Presented to the. LIBRARY ofthe UNIVERSITY OF TORONTO

Presented to the

LIBRARY ofthe UNIVERSITY OF TORONTO

A

XIX.

SZAZAD

URALKODÓ ESZMÉINEK BEFOLYÁSA AZ ÁLLAMRA IRTA

B.

EÖTVÖS JÓZSEF.

35\^i *s)

HARMADIK KIADÁS HARMADIK KÖTET.

BUDAPEST.

KIADJA RÁTH 1886.

MOJR.

TARTALOM.

MÁSODIK

RÉSZ.

NEGYEDIK KÖNYV.

A központosítás. Lap I.

fejezet.

A központosítás kérdése vizsgálatának helyes

szem-

pontja

5

Jegyzetek az II.

fejezet.

III.

fejezet.

I.

fejezethez

A kérdés felállítása Nem igaz, hogy az

13 15

állam a közigazgatási köz-

pontosítás elvének alkalmazásából több

ert

és

biztosságot merítne

IV. fejezet.

A

17

központosítás befolyása az

államhatalom

biz-

tosságára

22

Jegyzetek a IV. fejezethez V. fejezet.

Az

ellenállásról,

28

melyet az államhatalomnak köz-

pontosított államokban le kell gyznie Mely eszközök állanak a központosított államnak .'

VI. fejezet.

.

rendelkezésére? VII.

fejezet.

32

Az oktatás-ügy központosításának eredménye

.

37

.

.

51

.

.

Jegyzetek a VII. fejezethez VIII. fejezet.

A

IX. fejezet.

A

48

törvénykezési központosítás eredményei

Jegyzetek a VIII. fejezethez

64

közigazgatási központosítás eredménye

Jegyzetek a IX. fejezethez X.

fejezet.

A

bens

A

68 80

központosítás befolyása az államot fenyeget'

veszélyekre

81

Jegyzetek a X. fejezethez XI. fejezet.

29

központosítás

befolyása

külveszélyekre

Jegyzetek a XI. fejezethez

.

az

91

államot fenyeget

92

107

Tart .alom.

II

Lap XII. fejezet.

kivan az egyén a szabadság nevében az

Mit

ál-

lamtól?

110

Jegyzetek a XII. fejezethez XIII. fejezet.

XIV.

fejezet.

A

120

befolyása az egyéni szabadságra

központosítás

131

A központosítás

132

a) Választási

Azon

b)

a c)

d)

jog,

befolyása a politikai szabályokra

jog

134

mely

szerint feleletre

vonhatják

közügyek vezetését hízták

kire a

.

azt. .

.

Az adómegtagadás joga Az ellenállás lehetsége

XVI.

fejezet. fejezet.

A

137 141

145

Jegyzetek a XIV. fejezethez

XV.

123

Jegyzetek a XIII. fejezethez

152

központosítás befolyása a haladásra

.

.

Mely eszközökkel elózhetni meg korunk Jegyzetek a XVI. fejezethez

.

veszélyeit

155

169 17^

ÖTÖDIK KÖXYV.

Mely eszközökkel

tarthatni

az állam egyes részeinek t e álla m h a t a 1 o m n a k kori á 1 1 a n I.

fejezet.

fejezet.

kel ló korlátok közt ö náll 6 s á g r a-, s a z uralom r a - 1 ö r e k v é S é t. es

Mely mértékben alkalmazandó az államban az önkormányzás elve Jegyzetek az

II.

1j

I.

fejezethez

Mily mértékben adhatni államban önállóságot,

183 >V 1

kisebb testületeknek az attól

függ:

milyen

szi-

lárdsággal bír az állani mint egész

Jegyzet a III.

fejezet.

Ez

Jegyzet IV. fejezet.

II.

a

III.

103

fejezethez

alapelv némely következményei

194

.

199

fejezethez

Az államhatalom

200

biztosítékai

Jegyzet a IV. fejezethez V. fejezet.

A/,

egyéni szabadságra törekvés, mint

hatalom biztosítéka Jegyzet az V. fejezethez

203 az

állam-

204

Tartalom.

III

Lap VI.

fejezet.

Az

egyesületi jog és

a klubbok közötti lényeges

külömbség

209

Jegyzetek a VI. fejezethez VII. fejezet.

A

VIII. fejezet.

A

szabad

egyesületek

223

megszilárdítják

az

állam

egységét

225

szükségek befolyása az állam biztosítására

.

Jegyzetek a VIII. fejezethez IX. fejezet.

Az állam

és az egyéni

szabadság legfö'bb

biztosí-

tékai

X.

fejezet.

A

237

jól szerzett

jogok

240

tisztelete

Jegyzetek a X. fejezethez XI. fejezet.

XII. fejezet.

Egy

228

236

legfö'bb törvényszék

szüksége

....

253

254

Jegyzetek a XI. fejezethez

270

A

275

vallás befolyása az államra

Jegyzetek a XII. fejezethez

292

HATODIK KÖNYV.

A haladás

általános törvényeinek befolyása az állam szerkezetére.

fejezet.

Az emberiség fejldésében bizonyos törvényeknek

I.

van alávetve, melyeket az ész szintúgy kiismerhet,

mint azokat, amelyek szerint más lények

fejldnek Jegyzetek az II. fejezet.

297 I.

304

fejezethez

Fejldésünk törvénye Jegyzetek a

II.

fejezethez

III. fejezet.

A

haladás törvényei

IV. fejezet.

A

haladás els törvénye

böz

305

.

:

minden haladás külön-

egyéniségek érintkezésétl függ

.

.

.

fejezet.

A

haladás második törvénye

a haladás

:

irányát

mindig az uralkodó eszmék határozzák meg

.

A

haladás harmadik törvénye a

szükségektl

függ*

Jegyzetek a VI. fejezethez

349 355

Jegyzet az V. fejezethez VI. fejezet.

340 347

Jegyzetek a IV. fejezethez V.

330 337

:

a haladás mértéke

356

365

IV

Tartalom.

Lap VII. fejezet.

A

zetre

366

VIII. fejezet.

A

368

haladás törvényeinek befolyása az államszerke-

haladás els törvényének gyakorlati eredményei

377

Jegyzet a VIII. fejezethez IX. fejezet.

Mely gyakorlati eredményei vannak második törvényének

a

haladás

378

Jegyzet a IX. fejezethez

X.

fejezet.

A

harmadik

387

tö.rvény gyakorlati eredményei.

szükségek, melyek az államhatalom

Azon

korlátozá-

sára vezetnek

XI. fejezet.

388

Az államhatalom korlátozása mennyiben szükséges az államra nézve

390

Jegyzetek a XI. fejezethez XII. fejezet.

Az

államhatalom

korlátozásának

409 szüksége

az

413

egyesre nézve XIII. fejezet.

Csak az államhatalom korlátozása

meg azon elve

által felelhetni

követeléseknek, melyeket a nemzetis

nevében tesznek az állam irányában

Jegyzetek a XIII. fejezethez Befejezés

.

.

417

448 44"9

Jegyzetek a befejezéshez

464

MÁSODIK EÉSZ.

Cum rerum

vestrarum

status,

non a

vi ipsa rerum sperandum est, magnam rerum in

sed ab erroribus Testris male se habeat illis

erroribus

missis aut

melius mutationem

correctis

:

fieri posse.

Baco Ver. Nov. Org.

Eötvös.

A

XIX. század

eszméi. III.

NEGYEDIK KÖNYV.

a központosítás.

i*

:

I.

FEJEZET.

A KÖZPONTOSÍTÁS KÉRDÉSE VIZSGÁLATÁNAK HELYES SZEMPONTJA. Megmutattam az els részben, hogy a népvándorlás megsznte óta a legújabb korig az államra nézve minden haladás csak abban áll, miszerint az állam hatalma az egyén viszonyai

Ez eredményt fogva

azon

kérdés:

fölött folyvást

a központosítással

növekedett. érték

el,

minél

csökkenthetni-e az állam hatalmát?

egy azzal: hogy a központosítás elvét, melyet mindeddig oly vak bizalommal követtek, lehet-e korlátozni alkal-

mazásában ? Mieltt

e

észrevételeket

kérdés fejtegetésébe bocsátkoznánk, némi

mily szempontból és 1.

elrebocsátnunk az iránt, hogy mi módon kell azt tárgyalnunk

szükség

Mindenek eltt rizkednünk

kell

minden

ab-

Miután az állam hatalma, gyakorlati szempontból, nem egyéb azok hatalmánál, a kik e hatalmat straktiótól.

bírják:

a központosítás

kiterjesztésének

kérdését

csak

akkor dönthetjük el helyesen, ha tisztába jöttünk az iránt: mennyiben felelhetnek meg egyes emberek annak a mit az államhatalomra akarnak bízni, s czélszer-e adni egyeseknek ily hatalmat? (a).

Az uralkodó eszmék befolyása az

(3

2.

Soha sem

hogy az állam, mint min-

kell feledni,

den társaság, csak az

államra.

egysége

akarat

által állhat fon,

hogy tehát a mennyiben fölteszszük, hogy az állam hatalmának bizonyos dolgokra ki kell terjeszkednie, a ;

központosítás

szükségét

gokra nézve.

A mint csak

is

meg

kell

engedni ezen dol-

az követelheti mindenre nézve

a azon elvbl indul ki, hogy az egyénnek az államban teljesen föl kell olvadnia: úgy viszont mindenek eltt az államok szükséges voltát kell a központosítást,

ki

megtagadni, ha a

mindenütt kárhoztatni

központosítást

akarjuk. Mindkét

állítás

egyaránt képtelen,

s

még

is

azt

hogy a központosítás vitatásánál majd mindig ezen széls nézetekbl indultak ki. A központosítás

látjuk,

mindig a

barátai

fényes

központosítás

eredményeit

s

melyeket a féktelen szabadság hozhat az államra; ellenei pedig csak azon veszélyekre hivatkoznak, melyek az államhatalom szertelen azon veszélyeket emelik

ki,

nagysága

által

államot.

Amazokat a rend melletti lelkesedés socialisa mi nem egyéb a központosítás legtökélete-

musra,

—

egyéni szabadságot és az

fenyegetik az

—

sebb valósításánál,

s

az utóbbiakat auarchiára vitte,

minden államhatalom tagadására, mint a mely, szerintök, polgárisait emberekhez egyedül ill kormányforma; míg elvégre oda jutottak, hogy nemcsak a tudományos viták terén (b) állanak szemben a legellenkezbb

vagyis

hanem gyzelem

nézetek, fölötti

lomnak

ellenei

az

életben

is

anarchiára,

fölötti

mindig az államhatalom

—

gyzelme

viszont

az

államhata-

korlátlan kényaralomra

szokott vezetni.

Nem

tagadhatni,

központosítás elve

hogy jelenleg mindenek

védinek

vethetni

fölött

a

szemére, miszerint

Második

rész.

Negyedik könyv.

következményekig majd egész Európa a franczia vagy legalább észszereknek hogy ez elv képviseli annak merészebben kimondották. A bátorságot vesznek maguknak legszéls

a

vinni logikájokat,

mény

míg azon

Els

fejezet.

7

elvüket.

vitték

Mióta

forradalom elveit követi, ismeri

el:

természetes,

minden következményét nagy többségek mindig a

képtelenség határáig

öntudat,

ellenök van, óvatosabbakká teszi

bogy a közvéleelleneiket. Azon-

úgy hiszem, közel a pillanat, midn a decentralisatió barátai sem engednek elleneiknek, elveik tekintetét nem ismer kifejtésében, (c). Proudhon (d) a franczia forradalomnak azt vetette szemére, hogy az alkotmány új név alatt a korlátlan ban,

uralmat

állítá vissza;

s

azt állítá, miszerint Francziaor-

szágban sokkal többet kormányoznak mint kellene, és

hogy a után.

híres központosítás mindig korruptiót vont

Nem

is

tagadhatni,

hogy

jelenleg,

midn

maga

az állam-

hatalom sok helyen a választott törvényhozás kezeibl

minden járulékával együtt egyes ember kezébe ment s

át,

a központosítás elve által sok érdek és érzelem sértve

érzi

magát, sokakban hasonló nézetek támadtak, mik-

nél

fogva

minden

ha nem

esetre

oly

is

anarchiát,

mint

Proudhon,

dolgokat követelnek,

de

melyek szük-

ségkép anarchiára, vagy legalább az eddigi államok bomlására vezetnek.

fel-

Miután a rendezett állam fönállása a szabadság egyik ffeltétele, s egy állam sem állhat fön központosítás nélkül;

az állam észszer alapját pedik az egyéni

érdekben, a minden keresni:

a

oldalú fejldés lehetségében kell

közponsítás kérdését

csak

úgy

tárgyalhatni

czélszeren, ha ez elv pártolói az egyéni szabadság kellé-

Az uralkodó eszmék befolyása az

g keit,

s

a kik

ellene

vannak, a rendezett állam szükségét

soha sem tévesztik szem

A

3.

államra.

elöl.

központosítási

formát,

mely

szerint

van

je-

minden állam rendezve, mindenütt az egyeduralom vitte be elször, azon érdekbl, hogy hatalmát korlátlanná tegye. A franczia forradalom, melynek nyomait követik most a népek mindnyájan, az egyedúr fölségét a nép fölségével cserélte föl, s egyebekben egészen az elbbi eljárást követte. S miután a közponlenleg

összeíérnek látszik azok hatalmával, kiknek épen kezökben van az államhatalom miután azt szintúgy használhatni a nép legjogszerbb kivánatainak

tosítás

elve

;

néhány óra alatt országos forradalmakká tenni a fváros lázadásait, és például Francziaországban 60 év óta minden hatalmat biró párt, és a mely arra törekedett; minden kormány, és minden forradalom sok eredménynyel használta e rendszert (e) nem csuda ennélfogva, ha a központosításnak minden párt soraiban sok barátja és ellensége van, s mind azok, a kik a királyság mellett vannak, mind a kik köztársasági intézményeket kivannak, a szerint, a mint helyzetök változik, egyforma lelkesedéssel lépnek föl most a központosítás elve mellett, majd a mint

elnyomására,

legjobb

eszköz,

;

az ellen.

akarunk ból

Ha

kérdésekre nézve helyes

e fontos

hogy ne egyik párt nézpontjá-

jutni, szükség,

tekintsük

elvonatkozzunk

azt,

s

Ítéletre

a

kérdés

attól: vájjon

vizsgálatában

egészen

egyes ember kezében van-e

az államhatalom, vagy a nép

nevében uralkodó parliamenti többségnél? Ha üdvösebbnek tartjuk is ez utóbbi esetet: abból, hogy milliók némi befolyást nyertek a választási jog által az

állam vezetésére,

s

az államszol-

Második

rész.

Els

Negyedik könyv.

fejezet.

9

h

gák felelsségében némi kezesség van a közügyek kezelése iránt, oly kevéssé következik, hogy az egyénnek nincs szüksége biztosítékra az államhatalom ellenémiként ha

ben,

állam

az

vezetését

bízták egyes emberre, szintén

nem

államhatalom lehet legnagyobb érdek hozza magával.

Ha

az állam fönállását

van ruházva

:

attól,

a mily

következik, hogy az

megszorítását

s

szintoly

is

ürügy

a köz-

dreség,

azért

mivel az államhatalom egyesre

czélszertlen dolog, az egyént az

államhatalom ellenében minden biztosítéktól fosztani azon

nélkül

kívánjuk, mindig kell adni

némi hatalmat az államnak, akarni azt elvonni

felelsség

alatt,

meg

akarni

mivel mint választó különben

részt vesz az állam vezetésében.

Minden államban, bárhogy legyen rendezve, mindig kétféle önzéssel találkozunk, a mi két ellenkez irányt idéz el minden törekvésben ú. m. :

az állam önzésével,

miszerint mint egész fönállani,

fejldni és mind több-több hatalomra

akar szert tenni;

s az egyes önzésével, ki mindig a jólét

és függetlenség

legnagyobb fokára törekszik.

Az

állam és egyén

önzése közti

ellentét

szintúgy

megvan az északamerikai szabad államokban, mint XVI. Lajos kormánya alatt; a mibl következik, hogy minden alkotmányforma mellett egyaránt kell védeni az államot az egyén önzése ellen, ki teljes függetlenségre törekszik, s az egyént az állam önzése ellen, mely mindig azon van, hogy az egyént tökéletesen hatalma alá vesse.

Azon

kérdést tehát

mazni a központosítás

:

min

elvét,

kiterjedésben kelljen alkal-

minden kormányforma mel-

;

Az uralkodó eszmék

10 lett

mint

befolyása az államra.

egyképen kell eldönteni; miután liogy

jeszteni?

meddig

(f).

kell az

Az állam

egyeduralmakban ugyanazok.

Els

tekintetre

kérdés

nem

egyéb,

államhatalmat szükségkép

kiter-

fönállásának föltételei korlátlan

népuralmi

és

e

úgy

látszik,

államokban

egészen

mintha a központosítás

elvének kiterjesztése

kedvezbb volna

államformára nézve.

Miután az egyedúr hatalma két-

az egyeduralmi

ségkívül csak a központosítás által lehet korlátlan: úgy tetszik, hogy korlátlan egyeduralmak észszeren törek-

szenek

központosításra,

míg

telenség, a hol a szabadság

e törekvés

merben

elvébl indulnak

ki.

esz-

A

mily

hogy a kör periphaeriája a közoly képtelenség hinni, hogy az összes pontban legyen nép befolyást gyakorolhasson valamely központban az állam közügyeinek vezetésére. Miután egy állam sem állhat fön bizonyos fokú kevéssé

képzelhet, :

központosítás

egyáltalában

legszabadabb

nélkül,

nem

tökéletes

képzelhetni

államokban

is

központosítást

nagyobb kell

pedig

államokban:

központosítani

a

bizo-

nyos dolgokat, míg másokat, a legkevesbbé szabad országokban is kisebb községekre kell hagyni. Egyébiránt

úgy tetszik mégis, mintha szabályul lehetne elfogadni, hogy oly államokban a hol korlátlan egyeduralmat akarnak megalapítani, a központosítást törvényül kell tekinteni, melytl csak kénytelenségbl kelljen eltérni míg szabad államokban épen a decentralisatió (az önkormányzás) a szabály, melytl csak oly mértékben térhetni el, amennyiben az nagyobb veszélyek kikerülése végett mulhatlanúl szükséges.

Azonban e látszatos különbség is megsznik, ha az elttünk lev kérdést nyugodtan vizsgáljuk.

Második

Negyedik könyv. Els

rész.

fejezet.

\\

Mert: 1. nem a népfölség elvét, nem is egyes ember korlátlan hatalmának valósítását, hanem minden egyesnek biztosságát kell az állam czéljául vennük. 2. Az egyedúr merben korlátlan hatalma, gyakorszempontból, szintúgy csak fiktió, mint minden lati egyes föltétlen

szabadsága.

hatalomra

Ily

törekedni

tehát annyi, mint elérhetlen czélra törekedni.

Vannak alacsony foka

viszonyok,

nem

az

viszonyok fejldhetnek,

— és pedig a népmveltség egyedüli ok, melybl hasonló — mik közt az állam kormány-

zását egyesre kell bízni.

körülmények közt a korlátlan egyeduralom a legjobb, st egyedül lehetséges kormányforma lehet. Ily

De

sehol sincsenek olyas viszonyok,

egyes, az állam kormányzása mellett, azt hetné, a

mi az államra

fontos

közvetlenül a kormányzásra

hogy minden kodhatnék,

—

anyagi

és

;

ugyan, és

a hol

szellemi

mik között az is mind végez-

de

—

nem tartozik nem mondom,

szükségrl

de csak az államban

lev kisebb

gondosközsé-

gek közigazgatását valóban képes volna vinni. Nem az intézmények, hanem azon határok, melyeket a természet vetett minden egyes tehetségeinek, kényszerítik a hatalmat, hogy másokra bízza, a minek maga nem felelhet meg. Honnan következik, hogy a hol korlátlan egyeduralmat akarnak is alkotni, józan észszel ott sem az egyes hatalmának mindenre kiterjesztését, (a központosítást mindenben) kell czélúl tzni, hanem csak a hatalom megalapítását mindarra nézve, a mi az államot illeti. Minélfogva korlátlan egyeduralomban nemcsak nem nagyobb, sot kisebb körben kell a központosítás valósítására törekedni, mint a hol népszer alkotmány létesítése a czél, és

pedig két okból:

Az uralkodó eszmék befolyása

12 1.

inert

az

államhatalom

az államra.

egyes

kezében

mindig

^rsebb, s így a hol korlátlan egyeduralom van, kisebb fokú központosítás is nagyobb eredményekre vezet. 2. Mert a hol az államhatalom egyre van bízva, mindig több ellenzék támad az ellen, mint a hol a nép legalább látszólag részt vesz a kormányban, s így épen e körülmények közt tanácsos akkép rendezni a hatalmat, hogy az egyesre igen nyomasztó ne legyen.

Jegyzetek a IV. könyv els fejezetéhez.

JEGYZETEK AZ (a)

I.

"[£,

FEJEZETHEZ.

Mivel errl megfeledkeznek

s

az államhatalmat ab-

straktiónak tekintik, épen azért jutottak oda,

hogy korlátlan

jogkört követeljenek annak. Csak innen magyarázhatni meg, oly

miszerint korlátlan

midn

korszakban,

királyi

hatalmat,

észszertlennek tartják a

szánalommal tekintenek azon

s

mikor még hittek a pápa csalhatatlanságában;

századokra,

ugyanazon mindenhatóságot

és csalhatlanságot veszik

igénybe

az államhatalomra, vagyis minden miniszterre nézve, hivatal-

kodása ideje

alatt.

Ha

mindig szem eltt tartanok, miszerint

akik az állam nevében uralkodnak, szint úgy emberek, mint azok, akiket az államhatalom alá vetnek

:

akkor, úgy hiszem,

sem amazok számára nem követelnék a mindenhatóságot, sem ezeket

nem kárhoztatnák

teljes

függésre,

s

ekkép nem

jut-

nának azon nagy ellenmondásba, hogy elméletben azon elvbl indulnak

ki,

tétlenül a

kat

egy embert sem vethetni jogosan

miszerint

másik hatalma

alá,

s

föl-

a gyakorlatban mégis millió-

vetnek alá föltétlenül az államhatalom, vagyis egyesek

akaratának.

E

(6)

téren ez épen

nem

szokatlan.

Amit a

tapasztalás

czélszernek mutat, gyakran egyetlen tudós képviselre sem talál. (c)

s

a

Valamint az ers gyógyszerek folytonos használata,

homoeopathia eredményei megingatták az orvosi tudo-

mányban

vetett hitet,

s

azon gondolatra vezettek, hogy min-

Az uralkodó eszmék

14

befolyása az államra.

magukra hagyni

dig jobb a betegeket orvoslás nélkül

:

úgy

azon eredmények, melyeket Francziaországban az államhata-

lom túlságos befolyása,

s

Amerikában

maga

ország kifejldésére nézve nézetre

után

korlátoltsága vont,

mindkét

nemcsak azon

hogy az államban, mint az egyes ember

vezettek,

életében, sokat kell a dolgok természetes kifejlésére hagyni,

hanem sokakban hitet is (d) (e)

1795

et

megingatták.

Idée générale de

úgy

les

történt volna.

mémes

la

réaction

thermidorienne de

de 1815 ont a l'aide des

resultats.

Timon, de

la

mémes

centralisa-

vala,

ha nem

-

Mert hiszen az államhatalom

ugyanazok,

fölött

!

la réaction royaliste

Részemrl sokkal különösebbnek tartam

(f) rai

la Révolution.

Chose remarquable

moyens produit tion.

més; az államhatalom szükséges volta iránti

miután az

és a központosítás hatá-

államhatalom

csak

azon dolgok

gyakorolhat hatalmat, amelyek központosítva

vannak.

Második

rész.

Negyedik könyv. Második

II.

fejezet

15

FEJEZET.

A KÉRDÉS FELÁLLÍTÁSA. Az állam

minden egyes tag anyagi és szellemi javainak, s mindenek eltt az egyéni szabadság biztosítása, ami oly polgárisodás körében, mely ez elven alapszik, s arra törekedtében fejlett ki, a legfbb erkölcsi jó, és egyszersmind oly föltétel, melytl függ majd minden anyagi szükségnek kielégítése.

Ebbl

czélja:

következik,

miszerint

azon kérdésre

:

szük-

séges-e a központosítás elvének alkalmazása oly mérték-

ben, mint jelenleg történik? csak akkor felelhetni, ha a

következ, más három kérdés iránt tisztába jöttünk: 1. Igaz-e, hogy ez elv alkalmazása oly mértékben, amint történik, jelen körülmények közt az állam fönállására szükséges, vagy hogy a központosítás behozatala nagyobb ert és biztosságot szerez-e az államnak? 2. Igaz-e, hogy az egyéni szabadságot a közigazjobban mint minden egyéb államforma, vagy hogy leg-

gatási központosítás rendszere a többségre nézve biztosítja,

alább az egyéni szabadság korlátozása, melyet az egye-

tem

nevében

tesznek,

nem

tetszik

nyomasztónak az

egyes eltt? Végre 3. igaz-e,

hogy a közigazgatási központosítás rendminden polgárának anyagi

szere elmozdítja az állam és

]

Az uralkodó eszmék

5

kifejlését s a

és szellemi

nélkülözhetlen oldalú

befolyása az államra.

emeltynek, st tekinthetni azt, azon minden

leghatalma^b

föltételnek

haladásra nézve, melylyel századunk oly

méltán

büszkélkedik?

Önként

értetik,

hogy

melynek soha sem kell a

vizsgálódásnál,

e

egyedüli czélja az igazság fölfedezése, közigazgatási

központosítás

rendszerét

s

végs eredmé-

nyeiben venni, hanem csak azon alakban és kiterjedés-

melyben e rendszer hívei fölállíták és valósítani törekszenek. Ezt megvárhatják a közigazgatási központosítás védi; nekem legalább kérnem kell olvasóimat: ne feledjék, hogy részemrl teljes mértékben méltányló m azon nehézségeket, melyek a foederatió elve alkalmazását e pillanatban lehetetlenné teszik, s azért mindig vitattam a nagyobb államok szükségét, ami az államot ben,

illet dolgok központosítása nélkül képzelhetlen; minél-

fogva

mindaz,

annyiban

amit

talál,

nézeteim

amennyiben

ellen

fölhozhatni,

nézeteimet

e

csak

részben

is

figyelembe veszi.

hogy egyetértést eszközöljünk; legalább nem kellene minden oldalról annyira azon lenni, hogy egymást félreértsük. Csak Miután minden vita

úgy nyerhetni valamit

czélja elvégre

is,

az igazság érdekében, ha a valóban

létez nézeteket czáfoljuk,

s

nem azoknak

eltorzítását.

I

Második

Negyedik könyv. Harmadik

rész.

III.

NEM

fejezet.

17

FEJEZET.

HOGY AZ ÁLLAM A KÖZIGAZGATÁSI KÖZPONTOSÍTÁS ELVÉNEK ALKALMAZÁSÁBÓL TÖBB ERT ÉS BIZTOSSÁGOT IGAZ,

MERÍTNE.

Az

állam els szüksége: önállósága. S miután mint

azon

dig

melyet valamely állam más államok

állástói,

irányában

elfoglal,

függ az

fn tartása

államnak, önállósága

korunkban

miután

egyszersmind közigazgatási

oly

er

mértéke, melyre az egyes végett, szüksége

nemcsak

mindenütt

államokat

találunk,

központosítás

rendszere

van

;

s

hanem melyekben a nagy,

által

az

állam

van vetve az államakaratnak: egyálta Iában nem hagyhatna föl e rendszerrel, önállósága veösszes

ereje

alá

szélyezése nélkül.

Ha

az állam egyes részének, a tartománynak, gróf-

községnek

ságnak, gítitek

az

önkormányzási jogot adtok, gyön-

állam egységét.

A

dolog természetében fek-

hogy ahol csak egy központ van, mely önmaga körül forog, önálló test képzdik körüle, mely annál kompaktabb lesz, minél gyorsabb és ersebb a mozgaszik,

Oly államban, hol a központosítás elvével fölhagytak, szükségkép sok külön érdek támad, mely, hiányozván kell egysége, mindig a rövidebbet húzza oly államok ellenében, melyekben az

lom a középpont körül.

Eötvös.

A

XIX. század

eszméi. III.

Az uralkodó eszmék befolyása az államra.

13

újabb kor találmányai

által

a

központi kormány aka-

rata azonnal tudomásra jut és végrehajtásba

Xem

hiszem,

az okokat, föl

hogy szememre vethetnék, miszerint

melyeket a központosítás

szoktak hozni,

meggyzk

megy.

rendszere mellett

adtam vissza. De bármi mindenek eltt meg kell

tökéletlenül

legyenek

azok,

jegyeznem, miként: a központosítás mellett fölhozott okok egészen ugyanazok,

melyeket minden kényuralom

használni a szabadság

Ahol egy népet okokat hozták- e föl pierre és a „Comité azzal védték-e, hogy

szokott

ellen.

elnyomtak,

nem mindig ugyanazon

kényuralom igazolására? Robesdu salut public'" kényuralmát nem szükség volt egy pontban központosítni az állam erejét, s hogy veszély fenyegette volna az államot, ha csak a legkisebb ellenállásra találtak vala

is

a központi

Xapoleon,

s

a

kormány parancsai?

eltte

a

római imperatorokig

Hohenstaufokig, és

Xem st

le

azt hitte-e

egészen a

Syrakuza zsarnokáig mindaz, a a nép fölött? Minden kényura-

kényuralmat bitorolt lom mindig a közjólét fényes paizsával fedezte magát, mindenik azon veszélyekkel hitte magát igazolhatni, melyek a polgárok szabadságából származhatnának az államra nézve, s valóban különös, ha most a szabadsáp; nevében oly okokat hallunk fölhozatni, melyek Bajátkép csak akkor bírnak teljes ervel, ha az egyedúri korlátki

lan

hatalom megalapítására használják, miután

által érhetni el az

egység

és

er

csak ez

azon legfbb fokát, me-

lyet az állam föntartására szükségesnek tartanak.

Némelyek eltt igen fontosnak tetszhetik e megjegyzés; elttem nem látszik annak a jelen kérdés megoldására nézve.

Második

rész.

Az ember

Negyedik könyv.

Harmadik

fejezet.

19

föladata e földön szellemi és anyagi eri-

nek lehet kifejtése; az államforma csak ezköz e czélra. Miután lehetnek körülmények, mik közt az államot csak egyeduralom tarhatja fön, s minden államforma gyakorlati eredményei mindig inkább függenek az általános míveltség

és

polgárisodás fokától, mint az állam-

ugyanazon okokat hozhatni föl az egyes korlátlan uralma mellett, melyeket a központosítás mellett, egyáltalában nem következik, hogy tehát ez okok nem állanak st ez okokat is vizsgálnunk kell, mert, ha helyesek, nem vonhatjuk ki magunkat következményeik alól, bármi kevéssé vannak ínyünkre. formától

:

abból,

mivel

*,

Sokkal

szebb az

sedni

nem

stein

hatalmát tábora

lehetni mellette.

A

hatalmát.

Amint

központ körül.

képzelik

nagy,

az

állam

kell mintájául szolgálni

bizonyos törvények

Ami

lelke-

Schiller leírta Wallen-

úgy

fölött,

nagy világrendnek

melyben minden,

hogysem

egység eszméje,

szerint,

csak rend

forog

a

által állhat fön.

S rendet nem képzelhetni, ahol nincs hatalom, mely lehetetlenné tegye, hogy megzavarják. Mindenek fölött szükség tehát, hogy az államban minden egyes rész föltétlenül alá legyen vetve az egésznek, s ne legyen lehet semmi ellenállás, szóval ers kormány, s a kormányt csak a központosítás elve

erssé.*)

teszi

Általában véve semmit sem mondhatni ez ki

ellen.

A

polgárisodásunk eredményéül tekinti az államot, be

fogja

látni

az

ers kormány

fönállásának szüksége,

'")

—

Qui veut un gouvernement

Cormenin,

Be

la

szükségét,

s

a

mint már érintk,

fórt,

kormány

—

magá-

veut un gouvernement central.

centralisation.

2*

;

Az uralkodó eszmék befolyása az

20

ban

a

foglalja

nem

államra.

némi központosítás szükségét

is;

de épen

az a kérdés: vájjon egyáltalában szükséges-e a köz-

pontosítás? hanem, hogy a központosítás azon foka, melyet tesz-e valamit az állam

újabban behoztak az államba,

meg-

okok sokat veszítenek bizonyító erejökbl, ha csupán e kérdést tarjuk szem eltt. Ha föl is tennk, hogy az állam hatalma csupán és a mit senki sem fog egyedül a kormányétól függene, állítani, miután úgy is minden kormány csak a hatalom szilárdítására?

s

az

idézett

—

létez

elemeit

használhatja

teremtheti azokat, kérdésül

hatalma

—

valóban

függ-e?

s

fül

a közös czélra,

marad

rendezése

fn

:

módjától

s

nem

hogy az állam

—

szervezetétl

részemrl nem hiszem, hogy valaki igennel

felelhetne e kérdésre.

Csak azon államhatalom tekinthet valóban ersnek: a) a melynek állása biztos; b) a melynek, hatalma gyakorlása közben, aránylag a legkevesebb akadályokkal kell küzdnie; álló eszc) mely kitzött czéljait a rendelkezésére közökkel valóban el tudja érni; d) s a melynek, oly pillanatokban, mikor az állam föntartása nagyobb erkifejtést kivan, növekszik ereje, a helyett, hogy egy csapás megsemmisíthetné.

Hol azoknak, kikre az államhatalom bízva van, minden pillanatban készeknek kell lenniök minden támadás ellenében hol

az

állam

hatalma

harcz legfbb jutalma száll,

s

azért

soha

soha

gyanánt

sem

fejtheti

nem

szn

egy kézrl a másikra ki

a

következett

azon fokát, mely az államéletben mindenek séges valamely nagy dolog

politikai

kivitelére:

fölött

szük-

:

Második

hol

az

korolhatja álló

rész.

Negyedik könyv. Harmadik

fejezet.

államhatalom a ráruházott ert rendesen,

eszközökkel

s

nem

21 gya-

kitzött czélját a rendelkezésére

nem képes

elérni;

mely a kormány és állam föntartására majd mind arra kénytelen fordítani, hogy a közigazgatás bonyolult gépezete rendben tartassék és mozgásba jöjjön; hol végre úgy van szervezve az államhatalom, miszerint épen a veszély perczében a leggyöngébb s egy csapásra semmivé lehet hol azon

ert,

szükséges,

ott,

bármi

államhatalom,

s

korlátlan

törvény

szerint

mködik

az

legyenek bár mind alávetve az egyesek

a legfbb kényuralomnak, minden bizonynyal épen azon

er

hiányzik, melyre az állam érdekében volna szükség.

A

melyektl függ a közérdekben ers államhatalom lehetsége, egyet sem találhatunk

föltételek közül azonban,

ott,

a hol a közigazgatási központosítást követik.

Az uralkodó eszmék befolyása

22

IV.

az államra.

FEJEZET.

A KÖZPONTOSÍTÁS BEFOLYÁSA AZ ÁLLAM-

HATALOM BIZTOSSÁGÁRA. A

közigazgatási központosítás

létezik:

t.

csak két formában

oly államokban, a hol a korlátlan hatalom

i.

egyes kezében van, és a hol e hatalmat népképviselk többségére,

A

e

s

többségnek

kérdés tehát: vájjon

a

felels minisztereire bízzák.

közigazgatási

központosítás

kell mértékben biztosságot az államhatalomegyszenak, hogy kötelességeinek megfelelhessen ? ren csak oda megy ki: hogy oly államokban, hol egészen nyújt-e

—

korlátlan egyeduralom van, és a hol a népfelség elvét oly

módon

mint Francziaor szagban, biztos-e az államállása? Miután mindkét nem alkotmányra

követik,

hatalom

annyi a példa,

részben

e

fölösleges

minden

elméleti

vitatás.

Ami már bírni

az

korlátlan

e<:ves C

a legnagyobb

hatalmát

illeti:

azt

i

élv

lehet

bizonyos

egyéniségekre

ugyan nem nyújt. A mindenhatóság oly tulajdon, mely minden halandóra mindig ve-

nézve, de az biztosságot

szélyes lesz, riát

st tagadhatlan

bizon vsáéul idézhetnek,

vekszik hatalma.

e

veszély,

A merben

minél

tény,

mire az egész histó-

hogy azon korlátlanabb

mértékben nölett

az

korlátlan hatalmat, egyedüli tárna-

:

Második

szai,

rész.

Negyedik könyv. Negyedik

a vallás és öröködés elve,

is

fejezet.

korlátozzák.

a mennyiben a papság korlátozó befolyását lági

hatalom

vagy a hol

mellé,

van egyesülve az egyházi

bizonyos vallásos elvek megtartására

kötelezi

elve:

csak úgy

mivel

állapíthatni

azt

a legfbb

meg

szilárdul,

tiszteletben tudják tartani,

gát

vetni

s

legalább

Az

azt.

hatalomra

nézve

ha egyébként

hatalmát illetleg, egybekötvék.

melyek

azzal,

is

ma-

az uralkodó alá tudja

a korlátozásoknak,

Bizonyára mindenki

a vi-

ugyanazon kezekben hatalom,

öröködés

vallás

állítja

világi

és

A

23

korlátlan

(a).

akinek csak ilyes hatalom volt kezében, Tacitus azon szavainak igazságát: „quani arduum, quam subjectum fortunae, regendi cunátlátta,

cta onus."

A kitnbb

egyéniségek, kik valaha korlátlan ural-

mat gyakoroltak, mindnyájan inkább azon voltak, hogy korlátozzák, mint hogy kiebb terjeszszék azt.

Nemcsak

Augustus tartá lehetleg szem eltt a régi köztársaság formáit, nemcsak igyekvék hatalmát a senatusé mögé rejteni: Tiberiusnál

is

hasonló

vedés csupán áltatási

törekvést találunk,

s

té-

igyekezetnek tulajdonítani, amit

más császárok tettek. Kétségtelen, hogy eredménytelen volt minden törekvés. Ha egyszer meg van alapítva az egyes uralma, rendesen nem az ellenállásban fekszik ránézve a veszély, mely ellen küzdenie kell, hanem abban, hogy nem talál megállapodási pontot, mely továbbterjeszkedési természetes hajlamát és

utána

fékezné,

(b).

De hogy mindazon

kísérletek,

melyeket önnön ha-

talmuk korlátozására nézve az els római császárok története mutat, nem a nép érdekében történtek, hanem

Az uralkodó eszmék befolyása az

24

államra.

épen azon öntudat következtében, miszerint a teljesen korlátlan hatalom nem érzé magát biztosnak azon :

uralkodók jelleme után

nem szenved

itélve,

legkisebb

kétséget.

A

tudva van elttünk,

történetekbl

niilv erednie-

nyekkel szokott lenni az állam vezetésére, ha az államf nem érzi magát biztosnak. Hol az államf biztosnak érzi magát állásában, érdekei közt és az államéi közt a

legnagyobb ellentét áll

egység

el

uralkodik

:

ez érdekek közt,

míg ellenkez esetben s

az állam érdekei min-

S amely kormány

dig alárendelteinek az uralkodóéinak.

önfentartása

modni, vagy legalább

államtagok

az

folya-

örökös rendri ügyeletre

szorul,

mi minden kormányforannál inkább cl szokta veszí-

ragaszkodását,

mának legersb teni,

kénytelen

terrorismushoz

végett

alapja,

minél inkább tökéletesíté a biztossás; azon

eszkö-

Végre akinek nagy erre van szüksége, hogy magát föntarthassa, soha sem fordíthat nagy ert egyéb dolgokra. Csak szilárd alapon állhatni ersen. Mindezt elmondták száz meg százszor, s nem szükség újra ismételni. Miután egy század óta folyvást küzdenek az egyes korlátlan uralma ellen, alig lehet az e

zeit.

nem föl

államszerkezetnek olyas rossz oldala, melyet eléggé

nem tntettek

a korlátlan uralom rint felels

—

volna. ott is,

kik

illeti,

alkotmányos

korlátlanná

ahol több —

lett

t.

i.

és ivedig törvény sze-

egyén gyakorolja, egészen

hasonló eredmé-

ami az állambizbizonyára ez az eset, s azok állása,

nyekre vezet szükségkép; tosság hiányát

Csak egyet mellztek: hogy

(c)

legalább

országainkban államhatalmat

kevésbbé veszélyes, mint

a

központosítás

által

semmivel

sem

bírják,

az egyes

kényúré, st

alkot-

Második

Negyedik könyv. Negyedik

rész.

wányos államokban egyik

f

kellék, liogy

fejezet.

25

ne legyen biztos

azok állása, akikre az államhatalmat bízták, mely föltétel nélkül nem felelhetne meg mindazon reményeknek, melyeket

ahhoz kötnek.

Miután

az

alkotmányos

olyan

kormánya,

állani

hová a közigazgatási központosítást bevitték, az egyes épen a nagyobb rend végett, melyet ily ellenében nagyobb hatalmat gyakorol, államokban találunk s a biztosímint bármely korlátlan egyeduralomban

—

—

;

melyeket

tékok,

egyén csak

államhatalom

az

szabad gyülekezési jog

(az esküttszék,

a.

törvényhozás

ellenében

kapott az stb.)

hanem a közjó

által (d),

nem-

szine alatt

a kormány

által is

biztosítékát

épen abban kell keresni az állam ellenében,

felfüggeszthetk

:

az

egyén minden

hogy azok, kikre az államhatalmat ruházták, soha sem érezhetik biztosan magukat helyzetükben, és épen azért

nem

használják

egész

kiterjedésben

a rajok

ruházott

hatalmat, hogy megtarthassák azt.

Kétségkívül jelentékeny e biztosíték,

melyet

illet

s

ha a korona,

minden alkotmányos országban a miniszte-

rek kinevezési joga,

ez

által

befolyást

gyakorolhat a

hogy a törvényhozás többségét meg kell szereznie, nagy bökken minden egyes miniszterre nézve, aki a nép vagy egyes állampolgár jogait érinteni akarná; s az alkotmányos ország polgára méltán biztosabbnak érezheti magát helyzetében, mint a korlátlan egyeduralom lakosa: csakhogy nem tagadhatni, miszerint a szabadság biztosításának ezen módja egyszersmind szükségkép csökkenti

közügyek vezetésére

:

azon

az államhatalom biztonságát, elemét.

kénytelenség,

s

azzal

erejének egyik

f

Az uralkodó eszmék

2G

befolyása az államra.

Mondhatni ugyan, hogy nézye

akikre az államhatalom yan

áll,

hiánya azokra

e biztosság

de

bízva,

nem

magára az államhatatomra nézve miután a hatalom semmit sem veszít jogaiból azzal, ha a többség változása s a korona tetszése másokra ruházza azt, s hogy ennélfogva csak az államhatalom kezelinek állása nem biztos, és nem maga az államhatalom. Ez állítás korunk egyik ;

megszokásából

sajátságos

miszerint

foly,

államban

az

minden hatalmat elvontan képzelnek, tekintet nélkül azokra, kiket annak gyakorlása illet. Gyakorlati szempontból ez egész megkülönböztetésnek nincs semmi értelme mivel önként következik, hogy ahol az államhatalom mindig olyanokra van bízva, kik állásukban nem érzik magukat biztosoknak, ezeknél nincs meg a ;

megoldására

föladatuk

hatalom

szükséges

meggyz-

újabbkori alkotmányos állam példája teljesen

úgy hiszem, bennünket

het,

e tétel

annyi

s

;

helyességérl.

Többször érintem, hogy az angol alkotmány eredményeit nem hozhatni föl azon államintézmények czélszcrsége mellett bizonyságul, melyeket korunk legtöbb európai államába bevittek. Oly alkotmány eredményei, mely az egyéni szabadság elvén alapszik, és azon alkotmányéi, melynek az

elve

nak

;

oly

egyént föltétlenül alávetni a többség akaratá-

viszonyok

eredményei,

melyek

alapján fejldtek, hol a törvény tisztelete

szokás következménye,

semmivé tevék a telet

s

történeti

hosszas meg-

azon viszonyokéi, mik között

történeti jogot, s a törvény iránti tisz-

csak az egyén személves

meggyzdésébl

szükségkép különbözk. Az angol államhatalom ságát pedig

s

a

jog

következetességet,

mely

a

eredhet: szilárd-

személyek

Mcásodik rész. Negyedik könyv. Negyedik fejezet.

27

minden változása daczára az ország minden nagyobb érdekében mutatkozik, semmi esetre sem hozhatni föl bizonyítékul a közigazgatási központosítás elnyei melmiután a központosítás nincs is Ellenben minden egyéb alkotmányos lett,

meg

Angliában.

állam

története

az örök ingatagság képét mutatja.

Minél

tovább mentek a közigazgatási központosíminél inkább

tás elve alkalmazásában,

bizonyos embe-

rek kezébe akarják összevonni az államhatalmat: annál hevesebbnek kell lenni a harcznak az államhatalom birtokáért,

s

annál kevesbbé lesz biztos azok állása, a

kiknél van az államhatalom.

Miután ugyanis a hatalom birtokában levk már állásuknál fogva mindig ki vannak téve a megtámadtatásnak: igen természetes, ha mindenek eltt állásuk mi miatt az ekkép rendezett megtartására gondolnak alkotmányos államokban, valamint a kényuralmakban, ;

a

kormány rendelkezésére

álló

ert nagyobbrészt arra

magukat állásukban, melyben örökösen tarthatnak a meghogy

fordítják,

inkább

minél

megfészkelhessék

támadástól.

Sokat lehetne még e tárgyról mondani. De hiszen elttünk van az újabb kor összes története, s aki csak jártas abban, bármennyire elfogult legyen is a közigaz-

—

gatási

központosítás

mellett,

—

meg

kell

engednie,

hogy e rendszer nem biztosítja azok állását, kiknek kezében van a hatalom hogy tehát, ha a hatalomban levkre nézve az er egyik elemét képezi állásuk biztos;

sága, az

er

ezen elemét

központosítás rendszere.

nem

adja

meg

a közigazgatási

"28

uralkodó eszmék befolyása az államra.

-^ z

JEGYZETEK A Az impérium

(«)

ködést

:

(b)

kodó,

csupán

FEJEZETHEZ.

soha sem kisérlé

nem

mivel

azért,

IV.

meg

bevinni az örö-

ismerte el az öröködés elvét.

Mert miután a korlátlan uralom oka nem az

hanem a kor

és

a nép jellemében fekszik

:

ural-

semmisem

sikeri nehezebben egy korlátlan uralkodóra nézve, mint ha megkisérlené népét szabaddá, vagy hatalmát kevesbbé korlátlanná tenni. (c)

Camille Desmoulins párhuzamot van a „Yieux corde-

Tacitus

imperátorok kormányzási formája közt, amint

az

lier"-ében

leírta, és

a franczia conventé között. Hasonlatai any-

nyira találók, hogy életébe kerültek.

E

hasonlatot pedig

csak egy római császár és a convent kényuralma közt hatni

föl,

hanem

és a

is.

talál-

az alkotmányos állam központosított kormá-

nyának korlátlan hatalma uralkodása közt

nem

s

a korlátlan

egyedúr atyáskodó

Szintazok a jó és rossz eredményei egyiknek

másiknak csakhogy az egyes korlátlan hatalma, az egyetem ;

érdekében gyakorolva,

— mivel mindig következetes, — anyagi

javításokra nézve többet tehet, míg a felels miniszterek korlátlan hatalma,

a

szabadság,

épen mivel soha

sem

alattok legalább

teszi

merben semmivé

önérzetét, és az abból származó (c?)

A

kormány a

névben megvan a

polgárok

nemes tulajdonokat.

feloszlatási stb. jog által erre

mes befolyást gyakorolhat.

is

tete-

Második

Negyedik könyv. Ötödik

rész.

V.

29

fejezet.

FEJEZET.

AZ ELLENÁLLÁSRÓL, MELYET AZ ÁLLAMHATALOMNAK KÖZPONTOSÍTOTT ÁLLAMOKBAN LE KELL GYZNIE. Egyedül

mindenható,

Isten

az

emberi

hatalom

melyet az államra ruháznak, mindig akadályokba ütközik, s azok irányában soha sem korlátlan, hanem

mindig csak viszonylag ellenállhatatlan.

egy állam sincs úgy rendezve, feladata megoldásában épen semmi ellenállással

Bármit

tegyünk,

hogy ne kelljen küzdenie.

Miután a testek physicai közös tulajdonságánál fogva, melyet „vis inertiae"-nek nevezünk, minden nyugvó testet

csak oly

er

mozdíthat meg, amely képes legyzni

mozdulatlanságát: az államnak

is,

valamint az egyesnek,

ha valamit ki akar vinni, mindig oly erket kell alkalmaznia, melyek arányban állanak a mozgásba hozandó tárgyak tömegével és nagyságával.

Ez akadályokon

melyek a dolog természetéminden államnak még másokat is kívül,

ben fekszenek, kell legyznie, melyek feladata természetébl folynak.

A

társadalmon kívüli állapot a legnagyobb

tetlenség és függés állapota

tehe-

minden egyesre nézve.

Az uralkodó eszmék befolyása az

30

államra.

Ezen állapot, mint Hobbes helyesen veszi föl, nem egyéb mindenki harczánál mindenek ellen, ami lehetlenné tesz minden elhaladást. S miután az ember renelre egyszersmind

folyvást haladni

deltetése

a

:

természet

a

társa-

megadta az eszközt, mely az egyén féktelen szabadság utáni vágyának korhajlamban

kozási

látot vet.

Méltán tekinthetni tehát a társadalmi

állapotot,

s

magasabb fejlettsége mellett az államot, természetes ösztönei eredményének; a társakozási ösztön azonban soha sem semmisítheti meg a az ember képességeinek

szabadság velünk született ösztönét: minélfogva az állam-

mennyiben

nak,

vallja, ez

fönállása

ösztönben

Ha immár

is

a szabadság korlátozását ki-

tetemes akadályt kell leküzdenie.

az akadályok

eme két

faját

vizsgáljuk,

mikép az er, mely valamely tárgy mozgásba hozására szükséges, azon mértékben növektisztán áll elttünk,

szükségkép az államra nézve, a mint növekszik a tárgyak azon száma, melyeket az államnak mozgásba szik

kell hoznia; s

korlátlan

ersebb

hogy az

ellenállás,

szabadság ösztönében

lesz,

melyet az államnak a

le

kell

gyznie, annál

minél inkább korlátozza az állam az e^véni

szabadságot. Innen következik,

hogy központosított

ál-

lamoknak, hol az államhatalom köre leginkább ki van terjesztve, s az egyén az állam akaratának föltétlenül alá van vetve, nagy mértékben is kell küzdeniük akadályokkal.

Egyébiránt, mivel a lyiség

ereje

testületi,

mint a magán szemé-

sem csupán a legyzend

ellenállás

nagy-

sem eszközei számától és nagyságától nem {{'.__. hanem azon aránytól, melyben a rendelkezésére álló

ságától,

Második

eszközök a dést

is:

rész.

Negyedik könyv. Ötödik

legyzend akadályokhoz

min

befolyással

államhatalom ersítésére lyesen,

ha az iránt

is

fejezet.

31

állanak; azon kér-

van a központosítás elve az

csak úgy oldhatjuk meg hetisztába jöttünk mely eszközök ?

:

állanak a központosított államnak rendelkezésére.

Fordítsuk e tárgyra figyelmünket.

Az uralkodó eszmék befolyása az

32

VI.

államra.

FEJEZET.

MELY ESZKÖZÖK ÁLLANAK A KÖZPONTOSÍTOTT ÁLLAMNAK RENDELKEZÉSÉRE ?

Ha a

a

szolgálattev

mindenható

államnak,

lelkek számát tekintjük, kikre

akarata

végrehajtása

végett,

központosított államokban, szüksége van; ha vizsgáljuk

mindazon kisebb-nagyobb kereket, rugókat, emeltyket, melyek mozgásban vannak, hogy az állam ügyei föl ne akadjanak; ha meggondoljuk, mennyi ert von foglalkozásoktól: a hivatalnoksereg más hasznos el csodálnunk kell korunk államgépezeteinek bonyodalmas szerkezetét, s meg kell vallanunk, hogy az állam roppant eszközökkel rendelkezhetik jelenleg.

De

mivel mindezen erfeszítések czélja csupán az

egység legfbb foka: azon kérdés, mennyiben érhetik be az újabb államok a rendelkezésökre álló eszközökkel,

egyszeren oda megy

ki

:

ez eszközökkel elhérhetni-e

valóban a szándéklott egységet? „Hogy az államnak meglegyen

az

egység

foka, melyre biztonsága végett szüksége van:

nem

azon elég,

ha ez egység csupán más államok irányában, külviszonvait, fegyveres erejét, pénzügyét, szóval azon viszo-

nyokat illetleg áll fon, melyeket mindenki szükségkép st inkább olyas naaz állam közügyeinek ismer el ;

Második

rész.

Negyedik könyv. Hatodik

gyobb testnek kell képzelnünk az csak egy lélek, egy akarat uralkodik, tag azon

lendületet

követi,

Az államnak magának velésérl, hogy ezáltal

fejezet.

33

s

melyben melyben minden

melyet az

akarattól vesz.

államot,

gondoskodnia polgárai nöbefolyást nyerjen azok érzelmeire; kell

hogy a jogot mindenütt egyformán szolgáltassák ki, s mindenek fölött nem kell engednie, hogy a legkisebb körökben is oly valakire legyen bízva a közigazgatás, a ki nem merben tle függ." gondoskodnia

kell,

Vájjon e tételekben, miket a központosítás mellett rendesen föl szoktak hozni, nagy eszme van-e kifejezve,

vagy csupán egy nagyszer álom, minvel gyakran kell küzdeni korunkban, midn a költészet velünk született ösztöne

a

politika

terén

elismerést akar szerezni?

is

akkor dönthetünk el, ha elbb meggyzdtünk az alapelvek kivihetségérl. Valameddig az állam természetes feladata körében mozog: az érintett alapelvek kivitelének semmi sem oly kérdés, melyet csak

áll

útjában.

Senki sem tagadhatja, hogy az államnak más

mok

álla-

irányában való viszonyait illetleg, képviseletre van

szüksége,

hogy fegyveres

akaratnak kell alárendelnie,

minden

állampolgárt

fölügyelés joga

illeti

fönállására

sem

s

és

t

nézve

mindenek e

pénzforrásait

egy

hogy épen mivel minden

viszonyában

mely eszközök vezetnek állam

erejét

czélra,

oltalmaznia fölött. s

kell,

a

Tudva van,

mivel mindez az

szükséges: egyetlen rendezett

mindezen kellékekrl inkább, vagy kevesbbé gondoskodva nem volna. De ha az állam ezen hatáskörét áthágják, úgy találjuk, hogy az állam föladatát illetleg felállított alap-

államot

Eötvös.

találunk, hol

A XIX.

század eszméi. III.

3

Az uralkodó eszmék befolyása

34

az államra.

egy államban sem valósították meg, st oly kiterjedésbem a mint felállítják, nem is valósíthatják meg soha. Igen szépen hangzik ugyan azon tétel, miszerint az államnak egy nagy testhez kell hasonlítani, melyben csak egy akarat uralkodik; azonban körül menyesb vizsgálat után úgy találjuk, hogy végre is nem egyéb az olyas szójárásnál, melyet épen azért használnak minelveket

soha

denkor és minden országban, mivel sehol sem valósítható. Miután az egyetemes akarat, melynek az államban uralkodni kell, nem egyéb az egyes polgárok összes akaratánál:

nem

lehet

az állam alá van vetve,

olyas közakatról,

szó

anélkül,

hogy

melynek

az állam min-

den egyes tagjánál külön akarat létezését ne tegyünk föl. Mivel a többség mellett, mely valamely törvényt

vagy rendszabályt pillanatra szükségesnek ismert, minden államban egy oly többséget is kell képzelni, mely más, gyakran ellenkez irányt óhajt követni, s még a többség körében is minden egyes egyetérthet ugyan bizonyos rendszabályokat illetleg, de egyéb, és pedig a

hozzá legközelebb

nak

saját

akarni

A

önálló

állítani,

álló

dolgokra nézve föntartja magá-

akaratát:

ennélfogva bolondság-

hogy az államban csak egy akarat

létez.

tökéletes akarategység oly eszmény, melyet

lehet elérni.

Csupán abban

áll

tekintett

—

akaratánál:

nem

az államtudomány gya-

korlati föladata: miként biztosíthatni a többség

minek

azt

teljes

— egyete-

uralmát az egyesek

ellenkez akarata fölött? 8 a tapasztalás azt tanítja, hogy azon dolgokra nézve, melyek csak közvetlen érdeklik

az államot, annál nehezebb

ez,

minél nagyobb a kérdé-

ses állam, tehát minél gyakoriabbak

az

üsszeütköz.

Második

Negyedik könyv. Hatodik

rész.

az állam éz az egyesek érdekei

fejezet.

35

tudniillik az állam és az

:

egyes akarata között.

Semmi

hogy miután minden szabad állam-

kétség,

nak polgárai érzületére az

szükségkép támaszkodnia:

kell

állampolgárok növelése

bír az államra nézve.

szolgáltatása

Az

érdekében

a

legnagyobb

merben egyenl

igazság

az

fekhetik

fontossággal ki-

még államban lev De még ezzel

államnak,

s

inkább a közigazgatás egysége, még az kisebb községek igazgatását illetleg is. sincs berekesztve azon dolgok sora és száma, melyek az államra fontossággal bírnak.

A

tulajdon

egyes állampolgárok közt legalább lyást gyakorol

lésük.

is

fölosztása

az

szintannyi befo-

az állampolgárok érzületére, mint neve-

Az egyesek kezeiben lev

zelése bizonyára

fontosabb

az

tulajdon czélszer ke-

államra nézve az egyes

községek czélszer igazgatásánál,

s

a legszorosabb er-

kölcsiség föntartása az összes állampolgárok közt többet

tenne

állam

az

megszilárdítására,

mint

a

polgári

és

büntet törvénykezés legnagyobb egyformasága: csakhogy nyugottabban megfontolván e tárgyakat, úgy tetszik, miszerint azoknak közvetlen intézése lehetetlen, s ez szintúgy áll azon tárgyakra nézve, melyeknek vezetését korunk általában az államnak követeli, a nevelésre,

igazságszolgáltatásra

és

a

községek

igazgatá-

mint azon dolgokat illetleg, mikre nézve

sára nézve,

csupán a communismus és socialismus igényli az állam beavatkozását.

Amint nincs az életnek egyetlen viszonya, nek

intézése

úgy olyan

fontossággal

sincsen,

nem

mely-

bírna az államra nézve:

amelyre közvetve jelentékeny befo-

lyást ne gyakorolna.

Akár tördik

az állam az iskolák3*

Az uralkodó eszmék

36 kai,

akár

helyzet élés

nagy befolyást fog gyakorolni a polgárokra mért kötelesség és azon melyet azoknak nyújt. Hosszasabb együtt-

nem,

törvényei,

s

által,

azonegy

mégis

államban,

köztörvények

a

s

állampolgárok jogfogalmait,

az

kiegyenlíti

befolyása az államra.

állam egyáltalában semmi befolyást

s

ahol

nem gyakorol

is

az

az

némi egyformaságot idéz Ugyanezt mondhatni a közigazgatásról,

igazságszolgáltatásra,

azokban el. st mindenrl.

befolyása

ott

is

Az állam, törvényei által, mind arra nézve, hogy mi módon kezeljék az egyesek kezeiben lev tulajdont, mind a tulajdonnak az állampolgárok s

közti felosztását

a közerkölcsiséget illetleg, tetemes befolyást gyako-

rolhat,

st szükségkép gyakorol

csakhogy e befolyás az

érintett

kevéssé lehet közvetlen,

is,

anélkül,

hogy tudná;

dolgokra nézve szintoly

mint a mikre

nézve alkotmá-

nyos államférfiaink mulhatlanúl követelik azt az államnak. Csak az a különbség, hogy az elbbiekre nézve

nem

tettek

kísérleteket,

míg az

utóbbiakat

illetleg

épen a már tett és most is folytatott erfeszítések után a legnagyobb biztossággal állíthatjuk az állam tökéletes tehetetlenségét. Sokkal fontosabb e tárgy, hogysem különösen ne kellene vizsgálnunk min hatást idéz el ama tárgyak központosítására, mit napjainkban a jól rende:

zett állam

„sine

qua non'v -jául tekintenek?

Második

rész.

Negyedik könyv.

VII.

Hetedik

fejezet.

37

FEJEZET. r

' _.

t

AZ OKTATAS-UGY KÖZPONTOSÍTÁSÁNAK EREDMÉNYE. Újabb idkben mindenütt az államnak igénylik a jogot, hogy polgárait nevelhesse, s pedig azért, mivel a nevelést biztos eszköznek tartják, a polgárok érzületére hatni.

Részemrl tagadom szabad államban nak,

kikre

—

annak

jogot tulajdonítani, badságot, s

az

jogot,

e

miután

—

legalább

államhatalomnak, vagyis azok-

gyakorlását

lehetetlen

oly

mely nemcsak minden egyéni

sza-

bízták,

hanem a haladás lehetségét

is

megsemmisíti,

melyet az államhatalom kezeli, a dolgok természeté-

nél fogva, szükségkép mindig csak eszközül használnak,

hogy magukat a hatalomban megersítsék. Épen abban áll a szabad alkotmányok elnye, hogy a polgárok érzülete ad irányt a kormánynak. Aki meg akarja fordítani e viszonyt, s a kormány jogának állítja a polgárok érzelmeinek meghatározását a legnagyobb ellenmondásban van a szabad állam eszméjével. Elttem legalább sokkal észszerbbnek tetszenék, ha ugyanez okból a szabad államok kormányaiknak a legszigorúbb elz vizsgálat jogát követelnék, miután a szabadsajtó-, mely :

rendesen igen sokat foglalkozik a kormány eljárásaival,

Az uralkodó eszmék

38

befolyása az államra.

sokkal

könnyebben adhat a polgárok érzelmeinek a

fönálló

rendre nézve veszélyes

mint a

irányt,

mint

a

nevelés nyújthat.

De mellzzük merben lönben

is

úgy

látszik,

a jogi

szempontot,

—

kü-

napjainkban ezt kell tennünk, ha

valamire való politikusoknak akarunk tartatni; mellz-

zük a dolgok valódi

állását,

mely

szerint,

amilyen gyak-

ran változik a hatalom alkotmányos államokban,

körülménynél

fogva,

mert

rendesen

azon

nemcsak szemé-

hanem elvekre nézve is változás történik, egy kormánynak sincs ideje bizonyos elvek szerint nevelni lyekben,

úgy hogy, ha mindenik kormánynál föl is teszszük a törekvést, hogy az állampolgárok érzelmeire befolyást gyakoroljon, a rajok ruházott jognak nem lehet egyéb eredménye, mint hogy az ifjúságot, ellenkez alapelveik szerint, akkép nevelik, hogy nem lesz semmiféle érzülete. Mellzzük, mondom, mindezt, s tegyük föl, miként a szabad államok kormányainak nemcsak joguk van, bizonyos szellemben nevelni polgáraikat, hanem hogy e kormányok, vagy legalább egy közlük, oly hosszas ideig föntartják magukat a hatalomban, hogy élhetnek e joggal: ez esetben is még kérdés, a polgárokat:

valóban elérhetni-e a

ki-

részemrl azt hiszem, miszerint csak

az

vájjon e jog gyakorlata

tzött

czélt,

oktatás és

s

nevelés közti

által

lényeges különbség fell kell

egyeduralmak e részben tapasztalásait megkérdeznünk (ö), hogy határozot-

tisztába jönnünk, és a korlátlan tett

nemmel feleljünk e kérdésre. Minden id tapasztalása tanítja, miszerint a mányoknak hatalmas pártfogásra van szükségük,

tan

virágozzanak.

Minél tovább haladtak,

s

tudoli

annálfogva mi-

Második

nél

rész.

kitn

több

kizárólag nekik

sebb

e

Negyedik könyv. Hetedik

tehetséget szenteljék

pártfogolás,

vesznek igénybe,

jelenleg csupán az állam rendel-

s

A

gyáraolításán kívül, a legszükségesebb is

melyek

magukat: annál szüksége-

kezhetik e végett a kell eszközökkel.

terjesztését

39

fejezet.

tudományok

elemi ismeretek

föladatnak tekinthetni, melynek ma-

oly

gán törekvések nem felelhetnek meg, s mik annálfogva az államhatalom körébe tartoznak. Miután jelenleg sok államban minden elbb létezett népoktatási intézetet megszntettek, vagy legalább akadályozzák az ilyesek keletkezését;

a nép, képzettség hiánya miatt, vagy

s

sze-

génységbl, nem képes a szükséges oktatást megszerezni az államnak áll kötelességében, eleget tenni e :

szükségnek,

annyival

nagy

mivel

inkább,

fontosságú

hogy mi módon gyakorolja a polgári jogokat minden egyes, minélfogva e jogok gyakorlását némi ismeretekhez kellene kötni azonban dolog az

az államra nézve,

;

eme

tévedés lenne az állam

jogait és kötelességeit abból

akarni származtatni, hogy az állampolgárok érzületét az

alkotmány szellemében

kell átalakítania.

a) az összes oktatás s

Mert:

csak kis részét teszi a nevelésnek,

az állampolgárok szellemére,

fleg az alkotmányformát

sem gyakorolhat elhatározó befolyást; b) mert egy kormánynak sem áll hatalmában, csak a közoktatást is úgy rendezni, hogy az mindenütt ugyanilletleg, soha

azon alapelvek

szerint,

az

alkotmányra nézve kedvez

irányban, történjék.

Az els okra nézve mindannak, a tisztában

a tudományos oktatás

lönbség,

elegend

mit e részben oly

bizonyságul

bven

és

ki eltt

nevelés

szolgál

a

nyújt a történet.

nem

közti

áll

kü-

tapasztalás,

Az

40

Bárhogy

meg

denki

uralkodó eszmék befolyása az államra.

egyház

a katholikus

ítéljünk

min-

felöl,

hogy egy államhatalom sem

fogja engedni,

képes több szívósággal és hasonló következetességgel használni hatalmát, mint az egyház. Nemcsak az ifjúság nevelése,

hanem

az

egész

tudományos

az

tér,

összes

irodalom a katholikus klérus kezeiben volt a középkor folytán: föllépését tett

megakadályozhatta-e

vájjon

s

és

reformatió

a

gyors elterjedését? Épen a reformatióval figyelmeztette

tapasztalás

a

hogy

papságot,

az

elbbi szervezet még nem elég szilárd, hogy a katholikus egyház nevelési rendszere hiányos, s e hiányok

E

helyrehozása végett alkották a jezsuiták szerzetét.

rend

kitzött

szabályzatát,

mnek

mondhatni,

indulat,

tainak

melylyel ellenei

s

e

azon

mester-

illetleg,

ellenséges

általános

rend a katholikus egyház irányza-

részérl

mennyire emberi erktl

A

épen

czéljait

találkozott, telik,

mutatja,

hogy,

a

megfelelt feladatának.

katholikus országokban a legtöbb

nevel

intézet

szinte két századon át a jezsuita-rend kezeiben volt,

s

e

rend nemcsak minden osztály tudományos kiképzéséi' hanem, mint tudva van, még a családok házi viszonyaira,

minden egyes polgár valódi nevelésére is jelentékeny befolyással volt: mégis mindazon eszközökkel, melyek a jezsuitáknak, mint katholikus papoknak rendelkezésökre állottak, s azon óvatossággal é> s

ez

által

következetességgel,

a

megakadályozhatták- e,

mint

ez

hogy id

eszközöket folytával

használták,

épen

az

a

forradalom be ne következzék az emberek szellemében,

amit

megakadályozni

volt

föladatuk?

Félig

tréfásan

azon megjegyzést, hogy Voltaire a jezsuiták növendéke volt. Az oeconomisták és encyclopaedisták tették

"

Második

rész.

Negyedik könyv. Hetedik

fejezet.

41

nemzedék, mely az egyház és a fönálló rend elleni antagonismusában egész az rültségig ment, ama nagy rend befolyása alatt növekedett, mely talán igenis vágyott világi ha-

nagy része szintén az

vala, s az egész

hatalmat csak a római egyház,

tálom után, de e

s

a

XVIII. században legalább, a királyság érdekében hasz-

mely az egyháznak támaszul szolgált. Hihet-e, hogy az államhatalom, álljon bár élén korlátlan uralkodó vagy felels minister, azon befolyásnálta,

sal,

melyet az iskolákra gyakorol, (mert csupán erre

vonatkozik szükségkép az államhatalom befolyása) job-

ban megakadályozhatja olyas érzelmek

terjedését,

me-

lyek a fönálló rendre nézve veszélyesek, mint az a jezsui-

táknak

sikerült,

kik

gyóntatószék

a

által

akkor

oly

mértékben bírták az emberek érzelmeit, a minvel egy kormány közlönyei sem dicsekhetnek ? E részben is egy fényes példa áll elttünk. Napóleon, ki azt hitte, hogy a központosítás elvé-

ben föltalálta az államok és trónok föntartása titkát, mi által a népet oly nagyságra emelhetni, hogy méltó piedestal-ja lehet a nagy császárnak, roppant közigazgatási tehetségével

központosítá és

következetességével

vas

egészen

az állam vezetése alá vetette az összes

közoktatási ügyet.

:

s

(6).

Senki sem

melyek azon szükséges

közoktatásnak az állam

föltételek,

általi

Miután a forradalom

látta

inkább be, mint a

miktl függ a

következetes vezetése.

által

lényegesen megváltozott

a klérus állása és elvonták tle a közoktatás kizárólagos

t

vezetését,

mely azeltt

addig,

államra nézve

az

illette:

nem

elégséges,

gyakorolni a közoktatásra,

volt többé, mint

ha befolyást akart

a papságot biztosítani ma-

Az uralkodó eszmék befolyása

42 gának.

St

(c).

egy

A

mely

fölállítani,

vetve

az államnak,

az

eltörlése által szár-

jezsuiták helyett egy óriási nevelési hivatalt

kellé

nak,

szintoly

mint

a pápá-

voltak

a jezsuiták

féligmeddig

(e),

egyházi rend mintájára rendezett testületnek kellett

minden közoktatási anítói

rarchia

testületben által

kozatokon

át

átadni

intézetet

a

kellé

képes fensbb

legnagyobb állomásra,

nem ment

egységet

ket

szoros

alapelvei közt

(g).

meg

hie-

A

mieltt az alsóbb tanári

az államhoz, hogy az oktatási ügy

kormány

A

(/).

miszerint senki se lehete

föntartani,

tanítói

kizárólag.

testület

fo-

fbb

fzi vala

hivatalnokai államtanácsosok levén, e kötelék

s

legyen

alá

föltétlenül

Ezen féligmeddig a hadsereg

(d).

hogy

alkotnia,

kellett

testületet

mely a jezsuiták

betöltse a hézagot,

mazott.

az államra.

vezérlete

és

a

legyen a szükséges egység,

a nép politikai és erkölcsi nézetei a

kormány érdeké-

ben vezettessenek, (h). Ha egyáltalában lehetséges lenne valamely nagy nép nézeteinek és véleményeinek bizonyos irányt adni meg kell vallani, hogy az universitas, amint Napóleon kigondolta, s részint gyakorlatilag létesíté, a legjobb eszköz volt erre. (i). S min eredményei lettek mind-e törekvéseknek? Föladatom körén kívül esik vizsgálni, min eredményeket idézett el Francziaország tudományos és erkölcsi míveldésére az universitasnak adott egyedárúság. Ha a franczia nép míveltségi állapotát más nemzetekéhez hasonlítjuk: meg kell vallani, hogy az uni:

versitas

nem

a

majdnem

félszázados

legfényesebb

mködésének

eredményei

vannak

;

e s

részben

meglehet,

hogy a mit a legfensbb oktatás szelleme miatt az versitas ellen felhoznak, szintoly igaz, mint a mit

uni-

védi

Második

Negyedik könyv. Hetedik

rész.

43

fejezet.

Bennünket csak az hogy az egyetem megfelelmelyet eléje tztek? vagyis: központosított vezetése megvártak? S azt hiszem, hogy

a papi párt ellen szoktak fölhozni.

a kérdés érdekel e helyen

:

het-e politikai feladatának,

hogy az összes oktatásügy felelt-e annak, a mit tle senki sem felelhet igennel szág

történetét,

mióta

a ki Francziaor-

e kérdésre,

az

universitas

életbe

lépett,

ismeri.

minden „Editiones ad usum Delphini" s az iskolai könyvek és eladások legszorosb elvizsgálata mellett, sem akadályozhatták meg, hogy oly ivadék ne njön fel szemök eltt, mely örömmel üdvözlé Pombal rendszabályait, s a forradalom alatt oly elveket valósított, mik merben Valamint a jezsuiták

ellenkeztek

azokkal,

minden

miket

a

szintoly kevéssé sikerült

az

törekvése,

iskolában

ez a francziá

tanultak:

kormány

jezsui-

táinak.

A meg

császárság

mellett

fölhozhatni,

hogy nem

volt

ha meggondoljuk, hogy a júliusi monarchia pedig

erre a szükséges ideje: de

a restauratió egész

15 évig,

17 éven át legkorlátlanabb szes közigazgatásra,

s

elvégre

:

határozottan

b kísérletet,

miszerint

gyakorolt az Ösz-

a júliusi forradalomhoz,

is

újabban az imperiumhoz meghiúsultnak kell elismernünk

az 1848-ki köztársasághoz

jutottak

befolyást

az

és

állampolgárok nézeteinek az

iskola által az alkotmányra nézve

kedvez

irányt akar-

tak adni.

E kis

tény oka abban fekszik, mivel az

részét

teszi

a nevelésnek,

s

oktatás

csak

hogy ennélfogva, ha

minden polgárnak ugyanazon fogalmakat verik is fejébe iskolákban, épen nem következik, hogy tehát a be-

:

44

-Az

uralkodó eszmék befolyása az államra.

fogalmaknak

megfelel nézetekkel kelljen birmég fontosabb ok továbbá, hogy soha sem áll valamely kormánynak hatalmában, csak az oktatást is úgy rendezni, hogy azt mindenütt valóban kedvez irányban intézzék az alkotmányra nézve. ha azon szomorú meggyzdésre A kormány jött, hogy fönállását az állampolgárok s különösen tanított

niok. Második,

—

bizonyos

osztály

míveltsége

—

veszélyezi,

megtilthat

minden oktatást, s tudva van, hogy még az újabb idkben és szabad államokban is büntet törvényekkel törekedtek akadályozni a rabszolgák szellemi

De ha

mívelését.

egyszer minden

a szellemi mívelodés jogát,

st

és erkölcsi

osztálynak megadják

a legtöbb európai állam

minden osztálynak kötelességévé teszik azt többé nem áll hatalmában elre meghatározni a követpéldájára,

kezményeket.

E

részben

Ha

közt.

butasága

is

nagy hasonlat van

valamely kormány csak az összes polgárok mellett

magát:

fön

tarthatná

igen nagy eredménye fogna lenni,

a

sajtót,

s

a sajtó és az iskola

a kormányrendeleteken

minden nyomtatást.

mányra nézve kedvez

vagy

ha megsemmisítnék kívül, megtiltanának

azt

hiszi,

hogy az

sem megy veszendbe szer és orvosság is nagy szó

így a cenzúra

alkot-

irányt adhatni e nézeteknek.

Ahol a legnagyobb csend uralkodik,

él vele.

eredménye-

aki hasonló

Csalódik,

ket vár a cenzúrától,

kétségkívül

is

;

s

a

a

leglassúbb

legcsekélyebb adag f-

hatással

van

arra,

aki ritkán

csak azt eszközli gyakran, hogy

minden feIdejárul, hogy a legszült figyelem mellett is átment. szigorúbb cenzúra is csak a könyvet Ítélheti meg, és

annál

nagyobb hatást gyakorol

az,

ami

Második

nem

gondolatokat,

a

melyeket

lehetnek

ezek

épen

holott

Negyedik könyv. Hetedik

rész.

az

olvasóban

az

45

fejezet.

költött;

nézve

államra

veszé-

lyesek.

Épen

Ki számíthatja ki

iskolákkal.

ez az eset az

el

elre, mely benyomásokat és fogalmakat idéz

tárgyat

megvilágosítnak,

Ha

eladás?

gyermek lelkében ugyanazon

állásához

képest mindenki másként látja

azt.

száz

valamely

és

egyéniségéhez

Az

iskola kész né-

zetek helyett csupán módot nyújt saját ismeretek szerzésére, 'melyek

tanult valaki,

Ha

nem

függenek, amit az iskolában

attól

hanem amit

az életben tapasztalt.

hogy akikre az ifjúság képezése nagy államokban bízva van, mindnyájan egészen osztják a kormány nézeteit, s nincs egyéb czéljok, mint oly nézetekben dreszirozni az ifjúságot, melyek az alkotmányra nézve kedvezk nézetem szerint még akkor is fölteszszük,

:

csekély a befolyás, melyet az állam a polgárok politikai érzelmeire

hogy

gyakorol;

e föltétel

Az

merben

használt

Nem lódi

a

tapasztalás

mutatja,

hamis.

állam által vezetett közoktatás eredményét

ille-

emberek

csa-

tleg ugyanazon lódásai,

pedig

és

forrásból származnak

melybl

a

az

szoros központosítás

álokoskodásokat

rendesen

oltalmazására

merítni

szokták.

ismerik a lényeges különbséget az erkölcsi és va-

személy közt,

s

e

tévedésbl

meg

azon hibás nézetet

ember, egy hierarchiailag rendezett testületté forrva, közös hivatás mellett, úgy érez és cselekszik, mint egyetlen ember, s

következtetik, hogy

akként lehet

is

ezer

felhasználni

ezer

bizonyos

czélra.

lehet törvényhozói föladat közt bizonyára a hezebb oly organismust találni, mi által az

Minden legneegyes,

Az uralkodó eszmék Befolyása az államra.

45

lemondva egyéniségérl, egészen fölolvadna a községben, melyhez tartozik. Ha azt akarjuk, hogy az egyén, ahelyett, hogy saját föladatát követné, minden tudományát és tehetségét a társadalom

t

czéljainak

a

szentelje,

lehetleg

kell

el

széttépnünk minden köteléket, a tár-

szigetelnünk,

melyhez tartozik, lehetlenné kell tennünk ránézve minden egyéni érdek keletkezését vagy legalább kielégítését; s miután ez csak akkor történhetik, ha az egyes az által saját érdekeit is elmozdítja, mikor az állam, melynek tagja, czélját érte: e szerint az egyetemes és egyéni érdekek közt szükségkép sadaloméin

kívül,

a legnagyobb azonosságnak kell létezni.

Csak mindezen katholicismusnak alkotni,

miknél

a az

betöltésével

föltételek

szerzetességben

amennyire

egyéniség,

hogy

állampolgár,

családatya,

a társadalomhoz,

mondva, azon

egyes

él,

más

s

ha bizonyos kormányformától függene nincs eset, minden személyes érzelménél a

mint

emberekhez

fz

mely alatt hivatalt hogy tanítói állomá-

sát,

állam

ki

nincsenek az államéitól, vagy jobban

kormányformáéitól,

becsülje?

(k).

akit ezernyi kötelék

külön személyes érdekei,

többre

lehetséges,

tanárnak,

tulajdonos,

közt

hasonló életviszonyok

visel,

az

a

községeket

oly

elenyészett a községben, melyhez tartozott, Föltehetni-e,

sikerült

Ha

látjuk,

néptanítónak,

meg

mily kell

is

amire

az,

és

nézeténél

helyzetet

adhat az

vallani,

hogy az igen

valószíntlen.

Az

utóbbi évek

gessé tesz tást.

tapasztalása

minden föltevéseken

Midn

e

részben

alapuló,

is

fölösle-

elméleti

vita-

1848-ban a társadalom kicsapott medrébl,

Második

általán véve

rész.

Negyedik könyv. Hetedik

fejezet.

47

mindenütt a néptanítók osztálya lépett

föl

legellenségesebben az állam ellen.

közoktatás egészen azon elvek

Poroszország, hol a szerint

van rendezve,

támaszául szolgáljon, néptanítók nagy tek,

mivel

az

hogy a népoktatás a kormány

nem

volt

e

részben kivétel

;

és a

száma, kiket Francziaországban kitet-

ifjúság

közt communista

nézeteket

ter-

minden esetre azt mutatja, hogy a kormánynak nagy hatalma van azok fölött, kikre az oktatást bízták, de mutatja egyszersmind, hogy e hatalom nem terjed ki magára az oktatásra is, miután korlátlan ok-

jesztettek,

tatási

joga

és

akadályozhatta föltétlenül

befolyása

meg

alárendelt

a

tanítók

kinevezésére

hogy annyi kormány czéljaira

Francziaországban, intézetben

a

nem

nyilván ellenséges irányú elveket ne tanítsanak.

:

Az uralkodó eszmék

48

JEGYZETEK A

ily

FEJEZETHEZ.

VII.

Mivel korlátlan egyeduralmakban az államhatalomnak

(r/)

megvan

befolyása az államra.

ideje és biztossága,

mely

szükséges

czéljai kivitelére

államokban mindig sokkal nagyobbnak

kell lenni a befo-

lyásnak, melyet a növelés joga által az állampolgárok érzületeire

gyakorolnak. (b)

n'y aura pas d'état politique

II

íixe,

un corps enseignant avec des principes n'apprendra pas dés l'enfance

il

Tant qu'on mo-

ne formera point

l'état

rcposera sur des bases incertaines et vagn.es,

il

;

n'y a pas

faut étre républicain ou

s'il

narchique, catholique ou irreligieux,

une nation

s'il

fixes.

sera constamment exposé aux désordres et aux cliangements.

(Napóleon szavai az államtanácsban.) (c)

cation

Les gouvernements ont eu peu

publique

dans

depuis la réligion clergé;

il

les

états

chretienne,

a s'occuper de l'édu-

d'Occident,

parce qu'elle

leur suffisait de connaítre

l'esprit

particuliérement était

du

confiée

clergé,

au

pour

savoir dans quel esprit elle était dirigée. (d)

Je sens que

de Tenseignement, retablir ni a

domination

les jésuites

ont laissé, sous le rapport

un trés-grand vide; je ne veux pas

une autre corporation, qui

étrangére,

réducation de

la

mais je

me

crois

sóit

soumise a une

obligé

d'organiser

génération nouvelle, de maniére a pouvoir

surveiller ses opinions politiques et morales. (Séance

Fevrier 1806.)

les

du

Jegyzetek a IV. könyv hetedik fejezetéhez.

Je veux foriner une Corporation non des

Romé, mais de

lem- souverain á

ambition que celle d'étre

II faut

(
des grades

Le

jésuites qui n'aient d'autre

que Pintérét

1806.)

imiter dans le corps enseignant la classification

(Séance du Mars 1806.)

militaires.

eux-memes seront soumis dans

professeurs

a la peine

cas

jésuites, qui aient

utiles, et d'autre intérét

(Séance du Mars

public.

49

des arréts,

certains

n'en souffriront pas plus dans

ils

leur considération, que les colonels contre qui cetté peine est

prononcée. (Séance du

Je veux que

(f)

les

membres du corps enseignant con-

non pas un engagement réligienx, comme

tractent

mais un engagement

comme

Avril 1807.)

7.

autrefois,

épouseront l'instruction publique

civil. Ils

leur devanciers épousaient l'Eglise.

(Séance du 20.

Mars 1806.) (y)

comme

Si

tous le professeurs

ont

un

ou

plusieurs chefs,

avaient leur général et leur supérieurs,

les jésuites

si

ne peut étre proviseur qu'apres avoir été professeur, ni

l'on

professeurs

dans

dans

classes qu'apres avoir professé

hautes

les

les classes inférieures,

s'il

qui entretienne T emulation

:

y a

enfin

un ordre d'avancement,

ce corps acquera autant de con-

sistance, qu'en avaient le jésuites. (h)

Mon

but

principal

enseignant est d'avoir un ljtiques

On

et morales.

dóit fairé

la nation. (i)

ceque sif

l'établissement

moyen de

d'un corps

diriger les opinions po-

(Séance du 11. Mars 1806.) en

sorté,

bigots, ni trop incrédules;

de

dans

il

que

les

jeunes gens ne soient ni

doivent étre appropriés a

l'état

(Séance du 26. Mars 1806.)

L'essentiel est, que les

c'est ainsi

membres de Tuniversité

qu'on Tappellera

—

aient le privilége exclu-

de l'enseignement. (Séance du 20. Mars 1806.) Eötvös. A XIX,

század eszméi. III.

— par-

4

;

Az

50 Le

uralkodó eszmék befolyása az államra.

ministre de Cultus dóit présider au choix des ouvra-

ges classiques, qui seront mis dans les rnains des jeunes gens je

le

charge de fairé un petit volume pour cuacjue classe, qui

sera eomposé des passages des écrivains ancien 8 et modernes;

propre a inspirer á lois

nouvelles de (/<•)

A

1'

la

jeunesse un esprit

Empire.

világi clerus, a

érdek daczára

des opinions aux

(Séance du 29. Mai 1504.)

ntlenség

sem érhette

et

el

s

annyi egyéb közös rendi

sóba az

épen mivel még sokoldalú érintkezésben

egység azon fokát: áll

az élettel.

Második

Negyedik könyv. Nyolczadik

rész.

fejezet,

51

FEJEZET.

VIII.

A TÖRVÉNYKEZÉSI KÖZPONTOSÍTÁS EREDMÉNYEI. A

mi az összes állampolgárokkal közös, szükségkép mind növeli az állam bens consistentiáját s így :

a törvények

egységét

s

a végrehajtásukban!

egyforma-

tekintenünk, mely annál

egyesít ersebb, minél inkább különböznek valamely állam él törvényei más államokéiti, s minél inkább az állam fen-

ságot

kapcsul kell

is

állásától

függ minden jog élvezete az egyesre nézve.

Más

dolog,

ha azon kérdést

állítjuk

föl:

(a).

vájjon a

akalmazásuk egyformasága szükséges-e az állam-egység föntartására ? S részemrl nem hiszem, hogy e tételt, melyet rendesen minden kétségen kívülinek szoktak állítani, igaznak mutassa a

törvények

ezen

egysége,

s

tapasztalás.

hol

Hány államot mutat a történet, st a jelenkor is, nem találunk az állam minden részében s minden

lakosára nézve egyaránt közös törvényt, a nélkül, hogy e hiány legkevesbbé

consistentiájának

is

veszélyezné az állam egységét,

nagyobb

Míg a nyek alatt

állottak,

veszélynek

ellenállt

patríciusok és

fokát.

plebejusok különböz törvé-

épen egysége

Róma,

s

és

által

a legsúlyosabb

minden különbségek da4*

Az uralkodó eszmék befolyása

52 czára,

melyek a jus Quiritum

az államra.

és jus

között, s e

civile

közt és a jus italicurn közt, végre a jus provinciáié közt

mindazon külömbségeknek, melyek a praetori edictumok (b) következtében az egyes pro-

fenállottak, daczára

nézve

vinciák közt a törvénykezésre

zadokig uralkodott s

Kóma

keletkeztek

következetesen a világ

melynek

oly egységes államra adott példát,

szá-

:

fölött,

alig talál-

juk párját a történetekben. Senki sem tagadhatja, hogy Spanyolországot V. Károly alatt, Francziaországot XIV. Lajos alatt méltán mondhatni egységes államnak mindazáltal még a törvényhozást illetleg sem volt jogegység az egyeduralmak egyikében is. Ugyanazt mondhatjuk Angliáról. Sut magában az északamerikai szabad államokban ha megsznnének egy államot képezni sem fogná senki, annak tulajdonítani a szakadást, hogy az egyes álla:

—

—

moknak különböz

f

Minden államnak egyik jogállapotot hozzon

a

az

mveltség

voltak.

hogy biztos

megfelelt az állampolgárok

létre,

törvényhozásnak,

egyesülés,

feladata az,

meggyzdéseinek.

erkölcseinek és

czélszer

büntet törvényeik

polgári és

Ezek

minden mivel az egyes állammá

s

ebbl származó soknem magasabb fokán

érintkezések,

részek

álló

szükségkép

alapjai

némi

többiekre,

lassankint

eszközöl a

különböz állampolgárok

befolyása

s

a

egyformaságot

erkölcsei

és

véle-

ményei között: (c) az államkapcsolat hosszas id alatt mindinkább kiegyenlíti az egyes részek törvényei közt fenálló

különbségeket,

a törvényhozásban,

De

végre

egyformaságot idéz

el

(d).

bár a törvény

végeredményéül

s

egyformaságát

tekintsük

:

az

határozottan

állam visszautasít-

Második

rész.

Negyedik könyv. Nyolczadik

fejezet.

53

juk az egyformaság tekintet nélküli behozatalát, mint eszközt az államegység megalapítására: nemcsak mivel ez eszköz annyi egyebek mellett, melyek rendelkezésünkre állanak, fölöslegesnek

s

a kitzött czél elérésére

czélszertlennek

tetszik;

hanem

minden

államra

a

mazása

minden

is,

legveszélyesb

nyeket vonhatja maga után.

Miután

azért

(e).

törvény,

—

mert

alkal-

következmé-

fleg a melyek

állampolgárok különös viszonyait

s

a

birtokjogot

az sza-

—

csak úgy czélszer, ha a polgárok erkölcseinek és jogfogalmainak megfelel: minden rög-

bályozzák,

töni

kárt

az

változtatás

törvényhozásban

összes

okoz rendesen az egyesnek

s

nemcsak

megfoszt mindenkit

a biztonság érzetétl; hanem egyszersmind azon

rosz-

van az államra nézve egybekötve, hogy gyöngíti a mi nem annyira a tökéletörvények iránti tiszteletet, tességk felli meggyzdésbl származik, mint inkább s ez által egyik legszilárdabb a megszokás eredménye, alapjától fosztja meg az államot. S az is megtörténhetik, hogy a polgári törvények rögtöni megváltoztatása, melyet az egység kedveért tettek, hajlamot idézhet el az alkotmány megváltoztatása iránt, s megfosztja azt ama támasztól, melylyel bármi hiányos alkotmány bír szal

—

—

az állampolgárok azon öntudatában, miszerint az alkot-

mányváltoztatás mindig a tatását

is

maga

után vonja.

De mellzzük Az

idézett

(/).

ezt.

okoknál fogva, mikhez rövidség okáért

nem akartam még

gyzdve, hogy

magán viszonyok megváltoz-

a

többet elsorolni, ersen

törvények

többet árt az államnak, mint

meg vagyok

megváltoztatása

sokkal

amennyit az egyformaság

Az uralkodó eszmék befolyása

54 által s

ha

az államra.

nyerhetni; de vélekedjenek bár mások

meg

is

behozatala,

engednem, hogy a

kell

a

törvényeket

illetleg,

teljes

másképen

egyformaság

hatalmában

áll

az

st századunk tapasztalatai szerint, s azon könnységbl itélve, melylyel a franczia forradalom óta

államnak,

büntet törvénykezést annyi országban megváltoztatták, majdnem úgy tetszik, mintha

az

polgári

összes

és

az ilyes rendszabály épen

gekkel kérdés

a

czél,

szére

összekötve

:

nem

is

még mindig

volna nagy nehézsé-

marad a

eldöntetlen

vájjon a közös törvény behozatala által elérhet-e

:

t.

és

tagadólag

i.

a jog egyforma kezelése az állam minden nézve? S azt

tagjára kell

felelnie

hiszem,

mindenkinek,

e

kérdésre

aki

réis

tárgyról

e

nyugodtan godolkodott. A jog kezelése az államban nem a törvény betjé-

tl

függ,

hanem alkalmazásától egyes esetekben.

Arra nézve

hogy az igazságkiszolgáltatás valóban egészen egyforma legyen az állam minden rétehát,

szében és lakosára nézve,

nem

elég

az

közös törvénykönyvet hozni be; arról

egész is

kell

államba gondos-

hogy egészen egyformán alkalmazzák a törvényeket: a mibl kitetszik, hogy mindazon államokban, hol a polgárok mveltségi foka, erkölcsei s vallásos és egyéb nézetei közt különbségek vannak, azaz minden nagyobb államban, ahol tökéletes egyformaságot akarnak az igazságtételben, észszerlcg nem lehet megtartani kodni,

:

az esküttszéket.

Xem

czélom

az esküttszék jó

és

rossz

oldalairól

szólni e helyen.

—

Oly tárgy az, melyet épen mivel nem jogi. hanem politikai intézménynek tekintették az esküttszéket,

Második

-

—

alaposabban

egyéb mind

Negyedik könyv. Nyolczadik

rész.

és

kimerítbben

55

fejezet.

tárgyaltak

minden

Annyit kénytelenek barátai, megengedni, hogy az sajátsága hozza magával, esküttszék miszerint az által befolyása van a nép nézeteinek tetemes és erkölcseinek törvénykezési

mind

kérdésnél.

ellenségei

az igazságszolgáltatásba.

Legyenek bár még

tosak a törvény rendeletei, ha

még

oly szaba-

annyiszor ki mond-

hogy szorosan a törvény betihez kell ragaszkodni, s bármennyire lelkökre kössék az eskütteknek, hogy csupán a tényhez tartsák magukat, a bíróra hagyván a jogi kérdést az esküttszékek már az által, hogy e tény fölött Ítélnek, egyszersmind mindig az iránt is határoznak, hogy a törvényt bizonyos esetben kell-e alkalmazni, s e kérdést különbözleg döntik el, amint különböz nézetben vannak a törvény Hogy a nép erkölcseinek és nézeteinek a törvényfell. kezésre ekkép adott befolyás üdvös-e vagy sem? e kérdésre különbözleg lehet felelni, amint külöbözk ják

is

az

alapelvet,

:

a

nézetek

azonban

a

czélszer

tagadhatatlan,

törvényhozás

föladatairól

hogy az erkölcsök

és

(g):

nézetek

ezen befolyása a jogszolgáltatásra, az esküttszékek mel-

szükségkép meg van,

lett,

nek

kell

ítélni,

általában

s

hogy

csakis

számítani a törvények egyforma az

tehát, ahol esküttek-

oly

esetekben

lehet

alkalmazására, mikben

állampolgárok mind egyetértenek;

amibl követke-

hogy az esküttszéki intézmény világos ellentétben áll a törvények merben egyforma alkalmazásával, amit az egységes állam „sine qua non"-jául vesznek föl. Az esküttszék egyik legnagyobb elnyéül szokták fölhozni, hogy a mellett mindenki fölött hasonlói ítélzik,

nek.

Nem

vitatom,

ha vájjon az egysorsuak

ítéletét

a

Az

56

uralkodó eszmék befolyása az államra.

részrehajtatlan

legczélszerbb

igazságszolgáltatás

esz-

közének kelljen-e tekintenünk: annyi bizonyos, hogy az esküttszékeknél abban áll az egyenlség a perlfelek és bíráik közt, ha ezek is az egyszer polgárok sorából lépnek ki, azaz sem valamely külön bírói rendhez nem tartoznak, sem nem kormányszolgák. Kétségtelen, hogy ebben nagy biztosíték van arra nézve, miszerint az igazságot

nem valamely külön

kormány érdekében

bírói

szolgáltatják

rend,

nem

s

is

a

de az esküttszék

ki;

épen ezen sajátsága kizárja mindazon eszközöket, mik által a törvénykezési egyformaságot csak meg is lehet közelíteni.

Készemrl csak két Vagy egy kasztra

ilyen eszközt ismerek.

minden

bízni az államban

kell

bírói tisztségét;

vagy az államtól

kell

függvé

tenni a bírói hata-

lom gyakorlását.

E A

kett közöl bizonyára kaszt

egészítse ki

az egyszer

—

akár

—

magát

fölállított

hierarchia valamely

nok

az

ek a hathatósb

eszköz.

akár választás

öröködés,

útján

mindig makacsabbúl ragaszkodik elvekhez minden kormánynál. A

kasztban

ersebb minden

hivatal-

Mivel az egyes, mint testületének tagja, jelentékenyebbnek érzi magát, annálfogva könyebben seregnél.

alárendeli egyéni akaratát az egyetemének,

formaságot idéz

nt

semmi

egyéb

el

i

a törvények alkalmazásában, ami-

eszköz

külön bírói kaszt van, az

hanem úgyszólván ura

által

nem

a jognak.

ha csupán a

élhetni

nem csupán

dolog eltte, föntartani az egyszer szervezet,

mi oly el.

Ahol

kiszolgáltatója,

Mintegy becsületbeli fölállított

jogszolgáltatás

elveket.

E

egyformaságára

Második

rész.

Negyedik könyv. Nyolezadik

fejezet.

törekszünk,

tagadhatlan

elnyöket nyújt a

lomnak,

kétségkívül

ez

s

indítá

57

bírói hata-

Montesquieut

arra,

hogy még a bírói állomások árúba bocsátását is védje: azonban a rossz oldalokat is ismerjük, mikkel ez intézmény minden egyéb tekintetben jár, s nem hiszem, hogy korunkban valaki a bírói hatalom függetlenségét az által akarja megvásárolni, hogy az egész államot egy kaszttól tegye függvé, vagy oly intézményekkel akarná elérni a törvénykezési egyformaságot, miknek következtében elvégre olyas viszonyok állanak el, melyek között

az

országos

igazságszolgáltatást

bizonyos

formák közt gyakorolt rendszeres elnyomásnak tekintenék, mint Francziaországban volt a forradalom eltt. Ha tehát azt akarjuk, hogy az egész államban valóban egyformán kezeljék a jogot, szükségkép más eszközökhez kell folyamodnunk, s oly intézményekrl gondoskodnunk, melyek az egész állam törvénykezését szintúgy központosítják, mint a törvényhozó és végrehajtó hatalmat,

s

a bírói hatalmat nemcsak a fölséges államhata-

lom nevében,

A

bírói

csak azon

hanem annak magának hatalom

teljes alárendelése a

kormánynak

elvek természetes következménye, melyeket

az állam fölségére nézve

fölállítottak.

sen korlátlannak kell lenni, ségi jog választott

Ha ennek

telje-

oly államokban, hol a

föl-

törvényhozásra van ruházva, mit az

saját felels szolgái által gyakorol,

kell

kell gyakorolni.

ugyanazon befolyást

adni ezeknek a bírói hatalomra, melyet kényural-

makban

a

legfbb hatalom

nélkülözhetlen

kiegészít

részének tekintenek.

Ha

a törvényhozás megbizottaitól elvonjuk

e

ha-

talmat, szintoly kevéssé lehet szó a parliament minden-

Az uralkodó eszmék

58

hatóságáról, mint

nem

befolyása az államra.

kényuralomról, ahol füg-

lehet

getlen törvényszékek vannak. e

törvényszékek

fölötti

Mihelyt

(/*).

elvonták az

hatalmat az államhatalomtól, a

jogkiszolgáltatás egyformaságának lehetsége

is

azonnal

megsznt, (i). Mellzzük most a kérdést: ha vájjon a fölvilágosult kényuralom az európai emberiségre, a polgárisodás jelen fokán,

valóban

a legjobb,

kormányforma-e? amint állítják,

s

a mint azon alkotmányos formák barátai

melyekben az államnak az egyén érvényesül, tudtukon kívül,

szanak lenni

(&)

vájjon az áltál

;

is,

szorítkozzunk

is

is,

hatalma

meggyzdve

lát-

csupán azon kérdésre:

hogy a bírói hatalmat a legtökéletesebben

egyformaságát

S hogy

fölötti korlátlan

maguk

alávetik a felels kormánynak, teljes

st egyedül lehetséges meggyzdéssel

azt sokan teljes

elérhetni-e a törvénykezés

?

e kérdést eldöntsük,

csak azon eszközökrl

gondoskodnunk, melyekkel a kormány a teljes törvénykezési egység elérése végett rendelkezhetik. Hogy ezer meg ezer ember egészen különböz nézetben szokott lenni azonegy tárgyról, nem szükség bizonyítgatni. Szintúgy tudva van, hogy a nézetkülönbség mindig nagyobb, ha bizonyos elvek alkalmazásáról van szó, mint maguk ez elvek fölött. Innen következik,

kell

hogy a törvénykezési teljes egyformaság legjobb, st egyedüli eszközét abban kell keresnünk, ha egy törvényszékre bízzák az

összes

bírói

Miként a törvénykezési föntartása

végett

fsemmít

hatalom gyakorlását. formák egyformaságának

(cassatió)-széket

hoznak be

mindenütt, mely mindazon esetben, ha a jog formáit az

egyik

fél

nézetei

szerint megsértették, az egész állam-

:

Második

ban

ítéletet

rész.

mond

:

Negyedik könyv. Nyolczadik

úgy magukra az

Ítéletekre

hasonló egyformaságot kellene létesíteni: ket

alkotni,

mely az

megvizsgálna,

ítéletet

egész s

fejezet.

államban

joga lenne

59

nézve

is

ftörvényszé-

hozott

azokat

minden

megváltoz-

els bíróság nem azon értelemben alkalmazta a törvényt, amint a legfbb törvényszék valahányszor az

tatni,

az egész államra nézve meghatározta.

legfbb [törvényszékek, melyek

Ilyes intézmények,

elé fölebbezheti ügyét, aki

nem

csak az alsóbb törvényszékek

meg, mindenütt voltak a franczia forradalom eltt, st a legtöbb államban vannak

ítéleteivel

ma

is

:

miatt

elégszik

minélfogva sokkal ismeretesebbek az okok, mik törvénykezési

e

rendszertl

hogysem ismételni kellene. Csak arra figyelmeztetem az

általában

olvasót,

eltértek,

hogy a

tör-

vénykezési egység föntartásának ezen eszköze azonnal lehetetlenné lesz,

mihelyt az

igazságszolgáltatás

köré-

ben is a törvény eltti egyenlség elvét követik, azaz épen ahol legfontosabb ez elv. A jogesetek száma tömérdek minden nagyobb államban; s száz esetbl alig van egy, melyben a vesztes fél fölebb ne kívánná vinni ügyét. Ily körülmények közt csak az menthetné meg a legfbb törvényszéket az ügyekkeli elhalmozástól, ami lehetetlenné teszi azok elintézését, ha a fölebbviteli jogot nagy költséggel kötnék össze, vagy csak oly esetekre szorítanák, melyek nemcsak az illetk eltt, hanem általában is fontosaknak

—

tetszenek.

