Presented to the
LIBRARY ofthe UNIVERSITY OF TORONTO
A
XIX.
SZAZAD
URALKODÓ ESZMÉINEK BEFOLYÁSA AZ ÁLLAMRA IRTA
B.
EÖTVÖS JÓZSEF.
35\^i *s)
HARMADIK KIADÁS HARMADIK KÖTET.
BUDAPEST.
KIADJA RÁTH 1886.
MOJR.
TARTALOM.
MÁSODIK
RÉSZ.
NEGYEDIK KÖNYV.
A központosítás. Lap I.
fejezet.
A központosítás kérdése vizsgálatának helyes
szem-
pontja
5
Jegyzetek az II.
fejezet.
III.
fejezet.
I.
fejezethez
A kérdés felállítása Nem igaz, hogy az
13 15
állam a közigazgatási köz-
pontosítás elvének alkalmazásából több
ert
és
biztosságot merítne
IV. fejezet.
A
17
központosítás befolyása az
államhatalom
biz-
tosságára
22
Jegyzetek a IV. fejezethez V. fejezet.
Az
ellenállásról,
28
melyet az államhatalomnak köz-
pontosított államokban le kell gyznie Mely eszközök állanak a központosított államnak .'
VI. fejezet.
.
rendelkezésére? VII.
fejezet.
32
Az oktatás-ügy központosításának eredménye
.
37
.
.
51
.
.
Jegyzetek a VII. fejezethez VIII. fejezet.
A
IX. fejezet.
A
48
törvénykezési központosítás eredményei
Jegyzetek a VIII. fejezethez
64
közigazgatási központosítás eredménye
Jegyzetek a IX. fejezethez X.
fejezet.
A
bens
A
68 80
központosítás befolyása az államot fenyeget'
veszélyekre
81
Jegyzetek a X. fejezethez XI. fejezet.
29
központosítás
befolyása
külveszélyekre
Jegyzetek a XI. fejezethez
.
az
91
államot fenyeget
92
107
Tart .alom.
II
Lap XII. fejezet.
kivan az egyén a szabadság nevében az
Mit
ál-
lamtól?
110
Jegyzetek a XII. fejezethez XIII. fejezet.
XIV.
fejezet.
A
120
befolyása az egyéni szabadságra
központosítás
131
A központosítás
132
a) Választási
Azon
b)
a c)
d)
jog,
befolyása a politikai szabályokra
jog
134
mely
szerint feleletre
vonhatják
közügyek vezetését hízták
kire a
.
azt. .
.
Az adómegtagadás joga Az ellenállás lehetsége
XVI.
fejezet. fejezet.
A
137 141
145
Jegyzetek a XIV. fejezethez
XV.
123
Jegyzetek a XIII. fejezethez
152
központosítás befolyása a haladásra
.
.
Mely eszközökkel elózhetni meg korunk Jegyzetek a XVI. fejezethez
.
veszélyeit
155
169 17^
ÖTÖDIK KÖXYV.
Mely eszközökkel
tarthatni
az állam egyes részeinek t e álla m h a t a 1 o m n a k kori á 1 1 a n I.
fejezet.
fejezet.
kel ló korlátok közt ö náll 6 s á g r a-, s a z uralom r a - 1 ö r e k v é S é t. es
Mely mértékben alkalmazandó az államban az önkormányzás elve Jegyzetek az
II.
1j
I.
fejezethez
Mily mértékben adhatni államban önállóságot,
183 >V 1
kisebb testületeknek az attól
függ:
milyen
szi-
lárdsággal bír az állani mint egész
Jegyzet a III.
fejezet.
Ez
Jegyzet IV. fejezet.
II.
a
III.
103
fejezethez
alapelv némely következményei
194
.
199
fejezethez
Az államhatalom
200
biztosítékai
Jegyzet a IV. fejezethez V. fejezet.
A/,
egyéni szabadságra törekvés, mint
hatalom biztosítéka Jegyzet az V. fejezethez
203 az
állam-
204
Tartalom.
III
Lap VI.
fejezet.
Az
egyesületi jog és
a klubbok közötti lényeges
külömbség
209
Jegyzetek a VI. fejezethez VII. fejezet.
A
VIII. fejezet.
A
szabad
egyesületek
223
megszilárdítják
az
állam
egységét
225
szükségek befolyása az állam biztosítására
.
Jegyzetek a VIII. fejezethez IX. fejezet.
Az állam
és az egyéni
szabadság legfö'bb
biztosí-
tékai
X.
fejezet.
A
237
jól szerzett
jogok
240
tisztelete
Jegyzetek a X. fejezethez XI. fejezet.
XII. fejezet.
Egy
228
236
legfö'bb törvényszék
szüksége
....
253
254
Jegyzetek a XI. fejezethez
270
A
275
vallás befolyása az államra
Jegyzetek a XII. fejezethez
292
HATODIK KÖNYV.
A haladás
általános törvényeinek befolyása az állam szerkezetére.
fejezet.
Az emberiség fejldésében bizonyos törvényeknek
I.
van alávetve, melyeket az ész szintúgy kiismerhet,
mint azokat, amelyek szerint más lények
fejldnek Jegyzetek az II. fejezet.
297 I.
304
fejezethez
Fejldésünk törvénye Jegyzetek a
II.
fejezethez
III. fejezet.
A
haladás törvényei
IV. fejezet.
A
haladás els törvénye
böz
305
.
:
minden haladás külön-
egyéniségek érintkezésétl függ
.
.
.
fejezet.
A
haladás második törvénye
a haladás
:
irányát
mindig az uralkodó eszmék határozzák meg
.
A
haladás harmadik törvénye a
szükségektl
függ*
Jegyzetek a VI. fejezethez
349 355
Jegyzet az V. fejezethez VI. fejezet.
340 347
Jegyzetek a IV. fejezethez V.
330 337
:
a haladás mértéke
356
365
IV
Tartalom.
Lap VII. fejezet.
A
zetre
366
VIII. fejezet.
A
368
haladás törvényeinek befolyása az államszerke-
haladás els törvényének gyakorlati eredményei
377
Jegyzet a VIII. fejezethez IX. fejezet.
Mely gyakorlati eredményei vannak második törvényének
a
haladás
378
Jegyzet a IX. fejezethez
X.
fejezet.
A
harmadik
387
tö.rvény gyakorlati eredményei.
szükségek, melyek az államhatalom
Azon
korlátozá-
sára vezetnek
XI. fejezet.
388
Az államhatalom korlátozása mennyiben szükséges az államra nézve
390
Jegyzetek a XI. fejezethez XII. fejezet.
Az
államhatalom
korlátozásának
409 szüksége
az
413
egyesre nézve XIII. fejezet.
Csak az államhatalom korlátozása
meg azon elve
által felelhetni
követeléseknek, melyeket a nemzetis
nevében tesznek az állam irányában
Jegyzetek a XIII. fejezethez Befejezés
.
.
417
448 44"9
Jegyzetek a befejezéshez
464
MÁSODIK EÉSZ.
Cum rerum
vestrarum
status,
non a
vi ipsa rerum sperandum est, magnam rerum in
sed ab erroribus Testris male se habeat illis
erroribus
missis aut
melius mutationem
correctis
:
fieri posse.
Baco Ver. Nov. Org.
Eötvös.
A
XIX. század
eszméi. III.
NEGYEDIK KÖNYV.
a központosítás.
i*
:
I.
FEJEZET.
A KÖZPONTOSÍTÁS KÉRDÉSE VIZSGÁLATÁNAK HELYES SZEMPONTJA. Megmutattam az els részben, hogy a népvándorlás megsznte óta a legújabb korig az államra nézve minden haladás csak abban áll, miszerint az állam hatalma az egyén viszonyai
Ez eredményt fogva
azon
kérdés:
fölött folyvást
a központosítással
növekedett. érték
el,
minél
csökkenthetni-e az állam hatalmát?
egy azzal: hogy a központosítás elvét, melyet mindeddig oly vak bizalommal követtek, lehet-e korlátozni alkal-
mazásában ? Mieltt
e
észrevételeket
kérdés fejtegetésébe bocsátkoznánk, némi
mily szempontból és 1.
elrebocsátnunk az iránt, hogy mi módon kell azt tárgyalnunk
szükség
Mindenek eltt rizkednünk
kell
minden
ab-
Miután az állam hatalma, gyakorlati szempontból, nem egyéb azok hatalmánál, a kik e hatalmat straktiótól.
bírják:
a központosítás
kiterjesztésének
kérdését
csak
akkor dönthetjük el helyesen, ha tisztába jöttünk az iránt: mennyiben felelhetnek meg egyes emberek annak a mit az államhatalomra akarnak bízni, s czélszer-e adni egyeseknek ily hatalmat? (a).
Az uralkodó eszmék befolyása az
(3
2.
Soha sem
hogy az állam, mint min-
kell feledni,
den társaság, csak az
államra.
egysége
akarat
által állhat fon,
hogy tehát a mennyiben fölteszszük, hogy az állam hatalmának bizonyos dolgokra ki kell terjeszkednie, a ;
központosítás
szükségét
gokra nézve.
A mint csak
is
meg
kell
engedni ezen dol-
az követelheti mindenre nézve
a azon elvbl indul ki, hogy az egyénnek az államban teljesen föl kell olvadnia: úgy viszont mindenek eltt az államok szükséges voltát kell a központosítást,
ki
megtagadni, ha a
mindenütt kárhoztatni
központosítást
akarjuk. Mindkét
állítás
egyaránt képtelen,
s
még
is
azt
hogy a központosítás vitatásánál majd mindig ezen széls nézetekbl indultak ki. A központosítás
látjuk,
mindig a
barátai
fényes
központosítás
eredményeit
s
melyeket a féktelen szabadság hozhat az államra; ellenei pedig csak azon veszélyekre hivatkoznak, melyek az államhatalom szertelen azon veszélyeket emelik
ki,
nagysága
által
államot.
Amazokat a rend melletti lelkesedés socialisa mi nem egyéb a központosítás legtökélete-
musra,
—
egyéni szabadságot és az
fenyegetik az
—
sebb valósításánál,
s
az utóbbiakat auarchiára vitte,
minden államhatalom tagadására, mint a mely, szerintök, polgárisait emberekhez egyedül ill kormányforma; míg elvégre oda jutottak, hogy nemcsak a tudományos viták terén (b) állanak szemben a legellenkezbb
vagyis
hanem gyzelem
nézetek, fölötti
lomnak
ellenei
az
életben
is
anarchiára,
fölötti
mindig az államhatalom
—
gyzelme
viszont
az
államhata-
korlátlan kényaralomra
szokott vezetni.
Nem
tagadhatni,
központosítás elve
hogy jelenleg mindenek
védinek
vethetni
fölött
a
szemére, miszerint
Második
rész.
Negyedik könyv.
következményekig majd egész Európa a franczia vagy legalább észszereknek hogy ez elv képviseli annak merészebben kimondották. A bátorságot vesznek maguknak legszéls
a
vinni logikájokat,
mény
míg azon
Els
fejezet.
7
elvüket.
vitték
Mióta
forradalom elveit követi, ismeri
el:
természetes,
minden következményét nagy többségek mindig a
képtelenség határáig
öntudat,
ellenök van, óvatosabbakká teszi
bogy a közvéleelleneiket. Azon-
úgy hiszem, közel a pillanat, midn a decentralisatió barátai sem engednek elleneiknek, elveik tekintetét nem ismer kifejtésében, (c). Proudhon (d) a franczia forradalomnak azt vetette szemére, hogy az alkotmány új név alatt a korlátlan ban,
uralmat
állítá vissza;
s
azt állítá, miszerint Francziaor-
szágban sokkal többet kormányoznak mint kellene, és
hogy a után.
híres központosítás mindig korruptiót vont
Nem
is
tagadhatni,
hogy
jelenleg,
midn
maga
az állam-
hatalom sok helyen a választott törvényhozás kezeibl
minden járulékával együtt egyes ember kezébe ment s
át,
a központosítás elve által sok érdek és érzelem sértve
érzi
magát, sokakban hasonló nézetek támadtak, mik-
nél
fogva
minden
ha nem
esetre
oly
is
anarchiát,
mint
Proudhon,
dolgokat követelnek,
de
melyek szük-
ségkép anarchiára, vagy legalább az eddigi államok bomlására vezetnek.
fel-
Miután a rendezett állam fönállása a szabadság egyik ffeltétele, s egy állam sem állhat fön központosítás nélkül;
az állam észszer alapját pedik az egyéni
érdekben, a minden keresni:
a
oldalú fejldés lehetségében kell
közponsítás kérdését
csak
úgy
tárgyalhatni
czélszeren, ha ez elv pártolói az egyéni szabadság kellé-
Az uralkodó eszmék befolyása az
g keit,
s
a kik
ellene
vannak, a rendezett állam szükségét
soha sem tévesztik szem
A
3.
államra.
elöl.
központosítási
formát,
mely
szerint
van
je-
minden állam rendezve, mindenütt az egyeduralom vitte be elször, azon érdekbl, hogy hatalmát korlátlanná tegye. A franczia forradalom, melynek nyomait követik most a népek mindnyájan, az egyedúr fölségét a nép fölségével cserélte föl, s egyebekben egészen az elbbi eljárást követte. S miután a közponlenleg
összeíérnek látszik azok hatalmával, kiknek épen kezökben van az államhatalom miután azt szintúgy használhatni a nép legjogszerbb kivánatainak
tosítás
elve
;
néhány óra alatt országos forradalmakká tenni a fváros lázadásait, és például Francziaországban 60 év óta minden hatalmat biró párt, és a mely arra törekedett; minden kormány, és minden forradalom sok eredménynyel használta e rendszert (e) nem csuda ennélfogva, ha a központosításnak minden párt soraiban sok barátja és ellensége van, s mind azok, a kik a királyság mellett vannak, mind a kik köztársasági intézményeket kivannak, a szerint, a mint helyzetök változik, egyforma lelkesedéssel lépnek föl most a központosítás elve mellett, majd a mint
elnyomására,
legjobb
eszköz,
;
az ellen.
akarunk ból
Ha
kérdésekre nézve helyes
e fontos
hogy ne egyik párt nézpontjá-
jutni, szükség,
tekintsük
elvonatkozzunk
azt,
s
Ítéletre
a
kérdés
attól: vájjon
vizsgálatában
egészen
egyes ember kezében van-e
az államhatalom, vagy a nép
nevében uralkodó parliamenti többségnél? Ha üdvösebbnek tartjuk is ez utóbbi esetet: abból, hogy milliók némi befolyást nyertek a választási jog által az
állam vezetésére,
s
az államszol-
Második
rész.
Els
Negyedik könyv.
fejezet.
9
h
gák felelsségében némi kezesség van a közügyek kezelése iránt, oly kevéssé következik, hogy az egyénnek nincs szüksége biztosítékra az államhatalom ellenémiként ha
ben,
állam
az
vezetését
bízták egyes emberre, szintén
nem
államhatalom lehet legnagyobb érdek hozza magával.
Ha
az állam fönállását
van ruházva
:
attól,
a mily
következik, hogy az
megszorítását
s
szintoly
is
ürügy
a köz-
dreség,
azért
mivel az államhatalom egyesre
czélszertlen dolog, az egyént az
államhatalom ellenében minden biztosítéktól fosztani azon
nélkül
kívánjuk, mindig kell adni
némi hatalmat az államnak, akarni azt elvonni
felelsség
alatt,
meg
akarni
mivel mint választó különben
részt vesz az állam vezetésében.
Minden államban, bárhogy legyen rendezve, mindig kétféle önzéssel találkozunk, a mi két ellenkez irányt idéz el minden törekvésben ú. m. :
az állam önzésével,
miszerint mint egész fönállani,
fejldni és mind több-több hatalomra
akar szert tenni;
s az egyes önzésével, ki mindig a jólét
és függetlenség
legnagyobb fokára törekszik.
Az
állam és egyén
önzése közti
ellentét
szintúgy
megvan az északamerikai szabad államokban, mint XVI. Lajos kormánya alatt; a mibl következik, hogy minden alkotmányforma mellett egyaránt kell védeni az államot az egyén önzése ellen, ki teljes függetlenségre törekszik, s az egyént az állam önzése ellen, mely mindig azon van, hogy az egyént tökéletesen hatalma alá vesse.
Azon
kérdést tehát
mazni a központosítás
:
min
elvét,
kiterjedésben kelljen alkal-
minden kormányforma mel-
;
Az uralkodó eszmék
10 lett
mint
befolyása az államra.
egyképen kell eldönteni; miután liogy
jeszteni?
meddig
(f).
kell az
Az állam
egyeduralmakban ugyanazok.
Els
tekintetre
kérdés
nem
egyéb,
államhatalmat szükségkép
kiter-
fönállásának föltételei korlátlan
népuralmi
és
e
úgy
látszik,
államokban
egészen
mintha a központosítás
elvének kiterjesztése
kedvezbb volna
államformára nézve.
Miután az egyedúr hatalma két-
az egyeduralmi
ségkívül csak a központosítás által lehet korlátlan: úgy tetszik, hogy korlátlan egyeduralmak észszeren törek-
szenek
központosításra,
míg
telenség, a hol a szabadság
e törekvés
merben
elvébl indulnak
ki.
esz-
A
mily
hogy a kör periphaeriája a közoly képtelenség hinni, hogy az összes pontban legyen nép befolyást gyakorolhasson valamely központban az állam közügyeinek vezetésére. Miután egy állam sem állhat fön bizonyos fokú kevéssé
képzelhet, :
központosítás
egyáltalában
legszabadabb
nélkül,
nem
tökéletes
képzelhetni
államokban
is
központosítást
nagyobb kell
pedig
államokban:
központosítani
a
bizo-
nyos dolgokat, míg másokat, a legkevesbbé szabad országokban is kisebb községekre kell hagyni. Egyébiránt
úgy tetszik mégis, mintha szabályul lehetne elfogadni, hogy oly államokban a hol korlátlan egyeduralmat akarnak megalapítani, a központosítást törvényül kell tekinteni, melytl csak kénytelenségbl kelljen eltérni míg szabad államokban épen a decentralisatió (az önkormányzás) a szabály, melytl csak oly mértékben térhetni el, amennyiben az nagyobb veszélyek kikerülése végett mulhatlanúl szükséges.
Azonban e látszatos különbség is megsznik, ha az elttünk lev kérdést nyugodtan vizsgáljuk.
Második
Negyedik könyv. Els
rész.
fejezet.
\\
Mert: 1. nem a népfölség elvét, nem is egyes ember korlátlan hatalmának valósítását, hanem minden egyesnek biztosságát kell az állam czéljául vennük. 2. Az egyedúr merben korlátlan hatalma, gyakorszempontból, szintúgy csak fiktió, mint minden lati egyes föltétlen
szabadsága.
hatalomra
Ily
törekedni
tehát annyi, mint elérhetlen czélra törekedni.
Vannak alacsony foka
viszonyok,
nem
az
viszonyok fejldhetnek,
— és pedig a népmveltség egyedüli ok, melybl hasonló — mik közt az állam kormány-
zását egyesre kell bízni.
körülmények közt a korlátlan egyeduralom a legjobb, st egyedül lehetséges kormányforma lehet. Ily
De
sehol sincsenek olyas viszonyok,
egyes, az állam kormányzása mellett, azt hetné, a
mi az államra
fontos
közvetlenül a kormányzásra
hogy minden kodhatnék,
—
anyagi
és
;
ugyan, és
a hol
szellemi
mik között az is mind végez-
de
—
nem tartozik nem mondom,
szükségrl
de csak az államban
lev kisebb
gondosközsé-
gek közigazgatását valóban képes volna vinni. Nem az intézmények, hanem azon határok, melyeket a természet vetett minden egyes tehetségeinek, kényszerítik a hatalmat, hogy másokra bízza, a minek maga nem felelhet meg. Honnan következik, hogy a hol korlátlan egyeduralmat akarnak is alkotni, józan észszel ott sem az egyes hatalmának mindenre kiterjesztését, (a központosítást mindenben) kell czélúl tzni, hanem csak a hatalom megalapítását mindarra nézve, a mi az államot illeti. Minélfogva korlátlan egyeduralomban nemcsak nem nagyobb, sot kisebb körben kell a központosítás valósítására törekedni, mint a hol népszer alkotmány létesítése a czél, és
pedig két okból:
Az uralkodó eszmék befolyása
12 1.
inert
az
államhatalom
az államra.
egyes
kezében
mindig
^rsebb, s így a hol korlátlan egyeduralom van, kisebb fokú központosítás is nagyobb eredményekre vezet. 2. Mert a hol az államhatalom egyre van bízva, mindig több ellenzék támad az ellen, mint a hol a nép legalább látszólag részt vesz a kormányban, s így épen e körülmények közt tanácsos akkép rendezni a hatalmat, hogy az egyesre igen nyomasztó ne legyen.
Jegyzetek a IV. könyv els fejezetéhez.
JEGYZETEK AZ (a)
I.
"[£,
FEJEZETHEZ.
Mivel errl megfeledkeznek
s
az államhatalmat ab-
straktiónak tekintik, épen azért jutottak oda,
hogy korlátlan
jogkört követeljenek annak. Csak innen magyarázhatni meg, oly
miszerint korlátlan
midn
korszakban,
királyi
hatalmat,
észszertlennek tartják a
szánalommal tekintenek azon
s
mikor még hittek a pápa csalhatatlanságában;
századokra,
ugyanazon mindenhatóságot
és csalhatlanságot veszik
igénybe
az államhatalomra, vagyis minden miniszterre nézve, hivatal-
kodása ideje
alatt.
Ha
mindig szem eltt tartanok, miszerint
akik az állam nevében uralkodnak, szint úgy emberek, mint azok, akiket az államhatalom alá vetnek
:
akkor, úgy hiszem,
sem amazok számára nem követelnék a mindenhatóságot, sem ezeket
nem kárhoztatnák
teljes
függésre,
s
ekkép nem
jut-
nának azon nagy ellenmondásba, hogy elméletben azon elvbl indulnak
ki,
tétlenül a
kat
egy embert sem vethetni jogosan
miszerint
másik hatalma
alá,
s
föl-
a gyakorlatban mégis millió-
vetnek alá föltétlenül az államhatalom, vagyis egyesek
akaratának.
E
(6)
téren ez épen
nem
szokatlan.
Amit a
tapasztalás
czélszernek mutat, gyakran egyetlen tudós képviselre sem talál. (c)
s
a
Valamint az ers gyógyszerek folytonos használata,
homoeopathia eredményei megingatták az orvosi tudo-
mányban
vetett hitet,
s
azon gondolatra vezettek, hogy min-
Az uralkodó eszmék
14
befolyása az államra.
magukra hagyni
dig jobb a betegeket orvoslás nélkül
:
úgy
azon eredmények, melyeket Francziaországban az államhata-
lom túlságos befolyása,
s
Amerikában
maga
ország kifejldésére nézve nézetre
után
korlátoltsága vont,
mindkét
nemcsak azon
hogy az államban, mint az egyes ember
vezettek,
életében, sokat kell a dolgok természetes kifejlésére hagyni,
hanem sokakban hitet is (d) (e)
1795
et
megingatták.
Idée générale de
úgy
les
történt volna.
mémes
la
réaction
thermidorienne de
de 1815 ont a l'aide des
resultats.
Timon, de
la
mémes
centralisa-
vala,
ha nem
-
Mert hiszen az államhatalom
ugyanazok,
fölött
!
la réaction royaliste
Részemrl sokkal különösebbnek tartam
(f) rai
la Révolution.
Chose remarquable
moyens produit tion.
més; az államhatalom szükséges volta iránti
miután az
és a központosítás hatá-
államhatalom
csak
azon dolgok
gyakorolhat hatalmat, amelyek központosítva
vannak.
Második
rész.
Negyedik könyv. Második
II.
fejezet
15
FEJEZET.
A KÉRDÉS FELÁLLÍTÁSA. Az állam
minden egyes tag anyagi és szellemi javainak, s mindenek eltt az egyéni szabadság biztosítása, ami oly polgárisodás körében, mely ez elven alapszik, s arra törekedtében fejlett ki, a legfbb erkölcsi jó, és egyszersmind oly föltétel, melytl függ majd minden anyagi szükségnek kielégítése.
Ebbl
czélja:
következik,
miszerint
azon kérdésre
:
szük-
séges-e a központosítás elvének alkalmazása oly mérték-
ben, mint jelenleg történik? csak akkor felelhetni, ha a
következ, más három kérdés iránt tisztába jöttünk: 1. Igaz-e, hogy ez elv alkalmazása oly mértékben, amint történik, jelen körülmények közt az állam fönállására szükséges, vagy hogy a központosítás behozatala nagyobb ert és biztosságot szerez-e az államnak? 2. Igaz-e, hogy az egyéni szabadságot a közigazjobban mint minden egyéb államforma, vagy hogy leg-
gatási központosítás rendszere a többségre nézve biztosítja,
alább az egyéni szabadság korlátozása, melyet az egye-
tem
nevében
tesznek,
nem
tetszik
nyomasztónak az
egyes eltt? Végre 3. igaz-e,
hogy a közigazgatási központosítás rendminden polgárának anyagi
szere elmozdítja az állam és
]
Az uralkodó eszmék
5
kifejlését s a
és szellemi
nélkülözhetlen oldalú
befolyása az államra.
emeltynek, st tekinthetni azt, azon minden
leghatalma^b
föltételnek
haladásra nézve, melylyel századunk oly
méltán
büszkélkedik?
Önként
értetik,
hogy
melynek soha sem kell a
vizsgálódásnál,
e
egyedüli czélja az igazság fölfedezése, közigazgatási
központosítás
rendszerét
s
végs eredmé-
nyeiben venni, hanem csak azon alakban és kiterjedés-
melyben e rendszer hívei fölállíták és valósítani törekszenek. Ezt megvárhatják a közigazgatási központosítás védi; nekem legalább kérnem kell olvasóimat: ne feledjék, hogy részemrl teljes mértékben méltányló m azon nehézségeket, melyek a foederatió elve alkalmazását e pillanatban lehetetlenné teszik, s azért mindig vitattam a nagyobb államok szükségét, ami az államot ben,
illet dolgok központosítása nélkül képzelhetlen; minél-
fogva
mindaz,
annyiban
amit
talál,
nézeteim
amennyiben
ellen
fölhozhatni,
nézeteimet
e
csak
részben
is
figyelembe veszi.
hogy egyetértést eszközöljünk; legalább nem kellene minden oldalról annyira azon lenni, hogy egymást félreértsük. Csak Miután minden vita
úgy nyerhetni valamit
czélja elvégre
is,
az igazság érdekében, ha a valóban
létez nézeteket czáfoljuk,
s
nem azoknak
eltorzítását.
I
Második
Negyedik könyv. Harmadik
rész.
III.
NEM
fejezet.
17
FEJEZET.
HOGY AZ ÁLLAM A KÖZIGAZGATÁSI KÖZPONTOSÍTÁS ELVÉNEK ALKALMAZÁSÁBÓL TÖBB ERT ÉS BIZTOSSÁGOT IGAZ,
MERÍTNE.
Az
állam els szüksége: önállósága. S miután mint
azon
dig
melyet valamely állam más államok
állástói,
irányában
elfoglal,
függ az
fn tartása
államnak, önállósága
korunkban
miután
egyszersmind közigazgatási
oly
er
mértéke, melyre az egyes végett, szüksége
nemcsak
mindenütt
államokat
találunk,
központosítás
rendszere
van
;
s
hanem melyekben a nagy,
által
az
állam
van vetve az államakaratnak: egyálta Iában nem hagyhatna föl e rendszerrel, önállósága veösszes
ereje
alá
szélyezése nélkül.
Ha
az állam egyes részének, a tartománynak, gróf-
községnek
ságnak, gítitek
az
önkormányzási jogot adtok, gyön-
állam egységét.
A
dolog természetében fek-
hogy ahol csak egy központ van, mely önmaga körül forog, önálló test képzdik körüle, mely annál kompaktabb lesz, minél gyorsabb és ersebb a mozgaszik,
Oly államban, hol a központosítás elvével fölhagytak, szükségkép sok külön érdek támad, mely, hiányozván kell egysége, mindig a rövidebbet húzza oly államok ellenében, melyekben az
lom a középpont körül.
Eötvös.
A
XIX. század
eszméi. III.
Az uralkodó eszmék befolyása az államra.
13
újabb kor találmányai
által
a
központi kormány aka-
rata azonnal tudomásra jut és végrehajtásba
Xem
hiszem,
az okokat, föl
hogy szememre vethetnék, miszerint
melyeket a központosítás
szoktak hozni,
meggyzk
megy.
rendszere mellett
adtam vissza. De bármi mindenek eltt meg kell
tökéletlenül
legyenek
azok,
jegyeznem, miként: a központosítás mellett fölhozott okok egészen ugyanazok,
melyeket minden kényuralom
használni a szabadság
Ahol egy népet okokat hozták- e föl pierre és a „Comité azzal védték-e, hogy
szokott
ellen.
elnyomtak,
nem mindig ugyanazon
kényuralom igazolására? Robesdu salut public'" kényuralmát nem szükség volt egy pontban központosítni az állam erejét, s hogy veszély fenyegette volna az államot, ha csak a legkisebb ellenállásra találtak vala
is
a központi
Xapoleon,
s
a
kormány parancsai?
eltte
a
római imperatorokig
Hohenstaufokig, és
Xem st
le
azt hitte-e
egészen a
Syrakuza zsarnokáig mindaz, a a nép fölött? Minden kényura-
kényuralmat bitorolt lom mindig a közjólét fényes paizsával fedezte magát, mindenik azon veszélyekkel hitte magát igazolhatni, melyek a polgárok szabadságából származhatnának az államra nézve, s valóban különös, ha most a szabadsáp; nevében oly okokat hallunk fölhozatni, melyek Bajátkép csak akkor bírnak teljes ervel, ha az egyedúri korlátki
lan
hatalom megalapítására használják, miután
által érhetni el az
egység
és
er
csak ez
azon legfbb fokát, me-
lyet az állam föntartására szükségesnek tartanak.
Némelyek eltt igen fontosnak tetszhetik e megjegyzés; elttem nem látszik annak a jelen kérdés megoldására nézve.
Második
rész.
Az ember
Negyedik könyv.
Harmadik
fejezet.
19
föladata e földön szellemi és anyagi eri-
nek lehet kifejtése; az államforma csak ezköz e czélra. Miután lehetnek körülmények, mik közt az államot csak egyeduralom tarhatja fön, s minden államforma gyakorlati eredményei mindig inkább függenek az általános míveltség
és
polgárisodás fokától, mint az állam-
ugyanazon okokat hozhatni föl az egyes korlátlan uralma mellett, melyeket a központosítás mellett, egyáltalában nem következik, hogy tehát ez okok nem állanak st ez okokat is vizsgálnunk kell, mert, ha helyesek, nem vonhatjuk ki magunkat következményeik alól, bármi kevéssé vannak ínyünkre. formától
:
abból,
mivel
*,
Sokkal
szebb az
sedni
nem
stein
hatalmát tábora
lehetni mellette.
A
hatalmát.
Amint
központ körül.
képzelik
nagy,
az
állam
kell mintájául szolgálni
bizonyos törvények
Ami
lelke-
Schiller leírta Wallen-
úgy
fölött,
nagy világrendnek
melyben minden,
hogysem
egység eszméje,
szerint,
csak rend
forog
a
által állhat fön.
S rendet nem képzelhetni, ahol nincs hatalom, mely lehetetlenné tegye, hogy megzavarják. Mindenek fölött szükség tehát, hogy az államban minden egyes rész föltétlenül alá legyen vetve az egésznek, s ne legyen lehet semmi ellenállás, szóval ers kormány, s a kormányt csak a központosítás elve
erssé.*)
teszi
Általában véve semmit sem mondhatni ez ki
ellen.
A
polgárisodásunk eredményéül tekinti az államot, be
fogja
látni
az
ers kormány
fönállásának szüksége,
'")
—
Qui veut un gouvernement
Cormenin,
Be
la
szükségét,
s
a
mint már érintk,
fórt,
kormány
—
magá-
veut un gouvernement central.
centralisation.
2*
;
Az uralkodó eszmék befolyása az
20
ban
a
foglalja
nem
államra.
némi központosítás szükségét
is;
de épen
az a kérdés: vájjon egyáltalában szükséges-e a köz-
pontosítás? hanem, hogy a központosítás azon foka, melyet tesz-e valamit az állam
újabban behoztak az államba,
meg-
okok sokat veszítenek bizonyító erejökbl, ha csupán e kérdést tarjuk szem eltt. Ha föl is tennk, hogy az állam hatalma csupán és a mit senki sem fog egyedül a kormányétól függene, állítani, miután úgy is minden kormány csak a hatalom szilárdítására?
s
az
idézett
—
létez
elemeit
használhatja
teremtheti azokat, kérdésül
hatalma
—
valóban
függ-e?
s
fül
a közös czélra,
marad
rendezése
fn
:
módjától
s
nem
hogy az állam
—
szervezetétl
részemrl nem hiszem, hogy valaki igennel
felelhetne e kérdésre.
Csak azon államhatalom tekinthet valóban ersnek: a) a melynek állása biztos; b) a melynek, hatalma gyakorlása közben, aránylag a legkevesebb akadályokkal kell küzdnie; álló eszc) mely kitzött czéljait a rendelkezésére közökkel valóban el tudja érni; d) s a melynek, oly pillanatokban, mikor az állam föntartása nagyobb erkifejtést kivan, növekszik ereje, a helyett, hogy egy csapás megsemmisíthetné.
Hol azoknak, kikre az államhatalom bízva van, minden pillanatban készeknek kell lenniök minden támadás ellenében hol
az
állam
hatalma
harcz legfbb jutalma száll,
s
azért
soha
soha
gyanánt
sem
fejtheti
nem
szn
egy kézrl a másikra ki
a
következett
azon fokát, mely az államéletben mindenek séges valamely nagy dolog
politikai
kivitelére:
fölött
szük-
:
Második
hol
az
korolhatja álló
rész.
Negyedik könyv. Harmadik
fejezet.
államhatalom a ráruházott ert rendesen,
eszközökkel
s
nem
21 gya-
kitzött czélját a rendelkezésére
nem képes
elérni;
mely a kormány és állam föntartására majd mind arra kénytelen fordítani, hogy a közigazgatás bonyolult gépezete rendben tartassék és mozgásba jöjjön; hol végre úgy van szervezve az államhatalom, miszerint épen a veszély perczében a leggyöngébb s egy csapásra semmivé lehet hol azon
ert,
szükséges,
ott,
bármi
államhatalom,
s
korlátlan
törvény
szerint
mködik
az
legyenek bár mind alávetve az egyesek
a legfbb kényuralomnak, minden bizonynyal épen azon
er
hiányzik, melyre az állam érdekében volna szükség.
A
melyektl függ a közérdekben ers államhatalom lehetsége, egyet sem találhatunk
föltételek közül azonban,
ott,
a hol a közigazgatási központosítást követik.
Az uralkodó eszmék befolyása
22
IV.
az államra.
FEJEZET.
A KÖZPONTOSÍTÁS BEFOLYÁSA AZ ÁLLAM-
HATALOM BIZTOSSÁGÁRA. A
közigazgatási központosítás
létezik:
t.
csak két formában
oly államokban, a hol a korlátlan hatalom
i.
egyes kezében van, és a hol e hatalmat népképviselk többségére,
A
e
s
többségnek
kérdés tehát: vájjon
a
felels minisztereire bízzák.
közigazgatási
központosítás
kell mértékben biztosságot az államhatalomegyszenak, hogy kötelességeinek megfelelhessen ? ren csak oda megy ki: hogy oly államokban, hol egészen nyújt-e
—
korlátlan egyeduralom van, és a hol a népfelség elvét oly
módon
mint Francziaor szagban, biztos-e az államállása? Miután mindkét nem alkotmányra
követik,
hatalom
annyi a példa,
részben
e
fölösleges
minden
elméleti
vitatás.
Ami már bírni
az
korlátlan
e<:ves C
a legnagyobb
hatalmát
illeti:
azt
i
élv
lehet
bizonyos
egyéniségekre
ugyan nem nyújt. A mindenhatóság oly tulajdon, mely minden halandóra mindig ve-
nézve, de az biztosságot
szélyes lesz, riát
st tagadhatlan
bizon vsáéul idézhetnek,
vekszik hatalma.
e
veszély,
A merben
minél
tény,
mire az egész histó-
hogy azon korlátlanabb
mértékben nölett
az
korlátlan hatalmat, egyedüli tárna-
:
Második
szai,
rész.
Negyedik könyv. Negyedik
a vallás és öröködés elve,
is
fejezet.
korlátozzák.
a mennyiben a papság korlátozó befolyását lági
hatalom
vagy a hol
mellé,
van egyesülve az egyházi
bizonyos vallásos elvek megtartására
kötelezi
elve:
csak úgy
mivel
állapíthatni
azt
a legfbb
meg
szilárdul,
tiszteletben tudják tartani,
gát
vetni
s
legalább
Az
azt.
hatalomra
nézve
ha egyébként
hatalmát illetleg, egybekötvék.
melyek
azzal,
is
ma-
az uralkodó alá tudja
a korlátozásoknak,
Bizonyára mindenki
a vi-
ugyanazon kezekben hatalom,
öröködés
vallás
állítja
világi
és
A
23
korlátlan
(a).
akinek csak ilyes hatalom volt kezében, Tacitus azon szavainak igazságát: „quani arduum, quam subjectum fortunae, regendi cunátlátta,
cta onus."
A kitnbb
egyéniségek, kik valaha korlátlan ural-
mat gyakoroltak, mindnyájan inkább azon voltak, hogy korlátozzák, mint hogy kiebb terjeszszék azt.
Nemcsak
Augustus tartá lehetleg szem eltt a régi köztársaság formáit, nemcsak igyekvék hatalmát a senatusé mögé rejteni: Tiberiusnál
is
hasonló
vedés csupán áltatási
törekvést találunk,
s
té-
igyekezetnek tulajdonítani, amit
más császárok tettek. Kétségtelen, hogy eredménytelen volt minden törekvés. Ha egyszer meg van alapítva az egyes uralma, rendesen nem az ellenállásban fekszik ránézve a veszély, mely ellen küzdenie kell, hanem abban, hogy nem talál megállapodási pontot, mely továbbterjeszkedési természetes hajlamát és
utána
fékezné,
(b).
De hogy mindazon
kísérletek,
melyeket önnön ha-
talmuk korlátozására nézve az els római császárok története mutat, nem a nép érdekében történtek, hanem
Az uralkodó eszmék befolyása az
24
államra.
épen azon öntudat következtében, miszerint a teljesen korlátlan hatalom nem érzé magát biztosnak azon :
uralkodók jelleme után
nem szenved
itélve,
legkisebb
kétséget.
A
tudva van elttünk,
történetekbl
niilv erednie-
nyekkel szokott lenni az állam vezetésére, ha az államf nem érzi magát biztosnak. Hol az államf biztosnak érzi magát állásában, érdekei közt és az államéi közt a
legnagyobb ellentét áll
egység
el
uralkodik
:
ez érdekek közt,
míg ellenkez esetben s
az állam érdekei min-
S amely kormány
dig alárendelteinek az uralkodóéinak.
önfentartása
modni, vagy legalább
államtagok
az
folya-
örökös rendri ügyeletre
szorul,
mi minden kormányforannál inkább cl szokta veszí-
ragaszkodását,
mának legersb teni,
kénytelen
terrorismushoz
végett
alapja,
minél inkább tökéletesíté a biztossás; azon
eszkö-
Végre akinek nagy erre van szüksége, hogy magát föntarthassa, soha sem fordíthat nagy ert egyéb dolgokra. Csak szilárd alapon állhatni ersen. Mindezt elmondták száz meg százszor, s nem szükség újra ismételni. Miután egy század óta folyvást küzdenek az egyes korlátlan uralma ellen, alig lehet az e
zeit.
nem föl
államszerkezetnek olyas rossz oldala, melyet eléggé
nem tntettek
a korlátlan uralom rint felels
—
volna. ott is,
kik
illeti,
alkotmányos
korlátlanná
ahol több —
lett
t.
i.
és ivedig törvény sze-
egyén gyakorolja, egészen
hasonló eredmé-
ami az állambizbizonyára ez az eset, s azok állása,
nyekre vezet szükségkép; tosság hiányát
Csak egyet mellztek: hogy
(c)
legalább
országainkban államhatalmat
kevésbbé veszélyes, mint
a
központosítás
által
semmivel
sem
bírják,
az egyes
kényúré, st
alkot-
Második
Negyedik könyv. Negyedik
rész.
wányos államokban egyik
f
kellék, liogy
fejezet.
25
ne legyen biztos
azok állása, akikre az államhatalmat bízták, mely föltétel nélkül nem felelhetne meg mindazon reményeknek, melyeket
ahhoz kötnek.
Miután
az
alkotmányos
olyan
kormánya,
állani
hová a közigazgatási központosítást bevitték, az egyes épen a nagyobb rend végett, melyet ily ellenében nagyobb hatalmat gyakorol, államokban találunk s a biztosímint bármely korlátlan egyeduralomban
—
—
;
melyeket
tékok,
egyén csak
államhatalom
az
szabad gyülekezési jog
(az esküttszék,
a.
törvényhozás
ellenében
kapott az stb.)
hanem a közjó
által (d),
nem-
szine alatt
a kormány
által is
biztosítékát
épen abban kell keresni az állam ellenében,
felfüggeszthetk
:
az
egyén minden
hogy azok, kikre az államhatalmat ruházták, soha sem érezhetik biztosan magukat helyzetükben, és épen azért
nem
használják
egész
kiterjedésben
a rajok
ruházott
hatalmat, hogy megtarthassák azt.
Kétségkívül jelentékeny e biztosíték,
melyet
illet
s
ha a korona,
minden alkotmányos országban a miniszte-
rek kinevezési joga,
ez
által
befolyást
gyakorolhat a
hogy a törvényhozás többségét meg kell szereznie, nagy bökken minden egyes miniszterre nézve, aki a nép vagy egyes állampolgár jogait érinteni akarná; s az alkotmányos ország polgára méltán biztosabbnak érezheti magát helyzetében, mint a korlátlan egyeduralom lakosa: csakhogy nem tagadhatni, miszerint a szabadság biztosításának ezen módja egyszersmind szükségkép csökkenti
közügyek vezetésére
:
azon
az államhatalom biztonságát, elemét.
kénytelenség,
s
azzal
erejének egyik
f
Az uralkodó eszmék
2G
befolyása az államra.
Mondhatni ugyan, hogy nézye
akikre az államhatalom yan
áll,
hiánya azokra
e biztosság
de
bízva,
nem
magára az államhatatomra nézve miután a hatalom semmit sem veszít jogaiból azzal, ha a többség változása s a korona tetszése másokra ruházza azt, s hogy ennélfogva csak az államhatalom kezelinek állása nem biztos, és nem maga az államhatalom. Ez állítás korunk egyik ;
megszokásából
sajátságos
miszerint
foly,
államban
az
minden hatalmat elvontan képzelnek, tekintet nélkül azokra, kiket annak gyakorlása illet. Gyakorlati szempontból ez egész megkülönböztetésnek nincs semmi értelme mivel önként következik, hogy ahol az államhatalom mindig olyanokra van bízva, kik állásukban nem érzik magukat biztosoknak, ezeknél nincs meg a ;
megoldására
föladatuk
hatalom
szükséges
meggyz-
újabbkori alkotmányos állam példája teljesen
úgy hiszem, bennünket
het,
e tétel
annyi
s
;
helyességérl.
Többször érintem, hogy az angol alkotmány eredményeit nem hozhatni föl azon államintézmények czélszcrsége mellett bizonyságul, melyeket korunk legtöbb európai államába bevittek. Oly alkotmány eredményei, mely az egyéni szabadság elvén alapszik, és azon alkotmányéi, melynek az
elve
nak
;
oly
egyént föltétlenül alávetni a többség akaratá-
viszonyok
eredményei,
melyek
alapján fejldtek, hol a törvény tisztelete
szokás következménye,
semmivé tevék a telet
s
történeti
hosszas meg-
azon viszonyokéi, mik között
történeti jogot, s a törvény iránti tisz-
csak az egyén személves
meggyzdésébl
szükségkép különbözk. Az angol államhatalom ságát pedig
s
a
jog
következetességet,
mely
a
eredhet: szilárd-
személyek
Mcásodik rész. Negyedik könyv. Negyedik fejezet.
27
minden változása daczára az ország minden nagyobb érdekében mutatkozik, semmi esetre sem hozhatni föl bizonyítékul a közigazgatási központosítás elnyei melmiután a központosítás nincs is Ellenben minden egyéb alkotmányos lett,
meg
Angliában.
állam
története
az örök ingatagság képét mutatja.
Minél
tovább mentek a közigazgatási központosíminél inkább
tás elve alkalmazásában,
bizonyos embe-
rek kezébe akarják összevonni az államhatalmat: annál hevesebbnek kell lenni a harcznak az államhatalom birtokáért,
s
annál kevesbbé lesz biztos azok állása, a
kiknél van az államhatalom.
Miután ugyanis a hatalom birtokában levk már állásuknál fogva mindig ki vannak téve a megtámadtatásnak: igen természetes, ha mindenek eltt állásuk mi miatt az ekkép rendezett megtartására gondolnak alkotmányos államokban, valamint a kényuralmakban, ;
a
kormány rendelkezésére
álló
ert nagyobbrészt arra
magukat állásukban, melyben örökösen tarthatnak a meghogy
fordítják,
inkább
minél
megfészkelhessék
támadástól.
Sokat lehetne még e tárgyról mondani. De hiszen elttünk van az újabb kor összes története, s aki csak jártas abban, bármennyire elfogult legyen is a közigaz-
—
gatási
központosítás
mellett,
—
meg
kell
engednie,
hogy e rendszer nem biztosítja azok állását, kiknek kezében van a hatalom hogy tehát, ha a hatalomban levkre nézve az er egyik elemét képezi állásuk biztos;
sága, az
er
ezen elemét
központosítás rendszere.
nem
adja
meg
a közigazgatási
"28
uralkodó eszmék befolyása az államra.
-^ z
JEGYZETEK A Az impérium
(«)
ködést
:
(b)
kodó,
csupán
FEJEZETHEZ.
soha sem kisérlé
nem
mivel
azért,
IV.
meg
bevinni az örö-
ismerte el az öröködés elvét.
Mert miután a korlátlan uralom oka nem az
hanem a kor
és
a nép jellemében fekszik
:
ural-
semmisem
sikeri nehezebben egy korlátlan uralkodóra nézve, mint ha megkisérlené népét szabaddá, vagy hatalmát kevesbbé korlátlanná tenni. (c)
Camille Desmoulins párhuzamot van a „Yieux corde-
Tacitus
imperátorok kormányzási formája közt, amint
az
lier"-ében
leírta, és
a franczia conventé között. Hasonlatai any-
nyira találók, hogy életébe kerültek.
E
hasonlatot pedig
csak egy római császár és a convent kényuralma közt hatni
föl,
hanem
és a
is.
talál-
az alkotmányos állam központosított kormá-
nyának korlátlan hatalma uralkodása közt
nem
s
a korlátlan
egyedúr atyáskodó
Szintazok a jó és rossz eredményei egyiknek
másiknak csakhogy az egyes korlátlan hatalma, az egyetem ;
érdekében gyakorolva,
— mivel mindig következetes, — anyagi
javításokra nézve többet tehet, míg a felels miniszterek korlátlan hatalma,
a
szabadság,
épen mivel soha
sem
alattok legalább
teszi
merben semmivé
önérzetét, és az abból származó (c?)
A
kormány a
névben megvan a
polgárok
nemes tulajdonokat.
feloszlatási stb. jog által erre
mes befolyást gyakorolhat.
is
tete-
Második
Negyedik könyv. Ötödik
rész.
V.
29
fejezet.
FEJEZET.
AZ ELLENÁLLÁSRÓL, MELYET AZ ÁLLAMHATALOMNAK KÖZPONTOSÍTOTT ÁLLAMOKBAN LE KELL GYZNIE. Egyedül
mindenható,
Isten
az
emberi
hatalom
melyet az államra ruháznak, mindig akadályokba ütközik, s azok irányában soha sem korlátlan, hanem
mindig csak viszonylag ellenállhatatlan.
egy állam sincs úgy rendezve, feladata megoldásában épen semmi ellenállással
Bármit
tegyünk,
hogy ne kelljen küzdenie.
Miután a testek physicai közös tulajdonságánál fogva, melyet „vis inertiae"-nek nevezünk, minden nyugvó testet
csak oly
er
mozdíthat meg, amely képes legyzni
mozdulatlanságát: az államnak
is,
valamint az egyesnek,
ha valamit ki akar vinni, mindig oly erket kell alkalmaznia, melyek arányban állanak a mozgásba hozandó tárgyak tömegével és nagyságával.
Ez akadályokon
melyek a dolog természetéminden államnak még másokat is kívül,
ben fekszenek, kell legyznie, melyek feladata természetébl folynak.
A
társadalmon kívüli állapot a legnagyobb
tetlenség és függés állapota
tehe-
minden egyesre nézve.
Az uralkodó eszmék befolyása az
30
államra.
Ezen állapot, mint Hobbes helyesen veszi föl, nem egyéb mindenki harczánál mindenek ellen, ami lehetlenné tesz minden elhaladást. S miután az ember renelre egyszersmind
folyvást haladni
deltetése
a
:
természet
a
társa-
megadta az eszközt, mely az egyén féktelen szabadság utáni vágyának korhajlamban
kozási
látot vet.
Méltán tekinthetni tehát a társadalmi
állapotot,
s
magasabb fejlettsége mellett az államot, természetes ösztönei eredményének; a társakozási ösztön azonban soha sem semmisítheti meg a az ember képességeinek
szabadság velünk született ösztönét: minélfogva az állam-
mennyiben
nak,
vallja, ez
fönállása
ösztönben
Ha immár
is
a szabadság korlátozását ki-
tetemes akadályt kell leküzdenie.
az akadályok
eme két
faját
vizsgáljuk,
mikép az er, mely valamely tárgy mozgásba hozására szükséges, azon mértékben növektisztán áll elttünk,
szükségkép az államra nézve, a mint növekszik a tárgyak azon száma, melyeket az államnak mozgásba szik
kell hoznia; s
korlátlan
ersebb
hogy az
ellenállás,
szabadság ösztönében
lesz,
melyet az államnak a
le
kell
gyznie, annál
minél inkább korlátozza az állam az e^véni
szabadságot. Innen következik,
hogy központosított
ál-
lamoknak, hol az államhatalom köre leginkább ki van terjesztve, s az egyén az állam akaratának föltétlenül alá van vetve, nagy mértékben is kell küzdeniük akadályokkal.
Egyébiránt, mivel a lyiség
ereje
testületi,
mint a magán szemé-
sem csupán a legyzend
ellenállás
nagy-
sem eszközei számától és nagyságától nem {{'.__. hanem azon aránytól, melyben a rendelkezésére álló
ságától,
Második
eszközök a dést
is:
rész.
Negyedik könyv. Ötödik
legyzend akadályokhoz
min
befolyással
államhatalom ersítésére lyesen,
ha az iránt
is
fejezet.
31
állanak; azon kér-
van a központosítás elve az
csak úgy oldhatjuk meg hetisztába jöttünk mely eszközök ?
:
állanak a központosított államnak rendelkezésére.
Fordítsuk e tárgyra figyelmünket.
Az uralkodó eszmék befolyása az
32
VI.
államra.
FEJEZET.
MELY ESZKÖZÖK ÁLLANAK A KÖZPONTOSÍTOTT ÁLLAMNAK RENDELKEZÉSÉRE ?
Ha a
a
szolgálattev
mindenható
államnak,
lelkek számát tekintjük, kikre
akarata
végrehajtása
végett,
központosított államokban, szüksége van; ha vizsgáljuk
mindazon kisebb-nagyobb kereket, rugókat, emeltyket, melyek mozgásban vannak, hogy az állam ügyei föl ne akadjanak; ha meggondoljuk, mennyi ert von foglalkozásoktól: a hivatalnoksereg más hasznos el csodálnunk kell korunk államgépezeteinek bonyodalmas szerkezetét, s meg kell vallanunk, hogy az állam roppant eszközökkel rendelkezhetik jelenleg.
De
mivel mindezen erfeszítések czélja csupán az
egység legfbb foka: azon kérdés, mennyiben érhetik be az újabb államok a rendelkezésökre álló eszközökkel,
egyszeren oda megy
ki
:
ez eszközökkel elhérhetni-e
valóban a szándéklott egységet? „Hogy az államnak meglegyen
az
egység
foka, melyre biztonsága végett szüksége van:
nem
azon elég,
ha ez egység csupán más államok irányában, külviszonvait, fegyveres erejét, pénzügyét, szóval azon viszo-
nyokat illetleg áll fon, melyeket mindenki szükségkép st inkább olyas naaz állam közügyeinek ismer el ;
Második
rész.
Negyedik könyv. Hatodik
gyobb testnek kell képzelnünk az csak egy lélek, egy akarat uralkodik, tag azon
lendületet
követi,
Az államnak magának velésérl, hogy ezáltal
fejezet.
33
s
melyben melyben minden
melyet az
akarattól vesz.
államot,
gondoskodnia polgárai nöbefolyást nyerjen azok érzelmeire; kell
hogy a jogot mindenütt egyformán szolgáltassák ki, s mindenek fölött nem kell engednie, hogy a legkisebb körökben is oly valakire legyen bízva a közigazgatás, a ki nem merben tle függ." gondoskodnia
kell,
Vájjon e tételekben, miket a központosítás mellett rendesen föl szoktak hozni, nagy eszme van-e kifejezve,
vagy csupán egy nagyszer álom, minvel gyakran kell küzdeni korunkban, midn a költészet velünk született ösztöne
a
politika
terén
elismerést akar szerezni?
is
akkor dönthetünk el, ha elbb meggyzdtünk az alapelvek kivihetségérl. Valameddig az állam természetes feladata körében mozog: az érintett alapelvek kivitelének semmi sem oly kérdés, melyet csak
áll
útjában.
Senki sem tagadhatja, hogy az államnak más
mok
álla-
irányában való viszonyait illetleg, képviseletre van
szüksége,
hogy fegyveres
akaratnak kell alárendelnie,
minden
állampolgárt
fölügyelés joga
illeti
fönállására
sem
s
és
t
nézve
mindenek e
pénzforrásait
egy
hogy épen mivel minden
viszonyában
mely eszközök vezetnek állam
erejét
czélra,
oltalmaznia fölött. s
kell,
a
Tudva van,
mivel mindez az
szükséges: egyetlen rendezett
mindezen kellékekrl inkább, vagy kevesbbé gondoskodva nem volna. De ha az állam ezen hatáskörét áthágják, úgy találjuk, hogy az állam föladatát illetleg felállított alap-
államot
Eötvös.
találunk, hol
A XIX.
század eszméi. III.
3
Az uralkodó eszmék befolyása
34
az államra.
egy államban sem valósították meg, st oly kiterjedésbem a mint felállítják, nem is valósíthatják meg soha. Igen szépen hangzik ugyan azon tétel, miszerint az államnak egy nagy testhez kell hasonlítani, melyben csak egy akarat uralkodik; azonban körül menyesb vizsgálat után úgy találjuk, hogy végre is nem egyéb az olyas szójárásnál, melyet épen azért használnak minelveket
soha
denkor és minden országban, mivel sehol sem valósítható. Miután az egyetemes akarat, melynek az államban uralkodni kell, nem egyéb az egyes polgárok összes akaratánál:
nem
lehet
az állam alá van vetve,
olyas közakatról,
szó
anélkül,
hogy
melynek
az állam min-
den egyes tagjánál külön akarat létezését ne tegyünk föl. Mivel a többség mellett, mely valamely törvényt
vagy rendszabályt pillanatra szükségesnek ismert, minden államban egy oly többséget is kell képzelni, mely más, gyakran ellenkez irányt óhajt követni, s még a többség körében is minden egyes egyetérthet ugyan bizonyos rendszabályokat illetleg, de egyéb, és pedig a
hozzá legközelebb
nak
saját
akarni
A
önálló
állítani,
álló
dolgokra nézve föntartja magá-
akaratát:
ennélfogva bolondság-
hogy az államban csak egy akarat
létez.
tökéletes akarategység oly eszmény, melyet
lehet elérni.
Csupán abban
áll
tekintett
—
akaratánál:
nem
az államtudomány gya-
korlati föladata: miként biztosíthatni a többség
minek
azt
teljes
— egyete-
uralmát az egyesek
ellenkez akarata fölött? 8 a tapasztalás azt tanítja, hogy azon dolgokra nézve, melyek csak közvetlen érdeklik
az államot, annál nehezebb
ez,
minél nagyobb a kérdé-
ses állam, tehát minél gyakoriabbak
az
üsszeütköz.
Második
Negyedik könyv. Hatodik
rész.
az állam éz az egyesek érdekei
fejezet.
35
tudniillik az állam és az
:
egyes akarata között.
Semmi
hogy miután minden szabad állam-
kétség,
nak polgárai érzületére az
szükségkép támaszkodnia:
kell
állampolgárok növelése
bír az államra nézve.
szolgáltatása
Az
érdekében
a
legnagyobb
merben egyenl
igazság
az
fekhetik
fontossággal ki-
még államban lev De még ezzel
államnak,
s
inkább a közigazgatás egysége, még az kisebb községek igazgatását illetleg is. sincs berekesztve azon dolgok sora és száma, melyek az államra fontossággal bírnak.
A
tulajdon
egyes állampolgárok közt legalább lyást gyakorol
lésük.
is
fölosztása
az
szintannyi befo-
az állampolgárok érzületére, mint neve-
Az egyesek kezeiben lev
zelése bizonyára
fontosabb
az
tulajdon czélszer ke-
államra nézve az egyes
községek czélszer igazgatásánál,
s
a legszorosabb er-
kölcsiség föntartása az összes állampolgárok közt többet
tenne
állam
az
megszilárdítására,
mint
a
polgári
és
büntet törvénykezés legnagyobb egyformasága: csakhogy nyugottabban megfontolván e tárgyakat, úgy tetszik, miszerint azoknak közvetlen intézése lehetetlen, s ez szintúgy áll azon tárgyakra nézve, melyeknek vezetését korunk általában az államnak követeli, a nevelésre,
igazságszolgáltatásra
és
a
községek
igazgatá-
mint azon dolgokat illetleg, mikre nézve
sára nézve,
csupán a communismus és socialismus igényli az állam beavatkozását.
Amint nincs az életnek egyetlen viszonya, nek
intézése
úgy olyan
fontossággal
sincsen,
nem
mely-
bírna az államra nézve:
amelyre közvetve jelentékeny befo-
lyást ne gyakorolna.
Akár tördik
az állam az iskolák3*
Az uralkodó eszmék
36 kai,
akár
helyzet élés
nagy befolyást fog gyakorolni a polgárokra mért kötelesség és azon melyet azoknak nyújt. Hosszasabb együtt-
nem,
törvényei,
s
által,
azonegy
mégis
államban,
köztörvények
a
s
állampolgárok jogfogalmait,
az
kiegyenlíti
befolyása az államra.
állam egyáltalában semmi befolyást
s
ahol
nem gyakorol
is
az
az
némi egyformaságot idéz Ugyanezt mondhatni a közigazgatásról,
igazságszolgáltatásra,
azokban el. st mindenrl.
befolyása
ott
is
Az állam, törvényei által, mind arra nézve, hogy mi módon kezeljék az egyesek kezeiben lev tulajdont, mind a tulajdonnak az állampolgárok s
közti felosztását
a közerkölcsiséget illetleg, tetemes befolyást gyako-
rolhat,
st szükségkép gyakorol
csakhogy e befolyás az
érintett
kevéssé lehet közvetlen,
is,
anélkül,
hogy tudná;
dolgokra nézve szintoly
mint a mikre
nézve alkotmá-
nyos államférfiaink mulhatlanúl követelik azt az államnak. Csak az a különbség, hogy az elbbiekre nézve
nem
tettek
kísérleteket,
míg az
utóbbiakat
illetleg
épen a már tett és most is folytatott erfeszítések után a legnagyobb biztossággal állíthatjuk az állam tökéletes tehetetlenségét. Sokkal fontosabb e tárgy, hogysem különösen ne kellene vizsgálnunk min hatást idéz el ama tárgyak központosítására, mit napjainkban a jól rende:
zett állam
„sine
qua non'v -jául tekintenek?
Második
rész.
Negyedik könyv.
VII.
Hetedik
fejezet.
37
FEJEZET. r
' _.
t
AZ OKTATAS-UGY KÖZPONTOSÍTÁSÁNAK EREDMÉNYE. Újabb idkben mindenütt az államnak igénylik a jogot, hogy polgárait nevelhesse, s pedig azért, mivel a nevelést biztos eszköznek tartják, a polgárok érzületére hatni.
Részemrl tagadom szabad államban nak,
kikre
—
annak
jogot tulajdonítani, badságot, s
az
jogot,
e
miután
—
legalább
államhatalomnak, vagyis azok-
gyakorlását
lehetetlen
oly
mely nemcsak minden egyéni
sza-
bízták,
hanem a haladás lehetségét
is
megsemmisíti,
melyet az államhatalom kezeli, a dolgok természeté-
nél fogva, szükségkép mindig csak eszközül használnak,
hogy magukat a hatalomban megersítsék. Épen abban áll a szabad alkotmányok elnye, hogy a polgárok érzülete ad irányt a kormánynak. Aki meg akarja fordítani e viszonyt, s a kormány jogának állítja a polgárok érzelmeinek meghatározását a legnagyobb ellenmondásban van a szabad állam eszméjével. Elttem legalább sokkal észszerbbnek tetszenék, ha ugyanez okból a szabad államok kormányaiknak a legszigorúbb elz vizsgálat jogát követelnék, miután a szabadsajtó-, mely :
rendesen igen sokat foglalkozik a kormány eljárásaival,
Az uralkodó eszmék
38
befolyása az államra.
sokkal
könnyebben adhat a polgárok érzelmeinek a
fönálló
rendre nézve veszélyes
mint a
irányt,
mint
a
nevelés nyújthat.
De mellzzük merben lönben
is
úgy
látszik,
a jogi
szempontot,
—
kü-
napjainkban ezt kell tennünk, ha
valamire való politikusoknak akarunk tartatni; mellz-
zük a dolgok valódi
állását,
mely
szerint,
amilyen gyak-
ran változik a hatalom alkotmányos államokban,
körülménynél
fogva,
mert
rendesen
azon
nemcsak szemé-
hanem elvekre nézve is változás történik, egy kormánynak sincs ideje bizonyos elvek szerint nevelni lyekben,
úgy hogy, ha mindenik kormánynál föl is teszszük a törekvést, hogy az állampolgárok érzelmeire befolyást gyakoroljon, a rajok ruházott jognak nem lehet egyéb eredménye, mint hogy az ifjúságot, ellenkez alapelveik szerint, akkép nevelik, hogy nem lesz semmiféle érzülete. Mellzzük, mondom, mindezt, s tegyük föl, miként a szabad államok kormányainak nemcsak joguk van, bizonyos szellemben nevelni polgáraikat, hanem hogy e kormányok, vagy legalább egy közlük, oly hosszas ideig föntartják magukat a hatalomban, hogy élhetnek e joggal: ez esetben is még kérdés, a polgárokat:
valóban elérhetni-e a
ki-
részemrl azt hiszem, miszerint csak
az
vájjon e jog gyakorlata
tzött
czélt,
oktatás és
s
nevelés közti
által
lényeges különbség fell kell
egyeduralmak e részben tapasztalásait megkérdeznünk (ö), hogy határozot-
tisztába jönnünk, és a korlátlan tett
nemmel feleljünk e kérdésre. Minden id tapasztalása tanítja, miszerint a mányoknak hatalmas pártfogásra van szükségük,
tan
virágozzanak.
Minél tovább haladtak,
s
tudoli
annálfogva mi-
Második
nél
rész.
kitn
több
kizárólag nekik
sebb
e
Negyedik könyv. Hetedik
tehetséget szenteljék
pártfogolás,
vesznek igénybe,
jelenleg csupán az állam rendel-
s
A
gyáraolításán kívül, a legszükségesebb is
melyek
magukat: annál szüksége-
kezhetik e végett a kell eszközökkel.
terjesztését
39
fejezet.
tudományok
elemi ismeretek
föladatnak tekinthetni, melynek ma-
oly
gán törekvések nem felelhetnek meg, s mik annálfogva az államhatalom körébe tartoznak. Miután jelenleg sok államban minden elbb létezett népoktatási intézetet megszntettek, vagy legalább akadályozzák az ilyesek keletkezését;
a nép, képzettség hiánya miatt, vagy
s
sze-
génységbl, nem képes a szükséges oktatást megszerezni az államnak áll kötelességében, eleget tenni e :
szükségnek,
annyival
nagy
mivel
inkább,
fontosságú
hogy mi módon gyakorolja a polgári jogokat minden egyes, minélfogva e jogok gyakorlását némi ismeretekhez kellene kötni azonban dolog az
az államra nézve,
;
eme
tévedés lenne az állam
jogait és kötelességeit abból
akarni származtatni, hogy az állampolgárok érzületét az
alkotmány szellemében
kell átalakítania.
a) az összes oktatás s
Mert:
csak kis részét teszi a nevelésnek,
az állampolgárok szellemére,
fleg az alkotmányformát
sem gyakorolhat elhatározó befolyást; b) mert egy kormánynak sem áll hatalmában, csak a közoktatást is úgy rendezni, hogy az mindenütt ugyanilletleg, soha
azon alapelvek
szerint,
az
alkotmányra nézve kedvez
irányban, történjék.
Az els okra nézve mindannak, a tisztában
a tudományos oktatás
lönbség,
elegend
mit e részben oly
bizonyságul
bven
és
ki eltt
nevelés
szolgál
a
nyújt a történet.
nem
közti
áll
kü-
tapasztalás,
Az
40
Bárhogy
meg
denki
uralkodó eszmék befolyása az államra.
egyház
a katholikus
ítéljünk
min-
felöl,
hogy egy államhatalom sem
fogja engedni,
képes több szívósággal és hasonló következetességgel használni hatalmát, mint az egyház. Nemcsak az ifjúság nevelése,
hanem
az
egész
tudományos
az
tér,
összes
irodalom a katholikus klérus kezeiben volt a középkor folytán: föllépését tett
megakadályozhatta-e
vájjon
s
és
reformatió
a
gyors elterjedését? Épen a reformatióval figyelmeztette
tapasztalás
a
hogy
papságot,
az
elbbi szervezet még nem elég szilárd, hogy a katholikus egyház nevelési rendszere hiányos, s e hiányok
E
helyrehozása végett alkották a jezsuiták szerzetét.
rend
kitzött
szabályzatát,
mnek
mondhatni,
indulat,
tainak
melylyel ellenei
s
e
azon
mester-
illetleg,
ellenséges
általános
rend a katholikus egyház irányza-
részérl
mennyire emberi erktl
A
épen
czéljait
találkozott, telik,
mutatja,
hogy,
a
megfelelt feladatának.
katholikus országokban a legtöbb
nevel
intézet
szinte két századon át a jezsuita-rend kezeiben volt,
s
e
rend nemcsak minden osztály tudományos kiképzéséi' hanem, mint tudva van, még a családok házi viszonyaira,
minden egyes polgár valódi nevelésére is jelentékeny befolyással volt: mégis mindazon eszközökkel, melyek a jezsuitáknak, mint katholikus papoknak rendelkezésökre állottak, s azon óvatossággal é> s
ez
által
következetességgel,
a
megakadályozhatták- e,
mint
ez
hogy id
eszközöket folytával
használták,
épen
az
a
forradalom be ne következzék az emberek szellemében,
amit
megakadályozni
volt
föladatuk?
Félig
tréfásan
azon megjegyzést, hogy Voltaire a jezsuiták növendéke volt. Az oeconomisták és encyclopaedisták tették
"
Második
rész.
Negyedik könyv. Hetedik
fejezet.
41
nemzedék, mely az egyház és a fönálló rend elleni antagonismusában egész az rültségig ment, ama nagy rend befolyása alatt növekedett, mely talán igenis vágyott világi ha-
nagy része szintén az
vala, s az egész
hatalmat csak a római egyház,
tálom után, de e
s
a
XVIII. században legalább, a királyság érdekében hasz-
mely az egyháznak támaszul szolgált. Hihet-e, hogy az államhatalom, álljon bár élén korlátlan uralkodó vagy felels minister, azon befolyásnálta,
sal,
melyet az iskolákra gyakorol, (mert csupán erre
vonatkozik szükségkép az államhatalom befolyása) job-
ban megakadályozhatja olyas érzelmek
terjedését,
me-
lyek a fönálló rendre nézve veszélyesek, mint az a jezsui-
táknak
sikerült,
kik
gyóntatószék
a
által
akkor
oly
mértékben bírták az emberek érzelmeit, a minvel egy kormány közlönyei sem dicsekhetnek ? E részben is egy fényes példa áll elttünk. Napóleon, ki azt hitte, hogy a központosítás elvé-
ben föltalálta az államok és trónok föntartása titkát, mi által a népet oly nagyságra emelhetni, hogy méltó piedestal-ja lehet a nagy császárnak, roppant közigazgatási tehetségével
központosítá és
következetességével
vas
egészen
az állam vezetése alá vetette az összes
közoktatási ügyet.
:
s
(6).
Senki sem
melyek azon szükséges
közoktatásnak az állam
föltételek,
általi
Miután a forradalom
látta
inkább be, mint a
miktl függ a
következetes vezetése.
által
lényegesen megváltozott
a klérus állása és elvonták tle a közoktatás kizárólagos
t
vezetését,
mely azeltt
addig,
államra nézve
az
illette:
nem
elégséges,
gyakorolni a közoktatásra,
volt többé, mint
ha befolyást akart
a papságot biztosítani ma-
Az uralkodó eszmék befolyása
42 gának.
St
(c).
egy
A
mely
fölállítani,
vetve
az államnak,
az
eltörlése által szár-
jezsuiták helyett egy óriási nevelési hivatalt
kellé
nak,
szintoly
mint
a pápá-
voltak
a jezsuiták
féligmeddig
(e),
egyházi rend mintájára rendezett testületnek kellett
minden közoktatási anítói
rarchia
testületben által
kozatokon
át
átadni
intézetet
a
kellé
képes fensbb
legnagyobb állomásra,
nem ment
egységet
ket
szoros
alapelvei közt
(g).
meg
hie-
A
mieltt az alsóbb tanári
az államhoz, hogy az oktatási ügy
kormány
A
(/).
miszerint senki se lehete
föntartani,
tanítói
kizárólag.
testület
fo-
fbb
fzi vala
hivatalnokai államtanácsosok levén, e kötelék
s
legyen
alá
föltétlenül
Ezen féligmeddig a hadsereg
(d).
hogy
alkotnia,
kellett
testületet
mely a jezsuiták
betöltse a hézagot,
mazott.
az államra.
vezérlete
és
a
legyen a szükséges egység,
a nép politikai és erkölcsi nézetei a
kormány érdeké-
ben vezettessenek, (h). Ha egyáltalában lehetséges lenne valamely nagy nép nézeteinek és véleményeinek bizonyos irányt adni meg kell vallani, hogy az universitas, amint Napóleon kigondolta, s részint gyakorlatilag létesíté, a legjobb eszköz volt erre. (i). S min eredményei lettek mind-e törekvéseknek? Föladatom körén kívül esik vizsgálni, min eredményeket idézett el Francziaország tudományos és erkölcsi míveldésére az universitasnak adott egyedárúság. Ha a franczia nép míveltségi állapotát más nemzetekéhez hasonlítjuk: meg kell vallani, hogy az uni:
versitas
nem
a
majdnem
félszázados
legfényesebb
mködésének
eredményei
vannak
;
e s
részben
meglehet,
hogy a mit a legfensbb oktatás szelleme miatt az versitas ellen felhoznak, szintoly igaz, mint a mit
uni-
védi
Második
Negyedik könyv. Hetedik
rész.
43
fejezet.
Bennünket csak az hogy az egyetem megfelelmelyet eléje tztek? vagyis: központosított vezetése megvártak? S azt hiszem, hogy
a papi párt ellen szoktak fölhozni.
a kérdés érdekel e helyen
:
het-e politikai feladatának,
hogy az összes oktatásügy felelt-e annak, a mit tle senki sem felelhet igennel szág
történetét,
mióta
a ki Francziaor-
e kérdésre,
az
universitas
életbe
lépett,
ismeri.
minden „Editiones ad usum Delphini" s az iskolai könyvek és eladások legszorosb elvizsgálata mellett, sem akadályozhatták meg, hogy oly ivadék ne njön fel szemök eltt, mely örömmel üdvözlé Pombal rendszabályait, s a forradalom alatt oly elveket valósított, mik merben Valamint a jezsuiták
ellenkeztek
azokkal,
minden
miket
a
szintoly kevéssé sikerült
az
törekvése,
iskolában
ez a francziá
tanultak:
kormány
jezsui-
táinak.
A meg
császárság
mellett
fölhozhatni,
hogy nem
volt
ha meggondoljuk, hogy a júliusi monarchia pedig
erre a szükséges ideje: de
a restauratió egész
15 évig,
17 éven át legkorlátlanabb szes közigazgatásra,
s
elvégre
:
határozottan
b kísérletet,
miszerint
gyakorolt az Ösz-
a júliusi forradalomhoz,
is
újabban az imperiumhoz meghiúsultnak kell elismernünk
az 1848-ki köztársasághoz
jutottak
befolyást
az
és
állampolgárok nézeteinek az
iskola által az alkotmányra nézve
kedvez
irányt akar-
tak adni.
E kis
tény oka abban fekszik, mivel az
részét
teszi
a nevelésnek,
s
oktatás
csak
hogy ennélfogva, ha
minden polgárnak ugyanazon fogalmakat verik is fejébe iskolákban, épen nem következik, hogy tehát a be-
:
44
-Az
uralkodó eszmék befolyása az államra.
fogalmaknak
megfelel nézetekkel kelljen birmég fontosabb ok továbbá, hogy soha sem áll valamely kormánynak hatalmában, csak az oktatást is úgy rendezni, hogy azt mindenütt valóban kedvez irányban intézzék az alkotmányra nézve. ha azon szomorú meggyzdésre A kormány jött, hogy fönállását az állampolgárok s különösen tanított
niok. Második,
—
bizonyos
osztály
míveltsége
—
veszélyezi,
megtilthat
minden oktatást, s tudva van, hogy még az újabb idkben és szabad államokban is büntet törvényekkel törekedtek akadályozni a rabszolgák szellemi
De ha
mívelését.
egyszer minden
a szellemi mívelodés jogát,
st
és erkölcsi
osztálynak megadják
a legtöbb európai állam
minden osztálynak kötelességévé teszik azt többé nem áll hatalmában elre meghatározni a követpéldájára,
kezményeket.
E
részben
Ha
közt.
butasága
is
nagy hasonlat van
valamely kormány csak az összes polgárok mellett
magát:
fön
tarthatná
igen nagy eredménye fogna lenni,
a
sajtót,
s
a sajtó és az iskola
a kormányrendeleteken
minden nyomtatást.
mányra nézve kedvez
vagy
ha megsemmisítnék kívül, megtiltanának
azt
hiszi,
hogy az
sem megy veszendbe szer és orvosság is nagy szó
így a cenzúra
alkot-
irányt adhatni e nézeteknek.
Ahol a legnagyobb csend uralkodik,
él vele.
eredménye-
aki hasonló
Csalódik,
ket vár a cenzúrától,
kétségkívül
is
;
s
a
a
leglassúbb
legcsekélyebb adag f-
hatással
van
arra,
aki ritkán
csak azt eszközli gyakran, hogy
minden feIdejárul, hogy a legszült figyelem mellett is átment. szigorúbb cenzúra is csak a könyvet Ítélheti meg, és
annál
nagyobb hatást gyakorol
az,
ami
Második
nem
gondolatokat,
a
melyeket
lehetnek
ezek
épen
holott
Negyedik könyv. Hetedik
rész.
az
olvasóban
az
45
fejezet.
költött;
nézve
államra
veszé-
lyesek.
Épen
Ki számíthatja ki
iskolákkal.
ez az eset az
el
elre, mely benyomásokat és fogalmakat idéz
tárgyat
megvilágosítnak,
Ha
eladás?
gyermek lelkében ugyanazon
állásához
képest mindenki másként látja
azt.
száz
valamely
és
egyéniségéhez
Az
iskola kész né-
zetek helyett csupán módot nyújt saját ismeretek szerzésére, 'melyek
tanult valaki,
Ha
nem
függenek, amit az iskolában
attól
hanem amit
az életben tapasztalt.
hogy akikre az ifjúság képezése nagy államokban bízva van, mindnyájan egészen osztják a kormány nézeteit, s nincs egyéb czéljok, mint oly nézetekben dreszirozni az ifjúságot, melyek az alkotmányra nézve kedvezk nézetem szerint még akkor is fölteszszük,
:
csekély a befolyás, melyet az állam a polgárok politikai érzelmeire
hogy
gyakorol;
e föltétel
Az
merben
használt
Nem lódi
a
tapasztalás
mutatja,
hamis.
állam által vezetett közoktatás eredményét
ille-
emberek
csa-
tleg ugyanazon lódásai,
pedig
és
forrásból származnak
melybl
a
az
szoros központosítás
álokoskodásokat
rendesen
oltalmazására
merítni
szokták.
ismerik a lényeges különbséget az erkölcsi és va-
személy közt,
s
e
tévedésbl
meg
azon hibás nézetet
ember, egy hierarchiailag rendezett testületté forrva, közös hivatás mellett, úgy érez és cselekszik, mint egyetlen ember, s
következtetik, hogy
akként lehet
is
ezer
felhasználni
ezer
bizonyos
czélra.
lehet törvényhozói föladat közt bizonyára a hezebb oly organismust találni, mi által az
Minden legneegyes,
Az uralkodó eszmék Befolyása az államra.
45
lemondva egyéniségérl, egészen fölolvadna a községben, melyhez tartozik. Ha azt akarjuk, hogy az egyén, ahelyett, hogy saját föladatát követné, minden tudományát és tehetségét a társadalom
t
czéljainak
a
szentelje,
lehetleg
kell
el
széttépnünk minden köteléket, a tár-
szigetelnünk,
melyhez tartozik, lehetlenné kell tennünk ránézve minden egyéni érdek keletkezését vagy legalább kielégítését; s miután ez csak akkor történhetik, ha az egyes az által saját érdekeit is elmozdítja, mikor az állam, melynek tagja, czélját érte: e szerint az egyetemes és egyéni érdekek közt szükségkép sadaloméin
kívül,
a legnagyobb azonosságnak kell létezni.
Csak mindezen katholicismusnak alkotni,
miknél
a az
betöltésével
föltételek
szerzetességben
amennyire
egyéniség,
hogy
állampolgár,
családatya,
a társadalomhoz,
mondva, azon
egyes
él,
más
s
ha bizonyos kormányformától függene nincs eset, minden személyes érzelménél a
mint
emberekhez
fz
mely alatt hivatalt hogy tanítói állomá-
sát,
állam
ki
nincsenek az államéitól, vagy jobban
kormányformáéitól,
becsülje?
(k).
akit ezernyi kötelék
külön személyes érdekei,
többre
lehetséges,
tanárnak,
tulajdonos,
közt
hasonló életviszonyok
visel,
az
a
községeket
oly
elenyészett a községben, melyhez tartozott, Föltehetni-e,
sikerült
Ha
látjuk,
néptanítónak,
meg
mily kell
is
amire
az,
és
nézeténél
helyzetet
adhat az
vallani,
hogy az igen
valószíntlen.
Az
utóbbi évek
gessé tesz tást.
tapasztalása
minden föltevéseken
Midn
e
részben
alapuló,
is
fölösle-
elméleti
vita-
1848-ban a társadalom kicsapott medrébl,
Második
általán véve
rész.
Negyedik könyv. Hetedik
fejezet.
47
mindenütt a néptanítók osztálya lépett
föl
legellenségesebben az állam ellen.
közoktatás egészen azon elvek
Poroszország, hol a szerint
van rendezve,
támaszául szolgáljon, néptanítók nagy tek,
mivel
az
hogy a népoktatás a kormány
nem
volt
e
részben kivétel
;
és a
száma, kiket Francziaországban kitet-
ifjúság
közt communista
nézeteket
ter-
minden esetre azt mutatja, hogy a kormánynak nagy hatalma van azok fölött, kikre az oktatást bízták, de mutatja egyszersmind, hogy e hatalom nem terjed ki magára az oktatásra is, miután korlátlan ok-
jesztettek,
tatási
joga
és
akadályozhatta föltétlenül
befolyása
meg
alárendelt
a
tanítók
kinevezésére
hogy annyi kormány czéljaira
Francziaországban, intézetben
a
nem
nyilván ellenséges irányú elveket ne tanítsanak.
:
Az uralkodó eszmék
48
JEGYZETEK A
ily
FEJEZETHEZ.
VII.
Mivel korlátlan egyeduralmakban az államhatalomnak
(r/)
megvan
befolyása az államra.
ideje és biztossága,
mely
szükséges
czéljai kivitelére
államokban mindig sokkal nagyobbnak
kell lenni a befo-
lyásnak, melyet a növelés joga által az állampolgárok érzületeire
gyakorolnak. (b)
n'y aura pas d'état politique
II
íixe,
un corps enseignant avec des principes n'apprendra pas dés l'enfance
il
Tant qu'on mo-
ne formera point
l'état
rcposera sur des bases incertaines et vagn.es,
il
;
n'y a pas
faut étre républicain ou
s'il
narchique, catholique ou irreligieux,
une nation
s'il
fixes.
sera constamment exposé aux désordres et aux cliangements.
(Napóleon szavai az államtanácsban.) (c)
cation
Les gouvernements ont eu peu
publique
dans
depuis la réligion clergé;
il
les
états
chretienne,
a s'occuper de l'édu-
d'Occident,
parce qu'elle
leur suffisait de connaítre
l'esprit
particuliérement était
du
confiée
clergé,
au
pour
savoir dans quel esprit elle était dirigée. (d)
Je sens que
de Tenseignement, retablir ni a
domination
les jésuites
ont laissé, sous le rapport
un trés-grand vide; je ne veux pas
une autre corporation, qui
étrangére,
réducation de
la
mais je
me
crois
sóit
soumise a une
obligé
d'organiser
génération nouvelle, de maniére a pouvoir
surveiller ses opinions politiques et morales. (Séance
Fevrier 1806.)
les
du
Jegyzetek a IV. könyv hetedik fejezetéhez.
