, még szerencsének mondhatjuk, ha institutióink alkalmat nyújtanak csak partialiter tévedhetni, mert ezt egyrészrl az összes törvényhozás könnyen helyrehozhatja, míg a maga egyetemes tévedéseit helyrehoznia sokkal nehezebb másrészrl még az ily partialis tévedések sincsenek nyereség nélkül, mert mint int jelek megóvhatják az összes törvényhozást mindazon arasznyi vízfödte szirtecsk éktl, melyeken különben könnyen hajótörést szenvedhet vala. Igen, de szokásba veszik ezen pohtikai hitágazat ellenei, rémképeket állítani fel ijesztkül azt mondják megyéink statutarius hatóságuk gyakorlatával egyenesen az éjszakamerikai foederahsmus öble felé hajóznak És ez ismét ügyesen gondolt tactica, mert monarchiában ily kilátással fenyegetzni annyit tesz, mint a hatalom minden féltékenységét felzúdítani és hasonlít azok tacticájához, kik a porosz királyt a híres városrendszer behozatalától azon ijesztgetéssel akarták visszariasztani, hogy az »respublicai institutio«. Azonban rém és rémítés egyaránt hiu, s az erszakolt foederalismusi következtetés még azon esetben sem bírna a valószínség legkisebb árnyékával, hahogy a megyék igazán szokatlanul terjeszkednének statutarius hatóságukkal. Nem állana pedig nemcsak a monarchiái és alkotmányunk szerinti elvnél fogva, mely a királyi felség fölügyeli jogával a törvény értelmében a kell súly egyént örökké fentartandja, hanem azért sem, mert a magyarországi megyék állása s az amerikai foederalismus közt még ezenj^fölül egy :

—

;

;

:

;

;

:

!

!

;

KOSSUTH LAJOS lUATAI.

XII.

16

242

minden hasonlatot lerontó lényeges különbség van, az t. i., hogy Amerikában a szövetséges törvényhozás az egyes státusok beligazgatásába egyáltalában nem avatkozhatik, s csak az alkotmány által számára világosan fentartott ügyekre nálunk ellenben a megyéknek bármely terjeszkedhetik statútuma is azon pillanatban elveszti minden erejét, melyben a törvényhozás azon tárgyról rendelkezik. Ezt elég megemlíteni, hogy meggyzdjünk, miként honunkban soha sem lehet alapos azon állítás, mintha statútumok útján a törvényhozási centralisatio csak legtávolabbról is paralyzáltathatnék s ép ez oknál fogva volt lehetséges ekkorig is, hogy a megyék a közigazgatásnak oly ágait intézgették el statútumok útján, melyek ha általános elméleti szempontból vétetnének föl, a doctrinák szerint valószínleg törvényhozás körére tartozóknak Ítéltetnének. Ilyen például az adókivetés kulcsának kimondhatlan különbözése, ilyenek a tisztválasztásnak évszakról évszakra módosított szabályai, ilyen a megyei tisztviselk eljárását szabályozó utasítás, ilyen a megyei törvényszékek alakjának roppant különbözése stb. 'részletekben és ezerszer a többi, miket - ha szükség lesz is egyenvonalazva fejtegethetünk. Mindezt századokon át statútumok útján rendezgették a vármegyék, s a mai megye bizony nyal nem bír kevesebb joggal, mint bírtak az egy század elttiek és kérdezzük csökkent e e miatt csak egy hajszálnyira is a törvényhozás centrális hatalma, vagy történt-e a foederalismusi rendszerhez legkisebb abnormis közelítés ? Szólnak a tények, ám tekintsünk szét, s csak arról ne felejtkezzünk, hogy a törvényhozás, melyben kezdemény! joggal a királyi felség is bír, akármely statútumot ép úgy eltörölhet s megszüntethet, mint hogy törvénynyé változtathatja s e megemlékezés bizonyosan eloszlatja a szem elé torlasztott rémeket, mint napsugár az éji homályt, s mi vidorul támaszkodhatunk megyei szerkezetünk ép egészséges oszlopaira, s jogszeren léptethetjük életbe a törvény s alkotmány szellemének természetes postulatumait, annál vidorabban és jogszerbben, minél szentebb pietással függesztendjük mindég szemeinket a határvonal eme szavaira »Eddig és ne tovább itt a törvény áll, és ennek küszöbe szent, mint szent volt a föld, melyen az ég :

;

—

-

:

;

;

!

:

bokor eltt Mózes

állt.«

243

Yámszövetség.*) I.

Vannak idk, midn elj egy gondolatbúvár szet

rejtekmhelyének egyik 6

és ellesi a

termé-

titkát, és eszméjével, pislogó

mécsvilágnál átvirrasztott éjek szellemszülöttjével az emberiség kifej ldési útjában megáll egy tájékzó mértföldk gyanánt de az emberiség a mutatott úton lassan halad, és vajú;

dik néha egy századon át, mig megszülemlik egy esemény, mely a történetek forgó kerekének egy lökést ád. Nem úgy korunkban. Hol az a minden élket messze túlsugárzó egyes nagyság, mely mint egy választófal álljon a tegnap és holnap között az emberi nem évkönyveiben ? sehol és senkinél de az egész fürge hangyaboly mozog feszült iparral javítás után, folytonos gyzelemmel a természeten s avult századok rozsdás zárain, s az egy szellemtl ihletett sok apró er egyesülete csodákat mvel mint egy óriás. S azért nagy e kor, bármi aprócskák emberei hatalmas mint az oczeán, melynek hátán, miként Byron mondja »százezer hajóhad ;

;

:

nyomot nem hagyva hömpölyög*, s a mely mégis cseppekbl áll. Ily korban hamar érnek az események, s a politikai számtudós

jósló

szavának ómegája a teljesedés alphája

És ime j szózat szózat után, hogy a megértetett ki fog elégíttetni, és s nemsokára sóvárgók már mintegy bizonyos gyanánt ölelik, s tekintet Austrián túlnan Magyar honra száll, s míg ;

lesz.

sóvárgás ezt

ama

a sóvár egy szerény habozó kételkedni mer, váljon Magyarország törvényhozása hajlandó volna-e a német vámszövetséggel egyesülni ? Már emelkednek szózatok, melyek a nagyszer eszmétl elkapatva, miszerint hazánk nyugati részén lehullván a vámsorompók 16 millió emberrel **) s mivel a vámszövetséghez csatlakozás által a sorompók Austrián túl is lehullanának, ismét más 26 millióval, s így összesen mintegy 42 milhólakta földdel jne szabad kereskedésbe szegény honunk, meljm-ek régi panasza szerint minden nyomorúsága e sorompóknak tulajdoníttatik, elkapatva mondom e nagyszer látvány sejtelmeitl, Örömittasan kürtölik a külföldön, hogy a magyar törvényhozás csatlakozni igenis hajlandó

—

*)

**)

Az

1842-iki »Pesti Hirlap«

1

—

10-ik számából.

16.652,121 fejre teszi Becher Siegfried az austriai

tományok népességét 1839-ben, az

olasz

Magyarországot pedig tartományaival

K. F. német tar-

tartományokét 4.680,871-re, f»

szélekkel 15,322.41 8-ra.

Kossuth Lajos. 16*

244

st

is kész, csakhogy csatlakozhassék ! elválaszthatlan kapcsolatban vannak az anyagi érdekek a szellemiekkel, ép úgy a kereskedési szövet-

lesz

;

Ámde

áldozatokra

min

a

ségek mélyen bevágnak a nemzetek politikai életébe, s nemzetiségk függetlenségök, polgári kifejldésük felett hosszú idkre határozhatnak azért hát minden oldalróli megfontolást igényelnek. Gróf Pejacsevich János mély tárgyismerettel s avatott logicával szólott a nehézségekrl, melyek Magyarországnak a vámegyesülethezi csatlakozását még azon esetben is akadályoznák, hahogy az ország érdekére nézve a lépés hasznossága bizonyos volna szabad legyen nekünk magára e hasznosságra nézve futólagos elmélkedésünkkel néhány szempontot a tárgyrovatosak gondolkodásának s erösbek bírálatának ajánlani. Mieltt azonban ezt. teimk, nem lesz felesleges, egy rövid pillantással a német ,

:

;

vámszövetség eredetén, czélján s eredményein végigtekinteni. Az önbecsöket érz németek joggal, bár nem épen szerényen szeretik emlegetni, hogy nincs nép a földön, mely

nemesb

származással,

nagyszerbb

históriai kezdettel, terjedtebb, állandóbb jótékony hatással dicsekedhetnék, mint a német faj. S a német nemzetet, mint egy összeforrt hatalmas egészt, mégis hasztalan keresk a népek között. Volt ugyan szóval egy német birodalom de a sok önálló kormányokra szakadt státus-

magasztosabb rendeltetéssel

s

:

szövetségben a nemzet maga képviselve nem vala, s így tanácsában a közérdek örökké eleven életereje nem munkálhatott. Innen feloszlás és ertlenség következett. A birodalomnak castokra oszlott aristocratiai szerkezete nem hagyá kifejleni a közös életer kölcsönhatását, s a német honára büszke nem vala keblében a honszeretet kisszer provinciális érdekké törpült, s e szót ^>közszellem« csak írószobájában ismeré. És a német birodalom összerogyott, s a foederativus német nemzet, mely kelet és nyugat között középre helyezve, a mveltségnek s hatalomnak benne rejl elemeinél fogva közvetítnek van hivatva, nemzeti egység hiánya miatt rendszerint majd ide, majd amoda hajlongó satelles kicsinyded szerepére kárhoztaték. E helyzet súlyának érzetébl eredett az ösztön, minélfogva a 35 német fejedelem s négy szabad város a párisi békekötés s bécsi congressus által egy feloldozhatlan szövetségbe egye;

melynek

czélja (a bécsi 1820-ki zároklevél szerint) kül- és belbátorlétének s a német státusok függetlenségének és sérthetlenségének fentartása. Hatalmas lépés külhatalom vagy bels forrongás irányában a német fejedelmek politikai egységére de a harminczkilencz önálló státusra oszlott német nemzetnek beléletében nemzeti egységet eszközölni képes nem vala, st az czéljában sem feksíttetett,

Némethon

;

245

Ahány külön státus, annjá külön test, egymástól vámsorompók által elzárva, s az utas, kit gyorslovai egy napon át négy-öt duodecz országon is átrepíthettek, míg szekerét a világhírn goromba vámosok ugyanannyiszor

dött.

b

anyagot lelt az elmélkedésre, mi kártékonyán hatnak e számi álhatlan vámsorompók a köz jólét, ipar, nemzeti önérzet s nemzeti erö kifejlésére. Képzeljünk minden vármegye szélén egy-egy határ- vámépületet, itt a prohibitió féltékeny szigorúságával, amott a véd vámrendszer megzaklatásaival, magyart magyartól elválasztani, s a testesült irigység Argus-szemével a szomszéd ipar elsorvasztása felett rködni, és a német státusok eleven képe elttünk áll. Hogy ily állapotban a német mipar általában véve oly fokra nem fejldhetett, mint a minre az a német szorgalom, állhatatosság, értelmesség s tkepénzek által emelkedhet vala, nem szükség mutogatni. Már pedig akármiként véleked-

átkutaták,

jék is valaki List státusgazdasági elveirl, annak valódiságát senki sem fogja tagadhatni, hogy egy miparos nemzet magas állásához mérve, végetlen alacsonyságban hever minden tartomány, mely csak nyers termékeket ád el mert amannak a munkabér, a productivus er is megfizettetik, míg emez régi angol példabeszéd szerint garasért adja a rókabrt, hogy holnap a rókafarkat forintért visszavegye. Ezért számítják a miparuk által világtörténetileg példátlan suprematiára emelkedett angolok nagyságuk épületének alapkövei közé azon státustani maximát, hogy a productivus ert kell mindenek fölött gyámolítani, minélfogva be csak nyers termék hozassék, ki pedig feldolgozott gyármü vitessék. mely nemzet e maximát szem ell elveszti, s körülményeihez képest földmívelési szükségek fedezésétl felmaradott ert gyümölcsözvé tenni s általa amannak termékeit is feldolgozással értékben növelni nem törekmiként Franklin szik, az ew-J ersey-rcA mondotta elbb-utóbb oly hordóhoz hasonlítand, melyet szomszédai ;

A

—

minden

oldalról

—

N

megfúrtak

s

lecsapoltak.

Hogy a német

szövetség apró státuskáiban mindaddig, mig a belkereskedés szabadságát a tömérdek vámházak, korlátozások, prohibitiók, sorompók akadályoz ák, a productiv ernek s általa a nemzeti mii iparnak általános kifej lésérl szó sem lehetett, igen könnyen megfogható. A német szövetség külke eskedése tedát többnyire fa, gabna s nyers-gyapjúeladásból állott, s piacza Anglia volt, mely viszont négyszerannyi gyármczikket adott el a németeknél, mint keletindiai roppant birodalmában. Ez idben Anglia közelített azon idponthoz, hogy az egész világra nézve azzá legyen, mi irányában egy virágzó gyárváros a szomszéd nyilt ámde a természet gondoskodott, hogy a fák felhkig ne

mez

;

246

njenek. Lord Castlereagh (kinek müve

felett

igazán oka

volt torkát metszeni) Anglia kereskedési politikáját a hirtokaristocratiának kezébe adá és jól mondja List, hogy ennek ;

túlnyomó befolyása megölé a tyúkot, mely Angliának arany tojást tojt. Meghozatott ugyanis Robinson (késbb lord Ooderich) indítványára 1815-ben az átokteljes gabnatörvény, mely az európai gabonát az angol piaczról úgyszólván egészen kitiltotta mert szerinte csak akkor engedtetik meg idegen gabona bevitele, midn a Nagy brittaniában termettnek ára éhelhalási fokra hágott (t. i. egy quarter := S'/g 40 p. frt). Ez által a német pesti mér búza 80 shillingre gabona Angliából annyival inkább teljesen kizáratott, mivel az éjszakamerikai angol gyarmatokból a gabnabe vitel már 67 shilling árnövekedésnél meg ln engedve. E botor törvény pedig 1822-ben még súlyosabbá módosíttatatt. Es e törvénynek köszönheti Anglia, hogy a gyármüiparra kényszerítést, de sokkal olcsóbban dolgozható nemzetek vetélkedése miatt ben a végetlen népinség vulkánján áll kün pedig á világkereskedésben piaczot piacz után veszít. A fakereskedés, mely a németek jövedelmének másik ágát tévé, mert 32 14 peng az angol piaczról hasonlóan kizáratott forint vámot ve 'ni 20 mázsa fára, midn másrészrl canadábóli behozatala vámmentesen megengedtetett, valóságos kizárásnak tekinthet. Ily helyzetben, midn Anglia határaitól idnként még a német gyapjú is visszautasíttatott, a nyers termékeiket angol gyármvekkel felcserélni szokott németeknél, kik kereskedési piaczukat elveszítették, természetesen törekvésnek kellett támadni, hogy a kün el nem adható nyerstermékek hon productivitási nyereséggel fölemésztessenek, s az angol gyármveknek védvámok általi kitiltásával honi mipar teremtessék, mely szemközt a tökély legmagasb fokán álló angol gyáriparral védvámok de ha egyszer ezeknek nélkül soha fel nem virágozhata ótalma alatt felvirágozott a német értelmesség, szorgalom s kitrés által, Angliáénál olcsóbb élelem és munkabér melnemcsak a bels fogyasztás szükségét fedezl^ptendi, lett, hanem a gyarmatáru szükségek (kávé, czukor stb.) bevásárlására is elegend csereértéket nyujtand, st az angol miparral a világkereskedésben s magában Angliában is diadal;

=

;

;

;

;

masan mérkzhetendik. Ily körülmények között, ily körülmények által született a német vámszövetség. Els lépésnek a Bajorország, Würtemberg s Hohenzollern-Hechingen Sigmaringen között 1824-ben kötött kereskedési szerzdés tekinthet; Poroszországban azonban már elbb (1816 17) történtek lépések az egész monarchiában általános egyenl szabályokat állítani a tartományonkinti vámtörvények helyébe, melyek ép úgy különböztek egymástól, mint a és

—

247 rendszer általában annyira különbözött, hogy például Brandenburgban 69 garas adó esett egy fejre, míg Süeziában csak 22. így jelent meg 1818-ban az új porosz vámszabály (ZoUtarif), mely lényegében a késbb keletkezett vámszövetség alapjául lön elfogadva. Majd 1819-ben Poroszország a hesseni nagyherczegséggel, Lippe-Detmolddal s még némely tartományokkal szövetkezett, késbb úgy financiális

a porosz-hesseni, mint bajor-würtembergi vámegyesülethez több s több tartományok csatlakoztanak, míg végre 1833ban a két egyesület fbb hatalmasságai egyesültek, s így támadt a német vámszövetség, melyhez jelenleg 23 külön státusban lakó 26 millió ember tartozik. Elmondottuk a körülményeket, mik e szövetséget létrehozák, majd szólandunk hatásáról, eredményeirl, a szempontokról, melyek minekünk szeretett honunk kereskedési politikájára nézve az életers, jövenddús hatalmas német szövetség irányában túlnyomó súlylyal birni látszanak. E kérdés a legfontosabbak egyike egy szerencsés határozat gazdag jövendt biztosíthat, egy tévesztett lépés kipótolhatlan kárt okozhat, s mi ;

elgylölség nélkül igénytelenül mondandjuk oly meggyzdéssel mondandjuk meg, hogy miután körültünk közel és távolban minden nemzet szájjal bármit valljon, tettben Burkenak azon tanácsát követi hogy »a nemzeteket nem cosmopoliticus rendszerek, hanem különös nemzeti érdekeik mélyen kinyomoelszeretet,

meg véleményünket, de

:

zott ismerete szerint kell kormányozni, hacsak végetlenül

bukni nem akarunk, a tanácsot nem helyeselnünk követnünk szentségtelen kénytelenség «.

lehet,

de

II.*)

A német vámszövetséget, melynek eredetét levázolni megkisérlettük, úgy a mint most kifejldött, eredményeiben ketts szempontból

kell tekinteni.

Egyik

az,

hogy

bei-

kereskedés tekintetében a vámszövetséges státusokban teljes és korlátlan szabadság uralkodik. A német nemzetcsalád szövetkezett ágai közt lehullt minden korlát, minden sorompó, niiely a kereskedési üzletet akadályozá. A tkepénz és értelmesség, az ipar és ügyesség, mely a szövetkezett státusok akármely zugában eltnik, nyílt mezül nyeri munkásságának s befolyásának az egész szövetséges birodalmat, melynek minden lakosa eltt 26 millió fogyasztót számláló vásár áll nyitva, határvám s financz akadály nélkül. És pedig nem kell felejteni, hogy a német szövetség abroncsa

még gömbölyítve

nincs,

Az

.>Pesti

*)

1842-iki

s

még minden

esetre

Hirlap« 111-ik számából.

terjedelmi K. F.

248

jövendje van. Másik szempont

az, hogy a vámszövetség, szabad belkereskedés mellett, önvédelmi szer gyanánt jelenik meg más nemzetek ellenséges törvényhozása irányában mert ámbár ugyan a szövetséges státusok határvámszabása külföldi árúk bevitelére nézve nem oly magas, mint más nagy státusoké, a teljes kitiltás elvének pedig egyáltalában és semmire nézve nem hódol határvámja mindazáltal elég magas, hogy az olcsó élelem mellett dolgozó belföldi gyárosokat s kézmveseket küls vetélkedés ellen kisebb-nagyobb mértékben védje s biztosítsa. Ezen védvámok ájfoló karjai közt a német mipar óriásilag növekedik, elannyira, hogy például harisnyaszöveteikkel, melyeket még nemrégiben többnyire Angliától vettek, most nemcsak saját szükségeiket fedezik, hanem már az angolokat Északs Dél-Amerika piaczairól legnagyobb részben kiszorították, st, a mi legnevezetesebb, magában Angliában is nem csekély mennyiséget adnak el, ámbár 20% beviteli vámot

tökéletesen

;

:

kell fizetniök.

Czéljában volt-e a német vámszövetségnek ez utóbbi szempont, t. i, külföldi gyáripar elleni védvámok biztosításával honi gyáripart teremteni ? vagy pedig eredetileg csak a belföldi kereskedés felszabadítása czéloztatott, s amaz csak természetes fejleményi logica volt ? ezt saját czéljuk s irányuk szerint angolok és németek többen többfélekép fejtegetik. Angliából Dr. Bowring (ki a magyar költészetet Angliával megismerteté, s a magyar t. társaságnak is tagja) küldetett kereskedési érdekek miatt a Németföldre, midn az ellegesen csak hat évre alakult német vámegyesület magát 1839-ben új hat évre alakítá. Az angolt gyáripara s kereskedése emelé a suprematiának szédelgésig magas polczára, melyhez hasonlóra nemzet még soha nem emelkedett e gyáripart pedig védvámok ótalma fejtette ki. Az angolok tehát büszkén erezik, hogy a miparos kifejlés náluk immár oly fokon áll, miszerint, hacsak azt kivihetik, hogy Albion dolgozó népe olcsóbb kenyerén dolgozhassék, nincs nép a földön, mely szabad piaczon gyármvekben vele a versenyt kiállhassa. Ezért most a szabad kereskedés elvét hirdetik (ámbátor maguk még nem követik), más ezt árulják egyedül idvezít hit gyanánt a népeknek szóval a lábtót, melyen magasba feljutottak, szeretnék elrúgni, hogy mások utánok ne jöhessenek. Ily szempont lebeghetett Dr. Bowring eltt lord Palmerston-nsik tett jelentésében, s Mac Gregor, Hume és más urak eltt, kiket mint tárgy avatottakat a parliament kihallgatta. Ök t. i. azt állítják, hogy a német vámszövetségnek tulajdonképeni czélja csak a belkereskedés szabadsága volt, a védvámok pedig csak az angol gabnatörvények visszatorlása, melyek ;

k

:

k

;

249 így az angol

miparnak Német-

föld piacza újra megnyiland, mihelyt a

német gabonának,

azonnal

meg fognak sznni,

s

Anglia piacza megnyittatik. És azért a németeket emlékeztetik, miként még nálok minden gyáriparos fejre három földmives fej esik, ezeknek érdeke tehát túlnyomósággal bir és igen nagy fonákság kevesek hasznát sokaknak kárán, vagyis a sokkal kevesebb gyáriparosok ótalmát a sokkal több fogyasztók feláldozásán vásárolniok. Ezen okoskodás a szövetséges státusok inkább földmivel, mint iparzö részeiben nem marad egészen viszhang nélkül. Ellenben a német politikai oeconomisták azt hirdetik, hogy

fának

stb.

;

nemzetök mind népesség, mind értelmesség, mind tke, mind szorgalom tekintetében hivatva van a pusztán föld-

mvel országok alacsony állásán túlemelkedni, föl a mveltgazdagság és hatalom azon fokáig, melyet csak miparos nemzet foglalhat el ezt pedig, a gyáriparban fejlettebb angolok irányában csak úgy érheti el, ha fejledezö manufacturáját ép úgy védvámokkal ótalmazza, mint egykor Anglia ótalmazá. A vámszövetség tehát félig sem felelt meg hivatásának, ha csupán a belföldi kereskedés felszabadítása mellett maradott volna, st inkább fejledezö miparának védelmére kell legfbb figyelmét fordítania, és pedig magádnak a földm Ívelésnek érdekében is mert a legszabadabb külföldi piacz sem képes oly hatalmasan emelni a földmivelést, mint mikép a belföldi manufacturáhs ipar egy népes országban az által növeli, hogy a földbirtoktalan tömegnek alkalmat nyújt a keresetre, s ezáltal azon jólétre, mely a földmívelési termékek nagyobb fogyasztásával ugyanazonos, így magában Anghában és Liverpool s Manchester környékén oly földért, mely, ha gyár városoktól távol fekünnék, úgyszólván semmire sem volna használható, holdszámra ség,

;

;

3

—6

font sterling (30

— 60

peng

frt)

haszonbér fizettetik

;

míg viszont Némétföldön, a hajdan igen virágzó, de az utóbbi század alatt miparban nagyon megfogyatkozott Augsburg környékén a földhaszonbér tizedrészét is alig teszi annak, a mit száz év eltt tett, midn még Augsburg virágzó gyárváros volt. E nézet szerint tehát a német vámszövetségnek a belkereskedés szabadságán kívül ketts czélja van egy kézzel angol gyármczikkek behozatalát akadályozni, más kézzel a vetélked manufacturáhs érde:

ket emelni s buzdítani, s így gyarapítani az élelemszerek belföldi vásárát is, mely az olcsó munkának jutalmat adjon s élvezetet. E különböz nézetek különböz törekvésekre vezetnek. Amazok Anglia s a német szövetség között oly kereskedési szerzdést iparkodnak létesíteni, minélfogva Angha a német gabonának, Németföld ellenben angol gyármveknek megnyittassék s így az ezekre vetett határ;

250

vám leszállítását kívánják, jól tudván, hogy ekkor az olcsóbb élelemhez juttatott angol gyármüvessel a világon senki sem versenyezhet, a mint ezt Dr. Boivring elég szinte volt megvallani, midn a parliamenti választmány azon kérdénem gondolja-e, hogy ily csere mellett Anglia veszísére tene ? Feleletül adá hogy a világnak akármely népével lépjen is Anglia kereskedési szerzdésre, a nyereség legnagyobb része, magas tökélyü gyáriparánál fogva, mindig részén lesz. Az utóbbi szempont védi ellenben nemaz csak nem hajlandók Angliára nézve a német szövetségi vámokat leszállítani, st azokat honi manufacturális érdekeik védelmére még kicsinyeknek is találják; s most már az angol gabnatörvények eltörlésétl inkább félnek, hogysem azt óhajtanák a mennyiben attól tartanak, hogyha Anglia a német gabonának vásárt nyitna, ezen concurrentia által ben Németföldön az élelem megdrágulna, drágább élelem mellett pedig nem volnának képesek gyármveiket oly olcsón készíteni, hogy a világkereskedési piaczon angol :

:

.

;

mvek

megállhassanak de másrészrl még azt is hogyha még nagyobb védvámok által ápoltatnék a német gyáripar, ben a szövetséges státusokban is annyira növekednék a fogyasztás, miszerint a német szövetségnek nemsokára nem is volnának kivitelre felesleges nyers termellett

:

remélik,

mékei.

Ezek száraz fejtegetések. Uraim de kétségbe kellene esnünk jövendnk fölött, ha nemzetünk még csak annyira sem ért volna meg, hogy életben járó kérdések körül, a mi szükséges, azt érdekre méltassa, habár száraz is. Már pedig midn a körülmények mintegy parancsolólag fölhíják "a nemzetet, hogy nyilatkozzék, hajlandó-e a német vám!

szövetséghez csatlakozni ? a tárgyat minden oldalról ismernie kell, és megvizsgálni a jelenét és combinálnia jövendjét, mieltt magát elhatározná, s határozatával talán jövend

boldogsága fölött koczkát vetne.

Nekünk így

hogy a két nézet közül német

tetszik,

szempontból az utóbbi nemzetiebb, s annálfogva annyiban valószínbb jövendvel bír, hogyha bár Anglia irányában fölebb nem emeli is vámjait a szövetség, mégis a maga napról-napra virágzóbb gyáriparát Anglia gabnapiaczának feláldozni soha sem fogja mibl aztán önként következik, hogy a német szövetséghez csatlakozni annyit tesz, mint Angliától elzárkózni. E nézet valószínségérli meggyzdésünket még azon körülmény is neveli hogy Anglia Észak-Amerikát is gabnapiaczának kaczérkodásai által ügyekszik megnyerni s látván, hogy a kevély Albion gyzhetlen deszkavárfalának szükségeit Scandináviából sokkal czélszerbben fedezheti, mint Canadának szúkedvelte korhadt fájából, e ;

:

;

251

gyarmattartományt

is

fakereskedési

veszteségiért

gabna-

azonkívül pedig mindent elkövet, hogy magát Kelet-Indiából s Uj-Seelandból lennel, VanDiemenslandból pedig gyapjával minél nagyobb mértékben elláthassa s így a német nyerstermékeknek az angol piaczon legjobb esetben is sok másokkal kellene versenyezniök. E nézetet ekként felállítván, a dolog fekvésén, a mint a vámszövetség most áll, épen semmit sem változtat, vegyük bár eredeti czéljának a védvámrendszert is, vagy pedig csak a belföldi kereskedés szabad mozgalma mellett maradjunk nekünk mindenesetre világosnak látszik, hogy habár a belkereskedést akadályozott vámsorompók magukban is elég okot nyújthattak ilynem egyesületre, szemközt mégis az angol mipar suprematiájával, az alapítók szemei eltt alkalmasint Napóleon kontinentális rendszerének emlékezete is lebegett, s Robinson gabnatörvényének bosszantó provokatiója nélkül aligha születik meg a német vámszövetség de miután megszületett, életben maradand, habár a gabnatörvények ma végképen eltöröltetnek is, mire különben is kevés a kilátás. Ebbl mi természetesen következni véljük, hogy Anglia s a német vámszövetség, gyáripar tekintetében, igen sokáig ha nem is ellenséges, de bizonnj'^al versenyez állásban fognak állani. Lássuk már most néhány vonásban a német vámszövetség eredményeit, hogy kitnjék, van-e valami kecsegtet a csatlakozási gondolatban? Mindent egyefoglalva, általánosan állíthatni, hogy a német vámszövetséges státusok tíz év alatt jólétben, iparban, nemzeti önérzetben s nemzeterben egy századot haladtak. És ama két szóban nemzeti önérzet s nemzet er a dolog eredményének legfontosabb politikai oldala ki van fejezve. A szétdarabolt német nemzeten a nemzetegység szelleme leng, s keblébl az egyesült er hatalmas önérzete nyilatkozik. Számításba vették-e az egyesül kormányok ezen következményt, midn a vámegyesületet alkoták ? feszegetni mi reánk nem tartozik de lehetetlen észre nem vennünk, hogy a fejedelmek szövetsége (Deutscher Bund) távolról sem tn annyit a németajkú nép politikai egységére huszonöt év alatt, mint a vámegyesület nyolcz év alatt. E rövid idszak már annyi tanulságot nyújt, hogy a nemzetegységi német elem ez egyesületben minden esetre oly eleven önérzettel, oly mindent tiilnyomó határozott súlylyal bír, miszerint bizton elmondhatjuk, hogy a mely tartomány a német vámszövetség tagjává lesz, a német nemzet tagjává lesz, következleg elbb vagy utóbb németté lesz. S ez a politikai és nemzetiségi szempont a dologban. A mi pedig az anyagi érdekeket illeti mindenek fölött a gyáripar óriási haladásának kell felötleni így például piaczczal

kecsegteti

;

;

:

;

:

;

:

;

252 1832-höz képest 1837-ben a kivitt gyapotszövetek 26,000 mázsáról 75.000 mázsára, a gyapjúmvek 49,000 mázsáról 69,000-re szökkentek, a feldolgozott indigó 12,000 mázsáa min nem lehet csudálról 24,000 mázsára emelkedett koznunk, ha meggondoljuk, hogy egész sor új fonó-, szöv- s festgyárak támadtak, s köztük olyanok is, melyek nagyszerségben akármely angol gyárral vetélkedhetnek. De másnem gyármczikkek is kimondhatlanul szaporodtak, így például a porczellán bevitele 4000 mázsáról ezerre szála klott, ellenben a kivitel 700-ról 4000-re emelkedett edény bevitele 5000-rl 2000-re csökkent, kivitele pedig 4000 mázsáról 18,000-re növekedett stb. A gyármiparnak €z a gyarapodása a földmívelésre igen kedvezn hatott vissza. A földmíves termékeinek kelendségeibl él, a mi természetesen nagyobbodik, ha szaporodtak a gyárak, melyek azon termékeket feldolgozzák, nemesítik vagy fölemésztik, s ha ezáltal szaporodott a keresetmód a legszegényebb néposztálynál és valóban csak így magyarázhatni azon tanulhogy a gyáripar növekedésével a ságteljes tüneményt, munkabér, ezzel a termesztmények piaczi ára, a fogyasztott mennyiség, a földhaszonbér s a fekv birtok értéke is növekedett, a nélkül, hogy a földmíves manufacturális szüks e viszonyokból ségeit drágábban fedezné, mint azeltt magyarázhatni a mezei gazdaság intenzív gyarapodását, miszerint például Poroszhonban a birkák száma 8 millióról 15 millióra szaporodott. E szerint nyert s jólétben gyarapodott a társaságnak minden osztálya, a napszámos, mint a földmíves, a tkepénzes, mint a gyárnok, s a mesterember, mint a fogyasztó. A productivus ernek ezen mozgalmaihoz még magasabb érdekek is csatlakoztak. A kormányoknak lehetetlen volt a dolgozó néposztályok törekvésében mintegy sürget felhívást nem látni, hogy a nevelintézetek czélszerbb elrendezésérl, tágításáról, szaporításáról gons ez viszont a doskodniok kötelesség és gondoskodtak nép erkölcsi s értelmességi nemesbedésére nagyon jótékony hatással volt a nép takarékosságát a takarékpénztárak, a dugezeket viszont a növeked kereset gyarapították árússág mételye, mely a határlakosok erkölcsiségére oly mondhatlanul kártékonyán hat, a belföldi vámsorompók lerontásával (3 mérföldet számítva minden vámvonal kör;

;

;

;

;

;

;

;

nyékéül) szóval erkölcsiség, jólét, szorgalom, rendszeretet s nemzetiség minden irányban annyira növekedett, hogy ha még ehhez a közlekedési eszközök egyesült erveli bámulatos javítását és szaporítását s a különböz pénzlábnak 1842. évre egyenl pénzzel határozott beváltását s ezzel annyi tömérdek alkalmatlanságnak, károsodásnak megsznését hozzá vesszük lehetetlen meg nem gyzdnünk, ;

:

253

hogy a német vámegyesület oly nagyszer jótékony politikai tünemény, melynél eredményben fontosabbat, jövendben gazdagabbat századok nem mutatnak.

Yámszövetkezési érdekek.*)

Mi

e

kérdésnél

:

»ha

vájjon

jó,

hasznos,

kívánatos-e,

hogy hazánk a német vámszövetséghez csatlakozzék ?«. mindenekeltt szükségesnek véljük constatirozni a szempontot, melybl nézetünk szerint a kérdés megoldásában indulni kell. Miként állnak most kereskedési viszonyaink ? Gyáraink még alig vannak s manufacturális egyet-kettt kivéve szükségeinket legtöbbnyire az austriai tartományok gyáripara fedezi, melyeket más idegen kézmvesek versenyzése

—

—

ellen,

egyben tökéletes prohibitio, másban magas védvámok

ótalmaznak. Ennek viszont következése az, hogy nyerstermékeinkkel legnagyobb részben az austriai tartományok piaczára szorulunk, minthogy rendkívüli eseteket s egyrészben a gyapjút, mint oly czikket, mely akárhonnan vétessék is, mindenesetre annak javára fordul, ki azt szövetté mondom, rendkívüli eseteket s 'egyrészben alakította, a gyapjút kivéve, azon nemzetek tlünk nem vesznek ter-

—

—

mert mékeket, melyektl mi gyármveket nem veszünk internationális kereskedés cserében áll. Tehát termékeinknek állandó piacza csupán Austria. Igen, de némely termékeinket ez sem veheti, például nem borainkat, nem dohányunkat, mert ez ott, mint nálunk a só, kincstári magánjövedelem. Egyéb termékeinket pedig Austria nem képes elfogyasztani minek elég világos bizonysága, hogyha két jó aratásunk van egymásután, gabonánknak sem ára, ezért nem termesztünk annyit, mennyit s sem vevje csak földbirtoki viszonyaink közt is termeszthetnénk mert a mezei gazda nem számolhat szaporított termesztményeihez egy bizonyos áron oly biztos, állandó jutalmazó ;

az

:

;

;

;

piaczra,

miszerint

költséges

befektetéseket merészelhetne.

Ez a tényleges állapot s ha nemzetgazdasági kérdéseket, a jövend tartós eredmény mellzésével, egyedül a pilla;

natnyi könnyebbedés szempontjából fejtegetni szabad lehetne; így véve fel a dolgot, valaki azt kérdezné mi jobb, e tényleges állapot e, vagy a vámszövetséghezi csatlakozás ? minden kétség, minden habozás nélkül az utolsó mellett nyilatkoznánk. De nézetünk szerint ez oly alternatíva, mely minden szabad választást kizár, s azért a magyar törvényhozásnak szempontul nem szolgálhat. A törvényhozó bár-

s

:

*)

Az

1842-iki

.>Pesti

Hirlap« 112-ik számából.

K. F.

254

mennyire érezze

is

e tényt, mégis a jogot

szem

elöl el

nem

st amannak

megítélésében is csak ezt lehet mértékül használnia. És mi azt gondoljuk, hogy a mint méltánytalanság volna még csak álomban is óhajtanunk, hogy szomszédaink önálló független érdekei a mi érdekeinknek alárendeltessenek úgy bizonnyal szomszédaink is eléggé méltányosak tlünk ily érdekfeláldozást hasonlóképen nem kivánni felséges urunknak minden alattvalóit egyenl szeretettel ápoló atyai szivéhez pedig minden bizonynyal sokkal közelebb áll ezen nemzet, mely koronájának legtündöklbb, legdrágább gyöngyét teszi, mintsem hogy a legersebb hit vallásosságával ne reménylenk, hogy midn külkereskedési viszonyaink országgylési szabályozásáról lesz szó, a magyar törvényhozás nemcsak engedelmezve, de st kötelezve lesz e szép ország törvényes önállásának s jogszer javának szempontjából indulni. Szabad legyen már most azon helyzetnek constatirozása után, melybl véleményünkben kiindul ánk, legelször kérdésül vetnünk föl miben áll lételünk legfbb föltétele ? veszítheti,

:

;

h

:

és

mi egy

günkben

!

pillanatnyi habozás nélkül feleljük nemzetiséE nélkül a nemzet, mely e földet lakandja, lehet :

de nem lesz magyar nemzet. Mi pedig magyar nemzet vagyunk, és az is akarunk maradni. Ez érdek eltt háttérbe kell vonulni minden érdeknek. Legyen áldott Nagy Pál, és legyen örökre áldott emlékezete, hogy els volt, ki országgylésen e szót kimondá, e szóval létfentartásunk kulcsát adá keznkbe Kérdés tehát min intés fekszik országos érdekeink e szentek szentében a német vámszövetséghezi csatlakozás irányában ? A ki csak önkényt szemet nem huny a világosság eltt, kénytelen látni és megvallani, hogy a német vániszö vétség szorosan és kirekesztleg német nationális alapon épül. Ezt kiáltja egyhangúlag minden szó, mely még e tárgyban akár kitrésre buzdítólag, akár az egykori történteket méltánylólag emelkedett. Legyen szabad olvasóink figyelmébe ajánlani a frankfurti Journal azon czikkét, melyet lapjaink 108-ik számában »Németfld« rovat alatt, némi jegyzetek kíséretében közlöttnk. Ott is kimondatott világosan, hogy a vámszövetség csupán s egészen német érdeket foglal magában, s német nemzetiségre van építve és Austriának ahhozi csatlakozása is ép azért reményltetik, mivel a Habsburg-ház 1273 óta politikája vezérgondolatát mindenkor és szakadatlanul a német nemzeti érdekekbl meríté. Olvastuk a nyilvános szózatokat, melyek Hamburgnak a vámszövetségtli idegenkedését tárgyazák és minden sorban azon szemrehányással találkozánk, hogy Hamburgot particularismus és idegen érdekbefolyás bélyegezi, s hogyha német nemzeti igen gazdag, vagyonos és hatalmas

;

!

:

255 érzelmekkel birna, a szövetséghez már régen esatlakozék. Olvassuk, miként a német írók még Machiavell rokontanjai közül kikeresik az üdvcsségnek elszórt gyöngyeit s eleven színekkel festik a német nemzet eltt, hogy a despotismus nagy oktatója is elismeré, miként nemzetegység a mag, melybl egyedül képes a nemzetszabadság feívirágzani. Halljuk az angol Boicringot, vagy a német Listet : ezt. a vámszövetség exaltált barátját, ki abban nemzetgazdasági tanjainak alapeszméit szemléli megtestesülve amazt, ki a practicus angol irigy szemével nézi a már bölcsjében is óriás vetélkedt, s a nemzetiségi szempontra nézve mindketten egyetértenek. Bowrinq világosan kimondja, hogy »a német vámszövetség eredményei újabban tanúsítják, mennyire igaz a régi tan, miszerint kereskedési és politikai érdekek közt a legszorosabb, lényeges egybefüggés van. Hogy a vámszövetség eszméje nem egyéb, mint megtestesült nemzetegység, s legels lépés a német népet germanizálni és valósággal németté tenni hogy a kereskedési érdekek közösítése által a politikai nemzetiségnek utat tört és szerte szakasztó particularismus helyébe német népiesség (Volksthum) elemét tevé«. így Bourring s az érdekellenséges angolnak ez elismerést hangos tapssal fogadá »Németegész Németföld. List pedig magát így fejezi ki föld kormányai népei napról-napra ersebben belátandják, hogy nemzetegység az ers szikla, melyre jólétük, becsületük, hatalmuk, jelen lételük s jövend nagyságuk épületét egyedül alapíthatják. « Ez a közvélemény Németországban, ezt ignorálnunk kábaság volna, s kábaság szemet hunyni a kiáltó eredmény eltt, miszerint tagadhatlan, hogy mióta a német vámszövetség áll, a német nemzet erben, egységben, közszellemben rövid 8 év alatt századot haladt. És pedig jegyezzük jól meg, Uraim mert ez a kérdés politikai oldalán a legfontosabb körülmény a német vámszövetségnek ím ez eredménye nem valami puszta történet, hanem az alapításkor határozottan czélba vett irány mert (s itt figyelmet kérünk) a vámegyesületi alapszerzdés 39-ik jMntja egyenesen csak néynet státusok csatlakozását engedi meg. Ezzel mi korántsem akarjuk mondani, hogy Magyarországnak a német vámszövetséghezi csatlakozása már in thesi lehetetlenség mert a külföld sokkal inkább megszoká e szó alatt oAustriai birodalom « Magyarországot is érteni, mintsem hogy azt bementi jegyül hazánkra nézve is örömest el ne fogadná, midn általa nemzetisége terjesztésének reményén kívül iparmüveinek 15 millió fnyi vásárt nyer. De nekünk nem szabad legszentebb érdekünkrl megfelejtkeznünk, s kell, hogy mélyen sziveinkbe, véssük a németek saját tanját. példáját, kik azt tanítják s azt tanúsítják, hogy egyedül ;

'

;

—

:

!

:

;

;

:

256 nemzetiség a kedhetik.

szirt,

Ah

!

ha

min a n mzetboldogság épülete emelvagy arról lesz szó, hogy a i

arról volna,

német nemzettel hazánk kereskedési szerzdésre lépjen, melynek mérlegében, mmt egymástól független nemzeteka kölcsönös érdedek szoros viszonosság elvei szeegy ily szerzdést még a legféltékenyebb magyarnak is lehetetlen volna nyilt karokkal nem fogadnia de a német vámszövetség egészít tagjává lenni egészen más, s mi azok után, miket elterjeszteni alkalmunk van, ersen meg vagyunk gyzdve, hogy a mely tartomány a német vámszövetség tagjává lesz, következleg elbb vagy utóbb németté lesz. Mondhatná tán valaki, hogy a lombard-velenczei királyság sem német tartomány, hogy is becsben tartják nemzetiségöket, s Milánó mégis választmányt küld Bécsbe, a szövetséghezi csatlakozásra készségét jelenteni. Igaz, hallottunk errl valamit, és eszünkbe jutott Lombardiának virágzó selyemtenyésztése, valamint azon körülmény is, hogy a német vámszövetség minden nyerstermékek közt a selyemre legmagasb vámot vetett. Egyébiránt úgy ezt, valamint azt is mellzve, hogy nem tudjuk,

hez

illik,

rint bölcs-óvatosan fölméressenek

:

;

k

Milánó kereskedit mennyire lehet, mennyire nem az olasz nemzetiség képviselinek tekinteni, annyit mindenesetre bizonyosnak vélünk, hogy Itália politikai állapot ja nekünk

—

nem szolgálhat politikájának követésére. olasz nyelv s nemzetiség jövendje biztosítva van. Olasz nyelv Európaszerte a dal nyelve ln s ez élni ebben fog, míg Itália fölött az aether fényes azúrja lebeg lel reményt s ert a hithez, hogy nemzeti nyelv, mint a

zsinórmértékül

Különben

is

;

;

—

legrosszabb síron zöldel cziprus, föltámadásnak záloga esetben pedig anyagi jólét ölében vigasztalást találhatand a gondolatban, hogy az olasz nyelv dalrithmusa még túl az Addán s túl a Pón is cseng. De neked, oh magyar lángbetkkel írta szivedbe koszorús dalnokunk velket rázó »Szózata«, hogy hazádnak rendületlenül híve légy, mert »a nagy világon e kívül nincsen számodra hely«. És miként áll a nemzetiség itt, hol >ymegjogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán ?« Nem kell a szilárd akarat öntudatának erkölcsi pánczéljában f egyvérzetten állnunk sarktul fogakig, éjjel mint nappal ? Mennyi ellenséges elemmel, mennyi akadály lyal szükséges küzdenünk De így, a mint vagyunk, az erdélyi szászok naponkint oláhosodó külön testületét kivéve, a hazánkbani német elemet nincs okunk ellenséges elemnek tekinteni azonban lehetetlen megfelejtkeznünk, hogy Magyarország ;

!

!

!

;

miparos polgársága legnagyobb részben csakugyan német, s hogyha honunk a német vámszövetség tagjává lenne, s a közel 40 millió német velünk financiális és kereskedési érdekekben egy családdá olvadva, roppant morális súlyának ter-

257

mészetes gravitatióját a hazánkbani német elemnek támaszul nyujtná nincs Isten, ki a magyart az enyészettl megmenthetné. Ez a mi meggyzdésünk. :

ííemzetgazdasági

coiiil3iiiatióL^^)

A nemzetiségi érdek eltt minden más tekintetnek háttérbe kell vonulni s a mi a nemzetiséget veszélylyel fenyegeti, átok a nemzetnek, öntse bár fölibe a bség szarva minden áldását és ehhez még azon politikai tekintet is járul, hogy foederativus egyesületeknél (min a német vámszövetség is) nagyobb státusoknak, hacsak Brennusként kardjok súiyát nem lebegtetik a mérleg fölött, igen nehéz azon nyomadékot megtartani, melylyel a statisticai számtudomány szerint független érdekeik képviseltetésében birniok kellene nehéz pedig azért, mivel ha ezen arány voltakép megtartatik, a Idsebb státusok súlytalanságra kárhoztatvák, a mi méltánytalanság mert a jog kicsinynél, nagynál egyenl, s az erre épült érdekek is egyenl méltatást igényelhetnek ez egyenlség azonban a nagyobb státusokra nézve aránytalanság. Nézzük például a német fejedelmek politikai szövetségét. A szövetmértföld s 11.427,586 lakos), séggylésen Austria (3426 mely a szövetségi táborhoz 94,822 embert tartozik állítani, 69 közül 4 szavazattal bir. Würtemberg, 362 mértföld 1.634,285 lakos s 13,955 tábori contingens után szintm.-f. s 315,000 lakos ad úgy 4 vokssal. Luxemburg 108 2556 katonát, s bir 3 szavazattal. Hessen-Homhurg , 7^/5 mértföld s 23,600 lakos után 200 katonával járul a szövetséges táborhoz s bir egy egész szóval a gylésen. Csak e négy adat egymáshoz illesztésébl is világos, mennyire nehéz foederalismusban az arányosítás mert ha szám határoz, a legnagyobb státusnak befolyása van úgyszólván nuUificálva ha pedig más tekintet s nem a szám határoz no hiszen 0. úgy nem a szám határoz, s ekkor Hessen-Homburg voksa Már ha Magyarország a német szövetséghez csatlakoznék igen természetes, hogy a vámszabályozási elveknek meghatározásában, a maga érdekeinek, melyek például Poroszországétól minden bizonnyal igen sokban különbözhetnek, kétségtelenül ill súlyt követelne ha látná, miként a szövetségi státusok minden ügyekezetöket arra fordítanák, hogy a német tengeren minél több kikötvel bírjanak, s annak valamelyikével az adriai tengert Triestnél összekössék és ezzel a kereskedésnek vonalát kijelöljék hazánknak, mely e vonalon egészen kívül esnék, kétségtelenül érdekében ;

;

;

;

Q

Q

;

—

;

=

:

;

:

*)

Az

1842-iki

»Pesti Hirlap«

KOSSUTH LAJOS IRATAI.

XII.

113-ik számából.

K. F. 17

;

258

feküdnék annak ellene dolgozni, nehogy a vámszövetséghezi csatlakozásból azon egyetlen gyönyörsége legyen, hogy piaczot tart a német miparnak igen, de remélhetnk-e, hogy a vámszövetségi ügyek szabályozásába honunk saját önálló érdekeinek arányos nyomadék engedtetnék ? A német vámszövetség jelenleg 26 millió lakost számlál, ehhez az austriai birodalmat (olasz tartományaival egyetemben) 21 ;

millió lakossal hozzávéve,

honunk a maga

15 millió lakosával

mint 15 47-hez. Ez igen tekintélyes arány de ki merné hinni, hogy hazánk törvényhozása ezen aránynak megfelel súlyt és befolyást remélhetne ? Nem is nyugasztalhat e tekintetben azon ellenvetés, hogyha érdekeinket a gyakorlat mellzöt beknek bizonyítaná, a szerjzdési évek lefolyta után szabadon visszaléphetnénk mert az ily kereskedési szövetkezés annyira belészövdik a népéletbe s a financiális közigazgatás viszonyaiba, hogy a vissza nem lépés mintegy kénytelenséggé válik. Ezek mindazáltal politilíai tekintetek, s ha mégoly túlnyomó súlylyal bírnának is, igen sok polgártársainknál nem a nemzetiség, mert méltatásra nem számolhatnak fájdalom nemcsak sok oly ember van, iiazánkban az egészhez

úgy

állana,

:

;

—

!

—

;

hanem sok olyan is van, ki a magyar nemzetiséget imádságában éllel az ördög mellé helyezi, s a német vámszövetséghez minden áron örömest csatlakoznék, ha ez által nemzetiségünknek sírt ásni remélhetne de sokaknál menzetünk politikai súlyának mert mi gondjuk rtekintete sem számolhat méltatásra, -ehhez mindazoknak, kik az alkotmány árkain kívül állanak. Ezeknél az anyagi érdekek körébl vett okoskodás nyom icsak valamit, s azért megkísértjük az adathiányban oly nehéz kérdést vájjon a német vámszövetséghezi csatlakozás ígérhet e némi tartós hasznot hazánknak nemzetgazdasági tekintetben ? Ily fontos lépést a nemzet bizonyosan nem teszen s -nem tehet a nélkül, hogy a czél iránt, melyet lépése által elérni, vagy legalább megközelíteni kíván, tisztában legyen. Csekély nézetünk szerint itt a czél csak kett körül forogJiat. Tudniillik vagy az lehet, hogy a belföldi gyármipar eszközölje mondhatnók, keletkezését fölvirágzását vagy pedig az, hogy nyerstermékeinek vásártért nyerjen. A mi az elst illeti, mi, a mint hírlapszerkeszti pályára léptünk, mindjárt lapjaink els számában oda nyilatkozánk, hogy a nemzetgazdaságot akkor véljük jó rendben lenni, midn a miparos mezre csupán azon erfölösleg fordul, ,me]y a földmívelési érdekek tökéletes fedezése után felmaradott. Késbb nem egyszer fejtegetk, hogy a nemzetek iparirányát geographiai helyzet, népesség, népjellem s ezekki ez iránt közönyösséggel viseltetik,

;

:

—

—

;

259 kel rokonkörülmén vek határozzák, s a miparnak természetes gyümölcsként kell a nép állapot jából kifej leni, különben az erltetés csak üvegházi növényt idézhet el, s a természetes érdekekkel eg3'^enes ellentétben álló abnormis

érdekeket teremthet, melyek mégis a gyakorlati életben sok ezernyi viszonyokkal annyira összeszövdnek, hogy a nemzetállapot fejlettebb korában a dolognak természetszer akadályozni. kerékvágásba visszavitelét sokáig képesek Ezeknél fogva nyiltan elismerjük, hogy Magyarországot általában véve egy varázsszóval rögtön manufacturáhs országgá átváltoztatni, ha lehetetlen nem volna is, tanácsos minden bizonnyal nem volna, és elismerjük, hogy Magyarországnak legnagyobb részében még igen soká fképen a földmívelési érdek túlnyomó. Mindazáltal abból, hogy hazánknak áldott térmezi manufacturális iparra nem alkalmasak, egyáltalában nem következik, hogy semmi vidéke sem alkalmas legyen ha úgy tetszik legfbb a földmívelésnek érdeke de innen ismét nem következik, hogy ezenkívül más érdek a státustól semminem ótalmat s ápolást soha még csak nem is igényelhet, s habár jelenleg egyetlen egy gyárunk nem volna is, mégsem lehetne véteknek, st hibának nem mondanunk (a mi Fouché szerint több mint a vétek), ha oly szövetkezésekbe lépnénk, melyek örökre lehetetlenné tennék, hogy gyáramk legyenek. Hisz ezzel a földmívelés is örökös tengésre, legfölebb coloniális szolgahelyzetre kárhozismételjük múltkori állításunkat tattatnék mert a legszabadabb külkereskedés sem képes oly hatalmasan emelni a földmivelést, mint mikép a belföldi manufacturális ipar virágzása által növelt belfogy asztás emeli s ez a biztosság, állandóság tekintetében is áll mert ezernvi politikai s nem pohtikai conjuncturák támadhatnak, melyek miatt a legjobb külföldi piaczot is elveszíthetjük, miként például hegyaljai boraink a lengyel piaczot legnagyobb részben elveszítették, de a honi piacz örökre sajátunk marad. Különben is sophisma, st sophismának is gyönge állítás, hogy hazánk manufacturális iparrá általában nincsen hivatva. Hisz ez egy oly természetes felsbb foka a társas élet kifejlésének, melyre körülmény szerint nem törekedni annvit tenne, mint mveltség s jólétbeni elhaladást kizárni, s

—

;

—

;

;

—

—

;

;

magát

S mint kora sokkal alacsonyabb a pásztorkornál, ez pedig a földmível állapotnál ép úgy törpelelk öngyilkolás volna, a miparos állás felsbb fokára nem iparkodni, mert csak ez képes a nyerstermékek értékét potencirozni, a különben hever kezek munkáját értékké változtatni, s nélküle a másoktóli függés kikerülése lehetetlen. Ezeket magára nézve igazaknak minden nemzet rég chinailag stationarius állapotra kárhoztatni.

az emberi

nem Nimród

:

260 elismeré,

s

a szerint cselekszik

más nemzet ne hetne. Ilyenek okcs tud lenni

!

kövesse,

is

;

de mindenik szeretné, hogy

hanem tle vegye, mit maga

készít-

vagyimk mi emberek haragszunk, ha más is Hazánknak kétségtelenül igen sok vidéke van, ;

melynek földsoványságához képest máris szerfeletti népessége csak a szunnyadó erk felébresztésére vár, hogy müipahiába mondogatjuk, hogyha majd ros néppé változzék ;

földbirtoki viszonyainkat szabály ozandjuk, ezek szétoszlan-

k

alföldi pusztáinkon nem fognak lejönni a pusztákra seregestül, mert kopár hegyeiket Az orosz birodalom kétségszeretik, mert hiszen hónuk

danak még most laktalan

;

!

telenül sem népesség, sem népállapot tekintetében nem áll oly fokon, mint e vidékek, s kormánya mégis mindent elköv^et, hogy belföldi mipart teremtsen és teremtett a bámulásig, teremtett elannyira, hogy az orosz manufacturák miatt fcg egykor Anglia, az északi óriással Ázsiában élethalálra küzdeni, s azon bosszankodás, melylyel az európai miparos nemzetek az orosz manufacturák emelkedését gáncsolják, mutatja világosabban mint valami, hogy az autocrator igen jól számolt s ily példával szemeink eltt, nem pirulnánk-e hinni, hogy mi örökkön örökre s még túlnépes vidé;

;

is kárhoztatva lennénk gyáripart hazánkban soha sem látni ? De hiszen ezekrl lesz még alkalmunk szólani most elég legyen azon meggyzdésünket kifejeznünk, hogy ha mi a német vámszövetséghez csatlakoznánk, gyáriparnak

keinken

;

hazánkbani keletkezése örökre lehetetlenné tétetnék mert mi ép oly, st a mennjáben köztünk semmi vám nem volna még rosszabb helyzetben volnánk a hozzánk képest magas tökélyre fejlett német mipar ellenében, mint a németek voltak angolok ellenében mindaddig, míg magokat ellenök véd-vámokkal nem ótalmazták, s ezáltal honi mipart nem teremtettek, melylyel, ha egyesületökben szövetkeznénk, a mi még csak keletkezend, vagy a mennyiben már léteznék, egy kis ápoló védótalom után sóvárgó manufacturánk versenyezni képes nem volna. A német vámszövetséghezi csatlakozás másik czélja az lehetne, hogy talán vásártért nyerünk termesztményinknek. Erre nézve mindenek eltt ;

általános észrevételünk van 1. Ha úgy volna is, mert elöltük a hazai mipar keletkezését, mely hasznosabb s biztosabb vásárt nyújt a nyersterménémet keknek, mint bármely külföldi szabad piacz. 2.

három

veszítenénk

:

;

A

vámszövetséghez csatlakoznunk annyit tesz, mint magunkat a többi Európától elzárnunk, mert honunk ekkor csak német gyármveknek állna nyitva s így a többi külföld, melytl mi semmit sem vennénk, tlünk hasonlókép nem sokat venne. Már pedig méltányos kereskedési szerzdések ;

útján Európának

más

részeiben

nagyobb

s

kedvezbb vásárt

261

nyerhetünk termékeinknek, mint melyet Németország nyiijthatna. 3. A végett, hogy nyerstermékeink, melyek élelmi els szükségeket fedeznek, vagy gyáriparanyagul szolgálnak, Németföldre bevitethessenek, nincs szükségünk a vámszövetmert a szövetséges vámtarifa vezérséghezi csatlakozásra elveihez tartozik, nyers kelméket s olyanokat, melyek vagy ;

földmívelési, vagy gyáripari czélokra szolgálnak, igen csekély vám mellett, sót nagyrészben egészen vámmentesen beereszteni, így például tiltva semmi sincs, mint a só (minthogy ez

Poroszországban a kir. kincstár monopóliuma), melyhez hasonló okból külföldre mi úgy sem kereskedhetünk ellenben egészen vámmentesen bevihetk nyerspamut, gyapjú, szén, nyersvas, ásványok, nyers marhabr, vadhrök, hamu;

:

mész, rongy, facsemeték, trágya, föld, halak, jü és széna, madarak, ócska ruha nemes érez, ja, turfa, gyümölcs, tej, veteménymagok stb. Ezeknek bevihetése végett tehát nincs szükség a vámszövetséghezi csatlakozásra, mert mindezt vámmentesen bevihetjük, ha vevt remélhetünk

zsir,

kertitermékek,

,

találhatni.

Egyébiránt, ha nem csalatkozunk, a japáni birodalomban szokás a népet nem fej, hanem száj számra összeírni. Nem rossz gondolat. Szája bizonyosan minden világfinak is támadhat. No ha mi a német vámszövetséghez csatlakoznánk, szaporodnak-e a szájak száma Németországban bárcsak egy gyei is ? Bizonyosan nem, már pedig a meglev szájak egész seregét Németország nemcsak ellátja maga ennivalóval, de még kivinni való gabonája s vágómarhája is marad mert hisz ép az elsnek Angliából, a másodiknak pedig Francziaországbóli kitiltása szolgált alkalmul a vámszövetség létesítésére az angol whigek még most is azzal kecsegtetik magukat, hogy a szabad gabnakereskedés érdeke oly túlnyomó a németeknél, miszerint védvámrendszeröket örömest meglágyítanák, hahogy viszonzásul az angol gabonatörvény eltöröltetnék. S hogy e remény nem egész alaptalan, már csak azért is gyanítható, mert Poroszország még a gabnatörvények mostani állása mellett is,

van, de a

fej

iránt itt-ott egy kis kétség

már most kérdezzük

:

azáltal,

;

;

1838-ban 561,440 quarter (mintegy 3 millió 87,920 pozsonyi és 123,120 mázsa lisztet vitt be Anghába, ámbár a vámnak ekkori igen alacsony állása mellett is 759,360 p. frt vámot kellett fizetnie, s hogy a vámszövetség keletkezése nagy különbséget tett, mutatja az, miszerint 1830-ban még 1 millió mérvel többet vitt be Poroszország, ámbár ekkor 4 millió mérért 2.282,360 frt vámot fizetett. A mi tehát a gabonát illeti Németországban piaczra nem számolhatunk, a mi ránk nézve igen nagy tekintetet érdemel. Nem kell felejtenünk, hogy a külföldi gabona bevite-

mér) gabonát

:

262

—

12 tallér egy most sem igen nagy vám van vetve 20 mázsa), azért mégis alig vitetik be teherre (Last valami. Nevezetesen Dieterici nagybecs kereskedési tabellái szerint 1832-tl 1837-ig, tehát öt év alatt, mindössze csak 730,505 gabona vitetett be ki ellenben 8 millió 846,848 Különben is mi csak a vízmentiben szállító Bajorországgal sem volnánk képesek vetélkedni st volt id, hogy ben a gabnadús Magyarhonban is láttunk bajor gabonával terhelt hajókat, melyek szállítmánya, a szállítási költség miatt, belföldi piaczunkon is képes volt saját termesztményünkkel a csdöt kiállani. Volt alkalmunk németországi gazdag gyárosokkal s értelmes kereskedkkel ez iránt szólani, kik Magyarországnak a német vámszövetséghez csatlakozását szívbl lélekbl kívánják, s aranyhegy ígéretekkel kecsegtetnek de azt mégis mindnyájan elismerik, hogy gabonánkra nézve a német vámszövetséghez csatlakozásunk által semmit sem nyernénk. Már pedig, ha ez igaz, ha továbbá megfontoljuk, hogy vágómarhavásárra nem számolhatunk, mert Németország nemcsak saját szükségeit fedezi, de még kivitelre valója is van gyapjúnkat pedig, nyersbrt, rongyot, hamuzsírt, szenet, ásványokat, veteménymagot csatlakozás nélkül is vámmentesen bevihetjük ha talán bor s dohány tekintetében valami kedvezést remélhetnénk is a mint ezt még statisticai adatok által megmutatandjuk. Ha tehát csatlakozunk, gyáriparunkat örökre lehetetlenné tettük, nyerstermékeinkre nézve pedig hasonlókép inkább veszítünk, hogysem nyernénk s így mi nem kétségeskedünk oda nyilatkozni, hogy a vámszövetséghezi csatlakozást még anyagi tekintetben sem ítélhetjük. lére

—

=

:

mér

mér

;

!

!

;

:

;

:

;

;

Iparegyesület.*)

Es lehet e magyar, kinek szivében meg ne rezdülnének a rokonérzet húrjai ? ha eszébe jutnak a szavak, melyekkel Kosciuszko I-s Pál czárnak gazdag ajándokát visszaküldötte ^Haszontalan annak a gazdagság, kinek hazája nincs. « Tehát a mipar felvirágzására valamit tennünk már legfbb id. Hiába, Uraim e nélkül sem :

!

földmívelésünk a lehetségig gyümölcsöz fokra coloniális

eredmény helyzetnk

javulni

nem

fej leni,

fog.

sem

Legyen

szabad e részben a híres List-nek egy thesisére s egy népszer bizonyítására hivatkoznunk. A thesis ez A mely nemzet csak földmivelést z, hasonlít oly egyénhez, kinek csak egy karja van. A bizonyítvány pedig igen egj'^szerü. :

*)

Az

1842-iki »Pesti Hirlap«

114-ik számából.

K. F.

263

—

»Tegyük föl így ír List Inger soll Károly-hoz, ab philadel»Tegyük fel, hogy phiai iparegyesület elnökéhez 1828-ban nem értenétek a gabnaörlés mesterségét, a mi egykoron bizonvnyal nagy mesterség volt, s a kenyérsütés titkát sem ismernétek, miként az angolok a heringsózás igazi mesterségét még a XVII. században sem ismerek, s azért gabonátokat Anghába kellene küldenetek, hogy ott hsztté röljék mennyi veszne el rlésért, sütésért gabos kenyérré süssék :

:

Menmn hasznot vennének el a nátokból az angoloknál termesztktl mindazok, kik azzal foglalatoskodnának, hogy a gabonát ki-, a lisztet pedig behozzák Hogy a külkereskedés de nyerne-e ezáltal nagyon élénkittetnék, az kétségtelen általa a nemzeti jólét s függetlenség ? Ez már igen is nagyon kétséges. Már pedig miképen a gabnatermeszt gazdasági jóléte megkívánja, hogy közelében lakjék a gabnarl azonképen a mezei gazda jólétére általában szükséges, hogy a kézmves mellette lakjék a mez jólétére megkívántaváros legyen, s végre tik, hogy közepén vagyonos az egész ország földmívelésének jóléte megkívánja, hogy saját miparos ereje a lehetségíg kifejtve legyen. « Az ily egyszer bizonyítást, melynek legyzhetlen ereje elnémít minden ellenvetést, List alkalmasint a maga nemében egyetlen lord Brougham-tó\ tanulta, ki mint hajdan Menenius Agrippa, a hasról s tagokróU híres mesével engesztelé meg a szenthegyre vonult római népet ép úgy a gépek elleni háborúra kelt angol munkásokat az által csíUapítá le, hogy nekik megmutatá, min nyomorult életet élnének, ha semmi jök sem volna, mit gépnek nevezhetni. No már arra, hogy a honi mipar nem kályha melegén ertetett sápadt hervatag növény, hanem a népéletböl önkényt felvirágzó életers természetes virágként fejldhessék ki, mindenek fölött kett kívántatik mulaszthatlanul 1. mód és alkalom az iparz néposztálynak hasznos ismeretekbeni gyarapodásra 2 mez és ismeretség, a gyakran !

!

:

:

;

miparz

:

:

;

ismeretlenül elsorvadó tehetségnek. És itt vagyunk. Uraim mindkettvel az iparegyesületnél ' Midn ennek eszméje keletkezett, nem hiányzottak, kik annak magában igen jó és üdvös czélzatát nem tagadák, sznyegre hozását azonban egy bizonyos logikátlan hevenyészeti viszketegnek tulaj doníták, mely idt s tért összezavar, s meg nem gondolja, hogy !

nem minden, bele

is illik.

a mi

Ez

jó,

egyszersmind a teendk sorozatába

ellenvetés

annak idejében meg volt czáfolva

;

de egyike levén az ijxiregyesületi terv fogalmazóínak, jogosítva érezzük magunkat némi önmegnyugvással említeni, hogy ha még valamire szükségünk volt volna, mi az iparegyesületi eszmének igen practicus, igen korszer s a teendk sorába nagyon is beill mivolta mellett bizonyságot tegyen,

264 azt a vámegyesületi kérdésnek fontolgatásában teljes mér-

tékben feltalálnék. Szeretnk, hogy a mit most irunk, iparzö polgártársaink tudomására is eljutna, mert náluk óhajtanánk legin-

kább

tettleges részvétet az iparegyesületnek, minthogy irva van, hogy a ki magán segít, az Isten azt segíti meg ; ezért írjuk jelen sorainkat tárgyhoz alkalmazottan, egészen más hangon, mint midn például legdrágább kincsünk, megyei szerkezetünk fölött felvonuló fellegek az országos nyilván jog magasabb regióiba intenek. Legyen hát szabad igénytelen egyszerséggel két dolgot említenünk. Nem régiben akalmunk vala kereskedési viszonyaink felöl egy igen értelmes külföldi gyámokkal szólani, ki évenként egy pár százezer forint áru papirost ad el Magyarországban, ki tehát csupa mer philantropismusból hazánkra nézve abban véli a boldogság titkát fekünni, ha sok lent s kendert termesztve, azt nyersen kivisszük, s vászonalakban két-háromszoros áron visszahozzuk, majd ismét becstelen rongydarabokban olcsón kivisszük, hogjí mint szép papirost, köteget 40 50 p. frt jávai újra behozzuk, rajta például a Pesti Hirlap-hól (melyhez, olvasóink mostani számához képest, egy millió ívnél többre van évenként szükségünk) Frankfurtban öntött betkkel, Bécsben készült gyorssajtón mintegy 5000 példányt nyomandók. Ez a jó úr nekünk szólott »Magyarország nem alkalmas a gyáriparra, ígjí mert dologért emberek híjával van. Angliában azért áll a gyár- s kézmipar oly magasan, mivel minden foglalatosságra ahhoz ért ember bven akad s egynek betegsége,

—

—

—

—

—

:

halála,

vagy kilépése más

által

nyomban

pótoltathatik.

Ellenben például Austriában a státusnak különös ótalma mellett már rég ideje, hogy gyárak keletkeztek de a népségnek gyáriparossá változása mégis oly nehezen megy, s oly sok idt kíván, minélfogva nem ritkán egész miparos vállalatoknak folyamatban tartását s ez által egész vidékek keresetmódját egyetlen ügyes ember jelenléte föltételezi. Ezért tehát Magyarországban miparról gondolkozni sem lehet. « Midn ezen ellenvetést hallók, azonnal eszünkbe jutott az ipar egyesület, s azt gondolok, hogy mégis csak igen jól cselekszenek, kik ezen egyesület által a hasznos ismereteknek általában, különösen pedig a miparos néposztálynál terjesztésére, gyarapítására az els lépést, maga után majd nagyobbakat, sikeresbeket vonandót, megtenni iparkodnak csak azt sajnáltuk, hogy e végetlen nagy hiány kipótolásán törekedni, ily késn jut eszünkbe. Mert hiszen abból, a mit gyárnok barátunk monda, hogy t. i. mi nem értünk a miparhoz, csekély nézetünk szerint józanon semmi de semmi más nem következik, mint csupán az, hogy :

;

265

h

tanulnunk kell, s azért kebellel fogadnunk minden gonmeleg részvéttel pártolnunk minden ügyekezetet, mely módot s alkalmat kivan nyújtani, hogy tanulhassunk, hogy közöttünk a hasznos ismeretek terjedjenek. Hasonlóképen abból, hogy ezeknek elterjedésére sok id kell, korántsem az következik, hogy hozzá se fogjunk, hanem inkább az, hogy minél hamarább hozzá fogjunk s annyival nagyobb ügyekezettel, a mennyivel késbb kezdettük, miszerint a mulasztott idt, mennyire lehet, helyrehozzuk. Ennénk-e ma gyümölcsöt, ha apáink azért, mivel a fának hogy gyümölcsözzék, sok id kell, nem ültettek volna gyümölcsösöket ? Aztán nincs gyorsabban kamatozó tke, mint a tanulmány, kivált midn arra van számítva, hogy nyomban gyakorlati életbe menjen, s a mint az iparegyesületnél czéloztatik, a dolatot,

kézmvesek mhelyeit

elevenítse. Ki tudja, hány oly tehetség rejtezik ezen mhelyekben, melynek csak egy gyújtó szikrára van szüksége, hogy a körülte most észrevétlenül ellebben tüneményekbl a honi miparnak gazdag jövenkészítsen ? Mert a kell ismeretekkel elkészített ember gyakran a legparányibb körülménybl a természetnek egy még ismeretlen titkát képes ellesni. Nézzük például roppant hatalommá vált a gzer az utolsó félszázad alatt mondhatnók a távolságot megsemmisíti, s a gyarló embernek isteni ert kölcsönözött, s pedig eredete a ne vétségig csekélység volt. Fulton, egy amerikai, theához vizet fzött, s látta, miként a gz az edény fedjét felemeli, lezárta tehát ismét és ismét, s mindig nagyobb gondial a födelet, de a gz újólag fölemelé végre jó nehéz nyomadékot tn a fedre, melyet a gz nem birván fölemelni, magát az edényt szétpattantotta s a gz ereje fel lón találva. Végre még azzal is biztatók magunkat, hogy hiszen még a virágzó Anglia sem lett egyszerre azzá, a mi most. Kezdeni kell, hogy véghez érjünk. Eszünkbe jut itt egy kis történet a híres Franklin életébl, öt, a philadelphiai szerény könyvnyomtatót, kirl írva van, hogy egektl a mennyköveket, s a tyrannoktól a kormánypálczát elragadá, polgártársai az északamerikai szabadság-háborút megelzött mozgalmak alatt biztosul Angliába küldöttek. Északamerika gyarmat vala, mely az anyaországot ellátta nyerstermékekkel, s ezért kényszerítve volt minden kéz- és gyármveket Angliától vásárolni mert hiszen az angol parlamentben még Lord Chatam és Lord North idejében is nyíltan kimondatott, miképen Északamerikának nem kell megengedni, hogy otthon csak egyetlenegy patkószöget is készíthessen. tisztes Franklin tehát, mint mondók, Angliába küldetek, s az alsóház sorompói eltt több órákon át vallattatott az amerikai viszonyokról. Utolsó kérdésül azt tette fel neki az alsóház elnöke

dt

min ;

;

;

—

t

;

A

:

266

Mibe helyezik az amerikaiak büszkeségöket ? És Franklin felelt Abba, hogy ócska ruháikat mindaddig hordják, míg magok képesek lesznek magoknak újakat készíteni. Amerika e feleletet megértette és szabaddá ln. A másik körülmény, melyet említeni akarunk, e következ. Nemrégiben alkalmunk volt látni a herendi porczellángyár készítményeit, úgy közönséges használatra valót, mint a legpompásabb fény darabokat, különösen a herczegprimás számára készített asztali edényeket. És midn a mnek szépségét, csinosságát örömmel szemlélnk, s egy pár tányér:

st leveses tálnak is földreejtésébl szilárdságáról is meggyzdnénk, s e mellett árát is ahhoz képest, melyet most külföldi mvekért fizetünk, igen jutányognak találtuk, kérdezk »Van-e nagy keleté a derék gyármveknek ?« »Még nem igen van, mert nincs út, mód, s a felelet volt nak,

:

:

alkalom a nagy közönséggel megismertetni*. És nekünk ismét eszünkbe jutott az i^Dar egyesület, és ismét gondolok, mi nagyon jótékony hatással lehetend az a honi miparra, ha jöv augusztusi pesti vásárkor a legels iparmkiállítást létesíthetjük honi gyártmányainkkal a nagy közönséget ;

megismertetjük, jelesebb

miparos

polgártársainkra figyel-

mesekké leszünk, kivetkzünk az elítéletbl, hogy a mi honi, az

már csak

azért

is

rossz, s

midn nem

egy derék tehetség,

mely most illatát pusztában veszteget virágként sötétségben senyved észrevétlenül, rég hasztalan sóvárgott méltatásban részesül, e méltatásban egyszersmind ingert talál, magának s a honnak közös javára elbbre törni a derék pályán lehetetlen nem reméllenünk, hogy ha egyszer az iparegyesület megkezdheté munkálódását, azok, kik azt ;

becses részvétükkel ápolák, már a legközelebbi idben is jutalmazandva érzendik magokat hazafiúi buzgal-

bven

mukért.

Az iparegyesület hát, ez idén mindenesetre megkezdendi munkálódását, csakhogy mködését pénzerejéhez kénytelen alkalmazni, s ezért a teendket fokozatokra osztani. De a hasznos ismeretek terjesztése is mindenesetre még e tavaszszal megkezdetik, s augusztusban az els iparmkiállítás is létre hozatik. Azonban ehhez is pénz kell, tetemes pénz, s pedig az aláírási íveknek még ötödrésze sem került vissza. Ez mondhatlanul hátráltatja munkálatunkat.

267

Pótlék a vámszövetségi kérdésliez*) IVIidn azon kérdést fejtegetnk, vájjon a német vámszövetséghezi csatlakozás, ha már nemzetiségünket veszélyeztetné, s a honi mipar fölvirágzásának még lehelségét is örökre semmivé tenné, legalább azon kilátással biztathat-e, hogy nyerstermékinknek nyit valami nevezetes nagy vásárpiaczot ? mely legalább azokat elégitse ki, kik nem akarják hinni, hogy a magyar szorgalom is hivatva van, mint más akármelyik, egykor a »szamárhidan« túlkelni, s nem mindig és örökké csak nyersbrt adni el, hogy kikémidn, mondom, e szítve kétszeres áron visszavegye, kérdést fejtegetnk, némi statisticai adatokkal is bizonyitánk, hogy némely termékeink eladhatása végett nincs német vámszövetséghezi csatlakozásra, szükségünk a nézve pedig a csatmint például gabonánkra másokra lakozással vásárt nem nyernénk. Nem lesz talán érdektelen ez adatokat némileg kiegészítenünk. A mi a gabonát illeti a mint még csak azt kívánjuk megjegyezni, hogy miután a német vámszövetséghez csatlakozni már megmutatánk annyit tenne, mint Anglia piaczát elzárni magunk eltt, a gabona igen nagy tekintetet érdemel, mert a gyapjú után ez hoz be most is legtöbb pénzt hazánkba, s föJdbirtoki és kereskedési viszonyainknak kedvezbb elintézése után még sokkal többet hozhat be. A gabonának ezen fontosságáról nem fogunk kételkedni, ha meggondoljuk, hogy az austriai birodalomba kivitt magyarországi termékek ára tett 1837-ben 47 millió 878,435 frtot,'s ebbl a gyapjú 21.090,886 frtot, a gabona 8.186,982 frtot, s így a gyapjút kivéve, minden egyéb együttvéve alig tett kétszerannyit, mint a gabona maga. így 1838-ban is az egész kivitel tett 61.684,121 frtot, s ebbl a gyapjú 27.683,443 frtot, a gabona 10.897,832 frtot. Ilibl természetesen következik, hogy igen sok kedvezéseknek kellene más termékekre nézve halomra gylniök, míg oly kereskedési szövetkezés, mely gabonánkra kártékonyán hatna, nyereségesnek mondathatnék. mi 2. nyerstermékeink legbecsesbikét, a gyapjút illeti, erre nézve elég annyit ismételnünk, hogy miután a német vámszövetség belföldi gyáripar emelésre van számítva, ebbl természetesen következik, hogy minden nyersterméknek, mit a gyáripar feldolgozhat, vámmentes bevihetését önérdeke tekintetébl elvi kellett elfogadnia. Azonban, hogy kitessék, minden miparvirágzás mellett is min nagy szerepet játszik még mindig külkereskedésében a

—

—

—

:

—

—

A

")

Az

1842-iki .>Pesti Hirlap«

115-ik számából.

K. F.

268 iiyerstermékeladás, a következ adatokat iktatjuk ide 1835 36 37-ben közép számvetéssel bevittek a szövetséges státusok évenkint 139,870 mázsa nyers gyapjút, kivittek ellenben 150,224 mázsát, s igy a magok saját tenyésztésébl 11 ezer mázsát még mindig nem tudtak feldolgozni. Nem is lehet másképen, mert Poroszország kétharmadát teszi ,a szövetséges státusoknak, s ez többnyire csak durva lengyel gyapjút viszen be, mintegy 12 procentumát saját termékének, melyet azonban távolról sem képes hon felhasználni mert az utóbbi évek egyikében Poroszhon tenyésztett gyapjút 278,254 mázsát, bevitt 61,426-ot, összesen 339,680 mázsát mibl azonban 114,117 mázsát kivitt 52,691 mázsás így csak 225,563 mázsát dolgozott fel, azaz felval kevesebbet, mint a mennyit maga tenyésztett. dolgozottból pedig minden lakosra csak 1^ font fogyasztás esik holott az általában úgy, valamint aránylag, sokkal népesebb Angliában Mac-Culloch szerint minden fejre 4 font gyapjúfogyasztás számíttatik. A mi 3. a magyar bortermesztést illeti ez legvilágosabban mutatja, hogy nincs kül kereskedési piacz, mely a belföldi fogyasztással felérhetne. Honunkban a bortermeszigen kevés kivétés mestersége igen alacsony fokon áll :

— —

;

;

;

A

;

:

;

elmondhatjuk, hogy kezelésünk a szlvessz ültetésétl egész addig, míg kancsóra szrjük, gyökeresen hibás. Intensive tehát bortermesztésünk virágzása még igen sok kívánni valót hagy de már extensive talán többet is termesztünk, mint kellene mert sok oly helyütt is termesztünk, hol egy kis gyümölcsös-, vagy egy kis szedres-kert fáradságunkat csakugyan jobban jutalmazná. És miért mindezt ? Mert a belfogyasztás iszonyú nagy. A statisticusok Magyarország bortermesztését középszámvetéssel 30 millió akóra teszik mibl külkereskedésre alig megyén 4 5 millió; 25 millió akót benn az országban fogyasztunk el tehát minden fejre, apraját nagyát, tücskét bogarát összevéve, l-j^ Pedig tudjuk, hogy a legnépesb vármegyékben a akót köznép nagyrésze bort tán egész életén át sem izlel mert a hála közlekedés könnyítésérli gondosságunknak szállítás oly drágává teszi, hogy az olcsóbban részegít pálinkával a vetélkedést ki nem állhatná. No már azt kénytelenek vagyunk elismerni, hogy a vámszövetséghezi csatlakozás borainkra nézve némi vásárral kecsegtethet. Jelenleg, úgyszólván, egészen vásár nélkül vagyunk. Az Orosz birodalom mindent elkövet, hogy boraink oda ne juthassanak, a szerencsétlen Lengyelhon szegény és ahhoz orosz tartomány Galiczia nem orosz tartomány, de szintúgy szegény Austriát az ottani bortermesztk védelméül magasra rúgSvédhonban tatott határvám miatt elzártnak tekinthetjük

tellel

:

;

—

;

:

!