Els miután

esetben

nem

arról

el

lenne hibázva az intézmény czélja,

van

itt

szó,

hogy a gazdag feleknek

nyújtsanak módot a pörlekedés húzására, halasztására:

Az uralkodó eszmék befolyása az államra.

(30

hanem

hogy az

arról,

jogszolgáltatásában a leg-

állani

nagyobb egyformaságot eszközöljék,

nem

az által érhetni

rítják

esetek

az

—

nyilván

amit

ha kevesítik, hanem ha szapo-

el,

mikben a ftörvényszéknek

számát,

Mindkét esetben az igazságügy körében is a gazdagság nyer kiváltságot. Mert ahol a fölebbvitel joga nagy költségekkel jár, csak a gazdag élhet azzal; törvény, mely a fölebbvitel jogát csak nas minden gyobb szietek fölötti kérdésekre szorítaná, megint csak a társadalom vagyonosabb osztályainak adna elnyt. ítélnie kell.

Az

egyes jogi

nagyságától függ,

st

désektl,

szietek

keresetek

hanem

az

nem azokban eljöv fontossága

az öszlet jogi kér-

a legbonyolultabb esetek épen a legkisebb

fordulnak

fölött

nemértésébl,

el,

miután rendszerint a jog

a szerzdések

s

homályos

kifejezésébl

ered a legtöbb bonyodalom, mik leggyakrabban jönnek

el, ahol kis szietek teszik a pör tárgyát.

újabban sok alkotmányos államban eltértek a rendszertl, mely némi egyformaságot eszközölt a törvénykezésben, s az által igyekeztek Mivel ezt

az

elérni

belátták,

hogy

egyformaságot,

De

bízták a bíró kinevezését.

nehézségeket

akarunk

Ha

hozhatni

föl,

a

központi

hatalomra

e rendszer ellen

amennyiben

is

nagy

egyformaságot

azzal elérni az igazságszolgáltatásban.

a központi hatalom befolyása csupán azon jogra

nevez ki, s elvonminden bírót ják tle azon lehetséget, hogy a bírói tisztet viselt egyéneket elmozdítás vagy egyéb elnyök és kitüntetések szorítkozik,

által

hogy

megjutalmazhassa

hatalom

(7)

:

igen csekély lesz a központi

befolyása a törvénykezés

nz egyformaságot föntarthatni.

folyamára,

mi

által

:

Második

Negyedik könyv.

rész.

Nyolczadik

fejezet.

Q[

S ez által még tetemesen szaporodnak a nehézségek, mikkel a központi hatalomnak minden bírói tiszt|ség czélszer betöltésénél az egész államban küzdenie kell. (m). Mert miután oly viszonyok közt, mik között minden bírói helyet nem a polgárok bizalma, hanem a központi hatalom kegye tölt be, hiányzanak az erkölcsi indokok, mik az egyest csak kisebb tisztségek elvállalására

nem

indíthatnák:

is

látszik

valószínnek,

csekélyebb hasznokkal járó,

kisebb

alkalmas egyéneket lehessen

találni,

léptetés útját elzárták a bírói tisztet

Hogy teljes

bírói

hogy

állomásokra

ha a hivatali elvisel egyéntl.

a központi hatalom befolyása a törvénykezés

egyenlségét idézze el: a kinevezés jogán kívül

meg kell annak adni. Az ilyes intézkedést azonban nem tarthatjuk czélszernek, míg mindazon okokat meg nem czáfolják, melyeket a a bírák elmozdítási jogát

is

bírói függetlenség mellett föl

szoktak hozni.

S még ez áron sem érhetik tás teljes

el

az igazságszolgálta-

egyenlségét.

Csak a tapasztalásból felelhetünk azon kérdésre

min a

befolyással

központosított

volt

a

állam

törvénykezés

egyformaságára

kormányainak adott

korlátlan

minden bírói tisztséget illetleg? Oly férfiakra hagyom, mint a hazája, st az egész világ büntet ügye körül sok érdemet szerzett Mittermaier, kik a jogtudománynyal és törvénykezési ügygyei foglaldöntsék el, vájjon azon egykoznak kizárólag, hogy kinevezési jog,

k

formaságot, nek,

föltalálhatni-e

kormány mást;

melyet

s

tölthet

az oly

államegység

föltételéül

országokban,

hol

a

tekinte-

központi

be tetszése szerint minden bírói

hogy minden nagyobb államban, az egyes

állo-

tör-

/"-"—-*-—

02

1

vénykezési kerületekben uralkodó erkölcsök különbsége

nem

szerint,

merben

el

hasonló eseteket?

Míg

e

kérdésre illetékeseknek ismert

központosítás

tekintélyek a

nem

szellemében

barátainak

meggyzdésben

azon

módon döntenek-e

egészen különböz

felelnek:

maradok, hogy a bírói állomásokra

akkor lehet gyakorlati befolyással a jogszolgáltatás egyformaságára, ha a központi hatalom oly rendszabályokkal köti egybe e jog gyakorvaló kinevezési jog csak

melyeket soha egy központi hatalom sem alkal-

latát,

st

maz,

A

helyzeténél fogva

nem

is

alkalmazhat.

elmozdítási jogának ugyanis

bírák kinevezési és

csak akkor lehet kell hatása, ha a központi hatalomra bízták

a

jogszolgáltatás

fölügyeietének

legszorosabb

st kötelességét, (n). Nemcsak a legfontosabb esetekben s a legfbb törvényszékeknél, hanem minden egyes esetben, mely az

jogát,

törvényszékek

alsóbb

eltt

is

Ítélet

kell járni,

hogy oly értelemben

mint kell

az

igazságot

lett-e

mindenütt

került,

alá

az

utána

eldöntve,

kiszolgáltam;

a

leg-

sem menekülhetni e kötelességtl, valahányszor erre a kormányt fölhívják mi által a központi kormány egy legfbb törvényszék minden jogával föl lenne ruházva, azon különbséggel, hogy t semmi bírói formaságok nem köteleznék határozataiban. Mert úgy hiszem, magától értetik, hogy az Ítélet következményeinek fölfiiggeszthetési jogát sem tagadhatják meg azon kormánytól, amelynek el van ismerve alább

egy

esetben

:

a

joga

nem

oly

arra,

hogy

módon dönt

Bzerte kell.

letehesse cl

valami

a

bírót,

kérdést,

valahányszor

amint állam-

:

Második

De

rész.

Negyedik könyv. Nyolczadik

fejezet.

(33

terjedelm jogokat adni a központi hatalomnak annyi, mint merben megszntetni az igazságily

szolgáltatás függetlenségét.

Kétségkívül tetemes eredményei vannak az

hatalom

azon jogának,

elmozdítás

nevezhet

miszerint

reményével

függésben

tarthat

állam-

ki,

s

az

magától

minden bírót. Minden egyes esetben, mikor bizonyos tárgy vagy érdeklett egyéniség végett bizonyos értelm ítéletet akar kieszközölni, vannak eszközei, mik által e részben czélt érhet.

A

bírákra gyakorolt befolyása

által

az összes állampolgárok fölött gyarapítja hatalmát.

S a törvénykezés egyformasága még sincs elérve mindezen eszközökkel; st, ha a központi hatalom változó,

ha a nézetek változását

is

fölteszszük

nála,

mi

alkotmányos országokban a dolgok természetébl foly annál kisebb mértékben lesz meg a törvénykezés egyformasága,

minél nagyobb

ponti hatalom;

miután ez

ingadozások körébe

ln

befolyással bír arra a közáltal

vonva,

a jogszolgáltatás azon

miknek a kormányhata-

lom maga ki van téve. Egészen hasonló eredményekre jutunk, ha a közigazgatási központosítás következményeit vizsgáljuk.

Az uralkodó eszmék befolyása az

(34

JEGYZETEK A (a)

VIII.

államra.

FEJEZETHEZ.

Ezt találjuk az ó-kor államaiban többnyire.

(b)

A

jns praetorium.

(c)

A

mennyiben

tudniillik az

államegység hatását nem

zavarja a hitkülönbség, vagy azon körülmény, hogy a polgá-

rok mint

gyzk

és

legyzöttek, elnyomók és rabszolgák

nak szemközt, mint például a népvándorlás után (d)

A

különböz államok

kezés az ujabb korban,

s

ha

látjuk,

is

s

talán

ideig.

Nyugoteurópa legtöbb népe néze-

szembetn

kiegyenlítése

hasonló eredményeket idézett

el

mi nagy az egyformaság a polgárisodásunkkoz

tozó legtöbb nép törvényei közt: azon föltételt,

—

egy

lakosai közötti gyakori érint-

teinek és erkölcseinek lassankinti

már szélesebb körben

volt

álla-

nem messze jövben

fog enyészni,

s

—

minden

;

s

tar-

hogy egykor különbség

el

minden európai nép ugyanazon polgári

és

büntet törvények

alatt lesz, oly

kevéssé számíthatjuk utópiák

közé, mint ha a mértékekre és pénzlábra nézve teszszük

föl a

különbségek hasonló kiegyenlítését. (e)

Bizonyságul szolgálhat e részben Németország azon

részeinek példája, hol a franczia törvénykönyvet behozták,

s

mindamellett, hogy e törvényekhez ragaszkodtak, lelkesedéssel

üdvözlék Napóleon bukását

s

szabadulásukat azon állam

kötelékeitl, melylyel közös törvényhozás fzte

fzi némi részben most

is.

ket

egybe,

s

Jegyzetek a IV. könyv nyolczadik

Az

(f)

állam

mindig csak

az

fejezete'hez.

Q5

alkotmányát illet konservativ

nézetek

egyes saját állására vonatkozó konservativ

A

nézeteinek eredményei.

hol sokan vannak, a kik magán-

helyzetöket fon akarják tartani, akkor

kotmányhoz, mely

azt

is

ragaszkodnak az

nem

ha különben

biztosítja,

al-

is

felel

Miután a törvények igen ritka esetben szabnak

álta-

meg kivánatuknak. (ej)

lános büntetési mérvet: a bírák befolyása a törvény alkalma-

zására egyes esetekben szintoly jelentékeny, mint az esküt-

teké

Az

:

csak a

mód különböz,

a mint befolyásukat gyakorolják.

esküttszék a szerint határoz a tény kérdésében, a milyen

nézetben van a törvény fell; míg a bíró a tény felli nézeteit tartja

szem eltt a törvény alkalmazásában.

Amaz

oly ese-

tekben, mikor igen szigorúnak tetszik eltte a törvény, gyak-

ran akkor

is

„nem bnös u -nek mondja a

világos, mint a tartja,

a

napfény

;

ha a jury

ez,

vádlottat,

Ítéletét

ha a tény

igen szigorúnak

a büntetés minimumát, ha pedig igen szelidnek tartja,

maximumot alkalmazza, mi

a hol esküttszékek vannak,

által,

gyakran képteleneknek tetszenek a tény igazságtalannak a törvény bírói alkalmazása

fölötti :

Ítéletek,

s

mindezen tagad-

hatlan hiányok azonban, nézetem szerint, csekélyebbek az es-

küttszék azon elnyeinél, mik szerint az megsznteti a tör-

vényszéki ítéletek és a nép jogfogalmai közötti ellentétet, mi

gyakran elfordul, a hol épen semmi befolyása nincs a vénykezésre, Valamint a törvények

ott,

a hol a nép

részt,

tör-

vesz

az igazságtételben, épen ez által befolyást gyakorolnak annak erkölcseire és nézeteire, s azokat lassankint átalakítják

a törvényhozást megóvják legnagyobb hiányától,

szertlenségben fekszik. törvény az

A

állampolgárok

hol jury van,

r

Eötvös. A XIX.

század eszméi III.

úgy

mely a

czél-

mely valahányszor a

erkölcseivel és

ellenkezik, verdict-jei által egyre

:

meggyzdéseivel

másra kényszerítheti a ö

tör-

:

Az uralkodó eszmék

(3(3

befolyása az államra.

vényhozást a törvény megváltoztatására: a törvényhozás az

sem igen meg nem elzi a közérzületet, sem

oly államokban

nagyon nem marad

attól

el,

s

a törvény ott valóban az lesz,

aminek szabad államokban lennie

kell:

— a köz jogfogalmak

kifejezése.

Oly mindenhatóság, mely csak

(1i)

de azok alkalmazására egyes esetekben befolyást

líthat föl,

nem

gyakorolhat, képtelen dolog.

Ahol a legfbb hatalomnak korlátlan befolyást adtak

(i) is

a törvényszékekre, ott

vénykezés is

általános elveket ál-

teljes

is

legfölebb

csak

föltételes

a tör-

egyformaságának lehetsége, miután az egyes

csak akkor ítélhet mindig egyformán, ha mindig egyaránt

kiméletlen szigorral akar eljárni. Minden bíró, a ki ítéletében

a méltányra

különbözleg

A

(k)

közt,

az

is

tekintettel van,

ítél

még ha

soha sem csalódik

is,

egyes esetekben.

korlátlan egyeduralmak és sok alkotmányos állam

egyénnek az államhatalomhozi viszonyait

illetleg,

az az egész különbség, hogy a hol a korlátlan fölségi jogot oly emberek gyakorolják, kik erre a nép Ítélete szerint inkább

képesek, nagy mveltséget

belátást

és

szoktak

föltenni

az

Az alkotmányos kormány forma, a mint 1848 Francziaországban, nem egyéb fölvilágosult kény-

államhatalomról.

eltt volt uralomnál. (I)

Sajátlag ugyanazon okok parancsolják ezt ; melyeket

a bírák elmozdíthatlansága mellett szoktak felhozni föl kell

;

mert ha

tennünk, hogy a bíró általában csak akkor Ítélhet részre-

hajlatlamil,

ha állásában

s

az

azzal

járó

anyagi

hasznok

birtokában biztosítva látja magát, vagyis ha elmozdíthattam ez okból az elmozdítás jogát talomtól. Hiszen azon

majdnem ersebben

remény,

is el

kell

venni a központi ha-

hogy valaki elbbre

hat a kedélyre.

juthat,

Jegyzetek a IV. könyv nyolczadik fejezetéhez.

(mi)

A

legnagyob

sok egyént ne lehetne

müknél fogva

nehézség találni,

nem abban

(37

fekszik,

kik képzettségöknéí

hogy

és jelle-

bírói tisztség viselésére általában képesek,

hanem

abban, hogy az egyes törvényszéki kerületben oly egyéneket

alkalmazzanak, kik

mely fkellék a (n)

rl nem

ott ill

bírói tiszt

mértékben bírják azon bizalmat, czélszer vitelében.

Ily felügyelet nélkül

sem az egyes bírák

szerezhet kell tudomást,

tehetségei-

sem azon módról, a mint

hivatalukban eljárnak.

n*

Az uralkodó eszmék

(3g

befolyása az államra.

FEJEZET.

IX.

A KÖZIGAZGATÁSI KÖZPONTOSÍTÁS EREDMÉNYE. „Csak akkor tetszhetik elttünk egységesnek az állam, La egészben egy óriási gép mintájára van rendezve, melynek ezer meg ezer kerekét, mindeniket a maga helyén s határozott irányban, egy közös er tartja mozgásban; ha, miként az emberi testben, minden tag egy akarattól függ, s az akarat legkisebb lendületeit mintegy magától teljesíti. Közigazgatási központosítás nélkül minden állam csak rendetlen tömeg, bens összefüggés nélkül, mely a kívülrl intézett els csapásra széthull." így szólnak a központosítás védi. „A közigazgatási központosítás csak az elnyomás Mióta Richelieu kényúri szelleme föltalálta, eszköze. XIV. Lajos behozta, Robespiere és Napóleon tökélyesítette, mindig csak eszköz volt minden kényúr kezében a közigazgatási

központosítás

;

földünk

egyik legkit-

nbb

népe hitvány cselszövények akaratnélküli eszköze lett az által, mely cselszövények félszázad óta küzdnek Francziaorszagban a hatalomért. Ha egyszer megenge-

ditek,

a

közigazgatási

denre kiterjeszkedik. pontosítva

van,

központosítás

lassankint

min-

Ahol az összes közigazgatás köz-

mint Francziaorszagban: központosítva

Második

rész.

Negyedik könyv. Kilenczedik

fejezet.

09

lesz ott a közoktatás, az igazságszolgáltatás, a kultus, szó-

míg China vagy a kommunismus eszményéhez nem jutnak. Csak akkor lesz ismét lehetséges a szabadság, ha egészen megsemmisítik a közigazgatási közponval minden,

így nyilatkoznak ellenségei. Azt hiszem az egyiknek; mint a másiknak igen egy-

tosítást."

oldalú fölfogást vethetni szemökre.

Ha

a

közigazgatás

gyzdhetünk, hogy mondott

A

ítélet

czéljáról

meg-

gondolkozunk,

központosításról általánosságban

a

mind nem

áll.

kisebb közigazgatási tisztségek föladata ketts az

1.

alsóbb

közigatási

hatóság

eszközül

szolgál

az államnak, kisebb körökben, parancsai végrehajtására; 2.

az egyes

községek ügyeit kell

ellátnia,

más községek, st az állam ellenében

érdekeit

s

azok

is

kell

funktiót foglal

ma-

képviselnie.

A

közigazgatás tehát két

nem

gában, melyek egyaránt fontosak

ugyan, de lényegileg

merben különbözk. Hogy mondhatni

a közigazgatás

kérdésérl

helyes

közigazgatási

míg

e

nem

különítjük?

lényegileg

tekintetben

különböz két

De ha

ezt

funktiót

teszszük,

Ítéletet,

egymástól

el

önként követke-

zik a felelet, miután, ahol csak az alsóbb közigazgatási

hatóság az állam

tn

közlönyéül lép

föl,

szintúgy szembe-

mindazon esetekben, midn e hatóságnak csupán a községi ügyeket kell ellátni, az ellenkezt kell czélszernek ismernünk. Hogy megszabhassuk a közigazgatási központosítás a helyhatárait, csak az iránt kell tisztába jönnünk hatóságok által kezelt ügyek közül, melyek illetik az a

központosítás

szüksége, mint

:

államot ?

Az uralkodó eszmék befolyása

70

az államra.

Általában véve semmit sem lehet e részben megAz állam hatóságának kijelölt kör egészen határozni.

annak körülményeitl függ; szorosabbnak vagy keskenyebbnek kell lennie, aszerint, amint az állam kívülrl veszélyezve van, vagy helyzeténél fogva az összes erk nagyobb központosítását igényli, (a). Azonban alapelvi állíthatni föl, hogy a törvényképviseleti

hozási és

fonállásának

magában

egység az állam egységének, st

föltétele,

is

s

a

törvényhozás joga azt

is

hogy a törvény tiszteletben tartassék, s az állam kormányát nem gondolhatni az erre szükséges eszközök nélkül nemcsak a törvényhozásnak, kormánynak és képviseletnek, hanem mindannak, ami által az állam törvényei tiszteletben-tartását eszközölheti, s állását más foglalja,

;

államok ellenében föntarthatja, szükségkép az állam közkell függeni. s csupán ettl ponti hatalmától,

—

—

Azt kivéve, ami a fegyveres

er

szervezetére

és

használatára vonatkozik, funktióinak egy részét, például

az adókivetést és beszedést azokra bízhatja az állam, a

kik egyszersmind a községek ügyeit intézik.

Xem

tom, hogy azon

nagyobb takarékosság, melyet

szertl várhatni,

fölér- e

vita-

e rend-

azon tetemes ártalmakkal, me-

lyek különböz foglalkozásoknak ugyan azon kezekben

ugyanazon személyeknek két hatóság irányábani felelsségébl származnak? Lényegileg az semmit sem változtat a dolgon, miután a községi hivaegyesítésébl,

s

amennyiben a központi hatalom teendiben jár eL erre nézve csupán a központi hatalomnak tartozik felels-

talnok,

séggel, s

nem

községi megbízottul tekintend.

Aki megengedi, hogy igazgatási

központosítást

is

a

kormány szükséges: szükségesnek

kell

a köz-

találnia,

Második

rész.

amennyiben az

Negyedik könyv. Kilenczedik

érintett

fejezet.

tárgyakra szorítkozik. Minden-

kor elismerték az államhatalom ezen jogkörét, is

mindig elég világosan

71

—

s

— ha nem

gondoskodtak eszközökrl,

melyek Egészen más dolog, ha a közigazgatási központosítás nevében oly dolgokat is az államra akarnak ruházni, melyek egyenesen a községet, s az államot csak közvetve illetik. Mert ha mellzzük is a jogi szempontot, miszerint saját ügyei intézését egyetlen szabad lénytl sem lehet elvonni azon szín alatt, hogy azok közvetve az államot is érdeklik (s a jogi szempont pedig épen nem oly közönbös dolog, mint némelyek hinni látszanak, miután megsértése mindig az államra nézve igen által az

veszélyes

a kérdés

állam föladatának megfelelhessen.

ellenszegülési

ösztönt

kelt

föl)

:

e

az

fölött

fönmarad, hogy a községtl elvett hatáskört

is

czélszerleg betöltheti-e a központi hatalom? azaz: ha a

községtl elvették az önkormányzás jogát, lehetséges-e, hogy a községi ügyeket czélszeren intézze az állam ? s

ha nyugodtan vizsgáljuk e kérdést, nünk, hogy arra nincs eset.

meg

kell

gyzd-

sem

írott

alkotmá-

nyokból, sem tudományos értekezésekbl

nem

tudhatni

Mire képes valóban az állam,

meg;

gyakorlati

tisztán

kérdés

szempontból kell azt vizsgálni,

Hogy tartom,

könnyebben

azon

gyakorlati

(b).

tisztába

viszonyokra

az, s csakis

jöjjünk

fordítani

efell,

jónak

figyelmünket,

me-

lyek az állam és község közötti viszonyokkal analógok, s

hozzánk közelebb feküsznek.

Az egyes

család egészen hasonló viszonyban

községhez, mint a helyes

azon

állítás,

község az állam irányában.

áll

a

Amily

hogy a községi ügyek czélszer

Az uralkodó eszmék

72

befolyása az államra.

igazgatása nagyon érdekében fekszik az államnak:

kevesbbé

igaz,

hogy

nem

a község állapota az egyes csalá-

hogy mint intézik azok saját ügyeiket. S rendesen nagyobb képzettséget és belátást is tehetni föl a községi elöljárókról, mint a családfk nagy részérl. Minden esetre pedig több ervel rendelkezhetik a község, s Fourier és a socialisták mindnyájan kimerítleg kiszámították, hogy mennyivel olcsóbban dokétól,

s

láthatni

el

szóval

tehát attól függ,

ezereket ftéssel, tiszta ruhával, élelemmel,

minden házi szükséggel,

minden családnak magának Miért

azon

ellenzik

mint

jelenleg,

mikor

kell ügyeit intézni.

rendszer

mely

behozatalát,

a család a község irányában csak azon viszonyba

által

jönne, melyben a község van az államhatalom irányában,

st amelyben

újabb államtudomány nézete

az

szerint

lennie kell az állam és a község érdekében is?

Egyik (mert

melyet a socialismus

ok,

önként

nek az állam

fölhoznak,

ellen

hogy az egyes családok ügyeivezetése nem egyéb socialismusnál.)

értetik, általi

azon alapelv, mely szerint az egyén szintoly kevéssé lehet a többségnek, mint egyes embernek rabszolgája, foszthatjuk

t

meg

tisztelete

A

másik

nem

által

megzavartatni az emberek, tel

nem

a jogtól, hogy háza körében szaba-

don rendelkezhessék. jogelvek

s

—

—

korunkban,

midn

a

magukat még fontosabb ok a kiviigen

engedik

gyakorlati lehetetlensége.

A

községek

érdekei kétségkívül

bens

összekötte-

vannak, mint mondják, az egyes családokéval; ami az egyes családoknak ártalmas, szükségkép árt egészben a községnek is de épen azért magának a községnek érdekében is a legokosabb, ha a családi ügyek tésben

s

:

Második

rész.

intézése azokra

Negyedik könyv. Kilenczedik

73

van hagyva, akiknek ez ügyek czélszer

kezelése leginkább szivökön

fekszik,

leginkább képesek. Mert ha

föl

akik

bízva,

általában nagyobb

összes

is

s

arra annálfogva

akarjuk tenni, hogy

meg vannak bírnak: épen nem

község vezetésével

azok,

az

fejezet.

készséggél

hogy ezer meg ezer család ügyeit jobban intézhessék, mint az egyes családatyák, amire, magasahb belátásuk mellett, az egyes családok minden viszonyának s minden szükségének tökéletes ismerete is kívántatnék. Képzeljünk oly községet, melyben az egyes családatyáktól elvonták a jogot, hogy ügyeiket intézhessék s a községre ruházták. A községi tisztvisel, mind mondják, több képességgel bír, s a családi ügyek czélszer viteleért felels a községnek, míg az egyes családatya kevesebb képességgel bír és nem felels. Azt hiszszük-e, hogy a családi ügyeket különösen jól intéznék e községben, s hogy e község, mint sok ekkép kormányzott következik,

családból

álló

csoport,

virágzó állapotban fogna lenni?

megmutatták Thiers (Sur la propriété) s az alkotmányos központosítás más barátai a socialistáknak e törekvések lehetetlenségét; mi tisztán megmutatták azon eljárás esztelenségét, mely szerint minden egyes részt vesz az egyetem minden ügyének vezetésében, önön ügyeinek intézésébl mindazáltal ki van zárva, s az egyén elbb rabszolgája lesz az egyetemnek, hogy aztán, mint az egyetem tagjára, ráruházhassák a mások fölötti uralkodást. De kérdem; valóban Mily

alaposan

esztelenebb-e, amire a

socialismus törekszik,

az állam részére követelnek?

fontossággal

bír,

állítás,

hogy mind

ami csak az államra nézve nem ugyanazon jogalapon

azt el kell vonni a községtl,

közvetve

Azon

mint amit

Az uralkodó eszmék

74

befolyása az államra.

nyugszik-e, melyet azok szoktak fölhozni, akik a családot teljesen a

okok

phalanstére alá akarják vetni?

melyeket

is,

a

tassa, miszerint az

ségnek, mind

socialismus

St

azon

hogy megmu-

fölhoz,

egyént teljesen alá kell vetni a köz-

merben ugyanazok, melyekkel

a consti-

tutionalismus vitatja, hogy a községeket szükségkép alá rendelni

kell

az

államnak. Csak az a különbség, hogy

az

okok, a családügyeknek a községek legalább

illetleg,

közigazgatási

vezetését

általi

némi valószínséggel bírnak, míg a

köpontosítás

valószínség

a

mellett

nem

Mert ha föltehetjük is, hogy egy kis község minden tagjának érdekeit jobban értheti és intézheti, mint az egyes ember át kell látnunk, hogy e föltevés az államra alkalmazva merben valószíntlen.

szól.

:

Ha

a

képzelmi

socialismus,

er

kicsinyben,

teremtménye:

a

állítólag

költi

esztelenségnek kell

valódi

azt tekintenünk, ahol több ezer négyszög-mértföldre terjed

az

egy központból kormányzandó

Nem

a

területe,

s

negyvenezer községet foglal magában.

e terület

S

községek

nem

az

ellenkezt

legszkebbre

tanúsítja-e

szorították-e

a

legtöbb

tapasztalás?

államban a

község hatáskörét, a központi hatalomra bízván minden fontosabb ügy vezetését? ezt fogják talán kérdeni.

Mellzöm, hogy min eredményeket idézett el a községi ügyek ezen megszorítása, mely ügyek az állam legfontosabb

dom,

dolgai

közé

tartoznak;

de kereken taga-

hogy e megszorítással, a község beléletének megsemmisítése által, valóban a központi államhatalomra lön minden fontos ügy vezetése bízva, s mindenki egyet fog velem érteni, ha e tárgyról komolyan gondolkodik.

Második

Mi

a

nevében

hozás

gyakorolják

tehát el lehessen dönteni,

kérdést

azon

fogalom

az

nem

Hogy

államhatalmat.

mennyiben van igazam nogy a

:

csak

községtl elvont

ügyek vezetését az állam kormányzóira ruházza- e pontosítás? S

a

nem

gyakorlati életben

a

megfejteni,

kell

75

egyedúr vagy a fölséges törvény-

ha az

mint

de

fejezet.

Elvont

központi államhatalom?

értekezésekben,

politikai

egyéb,

Negyedik könyv. Kilenczedik

rész.

a köz-

hiszem, hogy e kérdésre valaki igen-

nel felelne.

Ha

nagyságát tási

a

vizsgáljuk és

államok

jelenkori

szükségeik

különféleségeit,

szervezetök bonyolultságát:

meg

kell

kiterjedését, s

közigazga-

gyzdnünk,

mily nagy nehézségekkel jár az összes közigazgatásnak

egy központból vezetése akkor ségre

vagyis

szorítkozik.

Az

mindössze csak megállapítanak nevezik

és

az

államot

is,

ha csupán a szük-

közvetlen

állam kormányzói

érdekl

még

ügyekre

e tekintetben

is

annyi befolyást gyakorolhatnak, hogy bizonyos közigazgatási rendszert,

ellenrzik

azokat,

akikre

a

s

ki-

közigazgatási

ügyek ellátása bízva van. Ha azt akarjuk, hogy czélszeren menjen a közigazgatás, a központi hatalom kénytelen azoknak,

akikre a központosítás bízva van,

nagy hatáskört engedni a megállapodott elvek alkalmazásában még oly ügyek körül is, melyek az egész Mindig nehéz a ministernek sok ezer hivatalt betölteni, fleg ha csak rövid id óta van hivatalban; s még nehezebb a fölügy élés az összes közigazgatásra. Azonban mindebben még van államot közvetlen

érdeklik.

egy szilárd támpontja. Ismeri a szükségeket, melyeknek a közigazgatással eleget kell tenni.

zök alkalmazásában, könnyen

Ha

téved az eszkö-

meggyzdhetik

tévedésérl.

:

76

-A-

2

uralkodó eszmék befolyása az államra.

Ahol oly ügyek igazgatását is a központi hatalomra bízzák, melyek csak egyes községeket illetnek, ott

már azon szükségeket sem ismerheti a kormányzó, melyeken a közigazgatásnak segítni kell. Csak azt kormányozhatjuk, amin áttekinthetünk, s bármi nagy tehetség legyen valaki, s bármennyire legyen képes mindezen tehetségeit a rábízott nagy föladatnak szentelni: nincs ember, aki nagyobb államban csak felületesen is ismerhetné sok ezer községnek szükségeit, s az eszközöket, amikkel azokon segíthetni: és pedig mindezen szükségek és eszközök teljes ismerete szükséges föltétel a jó kormányzásra. Amibl az következik, hogy a községtl elvont

s

az államra ruházott önkormányzási

jogot a községi ügyekre nézve az államhatalom megint

másokra kénytelen központosítás

által

hogy a közigazgatási nem érhetni el minden községi ügy bízni,

azaz

:

ugyanazon elvek szerinti vezetését, hanem csupán hogy a központi hatalomtól függ államszolgák inti

azt,

azon ügyet.

Az

összes

befolyás,

melyet a központi hatalom ez

úton valósággal

nyerhet, a közigazgatásnál, valamint a

közoktatásban

az igazságügynél, csak azon jogra szo-

rítkozik, ki.

E 1.

sére

mely

s

szerint

nagyszámú

nevezhet

tisztviselt

rendszer eredményei analógok minden esetben.

Sokkal jobb eszköz a kormány hatalma növelé-

sok fizetéses

hogysem

tisztvisel kinevezési joga,

—

fleg alkotmányos országokban, hol a központi hatalom kezelinek állása soha sem biztos, — e czélra ne használnák. Amibl az következik, hogy minden közoktatási,

nem

igazságügyi és közigazgatási

arra

hivatal

betöltésénél

vannak tekintetteL ami sajátképen

a

föladat

Második

t.

i.

Negyedik könyv. Kilenczedik

rész.

a közoktatás, jogügy

és

fejezet.

77

közigazgatás lehet leg-

jobb ellátására; hanem csak az államhatalom kezelinek érdekeire, kik a kinevezési jog által a lehet legnagyobb befolyást akarnak szerezni a választásokra stb.

állam

az

oltalmául

kellene

szolgálni,

Aminek

fegyverré

lesz,

mely által az államhatalom magát igyekszik védeni a támadások ellenében. 2.

tett

A

A

befolyás, melyet a

központi hatalom az érin-

tárgyakra gyakorolhat, mindig csak pillanatszer.

központi hatalom parancsolhatja, hogy az iskolákban

bizonyos

valamit

bizonyos

módon

gatási

szabályt

talmában

áll

hogy bizonyos jogesetet eldönteni, hogy bizonyos közigaz-

tanítsanak,

kell

mindenütt keresztül

megbüntetni

a

kell

vinni,

parancsainak

ha-

s

engedetlen

államszolgákat. Eendes és tartós befolyást azonban

nem

gyakorolhat a kormány, és pedig csakis az növelheti az államhatalmat. tehet,

Oly hatalom,

hasonlít, ki

minden

mindent

pillanatra

nem

élhet,

ellenállást lever

maga

hatalmával folyvást

de

mely

a

hódítóhoz

eltt, de mi-

helyt elvonul, megint föltámad az háta mögött,

senki sem kivan csatlakozni, épen mivel senki

s

akihez

sem

hiszi

Az államhatalomra pedig veszélyes, ha oly föladatot tznek eléje, melynek nem felelhet meg, s oly jogokat adnak neki, melyeket czélszerleg nem tartósnak hatalmát.

gyakorolhat:

hatalom nül,

nem

akik

mert miután azon kör, melyet az államtud

tettleg

betölteni,

oly

nem maradhat

befolyást

szereztek

betöltetle-

a közügyek

mely az alkotmány szerint kizárólag a központi kormányt illetné, épen mivel befolyásuk bitorlott, az államhatalom ellen szokták azt használni, úgy hogy vitelére,

e hatalom,

épen mivel korlátlanságot akartak neki

tu-

;

Az uralkodó

^3

eszmc-k befolyása az államra.

természetes

lajdonítani,

bell

liatárain

is

akadályokra

talál.

Bármennyit igazgatási

elméletileg

lehet

is

sem fogja

senki

mellett:

központosítás

köz-

a

fölhozni

ta-

közügyekkel gyakorlatilag foglalkozott, a következ tételek igazságát; s ha egyszer azokat elismerte, önként következik azon állítás alaptalansága, mintha a közigazgatási központosítás növelné az állam gadni, ha

a

erejét.

Az államnak semmi más eszközök nem

I.

rendelkezésére,

mint az

állanak

ha tehát

államtagokéi;

föl

is

hogy a központosított állam a hatalmában eszközökkel minden akadályt legyzhet: polgá-

teszszük, álló

rainak erejét annál inkább

igénybe kell mégis vennie,

inkább szaporítja a központosítás a legyzend nehézségeket. S miután az államtagok erit nem vehetni minél

igénybe az állam részére, foglalkozásoktól

pontosítva van

el

anélkül hogy

más hasznos

ne vonatnának: minél inkább közannál kevesebb

az állam,

erkkel

ren-

delkezhetik. II.

Az államhatalmat közvetve vagy

ügyek czélszer vitelének mindenhatósággal isten

ruházni

mindentudóságát

ságos voltát

is

meg

s

biztosítása végett föl

a

mindenek

áll

III.

központi fölött

és

nem

elég

hatalmat

feltétlen igaz-

kellene részére szerezni,

den telegraf és rendrség, alapjog

sem

közvetlen illet

ami min-

felelsség mellett

tehetségünkben.

A

központi

hatalomnak

tulajdonított

egész

mindenhatóság mer csalképzelet, miután az államhatalom bizományosai másokra kénytelenek ruházni a valóságban hatalmuk gyakorlását.

Második

rész.

Ki

lehet

IV.

Negyedik könyv. Kilenczedik

ugyan mondani az

fejezet.

79

alkotmányban,

hogy az egyes részek teljesen alá legyenek vetve az államnak, és semmi akarattal ne bírjanak, s meg lehet azokat fosztani minden törvényes eszköztl, ami által akaratukat érvényesíthessék:

de oly kevéssé

áll hatal-

mában alkotmányos kormánynak, mint egyes kényúr nak, azt eszközölni, hogy ilyes akarat ne keletkezzék, a

kormány

eljárásai

egyáltalában

s

semmi akadályra ne

találjanak.

Csak az a kérdés, hogy az ellenállás, melyet a nyilatkozhatás minden törvényes eszközétl megfosztottak, valóban annyira veszélytelen-e az államra nézve, mint

hogy vájjon nem nagyobb veszélyek származnak-e az államra nézve épen az által, hogy az állam fölteszik?

s

egyes részeitl elvonták az ellenzés lehetségét? Vizsgáljuk e kérdést.

Az uralkodó eszmék

gO

JEGYZETEK A

(a) s

befolyása az államra.

IX.

FEJEZETHEZ.

Ahol a község önállóságát régibb

id

óta elnyomták,

elvették önkormányzási jogát, hol a községek többnyire a

mveltség igen alacsony fokán állanak, vagy a liol átlátták, hogy bizonyos érdekeket, miknek föntartása az államra nézve fontos,

a községben

állam hatáskörét

;

el

lehet

nyomni

:

kiebb kell terjesztni az

ellenkez esetben meg kell szorítani

—

a hol az állam fogalma összeesik a község fogalmával az ó-kor államaiban többnyire

—

talom körének a községi ügyeket (b)

A

keleti

sincs hatalom,

böz

;

míg mint

természetesen az államhais

magában

kényúr elméletben mindent

kell foglalnia. tehet,

melynél annyi függene a véletlentl,

s

s

még

külön-

idegen befolyásoktól. Mi mindent írtak Bodinus, Purren-

dorf és Grotius a

királyi hatalom

korlátlanságáról,

s

mégis

egyetlen monarcha sem volt korukban, a ki csak annyi valódi

kormányhatalommal

is

bírt volna,

állam szolgájának nevezte magát.

mint nagy Fridrik, ki az

Második

rész.

Negyedik könyv. Tizedik

fejezet.

$1

X. FEJEZET.

A KÖZPONTOSÍTÁS BEFOLYÁSA AZ ÁLLAMOT

FENYEGET BENS VESZÉLYEKRE. Az államokban, vetik; oly rend és

melyek a központosítás elvét könyugalom mutatkozik; minvel sehol

sem találkozunk. Minél tökéletesebben egyesítik a közélet minden fonalszálát egy központba, annál nagyobb a rend és nyugalom, (a). Ugyan mely veszélyek fenyegethetnének

ily

államot?

Nem úgy

tetszik-e,

mintha az

melyet Francziaország mintájára rendeztek,

oly állam,

mint valamely ersség, kívülrl minden védszerrel körülvéve, bensleg- ostromállapottal oltalmazva,

semmi veszélytl

A

nem

tarthatná

?

hogy minden állam mindenkor ki van téve veszélynek, legyen bár, vagy ne legyen czélszeren rendezve abban kell tehát keresni minden történet azt mutatja,

;

alkotmány ffeladatát, hogy elre

tekintettel legyen ha-

sonló veszélyek bekövetkezhetésére.

A

mely állam a veszély pillanatában nemhogy emelkednék erben, st gyöngébb lesz, gyönge állam az, bármi mesterségesen legyenek intézményei minden bekövetkezhet veszély elhárítására számítva; s épen e pont az, mire nézve a központosított államok más álla-

moknál hátrább állanak. Eötvös.

A

XIX. század

eszméi. III.

6

:

Az uralkodó eszmék

g2

Kétféleképen

befolyása az államra.

veszélyeztethetik

fönállásában

min-

den állam.

Az

államot fenyeget veszélyt vagy valamely egyes

államtag idézheti

el

összerontották,

az állam egyes részeitl minden lehet-

alkotmánya ellen, vagy valamely idegen hatalom támadása az állam épsége és önállósága ellen. Mint a történet tapasztalása egyaránt mutatja, mindkét esetben súlyosbítja a veszély keletkezését a központosítás, s hasonló mértékben csökkenti a már bekövetkezett veszély irányában az ellenállás lehetségét. Rendesen azt hiszik, hogy az államot tagjai részérl fenyeget veszélyek csekélyebbek központosított államokban, hol a község és tartomány autonómiáját séget elvettek,

s

az állam

hogy a központosított kormány paran-

csai elé törvényes úton akadályokat tehessenek.

Azt hiszem

e nézet is

tévedésen alapszik.

Amennyiben csak nehézségekrl van szó, minden esetre nagyobbak azok oly államban, hol az egyes részeknek némi önállóságot adtak, de nem*nagyobbak az államot fenyeget valódi veszélyek, és pedig három oknál fogva 1.

Mivel oly államokban,

hol a központi

kormány

az összes államot egyaránt illet ügyek vezetésére szorítkozik,

soha sem lehet

gylölség, soha sem érheti íi

központi hatalom mindent

séget szenved valamiben, nítja

nagy a kormány

oly el

azon intensiót,

maga

tesz,

mind

e

s

elleni

mint ahol

aki csak rövid-

hatalomnak tulajdo-

sérelmét.

Mert ahol az állam az egyes községekre és testületekre hagyta azon ügyek intézését, melyek épen ama községek egyes lakosait érdeklik leginkább: az 2.

Második

rész.

Negyedik könyv. Tizedik

emberek többnyire a község

nem

fejezet.

remélik

által

33

elérhetni vá-

hogy czélhoz jussanak, az egész államot megingathiok. Az emberekkel velk szühogy maguknak fontosságot szeletett azon ösztönnek, rezzenek, mely központosított államokban csak a közgyaik kielégítését,

s

pontban

talál kielégítést,

nyílik a

községekben

meg

kell,

ily

mi

;

viszonyok közt széles tere

nem menekszik ugyan

által

nagy ambitiók részérl fenyegetik, de megmenekszik legalább attól, ami az állam a veszélyektl, melyek

ezerek 3.

részei

elfojtott

hiúságából szokott támadni.

Mert végre oly államokban, melyeknek egyes némi önhatósággal bírnak, támadhat ugyan nagy

—

és általános ellenzés,

vannak

esetek,

önhatóságú testület részt vesz abban, a dolgok természete szerint mindig

—

hogy minden de ez ellenzés

meg van

osztva,

s

bármi nagy az ellenszegülk száma a központi hatalom ellenében, mindig csak elkülönzött csapatokban állanak azzal szemközt,

s

e

csapatok közül, elszigeteltségükben,

mindenik sokkal gyöngébb a központi hatalomnál. teljes egyértelmséget az egyes községek körében szintoly kevéssé tehetni

föl,

S is

mint általában sok egymás-

ember között; mibl következik, hogy ha az állam minden községében föllép a többség a központi hatalom ellen, még oly esetekben is mindig van annak pártja, melyre számíthat; míg központosított hoz közel

álló

államokban, hol a hivatalnokokon kívül csak azok foglalkoznak élénken a politikával, kik a fönálló viszo-

nyokkal elégületlenek, számíthat a

semmi

ilyes

támogatásra

nem

kormány.

Bárhogy rendezzék az államot, minden alkotmány mellett fönmarad ez egyén törekvése, saját javára hasz6*

Az uralkodó eszmék befolyása

g4

az államra.

minden erejét, s lazábbá meg lazábbá Ennélfogva minden tenni függését annak irányában. államnak készen kell lennie ellenállásra; s az alkotmány ffeladatát abban kell keresnünk, hogy maga szabja meg az utat és módot, melyen az érintett törek-

nálni föl az állam

Ha

vés kielégítést kereshessen.

az állam egyes részeinek

megadták az autonómia bizonyos fokát e téren törvényes formák közt fog nyilatkozni az ellenállási törekvés :

hatalom

a központi s

úgy van rendezve, hogy

ségétl

függ

Ha

ellen.

központosított az állam,

választott törvényhozás több-

államhatalom gyakorlása,

az

ellenzés lép a helyhatósági helyébe.

állam polgárai,

azon

talás után

menti

ellenzés

i

a központosított

mint Francziaoi szagban, hosszas tapasz-

meggyzdésre minden

terén

semmi eredményre parliamenti

Ha

parliament

jutni

ellenzés

:

hogy a parliaerfeszítéssel sem lehet

jutottak,

titkos társulatok

helyébe,

mködése

lép a

vagy az államra nézve

színleg idegen térre viszik át a vitatást,

s

aláássák az

mely ersebb, hogysem egyenesen De nekem úgy tetszik, hogy mindezen

államépület alapját,

megtámadják. ellenzékek

közi

kellemetlenebb,

de az államra bizonyosan legkevesbbé

a helyhatósággal biró

veszélyes

törvény

a központi hatalomra nézve talán leg-

által

testületek

ellenzése

a

megszabott formák között.

Azonban megengedem,

hogy csalódom e részben. Miután a központosított államnak minden eszköze megvan, hogy polgárai fölött rködjék, s a legkisebb

—

ellenállást

is

azonnal elnyomja,

úgy

látszik,

mintha

ily

államokban kellene bekövetkezni a nagy veszélyeknek. De, hogy mindezen eszközök daczára, a központosított államok

is

ki lehetnek téve

nagy veszélyeknek,

senki

Második

Negyedik könyv.

rész.

Tizedik

fejezet.

g5

sem fogja tagadhatni a közelebbi idk tapasztalása után, mely azt tanítja, hogy a közrendnek bármely megzavaha egyszer bekövetkezik, épen a központosított államokban szokta maga után vonni minden fonállónak s a legfontosabb jogviszonyok földúlását, felforgatását, rása,

ami soha sem történhetik meg oly hamar nem-központosított államokban. Mely okoknak tulajdoníthatni, hogy a fönálló államformára nézve ellenséges pártok törekvései annyiszor sikerülnek Francziaországban, s az összes alkotmány fölforgatását vonják maguk után?

Aki Francziaország alkotmányát, hol annyi forradalom sikerit, egybehasonlítja más államokéival, melyekben azok lennek rója

Nem

nem

föl

a

sikeritek,

bizonyára

nem

a

vélet-

különböz eredményeket. hatalom legyzésében

nagy nehézség, aminek leküzdése nélkül egy forradalom sem Minden kormányt, bármi ersnek érzi sikerülhet. magát állásában, s bármennyire szivén fekszik föntaroly párt tása az állampolgárok nagy többségének, is legyzhet pillanatra, mely minden tekintetben csekélynek látszik. A nagy er öntudata, mely a kormányt a

fönálló

áll

a

—

—

a biztonságára szükséges rendszabályok kezelésében ha-

nyagabbá

teszi;

az általános

meggyzdés,

hogy az

államhatalom elég ers önvédelmére,

mely tétlenségbe sülyeszti a fönálló kormány párthíveit; egy vagy több magas állású hivatalnok árulása épen a közveszély vagy szükség perczében; s a fegyveres er és néptömeg véletlen összeütközése,

s

az utóbbinak

gyzelme

—

mint

megannyi ok, mi miatt az államhatalom ellen intézett egyes támadások sikerülhetnek. A sikerült összeeskü-

:

Az uralkodó eszmék befolyása az

3(5

melyrl a

vések nagy száma, sít,

miszerint épen

mutatja,

tek közé,

államra.

történet

nem

bennünket

érte-

tartozik a ritka ese-

hogy az államhatalmat aránylag gyöngébb

párt meglepheti

s

pillanatra le

gyzheti.

is

A

forrada-

lom nehézségei valósággal csak els eredményei után kezddnek, s mindig két dologtól függ végs diadala pilla1. ha az államhatalomtól, melyet meglepve, hogy azon lehetséget is elvették, natra legyztek, magát összeszedvén, újra kezdhesse a harczot; ha azok, kik az államhatalmat kiszorították, 2. tudják magukat kormányképesen rendezni, s a rendezett államhatalom szükségének megfelelnek. Ha a legyzött államhatalmat azon lehetségtl is meg nem fosztották, hogy magát újra rendezhesse: csakhamar magához j meglepetésébl. Egy helyrl kiszorítva, a másikban talál oltalmat ha a fvárosból kihajtják, központtá válik mindazon hely, hol pillanatra letelepszik, s a fönállott viszonyok minden barátja s a jelenleg fönállók minden ellene, kik egy forradalom gyzelme után épen a gyzk sorában van;

—

—

csatlakoznak hozzá; s ha törnak legszámosabban, vényes hatalom küzd lázadókkal és módjában áll legalább nagyában föntartani szervezetét, ritka eset, hogy

végs diadal. Szintoly eredménytelen minden gyzelem az államhatalom fölött, ha azt csak kiszorítják, de nem ké-

nem

a törvényes hatalomé legyen a

pesek pótolni.

Miután

ugyanis

a

polgárisodat

jelen

fokán talán semminek sem érzi az ember inkább szük-

mint

ségét, zett

személy

fölforgatta,

tulajdon

minden csak akkor

államhatalomnak

rendet

és :

biztosítására

rende-

mely

ionálló

párt,

számíthat

a

a

töbl

Második

rész.

Negyedik könyv. Tizedik

fejezet.

g7

megegyezésére, La a fölforgatott helyett mindjárt más rendet képes alapítani. Ha nem tud: mindenki elfordul tle, oda, ahonnan legelbb sét;

várja

e

szükség kielégíté-

ami legtöbb esetben legvalószínbb, ha az elbbi

viszonyokat állítják vissza.

Ha immár

(6).

központosított

a

állam

minden

intéz-

ményét elfogultság nélkül vizsgáljuk: úgy találjuk, hogy a forradalmak sikerülésének érintett két föltételét

épen a központosított államokban találhatjuk

föl,

és

pedig annál nagyobb mértékben, minél következetesebben és teljesebben

alkalmazzák a központosítás

elvét.

Ha

az

minden egyes részétl elvonták a jogot, st tehetséget is, hogy saját ügyeiket elláthassák, s a közállam minden lakosa igazgatási központosítással az

ország

megszokott, önakarat

a központból várni min-

nélkül,

den lendületet, minden irányt, melyet kövessen ha az igazgatás minden fonalát e központban összpontosítják, úgy, hogy akik az államhatalom birtokában vannak, ;

habár a nagy többség akarata ellen tartják is fön abban magukat, rendelkezhetnek az állam minden erejével ;

ha a forradalmi kormány nem jogánál, hanem hatalmánál

fogva,

melyet

szerzett,

mokban mindig csak egyesek ellenében, ezeket, habár

mivel

s

állhatnak

központi

álla-

a közhatalom

milliónyian volnának

enge-

is,

delmességre kényszerítheti; szóval, ha az állam Francziaország mintájára van kell

a

mányt

forradalom a

sikerére,

központból

pontot, hol az állam

kiszorítsa,

ily

s

kormányzásának

folynak. Mert valamint

zeti az állam

semmi egyéb nem mint hogy a fönálló kor-

rendezve:

kézrekerítse

azon

mind

össze-

szálai

az összeesküvés

és fölkelés ve-

szervezete mellett, mindjárt

az

els

,

Az uralkodó eszmék befolyása az

gg

birtokában vannak

pillanatban, rendezett államhatalom s

a

kormány

kiszorított

viszont

úgy van

szorítva,

Egy

órányi

a kormánytól,

helyét

államra.

betülthetik:

teljesen

ha egyszer a központból ki

minden eszközt is elvettek, mi által magát újrarendezhetné, s legitim kormányként léphetne föl. szilaj

erély egy részrl,

s

egy órai gyönge-

ség és bomlottság másfell teljesen fölforgathat minden

Maroknyi fölkel csapat az állam kormányára emelkedik, s a legitim kormány lázadó csoporttá lesz, és

helyzetet.

egészen hasonló

helyzetbe

j

ellenei

irányában,

mint

azok voltak néhány órával azeltt irányában azon egy különbséggel, hogy akik erszakosan ragadják magukhoz a hatalmat, ritkábban engedik magukat meglepetni, s rendesen kiméletlenl használják azon esz;

melyeket

közöket,

a

központosítási

rendszer

nyújt

nekik.

A

túlzás

minden gyanúja elhárítása végett csak

hozom itt föl, amit Cormenin, a központosítás legnagyobb bámulója, mond ez államforma következméazt

nyeirl,

(c).

illeti mindig a központosítás, aki épen kezére keríti (au premier occupant), s annak kezébl, akinél volt, az uralommal együtt átmegy az arra, aki elfoglalja. Az utolsó 50 év történetei mutatják ezt.

„Valósággal azt

A

konvent,

többször

ostromoltatván

palotájában,

saját

gyakran forgott veszélyben, hogy a lázadás ert a rajta. Majd a szt.-cloudi orangeria ablakain ugratták ki Napóleon gránátosai a III. évi alkotmányt. Midn Parist megszállották, nem maradt egyéb hátra Napóleonnak, mint a fontainebleaui oklevelet.

asztalon aláírni a lemondási

X. Károly a fvárossal országát

is

elvesztette.

Második

Ha

rész.

Negyedik könyv. Tizedik

kormánynak nincsenek mindig

a

mindig fölemelve karjai, hogy mihelyt

den

szétzúzzon

fölkelést

g9-

nyitva

szemei,

fejét emeli,

központosítás

a

mihelyt elhagyja a Tuileriákat azonnal vége;

fejezet.

s

kincstár, telegraf,

átlép a

min-

fegyverével,

sorompókon,

sajtó, posta,

hadsereg,

mind egyszerre oda van rá nézve; uralkodóból törvényszer kormányból bitorrá lesz alattvalóvá; aki másokat számzött, maga lesz földönfutó; fut, menekül. Mi volna egyéb hátra? megbukott! Hova forduljon, mikor ki van tiltva? Nem kormány, közigazgatás, ország

;

nem

hatalom,

sebb,

nem

mint ember

király :

többé, csak ember,

árnyék,

elhagyatott,

st keve-

elitélt

semmi.

A

központban volt minden ereje, s e központ másé. Akarjátok tudni, a két követel közül, melyik a legitim? Ne azt kérdjétek, ki mellett van a jog, hanem ki mellett

van Paris? akié

Paris, az az uralkodó; akié Paris,

azé az ország."

Kétségkívül túlságosnak tetszenék elttünk a központosítás eredményeinek ez eladása, ha Francziaország történetén (d) kívül,

Rómáé

is

a polgárháborúk és

minden kényúri állam (e) története számos példával nem igazolná, hogy a forradalmak mindig annál gyorsabban és teljesebben sike-

imperátorok uralma

rülnek,

alatt,

minél tovább

s

vitték

a központosítási

elvet az

alkotmányban.

Ha

azon

meggyzdésbl

indulunk

ki,

melybl

Cormenin, hogy Parisnak magának elég tábornoka van Orosz-, Osztrák- és Angolország vezényletét vinni, s elég államférfia az egész világot kormányozni (/): szerencsének mondhatni a fváros ezen hatalmát, s nem lehet csodálni, ha oly korban, mint a jelen, midn a

Az uralkodó eszmék befolyása az

90

fogalmát

forradalom

a szabadságéval,

államra.

s

az

ellenforra-

dalomét a renddel oly gyakran összezavarják, épen azon gyorsaságot hozzák

valamely államforma ajánlására,

föl

melylyel a központosított állam alkotmányát

Hiszen

változtatni.

még

ségre jutott

lehet

mivel nivellirozta

is,

némi népszera forradalmi pártok közt azon érdeme által, Francziaországot,

központosította

és

Richelieu

meg

hogy elkészítette a forradalom útját; még a legkonservativebb kormányok is buzgón utánozták, amit a forradalom emberei tettek Francziaországban.

Nem gét.

tartozik

De ha

ide,

czáfolni

e nézetek helyetelensé-

tagadhatlan tény, hogy a forradalom gyak-

rabban sikerül központosított államokban, s ha nyugodt vizsgálódás után meggyzdhetünk, hogy a forradalmi gyakori

kísérletek

véletlennek, doníthatni ellenállási

:

hanem épen

meg

kell

képességét

veli a központosítás s

sikerét

Francziaországban

nem

a

az állam szervezetének tulaj-

engedni,

hogy

belveszélyek

az

államhatalom

ellenében

elvének alkalmazása,

st

nem

nö-

csökkenti,

erre nézve akartam fölhívni a közfigyelmet.

És most térjünk azon kérdés

vizsgálatára:

min

befolyással van a központosítás elvének alkalmazása, az

állam ellenállási képessége oly veszélyek ellenében, me-

lyek kívülrl fenyegetik az államot?

Jegyzetek a IV. könyv tizedik fejezetéhez.

JEGYZETEK A (a)

91.

FEJEZETHEZ.

X.

Amint az egyeduralom azon forma, melyben legkö-

vetkezetesebben alkamazhatni a központosítás rendszerét a rend és nyugalom

államban

éri

el

úgy

:

melyet a központosítástól várnak,

is,

legfbb fokát

s

egész a

sír

nyugalmáig

ily

és a

börtöni rendig kifejthet.

Épen ebben

(b)

a legitim királyság ereje,

áll

az államhatalom egy bizonyos személyt

zavarni kormányzási tisztében, de

illet:

nem

meg

bogy míg

lehet

ugyan

lehet desorganisálni.

Legitim egyeduralomban semmi sem pótolhatja, a mit a

radalom összerontott: (c)

(d)

a legitimitást.

i.

„De la centralisation. Paris 1842" 12-ik lap. Azon tíz év története, mely Cormenin irata óta

méginkább

folyt,

t.

le-

igazolja a fonebbieket.

Miután a kényuralom (despotismus) nem egyéb, mint

(e)

a korlátlan hatalom birása az államban szintoly

szükségkép maga után

az újabbkori látlan,

for-

:

minden kényuralom

vonja

a közponsítást, mint

értelemben központosított

államot mindig kor-

hatalommal

azaz kényúri

kell

gondolnunk az egyes

irányában. Minélfogva minden kényúri állam ugyanazon ve-

szélyeknekvan kitéve, melyeknek minden központosított állam, s

mindkettnek szükségkép

vannak szemei mindig mivé tegye a (/)

lázadást,

Cormenin:

;;

attól

függ biztonsága

:

nyitva, és karjai fölemelve,

mennyiben hogy sem-

mihelyt az fejét emeli.

De

la

Centralisation"

39. lap.

Az uralkodó eszmék befolyása az

92

XI.

államra.

FEJEZET.

A KÖZPONTOSÍTÁS BEFOLYÁSA AZ ÁLLAMOT FENYEGET KÜL VESZÉLYEKRE. A

képzelni sem lehet központosítás nélkül.

er fönállását Ha tehát a

hadertl függ valamely állam

küls megtá-

hadtan jelen

madások

ellenében

mellett

állása

:

biztonsága

hogy

tagadhatlan,

nélkül egy állam sem

lehet

hadi

központosítás

biztos külveszélyek ellené-

Oly hatalom, mint az állam egész haderejének központosítása megkíván, egyes kezében szükségkép korlátozza, st veszélyezi a polgári szabadságot: mindez azonban csak azt mutatja, hogy míg a különböz államok közti viszályokat kard dönti el, a polgári szabadság sem legfbb fokát nem érheti el, sem egészen nem biztosítható: nem pedig azt, hogy tehát le kell mondani a központosításról, miután nélküle az állam elvesztené önállóságát, s ha korlátozza vagy veszélyezi is a polgári szabadságot, mégis mindig az összes államben.

polgárok szabadságának

De

föltétele.

a központosítás elvét

oly államokban, hol ko-

runk kellékei szerint rendezett hader létez, egyáltalában nem szoríthatni azon dolgok körére, melyek e had-

er

vezérletét illetik.

élelmezésére,

Ami

fizetésére

csak a

hader

vonatkozik,

kiegészítésére,

mind egy központ-

Második

ból intézend

rész.

;

szüksége van,

Negyedik könyv. Tizenegyedik

mibl

fejezet.

QS

hogy minél inkább nagyobb haderre az

az következik,

biztosítása

államnak, annál inkább

végett,

kell szaporodni

azon tárgyak-

hogy oly államnak, melynek biztonsága kívülrl inkább van veszélyezve, nagyobb szüksége van központosításra, s melyeket

nak,

központból igazgatnak,

a

azaz:

annál fogva a központosítás elvének alkalmazása némileg kölcsönös összeköttetésben gával. (a).

De ha

áll

az állam külbiztonsá-

azon körülménybl, miszerint az állam

külbiztonsága a központosítás bizonyos mértékét igényli,

hogy az állam külbiztonságának azon mértékben kell növekedni, amelyben a központosítás nézetem szerint semelvét az államban alkalmazzák

azt következtetjük,

:

sem teszünk okosabban, mint ha, azon meggyzdésbl indulva ki, hogy valamely szerbl bizonyos mennyiség kell a beteg meggyógyítására, mindig többet akarnánk abból beadni a betegnek, hogy még egészségesebbé tegyük, vagy mint ha a katona fegyverét,

mivel

melyet védszerl és támadásra használ, kelleténél háromszorta nehezebbre csináltatnék, hogy háromszorta

ersebbé tegyük a védelem 1.

mivel

az

és

támadásban; és pedig

állam biztonsága nemcsak

már

rende-

haderejétl függ, hanem még inkább azon eszközöktl, ?nehjekkel a hader szervezetét illetleg rendelkezhetik, az

zett

az: valódi erejének mennyiségétl; 2.

mert az államot, épen mikor a legnagyobb kül-

veszélyek fenyegetik kívülrl, igazgatási

szervezete,

hanem

egyáltalában

egészen

más

nem

köz-

eszközök

tartják fön.

szenved pedig kétséget, hogy van a központosításnak bizonyos foka, mely az államhatalomnak e

Nem

;

:

:

94

Az uralkodó eszmék

kellékeit,

ahol

nem

befolyása az államra.

semmisíti

meg, tetemesen csök"

is

kenti.

A

csak eszköz, mely az államhata-

központosítás

lomnak lehetvé teszi, hogy az állam körében lev erket mind fölhasználhassa bizonyos czélra; amibl következik, hogy oly államok közt, melyek erk tekintetében egyenlen állanak, pillanatra mindig az a legersebb, amely legjobban központosíthatja az erket, (b). Azonban a központosított államintézmények legnagyobb bámulója

kénytelen megvallani:

is

hogy a központosítás az államban lev erk teljes használatát lehetségessé teszi, de új erköt nem állít el és 2. hogy a központosítás maga igénybe veszi és föl1.

;

emészti az államban

Ebbl

lev erk

bizonyos mennyiségét.

következik

hogy a központosítás az államban lev oltalmára

fordítható

öszletét

miután amennyi

csökkenti,

vonatik

er

szükségkép

csak az

annak mindig

állam közpon-

mind a fölhasználható erk mennyiségé-

tosítására kell,

bl

erk

s

el;

tehát az esetben, ha a központosítás az

állam elejének igen nagy részét veszi igénybe, könnyen

el államban lev

fordulhatnak az

de ez

er

összes

mindössze

is

elég az állam oltalmára,

Az állam

mik közt az államhatalom erkkel rendelkezhetik ugyan, oly csekély, hogy többé nem

viszonyok,

(c).

rendelkezésére álló

erk

általában

három

elem közrehatásából származnak. Ezek az egyén munkája; a

tke

a szabadság azon mértéke,

munkáját

és

tkéjét használhatja.

mely

szerint

az egyes

;

Második

: ;

;

:

Negyedik könyv. Tizenegyedik

rész.

fejezet.

95.

Minél nagyobb a produktív munkával foglalkozók

száma minél több tkével rendelkezhetnek minél nagyobb

szabadság, mellyel

a

tkéjüket

és

erejöket használhatják

annál nagyobb a termelés öszlete.

Hol sok egyest elvonnak a produktiv tevékenységtl

;

hol a

tke nagy

részét

más czélokra

fordítják

hol az egyest háborgatják ereje használatában ott

s

az

erk

ösz-

mikkel az állam rendelkezhetik. De a dolgok természetében van, hogy a központoa termel er mindezen elemeire ártalmasán hat. A központosítás, aszerint, amint kisebb vagy na-

szege

sítás

a termelés szükségkép kevesebb

is

fogy,

gyobb, több vagy kevesebb állampolgárt von

mel

el

a ter-

központosítva van az állam,

annál

munkától.

Minél

inkább

nagyobbnak

lenni

kell

melyet az egyestl

a tkének,

elvon.

Minél

inkább

központosítva

van,

annál

inkább

korlátozza az egyéni szabadságot.

Innen következik, hogy minden központosítás csak az államban lev erk öszletének rovására történhetik.

Ha minden lev

összes

kétségen kívül

erknek

az

áll,

államra,

hogy az államban

mint

egészre

nézve,

csak annyiban van értékök, mennyiben azokkal rendel-

hogy tehát minden államnak, amint biztonsága megkívánja, központosításra van szüksége bizonyos mértékben: az is következik egyszersmind, hogy: mivel kezhetik,

a produktív

erk

tömegét a központosítás csökkenti, min-

;

;

:

Az uralkodó eszmék befolyása

96 den oly

lépés,

melyet

alkalmazásában

ekkép

s

ez

túl

nemcsak erösbbé nem

gyöngíti,

;

az államra.

a szükséges mértéken

tesznek,

hanem

államot,

:

elv

teszi

külveszély

az

ellenében

csak biztonságát csökkenti.

A

még jobban

tételeket

fölállított

fölvilágosítja

ezen egyszer példa.

Az

állam a

következ erk

rendelkezhetik

fölött

az összes állampolgárok munkája, és ingó és ingatlan

tulajdonuk

fölött,

tesznek;

a

mek,

s

melyet munkájok

munka

és

által

gyümölcsözvé

tke eredménye,

az évi jövedel-

fölött.

Tegyük

föl,

hogy az állam munkaképes lakosainak

száma 1.000,000; a tulajdon tke értéke 500.000,000-ra menne, s hogy a mindennem évi jövedelmet részint élelmi szerekben, részint egyéb termékekben 100.000,000-ra tennénk tegyük föl, hogy az államnak külbiztonsága föntar-

fnyi rendes haderre van szüksége azon ügyek ellátása, melyeket az állam nem

tása végett, 50,000 s

hagyhat egyént

az

községekre,

egyes

kívánna,

kik

e

magukat

még

fölött

állam

az

10,000

szolgálatára

szentelnék

tegyük

föl,

hogy az

állam

minden

szükségének

fedezésére évenkint 25.000,000 kellene

ezek szerint az állam erejébl föntartására évenkint

60,000 egyén munkája,

25.000,000 lenne szükséges,

Vegyünk most hasonló

államot,

s

az

összes

(d).

egy, segélyforrásaira

hol,

a központosítás elvét

jövedelembl

mint például a községi ügyek

nézve egészen

Francziaországban, vitelére

ban mindenre alkalmazzák, amire csak

lehet.

is,

általá-

:

Második

A

rész.

Negyedik könyv. Tizenegyedik

er

rendezett hadi

fejezet.

Q7

szüksége, az állam külbizton-

ságának sine qua non-ja, nem kevesbedik az által, liogy a községi ügyekre is alkalmazták a központosítás elvét. Egy okos ember sem fogja állítani, hogy mivel ezerekkel

szaporítják

emberrel

is

a

tisztviselk

seregét;

csak

egyetlen

lejebb lehetne szállítani azon sereget, mely-

nek az ország határait kell védenie. Az els tétel tehát semmivel sem változik, s föl kell tennünk, hogy az állam, melynek elbb függetlensége föntartása végett 50,000 emberre volt szüksége, szintoly nagy hadert fog kívánni, ha Francziaország mintájára rendezték. Ha az államügyek ellátása, ahol csupán a szükségesre szorítkozik, 10,000 ember erejét veszi igénybe legalább ötszörte többet kivan oly körülmények közt, hol a nevelés, kultus, törvénykezés,

s

az összes közigaz-

gatás az államügyek körébe vannak vonva,

s

csak Fran-

vagy a mintájára rendezett bármely állam statistikáját kell kezünkbe vennünk, hogy meggyzdjünk, miszerint a polgári hivatalnokok száma majdnem annyi, mint a hadseregé. Ha azt ugyanannyira teszszük, cziaország,

50 ezer hivatalnok van ott számításunk szerint. Miután az államszogálat a szellemi képesség nagyobb fokát igényli; s miután oly pályán, mely az egész életre kiterjed,

mint a

hadi

szolgálat,

része családatyákból tartása [jóval

nemcsak néhány

s

több

áll

az :

évi foglalkozás,

államhivatalnokok nagyobb 50,000

államhivatalnok

fön-

költségbe kerül, mint 50,000 fnyi

így a kiadásokat a szoros közponkétszer annyival, azaz is tosítás behozatala legalább

hadsereg tartása,

s

50.000,000-val növeli évenkint.

Eötvös.

A

XIX. század

eszméi. III.

'

Az uralkodó eszmék

f)g

Mindezen képzeletiek;

venné valaki,

számok,

s

hinné,

azt

magától

mint

ha azonban a

központosítás

szorított

befolyása az államra.

fülállított

érthet,

tisztán

arányt hibásnak

hogy a legszükségesebbre

szükségeit

igen

csekélyre,

s

a

kormány rendszerét igen magasra tettük az csak igaz marad, hogy minden újabbkori értelemben központosított államnak mind több államhivatalnokra van szüksége, fönállhatása végett, kiket hasznos munkától vonnak el és mind-mind nagyobb költségvetésre; franczia

:

hogy tehát az ily állam a rendelkezésére álló erkbl nagyobb mennyiséget emészt föl, mint más államok. Ha igaz volna is, hogy az állam külbiztonsága kihadereje

zárólag

még

is

nagyságától

és

szervezetétl

tagadhatlan, hogy az állam haderejét

lóban fegyverben

álló

hanem inkább azon szükségei szerint

nem

függ,

a va-

katonaság számához kell mérni,

lehetséghez,

szaporítható,

s

miszerint az az állam

szerencsétlenség

ese-

tében újra szervezhet. S miután e lehetség az egyes

polgárok

karjaiban

rejl

ertl

függ:

az olyas intéz-

mények, melyek mellett az állam, fönállhatása végett, béke idején ez erk nagy részét kénytelen igénybe venni, szükségkép gyöngébbé teszik az államot külveszélyek ellenében. S állíthatja-e valaki, ha a történeteket ismeri, hogy a legjobb hadsereg is minden tekintetben elegend, kül ellenségek ellen biztosítani az államot? Nem szeretném, ha félreértenének. Bármint vélekedik valaki a nagy állandó seregek fell, senki sem tagadhatja azoknak szükséges voltát, ha Nyugoteurópa minden államának helyzetét nyugodtan vizsgálja. Miután az egyeduralom az a forma, melyben minden formák között nagy hadseregek fónállása Legkevesbbé

Második

Negyedik könyv. Tizenegyedik

rész.

veszélyes a polgári szabadságra nézve,

szabadságnak

rséget

érdekében

is

meg

annyi

s

gosodás az állami

oly

jobb

philantrop,

népek

részét,

föl

a produktív

a külhatalom-

hogy a felvilámelyek a béke

hogy más államok önállósága

támadásra,

ellen fegyveres

közt,

el

hogy

hivatkoznak, arra kell fordítani

isteni tanára

erk

áldoznak

milliót

fölötte a

századában,

ugyanazon

ers kart vonnak

ezer

Könnyezhet

nak.

föntartása: e kénysze-

Sajnos lehet az oeconomista eltt,

lett lelkesül.

munkától,

magának a

így

is

99

aki a köztársasági intézmények mel-

fájlalhatja,

annyi ezer

áll

fejezet.

s

védelemre hasonló táma-

dások ellen készen legyenek*, s talán van is benne némi haszon, ha e nézetek képviseli különböz államokból

megersítik egymást ama mikor szebb jöv a népek közt szintoly esztelennek fog tetszeni az ököljog, mint az tetszik elttünk, amely az egyesek közt uralkodott egykor, s módokról gondoskodnak, mik által az örök békét megalapíthatnák vagy legalább a háború alkalmait kevesbíthetnék. De aki a rendes hadseregek fönállásának szükségét századunkra nézve tagadja, vagy azt hiszi, hogy Nyugoteurópa összes államaink egyértelm határzata is föloszlathatja az állandó seregeket, megszüntetheti azok szükségét, míg északon egy óriás hatalom összejönnek,

kölcsönösen

s

reményében,

más alapokra

egészen

létezik,

épített

polgárisodással,

minek következtében a nyugot meghódítására kednie

:

mer

legfölebb

csak

utópiák a

körében forog az

jövend ivadékok

ily

kell töre-

ember,

s

épülésére beszélhet

az államtudományokról.

Épen a nagy rendes hadseregek sége

teszi

szükségessé

a nagy

fönállásának szük-

államok fönállását,

s

e

Az uralkodó eszmék

^00

tévedésnek

sok

félreismerése

tény

befolyása az államra.

forrása,

lett

raely

körben elismerést szerzett magákorunkban forrása egyébiránt a tévedéseknek nak. Szintoly azon hit, mintha hatalmas hadsereg, mely az állam biztonságára nélkülözhetlen, magában véve elegend is oly

széles

b

volna erre nézve.

Mellzöm, hogy az állam külbiztonságára nézve azon körülmény is idézhet el különös veszélyeket, ha igen nagy hadervel bír. Az államhatalom, túlnyomó épen mivel annyi áldozattal jár

öntudatában,

hadereje

rendesen

föntartása,

ert

szokta az

nemcsak

az

állam

biztosítására

használni; e föltevés valószínsége min-

gyakran

denesetre igen

szolgál

okul másoknak ellen-

impime u államokra és egyesekre nézve egyaránt igaz, s némely államot, mikor épen zavarban volt, azért támadtak meg, mivel mások megtámadására jól fölkészültnek látták, s meg akarák elzni a támadásban. De mellzzük mindezt; mint mondók: van-e hadsereg, mely gyzhetetlen volna? Mert ha ebben hiszünk, csak akkor állíthatjuk észszerleg, hogy egy pompás hadsereg magában ele.,Nemo

ségeskedésre.

gend

potuit

terribilis

esse

:

a külbiztonság föntartására.

Azt hiszem, ez

is

olyas kérdés, melyre

nem szükség

felelni.

A

hogy valamely hadseregnek sem czélszer szervezete, sem vitézsége soha sem védhetett meg egy államot a szerencse változásaitól. történet

Amellett

is

kat,

Anglia

midn

tanítja,

elnyomhatja pillanatra az

nek túlnyomó egyedül

azt

az

ereje,

s

ellenei-

minden létez állam közt talán

történeteiben

állam

államot

az

nem

találunk

pillanato-

idegen hatalom által egészen

Második

alávetettnek

rész.

Negyedik könyv. Tizenegyedik

Nem

látszott.

fejezet.

\Q\

azon következményt kell-e

vonnunk a tapasztalatok hosszú

hogy önállósága biztosítása végett a külföld irányában, nagy és vitéz hadern kívül, egyéb eszközökre is van minden hogy, miután senki sem áll oly államnak szüksége magasan, hogy pillanatra alá ne sülyedhessen, mindenek fölött attól függ minden közállomány biztossága: sorából,

:

mely eszközöli állanak rendelkezésére, hogy ismét fölemelkedhessek? Nem hiszem, hogy valaki ez eszközök közé számítsa a közigazgatási központosítást.

Nincs államforma, legalább alá lenne sított

ez

akarat

melyben az egyes akarata, vagy

nyilatkozhatása

annyira

föltétlenül

államhatalomnak, mint a központo-

vetve az

közigazgatású

államokban

;

nincs

államforma,

mely mellett az állam minden egyes erejének nagyobb részét vehetné igénybe, s annálfogva megengedem, hogy amely államok e rendszert követik, erej okhoz aránylag hatalmasabb hadsereget képesek tartani, s azt gyakrabban is megújíthatják, valameddig az állam belszerkezete nincs megtámadva. Tagadhatlan elnye a központosításnak, mint általában minden kényuralomnak, hogy az államhatalomnak több eszközt nyújt támadó háborúra minden más államszerkezetnél. De képzeljük, hogy magát az államot támadják meg, semmivé teszik hadseregét, elfoglalják

fvárosát

—

nem szükség

a jelen századnál mesz-

menni vissza, hogy legtöbb államban hasonló eseményeket találjunk, vájjon a közponsítás-e az, ami az államot megmentheti? A hivatalnoksereg ell fog-e visszavonulni a diadalmas ellen, mely az állam hadi erejét leverte? szent borzalommal nem merészli-e megszebb

—

Az uralkodó eszmék

\Q2 a

illetni

befolyása az államra.

központosított közigazgatású

remek mvét? vagy kitakarodik

állam

az

bámulatos

országból,

mivel

megtagadják szolgálatukat, akik addig a közigazgatást vitték?

A egyes

történet sok csodás

államok

hasonló

módot ad el, mely

pillanatokban

szerint az

megszabadultak.

Tudjuk, hogy Spanyolország, miután a mórok hatalmának meghódolt, azon kevés számú harczos ers hitének köszönheté utóbbi nagyságát, kik Asturiába vonultak a zivatar ell;

hogy Svédországot egy maroknyi mentette meg; hogy Francziaországnak

tudjuk,

parasztcsapat

egy szz lelkesít ereje szerezte vissza függetlenségét. Oly esetrl nem szól a történet, melyben valamely állam az által nyerte volna vissza elvesztett önállóságát,

hogy a hódító nem

talált

lefordította, a kivetett

nyes vitte

kormány volna;

közigazgatást

rendezett

tovább

hogy a legna-

sot azt látjuk a történetbl,

ilyes pillanataiban, az idegen ellenség

épen a közigazgatási

vez körülményekbe törvényes

aki parancsait leírta,

adókat beszedte, szóval a törvé-

alatt

gyobb külveszély

a

senkit,

központosítás

jutott,

kormány

szintoly ked-

által

mint az állam

ellenében,

bens

ellenei

melyet pillanatra ki-

szoríthattak.

Miután a rendezett közigazgatás, azokra nézve, kik központosított államokban azzal foglalkoznak, nagy részint még nagyobb szükség, mint magára az államra nézve; miután az óriási közigazgatási test számtalan tagjai, minden parancs föltétlen teljesítéséhez szokván,

sem tartanak nagyobb szerencsétlenségnek, mint ha senki sem parancsol velk az

állásuknál fogva semmit

:

állam

bármely

kül

ellensége,

mihelyt

a

központnak

Második

urává

tette

rész.

Negyedik könyv. Tizenegyedik

magát, szintoly

fejezet.

eszközökre

kész

talál,

\Q% aka-

rata teljesítését illetleg, a legtöbb hivatalnokban, mintha

valamelyik

csak

törvényes

párt

vetelni

azoktól,

veltek,

vagy

Dreség

érzelemszilárdságot

kiket akarat nélküli várni

ellenállást

elnye,

az

volna ki állásából

a

kormányhatalmat, vagy mintha a törvényes

hatalom maga lenne.

az

szorította

hogy könnyen

mozgatni tetszés

oly

gépezettl,

lehet

kö-

eszközöknek nebizonyos

melynek pontból

szerint.

A

legnagyobb veszély pillanataiban csak nagy férfiak, vagy nagy elvek menthették meg az államokat; és bár meg kell engedni, hogy az államszerkezet alakja magában sem nagy embert el nem állíthat, sem lelkesedést nem ébreszt valamely nagy elv mellett: nem tagadhatni,

hogy

mködésüket

melyek

tozik kétségtelenül szere

vannak

államintézmények,

bizonyos

megnehezítik,

s

ezek közé

tar-

a közigazgatási központosítás rend-

is.

A

közigazgatási központosítás egyik

f

feladata az

f

oka azon népszerségnek, melyben e rendszer részesül: az egyenlség, mit az által, ha nemis teljesen, de jobban elérhetni, mint bármi egyéb által. Központosított államokban is, melyek szabad alkotmánynak örvendenek, fölülemelkedhetik társain az egyes polgár, de az ily államokban nincs olyas társadalmi állás, melyben az egyes, mintegy a dolog természeténél fogva, polgártársai bizonyos nagyobb részének központjává tehetné magát. (e). Legalább minden ilyes állást abnormitásnak kell tekinteújabb államokban,

nünk,

s

s

kétségtelenül

csak következetes dolog,

ha a központosított

államokban azt lehetleg alá törekszenek

ásni.

Az uralkodó eszmék

104

befolyása az államra.

megengedem, hogy az összes polgárok teljes egyenlsége igen kellemes dolog lehet azokra nézve, kiknek kezében van az államhatalom. A parliamenti többség nevében kormányzó ministerek szintoly jól tudják, mint egyes kényurak, hogy a tengernyi homok legfölebb is nehézségi szolgál, míg egyes szikladarabok legyzhetlen akadályt gördíthetnek utunkba. Legtöbb emberrel vele született az ösztön, valami maSzívesen

gasabb

felé vetni tekintetét (/), s

semmi

egyéb

innen van, hogy ahol

magukat meghajtsák, sokan a kormányhoz csatlakoznak, melynek ereje azon nincs,

ami

eltt

mértékben növekszik, minél gyámoltalanabbnak érzi magát irányában minden egyes. Az ily államot ennélfogva nyugodt pillanatokban könnyebben és kellemesebben kormányozhatni, mint minden mást; de mindenkinek meg kell engedni, hogy e kormányforma nagy önálló egyéniségek kifejtésére, minkre szük-

—

sége van az államnak nagy veszély perczeiben,

—

leg-

kevesbbé kedvez minden egyébnél. Mikor az államnak nagy egyéniségre van szüksége, azok közt találhatni föl ez egyéniségeket, akik inkább akarnak egy faluban elsk lenni, mint Rómában másodrendek. Az iskola, melyben nagy hivatásukra elkészülnek, ama kisebb kör vezetése, melyben azeltt mozogtak, (g). Az els

nagyszer pályájukhoz azon tisztelet, melyet rény körükben meg tudtak maguknak szerezni. lépés

E

tételek

ellenében

kozni. Vájjon századunk,

a

tapasztalásra

sze-

fognak hivat-

minden központosítás daczára,

melyet a legtöbb nagy államba bevittek, nem rendkívül gazdag-c nagy emberekben? Minden alkotmányos ál-

lamban

két,

gyakran három rendjét

is

találjuk oly fér-

Második

rész.

Negyedik könyv. Tizenegyedik

fejezet.

kik egymást váltják a kormányban,

fiaknak,

]Q5

anélkül,

hogy abban változást vennénk észre. Azt hiszem, hogy az 1848-ki év történeteivel kezében, máskép a jöv, itélend egykor korunk eme bségérl nagy emberekben. De megengedve, hogy akik a „nagy ember" czímet min eszközei igénylik maguknak, mind valóban azok vannak az egyesnek, ha még oly nagy és kitn is, :

külellenség.

által

fenyegetett

hazáját

megszabadítani?

Képzeljünk egy központosított államot, mely ellenvagyis, amelynek ségei túlnyomó erejének meghódolt; fvárosa ellenség kezében van. Maga Francziaország története

elég példát mutat e

is

VII.

Hosszas,

Károly

alatt az

angolok kezében volt Paris.

küzdelemteljes harcz

ország függetlenségét;

Mihelyt

által vívta ki.

helye Paris,

megsznt

részben.

után megint kivívta az

saját erejével,

nem

önfiai

hs

tettei

volt többé a királyság szék-

az ország fvárosa lenni. Mivel a

fváros ellenében száz hely bírt jelentékeny önhatósággal, nemcsak mindenik képes volt, de meg is szokta, önállólag haladni pályáján, mindeniket alapkövül lehete

használni

állam

az

újdon

épületének

megkezdésére.

Képzeljük, hogy Francziaország VII. Károly alatt központosítva,

egyes részeinek

önhatósága megsemmisítve

nép meg szokott volna föltétlen engedelmességgel fogadni minden parancsot, mely a központból jött: azt hiszszük, hegy Jeanne d'Arc minden vallásos lelkesedése, Dunois és La Tremouille minden hsissége, és oly százezerek honszeretete, akiknek lett volna,

nincs tett

a

semmi eszközük magukat

volna

végre

s

is

részletes fölkeléseknél

csak

az

államhatalom

szervezni,

alig idézhe-

egyebet el,

rendri

melyek

szabályainak

Az uralkodó eszmék befolyása az államra.

10(3

nagyobb szigorúságára vezettek vala? Egyébiránt épen nem szükséges képzelmünket megertetni. 1814- és hatalmak fegyverei eltt,

nem

ságát; de bizonyára

ben.

a

A

elve

iránti

nem

saját ereje által

hódítói

semmi eszköze,

souscrire son abdication,

—

pris,

legitimitás

;

Napóleon n'a qu'á az európai emberi-

nagy diegyszersmind azonban világos

szentélyének

cséretnek látszhatik ez

ellenszegülni az

qui a Paris, a la Francé."

Parist a világ fvárosának,

st

a

országnak, miután fávárosát bevet-

vala többé

ség fényének,

eset-

megmenté Francziaországot

idegenek határozatának, „Paris

Ha

mindkét

adták vissza a trónt a legitim

tiszteletbl

Az

idegen

megint visszanyerte önálló-

szerencsétlenségétl;

uralkodóháznak. ték,

s

eszelve

diplomatia

fölosztás

Francziaország

meghódolt

megint

1815-ben

tekintik (h)

:

hogy a központosított államok külellenségek nagyobb veszélyeknek vannak kitéve, ellenében is mint mások. Minden ilyes állam a monda hséhez hasonló, ezen de ponton sebesíthet meg, ki csak egy mindig halálosan; azon egy különbséggel, hogy e sebhet helyet mindenki ismeri, s azt hiszem, hogy ez, elismerése,

biztosság tekintetében, lényeges különbség.

Jegyzetek a IV. könyv tizenegyedik fejezetéhez.

JEGYZETEK A

FEJEZETHEZ.

Oly államokban, hol nagy hader

(a)

rályság

XI.

:

\Q1

kell,

szükséges a ki-

legalább kétségtelenül ez államformában veszélyezteti

legkevesbbé nagy hadi

er

fönállása a polgári

szabadságot.

Amennyiben a központosítás csak lígy lehetséges, ha minden hatalmat egyes kezébe adnak bizonyára legczélsze(6)

:

rfíbb,

ha

—

—

mint a római alkotmányban történt,

intézménynyé teszik a diktátorságot, mivel ez

rendes

hatalom

által e

átruházásának módját, bizonyos formákat, mikkel az

mindenek hol

ilyes

meg lehet határozni: míg a intézményekrl nem gondoskodtak az alkot-

mányban, a véletlentl, szenvedélyektl, sebb, a félelemtl függ

ugyanis

az

és

napját

fölött idejét,

semmi

jár,

államot,

a mi legveszélye-

s

mindannak meghatározása.

Miután

nagy külveszély pillanatában, csupán

fegyverrel, az az egyes hatalma által menthetni fentartás ösztöne veszély perczeiben

meg:

az ön-

mindig diktatúrát idéz

el; ha még úgy kárhoztatja is azt az alkotmány. (c) Bármennyire elhaladtunk, semmiféle mesterségben

sem mentünk annyira, mint abban, hogy az állam összes erit mind rendelkezésére állítjuk a közhatalomnak. Ha a mit a kényúri persa birodalom egyes satrapái beveszedtek kalifái zsaroltak alattvalóiktól,

— a mi csak

vedelmek egy tizedében

— mind egybevetjük

állott,

a legkevésbé terhelt államokban

is

a

s

Kordova

mindennem

jö-

azzal, a mit

adnak az államnak

:

nem

tagadhatjuk e részben a haladást. Mióta behozták az állam-

:

Az uralkodó eszmék befolyása

10g

adósságok rendszerét, a mit

közének nevez,

s

a mit

eredményének

pontosítás

Cormenm

az államra.

a központosítás

még inkább mondhatott :

úgy

tetszik,

hogy épen

képességében vetett

fizetési

hogy 1000

gatni,

volna a köz-

csaknem kimeríthetlen

Azonban a

forrásokkal rendelkezhetik az államhatalom. pasztalás mutatja,

fémesz-

ta-

úgy: miután az állam azon csodával kell támo-

nincs hitet

— st 10.000

millió kamatját

kell fizetni

is

évenkint.

Ez is elég sok. Ha megfontoljuk, hogy az állam valóban munkaképes lakosai felét sem teszik a népességnek mindig megérezhetni a termel munkaerkben szenvedett (d)

veszteséget, s mivel csak a jövedelem fölöslegét fordíthatni a

tke

szaporítására, ez

nagyobb

annál kevesbbé

is

vesznek igénybe

részt

jövedelembl

a

minél

szaporodik,

állam

az

szükségei. [e)

A

nemességet rendesen a trón

szának, a rend legjobb

biztosítékának

legszilárdabb tekintik,

Miután az állam egész jogállapota bensleg annyira

táma-

méltán.

és

összeti

hogy a jogot a legkisebb körben sem sérthetni meg, a nélkül, hogy minden jog csorbulást ne szenvedjen és ne veszélyeztettessék

:

úgy a társadalom azon

tékben bírnak kiváltsággal, leginkább állapot föntartása.

A

pillanatokat kivéve,

midn

konservativek,

s

melyek nagy mér-

osztályainak, áll

érdekükben a

ioir-

— azon vannak, — mindig

társadalom fensbb osztályai

rémuralom

alatt

a centralisatió és decentralisatió kevés hatással

van érzületökre. Annál nagyobb befolyást gyakorol az államszerkezet azon állásra, melyet lyai az

államban elfoglalnak;

államra nézve hasznos

s

a"

ami

csak

ott

fensbb

el

a

osztá-

válik az

által lehet-'

módon megó'rzeniök

érzelmeiket. Csak ott foglalhatnak tekét,

társadalom

rendnek kedvez

egyesek

elkel

gyakorolhatnak magára az államra

helyze-

nézv<

Jegyzetek a IV. könyv tizenegyedik fejezetéhez.

hasznos befolyást, a hol kisebb körök vaunak.

A

109

kinek részén

vannak olyas államszerkezet mellett a társadalom fensbb

—

osztályai,

biztosan érezheti magát. Központosított államok-

ban ez osztályok befolyása mindig jelentéktelen, mert a

magasabb

állású

egyén

is

jelentéktelennek

tnik

föl

leg-

az egész

államhoz képest. (/) lik az

Sokan nem az „erecto ad

égre tekintetket

sidera vertice"

hanem többnyire beérik

;

miatt eme-

ha

azzal,

valami fensbbet találnak, mely eltt ugyancsak mélyen megalázhatják magukat. ((/)

jon,

Rendesen

elbb meg

azt

mondják

hogy valaki parancsolni

kell tanulnia engedelmeskednie.

zom azon kérdés

tud-

Nem bocsátko-

vizsgálásába, vájjon azok közül, a kik leg-

nem

jobban tudtak parancsolni,

kitnk

:

az engedelmességben.

voltak-e

Az

némelyek legkevésbé

az egy bizonyos, hogy a

nagyobb körben parancsolást csak kisebb körbeni parancsolással

tud

tanulhatni meg.

igazgatni",

A

jobban

ki

egy községet maga erejébl

fogja az államot kormányozni,

valamely minister els commis-ja. (Ji)

Cormenin. ,,De

la

centralisation."

jól

mint

;

Az uralkodó eszmék befolyása

1\Q

az államra.

FEJEZET.

XII.

MIT KÍVÁN AZ EGYÉN A SZABADSÁG

NEVÉBEN AZ ÁLLAMTÓL? Eddig azon kérdésre fordítók figyelmünket, hogy a

szoros

mint

központosítás,

Francziaországban

s

a

mintájára rendezett államokban találunk, valóban gyarapítja-e az állam

hogy arra nincs

és

erejét

biztonságát,

s

azt

hiszem,

eset.

Miután a központosított államokban az államhatalom örökös kérdés jutalma gyanánt megy egy kézbl a másikba, s ekkép soha sem fejthet ki elegend mértékben következetességet; miután hatalomkörét

tzött

eléje

czélt

a

ban az állam

ily

töltheti

rendelkezésére

soha sem érheti egészen

miután az

nem

be álló

teljesen,

s

az

eszközökkel

el

rendszer

szerint

rendelkezésére

álló

szervezett államok-

eszközök

nagyobb

hogy a közigazgatás bonyolult gépezete rendben tartassák és mozgásba inrészét

arra

kénytelen

fordítani,

duljon;

miután végre az államhatalom e rendszer által, épen nagy bel- és kiilveszély pillanataiban, ncmli erejében növekednék, st gyöngébb lesz, s egyetlen csapással

megsemmisíthet: a központosítás rendszere,

Második

rész.

Negyedik könyv. Tizenkettedik

fejezet.

j_|j_

amint azt korunk sok alkotmányos államában alkalmazva találjuk,

szaporítja az államot

fenyeget veszélyeket, a

hogy annak belerejét gyarapítaná: a mibl az következik, hogy a f ok, melylyel e rendszert védik, a

nélkül,

tévedések egész során alapszik.

A

másik ok, melyet fölhoznak mellette, az: hogy

az egyetemes szabadságot jobban biztosíthatni a közpon-

mint bármely más államszerkezet

tosítás,

mellett, s

hogy

az egyéni szabadság korlátozása központosított államok-

annak ott észszer alapja van, — kevésbbé tetnyomasztónak az egyes eltt. Lássuk, mennyiben

ban, mivel szik

helyesek ez állítások?

Mindenek eltt szükséges, ha eredménynyel akarunk e részben eljárni, tisztába jönnünk azon kérdés iránt:

mit kell

saj átlag

értenünk az

egyéni szabadság

alatt? s mit kíván az egyes a szabadság nevében az államtól ? s

uralkodnék a politikai

A

nagyobb fogalomzavar tudományokban, mint épen e fölött.

nincs talán tárgy, mely fölött

szabadság azon lehetség,

önerejét,

s

mely szerint az egyén

ami körüle van, mind fölhasználhatja önvá-

lasztotta czéljainak elérésére.

Minél kevésbbé van akadályozva tában,

minél

több

tárgyat

fordíthat

ereje

használa-

czéljaira,

annál

szabadabb: minél inkább korlátozva van e részben, annál kevésbé szabad.

sem nevezhetné szabadnak azon embert, akinek senki sem parancsol, de aki személyes erején kívül egyáltalában semmit sem fordíthat egyéni czéljaira; ha ugyan képzelhetni ily állapotot. Bizonyára

senki

—

Miután pedig az uralkodás is csak azon lehetségben áll, hogy ami körülünk van, egyéni czéljainkra

-

112

uralkodó eszmék befolyása az államra.

-Az

használhatjuk,

s

így az uralom és szabadság közt csak

azon mértékre nézve van különbség, melyben az egyes e

lehetséget megszerzi:

szabadság és uralkodás ve-

a

lünk született hajlama közt sem húzhatni biztos határ vonalt.

Az

hajlam

uralkodási

azon ösztön,

mely

szerint

sem

elvégre

egyre több-több

szerzünk önválasztotta czéljaink

badság legfbb fokára törekvés,

idegen ert

elérésére, azaz s

mint

egyéb,

a sza-

:

önként következik,

hogy a szabadság ösztöne, ha nem talál akadályra fejldésében, szükségkép uralkodási vágyra vezet mindig. Valamint a szabadságvágy minden emberrel vele született, st minden emberre és minden lényre, ki föntartása végett önereje használatára van utasítva, az

úgy az uralkodási hajlamot is minden emberi lénynycl közösnek kell tekintenünk (a),s ha azt képzeljük, hogy az ember csupán az egy ösztön után indul, azaz esztelen lénynek veszszük semmi ellenvetésünk sem lehet azon állítás ellen, miszerint az egyén föltétlen szabadság utáni vágya ellentétben áll az állammal, mely csak az egyén kell alávetése által lehetséges. Csak az a kérdés hogy e föltétlen szabadságönfentartás

föltétele:

:

:

vágyat (mert hiszen

ez ellentétben

sával)

az embernél általában

nünk?

s

azt hiszem,

hogy

e

áll

az állam fonállá

meglevnek

kell-e

teliinte-

kérdésre határozottan nem-

mel kell felelnünk.

A látlan,

szabadság azaz:

tehetségeit,

környez

utáni

törekvés

minél önállóbban

minél

dolgokat,

inkább annál

használhatja

hatalma

alá

Azonban

az

ember

vetheti

az

t

érez,

még

föltétlen

sza-

élénkebb vágyat

kijebb terjeszteni hatalomkörét.

kor-

mindenesetre

Második

rész.

Negyedik könyv. Tizenkettedik

fejezet.

\\3

szemléldés útján nem jut rá) szintoly kevéssé támadhat az emberben, mint egyéb dolgok fogalma, melyeket nemcsak nem látott, st amikre nézve mindig ellenkezt nem tapasz-

badság

talt.

(hacsak

fogalma

Az ember,

bölcseimi

szükségkép törek-

természeténél fogva

legyzni minden akadályt, mely ereje használásában korlátozza, mert szükségkép mindig kijebb igyekszik erejét terjeszteni; de hogy e törekvésnek soha sem tehet egészen eleget, azaz, hogy soha sem szabad, föltétlenül: azt szintoly jól tudja, mint p. o. azt, hogy szik

—

•

nem

repülni

Aki

tud.

tehát azt

badságvágya

s

állítja,

állam

az

hogy az egyén

föltétlen sza-

fogalma közt létez

különbség gyakorlatilag lehetetlenné

elméleti

teszi a rendezett ál-

lam alkotását, merben úgy tesz, mint ha azt mondaná, hogy a rendezett államok fonállása azért lehetetlen, mert ellentétben áll bizonyos eszmével, mely miatt mindenkit az rültek házába vinnének, ha a gyakorlati életben cselekvési zsinórmértékül akarná venni. Nem föltétlen, hanem csak a létez viszonyok közt lehetséges legnagyobb vés, e

szabadság utáni vágy,

s

a törek-

szabadság körét mindig kijebb terjeszteni,

mi vele

—

ez

S ez ösztön a rendehogy zett állam fönállásával oly kevéssé ellenkezik, épen egyik f okul kell azt tekintenünk, mely az embeaz,

reket

született az emberrel.

polgári

természet

társaság

adta

emberbe az

az

dásra törekedjék

a körüle

mutatja a tapasztalás,

melyeknek azon ösztön, mely A

vitte.

(b).

hogy uralko-

ösztönt,

lev dolgok

Amint a

fölött:

úgy

szerint

erejével

Epén

ura tud lenni.

mindennek

ura,

azaz lehet"

XIX. század

azt

hogy igen kevés azon dolgok

saját

száma,

Eötvüs.

alkotására

eszméi. III.

Az uralkodó eszmék

\\4:

mint eszes

szabad akar lenni, viszi rá az embert,

leg

hogy mások segélyét igyekezzék

lényt, is:

befolyása az államra.

vagy

biztosítani,

az vezeti társaságba.

A

családon túl (mit a nemi viszonyból

s

a gyerme-

mely ösztön az emberben még inkább megvan, mint más állatban, magyarázhatni ki), minden emberi társaságnak a szabadság utáni vágyban találjuk természetes okát vagyis azon törekvésben, hogy más személyeket és dolgokat saját ezéljai elérésére használhassunk, s innen következik, hogy az állam fönállása az egyének szabadságvágyával nemcsak

kek

gondoskodásból,

felli

:

nincs

ellentétben,

st

tekintenünk,

kell

azaz a körüle

rendelkezésre

mely

lev álló

államot egyik

eszközök

midn e

eszközül

szabadságát.

hatalmát biztosítani

fölötti

is,

olyas

egyén

az

által

dolgok

esetekben

oly

törekszik

az

tudja,

czélra

hogy

mind nem

a ele-

gendk.

A

legfbb fólia minden anyagi és erkölcsi jókra nézve, melyekkel bír : ez az, amit az egyes az államtól

biztosság

a szabadság nevében

ségét

tagadja,

badságot,

követel,

nemhogy

(e).

Aki az állam lehet-

megalapítaná

az

egyéni sza-

st megsemmisíti mindazon viszonyokra

nézve,

mik fölött az ember csak azon esetben uralkodhatik, ha nagyobb államközségekbe áll össze, s ha a történet azt mutatja, hogy kisebb társaságok magukat folyvást államokká

a kis államok

alakítani,

kedni törekszenek;

s

meg

ha napjainkban

is

kijebb terjeszpéldát mutat a

hogy ahol pillanatra az állam minden kötelékét erszakosan szétszaggatták is, megint vissza állítá a nép tüstént az államot: épen a szabadságvágynak kell tulaj doni tnunk e jelenséget. tapasztalás,

-

:

Második

rész.

Negyedik könyv. Tizenkettedik

fejezet.

Ugyanazon hajlam, mely, ha az embert

J

]_5

esztelen

lénynek gondoljuk, háborút idézne el mindenki részée hajlam az, mely az ész követrl mindenki ellen,

—

ember ama vele

keztében, vagyis az

mely

génél fogva,

mérték tudja

szerint

választani,

szükséges

elször

társaságba

nagyobb fokára jut

nél

inkább

hajlamai lehetleg nagyobb

a

kielégítésére

uralomra jut

született tehetsé-

vezette

a polgárisodásnak,

az

ész

meg

eszközöket

használata

t;

s

mi-

azaz, minél

ösztönei

fö-

annál inkább nyilatkozik a szabadságvágy sociális

lött,

természete,

annál világosabban kell állani miután* vannak

hogy:

eltt,

biztonságunk

államra,

czélok, melyeket

viszonyok, melyek

végett,

ember

az

közt az

szükségünk van, vannak

csak az állam által érhetünk

cl:

a sza-

badságot épen csak egyéniségünk eszélyes alárendelése által érhetjük

De

el.

bármennyire tekintsük

is

az államot a szabad-

egyén

ság

egyik

nem

tekinthetjük kielégítettnek azzal, ha megadták neki

a,

alapföltételél

lehetséget

arra,

:

hogy

az

szabadságvágyát államszövetségbe

rendezett

léphessen

mert az egyén, a meddig személyes eri terjednek, személyes szabadságát is igénybe veszi; 1.

2.

mert az állam

nem

els,

nem

is

egyetlen emberi

melybe a szabadságvágy vezetett bennünket, s ez ösztön kielégítése szintúgy megkívánja azon szkebb viszonyok létezését, melyekbe vezette az embert, társaság,

mint az államét.

Az

szerzdésen alapult volna is, nem egyesek szerzdésének, hanem minden esetre olyas kötésnek eredménye, melyet már elbb fönállott kisebb állam,

ha

8*

Az uralkodó eszmék

\\Q

Egy

társaságok kötöttek.

befolyása az államra.