Je veux foriner une Corporation non des
Romé, mais de
lem- souverain á
ambition que celle d'étre
II faut
()
des grades
Le
jésuites qui n'aient d'autre
que Pintérét
1806.)
imiter dans le corps enseignant la classification
(Séance du Mars 1806.)
militaires.
eux-memes seront soumis dans
professeurs
a la peine
cas
jésuites, qui aient
utiles, et d'autre intérét
(Séance du Mars
public.
49
des arréts,
certains
n'en souffriront pas plus dans
ils
leur considération, que les colonels contre qui cetté peine est
prononcée. (Séance du
Je veux que
(f)
les
membres du corps enseignant con-
non pas un engagement réligienx, comme
tractent
mais un engagement
comme
Avril 1807.)
7.
autrefois,
épouseront l'instruction publique
civil. Ils
leur devanciers épousaient l'Eglise.
(Séance du 20.
Mars 1806.) (y)
comme
Si
tous le professeurs
ont
un
ou
plusieurs chefs,
avaient leur général et leur supérieurs,
les jésuites
si
ne peut étre proviseur qu'apres avoir été professeur, ni
l'on
professeurs
dans
dans
classes qu'apres avoir professé
hautes
les
les classes inférieures,
s'il
qui entretienne T emulation
:
y a
enfin
un ordre d'avancement,
ce corps acquera autant de con-
sistance, qu'en avaient le jésuites. (h)
Mon
but
principal
enseignant est d'avoir un ljtiques
On
et morales.
dóit fairé
la nation. (i)
ceque sif
l'établissement
moyen de
d'un corps
diriger les opinions po-
(Séance du 11. Mars 1806.) en
sorté,
bigots, ni trop incrédules;
de
dans
il
que
les
jeunes gens ne soient ni
doivent étre appropriés a
l'état
(Séance du 26. Mars 1806.)
L'essentiel est, que les
c'est ainsi
membres de Tuniversité
qu'on Tappellera
—
aient le privilége exclu-
de l'enseignement. (Séance du 20. Mars 1806.) Eötvös. A XIX,
század eszméi. III.
— par-
4
;
Az
50 Le
uralkodó eszmék befolyása az államra.
ministre de Cultus dóit présider au choix des ouvra-
ges classiques, qui seront mis dans les rnains des jeunes gens je
le
charge de fairé un petit volume pour cuacjue classe, qui
sera eomposé des passages des écrivains ancien 8 et modernes;
propre a inspirer á lois
nouvelles de (/<•)
A
1'
la
jeunesse un esprit
Empire.
világi clerus, a
érdek daczára
des opinions aux
(Séance du 29. Mai 1504.)
ntlenség
sem érhette
et
el
s
annyi egyéb közös rendi
sóba az
épen mivel még sokoldalú érintkezésben
egység azon fokát: áll
az élettel.
Második
Negyedik könyv. Nyolczadik
rész.
fejezet,
51
FEJEZET.
VIII.
A TÖRVÉNYKEZÉSI KÖZPONTOSÍTÁS EREDMÉNYEI. A
mi az összes állampolgárokkal közös, szükségkép mind növeli az állam bens consistentiáját s így :
a törvények
egységét
s
a végrehajtásukban!
egyforma-
tekintenünk, mely annál
egyesít ersebb, minél inkább különböznek valamely állam él törvényei más államokéiti, s minél inkább az állam fen-
ságot
kapcsul kell
is
állásától
függ minden jog élvezete az egyesre nézve.
Más
dolog,
ha azon kérdést
állítjuk
föl:
(a).
vájjon a
akalmazásuk egyformasága szükséges-e az állam-egység föntartására ? S részemrl nem hiszem, hogy e tételt, melyet rendesen minden kétségen kívülinek szoktak állítani, igaznak mutassa a
törvények
ezen
egysége,
s
tapasztalás.
hol
Hány államot mutat a történet, st a jelenkor is, nem találunk az állam minden részében s minden
lakosára nézve egyaránt közös törvényt, a nélkül, hogy e hiány legkevesbbé
consistentiájának
is
veszélyezné az állam egységét,
nagyobb
Míg a nyek alatt
állottak,
veszélynek
ellenállt
patríciusok és
fokát.
plebejusok különböz törvé-
épen egysége
Róma,
s
és
által
a legsúlyosabb
minden különbségek da4*
Az uralkodó eszmék befolyása
52 czára,
melyek a jus Quiritum
az államra.
és jus
között, s e
civile
közt és a jus italicurn közt, végre a jus provinciáié közt
mindazon külömbségeknek, melyek a praetori edictumok (b) következtében az egyes pro-
fenállottak, daczára
nézve
vinciák közt a törvénykezésre
zadokig uralkodott s
Kóma
keletkeztek
következetesen a világ
melynek
oly egységes államra adott példát,
szá-
:
fölött,
alig talál-
juk párját a történetekben. Senki sem tagadhatja, hogy Spanyolországot V. Károly alatt, Francziaországot XIV. Lajos alatt méltán mondhatni egységes államnak mindazáltal még a törvényhozást illetleg sem volt jogegység az egyeduralmak egyikében is. Ugyanazt mondhatjuk Angliáról. Sut magában az északamerikai szabad államokban ha megsznnének egy államot képezni sem fogná senki, annak tulajdonítani a szakadást, hogy az egyes álla:
—
—
moknak különböz
f
Minden államnak egyik jogállapotot hozzon
a
az
mveltség
voltak.
hogy biztos
megfelelt az állampolgárok
létre,
törvényhozásnak,
egyesülés,
feladata az,
meggyzdéseinek.
erkölcseinek és
czélszer
büntet törvényeik
polgári és
Ezek
minden mivel az egyes állammá
s
ebbl származó soknem magasabb fokán
érintkezések,
részek
álló
szükségkép
alapjai
némi
többiekre,
lassankint
eszközöl a
különböz állampolgárok
befolyása
s
a
egyformaságot
erkölcsei
és
véle-
ményei között: (c) az államkapcsolat hosszas id alatt mindinkább kiegyenlíti az egyes részek törvényei közt fenálló
különbségeket,
a törvényhozásban,
De
végre
egyformaságot idéz
el
(d).
bár a törvény
végeredményéül
s
egyformaságát
tekintsük
:
az
határozottan
állam visszautasít-
Második
rész.
Negyedik könyv. Nyolczadik
fejezet.
53
juk az egyformaság tekintet nélküli behozatalát, mint eszközt az államegység megalapítására: nemcsak mivel ez eszköz annyi egyebek mellett, melyek rendelkezésünkre állanak, fölöslegesnek
s
a kitzött czél elérésére
czélszertlennek
tetszik;
hanem
minden
államra
a
mazása
minden
is,
legveszélyesb
nyeket vonhatja maga után.
Miután
azért
(e).
törvény,
—
mert
alkal-
következmé-
fleg a melyek
állampolgárok különös viszonyait
s
a
birtokjogot
az sza-
—
csak úgy czélszer, ha a polgárok erkölcseinek és jogfogalmainak megfelel: minden rög-
bályozzák,
töni
kárt
az
változtatás
törvényhozásban
összes
okoz rendesen az egyesnek
s
nemcsak
megfoszt mindenkit
a biztonság érzetétl; hanem egyszersmind azon
rosz-
van az államra nézve egybekötve, hogy gyöngíti a mi nem annyira a tökéletörvények iránti tiszteletet, tességk felli meggyzdésbl származik, mint inkább s ez által egyik legszilárdabb a megszokás eredménye, alapjától fosztja meg az államot. S az is megtörténhetik, hogy a polgári törvények rögtöni megváltoztatása, melyet az egység kedveért tettek, hajlamot idézhet el az alkotmány megváltoztatása iránt, s megfosztja azt ama támasztól, melylyel bármi hiányos alkotmány bír szal
—
—
az állampolgárok azon öntudatában, miszerint az alkot-
mányváltoztatás mindig a tatását
is
maga
után vonja.
De mellzzük Az
idézett
(/).
ezt.
okoknál fogva, mikhez rövidség okáért
nem akartam még
gyzdve, hogy
magán viszonyok megváltoz-
a
többet elsorolni, ersen
törvények
többet árt az államnak, mint
meg vagyok
megváltoztatása
sokkal
amennyit az egyformaság
Az uralkodó eszmék befolyása
54 által s
ha
az államra.
nyerhetni; de vélekedjenek bár mások
meg
is
behozatala,
engednem, hogy a
kell
a
törvényeket
illetleg,
teljes
másképen
egyformaság
hatalmában
áll
az
st századunk tapasztalatai szerint, s azon könnységbl itélve, melylyel a franczia forradalom óta
államnak,
büntet törvénykezést annyi országban megváltoztatták, majdnem úgy tetszik, mintha
az
polgári
összes
és
az ilyes rendszabály épen
gekkel kérdés
a
czél,
szére
összekötve
:
nem
is
még mindig
volna nagy nehézsé-
marad a
eldöntetlen
vájjon a közös törvény behozatala által elérhet-e
:
t.
és
tagadólag
i.
a jog egyforma kezelése az állam minden nézve? S azt
tagjára kell
felelnie
hiszem,
mindenkinek,
e
kérdésre
aki
réis
tárgyról
e
nyugodtan godolkodott. A jog kezelése az államban nem a törvény betjé-
tl
függ,
hanem alkalmazásától egyes esetekben.
Arra nézve
hogy az igazságkiszolgáltatás valóban egészen egyforma legyen az állam minden rétehát,
szében és lakosára nézve,
nem
elég
az
közös törvénykönyvet hozni be; arról
egész is
kell
államba gondos-
hogy egészen egyformán alkalmazzák a törvényeket: a mibl kitetszik, hogy mindazon államokban, hol a polgárok mveltségi foka, erkölcsei s vallásos és egyéb nézetei közt különbségek vannak, azaz minden nagyobb államban, ahol tökéletes egyformaságot akarnak az igazságtételben, észszerlcg nem lehet megtartani kodni,
:
az esküttszéket.
Xem
czélom
az esküttszék jó
és
rossz
oldalairól
szólni e helyen.
—
Oly tárgy az, melyet épen mivel nem jogi. hanem politikai intézménynek tekintették az esküttszéket,
Második
-
—
alaposabban
egyéb mind
Negyedik könyv. Nyolczadik
rész.
és
kimerítbben
55
fejezet.
tárgyaltak
minden
Annyit kénytelenek barátai, megengedni, hogy az sajátsága hozza magával, esküttszék miszerint az által befolyása van a nép nézeteinek tetemes és erkölcseinek törvénykezési
mind
kérdésnél.
ellenségei
az igazságszolgáltatásba.
Legyenek bár még
tosak a törvény rendeletei, ha
még
oly szaba-
annyiszor ki mond-
hogy szorosan a törvény betihez kell ragaszkodni, s bármennyire lelkökre kössék az eskütteknek, hogy csupán a tényhez tartsák magukat, a bíróra hagyván a jogi kérdést az esküttszékek már az által, hogy e tény fölött Ítélnek, egyszersmind mindig az iránt is határoznak, hogy a törvényt bizonyos esetben kell-e alkalmazni, s e kérdést különbözleg döntik el, amint különböz nézetben vannak a törvény Hogy a nép erkölcseinek és nézeteinek a törvényfell. kezésre ekkép adott befolyás üdvös-e vagy sem? e kérdésre különbözleg lehet felelni, amint külöbözk ják
is
az
alapelvet,
:
a
nézetek
azonban
a
czélszer
tagadhatatlan,
törvényhozás
föladatairól
hogy az erkölcsök
és
(g):
nézetek
ezen befolyása a jogszolgáltatásra, az esküttszékek mel-
szükségkép meg van,
lett,
nek
kell
ítélni,
általában
s
hogy
csakis
számítani a törvények egyforma az
tehát, ahol esküttek-
oly
esetekben
lehet
alkalmazására, mikben
állampolgárok mind egyetértenek;
amibl követke-
hogy az esküttszéki intézmény világos ellentétben áll a törvények merben egyforma alkalmazásával, amit az egységes állam „sine qua non"-jául vesznek föl. Az esküttszék egyik legnagyobb elnyéül szokták fölhozni, hogy a mellett mindenki fölött hasonlói ítélzik,
nek.
Nem
vitatom,
ha vájjon az egysorsuak
ítéletét
a
Az
56
uralkodó eszmék befolyása az államra.
részrehajtatlan
legczélszerbb
igazságszolgáltatás
esz-
közének kelljen-e tekintenünk: annyi bizonyos, hogy az esküttszékeknél abban áll az egyenlség a perlfelek és bíráik közt, ha ezek is az egyszer polgárok sorából lépnek ki, azaz sem valamely külön bírói rendhez nem tartoznak, sem nem kormányszolgák. Kétségtelen, hogy ebben nagy biztosíték van arra nézve, miszerint az igazságot
nem valamely külön
kormány érdekében
bírói
szolgáltatják
rend,
nem
s
is
a
de az esküttszék
ki;
épen ezen sajátsága kizárja mindazon eszközöket, mik által a törvénykezési egyformaságot csak meg is lehet közelíteni.
Készemrl csak két Vagy egy kasztra
ilyen eszközt ismerek.
minden
bízni az államban
kell
bírói tisztségét;
vagy az államtól
kell
függvé
tenni a bírói hata-
lom gyakorlását.
E A
kett közöl bizonyára kaszt
egészítse ki
az egyszer
—
akár
—
magát
fölállított
hierarchia valamely
nok
az
ek a hathatósb
eszköz.
akár választás
öröködés,
útján
mindig makacsabbúl ragaszkodik elvekhez minden kormánynál. A
kasztban
ersebb minden
hivatal-
Mivel az egyes, mint testületének tagja, jelentékenyebbnek érzi magát, annálfogva könyebben seregnél.
alárendeli egyéni akaratát az egyetemének,
formaságot idéz
nt
semmi
egyéb
el
i
a törvények alkalmazásában, ami-
eszköz
külön bírói kaszt van, az
hanem úgyszólván ura
által
nem
a jognak.
ha csupán a
élhetni
nem csupán
dolog eltte, föntartani az egyszer szervezet,
mi oly el.
Ahol
kiszolgáltatója,
Mintegy becsületbeli fölállított
jogszolgáltatás
elveket.
E
egyformaságára
Második
rész.
Negyedik könyv. Nyolezadik
fejezet.
törekszünk,
tagadhatlan
elnyöket nyújt a
lomnak,
kétségkívül
ez
s
indítá
57
bírói hata-
Montesquieut
arra,
hogy még a bírói állomások árúba bocsátását is védje: azonban a rossz oldalokat is ismerjük, mikkel ez intézmény minden egyéb tekintetben jár, s nem hiszem, hogy korunkban valaki a bírói hatalom függetlenségét az által akarja megvásárolni, hogy az egész államot egy kaszttól tegye függvé, vagy oly intézményekkel akarná elérni a törvénykezési egyformaságot, miknek következtében elvégre olyas viszonyok állanak el, melyek között
az
országos
igazságszolgáltatást
bizonyos
formák közt gyakorolt rendszeres elnyomásnak tekintenék, mint Francziaországban volt a forradalom eltt. Ha tehát azt akarjuk, hogy az egész államban valóban egyformán kezeljék a jogot, szükségkép más eszközökhez kell folyamodnunk, s oly intézményekrl gondoskodnunk, melyek az egész állam törvénykezését szintúgy központosítják, mint a törvényhozó és végrehajtó hatalmat,
s
a bírói hatalmat nemcsak a fölséges államhata-
lom nevében,
A
bírói
csak azon
hanem annak magának hatalom
teljes alárendelése a
kormánynak
elvek természetes következménye, melyeket
az állam fölségére nézve
fölállítottak.
sen korlátlannak kell lenni, ségi jog választott
Ha ennek
telje-
oly államokban, hol a
föl-
törvényhozásra van ruházva, mit az
saját felels szolgái által gyakorol,
kell
kell gyakorolni.
ugyanazon befolyást
adni ezeknek a bírói hatalomra, melyet kényural-
makban
a
legfbb hatalom
nélkülözhetlen
kiegészít
részének tekintenek.
Ha
a törvényhozás megbizottaitól elvonjuk
e
ha-
talmat, szintoly kevéssé lehet szó a parliament minden-
Az uralkodó eszmék
58
hatóságáról, mint
nem
befolyása az államra.
kényuralomról, ahol füg-
lehet
getlen törvényszékek vannak. e
törvényszékek
fölötti
Mihelyt
(/*).
elvonták az
hatalmat az államhatalomtól, a
jogkiszolgáltatás egyformaságának lehetsége
is
azonnal
megsznt, (i). Mellzzük most a kérdést: ha vájjon a fölvilágosult kényuralom az európai emberiségre, a polgárisodás jelen fokán,
valóban
a legjobb,
kormányforma-e? amint állítják,
s
a mint azon alkotmányos formák barátai
melyekben az államnak az egyén érvényesül, tudtukon kívül,
szanak lenni
(&)
vájjon az áltál
;
is,
szorítkozzunk
is
is,
hatalma
meggyzdve
lát-
csupán azon kérdésre:
hogy a bírói hatalmat a legtökéletesebben
egyformaságát
S hogy
fölötti korlátlan
maguk
alávetik a felels kormánynak, teljes
st egyedül lehetséges meggyzdéssel
azt sokan teljes
elérhetni-e a törvénykezés
?
e kérdést eldöntsük,
csak azon eszközökrl
gondoskodnunk, melyekkel a kormány a teljes törvénykezési egység elérése végett rendelkezhetik. Hogy ezer meg ezer ember egészen különböz nézetben szokott lenni azonegy tárgyról, nem szükség bizonyítgatni. Szintúgy tudva van, hogy a nézetkülönbség mindig nagyobb, ha bizonyos elvek alkalmazásáról van szó, mint maguk ez elvek fölött. Innen következik,
kell
hogy a törvénykezési teljes egyformaság legjobb, st egyedüli eszközét abban kell keresnünk, ha egy törvényszékre bízzák az
összes
bírói
Miként a törvénykezési föntartása
végett
fsemmít
hatalom gyakorlását. formák egyformaságának
(cassatió)-széket
hoznak be
mindenütt, mely mindazon esetben, ha a jog formáit az
egyik
fél
nézetei
szerint megsértették, az egész állam-
:
Második
ban
ítéletet
rész.
mond
:
Negyedik könyv. Nyolczadik
úgy magukra az
Ítéletekre
hasonló egyformaságot kellene létesíteni: ket
alkotni,
mely az
megvizsgálna,
ítéletet
egész s
fejezet.
államban
joga lenne
59
nézve
is
ftörvényszé-
hozott
azokat
minden
megváltoz-
els bíróság nem azon értelemben alkalmazta a törvényt, amint a legfbb törvényszék valahányszor az
tatni,
az egész államra nézve meghatározta.
legfbb [törvényszékek, melyek
Ilyes intézmények,
elé fölebbezheti ügyét, aki
nem
csak az alsóbb törvényszékek
meg, mindenütt voltak a franczia forradalom eltt, st a legtöbb államban vannak
ítéleteivel
ma
is
:
miatt
elégszik
minélfogva sokkal ismeretesebbek az okok, mik törvénykezési
e
rendszertl
hogysem ismételni kellene. Csak arra figyelmeztetem az
általában
olvasót,
eltértek,
hogy a
tör-
vénykezési egység föntartásának ezen eszköze azonnal lehetetlenné lesz,
mihelyt az
igazságszolgáltatás
köré-
ben is a törvény eltti egyenlség elvét követik, azaz épen ahol legfontosabb ez elv. A jogesetek száma tömérdek minden nagyobb államban; s száz esetbl alig van egy, melyben a vesztes fél fölebb ne kívánná vinni ügyét. Ily körülmények közt csak az menthetné meg a legfbb törvényszéket az ügyekkeli elhalmozástól, ami lehetetlenné teszi azok elintézését, ha a fölebbviteli jogot nagy költséggel kötnék össze, vagy csak oly esetekre szorítanák, melyek nemcsak az illetk eltt, hanem általában is fontosaknak
—
tetszenek.
Els miután
esetben
nem
arról
el
lenne hibázva az intézmény czélja,
van
itt
szó,
hogy a gazdag feleknek
nyújtsanak módot a pörlekedés húzására, halasztására:
Az uralkodó eszmék befolyása az államra.
(30
hanem
hogy az
arról,
jogszolgáltatásában a leg-
állani
nagyobb egyformaságot eszközöljék,
nem
az által érhetni
rítják
esetek
az
—
nyilván
amit
ha kevesítik, hanem ha szapo-
el,
mikben a ftörvényszéknek
számát,
Mindkét esetben az igazságügy körében is a gazdagság nyer kiváltságot. Mert ahol a fölebbvitel joga nagy költségekkel jár, csak a gazdag élhet azzal; törvény, mely a fölebbvitel jogát csak nas minden gyobb szietek fölötti kérdésekre szorítaná, megint csak a társadalom vagyonosabb osztályainak adna elnyt. ítélnie kell.
Az
egyes jogi
nagyságától függ,
st
désektl,
szietek
keresetek
hanem
az
nem azokban eljöv fontossága
az öszlet jogi kér-
a legbonyolultabb esetek épen a legkisebb
fordulnak
fölött
nemértésébl,
el,
miután rendszerint a jog
a szerzdések
s
homályos
kifejezésébl
ered a legtöbb bonyodalom, mik leggyakrabban jönnek
el, ahol kis szietek teszik a pör tárgyát.
újabban sok alkotmányos államban eltértek a rendszertl, mely némi egyformaságot eszközölt a törvénykezésben, s az által igyekeztek Mivel ezt
az
elérni
belátták,
hogy
egyformaságot,
De
bízták a bíró kinevezését.
nehézségeket
akarunk
Ha
hozhatni
föl,
a
központi
hatalomra
e rendszer ellen
amennyiben
is
nagy
egyformaságot
azzal elérni az igazságszolgáltatásban.
a központi hatalom befolyása csupán azon jogra
nevez ki, s elvonminden bírót ják tle azon lehetséget, hogy a bírói tisztet viselt egyéneket elmozdítás vagy egyéb elnyök és kitüntetések szorítkozik,
által
hogy
megjutalmazhassa
hatalom
(7)
:
igen csekély lesz a központi
befolyása a törvénykezés
nz egyformaságot föntarthatni.
folyamára,
mi
által
:
Második
Negyedik könyv.
rész.
Nyolczadik
fejezet.
Q[
S ez által még tetemesen szaporodnak a nehézségek, mikkel a központi hatalomnak minden bírói tiszt|ség czélszer betöltésénél az egész államban küzdenie kell. (m). Mert miután oly viszonyok közt, mik között minden bírói helyet nem a polgárok bizalma, hanem a központi hatalom kegye tölt be, hiányzanak az erkölcsi indokok, mik az egyest csak kisebb tisztségek elvállalására
nem
indíthatnák:
is
látszik
valószínnek,
csekélyebb hasznokkal járó,
kisebb
alkalmas egyéneket lehessen
találni,
léptetés útját elzárták a bírói tisztet
Hogy teljes
bírói
hogy
állomásokra
ha a hivatali elvisel egyéntl.
a központi hatalom befolyása a törvénykezés
egyenlségét idézze el: a kinevezés jogán kívül
meg kell annak adni. Az ilyes intézkedést azonban nem tarthatjuk czélszernek, míg mindazon okokat meg nem czáfolják, melyeket a a bírák elmozdítási jogát
is
bírói függetlenség mellett föl
szoktak hozni.
S még ez áron sem érhetik tás teljes
el
az igazságszolgálta-
egyenlségét.
Csak a tapasztalásból felelhetünk azon kérdésre
min a
befolyással
központosított
volt
a
állam
törvénykezés
egyformaságára
kormányainak adott
korlátlan
minden bírói tisztséget illetleg? Oly férfiakra hagyom, mint a hazája, st az egész világ büntet ügye körül sok érdemet szerzett Mittermaier, kik a jogtudománynyal és törvénykezési ügygyei foglaldöntsék el, vájjon azon egykoznak kizárólag, hogy kinevezési jog,
k
formaságot, nek,
föltalálhatni-e
kormány mást;
melyet
s
tölthet
az oly
államegység
föltételéül
országokban,
hol
a
tekinte-
központi
be tetszése szerint minden bírói
hogy minden nagyobb államban, az egyes
állo-
tör-
/"-"—-*-—
02
1
vénykezési kerületekben uralkodó erkölcsök különbsége
nem
szerint,
merben
el
hasonló eseteket?
Míg
e
kérdésre illetékeseknek ismert
központosítás
tekintélyek a
nem
szellemében
barátainak
meggyzdésben
azon
módon döntenek-e
egészen különböz
felelnek:
maradok, hogy a bírói állomásokra
akkor lehet gyakorlati befolyással a jogszolgáltatás egyformaságára, ha a központi hatalom oly rendszabályokkal köti egybe e jog gyakorvaló kinevezési jog csak
melyeket soha egy központi hatalom sem alkal-
latát,
st
maz,
A
helyzeténél fogva
nem
is
alkalmazhat.
elmozdítási jogának ugyanis
bírák kinevezési és
csak akkor lehet kell hatása, ha a központi hatalomra bízták
a
jogszolgáltatás
fölügyeietének
legszorosabb
st kötelességét, (n). Nemcsak a legfontosabb esetekben s a legfbb törvényszékeknél, hanem minden egyes esetben, mely az
jogát,
törvényszékek
alsóbb
eltt
is
Ítélet
kell járni,
hogy oly értelemben
mint kell
az
igazságot
lett-e
mindenütt
került,
alá
az
utána
eldöntve,
kiszolgáltam;
a
leg-
sem menekülhetni e kötelességtl, valahányszor erre a kormányt fölhívják mi által a központi kormány egy legfbb törvényszék minden jogával föl lenne ruházva, azon különbséggel, hogy t semmi bírói formaságok nem köteleznék határozataiban. Mert úgy hiszem, magától értetik, hogy az Ítélet következményeinek fölfiiggeszthetési jogát sem tagadhatják meg azon kormánytól, amelynek el van ismerve alább
egy
esetben
:
a
joga
nem
oly
arra,
hogy
módon dönt
Bzerte kell.
letehesse cl
valami
a
bírót,
kérdést,
valahányszor
amint állam-
:
Második
De
rész.
Negyedik könyv. Nyolczadik
fejezet.
(33
terjedelm jogokat adni a központi hatalomnak annyi, mint merben megszntetni az igazságily
szolgáltatás függetlenségét.
Kétségkívül tetemes eredményei vannak az
hatalom
azon jogának,
elmozdítás
nevezhet
miszerint
reményével
függésben
tarthat
állam-
ki,
s
az
magától
minden bírót. Minden egyes esetben, mikor bizonyos tárgy vagy érdeklett egyéniség végett bizonyos értelm ítéletet akar kieszközölni, vannak eszközei, mik által e részben czélt érhet.
A
bírákra gyakorolt befolyása
által
az összes állampolgárok fölött gyarapítja hatalmát.
S a törvénykezés egyformasága még sincs elérve mindezen eszközökkel; st, ha a központi hatalom változó,
ha a nézetek változását
is
fölteszszük
nála,
mi
alkotmányos országokban a dolgok természetébl foly annál kisebb mértékben lesz meg a törvénykezés egyformasága,
minél nagyobb
ponti hatalom;
miután ez
ingadozások körébe
ln
befolyással bír arra a közáltal
vonva,
a jogszolgáltatás azon
miknek a kormányhata-
lom maga ki van téve. Egészen hasonló eredményekre jutunk, ha a közigazgatási központosítás következményeit vizsgáljuk.
Az uralkodó eszmék befolyása az
(34
JEGYZETEK A (a)
VIII.
államra.
FEJEZETHEZ.
Ezt találjuk az ó-kor államaiban többnyire.
(b)
A
jns praetorium.
(c)
A
mennyiben
tudniillik az
államegység hatását nem
zavarja a hitkülönbség, vagy azon körülmény, hogy a polgá-
rok mint
gyzk
és
legyzöttek, elnyomók és rabszolgák
nak szemközt, mint például a népvándorlás után (d)
A
különböz államok
kezés az ujabb korban,
s
ha
látjuk,
is
s
talán
ideig.
Nyugoteurópa legtöbb népe néze-
szembetn
kiegyenlítése
hasonló eredményeket idézett
el
mi nagy az egyformaság a polgárisodásunkkoz
tozó legtöbb nép törvényei közt: azon föltételt,
—
egy
lakosai közötti gyakori érint-
teinek és erkölcseinek lassankinti
már szélesebb körben
volt
álla-
nem messze jövben
fog enyészni,
s
—
minden
;
s
tar-
hogy egykor különbség
el
minden európai nép ugyanazon polgári
és
büntet törvények
alatt lesz, oly
kevéssé számíthatjuk utópiák
közé, mint ha a mértékekre és pénzlábra nézve teszszük
föl a
különbségek hasonló kiegyenlítését. (e)
Bizonyságul szolgálhat e részben Németország azon
részeinek példája, hol a franczia törvénykönyvet behozták,
s
mindamellett, hogy e törvényekhez ragaszkodtak, lelkesedéssel
üdvözlék Napóleon bukását
s
szabadulásukat azon állam
kötelékeitl, melylyel közös törvényhozás fzte
fzi némi részben most
is.
ket
egybe,
s
Jegyzetek a IV. könyv nyolczadik
Az
(f)
állam
mindig csak
az
fejezete'hez.
Q5
alkotmányát illet konservativ
nézetek
egyes saját állására vonatkozó konservativ
A
nézeteinek eredményei.
hol sokan vannak, a kik magán-
helyzetöket fon akarják tartani, akkor
kotmányhoz, mely
azt
is
ragaszkodnak az
nem
ha különben
biztosítja,
al-
is
felel
Miután a törvények igen ritka esetben szabnak
álta-
meg kivánatuknak. (ej)
lános büntetési mérvet: a bírák befolyása a törvény alkalma-
zására egyes esetekben szintoly jelentékeny, mint az esküt-
teké
Az
:
csak a
mód különböz,
a mint befolyásukat gyakorolják.
esküttszék a szerint határoz a tény kérdésében, a milyen
nézetben van a törvény fell; míg a bíró a tény felli nézeteit tartja
szem eltt a törvény alkalmazásában.
Amaz
oly ese-
tekben, mikor igen szigorúnak tetszik eltte a törvény, gyak-
ran akkor
is
„nem bnös u -nek mondja a
világos, mint a tartja,
a
napfény
;
ha a jury
ez,
vádlottat,
Ítéletét
ha a tény
igen szigorúnak
a büntetés minimumát, ha pedig igen szelidnek tartja,
maximumot alkalmazza, mi
a hol esküttszékek vannak,
által,
gyakran képteleneknek tetszenek a tény igazságtalannak a törvény bírói alkalmazása
fölötti :
Ítéletek,
s
mindezen tagad-
hatlan hiányok azonban, nézetem szerint, csekélyebbek az es-
küttszék azon elnyeinél, mik szerint az megsznteti a tör-
vényszéki ítéletek és a nép jogfogalmai közötti ellentétet, mi
gyakran elfordul, a hol épen semmi befolyása nincs a vénykezésre, Valamint a törvények
ott,
a hol a nép
részt,
tör-
vesz
az igazságtételben, épen ez által befolyást gyakorolnak annak erkölcseire és nézeteire, s azokat lassankint átalakítják
a törvényhozást megóvják legnagyobb hiányától,
szertlenségben fekszik. törvény az
A
állampolgárok
hol jury van,
r
Eötvös. A XIX.
század eszméi III.
úgy
mely a
czél-
mely valahányszor a
erkölcseivel és
ellenkezik, verdict-jei által egyre
:
meggyzdéseivel
másra kényszerítheti a ö
tör-
:
Az uralkodó eszmék
(3(3
befolyása az államra.
vényhozást a törvény megváltoztatására: a törvényhozás az
sem igen meg nem elzi a közérzületet, sem
oly államokban
nagyon nem marad
attól
el,
s
a törvény ott valóban az lesz,
aminek szabad államokban lennie
kell:
— a köz jogfogalmak
kifejezése.
Oly mindenhatóság, mely csak
(1i)
de azok alkalmazására egyes esetekben befolyást
líthat föl,
nem
gyakorolhat, képtelen dolog.
Ahol a legfbb hatalomnak korlátlan befolyást adtak
(i) is
a törvényszékekre, ott
vénykezés is
általános elveket ál-
teljes
is
legfölebb
csak
föltételes
a tör-
egyformaságának lehetsége, miután az egyes
csak akkor ítélhet mindig egyformán, ha mindig egyaránt
kiméletlen szigorral akar eljárni. Minden bíró, a ki ítéletében
a méltányra
különbözleg
A
(k)
közt,
az
is
tekintettel van,
ítél
még ha
soha sem csalódik
is,
egyes esetekben.
korlátlan egyeduralmak és sok alkotmányos állam
egyénnek az államhatalomhozi viszonyait
illetleg,
az az egész különbség, hogy a hol a korlátlan fölségi jogot oly emberek gyakorolják, kik erre a nép Ítélete szerint inkább
képesek, nagy mveltséget
belátást
és
szoktak
föltenni
az
Az alkotmányos kormány forma, a mint 1848 Francziaországban, nem egyéb fölvilágosult kény-
államhatalomról.
eltt volt uralomnál. (I)
Sajátlag ugyanazon okok parancsolják ezt ; melyeket
a bírák elmozdíthatlansága mellett szoktak felhozni föl kell
;
mert ha
tennünk, hogy a bíró általában csak akkor Ítélhet részre-
hajlatlamil,
ha állásában
s
az
azzal
járó
anyagi
hasznok
birtokában biztosítva látja magát, vagyis ha elmozdíthattam ez okból az elmozdítás jogát talomtól. Hiszen azon
majdnem ersebben
remény,
is el
kell
venni a központi ha-
hogy valaki elbbre
hat a kedélyre.
juthat,
Jegyzetek a IV. könyv nyolczadik fejezetéhez.
(mi)
A
legnagyob
sok egyént ne lehetne
müknél fogva
nehézség találni,
nem abban
(37
fekszik,
kik képzettségöknéí
hogy
és jelle-
bírói tisztség viselésére általában képesek,
hanem
abban, hogy az egyes törvényszéki kerületben oly egyéneket
alkalmazzanak, kik
mely fkellék a (n)
rl nem
ott ill
bírói tiszt
mértékben bírják azon bizalmat, czélszer vitelében.
Ily felügyelet nélkül
sem az egyes bírák
szerezhet kell tudomást,
tehetségei-
sem azon módról, a mint
hivatalukban eljárnak.
n*
Az uralkodó eszmék
(3g
befolyása az államra.
FEJEZET.
IX.
A KÖZIGAZGATÁSI KÖZPONTOSÍTÁS EREDMÉNYE. „Csak akkor tetszhetik elttünk egységesnek az állam, La egészben egy óriási gép mintájára van rendezve, melynek ezer meg ezer kerekét, mindeniket a maga helyén s határozott irányban, egy közös er tartja mozgásban; ha, miként az emberi testben, minden tag egy akarattól függ, s az akarat legkisebb lendületeit mintegy magától teljesíti. Közigazgatási központosítás nélkül minden állam csak rendetlen tömeg, bens összefüggés nélkül, mely a kívülrl intézett els csapásra széthull." így szólnak a központosítás védi. „A közigazgatási központosítás csak az elnyomás Mióta Richelieu kényúri szelleme föltalálta, eszköze. XIV. Lajos behozta, Robespiere és Napóleon tökélyesítette, mindig csak eszköz volt minden kényúr kezében a közigazgatási
központosítás
;
földünk
egyik legkit-
nbb
népe hitvány cselszövények akaratnélküli eszköze lett az által, mely cselszövények félszázad óta küzdnek Francziaorszagban a hatalomért. Ha egyszer megenge-
ditek,
a
közigazgatási
denre kiterjeszkedik. pontosítva
van,
központosítás
lassankint
min-
Ahol az összes közigazgatás köz-
mint Francziaorszagban: központosítva
Második
rész.
Negyedik könyv. Kilenczedik
fejezet.
09
lesz ott a közoktatás, az igazságszolgáltatás, a kultus, szó-
míg China vagy a kommunismus eszményéhez nem jutnak. Csak akkor lesz ismét lehetséges a szabadság, ha egészen megsemmisítik a közigazgatási közponval minden,
így nyilatkoznak ellenségei. Azt hiszem az egyiknek; mint a másiknak igen egy-
tosítást."
oldalú fölfogást vethetni szemökre.
Ha
a
közigazgatás
gyzdhetünk, hogy mondott
A
ítélet
czéljáról
meg-
gondolkozunk,
központosításról általánosságban
a
mind nem
áll.
kisebb közigazgatási tisztségek föladata ketts az
1.
alsóbb
közigatási
hatóság
eszközül
szolgál
az államnak, kisebb körökben, parancsai végrehajtására; 2.
az egyes
községek ügyeit kell
ellátnia,
más községek, st az állam ellenében
érdekeit
s
azok
is
kell
funktiót foglal
ma-
képviselnie.
A
közigazgatás tehát két
nem
gában, melyek egyaránt fontosak
ugyan, de lényegileg
merben különbözk. Hogy mondhatni
a közigazgatás
kérdésérl
helyes
közigazgatási
míg
e
nem
különítjük?
lényegileg
tekintetben
különböz két
De ha
ezt
funktiót
teszszük,
Ítéletet,
egymástól
el
önként követke-
zik a felelet, miután, ahol csak az alsóbb közigazgatási
hatóság az állam
tn
közlönyéül lép
föl,
szintúgy szembe-
mindazon esetekben, midn e hatóságnak csupán a községi ügyeket kell ellátni, az ellenkezt kell czélszernek ismernünk. Hogy megszabhassuk a közigazgatási központosítás a helyhatárait, csak az iránt kell tisztába jönnünk hatóságok által kezelt ügyek közül, melyek illetik az a
központosítás
szüksége, mint
:
államot ?
Az uralkodó eszmék befolyása
70
az államra.
Általában véve semmit sem lehet e részben megAz állam hatóságának kijelölt kör egészen határozni.
annak körülményeitl függ; szorosabbnak vagy keskenyebbnek kell lennie, aszerint, amint az állam kívülrl veszélyezve van, vagy helyzeténél fogva az összes erk nagyobb központosítását igényli, (a). Azonban alapelvi állíthatni föl, hogy a törvényképviseleti
hozási és
fonállásának
magában
egység az állam egységének, st
föltétele,
is
s
a
törvényhozás joga azt
is
hogy a törvény tiszteletben tartassék, s az állam kormányát nem gondolhatni az erre szükséges eszközök nélkül nemcsak a törvényhozásnak, kormánynak és képviseletnek, hanem mindannak, ami által az állam törvényei tiszteletben-tartását eszközölheti, s állását más foglalja,
;
államok ellenében föntarthatja, szükségkép az állam közkell függeni. s csupán ettl ponti hatalmától,
—
—
Azt kivéve, ami a fegyveres
er
szervezetére
és
használatára vonatkozik, funktióinak egy részét, például
az adókivetést és beszedést azokra bízhatja az állam, a
kik egyszersmind a községek ügyeit intézik.
Xem
tom, hogy azon
nagyobb takarékosság, melyet
szertl várhatni,
fölér- e
vita-
e rend-
azon tetemes ártalmakkal, me-
lyek különböz foglalkozásoknak ugyan azon kezekben
ugyanazon személyeknek két hatóság irányábani felelsségébl származnak? Lényegileg az semmit sem változtat a dolgon, miután a községi hivaegyesítésébl,
s
amennyiben a központi hatalom teendiben jár eL erre nézve csupán a központi hatalomnak tartozik felels-
talnok,
séggel, s
nem
községi megbízottul tekintend.
Aki megengedi, hogy igazgatási
központosítást
is
a
kormány szükséges: szükségesnek
kell
a köz-
találnia,
Második
rész.
amennyiben az
Negyedik könyv. Kilenczedik
érintett
fejezet.
tárgyakra szorítkozik. Minden-
kor elismerték az államhatalom ezen jogkörét, is
mindig elég világosan
71
—
s
— ha nem
gondoskodtak eszközökrl,
melyek Egészen más dolog, ha a közigazgatási központosítás nevében oly dolgokat is az államra akarnak ruházni, melyek egyenesen a községet, s az államot csak közvetve illetik. Mert ha mellzzük is a jogi szempontot, miszerint saját ügyei intézését egyetlen szabad lénytl sem lehet elvonni azon szín alatt, hogy azok közvetve az államot is érdeklik (s a jogi szempont pedig épen nem oly közönbös dolog, mint némelyek hinni látszanak, miután megsértése mindig az államra nézve igen által az
veszélyes
a kérdés
állam föladatának megfelelhessen.
ellenszegülési
ösztönt
kelt
föl)
:
e
az
fölött
fönmarad, hogy a községtl elvett hatáskört
is
czélszerleg betöltheti-e a központi hatalom? azaz: ha a
községtl elvették az önkormányzás jogát, lehetséges-e, hogy a községi ügyeket czélszeren intézze az állam ? s
ha nyugodtan vizsgáljuk e kérdést, nünk, hogy arra nincs eset.
meg
kell
gyzd-
sem
írott
alkotmá-
nyokból, sem tudományos értekezésekbl
nem
tudhatni
Mire képes valóban az állam,
meg;
gyakorlati
tisztán
kérdés
szempontból kell azt vizsgálni,
Hogy tartom,
könnyebben
azon
gyakorlati
(b).
tisztába
viszonyokra
az, s csakis
jöjjünk
fordítani
efell,
jónak
figyelmünket,
me-
lyek az állam és község közötti viszonyokkal analógok, s
hozzánk közelebb feküsznek.
Az egyes
család egészen hasonló viszonyban
községhez, mint a helyes
azon
állítás,
község az állam irányában.
áll
a
Amily
hogy a községi ügyek czélszer
Az uralkodó eszmék
72
befolyása az államra.
igazgatása nagyon érdekében fekszik az államnak:
kevesbbé
igaz,
hogy
nem
a község állapota az egyes csalá-
hogy mint intézik azok saját ügyeiket. S rendesen nagyobb képzettséget és belátást is tehetni föl a községi elöljárókról, mint a családfk nagy részérl. Minden esetre pedig több ervel rendelkezhetik a község, s Fourier és a socialisták mindnyájan kimerítleg kiszámították, hogy mennyivel olcsóbban dokétól,
s
láthatni
el
szóval
tehát attól függ,
ezereket ftéssel, tiszta ruhával, élelemmel,
minden házi szükséggel,
minden családnak magának Miért
azon
ellenzik
mint
jelenleg,
mikor
kell ügyeit intézni.
rendszer
mely
behozatalát,
a család a község irányában csak azon viszonyba
által
jönne, melyben a község van az államhatalom irányában,
st amelyben
újabb államtudomány nézete
az
szerint
lennie kell az állam és a község érdekében is?
Egyik (mert
melyet a socialismus
ok,
önként
nek az állam
fölhoznak,
ellen
hogy az egyes családok ügyeivezetése nem egyéb socialismusnál.)
értetik, általi
azon alapelv, mely szerint az egyén szintoly kevéssé lehet a többségnek, mint egyes embernek rabszolgája, foszthatjuk
t
meg
tisztelete
A
másik
nem
által
megzavartatni az emberek, tel
nem
a jogtól, hogy háza körében szaba-
don rendelkezhessék. jogelvek
s
—
—
korunkban,
midn
a
magukat még fontosabb ok a kiviigen
engedik
gyakorlati lehetetlensége.
A
községek
érdekei kétségkívül
bens
összekötte-
vannak, mint mondják, az egyes családokéval; ami az egyes családoknak ártalmas, szükségkép árt egészben a községnek is de épen azért magának a községnek érdekében is a legokosabb, ha a családi ügyek tésben
s
:
Második
rész.
intézése azokra
Negyedik könyv. Kilenczedik
73
van hagyva, akiknek ez ügyek czélszer
kezelése leginkább szivökön
fekszik,
leginkább képesek. Mert ha
föl
akik
bízva,
általában nagyobb
összes
is
s
arra annálfogva
akarjuk tenni, hogy
meg vannak bírnak: épen nem
község vezetésével
azok,
az
fejezet.
készséggél
hogy ezer meg ezer család ügyeit jobban intézhessék, mint az egyes családatyák, amire, magasahb belátásuk mellett, az egyes családok minden viszonyának s minden szükségének tökéletes ismerete is kívántatnék. Képzeljünk oly községet, melyben az egyes családatyáktól elvonták a jogot, hogy ügyeiket intézhessék s a községre ruházták. A községi tisztvisel, mind mondják, több képességgel bír, s a családi ügyek czélszer viteleért felels a községnek, míg az egyes családatya kevesebb képességgel bír és nem felels. Azt hiszszük-e, hogy a családi ügyeket különösen jól intéznék e községben, s hogy e község, mint sok ekkép kormányzott következik,
családból
álló
csoport,
virágzó állapotban fogna lenni?
megmutatták Thiers (Sur la propriété) s az alkotmányos központosítás más barátai a socialistáknak e törekvések lehetetlenségét; mi tisztán megmutatták azon eljárás esztelenségét, mely szerint minden egyes részt vesz az egyetem minden ügyének vezetésében, önön ügyeinek intézésébl mindazáltal ki van zárva, s az egyén elbb rabszolgája lesz az egyetemnek, hogy aztán, mint az egyetem tagjára, ráruházhassák a mások fölötti uralkodást. De kérdem; valóban Mily
alaposan
esztelenebb-e, amire a
socialismus törekszik,
az állam részére követelnek?
fontossággal
bír,
állítás,
hogy mind
ami csak az államra nézve nem ugyanazon jogalapon
azt el kell vonni a községtl,
közvetve
Azon
mint amit
Az uralkodó eszmék
74
befolyása az államra.
nyugszik-e, melyet azok szoktak fölhozni, akik a családot teljesen a
okok
phalanstére alá akarják vetni?
melyeket
is,
a
tassa, miszerint az
ségnek, mind
socialismus
St
azon
hogy megmu-
fölhoz,
egyént teljesen alá kell vetni a köz-
merben ugyanazok, melyekkel
a consti-
tutionalismus vitatja, hogy a községeket szükségkép alá rendelni
kell
az
államnak. Csak az a különbség, hogy
az
okok, a családügyeknek a községek legalább
illetleg,
közigazgatási
vezetését
általi
némi valószínséggel bírnak, míg a
köpontosítás
valószínség
a
mellett
nem
Mert ha föltehetjük is, hogy egy kis község minden tagjának érdekeit jobban értheti és intézheti, mint az egyes ember át kell látnunk, hogy e föltevés az államra alkalmazva merben valószíntlen.
szól.
:
Ha
a
képzelmi
socialismus,
er
kicsinyben,
teremtménye:
a
állítólag
költi
esztelenségnek kell
valódi
azt tekintenünk, ahol több ezer négyszög-mértföldre terjed
az
egy központból kormányzandó
Nem
a
területe,
s
negyvenezer községet foglal magában.
e terület
S
községek
nem
az
ellenkezt
legszkebbre
tanúsítja-e
szorították-e
a
legtöbb
tapasztalás?
államban a
község hatáskörét, a központi hatalomra bízván minden fontosabb ügy vezetését? ezt fogják talán kérdeni.
Mellzöm, hogy min eredményeket idézett el a községi ügyek ezen megszorítása, mely ügyek az állam legfontosabb
dom,
dolgai
közé
tartoznak;
de kereken taga-
hogy e megszorítással, a község beléletének megsemmisítése által, valóban a központi államhatalomra lön minden fontos ügy vezetése bízva, s mindenki egyet fog velem érteni, ha e tárgyról komolyan gondolkodik.
Második
Mi
a
nevében
hozás
gyakorolják
tehát el lehessen dönteni,
kérdést
azon
fogalom
az
nem
Hogy
államhatalmat.
mennyiben van igazam nogy a
:
csak
községtl elvont
ügyek vezetését az állam kormányzóira ruházza- e pontosítás? S
a
nem
gyakorlati életben
a
megfejteni,
kell
75
egyedúr vagy a fölséges törvény-
ha az
mint
de
fejezet.
Elvont
központi államhatalom?
értekezésekben,
politikai
egyéb,
Negyedik könyv. Kilenczedik
rész.
a köz-
hiszem, hogy e kérdésre valaki igen-
nel felelne.
Ha
nagyságát tási
a
vizsgáljuk és
államok
jelenkori
szükségeik
különféleségeit,
szervezetök bonyolultságát:
meg
kell
kiterjedését, s
közigazga-
gyzdnünk,
mily nagy nehézségekkel jár az összes közigazgatásnak
egy központból vezetése akkor ségre
vagyis
szorítkozik.
Az
mindössze csak megállapítanak nevezik
és
az
államot
is,
ha csupán a szük-
közvetlen
állam kormányzói
érdekl
még
ügyekre
e tekintetben
is
annyi befolyást gyakorolhatnak, hogy bizonyos közigazgatási rendszert,
ellenrzik
azokat,
akikre
a
s
ki-
közigazgatási
ügyek ellátása bízva van. Ha azt akarjuk, hogy czélszeren menjen a közigazgatás, a központi hatalom kénytelen azoknak,
akikre a központosítás bízva van,
nagy hatáskört engedni a megállapodott elvek alkalmazásában még oly ügyek körül is, melyek az egész Mindig nehéz a ministernek sok ezer hivatalt betölteni, fleg ha csak rövid id óta van hivatalban; s még nehezebb a fölügy élés az összes közigazgatásra. Azonban mindebben még van államot közvetlen
érdeklik.
egy szilárd támpontja. Ismeri a szükségeket, melyeknek a közigazgatással eleget kell tenni.
zök alkalmazásában, könnyen
Ha
téved az eszkö-
meggyzdhetik
tévedésérl.
:
76
-A-
2
uralkodó eszmék befolyása az államra.
Ahol oly ügyek igazgatását is a központi hatalomra bízzák, melyek csak egyes községeket illetnek, ott
már azon szükségeket sem ismerheti a kormányzó, melyeken a közigazgatásnak segítni kell. Csak azt kormányozhatjuk, amin áttekinthetünk, s bármi nagy tehetség legyen valaki, s bármennyire legyen képes mindezen tehetségeit a rábízott nagy föladatnak szentelni: nincs ember, aki nagyobb államban csak felületesen is ismerhetné sok ezer községnek szükségeit, s az eszközöket, amikkel azokon segíthetni: és pedig mindezen szükségek és eszközök teljes ismerete szükséges föltétel a jó kormányzásra. Amibl az következik, hogy a községtl elvont
s
az államra ruházott önkormányzási
jogot a községi ügyekre nézve az államhatalom megint
másokra kénytelen központosítás
által
hogy a közigazgatási nem érhetni el minden községi ügy bízni,
azaz
:
ugyanazon elvek szerinti vezetését, hanem csupán hogy a központi hatalomtól függ államszolgák inti
azt,
azon ügyet.
Az
összes
befolyás,
melyet a központi hatalom ez
úton valósággal
nyerhet, a közigazgatásnál, valamint a
közoktatásban
az igazságügynél, csak azon jogra szo-
rítkozik, ki.
E 1.
sére
mely
s
szerint
nagyszámú
nevezhet
tisztviselt
rendszer eredményei analógok minden esetben.
Sokkal jobb eszköz a kormány hatalma növelé-
sok fizetéses
hogysem
tisztvisel kinevezési joga,
—
fleg alkotmányos országokban, hol a központi hatalom kezelinek állása soha sem biztos, — e czélra ne használnák. Amibl az következik, hogy minden közoktatási,
nem
igazságügyi és közigazgatási
arra
hivatal
betöltésénél
vannak tekintetteL ami sajátképen
a
föladat
Második
t.
i.
Negyedik könyv. Kilenczedik
rész.
a közoktatás, jogügy
és
fejezet.
77
közigazgatás lehet leg-
jobb ellátására; hanem csak az államhatalom kezelinek érdekeire, kik a kinevezési jog által a lehet legnagyobb befolyást akarnak szerezni a választásokra stb.
állam
az
oltalmául
kellene
szolgálni,
Aminek
fegyverré
lesz,
mely által az államhatalom magát igyekszik védeni a támadások ellenében. 2.
tett
A
A
befolyás, melyet a
központi hatalom az érin-
tárgyakra gyakorolhat, mindig csak pillanatszer.
központi hatalom parancsolhatja, hogy az iskolákban
bizonyos
valamit
bizonyos
módon
gatási
szabályt
talmában
áll
hogy bizonyos jogesetet eldönteni, hogy bizonyos közigaz-
tanítsanak,
kell
mindenütt keresztül
megbüntetni
a
kell
vinni,
parancsainak
ha-
s
engedetlen
államszolgákat. Eendes és tartós befolyást azonban
nem
gyakorolhat a kormány, és pedig csakis az növelheti az államhatalmat. tehet,
Oly hatalom,
hasonlít, ki
minden
mindent
pillanatra
nem
élhet,
ellenállást lever
maga
hatalmával folyvást
de
mely
a
hódítóhoz
eltt, de mi-
helyt elvonul, megint föltámad az háta mögött,
senki sem kivan csatlakozni, épen mivel senki
s
akihez
sem
hiszi
Az államhatalomra pedig veszélyes, ha oly föladatot tznek eléje, melynek nem felelhet meg, s oly jogokat adnak neki, melyeket czélszerleg nem tartósnak hatalmát.
gyakorolhat:
hatalom nül,
nem
akik
mert miután azon kör, melyet az államtud
tettleg
betölteni,
oly
nem maradhat
befolyást
szereztek
betöltetle-
a közügyek
mely az alkotmány szerint kizárólag a központi kormányt illetné, épen mivel befolyásuk bitorlott, az államhatalom ellen szokták azt használni, úgy hogy vitelére,
e hatalom,
épen mivel korlátlanságot akartak neki
tu-
;
Az uralkodó
^3
eszmc-k befolyása az államra.
természetes
lajdonítani,
bell
liatárain
is
akadályokra
talál.
Bármennyit igazgatási
elméletileg
lehet
is
sem fogja
senki
mellett:
központosítás
köz-
a
fölhozni
ta-
közügyekkel gyakorlatilag foglalkozott, a következ tételek igazságát; s ha egyszer azokat elismerte, önként következik azon állítás alaptalansága, mintha a közigazgatási központosítás növelné az állam gadni, ha
a
erejét.
Az államnak semmi más eszközök nem
I.
rendelkezésére,
mint az
állanak
ha tehát
államtagokéi;
föl
is
hogy a központosított állam a hatalmában eszközökkel minden akadályt legyzhet: polgá-
teszszük, álló
rainak erejét annál inkább
igénybe kell mégis vennie,
inkább szaporítja a központosítás a legyzend nehézségeket. S miután az államtagok erit nem vehetni minél
igénybe az állam részére, foglalkozásoktól
pontosítva van
el
anélkül hogy
más hasznos
ne vonatnának: minél inkább közannál kevesebb
az állam,
erkkel
ren-
delkezhetik. II.
Az államhatalmat közvetve vagy
ügyek czélszer vitelének mindenhatósággal isten
ruházni
mindentudóságát
ságos voltát
is
meg
s
biztosítása végett föl
a
mindenek
áll
III.
központi fölött
és
nem
elég
hatalmat
feltétlen igaz-
kellene részére szerezni,
den telegraf és rendrség, alapjog
sem
közvetlen illet
ami min-
felelsség mellett
tehetségünkben.
A
központi
hatalomnak
tulajdonított
egész
mindenhatóság mer csalképzelet, miután az államhatalom bizományosai másokra kénytelenek ruházni a valóságban hatalmuk gyakorlását.
Második
rész.
Ki
lehet
IV.
Negyedik könyv. Kilenczedik
ugyan mondani az
fejezet.
79
alkotmányban,
hogy az egyes részek teljesen alá legyenek vetve az államnak, és semmi akarattal ne bírjanak, s meg lehet azokat fosztani minden törvényes eszköztl, ami által akaratukat érvényesíthessék:
de oly kevéssé
áll hatal-
mában alkotmányos kormánynak, mint egyes kényúr nak, azt eszközölni, hogy ilyes akarat ne keletkezzék, a
kormány
eljárásai
egyáltalában
s
semmi akadályra ne
találjanak.
Csak az a kérdés, hogy az ellenállás, melyet a nyilatkozhatás minden törvényes eszközétl megfosztottak, valóban annyira veszélytelen-e az államra nézve, mint
hogy vájjon nem nagyobb veszélyek származnak-e az államra nézve épen az által, hogy az állam fölteszik?
s
egyes részeitl elvonták az ellenzés lehetségét? Vizsgáljuk e kérdést.
Az uralkodó eszmék
gO
JEGYZETEK A
(a) s
befolyása az államra.
IX.
FEJEZETHEZ.
Ahol a község önállóságát régibb
id
óta elnyomták,
elvették önkormányzási jogát, hol a községek többnyire a
mveltség igen alacsony fokán állanak, vagy a liol átlátták, hogy bizonyos érdekeket, miknek föntartása az államra nézve fontos,
a községben
állam hatáskörét
;
el
lehet
nyomni
:
kiebb kell terjesztni az
ellenkez esetben meg kell szorítani
—
a hol az állam fogalma összeesik a község fogalmával az ó-kor államaiban többnyire
—
talom körének a községi ügyeket (b)
A
keleti
sincs hatalom,
böz
;
míg mint
természetesen az államhais
magában
kényúr elméletben mindent
kell foglalnia. tehet,
melynél annyi függene a véletlentl,
s
s
még
külön-
idegen befolyásoktól. Mi mindent írtak Bodinus, Purren-
dorf és Grotius a
királyi hatalom
korlátlanságáról,
s
mégis
egyetlen monarcha sem volt korukban, a ki csak annyi valódi
kormányhatalommal
is
bírt volna,
állam szolgájának nevezte magát.
mint nagy Fridrik, ki az
Második
rész.
Negyedik könyv. Tizedik
fejezet.
$1
X. FEJEZET.
A KÖZPONTOSÍTÁS BEFOLYÁSA AZ ÁLLAMOT
FENYEGET BENS VESZÉLYEKRE. Az államokban, vetik; oly rend és
melyek a központosítás elvét könyugalom mutatkozik; minvel sehol
sem találkozunk. Minél tökéletesebben egyesítik a közélet minden fonalszálát egy központba, annál nagyobb a rend és nyugalom, (a). Ugyan mely veszélyek fenyegethetnének
ily
államot?
Nem úgy
tetszik-e,
mintha az
melyet Francziaország mintájára rendeztek,
oly állam,
mint valamely ersség, kívülrl minden védszerrel körülvéve, bensleg- ostromállapottal oltalmazva,
semmi veszélytl
A
nem
tarthatná
?
hogy minden állam mindenkor ki van téve veszélynek, legyen bár, vagy ne legyen czélszeren rendezve abban kell tehát keresni minden történet azt mutatja,
;
alkotmány ffeladatát, hogy elre
tekintettel legyen ha-
sonló veszélyek bekövetkezhetésére.
A
mely állam a veszély pillanatában nemhogy emelkednék erben, st gyöngébb lesz, gyönge állam az, bármi mesterségesen legyenek intézményei minden bekövetkezhet veszély elhárítására számítva; s épen e pont az, mire nézve a központosított államok más álla-
moknál hátrább állanak. Eötvös.
A
XIX. század
eszméi. III.
6
:
Az uralkodó eszmék
g2
Kétféleképen
befolyása az államra.
veszélyeztethetik
fönállásában
min-
den állam.
Az
államot fenyeget veszélyt vagy valamely egyes
államtag idézheti
el
összerontották,
az állam egyes részeitl minden lehet-
alkotmánya ellen, vagy valamely idegen hatalom támadása az állam épsége és önállósága ellen. Mint a történet tapasztalása egyaránt mutatja, mindkét esetben súlyosbítja a veszély keletkezését a központosítás, s hasonló mértékben csökkenti a már bekövetkezett veszély irányában az ellenállás lehetségét. Rendesen azt hiszik, hogy az államot tagjai részérl fenyeget veszélyek csekélyebbek központosított államokban, hol a község és tartomány autonómiáját séget elvettek,
s
az állam
hogy a központosított kormány paran-
csai elé törvényes úton akadályokat tehessenek.
Azt hiszem
e nézet is
tévedésen alapszik.
Amennyiben csak nehézségekrl van szó, minden esetre nagyobbak azok oly államban, hol az egyes részeknek némi önállóságot adtak, de nem*nagyobbak az államot fenyeget valódi veszélyek, és pedig három oknál fogva 1.
Mivel oly államokban,
hol a központi
kormány
az összes államot egyaránt illet ügyek vezetésére szorítkozik,
soha sem lehet
gylölség, soha sem érheti íi
központi hatalom mindent
séget szenved valamiben, nítja
nagy a kormány
oly el
azon intensiót,
maga
tesz,
mind
e
s
elleni
mint ahol
aki csak rövid-
hatalomnak tulajdo-
sérelmét.
Mert ahol az állam az egyes községekre és testületekre hagyta azon ügyek intézését, melyek épen ama községek egyes lakosait érdeklik leginkább: az 2.
Második
rész.
Negyedik könyv. Tizedik
emberek többnyire a község
nem
fejezet.
remélik
által
33
elérhetni vá-
hogy czélhoz jussanak, az egész államot megingathiok. Az emberekkel velk szühogy maguknak fontosságot szeletett azon ösztönnek, rezzenek, mely központosított államokban csak a közgyaik kielégítését,
s
pontban
talál kielégítést,
nyílik a
községekben
meg
kell,
ily
mi
;
viszonyok közt széles tere
nem menekszik ugyan
által
nagy ambitiók részérl fenyegetik, de megmenekszik legalább attól, ami az állam a veszélyektl, melyek
ezerek 3.
részei
elfojtott
hiúságából szokott támadni.
Mert végre oly államokban, melyeknek egyes némi önhatósággal bírnak, támadhat ugyan nagy
—
és általános ellenzés,
vannak
esetek,
önhatóságú testület részt vesz abban, a dolgok természete szerint mindig
—
hogy minden de ez ellenzés
meg van
osztva,
s
bármi nagy az ellenszegülk száma a központi hatalom ellenében, mindig csak elkülönzött csapatokban állanak azzal szemközt,
s
e
csapatok közül, elszigeteltségükben,
mindenik sokkal gyöngébb a központi hatalomnál. teljes egyértelmséget az egyes községek körében szintoly kevéssé tehetni
föl,
S is
mint általában sok egymás-
ember között; mibl következik, hogy ha az állam minden községében föllép a többség a központi hatalom ellen, még oly esetekben is mindig van annak pártja, melyre számíthat; míg központosított hoz közel
álló
államokban, hol a hivatalnokokon kívül csak azok foglalkoznak élénken a politikával, kik a fönálló viszo-
nyokkal elégületlenek, számíthat a
semmi
ilyes
támogatásra
nem
kormány.
Bárhogy rendezzék az államot, minden alkotmány mellett fönmarad ez egyén törekvése, saját javára hasz6*
Az uralkodó eszmék befolyása
g4
az államra.
minden erejét, s lazábbá meg lazábbá Ennélfogva minden tenni függését annak irányában. államnak készen kell lennie ellenállásra; s az alkotmány ffeladatát abban kell keresnünk, hogy maga szabja meg az utat és módot, melyen az érintett törek-
nálni föl az állam
Ha
vés kielégítést kereshessen.
az állam egyes részeinek
megadták az autonómia bizonyos fokát e téren törvényes formák közt fog nyilatkozni az ellenállási törekvés :
hatalom
a központi s
úgy van rendezve, hogy
ségétl
függ
Ha
ellen.
központosított az állam,
választott törvényhozás több-
államhatalom gyakorlása,
az
ellenzés lép a helyhatósági helyébe.
állam polgárai,
azon
talás után
menti
ellenzés
i
a központosított
mint Francziaoi szagban, hosszas tapasz-
meggyzdésre minden
terén
semmi eredményre parliamenti
Ha
parliament
jutni
ellenzés
:
hogy a parliaerfeszítéssel sem lehet
jutottak,
titkos társulatok
helyébe,
mködése
lép a
vagy az államra nézve
színleg idegen térre viszik át a vitatást,
s
aláássák az
mely ersebb, hogysem egyenesen De nekem úgy tetszik, hogy mindezen
államépület alapját,
megtámadják. ellenzékek
közi
kellemetlenebb,
de az államra bizonyosan legkevesbbé
a helyhatósággal biró
veszélyes
törvény
a központi hatalomra nézve talán leg-
által
testületek
ellenzése
a
megszabott formák között.
Azonban megengedem,
hogy csalódom e részben. Miután a központosított államnak minden eszköze megvan, hogy polgárai fölött rködjék, s a legkisebb
—
ellenállást
is
azonnal elnyomja,
úgy
látszik,
mintha
ily
államokban kellene bekövetkezni a nagy veszélyeknek. De, hogy mindezen eszközök daczára, a központosított államok
is
ki lehetnek téve
nagy veszélyeknek,
senki
Második
Negyedik könyv.
rész.
Tizedik
fejezet.
g5
sem fogja tagadhatni a közelebbi idk tapasztalása után, mely azt tanítja, hogy a közrendnek bármely megzavaha egyszer bekövetkezik, épen a központosított államokban szokta maga után vonni minden fonállónak s a legfontosabb jogviszonyok földúlását, felforgatását, rása,
ami soha sem történhetik meg oly hamar nem-központosított államokban. Mely okoknak tulajdoníthatni, hogy a fönálló államformára nézve ellenséges pártok törekvései annyiszor sikerülnek Francziaországban, s az összes alkotmány fölforgatását vonják maguk után?
Aki Francziaország alkotmányát, hol annyi forradalom sikerit, egybehasonlítja más államokéival, melyekben azok lennek rója
Nem
nem
föl
a
sikeritek,
bizonyára
nem
a
vélet-
különböz eredményeket. hatalom legyzésében
nagy nehézség, aminek leküzdése nélkül egy forradalom sem Minden kormányt, bármi ersnek érzi sikerülhet. magát állásában, s bármennyire szivén fekszik föntaroly párt tása az állampolgárok nagy többségének, is legyzhet pillanatra, mely minden tekintetben csekélynek látszik. A nagy er öntudata, mely a kormányt a
fönálló
áll
a
—
—
a biztonságára szükséges rendszabályok kezelésében ha-
nyagabbá
teszi;
az általános
meggyzdés,
hogy az
államhatalom elég ers önvédelmére,
mely tétlenségbe sülyeszti a fönálló kormány párthíveit; egy vagy több magas állású hivatalnok árulása épen a közveszély vagy szükség perczében; s a fegyveres er és néptömeg véletlen összeütközése,
s
az utóbbinak
gyzelme
—
mint
megannyi ok, mi miatt az államhatalom ellen intézett egyes támadások sikerülhetnek. A sikerült összeeskü-
:
Az uralkodó eszmék befolyása az
3(5
melyrl a
vések nagy száma, sít,
miszerint épen
mutatja,
tek közé,
államra.
történet
nem
bennünket
érte-
tartozik a ritka ese-
hogy az államhatalmat aránylag gyöngébb
párt meglepheti
s
pillanatra le
gyzheti.
is
A
forrada-
lom nehézségei valósággal csak els eredményei után kezddnek, s mindig két dologtól függ végs diadala pilla1. ha az államhatalomtól, melyet meglepve, hogy azon lehetséget is elvették, natra legyztek, magát összeszedvén, újra kezdhesse a harczot; ha azok, kik az államhatalmat kiszorították, 2. tudják magukat kormányképesen rendezni, s a rendezett államhatalom szükségének megfelelnek. Ha a legyzött államhatalmat azon lehetségtl is meg nem fosztották, hogy magát újra rendezhesse: csakhamar magához j meglepetésébl. Egy helyrl kiszorítva, a másikban talál oltalmat ha a fvárosból kihajtják, központtá válik mindazon hely, hol pillanatra letelepszik, s a fönállott viszonyok minden barátja s a jelenleg fönállók minden ellene, kik egy forradalom gyzelme után épen a gyzk sorában van;
—
—
csatlakoznak hozzá; s ha törnak legszámosabban, vényes hatalom küzd lázadókkal és módjában áll legalább nagyában föntartani szervezetét, ritka eset, hogy
végs diadal. Szintoly eredménytelen minden gyzelem az államhatalom fölött, ha azt csak kiszorítják, de nem ké-
nem
a törvényes hatalomé legyen a
pesek pótolni.
Miután
ugyanis
a
polgárisodat
jelen
fokán talán semminek sem érzi az ember inkább szük-
mint
ségét, zett
személy
fölforgatta,
tulajdon
minden csak akkor
államhatalomnak
rendet
és :
biztosítására
rende-
mely
ionálló
párt,
számíthat
a
a
töbl
Második
rész.
Negyedik könyv. Tizedik
fejezet.
g7
megegyezésére, La a fölforgatott helyett mindjárt más rendet képes alapítani. Ha nem tud: mindenki elfordul tle, oda, ahonnan legelbb sét;
várja
e
szükség kielégíté-
ami legtöbb esetben legvalószínbb, ha az elbbi
viszonyokat állítják vissza.
Ha immár
(6).
központosított
a
állam
minden
intéz-
ményét elfogultság nélkül vizsgáljuk: úgy találjuk, hogy a forradalmak sikerülésének érintett két föltételét
épen a központosított államokban találhatjuk
föl,
és
pedig annál nagyobb mértékben, minél következetesebben és teljesebben
alkalmazzák a központosítás
elvét.
Ha
az
minden egyes részétl elvonták a jogot, st tehetséget is, hogy saját ügyeiket elláthassák, s a közállam minden lakosa igazgatási központosítással az
ország
megszokott, önakarat
a központból várni min-
nélkül,
den lendületet, minden irányt, melyet kövessen ha az igazgatás minden fonalát e központban összpontosítják, úgy, hogy akik az államhatalom birtokában vannak, ;
habár a nagy többség akarata ellen tartják is fön abban magukat, rendelkezhetnek az állam minden erejével ;
ha a forradalmi kormány nem jogánál, hanem hatalmánál
fogva,
melyet
szerzett,
mokban mindig csak egyesek ellenében, ezeket, habár
mivel
s
állhatnak
központi
álla-
a közhatalom
milliónyian volnának
enge-
is,
delmességre kényszerítheti; szóval, ha az állam Francziaország mintájára van kell
a
mányt
forradalom a
sikerére,
központból
pontot, hol az állam
kiszorítsa,
ily
s
kormányzásának
folynak. Mert valamint
zeti az állam
semmi egyéb nem mint hogy a fönálló kor-
rendezve:
kézrekerítse
azon
mind
össze-
szálai
az összeesküvés
és fölkelés ve-
szervezete mellett, mindjárt
az
els
,
Az uralkodó eszmék befolyása az
gg
birtokában vannak
pillanatban, rendezett államhatalom s
a
kormány
kiszorított
viszont
úgy van
szorítva,
Egy
órányi
a kormánytól,
helyét
államra.
betülthetik:
teljesen
ha egyszer a központból ki
minden eszközt is elvettek, mi által magát újrarendezhetné, s legitim kormányként léphetne föl. szilaj
erély egy részrl,
s
egy órai gyönge-
ség és bomlottság másfell teljesen fölforgathat minden
Maroknyi fölkel csapat az állam kormányára emelkedik, s a legitim kormány lázadó csoporttá lesz, és
helyzetet.
egészen hasonló
helyzetbe
j
ellenei
irányában,
mint
azok voltak néhány órával azeltt irányában azon egy különbséggel, hogy akik erszakosan ragadják magukhoz a hatalmat, ritkábban engedik magukat meglepetni, s rendesen kiméletlenl használják azon esz;
melyeket
közöket,
a
központosítási
rendszer
nyújt
nekik.
A
túlzás
minden gyanúja elhárítása végett csak
hozom itt föl, amit Cormenin, a központosítás legnagyobb bámulója, mond ez államforma következméazt
nyeirl,
(c).
illeti mindig a központosítás, aki épen kezére keríti (au premier occupant), s annak kezébl, akinél volt, az uralommal együtt átmegy az arra, aki elfoglalja. Az utolsó 50 év történetei mutatják ezt.
„Valósággal azt
A
konvent,
többször
ostromoltatván
palotájában,
saját
gyakran forgott veszélyben, hogy a lázadás ert a rajta. Majd a szt.-cloudi orangeria ablakain ugratták ki Napóleon gránátosai a III. évi alkotmányt. Midn Parist megszállották, nem maradt egyéb hátra Napóleonnak, mint a fontainebleaui oklevelet.
asztalon aláírni a lemondási
X. Károly a fvárossal országát
is
elvesztette.
Második
Ha
rész.
Negyedik könyv. Tizedik
kormánynak nincsenek mindig
a
mindig fölemelve karjai, hogy mihelyt
den
szétzúzzon
fölkelést
g9-
nyitva
szemei,
fejét emeli,
központosítás
a
mihelyt elhagyja a Tuileriákat azonnal vége;
fejezet.
s
kincstár, telegraf,
átlép a
min-
fegyverével,
sorompókon,
sajtó, posta,
hadsereg,
mind egyszerre oda van rá nézve; uralkodóból törvényszer kormányból bitorrá lesz alattvalóvá; aki másokat számzött, maga lesz földönfutó; fut, menekül. Mi volna egyéb hátra? megbukott! Hova forduljon, mikor ki van tiltva? Nem kormány, közigazgatás, ország
;
nem
hatalom,
sebb,
nem
mint ember
király :
többé, csak ember,
árnyék,
elhagyatott,
st keve-
elitélt
semmi.
A
központban volt minden ereje, s e központ másé. Akarjátok tudni, a két követel közül, melyik a legitim? Ne azt kérdjétek, ki mellett van a jog, hanem ki mellett
van Paris? akié
Paris, az az uralkodó; akié Paris,
azé az ország."
Kétségkívül túlságosnak tetszenék elttünk a központosítás eredményeinek ez eladása, ha Francziaország történetén (d) kívül,
Rómáé
is
a polgárháborúk és
minden kényúri állam (e) története számos példával nem igazolná, hogy a forradalmak mindig annál gyorsabban és teljesebben sike-
imperátorok uralma
rülnek,
alatt,
minél tovább
s
vitték
a központosítási
elvet az
alkotmányban.
Ha
azon
meggyzdésbl
indulunk
ki,
melybl
Cormenin, hogy Parisnak magának elég tábornoka van Orosz-, Osztrák- és Angolország vezényletét vinni, s elég államférfia az egész világot kormányozni (/): szerencsének mondhatni a fváros ezen hatalmát, s nem lehet csodálni, ha oly korban, mint a jelen, midn a
Az uralkodó eszmék befolyása az
90
fogalmát
forradalom
a szabadságéval,
államra.
s
az
ellenforra-
dalomét a renddel oly gyakran összezavarják, épen azon gyorsaságot hozzák
valamely államforma ajánlására,
föl
melylyel a központosított állam alkotmányát
Hiszen
változtatni.
még
ségre jutott
lehet
mivel nivellirozta
is,
némi népszera forradalmi pártok közt azon érdeme által, Francziaországot,
központosította
és
Richelieu
meg
hogy elkészítette a forradalom útját; még a legkonservativebb kormányok is buzgón utánozták, amit a forradalom emberei tettek Francziaországban.
Nem gét.
tartozik
De ha
ide,
czáfolni
e nézetek helyetelensé-
tagadhatlan tény, hogy a forradalom gyak-
rabban sikerül központosított államokban, s ha nyugodt vizsgálódás után meggyzdhetünk, hogy a forradalmi gyakori
kísérletek
véletlennek, doníthatni ellenállási
:
hanem épen
meg
kell
képességét
veli a központosítás s
sikerét
Francziaországban
nem
a
az állam szervezetének tulaj-
engedni,
hogy
belveszélyek
az
államhatalom
ellenében
elvének alkalmazása,
st
nem
nö-
csökkenti,
erre nézve akartam fölhívni a közfigyelmet.
És most térjünk azon kérdés
vizsgálatára:
min
befolyással van a központosítás elvének alkalmazása, az
állam ellenállási képessége oly veszélyek ellenében, me-
lyek kívülrl fenyegetik az államot?
Jegyzetek a IV. könyv tizedik fejezetéhez.
JEGYZETEK A (a)
91.
FEJEZETHEZ.
X.
Amint az egyeduralom azon forma, melyben legkö-
vetkezetesebben alkamazhatni a központosítás rendszerét a rend és nyugalom
államban
éri
el
úgy
:
melyet a központosítástól várnak,
is,
legfbb fokát
s
egész a
sír
nyugalmáig
ily
és a
börtöni rendig kifejthet.
Épen ebben
(b)
a legitim királyság ereje,
áll
az államhatalom egy bizonyos személyt
zavarni kormányzási tisztében, de
illet:
nem
meg
bogy míg
lehet
ugyan
lehet desorganisálni.
Legitim egyeduralomban semmi sem pótolhatja, a mit a
radalom összerontott: (c)
(d)
a legitimitást.
i.
„De la centralisation. Paris 1842" 12-ik lap. Azon tíz év története, mely Cormenin irata óta
méginkább
folyt,
t.
le-
igazolja a fonebbieket.
Miután a kényuralom (despotismus) nem egyéb, mint
(e)
a korlátlan hatalom birása az államban szintoly
szükségkép maga után
az újabbkori látlan,
for-
:
minden kényuralom
vonja
a közponsítást, mint
értelemben központosított
államot mindig kor-
hatalommal
azaz kényúri
kell
gondolnunk az egyes
irányában. Minélfogva minden kényúri állam ugyanazon ve-
szélyeknekvan kitéve, melyeknek minden központosított állam, s
mindkettnek szükségkép
vannak szemei mindig mivé tegye a (/)
lázadást,
Cormenin:
;;
attól
függ biztonsága
:
nyitva, és karjai fölemelve,
mennyiben hogy sem-
mihelyt az fejét emeli.
De
la
Centralisation"
39. lap.
Az uralkodó eszmék befolyása az
92
XI.
államra.
FEJEZET.
A KÖZPONTOSÍTÁS BEFOLYÁSA AZ ÁLLAMOT FENYEGET KÜL VESZÉLYEKRE. A
képzelni sem lehet központosítás nélkül.
er fönállását Ha tehát a
hadertl függ valamely állam
küls megtá-
hadtan jelen
madások
ellenében
mellett
állása
:
biztonsága
hogy
tagadhatlan,
nélkül egy állam sem
lehet
hadi
központosítás
biztos külveszélyek ellené-
Oly hatalom, mint az állam egész haderejének központosítása megkíván, egyes kezében szükségkép korlátozza, st veszélyezi a polgári szabadságot: mindez azonban csak azt mutatja, hogy míg a különböz államok közti viszályokat kard dönti el, a polgári szabadság sem legfbb fokát nem érheti el, sem egészen nem biztosítható: nem pedig azt, hogy tehát le kell mondani a központosításról, miután nélküle az állam elvesztené önállóságát, s ha korlátozza vagy veszélyezi is a polgári szabadságot, mégis mindig az összes államben.
polgárok szabadságának
De
föltétele.
a központosítás elvét
oly államokban, hol ko-
runk kellékei szerint rendezett hader létez, egyáltalában nem szoríthatni azon dolgok körére, melyek e had-
er
vezérletét illetik.
élelmezésére,
Ami
fizetésére
csak a
hader
vonatkozik,
kiegészítésére,
mind egy központ-
Második
ból intézend
rész.
;
szüksége van,
Negyedik könyv. Tizenegyedik
mibl
fejezet.
QS
hogy minél inkább nagyobb haderre az
az következik,
biztosítása
államnak, annál inkább
végett,
kell szaporodni
azon tárgyak-
hogy oly államnak, melynek biztonsága kívülrl inkább van veszélyezve, nagyobb szüksége van központosításra, s melyeket
nak,
központból igazgatnak,
a
azaz:
annál fogva a központosítás elvének alkalmazása némileg kölcsönös összeköttetésben gával. (a).
De ha
áll
az állam külbiztonsá-
azon körülménybl, miszerint az állam
külbiztonsága a központosítás bizonyos mértékét igényli,
hogy az állam külbiztonságának azon mértékben kell növekedni, amelyben a központosítás nézetem szerint semelvét az államban alkalmazzák
azt következtetjük,
:
sem teszünk okosabban, mint ha, azon meggyzdésbl indulva ki, hogy valamely szerbl bizonyos mennyiség kell a beteg meggyógyítására, mindig többet akarnánk abból beadni a betegnek, hogy még egészségesebbé tegyük, vagy mint ha a katona fegyverét,
mivel
melyet védszerl és támadásra használ, kelleténél háromszorta nehezebbre csináltatnék, hogy háromszorta
ersebbé tegyük a védelem 1.
mivel
az
és
támadásban; és pedig
állam biztonsága nemcsak
már
rende-
haderejétl függ, hanem még inkább azon eszközöktl, ?nehjekkel a hader szervezetét illetleg rendelkezhetik, az
zett
az: valódi erejének mennyiségétl; 2.
mert az államot, épen mikor a legnagyobb kül-
veszélyek fenyegetik kívülrl, igazgatási
szervezete,
hanem
egyáltalában
egészen
más
nem
köz-
eszközök
tartják fön.
szenved pedig kétséget, hogy van a központosításnak bizonyos foka, mely az államhatalomnak e
Nem
;
:
:
94
Az uralkodó eszmék
kellékeit,
ahol
nem
befolyása az államra.
semmisíti
meg, tetemesen csök"
is
kenti.
A
csak eszköz, mely az államhata-
központosítás
lomnak lehetvé teszi, hogy az állam körében lev erket mind fölhasználhassa bizonyos czélra; amibl következik, hogy oly államok közt, melyek erk tekintetében egyenlen állanak, pillanatra mindig az a legersebb, amely legjobban központosíthatja az erket, (b). Azonban a központosított államintézmények legnagyobb bámulója
kénytelen megvallani:
is
hogy a központosítás az államban lev erk teljes használatát lehetségessé teszi, de új erköt nem állít el és 2. hogy a központosítás maga igénybe veszi és föl1.
;
emészti az államban
Ebbl
lev erk
bizonyos mennyiségét.
következik
hogy a központosítás az államban lev oltalmára
fordítható
öszletét
miután amennyi
csökkenti,
vonatik
er
szükségkép
csak az
annak mindig
állam közpon-
mind a fölhasználható erk mennyiségé-
tosítására kell,
bl
erk
s
el;
tehát az esetben, ha a központosítás az
állam elejének igen nagy részét veszi igénybe, könnyen
el államban lev
fordulhatnak az
de ez
er
összes
mindössze
is
elég az állam oltalmára,
Az állam
mik közt az államhatalom erkkel rendelkezhetik ugyan, oly csekély, hogy többé nem
viszonyok,
(c).
rendelkezésére álló
erk
általában
három
elem közrehatásából származnak. Ezek az egyén munkája; a
tke
a szabadság azon mértéke,
munkáját
és
tkéjét használhatja.
mely
szerint
az egyes
;
Második
: ;
;
:
Negyedik könyv. Tizenegyedik
rész.
fejezet.
95.