;

—

—

;

;

;

269 borainkat épen nem, Angliában csak névrl ismerik s az a bizonyos vállalkozási szellem, minélfogva piaczot keresnénk termesztményinknek, nemünket még eddig nem szállá meg. A francziák e részben egészen más emberek. Engedni nem tudó törekvésük következtében ellenünk fordult a világizlés, s ez ellen oly nehéz minden küzdés, hogy még saját honi asztalainkról is leszorítja legjobb magyar borainkat. De tegyük fel, hogy például Anglia megízlelné a magyar bort ez még rajtunk egyáltalában nem segíthetne mert, ha nem csalatkozunk, IV. György 6-ik statútumában az a rendelet foglaltatik, hogy Angliában nem szabad másképen bort bevinni, mint vagy angol, vagy azon országbeli hajón, melyben a bor termett volt, s a hajónak semmi esetre sem szabad 60 tonna (1200 mázsa) terhünél kisebbnek lenni. No már angol hajó bort innen nem vihet, mert üresen kellene ide jönnie, miután mi Angliától,- úgyszólván, semmit sem vehetünk magyar hajó pedig boldog Isten Látták-e valaha Londonnál a magyar három színt lobogni ? Ily hetyzetben nem tagadhatjuk, hogy a német vámszövetséghezi csatlakozás borainknak talán némi vásártért nyithatna, ezt azonban legjobb esetben sem remélhetjük oly nagynak, hogy a nyereségtelen conjunc túrákat ellensúlyozni mivel 1. a német vámképes lenne és pedig azért nem szövetséges státusok magok is igen sok s igen jó bort termesztenek, s azokat szerte a tartományokba könnyebben szállítják, mint mi a magunkét szállíthatnók 2. mivel a franczia ízlés itt is diadalmaskodott, s ámbár egy mázsa borra 8 tallér vám van vetve, mégis évenkint 1.600,000 tallér érték franczia bor vitetik be. Nevezetesen Poroszországba, mely csak 681,741 akó bort termeszt, a déli német ;

:

;

— —

;

;

!

:

;

tartományok borait vámmentesen lehetne bevinni, mégsem képesek a magas vámmal küzd franczia borokat a divatból kiszorítani elannyira, hogy 1838-ban Poroszországba 178,584 mázsa franczia bor vitetett be, s déli Németországból alig valami. Ezen tüneményt egyrészrl az izlési szokás hatalma, másrészrl a tengeri szállítás olcsósága elegendleg kimagyarázza, oly két körülmény, mely miellenünk is fordulna, miként most déli Németország ellen fordul úgy, hogy ennélfogva igen nagy piaczra a szövetséges státusok északi részében sem számolhatunk délszakon pedig már épen nem, mivel itt a bor termesztés ekkorig is szép virágzásban volt, most pedig még naponként elbbre halad. Végre 3. a bajor sör annyira azonítva van a német nép mindennapi gondolatával, s annyira összeforrt ízlésével, hogy a borivásnak igen sokkal nagyobb elterjedésére szá;

;

mítani aligha lehet.

Negyedik fczikk a dohány. Legkisebb kétséget sem

270 szenved, hogy dohánytermesztésünkre a német vámszövefcséghezi csatlakozás igen kedvezleg hathatna. Igaz ugyan, hogy Pfalz, Bajorország Rajnamelléke, egyrészben Würtem-

Hessen (Nürnberg és Schwabach körül), st maga Poroszország is sok dohányt termeszt. A német dohány azonban a világnak minden dohánya közt a legrosszabb, s mint ilyen sem képes csak távolról is a szükséget fedezni. A szövetséges státusok összes dohányfogyasztása 45 millió fontra (450,000 mázsára) számíttatik erre 1838-ban 221,109 mázsa külföldrl hozatott, s az ezért bevett vám ^Iiqq részét tette azon czikkekbl bevett egész vám jövedelemnek, melyek a belföldi termesztéssel vetélkednek. A dohányra nézve mindazáltal megjegyezni kívánjuk, hogy miután hazánk Európában alkalmasint legjobb dohányt képes termeszteni ha oda visszük dohánytermesztésünket, hogy becsaránylag az amerikaival vetélkedhetünk, Európában mindenütt piaczot találhatunk termesztményünknek, csak közelítsük hazánkat Fiúméhoz, hogy a szállítás költségei ne lehetlenítsék a kivitelt. Nekünk úgy tetszik, hogy a magyar dohánynak jövendje nem annyira Német-, mint Olasz- s kivált Francziaországra mutat. E részben azonban mezei gazdaságunknak még sok tennivalója van még egyáltalában nem tétettek kísérletek, min vegyületü földben közelíthetjük meg amerikai dohánymaggal leginkább az amerikai dohány minségét, s min mvelési móddal távoztathatjuk el leginkább a magyar dohánynak azon rossz természetét, miszerint kocsa s ér-vastagsága miatt a világkereskedésben nem kedveltetik. Ersen hisszük, hogy a magyar gazdasági egyesületnek honunk egykor erre nézve is sok köszönettel tartozandik. Dohányról szólva, nem teszünk talán kellemetlen dolgot, ha néhány szóban elmondjuk, miként állunk ez igen nevezetes czikkre nézve Austriával, a mi annyival inkább érdekelhet, mivel a monarchia határain kivül eladott dohány legalább 1839 eltt említést is alig érdemel. 1835-ben a kivitt 49,742 mázsa magyar dohány értéke 505,094 frt volt, 1837-ben 23,334 mázsára s ennek ára 239,949 frtra növekedett. A min épen nem csudálkozik, a ki tudja, hogy a magyar dohány annyira nem fedezé a monarchia szükségét, miszerint 1835-ben még 6.324,138 forint érték dohány hozatott be külföldrl a monarchiába, mi azonban 1837-ben 1.687,534 frtra, 1838-ban pedig ép 394,440 frt érték 3029 mázsára szállott mit Becher statisticájából már csak azért is érdekesnek véltünk kijegyezni, hogy az árnak véghetetlen különbsége szemünkbe tnjék. Egy mázsa magyar dohány mintegy 10 p. frt, míg egy mázsa külföldi (természetesen többnyire czigarrók) 100 p. frtnál többe került Austriában tehát, a mint tudva van, a dohány (mikép berg,

;

;

;

;

!

271

nálunk a só) kir. monopólium. dohánygyár van, névszerint

A

monarchiában 8 aeraria-

Hainburg, Sedlez, Göding, Winiki, FiirstenfeJd, Milánó, Velencze és Ragusában. E gyárak mostani statisticájáról nem lévén adataink kezünknél, 1825-re megyünk vissza. Ekkor a dohánygyárak hivatalkörében 1922 gyármunkás, de 2447 felvigyázó s 530 ftiszt volt hivatalban. Az egész gyártásnak értéke tett 17.600.000 váltó frtot, a költség 10.300.000 s így tiszta nyereségül 7.300,000 váltó, vagyis 2.920,000 peng frt maradt. No már 1837-ben 1.049,374, 1838-ban pedig 3.264,870 frt érték dohány vitetett be törvényes utón Magyarországból Austriába. Középszám vetéssel tehát föl lehet venni két milUó peng frt értékt, vagyis a fentebbiek szerint 10 p. frtot 20 millió font számítván egy mázsára, 200 ezer mázsát mibl az következik, dogy ha megsznnék az egyedárúság s a dohánykereskedés, minden fontra 9 kr határvámot vetve megengedtetnék, az aerarium ezen mérséklett vám meUett is csak a törvényes úton bevitt dohányból 3 miUió p. frtot venne be, tehát annyit, mennyit az egész monopoKum behoz. De ha meggondoljuk, hogy ily vám mellett a dugárúságnak lehetlen volna meg nem sznni, s a most becsempészett mennyiséget és azon szaporodott fogyasztást, melyet ez árcsökkenés természetesen eszközölne, ismét 200,000 mázsára tesszük, a szabad kereskedés 6 milhó frt vámot jövedelmezne, míg a monopohum tömérdek zaklatás és erkölcsi baj kíséretében csak 3 milliót jövedelmez

lis

:

=

;

!

!

Jíemzetiség és kereskedési szövetkezés.*)

Nemzetünk kereskedési érdekeirl nyilvánított nézeteink találtak. A Hirnök-heji \ét szózat emelkedék, oknvomadékos mind a kett, s egyik egy férfiú nevének,

ellenzésre

másik egy, bár névtelen, de nem ismeretlen névjegyének tekintélyétl támogatva, melyeknek örömest hódolnánk, ha szabad férfiakat szabad véleményökben az okok túlnyomó súlyán kívül valami megingathatna. De ha bár nincs tárgy, mely fölötti elmélkedésünknél ersebben éreztük volna a tévedhetés önbizalmatlan kételkedését, mert éreztük a tárgymeg kell mégis vallanak kimondhatatlan fontosságát nunk, hogy távol az öneszmék majomszereimétl, vetk mérlegre ok és ellenok nyomadékait, és véleményünk ugyanaz maradt tudniillik, hogy valamint a németföldi kisebb tartományok szabad belkereskedéssel egy közös vámszövetségbe egyesültek, úgy Magyarországnak nem kevesbbé, mint :

;

*)

Az

1842-iki »Pe8ti Hirlap«

120-ik számából.

K. F.

272 az austriai birodalom tartományainak közös érdeke ez egy fejedelmet uraló nagy egésznek egy hasonló vámszövetségbe összeforrását tanácsolja, de a német vámszövetséghezi csatlakozás fejldésünk jelen állapot jában jövendnket veszélyeztetné, s több kárt, mint hasznot okozhatna. St bvebb fontolgatás után nem kétségeskedünk azt is kimondani, hogy kivévén talán Lombardiát s némely határszéli szk szeletecskét magának az austriai birodalomnak is kárára válnék e csatlakozás. S ez, anyagi szempontból véve, tán még bizonyosabb mint amaz. Mert a Quesnay-Smithféle úgynevezett kereskedési szabadságnak legbuzgóbb hsei is elismerik st cosmopoliticus, tehát antinationális theoriájok egyik fbb gyámokát abban keresik, hogy a mely országnak mipara prohibitiv rendszerre van alapítva^ annál a szabad vetélkedés kizárása igen sokáig kénytelenséggé válik. Már pedig az austriai tartományok gyáripara teljes tilalomhoz közelít magas védvámok ótalma alatt keletkezett, különféle akadályok miatt azonban nagy részben még oly magas fokon nem áll, hogy a német szövetség fejlettebb gyáriparával gyzelmesen vetélkedhetnék s így hacsak logicájokat meg nem tagadják, mind a két ellenséges theoria védi kénytelenek elismerni, hogy az austriai birodalom a német vámszövetséghezi csatlakozással piaczot inkább veszít, hogy sem nyer. Ez fontolgatásunk végeredménye. Meg kell azonban vallanunk, hogyha szellemi érdekek magasb szempontjára emelkedünk s ha csakugyan igaz volna, mit nemrég a frankfurti Journalból idézénk, t. i. hogy Austria politikáját mindig fképen német nemzetiségi szempontból irányozá gondolkozásunk végeredménye Austriára nézve ép oly bizonyosan megváltoznék, mint a min tagadhatlan, hogy a nemzetek kifejldésének szellemi alapokra kell épülniök. De ha ezen frankfurti nézet valósággal több volna, mint a divatos germanomániának egy kis számított kaczérkodása úgy nekünk magyarokul kétszeres okunk van vigyázni, hogy a német nemzetiség vontatókötelére ne kerüljünk. De hiszen aggodalmunk, melyet a német vámszövetséghezi csatlakozás esetére nemzetiségünk jövendje iránt nyilvánítánk, beteges f élénkségnek s mit tudom én minek bélyegeztetek, és tudva, hogy a sértett önérzet a magyarnál azon Achilles-sark, melyet Styx vize sebezhetlenné nem edzett meg, szemünkre vettetik, miképen mi a helyett, hogy a magyart szabadon, büszkén s bels ereje és nemzetisége teljes érzetében léptetnk fel, inkább sánczok mögé vonulunk, mi nem mutat bizodalmat a nemzet belére j éhez. Tly ellenvetést olvasva, újra végigfutók, mit e tárgyról írtunk volt, és nem tagadjuk, hogy a nemzetiségrl mondottakban

—

—

;

;

:

:

—

—

:

273

akadtunk némely lángszavakra, miknek talán némely szade mi büszkék tócslélek hitellajstromában rovatuk nincs vagyunk az érzelemre, mely ama szavakat tollúnkba önté mi túléltnek hinnk életünk becsét, ha e srent szónál ^nemzetiség !« lobogó enthusiasmussal nem dagadozna már ;

;

fel

kebelünk, nevesse bár ez enthusiasmust, a ki nevetni

nem szégyenli. Ámde a szív ime religióját velnk értelme meg nem tagadja. Lássuk egy kissé ez állapotot. Okaink ellenére Schweiz

háromnyelv kantonai hozatnak

fel,

melyek

kereskedési szabadság mellett nemzetiséget nem cseréltek ; és felhozatik, hogy az austriai örökös tartományokban tökéletes kereskedési szabadság uralkodik, s az olasz mégis olasz marad és egy nagyérdem hazafi, kinek kebele honért s dobog, mint akárkié, ellenemzetiségért nem kevesbbé nünk veti hogy, ha német tartományokbeli 300 éves politikai összeköttetésünk nem semmisíté meg nemzetiségünket, 6 éves kereskedési szerzdéstl nincs mit tartanunk. Mi ez ellenvetésekben az egyenvonalnak practicus alapját nem találjuk min senki sem csudál kozandik, ha megemlékezik, mi az, a miben velünk nézeteink ellenei egyetértenek ? Elismerik ugyanis, hogy a német vámszövetség szorosan és kirekesztleg német nationális alapon épül elismerik, hogy a leghatalmasabb lépés, mely a német nép egy nemzetté olvasztására valaha történt és elismerik azt is, hogy hazánk miparos polgársága s országos kereskedésünk lényegileg német no már kérdezzük mit nyomhatnak holmi heterogén példák e három elismert tény kombinált hatásának ellenében ? Az austriai birodalom a legkülönbözbb nemzetiségek aggregátuma egy ily testületnek ereje nem a nivellátióban feküszik, s midn egy hatalmas lángész ezt vette irányul, rázkódtatásokat idézett el és ebben van a kulcs, miérthogy nemzetiségünk 300 év alatt el nem enyészett ebben a biztosíték, miérthogy el nem enyészend a jövendben is, bár az örökös tartományokkal vámszövetségbe egyesüljünk, mert ez egyesületnek nationális alapja nem lesz, ez egyesület nemzetmint van a német vámszövetségnek egységet sem czélozand, sem eszközlend, miként a német szövetség czéloz és eszközöl. Azonban a dicsekvés, hogy nemzetiségünk meg nem semmisült, kissé túlságos. Mert hivatásunk nemcsak meg nem semmisülni, hanem élni életvidoran, .s a miért milliók szíve dobog, a mire vágyik minden érverés, az nem nyomora tengés, hasonló azon gyávához, ki minden mozdulatával engedelmet látszik kérni, hogy élni mer hanem kifejlés, mely felküzdje nevünket a polczra, melyen állani Európa népei közt megérdemeljük. És ha ezen magasztos, de korántsem túlságos vágyihletésfogunk-e kérkedni, hogy sel a múlt idkbe visszapillantunk ;

hn

:

;

;

;

:

;

;

;

;

:

;

:

KOSSUTH LAJOS lUATAI.

ZII.

18

274

nemzetiségünk meg nem semmisült ? Avagy felköltsük-e a magyar névre hárult szégyent, gyalázatot, mit felejtenünk kellene, mit felejteni szeretnénk, de ha meghallgatjuk a hangokat, mik a fénypaloták hölgy termeiben meghonosultak, felejtenünk még most sem szabad ? Megsemmisülni igenis nemzetiségünk meg nem semmisült mert azoknak gúnyja eltt, kik egy fénybogár-élet egynapi csillámaért eredetüket megtagadák, törpe vityillókban talált menedéket ama népnél, melyre, ha nemzeti jogokról álmodoznék, minap a nagymihályi kastélyból színházi mennyk sodortaték, és menedéket talált ama köznemesség szalmásfedelü faházaiban, melyet most jutalomul, hogy a hont s nemzetiséget megtartá, némely bitang szózat a külföld eltt marhacsordának kiált, hon pedig egy második Servius Tullius a római proletáriusok curiatus szavazatára szeretné sülyeszteni. Nem a közelmúltnak ily emlékezetével és a jelennek ily képeivel szemeink eltt, üdül nemzetiségünk korántsem ersödött, korántsem fejlett még annyira, hogy gyávaság!

;

nak neveztethetnék,

nem

elégelve benföldi ellenségeit, természetes gravitatióját is maga ellen botorul felhíni gondosan óvakodnék. Mi a schweizi cantonok példáit és a többit is igen jól tudók st kár volt oly messze menni, lehetett volna közelebb is szinte Horvátország 600 év óta koronánk igen jó példát találni birtoka, s habár nem mondhatjuk, hogy különös nagy kereskedést znénk vele de megosztok vele alkotmányunk minden jó voltát, st többet mint mindent, s magyarokká mégsem lettek, st közöttük törzsökös magyarok egyes személyek s egész helységek lettek horvátok akarók mondani illyrekké. Ezt mi mind igen jól ismerk de nem szükség okok halmával mutogatnunk, hogy mindezen példa mireánk nézve semmit sem nyom. Európában nincs egy nemzet is, mely nemzetisége iránt oly sajátlagos körülményekben volna, mint mi vagyunk. Luzernt a Genffeli szabad kereskedés nem tette francziává, sem Genfet Luzern németté s a Schweizhoz csak névvel és a Tagsatzung centralisationális árnyékegységével tartozó, de természeti fekvésben s kereskedésben egészen elkülönzött Ticinó bizonyo-

ha,

még egy roppant külelem

;

:

:

k

—

—

;

;

san olasz maradt mert akár fekvésileg, akár politikailag, akár kereskedésileg egyik sem képez a másik ellenében oly praeponderans vonzó elemet, mely amannak nemzetiségét elnyelhetné annyival inkább nem, mivel a geographiai fekvés által is gyámolítva, mindenik egy nagy kifejlett hatalmas rokonnemzetiséget talál háta mögött, melynek megvihatatlan életereje saját életével mintegy magnetismusi rapportban áll. És így van ez Horvátországgal is ámbár itt már figyelmet érdemel, hogy míg a magyar elem ;

;

;

275

a horvát elemet, igen természetes okoknál

fogva, föl

nem

€mészté, addig a németség a távol Horvátország városaiban meglehetsen elharapózott miért ? mert a kereskedés nagyrészben ott is német. Ellenben a magj^ar nemzetiség Euró;

pában rideg-magányosan áll, rokona senki, támasza sehol, életének sem a nyugatias civil isatio, sem a diplomata szokásossága, sem a tudomány istenereje, sem a mvészeti báj érdekei, sem a kereskedés nyelvfolyama nem kedveznek és a honban, melyen kívül a magyar nyelv mindenütt, melyen bell igen sok helyütt ismeretlen, a közélet minden jogait egyrészben félszázados küzdés után sem vítta még ki, magánéletben pedig ezer meg ezer ellensége van. És ily körülmények között mire figyelmet kérünk a magyar nemzetiségnek még fejleni, terjedni, ersödni kell, stationarius állapotban maradnia veszély nélkül lehetetlen s már most

s

;

—

—

;

menthetetlen elbizakodás, nem oktalan vakmerség volna-e, nem elégelnünk a szláv ellenséget, hanem még a hazánkbani igen nyomadékos német elemnek támaszául a derék hatalmas német nemzet legnemzetiesb állapotját önkényt nyakunkra hoznunk, mieltt ben hazánknem mondom, gyökerei eléggé ban nemzetiségünknek megfogamzottak, hanem sok helyütt még csak magva is vetve volna ?

kérdezzük

:

nem

—

Midn azonban aggodalmunkat fejezk ki, hogy a német vámszövetséghezi csatlakozás nemzetiségünknek ártalmára lehetne, korántsem valánk eléggé balgák attól tartani, hogy a magyar nemes németté lesz, ha gyapjúját valamely német gyámoknak drágábban adandja el, nem az okoskodás ereje nem itt fekszik, hanem ott, ha már csakugyan ezt is magyarázni kell hogy honunk kifej lése csak egy tisztességes középrend minél hamarabbi keletkezésével lehetséges. Erre sok dics elem van a nemességben, de a nép

—

—

—

;

érdekeivel közvetlenebbül egyez elemek assimilatiójára van szüksége. És honnan remélhetjük legközelebb e középrendet ? a királyi városok polgáraiból, mely középrendnek, hogy magyarnak kell lenni, hogy másnak lennie nem szabad, azt talán csak nem kell mutogatnunk. Már pedig városaink legnagyobb részben még németek, oly németek, hogy a magyarosodásnak még csak jeleit sem mutatnák, a mipar hazánkban német, a kereskedés lényegileg német, s a német vámegyesülethezi csatlakozás által természetesen még inkább azzá kell lennie ; és így a német vámszövetséggel egyesülégbl kikerülhetlenül következnék, hogy német városaink,

német miparunk, német kereskedésünk magyarrá soha sem lenne. És ezért veszélyeztetnék nemzetiségünk, nem mivel a magyar németté lenne, hanem mivel a városi polgárság magyarosodása s vele egy magyar középrend kelet18*

276 kezese akadályoztatnék.

Nem. nem

!

ily

experimentumokra

alkossunk vámszövetséget elég ersek még nem vagyunk az austriai birodalommal, ez magában is nagyobb, népesebb még az austriai lesz, mint az egész német vámegyesület birodalom miparának is ersödni kell, hogy a szabad vermi pedig fejtsük, ersítsük nemzetisésenyt kiállhassa günket, alkossunk egy életers középrendet, egészítsük ki hiteltörvényeinket, hozzunk be szabadságot és biztosságot a javak világába, tegyük földünket szabad földdé, hogy ;

;

;

azt szabad emberek lakhassák, s igyekezzünk hazánkban a müipart kifejteni, melyre kimondhatatlan szükségünk van, mindezekben az Austriávali vámszövetség akadályunkra nem szolgálhat a további lépést hagyjuk a jöv kornak mit mi csak sejthetünk, az láthatandja, s megitélhetendi, mikor jött el az id oly lépést tenni, melyre más nemzetek is csak akkor mutatták készségöket, midn belére jök egészen kifejlett, hogy a cosmopoliticus csatlakozás tengerében ;

;

nationalitásukat nem félthetek. A fontos kérdésnek még egy igen lényeges oldala van. Midn mi az austriai birodalom tartományaival igen, de a nemei; vámszövetséggel egyesülni nem akarunk, az úgynevezett kereskedési szabadság fen hangzó nevével élnek ellenünk, ellenünk, kiknél a szívnek minden érverése szabadságért dobog. Ez ellenvetésre ugyan a státusgazdaság tudományos téréin nálunknál sokkal honosabb barátunk Trefort Ágoston úrnak fontos értekezése, s a német vámszövetség elbajnoka Dr. List epochális tanjának ismerteazonban mégtése, a felelettl nagyrészben feloldozhatna sem mellzhetjük, hogy a szabadság nevét helytelenül bitorló kereskedési cosmopolitismus szemkápráztató fénymezején, a közvélemény tájékozásához ne nyújtsuk csekély adalékunkat mert a szükség naponként sürgetbben int, hogy e kérdésekben a vezérelvek iránt tisztába jöjjünk.

—

;

;

Státusgazdasági tájékozás.*)

Az

internationális kereskedés tökéletes szabadsága azon egyike, melyeknek varázsereje hatalmasan ragadja meg az ember kebelét. Szabad kereskedés az egész világon, lerontva minden korlát, minden gát, mely a föld lakosinak különféle nemzetcsaládjait egymástól elkülönzé, s az egész emberi nem egy testté összeforradva, oly nagyszer kép, melynek ha részletes vonásait anyagi jólét és szellemi kifejlés s jog és politika mezején keresztül visszük,

fényeszmék

*)

Az

1842-iki

»Pesti Hirlap«

121-ik számából.

K. F.

277 lehetetlen,

hogy bizonyos Anacharsis Ctoofs-forma

ihletés

ne

röpítsen, perczekig legalább, ama felséges regiókba, honnan csak szánakozó megvetéssel lehet az emberi nem jelen elszakadozott törpeségét tekinteni, miként Micromegas tekinté a körmére szedett sorhajót. Gúnynak ne legyen véve szózatunk. Ha van ember, kinek kebele elég tág, a mindent feláldozó készség munkás szerelmével az egész emberi nemet dobogó szivéhez szorítani, ha van, ki elég ers az összes emberi nem egy családdá forrasztását, a tökély emez ideál

fénypontját, cselekvésiben s áldozatiban magának közvetlen czélul tzni ki, bámulni fogjuk nagyságát s leborulunk eltte, mint egy félisten eltt, és nem fogjuk ellene vetni, hogy ily hsül még a vallás is nem gyarló embert, hanem csak istenembert állít élnkbe, nem fogunk a nép szavára hivatkozni, miszerint gondoskodva van, hogy a fák felhkig ne njenek nem fogjuk mondani, hogy a cosmopoliticai resignatio valóságos Titán harcz, mely hasztalan erködik Ossát Pelionra halmozni nem fogjuk mondani, hogy az ideológiai tökéletesség végetlen mezején vannak láthatlan vonalak, melyekrl az egész emberi nemre nézve is áll, mit ;

;

Halley mondott Newtonról hez juini tilalmas ; nem, nem fogjuk szégyeneiül

hogy embernek közelebb Istenmi bámulni fogjuk nagyságát de :

:

gyarlóságunkat,

minélfogva

meg

kell vallanunk, hogy a mi kebelünk nem ilyen tág, hogy gyönge szemeink közelebb fekv czélra függesztvék, hogy nekünk szkebb körre van szükségünJk, melynek élni szeressünk, melyért halni örömmel készek legyünk és e szkebb kör az édes hon, s e közelebb czél nemzetünknek nemzeties kifejldése. És lehet, hogy ezen szempont korlátoltsága miatt tévedünk de nekünk úgy látszik, hogyha a cosmopolitismus czéljai melyek közé tartozik az általános kereskedési szabadság is csakugyan nem puszta ideálok, hanem valósággal elérhetk, vagv legalább megközelíthetk, azokhoz más úton jutni lehetetlen, mint csak egyedül a nemzeteknek nationális kifejldésük által. Voltak státusok, melyek egyetemes individualitásukban csuda nagyságra emelkedtenek, de ben a státuspolgárok egyéniségét egészen absorbeálták. Mi ez állapotot státusideálnak épen nem tartjuk. Mert ha nem az egyének szabadsága és boldogsága végett vannak a polgári társaságok, úgy nem tudjuk, mi végett vannak. Nézetünk szerint valamint kell, s épen a státus boldogsága s kifejldése végett kell, hogy annak irányában egyes polgárok szent és sértetlen individualitással bírjanak ép úgy kell, s egyenesen az egyetemes emberi nem boldogsága s kifejldése végett kell, hogy ennek irányában a nemzetek individualitása sértetlen megmaradjon, s a mint mer czéltévesztés engedni, hogy a státusok az ;

:

:

—

—

278 egyes polgárok egyéniségét absorbeálják, ép úgy az volna oda munkálni, hogy a cosmopolitismus a státusok egyéniabsorbeálja.

ségét

— — — — — — — — —

Ezen

thesis fona-

lának tökéletes fölgombolyítása cathedrai foglalatosság, s nem így messze túlhaladja hirlapi czikkecskék határait tartók mégis szükségtelennek tájékozásul ennyit elrebocsámert midn azt állítók, hogy a német vámszövetségtani hez csatlakoznunk kifejldésünk jelen állapotában annyit tenne, mint a honunkbani mipar keletkezésének hosszú idkre még csak lehetségét is semmivé tenni a kereskedési szabadság cosmopoliticus fényphrasisai vettettek ellenünk^ s az állíttatott, hogy »egyedül a kereskedési szabadság képes eszközölni, hogy a magyar gyárak keletkezzenek, s annál inkább fognak 31 agyarország keletkezend gyárai virágzani^ minél nagyobb lesz a kereskedési szabadság naj)jától megvilágított tér, melyen mozoghatandnak«. mer ideológia, mer légalkotmány, mely Ez, Uraim igen szép volna, hahogy a légre építeni lehetne de a gyakorlat és tapasztalat mezején, hol syllogismusnak mozaik mvéhez a körülmények kavicsait nem magunk teremtjük, hanem vennünk kell, a mint vannak, merben ellenkez eredményre vezetne. Ha valaki nézeteink ellenében azt mutogatja, hogy a német vámszövetséghezi csatlakozás által piaczot nyerünk termesztményeinknek, meg tudjuk fogni, st végig menvén ftermékeinken, a borra s dohányra de miként lehet állítani, hogy nézve magunk is elismer e csatlakozás a magyar gyáripar keletkezésének kedvezen d. Ezt csakugyan meg nem foghatjuk. Lássuk egy kissé. Ha szabadság, nem státusjogtani szempontból, hanem e szót elvont fogalmában tekintjük, alkalmasint legfbb fokának mondhatnók azon állapotot, melyben minden ember azt de tehetne, mi neki tetszik. íme az ideológia szabadsága mi volna gyakorlatban a következés ? az hogy az ersebb elnyomná a gyengébbet. Nem szabadság ellen, hanem ép a szabadság érdekében történt tehát az emberi viszonyok oly módú alakulása, minélfogva a status a gyöngébbnek az ersb ellen ótalmat ad. Már pedig a mint egyes embernek szüksége van az ersb elleni ótalomra, s csak ezáltal azaz nemzetgazdasági lesz szabaddá, ép úgy a gyöngébb fejlettebb nemzetnek is ótalomra szempontból szólva van az ersb ellen szüksége, különben közöttük az úgynevezett kereskedési szabadság csak oly forma lesz, min "van a boroshordó s a pinczér között, ki azt szabadon csapra üti. Midn azonban a védelem szükségét említjük, távol vagyunk a prohibitiv rendszer pártolásától. A mit már egyszer a státustani theoriákról mondottunk, hogy t. i. ;

;

:

!

;

k

;

:

;

:

—

—

279 nincsen körében oly doctrina, mely vaskövetkezetességgel szélekig víve képtelenségre ne vezetne, azt a politikai gazdaságról is teljes mértékben ismételjük. Azok után, mit a kereskedési viszonyokról már mondottunk, nem látjuk

szükségesnek újólag mutogatni, hogy egy nemzet sem képes a jólét magas fokára emelkedni, melynél a productiv erk még gyümölcsözvé nem tétettek, mert ezekben fekszik a nemzeti gazdagság legfüggetlenebb, legkimeríthetlenebb tkéje alkalmazza tehát valaki egy ily, még ki nem fejlett de sok szunnyadó ervel biró nemzetre a productivus kifejlésben magas fokra emelkedett más nemzetteli szabad kereskedés doctrináját, s oly bizonyos, mint kétszer kett négy, hogy amaz örökös kiskorúságra lesz kárhoztatva, míg két nemzet között, mely az ipar és nemzeti jólét pályáján egyenl sikerrel versenyezhet, mely anyagi s erkölcsi erk kifej lése tekintetében vagy csak most indul a pályán, vagy már egyenl távolságra haladott, a szabad kereskedés csak üdvös lehet ellenben ha valamely státus hasonlóképen puszta ideológia xitán productiv erejét minden idegen verseny kizárásával akarná kifejleszteni, s oda munkálna, hogy bármi magasra mindent hon készítsen, még azt is, mit helyzetének sajátságainál fogva oly fejldjék is mipara jól, vagy oly olcsón sohasem képes kiállítani, mint külkereskedésben megszerezhetné ez ismét megszüntetne minden internationális kereskedést, s vagy haszontalan erpazarlással egy napig virágzó üvegházi növényt idézne el, nélkümint dr. Francia Paraguay t vagy pedig magát lözésre kárhoztatná. A szélek vaúgy találkoznak, az ideológia anthitesisei következetesen keresztülvive egyenln képtelen eredményre vezetnek. És pedig abban van a cosmopolisták csalódásának egész kulcsa, hogy a szabad kereskedés ellenében szabályos állapotul mindig a prohibitiv rendszert veszik föl, még pedig annak is azon fokát, midn a productiv ernek minden cseppe mozgásban van, veszteglésben pedig ;

;

—

—

:

—

semmi

sincs, s ezen,

már

—

elfoglalt,

már gyümölcsöz tkének

valamely része a prohibitiv rendszer által, természetes s annálfogva lehet leghasznosabb csatornájából más mesterkélt, annálfogva kevésbbé hasznos csatornába szivárogtatik ezen állapot minden bizonynyal káros, mert elméletileg tökéletesen igaz a Smith Ádám tanjának alapelve, melyet Bentham ekkép fejez ki »Az ipart a töke határozza« ; s az által honosult meg, hogy a tkét más iparágtól elvonta a nemzeti gazdagság összes értékét bizonyosan nem növelé, st ha kevesebb vagy ingatagabb hasznot hajt, mint amaz hajtott, még veszteséget okoz. Igen, de van még egy harmadik állapot is, s ez ott van, hol a productiv er haszontalanul vesztegel. így például honunknak hegyes népes ;

:

;

;

280

A

nemzeti tke legnagyobb faetora, az emberfelvidékén. kéz, télenát egészen, sok helyütt nyáronát is nagy részben hever, a tömérdek vízer használatlanul elfolydogál, az

serdk

fái

korhadva dlnek

ki,

hacsak némely industrialis

paraszt egy jó darabot canadai módra le nem éget, hogy a hamu kövérítette sovány földben egy-két éven át zabot termesszen, s aztán elhagyja, új darab erdt leégetend no már itt a természettl is egyenesen miparra hivatott vidéken minden gyár s minden pamutszövszék valóságos adalék a nemzeti gazdagság tkéjéhez ámde keletkezni sohasem fog, ha kezdetben mindjárt még mieltt meger;

mieltt meghonosult, egy, már magas fokon álló vetélkedését kell minden egyenlít védelem nélkül kiállani. Igen, mondjátok de hisz ezen södött,

miparos nemzet

—

—

gyártásra hivott vidéken a mipar keletkezését az angol s német gyármvek versenyzése eddig sem akadály ozá, mert ezek ellen nemcsak mérséklett védvámok által

valának biztosítva

—

—

mint mi kívánjuk ;

hanem, mondhatni, prohibitio által az austriai gyárak versenyzését pedig

nem akarjuk, st velk szövetkezni óhajtunk, és gyáraink még sem keletkeztek Igaz, de nem is azt állítjuk mi, hogy a német vámszövetséghezi nem csatlakozás lábdobbantásra gyárakat idézend el honunk alkalmas vidékein hanem csak azt ersítjük, ha minden akadályt elmozdítunk is, mi eddig honunkban a gyárak keletkezését nem engedé, még sem lesz soha gyáriparunk, hahogy a német kizárni

!

;

vámszövetséghez csatlakozunk mert ennek már magas tökélyü miparával védelem nélkül a versenyzést ki nem állhatnók. Hogy gyárak hazafiságból keletkezni soha sem fognak, ez oktatásra szükségünk épen nem vala, ámbár talán nem igen hibáznánk, ha egy kissé követve szeretlátni hazánkban, mit Franklinról említettünk de ép azért, mivel hazafiságból gyárt senki sem állít, nem szereta lehetséget kizárni, hogy nyereményi számításból állíthasson, és ezért nem akarnánk a német vámszövetséggel hazánknak úgy, valamint az austriai birodalomnak jelen állapotában egyesülni. Mondjátok továbbá, hogy ha nagyobb a vásártér, bizonyosabb a gyártás haszna, tehát valószínbb a gyárak keletkezése. Ezen ideológiai állítás gyakorlati alakba öltöztetve annyit tesz, hogy minél nagyobb és szabadabb piaczot nyitunk mi a német miparnak, annál több gyár keletkezendik a mi rovásunkra Németországban és e fell mi egyáltalában nem kételkedünk. Felhozzátok Baaden példáját, melybe miután a német vámszövetséghez csatlakozott, a szomszéd Aargau, Turgau és Schaffhausen cantonok számos gyárai átköltöztek. Ej; tökéletesen igaz, de épen a mi véleményünk mellett szól azért költöztek át. ;

nk

;

nk

;

:

;

281

mivel cantonjaik a szövetséghez nem tartoztak de ha oda tartoztak volna, egy lépést sem mozdultak vala hazulról, ép úgy, mint az elberfeldi gyámok nem jövend Trencsénbe gyárat állítani, ha elberfeldi gyármüveit hozzánk vám nélkül leküldheti de ha nem küldheti, lesz a ki eljö, hogy pénzét hazánkban gyümölcsöztesse, mihelyt számvetését a gyártáshoz szükséges segédszerek behozatalának gyarmati rendszer akadályozása meg nem zavarja. Mondjátok azt is »miképen kevés magyarral lehetne elhitetni, hogy az austriai ;

;

:

vámok javunkra

állítvák föl«. Igaz, valóban igaz, de forduljanak egy kissé a szerepek, huljanak le a vámsorompók Austria s honunk között, a többi külföld irányában pedig, a prohibitio rendszerének számzésével, oly közös vámok állíttassanak, melyek az adás és vevés közti igazságos arány által, fejldési stádiumunk fokkülönbségét kiegyenlítsék akkor igen sok, de tán minden magyar elhiendi, hogy a vámvonalok az ö javára is állítvák, miként a német vámszövetség 26 millió lakosa egy szívvel-lélekkel hiszi, s áldva hiszi, hogy a vámvonal, mely honi miparát az angol suprematia elnyomásától megmentette, az javára állíttatott. És valóban igen különösen hangzik, hogy minket a kereskedési szabadság nevében édesgetnek azon vámszövetséghez, mely ép az Angliávali szabad kereskedés ellen felállított vámvonalnak köszöni, hogy gyáripara óriásilag kifejlett 10 év alatt Ha oly szép ezen úgynevezett kereskedési szabadság, miért nem nyitják meg piaczaikat az angoloknak, miért nyitják meg ellenben nekünk ? csak azon egyszer kis okból, mivel az angoloktól nagyobb részben ók vennének gyármüveket, mi ellenben tlük vennénk. Eszünkbe jut itt egy amerikainak elmés megjegyzése, ki eltt, midn valaki bosszankodva említé, hogy az angolok kereskedési szabadságot kezdenek tanítani, miután vámok s tilalmak által oly magas fokra emelek müiparukat, miszerint szabad piaczon hasonló körülmények között velk senki sem versenyezhet, az elméncz röviden azt feleli nincs a dolgon mit csudálkozni, az angolok politikai gazdaságtan j ok theoriáját ép úgy, mint gyármüveiket nem bei:

!

:

fogyasztásra,

hanem

kivitelre fabrikálják.

De

hiszen külö-

van az ember ezzel a cosmopoliticai theoriával lám a mi tisztelt vélemény-ellenünk, ki nézeteinket azzal czáfolgatá, hogy gyáraink keletkezésére is legbiztosabb eszköz a német gyárnokkali szabad kereskedés, egyúttal Austriának azt tanácsolja, hogy az aegyptusi s odessai nösen

is

gabonát zárja ki tökéletesen, a moldvai, oláh s bessarábiai ökröket pedig bevitetni ne engedje már pedig azt még List' is elösmeri, hogy a védvámrendszert az élelmi czikkekre, s általában a nvers kelmékre nem tanácsos kitér;

282

ámbár mi bizony nagyon megköszönnk, hahogy tanács elfogadtatnék, csakhogy igen gyöngének hangzanak mellette a cosmopoliticus tanácslatok. Végre még azon mondásunkat kell igazolnunk, hogy a német vámszövetséghez csatlakoznunk annyit tenne, mint a többi Európától, különösen Angliától, elzárkóznunk erre az válaszol taték, hogy inkább közelítés volna, mivelhogy az angol kézmárúk jelenleg mind az austriai birodalomba, mind Magyarországba hozataluknál nagyobb vámot fizetnek, mint a vámegyesületi statusokba vitelöknél. Megvalljuk, nem mertünk volna a dologhoz szólani, ha Európa vámviszon^ai elttünk ismeretlenek voltak volna mi ezt igen jól tudók, azonban megmondok azt is, hogy mi nem a sérelmes tényhelyzet, hanem a jogszer önállás szempontjából nyilatkozunk az ellenvetésnek tehát ereje nincs, mert vagy a jogszerség, vagy a sérelmes tényhelyzet szempontjából kell a dolgot tekinteni ha amabból, úgy áll hogy a német vámszövetséghez csatlakozni annyit tesz, mint Európától s különösen Angliától elzárkózni ha pedig emebbl úgy nincs különbség véleményünkben, mert elre s határozottan elismerk, hogy a világon minden jobb, mint a sérelmes tényhelyzet. jeszteni

ama

;

jó

;

;

;

:

;

;

:

Eszmebonczolat.*)

Minél többet gondolkozunk a módokról és eszközökrl, melyek a köz jólétet elmozdíthatnák e nemzetben, annál ersebben meggyzdünk, hogy míg az siség a nemesi földbirtok tulajdonát örökös kétségben, valódi értékét örökös bizonytalanságban tartja, míg az ország, megye, község közszükségeinek fedezéséhez a nemesség kivétel nélkül egyenesen értékarány lag hozzá nem járul, mindaddig a naponként sürgetbbekké váló javítások ösvényén biztosan nemcsak nem haladhatunk, st vagy már a legels lépéseknél föl kell akadnunk, vagy minden intézkedéseink roppant áron vásárlott nyomorult foltozásokká törpülnek, melyeknél siker és eredmény a czélnak s várakozásnak soha, de soha meg nem felelend. Tehát siség eltörlése és háziadó ; e kett az, mit a teendk sorában a legelsk közé azért számítunk, mivel nélkülök sikerrel mozdulnunk lehetetlen. Szegények vagyunk, s a nemzeti hitel hiányát minden lépésünknél oly keservesen érezzük. De hiszen nem lehet, nem is lesz soha valódi hitelünk, míg az siség áll. Ha valaki azt várta, azt remélte, hogy a váltótörvény egyedül s magában véve, *)

Az

1842-iki

»Pesti Hir]ap«

126-ik számából.

K. F.

283

mint Priesnitz hidegvize, vagyonállapotunk minden betegaz törvényhozási philosophiáigen nagy jelét adta volna mert kábaság hinni, hogy egyes institutio, ha még oly isteni gondolat is, csudákat tegyen, míg a többi institutiók vele összhangzásba nem hozatiiak, míg el nem háríttatnak mindazon akadályok,

ségeit egyszerre kigyógyítja

jának

:

nem

;

melyeknek

elhárítása,

életbe

és

nem hozatnak mindazon

segédeszközök, melyeknek életbe-hozása a teljes jótékonyságu sikert és hatást mellzhetlenül föltételezi. Legyen áldott az 1840-ki törvényhozásnak emlékezete, hogy váltótörvényt alkotott, e nélkül nemzeti hitelrl még csak álmodmost rajtunk a sor, annak, mi nunk sem lehetett volna oly dicsn kezdve van, kiegészítésére közredolgozni. És azért kell az siségét eltörölnünk, mert nélküle e kiegészítésben boldogulnunk lehetlen. St anyagi és szellemi érdekek annyira egybevágnak, a nemzetnek lelki testi organismusa oly harmonicus egész, minélfogva siség eltörlése nélkül nemcsak a javak világábani szabadság és biztosság lehetlen, de a nemzet erteljes kifej lése úgy politikailag, mint általában szellemileg sem lehetséges mert erre ép, ;

;

ers középrend kell, ebben fekszik nemzetiségünknek, mányos életünknek, haladásunknak, szóval egész

alkot-

jövendnknek biztossága ennek pedig erteljes keletkezését képzelni sem tudjuk, míg az siség áll. így van a dolog a háziadóval is. Beszélünk népnevelésrl, kereskedésrl, utakról, folyók szabályozásáról, csatornákról, kikötkrl és Isten tudja mi mindenrl, a mire halaszthatlan szükségünk van hiábavalóság. Uraim wanitas vanitatum« minden szóbeszéd mert önkényesen, önkénytelenül visszabukunk azon kérdésre honnan, mibl ? s a végs felelet mindig csak az fizessünk, mert valamint házunkat költség nélkül fen nem tarthatjuk, valamint házunk jólétét költség nélkül nem eszközölhetjük, ép úgy van a dolog az országgal s országos jóléttel is. E tárgyakról már sokszor szólánk. Nevezetesen, mi s tisztelt barátunk Szentkirályi Móricz az siségrl, szólottunk az adóról, habár nem kimerítleg is, de bizony nyal részletesebben, mint eddig történt. De a balitÉletek miként már ugy tetszik, mondók valahol hasonlítanak Milton ördögeihez, kikrl halhatatlan mvében, az »Elvesztett paradicsom«-hsLYL írva van, hogy bár az angyalok kardjától derékon kettészeletve földre hullottak, ép testté forrva keltek ismét fel mindannyiszor. így a bal:

;

;

!

!

:

:

—

—

itéletek

— és

is.

És azért még gyakran fogunk magunk,

reméljük kikeresni

—

s

fognak

elvbarátaink e fontos tárgyak fell szólani,

minden

gyámokot,

felvilágosítani

minden

méltánylani minden ellenvetést mert becsületes emberek véleménye csak oknak hódol, másnak semminek.

homályt,

s

;

284

oknak igen. Jelenleg legyen szabad egy ellenvetésnek szemébe néznünk, mely, ha alapos, kábaság volna az siség eltörlésérl gondolkoznunk, habár az anyagi nyereség még oly bizonyos, még oly szembetn legyen is mert ily áron a világ minden kincseit sem kivánnók nemzetünknek. Mondják t. i., hogy az siség eltörlésével a fekvbirtok idegen ajkú tkepénzesek kezeire kerülendvén, nemzetiségünk nemcsak veszélyeztetnék, st a magyar nemzet megsznnék magyar lenni.

-de

;

Hogy ezen ellenvetés csak fel is hozathatik, és pedig az siség védelmére hozatik fel, onnan ered, mivel még a legjobb akaratú s ép belátásu férfiakon is megtörténik, hogy nem vesznek magoknak idt s fáradságot bizonyos alapeszme fogalma fölött tisztába jönni, s így aztán hibásan választván okoskodásuk indulópontját, természetesen képtelenségbe kell bonyolódniok. Ily tévedések kikerülésének titka csupán abban áll, hogy mindenekeltt az eszmét, melyet elmélkedésünk tárgyául veszünk, értelmezzük. Ennek elmulasztása még a világ leghíresebb bölcselkedöi s egész philosophicus iskolák között is századokon át szenvedélyeden vitt haszontalan controversiákat okozott ilyen volt a stoicusok és peripatetikusok közti viszálkodás, mirl a derék Reid igen helyesen jegyzi meg, hogy az egész dolog csak definitio hiányából eredett. Értelmezzük tehát az siségét is, és értelmezvén, meglátandjuk, hogy az annyi bizakodással s itt-ott annyi tiszta jó szándékkal is felhozott ellenvetés az siségre ép úgy nem alkalmazható, mint a hangok meghatározására nem illik a színek neve. Definitióról szólva, korántsem szándokunk az siség értelmének iskolailag szabatos határozását hírlapi rögtönzés által megkísérteni, jól tudjuk, hogy ez mint a chamaeleon, örökváltozatu alakban ámítgat ezerfélekép, minélfogva legersb jogtudósaink is hasztalan kisértgeték tehetségöket a nehéz föladaton, melynek képtelen abnormítását tán semmi sem bizonyítja szembetnbben, mint épen ez a meghatározhatlanság mert a mirl oly definítiót adni lehetetlen, hogy a legközelebbi nem s a végs különbség szabályainak megfeleljen, az minden bizonynyal képtelenség oly értelmezését mindazáltal adhatni véljük, minélfogva világosan kitnjék, hogy kört s négyszöget kever együvé, ki az siség eltörlése miatt a magyar nemesi fekvbirtokot idegen kezekre juthatónak, s így nemzetiségünket ;

;

;

veszélyeztethetnek állítja. < ^^^. M,h^,).vii,. -^it-A Csak ennyi s nem több ígénynyel fogván tehát az értelmezéshez, siségnek nevezzük a nemesi ingatlan birtok azon természetét, minélfogva minden birtok a koronától eredvén, s arra is kellvén visszaszállnia, az ország koronája :

285 tulajdoni jogának valóságos rakományosai a nemzetségek^

nem az egyedek, s ezek tulaj dónk épen csak haszonvevk mibl az következik, hogy rendelkezési szabadsággal ado;

mányos javakban (kivévén a üegatariis cessionariis« záradékuakat) csupán az els szerzemény es, nem-adományosokban pedig ez és az utolsó magszakadó birván, a nemesi jószág az adományos család magvaszakadtával a koronáosztály által pedig a nemzetségtl rendszerint elidegeníthetienné válik. Az siség eszméjét a birhatlanság eszméjétl tehát szorosan meg kell különböztetni mert e kett egymással elannyira semmi rokonságban nincs, hogy a birhatlanságot az siségnek, ezt viszont amannak épségben hagyása mellett tökéletesen eltöröltetni, viszont akármelyiknek eltörlése mellett a másikat mostani állapot jában meghagyhatni. Ugyanis töröltessék el a birhatlanság, s hagyassék épségben az siség, mi lesz a dolog következése ? az, tól,

;

hogy nem- nemes ember is vehetend nemesi birtokot, de tle a királyi fiscus, vagy a gyökeres jog tulajdonosa, vagy az eladó maradékai s osztályosai ép úgy visszavehetik, miként most a nemes vevtl vagy a nemes vevt személyesítktl visszavehetik. Ellenben töröltessék el az siség, s hagyassék a birhatlanság mi következendik ? az, hogy a nemnemes vevt az ingatlan nemesi jószág birtokából akármely nemes ember kizavarhatja de nemesi kezeknél a vett jószág örökös tulajdonná változik.

meg

:

;

E

rövidke

eszmebonczolatból

is

világosnak

hisszük

hogy habár valaki alaposnak venné is azon hiedelmet, mintha a magyar nemzetiséget csak az által lehetne fentartani, ha a magyar nemesi birtok örökkön örökre tehát,

nemesi kézen marad mégsem kellene nemzetiségi tekintetbl az siség eltörlésétl visszaborzadnia mert valamint nem az siség áll ellent, hogy nemetlen polgártársaink most nemesi birtokot nem vehetnek, hanem a törvény ellenére becsúszott birhatlanság ép úgy, ha az siség eltöröltetik, a miatt még nem-nemes, vagy épen idegen kezekre egyetlenegy hold föld sem vándorolhatna, hanem az egész. nemesi birtoktulajdon csak azon kezek közt foroghatna, a melyek közt jelenleg forog. És mi nem tartózkodunk kijelenteni, miképen habár lelkünk mélyére érzékenyül bántólag is hat a gondolat, hogy lehessen magyar polgár, ki bár egy egész hosszú életen át segíté viselni a hon terheit, birhatási joggal mégsem bir bár a múlt század közepe boldogtalan szellemének eme fattyúsarjadéka törvényeinkkel merben ellenkezik, s így gúnynyal tetézett igazságtalanság mindazáltal, ha csakugyan arra volna e nemzet kárhoztatva, hogy a gyökeres javítások üdvösségének élvezete helyett, gyáva foltozgatásokkal lengesse hervatag nyomorúságát, e :

!

:

;

:

286

mondom, az siség eltörlését, a birhatlanság meghagyása mellett is némi bár igen-igen csekély nyereségnek tekintenk. Ezek szerint jelen értekezésünket azon egy eszmének tisztába hozatalára szoritjuk, hogy a kik az siség eltörlésében nemzetiségünkre azon oknál fogva látnak veszelj^t, mivelhogy a nemesi birtoknak idegen kezekre kerülésétl rettegnek, vagy elfelejtek az siség fogalmát végigfontolni, vagy pedig egy egészen idegen s ide teljességgel nem alkalmazható eszmét kötöttek az siség nevezetéhez aggodalmuk tehát a puszta értelmezés által elenyészendik mert átlátandják, hogy az, a mitl félnek, tulaj donkép nem az siség eltörlése, hanem inkább a nemnemeseknek birhatási joggal felruházása. Mi azonban, bár nemzetiség tekintetében igen hajlandók vagyunk, inkább kelletinél több, mint kelletinél kevesebb óvatosságot helyesleni aggodalmukban mégis erre nézve sem osztozhatunk, s az siségét és birhatlanságot együtt egyszerre óhajtjuk és sürgetjük eltöröltetni.

szerencsétlen esetben,

:

;

:

Birtokolliatlaiiság.*)

Keleties

jellemünkkel a nyugatias

szélére helyezve, jóban és rosszban

civilisatio

késbb

határ-

kellett az

idk

angyalának szárnycsattogását hallanunk, mint mások hallak. Szellemi mozgalmak, mint a habgyr zet, minél messzebbre terjednek, annál

késbb bukkannak

föl

a folyó szinén,

s

távolban akkor redzik meg a tükörsima szinvonalat, midn a mozdító ok hatásával együtt, a közelben már régen megsznt, így például minálunk a majoritások eszméje csak mintegy 150 év eltt hozatott be, a magyar nemzet annyi viszontagságok között, st a magyar aristocratia is közel 700 évig fennállott nála nélkül, s mégis vannak, kik szeretik hirdetgetni, hogy ez, vagyis vele a névfentartási elv volt a bvös amulett, mely Magyarországot az enyészettl megmentette. De még inkább elkésett szülöttként ütötte fel közöttünk birtokértékcsökkent rémfejét az incapacitas possessorii, nemetlen polgártársainknak a nemesi javak birhatásábóli kirekesztése. Törvényeink ezt soha sem rendelek, törvényhozásunk (magasztalására legyen mondva Magyarhon aristocratiájának) soha sem volt oly mostoha, hogy kirekeszt törvényeket alkosson, miknél fogva a magyar nemetlen még csak lehetség tekintetében se találja hónát a hazában. Nem, hiszen még az 1715 23. t.-cz. is egyenes jogot ad minden magyarnak, hogy a nem honosított kül:

*)

Az

1842-iki

»Pesti Hirlap«

127-ik számából.

K. F.

287

honban szerzett jószágot magához válthassa. Azonban elkövetkezett az 1760 70-ki idszak s a cast-ok szelleme, midn sok más helyütt már-már enyészetéhez földiek által e

—

közeige, nálunk hatalma zenithére hágott, s olyat fogva rá III. része 29. s 30-ik czímére, a mi hogy benne nincs, de még csak árnyékban sincs, minden latinul olvasni tudó bizonyságot tehet, annyi törvények ellenére egyszerre csak egy »decisió« erejével birtokolhatási képtelenségre kárhoz tata a nem-nemes magyar néptömeget. E nemzet politikai élete históriai alapokon nyugoszik s azért mi azt gondoljuk, hogyha mit egy rövidke idszak abnormitása közinkbe sodort, annak megszüntetése nevezetesen könny íttetik, ha joggal, s czáfolhatlan jogalappal mondanunk lehet ime hazámíiai hiszen a mit mi akarunk,

Werbczy

;

:

nem

!

csak visszakivánjuk, a mi honunkban közel nyolcz századon át életben volt, s életben a nélkül, hogy akár a honnak, akár azoknak, kik tle annyira félni látszavisszanak, csak egy mákszemnyi kárt is okozott volna kivánjuk, a mit úgyis nem a nemzet és király törvényhozói hatalma szüntetett meg, és pedig oly idben, melyben azt nem megszüntetni, hanem, ha soha elbb nem létezek, behozni kellett volna. Nekünk úgv tetszik, hogy ilyest mondliatni egy nemzetnél, melynek alkotmánya históriai alapon nyugszik, a kérdés sikerére nem rossz segédmód. újitás,

;

midn

Azonban,

e

szempontból indulva, nem-nemes polgár-

társainknak a birtokbirhatási jogból kiszorítását lörvénytelennek mondanók s bizonyitanók, egy igen nagy érdem s általunk igen tisztelt hazafi e cselekvésünket hibáztatá, mondván »hogy oly tárgyakat, melyek közkedvezést nyerének, s melyek fölött már-már ki lehet tzni a diadal dandárát, mert hasznuk bizonyos és elismert, a Corpus Juris tömkelegébe vissza ne vigyünk«. Isten adja, hogy a nagyérdem hazafinak e kérdés állapot járóli véleménye szentírás legyen beh örömest meg fogjuk vallani, hogy kétségtelenül bölcs intése helyesen is volt alkalmazva Isten adja, minél több, minél nyomadékosabb szózatok keletkezzenek, a kebel kedves hitét mathematicai bizonyosságra emelk, hogy a birtokolhatási képtelenség eltörlése valósággal közkedvezést nyert, hogy haszna ép oly elismert, mint a min bizonyos, hogy tehát már-már kitzhetjük fölötte a diadali lobogót. Azonban most legújabban- is sren hallatszik az ellenvetés, hogy az siség a magyar nemesi birtokot idegenek kezére juttatná, ez által pedig nemzetiségünk veszélyeK.tetnék. Azok között, kik ez ellenvetést hallaták, egy igen nyomadékos név is jelent meg, oly férfiú neve, kit a hon, kedvelt bajnokai els sorában tisztel, kinek vélemély belátásába vetett régótai bizalmunknál ménye :

;

!

—

288

—

elttünk oly súlylyal bir, mint kevés másoké. fogva Értjük gróf Andrássy Károly urat, kinek nevét tisztelettel említve, lehetetlen sajnálkozásunkat ki nem fejeznünk, hogy két tárgy akadt, mely iránt a nemes grófnak véleményében nem osztozni szerencsétlenségünk van. Egyik a vámszövetségi kérdés nemzetiségi ága volt, másik a birtokolhatlanság eltörlése. Amarra nézve már sokat szólottunk, s bárha még sokat mondhatnánk is, a tárgy úgy véljük eléggé föl van mindkét részrl világosítva, hogy a közvélemény magát elhatározza jobbra vagy balra csak Isten adja, hogy jóra határozza. Legyen hát szabad a másik kérdés iránt is elmondani okainkat, miknél fogva nem vagyunk meggyzdve, hogy ennek nem annyira eltörlése, mint inkább az 1715 23. t.-cz. fölélesztése nemzetiségünket

—

—

-

;

:

fenyegethetné.

Mindenek eltt meg kell jegyeznünk, hogy a birtokolhatási jogot az 1715 23. t.-cz. értelmében Magyarország minden lakosának visszaadni korántsem annyit tesz, hogy szabad kaput tárjunk jogaink azonnali osztályára az egész világ minden népének, myiord Shopocrattól egész a Botccudig. A naturalisatio kérdése, az incolatus kérdése, vagyis kell-e s feltételhez kell kötni azt, hogy valaki az Magyarország lakosának, s mint ilyen, birtokképességgel felruházottnak tekintessék stb. ? egészen külön kérdés, mely külön megfontolást érdemel, s melyrl meg fogjuk mondani véleményünket. Ellegesen is kijelentvén, hogy mi az absentismusnak, minélfogva e s ama magyarhoni uradalom oly kezek közt van, hogy birtokosa tán magyar levegt soha sem szí, s a magyarhoni jövedelmek örökké külföldön, talán a Tájó partján, vagy Isten tudja hol költetnek el, még csak annyira sem kedveznénk, mennyire jelenleg honosítási tör:

:

min

vényeink kedveznek, s hogy azon könyvecskében, melynek czímlapján a földgömb tetején ül magyar Amerikára lógatván lábait, büszkén eregeti longistimájának bodor füstjét, a 193-ik lapon egy kórállapot van megpendítve, mely bizony megérdemlené a gondolkozást. De mint mondók hagyjuk jelenleg e kérdést vitatlanul, s nézzük a legnagyobb általánosságban, mivel változnék nemzetiségi tekintetben állapotunk, ha általában megengednk, hogy a nem-nemesek hazánkban ingatlan nemesi javakat tulajdonosi joggal bírhassanak ? Az idegenajku nem-magyar nemes, kitl, ha birtokot vesz, nemzetiségünket féltjük, vagy venne nagy jószágtesteket, vagy apróbb birtokocskát. Nagy birtokot most is vehet egész biztossággal, a kinek tetszik, mert ugyan ki veti ki ? megvevén pedig, ha belföldi, igen könnyen kap nemességet, mire akárhány példát mondhatunk ha pedig külföldi, még könnyebben indigenává leszen. Töröljük el

—

—

;

!

289 tehát a birtokolhatási incapacitást, s a nagy birtokot vásárolható gazdag nem-nemesekre nézve a jelen állapot in praxi még csak egy körcm feketényire sem változik. Kérdjük pedig veszélyeztetek- e ez által nemzetiségünk mindekkorig ? s nincsenek-e külföldiekbl lett nagy uraink között jó számosan, kik oly magyar lelk támaszai nemzetiségünknek, alkotmányunknak, mint magyarabb lelküekre az egymás vérét hörp'lt párduczos magyarok *) akármely tsgyökeres utódja közt sem akadunk. Ennyit a nagy birtokot vásárolható idegenekrl. Nézzük már most a kisebb birtok vételét. A ki kis birtokot vészen, nem azért teszi, hogy a banquierségben, nagykereskedésben nem forgatható pénz :

fölöslegét valamennyire kamatoztassa, hanem hogy vagy éljen kis birtokából, vagy a falusi élet szende kellemeiben megpihenhessen élte alkonyán, ipar, munka és tördés után.

Már pedig az ilyen kisbirtokos legnagyobb részben már maga, els utódja azonban minden bizonynyal assimilálódik a többi birtokosokhoz, kikkel együtt

kiknek községi, nemzeti,

él,

mondhatni politikai, st családi életével saját élete úgyszólván eggyéforr, kikkel hát nyelvben, szokásban, hajlamokban össze nem olvadnia tökéletes lehetetlenség. Mert képtelenség csak gondolni is, hogyha az incapacitas possessorii eltöröltetik, egy egész vidéknek nem tudom én hány száz compossessora egyszerre áruba bocsássa minden birtokát s tíz-húszezer német, mint vándor kalmukcsorda, egyszerre útnak induljon, nem foglalásra, nem ingyen ajánlott puszta földet gyarmatosítani, hanem venni, magyar nemesi birtokot venni, oly birtokot, melynek becse, ára akként növekedik, miként a vevk száma szaporodik. Ilyesmitl tartani bizonyosan eszébe senkinek sem jut pedig ilyesminek kellene történni, hogy a magyar nemesi birtoknak idegen kezekre ;

—

;

kerülése által nemzetiségünJc veszélyeztetnék. Nem, az egész dolog egyes vételeknél fog maradni, egyes vev pedig lehetetlen, hogy a vele egyállapotu birtokos tömeghez ne assimilálódjék és így, ha más nem, a birtokvásárolhatási szabadság nemzetiségünket veszélyeztetni soha sem fogja. Annyival kevésbbé pedig, mert nem kell felejtenünk a magyar földbirtokos nemesség azon természetét, hogy földéhez tán túlságos szeretettel is ragaszkodik. Tömérdek ok van, mely institutióinknak épen mostani állapotában a középosztályu birtokos nemesség fogyasztására igen igen érezhetn hat, s még sem ritkaság oly középrendü nemes nemzetség, én is, ki ezt írom, ilyennek tagja vagyok mely si nemes birtokát 4 5 száz éveken át minden kigondolható con;

—

*)

—

—

Interdum bonus dormitat Homerus. Az embernek gyomra midn ilyet olvas a különben oly clíissicus Berzsenyiben

émelyedik,

KOSSUTH LAJOS IRATAI.

XII.

19

290

juncturák közt kezei közül soha ki nem bocsátotta. Az apróbb birtokosok nagy tömege tehát mindezen okok együvé hatásánál fogva, a hol magyar, bizonyosan az incapacitás eltöra hol pedig nem magyar, lése után is magyar maradand ott nemzetiség tekintetében a dolog épen nem, rosszra legalább bizonyosan nem változik, mert ha egy nyugalomra vágyó pesti német kalmár egy tót birtokos jószágocskáját megveszi, az, ha könnyebben nem, bizonyosabban nehezebben sem fog simulni nemzetiségünknek, mint birtokelde simult. St miután ezek szerint kétségtelennek hisszük, hogy a birtokképességnek általános megadásával a magyar nemes földbirtokosok jószágaiktól tömegenkint, vidékenkint teljességgel ki nem szoríttathatnak, miként az indusok Amerikában kiszoríttattak, hanem csak egyenkinti eladások történendnek, s e szerint az új birtokos a tömeghez assimilálódik, nemzetiségünk tehát veszélyeztetve egyáltalában nem lehet meg kell vallanunk, hogy a magyar nemzetiségi törzsökbe egy kis német ipar beoltását épen nem tartjuk ;

;

Ám nézzünk szét Tolna, Fejér, Somogy stb. vármegyékben a ki e vidéket ismeri, nem tudna-e csak emlékezetébl is igen sok derék nemes családot elszámlálni, mely a föld kincsét a honosoknál sokkal ügyesebben használni tudó, derék iparteljes német haszonbérltl ered, s már az els, legfölebb második nemzedékben testtel -lélekkel oly tökéletes magyarrá ln, hogy német származására csak feleslegesnek.

:

apáról öröklött vagyonossága s egész vidékeket hasonlóra buzdító szorgalma emlékeztethet. Nem, nem ha igaz, hogy a magyar nemzetiségnek legrendíthetlenebb támaszát a szabad földbirtokos középrendben kell keresni, nemzetiségünket nem az incapacitás eltörlése, hanem inkább annak törvénytelen divatozása veszélyezteti. Mert a közbirtoku, vagyonos iparnak buzdító példájától megfosztott kis nemesség parányi földje épen a mostani helyzetben kerül egész vidékenkint roppant birtokú nagy dynastiák kezére, s a proletáriusok száma naponként szaporodik, a nélkül, hogy a birtoka vesztett néposztály helyébe egy erteljes középrend lépne de tegyük a nemesi földbirtokot biztossá az siség lánczaibóli felszabadítása által, s adjunk a -nem-nemesnek is birtokolhatási jogot, és keletkezendik ben a honban egy erteljes középrend, mely földszeretetének, iparának, szorgalmának mérlegbevetésével lépend föl vetélytársul s a dolog természeténél fogva, eredetileg is legnagyobb részben inagj'ar elembl leend szervezve, s a mi más elem vegyülend közé, mulhatlanul elkövetkezend assimilatiójával, megannyi ertoldalék lesz a középrend ama hatalmas befolyásában, melylyel a magyar nemzetiséget s a magyar nemzet alkotmányos életét megtörhetlenül támogatandja. !

;

291

A lehetség conjuncturáinak ime practicai bonczolatával bebizonyítottnak véljük, hogy az incapacitás eltörlésével nemzetiségünkre nem veszélyt, hanem ersödést várhatunk. Elmélkedésünk materiális tekintetben hasonló eredményre vezet. A státusnak bizonyosan köz vagyonosság szempontjából sem oly agriculturális institutiók állanak érdekében, melyek sokaknak elszegényedése mellett egyes roppant terjedelm földbirtok szerzésnek kedvezk hanem inkább ama józan szabadság és versenyzés, mely egy vagyonos középrend keletkezését elmozdítja. Mi legalább Smith Ádám sok fonákkal vegyített jeles mondásai közt nem találunk egyet is, melyet alaposabban hinnénk, mint azt, hogy a ;

középrendü birtokos, ki nem nagy terjedelm birtokának minden részét ismeri, a hajlandóságnak azon ers nemével tekinti azt, melyet minden, de kivált földbirtoki csekély

ember keblében természetesen fel szokott ébreszannálfogva gyönyörségét találja kisded birtokának nemcsak mívelésében hanem csinosításában is s így közönaz, a ki legszorgalségesen véve, minden javítók között masabb, legértelmesebb, ki egyszersmind legtöbb sikerrel javít. Ily középrend keletkezését mozdítja el az incapacitás eltörlése, mellyel a közérdekek tekintetén kívül már csak saját érdekénél fogva is alig siethet eléggé a magyar nemesség mert igen helyesen mondja Deák, hogyha semmit nem teszünk a nemesi javak értékének emelésére, midn a biztosobb s bárki által megszerezhet polgári s jobbágyi birtoknak becse mindinkább növekedik, a nemesség hátramarad s javainak valóságos értéke aránylag csökkenni fog. tulajdon,

teni, ki

,

;

;

Eszmetársulat*)

Még nem régi dolog, hogy a szabadságra büszke Albion a polgárjogok malasztaiból vallásuk miatt milliókat kizárva tartott de a vakbuzgó fanatismust a kor szelleme megreszketteté s a konservativ toryk a római hitek emantipatióját önmaguk indít ványozák. A birtok-aristocratia önz kapzsisága erszénye javát a hon javának elibe tévé s éhes milliók ellenében egyedárúskodott a mindennapi darab kenyérrel, s bár e bitorlásnál föl-fölviharzott a közvélemény, a whig-kormánynak meg kellett bukni, mivelhogy a gabnatörvények módosítását javalni meré s néhány rövid hó és a kérlelhetlen toryk magok lövik e féltékenyen rzött érdek várfalába a legels rést, mely fölött a várfal elbb vagy utóbb rakásra omland és nem elég, hogy a nép érdekeit ;

;

;

)

Az

1842-iki

.>Pesti

Hirlap« 130-ik számából.

K. F. 19*

292 így méltányolák,

adót

viselni,

hanem még készek

3

percent jövedelem-

hogy a gyáripar érdekeire nyomasztólag ható

leszállíthassák s a máris 27 millió peng forintnyi státusjövedelemhiányt, az e leszállítás által közel 44 millióra szökkenhett, fedezni képesek legyenek. Kérdjük hát miben, tory e párt és miben conservativ ? ha t. i. a »conservativ« szót nem ama nemesD értelemben vesszük, melyben, minthogy mozgása létföntartásnak föltétele, a haladás s folytonos tökélyre törekvés értelmétl összeolvad, hanem vesszük a mától holnapig számítgató önzés értelmében, miszerint conservati veknek neveztetnek, kik minden fennállót rideg mozdulatlanságban fentartani szeretnének miszerint aztán nálunk magyarokul a conservativeknek miként egy barátunk szokta mondani visszaéléseket, elítéleteket, szegénységet s a nyomoroknak egész seregét kellene conserválniok. Gyönyör hivatás, ha istentl van Mi politikában nem vagyunk az analógia vak bálványozol. Igen jól tudjuk, hogy nemzetek körülményei egymástól sokkal lényegesebben különböznek, mintsem állapotuk egy mérték szerint mérethetnék. De másrészrl a história nagy tanulságai eltt sem akarhatunk szemet hunyni, mert ez annyit tenne, mint botorul megvetni évezredeknek tapasz-

vámokat

:

—

—

;

!

talását s megvetni Isten mutató ujját, mely ok s eredmény megkér lelhetlen lánczolatával mások sorsában saját sorsunknak képét jelöli. Ki fogná tehát rossz néven venni, ha eszméletünk az aristocratiai színezet Britanniáról aristocratiai honunkra vonul ? Ki fogná rossz néven venni, ha látván a szellemet, mely Anglia aristocratiáját jellemzi, midn fölkiáltunk, hogy az ily aristocratiának jövendje van e föl!

kiáltásnál a honszeretet egy-egy sóhajtást idéz ajkunkra ? Mert nyílt homlokkal valljuk mi ugyan, hogy az aristocratia azon nemének, mely saját szabadságát népszolgaságra alapítaná, mely osztály érdeket a hon érdeknek elibe tenné, mely a közállomány minden jó voltát monopolizálná, ellenben minden közállományi terhet másokra róni törekednék, szómiként Shakespeare val azon aristocratiának, mely Caesar ja magáról s a veszélyrl mondja a szolgasággal egy napon született, ily aristocratiának nem vagyunk igen barátai nem vagyunk pedig azért, mert a cívilisatiónak vagyunk barátai, s a történetek évkönyveibl azt tanultuk, hogy a civilísatio haladásának biztosabb fokmérje alig lehet, mint az ily aristocratiának folytonos enyhülése, vagy (ha úgy tetszik) gyengülése. Azonban épen mivel az ilyen iránt semmi rokonszenvvel sem viseltetünk, mély tisztelet gerjed kebelünkben az olyan iránt, mely nagyobb dicsséget nem ismer, mint a kor kíván atainak, haladásnak, nemzetérdeknek zászlóját a végett ragadni ki a test vértábor

—

:

h

;

—

293

kezeibl, hogy önmaga menjen elre vele. Az ily aristocratia jogban, szabadságban, díszben, jólétben egyedárúságot nem követel s ép azért megérdemli, hogy az idk hosszú során keresztül mindig hatalmas befolyással birjon azon nemzet ügyeinek intézésében, melynek erényben, honszerelemben, tettben, áldozatban elsrend tagja, de ura nem. És ha e szemléletnél egy-két fohász leng ajkain aggodalom fohásza jövendt illet, nem mulaz, nem a méltánytalan bírálaté legyenek bár évkönyveiben koromlapok takat. A multat is egészben véve a magyar aristocratia, melyhez annyi nagyszer emlékezetek csatolvák, nem szégyeneiheti a közelebbi múlt országgylés pedig kezdetnek oly szép, reménynek oly gazdag vala, hogy nemes önérzettel dagaszthatná a magyar aristocratia kebelét emlékezete. De honunk politikai láthatárán borús fellegek tünedeznek fel, melyek a magyar aristocratia díszjövend jenek leghbb barátait aggodalomra kényszeríthetik. Ezen fellegek elemei közé számítjuk mi azon idegenséget, mely a háziadóba,ni részesülés ellen a magyar nemesség felsbb és alsóbb osztályainál tagadhatatlanul forrásban van.*) Ezen idegenkedést észre nem venni, vagy pedig észre nem vételét színlelni, a legeslegnagyobb kábaság volna, mert igen jól mondja Sir Róbert Peel : »hol a nehézségeket, melyekkel küzdenünk kell, minmagunk eltt titkolgatjuk, ott remény nem lehet javuláshoz«. Már pedig a mint tagadhatlan igaz, hogy Anglia aristocratia ját a tszomszédjában dúlongott mindenható vihar daczára is épen az tartotta és tartja fen, épen az igér neki jövendt, hogy valamint a nemzet az jogainak, úgy a nemzet terhemek mentességeket soha sem követel résíese oly tagadhatlannak hisszük azt is, hogy a magyar aristocratiának, st magának az egész magyar nemzetnek jövendjét is semmi inkább n^m biztosithatná, mintha az ari-tccratia a közállomány terheiben aránylag részt venni sietne és talán semmi inkább nem compromittálhatná, mintha attól az aristocratia mindörökké idegenkednék Lord Brougham ugyan az angol felsházban a reform-bili kérdésben egykor így szólott :. »Midn Lord Chatam szigorú eldinkhez beszélle e ház falai között, midn méltóságos szónoklatával a kebleket megrázkódtatá, nem egyszer történt, hogy a hatalmas szózata villámaival a reform elleneit végiglángolá,fenyegetvénket a veszélyekkel, a mik reájok következhetnek, ha nem engednek az igazságnak és jól emlékezem, hogy e bátorság meggyalázásnak nem vétetett, hanem :

—

—

;

;

:

;

!

;

*)

Mi

költségeit

e szó

értjük,

terhek összegét.

alatt

hanem

i>1iáziadó«.

az

nemcsak a megye beligazgatási országos, megyei s községi

ilynem

K. L.

294

magasztos becsületességnek tekintetek. Én e hanyatló korban nem követem, hanem csak arra merem fölhíni lordságtokat, higyjék el s fontolják meg, hogy egy nemzet egyesült szavában néha az egek mernyköve dörög. « így Brougham ; s mi igen jól emlékezünk, hogy ez i]letlen rettegtetésnek az szájából sem vétetett. Azonban ép oly jól tudjuk, hogy Magyarország nem Anglia, mint mikép érezzük, hogy a mi nagy férfiaknál er s bátorság, az ily nyomorult porszemeknél mint mi, egyéb nem volna, mint nevetséges botor kábaság és tudjuk azt is, hogy ostobán-rosszul számitana, ki a magyar aristocratiát ijesztgetésekkel akarná, jóra vagy rosszra reábirni, mert ez csak gödröt ásna, melynek partjai ön feje fölibe roskadnának. Nem, mi szigorú vigyázattal óhajtunk kerülni minden kifejezést, melyet bár a legszrszálhasogatóbb eltorzitás rémítgetésre magyarázhatna de annyit csakugyan szabad lesz hinnünk, hogy e nemzetben egy ember sincs, tartozzék bármely politikai szinezethez, a ki egy pillantást vetvén éjszakkelet felé, ne érezné, hogy a magyar népnek, nemzetnek, saját java,, dísze, becsülete, nemzetisége s felséges urunk királyi széke érdekénél fogva, melyhez mindnyájan kivétel nélkül buzgó

t

;

;

—

h

ragaszkodással viseltetünk, hogy mone népnek, nemzetnek parancsoló szükségei közé tartozik egy testté forrásra törekedni mert ha ezt tagadnók, ha ezen köznemzeti s alattvalói szükséget státusügyi gondolataink számításából kifelejtenk, minálunk is mély társadalmi igazság revelatiójának mutatkoznék, mit egykor a franczia státusférfiakról mondánk hogy »számvetre vala szükségök, s tánczmester nyeré el a hivatalU. De ha ez igaz, ha ezen meggyzdést általánosnak szabad föltennünk nem fog bizonnyal szerénytelenségre torzíttathatni, ha esengve kérjük nemzetünk azon tisztelt osztályait, melyek a törvényhozásba törvényes befolyással bírnak, gyzzük le a káros idegenkedést s ne szalasszuk el az alkalmat, megjavítani polgártársainknak irántunki szives indulatát. Ha ez nem volna oly ers, mint minnek lenne kívánatos, ha e nemzet különböz osztályai közt a kölcsönös szeretet kapcsainak s a privilegiált osztályok iránti tiszteletnek szilárdításra volna szükségök akkor valóban nemcsak a politikai bölcseség s józan tapintat, hanem a köz- és magánérdek, nemzeti jövend s a magyar aristocratiának saját dísze, méltósága javasolja oly lépést tenni, mely nemcsak újra megszorítandja a kölcsönös bizodalom kötelékeit, ha talán az idk hosszú során keresztül megtágultanak, hanem mindazokat, kiknek áltar Iában az egész honnal, különösen a néppel, legkülönösebben pedig önmagokkal s utódaikkal e jót tenni törvényes szeretettel,

dom

—

mindezen szent érdekeknél fogva

:

h

;

:

:

:

295

hatalmukban áll, magasabb fokra is emelendi a népnél szeretetben, tiszteletben s ragaszkodásban, mint melyen valaha állottanak s csak ez legyen meg, jöjjön kívülrl akármi alkotmányos királyi székünket törhetlen hséggel veszély ;

:

körülövezve, bátran elmondhatjuk, s ha kell, tettel is igazolhatjuk a költnek ama büszke szavát » Jöjjön a világ három szöglete s e nemzet eltte meg nem riad, a mig önmagához hü marad. « Vannak órák a legkomorabb ember életében is, midn átadjuk magunkat az oraculosus sejtelmeknek, vágyainkat, miket nemzetünk jövendje s ha ilyenkor fell lelkünk mélyében táplálgatunk, megtestesült alakban tünteti föl szemeink eltt az ihletésnek perczenete korántsem úgy lebeg elttünk Magyarország, hogy aristocratiája teljességgel nincs, hanem úgy, mint melynek aristocratiája a nép érdekeivel együvé forrva olyan, mint testvérek között elsszülött, a háznak ers szögletköve, mely csak szea :

h

:

h

retet és bizodalom tekintetével találkozik úgy áll elttünk, honunk képe, mint melyben az aristocratia a humanitás kifejldését ápolja, dajkálja, vezérelgeti s melynek egyedüliségét nem követel, de erkölcsi ereje által tehets befolyásával kiirtva leend honunkból a bels viszály minden csirája, mely a polgári társaságok fejldéseit sokszor és sok helyütt megzavará. De hogy a magyar aristocratia ezzé legyen, mindenekeltt igazságosnak kell lennie igazságos ;

;

pedig nem lesz, nem lehet, míg a közállomány terheiben aránylag részt venni nem ajánlkozik. Azonban jól tudjuk, mily hatalmas szerepet játszik az ember ész határozatiban a közvetlen anyagi veszteség tekintete, s azért a nemzeti politika magasabb nézpontjáról örömest leszállandunk édes mindnyájunk erszényíélelmének alacsony szk körébe, megkisértendk eloszlatni a bal véleményt, mely a háziadó aránylagos elvállalását e tekintetben akadályozza.