állam sem

egyes emberekre,

lianem okvetetlenül kisebb társaságokra dás fokozata szerint nemzetiségekre,

—

városi és falusi községekre

nem

—

a polgáriso-

népségekre,

oszlanék

föl.

vagy

(d).

hanem mint avagy tartomány valamely család, nép tagja ilyen él az államba, s mint abban lépett úgy nemcsak saját személyére, hanem mindazon viszonyokra nézve, Amint az

egyes

elkülönözve,

község,

:

melyekben családjához, áll,

biztosságot

az

követelnie

kell

országához,

községéhez,

államtól,

népéhez s

csak

annyiban érezheti magát szabadnak, amennyiben e viszonyokra nézve is megvan a biztossága. Polgárisodásimk nem tegnapi szülött. Bárhova fordítsuk tekintetünket, Qgy államot sem találunk Európában, hol azon viszonyokon kívül, melyekben az egyes az állam irányában áll, még mások is ne léteznének. Minden népnek megvan története, mely emlékei folytán bizonyos jogigényeket teljesen biztosítják családi

községi

és

is

képez.

személyét

tehát

az egyénnek

és tulajdonát,

kívánják áldozatul

állását

semmisítik nemzetiségét

Ha

s

•

de azért

ha meg-

azon egyetemes történeti jo-

melylyekkel az államba lépett: szükségkép korlá-

gait,

tozva érzendi magát egyéni szabadságában.

Az ember, mint

eszes

lény,

mennyiben az állam

fönállása megkívánja, személyes szabadsága ilyes

látozásának

akkor,

ha

is

örömest aláveti ugyan

meggyzdik

annál jobbnak tartja

az

szükségérl, állam

kor-

magát; de csak minden esetre s

alkotmányát,

minél

ki-

sebb mértékben kívánja tle ez áldozatot.

Hogy egyén

megítélhessük, mely mértékben veti magát az

könnyebben

vagy

nehezebben

alá

szabadsága

Második

korlátozásának

mértékül I.

Negyedik könyv. Tizenkettedik

rész.

:

szabály szolgálhat

két

117

fejezet.

elttünk* zsinór-

:

Hogy

az egyes nehezebben

mond

le

egyéni sza-

badságáról, ha annak használata olyas jóra vonatkozik,

magasabban vagy hozzá közelebb áll, s e szerint mindenek eltt azon dolgokra nézve akarja magát szabadnak érezni, melyek napi életével és erkölcsi meggyzdéseivel állanak összefüggésben. ami

eló'tte

Hogy

II.

az

egyén

az

ugyan föláldozni szabadsága egy mennyiben ez áldozat szükséges

gyzdve

az állam

s

t

fönállásának kész

állam

részét,

voltáról

csak

de

meg

a

van

amirl

kárpótolhatja mindazért,

lemondott.

Mi

az elst

ki bizonyságot keres, vegye kezébe a történetet, találja,

De

nincs szükség bizonyításra.

illeti,

hogy minden századnak tapasztalása

miszerint az államhatalom ellen mindig

sebb és makacsabb az

s

a

úgy

igazolja,

ott volt

leger-

egyén szabad-

ellenállás, hol az

sága bizonyos erkölcsi szükségek, vallása, nemzetisége, becsületérzése

rl

tekintetében

szenvedett

állam

az

részé-

vagy ahol az államhatalom a nép erkölcseivel és szokásaival jött ellenkezésbe. A közönyösség s amaz általános jellemtelenség, amint Európa egyik legnagyobb, s mint mondják, legpolgárisultabb állarövidséget,

mában

a

királyságról

aztán

társaságra

átmentek,

kozatának log áll

egyáltalában

hanem azon

s

errl a

csá-

ismét a köz-

tapasztalás

e

nép

nyilat-

egyén minden do-

mértékben közönyös, amilyen távol ami t, mint az államban elforduló vál-

azon s

s

nem csupán

általános

tekintend, miszerint az

iránt

hozzá,

köztársaságra,

megint a királyságra,

szárságra,

sajátságának,

a

Az uralkodó eszmék

1\%

nem

közvetlen

tozások,

befolyása az államra.

annál

érdekli,

nyugottabban

minél kevesbbé érinti személyes viszonyait.

veszi,

denki

legközelebb

áll

önmagához,

aztán

j

Min-

családja,

aztán az a kör, melyben naponkint mozog, a község, a megye, a tartomány; s végre az állam, mely után még

minden

egész emberiség

esetre az

is

igénybe veheti az

egyes érdekeltségét, csakhogy bizonyára sokkal

cseké-

lyebb mértékben.

Valamint az els franczia forradalom, bár az els napokban oly elveket állított föl, melyek által az összes államrend megváltozott, akkor

talált

elször ellenállásra,

mikor törvényei és intézkedései összeütközésbe jöttek a nép hitével és erkölcseivel, s az egyén személyes viszonyait erszakosan átalakította úgy bármely alkotst köztársasági államformát egyeduralommá mányos, ha az átalakítás a nép erkölcseinek és lehet alakítani, szokásainak sérelme nélkül eshetik meg. A második pontra nézve megjegyzend, hogy a mennyiben az uralkodási és szabadságvágy, mint fö— nebb érintem azonegy, az uralkodás nagyobb fokát csak a szabadság legfensbb potentiájául tekinthetni: az egyén örömest eltri, ha szabadságát lehetleg korlátozzák, ahol az uralkodásban nagy mértékben ré:

—

szeltetik.

Hogy amint

elhatározhassuk,

állítják

—

az

összes

vájjon

a központosítás

—

állampolgárok szabadságára

nézve kedvez,

vagy legalább olyan kormány forma- e. mely mellett az egyén örömest aláveti magát a korlátozásnak: az iránt kell elbb tiszába jönnünk: 1.

Vájjon az egyén,

hozzá legközelebb

álló

központosított államokban,

a

viszonvokra nézve több szemé-

Második

rész.

szabadságot

lyes

Negyedik könyv. Tizenkettedik

élvez-e,

mint

más

fejezet.

119.

kormány formák

mellett adhatni neki? 2.

Vájjon az egyént azon korlátozásokért,

az állam

érdekében alávetették,

mokban kárpótolhatják-e tetik

az

az államhatalomban?

által,

miknek

a központosított álla-

hogy valóban

részel-

Az uralkodó eszmék befolyása

120

JEGYZETEK A (a)

FEJEZETHEZ.

XII.

Természetes, hogy elször mindenki saját egyéni erit

igyekszik

elérésére

czéljai

környez dolgokra

fordítani,

és személyekre,

szabadság

föltétlen

egy

az államra.

megy

aztán

át

az

vagyis az uralkodásra.

t A

korlátlan uralom fogalma lényegesen

és

a lélek és kedély ugyanazon hajlamain alapszik mindkét

:

ösztön.

Ha

(b)

teszszuk

azt

hogy az államnak

föl,

fönállása

végett tagjainak

minden

mal kell bírnia

ez esetben a szabadság fogalma oly kiterje-

désben

is

:

tette fölött

egészen korlátlan hatalom-

ellenkezik az állam fönállásával, melyben azt

ismernünk; azonban ilyes korlátlan

itt

meg

az a kérdés támad, hogy az állam

hatalmának több értelme van-e a

életben, mint az

egyén

el kell

gyakorlati

szabadságának? úgy találjuk, fölállítják ugyan a tudományban, s

föltétlen

hogy a fogalmat gyakran

az elmélet emberei, kik mindenek

fölött logikai

tökélyre törek-

szenek, számos okkal védik; de a communistákon és socialistá-

kon kívül senkinek nem azt valósítani.

ban az ó-kor

Az

jutott

ó-kor alkotmányaiban,

elveit követik,

hatalmat adtak az államnak barátai

is

eszébe, gyakorlatilag

:

s

akarni

miután a politiká-

az újabbkoriakban

is,

roppant

de az államhatalom legnagyobb

csak aránylag nagyobb, de soha sem korlátlan ha-

talmat követeltek az egyén minden viszonya

fölött.

Valamint

az egyes csak viszonylag törekszik mindig nagyobb szabadságra

:

úgy az államban

is

csak viszonylag nagyobb vagy

Jegyzetek a IV. könyv tizenkettedik fejezetéhez.

Azon kérdés

kisebb Latalomról lehet szó. rel

hogy az ember-

ellenmondásban

szabadságvágy

veleszületettt

tehát,

állam ionállásával, csak akkor oldható meg, ha

nem

az

áll-e

elbb

mely mértékben nyilatkozik

ügyre veszszük:

.121*

jól

szem-

hajlam?

e

s

úgy rendezni az államot, hogy az a szabadsággal, a mely mértékben a többség arra törekszik, aztán vizsgáljuk:

lehet-e

ne álljon ellentétben?

Montesquieu (XL.

(c)

k. 6. fej.) a politikai

szabadságot

a lélek azon megnyugvásának mondja, melyet az egyénekben

a biztonság érzete

Miután az állam fonállása mindig a

szül.

polgárisodás bizonyos fokát föltételezi,

melyben az egyes életén melyeket

kívül,

azaz

oly

állapotot,

még más anyagi javakat miknek

szerzett, s erkölcsi szükségeket,

is,

kielégítése

szükséges boldogságára, igyekszik biztosítani; a polgárisodás

foka pedig,

s

ezzel azon anyagi és erkölcsi

javak szere száma,

melyeknek biztosításában keresi az egyén szabadságát, szükségkép különböz: azon föltételeknek is különbözknek kell lenni,

melyektl

magát.

E

függ,

hogy az államban szabadnak érezze

részben mindig szükséges, hogy nemcsak személyét,

hanem anyagi

és

erkölcsi javait

is

biztosítva lássa.

Innen következik, hogy bár az állam föladata sajátlag mindig ugyanaz,

t.

i.

hogy az egyesnek a lehet legnagyobb

biztosságot adja meg, az egyes követelései igen

hogy

tehát,

általában,

azon

lehetnek az állam irányban

nem

határozhatni

meg

;

általán véve meghatározni,

sággal

miután e kérdéseket fogalmat

melyet egyes

sem

lehet

népek a szabad-

kötnek egybe.

(d)

Fönebb

(III.

hogy kik az államban

k.

1.

fej.)

f'Önálló

figyelmeztettem olvasóimat,

jogviszonyok kimagyarázására

az államszerzdés elméletét használják, el,

különbözk

hogy

e kötésben alanyul

abstraktiót,

azt a hibát követik

vagyis az embert

122

Az uralkodó eszmék

természeti állapotban veszik

kán,

Lefolyása az államra.

föl,

nern a kultúra bizonyos

bizonyos fönálló viszonyok közt.

ménye, hogy

föltették,

hajtható végre, akik,

E

fo-

tévedés következ-

miszerint e szerzdés oly egyének közt

midn

államszövetségbe léptek, egyáltalá-

ban semmi viszonyban nem

állottak.

Akár

az állam történeti

alapjául, akár jogalapjául veszszük az államszerzdést: mind-

két esetben egyaránt hamis e

föltevés.

:

Második

rész.

Negyedik könyv. Tizenharmadik

XIII.

123

fejezet.

FEJEZET.

A KÖZPONTOSÍTÁS BEFOLYÁSA AZ EGYÉNI SZABADSÁGRA. Ha úgy

az ujabbkori államokra

hogy az önszemélyünk

találjuk,

fölötti

fordítjuk figyelmünket, és a

körülünk

levk

rendelkezés joga sehol sincs oly korlátozásoknak

követik

alávetve, mint ahol legszorosabban tosítás elvét.

közpon-

a

(a).

Az alkotmányos

minden cselekedete,

állampolgár

növeli,

rendri utasítások tárgya. Az állam az állam szabja meg: mely föltételek alatt ala-

píthat

családot,

bölcsjétl a

sírig,

s

rendelkezhetik

melyet

tulajdonáról,

Nincs joga, habár tízszer az alapjogok egyikéha nek nyilatkozata legyen is az alkotmány, melyre, a franczia forradalom kölaz állam jóléte úgy kívánja, szerzett.

—

—

ti

kifejezése

oly

kicsinyes

szerint,

fátyolt

cselekedet,

latkoztathat az állam:

ne

lehetne

vetni;

melyet bntettnek

szóval

az

nem

államtól függ

nincs nyi-

minden

tekintetben.

Föl kell áldoznia az államnak egyéni szabadságát, hogy az állam az uralkodás által kárpótolja, ami csak a szabadság nagyobb fokozata.

Ha örömünk szerint

telhetik benne,

vezérelhessünk,

tudniillik

a

parancsolásban

keresnünk ez elv hogy urak vagyunk saját házunkban.

azon érzésben kell mindenek kielégítését,

S miben áll ez uralom? hogy másokat tetszésünk fölött

Az uralkodó eszmék befolyása

124

akinek egy állam

Attól,

az államra.

uralmat

fölötti

meglehetsen szerény követelés, hogy lehessen;

sem

s

érhetni

az állam jelen

saját

szervezete

Ígérnek,

házában úr

mellett

még

ezt

el.

Az államnak gondoskodnia kell polgárai biztosságáról, egészségéiül, st aestheticai élveirl is, s annálfogva egészen természetes, hogy nem bízhatni az egyes kényére: mi módon és mely alakban építse házát. Az gondjának kell lenni, hogy az állampolgárok, az alkotmánynak megfelel érzelmekkel államnak e

fölött arra

is

bírjanak: a nevelést tehát szintoly kevéssé hagyhatja a

amint

szülékre,

nem

bízhatja

szivére

és

szeszélyére,

hogy mi módon rendelkezhessék az atya övéi közt tulajdonáról. Minden, amit az állam tehet, csak abban áll, hogy midn elveszi az egyestl a rendelkezhetési jogot háza és családja fölött, megengedi, hogy hasonló teljhatalommal intézkedhessek a másokéri, mint idegenek rendelkezhetnek az övérl. Oly emberekben, kik, alkotmányos képzettség nélkül, csupán pallérozatlan eszük után indulnak, minden bizonynyal azon vágy támadna e viszonyok közt: bár e jogokat,

melyeket

mint

polgárok

souverain

nyertek,

azon kis körben gyakorolhatnák, mely hozzájok legkö-

melynek szükségeit ismerik, s melynek tézményei nagy befolyással vannak saját jólétökre, község körébeni uralom némi olyas elnyökkel és vekkel kínálkozik az egyénre nézve, melyek miatt,

zelebb

mint

áll,

az

ó-világ

szabadságáról

is

példája

örömest

mutatja le

—

szokott

még

in-

A él-

—

személves

mondani.

Miután

azonban korunk elméletei szerint csupán abban áll az egyén szabadsága, hogy része van az állam uralmában,

Második

s

mindazt,

fölött a

Negyedik könyv. Tizenharmadik

rész.

ez

aini

uralmat

korlátozza,

fejezet.

így

^25

mindenek

község autonómiáját, csak e szabadság korláto-

önként következik, hogy e kívánatnak sem felelnek meg.

zásának tekintik

:

Egészen így van, ha valaki a szabad mozgás jogát, amit tle saját házában és a községben elvontak, a megyében és tartományban, melyben honosnak érzi magát, akarja igénybe venni. Épen azért, hogy egy alkotmányos polgárnak se szenvedjen csorbulást uralkodási joga. az egész állam és mind a

ami abban

hogy bizonyos tárgyról senki

szükséges,

van,

fölött,

se

ren-

delkezhessék önkényesen.

Csak akkor szabad az ember, ha teljesen biztos, hogy senki sem háborgatja tetteiben. E biztosságra azonban az egyes csak akkor tehet szert, ha minden mástól

elvonják

e

szabadságot;

ergo:

az

egyes annál

vannak mások. Minthogy pedig alkotmányos demokrata államban mindenkinek egyaránt szabadnak keli lennie s minden egyes szabadságát minden más szabadsága veszélyezheti csak az által biztosíthatni mindenki szabadságát, ha minden egyest megfosztanak attól. szabadabb,

minél

inkább

korlátozva

:

Körülbelül

ily

gondolat-menettel találkozunk mind-

abban,

amit Francziaország

mellett

felhoznak.

alkotmányos

Meglehet, hogy mindez

intézményei szintoly vi-

lágosnak és czáfolhatlannak tetszhetik azon igen tudós férfiak

eló'tt,

foglalkoznak,

kik napjainkban politikai tudományokkal

mint néhány századdal azeltt a schola-

stica philosophia okai

más tudósoknak.

De meg

hogy egyáltalában nem foghatja okokat azon mindennapi parasztos értelem, melyre

szintoly bizonyos, ez

tetszhettek

Az uralkodó eszmék

126

befolyása az államra.

mégis a fontos kérdések eldöntése körül kellene lenni demokrata államokban.

is

tekintettel

Kérdezzetek meg minden egyest, akar-e uralkodni az állam fölött, s valószínleg igennel felel de kérdezzétek meg, hogy ez áron le akar e mondani azon jogról, ;

hogy

családja, községe,

delkezhessék,

s

tartománya

nagyszer az eszme, mely uralkodik,

—

szolgája, találja.

s

fölött

szabadon ren-

bizonyára nemmel válaszol.

amellett az

Mert oly

szerint valaki az állam fölött

egyetemnek akaratnélküli

hogy a köznapi

ész

szinte

rab-

nevetségesnek

(6).

Az állam

ugyanazon föladatot tzik századunkban, melyet a középkorban a kath. egyház kísérlett elé

megoldani.

Az anyagi szükségeket egészen de mindent az

mindent,

ha nem

is

államnak

a hiúsági igényekig, kell

kielégítenie,

s

az igazhitségrl, legalább arról kell gondos-

kodnia, hogy az egyén semmit se higyjen, ami az alkot-

mánynyal

össze

nem

fér.

Nemcsak

a meglett ember nevelésérl kell

az

államnak,

legyen önmagának. Csoda-e,

nehogy

is

a gyermek,

hanem

szüntelen gondoskodnia

szabadságában

ártalmára

Járszalagon kell vezetnie milliókat.

ha ers kötelékre, st gyakran lánczra

is

van

szüksége avégett?

S ugyan mily eredményeket idézett el

e követett

irány ?

Azon

törekvés,

hogy az államnak mindent

alái

senek, egészen olyan helyzetbe hozta az államot, mely-

ben századokkal azeltt a kath. egyház volt. Amint akkor minden ellenzés a pápa ellen fordult, úgy fordul most az állam ellen. Lehetséges volna-e ez, ka azon

Második

Negyedik könyv. Tizenharmadik

rész.

uralmat, melyet

—

állam körében

az

—

de

127

fejezet.

csupán csak

adtak az egyénnek, mindenki személyes önállósága kárpótlásául tekintené? s ha kielégítésre találnának azon igények, melyeket az egyén a szabadságvágy-

itt,

nál fogva az állam irányában tenni kénytelen?

Akik

az egyéni szabadság védszerét látják a közpon-

szoktak hivatkozni nézeteik

a tapasztalásra

tosításban,

bizonyítása

Két,

végett.

igen fontos tény

látszólag

áll

elttük.

Az els azon országban

tagadhatlan haladás, melyet Franczia-

tapasztalnak,

mióta

els

az

forradalommal

behozták a központosítás rendszerét.

A

hogy

másik,

a

decentralisatió

aristokratia áll el. Töröljék

mondják csupán

—

ellenfeleink arra,

ami

el

ma

állam

az

szorítsák

következtében

a központosítást

—

hatalmát

kikerülhetlenl szüksé-

föntartására

egyesnek több egyéni szabadságot adtak, s azon egyetlen nagy kör helyett, mely épen nagysága által elenyészteti a relatív különbségeket, egy csoport kisebb kört támasztanak a közéletben: azonnal mindenikben kiemelkednek egyes személyek, s uralomra ges,

mihelyt

s

vergdnek

az

a többiek

A

fölött.

decentralisatió

földében

terem az aristokratia.

Ha

látjuk,

milyen kormány

országnak lennie

XV. alatt

Lajos és

a forradalom

alatt, s fontolóra

utóbb

az

napfényre

ellenszenv,

melylyel

visszapillantanak

1789.

óta

eltt,

s

rendszer

hozták

a regensség és

:

igen

minden ártalmát megfogható azon

Francziaországban

ama korra

Franczia-

veszszük, hogy a forradalom

elbbi

egyenkint

alatt kellett

;

s

az

is

és

mindenütt

tagadhatlan,

némi tekintetben tetemes elhaladást

hogy

tn

ez

^z

128 ország;

uralkodó eszmék befolyása az államra.

ha a jelent a múlttal egybevetvén,

csakhogy,

nem akarjuk magunkat kell

tévútra

figyelembe

vezettetni,

vennünk, miszerint a szenvedések, melyeket Fran-

cziaországnak az „ancien-régime"

alatt

szenved-

kellé

nagy részben épen a kényuralom rovására esnek, mely akkor az államhatalmat gyakorolta, és így nem a központosítás hiányának, hanem inkább túlságának kell tulajdonítanunk; hogy tehát Francziaország állapotainak javulását is a központi hatalom átalakításából, s nem abból kell magyarázni, hogy a központosítás elve

nie,

következetesb

alkalmazása

még

által

korlátlanabbá

lett

az államhatalom.

Sokkal fontosabb a központosítás mellett felhozott ama másik ok, miszerint az egyeseknek s különösen

községeknek adott

nagyobb

aristokratia keletkezését,

s

elmozdítja

önállóság

természetes,

az

hogy korunknak

az aristokratia elleni lázas ellenszenve mellett, annál több bizonyító ervel bír ezen ok, mert igaz tényen alapszik.

A mellett,

szellemi

és

anyagi

erk

mely az emberek közt

végtelen különfélesége

létez, az

egyénnek adott

minden szabadság az erk különböz voltának megfelel különbséget idéz el a helyzetekben. Minél gyakoriabbakká teszik az alkalmakat, mik mellett az egyes túlnyomó

öntudatára jut,

ereje

azt

másokkal

annál hamarabb és nagyobb bizonyossággal éretni, s eszerint

következtében

decentralisatió áll

minden tekintetben

igaz,

szükségkép

érezteti:

el

fo^

az

hogy minden aristokratia

el. Csak az a kérdés: hogy az aristokratia keletke-

zése ily értelemben, vagy az

erk

különbségének megfeleld a

szabadság uralkodó

lielyzet-különpség

ellentétben

fogalmával? S

kérdésre csak nemmel lehet

e

áll-c

felelni.

Második

A

Negyedik könyv. Tizenharmadik

rész.

szabadság,

amely értelemben

azt

—

fejezet.

129

korunk

ural-

mint fönebb kodó eszméjének kell elismernünk megmutattam nem egyéb, mint az egyénnek adott lehetség, hogy saját erit, s ami körüle van, önválasztotta czéljai elérésére fordíthassa. Az egyenlség fogalma, mely a szabadságé mellett foglal helyet, sem háttérbe nem szorítja azt, sem értelmét nem változtatja, hanem csak azon általános meggyzdést idézi el, hogy különbség nélkül minden ember jogosítva van szabadságra,

—

azaz ereje szabad használására.

A

fogalmának korunkban adott ezen értelmébl következik, hogy: 1. amennyiben a szabadság fogalma szintúgy sérelmet szenved, ha az egyént az egyetem, mint ha egyedúr rabszolgájává teszik: az is ellentétben áll a szabadság szabadság

fogalmával, ha az egyént korlátlanul alávetik az állam-

nak, ami szükséges föltétele

s

egyszersmind

eredménye

a központosításnak; 2.

miután különböz

hogy,

ségkép különbséget idéz

el

erk

használata szük-

a befolyásra és

helyzetre

nézve: az ilyes helyzetkülönbség, vagyis az aristokratia ez értelemben

nemcsak nem

áll

ellentétben a szabad-

st inkább szükséges eredményéül tekintend. Azon heves ellenszenv mellett, mely korunkban az

sággal,

aristokratiának

csak

neve

reaktionáriusnak találják ez szenv,

valamint

a

ellen

is

állítást:

lelkesedés,

oly

mutatkozik,

talán

azonban ez

ellen-

államintézmények

irányában, melyek az aristokratia keletkezését akadályozzák, csupán

azon

merben

hibás nézeten alapszik, me-

lyet az állam czéljáról fölállítottak.

Eötvös.

A

XIX. század

eszméi. III.

9

^ z uralkodó eszmék

130

Lefolyása az államra.

Kern abban kell keresni az állam czélját, hogy az aristokratia keletkezését megakadályozzuk. Ha ezt kíván-

más államszerkezetnél többre kellene becsülni kényuralmat, mely még bizonyosabban megakadá-

juk, minden

a

lyozza

aristokratia

az

keletkezését,

mint

a központo-

sítás.

Az

állam

föladata

az

egyén

anyagi

és

erkölcsi

mindenekeltt az egyéni szabadságnak biztosítása, mi legfbb erkölcsi jó s egyszersmind oly föltétel, melytl függ nagy részint az anyagi szükségek kielégítése. Minden alkotmány czélszersége attól függ leginkább, hogy mennyiben szolgál eszközül e czélra. Azon állítás tehát, hogy az egyesek eri közt létez különbség mellett csak szigorú központosítás akadályozhatja meg a különbségek keletkezését a helyzetek-

j

avainak

s

ben, azaz bizonyos

nem ok

ez

aristokratia

államforma mellett,

alakulását,

—

st leginkább

nemcsak szól az

ha mindenütt, ahol különbség van az erkszükségkép különbséget idéz el a szabadság a

ellen; mert,

ben,

helyzetekben kül,

hogy

:

lehetetlen

megakadályozni

ezt (a szabadságot)

is

meg ne

amazt,

anél-

semmisítsük.

Jegyzetek a IV. könyv tizenharmadik fejezetéhez.

JEGYZETEK A (a)

Ha

egyszer

XIII.

merben

FEJEZETHEZ.

a korlátlan államhatalom fogal-

mát veszik minden jogviszony alapjául mértéke,

korlátozásának

melynek az egyes

alá

uralkodó rendtl függ,

elnyt

—

:

az egyéni szabadság

va gy a kényuralom fokozata,

van vetve, s ki

—

csupán az államban

fogja a jelenkori államoktól ez

elvitatni?

(b)

Korunk alkotmányos polgára épen ellenkez

van, mint a római pápa volt a középkorban.

vus servorum"-nak nevezte magát, korolta igényt

|31

mindenek tart,

a

fölött

:

még sem

s

A

állásban

mint ez „ser

a legfbb hatalmat gya-

úgy amaz a hatalom minden czímére egyéb, mint „servus servorum."

9*

:

Az uralkodó eszmék

132

befolyása az államra.

XIV. FEJEZET.

A KÖZPONTOSÍTÁS BEFOLYÁSA A POLITIKAI SZABÁLYOKRA. Habár tehetségeink használata leginkább ges

tény

még

ránk nézve, mindazáltal,

legközelebbi

hogy az

viszonyainkat

szükséilletleg

ember az uralkodás

a szabadság teljes elvesztéseért

is

által

kárpótolva érez-

magát (a); ez esetben azonban szintoly valódinak kell lenni ez uralom bírásának, min a személyes szabadság korlátozása. A tudomány emberei eltt azon meggyzdés, hogy egy elvnek elismerést vívtak ki, kellemes és kívánatos színben tntethet föl minden abból vont következményt. De a tömegeket az elv szépsége soha sem indítja az eredmények elismerésére, hanem az eredmények üdvös volta bírja rá, hogy elismerjék az elvet, melyhez

heti

mindig csak gyakorlati hasznosságukhoz képest ragaszkodnak. Egy nép sem annyira mvelt, hogy az uralkodás eszméje által kármentesítve érezze magát szabadsága gyakorlati élvezetéért, (b).

Hogy

megítélhessük,

mennyiben

tekintheti

az

egész az állam uralkodásában való részvételt kárpótlásul önállósága korlátozásáért,

kárpótolva a

politikai

azaz

mennyiben

szabadság

által:

azt

érzi

kell

magát vizs-

Második

gálnunk

rész.

van-e

:

Negyedik könyv. Tizennegyedik

jelentsége

gyakorlati

fejezet.

uralkodás-

az

bani részvételnek, melyet az egyén központosított

mokban

álla-

élvez ?

Meggyzdésem

szerint: nincs.

Az egyeseknek

az

uralkodásbani

gyobb államokban csupán a

A

133

részvételük na-

választási jogra

van

politikai szabadság biztosítékai, vagyis

szorítva.

azon biz-

melyek alkotmányos országokban a végett léteznek, bogy sem a népet illet választási jog, sem a nép választott képviselire ruházott hatalom ne szenvedjen csorbulást, a következk: 1. a népképviselk azon joga, mely szerint minden

tosítékok,

államszolgát felelsségre vonhatnak; 2. lási

szintén a népképviselkre ruházott

adómegaján-

jog; végre 3.

bizonyos

végs

esetekben, ha a népképviselk a

rajok ruházott kötelességeket megsértik,

nyal egyesülve

el

s

a kormány-

akarják nyomni a népet, ennek fön-

marad, a törvénytelen hatalom ellenében, az ellenállás lehetsége.

De nem

szenved kétséget, hogy nemcsak az egyest illet választási jog, hanem a törvényhozás azon joga is, mely szerint a végrehajtó hatalmat feleletre vonhatja, s az

adómegajánlás joga

eszközétl megfoszthatja;

—

által

a hatalom minden

st még annak

a lehet-

hogy a törvénytelen hatalomnak ellenszegülannál inkább veszít gyakorlati jelentségébl, jön; s szükségkép annál veszélyesb az államra nézve, minél inkább központosítva van ez. sége

is,

—

:

Az uralkodó eszmék

|34

befolyása az államra.

A) VÁLASZTÁSI JOG.

A

választási jog

gyakorlati jelentsége

az egyesre

nézve három dologtól függ

melyben az egyén azok összegéhez áll, kik vele e jogban osztoznak; b) azon lehetségtl; mely szerint e jogot szabadon és teljes öntudattal gyakorolhatja; c) attól, hogy mily eredményei vannak e jog gyaa) azon viszonytól;

korlásának az egyes viszonyaira nézve. Az államra nézve annál veszély esb korlása 1.

jog

e

gya-

:

minél nagyobb izgatottságot idéz el;

minélinkább olyanokra van ruházva e jog, kiknek nem igen van képes'ségök azzal élni, vagy akik önz 2.

czélok elérésére élnek vele vissza; 3.

s

minél

nagyobbak

e jog

gyakorlásának ered-

ményei az államra nézve. Központosított államokban, hol

a

választási

egyetlen képvisel választására szorították,

s

jogot

hol, álla-

egyén e jogában százszükségkép igen cseezerekkel, st milliókkal osztozik kély a befolyás, melyet az által az állam vezetésére

maink nagysága

mellett, az egyes

:

gyakorolt az egyén.

A

mely mértékben alávetették az egyest az államhatalomnak, s a választás eredményeitl tették függvé a hatalom

linek

birtokát,

érdekeltségét,

a szerint növelték a hatalom kezebefolyni

a

választásra,

s

tették

lehetetlenebbé az egyesekre nézve, hogy ellenállhassanak

hogy a központosított államokban az összes közéletet a központba szorítják egybe.

e befolyásnak;

míg

azáltal,

:

Második

s

rész.

Negyedik könyv.

Tizennegyedik

fejezet,

^35

megsemmisítik azon

kisebb köröket, melyekben az polgártársai bizalmát megszerezheti, s képessé-

egyes gét

és

érzelmeit

hetségtl

is

kimutathatja,

egyszersmind azon

megfosztják a polgárt,

hogy a

te-

választási

jogot öntudatosan gyakorolhassa.

A

választási jog

tosított

államokban,

gyakorlásának ellenben, közponaz egyén közelebbi viszonyaira

nézve igen csekély eredményei vannak. az

államhatalom

birtoka

a

Ámbár

törvényhozás

ugyanis

többségétl

eredményeinek e szerint tetemes befolyással kell lenniök a nagy ügyek folyamára: mindazáltal rendesen csekély befolyással van az egyes polgárok jólétére, (c). Innen magyarázható, hogy a képvisel-választás jogát, bár mondhatni, hogy alkotmányos államainkfügg,

s.

a

választás

—

—

a válaszban az egész politikai szabadság abból áll, tók nagy része rendesen soha nem is gyakorolja. Már pedig, a mely mértékben elveszti az egyesre

nézve gyakorlati jelentségét, központosított államokban, a választási jog: egyszersmind annak gyakorlása, magára

azon mértékben lesz veszélyesebb. Ha úgy van rendezve az állam, hogy azon milliók, kiket a kormányzásbani részvételre hívtak meg, befolyásukat a képvisel-választás által bizonyos idszakon-

az államra nézve

is,

— minden 3 — 5

—

egyszer gyakorolhatják évben igen természetes, ha ez alkalommal a kitzött perczben kint

nem

kis zavar támad. (d).

Szintoly tagadhatlan, hogy központosított

államok-

ban azokra kell ruházni a választási jogot, kiknek igen kevés képességök van annak gyakorlására. Kétségkívül szabadságra született minden ember, s miután a politi-

&z uralkodó eszmék befolyása az államra.

13G

kai szabadság minden biztosítéka,

méltán mondhatni, hogy

szabadságra

kai

ellátta

szabadság eredménye és legfbb

is

ségekkel

is

politi-

hogy a természet

De

a természet azon tehet-

melyek laka építésére, megkívántatnak tehát szintúírv szü-

fülruházta az embert,

földe mívelésére

is

;

építésznek és gazdának,

letett

:

ember

azon adományokkal, melyek a politikai szabad-

ság élvezésére szükségesek.

Ki

azaz

született,

az

mint szabad polgárnak.

hogy tehetségeivel helyesen élhet, fidébl ill jövedelmet vonhat, ha gyakorlat által nem fejti is ki, ha elbb kicsinyben nem kísérletté is meg, a mit nagyban kell létesítnie. Szintúgy vagyunk azon tulajdonokkal, melyek a szabadság élvezhetésére szükségesek. Csak az lesz képes a politikai szabadság élvezéállítná ezért,

körökben gyakorlá képességét. Ha az egyesnek s a közügyekben] részvételét csupán az állam ügyeire akarják szorítani, mint minden központosított államban szokás elre készeknek kell lennünk, hogy oly emberek által látjuk gyakoroltatni e sére az állam körében, a ki

kisebb

—

:

jogokat, kik arra

nem

—

képesek,

(c).

Kétségkívül minden választás körüli hiba szükség-

kép hasonlíthatlanúl nagyobb

ártalmakat idéz

el, az

államra nézve, központosított államokban, mint egyebütt

bárhol okozhat: mert miután azon kérdést, kinek kezei-

ben

legyen

döntik

el

az

államhatalom,

választás eredményei

a

alkotmányos országokban

:

oly államban,

hol

az államhatalomra ruházták a népnevelés, a vallásügy

minden község igazgatása fölötti határozást, kiszámíthatlanok lehetnek minden választás eredményei.

Egy tióját

szerencsétlen

vonhatja

választás

az

maga után egészben

állam

desorganisa-

és egyes részeiben,

Második

rész.

Negyedik könyv. Tizennegyedik

fejezet.

137

lehetségnek is, hogy a hibát megint jóvá tegyék, holott különben az elkövetett hiba eredményei az állam községeire szorítkoztak s

ez által bevághatja útját azon

volna,

bizonyára az állam fönállását

s

nem

annyira az egész állam rossz igazgatása,

veszélyezi

mint minden

egyes részének általános desorganisatiója.

B)

AZON JOG, MELY SZERINT FELELETRE VONHATJÁK AZT, A KIRE A KÖZÜGYEK VEZETÉSÉT BÍZTÁK.

Min

gyakorlati jelentsége van

az

egyesre nézve

azon alkotmányos jognak, mely szerint az államhatalom kezelit felelsségre vonhatja, ez attól függ: mennyi-

ben élhet jogával az egyes minden esetben, valahányszor az államhatalom által sértve érzi magát.

a

dolog

természete

magával,

hozza

Már pedig

hogy az

egyesre

nézve annál inkább csökken e részben a lehetség, minél inkább van központosítva az állam.

hogy az államhatalom alsóbb közegei függjenek a fensbbektl. Minél inkább van központosítva az állam, annál szükségesebb e függés. Ha azon nézetbl indulnak ki, hogy a községektl elvonják saját ügyeik önálló keze-

Minden központosítás szükséges

lését:

még kevésbé

föltétele

az,

adhatni az államhatalom alsóbb kö-

zegeinek ilyes önállóságot. Innen következik, hogy központosított

melyek

államokban

által az

egyes sértve

a hivatalnoki hatáskör ez

a ministert vonhatni

Ha immár lasztja

el

mindazon érzi

által át

cselekményekért,

— amennyiben hágva, — csupán

magát,

van

feleletre.

meggondoljuk, mi roppant távolság vá-

az egyes

polgárt az állam kormányzóitól

al-

Az uralkodó eszmék befolyása az

138

államra.

kotmányos országokban is ha fontolóra veszszük mindazon nehézségeket, mikkel a közönséges polgárnak, minden alap- és emberi jogok s az egyenlség elvének •

ünnepélyes kijelentése mellett

is,

küzdenie

kell,

csak a

hogy panaszát maga a minister elé juttathassa; ha meggondoljuk, min ügyekkel van ez elhalmozva, s mennyire lehetetlen, hogy minden egyes esetrl kell tudomást szerezzen magának megítélhetjük, hogy mennyiben veszi hasznát az egyes azon jogvégett

is,

:

nak, miszerint az állam szolgáit feleletre vonhatja,

Ha

azon feltevés nélkül vizsgáljuk

e tárgyat,

(f).

mely

a mi csak az alkotmányban ki van fejezve,

szerint azt,

már valósuknak (kivívott eredménynek) szokták tekinteni: úgy találjuk, hogy az alkotmányos államok egyes polgárai a kormány sérelmes tetteire nézve egészen hasonló helyzetben vannak, mint a látlan

egyeduralom

gyakorlati haszna

lakosai,

mindössze

legtöbb

kor-

hogy a felelsség azon jogban áll, hogy

azaz: is

emelhetnek

az alsóbb hivatalnokok tettei ellen panaszt

míg ezeket csupán a kinevezési jog mikénti használásaért, s csak akkor vonhatni feleletre, ha vonakodnának megvizsgálni az eléjük terjesztett paa

ministereknél,

naszt.

Hogy

azonban

miattiffelelsség

csupán erkölcsi

a

kinevezés

— nyilvános

azon tény, miszerint az alsóbb oly

korlátlanul

megtagadni zik,

—

szembetn hivatalnokok

—

dolog, mint elleni

pa-

mit polgárisuk államban, ha még-

kormányozzák

— miután

-

használata

vesztegetés esetén kívül

lehet, az szintoly

naszok vizsgálata

miként

is,

e vizsgálatot

sóba is

sem szoktak

hivatalnokok vég-

csak igen kevés gyakorlati eredményre vezet.

Második

rész.

Negyedik könyv. Tizennegyedik

fejezet.

139

Mellzöm: mily eredményei vannak a közigazgatásra nézve a

ministerek azon jogának,

den hivatalnokok

k

nevezhetnek

ki.

miszerint min-

(g).

E

jognak a felelsség elvére nézve minden esetre az az eredménye, hogy a közigazgatás azon cselekményeiért, melyek által az egyes jogaiban sértve érzi mamert valagát, saj átlag senkit sem vonhatni feleletre mint az alsóbb rend államszoígát, kitl közvetlen származott a sértés, csupán egy fensbb hatalom akarat ;

eszközéül

nélküli

kell

tekinteni,

annálfogva alantabb

s

hogysem feleletre lehetne vonni úgy viszont igen magasan állanak azok, a kiknél minden felelségnek áll,

:

központosulni kellene:

mivel minden jogi flctiók

1-ör,

korunkban

észszel,

oly cselekményekért, melyeket mellett

laltatásai

pán

azért,

melyekre

alapítani akarják az államot és a polgári sza-

ellenkezik a józan

badságot,

daczára,

mert

nem

is

nem

tehetett,

nevezte ki

azt,

hogy a ministert

tett,

s

feleletre

egyéb

elfog-

vonják csu-

a ki a jogsértést elkö-

vette;

hogy valakit felelségre lehet-e vonni, nem az alkotmány azon szakaszaitól függ, melyekben a felelsségrl szó van, hanem attól, hogy aránylag milyen állásban van az, a kit feleletre akarnak 2-or 7 mivel a kérdés:

vonni,

s

mivel azon államokban,

hol az egyest egészen

szembe a korlátlan államhatalommal, sokkal alárendeltebb helyzetben találja magát az egyén, hogysem alkotmányos jogának gyakorlatilag elszigetelten

állítják

hasznát vehesse.

Azt hiszem eléggé megmutatta e nézetek helyességét a tapasztalás mert bár a felelsség elve minden :

^ z uralkodó eszmék

140

befolyása az államra.

alkotmányos államban ki van mondva, s a szabadság egyik leglényegesb biztosítékául tekintik; s ámbár az államokban nem mondhatni mindig példányszernek, st gyakran annyira gyakorol elnyomást az egyesek fölött, hogy az állampolgárok egész osztáigazgatást

lyaiban ellen:

határozott

egy

ministert, a közigazgazgatás részletében elköve-

hibája

valóban

miatt,

népszerségét

A

támad az államhatalom esetet sem hozhatnak föl,

ellenszenv

mindamellett

hogy egy tett

ez

is

feleletre

st csak

vontak,

elvesztette volna.

felelsség

államokban min-

elvét központosított

dig csak oly kormányi eljárásokra

nézve vehetni alkal-

mazásba, melyek az összes államot illetik; s ez által sokat veszít azon gyakorlati jelentségébl, mely ly el a hivatalnokok

feleletre-vonhatási

joga

az

bír

egyesre

nézve oly államok-ban, hol azon tisztviselket, kikre az egyes községek közigazgatását bízták, nem a központi hatalom

akaratnélküli eszközeiül tekintik,

egyenesen

feleletre

De ha

annálfogva

vonhatják eljárásaikért.

tovább vizsgáljuk a kérdést, úgy találjuk,

miszerint a központosítás szes

s

államot illet

által a

dolgokra

felelsség elve az ösz-

nézve

is

szükségkép sokat

veszít üdvös hatásából.

Minden felelsségi törvény, természeténél fogva, a büntet törvény körébe tartozik. Hogy czéljának megfeleljen, szükség, hogy mindenek eltt tisztán körül legyen írva a vétség, melyre a törvény büntetést szab, s

egyszersmind,

hogy

módtól, miszerint a

megfoszszuk

a

vétkest minden

büntetést kikerülhetné.

Mintán

le-

hetetlen tisztán körülírni a vétséget, melyet a felelsséggel

meg

kell

akadályozni, ha tisztán

meg nem

szabták

Második

Negyedik könyv. Tizennegyedik

rész.

fejezet.

\4.\

azon kört, a meddig az állani legfbb hatalma terjed, s miután a ministeriumnak központosított államokban, azon ürügy a

hogy mindenért

alatt,

eszközöket

leghatályosabb

minden felelsség

alól

is

felels, egyszersmind

megadták,

mik

által

kibúhatik: világos, hogy a fe-

lelsségrl hozott minden törvény, a mennyiben csupán központosított az állam közügyeire szorítkoznak is, államokban szükségkép kevesbbé felel meg czéljának, mint a hol a legfbb államszolgáknak kevesebb köte-

—

lessége van, de eszközeik

is

kevesebbek, miket állásuk

biztosítására használhatnak. C)

AZ ADÓMEGTAGADÁS JOGA.

Általánosan elfogadott nézet, hogy a polgári badságot, a végrehajtó hatalom részérl fenyeget

den

veszély

ellen,

semmi

sem

által

sza-

min-

biztosíthatni

in.

kább, mint ha a törvényhozásnak jogot adunk, megta-

gadni az adót, mi

által a

nép képviseli minden eszközt

elvonnak a kormánytól, melylyel hatalmát folytathatná.

Bármi keveset mondhatni szempontból

úgy

:

tetszik

e

nézet

mindazáltal,

ellen

elméleti

hogy az

adó

megtagadási jog következményeit illetleg, mivel csu-

pán elméletileg vizsgálják e kérdést, sokan nagy sióknak engedik át magukat.

Azon kérdés összefüggésben

Ha

:

áll

kit illessen az adóztatás

lehet szó.

sem

? szoros

a szabadsággal.

az államhatalomra ruházták az

látlan jogát,

joga

iliu-

polgári,

adóztatás kor-

sem egyéni szabadságról nem

(h).

Csak a kényuralom, a mint keleten fönáll, és a kommunismus, vagyis a többség nevében uralkodó

Az uralkodó eszmék befolyása az

142

kényuralma

államhatalom

államra.

igényt

tarthat

a

korlátlan

adóztatási jogra.

A

mely épen abban különbözik a kényuralomtól, hogy az egyén bizonyos jogait, s mindenek fölött a tulajdonjogot elismeri, el egyeduralomnak,

korlátlan

nézve

keli ismernie az adóztatási jogra

tárokat

is

bizonyos ha-

habár csak az uralkodó vallásos meggyzdése,

;

jogérzete

lelkiismeretessége

és

nyújtanak

is

e részben

biztosítékot.

Miután az adómegtagadás joga csak szükséges következménye a megajánlás jogának: elméletben nem alkotmányos törvényhozások ezen

lehet tagadni az

jo-

Mennyiben élhetnek e joggal gyakorlatilag, az sem az alkotmányban fölállított alapelvektl nem függ, sem a törvényhozás akaratától, hanem csupán attól, hogy mik gát.

adómegtagadás jogának, az államra és egyes polgárokra nézve? Oly viszonyok közt, minket a középkorban találennének

eredményei

az

lunk, midó'n az állam fogalma azonegy géval,

ennek hatalma inkább a koronajószág nagysá-

s

magán erejétl

gától és a király

polgárok részvételétl;

függött, mint az állam-

midn minden

állam

csaknem

még szó sem volt európai politikámikor minden hbérnök és minden államközség

elkülönözve ról",

volt a királysá-

maga ügyet,

állott s

törvényhatósága

látott cl,

még

s

államnak

kell

körében,

minden

köz-

hogy a kultúrát és ipart az védnie; mikor majd semmit sem követel-

alig gyaníták,

tek az államtól,

s

azért keveset

is

adóztak föntartására

:

akkor semmi lényeges befolyást nem gyakorolhatott az egyesek viszonyaira az adó megajánlása vagy megtagadása,

s

a

törvényhozás

korlátlanul

élhetett

adómegta-

;

Második

rész.

Negyedik könyv.

Tizennegyedik

fejezet.

143

gadási jogával, melynek gyakorlásában inkább a király iránti

rokon-

vagy

ellenszenvekre

voltak

mint az állam szükségeire.

De

hogy a törvényhozás

gyakorlásában

e jog

tekintettel,

ebbl, is épen

ki következteté

ma

mikor az adó rendes befizetése nemcsak az államra, hanem minden egyesre nézve is oly korlátlanul járhat

szükséggé lett?

el,

—

mely kivételes állását sajátságos helyzetének s talán még inkább azon viszonyoknak köszönheti, melyekben szomszédai állanak egymás iráegy állam sincs ma Európában, mely csak nyában, egy hónapig is fönáílhatna adó nélkül. Az adómegtagadás joga tehát ugyanazon jelentSvájczot kivéve

—

séggel bír az

államra

nézve,

mint az

öngyilkosság az

egyesre nézve, melyet csak a kétségbeesés utolsó mene-

dékének

tekinthetni,

melylyel elégült

léteit

s

bizonyára szerezhetni:

nem oly eszközül, amibl következik,

hogy az adómegtagadási jog csak azért fontos jelenleg az alkotmányos államokban, mert az ily államokban mindkét részrl föltehetni annyi észt, miszerint egyik sem hagyja oda jutni a dolgot, hogy e joggal valóban kelljen élni.

Miután egy kormány sem folytathatná ügykezelését saját eszközeivel, s egy nép sem trne oly kormányt, mely idegen hatalmak támogatására szorulna e részben az adómegtagadás ennélfogva egyértelm a forradalommal; mivel azonban az adómegtagadást rendesen azon intézkedéssel kötik egybe, hogy a fönálló adókat bizonyos ideig még szedhetni az egész nem egyéb fenyegetésnél, melynek hatása szükségkép attól függ, hogy több vagy kevesebb nehézséggel jár-e valósítása? De a :

Az uralkodó eszmék befolyása az

144

viszonyokat mind egybevetvén, miszerint

az

államra.

könny meggyzdnünk,

adómegtagadással járó

ségkép annál nagyobbak, van valamely állam.

nehézségek

inkább

minél

szük-

központosítva

Oly államban, hol a központi kormánytól függ hivatalnokokra van bízva az adó kivetése és beszedése, hatalmas eszközei vannak a kormánynak, mik által a 1.

törvényhozás határozata ellen

képes folytatni az adó-

is

szedést.

Az adómegtagadás ott, a hol állam kormányzását, hanem sok 2.

az

szolga

hanem egyéb

életfontartását

is

veszélyezi,

mindazok részérl, viszonyban

állanak

legnagyobb ellenzésre

talál,

kotmánysértés eseteiben

is.

a

szabály nemcsak

állam

százezernyi

nem csak

kik

az

e

-

kormány, családi vagy a

államhivatalnokokkal, a

még

a legnyilvánosabb

al-

Végre,

hogy valamely államban, hol az államhatalom befolyása csak néhány merben közérdek tárgyra, s az állam külviszonyaira terjed 3.

ki,

gondolhatni oly eseteket,

az állam fönállására nézve csak igen csekély veszé-

ha a kormány mködése de ha mindenrl az államnak

lyekkel járna,

egy idre;

megsznnék kell

gondos-

kodnia, ha az államra ruházták a nevelési ügyet, a

vénykezést és a közigazgatást,

s

tör-

mindazon eszközöket,

ily mikkel a személy- és vagyonbiztosság fentartható körülmények közt napokig is alig lehet megszakítani az államhatalom mködését, a nélkül, hogy a társas élet :

minden

kötelékét

szét

ne

tépjék,

ne idézzenek el, melyek sokkal

s

olyas

viszonyokat

félelmesebbek,

hogy-

sem a többség készebb ne legyen mindent elszenvedni inkább a kormánytól, mint azoknak tenni ki magát.

Második

rész.

Negyedik könyv. Tizennegyedik

fejezet.

^45

Innen következik, hogy az adómegtagadás joga is, melyet a polgári szabadság egyik fbiztosítékául tekintettek, tosított

jár

kevesebb gyakorlati jelentséggel bír a közponállamokban, mint ott, a hol nagy nehézségekkel

ugyan gyakorlata, de legalább nem vonja maga után

szükségkép a biztosság

teljes fölbomlását.

ELLENÁLLÁS LEHETSÉGE. valóban miénk, a rnit meg tudunk

D) AZ

Csak az

alkotmányos

védeni,

minden jog biztosítéka abban áll, ha mindazon megtámadásoknak, melyeknek ki van téve, ellen tudunk állani s habár az ellenállás joga, mely a középkor folytán sok államban külös

azért

országokban

;

nös

törvények

által

volt

a

rendek részére

elismerve,

sok igen veszélyes eredménye miatt korunkban nincs

kimondva

alkotmányban az ellenállás lehetsége azonban mely különben sem az alkotmány betin, hanem tényeken alapszik mai nap is szintúgy a polgári szabadság utolsó biztosítékának, mint az államhatalom biztossága mulhatlan föltételének tekintend. Miután ugyanis korlátlan szabadság mellett egy alkotmányos állam sem állhat fön mind az államhatalomnak, mind a népnek azon körben, melyet az elbbi hatalmának s az utóbbi szabadságának az alkotmány kijelölt, bírnia kell módokkal, melyek által minden táaz

:

—

—

:

madásnak

Nem

ellenállhasson.

szeretném,

ha félreértenének. Távol van t-

lem azt akarni állítani, hogy oly viszonyok, hol az államhatalomnak és népnek nincsenek meg az ellenállás anyagi eszközei, azonnal a kormányzók korlátlan hatalmát, vagy a nép féktelen szabadságát idézik szükségkép Eötvös. A XIX,

század eszméi. 131.

10

:

Az uralkodó eszmék

14G

befolyása az államra.

el. Valamint a népet az értelmiség bizonyos nagyobb

melyek a féktelen szabadság utáni törekvésbl származnak: úgy az urala törtékodó vallásossága, jogérzete és erényessége némely államot hatályosabban net tanúsága szerint megvédett az önkény ártalmai ellen minden alkotmánynál. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy erre soha sem számíthatni biztossággal, s az összes történet mutatja, hogy alkotmányos államokban sem a kormány hatalma, sem a nép szabadsága nem az alkotmány határozataitól s gyakran nem is az uralkodó akaratától, mely szerint azt védeni kivánja, hanem mindig e kettfoka megmentheti azon veszélyektl,

—

—

nek egymás irányábani állásától függ, mely eszközei vannak az uralkodónak vényes jogaik védelmére, leges

ellenállást

a

attól

népnek

és

tör-

(i).

akarom

Szintoly kevéssé

vagyis

szabadság

azt

hogy a

állítani,

biztosítékául

tett-

tekinthetni.

Csak addig tekinthetni biztosítottnak a szabadságot, míg szilárd jogállapot létezik; anyagi er alkalmazása, mely az államhatalomra is mindig veszélyes, legalább azon idre, mikor hozzá folyamodnak, mindig a szabadság bukására vezet. Egyébiránt nagy a különbség az ellenállás tehetsége

s

a valódi

tettleges ellenállás közt,

hogy az elbbit alkotmányos államokban a polgári szabadság biztosítékául tekintették, annak oka épen abban rejlik, hogy a hol az ellenállás lehetsége mindenki eltt szembetn, valahányszor a nép vagy az s

államhatalom túllép korlátain:

ott

leginkább kikerülik

tettleges alkalmazását.

Az

ellenállás

biztosítékának*

lehetségének,

fontossága

mint

mindig két

a

szabadság

dologtól

függ:

Második

rész.

Negyedik könyv. Tizennegyedik

147

fejezet.

hogy az ellenállás lehetsége azon esetekre szorítkozzék, melyekben a polgári szabadság valóban meg van támadva; 2-or attól, hogy a polgári szabadságra intézett támadások ellen mennyiben használhatni, anyagi erszak 1-ör

attól,

alkalmazása nélkül, az ellenállási eszközöket.

Miután központosított államokban az ellenállás leellenében nem attól függ, hetsége az államhatalom az valóban alkotmány meg van-e támadva, hanem hogy

mely arányban állanak az egyes pártok anyagi ellenállási eszközei a kormányéihoz képest, s az inkább

attól,

államhatalom ellenében

ban mindig csak

erk

kifejtett

ellenszegülésben

tettleges

alkalmazásában

állhat

ellenállás ily államok-

:

világos,

anyagi

és

hogy azon veszé-

melyek az ellenállás lehetségébl az államra nézve származnak, minden központosított államban szükségkép nagyobbak, s csak azt kell fölidéznünk emlékezetünkben, a mi Fracziaországban fél század óta történt, hogy meggyzdjünk az érintett tételek helyessége fell. Minden központosítás czélja: korlátlan uralom alalyek,

pítása.

Az

eszköz e czélra egyfell a

erejének szaporítása,

másfell az állam

kormány anyagi

egyes polgárok

gyámkodása

lehet

getelése

egymástól,

fölöttük.

Minek eredménye azokra nézve, kik az

hatalom

birtokában vannak,

tudata,

ség érzete,

dése,

az

az

ellenállhátlan

minden másokra nézve a végtelen

s

Nem

s

elszi-

állam-

er

ön-

gyönge-

(k).

hiszem,

hogy az uralkodók azon

hogy mindent tehetnek,

polgári szabadságra,

veszélyes

meggyz-

nem

valamint a gyöngeség és

teltség érzése sincs veszély nélkül,

volna a elszige-

mely központosított 10*

Az uralkodó eszmék

148

államokban semmivé

Csalódnánk

zetét.

befolyása az államra.

er

polgárokban az

teszi a

mindazáltal,

ha

hinnk,

azt

önér-

hogy

egyedül a szabadságot veszély ezi a központosítás. Valamint a nép szabadságának az államban vannak

nem

bizonyos határai, melyeket

léphet

át,

s

valamint

azon törekvésnek, mely a kormányt annál inkább igyekszik korlátozni, minél inkább megengedi azt a korlátozástól ráruházott kötelességek természete, mindig az az

eredménye,

hogy

az

államhatalom

gadta hatalmat tettleg szerzi meg,

a s

törvény-megta-

ez

által

megsem-

melynek a polgári szabadság alapjának kellene lenni: úgy a kormány hatalmának is megvannak bizonyos természetes határai, melyeket nem misíti a törvényt,

hághat át veszély nélkül.

A

mindenhatóság oly kizáró-

hogy bármely emberi lény, ki arra igényt képez, mindig szükségkép elidézi azon törekvést is, hogy hatalmának ellenálljanak. Már ha az államot úgy rendezték, hogy kormánya ellenállhatlannak tartja magát: valószínleg föltehetni, miszerint az emberrel vele született ösztönnél fogva mind kijebb ter-

lag isteni tulajdon,

mindinkább korlátozza a szabadságot, s ez által szükségkép ellenállási törekvést támaszt hatalma ellenében; ami annál veszélyesb, mivel a néptl soha

jeszti

hatalmát,

sem vonhatni

el

egészen

eszközöket, melyekkel Közpotosított

törvény

által

az

ellenállási

bármely kormány ellenében

államokban

elvonhatják

a

bír.

köz-

tl az önigazgatási jogot; de azon társas érintkez mellett, melyekben ugyanazon község lakosai állanak egymáshoz s érdekeik közösségénél fogva, szintoly keközségekvéssé semmisítheti meg az alkotmány ben az egység

érzését,

amint

nem képes megakadályozni.

Második

rész.

Negyedik könyv. Tizennegyedik

fejezet.

149

hogy a hol ezerén — st százezerenkint laknak együtt, nagy er öntudata ne keletkezzék, vagy hogy mivel az alkotmány a választási jogra akará szorítani a polgárok ,

befolyását, valóban csupán ez eszközhöz folyamodjanak,

Innen következik, hogy köz-

igényeik kivívása végett.

—

államokban,

pontosított

hol

az ellenállási ösztön az

államhatalom ellenében annál inkább növekszik, a mint e

hatalom

kijebb

ellenállhatlan

hajlandó terjeszkedni,

szen megsemmisítni

az

azoknak alkalmazása Mert az

—

mindig

önérzetében

soha

sem

lehet egé-

csakhogy viszonyok közt mindig veszé-

ellenállás

ily

Jyesb az államra nézve 1.

ereje

eszközeit;

:

eszközei

ellenállás

mokban nincsenek törvény

által

központosított álla-

meghatározva,

s

a nél-

hogy az állam alkotmányát is meg ne támadja, senki sem élhet azokkal. 2. Mert központosított államokban szükségkép minkül,

dig

titkon

lom

ellen,

nem

is

készítik s

el

az

ez annálfogva soha

a többségtl,

töredéktl indul

ellenállást

az

államhata-

sem az egész néptl, st

hanem mindig aránylag csekély

ki.

Mert oly viszonyok közt, a hol a nép minden alkotmányos ellenállási eszköztl meg van fosztva, kénytelen azonnal a fönálló tettleges megtámadásához folya3.

modni.

A

polgári

szabadság minden biztosítéka egyszers-

mind korlátozása az államhatalomnak, s ha fölteszszük, hogy e hatalom kész is, képes is az állam javát mozdítani mindig el: kétségkívül rossz az. Az ellenállás lehetségét sem képzelhetjük tehát az államra nézve rossz következmények nélkül, épen mivel

J50

-^

z uralkodó

eszmék befolyása az államra.

a legersb biztosítékul kell azt tekintenünk,

középkor

és

minden állam

osztályoknak és got adtak ;

melyben egyes

testületeknek nagyobb fokú

ez által az

s

—

története,

az egész

s

önállósá-

államhatalom ellenében növel-

— több

ték ellenállási képességüket,

példát mutat, hogy

egyes uralkodók legjobb czélzatai meghiúsultak az

nök támadt

ellenállás miatt.

De

ha

nem

a hasonló intézmények rossz eredményeit;

csak a gyors,

nem

lyozván;

hanem gyakran minden egyszer a

is

s

elle-

tagadhatni

habár, nem-

akadá-

haladást

veszélyeit hozták az

tespedés

államra: mindazáltal kisebbek e rossz eredmények, mint

a miket az ellenkez rendszer követése idézett korunk-

ban el. Csak az utolsó 50 év történeteit kell egybevetnünk az azelttiekkel, hogy meggyzdjünk e fell. Fordítsuk ket.

oly

Francziaország

Miután a központosítás elve kiterjedésben

figyelmün-

történeteire

alkalmazva,

egy államban sincs miután

s

a

rendszer,

melyet más államokban követni törekszenek, ott van Francziaország péllegrégibb id óta életbeléptetve :

leginkább

dája

fölvilágosíthat

a

központosítás

el

annyira minden esz-

ered-

ményeirl.

Egy

országban sem vontak

közt az egyestl, melylyel az államhatalomnak hatna,

mint

gettek minden

ellenáll-

Lehetleg egyensemmivé tették a tar-

Francziaországban. társadalmi

állást,

községek önhatóságát, st új fölosztással a nép történeti emlékezeteit is meg akarák semmisíteni. Sehol sincs az egyén inkább elszigetelt helyzetben, sehol sem annyira gyámoltalan az államhatalom irányá-

tományok

ban.

és

Nemcsak a konvent

rították

és

Napóleon uralma

meg Francziaországban

alatt szo-

inkább, mint bárhol az

Második

rész.

Negyedik könyv.

Tizennegyedik

fejezet.

J5^

egyén személyes szabadságát: a restauratió és Lajos Fülöp szelídebb uralkodása alatt is ugyanez az eset, s a második deczemberi esemény leginkább bizonyítja, mennyire el volt készítve a nép az egészen korlátlan

mind a mellett egyetlen országot sem nevezhetünk, melyben 50 évnyi idszak alatt gyakraburalkodásra;

s

ban ellenszegültek volna az államhatalomnak,

s

a hol

egy község, st gyakran abban is csak csekély töredék ellenállása annyiszor megbuktatta volna az államhatalmat; st az egész állam alkotmányát is megváltoztatta. Francziaország, mely a XVII. és XVIII. században a korlátlan uralom mintaországa volt, századunkban a forradalom mintaföldje lett s mivel akkor annyi ural;

kodó annyira iparkodott XIV.

Lajost utánozni,

mivel

azon korból Versailles-nak annyi tizenkettedrét kiadá-

nagy példány utáni lelkesedésben még Maintenon, Pompadour és Dubarry asszonyok helyetteseirl is gondoskodtak épen azért majmolták utóbb mások, noha szerencsére szintoly kevés eredménynyel, a Dantonokat és Robespierreket is. XIV. Lajos, s követi mindnyájan, központosítván az államot, megsemmisítek az egyéni szabadság érzését, s azzal minden sát bírjuk,

s

a

:

politikai

szabadság

azonban,

midn

kisérlették

egyedül

az azeltti ellenállási

semmivétenni,

a forradalmat.

biztos

alapját;

ez

által

eszközöket meg-

egyszersmind

elkészítették

^ z uralkodó eszmék

152

JEGYZETEK A

(í/)

befolyása az államra.

XIV.

FEJEZETHEZ.

Miután a velünk született szabadság-

uralomvágy

és

egészen ugyanazon hajlamán alapszik a kedélynek: természetes,

hogy az uralom bírásában

azon haj-

kielégítést találnak

lamaink, melyek szabadság utáni törekvésre késztenek. (b) Gyakran sajnosnak mondák az ember eme tulajdonságát

:

azonban azt gyakorlati

gileg

hogy

tanítja a történet,

izgatottság

értelmét,

eme

a nép

perczeiben,

lénye-

háttérbe

szorították. (c)

Nem

nagy

állam

az

ügyektl függ rendesen

ügyeitl,

a legtöbb

ember

hanem

községi

a

elégültsége,

s

a mi-

nisterek változásának csekély e részben a befolyása. (cl)

Azon elbbi

állítás,

hogy

a választási jog gyakorlá-

sának központosított államokban kevés gyakorlati jelents

van az egyesekre, a minek bizonyságára fölhozók részvétet tanúsítnak

alkotmányos

választási

—

államban a választók,

ellentétben látszik lenni azzal, a mit ez nincsen úgy.

államokban

e

Azok nagy számánál

hatalom

igen levén saját

birtokáért

ügyeikkel

magukat az államügyekre, litikai

pártot,

ott

is

itt

mi csekély

mondom, Azonban

ez állítás,

mondák.

fogva, kik alkotmányos

küzdenek,

elfoglalva, s

:

joguk gyakorlása körül sok

és

a

nem

kik,

szenvedélylyel

vetik

eszközül használnak minden po-

nagy izgatottság támadhat, hol

rok többsége épen semmi részt

nem

a polgá-

vesz a választásokban.

nyngott és hasznos foglalkozású állampolgárok csekély

i

A

:

Jegyzetek a IV. könyv tizennegyedik fejezetéhez.

153

vételének csak az a hatása van e részben, hogy ez osztályok-

nak nincs részük a ségkép még

azt hiszszük, hogy

Nem

megszerezni.

csalatkozunk, ha

czélszer iskolázással lehet

a fogalmak mennyiségétl,

függ a nép

tudományos képzettség

hogy

azonban

•

e képességeket

életrevalóságától

het, s idéz is

hogy nem minden nép

állítják,

képes politikai jogok élvezetére

lati

azok szük-

által

több veszélylyel járnak az államra nézve.

Igazuk van, a kik azt

(éj

mi

politikai izgalmakban, a

nem

de

;

azt helyesen használjuk.

Ha

adja

meg

foglalkozhassak

valamely

népet

közügyekkel. szabadságra

politikai

a képességet,

azt akarjuk,

birjon a nép, alkalmat kell neki nyújtanunk,

körökben

A

képessége.

szabadság utáni vágyat idéz-

politikai

el szükségkép

gyakorlati

hanem gyakor-

hogy ezzel

hogy szkebb

Egyetlen növelni:

eszköz községi

a

önhatóság. (/)

Valamely

igaz

mindig fontossággal

nemes

és

bír,

—

e

elv ünnepélyes

elismerése

szerint a felelsség elvének

is

mindig nagy fontossága van alkotmányos államokban

;

hogy

melyet

e fontosság

inkább azon befolyáson alapszik,

ez elv elismerése az állam

csalódás azt hinni,

kormányára gyakorol,

hogy ez

egyes

az

által

s

csak-

nem

valóban

kis

azon

helyzetbe j, melyben az állam kormányát minden ellenében elkövetett sérelemért feleletre vonhatja. ilyes jogsérelmek

elleni

Es pedig épen az

miatt bír

biztosítás

fontossággal a

felelsség a polgárok többsége eltt. (g)

Ha

ezer

meg

kell

bízni

meggondoljuk, hogy a központosított államokban

ezer államszolga

a kik igen gyakran

kinevezési jogát

egészen

egyénekre

oly

más szakban

mködtek,

mint a melyben minden helyet be kell tölteniök, a kik csak rövid ido óta viselik

hivatalukat,

:

-^ z

154

uralkodó eszmék befolyása az államra.

a kik pártuktól és a kormánytól fügnek,

a kik, kineveztetésök következtében, személyökre nézve

nem

igen tarthatnak valami rossztól a nélkül,

hogy

el

lennénk fogulva a középkor intézmé-

véleményben lehetünk,

nyei iránt, azon

minden

miszeriut

árnyoldaluk mellett mégis csak czélszerbb, ha azok választ-

ják a közigazgatási kiterjed, (Ji)

akikre

tisztviselket,

igazgatásuk köre

mint az njabbkori államokban szokásos.

Miután minden érték munka eredménye,

polgárok nagy

részének

s

az állam-

minden országban munkával

kell

melybl az adót fizetheti a korlátlan adóztatási jog magában foglalja egyszersmind a munkára való kényszerítés jogát, s részemrl nem tudom, mi külömbség keresni jövedelmét,

van

e jog és a rabszolgaság között. (í)

lehet

:

itt

Önként szó,

értetik,

hogy csupán alkotmányos államokról

miután korlátlan egyeduralmakban nem tarthat

a nép más biztosítékokra

kodó erkölcsisége (k)

,

igényt, mint a melyeket az ural-

és vallásossága nyújt.

Egyesre van-e bízva

népfölség nevében a többségre,

e korlátlan

—

hatalom,

az igen mindegy.

vagy

A

a

köz-

pontosítás czélja mindig szükségkép az egyén teljes alávetése

az államhatalom parancsai

alá.

Második

rész.

Negyedik könyv. Tizenötödik

155

fejezet.

XV. FEJEZET.

A KÖZPONTOSÍTÁS BEFOLYÁSA A HALADÁSRA. Azt hiszem, megmutattam az elbbiekben, hogy a szoros központosítási rendszer a szabadságra, ha az alatt az állam-kormányzásbani részvételt, az úgyneve-

—

zett politikai

szabadságot értjük

kedvez; miután a központosítás biztosítékát

csupán

is

e

— nem lehet

szabadság

minden

gyöngíti.

Most azon kérdés vizsgálatára

térek,

hogy a köz-

pontosítás rendszere, a mint hiszik, az államtagok anyagi és szellemi

st

fejldésére

föltétele-e

azon

hasznos-e, s

mindenoldalú

hatalmas

emeltyje,

haladásnak)

melyre

századunk méltán büszke?

Miként különböz elemek érintkezése új vegyületeket képez a természetben, s e mködés közben meleg és élet fejldik ki, s a különféle

alakok sokasága,

új

meg

idomok kimeríthetlen gazdagsága, az anyagi világ szakadatlan fejldése, mely bámulatra ragad bennünket, csak ilyes érintkezések eredményéül ^tekintend: úgy az ember anyagi és szellemi képességei is csak máúj

sokkali érintkezés által fejldnek

Ha

elkülönzik az egyént

természet

azok

ki.

:

ki.

bármi dúsan

látta el

a

adományaival, bizonyára soha sem fejldnek

Az uralkodó eszmék

256

Minden fejldés másik

befolyása az államra.

föltétele a szükség.

Minél

kevesbbé használjuk testi erinket, annál inkább ellankadnak azok: mkr minden külön szükség, mint a vadon népek példája mutatja, vagy azoknál látjuk, a kik egy vagy más tagjokat avagy orgánumukat

—

megfelel fejldést is von maga után. Szintúgy van a dolog lelkünk tehetségeivel, st kedélyünk hajlamival. A kényszerségnek köszönhetjük minden ernk kifejtését. Mennyire kedvezk az állam bizonyos intézményei elvesztették,

szellemi és anyagi

ernk

kifejtésére,

hogy azok

attól függ,

mily mértékben sokasítják az érintkezést az egyesek közt. S annyival üdvösebbek, minél inkább növelik a szellemi és

erk használatának

anyagi

immár a

Mivel

szoros

egyént,

szigeteli

az

egyesek

részvétele a

s

szükségét.

lehetleg

központosítás

azon viszonyok, mik között

közügyekben

csupán

el-

az

azon jogra

hogy képviseliket választhatják, s mik az legnagyobb gyámkodásának vetnek mindenkit

szorítkozik,

állam alá,

ereje használatának szükségét

len,

hogy

a központosítás oly

az államtagok lelki

és

is

gyéritik

mértékben mozdítsa fejldését,

testi

lehetet-

:

mint

el

az állam

azon intézményeitl várhatni, mik mellett az egyén nemcsak az állammal, hanem kisebb testületekkel társai

nagyobb számával

mik

mellett a legtöbb

s

pontosított

van

állam

is

érintkezésbe

dologra

gyámolítja

az

nézve, egyest,

j

s

polgár-

naponkint,

miben a közsaját

erejére

utasítva.

Minthogy pedig minden haladás csak az egyesek törekvéseinek eredménye, s így az egyesek szellemi és anyagi erinek kifejlésétol íil^g: az olyan államszerke-

Második

zet,

rész.

Negyedik könyv.

mely az egyesek szellemi

nem kedvez

tésére

;

és

fejezet.

157

anyagi erejének

kifej-

Tizenötödik

sem mozdít-

általában a haladást

hatja el.

Azonban nem akarok bvebben vitatásába bocsátkozni.

A

e kérdés

elméleti

tudománya. viszonyok el-

politika a tények

Hol ezek hiányzanak, soha sem létezett fordultával, a dolgok természetébl s analógiákból vonhatni ugyan a jövre nézve következtetéseket; de a hol, mint itt, a tapasztalatok hosszú sora van elttünk: fö-

okok ingatag alapjára építni következAzon kérdés tehát: min befolyással szokott

lösleges elméleti tetéseinket.

lenni a központosítás az egyesek szellemi és anyagi fej-

ldésére,

s

legjobban:

általában

a haladásra?

ha vizsgálat alá

akkor oldható meg

veszszük,

mily befolyása

volt eddig e rendszernek?

E

kérdés alapos megfejtése végett polgárisodásunk

egész

fejldési

miután

föl

kell

történetére

lenne

szükség.

Azonban,

tennem, hogy olvasóim történeti isme-

—

azok eltt, kik a történeteket nem s ismerik, különben is hiában beszélnék politikáról, miután a tapasztalatok, mikbl a központosítás beforetekkel bírnak

—

lyását a haladásra megítélhetni,

az

vonatkozó

ide

mind igen hasonlóak:

tényekbl elég csupán

ismerteket érintenem röviden.

Az

ó-kor

egész

polgárisodása,

—

—

a leginkább

mint többször

lényegesen különbözik a mostanitól. megjegyzem, A különbség abban áll, hogy az egyén jogosultságának, mint szabad személyiségnek, fogalma hiányzott az ókorban, s hogy minden jogot az államtól származtattak, s

tek.

A

annak

fönállása

által

föltételezettnek tekintet-

mit tehát korunkban egyéni szabadság alatt ér-

Az uralkodó eszmék befolyása

158

tünk, hasztalan

miatt

melylyel

érhette

az

azon

el

tevékenysége

keresnünk;

érintett

innen az

az okot,

nem

tanítottak,

hiányban,

az

mely

csodálatunk da-

nép

több s

az egyén

korlátozásában

származott

egyébiránt

mikbl

nyújt tényeket,

s

melyre jelenleg

tetpontot, az

minden

viseltetnünk

iránt

épen

fölemelkedett, önálló

azt az ó-korban,

ó-kor polgárisodása,

az

czára,

kell

keresnk

az államra.

ó-kor

története

is

elttünk fekv kérdést

el-

dönthetjük.

Az

nép vonja magára csaknem kizárólag figyelmünket: a görögök és a rómaiak. Amannál a legnagyobb eldaraboltságot, az egyes részek legnagyobb önállóságát, s az egység teljes hiányát találjuk. Rómában központosítást látunk, kevesbbé tökéletest ugyan, mint némely mai államban, de nagyobbat, mint bármely ó -korban két

más népnél mutathat az ó-világ. Görögország tapasztalta mindazon veszélyeket, melyek az eldaraboltságból, s Róma mindazon elnyöket, melyek a központosításból háromolhatnak az államra; de ha kérdjük: mely eredményei voltak e viszonyoknak a két nép fejldésére, a haladására

polgárisodás

meg

vallanunk,

kell

az

urát illetheti

Rómában

hogy

elsség.

e

és

Görögorszában

tekintetben

nem

a

V

világ

Míg Görögországban még

a

legnagyobb bens meghasonlás pillanatában, a peloponnézoszi háború, Sándor utódai s a rómaiak alatt is élénk szellemi életet találunk:

lag tört volna játítá el,

—

fejlesztette

s

—

Róma, a

ösvényt a polgárisodásban,

hogy

önálló-

csak azt sa-

kevés kivétellel még csak tovább sem a mit

Görögországban

totta a míveltséget, s a mit nálta, a nélkül,

helyett

talált.

Meghódí-

rabszolgái szerzettek, hasz-

hogy sokkal több érdeme volna a

pol-

Második

rész.

Negyedik könyv. Tizenötödik

159

fejezet.

gárisodás körül, mint az, hogy a Görögországban talált

eszmékre

bélyegét nyomta,

nyelve

saját

s

forgalomba

hozta a világ nagy piaczán.

Hajlandó donítani,

okoknak

tulaj-

hogy a római nép oly csekély elmenetelt

Az

polgárisodásában.

ság fogalmának

melyet

valaki más

volna talán

Róma

államalkotás

kifejtése

szabad-

a világtörténeti föladat,

A

mely népnek egész törekirányozva, hogy tehetett volna az

megoldott.

vése e czélra volt

volt

a polgári

s

tn

sokat a szellemi míveltség élmozdítására, azon harczok közepett, melyekkel a világ uralmát

tartá?

Ha

egyébiránt

Róma

megszerzé és fön-

tn

keveset

e részben:

jutott,

mint

a

központosításnak;

bi-

mely alá aztán azon nagy

zonyára inkább a kényuralomnak róhatni s

föl,

különbséget, mely szellemi fejldés tekintetében volt a

római és görög nép közt,

nem

nyeknek

hanem a két nép különböz

tulaj donítni,

kell

a politikai intézmé-

is

természetének.

Ami

az elst

illeti

:

hiszen a római nép tevékenysége

Augustus óta sem az állam tökélyesítésére, sem a gári szabadság

megalapítására

nem

volt irányozva,

császárság hosszas ideig a legnagyobb kül- és

pols

a

belbékét

hogy azért elbbre vitte volna a pola politikai harczok megszntével, midn

élvezte, a nélkül,

gárisodást.

a

St

birodalom

biztosságát

a légiók

és

nem

a polgárok

fegyvere védte, mindig mélyebben látjuk sülyedni Ró-

mát

szellemi

képzettség

és

anyagi jólét tekintetében.

Az irodalomban azon nagy szónokok

és

költk helyébe,

kiket a köztársaság örökségül hagyott a keletkez császárságra, áradozó

rhetorok következtek; a társas

ben a nyerseség, a mint

tisztán

élet-

anyagi élvekre adták

Az uralkodó eszmék befolyása

1G0

magukat, majdnem jobban végre

kölcstelenség;

—

tében,

a

valamely nép míveltségét tetben hanyatlott

Róma

mint

undorít,

közjólét

amibi mindig

az államra.

és

az

lázít

földmívelés tekinte-

legbiztosabban ítélhetni

—

er-

meg

minden, de minden tekin-

ez idó'szakban.

Minélinkább egyes ember kezében összesítnek minden hatalmat, minélinkább megszntetik minden város

és

tartomány

mennek a

önálló

központosítás

életét,

szóval,

minéltovább

alkalmazásában:

elve

annál

inkább gyérülni látjuk e roppant birodalom tartományaiban a népességet, míveletlenl elhagyva találjuk a

nyomorban a

földet,

népet.

Mivel az államhatalomnak akkor

sem

nem

villanytelegráfok

még sem

vasutak,

rendelkezésére:

álltak

a

központosítás rendszerét soha sem vitték be egyaránt a

római birodalomba, engedni

ságot

a

s

kénytelenek voltak némi önálló-

A

tartományoknak.

távolabb

mely

mértékben ez történt, azon arányban maradtak fon tartományokban az ó-míveltség nyomai. A ki a HL IV. században nyomozza az ban,

éa

Gallia-

:

Görögországban, Kis-Azsiában, Afrikában, Egyip-

tomban talál

ó-világ míveltségét

a

kell

mint

azt

keresnie,

Italiában,

államhatalom nyomása márványpalotáival

és

hol

s

mindenütt több nyomára

minden

alatt

élet

tengett,

szennyével,

s

a

mindenható

a büszke

mintegy

Róma

szörnyeteg

népek véres maradványai közt, az egyetlen, amin még az élet némi nyoma fönmaradt. S azoknak, kik e tagadhatlan tényeket nem a központosításnak, hanem a császárok kénjuraimának akar-

állt ott

ják

a kisajtolt

tulajdonítani,

föltélen

itáliai

nem

központosítási

azt

válaszolhatni-e:

rendszer

szükségkép

hog\ az

eg

Második

rész.

merben

korlátlan

korlátlan

hatalma

Negyedik könyv. Tizenötödik

uralmára is

csak

a

vezet,

s

fejezet.

-[Q\

hogy az

egyes

központosítás

által

lehet

valóban kényuralmivá; hogy tehát,

ha az imperátorok uralmában csak a római állam által követett alapelvek következményét látjuk, ez elveket kell mindazon rossz forrásául tekintenünk, ami Rómát érte, miután egyeduralom alá került.

Nem lenedése,

is

a császársággal kezddött Itália

elnépet-

egykor virágzó téréinek pusztulása.

Mieltt errl csak szó is lett volna, rég' panasziák már Róma nagyobb polgárai, hogy a szántóföldek mindinkább s

legelkké lesznek. Itália régen elpusztult immár a fváros érdekében, mieltt egy császár ment volna föl a Capitolium lépcsin.

Ha

eredményeket egyáltalában nem vagyunk képesek kimagyarázni, vagy nem akarunk bizonyos okokból megmagyarázni: rendesen a nép veleszületett

bizonyos

természetéhez szokás folyamodni.

Miként az egyes minden sából akarják származtatni:

tettét

koponyája alkotá-

rég hasonló

eljárást követ-

tek egész népekre nézve, mieltt a koponyatanról csak szó

is

volt volna.

Mit nyertünk ez

által

a múlt tisztább

mily eredményei lesznek a történettudományra a koponyatannak, minden tudományos formája fölfogására nézve,

melybe öntötték, s minden vak buzgóhit daczára, mely ly el ahhoz ragaszkodnak, nem vitatom. A jelen esetben semmiképen sem lehet a római és görög mveltség közti különbséget a két nép különböz természeti adományaiból magyarázni ki, és pedig két oknál fogva: 1. A római nép, els pillanataitól kezdve, soha sem volt egy fajú, s a római alkotmány rossz eredményei a mellett,

—

Eötvös. A XIX.

század eszméi. III.

11

Az uralkodó eszmék befolyása az

1(32

államra.

mveltségre Róma uralmával lassankint az ó-világ majd minden népére kiterjedtek, melyek közt magában Itáliában görög eredet népiségekre is találunk; 2. a római birodalom megoszlása után mind keleten, mind nyugaton, épen ellenkez jelenségekkel találkozunk. Míg a bizanezi birodalomban, hol, ha nem is vegyületlen a görög nép maradványait kell keresnünk, a legnagyobb szellemi tespedést veszünk észre,

—

—

polgárisodás lassú kihalását:

a

s

kal kevesbbé

a

fejldig

kedvez körülmények

VI.

századtól

elesett

Konstantinápoly,

akkori

Európa

a

közt,

XV-kig,

s

mveltség

mindinkább mikor végre

tekintetében

közt Itália

országai

sok-

látszólag

Itália,

állt

az

legmagasabb

polczon.

A

ki csak némileg

is

foglalkozott

téneteivel, kénytelen megengedni,

egész a Xl-kig egy állam szólag

A

sem

kedvezbb helyzetben nyugaton,

hogy az V. századtól

volt haladásra

nem

azon

fényben

olykor

semmisíthette azokat

és

tetemes

kül

korlátlanságban,

kölcsönzött a császári hatalomnak;

legszebb

ban

;

s

akkor legmveltebb

lát-

a bizanezi császárságnál.

bizanezi császárság egy részében sem. vást fönállott,

nézve

mely a római mveltség

népvándorlás özöne,

összerontá

a középkor tör-

A

csíráit

meg

a

császárság foly-

hatalommal,

melyet

mind-

Diocletian

a birodalom a világ

országait

foglalá

magá-

birtokában a világ legtökélycsb nyelvének, melyet

csak gondolatai és

használhat az

érzelmei kifejezésére

ember, birtokában azon egész irodalomnak, mely, miután a nyugati

Európa

hozzájuthatott,

a

tudományok

újabb fejldésének szolgált alapjául. Mégis Nyugateurópában, hol mindazt, amit csak az ó-kor polgárisodása alkotott,

Második

rész.

szinte egészen

Negyedik könyv. Tizenötödik

összerontották,

hol azon

fejezet.

163

harczias csapa-

tok számtalan nyelvébl és szójárásából, melyek a nyugati birodalmat

megsemmisítették,

lassankint

ldni a nyelveknek, melyeknek korunk eszközeiül

kell

vala

hol

szolgálni,

kellé fej-

polgárisodása

római irodalom fön egyéb, a mi

a

némi töredékein kívül alig maradt egybeköttetési pontul a tudománynak szolgálhata: épen e Nyugateuropában, örökös harczok zaja közepett, oly állapotban, melyben alig foghatni meg, mennyire hiányzott a biztosság, mindinkább fejldött a polgárisodás; míg keleten mindinkább sülyedt. Jól tudom, hogy ezt is más okoknak szokás tulajdonítani. Igen szeretik Réaumur és Fahrenheit után határozni meg a népek sorsát, s a népek fejldési és sülyedési fokát azon országok középmérsékletének hfoka szerint magyarázni ki, melyekben laknak s a világot megifjító germán faj nagyobb képessége is szinte dogmává lett, mely mellett rendesen az újabb polgárisodás minden csodáját fölhozzák bizonyságul. De ha meggondoljuk, hogy minden polgárisodás, amennyire nyomaira találhaltni, azon országokból indult ki, melyek középmérsékletök szerint nem kedvezk az ember szellemi erejének kifejtésére, s hogy fogalmaink ;

a polgári szabadság és megalapítása eszközei fölött nagyobbrészint épen

dalom

lelket

utóbb; ha kezdetei

és

ott

kedélyt

megöl

meggyzdünk, hogy

épen azon

lyesben, hol

származtak,

— mint

is

bizanczi biro-

befolyása uralkodott az újabb

országokban

gyakorolhatott,

és

s

polgárisodás

mutatkoztak

legeré-

—a

germán

Galliában és Itáliában

elem kevesbbé van képviselve, lyást

hol a

így

csekélyebb befo-

hogy a polgárisodás ez rli*

Az uralkodó eszmék befolyása

|04

az államra.

szagokban is épen azon körükben fejlett ki elször, melyekre a germán elem befolyása legkevesbbé terjedhetett ki, tudniillik a városi községek körében: bizonyára meg kell engednünk, hogy a polgárisodás azon elohaladását, melyet a középkor folytán

Nyugateurópá-

ban tapasztalunk a kelettel szemben, sem égalj különbségekbl, sem a germán nép különös sajátságaiból nem magyarázhatni ki; hanem épen a középkor államintézményeiben kell annak okát keresnünk. Képzeljük a bizanczi császárságéihoz hasonló viszonyok közt Nyugateurópa népeit: képzeljük, hogy a nyugati császárság eszméje valósult, az egyház a világi hatalomnak, s minden király és fejedelem alá ln vetve a császárnak; tegyük föl, hogy a nyugati császái mindazon csapatokat, melyeknek csapásai végre megi

dönték, lassankint

ben

történt,

volna, és

—

kebelébe

fölvette, s

elnéptelenült

—

mint kezdet-

tartományaiba telepítette

hogy a császárok hatalma, a birodalom

szer-

vezetének szétrontása nélkül, valamely barbár nemzetiség erélyes kezeibe ment volna át hosszas idre, vagy

hogy nagy Károly intézményei tarthatták föl magukat. s a herczegeknek és grófoknak nem sikerült vala méltóságukat öröködésivé, s magukat a császártól függetlenekké tenni, mi által füstbe ment a császár nagyszer hogy szolgái által igazgassa az egész birodalegy szóval hogy a nyugati csátegyük föl,

eszméje,

mat

*,

szárság fönáll,

—

—

—

mint azt a keletinél látjuk,

—

szakadatlanul

vagy a középkor valamely szakában, mikor még

fejldésekben nem igen haladtak úgy az egyes államok, viszhogy a császár hatalomszavának ellenszegülhetének

—

szaállítatik vala

:

oly

körülmények közt minden bizony-

Második

nyal

rész.

Negyedik könyv. Tizenötödik

látmányt

hasonló

mint Keleten

láttunk,

mutatott s

a

volna

fejezet.

1Q

Nyugateurópa,

keresztyén polgárisodás, a

hogy teljes virágzására fejldhetik vala, itt is meghódolt volna az izlam ers karjának. Mindazon viszonyok, melyeknek polgárisodásunk nélkül

csupán azon draraboltság mel-

fejldését köszönhetjük, lett

voltak lehetségesek, melyet, a középkorban találunk.

Ers

mely a közélet minden szálát egyesíté vala kezeiben, sem önálló egyház fönállása, sem a városi élet kifej lése nem lett volna lehetséges, s haladás helyett, mely épen a különnem elemek folytonos érintkezése által támadt a középkorban, az egyedúr minden haladást akadályozó mindenhatóságával találcsászárság mellett,

koznánk.

A

germán eredet népekre nézve az

séges az új polgárisodás, s csak

által

lett

lehet-

annyiban nevezhetk azok

e

polgárisodás alkotóinak, amennyiben a római birodalom fölbontása által megszabadíták a világot a mindent központosító hatalom nyomasztó terhétl, keletkezését

utóbb

s

hasonló hatalom

habár

megakadályozák ;

suk alapeszméi a keresztyénség és ó-világ

gyobb

részint,

s

a haladásra nézve

kezdetben kevesbbé használták

föl

polgárisodá-

eszméi na-

kedvez viszonyokat a germánok maguk,

mint más népek.

A nem

kép, melyet a középkor története részben mutat,

igen

mindenütt a

derültnek

látszhatik.

legkiáltóbb

Bárhová

ellentétek,

fordulunk,

nyugtalan küzdés

minden irányban, elláthatlan zavar minden viszonyban. Népek merülnek föl, melyek egy idre magukra vonják figyelmünket, s nagy jövendt látszanak igérni, meg eltnnek szemeink ell, s míg egy helyt a legnagyobb

Az uralkodó eszmék

1(5(3

szaggatottságból

befolyása az államra.

lassankint,

mint

Francziaországban,

nagy országok alakulnak, nagy birodalmak, mint Németország, mindinkább széthullanak, mások meg elenyésznek, részint idegen országgal olvadva egy szilárd egészszé,

államküzséggekké alakulván.

részint új önálló

Hasonló

látmány,

mint ma Nyugotamerika mu-

Ezer meg ezer helyen elnyomul az irtó tevékenység, míg mindenik külön, magának dolgozik, csupán ön-

tat.

s

erejében bízva, tel:

s

önáliólag folytatja harczát a természet-

s

virágzó ültetmények támadnak az

távolabb

áll

sr

cipruserdt, míg nagyobb

távolságokra egy-egy város terül

munkás népesség mozgalmas természeti

közepett;

a magános fa-kunyhó, melynek lakói csak

most kezdik ritkítani a

Itt is

erd

váltakozik

s

egyes helyeken már

élete lepi

tnik

végtelen zavar képe állapot

el

a

meg

föl,

itt

az utazót. is

a nyers

kezdd, st már

el-

A

mi a vadonból elfoglaltnak látszott egy idre, megint elbbi állapotába sülyed vissza, míg az ember, ki mvelhetvé tesz egy darabnyi földet, belefáradt, vagy azon reményben, hogy kedvezbb hehaladt mveltséggel.

lyet találhat

tevékenységének, tovább vonult. Ez

lános zavar közepett azonban

egy velünk

álta-

meggyzdés támad

bennünk, mely elfeledteti azt, a mi e jelenségekben zrzavaros, st szép és örvendetes színben tnteti azokat föl. Mindig tovább halad az erd ritkítása, mindig diadalmasabban leng elttünk a kultúra zászlója, a mind ellenállhatlanabbul merül föl lelkünkben a meggyzdés, hogy a mi pillanatra zavarnak tetszik, csak egy új polgárisodás nagyszer átalakulásának szükséges kezdete, mely kiterjedésben és termékenységben fölülmúlj a mindazt, amit a világ ez ideig

látott.

Második

Negyedik könyv. Tizenötödik

rész.

fejezet^

1(57

Szintúgy a legnagyszerbb világtörténeti jelenség-

nek fogja járatos.

tartani a

A

középkor történ eteit, a ki azokban

mindenoldalú polgárisodás nagy munkájának

vagyunk tanúi egész folyamában, s bármi kellemetlennek tessék elttünk a látszatos zavar, bármi szenvedhetleneknek látszassanak oly világosan

egyenkint a viszonyok:

szükségkép

belátja

szint-

minden gondolkodó,

hogy a polgárisodás nagy munkája a középkorban, mint

Amerika

polgárisodásáé,

rülhetett,

melyek a legmegfeszítettebb egyetemes

kenységet idézték el,

Hogy

a tájat:

a

XV.

A

nem szenved

viszonyok

a

a polgárisodás, melyet

lehetséges,

s

épen

lassankinti

e

Angliáéhoz

új

nemcsak id azon

kell,

képest.

hanem melylyel

biztossága,

legfbb közremunkálása

találkozunk; hogy

számtalan

mi a középkori

államhatalom

mok

kifejtésére

juthasson,

szükséges, volt

míveltsége

rendezett államokban

pontjára

s

kertté varázsolni

Európa egyes országaiban tahátra van a jelenkoritól, mint Amerika

államaink

egyszersmind

mily kevéssé képes az

munkássága

kétséget;

ke-

végén

század

polgárisodás

csak

a középkorban szintoly

fokát, a

elszigetelt

irtó

lálunk, szintoly

nyugati

magas

el

tevé-

tartották mindig élénken.

s

a polgárisodás

véssé érhette

amerikai

csak oly viszonyok közt sike-

er

elszigeteltség

mellett

nem

szükségnek köszönhetjük az ersödését,

s

nagyobb

álla-

keletkezését.

De ha

a nagy államok keletkezése,

hatáskörének kijebbterjesztése, szükséges szilárd

s

az államhatalom

a mennyiben

mindkett

rend és biztosság alapítására, egybe-

férhet volt a haladással: mindig csak azon mértékben volt erre eset, a mennyiben kevesbbé korlátozák az által

Az uralkodó eszmék

153

az egyéni szabadságot; történetei

fokát

nem

államhatalom

tartozó

érhetni

polgárisodás

mint a három utóbbi század

mutatják, hogy a polgárisodás magasabb

azt

erélyes

körébe

s

befolyása az államra.

bizonyos

el:

azt

mindig

is

ott

fönállása,

vagyis

az állam

dolgok központosítása nélkül

mutatják egyszersmind, hogy a tette

menetelt, hol a központosítás

Hasonlítsa egybe bárki

a

nem

legbámulatosabb

el-

lépte át e határokat.

Anglia,

a hollandi szabad

Északamerika állapotát Franeziaés Spanyolországéval, miután ez országban V. Károly véget vetett a középkori intézményeknek: s meg fogja engedni, hogy szellemi és anyagi haladás tekintetében a legnagyobb eredményeket, a közelebbi századok folytán, nem a merev központosítás idézte el. államok,

Schweiz

és

Második

rész.

Negyedik könyv. Tizenhatodik

\QO

fejezet.

XVI. FEJEZET.

MELY ESZKÖZÖKKEL ELZHETNI MEG KORUNK VESZÉLYEIT. Ugy

megmutattam az ellbbiekben,

hiszem,

mi-

mindazon okok, melyeket a központosítás mellett fel szoktak hozni, egyáltalában nem állanak, s hogy a Francziaországéihoz hasonló intézmények sem az állam erejére, sem az egyén személyes és politikai szabadságára, sem a polgárisod ás elhaladására nézve nem szerint

kedvezk. Minél fölött,

den,

inkább

annál inkább

gondoskodunk

meg

korunk

viszonyai

gyzdnünk, hogy

kell

bennünket fenyeget veszély egyik

f

min-

okát épen a

szoros központosítás rendszerében kell keresnünk.

Oly idben, mikor természetelleni a

rabszolgaságot;

midn

az

denkire nézve igénybe veszik, alá vetését

bnnek

tartják

min-

önrendelkezés jogát s

az egyén idegen akarat

csak annyiban ismerik jogszernek,

meny-

nyiben a szükség, vagy legalább a pillanatnyi haszon igazolhatja; oly államintézmények mellett, elve az egyén

föltétlen

miknek

alap-

alávetése a közakarat alá;

hol

nincsenek kiszabva a határok, melyeken bell az egyén vagy kisebb községek szabadon mozoghassanak; hol az

államnak joga van, szabályozni az

élet

minden

viszo-

Az uralkodó eszmék befolyása az

170

—

hogy

nyát, a nélkül,

következetesebb

—

a miben

—

állampolgárok jólétérl;

mondom, annál inkább

a socialismus

volna

kötelezve az

államra.

ily

sokkal

gondoskodni

az

államintézmények,

emberek jogfogalmaival, minél inkább ellenkeznek azok a népek ellentétben állanak az

erkölcseivel és érzelmeivel.

A

fogalmát

jog

ellentétbe

állíták

a

szokáséval,

megkisérlettek minden érzést alárendelni a rideg észnek,

st gúnynyal

nép erkölcseit, lábbal tapodták érzelmeit: lehet-e csodálnunk, ha a többség nem akará ilették a

észszernek ismerni

el,

a mi erkölcseivel, érzelmeivel és

minden logikai következetesség daczára, melylyel az alkotmány egyes rendeleteit a népfölség elvébl származtatták, anyagi ervel kellett annak elfogadására kényszeríteni a népet, s csak anyagi ervel tarthatni vissza, hogy össze ne rontsa azon formát, melybe beerszakolták? Az emberisé"; minden szenvedését, a melveken korunkban átment, a demokratia elve uralmainak akarják fölróni. Meggyzdésem szerint ez tévedés, (a). Amint vannak viszonyok, mik közt az egyes uralma szükséges az államban úgy olyanok is vannak, mik közt azt

jogfogalmaival

ellentétben

állott? s hogy,

:

tekinthetni

denki

egyedül törvényes hatalomnak,

egyaránt

részt

vesz

az

a

hol min-

államhatalomban.

St

a legtöbb baj okát abban kell keresni, hogy az államha-

talmat a központosítás által

valameddig

merben

e tévedés fönáll,

szenvedéseken,

akár egyesre

nem

korlátlanná

tették, s

segíthetni a tapasztalt

akár egy osztályra vagy

az Összes népre bízzák az államhatalmat.

A

hol azon alapelvbl indulnak ki, hogy az állam-

hatalomnak

kell szabályozni, a

mi csak az államra, habár

Második

közvetve

Negyedik könyv. Tizenhatodik

rész.

fontossággal bír: oly követeléseket tesznek

is,

hatalom

irányában

sem képes

megfelelni,

e

171

fejezet.

mindenütt,

melyeknek

távolról

(b).

A hol csaknem minden ügy vezetése öszpontosítva

minden

:

egy pontban van elégedetlenség is szükségkép e

központban öszpontosul,

s

a javítási törekvés az

összes

államhatalom megváltoztatására van mindig irányozva, mindig mellett azért közigazgatási központosítás s

szükségkép veszélyezve van az államhatalom fönállása. Alkotmányos államban az által, hogy csupán egy pont van, melyben az állampolgárok azon jogukkal, hogy az

állam vezetésében ez

egy

pont

részök

gyakorlatilag élhetnek,

van,

körül szükségkép

oly

tolakodás támad,

mely az államra veszélyes: korlátlan egyeduralmakban az által, mert az uralkodó képességhiánya, ha nemcsak az állam közügyeinek vezetését, hanem az egyes polgárok minden érdekét is veszélyezteti, szükségkép mindig az egyeduralmi elvet is, min az egész állam alapszik, a legnagyobb mértékben koczkáztatja. Millió meg millió egyénbl áll egy nép, de mindjájan is csak emberek, s egy fogalom alá véve, sem gyakorolhatnak oly jogot az egyén fölött, mely az emberi méltósággal ellenkezik. A rabszolgaság bizonyos egyetem irányában szintoly természetellenes, mint ha egy ember

—

az úr.

Ha

az

egyéni

szabadságot alkotmánynyal kell

védeni az egyes korlátlan hatalma ellen

nyában

is

van

ily

nélkül a többség

védelemre

uralma

:

szüksége.

nem egyéb

a többség iráIly

korlátok

az egyén joga

el-

nyomásánál, mit kimagyarázhatni ugyan a tömegek anyagi erejébl, de soha

sem

lehet igazolni,

—s

ez annál nyomasz-

tóbb kényuralom, mivel a szabadság nevében gyakorolják.

Az uralkodó eszmék befolyása az

172

S mi

segíthetni mincl-e

által

államra.

bajokon és veszélye-

ken, melyek annyi államban léteznek?

Ha

valóban

az

keresnünk az okot valóban korlátozza.

állam

korlátlan

hatalmában

kell

csupán egy módot tudok, mely azt

:

Félszázadon át megszokták a hatalmak megosztásában keresni a biztosítékot a korlátlan uralom ellen.

Azt hiszem, megmutattam, hogy mindenesetre érdekében van ugyan a szabadságnak, hogy az államhatalmat ne kizárólag egy egyén vagy osztály gyakorolja, de hogy azon hatalmak, melyekre az államnak, fönállhatása végett, szüksége van, sem soha nem voltak valóban megosztva, sem nem osztathatnak meg az állam veszélyezése

(mi

nélkül.

magában

Xem

kivihetetlen)

a hatalom megosztása által korlátozhatni az állam hatal-

ha azon mélyben a természete szerint megoszthatlán és a

mát; egyetlen kört,

biztosíték

korlátlansága

ellen:

közérdekben ellenállhatatlan államhatalom mozog, az összes államvezetésére,

azon érdekre

s

szorítják,

melyek

azon

állam minden tagjával közösek.

De minden

hatalom mindig kijebb törekedvén

jeszkedni, bizonyos

ken

túl

sek

elméleti

fölállítása,

ne léphessen az államhatalom,

bír jelentséggel,

vonni,

határok

jogszer

korlátozása

hatáskörük végett

hogy az egyén ne

tehát

s

melye-

csak annyiban

ha a mit az államhatalomtól

másokra ruházzák,

cl

akarnál'

pedig azokra, kik elég

védelmére. arról

elszigetelten

is

álljon

ter-

er-

Az államhatalom kell

gondoskodni,

az

államhatalom

ellenében.

Az

egyetlen

mindenhatósága

védeszköz tehát korunkban az állam mely századokon át ugyanaz, ellen

Második

szolgált

Negyedik könyv. Tizenhatodik

rész.

mindenféle

oltalmul

fejezet.

uralom

korlátlan

^73 ellen;

hogy a községnek, tartománynak s általában az államban lev szervezeteknek, melyek az egyént az államtudnillik:

mal egybefzik, bizonyos kört adjanak

önálló

tevékeny-

államhatalomnak gyakorlatilag szilárd

ségre, s ez által az

határokat vessenek.