Minél nagyobb a produktív munkával foglalkozók
száma minél több tkével rendelkezhetnek minél nagyobb
szabadság, mellyel
a
tkéjüket
és
erejöket használhatják
annál nagyobb a termelés öszlete.
Hol sok egyest elvonnak a produktiv tevékenységtl
;
hol a
tke nagy
részét
más czélokra
fordítják
hol az egyest háborgatják ereje használatában ott
s
az
erk
ösz-
mikkel az állam rendelkezhetik. De a dolgok természetében van, hogy a központoa termel er mindezen elemeire ártalmasán hat. A központosítás, aszerint, amint kisebb vagy na-
szege
sítás
a termelés szükségkép kevesebb
is
fogy,
gyobb, több vagy kevesebb állampolgárt von
mel
el
a ter-
központosítva van az állam,
annál
munkától.
Minél
inkább
nagyobbnak
lenni
kell
melyet az egyestl
a tkének,
elvon.
Minél
inkább
központosítva
van,
annál
inkább
korlátozza az egyéni szabadságot.
Innen következik, hogy minden központosítás csak az államban lev erk öszletének rovására történhetik.
Ha minden lev
összes
kétségen kívül
erknek
az
áll,
államra,
hogy az államban
mint
egészre
nézve,
csak annyiban van értékök, mennyiben azokkal rendel-
hogy tehát minden államnak, amint biztonsága megkívánja, központosításra van szüksége bizonyos mértékben: az is következik egyszersmind, hogy: mivel kezhetik,
a produktív
erk
tömegét a központosítás csökkenti, min-
;
;
:
Az uralkodó eszmék befolyása
96 den oly
lépés,
melyet
alkalmazásában
ekkép
s
ez
túl
nemcsak erösbbé nem
gyöngíti,
;
az államra.
a szükséges mértéken
tesznek,
hanem
államot,
:
elv
teszi
külveszély
az
ellenében
csak biztonságát csökkenti.
A
még jobban
tételeket
fölállított
fölvilágosítja
ezen egyszer példa.
Az
állam a
következ erk
rendelkezhetik
fölött
az összes állampolgárok munkája, és ingó és ingatlan
tulajdonuk
fölött,
tesznek;
a
mek,
s
melyet munkájok
munka
és
által
gyümölcsözvé
tke eredménye,
az évi jövedel-
fölött.
Tegyük
föl,
hogy az állam munkaképes lakosainak
száma 1.000,000; a tulajdon tke értéke 500.000,000-ra menne, s hogy a mindennem évi jövedelmet részint élelmi szerekben, részint egyéb termékekben 100.000,000-ra tennénk tegyük föl, hogy az államnak külbiztonsága föntar-
fnyi rendes haderre van szüksége azon ügyek ellátása, melyeket az állam nem
tása végett, 50,000 s
hagyhat egyént
az
községekre,
egyes
kívánna,
kik
e
magukat
még
fölött
állam
az
10,000
szolgálatára
szentelnék
tegyük
föl,
hogy az
állam
minden
szükségének
fedezésére évenkint 25.000,000 kellene
ezek szerint az állam erejébl föntartására évenkint
60,000 egyén munkája,
25.000,000 lenne szükséges,
Vegyünk most hasonló
államot,
s
az
összes
(d).
egy, segélyforrásaira
hol,
a központosítás elvét
jövedelembl
mint például a községi ügyek
nézve egészen
Francziaországban, vitelére
ban mindenre alkalmazzák, amire csak
lehet.
is,
általá-
:
Második
A
rész.
Negyedik könyv. Tizenegyedik
er
rendezett hadi
fejezet.
Q7
szüksége, az állam külbizton-
ságának sine qua non-ja, nem kevesbedik az által, liogy a községi ügyekre is alkalmazták a központosítás elvét. Egy okos ember sem fogja állítani, hogy mivel ezerekkel
szaporítják
emberrel
is
a
tisztviselk
seregét;
csak
egyetlen
lejebb lehetne szállítani azon sereget, mely-
nek az ország határait kell védenie. Az els tétel tehát semmivel sem változik, s föl kell tennünk, hogy az állam, melynek elbb függetlensége föntartása végett 50,000 emberre volt szüksége, szintoly nagy hadert fog kívánni, ha Francziaország mintájára rendezték. Ha az államügyek ellátása, ahol csupán a szükségesre szorítkozik, 10,000 ember erejét veszi igénybe legalább ötszörte többet kivan oly körülmények közt, hol a nevelés, kultus, törvénykezés,
s
az összes közigaz-
gatás az államügyek körébe vannak vonva,
s
csak Fran-
vagy a mintájára rendezett bármely állam statistikáját kell kezünkbe vennünk, hogy meggyzdjünk, miszerint a polgári hivatalnokok száma majdnem annyi, mint a hadseregé. Ha azt ugyanannyira teszszük, cziaország,
50 ezer hivatalnok van ott számításunk szerint. Miután az államszogálat a szellemi képesség nagyobb fokát igényli; s miután oly pályán, mely az egész életre kiterjed,
mint a
hadi
szolgálat,
része családatyákból tartása [jóval
nemcsak néhány
s
több
áll
az :
évi foglalkozás,
államhivatalnokok nagyobb 50,000
államhivatalnok
fön-
költségbe kerül, mint 50,000 fnyi
így a kiadásokat a szoros közponkétszer annyival, azaz is tosítás behozatala legalább
hadsereg tartása,
s
50.000,000-val növeli évenkint.
Eötvös.
A
XIX. század
eszméi. III.
'
Az uralkodó eszmék
f)g
Mindezen képzeletiek;
venné valaki,
számok,
s
hinné,
azt
magától
mint
ha azonban a
központosítás
szorított
befolyása az államra.
fülállított
érthet,
tisztán
arányt hibásnak
hogy a legszükségesebbre
szükségeit
igen
csekélyre,
s
a
kormány rendszerét igen magasra tettük az csak igaz marad, hogy minden újabbkori értelemben központosított államnak mind több államhivatalnokra van szüksége, fönállhatása végett, kiket hasznos munkától vonnak el és mind-mind nagyobb költségvetésre; franczia
:
hogy tehát az ily állam a rendelkezésére álló erkbl nagyobb mennyiséget emészt föl, mint más államok. Ha igaz volna is, hogy az állam külbiztonsága kihadereje
zárólag
még
is
nagyságától
és
szervezetétl
tagadhatlan, hogy az állam haderejét
lóban fegyverben
álló
hanem inkább azon szükségei szerint
nem
függ,
a va-
katonaság számához kell mérni,
lehetséghez,
szaporítható,
s
miszerint az az állam
szerencsétlenség
ese-
tében újra szervezhet. S miután e lehetség az egyes
polgárok
karjaiban
rejl
ertl
függ:
az olyas intéz-
mények, melyek mellett az állam, fönállhatása végett, béke idején ez erk nagy részét kénytelen igénybe venni, szükségkép gyöngébbé teszik az államot külveszélyek ellenében. S állíthatja-e valaki, ha a történeteket ismeri, hogy a legjobb hadsereg is minden tekintetben elegend, kül ellenségek ellen biztosítani az államot? Nem szeretném, ha félreértenének. Bármint vélekedik valaki a nagy állandó seregek fell, senki sem tagadhatja azoknak szükséges voltát, ha Nyugoteurópa minden államának helyzetét nyugodtan vizsgálja. Miután az egyeduralom az a forma, melyben minden formák között nagy hadseregek fónállása Legkevesbbé
Második
Negyedik könyv. Tizenegyedik
rész.
veszélyes a polgári szabadságra nézve,
szabadságnak
rséget
érdekében
is
meg
annyi
s
gosodás az állami
oly
jobb
philantrop,
népek
részét,
föl
a produktív
a külhatalom-
hogy a felvilámelyek a béke
hogy más államok önállósága
támadásra,
ellen fegyveres
közt,
el
hogy
hivatkoznak, arra kell fordítani
isteni tanára
erk
áldoznak
milliót
fölötte a
századában,
ugyanazon
ers kart vonnak
ezer
Könnyezhet
nak.
föntartása: e kénysze-
Sajnos lehet az oeconomista eltt,
lett lelkesül.
munkától,
magának a
így
is
99
aki a köztársasági intézmények mel-
fájlalhatja,
annyi ezer
áll
fejezet.
s
védelemre hasonló táma-
dások ellen készen legyenek*, s talán van is benne némi haszon, ha e nézetek képviseli különböz államokból
megersítik egymást ama mikor szebb jöv a népek közt szintoly esztelennek fog tetszeni az ököljog, mint az tetszik elttünk, amely az egyesek közt uralkodott egykor, s módokról gondoskodnak, mik által az örök békét megalapíthatnák vagy legalább a háború alkalmait kevesbíthetnék. De aki a rendes hadseregek fönállásának szükségét századunkra nézve tagadja, vagy azt hiszi, hogy Nyugoteurópa összes államaink egyértelm határzata is föloszlathatja az állandó seregeket, megszüntetheti azok szükségét, míg északon egy óriás hatalom összejönnek,
kölcsönösen
s
reményében,
más alapokra
egészen
létezik,
épített
polgárisodással,
minek következtében a nyugot meghódítására kednie
:
mer
legfölebb
csak
utópiák a
körében forog az
jövend ivadékok
ily
kell töre-
ember,
s
épülésére beszélhet
az államtudományokról.
Épen a nagy rendes hadseregek sége
teszi
szükségessé
a nagy
fönállásának szük-
államok fönállását,
s
e
Az uralkodó eszmék
^00
tévedésnek
sok
félreismerése
tény
befolyása az államra.
forrása,
lett
raely
körben elismerést szerzett magákorunkban forrása egyébiránt a tévedéseknek nak. Szintoly azon hit, mintha hatalmas hadsereg, mely az állam biztonságára nélkülözhetlen, magában véve elegend is oly
széles
b
volna erre nézve.
Mellzöm, hogy az állam külbiztonságára nézve azon körülmény is idézhet el különös veszélyeket, ha igen nagy hadervel bír. Az államhatalom, túlnyomó épen mivel annyi áldozattal jár
öntudatában,
hadereje
rendesen
föntartása,
ert
szokta az
nemcsak
az
állam
biztosítására
használni; e föltevés valószínsége min-
gyakran
denesetre igen
szolgál
okul másoknak ellen-
impime u államokra és egyesekre nézve egyaránt igaz, s némely államot, mikor épen zavarban volt, azért támadtak meg, mivel mások megtámadására jól fölkészültnek látták, s meg akarák elzni a támadásban. De mellzzük mindezt; mint mondók: van-e hadsereg, mely gyzhetetlen volna? Mert ha ebben hiszünk, csak akkor állíthatjuk észszerleg, hogy egy pompás hadsereg magában ele.,Nemo
ségeskedésre.
gend
potuit
terribilis
esse
:
a külbiztonság föntartására.
Azt hiszem, ez
is
olyas kérdés, melyre
nem szükség
felelni.
A
hogy valamely hadseregnek sem czélszer szervezete, sem vitézsége soha sem védhetett meg egy államot a szerencse változásaitól. történet
Amellett
is
kat,
Anglia
midn
tanítja,
elnyomhatja pillanatra az
nek túlnyomó egyedül
azt
az
ereje,
s
ellenei-
minden létez állam közt talán
történeteiben
állam
államot
az
nem
találunk
pillanato-
idegen hatalom által egészen
Második
alávetettnek
rész.
Negyedik könyv. Tizenegyedik
Nem
látszott.
fejezet.
\Q\
azon következményt kell-e
vonnunk a tapasztalatok hosszú
hogy önállósága biztosítása végett a külföld irányában, nagy és vitéz hadern kívül, egyéb eszközökre is van minden hogy, miután senki sem áll oly államnak szüksége magasan, hogy pillanatra alá ne sülyedhessen, mindenek fölött attól függ minden közállomány biztossága: sorából,
:
mely eszközöli állanak rendelkezésére, hogy ismét fölemelkedhessek? Nem hiszem, hogy valaki ez eszközök közé számítsa a közigazgatási központosítást.
Nincs államforma, legalább alá lenne sított
ez
akarat
melyben az egyes akarata, vagy
nyilatkozhatása
annyira
föltétlenül
államhatalomnak, mint a központo-
vetve az
közigazgatású
államokban
;
nincs
államforma,
mely mellett az állam minden egyes erejének nagyobb részét vehetné igénybe, s annálfogva megengedem, hogy amely államok e rendszert követik, erej okhoz aránylag hatalmasabb hadsereget képesek tartani, s azt gyakrabban is megújíthatják, valameddig az állam belszerkezete nincs megtámadva. Tagadhatlan elnye a központosításnak, mint általában minden kényuralomnak, hogy az államhatalomnak több eszközt nyújt támadó háborúra minden más államszerkezetnél. De képzeljük, hogy magát az államot támadják meg, semmivé teszik hadseregét, elfoglalják
fvárosát
—
nem szükség
a jelen századnál mesz-
menni vissza, hogy legtöbb államban hasonló eseményeket találjunk, vájjon a közponsítás-e az, ami az államot megmentheti? A hivatalnoksereg ell fog-e visszavonulni a diadalmas ellen, mely az állam hadi erejét leverte? szent borzalommal nem merészli-e megszebb
—
Az uralkodó eszmék
\Q2 a
illetni
befolyása az államra.
központosított közigazgatású
remek mvét? vagy kitakarodik
állam
az
bámulatos
országból,
mivel
megtagadják szolgálatukat, akik addig a közigazgatást vitték?
A egyes
történet sok csodás
államok
hasonló
módot ad el, mely
pillanatokban
szerint az
megszabadultak.
Tudjuk, hogy Spanyolország, miután a mórok hatalmának meghódolt, azon kevés számú harczos ers hitének köszönheté utóbbi nagyságát, kik Asturiába vonultak a zivatar ell;
hogy Svédországot egy maroknyi mentette meg; hogy Francziaországnak
tudjuk,
parasztcsapat
egy szz lelkesít ereje szerezte vissza függetlenségét. Oly esetrl nem szól a történet, melyben valamely állam az által nyerte volna vissza elvesztett önállóságát,
hogy a hódító nem
talált
lefordította, a kivetett
nyes vitte
kormány volna;
közigazgatást
rendezett
tovább
hogy a legna-
sot azt látjuk a történetbl,
ilyes pillanataiban, az idegen ellenség
épen a közigazgatási
vez körülményekbe törvényes
aki parancsait leírta,
adókat beszedte, szóval a törvé-
alatt
gyobb külveszély
a
senkit,
központosítás
jutott,
kormány
szintoly ked-
által
mint az állam
ellenében,
bens
ellenei
melyet pillanatra ki-
szoríthattak.
Miután a rendezett közigazgatás, azokra nézve, kik központosított államokban azzal foglalkoznak, nagy részint még nagyobb szükség, mint magára az államra nézve; miután az óriási közigazgatási test számtalan tagjai, minden parancs föltétlen teljesítéséhez szokván,
sem tartanak nagyobb szerencsétlenségnek, mint ha senki sem parancsol velk az
állásuknál fogva semmit
:
állam
bármely
kül
ellensége,
mihelyt
a
központnak
Második
urává
tette
rész.
Negyedik könyv. Tizenegyedik
magát, szintoly
fejezet.
eszközökre
kész
talál,
\Q% aka-
rata teljesítését illetleg, a legtöbb hivatalnokban, mintha
valamelyik
csak
törvényes
párt
vetelni
azoktól,
veltek,
vagy
Dreség
érzelemszilárdságot
kiket akarat nélküli várni
ellenállást
elnye,
az
volna ki állásából
a
kormányhatalmat, vagy mintha a törvényes
hatalom maga lenne.
az
szorította
hogy könnyen
mozgatni tetszés
oly
gépezettl,
lehet
kö-
eszközöknek nebizonyos
melynek pontból
szerint.
A
legnagyobb veszély pillanataiban csak nagy férfiak, vagy nagy elvek menthették meg az államokat; és bár meg kell engedni, hogy az államszerkezet alakja magában sem nagy embert el nem állíthat, sem lelkesedést nem ébreszt valamely nagy elv mellett: nem tagadhatni,
hogy
mködésüket
melyek
tozik kétségtelenül szere
vannak
államintézmények,
bizonyos
megnehezítik,
s
ezek közé
tar-
a közigazgatási központosítás rend-
is.
A
közigazgatási központosítás egyik
f
feladata az
f
oka azon népszerségnek, melyben e rendszer részesül: az egyenlség, mit az által, ha nemis teljesen, de jobban elérhetni, mint bármi egyéb által. Központosított államokban is, melyek szabad alkotmánynak örvendenek, fölülemelkedhetik társain az egyes polgár, de az ily államokban nincs olyas társadalmi állás, melyben az egyes, mintegy a dolog természeténél fogva, polgártársai bizonyos nagyobb részének központjává tehetné magát. (e). Legalább minden ilyes állást abnormitásnak kell tekinteújabb államokban,
nünk,
s
s
kétségtelenül
csak következetes dolog,
ha a központosított
államokban azt lehetleg alá törekszenek
ásni.
Az uralkodó eszmék
104
befolyása az államra.
megengedem, hogy az összes polgárok teljes egyenlsége igen kellemes dolog lehet azokra nézve, kiknek kezében van az államhatalom. A parliamenti többség nevében kormányzó ministerek szintoly jól tudják, mint egyes kényurak, hogy a tengernyi homok legfölebb is nehézségi szolgál, míg egyes szikladarabok legyzhetlen akadályt gördíthetnek utunkba. Legtöbb emberrel vele született az ösztön, valami maSzívesen
gasabb
felé vetni tekintetét (/), s
semmi
egyéb
innen van, hogy ahol
magukat meghajtsák, sokan a kormányhoz csatlakoznak, melynek ereje azon nincs,
ami
eltt
mértékben növekszik, minél gyámoltalanabbnak érzi magát irányában minden egyes. Az ily államot ennélfogva nyugodt pillanatokban könnyebben és kellemesebben kormányozhatni, mint minden mást; de mindenkinek meg kell engedni, hogy e kormányforma nagy önálló egyéniségek kifejtésére, minkre szük-
—
sége van az államnak nagy veszély perczeiben,
—
leg-
kevesbbé kedvez minden egyébnél. Mikor az államnak nagy egyéniségre van szüksége, azok közt találhatni föl ez egyéniségeket, akik inkább akarnak egy faluban elsk lenni, mint Rómában másodrendek. Az iskola, melyben nagy hivatásukra elkészülnek, ama kisebb kör vezetése, melyben azeltt mozogtak, (g). Az els
nagyszer pályájukhoz azon tisztelet, melyet rény körükben meg tudtak maguknak szerezni. lépés
E
tételek
ellenében
kozni. Vájjon századunk,
a
tapasztalásra
sze-
fognak hivat-
minden központosítás daczára,
melyet a legtöbb nagy államba bevittek, nem rendkívül gazdag-c nagy emberekben? Minden alkotmányos ál-
lamban
két,
gyakran három rendjét
is
találjuk oly fér-
Második
rész.
Negyedik könyv. Tizenegyedik
fejezet.
kik egymást váltják a kormányban,
fiaknak,
]Q5
anélkül,
hogy abban változást vennénk észre. Azt hiszem, hogy az 1848-ki év történeteivel kezében, máskép a jöv, itélend egykor korunk eme bségérl nagy emberekben. De megengedve, hogy akik a „nagy ember" czímet min eszközei igénylik maguknak, mind valóban azok vannak az egyesnek, ha még oly nagy és kitn is, :
külellenség.
által
fenyegetett
hazáját
megszabadítani?
Képzeljünk egy központosított államot, mely ellenvagyis, amelynek ségei túlnyomó erejének meghódolt; fvárosa ellenség kezében van. Maga Francziaország története
elég példát mutat e
is
VII.
Hosszas,
Károly
alatt az
angolok kezében volt Paris.
küzdelemteljes harcz
ország függetlenségét;
Mihelyt
által vívta ki.
helye Paris,
megsznt
részben.
után megint kivívta az
saját erejével,
nem
önfiai
hs
tettei
volt többé a királyság szék-
az ország fvárosa lenni. Mivel a
fváros ellenében száz hely bírt jelentékeny önhatósággal, nemcsak mindenik képes volt, de meg is szokta, önállólag haladni pályáján, mindeniket alapkövül lehete
használni
állam
az
újdon
épületének
megkezdésére.
Képzeljük, hogy Francziaország VII. Károly alatt központosítva,
egyes részeinek
önhatósága megsemmisítve
nép meg szokott volna föltétlen engedelmességgel fogadni minden parancsot, mely a központból jött: azt hiszszük, hegy Jeanne d'Arc minden vallásos lelkesedése, Dunois és La Tremouille minden hsissége, és oly százezerek honszeretete, akiknek lett volna,
nincs tett
a
semmi eszközük magukat
volna
végre
s
is
részletes fölkeléseknél
csak
az
államhatalom
szervezni,
alig idézhe-
egyebet el,
rendri
melyek
szabályainak
Az uralkodó eszmék befolyása az államra.
10(3
nagyobb szigorúságára vezettek vala? Egyébiránt épen nem szükséges képzelmünket megertetni. 1814- és hatalmak fegyverei eltt,
nem
ságát; de bizonyára
ben.
a
A
elve
iránti
nem
saját ereje által
hódítói
semmi eszköze,
souscrire son abdication,
—
pris,
legitimitás
;
Napóleon n'a qu'á az európai emberi-
nagy diegyszersmind azonban világos
szentélyének
cséretnek látszhatik ez
ellenszegülni az
qui a Paris, a la Francé."
Parist a világ fvárosának,
st
a
országnak, miután fávárosát bevet-
vala többé
ség fényének,
eset-
megmenté Francziaországot
idegenek határozatának, „Paris
Ha
mindkét
adták vissza a trónt a legitim
tiszteletbl
Az
idegen
megint visszanyerte önálló-
szerencsétlenségétl;
uralkodóháznak. ték,
s
eszelve
diplomatia
fölosztás
Francziaország
meghódolt
megint
1815-ben
tekintik (h)
:
hogy a központosított államok külellenségek nagyobb veszélyeknek vannak kitéve, ellenében is mint mások. Minden ilyes állam a monda hséhez hasonló, ezen de ponton sebesíthet meg, ki csak egy mindig halálosan; azon egy különbséggel, hogy e sebhet helyet mindenki ismeri, s azt hiszem, hogy ez, elismerése,
biztosság tekintetében, lényeges különbség.
Jegyzetek a IV. könyv tizenegyedik fejezetéhez.
JEGYZETEK A
FEJEZETHEZ.
Oly államokban, hol nagy hader
(a)
rályság
XI.
:
\Q1
kell,
szükséges a ki-
legalább kétségtelenül ez államformában veszélyezteti
legkevesbbé nagy hadi
er
fönállása a polgári
szabadságot.
Amennyiben a központosítás csak lígy lehetséges, ha minden hatalmat egyes kezébe adnak bizonyára legczélsze(6)
:
rfíbb,
ha
—
—
mint a római alkotmányban történt,
intézménynyé teszik a diktátorságot, mivel ez
rendes
hatalom
által e
átruházásának módját, bizonyos formákat, mikkel az
mindenek hol
ilyes
meg lehet határozni: míg a intézményekrl nem gondoskodtak az alkot-
mányban, a véletlentl, szenvedélyektl, sebb, a félelemtl függ
ugyanis
az
és
napját
fölött idejét,
semmi
jár,
államot,
a mi legveszélye-
s
mindannak meghatározása.
Miután
nagy külveszély pillanatában, csupán
fegyverrel, az az egyes hatalma által menthetni fentartás ösztöne veszély perczeiben
meg:
az ön-
mindig diktatúrát idéz
el; ha még úgy kárhoztatja is azt az alkotmány. (c) Bármennyire elhaladtunk, semmiféle mesterségben
sem mentünk annyira, mint abban, hogy az állam összes erit mind rendelkezésére állítjuk a közhatalomnak. Ha a mit a kényúri persa birodalom egyes satrapái beveszedtek kalifái zsaroltak alattvalóiktól,
— a mi csak
vedelmek egy tizedében
— mind egybevetjük
állott,
a legkevésbé terhelt államokban
is
a
s
Kordova
mindennem
jö-
azzal, a mit
adnak az államnak
:
nem
tagadhatjuk e részben a haladást. Mióta behozták az állam-
:
Az uralkodó eszmék befolyása
10g
adósságok rendszerét, a mit
közének nevez,
s
a mit
eredményének
pontosítás
Cormenm
az államra.
a központosítás
még inkább mondhatott :
úgy
tetszik,
hogy épen
képességében vetett
fizetési
hogy 1000
gatni,
volna a köz-
csaknem kimeríthetlen
Azonban a
forrásokkal rendelkezhetik az államhatalom. pasztalás mutatja,
fémesz-
ta-
úgy: miután az állam azon csodával kell támo-
nincs hitet
— st 10.000
millió kamatját
kell fizetni
is
évenkint.
Ez is elég sok. Ha megfontoljuk, hogy az állam valóban munkaképes lakosai felét sem teszik a népességnek mindig megérezhetni a termel munkaerkben szenvedett (d)
veszteséget, s mivel csak a jövedelem fölöslegét fordíthatni a
tke
szaporítására, ez
nagyobb
annál kevesbbé
is
vesznek igénybe
részt
jövedelembl
a
minél
szaporodik,
állam
az
szükségei. [e)
A
nemességet rendesen a trón
szának, a rend legjobb
biztosítékának
legszilárdabb tekintik,
Miután az állam egész jogállapota bensleg annyira
táma-
méltán.
és
összeti
hogy a jogot a legkisebb körben sem sérthetni meg, a nélkül, hogy minden jog csorbulást ne szenvedjen és ne veszélyeztettessék
:
úgy a társadalom azon
tékben bírnak kiváltsággal, leginkább állapot föntartása.
A
pillanatokat kivéve,
midn
konservativek,
s
melyek nagy mér-
osztályainak, áll
érdekükben a
ioir-
— azon vannak, — mindig
társadalom fensbb osztályai
rémuralom
alatt
a centralisatió és decentralisatió kevés hatással
van érzületökre. Annál nagyobb befolyást gyakorol az államszerkezet azon állásra, melyet lyai az
államban elfoglalnak;
államra nézve hasznos
s
a"
ami
csak
ott
fensbb
el
a
osztá-
válik az
által lehet-'
módon megó'rzeniök
érzelmeiket. Csak ott foglalhatnak tekét,
társadalom
rendnek kedvez
egyesek
elkel
gyakorolhatnak magára az államra
helyze-
nézv<
Jegyzetek a IV. könyv tizenegyedik fejezetéhez.
hasznos befolyást, a hol kisebb körök vaunak.
A
109
kinek részén
vannak olyas államszerkezet mellett a társadalom fensbb
—
osztályai,
biztosan érezheti magát. Központosított államok-
ban ez osztályok befolyása mindig jelentéktelen, mert a
magasabb
állású
egyén
is
jelentéktelennek
tnik
föl
leg-
az egész
államhoz képest. (/) lik az
Sokan nem az „erecto ad
égre tekintetket
sidera vertice"
hanem többnyire beérik
;
miatt eme-
ha
azzal,
valami fensbbet találnak, mely eltt ugyancsak mélyen megalázhatják magukat. ((/)
jon,
Rendesen
elbb meg
azt
mondják
hogy valaki parancsolni
kell tanulnia engedelmeskednie.
zom azon kérdés
tud-
Nem bocsátko-
vizsgálásába, vájjon azok közül, a kik leg-
nem
jobban tudtak parancsolni,
kitnk
:
az engedelmességben.
voltak-e
Az
némelyek legkevésbé
az egy bizonyos, hogy a
nagyobb körben parancsolást csak kisebb körbeni parancsolással
tud
tanulhatni meg.
igazgatni",
A
jobban
ki
egy községet maga erejébl
fogja az államot kormányozni,
valamely minister els commis-ja. (Ji)
Cormenin. ,,De
la
centralisation."
jól
mint
;
Az uralkodó eszmék befolyása
1\Q
az államra.
FEJEZET.
XII.
MIT KÍVÁN AZ EGYÉN A SZABADSÁG
NEVÉBEN AZ ÁLLAMTÓL? Eddig azon kérdésre fordítók figyelmünket, hogy a
szoros
mint
központosítás,
Francziaországban
s
a
mintájára rendezett államokban találunk, valóban gyarapítja-e az állam
hogy arra nincs
és
erejét
biztonságát,
s
azt
hiszem,
eset.
Miután a központosított államokban az államhatalom örökös kérdés jutalma gyanánt megy egy kézbl a másikba, s ekkép soha sem fejthet ki elegend mértékben következetességet; miután hatalomkörét
tzött
eléje
czélt
a
ban az állam
ily
töltheti
rendelkezésére
soha sem érheti egészen
miután az
nem
be álló
teljesen,
s
az
eszközökkel
el
rendszer
szerint
rendelkezésére
álló
szervezett államok-
eszközök
nagyobb
hogy a közigazgatás bonyolult gépezete rendben tartassák és mozgásba inrészét
arra
kénytelen
fordítani,
duljon;
miután végre az államhatalom e rendszer által, épen nagy bel- és kiilveszély pillanataiban, ncmli erejében növekednék, st gyöngébb lesz, s egyetlen csapással
megsemmisíthet: a központosítás rendszere,
Második
rész.
Negyedik könyv. Tizenkettedik
fejezet.
j_|j_
amint azt korunk sok alkotmányos államában alkalmazva találjuk,
szaporítja az államot
fenyeget veszélyeket, a
hogy annak belerejét gyarapítaná: a mibl az következik, hogy a f ok, melylyel e rendszert védik, a
nélkül,
tévedések egész során alapszik.
A
másik ok, melyet fölhoznak mellette, az: hogy
az egyetemes szabadságot jobban biztosíthatni a közpon-
mint bármely más államszerkezet
tosítás,
mellett, s
hogy
az egyéni szabadság korlátozása központosított államok-
annak ott észszer alapja van, — kevésbbé tetnyomasztónak az egyes eltt. Lássuk, mennyiben
ban, mivel szik
helyesek ez állítások?
Mindenek eltt szükséges, ha eredménynyel akarunk e részben eljárni, tisztába jönnünk azon kérdés iránt:
mit kell
saj átlag
értenünk az
egyéni szabadság
alatt? s mit kíván az egyes a szabadság nevében az államtól ? s
uralkodnék a politikai
A
nagyobb fogalomzavar tudományokban, mint épen e fölött.
nincs talán tárgy, mely fölött
szabadság azon lehetség,
önerejét,
s
mely szerint az egyén
ami körüle van, mind fölhasználhatja önvá-
lasztotta czéljainak elérésére.
Minél kevésbbé van akadályozva tában,
minél
több
tárgyat
fordíthat
ereje
használa-
czéljaira,
annál
szabadabb: minél inkább korlátozva van e részben, annál kevésbé szabad.
sem nevezhetné szabadnak azon embert, akinek senki sem parancsol, de aki személyes erején kívül egyáltalában semmit sem fordíthat egyéni czéljaira; ha ugyan képzelhetni ily állapotot. Bizonyára
senki
—
Miután pedig az uralkodás is csak azon lehetségben áll, hogy ami körülünk van, egyéni czéljainkra
-
112
uralkodó eszmék befolyása az államra.
-Az
használhatjuk,
s
így az uralom és szabadság közt csak
azon mértékre nézve van különbség, melyben az egyes e
lehetséget megszerzi:
szabadság és uralkodás ve-
a
lünk született hajlama közt sem húzhatni biztos határ vonalt.
Az
hajlam
uralkodási
azon ösztön,
mely
szerint
sem
elvégre
egyre több-több
szerzünk önválasztotta czéljaink
badság legfbb fokára törekvés,
idegen ert
elérésére, azaz s
mint
egyéb,
a sza-
:
önként következik,
hogy a szabadság ösztöne, ha nem talál akadályra fejldésében, szükségkép uralkodási vágyra vezet mindig. Valamint a szabadságvágy minden emberrel vele született, st minden emberre és minden lényre, ki föntartása végett önereje használatára van utasítva, az
úgy az uralkodási hajlamot is minden emberi lénynycl közösnek kell tekintenünk (a),s ha azt képzeljük, hogy az ember csupán az egy ösztön után indul, azaz esztelen lénynek veszszük semmi ellenvetésünk sem lehet azon állítás ellen, miszerint az egyén föltétlen szabadság utáni vágya ellentétben áll az állammal, mely csak az egyén kell alávetése által lehetséges. Csak az a kérdés hogy e föltétlen szabadságönfentartás
föltétele:
:
:
vágyat (mert hiszen
ez ellentétben
sával)
az embernél általában
nünk?
s
azt hiszem,
hogy
e
áll
az állam fonállá
meglevnek
kell-e
teliinte-
kérdésre határozottan nem-
mel kell felelnünk.
A látlan,
szabadság azaz:
tehetségeit,
környez
utáni
törekvés
minél önállóbban
minél
dolgokat,
inkább annál
használhatja
hatalma
alá
Azonban
az
ember
vetheti
az
t
érez,
még
föltétlen
sza-
élénkebb vágyat
kijebb terjeszteni hatalomkörét.
kor-
mindenesetre
Második
rész.
Negyedik könyv. Tizenkettedik
fejezet.
\\3
szemléldés útján nem jut rá) szintoly kevéssé támadhat az emberben, mint egyéb dolgok fogalma, melyeket nemcsak nem látott, st amikre nézve mindig ellenkezt nem tapasz-
badság
talt.
(hacsak
fogalma
Az ember,
bölcseimi
szükségkép törek-
természeténél fogva
legyzni minden akadályt, mely ereje használásában korlátozza, mert szükségkép mindig kijebb igyekszik erejét terjeszteni; de hogy e törekvésnek soha sem tehet egészen eleget, azaz, hogy soha sem szabad, föltétlenül: azt szintoly jól tudja, mint p. o. azt, hogy szik
—
•
nem
repülni
Aki
tud.
tehát azt
badságvágya
s
állítja,
állam
az
hogy az egyén
föltétlen sza-
fogalma közt létez
különbség gyakorlatilag lehetetlenné
elméleti
teszi a rendezett ál-
lam alkotását, merben úgy tesz, mint ha azt mondaná, hogy a rendezett államok fonállása azért lehetetlen, mert ellentétben áll bizonyos eszmével, mely miatt mindenkit az rültek házába vinnének, ha a gyakorlati életben cselekvési zsinórmértékül akarná venni. Nem föltétlen, hanem csak a létez viszonyok közt lehetséges legnagyobb vés, e
szabadság utáni vágy,
s
a törek-
szabadság körét mindig kijebb terjeszteni,
mi vele
—
ez
S ez ösztön a rendehogy zett állam fönállásával oly kevéssé ellenkezik, épen egyik f okul kell azt tekintenünk, mely az embeaz,
reket
született az emberrel.
polgári
természet
társaság
adta
emberbe az
az
dásra törekedjék
a körüle
mutatja a tapasztalás,
melyeknek azon ösztön, mely A
vitte.
(b).
hogy uralko-
ösztönt,
lev dolgok
Amint a
fölött:
úgy
szerint
erejével
Epén
ura tud lenni.
mindennek
ura,
azaz lehet"
XIX. század
azt
hogy igen kevés azon dolgok
saját
száma,
Eötvüs.
alkotására
eszméi. III.
Az uralkodó eszmék
\\4:
mint eszes
szabad akar lenni, viszi rá az embert,
leg
hogy mások segélyét igyekezzék
lényt, is:
befolyása az államra.
vagy
biztosítani,
az vezeti társaságba.
A
családon túl (mit a nemi viszonyból
s
a gyerme-
mely ösztön az emberben még inkább megvan, mint más állatban, magyarázhatni ki), minden emberi társaságnak a szabadság utáni vágyban találjuk természetes okát vagyis azon törekvésben, hogy más személyeket és dolgokat saját ezéljai elérésére használhassunk, s innen következik, hogy az állam fönállása az egyének szabadságvágyával nemcsak
kek
gondoskodásból,
felli
:
nincs
ellentétben,
st
tekintenünk,
kell
azaz a körüle
rendelkezésre
mely
lev álló
államot egyik
eszközök
midn e
eszközül
szabadságát.
hatalmát biztosítani
fölötti
is,
olyas
egyén
az
által
dolgok
esetekben
oly
törekszik
az
tudja,
czélra
hogy
mind nem
a ele-
gendk.
A
legfbb fólia minden anyagi és erkölcsi jókra nézve, melyekkel bír : ez az, amit az egyes az államtól
biztosság
a szabadság nevében
ségét
tagadja,
badságot,
követel,
nemhogy
(e).
Aki az állam lehet-
megalapítaná
az
egyéni sza-
st megsemmisíti mindazon viszonyokra
nézve,
mik fölött az ember csak azon esetben uralkodhatik, ha nagyobb államközségekbe áll össze, s ha a történet azt mutatja, hogy kisebb társaságok magukat folyvást államokká
a kis államok
alakítani,
kedni törekszenek;
s
meg
ha napjainkban
is
kijebb terjeszpéldát mutat a
hogy ahol pillanatra az állam minden kötelékét erszakosan szétszaggatták is, megint vissza állítá a nép tüstént az államot: épen a szabadságvágynak kell tulaj doni tnunk e jelenséget. tapasztalás,
-
:
Második
rész.
Negyedik könyv. Tizenkettedik
fejezet.
Ugyanazon hajlam, mely, ha az embert
J
]_5
esztelen
lénynek gondoljuk, háborút idézne el mindenki részée hajlam az, mely az ész követrl mindenki ellen,
—
ember ama vele
keztében, vagyis az
mely
génél fogva,
mérték tudja
szerint
választani,
szükséges
elször
társaságba
nagyobb fokára jut
nél
inkább
hajlamai lehetleg nagyobb
a
kielégítésére
uralomra jut
született tehetsé-
vezette
a polgárisodásnak,
az
ész
meg
eszközöket
használata
t;
s
mi-
azaz, minél
ösztönei
fö-
annál inkább nyilatkozik a szabadságvágy sociális
lött,
természete,
annál világosabban kell állani miután* vannak
hogy:
eltt,
biztonságunk
államra,
czélok, melyeket
viszonyok, melyek
végett,
ember
az
közt az
szükségünk van, vannak
csak az állam által érhetünk
cl:
a sza-
badságot épen csak egyéniségünk eszélyes alárendelése által érhetjük
De
el.
bármennyire tekintsük
is
az államot a szabad-
egyén
ság
egyik
nem
tekinthetjük kielégítettnek azzal, ha megadták neki
a,
alapföltételél
lehetséget
arra,
:
hogy
az
szabadságvágyát államszövetségbe
rendezett
léphessen
mert az egyén, a meddig személyes eri terjednek, személyes szabadságát is igénybe veszi; 1.
2.
mert az állam
nem
els,
nem
is
egyetlen emberi
melybe a szabadságvágy vezetett bennünket, s ez ösztön kielégítése szintúgy megkívánja azon szkebb viszonyok létezését, melyekbe vezette az embert, társaság,
mint az államét.
Az
szerzdésen alapult volna is, nem egyesek szerzdésének, hanem minden esetre olyas kötésnek eredménye, melyet már elbb fönállott kisebb állam,
ha
8*
Az uralkodó eszmék
\\Q
Egy
társaságok kötöttek.
befolyása az államra.
állam sem
egyes emberekre,
lianem okvetetlenül kisebb társaságokra dás fokozata szerint nemzetiségekre,
—
városi és falusi községekre
nem
—
a polgáriso-
népségekre,
oszlanék
föl.
vagy
(d).
hanem mint avagy tartomány valamely család, nép tagja ilyen él az államba, s mint abban lépett úgy nemcsak saját személyére, hanem mindazon viszonyokra nézve, Amint az
egyes
elkülönözve,
község,
:
melyekben családjához, áll,
biztosságot
az
követelnie
kell
országához,
községéhez,
államtól,
népéhez s
csak
annyiban érezheti magát szabadnak, amennyiben e viszonyokra nézve is megvan a biztossága. Polgárisodásimk nem tegnapi szülött. Bárhova fordítsuk tekintetünket, Qgy államot sem találunk Európában, hol azon viszonyokon kívül, melyekben az egyes az állam irányában áll, még mások is ne léteznének. Minden népnek megvan története, mely emlékei folytán bizonyos jogigényeket teljesen biztosítják családi
községi
és
is
képez.
személyét
tehát
az egyénnek
és tulajdonát,
kívánják áldozatul
állását
semmisítik nemzetiségét
Ha
s
•
de azért
ha meg-
azon egyetemes történeti jo-
melylyekkel az államba lépett: szükségkép korlá-
gait,
tozva érzendi magát egyéni szabadságában.
Az ember, mint
eszes
lény,
mennyiben az állam
fönállása megkívánja, személyes szabadsága ilyes
látozásának
akkor,
ha
is
örömest aláveti ugyan
meggyzdik
annál jobbnak tartja
az
szükségérl, állam
kor-
magát; de csak minden esetre s
alkotmányát,
minél
ki-
sebb mértékben kívánja tle ez áldozatot.
Hogy egyén
megítélhessük, mely mértékben veti magát az
könnyebben
vagy
nehezebben
alá
szabadsága
Második
korlátozásának
mértékül I.
Negyedik könyv. Tizenkettedik
rész.
:
szabály szolgálhat
két
117
fejezet.
elttünk* zsinór-
:
Hogy
az egyes nehezebben
mond
le
egyéni sza-
badságáról, ha annak használata olyas jóra vonatkozik,
magasabban vagy hozzá közelebb áll, s e szerint mindenek eltt azon dolgokra nézve akarja magát szabadnak érezni, melyek napi életével és erkölcsi meggyzdéseivel állanak összefüggésben. ami
eló'tte
Hogy
II.
az
egyén
az
ugyan föláldozni szabadsága egy mennyiben ez áldozat szükséges
gyzdve
az állam
s
t
fönállásának kész
állam
részét,
voltáról
csak
de
meg
a
van
amirl
kárpótolhatja mindazért,
lemondott.
Mi
az elst
ki bizonyságot keres, vegye kezébe a történetet, találja,
De
nincs szükség bizonyításra.
illeti,
hogy minden századnak tapasztalása
miszerint az államhatalom ellen mindig
sebb és makacsabb az
s
a
úgy
igazolja,
ott volt
leger-
egyén szabad-
ellenállás, hol az
sága bizonyos erkölcsi szükségek, vallása, nemzetisége, becsületérzése
rl
tekintetében
szenvedett
állam
az
részé-
vagy ahol az államhatalom a nép erkölcseivel és szokásaival jött ellenkezésbe. A közönyösség s amaz általános jellemtelenség, amint Európa egyik legnagyobb, s mint mondják, legpolgárisultabb állarövidséget,
mában
a
királyságról
aztán
társaságra
átmentek,
kozatának log áll
egyáltalában
hanem azon
s
errl a
csá-
ismét a köz-
tapasztalás
e
nép
nyilat-
egyén minden do-
mértékben közönyös, amilyen távol ami t, mint az államban elforduló vál-
azon s
s
nem csupán
általános
tekintend, miszerint az
iránt
hozzá,
köztársaságra,
megint a királyságra,
szárságra,
sajátságának,
a
Az uralkodó eszmék
1\%
nem
közvetlen
tozások,
befolyása az államra.
annál
érdekli,
nyugottabban
minél kevesbbé érinti személyes viszonyait.
veszi,
denki
legközelebb
áll
önmagához,
aztán
j
Min-
családja,
aztán az a kör, melyben naponkint mozog, a község, a megye, a tartomány; s végre az állam, mely után még
minden
egész emberiség
esetre az
is
igénybe veheti az
egyes érdekeltségét, csakhogy bizonyára sokkal
cseké-
lyebb mértékben.
Valamint az els franczia forradalom, bár az els napokban oly elveket állított föl, melyek által az összes államrend megváltozott, akkor
talált
elször ellenállásra,
mikor törvényei és intézkedései összeütközésbe jöttek a nép hitével és erkölcseivel, s az egyén személyes viszonyait erszakosan átalakította úgy bármely alkotst köztársasági államformát egyeduralommá mányos, ha az átalakítás a nép erkölcseinek és lehet alakítani, szokásainak sérelme nélkül eshetik meg. A második pontra nézve megjegyzend, hogy a mennyiben az uralkodási és szabadságvágy, mint fö— nebb érintem azonegy, az uralkodás nagyobb fokát csak a szabadság legfensbb potentiájául tekinthetni: az egyén örömest eltri, ha szabadságát lehetleg korlátozzák, ahol az uralkodásban nagy mértékben ré:
—
szeltetik.
Hogy amint
elhatározhassuk,
állítják
—
az
összes
vájjon
a központosítás
—
állampolgárok szabadságára
nézve kedvez,
vagy legalább olyan kormány forma- e. mely mellett az egyén örömest aláveti magát a korlátozásnak: az iránt kell elbb tiszába jönnünk: 1.
Vájjon az egyén,
hozzá legközelebb
álló
központosított államokban,
a
viszonvokra nézve több szemé-
Második
rész.
szabadságot
lyes
Negyedik könyv. Tizenkettedik
élvez-e,
mint
más
fejezet.
119.
kormány formák
mellett adhatni neki? 2.
Vájjon az egyént azon korlátozásokért,
az állam
érdekében alávetették,
mokban kárpótolhatják-e tetik
az
az államhatalomban?
által,
miknek
a központosított álla-
hogy valóban
részel-
Az uralkodó eszmék befolyása
120
JEGYZETEK A (a)
FEJEZETHEZ.
XII.
Természetes, hogy elször mindenki saját egyéni erit
igyekszik
elérésére
czéljai
környez dolgokra
fordítani,
és személyekre,
szabadság
föltétlen
egy
az államra.
megy
aztán
át
az
vagyis az uralkodásra.
t A
korlátlan uralom fogalma lényegesen
és
a lélek és kedély ugyanazon hajlamain alapszik mindkét
:
ösztön.
Ha
(b)
teszszuk
azt
hogy az államnak
föl,
fönállása
végett tagjainak
minden
mal kell bírnia
ez esetben a szabadság fogalma oly kiterje-
désben
is
:
tette fölött
egészen korlátlan hatalom-
ellenkezik az állam fönállásával, melyben azt
ismernünk; azonban ilyes korlátlan
itt
meg
az a kérdés támad, hogy az állam
hatalmának több értelme van-e a
életben, mint az
egyén
el kell
gyakorlati
szabadságának? úgy találjuk, fölállítják ugyan a tudományban, s
föltétlen
hogy a fogalmat gyakran
az elmélet emberei, kik mindenek
fölött logikai
tökélyre törek-
szenek, számos okkal védik; de a communistákon és socialistá-
kon kívül senkinek nem azt valósítani.
ban az ó-kor
Az
jutott
ó-kor alkotmányaiban,
elveit követik,
hatalmat adtak az államnak barátai
is
eszébe, gyakorlatilag
:
s
akarni
miután a politiká-
az újabbkoriakban
is,
roppant
de az államhatalom legnagyobb
csak aránylag nagyobb, de soha sem korlátlan ha-
talmat követeltek az egyén minden viszonya
fölött.
Valamint
az egyes csak viszonylag törekszik mindig nagyobb szabadságra
:
úgy az államban
is
csak viszonylag nagyobb vagy
Jegyzetek a IV. könyv tizenkettedik fejezetéhez.
Azon kérdés
kisebb Latalomról lehet szó. rel
hogy az ember-
ellenmondásban
szabadságvágy
veleszületettt
tehát,
állam ionállásával, csak akkor oldható meg, ha
nem
az
áll-e
elbb
mely mértékben nyilatkozik
ügyre veszszük:
.121*
jól
szem-
hajlam?
e
s
úgy rendezni az államot, hogy az a szabadsággal, a mely mértékben a többség arra törekszik, aztán vizsgáljuk:
lehet-e
ne álljon ellentétben?
Montesquieu (XL.
(c)
k. 6. fej.) a politikai
szabadságot
a lélek azon megnyugvásának mondja, melyet az egyénekben
a biztonság érzete
Miután az állam fonállása mindig a
szül.
polgárisodás bizonyos fokát föltételezi,
melyben az egyes életén melyeket
kívül,
azaz
oly
állapotot,
még más anyagi javakat miknek
szerzett, s erkölcsi szükségeket,
is,
kielégítése
szükséges boldogságára, igyekszik biztosítani; a polgárisodás
foka pedig,
s
ezzel azon anyagi és erkölcsi
javak szere száma,
melyeknek biztosításában keresi az egyén szabadságát, szükségkép különböz: azon föltételeknek is különbözknek kell lenni,
melyektl
magát.
E
függ,
hogy az államban szabadnak érezze
részben mindig szükséges, hogy nemcsak személyét,
hanem anyagi
és
erkölcsi javait
is
biztosítva lássa.
Innen következik, hogy bár az állam föladata sajátlag mindig ugyanaz,
t.
i.
hogy az egyesnek a lehet legnagyobb
biztosságot adja meg, az egyes követelései igen
hogy
tehát,
általában,
azon
lehetnek az állam irányban
nem
határozhatni
meg
;
általán véve meghatározni,
sággal
miután e kérdéseket fogalmat
melyet egyes
sem
lehet
népek a szabad-
kötnek egybe.
(d)
Fönebb
(III.
hogy kik az államban
k.
1.
fej.)
f'Önálló
figyelmeztettem olvasóimat,
jogviszonyok kimagyarázására
az államszerzdés elméletét használják, el,
különbözk
hogy
e kötésben alanyul
abstraktiót,
azt a hibát követik
vagyis az embert
122
Az uralkodó eszmék
természeti állapotban veszik
kán,
Lefolyása az államra.
föl,
nern a kultúra bizonyos
bizonyos fönálló viszonyok közt.
ménye, hogy
föltették,
hajtható végre, akik,
E
fo-
tévedés következ-
miszerint e szerzdés oly egyének közt
midn
államszövetségbe léptek, egyáltalá-
ban semmi viszonyban nem
állottak.
Akár
az állam történeti
alapjául, akár jogalapjául veszszük az államszerzdést: mind-
két esetben egyaránt hamis e
föltevés.
:
Második
rész.
Negyedik könyv. Tizenharmadik
XIII.
123
fejezet.
FEJEZET.
A KÖZPONTOSÍTÁS BEFOLYÁSA AZ EGYÉNI SZABADSÁGRA. Ha úgy
az ujabbkori államokra
hogy az önszemélyünk
találjuk,
fölötti
fordítjuk figyelmünket, és a
körülünk
levk
rendelkezés joga sehol sincs oly korlátozásoknak
követik
alávetve, mint ahol legszorosabban tosítás elvét.
közpon-
a
(a).
Az alkotmányos
minden cselekedete,
állampolgár
növeli,
rendri utasítások tárgya. Az állam az állam szabja meg: mely föltételek alatt ala-
píthat
családot,
bölcsjétl a
sírig,
s
rendelkezhetik
melyet
tulajdonáról,
Nincs joga, habár tízszer az alapjogok egyikéha nek nyilatkozata legyen is az alkotmány, melyre, a franczia forradalom kölaz állam jóléte úgy kívánja, szerzett.
—
—
ti
kifejezése
oly
kicsinyes
szerint,
fátyolt
cselekedet,
latkoztathat az állam:
ne
lehetne
vetni;
melyet bntettnek
szóval
az
nem
államtól függ
nincs nyi-
minden
tekintetben.
Föl kell áldoznia az államnak egyéni szabadságát, hogy az állam az uralkodás által kárpótolja, ami csak a szabadság nagyobb fokozata.
Ha örömünk szerint
telhetik benne,
vezérelhessünk,
tudniillik
a
parancsolásban
keresnünk ez elv hogy urak vagyunk saját házunkban.
azon érzésben kell mindenek kielégítését,
S miben áll ez uralom? hogy másokat tetszésünk fölött
Az uralkodó eszmék befolyása
124
akinek egy állam
Attól,
az államra.
uralmat
fölötti
meglehetsen szerény követelés, hogy lehessen;
sem
s
érhetni
az állam jelen
saját
szervezete
Ígérnek,
házában úr
mellett
még
ezt
el.
Az államnak gondoskodnia kell polgárai biztosságáról, egészségéiül, st aestheticai élveirl is, s annálfogva egészen természetes, hogy nem bízhatni az egyes kényére: mi módon és mely alakban építse házát. Az gondjának kell lenni, hogy az állampolgárok, az alkotmánynak megfelel érzelmekkel államnak e
fölött arra
is
bírjanak: a nevelést tehát szintoly kevéssé hagyhatja a
amint
szülékre,
nem
bízhatja
szivére
és
szeszélyére,
hogy mi módon rendelkezhessék az atya övéi közt tulajdonáról. Minden, amit az állam tehet, csak abban áll, hogy midn elveszi az egyestl a rendelkezhetési jogot háza és családja fölött, megengedi, hogy hasonló teljhatalommal intézkedhessek a másokéri, mint idegenek rendelkezhetnek az övérl. Oly emberekben, kik, alkotmányos képzettség nélkül, csupán pallérozatlan eszük után indulnak, minden bizonynyal azon vágy támadna e viszonyok közt: bár e jogokat,
melyeket
mint
polgárok
souverain
nyertek,
azon kis körben gyakorolhatnák, mely hozzájok legkö-
melynek szükségeit ismerik, s melynek tézményei nagy befolyással vannak saját jólétökre, község körébeni uralom némi olyas elnyökkel és vekkel kínálkozik az egyénre nézve, melyek miatt,
zelebb
mint
áll,
az
ó-világ
szabadságáról
is
példája
örömest
mutatja le
—
szokott
még
in-
A él-
—
személves
mondani.
Miután
azonban korunk elméletei szerint csupán abban áll az egyén szabadsága, hogy része van az állam uralmában,
Második
s
mindazt,
fölött a
Negyedik könyv. Tizenharmadik
rész.
ez
aini
uralmat
korlátozza,
fejezet.
így
^25
mindenek
község autonómiáját, csak e szabadság korláto-
önként következik, hogy e kívánatnak sem felelnek meg.
zásának tekintik
:
Egészen így van, ha valaki a szabad mozgás jogát, amit tle saját házában és a községben elvontak, a megyében és tartományban, melyben honosnak érzi magát, akarja igénybe venni. Épen azért, hogy egy alkotmányos polgárnak se szenvedjen csorbulást uralkodási joga. az egész állam és mind a
ami abban
hogy bizonyos tárgyról senki
szükséges,
van,
fölött,
se
ren-
delkezhessék önkényesen.
Csak akkor szabad az ember, ha teljesen biztos, hogy senki sem háborgatja tetteiben. E biztosságra azonban az egyes csak akkor tehet szert, ha minden mástól
elvonják
e
szabadságot;
ergo:
az
egyes annál
vannak mások. Minthogy pedig alkotmányos demokrata államban mindenkinek egyaránt szabadnak keli lennie s minden egyes szabadságát minden más szabadsága veszélyezheti csak az által biztosíthatni mindenki szabadságát, ha minden egyest megfosztanak attól. szabadabb,
minél
inkább
korlátozva
:
Körülbelül
ily
gondolat-menettel találkozunk mind-
abban,
amit Francziaország
mellett
felhoznak.
alkotmányos
Meglehet, hogy mindez
intézményei szintoly vi-
lágosnak és czáfolhatlannak tetszhetik azon igen tudós férfiak
eló'tt,
foglalkoznak,
kik napjainkban politikai tudományokkal
mint néhány századdal azeltt a schola-
stica philosophia okai
más tudósoknak.
De meg
hogy egyáltalában nem foghatja okokat azon mindennapi parasztos értelem, melyre
szintoly bizonyos, ez
tetszhettek
Az uralkodó eszmék
126
befolyása az államra.
mégis a fontos kérdések eldöntése körül kellene lenni demokrata államokban.
is
tekintettel
Kérdezzetek meg minden egyest, akar-e uralkodni az állam fölött, s valószínleg igennel felel de kérdezzétek meg, hogy ez áron le akar e mondani azon jogról, ;
hogy
családja, községe,
delkezhessék,
s
tartománya
nagyszer az eszme, mely uralkodik,
—
szolgája, találja.
s
fölött
szabadon ren-
bizonyára nemmel válaszol.
amellett az
Mert oly
szerint valaki az állam fölött
egyetemnek akaratnélküli
hogy a köznapi
ész
szinte
rab-
nevetségesnek
(6).
Az állam
ugyanazon föladatot tzik századunkban, melyet a középkorban a kath. egyház kísérlett elé
megoldani.
Az anyagi szükségeket egészen de mindent az
mindent,
ha nem
is
államnak
a hiúsági igényekig, kell
kielégítenie,
s
az igazhitségrl, legalább arról kell gondos-
kodnia, hogy az egyén semmit se higyjen, ami az alkot-
mánynyal
össze
nem
fér.
Nemcsak
a meglett ember nevelésérl kell
az
államnak,
legyen önmagának. Csoda-e,
nehogy
is
a gyermek,
hanem
szüntelen gondoskodnia
szabadságában
ártalmára
Járszalagon kell vezetnie milliókat.
ha ers kötelékre, st gyakran lánczra
is
van
szüksége avégett?
S ugyan mily eredményeket idézett el
e követett
irány ?
Azon
törekvés,
hogy az államnak mindent
alái
senek, egészen olyan helyzetbe hozta az államot, mely-
ben századokkal azeltt a kath. egyház volt. Amint akkor minden ellenzés a pápa ellen fordult, úgy fordul most az állam ellen. Lehetséges volna-e ez, ka azon
Második
Negyedik könyv. Tizenharmadik
rész.
uralmat, melyet
—
állam körében
az
—
de
127
fejezet.
csupán csak
adtak az egyénnek, mindenki személyes önállósága kárpótlásául tekintené? s ha kielégítésre találnának azon igények, melyeket az egyén a szabadságvágy-
itt,
nál fogva az állam irányában tenni kénytelen?
Akik
az egyéni szabadság védszerét látják a közpon-
szoktak hivatkozni nézeteik
a tapasztalásra
tosításban,
bizonyítása
Két,
végett.
igen fontos tény
látszólag
áll
elttük.
Az els azon országban
tagadhatlan haladás, melyet Franczia-
tapasztalnak,
mióta
els
az
forradalommal
behozták a központosítás rendszerét.
A
hogy
másik,
a
decentralisatió
aristokratia áll el. Töröljék
mondják csupán
—
ellenfeleink arra,
ami
el
ma
állam
az
szorítsák
következtében
a központosítást
—
hatalmát
kikerülhetlenl szüksé-
föntartására
egyesnek több egyéni szabadságot adtak, s azon egyetlen nagy kör helyett, mely épen nagysága által elenyészteti a relatív különbségeket, egy csoport kisebb kört támasztanak a közéletben: azonnal mindenikben kiemelkednek egyes személyek, s uralomra ges,
mihelyt
s
vergdnek
az
a többiek
A
fölött.
decentralisatió
földében
terem az aristokratia.
Ha
látjuk,
milyen kormány
országnak lennie
XV. alatt
Lajos és
a forradalom
alatt, s fontolóra
utóbb
az
napfényre
ellenszenv,
melylyel
visszapillantanak
1789.
óta
eltt,
s
rendszer
hozták
a regensség és
:
igen
minden ártalmát megfogható azon
Francziaországban
ama korra
Franczia-
veszszük, hogy a forradalom
elbbi
egyenkint
alatt kellett
;
s
az
is
és
mindenütt
tagadhatlan,
némi tekintetben tetemes elhaladást
hogy
tn
ez
^z
128 ország;
uralkodó eszmék befolyása az államra.
ha a jelent a múlttal egybevetvén,
csakhogy,
nem akarjuk magunkat kell
tévútra
figyelembe
vezettetni,
vennünk, miszerint a szenvedések, melyeket Fran-
cziaországnak az „ancien-régime"
alatt
szenved-
kellé
nagy részben épen a kényuralom rovására esnek, mely akkor az államhatalmat gyakorolta, és így nem a központosítás hiányának, hanem inkább túlságának kell tulajdonítanunk; hogy tehát Francziaország állapotainak javulását is a központi hatalom átalakításából, s nem abból kell magyarázni, hogy a központosítás elve
nie,
következetesb
alkalmazása
még
által
korlátlanabbá
lett
az államhatalom.
Sokkal fontosabb a központosítás mellett felhozott ama másik ok, miszerint az egyeseknek s különösen
községeknek adott
nagyobb
aristokratia keletkezését,
s
elmozdítja
önállóság
természetes,
az
hogy korunknak
az aristokratia elleni lázas ellenszenve mellett, annál több bizonyító ervel bír ezen ok, mert igaz tényen alapszik.
A mellett,
szellemi
és
anyagi
erk
mely az emberek közt
végtelen különfélesége
létez, az
egyénnek adott
minden szabadság az erk különböz voltának megfelel különbséget idéz el a helyzetekben. Minél gyakoriabbakká teszik az alkalmakat, mik mellett az egyes túlnyomó
öntudatára jut,
ereje
azt
másokkal
annál hamarabb és nagyobb bizonyossággal éretni, s eszerint
következtében
decentralisatió áll
minden tekintetben
igaz,
szükségkép
érezteti:
el
fo^
az
hogy minden aristokratia
el. Csak az a kérdés: hogy az aristokratia keletke-
zése ily értelemben, vagy az
erk
különbségének megfeleld a
szabadság uralkodó
lielyzet-különpség
ellentétben
fogalmával? S
kérdésre csak nemmel lehet
e
áll-c
felelni.
Második
A
Negyedik könyv. Tizenharmadik
rész.
szabadság,
amely értelemben
azt
—
fejezet.
129
korunk
ural-
mint fönebb kodó eszméjének kell elismernünk megmutattam nem egyéb, mint az egyénnek adott lehetség, hogy saját erit, s ami körüle van, önválasztotta czéljai elérésére fordíthassa. Az egyenlség fogalma, mely a szabadságé mellett foglal helyet, sem háttérbe nem szorítja azt, sem értelmét nem változtatja, hanem csak azon általános meggyzdést idézi el, hogy különbség nélkül minden ember jogosítva van szabadságra,
—
azaz ereje szabad használására.
A
fogalmának korunkban adott ezen értelmébl következik, hogy: 1. amennyiben a szabadság fogalma szintúgy sérelmet szenved, ha az egyént az egyetem, mint ha egyedúr rabszolgájává teszik: az is ellentétben áll a szabadság szabadság
fogalmával, ha az egyént korlátlanul alávetik az állam-
nak, ami szükséges föltétele
s
egyszersmind
eredménye
a központosításnak; 2.
miután különböz
hogy,
ségkép különbséget idéz
el
erk
használata szük-
a befolyásra és
helyzetre
nézve: az ilyes helyzetkülönbség, vagyis az aristokratia ez értelemben
nemcsak nem
áll
ellentétben a szabad-
st inkább szükséges eredményéül tekintend. Azon heves ellenszenv mellett, mely korunkban az
sággal,
aristokratiának
csak
neve
reaktionáriusnak találják ez szenv,
valamint
a
ellen
is
állítást:
lelkesedés,
oly
mutatkozik,
talán
azonban ez
ellen-
államintézmények
irányában, melyek az aristokratia keletkezését akadályozzák, csupán
azon
merben
hibás nézeten alapszik, me-
lyet az állam czéljáról fölállítottak.
Eötvös.
A
XIX. század
eszméi. III.
9
^ z uralkodó eszmék
130
Lefolyása az államra.
Kern abban kell keresni az állam czélját, hogy az aristokratia keletkezését megakadályozzuk. Ha ezt kíván-
más államszerkezetnél többre kellene becsülni kényuralmat, mely még bizonyosabban megakadá-
juk, minden
a
lyozza
aristokratia
az
keletkezését,
mint
a központo-
sítás.
Az
állam
föladata
az
egyén
anyagi
és
erkölcsi
mindenekeltt az egyéni szabadságnak biztosítása, mi legfbb erkölcsi jó s egyszersmind oly föltétel, melytl függ nagy részint az anyagi szükségek kielégítése. Minden alkotmány czélszersége attól függ leginkább, hogy mennyiben szolgál eszközül e czélra. Azon állítás tehát, hogy az egyesek eri közt létez különbség mellett csak szigorú központosítás akadályozhatja meg a különbségek keletkezését a helyzetek-
j
avainak
s
ben, azaz bizonyos
nem ok
ez
aristokratia
államforma mellett,
alakulását,
—
st leginkább
nemcsak szól az
ha mindenütt, ahol különbség van az erkszükségkép különbséget idéz el a szabadság a
ellen; mert,
ben,
helyzetekben kül,
hogy
:
lehetetlen
megakadályozni
ezt (a szabadságot)
is
meg ne
amazt,
anél-
semmisítsük.
Jegyzetek a IV. könyv tizenharmadik fejezetéhez.
JEGYZETEK A (a)
Ha
egyszer
XIII.
merben
FEJEZETHEZ.
a korlátlan államhatalom fogal-
mát veszik minden jogviszony alapjául mértéke,
korlátozásának
melynek az egyes
alá
uralkodó rendtl függ,
elnyt
—
:
az egyéni szabadság
va gy a kényuralom fokozata,
van vetve, s ki
—
csupán az államban
fogja a jelenkori államoktól ez
elvitatni?
(b)
Korunk alkotmányos polgára épen ellenkez
van, mint a római pápa volt a középkorban.
vus servorum"-nak nevezte magát, korolta igényt
|31
mindenek tart,
a
fölött
:
még sem
s
A
állásban
mint ez „ser
a legfbb hatalmat gya-
úgy amaz a hatalom minden czímére egyéb, mint „servus servorum."
9*
:
Az uralkodó eszmék
132
befolyása az államra.
XIV. FEJEZET.
A KÖZPONTOSÍTÁS BEFOLYÁSA A POLITIKAI SZABÁLYOKRA. Habár tehetségeink használata leginkább ges
tény
még
ránk nézve, mindazáltal,
legközelebbi
hogy az
viszonyainkat
szükséilletleg
ember az uralkodás
a szabadság teljes elvesztéseért
is
által
kárpótolva érez-
magát (a); ez esetben azonban szintoly valódinak kell lenni ez uralom bírásának, min a személyes szabadság korlátozása. A tudomány emberei eltt azon meggyzdés, hogy egy elvnek elismerést vívtak ki, kellemes és kívánatos színben tntethet föl minden abból vont következményt. De a tömegeket az elv szépsége soha sem indítja az eredmények elismerésére, hanem az eredmények üdvös volta bírja rá, hogy elismerjék az elvet, melyhez
heti
mindig csak gyakorlati hasznosságukhoz képest ragaszkodnak. Egy nép sem annyira mvelt, hogy az uralkodás eszméje által kármentesítve érezze magát szabadsága gyakorlati élvezetéért, (b).
Hogy
megítélhessük,
mennyiben
tekintheti
az
egész az állam uralkodásában való részvételt kárpótlásul önállósága korlátozásáért,
kárpótolva a
politikai
azaz
mennyiben
szabadság
által:
azt
érzi
kell
magát vizs-
Második
gálnunk
rész.
van-e
:
Negyedik könyv. Tizennegyedik
jelentsége
gyakorlati
fejezet.
uralkodás-
az
bani részvételnek, melyet az egyén központosított
mokban
álla-
élvez ?
Meggyzdésem
szerint: nincs.
Az egyeseknek
az
uralkodásbani
gyobb államokban csupán a
A
133
részvételük na-
választási jogra
van
politikai szabadság biztosítékai, vagyis
szorítva.
azon biz-
melyek alkotmányos országokban a végett léteznek, bogy sem a népet illet választási jog, sem a nép választott képviselire ruházott hatalom ne szenvedjen csorbulást, a következk: 1. a népképviselk azon joga, mely szerint minden
tosítékok,
államszolgát felelsségre vonhatnak; 2. lási
szintén a népképviselkre ruházott
adómegaján-
jog; végre 3.
bizonyos
végs
esetekben, ha a népképviselk a
rajok ruházott kötelességeket megsértik,
nyal egyesülve
el
s
a kormány-
akarják nyomni a népet, ennek fön-
marad, a törvénytelen hatalom ellenében, az ellenállás lehetsége.
De nem
szenved kétséget, hogy nemcsak az egyest illet választási jog, hanem a törvényhozás azon joga is, mely szerint a végrehajtó hatalmat feleletre vonhatja, s az
adómegajánlás joga
eszközétl megfoszthatja;
—
által
a hatalom minden
st még annak
a lehet-
hogy a törvénytelen hatalomnak ellenszegülannál inkább veszít gyakorlati jelentségébl, jön; s szükségkép annál veszélyesb az államra nézve, minél inkább központosítva van ez. sége
is,
—
:
Az uralkodó eszmék
|34
befolyása az államra.
A) VÁLASZTÁSI JOG.
A
választási jog
gyakorlati jelentsége
az egyesre
nézve három dologtól függ
melyben az egyén azok összegéhez áll, kik vele e jogban osztoznak; b) azon lehetségtl; mely szerint e jogot szabadon és teljes öntudattal gyakorolhatja; c) attól, hogy mily eredményei vannak e jog gyaa) azon viszonytól;
korlásának az egyes viszonyaira nézve. Az államra nézve annál veszély esb korlása 1.
jog
e
gya-
:
minél nagyobb izgatottságot idéz el;
minélinkább olyanokra van ruházva e jog, kiknek nem igen van képes'ségök azzal élni, vagy akik önz 2.
czélok elérésére élnek vele vissza; 3.
s
minél
nagyobbak
e jog
gyakorlásának ered-
ményei az államra nézve. Központosított államokban, hol
a
választási
egyetlen képvisel választására szorították,
s
jogot
hol, álla-
egyén e jogában százszükségkép igen cseezerekkel, st milliókkal osztozik kély a befolyás, melyet az által az állam vezetésére
maink nagysága
mellett, az egyes
:
gyakorolt az egyén.
A
mely mértékben alávetették az egyest az államhatalomnak, s a választás eredményeitl tették függvé a hatalom
linek
birtokát,
érdekeltségét,
a szerint növelték a hatalom kezebefolyni
a
választásra,
s
tették
lehetetlenebbé az egyesekre nézve, hogy ellenállhassanak
hogy a központosított államokban az összes közéletet a központba szorítják egybe.
e befolyásnak;
míg
azáltal,
:
Második
s
rész.
Negyedik könyv.
Tizennegyedik
fejezet,
^35
megsemmisítik azon
kisebb köröket, melyekben az polgártársai bizalmát megszerezheti, s képessé-
egyes gét
és
érzelmeit
hetségtl
is
kimutathatja,
egyszersmind azon
megfosztják a polgárt,
hogy a
te-
választási
jogot öntudatosan gyakorolhassa.
A
választási jog
tosított
államokban,
gyakorlásának ellenben, közponaz egyén közelebbi viszonyaira
nézve igen csekély eredményei vannak. az
államhatalom
birtoka
a
Ámbár
törvényhozás
ugyanis
többségétl
eredményeinek e szerint tetemes befolyással kell lenniök a nagy ügyek folyamára: mindazáltal rendesen csekély befolyással van az egyes polgárok jólétére, (c). Innen magyarázható, hogy a képvisel-választás jogát, bár mondhatni, hogy alkotmányos államainkfügg,
s.
a
választás
—
—
a válaszban az egész politikai szabadság abból áll, tók nagy része rendesen soha nem is gyakorolja. Már pedig, a mely mértékben elveszti az egyesre
nézve gyakorlati jelentségét, központosított államokban, a választási jog: egyszersmind annak gyakorlása, magára
azon mértékben lesz veszélyesebb. Ha úgy van rendezve az állam, hogy azon milliók, kiket a kormányzásbani részvételre hívtak meg, befolyásukat a képvisel-választás által bizonyos idszakon-
az államra nézve
is,
— minden 3 — 5
—
egyszer gyakorolhatják évben igen természetes, ha ez alkalommal a kitzött perczben kint
nem
kis zavar támad. (d).
Szintoly tagadhatlan, hogy központosított
államok-
ban azokra kell ruházni a választási jogot, kiknek igen kevés képességök van annak gyakorlására. Kétségkívül szabadságra született minden ember, s miután a politi-
&z uralkodó eszmék befolyása az államra.
13G
kai szabadság minden biztosítéka,
méltán mondhatni, hogy
szabadságra
kai
ellátta
szabadság eredménye és legfbb
is
ségekkel
is
politi-
hogy a természet
De
a természet azon tehet-
melyek laka építésére, megkívántatnak tehát szintúírv szü-
fülruházta az embert,
földe mívelésére
is
;
építésznek és gazdának,
letett
:
ember
azon adományokkal, melyek a politikai szabad-
ság élvezésére szükségesek.
Ki
azaz
született,
az
mint szabad polgárnak.
hogy tehetségeivel helyesen élhet, fidébl ill jövedelmet vonhat, ha gyakorlat által nem fejti is ki, ha elbb kicsinyben nem kísérletté is meg, a mit nagyban kell létesítnie. Szintúgy vagyunk azon tulajdonokkal, melyek a szabadság élvezhetésére szükségesek. Csak az lesz képes a politikai szabadság élvezéállítná ezért,
körökben gyakorlá képességét. Ha az egyesnek s a közügyekben] részvételét csupán az állam ügyeire akarják szorítani, mint minden központosított államban szokás elre készeknek kell lennünk, hogy oly emberek által látjuk gyakoroltatni e sére az állam körében, a ki
kisebb
—
:
jogokat, kik arra
nem
—
képesek,
(c).
Kétségkívül minden választás körüli hiba szükség-
kép hasonlíthatlanúl nagyobb
ártalmakat idéz
el, az
államra nézve, központosított államokban, mint egyebütt
bárhol okozhat: mert miután azon kérdést, kinek kezei-
ben
legyen
döntik
el
az
államhatalom,
választás eredményei
a
alkotmányos országokban
:
oly államban,
hol
az államhatalomra ruházták a népnevelés, a vallásügy
minden község igazgatása fölötti határozást, kiszámíthatlanok lehetnek minden választás eredményei.
Egy tióját
szerencsétlen
vonhatja
választás
az
maga után egészben
állam
desorganisa-
és egyes részeiben,
Második
rész.
Negyedik könyv. Tizennegyedik
fejezet.
137
lehetségnek is, hogy a hibát megint jóvá tegyék, holott különben az elkövetett hiba eredményei az állam községeire szorítkoztak s
ez által bevághatja útját azon
volna,
bizonyára az állam fönállását
s
nem
annyira az egész állam rossz igazgatása,
veszélyezi
mint minden
egyes részének általános desorganisatiója.
B)
AZON JOG, MELY SZERINT FELELETRE VONHATJÁK AZT, A KIRE A KÖZÜGYEK VEZETÉSÉT BÍZTÁK.
Min
gyakorlati jelentsége van
az
egyesre nézve
azon alkotmányos jognak, mely szerint az államhatalom kezelit felelsségre vonhatja, ez attól függ: mennyi-
ben élhet jogával az egyes minden esetben, valahányszor az államhatalom által sértve érzi magát.
a
dolog
természete
magával,
hozza
Már pedig
hogy az
egyesre
nézve annál inkább csökken e részben a lehetség, minél inkább van központosítva az állam.
hogy az államhatalom alsóbb közegei függjenek a fensbbektl. Minél inkább van központosítva az állam, annál szükségesebb e függés. Ha azon nézetbl indulnak ki, hogy a községektl elvonják saját ügyeik önálló keze-
Minden központosítás szükséges
lését:
még kevésbé
föltétele
az,
adhatni az államhatalom alsóbb kö-
zegeinek ilyes önállóságot. Innen következik, hogy központosított
melyek
államokban
által az
egyes sértve
a hivatalnoki hatáskör ez
a ministert vonhatni
Ha immár lasztja
el
mindazon érzi
által át
cselekményekért,
— amennyiben hágva, — csupán
magát,
van
feleletre.
meggondoljuk, mi roppant távolság vá-
az egyes
polgárt az állam kormányzóitól
al-
Az uralkodó eszmék befolyása az
138
államra.
kotmányos országokban is ha fontolóra veszszük mindazon nehézségeket, mikkel a közönséges polgárnak, minden alap- és emberi jogok s az egyenlség elvének •
ünnepélyes kijelentése mellett
is,
küzdenie
kell,
csak a
hogy panaszát maga a minister elé juttathassa; ha meggondoljuk, min ügyekkel van ez elhalmozva, s mennyire lehetetlen, hogy minden egyes esetrl kell tudomást szerezzen magának megítélhetjük, hogy mennyiben veszi hasznát az egyes azon jogvégett
is,
:
nak, miszerint az állam szolgáit feleletre vonhatja,
Ha
azon feltevés nélkül vizsgáljuk
e tárgyat,
(f).
mely
a mi csak az alkotmányban ki van fejezve,
szerint azt,
már valósuknak (kivívott eredménynek) szokták tekinteni: úgy találjuk, hogy az alkotmányos államok egyes polgárai a kormány sérelmes tetteire nézve egészen hasonló helyzetben vannak, mint a látlan
egyeduralom
gyakorlati haszna
lakosai,
mindössze
legtöbb
kor-
hogy a felelsség azon jogban áll, hogy
azaz: is
emelhetnek
az alsóbb hivatalnokok tettei ellen panaszt
míg ezeket csupán a kinevezési jog mikénti használásaért, s csak akkor vonhatni feleletre, ha vonakodnának megvizsgálni az eléjük terjesztett paa
ministereknél,
naszt.
Hogy
azonban
miattiffelelsség
csupán erkölcsi
a
kinevezés
— nyilvános
azon tény, miszerint az alsóbb oly
korlátlanul
megtagadni zik,
—
szembetn hivatalnokok
—
dolog, mint elleni
pa-
mit polgárisuk államban, ha még-
kormányozzák
— miután
-
használata
vesztegetés esetén kívül
lehet, az szintoly
naszok vizsgálata
miként
is,
e vizsgálatot
sóba is
sem szoktak
hivatalnokok vég-
csak igen kevés gyakorlati eredményre vezet.
Második
rész.
Negyedik könyv. Tizennegyedik
fejezet.
139
Mellzöm: mily eredményei vannak a közigazgatásra nézve a
ministerek azon jogának,
den hivatalnokok
k
nevezhetnek
ki.
miszerint min-
(g).
E
jognak a felelsség elvére nézve minden esetre az az eredménye, hogy a közigazgatás azon cselekményeiért, melyek által az egyes jogaiban sértve érzi mamert valagát, saj átlag senkit sem vonhatni feleletre mint az alsóbb rend államszoígát, kitl közvetlen származott a sértés, csupán egy fensbb hatalom akarat ;
eszközéül
nélküli
kell
tekinteni,
annálfogva alantabb
s
hogysem feleletre lehetne vonni úgy viszont igen magasan állanak azok, a kiknél minden felelségnek áll,
:
központosulni kellene:
mivel minden jogi flctiók
1-ör,
korunkban
észszel,
oly cselekményekért, melyeket mellett
laltatásai
pán
azért,
melyekre
alapítani akarják az államot és a polgári sza-
ellenkezik a józan
badságot,
daczára,
mert
nem
is
nem
tehetett,
nevezte ki
azt,
hogy a ministert
tett,
s
feleletre
egyéb
elfog-
vonják csu-
a ki a jogsértést elkö-
vette;
hogy valakit felelségre lehet-e vonni, nem az alkotmány azon szakaszaitól függ, melyekben a felelsségrl szó van, hanem attól, hogy aránylag milyen állásban van az, a kit feleletre akarnak 2-or 7 mivel a kérdés:
vonni,
s
mivel azon államokban,
hol az egyest egészen
szembe a korlátlan államhatalommal, sokkal alárendeltebb helyzetben találja magát az egyén, hogysem alkotmányos jogának gyakorlatilag elszigetelten
állítják
hasznát vehesse.
Azt hiszem eléggé megmutatta e nézetek helyességét a tapasztalás mert bár a felelsség elve minden :
^ z uralkodó eszmék
140
befolyása az államra.
alkotmányos államban ki van mondva, s a szabadság egyik leglényegesb biztosítékául tekintik; s ámbár az államokban nem mondhatni mindig példányszernek, st gyakran annyira gyakorol elnyomást az egyesek fölött, hogy az állampolgárok egész osztáigazgatást
lyaiban ellen:
határozott
egy
ministert, a közigazgazgatás részletében elköve-
hibája
valóban
miatt,
népszerségét
A
támad az államhatalom esetet sem hozhatnak föl,
ellenszenv
mindamellett
hogy egy tett
ez
is
feleletre
st csak
vontak,
elvesztette volna.
felelsség
államokban min-
elvét központosított
dig csak oly kormányi eljárásokra
nézve vehetni alkal-
mazásba, melyek az összes államot illetik; s ez által sokat veszít azon gyakorlati jelentségébl, mely ly el a hivatalnokok
feleletre-vonhatási
joga
az
bír
egyesre
nézve oly államok-ban, hol azon tisztviselket, kikre az egyes községek közigazgatását bízták, nem a központi hatalom
akaratnélküli eszközeiül tekintik,
egyenesen
feleletre
De ha
annálfogva
vonhatják eljárásaikért.
tovább vizsgáljuk a kérdést, úgy találjuk,
miszerint a központosítás szes
s
államot illet
által a
dolgokra
felelsség elve az ösz-
nézve
is
szükségkép sokat
veszít üdvös hatásából.
Minden felelsségi törvény, természeténél fogva, a büntet törvény körébe tartozik. Hogy czéljának megfeleljen, szükség, hogy mindenek eltt tisztán körül legyen írva a vétség, melyre a törvény büntetést szab, s
egyszersmind,
hogy
módtól, miszerint a
megfoszszuk
a
vétkest minden
büntetést kikerülhetné.
Mintán
le-
hetetlen tisztán körülírni a vétséget, melyet a felelsséggel
meg
kell
akadályozni, ha tisztán
meg nem
szabták
Második
Negyedik könyv. Tizennegyedik
rész.
fejezet.
\4.\
azon kört, a meddig az állani legfbb hatalma terjed, s miután a ministeriumnak központosított államokban, azon ürügy a
hogy mindenért
alatt,
eszközöket
leghatályosabb
minden felelsség
alól
is
felels, egyszersmind
megadták,
mik
által
kibúhatik: világos, hogy a fe-
lelsségrl hozott minden törvény, a mennyiben csupán központosított az állam közügyeire szorítkoznak is, államokban szükségkép kevesbbé felel meg czéljának, mint a hol a legfbb államszolgáknak kevesebb köte-
—
lessége van, de eszközeik
is
kevesebbek, miket állásuk
biztosítására használhatnak. C)
AZ ADÓMEGTAGADÁS JOGA.
Általánosan elfogadott nézet, hogy a polgári badságot, a végrehajtó hatalom részérl fenyeget
den
veszély
ellen,
semmi
sem
által
sza-
min-
biztosíthatni
in.
kább, mint ha a törvényhozásnak jogot adunk, megta-
gadni az adót, mi
által a
nép képviseli minden eszközt
elvonnak a kormánytól, melylyel hatalmát folytathatná.