A

részek.*)

h

Kénytelen némán bár, de a tesvérkebel indulatának buzgó részvétével kisérvén a testvérhoni események hullámzásait, öröm és aggodalom közt olvasók a felírás tartalmát, mellyel nemes Erdélyország karai és rendéi a Részek visszacsatolásának akadályozását még egyszer megkisérlették egyszersmind azonban a két tesvérhon különszakadását köznemzeti szerencsétlenségnek nyilatkoztatván, a viszonegyesülés kérdésének meghányásával országos választmányt bíztak meg. Egy lépés a czélhoz, melyhez hegyen innen avagy ;

—

*)

Az

1842-iki .>Pesti Hirlap« 131-ik számából.

K. F.

296

—

szent pietással felsovárog minden magyar hegyen túl szív, melyben a köznemzeti érzelmeket egy kis úrbérveszteségtli félelem vagy comassatiótóli idegenkedés el nem törpíté. Igaz, kis parányi lépés a távol czélhoz, melynél nagyobb, határozottabb történt 50 év eltt, mégis nyom nélkül enyészett el, mint vándor lépte a kietlenben de lépés mégis, és azért legyen szívbl üdvözölt Nem azért tztük igénytelen soraink homlokára a Részek nevét, hogy érdemleges vitatkozás tárgyául venni megkisérlenk. Nem is tehetjük, s habár tehetnök, mégsem tennk mert botorság volna nekünk magyarhoniaknak vitatkozás terére bocsátkoznunk oly kérdés iránt, melyet, magyar szempontból szólva, bevégzett ténynek tekinthetni jogban, törvényben s fejedelmünknek a testvérhonnal is határozottan tudatott biztosításában kezességünk van hanem szólani szeretnénk egy pár szerény szót a szempontról, melybl eme legújabb manifestatiót Magyarországban a közvélemény által tekintetni óhajtanok, nehogy a könynyen ingerül balmagyarázat egyenetlenség fegyverévé kovácsolja, minek :

!

!

;

;

;

béke jeléül kellene szolgálnia s a jobbak értelmében is számíttaték. »A két nemes haza egy csonthói való csont, egy vérbl való vér s egy testbl való test«, így szólának ezeltt 52 évvel Alsó-Fejér s Doboka *) vármegyéknek a magyar országgyléshez szorosabb egyesülésért s közelítés

bizonnyal arra

és mi örömmel idézzük föl a feledés porából e szavakat, hogy sokat jelent egyszerségökben rezdítsék meg a rokonelméknek húrjait mert itt szeretetre van szükség, mely mint a fürge méh, mézet gyjt oly virágról is, honnan a szeretetlenség, mint a pók, csupán csak mérget szí. Lehetnek s talán vannak is, kik hajlandók volnának nemes Erdélyorszpg azoo végzését, miszerint az egyesülési kérdést vizsgálat s fontolgatás alá venni elhatározá, csupán a Részek visszacsatolása ellen intézett lépésnek tekinteni. És meg kell vallanunk, hogy a gyanakodók s gyanakodásból gyanúsítok nagy seregének e balvéleményre némileg ürügyül szolgálhatott az E. Hiradó azon tudósítása, miszehitleveli biztosításért járuló rendéi

;

;

rint voltak, kik az egyesülés kérdésének félszázados álmábóli felébresztésével a Részek visszacsatolását legczélszerbben

Nemes Alsó-Fej érmegye ez érzelemhez tudtunkra mindig s még most is szemeink eltt lebeg körlevele, melyet 1832-ben az egyesülés tárgyában szertebocsátott de Doboka *)

h maradt,

:

ott e

három

tatik

;

»commassatio utivám és unio«, mintha boszorkánypépet akarnának belle készíteni, egybezavartatik, s miként Szatmárban a háziadó, nyers tömegek felizgatására jelszavul használszó

:

,

ámbár még eddig kevesebb

sikerrel,

mint Szatmárban. K. L.

297 felfüggeszthetni. De mi szintén nyilatkoztatjuk, hogy miután a végzést elolvasok s abban ily hátulsó gondolatnak még csak árnyékát sem találtuk, örömünk poharát ama vélemény ürömcsepp je legtávolabbról sem zavarta meg mert azt egyébnek nem tekinthetk, mint a tarka tömeg, egy-két egyének véleményének s azon új meg új gyámok-keresgetési viszketegnek, mely testületi tanácskozásokban a szónokság sajátságaihoz tartozik. És lehetlen nem örvendenünk, hogy az E. Hiradó nyilatkozatával e nézetünket egészen igazolá. És valóban nem lehetne a két testvérhon egyesülésének önmagában fennálló nagyszer érdeke

vélték

;

meggyzdést

táplálni keblünkhacsak egy pillanatig is kételkedheténk vala, hogy azon határozó többség s azon értelmi felsség, mely a rövidlátók vidéki zajongásán túlemelkedve, e végzést megalkotá, habár utócsapatába tarka színezet vegyült légyen is, semmi másból, mint csupán e nagyszer érdek méltánylatából indulhatott. És azért kétkedés nélkül, határozottan ki is jelentjük hogy nézetünk szerint mi magyarhoniak a szeretetlenség undok vétkébe esnénk, st testvérárulás bélyegét sütnk homlokunkra, ha a helyett, hogy az egyesülés nehezen fogamzó növénye els csíráját a szeretett testvér gondjával ápolnók, inkább erdélyi rokonink közelítését érdem szerint méltánylani elmulasztanók, vagy épen a >>Bészek« megtartására intézett eszközzé törpítenk. Hiába vetné ellen valaki, hegy az erdélyi országgylés e részbeni határozatát annyi óvásokkal sánczolá körül a tartózkodás, miszerint a siker felli legsangvinicusabb reményt is meghüthetné. Mi máskép vélekedünk. Csak egy pillanat kell Erdély ügyeire, és véleményünk alaptalannak nem fog tetszeni. A szászoknak Magyarhontóli idegensége, mely egyrészben századunk nemzetiséget fejleszt egészséges jellemének beteges kinövése, az úrbér, melytl annyi ember irtózik, miként seink múlt század közepén irtóztanak, s az elszigetelt állapotban hazafiság felöl oly

magasztos hitet

ben, mint a

mint

és

táplálunk,

:

h

—

bitorló önzés mindazon szkkebl érdekecskéi, melyek az egyesülés logicájának hátterében enyészetüket vélik rejleni, mindez, most eleven tusában a hon jövend igényeivel elégnél több ok, hogy meggyzdjünk, miképen sokkal több siker reménye fekszik a bölcsen óvatos határozatban, mely közmegegyezéssel talán csak így keletkezhetett, mint feküdt volna egy merészebben, mely csak ers párt-

alakját

szakadással keletkezhetve, szenvedélyt költött, ingerültséget ápolt, s a rosszakaratnak kezére játszott volna. Mert igaz ugyan, vannak dolgok, s kivált a politika mezején vannak melyekben a bátortalan fellépés rosszabb a semminél de ;

vannak mások, melyekben annyi

önfejlesztési

er

rejlik,

298 miszerint csak az élet mezejére kell hozatniok és szeretettel fogadtatniuk, hogy jövendöjöknek önmagok legyenek mesterei. Ilyennek látjuk mi a két testvérhon egyesülését, s nemcsak azért, mivel korunk vezérjelleme nemzeti egység,

hanem azért is, politikai egységhez szít mivel az egyesülés óhajtásának Erdély részérl históriai múltja is van. Június 18-ka volt 1790-ben, midn az erdélyországi megyék és székek a magyar országgyléshez intézett leveleikben s követeik kérelmeiben Magyarországgali egyesülésök óhajtását nyiltan, határozottan kifejezek, s annak egybevetett vállakkali eszközlésére honunk rendeic félsz ólitották. Minden levelek s kérelmekben, mik ez iránt az országgyléshez beadattak, csupán Bruckenthal Mihályé, az erdélyi szász nemzet biztosáé az, mely Erdély szabadságainak a koronázási hitlevélben kívánt biztosításán túl világosan nem terjeszkedett, de az uniónak minden többi követek által nyiltan kifejezett buzgó óhajtását egyenesen minélfogva, mit gr. Batthyány Ignácz erdélyi ö sem ellenzé püspök a diplomaticai biztosításra mondott, hogy t. i. minden vármegyék és székek követei jelenlevén, egész Erdélyország kívánsága tolmácsoltatik, az unió kérdésére nézve is tökéletesen áll. És csak így történhetett, hogy a koronázási hitlevél javaslatába Erdélynek Magyarországgali valóságos egyesítése XXI-ik föltételül eredetileg beiktatva ln, s ámbár e pont a királyi hitlevélbl késbben kihagyatott a kihagyásnak egyedüli okáu] mindazáltal II. Leopold szept. 21-kérl költ kir. leiratában csupán azon okot adá, hogy kivévén az 1741 18. t.-cz. teljesülését, vagyis a Részek visszacsatolását, a többire nézve Erdélynek országosan egybehívandó rendéi elször kihallgatandók, s úgy aztán kívánságaik, miután a magyarországi KK. és RR.-kel újólag közöltettek, kir. helybehagyás hozzá járultával törvénybe iktatandók. És valóban annyira érezték akkoron Erdély mely elbb-utóbb

;

;

:

:

rendéi a Magyarhonnalí egyesülés fontos érdekét, s az egyebennök oly általános, oly eleven volt, hogy a magyar diaetára küldött követeiknek az egyesülés hátráltatásával vádolt egyike 1791-ki országgylésükhöz vizsgálatért, s ha büntetlennek találtatnék, becsülete helyreállításáért folyamodván, Erdély rendéi világosan elismerek s kifejezek, hogy ily tett honárulás volt volna. Ily elzményekkel szemeink eltt, a kérdés lényegének biztossági vizsgálatra lett utasításától nincs mit tartanunk, st inkább annak csak örülnünk kell. Míg a biztosság (hiszszük, reméljük) sei szavához rokonszenvvel s me e sülés óhajtása

h

munkálkodandik, idközben Erdély institutióinak némelyikét korunk geniusa megilletendi, s az események hatalma jognak s politikának egy-két bimbaját Erdély-

részvéttel

299

ben is gyümölcscsé érlelendi, miáltal az ütközés kövei lesímulandnak, és elenyészik az aggodalom, melyet itt-ott közöttünk némi jobbak is táplálnak talán, hegy t. i. Erdély, igy a mint most van, önsúlyt köthetne lábainkhoz a haladásnak nehéz ösvényén. Tiszta szíves örömmel üdvözöljük hát az egyesülés els lépését, mely a félszázadig szenderült ügyet erdélyi rokoninknál is országos vitatás, élet és haladás terére hozá. Vannak dolgok, melyekben a gondolkozást megkezdeni annyi, mint nyerni, s nekünk igen rosszul kellene honunk szellemét ismernünk, ha csalatkoznánk, hogy azon Magyarország, melynek megyéi az egyesülésre még csak épen most is felszóKtásokat köröztettek, erdélyi rokonink közelítését testvéri szeretettel méltányolva, csak törvényes alkalomra várakozik, hogy a csatoló láncz els horgához egész sor szemet illeszthessen. Ezen méltánylást örömest átvisszük a Részek visszacsatolásának kérdésére is. Hogy Erdélynek érzékenyen fájhat elválni azoktól, kikkel három századon át jó s balszerencsében egyesítve volt, kikkel együtt küzdött szabadságáért, együtt élvezé küzdése gyümölcseit, s kik társak voltak szenvedéseiben, midn fölötte az idk súlya megnehezedett hogy ezektl, állományának megannyi oszlopitól, válni fáj, mint fájhat kezünk legjobb ízének megcsonkítása ezt igazságtalanság, szere tétlenség volna el nem ismernünk s azért bánatos részvéttel fogja bizonynyal mindenikünk olvasni a bár nem új, de a veszteség fiatal tüzével újjá melegített védokokat. Azonban nem lehet kételkednünk, hogy e méltánylást erdélyi rokonink magánérzelmei hasonlóval viszonozandják. Ehsmerendik, hogy a törvénynek sem szeretet, sem bizodalom eltt nem szabad meghajolnia. Viszálkodás és egyenetlenség szerte szaggatták e nép erejét, midn életét csak egyetértés tarthatá fen, és kettéváltunk, kiknek örökre nem kellett volna elszakadnunk. »Ez a sors átka« fogják mondani »seink büne« feleltem én. És a história, mit világitéletnek mondanak, ezernyi példákban kiáltja felénk kérlelhetlenül, hogy nemzeteknél az sök bne az utódokban megbüntettetik. És e nép mondják multat s jövendt már raegbünhöde de nem, a bnhdés keser kelyhe még fenékcseppig ürítve nincs. Lám, hiszen e kérdésnél is ctt vagyunk még, hogy a magyar törvény nem teljesülhet a nélkül, hogy Erdélynek fájdalom okoztassék, s Erdély fájdalma nem mellzhet a nélkül, hogy a magyar s az törvénye ne bántassék. Szentségtelen egy kénytelenség De az eseményekben gyakran orvosló logica van. Nemzetek életéhen az önmystificatiónál nincs károsabb. A gyönge, ki magát ersnek véli, vagy ertetésben ;

:

—

—

;

—

!

—

—

—

;

!

300 hál meg, vagy árnyékéletet 'puszta

helyett

szót

imád

;

él,

s

s jogban,

ilyenyiek

szabadságban valóság talán gyengülnie kell,

ersödjék ; gyengülnie, míg önkényt gyógyszer után nyúl. S aztán közel van a vigasztalás. Mi egyesülni akarunk a testvérhonnal. Erdély mihozzánk közelítést tn. Vessünk vállat vállhoz, hogy az egyesülés igéje testté legyen, és a seb, melyet a Részek visszacsatolása okozott, az egyesüléssel orvosolva lesz, ez egyesülésnek pedig annál kevesebb ellenzésre kellene találnia, mivel mint a magyar alkotmány védszárnyai alatt királyi városok, jászok és hajdúk municipális jogaik s kiváltságaik épségben tartása mellett megférnek, ép úgy székely és szász székek s Erdélynek szabad helyei kiváltságaikkal, szabadságaikkal sértetlenül megférhetnek.

hogy

Országos pénztár.*)

Hogy

az

» Alföldi

levelek«

nagyérdem

szerzjével azon

tökéletesen egyetértünk, hogy az országos háziadó-tár indirect adó útján szereztessék be. Nem lesz talán felesleges megemlítenünk, miképen immár 119 esztendeje mióta az ország rendéi országos pénztár felállításának szükségét nyíltan elismerek, s a remzet gondoskodásának tárgyául kitzték. 1791-ben az ország e részbeni óhajtása a 21-ik törvényczikkben ismét kifejeztetett, s az e tárgybani intézkedés és szabad rendelkezés az országgylésnek világosan fentartatott, s ha ki az 1802-kí országos naplót s irományokat megtekinti, azt is látni fogja, miként a kormány szeptember 23-kán kiadott k. resolutiójában e tárgyrólí tanácskozásra híván föl az ország rendéit, azok nemcsak közakarattal elismerek, hogy »a hazának közboldogságát nevezetes elmenetellel közönséges fundus nélkül foganatosán eszközölni nem lehet«, hanem míg a KK. és RR. táblájának többségét az idk mostohaságának tekintete e tárgyban azonnali intézkedéstl tartóztatá, a RR. haladéktalan áldozattételre, még pedig a mint vilá-

elvre

nézve

is

—

f

—

gosan kivehet a szabadalmazott néposztályok által egyenes kivetés szerint viselendöre, készeknek nyilatkoztak. Azonban, a már említett oknál fogva, egyéb nem történt, mint az, hogy ismét országos választmány ln tervezés végett kiküldve, a mint már 1791-ben is kiküldve volt, s a mint 25 esztend múlva ismét egy újabb választmány küldetett ki. Mert mi nagyon szeretjük mindenben az ily választmányi kiküldetéseket, ámbár az úrbéri tárgyon *)

Az

1842-iki

»Pesti Hirlap«

139-ik számából.

K. F.

301 kívül eredményeket aratni még nem igen sok alkalmunk volt ellenben a váltótörvénykönyv alkotása igen kézzel;

foghatóan

szemünk

elibe

ama német

állítá

példabeszéd

alaposságát, miszerint »gyorsan merni félnyerés«. Vannak, kétségtelenül vannak tárgyak, mikben az országos választde nem minden tárgy mányi eldolgozás elkerülhetlen olyan, s a mely nem olyan, annál a választmányozás néha pedig Isten szól tán nem egyéb, mint egy kis nemakarás ;

;

»nemakarásnak nyögés a vége«. a nép szavában, mondván Tehát 119 esztendeje, hogy egy országos pénztár alakítása untalan a jámbor óhajtások állandó rovatát tévé, tervet országos választmány csak 1791 óta már háromszor dolgozott, a törvényhatóságokkal mindhárom közöltetett, mindhármat megbántuk és megvitattuk, és mind a hármat rég elfelejtettük és a kormány kimondá és az országgylés megírá számtalanszor, hogy közpénztár nélkül, úgy vízen mint szárazon, könny közlekedés, e nélkül kereskedés, e nélkül pedig nemzeti köz jólét lehetetlen és 119 év után is csak ott vagyunk, hogy a mint felejthetlen Kölcsey nk az 1741 18. törvényre visszapillantva, 1833-ban mondotta »93 év után is sem Partium, sem Erdély !« úgy mi is elmondhatnók közel 120 éve, hogy az ország elhatározá legyen országos pénztár és legyenek közlekedési eszközök és mai napig is sem pénztár, sem könny közlekedés Ily tényekkel szemeink eltt, csaknem ösztönt érez a legepétlenebb ember is keser szavakra fakadni a tespedés hangos hseinek ellenében, a kik rohanást szeretnek emlegetni De hiszen a mi nevetséges, a fölött kesernek lenni bizony nem méltó. Azonban, bár hosszadalmasság bnébe essünk, bocsánatot remélünk mégis, ha némely eszméket, mik seinket e tárgy körül foglalatoskodtaták, a törvényhozási történet:

;

—

;

:

—

!

:

:

;

!

!

irat

homályaiban nem búvárkodható nagyközönség eltt

Vannak ezek közt

kétségtelenül különösek miket a nemzetgazdasági tan jelen kifejlett doctrinái sem vehetnek el. sök példájából az utódokra ösztön és tanúság fénye sugárzik. Az 1802 30. t.-cz. által az országos közpénztár ügyében kirendelt választmány elismeri, hogy az 1715- és 1723-ki országos irományokból kitetszik, miképen hajdan az országos közszkségek fedezésére különös jövedelmek voltak rendelve. Ide tartozott nevezetesen a királyi harminczadon felül szedetni szokott fél határvám, de st a megyék is felemlítgetünk. is,

de vannak olyanok

is,

:

fizettek házi szükségeik fedezése mellett bizonyos adalékot

az országos pénztárba. 1715-ben országgylési választmány volt kiküld ve, s ez az országos pénztár kiállítására következ kútfket javasolt 1. a kir. harminczadon felül fize:

302

minden mázsa sótól javaknak e czélra kikérését 4. hogy a szabad hajdúkra e czím alatt taksa vétessék 5. a Jász-Kun kerületek a német rendtl kiváltassanak, s a közpénztár értékéhez csatoltassanak hasonlókép 6. Lublyó, Podolin s a XIII szepesi városok a lengyelektl hogy a törvényhatóságokban nyilvávisszaváltandók 7. nos jegyzkönyvek tartassanak, melyekbe mindenkinek birtoka bejegyeztessék, s valahányszor akár örökösödés, akár adás ve vés útján a birtokos változik, úgy mindennem szerzdésektl, st adóslevelektl is bizonyos taksák tendö 3.

fél

harminczadot

felségétl némely

;

2.

15 krt

;

fiscalisi

;

;

;

;

8. az asszonyi fényzés s férfiruha kelmék, melyek külföldrl hozatnak, különös adó alá vettessenek. Ezekre nézve úgy vélekedünk, hogv az 1-sö s az ezzel rokon 8-ik pont nem a mennyiség s mód, hanem a bennök rejl

fizettessenek

;

elv tekintetében ma is fbb tekintetet érdemelnek. E körül forog az » Alföldi levelek« nagyérdem szerzjének igen korszer javaslata is s mi is azt valljuk, hogy a határvámok elvében kell igen óvatos mérséklett alkalmazással és az ország iparának emelését s a politikai gazdaságtan nemzeti rendszerének józan elveit soha szem ell nem vesztve, országos jövedelem után széttekintenünk. Az idézett javasmert elször lat második pontja valósággal életbe is ment is József császár által 1787- s 1788-ban egyenesen és kirekesztöleg]l^útépitésre s a hajózás elmozdítására minden mázsa só árából 11 kr. rendeltetett, s ez utóbb az 1792: 14. t.-cz. által továbbra is e czélra fordittatni határoztatott. A 3-ik felsége kegyelmétl pont, a mint akkor, úgy jelenleg is függ. A 4., 5. és 6-ik pont az id változott körülményeinél fogva természetesen elenyészik de a 7-ik pont elve különös figyelmet s méltánylást érdemel, annyival inkább, mivel a rendes telekkönyvek behozatalára az országos hitel kellékei különben is sürgetleg intenek. 1741-ben ismét alkalom nyilt az országos pénztárról tanácskozni, s ekkor a sóár toldalékon s a honosítások és egyházi javadalmak taksáján kívül a KK. és RR. némely kiviteli árúczikkektl az országos pénztárba folyandó határvámot indítványoz;

;

;

tak, nevezetesen minden pár lótól vagy ökörtl egy frtot, 3 krt, juhétól 1 krt, egy mázsa dohánytól 6 krt. E javaslatban is oly elv rejtezik, mely hasonlókép figyelmet érdemel. Az 1791 67. t.-cz. által kirendelt választmány maga nem javaslatot, hanem csak azt véleményezé, hogy a választmánynak úgy saját tagjai, mint más sertés párjától

:

tn

honpolgárok által benyújtott tervek a törvényhatóságokkal megfontolás s követutasítás végett közöltessenek a mi hihetleg meg is történt, de mi nem juthatván azoknak birtokába, tartalmukat sem ismerjük. Az 1802 30. t.-cz. ;

:

— 303

megbízott országgylési választmány mindenek eltt 5 millió p. fit tkepénzt a szabadalmazott néposztályoktól rendes kivetés szerint beszedetni, egy nemzeti kereskedési intézet alapjává tétetni, kamatokra kiadatni, s kamatáltal újólag

jait országos rendelkezés szerint közlekedési eszközökre formit az 1827-ki országos választmány díttatni javaslotta hogy a tke mennyisége is elfogadott, azon különbséggel iránt határozott javaslatot nem tön ellenben kamatjai hovafordításának czéljául szoros határozottsággal az útépítést, folyóvízi hajózás elmozdítását, csatornaásást és töltés;

:

;

rakást tíízte ki. Mi már említk a nehézségeket, melyek az országos pénztárnak egyenes adózás általi kiállítását ellenzik, ha kit azok e nézet alaposságáról meg nem gyznének, fontolja meg mindazon nehézségeket, mik az egyenes adózástól elválaszthatlanok, s a könny üségeket, mik az indirecte adózás rendszerét ajánlani látszanak, a mint ezt az » Alföldi levelek« igen alaposan fejtegetik s nem lehet nem hinnünk, :

gyz

hogy

mindezeket együttvéve okoknak találandja. De még van egy, mit az 1802-ki s illetleg 1827-ki országgy. választmány javaslata iránt nem lehet meg nem jegyeznünk. Nézetünk szerint az országos közszükségek fedezését, a mi ellegesen örök idkre meg nem határozható mennyiség, egyszerrei tkével, tehát határozott mennyiséggel leróni akarni képtelenség ha képtelenség nem volna, igazságtalannak kellene neveznünk, miután arra csakugyan nem lehet a társaság tagjait igazságosan kötelezni, hogy valamely adónak tkéjét tartozzanak lefizetni ez ellenkezik az adózás kötelességének fogalmával mert adóztatni csak addig s csak annyit szabad, a meddig s a mennyire elviselhetleg szükség van, a ki pedig adója tkéjének letételére kényszeríttetnék, az örök idkre megadóztatnék de ha igazságtalan nem volna is, volna bizonyosan politikai hiba s rossz számolás mert vegyük fel, mi súlyos teherként nyomna, hacsak 5 6 millió p. frtot kellene is egyszerre, egyenes adózásképen letennünk s mégis mit tehetnénk, mit hajthatnánk ;

;

;

;

—

;

—

;

végre általa, miután csak kamatjáról, tehát nem többrl mint 2 3 százezerrl lehetne évenként rendelkeznünk ? Mikorra készülne el ez úton csak egy pest fiumei vagy pest debreczeni vasútvonal is ? Nézetünk szerint az adózás philosophiájának a státusgazdaság kellékeivel egybevetése talán inkább oly intézkedést látszik javaslani, miszerint a hon polgáraitól könny szerrel beszedett csekély kamat által magáról a tkérl azonnali közhaszonra rendelkezhessünk, nem pedig, hogy a tke lefizetésével terheljük a polgárokat, s aztán mégis csak kamatjait használhassuk a mibl igen' természetesen semmi más nem következnék, mint vagy az, hogy a csekély kamattal semmire sem men-

—

—

;

304

nénk, vagy pedig az, hogy a tkét magát (hamarabb, mint egyelre hinnk) elolvasztanék. Ezen tkeadóztatási tervhez tehát véleményünkkel egyáltalában nem járulhatunk, s ha csakugyan jónak Ítéltetnék, hogy a szükséges pénzer kiállításához valamivel egyenes adózásképen is járuljunk, azt tartanok hogy valamint Francziaországban helyhatósági költségekre az országos adórovat után vettetik ki némi toldalék, úgy minálunk merben megfordítva a megyék, szabad területek s kir. városok háziadójok mellett tartozzanak bizonyos toldalékfilléreket az országos pénztár számára kivetni s beszedni, például minden fél forint háziadó után egy krajczáit. Ez volna igénytelen véleményünk szerint jelen körülményeink között, midn a megyei háziadóbani részesülés az egyenes adózást mindenek eltt igényli, egyetlenegy elfogadható neme az országos pénztár számára kivethet egyenes adózásnak, a mit némileg az is támogat, hogy az 1802-diki országgylési választmánynak az 1715- és 1723-ki országos irományokra hivatkozó bizonyítása szerint, az országos közköltségekhezi járulás ezen neme hazánkban hajdan valósággal divatozott is. Ha már gróf Dessetvffy :

—

hiteles kútfkbl merített számítása szerint a megyék összes háziadója 3. 100,000 p. frtot halad, a Részeket, szabad kerületeket, királyi és szepesi városokat és a tengermelléket, némi tekintetben pedig tán a határrvidéket is együvé véve, az összes háziadótárt mintegy 4.500,000 frtra tehetjük s ekkor a toldalékfillérek minden fél forint után egy krral 150,000 frtra, minden forint után egy garast számítva pedig 225,000 frtra mennének a mi viszont az utóbbi esetben közel 4 millió, az elbbiben pedig több mint harmadfél millió 5 pcentuális kölcsönt fedezhetne úgy, hogy csupán a sóárból e czélra törvényileg szánt 11 kr, s ezen toldalék9 millió peng fitnyi hitelrl fillérek által már mintegy 8 lehetne nemzetünknek vasútra vagy csatornára rendelkeznie. Mi egyébiránt ezen nézetet igénytelenül hozzuk fel, mint olyat, mely az egyenes adózási rendszerhez ragaszkodást téve föl, talán legkevésbbé akadékos, és bizonyosan nem inpracticus. Azonban az e tárgyra vonatkozó törvényhozási história fejtegetésébe bocsátkozván, meg kell újólag jegyez-

Emil úr

;

;

;

—

nünk, miképen minden országgylések és országgylési választmányok között egyedül az 1827-ki volt az, mely szorosan és kirekesztleg (csupán az egy sóártol dalékot véve ki) az egyenes kivetés út jani subsidiumnak egyáltalá-

még az ban nem gyakorlatias eszméjére szorítkozott 1802-ki választmány is, csupán gyüjtmagul s egy nemzeti ;

felállításának ösztönétl vezéreltetve javaslá az 5 milliónyi kivetést el nem mulasztván e mellett az orszá-

hiteltár

;

305 gos pénztár Nevezetesen

más kútfket is indítványozni. hogy minden esetekben, a hol kir. taksa-

alakítására 1.

van helye, még egy negyedrésznyi toldalék az országos pénztár számára kiszabassék kivévén mindazáltal a fizetéses közhivatalokrai kinevezést. Mi ezen országos javaslatot igen czélszerünek s üdvösségesnek tekintjük, s a hivatalok iránti kivételt sem látjuk elegendókép motiváltnak. Királyi taksafizetéssel járó hivataloknak, czímeknek, rendeknek, megtiszteltetéseknek, egyházi javadalmaknak s akárminemü grationaléknak elfogadására akaratja ellen bizonyosan senki sem kényszeríttetik, s ha most taksát fizet, és helyes, hegy fizet mindezekért, egyáltalában át nem láthatjuk, miért ne fizethetne még az ország javára is egy negyedrésznyi toldalékot. A kivel akaratja szerint szól a közmondás. Javaslá történik, sérelem nem történik 2. az országos választmány, hogy minden ember, kire az országos pénztári subsidium kivettetik, legalább 5 frtot tartozzék végrendeletében e czélra hagyni, mit ha elmulasztana, a törvényhatóság vegyen meg örököseitl az örökség aránya szerint nem többet 100 írtnál, nem kevesebbet 5 frtnál. Ezt mi sok bajjal s kellemetlenséggel járó igen egyenltlen tehernek s inpracticus eszmének tartjuk. 3. Javaslott birtokváltozási jegyzkönyv-taksát a mit nem lehet nem helyesleni, miként már az 1715-ki javaslatok során megjegyeztük. 4, Mérsékelt vámot az országos költségen építend közkereskedési utakon. Ezt vasutakon, csatornákon, szabályozott folyókon, magától értetni véljük, csak azon különbséggel, hogy ki a vasutat vagy csatornát használja, természetesen fizetnie kell, akárki legyen. Itt osztályzati szabadalmaknak helye nem lehet. fizetésnek

:

—

;

—

Indirect adó*)

—

A

birtokváltozási bejegyzés eszméje a mint tudmár a XlV-dik században szép Fülöp franczia király idejében keletkezett, s azon kevés eszmék egyike, melyeknek gyakorlatias becsét századok tapasztalása s a társadalmi viszonyok óriás fejleménye, vagy ha úgy tetszik teljes átalakulása nemhogy csökkentette volna, st növelé. Nekünk úgy tetszik, hogy a polgári institutiók javításainál azon eszmék legjobbak, legczélszerbbek, melyekrl biztosan elmondhatni, hogy nemcsak azon egyetlen czélra szolgálnak, melyre közvetlenül irány ozvák, hanem egyszersmind más fontos társadalmi czélokat is elmozdítnak.

juk

—

—

—

*)

Az

1842-iki

oPesti Hirlap«

KOSSUTH LAJOS IRATAI.

XII.

141-ik számából.

K. F. 20

306

Mert bármit tartson is valaki Bentham következménydús alapelvérl, mely szerint az álladalomnak más czélja nem lehet, mint a legnagyobb szám lehet legnagyobb boldogsága azt bizonyosan kétségbe nem vonandja, hogy a polgári álladalom oly combinált mszer, mely rendben csak akkor van, midn a kerekek egymásba vágnak. A mi rideg magányos elkülönözésben áll, egyes czélnak megfeleljen bár, az egésznek elbb vagy utóbb ütközésköve leszen. Ily szempontból szeretünk minden javaslatot tekinteni, s ily szempontból állit juk, hogy a lajstromozási adó a lehet legjobb gondolatok egyike, nemcsak azért, mivel az országos :

háziadótárnak

b

jövedelmi

forrása lehet,

és

pedig oly

mely kiváltkép a vagyonosbak erszényébl folyván, nem esik (mint az adónak sok más neme) azon nyomadékos ellenvetés alá, hogy a szegények terheltetésére van számítva, forrás,

hanem különösen

javaljuk a lajstromozási adót, már csak mivel az innen remélt országos jövedelem ingerül szolgáland talán a lajstromozást, vagyis telekkönyveket minél hamarább behozni, mit az országos hitel tekintete különösen a nemesi javakra nézve oly sürgetleg követel. Valóban lehetetlen nem csudálkozni, hogy ez mindekkorig behozva nincs, miután a szükségfelli meggyzdés oly általános, s az eszme helyessége itt ben a honban mind elméletileg rég elismerve, mind gyakorlatban igazolva van. Elméletileg az által, hogy a birtokkönyveknek minden törvényhatóságoknál behozatalát s a bejegyzéstli díjfizetést már 1715-ben az országos pénztár alakításáról tanácskozó országgylési választmány javaslatba hozá, az 1840 XXI. t.-cz. pedig a királyi városoknak a hol s a mennyiben még rendes birtokkönyvük nem volna, azoknak legfölebb két esztend alatt elkészítését mulaszthatlan kötelességül tette gyakorlatilag pedig az által, hogy mindennap tapasztalhatjuk, min roppant különbség van hitel s birtokbecs tekintetében a birtokkönyvvel nem biztosított nemesi s a biztosított polgári javak között. Ezek szerint tehát miután a birtokDeák Ferenci követjelentésébeni szavaival élve könyvek behozatalában lelhetjük föl az egyetlen egy biztos módot, mely a betáblázásoknak hitelt s birtokbecset emel miután a birhatását a nemesi javakra is kiterjesztheti azért

is,

:

;

—

—

;

tokkönyvek mint statisticai kútfk is igen nagy becscsel bírnak, azoknak haladéktalan behozatalát buzgóan óhajtva, nagyon czélszerünek véljük, hogy valamint minden e tárgyban munkálkodott országos választmányok, javasiák, a lajstromozás egyszersmind státusjövedelmi forrásul is használtassék még pedig, véleményünk szerint, a birtokváltozások bejegyzésével a tökéletes birtokkönyvek elkészítéséig várni egyáltalában nem kellene, st inkább az a törvény ;

307 kihirdetésével megkezdethetnék. Nincs is az egész javaslat iránt más észrevételünk, mint csupán az, hogy a lajstromozási adót nem véljük egyedül a nemesi birtokváltozások eseteire szorítandónak, miként gr. Dessewffy Emil úr javasolja, hanem e részben is, úgy financiális mint politicai díjosztátekintetekbl, a szabályt általánosnak kívánjuk. lyozás, telekkönyvvitel s adókezelés aprólékos részleteire

A

az idszaki sajtónak talán

nem

szükség terjeszkednie.

Az

indirect adó másik neme, melyet javasoltatni olvasunk, mérsékelt bélyegadó. Ennél már nem találjuk fel azon tulajdonságot, mely a lajstromozási adót kitünleg ajánlja, t. i., hogy a jövedelmezésen kívül valamely más státusczélt is elmozdítson s ha egyrészrl európábani csaknem általános divatozása s úgy a beszedési mint ellenrzési könynység mellette szól, másrészrl nem tagadhatjuk, hogy ennek behozatalát Magyarországon igen népszertlen eszmének hisszük s úgy vélekedünk, hogy mivel erre nézve hacsak a méltán utált rendri kutatásokat honosítani nem ;

—

;

—

akarnók a sanctiónak más nemét alig lehetne föltalálni, mint azt, hogy törvény s felsbbség eltt semminem oklevél érvénj^es, sem folyamodás elfogadható ne legyen, hacsak bélyegzett papirosra nem íratnék ez a magyarhoni szokástól, népjellemtl s gondolkozástól annyira eltér, hogy míg közszokásban gyökeret verne, ép a legszegényebb néposztály között igen sok kedvetlen elutasításra adhatna okot, a mi a tudatlanabb néptömeg eltt a megtagadott vagy legalább megnehezített igazságszolgáltatás színében jelennék meg ez pedig, véleményünk szerint, a felsbbség iránti bizodalom koczkáztatásához oly közel jár, hogy a népérzelem ily módoni megsértésébl ered erkölcsi kárt s a hozzászokás nehézségeitl elválaszthatlan egyedi veszteségeket is a remélt státus jövedelem által elegendkép ellensúly ozhatónak annál kevesbbé hihetnk, minél tagadhatlanabb, hogy az indirect adónak ezen nemét az aránytalanság vádja is kitünleg nyomja mert azt csakugyan nem lehet arányos, tehát igazságos adónak nevezni, melynél az adózónak értéke tekintetbe egyáltalában nem j, mely tehát, míg a vagyonosabb osztályoknál szót sem érdemel, különösen a legszegényebb néposztályt nyomja. Ezen tekinteteknél fogva a bélyegadó behozatalát elegendleg motiváltnak nem tekinthetjük, s úgy vélekedünk, hogy sokkal inkább ;

;

;

elfogadható volna a köz jegyzkönyvekbe való bejegyzést nemcsak a birtokváltozási esetekre, hanem (mikép az 1715-ki országos választmány javaslá) mindennem terhes szerzdésekre s kölcsönvételekre is kiterjeszteni, s az országos pénztár számára szedend bizonyos díjfizetéssel egybekötni. Az adóslevelek, kivált a váltótörvény behozatala óta, több20*

308 nyire már ekkorig is betábláztatnak, úgy, hogy e részben sem a népszokáson észrevehet változás nem történnék, sem a szerzd felek ekkorig számbavenni nem szokott költséggel nem terheltetnének, hahogy a betáblázási törvény

—

—

hogy úgy mondjuk engedményezbl kötelezvé tétetnék, a mennyiben tudniillik most a betáblázás csak a kielégítési elsbbség biztosítása, nem pedig magának a kötelezlevélnek érvényessége végett szükséges mi pedig a törvényt oda kivánnók módosíttatni, hogy biró eltt érvényes;

séggel se bírjon a kötelezlevél, hacsak egy bizonyos id alatt be nem tábláztatik. Fizettessenek kissé jobban minden

törvényhatóságoknál a jegyzi hivatalok, s a betáblázási mostani mennyiségben hagyatva, egészen, vagy ha felében, vagy kétharmadában vitessék be úgy tetszik a törvényhatóságok (de minden törvényhatóságok) által félévenkint a betáblázási jegyzkönyv hiteles kivonata mellett az országos pénztárba, és nevezetes jövedelmi kútforrásra tevénk szert, a nélkül, hogy nem mondjuk a jelenlegi insti tutiókon legkevesebbet változtatni, de még a hivatalos személyzetet e végett az egész országban csak egyetlenegygyel is szaporítani kellett volna e mellett nekünk úgy tetszik, hogy ily intézkedés egyszersmind a hitelügyre is jótékonyan hatna, nemcsak az által, hogy a csalárd bukások azon nemét, mely holmi activ követelések eltitkolását használja, egy kissé megnehezítné hanem az által is, hogy kinek-kinek követel s tartozó állapotját tisztába hozván, a hitelezésnek s mindazon jóknak, mik ez által eszközölhetk, a jelennél szilárdabb alapot nyújtana. Igen népszertlen bélyegadó másik az, mit már az helyébe ajánlani bátorkodunk 1802-ki országos választmány is javasolt, mi pedig helyetudni Ilik, hogy minden esetben hol a selve kiemelénk királyi kincstárba bizonyos taksa fizettetik, toldalékul, még egy negyedrész az országos pénztár számára kiszabassék. Legyen bár ez a fizetéses királyi hivatalok kivételével, díj,

—

—

;

;

;

;

miként ott javasoltatik, vagy ezekre is kiterjesztve, mint mi gondolnók ez a dolgot lényegében nem változtatja. Ám vétessenek ki ha tetszik a fizetéses hivatalok, a mennyiben csakugyan igaz, hogy nagyrészben nem igen dúsan vannak ellátva de a czímeket, rendeket, kitünteté:

—

—

:

szabadalmakat, javadalmakat s mindennem graBoldogult tionalékat csakugyan méltán megdíjazhatni. Kölcseynk monda, hogy süjtátos nemzet vagyunk. Ám hiszen gyönyörködjék sujtásaiban, kinek kedve tartja csak fizessen valamicskét az országos pénztárba is. Az adóphilosophia hozza magával, hogy leginkább a fényzési czikkeket kell de fizesseadóztatni. Legyenek hát sújtások és sujtásosak seket,

:

;

nek.

Ez igazságos

s

tanácsos

is.

I

309

És most már néhány szót a vámokról. Ismételjük, mit már máskor mondottunk a határvámok elvében kell kiváltképen országos jövedelem után szétnéznünk. E tárgyat azonban egyedül jövedelem tekintetébl Ítéletünk szerint egyáltalában nem szabad tekinteni st inkább, ha valahol, épen itt szükség, hogy a nemzetgazdaság igényeit, a financiális szemponttal összhangzásba hozzuk, nehogy a pillanatnyi haszonvadászat ösztönétl elragadtatva, úgy járjunk, mint ama mesebeh ember, ki megölé a tyúkot, :

;

mely neki aranytojást tojt. Felvünk az, hogy valamint a német vámszövetséghezi csatlakozást nem kevesbbé nemzetiségünkre mint a keletkezni óhajtott honi miparra nézve veszélyesnek, nyer.>termék-eladás tekintetében pedig kevéssé hasznosnak Ítéljük úgy azt, hogy a magyar korona birtokai az austriai birodalom tartományaival, a mint egy fejedelmet uralnak, :

úgy egy nagy vámszövetségbe

is

egyesüljenek,

mindkét

részre hasznosnak hisszük s valljuk. Ha tehát ezen óhajtás, melyben számos milliók osztoznak, valósulhatna és leomol-

nának a vámsorompók, melyek hazánkat a birodalomtól akkor természetesen egyetlenegy határvámvonal veendvén körül az egész egyesületet, országgylésünk befolyásával s nemzetünk érdekeinek mérlegbe vetésével határoztatnék meg az osztaléki arány, mely szerint a vámjövedelmek a magyar királyi kincstárt illetnék ekkor bizonyosan helyén volna, s a kincstári jövedelmek csonkítása elválasztják

:

;

is a vámok meghatározását ellegesen akként hogy árúczikki különbség nélkül a vámjövedelem bizonyos része honunknak úgy czéljaiban, mint kezelésében

nélkül lehetne intézni,

országos rendelkezéstl függ s már 120 év óta tervezett országos pénztárába folyjon. És ezzel a kérdés csomója megoldatott. Ha ellenben akár Dr. Wildner-íé\e kacsintgatások, akár rövidlátó számolás, akár hazánk törvényes és igazságos viszonyainak szerencsétlen félreismerése, ez általunk mindenek fölött óhajtott vámegyesülést meggátolnák e boldogtalan esetre Isten és emberek eltt nyilt homlokkal igazolhatónak hisszük a nemzetnek azon kívánságát, hogy a politikai gazdaságtan nemzeti rendszerének a mint szenvedleges hatását tapasztaljuk, a mint ellenünk gyakorlatba véve érezzük, úgy mi is, az oly igen elmaradottak, saját nemzeti iparunk ápolásáról, a kir. kincstár jövedelmeinek csonkítása nélkül, védvámok által gondoskodjunk s gondoskodva egyszersmind országos pénztárt teremtsünk, viszonylagos hatással fképen ép azon kereskedési mozgalom élénkítésére szolgálandót, melybl a jövedelmet merítettük. E státusgazdasági tekinteteknek szemügybe vételével, nemcsak tökéletesen helyeseljük gr. Desseívffi/ Ernü úr azon :

;

310

hogy a királyi kincstárt illet harminczad épségben hagyása mellett a külföldrl behozott selyemszövetekre, mint nagyobbára kéjeimi czikkekre, minden 100 frt érték után 2 frt a gyapjúszöveteknél 1^4 forint, a gyapotszöveteknél ellenben, mint már a szegényebb osztályoknál is használt árúczikkeknél, száz után 1 frt vám az országos pénztár számára megvétessék hanem általában is hisszük, hogy immár vannak a keletkez magyar miparnak oly ideje ágai, melyekre nézve a védvámrendszer ótalmának nemcsak eljött, st alkalmazása roppant nemzeti veszteség javaslatát,

;

:

nélkül már nem is halasztható. Ide számítjuk a vas, selyem, gyapjú, gyapot, len, kender, br, üveg, porczellán, kedény és répaczukor gyármveket. Ezeknek csak egy kis ótalom kell, hogy a nemzeti jólét számvetésében nevezetes ténye-

zkké emelkedjenek. Kivitelre, míg jelen vám viszonyaink nem változnak, adót vetni tanácsosnak nem ítélhetjük ;

kivévén talán a gyapjút, melynél 100 frt értéktl egy forint adó nyomasztólag valóban épen nem hatna, s mégis évenkint mintegy 270,000 frtot jövedelmezne, s talán a dohányt, melyre az 1741-ki országos választmány mázsánkint 6 kr. adót javasolt vettetni, a mi mindazáltal 20 25 ezer forintnál többet nem tenne. Mi a dohányra nézve hajlandók volnánk a belföldi fogyasztásra is némi kis adót vetni annyiban 5 fokot. i., hogy a vágott dohány- és szivar-árulásért, 4 zatú osztályzat szerint, évenkint bizonyos taksa fizettessék. E gondolatra a dohányárus boltok naponkint növeked száma s azon roppant különbség hozott, mely a dohány piaczi s bolti ára közt tapasztalható. Például egy mázsa dohányból mintegy 8000 cigarro készül, s ha százának ára csak egy p. frton vétetik is, egy mázsa cigarro mégis

—

;

—

80 p. frton adatik el, míg a leveles dohány ára legfölebb 15 frt volt, úgy, hogyha polgári 10 frt, a munka másik 10 keresetül 100 pcent nyereség számíttatik is, egy-két garas adóra még mindig marad. E gondolathoz azonban nem igen ragaszkodunk de már ahhoz igenis, hogy a kinek amerikai dohányt színi, franczia bort inni, vagy ínycsiklandó ceyloni de fszerrel élni tetszik, az ám tegye, ha kedve tartja fizessen. Balgaságnak tartjuk, a gazdagoktól azt kívánni, hogy megtagadják magoktól a külföld ízletes termékeit de méltányosnak hiszízleljék, éldeljék, a mennyit tetszik szük a kivánatot, hogy míg az utolsó napszámos is adót fizessenek határvámot fényfizet, mivelhogy levegt szí, zési éldeleteikért. Eddig minálunk a státusgazdaság és a íinánczrendszer józan elvei megfordítva gyakoroltattak gazdag nemes nemcsak vámmentesen hozatott be mindena nemesi valljuk meg külföldi borokat, de st személyes kiváltság sokszor és sok helyütt a nyerészkedk-

—

;

:

:

k

;

nem

—

—

«

311

nek törvényes alakú csempészkedésre is szolgált palástul miáltal a franczia pezsg s a rajnai és spanyol borok hazánkban már nemcsak a gazdagok asztalánál honosultak meg, hanem belföldi borainkat nagyrészben ki is szorították. Ez csakugyan fonák egy poHtika Azonban fényzési czikkeknél sem vagyunk az erszakos kizárás barátai, s azt mondjuk »Champagneit stb., a mennyit tetszik de vámot tle jó terheset. Ezekbl világosan hisszük, hogy csak akarjunk, találunk elég kútft, melynek segedelmével az országos háziadótárt, nemcsak különös nagy terheltetés nélkül, de st fontos státusczélok mellékes elmozdításával is fedezni képesek leszünk. Csak két tárgy van még, mire nézve a közvéleményt gondolkozásra felhíni bátorkodunk s e kett ;

!

:

!

:

:

pálinka és ahsentismus

! !

Absentismus

és

pálinka.*)

Hazánk kereskedelmi mérlegének kimutatás évenkint 40 Van egy, kiszivárogtató csatornák

millió veszteséget bizonyít.

között, melyet nem a sors átka, nem a körülmények hatalma, nem századok viszontagságos küzdelmeinek utófájdalma, hanem a nemzetet s öneredetet megtagadó elkorcsosodás bn-

keze nyitott, azon elkorcsosodás bnkeze, mely a magasztos honszerelem helyét gyáva kéjvadászattal tölti el, s leszórva minden nemzeti jellemet, a honra, melynek termékeny pora seinek hamvával vegyült, csak mint egy fejs tehénre emlékezik, mely a háládatlannak táplálékot nyújt, külföldön kéjre talán, de gyakran unalomra, de még gyakrabban magának gyalázatára, utódainak romlására vesztegetendt. És a polgári bn, melynek rajzképéhez egy-két gyöngécske vonást adánk, e polgári az ahsentismus. Értsük meg egymást jól, Uraim Kik a státus szolgálatában hazaj ok javára töltik külföldön napjaikat, legyen megáldott igyekezetük Isten adja, hogy jót tegyenek szegény hónukkal, s felvirágzásában leljenek pótlékot a honvágy gyal-küzdés áldozatáért és kiket a honszerelem viszen külföldre, hogy lássanak és tapasztaljanak, visszatérendk mint a fürge méh, tapasztalásuk gyjteményével édes hónukat gazdagítani, legyen megáldott minden lépésök k, a haladott civilisatio közvetíti, nemzedékrl nemzedékre gyümölcsözend uzsorával fizetik vissza, a mit hónukból merítettenek, hogy az istenek legfbb ajándokát, tapasztaláson szilárdult értelmet szerezhessenek. De kiknek hosszú életökbl a hon-

—

bn

!

!

;

!

*)

Az

1842-iki ^Pesti Hirlp-

* 14.3-ik

—

számából.

K. F.

312

nak talán egy perez sem jutott, míg a hon nekiek oly sokat adott, kiknek a hon egy utált, kietlen, hol még csak fényleni sem tartják érdemesnek, kik milliókat czipelnek ki, hogy fényzési vetélkedésben romlott ínyöket csiklándozgassák, feszes éjjelikben ásítozzanak, kártya-asztalnál grandseigneuri könny údedséggel szórják az ezreket, vagy a hon földének becses jövedelmét telhetetlen hárem-pióczáknak vessék martalékául, — - ezeknek, csak ezeknek vállaira hárul az absentismusnak egy egész nemzet bosszankodásától kitért polgári bne. Különös neme az elkorcsosodásnak, melyhez hasonlót a história alig mutat Azt gondolnók, az emberi nemnek csak két faja van egyik mely valónak érzi keblében azon vonzalmat, mely Ovid szép szavai szerint szülföldünkhöz kimondhatlanul édesen csatol másik mely Otcenus rút szavaival tart, mondván »a mely föld táplál, az honom« *) a magyar és e két fajnak van különféle színvegyülete absentisták azonban sem egyik- sem másikhoz, sem a kettnek színvegyületéhez nem tartoznak. Montesquieu !

:

;

;

:

:

;

;

mondja hogy a honszerelem minden emberrel közös érzelem de a mi absentistáink Montesquieut meghazudtolják, hacsak azt nem akarjuk fellük hinni, hogy azért futják :

;

szegény honunkat, miszerint a távolbani visszaemlékezésben gyönyörködjenek, miként Eousseaio távozott szerelmesétl, hogy a távol kedvesseli levelezés gyönyörében kéjeleghessen. De ha nem ismerik absentistáink a honszerelem édes vonzalmát, azt gondolnók, vonzódnak legalább a földhöz (patria), mely ket érdemükön kívül gazdag patrirnoidegen földön ütik fel tzniummal élteti. De nem helyüket, nehogy valamikép a honnak legalább fényüzésök által visszaadjanak valamit az elszívogatott tömérdek jövedelembl. A brit, ki költségeiben megfogyatkozott, elmegy a magyar külföldre, hogy erszényzavarát helyrehozhassa gazdagon megy ki, hogy eladósodottan térjen vissza, ha ugyan visszatér, mieltt a név s pazarfény által bizodalomra ;

—k

;

A

brit magával szédítettek átkától terhelten sírba szállana. viszi nyelvét, nemzeti jellemét, s bárhova forduljon e kerek földön, Albion érdeke lebeg szüntelen szemei eltt a magyar ? ;

*)

Owenus^verseihen két sor így hangzik

>>Illa

Illa

:

mihi patria est, ubi pascor, non ubi nascor. mihi patria est, milii quae patrimonia praebet.«

Ezt Vosz a németekre alkalmazva imigyen

Das Vaterland ? Was Vaterland. Der Topf, der Topf ist Vaterland, Das übrige sind Fratzen.

fejezi ki

:

K,

L.

I

313

—

boldog Isten

!

—

nemzeti nyelvét

felejtni siet,

habár

szó ajkain valaha csengett volna is, s a nemzeti jellem vesztette kebelben a honérdeknek hely nem jutott. Az angol hazafisága csaknem igazságtalanságig terjed, mert

magyar

a magyar absentart, a mi nem angol rossznak tart mindent a mi magyar. És pedig, ha oly emberekrl volna szó, kiket a hon csak terhekkel sujta,

jónak semmit sem

;

tista

de áldásaiból kitagadott, kiket hon inség kisért fáradalmaikban, vag}' a castok mohos sorompói jogosztályzatból ha oly emberrl volna szó, ki hónát futva kitagadtanak nyomortól vagy szolgaságtól fél e hidegségen nem csudálkoznánk nem csudálkoznánk, ha nélkülözni szeretné a levegt, mely születése perczében els lehelletre dagasztá mellét, ha nem bánná felejteni az édes hangokat, melyek bölcsjét körülrezgették, nem vágynék látni a tájakat, miknek képei a gyermek álmával összeolvadtak mindezen mondók nem csudálkozánk de kit a hon elsszülötte gyanánt karolt föl édes anyai karjára, kinek módot, jogot, szabadságot adott boldogítva fényleni, ki eltt tért nyitott szépet és dicst, minért más talán szívvérét adná, hogy ily ember keblében sem talál visszhangra Varnhagen Ráhel ismeretes fölkiáltása »igazságos Isten mi könny, mi természetes szeretni a hont, ha ez az embert csak egy ;

—

:

;

—

—

;

:

—

!

:

kevéssé viszonszereti

;

hisz azt viszonszeretet nélkül

is

oly

örömest tesszük«, hogy lehet magyar, szabad és gazdag, ki annyi viszonszeretetért nem érez a honhoz csak annyi szerelmet is, miszerint hon maradjon, mint marad jeges partjain az eszkimó, ez csakugyan szintoly fájdalmas, mint megfoghatlan. De azt mondjátok talán »a finomabb ízlésnek sem a falusi lak, sem mvészeti éldeletekben parlag fvárosunk örökös pora nem nyújthat kielégítést « hát teremtsetek kielégítést, ragasszátok az éldelet jó gyönyöreihez a teremtés örömét, mely e szóban fekszik »ez az én mvem « ne építsetek templomot Rómának, ne gyjtsétek a mvészet remekeit Bécsnek, ne emeljetek pompás palotákat Nápoly utczáin, ne tüzeljetek Libanon czédrusával párisi kandallótokban ki tegye széppé a hont, ha ti gazdagok nem teszitek ? De hagyjuk ezt, minek beszéljük, mit mindenki tud, mindenki fájlal, de leginkább hazánk azon nagyjai, kik trnek, nélkülöznek, cselekszenek, hogy a honban lakást kedvessé tegyék, s kik e törekvésben azok által, a kiktl telnék, oly kevéssé gyámolíttatnak ? Igen, hagyjuk ezt, kit a hazához szíve nem vonz, philippikák nem fognak vonzani, s habár fáj a hontól ennyi ert, ennyi pénzt elvonva látni, sokkal inkább imádjuk a szabadságot, mintsem bármi fontos politikai tekintetekbl jogot sérteni s bárkit is honlakásra kényszerítéssel szabad emberbl :

;

—

— :

;

;

314 földhöz ragadttá süly esz teni kívánhatnánk. Mi szorosan a jog mezején kívánunk maradni, s azt állítjuk, hogy külföldön lakni joga van ugyan akárkinek, de a közterhekbeni részesülés alól künlakás által kibúni joga senkinek sincs. Már pedig az absentismust egyenesen terheli e polgári bn. Az egyenes adót ki lehet vetni s megfizettetni, habár egy vagy más magyar uradalom jövedelmeit a Tajó partján is költsék el de a ki a honban nem lakik, az az indirect adók;

ban nem

Vegyük bár fel a dolgoknak csak jelen mi nemesek, kik a honban lakunk, minden fillérrel, melyet ittlakásunk által a honi földmivelnek, gyámoknak vagy kézmvesnek keresetül nyújtunk, egyszersmind segítállását

is

részesül.

:

t

a közadó viselésében háztartásunk sófogyasztásával indirect adót fizetünk a kir. kincstárnak s a közlekedési eszközökre, s minél több külföldi árúkat veszünk, annál több vámot is fizetünk, mivelhogy a vámfizetés mindenkor

jük

;

—

a fogyasztókra hárul de az absentisták mindezen közterhekben nem részesülnek. Vegyük föl továbbá, hogy arról van szó, miként alkossunk egy országos házipénztárt, országos közszükségeinket fedezendöt s keressük ennek kútforrásait az indirect adó bármely nemében a magyar, ki külföldön lakik, vagy a külföldi, ki örökség avagy kir. például adomány útján Magyarhonban uradalmakat bír a mindig többet és többet egész a meghökkenést-gerjesztésíg sokat összevásárló C. vagy S. mindezen adóktól menten maradnak értékök szerinti pompás háztartásukkal mennyi sót fogyasztanának, s mennyi 11 vagy, ha Isten kedvez, 40 krt fizetnének ez úton az országos házipénztárba, mennyi vámot fizetnének egyenesen a gazdagok fényzésére számított czikkekért, franczia borért, amerikai dohányért, angol posztóért, lyoni selyemszövetekért stb., vagy ha nem fogyasztanának külföldi vámozott árúczikkeket, emelnék a honi mipart fogyasztásukkal, mind ezen adó alól s nemcsak kibúnak, mert külföldön üték fel sátorukat de st míg egy vagy más kiviteli czikkre a törvényhozás az országos háziadótár java tekintetébl talán némi vámot is vetend, az absentisták százezerenkint hordják ki a honból vámmentesen azt, mire honunkban leginkább szüksége van a pénzt s így a mellett, hogy a közterhek alól kivonják legtehetsebb vállaikat, még hazánk éltet zsírját is kiszivogatva, nevezetes tényezkké válnak a nálunk honos státusgazdasági rendszerben. Ezen világos tényekkel szemeink eltt kérdjük nincs-e a státusnak világos joga törvényhozás útján gondoskodni, hogy kik az országos háziadótárhoz indirect adó útján járulást külföldönlakás által kikerülik, ezért a státust más adó útján legalább valamenynyire kármentesítsék ? Mi azt gondoljuk, erre kötelezni az ;

;

;

—

—

—

—

— k

;

—

!

—

:

:

315 absentistákat jog is engedi, politika is tanácsolja ennek pedig a külföldön tartózkodó magyarokra nézve más útja nincs, mint az egyenes adó. Ezeknél fogva az országos háziadótár egy újabb forrásául véleményezni bátorkodunk hogy a szabatosan értelmezend absentismus egyenes adó alá vétessék. Ennek két módja van vagy az hogy az absentisták azon összeget, mely reájok a megyei háziadó fejében aránylag ki fog vettetni, kétszerezve, vagy ha háromszorozva az országos házipénztár száúgy tetszik mára befizetni tartozzanak s ez a mi véleményünk. Vagy pedig az, a mit Nagy Károly a Daguerréotyp 193-ik lapján javasol, hol ezt olvassuk »Nagyjaink unják magokat szegény kecstelen hazánkban és külföldre mennek. Ki mulatni szeret, annak valamicskét csak ill áldozni, úgy-e bár ? Fordítsuk meg a sort s mondjuk ha a jövedelem arithmeticai arányban n, a külföldre czepelend része geometriai arányban fogy lesz pedig 2 sorunk 1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 11, 12, ezer forint jövedelembl ^4' ^^' ^/e? Vöj Vi2 Vssj ^/24 rész kisétálhat, a többi benmarad, azaz szépen hon csücsül, s jó lesz lyukakat foltozni. « így Nagy Károly. Ez utóbbi javaslat ellen mennyiség tekintetében sok felzúdulást hallottunk már pedig bizony elmondhatnók talán, hogy az ellen nincs mit zúgolódni, a mitl igen könny megmenekedni mert nem kell egyéb a menekvéshez, mint egy kissé szeretni bárha csak a pairimonium miatt is szeretni e szegényke chara patria-t, s nem Rómában, Nápolyban, Parisban, íianem Budapesten költeni a tömérdek ezereket azonban nézzük bár a geometriai arányt kissé súlyosnak ez nem lehet ok magának a z eszmének elvetésére, miután ez nem más, mint jövedelmi adó, mint Peel Róbert, az angol tory-vezér, épen most indítványozott. Ezen tekintély ellen reméljük, absentistáinknak nem leszen kifogásuk mi hát csak arra kérjük, ne sajnáljanak egyúttal vagy mivel magyar hírlapot nem igen olvasnak a közönség megemlékezni, miként Sir Bobért több gyámokai közt ép azt is felhozá jövedelmi adójának támogatására, hogy ez az absentistákat is érni fogja, kiket különben indirect adó nem érhetne miáltal a righ t honorable Baronet az absentisták megadóztatását mind jogszernek, mind méltányosnak elismeré. Ezt nem tartók fölöslegesnek a tekintély emberei számára megjegyezni, ha közülök valaki talán Burke-t találná idézni authoritásaul, ki a mint tudjuk az absentismusi adót (értvén az Angliában, s így nem Britannián kívül lakó írhoni absentistákat) ellenzetté. Hahogy az authoritásokkaü küzdésnek barátai volnának, nem szkölködnénk nagy nevek nagy szavainak idézetében, melyek közt különös örömünkre ;

:

:

;

—

—

;

— :

—

:

;

.

•

.

•

•

;

;

—

;

:

k —

—

:

k

;

—

—

;

316 vált a »Nemzetek gazdag sága«-TÓ\\ híres munka híres szerzjével, Smith Ádámmal e tárgyra nézve véleménj^ben találkozhatni. A mi pedig az absentismusi adó kezelésmódját illeti meg kell vallanunk, hogy a megyei háziadó kulcsa szerinti kétszeres vagy háromszoros kivetést, jelen körülményeink közt, könnyebben kivihetnek s kezelhetnek véljük, mint a Daguerrétyp geniális irója által javasolt jövedelmi adót. Végre az országos háziadótár pénzforrásairól gondolkozván, a már javaslottakon kivül még az adónak egy neme jut eszünkbe, melyet nézetünk szerint a közjövedelem tekintetén kívül a státusgazdaság egészségi politia s néperkölcsiség igényei javasolnak. És ez a pálinkafzésre vetend adó. Mi véleménnyel legyünk mi a páhnkamirigy iránt ? azt kimondottuk de kimondottuk azt is, hogy ámbár a ki szerét találná e mirigyet az életbl ki- s pusztán a chemiai laboratóriumokba s gyárakba szorítani, azt az emberi nem oly jóltevjének tartanok, a himloltó Jenner volt tudjuk mégis, hogy a mélyen gyökeret vert népmámor ellen nehéz küzdeni, s azért soha eszünkbe sem jutott hinni, hogy nem a bajon pálinkafzési tilalom által lehetne segíteni jutott eszünkbe pedig annyival inkább, mivel igen jól tudtuk, hogy a pálinkafzést belföldön eltiltani annyit tenne, mint a külföldi pálinka behozatalára jutalmat tenni, miszerint a nép szintúg}^ pálinkát innék, mint most iszik azonkívül pedig még néhány millió forint vándorolna ki évenkint ez úton szegény honunkból. Pálinkafzési tilalomról tehát nem álmodozunk, azt véljük azonban, hogv a rossznak enyhítését úgy szellemi, mint anyagi eszközökkel meg lehet kisérteni szellemi eszközökhöz számítjuk a népnevelést, izlésnemesítést, s a mi ezekbl következik, más idtöltéshezi szoktatást az anyagiakhoz számítjuk a drágítást, :

;

min

;

;

;

;

a mi néhányat még nagyobb mértékben megront ugyan, de a fogyasztást általában megkevesíti, s a nép ízlését lassankint megváltoztatni segíti. Ennélfogva óhajtanok a pálinkát oly drágává tenni, miszerint a bor a honnak bármely részében aránylag olcsóbban kapható legyen. Ezt egyes földesurak által jó sikerrel tudjuk már ekkorig is italmérési egyedáruságuknál fogva gyakoroltatni de általánosan csak úgy vélnk eszközölhetnek, hahogy a pálinkafzésre, az országos háziadó-tárba folyandó súlyos adó vettetnék. Ezt azonban így magában czélszernek azért nem hinnk, mivel a belföldi szeszgyárak már jelenleg is nehezen vetélkedhetnek a tökély magasabb fokán álló galicziai szeszgyárakkal, minthogy a galicziai pálinkának Magyarországba behozatala ;

vámjutalommal

serkentetik, azaz a határvámon visszafizettetik az egész fogyasztási adó, mely a pálinkafzésért fizet-

317 tetett. Ily

körülmények közt oda megy véleményünk, hogy

külföldi pálinka behozatalára ya,gy egész tilalom, vagy ha ez diigárússág miatt tanácsos nem volna, a politikai számtan szabálya szerint a lehetségig magas vám vettessék, s ekként a honi piaczot külföldrl beczipelt mirigycsdétl biztosítván, a pálinkafzésre oly magas adó hárittassék, mint csak azon tekintetnek szem eltt tartása mellett vetni lehet, hogy ezen adó külföldi pálinka behozatalára tett juta-

lomnak ne mutatkozzék. Remélni merjük, hogy

módon

ily

körülírással csekély javaslatunkat a szeszgyártulajdonosok méltányosabb része sem fogja neheztelni.

Iparmkíállítás.*)

Hol az ököljog durva erszaka teszen adózóvá egy nemfogcsikorgatva fogja ez viselni a szolgaságnak rabfegyver mvét rögtön egy perczben fegyver törheti de a mely nemzetre idegen szorgalom békés mvei rótták a pulyán megszokott adót, az a rút tunvaság szolgakötelén vérzik el lassan nemtelenül és ha elvérzett, még emlékéhez szánakozás sem csatlakozik, mint amazéhoz, a kit erszak tiport alá. Az hajdonkorban, míg a nyers népek kívül maradtak a szükségek ismerete körén, miket a polgárisodás teremt, hogy teremtvén kielégítsen, míg serdket lakta szabad népet adózóvá csak fegyver tehetett addig az iparhiány politikai függetlenséggel megférhetett, st a szegénység a szabadsággal karöltve járt de ma már, midn legalább Európában nincs nemzet, mely szükségei közé ne számítaná mindazon élvezetet, mit a találékony ipar s a fürge szorgalom békés hódításai kielégítnek ma már politikai függetlenség industriális függetlenség nélkül nem egyéb, mint ábránd s nem soká tartható öncsalódás mert hiába óhajtnátok vissza a baromi tengessél határos )>szent« egyszerség durva napjait, a civilisatio briaraeusi karjai közül menekvés nem adatott, a ki áldásait nem szerezte meg, legalább átkát fogja érezni ki ajándékait nem fogadta el, szükségeit kell ismernie, s kielégítésökért más nemzeteknek adóznia és ez adózás elszegényít, s az elszegényülés a népernek sorvadozásából elkövetkez lassú halál. De adózást mondottunk és nem cserét távol vagyunk a képzelettl, azt kívánni, hogy nemzetünk mindent, mit a civilisatio szükségessé tn, maga termesszen, maga gyártson és zárkózzék el a világtól, mint dr. Francia elzárta Paraguayt hanem termessze és gyártsa mindazt, a mit zetet,

bilincseit, s a ;

;

s

:

—

—

;

;

;

;

;

;

;

*)

Az

1842-iki »Pesti Hirlap« 150-ik számából.

K. F.

318 haszonnal gyárthat, termeszthet, mire meg vannak minden szükséges elemei, mik által oda emelkedhetik, hogy más nemzetekkeli viszonyaiban ne a tributarius alárendeltség, hanem a kölcsönös haszonnal cserél egyenlség fokára lépjen, s ne hasonlítson a hordóhoz, melyet idegen szorgalom csapra ütött. És az önfentartás ösztöne a népélettl sincs megtagadva míg az önérdeket philosophemák takarójába burkoló böl;

cselkedk izzadnak

elhitetni

egy vagy más néppel hogy

t

az Isten itt csak favágásra, amott nyusztfogásra kárhoztatá, s hogy bár erezi a szükségeket, de azoknak önerveli fedezésére hivatva nincs addig a népeknél bizonyos intuitivus ösztön támad, mely ket készteti megkísérteni, mit a philosophema tagad és ez ösztön az önfentartás biztos ösztöne, mely korunkban világosabban nyilatkozik mint valaha, az európai népéleten végig hullámzó elevenségben, miszerint minden nemzet, imitt kevesebb, amott több sikerrel, több szerencsével, de minden nemzet arra törekszik, hogy honi mipar teremtésével a haszontalanul veszteglett erket gyümölcsöz mozgásba tegye, s magát a külföldnek fizetett adótól a lehetségig függetlenítse. És a szorgalmat áldás követi, a munkás igyekezet nyomdoka megtermékenyül, s a nyusztfogatók daczára minden nép üdül s folyton gyarapszik, a mely nem hiszi, hogy miparra teremtve nincs. És mi jeleket látunk e nemzetben feltünedezni, melyek meggyznek, hogy e káros nem »hiszem«-en immár a magyar nemzet is túl van. A roppant állandó veszteség fölött, melyet kereskedésünk mérlege mutat, még az si kandallóhoz szegdött pipás indolentia is aggódni kezd a javulásnak els stádiumán, melyen érezzük, hogy a dolog nem jól van így, a mint van, immár túlesénk, a szükség érzete egy bizonyos tenni-akarás szellemét költötte fel, mely itt egyesek s társulatok vállalkozásában, amott a jöv törvényhozás hihet jelentkezésében nyilatkozik. irányának naponta srbb A szükségnek imez érzete, a tenni-akarás ime szelleme idézte el az iparegyesületet is az okozá, hogy az igénytelen felszólamlás meddn nem maradt, hogy a közönség részvéte az igét dajkáló karokra vévé, s az egyesületek nehézségeihez képest aránylag igen rövid id alatt már odajuttatá, hogy ezen egyesület, mely, ha sejtelmeink nem csalnak, a honi mipar mezején nagy dolgok kezdetének els betje, a tervezés körébl a munkás cselekvés mezejére lépni képessé ln. Ekkorig, valahányszor az iparegyesület ügyében szót emelénk, egy pár csepp áldozatért esedeztünk, mely sokaktól nyújtva, a honi mipar mezejét termékenyítend patakká növekedjék most nem áldozatért emelünk szót, most csak azt kérjük, hogy a kik magokban iparmüves tehetséget éreznek, :

;

;

;

;

;

319 ne mulasszák

el

az alkalmat haszimlni, hogy magokat, müveia nemzet nagy közönségével megismertessék.

ket s tehetségeiket

A

honi

mipar elmozdítására

— Istennek hála — szép !

számmal egyesültünk, s munkálatunkat egy oly férfiú, kinek nevéhez nagyszer históriai emlékezetek, kinek személyéhez nemzetünknek köztisztelete csatlakozik, gr. Batthyány Lajos vezérlendi. De hogy sikerrel munkálkodhassunk, hogy majdan maga a törvénytöbbet mondunk st

—

—

hozás

is

az

élet gyakorlati

kellékeire alapíthassa intézke-

mindenekeltt szükség, hogy a nemzet önmagával mipar tekintetében megismerkedjék, hogy lássa, min erk rejteznek szerte honunkban talán ismeretlenül, vagy legalább nem eléggé ismerve, hogy eléggé méltány oltatnék, hogy azon erknek szemlélete, melyek ekkorig az iparnak tagadhatlanul nem igen kedvezett körülmények mostohasága mellett is csakugyan felfedeztek, a min magunk iránti bizodalom hatalmas ingerét ébressze föl, mely a nemzeti becsületérzéssel párosulván, valóvá tegye közöttünk is az ismeretes szót, hogy a ki segít magán, azt megsegítik az déseit,

istenek

is.

Ezen önismeret eszköze, ezen nemzeti önbizodalom ébresztje lehet az iparmükiállítás hahogy önjavát felfogni nem rest munkás rokonszenvvel találkozandunk hahog}^ sikerülend mindent, mit a mipar édes hazánkban ,

jelest

teremt,

szakrokonság szabályai szerint összeállítva,

hazánk egj^etemes miparának mintegy tükörképét feltüntetni, ez fogja (hogy a választmány szavaival éljünk) a szerény csendben rejtez, vagy mostoha körülmények miatt egy elfelejtett zugban tesped ügyességet napfénjrre hozni és nyujtand ingert az igyekezetnek, gyárnokot s kézmvesnemes versengésre buzdítand, a hon egész nagy közönségéismeretségbe, közelebb viszonyba hozván, a kölcsönhatásnak jótékony erejét ébresztendi fel A mely gyárnok,

vel

!

kézmves már a hazában érdemlett találkozott, tegye meg a nemzeti becsületért a

avagy

elismeréssel

beküldés kis fáradtságát, s a kitüntetés, a megkülönböztetés közönyös még reá nézve sem lehet, pedig az általános nemzeti elismeréssel hazánkban még igen kevés gyár, igen kevés kézmves dicsekedhetik, a Tisza melléke például rossz, töredékeny kedényt használ, s a telkibányai, nagyherendi porczellángyár mveit nem is ismeri, hát még jelesebb kézmveseink közt hányan vannak, kiket lakhelyíikön, vagy annak környékén túl a hon ismert ? Ámde közönségesen tudva van, hogy a mipar körében a legelmésebb, a leghasznosabb találmányok egyszer kézmvesektl eredtek és tagadni senki sem fogja, hogy a nemzet íme tiszteletes osztályának fogékonyságáról kétkednünk nekünk sem lehet utazók ;

;

320 beszélik egy értelmileg, hogy Parisban, a divat s polgárisodás fvárosában a magyar mesterlegények ügyességöknél és szorgalmuknál fogva közönségesen kedveltetnek, s több magyar kézmves igen kedvez helyzetben van, külföldön találván fel a méltánylást, melyet tle a hon ismeretlenség

miatt megtagadott, és megtörténik, hogy egyet vagy mást, mivel a magyar mvet megvetni szeret korcs magyar, mint párisi mvel hetykén kérkedik, egy szerény magyar kéz készitette. Nem, nem, ennek így tovább nem kell maradni. A nemzeti becsülés sugarának le kell a mhelyekbe szállani, az

gyámoknak, kézmvesnek tapasztalnia kell, van ismerve, miként szerény szorgalmával a nem-

értelmes

hogy

el

zeti jólét, a nemzeti dicsség, nemzeti függetlenség ténj^ezjének elismertetik a közönségben pedig, kivált a gazdagabban a nemzeti önérzetnek föl kell ébredni, hogy inkább ;

magyar mvel, mint

külföldivel szeressen dicsekedni. x\zért

hát mégegyszer, mveket. Uraim, miparos polgártársak, az els magyar iparmkiállításra ne gondolja senki mesterségét oly kisszernek, hogy mvével, ha különben jeles, kitüntetésre nem számolhatna, a tartósan készített br, mint a vashámorok remek mvei a saru vagy keztyü, mint a gazdag sznyeg s a többi érdeme szerint méltánylásban, emlékpénzzeli jutalmazásban részesülhet. ;

,

Engedelmesség*.*)

ügy tetszik, Dupin mondja valahol, hogy »az egyszer munkás ember nem sokat gondol vele, habár nevöket sem azoknak, kik a közálladalmat kormányozzák

de közönyösnek maradnia azon község beligazgatásánál, a melyben él, a melyhez tartozik.* És ez állítás nagyon igaz, s az állított tény igen is természetes. Száz között kilenczven olyan ember van, ki nem kérdi a távol magasból pislogó csillag nevét de azt lehetlen nem éreznie, hogy a tz, a mely közelében ég, melegít-e csak, avagy süt talán ? Vájjon a szem, melynek hunyorítása reá s körére közvetlen behat, örök-éber gonddal örködik-e javára, mint a gondviselés, vagy pedig hasonlít a tyúkszemhez, mely szorít, de nem lát ? És a különböz hatásnak, természetes, hogy nem tudja

is

;

lehetetlen

;

lehetnek egyenlk eredményei.

A

házias kandalló szelíd mele-

géhez kinyújtott kézzel szoktunk simulni, *)

Az

1842-iki

» Pesti

mintha

Hirlap« 152-ik számából.

ölelni készül-

K. F.

-

321

nénk a kedves tüneményt a tztl, mely süt, perzsel, éget, futunk ha lehet ha nem, szétnézünk, nincs-e valahol víz a közelben ? s ha van, leöntjük. És valóban, nagyon is különös volna, hahogy a süt, perzsel, éget tz személy esülvén, oly közelítést, olyan vonzalmat igénylene, mint az nyer, mely szelíden melegít. És íme itt van egy parabola. Hahogy a keleti faj keleti jellemébl ezred éven át oly igen ;

—

—

nem

sokat

vesztett volna, parabolánkhoz egy-két mesécs-

két ragasztanánk boldog emlékezet

bl

Harun

al

Rasid idejé-

tollúnkat bizton letehetnk, mert a kelet népe mesé-

s

ben oktat, mesében tanul

;

ámde nyugaton már

szó kell, bár nyíltan szólni néha bajos

A

constítutío

már magában véve

nyíltabb

is.

írott malaszt,

melybe

életet az institutiók fuvalma lehel. S az institutiók közt különösen a néptömeggel közvetlen mindennapi érintkezésben lev hatóságtól függ igen nagy részben, vájjon a nép

nyugodt,

elégült,

Eme

boldog-e?

fulánkját vesztheti, és a szabadság

A

alkotmánya

bármin

legyen.

hatóság kezei közt az átok, a kény, fulánkja hegyes

eme hatóság

kezei közt áldás átokká

büszke szép neve szolgai állapottá fajulhat.

melyrl szólunk, helyhatóságnak szeretnk mert a községi rendszert úgy óhajtanok kifej lesztettnek, hogy a belígazgatásnak utolsó orgánuma mindenütt a jól szerkezett helyhatóság legyen, oly helyhatóság, mely eredetében, cselekvésében a nemzet akaratát tény s valóságban képviselje. Legyenek a törvények a közönség hatóságot, a

nevezhetni

javára

;

irány ozvák,

történjék

s

zett helyhatóságok által,

végrehajtásuk

jól

rende-

melyeknek a végrehajtás érdekök-

ben van s így, de máskép nem is lehet elérni, mit a bölcs Bentham javai, hogy oly törvényt hozzunk, mely magamagát végrehajtsa. Emlékezzünk csak azon példára, mely a ;

mezrendrségi törvény iránt említve volt. Azonban némely körökben igen gyakorta hangzik a panasz

s

ép a helyhatósági rendezetü helyekre nézve hangzik,

hogy ^ nép engedetlen, s közvetlen felssége iránt tiszteletlenséggel viseltetik. Ez ha igaz, pedig itt-amott tagadhatlanul csakugyan igaz minden bízonynyal komoly figyelmet igényl kórállapot. A törvényhozás e részben tagad:

hatlanul

sokat

tehet,

KOSSUTH LAJOS IRATAI.

XII.

hozhat

törvényeket

a

helyhatóság 21

322 miszerint az bizodalomra számolhasson

alakításáról,

;

eny-

híthet a nép terhein, engesztelhet jogrészesítés által, hathat

hogy a

neveléssel a nép jellemére, és gondoskodhatik,

pol-

gárok individualitása a státusnak áldozatul lökve ne legyen; hogy a jog védtelenül hatóság ellené-

és gondoskodhatik,

ben se álljon s ha mindezek mellett ellenrségrl, felelsségrl is gondoskodott, az illedelmes szót szabaddá tévé, s a nyilvánosság jótékony hatalmát számolásából ki nem felejté bizton hihetjük, hogy a jogérzet a nemzet minden tagjában eleven leend de jogtalan daczról mit sem hallan;

:

;

dunk

;

a jogérzetnél

pedig

nincs a jóczélu

kormánynak

hatalmasabb szövetségese. Mindezek azonban részint socialis reformok, melyeknek hatásuk lassú, részint még egy alaktalan jövendtl f eltételez vék. Legyen nekünk szabad egyetkettt azon módok közül említenünk, melyek csak minmagunktól függnek, melyeknek eszközlésbe vételét sem törvényhozástól felfüggeszteni, sem

Nekünk úgy

látszik,

jövendtl

kormányzottaitól bizodalmatlanságot séget tapasztal,

várni

nem

kell.

hogyha egy vagy más helyhatóság s

daczos tiszteletlen-

igen helyesen cselekednék,

hahogy a kor

romlottsága fölötti gyáva panasz, vagy több hatalom több

er, több kény utáni sóvárgás helyett mindenekeltt önmavájjon e tiszteletlengával emberségesen számot vetne ségre okot vagy alkalmat némileg önmaga is nem adott-e ? Mert ha igen, úgy bizonyos lehet, hogy önmagán javítva, az, hogy a ki a tiszteletlenségen javít. Hiában, Uraim hatalommal bir, e hatalmat miként gyakorlá, tisztelet, vagy tiszteletlenség tekintetében nemcsak normáhs állapotok közt, de még mer anarchiái helyzetben is sokat határoz mert a hol végrehajne mondjunk mindent tásról van szó, ott individuális erény sokszor képes a tör:

!

—

—

;

vényhiányt pótolni az ellenkez sokkal nehezebb. Mi legalább szent igazságnak hiszszük, és nem is tartunk a czáfolattól, hogy állandó, megrögzött tiszteletlenség nincs, a hol bizodalmatlanság elre nem ment hol pedig a bizo;

;

dalom állandón közbejönni.