Az államhatalomnak kijelölend határok, az egyes államok különböz helyzetéhez képest, különbözk. Minél van,

kisebb

önállósága

kiterjedtebbnek

az

oltalma kell

minél

állam, végett,

lenni

inkább

minden

szüksége

erejére

szükségkép

azon

:

annál

dolgok

melyek kizárólag az államhatalom vezetését illetik ellenkezleg világos, hogy miután azon érdekek száma, melyek minden áilamtaggal közösek, az állam terjedelméhez képest csökken: nagyobb államokban az államhatalom befolyásának is mindig kevesebb tárgyra kell kiterjeszkedni; de hogy az ujabbkori állam sincs oly helyzetben bármennyire szüksége legyen ereje mely által a községek vagy tartomáöszpontosítására, nyok minden önálló mozgalmának megsemmisítését igazolni lehetne, szintoly kétségtelen, mint az, hogy egyetlen állam sincs jelenleg, melyben az érdekek nagyobb része is közös lenne a többséggel s innen következik, hogy egyetlen államot sem találhatni, hol az körének, ;

— —

;

érintett eszköz alkalmazását a

jog és szükségesség szem-

pontjából tagadni lehetne.

Akár

hódításból

vagy államszerzdésbl magyaráz-

zuk ki az államok keletkezését, akár azt veszszük föl, hogy az egymáshoz csatlakozás szüksége, avagy küls nyomás szolgált alkalmul államaink alkotására: sem egyeseket nem hódítottak meg, sem állam kapcsot nem

Az uralkodó eszmék

174

befolyása az államra.

kötöttek az egyének; azon elemek, melyeknek önkéntes

szövetkezésébl

minden

alakult

országában,

—

az ezt a

nyossággal ki lehet mutatni,

nem füz

kisebb közönségek voltak.

kapcsait

Nyugoteurópa

legnagyobb történeti bizo-

—

nem

Ha

szétbonthatnék,

nem tartományokra,

mint

állam,

bármely állam egybe-

nem

az

grófságokra,

egyes emberei', ha-

egyénekre, ha-

községekre

oszlanék

melyek az egyest tartományához, nemzetiségéhez, s mindenek fölött községéhez fzik, oly hatalmasak, hogy több mint félszázados következetes erfeszítés daczára, Francziaországban sem siföl,

s

került

a

kötelékek,

azokat

megsemmisíteni.

—

Hogy

mindenek eltt a községnek

oly

állást

ben az államhatalom ellen korlátú]

kötelékeket

szolgálhasson, alig

franczia forradalom óta görnyednek

alatt a

s

adjanak, mely-

mint fölszabadítani azokat a nyomás

kell egyéb,

mely

e

hogy a tartománynak, nemzetiségnek

megersítsük,

alól, s

né-

zetem szerint az az egyedüli út és mód, mely szerint a szabadságot, s

s

ezzel

elháríthatni a

az

államot leginkább biztosíthatni,

veszélyeket,

melyek még polgárisodá-

sunk at is fenyegetik. Eddig majdnem kizárólag azon kérdéssel foglalkoztak: mint kell rendezni az államban a legfbb hatalmat? Arról gondolkoztak: hogy boltozhatják be valóban nagyszerleg az államépület kúpját? a nélkül, hogy tekintettel lettek volna az

épület

alsóbb részeire, melye-

ken amannak nyugodnia kellé. Csuda-e, ha jutottak, hogy egy hatalmas dom helyett hasonlatért egy óriási esernyt alkottak, ban, épen mivel oly nagy, minden zivatar

—

—

saját terhe alatt

is

összedlt?

ekkép oda bocsánat e

mély azonhatása,

st

:

Második

Negyedik könyv. Tizenhatodik

rész.

175

fejezet.

# Az

csak

államhatalmat

ha

veszély ellen,

úgy

alapon

szilárd

alaphoz, csak ott találhatjuk

bírnak

biztosíthatni áll;

föl,

az anyagot,

s

hol

minden

ill

ez

szilárdsággal

ama kisebb községek, melyek idvel egy nagy

egész állammá alakultak egybe.

Hol ilyenek vannak, kisebb községekre nézve

—

bekövetkezik az

azon

—

mihelyt a

pillanatban,

mint korunkban mindenütt

egyesülés

szüksége,

szilárd alapú

el; a nélkül sem a szabadságot, sem az állam hatalmát nem biztosíthatni soha. Miután ugyanis az emberek többsége eltt nem annak van fontossága, a mi azon szkebb körben történik, melyben mozognak állam

áll

csak

ott

tekinthetni

egészre nézve, hol sok lag,

s

egyes

biztosnak

hatalomnak

is,

az

ban élvez, azon körében bír; az

birtokát

államhatalomra

alapja,

szabadság, állani

azon

függés,

teljesítését

megszokta: csak

melylyel

csak akkor

nézve,

ha

e

ott

nélkül.

egyes államokban,

s

saját

községe

irányábani függésének legjobb

melyben

községe s

irányában

a politikai kö-

körökben minden polgár lehetséges nagyobb államban polikisebb

tikai szabadság rendetlenség nélkül,

kényuralom

is

melyet az egyén az állam-

van. Hol a politikai jogok gyakorlását, telességek

gyakorlati-

bármi nagy legyen, kijelölik határait.

Minden szabadság

biztosítéka

az

bizonyos határok létele

meg: úgy a hatalom

tekinthetni

azt

élvezheti

mint a birtok fogalmát

határozza

szabadságot

a

biztosítottnak

szilárd alapú

s

Hogy mindkett

rend

lehetséges-e

az

a jelen ingadozásai helyett alkot-

hatni-e szilárd, tartós államépületet? csupán attól függ:

mennyiben

lehet

államokban.

ers községi

életet

alapítani az egyes

^z

176

uralkodó eszmék befolyása az államra.

Hogy vannak

melyekben

államok,

ségekkel járhat, kétségtélen: dául, hol az állam fokozatait

Franeziaországban pélmintegy erszakosan össze-

ságban növelték, még messze lehet a sikerülni

rben meg

fog

nagy nehéz-

s

rontották, s a községeket fél század óta

elvégre

ez

teljes kiskorú-

pillanat,

mikor me-

teljesen helyreállítani, a mit

akartak semmisíteni

de szintoly bizonyos,

:

hogy azon fokozatok, melyekre az államéletben szükség van,

magában

némi részben,

Franeziaországban

fönállanak

is

még

hogy a szabadság megalapítása itt is csak attól függ, miszerint a történetileg képzdött szervezeteket, a helyett, hogy egyberontanák, eisbítik, az állam érdekében fölhasználják. s

Belátják-e ezt

mihamar?

Azt hiszem, igen. Az ujabb kor megtanítá a népeket, hogy amit századok szültek, soha sem semmisítheti meg pillanat alatt

még

milliók akarata sem.

Xe

látnák-e be tisztán

hogy az állam nem egyes ember terve szerint alkotott épület, hanem századokon át ntt organismus? Nem a symmetria, nem az ágak egyensúlya tartja fön a fát; minden levél, mely az ágakon rendetlenül lát-

mások

szik

is,

függeni,

életert

szí

a

légbl,

s

szerteszétágazó

gyökerének minden része megannyi kötelék, mely állásában föntartja. Ha szabályosan meg akarják metszeni ha megfoszta fa koronáját, elvonják tle az étetert ;

ják szerteágazó gyökerétl,

nem

fog a zivatarnak ellenáll-

hogy egészen hasonló eredmények lesznek, ha az állam organisinusával bánnak Belátták immár, hogy általános világbirodalom tartósan nem állhat fon; belátták, hogy annak fönállása hatni: ne látnák-e be végre,

;.

Második

rész.

Negyedik könyv. Tizenhatodik

szerencsétlenség volna az

fejezet.

emberiségre, mert

nem

177

kép-

hogy egy kormány képes volna az egész világ ügyeit intézni: lehetséges-e még soká leplezni, hogy ez okok legkevesebbet sem vesztenek erejükbl, ha azon zelhetni,

államintézményekre

melyeket

alkalmzzák,

Francziaor-

szágban találunk?

Az

ujabbkori államok általában azon óriásra emlé-

bennünket,

keztetnek

melynek

aranyból, lábai agyagból voltak.

gesen

községek

egybekötött

mese szerint, helyett, hogy lénye-

feje,

A

szilárd

a

tömegére

épitnék

embereknek kell alapul szolgálniok, kik közt egyberontottak minden köteléket. Azt hiszem, elég tapasztaláson mentünk át, hogy az állam nehéz épületét, az egyes

belássuk,

miszerint

épithetni

futó

az

államépületet

homokra,

hatalmat, melyet az állam

mint

bármi

kevéssé

szintoly

mást

;

s

hogy a

akaratának minden államtag

egyéb eszközökkel czélszerbben el lehet érni, mint ha azon okból, hogy az állam egyes tagjait megfoszták az ellenállási képességtl, mind sorra

fölött

gyakorolnia

kell,

csonkítják.

Eötvös. A XIX.

század eszméi. III.

12

:

Az uralkodó eszmék

^78

JEGYZETEK A A

(a)

ertem az

befolyása az államra.

XVI.

FEJEZETHEZ.

demokratia veszélye (nem azon brutális befolyást

allatt,

melyet a tömegek gyakoroltak korunkban a

kormányra, hanem azon törvényes hatalmat, melyet az lános szavazattal nyer a nép az állam vezetésére)

hogy a tömegre hagyják

fekszik,

Miként a belátás azon

fokát,

sem

igényel, azoknál

a

álta-

nem abban

köz államügyek vezetését.

melyet az állam valódi vezetése

tehetni

föl,

meglehetsen magas

kik

census mellett gyakorolnak politikai jogokat,

suknak mindig csak az ellenrzés jogára

s

így befolyá-

kell szorítkozni,

azok

irányában, kik az állam valódi vezetésével

meg vannak

nézetem szerint az összes államot

minden ügyben

illet

bízva is

bízvást adhatni hasonló befolyást az álampolgárok összegének.

Abban

fekszik az általános szavazatjog veszélye, hogy az

lamnak oly dolgok

nem

fölött

adnak eldönt szavazatot

— nem az egész kozván,

—

már abból mértékben tosítás

által

oly kérdések

fölött

a számszerinti többségnek, melyre

hanem kisebb községek ügyeire vonatsem képessége. De hogy e veszély csak

alkalmazott

világos, is,

ami

állam,

sem joga,

az államban

adnak korlátlan hatalmat, melyek

államot,

az egész

illetik

ál-

központosítás

mert hasonló bajok

elvének eredménye,

és veszélyek,

minden államban elfordulnak,

ha kisebb

a hol a

közpon-

elvét követik.

(b)

panaszt,

Ha

alkotmányos országban

oly

gyakran

halljuk a

hogy minden párt ugyanazon eszközökbe/ nyúl, mi-

Jegyzetek a IV. könyv tizenhatodik fejezetéhez.

helyt hatalomra jut, melyeket elleneiben kárhoztat

runk nagyobb romlotságában kell

nem

is

179 :

nem

ko-

e jelenség okát keresnünk,

a hatalom erköicsteleníto befolyásában,

hanem abban,

hogy általában lehetetlen feladatot tznek az alkotmányos államok kormányai elé, s így a hatalom kezeli kénytelenek,

—

oly

csakhogy

államférfiúi

eszközökhez

egészen minister

is

Ígéreteiknek

nyúlni,

helyeselhetnek.

alkotmányos

melyeket

megfelelhessenek

emberek

mint

—

nem

Kevesen tudják: hányszor van a országban

némileg

a

kényszerség

állapotában.

12*

ÖTÖDIK KÖNYV. MELY ESZKÖZÖKKEL TARTHATNI

KELL KORLÁTOK KÖZT

AZ ÁLLAM EGYES RÉSZEINEK TELJES ÖNÁLLÓSÁGRA-, S

AZ ÁLLAMHATALOMNAK

KORLÁTLAN URALOMRA-TÖREKVÉSÉT.

Második

Ötödik könyv.

rész.

Els

Ig3

fejezet.

FEJEZET.

I.

MELY MÉRTÉKBEN ALKALMAZANDÓ AZ ÁLLAMBAN AZ ÖNKORMÁNYZÁS ELVE. Hogy nem

mely eszközökkel segíthessenek a veszélyeken, melyek majd minden államot fenyegetnek, ennek egyik okát abban kell keresnünk, hogy nem méltatják elég figyelemre azt, ami elttünk történik, s egyáltalában nem veszszük gondolóra azt, hogy nem volt-e már kielégítleg megoldva elbb azon feladat, melynek megfejtésén oly sikeretleni fáradoznak. Természetes, hogy az ó-kor polgárisodása vonzóbban hat ránk, mint a középkoré. A már bevégzett organismus szemlélete mindig több vonzalommal bír, mint amely még fejldésben van; s aztán addig küzdöttünk a középkor ellen, hogy inkább megszoktuk rossz, mint jó oldalaival foglalkozni. De ha meggyzdünk afell, hogy az emberiség mindazon hibák mellett, melyek tagadhatlanúl megvoltak a középkor államintézményeiben, ez idszakban tetemesen elhaladt: be kell látnunk,

miszerint

tudják,

az állam

hibás

intézményei közt

korban valami nagyon czélszernek

mibl

a

polgárisodás

is

kellett

ama

lenni, a

ezen elhaladását magyarázhatni.

S kétségkívül a kisebb közönségek szervezetében juk azt föl.

talál-

Az uralkodó eszmék befolyása az

184

államra.

Valamint azon sokoldalú haladást, melyet

e

kor-

ban szemlélünk, ama számtalan, bizonyos korlátolt körben majdnem önálló testület létezésének köszönhetni, melyek mind egyidben munkáltak saját fejldésükön, s melyek közül bizonyos körre nézve mindenik a polgárisodás telet,

központjául szolgált:

szenvedélyek

korában

csak az által

szabadságéval csak az

st egyértelmvé rök

iránti

mely minden rendezett államintézménynek

szilaj

a

úgy a jog

és

ln által

csekély

alapja,

fölvilágosodás

fentartva,

s

tisz-

ezen

a jog fogalma a

ln bensleg

összekapcsolva,

hogy igen nagy volt azon kömelyekben az egyén jogokat élvezhetett:

száma,

(a),

sokan voltak, akik, bár kis körökben, jogokkal bírtak, s így önjogaikhoz ragaszkodván, tisztelni tanulták a másokét.

Csak

meg

az

a

helyhatósági

egyén a

elnyomásától,

min

intézmények

középkorban az a

által

menekült

államhatalom

azon

római és bizanczi császárságban

intézményekben találta a polgári szabadság biztosítékát egész az újabb korig (b) s ers meggyzdésem, hogy mindazon súlyos bajon, melyek jelenleg még az állam lételét is veszély ezik, megint csak ugyanazon szerrel segíthetünk: tudniillik az önkormányzás volt,

ez

f

elvének eszélyes alkalmazása

által.

Azt hiszem, hogy Guizot legalább is a kifejezésben csalatkozott, midn korunk legtöbb bajának okát a demokratia elvében keresi; de meggyzdésem szerint szintúgy csalódnak, akik mindazon szenvedéseket, melyeken átmentünk, annak tulajdonítják: mert az összes államot illet dolgokra nézve sok helyen alkotmányos intézmények nem léteztek.

Második

Els

Ötödik könyv.

rész.

fejezet.

185

—

Azon általános lehangoltság okát mely az élet minden viszonyában nyilatkozik, s mely, mivel azt mindenki

érzi,

leginkább veszélyezteti az államot,

—

nem

hogy a legfbb államhatalmat a népföiség elve nevében egy gyülekezetre, vagy az isteni jog nevében egyesre ruházták, (c) Mélyebben kell az okot keresnünk, s valamint a baj nagyságát csak akkor

abban

kell

Ítélhetjük

keresni,

meg

egész

terjedelmében,

ha

nem

kizárólag

az államra, mint egészre, fordítjuk figyelmünket, az államot alkotó egyes baj magyarázatát

is

egyének viszonyai, igyekszünk tisztába jönni:

osztályok,

nézetei és törekvései fell

úgy a

hanem

is

azon helyzetben kell keresnünk,

melyet az osztályok és egyének az államban elfoglalnak. Guizot

munkájában

„A

demokratia

Francziaországban u

czím

monda, miszerint az ujabbkori államok legnagyobb hibája, hogy az egyén elszigetelve áll azokban, a roppant államhatalom ellenében. Nézete szerint csak akkor nézhetünk szebb jöv elé, ha mindenki tökéletesen megfelel szerepének, ha a egy esnek lehetvé teszik, hogy fölemelkedhessek; anélkül, hogy másokat kelljen leazt

}

rántania,

s

csatornákról

ha a holland nép példájára gondoskodnak,

hogy a féktelen demokratia

betör árjának ellenállhassanak. Egészen osztozom e nézetben, szem, miszerint a jobb

jöv

töltésekrl és

ezen

csakhogy

föltételei

azt

hi-

közül egyet

ha el nem térnek a központosítás elvétl, melyet minden ujabbkori államban követnek, s arra szorítván az állam tevékenységét, ami közvetlen az államot illeti, vagy a mit csupán az állam végezhet, minden figyelmünket a községek szilárd és czélszer rendezésére nem

sem

tölthetni be,

fordítjuk.

Az uralkodó eszmék befolyása az

1$(3

alapon

Szilárd

mely az

eszköz,

nyugvó

egyén

községi

ben elég

tért

nyitunk

csak akkor

lésre,

Hogy

hogy

fölemelkedhessek:

lenni,

melynek

anélkül,

hogy az

az egyes községek-

ezer

embernek szerep-

ezernyi ambitiónak eleget

sok

meg

elérése ezer

ezer

váljék,

fokozatnak

alsóbb

csupán a község nyújt

lalkoztatja, s

roppant

helyzetnek lehetvé

alacsony

az

s

a

hogy mindenki derekasan

várhatni,

megfeleljen szerepének.

tegyünk,

meg

ezer

egyedüli

állását

államhatalom irányában megsznteti,

Ha

az

élet

elszigetelt

állam fönállása veszélyeztetnék.

államra.

ember

kell

erejét fog-

fokozatokat.

ily

Az

minden irányban átvonuló községi élet azon meder, melyben azon szükség érzetének, hogy magunknak fontosságot és a közügyekre befolyást szerezhesállamon

sünk, szabad folyást engedhetünk, az állam veszélyezése

azon csatornarendszer, melyben a demokrafenyeget árja csöndesen eloszlik, míg épen a szi-

nélkül; ez tia

lárd alapon rendezett

községekben elég

melyben lassankint meg hatalmának, még mikor az

lunk,

nyozza

töltésre

kell törni a

egész

is

talá-

demokratia

államot

kormá-

is.

Csupán

önálló

veszélyek

államot azon törekvése,

községek

mely

szerint

fenyegeti

vezetésében,

:

ellen,

részt s

e

alkotása

biztosíthatja az

mikkel a nép általános akar venni a közügyek

szerint az egyéni szabadság

védszere demokrata államokban az államhatalom támadásai

ellen,

ugyanaz,

mely

az egyéni szabadságot száza-

dokig védte egyeduralmakban az államhatalom niillik:

Ha

ers

ellen, tud-

községek alkotása.

azon

meggyzdésbl

indulunk

ki,

hogy min-

den államnak bizonyos fokozatra van szüksége,

s

:

Második

fleg nagyobb tekintenünk,

Ötödik könyv.

rész.

államokban igen

ha a kisebb

Els

fejezet.

187

czélszertlennek

társulatok

saját

életét

kell

meg

még ezzel nincs eldöntve azon kérmérték önállóságot adhatni az államban

akarják semmisíteni, dés,

hogy mily :

a kisebb testületeknek? Pedig e kérdésnek van a legna-

gyobb gyakorlati fontossága.

nem egyéb hogyan

oly

Hiszen az egész politika

tudománynál,

kell helyes

mely épen arra

tanít

mértékben alkalmazni a különböz

elveket.

Bármi különböz Nyugateurópa egyes államainak helyzete egyéb

tekintetben, épen

azon tényekre nézve,,

melyek e kérdés eldöntésére legfontosabbak, mindezen államoknak helyzete egyenl. Tagadhatlan tény: 1.

Hogy

tekintetében

a nagyobb,

s

állami

önállóságuk védelme

ers szervezet államok szükségesek ko-

runkban. 2.

Hogy minden

kisebb testületrl föltehetni, hogy

amely mértékben önállónak szik

önállósága

körét

érzi

kijebb

magát, aszerint törek-

terjeszteni,

s

menekülni

minden függéstl az állam irányában. Az elsbl következik, hogy az egyes községnek soha sem kell oly mértékben adni önállóságot, mely a nagyobb államok fönállására veszélyes. A másikból következik, hogy az önállóság foka, melyet a községnek adhatunk az államban, annál nagyobb lehet, minél inkább biztosították czélszer intézmények az állam egységét, s minél inkább vannak viszonyok, melyek ellensúlyozzák a teljes függetlenség utáni azon törekvést,

mit egyes községeknél föltehetnL

Az uralkodó eszmék befolyása

138

JEGYZETEK AZ Tudva

(«)

I.

az államra.

FEJEZETHEZ.

van, hogy a „szabadság" szót az egész közép-

korban arra használták, amit ma „joggal" fejezünk ki; innen van, hogy az rendesen többes számban fordul el, s tulaj donképen mindig szabadságokról van

Csak

(b)

ott

szó,

nem

és

szabadságról.

maradtak fon korunkig legalább nyomai a

polgári szabadságnak, hol a középkori intézményeket föntartották.

A

(c)

korlátlan demokratia, valamint a korlátlan egyed-

uralom mindig csak átmeneti fokozat más, czélszerííbb államintézményekre. Amint mindenütt uralomra kell jutnia amannak, hol az aristokratiát, mely az

erszakosan megsemmisítik,

s

elú'tt

létezett

csak ujabb aristokratiára szolgál

megint kiindulási pontul, mely

magától

kifejlik,

egyes helyzetek különbsége feltnvé lesz

egyeduralom

is

az államban,

:

úgy

mihelyt az a korlátlan

szükséges lehet bizonyos ideig, ha az állani

lakosai általában a polgárisodás alacsonyabb fokán állanak,

s

ha nagy veszély fenyegeti kívülrl az állam önállóságát, vagy belül lételét, ami végett minden er központosítására van szükség

;

mihelyt azonban e viszonyok változtak,

más kormányformának ad uralmak legnagyobb

lassankint

helyet, mint ezt a korlátlan egyed-

államférfiai

is

mindig elismerték.

Második

Ötödik könyv. Második

rész.

l&Q

fejezet.

FEJEZET.

II.

MILY MÉRTÉKBEN ADHATNI KISEBB TESTÜLETEKNEK AZ ÁLLAMBAN ÖNÁLLÓSÁGOT, ATTÓL FÜGG: MILYEN SZILÁRDSÁGGAL BÍR AZ ÁLLAM MINT EGÉSZ. Ha önálló

középkor

a

testület

korszakban

számtalan

mikre

helyett,

kevés

oszlottak,

nem

találunk:

végén,

apró,

majdnem

Nyugateurópa népei e számú nagyobb államot

egyes ember akarata erejének kell tulaj-

donítnunk ezen általános jelenséget. Egyéb, sokkal fontosabb okok eredménye az.

Els

és

legfontosabb ez okok

Miután minden nép erkölcsei

és

közül a keresztyénség.

jogfogalmai szoros össze-

úgy hogy minden válnézetében megfelel változást

köttetésben állanak vallásával, tozás idéz

nép

a

vallásos

el szükségkép

erkölcseiben

minden változás az erkölcsökben hitnézetek

—

és

jogfogalmakban a

maga után:

a daraboltság,

melyet a középkor kezdetén a népvándorlás

gárisodás tott

vonja

változását

és jogfogalmaiban, s

alacsonyabb foka idézett

tovább

népnek

azon

vallás

testvériségét

állítá föl elvül.

s

Amint

el

—

s

nem

a poltartha-

uralma mellett, mely minden

az összes

emberi

nem

egységét

az ó-kori államok szoros elkülön-

^z

190

uralkodó eszmék befolyása az államra.

mik

zése a hitnézeteken nyugvók,

nak tei,

saját istenei voltak, s

szerint

minden állam-

mint az ó-kor vallásos néze-

mihelyt az egyes államok közeledtek egymáshoz,

elveszték függetlenségüket,

az egység fogalma ellentétben

állt

ha a

sával, s

átalakultak

lassankint:

melyet a keresztyénség

is,

s

úgy

fölállított,

azon kisebb községek merev különállá-

hatalom terén

világi

nem

valósulhatott az

egység, és soha sem sikerült azon törekvés, mely szerint

a római

pápához hasonló

a római

császárból

akartak

csinálni:

fogalma

mindazáltal

az

keresztyénség

összes

inkább

annál

egységének

összefz eszközül

minél nagyobb hatással volt akkor a vallás az

szolgált,

emberek kedélyére. Másik ok azon helyzetien keresztyénség

volt

a középkor

fekszik, alatt.

keresztyénség lételét fenyegette,

megváltó

den

valamit

s

melyben a római

Az

izlam,

a lelkesedés,

mely a hogy a

megmentsék a hitlenek kezeibl, min-

sírját

keresztyén

népet

erejök

egyesítésére

kényszerí-

hogy a közös ellenség ellenében egy nagy egészként tnjenek föl, minek folytán az egyesülés által tett,

nyújtott

elnyök

ségkép

növekedni

öntudatával, azon törekvésnek kellett,

hogy az

elbbi

is

szük-

helyzetbl

kilépjenek.

Végre harmadszor, szes hatásából

—

midn

ezen és egyéb okok

ösz-

mik közé számítandó mindenek eltt

mely az emelked polgáriegyes nagyobb állasodás természetes eredménye mok álltak el, a többiek kénytelenek voltak mindnyáa békés forgalom szüksége,

—

jan vagy ezen nagyobb államokhoz csatlakozni, vagy,

hogy

ezek

ellenében

föntarthassák

több kisebb állammal szövetkezni.

függetlenségüket,

Második

rész.

Ötödik könyv. Második

fejezet.

191

Mindezen okok, miknek kell tulaj donítnunk a középkorban a nagyobb államok keletkezését, jelenleg is gyakorolnak hatást.

Ha lás,

sokat vesztett

ból: de

Hogy a keresztyénség, mint valaz emberek kedélye fölötti hatalmá-

föl is teszszük,

fogalmak,

azon

köszönünk,

s

melyeket a keresztyénségnek

ezek közt az összes emberi

nem

egységé-

nek fogalma, hatalmasabbak korunkban, mint valaha. Azon ellentét, melyben az összes keresztyénség az izlámmal szemben állt, sokat veszített ugyan fontosságáha egyébiránt a római egyház befolyása alatt kinépeket együtt véve vizsgáljuk: roppant ellentét

ból;

fejlett

van a nyugoti és keleti keresztyén polgárisodás közt, mely talán rövid id alatt szintoly fontos helyet foglal el a világtörténetben; s annyi nagy és hatalmas állam mellett még kevesbbé lehetséges most, mint az eltt volt, az apró önálló alkotmányok fönállása. Innen következik, hogy a jelenleg létez nagyobb államok felosztása kevéssé függ egyesele akaratától, a mily kevéssé tulajdoníthatják az egyesek akaratának azok keletkezését, szintoly

hogy

tehát

az

egyes

ország,

község

nemzetiség,

és

egyén

törekvését csak

nek,

csak annyiban lehetünk erre tekintettel, ameny-

s

annyiban

mondhatni

nyiben nem veszélyezi a nagyobb államok

Már miután adott minden

az állam

vagy nép

azon mértékben kevesbbé veszélyes,

ers

és

képes

ellenállani:

tartománynak, nemzetiségnek nál nagyobb

önállóságot

czélszer intézmények

önként ós

fönállását.

egyes

önállóság, az államra mint

észszer-

részeinek

egészre nézve

amely mértékben következik,

hogy

egyénnek észszerleg an-

adhatni, minél ersbbé van

által

a

téve

az állam; hogy tehát azon

Az uralkodó eszmék befolyása az

292

intézmények, melyek az államot csak

nem

küzségi

államra.

ersbbé

teszik,

állanak ellentétben a tartományi,

önállósággal,

tk, melyek

hanem

oly

foltételekül

által az is lehetséges lesz.

a

nem-

nemzeti és tekinthe-

.

S ez az els alapelv, melyet soha sem szabad szem ell tévesztenünk, ha arról van szó, hogy az állam egyes részeinek nagyobb önállóságot adjanak. .

Jegyzet az V. könyv második fejezetéhez.

JEGYZET A

(a)

Amennyiben

állam egyes

:

FEJEZETHEZ.

nincs kormányforina,

hatalom következetessége

egyeduralmakban

II.

e

részeinek

által

forma

—

ersebb

A

XIX. század

melyben az állam-

lenne, mint a korlátlan

egyszersmind

az egyes

önállóságot adhatni.

Eötvös.

193

eszméi. III.

az,

érdekében

melyben az

—

nagyobb

Az uralkodó eszmék befolyása az

[94

államra.

FEJEZET.

III.

EZ ALAPELV NÉMELY KÖVETKEZMÉNYEI. Tudva

van, hogy a középkorban igen csekély volt

Miután a hbéri királyság nagyobb országterületeket vetett is némileg alá, csak igen korlátolt volt a befolyás, melyet a király (vagyis az állam-

az állam hatalma.

hatalom) akkor az egyes részekre gyakorolt lyásnak, ha az egyes részek

kevesbbé gördített

önállóság

st

utáni

útjába akadályt, már

is

;

e befo-

törekvése

azért

is

igen

korlátoltnak kellé lenni, mivel az állam kormányának, az akkori polgárisodás

alacsony foka mellett,

tak mindazon eszközei, mik

nek összpontosítása

által

egyes nagy állam eri-

lehetséges.

Mivel az államhatalom oly gyönge

még

le

hiányzot-

volt,

mivel a

nem gyzött anyagi akadályok következtében

sem szervezhették

elég ersen: épen azért volt az állam

egységére nézve az egyes részek önállósága akkor oly veszélyes.

Korunkban

ez nincsen így.

rendelkezésünkre hetjük az nélkül,

áll,

államhatalmat:

hogy

fönállását

önállóságot adhatunk.

hogy

:

melyek az

Mivel minden eszköz

által

állam

rendkívül erssé

egyes

veszélyeznk,

Csak az

te-

részeinek a

nagyobb

fokú

iránt kell gondoskodni,

Második

rész.

Ötödik könyv. Harmadik

•«) az államhatalom, azon körön

fejezet.

belül,

195

melyet be-

lehetleg

megriztessék összeütközésektl, melyek még azon esetben is mindig veszélyesek hatalmára nézve, ha gyz; b) hogy az államhatalom részére biztosítva legyen hivatása,

tölteni

azon

eszközök

szabad

használata,

melyekre,

föladata

végett, szüksége van.

Innen következik: 1. Hogy miután mindaz, ami az állam törvényhozásához, kormányzásához és képviseletéhez tartozik, csak az összes államot

illetheti, s

az állam

minden egyes

vannak ugyan, de csak külön korlátolt köreiben; az egyes községek azon jogát, mely szerint saját körükben bizonyos szabályokat hozhatnak (statútum-alkotási jogot), valamint az önkormányzás részének

jogát

is

analóg

jogai

szintoly kevéssé lehet korlátlannak képzelnünk,

nem

hogy az állam egyes részeinek külön képviseleti joguk legyen más államok irányában. Mint az önkormányzás joga bizonyos körön belül a községekre nézve szükséges következménye az amint

engedhetni meg,

egyéni szabadság

államnak

elvének

:

úgy azon

alapelv,

hogy az

megszabni a határokat, melyeken belül a kisebb testületek e jogot gyakorolhatják, szükséges követkell

kezménye azon körülménynek, mely

szerint a

nagyobb

államok fönállása szükségessé vált reánk nézve. állam

Ha

az

egyes részeinek nagyobb önállóságot engedünk,

vagy elméletileg megengedjük

ugyan, hogy az állam

melyeken belül a község önmagát kormányozhatja: de megtagadjuk az államtól az eszközöket, melyek által minden községet

joggal

bír

megszabni a határokat,

tettleg határai

közé szoríthasson, valahányszor túllépett 13*

-^ z

196

uralkodó eszmék befolyása az államra.

törvényes hatáskörén:

ez

esetben

elveket

oly

állííftnk

melyek mellett az állam nem állhat fön. Amint azon nézetbl indultunk ki, hogy nagy államok fönállása szükséges az egyes részek alávetését az egyetemnek

föl,

:

szintén

el

ismernünk;

kell

miután az állam

szintoly kevéssé állhat fön, mint

nem

általában

hetünk társadalmat, melyben összeütközés egyes

érdekei

alá

ne

lennének

e

nélkül képzel-

eseteiben, az

rendelve

közönsé-

a

géinek.

mindazon eszközük használatát, mikre föladata megoldása végett, szüksége van; amint nem vonhatjuk kétségbe az állam jogát, hogy tagjait a közszükségekhez képest megadóztathassa: úgy el kell ismernünk, hogy joga van hadert, ügyei ellátása végett kell számú hivatalnokokat s Biztosítni

2.

kell az

államnak

tartani.

Tudva volt fölött

saját

van, hogy az államnak a középkorban hadereje,

egyes

részei

nem

hanem csak azon hadert, mely rendelkeztek,

volt joga

saját

czél-

vagy az összes állampolgárokat fegyverbe hívni föl s megfogható, ha azon nagy költségek mellett, mikkel nagyobb hadseregek tartása jár, s azon veszélyek mellett, melyek abból származhatnak a polgári szabadságra, sokakban azon gondolat fészkelte meg magát: hogy tán jobb volna jelenleg is hasonló rendszert Ha azonban meggondoljuk, hogy a hadtan követni.

jaira fölhasználni, ;

jelen állása

mellett

csak gyakorlott

tik czélszerfíen a hadi

ha az államtól tarthasson,

el

szolgálatot,

akarjuk

az állam

egyes

vitatni,

s

seregek így,

hogy

részeire

esetben,

saját hadi

kellene

kötelességet, ami által ezek, az összes

teljesíthe-

azon

ert

hárítani e

államhoz képest,

Második

rész.

Ötödik könyv. Harmadik

fejezet.

297

túlnyomó anyagi erre tennének szert; ha meggondoljuk, hogy az államnak haderre nemcsak kül ellenségek ellen, hanem, bizonyos viszonyok közt, benn is szüksége van, s hogy épen a saját hader hiányának tulajdoníthatni a középkori államok gyöngeségét mindezek:

nél fogva,

legalább

id

ez

szerint,

azon

határozottan

nézet ellen kell nyilatkoznunk.

vagyok azon kérdést illetleg: nem bízhatja-e az állam ügyei nagy részét az egyes községekre, vagy legalább azokra, kik a községi ügyek vitelével vannak megbízva. Ha el ismerem is mind azon rossz oldalakat, mikkel a hivatalnokok igen nagy száma jár, s teljesen tudom méltánylani a hasznokat, melyek Hasonló

nézetben

a közigazgatási ból

folynának:

költségek

hiszem

azt

tetemes

oly

megtakarításá-

mindazáltal,

hogy

ahol

e

sem fejthet ki soha elég ert Megszabhatni ugyan a törvényekben, hog} a az állam. községi hivatalnok, minden dologra nézve, melyet az állam hivatalnokai helyett intéz, csak ennek legyen felels de hogy ketts felelssége mellett összeütközés rendszert

követik,

sehol

r

:

eseteiben inkább a község részére fog hajolni, államéra,

község

bizonyos,

szintoly

ellenkez

az

amint miatt,

eljárás

bosszút állana szolgáin,

kik

ugyan, de mégis tle függnek. államnak, hogy jogköre

egyes

részei

rétl;

csak

és

úgy

—

mert

tartomány,

az

államban

rizhetik

meg

hogy a

legtöbb

esetben,

el

nélkül

községek

lev

épen

—

kisebb

függetlenségöket,

választhatják:

felelsek áll

az

legyen különözve

mányzási joggal bírván, hivatalnokaikat az folyása

is

Mivel érdekében

szorosan

a

föltehetni,

államnak

az

mint az

azért

hatáskötestületek

ha önkorállam

be-

szükséges,

^z

298

hogy az

ura lkodó eszmék befolyása az államra.

állam

bízza ügyeit.

azon

kezekbeni

is

csak magától függ,

Enélkül

a

egyesítése

különböz mindig

saját

szolgáira

funktiók

a jogkörök

ugyanegybe-

zavarására vezet szükségkép, amit pedig épen ki akar-

tak kerülni,

(a).

Jegyzet az V. könyv harmadik fejezetéhez.

JEGYZET A

(ci)

Tévedés

III.

azt hinni,

199

FEJEZETHEZ.

hogy ha a községi hivatalnokra

bízzák az államügyeket, ki lehet kerülni az államhatalom és a

község közötti összeütközéseket.

A

hol valódi ellentét van a

községi és állami érdekek közt, ez összeütközés s

is

meg

van,

mind az államra mind a községre nézve jobb, ha nyilván

foly e harcz a

hatóságok közt,

melyekre ügyeiket bízták,

mint ha azon egyének, kiktl függ minden közügy czélszer ellátása,

ellenkez kötelességek lévén rajok ruházva, önma-

gukkal jönnek összeütközésbe.

Az uralkodó eszmék befolyása az

200

/illámra.

FEJEZET.

IV.

AZ ÁLLAMHATALOM BIZTOSÍTÉKAI.

Ha

mindazt, a mi az egész állam törvényhozására,

kormányzására

képviseletére

és

vonatkozik,

kizárólag

önkormányzás jogát, melyet az állam egyes részeinek adnak, a tartomány vagy község belügyeinek körére szorítják; ha azon alapelvhez ragaszkodnak, hogy e kört az összes állam törvényhozása szabja meg, s az államhatalomnak elismerik jogát, hogy minden egyes esetben, valahányszor az az

államhatalomra

bízzák,

s

az

állam egyes részei átlépik jogkörüket,

közé utasíthassa

minden

vissza;

vagyis,

ezeket határaik

hogy az összeütközés

míg jogilag tárgyaltatnék, tettleg határozhasson a kérdés fölött; ha biztosították az államnak az adóztatás jogát, az összes hadert, s a korlátlan hatalmat mindazok fölött, kikre az államhatalom az államügyek ellátását bízta valamíg az államhatalomnak adott jogok csorbát nem szenvednek, e haesetében

addig

is,

:

talmat bizonyára

nem

fenyegeti veszély az állam cl

részeinek önállósága miatt:

de

szintolv

bizonvos az

is,

hogy oly államban, hol tágas tere nyílik ez egyéni szabadságnak, merev ragaszkodást csak akkor várhatni az alapelvekhez, ha az államnak adott hatalom nem csupán

Második

rész.

Ötödik könyv. Negyedik

az alkotmányon és törvényen

201

fejezet.

hanem

alapszik,

oly vi-

szonyokon, melyek azt szükségessé teszik.

Miután a szabadság-, vagy uralkodási vágy mindnyájunkkal velünk született, s ez ösztön következtében minden emberi egyesület mindig szükségkép törekszik hatáskörét tágítani: ha mégoly élesen elkülönzik is az állam és község jogkörét az alkotmányban, ez is, amaz is egyaránt törekszik hatalmát kijebb terjeszteni, ami által, ha egymással szemközt álló két elem közül az egyik ersebb,

vagy ha egyikben jóval nagyobb a törekvés, kijebb

terjeszteni korlátait: a törvényszabta

kint okvetlenül egybe kell

s

hogy a közügyek vezeté-

ban eleget

—

azon szabadságért,

ez által

melyrl a társadalom kedvéért pótoljuk magunkat,

le

kellé

mondani, kár-

kisebb községekben sokkal job-

mint az államban

tehetni,

Ha meggondol-

zavarodni.

juk, mikép azon szükségnek, sére befolyást szerezzünk,

határoknak lassan-

(a),

s

hogy a köz-

ség érdekei, épen mivel az egyeshez közelebb

mint az államéi, fontosabbaknak eltt:

be

fogjuk

látni,

is

miszerint

állanak,

tetszenek a többség

mindamellett,

hogy

túlnyomó ervel bír, folytonos összeütközés esetében az államhatalomnak adott kör azon mértékben korlátoztatik szükségkép, minél inkább befolyást gyakorol az állam törvényhozására az összes nép, vagyis azok, akik a község önállósága az egész

állam részeihez

képest

kiterjesztésére törekesznek

szük,

:

hogy egyéb tényezk

ha tudniillik is

föl

nem

tesz-

vannak, melyek az állam

egyes részeinek ezen törekvését ellensúlyozzák.

Azon kérdésre veszélyezése nélkül,

tehát:

egyes

adhatni-e az

állam

részeinek tetemes

got? csak akkor lehet igennel felelnünk, ha

egysége önállósá-

meggyzd-

:

202

-A-

z uralkodó

eszmék befolyása az államra.

tünk afell, hogy az egyesek fogalmaiban, érzelmeiben és szükségeiben vannak momentumok, melyek az állam egyes részeinek súlyozzák.

teljes

önállóság

utáni törekvését ellen-

Ilyenek

a) az egyéni szabadságra törekvés, b)

az egyes államtagok érdekei.

Jegyzet az V. könyv negyedik fejezetéhez.

JEGYZET A

(a)

Míg

IV.

203

FEJEZETHEZ.

az egyén befolyása az államban csak képzelt:

a községben gyakorolt befolyásnak mindig a legnagyobb gyakorlati fontosság-a van.

:

Az uralkodó eszmék befolyása az államra.

204

V.

FEJEZET.

AZ EGYÉNI SZABADSÁGRA TÖREKVÉS. MINT AZ ÁLLAMHATALOM BIZTOSÍTÉKA. Ha

a községnek

tetemes

mérték

önállóságot

en-

gednek is, s az egyes a községben az t leginkább érdekl ügyekre befolyást gyakorol: ez által még nem elégíthetni ki teljesen az egyéni szabadság utáni vágyat.

Valamint a tartomány, község, s általában az állam minden része, mely múltja vagy viszonyai következtében erkölcsi személynek érzi magát, önállóságra törekszik az

állam

ellenében:

úgy az egyes

is

a községg

szemközt mindig nagyobb személyes szabadságra törekszik,

s

az egyén

eme törekvése annál élénkebb,

s

ennek

minden korlátozása annál nyomasztóbbnak tetszik, minél szkebb a kör, mely által korlátozva érzi magát. Minél több önállóságot adnak az egyes községeknek, minél nagyobb tehát a községben a többségnek uralma a kisebbség és minden egyes fölött annál gyakrabban kell eseteknek elfordulni, mikben az e^ves :

jogait és érdekeit a község által sértve látja,

sbb véd

hatalom szükségét

érzi,

s

egy fen-

amibl következik

hogy amely mértékben az önkormányzás elve a kö: gekben elismertetett s ez által az állam egyes rés ellentétbe jönuek az állammal, mint egészszel: annál

Második

rész.

Ötödik könyv. Ötödik

205

fejezet.

nagyobb lesz a személyes szabadság utáni törekvés is, mely az egyént a községgel hozza ellentétbe s ez által az

községek

egyes

teljes

önállóságra

törekvése

ellen

szolgál ellensúlyul.

Mellzöm

e tétel elméleti bizonyítását.

Ám

kutassák

mások: az emberi kedélynek, mely tulajdonai okozzák, hogy minden nyomás annál szenvedhetlenebbnek tetszik, minél inkább lenézzük azokat, akiktl ered? Oly tény az, melyet tagadni nem lehet (a), s épen ennek köszönhetjük mindenütt a nagyobb államok keletkezését.

Ha

látjuk

történetekben, hogy a középkor foly-

a

tán épen az által növekedett lassankint a királyi hatalom, mivel mindazok, kik a tartomány vagy község kö-

rében elnyomva találták magukat,

védelem

szükségét,

az

érezve a magasabb

államhatalom

növelésén

mun-

míg végre az egyéni szabadság oltalmára szükséges fensbb felügyelet neve ^ilatt minden önálló községi élet meg lett semmisítve: meg kell engednünk azt is, hogy az, aminek az állam jelen túlnyomó helyzetét

káltak,

köszönheti,

az

állam

szükséges

hatalmának,

részek teljes függetlenségre törekvése ellen,

az

ma

is

egyes egyik

legersebb biztosítékául tekinthet. De ha a magasabb védelem szüksége azon hatalom ellenében, mely által magunkat közvetlenül nyomva érezzük, természetes következménye az egyéni szabadságra az egyénnek szabadság utáni törekvaló törekvésnek vése még másképen is elmozdítja az állam szilárdságát. Korunk egyik legnagyobb tévedése, hogy szinte :

kizárólag a

közigazgatás

mikénti

rendezésével

foglal-

kozunk. Miután az állam és község nem gondoskodik

^z

206

uralkodó eszmék befolyása az államra.

mint az ó-korban, polgárai minden szükségérl,

most,

korunkban tulajdonkép csak azon negatív feladattal foglalkozik, hogy megóvjon minden egyest a megtámadásoktól soha sem kellene feledni, hogy szükségeink s

:

legnagyobb részének kielégítése az egyéni tevékenységre van hagyva. Miután rendkívül kicsiny azon dolgok köre, melyeket saját erejével mindenikünk megszerezhet, s a község szintoly kevéssé vállalhatja feladatot,

ban

el

hogy az egyest mindazzal

nem

felelhetnek

érhet

meg

:

Ez eszköz

ellássa,

amit magá-

az államintézménvek csak annviban

amennyiben az egyesnek

czéljoknak,

ezen szükségei kielégítésére

Az

mint az állam, azon

el,

is

nyújtanak eszközt.

az egyesületi jog.

egyéni szabadság egyenes következménye azon

hogy bizonyos czélok elérése végett másokkal társaságba léphessünk: mert ha a szabadság nem egyéb azon lehetségnél, mely szerint anyagi és szellemi ern-

jog,

ket bizonyos

czélok

elérésére használhatjuk

:

dolhatni szabadságot, melv ha az elvesnek io2:a tetik

el,

tzött egyéni

oly

módon használhatná

czélokat

elérhesse.

szabadságra

Innen

törekvés

a községektl

különbözk

hogy az eléje következik, hogy az erejét,

szükségkép

alkotására vezet, melyek, czéljokra

nem gonnem ismer-

s

egyesületek

hatáskörükre nézve

levén, ellensúlyul szolgálhat-

nak az államnak, a községek túlterjeszkedései ellen. Mieltt ezt megmutatom, vagy jobban mondva, mieltt olvasóimat az egyesületi jog szükséges eredményeire figyelmeztetném: egy korunkban igen általánosan elterjedt tévedést kell érintenem, melynek tulajdonítható,

hogy az egyesületi jog valódi következményeit

Második

félreismerik,

s

rész.

midn

Ötödik könyv. Ötödik

ezt

állítólag az

fejezet.

207

állam érdekében

korlátozzák, az államot egyik legjobb eszköztl fosztják

meg, mely törekvése miszerint

által az

ellen

a

magát egyes részeinek önállósági

biztosíthatná.

Azon

tévedést

politikai klub-alakítás jogát

jog szükséges következményéül tekintik,

az

értem,

egyesületi

annak bármi részbeni megszorítását általában egyértelmnek veszik az egyesületi jog korlátozásával.

s

208

-A-

2

uralkodó eszmék befolyása az államra.

JEGYZET AZ

(a)

Legtöbb

vagy milliókból tandóbbnak tásaihoz,

képest.

s

néhány

FEJEZETHEZ.

ember eltt egy

álló

tetszik

V.

többség

világhódító kényuralma,

korlátlan hatalma szinte óbaj-

egy tizenkettedrét zsarnok kicsinyes zaklaszáz

nyárspolgár túlnyomó

hatalmához

Második

rész.

Ötödik könyv. Hatodik

VI.

209

fejezet.

FEJEZET.

AZ EGYESÜLETI JOG ÉS A KLÜBBOK KÖZÖTTI LÉNYEGES KÜLÖMBSÉG. Rendesen azt hiszik, hogy a klub-alkotás joga természetes következménye az egyesületi jognak, st hogy az politikai szabadsággal biró államokban épen az egyejog legfontosabb részét

sületi

szabadság sérelme nélkül

Ha

fontolóra

teszi,

nem

veszszük,

e szerint az egyéni

s

korlátozható.

mely kapcsolatban

egyéni szabadság az egyesületi joggal,

s

áll

az

azon okokkal,

melyek miatt ez utóbbit az elbbi szükséges eredményének mondók: eléggé meggyzdhetünk e nézet helytelenségérl.

Miután azon dolgok, melyek a polgárisodás bizonyos magasabb fokán ránk nézve szükségekké lettek, nagy részint az egyesek külön törekvései által el nem érhe-

tk,

s

erink czélszer használkeresnünk, hogy bizonyos czé-

így a szellemi és anyagi

abban kell lok elérésére másokkal szövetkezünk ott, hol e lehetség nincs meg, nem lehet szó oly szabadságról, mely minden hatási módját

:

ernk háborítatlan használatában áll. Hogy tehát az egyes szabadnak szükséges, miszerint oly

nem

érhet

Eötvös.

el,

A

czélokra,

érezze

magát,

melyeket önerejével

másokkal egyesülhessen. De kérdem

XIX. század

eszméi. III.

14

:

kö-

Az uralkodó eszmék befolyása az

210

vetkezik- e ebbl, hogy elérése végett

az egyén, miután bizonyos czélok

másokkal már egyesült,

tása nélkül, ugyanazon czélokra

És pedig

államra.

iij

ez egyesülés felbon-

szövetségbe léphessen ?

ha azoknak törekvését, az állam ügyeinek veze-

ezt kellene állítanunk,

kik politikai egyesületek

által

tésére befolyást szerezni igyekszenek, az egyéni szabad-

ság postulatuma gyanát állítjuk

fel.

Ha nem isteni intézménynek; mvének tekintjük az államot, nem

vagy egyéb

bad emberek egyesülete bizonyos czélok Alapja szerzdés, kell

az

ségrl,

elérésére.

Mibl

egyszersmind

lemondani azon

e szer-

következik, hogy

fölbontani e szerzdést,

államszövetségbl,

ha

mint sza-

jogát és kötelességét

származtatni.

az egyesnek joga van

vén

az,

(a).

Az egyesek minden

zdménybl

erhatalom

minden

jogokról

is

s

kilép-

köteles-

lemondott,

melyekre, mint az állam tagja, igényt tarthat. De hogy minden jogát megtartsa, míg magát a kötelességek alól fölmenti, melyeknek teljesítése nélkül nem érhetni el a szintúgy czélt, mely miatt a szerzdést kötötték, ellentétben áll a szerzdés fogalmával, ha államalkotás e szerzdés czélja, mint minden egyéb esetben. S e kötelességek közt bizonyára legels, hogy az egyén az

—

állam ügyei vezetésére

nyert befolyását a

meghatározott mértékben, s az

ott

szerzdésileg

megszabott formák sze-

rint gyakorolja.

Miután

ugyanis

az

állam

csak annyiban érdemel

szabad nevet, amennyiben az egyént, személyes szabadsága azon

közügyek

részeért,

vezetésére

melyet az adott

államnak

befolyással

befolyás pedig miden egyesre nézve

feláldozott,

a

kárpótolja;

e

csak annyiban bír

,

Második

Ötödik könyv. Hatodik

rész.

gyakorlati jelentséggel,

tem

törvényes

alakban

mennyiben mindenki az kimondott

mazza magát: mindaz, ami

által az

akaratához

—

törvényes

mértéken

túl

egyealkal-

állampolgárok egy

része befolyását az állam vezetésére a

meghatározott

211

fejezet.

mindenkire nézve akarják terjeszteni

—

épen ez a politikai egyesületek (a kíubbok) czélja nemcsak nem biztosítéka a szabadságnak, st gyakran s

a többség szabadságának megsemmisítése,

s

valameddig

egyenlség elvéhez ragaszkodunk, szintoly kevéssé védhet a jog szempontjából, mint bármely egyéb intézmények, melyek az összes polgárok többségének illet

az

hatalmát korlátozzák.

De s

ha a jogtól a czélszerség szempontjára térünk

kizárólag e szempontból vizsgáljuk a kérdést:

meny-

nyiben adhatni az egyeseknek szabad államokban jo-

klubbok alkotására? úgyis mek kell gyzdnünk, hogy e jog nemcsak egyetlen olyas elnynyel sem kínálkozik, amint általában az egyesületi jogtól várhatni, st általán véve minden jól rendezett állam got,

politikai

fönállásával ellentétben

áll.

Csupán két okot hozhatni föl szabad államokban, mert csak ezekrl van itt szó, miután ahol az államot egy vagy kevés számú egyén korlátlan hatalommal kormányozza, senki sem fogja józanul igénybe venni a csak két okot hozhatni föl, monklub-alkotási jogot dom, a politikai klubbok alkotása mellett. Mondhatják

—

—

,

ugyanis: 1.

Hogy szabad államokban

okvetlenül

szükséges,

mind a nép az állam valódi érdekeirl, mindazok, akiknek kezében van az államhatalom, a nép vágyai és nézetei fell fölvilágosíttassanak, s hogy mindkét dolgot miszerint

14*

Az uralkodó eszmék

212

befolyása az államra.

leginkább eszközölhetni klubbok fönállván

kizárólag

és

az

melyek, folyvást

által,

államügyek

ellenrzésével

mind az állam szükségeirl, mind a nép kivánatairól szükségkép legjobban vannak értesülve.

foglalkozván,

2.

Hogy szabad államokban

folyvást élénk szüksé-

gét kell érezni a közügyekkel való foglalkozásnak, mely

szükséget

nem

hogy az egyesnek

elégíthetni ki az által,

van résztvenni képviselje választásában. Mivel pedig e szükség a szabad alkotmány egyik legjobb biztosítéka, s a polgárok közönye végre a politikai szabad-

joga

ság

megsemmisítésére

befolyás

vezetne

ama szükségének

szersmind módot szerezni

:

czélszer

kielégítésére,

elé

ezekben tárgyaltatnak

politikai s

egy-

mely azon

nyil-

vánosság mellett, a melylyel minden ügyet politikai egyesületek

a

nyújtani,

táplálatot

ott,

a hol a

semmi akadályt nem

tesznek,

— nem jár veszélylyel

az államra

nézve.

Ami a)

az els okot

hogy

illeti,

meg

kell

jegyeznem

:

politikai szabadsággal biró államban, azaz,

ahol szabad sajtó van, a törvényhozás tárgyalásai a leg-

nagyobb nyilvánossággal folynak, s a népnek joga van egybegylni, a törvényhozásnak vagy kormánynak kérvényt nyújtani

be, és

szabadon választani képviselit:

sem a kormánynak nem hiányzanak eszközei, hogy magának az állampolgárok érdekei fell tudomást szerezhessen, sem ezeknek azon lehetség, hogy az állam valódi érdekeirl felvilágosítást nyerjenek.

A

szabad

államot

fenyeget veszélyek soha sem származnak abból, hogy igen keveset beszélnek a közügyekrl, st igen gyakran épen az ellenkezbl, miszerint annyian tolják föl magukat az összes nép szóvivinek, s annyit össze-vi-

;

Második

rész.

Ötödik könyv. Hatodik

213

fejezet.

hogy az ezer meg ezer hang zavarában sem a nép, sem a kormány nem tudja oly veszély, melyet kivenni: mibez tartsa magát? csak növel a politikai klubbok és olyan nagyobb egyesületek fönállása, melyeket — amennyiben nem lépik át sajátlag csupán a közügyek törvényes határaikat beszélnek az állam érdekeirl,

—

—

megvitatása végett állítottak b)

meirl mást

föl

mindazon eszközök közt, mik

a nép

érzel-

érdekeirl szabad államokban tudo-

állam

az

s

által

kétségtelenül legrosszabb

szerezhetni,

a klubbok

Miután a szabad állam önálló egyének egyebizonyos közczélok elérésére, melyben az egyes-

fönállása. sülése,

nek mindarra nézve, ami e czél elérése végett szüksécsak ges, alá kell magát vetnie a többség akaratának :

azon

nevezhetni

államot

politikailag

szabadnak,

hol

valóban a nép többsége gyakorolja az uralkodást.

Úgyde minden

A

politikai

klubnak egészen más a

czélja.

hogy

kisebbségnek szolgálnak ezek eszközül,

vagy hogy saját meggyzdéseiknek szerezzenek túlnyomó befolyást, küa

többség

lönös

nézeteit

hévvel

telére

kitartással

és

szersmind arra

megváltoztassák,

is

hirdetvén

azokat,

kilátást nyújtva, miszerint

azon anyagi eszközöket

kel a klubbok által

is

s

egy-

azok kivi-

fölhasználják,

mezek-

önálló egészszé szervezett kisebbség

rendelkezhetik.

Vagy dályozza

arra szolgál a klub

a

többség

többség, amely

a

nézeteinek

kormány

hogy megakaMiután a változását.

eszközül,

által

követend

irányt ki-

gyakran igen csekély; miután néha, st igen gyakran csupán az által keletkezik többség, mivel a

jelöli,

közügyekbem

részvételre

jogosítottak

egy

része

nem

:

^z

214 élt

jogával

De minden czélszer

vagy

föntartása végett oly

esetre

eszköz

használja

klubbokat.

a

melyet csak akkor

az,

amig kisebbségben vagyunk, hogy kisebbségbe fogunk jutni.

használnunk, tarthatni,

attól

Kérdem:

vannak viszonyok, mik között a több-

(b):

hatalma

ség

uralkodó eszmék befolyása az államra.

ilynem

oly eszközöknek,

egyesületeket

melyek

által az

józanon

tarthatni-e

állam

szükségei

a

s

polgárok való érzelmei fell tudomást szerezhetni?

A részben

bséges

közelebbi idszak is*

s

tapasztalást

—

ezennel fölhívom olvasóimat,

nyújt e

azokat

is,

kik a klub-alkotási jogot a politikai szabadság szükséges

következményének, st föltételének tekintik, s üdvös mondják meg: eredményeirl meg vannak gyzdve, vájjon az, amit a klub-gyüléseken, melyekben maguk is jelenvoltak, az összes nép meggyzdése gyanánt hallottak eladatni, egyéb volt-e egyes klubszónokok széls

—

nézeténél?

S lehet-e ez máskép ? Bizonyos számú rokonérzelm ember egybegylt azon bevallott czéllal, hogy bizonyos alapelveket keresztülvigyenek, de saj átlag- azért, hogy magukat az államhatalom birtokában fontartsák, vagy kiszorítsák abból azokat, akik a kormányon vannak. Miután e gyülekezetben ellenkez nézet nincs képviselve,

s

hanem hogy veket mint

nem a

egyes alapelvek megvitatása a föladat,

már kétségtelen igazaknak

fejezzék

ki

legszebben

és

vett alapel-

legerélyesben

miután a szóvivk közül szükségkép mindenik ki akarja

magát tntetni merészsége

és

szónoki

tehetsége

által.

a legtöbb hallgató pedig azon vágytól ég, hogy a rokon-

érzelmek

közt

senki

se

múlja

fölül

lelkesedésben;

miután minden klub, rendeltetéséhez képi

st,

egyes párt

Második

közlönye,

rész.

Ötödik könyv. Hatodik

egyes

szerint

nem

az eszélyesség tekintete a klubban

s

a gyülekezetek

látozza

215

fejezet.

ama

alapelveket

kor-

természetes hajlamát, mi-

következményeikig

széls

meggyzdés, hogy a klubnem törvények, s hogy a kor-

szeretnek vinni; mivel azon

ban hozott határozatok mánytól a lehetetlent kell kívánni, hogy valamit lehesa legszéls követeléseknek is mentségül sen nyerni szolgál miután a klub tanácskozásaiban, ahol már szokássá vált is fönállása, vagy ahol, politikailag izgatott korban, a legfbb fokra emelkedett is azok tevékenysége, az egész nép nem vesz részt soha, hanem mindig azon töredék, a mely foglalkozás nélkül van, s amelynek .

;

;

leginkább van szüksége izgatottságra, míg rendesen oly

emberekre van hagyva vezetése, akik a viszonyok és képességhiányuk miatt ki vannak zárva az államügyek vezetésébl,

mely

által

s

az

klubbi

befolyásukat

államban befolyást

következik, hogy a klubbokat

nem

eszközül

nyerhetnek

tekintik, :

önként

közvélemény közlönyeiül tekinteni. Képviseljenek bár a külön klubbok minden színezetet, de az, amit gyléseikben és határoza-

taikban

kifejeznek,

a

lehet a

dolog természeténél

fogva csak

torzképe az államban létez véleményeknek

:

oly

esz-

mely a nép fogalmait megzavarja, s lassankint széls nézetekre viszi-, azonban soha sem mérve a közvéleménynek, mely az állam törvényhozásának és korköz,

mányának hasznára

lehetne,

(c).

A

másik ok, melyet a klubbok mellett föl szoktak hozni, még kevésbé képes bennünket meggyzni azok szükségérl.

Helyesen mondják: hogy minden szabad államban élénk szükség létezik a közügyekkeli foglalkozásra, mely-

Az uralkodó eszmék befolyása az

216 nelc

nem

eleget kell tenni,

st

államra.

oly államokbán

is,

melyek épen

élveznek politikai szabadságot, annyira általános a hatalom-

a

föltünés,

és

befolyás-szerzés

vágya

mozoghatás szüksége, hogy azt veszély nélkül

ott

s

a

sem

Kenyér és foglalkozás mindig legjobb volt minden állam belnyugalmának, s azért

ignorálhatni.

biztosítéka

nagy uralkodók, amint kizárták a népet az államügyek vezetésébl, aszerint igyekeztek tettvágyát kielégíteni háborúk által, vagy egyéb pályákat nyitni tevékenységének. Korlátlan államokban is czélszei tehát fleg ahol az absolutismus még új és a nép, vagy legalább annak egyes osztályai azeltt politikai jogokat élveztek, módokról gondoskodni, mik által a

—

—

kielégíthetik

az ünkitüntetés

és

befolyás-szerzés

szük-

hogy ez az állam vezetésében zavart okozna. Szabad államokban szükséges ez, mert csak így kerülhetni ki a zavart, mely akkor áll el, ha a közügyekben! részvétel jogát csak az állam központján szabad gyakorolni, s ezereknek elbb a helyet kell kiküzdeniök, melyen fölléphessenek. Mindebbl azonban egyáltalában nem következik, hogy minden eszköz, mely a népnek lehetvé teszi a ségét,

ahol csak lehetséges,

közügyekkeli

anélkül,

foglalkozást, összeférjen az állam nyugal-

mával; st inkább mindig

attól

függ ez utóbbi, hogy

mennyiben nem hat zavarólag az államügyek

vezetéséi e

azon hatáskör, melyet bizonyos intézmények nyitottak a népnek.

Ha

behozataláról

van

szabad egyletek alkotásáról közhasznú

czé-

szabad

szó,

vagy

lok

elérésére

fölhozott

községi

szerkezet

nagy fontosságú a ok. Adjátok meg az egyénnek a lehetséget, :

minden

esetre

igen

:

Második

rész.

Ötödik könyv. Hatodik

217

fejezet.

hogy azon körben, melyben rendesen mozog, s melynek czélszer rendezésétl függ leginkább jóléte, befohogy azon lyást szerezhessen, adjatok módot neki, érdekek mellett, melyek hozzá legközelebb állanak, a rokonelvüekkel közremunkálhasson, hogy megszerezhesse polgártársai

bizalmát,

kitn

s

megfeszített iparkodással

magát valamely egyesületben, és ki lesz elégítve, s azáltal, hogy nem vesz részt az állam vezetésében, annál kevesbbé érzi magát bántva, minél kevésbé látja magát hatáskörében korlátozva. Némely ambitiónak, mely, ha a kiés föláldozással

állásra

küzdhesse

föl

minden

egyéb pályáját elzárnák eltte, az államhatalom birtokára törekednék, csak egy közelebbi czélra van szüksége, hogy kielégítve érezze magát, s tüntetés

azon hajlamok, melyek egy Caesar vagy Brutus állására készthetnék

törekedni

az

egyént,

lyesek lenni az államra, ha

község

polgármesterévé

megsznnek

kilátása nyílnék valamely

emelkedhetni,

vagy

mostani elöljárói nyomásától megszabadítani. községrendszer, és szabad

pályákat nyitván az

a

várost

A

szabad

egyesületi jog e szerint,

más

államra nézve veszélyes hajlamok-

nak, korlátlan uralma államokban tosítékául

veszé-

tekintend

az

is

egyik legjobb

álamhatalom

biz-

háboríthatlan

államokban pedig mindkett a legjobb iskola, hol a polgár az államtól nyert jogaiban gyakorolhatja magát, s megtanul hódolni a többség határozatainak. De a klubboknak merben ellenkez

mködésének

:

szabad

természet eredményei vannak ; mert: a) a politikai klubbok által kitzött feladat nem egyéb, mint hogy befolyást szerezzenek az állam ügyeire következleg nem nyitnak új pályát azon hajlamoknak,

Az uralkodó eszmék

218

befolyása az államra.

melyek bennünket a közügyekkeli foglalkozásra késztenek. St a klubbok fönállása eszközül szolgál az állani központjára

összpontosítani

állam kormányzása módját,

midn

a

küzdelmeket,

és

azon kérdést: kinek ke-

zében van a központi hatalom

tnteti

?

föl

az

egyedül fon-

tosnak-,

kétségtelenül a

b)

ségi s tartományi

az

egyes

csökkenti,

legfontosabb

önkormányzat

polgárok

ellen fölhozhatni,

ragaszkodását

azt idézi el, amit

s

ok, melyet a köz-

a

közös

hogy

államhoz

gúnyból zúghazafiságnak

mondanak. Minél több tevékenységet fejtenek ki a község és tartomány, minél ersebb szervezettel bírnak, annál inkább hátérbe szorítja a hazaszeretetet a pártszellem. Csak az a különbség, hogy a nyárspolgári zúghazafiság soha sem lehet oly veszélyes a hazára nézve, mint a pártszellem, mely mellett mindenki egy szinezethez ragaszkodik, s az állam lobogója, mely e színeket mind egyesíti,

az

c)

tam

csak kevés

—

állam

attól

eléje

tztek.

hatályát

hatalma,

fögg:

rendelkezésére

védre

álló

Az

talál;

—

mint fönebb megmutat-

mely viszonyban vannak az állam eszközök

állam

azon

föladathoz,

rendelkezésére

álló

melyet

eszközök

pedig csak akkor Ítélhetni meg, ha egybevet-

jük az akadályokkal, melyeket az államnak le kell küzdenie. Csak az által tehetni ersbbé az államot, ha kisebb körre szorítjuk föladatát, vagy kevesbítjük azon akadályokat, melyek útjában állanak. Ha azon ügyök egy részét, mikkel jelenleg az államot terhelik, eg megtettük községekre vagy egyesületekre ruházzuk az elst, s az utóbbit azzal érhetni el, ha minden köz:

séget föltétlenül

alávetnek az

államhatalomnak,

s

kor-

:

Második

rész.

Ötödik könyv. Hatodik

látozzák az egyesületi jogot

21&

fejezet.

mert amely mértékben

;

szét-

tépték a kötelékeket, melyek az egyest nagyobb testüle-

képessége

is.

szükségkép

aszerint csökkent

tekhez fzték,

Láthatni ebbl, mint

ellenállási

vezethet két látszó-

ellenkez út ugyanazon czélra tudiillik az állam ersítésére. A politikai klub eredménye merben ellenkez. Minél inkább ki van fejldve valamely országban lag

a

:

klubozás:

erre kap

annál inkább

központosítás elve,

meg

annál több

nak az államhatalomra

(d)

míg az

;

ott

a

korlátlan

több ügyet ruház-

er, meszükségkép

ellenállási

államhatalomnak le kell gyznie, legnagyobb, ahol rendesen ers pártoktól indul ki. Következleg a klubbok mindig az államhatalom gyönlyet az

gítését

sére s

vonják maguk után.

Fogjuk össze röviden a mondottakat. Azon jog, miszerint valaki bizonyos czélok elérémásokkal egyesülhet, az egyéni szabadság föltétele,

egyszersmind

lehetsége nélkül

nem

czélt

akarunk azzal

ha azon

—

elérni

melyek tünk, teljesedésbe mennek, föltételek,

egyesülés

szabadságot;

képzelhetni

pedig minden egyesülés

Az

eredménye.

szükséges

miután

legalább amennyiben valami

—

csak az

alatt s

által lehetséges,

közös czélra szövetkez-

miután az államot magát

is

csak bizonyos czélokra alkotott egyesületnek kell tekinteni

önként következik, hogy a politikai klub-alkotási jog,

hogy

tudniillik

ugyanazon czélok

elérésére,

—

melyeket

más egyesületeket alkothassunk, s az államügyek vezetésére más úton szerezhessünk befolyást, mint amelyet az alkotmány megszabott, nemcsak nem az egyéni szabadság eredményének tekintend, st az állam elé tztek,

—

inkább egyenes ellenmondásban

áll

azon

kötelességek

Az uralkodó eszmék

220

befolyása az államra.

melyek nélkül az állam, mint szabad egyesület, soha sem felelhet meg czéljának. Ha a klubbok gyakorlati eredményeit vizsgáljuk, úgy találjuk, miszerint ahelyett, hogy eszközül szolgálnának a kormánynak, kiismerni a nép nézeteit, s a teljesítésével,

népnek, fölvilágosítást nyerni az állam valódi érdekei-

rl: csak azt eszközük, hogy félrevezetik azokat, s a tömeget széls nézetekhez szoktatják, míg azon mértékben gyöngítik ez állam erejét, minél inkább növelik

az izgatottságot,

veszélyeket;

amibl

szintúgy

nyugodt fejldésével,

föltételéül

kell

terjed ki

ellentétben

szabad

fenyeget

hogy a

mint a békés

tekintenünk a

amennyiben nem

államot

az

ezzel

következik,

az

kai klubbok fönállása

lam

s

politi-

az

áll

kifejlés

ál-

egyik

egyesülési jogot,

oly dolgokra,

melyek az

ál-

lam, tartomány vagy községek természetes hatásköréhez tartoznak.

Igen hosszadalmas volna e

tételt

tények

történeti

hiszen körülményesebben bizonyítani annyit foglalkoztak korunkban a különböz forradalmak történeteivel minden forradalom története minhogy az olvasóra dig egyszersmind a klubboké is, hagyhatom azon kérdés vizsgálását mennyiben helyesek

elsorolása

által

;

—

—

:

állításaim?

meg

fog

Aki csak

gyzdni

Clodius óta, akinek taiból,

a

legújabb

elfogulatlanul vizsgálja e tárgyat,

afell, tetteit

korig

hogy a eléggé

csak

politikai

klubbokat

ismerjük Cicero

arra

használták,

ira-

hogy

egyes embereket vagy pártokat

gylölet tárgyaivá tegyenek, vagy az állam intézményeit erszakosan felforgassák, s nagy csalódás azt hinni, hogy a szaba< biztosítékául tekintend,

ami az államhatalom birtoka-

Második

ban levk

rész.

állását

megváltoztatását,

Ötödik könyv.

veszélyezi

s

Hatodik

könnyíti

fejezet.

221

az alkotmány

(e).

Mindenesetre szabad államokban

is

lehetnek viszo-

nyok, mik közt az államéletben létez bajok orvoslására az alkotmány-nyújtotta eszközök nem elegendk, s az

— mi mindig erre

államot csak diktatúra, vagy

forradalom

mentheti

eszközöket,

melyek

meg;

de

szintoly

megkönnyítik,

ezt

vezet

dreség,

elre

—

azon

fölvenni

ha bizonyos viszonyok közt, belátván a diktatúra szükségét, szabad államban fölhatalaz alkotmányba, mint

mazást adnának valakinek, melynél fogva minden

pil-

lanatban megragadhatja a diktatúrát.

Mindkét esetben egyaránt valószín, hogy nem csupán az állam érdekében használhatják a megnyert eszközöket. Amit csak a klubbok szüksége mellett e szempontból

fölhozhatni,

szintúgy

összeesküvések védelmére,

nyek

lehet

melyek,

használni

a

nézetem

áll e

szerint,

titkos

bizonyos körülmé-

közt, szintén javára lehetnek az államnak.

a nyilvánosságban pedig,

föl

Csupán

különbség a kett között. Már igen

nagy csalódás azt

hinni,

hogy a nyilvánosság által magában egészen ki lehet kerülni mindazon veszélyeket, mik miatt az összeesküvéseket mindig a legnagyobb -államellenes bntettnek tekintették; st azt hiszem, hogy valahányszor a fonálló alkotmány megdöntésérl van szó, az állam rendére és nyugalmára szükségképen még veszélyesebbek azon szövetkezések, melyek a törvény oltalma alatt szabadon alakulhatnak, s a nyilvánosság minden eszközével dolgozhatnak czéljokra, mindaddig, míg elj a pillanat, melyben elég erseknek érzik magukat, hogy tettleges erszak használásához nyúljanak.

Az uralkodó eszmék

222

befolyása az államra.

Oly általános volt korunkban a lelkesedés azon elvek mellett, melyeket a franczia forradalom alatt a szabadságról fölállítottak, hogy sokak eltt talán botránkoztatónak tetszik, amit itt a klubbokról mondék. Legyen szabad e tárgyról egy oly férfiú szavait idéznem, kit fényes szónoki tehetségre nézve nem állíthatni a azáltal

franczia

erénye

és

látott

ünnepelt

bölcsesége

a világ.

nevei

által

mind-

mellé,

legnagyobb és alapítója, melyet

a

ln

államnak

szabad

legboldogabb eddigelé

szószék

Washington

ily

módon

nyiivá-

nítá a klubbokról nézeteit:

„Lehet-e valami

Ízetlenebb,

vakmerbb, vagy

ve-

nép nyugalmára, mint ha önalakította testületek folyvást bírákul tolják fül magukat, s gyléseikben, az éj palástja alatt, érvényteleneknek és semszélyesebb

egy

miseknek nyilatkoztatják a kongressus azon határozaáltal választott képviselk tait, melyeket maga a nép legóvatosabb és

ünnepélyesebb

tanácskozásai

szentesí-

tenek?"

hogy alkalmilag kérvényeket nyújthasson be, s a kormányt valamely intézkedés iránt megkereshesse, vagy határozatai elleni De hogy egy maga magát fülterjesztéseket tehessen. alkotta és föntartó testület hatalmat vesz magának, a kormány egyik rendeletét alkotmányellenesnek, a má-

sem fogja a néptl

..Senki

elvitatni,

sikat

ártalmasnak nyilatkoztatni,

meri

vonni tanait, azon váddal

dokból indul

ki,

idegen

s

ha valaki kétségbe

illesse,

hatalmak

hogy

befolyása

önz alatt

ináll,

melynek a legnemesebb indokok sem szolgálhatnak mentsége l u (f) hazaáruló:

oly

szemtelen

szabadosság

ez.

.

Jegyzetek az V. könyv hatodik fejezetéhez.

JEGYZETEK A

(a)

Nem

VI.

223

FEJEZETHEZ.

szükség, hogy a szerzdést forma szerint meg-

kötötték legyen, de igen az, hogy az állam iigy legyen szerkesztve, miszerint észszerleg föl lehessen tenni, ily

szerzdésre (b)

vel,

A

lépett.

többséget az

nem

állhat

annak

hogy a

azt mutatja,

klub-alkotásra kényszerítheti, mi-

is

nyúl a kisebbség, szilárd szervezet

ahol ez eszközhöz

nélkül

hogy az egyes

ellen.

politikai

Ez azonban egyáltalában nem

klubbok fönállása a többség

vényes befolyása biztosítására

hanem csak

szükséges:

hogy ennek fontartása végett a kisebbségtl

is

el kell

tör-

azt,

venni

a klub-alkotási jogot. (c)

A

klubbokat használták gyakran mérsékelt nézetek

terjesztésére is;

e czélra szik.

nem

a tapasztalás mindazáltal megmutatta, hogy

alkalmasak,

s

oka a dolog természetében fek-

A mérsékelt nézetek küzdemények eredményei.

törvényhozásában kell

magukat,

és

állam

helyet keresnünk, hol azok kivívják

a

nem egyes

párt tanácskozásában.

pártok, azon csekély töredéken kívül,

hogy idegen érdekeket

Az

és

mely

A

mérsékelt

belátta szükségét,

ellenkez nézeteket

is tisztelni

kell,

mindig olyanokból állanak, akik e^y elvért sem lelkesülnek annyira,

hogy végeredményéig vigyék,

nak a mérsékelt nézetekhez^ mert a küzdés szükségét.

mindenek

békét

fölött

harezba szállani

Hogy

?

kik azért csatlakoz-

ezáltal kikerülhetni remélik

tehetni

akar,

s

két

föl,

hogy oly

szélsség

párt,

ellen

mely

kívánna

Az uralkodó eszmék

224 (d)

Amint minden

befolyása az államra.

politikai

klub

abban

föladata

áll,

hogy az államhatalomnak

füléje kerüljön,

folyást szerezzen rá, s így

minden klub fontossága az állam-

hatalomnak kiszabott körrel növekszik

:

vagy legalább

be-

iigy az államhatalom

növelésére törekvés természetes eredménye a klubboknak.

S

miként a politikai klubbok fönállása csak oly államokban lehet-

melyek bizonyos

séges,

mindinkább (e)

fokig

központosítvák

:

klubbok

a

kiterjesztik a központosítás elve uralmát.

Azon hatalom, melyet

az állam

koormányának

kell

adni, mindig annál veszélyesb a szabadságra, minél kevesbbé

elegend a ráruházott hatalom,

állása föntartására

;

alkotmányt csak annyiban tekinthetni a szabadság kául,

amennyiben

ellen,

s

biztosítva

van

az

igen

s

minden

biztosíté-

gyors változások

az egyénnek megadja azon biztosságot, mely föltétele

a szabadságnak. (/)

Jared Sparks, Lében und Briefwechsel G. Wasking-

tons herausgegeben von Fr. von

Raumer.

I.

54.

Második

Ötödik könyv. Hetedik

rész.

225

fejezet.

FEJEZET.

VII.

A SZABAD EGYESÜLETEK MEGSZILÁRDÍTJÁK AZ ÁLLAM EGYSÉGÉT. Ha

állam

az

egyes

részeinek

(községeknek, me-

gyéknek, tartományoknak) önhatósága veszélyessé válik az államra nézve, annak abban kell okát keresnünk, hogy a kisebb

közelebb állván az egyeshez,

testületek,

több befolyást gyakorolhatván azok vezetésére,

dekeinek

azonságát

a

érdekeivel

testület

s

s

ez

önér-

tisztábban

mindig sokkal kompaktabbak, mint a nagyobígy a kisebb testületek és az állam közti össze-

belátván,

bak,

s

ütközések alkalmával

—

miután a körök,

miket,

me-

lyekben mindkett mozog, sokképen érintkeznek, alig kerülhetni ki, ba amazoknak némi önállóságot adtak

—

valószínnek lehet venni, hogy

lassankint

mindig a

község körét terjesztik kijebb az államhatalom rovására.

Mindaz ami

tágítja

azon kötelékeket, melyek az egyest

községéhez, megyéjéhez vagy tartományához kítja ezek hatalmát az egyes fölött,

fzik,

s cson-

úgy szintén mindaz

ami az egyes polgárokban ébren

tartja az öntudatot, hogy

nem

tartományhoz,

az egyes

államhoz

községhez

tartoznak,

szilárdságát

is.

A

szükségkép

elmozdítja

Mindkettt pedig legjobban

szabad egyesületek Eötvös.

vagy

XIX. század

hanem az az

elérhetni

által. eszméi. ÍII.

állam

1°

:

Az uralkodó eszmék

22G

befolyása az államra.

Valamint az állam hatalma annál nagyobb, minél inkább elszigetelve látja magát az egyén az államhatalom ellenében úgy minden község szükségkép annál :

nagyobb hatalmat gyakorol az egyes községtagok fölött, minél inkább elszigetelt állapotban vannak ezek a község

ellenében;

maga

a

község pedig az államhata-

lommal szemben kompaktabb testületet képez, ha egyedüli központúi szolgál, mely körül a hozzájok legközelebb fekv érdekek védelme végett, az állampolgárok Mint az állam korlátlan hatalmából származható veszélyeket az által háríthatni leginkább el, ha a czélszerleg rendezett s bizonyos körben önálló seregelhetnek.

községekben oly eszközt állítanak el, mely megsznteti az egyén elszigeteltségét az államhatalom ellenében

úgy

e czélt a

községben

csupán czélszerleg szervezett

melynek a községkörében egészen hasonló eredményekre vezetnek, mint egyletek

alkotása

által

érhetni

el,

a szabad községi rendszer az állam körében:

t.

i.

meg-

szntetik azon elszigeteltséget, melyben máskülönben az

egyén lenne az állam ellenében.

Ha

a szabad

egyesületi jogot

körére szorítva gondoljuk is

is,

az

egyes

községek

lényeges haszonnal lenne ez

az államra nézve, miután a szabad egyesületek fönállása

szk

csökken az állam ellenében. De azon sokoldalú érintkezések mellett, mikben ugyanazon állam e

körben

is

vannak egymással, az egyesületi jog eredményei soha sem szorítkoznak az egyes községek körére. Miután azon érdekek, melyek a községtagok egy rés polgárai

külön

egyletek

alkotására

községgel közösek, osztályaira,

melyek

indítják,

sok

esetben több

gyakran az állampolgárok egész minden községben szét vannak

.st

Második

rész.

Ötödik könyv. Hetedik

227

fejezet.

oszolva, egyaránt fontosak: az egyesületi jog szükséges

eredményéül el,

állanak

községek

és

kell

tekintenünk, hogy oly egyesületek

is

melyek messze túlterjeszkednek az egyes tartomány határain. Mint a községekre

nézve a helyi viszonyok, a tartományra nézve a történeti emlékek úgy az egyesületeknek az érdekek közössége :

alapjául

.szolgál

sületi

az

;

jog egészen

állam

egyes

amibl új

hogy az egyetömböket képez, melyek nemcsak az következik,

részeinek

igen

szoros

elkülönzését

s

nagy szilárdságát megakadályozzák, hanem, amennyiben bizonyos érdekek az állampolgárok egész osztályaival közösek, az egység öntudatát is mindnyájokban ébren tartják épen azon öntudat, hogy bizonyos érdekek ;

kielégítése az állam egységétl függ, biztosítja legjobban

az egységet.

15*

-^ z

228

uralkodó eszmék befolyása az államra.

VIII.

FEJEZET.

A SZÜKSÉGEK BEFOLYÁSA AZ ÁLLAM BIZTOSÍTÁSÁRA.

Megmutattam fünebb, mint szabadságvágya törekvését,

s

az

állam

ellensúlyozza az egyesek

egyes

részeinek

önállóságra

mint mozdíthatja el az állam szilárdságát.

Még nagyobb a befolyás, melyet a polgárisodás azon fokán, melyen Nyugoteurópa minden népe van, az államtagok szükségei gyakorolnak a nagyobb államok föntartására.

A

meddig csak

vissza

mehetünk

a

történetekben,

mindenütt azon ténynyel találkozunk, miszerint a polgárisodás fokozatával, melyen az egyes népek külön-

böz idszakokban volt

a

voltak,

társadalmi viszonyok

mindig bizonyos

arányban

kiterjedése és szilárdsága.

Egészen nyers, mveletlen népeknél, minket Amerikában és Ausztráliában látunk, csak kis szövetségekkel Néhány száz vagy kevesebb egyénbl álló találkozunk. hordákban bolyong a vad nép, hazája tágas téréin ide s

tova,

s

segélyére

csak a szükség, miszerint a vadászatban társai szorul,

s

a

társas

élet

azon ösztönszer haj-

úgy látszik, szintúgy tulajdona az embernek, mint a méhnek, juhnak vagy egyéb állatnak, fzi egybe e társaságokat a polgárisodás azon fokán. A mlama, mely,

Második

rész.

Ötödik könyv.

növekszik

emelkedésével

velodés

Nyolezadik

a

229

fejezet.

társadalom

terje-

Nagyobbak lesznek a szövetségek, erseb b az egybefz kapocs, s már a kölcsönös védelem szüksége

delme.

s

közös érdekek

idre

létele

közeledést,

is

egybeköttetéseket idéz

is,

államokkal

Valódi

s

ha csak rövid

elo.

csak

a

fensbb

polgárisodás

fokán találkozunk.

E

jelenség oka azon befolyásban fekszik, melyet a

polgárisodás

haladása

az

emberi szükségek

szaporítá-

sára gyakorol, miután ugyanis aszerint, amint az egyesek szükségei növekednek, azoknak kielégítése is szá-

mos er állását

igényli

nagyobb

nagyobb községek föna polgárisodás magasabb foka mindig

közrehatását, :

tehát

testületek alakulását

Hogy

is

vonja

maga

után.

a hódítások, különösen a nagyobb uralkodók

kormányzása,

s

azon

szervezet,

melyet államaiknak az

uralkodók adnak, tetemes befolyással vannak nagyobb államok alakulására, nem szenved kétséget. A szükségek,

s

méginkább azon módok, amint azokat

törekesznek, nek.

létez

nagyrészint a

Ami különböz népeket

kielégíteni

viszonyoktól

függe-

érintkezésbe hoz,

tehát

ha több népet erszakosan vetnek is egy uralom alá s különösen, ami tartósabbá teszi egybeköttetésüket mindaz alkalmul szolgálhat szilárd állam alakítására

azonban csak oly mértékben, amint bizonyos szükségeket idézett el. Az állam mindig és minden viszony közt a szükségesség eredménye;

ahol az nincs meg,

fegyver hatalma, sem egyes szelleme hosszasabb ideig az államot áll

el,

s

;

hiányzanak

tarthatja fön

ahol az bekövetkezik, állam

fejldik mindig nagyobb

kormányában

nem

sem

is

mind

szilárdságra,

azon

habár

tulajdonok,

^ z uralkodó eszmék

230

befolyása az államra.

melyek az állam megalapítására és fön tartás ára szükségesek. Minden jelenkori állam fejldési története a legvilágosabb bizonyságot nyújt erre.

Ha

azon

melyet

NyugotEurópában a népvándorlás elidézett, igen korán mutatkozott a törekvés, nagyobb államokat alakítani, s szaggatottság

közepett,

minden

daczára a hódítók és hódítottak közt létezett

antagonismusnak, daczára a minden germán népiséggel közös hajlamnak, kis társadalmakat képezni az rövid id :

nagy eredményekre vezetett, bizonyára inkább a nagyobb egyesületek szüksége érzetének, mint egyes nagy uralkodó hatalmának bárha egy részben ez is az ers kormány szükségén alapszik kell tulajoly

alatt

—

—

donítanunk az

érintett

Amely mértékben hasonló fokára emelt

hanem

s

nemcsak

az

érintkezés

a régi polgáriso-

minden hódító népet a

dás maradványaival

száma,

eredményt.

:

a

mveldés

a szerint szaporodott szükségeik biztosság

külellenek

a szilárd alapon nyugvó jogviszonyok

ellenében,

szüksége

az állam bensejében, a szabályos és háborítlan forgalom hasznai,

st

az

egyenl mértékek szüksége

is

alkotására vezettek; az egyes községek körében

czéhek s

tága-

sabb körben a városok szövetségét, az egyes tartomá-

nyok lovagainak

egyesülését,

a

Hanzát,

s

végre

—

mikor szón nézetre jutottak, hogy csak a nagyobb rendezett államok fönállása felelhet meg a szükségeknek. ily államok alakulását idézték el. Mivel a polgárisodás magasabb foka által elidé-

—

zett

szükségeket

meg

volt az a

tagjai birtak

nem

lehetett

addig

nagy középkorban: csupán

kielégíteni,

míg

önállóság, melvlvel az állani egyes

a

azért

sznt meg

Második

az

önállóság,

rész.

és

Ötödik könyv. Nyolczadik

pedig mindenütt azon

231

fejezet.

mértékben,

a

melyben fejldött a polgárisodás, s azzal terjedtebb körökben lett érezhetvé a rendezettebb viszonyok szüksége. Legjobban meggyzdhetünk errl, ha Francziaország történeteit egybehasonlítjuk Németországéival,

A

egységes

rendezett

állam

alakítása

(ci).

érdemét,

amiben Francziaország Európa minden más államát lülmulta,

kizárólag

a

királyoknak

s

szokták tulajdonítani, kik, mint Sully,

azon

fö-

férfiaknak

Richelieu stb. a

nagy munkában. Miután az államban létez minden hatalom egységének fogalma sehol sem állhat elbb el, mint ahol az állam egy emberben van megtestesítve, s az államegység megalapítása leginkább az egyeduralomnak van érdekében, s ez egyszersmind a legnagyszerbb eszközökkel bír az érinkirály oldala mellett voltak a

tett

kivitelére

elv

:

az

egységes állam alkotása minde-

mindenek fölött szükségkép a királyság mve, mondhatni természetes föladata, s Francziaország királyai minden bizonynyal semmit sem mulasztottak el, hogy e föladatot megoldják. Egyébiránt Németország Madarász Henriktl a Hohenstaufok bukásáig az uralkodók egész sorát mutathatja föl, kik, kevés kivétellel, minden tekintetben fölülmúlják Francziaországéit, s nütt

ezek az egységes állam alakítására szintoly szilárd következetességgel törekedtek, történt.

Az egységes állam

mint ez Francziaországban alakítását tehát Francziaor-

annak a nyelv- és nemzetiségi különbségben még nagyobb akadályai voltak, szintoly kevéssé szágban, hol

tulajdoníthatni kizárólag

a királyságnak,

egyeduralomnak, hogy sikerültek Németországban.

hatni

föl

az

e

mint nem

törekvések

ró-

nem

232

-A-

2

uralkodó eszmék befolyása az államra.

Tudom hogy

Franczia- és Németország

különböz

sorsának okát rendesen abban szokták keresni, hogy a

legfbb

hatalom

bár távol van ságát;

úgy

választási

tlem

mindazáltal,

tetszik

akarják kimagyarázni got

egy

elvitatni e

:

különbség nagy fontos-

hogy amennyiben ebbl

nem

miért

De

Németországban.

volt

sikerült

Németorszá-

állammá alakítani? több fontosságot

tulajdo-

nítnak e különbségnek, mint amennyit érdemel.

Az öröködés

1.

elve

a

középkor folytán

az

élet

minden viszonyára oly hatalmas befolyással volt, hogy a német császárság is, a választás elve daczára, hoszszabb ideig maradt ugyanazon családokban, (b). 2. Akire csak a legfbb hatalmat ruházták, mindig saját állása érdekeit tartá szem eltt, s egyáltalában nem szükség valakinek ugyanazon családból származnia, hogy az államhatatom ersítését illetleg — mint király következetes politikát kövessen. Ha minden uralkodó kizárólag dynasticus érzelmekbl indul ki.

—

azon

esetben

öröködésre

hatalom távozik

is

tagadhatlanúl

államegység

az

megszilárdítása,

annyira

legjobb

megalapítása,

hogy

egyetlen

s

az

út

az

állam-

egyedur

sem

el attól.

—

akarnók tenni, hogy azon különbségnek okát, melyet, ha az állam kifejldésének összehasonlíttörténetét Franczia- és Németországban juk, találunk, abban kell keresni, hogy Németon magának azon ténynek választási birodalom volt, is, miszerint a királyság Francziaor szagban korán örö3.

Végre

ha

föl

—

Németországban ez nem történt. annál inkább van magyarázatra szüksége, mivel ennek okát sem a régi Gallok jogfogalmaiban, sem a hódi-

ködésivé

lett,

míii'

Második

Ötödik könyv.

rész.

Nyolczadik

233

fejezet.

tokéiban, kik Németország lakosaival ugyanazon népfaj-

hoz tartoztak,

nem

találhatni

föl.

elbb fejldött rendezett Hogy állammá mint Németország, annak nézetem szerint a két ország különböz mveltségi állapotában kell okát keFrancziaország

annak

Csak

hogy az egység szükségét elbb érezték azon országban, mely Németországot, fleg a középkor kezdetén, jóval megelzte mveltségben. Amint Németországban is magasabb fokra emelresnünk.

kedett a

egység

mveldés,

szükségét,

hatalom alkotására

itt

tulaj doni tni,

is

egyre élénkebben érezték az

a császárság,

s

mely az ers

intézett törekvésében

dül állott, a társadalom

állam-

eleinte

egye-

épen azon köreiben, melyek a

mveltségre nézve, a városokban, talált szilárd támaszra. Az arany bullától melyet magát már azon szükség idézte el, hogy az összes államot szilárdabb alapokon rendezzék egész I. Miksáig mind elevenebben érezték a folyvást terjed poltöbbiek

álltak

fölött

—

—

gárisodás

formatió

következtében az egység szükségét,

s

a re-

mely az egyházi érdekeket minden tette, Németország egysége a XVI. és

nélkül,

másnak eléje XVII. században szintúgy meg lett volna alapítva, a mint ez elv, az érintett idszak folyama alatt, az egyes tartományokban, melyek a reformatió alatt tettleg önálló államokká alakultak, mindig nagyobb erre emelkedett.

Ha immár

a

polgárisodás

haladásával

növeked

szükségeknek kell tulajdonítanunk a nagyobb államok tartós megalapítását, s az államhatalom megersödését minden egyes államban: e szükségek a már létez na-

Az uralkodó eszmék

234

gyobb államok

föloszlását, s

szükségkép

megszorítását

inkább

ták, minél

befolyása az államra.

államhatalom

az

annál

inkább

is

szaporodott az állam

túlságos

akadályoz-

hosszas fönál-

száma, miknek kielégítése az

lása által azon szükségek

állam föntartásától függ.

Az

állam

föladata

minden

de az állam, e czél

biztossága,

szervezet társaság,

és

államtagok

az

esetre

végett,

elérése

szilárd

pedig a legnagyobb és leghatal-

masabb

minden társulat között, s azért eszköz egyszersmind, melyhez kénytelenek vagyunk folyamodni azon czélok elérése végett, mikre nézve kisebb társaságok nem kielégítk honnan következik, hogy miután ;

állam

az

mindazt magában képes:

is

megalapításán

biztosság

foglalja,

kívül,

amire csak az állam maga

állampolgárok

egyes

az

szükségét

a

föladata,

az állam egysége

minden

érdekét

és

biztosítékául tekinthetni,

melyeknek kielégítése az állam fönállásától függ. S nincs-e száz meg száz tekintet, száz meg száz kellék, mely a jelenleg fönálló államok lételét az állampolgárok nagyobb részére nézve szükségessé teszi?

A

kereskedés és földmívelés érdekei, az államadósság

létele,

a közlekedési

eszközök, melyek az

állam egyes

egymással és a központtal összekötik, még a családi és baráti kötelékek is, melyeket a hosszas együttrészeit

élés fejtett ki az

állam egyes részei közt,

megannyi kapcsok-e, melyek számra ségkép annál inkább növekednek,

és

—

nem mind erben szük-

amint növekszik a

polgárisodás?

Nem nem

az

államot.

a

közigazgatási

államtagok

hatalom

egysege

érdekeinek

Ahol ez megvan,

—

központosítása,

s

tartja

össze

ha-

az

minden államban meg-

Második

van

az,

ahol

rész.

az

Ötödik könyv. Nyolczadik

államtagok

egy

235

fejezet.

érdekeit

része

nem

törekszenek természetellenesen a többi rovására kegyelni,

vagy ahol azon hibás nézet következtében, miszerint az államnak (hogy ers legyen) a legnagyobb egyformahogy minden viszony ságra és arra van szüksége, föltétlenül

nem

alá

legyen

sértik az egyéni

gárok bizonyos

rendelve

államhatalomnak,

az

szabadság érzését,

erkölcsi szükségeit: —

az állampol-

s

ott az

állam egyes

községeinek vagy tartományainak adott önállóság soha

sem koczkáztatja az állam egységét. Miután

épen

a

polgárisodással

növeked

szüksé-

geknek kell köszönni a nagyobb államok keletkezését: ugyanezen szükségeknek leginkább kell biztosítniok is azok fönállását; s nem tehetni föl, hogy a községek vagy az állam nagyobb részének adott korlátölt önállóság veszélyes lehessen az állam fönállására

sokkal nagyobb

mérték

akadályozni az állam

fokú

polgárisodás

önállóság

keletkezését,

igényeinek

;

miután a

megmihelyt a magasabb

sem

volt képes

kielégítése

ségessé vált a nagyobb államok fönállása.

végett

szük-

Az uralkodó eszmék befolyása az

236

JEGYZETEK A

(«)

VIII.

államra.

FEJEZETHEZ.

Olaszországban a pápaság világi hatalma,

s

gen államok gyakori beavatkozásai, melyek a pápaság

az ideállását

az összes keresztyén népek eltt egyaránt fontos ügynek

te-

kintették, megzavarták a természetes fejldési folyamot. (6)

népek

Bajos kimutatni

erkölcsei,

:

mennyit tettek

melyeknél az öröködés

országban látjuk, mindig

e részben a

elvét,

germán

amint Franczia-

tiszteletben tartották,

s

mennyit

tn

a keresztyénség, miután az öröködési jog alapját, a családot, szilárd alapra helyezé ? Kétségtelenül

e czélra.

mindkett közremunkált

Második

rész.

Ötödik könyv. Kilenczedik

fejezet.

237

FEJEZET.

IX.

AZ ÁLLAM ÉS AZ EGYÉNI SZABADSÁG LEG-

FBB Ha

látjuk,

BIZTOSÍTÉKAI.

mily élénken érzik az emberek a szemé-

lyes szabadság szükségét,

mely az egyént kisebb tesha látjuk az társadalmak alkotására, mi

tületekben sem engedi egészen fölolvadni általános

törekvést

önálló

leginkább jellemzi e kort,

s

;

megfontoljuk,

mily befo-

fleg nagyobb társaságok fönállásának az egyes községek bel szilárdságára; végre, ha fontolóra veszszük azon érdekek és szükségek szerét, számát, miket a nagyobb államok létele idézett el: azon meggyzdésre kell jönnünk, hogy a jelen pillanatban nem az állam egysége, hanem egyes részeinek (az egyes községeknek vagy tartományoknak) önállósága lyással kell lennie ilyen,

forog

veszélyben,

valahányszor

összeütközésbe

j

e

kett.

Valahányszor rait,

vel,

s

ezáltal

vagy az

az

állam

ellentétbe jött

összes állam

átlépte

természetes

hatá-

az egyéni szabadság elvé-

egyes részeinek érdekei közt

avagy polgárainak bizonyos erkölcsi szükségei megsértetett: szükségkép visszahatás támad hatalma ellen, mely, ahol az állam egyes részeinek bizonyos mérték függetlenséget adtak, eszközéül összeütközés

támadt,

238

-A-

használja

2

uralkodó eszmék befolyása az államra.

ezt

hogy mindezen

de

föl:

bármi hevesek legyenek, végre zelmével,

egyes részek

az

s

összeütközések,

mindig az állam

is

önállósága

gy-

korlátozásával

szoktak végzdni, oly tény, melyet az ujabb kor történetei igazolnak s csak azon elhaladásokat kell szem;

melyeket az államhatalom,

lélnünk, tését

illetleg,

országban

magában Angliában

hatásköre is

terjesz-

bárha

tett:

ez

önkormányzás hasznait s a központosítás elve átvitelét nem tzték ki különös czélul), hogy meggyzdjünk: mennyire kedvezk korunk viszonyai és egész iránya azon törekvésre nézve, mely szerint az állam hatalmát az egyes részek önállóbelátják

tisztán

az

sága rovására szándékoznak kiterjeszteni.

Oly korban, mellett lyel

lelkesül,7

mely az

általános

egyenlség eszméje

államhatalomnak,

a korlátlan

7

csupán az egyenlség elvét

lehet

szükségkép

valósítani,

mert az egyesnek

annál több

— habár

nia

:

—

részt adtak az állam

a mely»

megközelítleg

védre

kell

talál-

valósággal igen csekély

kormányzásában

;

s

minél gya-

—

koriabbak és nagyobbak az összeütközések mik közben mindig leginkább érzik a mindenható állam szükségét, annál

Ha

hamarább

létre

j

ez.

meggyzdtünk

hogy a legtöbb bajt korunk minden államában, amint megmutattam az állam egészen korlátlan hatalmának kell tulaj donítni, s hogy a jöv békés kifejlése tekintetébl mindenek eltt az állam részeinek szilárd önhatóságára van egyszer

afell,

—

—

szükség: be kell látnunk, hogy az

államot ezélszerleg

úgy szervezhetni tartósan, amennyiben fölteszszük, hogy vannak bizonyos tényezk, melyek az államcsak

T

hatalom

ersítésére

irányzott

törekvést

korlátozzák,

s

Második

rész.

Ötödik könyv. Kilenczedik

intézményeket teremthetnek,

melyek

fejezet.

által

az állam és

egyes részei közt létez összeütközéseket lehetleg kerülik,

s

az állam

minden támadás rében.

úgy,

ellen

239

ki-

valamint minden egyes része,

védve van a maga kiszabott kö-

24(

Az uralkodó eszmék

>

X.

befolyása az államra.

FEJEZET.

A JÓL SZERZETT JOGOK TISZTELETE. Az

het

állam fczélja a biztosság. Csak annyiban tekint-

az állam minden valódi

nyiben e czélnak megfelel.

meg akar

haladás föltételéül, meny-

Innen következik, hogy ha

felelni föladatának,

a viszonyok igen gyors változása

rén

fölül,

szorítás

melyet a törvény

egyént védeni

köteles az ellen,

kijelölt,

s

óvni

az

állam kö-

minden meg-

ellen.