Bármi keveset mondhatni szempontból
úgy
:
tetszik
e
nézet
mindazáltal,
ellen
elméleti
hogy az
adó
megtagadási jog következményeit illetleg, mivel csu-
pán elméletileg vizsgálják e kérdést, sokan nagy sióknak engedik át magukat.
Azon kérdés összefüggésben
Ha
:
áll
kit illessen az adóztatás
lehet szó.
sem
? szoros
a szabadsággal.
az államhatalomra ruházták az
látlan jogát,
joga
iliu-
polgári,
adóztatás kor-
sem egyéni szabadságról nem
(h).
Csak a kényuralom, a mint keleten fönáll, és a kommunismus, vagyis a többség nevében uralkodó
Az uralkodó eszmék befolyása az
142
kényuralma
államhatalom
államra.
igényt
tarthat
a
korlátlan
adóztatási jogra.
A
mely épen abban különbözik a kényuralomtól, hogy az egyén bizonyos jogait, s mindenek fölött a tulajdonjogot elismeri, el egyeduralomnak,
korlátlan
nézve
keli ismernie az adóztatási jogra
tárokat
is
bizonyos ha-
habár csak az uralkodó vallásos meggyzdése,
;
jogérzete
lelkiismeretessége
és
nyújtanak
is
e részben
biztosítékot.
Miután az adómegtagadás joga csak szükséges következménye a megajánlás jogának: elméletben nem alkotmányos törvényhozások ezen
lehet tagadni az
jo-
Mennyiben élhetnek e joggal gyakorlatilag, az sem az alkotmányban fölállított alapelvektl nem függ, sem a törvényhozás akaratától, hanem csupán attól, hogy mik gát.
adómegtagadás jogának, az államra és egyes polgárokra nézve? Oly viszonyok közt, minket a középkorban találennének
eredményei
az
lunk, midó'n az állam fogalma azonegy géval,
ennek hatalma inkább a koronajószág nagysá-
s
magán erejétl
gától és a király
polgárok részvételétl;
függött, mint az állam-
midn minden
állam
csaknem
még szó sem volt európai politikámikor minden hbérnök és minden államközség
elkülönözve ról",
volt a királysá-
maga ügyet,
állott s
törvényhatósága
látott cl,
még
s
államnak
kell
körében,
minden
köz-
hogy a kultúrát és ipart az védnie; mikor majd semmit sem követel-
alig gyaníták,
tek az államtól,
s
azért keveset
is
adóztak föntartására
:
akkor semmi lényeges befolyást nem gyakorolhatott az egyesek viszonyaira az adó megajánlása vagy megtagadása,
s
a
törvényhozás
korlátlanul
élhetett
adómegta-
;
Második
rész.
Negyedik könyv.
Tizennegyedik
fejezet.
143
gadási jogával, melynek gyakorlásában inkább a király iránti
rokon-
vagy
ellenszenvekre
voltak
mint az állam szükségeire.
De
hogy a törvényhozás
gyakorlásában
e jog
tekintettel,
ebbl, is épen
ki következteté
ma
mikor az adó rendes befizetése nemcsak az államra, hanem minden egyesre nézve is oly korlátlanul járhat
szükséggé lett?
el,
—
mely kivételes állását sajátságos helyzetének s talán még inkább azon viszonyoknak köszönheti, melyekben szomszédai állanak egymás iráegy állam sincs ma Európában, mely csak nyában, egy hónapig is fönáílhatna adó nélkül. Az adómegtagadás joga tehát ugyanazon jelentSvájczot kivéve
—
séggel bír az
államra
nézve,
mint az
öngyilkosság az
egyesre nézve, melyet csak a kétségbeesés utolsó mene-
dékének
tekinthetni,
melylyel elégült
léteit
s
bizonyára szerezhetni:
nem oly eszközül, amibl következik,
hogy az adómegtagadási jog csak azért fontos jelenleg az alkotmányos államokban, mert az ily államokban mindkét részrl föltehetni annyi észt, miszerint egyik sem hagyja oda jutni a dolgot, hogy e joggal valóban kelljen élni.
Miután egy kormány sem folytathatná ügykezelését saját eszközeivel, s egy nép sem trne oly kormányt, mely idegen hatalmak támogatására szorulna e részben az adómegtagadás ennélfogva egyértelm a forradalommal; mivel azonban az adómegtagadást rendesen azon intézkedéssel kötik egybe, hogy a fönálló adókat bizonyos ideig még szedhetni az egész nem egyéb fenyegetésnél, melynek hatása szükségkép attól függ, hogy több vagy kevesebb nehézséggel jár-e valósítása? De a :
Az uralkodó eszmék befolyása az
144
viszonyokat mind egybevetvén, miszerint
az
államra.
könny meggyzdnünk,
adómegtagadással járó
ségkép annál nagyobbak, van valamely állam.
nehézségek
inkább
minél
szük-
központosítva
Oly államban, hol a központi kormánytól függ hivatalnokokra van bízva az adó kivetése és beszedése, hatalmas eszközei vannak a kormánynak, mik által a 1.
törvényhozás határozata ellen
képes folytatni az adó-
is
szedést.
Az adómegtagadás ott, a hol állam kormányzását, hanem sok 2.
az
szolga
hanem egyéb
életfontartását
is
veszélyezi,
mindazok részérl, viszonyban
állanak
legnagyobb ellenzésre
talál,
kotmánysértés eseteiben
is.
a
szabály nemcsak
állam
százezernyi
nem csak
kik
az
e
-
kormány, családi vagy a
államhivatalnokokkal, a
még
a legnyilvánosabb
al-
Végre,
hogy valamely államban, hol az államhatalom befolyása csak néhány merben közérdek tárgyra, s az állam külviszonyaira terjed 3.
ki,
gondolhatni oly eseteket,
az állam fönállására nézve csak igen csekély veszé-
ha a kormány mködése de ha mindenrl az államnak
lyekkel járna,
egy idre;
megsznnék kell
gondos-
kodnia, ha az államra ruházták a nevelési ügyet, a
vénykezést és a közigazgatást,
s
tör-
mindazon eszközöket,
ily mikkel a személy- és vagyonbiztosság fentartható körülmények közt napokig is alig lehet megszakítani az államhatalom mködését, a nélkül, hogy a társas élet :
minden
kötelékét
szét
ne
tépjék,
ne idézzenek el, melyek sokkal
s
olyas
viszonyokat
félelmesebbek,
hogy-
sem a többség készebb ne legyen mindent elszenvedni inkább a kormánytól, mint azoknak tenni ki magát.
Második
rész.
Negyedik könyv. Tizennegyedik
fejezet.
^45
Innen következik, hogy az adómegtagadás joga is, melyet a polgári szabadság egyik fbiztosítékául tekintettek, tosított
jár
kevesebb gyakorlati jelentséggel bír a közponállamokban, mint ott, a hol nagy nehézségekkel
ugyan gyakorlata, de legalább nem vonja maga után
szükségkép a biztosság
teljes fölbomlását.
ELLENÁLLÁS LEHETSÉGE. valóban miénk, a rnit meg tudunk
D) AZ
Csak az
alkotmányos
védeni,
minden jog biztosítéka abban áll, ha mindazon megtámadásoknak, melyeknek ki van téve, ellen tudunk állani s habár az ellenállás joga, mely a középkor folytán sok államban külös
azért
országokban
;
nös
törvények
által
volt
a
rendek részére
elismerve,
sok igen veszélyes eredménye miatt korunkban nincs
kimondva
alkotmányban az ellenállás lehetsége azonban mely különben sem az alkotmány betin, hanem tényeken alapszik mai nap is szintúgy a polgári szabadság utolsó biztosítékának, mint az államhatalom biztossága mulhatlan föltételének tekintend. Miután ugyanis korlátlan szabadság mellett egy alkotmányos állam sem állhat fön mind az államhatalomnak, mind a népnek azon körben, melyet az elbbi hatalmának s az utóbbi szabadságának az alkotmány kijelölt, bírnia kell módokkal, melyek által minden táaz
:
—
—
:
madásnak
Nem
ellenállhasson.
szeretném,
ha félreértenének. Távol van t-
lem azt akarni állítani, hogy oly viszonyok, hol az államhatalomnak és népnek nincsenek meg az ellenállás anyagi eszközei, azonnal a kormányzók korlátlan hatalmát, vagy a nép féktelen szabadságát idézik szükségkép Eötvös. A XIX,
század eszméi. 131.
10
:
Az uralkodó eszmék
14G
befolyása az államra.
el. Valamint a népet az értelmiség bizonyos nagyobb
melyek a féktelen szabadság utáni törekvésbl származnak: úgy az urala törtékodó vallásossága, jogérzete és erényessége némely államot hatályosabban net tanúsága szerint megvédett az önkény ártalmai ellen minden alkotmánynál. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy erre soha sem számíthatni biztossággal, s az összes történet mutatja, hogy alkotmányos államokban sem a kormány hatalma, sem a nép szabadsága nem az alkotmány határozataitól s gyakran nem is az uralkodó akaratától, mely szerint azt védeni kivánja, hanem mindig e kettfoka megmentheti azon veszélyektl,
—
—
nek egymás irányábani állásától függ, mely eszközei vannak az uralkodónak vényes jogaik védelmére, leges
ellenállást
a
attól
népnek
és
tör-
(i).
akarom
Szintoly kevéssé
vagyis
szabadság
azt
hogy a
állítani,
biztosítékául
tett-
tekinthetni.
Csak addig tekinthetni biztosítottnak a szabadságot, míg szilárd jogállapot létezik; anyagi er alkalmazása, mely az államhatalomra is mindig veszélyes, legalább azon idre, mikor hozzá folyamodnak, mindig a szabadság bukására vezet. Egyébiránt nagy a különbség az ellenállás tehetsége
s
a valódi
tettleges ellenállás közt,
hogy az elbbit alkotmányos államokban a polgári szabadság biztosítékául tekintették, annak oka épen abban rejlik, hogy a hol az ellenállás lehetsége mindenki eltt szembetn, valahányszor a nép vagy az s
államhatalom túllép korlátain:
ott
leginkább kikerülik
tettleges alkalmazását.
Az
ellenállás
biztosítékának*
lehetségének,
fontossága
mint
mindig két
a
szabadság
dologtól
függ:
Második
rész.
Negyedik könyv. Tizennegyedik
147
fejezet.
hogy az ellenállás lehetsége azon esetekre szorítkozzék, melyekben a polgári szabadság valóban meg van támadva; 2-or attól, hogy a polgári szabadságra intézett támadások ellen mennyiben használhatni, anyagi erszak 1-ör
attól,
alkalmazása nélkül, az ellenállási eszközöket.
Miután központosított államokban az ellenállás leellenében nem attól függ, hetsége az államhatalom az valóban alkotmány meg van-e támadva, hanem hogy
mely arányban állanak az egyes pártok anyagi ellenállási eszközei a kormányéihoz képest, s az inkább
attól,
államhatalom ellenében
ban mindig csak
erk
kifejtett
ellenszegülésben
tettleges
alkalmazásában
állhat
ellenállás ily államok-
:
világos,
anyagi
és
hogy azon veszé-
melyek az ellenállás lehetségébl az államra nézve származnak, minden központosított államban szükségkép nagyobbak, s csak azt kell fölidéznünk emlékezetünkben, a mi Fracziaországban fél század óta történt, hogy meggyzdjünk az érintett tételek helyessége fell. Minden központosítás czélja: korlátlan uralom alalyek,
pítása.
Az
eszköz e czélra egyfell a
erejének szaporítása,
másfell az állam
kormány anyagi
egyes polgárok
gyámkodása
lehet
getelése
egymástól,
fölöttük.
Minek eredménye azokra nézve, kik az
hatalom
birtokában vannak,
tudata,
ség érzete,
dése,
az
az
ellenállhátlan
minden másokra nézve a végtelen
s
Nem
s
elszi-
állam-
er
ön-
gyönge-
(k).
hiszem,
hogy az uralkodók azon
hogy mindent tehetnek,
polgári szabadságra,
veszélyes
meggyz-
nem
valamint a gyöngeség és
teltség érzése sincs veszély nélkül,
volna a elszige-
mely központosított 10*
Az uralkodó eszmék
148
államokban semmivé
Csalódnánk
zetét.
befolyása az államra.
er
polgárokban az
teszi a
mindazáltal,
ha
hinnk,
azt
önér-
hogy
egyedül a szabadságot veszély ezi a központosítás. Valamint a nép szabadságának az államban vannak
nem
bizonyos határai, melyeket
léphet
át,
s
valamint
azon törekvésnek, mely a kormányt annál inkább igyekszik korlátozni, minél inkább megengedi azt a korlátozástól ráruházott kötelességek természete, mindig az az
eredménye,
hogy
az
államhatalom
gadta hatalmat tettleg szerzi meg,
a s
törvény-megta-
ez
által
megsem-
melynek a polgári szabadság alapjának kellene lenni: úgy a kormány hatalmának is megvannak bizonyos természetes határai, melyeket nem misíti a törvényt,
hághat át veszély nélkül.
A
mindenhatóság oly kizáró-
hogy bármely emberi lény, ki arra igényt képez, mindig szükségkép elidézi azon törekvést is, hogy hatalmának ellenálljanak. Már ha az államot úgy rendezték, hogy kormánya ellenállhatlannak tartja magát: valószínleg föltehetni, miszerint az emberrel vele született ösztönnél fogva mind kijebb ter-
lag isteni tulajdon,
mindinkább korlátozza a szabadságot, s ez által szükségkép ellenállási törekvést támaszt hatalma ellenében; ami annál veszélyesb, mivel a néptl soha
jeszti
hatalmát,
sem vonhatni
el
egészen
eszközöket, melyekkel Közpotosított
törvény
által
az
ellenállási
bármely kormány ellenében
államokban
elvonhatják
a
bír.
köz-
tl az önigazgatási jogot; de azon társas érintkez mellett, melyekben ugyanazon község lakosai állanak egymáshoz s érdekeik közösségénél fogva, szintoly keközségekvéssé semmisítheti meg az alkotmány ben az egység
érzését,
amint
nem képes megakadályozni.
Második
rész.
Negyedik könyv. Tizennegyedik
fejezet.
149
hogy a hol ezerén — st százezerenkint laknak együtt, nagy er öntudata ne keletkezzék, vagy hogy mivel az alkotmány a választási jogra akará szorítani a polgárok ,
befolyását, valóban csupán ez eszközhöz folyamodjanak,
Innen következik, hogy köz-
igényeik kivívása végett.
—
államokban,
pontosított
hol
az ellenállási ösztön az
államhatalom ellenében annál inkább növekszik, a mint e
hatalom
kijebb
ellenállhatlan
hajlandó terjeszkedni,
szen megsemmisítni
az
azoknak alkalmazása Mert az
—
mindig
önérzetében
soha
sem
lehet egé-
csakhogy viszonyok közt mindig veszé-
ellenállás
ily
Jyesb az államra nézve 1.
ereje
eszközeit;
:
eszközei
ellenállás
mokban nincsenek törvény
által
központosított álla-
meghatározva,
s
a nél-
hogy az állam alkotmányát is meg ne támadja, senki sem élhet azokkal. 2. Mert központosított államokban szükségkép minkül,
dig
titkon
lom
ellen,
nem
is
készítik s
el
az
ez annálfogva soha
a többségtl,
töredéktl indul
ellenállást
az
államhata-
sem az egész néptl, st
hanem mindig aránylag csekély
ki.
Mert oly viszonyok közt, a hol a nép minden alkotmányos ellenállási eszköztl meg van fosztva, kénytelen azonnal a fönálló tettleges megtámadásához folya3.
modni.
A
polgári
szabadság minden biztosítéka egyszers-
mind korlátozása az államhatalomnak, s ha fölteszszük, hogy e hatalom kész is, képes is az állam javát mozdítani mindig el: kétségkívül rossz az. Az ellenállás lehetségét sem képzelhetjük tehát az államra nézve rossz következmények nélkül, épen mivel
J50
-^
z uralkodó
eszmék befolyása az államra.
a legersb biztosítékul kell azt tekintenünk,
középkor
és
minden állam
osztályoknak és got adtak ;
melyben egyes
testületeknek nagyobb fokú
ez által az
s
—
története,
az egész
s
önállósá-
államhatalom ellenében növel-
— több
ték ellenállási képességüket,
példát mutat, hogy
egyes uralkodók legjobb czélzatai meghiúsultak az
nök támadt
ellenállás miatt.
De
ha
nem
a hasonló intézmények rossz eredményeit;
csak a gyors,
nem
lyozván;
hanem gyakran minden egyszer a
is
s
elle-
tagadhatni
habár, nem-
akadá-
haladást
veszélyeit hozták az
tespedés
államra: mindazáltal kisebbek e rossz eredmények, mint
a miket az ellenkez rendszer követése idézett korunk-
ban el. Csak az utolsó 50 év történeteit kell egybevetnünk az azelttiekkel, hogy meggyzdjünk e fell. Fordítsuk ket.
oly
Francziaország
Miután a központosítás elve kiterjedésben
figyelmün-
történeteire
alkalmazva,
egy államban sincs miután
s
a
rendszer,
melyet más államokban követni törekszenek, ott van Francziaország péllegrégibb id óta életbeléptetve :
leginkább
dája
fölvilágosíthat
a
központosítás
el
annyira minden esz-
ered-
ményeirl.
Egy
országban sem vontak
közt az egyestl, melylyel az államhatalomnak hatna,
mint
gettek minden
ellenáll-
Lehetleg egyensemmivé tették a tar-
Francziaországban. társadalmi
állást,
községek önhatóságát, st új fölosztással a nép történeti emlékezeteit is meg akarák semmisíteni. Sehol sincs az egyén inkább elszigetelt helyzetben, sehol sem annyira gyámoltalan az államhatalom irányá-
tományok
ban.
és
Nemcsak a konvent
rították
és
Napóleon uralma
meg Francziaországban
alatt szo-
inkább, mint bárhol az
Második
rész.
Negyedik könyv.
Tizennegyedik
fejezet.
J5^
egyén személyes szabadságát: a restauratió és Lajos Fülöp szelídebb uralkodása alatt is ugyanez az eset, s a második deczemberi esemény leginkább bizonyítja, mennyire el volt készítve a nép az egészen korlátlan
mind a mellett egyetlen országot sem nevezhetünk, melyben 50 évnyi idszak alatt gyakraburalkodásra;
s
ban ellenszegültek volna az államhatalomnak,
s
a hol
egy község, st gyakran abban is csak csekély töredék ellenállása annyiszor megbuktatta volna az államhatalmat; st az egész állam alkotmányát is megváltoztatta. Francziaország, mely a XVII. és XVIII. században a korlátlan uralom mintaországa volt, századunkban a forradalom mintaföldje lett s mivel akkor annyi ural;
kodó annyira iparkodott XIV.
Lajost utánozni,
mivel
azon korból Versailles-nak annyi tizenkettedrét kiadá-
nagy példány utáni lelkesedésben még Maintenon, Pompadour és Dubarry asszonyok helyetteseirl is gondoskodtak épen azért majmolták utóbb mások, noha szerencsére szintoly kevés eredménynyel, a Dantonokat és Robespierreket is. XIV. Lajos, s követi mindnyájan, központosítván az államot, megsemmisítek az egyéni szabadság érzését, s azzal minden sát bírjuk,
s
a
:
politikai
szabadság
azonban,
midn
kisérlették
egyedül
az azeltti ellenállási
semmivétenni,
a forradalmat.
biztos
alapját;
ez
által
eszközöket meg-
egyszersmind
elkészítették
^ z uralkodó eszmék
152
JEGYZETEK A
(í/)
befolyása az államra.
XIV.
FEJEZETHEZ.
Miután a velünk született szabadság-
uralomvágy
és
egészen ugyanazon hajlamán alapszik a kedélynek: természetes,
hogy az uralom bírásában
azon haj-
kielégítést találnak
lamaink, melyek szabadság utáni törekvésre késztenek. (b) Gyakran sajnosnak mondák az ember eme tulajdonságát
:
azonban azt gyakorlati
gileg
hogy
tanítja a történet,
izgatottság
értelmét,
eme
a nép
perczeiben,
lénye-
háttérbe
szorították. (c)
Nem
nagy
állam
az
ügyektl függ rendesen
ügyeitl,
a legtöbb
ember
hanem
községi
a
elégültsége,
s
a mi-
nisterek változásának csekély e részben a befolyása. (cl)
Azon elbbi
állítás,
hogy
a választási jog gyakorlá-
sának központosított államokban kevés gyakorlati jelents
van az egyesekre, a minek bizonyságára fölhozók részvétet tanúsítnak
alkotmányos
választási
—
államban a választók,
ellentétben látszik lenni azzal, a mit ez nincsen úgy.
államokban
e
Azok nagy számánál
hatalom
igen levén saját
birtokáért
ügyeikkel
magukat az államügyekre, litikai
pártot,
ott
is
itt
mi csekély
mondom, Azonban
ez állítás,
mondák.
fogva, kik alkotmányos
küzdenek,
elfoglalva, s
:
joguk gyakorlása körül sok
és
a
nem
kik,
szenvedélylyel
vetik
eszközül használnak minden po-
nagy izgatottság támadhat, hol
rok többsége épen semmi részt
nem
a polgá-
vesz a választásokban.
nyngott és hasznos foglalkozású állampolgárok csekély
i
A
:
Jegyzetek a IV. könyv tizennegyedik fejezetéhez.
153
vételének csak az a hatása van e részben, hogy ez osztályok-
nak nincs részük a ségkép még
azt hiszszük, hogy
Nem
megszerezni.
csalatkozunk, ha
czélszer iskolázással lehet
a fogalmak mennyiségétl,
függ a nép
tudományos képzettség
hogy
azonban
•
e képességeket
életrevalóságától
het, s idéz is
hogy nem minden nép
állítják,
képes politikai jogok élvezetére
lati
azok szük-
által
több veszélylyel járnak az államra nézve.
Igazuk van, a kik azt
(éj
mi
politikai izgalmakban, a
nem
de
;
azt helyesen használjuk.
Ha
adja
meg
foglalkozhassak
valamely
népet
közügyekkel. szabadságra
politikai
a képességet,
azt akarjuk,
birjon a nép, alkalmat kell neki nyújtanunk,
körökben
A
képessége.
szabadság utáni vágyat idéz-
politikai
el szükségkép
gyakorlati
hanem gyakor-
hogy ezzel
hogy szkebb
Egyetlen növelni:
eszköz községi
a
önhatóság. (/)
Valamely
igaz
mindig fontossággal
nemes
és
bír,
—
e
elv ünnepélyes
elismerése
szerint a felelsség elvének
is
mindig nagy fontossága van alkotmányos államokban
;
hogy
melyet
e fontosság
inkább azon befolyáson alapszik,
ez elv elismerése az állam
csalódás azt hinni,
kormányára gyakorol,
hogy ez
egyes
az
által
s
csak-
nem
valóban
kis
azon
helyzetbe j, melyben az állam kormányát minden ellenében elkövetett sérelemért feleletre vonhatja. ilyes jogsérelmek
elleni
Es pedig épen az
miatt bír
biztosítás
fontossággal a
felelsség a polgárok többsége eltt. (g)
Ha
ezer
meg
kell
bízni
meggondoljuk, hogy a központosított államokban
ezer államszolga
a kik igen gyakran
kinevezési jogát
egészen
egyénekre
oly
más szakban
mködtek,
mint a melyben minden helyet be kell tölteniök, a kik csak rövid ido óta viselik
hivatalukat,
:
-^ z
154
uralkodó eszmék befolyása az államra.
a kik pártuktól és a kormánytól fügnek,
a kik, kineveztetésök következtében, személyökre nézve
nem
igen tarthatnak valami rossztól a nélkül,
hogy
el
lennénk fogulva a középkor intézmé-
véleményben lehetünk,
nyei iránt, azon
minden
miszeriut
árnyoldaluk mellett mégis csak czélszerbb, ha azok választ-
ják a közigazgatási kiterjed, (Ji)
akikre
tisztviselket,
igazgatásuk köre
mint az njabbkori államokban szokásos.
Miután minden érték munka eredménye,
polgárok nagy
részének
s
az állam-
minden országban munkával
kell
melybl az adót fizetheti a korlátlan adóztatási jog magában foglalja egyszersmind a munkára való kényszerítés jogát, s részemrl nem tudom, mi külömbség keresni jövedelmét,
van
e jog és a rabszolgaság között. (í)
lehet
:
itt
Önként szó,
értetik,
hogy csupán alkotmányos államokról
miután korlátlan egyeduralmakban nem tarthat
a nép más biztosítékokra
kodó erkölcsisége (k)
,
igényt, mint a melyeket az ural-
és vallásossága nyújt.
Egyesre van-e bízva
népfölség nevében a többségre,
e korlátlan
—
hatalom,
az igen mindegy.
vagy
A
a
köz-
pontosítás czélja mindig szükségkép az egyén teljes alávetése
az államhatalom parancsai
alá.
Második
rész.
Negyedik könyv. Tizenötödik
155
fejezet.
XV. FEJEZET.
A KÖZPONTOSÍTÁS BEFOLYÁSA A HALADÁSRA. Azt hiszem, megmutattam az elbbiekben, hogy a szoros központosítási rendszer a szabadságra, ha az alatt az állam-kormányzásbani részvételt, az úgyneve-
—
zett politikai
szabadságot értjük
kedvez; miután a központosítás biztosítékát
csupán
is
e
— nem lehet
szabadság
minden
gyöngíti.
Most azon kérdés vizsgálatára
térek,
hogy a köz-
pontosítás rendszere, a mint hiszik, az államtagok anyagi és szellemi
st
fejldésére
föltétele-e
azon
hasznos-e, s
mindenoldalú
hatalmas
emeltyje,
haladásnak)
melyre
századunk méltán büszke?
Miként különböz elemek érintkezése új vegyületeket képez a természetben, s e mködés közben meleg és élet fejldik ki, s a különféle
alakok sokasága,
új
meg
idomok kimeríthetlen gazdagsága, az anyagi világ szakadatlan fejldése, mely bámulatra ragad bennünket, csak ilyes érintkezések eredményéül ^tekintend: úgy az ember anyagi és szellemi képességei is csak máúj
sokkali érintkezés által fejldnek
Ha
elkülönzik az egyént
természet
azok
ki.
:
ki.
bármi dúsan
látta el
a
adományaival, bizonyára soha sem fejldnek
Az uralkodó eszmék
256
Minden fejldés másik
befolyása az államra.
föltétele a szükség.
Minél
kevesbbé használjuk testi erinket, annál inkább ellankadnak azok: mkr minden külön szükség, mint a vadon népek példája mutatja, vagy azoknál látjuk, a kik egy vagy más tagjokat avagy orgánumukat
—
megfelel fejldést is von maga után. Szintúgy van a dolog lelkünk tehetségeivel, st kedélyünk hajlamival. A kényszerségnek köszönhetjük minden ernk kifejtését. Mennyire kedvezk az állam bizonyos intézményei elvesztették,
szellemi és anyagi
ernk
kifejtésére,
hogy azok
attól függ,
mily mértékben sokasítják az érintkezést az egyesek közt. S annyival üdvösebbek, minél inkább növelik a szellemi és
erk használatának
anyagi
immár a
Mivel
szoros
egyént,
szigeteli
az
egyesek
részvétele a
s
szükségét.
lehetleg
központosítás
azon viszonyok, mik között
közügyekben
csupán
el-
az
azon jogra
hogy képviseliket választhatják, s mik az legnagyobb gyámkodásának vetnek mindenkit
szorítkozik,
állam alá,
ereje használatának szükségét
len,
hogy
a központosítás oly
az államtagok lelki
és
is
gyéritik
mértékben mozdítsa fejldését,
testi
lehetet-
:
mint
el
az állam
azon intézményeitl várhatni, mik mellett az egyén nemcsak az állammal, hanem kisebb testületekkel társai
nagyobb számával
mik
mellett a legtöbb
s
pontosított
van
állam
is
érintkezésbe
dologra
gyámolítja
az
nézve, egyest,
j
s
polgár-
naponkint,
miben a közsaját
erejére
utasítva.
Minthogy pedig minden haladás csak az egyesek törekvéseinek eredménye, s így az egyesek szellemi és anyagi erinek kifejlésétol íil^g: az olyan államszerke-
Második
zet,
rész.
Negyedik könyv.
mely az egyesek szellemi
nem kedvez
tésére
;
és
fejezet.
157
anyagi erejének
kifej-
Tizenötödik
sem mozdít-
általában a haladást
hatja el.
Azonban nem akarok bvebben vitatásába bocsátkozni.
A
e kérdés
elméleti
tudománya. viszonyok el-
politika a tények
Hol ezek hiányzanak, soha sem létezett fordultával, a dolgok természetébl s analógiákból vonhatni ugyan a jövre nézve következtetéseket; de a hol, mint itt, a tapasztalatok hosszú sora van elttünk: fö-
okok ingatag alapjára építni következAzon kérdés tehát: min befolyással szokott
lösleges elméleti tetéseinket.
lenni a központosítás az egyesek szellemi és anyagi fej-
ldésére,
s
legjobban:
általában
a haladásra?
ha vizsgálat alá
akkor oldható meg
veszszük,
mily befolyása
volt eddig e rendszernek?
E
kérdés alapos megfejtése végett polgárisodásunk
egész
fejldési
miután
föl
kell
történetére
lenne
szükség.
Azonban,
tennem, hogy olvasóim történeti isme-
—
azok eltt, kik a történeteket nem s ismerik, különben is hiában beszélnék politikáról, miután a tapasztalatok, mikbl a központosítás beforetekkel bírnak
—
lyását a haladásra megítélhetni,
az
vonatkozó
ide
mind igen hasonlóak:
tényekbl elég csupán
ismerteket érintenem röviden.
Az
ó-kor
egész
polgárisodása,
—
—
a leginkább
mint többször
lényegesen különbözik a mostanitól. megjegyzem, A különbség abban áll, hogy az egyén jogosultságának, mint szabad személyiségnek, fogalma hiányzott az ókorban, s hogy minden jogot az államtól származtattak, s
tek.
A
annak
fönállása
által
föltételezettnek tekintet-
mit tehát korunkban egyéni szabadság alatt ér-
Az uralkodó eszmék befolyása
158
tünk, hasztalan
miatt
melylyel
érhette
az
azon
el
tevékenysége
keresnünk;
érintett
innen az
az okot,
nem
tanítottak,
hiányban,
az
mely
csodálatunk da-
nép
több s
az egyén
korlátozásában
származott
egyébiránt
mikbl
nyújt tényeket,
s
melyre jelenleg
tetpontot, az
minden
viseltetnünk
iránt
épen
fölemelkedett, önálló
azt az ó-korban,
ó-kor polgárisodása,
az
czára,
kell
keresnk
az államra.
ó-kor
története
is
elttünk fekv kérdést
el-
dönthetjük.
Az
nép vonja magára csaknem kizárólag figyelmünket: a görögök és a rómaiak. Amannál a legnagyobb eldaraboltságot, az egyes részek legnagyobb önállóságát, s az egység teljes hiányát találjuk. Rómában központosítást látunk, kevesbbé tökéletest ugyan, mint némely mai államban, de nagyobbat, mint bármely ó -korban két
más népnél mutathat az ó-világ. Görögország tapasztalta mindazon veszélyeket, melyek az eldaraboltságból, s Róma mindazon elnyöket, melyek a központosításból háromolhatnak az államra; de ha kérdjük: mely eredményei voltak e viszonyoknak a két nép fejldésére, a haladására
polgárisodás
meg
vallanunk,
kell
az
urát illetheti
Rómában
hogy
elsség.
e
és
Görögorszában
tekintetben
nem
a
V
világ
Míg Görögországban még
a
legnagyobb bens meghasonlás pillanatában, a peloponnézoszi háború, Sándor utódai s a rómaiak alatt is élénk szellemi életet találunk:
lag tört volna játítá el,
—
fejlesztette
s
—
Róma, a
ösvényt a polgárisodásban,
hogy
önálló-
csak azt sa-
kevés kivétellel még csak tovább sem a mit
Görögországban
totta a míveltséget, s a mit nálta, a nélkül,
helyett
talált.
Meghódí-
rabszolgái szerzettek, hasz-
hogy sokkal több érdeme volna a
pol-
Második
rész.
Negyedik könyv. Tizenötödik
159
fejezet.
gárisodás körül, mint az, hogy a Görögországban talált
eszmékre
bélyegét nyomta,
nyelve
saját
s
forgalomba
hozta a világ nagy piaczán.
Hajlandó donítani,
okoknak
tulaj-
hogy a római nép oly csekély elmenetelt
Az
polgárisodásában.
ság fogalmának
melyet
valaki más
volna talán
Róma
államalkotás
kifejtése
szabad-
a világtörténeti föladat,
A
mely népnek egész törekirányozva, hogy tehetett volna az
megoldott.
vése e czélra volt
volt
a polgári
s
tn
sokat a szellemi míveltség élmozdítására, azon harczok közepett, melyekkel a világ uralmát
tartá?
Ha
egyébiránt
Róma
megszerzé és fön-
tn
keveset
e részben:
jutott,
mint
a
központosításnak;
bi-
mely alá aztán azon nagy
zonyára inkább a kényuralomnak róhatni s
föl,
különbséget, mely szellemi fejldés tekintetében volt a
római és görög nép közt,
nem
nyeknek
hanem a két nép különböz
tulaj donítni,
kell
a politikai intézmé-
is
természetének.
Ami
az elst
illeti
:
hiszen a római nép tevékenysége
Augustus óta sem az állam tökélyesítésére, sem a gári szabadság
megalapítására
nem
volt irányozva,
császárság hosszas ideig a legnagyobb kül- és
pols
a
belbékét
hogy azért elbbre vitte volna a pola politikai harczok megszntével, midn
élvezte, a nélkül,
gárisodást.
a
St
birodalom
biztosságát
a légiók
és
nem
a polgárok
fegyvere védte, mindig mélyebben látjuk sülyedni Ró-
mát
szellemi
képzettség
és
anyagi jólét tekintetében.
Az irodalomban azon nagy szónokok
és
költk helyébe,
kiket a köztársaság örökségül hagyott a keletkez császárságra, áradozó
rhetorok következtek; a társas
ben a nyerseség, a mint
tisztán
élet-
anyagi élvekre adták
Az uralkodó eszmék befolyása
1G0
magukat, majdnem jobban végre
kölcstelenség;
—
tében,
a
valamely nép míveltségét tetben hanyatlott
Róma
mint
undorít,
közjólét
amibi mindig
az államra.
és
az
lázít
földmívelés tekinte-
legbiztosabban ítélhetni
—
er-
meg
minden, de minden tekin-
ez idó'szakban.
Minélinkább egyes ember kezében összesítnek minden hatalmat, minélinkább megszntetik minden város
és
tartomány
mennek a
önálló
központosítás
életét,
szóval,
minéltovább
alkalmazásában:
elve
annál
inkább gyérülni látjuk e roppant birodalom tartományaiban a népességet, míveletlenl elhagyva találjuk a
nyomorban a
földet,
népet.
Mivel az államhatalomnak akkor
sem
nem
villanytelegráfok
még sem
vasutak,
rendelkezésére:
álltak
a
központosítás rendszerét soha sem vitték be egyaránt a
római birodalomba, engedni
ságot
a
s
kénytelenek voltak némi önálló-
A
tartományoknak.
távolabb
mely
mértékben ez történt, azon arányban maradtak fon tartományokban az ó-míveltség nyomai. A ki a HL IV. században nyomozza az ban,
éa
Gallia-
:
Görögországban, Kis-Azsiában, Afrikában, Egyip-
tomban talál
ó-világ míveltségét
a
kell
mint
azt
keresnie,
Italiában,
államhatalom nyomása márványpalotáival
és
hol
s
mindenütt több nyomára
minden
alatt
élet
tengett,
szennyével,
s
a
mindenható
a büszke
mintegy
Róma
szörnyeteg
népek véres maradványai közt, az egyetlen, amin még az élet némi nyoma fönmaradt. S azoknak, kik e tagadhatlan tényeket nem a központosításnak, hanem a császárok kénjuraimának akar-
állt ott
ják
a kisajtolt
tulajdonítani,
föltélen
itáliai
nem
központosítási
azt
válaszolhatni-e:
rendszer
szükségkép
hog\ az
eg
Második
rész.
merben
korlátlan
korlátlan
hatalma
Negyedik könyv. Tizenötödik
uralmára is
csak
a
vezet,
s
fejezet.
-[Q\
hogy az
egyes
központosítás
által
lehet
valóban kényuralmivá; hogy tehát,
ha az imperátorok uralmában csak a római állam által követett alapelvek következményét látjuk, ez elveket kell mindazon rossz forrásául tekintenünk, ami Rómát érte, miután egyeduralom alá került.
Nem lenedése,
is
a császársággal kezddött Itália
elnépet-
egykor virágzó téréinek pusztulása.
Mieltt errl csak szó is lett volna, rég' panasziák már Róma nagyobb polgárai, hogy a szántóföldek mindinkább s
legelkké lesznek. Itália régen elpusztult immár a fváros érdekében, mieltt egy császár ment volna föl a Capitolium lépcsin.
Ha
eredményeket egyáltalában nem vagyunk képesek kimagyarázni, vagy nem akarunk bizonyos okokból megmagyarázni: rendesen a nép veleszületett
bizonyos
természetéhez szokás folyamodni.
Miként az egyes minden sából akarják származtatni:
tettét
koponyája alkotá-
rég hasonló
eljárást követ-
tek egész népekre nézve, mieltt a koponyatanról csak szó
is
volt volna.
Mit nyertünk ez
által
a múlt tisztább
mily eredményei lesznek a történettudományra a koponyatannak, minden tudományos formája fölfogására nézve,
melybe öntötték, s minden vak buzgóhit daczára, mely ly el ahhoz ragaszkodnak, nem vitatom. A jelen esetben semmiképen sem lehet a római és görög mveltség közti különbséget a két nép különböz természeti adományaiból magyarázni ki, és pedig két oknál fogva: 1. A római nép, els pillanataitól kezdve, soha sem volt egy fajú, s a római alkotmány rossz eredményei a mellett,
—
Eötvös. A XIX.
század eszméi. III.
11
Az uralkodó eszmék befolyása az
1(32
államra.
mveltségre Róma uralmával lassankint az ó-világ majd minden népére kiterjedtek, melyek közt magában Itáliában görög eredet népiségekre is találunk; 2. a római birodalom megoszlása után mind keleten, mind nyugaton, épen ellenkez jelenségekkel találkozunk. Míg a bizanezi birodalomban, hol, ha nem is vegyületlen a görög nép maradványait kell keresnünk, a legnagyobb szellemi tespedést veszünk észre,
—
—
polgárisodás lassú kihalását:
a
s
kal kevesbbé
a
fejldig
kedvez körülmények
VI.
századtól
elesett
Konstantinápoly,
akkori
Európa
a
közt,
XV-kig,
s
mveltség
mindinkább mikor végre
tekintetében
közt Itália
országai
sok-
látszólag
Itália,
állt
az
legmagasabb
polczon.
A
ki csak némileg
is
foglalkozott
téneteivel, kénytelen megengedni,
egész a Xl-kig egy állam szólag
A
sem
kedvezbb helyzetben nyugaton,
hogy az V. századtól
volt haladásra
nem
azon
fényben
olykor
semmisíthette azokat
és
tetemes
kül
korlátlanságban,
kölcsönzött a császári hatalomnak;
legszebb
ban
;
s
akkor legmveltebb
lát-
a bizanezi császárságnál.
bizanezi császárság egy részében sem. vást fönállott,
nézve
mely a római mveltség
népvándorlás özöne,
összerontá
a középkor tör-
A
csíráit
meg
a
császárság foly-
hatalommal,
melyet
mind-
Diocletian
a birodalom a világ
országait
foglalá
magá-
birtokában a világ legtökélycsb nyelvének, melyet
csak gondolatai és
használhat az
érzelmei kifejezésére
ember, birtokában azon egész irodalomnak, mely, miután a nyugati
Európa
hozzájuthatott,
a
tudományok
újabb fejldésének szolgált alapjául. Mégis Nyugateurópában, hol mindazt, amit csak az ó-kor polgárisodása alkotott,
Második
rész.
szinte egészen
Negyedik könyv. Tizenötödik
összerontották,
hol azon
fejezet.
163
harczias csapa-
tok számtalan nyelvébl és szójárásából, melyek a nyugati birodalmat
megsemmisítették,
lassankint
ldni a nyelveknek, melyeknek korunk eszközeiül
kell
vala
hol
szolgálni,
kellé fej-
polgárisodása
római irodalom fön egyéb, a mi
a
némi töredékein kívül alig maradt egybeköttetési pontul a tudománynak szolgálhata: épen e Nyugateuropában, örökös harczok zaja közepett, oly állapotban, melyben alig foghatni meg, mennyire hiányzott a biztosság, mindinkább fejldött a polgárisodás; míg keleten mindinkább sülyedt. Jól tudom, hogy ezt is más okoknak szokás tulajdonítani. Igen szeretik Réaumur és Fahrenheit után határozni meg a népek sorsát, s a népek fejldési és sülyedési fokát azon országok középmérsékletének hfoka szerint magyarázni ki, melyekben laknak s a világot megifjító germán faj nagyobb képessége is szinte dogmává lett, mely mellett rendesen az újabb polgárisodás minden csodáját fölhozzák bizonyságul. De ha meggondoljuk, hogy minden polgárisodás, amennyire nyomaira találhaltni, azon országokból indult ki, melyek középmérsékletök szerint nem kedvezk az ember szellemi erejének kifejtésére, s hogy fogalmaink ;
a polgári szabadság és megalapítása eszközei fölött nagyobbrészint épen
dalom
lelket
utóbb; ha kezdetei
és
ott
kedélyt
megöl
meggyzdünk, hogy
épen azon
lyesben, hol
származtak,
— mint
is
bizanczi biro-
befolyása uralkodott az újabb
országokban
gyakorolhatott,
és
s
polgárisodás
mutatkoztak
legeré-
—a
germán
Galliában és Itáliában
elem kevesbbé van képviselve, lyást
hol a
így
csekélyebb befo-
hogy a polgárisodás ez rli*
Az uralkodó eszmék befolyása
|04
az államra.
szagokban is épen azon körükben fejlett ki elször, melyekre a germán elem befolyása legkevesbbé terjedhetett ki, tudniillik a városi községek körében: bizonyára meg kell engednünk, hogy a polgárisodás azon elohaladását, melyet a középkor folytán
Nyugateurópá-
ban tapasztalunk a kelettel szemben, sem égalj különbségekbl, sem a germán nép különös sajátságaiból nem magyarázhatni ki; hanem épen a középkor államintézményeiben kell annak okát keresnünk. Képzeljük a bizanczi császárságéihoz hasonló viszonyok közt Nyugateurópa népeit: képzeljük, hogy a nyugati császárság eszméje valósult, az egyház a világi hatalomnak, s minden király és fejedelem alá ln vetve a császárnak; tegyük föl, hogy a nyugati császái mindazon csapatokat, melyeknek csapásai végre megi
dönték, lassankint
ben
történt,
volna, és
—
kebelébe
fölvette, s
elnéptelenült
—
mint kezdet-
tartományaiba telepítette
hogy a császárok hatalma, a birodalom
szer-
vezetének szétrontása nélkül, valamely barbár nemzetiség erélyes kezeibe ment volna át hosszas idre, vagy
hogy nagy Károly intézményei tarthatták föl magukat. s a herczegeknek és grófoknak nem sikerült vala méltóságukat öröködésivé, s magukat a császártól függetlenekké tenni, mi által füstbe ment a császár nagyszer hogy szolgái által igazgassa az egész birodalegy szóval hogy a nyugati csátegyük föl,
eszméje,
mat
*,
szárság fönáll,
—
—
—
mint azt a keletinél látjuk,
—
szakadatlanul
vagy a középkor valamely szakában, mikor még
fejldésekben nem igen haladtak úgy az egyes államok, viszhogy a császár hatalomszavának ellenszegülhetének
—
szaállítatik vala
:
oly
körülmények közt minden bizony-
Második
nyal
rész.
Negyedik könyv. Tizenötödik
látmányt
hasonló
mint Keleten
láttunk,
mutatott s
a
volna
fejezet.
1Q
Nyugateurópa,
keresztyén polgárisodás, a
hogy teljes virágzására fejldhetik vala, itt is meghódolt volna az izlam ers karjának. Mindazon viszonyok, melyeknek polgárisodásunk nélkül
csupán azon draraboltság mel-
fejldését köszönhetjük, lett
voltak lehetségesek, melyet, a középkorban találunk.
Ers
mely a közélet minden szálát egyesíté vala kezeiben, sem önálló egyház fönállása, sem a városi élet kifej lése nem lett volna lehetséges, s haladás helyett, mely épen a különnem elemek folytonos érintkezése által támadt a középkorban, az egyedúr minden haladást akadályozó mindenhatóságával találcsászárság mellett,
koznánk.
A
germán eredet népekre nézve az
séges az új polgárisodás, s csak
által
lett
lehet-
annyiban nevezhetk azok
e
polgárisodás alkotóinak, amennyiben a római birodalom fölbontása által megszabadíták a világot a mindent központosító hatalom nyomasztó terhétl, keletkezését
utóbb
s
hasonló hatalom
habár
megakadályozák ;
suk alapeszméi a keresztyénség és ó-világ
gyobb
részint,
s
a haladásra nézve
kezdetben kevesbbé használták
föl
polgárisodá-
eszméi na-
kedvez viszonyokat a germánok maguk,
mint más népek.
A nem
kép, melyet a középkor története részben mutat,
igen
mindenütt a
derültnek
látszhatik.
legkiáltóbb
Bárhová
ellentétek,
fordulunk,
nyugtalan küzdés
minden irányban, elláthatlan zavar minden viszonyban. Népek merülnek föl, melyek egy idre magukra vonják figyelmünket, s nagy jövendt látszanak igérni, meg eltnnek szemeink ell, s míg egy helyt a legnagyobb
Az uralkodó eszmék
1(5(3
szaggatottságból
befolyása az államra.
lassankint,
mint
Francziaországban,
nagy országok alakulnak, nagy birodalmak, mint Németország, mindinkább széthullanak, mások meg elenyésznek, részint idegen országgal olvadva egy szilárd egészszé,
államküzséggekké alakulván.
részint új önálló
Hasonló
látmány,
mint ma Nyugotamerika mu-
Ezer meg ezer helyen elnyomul az irtó tevékenység, míg mindenik külön, magának dolgozik, csupán ön-
tat.
s
erejében bízva, tel:
s
önáliólag folytatja harczát a természet-
s
virágzó ültetmények támadnak az
távolabb
áll
sr
cipruserdt, míg nagyobb
távolságokra egy-egy város terül
munkás népesség mozgalmas természeti
közepett;
a magános fa-kunyhó, melynek lakói csak
most kezdik ritkítani a
Itt is
erd
váltakozik
s
egyes helyeken már
élete lepi
tnik
végtelen zavar képe állapot
el
a
meg
föl,
itt
az utazót. is
a nyers
kezdd, st már
el-
A
mi a vadonból elfoglaltnak látszott egy idre, megint elbbi állapotába sülyed vissza, míg az ember, ki mvelhetvé tesz egy darabnyi földet, belefáradt, vagy azon reményben, hogy kedvezbb hehaladt mveltséggel.
lyet találhat
tevékenységének, tovább vonult. Ez
lános zavar közepett azonban
egy velünk
álta-
meggyzdés támad
bennünk, mely elfeledteti azt, a mi e jelenségekben zrzavaros, st szép és örvendetes színben tnteti azokat föl. Mindig tovább halad az erd ritkítása, mindig diadalmasabban leng elttünk a kultúra zászlója, a mind ellenállhatlanabbul merül föl lelkünkben a meggyzdés, hogy a mi pillanatra zavarnak tetszik, csak egy új polgárisodás nagyszer átalakulásának szükséges kezdete, mely kiterjedésben és termékenységben fölülmúlj a mindazt, amit a világ ez ideig
látott.
Második
Negyedik könyv. Tizenötödik
rész.
fejezet^
1(57
Szintúgy a legnagyszerbb világtörténeti jelenség-
nek fogja járatos.
tartani a
A
középkor történ eteit, a ki azokban
mindenoldalú polgárisodás nagy munkájának
vagyunk tanúi egész folyamában, s bármi kellemetlennek tessék elttünk a látszatos zavar, bármi szenvedhetleneknek látszassanak oly világosan
egyenkint a viszonyok:
szükségkép
belátja
szint-
minden gondolkodó,
hogy a polgárisodás nagy munkája a középkorban, mint
Amerika
polgárisodásáé,
rülhetett,
melyek a legmegfeszítettebb egyetemes
kenységet idézték el,
Hogy
a tájat:
a
XV.
A
nem szenved
viszonyok
a
a polgárisodás, melyet
lehetséges,
s
épen
lassankinti
e
Angliáéhoz
új
nemcsak id azon
kell,
képest.
hanem melylyel
biztossága,
legfbb közremunkálása
találkozunk; hogy
számtalan
mi a középkori
államhatalom
mok
kifejtésére
juthasson,
szükséges, volt
míveltsége
rendezett államokban
pontjára
s
kertté varázsolni
Európa egyes országaiban tahátra van a jelenkoritól, mint Amerika
államaink
egyszersmind
mily kevéssé képes az
munkássága
kétséget;
ke-
végén
század
polgárisodás
csak
a középkorban szintoly
fokát, a
elszigetelt
irtó
lálunk, szintoly
nyugati
magas
el
tevé-
tartották mindig élénken.
s
a polgárisodás
véssé érhette
amerikai
csak oly viszonyok közt sike-
er
elszigeteltség
mellett
nem
szükségnek köszönhetjük az ersödését,
s
nagyobb
álla-
keletkezését.
De ha
a nagy államok keletkezése,
hatáskörének kijebbterjesztése, szükséges szilárd
s
az államhatalom
a mennyiben
mindkett
rend és biztosság alapítására, egybe-
férhet volt a haladással: mindig csak azon mértékben volt erre eset, a mennyiben kevesbbé korlátozák az által
Az uralkodó eszmék
153
az egyéni szabadságot; történetei
fokát
nem
államhatalom
tartozó
érhetni
polgárisodás
mint a három utóbbi század
mutatják, hogy a polgárisodás magasabb
azt
erélyes
körébe
s
befolyása az államra.
bizonyos
el:
azt
mindig
is
ott
fönállása,
vagyis
az állam
dolgok központosítása nélkül
mutatják egyszersmind, hogy a tette
menetelt, hol a központosítás
Hasonlítsa egybe bárki
a
nem
legbámulatosabb
el-
lépte át e határokat.
Anglia,
a hollandi szabad
Északamerika állapotát Franeziaés Spanyolországéval, miután ez országban V. Károly véget vetett a középkori intézményeknek: s meg fogja engedni, hogy szellemi és anyagi haladás tekintetében a legnagyobb eredményeket, a közelebbi századok folytán, nem a merev központosítás idézte el. államok,
Schweiz
és
Második
rész.
Negyedik könyv. Tizenhatodik
\QO
fejezet.
XVI. FEJEZET.
MELY ESZKÖZÖKKEL ELZHETNI MEG KORUNK VESZÉLYEIT. Ugy
megmutattam az ellbbiekben,
hiszem,
mi-
mindazon okok, melyeket a központosítás mellett fel szoktak hozni, egyáltalában nem állanak, s hogy a Francziaországéihoz hasonló intézmények sem az állam erejére, sem az egyén személyes és politikai szabadságára, sem a polgárisod ás elhaladására nézve nem szerint
kedvezk. Minél fölött,
den,
inkább
annál inkább
gondoskodunk
meg
korunk
viszonyai
gyzdnünk, hogy
kell
bennünket fenyeget veszély egyik
f
min-
okát épen a
szoros központosítás rendszerében kell keresnünk.
Oly idben, mikor természetelleni a
rabszolgaságot;
midn
az
denkire nézve igénybe veszik, alá vetését
bnnek
tartják
min-
önrendelkezés jogát s
az egyén idegen akarat
csak annyiban ismerik jogszernek,
meny-
nyiben a szükség, vagy legalább a pillanatnyi haszon igazolhatja; oly államintézmények mellett, elve az egyén
föltétlen
miknek
alap-
alávetése a közakarat alá;
hol
nincsenek kiszabva a határok, melyeken bell az egyén vagy kisebb községek szabadon mozoghassanak; hol az
államnak joga van, szabályozni az
élet
minden
viszo-
Az uralkodó eszmék befolyása az
170
—
hogy
nyát, a nélkül,
következetesebb
—
a miben
—
állampolgárok jólétérl;
mondom, annál inkább
a socialismus
volna
kötelezve az
államra.
ily
sokkal
gondoskodni
az
államintézmények,
emberek jogfogalmaival, minél inkább ellenkeznek azok a népek ellentétben állanak az
erkölcseivel és érzelmeivel.
A
fogalmát
jog
ellentétbe
állíták
a
szokáséval,
megkisérlettek minden érzést alárendelni a rideg észnek,
st gúnynyal
nép erkölcseit, lábbal tapodták érzelmeit: lehet-e csodálnunk, ha a többség nem akará ilették a
észszernek ismerni
el,
a mi erkölcseivel, érzelmeivel és
minden logikai következetesség daczára, melylyel az alkotmány egyes rendeleteit a népfölség elvébl származtatták, anyagi ervel kellett annak elfogadására kényszeríteni a népet, s csak anyagi ervel tarthatni vissza, hogy össze ne rontsa azon formát, melybe beerszakolták? Az emberisé"; minden szenvedését, a melveken korunkban átment, a demokratia elve uralmainak akarják fölróni. Meggyzdésem szerint ez tévedés, (a). Amint vannak viszonyok, mik közt az egyes uralma szükséges az államban úgy olyanok is vannak, mik közt azt
jogfogalmaival
ellentétben
állott? s hogy,
:
tekinthetni
denki
egyedül törvényes hatalomnak,
egyaránt
részt
vesz
az
a
hol min-
államhatalomban.
St
a legtöbb baj okát abban kell keresni, hogy az államha-
talmat a központosítás által
valameddig
merben
e tévedés fönáll,
szenvedéseken,
akár egyesre
nem
korlátlanná
tették, s
segíthetni a tapasztalt
akár egy osztályra vagy
az Összes népre bízzák az államhatalmat.
A
hol azon alapelvbl indulnak ki, hogy az állam-
hatalomnak
kell szabályozni, a
mi csak az államra, habár
Második
közvetve
Negyedik könyv. Tizenhatodik
rész.
fontossággal bír: oly követeléseket tesznek
is,
hatalom
irányában
sem képes
megfelelni,
e
171
fejezet.
mindenütt,
melyeknek
távolról
(b).
A hol csaknem minden ügy vezetése öszpontosítva
minden
:
egy pontban van elégedetlenség is szükségkép e
központban öszpontosul,
s
a javítási törekvés az
összes
államhatalom megváltoztatására van mindig irányozva, mindig mellett azért közigazgatási központosítás s
szükségkép veszélyezve van az államhatalom fönállása. Alkotmányos államban az által, hogy csupán egy pont van, melyben az állampolgárok azon jogukkal, hogy az
állam vezetésében ez
egy
pont
részök
gyakorlatilag élhetnek,
van,
körül szükségkép
oly
tolakodás támad,
mely az államra veszélyes: korlátlan egyeduralmakban az által, mert az uralkodó képességhiánya, ha nemcsak az állam közügyeinek vezetését, hanem az egyes polgárok minden érdekét is veszélyezteti, szükségkép mindig az egyeduralmi elvet is, min az egész állam alapszik, a legnagyobb mértékben koczkáztatja. Millió meg millió egyénbl áll egy nép, de mindjájan is csak emberek, s egy fogalom alá véve, sem gyakorolhatnak oly jogot az egyén fölött, mely az emberi méltósággal ellenkezik. A rabszolgaság bizonyos egyetem irányában szintoly természetellenes, mint ha egy ember
—
az úr.
Ha
az
egyéni
szabadságot alkotmánynyal kell
védeni az egyes korlátlan hatalma ellen
nyában
is
van
ily
nélkül a többség
védelemre
uralma
:
szüksége.
nem egyéb
a többség iráIly
korlátok
az egyén joga
el-
nyomásánál, mit kimagyarázhatni ugyan a tömegek anyagi erejébl, de soha
sem
lehet igazolni,
—s
ez annál nyomasz-
tóbb kényuralom, mivel a szabadság nevében gyakorolják.
Az uralkodó eszmék befolyása az
172
S mi
segíthetni mincl-e
által
államra.
bajokon és veszélye-
ken, melyek annyi államban léteznek?
Ha
valóban
az
keresnünk az okot valóban korlátozza.
állam
korlátlan
hatalmában
kell
csupán egy módot tudok, mely azt
:
Félszázadon át megszokták a hatalmak megosztásában keresni a biztosítékot a korlátlan uralom ellen.
Azt hiszem, megmutattam, hogy mindenesetre érdekében van ugyan a szabadságnak, hogy az államhatalmat ne kizárólag egy egyén vagy osztály gyakorolja, de hogy azon hatalmak, melyekre az államnak, fönállhatása végett, szüksége van, sem soha nem voltak valóban megosztva, sem nem osztathatnak meg az állam veszélyezése
(mi
nélkül.
magában
Xem
kivihetetlen)
a hatalom megosztása által korlátozhatni az állam hatal-
ha azon mélyben a természete szerint megoszthatlán és a
mát; egyetlen kört,
biztosíték
korlátlansága
ellen:
közérdekben ellenállhatatlan államhatalom mozog, az összes államvezetésére,
azon érdekre
s
szorítják,
melyek
azon
állam minden tagjával közösek.
De minden
hatalom mindig kijebb törekedvén
jeszkedni, bizonyos
ken
túl
sek
elméleti
fölállítása,
ne léphessen az államhatalom,
bír jelentséggel,
vonni,
határok
jogszer
korlátozása
hatáskörük végett
hogy az egyén ne
tehát
s
melye-
csak annyiban
ha a mit az államhatalomtól
másokra ruházzák,
cl
akarnál'
pedig azokra, kik elég
védelmére. arról
elszigetelten
is
álljon
ter-
er-
Az államhatalom kell
gondoskodni,
az
államhatalom
ellenében.
Az
egyetlen
mindenhatósága
védeszköz tehát korunkban az állam mely századokon át ugyanaz, ellen
Második
szolgált
Negyedik könyv. Tizenhatodik
rész.
mindenféle
oltalmul
fejezet.
uralom
korlátlan
^73 ellen;
hogy a községnek, tartománynak s általában az államban lev szervezeteknek, melyek az egyént az államtudnillik:
mal egybefzik, bizonyos kört adjanak
önálló
tevékeny-
államhatalomnak gyakorlatilag szilárd
ségre, s ez által az
határokat vessenek.
Az államhatalomnak kijelölend határok, az egyes államok különböz helyzetéhez képest, különbözk. Minél van,
kisebb
önállósága
kiterjedtebbnek
az
oltalma kell
minél
állam, végett,
lenni
inkább
minden
szüksége
erejére
szükségkép
azon
:
annál
dolgok
melyek kizárólag az államhatalom vezetését illetik ellenkezleg világos, hogy miután azon érdekek száma, melyek minden áilamtaggal közösek, az állam terjedelméhez képest csökken: nagyobb államokban az államhatalom befolyásának is mindig kevesebb tárgyra kell kiterjeszkedni; de hogy az ujabbkori állam sincs oly helyzetben bármennyire szüksége legyen ereje mely által a községek vagy tartomáöszpontosítására, nyok minden önálló mozgalmának megsemmisítését igazolni lehetne, szintoly kétségtelen, mint az, hogy egyetlen állam sincs jelenleg, melyben az érdekek nagyobb része is közös lenne a többséggel s innen következik, hogy egyetlen államot sem találhatni, hol az körének, ;
— —
;
érintett eszköz alkalmazását a
jog és szükségesség szem-
pontjából tagadni lehetne.
Akár
hódításból
vagy államszerzdésbl magyaráz-
zuk ki az államok keletkezését, akár azt veszszük föl, hogy az egymáshoz csatlakozás szüksége, avagy küls nyomás szolgált alkalmul államaink alkotására: sem egyeseket nem hódítottak meg, sem állam kapcsot nem
Az uralkodó eszmék
174
befolyása az államra.
kötöttek az egyének; azon elemek, melyeknek önkéntes
szövetkezésébl
minden
alakult
országában,
—
az ezt a
nyossággal ki lehet mutatni,
nem füz
kisebb közönségek voltak.
kapcsait
Nyugoteurópa
legnagyobb történeti bizo-
—
nem
Ha
szétbonthatnék,
nem tartományokra,
mint
állam,
bármely állam egybe-
nem
az
grófságokra,
egyes emberei', ha-
egyénekre, ha-
községekre
oszlanék
melyek az egyest tartományához, nemzetiségéhez, s mindenek fölött községéhez fzik, oly hatalmasak, hogy több mint félszázados következetes erfeszítés daczára, Francziaországban sem siföl,
s
került
a
kötelékek,
azokat
megsemmisíteni.
—
Hogy
mindenek eltt a községnek
oly
állást
ben az államhatalom ellen korlátú]
kötelékeket
szolgálhasson, alig
franczia forradalom óta görnyednek
alatt a
s
adjanak, mely-
mint fölszabadítani azokat a nyomás
kell egyéb,
mely
e
hogy a tartománynak, nemzetiségnek
megersítsük,
alól, s
né-
zetem szerint az az egyedüli út és mód, mely szerint a szabadságot, s
s
ezzel
elháríthatni a
az
államot leginkább biztosíthatni,
veszélyeket,
melyek még polgárisodá-
sunk at is fenyegetik. Eddig majdnem kizárólag azon kérdéssel foglalkoztak: mint kell rendezni az államban a legfbb hatalmat? Arról gondolkoztak: hogy boltozhatják be valóban nagyszerleg az államépület kúpját? a nélkül, hogy tekintettel lettek volna az
épület
alsóbb részeire, melye-
ken amannak nyugodnia kellé. Csuda-e, ha jutottak, hogy egy hatalmas dom helyett hasonlatért egy óriási esernyt alkottak, ban, épen mivel oly nagy, minden zivatar
—
—
saját terhe alatt
is
összedlt?
ekkép oda bocsánat e
mély azonhatása,
st
:
Második
Negyedik könyv. Tizenhatodik
rész.
175
fejezet.
# Az
csak
államhatalmat
ha
veszély ellen,
úgy
alapon
szilárd
alaphoz, csak ott találhatjuk
bírnak
biztosíthatni áll;
föl,
az anyagot,
s
hol
minden
ill
ez
szilárdsággal
ama kisebb községek, melyek idvel egy nagy
egész állammá alakultak egybe.
Hol ilyenek vannak, kisebb községekre nézve
—
bekövetkezik az
azon
—
mihelyt a
pillanatban,
mint korunkban mindenütt
egyesülés
szüksége,
szilárd alapú
el; a nélkül sem a szabadságot, sem az állam hatalmát nem biztosíthatni soha. Miután ugyanis az emberek többsége eltt nem annak van fontossága, a mi azon szkebb körben történik, melyben mozognak állam
áll
csak
ott
tekinthetni
egészre nézve, hol sok lag,
s
egyes
biztosnak
hatalomnak
is,
az
ban élvez, azon körében bír; az
birtokát
államhatalomra
alapja,
szabadság, állani
azon
függés,
teljesítését
megszokta: csak
melylyel
csak akkor
nézve,
ha
e
ott
nélkül.
egyes államokban,
s
saját
községe
irányábani függésének legjobb
melyben
községe s
irányában
a politikai kö-
körökben minden polgár lehetséges nagyobb államban polikisebb
tikai szabadság rendetlenség nélkül,
kényuralom
is
melyet az egyén az állam-
van. Hol a politikai jogok gyakorlását, telességek
gyakorlati-
bármi nagy legyen, kijelölik határait.
Minden szabadság
biztosítéka
az
bizonyos határok létele
meg: úgy a hatalom
tekinthetni
azt
élvezheti
mint a birtok fogalmát
határozza
szabadságot
a
biztosítottnak
szilárd alapú
s
Hogy mindkett
rend
lehetséges-e
az
a jelen ingadozásai helyett alkot-
hatni-e szilárd, tartós államépületet? csupán attól függ:
mennyiben
lehet
államokban.
ers községi
életet
alapítani az egyes
^z
176
uralkodó eszmék befolyása az államra.
Hogy vannak
melyekben
államok,
ségekkel járhat, kétségtélen: dául, hol az állam fokozatait
Franeziaországban pélmintegy erszakosan össze-
ságban növelték, még messze lehet a sikerülni
rben meg
fog
nagy nehéz-
s
rontották, s a községeket fél század óta
elvégre
ez
teljes kiskorú-
pillanat,
mikor me-
teljesen helyreállítani, a mit
akartak semmisíteni
de szintoly bizonyos,
:
hogy azon fokozatok, melyekre az államéletben szükség van,
magában
némi részben,
Franeziaországban
fönállanak
is
még
hogy a szabadság megalapítása itt is csak attól függ, miszerint a történetileg képzdött szervezeteket, a helyett, hogy egyberontanák, eisbítik, az állam érdekében fölhasználják. s
Belátják-e ezt
mihamar?
Azt hiszem, igen. Az ujabb kor megtanítá a népeket, hogy amit századok szültek, soha sem semmisítheti meg pillanat alatt
még
milliók akarata sem.
Xe
látnák-e be tisztán
hogy az állam nem egyes ember terve szerint alkotott épület, hanem századokon át ntt organismus? Nem a symmetria, nem az ágak egyensúlya tartja fön a fát; minden levél, mely az ágakon rendetlenül lát-
mások
szik
is,
függeni,
életert
szí
a
légbl,
s
szerteszétágazó
gyökerének minden része megannyi kötelék, mely állásában föntartja. Ha szabályosan meg akarják metszeni ha megfoszta fa koronáját, elvonják tle az étetert ;
ják szerteágazó gyökerétl,
nem
fog a zivatarnak ellenáll-
hogy egészen hasonló eredmények lesznek, ha az állam organisinusával bánnak Belátták immár, hogy általános világbirodalom tartósan nem állhat fon; belátták, hogy annak fönállása hatni: ne látnák-e be végre,
;.
Második
rész.
Negyedik könyv. Tizenhatodik
szerencsétlenség volna az
fejezet.
emberiségre, mert
nem
177
kép-
hogy egy kormány képes volna az egész világ ügyeit intézni: lehetséges-e még soká leplezni, hogy ez okok legkevesebbet sem vesztenek erejükbl, ha azon zelhetni,
államintézményekre
melyeket
alkalmzzák,
Francziaor-
szágban találunk?
Az
ujabbkori államok általában azon óriásra emlé-
bennünket,
keztetnek
melynek
aranyból, lábai agyagból voltak.
gesen
községek
egybekötött
mese szerint, helyett, hogy lénye-
feje,
A
szilárd
a
tömegére
épitnék
embereknek kell alapul szolgálniok, kik közt egyberontottak minden köteléket. Azt hiszem, elég tapasztaláson mentünk át, hogy az állam nehéz épületét, az egyes
belássuk,
miszerint
épithetni
futó
az
államépületet
homokra,
hatalmat, melyet az állam
mint
bármi
kevéssé
szintoly
mást
;
s
hogy a
akaratának minden államtag
egyéb eszközökkel czélszerbben el lehet érni, mint ha azon okból, hogy az állam egyes tagjait megfoszták az ellenállási képességtl, mind sorra
fölött
gyakorolnia
kell,
csonkítják.
Eötvös. A XIX.
század eszméi. III.
12
:
Az uralkodó eszmék
^78
JEGYZETEK A A
(a)
ertem az
befolyása az államra.
XVI.
FEJEZETHEZ.
demokratia veszélye (nem azon brutális befolyást
allatt,
melyet a tömegek gyakoroltak korunkban a
kormányra, hanem azon törvényes hatalmat, melyet az lános szavazattal nyer a nép az állam vezetésére)
hogy a tömegre hagyják
fekszik,
Miként a belátás azon
fokát,
sem
igényel, azoknál
a
álta-
nem abban
köz államügyek vezetését.
melyet az állam valódi vezetése
tehetni
föl,
meglehetsen magas
kik
census mellett gyakorolnak politikai jogokat,
suknak mindig csak az ellenrzés jogára
s
így befolyá-
kell szorítkozni,
azok
irányában, kik az állam valódi vezetésével
meg vannak
nézetem szerint az összes államot
minden ügyben
illet
bízva is
bízvást adhatni hasonló befolyást az álampolgárok összegének.
Abban
fekszik az általános szavazatjog veszélye, hogy az
lamnak oly dolgok
nem
fölött
adnak eldönt szavazatot
— nem az egész kozván,
—
már abból mértékben tosítás
által
oly kérdések
fölött
a számszerinti többségnek, melyre
hanem kisebb községek ügyeire vonatsem képessége. De hogy e veszély csak
alkalmazott
világos, is,
ami
állam,
sem joga,
az államban
adnak korlátlan hatalmat, melyek
államot,
az egész
illetik
ál-
központosítás
mert hasonló bajok
elvének eredménye,
és veszélyek,
minden államban elfordulnak,
ha kisebb
a hol a
közpon-
elvét követik.
(b)
panaszt,
Ha
alkotmányos országban
oly
gyakran
halljuk a
hogy minden párt ugyanazon eszközökbe/ nyúl, mi-
Jegyzetek a IV. könyv tizenhatodik fejezetéhez.
helyt hatalomra jut, melyeket elleneiben kárhoztat
runk nagyobb romlotságában kell
nem
is
179 :
nem
ko-
e jelenség okát keresnünk,
a hatalom erköicsteleníto befolyásában,
hanem abban,
hogy általában lehetetlen feladatot tznek az alkotmányos államok kormányai elé, s így a hatalom kezeli kénytelenek,
—
oly
csakhogy
államférfiúi
eszközökhez
egészen minister
is
Ígéreteiknek
nyúlni,
helyeselhetnek.
alkotmányos
melyeket
megfelelhessenek
emberek
mint
—
nem
Kevesen tudják: hányszor van a országban
némileg
a
kényszerség
állapotában.
12*
ÖTÖDIK KÖNYV. MELY ESZKÖZÖKKEL TARTHATNI
KELL KORLÁTOK KÖZT
AZ ÁLLAM EGYES RÉSZEINEK TELJES ÖNÁLLÓSÁGRA-, S
AZ ÁLLAMHATALOMNAK
KORLÁTLAN URALOMRA-TÖREKVÉSÉT.
Második
Ötödik könyv.
rész.
Els
Ig3
fejezet.
FEJEZET.
I.
MELY MÉRTÉKBEN ALKALMAZANDÓ AZ ÁLLAMBAN AZ ÖNKORMÁNYZÁS ELVE. Hogy nem
mely eszközökkel segíthessenek a veszélyeken, melyek majd minden államot fenyegetnek, ennek egyik okát abban kell keresnünk, hogy nem méltatják elég figyelemre azt, ami elttünk történik, s egyáltalában nem veszszük gondolóra azt, hogy nem volt-e már kielégítleg megoldva elbb azon feladat, melynek megfejtésén oly sikeretleni fáradoznak. Természetes, hogy az ó-kor polgárisodása vonzóbban hat ránk, mint a középkoré. A már bevégzett organismus szemlélete mindig több vonzalommal bír, mint amely még fejldésben van; s aztán addig küzdöttünk a középkor ellen, hogy inkább megszoktuk rossz, mint jó oldalaival foglalkozni. De ha meggyzdünk afell, hogy az emberiség mindazon hibák mellett, melyek tagadhatlanúl megvoltak a középkor államintézményeiben, ez idszakban tetemesen elhaladt: be kell látnunk,
miszerint
tudják,
az állam
hibás
intézményei közt
korban valami nagyon czélszernek
mibl
a
polgárisodás
is
kellett
ama
lenni, a
ezen elhaladását magyarázhatni.
S kétségkívül a kisebb közönségek szervezetében juk azt föl.
talál-
Az uralkodó eszmék befolyása az
184
államra.
Valamint azon sokoldalú haladást, melyet
e
kor-
ban szemlélünk, ama számtalan, bizonyos korlátolt körben majdnem önálló testület létezésének köszönhetni, melyek mind egyidben munkáltak saját fejldésükön, s melyek közül bizonyos körre nézve mindenik a polgárisodás telet,
központjául szolgált:
szenvedélyek
korában
csak az által
szabadságéval csak az
st egyértelmvé rök
iránti
mely minden rendezett államintézménynek
szilaj
a
úgy a jog
és
ln által
csekély
alapja,
fölvilágosodás
fentartva,
s
tisz-
ezen
a jog fogalma a
ln bensleg
összekapcsolva,
hogy igen nagy volt azon kömelyekben az egyén jogokat élvezhetett:
száma,
(a),
sokan voltak, akik, bár kis körökben, jogokkal bírtak, s így önjogaikhoz ragaszkodván, tisztelni tanulták a másokét.
Csak
meg
az
a
helyhatósági
egyén a
elnyomásától,
min
intézmények
középkorban az a
által
menekült
államhatalom
azon
római és bizanczi császárságban
intézményekben találta a polgári szabadság biztosítékát egész az újabb korig (b) s ers meggyzdésem, hogy mindazon súlyos bajon, melyek jelenleg még az állam lételét is veszély ezik, megint csak ugyanazon szerrel segíthetünk: tudniillik az önkormányzás volt,
ez
f
elvének eszélyes alkalmazása
által.
Azt hiszem, hogy Guizot legalább is a kifejezésben csalatkozott, midn korunk legtöbb bajának okát a demokratia elvében keresi; de meggyzdésem szerint szintúgy csalódnak, akik mindazon szenvedéseket, melyeken átmentünk, annak tulajdonítják: mert az összes államot illet dolgokra nézve sok helyen alkotmányos intézmények nem léteztek.
Második
Els
Ötödik könyv.
rész.
fejezet.
185
—
Azon általános lehangoltság okát mely az élet minden viszonyában nyilatkozik, s mely, mivel azt mindenki
érzi,
leginkább veszélyezteti az államot,
—
nem
hogy a legfbb államhatalmat a népföiség elve nevében egy gyülekezetre, vagy az isteni jog nevében egyesre ruházták, (c) Mélyebben kell az okot keresnünk, s valamint a baj nagyságát csak akkor
abban
kell
Ítélhetjük
keresni,
meg
egész
terjedelmében,
ha
nem
kizárólag
az államra, mint egészre, fordítjuk figyelmünket, az államot alkotó egyes baj magyarázatát
is
egyének viszonyai, igyekszünk tisztába jönni:
osztályok,
nézetei és törekvései fell
úgy a
hanem
is
azon helyzetben kell keresnünk,
melyet az osztályok és egyének az államban elfoglalnak. Guizot
munkájában
„A
demokratia
Francziaországban u
czím
monda, miszerint az ujabbkori államok legnagyobb hibája, hogy az egyén elszigetelve áll azokban, a roppant államhatalom ellenében. Nézete szerint csak akkor nézhetünk szebb jöv elé, ha mindenki tökéletesen megfelel szerepének, ha a egy esnek lehetvé teszik, hogy fölemelkedhessek; anélkül, hogy másokat kelljen leazt
}
rántania,
s
csatornákról
ha a holland nép példájára gondoskodnak,
hogy a féktelen demokratia
betör árjának ellenállhassanak. Egészen osztozom e nézetben, szem, miszerint a jobb
jöv
töltésekrl és
ezen
csakhogy
föltételei
azt
hi-
közül egyet
ha el nem térnek a központosítás elvétl, melyet minden ujabbkori államban követnek, s arra szorítván az állam tevékenységét, ami közvetlen az államot illeti, vagy a mit csupán az állam végezhet, minden figyelmünket a községek szilárd és czélszer rendezésére nem
sem
tölthetni be,
fordítjuk.
Az uralkodó eszmék befolyása az
1$(3
alapon
Szilárd
mely az
eszköz,
nyugvó
egyén
községi
ben elég
tért
nyitunk
csak akkor
lésre,
Hogy
hogy
fölemelkedhessek:
lenni,
melynek
anélkül,
hogy az
az egyes községek-
ezer
embernek szerep-
ezernyi ambitiónak eleget
sok
meg
elérése ezer
ezer
váljék,
fokozatnak
alsóbb
csupán a község nyújt
lalkoztatja, s
roppant
helyzetnek lehetvé
alacsony
az
s
a
hogy mindenki derekasan
várhatni,
megfeleljen szerepének.
tegyünk,
meg
ezer
egyedüli
állását
államhatalom irányában megsznteti,
Ha
az
élet
elszigetelt
állam fönállása veszélyeztetnék.
államra.
ember
kell
erejét fog-
fokozatokat.
ily
Az
minden irányban átvonuló községi élet azon meder, melyben azon szükség érzetének, hogy magunknak fontosságot és a közügyekre befolyást szerezhesállamon
sünk, szabad folyást engedhetünk, az állam veszélyezése
azon csatornarendszer, melyben a demokrafenyeget árja csöndesen eloszlik, míg épen a szi-
nélkül; ez tia
lárd alapon rendezett
községekben elég
melyben lassankint meg hatalmának, még mikor az
lunk,
nyozza
töltésre
kell törni a
egész
is
talá-
demokratia
államot
kormá-
is.
Csupán
önálló
veszélyek
államot azon törekvése,
községek
mely
szerint
fenyegeti
vezetésében,
:
ellen,
részt s
e
alkotása
biztosíthatja az
mikkel a nép általános akar venni a közügyek
szerint az egyéni szabadság
védszere demokrata államokban az államhatalom támadásai
ellen,
ugyanaz,
mely
az egyéni szabadságot száza-
dokig védte egyeduralmakban az államhatalom niillik:
Ha
ers
ellen, tud-
községek alkotása.
azon
meggyzdésbl
indulunk
ki,
hogy min-
den államnak bizonyos fokozatra van szüksége,
s
:
Második
fleg nagyobb tekintenünk,
Ötödik könyv.
rész.
államokban igen
ha a kisebb
Els
fejezet.
187
czélszertlennek
társulatok
saját
életét
kell
meg
még ezzel nincs eldöntve azon kérmérték önállóságot adhatni az államban
akarják semmisíteni, dés,
hogy mily :
a kisebb testületeknek? Pedig e kérdésnek van a legna-
gyobb gyakorlati fontossága.
nem egyéb hogyan
oly
Hiszen az egész politika
tudománynál,
kell helyes
mely épen arra
tanít
mértékben alkalmazni a különböz
elveket.
Bármi különböz Nyugateurópa egyes államainak helyzete egyéb
tekintetben, épen
azon tényekre nézve,,
melyek e kérdés eldöntésére legfontosabbak, mindezen államoknak helyzete egyenl. Tagadhatlan tény: 1.
Hogy
tekintetében
a nagyobb,
s
állami
önállóságuk védelme
ers szervezet államok szükségesek ko-
runkban. 2.
Hogy minden
kisebb testületrl föltehetni, hogy
amely mértékben önállónak szik
önállósága
körét
érzi
kijebb
magát, aszerint törek-
terjeszteni,
s
menekülni
minden függéstl az állam irányában. Az elsbl következik, hogy az egyes községnek soha sem kell oly mértékben adni önállóságot, mely a nagyobb államok fönállására veszélyes. A másikból következik, hogy az önállóság foka, melyet a községnek adhatunk az államban, annál nagyobb lehet, minél inkább biztosították czélszer intézmények az állam egységét, s minél inkább vannak viszonyok, melyek ellensúlyozzák a teljes függetlenség utáni azon törekvést,
mit egyes községeknél föltehetnL
Az uralkodó eszmék befolyása
138
JEGYZETEK AZ Tudva
(«)
I.
az államra.
FEJEZETHEZ.
van, hogy a „szabadság" szót az egész közép-
korban arra használták, amit ma „joggal" fejezünk ki; innen van, hogy az rendesen többes számban fordul el, s tulaj donképen mindig szabadságokról van
Csak
(b)
ott
szó,
nem
és
szabadságról.
maradtak fon korunkig legalább nyomai a
polgári szabadságnak, hol a középkori intézményeket föntartották.
A
(c)
korlátlan demokratia, valamint a korlátlan egyed-
uralom mindig csak átmeneti fokozat más, czélszerííbb államintézményekre. Amint mindenütt uralomra kell jutnia amannak, hol az aristokratiát, mely az
erszakosan megsemmisítik,
s
elú'tt
létezett
csak ujabb aristokratiára szolgál
megint kiindulási pontul, mely
magától
kifejlik,
egyes helyzetek különbsége feltnvé lesz
egyeduralom
is
az államban,
:
úgy
mihelyt az a korlátlan
szükséges lehet bizonyos ideig, ha az állani
lakosai általában a polgárisodás alacsonyabb fokán állanak,
s
ha nagy veszély fenyegeti kívülrl az állam önállóságát, vagy belül lételét, ami végett minden er központosítására van szükség
;
mihelyt azonban e viszonyok változtak,
más kormányformának ad uralmak legnagyobb
lassankint
helyet, mint ezt a korlátlan egyed-
államférfiai
is
mindig elismerték.
Második
Ötödik könyv. Második
rész.
l&Q
fejezet.
FEJEZET.
II.
MILY MÉRTÉKBEN ADHATNI KISEBB TESTÜLETEKNEK AZ ÁLLAMBAN ÖNÁLLÓSÁGOT, ATTÓL FÜGG: MILYEN SZILÁRDSÁGGAL BÍR AZ ÁLLAM MINT EGÉSZ. Ha önálló
középkor
a
testület
korszakban
számtalan
mikre
helyett,
kevés
oszlottak,
nem
találunk:
végén,
apró,
majdnem
Nyugateurópa népei e számú nagyobb államot
egyes ember akarata erejének kell tulaj-
donítnunk ezen általános jelenséget. Egyéb, sokkal fontosabb okok eredménye az.