Ha

ott

elvész,

ez

igaz,

bánásmóddal

párosított

bizodalomhoz

tisztelet

kötelességmulasztásnak kellett

úgy a kötelességnek emberséges teljesítése

csatlakozik,

bizodalmat

szerez,

a

a kit pedig tisztelünk.

323

annak örömest engedelmeskedünk. Mindez a helyhatóságoknál csak önmaguktól függ, s azért nem kellene felejteniök, hogy a rettegtetés, a büntetések a beteg jogszerséget soha, de soha ki

nem

gyógyítják.

Vannak, s pedig jeles férfiak, vannak, kik úgy vélekednek, hogy a hatóságok gyarlóságait fedezni, simítni, takarmert minden homály a hatóság tekintetét csökgatni kell kenti. Mi ebben igen veszélyes tévedést vélünk rejleni. Tekintetet semmi sem csökkent annyira, mint hiba, hiány, nagy önmystificatio pedig azt hinni, gyarlóság vagy bn hogy ezt földeríthetlen sötétséggel fedezni lehet bírónak, tisztviselnek, rendrnek, adószednek érintkezése emberekkel van s a mit emberen vétettek, emberek között titok nem marad. Ne gondoljuk, hogy ott nincs panasz, hol a panasznak orgánuma nincs de legyünk meggyzdve, hogy minél kevésbbé panaszkodhatunk, annál ersebben rág a szenvedett igazságtalanság érzete, a bizodalom életgyökerén míg más részrl a takargatási, szépítési irány a magát biztosnak érz visszaélésnek ösztönül szolgál, míglen megtanulna fölemelt fvel járni szemközt a suttogó megvetéssel s az önmagukat, véd- s támadólag körülgyrz ;

;

;

;

;

.

;

testületeknél

populus

fogadtatnék

szabályul

sihilat,

el

az

sed nobis plaudimus ipsis«.

ellenében bizony dacz támad, mely a jóval

gyanúval

ismeretes

»nos

Ily állapotnak is

elégedetlen,

a hol lehet, njdlvános engedetlenséggé is fajul. Ellenben tiszteletet víni ki, s a közönséget engedelmes készség kötelével csatolni magához, a

a törvényest

is

nézi, s

hatalmában van. Vigye akként az igazhogy az emberek römest engedelmeskedjenek. Ezt azonban rettegtetéssel, magát sem okra, sem számadásra kötelezettnek nem érz kényiirasdisággal, vak engedelmesség követelésével elérni, legalább Európában, lehetetmllandó törvényesség .'« Higyjük len. Itt csak egy mód van el. Uraim e szóban bizonyos majestás rejhk, mely eltt a

helyhatóságnak gatást,

:

!

legátalkodottabb dacz

is

meghajol.

Nem

akarunk mi a szenvedleges engedelmesség s a gondolkozó szuronyok közti mélységen ásni, sem a kell közép meghatározhatlan vonalának határozgatásával bíbeldni annyit azonban állítni merünk, hogy a mely hely;

21*

324 hatóság a

erszak

maga

vak szolgaságot

alattvalóitól

rettegtetés

által

követel,

parancsát pillanatra

az

teljesít-

de minden indulatot forrásra késztet önmaga ellen, léptei nyomán tisztelet s bizodalom viránya soha, de

tetheti s

és ;

boszu, zúgolódás, tiszteletlenség boj törj anya

Legyetek, Uraim

!

mindig

s

bven

mindenben törvényesek

tek törvényes eljárástokban méltányosak alázó megvetést embertársaitok ellenében

;

;

terem. !

legye-

ne affectáljatok törvényes kíván-

ságnak okot vessetek ellene, nem tekintélyt, játszatok f elnem kényurat és engedetlenséggel találkozni

sbbséget,

sohasem fogtok.

Még

egyet akarunk említeni, mi hasonlókép a hely-

hatóságoktól függ. Kerüljék, mint a népbizalom

mességi készség legveszedelmesebb ellenét

:

s

engedel-

a »zuviel regieren«

Ez a polgárok individualitását egészen elmerít mindenbe avatkozás jó gyümölcsöt még sehol sem termett, de legkevésbbé a helyhatósági hatalomnál, minthogy ez a polgárok mindennapi viszonyaival szoros érintkezésben levén, szabályt.

a szerencsétlen elv sorvasztó hatását legsúlyosabban érez-

És pedig

kormányozgatásnak« helyhatóEgyik hogy a socialis szabad mozgalmat akadályozván, a minden lépésnél kbe ütköz polgárnál örökös ingerültséget támaszt sohasem tenyész. ez pedig oly föld, melyen bizodalom haszontalan aprólékosságok a közhatóság Másik, hogy a teti.

»a szerfeletti

ságoknál három igen rossz oldala van.

:

;

idejét,

figyelmét

annyira

kimerítik,

nem

a nagyra,

miszerint

S ha aztán a közönség ezekben örökös hiányt érez, míg szabadoknak lenni kell aprólékos viszonyaiban kéj elmetlen gyámkodást, boszantó avatkozást kell tapasztalnia, igen " természetes, hogy a tyúkszem jutand eszébe, mely csak szorít, de nem lát. Harmadik, végre hogy a ki nagyon sokat parancsol, annak nagyon sok parancsa teljesítetlen marad »ki sokat markol, keveset szorít « szokták mondani. Semmi sem árt pedig a hatóságok tekintetének annyira, mint az, ha halomra szükségesre, kell kitüréssel reá

ér.

:

;

szórják a parancsokat, kinevet. kell, kell,

nem

A

élet

legközelebbi percze

kinek sokat parancsolnak, mit teljesíteni nem megszokja nem teljesíteni azt is, a mit

lehet, az

avagy

miket az

lehet.

325

Tehát emberséges bánásmóddal párosított törvényszerség s a minden szabad mozgást gátoló szerfeletti gyámkodás kerülése, oly két mód, mely ly el a közhatóságok iránti tisztelet s bizodalom élesztésére, s dacztól, mint szolgalelküségtl egyaránt távol polgári engedelmesség gyarapítására sokat tehetni. S e két mód a hatóságoknak hatalmukban s véleményünk van. Itt csak akarni, itt csak tenni kell szerint azon hatóság igen fonákul cselekednék, mely tiszteletlenség fölött panaszkodnék, mieltt magával számot vetett, vájjon annak oka nem önmagában fekszik-e ? Ki ;

bajainak ismeretére jutott, félorvoslatig jutott. Az önismeret tüköré az, mely nélkül nincs üdvösség. Egyébiránt nincs szándékunkban álhtani, hogy

nem egy is

közös

bn

az említett kórállapot

eredménye, a melyben része másoknak

van. Valóban van, és igen nagy mértékben van. Ide szá-

azon aristocraticus ggös megvetést, inelylyel kivált kir. városokban némely nemtelen nemes uracsok a közrend érdekébeni rendszabályok iránt viseltetnek. Ez nemcsak polgári bn, hanem botrány is, s mint mert hol a közhatóság ilyen, még amannál is veszélyesebb megvetésére minden ember szabadalommal bír, kinek czimerébe a vésnök gombos koronát metszett, hol a közható-

mítjuk

különösen

;

ság

ily

czimeres uracs negédes pajzán

tett kézzel nézni kénytelen

várni kábaság.

Igaz ugyan,

:

kicsapongását össze-

ott tiszteletet a

hogy

itt

néptömegtl

csak a

territoriális

hatóság elvének egész tisztaságában alkalmazása segíthet, mit viszont oly községi rendszernek, oly városi szerkezetnek kell megelzni, miszerint a helyhatósági tisztvisel, legyen

—

a nemzet akaratának orgánuma, és kényúr nem és igaz, hogy a városi hatóságnak, a min az most, a magyar nemesség magát alávetni soha sem fogja azonban addig is, míg e gyökeres orvoslást törvényhozás útján elérnk, azoknak a ;

;

hetyke uracsoknak jó volna megemlékezniök, hogy. rend a szabadság föltétele, s a ki szabadalmait a renddel tévé ellentétbe, a szabadságot hítta föl maga ellen, s ez eltt a

szabadalomnak meg

kell törnie.

326

Virraszszunk!

*)

Horvátország fvárosában az alkotmányos jogaik békében gyakorlani jó hiszemben fegyvertelenül összegylt horvátokat az illyr párt fegyverrel támadja meg, ki és elveri, s maga választ amazok kizárásával, míg katonaság áll rt, hogy a bennmaradottak s kizárottak között újabb ütközés fogják ne történjék. »Tisztválasztási kicsapongás amott veres s mondani itt fehér s fekete toll, nem veres sipka párt, mely áldomásnál »zsivi/)«-t kiált s párt, mely azt mondja, hogy »bog zsivi« tisztfogják mondani — s egyéb választási kicsapongás semmi. « De mi azt hiszszük, itt a dolognak egészen más szine van s a külszin alatt még inkább más valóság rejtezik. Emlékezzünk egy kissé, ha úgy tetszik. Hat vagy hét év eltt néhány ember az illyr literatura

legszebbikét

—

—

;

;

—

-

mivelésére szövetkezik és mondák, hogy az.

ségben buvárkodandnak a mint azt

nem

k

s

az

írják s beszélik,

anyanyelvök, az él küzdendik. Es e literatúrai ifjat és vénet, hölgyet és

nemest

illyr

illyr

régi-

nyelvet, melyet úgy, nekik ez bizonnyal

mvelt

nyelvek közé

fel-

szövetkezés csakhamar férfiút, papot és katonát, (!)

és parasztot, tanítót, tanulót, Írástudót és írás-

tudatlant számol párthívei közt és ismertet jelt, öltönyt, szalagot, csillagot visel, szomszéd megyék és távol vidékek, országok s tartományok lakosit egyesülésre (természetesen mindig csak literatúraira !) szólon-

csupa literatúrai buzgalomból a magyar név ellen dühös indulatot forral, egy régi harczdalnak a török ellen szóló eredeti szövedékét a magyarok ellen irányozza, ezt énekli minden ünnepélyes alkalommal, imittannak zenéjét örömrivalgással kiséri mindig amott a bárgyubb dühöngök csupa literatúrai buzgalomból szalmavázt csinálnak, azt magyar köntösbe öltöztetik, nyilvános helyen szenvedélyittasan körültánczolják s botokkal földre verik ismét csupa literagatja

fel

;

;

;

*)

Az

1842-iki »Pesti Hirlap« 153-ik számból.

K. F.

327

a horvátokat, kik a magyarhoz s leélt századok során szövdött testvéri vonzalmukat meg nem tagadák, nyiltan és titkon bántja, üldözi végre mindig csupa literatúrai buzgalomból akként restaurál, miként azt Zágrábban éppen most tévé s ezt mind oly fennhangon, annyi energiával, oly jobb ügyre érdemes, összpontosult buzgalommal, minvel a kis szám ertlenséget szokott fedezni. turai buzgalomból

magyar alkotványhoz együtt ;

!

Isten látja lelkünket,

sem

nagyítani,

sem

torzítani

sem ingerelni nem akarunk. Czélunk kibékülés, óhajtásunk engeszteldés, miként azt jelen értekezésünk folytában is bizonyítandjuk. De a tényeket ismernünk a helyzeteket, fölkeresni s valódi az okokat, melyek az ellenséges ürügyéül használhatnak, hogy kitessék, mi-

kell, és constatirozni

értékükre

mozgalmak

szállítani

ként a tény, irány s eredmény úgy az üriigyelt októl, mint a kitzött zászló vezérjelszavától egyaránt eltér hogy lássuk és ismerjük, kikkel van dolgunk hogy ébredjünk a munkaszükségnek meleg érzetére és áfcvirraszszuk a bajnak éjszakát és szétnézzünk az eszközök között, ne bámuljuk keleties indolentiával, miként ássák szemünk láttára lábaink alatt a süpped földet s tegyük testvéries engeszteltséggel, de férfias szilárdsággal is, harag és bosszúság nélkül, mit egy önbecset érz, jogait ismer szabad nemzetnek tennie :

;

;

tennie kell.*)

illik,

*)

tisztelt

mint

Épen

midn

barátunktól

e sorokat leírtuk,

veszünk távolban szenved

Wesselényi Miklóstól egy levelet.

Férfiaknak,

,

éveken át tartó nehéz szenvedés közepette is, gondjaik örök tárgya kedves hon. A magyar közönség, melynek annyira fáj, hogy a munkás életben nélkülöznie keU, bizonyosan nemcsak kedvesen, de szivére is veendi a bölcs hazafi szót, mely komoly intéssel szól felénk a sorokban, miket egészen közérdek s azért ha lehet -:— egészen is közlend levelébl, tárgyrokonság végett ide kiírni bátorkodunk. >>A körültünk a körültünk így ír Wesselényi s keblünkben lev népek nemzeti törekvéseit ismertetni, és újra meg újra ismertetni, a szükségek legelsbbei közé tartozik. Csak e által lehet távoztatni mind azt, mi azokban veszélyes, csak így lehet azok ellen gyógy- és óvószer feltalálását s használását eszközölni. És azért a teendk közt is ez hitem szerint ell áll mert tisz-

t

—

—

—

—

—

;

328

Míg amott délkeleten a dolog akként áll, a mint addig innen körünkbl s közelünkbl küldött-

leírtuk,

—

megy Bécsbe

a tót ajk érdekében, küldöttség, alattomban, mert nem ki tudni, küldöttde sége ? annyi azonban igaz és kétségtelen, hogy az ágostai evangélikus papság körébl s hogy tagjai s vezérei superintendensek, kik a tót nyelvnek Magyarhonban pártfogást, önállást kérnek és egyebek közt Zay -ellen, kinek gróf Zay ellen is panaszkodnak, ség

titkon,

—

ffelügyelvé választását a magyar nemzet osztatlan tapssal fogadá, kinek székfoglalási

örvend

tett vezérelvére

beszédében kijelen-

helyeslést harsogott a

honnak

kinek a nyiltan kitzött irányhoz férfiasan lépését a nemzet méltányló figyelemmel kisérte vala. Lapjainkban közlk a magyarországi evangélikusok múlt évi egyetemes conventjének rajzát s

közvéleménye

h

határozatait.

s

Lelkünknek

lelkét

öröm rezgé

át,

hogy

leheténk e testületnek, mely nemes önérzettel lépett napfényre s bátran hítta fel a hont, hogy lásson és Ítéljen iránya, szándéka, czélja és tettei fölött. Es gróf Zaynak a magyar nemzetiség érdekében tett erélyes föllépéséért köszönet s bizodalom szavaztaték azóta kevesebb történt, mint óhajtanok, mondhatnók, és küldöttség megyén patalán semmi sem történt naszra ellene Csak tényt akaránk elbeszélni, nem tagja

;

;

!

convent már-már kapunk eltt áll. A convent, hahogy a múlt évben közösen fogadott engesztaglalni.

A

tán látom, miszerint nemzetünkre nézve a lenni vagy nem lenni kérdése oly élre állva létezik most, mint soha inkább. A Bécsbe ment tót küldöttség, a fiumei botrány s annyi más kórjelenetek, ha magokban nem nagy fontosságúak is, de rémít betegségre s annak rémít foldg hágottságára mutatnak. Sokat késtünk, adja

hogy el ne késtünk az óvó- s gyógyszerekkel. Nagyon szeretnék e tárgy iránt valamit írni, mert sokat gondolkoztam felle, s isten,

a távolban különböz nemzetbei iekkel és szinezetüekkel jvén olyanoknak jöttem tudására, miket ti talán épen nem, vagy legalább nem oly kiterjedésben tudtok. De fejem és szemem bajosan foháfogja a dolgozást engedni. Wesselényi. « Bár sznnének bár sznnének már e szunkban két testvérhon fohásza vegyül testi bajok, hogy az ers lélek e hon javára megszokott munkaK. L. körébe visszaléphessen

itt

össze,

—

!

!

—

329

teldés

kötele

botorul

házi tekintély egy vallás

rokonszenvét

tudni fogja engedendi, hogy egy-

megszakíttatott,

kötelességét és bizonyosan

nem

magyar törvény ótalma alatt álló magyar nemzetiségellenes moz-

galmak eszközeivé ferdíthesse. És hogy egy harmadik tény se maradjon érintetlenül, emez illyr literatúrai (!) és szláv nemzetiségi (!) mozgalmak mellett a két Allgemeine Ztg, nem tudva mit cselekszik, ellenséges készséggel tárja fel hasábjait nemzetünk, önállásunk s nemzetiségünk ellen a legbotrányosabb kikeléseknek s az egyik Allgemeine, amaz ;

augsburgi kis hetvenked miniatr napoleonocska, nem régiben egy bölcs utazó levéltáskájában már azt

hogy Magyarország Mohácsnál rég elveszett ez a föld, melyet a magyar oly szerelemmel mond sajátjának, a töröktl nyert német hódítás és a magyar határrvidék honunknak nem része, nem sajátja, hanem fél részben a török, fél részben a mais

föltalálta,

h

;

gyar ellen kinyújtott fegyveres kar Helyzetünk eme constatirozása után,, mihez még Erdélybl és egyebünnen sok jellemz vonást csatolhatnánk, szabad leo^yen horvát vagv miként magokat nevezni szeretik, illyr atyánkfiaira visszatérnünk és kérdenünk történt e s történik e valami a magyar törvényhozás s magyar nemzeti élet körében, a mi ezen illyr mozgalmakat s a magyarok elleni bosszús ingerültséget magyarázhatná ? Kett van, mire nézve Magyarországgal a hozzá kapcsolt részek nem egyeznek, t. i. az evangélikus vallásuaknak horvátországbani honosítása s a magyar nyelvnek diplomatiai polczra emelése, vagyis kormányzási nyelvvé tétele. A mi az elst illeti azt hiszszük a legillyrebb illyr sem merné állítani, hogy a horvátok municipalis rendszabály által a magyarországi evangélikusokat kitilthatták volna Horvátországból, hahogy ezen statútumot a magyar törvényhozás meg nem ersítette volna. E kérdésnél tehát bizonyosan nem másról vala szó az országgylésen, mint arról, hogy magyar országos törvény oldja fel, mit magyar országos törvény szorított !

—

:

:

—

:

330

s

k

mégis elnyomásról szólnak és fenyegetzve

szól-

verket emlegetik. Már ha a zöld Erin gyermeke panaszkodik, hogy vallása miatt nem egyenl nak

és

mértékben osztozik az angolokkal a közállomány poljogaiban ezt nemcsak meg tudjuk fogni, st ellenei minden elnyomásnak, barátai minden elnyomottnak, meleg részvéttel osztozunk fájdalmaiban. De akarók mondani illyrek midn a horvátok a magyar alkotmány minden jóvoltiban velünk nem csak teljes egyenl mértékben osztoznak, hanem még e mellett Magyarország minden evangélikus lakosát a gári

:

—

—

magok 135 portáinak határából kizárják s annyiszor nógatva, nemcsak hogy baráti kezet önkényt nem nyújtanak, hanem midn azt mondjuk törültessék el e barbár zsarnoklat, sznjék meg a magyar a maga saját koronája birtokainak egyik szögletében jogtalan lenni legyünk egyenlk minden jogban veletek, miként ha ennek ellenében még ti vagytok mi velünk beszélnek elnyomásról ezt megfogni csak:

;

:

!

!

k

— —

sem az illyrek törzsönködéseinek ürügyül nem szolgálhat, sem azokat nem ugyan nehéz. Azonban

e viszály

nem, municipalitásuk tekintetében, magyarázhatja mert hiszen a csomónak saját jóakaratukkali megoldása horvát atyánkfiainak még mindig kezükben, hatalmukban van; de vallásgyülölet szempontjából sem mert egy az, hogy bizonyosak lehetnek, miként közükbe ;

—

;

ugyan magyar protestáns lakni soha, de soha sem más az, hogy korántsem oly intoleránsok, mint gondolnók mert hiszen a nem egyesült ó-hitüe-

megy

k

;

;

ket igen szeretik

magok között

;

a magyarországi tótois, barátságra, lite-

kat, bárha Luther vallását követik

ratúrai szövetkezésre szólongatják

s

még minapában

is

egy történetesen arra utazott evangélikus hires tótlite-

öröm s kitüntetéssel fogadtak. A vallás kérdése tehát a horvátországi mozgalmakat ki nem magyarázhatja. Nézzük a másikat, a nyelv ügyét ratort

./

;

Mit kivan az ország törvénye, mit kívánunk mi magyarok a horvátoktól nyelvünkre nézve ? Azt, hogy a fkormányzási nyelv egy birodalomban csak egy

331

magyar birodalomban magyar legyen hogy a magyar vármegyékkel máskép mint magyarul levelezni ne lehessen s ki a Magyar- és Horvátországot együtt igazgató kormányszékeknél hivatalt viselni, vagy különben az egész országbani hivataloskodásra jogosíttatni akar, annak magyarul kell tudnia- Már mi csak azt gondoljuk, hogy ezek ellen isten és ember igazsága szerint józanul kifogást tenni nem lehet többet pedig tlük a magyar törvényhozás nem kivan s anyai nyelvöket nem csak a magányélet körébl ki nem tiltja (mit tiltania nem is lehetne), nem csak mvelését nem akadályozza, hanem bizonyosan még azzal sem gondol, vájjon a zágrábi provinciális országgylésen latinul, vagy horvátul vitatkoznak-e ? Vagy talán azt kivannak, hogy Zágráb, Várasd, Krös vármegyék kedvéért Magyarország horvátul tanuljon meg, miként ekkorig latinul tanult ? Szerény de még sem oly képtelen, kívánság, ha istentl van mintha kivannak, hogy az illyr nemzetiség kedvéért

lehetvén, ez a

tehát

azt

:

is,

;

!

örökké latinul beszéljünk országgyléseinken, perlekedjünk törvényszékeinken s levelezzünk vármegyéinken. No már midn a dolgok ezen helyzetében némely horvrátországi atyafiak magokat a nagy sdáv nemzet nagy jövendjével kecsegtetve, a magyarok ellen harczdalt énekelnek s mégis nemzetiségök elnyomásáról panaszkodnak k, kik a horvát szellem horvátokat

—

zik

fegyveres kézzel

el

a zágrábi tisztválasztásról

;

—

k,

kik a horvát nyelvnek a magányéletbl is kiirtására, st a horvát név eltörlésére is magok közt szövetk, kik nemzetiségöket, hazafiságukat abba keznek helyezik, hogy horvátok ne legyenek, horvátoknak ne neveztessenek, hanem illyrekké váljanak s a magyart mégis-mégis nemzetiségök elnyomásáról vádolni merik, ehhez csakugyan épp úgy ers homlok kell, mint a mikép a?t megfogni nehéz. E dologban tehát (a mint látjuk) az illyr mozgalmak kulcsát föl nem találjuk. Ámde kérditek miben találjuk ? Vannak nyilvános ;

—

:

mindenki lát, mindenki tud, de melyeket mégis kimondani nehéz, mert jogtudományilag bebizo-

titkok, miket

;

332

A

dolog olyan formán van, mint vakiket úton-útfélen ujjal mutatunk, de kik ellen a kir. fiscus uzsoráskodási port még nem nyert. Elég az, hogy a Magyar- és Horvátország közt vitatott kérdések az illyr mozgalmakat nem magyarázhatják elég, hogy ezen mozgalmak nyítani bajos.

gyunk némely

uzsorásokkal,

;

nem

literatúraiak

E

!

taglalatnak

—

!

még egy

czélja

van

:

Horvátország-

ban még sokan vannak, kik nem illyrek a hasonlíthatlanul nagyobb rész nem az. Ezeket kérjük s nemzeti ernk érzete kezeskedik, hogy kérelmünk a testvérszeretet, nem az aggodalom kérelmének vétetendk, ;

vessenek számot magokkal, miért kell hogy Horvátország küldöttei, országgyléseinken a magyar nemzet haladásának mindig ellene szegüljenek s a magyar szent korona felségleti mködéseinek mezején a horvátok magány életére távolról sem tolt magyar nyelvnek útját állani törekedjeezeket kérjük

annak úgy

nek

?

:

lenni,

Engedjék

Schiller

közöttünk a viszálykodás ?«

kérdenünk »H onnan (Braut von Messina.) Nyújt-

szerint

:

satok a magyarnak baráti kezet, a magyar nem fogja visszataszítani s nemzetiségtek bántva nem leszen de bántani magunkét sem engedendjük. Illyr uraknak pedig csak annyit kívánunk kijelenteni miképpen nagyon csalatkoznak, ha úgy vélik, hogy mi magyarok a szitán át nem látunk. Mi nem akarjuk senki hségét gyanúsítani, de annyit bátran ki merünk mondani, hogy ezen illyr mozgalmaknak hátterében (örömest hiszszük) még most akaratlanul, de a dolog természeténél fogva oly rokonszenv lappang, oly gravitatio rejtezik, melynek kifej lését bizonyos politikai conjuncturák tekintetébl engedni lehetetlenség s itt, ha ezen irányú illyr ;

:

;

kevesebbségének a horvátokon saját hónukban zsarnokoskodni csakugyan sikerülne a gyógymódok legkedvetlenebbikétl sem lehetend visszaborzadni mert a dolognak odamenetelét engedni csakugyan lehetetlen, hogy az idegen rokonszenvü illyrismus a magyarországbani tót machinatiók éleszt gyúpontjává legyen. :

;

333

Sza])aáka körlevele.*)

Kinek keblében a ki

sziv igazságért

a szabadságot, de

szereti

nem

és

nemzetért ver,

mely mások szolde nem olyat, mely a azt,

gaságán épül, ki jólétet óhajt, köznek elnyomorodásán alapszik, ki a hont s nemzetet, de az egész hont és nemzetet munkás szeretettel átkamert hiszi, hogy Isten, kinek ereje rolni vágynék, remél mindenható, az igazságban nyilatkozik, meljmek hát egykor mégis gyzni kell, hacsak gyzelme korát a késn ébredett nemzet öngyilkos halála nem elzi meg. Ámde reménye aggodalommal vegyült, mert az igazság diadala nemzetek fölibe nem hull az égbl, mint a manna hullt bár az, mely csak munkának adatik, czél az, melynek eléréséhez a nemzetben férfias elvhség kell s vasakarat s kitrni tudó egyesült ernek ernyedni képtelen ügyekepedig láttunk s nem egyet láttunk, kiben a zete. Ah sokat Ígért akarat az önérdek kövén megfogyatkozott, l kit a kitrni-tudás a pályahomok izzadni kezd részén elhagyott. Ha hát remél a honfi, mivelhogy jövendnk igen nagy részben önmagunktól függ méltán aggódik, mivel jövendnk önmagunktól függ. Amaz ellenben, kinek vágyai szeretetlenül a hon minden áldását kötelességtl s tehertl menten monopolizálni szeretnék, aggódik, hogy a szellem hatalma felkölti az igazság istenerejét, míg szíve mélyén a reménység él^ hogy a balitéletek bástyái s a megszokott állapot nemleges ereje elég hatalmas lesz az idk rohamát feltartóztatni. Kinek reményét, kinek aggodalmát igazolandja majd a jövend ? Alkalmasint a várt mértékben egyik részét sem. Hol az új kor igényeinek annyi ó érdekek rögzött hatalmával kell megküzdeni, melynek természetében van, hogy még egy marok;

;

!

:

— —

nyi óra-perczekért életre-halálra ví mind végiglen, ott csak szerencsés vagy parancsoló conjuncturák segedelmével vagy az elz vények azon erejénél fogva, mit események hatalmának nevezünk, szokott történni, hogy a porlasztó alkudozások súrlódásaiból rendszerint több követpedig a fél lépéskék azok, mik kezzék, mint fél lépéske egészen sem reményt nem elégítenek, sem aggodalmat nem igazolnak. Meglátjuk. Eljövend az id, hogy megkisértendjük jóslatba foglalni sejtelmeinket a jöv országgylés valószín typusáról, s ígyekezendnk, hogy a jóslat nem óhajtásaink meleg forrásából, hanem a politikai conjuncturák eljeleibl legyen merítve addig ismét és ;

;

')

Az

1842-iki oPesti Hírlap* 160-ik számából.

K. F.

334 ismét széttekintgetendünk a teendknek roppant mezején, s meg-megállapodunk a kérdések fölött, miket a sorozat logikája, a jövendnek igényei, vagy a multaknak elzvényei a halaszthatlanok közé helyeztek. Már gyakran mondók, de nem árt gyakran újra mondanunk, hogy ezen legels, ezen halaszthatlan kérdések közé számítjuk a sz. kir. városok országgylési állásának s belszerkezetének rendezését. Jó, hogy elég önismerettel birunk fejtegetéseinknek, habár hosszas stúdiumból eredtek is, sokkal kevesebb fontosságot tulajdonítani, mint hiszik felölünk, kik nem ismernek különben csak nem sajnálanók, hogy miként hab habot mos, úgy az idszaki sajtó hasábjain egymásra torlódó tárgy és gondolat régen feledésbe meríté, mit a kir. városokról meleg tárgyszeretettel terjedelmesen fejtegeténk sajnálanók különösen épen most, midn Szabadka városának körlevelei a fontos tárgy érdekének azon oldalról adtak egy elevenít lökést, melyrl azt ily szellemben látni eddig fájdaalkalmunk nem volt. Mert hiában. Uraim lom bár;

;

I

—

—

mennyire

!

tetszetek

is

magatoknak

jog-antiquariusi

szó-

váltásokban, minden ember, ki a kir. városok országgylési állásának anomáliáját, a viszonos keserségek s viszonos idegenkedés eme boldogtalan gyüjtömagvát, nemzeties s alkotmányszerü eredménynyel szétoszlatva látni igazán óhajtja, kénytelen lesz megvallani, hogy nem avas obscuritások, nem derre is borura is fejthet históriai aknák bizonyult homálya, nem az annyiszor hasztalanoknak protestatiók, nem az országgylés elhagyásának, nézetünk szerint még a városok mostani nyomadékát is öngyilkolással fenyegethet boldogtalan gondolata azon álláspont, melytl e kérdés szerencsés megoldását várni lehet hanem az, melyet Szabadka városa szerencsés tapintattal választott. Ez a simulás a nemzeti érdekekhez, ez a kiengeszteldés az egyesült tehetséggeli elrelépés igényeivel, ez a vonzalom a közállomány nemzeties typusával össze nem hangzó institutiók assimilatiójához ez az, a mi czélra ;

—

A

számvetésébl az életet vagy szándékosan kihagyta, vagy kifelejté, ki a XVI. század holt tetemének elporlott csontjait idézi föl mohos sírjukból, hogy a XIX. században jogtalanságot orvosoljanak, az csupa zérusokat írt számolásába, melyek ell a zérusoknak értéket adó számot az élet kérlelhetlenül letörlé. Mi legalább a mint teljes meggyzdéssel osztozunk Szabadka városának azon nézetében, hogy a kir. városok nem másutt, mint a követi kar teremében lelhetik föl s víhatják ki igazságos arányú országgylési befolyásukat úgy igen természetes logi rának látjuk," hogy azon mezt önkényt el-

vezet.

ki

:

335 hagyni, melyen eg\^edül volna, mint öngyilkolás.

alakjának

kedvez

:

az,

lehetséges a gyzedelem, annyi Nézzünk szemébe a fejld kór kétségtelenül kedvez, a képvise-

rendszer elméletének de a karok és rendek theoriájának ? aligha a kett között pedig a különbség végtelenül nagy, ép oly nagy, mint a min nagy a különbség azon nemzet ereje s erkölcsi és anyagi súlya között, mely tagjának (jogtudományilag szólva) népének milliói közül csak néhány százezerét vall és azon nemzeté közt, melynek milliói egy nemzeti test. Ha a kir. városok az országgylést önkényt elhagynák, bízunk ugyan mi a népek sorsmérlegét tartó Istenben, hogy azon honfiaknak, kiket királyi városi polgároknak nevezünk, képviseli egykor bizonyosan újra helyt foglalnának a nemzet törvényhozó tanácsában mert hiszen keblünk religiójához tartozik, hogyha e nemzetnek még rendeltetése, hivatása van, bizonyosan elkövetkezendik az az id, midn gr. Széchen}^ szerint az alkotmány áldásainak honunk minden lakosa részese leend de azt is hiszszük, hogy ez az egy osztatlan törvényes szabadság, nem pedig szabadalmak alapján épülendvén, az országgylést elhagyó képviselk, mint szabadalmazott néposztály s negyedik vagy nem tudom hányadik »rend« képviseli talán sohasem térnének vissza. Lehet, hogy ez csalóka sejtelem de az már valóban több mint sejtelem, hogy ki a harczmezrl önkényt elvonul, az nyerni sohasem fog ellenben ha a kir. városi követek férfiasan helytállanak, s helytállanak úgy, hogy a nagy nemzeti kérdések iránti viseletökkel magok iránt rokonszenvet költenek, s mintegy hátuk mögé állítják a közvélemény roppant hatalmát, ekkorig gyakorlatilag talán nem is sejdíthetett arányban tapasztalandják, mi nevezetes tényezi irántuki e nemzet jövendjének s az igazságnak. Szabadka városa, a mint tudjuk, írt a megyéknek s kerületeknek, írt külön a kir. városoknak, s ez utóbbiaknak e tárgybani választmánya javaslatát is megküldötte. A megyéknek irott körlevél nyomós tartalmú kétségtelenül, ki van benne az irány tisztán jelölve, mely a kir. városok ügyét üdvösségre vezérelheti a ns. város azonban bizonyosan nem veendi rossz néven, ha sajnálatunkat fejezzük ki, hogy azon választmányi javaslatot a megyéknek irott körlevelekhez is nem csatolá. Az országgylési utasítások közül megbízott megyei választmányok sok helyütt már vagy munkában vannak, vagy lesznek nemsokára hát, igen nagy kár, hahogy a szabadkai körlevél a szabadkai választmány jelentése nélkül vétetik tanácskozásba. leti

;

;

;

—

—

:

.

:

;

k

;

;

336

És most, mieltt a

kir. városok]j,belszerkezeti reforma szabadkai indítványok nyomán még néhány szót váltanánk, legyen szabad egyet-kettt azon okok közül említenünk, melyeknél fogva óhajtjuk, hogy ez ügy az utasítások készítésénél azon érdekkel tárgyaltassék, melyet a nagy nemzeti kár nélkül továbbra nem halaszthatás igényel. És itt mindenek eltt szemünkbe ötlik a nemze-

járól

tiség tekintete,

nézve a

De

létei

azon fontos tekintet, melyben e nemzetre

vagy enyészet kulcsa

rejtezik.

ha széttekintünk a legújabb események között, melyek e nemzet életében a legveszélyesebb nj^avalya kórjelei közé számíthatók úgy benn a honban mint ellenségeink külföldi mozgalmaiban mindenütt azon váddal találkozunk, hogy a törvényhozásnak s törvényhatóságoknak itt

:

magyar

nemzetiség iránti lelkesedése

túlságos

buzgalommá

fajult.

Mi

máris

mértéktelen

ellenben, kiknek a i>comezen soha be nem bizo-

intrare« elv nem tanunk, nyítható vád ellenében azt állítjuk, hogy midn már félszázada, mióta a magyar törvényhozás lassú léptekkel fokonkint haladva készíti el az órát, mely a magyar nyelvet a magyar honban közigazgatási nyelvvé tegye, ezzel oly példátlan türelmet, oly példátlan önmegtagadást bizonyított, melyhez hasonlót nem képes mutatni a história. Azt talán csak minden ember elismerendi, hogy a holt latin nyelvnek többé helye nem lehetett az élk között, hogy hacsak ez ország jelenét az egész világ eltt nevetség tárgyává tenni, jövendjét pedig compromittálni, a nemzeties fejldésnek minden reményét elzárni, a polgári jogokat örökre néhány »íráshidók« monopóliumává hagyni, a népet, ezt az örökségébl sokáig kitagadott elsszülött a »polgár« név m§,gasztos körébl örökre kitagadni nem akarók, mit öngyilkosság nélkül nem akarhatánk, a holt latin nyelv most a XIX. században többé közigazgatási nyelv nem maradhatott, hanem él nyelvnek kellett a halott által soká jogtalanul bitorlott polczra lépni csak az lehet tehát az egyedüli kérdés, melyik él nyelv legyen az önálló magyar birodalomban közigazgatási nyelvvé ? és e kérdésre legrövidebben egy másik kérdéssel lehet felelni; tudniillik min országról vagyon itt szó, és kié a hon, a melyrl szó vagyon ? Felelet Magyarországról van szó, s a hon, a melyrl szó vagyon, a magyaroké. E szóban fekszik a kérdés kulcsa. A magyar nem áll hontalanul a Kárpát bérczein, hogy fegyverével utódainak hont szerezzen egy ezred évnek históriai joga avatá fel az európai nemzetcsaládba; s a honban nem lehet, egyetlenegy teremtett lélek sem lehet, ki azt, hogy e hon felett a magyar szent korona felssége leng, honárulás és htelenség nélkül kétségbe hozni merépelle

;

:

;

t

337

—

ha ez így van, a föltett kérdés is döntve van bizonynyal a képtelenségnél is nagyobb képtelenség arról ábrándozni, hogy Magyarhonban a közigazgatási nyelv nem a most érintett szempontból, hanem philologiai becsméregetés, vagy etymologicus búvárkodások, avagy ki tudná min milleniumi szemkápráztatások igényei szerint választassék s nemcsak képtelenség, hanem jogtalanság s volna Magyarhonban a magyar nemzet históriai joga elleszelhetné

;

;

s

bn

;

—

követel hatalom nében akármi más érdekeket, jogot mintha bizony az, hogy a magyarok gyanánt felállítani ;

még be nem végzett tény, még meg nem oldott csomó, avagy vitatható kérdés lehetne. Nem, nem legyen éjszakon avagy keleten, de azon sáskaseregnek még földje kit ural,

!

terenmi kell, mely a magyarnak fennragyogó napját örök addig pedig, míg dalnokunk szavai homálj'ba boríthassa szeiint i>É1 magyar, áll Buda még ! addig Magyarhonban a közigazgatás, vagjás közélet nyelve, él nyelvek közül más soha sem lehet, mint a magyar. Pedig csak ez az, mit a törvényhozás s a magyar közélet orgánumai akarnak, ezt pedig mértéket haladó szertelen túlbuzgóságnak elanynyira nem nevezhetni, hogy e részben még ötvenéves elmert mi nem készítés után is tennivaló akármennj i van kimondani nyiltan kétségeskedünk meggyzdésünket, hogyha Magyarhonban a magyar nyelvnek diplomatikai polczra emelését jogszernek és igazságosnak mindenki kénytelen elismerni, annak minden természetes következményeit is jogszereknek kell elismernie természetes következés pedig, hogyha a magyar közigazgatási nyelv a közélet minden ágának, mindennek, a mi polgári értelemben véve actus puhlicus, magyarnak kell lennie, s a köznevelésnek ép úgy, a mint eddig latin alapra volt fektetve, mert minden, ki e honban magyar alapra kell építtetnie lakik, joggal megkívánhatja, hogy a közélet cselekvényeire képesíttessék. Ezen túl, nevezetesen a magány s családi élet viszonyaiba kényszerített magyarosítással hatni jogtalanság volna, mint ugyan Dáczia völgyei Rómától egykor tapasztaltának, de mely a magyar nemzet históriai hírét, nevét szennyezni soha nem fogja. De ama kettnek, a magyar nyelv diplomatiai polczra emeltetése természetes következményeinek teljesedni kell, s mivel még nem teljesedett, megfutva még csak a szoros kötelesség pályája sincs, nemhogy túlbuzgóságróli panasznak helye volna. íls íme itt vannak a sz. kir. városok ezeknél, egy-kettnek kivételével, az egész rendszer, az egész szerkezet a magyar nemzetiség kertjében tagadhatlanul idegen növény, itt még a maiíyar nyelv a közéletnek nyelvévé nem ln azzá tenni pedig az id oly komolyan int, hogy most, midn annyi kórjelek ;

;

;

;

—

;

;

KOSSUTH LAJOS IRATAI.

XII.

22

338

mutatkoznak, minden órányi késedelem, a nemzet jövendjét compromittálhatja. Igen, de itt áll el már a politikának azon javaslata, hogy ha a kir. városokat nemzetiségünk hathatós tényezivé akarjuk átalakítani, becsület, jog és alkotmányos állás érdekeit kell hozzá csatolnunk, s a nemzetiséget üdv és áldás kíséretében tüntetve fel elttük, azt nem kénytelen engedelmesség, hanem vonzalom s óhajtás tárgyává tennünk. Ez sokkal tisztábban áll, és nálunksokkal ersebbek által már annyiszor s oly alaposan megmutattatott, hogy a bvebb fejtegetést biz vast mellzhetjük. Elég, hogy a kir. városoknak országgylési állása elég, hogy több mint igazságtalanság, valóságos gúny ezen abnormitás kiegyenlítése nemzetünk legjobbjainak úgy, valamint a közvéleménynek hitvallása szerint a kir, városok bels viszonyainak s közigazgatásának, szóval nál

;

—

:

egész belszerkezetének czélszerü elrendezése nélkül nem történhetik elég, hogy ezen rendezést a polgári rend érdeke a mint Deák mondja is sürgetleg követeli. »Még most hatalmunkban van a városokat bizodalomnak és szeretetnek, igazságnak és méltányosságnak szorosabb köteleivel a nemzeti szabadság közérdekéhez csatolni, de minél inkább halasztjuk ezt, annál kevesebbet biztos a siker, s annál inkább félhetünk, hogy azok, kiket századokig idegeneknek tekintettünk, szívben és érzésben idegenek is maradnak hozzánk, st idvel még ellenünk s érdekeink ellen is fognak használtatni. « Ez szent igazság. Itt tehát a nemzetiség érdeke karöltve jár az igazság, humanitás s liberális azt véljük, elegend ok, a alkotmányszerüség igényeivel tárgy-elintézés halaszthatlan szükségérl kit-kit meggyzni. De mit az igazság parancsol s a nemzetiség esengve sürget, azt a multaknak elzvénye is természetesen következteti. Tudjuk mi ugyan, s már mondottuk is, hogy a kir. városoknak jövendjöket legnagyobb részben önmaguknak kell köszönniök, miszerint érdemlett jutalom, tehát tartós legyen, nem ingatag kegyelem ajándoka. Ámde az is igaz, hogy a nemesi rendre, mely az indítványi joggal biró követi táblánál csaknem egyedüli dönt sulylyal bir, e részben eddig is nem csekély homály borul. A városok országgylési állása rendezésének föltételéül tevk a beiszerkezet rendezését, az indítványozás magunktól függött ha tehát igazságosak akartunk volna lenni, belé kellett volna fognunk abba, mit magunk tevénk föltételül, s minek elvétele csak magunktól függött. Ez némi homály, Uraim mely alól egészen kibújni lehetetlen. Mondjátok talán »hiszen egy országos választmány kiküldé.se múlt országgylésen is végzésbe ment« igaz, de hiszen sokkal inkább megtanulhatók azt, mit Bentham törvényhozási

—

;

—

;

:

!

:

—

339 tacticának nevez, mintsem ne tudnók, hogy a mi halasztást nem szenved, arra ez nem a legczélszerbb mód. Egy részrl elttünk állanak, st 100 éves választmányok int példái, másrészrl elttünk áll a néhány hónap alatt megszületett ment volna csak ez országos választváltótörvény kön mány útján, a keletkezésnek melyik stádiumán állana most? »kerületi választmány is volt a vároIgen, de mondjátok sok ügyében kinevezve, de reá nem ért, hogy eljárjon bizaelég, ebben magában van a felelet. Nem, nem tásában« itt némi homály van, mely alól múltra nézve ki nem bújhatunk. És hol fekszik ennek oka ? legyünk igazak, legyünk

w

;

:

—

!

hogy vagyunk KK. és RR., de hogy szerte húzunk, mert osztályzatokra « vagyunk különözve hogy egyik a maga jogát mások elnyomására építi stb. Itt hát a nemességre nézve becsület dolgává lett, nem halasztani tomondhatnók vábbra azt, mit magunk tevénk a városok országgyíílési nyomatékának feltételül. Végre még egy politikai nézetet akarunk szegrl-végre említeni. Emlékezzünk a teendk roppant tömegére, mely elttünk áll, s gondoljuk mellé mi lesz haladási reményeink l>ól, ha a városi követek nem hagyják el az országgylést, mint Sopron javaslá, hanem nem épen alaptalan elkeseredéssel, nap, nap mellett, kérdésnél kérdés mellett, minden

szinték

;

oka

itt

fekszik,

nem vagyunk nemzet

;

—

;

—

:

Nem

erejökkel megújítják szavazati követeléseiket. mondjuk, hogy megakaszthatják a tanácskozások folyamát, de hogy azt fölszámíthatlan köz nemzeti vesztességünkre csakugyan mondhatlanul hátráltathatják, az kétségtelen pedig bizony törvényhozásunk mozgalma sokkal inkább csiga természet, minthogy még egy kis ráktermészeti toldaléknak ;

hasznát vehetné. Legyen ennyi elég, ösztönül, hogy a városok kérdését a halaszthatlanok közé sorozzuk.

Yárosi telszerkezet.

kir.

*)

Nemzetiség, nyilvánosság, a választási jog kiterjesztése a polgárokra s függetlenítés a nm. magyar udvari kamarától ez a négy az, mit Szabadka városa, bölcsen megértvén az idnek int jeleit, a városi bel szerkezet javítására indítványba hoz. Mi mind a négy iránt tökéletesen egyetértünk, a mint ezt már igen sok izben mondottuk s mutogattuk, s mit

—

*)

Az

1842-iki .>Pesti Hírlap* 161-ik számából.

*

K. F. 22*

340 ismételni annál kevésbbé akarunk,

mivel több barátaink ösztönzésére szándokunkban van mindazt, mit némely nevezetesebb közkérdésekrl journalistikai pályánkon szerteszóránk, tárgyrokonság szerint öszeszedni s

némi jegyzetek kíséretében könnyebb áttekintés

vé-

gett egybefoglalva, külön-külön röpiratkákban kiadni. Most hát ama négy pontra nézve elször általában, aztán külön-külön csak némi kis toldalék-észrevételt

teszünk.

A

mi általában azt

hogy a városok beligazezt axiómának tevén föl, lehetetlen óhajtásunkat ki nem fejeznünk, hogy Isten óvjon, nehogy e javítgatási akaratban magunkat illeti,

gatási szerkezetét javítani kell

:

holmi kisszer íoltozgatásokkal mystificáljuk. Vannak institutiók, melyekkel akként van az ember, mint a repedt keztyüvel, ha még úgy összetüzetjük is, mitse használ, a tzés mellett újra fölreped. Gyökeres bajon gyökeres orvoslat képes egyedül segíteni. Mi pedig nem kétségeskedünk leplezetlenül kimondani, hogy a városok beligazgatási szerkezetét gyökeresen betegnek hiszszük önmagában, betegnek a más honi institutiók irányában. Az elst azért, mert ámbár egy terjedt megyének igazgatása alkalmasint sokkal több gyakorlati akadálylyal jár, mint egyetlen városi községé, hol a helybeliség elve a jóakaratnak s hivatalos buzgalomnak mégis csak igen nagy könnyebbségül lehet és ámbár kétségtelenül a megyei administratiónak is, mint mindennek, a mi emberi, tömérdek árnyékoldala van, mindazáltal csaknem állítani mérnk, hogy a legroszszabbul igazgatott vármegye is kiállaná talán a legjobban igazgatott várossal az egyenvonalt. És legyen bár, hogy szemüvegünk a városi bajt nagyítottan mutatja talán annyi mindenesetre bizonyos, hogy a vármegyék beligazgatásában alig van baj, melyen individualitások, például egy kis gyökeres »restauratiócska« nem segíthetne, a városokban ellenben igen sok van, min egyes személyességek segíteni egyáltalában nem képesek. Itt hát a kórfészek magában az institutióban feküszik. Hiában a középkornak azon társadalmi vi:

!

341

szonyai, melyek a városi szerkezetet szellemileg elevenítek, visszaidézhetlenül letntének s a szerkezet úgy áll, mint csontváz, melyrl Ims és izom lesorvadt. De

beteg ezen szerkezet a más honi institutiók irányában Mert azt tagadni csakugyan lehetetlen, hogy a is. »semmit rólunk nélkülünk« elv, mely a megyei municipiumok sajátja, az eredeti typus e nemzetben a városi szerkezet pedig egy idegen növény, melyet azon eszmék egyike, melyek egy kornak életszükségeibl fejldve ki, világervel hatnak, hozzánk átvetett. Es e különszerü institutiók assimilatiója véghez még mai napig sem ment s hogy foltozgatásokkal menni nem is fog, ezt oly bizonyosnak hiszszük, mint tagadhatatlannak, hogy e nemzetben osztályzatok egybeforrása s e végett institutiók assimilatiója nélkül egység soha sem örvénye lesz, ennek körén kivül pedig az enyészet tátong. Ez az egy elttünk világosan áll, bár nem tagadhatjuk, hogy honunk politikai conjunc túrái között e világosság fáj, mint fájt annak, kirl írva van, hogy világot keresett és fölsírt, midn föllelé ( qua esi vit lucem, ingemnit que reperta). Tudjuk ugyan mi, hogy a gyökeres orvoslatuknak mindig s mindenütt, de kivált a kir. városok azon osztályában, mely a 4-ik rend minden jogát magának eltulajdonítá, voltak, vannak és lesznek halálos ellenségei s nemcsak azért vannak és lesznek, mert a monopólium érdeke a közjog érdekével minden esetre ellentétben áll, hanem emberi sajátságokból is. Nemzetek s nemzetekben institutiók és testületek ábrailag szólva elöregszenek, miként egyesek s ekkor .átveszik az öregségnek sajátságait, vagy ha úgy tetszik gyarlóságait ezekhez tartozik pedig és tartozott minden idben a múltnak hagyományihoz szenvedélyesen ragaszkodás, épen úgy, mint az ifjúságnak minden korban, egyeseknél úgy valamint nemzeteknél, sajátságihoz tartozott, önerejébe vetett határtalan bizodalommal a jövend útjait üdítgetni, kiegyengetni. Az ifjúkor e sajátsága, mit Scudo a 20 év hsies balgaságának (héroique folie de vingt ans) keresztel, a mellett, hogy a legnemesebb erények kútfeje ;

;

—

—

;

;

342

túlságaiban kétségtelenül nagy tévedésekre is vezethet de mit mondjunk a másikról, mely minden gyökeres változtatást forradalmi

merénynek

kiált

Ezt azonban

?

csak a mértéktelen túlságról kivánjuk értetni, kell határok között bizonynyal mind a két er szükséges s örökös antagonismusok az örök gondviselés bölcs rendeletébl származik. Egyik nélkül mint valahol olvasók minden zavar volna, másik nélkül mozdulatlanság egyik nélkül nem volna semmi tapasztalás, a másik nélkül nem haladás. Egyesülve kimagyarázzák a humanitásnak e két nagy szavát »bánat és remény «. Istenért, csak a chaost ne conserváljuk Pedig a városi belszerkezet, úgy a mint most áll, ha nem chaos is, de bizony hozzá akként hasonlít, mint én hasonlítok atyámfiához.

—

—

;

:

!

A mi a kezdetben felhozott négy nemzetiség tekintetében nem igen szükség szólanunk, azt ugyancsak akármely pánszláv*) is elismerné, miképen jogunk van megkívánni, hogy hazánkban a közigazgatás minden ága magyar legyen. Ne is Ennyit általában.

javaslatot

illeti

:

vesse senki ellenünk, hogy némely felföldi

városokban

talán e miatt egy ideig a közigazgatás szenvedne némi

hátramaradást. Nem szenved biz az. Emlékezzünk csak a múlt század kilenczedik tizedére. Ez is azon dolgok közé tartozik, melyek mindaddig nehezeknek látszanak, míg az ember hozzá nem fog csak kezdeni kell, a többi magától elkövetkezik, mert hivatalviselési érdek leend hozzá csatolva s a magyarul még nem jól tudók, de hivatalt viselni vagy a közdolgokba befolyni akarók ;

oly úgy lesznek vele, mint az ember az ifjúkorral hiány az, mely naponta kisebbedik. Különben is 50 évea elkészítés áll immár hátunk mögött kinek ez sem elég, annak conservatismusa szerint nemzetiségünkkel minden :

;

*)

Mi

e szóval,

melyhez annyi ingerültség

csatlakozott, élni

nem

szoktunk. Most csak azért említk, hogy alkalmunk legyen azon tót ajkú polgártársainkat, kik a panszlavismusért annyira boszankodnak, s miatta folyamodásokat írnak Bécsbe, követeket

megkérdeni miért nem támadják meg tiltakozásaikdicsséges dr. Ljvdevit Gay-t, az Ilirszke narodne novie magasztalt szerkesztjét ? Mert az nomne- jában ez a szó WseszloK. L. wensetwo (panslavismus) állandó rovat küldenek

kal az

stb.

:

illyr

:

!

!

343

bizonynyal azon ember logikájára jutnánk, ki fölfogadá, hogy vizbe nem megy, míg úszni meg nem tanul. Elég, hogy a hon érdeke, nemzeti lételünk erkölcstana s a határozott szilárd közvélemény a kir. városoknak adandó jogok els föltétele gyanánt a közigazgatás nemzetisítését követeli a városoknak tehát minden esetre jó lesz örökké szemök eltt tartamok, hogy a nemzet minden institutiót bizonyosan pártolni fog, melyben a nemzetiség egy újabb emeltyjét látandja, de semmit sem pártolhat, :

semmit sem fog pártolni, a mi ezzel, honunk jövendnemzetünk életének föltételével ellenkezésben álló érdekeknek hódol, azokat ápolja, vagy legalább a nem-

jének,

zetiségre nemlegesen hat".

Második a nyilvánosság. Vannak dolgok, melyeket elég említeni, hogy mint a felhtlen nap sugara, oly fényt derítsenek a kételkedés homályaira. Ilyen a nyil-

vánosság. Helyhatósági közigazgatás nyilvánosság nélkül rendszerint zsarnokság, pazarlás, visszaélések

m-

elvekbl magyarázható, hogy azon erkölcsi fék, mely az embernek keblében lakik, kimondhatlanul megtágul, midn a példabeszédkint egy gyékényen többen árulnak. Igazat mond ugyan a bölcs. Jefferson, hogy »emberek számára csak egy erkölcsi törvénykönyv létezik, akár egyenként, akár testületben cselekedjenek. A ki azt mondaná, hogy tág lelkiismeret szerint bánandik, midn többekkel együtt cselek vend ik és szigorú becsületességgel, midn egyedül megérdemlené, hogy els állításának hitelt adjunk, a másodiknak pedig épen nem.« Ezt mi kétségbe korántsem vonjuk de mégis azt látszik mutatni a tapasztalás, hogy az, mit egy hajóban evezésnek nevezünk, valamint a szerencsétlenségnek, úgy a bnnek is elviselését könnyíti. A társaság ragálya ers egy dolog. Par Compagnie még a helye. Lélektani

:

:

megszokhatni, az ördög arczát is szépnek találnem elég helyhatósági közigazgatásban az erkölcsi fék ; ezért nem elég az egy hajóban evezk viszonos ellenrsége; ezért szükséges, elkerülhetlenül szükséges itt a nyilvánosság, különben par compagnie vajmi hamar közszabálylyá válhatik, mit az angol közmondás poklot

is

hatni. Ezért

-

344

—

imígy fejez ki dauh me, andi will daub thee fedezgess engem,- én meg majd téged fedezgetlek. Azonban tegyük föl, hogy egyes személyeket vagy egész testületeket egy, több mint emberi magasztosság száll mep;, mely ket imc conjuncturák csábító hatásán mindig állandón felülemeli nyilvánosság nélkül mégis helyhatósági közigazgatás bízodalomra számot nem tarthat. Tegyen még oly sok jót, a közönség azt mindig keveslendi, tegyen még oly kevés gyarlóságot, a közönség azt mindig sokai :

;

landja

;

úgy, hogy

nem

létezhetik oly municipális köz-

még oly bnbarlang volna is, ha még annyira elhatalmazott volna is keblében a zsarnokság, pazarlás, visszaélések, mely, ha hiányzik szerkezetébl a nyilvánosság, teljes joggal elmondhatná Schiller Mária Stuartjával »/c^ bin besser, als mein Buf« —- jobb vagyok, hatóság, ha

is

:

mint a

minnek

És aztán egy

hatóság iránt viseltessék tisztelettel, szeretettel, bizodalommal-? Egy ily hatóság rendeletei találkozzanak örömest nyújtott engedelmességgel? Lehetetlen, Pedig ez baj. Uraim-! kimondhatlan baj. A terrorismus ideje lejárt. Ma már akármely hatalom is hiába mondaná »gyülölj, csak engedelmeskedj él«. Gylölni fogják s -a mikor csak szerit tehetik, nem fognak engedelmeskedni s a gylölség minden esetre olyan, mint a régi gyep, melyrl írva van, hf)gyha felhányatik, belle kigyó ki és a fel hány ót megmarja. E bajon még oly complicált rendezés, még oly mesterséges mechanismns sem képes segíteni. Itt egyedül a nyilvánosság segít. Legyen hát megáldott a jótékonyságnak eme janus-feje, mely a gonosznak fék, az igaznak jutalom, mind kettnek ösztön rosszat nem tenni. Végezetül ha reformáltatik a városi szerkezet, úgy kell reformáltatnia, hogy egységbe hozassék sajátlagos institutióink typusával ez pedig a nyilvánosság elvének elfogadása nélkül sohasem lesz elérve ha pedig ez elérve nem lesz, a városok sohasem szünendnek meg e honban idegen elemeknek nézetni. És ezt talán csak nem kell mutogatnunk, hogy a városi szerkezet elrendezését a territoriális hatóság elvére alapítni, a közrend igényei javasolják de azt ugyan bizonyosnak mérnk állítani, tartatom.

:

j

:

;

;

;

ily

345

hogy

a

nemesség sohasem fogja magát törvényileg

alá-

vetni oly hatóságnak, melynek életébl hiányzanék a

nyilvánosság biztosító kezessége. Hogy a nemesség erre reá álljon, bizonyosan más is fog kívántatni, mint csak nyilvánosság de nyilvánosság minden esetre. Harmadik a választási jognak a polgárokra kiterjesztése és pedig a »polgár« szó értelmezésének részletes meghatározásával, már mi is bven fejtegetk. A polgárság teszi alkotmányunk boltozatának negyedik oszlopát, ntm a tanács, vagy azon választottak, kik magok magokat választottak. Azon eszmével meg kellene a városoknak barátkozniok, hogy akármely úton-módon vínak is ki országgylési arányos szavazatot, azt csak a kir. városok s így a polgárság, nem pedig a tanács képviselinek számára víhatják ki. Emennek mit a németek szerint hivatalviselk aristocratiájának nevezhetünk ;

:

—

—

jövendje, honunkban teljességgel nincs, amannak igenis gazdag jövendje van. Szabadka városa ezen eszméjével tökéletesen megbarátkozott, de nem úgy Sojpron, mondván hogy Verbczy apánk szerint a tanács és választópolgár testület azon sanior es fotior fars, vagyis a :

régi hires lcsei fordítással szólva

—

—

»/o66 s méltóságo-

sabb rész«, mely a kir. városokat törvényesen képviseli.

Mi azt gondoljuk, talán mégis csak érdemlettek volna vagy legalább czáfolatot azok, miket a

kis figyelmet,

városi polgárság ezen képviseletének históriájára nézve,

úgy

keletkezése,

mint

feltétele

tekintetében mondottunk,

hol megmutogatok, miként a kir. városok országrendi állapota országvédelmi elvbl eredett s így valameddig

a czéheknek mint politikai institutiónak városi védrendszer tekintetébeni nyomadékát a mulandóság ujja s az

események hatalma meg nem

addig lehetett a tanácsot s választott polgárságot a czéhek politikai jelentsége által egybeforrott polgárság valóságos képviselinek tekinteni. Most ezeknek nyomán .elég legyen annyit mondanunk, hogy a mily bizonyos az, miképen halottaknak józanul nem lehet hatalmuk az élk fölött, épp oly tagadhatatlan, hogy midn arról van szó a polgárság öszvegébl álló városnak követje legyen-e a érinté, csak

:

346

Kimondhatlan impractikus léfés Verbczi »sanior és fotior 7>6írs«-ával, vagy régi liíres lcsei formára ezekrl a »jobhakkal és méltóságosahhahkah állani el igen szépen lehet jog-antiquariusi modorban dissertálni, de midn .politikai reformról van szó, az ily dissertatiónak egy mákszemnyi gyakorlati nyomatéka sincs. Aztán igen is sokat lehetne azon ^>johhakról s méltóságosahhakról« szólani, a mi nem igen nagy jobbságot s méltóságosságot bizonyítana de legyen távol a keserség s legyen elég azon észrevétel, hogy azon sanior és potior pars, mely midn a polgároknak .adandó politikai jogokról van szó, annak ellene szegül, mely midn a városok bels viszonyainak s országgylési helyzetének városi követ

?

;

;

elrendezése végett választmány indítványoztatik az or-

szággylésen, annak ismét ellene szegül, meglehet a régi hires lcsei formában képviseli a kir. városok összes polgárságát, de az életben, a gyakorlotban aligha. Végre negyedik pont a nm, kir. kamarátóli függetlenítés. E részben legyen szabad magánokoskodás helyett az 1827-iki országos küldöttség véleményét említenünk. »Tapasztalás bizonyította így szól az országos választmány hogy azon kétféle függés, miszerint az 1783-iki évet legközelebb meg.elzött szokás szerint a városok közjogi dolgaikban a nm. helytartó tanácsnak, gazdálkodásaikban pedig a nm. kir. kamarának alája vetvék, a közügyekben nagy hátramaradást okozott, kivált miután lehetetlen oly bizonyos határvonalokat felállítani, melyek minden esetben kétségtelenül kimutatnák, hogy melyik ügy min természet s hová tartozik. Ennélfogva október 24-én 1783-ban költ kir. rendelet által a kir. városok minden ügyei a helytartótanács kormányhatalma alá vettettek. Ezen rendelet indítóokait tökéletesen megigazolá a tapasztalás elanynyira, hogy visszahozatván az elbbi szokás, ámbár az

—

—

1794. szept. 20. költ kir. rendelet által a két

kormány-

szék hatósága szabályos határokkal egymástól elválaszelbbi bajok mégis egészen visszatértek nehéz és súlyos bajok, melyek még oly város-

tatni czéloztatott, az ;

ban

is,

hol

minden a legszerencsésebben megyén,

el

nem

«

347

háríthatók, de melyek súlyosabbakká lesznek ott, hol

a dolgok rendje megfogyatkozott, legsnlyosabbakká pedig, hol a két kormányszék különböz elveket követ, a mint

ennek oly két kormányszéknél, melyek egymástól lényegükben, rendeltetésökben különböznek, lehetetlen igen gyakran meg nem történni. A királyi városok ügyeinek tehát a nm. Idr. helytartó-tanácsnál keli központosíttatniok, annyival inkább, mivel ezen kormányszék eredeti utasításának 12-ik pontja szerint még a városi számadások vizsgálata is oda tartozott s csak magának a helytartó-tanácsnak folyamodására vitetett által 1730-ban a kir. kamarához.

Még egy

Midn

azt

szó a

sz.

kir.

városokról.*)

mondók, hogy a városi szerkezet reformnem elégeljük, mit Szabadka

jára nézve helyeseljük, de

városa javai, egy alapeszme lebegett szemeink eltt, mely e tárgyróli fejtegetéseink végirányának tengelyét tévé. Es pedig ha eszünkbe jut, hogy a miket úgy jelöltünk ki, mint a kir. városok országgylési állása emelésének postulatumait, magoknak a kir. városoknak körébl is határozott ellenzéssel teljességgel nem., hanem inkább pártolással, forróbbal innen, langyosabbal amonnan, de pártolással találkoztanak s csak éppen azon egynek, mit mi alapeszmének tartunk, még csak taglalása is maiglan mintegy szándékosan mellztetett e mellzésen nem lehetne nem csudálkoznunk, ha nem tudnók, hogy gyönge szózatunk a többiek iránt már egy rég alakult közvéleménynek tolmácsa volt ; e pontban pedig csak igénytelen magánvélemény. De mi örvendünk e különbségnek. Egy újabb jel az, hogy a közvélemény :

már ersödik szélvészben

el

s

gyámola nélkül elhangzik a szó, mint a a sóhajtás, közvélemény te ifjú óriás ;

*)

Az

által 1842-iki

tenmagadban

;

nemzet óra-

ujjad a

mutatója, a népéletnek ütere te vagy.

tenmagad

!

!

légy üdvezülye fölserdültödben

ihlessen

Nj, a

oPesti Hirlap« 165-ik számából;

ersödjél nemzetiség K. F.

348

religiója,

szivedben verjen érczakarat, üljön szemedben

az szült kornak életbölcsessége s a tapasztalás, de tudj akarni s tenni, mit akarsz, hn, lelkesülten mintegy iíju

;

mert a tekintély ideje lejárt. Nemzetet állandón dicsvé s boldoggá csak önmaga tesz. Mit más nyújt, az csak szappanbuborék. Játéknak s;iép, de gyermeknek való, vagy ha több, mint az, úgy gyámi kegy, .de kinek gyámja

—

Nj, ersödjél ifjú óriás van, az még kiskorú. légy támasza királyod székének, szilárd, dönthetlen, mint egy sziklahegy a királyi szék erd magköve, s

h

!

;

viszont ki neked állná utadat, a ki fejleni,

nem hagyna nni,

az a királyi díszt és hatalmat, rly rideg njagas

székre ültetné, hol ha szélvészek üvöltik körül, nincs

De ha a fejtörvényszerség kisérik, elbb vagy utóbb lábánál törik a balitélet, ármány, haszonbaráti kar, mely a szédelgéstl óvhassa.

ld közvéleményt hség vágy

s

s

a szakadozott osztályérdekeknek nemzetellenes

csábja, fegyvere.

E szavakban talán némi homály van. Lehet, hogy van s ha van, azt körülmények okozák. Elég, hogy a közvéleménybe egy kis bizalmat szeretnénk önteni* önmaga s erkölcsi ereje iránt, miszerint az országgylés közeledtével feltünedez machinatiók, a sötétben kullogó ármány s az értelemhiányt eszközül használni nem piruló rosszakarat ellenébe az önérzet erkölcsi erejét s az igazság védpaizsát állítsa föl, azon erkölcsi ert, mely meg-

—

gyzethetik, de le nem gyzethetik, st mint Antaeus bukásból új ert merít. Tehát a mint mondánk örültünk a különb-

— minden

—

—

ségnek, hogy míg magánvéleményünk elfelejtetek, a közvélemény igényei még a kir. városok jogát monopolizáló testületekben is- elfogadásra találtának. Azonban a jószándéku vélemény, ha okokkal támogatható, megérdemli talán, hogy ismételve megkisértenk, ha nem nyerhet-e közvéleményt ? A dolog a körül forog, hogy mi a kir. városokban nemcsak az országgylési követeket kívánjuk az egész

polgárság egyenes befolyásával választatni, választott polgár-testület

is,

hanem egy

mely a most úgynevezett

«

349

választópolgárságnál sokkal számosabb tagokból állva s a polgárok összessége, által választva, a várost minden

ügyekben törvényhatóságilag képviselje, mint ilyen, egészen, az legyen a városokban, mi a közgylés a megyékben, úgy hogy a városi tanács, vagyis a végrehajtó tisztviselk testülete, ne álljon mint önálló külön hatalom a képvisel polgár-testület ellenében, hanem legyen annak egészít,, de határozatiból függ része, ép úgy, mint a megyékben a tisztviselk egészít részei a közgylésnek, de határozatitól függenek. Szabadka városa, melyben városaink közt a haladási irányú elem szószólóját tiszteljük, midn nevezetes körlevelében a választási jognak a polgárságra kiterjesztésérl kedvezleg szól, más részrl »a polgárságnak a köztanácskozáekként nyilatkozik sokbani részvéte s így a legújabb megyei példák szerint az anyagi ernek az értelmiség fölibe helyezése a városoktól nem kívántatik, de hogy nem is kívántatik, mutatja az újabb kor azon törekvése, miszerint alkotmá:

nyunkat képviseleti rendszerré átalakítani törekszik.

Ez iránt szükséges az eszmékkel tisztába jönnünk. Nekünk úgy látszik, hogy vagy egyetért velünk ns. Szabadka városa a képviselgyülésre nézve s ekkor e nyilatkozata homályos vagy egyet nem ért s ekkor okaiban ;

nincs szabatosság, mert dolgokat vészen egyértelmnek, melyek egymástól végetlenül különböznek. Ugyanis a

polgárságnak köztanácskozásokbani részvétet óhajtani .korántsem tesz annyit, mint az anyagi ert az értelmiség fölibe helyezni, st jó rendezés mellett nézetnk szemi utáljuk az utóbbit teljes lelkünkrint ép ellenkezt bl, án)de az elst forrón óhajtjuk s ez óhajtásunk a képviseleti rendszerré alakulás irányával nemcsak nem ellenkezik, st annak egyenes postulatuma. Ha tehát Szabadka városa oly értelemben tette e nyilatkozást, hogv a közdolgok feletti tanácskozásokra a polgárságnak egész tömege össze ne csdíttessék, úgy vele tökémert az anyagi ert értelmiség letesen egyetértünk de ha úgy vélekedfölibe helyezve látni nem szeretnk nék, hogy a közdolgokat jövendben is csak a tanács intézze, a választott község befolyása legfölebb nem;

;

;

:

350 a polgárság pedig a közdolgokbani leges és ellenrz részvéttl tovább is kirekesztve maradjon úgy vele egyet nem érthetünk s ép azért nem, mivel a képviseleti rendszerré alakulás korunk irányához tartozik. Városi polgárgyüléseket kívánunk tehát, melyekben képviselk üljenek az egész polgárság által eléggé számosan választandók, hogy megvesztegetésen, csábon és félelmen felülemelkedve, a közügyeket intézhessék. Okaink ;

;

e

következk

A

:

minden iatézkedés lényegesen hibás mely akármely institutiót rideg, magános

státuséletben

és eltévesztett,

elkülönözésben vészen föl, nem pedig az egész státustestösszhangzás szempontjából. Egy harmonikus egésznek kell a közállományt tekinteni, egy óramnek, mely tökéletes csupán úgy lehet, ha kerekei egymásba vágnak. No már tagadni nem lehet, hogy a municipális közéletrend szer, melynek typusa leginkább megyei szerkezetünkben van kifejezve, hogy ezen municzipális köz-

teli

miben a magyar közállománynak szive Ez nemzetiségünk potenczirozott mködésének té-

életrendszer az, -ver.

nyezje, ez

az, miáltal

nálunk (ha szabad francziás

fejezéssel élnünk) a charta valósággá lesz.

honunkban

A mi

ki-

tehát

összhangzásban nincs, az egy divergens idegen elem, egy rideg institutio, mely az egésznek lánczolatában sem szem, sem horog. Kérdjük mi mit tesz Magyarhonban alkotmányos polgárnak lenni ? Felelet részesnek lenni a »semmit rólunk nélkülünk* jogban. ezzel

:

E szerint a magyar nemes magát a szó legteljesebb mében alkotmányos polgárnak méltán vallhatja

;

A

értels

mi

megyei szerkezet mert ott találja fel a »scmmit róla nélküle« jognak emeltyjét. Ezzel az alkotmányossága valóság, különben volna »papiros-áldás, irott malaszt. « Már most kérdezzük alkotmányos polgár-e hazánkban a városi polgárság, vagy nem ? Elméletileg »igen«-t felelünk, mert meg van írva, hogy a városok negyedik rend de gyakorlatilag »nem«-et kell mondanunk, mert nincs hely, nincs mód, hol és mely által a teszi azzá

?

;

:

;

városi polgár a »semmit rólunk nélkülünk« jog gyakorlatában részesülhetne. Ö reá nézve tehát az alkotmány

351

Tegyük valósággá ha reformálunk, ne mystiíikáljuk t, ne magunkat. Valósággá pedig csak úgy lesz, hahogy a »semmit róla nélküle* jognak részesévé lesz, ennek részesévé pedig a magyar alkotmányos közélet-rendszerrel egybehangzólag csak úgy lehet, ha oly hatóságu gyléseket kap, minvel bir a nemesség a vármegyékben. Különben az alkotmányossága kártyavár marad s légalkotmány. Pedig kirekeszteni valakit az alkotmányos élet áldásaiból csak igazságtalanság, de szinleg befogadva, üres puszta hanggal papiros-áldás, irott malaszt.

;

nemcsak igazságtalanság, hanem még gúny ugyan miben áll most honunkban a városi polgár alkotmányossága ? Talán abban, hogy vámot nem fizet ? Vagy abban, hogy subsidiumot is fizet ? Vagy hogy sátorosünnepeken egyenruhában izzad, vagy didereg ? Vagy talán abban, hogy nem maga választja tisztviselit, mystifikálni

is.

Istenért

!

nem tisztviseli, hanem kényurai, s kik viszont követeket küldenek az országgylésre, az alkotmányossága, az választási joga ellen szavazandókat ? Mi többet nem tudunk, hacsak valaki azt nem mondaná, hogy a városi polgárságot a lcsei fordítás szerinti jobbak s méltóságosabbak törvényesen képviselik. hiszen legyen kinek-kinek hite szerint de nem hiszszük, hogy a polgárság, ha kérelmi jogát gyakorolni akarná miként már a múlt országgylésen a zsidók is gyakorolták ezen képviselet iránt igen nagy rokonszenvet tanúsítana. A városi polgárgyüléseket tehát a polgárok alkotmányosságának tekintete kívánja meg. Ehhez nyomban egy más tekintet is csatlakozik. Ugyanis ha még nem enyhülne felettünk a régi átok, miszerint inkább szeretjük a szabadságokat, ha továbbá is inkább kevélyek maradunk, hogy a civilisatio által kinevettessünk, mint egybeforrva ersödnénk, hogy tiszteltessünk meglehet, a szkkeblség, balgaság, rövidlátás és rosszakarat egy ideig még ersek lesznek akadályozni, hogy kik az alkotmány sánczain kivül veszteglenek juhtürelenimel, azok be ne foglaltassanak de arról már csakugyan jót merkik neki

Ám

;

—

—

:

;

nénk

állani

ndójárom

még azoknak

is,

stb. emlegetésével a

kik

szz magyar

vállak

köznemesség együgységet

352

bvebben még nem .jellemezend czélzataik vak eszközévé alacsonyítani nem pirulnának, vagy a proezúttal

gressivus irányt lélekvásárlás és

babona

által regressi-

—

mondám vussá változtathatni remélnék jót mernénk állani, hogy ha nem vehetjük is be alkotmányunk sánczaiba, a ki kivül van, de kilökniök bizony nem sikerülend azt, ki már benn van. Alkalmazzuk ezt a kir, városokra. Az ^ssimilatio, osztályzatok egybeforrása, nemzeti egység, igazság s jó rend egyiránt sürgetik, hogy a kir. városok szerkezete akként rendeztessék, miszerint a városi lakosok között törvényhatósági tekintetben különbség ne legyen, no már kérdezzük ki kívánhatná, vagy ha kivánná, ki remélhetné a magyar nemességtl, mely alkotmányos állását a \se7nmü rólunk nélhülnnh<< jog tettleges gyakorlatában találja, hogy ez alkotmányosságból kivetkzve, magát oly hatóságnak vesse alá, mely mindenben róla nélküle rendelkeznék ? Meg kell vallanunk, hogy bár barátai az osztálykülönbségnélküh nemzetegységnek, bár a territoriális biró hatóság elvének teljes lélekkel hódolunk, de oly alávetésre, mely alkotmányos jogainkból kivetkztetne, egyáltalában rá nem állanánk. Egységet Uraim egységet s az osztálymondjuk ezerszer de egységet zatok egybeforrását jogban és szabadságban, nem szolgaságban. Valósítani kell tehát a »senimit rólunk nélkül ünk« jogot, a nemességre nézve a kir. városokban is, különben magát a városi hatóságnak józanul alája nem vetheti. E valósítás pedig, az institutiók harmóniájának igényeit szem eltt tárta, csak a megyei gylésekhez hatósági tekintetben hasonló városi gylések behozatalával eszközöltethetik. Es ennyiben mi a polgárságnak a köztanácskozásokban igenis részvétet óhajtunk e részben tehát a szabadkai körlevéllel egyet nem értünk, de igenis egyetértünk abban, hogy az anyagi er az értelmiség fölibe ne helyeztessék e köztanácskozásokbani részvétnek tehát nem az ezerekre poigártömegnek személyszerinti összecsdí;

—

:

h

!

!

!

;

;

:

men

tésével,

hanem mindnyáj ok

által

kell számban, sza-

de nem örökre választandó képviselk által kellene gyakoroltatni mert ismét igaza .van Szabad-

badon,

;

853

kának,

hogy az ujabb kor képviseleti rendszer

felé

törekszik.

Polgári institutio (minthogy emberi

m)

nem

elre

minden conjímctiirának meg nem felelhet legtökéletesebb az, melyben az eredeti rendeltetés megtartása mellett elég er van a fejld körülményekhez

láthatott

;

idomulni. Eredeti rendeltetés megyei szerkezetünkben a

»semmit rólunk nélkülünk* elvet valósítani s ezt minden conjuncturák között sértetlenül meg is kell tartania, de ha majd (mit Isten adjon minél hamarabb különben talán majd késn lenne) az alkotmány sánczai között nem privilegiált osztályok, hanem egy egész nép s nemzet leend, a megyei szerkezet, említett rendeltetésének valósítására, többé snépgyülési typusát meg nem tarthatja, hanem képviseleti rendszerré kell alakulnia mert például Bácsnak 500.000 lakosa csak nem gylhet össze !

;

fejenkint tanácskozásra.

Midn

azon thesist legelször

felállítottuk,

hogy a

megy egy üléseknek snépgyülési (primáre Versammlung) typusok van, sokan azt mondák nincs igazunk mert a mcgyegyülésekben nem a nép, hanem csak egy kivált:

;

vesz részt. Fájdalom igaz de nem kell hogy a megyei szerkezet egyids országunk szerkezetével kezdetben pedig az, a mi most privilegiált osztály, egész nemzet volt. A magyar alkotmánynak históriai eredete szorosan democratiai természet nem ismert az nemest, hanem ismert szabad magyart és minden magyar, kit gyávasága szolgává nem tn, szabad vala s mint ilyen, az alkotmány részese. Ekkor alakult a megyei szerkezet is határozottan snépgyülési typusban innen eredett azon democratiai jogegyenlség, mely a nemesség körében maiglan fennmaradott. Es mivel a megyei gylések képviseleti rendszerré még át nem alakultak, nem lehet mást mondani, mint azt, hogy snépgyülési typusuk maiglan is meg van, természetesen históriai s nem jogtudományi, sem státustani értelemben mert egyike vagyimk azoknak, kik nemzeti szerencsétlenségnek tartják, hogy nemzetnek magát még most is csak a nemesség nevezheti hiszünk Istenben, ez más-

sáíiolt osztály

!

;

felejteni,

;

;

;

;

;

KOSSUTH LAJOS IBATAI.

XII.

23

;

354

ként leszen, különben öngyilkolás várna nemzetünkre ha másként leszen, a megyei szerkezetnek is képvise-

s

leti

rendszerré kellend alakulnia. Es inie

itt

van a horog-

kapocs, mely által a kir. városokat mindazon súlylyal, melylyel a városok másutt a szabadság s civilisatio mérlegébe nehézkednek, közállományunk óramüvébe egy harmonikus kerék gyanánt beilleszthetjük. Eddig idegen

elemek valának alkotmányunk szerkezetében idomítsuk a »semmit rólunk nélkülünk* elvnek polgárgyülések általi valósításával magyar alkotmányos municipiumokká de adjunk e gyléseknek szorosan képviseleti alakot s ezáltal nemcsak a városokat tettük idegen elemekbl nemzeti alkotmányos tényezkké, hanem a megyéknek azon fejleményét is elkészítk, mely nélkül nincs nemzeti egység s így nincsen er, nincsen idvesség. ;

ket

Még

egy-két" ok.*)

Azokhoz tartozunk, kiknek politikai hitvallásuk sarkdogmáj át teszi, hogy szellemi alapra kell fektetni jelenünk s jövendnket, ezen kell emelkedni anyagi kiképzésünknek s nem megfordítva s azért kecsegtessen bár arany hegyekkel egy vagy más dolog, mi véleményünkben mindent elvetünk, a mi csak hizlalót igér s egyebet nem. De habár e szerint a vénhed Európa hanyatló korának beteges hajlamából, mely csak pénzt istenít s anyagi érdekeket bálványoz, bennünk szív és ész elundorodik, hibának, megbocsáthatatlan hibának tartanok mégis a szellemi alapnak mindenkor szem eltt tartása mellett az anyagi érdekeknek is fontosságát el nem ismerni s azoknak gondos méltánylatát honunk jövendjénél hatalöias tényeznek nem tartam. Es pedig ha vannak ezen érdekek között olyanok, melyeknek nevén ;'

a kor szükségének mutatóujja kiválólag megállapodott, ilyenek bizonyosan a hon financiális, müiparos s kereskedési érdekei, szóval azok, melyeket kitünleg kép:

viselni a

*)

Az

városok természetes viszonyaiknál fogva külö1842-iki »Pesti Hirlap« 166-ik számából.