Az újabb idkben

kizárólag nagyon

is

azon rossz

következményekkel foglalkoztak, melyeket a fönállóhoz makacs ragaszkodás szül az államra nézve. Bármennyire elismerem a tespedés veszélyeit: mindazáltal a haladás élénk szüksége mellett, mely Nyugoteurópa minden népénél mutatkozik, épen abban kell keresni a mozdulatlanság legnagyobb veszélyét, hogy majd mindig elkészíti a fonálló erszakos fölforgatását, s úgy látszik, rossz óvszer a veszély ellen, ha a mozoghatás tekintetébl úgy rendezik az államot, hogy a fontosabb viszonyok változása, amint ahoz valakinek kedve jön,

minden nehézség nélkül történhessék. Az álló víz megposhad, s ahol nagy nehézségekkel jár a ionálló törvények változtatása, némely rögtön támadt vagy lassankint fontosságra emelkedett szk-

Második

ségnek

nem

rész.

tehetni

lok rohanásoknak

mindjárt

Tizedik fejezet.

eleget;

megvannak,

s

241

de a hanyathom-

talán

még nagyobb

Mert ha a népfölség elve folytán mindenki van résztvenni a törvényhozásban mindig

veszélyei.

hivatva

is

Ötödik könyv.

is

:

csak igen csekély befolyást gyakorolhat valósággal az egyes. Soha

sem

áll

hatalmában czéljainak megfelelkké

tenni az állam törvényeit; föladata csak: az állam törvé-

nyeit létezokl elfogadni

Törekvéseinek

s

törekvéseit azokhoz

eredményei

tahát

szükségkép

szabni.

mindig

azon viszonyok állandóságától függenek; melyekre kell alapítania érezheti

minden az

egyes

Csak azon mértékben az államban magát elégültnek, a

számítását.

mennyiben föltalálja ez állandóságot, s valamint a kényuralom legnagyobb átkát mindig abban kell keresni, hogy az egyén semmire sem számíthat biztosan alatta: úgy mindazon kormányforma, mely alatt minden örök változás alá van vetve, szükségkép hasonló eredményeket idézhet el az egyes jólétére s az egyetemes haladásra nézve, miután azon alapelv elismerése, hogy az egyes a törvényszabta korlátok közt önállólag mozoghasson, minden szabad állam ezen alapja, azonnal elveszti minden gyakorlati jelentségét, mihelyt e korlátokat naponkint összezavarhatni.

Minél többet gondolkodunk az államról s a különböz alkotmányok gyakorlati eredményeirl: annál

inkább

meggyzdünk, hogy

a

viszonyok ezen állandó-

mi nélkül egy állam sem oldhatja meg föladatát, soha sem érhetni el csupán intézmények által. Mióta tudományosan foglalkoznak a politikával, egy kérdés sem vonta inkább magára a gondolkodó fk figyelmét, mint az, hogy kire ruházzák az államban a ságát,

Eötvös. A XIX.

század eszméi. III.

16

Az uralkodó eszmék befolyása az

242

Az egyedúr korlátlan hatalmát, a kormányformát a kettbl egyített

fhatalmat? uralmát

meg e

államra.

s

száz

rend és jólét panacaeajául,

százszor hirdették a

különböz rendszerek közül egyik

zottak történeti példák

nép

és

mellett

okok.

elméleti

s

sem hiány,

Ha

föltesz-

hogy az egyedúri hatalom mindig szellemileg és erkölcsileg kitn egyéniségek kezeiben van ha azon föltételbl indulunk ki, hogy a nép mindig erényes és eszélyes, vagy hogy az egyeduralmi, aristokrata és demokrata elvek azon egyensúlya, melyen kell nyugodnia az állam biztosságának, soha sem zavartatik meg. mindezen nézetek ellen semmit sem lehet ellenvetni; de mivel e föltételek közül egyet sem mutatott igaznak a tapasztalás, épen azért minden általános Ítélet a különböz kormányrendszerek mellett szintoly helytelen, mint az ellenkez. Mert ha igaz is, hogy az egyes korlátlan uralma teljes zsarnokságra vezethet, a népuralom olykor a legnyomasztóbb kényuralom, s a vegyes kormányforma, aszerint, amint ez elemek közül egyik vagy másik jut túlnyomóságra, mindkétféle veszélynek ki van téve mindez azonban oly elfeltételeken alapszik, melyeket szintoly kevéssé fogadhatni el általában, szük,

;

:

mint az ellenkezket,

s

csak arra

emlékeztet bennün-

hogy a legfbb hatalommal az államban mindig vissza lehet élni. Az oly hatalom, mely csak addig mindenható, míg a közjóra munkál, s mihelyt htlen lesz föladatához, azonnal elveszti erejét, csak az álmok ket,

országába tartozik.

A

valamely

ruházni

hatalmat

valódi életben lehetetlen valakire anélkül,

legyen, miszerint visszaélnek azzal.

sem

állhat fim

tartósan, ahol

Ha

hogy

lehet

ne

tehát egy állani

a legfbb hatalom

vala-

Második

Ötödik könyv. Tizedik

rész.

kire nincs bízva,

243

fejezet.

mindenütt vannak bizonyos szemé-

s

kiknek bizonyos formák között mindenki tartozik engedelmeskedni: soha sem is lehet a visszaélés lehetségét egészen megszntetni; mintán mindaz, ami által

lyek,

az államhatalom visszaélése ellen teljes

a legfbb hatalom megsemmísité-

rezhetni, szükségkép

sére

s

biztosságot sze-

az állam bukására vezetne.

Ami

csak a hatalommali , visszaélést nehezíti, ami a legfbb

csak azokat, kikre

hatalmat ruházták, leg-

alább az elsietésben akadályozza, szükségkép

hogy minlegnagyobb szellemei a vegyes kormányforma

sen elmozdítja az állam javát;

id

den

nyilatkoztak;

mellett

lényege-

a

ez

ez az oka,

s

legnagyobb

melyet az

jó,

de mindazon korlátok önkormányzás elve nyújthat daczára, mikkel a legfbb hatalmat az államban korlá;

tozni törekszenek,

csak nehezíteni lehet a hatalommali

sem

visszaélést: lehetlenné soha

A

legfbb hatalomnak mindig megvan

érdekében szükségkép gének, hogy tozza (b)

;

találhatni

hetlenné

meg

amibl

t

tudnák

tenni

czélszer

Ily biztosíték

hatalma gyakorlásában korlá-

melyek az

által

az

physikailag

államhatalom

intézményeken is

nem le-

visszaélését;

kívül,

minden

van szüksége.

államhatalom visszaélése ellen a

tisztelet.

S mi a jog

A

állani

azon képessé-

kell lenni

államnak némi erkölcsi biztosítékokra jog iránti

az

az következik, hogy egyáltalában

intézményeket,

tehát

is

s

valahányszor az állam fönállása kívánja,

legyzze mindazt, ami

hogy

tehetni, (a).

?

legtöbb ember eltt

galmában a többség

—

s

amennyiben a jog

osztozik, csak

fo-

annyiban szolgálhat 16*

244

-^ z

annak

uralkodó eszmék befolyása az államra.

állam

az

tisztelete

szoros összeköttetésben

alapjául

—

fogalma

a jog

a törvény fogalmával

áll

amaz

:

mindig az utóbbinak következménye. Mint a tulajdon fogalmával csak akkor jövünk tisztába, ha korlátot szabnak,

jognak

A

:

is

vannak

melyen túl az nem terjeszkedhetik úgy a csak akkor jutunk tiszta öntudatára, ha meg

állapítva határai.

—

—

Montesquieu nézete szerint nem egyebek, mint a dolgok természetébl folyó szükséges törvények

Ha

viszonyok.

fogalmaink a

dolgok

természetébl

függ.

lyek a

törvény

még

úgy

emberek

az

törvények tehát oly szükséges viszonyok, medolgok természete felli fogalmainkból származ-

sem

hatlanok:

vetvék

alá,

e

:

sem a dolgok

viszonyok felli fogalmaink

nem

vi-

változ-

fogalmaink a jogról

szintúgy változásoknak

mint a törvények,

melyek e fogalmaknak körülmény nem változik

alapúi szolgálnak.

soha

fogalmaitól

A

nak. Innen következik, hogy miután szonyai,

hogy viszonyokon

találjuk,

szükséges

folyó

vannak

befolyással

viszonyok ismeretére:

minden

kívül, is

e

min

vizsgáljuk,

Csak

amint tudniillik

egy

nem

állhat

fön

állam

törvények

úgy államot sem képzelhetni jogfogalmak nélkül. Miután az ember földi feladata, melynek megoldására minden ösztöne és szüksége készti, anyagi és erkölcsi erinek lehet kifejtésében áll, ezt pedig csak társadalmi állapotban oldhatni meg: azon törvényeket, melyek nélkül nem képzelhetni rendezett társadalmat,

nélkül,

s

az

azokból származó jogokat

tekintenünk, mint amelyeket a

szükségkép

úgy

természet jelöl ki

a természetjog létezését ez értelemben tagadjuk:

vagy azon tényt kellene mint valótlant

kell

11a

akkor

visszautasítani,

Második

rész.

Ötödik könyv. Tizedik könyv.

245

hogy az ember a természettl társas életre van rendelve, vagy azt, hogy minden társadalom lehetsége bizonyos föltételekhez van kütve. Kétségtelenül vannak bizonyos törvények, melyek, minden társadalmi rend föltételei levén, szintúgy az emberi természet eredményeiül tekinthetk, mint maga a társadalmai állapot.

A

tudomány föladata fölkeresni föladata

politika

mindenki

azokat

az

el fogja ismerni,

lönbözése

mellett,

e

e

államban

törvényeket

a

;

alkalmazni;

de

hogy az emberi nézetek küaz

törvények

állam föntartására

nem elegendk. Csak akkor szolgálhatnak azok az államnak alapul, ha e törvényeket a hit ereje, egyesnek hatalma, vagy a közmegegyezés szentesíti. Épen ez okból következik, hogy a jog iránti tiszteletet csak annyiban tekinthetni az államban lev viamennyiben

szonyok erkölcsi biztosítékául,

e

tisztelet

a

positiv törvények által megszabott positiv jogra is kiterjed.

Minél inkább valóban csupán a dolgok természeté-

bl

folyó szükséges viszonyok eredményei a törvények

minél

inkább

megfelelnek

szóval minél közelebb

hez

a positiv

állanak

törvények:

emberek

az

;

fogalmainak,

a természeti törvények-

annál

boldogabb

az

állam.

Mert a törvény mindig akkor legersebb, ha erkölcsi alapokon nyugszik s a természeti jogok felli fogal-

maknak

megfelel.

fensobbnek,

s

De ha

ez okból a természet törvényét

a természetjog

iránti

tiszteletet

olyasmi-

nek kell is elismernünk, ami minden czélszer törvényhozásnak zsinórmértékül szolgál mindazáltal a positiv jog és positiv törvények tiszteletére van mindenek eltt szükség az államban, s minden id történetei azt ta:

^z

24G

uralkodó eszmék befolyása az államra.

hogy mindig a legnagyobb szenvedésekre, s az állam bukására vezet ez igazság félreismerése, és pedig ami mindig azért, mivel a positiv jog lenézése által nítják,

—

bekövetkezik, ahol csupán a természeti jog iránt vélik

magukat az emberek

tiszteletre

—

kötelezve

épen

a

legfontosabb természeti jog szenved sérelmet.

Mert ha a természetjog szerint minden ember szasem badságra született; ha senki sem lehet másnak rabszolgája, s ha egyesnek, sem bármely többségnek aláveti magát az államnak, ezt csak értelmes akarata következtében teszi; ha általában elismerjük, hogy az egyénnek jogai vannak, melyekrl, bizonyos elnyök elérhetése végett, lemondhat, de amelyeket soha sem szabad mások érdekében elvenni tle, s az állam uralma

—

—

—

mint önként következik mindenütt, hol a természet-

jogot elismerik

sérelme

—

csak föltételes: a positiv jog minden

szükségkép

a

legfontosabb természetjog sérel-

miután a positiv törvények azon fölméül tekintend tételek, melyek alatt az egyes az államnak magát aláveté, s az állam uralma az egyén fölött tüstént elveszti ;

természetjogi

magát az államnak alávetette. Sokat beszéltek és írtak az újabb korban a törtéjog ellen. Elsorolák a középkor, st minden id

föltételek,

neti

mik

mihelyt egyoldalulag sérthetk a

alapját,

törvényeit^

mellett

melyek

emberi jogokkal,

s

fölfogásunk az

szerint

állam jólétével

a

természeti

ellentétben

állot-

hogy megmutassák, min következményekre vezethet a ragaszkodása történeti jogokhoz. Kérdezek: hogy, miután az ember rendeltetését a haladásban kell kerestak,

nünk,

hasznos-e

az

államra

ami korunk viszonyainak nem

nézve, felel

ahoz

ragaszkodni,

többé

meg? Mind-

Mcísodik rész. Ötödik könyv. Tizedik fejezet.

247

ezen okok azonban, melyeket minden positiv jog ellen használhatni,

(c)

nem elegendk bennünket meggyzni

hogy az államok tevleges törvényeik állandósága, vagyis azon történeti jogok tisztelete nélkül, meafell,

lyek e törvényeken alapszanak, fön állhatnak.

—

maguk az emberi foMert ha minden visszony, galmak örök változása, mit a történetek mutatnak, szükségkép meg is gyzne bennünket afell, hogy minden alkotmány csak annyiban felelhet meg czéljának, amennyiben meg vannak abban határozva a föltételek, melyek alatt, s a mód, miszerint kell történni a törvények változásának

:

egyátalában

nem következik

ebbl, hogy bármely positiv törvényt máskép lehessen megváltoztatni, bármely positiv jogot máskép lehessen törvény

eltörölni,

mint

módon,

s

a megszabott föltételek mellett.

esetre

is

a

positiv

határozott

positiv

által

törvényre

meghatározott

St van

hogy ez szükség,

mennyire nem nélkülözheti az állam a positiv törvényeket, s minden id tapasztalása szerint az államnak érdekében áll, hogy azon föltételek, miképen az mutatja,

hez minden törvény

s

az azokból

tása kötve van, ne legyenek igen

ered jogok könnydek.

változta-

Miután minden haladás az egyéni szabadság eredménye, s mindenek eltt az egyéni szabadság elismerésének tulajdoníthatni, hogy a keresztyén polgárisodás az ó-korinál magasabban fejldött ki; miután vagy a kömmunismus elveit kell elismernünk, vagy meg kell vallanunk, hogy az állam az egyesnek csak azon kört biztosíthatja, melyen belül jóléte növelésére fordíthatja minden erejét; s miután a legszabadabb államban is gyakorlatilag mindig

csekély

az egyes befolyása a tör-

^z

248

uralkodó eszmék befolyása az államra.

vényhozásra,

s

annálfogva

nyeit illesztené czéljaihoz,

fogadnia,

s

törekvéseit

nemhogy az állam törvést azokat létezkül el kell

kell

azokhoz

miután

szabnia;

végre egy állam sem lehetséges fensbb hatalom nél-

melynek mindenki

kül,

alá

magát

tartozik

vetni:

a

anyagi közjólét azon tiszteidtl függ, melyben a minden positiv törvényeken vagy tényeken alapuló positiv haladás

és

jog részesül az államban.

E

nélkül

Ez

erkölcsi

mindazon intézményeknek, melyeknek czélja az állam nyugalmát s az egyesek szabadságát biztosítani, soha sem lesz eredménye: mert csupán a jog iránti tisztelet biztosít tartósságot minden intézménvnek. telete

nélkül

a positiv

biztosíték,

jog

történeti

t

azon szomorú viszonyokon, miket Európa

majd minden államában látunk, nem segíthetünk, ha föl is hagyunk a központosítás elvével, melyet az érintett viszonyok okául említénk, de amelynek általános elterjedését

tiszteletnek

is

mérték

csak a positiv jog iránti csekély

kell

tulajdonítnunk.

A

jog iránti

tisztelet

nélkül az állam mindazon fokozata, melynek az egyéni

szabadságot a közhatalom visszaélése ellen kell védenie, nélkülöz minden biztosítékot.

Miután az állam hatalma mindig szükségkép nagyobb egyes részeiénél, s egy állam sem oldhatja meg föladatát, ha nincsenek anyagi eszközei, mikkel engedelmességet

szerezhet;

és központosított

s

ezenfölül

neniközpontosított

államokban egyaránt

föltehetni,

a hatalom kezeli hatalmukat kijebb terjeszteni korlátozástól menekülni

hol

jelentékeny

részeknek, soha

törekszenek,

mérték

önállóságot

s

s

1

minden

oly államokban,

adtak

az

sem hiányzanak alkalmak, az

egyes érintett

Második

rész.

törekvés igazolására lehet tartós,

Ötödik könyv. Tizedik

:

ez államszerkezet

amennyiben

249

fejezet.

is

csak annyiban

melyet az

tisztelik a jogkört,

összes államnak és egyes részeinek nyújt az alkotmány.

De a

kevesbbé hozhatni

ez okot annál

föl

az ellen, amivel

kormányforma czélszerségét támogattuk, mert:

A

1.

jog és törvény iránti

tisztelet

nélkül egyálta-

lában nem. lehet tartós semmiféle alkotmány,

államok

tosított

tosítékot, 2.

szintoly

s

közpon-

kevéssé nélkülözhetik e biz-

mint mások.

Mert azon alkotmányok, melyek a mulhatlanúl

szükségesre szorítják az államhatalom körét,

minden részének

és

s

az állam

minden egyesnek bizonyos jogkört

adnak, legtöbbet tesznek a jog

iránti

tisztelet

elidézé-

sére és megszilárdítására.

Az elst

alig kell bizonyítani.

Ha

köritekintünk,

mely úton jutottak az egyes államok azon állapotra, amely oly nagy aggodalommal tölt el bennünket; ha látjuk, miként elször a korlátlan királyság érdekében törekedtek minden történeti jog megsemmisítésére, míg a czélt elérték, hogy aztán a velünk született emberi jogok nevében a királyság történeti jogait támadják meg, s elvégre pedig minden positiv jogot s

látjuk,

megsemmisítettek,

az

s

egyedüli

tekintették

észt

irányadónak az állam rendezésében; ha látjuk, miként adtak az államnak, az ész uralma biztosítása végett, korlátlan hatalmat,

s

mint

tnek minden

tetlenné a hatalommal szemben; általános

rendezték, az tett,

elismerése daczára,

daczára

államhatalom

s

mik

egyest tehe-

hogy azon alapelvek az

szerint

mindazon eszközöknek,

ereje

központosítására

államot

melyekkel

rendelkezhe-

daczára azon törekvéseknek, mik szerint az állam

uralkodó eszmék befolyása az államra.

250

-A-

ellenében

minden

2

akartak tenni,

ellenállást

—

még sem

physikailag

lehetetlenné

sikerült sehol valami szilár-

dat hozni létre; ha végre látjuk, hogy az államhatalom

vagy a népfölség nevében gyakoroltassék, azon mértékben lesz mindinkább jelentéktelenné, amint mindazon jogokat, melyekben az államhatalom akadályt lát, s e jogokkal a történeti jog iránti tiszteletet megsemmisítek azt hiszem, meg fogják engedni, hogy a legeszélyesebb intézmények, s az anyagi erk, melyeket a központosítás nyújt az államnak, mind nem pótolhatják azon támaszt, melyet a jog iránti tiszteletben bír, s hogy sem a királyság, sem a nép nem nyer vele, ha mentté teszi magát a történeti jog korlátaitól. Szintoly könnyen meggyzdhetünk a másik pont fell. Min tiszteletet érez az egyes minden tevleges törvény iránt, az mindig attól függ, hogy mely elnyöbirtoka, legyen bár egyedúr kezében,

:

ket nyújt neki a törvény.

Amint minden korlátot inkább becsülünk, ha nemcsak idegen, hanem saját tulajdonunk jelölésére is szolgál

:

latban

jogok iránti tisztelet szoros kapcsomieink öntudatával. Akitl elvették a

az idegen

úgy

áll

a

tulajdonbirhatási

jogot,

nem

tulajdon iránt, mint a rabszolga tehát

tiszteljék

minél

s

törvényt

kiváltságának

egyesek nak,

a

annál

az

kell

nem

elismeri

tiszteletet

a

Hogy annak nem

a jog iránt.

államban,

hanem közvagyon-

lenni ;

ersebb támaszául

tisztábban

érezni

fog

szolgál

mindenki

az

államnak,

az

összefüggést a

törvény és az egyesek személyes érdekei közt. Mindenki

csak azt

tartja

szentnek,

azon kérdés hogy tiszteletre,

amin

saját

a történeti jog

joga

alapszik, s

számíthat-e

nagyobb

vagy a természetjog bizonyos elvei? mindig

Második

függ:

attól

Ötödik könyv. Tizedik

rész.

fejezet.

251

vagy amattól származtatja- e jogigé-

ettl

nyeit az egyének többsége.

Ha egyes a

az államnak

fölött,

az

s

egyesek jogait az állam irányában

fogva,

bens

azon

az

szorítják,

részvételre

törvényliozásbani

okoknál

hatalmat adnak minden

korlátlan

összefüggés

mely soha sem

érzése,

az idegen jogok és egyéni érdekek közt létez, lehet oly élénk, mint ahol az

hanem egyéb

testületek

gártársaival,

levén

s

bizonyos

jogok

egyén nemcsak az állam,

által

is

érintkezésben

körökben

napokint

gyakorlására,

tettleg

kisebb

érintett

áll

pol-

alkalma átlátja

e

St az állam mindenhatóságának jogok fontosságát. elve, az alkotmány azon rendelete, hogy a többség határoz minden fölött, szükségkép azon meggyzdést idézik el, hogy a többség akarata, mely minden jog fölött korlátlan hatalommal határoz, minden esetre a többség joga iránti tiszteletre vezet, de jog tiszteletére,

mely

A merben

a

többségnek

nem

vezet azon

korlátul

szolgál-

minden rendíthetlen jog fogalmával szintoly ellentétben áll, ha e hatalom az egyetemre, mint ha egyesre van ruházva. Mert ha a többség java vagy akarata az, amitl a többség minden elhatározása függ, s minden egyesnek, ki hatna.

ez

elhatározásokban

akaratára

és

korlátlan államhatalom elve

résztvesz,

saját javára

kell

megint csak

személyes

tekintettel lennie: azon

hogy a forrás a többség fölséges akaratában keresend, szükségkép azon meggyzdést kelti föl az egyesben, hogy mindenben csak saját javára kell tekintenie, ami nyilván gyöngíti a mások jogai iránti tiszteletet, st magát a jogfogalmat is megzavarja; míg az alapelv,

állam oly rendezése

által,

melynél fogva a törvényhozás

9q2

Az uralkodó eszmék

korlátlan

hatalmát

egyesben

azon öntudat keletkezik,

befolyása az államra.

rön belül egészen szabadon dat idézi

el

dolgokra

bizonyos

szorítják,

az

hogy bizonyos kö-

mozoghat,

s

csak ez öntu-

azon meggyzdést, miszerint azt a kört,

melyet a törvényhozás mások önálló tevékenységének

nem

kijelölt,

sérthetjük

meg

érdekeink koczkáz-

saját

tatása nélkül.

Ami

a törvény

iránti

Az

az a jog tisztelete a törvényhozásra.

sára

meggyzdésbl

azon

állam fonállá-

mindkett.

szükséges

virágzására

és

egyesre nézve,

az

tisztelet

indulunk

ki,

Ha immár minden

miszerint

többség hatalmának, hogy az egyest ne

sértse,

szintúgy

van szüksége, mint az egyesekének, st hogy ezen korlátoknak, a többséggel szemközt — épen mivel a tömegek hatalmasabbak és tekintetet szükségkép ersebbeknek kell lenni, kevésbé ismerk s hogy az állam korlátlan hatalmát a jog tiszteáltal mint bármely lete biztosabban korlátozhatni, intézménynyel: ez okból azon intézkedések, melyek bizonyos

korlátokra

—

szülnek

jogtiszteletet

bak

az

állam

azt

s

fönállására

ruházva az államhatalom;

mok, melyek vetik,

az

st inkább

— a

m

kevéssé

szintoly

mint mások,

e

föntartják,

nézve, s

azon

folytán

hogy az

fölállított

a

álla-

elveket köjogtiszteletet,

szól ez alapelvek ellen,

ok mellettök; mert a kümelyeket az államnak adhatni,

közt,

bizonyára az a legelnyösebb,

letet,

állítás,

többekre van

legfontosabb

lönböz formák alapjait,

minél

nélkülözhetik

nemcsak nem

annál fontosab-

mindenek

fölött a

amely az állam erkölcsi

jog és

leginkább megszilárdítja.

törvény iránti

tiszte-

Jegyzetek az V. könyv tizedik fejezetéhez.

JEGYZETEK A (a)

Xézetem

253^

X. FEJEZETPIEZ.

szerint a korlátlan egyeduralom, hol a bírói

függetlenség biztosítva van

s

az államhatalom befolyását csak

az egész államot illet dolgokra szorították, több biztosítékot

nyújthat az állampolgárok jólétének és szabadságának, mint az oly népuralom,

mely korlátlanul mindenre kiterjeszkedik,

habár senki sincsen

is

kizárva az abbani részvételbl

s

mind-

sem tagadhatja, miszerint valóban korlátlan

amellett senki

egyeduralomban sem a községek

;

önállóságát

bírói

nem

hatalom függetlenségét, sem a

tekinthetni

bizonyos körön belül

biztosítottnak. Szintoly kevéssé lehet csalhatatlan biztosítékok-

nak tekinteni a hatalommali

visszaélés ellen azon alkotmá-

nyos korlátokat, mikkel a népuralmat körülveszik. (b)

a

A

hol csak elismerik az alapelvet, miszerint a közjó

legfbb törvény, soha sem fog

zani,

s

alkalom hiány-

miután a kormányzottak nézpontjai közt mindig nagy

a különbség, ket,

e részben az

s

nagyobb államokban

alig találhatni

mely magában véve többségre számíthatna

tekinthetni

veszélytelennek

azon

lehetséget,

:

egy érdesoha sem

miszerint

az

államhatalom minden korlátja alól fölszabadíthatja magát. (c)

Mindazon jogok, melyeket az államra nézve lénye-

geseknek tartunk

ban

—

részvétel,

mind a

—

:

a tulajdonjog, családi jog, a törvényhozás-

a mennyiben positiv törvényeken alapszanak

történeti

jogok sorába tartoznak.

ox 54

Az uralkodó eszmék befolyása

XI.

a államra.

FEJEZET.

EGY LEGFBB TÖRVÉNYSZÉK SZÜKSÉGE. Minden államban szükségkép egyik uralkodik e kett közül: a törvén?/, vagy az anyagi er. Mihelyt kivontuk magunkat az els uralma alól, azonnal meg van alapítva a második uralma.

Az emberi nézetek különbségei mellett,

melylyel

személyes

s

azon

befolyás

vannak

nézeteink

Ítéle-

tünkre, csak annyiban uralkodhatik a törvény, a meny-

nyiben

van bizonyos

magyarázza, alkalmazza kezik, hogy, ha

az

és

állam

viszonyokat törvénynyel

meghatározott

által

székekre

is

mely a törvényt végrehajtja. Innen követhatalom,

bírói

és

kell

viszonyok

egyes

részei közt füriálló

rendezni:

az

alkotmány

föntartása végett

itél-

melyek az államhatalom és közt fönforgó minden kérdésben vájjon a kérdésben hvö tárgy a

van szükség,

az állam egyes részei

határozzanak a

fölött

:

törvény szerint az államnak, vagy

egyes

részeinek hatás-

körébe tartozik-e?

Amint a rendezett

itéló'székek

nek az egyesek jogigényei

fölött

rendezett

föltétele,

mány

állam

szükséges

melyek-

fönállása,

kell

ítélniük,

mihelyt

az

minden alkot-

az állam egyes részeinek bizonyos jogokat adott,

Második

tése végett, s

255

fejezet.

bizonyos

ebbl származó jogviszonynak

hatalmat, minden

bírói

eldön-

döntvényeinek az állam és egyes részei

elforduló

szerint,

ugyanazon ert

kérdésekben

lajdonítanunk, mely minden

mészete

tartanunk

szükségesnek kell

szintúgy

közt

Ötödik könyv. Tizenegyedik

rész.

minden egyeseket

illet

kell

tu-

a dolog ter-

bírói Ítéletet,

kérdés-

illet

hogy tudniillik azokat a bíróilag eldöntött esetre nézve sem a törvényhozó, sem a végrehajtó hatalom ben

föl

;

ne forgathassa.

Akit

az

államban

az

uralkodás

—

bár a nép, avagy egyes ember állam

alkotmányát;

ruházták

(a),

hozhatnak,

hatalom

s

elé,

alkotmány

akikre

eltörölhetnek azáltal

új

melyek

fönáll,

s

a

egyes esetre kimondott

—

legyen

megváltoztathatja az

törvényhozó

hatalmat

egyes törvényeket,

adhatnak a bírói kell Ítélnie; de míg az

törvény

nincs

ítélete fölötte

eltörölve, áll

nél, és

nem egyéb

a

bíró

a törvényho-

zás akaratának, fölötte az uralkodó hatalmának.

hatalom e fenssége

ujakat

szabályokat

szerint

a

illet,

A

bírói

a törvények fensségé-

csak ha az önkényben keresik az uralkodást,

ha az államra annyira nem ill „mindenható"

s

epithe-

tont a képtelenség legszéls határaiig viszik, és azt

állít-

hogy a mindenható államhatalmat még törvényekkel sem korlátozhatni: csak akkor hihetjük, hogy a bírói hatalom e fenssége ellentétben áll a fölségi jog fogalmával. Miután a jogi alapon rendezett állam és a kényuralom közt az a lényeges különbség, hogy amabban a törvény, ebben emberi akarat (egyes vagy sok ember akarata) uralkodik: minden államot mindig kényúrinak kell tartanunk, melyben a bírói hatalom

ják,

ezen állását

el

nem

ismerik.

;

Az uralkodó eszmék

256 Igen

befolyása az államra.

meg Benjámin

jegyzé

helyesen

Constant,

hogy az érdekek különfélesége, a hatalom kiterjesztésének velünk

született

ösztöne

s

azon sokoldalú ellenté-

melyek ebbl támadnak oly államokban, ahol nem kizárólag egyes emberre vagy osztályra ruház-

tek

mellett,

ták a törvényhozást,

—

sen megosztják

hatalmakat,

is

a

osztályának

ill

nem képes

föladatának

az állam, ha

adnak

befolyást

s

oly tökélye-

a polgárok

is

megfelelni;

hatalomra van szükség, mely

még

által az

a

minden

törvényhozásra,

st

egy

államban

közvetít

mköd

hatalmak közül mindenik bizonyos korlátok közt tartassék, s közremunkálásuk az alkotmány értelmében intéztessék, (b).

De ha

B.

Constant

továbbá azt

állitja,

miszerint

nagy elnye az az alkotmányos egyeduralmaknak, hogy a király személyében ily közvetít hatalmat állítnak el (c), nézetem szerint téved, és pedig azért, mivel a király alkotmányos államokban majdnem soha sem semle:

ges,

st

az állam érdekében és

ségei sértése nélkül

nem

vei alkalmazásában,

munkája

is

átlátott,

is

állásánál fogva, köteles-

lehet semleges, amit alapelfolytán,

maga

B. Constant

{cl).

Fönebb figyelmeztettem olvasóimat, mi ményei vannak ez államra nézve annak, ha

rossz

a királysá-

got csupán a végrehajtó hatalom fejének tekintik:

kisebb

ártalmai vannak,

ered-

ha csupán közvetít

nem

hatalom-

nak tekintjük a királyt. Ha ezt akarjuk, vagy hatalmat kell adnunk a királyságnak, hogy az államban lev minden hatalmat közvetít határozatai elismerésére kényszeríthessen, ami nem egyéb korlátlan hatalomnál vagy csupán tanácsadás jogára kell szorítnunk, mikor

:

Második

rész.

ertlenül

aztán

Egyik sem

Ötödik könyv. Tizenegyedik

a

állana

fér össze a föladattal,

meg

alkotmányos országokban

hatalmak

többi

257

fejezet.

ellenében.

melyet a királyságnak

kell oldania.

Mert miben áll e föladat? Ha mindén államnak egy fbb hatalomra van szüksége, mely számára törvényt hoz és kormányozza, s az állam

fönállása

ha tehát

bír;

nem

nyilathozott,

nie

:

függ,

hatalmat sem

gyöngíthetni,

uralkodó

az

e

ertl

azon

s

a

melylyel e

nem

oszthatni

közbiztosság

akaratnak, ha

ne kelljen

semmiféle

meg, sem

függ,

attól

egyszer

hatalom

hogy

törvényes

alakban

akadály lyal

küzde-

a biztosság, melyre az egyesnek

a korlátlan hata-

lom ellenében szüksége van, csak abban keresend, hogy a legfbb hatalmat az államban (a fölségi jogot) többek közt osztják meg, s gondoskodva van afell, hogy csak bizonyos formák közt lehessen azt gyakorolni, melyek megóvnak bennünket az elhamarkodástól. Az alkotmányos egyeduralom elnye csupán abban áll hogy ezt a czélt jobban elérhetni ez alakban, mint bármely másban. zése

Azon intézkedés által, miszerint a király beegyenélkül semmi sem váltatik törvénynyé, és hogy a

király

kormányi

felels

eljárásaira

ministerének ellen-

jegyzése szükséges, jelentékeny

befolyást

rályságnak a törvényhozásra,

a nép

kormányra;

s

adnak a

képviselinek a

úgy hogy mindazon esetekben,

dolgok

természete

lomnak

kell határozni,

bl ama tényezk

szerint

csak

a

fölséges

a

közül,

ministereket

Eötvös Az XIX

midn

a

államhata-

egyik sincs kizárva a részvétel-

melyek közt a

fölségi jogot

megosztották: míg a királyságra ruházott jog szerint

ki-

kinevezheti,

század eszméi. III.

s

ezek

által,

mi-

felelssége *'

^z

258

uralkodú eszmék befolyása az államra.

van gondoskodva, hogy a kikre a végrehajtó hatalom bízva van, mindig függésben legyenek az uralkodó hatalomtól, azaz: mind a királytól, mind a nép képviselitl, akik közt meg van egyszersmind arról

által

is

osztva a fölségi jog.

Félszázad a

végrehajtó

királyságot

óta a

hatalom

fejének

kizárólag

oly

tekintették,

összebeszéltek az ismeretes tétel fölött

:

..le

s

csupán annyit

régne

roi

et

ne gouverne pas", hogy a fönebbiekben eladott nézetek alkalmasint paradoxoknak tetszenek; de mivel mind-

azon elnyök,

melyeket a

szilárd

alapú királyság nyújt

alkotmányos országokban, épen annak törvényhozói mködésébl származnak, s legfontosabb teendi csak anynyiban látszanak egyszereknek, amennyiben a királyt a törvényhozó hatalom

nem csupán az

állam

képviselje,

fölségének

tudományban

kiegészít részéül tekintik, aki

e

hanem egyszersmind

egyáltalában

:

fölött

felállított

el

kell

térnünk

elítélettl,

nagy nevek

részese a

bármenykik

azt

védték. Soha sem fog sikerülni a politikának, egy

oly

nyire

szentesíttessék

egyént, akit oly

azon

által,

nagy hatalommal ruháztak

föl,

mint

alkotmánvos országokban a királyt, megfosztani minden egyéniségi természetes tulajdonától: hogy tudniillik ne akarjon, s akaratát végrehajtani ne kívánja. Mivel a királyok emberek, épen azért minden kísérlet meghiúsul e részben, s vagy a királyság vagy a polgári szabadság bukásával végzdik.

De ha

a királyt a törvényhozó hatalom egy részéül

tekintjük, ami, mint

mondók, egyáltalában szükséges, ha

a ráruházott jogokat észszeren ki akarjuk magyarázni:

önként következik, hogy a király

nem

vállalhatja el a

:

Második

Ötödik könyv. Tizenegyedik

rész.

fejezet.

259

közvetít hatalom (pouvoir neutre)

tisztét; hanem azon hatalom különböz tényezi közt összeütközések származnak, vagy kérdés támad a jogkör fölött, melyet az alkotmány az államnak s egyes

esetekben,

midn

a

fölségi

részeinek kiszabott, szintúgy itélszékekre kell bíznunk a közvetít eljárást, mint mindannyiszor, valahány esetben

az egyesek érdekei és igényei jönnek összeütközésbe,

A nem

bírói

hatalom fenssége a többiek

ellenkezik a fölségi jog fogalmával,

(e).

fölött elvileg

st

tapasztalás

államban lev jogok legszilárdabb biztosítékául tekintend, s majd mindenütt annak ismerek el. szerint, az

Mindazok,

kik

az

északamerikai

nem azon

alkotmányáról

nagy köztársaság tárgyismerettel

láttára

beszélnek,

lelkesedéssel,

az

eltölti

szabad

államok

mely

egy oly

hanem

idegent,

melyet a

oly

intézmé-

politikai

nyek eredményei fell csak azok tehetnek sajátukká, kik közöttük élnek, egyértelmleg oda nyilatkoznak hogy az unió föntartását, s az északamerikai alkotmány nagyszer eredményeit nagyobb részint az Ítélszékek üdvös befolyásának tulajdoníthatni. A legfbb törvényszékek nélkül az egyes államok közti tétek

s

önállóság

fölbomlott volna

államok

helyébe

Francziaország részei

utáni az unió

ers törekvésök köteléke,

központosított

mintájára.

—

állam

a korlátlan népfölség

veszélyezi

—

kell

elve az egyéni

önkormányzás joga a szövetség

nem

volna,

lépett

egyes

és

fölbomlottak volna,

mely határoknak

rég

vagy a szövetséges

államok és egyes részeiknek illetsége határokat,

ellen-

mellett,

Az államegyetem

viszonyok rég

közötti

soknem

közt a

az

helyes

tulajdonítni,

szabadságot,

fönállását

s

hogy s

az

Amerikában

rég összerombolták volna, ha

el

17*

nem

-^ z

2(30

ismerik

s

az

uralkodó eszmék befolyása az államra.

alkotmány egyik támaszául nem tekintik

az amerikaiak azon alapelvet

:

miszerint a törvényszékek

föladata, közvetít testületül állani a törvényhozás és nép közt, oly czélból,

nak

hogy egyebek közt az utóbbit a hatalmá-

kijelölt korlátok között tartsa.

Azonban egyáltalában nem szükség mennünk, hogy a bírói hatalom fenssége

Amerikába elvét ez ér-

telemben elismerve lássuk a lobbi hatalmak fölött. A franczia parlamentek ama híres joga, miszerint a királyi .,ordonance"-ok csak akkor emelkedtek tör-

vény erejére, ha azokat .,registrálták", egészen ez elveken alapszik. Ha föltették, hogy az egyedúri hatalom Francziaországban

nem

egészen önkényes, hanem bizo-

nyos alaptörvényekhez van kötve, melyeket annak

nem

szabad áthágnia (mint ezt XIV. Lajosig maga a királyság

is

állítá):

elismeré.

s

utána a mveltebbek többsége mindig

oly hatalom szükségét

afölött határoz:

is

nem ütköznek-e

ez alaptörvényekbe,

s

át

kellé látniok,

mely

az egyes ordonance-ok

olyanokul tekinthetk-e, melyek-

ben a királyság megtartá törvényes határait, s melyeknek annálfogva mindenki engedelmességgel tartozik? Az „états generaux" megszntével az egész törvényhozó hatalom a királyságra ment át Francziaországban a parlamentek által igénybe vett beiktatási jogot pedig nem a törvényhozó hatalom egy részéül, hanem egészen azon szempontból kell tekinteni, amelybl a legfbb Amerikában, törvényszékre ruházott jogot bíráljuk mely szerint azt azon kérdés eldöntése is illeti hogy a törvényhozás szabályai egyezk-e az alkotmány nyal? A mily kevéssé vonhatni ebbl azt a következményt, hogy a legfbb törvényszék Amerikában maga a törvényho•

:

Második

zás fölött

hogy

áll,

rész.

Ötödik könyv. Tizenegyedik

fejezet.

míg az alkotmányos körében

e törvényszék részes

a

261

forog,

törvényhozásban

:

kevéssé mondhatni ezt a franczia parlamentrl.

vagy

szintoly

Mint a

legfbb törvényszékre ruházott jog amott csak azon elvbl foly, hogy az alkotmányban kimondott alapelv fölötte áll az

franczia

egyes törvényhozások

parliamentek

állása

akaratának: úgy a természetes következmé-

nye volt azon meggyzdésnek, miszerint Francziaországban is vannak bizonyos alaptörvények, s hogy a királyság hatalma csak az e törvények által megszabott határokon belül korlátlan, s mivel a parliamentek állása, e szempontból tekintve, észszer volt, azért tartá fön magát mindig annyi támadás ellenében, míg a franczia forradalom azon elvet állítá föl vagy legalább követte, hogy az állam törvényhozó hatalmát semmi alaptörvény nem korlátozhatja, s így egyberontá az észszer alapot, melyen a ftörvényszékek hatásköre nyugvék. Századokon át törekedtek Németországban Amerika ftörvényszékéhez hasonló bíróságot alkotni, és minden törekvés, megfelel „Kammera czélnak

—

—

be s annak tekintélyét megalapítani, onnan magyarázható, hogy tisztán belátták, hogy ha a birodalom egyes részeinek némi önállóságot adnak, a gericht"-et hozni

hogy az egységet föl akarnák e miatt bontani, mind a birodalom, mind egyes részei alkotmányszer állásának föntartása tekintetébl egy ftörvényszék fölállítása szükséges, melyet illet minden kétséges esetben a legfbb határozás. Ugyanezt találjuk más államokban; mert ha a „Justicia" állását Aragóniában (f) nélkül,

egészen

kivételesnek

akarjuk

is

tekinteni:

bizonyos

9(32

-A-

z

uralkodó eszmék befolyása az államra.

hogy azon bens összeköttetés mellett, mely az egész középkorban volt a birtokjog és törvényhatóság közt, gyakran fordulván el eset, midn bizonyos kiváltságok magyarázata fölött kétség támadt, a mindazáltal,

kétes

kérdések

illetségi

állam és egyes

az

eldöntése

középkorban mindenütt a bírói hatalomra bízva; miután a birtok kérdése fölötti ítélet, össze-

részei közt a volt

magában

törvényszéki illetség kérdésével,

állván a

köttetésben

foglalá azon kérdés

eldöntését:

meddig

terjed

hbérnökök

a király, meddig az egyes községek és

tör-

vényhatósága ? Általában soha sem vonta kétségbe tekintetben a bírói hatalom

sem

alapelvet

s

—

királyság e

st

raés:

vette gyakorlatilag alkalmazásba

beegyezése nélkül, vád alá

rint a fölség saját

tethetik

fenssé^ét,

a

oly

álló

misze-

:

nem

vé-

melyet Amerikában követnek,

alapelv,

mely némi kellemetlenségekre adott alkalmat,

St

azon

(g).

ezen fensségét mindig a fön-

a bírói hatalom

viszonyok legjobb biztosítékának,

ez által a trón

s

legersebb támaszának tekintették. Miután még korlátlan egyeduralmakban is a bírói hatalomra van hagyva az oly jogesetek eldöntése, midn az alkotmány magyarázata

határozza

legtöbb esetében,

ják

az

s

az

el

(mint

Ítéletet

a fölségsértés

ha a köztisztviselknek megtagad-

engedelmességet);

és

soha

sem tekintették a

korona méltóságával összeférhetlennek, hogy az sekkel, azoknak szót váltson és

igényeit;

magán egyesek

st miután

ismertetjel,

mely a

ellen

az

s

csak a bíró eltt keresse

elbbi

korlátlan

lomtól megkülönbözteti,

eg

követeléseit illetleg, bíró eltt

épen

azon

királyságot

az utóbbit a

lényeges

a kényura-

vagyoo egyedüli

Második

kinthetni: fel,

Tizenegyedik

Ötödik könyv.

fejezet.

263

így az állam legbiztosabb alapjául teegyáltalában nincs ok, mely miatt azt tehet-

biztosítékául

nk

rész.

és

hogy a

nem

jog fogalmával

fölségi

fér össze,

bíznunk az állam és egyes részei jogköre fölött támadható minden kérdés eldöntését. A birtokjog sem fontosabb az államra nézve, mint azon körülmény, hogy az abban fönálló hatalmak közül minszintén itélszékekre

denik alkotmányszer jogkörén belül mozogjon.

Mindegy e részben egyedúr vagy választott népképviselk kezében van-e a fhatalom. Mert ha helyes azon megjegyzés, hogy a hatalom sokakról mindig kevesekre száll, szintoly gyakori az eset, hogy a hatalom, :

mindig erszakosan ragadja azt ki onnan a sokaság, s hogy tehát min-

ha lassankint kevesek kezére

jutott,

den esetben kell gondoskodni

arról,

lom az alkotmány

által

E

csak a bírói

föladatot pedig

meg meg

az

állam

kijelölt

érdekében,

hogy minden hata-

határai közt maradjon.

hatalom

mivel

csupán

által

oldhatni

azt

bízhatni

hogy mindent bizonyos határok közt tartson, anélkül, hogy félnünk kelljen, miszerint maga lépi azokat át. Magában a bírói hatalom annyira gyönge a föladattal,

anyagilag, hogy ez állással

Mint kelljen

melynek az állam ségi

kérdések

nem a

rendezni és

vissza,

legfbb

határozni,

s

különböz

viszonyai,

az

általános alapelvek.

törvényszéket,

oly

azokban uralkodó nézetek zleg kell megoldani; de e tekintetben

pota,

(li).

egyes részei közt keletkez illet-

fölött kell

az egyes országok

él

Azok

tudniillik,

kérdés, melyet

mveltségi szerint

álla-

különbö-

vannak némi melyek szerint is

minden törvényszéket kell rendezni, ha azt akarjuk, hogy megfeleljen a közbizalomnak és megérdemelje azt.

Az uralkodó eszmék befolyása

204

az államra.

Röviden megérintjük azokat.

Minden emberrel

vele

született a

jog érzéke;

leg-

alább a szilárd alapon nyugvó jogviszonyok hasznai oly

hogy minden

nyilvánosak, miszerint

a

bíróban

törvények értelmében

kell

tennünk,

igazságos

törekszik

fül

amennyiben különös okok nem akadályozzák e törekvésében. Minden czélszer törvénykezési rendszer föladata ennélfogva, csupán ez okoknak elhárításában vagy legalább gyöngítésében áll.

lenni,

E végbl 1.

A

két dolog szükséges:

bírónak bírnia kell eszközzel, hogy a jog isme-

résére juthasson.

Oly helyzetben kell lennie, melyben személyes kár avagv haszon nélkül kimondhassa Ítéletét, s mindamellett függésben maradjon a törvénytl. Bármi különbözleg rendezték a törvényszékeket különböz országokban mindenütt csak e czélt tartották szem eltt. Egyik leghatályosb eszköz, mi által a jog fölismerését lehetvé teszszük a bírónak, a törvények világossága. Ezenkívül a kérdés tény- és jogi álladékának megosztása, a fölebbvitel, bizonyos idkor, melyben valaki bírói hivatalt viselhet, kizárván az ifjú és agg 2.

:

korúakat,

végre

a

bizonyítás

mind megannyi eszköz, mely a Fontosabb,

egyszersmind

határozott

bírót

megrzi

sokkal

is

—

formulái,

a tévedéstl.

nehezebb,

in-

tézményekkel biztosítani a bírák függetlenségét. Mert amint minden, ami által a bírónak lehetségessé teszik a jog ismerését, haszontalanná válik, ahol nines m< függetlenség,

s

valóban

vénykezési rendszert

is

független

legalább

bírák

trhetvé

a

_

hibás

tör-

teszik:

úgy

Második

azon út és mód, ségét

létesítni

kotmányától

s

Ötödik könyv. Tizenegyedik

rész.

265

fejezet.

a törvényszékek független-

miszerint

nagy

törekszenek,

részint

az

mely

azon hatalomtól függ,

állam

al-

épen

ellen

védeni kell a törvényszékek függetlenségét.

Ha

törvényszékek

a

hatalma

ellen

önállóságát

védeni,

kell

széknél jobb formát:

alig

ugyan-e

az

találhatni

czélt

túlnyomó

egyes elérhetni

nagyobb száma, elmozdíthatlansága s még mértékben öröködési volta által. (i). Végre a törvényszéki eljárás titokban

esküdt-

bírák

a

nagyobb tartása

is

szükséges biztosítékául tekinthet a bírói hatalom füg-

getlenségének oly állapotokban, hol a szabadság hiányzik

;

me-

mert ahol a hatalomnak nincsenek korlátai,

van szüksége a jognak. Ha a népnek jelentékeny befolyása van az államra s a bírói függetlenséget a tömegek befolyása ellen kell védeni, az esküttszék, amennyiben a nép erkölcseivel rényletek ellen a titok

és

szokásaival

oly esetek

bizonyára

leplére

egybehangzik,

az,

czélszer

melyek egyeseket

eldöntésére,

nem

igen

lehet

illetnek

ahol az állam érdeke forog jön

:

;

az

de

mert

mindazon okok, melyeket korlátlan egyeduralmakban ez intézmény mellett fölhoznak, ott, ahol a nép uralkodik, szintazon mértékben szólnak ellene, és pedig annál inkább, minél nagyobb befolyást gyakorol a nép az állam kormányára. Ily államokban a bírák nagy számában kell egyik eszközt keresnünk a bírói függetMindig legjobb lenséget fenyeget veszélyek ellen.

—

hasonló bírói

viszonyok

közt,

ha állandó bírákra bízzák a

hatalom gyakorlását az államot érdekl esetekben,

ha a befolyás, melyet a

nek minden

esetre

adni

bírói

helyek betöltésére a nép-

kellene,

sem az egyes bírák

Az uralkodó eszmék befolyása

2(3(3

nem terjeszkedik tekintetében nem korlátlan.

elmozdítására

ság

az államra.

ki,

sem a választható-

Miután a függetlenség erkölcsi tulaj dón, mely annálfogva mindig inkább a bíró egyéniségétl, mint állásától

mindazon momentumokat, melyek az egyes Ítéletére befolyással vannak, sem elre ki nem számíthatni, sem az államnak rendelkezésére álló eszközökkel erejükben önként következik, hogy maguknem csökkenthetni ban véve azon eszközök is mind nem kielégítk, melyekfügg,

s

:

kel

a bírói hatalmat függetlenné törekszenek tenni.

Hogy nek, nem

a

törvényszékek

föladatuknak

megfelelje-

hogy az egyes bíró minden idegen

elég,

befo-

hanem szükséges még az is, hogy a törvénytl mindig függnek érezze magát, amit lyástól

független legyen;

csak akkor várhatni bizton, ha azon

eszközökön kívül,

mikkel a bírót idegen befolyásoktól megóvni törekszenek, egyszersmind motívumokról gondoskodunk, melyek kötelessége teljesítésére buzdítsák.

motívum a felelsség. Nézetem szerint a vesztegetésen Ilyes

midn

kívül,

vény

által

a

bíró

szemlátomást

megszabott formákat

(k)

és

oly

eseteken

megsértette

—

nem Megengedem, hogy jöhetnek el

fensbb

eltt felelsségre vonni és büntetni

a törhat

lehet.

esetek,

mikben

minden valószínség arra mutat, hogy a törvényt tudva ha ez esetekben is minden felelsség alól fölmentik: azonban a bírák ilyes jogsértéseibl eredhet baj mindig kisebb, mint volna az, amely a bírói függetlenség megsemmisítését vonná maga után; mindig jobb tehát, azon lehetségnek

sértette a

kitéve

bíró,

lennünk,

s

különösnek tetszhetik,

annál

inkább,

mivel

nincs

hatófi

Második

rész.

Ötödik könyv. Tizenegyedik

fejezet.

267

melyre a bírák felelsségre vonását veszély nélkül bízhatnék. Legkevésbbé alkalmas erre a törvényhozó hatalom, miután a bírák függetlenségét

épen az ellen kell leginkább védeni. nyes felelsséget

hogy a

séges,

alávetve.

nem

el

bírói

De

mivel a törvé-

fogadhatjuk, épen azért szük-

hatalom erkölcsi felelsségnek legyen

Épen ezen

egyes bírák

némely esetekben

alapszik minden, amit

elnyeirl

fölhoz

(7),

s

Bentham az

a legfontosabb ok,

a mit a nyilvánosság mellett fölhozhatni.

Sokat beszéltek a nyilvánosság azon hatásáról, hogy a törvényt tágasabb körben megismerteti, s a törvény iránti tisztelet

gyakorlatilag

megersödik

az által a népben.

Megvallom, én egyáltalában nem osztozom

e nézetben.

Amint a polgári jogesetek nyilvános tárgyalása, egészen egyszer kérdéseket kivéve, keveset tesz a jogilag nem képzett osztályok jogismeretére: úgy a büntet törvénykezés nyilvánossága, nézetein szerint, inkább káros, mint hasznos befolyással van e részben. Legtöbb esetben, midn a tömegnek szabad bejárást engednek a törvényszéki tárgyalásokra, ahol a véd a bntettnek minden ment okát kiemeli, hosszasan tárgyalják elkövetése és titkolása minden módját, ugyanazon, sot fontosabb okok is szólnak a nyilvánosság ellen, mint amik miatt a közönséget, szeméremsért bntettek törvényszéki tárgyalásakor ki szokták zárni. (m).

Hogy

a nyilvánosságot a jó

egjobb biztosítékául lódi

okát

felelssé

nosság

tarthatni,

büntet eljárás egyik csupán abban kell va-

keresnünk, miszerint a bírót Ítéletére nézve

teszi

ellen

a közvélemény eltt, fölhozható

—

s

ez

a nyilvá-

minden más nehézségnél jóval

túlnyomóbb fontosságú ok.

:

268

-^ z

Amint czéljának

uralkodó eszmék befolyása az államra.

minden

törvénykezési

megfeleljen,

lehetvé

hogy a jogot ismerje,

nézve,

s

hogy

rendszernél, tenni

kell

bíróra

a

függetlenségét védeni,

még

nagyobb mértékben ez az eset oly törvényszékekre nézve, melyek az alkotmány föntartása fölött rködnek, s az állam felelsségét

erkölcsi

és egyes részeinek

Azonban

itt,

biztosítani

kell

:

törvényes jogköre fölött határoznak.

mint egyéb

hasonló

esetekben, általában

nem mondhatni meg: mely intézmények

által

érhetni

ezt el az egyes államokban.

Az államtudomány

csak az irányt szabhatja

meg

s mely minden államban ugyanaz marad; de mely eszközökkel érhetni el legjobban az elforduló esetekben a kitzött czélt, ez mindig a körülményektl függ, s csak néhány alapelv van, mely

általában, melyet követni kell,

e részben általános 1.

Hogy

érvényességgel bírhat. Ilyenek

a bírói

hatalom üdvös hatását

c

mindenek eltt szükséges, miszerint

biztosítsuk,

kotmányban

ki

tisztán

legyen jelölve a

részben az alkot-

határvonal az

állam és egyes részeinek jogköre közt. 2.

Hogy

a bírói

hatalmat

olyanokra

bízzák,

akik

sem letehetk, sem elmozdíthatok nem levén, függetlenek, s magas állásukban több fogékonysággal bírnak az erkölcsi felelsség hatásai a népre,

iránt

;

de

soha se bízzák

vagy azokra, akik, mint az esküttek, csak az

államhatalom befolvása ellen

biztosítvák,

s

nem

saját

osztályuké ellen, és menttek minden személyes felelsségtl.

Nem

szenved

kétséget,

hogy

soha

sem könny,

gyakran épen legyzhetlen nehézségekkel jár oly törvényszékek rendezése, melyek e kellékeknek meg lelnek; azonban

—

ha eavszer beláttuk, hogy az állam-

Második

rész.

Ötödik könyv. Tizenegyedik

államot általában és ják,

s

nyos

úgy lehet üdvös, ha az közvetlen érdekl ügyekre szorít-

tevékenysége

hatalom

csak

a községeknek és az állam egyes részeinek bizo-

—

adnak,

önállóságot

mellzhetlenl

szükséges

hatalom alkotása.

czélszeren rendezett egyes községeknek, grófságoknak, bírói

ilves

az

269

fejezet.

vagy

Ha

tartomá-

nyoknak bizonyos jogkört engednek, melyet az államhatalomnak sem szabad áthágnia: soha sem kerülhetni ki egészen, hogy az illetség fölött vitás kérdések ne keletkezzenek s azoknak eldöntését sem a törvényho;

nem

hagyhatni,

ügyes-bajos

dolgokkal,

zásra

bízhatni

;

nem

tehetvén

valahányszor

ságot,

forogna

s

sem

illetséggel

levén,

mely

szóban.

az államhatalom

által

gyakran,

túlterheltetnék

maga

érdekelt

is

sem a kormányra nem róla a kell részrehajlatlan-

bírna, föl

saját

Az

ez

hatalomköre

oly viszonyok

kihágásait azzal

kiterjesztése

pedig,

mik

szerint

akarják akadályozni,

hogy az egyes községeknek jogot adnak, miszerint a

—

mint a középkormány törvénytelen befolyása ellen korban volt abban keressenek védelmet, hogy parancsait ne hajtsák végre, e viszonyok, mondom, nem férnek egybe az ujabbkori államok állásával és föladatával. Az úgynevezett „vis inertiae" a helyható-

—

—

sági önállóság

legjobb

pán az állam

ereje

biztosítéka lehet ugyan: de csu-

rovására;

s

oly

idszakban,

midn

annyi követelést tesznek szükségkép az állam irányában, s

az

oly

állam

önállósága,

a

közszabadság

ezen

föltétele,

nagy ert igényel, józanul nem kereshetjük az állam-

hatalom ertlenítésében a szabadság

biztosítását,

(w).

Az uralkodó eszmék befolyása az államra.

270

JEGYZETEK A (a)

testet

Hol az

illeti,

ennek nem vonhatni kétségbe azon is

Az

mindenütt van így. általán

megváltoztatja

nem

meg

terjed ki az

eljárásai,

mely fölhatalmazottnak mely

:

törvényhozó

és a

szintoly

tettei,

testet, s

az állam törvényhozása által

intézkedések

test közt

az utóbbinak mind-

s

alkotmányilag

érvénytelenek, mint bár-

ha túlhág fölhatalmazása hatá-

szerint kellé eljárnia.

tozzák a törvényhozó

azon

nem

alkotmány megváltoztatására hon-

melyekben a teljhatalomnak

kijelölt föltételeit áthágja,

rain,

1

az állam alaptörvényét, a törvényhozó

államokban lényeges különbség van,

azon

jogát,

azonban ez

északamerikai szabad államokban.

nan következik, hogy az uralkodó ily

;

véve mindenütt, ahol különösen meg van szabva, mely

úton változtassák

hatalom

FEJEZETHEZ.

összes fölségi jog gyakorlása a törvényhozó

magát az alkotmányt

s

XI.

—

Ahol csak ekkép

korlá-

az alaptörvény megsértethetik is

:

czélszerségét,

ott

nem

mik

vonhatni kétségbe

szerint

egy legfbb

törvényszékre bízzák azon kérdés eldöntését, hogy a törvényhozás

nem

]épte-e túl,

eljárásaiban, megbízatását: miután,

egyszer az elidegeníthetlen népfölség elvébl indultak

ha

ki.

törvényhozó testet csupán a folség képviseljéül tekintik, melyet az, bizonyos föltételek alatt, jogai gyakorlásával megbízott,

kétséges

mennyiben

esetekben azon kérdésnek eldöntését

felelt

meg

a

törvényhozás

vagy bizonyos törvényszékekre, vagy

a

ezen

:

vájjon

föltételeknek?

népre kell ruházni

s

azon

Jegyzetek az V. könyv tizenegyedik fejezetéhez.

271

nem

vethetni

miszerint az állam törvényhozását

állítás,

hatalom Ítéleteinek,

alá a bírói

szükségkép a

felkelési jog

elismerésére vezet. (b)

Les

pouvoirs politiques,

trois

nus jusqu'ici,

mouvement général mais quand

chacun dans sa

sent, s'entrechoquent et s'entravent,

remette á detruire les autres neutre

pour

et

hostile. (c)

qu' elle

sóit

il

sorté,

est nécessaire

préservatrice

Cours de Politique

La monarchie

il

faut

nne force qui

fant qu'elle

il

quelque

en

s'applique partout oú

;

partié,

au

ces ressorts dérangés se croi-

;

qu'elle sóit

a con-

les

pouvoir executif, législatif et judiciaire, sönt

le

ressorts qui doivent coopérer

trois

qu'on

tels

et

les

en dehors,

sóit

pour que son action qu'elle sóit appliquée,

sans étre

réparatrice

constitutionelle.

2.

I.

constitutionelle a ce

grand avantage,

qu'elle crée ce pouvoir neutre dans la personne d'un roi. Ibid. (d)

M. de Chateaubriand a adopté mon principe

aux développemens qui le

l'appuient,

douziéme chapitre de

la

et

qu'il

monarchie

en a

selon la

et jusqu'

dans

fait,

une

Charte,

mes idées ne peuvent que gagner en étant reproduites par un interpréte d'un talent si rare. Seulement il les exagére un peu il prétend tellement réduire le monarque á la qualité de spectatrés

Je Ten remercie

éloquente paraphrase.

;

;

teur, qu'il

en propres termes

dit

son ministre,

si

n'insiste pas.

Le ministre

il

Quand

ne resté

faute,

dönt

ágit, fait

— Ce

le roi voit

ministre, mais

mise. Ibid. p.

le

roi ne forcant point

pas a Vau is du une

fatite,

II

ne

laisse

le

roi

et le

roi

roi,

tömbe,

n'est certes pas ainsi

un ministre prét a

pas impassible. la

Que

celui-ci n'obtempére

change son ministre. tends.

:

que je Ten-

fairé

une

faute,

pas commetre une

nation porterait la peine. II ne force pas son il

le renvoie,

191.

avant que la faute ne

sóit

com-

^z

272 (
B.

uralkodó eszmék befolyása az államra.

ellenkez véleményben

Constant

van

Lorsque

:

les citoyens divisés entre

eux d'intérét

ment, une autorité n entre

les

sépare, prononce sur lenrs pré-

préserve

les

uns des autres. Cetté autorité

tentions,

et

les

De

pouvoir judiciaire.

est le

se nuisent réciproqne-

merne, lorsque les pouvoirs pub-

se divisent et sönt préts á se nuire,

lics

une autorité

fant

il

neutre qui fasse a leur égard ce que le pouvoir judiciaire á

1'

égard

des

co::stitutionelle,

c'est le

en quelque sorté, Ibid.

p.

Ki

7.

Cetté

individus.

le

pouvoir royal.

pouvoir judiciaire

hogy ez

tagadbatja,

lényeges változást szenved,

s

dans

autorité

fait

monarcbie

la

Le pouvoir

royal

est,

des autres pouvoirs.

által

a királyság állása

bogy a többi batalmak

állása az

államban föntartbatatlan leune, azon esetben, ba a királyságot,

batalommal rubázván

bírói

tanák az anyagi

aragoniai

állott,

bogy joga

deletnek érvénye fejezi ki a

lességét

nem

egyszersmind meg

egyik

Justicia

minden

volt

Az

fölött Ítélni.

legfontosabb

föladata

királyi parancsnak és ren-

egész intézvény okát tisztán

Furo de soprarbe egyik törvénye, (mely ha

kétségbe

fosz-

azon eszközeitl, mikkel most rendelkezik?

Az

(/)

abban

er

föl ;

is

szintoly jelentékeny

vonják,

gyakorolt a középkor folytán

hite-

befolyást

Aragóniában uralkodott jogné-

zetekre, mint az Izidor-féle döntvények az egyháíjogra] a követ-

kez

szavakban

:

Xe

quid antem

damni detrimentive

1

aut libertates nostrae patiantur, judex quidam medius adesio,

ad quem a rege arcere,

si

pvovocare,

aliquem

quas forsan reipublicae

Blancas Commentarii

of Ferdinánd and (g)

si

p. 20.

G.

laeserit,

intulerit,

injnriasqne

jus fasque

(

Prescott's History of the Reign

Isabella.

Jay fbíró különbséget tesz szavazata indokolásában

a „Cbisbolm executors és az egyesült

v.

Georgia" esetében az egyes

állani

államok vád alá vétele között. „Az államok,

Jegyzetek az V. könyv tizenegyedik fejezetéhez.

vagy egyes államok

elleni

273

vádesetekben, úgymond, törvényes

alkotmányszer eljárásuk

minden részében az egyesült államok végrehajtó hatalmának ereje támogatja a és

nemzeti itélszékeket.

De

és itéletök

az egyesült államok elleni vádese-

tekben nincs hatalom, melyhez a törvényszékek folyamodhat-

„A

nának".

legborzasztóbb kegyetlenségek és szenvedh étlen

halogatások fordultak

on the constitution

of te

veszteségeket

súlyos

eló',

úgymond United

szenvedtek,

sülyedtek az igazságszolgáltatás

J.

Story (Commentaries

érdemes hitelezk

states), s

gyakran

lassúsága

teljes

romlásba

miatt, mit a tör-

vényhozás csak sok évi alázatos kérelmek után szolgáltatott ki."

F.

Buss.

I.

Das Bundesstaatsrecht der Vereinigten

ten Nordamerikas."

A

(h)

bírói

740.

Staa-

1.

hatalom ereje tisztán erkölcsi, az egyedüli

hatalom az államban, melyrl észszeren nem tehetni

föl,

az összes fölségi jogot hatalma alá törekedjék keríteni.

királyságra ruháznák a jogot,

hogy

Ha

a

hogy a törvényhozó hatalom

vagy egyes községek kihágásait megakadályozza, a kényuralomtól lehet tartani

egyes részeinek

;

ha a törvényhozásra ruházzuk, az állam

önállóságát

rontjuk lassankint egybe

népre ruházzuk, a forradalomtól lehet tévedhet,

s

—

A

félni.

ha önállósága nincs biztosítva

bitorlástól akkor,

nem nyer

talmat (í)

ha

az,

aki

azt netalán

;

ha a

hatalom

bírói

— túlságos ked-

vezéssel viseltethetik az államhatalom igényei iránt

gára a hatalomra soha sem tarthat igényt

;

;

de ma-

kevéssé tarthatni tenné,

semmi

ha-

a bitorlással.

Francziaország törvényszéki szerkezete a forradalom

annak eredményei legjobban megmutatják: mi sokkal fontosabb a bírói hatalom függetlensége minden egyéb tekineltt,

s

melyeket a

teteknél,

törvénykezés

rendezésében

rendesen

követni szoktak. Eötvös.

A

XIX. század

eszméi. III.

1"

Az uralkodó eszmék befolyása az

274 (k)

azon

hetni

hogy nem a

Világos,

államra.

hatalom eljárásaiul tekin-

bírói

mikben a törvényes formákat

cselekményeket,

nyilván megsértik.

La

(I)

sóit

Or

d'un juge

probité

dépend de sa responsabilité,

au tribunal de l'opinion publique, cetté responsabilité

— Ilya

unique.

c tire.

eh.

á celui des lois.

ne pése tout entiére

—

De

Bentham,

un juge

t[ue sur

des devouements pour la vertu,

pour Tinfamie.

point

sóit

il

n'y en a

V organisation judi-

x.

(m) Paradoxnak,

st

korlátoltnak mondhatják e nézetet:

de akik e kérdéssel komolyan foglalkoznak, meg fogják engedni,

hogy a nyilvánosság, amint napjainkban

hasznos

ugyan

a

de

vádlottra,

hogy korlátozása, ha anélkül nyeit

föl

kelljen adnunk,

Ami

kívánatos lenne. lését illeti,

mely

a

értik,

gyakran

soha sem az a közönségre,

hogy a nyilvánosság el-

lehet,

érdekében igen

közerkölcsiség

a törvényszéki tárgyalások hírlapi köz-

szerint

minden

borzasztó,

vagy ravaszul

kiszámított bntettet a legnagyobb körülményességgel adnak

el

a lapokban,

tandó,

—

e szokás csak ártalmas lehet,

hogy ahol szabad

sajtó van, a

s

igen óhaj-

közvélemény közlönyei-

nek kezeli ne felednék, miszerint egy lap szerkesztésében az elfizetk száma szaporításán

kívül,

egyéb tekinteteket

is

szem

eltt kellene tartani. (;<)

tiae"-vel,

sínldjék.

Az

állam egyes részeit

anélkül,

nem

ruházhatni

hogy az állam defectus

föl „vis iner-

inertiae alatt ne

Második

Ötödik könyv. Tizenkettedik

rész.

XII.

fejezet.

275

FEJEZET.

A VALLÁS BEFOLYÁSA AZ ÁLLAMRA.

kétségbe, ha járatos

sem vonhatja a történetekben, hogy egy állam

sem

nélkül.

Tény,

melynek

állhat fon vallás

minden

végett,

tása

helyességét

senki

Oka

az,

mivel,

fönállha-

államnak bizonyos általában

elis-

mert jogfogalmakra van szüksége, s jogfogalmaink mindig vallásos eszméinken alapszanak. Következleg az államra is mindig veszélyes, ami a nép hitfogalmait megingatja, s egy államszerkezeti forrna sem felelhet meg a szükségeknek, ha az állam nélkülözi azon erkölcsi biztosítékot, melyet csupán a vallástól kölcsönözhet.

Az állam tényt,

és vallás közötti

miszerint

a

nép

hitnézeteit

dabb támaszául tekinthetni kenetes

—

beszédben taglalák

fejtegetni oly

tételeket,

bens

:

összefüggést

az

állam

sokan átlátják, fölösleges

— azon

legszilárs

gyakran

tehát hosszasan

melyeknek helyes

voltát senki

sem vonja kétségbe. Csak annyit

megjegyeznem,

miszerint a gya-

korlati életben, legalább valahányszor

az állam és egy-

kell

ház közti viszony megalapítása forog fön,

járnak

zdve,

el,

ellenkezrl volnának meggyvád alól azokat sem vehetni ki, akik

mintha az

hogy e mindig leghangosabban hirdetik s

egészen úgy

tiszteletöket a vallás iránt. 18*

:

Az uralkodó eszmék

27G

Rég támadták

midn

elinalt az

a

befolyása az államra.

midn

idszak,

szenvedélyesen meg-

azon

keresztyénséget,

idk

a közönyösséget hit dolgában a

ség bizonyságául tekintették,

fenyeget veszélyek sakká lettek, (a).

által

s

is

elmultak,

nagyobb mvelt-

a tkepénzesek, az

megtérítve,

ket

megint valláso-

minden egyébben aggodalom nélkül elfogadta a nagy forradalom hagyományát, az egyház irányában más pályát kezdett követni, minden államhatalom a legnagyobb tiszteletet mutatja a vallás iránt. Belátták, miszerint a fönálló oltalmára, ha sokak érdekével ellenkezik, a legnagyobb anyagi er sem elég Mióta Napóleon,

ki

soha, s annálfogva pártfogás

alá

vették,

államhata-

az

lom érdekeibe bevonták, s a legfbb tisztelet minden Mindamellett be fogja jelével környezek az egyházat. látni minden gondolkodó f, hogy az állam helyzete az egyház irányában legkevesbbé sem czélszer a kitzött czél elérésére

Mert az oly vallás, vagy legalább az

1.

szorult,

nak köszönheti

állását,

mely az

állam

államhatalom

oltalmára

támogatásá-

soha sem szolgálhat annak

tá-

maszul.

Mert a helyzet, melyet az államban adtak az egyháznak, épen ellentétben áll a keresztyénség alapelveivel, mik által a keresztyénség oly nagy befolyást 2.

gyakorol összes polgárisodásunkra.

Ha nem

durva erszak eredményéül, hanem jogi intézménynek tekintjük az államot, melyet anyagi és erkölcsi

érdekeinek

biztosítása

végett

alkottak,

s

az

emberek meggyzdéseiben kell valódi alapját keresnünk azon elvek, melyeket az állam követ, szintoly :

Második

kevéssé

ellenkezhetnek a nép

amily

vel,

Ötödik könyv. Tizenkettedik

rész.

kevéssé

meggyzdései-

vallásos

államtagok

az

sérthetik

277

fejezet.

érdekeit

azon czélok, melyekre az állam törekszik.

Ebbl mindenek maira,

s

következik, hogy

alkotmányában nép hitfogalolyasminek ismernünk el, mi az állam-

tekintettel

fölött

a vallást

az

állam

a

lenni

kell

hatalomra nézve lászdbja az erkölcsi lehetség határait

Amennyiben

van a nép vallásnézeteinek megszilárdítására, s az egyházi hatalomnak a világi általi támogatásának mondható saját érdekében tarez

hatással

is

:

tozik

azzal

az

állam,

vallásos fogalmak

állam hatalma

s

terjedhet,

a

Tovább azonban az

megszilárdítását.

nem

elmozdíthatja

lényegesen

bár a vallás az alap,

s

melyen az egész államépület nyugszik, st épen mivel ily alap, nem tehet az állam azért egyebet, mint hogy támaszul használja.

Az

oly

vallást,

melynek

a

szára van szüksége, semmiféle hatja fön, alá, s

annál

s

hatalom

tárna

nem

államhatalom

tart-

inkább üres ragyog ványnyá süly ed

minél inkább törekszenek külfénynyel venni körül

törvények

nyek

által szilárdítani

alapjául kell szolgálni.

A

vallás

fontosságát

látták világosabban

át,

az

isteneiket csupán

vagy nagy embereknek hálája emelt az istenek

A

törvé-

legkiáltóbb bizonyságtörténetei.

nézve

államra

atyáik

soha

Midn

mint Kómában.

tebb osztályok rég kinttek s

aminek a

azt meg,

minden idk

gal szolgálnak e részben

alól,

világi

a

sem

mvel-

hitének járszalaga

erkölcsi fogalmak jelképeinek

tekintették,

sorába,

kiket

még akkor

az is

utókor

az állam

egyik legfontosabb föladatának tekintették a népvallás föntartását.

Mindig szebb templomokat

építettek, min-

Az uralkodó eszmék befolyása

278

fényesebb

dig

madár-jósokat,

játékokat az

s

megkérdezték

tartottak,

állatok

könyveket, szóval, a

az államra.

belrészeit

és

a

a

sybillai

fensbb osztályainak is semmit sem tettek

társadalom

legnagyobb hitetlensége mellett avagy mulasztottak el, amiben a néphit megbotránkozhatott volna. Soha sem tanúsított az államhatalom a népvallás

több

iránt

tiszteletet,

soha

sem törekedtek sülyed hatalmát.

inkább törvényekkel támogatni a hit Hányszor megkisérlette a tanács és a császár

eltiltani az

vagy újabb kultus behozatalát mi szigorúak voltak a törvények, melyekkel korlátozniuk kellé az egyes bölcseimi rendszerek vagy a idegen istenek

tisztelését,

;

keresztyénség hitre:

mennyire

s

Rómában

rekvések államtól

nak

ártalmas

várták

az

befolyását

istenekben

való

mind

e tö-

eredménytelenek voltak és

mindenütt,

ahol

A

vallás

államnak, kinti, s

az

annak, ami az állam-

megszilárdítását

szolgál legjobb biztosítékául, ha az az

gyzdésében

bármikor

emberek meg-

gyökerezik. csak

annyiban

szolgálhat

amennyiben az állam a

támaszául

az

vallást fensöbbnek

parancsait zsinórmértékül veszi eljárásaiban

;

te-

de

ha eszközül akarja használni, mint oly intézményt, melynek czélja az állam föntartása : szükségkép akkor találja

magát megfosztva e támasztól, mikor leginkább rászorult. Ami, ha hosszasan támaszkodtunk rá, oly ersen a földbe nyomul, hogy semmiféle hatalom sem rendítheti meg. és aminek,

hogy

szilárdul

álljon,

semmi egyébre nincs

szüksége, mint csupán arra, hogy reá támaszkodjunk: az, súlyos, hasztalan teherré válik,

ha tartani akarjuk.

Ersen meg vagyok gyzdve, hogy állam

általi

minden támogatása, mely

a vallásnak az

a vallás elveinek

Második

tiszteletén

Ötödik könyv. Tizenkettedik

rész.

csak gyöngítheti azon befolyást,

terjed,

túl

279

fejezet.

melyet a vallás az emberek kedélyére gyakorol. Minél

inkább magáéivá

teszi

az állam

ügyeit,

annál inkább

kizárólag az állam ügyeinek tekintik utóbb azokat,

s

az

állam elleni minden ellenzés (amit az érdekek gyakori

fogva soha sem kerülhetni egészen ki)

összeütközésénél

annál inkább

állammal

szükségkép a vallás ellen

fordul

fenyegetvén

együtt

bekövetkezni

kell ez esetnek

ott,

Mennyivel

az

inkább

ahol az állam minden

ellentétben áll a vallás

befolyása oly világos vel,

azt.

is,

alapelvei-

melyet állítólag védeni akarnak, mint az a keresz-

tyénségre nézve történik.

A

keresztyénség

nem egy különös nép vagy

állam

sem valamely államformáé. A keresztyénség kiváló jellemvonása, melynek tartósságát s nagy kitervallása,

jedését

köszönheti,

stinctio

Judaei

dives

et

omnes

in

quicunque

—

Non enim

egyetemisége.

Graeci,

nam idem dominus omnium,

—

invocant illum.

qui

invocaverit

est di-

nomen

domini,

Omnis enim,

salvus

érit.

Virtus enim domini est in salutem omni credenti.

A

közös eredet, közös bnbeesés

méjébl indulva

ki,

az

összes

s

megváltás

—

(ö).

esz-

emberiség egysége azon

alapeszme, mely a keresztyénség minden tanát áthatja.

Oly állapot létesítése, melyben a föld minden népei békésen laknak egymás mellett, testvériségök öntudatában, s egyetlen községgé egyesülvén, csupán istennek szolgálnak, mint uroknak: ez azon eszmény, melyre a keresztyénségnek törekednie lás elismeré

egyesek teszi a

kell.

A

keresztyén val-

a tehetség és hivatás különbségét, mely az

közt

létez,

s

bár

mindenkinek kötelességéül

kölcsönös szeretetet és gyámolítást: a társadalmi

230

-A-

2

uralkodó eszmék befolyása az államra.

legnagyobb különbségét sem támadta meg az egyesek közt, mely azon idben uralkodott, midn de a népek között ki ln jelentve az emberiségnek (c) helyzetek

;

sem jogosultság tekintetében nem ismer különbséget. Amint isten jelenléte nincs egy földi Sionhoz kötve, hanem mindenütt jelen van az úr, hol nevében ketten egybegylnek úgy egy nép sem bír választottsággal nagyobb boldogságra, egyik sincs jogosítva a másik elnyomására. Isten törvényének kell uralkodni, a meddig a föld terjed, s isten nagy országának részei gyanánt együtt kell imádkozniok minden népeknek, hogy legyen meg az úr akarata a földön, miképen a

sem

tehetség,

:

menyben.

—

A

keresztyénség

az

emberiség

vallása,

s

annálfogva mindig meghiúsult minden kisérlet, fölbon-

mely lényegéhez tartozik; s mint a katholikus egyház körében soha sem sikerült teljesen kivinni az egyes nemzeti egyházak különállását: úgy azon befolyás, melyet a vallás ügyeiben a reformatió adott az államnak, soha sem volt képes szétszaggatni azon köteléket, melylyel istennek mindnyájokkal közös tani azon egységet,

mindeneket egybefz. Az egység eszméje annyira összeköttetésben áll a keresztyénség lényegével, hogy minden vallásos tusa sem volt képes azt semmivé igéje

tenni, s mindamellett,

hogy

a

nagy egyházi szakadás

XVI. században a keresztyénséget két ellenséges osztá, ma ersebb ez egység fogalma, mint volt

A

a

táborra azeltt.

keresztyénség a szabadság vallása.

Sokat vitáztak resztyénségnek parancs

gunkat",

alatt,

a

afölött:

polgári

„szeressük

lehetetlen

azt

min

befolyása volt

szabadságra? felebarátainkat,

értenünk, hogy

Miután

a ke-

azon

mint minma-

elttünk közö-

Második

rész.

Ötödik könyv. Tizenkettedik

281

fejezet.

nyös legyen a zsarnokság, mely másokat elnyom vallásnak, mely testvériséget hirdet

s

s

;

a

ugyanazon erkölcsi

elvek követését szabja mindenki elé kötelességül, szük-

ségkép azon kell lennie, hogy ez elveket az államban is kövessék merben hibásnak tetszik elttem azok véleménye, kik a keresztyénségnek a polgári szabadságra nézve ártalmas hatást tulaj donítnak. A tapasztalás is :

igazolja nézetemet.

Amint a keresztyénség

terjedt,

azon

mértékben törtek össze a rabszolgák lánczai, ln elismerve az emberi méltóság, s habár kevés államban találunk

is

oly

az ó-korban

a

tyénség szelidíté politikai

mérték teljes

politikai szabadságot, milyennel

jogú polgárok bírtak: a keresz-

meg ama nagy többség

sorsát,

mely a

jogok élvezetébl egészen ki volt zárva,

egyéni szabadságot

—

—

s

az

legalább bizonyos korlátolt mér-

mindenkinek biztosította. Egyébiránt bármint vélekedjünk e kérdés fell, bármennyire meg legyünk tékben

gyzdve,

miszerint azon

tételt:

minden hatalom

isten-

tl van, aki a hatalomnak ellenszegül, istennek szegül ellen gyakrabban használták a zsarnokság megalapítására, mint amennyiszer az evangélium igéivel, melyek szerint minden ember egyenl, a fönálló rend megtámadására visszaéltek: egy dolog minden esetre kétségtelen, hogy tudniillik az egyház, mint ilyen, magára nézve, a keresztyénség hívei vallásos meggyzdésére nézve, mindig a legnagyobb szabadságot igényelte, s hogy e szabadság szintúgy a keresztyénség lényegéhez tartozik, miként a politikai formák iránti közönye épen azon meggyzdés eredményéül tekintend, miszerint a szabadság a keresztyénségre nézve csak szellemi szükségeit

—

illetleg, hit tekintetében, lényeges, (d).

:

Az uralkodó eszmék

232

befolyása az államra.

Bármennyire a fejedelmek korlátlan hatalma mellett nyilatkozott is Luther, s bármennyire elmozdítá tanítása által hatalmuk szilárdságát, az egyház szabadságát mindazáltal ez értelemben mindig igénybe vette (e); s habár átlátta az államnak az egyház irá-

nyában

állása

elfoglalt

hogy nem a

mondja,

fontosságát

pártfogás

világi

egyház föntartását köszönheti,

Ha immár

a

világosan

(/):

az,

ki-

aminek az

(g).

keresztyénséget

az

emberiség vallá-

melynek föladata, fensbb egybefz kapcsul szolgálni mindazon népek közt, melyek követik; ha tökéletes szabadságuk mindabban, ami csak a szabadság körébe tartozik, szükséges eredménye azon tekintjük,

sául

alapelveknek, miket a vallás az egyházi és világi hata-

lom viszonya fölött fölállít (h) azon pártfogási viszony, mely a vallást egyes állam irányában függésbe hozza, :

nemhogy a keresztyénség lamit,

st

az államra

csökkenti is

megszilárdítására

annak

erkölcsi

tenne

befolyását,

s

va-

így

ártalmas visszahatással van.

Hogy azon

alapelvek,

melyeket

a

keresztyénség

legkedvezbbek-e szilárd államok alkotására kétségbe lehet vonni. Ahol valamely vallás egyetlen állam körére szorítkozik, s a hit egyes népnek egyefölállított,

a

:

düli tulajdona; hol azon alapelv, miszerint az egyéni jog

csupán a polgárság eredménye, nye, ha

s

az egyes legfbb eré-

magát az államnak egészen

aláveti, s személyes

érdekeit és érzelmeit föláldozza az egész javáért,

—

hol

mondom, a vallás által van szentesítve szükségkép ersebb támaszul szolgál ott a hit egyes ez

alapelv,

államoknak, mint a keresztyénség ti várhatni. Mivel a keresztyénség annyira elmozdítá a közhumanitás elvei

Második

Ötödik könyv. Tizenkettedik

rész.

tn

megalapítását, épen azért kevesebbet

mokért, mint az ó-kor vallásai. Miután lásos alapelvek átalakítása soha

keresztyénség által

a

polgárisodást

az egyes álla-

azonban a

sem függ az

a jelen viszonyok közt,

legkevésbbé

283

fejezet.

midn

fölállított

val-

államtól, s

az

összes

fogalmak

eredményéül kell tekintenünk; s miután az állam, ha vallásos támaszra van szüksége, e támaszt csupán a keresztyénségben

találhatja

föl

önként

:

mennyire czélszertlen, ha a legnagyobb alatt,

szándékkal, hogy

azon

adnak annak az

állást

következik, tisztelet szine

a vallást védeni kell, oly

államban,

mely

legfontosabb

alapelveivel ellenkezik.

Nem

ott

a keresztyénség legszilárdabb

áll

alapon,

hol a legfényesebb ragyogással vették körül, hol a leg-

nagyobb templomokat épiték annak, s az állam érdekében a legnagyobb tiszteletben részeltetik. Mindez keresztyéni érzelemre mutathat, de ahol ez nincs meg,

nem

idézik

az

keresztyénség

Abban

által

hatalma

el az

a

keresztyéni

emberi

érzelmet.

kedélyben

A

székel.

hogy minden egyest jobbá, bensleg elégedettebbé tegyen. Mintegy közvetítül állván, a gyöngét türelemre, az erst hatalma erkölcsi korlátaira, s mindnyájukat kötelességökre inti: hogyan felelhetne meg e föladatának, ha az államhatalom véáll föladata,

dencze levén, legalább látszólag elveszti függetlenségét, valahányszor az

magát sértve

Az tyénség, tosítása,

meg

egyén

érintett

hatalom

által

érzi ?

amit

egyedüli,

—

épen az

a

teljes

kell adnia

;

s

államtól követel

a

keresz-

szabadság; csupán e szabadság biz-

minden

amit

az

keresztyén

egyház

irányában

a vallásnak egyedül természetes állása

Az uralkodó eszmék befolyása

284

az államra.

keresztyén államokban: ha a világi és egyházi hatalom függetlenül állanak egymás mellett.

Miként az egyház

magának

mat

kisérletei,

alávesse,

mind

hogy a

nem

vezettek

nemcsak külsleg; hanem lényegileg tartósan

az

czélra:

hogy az államhatalomhoz kössék, habár

csupa arany lánczokat használnak keresztyénség

hatal-

valamíg a keresztyénség

szintoly kevéssé fog sikerülni,

egyházat

világi

támasza

legyen

az

is

fönáll,

Hogy

e czélra.

a

államnak,

szabaddá különben csak államvallás lehetséges, s nem keresztyénség mert azon függésnek, melyben az állam

kell tenni;

:

a vallás által

fölállított

elvekre nézve van

(Y),

nem

lehet

nem szabad kölcsönösnek lennie. Megengedem ugyan, hogy az egyháznak ilyes állása az állam iránvában nem fér egvbe a korlátlan kölcsönös,

népfölség állítá.

A

elvével, amint

forradalom

ezt a franczia

keresztyénség elvei az

ily

föl-

értelm népuralom-

mal szintúgy ellentétben állanak, mint az egyed úr hatalmával, ha a lélekisineretre, oly dolgokra, melyek nem az államot illetik, akarna kiterjeszkedni; de épen

ebbl

következik,

miszerint

el

kellene

térnünk a ke-

hogy azon uralom, melyet a római nép vagy a római császárok gyakoroltak, megint lehet legyen, s hogy azon állás, melyet az államvallásnak adtak Rómában, egyáltalában nem szolgálhat a resztyénség

alapelveitl,

keresztyénség megszilárdítására.

De fölött

ha általában minden keresztyén államban

czélszertlennek

biztosítása végett, állást foglaljon,

látszik,

az állam

mely ama

az hit

hogy a

vallási

egyházzal elveivel

szer-

támasz

szemben oly

ellenkezik

:

még

inkább ez az eset oly államokban, hol az állam korlát-

Második

rész.

Ötödik könyv. Tizenkettedik

lan hatalmát korlátolni akarják,

285

fejezet.

egyes részeinek némi

s

önállóságot akarnak adni.

Miután egy államban sem hiányzik soha az alkalom, midn pillanatra úgy tetszik, hogy az államhatalom kiterjesztése mindenkinek érdekében áll; miután mindig bajos, amit egyszer körébe vont az államhatalom, megint elvenni tle, s a teljes egyformaság fogalma minden dolgoknak egy központból vezetésében, mint a legna-

gyobb rend biztosítéka, mindig bír némi vonzó ervel, fleg oly korban, mikor az állam mindenhatósága fogalmát megszokván, a teljes egyenlség eszméi mellett lelkesülnek: nem tehetni föl, hogy azon határok, melyeket az alkotmány az állam és egyes részeinek hatás-

ama

köre közt vont, háborítlanul maradjanak. Miként

nagy

korunkban az s azon okok folytán, melyek mind hatalom egyre nagyobb kiterjesztésére vezetnek, föl hatalom

következtében,

melyet

államnak kellé adni, e

kell tennünk, miszerint az államhatalom folyvást kijebb

törekszik

terjeszteni

forradalom

óta

miszerint az

hatáskörét:

széltében

ellenállhatlanná

azáltal

nem vetünk

válik,

gátot,

hatalom

ha

a franezia

fogalomnál

elterjedt

államot kényszerít

fölött,

túl

e törekvés,

ez

illeti

eszme

hogy megszabjuk a

fogva,

minden

hatásainak kört,

az állam hatalma semmi viszonyok közt nem

kedhetik.

De

ily

kör csupán az egyház

pán az mozog az államtól merben

lehet,

lev

éltet elvnél fogva elég

terjesz-

mivel csu-

különböz

hol az összeütközések keletkezését kikerülhetni

a benne

melyen

ers

(&), s

téren,

mivel

ellenszegülni

az államhatalomnak, ha függetlenségét megtámadja.

Mint

merben

ott,

ahol egy tekintetben

korlátlan

hatalmát,

s

a

elismerik az

állam

központosítás

elvét,

Az uralkodó eszmék befolyása az államra.

286

hacsak a közigazgatás érdekében is, szorosan követik, veszélyben forog minden önállóság: s például az oktatás és

van,

egyház valódi szabadságának kevés biztosítéka ha minden egyéb föltétlenül alá van vetve az

államnak

úgy az egyház önállósága az állam irányában egyszersmind biztosítéka mindazon önállóságnak, melyet :

az alkotmány az állam egyes részeinek ad. Az egyház a

községek

mást, mert

szabadsága

mindkett ugyanazon elven

tudniillik

rint

állam hatalma

az

nem

belül lehet korlátlan és

lönbség,

van

szó,

támogatják

kölcsönösen

és

egy-

alapszik, misze-

csak

bizonyos

körön

mindenütt. Csupán az a kü-

hogy ez elvet, ahol az egyház önállóságáról könnyebben kivihetni az államhatalom ellené-

míg ahol az állam fbb hatalmát, hit dolgában is. elismerték, az önállósági igényeknek egyéb tekintetben

ben,

sincs logikai alapjok.

Mibl

hogy

következik,

melyek

rendeletei,

bizonyos

(T).

akarják

körre

államhatalom

az

által

alkotmány mindazon

az

szorítani,

s

a

befolyását

legczélszerbb

törvények, mikkel az illetségi pörös kérdések sét

különös

felelhetnek

bíróságokra

meg

mind

ruházzák,

ha

czélj oknak,

egyházat

az

eldönté-

akkor

csak

illetleg

elismerik és tettleg életbe léptetik azon elvet, miszerint az

állam hatalma azon körre nézve, melyre

Az len,

egyház

szabadsága

erkölcsi biztosítéka

legfbb,

kiterjed, korlátolt.

egyedüli,

rendíthet-

az állam egyes részei önállóságá-

nak, az egyetem anyagi hatalma ellenében.

Elsoroltam tán a

e

könyvben azon okokat, miknek

legnagyobb valószínséggel

az állam egves részeinek adott
nem

fölteb etjük,

miszerint

nn^vobb mérték

vcszélyezi.

foly-

Ónál-

287

Mcásodik rész. Ötödik könyv. Tizenkettedik fejezet.

A dása

nagyobb államok

válhatlan

fejld szükségekkel annyira

lassankint

folytán

a polgárisodás hala-

fönállása

kapcsolatban van,

s

a hatalom,

állam önállósága érdekében szükségkép az államhatalmat, olyan nagy

:

hogy

melylyel az

föl kell

azt

ruházni

mindazon ve-

szélyek ellen, melyekkel az egyes részeinek adott önállóság az államot fenyegetni látszik,

biztosítottnak lehet

fleg miután az egyéni szabadság utáni törekvést, melynek kielégítése megkívánja, hogy némi önállósággal bírjanak azon körök, melyekben az egyén leginkább mozog, amint megmutattam, egyszersmind tekintenünk;

legjobb

tekinthetni túlsága

biztosítékul

dunk egyenlség utáni szolgálhat azon kisebb

törekvése

általános

egész

iránya

oly

s

száza-

ellensúlyul

megszilárdítása ellen,

testületek

hol leginkább föltnik a helyzetek

Korunk

ellen,

egyenetlensége.

határozottan

kedvez

a

nagyobb államok keletkezésére és megszilárdítására, hogy az állam hatalma s egyes részeinek önállósága közötti minden összeütközés, legtöbb esetben az utóbbira, s az elsre nézve soha sem lehet veszélyes. Következleg, hogy azon fokozat, melyet az alkot-

mányban adtak az államnak, tartós legyen, intézményekrl keli gondoskodni, melyek által minden összeütközést kikerülhetni az állam

egyes részei közt,

és

melyek egyszersmind ama körökre szetüknél fogva

nem

tartoznak

nézve,

s

melyek termé-

az államhatalom teré-

minden befolyását megszntetik. Hogy az elst elérjük, törvényszékekre van szükség, melyekre bízzuk az illetség fölötti vitás kérdések eldöntését; s a második azt kívánja, hogy az egyház teljesen függetlenné legyen az államtól: mert enélkül hez, e hatalom

^z

288 az

uralkodó eszmék befolyása az államra.

mindenhatósága fell általában

állam

nem küzdhetni

tant

A

le

tév-

következetesen.

hatalomra ruházott hatáskör

bírói

elterjedt

s

azon önálló

egyháznak adunk az államban, nem pótolhatja ugyan a jól szerzett jogok tiszteletét s azon hatást, melyet a vallás gyakorol az emberi kedélyre? amint általában semmitéle intézmény sem adhatja meg az államnak azon szilárdságot, melyet csupán az embehelyzet, melyei az

rek

meggyzdéseibl jogok

zett

táplálhatja

iránti

jó példával:

nagy

kedélyre

beri

tisztelet

érzését

vallás hatása

úgy a az

részint

semmi egyéb nem

ha az állam maga megy

nevelheti, mint

és

el

e részben

meríthet; de valamint a jól szer-

egyház

is

az em-

önállóságától

Ahol az állam az egyesek jogait hatalma erkölcsi korlátaiul ismeri el, s a vallást fensbb valaminek vagy

függ.

olyasminek

legalább

melyre

tekinti,

hatalma ki

nem

terjedhet, csak ott számíthatni a jog és a vallás azon tiszteletére,

Ha

mely az államnak támaszul szolgál. egybevetjük az elnyöket, melyeket a merev

központosítás rendszere ártalmaival; ha ez elv teljes

nyújt

az államnak, e rendszer

meggondoljuk, mily nehézségekkel jár

azzal ellentétben

áll,

polgárisodás

oly

kivitele s

mi

bajos,

közepett, mely

st csaknem

lehetetlen,

valamely elv alkalmazásában bizonyos ponton megállaha

podni,

akkor,

gét, s

eltöröljük

egyszer mindazt,

elismerjük

ennek helyessé

ami ellensúlyául

szolgálhat

ha végre megkérdezvén a tapasztalást, belátjuk, miként az államot napjainkban fenyeget veszélyeket nagy részint az okozta, hogy a nagy államok sorsa jevala

;

lenleg

egyes

történnek

:

melyek a központon gyzdnünk, hogy semmi sem tesz

eseményektl

meg

kell

függ,

Második

rész.

Ötödik könyv.

Tizenkettedik fejezet.

289

többet azon zavarok lecsillapítására, melyet közt élünk

mint ha fölhagyunk

ama

rendszerrel,

mely

által az

állam

mindazoknak, akik a jelen viszonyokkal nincsenek megelégedve, míg csupán látszólag gyarapult czéltáblája lett

ereje.

Miután minden államot csak úgy biztosíthatni támadások ellen, ha megfelel polgárai fogalmainak, s miután korunk uralkodó eszméje, a szabadság; az állam ellen intézett gyakori támadások is, melyek korunkat nyugtalanságban tartják, a legvilágosabb bizonyságai, hogy az állam jelen intézményei nem felelnek meg a többség fogalmainak a szabadság azon mértéke felöl, melyre magukat jogosítva képzelik (m), és hogy az államban mutatkozó bajokon azáltal segíthetni leginkább, ha nagyobb szabadságot adunk az egyesnek. De mivel az államélet terén

ez

nem

lehetséges,

s

a jelenkor

óriás

fleg ha mindnyájára nézve ugyanazon mértékkel mérjük a politikai jogokat, az egyesnek az nagyobb befolyást állam kormányzására lehetetlen államaiban,

adni:

önként

következik,

azon

miszerint

igényeket,

melyeket korunkban az államtól a szabadság nevében követelnek, csupán az által elégíthetni

ki,

ha az állam-

hatalmat arra szorítják, ami természeténél fogva az egész államot

illeti,

s az

önkormányzás jogát oly

kiterjedésben,

amint az egységes állam fönállásával megegyezhet, minden körben alkalmazzák.

Miként az államhatalom korlátlan uralma ellen, a történetek tanúsága szerint, akár egyedúr gyakorolja azt, akár a nép az önkormányzás elvében találhatni egyedül biztos védszert: úgy és pedig épen

—

azért

— ez

—

—

elv alkalmazása a legjobb,

Eötyös. A XIX,

század eszméi. III.

st

egyedüli biz19

Az uralkodó eszmék

290

befolyása az államra.

nagyobb államokban a forradalom ellen, s ersen meg vagyok gyzdve, hogy semmi más eszköz tosíték

nincs ezen kívül, melylyel a jelenkor bajain gyökeresen lehessen.

segíteni

Azonban

még mindig fönmarad az a kérdés: eszköz alkalmazása, s nem ütközik-e legyözitt

lehetséges-e ez

heilen akadályokba

a jelenkor viszonyaiban és az embe-

rek nézeteiben?

Semmi sem könnyebb, mint állameszményt

állítani

föl. Ha az emberek természeti hajlamaira és szenvedélyeire nem vagyunk tekintettel, csupán szükségeiket tartjuk szem eltt, vagy azt képzeljük, hogy csupán ész vezérli ket, s csupán erényeiket, vagy, mint Machia-

csupán vétkeiket akarjuk elismerni:

velli,

mát

találni,

mely

könny

for-

egy államot czélszeren ren-

szerint

dezhetni.

Egy században sem a mienkben,

vesbbé

hiányzottak

legke-

utópiák,

Cabet Icaria-ja nehezen lesz utolsó fényes álom e nemben, melyet sokan, ha nem is valónak, legalább igen fontosnak tartanak, mert azt

De

jóslatnak tekintik.

tervekre

berek

illik,

az utópia név

nem csupán

melyekben nincsenek

természetes

valóban

s

létezett,

st

hajlamaira a jelen

és

az oly

em-

tekintettel az

tulajdonaira:

pillanatban

is

fönáll

mi még,

a

idben, bizonyos államra nézve. Tehát gyakorlati értéke, s tudományos megalapítása azon tételnek, hogy az államot fenyeget w az

is

lehet

utópia bizonyos

ha a nélkül, hogy a: édlamnak mint egésznek szükségeit szem elöl tévesztenék, a ly éhben legjobban segíthetni az által,

hol csak a központosítás

rülhetlcnl

szükségesnek,

e

szempontból nem látszik kike-

mindenütt

az

önkormányzás

Második

rész.

Ötödik könyv.

Tizenkettedik

fejezet.

291

követik, attól függ : mennyiben kivihetk korunkban gyakorlatilag azon intézmények, mikre nézve ez alap-

elvét

elvbl indultak ki?

E

kérdésre

fordítjuk

az

utolsó

könyvben

münket.

W

figyel-

^z

292

uralkodó eszmék befolyása az államra.

JEGYZETEK A (a)

Ne

FEJEZETHEZ.

XII.

ringassuk magunkat csalódásban e jelenség fölött:

a vallás, ha nemesebb érzelmeink eredménye, a legnagyobb

ert kölcsönzi az embernek,

s

csak egy okkal több a gyön-

geségre azokban, a kik félelmökben folyamodnak ahhoz. (b)

Paulus ad Eomanos. X. 12. 13.

(c)

Unusquisque

in

VII. Sicut enim

16.

qua vocatione vocatus

maneat. Servus vocatus es rinth.

I.

in

?

non

corpus sumus in

corpore multa

Christo, singuli

ea per-

curae. Paul. ad Cho-

sit tibi

membra habemus.

omnia autem membra non eundem actam habent

unum

in

est,

autem

membra: habentes autem donationes secundum

:

ita

multi

altér alterius

gratiam, quae

data est nobis differenter. Paulus ad Eomanos. XII. (ü)

Quae sursum

(e)

Krisztus akarja, hogy egyháza szabad legyen.

(f)

A

sünt quaerite.

hol az egyházat fon kell tartani, kegyes fejedel-

mekre van szükség, kiknek annyi

hogy

tért és

a hit és istentisztelet terjedjen és

békét kell adniok,

gyarapodást nyerhes-

sen. Luther szavai. (g)

A

császár

nem

feje a

keresztyénségnek, sem az evan-

géliumnak vagy hitnek nem védura. Az egyháznak

és hitnek

más

királyok.

védurának

kell

lenni,

mint

a

császár

és

Luther szavai. (Ii)

Adjátok meg a császárnak, a mi a császáré,

nek, a mi az istené. (i)

Ha

1.

és isten-

p.

valamely államban, mely nem tisztán anyagi er-

szak eredménye, a nép fogalmai bizonyos hatással vannak az

;

Jegyzetek az V. könyv tizenkettedik fejezetéhez.

állam vezetésére,

gadhatni

—

st mivel

e

fogalmak nagy részét

a

ezen

vallás

nem

ez azonban

;

—

mit

nem

meggyzdései eredményéül

a nép vallásos

tekintenünk:

következik

s

293

befolyása áll

az

államra

ta-

kell

önként

ellentétben a szabadsággal

az uralkodó fogalmak befolyásának az államra annál

nagyobbnak

kell lenni, minél

nek az állam vezetésére szükségkép

gyakorol

:

nagyobb befolyása van a nép-

a vallás annál

nagyobb befolyást

állam kormányzására, minél

az

több

politikai szabadsággal bír a nép.