Els
és
legfontosabb ez okok
Miután minden nép erkölcsei
és
közül a keresztyénség.
jogfogalmai szoros össze-
úgy hogy minden válnézetében megfelel változást
köttetésben állanak vallásával, tozás idéz
nép
a
vallásos
el szükségkép
erkölcseiben
minden változás az erkölcsökben hitnézetek
—
és
jogfogalmakban a
maga után:
a daraboltság,
melyet a középkor kezdetén a népvándorlás
gárisodás tott
vonja
változását
és jogfogalmaiban, s
alacsonyabb foka idézett
tovább
népnek
azon
vallás
testvériségét
állítá föl elvül.
s
Amint
el
—
s
nem
a poltartha-
uralma mellett, mely minden
az összes
emberi
nem
egységét
az ó-kori államok szoros elkülön-
^z
190
uralkodó eszmék befolyása az államra.
mik
zése a hitnézeteken nyugvók,
nak tei,
saját istenei voltak, s
szerint
minden állam-
mint az ó-kor vallásos néze-
mihelyt az egyes államok közeledtek egymáshoz,
elveszték függetlenségüket,
az egység fogalma ellentétben
állt
ha a
sával, s
átalakultak
lassankint:
melyet a keresztyénség
is,
s
úgy
fölállított,
azon kisebb községek merev különállá-
hatalom terén
világi
nem
valósulhatott az
egység, és soha sem sikerült azon törekvés, mely szerint
a római
pápához hasonló
a római
császárból
akartak
csinálni:
fogalma
mindazáltal
az
keresztyénség
összes
inkább
annál
egységének
összefz eszközül
minél nagyobb hatással volt akkor a vallás az
szolgált,
emberek kedélyére. Másik ok azon helyzetien keresztyénség
volt
a középkor
fekszik, alatt.
keresztyénség lételét fenyegette,
megváltó
den
valamit
s
melyben a római
Az
izlam,
a lelkesedés,
mely a hogy a
megmentsék a hitlenek kezeibl, min-
sírját
keresztyén
népet
erejök
egyesítésére
kényszerí-
hogy a közös ellenség ellenében egy nagy egészként tnjenek föl, minek folytán az egyesülés által tett,
nyújtott
elnyök
ségkép
növekedni
öntudatával, azon törekvésnek kellett,
hogy az
elbbi
is
szük-
helyzetbl
kilépjenek.
Végre harmadszor, szes hatásából
—
midn
ezen és egyéb okok
ösz-
mik közé számítandó mindenek eltt
mely az emelked polgáriegyes nagyobb állasodás természetes eredménye mok álltak el, a többiek kénytelenek voltak mindnyáa békés forgalom szüksége,
—
jan vagy ezen nagyobb államokhoz csatlakozni, vagy,
hogy
ezek
ellenében
föntarthassák
több kisebb állammal szövetkezni.
függetlenségüket,
Második
rész.
Ötödik könyv. Második
fejezet.
191
Mindezen okok, miknek kell tulaj donítnunk a középkorban a nagyobb államok keletkezését, jelenleg is gyakorolnak hatást.
Ha lás,
sokat vesztett
ból: de
Hogy a keresztyénség, mint valaz emberek kedélye fölötti hatalmá-
föl is teszszük,
fogalmak,
azon
köszönünk,
s
melyeket a keresztyénségnek
ezek közt az összes emberi
nem
egységé-
nek fogalma, hatalmasabbak korunkban, mint valaha. Azon ellentét, melyben az összes keresztyénség az izlámmal szemben állt, sokat veszített ugyan fontosságáha egyébiránt a római egyház befolyása alatt kinépeket együtt véve vizsgáljuk: roppant ellentét
ból;
fejlett
van a nyugoti és keleti keresztyén polgárisodás közt, mely talán rövid id alatt szintoly fontos helyet foglal el a világtörténetben; s annyi nagy és hatalmas állam mellett még kevesbbé lehetséges most, mint az eltt volt, az apró önálló alkotmányok fönállása. Innen következik, hogy a jelenleg létez nagyobb államok felosztása kevéssé függ egyesele akaratától, a mily kevéssé tulajdoníthatják az egyesek akaratának azok keletkezését, szintoly
hogy
tehát
az
egyes
ország,
község
nemzetiség,
és
egyén
törekvését csak
nek,
csak annyiban lehetünk erre tekintettel, ameny-
s
annyiban
mondhatni
nyiben nem veszélyezi a nagyobb államok
Már miután adott minden
az állam
vagy nép
azon mértékben kevesbbé veszélyes,
ers
és
képes
ellenállani:
tartománynak, nemzetiségnek nál nagyobb
önállóságot
czélszer intézmények
önként ós
fönállását.
egyes
önállóság, az államra mint
észszer-
részeinek
egészre nézve
amely mértékben következik,
hogy
egyénnek észszerleg an-
adhatni, minél ersbbé van
által
a
téve
az állam; hogy tehát azon
Az uralkodó eszmék befolyása az
292
intézmények, melyek az államot csak
nem
küzségi
államra.
ersbbé
teszik,
állanak ellentétben a tartományi,
önállósággal,
tk, melyek
hanem
oly
foltételekül
által az is lehetséges lesz.
a
nem-
nemzeti és tekinthe-
.
S ez az els alapelv, melyet soha sem szabad szem ell tévesztenünk, ha arról van szó, hogy az állam egyes részeinek nagyobb önállóságot adjanak. .
Jegyzet az V. könyv második fejezetéhez.
JEGYZET A
(a)
Amennyiben
állam egyes
:
FEJEZETHEZ.
nincs kormányforina,
hatalom következetessége
egyeduralmakban
II.
e
részeinek
által
forma
—
ersebb
A
XIX. század
melyben az állam-
lenne, mint a korlátlan
egyszersmind
az egyes
önállóságot adhatni.
Eötvös.
193
eszméi. III.
az,
érdekében
melyben az
—
nagyobb
Az uralkodó eszmék befolyása az
[94
államra.
FEJEZET.
III.
EZ ALAPELV NÉMELY KÖVETKEZMÉNYEI. Tudva
van, hogy a középkorban igen csekély volt
Miután a hbéri királyság nagyobb országterületeket vetett is némileg alá, csak igen korlátolt volt a befolyás, melyet a király (vagyis az állam-
az állam hatalma.
hatalom) akkor az egyes részekre gyakorolt lyásnak, ha az egyes részek
kevesbbé gördített
önállóság
st
utáni
útjába akadályt, már
is
;
e befo-
törekvése
azért
is
igen
korlátoltnak kellé lenni, mivel az állam kormányának, az akkori polgárisodás
alacsony foka mellett,
tak mindazon eszközei, mik
nek összpontosítása
által
egyes nagy állam eri-
lehetséges.
Mivel az államhatalom oly gyönge
még
le
hiányzot-
volt,
mivel a
nem gyzött anyagi akadályok következtében
sem szervezhették
elég ersen: épen azért volt az állam
egységére nézve az egyes részek önállósága akkor oly veszélyes.
Korunkban
ez nincsen így.
rendelkezésünkre hetjük az nélkül,
áll,
államhatalmat:
hogy
fönállását
önállóságot adhatunk.
hogy
:
melyek az
Mivel minden eszköz
által
állam
rendkívül erssé
egyes
veszélyeznk,
Csak az
te-
részeinek a
nagyobb
fokú
iránt kell gondoskodni,
Második
rész.
Ötödik könyv. Harmadik
•«) az államhatalom, azon körön
fejezet.
belül,
195
melyet be-
lehetleg
megriztessék összeütközésektl, melyek még azon esetben is mindig veszélyesek hatalmára nézve, ha gyz; b) hogy az államhatalom részére biztosítva legyen hivatása,
tölteni
azon
eszközök
szabad
használata,
melyekre,
föladata
végett, szüksége van.
Innen következik: 1. Hogy miután mindaz, ami az állam törvényhozásához, kormányzásához és képviseletéhez tartozik, csak az összes államot
illetheti, s
az állam
minden egyes
vannak ugyan, de csak külön korlátolt köreiben; az egyes községek azon jogát, mely szerint saját körükben bizonyos szabályokat hozhatnak (statútum-alkotási jogot), valamint az önkormányzás részének
jogát
is
analóg
jogai
szintoly kevéssé lehet korlátlannak képzelnünk,
nem
hogy az állam egyes részeinek külön képviseleti joguk legyen más államok irányában. Mint az önkormányzás joga bizonyos körön belül a községekre nézve szükséges következménye az amint
engedhetni meg,
egyéni szabadság
államnak
elvének
:
úgy azon
alapelv,
hogy az
megszabni a határokat, melyeken belül a kisebb testületek e jogot gyakorolhatják, szükséges követkell
kezménye azon körülménynek, mely
szerint a
nagyobb
államok fönállása szükségessé vált reánk nézve. állam
Ha
az
egyes részeinek nagyobb önállóságot engedünk,
vagy elméletileg megengedjük
ugyan, hogy az állam
melyeken belül a község önmagát kormányozhatja: de megtagadjuk az államtól az eszközöket, melyek által minden községet
joggal
bír
megszabni a határokat,
tettleg határai
közé szoríthasson, valahányszor túllépett 13*
-^ z
196
uralkodó eszmék befolyása az államra.
törvényes hatáskörén:
ez
esetben
elveket
oly
állííftnk
melyek mellett az állam nem állhat fön. Amint azon nézetbl indultunk ki, hogy nagy államok fönállása szükséges az egyes részek alávetését az egyetemnek
föl,
:
szintén
el
ismernünk;
kell
miután az állam
szintoly kevéssé állhat fön, mint
nem
általában
hetünk társadalmat, melyben összeütközés egyes
érdekei
alá
ne
lennének
e
nélkül képzel-
eseteiben, az
rendelve
közönsé-
a
géinek.
mindazon eszközük használatát, mikre föladata megoldása végett, szüksége van; amint nem vonhatjuk kétségbe az állam jogát, hogy tagjait a közszükségekhez képest megadóztathassa: úgy el kell ismernünk, hogy joga van hadert, ügyei ellátása végett kell számú hivatalnokokat s Biztosítni
2.
kell az
államnak
tartani.
Tudva volt fölött
saját
van, hogy az államnak a középkorban hadereje,
egyes
részei
nem
hanem csak azon hadert, mely rendelkeztek,
volt joga
saját
czél-
vagy az összes állampolgárokat fegyverbe hívni föl s megfogható, ha azon nagy költségek mellett, mikkel nagyobb hadseregek tartása jár, s azon veszélyek mellett, melyek abból származhatnak a polgári szabadságra, sokakban azon gondolat fészkelte meg magát: hogy tán jobb volna jelenleg is hasonló rendszert Ha azonban meggondoljuk, hogy a hadtan követni.
jaira fölhasználni, ;
jelen állása
mellett
csak gyakorlott
tik czélszerfíen a hadi
ha az államtól tarthasson,
el
szolgálatot,
akarjuk
az állam
egyes
vitatni,
s
seregek így,
hogy
részeire
esetben,
saját hadi
kellene
kötelességet, ami által ezek, az összes
teljesíthe-
azon
ert
hárítani e
államhoz képest,
Második
rész.
Ötödik könyv. Harmadik
fejezet.
297
túlnyomó anyagi erre tennének szert; ha meggondoljuk, hogy az államnak haderre nemcsak kül ellenségek ellen, hanem, bizonyos viszonyok közt, benn is szüksége van, s hogy épen a saját hader hiányának tulajdoníthatni a középkori államok gyöngeségét mindezek:
nél fogva,
legalább
id
ez
szerint,
azon
határozottan
nézet ellen kell nyilatkoznunk.
vagyok azon kérdést illetleg: nem bízhatja-e az állam ügyei nagy részét az egyes községekre, vagy legalább azokra, kik a községi ügyek vitelével vannak megbízva. Ha el ismerem is mind azon rossz oldalakat, mikkel a hivatalnokok igen nagy száma jár, s teljesen tudom méltánylani a hasznokat, melyek Hasonló
nézetben
a közigazgatási ból
folynának:
költségek
hiszem
azt
tetemes
oly
megtakarításá-
mindazáltal,
hogy
ahol
e
sem fejthet ki soha elég ert Megszabhatni ugyan a törvényekben, hog} a az állam. községi hivatalnok, minden dologra nézve, melyet az állam hivatalnokai helyett intéz, csak ennek legyen felels de hogy ketts felelssége mellett összeütközés rendszert
követik,
sehol
r
:
eseteiben inkább a község részére fog hajolni, államéra,
község
bizonyos,
szintoly
ellenkez
az
amint miatt,
eljárás
bosszút állana szolgáin,
kik
ugyan, de mégis tle függnek. államnak, hogy jogköre
egyes
részei
rétl;
csak
és
úgy
—
mert
tartomány,
az
államban
rizhetik
meg
hogy a
legtöbb
esetben,
el
nélkül
községek
lev
épen
—
kisebb
függetlenségöket,
választhatják:
felelsek áll
az
legyen különözve
mányzási joggal bírván, hivatalnokaikat az folyása
is
Mivel érdekében
szorosan
a
föltehetni,
államnak
az
mint az
azért
hatáskötestületek
ha önkorállam
be-
szükséges,
^z
298
hogy az
ura lkodó eszmék befolyása az államra.
állam
bízza ügyeit.
azon
kezekbeni
is
csak magától függ,
Enélkül
a
egyesítése
különböz mindig
saját
szolgáira
funktiók
a jogkörök
ugyanegybe-
zavarására vezet szükségkép, amit pedig épen ki akar-
tak kerülni,
(a).
Jegyzet az V. könyv harmadik fejezetéhez.
JEGYZET A
(ci)
Tévedés
III.
azt hinni,
199
FEJEZETHEZ.
hogy ha a községi hivatalnokra
bízzák az államügyeket, ki lehet kerülni az államhatalom és a
község közötti összeütközéseket.
A
hol valódi ellentét van a
községi és állami érdekek közt, ez összeütközés s
is
meg
van,
mind az államra mind a községre nézve jobb, ha nyilván
foly e harcz a
hatóságok közt,
melyekre ügyeiket bízták,
mint ha azon egyének, kiktl függ minden közügy czélszer ellátása,
ellenkez kötelességek lévén rajok ruházva, önma-
gukkal jönnek összeütközésbe.
Az uralkodó eszmék befolyása az
200
/illámra.
FEJEZET.
IV.
AZ ÁLLAMHATALOM BIZTOSÍTÉKAI.
Ha
mindazt, a mi az egész állam törvényhozására,
kormányzására
képviseletére
és
vonatkozik,
kizárólag
önkormányzás jogát, melyet az állam egyes részeinek adnak, a tartomány vagy község belügyeinek körére szorítják; ha azon alapelvhez ragaszkodnak, hogy e kört az összes állam törvényhozása szabja meg, s az államhatalomnak elismerik jogát, hogy minden egyes esetben, valahányszor az az
államhatalomra
bízzák,
s
az
állam egyes részei átlépik jogkörüket,
közé utasíthassa
minden
vissza;
vagyis,
ezeket határaik
hogy az összeütközés
míg jogilag tárgyaltatnék, tettleg határozhasson a kérdés fölött; ha biztosították az államnak az adóztatás jogát, az összes hadert, s a korlátlan hatalmat mindazok fölött, kikre az államhatalom az államügyek ellátását bízta valamíg az államhatalomnak adott jogok csorbát nem szenvednek, e haesetében
addig
is,
:
talmat bizonyára
nem
fenyegeti veszély az állam cl
részeinek önállósága miatt:
de
szintolv
bizonvos az
is,
hogy oly államban, hol tágas tere nyílik ez egyéni szabadságnak, merev ragaszkodást csak akkor várhatni az alapelvekhez, ha az államnak adott hatalom nem csupán
Második
rész.
Ötödik könyv. Negyedik
az alkotmányon és törvényen
201
fejezet.
hanem
alapszik,
oly vi-
szonyokon, melyek azt szükségessé teszik.
Miután a szabadság-, vagy uralkodási vágy mindnyájunkkal velünk született, s ez ösztön következtében minden emberi egyesület mindig szükségkép törekszik hatáskörét tágítani: ha mégoly élesen elkülönzik is az állam és község jogkörét az alkotmányban, ez is, amaz is egyaránt törekszik hatalmát kijebb terjeszteni, ami által, ha egymással szemközt álló két elem közül az egyik ersebb,
vagy ha egyikben jóval nagyobb a törekvés, kijebb
terjeszteni korlátait: a törvényszabta
kint okvetlenül egybe kell
s
hogy a közügyek vezeté-
ban eleget
—
azon szabadságért,
ez által
melyrl a társadalom kedvéért pótoljuk magunkat,
le
kellé
mondani, kár-
kisebb községekben sokkal job-
mint az államban
tehetni,
Ha meggondol-
zavarodni.
juk, mikép azon szükségnek, sére befolyást szerezzünk,
határoknak lassan-
(a),
s
hogy a köz-
ség érdekei, épen mivel az egyeshez közelebb
mint az államéi, fontosabbaknak eltt:
be
fogjuk
látni,
is
miszerint
állanak,
tetszenek a többség
mindamellett,
hogy
túlnyomó ervel bír, folytonos összeütközés esetében az államhatalomnak adott kör azon mértékben korlátoztatik szükségkép, minél inkább befolyást gyakorol az állam törvényhozására az összes nép, vagyis azok, akik a község önállósága az egész
állam részeihez
képest
kiterjesztésére törekesznek
szük,
:
hogy egyéb tényezk
ha tudniillik is
föl
nem
tesz-
vannak, melyek az állam
egyes részeinek ezen törekvését ellensúlyozzák.
Azon kérdésre veszélyezése nélkül,
tehát:
egyes
adhatni-e az
állam
részeinek tetemes
got? csak akkor lehet igennel felelnünk, ha
egysége önállósá-
meggyzd-
:
202
-A-
z uralkodó
eszmék befolyása az államra.
tünk afell, hogy az egyesek fogalmaiban, érzelmeiben és szükségeiben vannak momentumok, melyek az állam egyes részeinek súlyozzák.
teljes
önállóság
utáni törekvését ellen-
Ilyenek
a) az egyéni szabadságra törekvés, b)
az egyes államtagok érdekei.
Jegyzet az V. könyv negyedik fejezetéhez.
JEGYZET A
(a)
Míg
IV.
203
FEJEZETHEZ.
az egyén befolyása az államban csak képzelt:
a községben gyakorolt befolyásnak mindig a legnagyobb gyakorlati fontosság-a van.
:
Az uralkodó eszmék befolyása az államra.
204
V.
FEJEZET.
AZ EGYÉNI SZABADSÁGRA TÖREKVÉS. MINT AZ ÁLLAMHATALOM BIZTOSÍTÉKA. Ha
a községnek
tetemes
mérték
önállóságot
en-
gednek is, s az egyes a községben az t leginkább érdekl ügyekre befolyást gyakorol: ez által még nem elégíthetni ki teljesen az egyéni szabadság utáni vágyat.
Valamint a tartomány, község, s általában az állam minden része, mely múltja vagy viszonyai következtében erkölcsi személynek érzi magát, önállóságra törekszik az
állam
ellenében:
úgy az egyes
is
a községg
szemközt mindig nagyobb személyes szabadságra törekszik,
s
az egyén
eme törekvése annál élénkebb,
s
ennek
minden korlátozása annál nyomasztóbbnak tetszik, minél szkebb a kör, mely által korlátozva érzi magát. Minél több önállóságot adnak az egyes községeknek, minél nagyobb tehát a községben a többségnek uralma a kisebbség és minden egyes fölött annál gyakrabban kell eseteknek elfordulni, mikben az e^ves :
jogait és érdekeit a község által sértve látja,
sbb véd
hatalom szükségét
érzi,
s
egy fen-
amibl következik
hogy amely mértékben az önkormányzás elve a kö: gekben elismertetett s ez által az állam egyes rés ellentétbe jönuek az állammal, mint egészszel: annál
Második
rész.
Ötödik könyv. Ötödik
205
fejezet.
nagyobb lesz a személyes szabadság utáni törekvés is, mely az egyént a községgel hozza ellentétbe s ez által az
községek
egyes
teljes
önállóságra
törekvése
ellen
szolgál ellensúlyul.
Mellzöm
e tétel elméleti bizonyítását.
Ám
kutassák
mások: az emberi kedélynek, mely tulajdonai okozzák, hogy minden nyomás annál szenvedhetlenebbnek tetszik, minél inkább lenézzük azokat, akiktl ered? Oly tény az, melyet tagadni nem lehet (a), s épen ennek köszönhetjük mindenütt a nagyobb államok keletkezését.
Ha
látjuk
történetekben, hogy a középkor foly-
a
tán épen az által növekedett lassankint a királyi hatalom, mivel mindazok, kik a tartomány vagy község kö-
rében elnyomva találták magukat,
védelem
szükségét,
az
érezve a magasabb
államhatalom
növelésén
mun-
míg végre az egyéni szabadság oltalmára szükséges fensbb felügyelet neve ^ilatt minden önálló községi élet meg lett semmisítve: meg kell engednünk azt is, hogy az, aminek az állam jelen túlnyomó helyzetét
káltak,
köszönheti,
az
állam
szükséges
hatalmának,
részek teljes függetlenségre törekvése ellen,
az
ma
is
egyes egyik
legersebb biztosítékául tekinthet. De ha a magasabb védelem szüksége azon hatalom ellenében, mely által magunkat közvetlenül nyomva érezzük, természetes következménye az egyéni szabadságra az egyénnek szabadság utáni törekvaló törekvésnek vése még másképen is elmozdítja az állam szilárdságát. Korunk egyik legnagyobb tévedése, hogy szinte :
kizárólag a
közigazgatás
mikénti
rendezésével
foglal-
kozunk. Miután az állam és község nem gondoskodik
^z
206
uralkodó eszmék befolyása az államra.
mint az ó-korban, polgárai minden szükségérl,
most,
korunkban tulajdonkép csak azon negatív feladattal foglalkozik, hogy megóvjon minden egyest a megtámadásoktól soha sem kellene feledni, hogy szükségeink s
:
legnagyobb részének kielégítése az egyéni tevékenységre van hagyva. Miután rendkívül kicsiny azon dolgok köre, melyeket saját erejével mindenikünk megszerezhet, s a község szintoly kevéssé vállalhatja feladatot,
ban
el
hogy az egyest mindazzal
nem
felelhetnek
érhet
meg
:
Ez eszköz
ellássa,
amit magá-
az államintézménvek csak annviban
amennyiben az egyesnek
czéljoknak,
ezen szükségei kielégítésére
Az
mint az állam, azon
el,
is
nyújtanak eszközt.
az egyesületi jog.
egyéni szabadság egyenes következménye azon
hogy bizonyos czélok elérése végett másokkal társaságba léphessünk: mert ha a szabadság nem egyéb azon lehetségnél, mely szerint anyagi és szellemi ern-
jog,
ket bizonyos
czélok
elérésére használhatjuk
:
dolhatni szabadságot, melv ha az elvesnek io2:a tetik
el,
tzött egyéni
oly
módon használhatná
czélokat
elérhesse.
szabadságra
Innen
törekvés
a községektl
különbözk
hogy az eléje következik, hogy az erejét,
szükségkép
alkotására vezet, melyek, czéljokra
nem gonnem ismer-
s
egyesületek
hatáskörükre nézve
levén, ellensúlyul szolgálhat-
nak az államnak, a községek túlterjeszkedései ellen. Mieltt ezt megmutatom, vagy jobban mondva, mieltt olvasóimat az egyesületi jog szükséges eredményeire figyelmeztetném: egy korunkban igen általánosan elterjedt tévedést kell érintenem, melynek tulajdonítható,
hogy az egyesületi jog valódi következményeit
Második
félreismerik,
s
rész.
midn
Ötödik könyv. Ötödik
ezt
állítólag az
fejezet.
207
állam érdekében
korlátozzák, az államot egyik legjobb eszköztl fosztják
meg, mely törekvése miszerint
által az
ellen
a
magát egyes részeinek önállósági
biztosíthatná.
Azon
tévedést
politikai klub-alakítás jogát
jog szükséges következményéül tekintik,
az
értem,
egyesületi
annak bármi részbeni megszorítását általában egyértelmnek veszik az egyesületi jog korlátozásával.
s
208
-A-
2
uralkodó eszmék befolyása az államra.
JEGYZET AZ
(a)
Legtöbb
vagy milliókból tandóbbnak tásaihoz,
képest.
s
néhány
FEJEZETHEZ.
ember eltt egy
álló
tetszik
V.
többség
világhódító kényuralma,
korlátlan hatalma szinte óbaj-
egy tizenkettedrét zsarnok kicsinyes zaklaszáz
nyárspolgár túlnyomó
hatalmához
Második
rész.
Ötödik könyv. Hatodik
VI.
209
fejezet.
FEJEZET.
AZ EGYESÜLETI JOG ÉS A KLÜBBOK KÖZÖTTI LÉNYEGES KÜLÖMBSÉG. Rendesen azt hiszik, hogy a klub-alkotás joga természetes következménye az egyesületi jognak, st hogy az politikai szabadsággal biró államokban épen az egyejog legfontosabb részét
sületi
szabadság sérelme nélkül
Ha
fontolóra
teszi,
nem
veszszük,
e szerint az egyéni
s
korlátozható.
mely kapcsolatban
egyéni szabadság az egyesületi joggal,
s
áll
az
azon okokkal,
melyek miatt ez utóbbit az elbbi szükséges eredményének mondók: eléggé meggyzdhetünk e nézet helytelenségérl.
Miután azon dolgok, melyek a polgárisodás bizonyos magasabb fokán ránk nézve szükségekké lettek, nagy részint az egyesek külön törekvései által el nem érhe-
tk,
s
erink czélszer használkeresnünk, hogy bizonyos czé-
így a szellemi és anyagi
abban kell lok elérésére másokkal szövetkezünk ott, hol e lehetség nincs meg, nem lehet szó oly szabadságról, mely minden hatási módját
:
ernk háborítatlan használatában áll. Hogy tehát az egyes szabadnak szükséges, miszerint oly
nem
érhet
Eötvös.
el,
A
czélokra,
érezze
magát,
melyeket önerejével
másokkal egyesülhessen. De kérdem
XIX. század
eszméi. III.
14
:
kö-
Az uralkodó eszmék befolyása az
210
vetkezik- e ebbl, hogy elérése végett
az egyén, miután bizonyos czélok
másokkal már egyesült,
tása nélkül, ugyanazon czélokra
És pedig
államra.
iij
ez egyesülés felbon-
szövetségbe léphessen ?
ha azoknak törekvését, az állam ügyeinek veze-
ezt kellene állítanunk,
kik politikai egyesületek
által
tésére befolyást szerezni igyekszenek, az egyéni szabad-
ság postulatuma gyanát állítjuk
fel.
Ha nem isteni intézménynek; mvének tekintjük az államot, nem
vagy egyéb
bad emberek egyesülete bizonyos czélok Alapja szerzdés, kell
az
ségrl,
elérésére.
Mibl
egyszersmind
lemondani azon
e szer-
következik, hogy
fölbontani e szerzdést,
államszövetségbl,
ha
mint sza-
jogát és kötelességét
származtatni.
az egyesnek joga van
vén
az,
(a).
Az egyesek minden
zdménybl
erhatalom
minden
jogokról
is
s
kilép-
köteles-
lemondott,
melyekre, mint az állam tagja, igényt tarthat. De hogy minden jogát megtartsa, míg magát a kötelességek alól fölmenti, melyeknek teljesítése nélkül nem érhetni el a szintúgy czélt, mely miatt a szerzdést kötötték, ellentétben áll a szerzdés fogalmával, ha államalkotás e szerzdés czélja, mint minden egyéb esetben. S e kötelességek közt bizonyára legels, hogy az egyén az
—
állam ügyei vezetésére
nyert befolyását a
meghatározott mértékben, s az
ott
szerzdésileg
megszabott formák sze-
rint gyakorolja.
Miután
ugyanis
az
állam
csak annyiban érdemel
szabad nevet, amennyiben az egyént, személyes szabadsága azon
közügyek
részeért,
vezetésére
melyet az adott
államnak
befolyással
befolyás pedig miden egyesre nézve
feláldozott,
a
kárpótolja;
e
csak annyiban bír
,
Második
Ötödik könyv. Hatodik
rész.
gyakorlati jelentséggel,
tem
törvényes
alakban
mennyiben mindenki az kimondott
mazza magát: mindaz, ami
által az
akaratához
—
törvényes
mértéken
túl
egyealkal-
állampolgárok egy
része befolyását az állam vezetésére a
meghatározott
211
fejezet.
mindenkire nézve akarják terjeszteni
—
épen ez a politikai egyesületek (a kíubbok) czélja nemcsak nem biztosítéka a szabadságnak, st gyakran s
a többség szabadságának megsemmisítése,
s
valameddig
egyenlség elvéhez ragaszkodunk, szintoly kevéssé védhet a jog szempontjából, mint bármely egyéb intézmények, melyek az összes polgárok többségének illet
az
hatalmát korlátozzák.
De s
ha a jogtól a czélszerség szempontjára térünk
kizárólag e szempontból vizsgáljuk a kérdést:
meny-
nyiben adhatni az egyeseknek szabad államokban jo-
klubbok alkotására? úgyis mek kell gyzdnünk, hogy e jog nemcsak egyetlen olyas elnynyel sem kínálkozik, amint általában az egyesületi jogtól várhatni, st általán véve minden jól rendezett állam got,
politikai
fönállásával ellentétben
áll.
Csupán két okot hozhatni föl szabad államokban, mert csak ezekrl van itt szó, miután ahol az államot egy vagy kevés számú egyén korlátlan hatalommal kormányozza, senki sem fogja józanul igénybe venni a csak két okot hozhatni föl, monklub-alkotási jogot dom, a politikai klubbok alkotása mellett. Mondhatják
—
—
,
ugyanis: 1.
Hogy szabad államokban
okvetlenül
szükséges,
mind a nép az állam valódi érdekeirl, mindazok, akiknek kezében van az államhatalom, a nép vágyai és nézetei fell fölvilágosíttassanak, s hogy mindkét dolgot miszerint
14*
Az uralkodó eszmék
212
befolyása az államra.
leginkább eszközölhetni klubbok fönállván
kizárólag
és
az
melyek, folyvást
által,
államügyek
ellenrzésével
mind az állam szükségeirl, mind a nép kivánatairól szükségkép legjobban vannak értesülve.
foglalkozván,
2.
Hogy szabad államokban
folyvást élénk szüksé-
gét kell érezni a közügyekkel való foglalkozásnak, mely
szükséget
nem
hogy az egyesnek
elégíthetni ki az által,
van résztvenni képviselje választásában. Mivel pedig e szükség a szabad alkotmány egyik legjobb biztosítéka, s a polgárok közönye végre a politikai szabad-
joga
ság
megsemmisítésére
befolyás
vezetne
ama szükségének
szersmind módot szerezni
:
czélszer
kielégítésére,
elé
ezekben tárgyaltatnak
politikai s
egy-
mely azon
nyil-
vánosság mellett, a melylyel minden ügyet politikai egyesületek
a
nyújtani,
táplálatot
ott,
a hol a
semmi akadályt nem
tesznek,
— nem jár veszélylyel
az államra
nézve.
Ami a)
az els okot
hogy
illeti,
meg
kell
jegyeznem
:
politikai szabadsággal biró államban, azaz,
ahol szabad sajtó van, a törvényhozás tárgyalásai a leg-
nagyobb nyilvánossággal folynak, s a népnek joga van egybegylni, a törvényhozásnak vagy kormánynak kérvényt nyújtani
be, és
szabadon választani képviselit:
sem a kormánynak nem hiányzanak eszközei, hogy magának az állampolgárok érdekei fell tudomást szerezhessen, sem ezeknek azon lehetség, hogy az állam valódi érdekeirl felvilágosítást nyerjenek.
A
szabad
államot
fenyeget veszélyek soha sem származnak abból, hogy igen keveset beszélnek a közügyekrl, st igen gyakran épen az ellenkezbl, miszerint annyian tolják föl magukat az összes nép szóvivinek, s annyit össze-vi-
;
Második
rész.
Ötödik könyv. Hatodik
213
fejezet.
hogy az ezer meg ezer hang zavarában sem a nép, sem a kormány nem tudja oly veszély, melyet kivenni: mibez tartsa magát? csak növel a politikai klubbok és olyan nagyobb egyesületek fönállása, melyeket — amennyiben nem lépik át sajátlag csupán a közügyek törvényes határaikat beszélnek az állam érdekeirl,
—
—
megvitatása végett állítottak b)
meirl mást
föl
mindazon eszközök közt, mik
a nép
érzel-
érdekeirl szabad államokban tudo-
állam
az
s
által
kétségtelenül legrosszabb
szerezhetni,
a klubbok
Miután a szabad állam önálló egyének egyebizonyos közczélok elérésére, melyben az egyes-
fönállása. sülése,
nek mindarra nézve, ami e czél elérése végett szüksécsak ges, alá kell magát vetnie a többség akaratának :
azon
nevezhetni
államot
politikailag
szabadnak,
hol
valóban a nép többsége gyakorolja az uralkodást.
Úgyde minden
A
politikai
klubnak egészen más a
czélja.
hogy
kisebbségnek szolgálnak ezek eszközül,
vagy hogy saját meggyzdéseiknek szerezzenek túlnyomó befolyást, küa
többség
lönös
nézeteit
hévvel
telére
kitartással
és
szersmind arra
megváltoztassák,
is
hirdetvén
azokat,
kilátást nyújtva, miszerint
azon anyagi eszközöket
kel a klubbok által
is
s
egy-
azok kivi-
fölhasználják,
mezek-
önálló egészszé szervezett kisebbség
rendelkezhetik.
Vagy dályozza
arra szolgál a klub
a
többség
többség, amely
a
nézeteinek
kormány
hogy megakaMiután a változását.
eszközül,
által
követend
irányt ki-
gyakran igen csekély; miután néha, st igen gyakran csupán az által keletkezik többség, mivel a
jelöli,
közügyekbem
részvételre
jogosítottak
egy
része
nem
:
^z
214 élt
jogával
De minden czélszer
vagy
föntartása végett oly
esetre
eszköz
használja
klubbokat.
a
melyet csak akkor
az,
amig kisebbségben vagyunk, hogy kisebbségbe fogunk jutni.
használnunk, tarthatni,
attól
Kérdem:
vannak viszonyok, mik között a több-
(b):
hatalma
ség
uralkodó eszmék befolyása az államra.
ilynem
oly eszközöknek,
egyesületeket
melyek
által az
józanon
tarthatni-e
állam
szükségei
a
s
polgárok való érzelmei fell tudomást szerezhetni?
A részben
bséges
közelebbi idszak is*
s
tapasztalást
—
ezennel fölhívom olvasóimat,
nyújt e
azokat
is,
kik a klub-alkotási jogot a politikai szabadság szükséges
következményének, st föltételének tekintik, s üdvös mondják meg: eredményeirl meg vannak gyzdve, vájjon az, amit a klub-gyüléseken, melyekben maguk is jelenvoltak, az összes nép meggyzdése gyanánt hallottak eladatni, egyéb volt-e egyes klubszónokok széls
—
nézeténél?
S lehet-e ez máskép ? Bizonyos számú rokonérzelm ember egybegylt azon bevallott czéllal, hogy bizonyos alapelveket keresztülvigyenek, de saj átlag- azért, hogy magukat az államhatalom birtokában fontartsák, vagy kiszorítsák abból azokat, akik a kormányon vannak. Miután e gyülekezetben ellenkez nézet nincs képviselve,
s
hanem hogy veket mint
nem a
egyes alapelvek megvitatása a föladat,
már kétségtelen igazaknak
fejezzék
ki
legszebben
és
vett alapel-
legerélyesben
miután a szóvivk közül szükségkép mindenik ki akarja
magát tntetni merészsége
és
szónoki
tehetsége
által.
a legtöbb hallgató pedig azon vágytól ég, hogy a rokon-
érzelmek
közt
senki
se
múlja
fölül
lelkesedésben;
miután minden klub, rendeltetéséhez képi
st,
egyes párt
Második
közlönye,
rész.
Ötödik könyv. Hatodik
egyes
szerint
nem
az eszélyesség tekintete a klubban
s
a gyülekezetek
látozza
215
fejezet.
ama
alapelveket
kor-
természetes hajlamát, mi-
következményeikig
széls
meggyzdés, hogy a klubnem törvények, s hogy a kor-
szeretnek vinni; mivel azon
ban hozott határozatok mánytól a lehetetlent kell kívánni, hogy valamit lehesa legszéls követeléseknek is mentségül sen nyerni szolgál miután a klub tanácskozásaiban, ahol már szokássá vált is fönállása, vagy ahol, politikailag izgatott korban, a legfbb fokra emelkedett is azok tevékenysége, az egész nép nem vesz részt soha, hanem mindig azon töredék, a mely foglalkozás nélkül van, s amelynek .
;
;
leginkább van szüksége izgatottságra, míg rendesen oly
emberekre van hagyva vezetése, akik a viszonyok és képességhiányuk miatt ki vannak zárva az államügyek vezetésébl,
mely
által
s
az
klubbi
befolyásukat
államban befolyást
következik, hogy a klubbokat
nem
eszközül
nyerhetnek
tekintik, :
önként
közvélemény közlönyeiül tekinteni. Képviseljenek bár a külön klubbok minden színezetet, de az, amit gyléseikben és határoza-
taikban
kifejeznek,
a
lehet a
dolog természeténél
fogva csak
torzképe az államban létez véleményeknek
:
oly
esz-
mely a nép fogalmait megzavarja, s lassankint széls nézetekre viszi-, azonban soha sem mérve a közvéleménynek, mely az állam törvényhozásának és korköz,
mányának hasznára
lehetne,
(c).
A
másik ok, melyet a klubbok mellett föl szoktak hozni, még kevésbé képes bennünket meggyzni azok szükségérl.
Helyesen mondják: hogy minden szabad államban élénk szükség létezik a közügyekkeli foglalkozásra, mely-
Az uralkodó eszmék befolyása az
216 nelc
nem
eleget kell tenni,
st
államra.
oly államokbán
is,
melyek épen
élveznek politikai szabadságot, annyira általános a hatalom-
a
föltünés,
és
befolyás-szerzés
vágya
mozoghatás szüksége, hogy azt veszély nélkül
ott
s
a
sem
Kenyér és foglalkozás mindig legjobb volt minden állam belnyugalmának, s azért
ignorálhatni.
biztosítéka
nagy uralkodók, amint kizárták a népet az államügyek vezetésébl, aszerint igyekeztek tettvágyát kielégíteni háborúk által, vagy egyéb pályákat nyitni tevékenységének. Korlátlan államokban is czélszei tehát fleg ahol az absolutismus még új és a nép, vagy legalább annak egyes osztályai azeltt politikai jogokat élveztek, módokról gondoskodni, mik által a
—
—
kielégíthetik
az ünkitüntetés
és
befolyás-szerzés
szük-
hogy ez az állam vezetésében zavart okozna. Szabad államokban szükséges ez, mert csak így kerülhetni ki a zavart, mely akkor áll el, ha a közügyekben! részvétel jogát csak az állam központján szabad gyakorolni, s ezereknek elbb a helyet kell kiküzdeniök, melyen fölléphessenek. Mindebbl azonban egyáltalában nem következik, hogy minden eszköz, mely a népnek lehetvé teszi a ségét,
ahol csak lehetséges,
közügyekkeli
anélkül,
foglalkozást, összeférjen az állam nyugal-
mával; st inkább mindig
attól
függ ez utóbbi, hogy
mennyiben nem hat zavarólag az államügyek
vezetéséi e
azon hatáskör, melyet bizonyos intézmények nyitottak a népnek.
Ha
behozataláról
van
szabad egyletek alkotásáról közhasznú
czé-
szabad
szó,
vagy
lok
elérésére
fölhozott
községi
szerkezet
nagy fontosságú a ok. Adjátok meg az egyénnek a lehetséget, :
minden
esetre
igen
:
Második
rész.
Ötödik könyv. Hatodik
217
fejezet.
hogy azon körben, melyben rendesen mozog, s melynek czélszer rendezésétl függ leginkább jóléte, befohogy azon lyást szerezhessen, adjatok módot neki, érdekek mellett, melyek hozzá legközelebb állanak, a rokonelvüekkel közremunkálhasson, hogy megszerezhesse polgártársai
bizalmát,
kitn
s
megfeszített iparkodással
magát valamely egyesületben, és ki lesz elégítve, s azáltal, hogy nem vesz részt az állam vezetésében, annál kevesbbé érzi magát bántva, minél kevésbé látja magát hatáskörében korlátozva. Némely ambitiónak, mely, ha a kiés föláldozással
állásra
küzdhesse
föl
minden
egyéb pályáját elzárnák eltte, az államhatalom birtokára törekednék, csak egy közelebbi czélra van szüksége, hogy kielégítve érezze magát, s tüntetés
azon hajlamok, melyek egy Caesar vagy Brutus állására készthetnék
törekedni
az
egyént,
lyesek lenni az államra, ha
község
polgármesterévé
megsznnek
kilátása nyílnék valamely
emelkedhetni,
vagy
mostani elöljárói nyomásától megszabadítani. községrendszer, és szabad
pályákat nyitván az
a
várost
A
szabad
egyesületi jog e szerint,
más
államra nézve veszélyes hajlamok-
nak, korlátlan uralma államokban tosítékául
veszé-
tekintend
az
is
egyik legjobb
álamhatalom
biz-
háboríthatlan
államokban pedig mindkett a legjobb iskola, hol a polgár az államtól nyert jogaiban gyakorolhatja magát, s megtanul hódolni a többség határozatainak. De a klubboknak merben ellenkez
mködésének
:
szabad
természet eredményei vannak ; mert: a) a politikai klubbok által kitzött feladat nem egyéb, mint hogy befolyást szerezzenek az állam ügyeire következleg nem nyitnak új pályát azon hajlamoknak,
Az uralkodó eszmék
218
befolyása az államra.
melyek bennünket a közügyekkeli foglalkozásra késztenek. St a klubbok fönállása eszközül szolgál az állani központjára
összpontosítani
állam kormányzása módját,
midn
a
küzdelmeket,
és
azon kérdést: kinek ke-
zében van a központi hatalom
tnteti
?
föl
az
egyedül fon-
tosnak-,
kétségtelenül a
b)
ségi s tartományi
az
egyes
csökkenti,
legfontosabb
önkormányzat
polgárok
ellen fölhozhatni,
ragaszkodását
azt idézi el, amit
s
ok, melyet a köz-
a
közös
hogy
államhoz
gúnyból zúghazafiságnak
mondanak. Minél több tevékenységet fejtenek ki a község és tartomány, minél ersebb szervezettel bírnak, annál inkább hátérbe szorítja a hazaszeretetet a pártszellem. Csak az a különbség, hogy a nyárspolgári zúghazafiság soha sem lehet oly veszélyes a hazára nézve, mint a pártszellem, mely mellett mindenki egy szinezethez ragaszkodik, s az állam lobogója, mely e színeket mind egyesíti,
az
c)
tam
csak kevés
—
állam
attól
eléje
tztek.
hatályát
hatalma,
fögg:
rendelkezésére
védre
álló
Az
talál;
—
mint fönebb megmutat-
mely viszonyban vannak az állam eszközök
állam
azon
föladathoz,
rendelkezésére
álló
melyet
eszközök
pedig csak akkor Ítélhetni meg, ha egybevet-
jük az akadályokkal, melyeket az államnak le kell küzdenie. Csak az által tehetni ersbbé az államot, ha kisebb körre szorítjuk föladatát, vagy kevesbítjük azon akadályokat, melyek útjában állanak. Ha azon ügyök egy részét, mikkel jelenleg az államot terhelik, eg megtettük községekre vagy egyesületekre ruházzuk az elst, s az utóbbit azzal érhetni el, ha minden köz:
séget föltétlenül
alávetnek az
államhatalomnak,
s
kor-
:
Második
rész.
Ötödik könyv. Hatodik
látozzák az egyesületi jogot
21&
fejezet.
mert amely mértékben
;
szét-
tépték a kötelékeket, melyek az egyest nagyobb testüle-
képessége
is.
szükségkép
aszerint csökkent
tekhez fzték,
Láthatni ebbl, mint
ellenállási
vezethet két látszó-
ellenkez út ugyanazon czélra tudiillik az állam ersítésére. A politikai klub eredménye merben ellenkez. Minél inkább ki van fejldve valamely országban lag
a
:
klubozás:
erre kap
annál inkább
központosítás elve,
meg
annál több
nak az államhatalomra
(d)
míg az
;
ott
a
korlátlan
több ügyet ruház-
er, meszükségkép
ellenállási
államhatalomnak le kell gyznie, legnagyobb, ahol rendesen ers pártoktól indul ki. Következleg a klubbok mindig az államhatalom gyönlyet az
gítését
sére s
vonják maguk után.
Fogjuk össze röviden a mondottakat. Azon jog, miszerint valaki bizonyos czélok elérémásokkal egyesülhet, az egyéni szabadság föltétele,
egyszersmind
lehetsége nélkül
nem
czélt
akarunk azzal
ha azon
—
elérni
melyek tünk, teljesedésbe mennek, föltételek,
egyesülés
szabadságot;
képzelhetni
pedig minden egyesülés
Az
eredménye.
szükséges
miután
legalább amennyiben valami
—
csak az
alatt s
által lehetséges,
közös czélra szövetkez-
miután az államot magát
is
csak bizonyos czélokra alkotott egyesületnek kell tekinteni
önként következik, hogy a politikai klub-alkotási jog,
hogy
tudniillik
ugyanazon czélok
elérésére,
—
melyeket
más egyesületeket alkothassunk, s az államügyek vezetésére más úton szerezhessünk befolyást, mint amelyet az alkotmány megszabott, nemcsak nem az egyéni szabadság eredményének tekintend, st az állam elé tztek,
—
inkább egyenes ellenmondásban
áll
azon
kötelességek
Az uralkodó eszmék
220
befolyása az államra.
melyek nélkül az állam, mint szabad egyesület, soha sem felelhet meg czéljának. Ha a klubbok gyakorlati eredményeit vizsgáljuk, úgy találjuk, miszerint ahelyett, hogy eszközül szolgálnának a kormánynak, kiismerni a nép nézeteit, s a teljesítésével,
népnek, fölvilágosítást nyerni az állam valódi érdekei-
rl: csak azt eszközük, hogy félrevezetik azokat, s a tömeget széls nézetekhez szoktatják, míg azon mértékben gyöngítik ez állam erejét, minél inkább növelik
az izgatottságot,
veszélyeket;
amibl
szintúgy
nyugodt fejldésével,
föltételéül
kell
terjed ki
ellentétben
szabad
fenyeget
hogy a
mint a békés
tekintenünk a
amennyiben nem
államot
az
ezzel
következik,
az
kai klubbok fönállása
lam
s
politi-
az
áll
kifejlés
ál-
egyik
egyesülési jogot,
oly dolgokra,
melyek az
ál-
lam, tartomány vagy községek természetes hatásköréhez tartoznak.
Igen hosszadalmas volna e
tételt
tények
történeti
hiszen körülményesebben bizonyítani annyit foglalkoztak korunkban a különböz forradalmak történeteivel minden forradalom története minhogy az olvasóra dig egyszersmind a klubboké is, hagyhatom azon kérdés vizsgálását mennyiben helyesek
elsorolása
által
;
—
—
:
állításaim?
meg
fog
Aki csak
gyzdni
Clodius óta, akinek taiból,
a
legújabb
elfogulatlanul vizsgálja e tárgyat,
afell, tetteit
korig
hogy a eléggé
csak
politikai
klubbokat
ismerjük Cicero
arra
használták,
ira-
hogy
egyes embereket vagy pártokat
gylölet tárgyaivá tegyenek, vagy az állam intézményeit erszakosan felforgassák, s nagy csalódás azt hinni, hogy a szaba< biztosítékául tekintend,
ami az államhatalom birtoka-
Második
ban levk
rész.
állását
megváltoztatását,
Ötödik könyv.
veszélyezi
s
Hatodik
könnyíti
fejezet.
221
az alkotmány
(e).
Mindenesetre szabad államokban
is
lehetnek viszo-
nyok, mik közt az államéletben létez bajok orvoslására az alkotmány-nyújtotta eszközök nem elegendk, s az
— mi mindig erre
államot csak diktatúra, vagy
forradalom
mentheti
eszközöket,
melyek
meg;
de
szintoly
megkönnyítik,
ezt
vezet
dreség,
elre
—
azon
fölvenni
ha bizonyos viszonyok közt, belátván a diktatúra szükségét, szabad államban fölhatalaz alkotmányba, mint
mazást adnának valakinek, melynél fogva minden
pil-
lanatban megragadhatja a diktatúrát.
Mindkét esetben egyaránt valószín, hogy nem csupán az állam érdekében használhatják a megnyert eszközöket. Amit csak a klubbok szüksége mellett e szempontból
fölhozhatni,
szintúgy
összeesküvések védelmére,
nyek
lehet
melyek,
használni
a
nézetem
áll e
szerint,
titkos
bizonyos körülmé-
közt, szintén javára lehetnek az államnak.
a nyilvánosságban pedig,
föl
Csupán
különbség a kett között. Már igen
nagy csalódás azt
hinni,
hogy a nyilvánosság által magában egészen ki lehet kerülni mindazon veszélyeket, mik miatt az összeesküvéseket mindig a legnagyobb -államellenes bntettnek tekintették; st azt hiszem, hogy valahányszor a fonálló alkotmány megdöntésérl van szó, az állam rendére és nyugalmára szükségképen még veszélyesebbek azon szövetkezések, melyek a törvény oltalma alatt szabadon alakulhatnak, s a nyilvánosság minden eszközével dolgozhatnak czéljokra, mindaddig, míg elj a pillanat, melyben elég erseknek érzik magukat, hogy tettleges erszak használásához nyúljanak.
Az uralkodó eszmék
222
befolyása az államra.
Oly általános volt korunkban a lelkesedés azon elvek mellett, melyeket a franczia forradalom alatt a szabadságról fölállítottak, hogy sokak eltt talán botránkoztatónak tetszik, amit itt a klubbokról mondék. Legyen szabad e tárgyról egy oly férfiú szavait idéznem, kit fényes szónoki tehetségre nézve nem állíthatni a azáltal
franczia
erénye
és
látott
ünnepelt
bölcsesége
a világ.
nevei
által
mind-
mellé,
legnagyobb és alapítója, melyet
a
ln
államnak
szabad
legboldogabb eddigelé
szószék
Washington
ily
módon
nyiivá-
nítá a klubbokról nézeteit:
„Lehet-e valami
Ízetlenebb,
vakmerbb, vagy
ve-
nép nyugalmára, mint ha önalakította testületek folyvást bírákul tolják fül magukat, s gyléseikben, az éj palástja alatt, érvényteleneknek és semszélyesebb
egy
miseknek nyilatkoztatják a kongressus azon határozaáltal választott képviselk tait, melyeket maga a nép legóvatosabb és
ünnepélyesebb
tanácskozásai
szentesí-
tenek?"
hogy alkalmilag kérvényeket nyújthasson be, s a kormányt valamely intézkedés iránt megkereshesse, vagy határozatai elleni De hogy egy maga magát fülterjesztéseket tehessen. alkotta és föntartó testület hatalmat vesz magának, a kormány egyik rendeletét alkotmányellenesnek, a má-
sem fogja a néptl
..Senki
elvitatni,
sikat
ártalmasnak nyilatkoztatni,
meri
vonni tanait, azon váddal
dokból indul
ki,
idegen
s
ha valaki kétségbe
illesse,
hatalmak
hogy
befolyása
önz alatt
ináll,
melynek a legnemesebb indokok sem szolgálhatnak mentsége l u (f) hazaáruló:
oly
szemtelen
szabadosság
ez.
.
Jegyzetek az V. könyv hatodik fejezetéhez.
JEGYZETEK A
(a)
Nem
VI.
223
FEJEZETHEZ.
szükség, hogy a szerzdést forma szerint meg-
kötötték legyen, de igen az, hogy az állam iigy legyen szerkesztve, miszerint észszerleg föl lehessen tenni, ily
szerzdésre (b)
vel,
A
lépett.
többséget az
nem
állhat
annak
hogy a
azt mutatja,
klub-alkotásra kényszerítheti, mi-
is
nyúl a kisebbség, szilárd szervezet
ahol ez eszközhöz
nélkül
hogy az egyes
ellen.
politikai
Ez azonban egyáltalában nem
klubbok fönállása a többség
vényes befolyása biztosítására
hanem csak
szükséges:
hogy ennek fontartása végett a kisebbségtl
is
el kell
tör-
azt,
venni
a klub-alkotási jogot. (c)
A
klubbokat használták gyakran mérsékelt nézetek
terjesztésére is;
e czélra szik.
nem
a tapasztalás mindazáltal megmutatta, hogy
alkalmasak,
s
oka a dolog természetében fek-
A mérsékelt nézetek küzdemények eredményei.
törvényhozásában kell
magukat,
és
állam
helyet keresnünk, hol azok kivívják
a
nem egyes
párt tanácskozásában.
pártok, azon csekély töredéken kívül,
hogy idegen érdekeket
Az
és
mely
A
mérsékelt
belátta szükségét,
ellenkez nézeteket
is tisztelni
kell,
mindig olyanokból állanak, akik e^y elvért sem lelkesülnek annyira,
hogy végeredményéig vigyék,
nak a mérsékelt nézetekhez^ mert a küzdés szükségét.
mindenek
békét
fölött
harezba szállani
Hogy
?
kik azért csatlakoz-
ezáltal kikerülhetni remélik
tehetni
akar,
s
két
föl,
hogy oly
szélsség
párt,
ellen
mely
kívánna
Az uralkodó eszmék
224 (d)
Amint minden
befolyása az államra.
politikai
klub
abban
föladata
áll,
hogy az államhatalomnak
füléje kerüljön,
folyást szerezzen rá, s így
minden klub fontossága az állam-
hatalomnak kiszabott körrel növekszik
:
vagy legalább
be-
iigy az államhatalom
növelésére törekvés természetes eredménye a klubboknak.
S
miként a politikai klubbok fönállása csak oly államokban lehet-
melyek bizonyos
séges,
mindinkább (e)
fokig
központosítvák
:
klubbok
a
kiterjesztik a központosítás elve uralmát.
Azon hatalom, melyet
az állam
koormányának
kell
adni, mindig annál veszélyesb a szabadságra, minél kevesbbé
elegend a ráruházott hatalom,
állása föntartására
;
alkotmányt csak annyiban tekinthetni a szabadság kául,
amennyiben
ellen,
s
biztosítva
van
az
igen
s
minden
biztosíté-
gyors változások
az egyénnek megadja azon biztosságot, mely föltétele
a szabadságnak. (/)
Jared Sparks, Lében und Briefwechsel G. Wasking-
tons herausgegeben von Fr. von
Raumer.
I.
54.
Második
Ötödik könyv. Hetedik
rész.
225
fejezet.
FEJEZET.
VII.
A SZABAD EGYESÜLETEK MEGSZILÁRDÍTJÁK AZ ÁLLAM EGYSÉGÉT. Ha
állam
az
egyes
részeinek
(községeknek, me-
gyéknek, tartományoknak) önhatósága veszélyessé válik az államra nézve, annak abban kell okát keresnünk, hogy a kisebb
közelebb állván az egyeshez,
testületek,
több befolyást gyakorolhatván azok vezetésére,
dekeinek
azonságát
a
érdekeivel
testület
s
s
ez
önér-
tisztábban
mindig sokkal kompaktabbak, mint a nagyobígy a kisebb testületek és az állam közti össze-
belátván,
bak,
s
ütközések alkalmával
—
miután a körök,
miket,
me-
lyekben mindkett mozog, sokképen érintkeznek, alig kerülhetni ki, ba amazoknak némi önállóságot adtak
—
valószínnek lehet venni, hogy
lassankint
mindig a
község körét terjesztik kijebb az államhatalom rovására.
Mindaz ami
tágítja
azon kötelékeket, melyek az egyest
községéhez, megyéjéhez vagy tartományához kítja ezek hatalmát az egyes fölött,
fzik,
s cson-
úgy szintén mindaz
ami az egyes polgárokban ébren
tartja az öntudatot, hogy
nem
tartományhoz,
az egyes
államhoz
községhez
tartoznak,
szilárdságát
is.
A
szükségkép
elmozdítja
Mindkettt pedig legjobban
szabad egyesületek Eötvös.
vagy
XIX. század
hanem az az
elérhetni
által. eszméi. ÍII.
állam
1°
:
Az uralkodó eszmék
22G
befolyása az államra.
Valamint az állam hatalma annál nagyobb, minél inkább elszigetelve látja magát az egyén az államhatalom ellenében úgy minden község szükségkép annál :
nagyobb hatalmat gyakorol az egyes községtagok fölött, minél inkább elszigetelt állapotban vannak ezek a község
ellenében;
maga
a
község pedig az államhata-
lommal szemben kompaktabb testületet képez, ha egyedüli központúi szolgál, mely körül a hozzájok legközelebb fekv érdekek védelme végett, az állampolgárok Mint az állam korlátlan hatalmából származható veszélyeket az által háríthatni leginkább el, ha a czélszerleg rendezett s bizonyos körben önálló seregelhetnek.
községekben oly eszközt állítanak el, mely megsznteti az egyén elszigeteltségét az államhatalom ellenében
úgy
e czélt a
községben
csupán czélszerleg szervezett
melynek a községkörében egészen hasonló eredményekre vezetnek, mint egyletek
alkotása
által
érhetni
el,
a szabad községi rendszer az állam körében:
t.
i.
meg-
szntetik azon elszigeteltséget, melyben máskülönben az
egyén lenne az állam ellenében.
Ha
a szabad
egyesületi jogot
körére szorítva gondoljuk is
is,
az
egyes
községek
lényeges haszonnal lenne ez
az államra nézve, miután a szabad egyesületek fönállása
szk
csökken az állam ellenében. De azon sokoldalú érintkezések mellett, mikben ugyanazon állam e
körben
is
vannak egymással, az egyesületi jog eredményei soha sem szorítkoznak az egyes községek körére. Miután azon érdekek, melyek a községtagok egy rés polgárai
külön
egyletek
alkotására
községgel közösek, osztályaira,
melyek
indítják,
sok
esetben több
gyakran az állampolgárok egész minden községben szét vannak
.st
Második
rész.
Ötödik könyv. Hetedik
227
fejezet.
oszolva, egyaránt fontosak: az egyesületi jog szükséges
eredményéül el,
állanak
községek
és
kell
tekintenünk, hogy oly egyesületek
is
melyek messze túlterjeszkednek az egyes tartomány határain. Mint a községekre
nézve a helyi viszonyok, a tartományra nézve a történeti emlékek úgy az egyesületeknek az érdekek közössége :
alapjául
.szolgál
sületi
az
;
jog egészen
állam
egyes
amibl új
hogy az egyetömböket képez, melyek nemcsak az következik,
részeinek
igen
szoros
elkülönzését
s
nagy szilárdságát megakadályozzák, hanem, amennyiben bizonyos érdekek az állampolgárok egész osztályaival közösek, az egység öntudatát is mindnyájokban ébren tartják épen azon öntudat, hogy bizonyos érdekek ;
kielégítése az állam egységétl függ, biztosítja legjobban
az egységet.
15*
-^ z
228
uralkodó eszmék befolyása az államra.
VIII.
FEJEZET.
A SZÜKSÉGEK BEFOLYÁSA AZ ÁLLAM BIZTOSÍTÁSÁRA.
Megmutattam fünebb, mint szabadságvágya törekvését,
s
az
állam
ellensúlyozza az egyesek
egyes
részeinek
önállóságra
mint mozdíthatja el az állam szilárdságát.
Még nagyobb a befolyás, melyet a polgárisodás azon fokán, melyen Nyugoteurópa minden népe van, az államtagok szükségei gyakorolnak a nagyobb államok föntartására.
A
meddig csak
vissza
mehetünk
a
történetekben,
mindenütt azon ténynyel találkozunk, miszerint a polgárisodás fokozatával, melyen az egyes népek külön-
böz idszakokban volt
a
voltak,
társadalmi viszonyok
mindig bizonyos
arányban
kiterjedése és szilárdsága.
Egészen nyers, mveletlen népeknél, minket Amerikában és Ausztráliában látunk, csak kis szövetségekkel Néhány száz vagy kevesebb egyénbl álló találkozunk. hordákban bolyong a vad nép, hazája tágas téréin ide s
tova,
s
segélyére
csak a szükség, miszerint a vadászatban társai szorul,
s
a
társas
élet
azon ösztönszer haj-
úgy látszik, szintúgy tulajdona az embernek, mint a méhnek, juhnak vagy egyéb állatnak, fzi egybe e társaságokat a polgárisodás azon fokán. A mlama, mely,
Második
rész.
Ötödik könyv.
növekszik
emelkedésével
velodés
Nyolezadik
a
229
fejezet.
társadalom
terje-
Nagyobbak lesznek a szövetségek, erseb b az egybefz kapocs, s már a kölcsönös védelem szüksége
delme.
s
közös érdekek
idre
létele
közeledést,
is
egybeköttetéseket idéz
is,
államokkal
Valódi
s
ha csak rövid
elo.
csak
a
fensbb
polgárisodás
fokán találkozunk.
E
jelenség oka azon befolyásban fekszik, melyet a
polgárisodás
haladása
az
emberi szükségek
szaporítá-
sára gyakorol, miután ugyanis aszerint, amint az egyesek szükségei növekednek, azoknak kielégítése is szá-
mos er állását
igényli
nagyobb
nagyobb községek föna polgárisodás magasabb foka mindig
közrehatását, :
tehát
testületek alakulását
Hogy
is
vonja
maga
után.
a hódítások, különösen a nagyobb uralkodók
kormányzása,
s
azon
szervezet,
melyet államaiknak az
uralkodók adnak, tetemes befolyással vannak nagyobb államok alakulására, nem szenved kétséget. A szükségek,
s
méginkább azon módok, amint azokat
törekesznek, nek.
létez
nagyrészint a
Ami különböz népeket
kielégíteni
viszonyoktól
függe-
érintkezésbe hoz,
tehát
ha több népet erszakosan vetnek is egy uralom alá s különösen, ami tartósabbá teszi egybeköttetésüket mindaz alkalmul szolgálhat szilárd állam alakítására
azonban csak oly mértékben, amint bizonyos szükségeket idézett el. Az állam mindig és minden viszony közt a szükségesség eredménye;
ahol az nincs meg,
fegyver hatalma, sem egyes szelleme hosszasabb ideig az államot áll
el,
s
;
hiányzanak
tarthatja fön
ahol az bekövetkezik, állam
fejldik mindig nagyobb
kormányában
nem
sem
is
mind
szilárdságra,
azon
habár
tulajdonok,
^ z uralkodó eszmék
230
befolyása az államra.
melyek az állam megalapítására és fön tartás ára szükségesek. Minden jelenkori állam fejldési története a legvilágosabb bizonyságot nyújt erre.
Ha
azon
melyet
NyugotEurópában a népvándorlás elidézett, igen korán mutatkozott a törekvés, nagyobb államokat alakítani, s szaggatottság
közepett,
minden
daczára a hódítók és hódítottak közt létezett
antagonismusnak, daczára a minden germán népiséggel közös hajlamnak, kis társadalmakat képezni az rövid id :
nagy eredményekre vezetett, bizonyára inkább a nagyobb egyesületek szüksége érzetének, mint egyes nagy uralkodó hatalmának bárha egy részben ez is az ers kormány szükségén alapszik kell tulajoly
alatt
—
—
donítanunk az
érintett
Amely mértékben hasonló fokára emelt
hanem
s
nemcsak
az
érintkezés
a régi polgáriso-
minden hódító népet a
dás maradványaival
száma,
eredményt.
:
a
mveldés
a szerint szaporodott szükségeik biztosság
külellenek
a szilárd alapon nyugvó jogviszonyok
ellenében,
szüksége
az állam bensejében, a szabályos és háborítlan forgalom hasznai,
st
az
egyenl mértékek szüksége
is
alkotására vezettek; az egyes községek körében
czéhek s
tága-
sabb körben a városok szövetségét, az egyes tartomá-
nyok lovagainak
egyesülését,
a
Hanzát,
s
végre
—
mikor szón nézetre jutottak, hogy csak a nagyobb rendezett államok fönállása felelhet meg a szükségeknek. ily államok alakulását idézték el. Mivel a polgárisodás magasabb foka által elidé-
—
zett
szükségeket
meg
volt az a
tagjai birtak
nem
lehetett
addig
nagy középkorban: csupán
kielégíteni,
míg
önállóság, melvlvel az állani egyes
a
azért
sznt meg
Második
az
önállóság,
rész.
és
Ötödik könyv. Nyolczadik
pedig mindenütt azon
231
fejezet.
mértékben,
a
melyben fejldött a polgárisodás, s azzal terjedtebb körökben lett érezhetvé a rendezettebb viszonyok szüksége. Legjobban meggyzdhetünk errl, ha Francziaország történeteit egybehasonlítjuk Németországéival,
A
egységes
rendezett
állam
alakítása
(ci).
érdemét,
amiben Francziaország Európa minden más államát lülmulta,
kizárólag
a
királyoknak
s
szokták tulajdonítani, kik, mint Sully,
azon
fö-
férfiaknak
Richelieu stb. a
nagy munkában. Miután az államban létez minden hatalom egységének fogalma sehol sem állhat elbb el, mint ahol az állam egy emberben van megtestesítve, s az államegység megalapítása leginkább az egyeduralomnak van érdekében, s ez egyszersmind a legnagyszerbb eszközökkel bír az érinkirály oldala mellett voltak a
tett
kivitelére
elv
:
az
egységes állam alkotása minde-
mindenek fölött szükségkép a királyság mve, mondhatni természetes föladata, s Francziaország királyai minden bizonynyal semmit sem mulasztottak el, hogy e föladatot megoldják. Egyébiránt Németország Madarász Henriktl a Hohenstaufok bukásáig az uralkodók egész sorát mutathatja föl, kik, kevés kivétellel, minden tekintetben fölülmúlják Francziaországéit, s nütt
ezek az egységes állam alakítására szintoly szilárd következetességgel törekedtek, történt.
Az egységes állam
mint ez Francziaországban alakítását tehát Francziaor-
annak a nyelv- és nemzetiségi különbségben még nagyobb akadályai voltak, szintoly kevéssé szágban, hol
tulajdoníthatni kizárólag
a királyságnak,
egyeduralomnak, hogy sikerültek Németországban.
hatni
föl
az
e
mint nem
törekvések
ró-
nem
232
-A-
2
uralkodó eszmék befolyása az államra.
Tudom hogy
Franczia- és Németország
különböz
sorsának okát rendesen abban szokták keresni, hogy a
legfbb
hatalom
bár távol van ságát;
úgy
választási
tlem
mindazáltal,
tetszik
akarják kimagyarázni got
egy
elvitatni e
:
különbség nagy fontos-
hogy amennyiben ebbl
nem
miért
De
Németországban.
volt
sikerült
Németorszá-
állammá alakítani? több fontosságot
tulajdo-
nítnak e különbségnek, mint amennyit érdemel.
Az öröködés
1.
elve
a
középkor folytán
az
élet
minden viszonyára oly hatalmas befolyással volt, hogy a német császárság is, a választás elve daczára, hoszszabb ideig maradt ugyanazon családokban, (b). 2. Akire csak a legfbb hatalmat ruházták, mindig saját állása érdekeit tartá szem eltt, s egyáltalában nem szükség valakinek ugyanazon családból származnia, hogy az államhatatom ersítését illetleg — mint király következetes politikát kövessen. Ha minden uralkodó kizárólag dynasticus érzelmekbl indul ki.
—
azon
esetben
öröködésre
hatalom távozik
is
tagadhatlanúl
államegység
az
megszilárdítása,
annyira
legjobb
megalapítása,
hogy
egyetlen
s
az
út
az
állam-
egyedur
sem
el attól.
—
akarnók tenni, hogy azon különbségnek okát, melyet, ha az állam kifejldésének összehasonlíttörténetét Franczia- és Németországban juk, találunk, abban kell keresni, hogy Németon magának azon ténynek választási birodalom volt, is, miszerint a királyság Francziaor szagban korán örö3.
Végre
ha
föl
—
Németországban ez nem történt. annál inkább van magyarázatra szüksége, mivel ennek okát sem a régi Gallok jogfogalmaiban, sem a hódi-
ködésivé
lett,
míii'
Második
Ötödik könyv.
rész.
Nyolczadik
233
fejezet.
tokéiban, kik Németország lakosaival ugyanazon népfaj-
hoz tartoztak,
nem
találhatni
föl.
elbb fejldött rendezett Hogy állammá mint Németország, annak nézetem szerint a két ország különböz mveltségi állapotában kell okát keFrancziaország
annak
Csak
hogy az egység szükségét elbb érezték azon országban, mely Németországot, fleg a középkor kezdetén, jóval megelzte mveltségben. Amint Németországban is magasabb fokra emelresnünk.
kedett a
egység
mveldés,
szükségét,
hatalom alkotására
itt
tulaj doni tni,
is
egyre élénkebben érezték az
a császárság,
s
mely az ers
intézett törekvésében
dül állott, a társadalom
állam-
eleinte
egye-
épen azon köreiben, melyek a
mveltségre nézve, a városokban, talált szilárd támaszra. Az arany bullától melyet magát már azon szükség idézte el, hogy az összes államot szilárdabb alapokon rendezzék egész I. Miksáig mind elevenebben érezték a folyvást terjed poltöbbiek
álltak
fölött
—
—
gárisodás
formatió
következtében az egység szükségét,
s
a re-
mely az egyházi érdekeket minden tette, Németország egysége a XVI. és
nélkül,
másnak eléje XVII. században szintúgy meg lett volna alapítva, a mint ez elv, az érintett idszak folyama alatt, az egyes tartományokban, melyek a reformatió alatt tettleg önálló államokká alakultak, mindig nagyobb erre emelkedett.
Ha immár
a
polgárisodás
haladásával
növeked
szükségeknek kell tulajdonítanunk a nagyobb államok tartós megalapítását, s az államhatalom megersödését minden egyes államban: e szükségek a már létez na-
Az uralkodó eszmék
234
gyobb államok
föloszlását, s
szükségkép
megszorítását
inkább
ták, minél
befolyása az államra.
államhatalom
az
annál
inkább
is
szaporodott az állam
túlságos
akadályoz-
hosszas fönál-
száma, miknek kielégítése az
lása által azon szükségek
állam föntartásától függ.
Az
állam
föladata
minden
de az állam, e czél
biztossága,
szervezet társaság,
és
államtagok
az
esetre
végett,
elérése
szilárd
pedig a legnagyobb és leghatal-
masabb
minden társulat között, s azért eszköz egyszersmind, melyhez kénytelenek vagyunk folyamodni azon czélok elérése végett, mikre nézve kisebb társaságok nem kielégítk honnan következik, hogy miután ;
állam
az
mindazt magában képes:
is
megalapításán
biztosság
foglalja,
kívül,
amire csak az állam maga
állampolgárok
egyes
az
szükségét
a
föladata,
az állam egysége
minden
érdekét
és
biztosítékául tekinthetni,
melyeknek kielégítése az állam fönállásától függ. S nincs-e száz meg száz tekintet, száz meg száz kellék, mely a jelenleg fönálló államok lételét az állampolgárok nagyobb részére nézve szükségessé teszi?
A
kereskedés és földmívelés érdekei, az államadósság
létele,
a közlekedési
eszközök, melyek az
állam egyes
egymással és a központtal összekötik, még a családi és baráti kötelékek is, melyeket a hosszas együttrészeit
élés fejtett ki az
állam egyes részei közt,
megannyi kapcsok-e, melyek számra ségkép annál inkább növekednek,
és
—
nem mind erben szük-
amint növekszik a
polgárisodás?
Nem nem
az
államot.
a
közigazgatási
államtagok
hatalom
egysege
érdekeinek
Ahol ez megvan,
—
központosítása,
s
tartja
össze
ha-
az
minden államban meg-
Második
van
az,
ahol
rész.
az
Ötödik könyv. Nyolczadik
államtagok
egy
235
fejezet.
érdekeit
része
nem
törekszenek természetellenesen a többi rovására kegyelni,
vagy ahol azon hibás nézet következtében, miszerint az államnak (hogy ers legyen) a legnagyobb egyformahogy minden viszony ságra és arra van szüksége, föltétlenül
nem
alá
legyen
sértik az egyéni
gárok bizonyos
rendelve
államhatalomnak,
az
szabadság érzését,
erkölcsi szükségeit: —
az állampol-
s
ott az
állam egyes
községeinek vagy tartományainak adott önállóság soha
sem koczkáztatja az állam egységét. Miután
épen
a
polgárisodással
növeked
szüksé-
geknek kell köszönni a nagyobb államok keletkezését: ugyanezen szükségeknek leginkább kell biztosítniok is azok fönállását; s nem tehetni föl, hogy a községek vagy az állam nagyobb részének adott korlátölt önállóság veszélyes lehessen az állam fönállására
sokkal nagyobb
mérték
akadályozni az állam
fokú
polgárisodás
önállóság
keletkezését,
igényeinek
;
miután a
megmihelyt a magasabb
sem
volt képes
kielégítése
ségessé vált a nagyobb államok fönállása.
végett
szük-
Az uralkodó eszmék befolyása az
236
JEGYZETEK A
(«)
VIII.
államra.
FEJEZETHEZ.
Olaszországban a pápaság világi hatalma,
s
gen államok gyakori beavatkozásai, melyek a pápaság
az ideállását
az összes keresztyén népek eltt egyaránt fontos ügynek
te-
kintették, megzavarták a természetes fejldési folyamot. (6)
népek
Bajos kimutatni
erkölcsei,
:
mennyit tettek
melyeknél az öröködés
országban látjuk, mindig
e részben a
elvét,
germán
amint Franczia-
tiszteletben tartották,
s
mennyit
tn
a keresztyénség, miután az öröködési jog alapját, a családot, szilárd alapra helyezé ? Kétségtelenül
e czélra.
mindkett közremunkált
Második
rész.
Ötödik könyv. Kilenczedik
fejezet.
237
FEJEZET.
IX.
AZ ÁLLAM ÉS AZ EGYÉNI SZABADSÁG LEG-
FBB Ha
látjuk,
BIZTOSÍTÉKAI.
mily élénken érzik az emberek a szemé-
lyes szabadság szükségét,
mely az egyént kisebb tesha látjuk az társadalmak alkotására, mi
tületekben sem engedi egészen fölolvadni általános
törekvést
önálló
leginkább jellemzi e kort,
s
;
megfontoljuk,
mily befo-
fleg nagyobb társaságok fönállásának az egyes községek bel szilárdságára; végre, ha fontolóra veszszük azon érdekek és szükségek szerét, számát, miket a nagyobb államok létele idézett el: azon meggyzdésre kell jönnünk, hogy a jelen pillanatban nem az állam egysége, hanem egyes részeinek (az egyes községeknek vagy tartományoknak) önállósága lyással kell lennie ilyen,
forog
veszélyben,
valahányszor
összeütközésbe
j
e
kett.
Valahányszor rait,
vel,
s
ezáltal
vagy az
az
állam
ellentétbe jött
összes állam
átlépte
természetes
hatá-
az egyéni szabadság elvé-
egyes részeinek érdekei közt
avagy polgárainak bizonyos erkölcsi szükségei megsértetett: szükségkép visszahatás támad hatalma ellen, mely, ahol az állam egyes részeinek bizonyos mérték függetlenséget adtak, eszközéül összeütközés
támadt,
238
-A-
használja
2
uralkodó eszmék befolyása az államra.
ezt
hogy mindezen
de
föl:
bármi hevesek legyenek, végre zelmével,
egyes részek
az
s
összeütközések,
mindig az állam
is
önállósága
gy-
korlátozásával
szoktak végzdni, oly tény, melyet az ujabb kor történetei igazolnak s csak azon elhaladásokat kell szem;
melyeket az államhatalom,
lélnünk, tését
illetleg,
országban
magában Angliában
hatásköre is
terjesz-
bárha
tett:
ez
önkormányzás hasznait s a központosítás elve átvitelét nem tzték ki különös czélul), hogy meggyzdjünk: mennyire kedvezk korunk viszonyai és egész iránya azon törekvésre nézve, mely szerint az állam hatalmát az egyes részek önállóbelátják
tisztán
az
sága rovására szándékoznak kiterjeszteni.
Oly korban, mellett lyel
lelkesül,7
mely az
általános
egyenlség eszméje
államhatalomnak,
a korlátlan
7
csupán az egyenlség elvét
lehet
szükségkép
valósítani,
mert az egyesnek
annál több
— habár
nia
:
—
részt adtak az állam
a mely»
megközelítleg
védre
kell
talál-
valósággal igen csekély
kormányzásában
;
s
minél gya-
—
koriabbak és nagyobbak az összeütközések mik közben mindig leginkább érzik a mindenható állam szükségét, annál
Ha
hamarább
létre
j
ez.
meggyzdtünk
hogy a legtöbb bajt korunk minden államában, amint megmutattam az állam egészen korlátlan hatalmának kell tulaj donítni, s hogy a jöv békés kifejlése tekintetébl mindenek eltt az állam részeinek szilárd önhatóságára van egyszer
afell,
—
—
szükség: be kell látnunk, hogy az
államot ezélszerleg
úgy szervezhetni tartósan, amennyiben fölteszszük, hogy vannak bizonyos tényezk, melyek az államcsak
T
hatalom
ersítésére
irányzott
törekvést
korlátozzák,
s
Második
rész.
Ötödik könyv. Kilenczedik
intézményeket teremthetnek,
melyek
fejezet.
által
az állam és
egyes részei közt létez összeütközéseket lehetleg kerülik,
s
az állam
minden támadás rében.
úgy,
ellen
239
ki-
valamint minden egyes része,
védve van a maga kiszabott kö-
24(
Az uralkodó eszmék
>
X.
befolyása az államra.
FEJEZET.
A JÓL SZERZETT JOGOK TISZTELETE. Az
het
állam fczélja a biztosság. Csak annyiban tekint-
az állam minden valódi
nyiben e czélnak megfelel.
meg akar
haladás föltételéül, meny-
Innen következik, hogy ha
felelni föladatának,
a viszonyok igen gyors változása
rén
fölül,
szorítás
melyet a törvény
egyént védeni
köteles az ellen,
kijelölt,
s
óvni
az
állam kö-
minden meg-
ellen.
Az újabb idkben
kizárólag nagyon
is
azon rossz
következményekkel foglalkoztak, melyeket a fönállóhoz makacs ragaszkodás szül az államra nézve. Bármennyire elismerem a tespedés veszélyeit: mindazáltal a haladás élénk szüksége mellett, mely Nyugoteurópa minden népénél mutatkozik, épen abban kell keresni a mozdulatlanság legnagyobb veszélyét, hogy majd mindig elkészíti a fonálló erszakos fölforgatását, s úgy látszik, rossz óvszer a veszély ellen, ha a mozoghatás tekintetébl úgy rendezik az államot, hogy a fontosabb viszonyok változása, amint ahoz valakinek kedve jön,
minden nehézség nélkül történhessék. Az álló víz megposhad, s ahol nagy nehézségekkel jár a ionálló törvények változtatása, némely rögtön támadt vagy lassankint fontosságra emelkedett szk-
Második
ségnek
nem
rész.
tehetni
lok rohanásoknak
mindjárt
Tizedik fejezet.
eleget;
megvannak,
s
241
de a hanyathom-
talán
még nagyobb
Mert ha a népfölség elve folytán mindenki van résztvenni a törvényhozásban mindig
veszélyei.
hivatva
is
Ötödik könyv.
is
:
csak igen csekély befolyást gyakorolhat valósággal az egyes. Soha
sem
áll
hatalmában czéljainak megfelelkké
tenni az állam törvényeit; föladata csak: az állam törvé-
nyeit létezokl elfogadni
Törekvéseinek
s
törekvéseit azokhoz
eredményei
tahát
szükségkép
szabni.
mindig
azon viszonyok állandóságától függenek; melyekre kell alapítania érezheti
minden az
egyes
Csak azon mértékben az államban magát elégültnek, a
számítását.
mennyiben föltalálja ez állandóságot, s valamint a kényuralom legnagyobb átkát mindig abban kell keresni, hogy az egyén semmire sem számíthat biztosan alatta: úgy mindazon kormányforma, mely alatt minden örök változás alá van vetve, szükségkép hasonló eredményeket idézhet el az egyes jólétére s az egyetemes haladásra nézve, miután azon alapelv elismerése, hogy az egyes a törvényszabta korlátok közt önállólag mozoghasson, minden szabad állam ezen alapja, azonnal elveszti minden gyakorlati jelentségét, mihelyt e korlátokat naponkint összezavarhatni.
Minél többet gondolkodunk az államról s a különböz alkotmányok gyakorlati eredményeirl: annál
inkább
meggyzdünk, hogy
a
viszonyok ezen állandó-
mi nélkül egy állam sem oldhatja meg föladatát, soha sem érhetni el csupán intézmények által. Mióta tudományosan foglalkoznak a politikával, egy kérdés sem vonta inkább magára a gondolkodó fk figyelmét, mint az, hogy kire ruházzák az államban a ságát,
Eötvös. A XIX.
század eszméi. III.
16
Az uralkodó eszmék befolyása az
242
Az egyedúr korlátlan hatalmát, a kormányformát a kettbl egyített
fhatalmat? uralmát
meg e
államra.
s
száz
rend és jólét panacaeajául,
százszor hirdették a
különböz rendszerek közül egyik
zottak történeti példák
nép
és
mellett
okok.
elméleti
s
sem hiány,
Ha
föltesz-
hogy az egyedúri hatalom mindig szellemileg és erkölcsileg kitn egyéniségek kezeiben van ha azon föltételbl indulunk ki, hogy a nép mindig erényes és eszélyes, vagy hogy az egyeduralmi, aristokrata és demokrata elvek azon egyensúlya, melyen kell nyugodnia az állam biztosságának, soha sem zavartatik meg. mindezen nézetek ellen semmit sem lehet ellenvetni; de mivel e föltételek közül egyet sem mutatott igaznak a tapasztalás, épen azért minden általános Ítélet a különböz kormányrendszerek mellett szintoly helytelen, mint az ellenkez. Mert ha igaz is, hogy az egyes korlátlan uralma teljes zsarnokságra vezethet, a népuralom olykor a legnyomasztóbb kényuralom, s a vegyes kormányforma, aszerint, amint ez elemek közül egyik vagy másik jut túlnyomóságra, mindkétféle veszélynek ki van téve mindez azonban oly elfeltételeken alapszik, melyeket szintoly kevéssé fogadhatni el általában, szük,
;
:
mint az ellenkezket,
s
csak arra
emlékeztet bennün-
hogy a legfbb hatalommal az államban mindig vissza lehet élni. Az oly hatalom, mely csak addig mindenható, míg a közjóra munkál, s mihelyt htlen lesz föladatához, azonnal elveszti erejét, csak az álmok ket,
országába tartozik.
A
valamely
ruházni
hatalmat
valódi életben lehetetlen valakire anélkül,
legyen, miszerint visszaélnek azzal.
sem
állhat fim
tartósan, ahol
Ha
hogy
lehet
ne
tehát egy állani
a legfbb hatalom
vala-
Második
Ötödik könyv. Tizedik
rész.
kire nincs bízva,
243
fejezet.
mindenütt vannak bizonyos szemé-
s
kiknek bizonyos formák között mindenki tartozik engedelmeskedni: soha sem is lehet a visszaélés lehetségét egészen megszntetni; mintán mindaz, ami által
lyek,
az államhatalom visszaélése ellen teljes
a legfbb hatalom megsemmísité-
rezhetni, szükségkép
sére
s
biztosságot sze-
az állam bukására vezetne.