K. F.

355

nsen, mintegy hivatvák. De mentsen isten, hogy midn «kkép a közérdekek egyik nemét kiválasztva egyik rendben személyesitni látszatunk, ezáltal az uj porosz sajtó elsszülöttének, Bülow-Cummerow elhíresztelt elvtelen könyvének hódolnánk, ki elkiilönzött cast-ok karérdekei-

nemzet érdekeit, természetesen azon édes reménynyel, hogy e közfalazott épületben sikerülend majd túlnyomó súlyra vergdni azon cast-nak, mely a mint szabadalmait az ököljog 'iurva korszakában ezreket téve jogtalanokká a jog fölibe emelé s azért a világ legnagyobb részében immár el is veszté úgy most szent jog színében szeretné azokat csillámoltatni, hogy »eme jelhen<' letnt hatalma újra -éledjen. Nem, nem mi kik politikai hiszek-együnket

nek csoportozatába szeretné

összíteni a

:

!

csak hallgatással sem fogjuk soha megfertztetni, kik színünket soha zsebre nem dugjuk, nyiltan, határozottan köznemzeti szerencsétlenségnek valljuk, hogy osztályzatok s nem a nemzet lévén nálunk képviselve, egyik egy,' másik más érdeknek s nem mindnyájan a köznek « csak a köznek vagyunk képviseli, óhajtjuk is tehát s (miért tagadnók ?) az idnek aggasztani kezd politikai eonjuncturái ez óhajtást keblünkben nyugtalan sóvárgássá feszítik, hogy a mint gr. Széchényi magát

—

—

hazánk »egy elkopott félig-meddig feudális, félig-meddig alkotmányos szövevénybl emberhez ill minden álfénytl kitisztult képviseleti rendszerré varázsoltassék«, vagyis, hogy a KK. és RR. helyébe magyar nemzet lépjen ha tehát a financiális müipari s kereskedési érdekeknek képviselését kiváltképen a kir. városok hivatásához tartozónak mondjuk, korántsem azért mondjuk ezt, mivelhogy a városok negyedik rend, hanem azért, mivel azon férfiak, kik ezen érdekek gyakorlati mezején mozognak, természetesen a városi viszonyokkifejezi

;

hoz

csati akozvák.

Minden országgylésnek van egy bizonyos typusa, van egy ftárgya, melytl szinét kölcsönzi. Mi azt sejdítjük, hogy már csak a jöv országgylésnek is (hacsak valami véletlen szerencsétlenséget nem küldnek még ránk a balvégzetek) a vallásos súrlódások kiegyenlítésén 23*

356

kivül épp a financia, nemzeti ipar s kereskedés érdekei fognak typust adni, szint kölcsönözni reméljük a szellemi alapnak, mely nálunk más nem lehet, mint magyar ;

nemzetiség, jogszer önállás és alkotmányosság örökké szem eltt tartása mellett. Fog-e sok, mindjárt a leg-

els országgylésen,

azon érdekek érdekében történmert a mától holnapra és saját hetni ? Az tzhelyétl szomszédja tzhelyéig számítgató rövidlátás^ meg azok nyomxadéka, kiknek úgynevezett jogaik túlcsapongván a jog határain, nem épen jogszerek, magánérdekek sánczai mögül hatalmas gátakat emelhetnek ; emelhetnek pedig annyival inkább, mivel vannak, kik a napfény világú okoknak is makacsul szemet hunynak, mintha fáznának a nap sugarától, mint a divatos poliIsten tudja

bigottok

tikai

;

Demopkon, Nagy Sándor

alakmintája,

hires fasztalnoka, kit hideg didergés futa végig, vala-

hányszor a nap rásütött. Annyit azonban e kétes conjuncturák között is bizonyosnak hiszünk, hogy az említett fontos érdekekre nézve ez ismeretlen földet Európa ismeretéhez közelebb hozni s e kiskorusáííu szemrehányásokkal tetézett hont alapos diplomatikai felvilágosításokkal jobb véleményre felkzdeni a jöv országgylés alkalmasint fbbik hivatásának ismerendi. Sok gyümölcs mindjárt ha nem érend is, az érés kora majd elkövetkezik.

No már

kérjük

tisztelettel,

tekintsünk végig

az

országgylés alkotó elemein nem érezzük-e, nem fogjuk-e naponkint nagyobb mértékben érezni oly követek hiányát, kik a kereskedési, pénzügyi s industrialis érdekek gyakorlati (mondjuk gyakorlati s nem tudományos) mezején annyira otthonosak, hogy azokat kell politikai nemzeties neveltség mellett az országgylésen képviselhessék ? Távolról sem akarjuk ez észrevétellel országos^ férfiaink érdemét becsmérleni, st némi nemzeti büszkeséggel valljuk, hogy vannak honunk polgári bajnokai :

közt, kiket parlamentáris készültség,

oldalúság

mányos

tudományos sok-

neveltség tekintetében az alkotkülföld akármely férfia mellett is becsülettel s

említhetünk

politikai

;

de teljesen hiszszük, hogy ép ezek leg-

357

inkább elismerendik, miképen országgylésünkön szükséiT van s naponkint nagyobb szükség lesz férfiakra, kik midn az említett érdekek jönnek szóba, elv és tudo-

mány mezején, tárgyavatott tapasztalásukkal tájékozó hatást gyakoroljanak. Ily képviselket küldeni az országgylésre hivatvák nézetünk szerint különösen a kir. vároDe

min

követeket küldöttek ekkorig rendszerint ? magyarán szólva verhóczisKüldöttek jogtudósokat tákat ~- minknek (Isten panaszképen ne vegye) különben is tán szerfölött bvében vagyunk. Nekünk legalább, meg kell vallanunk, hogy a fájdalomnak esj bizonyos neme borsódzott végig tagjainkon, midn új törvényjavaslatoknál, hol nem sérelemorvoslásról, hanem arról van szó mi szabály hozassék jövendre ? igen gyakran hallók ellenvettetni, hogy e s ama szabály nem hozható, mert. Verbcziben írva más vagyon mintha mondanák hogy a napnak kell a föld körül forogni mert írva van, hogy Jozsue annak kiálta »Megállj«-t A verbczisták seregén kivül küldöttek még a kir. városok követül nem jogtudósokat bár, de mégis városi tisztviselket (s ez igen természetes, mert tisztviselk testülete s nem a város küldött) kik miként a választási jog kiterjesztésének kérdésében láttuk saját testületük hatalmát ellentétben képzelek a polgárság szabadságával s veszteségöknek tárták mindazt, mit a polgárság jogban, politikai befolyásban nyer. És ismét elismerjük, hogy vannak kivételek ez annyira igaz, miszerint alaposan véljük mondhatni, hogy a polgárság órdekeit legújabb idben talán még inkább képviselek a vármegyei követek, mint a városiak. Pedig állítani merjük, hogy habár elrendeztetik is a városok belszerkezete, de a nélkül rendeztetik el, hogy a polgárság a közdolgokbani befolyáshoz közelebb vitetnék, ezen követküldési viszony még igen sokáig a régi marad, nemcsak azért, mivel a városi tanács ha egyedül intézendi a köz"dolgokat, bizonynyal a választásokra is túlnyomó befolyását fenntartandja hanem azért is, mivel teljességgel nem leszen mód és alkalom, hol a tanácsi testületeken kivül álló férfiak, épp azok, kik a financziális, kereskedési sok.

—

:

;

:

;

!

—

—

—

;

—

!

358

érdekek hathatós képviseletére kitimleg' alkalmatosak, képességöket s parlamentáris tehetségeket megismertessék s megismertetve polgártársaik bizodalmát megnyerhessék. Pedig ép azon elem az, melynek az országgylésen hathatós feltnését n kor igényei naponkint sürgetbben követelik. Azonban tegyük fel az alig valószínt, higyük, hogy kiterjesztetvén a választási jog, a polgárság ép olyan városi férfiakat fogna országgylésre küldeni, minkre részökrl a honnak szüksége volna hol vegyék a mostani, bárha javított rendszer mellett ezen férfiakat ? Hiában, Uraim arra, hogy valaki és industriális

:

!

a nemzet törvényhozó tanácsában becsülettel részt ve-

melyet valamint iskolákban nem tanulhatni, úgy a kereskedi írószobában, a gyárak gépei között, vagy a pénz váltóasztal mögöttgyen, politikai képzettség

kell,

nem

szerezhetni. Ennek egyedüli iskolája tettleges részvét a közdolgok iránti tanácskozásban, melynek hiányát semmi, de semmi ki nem pótolja. És ime az egyik toldalék-ok, mely az általunk javaslott képvisel polgár-

gylések behozatalát támogatja. Ezek nélkül minálunk, hol sem különböz néposztályoknak polgári foglalatosságbani összevegy ülése, sem a szabad sajtónak egy általánosan hatása,

eltérj edett

sem a

közös nemzetiség melletti roppant

politikai clubbok,

sem a népgylekezetek, minden institutiók által

sem egy századokon át fejld s támogatott általános politikai nagykorúság (miként mindez Angliában megvan) elkészít hatással még polgárgylések nélnem voltak, nálunk mondom kül a városok még soká nem lesznek képesek országgyléseinken az.on polczot elfoglalni, mely a köznemzeti

—

—

felvirágzás végett rendeltetésükben feküszik.

De tulajdon azon politikai nevelést, melyet a polgárság sajátlagos helyzetünkben csak polgárgyülések által érhet el, javasolja még a nemzetiség, a liberalismus s. a polgárméltóság tekintete. Nemzetiség és alkotmányosság e nép életíorgásának két gönczöle. Mi nemcsak szabadok, hanem szabad magyarok akarunk lenni. Elveszhetünk, de magyarok lenni meg nem sznhetünk. Máa részrl e honban alkotmánynak kell mindig uralkodni

;

359

—

—

sohasem jövend hiszünk Istenben azon helyzetbe, hogy szabadságát szolgasággal váltsa föl. Ha hát lételünknek ama két szóban van föltétele történnék bár, hogy e honban a magánélet minden viszo-

s

a

magyar

:

nyaiban minden ajakról magyar szó zengjen, a mi hihetleg történni sohasem fog, ez még az alkotmányosság érdekét nem fedezné. (Nézzetek délfelé, amott van Itália, egészen olasz s mégis a fájdalom hazája miként Dante szól.) Közélet kell a magyarnak, hogy szabad legyen s a közéletben magyar nyelv, hogy a szabad nép magyar legyen. Egymásra kell e kettnek hatni kölcsönösen. Azért hát polgárgyülést. Uraim a polgá!

!

a magyar nyelvet a közélet eszközéül, hogy magyarokká lehessenek. Hatni fog ez gyorsabban, hathatósabban, mint más akármi

roknak, hogy közéletet élhessenek

s

annál hathatósabban pedig, mivel jogszer és könnyen és hamar kivihet mert tulságnak, kényszerítésnek még az ellenséges fanatismus sem keresztelheti, míg a magányos élet nyelv dolgában kényszerítést nem tr, mi ha jogtalan nem volna is, nehezen volna kivihet. Aztán a liberalismust említk. Isten látja lelkünket, legjobb ;

véleménynyel vagyunk a magyar aristocratia fell s a mint magunkban, kiket a véletlen szintúgy ezen néposztály tagjává tn, teljes készséget érzünk mindenben igazságosnak lenni a nép iránt, úgy hasonlót teszünk föl

más akárkirl, hasonlót tudunk mint már máskor is mondók

igen sokakról

—

;

st

—

midn a sejtelem óráiban nemzetünk jövendje iránt táplált vágyainkat az ihletés megtestesíti, nem úgy áll elttünk Mai»yarország képe, mint a hol aristocratia teljességgel nincs, a

hanem

úgy, mint melynek aristocratia] a a nép érdekeiegyüvé forrva, vezérli a nemzetet jog, jólét. és szabadság közös mezején azonban férfias szinteséggel meg kell vallanunk, miképen ezen hit s remény keblünkben csak azon épül, hogy nemzetünk jövendjének tényezi közé más elemeket is beszámítottunk, mint csupán csak az aristocratiát s a mint tömérdek sok jót várunk tle, a befolyásának tehetségét erkölcsi erre, értelmiséggel vel

;

;

párosult humanitásra, lángoló hazafiságra

s

polgári eré-

360

nem

pedig monopóliumokra alapítandja úgy liahogy e nemzet sorsának intézésében mindig egyedüliségét követelne. Pedig mi bármi magasztos egyéniségeket tiszteltürés-tagadás jünk is a magyar aristocratia soraiban, általában véve mégis igaz, hogy az aristocratiának összes testületi szellemében valami kizárólagos, valami, egyedüliségét követel mindig s mindenütt van ettl pedig magától a liberalismus üdvét várni kissé mégis csak merészL hiedelem. Ezen testületi szellemet egyes tagok félisteni resignatiója sem képes paralyzálni olyan az, mint a fátum ragad nyékre,

tömérdek

:

rossztól félnénk,

—

—

;

;

:

És vannak idszakok, vannak körülménycsoportozatok, midn egy német író monmagával vagy dása szerint

elsodor.

—

—

az aristocraticus testületi szellem érzi a

szükséget, hogy a liberalismussal balkézrli házasságra

de megmarad keblében hallgatólag a vágy s az irány, hogy ezen »mesalliance« által jogot érdemlend ki, testületének országlását újra s korszerbb idomkell lépnie

ban

;

megalapítani.

tartósan

Liberálisnak

mutatkozik

hogy az

aristocratiát

tehát, de liberális csak a végett,

a közállomány irányábani viszonyaiban regenerálja.

E

szép

móddal

sorok, önkeblünk után ítélve, hiszszük, a

nem illenek azonban ha széttekintünk az idnek jelei közt és megemlékezünk miként eddig a kenyértörés jegét még csak parton állva féllábbal próbálgatok, a tények kora még csak elkövetkezendik, lehetetlen sóvár kebellel nem óhajtanunk, hogy njön, ersödjék, színpadra lépjen más elem is s a nemesség ne legyen minden mindenben. Hol kell pedig keresnünk e másik elemet a békés haladás szelíd ösvényén legközelebb ? A polgárságban, mert ez már alkotmányos osztály. Azért hát politikai nevelést s e végett polgárgylést, uraim a polgároknak Lehetetlen itt a polgárméltóság tekintetét is nem említenünk. Mérjünk másokat minmagunk után. Ki az, a jobbak között, kiben az önmagyar

aristocratiára

!

érzet

szz

ban a

;

!

lángja ég, mely ösztönt ád, nem csúszni porjobbak között, kinek vágyait

férgekkel, ki az a

az anyagi érdek- vadászat puszta

állatisága

kielégítné

?

Mily kedves gyönyörrel, pedig nemes gyönyörrel da-

;

361

nekünk, kik nemesekké, születtünk, keblünket azon gondolat, hogy szerény magános helyzetünkben, független önállásunknak eladása nélkül is, módunk van Higyük el, részt venni a közös hazának közdolgaiban. uraim ezen nemes önérzet utáni vágy más keblekben higyük el, hogy másnak sem elég pusztán jólis ég lakni s örökké pénzt, mindig csak pénzt hajhászni hogy más is érzi a »polgár<' név magasztos méltóságát. Adjunk neki módot, adjunk neki alkalmat, hogy legyen, min lenni szeretne óvjuk meg a hont, hogy választott fiai közt is legyenek, kik irigy szemmel tekintsék mások jogát ez irigység keserséget növeszt s a keserség gyümölcse fanyar Ízléssel száll a hazára óvjuk meg azt, hogy polgár gyermeke ne legyen kénytelen sorsát lealacsonyítottnak tekinteni, mivelhogy, ha csak önmagát s eredetét gyáván megtagadva, pergamentlevelet

gasztja

—

!

;

;

;

;

nem

szerez, kirekesztve kénytelen

ügyek

iránti részvét tehetségébl,

magát

érezni a köz-

melyre keblének istene

a polgárméltóság nemes érzetével ösztönözi. Adjunk a polgárságnak képviselk általi nyilvános polgárgy üléseket

!

!

Kinevezések.*)

Huszonhét éve

mióta

hol

a

protocoUaris

nyujtogatásai, hol az áldozatokban

diplomatiai radott népek hol pedig

már,

a

pihen hajlama,

mundus«

>yparva sapientia regitur

szerencsés véletlen

kifá-

hol a kölcsönös félelem, melletti

conjuncturácskák a világbékét álta-

lános európai gyulamlástól megóvták

;

és a

béke napjá-

nak éltet melegében az anyagi érdekek mezején egy közönséges iramlás keletkezett a jólét

felé,

miközben

egyes roppant jellemek nem emelkedének ugyan ki a tömegbl óriásilag, mert ilyeket csak viharok idéznek el, hanem az egész európai embertömeg, mint fürge

hangyacsoport, szapora léptekkel ment rendeltetésének *)

Az

1842-iki oPesti Hírlap* 167-ik: számából.

K. F.

362

egy újabb phasisa

felé.

Azonban

jeleket látunk föltüne-

dezni a politikai láthatáron, melyek idváltozás közelgésére mutatnak.

Francziaországban egy szerencsétlen

munkájának gyümölcsét,

kikocsizás tizeiikét évek nehéz

az új dynastia állandóságát hozza kétségbe

szenvedélyek tüzére olajat önt

;

Angolhonban

s

a párt-

a socialis

köteléket megszaggatással fenyeget irtózatos népinség

hagy gyanítani, melynek hatalmát aprólékos foltozgatásokkal sem whig, sem tory meg nem oly crisisközeledést

kérleli.

Ez események nagyon

fontosak.

A

mit Spanyol-

honban évek óta látunk történni, nevezetes lánczszem minden bizonynyal az emberiség, szabadság s polgári viszonyok történetében, de inkább idnek gyümölcse,

inkább következmény, hogysem ok volna

s

béke

népviszonyokat

folytában

közvetlenül

szövetkezett

meg nem

zavara.

európai

azért a hosszú

De ha Frankhonban

az

Orleansidák királyi széke ingásnak indul, ha Angolhon óriási

státusépítménye alatt a rég forrongó vulkán kitör

üvöltend

vihar

S ha

keresztül

Európa

ez valószín, ha csak lehet

:

az

:

minden szögletén. id komolyan int,

hogy a nemzet házi dolgait ne késsék rendbehozni

s

már egyszer aprólékos békaegérharcz-érdekeit, miszerint minmagunkkal rendben lévén, nyugodt ervel nézhessünk elibe a jövend hozományának. De az angolhoni események ránk nézve még egy más szempontból is nagyon érdekesek. Szegények vagyunk, a pénz szke közöttünk naponkint nagyobb és felejtse

nagyobb mértékben érezhet, nemzeti hitelrendszerünkben s nyerstermékeink belfogyasztási árviszonyaiban folytonosan a legszomorúbb fluctuatióknak vagyunk kitéve, úgy hogy egy évben termékeinknek csaknem semmi ára sincs, más évben népünk az éhenhalás kínaival küzd, tömérdek productív erk, melyek nyerstermé-

keink becsét sokszorozhatnák, gyümölcstelen szunnya-

:

363

dásban veszteglenek, külföld

n

naponta

így habár földünk kimeríthetetlen kincsei-

s

nél fogva egy általános is,

bukás örvényszélén nem állunk

de legalább a nemzeti közjólét

dése kell arányban kétségkívül

ezen és száz

tartozásunk pedig

iránti

meg

s

vagyonosság kifejl-

nem

növekedik. Mind-

száz egyéb okoknál fogva, melyek közt

a német vámszövetségi státusoknak nemzetileg

mipar

általi

szembetn

vonzó példa nem utolsó helyen

tilag

védett

gyarapodása, mint gyakorla-

úgy látszik, bizonyos tenni akarás szelleme kezd a nemzeten szétterjedni, mely egy honi mipar elidézését s lassankint áll,

a külföldi szorgalom vontató kötelékérli leszabadulá-

sunkat veszi irányul. És épen most,

kez

midn

az alig kelet-

gyermekszellemnek minden oldalról biztató dajká-

latra volna szüksége, eláll Anglia gyáriparos kerületei-

ben az általános népinség mint féket szakított doni jog

;

az éhenhalással

szilaj ló, elveszti tiszteletét

s a társadalmi viszonyok iránt és

dákba csoportozva

jár

a kerteket élelemért, requirál,

szóval

:

küzd

erszakkal

st mint

fel és alá,

nép,

a tulaj-

nomád

csor-

megrohanja

ellenséges tábor pénzt

is

a minden fenyítéket gúnyoló éhség

hatalmától zetve, a socialis rend épületét felforgatással fenyegeti.

És ime, azonnal akadnak emberek közöttünk,

kik a dolog felszínétl 'elkapatva, a vesztegelhetés remé-

nyében hosszura vont arczczal imígy kezdenek suttogni Óvakodjatok »Gyáripart akartok elidézni ? Istenért !

oly proletarius tömeget teremteni,

melynek

létele

egyes

roppant gyártulajdonosok kényétl, vagy szerencséjétl függ

;

nézzétek Angliát

ponton

áll,

:

,

a gazdag, a hatalmas, azon

hogy a gyáriparos népesség

mánya tben megrázassék«

által egész állo-

stb.

Nálunk, municipális szerkezetünknél fogva, az

ily

suttogások itt-ott könnyen határozó befolyásra vergd-

hetnének

s

azért szükségesnek láttuk, a dologról egy-két

;

364

Nem

nyugtató szót szólani.

akarunk ugyan mi ezúttal

az angliábani abnormitások okainak részletes fejtegeté-

idegenszer viszonyok szövevényes

bocsátkozni,

seibe

tömkelege annyit

.

az,

melyen egy napi munkával át nem eshetni

azonban

legfbb

a

mondani

általánosságban

merünk, hogy nagyon tévedne, ki ezen catastrophát,

melynek végeredménye

teljességgel ki

nem

számitható,

akár csak egyedül Anglia gabnatörvényeibl, akár csak botlásaiból, akár

lord Palmerston diplomatikai

csak

a

német vámszövetségbl

szóval

akárminemü

:

egyes adatból külön ki vélné magyarázhatni

nemcsak

nem

nem

arról

mint

s

angol

hanem

azt

is

hiszszük

is,

státustestben

halomra gylt kóranyagon csak pillanatnyilag sem hetnek,

azért

Róbert Peel módosított

Sir

vámtarifája, az

s

;

kételkedünk, hogy oly takarnék

is« lépésecskék,

gabnatörvénye

egyedül

:

töröljék

ma

el

segít-

egészen

átokterhelt gabnatörvényeiket, melyek úgy állnak Anglia történeteiben, mint a földbirtokos oligarchia hatalmávali

visszaélésének szégyenoszlopa

:

ntt, hogy ezen egy gyógyszer

a baj

már mégis annyira

által pillanatnyilag eny-

hítve, engesztelve talán, de gyökeresen orvosolva bizony-

nyal

nem

lesz

;

mert valóban nem sok stúdiumra van

szükség, hogy átlássuk, miként ezen rémületes kórállapot

tömérdek státusintézkedési aggregátumok eredménye,

melyeknek állandó egyetemes typusa volt

:

hizlalni a

vadászebet a nyulak rovására, pártfogolni a macskákat az egerek ellenében, szóval

:

néhány kevés hatalmasok

érdekének az egész jóvoltát alárendelni. Ennélfogva mi a thesist Angliára nézve így véljük felállíthatni a gyárak okozák a népinséget,

hanem

:

nem

a természetellenes

státusállapot az ínségnek annyi kóranyagát idézte el,

miszerint kitörésének

sem

még

a magas fokra hágott gyáripar

volt képes elejét venni.

Avagy tegyük

volnának gyárak Angliában, tegyük

föl,

föl,

hogy nem

teljesednék a

365

Standard czimü humánus tory-lap ördögi óhajtása (184L június 5-iki szám), miszerint a földbirtoki érdekek védel-

mében

kivánta

azt

gyárai

minden

Nagybritánniának

bár

:

manufacturális városai egyszerre elsülyedné-

s

nek, kérdjük

több vagy kevesebb kenyere, több vagy

:

kevesebb keresete volna-e ekkor a birtoktalan milliók-

nak

Aztán

?

annak

van

ott

Irland,

van gyáripara

alig

s

Vagy kevésbé borzasztó

kevesb Ínséget szenved talán

?

az irlandi pauperismus képe,

Ehhez, úgy hiszszük, nem kell kommenNézzünk végig Nagybritánnia institutióin, melyek

mint Angliáé tár.

a szerencsétlen Irland,

minden látni

?

státusférfiu

tanulmányára oly igen méltók

és

fogunk egy f sneketlenül rossz agriculturális törvény-

hozást, melynél egyenesen czélul látszik

kitzve

lenni,

hogy a szabad földbirtoknak még csak fogalmát is kizárja látjuk a pompás parkokká átvarázsolt Anglia ;

egész földjét

néhány

kezeiben, úgy hogy

ezer majoresco

ezer család közül egyetlenegy

van földbirtokos

s

minden

bérlket, szolgákat együvé véve, az ország népességé-

nek

egy negyedrésze

alig

talál a

földbirtokos érdekek

vegyük hozzá, miképpen ezen túl hatalmas casta a roppant tömegnek ellenében oly szeretetlenül viselte magát, hogy még csak az olcsó kenyérkörében keresetet

vétel jóvoltából

;

is tiltó

törvény

által kizárná,

de kegyet-

kegyelmesen az éhez milliókat nagyszer

lenül

ala-

mizsna-rendszerének erkölcsi és jellemrontó hulladékaira utasította

;

vegyük

föl

nyi szétágazásiban és

csak

a

mindezt

meg

s

kövessük hatását ezer-

leszünk

világconjuncturák

gyzdve, hogy nem-

különös

kedvezése

magas fokra hágott gyáripar nem teremte de

mellett

e catastrophot,

st

sok ideig villámhárítóul szolgált ellene, úgy hogy nélküle ezen abnormitások között lehetetlen lett volna sokkal hamarabb ki

Nem

nem

törnie.

tagadjuk mi ugyan, hogy azon állapotban.

;

366

miszerint egész vidékeknek egy-két nagy gyártulajdonos

nyújt élelmet, korántsem találjuk

nyok

ideálját és hiszszük,

a szociális viszo-

föl

hogy az emberiség elhaladá-

sának végetlen ösvényén elkövetkezendik azon stádium is,

midn

egyes nagy gyárvállalkozók helyére a kézmun-

kás-osztályok

alapulandó

filléreire

lépend, melynek

segítségével

gyármunkás

a

szellem

egyesületi

ép

mint hajdan a kézmves, magának dolgozandik

;

úgy,

más-

részrl igaz, hogy a pauperismus rémarcza naponkint

rémítbbé

vénhed Európában

leszen a

még elbb-utóbb

s

e

világrész

keservesen fog lakolni azon vétkeért,

hogy álladalmi szerkezetében a proletariusok seregérl megfeledkezett. Nem régiben egy angol lelkész (Dundee táján)

vallásos

mennydörgött

:

buzgalma hevében a nép

»Templomba

füleibe imígy

idtök, de van

járni nincs

hogy az anti-gabnatörvény, vagy chartismus utazó Mik a ti apostolait hallgassátok és jogokért ordíttok

arra,

!

jogaitok

?

megmondom

jogotok a pokol

s

nektek

— szól mennydörögve —

az örök kárhozat. « Valóban ez a jám-

bor nagyobb igazságot mondott, mint gondola. Ez az

Európa nagy részének polgári institutiói a proletáriusoknak osztályrészül adtának s mivel ez így van, lehetetlen, hogy a természetellenes állapot állapot az, melyet

magát elébb-utóbb meg ne

ked

bajt igazság

s

bosszulja,

hacsak a növe-

józan politika a proletárius tömeg

érdekeinek számbavételével idején korán

meg nem elzi

annyit azonban bizonyosnak hiszünk, hogy a gyáripar

ép ezen érdekek

számbavételének

hanem segít eszközéhez módjainak számát

tartozik,

nem

akadályaihoz,

mert az élelemkereset

növeli.

Alkalmazzuk ez elveket egy-két szóval Magyarországra,

lm

!

a nagy részben

áldásai épen csak

már begyjtött

most engednek kebeltágító

aratás

lélegzetet

venni a szorongatott szívnek, melyet télen-tavaszon át

;

367

az irtózatos népinség

s

éhenhalás látványa gyötört

;

mert

borzasztó, de igaz, a szó legteljesebb értelmében igaz

honunkban a élet

lefolyt félévben az

Ámde

hullt áldozatul.

is

vagy talán ez sem

volna-e,

?

:

éhenhalásnak ember-

kérdezzük

Nagyobb

több hullott

:

volt volna-e az

vagy talán kisebb, ha gyáraink voltak volna, melyekben a szkölködk keresetet találhatának ? E kér-

Ínség,

—

—

nem kell felelet. Különben is úgy hiszszük azt józanon sem félnünk, sem remélenünk nem lehet, hogy gyáriparunk egy félezred év alatt oly terjedt fokra hágjon, miszerint honunkban jóban mint rosszban, az désre

angol gyárkerületek képmása mutatkozzék

;

s

ha mégis

valakinek képzelg tehetségét e rém gyötörné, emlékezzék azokra, miket Pvlszky Ferencz barátunk mondott,

t.

i.

hogy hazánkban nagy még a mveletlen

föld területe, itt

még

gyármunkás f ^a

a gyárakból elbocsátott proletárius

földünket felszahaditjuk) élelmet a földmüvelésben

hat

s

is talál-

így a szabad föld az iparszabadság káros oldalától

képes megóvni. S

itt

is

szavakban fekszik syllogismu-

e

sunk berekesztése. Aggodalmat szül némelyitekben a proletárius állapot képe

nak

is

?

Emlékezzetek, hogy honunk-

van tömérdek proletáriusa

—

a zsellérsereg

—

melynek, ha földbirtoki viszonyainkon törvényhozásilag

nem javltunk, természetesen naponkint Honunk s Angolhon közt e tekintetben de van külöbnség

is.

A

szaporodni is

kell.

van hasonlat,

hasonlat az, hogy agriculturális

törvényeink mindkettnknek olyanok, melyek a földbirtokszerzés szabad

s

a kisebb földbirtokos

keletkezésének útját állják (amazt nálunk az

osztály

siség

mozgalmának

s

vele rokon majorátus és incapacitás, emezt a

roppant tömegekbeni gazdálkodást lehetségesit úrbéri

szonyok eszközlik), az

vi-

irányú törvényhozásnak pedig

nagyszámú proletáriusokat kell teremminthogy teremtett is aránylag itt, mint amott

szükségképen teni, a

ily

368

a különbség pedig az

kettnk

hogy

között,

ott ezen bal-

irányu törvényhozás miatt a baj már annyira ntt, mi-

még

szerint

a virágzó gyáripar

sem

volt képes rajta

segíteni nálunk ellenben a gyáripar a mint a köznek tömérdek hasznot hozna, úgy a proletáriusi bajt is nagy részben enyhítené e mellett azonban, ha palliativákkal ;

;

nem

akarjuk magunkat áltatni,

kell vinni az agriculturális

törvényhozást azon irányra,,

miszerint a birtokszerzési szabad

E

állja.

ség.

mint amott vissza

itt

mozgalomnak

útját ne

nélkül nincs gyökeres orvoslat, nincs üdvös-

Es ismét

itt

vagyunk az siség

s

urhéri váltság esz-

méinél.

Eogházjavítás.*)

»Kinek Isten szivet adott, mely embertársainak szenvedéseinél dobogni tud, ki érezve emberi méltóságát, nyugodtan nem nézheti, ha az hasonlójában sértetett, ki vallásának szent értelmét fölfogá, s nemcsak ajkain, hanem keblében is hordja azon egyetlen s mindent magába záró parancsot »Szeresd felebarátodat, « az, látva a tömlöczök :

nyugodtan nem maradhata.« E szavakkal kezdé báró Eötvös József egy év eltt fogházjavítási fejezetét azon védiratnak, melylyel a megtámadott »Pe.sti Hirlap«-ot ész és szív legnemesb ösztönébl ótalmazá. Es ha ellenünk a fogház javítás mellett szót emelkre százszor meg százszor szóratnának is a gúnyolásnak minden nyilai, e szavakból mindig tudnánk ert meríteni, hogy a közvélemény lelkesült figyelméhez e tárgyat újra meg újra közelebb hozzuk, és a teendk legelsbbjei közzé sorozzuk. Ámde törvényhozásunk elzményei ezen elsség mutogatásától s a korszerség igényeinek kivívásától annyira feloldoz tanak, hogy csodálkoznunk kell, miképen akadhatott még a legközelebbi napokban is író magjyar publiczistáink között, ki a fogház javítás ügyének sürgetségét azon rég elkoptatott declamatióval igyekezzék háttérbe szorítani, hogy ^>szcp{\) börtönöket akarunk építeni, miszerint a bntettes elkövetett csinyja után jobb hajlékba lakjék, mint míg becsületes ember volt, s pedig azoknak rovására, kik semmi bnt sem követtek el.« Azok helyett, miket e declamátiókar

állapotát,

•)

Az

1842-iki oPesti Hirlap« 169-ik számából.

K. F.

369 lehetne, elég legyen az 1840-iki országgyiilés V-ik törvénj^czikkére hivatkozni, mely egy büntet törvénykönyv kidolgozására s különösen a válhatlan kapcsolatban lev büntetés javító rendszer behozása iránti véleményadásra küldöttséget nevezett és elég legyen említenünk, hogy ezen országos választmány fontos hivatásáéban már háromnegyed év óta foglalkodik. Azt csak nem gondolnók, hogy kivált most, midn egy vagy más törvényhatóság a fogházügv iránt javítólag akarván intézkedni, az országgylésnek ama határozata ellenz fegyverül használtatik, s ez által közhatóságaink a borzasztó rossznak, midn azt elvégre belátták, s jogszerségtl és emberszeretettl lelkesítve elhárítani buzognának, békén trésére reá biratnak *) nem gondolnók mondom, hogy egy poUticai fractio keletkezhessek, mely az országgylési választmányozást itt is, mint sok egyébben, az elhalasztás legsükeresb módjává szeresse törpíteni, vagy ha ezt nem tehetné, legalább az el nem háríthatót már keletkezésében depopularizálni törekednék. De volna bár, ki üyest akarjon, a tárgynak jöv orfelelni

;

—

;

szággyléseni föltételét megakadályozni képes bizonynyal senki

sem

leend.

Azonban mi

oly

nagy fontosságot

tulaj-

donítunk annak, hogy a reform ösvényén minden újabb lépés a korszerség meleg érzetébl fejldjék ki, s hogy a nemzet ne azért tegyen valamit, mivelhogy (tetszik, nem tetszik) tennie kell, hanem mert a szükségrl, halaszthatlanságról meg van gyzdve, miszerint ezen erkölcsi rugó végett nem tartanok feleslegesnek megemlíteni, hogy bntet rendszerünk haladéktalan javítását valóban nemcsak a józan philantropismus, hanem a legfontosabb poütikai tekintetek

Midn

is

sürgetik.

büntetrendszerünk, vagyis inkább rendszertelenségünk, s a mi ennek lényeges részét teszi fogházaink állapotja gyakran nemcsak a bnöst, de még a csak vádlottat is oly fokra sülyeszti, melyre az embert még a vétkesben sem lehet sülyeszteni a nélkül, hogy nemnknek

—

—

nemeslevelét megfertztetnk, s a jog eszméjét gúnynyá ferdítnk, midn itt-ott az embertelenséggel határos szigorúságot s a rettegtetés komor rendszerét kimerítve látjuk *) Minap füredi utamban megnéztem a Veszprém megyei tömlöczöket és lehetetlen volt el nem borzadnom. Kútforma lyukak, melyeknek öblébe lábtón juthatni csak le, szelljök sincs, ablakuk természetes nem is lehet, s az egyetlen nyilas a kut szájának mondanók egy sötét parányi 4 5 lépésnyi széles zárt udvarkára nyilik, hová csak délben fér a napsugár, a szell pedig talán sohasem s ez, mint mondják, mégsem legrosszabb tömlöcz Magj'arhonban K. L.

—

—

— —

—

—

;

!

KOSSUTH LAJOS IRATAI.

!

!

XII.

24

370 legkisebb siker, legkisebb eredmény nélkül, és látjuk, miként népünk mveltségi tekintetben századok ótca mozdulatlanul vesztegel, erkölcsben pedig sülyed naponkint lehetetlen, :

állapotunk ujjánemzésének szükségérl meg ne gyzdjünk. Nagyon csalatkoznék, ki azt gondolná, hogy midn büntetjogról van szó, csak néhány útonálló, rabló, tolvaj, gyilkos és vereked büntetési szenvedésének szk szempontjából lehet a dolgot tekinteni nem A min igaz, hogy személyekbl és személyek végett áll a polgári társaság, ép oly tagadhatlan, hogy a büntetrendszer, mely a személyes bátorlét fölött határoz, melynek mérlegében szabadság és becsület, s minden, minek az életben becse van, kérlelhetetlenül fölméretik, a polgári lét ügyeinek még akkor is legfontosbika volna, ha hozzá más nagy és szent érdekek melléktekintete nem csatlakoznék. És pedig csatlakozik. A büntetjogi eszmék phasisai az emberi nem civilisatiójának világútjában tájékozó mértföldkövek gyanánt állanak büntetrendszer által egy nemzet civilisatiója fölött talán századokra koczka vettetik mert az a néperkölcsiségnek, népjellemnek, népnevelésnek nem egyedüli ugyan, hanem egyik leghatalmasabb factora, s egyszersmind szögletk a polgári szabadság épületében, mert ez teremthet, ez ronthat jogállapotot. Es azért reméljük, hogy a törvényhatóságok a halaszthatlan szükség és fontosság ép azon meleg érzetével veendik ez ügyet utasító tárgyalás alá, mely az ország rendéit lelkesítette, midn a büntetrendszeri javaslat kidolgozására hazánk legjelesebb fiai, a politikai színezetek kitn nobilitásai közül választottak. Isten adja, hogy az utasítások készítésénél az ügyszeretethez alapos ügyismeret is csatlakozzék, mert a tárgy a min fontos, ép oly nehéz is, A báli téletek szokásos ereje görmindennapi dolog müveit csös hatalmat ember fölött férfiakkal találkozni, kik a legbecsületesebb meggyzdéssel hiszik, hogy egy kis szelíd tortura nélkül vétket kisütni lehetetlen, s a mindenható mogyorófa nélkül sem a verébfaj ki nem pusztítható, sem útonállás, rablás s az Alföld pusztai népjellemével congenialis marhalopás meg nem gátolható s a ki erre fejét csóválni meri, azt könyörületes mosolylyal inpractikus bohónak nevezik, fogultságukban észre sem vévén, miként amott Mármarosban a verébkapta faj bizony (istennek hála !) vigan tenyészik, mintha volna parancsul a paradicsom ajtajánál, hogy »menjen és szaporodj ék« Alföldön pedig a mindenható mogyorófa ezredéves uralkodása mellett lovat és marhát oly kéjelmesen elszedegetnek, mintha gulyátok uratlan volna, miként egy csoport cserebogár. A balitéletnek ezen nemleges akadálya mellett van egy positiv akadály is, az t. i., hogy a

hogy

szociális

;

;

;

z

;

;

;

!

371

büntetjogi törvényhozás tömérdek tudományos elismereföltételez, mit stúdiumul vonni ekkorig nálunk igen kevés ember tapasztalt ingert avagy vonzalmat, s most nemsokára hivatva leszünk a nehéz tárgy fölött határozni, s határozandunk a nélkül, hogy a közvélemény ekkorig fölvilágosittathatott volna az alapelvek s doctrina fell, mely a büntettörvénykönyv részleteiben vezérül szolgálandott. Ezt mert pedig méltányosnak, st szükségesnek is liittük volna azoknak, kiket alkotmányunk a törvényhozás részeseivé tet

;

tn, bajos leend Ítéletet hozni oly munka fölött, melynek vezértanjával ellegesen megbarátkozniuk nem lehetett, és pedig bajos annyival inkább, mert nézetünk szerint a törvényhatóságoknak ez ügybeni utasításaikkal szorosan ép a vezérelvek kitzésénél kellene megállapodni, s azoknak a részletekben következetes keresztülvitelét követeikre bízva, szakaszonkinti vagy ép stylaris utasításra nem terjeszkedni, nemcsak azért, hogy követeiket puszta gépekké ne alacsonyítsák, hanem azért is, mivel különben az utasítások oly zagyvakeverék tömeget képezendenek, melybe egységet s pedig rendszert hozni még egy istennek sem sikerülend ne felejtsük rendszeres törvénykönyvrl leszen szó, melynél azon egy szellem, azon egy elvek férfias következetességének kell a törvénykönyv minden betjén végig lengeni. E végett pedig távol vagyunk ugyan kívánni, hogy a törvény elméleti doctrinákat sanctionáljon, mert jól tudjuk, hogy a mely doctrina igaz és való, az törvény nélkül is az marad, ellenben tévtan positív dictatumok által igazsággá soha sem lesz de hiszszük, hogy a törvényhozónak doctrinával kell bimia, miszerint rendszeres törvénykönyvet alkothasson. Mi a büntet törvényhozásról úgy vélekedünk, hogy kor és nemzet igazságos igényeinek meg nem felelhet, hacsak a nép erkölcsi állapot ja kifejezésének nem tekinthet, hacsak a közvéleményben s a nép erkölcsi érzelmében támaszt nem talál. Különben ha ezzel ellentétben van, ha innen nem hárul reá az, mit Bentham morális sanctiónak nevez, ;

:

:

a nép vagy nem fogja véteknek tartani, mit a törvényhozó veteknek mond, s ekkor a társaság mintegy természetes összeesküvésben van a törvény ellen vagy pedig itt martyrságot, amott pedig kéj elmés tápintézetet látand a büntetés módjában, fokozatában, s mindkét esetben a törvényhozás szellemi czélja merben tévesztve van. Ezek szerint a büntetjognak ép úgy, mint a státusgazdaságnak nationalis oldala, igaz, hogy van de mindamellett van egy másik is, melyet cosmopolitikusnak nevezhetnénk, mely a ;

;

jog s igazság örök és változatlan fogalmaiban gyökerezvén, vezérelveket ismer, függetleneket a státusállapot külön24*

372

böz

mert lehetnek körülménj'^ek, miknél viszonyaitól fogva a jog egész teljes mivoltában egyszerre nem valósítható, de sohasem lehet oly körülmény, melynél fogva jogtalanságot valósítni szabad legyen. Ha tehát úgy nationális, mint oosmopolitikai tekintetben elvekre kellend a valóban igenis kívánatos, hogy a köztörvénynek épülnie vélemény amazokba beavattassék, mieltt e fölött határozand. Ez volt volna nézetünk szerint az idszaki sajtónak kiváltképeni rendeltetése, mert hiszen ép abban találja, föl jótékony hatásának kulcsát, hogy a napi érdek korszer tárgyakkal foglalkodjék, ez által, csak ez által lehetvén arra alkalmatossá, hogy a literatuiát az élettel magnetikus viszonyba tegye. A körülmények úgy akarák, hogy az idszaki sajtó e hivatásának meg ne felelhessen, de épen mivel meg nem felelhetett, s ép e miatt a közvélemény e fontos ügybeni határozásra elkészítve még épen nincs,, ketts üdvözlettel fogadunk mindent, a mi e mélyen érzett hiány pótolására van intézve. Ilyen a h. Eötvös József é» Lukács Móricz által legújabban kiadott »Fogházjavitás«^ mire nézve nem lehet nem óhajtanunk, hogy az Szemére Bertalannak még 1838-ban kiadott Javító fogház tervé«-Yel egyetemben az utasítások elkészítésére megbízott megyei választmányok által szorosan egybevetve megfontol tassék. Hogy a két munka véleményben különbözik, már csak a czím is sejdítteti. Szemere javító fogházat javasol, mintha mondaná, hogy a büntetés fbb czélja javítás. B. Eötvösés Lukács pedig fogház javításról szólanak, s a büntetés egész czéljának a javítást nemcsak el nem ismerik, st hibának tartanák, hahogy a közállomány egyik legnevezea büntet jognak oly czélt tzne tesebb mködésének ki, mely többnyire elérhetlen, s ha eléretnék is, a polgári társaság fbb feladását, a közbátorság fenntartását nem eszközölné, minthogy a javítás megóvhat azon egy ember de nem teheti,, új bneitl, ki bntettetek, hogy javuljon elkövetésétl visszatartózhogy más valaki hasonló tassék. Ök tehát a büntetés czéljának társaság fennállására szükséges közbátorság biztosítását veszik föl, s míg Szemere határozottan a magányrendszer mellett szólal föl, a Fogházjavítás szerzi a hallgató rendszernek adnak elsséget így hát e kérdésben is nekünk azon szerencse jutott, hogy köztiszteletben álló notabilitások által látnók sajátlagos körülményeink szempontjából megvitatva a két rendszer közti elsbbség nehéz kérdését, mely iránt a tudományos világban Európa szerte annyi vita folyt. Szemere mellett azonban több s nyomatékosabb tekintélyek szólanak mivel idézett röpirata csak mint egy alkalmi dolgozat volt, reméljük, ösztönt érzend b. Eötvös és Ljukács uraknak rend;

:

^>

—

:

bn

:

;

373 «zeresebben, kimerítbben s az övéhez hasonló tárgyszeretettel dolgozott munkája ellenében a magán vrendszer mellett még egyszer felszólalni, és pedig különös tekintettel népünk jellemére s erkölcsi vonzalmaira, miután abban velünlí s a Fogházjavítás szerzivel bizonyosan egyetértend, hogy az. mit mi fölebb a büntetjog nationalis oldalának nevezénk, a törvényhozástól oly nagy figyelmet igényel, s a végeredményében csakugyan tisztán gyakorlati kérdés pusztán és egyedül elméleti doctrinák szempontjából anynyira el nem határozhatók, miszerint abból, hogy egyik vagy másik rendszer itt vagy amott jobbnak, czélszerübbnek mutatkozott, még egyáltalában nem következik, hogy minálunk is. népünk jellemsajátságai mellett, hasonlón czélszerünek mutatkozandik, kivált miután a dolog még sokkal újabb, hogysem egyik vagy másik rendszer mellett a világnak bármely részébl hosszas tapasztalás tehetne bizony-

addig is, míg Szemére barátunk ságot. A mi minket illet várva várt munkáját olvashatnók, nem kétségeskedünk oda nyilatkozni, hogy pusztán elméleti szempontból szólván, azon két körülmény, miszerint a hallgató rendszer :

fogház disciplinája bot, korbács nélkül fönn nem tartható, (a legnagyobb áldást, mit Isten embernek adhatott) átok s büntetés színében tünteti föl, a magányellenben azt, hogy míg a két rendszer pártolásához vonz rendszer közti választás eredménye minden esetre problematikus, másrészrl a hallgató-rendszer bizonyosan sokkal olcsóbb, fájdalom lehetetlen minálunk (!!) nyomadékos körülménynek el nem ismernünk. Egyébiránt kett van, mire nézve mind a két vélemény pártolói alkalmasint egyetértendnek egyik az hogy akármelyik fogadtatik el fogházaink mostani állapotjához képest, minden esetre megbecsülhetlen javítás leend másik az, hogy a hallgató rendszer a még el nem ítélt vádlottakra s a kevés ideji fogságra Ítélt kisebb vétségüekre semmiesetre sem alkalmazhatók s így csak azon központosított kerületi nagy fogházakról lehet még szó, melyeknek a nagyobb vétségüek számára felállítását új büntet rendszerünk alkalmasint behozandja; ezekre nézve pedig meg kell vallanunk, hogy miután ezen

a munkát pedig

;

!

:

;

;

;

nagy

börtönöknek országszerte kell számbani egy idben financiális szempontból nem igen várható, mi legtanácsosabbnak vélnk, ha ezen kénytelen késedelem némi kis gyakorlati tapasztalás szerzésre fordíttatnék, s a legelbb építend két nagy fogház egyike a magány-, másilia a hallgató rendszerhez idomíttatnék mert annyit tagadni csakugyan lehetetlen, hogy azt, min hatással leend egyik vagy másik rendszer hazánknak és költséges

felépítése

egyszerre,

;

nyelvben, jellemben, szokásban, erkölcsben végetlenül szerte

374

ágazó zagyva népességére, sem a legtisztább elméleti tanszabályokból, sem más nemzetek néhány évi tapasztalásából nem lehet elre biztosan kiszámítani.

Majorátusok.*)

Az siség

birtokjogállapotunk egész testén elany-

erei

(s e szavakra nemcsak figyelmet, óhajtanánk nyerni a közönségnél) ha hanem emlékezetet is majd az siség tárgya országgylésünkön napirendre j, s eltörlése akár egész terjedelmében, akár pedig csak egyes ágaira nézve elvileg elfogadtatik nézetünk szerint mulhatlanul szükséges leend törvényeinket választmányilag átné-

nyira szerteágaznak, hogy

:

azoknak szerteszórt egyes szabályait az eltörlés elvével egységbe hozni különben tömérdek zavar, habozás, összeütközés, anomália következhetnék. Ez ily munka levén, távolról sem juthat eszünkbe, az siség kérdésének zetni,

s

;

részleteit,

ezernyi

szabatossággal

elágazásukban,

kimeríteni.

hirlap

vannak némely felvek, hírlapokban a tömkeleges

mezn

utján rendszeres

Azonban mégis, úgy is

hiszszük,

megvitathatok, mik

tájékozó pontokul szolgálhatnak. És e

tengely körül forgandnak e tárgyban a mi csekély elmél-

kedéseink

is.

Mindenekeltt meg kell vallanunk, nagyon óhajtanok, hogy véleményeinkben mindig combinált meggyzdés, divat pedig sohase határozna, különben intézkedéseinkben hiányzandik azon ers szilárd alap, melyek alkotmányos törvényhozásban csak a kellékek azon érzete, csak azon önkénjrtes fejlemény adhat, melyrl mondani szoktuk, hogy elv-kérdések a népek mellében oldatnak meg. Most ez nálunk még nem mindig s nem mindenütt vagyon így s van, a ki az siség eltörlését hangoztatja ajkain, van ki fenntartásáért buzog szenvedélyesen, a nélkül, hogy egyik vagy másik valaha számot adott volna magának, tulajdonképen mi czél az, melyet az siség eltörlésével vagy fentartásával megközelítni akar ? Nekünk úgy látszik, hogy ha szintén, kölcsönös türelemmel s jóakarattal számot adunk egymásnak, haladni vagy maradni akarásunk tulaj donképeni ;

Az

1842-iki »Pesti Hirlap « 172-ik számából.

K. F.

;

375

czéljairól,

sok

sok

lesimulhatand,

ingerültség

mely különben a vállhoz

összeolvadand,

ellenkezés

váll vetést

aka-

dályozá.

E

szempontból indulva, adjunk mindenek eltt számot magunknak birtokjogi állapotunkról kérdjük tehát, elmondhatja-e a magyar nemes, hogy ö nemesi fekv birtokának :

valóságos szabad tulajdonosa

?

Felelet

:

teljességgel

nem

;

minden nemesi birtoknak örökös valóságos tulajdonosa a korona, ideiglenes tulajdonosai a családok

;

azok ellenben,

kiknek valamely jószág épen birtokukban van, annak csupán csak haszonvevi, a tulajdoni jog ideiglenes képviseli kik azonban vagy biztos állandó joggal nem bírnak a fiscus vagy a fiscust jogilag képvisel család ellenében vagy pedig rendelkezhetési joggal nem bimak saját nemzetségök elle;

mi ezen állapot kikerülhetetlen következménye ? Az, hogy a nemesi birtok Magyarországban vagy nem szabad, habár állandó s biztos is (mint a tsgyökeres jogú si birtok, majorátusok stb.) vagy szabad ugyan, de nem biztos (mint minden szerzemény a szerzeményes kezei között), vagy 7iem biztos és még sem szabad (mint az ingatag jogú, de mégis osztály által már sivé vált minden birtok). E három categoria pedig gyakran annyira össze van bonyolitva, hogy tulajdon azon egy birtok, egy ember iránti viszonyában az egyik, más irántiban a másik vagy harmadik osztályba tartozik minélfogva bizon elmondhatjuk, hogy Magyarországon nincs nemesi ingatlan vagyon, melynek birtokosa joggal mondhatná, hogy annak szabad és biztos tulajdonosa. Más szóval, nálunk nemesi birtokainknében. Kérdjük másodszor

:

;

ból a szabad tulajdon eszméje számkivetve van.

Mi legyen

más részrl ezen állapotnak természetes következménye, mennyire kikerülhetetlen, hogy ily birtokviszonyok a köz nemzeti hitelnek, köz vagyonosság eszméjét is kizárják, s az embert, a polgárt a lelketlen föld rabszolgájává alacsonyítják mind ezt nem szükség fejtegetnünk. És ha már most harmadik kérdésül azt áUitván fel, mi legyen oka ezen boldogtalan állapotnak? Kétkedés nélkül mindnyájan azt felelendjük, hogy az siség : önkényt következik a felelet, azon negyedik kérdésre is hogy mi végre akarjuk az si-

—

:

ségét eltörölni

?

Ez

óhajtott eltörlésnek

t. i.

más

czélja egy-

376 általában nincs, s nem is lehet, mint az, hogy a magyar nemesi birtokot szabaddá és biztossá, vagyis hogy a magyar nemest vagyonának szabad tulajdonosává tegyük. Ekként a czéllal tisztába jvén, a ki velünk e tételek-

ben egyetért, következetesen egyet kell abban is értenie, hogy önmystificatio, öncsalás, közromlás volna, oly lépéseket tennünk, miknél fogva itt a földet szabaddá tennk, csak azért, hogy más kezek közé kerülhessen, hol szabadságát örökre elvesztendi, vagy itt biztos tulajdonná tegyük csak azért, hogy más kezekben bizonytalanná váljék. Szabad commerciumra, szabad kézen forgásra kell a magyar nemes birtokát képesíteni, különben a föld szabad nem leszen; és állandó biztosságot kell a szabad commerciumban szerzett birtoknak adni, különben a magyar birtokának tulajdonosa sohasem leszen. És ime felállítok a tájékozó elveket, melyeknek criteriumul kell e dologban szolgálniok, s ez leszen a mérték, melylyel minden gondolatot megmérendünk, hogy könynyüségét vagy súlyteljességét megítélhessük. És e vezérl criteriummal szemeink eltt állítjuk fel gyanánt azt, hogy ha czáfolattól nem retteghet axióma (majorátusoa hitrebizottságokat siség eltörlésérl van szó, kat, senioratusokat) jövendre megengedni teljes lehetetlenség. Eltörölni az siségét, de megengedni majorátusok alapítását, nem ellépés volna, hanem hátralépés. Mit az siség ekkorig a birtok szabad commerciumából fölemészteni képes nem vala, azt jövendben az siségi törvények fékétl megszabadult fidei-commissum emésztené föl. A mely részét a közép- s köznemességnek még az siség mindekkorig semmivé tenni nem bírta (pedig bizony nagy részét semmivé tette) azt az siség eltörlésével fennhagy andott majorátusalapítási jog okvetlenül semmivé tenné, s a nemességet a magyar nemzet erejének eme magkövét, a helyett, hogy birtokában szabadsággal s tulajdonossággal ruházná fel, a már különben is szerfölött számos proletariusok sorába sülyesztené.

Sem szándékunk, sem óhajtásunk a majorátusokat mennydörg declamatiókkal ostromolni, örömest kerüljük a legkisebb

körben

is

az

úgynevezett rossz vércsinálást.

377

ha és a mennyiben ezen figyelmet a közjónak s igazságnak mindenkor egyedül határozó tekintete megengedi mi csak tisztába kívánunk jni azon alapelvek logikus kivánatival, melyek nélkül e tárgyban minden mozdulat nyomorult kapkodás volna, s munkánk eredménye »kártyavár, légalkotmány «. Vagy akarjuk a czélt, mely az siség eltörlésénél egyedüli lehet, vagy nem akarjuk. Ha nem akarjuk, úgy hagyjunk fel hitelhiány miatti örökös általános panaszainkkal büszkélkedjünk, ha tetszik, szegénységünkben, s vérezzünk el némán, türelmesen a hiteltörvények igazságos súlya alatt ha pedig akarjuk a czélt, úgy akarnunk kell annak természetes postulátumát is. De nekünk úgy látszik, hogy itt akarás s nemakarás között választani nem igen nehéz. lm egy parányi kis körülmény. E napokban az iparegyesületnek 2000 pft kiadható tkepénze volt. (Közbevetleg szólván, istenért ne gondoljátok Urak, hogy az iparegyesület már el van látva az elégletig, mivelhogy még kiadó pénze is volt szegények vagyunk. Uraim a moz;

—

:

;

;

!

;

!

dulhatlanságig szegények, ez a 2000

frt

alapítványokból

állt,

melyeknek csak kamatairól rendelkezhetik az egyesület.) Tehát 2000 frt volt kiadható parányi öszveg a mint látjuk

— emHtésre

—

;

is

alig méltó, és

mégis kénytelen volt a

választmány ezen csekélységre nézve is föltételül szabni, hogy nemesi birtokra nem adhatja, hanem pesti házra, betáblázás, mellett igen. Ugyan istenért nem a legcsipsebb, egyszersmind legtalálóbb satyra-e ez, melyet birtok!

állapotunkra írni lehet ? Egy honi közintézet, mely 2000 forintocskát minden elfordulható esetre biztosan akar,

jog

biztosan tartozik kiadni, a nemesi birtokot kénytelen biztosságot is

;

nem nyújthatónak tekinteni, habár milUókat érjen fekv vagyonban biztosságot lát, habár

ellenben a városi

csak 4000 frtot érjen

is,

és miért

?

Mert ez szabad

tulaj-

don, amaz ellenben sem szabad, sem tulajdon. Hogy a majorátusok alapíthatásában van valami a közálladalom felvirágzását bajjal, veszélylyel fenyeget, azt

—

ha szinték akarunk lenni, zászlónk akármi színt viselis mindnyájan vagy tiszta meggyzdéssel valljuk, vagy legalább ösztönszerleg érezzük. Maga az 1827-iki országos választmány is, melyrl bizony nem lehet állítani, jen

—

378

hogy munkálatán valahol a democratia veres fonalát észrevehetnk, maga ezen országos választmány is megvallá, miként a hitrebizási jogot korlátlanul fennhagyni káros volna; csak az a különös, hogy közmondás szerint a kecskét is jóllakatandó

maximum

s

a káposztát

is

megmentend, 500

felállításával gondolt a

bajon

segíteni.

—

teleknyi

Mi sokat

legyen jog, gondolkozánk e dologról, és soha sem tudánk egyetlenegy okot is feltalálni, legyen politika mezején mely ép oly ersen ne állana 500 teleknyi majorátus ellen, mint áll 50,000 telek ellen. Kivévén talán, ha valaki azt hinné, hogy 50,000 telkes dynasta státust forgathat fel, mit 500 telekkel senki sem tehet. Ez ellenvetés valaha talán nyomhatott valamit, de mai idben már semmit sem nyom. Egy milliókból álló nemzet sokkal szilárdabban áll, mints ha van sem, hogy telekszám intézkedhetnék sorsa fölött er, mely (mint minden er) mikép hatalmas a jóban, úgy hatalmas lehet forradalmak költésében is, pénzes ládákban, a mint nem telekszámban kell azt keresni. E kett pedig tudjuk együtt sokáig igen ritkán jár. Ezen ok tehát már semmit sem nyom, minden más pedig ép úgy harczol 500 vagy 50, mint 50,000 telek ellen. Vegyük föl azon jogi szem-

—

;

—

—

pontot, hogy egy rég elhamvadott halandó akaratja vál-

nem szabhat az utókor minden nemzenem kötheti le szeszélyének vaslánczaival a melynek maga rég porába vegyült vegyük föl,

tozhatlan törvényt dékeinek, hogy földet,

;

hogy a majorátus úgy a szabad föld, mint a birtoktulajdon eszméjét semmivé teszi, a családi viszonyok szent köteleit irigy

— mérgesen szaggatja meg,

rével ellentétben áll stb.,

mind

az ipar

ez ép

majorátusra, mint az ötven ezeresre.

úgy

Még

s

áll

azt

javítás inge-

az 500 telkes

sem

monvon el

lehet

hogy az 500 telkes maximum a birtokmozgalomból mert a majorátusokat alkothatók számát nem lehetvén elre meghatározni, 500 telkek által ép úgy föl lehet az egész birtoktömeg szabad mozgalmát kevesebb földet

dani,

;

mint 50,000 által, st talán hamarabb, mert könnyebben akad 100 ember, kiknek mindenike 500 telekrl rendelkezhetik, mint egy, ki 50,000 teleknek ura. Azonban akármi ok harczolna is az 1827-iki országos választmány közít javaslata mellett, azt mi mindenesetre határozó sulyu emészteni,

379

körülménynek hiszszük, hogy azon tisztelt választmány az közöttünk pedig siség eltörlésérl nem is gondolkozott csaknem általános az siség eltörlésének óhajtása, s a kér»maradván az siség így a mint van, s dés nem így áll ;

:

jövendben úgy

legyen-e szabad majorátusokat

hanem inkább

így

a hitrebízási jog

:

»lehet-e az siségét

f enntartassék ? «

E

is

alapítani?*

hogy

eltörölni,

két kérdés között a kü-

mi ez utóbbi kérdésre nézve soha hogy így törülni el az siségét, annyit tenne, mint semmivé tenni a czélt, mely végett el akarjuk törölni, egyszersmind pedig semmivé tenni a köznemességet is, mely e nemzet erejének életmagköve.

lönbség végtelenül nagy,

sem sznünk

s

azt állítani,

Iparmkiállítás.*) .

.

.

E hon

fölibe

kiönté a gondviselés sokféle ternyers anyagnak legkülönszerübb

bségszaruját. A vegyülete mintegy fölhíni látszik az emberert, hogy s e az iparnak tág mezején megkísértené tehetségeit honnak 15 millió lakosa van, megannyi fnyi vásár, mely keletet igér a szükségek különféle nemeiben vállal-

mék

;

kozandó miparnak s e termékb hon, e 15 millió ember pedig a békérl mondani fölött 27 éves béke vonult el szokás, hogy mint tavaszévszak a növényvilágot, úgy idéz el ipart, szorgalmat. Ha már most valaki oly várakozással lépne kiállítási teremeinkbe, hogy egy nagyegy látvány, szer látvány terülend el szemei eltt mely a hon termékbsége felli fogalomnak megfeleljen és megfeleljen a kiállító er azon eszméjének, melyet e szóban 15 millió ember rejleni ösztönszerleg érzünk ;

;

—

:

!

;

az ki ily várakozással lépne teremeinkbe, a 27 éves heke emlékezetével szemei eltt, kérdené s ez minden, s

:

mit 15 millió ember, ez áldott honban, ily hosszú béke után képes mutatni ? mondanók ugyan hogy ez nem minden, mondanók hogy ez két hónap alatt rögtönzött gyjtemény, melynek idrövidséggel, a kezdet nehézségeivel s a szokatlan eszme újdonságával kellett küzdeni és megkérnk, várakozzék csak ítéletével esz:

:

*)

Az

1842-iki »Pesti Hirlap« 174-ik számából.

K. F.

:

380 tendeig, mikorra

—

reméljük

—

az egész honi

mipar

állapot] ának tükörképét állíthatandjuk fel szemei

eltt azonban mind e nyugtatás mellett is nem lehetne nem sóhajtanunk mert minél szebb, minél kitnbb, minél ;

váratlanabb bizonyítványait látjuk e kiállításban a közöttünk rejl manufacturalis tehetségeknek, melyek oly kitnk, oly meglepk, hogy egy kis buzdítás, ótalom s méltánylat mellett, versenyre léphetnének akárkivel annál fájdalmasabban kell éreznünk, mind azon conjuncturák mostohaságát, melyek okozák, hogy ez áldott hon 15 millió lakosa, melynek körében annyi kitn kézmves talentum van, 27 éves béke alatt csak annyira sem volt képes fej leni, miszerint önerejét ismerve, önmagának szeresse köszönni, mit mástól vészen s ne veszítsen évenkint a kereskedésben 60 milliót, többnyire oly mvekért, miket maga is elállíthat. És ez a bánatos rész a dologban, melyben találó satyra fekszik, híresztelt patriarchális atyáskodástok ellenében, melynek csak ennyi eredménye van és ha e bánatos érzéssel keblünkben végigtekintjük a kiállítási teremeket, lehetetlen ösztönt nem éreznünk, hogy meleg kézszorítással rázzuk meg munkás jobbjait azon derék hazafitársainknak, kik eltemetve az ismeretlenség homályában, visszataszítva a honit megvet, külföldihez szító divatrohamtól, felejtve törvényhozástól, nyomatva nem kedvez conjuncturáktól, küzdve és védtelenül küzdve haladottabbak, pártfogoltabbak versenyzésével, nem ótalmazva, nem buzdíttatva, nem méltányoltatva, nem becsültetve, törtek elre csüggedetlenl az iparzés nehéz ösvényén s most a legels felszólításra, melylyel az ébred nemzeti figye;

;

lem kétes reménynyel feléjök fordult, összesiettek, mint a fürge méh, felmutogatni a nemzet eltt szorgalmuk rögtönzött tanújelét, melyeknek szemléletére örömtül tágul a honfi kebel, mint örül, ki kertje dudvái között reábukkan egy csodavirágra, melynek bírását nem is sejdíté.

Mi legalább akként valánk

mint a szegény múlt el észreelször a szabadba lép, a tavasz vele,

fogoly, kinek tömlöcze felett egy évszak

vétlenül, s ki

midn

!

381 csírázó zöld világát látja elterülni szemei eltt, hol kopár

rögöket vélt csak zatát gondolok mi

találni. itt is

A

honi

mipar

tavasz-csirá-

észrevenni, melyet csak a rész-

vétlenség derétl kellend megóvnunk, hogy belle a nem-

közös érdek öneszméletének napsugarágyümölcsöket érleljen. Miparüz polgártársaink, felejtett, magára hagyott derék néposztály zeti figyelem, a

val gazdag

nem

hon még oly keveset, semmit sem tn, legyen megáldott bizodalmotok a jövendhöz míg publicistáink osztályzatokat keresgetének a nép között, kiket honoratiorok nevezete alatt, a lenézett tömegtl kiszemeljenek, mintha mondanák hogy a künnhagy ottak, Ti, kikért ez

önerejébe

csaknem

mondhatnók

—

bizott

—

;

:

azok közt ti is, nem méltók e névre »honoratior«, addig ti szerény mhelyeitekben iparkodástokkal honoráltátok a nemzetet, s készitgetétek a dicsséget, melyet ma-holnap a nemzet büszkén sajátjának mond míg mi megvetk kezeitek mvét, mivel honi volt, s külföldre költve elszegényedénk, és velünk a hon ti tritek vala a hátratétel méltatlanságát, s azon voltatok, hogy szorgalmatok termékink értékét megsokszorozza míg mi nem gondoskodánk, hogy fedve legyetek a haladott külföld vetélkedésének verfényétl, míg mipartok fiatal növénye megersedendik, addig ti védtelenül sem rettenetek el a versenytl, s példát adtatok, hogy melyik út az, melyen e pénztelen hon a nlliókat megkímélheti de nekünk úgy tetszik, hogy az iparmkiállítással, legyen bár tökéletlen, mint ily kedvetlen körülmények között, idrövidség, kezdetnehézség, tökéletesbet nem is engede, mindenesetre igénylevelet mutattatok be, hogy pártfogást, becsülést és ótalmat a nemzettl kivánni jogotok van s nagyon rosszul ismernk e hont, ha nem hihetnkj hogy a nemzet ez igénylevelet megbecsülendi, s

:

;

:

;

;

;

8 nemcsak érzendi, hanem teljesítendi is a kötelességet, melylyel nemes szorgalmatok irányában, isten és ember

eltt tartozik.

—

—

nézetünk szerint És pedig ketts e kötelesség. Egyik (hogy úgy nevezzük) a szociális polgár- morált, másik a törvényhozást illeti. Amannak teljesítését Tolná-

382

nak százharminczkilenczei immár egy részben már megkezdették de ilyesminek sem 139-nél, sem csak az ipar egyik ágánál nem szabad maradni, hanem oda kell jni a dolognak, hogy divattá legyen dicsségnek tartani a valamint most honi gyártmányt, avagy kézmvet divat és szalonszabály csak olyat venni, a mi külföldi. ;

;

Honunk

hölgyei

jusson eszetekbe a hatalom, melyet a tn, hogy jót tegyetek e szegény lehet, hogy a kedélyes asszonykebelben

!

gondviselés kezetekbe

honnal az nem piperevágy gyzzön, a honszerelem igénye fölött, és különben is nem nélkülözés, miért esdeklünk, hanem a honi méltánylata, és ne mondja senki, hogy ez vagy amaz még a honban nincs lesz, mihelyt tudva lesz, hegy nektek kell, csak tegyétek, hogy a honi mert ismét mondjuk, mit már mondivattá legyen dottunk, divat hatalmasabb, mint logika. Istenem min 3 száz lökést adhatna a honi miparnak, ha csak 2 hölgy határozná is magát olyanra, mint Tolna 139 férfia. De nézetünk szerint, már csak azon kis tapasztalás után is, melyet az els magyar iparmkiállítás nyújt, igen szembetn, hogy a honi mipar azon fokon van, melyen már a törvényhozás ótalmát is nemcsak megérdemli, hanem azt méltán kívánhatja is és szerencsére itt is teljesedhetik, mit a státusintézkedési bölcsesség criteriumának mondottunk t. i. hogy az a jó eszköz, mely által többféle közczélok éretnek el. Emlékezni fognak talán tisztelt olvasóink, miképen a közpénztár nélkül egyáltalában nem eszközölhet közlekedési eszközökre pénzforrást keresvén, több másokkal is egyetértleg, védvámokat bátorkodánk javaslani, melyek a mellett, hogy országos jövedelmi forrásul szolgálandanak, egyszersmind a honi mipar megersödését, ki!

—

m

—

m

;

;

!

—

;

:

nemcsak a most nagy részben hever munkatkét teendik gyümölcsözvé, hanem a földmivelési nyers termékek biztos és állandó keletét is elmozdítandják mert tudva van, hogy a virágzó gyár- és kézmvesipar sokkal terjedtebb, biztosabb, állandóbb vásárt nyújt a termesztnek, mint akármin külkereskedés, föltevén természetesen, hogy e szófej lését is

eszközlendik, s ez által

;

:

383

ban

wirágzó müipar« a honi miparczikkek belföldi

:

keleté bennfoglaltatik

;

mert hiszen különben lehetetlen

volna virágoznia, s így, csakis így áll azon thesis, hogy mipar mozdítja el legsikeresebben a földmívelést azon pénzen, melyet termékeiért t. i. ha a földmíves a gyámoktól, kézmvestl kapott, honi kézmczikkeket vészen miszerint a gyámoknak és kézmvesnek legyen min a földmvel termékét megvenni. így vág ez egymásba, mint az óram kerekei. A javaslott védvámoh ellen alig is lehetett volna mást felhozni, mint talán azt, hogy a hol honi mipar még épen nincs, ott nem tanácsos védvámhoz nyúlni, nehogy üvegházi növényt teremtsünk, mely sohase ersödendik meg annyira, hogy Istennek szabad egét kiállja. Ámde ha ki ezen elméletileg igen is alapos ellenvetésre hajlani készült, legyen szives meglátogatni az els magyar iparmkiállítást, és látni fogja, miképen itt e honban mipar már van, s csak ;

verfénytl kell a növénynek meghogy ersödve szétterjedhessen. Szerencsénk leszen kevés napok múlva az iparmkiállításról részletes jelentést juttatni a közönség tudomására s általa derék fagytól, déli

éjjeli

óvatni,

miparos polgártársainkat közelebb hozni a közméltányláshoz most legyen szabad csak egyetlen czikket említenünk, melyet szándékosan a kevésbbé ismert kevesb figyelmet ébreszt iparmvek közül választánk. Vegyük föl például a sziksót (soda). Tudva van, miként a sziksónk különféle nemei fehérítésnél, szappanfzésnél, üveggyártásnál, szövetfestésnél, gyapotkelme-szinezésnél, gyógyszerészetben s vegytani praeparatumoknál használtatnak, s az egész austriai monarchiában sehol, hanem csak Spanyolországban (az úgynevezett Barilla, melyet a Saltola soda növény hamvából készítenek) Teneriífa szigetén, ^ jó reménység fokán, Egyptusban, Siciliában, a Caspi tengernél. Nagy brittaniában (az úgynevezett Kdp) déli Francziaországban és honunkban találtatik. A kerekegyházi soda-gyár tulajdonosai (Hakker Rudolf, Baky Ignácz és Pfanczert József uu.) beküldöttek az iparmkiállításba sodát, úgy nyers, mint égetett, jegesztett, tiszta és porlott állapotban nézze meg akárki, ;

,

;

384

kénytelen leend elismerni, hogy ily soda mellett a frannemcsak mi a honban, hanem az egész austriai monarchia is nélkülözhetné pedig kétséget nem szenved, hogy ha ezen iparág kissé védetnék, míg jobs

ezia sodát

;

megersödik, honunk az egész monarchia de így, a mint van, a fej lésnek indult iparágnak mondhatlan nehézséggel kell küzdenie, mert a Francziaországból behozott soda csupán 12% kr. vámot fizet, holott ha a magyar soda

ban

kiterjed

s

e részbeni szükségét képes fedezni

2

—3

frt

védvám

által

;

némileg biztosíttatnék, ezen iparág

minden bizonynyal nagyszer fejldést nyerne honunkban, s ama nevezetes pénzösszeg, mi most Francziaországba megy, megmaradna a monarchiában Van, Uraim tömérdek olyan czikk van, mire nézve valóban !

!

elkövetkezett a védvám ideje posztó (ha posztóról szólunk, ne csak a gácsi jusson eszünkbe, hanem a kassai ;

dolgozóház is. Kszegnek 200 posztószövje, az eperjesi posztósok stb.), gyapotszövetek, br, selyem, vászon, üveg, porczellán, kedény stb. stb. jól tudjuk mi ugyan, hogy 4 5 pcent nem minden áruczikkre hatna mint védvám de e dolognak azon jó oldala van hogy míg nem hat mint védvám, vagy legalább csak gyöngén hat, addig hoz jövedelmet, pedig erre közlekedési eszközeink végett szükségünk van, a mely pillanatban pedig jövedelmet hozni megsznt, bizonyos, hogy a külföldi ipar a belföldivel a versenyt többé ki nem állhatja s ekkor hat mint védvám, a honi mipar emelésére. ;

—

:

;

m-

Vasút.*)

Midn az ember eltt valami oly czáfolhatlanul tisztán áll, mint állani hiszszük azt, hogy Magyarország klkereskedésére egy biztos jövend nem a Szulinánál rekeszre tehet Fekete, hanem az Adriai tengerrl int, midn ennélfogva az Adriának honunk szivéveli összeköttetése oly munkának látszik, melynek nyomán csak áldás *)

és

Az

jólét

csírázhatnak föl:

1842-iki >>Pesti

els pillanatban oly

Napló« 175-ik számából.

K. F.

385

.

»de hát, isteigen természetesnek látszik azt mondani tegyük, ha ily jó, ha ilyen üdvös; hiszen egy nért nemzetnek csak akarni kell s erket képes kifejteni, :

!

—

melyeknek óriási hatalma eltt egy pest fiumei vasút minden nehézségei szétporlanak. « Amott van például Pensylvania, alig másfél millió lakosával

s

15 év alatt

saját költségén 608 angol mérföld csatornát, 118 angol

mérföld vasutat építtetett

s

bevégeztetett, és

még

közel

— mi pedig 15 millió ember — így háj vagyunk azért hát akarjunk meglesz — landó szólni a lelkesedés. De minek mystificálnók vn

munkába

félannyit

!

;

-

!

s

!

magunkat hiú reményekkel ? Valljuk meg nyíltan, szintén, hogy az ily lelkesült nemzeti közakarat azon ideálok egyike, melyekért lánghevében feldobog a szív

melyek

;

egy-két óráig gyönyörködtetik tán a hiters képzelgést, mint a délibáb gzalakjai, de épen mint gz, úgy f oszlanak el a gyakorlati élet jeges ujjai közt. Mi legalább fájdalom igen is meg vagyunk gyzdve, hogy sok víznek kell még lefolyni Dunánkon, sok balitéletnek oszlani, sok osztályérdek hatalmának változni s a

—

vállalat

!

—

szembetn

köz- és magányhasznát kézzelfog-

hatólag kell tapasztalnunk, míg oly prózai dolgokra nézve, mint egy vasútnak közköltségem építése Debreczentl Fiúméig, a nemzeti lelkesedés ers férfias akaratába vetett remény, nem hasonlítand a harmatvirághoz, melyet a déli nap rögtön elhervaszt. Mi tehát nem kétségeskedünk kimondani, miképen bárha még oly czáfolhatlanul bebizonyítottnak véljük is, hogy ha valahol a világon, épen minálunk, nem nyerészked társaságok, hanem a status által kell vasutaknak építtetni s hogy e részben a szükség sokkal nagyobb Fiume, mint Bécs felé ; st hogy a debreczenfiumei vasútra hazánknak oly szüksége van, mint embernek a mindennapi darab kenyérre mindazáltal egyáltalában kevés reménységünk van, hogy a jöv országgylés azon 20 30 millió hitelt, mely e roppant vállalatra alkalmasint kívántatnék, megszavazza kivált miután a megyei háziadó kérdésének már csak alkalmasint jövendje van ; s azért istennek teljes lelknnk;

:

—

;

K088DTH LAJOS IRATAI.

XII.

25

386

bi

hálát adandunk, ha els lépésül csak az

megy, hogy

(a

is

keresztül-

mi legszükségesebb) Eszéktl Károly-

városig építünk közköltségen vasutat. St még erre nézve is csak úgy remélünk sikert és valóságos eredményt, ha minden oldalróli vizsgálat után oly terv fogadtatik el, miszerint lehet legkevesebb költséggel építsünk s e lehetleg legkevesebb költség elteremtése is a lehetségig kevés áldozatba kerüljön. És ez az, mire nézve csekély véleményünket a közönség bírálata alá kívánjuk terjeszteni.

Els

feladat tehát

úgy

:

építeni,

hogy a lehetségig

kevésbe kerüljön. Mi akként vagyunk meggyzdve, hogy a Duna és Fiume közti vasútnak ffeladata, nemcsak most, nemcsak egy század múlva, hanem örök idkre mindig fképen az áruszállítás, nem pedig a személyszállítás lesz nekünk tehát ott nincs oly vasútra szükségünk, melynek fczélja legyen, hogy a förgeteg szárnyain röpítse Fiúméba az utazót de még e részben is nagyon megelégedhetünk, ha oly vasutunk lesz, melyen felakadás nélkül minden órában két mérföldet haladhatunk. Tehát nem gz-, hanem csak lóerre kivánnók az eszek károlyvárosi vasutat építeni ezáltal a költség mindjárt milliókkal alább száll, a vitelbér sokkal olcsóbbra szabathatik, nemcsak azért, mivel az ut maga kevesebbe kerül, hanem azért is, mivel a felvigyázat, kormányzás, használat (regié) szintúgy sokkal kevesbbé leszen költséges de még azt is nyerjük vele, hogy ha lóerre számított lapos sinezetü vasutat építünk, egy fillért sem leszünk kénytelenek vasért, locomotivokért stb. külföldre költeni, hanem mindent, a mire szükség lesz, honi vashámoraink kiállíthatnak, (mire nézve az iparmkiállítás szintúgy szolgálhat némi miáltal viszont nemcsak tetemes kis útmutatással) összeg pénzt kimélendünk meg a hazának, hanem egyszersmind honi gyárainkat is emelendjük s azokat emelve, a gyárvidék lakosinak munkát s keresetet nyujtandunk. Ha ezen elv fogadtatik el, azt hiszszük, Eszéktl Károly városig a vasút hét, legfölebb nyolcz millió p.frtnál többe nem kerülne. Lássuk, nem lehet e ezen :

;

—

;

;

;

:

387 költségösszeget tetemesen leszállítani

épen lehetetlenség, hogy ezt

felére is leszállítsuk.