Az

(k)

állam és egyes községeinek, tartományainak

föl-

adata sokkal inkább analóg, hogysem határozott válaszvonalt lehessen azok közt vonni,

s

egészen ki lehessen kerülni az

melyek mindig a gyöngébbek bukásával

összeütközéseket,

végzdnek szükségkép. (I) Miként ama végtelen különbség középkor államai közt

létez,

épen az

okát,

mely az

egyház önállóságából

magyarázhatjuk ki leginkább (legalább mindenkinek ismernie,

ó- és

el kell

hogy amint az államot az ó-korban képzelték, oly

viszonyok mellett,

mink

egyház közt, nem

állhatott volna az fon)

a középkorban voltak az állam és :

szintoly félreismer-

hetvén azon alapelvek hatása, melyeket az állam és egyház közötti viszonyokat illetleg a reformatió óta követnek. Min-

den fell azon tény merül

föl

elttünk, hogy az egyház önál-

lóságával hanyatlásnak indul az állam egyes részeinek minden önállósága,

szokás

;

bármennyire biztosítsák

míg az egyház önállósága kevéssé

hatalma minden egyébre

a

törvény és

biztos,

ha az állam

látszólag

kiterjed.

(m) Leggyakorlatibb bizonyság e részben azon tény, miszerint a fönálló

támadják meg.

intézményeket mind a

szabadság nevében

HATODIK KÖNYV.

A HALADÁS

ÁLTALÁNOS TÖKVÉNYEINEK BEFOLYÁSA AZ ÁLLAM SZERKEZETÉRE.

I.

FEJEZET.

AZ EMBERISÉG FEJLDÉSÉBEN BIZONYOS TÖRVÉNYEKNEK YAN ALÁVETVE, MELYEKET AZ ÉSZ SZINTÚGY KIISMERHET, MINT AZOKAT,

AMELYEK SZERINT MÁS LÉNYEK LDNEK.

Ha

figyelemmel

kisérjük

meggyzdés támad

gaszteljes

végtelen

a

természetet,

mely körülünk van, semmi az önkényre hagyva.

lény lebelésétl

óceán

az

az a vi-

hogy azon semmi sincs a

bennünk,

térben,

véletlenre,

FEJ-

árapályáig,

A

legkisebb

a

legparányibb

él

porszemtl a csillagok rendszeréig minden mozgás, minden fejldés bizonyos törvényeknek van alávetve; bárhová fordulunk, mindenütt a legnagyobb rendet találjuk.

Az ember

legszebb föladata kétségkívül, hogy

melyek szerint minden mozog és fejldik, nem azért, hogy ha az igazság végtelen óceánjának partján néhány csigát gyjtött, s megérinté ama lepel szélét, mely a terméföld istenének szetet födözi, rült büszkeségében a képzelje magát; hanem hogy tiszteletteljesen tanuljon meghajolni a teremt nagysága eltt, mely a természet kikutatni törekedjék azon ,

csodás

törvényeket,

—

rendjében leginkább mutatkozik,

s

kiismervén

^z

298

uralkodó eszmék befolyása az államra.

azon törvények egy részét, melyeknek minden alá van vetve,

s

azokat teteiben zsinórmértékül vévén, az anyagi

világ fölött azon uralomra tegyen szert, melyre a minden-

ható jósága által hivatva van.

Csupán az ember lenne-e minden teremtmény között a vak eset játéka, avagy azon törvények köminden teremtmény alá van vetve, zül, melyeknek csak azok maradjanak-e örökre elrejtve az emberek eltt, melyeknek ismeretére mindenek fölött szüksége van? Sem ezt, sem azt nem tehetjük föl észszerüleg. Bármi büszkén emelje föl fejét az ember, ezernyi mindenütt kötelekkel érzi magát a földhöz köttetve :

azon

meggyzdés

törvények

lölik

föl,

miszerint physicai

st hogy a gondolkodás törvényei, szellemének mködnie kell, s az érzékek,

alatt áll;

mik szerint melyek által bizonyos

merül eltte

veszi

a gondolkodás tárgyait, lelkének

korlátokat

folyását.

Akár

szabnak, a

s

gondolatainak

gondviselésben

is

higyünk,

is

kije-

akár

hogy az ember a természet vak törvényei alatt áll: els esetben föl kell tennünk, hogy a gondviselés az ember kormányzásában szintúgy bizonyos törvények szerint jár el, mint minden egyéb dolazt képzeljük,

uralmában; az utóbbi esetben a természet törvényei alkalmazhatók az emberre is, mint minden

gok

fölötti

—

de semmi föltétel mellett nem egyéb teremtményre, tagadhatni, hogy bizonyos törvények léteznek az emberek fölött is: mert ha csak egy lényrl képzeljük, hogy fejldésben nincs alávetve semmiféle törvénynek, azonnal egyberomlik az összes világrend, s minden vak esettl lenne függvé.

Második

Hatodik könyv.

rész.

Els

299

fejezet.

S miért lennének elleplezve elttünk azon törvények, melyeknek az ember fejldésében alá van vetve, miután merben azon eszközökkel rendelkezhetünk

azok

kikutatásában,

melyeket használunk

mindenütt,

hol azon törvények kutatásáról van szó, melyek szerint

más lények fejldnek?

Az egyes tények körülményes melyben egymással állnak, egymásra következnek: ez azon

szony,

eljuthatunk;

ismeretre

csupán

ez

vizsgálata, és a

azon

vi-

rend, melyben

melyen bármely vezethet bennünket

út,

melyek az emberrel foglalkoznak, üres abstraktiók körébl a valóhoz. Mindazon utópiákat, melyek az államtudomány térén keletkeztek, s korunkban annyi oldalról fenyegetnek minden fönállót, szükségkép ugyanazon fegyverekkel kell leküzdeni, melyekkel a bölcseség kövét s az „elixirium vitae"-t kiszorították a természettudományok körébl. Miután pedig az embert és társadalmi viszonyait, a

azon tudományok terén

is,

—

dolgok természete

tárgynak

minden

szerint,

tekintették

az

id legkitnbb

kezdettl fogva legfontosabb

emberekre egyéniségei

nézve,

melylyel

foglalkoztak,

s

melyre nézve két ezred év történeteiben a tények végtelen sora van elttünk; miután aszerint, amint a föld különböz részei ismeretesek lettek elttünk, mindig

különböz társadalmi viszony és polgárisodási fokozat tnt föl a vizsgálódók eltt, úgy hogy mind-

több

azon fokozatokat, melyeken az emberiség polgárisodásában eddig átment, egyszerre és közvetlenül észlelhet-

miután végre századunk ismeretében minden kor kiismerésére szintoiy helyes mérvet birunk, mint az

jük

;

önismeret,

s

minden cselekvényünk indokainak helyes

:

300

Az uralkodó eszmék befolyása az

méltatása

a

legjobb

nem

lehet

valóban

mások helyes megítélésére: panaszunk, hogy azon törvények

melyek

kiismerésére,

voltak alkalmas

Hogy

kulcs

nem

legkörülményesebb

nyok

terén

sem vezet

hogy tévedésbe ne

s

;

egybefüggésök és soro-

s

vizsgálata,

soha

hanem mindig csak

államtudomá-

az

kétségbevonhatlan a valószínség

mikbl

tosságával,

a törvényt elvonjuk,

áll

bizo-

bizonyos

mely azon egyes vizsgálatok számával

fokára,

es-

kell felednünk

az egyes tények,

zatuk

nyosságra,

nem

szerint fejldik az emberiség,

eszközeink

Bünk, csak két dolgot 1.

államra.

és pon-

viszonyban,

hogy tehát minden ekkép fölfedezett törvényt csak addig tekinthetni annak, míg minden jelenséget kimagyarázhatunk abból, amelyekre vonatkozik, (a). annyi tény, 2. Hogy egyetlen tételt sem bizonyít mint azt, hogy az ember szabad akarattal bír, és hogy s

a

kitn

egyéniségek jelentékeny befolyást

gyakorol-

hatnak egy ideig egyes népek, st az egész emberiség

hogy tehát nem elég minden egyes tény kimagyarázására azon törvényeket ismerni, melyek sze-

fejldésére

rint az

lyes

az

;

emberiség általában fejldik.

Már Condorcet megjegyzé, hogy a ismerete, melybl látjuk, mely úton

emberiség,

jövt latot;

is.

alkalmasint

lehetvé

teszi

történetek hefejldött eddig

ismernünk a

Gyakran ismétlék a legújabb idkig

e

gondo-

azonban a dolgok természete szerint mindig

kély hasznot vonhatunk

jövnk

Mert ha Gervinus jegyzi meg, hogy „az összes tekbl.

ban, örökös ingadozás képét letek közt,

(b),

ismeretére

cse-

a történe-

mint hiszem helyesen

történet,

nagy obi) idszakai-

mutatja az ellenkez lendü-

melyek minden egyes eszme, irányadó hatalom,

::

Második

rész.

Hatodik könyv. Els'

mozgalom túlsúlyát

avagy

lehetetlenné

fejezet.

301

teszik,

ár-apály csak akkor mutat bizonyos irányban

ka ez

és

ers

lendü-

csak akkor mutatja valamely

uralkodó eszme halau ködását, ha századok folyamát nagyban áttekintjük lést,

;

vetkezik, miszerint azon tényeknek, törvényeit

fejldés

mikbl

helyes

elvonhatni,

az emberi

ismerete fölvilá-

ugyan bennünket azon irány fell, melyben az emberiség bizonyos nagyobb idszak folyama alatt elhaladt, de soha sem nyújt fölvilágosítást az iránt, a mi legközelebb elttünk áll; miután a történeti mozgalmak, kisebb idszakonkint tekintve, egyforma jellemmel

gosíthat

bírnak

ugyan,

melyet

túlnyomó

bizonyos

befolyásoktól

mondhatja meg elre a pillanatot, midn bekövetkeznek ama nagy inaz ár-apály az emberiség mozgalmában. gadozások, Míg az ember szabad akarat erejével bír, mindig mindazáltal

kölcsönöznek;

senki

sem

—

akarata használatától függ,

s

ezért bizonytalan a közel

jöv. Egészen más dolog, ha azon kérdésrl van szó mi módon rendezzék az államot, hogy czéljának megfeleljen ?

Miután ugyanis az elégedetlenség foka az emberre, mint minden teremtményre nézve attól függ: mely mértékben felel meg föladatának, s tölti be azon törvényeket, melyeket fensbb kéz szabott eléje ? csupán e törvények ismerete szolgálhat számukra zsinórmértékül.

Épen mert mindig

attól

mészet

által

követésében

ember szabad akaratú lény; mert függ boldogsága: mennyiben követi a teraz

eléje

szabott

törvényeket?

pedig semmiféle

természeti

e

törvények

kényszerség

meg; mert kérdésül tzhetjük magunk elé mi módon kell rendeznünk a társadalmat? s e közben

nem

köti

::

302

-A-

uralkodó eszmék befolyása az államra.

2

nem va^vunk

ösztöneink

által

bizonvos

szerkezethez

méh; mert e történet azt tanúsítja, hogy egyes akarata soha sem határozza ugyan el az emberiség sorsát, s egyes nép vagy nemzedék tévedései nem

kötve, mint a

zavarhatják

meg

az

örök idkre,

fejldését

egész

de

mindkett tetemes befolyást gyakorol bizonyos korra nézve, s hogy az emberiség sorsa elvégre isten kezében van ugyan, de egyes nemzeteké önmagukében épen ezért mellzhetlen e törvények vizsgálata. Amint

hogy

a természet törvényeinek

ismeretétl

melylyel a természeti

lom,

erk

függ

fölött

azon hata-

rendelkezünk

úgy boldogságunk azon törvények ismerésétl függ, a melyek szerint fejldik az emberiség. Azon kérdés: mennyiben érdemli a politika a való tudomány nevét? merben attól függ (c): lehetséges-e ismerni a törvényeket, melyek szerint az emberiség fejldik? Az államtudomány minden tanának attól függ gyakorlati becse: mennyiben egyezk ama törvényekkel,

s

azért az

államtudománynak,

ha

kielégít

ered-

ményre akar jutni, egészen azon utat kell követni, melyen minden inductiv tudomány fejldött, melyek közé tartozik az is, amely nem eszmékkel, hanem kézzel fogható tárgygyal,

tudniillik

az

emberi társadalommal

Elször a jelenségek hosszú sorát kell ismernünk, s vizsgálnunk minden oldalról, azután azt kell kitudni: mely összefüggésben állnak egymással e jelcnségek? hogy elvonhassuk a törvényeket, melyeken azok alapszanak; s ha e tényeket ismerjük, és amennyiben ismerjük, csupán akkor és annyiban lehetséges tovább haladfoglalkozik.

nunk, ben.

és

ismereteinket

alkalmazni

a

gyakorlati

Fejldésünk törvényeinek ismerete

egészen

élet-

azon

Második

viszonyban

áll

rész.

Hatodik könyv.

Els

az államtudományokkal,

tán tudományos és

a gyakorlati

fejezet.

melyben a

czélokra

303 tisz-

alkalmazott

végy- és természettan állanak egymással. Csak azoknak elbocsátása után zhetjük ezeket haszonnal, s a gyakor-

eredmények az utóbbiak körében mindig azon elhaladásoktól függnek, melyek az elbbiek terén történtek. Miután a történetírásban, az igazság kutatása helyett, rendesen más czélokat tznek ki, az egyes tényeket nem vizsgálják pontosan, s gyakran tudva hamisan adják el: csak kis részét ismerjük azon tényeknek, melyek szerint fejldik a társadalom, st sok dolog, ami most igaznak tetszik, késbb hamisnak fog bizonyulni. Amint egyébiránt a tapasztalatok elttünk fekv anyagából némely kétségtelen törvényeket vonhatunk már el: fejldésünk törvényeinek ezen korlátolt ismerete képezi jelenleg államtudományunk egyetlen alapját, és ez az egyetlen mérv, a tudomány által felállított tételek meglati

vizsgálására.

Ezt kisértjük

meg

e

m

utolsó könyvében.

Az uralkodó eszmék

304

Lefolyása az államra.

JEGYZETEK AZ

(a)

Ugyanez

(b)

„Einleitung in die

derts" (c)

12.

FEJEZETHEZ.

a természettudományok körében Geschiclite des

is.

XIX. Jahrhun-

1.

Csak

az

tényeken alapszik, rendszeres forma,

bi

áll

I.

érdemes s

a tudomány

amit objective

hanem

meg

névre,

ami positiv

lehet mutatni.

el

teszi

Gyakran

gondolataink becsét.

álmodoznak az emberek a legszebb egybefüggésben

nem

a

az alapeszmék helyessége, melyek,

kiindultunk, határozza

a következetesség

Xem

valóvá az

véssé változtat becsén, ha könyvbe írják hirdetik azt, ami tisztán alanyi

álmot,

:

de amint

szintoly ke-

meg. vagy szószékrl

meggyzdésünkön

alapszik.

Második

rész.

Hatodik könyv. Második

305

fejezet.

FEJEZET.

II.

FEJLDÉSÜNK TÖRVÉNYE. Sok

vita tárgya volt

:

vájjon az emberiség körben,

vagy diagonalis irányban, gyorsan vagy lassan, elre vagy csupán pendulum módjára, egyik és másik oldalra mozog-e? Mindezen költi képek mert egyebeknek valóban nem nevezhetni ez elméegyforma becscsel bírnak, amennyiben kületeket lönböz módon azon tagadhatlan tényt fejezik ki, miegyenes

spirális,

—

—

szerint az emberiség szellemileg,

mint

testileg folytonos

mozgásban van. Olykor tespedés korszakaira is találunk a történetben, ezek azonban térben és idre nézve korlátoltak; nagyban mindenütt nyugtalan alkotás, ers küzdelmek, soha sem szn tevékenység képe tnik föl elttünk, és sehol sem a nyugalomé. Hogy mind-e mozgalmakat elhaladásnak tekinthetjük-e, oly kérdés, mely gyakran volt vitatkozás tárgya,

Míg sokan hogy mely hat

azt

különböz módon

elismerik a

haladást,

lett

eldöntve.

de azt

állítják,

csupán az inga hullámzásához hasonlíthatni,

látatlan

meg

s

a

er

által

helyes

szintoly

kevéssé

áll-

egy irányban sem míg sokan azon bizonyos ponton középen,

emelkedhetik

fölül

meggyzdést

fejezik ki,

Eötvös. A XIX.

mozgatva,

mint

;

hogy

század eszméi. III.

e

kérdések

fölött,

minden 20

Az uralkodó eszmék Lefolyása az

306

államra.

erködés daczára, mindig azon pontra jutunk megint vissza, amelybl kiindultunk: mások az egész történetben folytonos

visszaélést, az

emberi nem lassankinti

el-

fajulását és sülyedését akarják látni.

Amint

mindig

tetben jelen

állítják,

hogy az emberiség pbysicai

visszafelé

ment,

gyöngeségi állapotába

s

tekin-

nemzedékbl hogy végre még

óriási

sülyedt,

ugyan-e nézetet erkölcsi, st szellemi tulajdonait illetleg, ki akarják mutatni részint a történetbl, részint abból, hogy az ó- világ iro-

nyomorúbb, törpébb legyen:

dalmi és mvészeti munkáit a jelenkoriakkal összehasonlítgaták.

quiores,

mox

Sötét bír.

Ha

„Aetas parentum pejor avis

túlit

nos ne-

daturos progeniem viciosiorem.'*

perczekben mindkét nézet sok vonzó ervel

csalatkozva látjuk magunkat

reményeinkben,

s

meggyzdésre jutánk, hogy a korszak, melyben élünk, még nem érett azon viszonyok megalapítására, azon

melyek egyedül tetszenek elttünk czélszereknek, s a nép még nem eléggé mvelt, hogy saját javát belássa; ha lemondván legszebb terveinkrl, visszavonulunk minmagunkba, s vérz szívvel önzkké kell lennünk, mivel beláttuk, hogy azon czélok, melyeknek addig éltünk, elérhetlenek, s merben hasztalan minden áldozat,

melyet oly

készséggel hoztunk

az

emberiségnek:

lever nézet az emberiség rendeltetése fell s innen van, hogy nagy politikai küzdelmek korszakaiban, melyek mindig nagy kiábrándulások idszakai egyszersmind, rendesen eltérbe lép az. Aki oly idket élt át, midn azon tételt, hogy az ember értelmes lény, nehezebb volt elhinni, mint minden egyebet, amit hinnünk kell: megnyugvást talál azon akkor némi vigaszt nyújthat ;

e

Második

rész.

Hatodik könyv. Második

hogy ami

fejezet.

307

ugyanaz sorsa mindazoknak, akik az emberiség magasabb hivatásában

gondolatban,

vele

történt,

hisznek.

De ha

nyugottan nézzük a dolgot, a nélkül, hogy

a rossz hangulat

azon arasznyi összes látni:

által el

idt,

emberiség

hagyjuk magunkat ragadtatni,

melyet átélünk,

sorsa

egyedüli

mi kevés az igazság

nem

s

tekintjük az

mérvéül,

be

fogjuk

e nézetekben.

Minél tovább foglalkozik a tudomány azon kérdés

mely phasisokon ment át a föld, míg jelen alakjára fejldött? annál inkább meggyzdünk a fell, hogy a föld, melyen lakunk, s az összes teremtés, mely bennünket körül vesz, folytonos fejldésben van. A földtan és kövülettudomány sokkal újabb még, hogysem azon eredmények, melyekre e tudományok eddig vezettek, kielégítk lehetnének, s némely tanok, melye-

vizsgálásával

:

ket fölállítanak, késbb, kutatások következtében,

alább

is

lényeges módosításokon

azonban mindenesetre

áll,

mennek még

zeledünk, mindig változatosabbak, állat-

és

s

mindig tökéleteseb-

növényvilág organismusai, melyek a

kövületekben fönmaradtak. e tökéletesedés,

:

hogy amint az els elttünk

korszakoktól a jelen formatió felé kö-

ismert geológiai

bek azon

át

leg-

annyi

Nem

tudjuk,

mikép

történt

meglehet, hogy kívül esik azon körön,

melynek ismeretére az emberi ész eljuthat; de a tény maga nem szenved semmi kétséget. A siluri formatiótól, melyben némely tengeri növényeken, zoophytákon, polyp-fajokon s bizonyos számú kagylókon kívül semmi nyoma nem maradt fön az organikus életnek, a föld Minden jelen alakulásáig szakadatlan az elhaladás. geológiai korszakkal növekszik a kétszik növények 20*

308

-A-

uralkodó eszmék befolyása az államra.

2

(Dykotyledonok) és emls állatok száma, míg végre az ember, mint legtükélyesb lény, s a kinek semmi nyoma az

elbbi formatiókban, megjelenik a

egyes

Ha

és

állát-

növényfajoknál

kertivirágaink

fzelék-

meg

száz

látjuk ez elhaladást.

is

száz válfaját, a gyümölcs-,

gabnafajokat egybehasonlítjuk

és

Az

föld szinén.

azon növé-

nyekkel, melyekbl azok lassankint fejldtek, senki sem tagadhatja

tekintetben

e

a

azon

valamint

haladást,

tényt sem, hogy

mindazon állatok, melyeket az ember használ, nagyságra és szépségre, általában minden tulajdonukra nézve, melyek elttünk becsesekké teszik, sokat tökélyesedtek vad állapotukhoz képest. S miután azt látjuk, hogy a legkisebbtl a legnagyobbig, a leg-

fensbbtl

mindenek

a legcsekélyebbig, e világon

fölött

ugyanazon törvények uralkodnak józanul föltehetjük-e, hogy csupán az ember van kivéve a haladás ezen általános törvénye alól, hogy aki annyi egyéb teremtményre :

nézve szolgál

fejlesztési eszközül a

természetben, csupán

maga van örök tespedésre kárhoztatva, fleg miután száz meg száz tagadhatlan tény eltt kell szemet hunynunk, ha azon

melyet egyéb

lassankinti tökélyesedést,

lényeknél szemlélünk,

tagadni akarjuk

az emberiségre

nézve?

Az ember, ha

jelenleg körültekint,

s

önmveit

látja,

méltán nevezheti ugyan magát a teremtés urának: de az uralmat erejével,

st

csak lassankint tehetségei

phiysicai alkatának

is

is

meg

szerezte

az

lassankint

nyert

istentl

fejldtek

kellé ersödni,

;

még

míg kép

vált az eléje tzött feladat megoldására.

Jól

tudom, hogy sokan tagadják az utóbbit, hogy

bizonyos nézet szerint az

emberek életkora az

s

el-

Második

rész.

Hatodik könyv. Második

309

fejezet.

korban kétszerte-háromszorta annyira terjedt, s nagyságuk tizenkét, st több lábra emelkedett; de ha minden nép legrégibb történeti forrásai azt mutatják, hogy az emberek életideje ezredévek eltt nem volt hosszabb, mint jelenleg,

nemzedék

(a)

nem

s

kiásott

találhatjuk

maradványait,

sehol

amaz

óriás-

st mindaz, amit

a

patagonok rendkívüli nagyságáról beszélnek, azon vidékek körülményesb ismerete után, mind a mesék orszá-

gába sorozható

:

tudhatjuk, mit kelljen tartanunk ezen

nézet igazságáról. Különben

nek

kell

annak elttünk

juk, miszerint ha józanul

ember még egyszer, volt,

is

már magában képtelen-

látszani:

azt

kétszer,

mert ha meggondol-

hogy az st háromszor olyan nagy akarjuk

állítani,

mint jelenleg, ugyanezt kell állítanunk az almák-

mindazon állatokról és gyümölcsökrl, melyekbl az ember táplálását vette; föl kell tennünk, miszerint a folyó, melyben az ember fürdött, kétszer olyan mély, s a fa, melynek árnyában nyugovók, kétszerte oly magas, szóval az egész világ kétszer oly nagy volt, mint jelenleg, ami terméról,

dinnyékrl, juhokról,

szarvasokról,

—

szetesen képtelenség.

Ameddig tapasztalataink terjednek, épen az kezt találjuk. Minél inkább megismerkedünk a merben

ellen-

nyers,

mveletlen népségek valódi viszonyaival, annál inkább fölmerül lelkünkban azon meggyzdés, miszerint a kultúra ugyanazon befolyással van az emberekre, mint más organikus lényekre, s csak Ausztrália vad népeit, melyek a mveltség legalsó fokán vannak az európaiakkal, s Amerika slakosait azon fajjal, mely amazokat lassankint kiszorítá, kell egybehasonlítanunk,

—

—

Az uralkodó

310

eszint'k befolyása az államra.

az ember physicai fejldés tekintetében is, amint ez már a dolog természetébl következik, miután az ember physicai fejldése lényegesen tápszereitl, s ezek nagy részint mveltsége

liogy belássuk, mennyire haladt

fokozatától függnek.

Az ember

szellemi

tevékenysége

pedig leginkább

egy részben physicai eri kifejezésétl függ, s az elhaladás, mely e tekintetben mutatkozik, bizonyára nem kisebb, mint amelyet

talunk

erkre nézve

az anyagi

.

Ha

nyugottan

tehetséggel

és

vizsgáljuk,

amit

1.

csak

annyi

lelki

az

emberi

nem

keserséggel fölhoztak

haladása ellen, úgy találjuk, hogy három tévedésen alapszik: Feledik,

hogy az

emberi

mindaz a következ lélek

tehetséggel bírhat folyvást elhaladni,

abból szükségkép azt kelljen

nincsenek oly

rint

tapasz-

tehetségeink

már

a

hivatással

és

hogy

nélkül,

következtetnünk,

misze-

dolgok, melyeknek ismeretében lelki elérték a határokat

:

amibl követke-

hogy azon meggyzdés, mely szerint az emberiség bizonyos tárgyak ismeretében 2000 év óta nem tn elhaladást, nem jogosít benünnket azon következtetésre, mintha azóta épen semmi szellemi haladás nem történt zik

:

St

ha visszalépés történt vala dologban, az sem bizonyítana semmit

volna.

is

látszólag egyes

e részben,

miután

azok fejezik ki, akik elször feltalálják, s oly dolgokban, mikre nézve lehetetlen tovább haladni, épen az elretörekvés vezet

minden

igazságot

rendesen legjobban

gyakorta tévedésekre, 2.

Úgy vagyunk

(b).

a

szellemi

munkássággal,

mint

az építéssel; minél magasabban emelkedik az építmény,

Második

Hatodik könyv. Második

rész.

311

fejezet.

nagyobb erfeszítéssel jár a legkisebb továbbhaladás is. Azon lassú, majdnem észrevehetlen baladást tehát, melyet egyes tudományokban tapasztalunk, szintannál

oly kevéssé hozhatni

emberi

az

föl

szellem

tespedése

n

gyermek lasabban utóbbi években, egy okos ember sem következtetheti azt, hogy a növés ereje csak az els évekre van szorítva. Végre valamely idszak szellemi munkáságára soha 3. sem vonhatunk Ítéletet azon kor legkitnbb tehetsébizonyságául, mint abból, hogy a

geirl:

.

s

ténik, —

vagy

ha

szintoly esztelenség,

—

mint rendesen

tör-

az ó-világ szellemi fejldését Plató, Aristoteles ?

munkáiból akarjuk megítélni, mint ha Kantot, Humboldtot, avagy Goethét vennk Németország jelen mveltsége mérvéül. Minél inkább eltávozunk ezen merben hamis Cicero

szempontoktól,

melyekbl

szoktak indulni, annál

kérdés

e

inkább

eldöntésében

meggyzdhetünk

a

ki fe-

hogy az emberi szellem, a mennyire munkássága nyomait a történetekben követhetjük, majd. minden

ll,

irányban

elhaladt;

egyes

transscendentalis

kivéve, melyekben a haladást

káiban,

hanem abban

kell

nem

tárgyakat

a szakbölcselk

mun-

keresnünk, hogy azon esz-

mék, melyekre régen csak a legnagyobb gondolkodók voltak képesek emelkedni, közkincsekké lettek. Ugyanezt mondhatni az erkölcsiség tekintetében. Az emberi kedélynek szüksége hozza magával, hogy a legfbb erkölcsi tökély és boldogság eszményét nemcsak

lehetségesnek,

gondolja;

s

mint az

hanem már valóban létezettnek egyes késbbi éveiben úgy tekint

vissza gyermekségére, mint a teljes ártatlanság és

napjaira: ugyanezt

találjuk

a

népeknél.

A

öröm

paradicsom

312

-^ z

ul'alkodó

eszmék befolyása az államra.

mondája mveldésünkkel egykorú, egyik adat arról, hogy haladásra vagyunk hivatva mert azon öntudat eredménye, miszerint az ember rendeltetésének szükségkép magasabbnak kell lenni. De ha a költészet mezejérl a tények terére lépünk, csakhamar meggyzdünk, hogy amit csak a hajdankor elnyeirl annyi ékesszólással mondanak, szintoly kevéssé igazolja a tapasztalás, mint amit annyiszor beszélnek a polgárisodás által még el nem rontott nép boldogságáról. :

A merben nyos erényei,

s

nyers állapotnak

maga

az állat

is,

is

megvannak

bizo-

ha emberré válhatnék,

szükségkép elvesztené egyes tulajdonságait: így a vad népeknek, amint Amerika serdeiben találjuk, és

seinknek

is,

amint a középkorban éltek, lehettek bizo-

nyos erényei, melyek mi bennünk hiányzanak,

megle-

s

hogy menttek valának némely hibáktól, st vétkektl, melyekért korunknak pirulnia kell azonban be kell látnunk, hogy az erkölcsiség mérvét nem bizonyos vétkek hiányában kell keresnünk, melyeknek indokai a het,

:

meg hanem

polgárisodás igen alacsony fokán nincsenek

abban

;

mennyire tud az egyes uralkodni azon állati ösztön fölött, mely tisztán önz czélok követésére készti, úgy hogy abban talál elégedettséget, ha másoknak is :

eleget tesz. Minél alsóbb

fokán

áll

egyes ember avagy

nép a mveltségnek, annál undorítóbban tnik föl elttünk vastag önzése. Minél tovább haladt a polgárisodás pályáján, annál

nagyobb azon kör, melynek

szükséges a mi személyes boldogságunkra:

s

kielégítése azt hiszem,

hogy aki a középkort nem lovagregényekbl, s sapáink korát nem dajkája meséibl ismeri, meg fogja engedni, mikép az emberiség azóta egyáltalában nem ment visz-

Második

szafelé

rész.

Hatodik könyv. Második

erkölcsiség

az

mindannak,

tekintetében,

amit egyes kormányok

birtokosok szívtelensége fölhozhatni,

s

a

s

hogy

daczára

demoralizátiója,

nép nyersesége

korunkban a leginkább

313

fejezet.

ócsárolt

a

ellen talán

miniszter,

st maga a nép is mindig kiállegybehasonlítást a XV. és XVI. század állam-

gyáros vagy pénzember, hatja az férfiéival,

az annyit magasztalt lovagokkal, kik útonál-

lással foglalkoztak, és azzal,

amilyen volt a nép a közép-

korban és a reformatió korában. Minél inkább tanulmányozzuk a történeteket, s igyekszünk tiszta képet szerezni a múlt anyagi, szellemi és erkölcsi viszonyairól: annál inkább be kell látnunk, hogy ama nagyobb boldogság, és erkölcsi tökély eszménye, melylyel majd minden népnél találkozunk, nem a múltban, hanem, ha valósítható e földön, csupán a jövben keresend, s hogy ha még oly lassan is, közeledünk a felé. Aki pedig a vallás tanaira akarna ez ellen hivat-

melyek szerint az embernek, bnbe esvén, végtelen nyomor ln osztályrésze, ne feledje, hogy aki a bnbeesésben hisz, a megváltás nagyszer tényében, s az ó- és új -szövetség mindazon helyének igazságában sem kétkedhetik, melyekben nemcsak a tökélyretörekvés van földi létünk legfbb czéljául kijelentve, hanem világosan meg van Ígérve, miképen a jó elvégre diadalát

kozni,

üli e földön.

Nem

ismerek istentelenebb

állítást annál,

mely szerint a mindenható önmagának és az angyaloknak mintegy idtöltéséül hozta e világra az embert, hogy kegyetlen örömét találja azon nyugtalan törekvésben, amint bizonyos körben forog, s azon tehetetlen eroködésekben,

hogy fájdalmas

amint a porból kiemelkedni törekszik, eséssel

megint visszasülyedjen abba.

!

Az uralkodó eszmék

314

A

ki isten

jó

és

befolyása az államra.

igazságos

voltában

hisz, a hala-

sem vonhatja kétségbe; mert amint nem tehetjük föl ama jóságnál fogva, hogy a jobb utáni vágy, melyet az emberben föltalálunk, nem egyéb csalódásnál, melyet isten olta az emberi természetbe, hogy azon kevés boldogságot, mit e földön találhat vala, megmérgezze: oly kevéssé fér össze igazságos voltával, hogy elveszetteknek dást

tartsuk épen a legjobbak iparkodásait, kik az emberiség

elhaladása érdekében minden idben fáradoztak. Oly nézet ez, mely világos ellentétben áll a keresztyénséggel;

mennyei boldogságra csak annyiban magát az ember méltóvá, amennyiben e földön

mert az

teheti

igért

fölemeli magát.

Ismerem az ellenvetéseket, melyeket mindezek ellen fölhozhatni. Gyakran mondám önmagam is, hogy az államtudomány csak annyiban érdemes a tudomány névre, mennyiben tételei, mikbl további következtetéseket von, positiv tényeken alapszanak, s tisztán megmutathatok. Lehetséges-e ez a jelen esetben? Mennyire eltérnek épen ez iránt az emberek nézetei

Amiben

az egyik épen a legnagyobb haladást látja,

abban a legnagyobb romlást Görögország

szabadságkorát

a másik.

látja s

a

franczia

Kóma

és

forradalom

kezdetét, Augustus és az Antoninok századait, a közép-

kort és az amerikai szabad államok jelen állapotát,

a

polgárisodás

viszonyokat,

kezdetét

s

a

törzsfnöki

melyek közt a beduin

él,

st

patriarchális

egyesek mind

legfbb boldogságot és erényt keresnünk. Hogyan képezünk tiszta fogalmat a haladásról, ha nincs határozott mérvünk, az iránt Ítéletet hozni? Nézetem szerint nem így áll a úgy rajzolják elttünk, mint ahol

kell

a

Második

rész.

Hatodik könyv. Második

315

fejezet.

dolog; mert mindenesetre van bizonyos mérvünk, mely-

különböz idszakokban meglehets szabadsággal meghatározhatni. S miben áll ez? Nézetem szerint három ismertet jelrl Ítélhetni meg különböz korszakok mveltségét; úgymint: í. Azon hatalom mennyiségérl, melylyel az ember az anyagi világ eri fölött bír. 2. Arról, hogy a mveltség bizonyos foka mennyire általános az emberek között. 3. Hogy mennyiben ismerik el és tartják tiszteletben az emberi méltóságot. Minél nagyobb az ember hatalma a physicai világ fölött (c); minél többen emelkedtek mveltségre, minél inkább tiszteletben tartják az emberi méltóságot: annál nagyobb a mveltség elhaladása. Mert valamint a természet ismerete s az eri fölött gyakorolt hatalom, mindig szerint az emberiség

haladásait a

szükségkép bizonyos fensbb, szellemi

fejlettség

eredmé-

úgy az emberi méltóság becsülése nagyobb erkölcsiség eredménye és föltétele egyszersmind, s amint a tenger soha sem önthet ki nagyobb térre, s az elbb száraz partokat nem boríthatja árja a nélkül, hogy ne emelkedjék: úgy a mveltség kijebb terjedése is egyszersmind emelkedését tanúsítja. nye

:

De

ha az idézett viszonyokban kell valóban keres-

nünk a mveltség igazi, st egyedüli mérvét (cl) lehetséges-e kétségbe vonnunk azon tényt, hogy az emberiség, :

—

a mennyire történeteink visszamennek,

—

folyvást

halad ?

Nem

szükség azon rég elenyészett polgárisodásokra

fordítnunk figyelmünket, melyeknek romjai a klasszikus

Az uralkodó eszmék befolyása az

316

államra.

ó-kornak, mint ez az új -kornak, részint

alapul, részint

anyagul szolgáltak; melybl az ujabb nemzedék az elbbieket

mind

fölülmúló

polgárisodás

büszke

épületét

Csak az ismert téren kell maradnunk, s azon történeti tényeket vennünk vizsgálat alá, melyek minden müveit ember eltt tudva vannak, hogy meg-

alkothassa,

(e)

gyzdjünk haladást,

a haladásról.

Avagy

tagadhatja-e

ha jelenkorunkat, minden hiánya

és

valaki a

szenve-

dései daczára, nyugottan egybehasonlítja az ó-kor legfé-

nyesebb korszakaival, Augustus századával, melyben a római mveltség tetpontját érte el ?

Sok nemes és nagyszer dolgot tartott fon számunkra Eóma és Görögország története, minek emléke többnyire gyermekségünk emlékeivel folyván össze,

midn

egy rég elenyészett világ példányai elször

lelke-

—

nemes törekvésre, könnven arra bírnak bennünket, hogy az ó-világ elnyeit túlbecsüljük. Sokat tn erre azon lelkesedés is, melylyel a tudományok föladták éledése pillanatában az ó-kori tanulmányokra magukat az emberek, s azon hév, melylyel a XVIII. században mindent, ami nem volt keresztyén, s annál fogva a régi polgárisodást is, emelni törekedtek. Mindemellett könnyen belátja mindenki, ha önmagát nem akarja csalni, hogy azon sokat bámult korszak, mely a kereszsítettek

tyénséget megelzte, épen azon

ket minden

polgárisodás

nagy messzeségben

Nem nyok

dolgokra nézve, melye-

mérveiül kell

vennünk, igen

korunk mögött. merek Ítéletet mondani a természettudomááll

állásáról a klasszikus régiség

korszakában; határoz-

zanak e részben a szakemberek; de hogy korunk a megismert természeti erk használatát illetleg, mind

Második

Hatodik könyv. Második

amit az ó-kor

fölülmúlja,

Ptolomeus

rész.

s

idsb

tn

fejezet.

e tekintetben,

317

Strabo és

Plinius legnagyobb bámulói

is

szint-

mvészi becsüktl elvolegnagyszerbb mvei sem mérkz-

oly kevéssé tagadhatják, amint

natkozva, az ó-kor

ami csak az utóbbi 25 év alatt a vasutakra nézve történt. Nincs a természettudománynak ága, melyben az elhaladás még avatatlanok eltt is szemmellátható ne volna maga az orvosi tudomány,

hetnek csak azzal

is,

—

;

mely valamennyi tudomány közt a legkisebb haladást tette, mivel kizárólag az emberrel foglalkozik, s mindazon akadályokkal kell küzdenie, melyekbe azon tudományok ütköznek, a miknek tárgya az ember, mondom, az orvosi tudomány sem képez e részben kivételt, s Cato

—

Ítéletét

kora orvosai

fell (/)

bajosan fogná

fakultás legnagyobb ellensége, csak tréfából

is,

ma

ezen

ismételni.

Egyoldalúnak mondhatjuk e haladást, meglehet, hogy az is, mert a természet anyagi eri fölötti uralom az ember egyik, de nem egyedüli föladata, s meg lehet engedni, hogy korunk igen vetette

magát; de miként

dásból a

szellemi

e

is

kizárólag ez egy irányba

nagy, habár egyoldalú hala-

tehetségek nagy fejlettségére

követ-

úgy a természet ismeretében tett elhaladásban az a sajátságos, hogy elször azon körülmény, mely mértékben lehetséges általában véve a polgárisodásbani elhaladás, attól függ, mely mértékben vetettük hatalmunk alá az anyagi világot ((/), s hogy másodszor azon elhaladás, melyet az emberek a természeti erk

keztethetni:

ismerésében

és

használásában

tettek,

a

tapasztalatok

hosszú sorát, és számos értelmes embert föltételez,

s

így

egyszersmind bizonyságul tekinthet arra nézve, hogy

mennyire

elterjedt általában a

mveltség,

(h).

,

Az uralkodó eszmék

313

befolyása az államra.

Ugyanezen eredményekre jutunk,

ha

az

ó-világ

polgárisodása kiterjedését egybehasonlítjuk a keresztyén polgárisodáséval, és ha figyelembe veszszük,

hogy

e hatá-

—

mennyien részesültek az ó-világnak mennyien osztoznak korunknak mveltségében. rokon

belül

Ha is,

ókor

az

melletti

lelkesedésünkben azt állítjuk

miszerint az újabb korban a polgárisodás

sem

sehol

emelkedett azon tetpontra, mint Rómában, Karthágó-

ban és Athénében, s hogy például az athenei polgárok tömege általában véve, a mveltség olyan fokára jutott, mint hiában keresünk fvárosaink polgáraiban mind:

ezt

—

ellen

azon

alapos

ellenvetések

mindenkinek szükségkép

daczára,

emelnie

történetek forrásaival elfogultság nélkül

—

meg

melyeket az

ha

kell,

az ó

foglalkozik

(«'),

hogy legkevesbbé is megingatnék azon tételt, miszerint jelen mveltségünk magasabban áll. Amily kevéssé Ítélhetni meg egy egész lehet engednünk, a nélkül,

ország egálját és termékenységét

mesterség

által

egyes, a természet és

különösen kegyelt részeirl: oly kevéssé

középpontok mveltségi állapota egy egész idszakban a mveltségi fok mérvéül, és hogy meggyzdjünk, mennyire háttérben áll még Itália és Görögország is korunk mveltebb államaihoz képest, csupán szolgálhat

egyes

azon tényre kell figyelmeznünk, miszerint az ó-kor polgárisodása,

a városokra kiterjed, s

épen volt

ahol legmagasabban szorítva,

hogy a legjobb

állott,

kizárólag

míg most egész országokra

idkben

is

mindig

lakosok kis részét tevék azon polgárok, kiknek

e^ak a

mér-

zeke és politikai képzettsége fell annyit beszélnek.

(A*)

Mi Görögország és Itália azon roppant térhez képest, melyre a keresztyén polgárisodás kiterjed ? Bármennyire

Második

Hatodik könyv.

rész.

Második

319

fejezet.

fényesnek tessék ellttünk az ó-kor mveltsége,

bármi

s

gyönge világításban tnjék föl az ujabbkoré: mégis sokkal nagyobb ma a fölvilágosultság. Ami fényt vetett az akkori világra, sára

sem lenne

ma

azon

roppant térnek gyér világítá-

különben meg

elég;

is

világosítá

vala,

miután a világosság mennyiségére nézve, mely egy központból kisugárzik, nincs

amelyre kihat.

biztosabb mérv azon

körnél,

(7).

Mennyiben az emberi méltóság elismerése lése fokát a polgárisodás

mérvéül tekinthetni,

és becsü-

—

s

véle-

ményem szerint is ez a leghelyesebb minden mérvek közt, mert ebbl ismerhetni meg a különböz korszakok erkölcsi

értékét:

—

minden egybehasonlítás

e részben

fölösleges a jelen és az ó-kor közt.

Az emberi méltóság

megbecsülése szükséges eredménye az egyenlség elvének,

s

ennek csak

ott

lehetnek gyakorlati

eredményei,

ahol a népfölség és állam fölött van valami magasabb, ami

minden emberrel közös. Mint az egyenlség fogalma az ó-korban kapcsolatban állott a polgárságéval, s ha az állam minden lakosának meg is adták volna, csak annyiban ter^ jedhetett ki idegen országok lakosaira, mennyiben a különböz államok közt mint például Görögországban valamely községi kapocs létezett úgy az ember méltósága,

—

—

:

becsülése

is

Az

az ó-korban

csak az állam polgárára

ter-

emberiség, mint egy nagy egész, fogalmát, melynek jóléte és szerencsétlensége minden egyest érdekel, s melynek irányában kötelességei vannak, méltán a keresztyénség hódítmányának lehet mondanunk. Nem tagadom, hogy polgárisodásunk fejldési folyamát tekintve, gyakran tespedés, st visszaesés momentumaira találunk.

jedett ki.

320

s

uralkodó eszmék befolyása az államra.

z

-^

Mint a folyam gyorsasága nem mindenütt ugyanaz, hosszú folyása közben helyek jönnek el, hol a víz nyu-

úgy a polgárisodás sem mindig egyforma gyorsasággal halad elre; vannak pillanatok a történet-

godni látszik

midn

ben,

:

a polgárisodás tere az ekével csak most

föl-

hasogatott föld képét tnteti elénk, hol az elbbi korszak vegetátiója

semmivé van

fejldött.

De

csírák e

semmivé

téve,

még semmi

s

valamint a folyam ezen tespedése, tétele

csak látszólagos

eset a polgárisodással, s csak

nem

új s

a zöld

ugyanez az

:

nagyobb korszakokat

egybe foglalnunk, hogy meggyzdjünk,

kell

az

miszerint

emberiség, e látszatos veszteglés daczára, folyvást halad

hogy minden tespedés, minden úgytetsz visszalépés egy ugyanakkor más tekintetben tett haladás által elre,

s

kompenzáltatik.

Legvilágosabban

láthatjuk

ha

ezt,

a

középkorra

fordítjuk figyelmünket.

Divattá

pedig

ln

az egész

a

XVIII.

korszakot,

században

melyet

e

középkort,

és

néven értünk, a

legnagyobb sötétség korszakának tartani: s mindazáltal tagadhatatlan, hogy, ha nem egyes római tartományokra, hanem az

emberiségre fordítjuk figyel-

összes

münket, ez idszakban

Ami mindenek melyek a természeti

haladt a polgárisodás.

is

eltt

erk

merészlek e tekintetben

tudományokat

azon

illeti,

ismeretével foglalkoznak,

magam

Ítéletet

hozni,

nem

csupán

Sándor a ..Kosmos u második kötetében mond a természettudományok lassankint fejldésérl a középkor folytán, (m). arra

hivatkozom,

Ha hogy

amit Hunibolt

a két korszak

több

mbecset

memlékeit

vizsgáljuk, meglehet,

tulajdonítunk az ó-koriaknak; de

Második

rész.

Hatodik könyv. Második

fejezet.

321

hogy a középkor büszke egyházai, azon hosszú tornyok, melyeknek magassága az egyiptomi gúlákkal versenyez, bizonyságul

szolgálhatnak,

miszerint

czéljai elérése végett nyert is

tudott

élni,

a

eszközökkel a középkorban

szintoly bizonyos, mint

tekintetben

emberiség

az

azon tény: hogy

a

renaissance századában tnek, amit e mind csak a középkor folytán lassankint szerzett ismeretek által lett lehetséges (w), s hogy például a Péter-

egyház,

mbecsét

mellzvén,

technikai

szempontból

Ha

egyéb tekin-

mind felülmulta az ó-kor memlékeit.

nem

tetben hasonlítjuk össze e két korszakot,

lehet ta-

gadni a haladást.

Az

ó-kor mveltsége mindenesetre

szorítkozott,

s

polgárisodásával

is

még

a

egyes

kis

XV.

kevéssé hasonlítható

oly

mint az ó-kor bármely

nem

nézve

kiterjedésére

igen

térre

század

egybe,

a

korszaka polgárisodását

emelhetni bármely késbbi századé

fölé,

ha az em-

beri méltóság elismerésében és becsülésében keressük a

polgárisodás mérvét,

s

a keresztyén polgárisodás korát

egybevetjük a megelzvel.

Még

a népvándorlások korszakát

nak mondhatjuk

e

is

haladás korá-

szempontból. Zivatarként

az összes nyugoti birodalomra a germán fajú patok;

s

tódultak szilaj

mvészet némely mvei semzavarában; de ha mellzzük is,

a tudomány és

mivé lettek a hódítás miszerint a világnak akkor haladhatás végett ifjú erejére volt

szüksége,

azon alakot vette volna találkozunk

azzal:

föl,

új

itt

is

sok ideig

mint a keleti birodalomban

tagadhatlan

tény,

hogy

mindazon

népek, melyek a római birodalmat megbuktatták,

A

XIX. század

népek

a keresztyénség, a nyugoti

s

birodalom földulása nélkül, alkalmasint

Eötvös.

csa-

eszméi. III.

21

midn

322

^- z

uralkodó eszmék befolyása az államra.

összeronibolák, arait a régi

mind maguk

mveltség

alkotott, egyszers-

annak körébe vonattak,

hogy az emberi méltóságot, ha csupán a gyzök körében volt is elisis

s

merve, a népvándorlás legszilajabb korszakaiban

ban becsülték, mint a római

is

job-

legmveltebb

császárok

korában.

Az

ó-kort csupán egy tekintetben

a jelenkor

föltétlenül

De

irányában:

a

illeti

dicsség

a

mvészet

tekinte-

mvészet a mveltség bizonyos fokára mutat ugyan, azonban nem mérve a különböz korszakok polgárisodásának, s csak azt, amit a mvészet a XV. és XVI. században hoza létre, vagy a franczia írók XIV. tében.

a

Lajos alatt írtak, kell egybevetnünk Lajos Fülöp kora termékeivel

(0),

hogy meggyzdjünk, miszerint,

lában a polgárisodás tagadhatlan haladása mellett,

mes

visszaesés

történhetik

a

tete-

képzmvészetekben,

mindarra nézve, ami a gondolatok

Minden

álta-

és

s

értelmek kifeje-

nagyszer haladás korszakai soha sem lehetnek kedvezk a mvészetre zésével

foglalkozik.

oldalú

hiányozván azokban, amit a mvészet

nézve,

külözhet,

bizonyos

határozott

eszmény,

s

nem

a

nél-

kifejezés

tökélye annál inkább lehetetlenné válik, minél terjedtebb az eszmék köre jezést

kell

s

találni.

az új fogalmak száma, melyekre kife-

Minden élénkebb haladás

mellett

ugyanazon látmánynyal találkozunk az emberi munkásság minden terén, mint Amerika serdeiben. A szép érzékét háttérbe szorítja a szükséges érzelme. szet

A mvé-

tn legnagyobb haladámveit, midn a mveltség álta-

mindig oly korszakokban

sokat,

s

alkotá legszebb

véve gyors folyamában megállapodni látszók egy idre, s egyik nyugpontjára érkezett, (p). lán

Második

A

Hatodik könyv. Második fejezet

rész.

polgárisodás mérvét sokan az állam politikai

tézményeiben

hitték

is

tulajdonítanunk,

kell

lzzük a különböz államok melyben a

teljes jogú.

séghez képest

állott:

elnyeit már azért uralkodó

De

eszméivel

szó

Ha

fölött.

közti viszonyt

polgárok száma az összes népesaz ó-kor politikai intézményeinek bajos elvitatnunk, mert

azon kor

a legnagyobb összhangzásban vol-

—

—

mel-

azon arányt,

s

a jelenkor államintézményeinél nincs

amire

miután

van

is

in-

kereshetni, s nagyrészint ennek hogy az ó-kor polgárisodásának

adtak a jelenkoré

föltétlenül elsséget

tak;

323

eset.

ha a polgárisodás megítélésérl általában viszonyok közül egyet sem lehet szem ell miután különböz politikai intézmények

e

eltéveszteni;

elnyeirl a legeltérbb nézetek uralkodnak, s a tiszta demokrata államformáróli átmenetelt egyeduralomra sokan szintúgy haladásnak tekintik, mint mások az ellenkezt; miután a történetek minden korszakában különböz alkotmányformák voltak egyszerre a külön-

böz

st

államokban,

alig

találhatni

egyetlen

hol az államszerkezet formáját hosszasabb

id

ran ne változtatták volna: az alkotmány

—

néprl

szólva

megítélni:

— csak

is

hogy

áll

államot,

alatt

gyak-

csupán egy

igen bizonytalan mérvet nyújt

aránylag mveltsége?

Több népre

vagy az összes emberiségre bizonyos történeti korszakban épen nem alkalmazhatni azt, st azon nézet, miszerint minden haladást az államintézményekbl kell megítélni, szükségkép oda vezet, hogy végre minden haladást tagadunk.

Gervinus ujabban

(q)

pedig nemcsak

a történetekben

és

az

történeteiben

emberiség

azon

tételt

egyes

szabályos

mikép államok, hanem

állítá

föl,

haladást

vehetni 21*

324

-^ z

uralkodó eszmék befolyása az államra.

észre az egyesek szellemi és polgári szabadságáról többekére

st

sokakéra: valamint azon államokban,

bevégzék életpályájokat,

tetpontjáról és

lefelé

—

a fejldés ez

visszasülyed

a

melyek egészen

emelked vonala

mveltség, szabadság

hatalom sokakról kevesekre vagy épen egyesre,

e törvényt

hogy

s

a történetek minden részében föltaláljuk.

Elttem hibásnak

tetszik e nézet; legalább az egye-

szabadsága

sek polgári

és

sokakra, az államfejldés

hatalma

elhaladását

ezen

folyama, amint

Gervinus

föl-

sem az ujabb korban nem mutatja. Szerintem már a kiindulási pont is hamis, miután sem a dolgok természete, sem a történet nem igazolja azon tételt, hogy a kényúri államforma a többieket mind megelzte. Valamint az ember, saját belátására hagyva, csak akkor emelkedhetik föl az egyetlen legfbb lény eszméjére, ha az t környez dolgok bens

veszi,

sem az

ó-,

egybefüggését,

a természet

monotheismust

—

nézetek

beri

mindig hetni,

a

amennyiben

eredetét

szellemi

amelyre

egységét

csak

nem

az

fölfogta,

istenség

kijelentésben

magasabb

fejldés

lassankint

azon

így a

s

felli

keressük

fokául

em-

—

tekint-

mértékben emel-

kedünk, amint az egyes természeti jelenségek összefüggését beláttuk s a világegyetemet, mint egészet, fogtuk

—

melynek minden egyéb kormányformát ezen elmélet szerint meg kellett volna elzni, megfogni sem vagyunk képesek; hacsak föl nem veszszük, hogy az eltt már nagy

föl:

úgy a

kelet kényúri államszerkezetét,

—

államok léteztek.

Már pedig minden nagy állam mindig ténet eredménye,

hosszas

tör-

mely a kisebb községek egy egészszé olvadását eszközlé lassankint amibl következik, hogy :

Második

rész.

Hatodik könyv. Második

fejezet.

325

ha a történetek mindenütt a kényuralmi formára vezetnének is vissza bennünket (V), még akkor is föl kellene tennünk, hogy más viszonyok fönállása elzte meg szükségkép mindenütt azon állapotokat, melyek elttünk történetileg tudva vannak. Ha e viszonyokat az

elttünk történetileg ismert fejldési folyam szerint akarjuk megítélni, s fölveszszük, hogy a kelet nagy államai hasonló módon állottak el, mint az ó-világ és az ujabb kor államai: föl kell tennünk, miszerint azon kényúri

államszerkezetet,

netekbl

értesülünk,

milyeneket

nkkel

a

Homer de

rályságban,

amint

általánvéve

a

legrégibb

olyas

vázol

a

legrégibb

viszonyok

elzték

királyi

megelzte,

Odysseaból

hatalomban ; s

államszerkezet

melyet

s

mi-

hogy a

tanuljuk

ki-

ismerni,

s

mely az ó-kor köz-

az ó-kor több írója

gyanánt

ad

el,

ó-germán törzsszerkezetben, melyet Tacitus találhatni a kelet

meg,

az ujabb

találkozunk

megfoghatatlan elttem, az

törté-

elénk Görögországban,

germán néptörzseknél

kor kezdetén;

társaságait

melyrl

vagy

rajzol,

a az

mint

kényúri államrendéhez hasonló valamit.

Azt sem foghatom meg, hogy a germánok els kiterjeszkedésétl és megtelepedésétl Európa különböz államaiban álljon

a

hbéri

az egyesek

szerkezet

uralmának

miben sokakra: miután

megalapításáig

átszállása

ki lehet mutatni a történetekbl, miszerint azon uralom,

melyet az

ó-germán

királyság gyakorolt, sem

oly

so-

kakra nem terjedt ki, mint utóbb az egyes birodalmi hbérnököké, sem intensive nem volt nagyobb azon kis körben, a melyre kiterjedt. Azon korszakok történeteiben, melyekre Gervinus nézete

támogatás

végett

hivatkozik,

szintúgy

föltalál-

Az uralkodó eszmék befolyása az

326

hatni az ellenkezt,

ujabbkor történeteire nézve

az

miután azon pillanattól fogva, midn népeknél, mint Tacitus értesít bennünket,

épen ez az a

st

államra.

eset,

germán

mindenki hivatva volt a fontosabb ügyekre befolyni, st azon intézményektl fogva is, melyekkel nagy Károly korában találkozunk, a hbéri szerkezeten át egész a XVIII. század kezdetéig minden államban, melyeket germán népek alkottak, épen az ellenkez folyamot vehetni észre: tudniillik a szabadság és hatalom átmenetelét sokakról kevesekre, végre egyesre. Gervinus ugyan, hogy ez

kikerülje,

ellenvetéseket

hogy a bitorság (tyrannis) Görögországban s a korlátlan uralom korunkban csak eszközül tekinthet, mely az uralom átszállását az aristo-

azon nézetbl indul

ki,

kratiáról a demokratiára közvetíti; de ha Görögországra

meg

—

habár ez sem akarnók ezt engedni lehetséges, miután legalább a dór államokat illetleg kivételt kellene tennünk, s az oly bitorságot, mely két

nézve

századig

is

tart,

csak

nem

tekinthetni átmeneti

állapotul

—

ha mint azon demokratiára, mely addig sem tart, mondók, a görög bitorságban csupán a görög demokratia

elcsarnokát akarnók

jük meg

e nézetet

Róma állították

—

szintoly

volt

alapítása

gyzelmét lött

még

a

:

hogyan egyeztethet-

legkülönbözbb nézeteket is

akartak

kényúri, által

látni

történeteivel?

lételöket

személyeket

hatalmuk nem társaság

Róma

hét királyáról

föl;

mythoszi

is

—

s

megtagadták, látni

hogy

s

bennük: ennélfogva

ha csupán

az

csupán de hogy a köz-

aristokratia

abban a népszerletlen királyság fönem kényúri hatalom szállá át egyesrl többekre, kétségtelen, mint az, hogy a római demokratia látjuk

is

Második

rész.

Hatodik könyv. Második

igényei kivívása végett

nem

inkább azután következett

fejezet.

a bitorságot

ez,

327

használta,

st

úgy hogy, ha egy állam-

egy másikra, inkább a demokratiát kell olyan formának vennünk föl, mint amely, rövid fönállásával, csupán a kényuralom bevezetéséül szolgált. Az ujabb kor történeteit pedig azért nem hozhatni formát

csupán

föl ez állítás

átmeneti

mivel

mellett,

végzett egészként,

fokozatul

azon

s

tekintünk

még nem

kérdést

eredményre vezetend a korlátlan

áll

ellttünk be-

illetleg:

min

vég-

egyeduralom, mit e

pillanatban, legalább a legtöbb államban, az ujabb kor politikai

fejldése

eredményéül

lehetnek ugyan vágyaink

és

kell

tekintenünk,

reményeink, de

nem

—

hoz-

hatni föl tényeket, miknél fogva azt egész bizonyossággal eldönthetnk.

Amily kevéssé mutathatni ki általában az emberiség történeteiben, hogy a polgári szabadság szabály szerint száll át egyesekrl többekre és sokakra, st miután azon kényúri államintézmények, melyektl az emberiségnek az

ó-

és

a középkor

rabszolgaságra ala-

ugyanazon helyeken máig fönálianak, s általában majd mindig volt egyszerre demokrata, kényúri és egyeduralmi állam szintúgy nem találhatni egyetlen államot is, melynek történeteibl, a tények elferdítése nélkül, ezt kimutathatnék. Az összes politikai történet számos változást mutat, melyeket azonban nem lehet bizonyos törvény szerint sorozni. Amint az államhatalom egyrl, gyakran a polgárok egyetemére megy át, szintúgy történik néha az ellenkez, s aminek bizonyos esetben több százados fejldésre van szüksége, rögtön eláll más viszonyok pított államaira

kellé

elhaladnia,

;

^ z uralkodó eszmék

328

Alig

közt.

gondolhatni

gyakorlatilag

meg nem

befolyása az államra.

oly

kísérlettek

volna

már

melyet

államformát, :

mindeniket

átmeneti fokozatúi tekinthetni bármely másikra, miután legtöbb

már

esetben

szolgált

politikai

megitélni,

ily

mutatja a történet, hogy

azt

egyszer

Aki különböz korszakok

fokozatúi.

intézményeibl akarja az emberiség haladását végre kétségbe kellene esnie az

Örö-

iránt.

kös körben-forgás tnik mindenütt elénk, nyugtalan

in-

De

kö-

gadozás ide

s

tova,

mint az ingának hullámzása.

vetkezik-e ebbl, hogy általában nincs elohaladás?

Nézzétek az órát! Mindenek eltt a pendulum zaja és ingásai vonják magukra figyelmünket. Sok utazó

mi borzadást szült mindig a hajó kronométerének látása a vad emberek közt, kik annak mozgásában beszéli,

életet tát,

véltek

látni; s aki

bizonyára sok

vesz abban észre.

nagyobb unalmat

ideig

nem

ismeri

az óra

használa-

semmi egyéb mozgást nem

Minél tovább szemléli járását, annál érez, annál

kevesbbé foghatja meg a

mester czélzatát, ki nagy mesterséggel

ily

mvet

alkot.

a melyben annyi kerék van egymásba illesztve, hogy egy kis petyegést s némi haszontalan mozgást idézzen el.

Merben

így

eltt a politikai vonja

vagyunk a események

magára figyelmünket,

Mindenek nyugtalan mozgalma

világtörténettel. zaja, s

aki

nem

lát

egyebet,

bosszúságot érez a két szélsség közti örökös ingadozá-

sok fárasztó látmánya miatt.

dulum ingásában gását,

kell

amily kevéssé a pen-

keresnünk az óra sajátképeni moz-

st inkább csupán

eszközül kell azt tekintenünk,

mely a mutatót, habár alig dig elbbre szintoly kevéssé :

neteiben szemlélhet

De

haladást

észre vehetleg, kell

az

tolja

emberiség

mintörté-

azon naerv hullámzásban

Második

rész.

Hatodik könyv. Második

mely szerint az ellenkez

keresnünk,

emberiség

egyes

nép,

államformák

329

fejezet.

vagy az

összes

hányatik

közt

idestova.

Ez ingadozások, az

állam-élet

terén,

ellenkez mozgalmak daczára folyvást növekedett az emberek ez

uralma az anyagi természet fölött, szaporodott a mveltség részeseinek száma, s emelkedett az emberi méltóság

—

érzete,

s

épen ebben kell keresnünk a polgárisodás

mérvét.

Innen következik az: hogy az emberi fejldés törvényét a polgárisodásbani lassú elhaladásban talál-

juk

föl.

A

soha

nem

változó

tények hosszú sorának szem-

bennünket e törvény ismeretére. Ugyanazon út, melyen a tudomány minden eddigelé ismert természeti törvényt föltalált és e szerint csak akkor vonhatjuk józanul kétségbe létezését, ha tényeket mulélete vezetett

;

tatnak,

melyek

e törvénynyel ellentétben állanak.

Mily fontos e törvény világos ismerete a gyakorlati életre,

könnyen megítélhetjük.

Valamint, mihelyt földünk mozgásáról tünk,

azonnal lehetvé

st

szükségessé

lom irányát

is

biztossággal

meghatározhatjuk.

meggyzd-

lett,

e

mozga-

kiismernünk: úgy, ha egyszer e haladás tényét elismerjük, e haladás irányát is a legnagyobb lete

Csak a tespedés elmé-

marad elttünk szüntelen bizonytalanságban.

-^ z

330

uralkodó eszmék befolyása az államra.

JEGYZETEK A A

(a)

FEJEZETHEZ.

II.

„Lib. Ecclesiastici.

18.

7.

pátriárkák hosszas életkora a zsidóknál

8. is

hogy a

mutatja,

1.

ritka kivételek közé

„Numerus dierum hominum, ut multum centum Psalm. 90. 10. a következt olvassuk: „Dies annorum

tartozhatott.

anni."

nostrorum in

ipsis

septuaginta anni. Si autem in potentatibus

octoginta anni." (b)

Ameddig mveldésünk

története

visszanyúlik,

az

érzékfölötti dolgokkal, elmélked-

emberek mindig foglalkoztak

tek az istenség, az ember földi rendeltetése és jövje, az emberi természet

melyeknek e részben

ellentétei,

saját

azon

s

érdekében alá kell magát

különböz idkben

eljutottak,

törvények

fölött,

De

a mire

vetni.

nem

vehetni a hala-

emberi léleknek e terén igen

dás mérvéül, részint mivel az

szk

erkölcsi

korlátai vannak, részint mivel (kijelentés folytáu

avagy

szükségbl) korán eljutottak azon erkölcsi törvények ismeretére,

melyek nélkül társadalom nem

változásokat el:

állhat fön

Miután

az

anyagi

világ,

van szükségkép

befolyással

e

lyását;

munk

s mint.

a stoa,

hanem abban, hogy alá

mennyiben

változásokat.

mindig

bármit tegyünk,

ha nygeitl

magunkat, nem

azon eszköz-

höz kell folyamodnunk, hogy a léleknek lajdonítsunk,

a

emberiségre:

az

szabadabbakká akarjuk tenni

s

nézve, csupán a hit dönti

tapasztalunk ezekre

mennyiben tekinthetni haladásnak (c)

;

föltétlen uralmat tu-

megvessük az anyagi értsük

s

értelmünk

világ befoáltal

igyekezzünk vetni a bennünket környez

hatal-

világot.

:

Jegyzetek a VI. könyv második fejezetéhez.

(d) Fölöslegesnek

zonyításába tudok, amit

bvebb

tartom a tonebbi tételek

lehessen hozni azon

hogy

állítás ellen,

szonyokat a polgárisodás mérveiül tekinthetni. Azoktól

okok

az ily (e)

fölhozását, akik czáfolatra méltatják e

Hogy mindazon

Egyiptom

irott

emlékeit annyira, miszerint azok által

szett

népek szellemi

hassunk, legalább

is

és társadalmi

ama

e vi-

várom

munkát.

melyeket a

elohaladások daczára,

régiségtan félszázad óta ton, megfej tik-e

bi-

okot sem

miután egyetlen alapos

bocsátkozni, föl

331

és

Assyria

rég elenyé-

életébe tisztán bepillanttetszik elttem,

igen kétségesnek

azok

már Herodot mond ez emlékek fell, melyeket korában maguk a papok sem igen értettek. Abból,

után, a miket

már az

ami eddig elttünk fekszik, mindenesetre azon következményt

— ha a görög polgá-

vonhatjuk, hogy Egyiptom polgárisodása

akarnók

risodás egyedüli anyjául

mögött.

mind

Amit

ez óriási

azt mutatja,

is

memlékek

tartani, igen

messze

építési módjáról tudunk,

hogy nem magasabb ermtani ismeretek-

hanem ezerek tömeges erfeszítésének köszönik

nek,

épen nem

minél fogva elhaladás,

e

áll

természeti

a

hanem inkább a

erk

létöket

ismeretében

tett

korlátlan uralom jeléül kell azokat

tekintenünk, melyek épen a mveltség kevesekre szorítását, és az

emberi

tevékenység kevésrebecsülését,

méltóság és

s

így a valódi mveltség alacsony fokon állását mutatják. (f)

Cato

„Jurarunt inter se barbaros necare

írta fiához:

omnes medicina. Et hoc ipsum mercede sit,

et facile

spurcius nos

disperdunt.

quam

de medicis." Plin. (g)

a

dictitant

XXIX.

fides

iis

barbaros, et

alios opicos appellatione faedant.

Interdixi

I.

Feloldhatlan kapcsok fzik az embert az anyagi

lághoz, uralkodnia kell a s

Nos quoque

faciunt, ut

fölött,

mely mérvekben az anyag

vi-

vagy rabszolgája lenni annak,

fölött

uralkodik, csak annyiban

;

Az uralkodó eszmék befolyása az államra.

332

emelkedhetik amaz

mveltség

a természeti

nem egyesek müve,

ha

erk

ismeretében

tett

elhaladás

miként például sok ezer értelmes ember

s

vizsgálódásaira van szükség, tive)

szabadságra, mely a magasabb

alapföltétele.

Amint

(Jt)

erkölcsi

hogy csak egy mozdonyt (locomo-

készítsenek: szintoly lehetetlen ez ismeretek használata,

föl

nem

teszszük,

hogy számosan vannak, akik legalább

is

a mveltség bizonyos fokára emelkedtek.

Az

(i)

kiemelik

ó-kor nagyobb polgárisodása bizonyságául gyakran az egyes görög szigetek és gyarmatok által

Sicilia,

vidékek nagyobb népességét.

foglalt

A

denesetre a földmívelés

elhaladására

mennyiben

nagyobb fokát

ez a míveltség

el-

nagy népesség minszokott

mutatni,

föltételezi,

s

a

magasabb

polgárisodás jele (keresked népeknél, és a hol a népességet,

mint Rómában, idegen munka

azonban Holland viszonyokat

juk az

is

érintett

és

népességgel

Itália néptelensége iránt találunk

s

Róma

Itália

népessége csak

akkor kevesebb

Azon seregek létszámából

pedig, melyeket

Görögország a persa és peloponnezusi háborúk hasonló bizonyosságai

népessége

következtethetjük,

alatt kiállított,

hogy Görögország-

mindamellett, hogy szigetei oly hihetetlenül

népesedettek voltak kiterjedéskhez képest,

—

nem

a versenyt.

00 Gyakran egy

túl-

aránylag sem

Anglia, sem Német- avagy Francziaország népességével állja ki

a

mint korunkban, noha, legalább részben, gyér

bír.

—

égalji

úgy hiszem párhuzamba állíthatadatokkal Sicilia népessége fell. Egyszersmind

rovására növekedett,

táplált,

az)

latba vetjük,

régi íróknál, eléggé mutatják, miszerint

embert

nem

Belgium népességét, fleg ha az

azon panaszok, melyeket

a tartomány

bizonyára

táplálja,

vev

fölhozzák például azon gyümölcsárusnt, ki

kiejtésérl azonnal megismeré,

hogy nem athenei.

Jegyzetek a VI. könyv második fejezetéhez.

Nem

vitatom,

mennyiben tekinthetni

mveltsége mérlegéül. Az

atticismust

gyümölcsárusnnél

föl,

találjuk

n

embert, mint a bécsi

ugyan csak az athenei azonban azt hiszem, hogy egy

is

említett

athenei

teljes

ledkezni, a kinek

maga

De ha

a szászt és würtembergit.

ténynek oly nagy fontosságot

tett

magasabb

nép

a

gyümölcsárusn szintúgy megismeri kiejtésérl a vidéki

párisi

e

ezt

333

azon

sokszor

sem kellene

megfe-

tulaj clonítnak

jogú polgárról

:

midn számzetésérl

Aristides,

volt szó,

volt kénytelen nevét a cserépre fölírni, mivel az érin-

polgár

nem

galmat ne képessége torzított,

tudott írni. Általában,

csináljunk

magunknak

fell, jó felütnünk

de alapjában

Demosthenesben

és

h

az

hogy igen ragyogó nép

athenei

Aristophanest,

fo-

politikai

ki talán

kissé

képet ad az akkori nyárspolgárról.

más szónokokban

is

lunk e részben. Schmidt egy szellemdús

sok tanúságost

mvében

:

talá-

„Die Ge-

schichte der Freiheit in den ersten Jahrhunderten des Chri-

stenthurns" igen sok észszel igyekvék megmutatni, világ irodalma szintúgy el volt terjedve,

s

állítá is

mutatni, sal,

egybe okoskodásait,

tényre hivatkozom,

224.

1.),

:

hogy Strabo nagy

mve

egész az V-dik századig szinte ismeretlen

(I)

el-

volt hatás-

mindazok ellenében csupán azon

melyet Humboldt idéz

egybegyujt Plinius sem

Bármi

bármint igyekvék meg-

hogy az irodalom akkor tágasabb körre

mint rendesen fölteszik

(2. k.

s

ó

annál fogva szint-

oly hatással volt a polgárisodásra, mint korunké.

mésen

hogy az

„Kosmos"-ában

a római ó-világban volt, s

még

a sokat

használta.

Mint a körülte lev mveltségi fokozat mindig jelen-

tékeny befolyással van az egyesnek szellemi fejldésére

:

még

inkább ez az eset egész népeknél.

Egy nép megelzheti

többieket mind, de csak bizonyos fokig.

A legnagyobb

a

világosság

szintoly kevéssé érintkezhetik a teljes sötétséggel, mint a leg-

Az uralkodó eszmék

334

befolyása az államra.

nagyobb mveltség a legnagyobb nyerseséggel van

nös hatással

népek

egyik a másikra,

gyarmatosait

környezetük

s

legmveltebb

amint a

befolyása

mert kölcsö-

:

következtében

—

ha ki is úgy minden nép mveltsége lehetne magyaráznunk, hogy egyes népre szorítkozva nagyobb

vissza látjuk esni,

mveltség fejldhetik

ki,

azon mértékben marad

hátra,

sut

fokán állanak a polgáriso-

süiyedhet vissza, minél alantabb

dásnak azon népek, melyekkel érintkezésbe j. (m) „Es liegt nicht in der Bestimmung des menschlichen Geschlechtes, eine Verfinsterung zu erleiden, die gleichmassig

das ganze Geschlecht

den ewigen

Lebensprozess

Kosmos.

II.

k.

(n)

„A

268.

fortschreitenden

Vernunft."

1.

fölosztás

értelem

az

haladásával,

ész

összefüggésben van, mind a

ama

der

népélet minden egyes korszakában kitetszik, hogy

ami csak az

s

Ein erhaltendes Prinzip náhrt

ergrifte.

megelz

korszakokra,

tökélyesedésével

századokban gyökerezik:

melyet az

ujabb

történetírók

szentesítettek, csak azon jelenségek és tények elkülönzésére

melyek lánczolatos egybefüggésben vannak egymással." Kritische Untersuchungen über die historische Entwickelung vezet,

der geographischen Kenntnisse von der neuen AVelt setzt

von J. L.

Hogy

(o) áll,

Ideler. I. k.

a stylus

maga

70.

stb.

1.

az ember, egyes emberre nézve

némi részben; de soha sem alkalmazható egész

kokra.

Egy

Uber-

korsza-

korszak stylusát, melybl jellemét megítélhetjük,

a nép kifejezésmódjában kell keresni,

s

ezt

nem

találjuk föl

az irodalomban. Q))

Rendesen az ellenkezt

állítják.

Hogy

a

mvészet

a

tudományt, a költészet a prózát megelzi, szintoly általánosan elfogadott tételek,

mint azon

polgárisodás korszakai

állítás,

miszerint a

mindig a kétely

magasabb

korszakai egyszers-

Jegyzetek a VI. könyv második fejezetéhez.

mind, mi

ama kétségteleneknek

által

335

tényeket indo-

állított

kolni törekszenek. Miután a haladás szakadatlan, nincs nehe-

zebb dolog, mint bizonyos korszakokra szaggatni korszak magán hordja a

vetkeznek

fejld

maradványait,

s

a kö-

majd mindig lehetetlen meghatározni azon

csíráit, s

pontot, ahol az

megelznek

Minden

azt.

elbbi mveltségi korszak megsznik, vagy a

kezdetét veszi.

De hogy mindé

mellett polgárisodá-

sunk összes fejldését bizonyos korszakokra oszthatni, melyek közül mindenik különös jellemmel

meg

egyiket tisztán

lehet uralkodó

böztetnünk a többiektl,' s

bír,

— nem

melyek közül mind-

s

eszméinél fogva külön-

szenved legkisebb kétséget;

ha azon idpontra nézve, ahol a régi világ polgárisodása

megsznik,

szintoly

mint arra nézve

:

hozhatni

kevéssé

pontos

föl

hol záródik be a középkor

a renaissance? mindazáltal senki

s

évszámot,

veszi kezdetét

sem tagadhatja, mikép a

korszakok közül egészben mindeniket meg lehet különböztetni a

megelztl

osztást

jük.

összes jellemére nézve,

épen a

De ha

mveldési

mveldés

a

s

hogy a korszakokra

nem

történetekben

történeteit

nélkülözhet-

korszakokra osztjuk, azon-

nal át kell látnunk a fönebbi tételek helytelenségét, miután

azon

állítás,

hogy a

költészet a tudományt, a

a gyakorlatilag hasznost, a

nyiban igaz, a mennyiben a

hit

mvészileg szép

a kételyt megelzi, csak any-

mveldés

jobban mondva, egy korszaknak

két korszakára, vagy

a másikba való

átmenete

szakára fordítjuk figyelmünket. (q) „Einleitung in die Geschichte des 19. Jahrhunderts."

15. lap. (r)

Nem

ez az eset. Ismereteink a zsidó nép történetei-

rl, sokkal nagyobb körülményesség mellett, szintoly messze

mennek

vissza,

történeteiben

mint más nép

nyoma

történetei,

s

e nép

legrégibb

sincs a kényúri államszerkezetnek.

Szint-

336

Az uralkodó eszmék befolyása

az államra.

oly kevéssé mondhatni egyedúri korlátlan hatalomnak a papi

uralmat, amint

Egyiptomban

ionállott,

s

amit Herodot

III.

— 87 a kényúri államszerkezet keletkezési módjáról Persiá— annyit ban mond, — a feltn görög daczára 80

színezet

mindenesetre mutat, hogy

is

Persia államintézményeit sem

te-

kinthetni oly eredeti viszonyoknak, melyekkel az államalakulás

azon tartományokban kezddött.

Második

Hatodik könyv. Harmadik

rész.

III.

fejezet.

337

FEJEZET.

A HALADÁS TÖRVÉNYEI. Az emberiség ben

hasonlítanak

tonosan

nemcsak a egymáshoz, hogy mindkettben a föld története

és

fejldést

folytonos

átalakulást,

tartó

mindig tökélyesb organismusra

az

részfoly-

találunk

átalakulás

módjára van némi hasonlat a kett közt. Mint a föld felülete nagy forradalmak nyomaira mutat, melyek alakját megváltoztatták; amint vannak korszakok, melyek alatt a rázkodások hosszú sora következtében óriási hegylánczok keletkeztek, tengerek nézve

:

is

megváltoztatták medreiket,

tömérdek

új

tek: de az

organismus átalakulás

az állat- és növényvilágban

s

állt

el, míg mások

munkája nem

elenyész-

er-

szorítkozik ez

hanem számos kisebb terörökké munkás természeti

szakos forrongás korszakaira,

esemény,

mészeti

erk mködése ezt találjuk

az

st

az

által is lassankint és folyvást tart

emberiség történeteiben

is.

:

ugyan-

Ama

nagy

forradalmakon kívül, melyek az összes emberi viszonyokat egyszerre megváltoztatják, az élet minden viszonyát kisebb

események, st az emberi fogalmak lassankinti

fejldése

a naponkinti

s

tetemesen módosítják

;

s

törekvések

A

XIX. század

észrevétlenül

de

a ki két korszakot figyelmesen

egybe akar hasonlítani, úgy fogja Eötvös.

is

eszméi. III.

találni,

hogy ha a köz22

Az uralkodó eszmék befolyása

338

bens idszak még

meddnek

oly

az államra.

látszik

is

események-

ben,

mindazáltal a nézetekben és viszonyokban, általá-

ban

véve az emberi

változások történtek az

Még

minden körülményében, nagy

lét

alatt.

szellemünk korlátai

is

ugyanazok ama

törvé-

nyeket illetleg, mik szerint e változások a természetben és az emberiség körében véghez mennek. Bizonyos általános

törvények

természeti

ismerete,

er okozta jelenségek szemlélete, s általáerk figyelmes vizsgálata által, melyek föl-

a vulkánikus

ban azon

dünk fölületének

muk

lehet

arról

is

:

de pontosan sem azok idejét, sem módmondhatni meg a múltra nézve, s még ke-

földrászkodások ját

mködnek, fogalmi módon történhettek ama nagy

lasankinti átalakulásán

nem

vesbbé

lehet

fölülete

egy

;

mily

elrelátni,

alakot

nagyszer katastropha

új

ismeretünk köre akkor

vészen

földünk

esetében,

és így

rendkívül korlátolt, ha azon

is

mik

nagy forradalmak történnek, melyek az emberek minden Itt is ugyanazon erk viszonyát egyszerre átalakítják. törvények

kutatására

mködése tnik

föl

fordulunk,

nagyban,

szerint

a

melyeket a kisebb

ese-

ményeknél szemlélünk; de hogy mikor és mely terjedelemben történnek e forradalmak, s min eredeményei Tudolesznek, mindez túl fekszik tudomásunk körén. mányunk e tekintetben csak arra szorítkozhatik, hogy azon

ténybl,

miszerint

az

dalmat tapasztalt, a jövre szintoly

Más juk

emberiség nézve

több

ily

következést

forra-

vonhat

nagyszer események valószínségére. dolog,

ha azon

iigvelmünket,

lassankint i

mik

törvények szerint

az

kutatására

emberi

átalakulása, a polgárisodás

fordít-

viszonyok

lassankint! hala-

Második

rész.

Hatodik könyv. Harmadik

fejezet.

339

Mert ha azon nagy befolyás következtében, melyet az akarat szabadsága minden emberi viszonyra gyakorol, soha sem találhatjuk föl itt azon dása történik.

szabályszerséget, a melylyel a természet vizsgálása köz-

ben találkozunk, dását

soha

sem

mint például tagai

s

számíthatni

is

azon

tnek egy

ha ennél fogva a polgárisodás halaapadást,

század

alatt,

ki

azon

melyet a s

tesznek a

pontossággal,

Niagara zuha-

jövben: két

ezredév történeteiben a tények roppant sora

áll

elttünk,

mikbl minden elttünk tudva lev

haladás

szintoly bizonyossággal

amint e tényekbl

elvonhatjuk,

általában következést lehet

Melyek immár

e

törvényeit

vonnunk a haladás

létére.

törvények?

229*

:

^z

340

ur alkodó eszmék befolyása az államra.

FEJEZET.

IV.

A HALADÁS ELS TÖRVÉNYE: MINDEN HALADÁS KÜLÖNBÖZ EGYÉNISÉGEK ÉRINT-

KEZÉSÉTL A tott

erk

történetek

által

FÜGG.

egészen kétségtelennek bizonyí-

hogy a haladást mindig csak a különböz eszmék ellentéte eszközli. Nem szükség, hogy

tény, és

az ellentétben álló

erk

egyensúlyban álljanak

:

az

is

avagy nem az eszmék, melyek uralomért küzdenek; s miként a hajó gyönge, st látszólag ellenkez szél mellett is elre vitorlázhat gyakran oly eszmék is lényegesen elmozdíták az emberiség haladását, melyeket merben hamisaknak ismertek el utóbb. Csak ott nincs semmi haladás, ahol nincsenek mindegy,

helyesek- e

:

ellentétek

;

a haladás mértéke pedig mindig attól függ

mily kiterjedésben találják

föl ez

ellentéteket

valamely

társadalomban.

Görögország

Minek okát

mint Rómáé. tattam

nem

— azon

elhaladása

nem

—

a görög nép

ellentétek

mindig

tetemesb

vala,

mint másutt már megmu-

fensbb tehetségében,

sokaságában

kell

ha-

keresnünk,

melyek közt e nép kifejldött. Miután a görögök vallása a képzelem hite vult, mely sem a lelket, sem a szívet

nem

volt soha soha

képes teljesen kielégíteni, soha

Második

sem

Hatodik könyv. Negyedik

rész.

341

fejezet.

nagy hatása a társadalomra, hogy azon ellentét, melybe a bölcseimi eszmék a vallással jöttek, haladást idézhetett volna el minden tekintetben (a) annál általánosabb és ersebb volt az ellentét a politikai élet körében, Görögország minden részében, a nép minden rétege közt megvolt ez ellentét, s ennélfogva a haladás is kiterjedt Görögország minden részére. Miis

volt oly

;

Róma

helyt

az

egész Görögországra kiterjesztette

csupán keleti

tudomány

a

terére

keresztyén

és

megsznt

elenyészésével

ellentétek

haladás

a

is,

hol a görög-

szorítkozott,

fogalmak

uralmát,

hatalmas

érintkezése

míg végre a keresztyénség ez azokkal a haladást e téren is meg-

ellentéteket

idéztek

ellentéteket

is,

s

el,

szntette.

Rómában

a folytonos

is

ellentéteknek

tulajdonít-

hatjuk annyi ideig a szüntelen elhaladást. Külviszonyait

majd

fekv kisebb Karthágóval s majdnem az

elször

illetleg

Itáliával,

ismeretes

világgal

királyság és

birtokos

körüle

a

ellentétben

községekkel,

Rómát;

látjuk

akkor benn a

egész

patríciusok, a patríciusok és plebejusok, a

osztályok

és

a proletárság,

Róma

és a tarto-

mányok, végre a köztársaság és impérium állannak egymással éles ellentétben. Miután Róma hétszázados küzdés után az egész világot szársággal a legtöbb

bens

meghódítá,

ellentét

midn

a csá-

megsznt, vége

ln

ennek útját is örökre bezárták Janus temploma ajtaival Augustus alatt.

a haladásnak

A

is

;

keresztyénséggel új

ösvényeket

tört

a polgári-

sodásnak az emberiség, de ha az elhaladás a keresztyén polgárisodás folyama alatt nagyobbá terjeszkedve, és sokkal hosszasabb

ln, mindenre

idre

nyúlt,

ki-

mint az

-^ z

342 ó-korban

uralkodó eszmék befolyása az államra.

azon körülményekben kell okát keresnünk,

:

mert összes polgárisodásunk folyama

mindig vol-

alatt

tak hatalmas ellentétek.

Azon pillanattól fogva, midn a keresztyénség a pogány világgal szemközt föllépett, s megindult a harcz, legyzte a barbár népek ifjú ereje, a keresztyén polgárisodás egész folyama alatt folyvást ellentétekkel találkozunk, és pedig az élet minden régi urát végre

melyben a világ

körében, melyek mindenütt lehetetlenné tevék a tespedést.

A

császár és a

pápa

és az

egyetemes egyház, ez

és a reformátió, a

a nemzeti egyházak, a katholicismus

királyság

és

aristokratia, az

aristokratia

a községek és az egyén, az emberi

és

és

polgárság,

nem vagy

legalább

egységének eszméje s a különállásra törekvés, minden népnél szintúgy mutatkoznak, miként a népiség eszméje az egyének teljes önállósága igényeivel

a keresztyénség

j

összeütközésbe;

az egész

ezen

a

haladás

ellen.

s

találkozunk tagad hatlan

aránylag mindig annál nagyobb

minél ersebben léptek

volt,

ellentétekkel

keresztyén polgárisodás folytán,

hogy

tény,

—

föl

amaz

ellentétek

egymás

(6).

Minden ellentét csak úgy képzelhet, ha az eg; eszmék vagy érdekek képviseliül külön egyéniségek állanak szemközt; mibl következik, hogy ha a haladást mindig csak különböz eszmék és érdekek ellentétele mozdíthatja el: minden haladás csak akkor lehetséges, ha különböz egyéniségek állanak kölcsönös érintkezésben egymással.

S úgyis van.

Az

effV0s

kezesektl

szellemi

íügg,

kifejldése

mindig azon

melyekben más egyénekkel

áll.

érint-

lía

Második

még

oly

kitn

Hatodik könyv. Negyedik

rész.

adományokkal

sohasem fejldhetnek azok

t

látta is el

ki,

343

fejezet.

a természet,

ha elszigetelten

st

áll,

van szigetelve. Csak akkor az ember ereje öntudatára, ha érintkezésbe lép másokkal, csak az hozza mködésbe kedélye tulajdonait, s csupán a kedély viheti a lelket termékeny tevékenységre.

visszaesést vehetni észre, mihelyt el

j

Az ember

tehetségei

szellemi

megannyi

villanyszikra,

melyek a galvanikus telepbl fejldnek ki, s melyeket mindig csak különböz elemek érintkezései idéznek el. Amit egyeseknél látunk, ugyanazt találjuk egész népeknél. Egy népiség sem fejldhetik, bármi tehetségekkel legyen megáldva, magasabb mveltségre, míg elkülönözve áll, s a már mveltebb nép is hátramarad,

st

visszasülyed a

polgárisodás

pályáján,

mihelyt gyé-

rebbek lettek vagy épen megszntek érintkezései másokkal. Mert amint az egyeseknél, ha érintkezésekbe jönnek, a fogalmak nemcsak azáltal szaporodnak, hogy mindenki idegen fogalmakat sajátít el, hanem az által is, hogy különböz fogalmak találkozása mindig új fogalmakat idéz el: ugyanezt tapasztaljuk a népeknél. Elszigetelt

népek,

kivétel

nélkül,

a polgárosodás

leg-

Ahol a polgárosodás els nyoaz azeltti érintkezések nyomai sem

alantabb fokán állnak.

mait találjuk,

ott

hiányzottak soha.

Még

a

sandvichi sziget lakosainál

kimutathatók azok; a Mexikóban és Peruban risodást illetleg

az

smondák

nünket

nem szenved

idegen

vissza, s az

velést, általában

kétséget

is

talált polgá-

e tény,

miután

nép-bevándorlásokra visznek benállam rendezését, a vallást, a földmí-

mindent, amiben Peru és Mexikó elfog-

laltatásakor a többi amerikai népeket fölülmulta, a nép

maga ezen hódítóknak

tulaj doni tá. (c).

;

344

-^ z

uralkodó eszmék befolyása az államra.

Néni szükség, hogy egyenesen nép és nép közt történjenek azon különböz elemek érintkezései, a melyek-

tl függ minden

Mint a vándor madarak ma-

haladás.

gukkal viszik némely növény magvait, a hol rövid pihenést

idegen

tartanak,

s

azon szigeten,

vegetatió

csíráit

úgy vitték át egyesek gyakran egyik nép eszméit más népekhez, s mély jelentsége van a mondának, mely szerint az ó-világ minden nagy törvény-

szórják

el

hozója

és

részét.

Ily egyenes és közvetlen érintkezés nélkül soha

:

gondolkodója

sem mutathatunk mind a haladás is

ki

kezések

Azon

voltak.

utazásban töltötte

valódi

haladást,

miként egyszers-

legélénkebb, ahol ilyes érint-

ott volt

miszerint

tényt,

népeket a szigetek vagy

nagy

élete

a

szárazföldi

hajózható partok lakosai

széles,

mindig megelzték a mveltségben, szintén csak azon befolyásból magyarázhatni meg, melyet a más népekkeli érintkezés s azért a

szükségkép a polgárosodásra, lajdonítnunk

azon

vegyes népek

tnek

könnysége gyakorol miként ez oknak kell tu-

közlekedés

nagyobb

elhaladást

melyet

is,

a polgárisodásban. Mivel az

különböz elemekbl

állanak,

s

a

ily

a

népek

különböz egyéniségek

épen azért élénkebb leggyakrabbak szükségkép itt a haladás, mint a egytörzs népeknél. Mindaz tehát, ami gyéríti vagy egészen meg is sznteti a különböz egyéniségek érintkezéseit, szükérintkezései

itt

:

ségkép megállapodásra vagy visszalépésre vezet a

pol-

gárisodásban.

Ismeretesek

a

teljes

China neve közmondássá

ln

zárkózottság e

részben,

s

eredményei amely tör-

vényhozók, papok vagy uralkodók a létez állapot tozatlan

föntartására

törekedtek,

mindig

vál-

igyekvnek

Második

akadályozni

épen

rész.

az

érintkezést

meg

mivel

azért,

Hatodik könyv. Negyedik

változatlan föntartása

mindennel,

voltak

(s

fejezet.

345

mi

idegen,

a

gyzdve, hogy

csak ebben

áll

a fonálló

a tespedés) csu-

pán akkor lehetséges, ha az idegen elemekkei minden érintkezést megakadályozhatni. Nagy részint ez oknak tulajdoníthatni a kényúri államformák elismert rossz befolyását a haladásra. Mivel a kényúri államforma lehetlenné teszi a szabad egyéniség lételét,

den egyéni sajátságot

el

akar

befolyások

törekszik idegen

s

mivel min-

magát

törölni,

hatásai

ellen:

biztosítani

épen

azért

mindig akadályozza a haladást. Ahol az egyes korlátlan hatalma, vagy mivel területileg keskeny határok közé

vagy egyéb okoknál fogva (d), nem akadályozhatta meg, hogy éles kifejezés egyéniségek ne

volt szorítva,

legyenek, haladást

s

azok

egymással ne

sem szakíthatá az

érintkezzenek,

találunk,

zsarnoki

mint

uralom

Spartában:

rövidebb ideig tartott

s

mellett

mivel

a

(hogy csupán egy-

félbe, s

korbeli és rokon népeket említsünk)

minden

ott

például Siciliában,

élénkebb az

egyesek

haladást

uralma

kisebb körre szorítkozott amott,

hogysem az egyéni sajátságok megsemmisítése az egyes államok körében is sikerülhetett vala, vagy az idegen államoktól csak törekedtek volna is magukat elkülönözni; míg Spartában Lykurg törvényhozásának befolyása által mindkettt sokkal inkább elérték, mint Görögország bármely más államában. Ugyanezt mutatja maga azon tény is, a melyet szoktak hozni a végtelen haladás ellen, s világfájdalmas századunkban különös elszeretet"

rendesen

mire

fel

mindig megint visszatérnek; miszerint minden polgárisodás, mihelyt tetpontját elérte, megint visszasütel

346

-A-

2

uralkodó eszmék befolyása az államra.

lyed, és pedig azon

tetponthoz képest, a melyre emelkedett; mert ha valamely nép hatalma alá veté mindazon népeket, melyekkel azeltt érintkezésben

állott, s

nyelvét,

vallását, erkölcseit és törvényeit rajok kényszeríté,

vagy

ha egy polgárisodás lassankint minden népre kiterjed,

melyek kölcsönös érintkezésben állnak egymással e népek sajátságait mindnyájokkal közös mveltség válta föl, mint például Róma uralmával volt az eset, vagy a görög mveltség általános elterjedésével kevéssel a keresztyénség föllépése eltt; (e) ekkor meg kell sznni :

a

haladásnak,

azon

nem

tetpontot,

adatott;

azért

melyen

hanem mivel

mivel túl

dítjuk

a

haladás,

figyelmünket,

polgárisodás

haladnia

az osztályok és

vellirozása a haladás föltételeit

Akár

a

is

elérte

embernek nem nemzetiségek

semmivé

tette.

akár a tespedés korszakaira

mindenütt tisztán

ni-

láthatjuk,

for-

min

van a különböz egyéniségek érintkezése a haladásra, mindkét út azon meggyzdésre vezet bennünket, miszerint minden haladás a különböz erk és érdekek ellentételének eredménye, vagy ami egy azzal, az befolyással

önálló egyéniségek érintkezéseinek eredménye.

S ez az els törvény, melyre egész népek vagy korszakok mveltségi történeteinek alapos vizsgálata vezet bennünket.

Jegyzetek a

könyv negyedik

"VI.

JEGYZETEK A

(a)

A

miatt oly

317

fejezete'hez.

FEJEZETHEZ.

IV.

— mely

klasszikus ó-kor vallása ezen sajátságának

könnyen

magyarázható az

vett föl idegen hitfogalmakat,

ertlenek voltak,

sokat magasztalt türelmessége

ó- világ

hogy az ellentétek

kell tulajdonítnunk,

a honnan

s

Csak oly

ladás elmozdítására.

—

e téren mindig igen

a vallás akkor csak oly keveset

s

is

vallások,

tn

a ha-

melyek mint a ke-

hogysem a bölcseimi eszmékkeli harczban azokban fölolvadjanak, s melyek nem-

resztyénség, sokkal

csak a vallások

el

inkább positivok,

hanem idézhetnek el ers

képzelmet,

a kedélyt

is

ellentéteket,

s

betöltik:

csak ily

mozdítják ekképen

valósággal a haladást. (b)

Mint

Róma

érdekek ellentéte

is

és

Görögország történetei mutatják, az

elmozdíthatja a haladást, de a dolgok

természete hozza magával, hogy az

érdekek harcza mindig

egyik érdek vég gyzelmére, a többiek elnyomására lentétek

megszüntetésére

vezet

szentesítette elveket lehet

semmisítni:

befolyásuk

szükségkép

;

haladásra annál

az

el-

csak a vallás-

ugyan legyzni, de nem

a

s

lehet

meg-

nagyobb, minél

hatalmasabb ellentéteket kell leküzdeniök. (c)

Ha

a polgárisodás kezdetérl

fönmaradt mondákat vizsgáljuk, úgy gári sodásról,

azt tartják,

ahol

nem

találjuk, miszerint a pol-

az istenektl származtatják, mindenütt

hogy idegenek hozták

lán véve szintoly

különböz népeknél a

lehetetlen,

be.

Miután az utóbbi

álta-

mint az els, mert egy oly népet

Az uralkodó eszmék

348

befolyása az államra.

kellene fölvennünk, mely minden másokkal közié polgáriso-

dése,

úgy látszik, hogy épen azon monda általános elterjemely minden nép polgárisodását idegenektl származ-

tatja,

mutatja azon tény általánosságát, miszerint a polgáriso-

dását

:

dás nyomait minden népnél csak bizonyos pontig kísérhetjük,

midn

idegen népekkel jött érintkezésbe; mivel épen az érint-

kezések (cZ)

által

származott a mveltség

Bár a kényúri hatalom

nyomasztóbb az egyesre nézve

:

államokban mindig

kis

leg-

mindazáltal soha sem lehet

az oly ártalmas a haladásra nézve, mint a nagy államokban,

mivel kisebb államokban nem vihetni államokkali érintkezéstl

legyenek

el

nem

tény bizonyítja, hogy

ki,

a

hogy minden idegen

zárva;

de épen ezen

nyomás nagysága, hanem a kü-

lönböz elemek érintkezésének megszntetése

által

vezet a

kényuralom tespedésre. (e)

Miután az ó-kor minden államában

teljesen alá volt

vetve az egyén az államnak: mihelyt valamely állam a többieket mind alávetette,

s

így a vele

megsemmisítette, szükségkép dás lehetsége.

Azon

ellenkez

viszonyokat

megsznt azonnal minden

polgárisodás,

hala-

melyben az egyéniség

jo-

gát az állam ellenében elismerik, ment e veszélytl, mert ha azt akarnók

is

képzelni,

hogy minden nép egyetlen állammá

egyesült: míg az egyesek, családok, kisebb községek egyéniségét,

ben

melyeket az állam magában

tartják,

még mindig számtalan

foglal,

elismerik, tisztelet-

ellentét

marad fön

a né-

zetekben és érdekekben, melyek lehetvé teszik a haladást.

Második

rész.

Hatodik könyv. Ötödik

V.

349

fejezet.

FEJEZET.

A HALADÁS MÁSODIK TÖRVÉNYE: A HALADÁS IRÁNYÁT MINDIG AZ URALKODÓ ESZMÉK HATÁROZZÁK MEG. Természetében fekszik az embernek, hogy mindig kell valamire

törekednie;

fogalmai határozzák

törekvési el,

irányát pedig

a fölötti

a mit igaznak, helyesnek

és ill-

nek tart

Ami

az egyesre nézve

áll,

áll

a népre,

st

az egész

emberiségre.

A

nem egyéb

világtörténet

törekvésnél

folytonos

bizonyos fogalmak valósításai a.

immár a haladás iránya mindig törekvéseinek irányától függ: minden korszak uralkodó eszméi Miután

is

szükségkép

eldönt hatást

gyakorolnak

haladás

a

irányára.

Lehetetlen

az

embert

eszes

biró lénynek tartanunk a nélkül,

ségét

el

ne

ismemk.

szabad

és

hogy

Az emberiség

akarattal

e tételek

összes

helyes-

mveldési

történetei bizonyságul szolgálnak e részben.

Senki sem tagadja a vallás befolyását a s

különösen annak irányára.

tulajdonítunk a folyása

Bármi nagy fontosságot

nemzeti különbségeknek

tagadhatlanúl

haladásra

:

a vallás

nagyobb a haladásra,

s

be-

csak az

:

Az uralkodó eszmék

350

izlamra és keresztyénségre,

befolyása az államra.

s

körében az

az utóbbinak

egyes felekezetekre kell fordítnunk figyelmünket, hogy belássuk, miszerint a legkülönbözbb nemzetiség népek is

merben

ugyanazon

irányt

fejldési

követik

egy

Úgyde minden vallás — a mindig a mennyiben üres külsséggé nem sülyedt, nép uralkodó eszméinek forrása vagy ered meny e s csak közös vallás befolyása

alatt.

—

;

a mennyiben

annyiban

körébe,

fölvett

a mennyiben minden uralkodó eszmét

ez,

Amely

irányára.

lehet

befolyással

a

haladás

pillanatban uralomra emelkednek azon

melyek a vallás által fölállított fogalmakkal ellentétben, vagy a vallással épen semmi viszonyban eszmék,

nem

állanak

haladás

:

irányára

st

gyakorolt a hit;

eszméi lesznek hatással a vallásra, pítására

is,

melyet a

a kor

uralkodó

azonnal vége a befolyásnak

vezetnek, vagy legalább

s

vagy

új

vallás ala-

átalakítják a fönálló-

nak alapelveit. Azon befolyás is, melyet a vallás az élet minden viszonyára s ez által a haladásra gyakorol, nem annyira attól íiigg, amint minden egyes esetben tennünk parancsol, hanem inkább azon fogalmaktól, melyeket uralomra juttat. Szabad legyen például csupán egy tényt említnem, melyet mindenki tud. Elfogultság

nélkül

senki

sem tagadhatja, hogy

a

els pillanatra növekedett a világi hatalom köre. Bármi gyakran hirdette is Luther a szelídreformatió

séget

az

által

uralkodó

mindazáltal isten

osztályoknak alattvalóik

ezeknek,

parancsa

ellen,

irányában

mindenben, ami nincs egyenesen a

föltétlen

engedelmességet köti

Soha sem állítottak föl a fejedelmek korlátlan hatalma fell merészebb nézeteket, soha sem igyekeztek a nép teljes jogtalanságát az államot illet minden lelkére.

Második

Hatodik könyv. Ötödik

rész.

hévvel

viszonyban

oly

hittudósok a

XVI.

mint a protestáns

megmutatni,

Amit csak

XVII. században.

és

351

fejezet.