Ami
csak a hatalommali , visszaélést nehezíti, ami a legfbb
csak azokat, kikre
hatalmat ruházták, leg-
alább az elsietésben akadályozza, szükségkép
hogy minlegnagyobb szellemei a vegyes kormányforma
sen elmozdítja az állam javát;
id
den
nyilatkoztak;
mellett
lényege-
a
ez
ez az oka,
s
legnagyobb
melyet az
jó,
de mindazon korlátok önkormányzás elve nyújthat daczára, mikkel a legfbb hatalmat az államban korlá;
tozni törekszenek,
csak nehezíteni lehet a hatalommali
sem
visszaélést: lehetlenné soha
A
legfbb hatalomnak mindig megvan
érdekében szükségkép gének, hogy tozza (b)
;
találhatni
hetlenné
meg
amibl
t
tudnák
tenni
czélszer
Ily biztosíték
hatalma gyakorlásában korlá-
melyek az
által
az
physikailag
államhatalom
intézményeken is
nem le-
visszaélését;
kívül,
minden
van szüksége.
államhatalom visszaélése ellen a
tisztelet.
S mi a jog
A
állani
azon képessé-
kell lenni
államnak némi erkölcsi biztosítékokra jog iránti
az
az következik, hogy egyáltalában
intézményeket,
tehát
is
s
valahányszor az állam fönállása kívánja,
legyzze mindazt, ami
hogy
tehetni, (a).
?
legtöbb ember eltt
galmában a többség
—
s
amennyiben a jog
osztozik, csak
fo-
annyiban szolgálhat 16*
244
-^ z
annak
uralkodó eszmék befolyása az államra.
állam
az
tisztelete
szoros összeköttetésben
alapjául
—
fogalma
a jog
a törvény fogalmával
áll
amaz
:
mindig az utóbbinak következménye. Mint a tulajdon fogalmával csak akkor jövünk tisztába, ha korlátot szabnak,
jognak
A
:
is
vannak
melyen túl az nem terjeszkedhetik úgy a csak akkor jutunk tiszta öntudatára, ha meg
állapítva határai.
—
—
Montesquieu nézete szerint nem egyebek, mint a dolgok természetébl folyó szükséges törvények
Ha
viszonyok.
fogalmaink a
dolgok
természetébl
függ.
lyek a
törvény
még
úgy
emberek
az
törvények tehát oly szükséges viszonyok, medolgok természete felli fogalmainkból származ-
sem
hatlanok:
vetvék
alá,
e
:
sem a dolgok
viszonyok felli fogalmaink
nem
vi-
változ-
fogalmaink a jogról
szintúgy változásoknak
mint a törvények,
melyek e fogalmaknak körülmény nem változik
alapúi szolgálnak.
soha
fogalmaitól
A
nak. Innen következik, hogy miután szonyai,
hogy viszonyokon
találjuk,
szükséges
folyó
vannak
befolyással
viszonyok ismeretére:
minden
kívül, is
e
min
vizsgáljuk,
Csak
amint tudniillik
egy
nem
állhat
fön
állam
törvények
úgy államot sem képzelhetni jogfogalmak nélkül. Miután az ember földi feladata, melynek megoldására minden ösztöne és szüksége készti, anyagi és erkölcsi erinek lehet kifejtésében áll, ezt pedig csak társadalmi állapotban oldhatni meg: azon törvényeket, melyek nélkül nem képzelhetni rendezett társadalmat,
nélkül,
s
az
azokból származó jogokat
tekintenünk, mint amelyeket a
szükségkép
úgy
természet jelöl ki
a természetjog létezését ez értelemben tagadjuk:
vagy azon tényt kellene mint valótlant
kell
11a
akkor
visszautasítani,
Második
rész.
Ötödik könyv. Tizedik könyv.
245
hogy az ember a természettl társas életre van rendelve, vagy azt, hogy minden társadalom lehetsége bizonyos föltételekhez van kütve. Kétségtelenül vannak bizonyos törvények, melyek, minden társadalmi rend föltételei levén, szintúgy az emberi természet eredményeiül tekinthetk, mint maga a társadalmai állapot.
A
tudomány föladata fölkeresni föladata
politika
mindenki
azokat
az
el fogja ismerni,
lönbözése
mellett,
e
e
államban
törvényeket
a
;
alkalmazni;
de
hogy az emberi nézetek küaz
törvények
állam föntartására
nem elegendk. Csak akkor szolgálhatnak azok az államnak alapul, ha e törvényeket a hit ereje, egyesnek hatalma, vagy a közmegegyezés szentesíti. Épen ez okból következik, hogy a jog iránti tiszteletet csak annyiban tekinthetni az államban lev viamennyiben
szonyok erkölcsi biztosítékául,
e
tisztelet
a
positiv törvények által megszabott positiv jogra is kiterjed.
Minél inkább valóban csupán a dolgok természeté-
bl
folyó szükséges viszonyok eredményei a törvények
minél
inkább
megfelelnek
szóval minél közelebb
hez
a positiv
állanak
törvények:
emberek
az
;
fogalmainak,
a természeti törvények-
annál
boldogabb
az
állam.
Mert a törvény mindig akkor legersebb, ha erkölcsi alapokon nyugszik s a természeti jogok felli fogal-
maknak
megfelel.
fensobbnek,
s
De ha
ez okból a természet törvényét
a természetjog
iránti
tiszteletet
olyasmi-
nek kell is elismernünk, ami minden czélszer törvényhozásnak zsinórmértékül szolgál mindazáltal a positiv jog és positiv törvények tiszteletére van mindenek eltt szükség az államban, s minden id történetei azt ta:
^z
24G
uralkodó eszmék befolyása az államra.
hogy mindig a legnagyobb szenvedésekre, s az állam bukására vezet ez igazság félreismerése, és pedig ami mindig azért, mivel a positiv jog lenézése által nítják,
—
bekövetkezik, ahol csupán a természeti jog iránt vélik
magukat az emberek
tiszteletre
—
kötelezve
épen
a
legfontosabb természeti jog szenved sérelmet.
Mert ha a természetjog szerint minden ember szasem badságra született; ha senki sem lehet másnak rabszolgája, s ha egyesnek, sem bármely többségnek aláveti magát az államnak, ezt csak értelmes akarata következtében teszi; ha általában elismerjük, hogy az egyénnek jogai vannak, melyekrl, bizonyos elnyök elérhetése végett, lemondhat, de amelyeket soha sem szabad mások érdekében elvenni tle, s az állam uralma
—
—
—
mint önként következik mindenütt, hol a természet-
jogot elismerik
sérelme
—
csak föltételes: a positiv jog minden
szükségkép
a
legfontosabb természetjog sérel-
miután a positiv törvények azon fölméül tekintend tételek, melyek alatt az egyes az államnak magát aláveté, s az állam uralma az egyén fölött tüstént elveszti ;
természetjogi
magát az államnak alávetette. Sokat beszéltek és írtak az újabb korban a törtéjog ellen. Elsorolák a középkor, st minden id
föltételek,
neti
mik
mihelyt egyoldalulag sérthetk a
alapját,
törvényeit^
mellett
melyek
emberi jogokkal,
s
fölfogásunk az
szerint
állam jólétével
a
természeti
ellentétben
állot-
hogy megmutassák, min következményekre vezethet a ragaszkodása történeti jogokhoz. Kérdezek: hogy, miután az ember rendeltetését a haladásban kell kerestak,
nünk,
hasznos-e
az
államra
ami korunk viszonyainak nem
nézve, felel
ahoz
ragaszkodni,
többé
meg? Mind-
Mcísodik rész. Ötödik könyv. Tizedik fejezet.
247
ezen okok azonban, melyeket minden positiv jog ellen használhatni,
(c)
nem elegendk bennünket meggyzni
hogy az államok tevleges törvényeik állandósága, vagyis azon történeti jogok tisztelete nélkül, meafell,
lyek e törvényeken alapszanak, fön állhatnak.
—
maguk az emberi foMert ha minden visszony, galmak örök változása, mit a történetek mutatnak, szükségkép meg is gyzne bennünket afell, hogy minden alkotmány csak annyiban felelhet meg czéljának, amennyiben meg vannak abban határozva a föltételek, melyek alatt, s a mód, miszerint kell történni a törvények változásának
:
egyátalában
nem következik
ebbl, hogy bármely positiv törvényt máskép lehessen megváltoztatni, bármely positiv jogot máskép lehessen törvény
eltörölni,
mint
módon,
s
a megszabott föltételek mellett.
esetre
is
a
positiv
határozott
positiv
által
törvényre
meghatározott
St van
hogy ez szükség,
mennyire nem nélkülözheti az állam a positiv törvényeket, s minden id tapasztalása szerint az államnak érdekében áll, hogy azon föltételek, miképen az mutatja,
hez minden törvény
s
az azokból
tása kötve van, ne legyenek igen
ered jogok könnydek.
változta-
Miután minden haladás az egyéni szabadság eredménye, s mindenek eltt az egyéni szabadság elismerésének tulajdoníthatni, hogy a keresztyén polgárisodás az ó-korinál magasabban fejldött ki; miután vagy a kömmunismus elveit kell elismernünk, vagy meg kell vallanunk, hogy az állam az egyesnek csak azon kört biztosíthatja, melyen belül jóléte növelésére fordíthatja minden erejét; s miután a legszabadabb államban is gyakorlatilag mindig
csekély
az egyes befolyása a tör-
^z
248
uralkodó eszmék befolyása az államra.
vényhozásra,
s
annálfogva
nyeit illesztené czéljaihoz,
fogadnia,
s
törekvéseit
nemhogy az állam törvést azokat létezkül el kell
kell
azokhoz
miután
szabnia;
végre egy állam sem lehetséges fensbb hatalom nél-
melynek mindenki
kül,
alá
magát
tartozik
vetni:
a
anyagi közjólét azon tiszteidtl függ, melyben a minden positiv törvényeken vagy tényeken alapuló positiv haladás
és
jog részesül az államban.
E
nélkül
Ez
erkölcsi
mindazon intézményeknek, melyeknek czélja az állam nyugalmát s az egyesek szabadságát biztosítani, soha sem lesz eredménye: mert csupán a jog iránti tisztelet biztosít tartósságot minden intézménvnek. telete
nélkül
a positiv
biztosíték,
jog
történeti
t
azon szomorú viszonyokon, miket Európa
majd minden államában látunk, nem segíthetünk, ha föl is hagyunk a központosítás elvével, melyet az érintett viszonyok okául említénk, de amelynek általános elterjedését
tiszteletnek
is
mérték
csak a positiv jog iránti csekély
kell
tulajdonítnunk.
A
jog iránti
tisztelet
nélkül az állam mindazon fokozata, melynek az egyéni
szabadságot a közhatalom visszaélése ellen kell védenie, nélkülöz minden biztosítékot.
Miután az állam hatalma mindig szükségkép nagyobb egyes részeiénél, s egy állam sem oldhatja meg föladatát, ha nincsenek anyagi eszközei, mikkel engedelmességet
szerezhet;
és központosított
s
ezenfölül
neniközpontosított
államokban egyaránt
föltehetni,
a hatalom kezeli hatalmukat kijebb terjeszteni korlátozástól menekülni
hol
jelentékeny
részeknek, soha
törekszenek,
mérték
önállóságot
s
s
1
minden
oly államokban,
adtak
az
sem hiányzanak alkalmak, az
egyes érintett
Második
rész.
törekvés igazolására lehet tartós,
Ötödik könyv. Tizedik
:
ez államszerkezet
amennyiben
249
fejezet.
is
csak annyiban
melyet az
tisztelik a jogkört,
összes államnak és egyes részeinek nyújt az alkotmány.
De a
kevesbbé hozhatni
ez okot annál
föl
az ellen, amivel
kormányforma czélszerségét támogattuk, mert:
A
1.
jog és törvény iránti
tisztelet
nélkül egyálta-
lában nem. lehet tartós semmiféle alkotmány,
államok
tosított
tosítékot, 2.
szintoly
s
közpon-
kevéssé nélkülözhetik e biz-
mint mások.
Mert azon alkotmányok, melyek a mulhatlanúl
szükségesre szorítják az államhatalom körét,
minden részének
és
s
az állam
minden egyesnek bizonyos jogkört
adnak, legtöbbet tesznek a jog
iránti
tisztelet
elidézé-
sére és megszilárdítására.
Az elst
alig kell bizonyítani.
Ha
köritekintünk,
mely úton jutottak az egyes államok azon állapotra, amely oly nagy aggodalommal tölt el bennünket; ha látjuk, miként elször a korlátlan királyság érdekében törekedtek minden történeti jog megsemmisítésére, míg a czélt elérték, hogy aztán a velünk született emberi jogok nevében a királyság történeti jogait támadják meg, s elvégre pedig minden positiv jogot s
látjuk,
megsemmisítettek,
az
s
egyedüli
tekintették
észt
irányadónak az állam rendezésében; ha látjuk, miként adtak az államnak, az ész uralma biztosítása végett, korlátlan hatalmat,
s
mint
tnek minden
tetlenné a hatalommal szemben; általános
rendezték, az tett,
elismerése daczára,
daczára
államhatalom
s
mik
egyest tehe-
hogy azon alapelvek az
szerint
mindazon eszközöknek,
ereje
központosítására
államot
melyekkel
rendelkezhe-
daczára azon törekvéseknek, mik szerint az állam
uralkodó eszmék befolyása az államra.
250
-A-
ellenében
minden
2
akartak tenni,
ellenállást
—
még sem
physikailag
lehetetlenné
sikerült sehol valami szilár-
dat hozni létre; ha végre látjuk, hogy az államhatalom
vagy a népfölség nevében gyakoroltassék, azon mértékben lesz mindinkább jelentéktelenné, amint mindazon jogokat, melyekben az államhatalom akadályt lát, s e jogokkal a történeti jog iránti tiszteletet megsemmisítek azt hiszem, meg fogják engedni, hogy a legeszélyesebb intézmények, s az anyagi erk, melyeket a központosítás nyújt az államnak, mind nem pótolhatják azon támaszt, melyet a jog iránti tiszteletben bír, s hogy sem a királyság, sem a nép nem nyer vele, ha mentté teszi magát a történeti jog korlátaitól. Szintoly könnyen meggyzdhetünk a másik pont fell. Min tiszteletet érez az egyes minden tevleges törvény iránt, az mindig attól függ, hogy mely elnyöbirtoka, legyen bár egyedúr kezében,
:
ket nyújt neki a törvény.
Amint minden korlátot inkább becsülünk, ha nemcsak idegen, hanem saját tulajdonunk jelölésére is szolgál
:
latban
jogok iránti tisztelet szoros kapcsomieink öntudatával. Akitl elvették a
az idegen
úgy
áll
a
tulajdonbirhatási
jogot,
nem
tulajdon iránt, mint a rabszolga tehát
tiszteljék
minél
s
törvényt
kiváltságának
egyesek nak,
a
annál
az
kell
nem
elismeri
tiszteletet
a
Hogy annak nem
a jog iránt.
államban,
hanem közvagyon-
lenni ;
ersebb támaszául
tisztábban
érezni
fog
szolgál
mindenki
az
államnak,
az
összefüggést a
törvény és az egyesek személyes érdekei közt. Mindenki
csak azt
tartja
szentnek,
azon kérdés hogy tiszteletre,
amin
saját
a történeti jog
joga
alapszik, s
számíthat-e
nagyobb
vagy a természetjog bizonyos elvei? mindig
Második
függ:
attól
Ötödik könyv. Tizedik
rész.
fejezet.
251
vagy amattól származtatja- e jogigé-
ettl
nyeit az egyének többsége.
Ha egyes a
az államnak
fölött,
az
s
egyesek jogait az állam irányában
fogva,
bens
azon
az
szorítják,
részvételre
törvényliozásbani
okoknál
hatalmat adnak minden
korlátlan
összefüggés
mely soha sem
érzése,
az idegen jogok és egyéni érdekek közt létez, lehet oly élénk, mint ahol az
hanem egyéb
testületek
gártársaival,
levén
s
bizonyos
jogok
egyén nemcsak az állam,
által
is
érintkezésben
körökben
napokint
gyakorlására,
tettleg
kisebb
érintett
áll
pol-
alkalma átlátja
e
St az állam mindenhatóságának jogok fontosságát. elve, az alkotmány azon rendelete, hogy a többség határoz minden fölött, szükségkép azon meggyzdést idézik el, hogy a többség akarata, mely minden jog fölött korlátlan hatalommal határoz, minden esetre a többség joga iránti tiszteletre vezet, de jog tiszteletére,
mely
A merben
a
többségnek
nem
vezet azon
korlátul
szolgál-
minden rendíthetlen jog fogalmával szintoly ellentétben áll, ha e hatalom az egyetemre, mint ha egyesre van ruházva. Mert ha a többség java vagy akarata az, amitl a többség minden elhatározása függ, s minden egyesnek, ki hatna.
ez
elhatározásokban
akaratára
és
korlátlan államhatalom elve
résztvesz,
saját javára
kell
megint csak
személyes
tekintettel lennie: azon
hogy a forrás a többség fölséges akaratában keresend, szükségkép azon meggyzdést kelti föl az egyesben, hogy mindenben csak saját javára kell tekintenie, ami nyilván gyöngíti a mások jogai iránti tiszteletet, st magát a jogfogalmat is megzavarja; míg az alapelv,
állam oly rendezése
által,
melynél fogva a törvényhozás
9q2
Az uralkodó eszmék
korlátlan
hatalmát
egyesben
azon öntudat keletkezik,
befolyása az államra.
rön belül egészen szabadon dat idézi
el
dolgokra
bizonyos
szorítják,
az
hogy bizonyos kö-
mozoghat,
s
csak ez öntu-
azon meggyzdést, miszerint azt a kört,
melyet a törvényhozás mások önálló tevékenységének
nem
kijelölt,
sérthetjük
meg
érdekeink koczkáz-
saját
tatása nélkül.
Ami
a törvény
iránti
Az
az a jog tisztelete a törvényhozásra.
sára
meggyzdésbl
azon
állam fonállá-
mindkett.
szükséges
virágzására
és
egyesre nézve,
az
tisztelet
indulunk
ki,
Ha immár minden
miszerint
többség hatalmának, hogy az egyest ne
sértse,
szintúgy
van szüksége, mint az egyesekének, st hogy ezen korlátoknak, a többséggel szemközt — épen mivel a tömegek hatalmasabbak és tekintetet szükségkép ersebbeknek kell lenni, kevésbé ismerk s hogy az állam korlátlan hatalmát a jog tiszteáltal mint bármely lete biztosabban korlátozhatni, intézménynyel: ez okból azon intézkedések, melyek bizonyos
korlátokra
—
szülnek
jogtiszteletet
bak
az
állam
azt
s
fönállására
ruházva az államhatalom;
mok, melyek vetik,
az
st inkább
— a
m
kevéssé
szintoly
mint mások,
e
föntartják,
nézve, s
azon
folytán
hogy az
fölállított
a
álla-
elveket köjogtiszteletet,
szól ez alapelvek ellen,
ok mellettök; mert a kümelyeket az államnak adhatni,
közt,
bizonyára az a legelnyösebb,
letet,
állítás,
többekre van
legfontosabb
lönböz formák alapjait,
minél
nélkülözhetik
nemcsak nem
annál fontosab-
mindenek
fölött a
amely az állam erkölcsi
jog és
leginkább megszilárdítja.
törvény iránti
tiszte-
Jegyzetek az V. könyv tizedik fejezetéhez.
JEGYZETEK A (a)
Xézetem
253^
X. FEJEZETPIEZ.
szerint a korlátlan egyeduralom, hol a bírói
függetlenség biztosítva van
s
az államhatalom befolyását csak
az egész államot illet dolgokra szorították, több biztosítékot
nyújthat az állampolgárok jólétének és szabadságának, mint az oly népuralom,
mely korlátlanul mindenre kiterjeszkedik,
habár senki sincsen
is
kizárva az abbani részvételbl
s
mind-
sem tagadhatja, miszerint valóban korlátlan
amellett senki
egyeduralomban sem a községek
;
önállóságát
bírói
nem
hatalom függetlenségét, sem a
tekinthetni
bizonyos körön belül
biztosítottnak. Szintoly kevéssé lehet csalhatatlan biztosítékok-
nak tekinteni a hatalommali
visszaélés ellen azon alkotmá-
nyos korlátokat, mikkel a népuralmat körülveszik. (b)
a
A
hol csak elismerik az alapelvet, miszerint a közjó
legfbb törvény, soha sem fog
zani,
s
alkalom hiány-
miután a kormányzottak nézpontjai közt mindig nagy
a különbség, ket,
e részben az
s
nagyobb államokban
alig találhatni
mely magában véve többségre számíthatna
tekinthetni
veszélytelennek
azon
lehetséget,
:
egy érdesoha sem
miszerint
az
államhatalom minden korlátja alól fölszabadíthatja magát. (c)
Mindazon jogok, melyeket az államra nézve lénye-
geseknek tartunk
ban
—
részvétel,
mind a
—
:
a tulajdonjog, családi jog, a törvényhozás-
a mennyiben positiv törvényeken alapszanak
történeti
jogok sorába tartoznak.
ox 54
Az uralkodó eszmék befolyása
XI.
a államra.
FEJEZET.
EGY LEGFBB TÖRVÉNYSZÉK SZÜKSÉGE. Minden államban szükségkép egyik uralkodik e kett közül: a törvén?/, vagy az anyagi er. Mihelyt kivontuk magunkat az els uralma alól, azonnal meg van alapítva a második uralma.
Az emberi nézetek különbségei mellett,
melylyel
személyes
s
azon
befolyás
vannak
nézeteink
Ítéle-
tünkre, csak annyiban uralkodhatik a törvény, a meny-
nyiben
van bizonyos
magyarázza, alkalmazza kezik, hogy, ha
az
és
állam
viszonyokat törvénynyel
meghatározott
által
székekre
is
mely a törvényt végrehajtja. Innen követhatalom,
bírói
és
kell
viszonyok
egyes
részei közt füriálló
rendezni:
az
alkotmány
föntartása végett
itél-
melyek az államhatalom és közt fönforgó minden kérdésben vájjon a kérdésben hvö tárgy a
van szükség,
az állam egyes részei
határozzanak a
fölött
:
törvény szerint az államnak, vagy
egyes
részeinek hatás-
körébe tartozik-e?
Amint a rendezett
itéló'székek
nek az egyesek jogigényei
fölött
rendezett
föltétele,
mány
állam
szükséges
melyek-
fönállása,
kell
ítélniük,
mihelyt
az
minden alkot-
az állam egyes részeinek bizonyos jogokat adott,
Második
tése végett, s
255
fejezet.
bizonyos
ebbl származó jogviszonynak
hatalmat, minden
bírói
eldön-
döntvényeinek az állam és egyes részei
elforduló
szerint,
ugyanazon ert
kérdésekben
lajdonítanunk, mely minden
mészete
tartanunk
szükségesnek kell
szintúgy
közt
Ötödik könyv. Tizenegyedik
rész.
minden egyeseket
illet
kell
tu-
a dolog ter-
bírói Ítéletet,
kérdés-
illet
hogy tudniillik azokat a bíróilag eldöntött esetre nézve sem a törvényhozó, sem a végrehajtó hatalom ben
föl
;
ne forgathassa.
Akit
az
államban
az
uralkodás
—
bár a nép, avagy egyes ember állam
alkotmányát;
ruházták
(a),
hozhatnak,
hatalom
s
elé,
alkotmány
akikre
eltörölhetnek azáltal
új
melyek
fönáll,
s
a
egyes esetre kimondott
—
legyen
megváltoztathatja az
törvényhozó
hatalmat
egyes törvényeket,
adhatnak a bírói kell Ítélnie; de míg az
törvény
nincs
ítélete fölötte
eltörölve, áll
nél, és
nem egyéb
a
bíró
a törvényho-
zás akaratának, fölötte az uralkodó hatalmának.
hatalom e fenssége
ujakat
szabályokat
szerint
a
illet,
A
bírói
a törvények fensségé-
csak ha az önkényben keresik az uralkodást,
ha az államra annyira nem ill „mindenható"
s
epithe-
tont a képtelenség legszéls határaiig viszik, és azt
állít-
hogy a mindenható államhatalmat még törvényekkel sem korlátozhatni: csak akkor hihetjük, hogy a bírói hatalom e fenssége ellentétben áll a fölségi jog fogalmával. Miután a jogi alapon rendezett állam és a kényuralom közt az a lényeges különbség, hogy amabban a törvény, ebben emberi akarat (egyes vagy sok ember akarata) uralkodik: minden államot mindig kényúrinak kell tartanunk, melyben a bírói hatalom
ják,
ezen állását
el
nem
ismerik.
;
Az uralkodó eszmék
256 Igen
befolyása az államra.
meg Benjámin
jegyzé
helyesen
Constant,
hogy az érdekek különfélesége, a hatalom kiterjesztésének velünk
született
ösztöne
s
azon sokoldalú ellenté-
melyek ebbl támadnak oly államokban, ahol nem kizárólag egyes emberre vagy osztályra ruház-
tek
mellett,
ták a törvényhozást,
—
sen megosztják
hatalmakat,
is
a
osztályának
ill
nem képes
föladatának
az állam, ha
adnak
befolyást
s
oly tökélye-
a polgárok
is
megfelelni;
hatalomra van szükség, mely
még
által az
a
minden
törvényhozásra,
st
egy
államban
közvetít
mköd
hatalmak közül mindenik bizonyos korlátok közt tartassék, s közremunkálásuk az alkotmány értelmében intéztessék, (b).
De ha
B.
Constant
továbbá azt
állitja,
miszerint
nagy elnye az az alkotmányos egyeduralmaknak, hogy a király személyében ily közvetít hatalmat állítnak el (c), nézetem szerint téved, és pedig azért, mivel a király alkotmányos államokban majdnem soha sem semle:
ges,
st
az állam érdekében és
ségei sértése nélkül
nem
vei alkalmazásában,
munkája
is
átlátott,
is
állásánál fogva, köteles-
lehet semleges, amit alapelfolytán,
maga
B. Constant
{cl).
Fönebb figyelmeztettem olvasóimat, mi ményei vannak ez államra nézve annak, ha
rossz
a királysá-
got csupán a végrehajtó hatalom fejének tekintik:
kisebb
ártalmai vannak,
ered-
ha csupán közvetít
nem
hatalom-
nak tekintjük a királyt. Ha ezt akarjuk, vagy hatalmat kell adnunk a királyságnak, hogy az államban lev minden hatalmat közvetít határozatai elismerésére kényszeríthessen, ami nem egyéb korlátlan hatalomnál vagy csupán tanácsadás jogára kell szorítnunk, mikor
:
Második
rész.
ertlenül
aztán
Egyik sem
Ötödik könyv. Tizenegyedik
a
állana
fér össze a föladattal,
meg
alkotmányos országokban
hatalmak
többi
257
fejezet.
ellenében.
melyet a királyságnak
kell oldania.
Mert miben áll e föladat? Ha mindén államnak egy fbb hatalomra van szüksége, mely számára törvényt hoz és kormányozza, s az állam
fönállása
ha tehát
bír;
nem
nyilathozott,
nie
:
függ,
hatalmat sem
gyöngíthetni,
uralkodó
az
e
ertl
azon
s
a
melylyel e
nem
oszthatni
közbiztosság
akaratnak, ha
ne kelljen
semmiféle
meg, sem
függ,
attól
egyszer
hatalom
hogy
törvényes
alakban
akadály lyal
küzde-
a biztosság, melyre az egyesnek
a korlátlan hata-
lom ellenében szüksége van, csak abban keresend, hogy a legfbb hatalmat az államban (a fölségi jogot) többek közt osztják meg, s gondoskodva van afell, hogy csak bizonyos formák közt lehessen azt gyakorolni, melyek megóvnak bennünket az elhamarkodástól. Az alkotmányos egyeduralom elnye csupán abban áll hogy ezt a czélt jobban elérhetni ez alakban, mint bármely másban. zése
Azon intézkedés által, miszerint a király beegyenélkül semmi sem váltatik törvénynyé, és hogy a
király
kormányi
felels
eljárásaira
ministerének ellen-
jegyzése szükséges, jelentékeny
befolyást
rályságnak a törvényhozásra,
a nép
kormányra;
s
adnak a
képviselinek a
úgy hogy mindazon esetekben,
dolgok
természete
lomnak
kell határozni,
bl ama tényezk
szerint
csak
a
fölséges
a
közül,
ministereket
Eötvös Az XIX
midn
a
államhata-
egyik sincs kizárva a részvétel-
melyek közt a
fölségi jogot
megosztották: míg a királyságra ruházott jog szerint
ki-
kinevezheti,
század eszméi. III.
s
ezek
által,
mi-
felelssége *'
^z
258
uralkodú eszmék befolyása az államra.
van gondoskodva, hogy a kikre a végrehajtó hatalom bízva van, mindig függésben legyenek az uralkodó hatalomtól, azaz: mind a királytól, mind a nép képviselitl, akik közt meg van egyszersmind arról
által
is
osztva a fölségi jog.
Félszázad a
végrehajtó
királyságot
óta a
hatalom
fejének
kizárólag
oly
tekintették,
összebeszéltek az ismeretes tétel fölött
:
..le
s
csupán annyit
régne
roi
et
ne gouverne pas", hogy a fönebbiekben eladott nézetek alkalmasint paradoxoknak tetszenek; de mivel mind-
azon elnyök,
melyeket a
szilárd
alapú királyság nyújt
alkotmányos országokban, épen annak törvényhozói mködésébl származnak, s legfontosabb teendi csak anynyiban látszanak egyszereknek, amennyiben a királyt a törvényhozó hatalom
nem csupán az
állam
képviselje,
fölségének
tudományban
kiegészít részéül tekintik, aki
e
hanem egyszersmind
egyáltalában
:
fölött
felállított
el
kell
térnünk
elítélettl,
nagy nevek
részese a
bármenykik
azt
védték. Soha sem fog sikerülni a politikának, egy
oly
nyire
szentesíttessék
egyént, akit oly
azon
által,
nagy hatalommal ruháztak
föl,
mint
alkotmánvos országokban a királyt, megfosztani minden egyéniségi természetes tulajdonától: hogy tudniillik ne akarjon, s akaratát végrehajtani ne kívánja. Mivel a királyok emberek, épen azért minden kísérlet meghiúsul e részben, s vagy a királyság vagy a polgári szabadság bukásával végzdik.
De ha
a királyt a törvényhozó hatalom egy részéül
tekintjük, ami, mint
mondók, egyáltalában szükséges, ha
a ráruházott jogokat észszeren ki akarjuk magyarázni:
önként következik, hogy a király
nem
vállalhatja el a
:
Második
Ötödik könyv. Tizenegyedik
rész.
fejezet.
259
közvetít hatalom (pouvoir neutre)
tisztét; hanem azon hatalom különböz tényezi közt összeütközések származnak, vagy kérdés támad a jogkör fölött, melyet az alkotmány az államnak s egyes
esetekben,
midn
a
fölségi
részeinek kiszabott, szintúgy itélszékekre kell bíznunk a közvetít eljárást, mint mindannyiszor, valahány esetben
az egyesek érdekei és igényei jönnek összeütközésbe,
A nem
bírói
hatalom fenssége a többiek
ellenkezik a fölségi jog fogalmával,
(e).
fölött elvileg
st
tapasztalás
államban lev jogok legszilárdabb biztosítékául tekintend, s majd mindenütt annak ismerek el. szerint, az
Mindazok,
kik
az
északamerikai
nem azon
alkotmányáról
nagy köztársaság tárgyismerettel
láttára
beszélnek,
lelkesedéssel,
az
eltölti
szabad
államok
mely
egy oly
hanem
idegent,
melyet a
oly
intézmé-
politikai
nyek eredményei fell csak azok tehetnek sajátukká, kik közöttük élnek, egyértelmleg oda nyilatkoznak hogy az unió föntartását, s az északamerikai alkotmány nagyszer eredményeit nagyobb részint az Ítélszékek üdvös befolyásának tulajdoníthatni. A legfbb törvényszékek nélkül az egyes államok közti tétek
s
önállóság
fölbomlott volna
államok
helyébe
Francziaország részei
utáni az unió
ers törekvésök köteléke,
központosított
mintájára.
—
állam
a korlátlan népfölség
veszélyezi
—
kell
elve az egyéni
önkormányzás joga a szövetség
nem
volna,
lépett
egyes
és
fölbomlottak volna,
mely határoknak
rég
vagy a szövetséges
államok és egyes részeiknek illetsége határokat,
ellen-
mellett,
Az államegyetem
viszonyok rég
közötti
soknem
közt a
az
helyes
tulajdonítni,
szabadságot,
fönállását
s
hogy s
az
Amerikában
rég összerombolták volna, ha
el
17*
nem
-^ z
2(30
ismerik
s
az
uralkodó eszmék befolyása az államra.
alkotmány egyik támaszául nem tekintik
az amerikaiak azon alapelvet
:
miszerint a törvényszékek
föladata, közvetít testületül állani a törvényhozás és nép közt, oly czélból,
nak
hogy egyebek közt az utóbbit a hatalmá-
kijelölt korlátok között tartsa.
Azonban egyáltalában nem szükség mennünk, hogy a bírói hatalom fenssége
Amerikába elvét ez ér-
telemben elismerve lássuk a lobbi hatalmak fölött. A franczia parlamentek ama híres joga, miszerint a királyi .,ordonance"-ok csak akkor emelkedtek tör-
vény erejére, ha azokat .,registrálták", egészen ez elveken alapszik. Ha föltették, hogy az egyedúri hatalom Francziaországban
nem
egészen önkényes, hanem bizo-
nyos alaptörvényekhez van kötve, melyeket annak
nem
szabad áthágnia (mint ezt XIV. Lajosig maga a királyság
is
állítá):
elismeré.
s
utána a mveltebbek többsége mindig
oly hatalom szükségét
afölött határoz:
is
nem ütköznek-e
ez alaptörvényekbe,
s
át
kellé látniok,
mely
az egyes ordonance-ok
olyanokul tekinthetk-e, melyek-
ben a királyság megtartá törvényes határait, s melyeknek annálfogva mindenki engedelmességgel tartozik? Az „états generaux" megszntével az egész törvényhozó hatalom a királyságra ment át Francziaországban a parlamentek által igénybe vett beiktatási jogot pedig nem a törvényhozó hatalom egy részéül, hanem egészen azon szempontból kell tekinteni, amelybl a legfbb Amerikában, törvényszékre ruházott jogot bíráljuk mely szerint azt azon kérdés eldöntése is illeti hogy a törvényhozás szabályai egyezk-e az alkotmány nyal? A mily kevéssé vonhatni ebbl azt a következményt, hogy a legfbb törvényszék Amerikában maga a törvényho•
:
Második
zás fölött
hogy
áll,
rész.
Ötödik könyv. Tizenegyedik
fejezet.
míg az alkotmányos körében
e törvényszék részes
a
261
forog,
törvényhozásban
:
kevéssé mondhatni ezt a franczia parlamentrl.
vagy
szintoly
Mint a
legfbb törvényszékre ruházott jog amott csak azon elvbl foly, hogy az alkotmányban kimondott alapelv fölötte áll az
franczia
egyes törvényhozások
parliamentek
állása
akaratának: úgy a természetes következmé-
nye volt azon meggyzdésnek, miszerint Francziaországban is vannak bizonyos alaptörvények, s hogy a királyság hatalma csak az e törvények által megszabott határokon belül korlátlan, s mivel a parliamentek állása, e szempontból tekintve, észszer volt, azért tartá fön magát mindig annyi támadás ellenében, míg a franczia forradalom azon elvet állítá föl vagy legalább követte, hogy az állam törvényhozó hatalmát semmi alaptörvény nem korlátozhatja, s így egyberontá az észszer alapot, melyen a ftörvényszékek hatásköre nyugvék. Századokon át törekedtek Németországban Amerika ftörvényszékéhez hasonló bíróságot alkotni, és minden törekvés, megfelel „Kammera czélnak
—
—
be s annak tekintélyét megalapítani, onnan magyarázható, hogy tisztán belátták, hogy ha a birodalom egyes részeinek némi önállóságot adnak, a gericht"-et hozni
hogy az egységet föl akarnák e miatt bontani, mind a birodalom, mind egyes részei alkotmányszer állásának föntartása tekintetébl egy ftörvényszék fölállítása szükséges, melyet illet minden kétséges esetben a legfbb határozás. Ugyanezt találjuk más államokban; mert ha a „Justicia" állását Aragóniában (f) nélkül,
egészen
kivételesnek
akarjuk
is
tekinteni:
bizonyos
9(32
-A-
z
uralkodó eszmék befolyása az államra.
hogy azon bens összeköttetés mellett, mely az egész középkorban volt a birtokjog és törvényhatóság közt, gyakran fordulván el eset, midn bizonyos kiváltságok magyarázata fölött kétség támadt, a mindazáltal,
kétes
kérdések
illetségi
állam és egyes
az
eldöntése
középkorban mindenütt a bírói hatalomra bízva; miután a birtok kérdése fölötti ítélet, össze-
részei közt a volt
magában
törvényszéki illetség kérdésével,
állván a
köttetésben
foglalá azon kérdés
eldöntését:
meddig
terjed
hbérnökök
a király, meddig az egyes községek és
tör-
vényhatósága ? Általában soha sem vonta kétségbe tekintetben a bírói hatalom
sem
alapelvet
s
—
királyság e
st
raés:
vette gyakorlatilag alkalmazásba
beegyezése nélkül, vád alá
rint a fölség saját
tethetik
fenssé^ét,
a
oly
álló
misze-
:
nem
vé-
melyet Amerikában követnek,
alapelv,
mely némi kellemetlenségekre adott alkalmat,
St
azon
(g).
ezen fensségét mindig a fön-
a bírói hatalom
viszonyok legjobb biztosítékának,
ez által a trón
s
legersebb támaszának tekintették. Miután még korlátlan egyeduralmakban is a bírói hatalomra van hagyva az oly jogesetek eldöntése, midn az alkotmány magyarázata
határozza
legtöbb esetében,
ják
az
s
az
el
(mint
Ítéletet
a fölségsértés
ha a köztisztviselknek megtagad-
engedelmességet);
és
soha
sem tekintették a
korona méltóságával összeférhetlennek, hogy az sekkel, azoknak szót váltson és
igényeit;
magán egyesek
st miután
ismertetjel,
mely a
ellen
az
s
csak a bíró eltt keresse
elbbi
korlátlan
lomtól megkülönbözteti,
eg
követeléseit illetleg, bíró eltt
épen
azon
királyságot
az utóbbit a
lényeges
a kényura-
vagyoo egyedüli
Második
kinthetni: fel,
Tizenegyedik
Ötödik könyv.
fejezet.
263
így az állam legbiztosabb alapjául teegyáltalában nincs ok, mely miatt azt tehet-
biztosítékául
nk
rész.
és
hogy a
nem
jog fogalmával
fölségi
fér össze,
bíznunk az állam és egyes részei jogköre fölött támadható minden kérdés eldöntését. A birtokjog sem fontosabb az államra nézve, mint azon körülmény, hogy az abban fönálló hatalmak közül minszintén itélszékekre
denik alkotmányszer jogkörén belül mozogjon.
Mindegy e részben egyedúr vagy választott népképviselk kezében van-e a fhatalom. Mert ha helyes azon megjegyzés, hogy a hatalom sokakról mindig kevesekre száll, szintoly gyakori az eset, hogy a hatalom, :
mindig erszakosan ragadja azt ki onnan a sokaság, s hogy tehát min-
ha lassankint kevesek kezére
jutott,
den esetben kell gondoskodni
arról,
lom az alkotmány
által
E
csak a bírói
föladatot pedig
meg meg
az
állam
kijelölt
érdekében,
hogy minden hata-
határai közt maradjon.
hatalom
mivel
csupán
által
oldhatni
azt
bízhatni
hogy mindent bizonyos határok közt tartson, anélkül, hogy félnünk kelljen, miszerint maga lépi azokat át. Magában a bírói hatalom annyira gyönge a föladattal,
anyagilag, hogy ez állással
Mint kelljen
melynek az állam ségi
kérdések
nem a
rendezni és
vissza,
legfbb
határozni,
s
különböz
viszonyai,
az
általános alapelvek.
törvényszéket,
oly
azokban uralkodó nézetek zleg kell megoldani; de e tekintetben
pota,
(li).
egyes részei közt keletkez illet-
fölött kell
az egyes országok
él
Azok
tudniillik,
kérdés, melyet
mveltségi szerint
álla-
különbö-
vannak némi melyek szerint is
minden törvényszéket kell rendezni, ha azt akarjuk, hogy megfeleljen a közbizalomnak és megérdemelje azt.
Az uralkodó eszmék befolyása
204
az államra.
Röviden megérintjük azokat.
Minden emberrel
vele
született a
jog érzéke;
leg-
alább a szilárd alapon nyugvó jogviszonyok hasznai oly
hogy minden
nyilvánosak, miszerint
a
bíróban
törvények értelmében
kell
tennünk,
igazságos
törekszik
fül
amennyiben különös okok nem akadályozzák e törekvésében. Minden czélszer törvénykezési rendszer föladata ennélfogva, csupán ez okoknak elhárításában vagy legalább gyöngítésében áll.
lenni,
E végbl 1.
A
két dolog szükséges:
bírónak bírnia kell eszközzel, hogy a jog isme-
résére juthasson.
Oly helyzetben kell lennie, melyben személyes kár avagv haszon nélkül kimondhassa Ítéletét, s mindamellett függésben maradjon a törvénytl. Bármi különbözleg rendezték a törvényszékeket különböz országokban mindenütt csak e czélt tartották szem eltt. Egyik leghatályosb eszköz, mi által a jog fölismerését lehetvé teszszük a bírónak, a törvények világossága. Ezenkívül a kérdés tény- és jogi álladékának megosztása, a fölebbvitel, bizonyos idkor, melyben valaki bírói hivatalt viselhet, kizárván az ifjú és agg 2.
:
korúakat,
végre
a
bizonyítás
mind megannyi eszköz, mely a Fontosabb,
egyszersmind
határozott
bírót
megrzi
sokkal
is
—
formulái,
a tévedéstl.
nehezebb,
in-
tézményekkel biztosítani a bírák függetlenségét. Mert amint minden, ami által a bírónak lehetségessé teszik a jog ismerését, haszontalanná válik, ahol nines m< függetlenség,
s
valóban
vénykezési rendszert
is
független
legalább
bírák
trhetvé
a
_
hibás
tör-
teszik:
úgy
Második
azon út és mód, ségét
létesítni
kotmányától
s
Ötödik könyv. Tizenegyedik
rész.
265
fejezet.
a törvényszékek független-
miszerint
nagy
törekszenek,
részint
az
mely
azon hatalomtól függ,
állam
al-
épen
ellen
védeni kell a törvényszékek függetlenségét.
Ha
törvényszékek
a
hatalma
ellen
önállóságát
védeni,
kell
széknél jobb formát:
alig
ugyan-e
az
találhatni
czélt
túlnyomó
egyes elérhetni
nagyobb száma, elmozdíthatlansága s még mértékben öröködési volta által. (i). Végre a törvényszéki eljárás titokban
esküdt-
bírák
a
nagyobb tartása
is
szükséges biztosítékául tekinthet a bírói hatalom füg-
getlenségének oly állapotokban, hol a szabadság hiányzik
;
me-
mert ahol a hatalomnak nincsenek korlátai,
van szüksége a jognak. Ha a népnek jelentékeny befolyása van az államra s a bírói függetlenséget a tömegek befolyása ellen kell védeni, az esküttszék, amennyiben a nép erkölcseivel rényletek ellen a titok
és
szokásaival
oly esetek
bizonyára
leplére
egybehangzik,
az,
czélszer
melyek egyeseket
eldöntésére,
nem
igen
lehet
illetnek
ahol az állam érdeke forog jön
:
;
az
de
mert
mindazon okok, melyeket korlátlan egyeduralmakban ez intézmény mellett fölhoznak, ott, ahol a nép uralkodik, szintazon mértékben szólnak ellene, és pedig annál inkább, minél nagyobb befolyást gyakorol a nép az állam kormányára. Ily államokban a bírák nagy számában kell egyik eszközt keresnünk a bírói függetMindig legjobb lenséget fenyeget veszélyek ellen.
—
hasonló bírói
viszonyok
közt,
ha állandó bírákra bízzák a
hatalom gyakorlását az államot érdekl esetekben,
ha a befolyás, melyet a
nek minden
esetre
adni
bírói
helyek betöltésére a nép-
kellene,
sem az egyes bírák
Az uralkodó eszmék befolyása
2(3(3
nem terjeszkedik tekintetében nem korlátlan.
elmozdítására
ság
az államra.
ki,
sem a választható-
Miután a függetlenség erkölcsi tulaj dón, mely annálfogva mindig inkább a bíró egyéniségétl, mint állásától
mindazon momentumokat, melyek az egyes Ítéletére befolyással vannak, sem elre ki nem számíthatni, sem az államnak rendelkezésére álló eszközökkel erejükben önként következik, hogy maguknem csökkenthetni ban véve azon eszközök is mind nem kielégítk, melyekfügg,
s
:
kel
a bírói hatalmat függetlenné törekszenek tenni.
Hogy nek, nem
a
törvényszékek
föladatuknak
megfelelje-
hogy az egyes bíró minden idegen
elég,
befo-
hanem szükséges még az is, hogy a törvénytl mindig függnek érezze magát, amit lyástól
független legyen;
csak akkor várhatni bizton, ha azon
eszközökön kívül,
mikkel a bírót idegen befolyásoktól megóvni törekszenek, egyszersmind motívumokról gondoskodunk, melyek kötelessége teljesítésére buzdítsák.
motívum a felelsség. Nézetem szerint a vesztegetésen Ilyes
midn
kívül,
vény
által
a
bíró
szemlátomást
megszabott formákat
(k)
és
oly
eseteken
megsértette
—
nem Megengedem, hogy jöhetnek el
fensbb
eltt felelsségre vonni és büntetni
a törhat
lehet.
esetek,
mikben
minden valószínség arra mutat, hogy a törvényt tudva ha ez esetekben is minden felelsség alól fölmentik: azonban a bírák ilyes jogsértéseibl eredhet baj mindig kisebb, mint volna az, amely a bírói függetlenség megsemmisítését vonná maga után; mindig jobb tehát, azon lehetségnek
sértette a
kitéve
bíró,
lennünk,
s
különösnek tetszhetik,
annál
inkább,
mivel
nincs
hatófi
Második
rész.
Ötödik könyv. Tizenegyedik
fejezet.
267
melyre a bírák felelsségre vonását veszély nélkül bízhatnék. Legkevésbbé alkalmas erre a törvényhozó hatalom, miután a bírák függetlenségét
épen az ellen kell leginkább védeni. nyes felelsséget
hogy a
séges,
alávetve.
nem
el
bírói
De
mivel a törvé-
fogadhatjuk, épen azért szük-
hatalom erkölcsi felelsségnek legyen
Épen ezen
egyes bírák
némely esetekben
alapszik minden, amit
elnyeirl
fölhoz
(7),
s
Bentham az
a legfontosabb ok,
a mit a nyilvánosság mellett fölhozhatni.
Sokat beszéltek a nyilvánosság azon hatásáról, hogy a törvényt tágasabb körben megismerteti, s a törvény iránti tisztelet
gyakorlatilag
megersödik
az által a népben.
Megvallom, én egyáltalában nem osztozom
e nézetben.
Amint a polgári jogesetek nyilvános tárgyalása, egészen egyszer kérdéseket kivéve, keveset tesz a jogilag nem képzett osztályok jogismeretére: úgy a büntet törvénykezés nyilvánossága, nézetein szerint, inkább káros, mint hasznos befolyással van e részben. Legtöbb esetben, midn a tömegnek szabad bejárást engednek a törvényszéki tárgyalásokra, ahol a véd a bntettnek minden ment okát kiemeli, hosszasan tárgyalják elkövetése és titkolása minden módját, ugyanazon, sot fontosabb okok is szólnak a nyilvánosság ellen, mint amik miatt a közönséget, szeméremsért bntettek törvényszéki tárgyalásakor ki szokták zárni. (m).
Hogy
a nyilvánosságot a jó
egjobb biztosítékául lódi
okát
felelssé
nosság
tarthatni,
büntet eljárás egyik csupán abban kell va-
keresnünk, miszerint a bírót Ítéletére nézve
teszi
ellen
a közvélemény eltt, fölhozható
—
s
ez
a nyilvá-
minden más nehézségnél jóval
túlnyomóbb fontosságú ok.
:
268
-^ z
Amint czéljának
uralkodó eszmék befolyása az államra.
minden
törvénykezési
megfeleljen,
lehetvé
hogy a jogot ismerje,
nézve,
s
hogy
rendszernél, tenni
kell
bíróra
a
függetlenségét védeni,
még
nagyobb mértékben ez az eset oly törvényszékekre nézve, melyek az alkotmány föntartása fölött rködnek, s az állam felelsségét
erkölcsi
és egyes részeinek
Azonban
itt,
biztosítani
kell
:
törvényes jogköre fölött határoznak.
mint egyéb
hasonló
esetekben, általában
nem mondhatni meg: mely intézmények
által
érhetni
ezt el az egyes államokban.
Az államtudomány
csak az irányt szabhatja
meg
s mely minden államban ugyanaz marad; de mely eszközökkel érhetni el legjobban az elforduló esetekben a kitzött czélt, ez mindig a körülményektl függ, s csak néhány alapelv van, mely
általában, melyet követni kell,
e részben általános 1.
Hogy
érvényességgel bírhat. Ilyenek
a bírói
hatalom üdvös hatását
c
mindenek eltt szükséges, miszerint
biztosítsuk,
kotmányban
ki
tisztán
legyen jelölve a
részben az alkot-
határvonal az
állam és egyes részeinek jogköre közt. 2.
Hogy
a bírói
hatalmat
olyanokra
bízzák,
akik
sem letehetk, sem elmozdíthatok nem levén, függetlenek, s magas állásukban több fogékonysággal bírnak az erkölcsi felelsség hatásai a népre,
iránt
;
de
soha se bízzák
vagy azokra, akik, mint az esküttek, csak az
államhatalom befolvása ellen
biztosítvák,
s
nem
saját
osztályuké ellen, és menttek minden személyes felelsségtl.
Nem
szenved
kétséget,
hogy
soha
sem könny,
gyakran épen legyzhetlen nehézségekkel jár oly törvényszékek rendezése, melyek e kellékeknek meg lelnek; azonban
—
ha eavszer beláttuk, hogy az állam-
Második
rész.
Ötödik könyv. Tizenegyedik
államot általában és ják,
s
nyos
úgy lehet üdvös, ha az közvetlen érdekl ügyekre szorít-
tevékenysége
hatalom
csak
a községeknek és az állam egyes részeinek bizo-
—
adnak,
önállóságot
mellzhetlenl
szükséges
hatalom alkotása.
czélszeren rendezett egyes községeknek, grófságoknak, bírói
ilves
az
269
fejezet.
vagy
Ha
tartomá-
nyoknak bizonyos jogkört engednek, melyet az államhatalomnak sem szabad áthágnia: soha sem kerülhetni ki egészen, hogy az illetség fölött vitás kérdések ne keletkezzenek s azoknak eldöntését sem a törvényho;
nem
hagyhatni,
ügyes-bajos
dolgokkal,
zásra
bízhatni
;
nem
tehetvén
valahányszor
ságot,
forogna
s
sem
illetséggel
levén,
mely
szóban.
az államhatalom
által
gyakran,
túlterheltetnék
maga
érdekelt
is
sem a kormányra nem róla a kell részrehajlatlan-
bírna, föl
saját
Az
ez
hatalomköre
oly viszonyok
kihágásait azzal
kiterjesztése
pedig,
mik
szerint
akarják akadályozni,
hogy az egyes községeknek jogot adnak, miszerint a
—
mint a középkormány törvénytelen befolyása ellen korban volt abban keressenek védelmet, hogy parancsait ne hajtsák végre, e viszonyok, mondom, nem férnek egybe az ujabbkori államok állásával és föladatával. Az úgynevezett „vis inertiae" a helyható-
—
—
sági önállóság
legjobb
pán az állam
ereje
biztosítéka lehet ugyan: de csu-
rovására;
s
oly
idszakban,
midn
annyi követelést tesznek szükségkép az állam irányában, s
az
oly
állam
önállósága,
a
közszabadság
ezen
föltétele,
nagy ert igényel, józanul nem kereshetjük az állam-
hatalom ertlenítésében a szabadság
biztosítását,
(w).
Az uralkodó eszmék befolyása az államra.
270
JEGYZETEK A (a)
testet
Hol az
illeti,
ennek nem vonhatni kétségbe azon is
Az
mindenütt van így. általán
megváltoztatja
nem
meg
terjed ki az
eljárásai,
mely fölhatalmazottnak mely
:
törvényhozó
és a
szintoly
tettei,
testet, s
az állam törvényhozása által
intézkedések
test közt
az utóbbinak mind-
s
alkotmányilag
érvénytelenek, mint bár-
ha túlhág fölhatalmazása hatá-
szerint kellé eljárnia.
tozzák a törvényhozó
azon
nem
alkotmány megváltoztatására hon-
melyekben a teljhatalomnak
kijelölt föltételeit áthágja,
rain,
1
az állam alaptörvényét, a törvényhozó
államokban lényeges különbség van,
azon
jogát,
azonban ez
északamerikai szabad államokban.
nan következik, hogy az uralkodó ily
;
véve mindenütt, ahol különösen meg van szabva, mely
úton változtassák
hatalom
FEJEZETHEZ.
összes fölségi jog gyakorlása a törvényhozó
magát az alkotmányt
s
XI.
—
Ahol csak ekkép
korlá-
az alaptörvény megsértethetik is
:
czélszerségét,
ott
nem
mik
vonhatni kétségbe
szerint
egy legfbb
törvényszékre bízzák azon kérdés eldöntését, hogy a törvényhozás
nem
]épte-e túl,
eljárásaiban, megbízatását: miután,
egyszer az elidegeníthetlen népfölség elvébl indultak
ha
ki.
törvényhozó testet csupán a folség képviseljéül tekintik, melyet az, bizonyos föltételek alatt, jogai gyakorlásával megbízott,
kétséges
mennyiben
esetekben azon kérdésnek eldöntését
felelt
meg
a
törvényhozás
vagy bizonyos törvényszékekre, vagy
a
ezen
:
vájjon
föltételeknek?
népre kell ruházni
s
azon
Jegyzetek az V. könyv tizenegyedik fejezetéhez.
271
nem
vethetni
miszerint az állam törvényhozását
állítás,
hatalom Ítéleteinek,
alá a bírói
szükségkép a
felkelési jog
elismerésére vezet. (b)
Les
pouvoirs politiques,
trois
nus jusqu'ici,
mouvement général mais quand
chacun dans sa
sent, s'entrechoquent et s'entravent,
remette á detruire les autres neutre
pour
et
hostile. (c)
qu' elle
sóit
il
sorté,
est nécessaire
préservatrice
Cours de Politique
La monarchie
il
faut
nne force qui
fant qu'elle
il
quelque
en
s'applique partout oú
;
partié,
au
ces ressorts dérangés se croi-
;
qu'elle sóit
a con-
les
pouvoir executif, législatif et judiciaire, sönt
le
ressorts qui doivent coopérer
trois
qu'on
tels
et
les
en dehors,
sóit
pour que son action qu'elle sóit appliquée,
sans étre
réparatrice
constitutionelle.
2.
I.
constitutionelle a ce
grand avantage,
qu'elle crée ce pouvoir neutre dans la personne d'un roi. Ibid. (d)
M. de Chateaubriand a adopté mon principe
aux développemens qui le
l'appuient,
douziéme chapitre de
la
et
qu'il
monarchie
en a
selon la
et jusqu'
dans
fait,
une
Charte,
mes idées ne peuvent que gagner en étant reproduites par un interpréte d'un talent si rare. Seulement il les exagére un peu il prétend tellement réduire le monarque á la qualité de spectatrés
Je Ten remercie
éloquente paraphrase.
;
;
teur, qu'il
en propres termes
dit
son ministre,
si
n'insiste pas.
Le ministre
il
Quand
ne resté
faute,
dönt
ágit, fait
— Ce
le roi voit
ministre, mais
mise. Ibid. p.
le
roi ne forcant point
pas a Vau is du une
fatite,
II
ne
laisse
le
roi
et le
roi
roi,
tömbe,
n'est certes pas ainsi
un ministre prét a
pas impassible. la
Que
celui-ci n'obtempére
change son ministre. tends.
:
que je Ten-
fairé
une
faute,
pas commetre une
nation porterait la peine. II ne force pas son il
le renvoie,
191.
avant que la faute ne
sóit
com-
^z
272 ()
B.
uralkodó eszmék befolyása az államra.
ellenkez véleményben
Constant
van
Lorsque
:
les citoyens divisés entre
eux d'intérét
ment, une autorité n entre
les
sépare, prononce sur lenrs pré-
préserve
les
uns des autres. Cetté autorité
tentions,
et
les
De
pouvoir judiciaire.
est le
se nuisent réciproqne-
merne, lorsque les pouvoirs pub-
se divisent et sönt préts á se nuire,
lics
une autorité
fant
il
neutre qui fasse a leur égard ce que le pouvoir judiciaire á
1'
égard
des
co::stitutionelle,
c'est le
en quelque sorté, Ibid.
p.
Ki
7.
Cetté
individus.
le
pouvoir royal.
pouvoir judiciaire
hogy ez
tagadbatja,
lényeges változást szenved,
s
dans
autorité
fait
monarcbie
la
Le pouvoir
royal
est,
des autres pouvoirs.
által
a királyság állása
bogy a többi batalmak
állása az
államban föntartbatatlan leune, azon esetben, ba a királyságot,
batalommal rubázván
bírói
tanák az anyagi
aragoniai
állott,
bogy joga
deletnek érvénye fejezi ki a
lességét
nem
egyszersmind meg
egyik
Justicia
minden
volt
Az
fölött Ítélni.
legfontosabb
föladata
királyi parancsnak és ren-
egész intézvény okát tisztán
Furo de soprarbe egyik törvénye, (mely ha
kétségbe
fosz-
azon eszközeitl, mikkel most rendelkezik?
Az
(/)
abban
er
föl ;
is
szintoly jelentékeny
vonják,
gyakorolt a középkor folytán
hite-
befolyást
Aragóniában uralkodott jogné-
zetekre, mint az Izidor-féle döntvények az egyháíjogra] a követ-
kez
szavakban
:
Xe
quid antem
damni detrimentive
1
aut libertates nostrae patiantur, judex quidam medius adesio,
ad quem a rege arcere,
si
pvovocare,
aliquem
quas forsan reipublicae
Blancas Commentarii
of Ferdinánd and (g)
si
p. 20.
G.
laeserit,
intulerit,
injnriasqne
jus fasque
(
Prescott's History of the Reign
Isabella.
Jay fbíró különbséget tesz szavazata indokolásában
a „Cbisbolm executors és az egyesült
v.
Georgia" esetében az egyes
állani
államok vád alá vétele között. „Az államok,
Jegyzetek az V. könyv tizenegyedik fejezetéhez.
vagy egyes államok
elleni
273
vádesetekben, úgymond, törvényes
alkotmányszer eljárásuk
minden részében az egyesült államok végrehajtó hatalmának ereje támogatja a és
nemzeti itélszékeket.
De
és itéletök
az egyesült államok elleni vádese-
tekben nincs hatalom, melyhez a törvényszékek folyamodhat-
„A
nának".
legborzasztóbb kegyetlenségek és szenvedh étlen
halogatások fordultak
on the constitution
of te
veszteségeket
súlyos
eló',
úgymond United
szenvedtek,
sülyedtek az igazságszolgáltatás
J.
Story (Commentaries
érdemes hitelezk
states), s
gyakran
lassúsága
teljes
romlásba
miatt, mit a tör-
vényhozás csak sok évi alázatos kérelmek után szolgáltatott ki."
F.
Buss.
I.
Das Bundesstaatsrecht der Vereinigten
ten Nordamerikas."
A
(h)
bírói
740.
Staa-
1.
hatalom ereje tisztán erkölcsi, az egyedüli
hatalom az államban, melyrl észszeren nem tehetni
föl,
az összes fölségi jogot hatalma alá törekedjék keríteni.
királyságra ruháznák a jogot,
hogy
Ha
a
hogy a törvényhozó hatalom
vagy egyes községek kihágásait megakadályozza, a kényuralomtól lehet tartani
egyes részeinek
;
ha a törvényhozásra ruházzuk, az állam
önállóságát
rontjuk lassankint egybe
népre ruházzuk, a forradalomtól lehet tévedhet,
s
—
A
félni.
ha önállósága nincs biztosítva
bitorlástól akkor,
nem nyer
talmat (í)
ha
az,
aki
azt netalán
;
ha a
hatalom
bírói
— túlságos ked-
vezéssel viseltethetik az államhatalom igényei iránt
gára a hatalomra soha sem tarthat igényt
;
;
de ma-
kevéssé tarthatni tenné,
semmi
ha-
a bitorlással.
Francziaország törvényszéki szerkezete a forradalom
annak eredményei legjobban megmutatják: mi sokkal fontosabb a bírói hatalom függetlensége minden egyéb tekineltt,
s
melyeket a
teteknél,
törvénykezés
rendezésében
rendesen
követni szoktak. Eötvös.
A
XIX. század
eszméi. III.
1"
Az uralkodó eszmék befolyása az
274 (k)
azon
hetni
hogy nem a
Világos,
államra.
hatalom eljárásaiul tekin-
bírói
mikben a törvényes formákat
cselekményeket,
nyilván megsértik.
La
(I)
sóit
Or
d'un juge
probité
dépend de sa responsabilité,
au tribunal de l'opinion publique, cetté responsabilité
— Ilya
unique.
c tire.
eh.
á celui des lois.
ne pése tout entiére
—
De
Bentham,
un juge
t[ue sur
des devouements pour la vertu,
pour Tinfamie.
point
sóit
il
n'y en a
V organisation judi-
x.
(m) Paradoxnak,
st
korlátoltnak mondhatják e nézetet:
de akik e kérdéssel komolyan foglalkoznak, meg fogják engedni,
hogy a nyilvánosság, amint napjainkban
hasznos
ugyan
a
de
vádlottra,
hogy korlátozása, ha anélkül nyeit
föl
kelljen adnunk,
Ami
kívánatos lenne. lését illeti,
mely
a
értik,
gyakran
soha sem az a közönségre,
hogy a nyilvánosság el-
lehet,
érdekében igen
közerkölcsiség
a törvényszéki tárgyalások hírlapi köz-
szerint
minden
borzasztó,
vagy ravaszul
kiszámított bntettet a legnagyobb körülményességgel adnak
el
a lapokban,
tandó,
—
e szokás csak ártalmas lehet,
hogy ahol szabad
sajtó van, a
s
igen óhaj-
közvélemény közlönyei-
nek kezeli ne felednék, miszerint egy lap szerkesztésében az elfizetk száma szaporításán
kívül,
egyéb tekinteteket
is
szem
eltt kellene tartani. (;<)
tiae"-vel,
sínldjék.
Az
állam egyes részeit
anélkül,
nem
ruházhatni
hogy az állam defectus
föl „vis iner-
inertiae alatt ne
Második
Ötödik könyv. Tizenkettedik
rész.
XII.
fejezet.
275
FEJEZET.
A VALLÁS BEFOLYÁSA AZ ÁLLAMRA.
kétségbe, ha járatos
sem vonhatja a történetekben, hogy egy állam
sem
nélkül.
Tény,
melynek
állhat fon vallás
minden
végett,
tása
helyességét
senki
Oka
az,
mivel,
fönállha-
államnak bizonyos általában
elis-
mert jogfogalmakra van szüksége, s jogfogalmaink mindig vallásos eszméinken alapszanak. Következleg az államra is mindig veszélyes, ami a nép hitfogalmait megingatja, s egy államszerkezeti forrna sem felelhet meg a szükségeknek, ha az állam nélkülözi azon erkölcsi biztosítékot, melyet csupán a vallástól kölcsönözhet.
Az állam tényt,
és vallás közötti
miszerint
a
nép
hitnézeteit
dabb támaszául tekinthetni kenetes
—
beszédben taglalák
fejtegetni oly
tételeket,
bens
:
összefüggést
az
állam
sokan átlátják, fölösleges
— azon
legszilárs
gyakran
tehát hosszasan
melyeknek helyes
voltát senki
sem vonja kétségbe. Csak annyit
megjegyeznem,
miszerint a gya-
korlati életben, legalább valahányszor
az állam és egy-
kell
ház közti viszony megalapítása forog fön,
járnak
zdve,
el,
ellenkezrl volnának meggyvád alól azokat sem vehetni ki, akik
mintha az
hogy e mindig leghangosabban hirdetik s
egészen úgy
tiszteletöket a vallás iránt. 18*
:
Az uralkodó eszmék
27G
Rég támadták
midn
elinalt az
a
befolyása az államra.
midn
idszak,
szenvedélyesen meg-
azon
keresztyénséget,
idk
a közönyösséget hit dolgában a
ség bizonyságául tekintették,
fenyeget veszélyek sakká lettek, (a).
által
s
is
elmultak,
nagyobb mvelt-
a tkepénzesek, az
megtérítve,
ket
megint valláso-
minden egyébben aggodalom nélkül elfogadta a nagy forradalom hagyományát, az egyház irányában más pályát kezdett követni, minden államhatalom a legnagyobb tiszteletet mutatja a vallás iránt. Belátták, miszerint a fönálló oltalmára, ha sokak érdekével ellenkezik, a legnagyobb anyagi er sem elég Mióta Napóleon,
ki
soha, s annálfogva pártfogás
alá
vették,
államhata-
az
lom érdekeibe bevonták, s a legfbb tisztelet minden Mindamellett be fogja jelével környezek az egyházat. látni minden gondolkodó f, hogy az állam helyzete az egyház irányában legkevesbbé sem czélszer a kitzött czél elérésére
Mert az oly vallás, vagy legalább az
1.
szorult,
nak köszönheti
állását,
mely az
állam
államhatalom
oltalmára
támogatásá-
soha sem szolgálhat annak
tá-
maszul.
Mert a helyzet, melyet az államban adtak az egyháznak, épen ellentétben áll a keresztyénség alapelveivel, mik által a keresztyénség oly nagy befolyást 2.
gyakorol összes polgárisodásunkra.
Ha nem
durva erszak eredményéül, hanem jogi intézménynek tekintjük az államot, melyet anyagi és erkölcsi
érdekeinek
biztosítása
végett
alkottak,
s
az
emberek meggyzdéseiben kell valódi alapját keresnünk azon elvek, melyeket az állam követ, szintoly :
Második
kevéssé
ellenkezhetnek a nép
amily
vel,
Ötödik könyv. Tizenkettedik
rész.
kevéssé
meggyzdései-
vallásos
államtagok
az
sérthetik
277
fejezet.
érdekeit
azon czélok, melyekre az állam törekszik.
Ebbl mindenek maira,
s
következik, hogy
alkotmányában nép hitfogalolyasminek ismernünk el, mi az állam-
tekintettel
fölött
a vallást
az
állam
a
lenni
kell
hatalomra nézve lászdbja az erkölcsi lehetség határait
Amennyiben
van a nép vallásnézeteinek megszilárdítására, s az egyházi hatalomnak a világi általi támogatásának mondható saját érdekében tarez
hatással
is
:
tozik
azzal
az
állam,
vallásos fogalmak
állam hatalma
s
terjedhet,
a
Tovább azonban az
megszilárdítását.
nem
elmozdíthatja
lényegesen
bár a vallás az alap,
s
melyen az egész államépület nyugszik, st épen mivel ily alap, nem tehet az állam azért egyebet, mint hogy támaszul használja.
Az
oly
vallást,
melynek
a
szára van szüksége, semmiféle hatja fön, alá, s
annál
s
hatalom
tárna
nem
államhatalom
tart-
inkább üres ragyog ványnyá süly ed
minél inkább törekszenek külfénynyel venni körül
törvények
nyek
által szilárdítani
alapjául kell szolgálni.
A
vallás
fontosságát
látták világosabban
át,
az
isteneiket csupán
vagy nagy embereknek hálája emelt az istenek
A
törvé-
legkiáltóbb bizonyságtörténetei.
nézve
államra
atyáik
soha
Midn
mint Kómában.
tebb osztályok rég kinttek s
aminek a
azt meg,
minden idk
gal szolgálnak e részben
alól,
világi
a
sem
mvel-
hitének járszalaga
erkölcsi fogalmak jelképeinek
tekintették,
sorába,
kiket
még akkor
az is
utókor
az állam
egyik legfontosabb föladatának tekintették a népvallás föntartását.
Mindig szebb templomokat
építettek, min-
Az uralkodó eszmék befolyása
278
fényesebb
dig
madár-jósokat,
játékokat az
s
megkérdezték
tartottak,
állatok
könyveket, szóval, a
az államra.
belrészeit
és
a
a
sybillai
fensbb osztályainak is semmit sem tettek
társadalom
legnagyobb hitetlensége mellett avagy mulasztottak el, amiben a néphit megbotránkozhatott volna. Soha sem tanúsított az államhatalom a népvallás
több
iránt
tiszteletet,
soha
sem törekedtek sülyed hatalmát.
inkább törvényekkel támogatni a hit Hányszor megkisérlette a tanács és a császár
eltiltani az
vagy újabb kultus behozatalát mi szigorúak voltak a törvények, melyekkel korlátozniuk kellé az egyes bölcseimi rendszerek vagy a idegen istenek
tisztelését,
;
keresztyénség hitre:
mennyire
s
Rómában
rekvések államtól
nak
ártalmas
várták
az
befolyását
istenekben
való
mind
e tö-
eredménytelenek voltak és
mindenütt,
ahol
A
vallás
államnak, kinti, s
az
annak, ami az állam-
megszilárdítását
szolgál legjobb biztosítékául, ha az az
gyzdésében
bármikor
emberek meg-
gyökerezik. csak
annyiban
szolgálhat
amennyiben az állam a
támaszául
az
vallást fensöbbnek
parancsait zsinórmértékül veszi eljárásaiban
;
te-
de
ha eszközül akarja használni, mint oly intézményt, melynek czélja az állam föntartása : szükségkép akkor találja
magát megfosztva e támasztól, mikor leginkább rászorult. Ami, ha hosszasan támaszkodtunk rá, oly ersen a földbe nyomul, hogy semmiféle hatalom sem rendítheti meg. és aminek,
hogy
szilárdul
álljon,
semmi egyébre nincs
szüksége, mint csupán arra, hogy reá támaszkodjunk: az, súlyos, hasztalan teherré válik,
ha tartani akarjuk.
Ersen meg vagyok gyzdve, hogy állam
általi
minden támogatása, mely
a vallásnak az
a vallás elveinek
Második
tiszteletén
Ötödik könyv. Tizenkettedik
rész.
csak gyöngítheti azon befolyást,
terjed,
túl
279
fejezet.
melyet a vallás az emberek kedélyére gyakorol. Minél
inkább magáéivá
teszi
az állam
ügyeit,
annál inkább
kizárólag az állam ügyeinek tekintik utóbb azokat,
s
az
állam elleni minden ellenzés (amit az érdekek gyakori
fogva soha sem kerülhetni egészen ki)
összeütközésénél
annál inkább
állammal
szükségkép a vallás ellen
fordul
fenyegetvén
együtt
bekövetkezni
kell ez esetnek
ott,
Mennyivel
az
inkább
ahol az állam minden
ellentétben áll a vallás
befolyása oly világos vel,
azt.
is,
alapelvei-
melyet állítólag védeni akarnak, mint az a keresz-
tyénségre nézve történik.
A
keresztyénség
nem egy különös nép vagy
állam
sem valamely államformáé. A keresztyénség kiváló jellemvonása, melynek tartósságát s nagy kitervallása,
jedését
köszönheti,
stinctio
Judaei
dives
et
omnes
in
quicunque
—
Non enim
egyetemisége.
Graeci,
nam idem dominus omnium,
—
invocant illum.
qui
invocaverit
est di-
nomen
domini,
Omnis enim,
salvus
érit.
Virtus enim domini est in salutem omni credenti.
A
közös eredet, közös bnbeesés
méjébl indulva
ki,
az
összes
s
megváltás
—
(ö).
esz-
emberiség egysége azon
alapeszme, mely a keresztyénség minden tanát áthatja.
Oly állapot létesítése, melyben a föld minden népei békésen laknak egymás mellett, testvériségök öntudatában, s egyetlen községgé egyesülvén, csupán istennek szolgálnak, mint uroknak: ez azon eszmény, melyre a keresztyénségnek törekednie lás elismeré
egyesek teszi a
kell.
A
keresztyén val-
a tehetség és hivatás különbségét, mely az
közt
létez,
s
bár
mindenkinek kötelességéül
kölcsönös szeretetet és gyámolítást: a társadalmi
230
-A-
2
uralkodó eszmék befolyása az államra.
legnagyobb különbségét sem támadta meg az egyesek közt, mely azon idben uralkodott, midn de a népek között ki ln jelentve az emberiségnek (c) helyzetek
;
sem jogosultság tekintetében nem ismer különbséget. Amint isten jelenléte nincs egy földi Sionhoz kötve, hanem mindenütt jelen van az úr, hol nevében ketten egybegylnek úgy egy nép sem bír választottsággal nagyobb boldogságra, egyik sincs jogosítva a másik elnyomására. Isten törvényének kell uralkodni, a meddig a föld terjed, s isten nagy országának részei gyanánt együtt kell imádkozniok minden népeknek, hogy legyen meg az úr akarata a földön, miképen a
sem
tehetség,
:
menyben.
—
A
keresztyénség
az
emberiség
vallása,
s
annálfogva mindig meghiúsult minden kisérlet, fölbon-
mely lényegéhez tartozik; s mint a katholikus egyház körében soha sem sikerült teljesen kivinni az egyes nemzeti egyházak különállását: úgy azon befolyás, melyet a vallás ügyeiben a reformatió adott az államnak, soha sem volt képes szétszaggatni azon köteléket, melylyel istennek mindnyájokkal közös tani azon egységet,
mindeneket egybefz. Az egység eszméje annyira összeköttetésben áll a keresztyénség lényegével, hogy minden vallásos tusa sem volt képes azt semmivé igéje
tenni, s mindamellett,
hogy
a
nagy egyházi szakadás
XVI. században a keresztyénséget két ellenséges osztá, ma ersebb ez egység fogalma, mint volt
A
a
táborra azeltt.
keresztyénség a szabadság vallása.
Sokat vitáztak resztyénségnek parancs
gunkat",
alatt,
a
afölött:
polgári
„szeressük
lehetetlen
azt
min
befolyása volt
szabadságra? felebarátainkat,
értenünk, hogy
Miután
a ke-
azon
mint minma-
elttünk közö-
Második
rész.
Ötödik könyv. Tizenkettedik
281
fejezet.
nyös legyen a zsarnokság, mely másokat elnyom vallásnak, mely testvériséget hirdet
s
s
;
a
ugyanazon erkölcsi
elvek követését szabja mindenki elé kötelességül, szük-
ségkép azon kell lennie, hogy ez elveket az államban is kövessék merben hibásnak tetszik elttem azok véleménye, kik a keresztyénségnek a polgári szabadságra nézve ártalmas hatást tulaj donítnak. A tapasztalás is :
igazolja nézetemet.
Amint a keresztyénség
terjedt,
azon
mértékben törtek össze a rabszolgák lánczai, ln elismerve az emberi méltóság, s habár kevés államban találunk
is
oly
az ó-korban
a
tyénség szelidíté politikai
mérték teljes
politikai szabadságot, milyennel
jogú polgárok bírtak: a keresz-
meg ama nagy többség
sorsát,
mely a
jogok élvezetébl egészen ki volt zárva,
egyéni szabadságot
—
—
s
az
legalább bizonyos korlátolt mér-
mindenkinek biztosította. Egyébiránt bármint vélekedjünk e kérdés fell, bármennyire meg legyünk tékben
gyzdve,
miszerint azon
tételt:
minden hatalom
isten-
tl van, aki a hatalomnak ellenszegül, istennek szegül ellen gyakrabban használták a zsarnokság megalapítására, mint amennyiszer az evangélium igéivel, melyek szerint minden ember egyenl, a fönálló rend megtámadására visszaéltek: egy dolog minden esetre kétségtelen, hogy tudniillik az egyház, mint ilyen, magára nézve, a keresztyénség hívei vallásos meggyzdésére nézve, mindig a legnagyobb szabadságot igényelte, s hogy e szabadság szintúgy a keresztyénség lényegéhez tartozik, miként a politikai formák iránti közönye épen azon meggyzdés eredményéül tekintend, miszerint a szabadság a keresztyénségre nézve csak szellemi szükségeit
—
illetleg, hit tekintetében, lényeges, (d).
:
Az uralkodó eszmék
232
befolyása az államra.
Bármennyire a fejedelmek korlátlan hatalma mellett nyilatkozott is Luther, s bármennyire elmozdítá tanítása által hatalmuk szilárdságát, az egyház szabadságát mindazáltal ez értelemben mindig igénybe vette (e); s habár átlátta az államnak az egyház irá-
nyában
állása
elfoglalt
hogy nem a
mondja,
fontosságát
pártfogás
világi
egyház föntartását köszönheti,
Ha immár
a
világosan
(/):
az,
ki-
aminek az
(g).
keresztyénséget
az
emberiség vallá-
melynek föladata, fensbb egybefz kapcsul szolgálni mindazon népek közt, melyek követik; ha tökéletes szabadságuk mindabban, ami csak a szabadság körébe tartozik, szükséges eredménye azon tekintjük,
sául
alapelveknek, miket a vallás az egyházi és világi hata-
lom viszonya fölött fölállít (h) azon pártfogási viszony, mely a vallást egyes állam irányában függésbe hozza, :
nemhogy a keresztyénség lamit,
st
az államra
csökkenti is
megszilárdítására
annak
erkölcsi
tenne
befolyását,
s
va-
így
ártalmas visszahatással van.
Hogy azon
alapelvek,
melyeket
a
keresztyénség
legkedvezbbek-e szilárd államok alkotására kétségbe lehet vonni. Ahol valamely vallás egyetlen állam körére szorítkozik, s a hit egyes népnek egyefölállított,
a
:
düli tulajdona; hol azon alapelv, miszerint az egyéni jog
csupán a polgárság eredménye, nye, ha
s
az egyes legfbb eré-
magát az államnak egészen
aláveti, s személyes
érdekeit és érzelmeit föláldozza az egész javáért,
—
hol
mondom, a vallás által van szentesítve szükségkép ersebb támaszul szolgál ott a hit egyes ez
alapelv,
államoknak, mint a keresztyénség ti várhatni. Mivel a keresztyénség annyira elmozdítá a közhumanitás elvei
Második
Ötödik könyv. Tizenkettedik
rész.
tn
megalapítását, épen azért kevesebbet
mokért, mint az ó-kor vallásai. Miután lásos alapelvek átalakítása soha
keresztyénség által
a
polgárisodást
az egyes álla-
azonban a
sem függ az
a jelen viszonyok közt,
legkevésbbé
283
fejezet.
midn
fölállított
val-
államtól, s
az
összes
fogalmak
eredményéül kell tekintenünk; s miután az állam, ha vallásos támaszra van szüksége, e támaszt csupán a keresztyénségben
találhatja
föl
önként
:
mennyire czélszertlen, ha a legnagyobb alatt,
szándékkal, hogy
azon
adnak annak az
állást
következik, tisztelet szine
a vallást védeni kell, oly
államban,
mely
legfontosabb
alapelveivel ellenkezik.
Nem
ott
a keresztyénség legszilárdabb
áll
alapon,
hol a legfényesebb ragyogással vették körül, hol a leg-
nagyobb templomokat épiték annak, s az állam érdekében a legnagyobb tiszteletben részeltetik. Mindez keresztyéni érzelemre mutathat, de ahol ez nincs meg,
nem
idézik
az
keresztyénség
Abban
által
hatalma
el az
a
keresztyéni
emberi
érzelmet.
kedélyben
A
székel.
hogy minden egyest jobbá, bensleg elégedettebbé tegyen. Mintegy közvetítül állván, a gyöngét türelemre, az erst hatalma erkölcsi korlátaira, s mindnyájukat kötelességökre inti: hogyan felelhetne meg e föladatának, ha az államhatalom véáll föladata,
dencze levén, legalább látszólag elveszti függetlenségét, valahányszor az
magát sértve
Az tyénség, tosítása,
meg
egyén
érintett
hatalom
által
érzi ?
amit
egyedüli,
—
épen az
a
teljes
kell adnia
;
s
államtól követel
a
keresz-
szabadság; csupán e szabadság biz-
minden
amit
az
keresztyén
egyház
irányában
a vallásnak egyedül természetes állása
Az uralkodó eszmék befolyása
284
az államra.
keresztyén államokban: ha a világi és egyházi hatalom függetlenül állanak egymás mellett.
Miként az egyház
magának
mat
kisérletei,
alávesse,
mind
hogy a
nem
vezettek
nemcsak külsleg; hanem lényegileg tartósan
az
czélra:
hogy az államhatalomhoz kössék, habár
csupa arany lánczokat használnak keresztyénség
hatal-
valamíg a keresztyénség
szintoly kevéssé fog sikerülni,
egyházat
világi
támasza
legyen
az
is
fönáll,
Hogy
e czélra.
a
államnak,
szabaddá különben csak államvallás lehetséges, s nem keresztyénség mert azon függésnek, melyben az állam
kell tenni;
:
a vallás által
fölállított
elvekre nézve van
(Y),
nem
lehet
nem szabad kölcsönösnek lennie. Megengedem ugyan, hogy az egyháznak ilyes állása az állam iránvában nem fér egvbe a korlátlan kölcsönös,
népfölség állítá.
A
elvével, amint
forradalom
ezt a franczia
keresztyénség elvei az
ily
föl-
értelm népuralom-
mal szintúgy ellentétben állanak, mint az egyed úr hatalmával, ha a lélekisineretre, oly dolgokra, melyek nem az államot illetik, akarna kiterjeszkedni; de épen
ebbl
következik,
miszerint
el
kellene
térnünk a ke-
hogy azon uralom, melyet a római nép vagy a római császárok gyakoroltak, megint lehet legyen, s hogy azon állás, melyet az államvallásnak adtak Rómában, egyáltalában nem szolgálhat a resztyénség
alapelveitl,
keresztyénség megszilárdítására.