—

Lóerre számított vasutaknál talán még többe kerül a zunk

—

Azt hiszszük, nem

?

ha nem csalatkoföldtöltés,

szóval

a talap, mint a felszíni építmény minélfogva, ha képesek volnánk akként intézni az építést, hogy a földmunka készpénzbe ne kerüljön, 4 millió frttal az eszékkároly városi vasutat alkalmasint kiállíthatnók. Tudják tisztelt olvasóink, hogy mi a kényszerített ingyen közmunkák elvének határozott ellenségei vagyunk azon;

;

kimondok, hogy a mint közmunkák nélkül általában el nem lehetünk, úgy csak a felosztás és keze-

ban lés

azt

is

rendszerétl

függ az ingyenség fulánkját egészen

elvenni, a kényszerítést pedig megenyhíteni

;

és

miután

a közmunkák rendszere hazánkban csakugyan fennáll, kérdjük vájjon szorult állapotunkban nem önkényt ajánlkozik-e azon eszme hogy megkísértsük a combinatiót, nem volna-e lehetséges egy vagy más utoni kártalanítás mellett a földmunkát azon törvényhatóságok által tétetni, melyeken a vasútvonal keresztülmenne ? (Vercze, Pozsega, Zágráb megyék s a körösi és egy ha úgy részben talán a bánsági határrvidék) vagy tetszik némely szomszéd törvényhatóságok által is segedelmet nyújtatni ? Az eszme hazánkban egyáltalában nem uj tömérdek törvényczikkely van, várersítésekhez vagy ingyen (mit mi egyáltalában nem helyeselünk), vagy pedig határozott bérért közmunkát rendel. A mi a határrvidékeket illeti meg vagyunk gyzdve, hogy a katonai ernek béke idején közmunkákra használata mind az igazsággal, mind a méltányossággal, mind a statusgazdaság kivánatival megegyezik s ha jól emlékezünk, az ország RRei ujonczállítási ajánlatukhoz múltkor ezeru kivánatot hozzá is csatolták és ámbár nem ismeretlen elttünk az ellenvetés, hogy a szabadbani táborozás (bivouac) költségei a közmunkáknak ezen nemét igen drágává teszik úgy véljük mindazáltal, hogy ha másutt nyomna is valamit ez ellenvetés, a tervezett vasút vidékén hol fa bségben van és igen olcsó bizonnyal semmit sem nyom :

:

—

—

;

:

;

:

—

—

;

25*

;

388

legkevésbbé nyom pedig valamit azon határrezredekre nézve, melyeknek földón vagy földe szomszédjában menne keresztül a vasútvonal. Ügy hiszszük tehát, hogy a határrezredeknek nagy része ezen munkára méltányosan használtathatnék. A felmaradandó és az illet polgári törvényhatóságok által teljesítend munkára nézve pedig könylehetséges. Könnyítés a mennyiakként vélnk felosztandónak és kezelendnek, mint a háziadó akármely más terhét miáltal ki van egyszersmind a közel jövendben vetett reményünknél fogva az is mondva, hogy nem egyedül az adózó nép viselendi, mert igazságban, nagylelkségben erdélyi rokonink mögött bizonyosan nem lehet elmaradnunk. Káratlanítás pedig két utón történhetnék, úgymint egy részbeni adófölmentés által és a vasút használatára nézve adandó bizonyos engedményekkel. Az elsre nézve nem szükség szólanunk a másodikat a mi illeti igen kívánatosnak vélnk a vasutat akként építeni, vagyis inkább olynemü szekereket alkotni, melyek közönséges utón úgy, valamint vasúton egyaránt használhatók legyenek igen szembetn, hogy midn lapos sinü vasútról van szó, az nem valami ábránd, nem valami lehetetlenség, a kérdés legna-

nyítés és.káratlanítás

ben ezen

munkát

is

:

is

;

:

;

—

—

gyobb részét oly politialis rendszabály, min más országokban már a közönséges utakra nézve is divatozik, az t. i., hogy tengelyt és kerékjó részben megoldaná talpat csak egy bizonyos szokott mérték szerint .szabadjon készíteni és csak a mechanismusnak azon része volna még hátra, mely által a keréknek a vas sinrli kibiczczenése meggátoltassék. Tegyen föl az ország 1000 arany jutalmat a feltalálásra s nem kételkedünk, hogy a kérdés 3 hónap alatt megoldatik. Már pedig ha eszközölhetnk, hogy közönséges szekerek a vasúton is használtathassanak, ez által kimond:

hatlan ellépés történnék a vasutrendszerben általában, különösen pedig sajátlagos körülményink közt. Ha nem akarjuk magunkat inystificálni, el kell ismernünk,

hogy azon vidékek, melyeknek lakosai most nagy

rész-

389

ben szekerezésbl élnek, nem igen nagy kedvvel fogadnák egy vasút eszméjét, mely ket élelmök megszokott

k

s e veszteségért statusgazmódjától megfosztaná combinatióinkat cserébe nem igen örömest fogaddasági nák el de mondjuk azt nekik, hogy saját lovaikkal, saját székelkkel a vasúton is szállíthatandnak és kétségtelenül két kézzel fogadandják az ajánlatot s kedvvel és örömmel járulandnak a vasúti közmunkához, kivált ha biztosíttatnak, hogy munka j ok jutalmául talán felényi bérért használhatandják a vasutat, mint más akárki. ;

;

És

itt

van a káratlahítás

De még van egy

ideája.

tekintet,

mely ezen javaslatot

Az t. i., hogy a szállításoknál a többszöri átrakodás nemcsak idveszteséget okoz, hanem a költséget is nagyon növeli úgy kellene tehát a dolgot irányozni, hogy Károlyvárosnál ne kelljen a vasúti szekerekrl más szekerekre átrakodni, hanem Eszéktl egész a fiumei kikötig minden árut ugyanazon egy szekér szállíthasson, mi a kereskedést kimondhatatlanul könnyítené. Legyen e nyers gondolat kidolgozás végett avatottabbaknak átadva részünkrl annyit bizonyosnak hiszünk, hogy ha ezen ige megtestesülne, 4 millió p.-frtnyi költséggel vasutat húznánk Eszéktl Fiúméig ez pedig oly összeg, melynek kiállítása (ha már épen minden uj áldozattól vonakodnánk) egy fiUérnyi uj terhet sem kívánna, ajánlja.

:

——

;

;

mert

ily

összegnyi hitelt a só fölemelt árábóli illeték

már máskor megmutatok) nemcsak egészen fedezhetne, st még a Ludovicea-ut megváltására, vagy legalább az ország számárai kibérlésére is elegend ert (mint

—

nyújtana nem szükséges pedig mutogatnunk, hogy ezen ut megváltása tengerpartunkkali összeköttetésünknek nélkülözhetlen részét teszi. Hahogy akarnánk^ igazán nemzetileg akarnánk : nem volna szükség ily javaslatokkal foglalkodnunk de így, a mint vagyunk, a kény;

—

;

telenség ösztönöz reá.

390

Yámszövetségi kacsintgatásoi:.*)

A

német idszaki

sajtó,

mely önkényt vagy kényteleid óta buzgó

nül sokáig minden volt, csak német nem, egy figyelmet

a német nemzeti érdekekre

fordít

pedig tán semmivel sem foglalkozik annyit

;

ezek

közt

oly elszere-

s

mint a német vámszövetség viszonyaival, igényeivel, jövendjével. És mi ez által ujabban megersödünk t. i. hogy a német vámszövetség, túl az azon hitünkben anyagi érdekek körén, nemzeti s politikai tekintetben is kimondhatlan fontossággal bir hogy az a német egység hatalmas tényezje, s hogy óriási eredményeinek legfbbikei a nyilatkozó nemzeti önérzet és a fejld nemzeter. e tüneménynek tanulsáAh, bár megértenk, hazámfiai gait. Nekünk inkább, mint akárkinek e földön, éreznünk kellene, hogy összpontosuló nemzeti érzelem nélkül végs analysisben bármely státus forma sem egyéb, mint »cseng érez és peng czimbalom«. íme idsbjeink még látták a kort, melyben az eldarabolt német nemzetet a közös nyomor, tettel,

:

;

!

közös lealázás köté csak össze

melynek enyészni

látszott

enthusiasmus éjjele

nk

a pillanatnyi egység pedig,

is

;

napjaira

következek.

mi

;

járom szégyen ösztöne költötte föl, s a lázas a külnyomás enyészetével

érzetét idegen

nagyok

De

a

pihen

particularismus

csendes

voltak mégis, a kik érezték (bár érez-

és kicsinyek),

hogy az érdekek elkülönözése

ezen érzelem volt az, mely eszközlé, hogy a német vámszövetség, született legyen bár

mindenki javát

veszélyezteti

;

s

vagy belföldi szabad kereskedés, védelem tekintetébl, mindenesetre már avagy honi miparúgy fejlett ki, miszerint tökéletesen igaz, mit felle legközelebb egy német író mond, hogy t. i. az »egy nagy nemzeti hódítás béke utján, lényegesebb, mint egész tartományoknak fegyveres erveli meghódítása*. Igenis, a német vámszövetség Németországot a germanismusnak meghódífinanciális

nézetekbl,

meghódításnak gravitationalis erejében fekszik, hogy minden tartományt meg fog a germanismus számára hódítani, a mely vámszövetségének részesévé lesz. Ezt mi totta, s ezen

*)

Az

1842-iki »Pesti Hirlap« 178-ik számából.

K. F.

391

már mondók,

s talán még százszor fogjuk mondani, és keli, hogy mondjuk, mert a német vámszövetség helyzetének természeti törvényében fekszik, hogy magát kigombolyít ni törekedjék eme kigömböljátés ösztöne pedig nemcsak Hamburg és Dánia, nemcsak a német tenger, nemcsak a Rajna, Ems, Weser, Elb és Trave folyamok torkolataihoz föl, hanem az adriai tengerpartokhoz, Triest-, Fiume, Velenczéhez s a németnek nevezni szeretett Duna birodalmához is lekacsintgatni mintegy kényszeríti a németeket minélfogva balgaság volna hinnünk, hogy a honunkbani közvélemény, melynek e tárgy iránti keletkezéséhez talán szerény lapjaink is járultak valamivel, a kérdést ránk nézve már határozottan megoldotta. Korántsem fel fog az még tnni ismét és ismét, és pedig különböz alakokban itt vasút, amott kiköti szabadság, majd ismét particularis vámkérdés, vagy kereskedési, hajózási szerzdés alakjában, melyek;

;

;

;

nél a felületes figyelem eltt a kérdésnek ezen oldala tán fel

sem tnik

;

s

ez így fog

menni

új

meg

új

alakokban

mindaddig, míg a magyar törvényhozás határozott

jeleit

adandja, hogy Magyarország sem eléggé gyönge, sem eléggé rövidlátó, miszerint

magát idegen érdekek vontató kötelére

megengedhetné és jeleit adandja, mikép a magyar nemzet szintúgy erezi, mint akárki más, hogy mezei gazdaság, mipar, kereskedés tekintetében nemzeti szempontja neki is van, mely jogegyenl baráti frigyre mindenkor kész, de öng3álkolásra soha sem és soha sem lesz eléggé gyáva, saját érdekeit számba sem véve, magát oly szenvedleges súlynyomatéknak tekinteni, mely csak arra való, hogy vele mások ketten egymásközti érdekeik mérlegét kiegyenlítsék. Isten adja, hogy a közelg törvényhozás eme manifestatiót hivatásának érezze Isten adja, hogy tegyen, tehessen némi lépést gyakorlatban is, mely honunk függeszteni

:

;

;

nemzeti érdekeit viszonylag szintoly, gravitationalis hata-

lommal ruházza föl, minvel a német vámszövetség a germanismus nemzeti érdekét felruházá így majd a halált huhogó új Pythia (Berg Farkas) hamis jóslónak bizonyuland, az aggódó honfikebel pedig törvényhozásunk ime typusában vigasztalást találand sok keserít jelenetekért, melyek a közel jövend reményvirágát hervasztgatják. ;

392

Mi adott

elmélkedésre alkalmat

ez

resztülvitt

?

kérditek

talán.

—

számán (aug. 9 31.) kevámszövetségi értekezés, melyrl minél igazabb,

Alkalmat adott az

Alig. Zeit. 23.

hogy a német idszaki helyesebben jegyzé

sajtó fényczikkei közé tartozik, annál

meg a

Jelenkor,

hogy nekünk sokkal

ártékonyabb, mintsem a magyar sajtó ellenhatását

meg ne

kivánná.

Midn

mi legelbb kimondok, hogy nekünk magyaro-

kul a német vámszövetség tagjává lennünk nemzeti veszély s

közgazdasági romlás nélkül lehetetlen, az önbizalmatlan-

ság bizonyos

A mez

neme ersebben

szelleme oly kevés

tan elméleteit nationalizálni,

teg ben

szállott

A

meg, mint valaha.

közélet Werbczyes módot nyújtott eddig a státusgazdaság-

új volt s oly töretlen.

s

magyar

az önállapot ismeretétl ret-

nemzeti titokkedvelés adatokra nézve oly szegénységtart, miszerint

mezn

a gyakorlati tájékozó pontokat e járat-

st inkább mi közben teremtenünk. Megannyi ok, hogy bizalmatlanokká legyünk saját véleményünk iránt. Ehhez még két ers körülmény járult. Egyik a megszokott gondolkodás kerékvágási roppant ereje. Másik a szláv ajkú népmozgalmak természetes iránya. Amazt, a mi illeti századokon keresztül megszoktuk a panaszt, hogy a vámsorompókban fekszik nyomorúságunk foka s mivel e sorompók szorító hatalmát nagyon sinlettük, mintegy önkényleg ösztönszerleg támadt keblünkben az óhajtás »le a vámsorompókkal !« és sóvárogtunk szabad kereskedés után, s a szabad szónak varázs ereje nem hagyott idt meggondolnunk, miként minden cosmopoliticus szabadság, mely nem a nemzetek individualitásának lehet legtökélyesb önálló kifejldése által éretik el, nem mondom, hogy szolgaság, de bizonyosan halála minden nemzetiségnek, s így minden nemzetnek is, s nem egyéb, mint oly nagyszer diluitio, melyben a nemzeti szabadság, mint »sohajtás az orkánban*, tényleg elmerül. Nyomorúságunk sokkal érzékenyebben hatott reánk, mintsem a legels, legközelebb fekv gondolathoz ne nyúltunk volna, s ekként ln mindennapi imádságunkká »add meg nekünk, uram a mi szabad kereskedésünket és szabadíts meg a vámsorompóktul«. Ügy valánk lan

magunknak

nemcsak készen nem kell

azokat

találjuk,

elmélkedés

:

;

:

:

!

393

mint ama jámbor nép van, melyre egy bizonyos épületbl mindig csak megrohanás, golyózápor és sanyargatás özönlik s azért semmit sem kivan inkább, mint annak lerontását s egyáltalában nem jut eszébe, hogy nem magában az épületben fekszik a gonosz, hanem abban, hogy mire s nem jut eszébe, miként csak s miKéppen használtatik a használat módjától függ, hogy a rontó épület védelemtanyává változzék, s hogy azon épületet lerontás helyett jobb volna úgy használni, miszerint egyik szárnyának fedele alatt honi gyármunkások dolgozzanak, másik szárnya pedig a népnevelést fedezze szél s es ellen, vagy a közlekedést mozdítsa el. Ez mind nem jutván eszünkbe, igen természetes volt, hogy midn a német vámszövetséghezi csatlakozás kecsegtet hivogatása legelször hangzott felénk, vele,

;

;

;

rokonszenvet

kellé

rögtön

ébresztnie

minden kebelben,

melynél a nyugati vámsorompók lehullásának s az úgynevezett szabad kereskedésnek (vagy talán inkább elszegényedési szabadságnak)

kássá

vált.

nemzeti óhajtásában osztozni rég szo-

Ezen szokásos gondolkodáshoz pedig még a

tekintélye is csatlakozott. Adam Smith tana az nagy mesterétl Bentham Jeromos-ti s a csaknem

tudomány analysis

oraculosus Say-tól támogatva, az elmélet mezején

még min-

az angoloknál egy hatalmas párt, mindkiknek külföldi piaczra van szükségök, érte buzogcsak kis ideje még, hogy egy-két szózat emelkedék,

dig isteníttetik

azok

t. i.,

nak,

s

;

mely az elméletben diadalmas doctrinák csalhatatlanságán kételkedni mert.

A

conjuncturák ezen egész szövedékének

ellenállására kellett tehát készen lennie, kit keblének istene

arra

késztetett,

hogy a

íísatlakozási

hivogatásra

nemmel

feleljen.

Más részrl els mészetes iránya

is

tekintettel

a szláv mozgalmak

ter-

kedvezni látszott azon eszmének, hogy

a német vámszövetséghez csatlakozzunk. Lehetetlen ugyanis nem vallani, mit báró Wesselényi Miklós egy (fáj-

igaznak

dalom nem közölhetett) levelében mond, hogy t. i. »8zellemi hatalom ellen csak hasonló szellemi fegyverrel lehetvén küzdeni, azon nemzetiségeknek s nemzeteknek kell erej ket szorosan egyesítniök, melyek a szláv törekvésekkel nem !

rokonok,

st

ezek által fenyegetvék. Mivel pedig a szláv

«;

394

nagy törzsökkel szemben a német nemzeti törzsök áll sok ágaival, ehhez kell magát csatolni minden más nemzetiségnek, melyre a szláv törekvések sikerülése veszélyt hozandó.

Ez annyira kebel

igaz, s

elvben oly közel fekszik az aggódó magyar

érzelmeihez,

miszerint

nem

lehetett

nem

hinnünk,

hogy az sokak szivében legalább sejtelemkép él mi miatt most attól kellé tartanunk, hogy midn mi az épen ;

említett s általunk

a

betüröl-betüre helyeselt vezérelvbl

is

német vámszövetséghezi csatlakozást korántsem véljük

következni,

st

azt nemzetiségünkre nézve veszélyesnek

is

azoknak érzelmét sértettük talán, kikkel czélunk egy, kiknek aggodalmaiban osztozánk. Ily nehézségekkel szemeink eltt mondottuk ki önbizalne csatlakozmatlanul, de tiszta komoly meggyzdéssel zunk a német vámszövetséghez ; és íme az Alig. Zeitungban mély tárgyismerettel értekezik e tárgyról egy avatott toll, épen azt tzvén ki egyik czélul magának, hogy a szövetséges tartományoknak Austriával s a két magyar hazával mi tanulságot vonhatánk egyesülését elkészítse és le értekezéseibl ? azt, hogy eloszlott minden kétség, minden bizalmatlanság kijelentett véleményünk helyes volta fell mert nem hihetünk magyart, tartozzék bármely politikai árnyéklathoz, ki, ha ezen (német szempontból véve) igen gyönyör s igen tanulságos értekezések minket illet részét Isten figyelemmel olvasá, szive mélyébl ne kiáltana föl rizze a német vámszövetségtl magyar hazánkat úgy szelEz a tudós német értekez lemi, mint anyagi tekintetben mert capacitatiójának magyar szempontból végeredménye hirdetjük,

ép

:

;

—

:

!

;

mi

s

magyar pályatársaink ugyan írhattunk volna bátran

csatlakoanynyit a csatlakozás ellen, mint mennyit zásunk mellett írt, s mégsem sikerült volna talán polgár-

tiz

oly ersen meggyznünk a csatlakozás veszedelmes és káros voltáról, mint (igaz, akaratja ellen) meggyz szinte naiv vallomásocskáival.

társainkat

;

395

Yámszövetségi kilátások.*)

Ha

volna közöttünk egy Democritos, ki minden baj

ugyancsak becsületesen kikaczaghatna minket magyarokat sajtónkkal együtt. Egy tisztelt barátunk, tárgy avatott, mint mások kevesen, azt monda e napokban, hogy még soha sem volt a magyar nemzetiség oly nagy veszélyben, minben most van, megfoghatlan kaczagni tudjon,

fölött

hanyagságunk mellett a terjed szlávománia miatt. És ez a tömérdek adat, mely kezeink közt halomra gyl,

Ítéletet

a szó legteljesebb értelmében megersíti.

Más részrl ezen

veszélynek közepette, mit látunk közöttünk, veszély fenyegette

—

látjuk életkérdések körül nyomomagyarok között ? magánérdekek miatt az anyagi er vad féktelen-

rúságos

ségét felizgattatni, s az erkölcsi depravatio üszkeit szent-

tömegek közé sodortatni, mintha bizony most ideje volna aprólékos pártgyzelmeken törni fejünket, s még egy-két napi életet hazudtatni avult mentességek csontvázaival, melyeknek idejük minden esetre lejárt. Valóban az ember szivén éles fájdalom nyilai kereszMindenható Isten tül, és kiáltanánk és ismét kiáltanánk vaksággal vered-e meg e nemzetet, hogy ne láthassa önkárhozatát, vagy fanatikus átalkodottsággal, hogy látni ne akarja ? És most vessünk egy tekintetet idszaki sajtónk mködésére, melyben a kornak s életnek érlüktetését vélnk föllelni, lássuk meg, mit mivel ily körülmények között egyik a vámszövetség részleteivel bíbeldik, másik negatiók magyarázatán, harmadik nyugpénz-intézeten, negyedik pedig épen semmin sem töri fejét. Árva lelkünkre mondjuk satyra, édes Urak mer satyra csak mi magyarok ne volnánk oly igen búskomorak az ember oly tiszta szívbl kikaczagná magát éjen-napon át. Ha kinek lábai eltt mint Banquo mondja Shakespeare Machethjében a »száraz föld buborékot hány«, minden bizonynyal meg fog ségtelen kézzel a nyers

!

:

!

!

—

;

—

;

—

—

a közel miatt, nem fog azon tüskékha majd mérföldeket túlhaladandott, hihetleg útjában lesznek, nem is fog veszdni az arany-

állani, s távolt felejtve

kel bíbeldni, melyek,

*)

Az

1842-iki »Pesti Hírlap* 179-ik számából.

K. F.

!

396

almák

sejtelmeivel,

csábjai

t

egykor

mikkel

tán

eltemesse,

E

mivel

tekintete

köz-

tünemény igénylendi

egész figyelmét, nehogy látatlanul nyiljék és

hanem

útirányától eltéríteni megkisértendik,

vetlenül a lábai eltt felszökdécselö

eltt

önhaszonlesés

az

fel

a föld a vándor

távol tárgyakra vala

szeretnk követni pályánkon, mert adat j adat után kezeink közé, mely mintegy parancsolva szólít föl, hogy az idszaki sajtó háttérbe szorítson mindent, minek érdeke távolabb fekszik, s minden figyelmét azon földbuborékok körül pontosítsa, melyek közvetlenül lábaink földnyílást, eltt egy roppant földnyílást hagynak sejteni, bolmagyarnak szabadságát, jövend eléggé nagyot, hogy a dogságát, st nemzeti lételét is veszélyeztesse. Nemzetellenséges szlavománia s vak együgyüséggeli kereskedés e körül forog agyunknak minden eszmélkedése, sajgó szivünkben minden érverés s mivel ez így van, szólunk a német vámszövetségrl, vagyis inkább a vámszövetség feszítve.

szabályt

—

—

;

szabadjegyes oldaláról. Sajnáljatok, Urak

Tehát vámszövetségrl, ha úgy léki

tudós

értekez,

kinek

az

Alig.

!

ne nevessetek

tetszik.

A

!

rajnamel-

szegény

Zeitungban

hazánk java oly igen szivén fekszik, különösen két alapos szempontból intézi Austria felé (hova természetesen minket és Erdélyt ért) vámszövetséges kacsintgatását. Egyik szempont szorosan véve a német nemzetiség hatalmas össz-

Három folyamtér van, — mond — mely a szomszéd nemzetiségek harczte-

pontosulására vonatkozik.

a tudós értekez,

rének mintegy

természet

által

van

kijelölve

;

a

Rajna-,

mint amott össze kell elbbutóbb a nagy nemzeti törzsököknek ütközni, e csomó nem olyan, melyet a diplomatia megoldhatna. E harcz lebegvén szemei eltt, nemes önérzettel kiált fel az értekez »Német-

a Visztula- és a Duna-tér

;

itt

:

hon Austriával egyesülve daczolni képes egész világgal A német vámszövetség, hahogy a német tengervidéki tartományok s Austria (mindig Magyarországot is hozzáértve) vele egyesül, 70 millió lakost számláland, mely tömeg egyetitt lenegy nagy nemzetté összeolvadand.« És íme, hazafiak van az egyik jámbor vallomás, melylyel a vámszövetséghez hívogatnak. Egy második Berg Pythia Mintha mondaná válaszsz magyar !« »orosz tartomány vagy német gyarmat !

!

—

:

397

Nem

úgy, Uraim van még egy harmadik állapot két roppant néptörzsök között, elég !

nemzet,

is

:

önálló

ers

arra,

—

hogy nyomatékával eldönt súly legyen a mérlegben önálló nemzet, melynek elleniségét félni, barátságát becsülni méltó, melynek rokonszenvét civilisatiója, szabadsága s ;

kedvelt uralkodóháza iránti tántoríthatlan

hsége

határo-

zottan nyugatra vonzza, de melynek rokonszenvét a nyugat

meg nem

érdemlené, ha felejteni tudná, hogy egy ép

ers

néptörzsök, mely annyi veszély között egy évezred viszon-

tagságain át megtörhetlenül fennállni birt, rult szolgacsoport,

mely csak arra

való,

nem egy nyomo-

hogy leszórva magá-

mindent, a mi egy nemzetnek szent, titeket segítsen önvédelmetekben, boldog, ha kegyesen megengeditek, ról

—

hogy azok, kik egykor egy önálló nemzet tényezi voltak, mint megannyi külön egyes szám, ti közétek befoglaltassanak. Nem, nem. Uraim így nem játszunk. Ismerjük mi magyarok Martialis epigrammját ama kábáról, ki midn s a ki azzal édesget ellenség eltt futa, magát ölte meg magához, hogyha hozzá csatlakozandunk, szerencsénk leszen vele egy nemzetbe összeolvadni, annak horgára a magyar ugyan sohasem kerül. Ha egykor elkövetkezendik azon idpercz, melyben német és szláv nemzetiség, mint két melyik részen fog állni a óriás, összeütközendik, hogy magyar ? arról, úgy hiszszük, kétség nem lehet de fog állani, mint frigyes, mint szövetséges, ki a nagy tusában maga is czél, 8 azért puszta eszközíé alacsonyulni, magát akaratholtán vontatóra kötni soha sem fogja. És hahogy Némethon az szinte barátot, melyet bennünk bír, méltánylani kívánja el fog attól szokni, hogy rólunk úgy szóljon, mint egy holt súlyról, melynek ide-oda rakosgatásáról amúgy könnyedén rendelkezhetni, mint szokás húsmérésnél a nyomtatékellenben meg fogja szokni, hogy a magyar alkotmányos ról !

;

;

:

;

nemzetiségnek önczélja

is

van, melyet az európai polgári-

minden esetre pedig jó lesz megtanulnia, miként ha e nemzet barátságára számol (s méltán számolhat) a vésznek napjain, soha sem kell azt olyasmire édesgetnie, mirl maga megvallja, hogy e nemzetnek halála volna. Ilyen pedig a német vámszövetség, melyrl magatok megvalljátok, hogy hozzácsatlakozni anynyit tesz, mint a sodásnak

tisztelnie kell

;

398

németekkel egy nemzetté összeolvadni. Halál ez is, mint más akármi s ha csakugyan halnunk kellene, a halálnak más neme is van, mint a puszta dicsségtelen elolvadás. Az édesgetésnek másik szempontja közvetlenül ugyan ;

csak vásárkérdés, de közvetve szintúgy életkérdés

is.

Azt

mondja ugyanis a tudós német, hogy miután az austriai birodalom némely tartományai, úgymint Morva-, Csehország, Austria, Styria, Lombard- Velencze stb., az austriai vámrendszer bölcs védelme alatt oly industrialis fokra hágott,

hogy a müiparos nemzetek els sorában állana, ellenben Magyar- és Erdélyország a maga 15 millió lakosával, a társadalmi

kifejlésében

állapot

hogy leginkább csak dús ményeit

vinné

venné cserébe

:

ki,

*)

s

még annyira hátramaradt, kedvez éghajlata termeszt-

földje s

helyébe

gyárm-kellékeit Austriától

igen természetes kívánságnak

találja

a

német vámszövetség tudós bajnoka, hogyha ezen vámszövetsén Austria nagy tökély ü kézmiparának megnyitja is ne csak azon tartományaival csatlakozzék a szövetséghez, melyekben a német iparmüvesek honi vetélkedkkel találkoznak, hanem adják toldalékul Magyarországot s Erdélyt is oda, melynek 15 millió fnyi vásárán a német manufacturalis ipar csak vevt talál, de honi vetélkedtl nem fél. Ezen derekas okoskodás

saját tartományait, viszont Austria

Még

pedig Becher számítása szerint évenkint mintegy 40 Már máskor említk, miként Becher szerint csak gyapjúszövetekért többet fizetünk az austriai gj^árii^arnak, mint a mennyit minden termesztményeinkért kapunk. A 64 milliót haladó összeg, meg kell vallanunk, egy kissé mégis csak kétséget támaszthatott Becher számainak vagy hitelessége, vagy pedig az iránt, nincsen-e ezen öszvegbe Galiczia is beszámítva ? Kérdés tétetvén erre nézve Becher urnák, szives volt ezeket felelni >>A kereskedési tabelámban kitett 64,084.602 frtnyi gyapotszövet-bevitel egyenesen csak Magyarországra s melléktartományaira szól. Galicziára teljességgel nem. Csak azt kell megjegyeznem, hogy ezen *)

millió pft veszteséggel.

:

64 millió frtnyi öszveg egy kissé magas vámbecsen alapszik s így az árúk valódi értéke szerint ezen öszveg közel Vs részszel kisebb ;

Annyi mindazáltal bizonyos, hogy az austriai tartományokgyapjúszövet-bevitel Magyarországba s Erdélybe, évrl-évre 20 30 milliónyi peng ftra minden esetre fölrúg miért is lehetetlen, hogy egy gyapotgyár alkalmas helyütt ezen országokban igen nyelehet.

bóli

—

;

reséges vállalattá ne legyen^ stb.

lom,

örömest

olvassák

így

ir

Becher úr,

polgártársaink.

s ezt

tle, gondo-

K. L.

!;

399

mintha Némethon ekkép szólana Nekünk németeknek nagy szükségünk van Austriára nemzeti er tekintetében, vele egyesülten daczolunk a világgal, nélkül veszélyben vagyunk kelet és nyugat felé, és így kezet nynjtunk Austriának, megajándékozzuk kegyesen azon jótéteménynyel, hogy a német nemzet jövendjét biztosítani s gyármveinek is megnyitjuk németszerencséje legyen honi vásárainkat, mert hiszen magunk még magasb fokán állunk a gyáriparnak, s így vetélkedésétl nincs mit tartanunk ellenben mindezen gratiáért viszonzásul kívánjuk, hogy azt a 15 milliónyi Magyarországot iparnélkülies alacsony állapotában megtartani, szövetséges véd vám- vonalunk által egész Európa ellen kizárólagosan biztosított monopóliumunk legyen íme, hazámíiai mi mélyre sülyedtünk mi Európa véleményében, megkövesít veszteglésünk miatt alkusznak fölöttünk, hogy kinek legyen joga honunk zsírját kiszíni de azt, hogy a dologhoz szólónk, talán csak nekünk is van, hogy a mi érdekeinknek is számba kellene talán vétetni Ehhez, úgy mindezt még csak emHtésre sem méltatják hiszszük, nem kell commentár. De nekünk szabad lesz talán kérdeznünk német barátainktól váljon midn ti a miparnak szintoly alacsony fokán állottatok, mint minket állani gondoltok, azzal emeltétek-e fel magatokat sülyedéstekbl, hogy szabad vásárra hittatok meg Albion gyármveseit ? Nem, hanem elzártátok ezt magatoktól védvámokat állítottatok, s azoknak segedelmével honi mipart teremtettetek s most gondoljátok, mi 15 millió magyarhoniak elég balgák leszünk ellenkezjét cselekedni annak, mint a mivel ti magatokat hasonló helyzetben megmentettétek ti panaszszal s izgató kikeléssel töltitek el a fél világot, hogy az angol gyáripar titeket gyarmati függésre szeretne kárhoztatni, 8 fölhíjátok kormányaitok fölfogását, polgártársaitok nemzeti önérzetét, hogy bárány ságtokat az angol farkastól mentse meg de a balgának vélt magyar ellenében a farkas szerep már igen tetszik. Köszönjük a jóakaratot Elnyeletni bizony nekünk sincs kedvünk, ép úgy nincs, mint nektek nem vala. Ez egész dologban csak az a jó van, hogy a fogadós nélküh számvetés oly szembetn, miszerint horogra még a mi magyar jószívségünk sem kerülhet annyit

teszen,

:

;

:

!

!

;

—

!

!

:

;

;

;

1

;

400

mert minden édesgetésre a német vámszövetség hseinek saját szavaikkal, a szövetséges németek saját példájának idézésével lehet felelnünk. így például azt mondják hogy mi viszont a csapra vert hordó sorsára jutás szerencséjeért :

kapnók boraink hihet jobb keletét mert reményleni lehet, hogy a vámmentes magyar bor a vámolt franczia bort Németországból kiszorítaná (igaz ugyan, hogy saját rajnai boraik sem képesek saját hónukból a franczia bort kiszorítani ez azonban a hitegetésben természetesen nem akadály), továbbá cserébe kapnók dohányunk eladását, melyrl tulajdon azon bölcs értekez megvallja, hogy amerikaival soha sem versenyezhet, s hogy a dohány semmiesetre sem tartozik azon termesztmények közé, melyek egy terjecserébe

!

:

delmes országban általános földmvelési czikké válhatnak. combinatió ellenébe számokat s

Egykor ezen kereskedési

mert ilyesmire nincsen miként épen a német szükségünk most elég felelnünk vámszövetség hseinek tanításából s azon szövetség példájából tanultuk volna meg, ha elbb nem tudtuk volna, hogy az egész világoni szabad kereskedés sem képes annyira emelni egy országnak földmívelését, mint azt a honi mipar számvetést

valósági

állítottunk

;

;

:

Ez az, a mire a mi végett viszont egy önálló magyar középrendre szeennek lehetségétl akar gény honunknak szüksége van

kíséretében járó élénk belfogyasztás emeli. és

;

minket

a

német

vámszövetség

azért bátran ismételhetjük,

bajnoka

megfosztani,

s

a nélkül, hogy egyúttal rész-

ha még volt ember honunkban, a ki kételkedett, vájjon igazán nem tanácsos-e a német vámszövetséghez csatlakoznunk ? lehetetlen, hogy kételkedését a németeknek saját vallomásaik el ne oszlassák. letes fejtegetésbe

bocsátkoznánk

A

:

testvérlion.*)

Erdély az örökigazságnak oly elveit fogadá már el,

oly

dalát,

szavai, *)

elveknek

melyek oly

Az

ülé

már a nemzet kebelében még indulatos harcz

minálunk

harcz

jelszavai,

diajel-

mely nem mindig, nem

1842-iki oPesti Hirlap« 181-ik számából.

K. F.

401

minden

részrl

nemes

fegyverekkel vivatik

mely-

s

nek közel eredményét még a jövend kétes rejtelme iödi. Mi közöttünk magyarok között vannak emberek,

kik parányi erködéseink parányi eredményeiben

még

kevélykedve, Erdélyrl

nem

csak

régiben

bizo-

is

nyos felsbbség érzetével szoktak volt emlékezni

s haj-

landók voltak a testvérhonról azt gyanítani, bogy az ónsulyt volna képes kötni haladó lábainkra és ime

!

azon

veszszük észre magunkat, hogy Erdély túlhaladott, hogy az erdélyi nemesség igazságszeretetnek

nek

jeleit

adá, melyekre nézve

dicssége maradott fenn.

s

nagylelkség-

minekünk csak

Nem valánk

a követés

oly boldogok,

hogy

még mindig együtt ül erdélyi országgylés munkálatait, a míg egy vagy más dolog készülben volt, egyébként mint h, de néma részvéttel kisérhetnk de most, miután már bevégzett tények is állanak szemeink eltt a

;

s

olvasó közönségünk azokat, csak száraz eredmények-

ben bár, lapjaink

által is ismerheti,

danunk, miképen

mi

azt,

szabad

lesz

kimon-

mi Erdélyben már ekkorig

történt, a tisztelet legszintébb adójával méltányoljuk,

annyival inkább, mert

dók

—

nem

—

miként már másszor

is

mon-

ismeretlenek elttünk az anomáliák, me-

lyek Erdély közjogába keveredvék^ úgy, hogy csak az igazságnak hódolunk, ha elismerjük, hogy Erdélynek jelen közjogi állapotában a reform ösvény éni haladás

sokkal több természetes akadálylyal jár, mint minálunk,

következleg, hogy ott minden lépésnek több érdeme vari.

A

háromszázados szakadás

e

két testvérhon köz-

egymás közvetlen szemléletétl sokkal inkább elhogysem haszontalan dolgot vélhetnénk tenni, ha nemcsak az akadályoknak s így azok legyzése érdemének kitüntetéséül, hanem egyszersmind ismertetésül életét

távolítá,

is,

egy kis egyenvonalt húzunk a két hon némely

közjogi viszonyai közt. KOSSUTH LAJOS lUATAI.

XII.

Lehet,

hogy

ez

is

fbb

szolgálhat 26

402

némi

kis adalékul

ama részünkrl

hn

oly

óhajtott álla-

pothoz, mire nézve ismét úgy most, mint ötven év eltt, erdélyi rokonink baráti lépést

Honunk országgylése

már szintúgy

tettének.

jelen szerkezetét sokkal ismere-

mintsem arról szólanunk szükséges volna. De már Erdélyrl nem árt megjegyeznünk, miképen Erdély alkotmánya nem ismer frendeket (a pritesének tehetjük

mrök

sem azok)

delemmel áll

föl,

törvényhozás jogában a

és így a

ott csak

egy tábla osztozik

némely országos tisztviselkbl,

:

képviselibl, úgymint

a

:

;

a-

sem

catio kiszabva nincs

s

birtoki,

delem határozatlan számban az országgylésre,

s

három nemzet kir.

hivatalo-

sem mágnási

qualifi-

kiket a kormányszéktl javas-

fölkivánni szokott névjegyzék

latilag

tábla pedig

megyék, székek, kerületek,

városok, taxalis helyek követeibl és a sokból, kikre nézve

e

feje-

nyomán

tetszése szerint

a feje-

meghíhat

kik a követekkel egy táblánál ülve,

mindnyájan, fejenkint különbség nélkül, úgy inditványi joggal, mint egyenl szavazattal birnak. Folytassuk to-

vább az egyenvonalt. Országos egyház Magyarországon van Erdélyben nincs. Magyarországban a nádori és két koronari hivatalra a kijelölés a királyi felségnél, Erdélyben mega választás az ország KEeinél van ;

;

fordítva

:

ott az országos tisztviselket a fejedelem ne-

vezi ki az országgylés által vallási és nemzeti arány szerint fölterjesztett kijelöltek közül.

kalatos jogai

mind

A

nemesség

sar-

a két hazában betürl-betüre ugyan-

azok, kivévén, hogy Magyarországon a törvény, némi

esetben a nemest, gyanúra

ben ellenben sohasem.

A

is

elfogatni engedi, Erdély-

megyehatósági jogokra nézve

az a különbség, hogy Erdélyben a felsbb megyei hivatalokra a tisztviselk mindég a bevett vallások tekin-

tetbe vételével jelöltetnek ki

még a

dolog bevégezve nincs,

s

a megyei választással

hanem

a kir. megersítés

403

végett

—

is föl kell

a választottaknak terjesztetniök és hogy

—

mit különösen megjegyeztetni kérünk

a megyei

pénztárak kezelése a megyéknek nemcsak kezökben nin-

Ezek volnának fbb vonásokban, a két alkotmány különbségei. Lássuk most elször az országgylést. Ki országgylési szerkezetünkre csak egy tekintetet is vetett, azonnal meggyzdhetik, hogy az minden esetre, nem csekély elssége két táblás

st

csen,

házi pénztáruk sincsen..

rendszerünknek az erdélyi egy táblás

fölött,

a frendek táblája indítványi joggal

nem

miszerint

bir,

holott

Erdélyben akármelyik regalista indítványozhat. Nincs

szándokunkban az egy- vagy. kétkamarás rendszert elméletileg vitatni annyit azonban bátran megjegyzünk, hogy ;

talán Norvégiát kivévén,

—

hol azonban igen szeren-

csétlen ötlet volna Magyarországra alkalmazható analógiát keresni

— nem ismerünk népet, mely az egykamarai

rendszer nehézségeinek rejtélyét valaha szerencsésen megoldotta volna

;

ámbár Norvégia

sem lehet Nagyon té-

Storthingját

tisztán egykamarai rendszernek nevezni.*)

vedne, ki azt hinné, hogy országgylésünk rendezetlen állapot jának

és

kétkamarás

rendszerünk

hiányainak

magunkat fölvetni annyit mindazáltal el kell ismernünk, hogyha minálunk a két tábla együtt tanácskozva hozna törvényeket s minden tag legyen követ, legyen regalista egyenl szavazattal

harczosául akarnók

:

—

—

hogy a kir. hivatalosság nálunk vagy hivatalhoz, vagy születéshez van kötve, mégis a birna, mindamellett,

Norvégiában az országgylés storthing, egészen képviseEz maga közül egy negyedrészt kiválaszt és ezek (Lagthing) a többi három negyedrésztl (Odelsthing) külön tanácskoznak. Minden indítvány az Odelsthingben történik, s ha ott elfogadtatik, a Lagthing-hez átküldetik ennek joga van a törvényjavaslatban kétszer meg nem egj'ezni második meg nem egyezés után az egész storthing egj'ütt ül össze s a szavazatok kétharmadrésze *)

lkbl

áll.

;

;

határoz.

Szerk.

26*

404

magános érdekek a

képviseleti elemek ellenében sokkal

inkább játszhatnának nemcsak nemleges, hanem tényleges befolyást

is,

mint most játszhatnak. Nézzük most

az országos egyházat.

.

Errl egy dolgozó

tapasztalása után, következleg

alkotmánysarka, miszerint

ott

itél .

:

társunk, saját

»Erdélynek egyik

a négy

bevett

vallás

jogegyenlséggel bir és a törvény egynek sem ad

teljes

elsséget a másik

fölött.

Es

ez alkotmányilag bevett

vallásegyenlség adna Erdély alkotmányának némi elsséget a magyarországi fölött, ha a dolognak gyakorlatilag oly

kedvez

oldalai volnának,

magyarországi távolról

hiszi.

De

mint némi jámbor

vizsgáljuk a dolgot kissé

közelebb. Erdély polgári élete annyira karöltve járt min-

den idben a szólva

—

vallással,

lapja sincs,

—

hogy törvénykönyveinek úgymelyen a vallás, a legfontosabb

hazai életkérdésektl kezdve, legkisebb körülményig

hogy egy nem

régi

fonalként végig

nem

találmányú mszóval éljünk

nem szövdnék

és száz

meg

—

— veres

száz óvás

tétetnek a bevett vallások jogegyenlségére nézve.

Szabadságról mindig oly nemzetek csevegtek legtöbbet,

melyek legkevésbbé birták

és

Erdély vallásegyenlségé-

—

tényekre Ez örökös rivalitás, mely nem egyszer már gyülöletlángra gyuladt, utalunk e kölcsönös nyomás a polgári élet minden phasisaiban, ezek ez örökös suprematióra törekvés egymás fölött azon anyagok, melyekbl az erdélyiek vallásegyenlsége

vel sincs különben.

—

—

készült és annyi vallást tárgyaló törvényeket szüksé-

Menjünk elször is a megyékbe els beléptünkkor azonnal szemünkbe ötlik, miszerint itt a reform,

gessé tettek.

egyház az uralkodó

:

s

mint igyekszik felsbbségét a többi-

nek rovására megalapitani. földre és itt látni

Innen menjünk a szász-

ha a megyékben uralkodó egyházat láttunk fogunk az evang. egyházban zsarnokot, mely

a nemzeti és vallási gylölet

:

minden elemeit fölvéve

:

405

magába, a

vallási, polgári és társas élet

lataiban oly önkényt gyakorol,

minre

minden forduhirtelen példát

sem tudok. Elhagyva a Barczaságot, forduljunk be a magyar eredetiség classicus földére, a Székelységbe itt a r. cathol. egyház némely vidékeket kivéve már :

—

—

az uralkodó és. társai iránt annyira türelmetlen, hogy

koromban nem

fiatalabb

egyszer, de számtalanszor hal-

Iám Csikszék elsségei közt említeni, st jámbor tanía tóm ki, mellesleg mondva, maga is csíki volt földleírásból sem tartá tanácsosnak kihagyni, miként egész Csíkben egyetlenegy protestáns sem lakik. Ide járul a kölcsönös térítés rendszere, mely Erdélyben még nem nagyon régen nagyban zetett és járulnak még az unitáriusok, a három vallás suprematiai törekvésein

—

—

;

törvény

által biztosított

keresztülvonulók.

E

jogegyenlségük követeléseivel

rövid vázlat nyilvánvalóvá

teszi,

mennyi gátoló, mennyi hátráltató befolyásra van Erdélyben a vallás törvényesen jogosítva.; ámbár a lelki nyugalomnak türelmetlen zavarása az egész országon szétterül egyetemes szint nem ölthet. A mi minket illet mi a vallásoknak polgári társaságbani jogegyenlségét, melynek lelkünk egész erejével, szivünk minden érzelmeivel barátai vagyunk, akként értjük

:

hogy. vallása

miatt polgári jogokban megszorítva vagy csonkítva senki se legyen

;

vagyis inkább akként értjük, hogy vallás pol-

gári jogot se adjon, se vegyen.

elv

nyomán

Nézetünk

szerint ezen

kellene a vallások jogegyenlségének kér-

dését mindenütt megfejteni.

másképen van gári,

;

Most Erdélyben a dolog egyrészrl a négy bevett vallás a pols ezzel

mányának bizonyos

— mondhatnók — Erdély alkot-

theocratiai szint kölcsönös és tömér-

dek anomáliákat idéz el

nem

jogrészvétre nézve positiva

kivált közigazgatási,

quatitást képez

;

másrészrl pedig a görög

egyesültek vallásuk miatt minden politikai jogok-

;

406

ból kizárvák

megmarad

;

elbb-utóbb

—

dk

ámde számuk

igen nagy

s

ennélfogva,

ha

a vallásoknak politikai befolyása, kétségkivül föl

fognak lépni, jogegyenlséget követelen-

mikor aztán a logica vaskaru hatalma aligha

megengedi, hogy egy ötödik quantitást ne képezzenek.

A

mi továbbá a megyehatósági rendszert illeti, mely minálunk a nemzet életének leghatalmasabb tényezje itt a különbség már valóban nagy és ki a két haza beléletét gondosan vizsgálja, könnyen meggyzd:

;

hetik, miszerint

Magyarországon épen a hatósági rend-

szer volt azon éltet elem,

szakadozott

százfelé

Erdélyben ellenben

nem

mely a hazának vajmi sokszor

testében

min

életert fenntartá

az

ingatag e hatósági élet

!

E

könnyen sebekhez nyúlhatnánk, melyeknek csak illetésére is számosan felpontot

taglaljuk tovább, mert

Van még egy

jajdulnának. és

nevezetes különbség Erdély

Magyarország közt, melyet

lett

tulaj donképen

ell kel-

volna említenünk. Erdélynek három egyesült nemzete

van, a

magyar alkotmány ellenben csak a magyar nem-

ebben kimondottuk a legnagyobb különbséget a két haza közt s egyszersmind a legnagyobb ellen-

zetet

ismeri

;

és

magyarok

vetést, melylyel jelesül a szászok a

ellen élni

Es pedig itt nem municipális jogok, hanem egyenesen három külön nemzetiség, mint törvények által is sanctionált három históriai tény igényel egymás elle-

szoktak.

nében határozó befolyást a haladási kérdések körül, melyeknek ezáltal lehetetlen kimondhatlanul nem nehezedniök, lehetetlen itt-ott az egésznek javával

magát

ellentétbe helyezni szeret particularismus versenyterévé

nem

lenniök.

E

futólagos

vázolatból

is

világos

Erdélyben a reform barátainak, a nálunk

dályokon kívül, még oly viszonyok sukat, melyekkel

miTvagy épen

is

talán, is

miként

honos aka-

nehezítik haladá-

nem, vagy

legalább

407

csak mint jogtalan erlködésekkel vagyunk kénytelenek küzdeni.

Vegyük még ehhez Erdélynek zavaros

múltját,

vegyük geographiai fekvését, minélfogva a nyugotias civilisatio végszélire helyezve,

határain a keleti szellem

idegenszer fuvalma leng, a nélkül, hogy csak egy nagy-

szer folyam is keresztülhömpölyítné völgyein a nyugat vegyük föl, hogy Erdélynek eddigi országos

habjait

;

gylései kénytelenül a jogsérelmek körében forogtak mostani els, mely a reformok ösvényére lép

;

s

ha mindezeket tekintetbe véve látjuk, miket csak eddig

is

véri kebelhez

a

valóban,

tn

már

lehetetlen öröm, tisztelet s testvéries von-

:

zalom mellett

s

— nem mondom irigységet, nem

fér,

hanem

mert ez

test-

az elmaradás arczpirulatát

nem

éreznünk. Legyenek áldottak erdélyi testvéreink nemcsak önmagokért, hanem miértünk is Minden lépés, !

melylyel felvilágosodott honszerelmök az avult kor balitéletein s

a szertehuzó magánérdekek szükkeblüségén

gyzelmet vn,

félig

nyert ütközet minekünk

is.

Ügy

Erdélyen beteljesedik, hogy a gondviselés min-

látszik,

den helyzetnek nyújt irt s nyújt vigasztalást. Lehetnek körülmények, melyek egy nemzetet századokon át veszteglésre kényszerítenek s ezek a lételért

ményei

de ha egy

küzdés ered-

hányatott nemzet ép, egészséges jellemét minden viszontagságon keresztül megmentette, ;

ily

a boldogabb viszonyok szárnyai alatt haladott polgária-

sodás

reá nézve

sem

veszett

el.

Midn

a világosság

napja földerül, évszázadok tapasztalásait, miket a tapasztalok sok siralommal vásárlottak meg, rövid napokon

megtanulhatjuk, kik az örök igazságért a világnak bár-

mely szögletén küzdöttenek

s

gyüjték nekünk

is,

mit az

értelem kincseibl gyüjtöttenek. Pedig a törpe, ki az óriás

vállaira

lép,

messzebbre láthat, mint az

Boldogok, kik ezt megértik.

óriás.

;

408

Bánat

és

gondolkodás/)

Multat isten sem varázsolhat vissza többé, s azért a pokolkin jaihoz tartozik a haszontalan emlékezet. Haszontalan pedig minden emlékezet, mely csak az elszalasztott alkalom sajnálata körül forogván, gyötör és bánkódtat a nélkül, hogy a jelenben segítene, a jövendre tanácsot adna. De felejteni embertl nem függ. Cato a férfiú akaratát mindenhatónak mondotta volt, pedig határa ennek is van mert nincs akarat, mely elég hatalmas legyen a gyötrelmes emlékezetnek útját állani. Minél inkább érezzük a sajnálatos múltnak keserves következményeit, annál erösebben tér vissza mindig emlékezete, mint a kánya, mely Prométheuszt kínzá untalan. És így mi róla nem tehetünk, hogy a mint körültünk a magyar nemzetiséget veszélylyel fenyeget jelek naponként srbben s naponként jelentbben feltünedeznek, az emlékezet átka örökké az 1790-ki idre ragadja vissza gondolatainkat, s Prométheusz kányájaként gyötör szüntelen azon fogalom, hogy ha seink akkor nem haboznak, ha Magyarhonban a magyar nyelvet akkor egy elhatározott férfias lépéssel diplomatiai polczra emelik, az ébred nemzetiségek késbb kelt fuvalma ártalmatlanul lengedezne most soraink között, az elhanyagolt nyelveni miként közigazgatás nehézségeit apáink 10 15 év alatt legyzve látták volna Frankhonban XIV. Lajos korában nyelvünk bségben, szabatosságban, tartalmasságban évtized alatt egy századot haladott volna mert szükség a nyelvhazánk idegen ajkú bségnek leghatalmasabb mestere lakosi bízvást átengedhetnék most magokat nyelvök mvemint jelenben lési ösztönének, a nélkül, hogy a magyart ellenségnek tekintenék nyelvünknek közigazgatási felsbbségét nem mondom kétségbe vonni, de még csak irígyleni sem jutna eszébe most senkinek panslavismussal, illyrismussal bajunk vagy épen nem, vagy nem oly természet volna, mint most néni kellene fegyverzetten állani nemzetiségünk ügyében tettl talpig, éjjel mint nappal, s e miatt legalább nem volna okunk aggódni jövendnk fölött Kiknek a história több, mint unalomz puszta rege, a kik tudják, miként a múlt század vége felé még alig nyomott valamit Európa politikai mérlegében azon hatalom, mely azóta óriássá ntt, s a slavismusnak nehézkedési súlypontjává lön az a mondottak valóságáról nem igen kételkedendik. És pedig nem mondhatjuk, hogy seink nyelvünknek nemzetiségi fontosságát ne érezték volna mert ennek az földi élet

;

—

— — ;

;

—

—

;

;

;

!

:

;

*)

Az

1842-iki oPesti Hirlap« 183-ik száméból.

K. F.

!

-

409 1791 16. t.-czikk világos bizonysága, mondhatjuk ellenben, hogy egy férfias határozó lépésre a beikor ülmények oly kedvezk tán soha sem voltak, mint épen akkor, midn a magyar nyelv s nemzetiség szerelme az elnyomás miatt szz lángra gyúlt és e helyzetben mit tettek seink ? a legkülönösebb logikával 1791 16. törvényczikköket azzal végzik, hogy a közigazgatás még most nuncadhuc latin legyen. És Pandora szelenczéjébl nem eredhetett több gonosz az emberfajra, mint mi reánk ezen i>nunzadhuc« szavakból. Harczot róttak nyakunkba, mely már most is 50 éves, s vége még most sincs, a történetek pedig fejünkre nttek. Ennyi függ sokszor egy perczenettl, melynek elröppen alkalmát nem adja vissza semmi öröklét. Ezért gyötör minket és hiszszük, másokat is ez idkornak emlékezete. De ne vesztegessünk fatalisticus sopánkodásban idt s ernket lássuk meg inkább, mi a tanulság im e gyötrelmes emlékezetbl ? és mit kell tennünk igy, a mint vagyunk ? mert jövendje csak annak nincs, a ki magáról önkényt lemondott. A tanulság nézetünk szerint abban áll, hogy ezen példa világosabban mutatja, mint más akármi, mennyire káros egy nemzet életében az úgynevezett fontolvahaladási politika, midn minden körülmény cselekvésre int. Jól meggondolja a törvényhozás, mi jó, mi rossz irány s czél iránt tisztába jöjjön de miután ezekre nézve tisztába jött, óvakodjék a habozástól, a szerencsétlen féllépéskéktl, cselekedjék szilárdul, férfiasan, határozottan, cselekedjék egészen mert a határozatlan ingatag féllépéskék közönségesen senkit sem elégítenek ki, st ingerültséget támasztanak mindkét oldalon, s az új institutiók behozatalánál kikerülhetlen átalakulási krizist, melynek megrövidítésén kellene törekedni, szándékosan meghosszabbítják, s így mintegy készakarva idéz el oly közállapotot a törvényhozó, melyet a késedelem méhében elre nem láthatva rejl conjuncturák a gyógyíthatlanságig megnehezítnek. Isten adja, hogy e tapasztalás int angyalunk legyen egyéb nemzeti ügyeinkben, s a nagy rész egyetértésével üdvösöknek vallott nagy elveket ne törpítsük a kivitel részleteiben töredék parányiakká, gyötrelmes emlékezetül szolgálandókká az utókornak, miként nekünk az 1791 16. t.-czikkely határozatlansága szolgál. :

;

:

——

;

;

;

;

:

Nem ily könny a felelet a másik kérdésre, t. i. hogy mit kell tennünk ? Az országgylés közéig, s a magyar nyelv és a titokban aláásogatott, nyíltan sértett, gúnyolt, megtámadott/ magyar nemzetiség ügye okvetlenül sznyegre lehetetlen, hogy ne kerüljön kerül, tessék, vagy ne tes-

—

;

410 sék, helyeseljük

vagy ne helyeseljük, okvetlenül sznyegre aggódva néznek szét magok

kerül. És a megyék ? körül, a magyar kebel

——

boszankodásra hevül, itt vizsgálatot rendelnek a panslavismus iránt, amott az illyrek büntetését sürgetik, s a nyomozás eredményeit országszerte közöltetni kérik de mi lesz aztán ? mi történjék országgylésileg a nyelv ügyében ? errl még szót is alig hallottunk. Pedig történni kell valaminek. Legyen szabad e fontos ügyben, miként más ügyekben is tevénk, egy-két igénytelen gondolat száraz fölvetésével eszmecserére alkalmat ;

adnunk. Nyelv

nemzetiség ügyében a törvényhozástól hároma jelen szükség s az elrelátás igényleni. Egyik közvetlenül a nyelv ügyét, másik a nemzetiség közvetett ersitését illeti, harmadik pedig a körül forog, hogy a nemzet ne várja gyáván, készületlenül azon zivatart, melynek egykori elkövetkezését mindnyájan valószínnek és

féle intézkedést látszik

hiszszük.

A

mi az elst

illeti nézetünk szerint egy önbecset nemzethez, mely nemzeties önállásra tényleg s törvényileg jogosítva van, ill más nem lehet, mint egyedül az, hogy egy határvonalt állítson fel, melyen belül jogszern mindent, kívül semmit sem parancsolhat. Ezen határvonal más nem lehet, mint csupán az hogy a közigazgatásnak minden ága Magyarországon kivétel nélkül, valamint a hivatalos közlekedési nyelv is a magyar kormánynyal s a magyarországi törvényhatóságokkal a magyar korona birtokainak akármely részébl magyar legyen. Ennél kevesebbet tenni gyávaság, többet parancsolni, zsarnokság mi öngyilkolás, reánk nézve mindkett öngyilkolás volna, melyet még csak históriai fény sem vesz körül mert a gyáva vagy zsarnok nemzettel akármi történjék, sorsát megérdemlette. Sarkalatos törvényeinkben két czikk van, melyhez, s annak minden természetes következéseihez a nemzetnek szorosan ragaszkodni kell egyik az 1791 10. t.-cz., mely arról biztosít, hogy hazánk szabad ország, egész országlási formájára nézve független és semmi más országnak

érz

:

férfias

:

—

;

;

;

:

avagy nemzetnek alája nem vetett másik az 1791 16. azon szavai, melyek által biztosíttatunk, hogy idegen nyelv semmi dolgokra nézve be nem hozatik. Ezen sarkalatos törvények útmutatása szerint, semmit mint a jogot, de mindent, a mi jog, a jogot egészen, csorbítatlanul kívánni a nemzetnek kötelessége. Nézetünk szerint tehát, a mit ;

:

t.-cz.

sok megyék határozatilag már kijelentettek, azt törvény által is tanácsos volna kijelenteni, t. i., hogy a magyar törvényhozás az ország idegen ajkú lakosait nyelvöktl megfosztani nem csak soha nem szándékozott, de st ehs-

)

411 meri,

miképen

magányélet

a

nyelvviszonyaiba

törvény

kényszerítöleg beavatkozni jogtalanság volna, más részrl azonban joga van megkivánni, hogy Magyarországon a közigazgatás, akár polgári, akár egyházi legyen az, úgy a törvényhozás, mint törvényvégrehajtás, kormányzás, igazságszolgáltatás, közbátorság, rendrség, egyenes és mellékes adók s közgazdaság körében magyar legyen. Ez által által

honunknak idegen ajkú lakosai, ha vannak, kik igazán tartottak attól, hogy nyelvök kiirtása szándokoltatik, meg lesznek nyugtatva s ezzel a magyar nemzet jognak s igazságnak tartozik más részrl meg lesz téve az, mit a Magyar ;

;

nyelvre nézve Magyarországon jogszernek a slavismus csehországi szóvezetöi is elismernek s ezzel viszont a magyar nemzet önnemzeti életének, önállásának, függetlenségének, becsületének tartozik, s ebben akár a szláv literatorok (! zajongásai, akár az íWyt dulongók bszültsége miatt habozni gyávaság volna gyávaság pedig soha sem volt és soha sem leszen is okosság. Egy rövidke értekezés körét haladja, a felállított demarcationális vonal részletes következményeit mind elszámlálni de nekünk úgy látszik ideje, hogy a nyelvsurlódásnak vége legyen, s azért egész, világos és határozott törvényre van szükség, nehogy jövendben is oly kérdések foglalják el a drága idt s ingereljék a kedélyeket, mint például vájjon a postahivatal tértetvényei németül lehetnek-e ? minthogy a magyar nyelvröli törvény postákról nem szól valljon az országbani hadi parancsnokságoktól a törvényhatóságok német levelet elfogadni tartoznak-e? mivel a törvény ezredeket igen, de hadi parancsnokságokat nem említ vájjon az oraviczai bányakerület igazgatósága eleget tesz-e törvényes kötelességének, ha német nyel;

;

;

:

;

—

;

—

ven vezetett eljárását egy háromsoros magyar levél mellett küldi át Krassó megyének ? minthogy a törvény csak magyar levelezésrl beszél vájjon Várasd vármegye tartozik-e magyar levelet írni a vármegyéknek ? minthogy a törvény határozatlan kifejezését magára érteni nem akarja stb. Ideje, hogy az ily viták megsznjenek ingerelni az indulatokat s azért oly törvényt óhajtanánk, mely e tárgyban végs s utolsó parancsoló rendszabály legyen, s mint ilyen, a közigazgatás minden ágaiba annyira behozza a magyar nyelvet, hogy mindennek érvényességére, a mit akármi névvel nevezett köztisztvisel, hivatalosan mint actus publicus-t kiszolgáltat, irományi nyelvül a magyar okvetlenül megkivántassék. Hahogy a törvényhozás valamely kivételeket szükségesnek tart, ám nevezze meg de az eddigi szabályt is fordítsa meg ne úgy legyen, tudniillik, hogy a közigazgatásnak csak azon része magyar, mely a törvényben világosan kitétetik, s bet szerint szorosan ;

—

;

;

:

412

hogy csak annyiban, amennyiben kitétetik, hanem úgy a közigazgatás minden ága magyar, kivévén azt, mirl a törvény világosan mást rendel. Ezen jogszer s törvényes intézkedéshez, melynél kevesebb gyávaság, több jogtalanság, nyomban a köznevelés csatlakozik. Nekünk úgy látszik, hogy a közigazgatási e kett nyelvtl a köznevelési nyelv nem különbözhetik egymással elválaszthatlan kapcsolatban áll. E részben úgy tetszik, törvényhozásilag még csak annyi sem történt, menynyit a köznevelésnek közigazgatássali viszonya már csak ideje, legfbb ideje, hogy a eddig is megkívánt volna mulasztás helyrehozassék, mi annyival könnyebben megtörténhetik, mivel a hazafi szívnek örömére válik tanúságot tehetni, hogy e részben tanítók, iskolai kormányok s egj'^esek buzgósága által már igen sok elkészít lépés történt minélfogva a magyar nemzet közvéleménye alkalmasint semmiben sem pontosul össze osztatlanabbul, mint azon óhajtásban, hogy hazánkban közoktatási nyelvvé a latin helyébe haladéktalanul a magyar nyelv tétessék. A mi pedig a falusi miután a státusnak kötelességében áll népiskolákat illeti gondoskodni, hogy az ország közigazgatási nyelvét megtanulhatni mindenkinek alkalma legyen szükségesnek tartanok azon intézkedést, hogy a magyar nyelv minden falusi tanodában is okvetlenül gondosan taníttassék. E végett, valamint általában a népnevelés czélszerü elintézése végett mirl a népnevelés azonban pénzalapra van szükség, általános és különös kellékeirl külön mondandjuk meg véleményünket. Mindezeket azonban csupán Magyarországra kívánjuk értetni. A mi az ütközés kövét. Horvát- (s hála Istennek, még nem lUyr-) országot illeti erre nézve ismét úgy vélekedünk, hogy demarcationális vonalt kell keresnünk, mely elhatározza, minél kevesebbet kívánni gyávaság volna, többet zsarnokság. Ezen határvonalat nézetünk szerint Horvátországnak Magyarország iránti viszonya határozza el. A magyar kormány, mint ilyen, Horvátországot is igazgatja, a kormánynak pedig közigazgatási nyelve csak egy lehet. Ez igen természetes, valamint az is, hogy a horvátországi törvényhatóságok a magyar törvényhatóságokkali hivatalos közlekedésben csak az egyetlen közigazgatási nyelvet használhatják. Ebbl a horvát nemzetiségre nézve legkisebb kár sem következhetik, mert mindössze csak annyi kötelesség hárul a horvátországi törvényhatóságokra, hogy egy magyarul tudó jegyzjük legyen, ki a magyar kormánynyal s magyar törvényhatóságokkali levelezést és hivatalos közlekedést vigye, saját körünkbeni közigazgatásra nézve, az eddigi gyakorlat törvény által is helyben:

;

;

—

—

;

:

:

—

:

—

413

hagyatván. Másik, a mit Horvátországtól joggal kívánhatni, az, hogy a ki a közös kormánynál hivatalt viselni akar, minthogy hivataloskodása nem kirekesztleg Horvát-, hanem Magyarországra is kiterjed, mint magyarországi s e tekintetbl a tisztvisel magyarul tudni köteleztessék magyar nyelv a horvátországi középiskolákban is rendes tantárgyul tanittassék. Ennyi és nem több, mit Horvátországtól törvény által parancsolólag követelendnek óhajtunk s e miatt úgy gondoljuk, egy horvát sem félthetendi nemzetiségét, ez ellen egy horvát sem emelend szót, ki koronánknak igazán híve, s nem idegen isteneket bálványoz. ;

;

Igénytelen nézetek.*)

ötvenkét éves csakugyan legfbb gylésileg

gyürközés, ideje,

bevégezni

;

a

mert

nyelvkérdési

minden

immár

után

készülgetés

vitát

ország-

habozás,

minden

kisszer tapasztgatás csak a crisist hoszszabbítaná, csak az ingerültséget növelné. Föl kell tisztán, határozottan állí-

mi

tani,

mit

az,

törvényhozás

?

s

nyelv

dolgában

joggal parancsolhat a

annál többet egy hajszálnyit sem, de azt

egészen parancsolnia kell és mint tökéletesen bevégzett tényt

mert e szóban ^bevégzett kimondhatlan er rejtezik, megszünteti az a még következhet dolgok miatti aggodalmat véget vet a kebelszorító bizonytalanságnak, mely ly el a kétes jövend, mint az kell

a nemzet eltt felállítania

:

;

tény«

;

alkonyat árnyóriása, sötétül nyúlik bele az életbe szab az átalakulás crisisének,

s

mindazon hatalmat átkölcsönözi,

adásnak szóban

»elvégeztetett«

Ha még

valaki akadna, ki annyira

üterének

lüktetéseit,

:

(consummatum miszerint

határt

;

a tisztába hozott szám-

azt

mely

nagy

e

est)

bennfoglaltatik.

nem

ismeri az

hinné,

igazán

idk

hinné,

hogy egyet vagy mást (mint mondani szokás) amúgy sutytyomban a nemzet közéletébe besurranthatni, s az átalakulási crisist holmi fenékkerítgetésekkel kijátszhatni, annak meg kellene mondanunk, hogy egy csalóka önáltatásban ringatja magát. Van e korban egy megnevezhetlen valami, egy bizonyos személyesített gondolat, mely oly ers tekintettel bír, hogy ennek ellenében a szemfényvesztés ideje *)

Az

1842-iki »Pesti Hirlap« 184-ik számából.

K. F.

414

hetetlen,

s a phasis elkö vétkezése valóban kikerülmint a régiek fátuma, melynek a mythos még az

isteneket

is

valóban

lejárt,

mivel kell

:

alája veté

;

ezen át kell

esni, át okvetlenül, és

minél elébb, annál jobb. Azért hát

félre

minden

himezés-hámozással. »Nyilt jogszerség a legczélszeriibb politika«,

monda Washington, kinek dicsségét még

óriás

is

megirigylé.

meink eltt,

midn

a korzikai

Ezen nyilt jogszerséget tartók szekimondok véleményünket a választó-

vonal iránt, mely nézetünk szerint a nyelv ügyét bevégzett ténynyé idomítani alkalmas volna ha ki ezen határvonalat ;

szknek, ha ki tágasnak tartja, szóljon okokkal, s mi örömest engedünk, de arról határozottan meg vagyunk gyzdve, hogy valamely választóvonalat föl kell venni s a dolgot végképen el kell intézni különben mint a hózuhatag, rohanva növend közöttünk a visszavonás. Teljes bizodalommal van okunk hinni, hogy az ország karai és rendéi ezen végképeni elintézésben a kormánynál szives közrehatásra mert a kormány kétségtelenül átlátja, hogy találandnak ha voltak is talán egykor idk, midn a magyar mint ellenfél létezett, kitl tartani volt némi ok, s azért a magyar elem erre kapását akadályozó módok ha jogszerük s helyesek nem is, de legalább megfoghatók voltak most már azon idk rég elmultak, s a dolog egészen megváltozott- Most a ;

;

:

kormány magához

ereje

a

birodalmábani

édesítésében

áll,

s

különféle

fként ahozi

nemzetiségek

szoros csatlakozás-

ban, mely egy bizonyos külhatalom iránt nemcsak semmi

rokonszenvet, és ez,

st

—

a magyar.

De ha ekkép sítve

a leghatározottabb ellenszenvet erezi

lesz

is,

a törvényhozás közvetlen föladata teljelesz a dologban minden megtéve.

koránsem

Közszellem nélkül törvény, alkotmány csak egy henye gép, mely mozdító er hiányában vesztegel hatástalanul. Itt a munkás szerény hazafiságnak, és ezen hazafiság meleg érzete az, mitl a nemzetiség virító jövendje függ, nélküle pedig, bármi törvényekkel sánczoljuk azt körül, nem lesz egyéb, mint egy üvegházi hervatag növény. Nézzünk csak arra délkelet felé, s ha látjuk azon jobb ügyre

van a végetlen

tér

jogszerbb eszközökre méltó energiát, melyet a kárhozatos illjrr ábrándok álapostolai hitegetett híveikben " felköl-

s

;;

415 töttenek, valóban szégyenelnünk kell

magunkat a lágymeleg

mely ly el a magyar nemzetiség szent és jogszer ügyét a legtekintélyesb körökben még mindig pangásban tartják. Isten rizzen minket, hogy valaha jogtalan eszközöket helyeslenénk. Isten rizzen, hogy buzdítni akarnók a balirányu enthusiasmust, mely a magyar nemzetiség ellenségeit nyomás, gúny, üldözés, boszantás által akarná ha vannak közöttünk ily vak, balgatag meghóditani tudják meg, hogy ügyetlen barátságuk a enthusiasták magyar nemzetiségnek többet árt, mint a legügyesebb érzelmek

fölött,

—

;

:

ellenség

szintén

;

midn

de el

ezt határozottan roszszaljuk,

keU ismernünk, hogy ama

más részrl

kis csapat délkeleten

oly energiát fejt ki kárhozatos ügyében, melyhez hasonlót

ha mi magyarok isten és világ eltt jogszer ügyünkben e század folytán mutattunk volna, most nem keUene arról tanakodnunk hogy mit tegyünk ? De nálunk a magyar nemzetiségérti szent buzgalom igen sokáig valódi mart\T:

sággal járt, mindig parányi kis körre szorult,

s

a középrend

még mindig nem Avagy mutassatok nekünk fvárosunk díszei közt csak egyetlenegy hölgyet is, kinek pompás estélyein a hölgykoszorúban társalgási nyelv a magyar volna kinek meg-

volt képes a fénjrpalotákig

szerény lakaiból följutni.

;

hogy a ház asszonya csak magyar nyelven társalgand magyar vendégeivel mutassatok csak egyet ilyet, s mi hódolva hajtunk fejet, egyike azoknak, kik rá s családjára áldást kérendnek le az hívói

azon

értesítéssel

díszlenének,

egekbl. Pedig min hatás követhetne egy-két ily lépést, min hatalmasan bebizonyodnék, hogy divat hatalmasb, mint logika De nem akarjuk ezt tovább fejtegetni elég, hogy gyöngéden rámutatánk egyikére azon parlag tereknek, hol a nemzetiség szent szerelmének még igen sok teendje van és ellentétül rámutatánk elleneink energiájára, melyet ha vesztünkre tör is, becsülni tudjuk, követve látni óhajtanok. Azon tömérdek módok között, melyekkel a közszellem fuvalmától ihletett hazafiság törvényhozásunkat a magyar nyelv terjesztése ügyében elsegíthetné, csak egyet akarunk !

még különösen

;

megemlíteni,

Senki ne vélje, hogy

midn

s ez

az ügyesen

vitt

népesítés.

népesítésrl van szó, a birtoko-

sokat valami áldozatra akarnók buzdítani, távolról sem

416

önhasznukra akarnók figyelmeztetni mert saját tapaszta2 száz holdnjd kis lásunkból tudjuk, miként még az 1 birtokokban is igen gyakran van oly részecske, melybl semmi kigondolható módon sem vagyunk képesek annyi hasznot venni, mint népesités által. Hát még a roppant terjedelm pusztákon, naelyekrl igazán el lehet mondani, hogy a föld jövedelmezésének nincs nagyobb akadálya, A nagy puszták mint a föld sokasága ;

—

——

!

nagy birtokosai ügyesen

—

magoknak

intézett népesités által

tetemes hasznot, a nemzetiség ügyének pedig fölszámíthatlan nyereséget eszközölhetnének. Sértenök olvasóink értelmességet,

A

gatnék.

ha

szót

e

»ügyesen vitt népesités* magyaráz-

:

magában

dolog

igen világos.

Hanem

e

szónál

legyen szabad egy igénytelen figyelmeztetés. P. Gegö Elek moldvai utazásából s DÓbrentei Gábornak Petrás Incze pusztinai

most

Tudo(1. hogy Moldvában még

(Moldvában) magyar pappali értekezésébl

mánytár, is

1842.

aug.)

jul.,

tudjuk,

50 ezernél több magyar lakik,

st

P. Gegö tudósí-

Bukovinában (Galiczia egyik kerületében) is 7 8 ezer magyar, s hogy ezen gyarmatok székely szökevények által még most is szaporodnak. Min tetemes nyomatékot adna ennyi magyar csak két-három

tása

szerint

van mintegy

—

nemzedék korán is a magyar érdekeknek, ha egy-két vegyes Legyen ajkú megyének végetlen pusztáira szállíttatnának vájjon nem elég fontos körülmény-e szabad kérdenünk ez, hogy figyelmet érdemeljen a magyar törvényhozástól, mely a puszták népesítésére már 1723-ban is kitérj észté !

:

S nem volna-e érdemes, országgylés a kamarai pusztáknak státus-

(bár sikeretlenül) gondoskodását?

hogy a jöv gazdasági

szemügyre

tekintetbl véve,

ezen

is

annyira

külföldi

kívánatos

népesítését

magyarok áttelepítésének

urunk királyunk eltt óhajtását ünnepéNekünk a dolog fontosnak látszik magában is, de kivált azon egybeolvadás tekintetébl, mely 50 60 ezer magyarnak jól számított, ügyes elhelyezésébl két-három eszközlése

iránt

lyesen kifejezze

?

—

megye vegyes ajkú lakosainál természetesen elkövetkeznék. Mondottuk még, hogy nyelv és nemzetiség ügye, a magyar nyelv iránti közvetlen rendelkezésén kívül a törvényhozástól

még

kétféle

intézkedést

igényel,

melynek

417

másika •pedig a körül forogjon, hogy a nemzet ne várja gyáván, készületlenül azon zivatart, melynek egykor elkövetkezését mindnyájan valószinünek hiszszük. A mi az elst illeti már a fentebb említett népesítés is e rovatba tartozik de ide tartozik különösen azon elégszer nem ismételhet figyelmeztetés, hogy a magyar alkotmány áldásait kell többekre s többekre kiterjesztenünk, ha szükségét érezzük, hogy a magyar alkotmánynyal ugyanazonos magyar nemzetiség védjei megszaporodjanak. Egy magyar középrend, mely nem szorítkozik egyedül a nemesség szk soraira, ez az, a mire mindenek eltt s mindenek fölött szükségünk van. Ha vannak, kik csekély egyike a nemzetiségnek közvetett ersítését

illesse,

:

;

h

—

lapjainkat

nem

csak futólagos idtöltésre használják

;

emlé-

kezni fognak azokra, miket e tárgyban a vámszövetségröl kir. városok rendezésérl szólva, több ízben fejtegeténk. Kár, nagyon kár, hogy az idszaki sajtó utjáni polemiázgaannyi tást hivatásuknak érez némely urak még csak s

fáradságot sem vesznek maguknak, hogy megolvasnák azt, a mi iránt szót váltanak mert ha megolvasnák, mégis csak lehetetlen volna, hogy át ne lássák, miként a kérdés teljességgel nem az, a mirl declamálgatnak. Ilyen az a csillagos jó ur, ki vámszövetségi nézeteink ellen nem rég a Világban egy czikornyás czikket írt, s annak mutogatásában izzadott, hogy nem a vámsorompók tárták fenn a magyar nemzetiséget hogy nagy logicátlanság tlünk a német vámszövetségtl félni, s az ausztriávali szövetségtl nem félni hogy Olaszországot a németekkeli szoros érintkezés meg nem németesí tette stb. Boldog isten mégis csak ers ;

k

;

;

!

dolog ennyire

nem

akarni tudni,

mirl van

szó

!

ennyire

valamely tárgyróli vitatkozás stádiumát, hogy ujak' gyanánt áruiga tnók némi szrszálhasogató scholasticánkat, melyen a vitatkozás már régen túl van Ismét meg ignorálni

!

ismét a jámbor angol, ki föltalálta Budapestet, a porost

Ha

!

egy bizonyos ellenvetésre, melyre már régen válászoltatott, akként tér vissza, hogy a válasz gyámokait czáfolgatja az nagyon rendin van, s köszönetet érdemel, valaki

;

mert egy fokkal magasabbra vitte a discussiót de ha valaki azon rég választott ellenvetést kétszersült gyanánt eredeti ;

KOSSUTH LA.IOS IHATAI. XI.

27

418

egyszerségében

tálalja

ki,

történtekrl csak tudomást

a nélkül,

venne

is

:

hogy az idközben arra valóban felelet

bámulnunk lehet, s legfölebb alázattal kérdenünk ha szokott-e olvasni magyar hírlapokat, vagy Japánból. talán most jött Chinából, avagy Tehát egy magyar középrend az, mire a magyar nemzetiségnek mindenekfölött szüksége van. Rendezzük assimiláljuk ket csak magyarul el a kir. városokat, uraim helyett csak :

—

—

!

tanácskozható polgárgylések által megyei szerkezetünkhöz,

ruházzuk

ill aránylagos nyomatékkal a nemzet alkot-

fel

nemzetiségünk si várát egy dönthetlen bástyával ersítettük. Ide csatlakozik nyomban a szepességi XVI város elrendezése. Ezen városok állapotja mer

mányos

életében,

s

anomália',- pedig fontosságukat azonnal érezni fogjuk, ha eszünkbe jut, hogy éjszak fell honunk egyik rszemét képezhetnék ép úgy, mint a nagyobb önállásra méltó Tur-

mez

amott délkeleten. Midn az alkotmány áldásainak kiterjesztésérl van szó, titkolni soha sem fogjuk, hogy polihitünk vezérszavához híven, a munkás hazafiság szeóhajtnók az egész népet alkotmányunkba

tikai

retetteljes karjaival

de ismerünk idt s körülményeket, s azért fejezzük ki, hogy ha a most meggyzdésünket csak azon említetteken kívül, még a honoratiorok osztálya, minél felkarolva látni

;

tágabb határokkal körüliratván, a szabados községek követeivel egyetemben (N. -Krös és Kecskemét több százados példája szerint) kebellel

szavazatjoggal felruháztatik

bízhatunk

:

nyugodtabb

nemzetünk jövendjében.

Azonban van a jövend conjuncturák közt egy

való-

melyet a miként közbeszéd tárgyává ln, úgy nyilvánosan is meg nem vallani kábaság volna. Külföldi színség,

hírlapok különben

gyléseinken, újság,

nem

is

is

már régen

felírásainkban ritkaság.

hirdetik, s országos és

a

De mi

tárgy

elfordulta

megyei

nem

is

csak rövid szót ejthetünk

a kényes ügyben. Délkelettl északnyugatig karolja körül

hazánkat ama hatalom, mely még a múlt század vége felé alig nyomott valamit Európa politikai mérlegében és ma ? Napóleon monda, hogy egykor Európa vagy republicánus, vagy kozák leend. Az elst franczia hiúság, a másikat mély politikai belátás

mondata

vele

;

jóslata teljesedni

ugyan nem

419 de csak úgy nem fog, hahogy nemzetek és kormányok balszerencsét készen várva, nem hagyják magokat mint jó, készületlenül meglepetni a jövend által. Egy oly hatalom ha ugyan hibáz nagy vigyázatot igényel, mel3niek hibáit mindig mysteriosus homály födi, s mely csak diadalaiban nyilatkozik. »Áthathatlan, mint a fátum, hajthatlan mint a boszunák istene, megsebezhetlen, mint egy érczmond egy franczia pubhcista *) ennek elleszobor« nében a játék nehéz, s a legfeszültebb energiával párosult argusi vigyázatot teszi szükségessé, örök békére biztosító levele még senkinek sincs s ha egyszer elkövetkeznék a zivatar, honunk talán már veszélyben forogna, mikorra nyugaton még csak tanácskoznának. És az ember nem tudja, meljdk ajtaja n3rilandik meg a szélbarlangnak éjszakon-e, és illyrismus és panszlavismus, annyi vagy délkeleten ? nyelv s vallás sympathiák. A magyar pedig ? Tekintsünk vissza 1809-re. Ilyen a hajdan harczias magyar készületlenül És mi felszaggatni szeretnk mellünket, kitárni "szivünk minden redjét, hogy lássa kiki, miként nem gyáva színezés, hanem eleven meggyzdés szól bellünk, midn kiáltani, s ezerszer kiáltani szeretnk a magyar megérdemli a bizodalmat, mert a magyar tudja, hogy létele az ausztriai ház dicsségéhez van csatolva. Van-e nemzet alkotmányszer institutiói közt két szó, mely örökké füleinkben cseng, valahányszor nemzetiségünkre gondolunk. S e két szó ? Lustra és Exercituatio miként törvény s országos választmányok nevezik. Nemzeti rsereg mint Gyr megye gylésén neveztetett. Miként ? az más kérdés gonde fog,

—

—

—

—

;

—

:

—

!