Bel-

pápa csalhatlanságáról irt és mondott, mind nagyon távol áll attól, amit akkor a királyság jogai Ugyanez id folytán a mellett Angliában fölhoztak. katholikus hittudósok a pápa fenssége mellett a népfölség elvét vitatták, s a fejedelem és nép közti viszonyokat illetleg a legmerészebb állításokkal léptek föl. (a) Ha a katholicismus képviselinek tekintjük a jezsuitákat, kik az egyház alapelveihez a legmakacsablarmin a

búl ragaszkodtak,

katholicismus

—

mint

rendesen

ellenében föllépnek

:

tekintik, a kik a

—

meg

kell enged-

nünk, hogy az alapelvek, a melyeket ez egyház sokkal

kedvezbbek

mint a miket Luther tek;

—

fölállít,

voltak a nép polgári szabadságára, hittudósok hirdet-

és a protestáns

legalább azon tant, hogy a világi hatalomnak az

egyházi alatt kell

függetlennek

kell

állani,

lenni,

vagy legalább ennek amattól

nem

tarthatni

kedveznek

a

hogy a reformatió korában, midn a hatalmas fejedelmi házak rokonszenveinek megnyerésérl volt szó, gyakran is szemére vetették a katholicismusnak, miként az alattfejedelmek

valókat

korlátlan

hatalmára

engedetlenekké

teszi

és

nézve,

föllázítja

S mind a mellett, ha vizsgáljuk mindkét hitfelekezet három század ellen.

nem

amint

:

fejedelmeik

mily hatással volt folytán

az

állam

hogy azon államok, melyekben akkor a reformatió munkája véghez ment, többnyire nagyobb polgári szabadságra emelkedtek, míg majd minden katholikus népet, kevés kivétellel, korlátlan hatalmú fejedelmek kormánya alatt találunk, intézményeire,

s

tagadhatni,

a világi hatalom, többeknél

közülök,

valósággal

még

352

uralkodó eszmék befolyása az államra.

-^ z

egyházi dolgokban

nagyobb befolyással

is

protestáns államokban.

Ezt pedig csak az

mint a

bír,

meg

fejti

tünk, ha meggondoljuk, hogy a protestantismus

szabad vizsgálódás,

s

a katholicismus által

után amazzal meghasonlott uralomra,

s

—

a

—

által

a

fleg mi-

elve

tekintély

elt-

jutott

épen a fogalmak ezen ellentéte okozta, hogy

a protestáns és katholikus tartományok azóta ellenkez

irányban haladtak.

Ahol a reformatió az uralkodó eszméket nem volt képes átalakítani, az elbbi irány sem változott, s úgy találjuk, hogy a megváltásróli tan, csupán hit által, cselekedetek nélkül, a mi fölött annyi hittani vita

nem

a gyakorlati életben semmi ellentétet

katholikus és protestáns egyházhoz

folyt,

idézett elo a

népek közt. Amily kevéssé lennének lehetségesek mai nap az egyház körében, bár elvileg minden tanához ragaszkodik, a bnbocsánat- hirdetés ama visszaélései, melyek a XV és XVI. században történtek, s a melyek már akkor tartozó

—

ellenkeztek a többség fogalmaival vethetni

—

:

szintoly

kev<

szemére a reformátiónak, hogy a keresztyéni

cselekedetek számát csökkentette,

mányok sem

a

s

a protestáns tarto-

szegények felli gondoskodás tekinte-

tében,

sem

házak

építését illetleg

térítési

buzgalmukban,

st pompás

sem maradtak hátra

egy-

a katholi-

cismustól.

A

vallás befolyása a

mint a vallás

által

haladás

uralomra

irányára

nem

egyéb.

emelt fogalmak befolyása.

Csak akkor változhatik a haladás iránya, ha e fogalmak átalakultak; mert valamint annak, a mi a gondolkodás terén történik, az élet mezején is szükségkép mutatkoznia kell: úgy minden küls jelenség csak annyiban

Második

idézhet

Hatodik könyv. Ötödik

rész.

el maradandó eredményeket,

emberek fogalmaira

Avagy nem

fejezet.

353

mennyiben az

a

átalakítólag hatott.

legnagyobbaknak események olykor, a nélkül, hogy legkevesebbet toztattak volna

történnek-e

a haladás

boló hatalma romokkal

fedheti a

A

vál-

is

hódítónak rom-

zrzavar

világot, s a

melyet elidéz, föltarthatja rövid ideig az emberi-

által,

ség

irányán?

tetsz

folyamát:

fejldési

irányát

kevéssé tudja

szintoly

megváltoztatni, amint egy polgárosult nép meghódítása,

ha

századokra

azon nép

fokán

áll

kító hatással lehetne

A

is,

nem

pápaság

az

a mveltségnek, hogysem átala-

annak fogalmaira. középkor

és császárság története a

bizonyságul szolgál e részben.

tán szinte

meg

változtathatja

követett irányokat, ha a hódító nép sok-

által

kal alantabb

terjed

Amaz

foly-

a leg-

kezdetbl, tisztán szellemi eszközökkel, az

csekélyebb

anyagi erszak korában

legfbb hatalomra jutott; ez mindazon hatalom daczára, inelylyel nagy Károly, s az Ottók és Hohenstaufok alatt föllépett, majdnem üres névvé sülyedt alá. Miként fejthetjük ezt meg magunknak? A császárok és pápák egyéniségébl? Voltak mind a pápaságnak, mind a császárságnak méltatlan képviseli; a pápaság a középkor folytán gyakorta a legnagyobb lealáztatásba és függésbe

sülyedt,

s

elvégre mégis dia-

dalmaskodott minden ellenén és akadályon, gati

keresztyénség

összes

minvel egy

emelkedett,

népei

fölött

oly

fejedelmi nemzetség

s

a

nyu-

hatalomra

sem

bírt

soha oly hosszas ideig.

Oka

az,

mivel a pápai hatalom

megfelelt a középkor látlan

államhatalom

Eötvös.

A

XIX. század

fens ségé szintúgy

uralkodó eszméinek, mint a koralapítása

eszméi. III.

a

római

imperatorság 23

Az uralkodó eszmék

354

befolyása az államra.

értelmében, amire a német császárok törekedtek, ellenkezett ez eszmékkel,

s

ezért vezetett

szükségkép minden

haladás a középkorban mindig a pápai hatalom növelésére,

míg az uralkodó eszmékben, az egyházi

hatalom

viszonyát

illetleg,

változás

nem

és világi

történt

az

uralkodó nézetekben.

Sok analóg jelenetet hozhatnánk történetek elttünk tudva vannak, ténynyel találkozunk,

miszerint

az

föl.

Amennyire a

mindenütt

egyes

azon

népek hala-

gyakran változott, de csak akkor, ha elbb az uralkodó eszmék mentek át hasonló változáson; ami azon meggyzdésre vezet bennünket, hogy a haladás irányát mindig az uralkodó eszmék határozzák meg. S ez a haladás második törvénye, melyet a törtédási iránya

net által nyújtott

tényekbl elvonhatunk.

Jegyzet a VI. könyv ötödik fejezetéhez.

JEGYZET AZ

V.

355

FEJEZETHEZ.

Hogy igen hosszadalmasak ne legyünk, csak L. Ranke mvére: „Die römischen Papste im XVI. und XVII.

(a)

jeles

Jahrhundert" utasítjuk olvasóinkat, hol a

II. k. 6.

könyv 179.

lapján remekül vannak az ide vonatkozó adatok egybeállítva.

23*

Az uralkodó eszmék befolyása az

356

VI.

államra.

FEJEZET.

A HALADÁS TÖRVÉNYE, HOGY A HALADÁS MÉRTÉKE A SZÜKSÉGEKTL FLGG. Bármit mondjanak az emberek nyugtalanságáról, vágyaik és nézeteik változandósága felöl, melyet valamint a haladás

elégedetlenség

nos

nem kevésbbé

úgy egyszersmind

föltételéül,

igaz,

maradási ösztön

is

tekintünk

forrásául

:

az

általá-

mindazáltal

hogy az emberi természetnek némi

—

sajátja,

bizonyos inertia, melynél

nem

kénytelen

anyagi

világban,

fogva soha sem változtat állapotán, ha azzal.

Ami

nehézkedés

a

törvénye az

ugyanaz minden emberi viszonyban ezen föntartási ösztön. Itt mint amott minden mozgást bizonyos lendületbl magyarázhatni, s ezen lendít er, amely elttünk minden mozgást, minden haladást érthetvé tesz, a szükség.

Mivel

böz

különböz egyéniségek

fogalmak kicserélése

szükségek

keletkeznek,

ezen érintkezések

nyának épen nie,

kölcsönös hatása által

épen

lételétl

és

azért

minden

új

ellépés

élénkségétl iügg,

azért kell szükségkép az

mert hiszen ez

szükségeket,

és

külön-

érintkezése,

s

irá-

eszméktl függe-

eszmék idézik lassankint el azon

melyek szorosabb

értelemben

nem

állati

:

Második

rész.

Hatodik könyv. Hatodik

ösztöneink kielégítésére vonatkoznak

;

s

fejezet.

357

ha egyes népek

a polgárisodás bizonyos igen alanti fokán, idegen érintszázadokig maradnak ugyanazon álla-

kezések nélkül,

míg másoknál annál élénkebb az elhaladás, minél magasabb fokára jutottak a polgárisodásnak, s minél gyakoribb érintkezésekbe léptek más népekkel mindkét esetben abban kell ennek okát keresnünk, mert a, szükségek szere száma a polgárisodás emelkedésével növekszik, s merben mveletlen népeknél a szüségekkel azon lendít er is hiányzik, melynek le kell gyznie az ember sajátságos maradási hajlamát, eredeti tunyaságát, ha azt akarjuk, hogy mozgásnak, haladásnak induljon. Innen következik, hogy a mozgás, a haladásnak mértéke (mert a haladás nem egyéb, mint mozgás bizopotban,

nyos irányban) mindig a szükségtl függ. Mint a mozgás nagyságát és gyorsaságát az anyagi világban a lökés

ereje

és

gyorsasága határozza meg,

úgy az emberek minden haladása azon szükségek hatásától függ, melyek kiragadják ket természeti apathiájokból.

A

haladás

szükséggel a bizonyos iránybani mozgás, azaz

mindig megsznik,

S a természettan és csillagászat nem nyújtanak számosabb bizonyságot a nehézkedés törvénye mellett, mint azon tények, a melyekbl látjuk, miszerint az emberben is föl kell tennünk bizonyos

is

vele

született

(a)

maradási

hajlamot,

minélfogva

minden haladást bizonyos szükségek eredményéül kell tekintenünk, mely szükségekkel szoros viszonyban van a haladás mértéke.

Mióta az egyes fontosabb történeti jelenségek fell gondolkodnak, egy kérdés sem vette igénybe annyi

^• z

358

uralkodó eszmék befolyása az államra.

f

mely okoknak tulajdonítható a különbség, mely a különböz népek vagy korszakok eihaladásában mutatkozik? Pedig csak azon

gondolkodó

figyelmét, mint az:

hatásra kell fordítnunk figyelmünket, melylyel a szüksé-

gek mindig voltak a haladásra,

s

azonnal kielégít meg-

míg a haladás különbségének minden egyéb magyarázási módja ellen számos oldására találunk e kérdésnek;

czáfolhatlan tényt hozhatni

föl.

Mindenekeltt az egyes népek különböz képességében keresték a haladás felötl különbségének okát. Xein tagadom ama kül'önbséget, bár, nézetem szerint, inkább a kedély, resni, s

mint

értelem tehetségeiben

az

népeknél mindenesetre csekélyebb

kell e

ke-

különbség,

De hogyan magyarázhatjuk

mint egyeseknél.

azt

ki ebbl,

hogy ugyanazon nép különböz mértékben haladt el különböz idkben; mint fejthetjük meg azon körülményt, mely szerint ugyanazon nép, mely bizonyos körülmények közt századokig tespedésben volt, a legélénkebb

elmenetelt

nyok változtak; azon alatt

mint

tagadhatlan

hanem hogy

mihelyt az

fejthetjük

tényt,

nem mindig egy

eltt,

tette,

és

érintett

viszo-

meg mindenek

fölött

hogy a történetek folyama ugyanazon nép ment a többiek

különböz népeket találunk hogyan érthetnok meg mindezt,

fölváltva

a polgárisodás élén?

—

nem vennk, hogy bizonyos képességeken kívül, melyeket minden esetre sok népnél meg kell engednünk, még különös viszonyok is szükségesek a haladásra, melyek azon képességeket mködésre indítják? Innen

ha

föl

népek kölönböz képességét, abból legföllebb azon eredményt kell vonnunk, hogy bizonyos népiségek kevesebb tehetsé;__

következik,

hogy

ha

fölteszszük

a

I

Második

rész.

Hatodik könyv. Hatodik

bírnak a haladásra, mint mások, által

meg

lenne

359

a nélkül,

hogy ez

nagy különbség,

azon

fejtve

—

fejezet.

a haladás gyorsaságára nézve különböz

idkben

melyet tapasz-

talunk.

Merben

ez

áll

ama kedvencz

elméletrl, miszerint

a hatalom és a polgárisodás fokát, melyre egyes népek

fölemelkednek, egészen égalj i viszonyokból akarják származtatni.

Habár épen nem Montesquieu

aki azon állítással lépett lakosai vitézek és

föl,

erényesek,

volt az els,

hogy a hidegebb s

égalj ak

annálfogva polgári sza-

badságra képesek, a melegebb égöv lakói ellenben ertlenek s rabszolgaságra vannak rendelve mindazáltal :

annak

minden esetre nagyon különös, hogy épen oly században, a melyben a szabadság mellett lelkesednek, s minden ember egyenlségét kétségbevonhatlan axióma gyanánt állítják föl, oly elméletet is pártolhatnak, mely ama két alapelvvel egyaránt ellenkezik. Mutatja ez, mi csekély keleté van a szoros logikának még a tudományok körében is, menynyit adnak itt is csupán a jóhiszemre, hogy aztán a hit szerzett

általános

elismerést, s

dolgában szokásos szenvedélylyel védjék,

s

a képtelen-

ség határaiig vigyék, amit elfogadtak.

Hányszor akarták komoly férfiak is a protestantismus elterjedését Németországnak délire és északira való fölosztásában keresni, mely fölosztásban Münchent,

—

még keveset tördtek, a Magában Angliában is hasonló

mivel az isotheron vonalokkal déli részhez

sorozták.

befolyásoknak tulajdonították, hogy egyes

déli

grófsá-

gok hosszasabb ideig ragaszkodtak a katholicismushoz. A déli népnek oly vallásra van szüksége, amely inkább az érzékekhez, a kedélyhez szól, míg az északinak min-

i

360

-^ z

uralkodó eszmék befolyása az államra.

denekeltt

értelmét

kell

katholikus

Ausztria

és

kielégíteni;

Bajorország,

Szászország a protestantismusra tért

s

míg

át.

maradt

ezért

Porosz-

és

(b).

S aki tudja, hogy az ausztriai örökös tartományok nagy része a protestantismusra tért, és min eszközökkel állíták vissza

itt

más államokban a észak szükséges

katholicismust,

a

beszélhet-e

reformatiót,

befolyásáról,

s

s

például

alapíták

vagy

a dél

innen

meg

fogja-e

magyarázni akarni Holland protestantismusát, és hogy Belgium katholikus, holott a protestantismus elterjedése ellenkez

eredményekre

Francziaországban

is

szükségkép,

hogy Lengyelországban, hol egyidre határozottan felülkereke-

a

s

azon

protestantismus

tényt,

oly tökéletesen

dett,

must,

csak

nem

vezet

vissza lehete állítani a

katholicis-

lehet ez ország déli egáljának tulajdo-

nítnunk.

Csak a görög, római

és protestáns egyház, s a

buddha-

hit és izlani területi kiterjedését kell vizsgálnunk,

hogy

meggyzdjünk, mi csekély befolyással volt dél és észak még a népek hit-nézeteire nézve is, holott azon bens mely a természeti tünemények s az istenségnek az emberekhezi viszonyait illet fogalmak közt létez, itt még legnagyobbnak kellene lenni összefüggésnél

fogva,

ezen befolyásnak.

Avagy inkább

áll-e,

amit az

északi

népek

erköl-

képességérl és tetterejérl a délészakiakhoz képest fölhoznak? Mellzvén azon jelentékeny befolyást, melyet a vallás mindenre és fleg az erkölcsiségre gyakorol, honnan következik, hogy azon csiségérl,

szellemi

kérdés: mennyire függenek mindazon dolgok az égalj

viszonyoktól?

összekötetésben

áll

azzal,

min

hatással

Második

rész.

Hatodik könyv. Hatodik

van valamely nép északi vagy

—

tényeket

tagadhatlan

nyújt

lakhelye vallására,

déli

a

361

fejezet.

történet,

melyekbl

épen az ellenkezt lehet következtetni. Ha kizárólag Európa és Amerika jelen viszonyaira fordítjuk figyelmüna mennyiben tudniillik Oroszországket, semmi kétség, hogy azon egyes népek, melyek ról megfeledkezünk, a többieket erkölcsiség, mveltség és tetter tekintetében fölülmúlják, mindkét világrész mérsékelt égöve északibb részein laknak de nem kell felednünk, hogy Ázsiában ma sem ez az eset, s hogy ezen északi népek is, melyek jelenleg a mveltség magasabb fokán állnak, épen azon tartományoknak köszönhetik polgárisodásu-

—

—

;

kat, hol a

mveltség aránylagos hátramaradását az

lankasztó

befolyásából

Avagy

fönikai

a

nép

akarják

jelenleg

égalj

magyarázni.

ama

tevékenysége,

fáradhatlan

csodás erély, melylyel a forró Arábia

fiai

az izlamot ter-

nép tettereje, melylyel hazájokat visszafoglalták, s a keresztyénségnek és európai polgárisodásnak egy új világrészt nyitottak; azon tény, hogy portugálok találták föl ama tengeri utakat, melyek föl-

jesztették, s a spanyol

fedezésének

köszönhetik a tenger

fölött jelenleg

ural-

népek tengeri hatalmuk fölvirágzását, és hogy Olaszország a középkor folytán Európa minden más népét megelzte kereskedésben és iparzésben, s mvészet és tudomány tekintetében, mindezen tények, mondom, kevesbbé ismeretesek- e, mint azon körülmény, miszerint ez országok fenssége jelenleg másokra szálkodó

—

lott

át?

Azon

állítást

illetleg,

miszerint

a

polgári

szabadság értéke az északi égalj u lakosok kiváló

tulaj-

dona, a déli égalj ellenben a szolgaságra készít el, kell vallanom,

meg

hogy az egészen megfoghatatlan elttem.

Az uralkodó eszmék

362

Miként

feledheti

lakik azon

befolyása az államra.

valaki

el

hogy északon

azon tényt,

melynél korunkban legkevesebb pol-

nép,

majd semmi törekvés nem mutatkozik az után, míg mi szabadság-fogalmainkat, s a polgári erény legnagyobb példáit Görögországnak és Rómának, azaz oly államoknak köszönhetjük, melyek délszakon feküsznek. Miként lehetett, Oroszország és a régi Róma nagyszer példáival szemközt, valaha gári szabadságot találunk,

ilyesmit

A

s

állítani?

történetek

szintannyi

nézve, hogy a szelídebb éghajlat

mint az ellenkezre, a sodás

különböz

kevéssé

mibl

fokát

fekvésének,

mint

kedvezbb

arra

a haladásra,

következik, hogy a polgári-

különböz népeknél

a

tulajdoníthatjuk

nyújtanak

adatot

lakhelyök

természetileg

déli

szintoly

vagy

különböz

éjszaki

képessé

-

göknek. a

Az éghajlati viszonyok, vagy helyesebben mondva, föld minségének befolyása lakosai haladására (c) min-

dig csak közvetett,

s

minél inkább vizsgáljuk az

tényeket, miknélfogva bizonyos népek ségét

geographiai

annál inkább

meggyzdünk

Tény, hogy az

kedvezknek

fekvésökbl égalj i

látszanak

egyes

magasabb mvelt-

akarják

kimagyarázni,

e fell.

viszonyok szélsségei kevesbbé az

emberi képességek

kifejté-

hogy azon országok, melyekben a polgárisodás a történetek különböz korszakai alatt a legfbb fokra emelkedett, nagyobb részint a mérséklett égöv alatt sére, s

fekszenek; de bármi nehéz,

st

lehetlen csak e tételt

is

tudományos szabatossággal fölállítani, miután sem délen, sem éjszakon nem tudjuk kijelölni a határokat, a melyeken belül lehetséges csupán a haladás, keveset

Második

is

rész.

Hatodik könyv. Hatodik

363

fejezet.

nyerne azáltal a tudomány* mivel ha ismernk

határokat, melyeken túl

mindig

nem tudnók

nem

is

még

lehetséges a haladás,

abból kimagyarázni

sem

belül tapasztalt tüneményeket, és

az e határokon

azt

miért jutott a fejldés magasabb fokára a például északon Svédországban,

s

a"

nem értenk, polgárisodás

egészen délszaki

vi-

déken, például Indiában, mint azon országokban, melyek

mérsékeltebb égöv

alatt állnak

;

sem

azt

nem foghatnók

meg, mint sülyedhettek egyes vidékek, melyek egykor a polgárisodás legmagasabb fokán állottak, az éghajlat változása nélkül, a legnagyobb barbárságba. St inkább az égalj i viszonyok

különböz befolyásának

sodásra van szüksége magyarázatra,

s

ez

a

polgári-

csupán azon

befolyásban található, melyet a nép déliebb vagy észa-

kibb lakhelye gyakorol annak szükségeire.

Miután a

déli

vidékeken kevesebb az anyagi szük-

ség, s kielégítése lelki és

testi

erfeszítés nélkül

lehet-

magas északon pedig igen szk határok közé van szorítva az ember tevékenysége, aki sorsa javítására

séges,

törekszik; mivel ott azon szükségek nincsenek meg,

itt

pedig kielégítésök lehetségei hiányoznak, melyek az embert tevékenységre buzdítsák

:

ha meg-

szintoly természetes,

mindkét esetben igen lassú a haladás, mint könny fogni, miért fejldött ki elbb és gyorsabban mérsékelt égöv alatt a polgárisodás, s hol mind a szükségek nagy száma, mind azok kielégíthetése megfeszített munkásságra ösztönöz.

Az

mindez eseteka legdélszakiabb nép, mihelyt mások-

éghajlat befolyása azonban

ben közvetett,

s

kali érintkezései szaporítják

szükségei számát, szintúgy

haladásokat teend a polgárisodásban, mint az észak lakói,

ha a kereskedés

és hajózás által,

—

melynek els kez-

Az uralkodó eszmék

364

detére a szükség tanítá get,

hogy szükségeiket Itt,

ket

—

megszerezték a lehetsé-

kielégítsék.

valamint a mérsékelt öv

ség szabja törvény.

befolyása az államra.

meg a haladás

alatt,

mértékét,

s

mindig a szükez

a

harmadik

Jegyzetek a VI. könyv hatodik fejezetéhez.

JEGYZETEK A (a)

nem

A

Magától

szakítja

értetik,

tüstént

lendület hatása

tart,

itt,

VI.

3^5

FEJEZETHEZ.

hogy valamely szükség megsznte

félbe

a

haladást bizonyos

valamint az anyagi

csakhogy a mozgás apránkint lassúbb

irányban.

világban lesz, s

tovább

végre

telje-

sen megsznik. (b)

Különös, hogy azon vonal,

mely a

délt elválasztja

az északtól, egészen megegyezik a politikai határokkal. (c)

ers

Tagadhatlan, hogy a föld termékenysége, határainak

volta

s

befolyással

természetes közlekedési eszközei áltálában nagyobb

vannak valamely ország

kifejlésére ?

mint éghajlata.

Az uralkodó eszmék befolyása

366

VII.

az államra.

FEJEZET.

A HALADÁS TÖRVÉNYEINEK BEFOLYÁSA AZ ÁLLAMSZERKEZETRE. A

tények szakadatlan sora mutatja:

hogy minden haladást a különböz egyéniségek érintkezései idéznek el; hogy iránya az uralkodó eszméktl függ; hogy végre a haladás mértékét a szükségek határozzák meg.

Míg

tapasztalatok

nem mutatják

azokban találjuk

lenségét,

föl

e

tételek

helyte-

szükségkép minden hala-

dás törvényeit.

Ha immár

—

a mint összes

ból következtetnünk kell

—

következleg,

ha

deltetése

:

attól függ,

mennyiben

szony csak annyiban az egyes

tölti

történeteink folyamá-

haladás az ember földi ren-

minden

lény

be hivatását,

állhat

lények fejldésére

fön

s

tartósan,

elégültsége

bármely

vi-

amennyiben

vonatkozó természeti

tör-

—

csak azon államintézmények vényeknek megfelel, lehetnek tartósak, melyek a haladás érintett törvényeivel megegyeznek. Azon kérdés eldöntése tehát: mennyiben helyesek s különösen mennyiben kivihetk gyakorlatilag az ál-

lam rendezésérl

e

mben

felállított

elvek? azon kérdés

Második

vizsgálatától

rész.

melyek

hogy

függ,

ladás törvényeivel szerint

Hatodik könyv. Hetedik

:

az

azaz,

ez elvek

367

fejezet.

megegyeznek- e a ha-

ha vájjon azon

állam hatalmát

intézmények,

csupán

arra

szorí-

ami természeténél fogva az egész államot illeti, minden egyéb körben az önkormányzás elvét követik,

tották, s

elmozdítják-e a különböz egyéniségek élénk érintkezéseit,

—

megfelelnek-e a kor

uralkodó eszméinek

jelenkor szükségeinek?

E

kérdésre fordítjuk

végi

olvasóink figyelmét.

s

a

^z

368

uralkodó eszmék befolyása az államra.

VIII.

FEJEZET.

ELS TÖRVÉNYÉNEK

A HALADÁS

GYAKOR-

LATI EREDMÉNYEI. Ha

hogy minden elohaladást csak egyesek tesznek, mivel a tömeg szellemi és anyagi tekintetben csak úgy haladhat, ha minden egyes külön törekszik elre, e törekvést pedig csak különböz egyéniségek érintkezései idézik el: innen két törvény köigaz,

—

—

vetkezik 1.

:

Hogy minden

haladás csak annyiban lehetséges,

a mennyiben külön egyéniségek

élénkebb,

annál

vannak,

s

szükségkép

minél élesebben nyilatkozó jellemmel

bírnak ez egyéniségek. 2.

Hogy ami

szaporítja

az

különböz egyéniségek közt érintkezéseket, mind elmozdítja a halacsak

a

minden elkülönzés pedig mindig tespedésre vezet

dást,

szükségkép.

Ha immár

az

ember

rendeltetését szellemi és anyagi

eri mindinkább kifejtésében, azaz minden oldalú haladásában kell keresnünk; s hogy mennyiben érezzük jól magunkat, nálunk embereknél, mint minden teremtménynél, attól fü^, mennyiben töltjük be hivatásunkat-,

nyok,

st miután

sokáig

nem

is

állhatnak

melyek az egyes lényeket

illet

föl

oly viszo-

természeti

tör-

Második

rész.

Hatodik könyv. Nyolezadik

369

fejezet.

vényekkel ellenkeznek: önként következik, hogy az oly államintézmények, melyek az egyéniségek megsemmisítésén

munkálnak, vagy a különböz egyéniségek érintkezését akadályozni törekszenek, nemcsak nem adhatnak megnyug-

st

sem állhatnak hosszas ideig, miután az ilyen intézmények ellen irányzott minden törekvést tulajdonkép csak olyannak tekinthetni, mely által az ember rendeltetése akadályait igyekszik elhárítani, s mely azért vást,

fön

elvégre mindig szükségkép czélhoz vezet.

Polgárisodásunk

egész

története azt mutatja,

hogy

minden idszakban mindig csak oly viszonyok ellen támadt visszahatás, melyek a haladás fönebb érintett törvényével ellenkeztek.

Ha Európa élesen

kifejezett

zunk.

A

zetiség álló

hol

középkorban,

az

egyéniségek egész tömegével találko-

ma nagy

öntudata

helyhatóság

vizsgáljuk a

állását

államokat látunk,

milliókat állott

fz egy

a közös

s

egészszé,

akkor, melyeket

nem-

sok ön-

legfölebb

is

a

hbériség laz köteléke tartott egybe ez is, gyakorlatilag véve, gyakrabban szolgált alkalmul súrlódásokra és tusákra, mintsem békés érintkezések eszközlje volt. Amint korunkban mindinkább elterjedt az irodalmi nyelvek uralma, s a mveltség növekedésével csökkent a különböz kiejtések száma, s amint Európa nagy részében szükségkép föltnik elttünk jelenleg az egy;

formaság

nézetekben,

erkölcsökben,

magára a ruházatra nézve

is:

életmódban,

úgy ekkor mindebben a

legnagyobb különféleség uralkodott. Amit közlekedési eszközeink könnysége a legnagyobb távolságok, zölhet

:

egy hegyláncz,

Eötvös. A XIX.

st

a világtenger

folyam

század eszméi. III.

st

vagy

mellett

sem eszkö-

erdség, st egy 24

-^ z

370

uralkodó eszmék befolyása az államra.

elítélet válaszfala, avagy valamely

akkor;

úgy

s

hogy

találjuk,

bárha nem

községek,

a

középkorban egészen

választák

st egyes várak

emlékezet megtette azokat

el

kis

természetes

ha szomszédok valának voltak egymás iránt, mint most a küis, idegenebbek lönböz világrészek lakói. A római birodalom romjaiból, mely, midn összeomlott, még nem volt képes teljesen határok,

magában

fölolvasztani

ségeket,

a

s

lakúi,

amint

szerint,

területe

inkább vagy kevesbbé elsajátíták és

cseit

fogalmait,

különböz különböz

befogadott

a

igen

Róma

különböz

—

népirészei

nyelvét, erköl-

népegyéniségek

nagy germán népek szétszakadozott részeibl tömérdek egyéni élet állott el a középkorban, minvel egy más korszakban sem találkozunk; leggazdagabb anyagául egy nagyszer

keletkezésére

adott

tényezéül majdnem végtelen Hogy azonban ez valóban bekövetkezzék,

szükséges vala s

jönniök az egyéniségeknél::

érintkezésbe

természetesen

így

mindaz

zések keletkezésének útjában zárkózottság,

ségkép

a középkor

visszahatásnak

ellen, állott,

érintke-

ilyes

a túlságosan szigorú

individualismusa ellen

kellé

támadni,

minden jelenkorig nem egyéb e visszahatás szélesebb

ami

s

a

szük-

középkor

ujabbkori állam kezdetétl a

egész története,

mindig

a

és

egyik

polgárisodásnak,

haladásnak.

alkalmat,

kiterjedést

vn.

történeténél,

Valamint a

mely római

egyház törekvése az összes keresztyénségnek egy anyaszentegyházba való egyesítésére volt irányozva: világi

viszonyokra nézve

is

ágy

a

egészen hasonló törekvések-

minden hbéri államban. Mindenütt érzik az egymáshoz közeledés szükség mindenütt azon vannak, hogy tágítsák azon határokat.

kel találkozunk

Második

rész.

Hatodik könyv. Nyolczadik

fejezet.

37

1

melyek közt azeltt mozogtak, s elhárítsák, ami az egyének kölcsönös érintkezéseinek útjában állott. Az egyház alapelvei s az ó-kori emlékek azon vágy, miszerint minden egyes hbérnök növelni törekszik hatalmát s a nép ama szüksége, hogy az egyesek önkénye ellen, kiknek önállósága veszedelmes rá nézve, — magát biztosítsa; az egyes államok törekvése, hogy önállóságukat megóvják, s ami szintoly általános törekvés volt, hogy kijebb terjeszszék hatalmukat: mind közremunkált az érintett irányban. S a középkor kezdetén mindenütt az egyéniségek legtarkább sokaságával találkozunk, az egyén oly mérték önállóságával, mely mellett szilárdalapú rend ;

nem

volt

lehetséges;

az

törekvések következtében

érintett

úgy

iránybani

találjuk,

folytonos

hogy a közép-

kor végén már annyira korlátozva volt az egyéni szabadság,

mennyire

a

azt a

nagyobb államok

fönállása

megkívánta.

Az egyéniségek

szoros

elkülönzése

elleni visszaha-

középkor zrzavarából több nagy állam állt el, melyekben az elbb önálló egyéniségek tömegét egy egészszé látjuk egyesülve. Az egyéniségek szoros zárkózottsága helyett élénk közlekedés támadt tás

czélját

azok közt,

érte,

s

a

ha az ujabbkor folyama

alatt a haladás

egy

korszakban sem volt nagyobb és annyi oldalú, mint a középkor végén: oka az, mivel épen akkor leginkább

sem határozott jellem egyéniségek sokaságában nem volt hiány, sem az érint-

megvoltak a haladás kezések

nem

föltételei, és

hiányoztak azok közt.

Azonban nem természete a visszahatásnak, hogy rögtön megsznjék. St inkább, amely irányban soká haladtak el,

s

a

melyen kedvez eredményre jutottak, 24*

Az uralkodó eszmék befolyása az

372

államra.

nem

látják,

miszerint rég áthágták a határokat, melyek közt

annak

rendesen végletekig mennek azon, míg be

kedvez

követése részben

Ügy

fejldésükre.

volt

történt

e

is.

Hogy

különböz egyéniségek békés

a

lehetvé tegyék,

a viszonyok

s

biztosságát idézzék

azon

állandóságát

képzelhet, nagy államokat kellé alkotni, az egyén

ben.

Minden ellépés

középkor folytán

ez irányban a

melyek után törekedtek, mint az

érdekei, kik,

minden

államhatalom

annál

s

is,

zetesben követék azt, mivel az ó-kori

fejedelmek

korlátozni

s

szabadságát az állam ellené-

korlátlan

elhaladás volt a polgárisodásban lékezései,

és

amely nélkül elhaladás nem

el,

kellé

érintkezését

polgárisodás

em-

egyszersmind a

s

képviseli, az

állam

kiterjedésével

követke-

mindig

szükség-

kép nyertek, szintén közremunkáltak az egyéni szabadságnak mindinkább megszorítására. A tudományok föléledésével azon eszmék is uralomra jutottak, melyeket az ó-kor az államról

perátorok

római

fölállított,

állását,

köztársaság

s

s

a királyság

akik szabadságért szabadságát

meggyzdés, hogy

lelkesültek,

tekintették

melyre minden ervel törekedtek. azon

a római im-

czélul,

Mindinkább

valódi rendet

a a

terjedt

biztosságot

és

csak az állam korlátlan hatalmától várhatni; hogy az egyes

szabadsága

lében állhat, temre; vagy a

az

arra,

az

államhatalombani részvéte-

minden egyes biztosítva, ha az egye-

egyetemes haladás

akkor van

jóléte csak

bízzák

s

csak

teljesen

aki ezt

—

az

gondoskodást mindkett

és

államot

—

képviseli,

fölött.

A

korlátlan

egyéni szabadság rossz eredményeit sokkal inkább érezték a

középkorban, hogysem a következ idszakban

Második

rész.

ne

feledték

irány

követése

el

maga

A

Hatodik könyv. Nyolczadik

miszerint

volna,

ártalmas

is

a

373

fejezet.

merben ellenkez

következményeket vonhat

után.

XVI. század kezdetétl a legújabb korig

folyto-

nos harcznak vagyunk tanúi az egyéni szabadság

ellen.

Minden lépéssel növekedett az állam hatalma, s keskenyebbek lettek a határok, melyek közt az egyén önállólag mozoghatott. Elször az egyházat vetették az állam alá, aztán az államban lev kisebb községek önállóságát az egyes megyék, városok, községek önhatóságát tevék semmivé saját ügyeik igazgatását illetleg is, végre maguktól a szüléktl még azon jogot is elvették, hogy saját gyermekeiket növelhessék.

—

—

Ipar és kereskedés, építészet és közlekedési eszközök, a

községek szegényeinek ellátása, a mi csak az egyes eltt fontos, s ami által valahogyan

telepedési

jog,

s

a

ártalmára lehetne önmagának, házva.

A

mind az államra ln

szabadság eszméje lépésrl

lett szorítva

az egyenlség eszméje

összeronták, ami csak

lépésre

által,

ezzel ellentétben

s

ru-

háttérbe

kíméletlenül

állott.

Minden

nemzetiségi különbséget, a család minden jogosultságát,

minden egyéni

sajátságot

veszélyesnek

államra nézve. Mintha minden, ami llemelkedett, szilárdan

áll,

hajótörést,

lealacsonyítana

tekintettek

az

a közönségesen

fö-

másokat,

s

minden, ami

melyen a közjó szenvedhetne buzgalommal folyt az egyenge-

szirt volna,

nem

szn

munkája az állam részérl századokon át, míglen a kommunismus, mivel követi következetesbek vagy

tés

—

talán kevesbbé eszélyesek voltak másoknál,

rég

követett

alapelvek

végeredményeivel

azok nevében megtagadta a család

és

—

végre a

föllépett,

s

tulajdonjog léte-

^ z uralkodó eszmék

374

—

csuda-e,

egyéni

élet

zési jogát:

minden ségkép,

akkor,

-

szintoly

midn

a

befolyása az államra.

ha ez irány

mely végre

ellen,

megsemmisítésére

vezetne

szük-

immár, támadt mint egyéni szabadság lehetet-

visszahatás szertelen

lenné tette minden társadalmi rend fönállását? csuda-e,

mondom, ha azon tagadhatlan bajokkal és veszélyekkel szemben, melyek az államhatalom túlságos kiternevében oly igényekkel lépnek föl az állam irányában, melyek fölbontására vezetnének ha a nagyobb mérték egyéni szabadság szükségének érzete, mely mindenkivel közös,

jesztésébl

erednek,

az

egyes

nemzetiségek

;

hogy immár azon korlátozások miatt is megtámadják az államhatalmat, melyek alá a közha Proudhon csuda-e végre, érdek veti az egyest? magát az állam lételét is szerencsétlenségnek monda, s az anarchiát nyilvánítá egy felvilágosult és polgárisodott századhoz egyedül méltó államformának? A franczia állambölcsel gúnyolt tana végre sem egyéb azon oda

vitt elvégre,

állítás

ellentételénél

(antithesis),

miszerint

az

állam-

nak kell mindent kormányoznia, s Rousseau eltt és után hányan léptek föl e tannal, hányan intézték egészen a szerint eljárásukat, s mégis nagy bölcselknek és államférfiaknak tartattak.

Azt szokták mondani: minden hatás visszahatást szül; ez azonban csak annyiban igaz, amennyiben a hatás, iránya által, vagy túlságosan heves és egyoldalú volta miatt,

mával. szet,

A

nem

runkban

ellentétben

áll

a dolgok

természetes folya-

betegség ellen idéz visszahatást

el

a termé-

az egészség ellen; így a visszahatás, mely koaz

államhatalom

szertelen

kiterjesztési'

bekövetkezett, olyas, mint amely azeltt a középkor

ellen vi

Második

rész.

Hatodik könyv.

Nyolczadik

375

fejezet.

nyai ellen volt irányozva*, mi a legvilágosabb bizonyság,

hogy azon egyoldalú

irány,

melyet követünk,

szintoly

hibás, valamint a középkori volt.

Miután

minden haladás csak különböz egyénisé-

gek érintkezése által lehetséges, oly viszonyok közt, melyek az egyén önálló fejldését folyvást megzavarják, szintoly kevéssé találhat megnyugvást az emberiség, mint a melyek közt a különböz egyéniségek békés érintkezése lehetetlenné van téve. Itt és amott egyaránt akadályozva van a haladás, itt és amott gátolva érzi magát az ember földi rendeltetése betöltésében, s mindenik esetben szükséges a visszahatás mert az csak azon törvények eredménye, melyek szerint fejldik az :

emberiség.

Tartós

megelégedést

csak

oly

államintézmények

melyek sem külön egyéniségek létezését nem lehetetlenné, sem azoknak érintkezéseit nem

szülnek, teszik

akadályozzák; de mivel ez csak úgy lehetséges, ha az egyénnek van bizonyos köre, a melyen belül egyénisége föntartására és kifejtésére

kell önállósággal

bír,

a nél-

hogy ez által az állam veszélyeztetnék: önként következik, hogy az államhatalomnak arra szorítása, a mi kül,

természeténél fogva az iéit,

ahol az

összes államot

illeti,

azon kórok-

állam fönállásával nem ütközik egybe

önállóság elvének alkalmazása, vagyis az

e

munka

az

foly-

tán kifejtett elvek gyakorlati létesítése, megfelel a hala-

dás els törvényének.

Ha

bármely irányt hosszabb ideig követnek, mindig nagy nehézségekkel jár más utat törni; s épen azért nem ritka dolog, hogy egy ösvényt akkor sem hagynak mindjárt el, ha belátják, hogy nem az az igazi

Az uralkodó eszmék befolyása

376

az államra.

hogy talán azon is legalább közelebb jutnak a czélhoz. Ugyanez itt az eset. Miután az állani rendezésére nézve századokig egy utat követtek miután megszokták mindig csak az államhatalom kiterjesztésében keresni a haladást, s annak folytán, összeromboltak mindent, ami az állam korlátlan hatalmát út,

remélvén,

korlátozhatta

volna,

De ha

bizonyára

hogy

nehéz

dolog

ösvé-

új

ember rendeltetése, s minden haladást csak különböz egyéniségek érintkezése eszközölhet; hogy ennél fogva semmi sem levén maradandó, ami az ember rendeltenyeket trni.

igaz,

a haladás az

—

tésével

ellenkezik,

melyek az

önálló

—

állam

az

egyéniségek

jelen

intézményeit,

megsemmisítik,

lételét

másokkal kell fölcserélni azon gyakorlati nehézségeket, mikkel a haladás törvényeinek megfelel ujabb ösvény kérdése jár, nemcsak nem tarthatjuk legyzhetleneknek, st inkább e nehézségek legyzése egyik föladatul tekintend, melynek megoldását havégtére

is

laszthatni

:

ugyan, de ki

nünk, amire

nem

természetes

kerülhetni;

hivatásunk

mert azt

betöltése

elér-

végett

szükségünk van, bajos lehet ugyan, de sohasem lehetetlen,

(a).

Jegyzet a VI. könyv

JEGYZET A (a)

egy föl,

nyolczádik fejezetéhez.

VIII.

FEJEZETHEZ. szükségesnek tartok

Félreértések kikerülése végett

Amint

megjegyzést.

kis

Aristoteles

hogy az erényt a helyes középben az ujabb idben,

állítják

377

azon

állítá

tételt

keresnünk: azt

kell

hogy oly intézmények mozdítják

elo

leginkább az állam jólétét, melyekben az ellenkez elvek közt

középet

helyes

tudtak

tartani.

Amily

igaz

ez

állítás,

gyakran csalatkoztak gyakorlati alkalmazásában, hitték,

hogy a helyes középet úgy érhetik

sem követnek egész hetni

korunk baján, hogy az összpontosítás

alkalmazzák szigorú következetességgel mutattam, hogy belül,

;

azt

ha egy elvet

el,

Nem

következetességei.

midn

oly

az által segít-

elvét sehol

sot azt

sem

hiszem meg-

ha az elvet nem követjük bizonyos

körön

szükségkép az állam, vagyis az egyéni szabadság els

föltétele

megsemmisítését idéznk el.

Nézeteim csak abban

különböznek a divatos nézetektl, hogy az államot nem kintem egyedüli eszközéül,

s

azt

te-

hanem inkább minden egyes jólétehiszem, hogy e czélról az eszköz fölött nem czélúl,

szabad megfeledkeznünk. Mint az államot csupán a központosítás

úgy az egyes jóléte az egyéni Mindkét elvet a legszigorúbb követ-

elve által tarthatni föl

szabadság elvén alapszik.

:

kezetességgel, de mindeniket csak bizonyos körben kell követni.

Ha

mindabban, ami az állam köréhez

tosítás

maximumát,

s

mindabban, a mi

e

a legnagyobb decentralisatiót létesítjük, el

a juste-milieu-t, a helyes középet.

tartozik,

a

közpon-

körön kívül fekszik,

—

csak akkor értük

378

-Az

uralkodó eszmék befolyása a államra.

IX.

FEJEZET.

MELY GYAKORLATI EREDMÉNYEI VANNAK A HALADÁS MÁSODIK TÖRVÉNYÉNEK. Amely értelemben

az

emberek

többnyire

veszik

egyenlség és nemzetiség eszméit, és a melyben azokat korunk uralkodó eszméinek tekinthetni: A szabadság azon lehetség, mely szerint az egyén saját erit és mindazt, ami körüle van, önállólag hasza

szabadság,

nálhatja.

Az egyenlség

elve

azon jogalap, melynél fogva min-

denki igényt tart ugyanazon szabadságra.

A azon

nemzetiség elve a szabadság elvének alkalmazása

sajátságokra,

melyeknek

mint valamely nép tagjában

Ha immár

a

haladás

öntudata

az

egyesben,

él.

iránya

mindig

az

uralkodó

eszméktl függ: innen következik, hogy a nehézségeknek, melyek a haladást bizonyos irányban gátolják, mindig szükségkép annál nagyobbaknak vagy kisebbeknek kell lenniök, minél inkább vagy kevesbbé

egyez

az irány a szabadság, és

nemzetiség

eszméivel,

azon értelemben, melyet azoknak korunkban tulajdoní-

Csak akkor lehetetlen merben a haladás, ha azon irány, a melyben haladni akarunk, ellentétben áll

tanak.

e

fogalmakkal.

Második

rész.

Hatodik könyv. Kilenczedik

amint

Mert,

ember

az

korlátozza saját

komolyan

esze,

közt

ami fogalmaival ellenkezik

azt,

kor-

szintúgy

él:

ember soha sem akarhatja

az

s

379

akarat-szabadságát

azon viszonyok, a melyek

látozzák

fejezet.

ami

arról,

jó,

hasznos és lehetséges.

E munka

többször

folytán

figyelmeztettem

olva-

mely azon értelem közt van, a melyben a szabadság, egyenlség és nemzetiség eszméit

sóimat azon

államban valósítani törekszenek,

az e

ellentétre,

a között, amint

és

fogalmakat az emberek többnyire veszik.

Magában

véve

fogalmak

e

közül

sem

egyikrl

mondhatni, hogy valósítása, azon értelemben,

amint az

államban veszik, egyáltalában lehetetlen.

Az

keresték

sülésben részére

folytán az államhatalombani része-

egész ó-kor

korlátlan

Minden

a

szabadságot,

hatalmat

kényúri

s

minden

követeltek

államban

államhatalom

az

egyes

van,

leg-

alább az egyesek állását illetleg, az államhatalom

irá-

fölött.

nyában, a legteljesebb egyenló'ség,

széls

következményeire

megsznik

sem

valósítva

s

még

hiányzik

a magántulajdon és a család.

elv

ez

példa,

A

elvét pedig, mint a történetbl tudjuk, igen

leg-

midn

nemzetiség

gyakran

te-

kintették valamely

nép kizárólagos uralma jogalapjául

minden más

Honnan van mégis, hogy

fölött.

ez alap-

elvek valósítása, minden következetesség daczára, melylyel

azon

czélra

törekedtek,

daczára

azon

roppant

eszközöknek, melyek az államnak jelenleg rendelkezésére állanak,

s

azon kíméletlenségnek, melylyel azokat

egy vallástalan korszakban használták, szor az

államról van szó,

téveszteni

a

jog

fogalmát

mindig

vagy

midn

valahány-

szem ell látszanak legalább

tiszteletét;

Az uralkodó eszmék befolyása az

380

államra.

honnan van, kérdem, hogy mindezek daczára ez alapelvek közül egyet sem tudtak valósítani az államban, a nélkül, hogy mihelyt hosszas erfeszítések után czélhoz véltek jutni,

viszonyok

azonnal visszahatás ne támadt volna azon

melyekre oly hosszas ideig törekedtek, amely visszahatás megint koczkáztatá az érintett viszo-

nyok

ellen,

fönállását?

E

tagadhatlan tények els oka kétségtelenül abban

—

hogy e fogalmak, azon értelemben, melyet azoknak az államtudomány tulajdonít, amint az els ellentétben állanak egymásrészben megmutattam, sal; másik okát azonban bizonyára abban kell keresnünk, hogy az államban olyasmit törekszenek valósítani, ami a nagy többség fogalmaival ellenkezik. Mivel azon szabadság, melyre az emberek többsége jogot tart, egyéb valami, mint amit az államban valósítani akarnak: épen azért nem képes a többség e szabadság élverejlik,

—

—

zetére, s

nem

míg

lehet azt tartós alapra helyezni,

irányt követnek e részben, seivel ellentétben

oly

mely minden egyes törekvé-

áll.

Igaz, változhatnak uralkodó eszméink,

s

azon

tete-

mes befolyás mellett, melyet a fönálló viszonyok fogalmaink alakítására gyakorolnak, e fogalmak az által, hogy az állam a legnagyobb következetességgel merben ellenkez irányt követ, szintén átalakulást szenvedhetnek lassankint. Még a teljes átalakulás lehetségét sem tagadom. Ha a keresztyénség, mint sokan hiszik, elvesztette hatását az

az

állam

emberek kedélyére; ha a

eszközévé

tevék,

intézményt, ünnepélyei

államhatalom

körét

melyet

dicsitésére

mindinkább

az,

mint

használhat

kiterjesztik,

:

vallást

rendri ha az míg az

Második

egyes,

lóságát

minden

rész.

Hatodik könyv. Kilenczedik

eszköztl

megfosztva,

mindent

föntarthatná,

az

fejezet.

melylyel

államtól

381 önál-

kénytelen

ami csak ez iránynyal ellenkezik, csírájában tudnak fojtani, minden ellenkez el gondolatot államvétségnek nyilvánítanak, minden ellenkez törekvést levernek az államnak rendelkezésére álló anyagi eszközökkel szóval, ha a caesarismus mint az egyedüli forma, melyben, a jelenkori államok nagysága mellett, az egyént teljesen alá lehet vetni várni;

ha

mindent,

—

;

idre megszilárdul: (b) akkor azon fogalmakat is mások váltják föl lassankint, melyek a caesarismussal ellenkeznek. Azon államhatalom, mely magának igényli állampolgárainak növelési jogát, minden eszközzel rendelkezik, hogy az új nemzedék érzelmeit is szükségei szerint idomítsa*, vagy s jöhetnek idk, midn az emberiség, az állam államhatalomnak,

az

hosszas

—

—

hatalmának teljesen alávetve, szintoly jól érzi magát, mint az Antoninok korában történt. Csak ne feledjük, hogy ez eset csupán akkor fordulhat el, ha a jelenkor uralkodó fogalmai állam

az

élén

álló

egyedúr

teljesen átalakultak, és

id eredménye Amint

hogy az

ily

változás csak hosszas

lehet.

az egyes gondolatainak fejldési

lehet önkényes,

hanem azon

rendé

nem

fogalmaktól, melyeket érzé-

keivel fölfog, azok fogalmaitól, a kikkel érintkezésbe s

mindenek

miknél

vények nél

is,

fölött az

emberi

lélek

tehetségeitl

j,

függ,

minden gondolkodás csak bizonyos törugyanez az eset a népekszerint történhetik

fogva

:

st

az összes

emberiségre nézve.

Minden korszak uralkodó eszméi azon fogalmakból erednek, melyekbl kiindult, a visszonyokból, melyeken

Az uralkodó eszmék

3g2

befolyása az államra.

átment, az érintkezésekbl, melyekbe

különböz

mint

eszmék

képviseli,

különböz népek, egymással jöttek,

emberi gondolkodás azon örök törvényeibl, melyeknek egész népek uralkodó eszméinek fejldési

végre

az

rendje

is

alá

van vetve.

hogy valamely kornak uralkodó változhatnak meg rögtön, s hogy tehát

Innen következik, eszméi

a

sohasem

haladás irányának rögtöni megváltozása

miután mindig az uralkodó eszmék

Ha immár meggyzdtünk

lehetetlen,

határozzák azt meg.

hogy az egyéni

a fell,

meg minden

szabadság fogalma szabta

is

törekvés irányait

keresztyén polgárisodásunk folyama alatt; ha az összes ellenmondhatlanúl

történetírás

hogy

bizonyítja,

száza-

minden haladás, miszerint az egyéni szabadság mindig több-több, s a hol a minden ember fokra fejldött, polgárisodás legfbb részére ln biztosítva; ha végre belátjuk, hogy minden erfeszítés daczára, melyeket századok .óta tettek az

dokon keresztül abban

állott

ó-kor alapelvei valósítása elismerésnek,

végett, daczára azon általános

melyben ez elvek elméletileg

részesültek,

mindig épen a többség fogalmában talált legyzhetlen akadályokra: valóban több ert kell tulaj donítnunk a többség ezen fogalmainak, hogy-

gyakorlati

létesitésök

sem azoknak

merben

lehetetlennek kell tekintenünk azon

valósítását

mindazok

hirtelen megváltozását várhatnék,

s

ekkép

elméletek

melyeket nemcsak a kommunismus, hanem követnek, akik az állam hatalmát mindig

is,

kijebb terjeszteni,

s

az egyént mindig

szkebb

korlátok

közé igyekeznek szorítani.

A

legnagyobb

befolyást

kellene

fölforgatások az

egyéni

esetében

szabadság

is

nagyobb

eszméjének

a

Második

jövend

rész.

Hatodik könyv. Kilenezedik

alakítására

gyakorolnia,

mint

a

fejezet.

383

mint most

annak engedni akarnak. Nem ismerünk nagyobb átalakulást a történetekben, mint akkor történt, midn a római birodalom elenyészett. Amint a politikai és társadalmi viszonyokat erszakosan összeronták a barbár népiségek, ezer meg ezer darabra hullt szét a nagy birodalom, s az egész világ, mely fölött Róma uralkodott, új alakot öltött külsleg, s talán még nagyobb volt azon forralom, mely ugyanakkor az eszmékben történt. Azon népek uralkodó fogalma, melyek Rómát

—

megtörték, volt,

a

legteljesebb

egyéni

szabadság

melynek mindenki csupán önerejében

öntudata találta föl

melynek hatása szintén terjedni kezdett ugyanakkor, az egyén határait;

szellemi

a

keresztyénség

szabadságának,

eszméje volt:

s

uralkodó

az

eszméje,

emberi

nem amint Róma

értette,

nem egységének minden népnek

egyetlen nép zsarnoksága alá vetése által;

minden

hanem mint

egyházban való Ez eszmék, melyek annyira különböztek az egyesülése. ó-koriaktól, egy új polgárisodásnak szolgáltak kiindulási pontjaiul, s meghatározák azon irányt, melyben ezredéven át haladt az emberiség; — még is mindez nem volt képes az ó-kor hatását polgárisodásunkra megsemmisíteni, s ama roppant átalakulás daczára, melyet a keresztyénség az emberek eszméiben és nézeteiben elidézett, e tekintetben is fontos nyomai maradtak fön számunkra az ó-világnak: a régiség szellemi romjai, melyek elttünk fontosabbakká lettek azon óriási építményeknél, melyeket századok múlva bámulunk és törekszünk utánozni. Ki nem tudja, min hatással voltak a

föld

népeinek

egy

közös

Az uralkodó eszmék

384 összes

befolyása az államra.

polgárosodásunkra a római impérium

emlékei, a

intézmények maradványai, melyek a népvándorlások zrzavarában fönmaradtak, és a római jog? Ki tagadhatja, hogy az egyéni szabadság utáni törekvést helyhatósági

középkoron

az egész

át

modosítá a vágy,

eró's

államot

intézmények utáni törekvés s a római jóg fogalmai? St, hogy az ókor ezen eszméinek bofolyása a tudományok föléledésével annyira növekedett, miszerint úgy tetszik, mintha azon eszméket is

alkotni, a helyhatósági

háttérbe

szorítá

Ha

vala, a

melyekbl polgárisodásunk

ki-

hogy a jelen polgárisodás enyészetéhez közelít: föltehetjük-e, hogy kevesebb nyomát hagyja maga után lételének, mint az ó-kori mveltség? hihetjük-e, hogy a keresztyénségbl, ha eltérnek is tanaitól, nem marad fön legalább ama szellemi község emléke, mely másfél ezredévig független volt a világi hatalomtól, s hogy jogfogalmainknak, világnézetünknek, st társadalmi viszonyainknak is nem maradnak fön némi nyomai, melyek által polgárisodásunk alapeszméi szintoly tetemes befolyást gyakorolnak a miénket követ polgárisodásra, amint el kell ismernünk az ó-kori fogalmak hasonló befolyását korunk polgárisodására? Még ha egy új polgárisodás küszöbén állanánk, s azon fogalmakat, melyek eddig irányadók voltak, mások indult?

váltanák

egyéni

föl,

azt

szabadságot

elznek

szabadság

fogja.

helyet

Hogy

hibás

is

volna,

törekvés

méginkább meg akarni

az

szorítani.

polgárisodás épülete mindig a meg-

új

romjaiból

nevezetes

is,

esetben

az

Miután minden egyéni

hiszszük

keletkezik: elve

foglal

azon el,

elreláthatni,

polgárisodás

hogy

körében

az is

amely a miénket követni

érte volna el ezélját e törekvés most,

midn

Második

látjuk,

Hatodik könyv. Kilenczedik

rész.

hogy minél korlátlanabbá

a visszahatás

mindig

is

lett

növekedett

385

fejezet.

az állam hatalma, e

hatalom

ellen,

hogy az osztályok nivellirozása által, inelylyel az államot minden lehet ellenállás ellen biztosítani akarták, sem értek el egyebet, mint hogy most már minden osztály

szükségét az államhatalom

érzi

korlátozásának,

s

az egyéni szabadság élvezete utáni törekvés annál élén-

kebb

mivel annyi szomorú tapasztalás után végre

lett,

meggyzdtek

a fell, hogy a politikai szabadság meg-

alapítása,

melyet az

kintettek,

végtelen

mokban,

egyéni

önállóság

kárpótlásául

nehézségekkel jár a nagyobb

te-

álla-

kevesebbet ad az egyesnek, mint a mennyit

s

attól vártak.

Korunk tagadhatlan jellemvonása az individualismus. Ami csak nagyszer s ami kárhozatos korunkban, mind ezen forrásra vihet vissza. Mindenütt az egyéniség

törekvésével

érvényesíteni,

körüle

találkozunk,

anyagi erit kifejteni,

szellemi és

akaratának alávetni

van,

miszerint

s

személyes

magát s ami

czéljaira

Minden ellépés, bármely téren, mindig az egyén nagyobb szabadságra törekvésének eredménye; föltehetjük-e, hogy az emberiség, ahol az államról van szó, épen az ellenkez irányt kövesse, s fölhasználni igyekszik.

midn

mindenütt a szabadság

get szerezni,

itt

által

törekszik elégültsé-

a teljes alávetettségben találja azt?

Sajnálkozhatunk, ha úgy tetszik, korunk ezen iránya fölött, bámulhatjuk az ó-világ nagyszerségét, s

epedhetünk

azon

egy részecskéjének kész volt

feláldozni;

érezte

A

magát,

mint tényt

runk individualismusát, Eötvös.

midn

kor után,

s

XIX. század eszméi.

e III.

mindenki az egész amelynek életét is

nem tagadhatjuk

ko-

ténybl következik, hogy 2o

Az uralkodó eszmék

3gQ

államban

az

is

befolyása az államra.

annál kevesebb

s

minden

korunk általános irányá-

haladás, minél inkább megfelel

nak,

nehézséggel jár

valóban különös, ha azon

állítást

miszerint az

:

államhatalom korlátozása ellenkezik azzal, ami 50 okul hozzák

óta történik,

föl,

hogy

év

tehát az kivihetet-

óta törtónt, mindenütt ami 50 föntarthatlannak, mindenütt folytonos forradalmak for-

len

épen

holott

;

év

rásául mutatkozott.

Nem sége, az,

a teljesen korlátlan hatalomtúli függés egyenl-

hanem az egyéni szabadság mindenki

amire

törekszik;

öszhangzásban* haladásunk annálfogva a haladás

is

az

élvezésébeni

csak

ez

uralkodó

egyenlség

irányban

van

eszmékkel,

s

csupán ez irányban lehetséges

korunkra nézve. Miután immár az egyéni szabadság élvezésének egyenlsége ers államhatalom fönállását kívánja ugyan, de míg az állam kiterjeszti,

lanul

áll

s

merben

korlátlan

minden egyes

az állammal

hatalmát mindenre

elszigetelten

gyámolta-

és

szemben, azaz, valamíg

az állam

mostani intézményei fönállanak, az élnem érhet: önként következik, hogy az államhatalom tetemes

—

nem

korlátozását

hanem azon kört illetleg, melyre hatalma kiterjed, míg korunk uralkodó eszméi nem változnak, az egyetlen útnak és módnak kell tartanunk, amelyen legyzhetetlen akadályok nem gátolják a hatalmát,

—

—

haladást.

Jegyzet a VI. könyv kilenczedik fejezetéhez.

JEGYZET A

(a)

IX.

FEJEZETHEZ.

M. A. Romieu „L'ére des Césars"

mely ly el pár év eltt nagy

hogy vannak korszakok,

zajt ütöttek,

midn

egyedül lehetséges államformának, tani,

leg.

a s

hogy legalább Francziaország

Nem

tartozik ide

taglalásába bocsátkozni

Romieu

a ;

387

czímíí

azon

tételt állító, föl,

caesarismust feladatul ily

munkájában,

tekinthetni

tzte bebizonyí-

korszakban van jelen-

által fölhozott

okok kimerít

csak annyit kell megjegyeznem, hogy

a caesarismus jótékony eredményei szükségkép békés fönmaradásától függenek, amit Is

csak

rigy tehetni

föl,

ha legalább

azon népek, melyek közel érintkezésekben állanak egymás-

sal,

egyetlen Caesarnak vannak alávetve.

A

caesarismus több,

majdnem egyenl hatalmú állam közt gyakorlatilag merben kivihetlen, mivel a caesarismust nem gondolhatni a néptl

merben

különálló nagy sereg nélkül, viszont

háborúkat a törekvés nélkül: az

által

nem háborúk,

s

gyöngítni az ellenfél

hatalmát, hogy a" népet a fönalló rend ellen izgassák.

25*

^z

388

uralkodó eszmék befolyása az államra.

FEJEZET.

X.

A HARMADIK TÖRVÉNY GYAKORLATI EREDMÉNYEI. AZON SZÜKSÉGEK, MELYEK AZ ÁLLAMHATALOM KORLÁTOZÁSÁRA VEZETNEK. Gyakran mondám, s ismétlem — mert az ellenkez nézet nagy tévedéseknek ln forrása — hogy az emberek nemhogy, amint állítják, változásokra

—

—

lennének hajlandók,

st inkább

többnyire ragaszkodnak

a fonállóhoz. Egyesekre nézve állhat, hogy a jobb a jó-

nak

st ami

rosszabb,

véve az ellenkez

általában

ellensége,

igaz,

rég elavult és rég alkalmatlanná

<

lett,

magát a czélszer újítás ellenében, a meddig csak eltrhet. Akik reformokkal foglalkoztak, szükségkép tapasztalniok kellé, hogy az emberek az észszer dolgot is, ha ellenkezik szokásaikkal, csak kénytelenségbl fogadják el, s hogy nagyobb változást csak akkor eszközölhetni tartós alapon, ha elutasíthataz

is

füntartja

lan szükséggé vált.

Ha

tehát

meg

is

vagyunk

gyzdve

a fell,

hogy

az önkormányzás elve mindazon körben, a hol az állam veszélyezése nélkül lehet,

—

egyéniségek

elmozídtja,

kölcsönös

kedvez

kifejldését

érintkezéseiket

a haladásra,

s

az

mivel a határozott jellem

akadályozná,

a

nélkül,

—

hogy

leginkább

ember rendeltetésének jobban

Második

rész.

azon

megfelel

Hatodik könyv. Tizedik

államába behoztak

:

ebbl még nem

339

korunk

melyeket

formáknál,

fejezet.

legtöbb

következik, hogy

viszonyok átalakulása ez értelemben már a küszöbön áll. St nem szenved kétséget, hogy a létez viszonyok fönmaradnak, ameddig csak azt tartsuk,

lehet,

miszerint a

pedig annál inkább, mivel nagy

és

erfeszítések

küzdelmek korszaka után, amint átéltünk, mindig leginkább érzik a nyugalom és veszteglés szükségét. Csak ha egyszer a fell gyzdtünk meg, hogy a fönálés

lónak

lett, hogy korunkban elkerülhetlenné vált csak akkor foglalkozhatok az államtudomány és politika azon kérdéssel mint történhetik e változás az egyes országokban a legkönnyebben ? mert az állam-

változtatása

elutasíthatlan

szükséggé

az államhatalom korlátozása

—

:

tudomány

föladata,

annyiban

csak

nem

st

az

fontosságot,

a

a jövvel foglalkozni,

igényelhet

gyakorlati

mennyiben meg tudja oldani a kérdést: mint

tehetni

eleget a jelenkor szükségeinek?

S hogy ez utolsó és legfontosabb kérdés megoldásában, melytl munkám becse kizárólag függ, világos legyek szükségesnek tartom megosztani a tárgyat. :

Ha

az egyes szellemi és anyagi fejldését

denki lehet legnagyobb jólétét seink is

czéljának:

az egyéni

lemi

és

az állam,

szabadság,

anyagi

s

—

tartjuk

is

—

törekvé-

mint megmutattam, ez

fejldésének

által

els

min-

ekkor

minden egyes föltéte;

s

szel-

azért

mindenekeltt az állam szükségeire fordítjuk figyelmünket. Aztán vizsgáljuk: mennyiben szükséges az egyesre nézve az államhatalom korlátozása? elször is anyagi, majd szellemi, vagy erkölcsi szükségeit vévén figyelembe.

;

390

-A-

uralkodó eszmék befolyása az államra.

2

XI.

FEJEZET.

AZ ÁLLAMHATALOM KORLÁTOZÁSA MENNYIBEN SZÜKSÉGES AZ ÁLLAMRA NÉZVE. Hogy és

az állam föladatát,

szellemi

javainak

mely az egyesek anyagi

biztosításában

áll,

megoldhassa,

szükség, hogy:

kívülrl teljesen független;

a)

benn nemcsak forradalmak, hanem gyakori erszakos megtámadások ellen is biztosítva legyen c) végre birjon azon állandósággal, mely az egyén minden hasznos munkásságának föltétele, s minden javak biztosítéka; mert amely államban folyvást változik az egyén jogköre s változnak a viszonyok, melyekre kell építnie az egyesnek számításait, anyagi és erkölcsi b)

javainak sincs

ott

biztosítéka.

Korunk államainak nagysága államnak jelentékeny

eszközökre van

csak annyiban tekinthetni

függetlenségét föntarthassa,

s

biztosítottnak

amennyiban

tartósan

nagy hatalmat

Hogy sai ellen

önállóságát,

s

módjában

van

fejteni ki.

az állam a bel ellenségek erszakos támadá-

óva legyen,

el

kell távoztatni az ily

úgy kell rendezni az támadások sikerére legkisebb

okait,

minden egyes szüksége, hogy

mellett

államot,

támadások

hogy az

kilátás se legyen.

érintett

Második

A föl,

rész.

Ötödik könyv. Tizenegyedik

viszonyok állandóságát pedig csak

ahol gyakorlati és

társadalmi

melyek természetknél fogva

391

fejezet.

találjuk

ott

intézmények vannak,

akadályozzák

rögtöni

a

változást.

Ha meg

mutatni,

lehet

hogy minderre nézve az

államhatalom korlátozása szintoly jó hatással van, mint mit úgy másfell a merev központosítás rendszere,

—

—

épen e szemmunka folytán megmutattam, nem felel meg kivánatainknak, úgy nem von-

hiszem, e

pontból

hatni kétségbe

azon

tételt,

hogy az államhatalom kor-

magára az államra nézve is valódi szükség. Meg kell jegyeznem, hogy miután e tárgy szoros összeköttetésben áll azzal, melyrl a negyedik könyvben szóltam, a következkben érintenem kell röviden egyet és mást, amit ott bvebben kifejtettem, mi miatt elre

látozása

bocsánatot kérek az olvasóktól.

Azt hiszem, senki sem fogja azt állítani, hogy az államot csupán anyagi eszközei s közigazgatási hatóságainak czélszer szervezete teszik hatalmassá, csupán ezekre támaszkodva, soká

felálljon.

hogy,

s

Azon tagad-

hatlan tény, miszerint az egyes államok részérl kifeje-

sohasem a rendelkezésk

szoros viszonyban

zett hatás

áll

s

alatt

tény,

lev anyagi

mondom, nyilván az ellenkezt

nagyságukkal

eszközökkel, mutatja.

—

e

Minden

államnak szüksége van egy eszmére, mely anyagi erit összetartja, mely közös czél felé készti. Akár valamely

nagy egyéniség

melletti

lelkesedés,

vagy azon

hség

melylyel az állam lakói uralkodó-házukhoz viseltetnek,

meg

levén

gyzdve, hogy

a jog,

melynél fogva ama

ház a trónt bírja, csak koronája azon fának, melyen az

egyesnek

minden joga

fejldött;

akár

a

nemzetiség

:

Az uralkodó eszmék befolyása az államra.

392

melynek

érzése,

állása az állam fönállásától

vagy

függ,

hosszas emlékezések ereje tartsa egybe az állam összes

annyi bizonyos, hogy

lakóit,

ilyes,

mindent átható eszme

kapcsolata nélkül egy állam sem állhat fön soha, köz-

egy sem lehet hatalmas. Mens

szellem, hazafiság nélkül agitat

molem.

Nem

tagadhatni,

hogy az

újabb

kor

államaiban

kevesebb közszellemet találunk, mint az ó-kor, st a középkor egyes államközségeiben; s a fegyelem és becsületérzés minden csodája sem pótolhatja azon lelkemelylyel az ó-kor polgára városáért magát

sedést,

áldozta;

korunk

azonban erkölcsi

ha ezen jelenséget vagy épen, mint sokan

igazunk,

nincs

sülyedésének,

gondolják, a keresztyénség befolyásának donítani, (a)

Annak oka

föl-

részint a mostani

akarják

tulaj-

államok nagy-

ságában, részint abban fekszik, hogy rendezésök módja által lehetetlenné tették

a közszellem keletkezését.

Azt hiszem, hogy a költ ama nevezetes szavai „Nescio qua natale solum dulcedine cunctos ducit," minden költi szépségök mellett, mikor írták, akkor is olyasmit fejeztek ki, ami épen nem áll. Ha az ember csak els fokán is túl van a polgárisodásnak, bensleg összeköttetésben áll meggyzdésével amaz érzés, st némileg meggyzdéseinek eredménye, s ha az ó-kor polgára kész szívvel áldozta

masint többet

körén

kívül

tn

e

életét hazájának,

alkal-

részben az az öntudat, hogy hazája

semmi jogra nem

elvesz, rabszolgaságra jut

akik eltte

föl

kedvesek,

—

maga mint

tarthat is,

igényt,

s

ha az

mindazokkal együtt,

azon kimagy arázhat lan

érzelem, mely némelyeket szülföldükhöz köt. De ha megengedjük is, miszerint a honszeretet akkor, midn

Második

rész.

Hatodik könyv. Tizenegyedik

fejezet.

393

a legközelebbi emelkedett helyrl az állam egész területét

be lehetett

látni,

s

a leigázott állam lakosait hazá-

joktól elszakíthatta a hódító önkénye, dolga.

—

mindenki

azon érez

azon

hely

iránt, a hol

jelenkorra nézve ezt semmi esetre

Az azon

állam iránt való

földképrl ismerünk születéshelyünk kell

lenni

azon

oltalmazzák,

virányára

nem

melyet

volt,

életét

tölte,

tehetjük

szeretet,

emlékeztet;

lelkesedésnek,

midn annak

az érzés

a

föl.

melyet csak a

egyéb valami, mint amely

teljesen,

egyes közvetlen körében,

merben

eredménye

ragaszkodás

melylyel

más alapjának most a hazát

bukása keveset változtat az csak az elveszett szabadság

s

vágya tölti a kebleket. Miután a jelenkori állam, sokkal nagyobb kiterjedés levén, hogysem érzékeinkkel fölfoghatnék, csak eszmeképen tnik föl elttünk: az irántai ragaszkodás sem csupán az érzésbl foly, hanem nagyobb részint

meggyzdésünk

Sokkal nagyobb a haza, hogysem mint egészet mindenki szerethesse; mivel magában foglalja mindazt, ami minden egyes eltt becses, csak azért lelkesül minden egyes érette, s a hazaszeretet mértéke mindig azon érzelmek és érdekek számától és fontosságától iügg, melyeknek kielégítését a haza eredménye.

föntartása föltételezi.

Ebbl

következik, hogy az állam-

hatalom eszélyes korlátozása

által,

minél inkább növek-

körök száma, melyekben az egyén szabadon mozoghat, amelyekre hatással lehet, s melyekhez annálfogva érzelemmel viseltethetik: az állam iránti ragaszkodásnak, s így valódi erejének is növekedni kell. szik azon

Nem

az

államgépezet

az állam szilárdságot.

mechanismusától

Egyes

lánczot,

kölcsönöz

ha még oly ers

^ z uralkodó eszmék befolyása az

394 és súlyos

is,

lyen bevésik telék, saját

fleg mikor ezer meg ezer he-

eltörhetni,

gyrit

államra.

észrevétlenül; azon százezernyi kö-

mely a polgárokat egymáshoz

szkebb köréhez

mindeniket külön

s

fzi, áthatlan hálót képez,

épen

amelyekbl áll, senki sem akarja Miután semmi sincs az államban, ami va-

mivel az egyes szálakat, összetépni.

lamikép

összeköttetésben

nem

állana

vele:

azon

kö-

melyek az egyént családjához vagy megyéjéhez, valamely iparz társulathoz vagy az egyházhoz fzik,

telékek,

egyszersmind az államhoz

den egyest.

Minél szabadabbnak

vesbbé emlékeztetik sére,

szorosabban

is

t

küls

attól,

mely eltte

ha minden

szent.

kötnek min-

magát, minél ke-

jelek az államtól való függé-

annál nagyobb e függés

külhetne

érzi

mert csak akkor mene-

;

köteléket

széttépett

Egyébiránt Svájcz példája a közép-

korban, Hollandé a XVI. és XVII. században, s

az északamerikai szabad államoké jelenleg

legjobban

elbb,

meggyzhet

észszer korlátozása az

a

fell,

állani

hogy

az

Angliáé

mindenkit

államhatalom

egyes részének vagy köz-

nemhoav lazábbá tenné az állam egységét minden küls megtámadás ellenében, st oly egységet idéz el az érzelmekben, minvel csak az ekkép

ségének

érdekében,

rendezett államokban találkozunk.

Azonban mellzzük

nem érzelmekkel

ezt;

a politikának

kell foglalkozni.

A

tényekkel,

hazafiság hiányát

pótolja az összeírási törvény, a jó fegyelem, az uralkodó-

ház iránti szeretet, és a len, aki

jól

rendezett rendrség'.

napjainkban a honszeretetre

építi az

állóságát; csak jól kitanított hadseregre

Nem

Eszte-

állam ön-

van szükség.

tudom, sokan osztoznak- e olvasóim közül e nézetben; annyi bizonyos, hogy néhányan így véle-

Második

rész.

Vegyük

kednek.

Hatodik könyv. Tizenegyedik

tehát e nézpontból szemügyre az elt-

tünk lev tárgyat. Megengedve, hogy az állam jól rendezett,

föltétele

fontosságot

kisebb

minél

nek,

nagy hader

hader

dezett

állósága,

—

önállósága

fönállásától jól rendezett

kizárólag

függ: a jól ren-

pénzügy; minél

tulajdonítunk tehát a hazaszeretet-

szempontból

anyagiabb

inkább

annál

lamot,

395

fejezet.

meg

fogjuk

engednünk,

kell

föl

az

ál-

hogy ön-

valamint az egyesé, mindenek fölött háztartá-

függ.

sától

A

különböz államok rendkívül különböz pénz-

viszonyainál

s

azon terjedelemnél fogva, melyre szükség

lenne, ha azon pénzügyi

nehézségeket, melyek minden

állammal közösek, mind el akarnám számlálni,

ereszkedhetem

mélyebben

—

nem

tárgyba;

úgy tartom, különös bizonyítás nélkül is meg fogják engedni, hogy az újabbkori államok aehillesi sarkát a pénzügyekben kell keresnünk. Aki ezen kétkedik, bizonyára kigyógyul optimisinusából, ha a börzejátékot minden újabb államban

Hogy

itt

e

látja.

megakadályoznak, ami legkevesbbé is veszélyezi a köz bátorságot, ahol szigorúan büntetik, akik csak bármiképen oly

államokban,

ahol

mindent

bizalmatlanságot terjesztenek a közigazgatás

tanak

minden

fölött,

híresztelések által

ellen,

til-

mely a napszámot folebb akarja vinni, s törvényeket hoznak az uzsora ellen, hogy mondom ily államokban trnek olyas egyesületeket, melyek korlátlanul határoznak az állam hitele egyesületet,

aláássák

akarják szabni a pénz értékét,

s

a

közbizalmat,

meg

nagyobbrészint abból

merítik nyereményüket, amivel a kamatláb, mely

mel-

Az uralkodó eszmék befolyása az államra.

396 lett

az

részére

államnak kölcsönöznek, fölülinu]ja az törvényesen

államokban,

ahol

egyesek

megszabott kamatlábat; hogy olv mindent központosítnak, épen a

pénzviszonyok szabályozását hagyták egyesek nyerész-

nem

kedésére, akik részint

egy bizonyos állam

is

—

minden pénzügyi krízisbl, minden eszközt kezökbe adtak,

s

nyereséget merítenek,

ségbl

és

aminek

—

elidézésére

rendesen

legtöbb

mindezt trik csupa kénytelen-

s

mivel a pénzügyek jelen

—

nélkülözhetlenné teszi:

tagjai,

oly

tény

állapota ez,

bizonyítást fölöslegessé tesz azon tételre

különböz államok pénzügyei nem

a

börzét

a

amely minden nézve, hogy a

legfényesebb

álla-

potban vannak.

Minden államférfiúnak e pontra van fordítva figyelme senki sem tagadja, hogy nincs nyomasztóbb szükség,

;

mint a bevételek és

kiadások között megzavart eírven-

súlyt helyreállítani.

Hogy

történhetik ez ?

Tisztelet

ügyérségnek,

a

becsület

pénzügytannak,

a tapasztalás megmutatta,

de

a

s

pénz-

hogy

erre

nézve csak két eszköz van, mely mindenk 1 eltt isme. rétes,

s

amelyet

nem

Szaporítani kell szállítani,

mer

semmi mesterség. a bevételt, vagy a kiadást alább pótolhat

minden egyéb,

bocsánat

e

kifejezésért

—

szédelgés.

Azon

hogy valamely állam pénzügyi

állítás,

csupán a hiteltl függ, bevételekbeni

nem egyéb sok

—

a

mivel az

mindig

csalódásnál.

minister,

lyöket

hiányt

s

állam

kölcsönnek

halhatatlan, a kell

fedezni.

Valamint Necker, úgy utána

kiket örömmel üdvözöltek,

elíbglalák,

állása

kénytelen

volt

midn

tapasztalni,

hogy

hea

Második

rész.

Hatodik könyv. Tizenegyedik

köz bizalomnak, ha egyszer

van szüksége, tatlan,

molást

megingott, reális támaszra

hogy az államnak, épen mivel halha-

s

meg kell érnie nem hagyhatja

A

397

fejezet.

a bukást, síró

s

a hiteleziveli leszá-

örökösökre.

kett közül melyik eszközzel

immár

állíthatni

helyre a pénzügyek megzavart egyensúlyát?

Miután az egyenes államban

felét,

galomban lev

nem sok annyira, nél,

és

bevételek

legtöbb

néhol szinte egész összegét teszik a

pénznek,

s

nehézségei jár,

mint

indirekt

azeltt

hízeleghetünk

ez

st

sokkal

magunknak

nem

nyomást

a

kevesebb azzal,

érzik

állambevétel-

hogy meglehe-

tsen messzire vittük az adóztatás mesterségét. megengedem, hogy e részben még nem is értük legszéls határokat.

A

hihetetlen

St el

a

forgalom élénksége mellett, az

indirekt adók útján, az államban forgalomban

hez képest,

for-

adók behajtása aránylag

mennyiség

öszletet

lev

pénz-

hajthatnak

Csakhogy nem kell feledni, hogy minden indirekt adó behajtása nagy költséggel jár, s drágaságot idézvén el minden tárgyra nézve, melyet azzal megrónak, nemcsak bevételeit, hanem kiadásait is szaporítja az államnak; hogy a legtöbb adónak bizonyos mértéken túl csigázása a helyett, hogy szaporítaná az állam bevébe.

teleit,

mint a vámoknál, bor- és söradónál látjuk, csök-

kenti

azokat,

hogy végre az oly

folyó kiadásokat

melyben a hogy az állam

állapot,

csupán azzal fedezik,

egész adózási erejét veszik igénybe, szükségkép a pénz-

ügyi

súlyegyen megzavarására vezet, miután bizonyos

idkben minden állam rendkívüli erfeszítésekre van kényszerítve. Mindebbl következik, hogy a pénzügyi súlyegyennek az állambevételek szaporítása

általi

helyre-

Az uralkodó eszmék befolyása az

398 állítása,

ha

volna

lehetséges

is,

államra.

mindig

roppant

hézségekkel van összekötve, annyival inkább,

adó szaporítása népszertlenné s

teszi

ne-

mivel az

államhatalmat,

az

a rend elleneinek izgatási eszközül szolgál.

Bizonyára legbiztosabb út a reduktió, s azért is látjuk, hogy bármi kellemetlenül hangzik sokakra nézve e szó,

minden pénzügyi

után, végre

is

igazgatás,

különböz

kísérletek

mindig a reduktió rendszerére kénytelen

visszatérni.

De miben

álljanak

ezen reduktiók

tehernek, mely az államot jelenleg majd

melyik

részét

olvaszthatni

agyonnyomja,

állam

az

le,

azon roppant

?

becsülete

és

biztossága veszélyezése nélkül?

szó.

Azon teherrl, mely az államadósságból ered, nem lehet Ha minden erkölcsi tekintetet mellzünk is, az állam

bukása a polgárok nagy részére nézve sokkal nagyobb veszteséggel járna, azon tehernél, melyet az államadósság

kamatfizetése igényel,

szokták

és

azért

rendesen mindenek

a

hadier

alászállítását

eltt felhozni,

mint olyan

mely a sínyl pénzügyi viszonyokat helyreállítaná. Hogy az állandó seregek alábbszállítása mindenütt kívánatos, s irigylend azon állam, a melynek, mint eszközt,

Angliának, elszigetelt helyzetében, vagy mivel magában áll,

mint az északamerikai szabad államok, csak csekély

fegyveres erre van

szüksége,

nem szenved

kétséget;

hogy Európa államai egészen különböz helyzetben vannak, s hogy míg a világbéke fenyegetve van, annál kevesbbé lehetséges

többnyire

de szintoly bizonyos,

tetemesen

mostani

melyekkel

alább

szállítani

hadfolytatás

ezélszerúen

a

oly

bánni

fegyveres

ert,

mivel

a

fegyvernemeket

igényel,

hosszas

oktatásra

tudni

Második

Hatodik könyv. Tizenegyedik

rész.

nem

399

fejezet.

hogy a veszély pillanatában sorozzák be a katonákat. Lehetséges-e, és mi módon a

van szükség,

s

megtakarítani

szerekben

hadi

bizonyosnak

azonban

annyi zsoldot

lehet,

élelmezést

és

hogy

a

szabni,

s

elttem,

tetszik

kevesebbre

lehet

alig

nem tudom;

valamit,

igen kétlem, hogy a fönforgó viszonyok közt, a legtöbb

képesek volnának e részben változtaindítványozni, akik leginkább szót emeltek a hadi

államban azok tást

nagy

buclget

melylyel

az

is

mennyisége állam

—

ellen,

oly

változtatást,

nélkül,

veszélyeztetése

állásának

sokat lehetne megtakarítani e kiadásokból.

A

—

civillistáról,

melyet inkább a királyság

elleni

pénzügyek érdekében emelnek ki — minden elfogulatlannak meg kell vallania, hogy az kisebb államokban, fleg miután az államdomaine-eket

izgatásból, mint a

és az uralkodó családok magántulajdonát eladták, gyak-

ran igen nyomasztó

dásoknak

oly kis

tagadhatlan

több

kétséges marad,

a

részét teszi

befolyás

jövedelmi

államokban a kiahogy azon civillista,

de a nagyobb

;

mellett,

forrás

melyet

az

udvartartás

gyakorol,

elállítására

egészben

ország pénzügyei

vájjon az

mindig

1500 milliónyi budget mellett 30 millió frankot megtakarítnak? Minél tovább vizsgáljuk részletesen az államkiadások egyes ágait, annál inkább meggyzdünk a fe-

ynernének-e valamit, ha

ll,

hogy az

egyetlen

viszonyok

közt, az

szélyezése

nélkül,

utat

állam a

és

módot, melyen

méltósága

kiadásokban

a jelen

és önállósága ve-

tetemes

öszletet

ta-

karíthatunk meg, a beligazgatás körében találjuk.

Vegyük kezünkbe bármely állam mely

a

franczia

forradalom

által

költségvetését,

fölállított

igazgatási

^z

400

uralkodó eszmék befolyása az államra.

elvek szerint van rendezve,

A

s

megelzött

forradalmat

nézzük

idhöz

had

által

képest

tételeit.

mindenütt

okozott kiadás mindenütt

s

bár

idkben sehol sem vethetik a királyságnak hogy XIV. Lajos példájára, saját fényére és

szemére,

pazarolta

élvezeteire

magasnak

igen

legnagyobb

bruttó-

az

állam jövedelmeit, mindamela

találhatjuk

számot

tása veszi igénybe.

A

ka-

tetemes; a hajó-

hadsereg nagy szieteket vesznek igénybe,

és

az újabb

lett

egyes

Az államadósság

roppant bruttó-bevételt találunk. matai

át

mindenesetre

civillistá-t

állam

az

beligazga-

(6).

netto-bevételek közti

és

de a

is;

különbséget a

roppant igazgatási költségek okozzák, melyek

minden

állam pénzügyét terhelik.

Képzeljünk embert,

(e)

jövedelmei

hogy a

hasonló

Ha meg daczára

birtokán

szonyaihoz ill balesettl,

van alig

fekv

állást

valamely magán-

helyzetben

gyzdve képes

a fell, hogy roppant

annyit

megtakarítani,

teher kamatját fizethesse

foglalhasson

minden elre nem

ellenben

el,

látott

s

vi-

minden

kiadástól rettegnie

mert rendes szükségei összes jövedelmeit kimerítik, szóval hogy háztartásában változtatásokra lett szükség, miután jobb szerény de biztos állást foglalni el, mint fenhéjazva élni, ha ez a bukásra vezet; min-

kell;

ember azon kiadásait is korlátolná végs esetben, melyektl állása íüg^'^ de bizonyára csak akkor, ha meggyzdött, hogy eltte nincs más kigázolás. Míg

den józan

a

kezelési

tiszta

rendszer

jövedelmet,

s

változtatása ez

által

állásáról lemondani.

szaporíthatni

helyreállíthatni

arányt a bevételek és kiadások

sem akar

által

közt.

a

a

helyes

egy okos embe:-

Második

rész.

Hatodik könyv. Tizenegyedik

S nem ugyanez-e

az eset az

mely az állam pénzügyi

De

föltehetni-e,

mi

s

aztán

végs

eszközhöz,

— elbb hozzá

—

mely az

-

nyúljanak, mintsem meg-

a fell, hogy segítségre egyáltalában nincs

koczkára

akarni tételre

gálják?

ezt

lehetetlen

s

meggyzdésre

az állam

még

ne jöjjünk,

becsületét és öna

a

vizs-

hogy azon

nélkül,

miszerint

háztartás

nem

egyszer át a

tenni,

a hadsereg alább-

mieltt

tenni,

nagy könyvét tételrl

túlságos

köz-

rendszere jelenleg oly terheket ró az államra,

pontosítás

amelyek, természetöknél fogva, nem s

tenni azt.

érdekeiben mindenki szükségkép rövid-

szállííására gondolni, vagyis

illetik,

önmagát korlá-

kényszerítve

mód; hogy komolyan lehetne

állóságát

tart-

által

gyzdnének út és

nem

az utolsó polgárig mindenkinek érzelmeit

séget szenvedne,

más

e

állást,

st

állam fejének sérti,

hogy

állammal? Oly

mindig jobb,

s

toznia az államnak, mint

401

fölülhaladja,

erejét

hatni fon hosszas ideig,

fejezet.

az összes államot

melyeket a legkisekb veszély nélkül másokra

ruházhatni.

Aki

csak

elfogultság

azon államok pénzügyi a

legnagyobb

kép

belátja,

közt

csak

zavarta

az

kénytelenségbl telt,

oly

gondolkodik

melyeknek

állásáról,

nehézséggel

hogy az

nélkül

kell

épen

e részben

küzdeniök,

szükség-

állam bruttó- és tiszta jövedelme

meg

annyira az arányt,

szertelenül szaporítani k ellvén

jövedelmi forrásokhoz

is

mert

a bevé-

melyeknél

nyúltak,

a behajtási költségek a jövedelem nagy részét elnyelték.

Kevés bizalommal vagyok politikában.

A

legvilágosabb

elméleti

okok

bizonyítás

is

iránt

a

a

fell,

hogy valami a közjóra nézve kivánatos, csak annyiban bír hatással, amennyiben minél több egyént meggy E ötvös. A XIX.

század eszméi

III.

2G

Az uralkodó eszmék befolyása

402

az államra.

hogy az nekik maguknak is hasznukra van; annál többet adok a tények kényszerít hatására. zünk az

Epén

iránt,

az

államadósság

nagysága,

nagy hadsereget

miszerint

szaporítás nehézsége,

kell

azon

kényszerség,

tartani,

a

jövedelem-

az e részbeni kiadások csökken-

s

tésének lehetetlensége, szóval az államok pénzügyi

engem bizonyossá

pota tesz

toztatása fell

;

szervezetük vál-

csak azért fogják megszorítani az állam-

hatalom hatáskörét, mivel lett

igazgatási

álla-

az

kikerülhetlen

Oly forradalom

az államra nézve.

szükséggé

melyet min-

ez,

mely annál bizonyosabban bekövetkezik, ha kívülrl nyugalmat élvez az állam s a közigazgatás korlátlan egyedúr kezében van, kinek érdekei szintoly azonosok az álladen államban a pénzügyminister eszközöl,

méival,

amily

hatalma úgy

függetlenek

kívánván,

a

czélja

s

közigazgatástól,

követésében

magát zavartatni engedni olyas elméletek ket valósággal

nem

a

királyság érdekében

és

aki,

nem

fogja

által,

ami-

vittek be a

politikába.

Mikor fogják ezt belátni, még az egyes államokban sem mondhatja meg senki; csupán annyi bizonyos, hogy mihelyt azon kérdés merül föl: a várak falait hanyagolják-e el, vagy azon irományhalmazt hárítsák el, melylyel az államot kormányozzák, az állam szolgálatában tollak számát esökkentsék-e vagy a szuronyokét? azonnal vége lesz a mostani kormányformának is; mert, ha minden más elnye megvan is, mindenesetre a legköltségesebb minden igazgatási forma közt. Mivel a politika nem a szemléld, hanem a gyakorlati tudományok közé tartozik: épen annálfogva, nem engedik magukat az emberek az állam szükségeivel ellenkez

mköd

Második

rész.

Hatodik könyv. Tizenegyedik

fejezet.

403

irányba sodortatni azon nagyszer eszme által, hogy mindent egy központból igazgassanak, a mirl úgy is tudja mindenki, ha egyszer részt vett a kormányzás-

hogy gyakorlatilag központosított államokban

ban,

is

kivihetetlen, (d).

Ismerem az okokat, a melyekkel meg akarják mutatni, hogy a szigorú központosítás rendszere sajátkép csak látszólag költségesebb, mint más (e) a legfontosabb ok kétségkívül a következ. Azáltal, hogy azt, amit most az állam végez, másra bízunk, nem nyernek az egyes polgárok; mert azt, amit ;

az államkincstár megtakarít, és amit

most az államnak

adnak, azon községek vagy testületek pénztárába kell majd fizetniök, melyekre az összes államtól elvett teendket ruházták. St azt kell föltennünk, hogy ha fölhagynak azon egységgel, mely most az igazgatásban uralkodik, hasonló eredményeket, általán véve, nagyobb költséggel érhetnek

el,

mint jelenleg.

Erre az a válasz: 1. Hogy, ha vizsgáljuk, mi történik most, állítólag csupán az egyes községek érdekében, az államhatalom részérl az utak, iskolák, közhelyek építése

stb.

körül,

hogy egynémely dolog ezek közül, amit csupán egyes kormányhivatalnokok bizonyos javítás iránti elszeretetének vagy egyes közsé* gek sürgöldésének köszönhetünk, amelyek nem ismindenesetre föltehetjük,

mernek

az

államkincstár iránti követeléseikben,

elmaradna, ha egyes községekre ruháznák a jo-

talán got,

határt

intézkedések szüksége fell határozegyszersmind a kötelességet is rajok rónák,

hogy az

zanak,

ily

hogy azoknak költségeit fedezzék.

Az

öszlet

azonban, 2G*

Az uralkodó eszmék befolyása az államra.

404

melynek megtakarítását

ez

úton

várhatni,

talán

igen

csekély lenne, miután az egyes községek a helyett, amit

most érdekükben az állam tesz, más egyebet fognának tenni, aminek hasznos, st szükséges volta fell meg vannak gyzdve, s amit most minden kérés mellett

sem nyerhetnek meg*, de az ilyes megtakarítások fontossága nagyon világos, miután épen az által, hogy a kevesbbé szükségest mellzik, elmozdítják a szükséges létesítését, vagy amit a községbeliek annak tartanak, s ez jólétet, vagy legalább elégültséget eszközöl az egyes községekben.

Tagadhatlan tény,

2.

miszerint

községi

a

hivata-

lokra aránylag sokkal kisebb fizetésért kaphatni alkal-

mas egyéneket, mint az

áilamtisztségre,

s

az angol béke-

hogy azon készség, melylyel magukat a polgárok a közügyeknek szentelik, nem a választástól függ, hanem azon szükségtl, mely benpéldája

bírák

mutatja,

nünket azon körben, hol élünk, készt

kitn

állást el-

melyet valamely grófság vagy község lakosai közügyeik ezélszer vitelében helyeznek. Mi roppant kiadások származnak a jelen foglalnunk,

s

az érdekeltségtl,

körülmények közt csupán azon kénytelenségbl, hogy oly tömérdek államhivatalnokot kell ellenrizni, szintoly jól tudják, akik az igazgatás gépezetével foglalkoz-

nak, mint mindenki eltt világos, hogy mindezen kiadánagyrészint

sokat

gyék

és

megtakaríthatni, ha a községek, me-

tartomány igazgatása

ellenrzését azokra bíz-

zák, akiket az legközelebbrl érdekel. 3.

Merben

hamis azon

költségesebb lesz az

által,

hogy az igazgatás ha egy nagy területet, melyet állítás,

azeltt egy központból igazgattak, fölosztanak. Miként a

Második

rész.

Hatodik könyv. Tizenegyedik

405

fejezet.

földmvelésben is van az eldarabolásnak bizonyos foka mely mellett a földmvelés sok id pazarlással jár, azaz igen sokba kerül, a nélkül, hogy ezért elvi állíthatnók föl, miszerint a kezelés annál kevesebbe kerül, minél nagyobb a földbirtok, általában minden kezelésnél ez az eset. 4. Ha fölteszszük, hogy a tartomány, grófság, vagy község igazgatása semmivel sem olcsóbb, st költségeaz

sebb,

nosnak

államhatalom korlátozása

tetszik,

nem

hézségei

és pedig azért,

annyira

attól

még akkor

hasz-

is

mert az adóbehajtás ne-

függnek, hogy képesek-e az

egyes polgárok az adót megfizetni, hanem inkább

meggyzhetni-e ket adózásuk szüksége

attól,

ha az egyes túlterhelését nem kerülhetni ki, a legnagyobb fontosságú dolog az az államra nézve, hogy e túlterhelést ne az államhatalomnak tulajdonítsák.

Egy

gyakorlati

Vannak tények, melyeket nem jezni, s

sem

államférfiú

amelyek mégis

szintoly,

felöl? s

tagadhatja

ezt.

számokban kifest nagyobb fontosságlehet

gal bírnak az államra nézve, mint amelyeket statistikai

tábláinkban

följegyezve

találunk,

ide

tartozik

az

is,

hogy a polgárok több vagy kevesebb ellenszenvvel vetik magukat a közterheknek alá. Az alkotmányos államok tagadhatlanúl nagyobb adóképességét egészen ezen tény eredményéül tekinthetni. Ha immár az adózási képesség azon mértékben növekszik, minél nagyobb készséggel vetik magukat az egyesek a közterhek alá, ez pedig mindig attól függ, mennyiben vannak e terhek szükséggessége felöl meggyzdve, az által, hogy mindazt, a mi az összes állam szükségeihez közvetlen nem tartozik,

elkülönzik

testületekre

az

állam költségvetésétl

ruházzák,

ha nem kevesednek

a

s is

kisebb a kiadá-

Az uralkodó eszmék

406

sok egész öszlete, zási képesség,

egyest

befolyása az államra.

szükségkép növekszik az összes adó-

miután

1

csak

lehetséges minden

ezáltal

meggyzni azon kiadások szüksége

fell,

melyek

nyomasztóknak tetszenek. Minden adó terhes. Ha a közterhek öszletével egybevetjük, ami még nagy lelkesedés perczeiben is az állam vagy valamely község szükségeire, vagy általában talán

bármely közczélra, nyilvános fölhívások következtében, önkéntes adományokból bej, meggyzdhetünk, menynyivel fölülhaladja a közszükség mindazt, amit a jó polgárok is saját ösztönükbl összeadnak minden adó tehát szükségkép népszertlenné teszi azon hatalmat, a mely kiveti és fleg amely azt közvetlenül behajtja. Kérdem immár, hogy ha föl is teszszük, miszerint a köz;

kezelés költségesebb, a közterhek fölosztása egye-

ségi

netlenebb, nézve, ha a

nem mindenek

fölött kivánatos-e

az államra

minden adóztatással szükségkép együttjáró

gylölség nagyrészint az egyes községekre, grófságokra vagy tartományra hárul?

Megmutattam rev központosítás

a

negyedik könyvben, hogy a me-

rendszere,

melyet a

forradalom

óta

követnek Francziaországban, csak szaporítja az államot fenyeget veszélyeket, az ellenállás eszközeit pedig ke-

Aminek csak

vesbíti.

századunk

forradalmi

jellemét

vagy közvetlen tulajdonítnunk kell, az mind vagy az államnak adott szerkezet közvetlen eredménye, vagy legalább szoros egybefüggésben áll azzal. (/). Amit tenni kellé, hogy a központosítás elvét minívül den következményével k keresztülvigyék, megingatta a törvények iránti tiszteletet, mely a törközvetve

téneti

jog

iránti

tisztelettel

bens

összeköttetésben

Második

van

a

és

(g),

találhatni

ott

fejezet.

407

melyet

csak

Hatodik könyv. Tizenegyedik

rész.

a vallás,

hol

föl,

befolyását,

erkölcsi

vallás

állam

az

szolgálatától

küzdelme fölött áll az államhatalom elleni legtöbb támadást azonban minden bizonynyal az állam pénzügyi intézkedéseinek tulajdoníthatni, s azon körülménynek^ hogy oly rendszer mellett, mely szerint minden közigazgatási hivatalnokot a

mentten,

pártok

politikai

•,

központi hatalom közlönyéül

valahányszor

tekintenek,

az egyes az igazgatás részérl, bármely körben, sérelmet

avagy rövidséget szenved, mindig a központi hatalmat vádolja érte,

s

izgatási eszközül használja ellene, (h).

állam elleni folytonos izgatás ezen fMiután forrásait semmivel sem dughatni be inkább, mint ha az az

államot megmentjük a kiadások és izgatás

mely nem

tl,

illeti

azon részé-

az államhatalom

az összes államot,

ily értelm korlátozása szükségkép elmozdítja az állam szilárdságát, s el kell ismernünk, hogy az valódi szük-

midn vészterhessé ln

séggé oly

vált,

Sokan

azt

államhatalommal nézetnek

tarthatni

a

föl,

hogy

alapszik

az állam óvhatja

is

valamelyik

s

a

meg

a

:

nagy

ers

részint

ezen

központosítás

fönálló

az

rend-

Azonban

viszonyokat

st sok egyéb menti meg magát az

a fölforgatástól. Minden lakható polgár

csupán

változás ellen,

viszonynak változatlan fönállása államot

fonállót

talál az államférfiak közt.

tévedésen

nézet

nem

hogy

hiszik,

védre

izgatottság

elleni

immár.

tulajdoníthatni,

szere annyi e

államhatalom

az

állam

területén

ház,

épít,

melyet

nemcsak

egy-egy lépcs, melyen több ember a polgárisodás ma-

gasabb

fokára

emelkedik,

hanem egyszersmind meg-

annyi erdítménye a polgári társaságnak; minden jog,

Az

408

uralkodó eszmék befolyása az államra.

melynek élvezését az állam az egyesnek szersmind

biztosítéka

jól rendezett

a

sítésére; minél

társaságnak

polgári

község egy-egy

k

biztosítja,

a

;

minden

nagy épület meger-

jobban beleillesztik azt az épületbe, mi-

nél inkább az egész lényeges részéül tekintenek

darabot, annál rendületlenebbl álland az állam.

Ügy

egy-

minden (•).

hiszem, a közelebbi 50 év tapasztalásai szint-

czáfolhatlanúl megmutatták a rögtöni változatok könnységet a központosított államokban, amint min-

oly

den id és ország történetei tanúsítják azon tényt, hogy nincs konservativabb a helyhatósági intézményeknél, s hogy tehát korunkban, midn az általános izgatottság

folytán

változása

az

szélyezi,

a

szintúgy az

minden megingott,

állam

a viszonyok gyors

egyesek jólétét veintézmények megszilárdítását

állam fönállását helyhatósági

s

s

az

szükségéül kell

tekintenünk,

amint

leginkább czélhoz vezet a központosítás elve, ahol meg-

gyzdtek, hogy nagy

változásokra van szükx'

Jegyzetek a VI. könyv tizenegyedik fejezetéhez.