De fölött
ha általában minden keresztyén államban
czélszertlennek
biztosítása végett, állást foglaljon,
látszik,
az állam
mely ama
az hit
hogy a
vallási
egyházzal elveivel
szer-
támasz
szemben oly
ellenkezik
:
még
inkább ez az eset oly államokban, hol az állam korlát-
Második
rész.
Ötödik könyv. Tizenkettedik
lan hatalmát korlátolni akarják,
285
fejezet.
egyes részeinek némi
s
önállóságot akarnak adni.
Miután egy államban sem hiányzik soha az alkalom, midn pillanatra úgy tetszik, hogy az államhatalom kiterjesztése mindenkinek érdekében áll; miután mindig bajos, amit egyszer körébe vont az államhatalom, megint elvenni tle, s a teljes egyformaság fogalma minden dolgoknak egy központból vezetésében, mint a legna-
gyobb rend biztosítéka, mindig bír némi vonzó ervel, fleg oly korban, mikor az állam mindenhatósága fogalmát megszokván, a teljes egyenlség eszméi mellett lelkesülnek: nem tehetni föl, hogy azon határok, melyeket az alkotmány az állam és egyes részeinek hatás-
ama
köre közt vont, háborítlanul maradjanak. Miként
nagy
korunkban az s azon okok folytán, melyek mind hatalom egyre nagyobb kiterjesztésére vezetnek, föl hatalom
következtében,
melyet
államnak kellé adni, e
kell tennünk, miszerint az államhatalom folyvást kijebb
törekszik
terjeszteni
forradalom
óta
miszerint az
hatáskörét:
széltében
ellenállhatlanná
azáltal
nem vetünk
válik,
gátot,
hatalom
ha
a franezia
fogalomnál
elterjedt
államot kényszerít
fölött,
túl
e törekvés,
ez
illeti
eszme
hogy megszabjuk a
fogva,
minden
hatásainak kört,
az állam hatalma semmi viszonyok közt nem
kedhetik.
De
ily
kör csupán az egyház
pán az mozog az államtól merben
lehet,
lev
éltet elvnél fogva elég
terjesz-
mivel csu-
különböz
hol az összeütközések keletkezését kikerülhetni
a benne
melyen
ers
(&), s
téren,
mivel
ellenszegülni
az államhatalomnak, ha függetlenségét megtámadja.
Mint
merben
ott,
ahol egy tekintetben
korlátlan
hatalmát,
s
a
elismerik az
állam
központosítás
elvét,
Az uralkodó eszmék befolyása az államra.
286
hacsak a közigazgatás érdekében is, szorosan követik, veszélyben forog minden önállóság: s például az oktatás és
van,
egyház valódi szabadságának kevés biztosítéka ha minden egyéb föltétlenül alá van vetve az
államnak
úgy az egyház önállósága az állam irányában egyszersmind biztosítéka mindazon önállóságnak, melyet :
az alkotmány az állam egyes részeinek ad. Az egyház a
községek
mást, mert
szabadsága
mindkett ugyanazon elven
tudniillik
rint
állam hatalma
az
nem
belül lehet korlátlan és
lönbség,
van
szó,
támogatják
kölcsönösen
és
egy-
alapszik, misze-
csak
bizonyos
körön
mindenütt. Csupán az a kü-
hogy ez elvet, ahol az egyház önállóságáról könnyebben kivihetni az államhatalom ellené-
míg ahol az állam fbb hatalmát, hit dolgában is. elismerték, az önállósági igényeknek egyéb tekintetben
ben,
sincs logikai alapjok.
Mibl
hogy
következik,
melyek
rendeletei,
bizonyos
(T).
akarják
körre
államhatalom
az
által
alkotmány mindazon
az
szorítani,
s
a
befolyását
legczélszerbb
törvények, mikkel az illetségi pörös kérdések sét
különös
felelhetnek
bíróságokra
meg
mind
ruházzák,
ha
czélj oknak,
egyházat
az
eldönté-
akkor
csak
illetleg
elismerik és tettleg életbe léptetik azon elvet, miszerint az
állam hatalma azon körre nézve, melyre
Az len,
egyház
szabadsága
erkölcsi biztosítéka
legfbb,
kiterjed, korlátolt.
egyedüli,
rendíthet-
az állam egyes részei önállóságá-
nak, az egyetem anyagi hatalma ellenében.
Elsoroltam tán a
e
könyvben azon okokat, miknek
legnagyobb valószínséggel
az állam egves részeinek adott
nem
fölteb etjük,
miszerint
nn^vobb mérték
vcszélyezi.
foly-
Ónál-
287
Mcásodik rész. Ötödik könyv. Tizenkettedik fejezet.
A dása
nagyobb államok
válhatlan
fejld szükségekkel annyira
lassankint
folytán
a polgárisodás hala-
fönállása
kapcsolatban van,
s
a hatalom,
állam önállósága érdekében szükségkép az államhatalmat, olyan nagy
:
hogy
melylyel az
föl kell
azt
ruházni
mindazon ve-
szélyek ellen, melyekkel az egyes részeinek adott önállóság az államot fenyegetni látszik,
biztosítottnak lehet
fleg miután az egyéni szabadság utáni törekvést, melynek kielégítése megkívánja, hogy némi önállósággal bírjanak azon körök, melyekben az egyén leginkább mozog, amint megmutattam, egyszersmind tekintenünk;
legjobb
tekinthetni túlsága
biztosítékul
dunk egyenlség utáni szolgálhat azon kisebb
törekvése
általános
egész
iránya
oly
s
száza-
ellensúlyul
megszilárdítása ellen,
testületek
hol leginkább föltnik a helyzetek
Korunk
ellen,
egyenetlensége.
határozottan
kedvez
a
nagyobb államok keletkezésére és megszilárdítására, hogy az állam hatalma s egyes részeinek önállósága közötti minden összeütközés, legtöbb esetben az utóbbira, s az elsre nézve soha sem lehet veszélyes. Következleg, hogy azon fokozat, melyet az alkot-
mányban adtak az államnak, tartós legyen, intézményekrl keli gondoskodni, melyek által minden összeütközést kikerülhetni az állam
egyes részei közt,
és
melyek egyszersmind ama körökre szetüknél fogva
nem
tartoznak
nézve,
s
melyek termé-
az államhatalom teré-
minden befolyását megszntetik. Hogy az elst elérjük, törvényszékekre van szükség, melyekre bízzuk az illetség fölötti vitás kérdések eldöntését; s a második azt kívánja, hogy az egyház teljesen függetlenné legyen az államtól: mert enélkül hez, e hatalom
^z
288 az
uralkodó eszmék befolyása az államra.
mindenhatósága fell általában
állam
nem küzdhetni
tant
A
le
tév-
következetesen.
hatalomra ruházott hatáskör
bírói
elterjedt
s
azon önálló
egyháznak adunk az államban, nem pótolhatja ugyan a jól szerzett jogok tiszteletét s azon hatást, melyet a vallás gyakorol az emberi kedélyre? amint általában semmitéle intézmény sem adhatja meg az államnak azon szilárdságot, melyet csupán az embehelyzet, melyei az
rek
meggyzdéseibl jogok
zett
táplálhatja
iránti
jó példával:
nagy
kedélyre
beri
tisztelet
érzését
vallás hatása
úgy a az
részint
semmi egyéb nem
ha az állam maga megy
nevelheti, mint
és
el
e részben
meríthet; de valamint a jól szer-
egyház
is
az em-
önállóságától
Ahol az állam az egyesek jogait hatalma erkölcsi korlátaiul ismeri el, s a vallást fensbb valaminek vagy
függ.
olyasminek
legalább
melyre
tekinti,
hatalma ki
nem
terjedhet, csak ott számíthatni a jog és a vallás azon tiszteletére,
Ha
mely az államnak támaszul szolgál. egybevetjük az elnyöket, melyeket a merev
központosítás rendszere ártalmaival; ha ez elv teljes
nyújt
az államnak, e rendszer
meggondoljuk, mily nehézségekkel jár
azzal ellentétben
áll,
polgárisodás
oly
kivitele s
mi
bajos,
közepett, mely
st csaknem
lehetetlen,
valamely elv alkalmazásában bizonyos ponton megállaha
podni,
akkor,
gét, s
eltöröljük
egyszer mindazt,
elismerjük
ennek helyessé
ami ellensúlyául
szolgálhat
ha végre megkérdezvén a tapasztalást, belátjuk, miként az államot napjainkban fenyeget veszélyeket nagy részint az okozta, hogy a nagy államok sorsa jevala
;
lenleg
egyes
történnek
:
melyek a központon gyzdnünk, hogy semmi sem tesz
eseményektl
meg
kell
függ,
Második
rész.
Ötödik könyv.
Tizenkettedik fejezet.
289
többet azon zavarok lecsillapítására, melyet közt élünk
mint ha fölhagyunk
ama
rendszerrel,
mely
által az
állam
mindazoknak, akik a jelen viszonyokkal nincsenek megelégedve, míg csupán látszólag gyarapult czéltáblája lett
ereje.
Miután minden államot csak úgy biztosíthatni támadások ellen, ha megfelel polgárai fogalmainak, s miután korunk uralkodó eszméje, a szabadság; az állam ellen intézett gyakori támadások is, melyek korunkat nyugtalanságban tartják, a legvilágosabb bizonyságai, hogy az állam jelen intézményei nem felelnek meg a többség fogalmainak a szabadság azon mértéke felöl, melyre magukat jogosítva képzelik (m), és hogy az államban mutatkozó bajokon azáltal segíthetni leginkább, ha nagyobb szabadságot adunk az egyesnek. De mivel az államélet terén
ez
nem
lehetséges,
s
a jelenkor
óriás
fleg ha mindnyájára nézve ugyanazon mértékkel mérjük a politikai jogokat, az egyesnek az nagyobb befolyást állam kormányzására lehetetlen államaiban,
adni:
önként
következik,
azon
miszerint
igényeket,
melyeket korunkban az államtól a szabadság nevében követelnek, csupán az által elégíthetni
ki,
ha az állam-
hatalmat arra szorítják, ami természeténél fogva az egész államot
illeti,
s az
önkormányzás jogát oly
kiterjedésben,
amint az egységes állam fönállásával megegyezhet, minden körben alkalmazzák.
Miként az államhatalom korlátlan uralma ellen, a történetek tanúsága szerint, akár egyedúr gyakorolja azt, akár a nép az önkormányzás elvében találhatni egyedül biztos védszert: úgy és pedig épen
—
azért
— ez
—
—
elv alkalmazása a legjobb,
Eötyös. A XIX,
század eszméi. III.
st
egyedüli biz19
Az uralkodó eszmék
290
befolyása az államra.
nagyobb államokban a forradalom ellen, s ersen meg vagyok gyzdve, hogy semmi más eszköz tosíték
nincs ezen kívül, melylyel a jelenkor bajain gyökeresen lehessen.
segíteni
Azonban
még mindig fönmarad az a kérdés: eszköz alkalmazása, s nem ütközik-e legyözitt
lehetséges-e ez
heilen akadályokba
a jelenkor viszonyaiban és az embe-
rek nézeteiben?
Semmi sem könnyebb, mint állameszményt
állítani
föl. Ha az emberek természeti hajlamaira és szenvedélyeire nem vagyunk tekintettel, csupán szükségeiket tartjuk szem eltt, vagy azt képzeljük, hogy csupán ész vezérli ket, s csupán erényeiket, vagy, mint Machia-
csupán vétkeiket akarjuk elismerni:
velli,
mát
találni,
mely
könny
for-
egy államot czélszeren ren-
szerint
dezhetni.
Egy században sem a mienkben,
vesbbé
hiányzottak
legke-
utópiák,
Cabet Icaria-ja nehezen lesz utolsó fényes álom e nemben, melyet sokan, ha nem is valónak, legalább igen fontosnak tartanak, mert azt
De
jóslatnak tekintik.
tervekre
berek
illik,
az utópia név
nem csupán
melyekben nincsenek
természetes
valóban
s
létezett,
st
hajlamaira a jelen
és
az oly
em-
tekintettel az
tulajdonaira:
pillanatban
is
fönáll
mi még,
a
idben, bizonyos államra nézve. Tehát gyakorlati értéke, s tudományos megalapítása azon tételnek, hogy az államot fenyeget w az
is
lehet
utópia bizonyos
ha a nélkül, hogy a: édlamnak mint egésznek szükségeit szem elöl tévesztenék, a ly éhben legjobban segíthetni az által,
hol csak a központosítás
rülhetlcnl
szükségesnek,
e
szempontból nem látszik kike-
mindenütt
az
önkormányzás
Második
rész.
Ötödik könyv.
Tizenkettedik
fejezet.
291
követik, attól függ : mennyiben kivihetk korunkban gyakorlatilag azon intézmények, mikre nézve ez alap-
elvét
elvbl indultak ki?
E
kérdésre
fordítjuk
az
utolsó
könyvben
münket.
W
figyel-
^z
292
uralkodó eszmék befolyása az államra.
JEGYZETEK A (a)
Ne
FEJEZETHEZ.
XII.
ringassuk magunkat csalódásban e jelenség fölött:
a vallás, ha nemesebb érzelmeink eredménye, a legnagyobb
ert kölcsönzi az embernek,
s
csak egy okkal több a gyön-
geségre azokban, a kik félelmökben folyamodnak ahhoz. (b)
Paulus ad Eomanos. X. 12. 13.
(c)
Unusquisque
in
VII. Sicut enim
16.
qua vocatione vocatus
maneat. Servus vocatus es rinth.
I.
in
?
non
corpus sumus in
corpore multa
Christo, singuli
ea per-
curae. Paul. ad Cho-
sit tibi
membra habemus.
omnia autem membra non eundem actam habent
unum
in
est,
autem
membra: habentes autem donationes secundum
:
ita
multi
altér alterius
gratiam, quae
data est nobis differenter. Paulus ad Eomanos. XII. (ü)
Quae sursum
(e)
Krisztus akarja, hogy egyháza szabad legyen.
(f)
A
sünt quaerite.
hol az egyházat fon kell tartani, kegyes fejedel-
mekre van szükség, kiknek annyi
hogy
tért és
a hit és istentisztelet terjedjen és
békét kell adniok,
gyarapodást nyerhes-
sen. Luther szavai. (g)
A
császár
nem
feje a
keresztyénségnek, sem az evan-
géliumnak vagy hitnek nem védura. Az egyháznak
és hitnek
más
királyok.
védurának
kell
lenni,
mint
a
császár
és
Luther szavai. (Ii)
Adjátok meg a császárnak, a mi a császáré,
nek, a mi az istené. (i)
Ha
1.
és isten-
p.
valamely államban, mely nem tisztán anyagi er-
szak eredménye, a nép fogalmai bizonyos hatással vannak az
;
Jegyzetek az V. könyv tizenkettedik fejezetéhez.
állam vezetésére,
gadhatni
—
st mivel
e
fogalmak nagy részét
a
ezen
vallás
nem
ez azonban
;
—
mit
nem
meggyzdései eredményéül
a nép vallásos
tekintenünk:
következik
s
293
befolyása áll
az
államra
ta-
kell
önként
ellentétben a szabadsággal
az uralkodó fogalmak befolyásának az államra annál
nagyobbnak
kell lenni, minél
nek az állam vezetésére szükségkép
gyakorol
:
nagyobb befolyása van a nép-
a vallás annál
nagyobb befolyást
állam kormányzására, minél
az
több
politikai szabadsággal bír a nép.
Az
(k)
állam és egyes községeinek, tartományainak
föl-
adata sokkal inkább analóg, hogysem határozott válaszvonalt lehessen azok közt vonni,
s
egészen ki lehessen kerülni az
melyek mindig a gyöngébbek bukásával
összeütközéseket,
végzdnek szükségkép. (I) Miként ama végtelen különbség középkor államai közt
létez,
épen az
okát,
mely az
egyház önállóságából
magyarázhatjuk ki leginkább (legalább mindenkinek ismernie,
ó- és
el kell
hogy amint az államot az ó-korban képzelték, oly
viszonyok mellett,
mink
egyház közt, nem
állhatott volna az fon)
a középkorban voltak az állam és :
szintoly félreismer-
hetvén azon alapelvek hatása, melyeket az állam és egyház közötti viszonyokat illetleg a reformatió óta követnek. Min-
den fell azon tény merül
föl
elttünk, hogy az egyház önál-
lóságával hanyatlásnak indul az állam egyes részeinek minden önállósága,
szokás
;
bármennyire biztosítsák
míg az egyház önállósága kevéssé
hatalma minden egyébre
a
törvény és
biztos,
ha az állam
látszólag
kiterjed.
(m) Leggyakorlatibb bizonyság e részben azon tény, miszerint a fönálló
támadják meg.
intézményeket mind a
szabadság nevében
HATODIK KÖNYV.
A HALADÁS
ÁLTALÁNOS TÖKVÉNYEINEK BEFOLYÁSA AZ ÁLLAM SZERKEZETÉRE.
I.
FEJEZET.
AZ EMBERISÉG FEJLDÉSÉBEN BIZONYOS TÖRVÉNYEKNEK YAN ALÁVETVE, MELYEKET AZ ÉSZ SZINTÚGY KIISMERHET, MINT AZOKAT,
AMELYEK SZERINT MÁS LÉNYEK LDNEK.
Ha
figyelemmel
kisérjük
meggyzdés támad
gaszteljes
végtelen
a
természetet,
mely körülünk van, semmi az önkényre hagyva.
lény lebelésétl
óceán
az
az a vi-
hogy azon semmi sincs a
bennünk,
térben,
véletlenre,
FEJ-
árapályáig,
A
legkisebb
a
legparányibb
él
porszemtl a csillagok rendszeréig minden mozgás, minden fejldés bizonyos törvényeknek van alávetve; bárhová fordulunk, mindenütt a legnagyobb rendet találjuk.
Az ember
legszebb föladata kétségkívül, hogy
melyek szerint minden mozog és fejldik, nem azért, hogy ha az igazság végtelen óceánjának partján néhány csigát gyjtött, s megérinté ama lepel szélét, mely a terméföld istenének szetet födözi, rült büszkeségében a képzelje magát; hanem hogy tiszteletteljesen tanuljon meghajolni a teremt nagysága eltt, mely a természet kikutatni törekedjék azon ,
csodás
törvényeket,
—
rendjében leginkább mutatkozik,
s
kiismervén
^z
298
uralkodó eszmék befolyása az államra.
azon törvények egy részét, melyeknek minden alá van vetve,
s
azokat teteiben zsinórmértékül vévén, az anyagi
világ fölött azon uralomra tegyen szert, melyre a minden-
ható jósága által hivatva van.
Csupán az ember lenne-e minden teremtmény között a vak eset játéka, avagy azon törvények köminden teremtmény alá van vetve, zül, melyeknek csak azok maradjanak-e örökre elrejtve az emberek eltt, melyeknek ismeretére mindenek fölött szüksége van? Sem ezt, sem azt nem tehetjük föl észszerüleg. Bármi büszkén emelje föl fejét az ember, ezernyi mindenütt kötelekkel érzi magát a földhöz köttetve :
azon
meggyzdés
törvények
lölik
föl,
miszerint physicai
st hogy a gondolkodás törvényei, szellemének mködnie kell, s az érzékek,
alatt áll;
mik szerint melyek által bizonyos
merül eltte
veszi
a gondolkodás tárgyait, lelkének
korlátokat
folyását.
Akár
szabnak, a
s
gondolatainak
gondviselésben
is
higyünk,
is
kije-
akár
hogy az ember a természet vak törvényei alatt áll: els esetben föl kell tennünk, hogy a gondviselés az ember kormányzásában szintúgy bizonyos törvények szerint jár el, mint minden egyéb dolazt képzeljük,
uralmában; az utóbbi esetben a természet törvényei alkalmazhatók az emberre is, mint minden
gok
fölötti
—
de semmi föltétel mellett nem egyéb teremtményre, tagadhatni, hogy bizonyos törvények léteznek az emberek fölött is: mert ha csak egy lényrl képzeljük, hogy fejldésben nincs alávetve semmiféle törvénynek, azonnal egyberomlik az összes világrend, s minden vak esettl lenne függvé.
Második
Hatodik könyv.
rész.
Els
299
fejezet.
S miért lennének elleplezve elttünk azon törvények, melyeknek az ember fejldésében alá van vetve, miután merben azon eszközökkel rendelkezhetünk
azok
kikutatásában,
melyeket használunk
mindenütt,
hol azon törvények kutatásáról van szó, melyek szerint
más lények fejldnek?
Az egyes tények körülményes melyben egymással állnak, egymásra következnek: ez azon
szony,
eljuthatunk;
ismeretre
csupán
ez
vizsgálata, és a
azon
vi-
rend, melyben
melyen bármely vezethet bennünket
út,
melyek az emberrel foglalkoznak, üres abstraktiók körébl a valóhoz. Mindazon utópiákat, melyek az államtudomány térén keletkeztek, s korunkban annyi oldalról fenyegetnek minden fönállót, szükségkép ugyanazon fegyverekkel kell leküzdeni, melyekkel a bölcseség kövét s az „elixirium vitae"-t kiszorították a természettudományok körébl. Miután pedig az embert és társadalmi viszonyait, a
azon tudományok terén
is,
—
dolgok természete
tárgynak
minden
szerint,
tekintették
az
id legkitnbb
kezdettl fogva legfontosabb
emberekre egyéniségei
nézve,
melylyel
foglalkoztak,
s
melyre nézve két ezred év történeteiben a tények végtelen sora van elttünk; miután aszerint, amint a föld különböz részei ismeretesek lettek elttünk, mindig
különböz társadalmi viszony és polgárisodási fokozat tnt föl a vizsgálódók eltt, úgy hogy mind-
több
azon fokozatokat, melyeken az emberiség polgárisodásában eddig átment, egyszerre és közvetlenül észlelhet-
miután végre századunk ismeretében minden kor kiismerésére szintoiy helyes mérvet birunk, mint az
jük
;
önismeret,
s
minden cselekvényünk indokainak helyes
:
300
Az uralkodó eszmék befolyása az
méltatása
a
legjobb
nem
lehet
valóban
mások helyes megítélésére: panaszunk, hogy azon törvények
melyek
kiismerésére,
voltak alkalmas
Hogy
kulcs
nem
legkörülményesebb
nyok
terén
sem vezet
hogy tévedésbe ne
s
;
egybefüggésök és soro-
s
vizsgálata,
soha
hanem mindig csak
államtudomá-
az
kétségbevonhatlan a valószínség
mikbl
tosságával,
a törvényt elvonjuk,
áll
bizo-
bizonyos
mely azon egyes vizsgálatok számával
fokára,
es-
kell felednünk
az egyes tények,
zatuk
nyosságra,
nem
szerint fejldik az emberiség,
eszközeink
Bünk, csak két dolgot 1.
államra.
és pon-
viszonyban,
hogy tehát minden ekkép fölfedezett törvényt csak addig tekinthetni annak, míg minden jelenséget kimagyarázhatunk abból, amelyekre vonatkozik, (a). annyi tény, 2. Hogy egyetlen tételt sem bizonyít mint azt, hogy az ember szabad akarattal bír, és hogy s
a
kitn
egyéniségek jelentékeny befolyást
gyakorol-
hatnak egy ideig egyes népek, st az egész emberiség
hogy tehát nem elég minden egyes tény kimagyarázására azon törvényeket ismerni, melyek sze-
fejldésére
rint az
lyes
az
;
emberiség általában fejldik.
Már Condorcet megjegyzé, hogy a ismerete, melybl látjuk, mely úton
emberiség,
jövt latot;
is.
alkalmasint
lehetvé
teszi
történetek hefejldött eddig
ismernünk a
Gyakran ismétlék a legújabb idkig
e
gondo-
azonban a dolgok természete szerint mindig
kély hasznot vonhatunk
jövnk
Mert ha Gervinus jegyzi meg, hogy „az összes tekbl.
ban, örökös ingadozás képét letek közt,
(b),
ismeretére
cse-
a történe-
mint hiszem helyesen
történet,
nagy obi) idszakai-
mutatja az ellenkez lendü-
melyek minden egyes eszme, irányadó hatalom,
::
Második
rész.
Hatodik könyv. Els'
mozgalom túlsúlyát
avagy
lehetetlenné
fejezet.
301
teszik,
ár-apály csak akkor mutat bizonyos irányban
ka ez
és
ers
lendü-
csak akkor mutatja valamely
uralkodó eszme halau ködását, ha századok folyamát nagyban áttekintjük lést,
;
vetkezik, miszerint azon tényeknek, törvényeit
fejldés
mikbl
helyes
elvonhatni,
az emberi
ismerete fölvilá-
ugyan bennünket azon irány fell, melyben az emberiség bizonyos nagyobb idszak folyama alatt elhaladt, de soha sem nyújt fölvilágosítást az iránt, a mi legközelebb elttünk áll; miután a történeti mozgalmak, kisebb idszakonkint tekintve, egyforma jellemmel
gosíthat
bírnak
ugyan,
melyet
túlnyomó
bizonyos
befolyásoktól
mondhatja meg elre a pillanatot, midn bekövetkeznek ama nagy inaz ár-apály az emberiség mozgalmában. gadozások, Míg az ember szabad akarat erejével bír, mindig mindazáltal
kölcsönöznek;
senki
sem
—
akarata használatától függ,
s
ezért bizonytalan a közel
jöv. Egészen más dolog, ha azon kérdésrl van szó mi módon rendezzék az államot, hogy czéljának megfeleljen ?
Miután ugyanis az elégedetlenség foka az emberre, mint minden teremtményre nézve attól függ: mely mértékben felel meg föladatának, s tölti be azon törvényeket, melyeket fensbb kéz szabott eléje ? csupán e törvények ismerete szolgálhat számukra zsinórmértékül.
Épen mert mindig
attól
mészet
által
követésében
ember szabad akaratú lény; mert függ boldogsága: mennyiben követi a teraz
eléje
szabott
törvényeket?
pedig semmiféle
természeti
e
törvények
kényszerség
meg; mert kérdésül tzhetjük magunk elé mi módon kell rendeznünk a társadalmat? s e közben
nem
köti
::
302
-A-
uralkodó eszmék befolyása az államra.
2
nem va^vunk
ösztöneink
által
bizonvos
szerkezethez
méh; mert e történet azt tanúsítja, hogy egyes akarata soha sem határozza ugyan el az emberiség sorsát, s egyes nép vagy nemzedék tévedései nem
kötve, mint a
zavarhatják
meg
az
örök idkre,
fejldését
egész
de
mindkett tetemes befolyást gyakorol bizonyos korra nézve, s hogy az emberiség sorsa elvégre isten kezében van ugyan, de egyes nemzeteké önmagukében épen ezért mellzhetlen e törvények vizsgálata. Amint
hogy
a természet törvényeinek
ismeretétl
melylyel a természeti
lom,
erk
függ
fölött
azon hata-
rendelkezünk
úgy boldogságunk azon törvények ismerésétl függ, a melyek szerint fejldik az emberiség. Azon kérdés: mennyiben érdemli a politika a való tudomány nevét? merben attól függ (c): lehetséges-e ismerni a törvényeket, melyek szerint az emberiség fejldik? Az államtudomány minden tanának attól függ gyakorlati becse: mennyiben egyezk ama törvényekkel,
s
azért az
államtudománynak,
ha
kielégít
ered-
ményre akar jutni, egészen azon utat kell követni, melyen minden inductiv tudomány fejldött, melyek közé tartozik az is, amely nem eszmékkel, hanem kézzel fogható tárgygyal,
tudniillik
az
emberi társadalommal
Elször a jelenségek hosszú sorát kell ismernünk, s vizsgálnunk minden oldalról, azután azt kell kitudni: mely összefüggésben állnak egymással e jelcnségek? hogy elvonhassuk a törvényeket, melyeken azok alapszanak; s ha e tényeket ismerjük, és amennyiben ismerjük, csupán akkor és annyiban lehetséges tovább haladfoglalkozik.
nunk, ben.
és
ismereteinket
alkalmazni
a
gyakorlati
Fejldésünk törvényeinek ismerete
egészen
élet-
azon
Második
viszonyban
áll
rész.
Hatodik könyv.
Els
az államtudományokkal,
tán tudományos és
a gyakorlati
fejezet.
melyben a
czélokra
303 tisz-
alkalmazott
végy- és természettan állanak egymással. Csak azoknak elbocsátása után zhetjük ezeket haszonnal, s a gyakor-
eredmények az utóbbiak körében mindig azon elhaladásoktól függnek, melyek az elbbiek terén történtek. Miután a történetírásban, az igazság kutatása helyett, rendesen más czélokat tznek ki, az egyes tényeket nem vizsgálják pontosan, s gyakran tudva hamisan adják el: csak kis részét ismerjük azon tényeknek, melyek szerint fejldik a társadalom, st sok dolog, ami most igaznak tetszik, késbb hamisnak fog bizonyulni. Amint egyébiránt a tapasztalatok elttünk fekv anyagából némely kétségtelen törvényeket vonhatunk már el: fejldésünk törvényeinek ezen korlátolt ismerete képezi jelenleg államtudományunk egyetlen alapját, és ez az egyetlen mérv, a tudomány által felállított tételek meglati
vizsgálására.
Ezt kisértjük
meg
e
m
utolsó könyvében.
Az uralkodó eszmék
304
Lefolyása az államra.
JEGYZETEK AZ
(a)
Ugyanez
(b)
„Einleitung in die
derts" (c)
12.
FEJEZETHEZ.
a természettudományok körében Geschiclite des
is.
XIX. Jahrhun-
1.
Csak
az
tényeken alapszik, rendszeres forma,
bi
áll
I.
érdemes s
a tudomány
amit objective
hanem
meg
névre,
ami positiv
lehet mutatni.
el
teszi
Gyakran
gondolataink becsét.
álmodoznak az emberek a legszebb egybefüggésben
nem
a
az alapeszmék helyessége, melyek,
kiindultunk, határozza
a következetesség
Xem
valóvá az
véssé változtat becsén, ha könyvbe írják hirdetik azt, ami tisztán alanyi
álmot,
:
de amint
szintoly ke-
meg. vagy szószékrl
meggyzdésünkön
alapszik.
Második
rész.
Hatodik könyv. Második
305
fejezet.
FEJEZET.
II.
FEJLDÉSÜNK TÖRVÉNYE. Sok
vita tárgya volt
:
vájjon az emberiség körben,
vagy diagonalis irányban, gyorsan vagy lassan, elre vagy csupán pendulum módjára, egyik és másik oldalra mozog-e? Mindezen költi képek mert egyebeknek valóban nem nevezhetni ez elméegyforma becscsel bírnak, amennyiben kületeket lönböz módon azon tagadhatlan tényt fejezik ki, miegyenes
spirális,
—
—
szerint az emberiség szellemileg,
mint
testileg folytonos
mozgásban van. Olykor tespedés korszakaira is találunk a történetben, ezek azonban térben és idre nézve korlátoltak; nagyban mindenütt nyugtalan alkotás, ers küzdelmek, soha sem szn tevékenység képe tnik föl elttünk, és sehol sem a nyugalomé. Hogy mind-e mozgalmakat elhaladásnak tekinthetjük-e, oly kérdés, mely gyakran volt vitatkozás tárgya,
Míg sokan hogy mely hat
azt
különböz módon
elismerik a
haladást,
lett
eldöntve.
de azt
állítják,
csupán az inga hullámzásához hasonlíthatni,
látatlan
meg
s
a
er
által
helyes
szintoly
kevéssé
áll-
egy irányban sem míg sokan azon bizonyos ponton középen,
emelkedhetik
fölül
meggyzdést
fejezik ki,
Eötvös. A XIX.
mozgatva,
mint
;
hogy
század eszméi. III.
e
kérdések
fölött,
minden 20
Az uralkodó eszmék Lefolyása az
306
államra.
erködés daczára, mindig azon pontra jutunk megint vissza, amelybl kiindultunk: mások az egész történetben folytonos
visszaélést, az
emberi nem lassankinti
el-
fajulását és sülyedését akarják látni.
Amint
mindig
tetben jelen
állítják,
hogy az emberiség pbysicai
visszafelé
ment,
gyöngeségi állapotába
s
tekin-
nemzedékbl hogy végre még
óriási
sülyedt,
ugyan-e nézetet erkölcsi, st szellemi tulajdonait illetleg, ki akarják mutatni részint a történetbl, részint abból, hogy az ó- világ iro-
nyomorúbb, törpébb legyen:
dalmi és mvészeti munkáit a jelenkoriakkal összehasonlítgaták.
quiores,
mox
Sötét bír.
Ha
„Aetas parentum pejor avis
túlit
nos ne-
daturos progeniem viciosiorem.'*
perczekben mindkét nézet sok vonzó ervel
csalatkozva látjuk magunkat
reményeinkben,
s
meggyzdésre jutánk, hogy a korszak, melyben élünk, még nem érett azon viszonyok megalapítására, azon
melyek egyedül tetszenek elttünk czélszereknek, s a nép még nem eléggé mvelt, hogy saját javát belássa; ha lemondván legszebb terveinkrl, visszavonulunk minmagunkba, s vérz szívvel önzkké kell lennünk, mivel beláttuk, hogy azon czélok, melyeknek addig éltünk, elérhetlenek, s merben hasztalan minden áldozat,
melyet oly
készséggel hoztunk
az
emberiségnek:
lever nézet az emberiség rendeltetése fell s innen van, hogy nagy politikai küzdelmek korszakaiban, melyek mindig nagy kiábrándulások idszakai egyszersmind, rendesen eltérbe lép az. Aki oly idket élt át, midn azon tételt, hogy az ember értelmes lény, nehezebb volt elhinni, mint minden egyebet, amit hinnünk kell: megnyugvást talál azon akkor némi vigaszt nyújthat ;
e
Második
rész.
Hatodik könyv. Második
hogy ami
fejezet.
307
ugyanaz sorsa mindazoknak, akik az emberiség magasabb hivatásában
gondolatban,
vele
történt,
hisznek.
De ha
nyugottan nézzük a dolgot, a nélkül, hogy
a rossz hangulat
azon arasznyi összes látni:
által el
idt,
emberiség
hagyjuk magunkat ragadtatni,
melyet átélünk,
sorsa
egyedüli
mi kevés az igazság
nem
s
tekintjük az
mérvéül,
be
fogjuk
e nézetekben.
Minél tovább foglalkozik a tudomány azon kérdés
mely phasisokon ment át a föld, míg jelen alakjára fejldött? annál inkább meggyzdünk a fell, hogy a föld, melyen lakunk, s az összes teremtés, mely bennünket körül vesz, folytonos fejldésben van. A földtan és kövülettudomány sokkal újabb még, hogysem azon eredmények, melyekre e tudományok eddig vezettek, kielégítk lehetnének, s némely tanok, melye-
vizsgálásával
:
ket fölállítanak, késbb, kutatások következtében,
alább
is
lényeges módosításokon
azonban mindenesetre
áll,
mennek még
zeledünk, mindig változatosabbak, állat-
és
s
mindig tökéleteseb-
növényvilág organismusai, melyek a
kövületekben fönmaradtak. e tökéletesedés,
:
hogy amint az els elttünk
korszakoktól a jelen formatió felé kö-
ismert geológiai
bek azon
át
leg-
annyi
Nem
tudjuk,
mikép
történt
meglehet, hogy kívül esik azon körön,
melynek ismeretére az emberi ész eljuthat; de a tény maga nem szenved semmi kétséget. A siluri formatiótól, melyben némely tengeri növényeken, zoophytákon, polyp-fajokon s bizonyos számú kagylókon kívül semmi nyoma nem maradt fön az organikus életnek, a föld Minden jelen alakulásáig szakadatlan az elhaladás. geológiai korszakkal növekszik a kétszik növények 20*
308
-A-
uralkodó eszmék befolyása az államra.
2
(Dykotyledonok) és emls állatok száma, míg végre az ember, mint legtükélyesb lény, s a kinek semmi nyoma az
elbbi formatiókban, megjelenik a
egyes
Ha
és
állát-
növényfajoknál
kertivirágaink
fzelék-
meg
száz
látjuk ez elhaladást.
is
száz válfaját, a gyümölcs-,
gabnafajokat egybehasonlítjuk
és
Az
föld szinén.
azon növé-
nyekkel, melyekbl azok lassankint fejldtek, senki sem tagadhatja
tekintetben
e
a
azon
valamint
haladást,
tényt sem, hogy
mindazon állatok, melyeket az ember használ, nagyságra és szépségre, általában minden tulajdonukra nézve, melyek elttünk becsesekké teszik, sokat tökélyesedtek vad állapotukhoz képest. S miután azt látjuk, hogy a legkisebbtl a legnagyobbig, a leg-
fensbbtl
mindenek
a legcsekélyebbig, e világon
fölött
ugyanazon törvények uralkodnak józanul föltehetjük-e, hogy csupán az ember van kivéve a haladás ezen általános törvénye alól, hogy aki annyi egyéb teremtményre :
nézve szolgál
fejlesztési eszközül a
természetben, csupán
maga van örök tespedésre kárhoztatva, fleg miután száz meg száz tagadhatlan tény eltt kell szemet hunynunk, ha azon
melyet egyéb
lassankinti tökélyesedést,
lényeknél szemlélünk,
tagadni akarjuk
az emberiségre
nézve?
Az ember, ha
jelenleg körültekint,
s
önmveit
látja,
méltán nevezheti ugyan magát a teremtés urának: de az uralmat erejével,
st
csak lassankint tehetségei
phiysicai alkatának
is
is
meg
szerezte
az
lassankint
nyert
istentl
fejldtek
kellé ersödni,
;
még
míg kép
vált az eléje tzött feladat megoldására.
Jól
tudom, hogy sokan tagadják az utóbbit, hogy
bizonyos nézet szerint az
emberek életkora az
s
el-
Második
rész.
Hatodik könyv. Második
309
fejezet.
korban kétszerte-háromszorta annyira terjedt, s nagyságuk tizenkét, st több lábra emelkedett; de ha minden nép legrégibb történeti forrásai azt mutatják, hogy az emberek életideje ezredévek eltt nem volt hosszabb, mint jelenleg,
nemzedék
(a)
nem
s
kiásott
találhatjuk
maradványait,
sehol
amaz
óriás-
st mindaz, amit
a
patagonok rendkívüli nagyságáról beszélnek, azon vidékek körülményesb ismerete után, mind a mesék orszá-
gába sorozható
:
tudhatjuk, mit kelljen tartanunk ezen
nézet igazságáról. Különben
nek
kell
annak elttünk
juk, miszerint ha józanul
ember még egyszer, volt,
is
már magában képtelen-
látszani:
azt
kétszer,
mert ha meggondol-
hogy az st háromszor olyan nagy akarjuk
állítani,
mint jelenleg, ugyanezt kell állítanunk az almák-
mindazon állatokról és gyümölcsökrl, melyekbl az ember táplálását vette; föl kell tennünk, miszerint a folyó, melyben az ember fürdött, kétszer olyan mély, s a fa, melynek árnyában nyugovók, kétszerte oly magas, szóval az egész világ kétszer oly nagy volt, mint jelenleg, ami terméról,
dinnyékrl, juhokról,
szarvasokról,
—
szetesen képtelenség.
Ameddig tapasztalataink terjednek, épen az kezt találjuk. Minél inkább megismerkedünk a merben
ellen-
nyers,
mveletlen népségek valódi viszonyaival, annál inkább fölmerül lelkünkban azon meggyzdés, miszerint a kultúra ugyanazon befolyással van az emberekre, mint más organikus lényekre, s csak Ausztrália vad népeit, melyek a mveltség legalsó fokán vannak az európaiakkal, s Amerika slakosait azon fajjal, mely amazokat lassankint kiszorítá, kell egybehasonlítanunk,
—
—
Az uralkodó
310
eszint'k befolyása az államra.
az ember physicai fejldés tekintetében is, amint ez már a dolog természetébl következik, miután az ember physicai fejldése lényegesen tápszereitl, s ezek nagy részint mveltsége
liogy belássuk, mennyire haladt
fokozatától függnek.
Az ember
szellemi
tevékenysége
pedig leginkább
egy részben physicai eri kifejezésétl függ, s az elhaladás, mely e tekintetben mutatkozik, bizonyára nem kisebb, mint amelyet
talunk
erkre nézve
az anyagi
.
Ha
nyugottan
tehetséggel
és
vizsgáljuk,
amit
1.
csak
annyi
lelki
az
emberi
nem
keserséggel fölhoztak
haladása ellen, úgy találjuk, hogy három tévedésen alapszik: Feledik,
hogy az
emberi
mindaz a következ lélek
tehetséggel bírhat folyvást elhaladni,
abból szükségkép azt kelljen
nincsenek oly
rint
tapasz-
tehetségeink
már
a
hivatással
és
hogy
nélkül,
következtetnünk,
misze-
dolgok, melyeknek ismeretében lelki elérték a határokat
:
amibl követke-
hogy azon meggyzdés, mely szerint az emberiség bizonyos tárgyak ismeretében 2000 év óta nem tn elhaladást, nem jogosít benünnket azon következtetésre, mintha azóta épen semmi szellemi haladás nem történt zik
:
St
ha visszalépés történt vala dologban, az sem bizonyítana semmit
volna.
is
látszólag egyes
e részben,
miután
azok fejezik ki, akik elször feltalálják, s oly dolgokban, mikre nézve lehetetlen tovább haladni, épen az elretörekvés vezet
minden
igazságot
rendesen legjobban
gyakorta tévedésekre, 2.
Úgy vagyunk
(b).
a
szellemi
munkássággal,
mint
az építéssel; minél magasabban emelkedik az építmény,
Második
Hatodik könyv. Második
rész.
311
fejezet.
nagyobb erfeszítéssel jár a legkisebb továbbhaladás is. Azon lassú, majdnem észrevehetlen baladást tehát, melyet egyes tudományokban tapasztalunk, szintannál
oly kevéssé hozhatni
emberi
az
föl
szellem
tespedése
n
gyermek lasabban utóbbi években, egy okos ember sem következtetheti azt, hogy a növés ereje csak az els évekre van szorítva. Végre valamely idszak szellemi munkáságára soha 3. sem vonhatunk Ítéletet azon kor legkitnbb tehetsébizonyságául, mint abból, hogy a
geirl:
.
s
ténik, —
vagy
ha
szintoly esztelenség,
—
mint rendesen
tör-
az ó-világ szellemi fejldését Plató, Aristoteles ?
munkáiból akarjuk megítélni, mint ha Kantot, Humboldtot, avagy Goethét vennk Németország jelen mveltsége mérvéül. Minél inkább eltávozunk ezen merben hamis Cicero
szempontoktól,
melyekbl
szoktak indulni, annál
kérdés
e
inkább
eldöntésében
meggyzdhetünk
a
ki fe-
hogy az emberi szellem, a mennyire munkássága nyomait a történetekben követhetjük, majd. minden
ll,
irányban
elhaladt;
egyes
transscendentalis
kivéve, melyekben a haladást
káiban,
hanem abban
kell
nem
tárgyakat
a szakbölcselk
mun-
keresnünk, hogy azon esz-
mék, melyekre régen csak a legnagyobb gondolkodók voltak képesek emelkedni, közkincsekké lettek. Ugyanezt mondhatni az erkölcsiség tekintetében. Az emberi kedélynek szüksége hozza magával, hogy a legfbb erkölcsi tökély és boldogság eszményét nemcsak
lehetségesnek,
gondolja;
s
mint az
hanem már valóban létezettnek egyes késbbi éveiben úgy tekint
vissza gyermekségére, mint a teljes ártatlanság és
napjaira: ugyanezt
találjuk
a
népeknél.
A
öröm
paradicsom
312
-^ z
ul'alkodó
eszmék befolyása az államra.
mondája mveldésünkkel egykorú, egyik adat arról, hogy haladásra vagyunk hivatva mert azon öntudat eredménye, miszerint az ember rendeltetésének szükségkép magasabbnak kell lenni. De ha a költészet mezejérl a tények terére lépünk, csakhamar meggyzdünk, hogy amit csak a hajdankor elnyeirl annyi ékesszólással mondanak, szintoly kevéssé igazolja a tapasztalás, mint amit annyiszor beszélnek a polgárisodás által még el nem rontott nép boldogságáról. :
A merben nyos erényei,
s
nyers állapotnak
maga
az állat
is,
is
megvannak
bizo-
ha emberré válhatnék,
szükségkép elvesztené egyes tulajdonságait: így a vad népeknek, amint Amerika serdeiben találjuk, és
seinknek
is,
amint a középkorban éltek, lehettek bizo-
nyos erényei, melyek mi bennünk hiányzanak,
megle-
s
hogy menttek valának némely hibáktól, st vétkektl, melyekért korunknak pirulnia kell azonban be kell látnunk, hogy az erkölcsiség mérvét nem bizonyos vétkek hiányában kell keresnünk, melyeknek indokai a het,
:
meg hanem
polgárisodás igen alacsony fokán nincsenek
abban
;
mennyire tud az egyes uralkodni azon állati ösztön fölött, mely tisztán önz czélok követésére készti, úgy hogy abban talál elégedettséget, ha másoknak is :
eleget tesz. Minél alsóbb
fokán
áll
egyes ember avagy
nép a mveltségnek, annál undorítóbban tnik föl elttünk vastag önzése. Minél tovább haladt a polgárisodás pályáján, annál
nagyobb azon kör, melynek
szükséges a mi személyes boldogságunkra:
s
kielégítése azt hiszem,
hogy aki a középkort nem lovagregényekbl, s sapáink korát nem dajkája meséibl ismeri, meg fogja engedni, mikép az emberiség azóta egyáltalában nem ment visz-
Második
szafelé
rész.
Hatodik könyv. Második
erkölcsiség
az
mindannak,
tekintetében,
amit egyes kormányok
birtokosok szívtelensége fölhozhatni,
s
a
s
hogy
daczára
demoralizátiója,
nép nyersesége
korunkban a leginkább
313
fejezet.
ócsárolt
a
ellen talán
miniszter,
st maga a nép is mindig kiállegybehasonlítást a XV. és XVI. század állam-
gyáros vagy pénzember, hatja az férfiéival,
az annyit magasztalt lovagokkal, kik útonál-
lással foglalkoztak, és azzal,
amilyen volt a nép a közép-
korban és a reformatió korában. Minél inkább tanulmányozzuk a történeteket, s igyekszünk tiszta képet szerezni a múlt anyagi, szellemi és erkölcsi viszonyairól: annál inkább be kell látnunk, hogy ama nagyobb boldogság, és erkölcsi tökély eszménye, melylyel majd minden népnél találkozunk, nem a múltban, hanem, ha valósítható e földön, csupán a jövben keresend, s hogy ha még oly lassan is, közeledünk a felé. Aki pedig a vallás tanaira akarna ez ellen hivat-
melyek szerint az embernek, bnbe esvén, végtelen nyomor ln osztályrésze, ne feledje, hogy aki a bnbeesésben hisz, a megváltás nagyszer tényében, s az ó- és új -szövetség mindazon helyének igazságában sem kétkedhetik, melyekben nemcsak a tökélyretörekvés van földi létünk legfbb czéljául kijelentve, hanem világosan meg van Ígérve, miképen a jó elvégre diadalát
kozni,
üli e földön.
Nem
ismerek istentelenebb
állítást annál,
mely szerint a mindenható önmagának és az angyaloknak mintegy idtöltéséül hozta e világra az embert, hogy kegyetlen örömét találja azon nyugtalan törekvésben, amint bizonyos körben forog, s azon tehetetlen eroködésekben,
hogy fájdalmas
amint a porból kiemelkedni törekszik, eséssel
megint visszasülyedjen abba.
!
Az uralkodó eszmék
314
A
ki isten
jó
és
befolyása az államra.
igazságos
voltában
hisz, a hala-
sem vonhatja kétségbe; mert amint nem tehetjük föl ama jóságnál fogva, hogy a jobb utáni vágy, melyet az emberben föltalálunk, nem egyéb csalódásnál, melyet isten olta az emberi természetbe, hogy azon kevés boldogságot, mit e földön találhat vala, megmérgezze: oly kevéssé fér össze igazságos voltával, hogy elveszetteknek dást
tartsuk épen a legjobbak iparkodásait, kik az emberiség
elhaladása érdekében minden idben fáradoztak. Oly nézet ez, mely világos ellentétben áll a keresztyénséggel;
mennyei boldogságra csak annyiban magát az ember méltóvá, amennyiben e földön
mert az
teheti
igért
fölemeli magát.
Ismerem az ellenvetéseket, melyeket mindezek ellen fölhozhatni. Gyakran mondám önmagam is, hogy az államtudomány csak annyiban érdemes a tudomány névre, mennyiben tételei, mikbl további következtetéseket von, positiv tényeken alapszanak, s tisztán megmutathatok. Lehetséges-e ez a jelen esetben? Mennyire eltérnek épen ez iránt az emberek nézetei
Amiben
az egyik épen a legnagyobb haladást látja,
abban a legnagyobb romlást Görögország
szabadságkorát
a másik.
látja s
a
franczia
Kóma
és
forradalom
kezdetét, Augustus és az Antoninok századait, a közép-
kort és az amerikai szabad államok jelen állapotát,
a
polgárisodás
viszonyokat,
kezdetét
s
a
törzsfnöki
melyek közt a beduin
él,
st
patriarchális
egyesek mind
legfbb boldogságot és erényt keresnünk. Hogyan képezünk tiszta fogalmat a haladásról, ha nincs határozott mérvünk, az iránt Ítéletet hozni? Nézetem szerint nem így áll a úgy rajzolják elttünk, mint ahol
kell
a
Második
rész.
Hatodik könyv. Második
315
fejezet.
dolog; mert mindenesetre van bizonyos mérvünk, mely-
különböz idszakokban meglehets szabadsággal meghatározhatni. S miben áll ez? Nézetem szerint három ismertet jelrl Ítélhetni meg különböz korszakok mveltségét; úgymint: í. Azon hatalom mennyiségérl, melylyel az ember az anyagi világ eri fölött bír. 2. Arról, hogy a mveltség bizonyos foka mennyire általános az emberek között. 3. Hogy mennyiben ismerik el és tartják tiszteletben az emberi méltóságot. Minél nagyobb az ember hatalma a physicai világ fölött (c); minél többen emelkedtek mveltségre, minél inkább tiszteletben tartják az emberi méltóságot: annál nagyobb a mveltség elhaladása. Mert valamint a természet ismerete s az eri fölött gyakorolt hatalom, mindig szerint az emberiség
haladásait a
szükségkép bizonyos fensbb, szellemi
fejlettség
eredmé-
úgy az emberi méltóság becsülése nagyobb erkölcsiség eredménye és föltétele egyszersmind, s amint a tenger soha sem önthet ki nagyobb térre, s az elbb száraz partokat nem boríthatja árja a nélkül, hogy ne emelkedjék: úgy a mveltség kijebb terjedése is egyszersmind emelkedését tanúsítja. nye
:
De
ha az idézett viszonyokban kell valóban keres-
nünk a mveltség igazi, st egyedüli mérvét (cl) lehetséges-e kétségbe vonnunk azon tényt, hogy az emberiség, :
—
a mennyire történeteink visszamennek,
—
folyvást
halad ?
Nem
szükség azon rég elenyészett polgárisodásokra
fordítnunk figyelmünket, melyeknek romjai a klasszikus
Az uralkodó eszmék befolyása az
316
államra.
ó-kornak, mint ez az új -kornak, részint
alapul, részint
anyagul szolgáltak; melybl az ujabb nemzedék az elbbieket
mind
fölülmúló
polgárisodás
büszke
épületét
Csak az ismert téren kell maradnunk, s azon történeti tényeket vennünk vizsgálat alá, melyek minden müveit ember eltt tudva vannak, hogy meg-
alkothassa,
(e)
gyzdjünk haladást,
a haladásról.
Avagy
tagadhatja-e
ha jelenkorunkat, minden hiánya
és
valaki a
szenve-
dései daczára, nyugottan egybehasonlítja az ó-kor legfé-
nyesebb korszakaival, Augustus századával, melyben a római mveltség tetpontját érte el ?
Sok nemes és nagyszer dolgot tartott fon számunkra Eóma és Görögország története, minek emléke többnyire gyermekségünk emlékeivel folyván össze,
midn
egy rég elenyészett világ példányai elször
lelke-
—
nemes törekvésre, könnven arra bírnak bennünket, hogy az ó-világ elnyeit túlbecsüljük. Sokat tn erre azon lelkesedés is, melylyel a tudományok föladták éledése pillanatában az ó-kori tanulmányokra magukat az emberek, s azon hév, melylyel a XVIII. században mindent, ami nem volt keresztyén, s annál fogva a régi polgárisodást is, emelni törekedtek. Mindemellett könnyen belátja mindenki, ha önmagát nem akarja csalni, hogy azon sokat bámult korszak, mely a kereszsítettek
tyénséget megelzte, épen azon
ket minden
polgárisodás
nagy messzeségben
Nem nyok
dolgokra nézve, melye-
mérveiül kell
vennünk, igen
korunk mögött. merek Ítéletet mondani a természettudomááll
állásáról a klasszikus régiség
korszakában; határoz-
zanak e részben a szakemberek; de hogy korunk a megismert természeti erk használatát illetleg, mind
Második
Hatodik könyv. Második
amit az ó-kor
fölülmúlja,
Ptolomeus
rész.
s
idsb
tn
fejezet.
e tekintetben,
317
Strabo és
Plinius legnagyobb bámulói
is
szint-
mvészi becsüktl elvolegnagyszerbb mvei sem mérkz-
oly kevéssé tagadhatják, amint
natkozva, az ó-kor
ami csak az utóbbi 25 év alatt a vasutakra nézve történt. Nincs a természettudománynak ága, melyben az elhaladás még avatatlanok eltt is szemmellátható ne volna maga az orvosi tudomány,
hetnek csak azzal
is,
—
;
mely valamennyi tudomány közt a legkisebb haladást tette, mivel kizárólag az emberrel foglalkozik, s mindazon akadályokkal kell küzdenie, melyekbe azon tudományok ütköznek, a miknek tárgya az ember, mondom, az orvosi tudomány sem képez e részben kivételt, s Cato
—
Ítéletét
kora orvosai
fell (/)
bajosan fogná
fakultás legnagyobb ellensége, csak tréfából
is,
ma
ezen
ismételni.
Egyoldalúnak mondhatjuk e haladást, meglehet, hogy az is, mert a természet anyagi eri fölötti uralom az ember egyik, de nem egyedüli föladata, s meg lehet engedni, hogy korunk igen vetette
magát; de miként
dásból a
szellemi
e
is
kizárólag ez egy irányba
nagy, habár egyoldalú hala-
tehetségek nagy fejlettségére
követ-
úgy a természet ismeretében tett elhaladásban az a sajátságos, hogy elször azon körülmény, mely mértékben lehetséges általában véve a polgárisodásbani elhaladás, attól függ, mely mértékben vetettük hatalmunk alá az anyagi világot ((/), s hogy másodszor azon elhaladás, melyet az emberek a természeti erk
keztethetni:
ismerésében
és
használásában
tettek,
a
tapasztalatok
hosszú sorát, és számos értelmes embert föltételez,
s
így
egyszersmind bizonyságul tekinthet arra nézve, hogy
mennyire
elterjedt általában a
mveltség,
(h).
,
Az uralkodó eszmék
313
befolyása az államra.
Ugyanezen eredményekre jutunk,
ha
az
ó-világ
polgárisodása kiterjedését egybehasonlítjuk a keresztyén polgárisodáséval, és ha figyelembe veszszük,
hogy
e hatá-
—
mennyien részesültek az ó-világnak mennyien osztoznak korunknak mveltségében. rokon
belül
Ha is,
ókor
az
melletti
lelkesedésünkben azt állítjuk
miszerint az újabb korban a polgárisodás
sem
sehol
emelkedett azon tetpontra, mint Rómában, Karthágó-
ban és Athénében, s hogy például az athenei polgárok tömege általában véve, a mveltség olyan fokára jutott, mint hiában keresünk fvárosaink polgáraiban mind:
ezt
—
ellen
azon
alapos
ellenvetések
mindenkinek szükségkép
daczára,
emelnie
történetek forrásaival elfogultság nélkül
—
meg
melyeket az
ha
kell,
az ó
foglalkozik
(«'),
hogy legkevesbbé is megingatnék azon tételt, miszerint jelen mveltségünk magasabban áll. Amily kevéssé Ítélhetni meg egy egész lehet engednünk, a nélkül,
ország egálját és termékenységét
mesterség
által
egyes, a természet és
különösen kegyelt részeirl: oly kevéssé
középpontok mveltségi állapota egy egész idszakban a mveltségi fok mérvéül, és hogy meggyzdjünk, mennyire háttérben áll még Itália és Görögország is korunk mveltebb államaihoz képest, csupán szolgálhat
egyes
azon tényre kell figyelmeznünk, miszerint az ó-kor polgárisodása,
a városokra kiterjed, s
épen volt
ahol legmagasabban szorítva,
hogy a legjobb
állott,
kizárólag
míg most egész országokra
idkben
is
mindig
lakosok kis részét tevék azon polgárok, kiknek
e^ak a
mér-
zeke és politikai képzettsége fell annyit beszélnek.
(A*)
Mi Görögország és Itália azon roppant térhez képest, melyre a keresztyén polgárisodás kiterjed ? Bármennyire
Második
Hatodik könyv.
rész.
Második
319
fejezet.
fényesnek tessék ellttünk az ó-kor mveltsége,
bármi
s
gyönge világításban tnjék föl az ujabbkoré: mégis sokkal nagyobb ma a fölvilágosultság. Ami fényt vetett az akkori világra, sára
sem lenne
ma
azon
roppant térnek gyér világítá-
különben meg
elég;
is
világosítá
vala,
miután a világosság mennyiségére nézve, mely egy központból kisugárzik, nincs
amelyre kihat.
biztosabb mérv azon
körnél,
(7).
Mennyiben az emberi méltóság elismerése lése fokát a polgárisodás
mérvéül tekinthetni,
és becsü-
—
s
véle-
ményem szerint is ez a leghelyesebb minden mérvek közt, mert ebbl ismerhetni meg a különböz korszakok erkölcsi
értékét:
—
minden egybehasonlítás
e részben
fölösleges a jelen és az ó-kor közt.
Az emberi méltóság
megbecsülése szükséges eredménye az egyenlség elvének,
s
ennek csak
ott
lehetnek gyakorlati
eredményei,
ahol a népfölség és állam fölött van valami magasabb, ami
minden emberrel közös. Mint az egyenlség fogalma az ó-korban kapcsolatban állott a polgárságéval, s ha az állam minden lakosának meg is adták volna, csak annyiban ter^ jedhetett ki idegen országok lakosaira, mennyiben a különböz államok közt mint például Görögországban valamely községi kapocs létezett úgy az ember méltósága,
—
—
:
becsülése
is
Az
az ó-korban
csak az állam polgárára
ter-
emberiség, mint egy nagy egész, fogalmát, melynek jóléte és szerencsétlensége minden egyest érdekel, s melynek irányában kötelességei vannak, méltán a keresztyénség hódítmányának lehet mondanunk. Nem tagadom, hogy polgárisodásunk fejldési folyamát tekintve, gyakran tespedés, st visszaesés momentumaira találunk.
jedett ki.
320
s
uralkodó eszmék befolyása az államra.
z
-^
Mint a folyam gyorsasága nem mindenütt ugyanaz, hosszú folyása közben helyek jönnek el, hol a víz nyu-
úgy a polgárisodás sem mindig egyforma gyorsasággal halad elre; vannak pillanatok a történet-
godni látszik
midn
ben,
:
a polgárisodás tere az ekével csak most
föl-
hasogatott föld képét tnteti elénk, hol az elbbi korszak vegetátiója
semmivé van
fejldött.
De
csírák e
semmivé
téve,
még semmi
s
valamint a folyam ezen tespedése, tétele
csak látszólagos
eset a polgárisodással, s csak
nem
új s
a zöld
ugyanez az
:
nagyobb korszakokat
egybe foglalnunk, hogy meggyzdjünk,
kell
az
miszerint
emberiség, e látszatos veszteglés daczára, folyvást halad
hogy minden tespedés, minden úgytetsz visszalépés egy ugyanakkor más tekintetben tett haladás által elre,
s
kompenzáltatik.
Legvilágosabban
láthatjuk
ha
ezt,
a
középkorra
fordítjuk figyelmünket.
Divattá
pedig
ln
az egész
a
XVIII.
korszakot,
században
melyet
e
középkort,
és
néven értünk, a
legnagyobb sötétség korszakának tartani: s mindazáltal tagadhatatlan, hogy, ha nem egyes római tartományokra, hanem az
emberiségre fordítjuk figyel-
összes
münket, ez idszakban
Ami mindenek melyek a természeti
haladt a polgárisodás.
is
eltt
erk
merészlek e tekintetben
tudományokat
azon
illeti,
ismeretével foglalkoznak,
magam
Ítéletet
hozni,
nem
csupán
Sándor a ..Kosmos u második kötetében mond a természettudományok lassankint fejldésérl a középkor folytán, (m). arra
hivatkozom,
Ha hogy
amit Hunibolt
a két korszak
több
mbecset
memlékeit
vizsgáljuk, meglehet,
tulajdonítunk az ó-koriaknak; de
Második
rész.
Hatodik könyv. Második
fejezet.
321
hogy a középkor büszke egyházai, azon hosszú tornyok, melyeknek magassága az egyiptomi gúlákkal versenyez, bizonyságul
szolgálhatnak,
miszerint
czéljai elérése végett nyert is
tudott
élni,
a
eszközökkel a középkorban
szintoly bizonyos, mint
tekintetben
emberiség
az
azon tény: hogy
a
renaissance századában tnek, amit e mind csak a középkor folytán lassankint szerzett ismeretek által lett lehetséges (w), s hogy például a Péter-
egyház,
mbecsét
mellzvén,
technikai
szempontból
Ha
egyéb tekin-
mind felülmulta az ó-kor memlékeit.
nem
tetben hasonlítjuk össze e két korszakot,
lehet ta-
gadni a haladást.
Az
ó-kor mveltsége mindenesetre
szorítkozott,
s
polgárisodásával
is
még
a
egyes
kis
XV.
kevéssé hasonlítható
oly
mint az ó-kor bármely
nem
nézve
kiterjedésére
igen
térre
század
egybe,
a
korszaka polgárisodását
emelhetni bármely késbbi századé
fölé,
ha az em-
beri méltóság elismerésében és becsülésében keressük a
polgárisodás mérvét,
s
a keresztyén polgárisodás korát
egybevetjük a megelzvel.
Még
a népvándorlások korszakát
nak mondhatjuk
e
is
haladás korá-
szempontból. Zivatarként
az összes nyugoti birodalomra a germán fajú patok;
s
tódultak szilaj
mvészet némely mvei semzavarában; de ha mellzzük is,
a tudomány és
mivé lettek a hódítás miszerint a világnak akkor haladhatás végett ifjú erejére volt
szüksége,
azon alakot vette volna találkozunk
azzal:
föl,
új
itt
is
sok ideig
mint a keleti birodalomban
tagadhatlan
tény,
hogy
mindazon
népek, melyek a római birodalmat megbuktatták,
A
XIX. század
népek
a keresztyénség, a nyugoti
s
birodalom földulása nélkül, alkalmasint
Eötvös.
csa-
eszméi. III.
21
midn
322
^- z
uralkodó eszmék befolyása az államra.
összeronibolák, arait a régi
mind maguk
mveltség
alkotott, egyszers-
annak körébe vonattak,
hogy az emberi méltóságot, ha csupán a gyzök körében volt is elisis
s
merve, a népvándorlás legszilajabb korszakaiban
ban becsülték, mint a római
is
job-
legmveltebb
császárok
korában.
Az
ó-kort csupán egy tekintetben
a jelenkor
föltétlenül
De
irányában:
a
illeti
dicsség
a
mvészet
tekinte-
mvészet a mveltség bizonyos fokára mutat ugyan, azonban nem mérve a különböz korszakok polgárisodásának, s csak azt, amit a mvészet a XV. és XVI. században hoza létre, vagy a franczia írók XIV. tében.
a
Lajos alatt írtak, kell egybevetnünk Lajos Fülöp kora termékeivel
(0),
hogy meggyzdjünk, miszerint,
lában a polgárisodás tagadhatlan haladása mellett,
mes
visszaesés
történhetik
a
tete-
képzmvészetekben,
mindarra nézve, ami a gondolatok
Minden
álta-
és
s
értelmek kifeje-
nagyszer haladás korszakai soha sem lehetnek kedvezk a mvészetre zésével
foglalkozik.
oldalú
hiányozván azokban, amit a mvészet
nézve,
külözhet,
bizonyos
határozott
eszmény,
s
nem
a
nél-
kifejezés
tökélye annál inkább lehetetlenné válik, minél terjedtebb az eszmék köre jezést
kell
s
találni.
az új fogalmak száma, melyekre kife-
Minden élénkebb haladás
mellett
ugyanazon látmánynyal találkozunk az emberi munkásság minden terén, mint Amerika serdeiben. A szép érzékét háttérbe szorítja a szükséges érzelme. szet
A mvé-
tn legnagyobb haladámveit, midn a mveltség álta-
mindig oly korszakokban
sokat,
s
alkotá legszebb
véve gyors folyamában megállapodni látszók egy idre, s egyik nyugpontjára érkezett, (p). lán
Második
A
Hatodik könyv. Második fejezet
rész.
polgárisodás mérvét sokan az állam politikai
tézményeiben
hitték
is
tulajdonítanunk,
kell
lzzük a különböz államok melyben a
teljes jogú.
séghez képest
állott:
elnyeit már azért uralkodó
De
eszméivel
szó
Ha
fölött.
közti viszonyt
polgárok száma az összes népesaz ó-kor politikai intézményeinek bajos elvitatnunk, mert
azon kor
a legnagyobb összhangzásban vol-
—
—
mel-
azon arányt,
s
a jelenkor államintézményeinél nincs
amire
miután
van
is
in-
kereshetni, s nagyrészint ennek hogy az ó-kor polgárisodásának
adtak a jelenkoré
föltétlenül elsséget
tak;
323
eset.
ha a polgárisodás megítélésérl általában viszonyok közül egyet sem lehet szem ell miután különböz politikai intézmények
e
eltéveszteni;
elnyeirl a legeltérbb nézetek uralkodnak, s a tiszta demokrata államformáróli átmenetelt egyeduralomra sokan szintúgy haladásnak tekintik, mint mások az ellenkezt; miután a történetek minden korszakában különböz alkotmányformák voltak egyszerre a külön-
böz
st
államokban,
alig
találhatni
egyetlen
hol az államszerkezet formáját hosszasabb
id
ran ne változtatták volna: az alkotmány
—
néprl
szólva
megítélni:
— csak
is
hogy
áll
államot,
alatt
gyak-
csupán egy
igen bizonytalan mérvet nyújt
aránylag mveltsége?
Több népre
vagy az összes emberiségre bizonyos történeti korszakban épen nem alkalmazhatni azt, st azon nézet, miszerint minden haladást az államintézményekbl kell megítélni, szükségkép oda vezet, hogy végre minden haladást tagadunk.
Gervinus ujabban
(q)
pedig nemcsak
a történetekben
és
az
történeteiben
emberiség
azon
tételt
egyes
szabályos
mikép államok, hanem
állítá
föl,
haladást
vehetni 21*
324
-^ z
uralkodó eszmék befolyása az államra.
észre az egyesek szellemi és polgári szabadságáról többekére
st
sokakéra: valamint azon államokban,
bevégzék életpályájokat,
tetpontjáról és
lefelé
—
a fejldés ez
visszasülyed
a
melyek egészen
emelked vonala
mveltség, szabadság
hatalom sokakról kevesekre vagy épen egyesre,
e törvényt
hogy
s
a történetek minden részében föltaláljuk.
Elttem hibásnak
tetszik e nézet; legalább az egye-
szabadsága
sek polgári
és
sokakra, az államfejldés
hatalma
elhaladását
ezen
folyama, amint
Gervinus
föl-
sem az ujabb korban nem mutatja. Szerintem már a kiindulási pont is hamis, miután sem a dolgok természete, sem a történet nem igazolja azon tételt, hogy a kényúri államforma a többieket mind megelzte. Valamint az ember, saját belátására hagyva, csak akkor emelkedhetik föl az egyetlen legfbb lény eszméjére, ha az t környez dolgok bens
veszi,
sem az
ó-,
egybefüggését,
a természet
monotheismust
—
nézetek
beri
mindig hetni,
a
amennyiben
eredetét
szellemi
amelyre
egységét
csak
nem
az
fölfogta,
istenség
kijelentésben
magasabb
fejldés
lassankint
azon
így a
s
felli
keressük
fokául
em-
—
tekint-
mértékben emel-
kedünk, amint az egyes természeti jelenségek összefüggését beláttuk s a világegyetemet, mint egészet, fogtuk
—
melynek minden egyéb kormányformát ezen elmélet szerint meg kellett volna elzni, megfogni sem vagyunk képesek; hacsak föl nem veszszük, hogy az eltt már nagy
föl:
úgy a
kelet kényúri államszerkezetét,
—
államok léteztek.
Már pedig minden nagy állam mindig ténet eredménye,
hosszas
tör-
mely a kisebb községek egy egészszé olvadását eszközlé lassankint amibl következik, hogy :
Második
rész.
Hatodik könyv. Második
fejezet.
325
ha a történetek mindenütt a kényuralmi formára vezetnének is vissza bennünket (V), még akkor is föl kellene tennünk, hogy más viszonyok fönállása elzte meg szükségkép mindenütt azon állapotokat, melyek elttünk történetileg tudva vannak. Ha e viszonyokat az
elttünk történetileg ismert fejldési folyam szerint akarjuk megítélni, s fölveszszük, hogy a kelet nagy államai hasonló módon állottak el, mint az ó-világ és az ujabb kor államai: föl kell tennünk, miszerint azon kényúri
államszerkezetet,
netekbl
értesülünk,
milyeneket
nkkel
a
Homer de
rályságban,
amint
általánvéve
a
legrégibb
olyas
vázol
a
legrégibb
viszonyok
elzték
királyi
megelzte,
Odysseaból
hatalomban ; s
államszerkezet
melyet
s
mi-
hogy a
tanuljuk
ki-
ismerni,
s
mely az ó-kor köz-
az ó-kor több írója
gyanánt
ad
el,
ó-germán törzsszerkezetben, melyet Tacitus találhatni a kelet
meg,
az ujabb
találkozunk
megfoghatatlan elttem, az
törté-
elénk Görögországban,
germán néptörzseknél
kor kezdetén;
társaságait
melyrl
vagy
rajzol,
a az
mint
kényúri államrendéhez hasonló valamit.
Azt sem foghatom meg, hogy a germánok els kiterjeszkedésétl és megtelepedésétl Európa különböz államaiban álljon
a
hbéri
az egyesek
szerkezet
uralmának
miben sokakra: miután
megalapításáig
átszállása
ki lehet mutatni a történetekbl, miszerint azon uralom,
melyet az
ó-germán
királyság gyakorolt, sem
oly
so-
kakra nem terjedt ki, mint utóbb az egyes birodalmi hbérnököké, sem intensive nem volt nagyobb azon kis körben, a melyre kiterjedt. Azon korszakok történeteiben, melyekre Gervinus nézete
támogatás
végett
hivatkozik,
szintúgy
föltalál-
Az uralkodó eszmék befolyása az
326
hatni az ellenkezt,
ujabbkor történeteire nézve
az
miután azon pillanattól fogva, midn népeknél, mint Tacitus értesít bennünket,
épen ez az a
st
államra.
eset,
germán
mindenki hivatva volt a fontosabb ügyekre befolyni, st azon intézményektl fogva is, melyekkel nagy Károly korában találkozunk, a hbéri szerkezeten át egész a XVIII. század kezdetéig minden államban, melyeket germán népek alkottak, épen az ellenkez folyamot vehetni észre: tudniillik a szabadság és hatalom átmenetelét sokakról kevesekre, végre egyesre. Gervinus ugyan, hogy ez
kikerülje,
ellenvetéseket
hogy a bitorság (tyrannis) Görögországban s a korlátlan uralom korunkban csak eszközül tekinthet, mely az uralom átszállását az aristo-
azon nézetbl indul
ki,
kratiáról a demokratiára közvetíti; de ha Görögországra
meg
—
habár ez sem akarnók ezt engedni lehetséges, miután legalább a dór államokat illetleg kivételt kellene tennünk, s az oly bitorságot, mely két
nézve
századig
is
tart,
csak
nem
tekinthetni átmeneti
állapotul
—
ha mint azon demokratiára, mely addig sem tart, mondók, a görög bitorságban csupán a görög demokratia
elcsarnokát akarnók
jük meg
e nézetet
Róma állították
—
szintoly
volt
alapítása
gyzelmét lött
még
a
:
hogyan egyeztethet-
legkülönbözbb nézeteket is
akartak
kényúri, által
látni
történeteivel?
lételöket
személyeket
hatalmuk nem társaság
Róma
hét királyáról
föl;
mythoszi
is
—
s
megtagadták, látni
hogy
s
bennük: ennélfogva
ha csupán
az
csupán de hogy a köz-
aristokratia
abban a népszerletlen királyság fönem kényúri hatalom szállá át egyesrl többekre, kétségtelen, mint az, hogy a római demokratia látjuk
is
Második
rész.
Hatodik könyv. Második
igényei kivívása végett
nem
inkább azután következett
fejezet.
a bitorságot
ez,
327
használta,
st
úgy hogy, ha egy állam-
egy másikra, inkább a demokratiát kell olyan formának vennünk föl, mint amely, rövid fönállásával, csupán a kényuralom bevezetéséül szolgált. Az ujabb kor történeteit pedig azért nem hozhatni formát
csupán
föl ez állítás
átmeneti
mivel
mellett,
végzett egészként,
fokozatul
azon
s
tekintünk
még nem
kérdést
eredményre vezetend a korlátlan
áll
ellttünk be-
illetleg:
min
vég-
egyeduralom, mit e
pillanatban, legalább a legtöbb államban, az ujabb kor politikai
fejldése
eredményéül
lehetnek ugyan vágyaink
és
kell
tekintenünk,
reményeink, de
nem
—
hoz-
hatni föl tényeket, miknél fogva azt egész bizonyossággal eldönthetnk.
Amily kevéssé mutathatni ki általában az emberiség történeteiben, hogy a polgári szabadság szabály szerint száll át egyesekrl többekre és sokakra, st miután azon kényúri államintézmények, melyektl az emberiségnek az
ó-
és
a középkor
rabszolgaságra ala-
ugyanazon helyeken máig fönálianak, s általában majd mindig volt egyszerre demokrata, kényúri és egyeduralmi állam szintúgy nem találhatni egyetlen államot is, melynek történeteibl, a tények elferdítése nélkül, ezt kimutathatnék. Az összes politikai történet számos változást mutat, melyeket azonban nem lehet bizonyos törvény szerint sorozni. Amint az államhatalom egyrl, gyakran a polgárok egyetemére megy át, szintúgy történik néha az ellenkez, s aminek bizonyos esetben több százados fejldésre van szüksége, rögtön eláll más viszonyok pított államaira
kellé
elhaladnia,
;
^ z uralkodó eszmék
328
Alig
közt.
gondolhatni
gyakorlatilag
meg nem
befolyása az államra.
oly
kísérlettek
volna
már
melyet
államformát, :
mindeniket
átmeneti fokozatúi tekinthetni bármely másikra, miután legtöbb
már
esetben
szolgált
politikai
megitélni,
ily
mutatja a történet, hogy
azt
egyszer
Aki különböz korszakok
fokozatúi.
intézményeibl akarja az emberiség haladását végre kétségbe kellene esnie az
Örö-
iránt.
kös körben-forgás tnik mindenütt elénk, nyugtalan
in-
De
kö-
gadozás ide
s
tova,
mint az ingának hullámzása.
vetkezik-e ebbl, hogy általában nincs elohaladás?
Nézzétek az órát! Mindenek eltt a pendulum zaja és ingásai vonják magukra figyelmünket. Sok utazó
mi borzadást szült mindig a hajó kronométerének látása a vad emberek közt, kik annak mozgásában beszéli,
életet tát,
véltek
látni; s aki
bizonyára sok
vesz abban észre.
nagyobb unalmat
ideig
nem
ismeri
az óra
használa-
semmi egyéb mozgást nem
Minél tovább szemléli járását, annál érez, annál
kevesbbé foghatja meg a
mester czélzatát, ki nagy mesterséggel
ily
mvet
alkot.
a melyben annyi kerék van egymásba illesztve, hogy egy kis petyegést s némi haszontalan mozgást idézzen el.
Merben
így
eltt a politikai vonja
vagyunk a események
magára figyelmünket,
Mindenek nyugtalan mozgalma
világtörténettel. zaja, s
aki
nem
lát
egyebet,
bosszúságot érez a két szélsség közti örökös ingadozá-
sok fárasztó látmánya miatt.
dulum ingásában gását,
kell
amily kevéssé a pen-
keresnünk az óra sajátképeni moz-
st inkább csupán
eszközül kell azt tekintenünk,
mely a mutatót, habár alig dig elbbre szintoly kevéssé :
neteiben szemlélhet
De
haladást
észre vehetleg, kell
az
tolja
emberiség
mintörté-
azon naerv hullámzásban
Második
rész.
Hatodik könyv. Második
mely szerint az ellenkez
keresnünk,
emberiség
egyes
nép,
államformák
329
fejezet.
vagy az
összes
hányatik
közt
idestova.
Ez ingadozások, az
állam-élet
terén,
ellenkez mozgalmak daczára folyvást növekedett az emberek ez
uralma az anyagi természet fölött, szaporodott a mveltség részeseinek száma, s emelkedett az emberi méltóság
—
érzete,
s
épen ebben kell keresnünk a polgárisodás
mérvét.
Innen következik az: hogy az emberi fejldés törvényét a polgárisodásbani lassú elhaladásban talál-
juk
föl.
A
soha
nem
változó
tények hosszú sorának szem-
bennünket e törvény ismeretére. Ugyanazon út, melyen a tudomány minden eddigelé ismert természeti törvényt föltalált és e szerint csak akkor vonhatjuk józanul kétségbe létezését, ha tényeket mulélete vezetett
;
tatnak,
melyek
e törvénynyel ellentétben állanak.
Mily fontos e törvény világos ismerete a gyakorlati életre,
könnyen megítélhetjük.
Valamint, mihelyt földünk mozgásáról tünk,
azonnal lehetvé
st
szükségessé
lom irányát
is
biztossággal
meghatározhatjuk.
meggyzd-
lett,
e
mozga-
kiismernünk: úgy, ha egyszer e haladás tényét elismerjük, e haladás irányát is a legnagyobb lete
Csak a tespedés elmé-
marad elttünk szüntelen bizonytalanságban.
-^ z
330
uralkodó eszmék befolyása az államra.
JEGYZETEK A A
(a)
FEJEZETHEZ.
II.
„Lib. Ecclesiastici.
18.
7.
pátriárkák hosszas életkora a zsidóknál
8. is
hogy a
mutatja,
1.
ritka kivételek közé
„Numerus dierum hominum, ut multum centum Psalm. 90. 10. a következt olvassuk: „Dies annorum
tartozhatott.
anni."
nostrorum in
ipsis
septuaginta anni. Si autem in potentatibus
octoginta anni." (b)
Ameddig mveldésünk
története
visszanyúlik,
az
érzékfölötti dolgokkal, elmélked-
emberek mindig foglalkoztak
tek az istenség, az ember földi rendeltetése és jövje, az emberi természet
melyeknek e részben
ellentétei,
saját
azon
s
érdekében alá kell magát
különböz idkben
eljutottak,
törvények
fölött,
De
a mire
vetni.
nem
vehetni a hala-
emberi léleknek e terén igen
dás mérvéül, részint mivel az
szk
erkölcsi
korlátai vannak, részint mivel (kijelentés folytáu
avagy
szükségbl) korán eljutottak azon erkölcsi törvények ismeretére,
melyek nélkül társadalom nem
változásokat el:
állhat fön
Miután
az
anyagi
világ,
van szükségkép
befolyással
e
lyását;
munk
s mint.
a stoa,
hanem abban, hogy alá
mennyiben
változásokat.
mindig
bármit tegyünk,
ha nygeitl
magunkat, nem
azon eszköz-
höz kell folyamodnunk, hogy a léleknek lajdonítsunk,
a
emberiségre:
az
szabadabbakká akarjuk tenni
s
nézve, csupán a hit dönti
tapasztalunk ezekre
mennyiben tekinthetni haladásnak (c)
;
föltétlen uralmat tu-
megvessük az anyagi értsük
s
értelmünk
világ befoáltal
igyekezzünk vetni a bennünket környez
hatal-
világot.
:
Jegyzetek a VI. könyv második fejezetéhez.
(d) Fölöslegesnek
zonyításába tudok, amit
bvebb
tartom a tonebbi tételek
lehessen hozni azon
hogy
állítás ellen,
szonyokat a polgárisodás mérveiül tekinthetni. Azoktól
okok
az ily (e)
fölhozását, akik czáfolatra méltatják e
Hogy mindazon
Egyiptom
irott
emlékeit annyira, miszerint azok által
szett
népek szellemi
hassunk, legalább
is
és társadalmi
ama
e vi-
várom
munkát.
melyeket a
elohaladások daczára,
régiségtan félszázad óta ton, megfej tik-e
bi-
okot sem
miután egyetlen alapos
bocsátkozni, föl
331
és
Assyria
rég elenyé-
életébe tisztán bepillanttetszik elttem,
igen kétségesnek
azok
már Herodot mond ez emlékek fell, melyeket korában maguk a papok sem igen értettek. Abból,
után, a miket
már az
ami eddig elttünk fekszik, mindenesetre azon következményt
— ha a görög polgá-
vonhatjuk, hogy Egyiptom polgárisodása
akarnók
risodás egyedüli anyjául
mögött.
mind
Amit
ez óriási
azt mutatja,
is
memlékek
tartani, igen
messze
építési módjáról tudunk,
hogy nem magasabb ermtani ismeretek-
hanem ezerek tömeges erfeszítésének köszönik
nek,
épen nem
minél fogva elhaladás,
e
áll
természeti
a
hanem inkább a
erk
létöket
ismeretében
tett
korlátlan uralom jeléül kell azokat
tekintenünk, melyek épen a mveltség kevesekre szorítását, és az
emberi
tevékenység kevésrebecsülését,
méltóság és
s
így a valódi mveltség alacsony fokon állását mutatják. (f)
Cato
„Jurarunt inter se barbaros necare
írta fiához:
omnes medicina. Et hoc ipsum mercede sit,
et facile
spurcius nos
disperdunt.
quam
de medicis." Plin. (g)
a
dictitant
XXIX.
fides
iis
barbaros, et
alios opicos appellatione faedant.