!

:

,

!

;

—

—

dolkozzunk.

Majorátusok.**) I.

A nemesi birtok Magyarországban vagy nem szabad, habár biztos is (mint a tsgyökeres jogú si birtokok s különösen a majorátusok) ; vagy szabad ugyan, *)

**)

Lacroix Fridrik.

Az

1842-iki *Pesti Hirlap« 186-ik számából.

K. F.

420

de nem biztos (mint minden szerzemény a szerzemévagy nem biztos és nem is szabad nyes kezei közt) (mint az ingatag jogú siség). E szerint nemesi birtokainkból a szabad tulajdon eszméje, a nemzeti hitelnek s közvagyonosságnak nagy kárával, számkivetve van s az ember, a polgár a lelketlen föld rabszolgájává alacsonyult. Ezen állapotnak oka az siség, melyet ha eltöröltetni óhajtunk, eltörlésének czélja az, hogy a magyar nemesi birtok szabaddá és biztossá, vagyis hogy a magyar nemes vagyonának szabad tulajdonosává legyen. Az ekként felállított czélból önkényt következik, hogy mer anomália volna oly intézkedéshez nyúlni, miszerint a föld itt szabaddá tétetnék csak azért, hogy más kezek közé kerülhessen, hol szabadságát még inkább elveszítse. Ebbl ismét az következik, hogyha siség eltörlésérl ;

;

van

szó,

a

hitre-bizottságokat

(majorátusokat,

senio-

jövendre megengedni teljes lehetetlenség mett a mely részét a közép- s köznemességnek még az siség semmivé tenni nem birta, azt az siségi törvények fékétl megszabadult hitre-bizottságok emésztenék föl s az siségnek ilynem eltörlése a helyett, hogy a középnemességet, a magyar nemzet erejének eme magratu sokat)

;

kövét szabad és biztos tulajdonossá tegye, csak a már különben is szerfölött számos proletáriusok sorába sülyesztené. A hitre-bizottságok alapításának jövendrei eltiltását tehát az siség eltörlése sine qua non föltételének tekintjük, annyival inkább, mivel a hitre-bizottságok ellen nemcsak mindazon ok harczol, mely az siség elhanem harczol mindezen ok sokkal törlését javasolja ersben, sokkal nagyobb mértékben azonkívül pedig magának az 1827-iki országos választmánynak eladása szerint is harczol még ellene a fekv birtok kevés kézbe ;

;

harczoltorlódása veszélyességének politikai tekintete nak ellene a közipar kifej lésének igényei és harczol ellene ;

nem lehet megegyezakaratja válhalandós hogy egy rég elhamvadott tozhatlan törvényt szabjon az utókor minden nemzeaz igazság és jogszerség, melyet

tetni,

dékeinek, és szeszélyének vaslánczaival örökre leköthesse a földet, melynek régen porába vegyült. A minthogy

421

tn,

hogy a majorátusokban van elannyira szembe is yalami a közállapot biztosságát, föl virágzását bajjal, veszélylyel fenyeget, miszerint ujabb

akadt valaki, a

idkben még

pár-

azokat korlátlanul meghagyatni javasolná, hanem ki egy, ki más óvószerrl gondolkozik a mi legvilágosabban mutatja, hogy az institutió elvben, alapban hibás és igazságtalan. Azonban a már fennálló hitre -bizottságok él törvények ótalma tolóik között

is

alig

ki

;

alatt s az

azokba vetett bizodalommal keletkezvén,

elis-

merjük, hogy ezekre nézve sok tekintet van, mely gondos óvatosságot s külön intézkedést parancsol. íme ez okoskodásunk rövid vázlata. És most haladék nélkül megmondanók a már fennálló majorátusokra nézve véleményünket, ha idközben gróf Széchen Antal ur a Világ 76-ik számában a hitre-bizottságok iránt szót nem emel s a kérdés megfejtéséhez oly induló pontot nem igyekszik kitzni, mely mind attól merben különbözik, a mi gr. Széchenyi István »Hitel«'e óta az siség kérdésében csaknem általánosan követtetik. Gr. Sz. A. ur ugyanis az siségi törvények módosításának szükségét elismeri ugyan, de koránsem azért, mivel a magyar nemesi birtokból a szabadság és tulajdonosság eszméjét kizárják, tehát a fekv birtoknak szabad kézen forgását akadályozzák, hanem inkább azért, mivel a birtokos aristocratiát nem eléggé védik, nem elég ers fönntartó eszköznek mutatkoznak s a birtokjogi viszonyokat mégis zavarba hozzák. Ö tehát (ha jól fogtuk föl utólagos észrevételeinek czélját, irányát) az siségi törvényeket rosszalja, nem azért, mivel szerfölött aristocraticusok, hanem inkább azért, mivel kevéssé azok és így a hitre-bizottságok eltiltását nemcsak nem tekinti az siség eltörlése postulatumának, mint mi tekintjük, hanem inkább könnyíteni, szabályozni s biztosítani kívánja a majorátusokat s azokat, mint aristocraticusabb és fönntartóbb jellem institutiót az siség, mint kevésbbé aristocraticus^ kevésbbé fönntartó intézet helyibe tenni kívánja. Erre mi is azt mondjuk, mit a nemes gróf nekünk mondott hogy t, i. köszönettel tartozunk a nemes grófnak szinteségeért, miszerint !

—

—

;

;

:

422

kérdés iránt véleményét oly egyenesen kijelenmert ez valóban czélra, irányra nagyon világos. Két védokkal szokás közönségesen a majorátusokat támogatni. Egyik a rendelkezési szabadság, másik a nemzetségek conservatiója. A mi. a rendelkezési szabadelég annyit mondanunk, hogy a dologban ságot illeti mert hiszen mindazok, kik a majorátuszójáték van soknak nem barátai, ép azért nem barátai, mivel a rendelkezési szabadságnak barátai s épen ez az, mit az eredeti magyar alkotmány s még 11. András arany bullája értelmében is az idegenszer feudalismus késbbi e fontos

tette

;

:

;

betolakodásaitól megtisztítani kívánnék.

Nem

lehet

is

nevetségesebb dolog, mint a rendelkezési szabadság nevében akarni egy oly institutiót védelmezni, melynek kárhozatos sajátsága ép abban fekszik, hogy minden születend nemzedékeket örökre megfoszt a rendelkezési szabadságtól, tehát a valódi tulajdonosságtól. Ez épen akként hangzik, mintha valaki az siségét egyenesen a birtokszabadság s birtokbiztosság elvébl oltalmazná.

A

mi pedig a nemzetségek conservatióját

illeti

:

erre

»Ha ki azt ismeretes szavaival felelünk hogy egy vagy más családi név fényéhez van^ nem mondom a hon boldogsága, hanem csak magának

Nagy Pálnak

:

hiszi,

adja be az aristocratiának virágzása is csatolva országgylésnek azon családok lajstromát, melyeket e az

:

szerint az egész ország aristocratiájából kiemelni s külö-

nösen conserválni kell hadd tudjuk már egyszer meg, mely nevek azok, melyekben a magyar nemzet dicsségének palládiuma rejtve van.« A nemes gróf érezte ezen két védk gyöngeségét s azért az elst egészen elmellzi, a második ellen pedig még nyiltan tiltakozik is, mondván hogy nem egyes családok érdeke által vezéreltetik, hanem azt kivánja, hogy a földbirtok azoknak kezeiben biztosíttassék, kik törvényeink értelmében a közdolgokra oly tetemes befolyással vannak. Nekünk úgy látszik, hogy ebben ismét nagy szójáték rejlik, mint ama szabad rendelkezési védokban ; vagy pedig heterogén fogalmak vannak egy kissé egy;

:

'

423

másba szve, melyeket szabatosan elkülönözni kellene. Azért hát induljunk a nemes gróf iránya szerint egészen aristocraticus szempontból. Ha nem nyilatkoztatta volna is ki, hogy egyes családok érdeke nem vezérli, ha ki nem mondotta volna is, hogy a birtoktalan nemesmég ség (aristocratiai proletariusok) szaporodásától fél :

akkor sem kételkednénk, hogy midn aristocratiáról, midn a törvények által közdolgokrai befolyásra hivatottakról szól, nem egy vagy más családot ért, hanem érti az egész nemességet nem is lehet, hogy máskép értse, mert a magyar aristocratia, mely a közdolgokrai befolyásra hivatva van, nem Péter vagy Pál, hanem az összes magyar nemesség. Már pedig e szerint valóban csudálkoznunk kellene, ha valaki aristocraticus szempontból akarná a majorátusokat védeni mert ha valami világos .és kétségtelen e dologban, az bizonyosan világos és kétségtelen, hogy a majorátusok a birtokos nemesség számát megkevesítik, tehát a birtoktalan nemes;

;

séget

—

az aristocratiai proletáriusokat

Ez pedig

oly kórállapot,

melynek

— szaporítják.

nemes

eltávolítását a

gróf a törvényhozási bölcs elrelátás

legfbb

feladásai

közé számítja tehát önmagával jönne ellenkezésbe, hahogy a majorátusokat aristocratiai szempontból pártolná, mert oly institutiót pártolna, mely egyenesen azt eszközli, mit a nemes gróf eltávolítani kivan. Szabad legyen e részben egy aristocratiai tekintélyre hivatkoznunk s ez az 1827-iki országos választmány, mely a majorátusok ellen épen egyik legfbb, st legels okul azt hozza fel, hogy a birtokos nemesség számát :

megkevesítik, »possessionataruin famüiarum numerus per acquisitiones potentiorum, ex coemtis, vei aliter comparotis

bonis fídeicommissa

diminuitur.«

ezeknek nyomán

hogy a

latkozni,

et

majorátus efformantium progressive

Ezek az országos választmány szavai

nem kételkedünk

;

s

mi

határozottan oda nyi-

ki a hitre-bizottságok alapítását jöven-

dre

is, még pedig az siség eltörlése mellett, meghagyni kívánná az ne mondja magát a magyar aristocratia barátjának mert oligarchiái intézetet pártol, oly oligarchiái intézetet, mely a magyar nemességet, a ma:

;

—

424

gyár nemzet erejének eme magkövét, semmivé tenné. Menjünk tovább az eszmetaglalatban. Hahogy a nemes gróf a birtokot netalán azért kivánja hitre-bizottságok által conserválgatni, mivelhogy a birtokosságot fönntartó elemnek tekinti, annak tehát súlyt, nyomatékos befolyást kivan nem akarunk ezúttal hite fölött vitát újís hiszszük, nem tani, melyet már a múlt év vége felé megküzdöta birtokaristocratiai fogalmak diadalára tünk volt hanem csak annyit mondunk, hogy ám legyen neki hite szerint de valóban e végett nincs szükség hitre-bizottságokra, mert a birtok, a gazdaság, befolyással bir minálunk is, ámbár sarmindig birt és birand kalatos törvényeink a nemesség körében teljes egyenlezen befolyás a dolgok természetes séget biztosítanak nehézkedésében fekszik nem szükség azt még különös intézvényekkel természettulnan öregbíteni. Ha pedig a :

—

-

—

;

;

—

;

;

;

nemcsak a birtoknak, mint birtoknak, befolyását akarná biztosítani, hanem annak befolyását bizonyos kezek között úgy a dolog ismét oda megy, hogy ki kellene kérnünk névjegyzékét azon bizonyos kezeknek, melyek az örök godviselés által arra szabadalmazvák, hogy a hont birtokuk befolyásával fönntartsák.

nemes

gróf

:

Végre még emlékezetbe vetetni kérjük miként a majorátusok tilalmának vagy fennhagyásának kérdése nem egy önmagában elvégzett külön egész, hanem csak egy ág a birtokjogi viszonyokat tárgyazta kérdésekbl azt tehát nem rideg egyedüliségben, hanem amazokkali össze:

:

—

és itt szemelvény gyanánt függésben kell tekinteni csak a birhatatlanság kérdését veszszük tekintetbe. Vagy hajlandó a nemes gróf a birhatlanságot eltörülni, vagy

nem. Ha igen úgy a hitre-bizottságokat aristocratiai szempontból nem pártolhatja, mert szintoly jól ismervén, mint mi ismerjük, a vagyonosabb magyar aristocratiának eladósodott állapotját, igen kevés kivétellel úgy, hogy a bécsi pénztzsérek jegyzékei szerint csak 40 50 névhez 100 millió peng forintnál több adósság csatlakozik tudván továbbá bizonyosan, miként mi tudjuk, hogy a kölcsönt keres birtokosoknak min lajstroma forog most is a bécsi pénzpiaczon lehetetlen :

—

—

-

—

;

:

425

nem

hogy a szerzemények valószinüsége legközelebb inkább az aristocratia körén kívül, mint belül állana, következleg, hogyha felhagyatnék a hitrebizottság alapítása, azok legnagyobb részben azon körön kívül keletkeznének, melyet a nemes gróf a közdolgakrai befolyással hivatva lenni mond. Ha pedig a nemes gróf Erdélynek gyönyör példáját felejtve, a birhatlanságot továbbra is fenntartani kívánná ezen el

ismernie,

:

esetben a majoratusokhozi ragaszkodása egyenesen kitzött czéljával ellenkezleg az aristocratiai proletáriusok szaporítására vezetne, mert (s itt az eszmék gyakran tapasztalt szabatlansága tekintetébl figyelmet kérünk) akár lesznek majorátusok, akár nem lesznek, akár töröltetik el az siség, akár nem töröltetik, e miatt a nemesség körébl jogilag s állandólag még egy talpalatnyi föld sem kerül ki minélfogva világos, hogy a hitrebizottság nem aristocratiai, hanem oligarchiái intézet, ;

mely a nemesség romlására vezetne, s azon közdolgokbefolyást, melyet alkotmányunk az egész nemességnek ad, néhány hyperaristocrata kezére játszaná. Igenis a majorátusok eszméje szorosan oligarchiái eszme, hasonlít egy terebély fához, melynek árnyában minden növény kivész ezt nem lehet a magyar aristocratiának önkára nélkül pártolnia. Lehetne ugyan itt talán ellenvetni, hogy a magyar nemzet jellemében nem fekszik a hitrebizottságokrai hajlandóság, mert lám, másfél század alatt a majorátusok rai

;

még

a szabad nemesi birtokot egészen föl

ném

emész-

ketts feleletünk van egyik a multat és jelent, másik a jövendt illeti. Múltra és jelenre dilemmát állítunk fel vagy vnló az ellenvetett tény, vagy nem való; ha való: úgy ép ez mutatja a majorátusok eltiltásának szükségét, mert ha valamely institutio két századon át nem volt képes a nemzet jellemében s közéletében gyökeret verni, világos, hogy idegen éghajlati növény, mely a magyar ég alatti tenyésztésre nem alkalmatos ha pedig a tény nem való, hahogy a majorátusok már is veszélyesen hatottak a birtokos nemesség számának csökkentésére, vagyis az aristocraticus protek. Erre

:

:

;

426 letariusok szaporítására

úgy ismét

:

e

miatt szükség azt

Ellenben a jövendt a mi illeti figyelmet kérünk, miként mi a kérdést nem úgy tevk fel maradjon-e fenn jövendre is a hitrebizottsági intézet, vagy ne maradjon ? hanem így lehetséges-e a magyar nemesség romlása nélkül majorátusok alapítására adni engedelmet, ha az siség eltöröltetik ? Ez a kérdést lényegesen megváltoztatja, hogy nem tartanék fölösleges muneltörölni.

:

:

:

kának értekezni azon állapotokról, melyek valószínvé teszik, hogy az siség eltörlésével s a már alkotott hiteltörvények természetes postulatumainak következésében, a majorátusok jövendben sokkal gyakoriabbak lennének, mint eddig voltak ezt tehát, valamint- annak is :

taglalatát

:

vájjon

a

hitre-bizottságok

barátai

által

szükségesnek vélt szabályozások képesek lennének-e az alapjában veszélyes institutió ártalmasságát elhárítani?

Azon meggyzdésünket fejezzük nemesség saját

ki,

hogy a magyar

testületi java az ország összes javával

— istennek hála — karöltve jár !

;

oligarchiái intézkedé-

sekbl mindkettnek romlása következnék a birtok szabad forgását mindkettnek java egyaránt követeli, st a nemességre nézve ez valóban életkérdés is, miután ;

föl birtokának becsét az értéknek azon fokára, mely nélkül a hiteltörvények igazságos hatása alatt igen nagy része semmivé lesz.

csak azáltal emelheti

II.*)

Nem emlékezünk, hogy akadtunk volna emberre honunkban, ki a hitre -bizottságoknak jövendre is minden korlát, minden határ nélküli fenntartását megszorítás

nélkül

emlékezünk az pillantunk az

föltétlenül

1836-iki 1790-iki

s

pártolta

volna.

Vissza-

országgylés vitatásaira, be1827-iki

országos választmá-

nyok javaslataiba, felidézzük emlékezetünkbe számos megyéknek majorátusok iránti utasításait, végigtekintünk gr. Sz. A 1 véleményén s a »Világ« szerkeszt-

— —

*)

Az

1842-iki »Pesti Hirlap« 187-ik számából.

K. F.

:

427

ségének elleges nyilatkozatán és mindenütt azon eltalálkozunk, hogy határtalanul a majorátusokat nem tanácsos megengedni, hanem a menynyiséget, a kiterjedést korlátok közé kell szorítani kérdjük, mi alapon épül a vélemények emez összehangzása ? Alkalmasint azon meggyzdésen, hogy igen nagy részét az ország földbirtokának szabad forgásból elvonni, s holt kezekre juttatni, ugy politikai, mint ismeréssel

országvédelmi,,

ugy

mint köz-

financziális,

és

magán-

gazdasági tekintetbl káros, st veszedelmes. Es valóban ezen aggodalom nemcsak tökéletesen alapos, hanem alapos különösen minálunk magyaroknál, és pedig kiváltképen három ok miatt: 1. azért, mivel nagyobb földbirtokok egyes kezekbe torlódását nálunk sem a szerfeletti népesség, sem a korszellem nem korlátozza 2. mivel holt kezeken már különben is igen sok birtok van 3. mivel a jobbágyi örökváltság még birtokállapotunkat a feudalismus maradványaiból ki nem tisztítá. A mi az els tekintetet illeti mint például a hol Francziaországban a fekv birtok tömérdek sok kezek közt, tehát apró szeletekre van elosztva, ott ;

;

:

—

oly tömegbirtoknak összeszerzése,

—

mely vagy a

hitre-

alapítvány minimumát felüsse, vagy pedig általában majorátusra érdemes legyen, igen sok nehézséggel járna annyival inkább, mivel ott a nagy birtok összeszerzését az apró birtokú népnek politikai elzményekbl könnyen magyarázható féltékenysége csak-

bizottsági

;

nem lehetetlenné teszi elannyira, hogy állítani merjük habár visszahozatnék is a majorátusokat eltörl 1835. május 12-iki törvény*) Francziaországban, a kisbirtokosok közszelleme mellett sohasem lehetne attól tartani. :

;

Francziaországban az 1789. forradalom a majorátusokat Napóleon, a konzul, megersíté az eltörlést (XI. év Floreál 13-ikán alkotott polgári törvény 896-ik czikke), de Napóleon, a császár, 1807-ben szept. 3-ikán a majorátusokat újra behozá a restauratió ezt helybenhagyá az 1835 május 12-iki törvény pedig újra eltörlé. Ezen törvény két els szakasza így szól 1. Jövendre a majorátusok alapítása tUalmaztatik. 2. Az eddig különös kijelelt birtokkal alapított majorátusok csak két nemzedékre terjedhetnek *)

eltörlé.

;

;

:

ki,

az alapítót ide

nem

értve,

stb.

Szerk.

428

hogy a fekv birtok igen nagy része szabad forgásból elvonatnék. Ezen közszellem nálunk nemcsak hiányzik, st ellenkez irányban hat, níert mindennapi tapasztalás, miként a hol egy pénzes birtokos van, ott az apró birtokosok többnyire elpusztulnak,

s

a

proletá-

riusok számát nevelik. Más országokban, hol nincs ugyan az említett közszellem ugy kifejldve, mint Franczia-

nagy népesség következtében a mint pl. Wiirtenbergben, ott a fekv birtok oly kimondhatlan nagy, hogy csak igazán az vehet némi haszon reményében földet, országban,

de

igen

földbirtok szerfelett

ki

maga

mveli:*)

kezeivel

nem

engedelme ismét

nagy

igen

eldarabolt,

részét

tehát a majorátusok

ott

igen volna képes a

holt

kezekre

juttatni.

fekv birtok Honunkban

népesség még koránt sincs, s így a birtoknak minden siségi és urbariális kötelektli fölmentés után sem lehet még sokáig oly szerfelett nagy árát remélleni, ily

mely mellett a nagy birtokszerzés lehetetlenné, vagy legalább financziális kábasággá legyen. Es így, miután nálunk van, ki

magyaroknál jelenleg is sok olyan birtokos ha siségi törvényeink nem gátolnák, birtoka

kiterjedésénél

fogva majorátus-alapításra ösztönt érez-

hetné, miután továbbá az ily kiterjedés birtokszerzést

sem a közszellem

iránya, sem a népesség tömöttsége akadályozza, ellenben a sok föld utáni vágy nemzeti jellegünkhöz, mondhatnók, statusgazdasági betegségeinkhez tartozik, igen alapos, st nálunk alaposabb,

nem

mint másutt azon aggodalom, hogy a fekv birtokholt kezekre kerlhetése káros, st veszedelmes lehet és pedig annyival inkább 2-szor, mivel már úgyis igen sok birtok van holt kezeken. Emlékezzünk csak

nak

;

a

koronái,

egyházi,

eszünkbe, hogy a

kir.

jószágokra

városi

fekv birtoknak

ily

;

jusson

holt kezekbeni

összetorlódását törvények által korlátozni seink már rég szkségesnek tapasztalak és nem fogunk kételkedni,

hogy a földbirtoknak szabad forgásbóli elvonása, ha *)

Török

úrtól,

a

Magyar Gazdának. Würtenbergbl most

érkezett érdemes szerkesztjótól, volt alkalmunk hallani, hogy ott

egy hold föld 2000—2500 pengó frton

is

kél.

Szerk.

429

minálunk káros lehetne

káros pedig 3-or mivel birtokviszonyaink átalakulásában egyenesen azt gátolná, mit a törvényhozás szent és üdvösséges czél gyanánt immár kitzött. Ertjük itt a jobbágyi örökváltságot; mert ki a gyakorlati élet mezején nem ismeretlen, ki az emberi cselekvények szellemi s anyagi rugóit lélektanilag mérlegbe veti, kénytelen lesz elismerni, hogy a feudalismus maradványaiból jobbágy-örökváltság általi kibontakozásunkat s ez oly igen kívánatos általalakulásnak akár a mostani engedelmez, akár pedig általános kötelez törvény általi bevégzését, egy-egy dolog alig akadályozza ersebben, mint a holt kezeken lev birtokok körében honos érdekek befolyása. Hahogy engedelmez törvény mellett kivánna az ország maradni (mit mi nem hiszünk) mindinkább tapasztalná miként az örökváltságok sehol nem mennének nehezebben, mint a holt kezek birtokaiban ha pedig kötelez törvényre kivan átlépni (minek ideje nézetünk szerint minden bizonnyal elkövetkezendik), ismét tapasztalná, hogy a legnagyobb akadály ez oldalról j. A min igaz tehát, hogy a törvényhozás az örökváltság kívánatos voltáról ünnepélyes hitvallást tn ép oly tagadhatatlan, hogy a törvényhozásnak, hacsak önmagával nevetséges ellenkezésbe jönni nem akar, kitzött czéljánál fogva gondosan kell mindentl óvakodnia, mi a földbirtoknak szabad forgásbeli elvonását szaporíthatná, s ezáltal az örökváltság elmenetelét szükségképen akadályozná. Meg lévén e szerint mutatva, hogy a szabad birtokforgás semmivététele iránti aggodalomnak, melyrl •korlátozási terveikkel még a majorátusok védjei is önkénytelenül vallomást tesznek, honunkban igen nagy alapja van önkényt következik második kérdésül lehet-e valahol, épen

még

azért

;

is,

:

;

:

:

attól

:

észszerüleg

tartani,

hogy az siség

eltörlésével

gyakoribbak lennének a majorátusok, mint eddig voltak tehát sokkal tetemesb részét elnyelnék a szabad forgásu földbirtoknak, mint eddig elnyelek ? Mi e kérdésre habozás nélkül azt feleljük hogy a politikai számtan ezen növekedést kétségtelennek bizonyítja. ;

:

430

következ okoknál fogva 1. Míg az siségi törvények állanak, addig ingatag és bizonytalan minden szerzemény abban tehát, hogy nemzetségünk fényének megörökítését ily ingatag s egyáltalában nem örökös alapra fektetni hajlandók legyünk bizonyos ellenmondás van, mely sokkal nagyobb lélektani hatást gyakorol az emberi cselekvényekre, mint egyelre talán gondolnók ellenben töröltessék el az siség, érezze sok ember annak lehetségét, hogy nevének és pedig a

:

:

;

emlékezetét, utódai fényét, biztos állandó birtok által

megörökítheti és sok emberben támadand ösztön, el nem mulasztani azt, mi a családias tekintetben igen természetes s egyáltalában nem kárhoztató hiúságnak oly naNövekedendik pedig ezen ösztön az sigyon hízeleg. ség eltörlése által 2. még azért is, mivel az siségi tör-

—

vényeknek egyenes, de teljességgel nem valósított czélja nem más, mint a nemzetségek fenntartása. A nemesi földbirtokosoknak azon osztálya tehát, mely nem fogta fel

tisztán az siségi törvények által birtokviszonyainkba

behozott ingatagságot, egyenesen ellenkez okból nem azért érze magában ösztönt, majorátusokat alapítani tudniillik, mert nemzetsége fényét, jövendjét elegendleg biztosítva vélte azon törvényekben, melyek az szerzeményére egyetlen osztály vagy egyenes örökösö;

dés által reá üték az elidegeníthetlenség csalóka pecsétjét. Ellenben töröltessék el az siség és eloszlik a gz, mely a nemzetségek romlását állandóság színével takargatá s hahogy a hitre-bizottság fennhagyatnék, igen ;

természetesen sok emberben ösztön támadna, ezen egyetlennek felhagyott utón örökítgetni nevének fényét, melyet ekkorig az siségi törvények által biztosítva vélt. 3. Szaporodnának a majorátusok még azért is, mivel 1836-ig csak azon embertl lehetett birtokot venni, a ki eladni akart, de az uj executionális s csd- és hiteltörvények óta a dolog másképen van. Igen sok ember

adja el,

el

dóságot

vagy igen sok embernek birtoka adatik keblében egy csepp akaratot, egy csepp hajlan-

birtokát,

ki arra.

sem

szerezhetés

s

érez

;

miáltal

a

tetszésszerinti

birtok-

ennek következésébeni majorátus-alapítás

431

alkalma napról napra gyakoribbá lesz. Azonban, ha ezen állapot azon karban maradhatna, melyben most van, a majorátusok ellen talán gyámokul sem használnók ámde a dolog így nem maradhat, különben okvetlenül az következik, hogy 10 20 ezer frtnyi adósság 100 ezer ;

—

frtnyi birtokot

is

És honnan van

fölemészt és birtokosát semmivé teszi. hogy az árverésre bocsá? Onnan

ez

:

vevje

nincs. És miért nincs ? mert, kereken szólva, eszeveszettnek kellene lenni, hogy

tott birtoknak illend áron

(hacsak potom csekély áron nem) oly birtokot vegyen valaki, mely in saecula saecvlorurn birói zálog marad, melybl az embert minden pillanatban kivethetik. Ez eUen pedig oly vev sincs megóva, kinek a legfüstösebb nemesi diplomája van, hát még a kinek nincs Miként legyen kedve nemnemes embernek birói árveréseken illend árt adni jószágért, melybl nemcsak a foglalást szenvedett birtokos, vagy annak örökösei, !

t

hanem

a magyar aristocratiának akármely tagja is kivetInnen van, hogy a ki adósság miatt birói foglalás alá kerül, vagy attól csak holmi ösmeretes rangierozások által menekszik meg, a fölött a lélekharang bizony megkondult, íme, uraim ismét a fontolva-haladásnak egy gyönyör szép eredménye De ez nem maradhat így, ennek nem lehet így maradnia a magyar birtoknak árt kell szerezni s azért lehetetlen kételkednünk, hogy a jöv országgylésen törvény fog alkottatni, mely a heti.

!

!

;

árveréseken vett jószágok birózálogi természetét bizonyos idre szorítandja, melyen túl visszaváltani ne lehessen. És az siségi törvényeknek már csak ezen egy kikerülhetlen módosítása, a birtokos nemességnek ezen ment ladikja is oly tág tért nyitand a kedv s tetszésbirói

szerinti birtokszerzésre,

hogy könnyen belátható, miként

ezen egyetlen ok is képes volna a majorátusok számát kevés id alatt megsokszorozni. 4. Általában is fölvehetjük, hogy történjék sok, történjék kevés az siségi tör-

vények minden

eltörlése

körül,

esetre tágulni s

igy a birtokszerezhetés, tehát is, könny ülni fog. Végre még azt sem tartjuk említésre érdemetlennek, hogy csak

a majoratus-alapíthatás 5.

a szabad rendelkezési hatóság

432

mintegy 150 éve még, mióta a hitre-bizottság oligarchiái institutióját, II. András aranybullájának egy oligarchico-anarchicus záradékáért cserébe kaptuk s mégis már mintegy 50 év óta (1790-tl) a majorátusok eltörlésének lehetsége szóban forog, 25 év óta pedig már országgylésen is postulatumok között látható. Hogy ahhoz, a minek jövendje ily bizonytalan, az ember magában nem sok ösztönt érezhet, az nagyon természetes de múljék csak el ezen pohár, sanctionáltassék csak az siségi törvények eltörlése mellett is a hitre-bizottságok állandósága és e kártékony institutiónak rohamát, valósággal rohamát tapasztalnók. Aztán tekintsünk magunk körül egyáltalában nem olyan csekélység az, mit a majorátusok a szabad forgásu birtokból már elvontak. Avagy nem tudunk-e oly vármegyét is, melynek kétharmada egyetlenegy majorátusnak még csak nem is a legnevezetesebb részét teszi.? (és pedig min haszon hárult a honra ezen roppant majorátusból mind a mai napig ?) Húzzuk le csak az összes nemesi birtokból a ;

:

koronái, kamarai, egyházi, kir. városi, alapítványi javakat,

tömegbl még a már létez nyomban meggyzdünk, miként siségi törvények mellett sem volna okunk ma-

vonjuk

le

a felmaradott

hitre-bizottságokat és

még

az

gunkat azzal mystiíicálgatni, hogy a magyarnak majorátusokra hajlama nincs annál kevésbbé lehetne pedig azon esetre, ha az siség eltöröltetik, miután a fentebbiek szerint bebizonyítottnak mondhatjuk, hogy ez a majorátusok szaporodásának progressióját valószínleg nagyon növelné. Ezek szerint tehát bátran ismételhetjük hogy midn egyrészrl az siség mellett a földbirtokos osztály romlása naponkint mindinkább terjed, másrészrl az siség eltörlése mellett a majorátusok alapíthatását fennhagyni lehetetlen anélkül, hogy a középnemesség semmivé legyen s az aristocratiai proletáriusok száma mindinkább megszaporodjék. A dolog magában igen világos. Vagy eltöröltetik az siséggel egyetemben a birhatlanság is, vagy el nem töröltetik. Ha igen (a mit mi nem ;

:

csak óhajtunk, de a birói foglalások tekintetébl elkerülhetlennek is tartunk) akkor egyrészrl a szabad :

;

433

másrészrl a majorátusok mind a középneki menedéke még csak nemesség ellen fordulnak s földjétl a jobbágy miután is alig van, a jobbágytelken nehezen válik s különben is a telekszerzés maximumok ha pedig a birhatlanság el nem által korlátolva van töröltetnék úgy a nemesség még inkább semmivé lenne, mert a zártkör nemesi birtok, árt, becset, értéket nevel concurrentia nélkül naponkint inkább s inkább ki volna téve a hitre-bizottságok oligarchiái becsapongásainak

birtokszerzés,

;

:

;

alkotmányunk egész szelleme kitágulás helyett (mi a honnak s idnek kellékében van) megszkülne s oligarchiái irányt venne, melynek ideje csakugyan lejárt, sem alkotmert miként már másszor is mondók mányos, sem rationális alapja nincs. Csak az a kérdés marad tehát fel jövendre nézve,, nem lehet-e a majorátusoknak általánosan elismert ártékonyságát valamely korlátozás által paralizálni ? Mi azt hiszszük, hogy ez teljes lehetetlenség. A mi gyökerében míg"

—

—

hibás, alapjában kártékony, azt jóvá tenni lehetetlen.

maximumot kell szabni, pélVan, a ki azt mondja dául 500 telket de hiszen ezáltal ép úgy kimeríttethetik az ország összes vagyona, épen úgy akadályoztathatok az örökváltság, mint 5000 teleknyi maximum által van más, a ki nem absolut, hanem viszonylagos maximumot javasol, például hogy kiki szerzeményének felét, vagy kétharmad részét alapíthassa csak majorátusul de ez egy cséppel sem jobb javaslat amannál mert ha az összes nemesi birtokot egy egésznek veszszük s abból kétharmad részt egyik, a felmaradott egyharmad résznek kétharmad részét másik, a hátralév egykilenczed résznek ismét kétharmadát egy harmadik s így tovább majorátusul alapíthatják ez utón ép úgy fölemésztethetik az összes nemesi birtok, mint 500 vagy 5000 telkek által minélfogva mi csekély véleményünkkel határozottan oda nyilatkozunk, hogy a majorátusoknak jövendrei eltiltása az siség eltörlésének mellz:

;

:

;

:

;

hetlen postulatuma.

KOSSUTH LAJOS IRATAI. XH.

28

434

Fiume.*)

Az Allgemeine Zeitung levelezje

azt javasolván,

hogy a Dunától Pettauig (Stájerországban) építend vasút által hozzuk magunkat a becs triesti vonallal

—

összeköttetésbe,

kiemeli

:

miként mi magyarok ezen

összeköttetést perhorrescáljuk

mindig hiúság

egy önálló magyar keres-

Fiúméra utalunk.

ábrándozva,

kedés létesítésérl könyörületesen

s

hogy magyar nézeteknél

sajnálkozik, és saját

helyzetünket túlbecsül ismeret-

hiány lappang a háttérben. Mert

kereskedés tik

;

s

hol

önálló,

szállítások

keletkezik

még

;

mert a

csak vásárt

is

egy

s

visszaszállítások a

hol

hol a ter-

tkék

tehát

hazafiság

legforróbb

elidézni,

ott,

és kerestetnek leginkább

könnyebbítik,

fuvarozást

a

—

úgymond

zethetik pedig legnyereségesebben

mékek leginkább kerestetnek .ott,

—

vagy oktalanság (!) vagy minden mely saját termesztményekkel ze-

kereskedés

önálló

És

még

forgását

világpiacz

sem

képes

sokkal kevésbbé világ-

vásárt.

E

helyest

s

helytelent összezavaró

ismeretségre egyáltalában

s

nem mutató

denekeltt azt jegyezzük meg, hogy ha igaz volna

is,

mi a kereskedés

helyzetünkkeli

nézetekre min-

betrl betre

önállásáról mondatik, a

magyarok még ezen esetben is igen helyesen cselekednének, ha kereskedésüket Fiúméba s nem Triestbe kívánják irányozni, azon igen szembetn okból, mert Fiume saját magunké, Triest pedig nem a mienk. Nekünk magunknak van tengerpartunk, ha mi attól elvonjuk saját kereskedésünket s annak kiviteli csatornáját oly tengerparthoz intézzük, mely nem a mienk, igen természetes, hogy az éltet nedvet vontuk el tengerpartunk*)

Az

1842-iki oPesti Hirlap« 190-ik számából.

K. F.

435

tói s

hogy ennek elvontával az

galma növekedni,

öíegbedni sohasem fog.

jóléte

pedig reméljük, azt csak

felvirágzani, iparmoz-

nem

kell

nunk, hogy saját tengerpartunk felvirágzása

zünk bár kereskedést csak azon egy czél

Már

okokkal bizonyítgat-

—

mellz-

—

minden egyéb tekintetet már végett is érdekünkben áll, hogy s

tengerpartunk virágozzék

mert hiszen mienk, mert

;

része országunknak, mert álladalmunk testének tagja

mert az országnak akármely része jiak, általa

ereje

is

mindenesetre az egész

is

is

s

induljon virágzás-

nyer, az egész ország

növekszik, az egész ország vagyontkéje szapo-

S azért mondani merjük, igazán megérdemelné

rodik.

a magyar nemzet egész Európa eltt azon tudatlanság s

önhelyzetét

ama

czikk

nem ismer

szerzje

oktalanság bélyegét, melyet

méltatlanul

ha

reámázol,

saját

tengerpartjának jövendjét elölné a végett, hogy mást boldogítson.

Ez cosmopoliticus szempontból

nak igen szép

resignatió-'

lehetne, de volna mindenesetre oktalan

öngyilkolás.

Ezen tekintet kétszeres súlylyal tünend

fel

elttünk,

ha meggondoljuk, hogy a magyar tengerpart jövend virágzása sohasem lehet oly elszigetelt particuláris tüne-

mény, mely a hon közös jólétének emelkedésével semmi közvetlen viszonyban nem áll st inkább e kett ;

között oly szoros egybefüggés van,

honunk

belsejét

könny,

hogy ha egyszer

biztos és olcsó közlekedési esz-

magyar tengerparttal összekötöttük, Fiume virágzása Magyarhon gyarapodásának fokmérje lesz mert hiszen Fiume csak azáltal lehet virágzóvá, hahogy közök

által a

;

az ország lesz,

ki- s beviteli

kereskedésének tengeri kapujává

azzá pedig sohasem

lesz,

ha mi Dunánktól Triesthez

építenénk vasutat. Igen, de a külföld bölcsei cathedraticus tekintélylyel

mondják, hogy nekünk magyaroknak kereskedési dol28*

436 gokról fogalmunk sincs, mert önálló kereskedésrl álmo-

dozunk, ez pedig oktalanság, így szól a durvának gúnyolt hun fajhoz a germán civilisatió Igazán elmondhatnék !

hogy »van égen-földön sokkal több dolog, mint mirl egynémi bölcs álmodik«, és ilyen az önálló kereskedés is, hacsak valaki a szobatudákosság kedvencz Hamlettel,

vesszparipáján, a szószabatossági szrszálhasogatáson

nem

akar nyargalózni. Azonban ne szóljunk hát wnálló

kereskedés «-To[,

ha ez csakugyan oktalanság, hanem

junk kereskedési

önállásról, ez talán

nem

szól-

lesz oktalanság.

Különös dolog, hogy a kereskedési önállás eszméje a tudós, civilisált

germán eltt ismeretlen

csak az angol gyarmatok történetére

kedése

is

saját

:

Emlékezzék

!

azoknak keres-

termesztményeikkel zetett, csakhogy

azon kereskedés kapukulcsa a gyarmatrendszert saját

érdekökben kezel angolok kezeiben volt

mi

saját termesztményeikkel

fekv

kérdjük

zetett

?

Vagy hogy közelebb

példákra hivatkozzunk, ha egy nemzet kereskeönállásához

dési

s

;

gyarmatok kereskedése, mivelhogy

önálló volt-e a

:

semmi más nem

kell,

mint csupán

öntermesztményekkeli kereskedés, ha olyannyira mindegy

:

vájjon azon pont, mely valamely nemzet külkeres-

kedésének kapuja, ugyanazon nemzetnek, vagy pedig

másnak birtokában van-e

?

Mirevaló volt hát Holland-

dal az a boszus czivódás, a congressusi végzés folyam-

hajózási szabadságot biztosító záradékának »egész a tengerig«

vagy

»egész

á

tengerhe« értelme fölött

Mirevalók

?

németek folytonos panaszai, hogy a Schelde zárva van, a Rajna pedig, a dics német folyam, még most sem szabad ? Miért mondjátok és tanítjátok, hogy ebben a német kereskedés életkérdése rejlik ? Mirevaló minden a

német vámszövetség Hamburgra amott a német tengerre, a Rajna, Ems,

sóvárgás, melylyel a s

Dániára

Weser, Elb

s s

Trave torkolataira, imitt Triestre

s

általában

«

437

az adriai tengerpartokra tekintget kedési

mindez

önállásra

Némethon édes urak

egészen

Hisz a német keres-

satyra az egész bölcs tanítás, ha csak minket

!

felfogni,

min

nem

gondoltok, hogy ne tud-

végetlen különbség van a kereskedési

önállásra nézve a közt

:

vájjon a vasút, mely termeszt

menyeinket a tengerre, tehát világkereskedésbe

annak

mert

szükségtelen,

»saját termesztményeivd keresked'ik« ! Satyra,

oly igazán oktalanoknak

nók

?

viszi s

kikötbe

viszonszállítványait hozzánk hozza, oly

öblözzön-e, melynek vámviszonyait sine nobis de nobis

vagy pedig oly kikötbe, melynek vámjai mi alkotmányos hozzájárulásunkkal

intézhetik,

jogszerüleg csak a

szabályozhatók

nem

s

mely más érdeket magáénak nem ismer,

ismerhet, mint egyedül országunk érdekét

?

Hisz e

szembetn, hogy ha

kett között a különbség oly

lehetne eset, mely szerint a jogot politikai hasznosság-

nak alárendelni szabad volna, (csakhogy ilyen nincs és nem lehet), menteni tudnók a nemzetet, mely háborúra kél, hogy magának tengerpartot s általa kereskedési önállást szerezzen. És ime, nekünk van tengerpartunk hagyjuk és eljönnek a külföld bölcsei és azt mondják ;

:

azt veszni s

vigyük kereskedésünket oly kikötbe, mely-

nek kapuja nem a miénk, hol mi nem rendelkezhetünk, hol a mi érdekeinket számba venni nem tartoznak. Bocsánatot kérünk, de ki érti,

min

kell

kedési önállás«, az beszéljen, a

kedésrl ne nyait,

úgy

mondanunk

roppant jelentség fekszik

és

mirl

e

:

a ki

szóban

:

nem

»keres-

tetszik, csak a keres-

ne a státusgazdaságról, mert e tanulmá-

látszik,

nem

kedvelék az istenek.

Ámde azt mondják »Fiuméban nincs világpiacz nem is lehet, mert ha kivitele volna is, bevitele nincs :

s

;

kereskedés pedig visszfuvar nélkül csak világvásárt a legforróbb hazafiság

Mi

ez állítólagos

axiómákat

fél kereskedés

sem képes

s

teremteni.

föltétlenül elméletben

sem

438 írjuk alá, annál kevésbbé pedig a jelen esetrei alkalmazás-

ban. Általában véve igen kevés tengerparti város van

melynek geographiai helyzete annyira kedvez, liogy az emberi nem történeteinek minden korszakán át, mint világpiacz díszlenek, melynek közeiében a föld kerekségén,

semmi más helynek jövendje nincs. Es Triest ezen kevemert sek sorába minden bizonnyal nem tartozik hiszen e közel 60.000 ember lakta virágzó tengerparti ;

midn

mely 1719-ben,

város,

szabad kikötvé tétetett, még

VI. Károly császár által alig számlált 5 ezer lakost,,

sokkal újabb históriai tünemény, hogysem a világpiacz-

nak egy helyhez ragasztott örökkévalóságát vel,

saját lételé-

úgyszólván tegnap ótai saját világpiacziságával

ne czáfolná. Henyén vesztegelve között

s

emlékezetünk

áll

meg

meg

a toll ujjaink

feltünedeznek

varázstükrében

akaratlanul a földközi tengerpart viszontagságának árny-

Mennyi emelkedést, mennyi sülyedést nem

képei.

élnkbe a

állít

kimondhatlanul nevezetes partok

história ezen

évkönyveiben, Sidontól, a kereskedés anyjától kezdve egész azon korig,

midn

fény csillaga lehunyt

!

az iszonyatosan fölséges V'elencze

Amott Amálfi,

irányt (com-

az

pas) feltalálója, az újabb kor tengeri codexének bölcseje,

romokban

fekszik

fénypontján

áll,

;

itt

pedig Triest virágzatának tán

melyre a haldoklásából üdülésnek indult

phoenix Velencze, úgy látszik, árnyat vetni készül get. Es»világti ennyi példával szemeitek eltt azt mondjátok :

piaczot fel

nem

teremt magának egy nemzet sem«

a történet évkönyveit, lássátok

meg

itt

porából termett óriást, amott sóhajtsatok

dlt nagyság romdüledékein nemzet

ereje sokat tehet

;

és higyjétek

és higyjétek el,

üssétek

a semmiség föl

el,

a porba

hogy egy

hogy büszke

dicsségtek örökkévalóságra szabadítéklevéllel

De mi

;

nem

bir.

vagyunk a f ellengzések rózsakorán, mi nem álmodunk Fiuménknak olyan jövendt, hogy a büszke rég túl

439

Adriát a

magyar névnek valaha nül

mint a lagúnák lakói tevék

;

eljegyezhesse,

de azon szerény hit

él

lelkünkben, hogy Fiumét oly piaczczá tenni, mely ter-

mesztményeinket világvásárra vigye, gyarmati szükségeinket pedig fedezze

minket úgy

s

mint

ki-,

beviteli

kereskedésünkre nézve, mind politikai, mind financiális tekintetben Triesttl, vagy

az.

Adriai tenger akármely

más kikötjétl függetlenné tegyen

—

Fiumét mondom ily világpiaczczá tenni csak minmagunktól függ. És miért is ne függne minmagunktól ? Talán mivel ;

—

Fiume kikötje rosszabb, veszélyesebb, mint Triesté ? Ámde Triestnek tulaj donképen kikötje sincs, hanem csak révszéle van, a Siroccónak legalább szintúgy, a

Borának pedig jobban kitéve, mint Fiume csak egy szabályozott szorulaton

lássuk

s

Fiuménk

el

viziútat

a.

húzzunk

;

farasinai s quarnerói

világítótornyokkal, és

kiköt

tekin-

minden bizonnyal kiállja Fiume jelenleg behokereskedéssel épen nem bir és igaz az is, hogy

tetében.

Triesttel

az egyenvonalt. Igaz ugyan, hogy zatali

visszfuvar nélkül a kereskedés csak félig az

van

ez .így

?

termékeinket

Azért, mert vasútunk nincs

a

mostani

miatt illend áron

juk

;

s

bizonyos idre oda

nem

maga Fiume legnagyobb részben

nem

kell,

odessai

igen természetes, hogy a gyarmati

ket

honunk

fedezi,

mert

jelenleg

De

nem

az,

búzát ;

hogy eszik,

miért

is

délszaki áruczikke-

nem Fiúméból (hanem

e czikkekkel terhelt

nyos visszfuvarra

s

szállíthat-

mint

olcsóbban kaphatván azt, mint magyarhonit

s

eszközök

közlekedési

terhes

a mire ersebb bizonyság

de miért

:

Fiúméhoz

Triestbl)

hajók Fiúméban bizo-

számíthatván, Triestbe mennek.

legyen csak vasútunk Fiúméhoz

s annak segedelméFiume világkereskedésre alkalmas termékeink állandó lakhelyévé, melybl a honunkat dél-

vel váljék csak

szaki árukkal ellátó hajók visszfuvarra szállíthassanak,

440

vagy

— mit

—

engedend

isten szintúgy elérnünk

saját

hajóink szállítmányt veendnek, nálunk keletes külhoni

árukkal visszatérendk

Fiume

és

:

bizonyos,

oly

ép

hogy

kereskedést üzend és szállítással

ki- s beviteli

ellenszállítással ellátva leend,

mint a

min

s

szégyen, hogy

hazánk saját tengerparttal bírván, gyarmati

s

kellékeit Triestbl fedezi.*) íme,

mákszem-

nyivel

Triest egy

sem jobb kikötje mellett

délszaki

honunk behozatali

kereskedését ez áruczikkekben egészen

bírja !. Miért

?

Mert az egész monarchia adás- vevésének folyama oda irányoztatott

Fiúménak

s

irányozzuk hazánk adás- ve vési folyamát

;

az szintoly,

— de mit mondunk — sokkal ?

nyereségesebb világpiacz lesz ránk nézve, mint a

bármily

nem

is

kiköt valaha

képzelhetett kedvezések mellett külföldi

lehetne.

honi termékeink

níthassanak példája

nem

Fiuménknak

miszerint

?

Ámde

czáfolja

meg

Vagy

talán azt gondoljuk, hogy

eléggé világkereskedési czikkek, világpiaczi fontosságot tulajdo-

ezen

ellenvetést épen

legvilágosabban,

van, hogy Triest jobbára most küld ki

min

s ezért birja

honunk

is

Triestnek

miután tudva

csak magyar termékeket

behozatali kereskedését. Olvas-

gassuk a Triestben megjelen »Austriai Lloyd« vallomásait és látni fogjuk,

kedési termékekkel

nem

hozatik,

st

miként

az,

hogy honunk világkeres-

b mértékben

Triest az

bír,

emelked

nemcsak kétségbe Velencze ellenében

jövendjének minden reményét egyenesen a magyarolvassuk meg egy triesti honi termékekbe helyezi »Triest und értelmes keresked ily czimü munkáját österreichs Antheil am Welthandel wahrend der letzten ;

:

10 Jahre«

—

és

ismét azon elismeréssel találkozunk,

*) Ezt tudva, mindig szivszomorodva olvasók a jelentéseket, hogy Fiúméban ez s ez hónapban, ennyi meg ennyi ezer forinttal több volt a kivitel, mint a behozatal, tehát a mérleg nyereségesen Szerk. áll igen ám, mert a behozatal mind Triestbl jött. ;

—

!

441

hogy mihelyt Magyarhon termékeinek Triestbe tását vasutak ezáltal

s

szállí-

folyamszabályozások könnyítendik, Triest

elsrend gabnapiaczczá

változandik

s

Magyar-

ország termékeinek a rendes tengeri kereskedés bizonyos.

Miután tehát termékeink világkereskedésre alkalmasok, miután azon kiköt,

melybe ezen termékeink adás-

vevési folyamát vasutak által szivárogtatandjuk, éppen visszfuvart

ezáltal

piaczczá

is

is

válandik

;

nyerend,

tehát

világkereskedési

miután nekünk magunknak saját

tengerpartunkon oly kikötnk van, mely kereskedésünk kellékeinek

— ha önérdekeinket felfogni képesek leszünk

— teljesen meg nem felelhet

;

miután végre Fiume a keres-

kedvilágban már most sem ismeretlen, azt tehát honunk valódi kikötjévé emelni sokkal könnyebb, mint egyelre talán gondolnók ismerni, (a

hogy a

minden részrehajlatlan

;

ki

mi mindegy)

minket

biráló el fogja

triesthezi csatlakozásra, tehát

saját tengerpartunk semmivétételének

öngyilkos lépésére ösztönöz, nekünk pedig sajátunkhozi

vonzalmunkat gúnyosan szemünkre tudja,

veti, az

vagy nem

mit cselekszik, vagy pedig irántunk ellenséges

Mi bennünk a magyar nemzeti érzelem nem nyomhatja el annyira az embert, hogy Triest virágzásának ne örvendenénk s gazdag jövendt

indulattal

viseltetik.

ne óhajtanánk, öntse ki fölibe a gondviselés áldásainak

bségszaruját

;

de hagyjatok minket

kivánjatok szemünkfényének kereskedési önállásunknak

is

kifej leni

;

ne

— tengerpartunknak, tehát

— romlásán emelkedni. Triest-

nek a bécsi vasút által nélkülünk is van jövendje nekünk Fiume nélkül önálló nemzeti kereskedési jöven;

dnk

nincs

:

azért hát az Isten rizzen,

tól Triesthez s

nem Fiúméhoz

hogy Dunánk-

építenénk vasútat

442

A A

már létez

majorátusokat jogtalan

majorátusok.*) s

a honra nézve erkölcsileg és

anyagilag káros és veszélyes institutiónak tartjuk veszélyesnek pedig,

s

;

kétszeresen

épen a magyar nemességre veszélyesnek^

ha az siség (a mint óhajtjuk, hiszszük és reméljük) eltöröltetik, vagy legalább legkártékonyabb kinövéseitl megtisztít-

Jövendre a következtetés

tatik.

igen

könny,

igen egyszer.

»Majoratust alapítani bármi alakban tilalmas «

s ezzel

vége

ember az egész hazában, a ki mondhatná, hogy az ily értelm törvény miatt ma egyetlenegy fillérrel kevesebb jövedelme van, mint tegnap volt vagy egy mákszemnyi vagyont nem bir ma, melyet tegnap birt. Ily törvényt hozhatni ma nem mindennapi szerencse. A castok szelleme töprenkedhetik néhány óráig, s fölsóhajthat a »régi jó idk«

van,

s

nincs

;

enyészetének

könnyen

jelei

személyesíthetné, azért ismételjük

de e tárgy körül még bánata is mert nincs ember, kiben panaszát felmutathatna mint áldozatot. És

miatt

csillapszik

;

kit

:

hogy egy-két oligarcha-enthusiastát talán

:

kivéve, a majoratus-alapíthatási

jog megszüntetése

nem

is

ha nem gondolnák, hogy az elv logicája mulhatlanul a már fennálló majorátusoknak is ellene fordul. Itt van a dolog fájdalmas része, itt van a bökken. És szóljunk nyíltan, mint férfihoz illik s igaz ügyben kell a kik így gondolkoznak, igazuk van. Ellenök

találna igen

nagy

ellenzésre,

— —

fordul kétségtelenül.

Megtiltani a majorátusokat általáno-

san az egész nemzetre,

hanem 20 vagy s

s

a nemzet minden tagjaira nézve

30 nevet az egész

a hon általános jogállapotával

nemzetbl

merben

ellenkez különös

praerogativa választott tulajdonosivá tenni,

nem

is

érdemért,

ösztönébl,

nem

hanem csak

is

;

kiszemelni,

és

pedig ezt

valamely nemzeti háladatosság azért, mert egyiknek másiknak

szépapja sok vagyont szerzett és majorátust alapított

;

—

név és nevezet szerint egy különös törvény kedvelt halványává tenni, valóban oly képtelene miatt valakit in gpecie

ség,

melynek képtelenségét még csak bizony ítni sem kell,, valaki azon eszmének nem örülne, hogy ekként

hacsak *)

Az

1842-iki oPesti Hirlap« 191-ik számából.

K. F.

443

—

megkapnók azon 20 30 név jegyzékét, melyet a magyar törvényhozásnak, mint a magyar álladalom palládiumát örök idkre conserválni kell. A törvénynek, hogy igazán

az

nem mellzhet

büntetlenül

észjog

hangozzék, különben (generalitás),

szabályaival

szükséges, jelleme az

is

az egyenlség minden emberre,

kivételi

;

és ezért van,

iránynyal bir

a

miszerint

mi Péternek jog avagy jogtalanság, az Pálnak az legyen

össze-

általánosság

is

szintúgy

hogy minden törvény, mely

jog-

exceptionális jogállapotot teremt,

s

az ily kivételkép kegyelteket mindig egyenes harczba helyezi

az

általános

jogállománynyal,

nem

s

harag,

irigység,

gylölet

a hol pedig ez így van, ott nem a civismus, a nemzetcsaládias érzelem, nem a közös jogérzet isten-

tárgyaivá teszi

;

ereje,

hanem csak

gatja

a

a félelem,

közállomány

s

nyomorú

kötelékeit.

rettegtetés tarto-

Veszélyes

egy

állapot

!

hasonló azéhoz, kinek lábai alatt egy vulkán forrong. Azonban, hol az ily exceptionális jog és kedvezés

nem

egy-két

embernek, hanem egy egész emberosztálynak adatik, mégis csak hagyján egy egész osztályban sok ember van, s ha sok gylölséggel találkozik is, sokan vannak együtt, a kiket illet, és sok ember együtt sokat megbir mert régen

—

:

;

írva van, miként a bajtársság

sokat könnját

aztán

;

még

a szerencsétlenségen

is

legrosszabb esetre azzal szokta a

mindennapi ember magát vigasztalni, hogy csak eltart a dolog, a meddig élünk »ki utói megyén, tegye be az ajtót« »ein anderer Gott mag sorgen für die Lebenden«, mint Don Caesar szól de ha 20—30 embert szemelne ki a törvényhozás, mint valamely kis excerptát és semmi néposztályzati dilutióban, hanem rideg egyéniségben mutatná föl az összes nemzet irigységének, gylöletének gondoljuk meg csak és érezni fogjuk, miként ez szintoly erkölcsi lehetetlenség, mint a min az, hogy viszont ezen 20 30 ember miatt megörökítsük az engedelmet arra, mit tilalmazni a nemzetnek önfenntartási érdeke ösztönöz. Azért még egyszer igenis a majorátusok tilalmának elve kétségtelenül a már létez majorátusoknak is ellene azonban ím ismét azon esetek egyike, melyekrl fordul mondani szoktuk, hogy el j az élet és kineveti a logicát. Mi abban ers sérelmet látnánk, hahogy a törvényhozás a

—

;

—

^

;

!

—

:

;

:

444

jövendben

keletkezhetett

s

a már létez majorátusok iránt

rendelkezésében semmi különbséget nem tenne. Szabad legyen itt ismételnünk, mit mindjárt journalisticai pályánk kezdetén

mondánk

:

»minden érdek, mely a századokon át emel-

kedett országépület árnyékában nyugoszik, igazság mellett

gyöngéd figyelmet s kíméletet is követel. « Igenis, ha feladatunknak tztük ki a törvényes eszközökkeli békés haladást, úgy gondjaink legfbbikei közé kell számítanunk

hogy közállományunk érdeket sértsünk,

átalakításában

magány jogi

s

a

kevés

lehetségig

viszonyaiban, hacsak lehet,

senkinek törvény által költött, törvénybe vetett bizodalmát meg ne hiúsítsuk. Épen ez a különbség a reform között, melyet forradalom, és a között, melyet békés haladás eszközöl.

Az idk folyama

kezet fog a körülmények hatalmá-

val és csomók, nehéz, bonyolult csomók alakulnak mindenütt s e csomók, mint göb a nedvek forgását és a éltet az akadályozzák fatörzsökön, reform szelíd szelleme oldani törekszik a csomót, míg a forradalom macedóniai Sándorként kettévágja ez multat nem

az emberi társaság viszonyaiban,

;

nem

ennek a státusállapot egy tahula rasa, mel3n:e milliók orkánlehelete huhogja az els bett amaz nem ignorálja azt, a mi van kapcsot készít a tegnap ismer,

hátra

néz

;

:

;

és a holnap között

;

elemeket

nem

teremt,

azokból

fejleszt ki

respectálja, a jelent kíméli, a

jövendt

kat,

melyek vannak,

s

hanem

ujakat

;

veszi azos

elkészíti.

a multat

Ez

volt

mindig s ez most is nézetünk a reform fell és óhajtanok, hogy a magyarnak jusson a dicsség valósítani, mit még nemzet nem valósított bevégezni békés, nyugalmas utón a nemzeti átalakulás nagy munkáját. Erre közrehatni, ernktl telik, életünknek feladata mennyire parányi ez a (akármit szóljon rólunk egy vagy más német író *) ;

:

;

*) Ha nem éreznk, hogy ernk parányisága soha sem engedend annyit leróni a kötelességbl, melylyel a honnak minden hazafi tartozik, mennyi megérdemiené, hogy emlékezetünk átmenjen az is a sok nevetséges kábaság, mit imittamott csekély személyünkrl olvasunk. A szövedékbeni eszmefolyam eszünkbe juttatja, miként egynémely német író (lásd öster-

utókorra, talán boszantana

reich

und

seine Staatsmanner. Leipzig 1843.), ki mégis megvallja,

hogy a magyarhoni dolgokról sem saját ismeret, hanem szóbeszéd ezt mondja fellünk után itél >>Kossuth ist der personificirte ;

:

445

mely egyesülési pontul szolgál elvrokonaink tömött sorainak, melyekben a leggyöngébbek egyikének lehetni dicsségünknek tartjuk. És elvrokonainknak (párbecsülnötunknak, ha úgy tetszik) eme készségét, uraim tök kellene, s az irányt méltányolnotok, az igyekezetet elsegítnetek és meg kellene emlékeznetek, hogy »isten szelleme leng a vizek fölött «, hogy többé már rohasztó veszs ha ti ama szíves készséget visszalökitek, teglés nincs ha pillanatnyi haszonleséstek mámorába nyers erk felizgatásával léptek a küzdtérre, hogy lelket vásárolván az értetlen együgységgel visszaéljetek, az írás igéje testté válhamert meg vagyon írva »vigyázzon, a ki gödröt tandik ás, hogy a föld fejére ne omoljon*. Ki amaz alternatíva mert a világnak forgó egyikét ellenzi, a másikat idézi el szellemi zászló,

!

;

;

:

;

;

meg nem

kereke senkinek kedvéért

Mi tehát hívek most

és

áll.

mindig nyíltan vallott elveink-

a törvény ótalma alatt keletkezett érdekeket e kérdésben is kímélni szeretnk, s azért a már létez majorá-

hez,

tusokra nézve különös rendelkezést óhajtanánk.

ennek szükségét az

Átlátták együtt volt

KK.

és

RR.

is,

s

1832-ki

országgylésen

azért egy részrl a majorátu-

sok jövendrei tilalmának kimondása mellett, a már

zk

léte-

fennhagyásának lehetetlenségét, másrészrl azonban a

kíméletes óvatosság emelkedettebb politikai szempontjának

szükségét

is

méltányolván, abban állapodtak meg, hogy a

Gedanke des umwálzenden

Igazán mondhatnók, legyen Ez a jó úr többek között imígy is ír >>Es ist sonderbar, dass dieser Mann, der in seiner ganzen Lebensweise die Principien seines politisehen Glaubens bethátigen soUte, sich geradezu den höchsten aristocratischen Sitten hinneigt. Sein Apartement ist eben so gross als fürstlieh eingerichtet. Bediente mit' Tressen und Achselschnüren empfangen den Eintretenden. Man vermuthet sich eher in die Salons der höchsten Noblesse, nicht in die bescheidene Wohnung eines Redners für bürgerliche Freiheit und Gleichheit versetzt.« stb. Mondhatnók szegény bohó ugyan ki tett bolonddá ? >>És mégis imígy faragják a históriát «, mondják Las CaseS'hen de az egész dologban nem ezen rajzhség a legnevetségesebb, hanem azon különös tiszta politikai fogalom, hogy a ki a polgári szabadság s egj^enlóség barátja, annak, ha elveihez akar lenni, hordóban kell lakni á la Diogenes, s csizmáját magának kell kefélnie stb. Ez aztán a logika, édes jó urak K. L. dicséret, legyen gyalázás,

Zeitgeistes. «

Zu

viel

Éhre

! !

:

:

;

!

—

h

!

!

;

446

már létez majorátusok

és senioratusok kiváltságolt

termé-

szetüket csak a mostani birtokosok halálával veszítsék

addig tehát (de csak addig) a különben eltörlött 1687 és

1723

:

el

;

IX.

L. t.-czikkelyek védelme alatt álljanak.

:

Mi nem kétségeskedünk vallomást

tenni,

hogy azon

kíméletre nézve, melylyel nézetünk szerint a békés reform a

törvény ótalma alatt keletkezett érdekeknek tartozik, a most idézett 1832-ki javaslatot keveseljük és pedig azért, mivel ;

lev majorescók

a jelen pillanatban birtokban

még mások

és seniorok

vannak, kik szintoly joggal kívánhatják, mint ezek, hogy (a mennyire lehet) törvénybe vetett bizodalmuk meg ne csalassék, remény ök meg ne hiusíttassék. Értjük azon már életben lev polgártársainszemélyein kívül

is

kat, kikre a majoratusi örökösödés néz.

A tlünk álló

kérdés igen nehéz, igen bonyolult

;

s ezért

távol van

tárgyban oly véleményt adni, mely ellen a fennkörülmények közt valami jobbnak lehetségét akként el ne e

ismernk, a mint el nem ismerjük arra nézve, hogy a nemességnek a megyei háziadó terheiben nem máskép, mint a néppel együtt s egyenlen, t. i. vagyona szerinti arányban osztoznia kell mely véleményhez körömszakadtáig hajt;

hatatlanul ragaszkodunk.

Nem

minden igény nélkül mondjuk

ményünkben

Els

itt így a jelen kérdésben az elveket, melyek véle;

el

vezérlettek.

elvünk az

:

hogyha káros a hazára nézve a majo-

kell azt szüntetni a már létezkre nézve is mert mi törvényt örökre változhatlannak el nem ismerünk. A. úr a minap kimondhatlanul megörült, hogy a mint Rotteck és Welcker Staats-Lexiconában, mely

ratusi

institutió,

meg

;

látszik

— igen kedves

—

kézikönyve, egy szóalkatra bukkant,

mely valamely mondásunkkal egészen megegyezett. Mi nem affectáljuk

eredetiséget ismereteinkben,

az

st

elismerjük,

hogy a mi parányi keveset tudunk, mind másoktól tanultuk, magunk semmit sem teremtettünk, s tanultunk Rottecktl is, ámbár Encyclopaediájából bizony nem igen sokat mert nem igen vagyunk barátai a lexicographicus tudomány mélységének,

s

néha nagyon

doctrinaireket. Utasítjuk tehát

maitól

is

unjuk az ideolog német

A—

urat, a kutatás fáradal-

megmentendk, hogy a miket mondani fogunk.

447 azokra, ha

nem

quieu-hen, Smith

csal emlékezetünk,

Bentham-hsin, Montes-

Ádám-hain, az angol parliament választ-

mányainak jelentéseiben és Voublanc-nál stb. stb. alkalmahogy eltörülhetlen sint mind reá akadhat. Els elvünk az örökös törvényt el nem ismerünk, és pedig azért nem, mert a halottaknak azon hatalmukat mern tagadjuk, az élket örökre kormányozhassák. Inkább trnk hogy egy Nero, egy Christiern, egy Timur despotismusát, mint a halottakét, azaz egy eltörülhetlen törvényét. Az él tyrant :

k

érheti

szeszély,

minélfogva

lánczainkat,

feloldozza

de

a

halottaknak még süketek a jólétért esdekl hon kiáltási eltt. Mi ismerjük mi látjuk korunk érdekeit, seink sei nem ismerhetek csak szeszélyök sincs, füleik pedig örökre

;

körülményeinket, seink

nem

láthaták

;

tapasztalásával gazdagabbak vagyunk,

mi másfél század mint voltak azok,

kik a majorátusokat megengedek. Már pedig ha e szerint még csak eszmének is képtelen egy gondolat, hogy egy törvény örökre lelánczolhassa a maradékot, még képtelenebb

gondolat

:

tulajdonítni

egyetlenegy ily

elhamvadt

rég

hatalmat.

Pedig

a

gyarló

majoratusi

embernek institutio

mely hatalom tulajdonít a majorátust ugyanis azon képtelennél képtelenebb fogalmon épül, hogy az emberi nemzetnek egymásra következ mindenik nemzedéke nem bír egyenl jogot a földre s a mi rajta van, hanem hogy a jelen nemzedék tulajdonát azon lánczok korlátozzák, melyet a száz vagy több év eltt elhalt emberek balitélete vagy szeszélye kovácsolt. Ezen elvbl következtetjük, hogy a már létez majorátusokat a törvényhozás alapítónak,

ilyet

joggal eltörölheti.

Második vezérelvünk az hogy, hacsak lehet, senkinek a törvénybe vetett bizalmát s reményét nem kell meghiúsítani. Erre nézve Bentham törvényhozási bölcsészetének egyik szabályát véljük követendnek, mely azt tanácsolja :

:

mely a most élk reményeivel ellenkezésben van, ügyekezni kell, mennyire a közjó megengedi, a törvény hatását akként intézni, hogy az mintegy észrevétlenül s némi idköz után jöjjön életbe miszerint a törvény czéljávai ellenkez több és több remények hogy ha oly törvényt

kell hozni,

;

és

várakozások keletkezése megelztetvén, a törvény életbe-

448 lépésének útja mintegy kisimíttassék. Ezen elvbl természe-

miben találjuk föl a majorátusokra nézve ezen kimélet határmérjét ? És erre tesen azon kérdés következik, hogy

következik feleletül

A

harmadik vezérelv hogy t. i. a kimélet határa csak meddig a majorátusok eszméjében rejl :

addig terjedhet,

E

végre tehát a majorátusok esz-

mibl

aztán a jogelemek logicus követ-

jog fogalma megengedi.

méjét elemezni kezményei önkényt

kell,

kifej lendenek.

Elemezés, példa és alkalmazás.*)

Mit cselekszik tulaj donképen az, a ki majorátust vagy megszabja t. i., senioratust alapit ? Örököst helyettesít hogy legidsb fia, vagy családjának legöregebb tagja legyen javainak örököse annak halála után pedig az örökösödés ismét vagy a nemzetség legöregebb tagjára, vagy az els ;

;

örökös legidsb fiára szálljon és így tovább. A majoratusi hitre-bizottság tehát tulajdonképen az örökösödési helyettesítésnek (suhstitutio haeredis) kinövése. mert a jogtudomány tiszta Kinövésnek mondók fogalma szerint valamint egyrészrl a hitre-bizottság (fideicommissum) a helyettesítéstl (substitutio haeredis) lényegesen különbözik úgy másrészrl az örökösödési helyettesítés eszméjét jogszern odacsavarni teljességgel nem lehet, hogy a ki örököst nevez, s annak helyébe mást helyettesít, az örökségbe hagyott javai tulajdoni jogát magával, nem mondom, örök idkre (mint minálunk), hanem csak egy pillanatra is sírba vigye, vagy épen az utódok minden következ nemzedékeit egész a legutolsóig a tulajdoni jogtól megfoszsza, s , ki maga már rég porrá lett, oly szerepet játszszék, a mihez élet kívántatik. siségi törvényeink eltörlésének érdekében megjegyezzük miképen a holtaknak vagyon dolgában az élk fölötti hatalma, vagyis a végrendelkezési szabadság, egyedül azon eszmében találhatja s találja igazolását hogy a dolog olybá vétetik, mintha a rendelkez azon tulajdoni jogot, melylyel maga bir, ép ezen tulajdoni jognál fogva életében másra ruházná csak azon megszorítással, hogy a valóságos átruházás idejéül saját élete utolsó perczét szabja ki. Kell tehát valaez kinek lenni, ki a reáruházott tulajdoni jogot átvegye az örökös és ennek, ha ember, élnie, vagy ha erkölcsi lény és senioratusi

;

:

:

:

;

—

*)

Az

1842-iki »Pesti Hirlap« 192-ik számából.

;

—

K. F.

449 (intézet, alapítvány), személyesítve lennie kell

;

mert

tulaj-

De mivel nem lehetlen, hogy a örökséget át nem veszi vagy veheti, azaz

donos csak személy

lehet.

kijelölt örökös az tulajdonossá nem leszen, természetesen következik, hogy a végrendelkez ezen esetrl is intézkedjék, azaz mást jelöljön tulajdonjognak élte utolsó perczébeni átvételére. ki a És minthogy ez esetben is tulajdoni jog átvételérl (mondkézbl kézre vételérl) van szó, ezen föltételes öröhatni kösnek is (legyen phisikai, legyen erkölcsi személy) létezni vagy ép ezen intézkedés által léteibe hivatni kell különben nem volna, ki tulajdonossá legyen annak helyében, a ki, minthogy lenni megsznik, többé tulajdonos sem maradhat. És íme itt vagyunk az örökösödési helyettesítés (substitutio :

;

haeredis) elméleténél.

Legyen szabad egy-két szóval elmondanunk ezen helyettesítés

gyakorlatának, vagyis az elméleti jogtan e részbeni

alkalmazásának eredetét. A római jogra kell visszamennünk mert ott van a kútf, melybl az európai jog ezt is, mint jogtudományának legnagyobb részét, hol tisztán, hol zavarosan meríté. A rómaiaknál az örökösödés bizonyos áldozatokkal járt, melyek a pontificális jog által valának szabályozva innen van, hogy a római polgár gyalázatnak tartá örökös nélkül meghalni, nehogy ezen szabályzott áldozatok alól látszassék javait elvonni akarni azonban az örökösödéshez hozzákötött teher némely esetben oly súlyos ;

;

;

miszerint nem ritkán történt, hogy a végintézetileg kirendelt örökös az örökséget el nem vállalá innen eredt a helyettesítés eszméje, melynek czélja koránsem az volt, hogy az örökség egy bizonyos családnál maradjon, hanem az, hogy legyen, ki az örökséget elfogadja mert a rómaiak kezdetben annyira szkében voltak az örökösöknek, miszerint azokká gyakran rabszolgáikat nevezek. Ez volt az örökös-helyettesítés legels módja ísuhstitutio vulgáris) ; másik volt a substitutio jnipillaris, mely azon esetre rendeltetek, hahogy az örökös meghalna, mieltt nagykorúvá lett (meri a kiskorúak örökösöd' st el nem fogadhattak, tehát örököst Jiem is rendelhettek, s így a javak ismét örökös nélkül maradtak volna). Ekként eredett az örökösödési helyettesítés, melynek, minthogy végrendelet volt, ez pedig Rómában a polgári nyilvánjog körébe tartozva, mintegy néptörvény alakjában jelent meg, kötelez hangon, egyenes és parancsoló szavakkal kellett szerkesztve lennie. És ebben különbözött lényegesen a hitre-bizottságtól(fideicommissum), mely mindig kér modorban hangzott, olyasmire kérvén meg az örököst, mit a végrendel maga nem eszközölhetett. A hitrebizottságra ugyanis Quintus Voconius néptribun törvénye adott alkalmat, mely az elharapózó fényzés korlátozása volt,

;

;

'

KOSSUTH LAJOS IRATAI.

XII.

29

450

nket bizonyos összegen túl az örökösödési de adományt szabad volt elfogadniok ha jogból kizárá tehát valaki özvegye vagy leánya birtokába kivánta halála után juttatni, oly örököst választott, ki az örökséget törvény szerint elfogadhatá, s kivel Voconius törvényének és ennek kérekijátszására czélzó szándékát elre tudata lemképen hitére hizá (fidei commisit), hogy az örökséget egészen vagy részben annak adja át adománykép, kit örökösödésbl a törvény kizárt.*) Ez a hitre-bizottság eredete, melynek eszméjében bennrejlik azon fogalom, hogy a kényszerített kötelezést kizárja, s csak a hség s becsületesség tekintetébl a

:

;

;

bizodalmon alapszik.

iránti

világos, hogy az örökösödési miként az a középkori aristocratiában majorátus alakban kifejlett, az eredeti jogeszmétl merben eltért, s kötelez ert ruházván a hitre bizottságokra, egymástól lényegesen különböz eszméket zavart össze, mely összezavarásból oly abnormis állapot jött létre, melynek megszüntetését úgy a polgári magányjog logicája, mint a köznemzeti hitelnek, iparnak s az ország vagyontkéje nevelésének tekintete naponkint hangosabban sürgetik. És ím e száraz elemezésben találjuk föl annak kulcsát, hogy a majorátusok eszméjében rejl jog fogalma meddig engedi a már létez majorátusok eltörlésében, a törvény ótalma alatt keletkezett érdekek iránti gyöngéd kíméletet terjeszmert teni ? El kell t. i. térni a hitre-bizottsági eszmétl az itt mer fogalomzavar, miután a majoresco kezébl a

Ezen rövidke eladásból

helyettesítés,

;

tulajdoni jog egészen ki van véve, s az ily lelánczolt kez hitére bízva (magyar -latinul szólva fidei committálva) épen semmi sincs és ettl eltérvén, vissza kell vinni a majorátusokat és senioratusokat az örökösödési helyettesítés eszméjére, mely egyedü képes ezen institutiónak, amennyiben már létezik, kímélésére jogalapot nyújtani.

haszonvevnek

:

;

bonorum et malorum) errl két érdekes Egyiknek hse Sextiis Peduceus, ki hitrebizottságképen igen nagy örökséget kapott senki sem volt az egész világon, elment, a ki tudta volna, hogy a javak csak hitére bízottak de fölkeresé a végintéz özvegyét, s a roppant örökséget neki egészen átadá. A másik eset Sextiliusrl szól, Quintus Fadius Gálivá örökösérl, ki barátaitól kért tanácsot vájjon tartozik-e a végrendel leányának kiadni atyja vagyonát, minthogy abban csak hitrebizással ln örökössé ? Barátai úgy vélekedtek, hogy nem köteles többet kiadni, mint mennyi Voconius törvénye szerint a leányt megilleti Cicero (De finibus

*)

«setet

beszél.

;

;

:

és

—a

;

fidest

a hasznos tanács szerint cselekedett. erkölcscsel joggal, mert a hitrebizás nem

szögre akasztá

s

Teheté

joggal, bár

nem

volt

nem

kényszerítés.

s

lehet

;

;;

451

Ha

érdekelhetné

olvasóinkat

egy

csoportba

össze-

mindazon országoknak substitutionális törvényeit, melyekben az aristocratia, mint testület, semmilátni

állítva

nem

különös

politikai

jogokkal

nem

bir

:

elbeszélnök,

miként a híres Code Napóleon, melyrl alkotója monda, hogy az, s nem ezernyi véres gyzelmei adandnak halhaelmondanók, hogy ezen codex a tatlanságot nevének

—

;

substitutiókat eltörölte

:

azt mindazáltal,

hagyomány vagy ajándék fogadhatása esetére más

el

nem

hogy az örökség,

fogadása vagy

el

nem

megengedte valamint azt is, hogy a szülék gyermekeiknek, vagy a testvér testvéreinek hagyhatja oly módon vagyonát, hogy azt els nemzedékbeli maradékuk számára (de minden nemvagy koi'beli különbség nélkül) megtartani köteleztessenek elmondanók, miként az 1827. máj. (896, 897, 1048. ez.), 17-kei franczia törvény a substitutiót nemcsak megengedé, helyettesíttessék,

—

hanem a hagyományos örököseinek két nemzedékéig, tehát összesen három nemzedékig, ki is terjeszté s hogy ezen törvény, ámbár még eltörölve maiglan sincs, egészen kiment mit ér miként Cellier mondja a gyakorlatból mert ;

—

—

;

annak két-három nemzedék, kinek kevélysége örökkévalóságról álmodott elmondanók, miként az ausztriai codex !

—

czikke) a substitutiót oly módon engedi meg, hogy a római substitv.tió vulgáris esetében, melyet a franczia törvény substitutiónak nem is vészen, életben lev személyt akárhányat szabad substituálni de ha még nemszületett egyénekre is kiterjesztetik a substitutió, ingatlan javakban az els, ingókban a második nemzedéken túl nem terjedhet és elmondhatnók Európa többi codexeinek e részbeni rendeletét mind ez azonban minálunk a majorátusok barátait nehezen indítaná követésre, miután egy részrl (például az ausztriai s bajor codexben) a hitre-bizottságok egészen külön tekintetbe vétetnek, s megengedtetnek ugyan, de nem egy vagy más néposztály külön kiváltsága gyanánt engedtetnek meg miáltal nem születési, hanem birtokaristokratiai szint öltenének föl másrészrl a mint már mondók oly ország példája, melynek aristocratiája, mint külö(611,

612.