JEGYZETEK A

(a)

Például Rousseau.

(b)

Ez

FEJEZETHEZ.

XI.

értendk a kultusra

alatt

409

tett

melyet

kiadások,

néhány államban már a rendrséggel egyesítnek, úgy

szinte

a közoktatás költségei, melyet azon czélnál fogva, a melyet azzal el akarnak érni, ugyanazon departementliez számíthatni, s

az állam által vezetett

Pénzügyi tekintetben

(c)

h

képi nem

marad,

s

az

kiadásai.

egyes viszonyai nemcsak

szolgálnak az államra nézve, melyet hasonlatképen

fölhozhatni, szó,

közmunkák

hanem

Ahol számokról van

a legjobb iskolául.

semmit a mennyiség, ha az arány ugyanaz

változtat

az egyszer-egy akkor

is

igaz,

ha minden egyeshez

hat nullát teszünk. (d)

Gondolatban igen szép

lehet,

hogy minden

község-

ügyeit a belügyminister vezeti, vagy legalább ellenrzi

;

kér-

dem, van-e belügyminister a nagy államokban, aki csak név szerint elo számlálni tudná

is

mindazon községeket, melyek-

nek belviszonyaival ismeretesnek kellene czélszerleg kormányozhassa? oktatási tárczáról (e)

Aki

is.

lennie,

hogy azokat

Ugyanezt mondhatni

köz-

stb.

tényeknek

inkább

hisz,

mint

phrasisoknak,

hogy ez okokat kellleg méltányolhassa, csak azon kell egybehasonlítania,

vagy azon arányt

öszletet

amennyibe a közigazgatás Angliában

vagy Amerikában kerül, rül,

a

azzal,

kell

amibe Francziaországban ke-

szem eltt

tartania,

mely valamely

Az uralkodó eszmék befolyása

410

az államra.

állam összes és tiszta jövedelme és az elbbi közt van azóta,

hogy behozták a franczia közigazgatási (/)

Semmi sem

rendszert.

meg-

lehet veszélyesebb az államra azon

gyzdésnél, hogy aminek az állam alapjául vagy czéljául kellene szolgálni, mer íiktió, mely a dolgok valódi állásával ellentétben

áll.

Ha

tehát valamely egyeduralomban nemcsak

az állam összes ügyeinek vezetését, külviszonyait,

hanem

let jogát,

egész

az

közigazgatást az

s

a felügye-

államhatalomra

ruházták, azaz oly hatáskört adnak neki, melyet a legnagyobb

egyedúr sem képes

betölteni, s ahol a legtöbb

dolgot a feje-

delem nevében, de nem személyes határozatai

által

intézik

:

szintoly kevéssé szolgálhat ez azon államforma megszilárdítá-

amily kevéssé tekinthetünk

sára,

lamot,

melynek

politikailag

bármely

biztosítottnak

szabadnak kellene

lenni,

egyéni szabadság, mint korunk legtöbb államában,

Nem

fiktiónál.

nyújt,

nem

azért,

amaz

is

(7)

ott

nem egyéb

a kormányzásbani csekély részvétel miatt ragasz-

Amely mértékben

valósítása

ha az

amit közvetlen a politikai szabadság

kodik ahhoz minden egyes attól.

ál-

az

végett,

;

hanem

amit mindenki vár

azért,

korlátozzák, a politikai

egyéni

szabadságot,

a

szabadság

szerint

veszít

becsében az egyes eltt.

Gyakran

állíták,

hogy a

politikai

szabadság csak

lehetséges, ahol történeti fejldés eredménye.

korban egész könyvet írtak azon

Az újabb hogy

bebizonyítására,

tétel

az alkotmányos egyeduralom, Anglián kívül, Európa egy

ál-

lamában sem lehetséges. Hogy az újabb korban erszakosan.

vagy legalább

rögtönözve

behozott

alkotmányok többnyire

oly rövid ideig állottak fön, okát abban kell keresnünk, mivel ahol a

megszokás nem

ervel tarthatni

mot

biztosítjuk,

föl

szentesíti a törvényt, csak

iránta a tiszteletet,

s

anyagi

ekkép, míg az

álla-

szükségkép veszély ezztik a szabadságot. Ahol

Jegyzetek a VI. könyv tizenegyedik fejezetéhez.

— tehát minden egyeduralom-

rendezett jogviszonyok vannak,

ban

411

— lehetséges az alkotmányos szabadság

ami nem egyéb

is,

az összes jogviszonyok legfbb biztosítékánál; csakhogy e biz-

nem

tosítékot

hirtelen megváltoztatják,

ha azt

Csalódunk,

összes jogviszonyokat

szerezhetni meg, ha az

ha a múlttal egyszerre szakasztanak.

hogy ahol többnyire mindent

hiszsztik,

jogszernek

tar-

mindenki ill tiszteletben fog valamely törvényt

tar-

hirtelen egyberontanak, amit századokon át tottak, tani,

Ha

csupán észszerségénél fogva.

nem

államot bölcselk kormányozzák,

kevesbbé várható, hogy valaha egy

Plató eszményét, hogy az valósíthatni,

mennyivel

népet

egész

találjunk

csupa bölcselkbl!

Gyakran hasonlíták a hbéri államot lánczhoz, mely-

(li)

ben több

alsó

szem

mindig a felsn függ, míg végre azon

néhány szemhez érünk, melyek

legfölül állanak, s közvetlen

a királyságtól, az egésznek ezen utolsó karikájától függnek.

Azt hiszem, hogy

mint korunk bureaukratikus lánczszemek,

nem

kevesbbé

e hasonlat

államaira,

A

A

netével azonosult, e terhet a tapasztalás,

eszközül,

is

utolsó

egész súlyukkal

szolgálna az

s

államnak,

hogy a

st

király-

ahol az a nép egész törté-

elviselhetni; de szintén mutatja

hogy az alsóbb igazgatási ágazatok szoros egybe-

függése a legfbb

nek támaszul

melyekben az

tapasztalás mutatja,

ságnak vallásos szentesítése van,

államra,

közigazgatás bonyodalmas

nemhogy támaszpontul

szükségkép terhére van.

hbéri

a

levén alapjok a népben,

nehezülnek amaz egy szemre. fölosztása

áll

;

st

államhatalommal

sohasem szolgálhat en-

az alsóbb fokozatok mindig arra szolgáltak

hogy porba ránták a legfensbbet

is,

amelylyel össze-

függésben voltak. (i)

Nem

elég,

leteket csak tri

;

ha az állam a körében lev kisebb használnia

is

kell

azokat.

Mert

testü-

minden

412

Az uralkodó eszmék befolyása

er, amit az állam nem használ, eleme rá nézve. Mindazon vészek

föl,

által,

a

ellen,

testületek létele fenyegeti az államot 7

de legjobban az

az államra.

gyöngeség egy-egy melyekkel az önálló

megóvhatjuk magunkat;

ha azon módot követjük, melyet folya-

moknál szoktunk, amelyek néha kiáradnak niillik

a veszélylyel

fenyeget elemet

föl

;

miszerint tud-

tudjuk

használni.

Második

rész.

Hatodik könyv. Tizenkettedik

XII.

413

fejezet.

FEJEZET.

AZ ÁLLAMHATALOM KORLÁTOZÁSÁNAK SZÜKSÉGE AZ EGYESRE NÉZVE. Miután az állam föladata az egyesek anyagi és ers miután bizonyos czélok, kölcsi javainak biztosítása ;

melyeknek

elérésére kisebb társulatok elégtelenek, csak

nem szenved

az államban válnak elérhetkké,

hogy az állam megszilárdítása minden mellzhetlen szükség,

is

és

e

Ha

fejezetben megmutattam,

mulhatlanúl

tozása

szempontból

is

szükséges

egyesre

az

:

tehát,

államhatalom korlá-

az az

amint a köze-

államra

nézve,

már

szükségesnek kell azt tartanunk min-

den egyesre nézve. állam fönállása

nézve

egyesre

pedig talán a legnagyobb,

legfontosabb mindenek között. lebbi

kétséget,

s

De bármi

fontos

rendezett

a jól

a közügyek czélszer vitele minden

állam

maga nem képes

az egyes anyagi s

erkölcsi szükségeit kielégíteni.

Azon majdnem

határtalan

befolyás

következtében,

melyet az ó-kor politikai eszméi a renaissance

kában

a

életben

is

államnak

korsza-

tudomány terén gyakoroltak, a gyakorlati azon nézetbl indultak ki, hogy az újabbkori közvetlenül kell

tn

—

gondoskodnia

—

•

valamint

minden szükségéazon hibás meggyzdés folytán, hogy a fejldés

az

ó-korbeli

rl,

s

polgárainak

!

^z

414

uralkodó eszmék befogása az államra.

annál gyorsabban megy, ha azt az állam közvetíti:

oly

mozgékonynyá tették az államot, hogy az által az egyén minden hasznos tevékenységének ffeltétele, a létez viszonyok állandósága megsemmisíttetett,

amint kellene, elmozdítaná

hogy,

helyett

annak inkább akadálya egyoldalú

szelleme

meggyzdésre

azon

lett.

hogy Proudhon

haladást,

Hogy Rousseau

nagy, de

logikája

miszerint

jutott,

s

az állam, a

a

ellenálhatlan

csak a természeti

ságot

s

által

végre

a valódi boldog-

állapotban találhatni föl;

s

miként a magasabb fejlettség emberiséghez egyedül ill állapot az anarchia; s hogy mindkét paradoxonnak tagadhatlanúl befolyása volt, csupán annak kell tulajdonítnunk, mivel oly föladatot azt állítá,

—

tztek

az állam

elé,

melynek

teljes

megoldása szintúgy

mint azon elméletek valósítása, amelyek ellen küzdenek; s mivel, az állam elé tzött roppant föladat lehetetlen,

következtében, teni,

hogy az

hatáskörét

által az

is

annyira ki kellé

terjesz-

egyéni szabadságot szerfölött meg-

szoríták.

Az

és

nem

hogy az egyes anyagi erkölcsi szükségeirl gondoskodjék, hanem az, hogy állam föladata

maga

biztosítsa részére, amit ez

kezik,

hogy az állam ki az

elégítheti

lárdítására

szerzett;

ebbl követ

miként rendezése csak annyiban

egyént,

szolgáló

az,

amennyiben az állam megszi-

eszközökkel

nem

fosztják

meg

t

azon lehetségtl, hogy anyagi és erkölcsi szükségeinek kielégítésérl

Egy

maga gondoskodhassék.

józan ember sem bíz dolgaiból többet másokra,

mint mulhatlanúl

szükséges;

szabad önhatározás joga, hatása

s

nemcsak

azért,

mivel a

tehetségeink önálló használ-

— a hasznos tevékenység lehetsége — a legfbb

er-

Második

rész.

Hatodik könyv. Tizenkettedik

hanem

fejezet.

415

mert azt mutatja a tapasztalás, hogy amit idegenek végeznek, mindig roszszabb és többe kerül. Az állam ügyei az összes állam szükség;

kölcsi

polgárok ügyei,

s

azért

is,

sohasem bízhatni veszély nélkül

azért

az állam egyes részeire.

Ha

az állam ügyeit az egyes

tartományok, grófságok avagy községek intézik, idege-

nek

intézik azokat, akikre

nem

tartoznak,

gatás minden rossz oldalát tapasztaljuk.

De

s

az ily igaz-

következik-e

ebbl, hogy az állam kezelése azon ügyekre nézve minden egyébnél jobb, melyek az egésznek csak egyes részét illetik

közvetlen? Valóban nem.

Az állam

mindezen esetekben szintúgy idegen kezelés, mint ha az egyes magánügyeit bízzák a községre; s a tapasztalás azt mutatja, hogy a gyámság mindkét esetben rendesen annál költségesebb a gyámság

alatt

kezelése

levre,

minél

többször

számadásra

szokták

vonni a gyámot.

Ha s

vizsgáljuk

az emberiség

polgárisodásunk folyamát általában,

elhaladásait a

mvészet

és ipar egyes

ágaiban, avagy egybehasonlítjuk az anyagi jólét fokozatát

a

különböz államokban,

s

külön mindenik ország-

ban az egyes osztályok helyzetét, úgy találjuk, hogy az anyagi jólét azon mértékben emelkedik mindenütt, minél tágasabb kört nyitottak az

egyesek önálló tevé-

kenységének; amibl az következik, hogy az állam polgárai anyagi jóléte elmozdítására nem tehet jobbat, mint

Önmagát korlátozván, mindenkire magára hagyja ügyei ellátását, akár egyes ember legyen az, akár az állam védelme alatt álló testület. Azon befolyás daczára is, melyet az anyagi szükségek korunkban az élet minden viszoynára gyakorolha,

Az uralkodó eszmék Lefolyása

416

az államra.

nak, csalódás azt hinnünk, hogy az állam szervezésében

csak azokra kell tekintettel lennünk.

A

meddig a

tör-

ténetek visszamennek, az emberiség els lépéseitl fogva, a

mveldés

pályáján,

folyással voltak

az

mindenkor

erkölcsi

szintoly lényeges be-

szükségek polgárosodására.

Minden korszak fölött egy eszme uralkodik, mely nemesítleg hat minden emberi törekvésre, s melylyel szemben maguk az anyagi szükségek is háttérbe lépnek, s csak annyiban gondolhatni elégültségre, amennyiben ez eszmét valósíták, vagy legalább ki tudják egyenlítni az éles ellentétet a fönálló és

Ami egykor

a keresztyénség eszméje, ami a XVI.

században az egyházi, matió

volt,

azon eszme között.

a XVllI-ikban a politikai refor-

ugyanaz a mi korunkra nézve a nemzetiség

eszméje.

Ez eszme

Ez eszme

valósítása erkölcsi szüksége lett e századnak,

s

valósítása erkölcsi szükség eszméje.

valamint a fönálló viszonyok, ha az anyagi szükségek-

nek megfelelnek

is,

nem

biztosak támadások ellenében,

ha ez eszmével ellenkeznek, úgy minden változás csak akkor kivihet, ha a létez viszonyoknál inkább meg tud felelni azon erkölcsi szükségnek, hogy a nemzetiség eszméje valósíttassék mibl következik, hogy amennyi;

ben az e munka folytán kifejtett elvek gyakorlati kivihetségérl van szó, a legfontosabbak egyikének kell tekintenünk e kérdést: mily hatással lenne korunk nemzetiségi törekvéseinek

látozása?

valósítására

az államhatalom

kor-

Második

rész.

Hatodik könyv. Tizenharmadik

XIII.

4] 7

fejezet.

FEJEZET.

CSAK AZ ÁLLAMHATALOM KORLÁTOLÁSA ÁLTAL FELELHETNI MEG AZON KÖVETELÉSEKNEK, MELYEKET A NEMZETISÉG ELVE NEVÉBEN TESZNEK AZ ÁLLAM IRÁNYÁBAN. Akik e munka els részét figyelmükre méltatták, majd mind azt vetették szememre, hogy a nemzetiség Azt hiszem, csalódtak e

becsülöm.

befolyását kevésre részben.

Miután mindenütt arra

figyelmeztet

bennünket a

hogy az államok és népek nem annyira anyagi szükségeik miatt, mint inkább azért szenvedtek nagy rázkódásokat mivel a kor szellemi érdekeit nem tudták méltányolni vagy kielégítni, senki sem lehet kétségben történet,

;

a nemzetiség elvének fontossága fölött napjainkban, fleg,

mint

ha,

én,

oly

nemzethez

tartozik

s

oly viszonyok

ahol a nemzetiség igényeinek valósítására inté-

közt

élt,

zett

törekvés

minden

egyéb

szükséget

és

tekintetet

háttérbe szorított.

Ers meggyzdésem, hogy

a nemzetiség elve, mely

a közel múltban megingatta a fönálló viszonyokat hatással

államok leend;

volt

az

összes

alakulására

definitív

de

hogy

Eötvös. A XIX.

viszonyok

e

befolyást

század eszméi. III.

is

s

annyi

összezavarására,

tetemes

helyesen

az

befolyással

megitélhessük, 27

Az uralkodó eszmék befolyása

4^g

kell

tisztába

min

jönnünk, hogy

az államra.

értelemben

korunkban a nemzetiség

elve mellett, és

mely elkel a nemzetiség

elve

lelkesültek

azon igények iránt,

nevében az állam irányában

hogy kevés kérdés van, mely több merben különböz nézet s oly általános

fölléptek, s fölött

azt hiszem,

fogalomzavar uralkodnék, mint épen

E

tárgyat,

e fölött.

mely korunkban oly mélyen vág a gya-

korlati életbe, sok költészettel és egyoldalulag tárgyalták,

mi mellett egyáltalában semmi gyakorlati eredményre nem lehetett jutni, s csupán annak tulajdonítható, ha gyakorlati államférfiak a nemzetiség kérdését csak izgatási

eszközül tekintették,

s

feledék,

hogy azon

alapel-

veknek, melyek oly tetemes negatív hatást idéztek el, szükségkép positiv oldaluknak is kell lenni, melyet, jól fölfogva,

az

állam

nyugalma

és

érdekében

jóléte

föl

lehetne használni.

Korunk nemzeti törekvéseinek csak úgy méltányolhatjuk

ha

eredményeit,

gyakorlati

a nemzetiség elve

valódi

helyesen

jelentségét,

s

az

fölfogtuk

igényeket,

melyeket azon elv nevében tesznek.

Megkísérlem

e

tárgy

tisztán

fölött

kifejteni

néze-

teimet.

Mindenek eltt kérdem: mit a nemzetiség fogalma

alatt,

kell

mely

tulajdonképen érteni

mellett oly igen lelke-

sültek ?

különböz fajok különböz képességét tagadni akarni. Amint nagy különbségek vannak a kaukázusi és maláj, a mongol és szerecsen faj Távol

van tlem,

a

közt a physicai és erkölcsi tulajdonokra nézve, úgy azon népek közt is, melyeket a tudomány ugyanazon, t. i. a

kaukázusi fajhoz számít, bizonyára tetemes különbs

Második

rész.

Hatodik könyv. Tizenharmadik

találunk; de szintoly bizonyosnak látszik

igen

túlbecsülik

419

fejezet.

elttem, hogy

ha abból

ezen származási befolyást,

akarják kimagyarázni a különböz népek közt jelenleg

létez különbséget, miután az egyes

népek nemzetiségi

öntudata egyáltalában nem a közös származáshiten alap-

Mellzve azon körülményt, hogy Nyugot-európa' legtöbb népének mondáiban sem találunk semmit, a mi ilyes meggyzdésre szolgálhatna alapul, sokkal inkább ismeretes azen tény, hogy minden nemzetiség különböz népelemekbi származott, sokkal felötlbbek a különbségek is minden nagyobb nemzetiség egyes s azon esetek, hogy egyesek, st egész nérészei közt szik.

;

—

piségek

elemek

szláv

ellenséges

tek

mint például Szász-

—

Poroszországban a

es

megváltoztatván nyelvöket, egy azeltt

nemzetiségbe olvadtak,

—

mondom,

ez

ese-

sokkal újdonabbak, hogysem azt hihetnk, mintha

is

a közös származás eszméje

magára a népre

nagy be-

is

folyással lehetne.

A s

fajkülönbség helyébe a nyelvkülönbség

lépett,

korunk nemzetiségi törekvéseire legtöbb esetben

ez

szolgált alkalmul.

De

a

nemzetiségi jogosultság

nak,

melynek tanúi valánk,

elve

valósítására intézett

melletti

jelenségeit,

nagy harcz-

a

törekvések felötl

nemzetiség ellentéteit

mind kimagyarázni, (a) s kétségtelen minden elfogulatlan vizsgáló eltt, hogy még egy más, nagy fontosságú momentum befoitt a nyelvkülönbségbl

lyása

E

is

sem

lehet

mutatkozik.

m

els

részében

(b)

figyelmeztettem

olvasói-

mat azon analógiára, mely az egyes családok törekvése közt, hogy kiváltságos állásra emelkedjenek az állam27*

i

Az uralkodó eszmék befolyása

420 bari,

s

egész

nemzetiségek

az államra.

hasonló

törekvése

között

létezik.

Bizonyos

fensbb

képesség

meggyzdést,

felli

ennek következtében nagyobb jogosultságra törekvést találunk mind a népeknél, mind a családoknál. Czélunk mindkét esetben uralkodni. S a nemzeti és családi eljogokban való részesülés módja az öröködés. De még tovább vihet e hasonlat, miután a fensbb képesség és jogosultság felli meggyzdés, mind a népeknél, mind a családoknál sokkal kevesbbé a velk inkább született tulajdonok valódi különbségén, mint s

jelen állásukon és emlékezéseiken alapszik.

Miként azon elfoglal,

részint

melylyel

állásra törekszik,

függ,

attól

emberek tehetségei öntudattól,

melyet az

állás,

fell,

emberiségért többet

még inkább függ

helyzetét betölti,

ugyanez az

társaságban

mily nézetben vannak az

de

dat a népeknél, valamint az

multjok eredménye.

egyes a

azon

magasabb

vagy

eset a népeknél,

s

ez öntu-

egyeseknél, nagyobb részt

Míg lesznek népek, amelyek az tettek másoknál, amelyek mások

szabadságának századokig védfalai voltak; valamíg az egyes népeknél fönmarad azon idk emlékezete, midn fényesebb állásuk vala, mint jelenleg van, mindaddig

fönmarad a különös jogosultság öntudata

is,

mint szinte

a törekvés, ez öntudatnak érvényt szerezni.

Minél magasabban

áll

valamely nép erkölcsi tekin-

messzebb haladt mveltségben, annál inkább fölülmúlja a faj különbség befolyását azon erkölcsi hatás, melyet a történetek gyakorolnak nézetei tetben,

minél

cselekedeteire; fleg ha, mint Xyugoteurópában

a fajkülönbséget

lehet

legkisebb

látjuk.

mértékre csökkenté

Második

századokon

Hatodik könyv. Tizenhatodik

rész.

421

fejezet.

államoknak, melyek külön-

át fönállása oly

népeket fztek egy egészszé, s a folytonos vegyülés és érintkezés; de még a nyelvkülönbség után, mely a külön népiség egyik legjellemzbb vonása, sem Ítélhetni

féle

meg

az érintett fajkülönbséget.

Ha

tehát kérdezik

mirl ismerhetni meg valamely

:

nemzeti egyéniséget? a

felelet:

csupán külön egyénisége

öntudatáról, s arról, hogy szükségét érzi, ezen egyéni különbséget érvényesíteni.

Minden nép,

álljon bár milliók-

vagy más népnek

ból vagy ezerekbl, legyen bár önálló alatvalója,

külön nemzetiségnek

magát, mihelyt

érzi

föl-

annak kell azt elismernünk. öntudat nemcsak jelen helyzetének,

ébredt benne azon öntudat;

Miután pedig ez vagy a nép nyelv-

hanem sok

esetben

és

s

eredménye,

fajkülönbségének

múltján alapszik,

csak akkor

Ítél-

hetjük meg, mennyi fontossággal bír valamely nép

nem

kesedése a nemzetiség eszméjeért, ha részben

a. történeti

Ha

tudjuk,

momentum

feledjük

lel-

el e

fontosságát.

mily jelentséget

tulaj donítnak

egyes

népek a nemzetiség fogalmának, azon könnyen ismerhetjük, melyekkel ez eszme nevében

igényeket

is

föl-

lépnek egyes esetekben az állam irányában.

A

nemzeti egyéniség követelései,

és

amelyeket az

egyes tesz az állam irányában, egészen azonosak.

A

nép,

valamint az egyes, szabadságot igényel, hogy tudniillik

erit

saját

s

mindazt, ami

körüle

van,,

czéljai elérésére önállólag fölhasználhassa.

A nem

szabadság és uralkodás utáni törekvés

önválasztotta

— az utóbbi

legnagyobb mérték szabadságra sokkal közelebb áll egymáshoz, hogysem,

levén egyéb a

törekvésnél

—

minden nemzeti egyéniség szabadságra törekvése,

szint-

^z

422

uralkodó eszmék befolyása az államra.

úgy, mint az egyesek hasonló törekedése, uralomvágyra ne vezetne, mely szintén minden mások hasonló törek-

vésében

és

azon fogalmakban

találhatja

korlátait,

fül

melyekkel az egyes nép, a történeti jog melletti lelkesülésében, jogosultsága körérl s igényei valósíthatása fell bír.

Miután immár a nép fogalmai az utóbbi tekintetben különböz viszonyoktól függhetnek, miután azon nemzetiségek közül, melyek jelenleg elismerésért küzdenek, sok csupán a történet a múlton rinti

mve,

míg mások

alapszanak,

fontosságukra hivatkoznak

:

s

követeléseik csak

szellemi és számszea nemzetiségi

törek-

vés egyes esetekben az ellene való küzdésre vezet szükség-

De

kép.

valamint a nemzetiség öntudata minden népnél

külön egyénisége öntudatán alapszik: minden nemzeti jogosultsági igény nem egyéb az egyes népek azon igé-

hogy egyéniségöket elismerjék. Könnyen beláthatjuk ebbl, min hatást

nyeinél,

korolnia

a

nemzetiség

runk minden

nem

igényeit,

elégíthetni

Ha

melletti

gya-

lelkesedésnek ko-

államára.

Mindenek eltt jogosultsági

elve

kell

világos,

az

hogy a nemzetiség külön

állam jelen tervezete

mellett,

ki.

azon korlátlan

hatáskörében bírnia

kell,

hatalom, melylyel az államnak

mindenre kiterjeszkedik,

s

az

egyéni szabadság csupán az államhatalomban való részesülésben

áll,

egyesítve, ki.

államokban, ahol több nemzetiség van

oly

legfölebb

csak az egyik igényeit elégíthetni

Minél szabadabb valamely állam, azon értelemben,

amint a szabadságot befolyással

bír

a

értik

jelenleg,

azaz,

többség az államhatalom

minél

több

eljárására

:

Második

Hatodik könyv. Tizenharmadik

rész.

igé-

mely mint többség az államon

ural-

kiméletlenebbül

nyét,

azt

kodik

;

annál

423

minden nemzetiség

annál

kivéve,

fejezet.

sértik

veszélyesbnek

nézve a nemzetiség elvének

;

lenni

kell

az

államra

mert a dolog természete

hogy ez esetben mindazon nemzetiségek, melyek egy népiség korlátlan uralma által sértve hozza magával,

érzik magukat, szövetkeznek az állam ellen.

De ha meggondoljuk, hogy az határai sehol sem felelnek meg a

egyes nemzetiségek jelen államokéinak;

hogy igen kevés kivétellel alig találhatni egyetlen nemzetiséget, amely csupán egy államra szorítkozik; st hogy Európának a különböz nemzetiségek szerinti fölosztása nemcsak azért lehetetlen, mivel a különböz nyelvek tarka vegyülete mellett egyetlen államot sem lehetne jól

nemzeti részint

kikerekíteni,

egyéniség

azonban

a

hanem

azért

öntudata részben nyelvi

a

különbségen

sem,

mivel

a

múlt emlékein, is

alapszik,

s

mindkét nem igények gyakran ellentétben állanak, és így az államoknak sem a nyelvek, sem a történeti jog szerinti fölosztása nem lenne teljesen kielégít: önként

hogy aki csak azon nézetbi indul ki, miként a nagy államok fönállása csak oly formában lehetséges, amint most van az állam rendezve, annak szükségkép minden nemzeti öntudat megsemmisítésére kell törekednie minden erejével. Minél inkább támogatja az következik,

egyes nemzetiségek igényeit a számszerinti arány, kép-

zettségk azok ellen

Ha az sza,

az

és a történeti alap

föllépni;

:

annál több erélylyel kell

mert annál veszélyesebbek az államra.

Rousseau nézetei szerint, minden jogát ruházta, hogy attól többet nyerjen visz-

egyes,

államra

mint

amennyit

átadott,

tudniillik

az

uralkodás-

Az uralkodó eszmék

424

báni részvételt:

szó

sem

befolyása az államra.

olyas jogok létezésérl,

lehet

melyekre valaki nem mint polgár, hanem mint valamely nemzetiség tagja tart igényt. Az összes nemzetiségek egyenjogúságának eszméje, s áltálában bármely egyes nemzetiség külön jogosultságának

eszméje,

merben

kezik a teljesen domolcrata állam fogalmával,

s

ellen-

ez állam-

forma valósítása csak annyiban lehetséges, amennyiben

semmivé tehetni az érintett eszme befolyását. Innen azonban még egyéb is következik. Épen azon ellentétnek, mely a nemzetiség elve nevében tett igények s az állam jelen intézményei közt fönáll, kell bennünket azon meggyzdésre vinni, hogy az esetben, ha a nemzetiség elve korunkban csakugyan nagyobb hatást gyakorol az emberek kedélyére, hogysem a kormányok akarata vagy a törvényhozó gyülekezet határozatai által a nemzetiség elve

állam

azon

meg

melletti

intézményeinek

lehetne semmisíteni; épen lelkesedés

általános

megváltoztatására

melyek az egyes nemzetiségek

igényeivel

fog

az

vezetni.

ellentétben

állanak.

S miben

Ha

állhat ezen változtatás?

föladatának

meg akar

felelni,

a legnagyobb egységre van szüksége.

minden államnak

Ameddig

az

ál-

—

a lam hatóságának a közérdekben ki kell terjednie, mint megmutattam, — a legnagyobb központosításra van szükség; innen következik, hogy ameddig az állani hatalma terjed, nem lehet szó az egyes nemzetiségek külön jogosultságáról; hogy tehát, ha ki kell elégíteni a nemzeti öntudatot, melv korunkban olv hatalmasan fölébredt, szükség

korlátoznunk

hatáskörét,

kell

s

tért

adnunk

az

államhatalom jelen

az egyes nemzetiségek-

Második

rész.

Hatodik könyv. Tizenharmadik

425

fejezet.

a melyen igényeiket az államra nézve minden ve-

nek,

szély nélkül kielégíthessék.

Erre nézve pedig csak az önkormányzás elve kalmazásaiban találjuk

A

föl

al-

az eszközt.

nyugoteurópai nagy államok közül egy sem kö-

szönheti

egyetlen nép

lassankinti szaporodásának jelen

nagyságát. Mindenik több, legalább nagy részben hosz-

szabb

államközség egyesülésébl

független

ideig,

az

egyes

letkezett,

s

sajátsága

öntudatát,

történeti

elismerést

jog mellett való

De den

egyéb,

s

nem Ezen

a nemzeti

mint a

törté-

"küzdés.

azon egyes részek

nagyobb

nem

s

szerezni.

fejldésnek eredménye,

jogosultságra törelcvés e körben neti

mindenik föntartá

külön egyénisége érzelmét,

sznt meg törekedni annak öntudat a

közül

részek

ke-

állama

is,

melyekbl korunk min-

keletkezett,

igen

sok

esetben

csak kisebb testületek csoportozatai voltak, melyek, mi-

dn

egy nagyobb egészhez csatlakoztak, még nem bírták assimilálni a kebelökben lev különbségeket; s a mint a tartományban az állam ellenében fönmaradt az egyéniség öntudata, több helyen az egyes községekben is

fönmaradt ugyanezen öntudat a tartomány ellenében,

azon különbséggel, hogy ez öntudat

itt

ritkábban alap-

hanem a különböz népimelynek bizonyságául kell vennünk

szik történeti emlékezéseken,

ség tényén, mint a

a nyelvbeli különbséget.

Mindkét

nem

igények kielégítése végett szükség,

hogy az egyes tartományoknak adott

föltételes önálló-

sággal tért nyissunk azon igényeknek, melyek történeti

jogon alapulnak, s a községek önállósága által bizonyos körön belül azon igényeknek engedjünk tért, hogy

Az uralkodó eszmék befolyása az

426

maguknak érvényt

államra.

melyek a nyelvkülcnbségbl származnak. A mely mértékben követik az önkormányzás elvét, annál kevesbbé kell veszélyesnek az

lennie

azon

szerezzenek,

államra nézve

elvének

a nemzetiség

;

mivel

melyben a nemzetiségi törekvések

ellentét,

alap-

jokra nézve egymással állanak, azon veszélyeket, melyek az államot fenyegetik, ha kizárólag a történeti jogra van tekintettel, eltávoztatja az egyes községeknek

hogy nyelvkülönbségöket föntarthatják; s azon veszélyeket, melyek abból származhatnának, ha csupán a nyelvkülönbséget tartjuk szem eltt, megelzzük, ha a történeti jognak befolyást szerzünk a azon jog

adott

által,

tartományban.

Miután az önkormányzás elve nem egyéb az egyéni szabadság sánál

elvének

erkölcsi

az egyes nemzetiségek

:

alkalmazása

egyéniségekre

igényeinek

is

alkalmazá-

csak ez elv

meg, s a különböz nemzeaz államban mindig csak azon mértékben

által felelhetni

tiségek létele

veszélyes az állam fönállására

nézve, amennyiben eltér-

nek ez elvtl. Amint a különböz nemzetiségek igényei mindenütt csak akkor lépnek föl ellenségesen az állam ellen, ha az államhatalom körét végetlenl kiebb terjesztik, s minden nemzetiségtl elvonják azon tért, melyen azeltt magának elismerést szerezhetett: úgy Amerika és Schweiz állása az újabb korban a legvilágosabban bizonyítja mely hatása van az önkormányzás elve alkalma:

zásának lános

e

tekintetben?

izgatottság

A

nemzetiség elve melletti

közepett

nyugodtan

országok, csupán azért, mivel azon

voltak

álta-

ezen

árnak, mely külön-

ben annyira pusztító hatással van, elég

tért adtak,

hogy

Második

rész.

Hatodik könyv. Tizenharmadik

nem igyekeztek egy mederbe ellenkez irányt követ vizeket.

kiterjeszkedhessek, zetni az

Ebbl mikkel

s

következik, hogy azon

a nemzetiség

irányában föllépnek, által

427

fejezet.

mellzve folyamodnunk

igények kielégítése,

nevében jelenleg az állam

egyedül

azon eszköz alkalmazása

melyhez, korunk nemzetiségi törekvé-

lehetséges,

seit

elve

ve-

is,

az állam és minden

egyes

érdekében

Csupán az államhatalom korlátozása által segíthetni ezen, mint minden egyéb erkölcsi szükségén korunknak, s épen ebben fekszik egész jövnkre nézve a nemzetiség elvének nagy fontossága. Ha igaz, hogy a szabadság létesítésére intézett törekvések mind csak azért maradtak eredmény nélkül, mert ez eszmének oly értelmet adtak, melyben azt korunk nagy államaiban valósítani lehetetlen (c) ha az állam és a társadalom közt azon körülmény idézett el minden ellentétet, hogy az államban az ó-kor eszméit kellene.

;

igyekeztek életbeléptetni,

s

az által oly irányba téved-

mely egész polgárisodásunk irányával ellentétben áll ha azon folytonos nagy forradalmak, melyek Francziaországban kezditek, miknek következtében nemcsak trónok ingottak meg, hanem magának a jognak fogalma is, és mindaz, ami az ember eltt szent, ha mindezen forradalmak, mondom, szükségkép annak tulajdonítandók, hogy az államot mesterségesen úgy rendezték, miszerint a fváros köznépe rendelkezhetik bármely nagy nemzet kormányformája fölött: a nemzetiség elve föl-

tek, •

—

éledésében

csak

az

isteni

ezen

elv

által,

a haladás és

gondviselés csodás intézke-

mely súlyos tévedések után, épen vissza azon ösvényre, melyen békés kifejldés megint lehetvé lett.

dését kell elismernünk,

vezérelt

Az uralkodó eszmék

428

A

nemzetiség

befolyása az államra.

melletti lelkesedés

elve

nem egyéb,

mint minden nép ünnepélyes tiltakozása, az egyéni szabadság keresztyéni elve nevében, az állam mindenhatóságának elve ellen, melyet a pogány világtól kölcsönöz-

hogy a nemzetiség nevében emelt igények elutasíthatlanok, hogy az egyenjogúság elvének valósítása szükséggé lön, melyet eló'bb-utóbb ki tünk,

épen

és

az,

kell elégíteni, ez biztosít arról,

hogy azon ösvényt, mely

a caesarismushoz, vagy anarchiába, keresztyén

s

bukására

polgárisodás

így mindenesetre a vezetne, el fogjuk

hagyni.

De

a nemzetiség

elve,

annak nevében tett kívül még egyéb, minden s

az

igények valósításának ezen egyes állam fönállására, s egész polgárisodásunkra nézve igen

den

eredményei

üdvös is,

is

vannak, melyeket, ha

rövi-

szintén megérintek e helyen.

Kétségkívül korunk egyik legnagyobb veszedelme,

hogy

föntartó elemei, a rohanó

gyöngék.

A

elemekhez képest, igen

mérséklet egyike azon tulajdonoknak, me-

lyeket egyeseknél

sem találhatunk

is

föl,

ritkán, a s

tömegeknél pedig soha haladásnak csak

mivel minden

annyiban lehet jótékony hatása, ha lassankint történik,

nem

melynek a jelen és múlt közt mindig meg kell lenni: minden államnak, épen élénkebb mozgalom korszakaiban, van bizonyos tényezkre szüksége, melyek támaszul szolgálnak a létez föntartására. Épen ebben áll az öröködési királyság és öröködési aristokratia nagy haszna, fleg politikailag szabad államokban, hogy mint a történeti s

tépi

természetes

össze azon

képviseli,

gátakat vetnek,

s

egybefüggést,

a

épen ez

nyugtalan által

teszik

elretörök vésnek lehetségessé az

Második

üdvös

Hatodik könyv. Tizenharmadik

rész.

mert

haladást;

népeknél,

haladás

a

fejezet.

429

valamint

ha egyik lábbal szilárdul állanak, míg a másikat elbbre viszik. Teljes igazuk van, akik az alkotmányos kormányforma üdvös eredményeit Angliában e nagy nép politikai eszélyességének tulajdonítják; de csalódnánk, ha az

akkor

egyeseknél csak

nagyobb

ezen

eszélyesség

valóban,

lehetséges

fokát

egyes

az

pártoknál

akarnók keresni. valamint a szárazon

Angliában,

sem

szolgálhat korlátul

melyben

—

állónak

juttatá

szomszédja

szárazföldi

a történeti jognak

egy

párt

a folytonos elre-

s

ösztöne rég azon állapotra

törekvés liát,

önmagának,

bárhol,

van,

— hatalmas

vala Ang-

ha

a

fön-

támaszai

nem

melyek a változások utáni törekvésnek ellen tudnak állani. Csak abban mutatkozik az angolok nagy politikai értelmessége, hogy belátták ezen támaszok szükségét, s hogy a nép legyzni, de nem megsemmisíteni törekszik azon hatalmakat, melyekkel folytonos küzdésben van. Azon kérdés, hogy az alkotmányos kormányforma Európa más államaiban lehetvolna

lettek

séges-e,

s

ott,

mint létesíthetjük azt?

oda megy ki

ennél

hogy az egyes államokban vannak-e, avagy elidézhetk-e olyas viszonyok, melyekben szintoly ers támaszokat nyerjen a fönálló állapot, a minkkel Angfogva,

:

liában bír?

Az

angolhoz

hasonló

aristokratia

birtokánál fogva a jelen érdekeivel,

állam

múltjával

áll

s

összeköttetésben,

fönállása,

története által az

kétségkívül

jobb biztosítéka a polgári szabadságnak. heti

Róma

köztársasági

mely leg-

Ennek köszön-

intézményeinek tartósságát,

amely demokratiának nincs meg ez ellensúlya,

s

szintoly

Az uralkodó eszmék befolyása

430

az államra.

kényuralomra vezet, mint az aristokratia szükségkép mindig oligarchiává fajul, ha nincs mellette bizonyosan

politikai joggal biró

Részemrl

nép.

az ily aristokratia

minden békés fejldés szükséges eredményének tartom, s annálfogva úgy vagyok meggyzdve, hogy csak azon rendszabályokkal kell fölhagyni, melyekhez épen az aristokratia keletkezésének megakadályozása végett nyúltak, s minden egyes államban új aristokratia fog támadni, a helyett, a melyet megsemmisítettek; mely aristokratia megfelelend az érintett szükDe szintoly kétségtelen, hogy az angolokéhoz ségnek. hasonló intézmények Európa legtöbb államában s mindenek fölött Francziaországban nem lehetségesek e keletkezését

pillanatban.

Nem

annyira

anyagi,

mint

erkölcsi

vesztegségé-

hogy az utóbbi 60 év fejldésében legkisebb lényeges részt sem vett, lehetetlen az aristocratiának Francziaországban elbbi állását elfoglegyenek azon kísérletek, lalnia. Bármi dicséretesek hogy aristokratiát teremtsenek, vagy azon elemek állánél,

sát,

azon ténynél fogva,

melyekbl

aristokratia

fejldhetik, megszilárdítsák:

mindezen eioködések eredményeit csak a jövre nézve kell várni, míg mind e kísérletek legközelebbi eredmé-

nye rendesen csak a politikai izgatottság növelése. A létez viszonyok egyedüli támaszát, az egyedüli kapcsot a múlt és a jelen között, s ami fékezni képes az népek képzeltehetségére elméleti rendszereknek a gyakorolt hatását,

az

öröködési

a nemzetiség elvében találhatjuk

A

nemzetiség elve

melletti

pillanatra forradalmi volt.

királyság mellett, csak fül

az ido szerint.

lelkesedés

els

hatása

Minden eszme, a mely

a

lé-

Második

rész.

Hatodik könyv. Tizenharmadik

431

fejezet.

tez viszonyokkal ellentétben áll, szükségkép ily hatással van, míg erre nem kap mindamellett a nemzetiség elve, természeténéi fogva, föntartó elem, és pedig még ;

oly esetekben tisztán nyelvi

ség

elve

is,

midn

nemzetiségek igényei

az egyes

viszonyokon alapulnak,

nevében lépnek

nyára a legforradalmiabb

Mert, habár ez elv bizo-

föl. is,

a teljes egyenl-

s

mivel a

teljes

egyenlség

természetébl lassankint fejld

valósítása a dolgok

vi-

szonyokkal mindig és mindenütt szükségkép ellentétben áll,

az egyenjogúság elve valósítása által

servativ elemek

óvják

meg

ersödnek az államban

a rázkódások

ellen.

is

csak a kon-

az államot ezek

;

Miután az egyenjogúság

állam egysége veszélyezése nélkül, csak úgy valósíthatni, ha bizonyos körön belül minden nemzetiségnek elvét, az

bizonyos

engednek,

tért

nemzetiség elvének kell vezetni,

magát érvényesítheti: a

hol

esetben

ez

olyas

is

melyek, a történetek

legkonservativebbek,

intézkedésekre

tanúsága szerint, a

mindig aristokratia keletkezését

s

vonják maguk után.

Azonban, mint megmutattam, a külön nemzetiség öntudata igen gyakran a történetek eredménye. A külön jogosultsági igények ez esetekben nem egyebek a történeti jogok föntartására intézett igényeknél; miként volna lehetséges, hogy a nemzeti elismerésre törekvés, szik, tiszteletet iránt,

ahol

egészen

ne idézne

el

történeti

jogon

alap-

a történeti jog, és mindaz

ami azon alapszik?

Nagy

politikai

forrongás

idején

kétségkívül

min-

den lehet; tanúi valánk, miszerint oly népek, melyek kizárólag

a

történeti

jogra

alapíták

igényeiket,

szersmind hasonló lelkesedéssel hirdették a

teljes

egy-

egyenl-

432

-A-

ség elvét, rályság

2

uralkodó eszmék befolyása az államra.

szintúgy

s

meglehet,

hogy egy

ideig a ki-

a történeti jog megsemmisítésére törekszik, a

is

mint láttunk népeket, melyek történeti jogukért fogtak fegyvert,

azt

s

rona jogában

nem

lehet

—

oly

sértették

vetkeztetni

az

meg.

a ko-

Hosszas ideig azonban

merben ellenkez

dreség volna

Szintoly

—

épen legfontosabb pontjában,

irányokat

az 1848-dik év

követni.

eseményeibl kö-

egyes nemzetiségek történeti alapú kö-

természetes eredményeire, mint ha azon ténybl, hogy az aristokratia egyes esetekben a király-

veteléseinek

ság

ellen

st

fölkelt,

a trón-öröködés

madta, azt akarnók következtetni,

elvét

is

megtá-

hogy az öröködési

aristokratia elve veszélyes a királyságra nézve.

Amint

az

nemzetiségek

egyes

s

az

öröködési

aristokratia törekvései alapjokban és czéljokra nézve ha-

sonlítanak;

szintúgy

Ami

egyeduralmi elvre. elmozdítja,

teletet

lárdságát

vonja

hasonló

befolyással

vannak

az

csak a történeti jog iránti

tisz-

szükségkép a monarchiái elv

szi-

maga

hogy a nemzetiségek a

után,

azon

egy különbséggel,

történeti jog elvének szilárdabb

támaszul szolgálhatnak minden öröködési

aristokratiánál.

Miután 1848-ban mind a nemzetiség, mind az egyenlség elve ellentétben állott a fönállóval: nem csoda, ha egy ideig nem látták be a két elv közötti különbséget, mely azonban már akkor is tisztán mueltérbe is lép vala, ha a létez viszonyokon sikerült volna diadalmaskodniuk elleneinek; s Európa jövje ez esetben attól függ vala, hogy az újabb harezban a nemzetiség, vagy az egyéni

tatkozott,

s

alkalmasint

avagy azon elméletek, melyeket a franczia forradalom hirdetett, leendettek gyztesek. elve,

a

történeti jog,

Második

Minden

Hatodik könyv. Tizenharmadik

rész.

fejezet.

433

ember lelkében szükségkép fölmerül azon meggyzdés, hogy szintoly lehetetlen Európában, hol minden történeti jog szorosan egybe van szve a királysággal, az egyes nemzetiségek történeti jogait valósítani, a nélkül, hogy egyszersmind elfogulatlan

az egyeduralmi

nem

ben, amint

ne nyerjen szilárdság tekintetéképzelhetjük a teljes egyenlség elve

elv

is

nemzetiségek történeti joga megsemmisía monarchiái elv koczkáztatása nélkül.

diadalmát, tését,

a

Aki az egyes nemzetiségek lép sorompóba, ha öntudatlan lett

küzd,

s

is,

történeti

az egyeduralom mel-

aki a történeti jogot ott

valódi szükségével

nem

joga mellett

is,

ahol a jelenkor

áll ellentétben,

semmivé akarja

mindenek eltt az egyeduralmi formát is megtámadja. Mindenkinek szabadságában áll választani a két irány közt; de a végeredmények nem minden

tenni,

függenek

fönállót,

s

akaratunktól:

mert

soha

sincs

hatalmában

embernek, csupán arra szorítni elveinek következményeit, amit azok által el akar érni. Bármennyire veszélyezni látszott is egy idre az egyes államok nyugalmát, st fonállását, a nemzetiség

az

elve

melletti

lelkesedés: ez

gyzelme, azon korlágyzelmet lehetségesnek

elv

melyek között ily kell föltennünk Európa jelen viszonyai mellett, mindenütt a rend és nyugalom megszilárdítását vonta volna maga után. De ezen elvnek befolyása nemcsak egyes állatok

közt,

mokra

szorítkozik,

ges, és pedig

—

hanem

összes polgárisodásunkra lénye-

mint elre látható

—

üdvös hatást fog

gyakorolni.

Legtöbb esetben a nemzetiségi öntudat alapját a valamely ott is, ahol történetekben kell keresnünk •

Eötvös.

A XIX.

század eszméi. III.

28

434

-A-

z

egyes

nép

uralkodó eszmék befolyása az államra.

hosszasabb ideig külön életet éltek,

részei

bizonyost ávolabb múlt emlékére szoktak hivatkozni,

s ki-

hogy ahol ezek nincsenek meg, _ a közös nemzetiség érzése, ha annak csak a nyelvegy alapja, soha sem igen élénk (d); azonban nem tagadhatni, hogy olykor a nyelvegység, st ugyanazon nyelvtörzs is, habár különböz szójárásokra van oszolva, nemzeti öntudat alapjául szolgálhat; s hogy tehát a nemzeti jogosultságra törekvést sem tekinthetni kiválókig vétel nélkül állíthatjuk,

a történeti jog melletti küzdésnek.

Mint az utóbbi évek történetei mutatják, a nemzeti egység nevében oly viszonyokat akartak létrehozni, minkre az egyes népek múltjában példát nem találunk, st aholcsak egy nép a történeti jogra alapítá nemzeföl

azon igények

követelésekkel

nemzetiségi

oly

igényeit,

tiségi

ellen,

léptek

melyek világos ellentétben voltak

a történeti joggal.

A különböz

nemzetiségek

közötti harcz,

tanúi valánk, e szempontból vizsgálva,

azon

századok

roppant,

által

csak

elkészített

melynek folytatása

küzdésnek,

melyben a múlt század végén, az egyes osztályok kizárólagos jogosultsága elvén gyzött a köz egyenjogúság eszméje.

Mihelyt az egyenlség elvét az egyesek közti jog-

viszonyokra nézve észszernek ismerték kerülhetlenné

küzdöttek,

s

itt

azonnal

ki-

az ezen elv fölötti küzdés a nemzeti-

lett

ségek körében.

el,

Itt

és

és

amott ugyanazon fcavverekkel

amott hasonló

eredményekre

kellett

a hareznak vezetni.

A áll

szabadság és uralkodás eszméje sokkal közelebb

egymáshoz,

hogysem a

szabadság

utáni

törekvés

;

Második

vész.

Hatodik könyv. Tizenharmadik

fejezet.

435

uralomvágy gyá ne változzék a diadal lelkesedésében a teljes jogegyenlség követelése hasonló követelést idéz el a jogok egyenlségére nézve is, s azon kényszerség, miszerint a fönálló egy részét meg kell támadni, s az a fölött kivívott gyzelem majd mindig azon meggyzdést vonja maga után, hogy minden fönálló ellentétben áll a közjóval, s mindent le kell rombolni, ami történeti úton állt el. Mint 1789-ben az emberi jogok nevében elször a harmadik rend politikai jogait, majd kizárólagos uralmát követelték, ki volt küzdve, a helyzetek s midn a jogegyenlség teljes egyenlségére törekedtek, és e végett megsemmisítették s

az

a királyságot, lábbal tapodták

összes

múlt

romjain

oly

a tulajdonjogot,

jövt akartak

alkotni,

mely a jelennek minden viszonyával ellentétben

úgy

törekedtek

1848-ban

egyes

népek,

a

állott:

szabadság-

nevében, föltétlen uralomra, mások ellenben a tettleges

egyenlségre megtagadtak minden történeti jogot, s a nép körében a kommunismus tanait hirdették. A közvetlen eredmények ugyanazok voltak mindkét Aki minden jog ellen küzd, mindig jogtalanesetben. ságba sülyed, de szintúgy hasonlóaknak kell lenni a végeredményeknek, s nem hiszem, hogy bármely elfogulatlan ember tagadja, miszerint a következmények, melyeket az egyenlség elve melletti harcz elidézett, egészben véve kedvezk az emberiség fejldésére. ;

A

világ azzal vádolja Nerot,

hogy Rómát a lángok-

nak adta martalékul, s azon szörnyetegnek egyetlen tettére sem tekintenek vissza oly osztatlan undorodással. Nero után más zsarnokok következtek, eléggé érdemesek arra, hogy eldük gonosz tetteit homályba borítsák, 28*

Az uralkodó eszmék befolyása az államra.

436 s

mégis

a világ

tettre,

mely

világ

nagyszerebben, összerombolt;

mint

0,

Ítéletét.

phönixként

hamvaiból

várost

emlékezik

azon

majdnem két ezredév sem

fölött

a

enyhítni

iszpnynyal

palotákat

vala képes

niondá,

akarta

újra

akarta

szabályosabban

borzasztó

az

örök

fölemelni,

fölépítni,

amit

akart emelni, ahol azeltt

rény polgári lakok állottak.

Ki menti a

sze-

szándék

tettet a

miatt? ki fog megbocsátani a zsarnoknak, aki annyi eze-

rek boldogságát föláldozta hiúságának,

remekmveit

Ha

s

kor hasonló

kik egy elv nevében oly

a polgárháború

fáklyáját,

rában a történet minden

hogy a romok ítélet;

de

tyénség

az

által

s

föl:

mondand azok

Ítéletet

vakmeren

lobogtatták

korlátlan hatalmuk

mvét

mámo-

kíméletlenül összeronták,

egy

mint hirdették,

fölött,

emeljék

épületét

amit szá-

amiben annyian nyugalmukat találták?

jöv

a jelen és

fölött,

össze merte rombolni,

létesítse,

zadok alkottak,

hogy álmodott

s

kétségtelenül

szebb

igazságos

jöv

lesz

ez

egyenlségre törekvés, mely a kereszfölállított elvekbl foly, kevesbbé nemes

igyekezet-e, mivel iszonyú tetteket követtek

el

nevében,

avagy tagadhatjuk-e ezen törekvés jótékony eredményeit, mivel olykor rossz irányt követett, szolgált

melyeket

az

az

államot

egyesek

megmentsék azon önzése

hozott

állást,

fölizgatták

a

melyen társadalmunk legalsóbb

állanak jelenleg,

tekintették

amelylyel mindent egyenlvé kell tenni, az

rá,

ártalmaktól,

irigységét, s e legnemtelcnebb érzést fegyverül

használták; azon osztályai

annyi szenvedésre

alkalmul?

Hogy tömegek

s

egyenlség

rántottak, ami

elve

valósítását,

magasabban

oly

niveaunak,

abban keresték hogy mindent a porba

állott.

s

Második

Ha

a

rész.

folytonos

elhaladási

fejezet.

437

nem velünk

törekvés

volna, az egyenlséget mindenesetre

ösztön

született

Hatodik könyv. Tizenharmadik

lehet érni ez úton; de mondhatjuk-e azért,

cl

hogy csupán

egyenlséget elérnünk? Nemcsak az apály perczében, akkor is egyenl fölszinen áll a víz, midn legmagasabbra ntt az ár; az alantabb állónak fölemelése által is helyre lehet állítani az egyenlséget, ez úton

kell

az

hogy amennyiben az egyenlség utáni törekvés maradandó eredményeket idézett el, ez irányban s

tagadhatni-e,

eszközlék azokat?

A

konvent véres kézzel kisérlé meg, lehetetlenné tenni minden feltn helyzetet; az egyenlség ez érte-

lemben

azon

eszmény,

mely

után

a

kommunismus

ha vizsgáljuk az eszközöket, melyek a fönálló viszonyokat a legtöbb államban megingatták, azoknak érzelmeit, akik által annyi forradalom gyzött: belátrajong;

s

sem a kísérlet, sem a szükséges anyagi er nem hiányzott, hogy az egyenlség elvét ez értelemben uralomra emeljék; s mindamellett a konvent minden erfeszítésével nem vitte egyéb eredményre, mint hogy a születési jogkülönbséget a tehetség és vagyon tettleges különbsége válta föl, s minden forradalom, mely a demokrata elv nevében gyzött, csak oda vezetett, hogy mindinkább szaporodott azok száma,

juk,

miszerint

akik a legalacsonyabb álláson fölülemelkedtek; mindig általánosabb

lett

a fölemelkedési törekvés

;

világos bizony-

egyenlségre való törekvés csak azon irányban idézhet el tartós eredményeket, amennyiben megfelel a mindig elbbrehaladás és emelkedés velünk született ösztönének. De hogy ez eredmények az emságul, miszerint az

beriségre nézve általában

üdvösek,

nem

vonhatni két-

^z

438

uralkodó eszmék befolyása az államra.

ségbe, miután amiben csak fölülmúlja korunk a multat.

az mind ezen forrásra vihet vissza.

Valamint a haladást, melyet az emberi tevékeny-

minden irányában tapasztalunk, annak tulajdonítegyenlség elvének elismerése által hatni, hogy az lerombolák azon korlátokat, melyek az egyesek tevékenységének útjában állottak s lehetségessé tették a magasabbra törekvést: úgy azon nagyobb humanitás érzelmét az egyetlent, mire századunk büszke lehet az egyenlség elve egyik, és pedig tartós eredményének kell tekintenünk, mely, különböz nemzetiség

—

—

ségek

ményekre

A

szükségkép

hasonló

ered-

vezet.

nemzetiségi jogosultság melletti küzdésnek

elnye van lött,

alkalmazva,

állására

hogy

az

azon

küzdés

egyéni jogosultság melletti

nemzetiségi küzdelmeknél az egyesek

fö-

csu-

pán eszméért küzdenek, nem anyagi érdekéit. Akik e harczban egymás ellenében állanak, sokkal ersebbek, hogysem, aki egyszer az ellenfél erejével megmérkzött, kecsegtethetné maga: teljes gyzelem reményével minél tovább tart a küzdés, minél hevesebben foly, annál inkább érezni kell a kiengesztelés szükségét. Azt

már is érezhet e viszonyok hatása. Minél nagyobb lelkesedéssel fogott fegyvert annyi nemzetiségi jogáért, ] 848-ban: minél makacsabb

hiszem,

nép, volt

a

harcz;

mindenikük

minél többet koczkáztatott

igényei valósításáért,

s

feláldozott

mindent

:

annál

in-

kább csökkent gyúlülségök, annál inkább fölmerült mindenikben közlük azon meggyzdés, hogy igényei csupán azon körben valósíthatók, melyben az mások Bármi hasonló igényeinek .-értése nélkül történhetik.

Második

rész.

Hatodik könyv. Tizenharmadik

sajnosaknak tetszenek elttünk az utóbbi

fejezet.

idk

439

esemé-

egy eredményük mindenesetre volt tudniillik azon meggyzdés, hogy Nyugoteurópa népei közt nincs egy is, mely nemzetiségeért lelkesülni nem tudna, egy sincs, nyei,

:

amely a másik uralmát nyugottan trné, büntetlenül

el

s

amelyet

lehetne nyomni.

Az 1848-dik évi nemzetiségi harczok eredménye azon meggyzdés, hogy a béke kezességét a jövre nézve csak minden nép egyenjogúságában kell keres-

nünk,

ez

s

állások

egyidre alkalmul szolgálhat ugyan az amint egyenlsége miatti harczra

elv

tettleges

az egyéni egyenjogúság elvénél tapasztaljuk:

— —a

vég-

eredménynek azonban szükségkép annak kell lenni, hogy minden nemzetiség törekszik fölemelkedni, s a humanitás érzése diadalt ül a népek között; és csak akkor fog az összes emberiség óriás léptekkel haladni elre, ha minden nép minden erejével a legfbb czélra törekszik, ha minden nemzetiség szintúgy becsülni tanulja mások jogait, amint az egyes már most sem meri másoknak bizonyos jogait megtagadni.

Ha Európa

egyes államainak viszonyait ethnogra-

phiai tekintetben vizsgáljuk,

tisztán

áll

elttünk, hogy

azon mozgalmak, melyekre az újabb korban a nemzeti öntudat lyással s

azt

fölébredése

adott

alkalmat,

szükségkép

befo-

vannak a különböz államok közti viszonyokra, hiszem, legalább a jövben, ez is jótékonynak fog

mutatkozni.

A

szeretet

szeretet,

vagy

oly

nép

bizonyos nemzetiség

érzelem,

iránti

mint a hon-

mely nemcsak valamely ország

ragaszkodáson,

ellentéten alapszik,

iránt,

hanem részben azon

melyben valamely ország vagy nép

Az uralkodó eszmék befolyása

440

mások irányában

áll,

st nem

az államra.

tagadhatni, hog}T a

nem-

akkor válik

zetiség érzése, valamint a honszeretet, csak

valódi szenvedélylyé, ha épen negatív oldala

—

gen

Miután

irányában!

ellentét

—

öntudat fölébredését

nemzeti

eltérbe.

lép

—

az ide-

mint megjegyzem

a

—

nagyobb részint visszahatás eredményéül kell tekintenünk: könnyen megfoghatni, hogy korunkban épen ez volt az eset, s hogy tehát a nemzetiség elve melletti mozgalomnak, az egyes államok fönállására nézve, szükségkép

veszélyesebbnek

annál

vegyesebb volt népessége, jellemét

ölté

követett

egység

föntartásának

nem

minél

minél inkább a gylölség

Ha

az

részben

most

is

tekintenünk,

amit

azeltt

ellen

olyasnak

eljárást

szerencsétlenség

lenni,

a sértett nemzetiség érzelme.

föl

nemzetiségek

egyes

s

kell

kell

szüksége

s

parancsol

:

az

nagyobb

valamely államot, mint ha

érhet

különböz nemzetiségek vannak benne; mivel

a sérté-

gylölség csiráit, melyek minden ers kedélyben megvannak, s ers állam nem szükségkép

sek

lehet,

ahol

ha

egyes

szemközt.

mással lenni

az

a

az

kifejtik

a

részek

Szintoly

ellenségesen

ártalmas

állanak egy-

hatással

kellene

nemzetiség elvének az emberiség kifejldésére, egyes

államok

és

egyes

nemzetiségek

határai

ugyanazok volnának. Hogy minden állam szükségkép ersebb lenne, ha csupán egy népiségbl állana, s azt egészen magában

foglalná,

nem

szenved

kétséget;

de

hogy az ily viszonyok az e_ államokat még inkább elidegenítik egymástól, kölcsönös zárkozottságra, és mivel amik közel állanak és még is idegenek, szükségkép ellenséges állást vesznek egymás soha nem szn harczra fognának vezetni irányában szintoly

bizonyos,

—

—

Második

rész.

Hatodik könyv. Tizenhatodik

441

fejezet.

Minél ersebb volna minden egyes állani a többiek ellenében, annál kevesebb érintkezési pont lenne köztük, annál csekélyebb fogna lenni a haladás, s okvetlenül.

melynek valósítása a ke. resztyén polgárisodás legfbb czélja, s amelynek már

az egyetemiség azon

eddig

köszönhetünk, annyival inkább az

sokat

oly

is

érzése,

utópiák körébe vonulna vissza.

Ha

az egyes államok ethnographiai viszonyait vizs-

gáljuk: be kell látnunk, hogy a nemzetiség elvének befolyása

a jelen

ményekre

Úgy

is

viszonyok között épen ellenkez ered-

vezetne.

hiszem, hogy nagy illusió volt,

akik 1848-ban

és

utóbb a nemzetiségek

küzdöttek, mind azoknak,

elve

mellett

akik az ellen léptek sorom-

hogy az ezen elv

póba, azt hinniök,

mind azoknak,

melletti

lelkesedés

a jelen államok valóságos feldarabolásához, vagy Európa ethnographiai

viszonyain

hoz fog vezetni. tényekre,

de

alapuló

újabb

Az érzelmek nagy

osztályozásá-

hatással

nem képesek megsemmisíteni

hirtelen egyberontani

idk

hosszas

metország példája az újabb

vannak a

a tényeket,

eredményeit;

s

Né-

korban legjobban mutatja,

mit várhatunk e tekintetben a nemzetiség elvétl.

Mindazon népek

közt,

melyek külön állami

életet

élnek, egy sincs, a melynél az egység annyi elemét találhatnék,

A

mint a németnél.

szüntetésétl a „Bundestag"

római császárság meg-

fölállításáig

csak igen rö-

vid ideig voltak egészen szétszaggatva azon kötelékek,

melyek a német népet egy egészszé fzték egybe; bár ez összeköttetés

is

igen laza volt,

még

is

s

ha-

sokat tett

a közös érzelem föntartására minden kiejtési különbségek daczára is még a népnyelv is érthet, kevés ki;

442

-^ z

uralkodó eszmék befolyása az államra.

dalom,

Németország minden részében, s a közös iromelyre méltán büszke, egybefzi mindnyáju-

kat

mindamellett

vétellel,

midn semmi

1848-ban,

anyagi „ Ö akadályok nem állottak útjában, nemcsak nem eszközölhetek Németország állami egységét, st, Poroszs

: 7

Osztrák-

és

7

képviselinek

Bajorország

föllépésébl,

s

Németország egyes részeinek nyilatkozataiból itélve, komolyan nem is törekedtek arra. Németországnak egygyé kell lennie; de a nélkül, hogy az által széttépnék a kötelékeket, melyek által az egyén szkebb kör hazájához érzi magát fzve, a nélkül, hogy megsemmisítnék a német nép körében történetileg kifejtett

államokat;

tottak, a fönálló

—

azaz: szorosabb egyesülést óhaj-

különállamok

megsemmisítése nélkül.

hogy a nemzetiha nem azon ség elvének hatása Németországban, phrasisokból akarjuk megitélni, melyeket fölötte mondtak Logikátlannak mondhatjuk ezt;

de,

—

és írtak,

hanem tényekbl,

szintoly bizonyos, mint az,

—

valóban erre szorítkozott,

hogy a nemzetiség

államok kölcsönös viszonyaira

elve

más

hasonló hatással leend.

is

Épen, mivel Európában igen kevés nemzetiség van, miután minden mely csupán egy államhoz tartoznék nagy állam több nemzetiségbl áll s mivel, aki földrészünk ;

;

ethnographiai

viszonyait

hogy nemzetiségek hetni

a

új

kénytelen

ismeri,

szerinti államfölosztást

népvándorlás

különböz államok

nélkül:

a

elismerni,

nem

képzel-

elvének

nemzetiség

közti békés viszonyokra jótékony

befolyással kell lenni.

Ugyanazon nép államilag különválasztott

részeiben.

minél inkább fölébred a közös nemzetiség öntudata, minél

inkább egy törzs ágainak érzik magukat,

ni

Második

torol sarjadva,

koronájával,

Hatodik könyv. Tizenharmadik

rész.

ha egy állam határain

minden

virágát

fejezet.

túl is terjeszkedik

gyümölcsét

és

443

csak

az

egésznek díszére hozza: annál inkább közeledniük kell az államoknak

egymáshoz

is

;

s

minél inkább testvérekül

szomszéd állam népes-

tekintik valamely állam lakói a

sége egy részét

annál inkább

:

kell

a

békés együttélés

szükségét érezniök, és azon szükséget, hogy összeütközé-

sek esetén a vitát fegyver nélkül igazítsák

A nem

nemzetiség

elvének ezen

befolyása

el.

kétségkívül

Oly államokban, melyekben a népességnek csak kis része rokon a szomszéd államéval, e hatás is csak csekély mértekben nyilatkozhatik, s azon biztosítékokat, melyeket a nemzetiség érzése a béke föntartására nézve például Németes

mindenütt ugyanaz.

lehet

Francziaország közt nyújt,

melyeket

hoz,

ugyanazon

s

;

érzelem

a nemzeti

egység

nyújt

öntudata

különböz államok

teheti lehetetlenné

hasonlíthatni azok-

a

Németor-

közt létez békés viszonyok föntar-

szág egyes államai tására

nem

a

háborút sem

lakói közt. Hiszen

ugyanazon anya gyermekei is czivódnak, ha érdekeik összeütközésbe jönnek s a békés kiegyenlítés nem lehetséges De hogy a nemzetiség elvének, habár különböz mértékben, mindenütt hasonló eredményekre kell szükségkép vezetni, ersen meg vagyok gyzdve; s annálfogva azt is hiszem, hogy, ha a békés viszonyok meg. !

alapítása

legfbb jóléte

a

különböz államok

feladata, föltételéül

s

az emberi

tekintend:

közt

polgárisodásunk

nem minden e

tekintetbeni

részben sokkal többet

várhatni a nemzetiség elve természetes befolyásától, mint

azon igen tiszteletreméltó férfiak törekvéseitl, akik magán egyesületek hatásától várják a világbéke megalapítását.

;

Az uralkodó eszmék befolyása az államra.

444

Ha

het

a keresztyéni

testvériség

els lépés

e földön: az

erre,

elve

valaha

létesít-

hogy az egyes államok

közt oly kötelékek legyenek, melyeket az érdekek min-

den

ne szaggathasson szét; s a közös nemzetiség öntudata, azon meggyzdés, hogy a szomszéd állam polgárainak egy részében testvérekre kell összeütközése

ismerni,

nem

olyas

kötelék-e,

nem

melyet

diploma-

a

fztek mesterségesen, s amelyet nem is téphetni szét mindenkor az hibája által? Az emberiséget soha sem hatott meg általában eszme, amely lényeges, és elvégre üdvös befolyással nem lett volna fejldése folyamára. Gyakran kivihetlennek, tia

st

kezei

a társadalom

Az emberi

eszme.

ellen, s az

veszélyesnek

fönállására

meg

ész száz

eredmény még

is

is

száz okot

tetszik ez

hoz

föl

az

megmutatja, hogy üdvös

hatással volt az egyetemes fejldésre. így történt a ke-

resztyénséggel, a keresztes háborúkkal, a reformátióval s

ersen meg vagyok gyzdve, hogy így fog

nemzetiség eszméjével

történni a

is.

Természetünkben fekszik, hogy az önzést soha sem nehezebb leküzdeni, mint ahol nemes indokok szolgálnak mentségéül. A jobb ember is bajosabban látja be

mások igényeinek

igazságát, ha családja javával, hazája

nagyságával, mint ha csupán személyes érdekével ellen-

keznek,

s

nemzetiség

alkalmasint

dolgában

igen

máris

kevesen

vannak,

egészen

akik

a

elfogulatlanul

gondolkodnának, s még inkább akik úgy cselekednének. Mindenki nagynak, hatalmasnak szeretné látni azon népet,

melyhez

tartozik,

mindenki elsnek óhajtja más

uralkodónak a többiek fölött. E vágyak szintoly természetesek, mint azon szándékok, melyek-

népek

között,

Második

Hatodik könyv. Tizenharmadik

rész.

fejezet.

445

kel a tehetségesebb

egyéniségek az életbe lépnek. Tapasztalásokra, és pedig némelyeknek sok tapasztalásra

van szükségük, mig az ifjúság ezen álmairól lemondanak, s azon helyzetben, melyet mások ezernyi hasonló igénye ellen ki tudnak vívni, elégültnek érezhetik magukat. De a tények hatalma végre is mindig a lehetséges határai közé szorítja törekvéseinket, s ugyanez történik egész népek törekvéseire, vagyis, helyesebben mondva, az egyének azon törekvéseire nézve, melyek egyes' nemzetiségnek nagyságát és hatalmát tzték czélúl s az lS48-dik év eseményeinek világtörténeti fontosságát egyrészt abban kell keresnünk, hogy a néze;

tek kiigazítására sokat

tn

e tekintetben.

Amint az akkori tapasztalatoknak a legelfogultabbakat is meg kellett gyzni a fell, hogy a nép erkölcseinek és érzelmeinek mindig nagyobb a hatalma, mint a politikai elméleteké: azon hatásnak a nemzetiség elve melletti lelkesedés akkor

is,

melyet

minden

vi-

szonyunkra gyakorolt, szükségkép ama határok elismemelyeken belül soha sem sérthetni

résére kell vezetni,

amelyeken túl nem valósítMivel a nemzetiségi mozgalom annyi állam lételét veszélyezi, és mivel az sehol sem vezetett kívánt eredményre: az állam vezetinek szükségkép azon nézetre kellé jönniök, hogy a nemzetiség elvében van egy momentum, melyet veszély nélkül nem lehet szem ell téveszteni, míg érzelmeinek minden általános volta népet meggyzhete a fell, hogy csak bizonyos korlátokon belül valósíthatják igényeiket. ez elvet veszély

nélkül,

s

hatni azt.

A

nemzetiség elve, mivel azt az egyéni szabadság

eszméje szükséges

eredményének

kell tekintenünk, lé-

^z

44G

ul'alkodó

eszmék befolyása az államra.

nyeges eleme polgárisodásunknak, egybeköttetésben

emberek

az

áll

meivel,

hogysem

melyek

ez elv valósítására

latai

legnemesebb

érzel-

azon kísérletek meghiúsulta után

föltennünk, hogy a

voltak

intézve,

jövre nézve minden

de valószín, hogy

vesztette;

sokkal szorosabb

és

az utóbbi

kellene

azt

befolyását

idk

is,

el-

tapaszta-

megtermik gyümölcsüket.

A

nemzetiség elve melletti barcz, azon értelemben,

amint vették, sokkal többe került minden népnek, hogy-

sem

attól kellene

tartanunk,

miszerint

kezdik;

újra

melyben aminek

mihelyt a nemzetiség, harcz ingere

helyett, a

véggyzelmet nem remélhetni, azzá lesz, minden néppel közös levén, mindenütt be

—

nia a haladás

iránya

denki be fogja

látni

meghatározására:

ama jótékony

államok szervezésére,

ez elv az

s

kell foly-

azonnal

befolyást

egyes

az

—

min-

melyet

is,

államokban

köz béke megszilárdítására, amint megmutattam, szükségkép gyakorol.

fönálló jogviszonyok, és a

Úgy

hiszem,

megmutattam

—

államhatalom korlátozása

államokban lev nehézségek jelöltem ki

—

kedvez

a

amit

e

munka

hogy az

folytán az

ellen egyedüli gyógyszerül

különböz egyéniségek

élénk érintkezések föntartására,

eszméknek,

könyvben,

e

s

közti

megfelel az uralkodó

és a jelenkor igényeinek eleget tesz.

Ha immár

—

úgy hiszem, szintén megmutattam, haladás az ember földi rendeltetése, s minden haladás föltétele a különböz egyéniségek közti amit,

—

gyakori érintkezések lehetségében pedig az uralkodó eszméktl iüzg,

áll,

s

a haladás iránya

fokozatát

a

szk-

Második

rész.

Hatodik könyv. Tizenharmadik

fejezet.

447

ségek szabják meg: az állam olyas rendezését, mely a haladás

ezen törvényeinek megfelel, nemcsak

lennek

nem

kell tartanunk,

csupán ez ígérhet

tar-

miután csak az állhat fon tartósan, ami megazon törvényeknek, melyek szerint minden földi

tósságot, felel

sot

kivihet-

lény betölti hivatását.

Az uralkodó eszmék

448

JEGYZETEK A Hogy

(a)

taten

FEJEZETHEZ.

:

„Über

várja,

clie

röpiratomra kell utasítanom,

Gleichberechtignng der Xationali-

Österreich". (Wien. Manz,

in

Rész, III.

(b)

I.

(c)

Ami még nem

merben

lehetetlennek

nek

kell föltennünk,

jük

czélúl.

(d)

XIII.

igen hosszas ne legyek, az olvasót, ki e tétel

terjedelmes bizonyítását

melynek czíme

befolyása az államra.

E jelenség

fej.,

•

2.

Aufl.)

azt

talán

53. lap.

volt soha,

de mindenesetre annyira valószíntlen-

hogy

valósítását

észszeren nem tzhet-

oka egy részben, hogy a nyelv nagy haj-

lékonysága mellett ugyanazon nép egyes

zadon

át

nem vehetjük

egészen különválva

mindinkább eltérnek egymástól.

éltek,

részei,

nyelv

ha sok szá-

tekintetében

is

Befejezés.

449

Befejezés.

Haladásunk

Hogy

meg.

irányát

mindig

eszméink

kiismerjük az irányt, melyben bizo-

tehát

nyos idszakban egész népeknek haladniok tisztában lennünk e haladás

kell,

szükség

azon uralkodó eszmékkel, melyektl

íügg.

Ha Európa melyek

határozzák

azon államaira fordítjuk figyelmünket,

nyugoti keresztyénség befolyása alatt fejld-

a

feltn

tek, azon

jelenségre

hogy mindezen

találunk,

államokban a szabadság, egyenlség és nemzetiség eszméjeért lelkesültek; de egyszersmind azt is látjuk, hogy az, amit a szabadság és egyenlség nevében az államban valósítani

törekedtek,

lemmel, amint ez

kiáltó

ellentétben

eszméket az

élet

áll

azon érte-

egyéb viszonyaiban

veszik.

Mivel a szabadságot, amennyiben ez eszmének az állambani valósításáról van szó, egészen azon értelemben vették, amint azt az ó-kor fogta

törekedtek,

hogy az egyént

föl,

s

teljesen

az államban arra

alávessék

a köz-

akaratnak: azon irány közt, melyet az államban követtek,

és

a között, mely szerint az élet egyéb viszonyai

fejldtek, ugyanazon ellentét

tyénség és az ó-világ ez ellentétnek, e ki

polgárisodása

összes

század eszméi. III.

mely a keresz-

közt

nem egyenlíthet

az állam intézményei és Eötvös. A XIX,

fejlett ki,

létez,

s

épen

összeütközésnek

polgárisodásunk alapjai 2J

-^ z

450

tulaj doni tnunk

kell

közt,

uralkodó eszmék befolyása az államra.

korunk minden szenvedését,

nyugtalanságát.

Miután egyáltalában nem lehet, hogy oly eszmék, melyek egymással annyira éles ellentétben állanak, föntarhassák

egyszerre

hosszab

ideig

ellenkez

irányok

összeütközésének

gyzelmére

kell

vezetni:

uralmukat,

mindig

az

s

az

egyik

a legnagyobb bizonyossággal

bármi soká tartanak is még e küzdelmek, végtére még is vagy azon alapelvek, melyeket az államra nézve fölállítottunk, összes társadalmi rendünk-

föltehetjük, liogy

ben is, vagy társadalmi rendünk elvei fognak uralomra emelkedni az államban is; hogy vagy az állam assimilálja magával a társadalmat, vagy ez az államot azaz. vagy egészen vissza kell térnünk az ó-kor alapelveihez, vagy :

az államban

is

valósítanunk kell a keresztyén polgárisodás

alapelveit.

Valamint a keresztyénségnek háttérbe kellé szorítnia azon alapelveket, melyeket az ó-világ az államra nézve követett:

úgy

az

ó-világ alapelveinek valósítása

államainkban csak a keresztyénség megsemmisítése által lehetséges. A merben korlátlan államhatalom és az

egyén szellemi szabadsága szintúgy ellentétben állnak ma, mint akkor, s e szerint a mozgalom, melynek közevagy polgárisodásunk megsemmisítésére pette élünk, vezet, mely az egyéni szabadság elvén alapszik, vagy arra, hogy fölhagyunk azon alapelvekkel, melyeket az államban eddig követtek.

E munka

els részében kizárólag azon értelemben foglalkoztunk az uralkodó eszmékkel, amelyben azoAzt

hi-

megmutattam, hogy a szabadság, egyenlség

és

kat eddig szem,

az

államban valósítani törekedtek.

Befejezés.

nemzetiség eszméi,

egymással

nagyobb

állam

emberiség

ez

megnyugvást,

hogy

igazolni

e

ellentétben

eszmék

állanak

minden hogy az

szükségkép

valósításuk

fölbontására

vezetne

valósítása

s

(/;),

által

nem

találhat

(c).

Azon nagy alatt,

értelemben,

ez

hogy

(a),

451

m

melyek

események,

els

id

rövid

része megjelent, bekövetkeztek,

amit

látszanak,

azon

eszméknek

uralkodó

az

az

mondottam (eZ); talán megmuhogy azon törekvés, mely a szabadság és egyenlség

államra befolyásáról tatták,

ott

elvét oly értelemben igyekszik

tudomány

amint az állam-

valósítani,

valóban minden szabadság

és politika veszi,

hanyatlására és korlátlan egyeduralomra vezet.

Mieltt azonban e sorsban megnyugodnánk, mieltt kénytelenségbl a caesarismus alá adnók fejünket, mely bizonyos körülmények közt mindenesetre egyedül lehetséges

társadalmi

a társadalom

eljött

forma,

jövend épületének

járulnánk sához

szükség-e

kell

maga

után,

vették,

azon

megingatnók, épületének

gyzdnünk

ezen polgárisodás

valósítása

akkor,

ha

s

hogy

helyet csináljunk, segédkezekkel

gálnunk kell mindenek mélyeknek

is

polgárisodásunk büszke

elbb meg

:

hetlen

csak

percze; mieltt külö-

föloszlásának

nösen polgárisodásunk alapjait a

de

a

kikerül-

fell,

elenyészte;

fölött: vájjon

vizs-

s

azon fogalmakat, bukását

polgárisodásunk

értelemben,

lerontá-

vonná

amint a politikában eddig

valóban századunk azon uralkodó eszméiül tekint-

melyektl függ az az irány, amelyben szükségkéj) haladnunk kell? hetni-e,

E vezetett

kérdés nyugodt vizsgálata

bennünket,

hogy

nem

azon

így

áll

meggyzdésre a

dolog, 29*

(e)

Az uralkodó eszmék befolyása az

452

államra.

Polgárisodásunk összes folyama, a jelenkor törekvései, melyek az államban követett iránynyal ellenkeznek, a

ellenszegülés

határozott

állam korlátlan

az

hatalma

mind egyenlség elvét az iskola és journalistika, de nem századunk uralkodó eszméjéül tekinthetni, hogy tehát azon irányt, melyet fleg a franczia forradalom óta követnek az államban, nemcsak nem tarthatni századunk uralkodó eszméi szükséges eredményeinek, st hogy az egyenes ellen,

s

nemzetiség

a

elve

melletti

megannyi világos bizonyság, hogy a

ellentétben

áll

lelkesedés,

föltétlen

ezen eszmékkel.

Miután pedig a haladás uralkodó eszméinkkel ellenkez irányban mindig lehetetlen önként következik, hogy ama nehézségeket, melyek eddig bennünket :

környeztek, és

nem

oszlathatni

el

az eddig követett úton

módon.

Nem

az

ha

által,

elvi

állítjuk

föl,

hogy

egyént teljesen alá kell vetni a közakaratnak, elv szerint rendezzük az

hanem ha

nyát,

alapúi az állam

meg

az

ellentétet,

állam

az

emberek minden egyéb

egyéni

rendezésében és

az

és

szabadság is,

elvét

ez által

egyesek törekvései

melyet korunk legtöbb bajának

az

ezen viszo-

veszszük

szüntethetjük

közt

létez

és veszélyé-

nek forrásául kell tekintenünk. Minél fogva az államtudománynak korunkban nem lehet egyéb föladata, mint kijelölni az e czélra vezet eszközöket. Amint a haladás irányát az uralkodó eszmék határozzák meg: úgy annak mértéke mindig a szükségektl

%g.

(/)

Innen következik, hogy azon kérdés megoldásánál:

mely terjedelemben,

és

mely eszközökkel valósíthatni

Befejezés.

453

az egyéni szabadság elvét az államban,

mindig az állam

szükségét kell szem eltt tartanunk.

Miután pedig épen szükségeinkre nézve tetemes különbség van az egyes államok közt, lehetetlen általában pontosan kijelölni az eszközöket, melyek által azt az egyes államokban létesíthetni. Minden államra államtudományt szintoly bajos találni, mint államférfiút, ki minden államot egyaránt jól tudna kormányozni azonban kétségtelen, hogy vannak szükségek, melyek a nyugoti keresztyénség minden államával szintoly közösek, mint azon eszmék, melyekbl egyaránt

ill

;

polgárisodásuk kiindult.

minden államra nézve egyaránt közös szükség a nagy államok és az ers államhatalom fönállása. Az államtudomány gyakorlati föladatát ennél fogva, ha az Ilyes,

csupán

alapelvek fölállításával fogalkozik

is,

csak akkor tekinthetjük megoldottnak, ha ki tudja

je-

lölni,

általános

miképen

sítani,

kell az

a nélkül,

egyenlség

hogy az

elvét az

államban való-

a nagy államok és

által

ers

államhatalom fönállását koczkáztatnák. Nézeteim, melyeket e

munka

folytán akartam bebi-

következk: Az állam czélja: minden egyes anyagi

zonyítani, a

és erkölesi

javainak biztosítása. Az állom fönállása tehát az egyéni szabadság els biztosítéka, (g)

Hogy más államok irányában

függetlenségét fön-

ben

minden egyes javait védhesse: tetemes mérték erre van szüksége az államnak (h) Miután pedig az er mindig csak ott lehetséges, ahol akarat van és tehetség, ezen akarat végrehajtására bitarthassa, s

zonyos eszközöket fölhasználni

;

az

akarat és

tett

ezen

-^ z

454

uralkodó eszinék befolyása az államra.

egységét

pedig

érhetni

el

:

jának,

ha

vetik,

csupán

államban

az

központosítással

csak annyiban felelhet

az állam

rendezésében

a

központosítás

meg

czél-

elvét

kö-

(i).

Azon határok, ameddig terjednek, ameddig

állam

az

tartjuk kiterjeszteni.

ez elvet

követhetik, addig

hatáskörét

Ameddig

szükségesnek

az állam hatalma terjed,

szükségkép korlátlannak, azaz központosítottnak

kell c

Mint eszme, az állam ugyan nem egyéb, tagjai egyeteménél; az állam érdekei az egyesek érdekeivel ugyanazok; az állam akaratának tehát min-

hatalomnak

lenni, (j)

dig az egyetem javára kell irányozva lenni; így tisztán

eszményi szempontból tekintve, oly államban, ahol min-

den egyesnek

befolyása

van

az állam kormányzására,

az egyéniségre nézve az államhatalom irányában fölösleges

minden

biztosíték.

Gyakorlati szempontból tekintve

nem úgy

áll

a dolog.

Miután az államhatalom gyakorlását egyesekre, vagy többekre kell ruházni, s ahol a törvényhozó hatalom és a kormány magából a népbi indul ki, az állam akarata ott is mindig csak a többség akarata: önként következik, hogy ez egyes szabadságának az állam korlátlan hatalma ellen, bármint legyen rendezve az állam, mindig szüksége van némi biztosítékokra, s az ily biztosítékok

lételétl

egyéni szabadság

és

értékétl

mértéke,

függ

melyet

az

sajátképen az

egyes államban

élvez. (k).

Mivel az állam minden egyéni szabadság els tétele

:

nem olynemeknek

nak, hogy az állani egységét állását veszélyezzék.

kell s

lenni

föl-

e biztosítékok-

azzal egyszersmind ion-

Az egyéni szabadság

biztosítékát

:

Befejezés.

tehát lati

nem

455

a hatalmak megosztásában, melynek gyakoraz államhatalom megsemmisítését

valósítása

maga után

(7),

hanem inkább

vonná

államhatalom

az

olyas

rendezésében kell keresni, mely az állam egyberontása, sége

s

egységének azon korlátlan hatalomnak, melyre szük-

veszélyezése nélkül,

van,

kezességet nyújt

arra,

hogy az állam hatalmát csupán az állam érdekében fogják használhatni, s úgy hiszem megmutattam, hogy az egyéni

bens

szabadság

ezen

az

biztosítékát

államhatalom

sem érhetni inkább el, mint alkotmányos egyeduralomban (m)\ azonban az egyes szabadságát az államhatalom czélszer rendezése sem szervezete által sehol

soha teljesen.

biztosítja

Miután azon befolyás, melyet az egyes polgár a nagyobb államok törvényhozására és kormányzására .

gyakorol,

szerfölött

csekély,

s

a felelsség

elve,

ahol

az államhatalom mindenre kiterjed, épen azon tárgyakra

melyeknek

nézve,

az

dekli

czélszer

gyakorlatilag

egyest,

legközelebb

intézése

nem

ér-

alkalmazható

azon biztosítékkal, melyet az egyén a törvényhozásbani részvétel jogában,

s

a közigazgatási közlönyök felels-

szükségkép nem lehet kielégítni. (n). Mindabban, amire az államhatalom kiterjeszkedik,

ségében

bír,

az egyes mindig föltétlenül alá

van vetve az államha-

talomnak

ahol

országokban

is,

befolyással

bír

az

törvényhozására és kormányzására. Egyéni sza-

állam

badsága

abban

oly

egyedül

leéli

belül az

biztos

keresni, hogy

garantiáját

szükségkép

tehát

korlátozzák azon

kört,

állam korlátlan hatalmát gyakorolja,

Mennyi szabadságot

élvez

az

melyen

(p).

államban az egyes,

mindig azon aránytól függ, mely ama befolyás között

Az uralkodó eszmék befolyása

456

az államra.

amelyet az egyes az államhatalomra gyakorol, és azon mérték között, melyben az államnak alá van vetve; miután pedig az újabb államokban az egyén

létezik,

valódi befolyása az állam kormányzására annál

minél nagyobbak az államok:

fkép nagyobb államokban,

az

egyéni szabadságot,

csak az

ha az állam irányábani függését

kisebb,

által

növelhetjük,

tágítjuk, vagyis az állam-

hatalom hatáskörét korlátozzuk.

Azon egyéni

kérdés

tehát,

mennyiben

növelhetjük

az

szabadságot az államban, azaz, mennyiben ren-

dezhetjük az államot akkép, hogy korunk uralkodó

—

esz-

egy azzal a kérdéssel méinek jobban megfeleljen, hogy az államhatalom ilyes korlátozása leheto-e? Azt hiszem, megmutattam a negyedik könyvben, hogy mindazon okok, melyeket a Francziaországban követett merev központosítási rendszer mellett föl szoktak hozni, tévedéseken alapszanak, s hogy ha az államhatalmat csupán arra szorítják, ami csak az államot illeti, vagy amit csupán az állam végezhet, azzal sem az állam hatalmát (p), sem az egyesek szabadságát (q), sem a haladást (r) nem koczkáztatják; megmutattam, hogy mindazon veszélyek, melyek korunkban a polgári társaságot fenyegetik, onnan származtak, mivel oly föladatot tztek az állani elé, melyet a nagyobb államok soha sem oldhatnak meg; az egyedüli óvszer tehát, nézetem szerint, abban fekszik, hogy térjünk \c azon ösvényrl, mely minden lépéssel, melyet azon elre tnek, nyugalom és elégültség helyett minden elttünk ismeretes államban

legalább ellenében.

mindig

'.

csak folytonos forradalmakra, vagy

növeked

ellenzésre vezetett

az állani

Befejezés.

457

Amint csak egy eszköz van, mely a nagyobb

álla-

mok

fönállását lehetségessé teszi

s

egyszersmind az

ál-

lamhatalomnak is megadja az er a központosítás; wgy csak egy óvszert ismerek, mely a nagyobb államokat minden kényuralomtól és forradalmaktól megóvja t. i. az önkormányzás elvének alkalszükséges mértékét:

mazását.

mennyiben valósíthatni gyakorlatilag az egyes államokban oly szervezetet, mely

Azon kérdés

eldöntése,

a czélnak teljesen megfeleljen,^ mindig attól függ: váj-

jon lehet-e abban, ami az államot, mint egészt, közvet-

minden egyébben következetesen alkalmaznunk ?

lenül érdekli, a központosítás elvét, és

az önkormányzás

Miután

elvét

bizonyos

hatását

bajosabb

nincs

körre

dolog, mint

szorítani,

s

így

valamely elv

valószínnek önkormányzás

hogy a központosítás és ellenkez elvének határai, ha azokat még oly tisztán meg határozzuk is, utóbb egybezavarodnak: még azon vi-

kell fölvennünk,

szonyokat

is

meg

kellé vizsgálnunk, ki kellé jelölnünk

azon intézményeket, melyek ama két elv közt föntartják az ill súlyegyent, s mindeniket biztosíthatják saját körében, törni,

s

meg

végre

mint amelyet

kellé mutatni,

eddig

követtek

hogy más ösvényt az államban,

jár legyzhetlen gyakorlati akadályokkal.

kísérlem

meg

az ötödik

és

E

nem

föladatokat

a hatodik könyvben meg-

oldani.

Nagyon fejtett

távol

nézeteknek

van tlem az az

e

eredetiség

munka

folytán

érdemét

ki-

igényelni.

Miután az utóbbi idk tapasztalása mutatja, hogy épen azon államok szenvedték a legnagyobb rázkódásokat,

amelyekben az

újabb

államtudomány

által

fölállított

:

Az uralkodó eszmék Lefolyása az

458

követték

alapelveket

államra.

a központosítás elvéhez

s

szoro-

san ragaszkodtak, nríg más államok épen azon mérték-

ben maradtak mentek e veszélyektl, s haladtak minden tekintetben, amint az önkormányzás elvét az állam

meg tudták egyeztetni: az egyedüli dicsség, melyre munkám számot tarthat, csak abban áll, hogy mindenki eltt tudva lev tények okaira tette szükségeivel

olvasóiinat figyelmesekké,

s

azon

tudományban, mely

tárgyára és czéljára nézve egyaránt a tapasztalati tudo-

mányok körébe talás útját

tán

tartozik,

De

követtem.

fölállított

elvek

szemléldés helyett a tapaszépen" mivel az e

nem újak

;

munka

foly-

mivel azon eredmények,

amelyekre jutottam, szükségkép tisztán állanak mindenki eltt, aki tudományos elfogultság avagy pártnézetek nélkül a tényekben csak az igazságot keresi mivel végre minden polgárisodás föladata a körében lev ;

így az egyéni szabadságnak a rendezett állam szükségéveli közvetítését pol-

ellentétek

közvetítésében

áll,

s

gárisodásunk elutasíthatlan föladatául kell elismernünk

nem

m

jövendjében, de igen azon elvekében, melyeket abban kimindezeknél

fogva

hiszek

ugyan

e

mondottam.

A

szilárd alapú

államok

szüksége,

mi az

6- világ

polgárisodása eredményéül szállt reánk, sokkal mélyebb

hogysem az, ami azzal ellentétben szintúgy visszahatást ne vonna maga után, mint ami gyökereket

vért,

egyéni szabadság elvét

sérti;

polgárisodásunk vég

áll,

az

czél-

ját tehát az egyéni szabadságnak az állambani biztosítá-

sában

keresnünk.

kell

Ügy

látszik

kakon ert

ugyan, hogy e szomorú

vett azon

meggyzdés, hogy

idkben

so-

elérkezett a

Befejezés.

midn

pillanat,

459 körében

polgárisodásunk

lehetetlen

tovább haladni.

Korunkban sok van, ami azon borzasztó idre em-

midn

lékeztet,

polgárisodása

az ó-kor

az enyészethez

Ugyanazon hajhászása az anyagi élvnek,

közeledett.

ugyanazon elvtelenség egyeseknél és tömegekben, szintazon alávaló csúszás minden hatalom eltt, s megsemmítése mindannak, amit századokon át szentnek tartottak, s amit semmivel sem képesek pótolni, csupán üres kételylyel.

A

midn

korból, át,

legnagyobb

jelenkor

némely

kitn

zéreire

emlékeztet

az

lönbséget,

e

azon

a római köztársaság a császárságba ment

szintúgy találunk analógiákat, amint

kint,

nézve

eseményeire

egyénisége

a

bennünket

római polgárháborúk ve;

de

aki mélyebben

te-

hasonlat mellett a lényeges kü-

látszólagos

mely korunk

századunk egy

s

szak között létezik, soha

azon örökre emlékezetes kor-

nem

felejtheti el.

Mikor a régi polgárisodás elenyészett, valósítva volt annak uralkodó eszméje: az egyén teljes alávetése az állam alá; de az egyéni szabadság eszméje, ami polgárisodásunk alapja,

még

a vallás gyakorlati

meg

nincs valósítva.

az életre,

befolyását

Akkor

elveszte

csak külfénye

most legfölebb is a kultus iránt mutatnak közönyt, de az emberiség érzelme, melyet a keresztyénség idézett el, hatalmasabb, mint valaha. Azon

volt

;

eszmék, melyekért az ó-világ lelkesült, mikben az egész ó-világi polgárisodás

éltet elemét kell

hazafiság és politikai szabadság

rázsukat az emberiség utáni

törekvés,

fölött*,

elismernünk,

elvesztették

a

akkor va-

most az egyéni szabadság

melyet a keresztyén polgárisodás kez-

Az uralkodó eszmék

460 detétl

fogva a

haladás

befolyása az államra.

emeltyjéül

lehete tartanunk,

nemhogy elvesztette volna hatását az emberek kedélyére, st még hatalmasabbá, még általánosabbá lett. Az egyenlség harczban, len

utáni s

törekvésben,

a

nemzetiség

amit csak az állam körében és az állam

tesznek,

tud lelkesülni

és

:

harczok elestéjén állhat; de bizonyára tul,

a

forrás

el-

mindenben uffvanazon elvvel Azon polgárisodás, mely még oly hévvel az eszméért, mely alapjául szolgál súlyos

minden

találkozunk.

Mint

miatti

nem

fog elveszni.

tüneményei, mi közben a bor megtisz-

hasonlóak a

rothadás

tüneményeihez

:

úgy emlé-

keztetnek bennünket korunk jelenségei a régi polgári sodás hanyatlására; de e tünemények

eredménye

bizo-

nyára más lesz. Mert minden polgárisodást csak azon eszmékkel semmisíthetni meg, melyek annak alapjai voltak.

Teljesen igaz, hogy azon

izgatottság,

mely a

tár-

sadalom minden rétegét meghatván, a legmerészebbeket is aggodalommal tölti el, nem tisztán politikai, mint ez polgárisodásunk és minden más polgárisodás folytán gyakran el szokott fordulni. Nem két párt, hanem két polgárisodás közötti küzdelemnek vagyunk szemtanúi. Az egyén teljes alávetése az állam alá, s az egyéni szabadság eszméje; azon eszme, melyet Kóma, és a melyet a germán népek képviseltek az ó-világ és a keresztyénség polgárisodása, a kényuralom és a szabadság, ezek küzdenek még egyszer a világ uralmáért. De bármi fenyegetknek lássanak e harcz tüneményei, a végeredménynek nyugodtan nézhetünk eléje. Amit az emberiség természeti fejldési folyama ;

hoz magával, azt

késlelhetik

ugyan

a

tudomány

téve-

Befejezés.

dései, az

egyesek bnei

—

vedélyei,

—

de örökre

s

461

egy egész nemzedék rossz szen-

meg nem

—

mint Francziaországban

organismust összerontottak

;

semmisíthetik.

ahol

az

egyest

gyámkodásához szoktatták, a népet, úgy fosztották az önkormányzási képességtl

rendszerrl más intézményekre csak

:

Ahol

lev minden

az államban

az

szólva, ott a

állam

meg-

mostani

lassan történhetik

az átmenetel.

Azon

melyet

fa,

fél

századig nyestek

mestersége-

bele,

egy éjjel új ágakat, és sok id telik míg ismét árnyékának örülhetünk. Talán minde-

nütt

idre van szükség, mig az állam jelen intézményein

sen,

nem

hajthat

változások

történhetnek;

vagyunk gyzdve, mesterséges

el

is

eszközökkel,

de

mihelyt

érhetjük azt;

melyek az

sok fejldését akadályozzák az

nunk,

s

szükségérl

meg

mert csak azon

önálló organismu-

államban, kell

fölhagy-

ez organismusok maguktól elállanak.

Valamint az ó-kor uralkodó eszméi az állam körül azon formára vezettek, melyben azoknak valósítása egyedül lehetséges, s amint Francziaországban, ahol egészen visszatértek azon eszmékhez, a caesarismus megújulását a decemberi események eltt jóval egész bizonyossággal be lehetett látni úgy, ha nem csalódtunk ;

az iránt, hogy

min

értelemben veszik jelenleg a szabad-

egyenlség és nemzetiség eszméit, szintén a legnagyobb bizonyossággal megmondhatni elre, hogy ez eszság,

mék

hatálya szükségkép

azon formákra vezet bennün-

melyeket a dolog természeténél fogva és tapasztalatból egyedül tarthatunk olyanoknak, melyek mellett Epén abban áll az az egyéni szabadság elve lehetséges. uralkodó eszmék befolyása az államra, hogy mindig azon ket,

Az uralkodó eszmék

462

formákat

befolyása az államra.

idézik el, a melyek mellett

azoknak

lehetséges

valósítása.

A

keresztyén

polgárisodásnak

nem

e szerint

ha-

hanem teljesedése áll elttünk. Minél nagyobbaknak tetszenek elttünk a veszélyek, melyek

nyatlása,

polgárisodásunk pillanatban;

büszke

hajója

minél iszonyúbban

körül

tornyosulnak

fenyegetnek

a

e

hullá-

mok: annál bizonyosabbak vagyunk benne, hogy

a

parthoz közeledünk.

Nem

tudom, mennyiben sikerült az olvasóval köz-

lenem meggyzdéseimet, s volt-e e munkának némi érdeme az államtudományban uralkodó fogalomzavar íölvilágosításában: de épen e zavar nagysága, melynek közepette vagyunk, azon általánosan érzett szükség kiemelkedni e helyzetbl, melyben mindenki fenyegetve látja azt, ami szent eltte, tesz bennünket bizonyosakká, hogy közeledünk e nehézségek megoldása perczéhez. Talán az utóbbi idk minden szenvedésére, minden fájdalmas kiábrándulására volt szükségünk, hogy azon meggyzdésre jussunk, miszerint hibás az ösvény, melyet a tudomány és a politika századokon át követett; de

—

épen e

meggyzdés

az

els lépés egy jobb jöv

mert amit mindenki keres, azt mindig meg

is

felé;

szokták

találni.

Meglehet,

súlyos

szenvedések

még

állanak

elt-

tünk ama nagy harezban, melyben a törvényes királyság és caesarismus, az alkotmányos egyeduralom, és a számszerinti

hoz

hasonló

többségek kényúri hatalma, az amerikaiköztársaság

és

a

fvárosok

melyben az, aminek jog az alapja, és anyagi evre támaszkodik, mind szemben

póruralma, az,

áll

ami csak

egymással,

Befejezés.

és

lehet,

hogy

még soká

tart e harcz; de

463 bizonyára

azon ügyé lesz a diadal, amely mellett az emberek minden nemes érzelme síkra szálland; mert egy tartós jövnek épületét csak erkölcsi alapokon és tiszta kezekkel emelhetni

föl.

Az uralkodó eszmék

464

befolyása az államra.

JEGYZETEK A BEFEJEZÉSHEZ. (a) (c) I. I.

Rész,

könyv.

(h) 5. (»i)

15. (r)

I.

III. fej.

III. fej.

Rész,

fej.

2.

6. és 7. fej.

—

—

(b)

_

(Jc)

k.

11.

—

IV. k.

(/)

III. fej.

(p) IV.

3—11.

k.

—

9.

fej.

(»)

III.

k 12 -14.

fej.

k.

— 4.

—

(g) II. fej.

—

(l)

k.

14.

fej.

—

(q)

4.

fej.

(e) II.

Rész,

—

(j)

k.

7.

fej.

—

(o)

IV. k. 16.

Károly udvari könyvnyomdája.

—

Rész,

II. k.

III.

fej.

]'rocli.i>ka

és

3.

(d) I. Rész, 11. fej.

— (/) II. Rész, VI. k. 6. k. 1, III. fej.

Rész,

I.

III. fej.

— k.

-

III.

k.

fej.

—