;

—

;

;

—

;

—

nös státushatalom, nincs, a példa minálunk nem sokat nyom e helyütt inkább Angliát emeljük ki, mely fölé nemmint a halhatatcsak azéi"t, mivel az nagy, szabad, dics lan Moore Tamás velket rázó népdala szól nemcsak azért, mivel nyilvánjogunk elméletében Angliáéval tömérdek analógia van, hanem azért is sok szem vet honunkból sóvár pillanatot, mivel annak aristocratiája magát minden vélemény-orkán daczára maiglan fenntartotta. Meg kell tehát mondanunk, miként a par exceUence aristocraticus Angol- és Irhonban az, a mit mi hitre-bizott;

—

—

29*

452

ságnak nevezünk, tulajdonkép nem is létezik,*) ott majomert az angol szokásos törvény senioratus nincs tisztábban megmaradt, mint más akármely európai törvény, a substitutióban rejl jog fogalmánál, s azt sem a hitrebizottsági eszmével össze nem zavara, sem a holtaknak az élk birtoka fölött örök tulajdoni jogot nem engedect ámbár minden fogalomzavartól s névhiusági törekedéstl egészen ment ez sem maradott. mint alább látandjuk Angolhonban a földbirtokosokat két nagy osztályra lehet választani. Az els osztályba tartoznak azok, kiknek birtokuk minden substitutiótól ment. Ezek tökéletes, teljes azokat szabadon eladhatják, tulajdonosai jószágaiknak életökben vagy haláluk esetére elajándékozhatják, st gyermekeiket az örökösödésbl ki is tagadhatják, s határtalan mert az angol törvény rendelkezési szabadsággal birnak a mi értelmünkben vett örökségrl semmit sem tud, de ha végrendelet nélkül haltak meg, javaik elsszülött fiókra szállnak. Másik osztályba tartoznak azon birtokosok, kik nevezik, entail^ javaikban substitutio (vagyis, mint latinul feudum taUiatum) által korlátozvák. Az e részbeni törvény koránsem engedi meg, hogy valaki a tulajdoni jogot magával sírba vigye s határozatlan idkig rendelkezhalála után születend legels hessék st még csak az nemzedéket sem foszthatja meg a tulajdoni jogtól, tehát rátus,

;

— ;

—

;

;

k

:

;

a rendelkezési szabadságtól, hanem csak azokat, kik vele együtt egyszerre életben vannak. Ugyanis a substitutio csak él személyekre terjedhet, s egyre azok közül, kik ezektl származandnak. E szerint a nagyatya, kinek fia s unokája életben van, substitutionális rendelet által javainak haszonvételét fiának hagyhatja, ennek halála esetére unokáját substituálhatja szintúgy haszonvev gyanánt, oly módon, hogy azon jószágot el ne idegeníthesse, hanem épségben kinek tartozzék majdan születend gyermekére hagyni kezét azonban már meg nem kötheti, ez tulajdonossá lesz, a törvény említett korlátai között új substitutiót alapíthat, s ahhoz tetszése szerinti föltételeket köthet, vagy pedig azt egészen megszüntetheti, szóval egészen szabadon rendelkezhetik, s e jogot, ha 21 esztendt ért, atyja megegyezésesével már atyja életében is gyakorolhatja. E szerint tehát Angolhonban a substitutióval terhelt jószágok legalább minden harm.adik nemzedéknél a holtak körmei köz] ;

—

*) Scotiában igen ott van a clau rendszernek, miszerint a clan fnöke úgyszólván az egész nemzetségrl gondoskodni tartozott, az örökös substitutio, vagyis a majorátus természetes következménye míg minálunk csak gyökértelen idegen növény, melynek ;

;

sem

oka,

sem

alapja.

;

453 és ha kimenekszenek, és szabad forgásba visszakerülnek mind e mellett is a substitutiók ismét meg ismét megújittatnak, ha vannak esetek, hogy egy ))izonyos jószág hódító Vibnos ideje óta maiglan mindig ugyanazon egy nemzetezt nem a törvény holt betje, nem a ségnél maradott halottak despotismusa, hanem az élk szelleme okozá s ez nemcsak nem a szabad rendelkezés eltörlésébl, hanem egyenesen a szabad rendelkezésbl eredett s az ilyen nemzetségi conservativ nem egy töredéken}^ csemete, mely támaszt soha sem nélkülözhet hanem ép, egészséges élfa, mely önerejével él és növekszik. A mely nemzetség, míg létezik, maga -magát nem tudja conserválni, az nem érdemh, hogy különös törvények s privilégiumok által conserváltassék a mely pedig magát conserválni képes, az természetellenes küíótalomra nem szorult. Az angol törvényben azon aristocraticus irányon kívül, melynek a római substitutióban semmi nyoma, mi csak egy anomáliát látunk, azt t. i., ;

;

;

;

;

;

hogy a substitutió két nemzedékre terjedhet holott tiszta fogalom szerint egyetlenegyen túl nem mehetne. Ezen eltérés azonban sokkal kisebb, mint a majorátusok eszméjében ;

mely a földet százatulajdonos nélkül hagyja. Mi, minthogy a multakra visszatérni lehetetlen, a már létez majorátusokban és senioratusokban a mostani birtokosokat örökösöknek, azokat pedig, kik a i'ejl örökös substitutiónak gondolata,

dokon

—

át

birtokban következnek, helyettesített örökösöknek vélnk s így a már létez majorátusokat nem a mostani birtokosok halálával szüntetnk meg, hanem az

tekintendknek

;

utánok következ nemzedékre is (de tovább nem) kiterjeszoly módon hogy ezek, mint substituált örökösök, szabadon rendelkezhet teljes tulajdonosokká váljanak miután mostani törvényeink szerint is a hagyományos szerzeményesi jogokkal bir. E szerint a már létez majorátusok eltörlésében a törvény ótalmába vetett reménynyel keletkezett érdekek egészen azon pontig lennének kímélve, meddig a majorátusokban rejl jog fogalma megengedi. Jövendre nézve a substitutió iránt véleményünk a mondottakból önkényt következik.

tenk

:

454

Duna

és

Eiume.*)

Minden áldások között, melyekkel a gondviselés Magyarhont megajándékozá, legfbb a Duna. E hazán-

kon keresztül hömpölyg királyi folyam roppant fontossága sokkal nagyszerbb alakban tnik fel minden gondolkozó hazafi eltt, hogysem igen természetesnek

ma

vannak közöttünk, kik a Duna folyam nagyszer fontossága fölött a magyar tengerpartot kell figyelemre méltatni elfelejtek. Fiuménk iránt legalább némi melegebb, némi általánosabb részvét csak mintegy tegnap óta kezd ébredezni csak kis ideje még, hogy a kereskedelmi mozgalmak nyugaton s politikai események keleten, némi sejtelmet kezdenek bennünk éleszteni minélfogva ama tárgytalan körültekintés, mely a szorult kebel természetes sajátja, ma már néha-néha tengerpartunkon ösztönszerleg megállapodik. De még minden csak sóvárgás, csak alaktalan ne találnók, hogy voltak

s

talán

is

;

;

vágy, érzelem inkább, mint gondolat

;

pedig az ország-

gylés közéig s akármint Ítéljen is valaki egy vagy más közügyi kérdésekrl, akármint is legyen hajlandó magát azzal vigasztalgatni, hogy a mi ma nem történik, majd holnap megtörténendik s hogy nemzetek sorsa nem méretik maroknyi napjaink mértéke szerint ezen hérdésról úgymint honunknak az adriai tengerrel szorosb kapcsolatba hozása kérdésérl minden gondol:

—

—

kozó fnek

el

kell ismernie,

miként ha valamirl

igaz,

errl bizonyosan igaz, hogy Magyarország pillanatai drágák, annyira drágák, miszerint szett óraperczet

Azon

nem

itt e

kérdésben az elve-

adja vissza semmi öröklét.

tisztelt honfiak, kiknél a

Duna

érdeke Fiumét

háttérbe tolá, legyenek szívesek, ne sajnálják bölcs be*)

Az

1842-iki

»Pesti Hirlap« 194-ik számából,

K. F.

455 látásuk szerint tekintetbe venni

miként ha egyrészrl

:

geographiai conjiincturák a politikának gyakran kény-

szerít irányt adnak

úgy másrészrl

:

politikai conjunc-

turák a geographiai státustudományt sok részben módo-

Az események kényszerít hatalma

síthatják.

vel

er-

gátló

szintúgy bírhat, mint bírnak a természeti fekvés

legyzhetlen nehézségei.

Honunk

belsejére nézve a

Duna

fontossága kétségkívül egy önálló tekintet, melyen kül-

víszonyok semmit sem változtatnak

;

de a Duna, mint

ér, mely Európa szívét egy más világrészszel összeköti, politikai viszonyokkal is össze-

kereskedési ut keletre, mint

függ,

melyek számításunkban alkalmasínt határozók. id, mikor a hódítási szellem egy egész

A-^olt

tóriai korszaknak jelleme volt és e korszakban a

nem mindig

gyönge,

nem

his-

magyar

ertelen. És mi, valahányszor

egy elmélked tekintetet vetünk a földabroszra, mindannyiszor csodálkozunk, hogy a magyar vitézség, leg-

büszkébb korában sem vette magának soha állandó nyul,

nemcsak megszerezni, hanem birodalmába

laszthatlanul belé

fekvés oly le

is

irá-

elvá-

olvasztani azt, mire a természeti

szembetnen

egészen a torkolatig*

ösztönzé

Nem

nek, igen szép][ testvéri, de

;

a

:

Duna

Lajos, kit

nem

vidékét

t. í.

nagynak nevez-

a legpolítikaíbb lova-

—

Nápolyban vesztegette a magyar ert elreláthatólag haszontalanul. Mátyás pedig, kirl mégis korágíasságból

hoz képest az ember napóleoni sastekíntetet hajlandó föltenni, a szegény Podjebrádot zaklatá, haszontalanul,

háladatlanul nezett, laná.

;

s

hiúságának Bécs meghódításával tömjé-

a helyett, hogy a

Aztán

—

szebb korában

Duna

isten tudja, miért

is,

hogy az

?

—

nemzetünk

leg-

külpolitikánkból mindig hiányzott azon

állandó logikai következetesség, közleni,

fontosságát méltány-

sök

által

mely egyedül képes

unokák Elég az hozzá, hogy

kezdett

unokái szakadatlanul folytassák.

munkát

esz-

az

—

:

456

legyen fátum, legyen önbününk bölyítve nincs

—

— birodalmunk kigömnem

alkalmasint többé

és

mert az események nyakunkra nttek

a

s

is

lesz

Dunára

;

for-

dítandó figyelmünknek oly eredménye többé sohasem

Nem

lehet,

mint valaha lehetett volna.

Midn

egykor Katalin az ujon-hódított Krímben utazott,

Potemkin egy helyütt diadalivet emelt írással

:

>>Erre viszen az ut

foly),

kezetességgel követi az orosz politika

Ezen irányú

orosz.

ily

—

fel-

és lát-

mily vaskövet-

nemzedékrl nemki van jelölve.

ama szavakban

politika eszközlé,

Duna

kötés 3-ik czikkelye a

.az

elibe,

Konstantináfolyha«

juk (mert a dráma szemünk eltt zedékre azon irányt, mely

így

hogy az adrianopoli béke-

torkolatát orosz kézbe adá

;

ezen irányú politika eszközlé, hogy a hunkiár-skelessi

szerzdés a Dardanellák szorosát

s

a Bosporust és így

a Fekete tengerre juthatást szükség esetére, minden más

hatalom eltt szabályozási a terveket,

elzárta. És ha tekintetbe vévén a Dunamunkákat föl egész Németország szivéig, melyek a Dunát csatornák s vasutak által

éjszakon az Elbével, nyugaton a Rajnával összekötendik s

ekként az éjszaki (német) a Balti

(most pedig már a

triesti

s

a Fekete tengert

vasút által az Adriai tengert

közvetlen érintésbe hozzák

;

is)

ha mindezt tekintetbe véve,

meggyzdünk, miként a Duna oly fontossággal bir, minhöz hasonlót nem mutat a fplyamhajózás története haraghatunk

igenis

s

a vér felszökdelhet erein ki en a

bosszús fájdalomtól, miérthogy a foglalva

;

Duna

torkolata

el

van

de orosz szempontból véve, lehetetlen bölcs-

nek

s

nyú

orosz politikát

nem mondanunk az említett irámert a ki a Duna torkolatát bírja

következetesnek ;

ahhoz (akár mivelhogy Konstantinápoly ura, akár mivelhogy Konstantinápoly urának ura) a Bosporust, s

ha

keli, elzárhatja,

az a Fekete tengerbl

privát tengertavat csinált

s

magának egy

azt olybá veheti, mint vesz-

;

457

szk mi

a Balatont, csak azon különbséggel, hogy a mi

nekünk a Balaton lehet két vármegye közt, az a Fekete tenger az orosznak két roppant világrész közt.

nem

Czélunkhoz

gedé Európa, hogy a

czélunkhoz nálatost,

nem

tartozik panaszt emelni,, miért en-

Duna

torkolata orosz kézbe került

tartozik fölmelegitni a

tömérdek

saj-

tömérdek anomáliát, mit a navarini nap óta

följegyzett a história

magasztalások

ama

hasztalan volna bánkódnunk

;

melyek a gyztes Russia nagy-

fölött,

lelkségére pazaroltattak,

midn

a török birodalommali

utolsó harczában nyert diadalának közvetlen territoriális

Duna

nyereségéül a

szigetecskénél többet

kolata

s

fekv néhány mocsaras nem kivánt elég ; hogy a Duna tor-

torkolatában

;

vele ezutoni egész kereskedésünk

mindazon

s

jövend, mely valaha keletrl felénk mosolyoghatna, az orosz kezében van -óriási

csak

s

;

erködése lehetne képes

egy

európai conflagratió

azt.

egykor kezébl kira-

gadni.

Hiába kecsegtetnk magunkat az autokrator úgynevezett loyalitásával hiába azzal hogy az európai köz:

!

jog a folyók szabad hajózását garantirozza

háború fergetege

kell s

;

csak egy

mit gondolnak loyalitással

I

mit

De nem is kell háború, szellemet megismerjük, mely Dunánk torkánál rt

Európa közjogi elméletével! hogy a áll

Tudva van, miként a Dijna torkolatai közül nagyobb hajóknak már egyedül csak a szulinai

ellenünk.

kissé

hajókázható. S ép ez az, mit Russia donított.

De

homoktorlás

ez

is

általi

ki

magának

van téve a naponkint nagyobbodó

már a többi török kormány indolens

elzátonyosodásnak, miként

ágak elzátonyosodtak.

No már

a

gondatlansága Európa szerte példabeszéddé vált a

míg

tulaj-

birtokában. volt, részint a folyam

medrét

s

mégis

pallasi-

dákkal ersítgette, részint pedig egyenesen a végre ott tartott gépek által tisztogattatá. S az orosz

?

mióta

el-

458 e czélra

foglalá,

csak egyetlenegy kezet sem emelt

minek következése

már

is

eltt

volt.

De

a

;

hogy a torkolat vízmélysége

ez csak nemlejíes ellenségeskedés

;

a czár-

minduntalan több-több

febr. 7-én kiadott s

zaklatással

szavainak szoros értelmén túl foganatban

ukáza egy

tartott

:

egy harmadrészszel kisebb, mint 15 év

.közel

nak 1836*

ln

kis positiv adatot

Az adriamaradandó Duna-

is

nopoli békekötés a török birtokban

nyújt.

torkolat-ág vidékét hat mérföldnyire lakatlan puszta-

ságra

kárhoztatván,

nézve

is

azt rendeli,

az

kézbe adott szigetekre

orosz

hogy kivévén a veszteglket (qua-

semminem ersséget építeni, vagy telepítést tenni nem szabad, A vesztegl megengedésében senki sem

rantaines),

akadott fenn, mert igen természetes, hogy a ki a Fekete

lev

tengerrl a muszka birtokban

dunatorkolati szige-

tekre lépni akar, azt veszteglés alá vetni joga van,

maga

t. i.

birtokára nézve. Igen, de az említett 1836-ki

a

ukáz

következtében az orosz birtok közegészségi ótalmazgatásánál

meg nem

ersíttetni

sem

állapodtak

telepíttetni

—

;

nem

miként néz ki a sem

engedett Leti és Geor-

giewsh sziget, miként állítgatják, miként zaklatják, akadályozzák,

min

politiális

ellenrségeknek vetik ott alá az

orosz földdel érintkezésbe jönni

nem

akaró hajókat

is

—

mindez a hírlapokban feltünedez panaszokból közönségesen tudva van.

Vegyük most ehhez a legújabb

A

szerbiai forradalom, a

nik, orosz

keleti

eseményeket.

mint most már világosan kit-

érdekben történt

és

Szerbiában úgy, valamint

Konstantinápolyban, orosz befolyással elre készített azért a portát

parancs),

kérl

mely

meg sem

is

lepte.

s

Az az iljerman (letev

GhiJca herczeget Havasföld berezegi szé-

elüzé, orosz

hatalom dictatuma. Szóval

dékos vaksággal szemet hunyni ismernünk, miként a

Duna

nem

:

ha szán-

akarunk,

el

kell

félpartilag Zimonytól, Orsó-

;

459

már

vától pedig

egészen- orosz kézben van.

Amott Hage-

meister*) capacitálja az oláhokat s moldvaiakat,

jövendjük csak úgy

megsznnek

lenni

;

lehet,

ha Oroszország

miként

vetélytársai

Nadeshdin magasztos sorokat

itt

ír

a magyarországi rusznyákokról, kik annyi százados elsza-

kadás daczára oroszok lenni meg

nem szntek

nem mint

lengyel

oroszok czárja beszél

s

;

király,

minden

a szláv nép-

hanem mint minden

hogy boldogság, valódi boldog-

ság ezen hatalomhoz tartozni. Es ime a alól itt

a

még 1835 októberben megmondá

oroszok czárja pedig

kereken a varsói küldöttségnek, miként íajhoz

;

Duna Zimonvon

közvetve, amott közvetlenül eme kezekben van*

Pedig volna bár akármi más, de csakugyan idegen kezekben, mégis hibának tartanok kereskedésünk egész jöven-

djét azon egy úthoz

kötni, kereskedésünk egész fonalát

midn tengerpartunk mamég midn azon idegen kezek ilye-

idegen országoknak vezetni,

gunknak

is

van

;

hát

nek, mint a milyenek

II.

!

Katalin volt, ki az európai

cabinetekbe a geographiai státusrendszer tanát behozta s

;

ne kételkedjünk, hogy az orosz politika saját tanát

bizonnyal foganatba

Szólhatnánk

veszi.

is

még

az aldunai hajózásnak oly

vad

népek közötti természetes nehézségeirl említhetnk, miként csak épen most is, egy triesti ház a Bánságban ;

30.000

mér

repczét vásárolván, azt szállítási költség-

kímélés tekintetébl a elsülyedett

;

s

Dunának küldé

hogy az

ily

esetek

s

négy hajó terhe

épen

nem

ritkák

;

minek következtében a biztosító társaságok is maholnap csak vagy igen magas praemiumért, vagy épen nem biztosítandnak mondhatnánk többet, ehhez hasonlót ;

de

ily

bajokon más politikai conjuncturák között emberi

*) Hagemeister ; Mémoire sur le Commerce des Ports de la Nouvelle Rixssie, de la Moldavie et de la Valachie. 1835. á Odessa et Simpheropol.

460 tehetség segíthetne, azoknak tehát nagy fontosságot épen

nem

midn

tulajdonítunk,

a fentebbi tekintetek elég nyo-

mósak, hogy meggyzzenek, miként hazánk kereskedé-

nem

sének egész jövendjét oly vonalhoz kötni, mely

a

mi birtokunkban van, megbocsáthatlan hiba volna. De mi hát ebbl a következés ? az-e, hosy a Dunának czélba eddig vittük sokallanánk,

st

?

igen

hanem

mulaszthatlan

;

folyam nyújt, vasút

a

vált,

Duna

mindazon mint

bei-

által az Adriai tengerrel saját ki-

összekötni,

nak oly kaput

következtetni, hogy

képtelenséggé

nekünk

miket

mint

ervel,

nincs áldozat, melyet e czélra

azt akarjuk

politikai

jótéteményeket,

kötnkben

vigyük nagyobb

ne

szabályozását

vett

s

ekként kereskedési önállásunk-

melytl sem

biztosítani,

orosz quaran-

sem angol-orosz háború, sem szándékosan gylni hagyott homokzátony el nem zárhat. Mi a fiumei vasút mulaszthatlanságáról már soktaine-i

kény,

szor szólánk,

még

s

nénk csekélységünk

sokszor szólandunk, mert szeret-

szerint közredolgozni,

iránt részvét ébredjen, meleg és általános

hogy ;

e

nem

tárgy olyan,

mely a fiumei vasút ügy ét. az országgylési utasításokra kiküldött választmányok acta-porai közé temesse félhideg, nél:

félmelegen,

hanem

oly részvét ébredjen,

»legyen« szavára egy-két év

mely-

múlva a Porta unga-

mondják nnár van.« A pillanatok drágák, mind Nyugat, mind Kelet 'miatt. Nyugat miatt, mert biztos adatok után alig kételkedni, hogy a triestiek eget-földet mozgásba fognak hozni, hogy Fiuménket eltemetvén, a magyarországi kereskedést rica

sziklacsucsai azt

:

örökre monopolizálhassák. a pillanatok s

még

ségök keleti

azért ;

A

Kelet miatt pedig drágák

mindazon okok miatt, miket is,

mivel

a béke pedig

viszonyok

elsorolánk,

ily

müveknek békére van

nem

tudjuk, meddig fog

bonyolódása

közben

tartani.

szük-

még

a

»Igen,

!

461

—

mondjátok

gon,

az

illyr

de

igaz,

ép

—

de a fiumei vasút csak Horvátorszá-

ábrándok fészkén mehet keresztül« azért

igen

szükséges,

—

;

országbiztossági

más akármi. Tehát vasút a Dunától Fiúméhoz

tekintetben szükségesebb, mint

Országgylési ingyenszállások.*)

Ha ki oly országokban, hol a poHtikai jogok nem szabadságon, hanem szabadalmakon épültek, hol egynek uralma másnak szolgaságát föltételezé, a köz- és magányjogi viszonyok históriai fejleményét az idk homályán keresztül els eredetökig figyelmes szemmel visszakíséri, sok oly dologra fog találni, mely ma már egyrészrl szentesített teher, másrészrl szentesített igény színében jelenik meg holott eredetileg semmi más nem volt, mint talán egy kis elnézés, egy kis udvariasság, vagy talán a pillanatnyi körülménynek pillanatnyi postulatuma, melynél eredetileg sem s állandó követelés, sem állandó teher nem ezéloztatott csak az különös, hogy a hosszas szokásnak érzelmeinkre oly hatása van, miszerint a legnagyobb, de megszokott igazságtalanság sem hat rendesen oly kebelrázólag az ember kedélyére, mint hatna, ha új volna, ha szokástalan. Mi ma hóhérkamabizonnyal visszaborzadnánk a kínfaggatás rájától, míg azok, kik a kínzásnak mindennapi tanúi voltak, azon nem igen háborodtak föl mi még osak nemrégiben is nem igen botránkozánk meg a fölött, ha láttuk, hogy urbariális hanyagságért (tehát nem criminalitásért) criminális büntetés használtatotc, míg egy-két nemzedék múlva a dolog megfoghatlan kényuraság emlékezetét viselendi. A vaskaru szokás eme tompító hatalmából lehet csak magyarázni, hogy némely dolgokat trünk, melyeknek csak eszméjétl is itt undorral, amott ingerült boszankodással fordulunk el mihelyt az alkalmazásnak más, még szokatlan alakját ölti magára. Ezeknek sorába tartoznak minden bizonnyal az országgylési ingyenszállások is. Csak amúgy könnyedén átsikamlunk a kérdésen, ámbár rablást, önkényt, zsarolást kiáltanánk, ha velünk életünk egyéb körülményeiben akként bánnának, mint mi bánunk a sajnálatra méltó pozsonyi házbirtokosokkal. Szinte meg tudjuk fogni, hogy fájdalmuk erejöket, tehetségöket haladó szavakban nyilatkozik, miután minden utat -módot hasztalan kisértgettek, ;

;

;

—

;

*)

Az

1842-iki .>Pesti Hirlap« 197-ik számából.

K. F.

462

hogy ótalmat, igazságot találjanak a státusnál. Ugyanis Pozsony városának házbirtokosai a városi tanácshoz nyújtott folyamodásukban kijelenték, hogy miután minden segédmódot hasztalan megkísértettek, miután hasztalan hivatkoztak az igazság szent érzetére, a nemzet nagylelkségére, kényszerítve érzik magokat oda nyilatkozni, hogy

k

az országgylési

ingyenszállások kiszolgáltatását, ezen alapuló, mint joggal, igazsággal, méltányossággal merben ellenkez erszakos expropriatiót többé nem trik, ingyenszállást többé nem adhatnak és nem is adnak. Kérvén a ns. tanácsot, hogy ezen nyilatkozatukat legfelsbb helyre terjeszsze, s a törvényhatóságokat is idejekorán értesítse. Erre a ns. városi tanács múlt sept. 27-kén

úgy törvényen nem

(természetesen németül) ily tartalmú végzést hozott »Azon a legfelsbb akarattal össze nem egyeztethet kinyilatkoztatásra nézve, hogy a házbirtokosok országgylési szállásokat ingyen többé nem adnak, a tanács kénytelen felsbbségi rosszalását kijelenteni egyszersmind azonban a folyamodásnak legfelsbb helyre terjesztését elhatározza. « Ha ezen kérdés oly igen-igen egyszer nem volna, elmondanók a ma már annyira botránkoztató szokásnak csekélyes eredetét s phasisait, elmondanók, hogy törvény nincs, mely Pozsony vagy akármely más város házbirtokosait ezen jogtalan szolgaságra kárhoztatná, és lefestenk eme szolgaságnak elviselhetlen nyomasztó voltát azonban sokkal :

;

—

—

;

több bizalommal vagyunk nemzetünk igazságszeretetéhez, hogysem elégnek ne tartanok kérdezni vájjon a magyar országgylés, mely a végett gyl össze, hogy törvényt szabjon, önkényt korlátozzon, sérelmet ostromoljon, s a státusnak és a státus minden egyes tagjának jogállapotát védje, ótalmazza vájjon ezen országgylés egy ellenséges tábor-e, mely az ultima ratio, az erszak erejére támaszkodva, egy békés várost erhatalommal megszáll, s a lakókat bérlett szállásaikból, a házbirtokosokat saját lakaikból ingyen, minden kárpótlás nélkül kikergeti ? ha igen, ha mint ellenséges tábor jelenik meg az országgylés, s mint ilyen az er és hatalom jogánál fogva szállást ingyen követelhet, a békés polgárt lakából kizheti s bútorait lefoglalhatja, teljességgel nem látjuk által, miért ne parancsoljon ingyen ebédet a fogadókban, miért ne kívánjon ingyen szekerezést a fiakertl, ingyen ruhát szabótól és vargától, ingyen bemenetelt a színházba stb. stb. mert isten látja lelkünket, mindezt szintoly joggal tehetné, mint a minvel ingyen lakást requirál. Erszak mind a kett, s egyik egy mákszemnyivel sem kisebb erszak a másiknál. De ha a magyar országgylés nem egy fegyverrel ellenséges tábor, úgy szabad lesz talán kérdenünk min arczczal beszélhetni :

;

—

;

gyz

:

463

benn a teremben jogról és igazságról, min lélekkel mennydöröghetni az önkény ellen, s proklamálhatni minden polgárnak személyes és vagyoni bátorlétét, míg a teremen kívül a jog és igazság képviseli, az önkény fékezi, a sérelem orvoslói, a bátorlét s vagyoni biztosság ótalmazói magok a legnagyobb jogtalanságot, igazságtalanságot önkényt köveNem satyra ebben a teremben elvül állítani föl, tik el ? s az elvet törvénybe is iktatni, hogy egyes polgár vagyonát a státus számára elvenni csak a törvény által kijelölt ese-

—

tekben, s csak teljes tökéletes kárpótlás mellett lehet, s kívül a teremen mégis a házbirtokosokat házuknak felébl, harmadából minden czerimonia, minden kárpótlás nélkül expropriálni ? Azonban a találékony ész nem késik ürügyet lelni mindenre. Hogy is ne ? Hiszen valamit csak kell mon2-ik hogy fizesse dani. Els ürügy tehát a régi szokás a város, mert az országgylés sok pénzt hoz forgásba, s ezzel 3-ik hogy Pesten igen is a városnak sok hasznot csinál megfizetjük a szállásbért, de Pozsonyban nem, mert szeretPesten az országgylést, s ha Pozsonyban fizetünk, a diétát sohasem hozzák Pestre. Röviden felelünk a három okra (??) 1-s a szokás. Egy magyar közmondás ekképen szól »A szokás, ha hibás, nem egyéb, mint régi bn.« Ha szokás menthet jogtalanságot, úgy nincs zsarolás, embertelenség, melyet a szokás nem szentesített. De miként áll ezen ellenvetés az ország törvényhozó gylése ellenében, melynek hatalmában áll nemcsak a szokásos jogtalanságot, de még bármely szokásos jogszerséget is egy tollvonással megszüntetni ? A szokásra hivatkozás tehát még ürügynek is rossz mer nevetség. De épen ilyen a második is. Felejtsük kissé az országgylés eszméjét, mert hiszen, »mi egynek igazságos, az másnak méltányos* szokták mondani. menjen valaki széles e világon a hová tetszik, keressen magának tartományt, várost tetszése szerint, s mondja ott a helytartóságnak íme uraim én egy millió forinttal jöttem ide, s azt itt ugyan nem dobálom ki az ablakon, hogy az utczán felszedhessétek, hanem veszek érte, a mire szükségem van, egyszóval holmiért, mit várostok lakói nekem kívánságom szerint adandnak és teendnek, pénzemet cserébe adom titeket pedig kérlek de nem kérlek, hanem kényszerítlek hogy e jótétemény viszonzásául nekem adjatok egy-két-három esztendre ingyen szállást de nem sokat, csak 2324 szobát és kamarát, 580 konyhát, 566 lóra való istállót és 102 kocsiszínt *) azt az egy pár garas házbért pedig, a mi ezen csekélységért járulna, fizettessétek meg a szabó, csizmadia, vendégl, dohány:

;

;

:

nk

:

:

;

—

—

Ám

!

:

:

;

—

—

;

;

*)

Ennyire megy a pozsonyi ingyen szállások

statisticája.

-

464 árus stb. által, írert azoknak én sok keresetet

adtam

ugyan nem tapintatnák-e meg ilyforma eladásra istenért literünket, ha vájjon hagymáz nem szól-e bellünk? Pedig így van, uraim szorul szóra így van a dolog országgylésünkkel. Végre a mi a harmadikat, a pesti ország-

—

!

!

biz' uraim ha nemzetünk gylés utáni sóvárgást illeti egyetemes óhajtása s mindazon fontos tekintetek, melyek ez óhajtáshoz csatolvák, nem elegendk arra, hogy kiván:

!

ságtok teljesüljön, a pozsonyi 700 házbirtokos sóhajtásai reménytek hajóját Pestre nem fújják. Aztán ha úgy volna is, tehetnek-e arról a pozsonyi szegény házbirtokosok, hogy az országgylés nem Pesten van, hanem Pozsonyban, honnan i: azt igen-igen szívesen útnak eresztenék ? s ha nem tehet ek róla, min logicával mondhatjuk azt, hogy mivel a királyi felség az ország rendéit nem Pestre méltóztatott ösc"; hívni, tehát foglaljunk el ingyen fejében 2324 szobát Mi azon stb. ? Szép logica, ha istentl A^an reményünket fejezzük ki, hogy a nemzet, melyet Európa a nagylelk nemzet nevével tisztel meg, saját polgárai iránt megszünend lenni igazságtalan, s nem szenvedendi országgylésén azon szennyet, hogy tle az országos jogot, szabadságot és igazságot szem^élyesít testülettl, a pozsonyi házbirtokos félni, irtózni legyen kénytelen, miként csak ellenséges tábortól félhet. A kormány bizonyosan az igaza törvényhatóságok nem ságban itt példával menend el 800, legfölebb lOOO lesznek oly szükkeblüek, hogy azon 4 ftot, mellyel a szállásbér országgylési költségeiket évenkint szaporítandia, mellyel azonban isten és világ igazsága a frendek peszerint tartoznak, tovább is megtagadnák dig ? hisz ezek csak nem veszik el a szegény polgár falat ha pedig némely egyes személyek akadnának is, kenyerét kik szkebb erszénynyel bírnak, hogysem az ingyenszállás nekik jól ne esnék, ezekrl csak azt kell mondanunk, mJképpen abból, hogy valaki nem gazdag, még teljességgel nem következik, hogy számára más vagyonát elfoglalni szabad mert ezen elv igen csodálatos következményekre legj^en Mi azt gondoljuk, hogy már az is kötelességenvezetne túli áldozat, ha az országgylési tagoknak valaki szállást adni, bárha illend bérért is kénytelen, akár akarjon adni akár nem mert ezen szolgaság miatt országgylésen kívül kivévén Magyars háza könnyen üresen maradhat országot a világon példát még csak ily kényszerítésre de már a sem találunk. Azonban ez mégis csak hagyján szállások ingyen adására kényszerítést csakugyan lehetetlen igazsággal, méltányossággal s az országgylés hivatásával, dicsségével, tekintetével nyilván ellenkeznek nem tartani. !

;

——

—

:

;

;

!

!

;

—

;

—

!

465

Adókivetés.*)

Oly kérdéseknél, min a háziadó arányos viselésének a nemesség általi elvállalása, közakaratra bizonyosan legs így vérmesebb remény optimistáink sem számítottak Fejér, Szatmár, Esztergom, Nptra és Zemplén megyék ellenkezésével e kérdés szerencsés megoldása még compromitst, ámbár nem kételkedünk, hogy tálva teljességgel nincs ezen megyék ellenkezésében még sok mások is osztozandnak, ámbár igaznak valljuk, hogy alig van kérdés, melyei visszaélni s nyers tömegeket fanatizálni oly könny volna, és ámbár arról sem kételkedünk, mint épen e kérdéssel hogy voltak, vannak s lesznek is, kik a háziadó kérdésének ezen sajátságát minden ervel megragadandják, habár tudnák is, hogy szentségtelen cselekvésökkel sírt ásnak a nemzet jövendjének mi mégis, bízván Istenben, s az igazság azon mindenható erejében, melynek hatalma megtörhetlen, valahányszor egy egész korszaknak, egy egész világrésznek határozott iránya s jelleme által támogattatik, s épen ez által korszervé válik, és bízván végre az értelmesség túlnyomó haladásában, minduntalan ersen hiszszük, hogy a háziadóbani részesülés vérhevít kérdése részint országgylés eltt, részint országgylés alatt szerencsés megoldásig ki fogja fejleni, és tartózkodás nélkül szólván reménynk s aggodalmunk fell nem annyira attól tartunk, hogy az elv maga ridegen elvettetik, mert ez szemközt Európával, szemközt népnkkel, szemközt saját lelkiismeretünkkel és szemközt hazánk borongó jövje esdekléseível egy kissé mégis csak ers dolog hanem inkább attól tartunk, hogy a nem-akarás a részletek sánczaiba vonuland, s az igazságos elvnek életbeléptetését oly elzvények hínárjába ügyekezendik fulasztaní, melybl vagy épen nincs, vagy hosszú ideig nincs menekvés. A »becsületes visszavonulás « ezen sánczaínak egyike leend alkalmasint az hogy fizetünk igenis, hanem elször az adófelosztásnak s kivetésnek igazságos kulcsát kell kidolgozni. ^i hiszszük s reméljük, hogy a háziadót a jöv országgylésen aránylagosan elvállalandjuk azonban ez mindenesetre csak hit, csak remény, és váratlan eventualítások a legalaposabb hiedelmet is meghiúsíthatják de már azt teljesen bizonyosnak merjük mondani, hogy a jöv országgylés el nem oszlik a nélkül, hogy a nemesség valami fizetést el ne vállalna. Ha keresztülmegy a háziadóbani részesülés akkor alkalmasínt más országos ajánlat, legalább egyenes kivetés útján, nem történendik legfölebb az indírect adózás né;

;

;

:

:

;

:

;

;

:

;

*)

Az

1842-iki »Peati Hirlap« 198-ik számából.

KOSSUTH LAJOS IBATAI.

XII.

K. F. 30

466

mely^nemei fognak talán például egy fiumei vasútra fölajánltatni de ha a háziadó elvállalása akár elvben, akár részletekben megbuknék, talán jobb kezünket mérnk föltenni, hogy az országos közlekedési eszközökre, vagy valamely más közczélra tetemes ajánlat fog tétetni, s porták szerint ki is vettetni, mint eddig vettetett, a megyék közti kivetésre ugyanazon országgylés új kulcsot nehezen állíthatván fel, miután erre semmi eldolgozat nincs mert habár az 1827-iki országos összeírás fölvétetnék is (pedig nem hiszszük, hogy fölvétessék), az a nemesi ajánlatokra kulcsot teljességgel nem nyújthat. Tehát porták szerint fog kivettetni. Már pedig, hogy a nemesi ajánlatoknak porták ;

—

;

szerinti kivetése a legigazságtalanabb kivetés, melyet csak képzelni lehet, azt könny átlátni, mihelyt megfontoljuk, miképen a porták szerint kivetett nemesi teher egyenesen oly birtok után vettetik ki, mely után nem fizettetik kivettetik t. i. az adózó birtok után, fizettetik pedig a nemesi birtoktól, amaz pedig ennek mértékéül nemcsak nem szolgálhat, st a kett egymás iránt egyenesen megfordított arányban áll mert minél több portalis birtok van valamely megyében, annál kevesebb van nemesi, és megkövetkezleg minél több portája van valamely fordítva megyének kiterjedéséhez képest, annál kevesebb nemesi subsidiumot kellene reávetni, és megfordítva. így áll a dolog ;

;

:

elméletileg

;

megmondjuk, miként

áll

gyakorlatilag.

Vegyük

például a nemzeti színházra történt 1840-ki országos ajánlatot. A portaszerinti kivetés következtében egy hold nemesi birtokra esett (csupán szántóföldet, rétet és szlt véve föl)

föl

Szeremben 9 kr.. Torontálban 3 kr., Vasban 2 kr., Zemplénben 1 kr., Beregben Vii krt, vagyis egy ftot fizetett Szeremben 6 2/3 hold, Torontálban 20, Vasban 30, Zemplénben 60, Beregben 110 hold nemesi birtok; ha pedig még az erd s legel is számba vétetik, úgy a maximumot Mosony, a minimumot Mármaros képviseli, s amott 24, imitt pedig 420 hold után esett egy frt szinházajánlat. A többi megyék a két végpont közt állanak fokozatosan. Mi már most ebbl hogy ha valaki irtózik a a következés ? egyenesen az teherviselésnek oly nemétl, melyet reá igazságtalan kulcs :

szerint vet az országgylés, az ügyekezzék a háziadó elvállalásán mert ha ez megbukik a jöv országgylésen, az ily igazságtalan kulcs szerint kivetend országos ajánlatot ki nem kerüli. Ellenben az igazságos adókivetési hátulsó ajtócska a háziadó ellen igen rosszul volna alkalmazva mert e részben az országgylés nem oszt terhet megye és megye közt, hanem csak elveket állíthat föl, csak rovatokat szentesíthet, melyek szerint a megyék saját háziadójukat megállapítandják s kivetendik. ;

;

467

És erre nézve már csekély véleményünk szerint az semmi különbséget sem tehet, ha vájjon részesülünk-e mi nemcsak a háziadó viselésében, vagy nem ? Mert ha nekünk érdekünkben áll a dolgot lehetségig úgy intézni, hogy a teher tehetségünk aránya szerint essék vállainkra hasonlót tenni A népre nézve, mely fölött atyáskodó gyámságot szeretünk affectálni, valóban már oly törvényszer, egyszersmind erkölcsi kötelesség, mire nézve Isten és a hon eltt felelsséggel tartozunk annyival inkább, mivel a mi adórendszerünknek természetes következménye, hogy minden teher, mely a kivetésben egynek vállairól levétetik, a többieknek vállára hárul. Ez más alkotmányos országok adórendszerében nem így vagyon. Valamint hajdan minálunk az országgylési ajánlatok úgy a népre, mint a nemességre nem egy bizonyos összegben mondattak ki, hanem kimondatott az, hogy adatik például minden jobbágy telektl egy vagy két forint, következleg ha itt-ott az adóztatásból valamely telek kimaradt is, ennek ugyan a kincstár kárát vallotta, :

;

de a kimaradt telek illetségét más telek nem viselte úgy más alkotmányos országokban is az adó hasonlókép nem egy meghatározott összegben, hanem tárgyszerinti részletekben ajánltatik nem mondatik például, hogy 100 millió ;

;

vettessék ki a népre, hanem fölhatalmaztatik a kormány 100 millió költségre s ennek fedezése végett utalványoztatik például a vám, s minden hold földbl, minden ablaktól, minden akó sertl stb. egy bizonyos mennyiség adó, s ha a státusgazdálkodás elve megengedi, az adónak egyik vagy másik neme leszállíttatik, vagy egészen meg is szüntetik. Nálunk ellenben az országgylés kimondja, hogy 5.000,000 frt vettessék ki, a megyék házi költségök fejében frt

;

hasonlókép egy meghatározott mennyiséget vetnek ki :' itt tehát a hibás kivetés nem az országos vagy megyei összes adót kevesíti, hanem azon terhet, melyet egynek kellett volna viselni, a többiek nyakába rójja. És im ez az egyik ok, mely nálunk a mostani adót súlyossá teszi ez az ok, mely a kormány financiális elszám vetését s a felajánló országgylés czélzatát is a tömérdek kikerülhetlen restantiákkal meghiusítja ez az egyik ok, minélfogva nálunk az adónak legnagyobb súlya egyenesen a semmit el nem titkolható legszegényebb emberekre nehézkedik miszerint a Daguerréoti/p szellemdús írója nemcsak a nemesség adómentessége tekintetében, hanem e tekintetben is tökéletes ;

;

;

alappal mondhatá hogy minálunk az adó onnan vétetik, a hol nincs, s jobb rendszert nem lehetne kitalálni, ha kérdésül lenne feladva miként kell valamely népet elbutítani, henyévé, erkölcstelenné, egyszóval tönkre tenni ? Korántsem akarjuk azonban ebbl azt következtetni, :

:

30*

468

hogy az országgylés jövendben ne egy bizonyos meghatánekünk, a mint rozott összegben ajánlja föl a hadiadót állunk, ebben fekszik számoltatási jogunknak legalább az ;

—

egyenes adóra nézve némi nemleges romtöredéke a menynyiben legalább határt szabunk a direct adó út jani bevételnek, habár a költségrl számot nem veszünk is s ez csakugyan mégis jobb, mint az erdélyi rendszer, hol az országgylésnek adómeghatározási jogát a gyakorlat éppen a miatt nuUificálta, mivel nem egy meghatározott összegben^ hanem telek és ház, és személy és marhaszám szerint törmi az eladottakból csak tént egykoron az adófölajánlás azt akarjuk következtetni, hogy rendszerünknél fogva az adókivetési hibák kétszeres súlylyal nyomják népünket, hogy tehát azoknak eltávoztatásán a lehetségig iparkodnunk két;

;

—

;

szeres kötelesség.

— —

—

valljuk meg szintén e részben ekkorig És mégis mondhatnók kötelességöknek hivatásuknak sem országgylés, sem megyék, sem városok meg nem feleltek, lm közel másfél százada már, hogy az állandó katonaság behozásával a hadiadó is folytonossá lett, s ezen másfél század alatt még csak egyetlenegyszer sem történt, hogy az adó valamely positiv adatok nyomán osztatott volna ki a törvényhatóságok között mert a két izben (1723 s 1827ben) elrendelt összeírások, mint rosszul készült költséges munkák, haszonvétlenül porlanak el és azon való félelmünkben, hogy ha egyszer adózó népünk ereje s tehetsége napfén3n"e j, majd több adó fog az országtól kívántatni, ezen lehet igény ellen nem alkotmányos jogaink érzetében, nem hatóságaink erkölcsi erejében s nemzetünk jellemében kerestük a kezességet hanem saját erényünk, saját férfias jellemszilárdságunk iránt már elre kétségbeesve, a titkit csalkolózás! mystiíicatióhoz folyamodánk és korántsem, mert tunk meg általa ? a kormányt talán ? hiszen örökös panasz hangzik a hazában, hogy adózó népünk Hanem megcsaltuk önmagunkat,, terhei elviselhetlenek megyét megyének ellenében mint ellenséget állítottunk fel, az adónak törvényhatóságok közti felosztásából, legszebb alkotmányos jogaink egyikébl magunkat in praxi jófor-

—

:

!

;

!

;

;

—

——

!

mán

kimystificáltuk, az egymás elleni áskálódást sanctionáltuk, az eskü alatti hazugság rendszeresítésével népünk jellemét megmérgezk és önkényt bekötk szemeinket ;

népességünket, nem ismerjük mvelt földünk kiterjedését, nem ismerjük földmvelésünket nem miparunkat, nem kereskedésünket minden léptünkben titok és homály vészen körül s az önismeret híjával leveri^ reformjainkban vagy az elméleti elvek körére szorulunk, vagy pedig hányatunk a suppositio hullámtengerén, mint

nem

ismerjük

;

;

;

469 Ily lábon áll az országos adó az iránytt vesztett hajó de itt még mulasztásunk országos kivetésének rendszere meg nem állapodott. Azt hinné az ember, hogy egy alkotmányos nemzet talán semmire sem lesz oly féltékeny, mint azon jogára, hogy ö határozza meg, mily tárgyaktól fizettessék a közadó ? s tette-e ezt valaha az országgylés ? hozta-e be az adókivetési dicáhs lajstrom rubrikáit ? megállapította-e meg, hogy vizsgálta-e azt valaha ? vagyis mily tárgyakra kelljen adót vetni ? nem, sohasem. Hát vájjon különben van-e a dolog az adóügy másik alaprészével a költségvetés rovataival ? Ki határozta meg ezeket ? Alkotmányos nemzetnek hiszszük magunkat, s országgylésünk mégis 50 év óta belé sem szól, hogy a törvényhatóságok min czímü költségekre legyenek feljogosítva Most vessünk egy pillantást a vármegyékre. A rovatos összeírás s adókivetés ismert és közönségesen elismert bneirl Szólani nem akarunk és nem a rovatokról, melyek az mert ez nem a vármegyék adó tárgyait meghatározzák !

!

;

:

!

;

készítménye de már azon arány meghatározása, melyben az adó tárgyai egymáshoz állanak, az t. i., hogy egy emberfejjel adó tekintetében hány hold föld, hány ökör, hány kas méh, hány frt haszonbér stb. parificáltassék ? Ez már felsbb felügyelés mellett egyenesen a megyéktl függ, s mástól nem is függhet, mert az aránynak vidéki különbség szerint különbözni kell hogy azonban ezen aránynak mivolta az adó súlyát kimondhatlanul könnyítheti vagy nehezítheti, azt nem kell mutogatnunk. Ámde miként bántak e kimondhatlan fontos ügygyei a vármegyék ? Amúgy akarom, parancsolom formában neki álltak a közgylésen, s a nélkül, hogy a megye népességének s vagyonának statistikája elttük állna, elméleti minden hatósággal a priori elhatározák, hogy egy jobbágy három leány = 214 jármas ökör = 1 fejs tehén = 10 tinó = 24 hold föld = 1/4 malom = IY2 méhkas = 5 frt korcsmabér stb., s ezt nevezzüTí aztán adókulcsnak Hát még a költségvetési kezelés Lehet-e valami borzasztóan könnyelmbb, mint a mikép az rend;

;

!

!

!

? Ujabb idben ugyan megszállotta némely megyéket a gazdálkodási kötelesség érzete s itt a hajdúk ruhájáról egy czifra zsinór leparancsoltaték, amott az írószerek árcsökkentés útján szereztettek be, s ezáltal megakadályoztaték, hogy a tekintetes asszony a ruhakelmét

szerint vitetik

és selyemszövetét a tekintetes úr papirosróli nyugtatványával fizetgesse és ezer hála ím e gondoskodásért a nemes vármegyéknek De a fbaj mégiscsak a költségvetési könynyelmüségben fekszik, mely annyira ment, hogy divattá válnék olyat is felróni, a mit levonni kellett volna és ezen ;

!

könnyelmségbl

magyarázható,

hogy

vannak megyék,

470

—

10 20 éven át rendszerítve 100 ezerek, st van oly megye, melj'^ben 1 millió eloroztatott, a nélkül, hogy a közigazgatás ez iszonyú pénztárhiány miatt felakadt volna.

melyekben a pénztárlopás zetett, és 100

meg

Fiumei yasut.*)

Debreczenbl Pestre utazni oly szörny válkevés ember mer, ha merni nem köteles ha pedig köteles, úgy elbb mindenesetre számot vet istennel és emberekkel, és elrendezi házi dolgait, végrendeletet csimert nál, s könnyes szemmel vesz bucsut családjától Debreczentl Pestig a kés sz feneketlen sarában az utazóval »valami emberi « igen könnyen megtörténhetik. És e sár- s unalomedzett jóbarátink, kik szüntelen haladva Poroszlón látták lehunyni a napot, melyre Tisza-Füreden virradtanak, s kiket nem egy kivonhatlanul utón hagyott szekér emlékeztetett, min gyors, élénk s biztos honunk fvárosa s az Alföld els kereskedési falu-városa között e jóbarátink úgy nyilatkoztak, hogy a közlekedés, bármi fontosak legyenek is mindazon okok, melyek Fiúménak a Dunával vasút általi összeköttetését javasolják, mégis elsbb, sürgetbb és szükségesebb Pest s Debreczen közt vasutat építeni, mint Fiúméhoz mert a belkereskedés hiányát külkereskedés sohasem pótolhat ja, st ezt magát is, a külkereskedést t. i. az ország belsejébeni élénk forgalom s közlekedési könyüség föl-

lalat,

mint

;

;

—

;

tételezi.

Mi ezen lebb

fekv

melyben

—

minthogy a köze-

bajt elevenebben szoktuk érezni

megyék nagy elismerjük,

észrevételt,

—

a tiszai

része osztozik, teljesen méltányoljuk

— a mint lehetetlen

is el

nem

ismerni

;

és

— hogy

egy vasút Debreczentl Pestig, még pedig nézetünk szerint itt is csak lóerre számított lapos sinü vasút, hazánk legels szükségei közé tartozik, annyival inkább, mivel sehol sincs, egy e tájon, hol nagy távolságokban ilyen vasút az útépítésnek csaknem egyedül lehetséges, mindenesetre legolcsóbb neme. És valóban szomorú

k

*)

Az

1842-iki »Pesti Hirlap« 201-ik számából.

K. F.

471

dolog,

ha a helyett, hogy

férfias

határozottsággal úgy a

debreczeni, mint a fiumei vasúthoz hozzáfognánk, s mindkettt létesitenk, elsség fölött kell vitatkoznunk oly

két vonal iránt, melynek nemcsak haszna, hanem mulaszthatlan szüksége is annyira szembetn. Hahogy a vállalat ernket múlná, nem szólnánk, mert hol er hiányzik, ott nincs egyéb hátra, mint resignatió

s

birka-

midn

a nemzet- erejének hiu túlbecslése nélkül mondhatjuk, hogy csak a fizetni nem akarással ugyanazonos nemzeti elszegényülés szabadítékából kell kivetkezni és csak akarni kell a nemzetnek ersen, férfáj, fiasan s mindkett együtt egyszerre létesíthet, valóban fáj, hogy elsség iránt kell vitatkozni oly két vonal iránt, melynek mindegyike nemcsak az ország anyagi jólétének hatalmas tényezje volna, -hanem még országvédelmi tekintetben is felbecsülhetetlen fontossággal bir. És ez az, mire nézve figyelmet kérünk olvasóinktól mert megszoktuk vasutakról többnyire csak kereskedelmi forgalom szempontjából szólani. Ámde a hosszas béke örök nem lehet s e szomorú kénytelenségnek oly igen parancsolok igényei, hogy a mely nemzet, ily conjuncturákban, mint a mink minket környeznek, sem találna elég ösztönt, erejét kissé megfeszíteni,

türelem

de

;

—

;

hogy a jövend viszontagságaitól készületlenül meg ne az ha buknék, sorsát bizonnyal megérdemlené. Hogy pedig úgy a debreczeni, mint fiumei vasút

lépessék,

—

országvédelmi fontossággal is bir, azt nem kell hosszasan bizonyítgatni. A debreczeni vasút t. i. része s igen nevezetes része volna az erdélyi vonalnak, melynek stratégiai nyomatékosságát Erdélyi József nyg. kir. igazg. mérnök világosan megmutatá midn arra emlékeztetett, hogy vasút nélkül Erdélynek az éjszakkeletrl benyomulható ellenség ellen rögtön segedelmet nem nyújthatnánk, minek következtében a testvérhaza valószínleg oly sebeket szenvedhetne, melyeket még a késbbi gyzelem sem volna képes meggyógyítani. A mi pedig a duna fiumei vasutat illeti ennek stratégiai fontossága nyomban szembetnik, ha fontolóra veszszük miként igen valószín, hogyha egykor a keleti kérdés sco:

—

:

:

472

mója azon tanulságos példa

Nagy Sándor {a

szerint oldatnék

meg, melyet

vagy pedig mi egykor a két vetélked hatalomnak minden köla csomóoldásról hátra hagyott,

csönös jóakarata mellett

is

alkalmasint kikerülhetlen)

a német és. orosz elem mint két óriás összeütköznék ép oly hihet, hogy az els csatatér az Alduna vidékén lesz, mint valószín, hogy a német elem s hazánk, mint :

annak természetes szövetségese, nyugatról frigyesek nélkül nem maradand azonban szövetségeseink a Bosporust alkalmasint zárva találnák de legyen vasutunk Fiúmétól a Dunáig s ennek segítségével szövetségeseink 10 ^12 nap alatt Oláh- vagy Bolgárország szivében ;

;

—

üthetnék fel táborukat s oly eltérítést (diversiót) eszközölhetnének, mely hazánktól a csatamezség ínségeit elháríthatná. Ezen eszme pedig nem uj s nem ismeretlen Európában, írva találjuk azt már 1837-ben a hires Portfolio-hdin.

Midn

—

tehát ezek szerint úgy a pest debreczeni, fiumei vasútnak fontossága mind ország-

mint a dujia

—

mind közjólét tekintetében ennyire szembeigazán szomorú dolog, ha elsség fölött kell vitatkozni s ha ok van aggódni, hogy a nemzet nem birand elég ers akarattal s határozott elszántsággal mindkettt egyszerre megteremteni. A dolog országos kölcsön nélkül, igaz, nem megyén s derék pályatársunk, a Jelenkor, aggódó bizalmatlanságunk ellenében minap biztosság,

tn

:

;

hogy ha egyszer a nemzet magát kölnem akadand s nem sokat gondoland vele, ha vájjon négy vagy negyyen milliót .vegyen-e kölcsön ? Mi általában véve ugyan nem szeretnk, ha a nemzet ily könnyen gondolkoznék a négy s negyven millió közti különbségrl ezen esetben azonban, hol a kölcsön felszámíthatlan áldással gyümölcsöznék, óhajtanok, hogy viszonyaink ismeretében úg3^ nyilatkozott,

csönvételre elhatározza, az összegben föl

:

csalatkozzunk s tisztelt pályatársunknak igaza legyen. De mi, fájdalom e hitben nem osztozhatunk s azon egyszer okból nem, mivel a kölcsönt meg is kell fizetni !

már bizony, habár e szó »fízetni / /« nem volna is oly rémletes nálunk, mint a négy és negyven s itt

min

:

473 millió közt mégis nagy különbség van. Négy-öt millió kölcsönt a fölemelt sóár illetékébl is letörleszthetünk, 10 15 milliót indirect adóval s a naponkint rémüle-

—

szerzeményekre terjeszked absentisták adójával fedeznünk lehet de már 30 40 millió kölcsönhöz egyeoly mértékben, mint nes országos adó is kell s ehhez

tesb

—

;

minben

megkivánná gylésre legkisebb reményünk a

e czél

— — nekünk a jöv országsincs

;

s

azért azon szo-

morú kénytelenségben érezzük magunkat, hogy

a két

igen szükséges, igen hasznos vonal közt egyiknek elsséget adjunk

;

ez

s

— nézetünk szerint — a fiumei, még

pedig azon egyszer okból, mivel itt a késedelemben veszély fekszik mert ha érezzük, min roppant érdekek csatlakoznak ahhoz, hogy Fiumét külkereskedésünk virágzó factorává tegyük, a becs triesti vasút bevégzését minden áron meg kell elznünk, különben nincs hatalom, mely rajtunk segítene. E szerint elmélkedésünk alapjául vévén, hogy az országos közlekedési eszközök rendszerében a fiumei vasút els helyen áll, kérdés remélhet-e, hogy a nemzet eltérvén a vasutakra nézve törvénybe iktatott elvektl, egyenesen az ország költségéül építés rendszerét fogadandja el ? Ha itt az arróli meggyzdés határozhatna, hogy melyik rendszer jobb és czélszerübb ? nem volna okunk aggodalomra mert habár nagyobb részét ;

—

—

:

;

mellznk

is

azon okoknak, melyek az országos költ-

ségem építés mellett felhozattak két ok, azt hiszszük, igen eldönt ervel bir egyik az, hogy tapasztaljuk, miként a raagányvállalkozásra támaszkodó törvénynyel hat év alatt semmire sem mehettünk, míg ugyanannyi id alatt országos építési rendszerrel a kis Belgium egy egész vasuthálót teremtett másik az, hogy közlekedési eszközöknél a lehet legnagyobb olcsóság áll az ország érdekében, magányvállalkozók pedig természetesen lehet legnagyobb jövedelemre néznek s így e tárgy körül :

:

;

magányvállalkozás érdeke az ország érdekével egyenes áll. Azonban tartunk tle, hogy a puszta elméleti meggyzdés sikere nagyon csökken, ha kinek eszébe jut, miként a vasút jövedelme a kölcsön kamatait ellentétben

474

így már csak erre is, annál inkább pedig tketörlesztésre valami országos segedelem va-

nehezen fedezendi

s

—

mint az önjavunkra tett fizetést nevezni szoktuk, ! kell. Es vannak, kiknek országos költségen épitéshezi hajlandóságukat a belgiumi vasutak jövedelmének német lapokban közlött kimutatása ersen meghtötte, a mint hogy tagadhatatlanul nem is igen ösztönzleg hat látni, miként oly népesség, oly ipar s oly kereskedés mellett, minvel Belgium bir, a vasutak mégis 3 pcentnél több tiszta jövedelmet nem hoznak, a mi csak az illet országos kölcsön kamatainak fedezésére sem elegend. De a mi minket illet, mi e példában semmi kedvetlenítt, semmi visszataszítót nem találunk mert az csak ott nyomhatna valamit, hol vasutak építésénél az egyenes tiszta jövedelem reménye is számba vétetett s azok oly financiális forrásnak óhajtvák, melybl leggyis,

áldozat !

;

alább a befektetett költség visszakerüljön holott mi kezdet óta örökké úgy nyilatkozánk, hogy a vasutakból az országnak egyenes jövedelemre nemcsak nem kell, de ha önjavát ismeri, nem is szabad számítania ; elannyira nem, hogyha váratlanul mégis hoznának be valamit, mi a vételbirt mindaddig leszállítani óhajtanok, míg kivévén egy kis tatarozási tartaléktkét, a kezelési költségen felül egy fillért sem jövedelmeznének, mert az országnak mindenek fölött a közlekedés s kereskedési forgalom élénkítése fekszik érdekében, ezt pedig olcsóság a gyors, biztos szállításban kimondhatlanul elsegíti s azért a vitelbérnek lehetségig alacsony állása a sikernek mellzhetlen föltétele kivált minálunk, hol a forgalomnak még csak a közlekedés könnyítése által úgyszólván teremtetni kell. Minket tehát nemcsak az vissza nem hökkent, hogy az országos vasutak a népes s ipardús Belgiumban 3 pcentnél többet nem jövedelmeznek, hanem még az sem hökkentene vissza, ha épen semmit ;

sem jövedelmeznének

mert a vasutakban kölcsöntöravagy csak kamatfizetési forrást is találni félnénk, keresni nem akarunk. Hozzájárul, hogyha ez nem így volna is, segédmódot mégis találunk, mely az egyen;

lesztési,

vonalt kiegyenlíti

;

igyekezzünk

t.

i.

olcsóbban építeni

— :;

475 s ezt

nemcsak

azáltal érjük

el,

ha kivált a fiumei vasút-

nál a szomszéd határrezredek katonai erejét építésre

hanem

használjuk,

azáltal

is,

ha gzerre nem, hanem

csak lóerre építtetünk. Ezáltal a költség közel felénkre száll s megvalljuk, a mint csudálkoznánk, ha Belgium nem gzerre épített volna, mert ott személyszállítás volt a fnézet úgy minálunk, legalább a duna fiumei vasútnál, a gzerre építést nemcsak szükségesnek nem, de st csak hasznosnak sem találnók, miután ;

:

itt

fképen

Midn

áruszállításra kell számítani.

mi ezen nézetek

nagy pénzalaphiány tekintetébl oda nyilatkozánk, hogy hálát adandunk Istennek, ha els lépésül nem is Pesttl, hanem csak Eszéktl (vagy talán inkább Vukovártól) építünk vasutat a Jelenkor véleményünkben nem osztozott, hanem határozottan azt monda, hogy habár sokkal többe kerülne is, minden esetre Pesttl építsük. Hogy ez igen sokkal, s

tán kétszer annyinál is többe kerülne, az tagadhatlan azonban ha tisztelt pályatársunk ki vihetni reményli, hogy az ország ezzel ne gondoljon, hanem a szükséges roppant költséget mind megszavazza, mi annak minden bizonynyal csak örvendhetünk s igen örömest átmegyünk véleményére ámde nekünk ehhez most reményünk nincs ; s azért nem ártand megjegyeznünk, miként az aldunai rövidebb vonal szóbahozására minket nemcsak egyedül gazdálkodási tekintet vezérlett, hanem azt hiszszük, hogy az aldunai megyéket Fiumével vasút által összekötni még azon esetben is szükséges lenne, ha már Pesttl Fiúméig vasutunk volna s hogy ez utóbbi tulaj donképen a közvetlen czélnak nem is felel meg annyira, mint az aldunai vonal. Ugyanis fiumei vasútnál fképen áruszállításra, még pedig külkereskedési szállításra kell számítanunk már pedig az, a mit Pest s a Pesten felüli vidék szállíthat, csekélység ahhoz képest, mit Duna folytában Pesten alól jobbról mint balról fekv megyék s Temes, Torontál, a Béga, az altiszai részek pedig és Maros vidéke a Ferenczcsatorna segedelmével az aldunai vasúthoz szállíthatnának különben is a mi Pestrl s Pesten felülrl menne ;

—

;

476

Fiúméba várig

s

nem

annak

vízmentiben a Dunán Vuko-

leszállítása

oly sokba kerülne

;

ellenben a most elszám-

lált alsó részek nehéz s kerületes termékeinek vízen fel Pestig, innen pedig az aldunai .vonalnál kétszerre hosz-

szabb vasúton Fiúméba szállítása kimondhatlanul sokba s a vállalat fczélja merben élté vesztetnék. Ha van ember, ki azon eszmének barátja, hogy Pest honunk testének szive, az összes véríorgásnak gyülhelye legyen mi bizonnyal hozzá csatlakozunk de ezen központosítási eszmét képtelenségig vinni nem kell képtelenség volna pedig akként intézni közlekedési eszközeinket, hogy Magyarország gabnakamrája, Temes, Torontál, Bács stb. Fiúméba küldend búzáját, repczéjét Pestre legyen kénytelen felküldeni, semmi más czélból, mint hogy elmondhassa, miképen Pesten is volt. Azonban ismételnünk kell elmélkedésünk korántsem oda megy ki, hogy n.e örvendenénk, ha nemzetünket annyira megszállja a honboldogítás angyalszelleme, miszerint elég ers leend magát egy pest fiumei vasút roppant költségeire elhatározni hanem csak oda kívántuk olvasóink figyelmét irányozni, miként a fiumei vasútnál Pestet kiindulási pontnak, mint conditio sine qua non-t, honunk érdeke nem kívánja st ha Pesttl Fiúméig vasutunk már volna is, ahhoz az aldunai részekrl egy szárnyvonalt kötni minden esetre szükséges volna, s azért ha conjuncturáink akként alakulnának, hogy a pest fiumei vonal roppant költségeire magunkat el nem határozhatnók puszta centralisationális szerelembl nem kellene semmit sem tennünk, hanem építeni vasutat a Dunától Fiúméig, hol a legkevesebbe kerülne s melynek fölépítésére valami szokatlan uj teher s áldozat tán kerülne

;

:

;

:

—

;

;

—

;

nem

is

kívántatnék.

Adalék a háziadó ügyéhez.*) Baranya megyében a háziadó arányos elvállalása dicsségesen keresztülment. Ha Borsodban láttuk, miként az értelem s hazafias lelkesedés szelid hatalma gyzött a fel*)

Az

1842-iki »Pesti Hirlap« 204-ik számából.

K. F.

477

Baranyában örömmel szemléljük, izgatott indulatokon hogy azon magas nemzeti szempontot, melybl az ügyet tekinteni kell, sem kicsinyded érdek szülte bujtogatás, sem értelmetlen indulatosság nem zavarák. És ha örvendetes volt látni, miként amott a szegényebb nemesség kebelében az egészséges nemzeti jellem magköve minden ingerlések után is annyira töretlen épségben maradt, hogy az :

igazság, a magasztos hazafiság, a siíket szenvedély viharát lecsillapítani s lecsillapítván gyzni képes ln Baranyában bizonnyal még örvendetesb azt tapasztalnunk, hogy a :

megyében sem olyan nem akadt, ki a vagyontalanok harczának« emlegetésével hiún hetykélkednék, sem olyan, ki a szz vállak hántorgatását erszényérdekének takarójául, vagy követi, avagy más székhez jutás eszközéül használni nem átallaná. Pedig szegény nemesség ott is van, s pedig olyan van, melynek körében az erkölcsmérgez lélekvásárlás nem ismeretlen de azért senki sem volt, ki a nagy kérdést, melyben e nemzet jövendjének egjdk kulcsa rejhk, senki sem volt, személyes érdekek fegyverévé alj ásítaná ki a kisértnek rókaszerepét játszotta volna és így ln, hogy az igazságnak nemcsak nem kellett nyers erk viharával küzdenie, st a köznemesség, mely ha egyszerségével a vétek vissza nem él, jóra s nemesre mindig fogékony, szívvel, lélekkel késznek nyilatkozott egy oly rendszabályhoz járulni, melyet igazság kíván, politika tanácsol, s az id conjuncturái sürgetve követelnek s mely els lépés leend a nemzeti ert megtízszerezend kiengesztelakármint áltatjuk is dés ösvényén. Pedig hiába, uraim magunkat, e nemzetnek erre van, erre lesz szüksége er nélkül csak egy nagyszer sír, s a becsületes emlékezet örökzöld cyprusa várhatna reánk, de élet és fejldés nem habár az, a mi magát e népben nemzetnek nevezi, egy mindenható dobbantással lerázhatná is magáról századok ónsúlyait, s egy merész röppenéssel a civilisatio hegyére állana, egy perczben túlszárnyalván a fejldésnek mindazon stádiumait, melyekre más, szintúgy nem lomha nemzetek csak százados munkával jutottanak. S a példát, melyet Baranya nyújtott, e nemzet bizonynyal méltánylandja, s minden jobbak ösztönül veendik a kitrésre, ösztönül az önerbe vetett bizodalomra, mely, ha nem oktalan, ha vakmer bizakodássá nem fajul, eredipény nélkül maradni ritkán szokott, s ha mégis eredménytelenül maradna, legalább a becsületesen teljesített polgári kötelesség léleknjmgalmát adja meg. A hyperaristocraticum curiatum dotum iránti ertlen kisérletecske, bármi váratlan volt is különben, teljességgel nem olyas valami, mit e kérdés megoldásának gyakorlati ;

;

;

—

;

!

;

;

478

mezején egy

új

jognyesések ideje

tényeznek tekinthetnénk. Az lejárt. Ennek jövendje sem

oligarchiái e korban,

—

mert akárki s akárnemzetben többé nem lehet is iránta kísérletet, mindig oly feleletet fog elidézni, mely a kisérlt saját fegyverével gyzi le. E hyperaristocraticus véleménynek indulópontja t. i. csak az lehet, hogy a költségvetés s adófelosztás politikai jogához a szüle-

sem

e

;

hol tegyen

tési

qualifikatió

nem

biztosíték,

hanem

értéki

qualifica-

a mire nézetünk szerint soha sem kell más felelet, mint e vallomás szavánál fogva azt mondani ám legyen, adjuk meg magunkat az európai státus jog gyakorlatias irányának, s fogadjuk el az értéki qualificatió esztöröljük el a születési qualificatiót, tehát a méjét, azaz születési aristocratiát s nekünk úgy látszik, hogy a hyperaristocraticus indítványozók elsk lesznek, kik saját alapelvök logicájától visszariadnak. E váratlan kisérletecske tehát örömünket, melyet Baranya RReinek közakarattal hozott végzése fölött érezünk, egyáltalában meg nem zatiót kell fölvenni

;

:

:

;

varja.

És most engedjék tisztelt olvasóink, hogy a szükséges tanulság végett ellentétül egy más megyérl de csak név nélkül mondjunk valamit. X. megyében fényes iktatás volt. Az új fnök azon hévvel, mely a hivatalkezdés sajátja, látott a beligazgatási állapotok kitanulásához s tapasztalván, miként a jobbágy telket ül nemesek adóztatásáról szóló 1836 XI. t.-cz. még most sincs végrehajtva, tartózkodás nélkül kijelenté, hogy ezen engedetlenség orvoslása tetteinek elsbbike lesz. Azonban jött a megyének egy régi tisztviselje, s íigyelmezteté a fnököt, hogy ebbl okvetlenül a háziadó arányos elvállalása következendik, mert jobbágy telken lakó nemes azon megyében számosan van, s ha ez adót fizet, érdekében fog állani, hogy a háziadó terheiben az összes nemesség osztozzék vele, mert így reá természetesen kevesebb esik itt tehát fontolva kell haladni s meg kell gondolni, miként a törvény iránti engedelmesség nemesi erszényünknek kárára volna és a fnök ? a hat éven át lábbal tapodott törvény teljesítése többé szóba sem jött. Már most ha ez tovább is elnézetik, ha a törvény szent hatalma iránti engedelmességet megtörni tovább is szabad leszen a háziadó kérdése azon megyében természetesen meg fog bukni. Igenis ki kell leplezés nélkül tisztán mondanunk, hogy ha a háziadó aránylagos elvállalásának kérdése többséget nyerni nem találna, ha balsorsunk nem elégelvén e nemzet hányatásait, vaksággal verne meg, miszerint megragadni elmulasztanék jövendnk egyik biztosítékának könnyen elröppenhet alkalmát ennek oka egyenesen csak az volna,

—

—

;

:

:

;

:

:

—

479 a tiszai megyék nagy része alkotmányos kötelességének meg nem felelve, az 1836 XI. t.-czikket végrehajtani hat hosszú éven át elmulasztá. Ezen tiszteletlenség a törvény iránt kimondhatlanul veszélyes kórállapot megszahogj''

:

;

kítja az a törvényhozási logika természetes fejleményét, s

ekkép a békés átalakulást is compromittálja mert valamint a test organismusát megzavaró rendetlen élés okvetlenül betegséget húz maga után, úgy a nemzetek életének természetében fekszik, hogy a törvény iránti tiszteletlenség megboszulatlanul soha sem marad. Mennyire megzavarja ezen tiszteletlenség azt, a mit békés átalakulásnak nevezünk, könny belátni, ha meggondoljuk hogy uj törvény uj viszonyokat idézvén el, azon kölcsönhatásnál fogva, melyet az élet a törvényhozásra ;

:

viszont az életre gyakorol, ezen uj viszonyok ismét uj törvényeket igénylenek. S ebben fekszik a törvényhozás logicája. A mai törvény, míg a jelen szükségeit fedezi, egyszersmind a jövendt elkészíti, úgy, hogy nem egy törvény van, melyben egy másiknak csirái szembetünleg észrevehetk. A hol tehát ezen kölcsönhatás processusa zavartalanul végbe mehet, ott a békés átalakulás biztosítva van de a hol ez a törvény végrehajtásának elmulasztása által megzavartatik, hol tehát a már létez törvénj^ az életre azon hatást nem gyakorolhatja, mely a jövend törvényhozást elkészítené, ott a nemzeti viszonyok természetes kifejlése megszakíttatik, a kor igényei a korral magával szembe szállanak, s ily állapotban minden kö vétkezhetik, csak békés átalakulás nem. A mint az úrbér rendszeríttetett, magában szembetn volt, hogy ebbl az 1836 XI. törvénynek, vagyis annak, hogy a ki jobbágytelket használ, attól adót fizessen, okvetlenül következni kell. E törvényben pedig világosan látható volt annak csirája, hogy a házi adó arányos elvállalásának kellend belle kifejleni. A kiknek tehát kötelességökben állott volna e törvényt végrehajtani, s azt holmi restaurationális vagy más hasonló tekintetecskék miatt nem tevék, a békés kifejlés ^jrocessusát háboriták meg, és tapasztalni fogják, miként ezért aligha meg nem lakolandnak mert ne hízelegjenek azzal magoknak, hogy törvényes kötelességök elmulasztásával az idk kerekét megakasztották a minek történni s ez

;

:

;

—

;

hanem

történni fog talán mint szomorú midn már áldásainak jobb s akkor, felét elveszítette, s a kénytelenségnek súlya talán nagyobb teherrel fog azoknak vállaira nehezülni, kik a törvény intését megvetve, a békés átalakulást könnyelmn akadályozák. Nézzünk csak vissza az úrbér s vele rokon adófizetés történni fog, kénytelenség, úgy kell,

480 történetébe. Midn 1715-ben az állandó katonaság s e végett a rendes adózás behozatott a törvényben oly elzmény tétetett le, melybl az úrbérnek okvetlenül következni mert ha nem az összes nemzeti érték, hanem csak kellett egy bizonyos rész viselé az egész terhet, igen természetes, hogy azon résznek minden nyirbálások, fogyasztások ellen biztosíttatnia kellett. seink nem simultak belé a törvényhozás alkotta viszonyok eme természetes logicájába s valljon az úrbért kikerülték-e ? az események hatalma nem tört-e magának utat a nemakarás ellenzékein ? oh igenis, de mikép, de mely utón s az alkotmányos élet mily sérelmével Ez az egyik alternatíva. Erdély a másikat tapasztala ott az úrbér nem hozatott be, s tudjuk, mily rázkódtatásokat élt, s látjuk, miként a baj már annyira bonyolult, hogy a legjobb akarat is alig képes rajta segíteni s miként fog végtére is a csomó megoldatni ? valóban még korántsem bizonyos. A nemzet, mely maga hoz magának törvényt, de annak nem engedelmeskedik, úgy van vele, mintha öngyilkos kezekkel írt volna keser satyrát önmagára. A törvény iránti tiszteletlenség Pandora szelén ezé j éhez hasonlít, melybl a rossznak felszámíthatlan serege özönlik ki. Mi azok után, miket már e tárgyban többször mondottunk, ezúttal csak egyet akarunk említeni. A megyei rendszer ellenekkel is bir, nemcsak barátokkal dicsekedhetik s újabb idben gyakrabban hallók, mint valaha, nemcsak magány-, hanem közhelyeken is, hogy ezen rendszerrel nem lehet kormányozni Mi ezt tagadjuk, kereken ezerszer, s ismét ezerszer azonban annyit meg kell vallanunk, hogy ha van, a mi megyei rendszerünknek nemzeti alkotmányos lételünk palládiumát kétségessé teheti, az ily tapasztalás az, mint némely megyék az 1836 XI. törvény iránt nyújtottak. De nem akarunk a kényes tárgyról többet szólani remél;

;

;

!

!

!

!

:

;

;

!

;

:

;

nem

néhányak bneit az egész nemzetben megbüntetni s reményünk horgonyát abban találjuk, hogy alkotmányunk a végrehajtó hatalomnak elég ert adott,

jük, Isten

fogja

;

mindenkit törvényes kötelességére szorítani. S ezt óhajtjuk mert kik azt hirlelik, hogy a szabadság barátai a kormányt ertlennek szeretik, rút hypocrisit követnek el a polgári szabadság abban áll, hogy önkénynek nem, hanem a mi hozzájárulásunkkal alkotott törvénynek igenis engedelmeskedni tartozzunk szabad ember tehát szereti a kormánynak törvényszer erejét, mert ettl várja jogainak, éttl azon szabadságának ótalmát, mely a nemzet törvényei iránti engedelmességgel ugyanazonos. A hol többrendbeli hatóságok önálló hatáskörrel mködnek, ott az elválasztó határ iránti kétségek néha mellzhetlenek de a végrehajtó is

;

;

:

;

481

hatalom fényes tekintetét sem ezen kétségek miatti aprólékos súrlódások, sem az alsóbb régiókban itt ott néha a kor parancsoló szükségeibl kifejlett ephemer rendszabályok nem compromittálják hanem a tiszta, világos törvény végrehajtásának alsóbb hatóságok általi büntetlen elhanyagolása igenis. Itt az alkotmány nyújtotta legszigorúbb eszközök alkalmazása is igazolva van st azoknak alkalmazását ép az alkotmányos szabadság érdeke kívánja meg. Mert mi legyen szent, hahogy a törvény nem szent ? Simonides ama háromszáz spártainak, kiknek halála a Thermopylákat szent földdé tévé, dicsségére nem tudott szebbet mondani, mint azt hogy a hon törvényeinek engedelmeskedtek. És helyesen, mert ez a legels polgári erény. Uraim a ki törvényt nem ural, az vagy elbb-utóbb anarchiában vész el, vagy máM uraland. Pedig csak a törvény uralma nem nyom. Minden más járom ez szabadság ;

;

:

!

—

KOSSOTU LAJOS IRATAI.

XII.

;

!

!

31

TARTALOMJEGYZÉK. Lap

Elszó

T.

1841. Bevezetés

1

..

Pénz szke

5

Békés-Csaba mezváros. (Pálinkamirigy.)

9

Szelid tortura

11

Nyilvánosság

14 18

Birtoktalanság

Gyermekgyilkolás

21

'

23

Örökváltság

Mipar

27

Kisdedóvás

31

Unió siség

34 I.

II.

...

37

,

Bot, vessz, korbács

41

Aprócska kényurak Humanismus, realismus Erdély és Unió, egység a magyarnak

46 49 I.

53

II.

59

Iparegyesület

Valami a népneveléshez Angol-magyar kereskedés A szegény vakok Bot for ever Büntetjog Utak

63

.

68 71

75

79 82

Közmunkák

84

Egy-két szó magunkért Névtelenség

88

Adalék büntetjogi eszmékhez Védelem és nyilvánosság A védelemmód

96

92

••

100 104

483

Egyetemes konvent

Lap 108

és uuió

Tisztválasztás

...

112

„.

Közlekedés

116

Hirlapkör

121

Örökváltság

I.

127

ír

Bank

'.

135

Unió

138

Polgárerény

Adó

I.

142

II

Háziadó

146

..;

154

II

I.

Szavazat és költségvetés

I.

Szkölködés Polémia Szabad kir. városok

„

Városi szavazatjog

II

164

_

:

^ I.

I.

171 176

180

II. III. (Szavazatjog-história.)

II

189

Iparegyesület

...

Városi belszerkezet

...

Városi polgárjog Választási rendszer városokban Birtokaristokráczia

...

s

205 209

214 218 221 225 227

.

Példa külföldrl

Kamatláb

198

hitelviszonyaink

Börzejáték és jószáglotteria

1842.

Régi baj uj kórjele Megyei hatóságkör Megyei szerkezet Vámszövetség I. II

280 234 238

...

243 253

Vámszövetkezési érdekek

Nemzetgazdasági combi natiók

257 262 267

„

Iparegyesület

„

Pótlék a vámszövetségi kérdéshez

271

Nemzetiség és kereskedési szövetkezés Státusgazdasági tájékozás

Eszmebonczolat

276

,

- 282

'

Birtokolhatlanság

-.

.

A

részek

295

„

Országos pénztár Indirect adó

Absentismus

~

_

és pálinka

_

.

Engedelmesség ...

300 305 311 317 320

Iparmükiállitás

Virraszszunk

286 291

Eszmetársulat

326

„ 31*

484

Szabadka körlevele

Lap 333

...

Városi belszerkezet

Még Még

egy szó a

sz.

339 kir.

városokról

347

egy-két szó

354

Kinevezések

361

Fogházjavitás

368

Majorátusok

374

Iparmükiállitás

379

Vasút

384 390

Vámszövetségi kacsintgatások Vámszövetségi kilátások

A

testvérhon

Bánat

gondolkodás

és

395 '

400 408

Igénytelen nézetek

413

Majorátusok

419

I.

II

Fiume A már létez majorátusok

434 442

Nemesis, példa és alkalmazás

448 454

Duna

és

Fiume

Országgylési ingyenszállások Adókivetés

465

Fiumei vasút Adalék a háziadó ügyéhez

47O 476

vF

..,

461

DB 937 .5

K67 KOT.

Cl ROBA

12

^O^^^<0.<>.<^^<^

^of»"

»Tl

YY

<

-O"

-C>-

"O-

<»

^ <»

><>.

O -^ "> -><».

O-O-

'O' -O-

<

<0'

<< TY ><>.<»

O- <^

-P^

<<>

< <»

Kf^'^


Y

<< -O-^Kf

t^HV*

íT

rV Y Y VYY.Y Y

<

YYY 'O'

<
á íáí