Interdixi
I.
Feloldhatlan kapcsok fzik az embert az anyagi
lághoz, uralkodnia kell a s
Nos quoque
faciunt, ut
fölött,
mely mérvekben az anyag
vi-
vagy rabszolgája lenni annak,
fölött
uralkodik, csak annyiban
;
Az uralkodó eszmék befolyása az államra.
332
emelkedhetik amaz
mveltség
a természeti
nem egyesek müve,
ha
erk
ismeretében
tett
elhaladás
miként például sok ezer értelmes ember
s
vizsgálódásaira van szükség, tive)
szabadságra, mely a magasabb
alapföltétele.
Amint
(Jt)
erkölcsi
hogy csak egy mozdonyt (locomo-
készítsenek: szintoly lehetetlen ez ismeretek használata,
föl
nem
teszszük,
hogy számosan vannak, akik legalább
is
a mveltség bizonyos fokára emelkedtek.
Az
(i)
kiemelik
ó-kor nagyobb polgárisodása bizonyságául gyakran az egyes görög szigetek és gyarmatok által
Sicilia,
vidékek nagyobb népességét.
foglalt
A
denesetre a földmívelés
elhaladására
mennyiben
nagyobb fokát
ez a míveltség
el-
nagy népesség minszokott
mutatni,
föltételezi,
s
a
magasabb
polgárisodás jele (keresked népeknél, és a hol a népességet,
mint Rómában, idegen munka
azonban Holland viszonyokat
juk az
is
érintett
és
népességgel
Itália néptelensége iránt találunk
s
Róma
Itália
népessége csak
akkor kevesebb
Azon seregek létszámából
pedig, melyeket
Görögország a persa és peloponnezusi háborúk hasonló bizonyosságai
népessége
következtethetjük,
alatt kiállított,
hogy Görögország-
mindamellett, hogy szigetei oly hihetetlenül
népesedettek voltak kiterjedéskhez képest,
—
nem
a versenyt.
00 Gyakran egy
túl-
aránylag sem
Anglia, sem Német- avagy Francziaország népességével állja ki
a
mint korunkban, noha, legalább részben, gyér
bír.
—
égalji
úgy hiszem párhuzamba állíthatadatokkal Sicilia népessége fell. Egyszersmind
rovására növekedett,
táplált,
az)
latba vetjük,
régi íróknál, eléggé mutatják, miszerint
embert
nem
Belgium népességét, fleg ha az
azon panaszok, melyeket
a tartomány
bizonyára
táplálja,
vev
fölhozzák például azon gyümölcsárusnt, ki
kiejtésérl azonnal megismeré,
hogy nem athenei.
Jegyzetek a VI. könyv második fejezetéhez.
Nem
vitatom,
mennyiben tekinthetni
mveltsége mérlegéül. Az
atticismust
gyümölcsárusnnél
föl,
találjuk
n
embert, mint a bécsi
ugyan csak az athenei azonban azt hiszem, hogy egy
is
említett
athenei
teljes
ledkezni, a kinek
maga
De ha
a szászt és würtembergit.
ténynek oly nagy fontosságot
tett
magasabb
nép
a
gyümölcsárusn szintúgy megismeri kiejtésérl a vidéki
párisi
e
ezt
333
azon
sokszor
sem kellene
megfe-
tulaj clonítnak
jogú polgárról
:
midn számzetésérl
Aristides,
volt szó,
volt kénytelen nevét a cserépre fölírni, mivel az érin-
polgár
nem
galmat ne képessége torzított,
tudott írni. Általában,
csináljunk
magunknak
fell, jó felütnünk
de alapjában
Demosthenesben
és
h
az
hogy igen ragyogó nép
athenei
Aristophanest,
fo-
politikai
ki talán
kissé
képet ad az akkori nyárspolgárról.
más szónokokban
is
lunk e részben. Schmidt egy szellemdús
sok tanúságost
mvében
:
talá-
„Die Ge-
schichte der Freiheit in den ersten Jahrhunderten des Chri-
stenthurns" igen sok észszel igyekvék megmutatni, világ irodalma szintúgy el volt terjedve,
s
állítá is
mutatni, sal,
egybe okoskodásait,
tényre hivatkozom,
224.
1.),
:
hogy Strabo nagy
mve
egész az V-dik századig szinte ismeretlen
(I)
el-
volt hatás-
mindazok ellenében csupán azon
melyet Humboldt idéz
egybegyujt Plinius sem
Bármi
bármint igyekvék meg-
hogy az irodalom akkor tágasabb körre
mint rendesen fölteszik
(2. k.
s
ó
annál fogva szint-
oly hatással volt a polgárisodásra, mint korunké.
mésen
hogy az
„Kosmos"-ában
a római ó-világban volt, s
még
a sokat
használta.
Mint a körülte lev mveltségi fokozat mindig jelen-
tékeny befolyással van az egyesnek szellemi fejldésére
:
még
inkább ez az eset egész népeknél.
Egy nép megelzheti
többieket mind, de csak bizonyos fokig.
A legnagyobb
a
világosság
szintoly kevéssé érintkezhetik a teljes sötétséggel, mint a leg-
Az uralkodó eszmék
334
befolyása az államra.
nagyobb mveltség a legnagyobb nyerseséggel van
nös hatással
népek
egyik a másikra,
gyarmatosait
környezetük
s
legmveltebb
amint a
befolyása
mert kölcsö-
:
következtében
—
ha ki is úgy minden nép mveltsége lehetne magyaráznunk, hogy egyes népre szorítkozva nagyobb
vissza látjuk esni,
mveltség fejldhetik
ki,
azon mértékben marad
hátra,
sut
fokán állanak a polgáriso-
süiyedhet vissza, minél alantabb
dásnak azon népek, melyekkel érintkezésbe j. (m) „Es liegt nicht in der Bestimmung des menschlichen Geschlechtes, eine Verfinsterung zu erleiden, die gleichmassig
das ganze Geschlecht
den ewigen
Lebensprozess
Kosmos.
II.
k.
(n)
„A
268.
fortschreitenden
Vernunft."
1.
fölosztás
értelem
az
haladásával,
ész
összefüggésben van, mind a
ama
der
népélet minden egyes korszakában kitetszik, hogy
ami csak az
s
Ein erhaltendes Prinzip náhrt
ergrifte.
megelz
korszakokra,
tökélyesedésével
századokban gyökerezik:
melyet az
ujabb
történetírók
szentesítettek, csak azon jelenségek és tények elkülönzésére
melyek lánczolatos egybefüggésben vannak egymással." Kritische Untersuchungen über die historische Entwickelung vezet,
der geographischen Kenntnisse von der neuen AVelt setzt
von J. L.
Hogy
(o) áll,
Ideler. I. k.
a stylus
maga
70.
stb.
1.
az ember, egyes emberre nézve
némi részben; de soha sem alkalmazható egész
kokra.
Egy
Uber-
korsza-
korszak stylusát, melybl jellemét megítélhetjük,
a nép kifejezésmódjában kell keresni,
s
ezt
nem
találjuk föl
az irodalomban. Q))
Rendesen az ellenkezt
állítják.
Hogy
a
mvészet
a
tudományt, a költészet a prózát megelzi, szintoly általánosan elfogadott tételek,
mint azon
polgárisodás korszakai
állítás,
miszerint a
mindig a kétely
magasabb
korszakai egyszers-
Jegyzetek a VI. könyv második fejezetéhez.
mind, mi
ama kétségteleneknek
által
335
tényeket indo-
állított
kolni törekszenek. Miután a haladás szakadatlan, nincs nehe-
zebb dolog, mint bizonyos korszakokra szaggatni korszak magán hordja a
vetkeznek
fejld
maradványait,
s
a kö-
majd mindig lehetetlen meghatározni azon
csíráit, s
pontot, ahol az
megelznek
Minden
azt.
elbbi mveltségi korszak megsznik, vagy a
kezdetét veszi.
De hogy mindé
mellett polgárisodá-
sunk összes fejldését bizonyos korszakokra oszthatni, melyek közül mindenik különös jellemmel
meg
egyiket tisztán
lehet uralkodó
böztetnünk a többiektl,' s
bír,
— nem
melyek közül mind-
s
eszméinél fogva külön-
szenved legkisebb kétséget;
ha azon idpontra nézve, ahol a régi világ polgárisodása
megsznik,
szintoly
mint arra nézve
:
hozhatni
kevéssé
pontos
föl
hol záródik be a középkor
a renaissance? mindazáltal senki
s
évszámot,
veszi kezdetét
sem tagadhatja, mikép a
korszakok közül egészben mindeniket meg lehet különböztetni a
megelztl
osztást
jük.
összes jellemére nézve,
épen a
De ha
mveldési
mveldés
a
s
hogy a korszakokra
nem
történetekben
történeteit
nélkülözhet-
korszakokra osztjuk, azon-
nal át kell látnunk a fönebbi tételek helytelenségét, miután
azon
állítás,
hogy a
költészet a tudományt, a
a gyakorlatilag hasznost, a
nyiban igaz, a mennyiben a
hit
mvészileg szép
a kételyt megelzi, csak any-
mveldés
jobban mondva, egy korszaknak
két korszakára, vagy
a másikba való
átmenete
szakára fordítjuk figyelmünket. (q) „Einleitung in die Geschichte des 19. Jahrhunderts."
15. lap. (r)
Nem
ez az eset. Ismereteink a zsidó nép történetei-
rl, sokkal nagyobb körülményesség mellett, szintoly messze
mennek
vissza,
történeteiben
mint más nép
nyoma
történetei,
s
e nép
legrégibb
sincs a kényúri államszerkezetnek.
Szint-
336
Az uralkodó eszmék befolyása
az államra.
oly kevéssé mondhatni egyedúri korlátlan hatalomnak a papi
uralmat, amint
Egyiptomban
ionállott,
s
amit Herodot
III.
— 87 a kényúri államszerkezet keletkezési módjáról Persiá— annyit ban mond, — a feltn görög daczára 80
színezet
mindenesetre mutat, hogy
is
Persia államintézményeit sem
te-
kinthetni oly eredeti viszonyoknak, melyekkel az államalakulás
azon tartományokban kezddött.
Második
Hatodik könyv. Harmadik
rész.
III.
fejezet.
337
FEJEZET.
A HALADÁS TÖRVÉNYEI. Az emberiség ben
hasonlítanak
tonosan
nemcsak a egymáshoz, hogy mindkettben a föld története
és
fejldést
folytonos
átalakulást,
tartó
mindig tökélyesb organismusra
az
részfoly-
találunk
átalakulás
módjára van némi hasonlat a kett közt. Mint a föld felülete nagy forradalmak nyomaira mutat, melyek alakját megváltoztatták; amint vannak korszakok, melyek alatt a rázkodások hosszú sora következtében óriási hegylánczok keletkeztek, tengerek nézve
:
is
megváltoztatták medreiket,
tömérdek
új
tek: de az
organismus átalakulás
az állat- és növényvilágban
s
állt
el, míg mások
munkája nem
elenyész-
er-
szorítkozik ez
hanem számos kisebb terörökké munkás természeti
szakos forrongás korszakaira,
esemény,
mészeti
erk mködése ezt találjuk
az
st
az
által is lassankint és folyvást tart
emberiség történeteiben
is.
:
ugyan-
Ama
nagy
forradalmakon kívül, melyek az összes emberi viszonyokat egyszerre megváltoztatják, az élet minden viszonyát kisebb
események, st az emberi fogalmak lassankinti
fejldése
a naponkinti
s
tetemesen módosítják
;
s
törekvések
A
XIX. század
észrevétlenül
de
a ki két korszakot figyelmesen
egybe akar hasonlítani, úgy fogja Eötvös.
is
eszméi. III.
találni,
hogy ha a köz22
Az uralkodó eszmék befolyása
338
bens idszak még
meddnek
oly
az államra.
látszik
is
események-
ben,
mindazáltal a nézetekben és viszonyokban, általá-
ban
véve az emberi
változások történtek az
Még
minden körülményében, nagy
lét
alatt.
szellemünk korlátai
is
ugyanazok ama
törvé-
nyeket illetleg, mik szerint e változások a természetben és az emberiség körében véghez mennek. Bizonyos általános
törvények
természeti
ismerete,
er okozta jelenségek szemlélete, s általáerk figyelmes vizsgálata által, melyek föl-
a vulkánikus
ban azon
dünk fölületének
muk
lehet
arról
is
:
de pontosan sem azok idejét, sem módmondhatni meg a múltra nézve, s még ke-
földrászkodások ját
mködnek, fogalmi módon történhettek ama nagy
lasankinti átalakulásán
nem
vesbbé
lehet
fölülete
egy
;
mily
elrelátni,
alakot
nagyszer katastropha
új
ismeretünk köre akkor
vészen
földünk
esetében,
és így
rendkívül korlátolt, ha azon
is
mik
nagy forradalmak történnek, melyek az emberek minden Itt is ugyanazon erk viszonyát egyszerre átalakítják. törvények
kutatására
mködése tnik
föl
fordulunk,
nagyban,
szerint
a
melyeket a kisebb
ese-
ményeknél szemlélünk; de hogy mikor és mely terjedelemben történnek e forradalmak, s min eredeményei Tudolesznek, mindez túl fekszik tudomásunk körén. mányunk e tekintetben csak arra szorítkozhatik, hogy azon
ténybl,
miszerint
az
dalmat tapasztalt, a jövre szintoly
Más juk
emberiség nézve
több
ily
következést
forra-
vonhat
nagyszer események valószínségére. dolog,
ha azon
iigvelmünket,
lassankint i
mik
törvények szerint
az
kutatására
emberi
átalakulása, a polgárisodás
fordít-
viszonyok
lassankint! hala-
Második
rész.
Hatodik könyv. Harmadik
fejezet.
339
Mert ha azon nagy befolyás következtében, melyet az akarat szabadsága minden emberi viszonyra gyakorol, soha sem találhatjuk föl itt azon dása történik.
szabályszerséget, a melylyel a természet vizsgálása köz-
ben találkozunk, dását
soha
sem
mint például tagai
s
számíthatni
is
azon
tnek egy
ha ennél fogva a polgárisodás halaapadást,
század
alatt,
ki
azon
melyet a s
tesznek a
pontossággal,
Niagara zuha-
jövben: két
ezredév történeteiben a tények roppant sora
áll
elttünk,
mikbl minden elttünk tudva lev
haladás
szintoly bizonyossággal
amint e tényekbl
elvonhatjuk,
általában következést lehet
Melyek immár
e
törvényeit
vonnunk a haladás
létére.
törvények?
229*
:
^z
340
ur alkodó eszmék befolyása az államra.
FEJEZET.
IV.
A HALADÁS ELS TÖRVÉNYE: MINDEN HALADÁS KÜLÖNBÖZ EGYÉNISÉGEK ÉRINT-
KEZÉSÉTL A tott
erk
történetek
által
FÜGG.
egészen kétségtelennek bizonyí-
hogy a haladást mindig csak a különböz eszmék ellentéte eszközli. Nem szükség, hogy
tény, és
az ellentétben álló
erk
egyensúlyban álljanak
:
az
is
avagy nem az eszmék, melyek uralomért küzdenek; s miként a hajó gyönge, st látszólag ellenkez szél mellett is elre vitorlázhat gyakran oly eszmék is lényegesen elmozdíták az emberiség haladását, melyeket merben hamisaknak ismertek el utóbb. Csak ott nincs semmi haladás, ahol nincsenek mindegy,
helyesek- e
:
ellentétek
;
a haladás mértéke pedig mindig attól függ
mily kiterjedésben találják
föl ez
ellentéteket
valamely
társadalomban.
Görögország
Minek okát
mint Rómáé. tattam
nem
— azon
elhaladása
nem
—
a görög nép
ellentétek
mindig
tetemesb
vala,
mint másutt már megmu-
fensbb tehetségében,
sokaságában
kell
ha-
keresnünk,
melyek közt e nép kifejldött. Miután a görögök vallása a képzelem hite vult, mely sem a lelket, sem a szívet
nem
volt soha soha
képes teljesen kielégíteni, soha
Második
sem
Hatodik könyv. Negyedik
rész.
341
fejezet.
nagy hatása a társadalomra, hogy azon ellentét, melybe a bölcseimi eszmék a vallással jöttek, haladást idézhetett volna el minden tekintetben (a) annál általánosabb és ersebb volt az ellentét a politikai élet körében, Görögország minden részében, a nép minden rétege közt megvolt ez ellentét, s ennélfogva a haladás is kiterjedt Görögország minden részére. Miis
volt oly
;
Róma
helyt
az
egész Görögországra kiterjesztette
csupán keleti
tudomány
a
terére
keresztyén
és
megsznt
elenyészésével
ellentétek
haladás
a
is,
hol a görög-
szorítkozott,
fogalmak
uralmát,
hatalmas
érintkezése
míg végre a keresztyénség ez azokkal a haladást e téren is meg-
ellentéteket
idéztek
ellentéteket
is,
s
el,
szntette.
Rómában
a folytonos
is
ellentéteknek
tulajdonít-
hatjuk annyi ideig a szüntelen elhaladást. Külviszonyait
majd
fekv kisebb Karthágóval s majdnem az
elször
illetleg
Itáliával,
ismeretes
világgal
királyság és
birtokos
körüle
a
ellentétben
községekkel,
Rómát;
látjuk
akkor benn a
egész
patríciusok, a patríciusok és plebejusok, a
osztályok
és
a proletárság,
Róma
és a tarto-
mányok, végre a köztársaság és impérium állannak egymással éles ellentétben. Miután Róma hétszázados küzdés után az egész világot szársággal a legtöbb
bens
meghódítá,
ellentét
midn
a csá-
megsznt, vége
ln
ennek útját is örökre bezárták Janus temploma ajtaival Augustus alatt.
a haladásnak
A
is
;
keresztyénséggel új
ösvényeket
tört
a polgári-
sodásnak az emberiség, de ha az elhaladás a keresztyén polgárisodás folyama alatt nagyobbá terjeszkedve, és sokkal hosszasabb
ln, mindenre
idre
nyúlt,
ki-
mint az
-^ z
342 ó-korban
uralkodó eszmék befolyása az államra.
azon körülményekben kell okát keresnünk,
:
mert összes polgárisodásunk folyama
mindig vol-
alatt
tak hatalmas ellentétek.
Azon pillanattól fogva, midn a keresztyénség a pogány világgal szemközt föllépett, s megindult a harcz, legyzte a barbár népek ifjú ereje, a keresztyén polgárisodás egész folyama alatt folyvást ellentétekkel találkozunk, és pedig az élet minden régi urát végre
melyben a világ
körében, melyek mindenütt lehetetlenné tevék a tespedést.
A
császár és a
pápa
és az
egyetemes egyház, ez
és a reformátió, a
a nemzeti egyházak, a katholicismus
királyság
és
aristokratia, az
aristokratia
a községek és az egyén, az emberi
és
és
polgárság,
nem vagy
legalább
egységének eszméje s a különállásra törekvés, minden népnél szintúgy mutatkoznak, miként a népiség eszméje az egyének teljes önállósága igényeivel
a keresztyénség
j
összeütközésbe;
az egész
ezen
a
haladás
ellen.
s
találkozunk tagad hatlan
aránylag mindig annál nagyobb
minél ersebben léptek
volt,
ellentétekkel
keresztyén polgárisodás folytán,
hogy
tény,
—
föl
amaz
ellentétek
egymás
(6).
Minden ellentét csak úgy képzelhet, ha az eg; eszmék vagy érdekek képviseliül külön egyéniségek állanak szemközt; mibl következik, hogy ha a haladást mindig csak különböz eszmék és érdekek ellentétele mozdíthatja el: minden haladás csak akkor lehetséges, ha különböz egyéniségek állanak kölcsönös érintkezésben egymással.
S úgyis van.
Az
effV0s
kezesektl
szellemi
íügg,
kifejldése
mindig azon
melyekben más egyénekkel
áll.
érint-
lía
Második
még
oly
kitn
Hatodik könyv. Negyedik
rész.
adományokkal
sohasem fejldhetnek azok
t
látta is el
ki,
343
fejezet.
a természet,
ha elszigetelten
st
áll,
van szigetelve. Csak akkor az ember ereje öntudatára, ha érintkezésbe lép másokkal, csak az hozza mködésbe kedélye tulajdonait, s csupán a kedély viheti a lelket termékeny tevékenységre.
visszaesést vehetni észre, mihelyt el
j
Az ember
tehetségei
szellemi
megannyi
villanyszikra,
melyek a galvanikus telepbl fejldnek ki, s melyeket mindig csak különböz elemek érintkezései idéznek el. Amit egyeseknél látunk, ugyanazt találjuk egész népeknél. Egy népiség sem fejldhetik, bármi tehetségekkel legyen megáldva, magasabb mveltségre, míg elkülönözve áll, s a már mveltebb nép is hátramarad,
st
visszasülyed a
polgárisodás
pályáján,
mihelyt gyé-
rebbek lettek vagy épen megszntek érintkezései másokkal. Mert amint az egyeseknél, ha érintkezésekbe jönnek, a fogalmak nemcsak azáltal szaporodnak, hogy mindenki idegen fogalmakat sajátít el, hanem az által is, hogy különböz fogalmak találkozása mindig új fogalmakat idéz el: ugyanezt tapasztaljuk a népeknél. Elszigetelt
népek,
kivétel
nélkül,
a polgárosodás
leg-
Ahol a polgárosodás els nyoaz azeltti érintkezések nyomai sem
alantabb fokán állnak.
mait találjuk,
ott
hiányzottak soha.
Még
a
sandvichi sziget lakosainál
kimutathatók azok; a Mexikóban és Peruban risodást illetleg
az
smondák
nünket
nem szenved
idegen
vissza, s az
velést, általában
kétséget
is
talált polgá-
e tény,
miután
nép-bevándorlásokra visznek benállam rendezését, a vallást, a földmí-
mindent, amiben Peru és Mexikó elfog-
laltatásakor a többi amerikai népeket fölülmulta, a nép
maga ezen hódítóknak
tulaj doni tá. (c).
;
344
-^ z
uralkodó eszmék befolyása az államra.
Néni szükség, hogy egyenesen nép és nép közt történjenek azon különböz elemek érintkezései, a melyek-
tl függ minden
Mint a vándor madarak ma-
haladás.
gukkal viszik némely növény magvait, a hol rövid pihenést
idegen
tartanak,
s
azon szigeten,
vegetatió
csíráit
úgy vitték át egyesek gyakran egyik nép eszméit más népekhez, s mély jelentsége van a mondának, mely szerint az ó-világ minden nagy törvény-
szórják
el
hozója
és
részét.
Ily egyenes és közvetlen érintkezés nélkül soha
:
gondolkodója
sem mutathatunk mind a haladás is
ki
kezések
Azon
voltak.
utazásban töltötte
valódi
haladást,
miként egyszers-
legélénkebb, ahol ilyes érint-
ott volt
miszerint
tényt,
népeket a szigetek vagy
nagy
élete
a
szárazföldi
hajózható partok lakosai
széles,
mindig megelzték a mveltségben, szintén csak azon befolyásból magyarázhatni meg, melyet a más népekkeli érintkezés s azért a
szükségkép a polgárosodásra, lajdonítnunk
azon
vegyes népek
tnek
könnysége gyakorol miként ez oknak kell tu-
közlekedés
nagyobb
elhaladást
melyet
is,
a polgárisodásban. Mivel az
különböz elemekbl
állanak,
s
a
ily
a
népek
különböz egyéniségek
épen azért élénkebb leggyakrabbak szükségkép itt a haladás, mint a egytörzs népeknél. Mindaz tehát, ami gyéríti vagy egészen meg is sznteti a különböz egyéniségek érintkezéseit, szükérintkezései
itt
:
ségkép megállapodásra vagy visszalépésre vezet a
pol-
gárisodásban.
Ismeretesek
a
teljes
China neve közmondássá
ln
zárkózottság e
részben,
s
eredményei amely tör-
vényhozók, papok vagy uralkodók a létez állapot tozatlan
föntartására
törekedtek,
mindig
vál-
igyekvnek
Második
akadályozni
épen
rész.
az
érintkezést
meg
mivel
azért,
Hatodik könyv. Negyedik
változatlan föntartása
mindennel,
voltak
(s
fejezet.
345
mi
idegen,
a
gyzdve, hogy
csak ebben
áll
a fonálló
a tespedés) csu-
pán akkor lehetséges, ha az idegen elemekkei minden érintkezést megakadályozhatni. Nagy részint ez oknak tulajdoníthatni a kényúri államformák elismert rossz befolyását a haladásra. Mivel a kényúri államforma lehetlenné teszi a szabad egyéniség lételét,
den egyéni sajátságot
el
akar
befolyások
törekszik idegen
s
mivel min-
magát
törölni,
hatásai
ellen:
biztosítani
épen
azért
mindig akadályozza a haladást. Ahol az egyes korlátlan hatalma, vagy mivel területileg keskeny határok közé
vagy egyéb okoknál fogva (d), nem akadályozhatta meg, hogy éles kifejezés egyéniségek ne
volt szorítva,
legyenek, haladást
s
azok
egymással ne
sem szakíthatá az
érintkezzenek,
találunk,
zsarnoki
mint
uralom
Spartában:
rövidebb ideig tartott
s
mellett
mivel
a
(hogy csupán egy-
félbe, s
korbeli és rokon népeket említsünk)
minden
ott
például Siciliában,
élénkebb az
egyesek
haladást
uralma
kisebb körre szorítkozott amott,
hogysem az egyéni sajátságok megsemmisítése az egyes államok körében is sikerülhetett vala, vagy az idegen államoktól csak törekedtek volna is magukat elkülönözni; míg Spartában Lykurg törvényhozásának befolyása által mindkettt sokkal inkább elérték, mint Görögország bármely más államában. Ugyanezt mutatja maga azon tény is, a melyet szoktak hozni a végtelen haladás ellen, s világfájdalmas századunkban különös elszeretet"
rendesen
mire
fel
mindig megint visszatérnek; miszerint minden polgárisodás, mihelyt tetpontját elérte, megint visszasütel
346
-A-
2
uralkodó eszmék befolyása az államra.
lyed, és pedig azon
tetponthoz képest, a melyre emelkedett; mert ha valamely nép hatalma alá veté mindazon népeket, melyekkel azeltt érintkezésben
állott, s
nyelvét,
vallását, erkölcseit és törvényeit rajok kényszeríté,
vagy
ha egy polgárisodás lassankint minden népre kiterjed,
melyek kölcsönös érintkezésben állnak egymással e népek sajátságait mindnyájokkal közös mveltség válta föl, mint például Róma uralmával volt az eset, vagy a görög mveltség általános elterjedésével kevéssel a keresztyénség föllépése eltt; (e) ekkor meg kell sznni :
a
haladásnak,
azon
nem
tetpontot,
adatott;
azért
melyen
hanem mivel
mivel túl
dítjuk
a
haladás,
figyelmünket,
polgárisodás
haladnia
az osztályok és
vellirozása a haladás föltételeit
Akár
a
is
elérte
embernek nem nemzetiségek
semmivé
tette.
akár a tespedés korszakaira
mindenütt tisztán
ni-
láthatjuk,
for-
min
van a különböz egyéniségek érintkezése a haladásra, mindkét út azon meggyzdésre vezet bennünket, miszerint minden haladás a különböz erk és érdekek ellentételének eredménye, vagy ami egy azzal, az befolyással
önálló egyéniségek érintkezéseinek eredménye.
S ez az els törvény, melyre egész népek vagy korszakok mveltségi történeteinek alapos vizsgálata vezet bennünket.
Jegyzetek a
könyv negyedik
"VI.
JEGYZETEK A
(a)
A
miatt oly
317
fejezete'hez.
FEJEZETHEZ.
IV.
— mely
klasszikus ó-kor vallása ezen sajátságának
könnyen
magyarázható az
vett föl idegen hitfogalmakat,
ertlenek voltak,
sokat magasztalt türelmessége
ó- világ
hogy az ellentétek
kell tulajdonítnunk,
a honnan
s
Csak oly
ladás elmozdítására.
—
e téren mindig igen
a vallás akkor csak oly keveset
s
is
vallások,
tn
a ha-
melyek mint a ke-
hogysem a bölcseimi eszmékkeli harczban azokban fölolvadjanak, s melyek nem-
resztyénség, sokkal
csak a vallások
el
inkább positivok,
hanem idézhetnek el ers
képzelmet,
a kedélyt
is
ellentéteket,
s
betöltik:
csak ily
mozdítják ekképen
valósággal a haladást. (b)
Mint
Róma
érdekek ellentéte
is
és
Görögország történetei mutatják, az
elmozdíthatja a haladást, de a dolgok
természete hozza magával, hogy az
érdekek harcza mindig
egyik érdek vég gyzelmére, a többiek elnyomására lentétek
megszüntetésére
vezet
szentesítette elveket lehet
semmisítni:
befolyásuk
szükségkép
;
haladásra annál
az
el-
csak a vallás-
ugyan legyzni, de nem
a
s
lehet
meg-
nagyobb, minél
hatalmasabb ellentéteket kell leküzdeniök. (c)
Ha
a polgárisodás kezdetérl
fönmaradt mondákat vizsgáljuk, úgy gári sodásról,
azt tartják,
ahol
nem
találjuk, miszerint a pol-
az istenektl származtatják, mindenütt
hogy idegenek hozták
lán véve szintoly
különböz népeknél a
lehetetlen,
be.
Miután az utóbbi
álta-
mint az els, mert egy oly népet
Az uralkodó eszmék
348
befolyása az államra.
kellene fölvennünk, mely minden másokkal közié polgáriso-
dése,
úgy látszik, hogy épen azon monda általános elterjemely minden nép polgárisodását idegenektl származ-
tatja,
mutatja azon tény általánosságát, miszerint a polgáriso-
dását
:
dás nyomait minden népnél csak bizonyos pontig kísérhetjük,
midn
idegen népekkel jött érintkezésbe; mivel épen az érint-
kezések (cZ)
által
származott a mveltség
Bár a kényúri hatalom
nyomasztóbb az egyesre nézve
:
államokban mindig
kis
leg-
mindazáltal soha sem lehet
az oly ártalmas a haladásra nézve, mint a nagy államokban,
mivel kisebb államokban nem vihetni államokkali érintkezéstl
legyenek
el
nem
tény bizonyítja, hogy
ki,
a
hogy minden idegen
zárva;
de épen ezen
nyomás nagysága, hanem a kü-
lönböz elemek érintkezésének megszntetése
által
vezet a
kényuralom tespedésre. (e)
Miután az ó-kor minden államában
teljesen alá volt
vetve az egyén az államnak: mihelyt valamely állam a többieket mind alávetette,
s
így a vele
megsemmisítette, szükségkép dás lehetsége.
Azon
ellenkez
viszonyokat
megsznt azonnal minden
polgárisodás,
hala-
melyben az egyéniség
jo-
gát az állam ellenében elismerik, ment e veszélytl, mert ha azt akarnók
is
képzelni,
hogy minden nép egyetlen állammá
egyesült: míg az egyesek, családok, kisebb községek egyéniségét,
ben
melyeket az állam magában
tartják,
még mindig számtalan
foglal,
elismerik, tisztelet-
ellentét
marad fön
a né-
zetekben és érdekekben, melyek lehetvé teszik a haladást.
Második
rész.
Hatodik könyv. Ötödik
V.
349
fejezet.
FEJEZET.
A HALADÁS MÁSODIK TÖRVÉNYE: A HALADÁS IRÁNYÁT MINDIG AZ URALKODÓ ESZMÉK HATÁROZZÁK MEG. Természetében fekszik az embernek, hogy mindig kell valamire
törekednie;
fogalmai határozzák
törekvési el,
irányát pedig
a fölötti
a mit igaznak, helyesnek
és ill-
nek tart
Ami
az egyesre nézve
áll,
áll
a népre,
st
az egész
emberiségre.
A
nem egyéb
világtörténet
törekvésnél
folytonos
bizonyos fogalmak valósításai a.
immár a haladás iránya mindig törekvéseinek irányától függ: minden korszak uralkodó eszméi Miután
is
szükségkép
eldönt hatást
gyakorolnak
haladás
a
irányára.
Lehetetlen
az
embert
eszes
biró lénynek tartanunk a nélkül,
ségét
el
ne
ismemk.
szabad
és
hogy
Az emberiség
akarattal
e tételek
összes
helyes-
mveldési
történetei bizonyságul szolgálnak e részben.
Senki sem tagadja a vallás befolyását a s
különösen annak irányára.
tulajdonítunk a folyása
Bármi nagy fontosságot
nemzeti különbségeknek
tagadhatlanúl
haladásra
:
a vallás
nagyobb a haladásra,
s
be-
csak az
:
Az uralkodó eszmék
350
izlamra és keresztyénségre,
befolyása az államra.
s
körében az
az utóbbinak
egyes felekezetekre kell fordítnunk figyelmünket, hogy belássuk, miszerint a legkülönbözbb nemzetiség népek is
merben
ugyanazon
irányt
fejldési
követik
egy
Úgyde minden vallás — a mindig a mennyiben üres külsséggé nem sülyedt, nép uralkodó eszméinek forrása vagy ered meny e s csak közös vallás befolyása
alatt.
—
;
a mennyiben
annyiban
körébe,
fölvett
a mennyiben minden uralkodó eszmét
ez,
Amely
irányára.
lehet
befolyással
a
haladás
pillanatban uralomra emelkednek azon
melyek a vallás által fölállított fogalmakkal ellentétben, vagy a vallással épen semmi viszonyban eszmék,
nem
állanak
haladás
:
irányára
st
gyakorolt a hit;
eszméi lesznek hatással a vallásra, pítására
is,
melyet a
a kor
uralkodó
azonnal vége a befolyásnak
vezetnek, vagy legalább
s
vagy
új
vallás ala-
átalakítják a fönálló-
nak alapelveit. Azon befolyás is, melyet a vallás az élet minden viszonyára s ez által a haladásra gyakorol, nem annyira attól íiigg, amint minden egyes esetben tennünk parancsol, hanem inkább azon fogalmaktól, melyeket uralomra juttat. Szabad legyen például csupán egy tényt említnem, melyet mindenki tud. Elfogultság
nélkül
senki
sem tagadhatja, hogy
a
els pillanatra növekedett a világi hatalom köre. Bármi gyakran hirdette is Luther a szelídreformatió
séget
az
által
uralkodó
mindazáltal isten
osztályoknak alattvalóik
ezeknek,
parancsa
ellen,
irányában
mindenben, ami nincs egyenesen a
föltétlen
engedelmességet köti
Soha sem állítottak föl a fejedelmek korlátlan hatalma fell merészebb nézeteket, soha sem igyekeztek a nép teljes jogtalanságát az államot illet minden lelkére.
Második
Hatodik könyv. Ötödik
rész.
hévvel
viszonyban
oly
hittudósok a
XVI.
mint a protestáns
megmutatni,
Amit csak
XVII. században.
és
351
fejezet.
Bel-
pápa csalhatlanságáról irt és mondott, mind nagyon távol áll attól, amit akkor a királyság jogai Ugyanez id folytán a mellett Angliában fölhoztak. katholikus hittudósok a pápa fenssége mellett a népfölség elvét vitatták, s a fejedelem és nép közti viszonyokat illetleg a legmerészebb állításokkal léptek föl. (a) Ha a katholicismus képviselinek tekintjük a jezsuitákat, kik az egyház alapelveihez a legmakacsablarmin a
búl ragaszkodtak,
katholicismus
—
mint
rendesen
ellenében föllépnek
:
tekintik, a kik a
—
meg
kell enged-
nünk, hogy az alapelvek, a melyeket ez egyház sokkal
kedvezbbek
mint a miket Luther tek;
—
fölállít,
voltak a nép polgári szabadságára, hittudósok hirdet-
és a protestáns
legalább azon tant, hogy a világi hatalomnak az
egyházi alatt kell
függetlennek
kell
állani,
lenni,
vagy legalább ennek amattól
nem
tarthatni
kedveznek
a
hogy a reformatió korában, midn a hatalmas fejedelmi házak rokonszenveinek megnyerésérl volt szó, gyakran is szemére vetették a katholicismusnak, miként az alattfejedelmek
valókat
korlátlan
hatalmára
engedetlenekké
teszi
és
nézve,
föllázítja
S mind a mellett, ha vizsgáljuk mindkét hitfelekezet három század ellen.
nem
amint
:
fejedelmeik
mily hatással volt folytán
az
állam
hogy azon államok, melyekben akkor a reformatió munkája véghez ment, többnyire nagyobb polgári szabadságra emelkedtek, míg majd minden katholikus népet, kevés kivétellel, korlátlan hatalmú fejedelmek kormánya alatt találunk, intézményeire,
s
tagadhatni,
a világi hatalom, többeknél
közülök,
valósággal
még
352
uralkodó eszmék befolyása az államra.
-^ z
egyházi dolgokban
nagyobb befolyással
is
protestáns államokban.
Ezt pedig csak az
mint a
bír,
meg
fejti
tünk, ha meggondoljuk, hogy a protestantismus
szabad vizsgálódás,
s
a katholicismus által
után amazzal meghasonlott uralomra,
s
—
a
—
által
a
fleg mi-
elve
tekintély
elt-
jutott
épen a fogalmak ezen ellentéte okozta, hogy
a protestáns és katholikus tartományok azóta ellenkez
irányban haladtak.
Ahol a reformatió az uralkodó eszméket nem volt képes átalakítani, az elbbi irány sem változott, s úgy találjuk, hogy a megváltásróli tan, csupán hit által, cselekedetek nélkül, a mi fölött annyi hittani vita
nem
a gyakorlati életben semmi ellentétet
katholikus és protestáns egyházhoz
folyt,
idézett elo a
népek közt. Amily kevéssé lennének lehetségesek mai nap az egyház körében, bár elvileg minden tanához ragaszkodik, a bnbocsánat- hirdetés ama visszaélései, melyek a XV és XVI. században történtek, s a melyek már akkor tartozó
—
ellenkeztek a többség fogalmaival vethetni
—
:
szintoly
kev<
szemére a reformátiónak, hogy a keresztyéni
cselekedetek számát csökkentette,
mányok sem
a
s
a protestáns tarto-
szegények felli gondoskodás tekinte-
tében,
sem
házak
építését illetleg
térítési
buzgalmukban,
st pompás
sem maradtak hátra
egy-
a katholi-
cismustól.
A
vallás befolyása a
mint a vallás
által
haladás
uralomra
irányára
nem
egyéb.
emelt fogalmak befolyása.
Csak akkor változhatik a haladás iránya, ha e fogalmak átalakultak; mert valamint annak, a mi a gondolkodás terén történik, az élet mezején is szükségkép mutatkoznia kell: úgy minden küls jelenség csak annyiban
Második
idézhet
Hatodik könyv. Ötödik
rész.
el maradandó eredményeket,
emberek fogalmaira
Avagy nem
fejezet.
353
mennyiben az
a
átalakítólag hatott.
legnagyobbaknak események olykor, a nélkül, hogy legkevesebbet toztattak volna
történnek-e
a haladás
boló hatalma romokkal
fedheti a
A
vál-
is
hódítónak rom-
zrzavar
világot, s a
melyet elidéz, föltarthatja rövid ideig az emberi-
által,
ség
irányán?
tetsz
folyamát:
fejldési
irányát
kevéssé tudja
szintoly
megváltoztatni, amint egy polgárosult nép meghódítása,
ha
századokra
azon nép
fokán
áll
kító hatással lehetne
A
is,
nem
pápaság
az
a mveltségnek, hogysem átala-
annak fogalmaira. középkor
és császárság története a
bizonyságul szolgál e részben.
tán szinte
meg
változtathatja
követett irányokat, ha a hódító nép sok-
által
kal alantabb
terjed
Amaz
foly-
a leg-
kezdetbl, tisztán szellemi eszközökkel, az
csekélyebb
anyagi erszak korában
legfbb hatalomra jutott; ez mindazon hatalom daczára, inelylyel nagy Károly, s az Ottók és Hohenstaufok alatt föllépett, majdnem üres névvé sülyedt alá. Miként fejthetjük ezt meg magunknak? A császárok és pápák egyéniségébl? Voltak mind a pápaságnak, mind a császárságnak méltatlan képviseli; a pápaság a középkor folytán gyakorta a legnagyobb lealáztatásba és függésbe
sülyedt,
s
elvégre mégis dia-
dalmaskodott minden ellenén és akadályon, gati
keresztyénség
összes
minvel egy
emelkedett,
népei
fölött
oly
fejedelmi nemzetség
s
a
nyu-
hatalomra
sem
bírt
soha oly hosszas ideig.
Oka
az,
mivel a pápai hatalom
megfelelt a középkor látlan
államhatalom
Eötvös.
A
XIX. század
fens ségé szintúgy
uralkodó eszméinek, mint a koralapítása
eszméi. III.
a
római
imperatorság 23
Az uralkodó eszmék
354
befolyása az államra.
értelmében, amire a német császárok törekedtek, ellenkezett ez eszmékkel,
s
ezért vezetett
szükségkép minden
haladás a középkorban mindig a pápai hatalom növelésére,
míg az uralkodó eszmékben, az egyházi
hatalom
viszonyát
illetleg,
változás
nem
és világi
történt
az
uralkodó nézetekben.
Sok analóg jelenetet hozhatnánk történetek elttünk tudva vannak, ténynyel találkozunk,
miszerint
az
föl.
Amennyire a
mindenütt
egyes
azon
népek hala-
gyakran változott, de csak akkor, ha elbb az uralkodó eszmék mentek át hasonló változáson; ami azon meggyzdésre vezet bennünket, hogy a haladás irányát mindig az uralkodó eszmék határozzák meg. S ez a haladás második törvénye, melyet a törtédási iránya
net által nyújtott
tényekbl elvonhatunk.
Jegyzet a VI. könyv ötödik fejezetéhez.
JEGYZET AZ
V.
355
FEJEZETHEZ.
Hogy igen hosszadalmasak ne legyünk, csak L. Ranke mvére: „Die römischen Papste im XVI. und XVII.
(a)
jeles
Jahrhundert" utasítjuk olvasóinkat, hol a
II. k. 6.
könyv 179.
lapján remekül vannak az ide vonatkozó adatok egybeállítva.
23*
Az uralkodó eszmék befolyása az
356
VI.
államra.
FEJEZET.
A HALADÁS TÖRVÉNYE, HOGY A HALADÁS MÉRTÉKE A SZÜKSÉGEKTL FLGG. Bármit mondjanak az emberek nyugtalanságáról, vágyaik és nézeteik változandósága felöl, melyet valamint a haladás
elégedetlenség
nos
nem kevésbbé
úgy egyszersmind
föltételéül,
igaz,
maradási ösztön
is
tekintünk
forrásául
:
az
általá-
mindazáltal
hogy az emberi természetnek némi
—
sajátja,
bizonyos inertia, melynél
nem
kénytelen
anyagi
világban,
fogva soha sem változtat állapotán, ha azzal.
Ami
nehézkedés
a
törvénye az
ugyanaz minden emberi viszonyban ezen föntartási ösztön. Itt mint amott minden mozgást bizonyos lendületbl magyarázhatni, s ezen lendít er, amely elttünk minden mozgást, minden haladást érthetvé tesz, a szükség.
Mivel
böz
különböz egyéniségek
fogalmak kicserélése
szükségek
keletkeznek,
ezen érintkezések
nyának épen nie,
kölcsönös hatása által
épen
lételétl
és
azért
minden
új
ellépés
élénkségétl iügg,
azért kell szükségkép az
mert hiszen ez
szükségeket,
és
külön-
érintkezése,
s
irá-
eszméktl függe-
eszmék idézik lassankint el azon
melyek szorosabb
értelemben
nem
állati
:
Második
rész.
Hatodik könyv. Hatodik
ösztöneink kielégítésére vonatkoznak
;
s
fejezet.
357
ha egyes népek
a polgárisodás bizonyos igen alanti fokán, idegen érintszázadokig maradnak ugyanazon álla-
kezések nélkül,
míg másoknál annál élénkebb az elhaladás, minél magasabb fokára jutottak a polgárisodásnak, s minél gyakoribb érintkezésekbe léptek más népekkel mindkét esetben abban kell ennek okát keresnünk, mert a, szükségek szere száma a polgárisodás emelkedésével növekszik, s merben mveletlen népeknél a szüségekkel azon lendít er is hiányzik, melynek le kell gyznie az ember sajátságos maradási hajlamát, eredeti tunyaságát, ha azt akarjuk, hogy mozgásnak, haladásnak induljon. Innen következik, hogy a mozgás, a haladásnak mértéke (mert a haladás nem egyéb, mint mozgás bizopotban,
nyos irányban) mindig a szükségtl függ. Mint a mozgás nagyságát és gyorsaságát az anyagi világban a lökés
ereje
és
gyorsasága határozza meg,
úgy az emberek minden haladása azon szükségek hatásától függ, melyek kiragadják ket természeti apathiájokból.
A
haladás
szükséggel a bizonyos iránybani mozgás, azaz
mindig megsznik,
S a természettan és csillagászat nem nyújtanak számosabb bizonyságot a nehézkedés törvénye mellett, mint azon tények, a melyekbl látjuk, miszerint az emberben is föl kell tennünk bizonyos
is
vele
született
(a)
maradási
hajlamot,
minélfogva
minden haladást bizonyos szükségek eredményéül kell tekintenünk, mely szükségekkel szoros viszonyban van a haladás mértéke.
Mióta az egyes fontosabb történeti jelenségek fell gondolkodnak, egy kérdés sem vette igénybe annyi
^• z
358
uralkodó eszmék befolyása az államra.
f
mely okoknak tulajdonítható a különbség, mely a különböz népek vagy korszakok eihaladásában mutatkozik? Pedig csak azon
gondolkodó
figyelmét, mint az:
hatásra kell fordítnunk figyelmünket, melylyel a szüksé-
gek mindig voltak a haladásra,
s
azonnal kielégít meg-
míg a haladás különbségének minden egyéb magyarázási módja ellen számos oldására találunk e kérdésnek;
czáfolhatlan tényt hozhatni
föl.
Mindenekeltt az egyes népek különböz képességében keresték a haladás felötl különbségének okát. Xein tagadom ama kül'önbséget, bár, nézetem szerint, inkább a kedély, resni, s
mint
értelem tehetségeiben
az
népeknél mindenesetre csekélyebb
kell e
ke-
különbség,
De hogyan magyarázhatjuk
mint egyeseknél.
azt
ki ebbl,
hogy ugyanazon nép különböz mértékben haladt el különböz idkben; mint fejthetjük meg azon körülményt, mely szerint ugyanazon nép, mely bizonyos körülmények közt századokig tespedésben volt, a legélénkebb
elmenetelt
nyok változtak; azon alatt
mint
tagadhatlan
hanem hogy
mihelyt az
fejthetjük
tényt,
nem mindig egy
eltt,
tette,
és
érintett
viszo-
meg mindenek
fölött
hogy a történetek folyama ugyanazon nép ment a többiek
különböz népeket találunk hogyan érthetnok meg mindezt,
fölváltva
a polgárisodás élén?
—
nem vennk, hogy bizonyos képességeken kívül, melyeket minden esetre sok népnél meg kell engednünk, még különös viszonyok is szükségesek a haladásra, melyek azon képességeket mködésre indítják? Innen
ha
föl
népek kölönböz képességét, abból legföllebb azon eredményt kell vonnunk, hogy bizonyos népiségek kevesebb tehetsé;__
következik,
hogy
ha
fölteszszük
a
I
Második
rész.
Hatodik könyv. Hatodik
bírnak a haladásra, mint mások, által
meg
lenne
359
a nélkül,
hogy ez
nagy különbség,
azon
fejtve
—
fejezet.
a haladás gyorsaságára nézve különböz
idkben
melyet tapasz-
talunk.
Merben
ez
áll
ama kedvencz
elméletrl, miszerint
a hatalom és a polgárisodás fokát, melyre egyes népek
fölemelkednek, egészen égalj i viszonyokból akarják származtatni.
Habár épen nem Montesquieu
aki azon állítással lépett lakosai vitézek és
föl,
erényesek,
volt az els,
hogy a hidegebb s
égalj ak
annálfogva polgári sza-
badságra képesek, a melegebb égöv lakói ellenben ertlenek s rabszolgaságra vannak rendelve mindazáltal :
annak
minden esetre nagyon különös, hogy épen oly században, a melyben a szabadság mellett lelkesednek, s minden ember egyenlségét kétségbevonhatlan axióma gyanánt állítják föl, oly elméletet is pártolhatnak, mely ama két alapelvvel egyaránt ellenkezik. Mutatja ez, mi csekély keleté van a szoros logikának még a tudományok körében is, menynyit adnak itt is csupán a jóhiszemre, hogy aztán a hit szerzett
általános
elismerést, s
dolgában szokásos szenvedélylyel védjék,
s
a képtelen-
ség határaiig vigyék, amit elfogadtak.
Hányszor akarták komoly férfiak is a protestantismus elterjedését Németországnak délire és északira való fölosztásában keresni, mely fölosztásban Münchent,
—
még keveset tördtek, a Magában Angliában is hasonló
mivel az isotheron vonalokkal déli részhez
sorozták.
befolyásoknak tulajdonították, hogy egyes
déli
grófsá-
gok hosszasabb ideig ragaszkodtak a katholicismushoz. A déli népnek oly vallásra van szüksége, amely inkább az érzékekhez, a kedélyhez szól, míg az északinak min-
i
360
-^ z
uralkodó eszmék befolyása az államra.
denekeltt
értelmét
kell
katholikus
Ausztria
és
kielégíteni;
Bajorország,
Szászország a protestantismusra tért
s
míg
át.
maradt
ezért
Porosz-
és
(b).
S aki tudja, hogy az ausztriai örökös tartományok nagy része a protestantismusra tért, és min eszközökkel állíták vissza
itt
más államokban a észak szükséges
katholicismust,
a
beszélhet-e
reformatiót,
befolyásáról,
s
s
például
alapíták
vagy
a dél
innen
meg
fogja-e
magyarázni akarni Holland protestantismusát, és hogy Belgium katholikus, holott a protestantismus elterjedése ellenkez
eredményekre
Francziaországban
is
szükségkép,
hogy Lengyelországban, hol egyidre határozottan felülkereke-
a
s
azon
protestantismus
tényt,
oly tökéletesen
dett,
must,
csak
nem
vezet
vissza lehete állítani a
katholicis-
lehet ez ország déli egáljának tulajdo-
nítnunk.
Csak a görög, római
és protestáns egyház, s a
buddha-
hit és izlani területi kiterjedését kell vizsgálnunk,
hogy
meggyzdjünk, mi csekély befolyással volt dél és észak még a népek hit-nézeteire nézve is, holott azon bens mely a természeti tünemények s az istenségnek az emberekhezi viszonyait illet fogalmak közt létez, itt még legnagyobbnak kellene lenni összefüggésnél
fogva,
ezen befolyásnak.
Avagy inkább
áll-e,
amit az
északi
népek
erköl-
képességérl és tetterejérl a délészakiakhoz képest fölhoznak? Mellzvén azon jelentékeny befolyást, melyet a vallás mindenre és fleg az erkölcsiségre gyakorol, honnan következik, hogy azon csiségérl,
szellemi
kérdés: mennyire függenek mindazon dolgok az égalj
viszonyoktól?
összekötetésben
áll
azzal,
min
hatással
Második
rész.
Hatodik könyv. Hatodik
van valamely nép északi vagy
—
tényeket
tagadhatlan
nyújt
lakhelye vallására,
déli
a
361
fejezet.
történet,
melyekbl
épen az ellenkezt lehet következtetni. Ha kizárólag Európa és Amerika jelen viszonyaira fordítjuk figyelmüna mennyiben tudniillik Oroszországket, semmi kétség, hogy azon egyes népek, melyek ról megfeledkezünk, a többieket erkölcsiség, mveltség és tetter tekintetében fölülmúlják, mindkét világrész mérsékelt égöve északibb részein laknak de nem kell felednünk, hogy Ázsiában ma sem ez az eset, s hogy ezen északi népek is, melyek jelenleg a mveltség magasabb fokán állnak, épen azon tartományoknak köszönhetik polgárisodásu-
—
—
;
kat, hol a
mveltség aránylagos hátramaradását az
lankasztó
befolyásából
Avagy
fönikai
a
nép
akarják
jelenleg
égalj
magyarázni.
ama
tevékenysége,
fáradhatlan
csodás erély, melylyel a forró Arábia
fiai
az izlamot ter-
nép tettereje, melylyel hazájokat visszafoglalták, s a keresztyénségnek és európai polgárisodásnak egy új világrészt nyitottak; azon tény, hogy portugálok találták föl ama tengeri utakat, melyek föl-
jesztették, s a spanyol
fedezésének
köszönhetik a tenger
fölött jelenleg
ural-
népek tengeri hatalmuk fölvirágzását, és hogy Olaszország a középkor folytán Európa minden más népét megelzte kereskedésben és iparzésben, s mvészet és tudomány tekintetében, mindezen tények, mondom, kevesbbé ismeretesek- e, mint azon körülmény, miszerint ez országok fenssége jelenleg másokra szálkodó
—
lott
át?
Azon
állítást
illetleg,
miszerint
a
polgári
szabadság értéke az északi égalj u lakosok kiváló
tulaj-
dona, a déli égalj ellenben a szolgaságra készít el, kell vallanom,
meg
hogy az egészen megfoghatatlan elttem.
Az uralkodó eszmék
362
Miként
feledheti
lakik azon
befolyása az államra.
valaki
el
hogy északon
azon tényt,
melynél korunkban legkevesebb pol-
nép,
majd semmi törekvés nem mutatkozik az után, míg mi szabadság-fogalmainkat, s a polgári erény legnagyobb példáit Görögországnak és Rómának, azaz oly államoknak köszönhetjük, melyek délszakon feküsznek. Miként lehetett, Oroszország és a régi Róma nagyszer példáival szemközt, valaha gári szabadságot találunk,
ilyesmit
A
s
állítani?
történetek
szintannyi
nézve, hogy a szelídebb éghajlat
mint az ellenkezre, a sodás
különböz
kevéssé
mibl
fokát
fekvésének,
mint
kedvezbb
arra
a haladásra,
következik, hogy a polgári-
különböz népeknél
a
tulajdoníthatjuk
nyújtanak
adatot
lakhelyök
természetileg
déli
szintoly
vagy
különböz
éjszaki
képessé
-
göknek. a
Az éghajlati viszonyok, vagy helyesebben mondva, föld minségének befolyása lakosai haladására (c) min-
dig csak közvetett,
s
minél inkább vizsgáljuk az
tényeket, miknélfogva bizonyos népek ségét
geographiai
annál inkább
meggyzdünk
Tény, hogy az
kedvezknek
fekvésökbl égalj i
látszanak
egyes
magasabb mvelt-
akarják
kimagyarázni,
e fell.
viszonyok szélsségei kevesbbé az
emberi képességek
kifejté-
hogy azon országok, melyekben a polgárisodás a történetek különböz korszakai alatt a legfbb fokra emelkedett, nagyobb részint a mérséklett égöv alatt sére, s
fekszenek; de bármi nehéz,
st
lehetlen csak e tételt
is
tudományos szabatossággal fölállítani, miután sem délen, sem éjszakon nem tudjuk kijelölni a határokat, a melyeken belül lehetséges csupán a haladás, keveset
Második
is
rész.
Hatodik könyv. Hatodik
363
fejezet.
nyerne azáltal a tudomány* mivel ha ismernk
határokat, melyeken túl
mindig
nem tudnók
nem
is
még
lehetséges a haladás,
abból kimagyarázni
sem
belül tapasztalt tüneményeket, és
az e határokon
azt
miért jutott a fejldés magasabb fokára a például északon Svédországban,
s
a"
nem értenk, polgárisodás
egészen délszaki
vi-
déken, például Indiában, mint azon országokban, melyek
mérsékeltebb égöv
alatt állnak
;
sem
azt
nem foghatnók
meg, mint sülyedhettek egyes vidékek, melyek egykor a polgárisodás legmagasabb fokán állottak, az éghajlat változása nélkül, a legnagyobb barbárságba. St inkább az égalj i viszonyok
különböz befolyásának
sodásra van szüksége magyarázatra,
s
ez
a
polgári-
csupán azon
befolyásban található, melyet a nép déliebb vagy észa-
kibb lakhelye gyakorol annak szükségeire.
Miután a
déli
vidékeken kevesebb az anyagi szük-
ség, s kielégítése lelki és
testi
erfeszítés nélkül
lehet-
magas északon pedig igen szk határok közé van szorítva az ember tevékenysége, aki sorsa javítására
séges,
törekszik; mivel ott azon szükségek nincsenek meg,
itt
pedig kielégítésök lehetségei hiányoznak, melyek az embert tevékenységre buzdítsák
:
ha meg-
szintoly természetes,
mindkét esetben igen lassú a haladás, mint könny fogni, miért fejldött ki elbb és gyorsabban mérsékelt égöv alatt a polgárisodás, s hol mind a szükségek nagy száma, mind azok kielégíthetése megfeszített munkásságra ösztönöz.
Az
mindez eseteka legdélszakiabb nép, mihelyt mások-
éghajlat befolyása azonban
ben közvetett,
s
kali érintkezései szaporítják
szükségei számát, szintúgy
haladásokat teend a polgárisodásban, mint az észak lakói,
ha a kereskedés
és hajózás által,
—
melynek els kez-
Az uralkodó eszmék
364
detére a szükség tanítá get,
hogy szükségeiket Itt,
ket
—
megszerezték a lehetsé-
kielégítsék.
valamint a mérsékelt öv
ség szabja törvény.
befolyása az államra.
meg a haladás
alatt,
mértékét,
s
mindig a szükez
a
harmadik
Jegyzetek a VI. könyv hatodik fejezetéhez.
JEGYZETEK A (a)
nem
A
Magától
szakítja
értetik,
tüstént
lendület hatása
tart,
itt,
VI.
3^5
FEJEZETHEZ.
hogy valamely szükség megsznte
félbe
a
haladást bizonyos
valamint az anyagi
csakhogy a mozgás apránkint lassúbb
irányban.
világban lesz, s
tovább
végre
telje-
sen megsznik. (b)
Különös, hogy azon vonal,
mely a
délt elválasztja
az északtól, egészen megegyezik a politikai határokkal. (c)
ers
Tagadhatlan, hogy a föld termékenysége, határainak
volta
s
befolyással
természetes közlekedési eszközei áltálában nagyobb
vannak valamely ország
kifejlésére ?
mint éghajlata.
Az uralkodó eszmék befolyása
366
VII.
az államra.
FEJEZET.
A HALADÁS TÖRVÉNYEINEK BEFOLYÁSA AZ ÁLLAMSZERKEZETRE. A
tények szakadatlan sora mutatja:
hogy minden haladást a különböz egyéniségek érintkezései idéznek el; hogy iránya az uralkodó eszméktl függ; hogy végre a haladás mértékét a szükségek határozzák meg.
Míg
tapasztalatok
nem mutatják
azokban találjuk
lenségét,
föl
e
tételek
helyte-
szükségkép minden hala-
dás törvényeit.
Ha immár
—
a mint összes
ból következtetnünk kell
—
következleg,
ha
deltetése
:
attól függ,
mennyiben
szony csak annyiban az egyes
tölti
történeteink folyamá-
haladás az ember földi ren-
minden
lény
be hivatását,
állhat
lények fejldésére
fön
s
tartósan,
elégültsége
bármely
vi-
amennyiben
vonatkozó természeti
tör-
—
csak azon államintézmények vényeknek megfelel, lehetnek tartósak, melyek a haladás érintett törvényeivel megegyeznek. Azon kérdés eldöntése tehát: mennyiben helyesek s különösen mennyiben kivihetk gyakorlatilag az ál-
lam rendezésérl
e
mben
felállított
elvek? azon kérdés
Második
vizsgálatától
rész.
melyek
hogy
függ,
ladás törvényeivel szerint
Hatodik könyv. Hetedik
:
az
azaz,
ez elvek
367
fejezet.
megegyeznek- e a ha-
ha vájjon azon
állam hatalmát
intézmények,
csupán
arra
szorí-
ami természeténél fogva az egész államot illeti, minden egyéb körben az önkormányzás elvét követik,
tották, s
elmozdítják-e a különböz egyéniségek élénk érintkezéseit,
—
megfelelnek-e a kor
uralkodó eszméinek
jelenkor szükségeinek?
E
kérdésre fordítjuk
végi
olvasóink figyelmét.
s
a
^z
368
uralkodó eszmék befolyása az államra.
VIII.
FEJEZET.
ELS TÖRVÉNYÉNEK
A HALADÁS
GYAKOR-
LATI EREDMÉNYEI. Ha
hogy minden elohaladást csak egyesek tesznek, mivel a tömeg szellemi és anyagi tekintetben csak úgy haladhat, ha minden egyes külön törekszik elre, e törekvést pedig csak különböz egyéniségek érintkezései idézik el: innen két törvény köigaz,
—
—
vetkezik 1.
:
Hogy minden
haladás csak annyiban lehetséges,
a mennyiben külön egyéniségek
élénkebb,
annál
vannak,
s
szükségkép
minél élesebben nyilatkozó jellemmel
bírnak ez egyéniségek. 2.
Hogy ami
szaporítja
az
különböz egyéniségek közt érintkezéseket, mind elmozdítja a halacsak
a
minden elkülönzés pedig mindig tespedésre vezet
dást,
szükségkép.
Ha immár
az
ember
rendeltetését szellemi és anyagi
eri mindinkább kifejtésében, azaz minden oldalú haladásában kell keresnünk; s hogy mennyiben érezzük jól magunkat, nálunk embereknél, mint minden teremtménynél, attól fü^, mennyiben töltjük be hivatásunkat-,
nyok,
st miután
sokáig
nem
is
állhatnak
melyek az egyes lényeket
illet
föl
oly viszo-
természeti
tör-
Második
rész.
Hatodik könyv. Nyolezadik
369
fejezet.
vényekkel ellenkeznek: önként következik, hogy az oly államintézmények, melyek az egyéniségek megsemmisítésén
munkálnak, vagy a különböz egyéniségek érintkezését akadályozni törekszenek, nemcsak nem adhatnak megnyug-
st
sem állhatnak hosszas ideig, miután az ilyen intézmények ellen irányzott minden törekvést tulajdonkép csak olyannak tekinthetni, mely által az ember rendeltetése akadályait igyekszik elhárítani, s mely azért vást,
fön
elvégre mindig szükségkép czélhoz vezet.
Polgárisodásunk
egész
története azt mutatja,
hogy
minden idszakban mindig csak oly viszonyok ellen támadt visszahatás, melyek a haladás fönebb érintett törvényével ellenkeztek.
Ha Európa élesen
kifejezett
zunk.
A
zetiség álló
hol
középkorban,
az
egyéniségek egész tömegével találko-
ma nagy
öntudata
helyhatóság
vizsgáljuk a
állását
államokat látunk,
milliókat állott
fz egy
a közös
s
egészszé,
akkor, melyeket
nem-
sok ön-
legfölebb
is
a
hbériség laz köteléke tartott egybe ez is, gyakorlatilag véve, gyakrabban szolgált alkalmul súrlódásokra és tusákra, mintsem békés érintkezések eszközlje volt. Amint korunkban mindinkább elterjedt az irodalmi nyelvek uralma, s a mveltség növekedésével csökkent a különböz kiejtések száma, s amint Európa nagy részében szükségkép föltnik elttünk jelenleg az egy;
formaság
nézetekben,
erkölcsökben,
magára a ruházatra nézve
is:
életmódban,
úgy ekkor mindebben a
legnagyobb különféleség uralkodott. Amit közlekedési eszközeink könnysége a legnagyobb távolságok, zölhet
:
egy hegyláncz,
Eötvös. A XIX.
st
a világtenger
folyam
század eszméi. III.
st
vagy
mellett
sem eszkö-
erdség, st egy 24
-^ z
370
uralkodó eszmék befolyása az államra.
elítélet válaszfala, avagy valamely
akkor;
úgy
s
hogy
találjuk,
bárha nem
községek,
a
középkorban egészen
választák
st egyes várak
emlékezet megtette azokat
el
kis
természetes
ha szomszédok valának voltak egymás iránt, mint most a küis, idegenebbek lönböz világrészek lakói. A római birodalom romjaiból, mely, midn összeomlott, még nem volt képes teljesen határok,
magában
fölolvasztani
ségeket,
a
s
lakúi,
amint
szerint,
területe
inkább vagy kevesbbé elsajátíták és
cseit
fogalmait,
különböz különböz
befogadott
a
igen
Róma
különböz
—
népirészei
nyelvét, erköl-
népegyéniségek
nagy germán népek szétszakadozott részeibl tömérdek egyéni élet állott el a középkorban, minvel egy más korszakban sem találkozunk; leggazdagabb anyagául egy nagyszer
keletkezésére
adott
tényezéül majdnem végtelen Hogy azonban ez valóban bekövetkezzék,
szükséges vala s
jönniök az egyéniségeknél::
érintkezésbe
természetesen
így
mindaz
zések keletkezésének útjában zárkózottság,
ségkép
a középkor
visszahatásnak
ellen, állott,
érintke-
ilyes
a túlságosan szigorú
individualismusa ellen
kellé
támadni,
minden jelenkorig nem egyéb e visszahatás szélesebb
ami
s
a
szük-
középkor
ujabbkori állam kezdetétl a
egész története,
mindig
a
és
egyik
polgárisodásnak,
haladásnak.
alkalmat,
kiterjedést
vn.
történeténél,
Valamint a
mely római
egyház törekvése az összes keresztyénségnek egy anyaszentegyházba való egyesítésére volt irányozva: világi
viszonyokra nézve
is
ágy
a
egészen hasonló törekvések-
minden hbéri államban. Mindenütt érzik az egymáshoz közeledés szükség mindenütt azon vannak, hogy tágítsák azon határokat.
kel találkozunk
Második
rész.
Hatodik könyv. Nyolczadik
fejezet.
37
1
melyek közt azeltt mozogtak, s elhárítsák, ami az egyének kölcsönös érintkezéseinek útjában állott. Az egyház alapelvei s az ó-kori emlékek azon vágy, miszerint minden egyes hbérnök növelni törekszik hatalmát s a nép ama szüksége, hogy az egyesek önkénye ellen, kiknek önállósága veszedelmes rá nézve, — magát biztosítsa; az egyes államok törekvése, hogy önállóságukat megóvják, s ami szintoly általános törekvés volt, hogy kijebb terjeszszék hatalmukat: mind közremunkált az érintett irányban. S a középkor kezdetén mindenütt az egyéniségek legtarkább sokaságával találkozunk, az egyén oly mérték önállóságával, mely mellett szilárdalapú rend ;
nem
volt
lehetséges;
az
törekvések következtében
érintett
úgy
iránybani
találjuk,
folytonos
hogy a közép-
kor végén már annyira korlátozva volt az egyéni szabadság,
mennyire
a
azt a
nagyobb államok
fönállása
megkívánta.
Az egyéniségek
szoros
elkülönzése
elleni visszaha-
középkor zrzavarából több nagy állam állt el, melyekben az elbb önálló egyéniségek tömegét egy egészszé látjuk egyesülve. Az egyéniségek szoros zárkózottsága helyett élénk közlekedés támadt tás
czélját
azok közt,
érte,
s
a
ha az ujabbkor folyama
alatt a haladás
egy
korszakban sem volt nagyobb és annyi oldalú, mint a középkor végén: oka az, mivel épen akkor leginkább
sem határozott jellem egyéniségek sokaságában nem volt hiány, sem az érint-
megvoltak a haladás kezések
nem
föltételei, és
hiányoztak azok közt.
Azonban nem természete a visszahatásnak, hogy rögtön megsznjék. St inkább, amely irányban soká haladtak el,
s
a
melyen kedvez eredményre jutottak, 24*
Az uralkodó eszmék befolyása az
372
államra.
nem
látják,
miszerint rég áthágták a határokat, melyek közt
annak
rendesen végletekig mennek azon, míg be
kedvez
követése részben
Ügy
fejldésükre.
volt
történt
e
is.
Hogy
különböz egyéniségek békés
a
lehetvé tegyék,
a viszonyok
s
biztosságát idézzék
azon
állandóságát
képzelhet, nagy államokat kellé alkotni, az egyén
ben.
Minden ellépés
középkor folytán
ez irányban a
melyek után törekedtek, mint az
érdekei, kik,
minden
államhatalom
annál
s
is,
zetesben követék azt, mivel az ó-kori
fejedelmek
korlátozni
s
szabadságát az állam ellené-
korlátlan
elhaladás volt a polgárisodásban lékezései,
és
amely nélkül elhaladás nem
el,
kellé
érintkezését
polgárisodás
em-
egyszersmind a
s
képviseli, az
állam
kiterjedésével
követke-
mindig
szükség-
kép nyertek, szintén közremunkáltak az egyéni szabadságnak mindinkább megszorítására. A tudományok föléledésével azon eszmék is uralomra jutottak, melyeket az ó-kor az államról
perátorok
római
fölállított,
állását,
köztársaság
s
s
a királyság
akik szabadságért szabadságát
meggyzdés, hogy
lelkesültek,
tekintették
melyre minden ervel törekedtek. azon
a római im-
czélul,
Mindinkább
valódi rendet
a a
terjedt
biztosságot
és
csak az állam korlátlan hatalmától várhatni; hogy az egyes
szabadsága
lében állhat, temre; vagy a
az
arra,
az
államhatalombani részvéte-
minden egyes biztosítva, ha az egye-
egyetemes haladás
akkor van
jóléte csak
bízzák
s
csak
teljesen
aki ezt
—
az
gondoskodást mindkett
és
államot
—
képviseli,
fölött.
A
korlátlan
egyéni szabadság rossz eredményeit sokkal inkább érezték a
középkorban, hogysem a következ idszakban
Második
rész.
ne
feledték
irány
követése
el
maga
A
Hatodik könyv. Nyolczadik
miszerint
volna,
ártalmas
is
a
373
fejezet.
merben ellenkez
következményeket vonhat
után.
XVI. század kezdetétl a legújabb korig
folyto-
nos harcznak vagyunk tanúi az egyéni szabadság
ellen.
Minden lépéssel növekedett az állam hatalma, s keskenyebbek lettek a határok, melyek közt az egyén önállólag mozoghatott. Elször az egyházat vetették az állam alá, aztán az államban lev kisebb községek önállóságát az egyes megyék, városok, községek önhatóságát tevék semmivé saját ügyeik igazgatását illetleg is, végre maguktól a szüléktl még azon jogot is elvették, hogy saját gyermekeiket növelhessék.
—
—
Ipar és kereskedés, építészet és közlekedési eszközök, a
községek szegényeinek ellátása, a mi csak az egyes eltt fontos, s ami által valahogyan
telepedési
jog,
s
a
ártalmára lehetne önmagának, házva.
A
mind az államra ln
szabadság eszméje lépésrl
lett szorítva
az egyenlség eszméje
összeronták, ami csak
lépésre
által,
ezzel ellentétben
s
ru-
háttérbe
kíméletlenül
állott.
Minden
nemzetiségi különbséget, a család minden jogosultságát,
minden egyéni
sajátságot
veszélyesnek
államra nézve. Mintha minden, ami llemelkedett, szilárdan
áll,
hajótörést,
lealacsonyítana
tekintettek
az
a közönségesen
fö-
másokat,
s
minden, ami
melyen a közjó szenvedhetne buzgalommal folyt az egyenge-
szirt volna,
nem
szn
munkája az állam részérl századokon át, míglen a kommunismus, mivel követi következetesbek vagy
tés
—
talán kevesbbé eszélyesek voltak másoknál,
rég
követett
alapelvek
végeredményeivel
azok nevében megtagadta a család
és
—
végre a
föllépett,
s
tulajdonjog léte-
^ z uralkodó eszmék
374
—
csuda-e,
egyéni
élet
zési jogát:
minden ségkép,
akkor,
-
szintoly
midn
a
befolyása az államra.
ha ez irány
mely végre
ellen,
megsemmisítésére
vezetne
szük-
immár, támadt mint egyéni szabadság lehetet-
visszahatás szertelen
lenné tette minden társadalmi rend fönállását? csuda-e,
mondom, ha azon tagadhatlan bajokkal és veszélyekkel szemben, melyek az államhatalom túlságos kiternevében oly igényekkel lépnek föl az állam irányában, melyek fölbontására vezetnének ha a nagyobb mérték egyéni szabadság szükségének érzete, mely mindenkivel közös,
jesztésébl
erednek,
az
egyes
nemzetiségek
;
hogy immár azon korlátozások miatt is megtámadják az államhatalmat, melyek alá a közha Proudhon csuda-e végre, érdek veti az egyest? magát az állam lételét is szerencsétlenségnek monda, s az anarchiát nyilvánítá egy felvilágosult és polgárisodott századhoz egyedül méltó államformának? A franczia állambölcsel gúnyolt tana végre sem egyéb azon oda
vitt elvégre,
állítás
ellentételénél
(antithesis),
miszerint
az
állam-
nak kell mindent kormányoznia, s Rousseau eltt és után hányan léptek föl e tannal, hányan intézték egészen a szerint eljárásukat, s mégis nagy bölcselknek és államférfiaknak tartattak.
Azt szokták mondani: minden hatás visszahatást szül; ez azonban csak annyiban igaz, amennyiben a hatás, iránya által, vagy túlságosan heves és egyoldalú volta miatt,
mával. szet,
A
nem
runkban
ellentétben
áll
a dolgok
természetes folya-
betegség ellen idéz visszahatást
el
a termé-
az egészség ellen; így a visszahatás, mely koaz
államhatalom
szertelen
kiterjesztési'
bekövetkezett, olyas, mint amely azeltt a középkor
ellen vi
Második
rész.
Hatodik könyv.
Nyolczadik
375
fejezet.
nyai ellen volt irányozva*, mi a legvilágosabb bizonyság,
hogy azon egyoldalú
irány,
melyet követünk,
szintoly
hibás, valamint a középkori volt.
Miután
minden haladás csak különböz egyénisé-
gek érintkezése által lehetséges, oly viszonyok közt, melyek az egyén önálló fejldését folyvást megzavarják, szintoly kevéssé találhat megnyugvást az emberiség, mint a melyek közt a különböz egyéniségek békés érintkezése lehetetlenné van téve. Itt és amott egyaránt akadályozva van a haladás, itt és amott gátolva érzi magát az ember földi rendeltetése betöltésében, s mindenik esetben szükséges a visszahatás mert az csak azon törvények eredménye, melyek szerint fejldik az :
emberiség.
Tartós
megelégedést
csak
oly
államintézmények
melyek sem külön egyéniségek létezését nem lehetetlenné, sem azoknak érintkezéseit nem
szülnek, teszik
akadályozzák; de mivel ez csak úgy lehetséges, ha az egyénnek van bizonyos köre, a melyen belül egyénisége föntartására és kifejtésére
kell önállósággal
bír,
a nél-
hogy ez által az állam veszélyeztetnék: önként következik, hogy az államhatalomnak arra szorítása, a mi kül,
természeténél fogva az iéit,
ahol az
összes államot
illeti,
azon kórok-
állam fönállásával nem ütközik egybe
önállóság elvének alkalmazása, vagyis az
e
munka
az
foly-
tán kifejtett elvek gyakorlati létesítése, megfelel a hala-
dás els törvényének.
Ha
bármely irányt hosszabb ideig követnek, mindig nagy nehézségekkel jár más utat törni; s épen azért nem ritka dolog, hogy egy ösvényt akkor sem hagynak mindjárt el, ha belátják, hogy nem az az igazi
Az uralkodó eszmék befolyása
376
az államra.
hogy talán azon is legalább közelebb jutnak a czélhoz. Ugyanez itt az eset. Miután az állani rendezésére nézve századokig egy utat követtek miután megszokták mindig csak az államhatalom kiterjesztésében keresni a haladást, s annak folytán, összeromboltak mindent, ami az állam korlátlan hatalmát út,
remélvén,
korlátozhatta
volna,
De ha
bizonyára
hogy
nehéz
dolog
ösvé-
új
ember rendeltetése, s minden haladást csak különböz egyéniségek érintkezése eszközölhet; hogy ennél fogva semmi sem levén maradandó, ami az ember rendeltenyeket trni.
igaz,
a haladás az
—
tésével
ellenkezik,
melyek az
önálló
—
állam
az
egyéniségek
jelen
intézményeit,
megsemmisítik,
lételét
másokkal kell fölcserélni azon gyakorlati nehézségeket, mikkel a haladás törvényeinek megfelel ujabb ösvény kérdése jár, nemcsak nem tarthatjuk legyzhetleneknek, st inkább e nehézségek legyzése egyik föladatul tekintend, melynek megoldását havégtére
is
laszthatni
:
ugyan, de ki
nünk, amire
nem
természetes
kerülhetni;
hivatásunk
mert azt
betöltése
elér-
végett
szükségünk van, bajos lehet ugyan, de sohasem lehetetlen,
(a).
Jegyzet a VI. könyv
JEGYZET A (a)
egy föl,
nyolczádik fejezetéhez.
VIII.
FEJEZETHEZ. szükségesnek tartok
Félreértések kikerülése végett
Amint
megjegyzést.
kis
Aristoteles
hogy az erényt a helyes középben az ujabb idben,
állítják
377
azon
állítá
tételt
keresnünk: azt
kell
hogy oly intézmények mozdítják
elo
leginkább az állam jólétét, melyekben az ellenkez elvek közt
középet
helyes
tudtak
tartani.
Amily
igaz
ez
állítás,
gyakran csalatkoztak gyakorlati alkalmazásában, hitték,
hogy a helyes középet úgy érhetik
sem követnek egész hetni
korunk baján, hogy az összpontosítás
alkalmazzák szigorú következetességgel mutattam, hogy belül,
;
azt
ha egy elvet
el,
Nem
következetességei.
midn
oly
az által segít-
elvét sehol
sot azt
sem
hiszem meg-
ha az elvet nem követjük bizonyos
körön
szükségkép az állam, vagyis az egyéni szabadság els
föltétele
megsemmisítését idéznk el.
Nézeteim csak abban
különböznek a divatos nézetektl, hogy az államot nem kintem egyedüli eszközéül,
s
azt
te-
hanem inkább minden egyes jólétehiszem, hogy e czélról az eszköz fölött nem czélúl,
szabad megfeledkeznünk. Mint az államot csupán a központosítás
úgy az egyes jóléte az egyéni Mindkét elvet a legszigorúbb követ-
elve által tarthatni föl
szabadság elvén alapszik.
:
kezetességgel, de mindeniket csak bizonyos körben kell követni.
Ha
mindabban, ami az állam köréhez
tosítás
maximumát,
s
mindabban, a mi
e
a legnagyobb decentralisatiót létesítjük, el
a juste-milieu-t, a helyes középet.
tartozik,
a
közpon-
körön kívül fekszik,
—
csak akkor értük
378
-Az
uralkodó eszmék befolyása a államra.
IX.
FEJEZET.
MELY GYAKORLATI EREDMÉNYEI VANNAK A HALADÁS MÁSODIK TÖRVÉNYÉNEK. Amely értelemben
az
emberek
többnyire
veszik
egyenlség és nemzetiség eszméit, és a melyben azokat korunk uralkodó eszméinek tekinthetni: A szabadság azon lehetség, mely szerint az egyén saját erit és mindazt, ami körüle van, önállólag hasza
szabadság,
nálhatja.
Az egyenlség
elve
azon jogalap, melynél fogva min-
denki igényt tart ugyanazon szabadságra.
A azon
nemzetiség elve a szabadság elvének alkalmazása
sajátságokra,
melyeknek
mint valamely nép tagjában
Ha immár
a
haladás
öntudata
az
egyesben,
él.
iránya
mindig
az
uralkodó
eszméktl függ: innen következik, hogy a nehézségeknek, melyek a haladást bizonyos irányban gátolják, mindig szükségkép annál nagyobbaknak vagy kisebbeknek kell lenniök, minél inkább vagy kevesbbé
egyez
az irány a szabadság, és
nemzetiség
eszméivel,
azon értelemben, melyet azoknak korunkban tulajdoní-
Csak akkor lehetetlen merben a haladás, ha azon irány, a melyben haladni akarunk, ellentétben áll
tanak.
e
fogalmakkal.
Második
rész.
Hatodik könyv. Kilenczedik
amint
Mert,
ember
az
korlátozza saját
komolyan
esze,
közt
ami fogalmaival ellenkezik
azt,
kor-
szintúgy
él:
ember soha sem akarhatja
az
s
379
akarat-szabadságát
azon viszonyok, a melyek
látozzák
fejezet.
ami
arról,
jó,
hasznos és lehetséges.
E munka
többször
folytán
figyelmeztettem
olva-
mely azon értelem közt van, a melyben a szabadság, egyenlség és nemzetiség eszméit
sóimat azon
államban valósítani törekszenek,
az e
ellentétre,
a között, amint
és
fogalmakat az emberek többnyire veszik.
Magában
véve
fogalmak
e
közül
sem
egyikrl
mondhatni, hogy valósítása, azon értelemben,
amint az
államban veszik, egyáltalában lehetetlen.
Az
keresték
sülésben részére
folytán az államhatalombani része-
egész ó-kor
korlátlan
Minden
a
szabadságot,
hatalmat
kényúri
s
minden
követeltek
államban
államhatalom
az
egyes
van,
leg-
alább az egyesek állását illetleg, az államhatalom
irá-
fölött.
nyában, a legteljesebb egyenló'ség,
széls
következményeire
megsznik
sem
valósítva
s
még
hiányzik
a magántulajdon és a család.
elv
ez
példa,
A
elvét pedig, mint a történetbl tudjuk, igen
leg-
midn
nemzetiség
gyakran
te-
kintették valamely
nép kizárólagos uralma jogalapjául
minden más
Honnan van mégis, hogy
fölött.
ez alap-
elvek valósítása, minden következetesség daczára, melylyel
azon
czélra
törekedtek,
daczára
azon
roppant
eszközöknek, melyek az államnak jelenleg rendelkezésére állanak,
s
azon kíméletlenségnek, melylyel azokat
egy vallástalan korszakban használták, szor az
államról van szó,
téveszteni
a
jog
fogalmát
mindig
vagy
midn
valahány-
szem ell látszanak legalább
tiszteletét;
Az uralkodó eszmék befolyása az
380
államra.
honnan van, kérdem, hogy mindezek daczára ez alapelvek közül egyet sem tudtak valósítani az államban, a nélkül, hogy mihelyt hosszas erfeszítések után czélhoz véltek jutni,
viszonyok
azonnal visszahatás ne támadt volna azon
melyekre oly hosszas ideig törekedtek, amely visszahatás megint koczkáztatá az érintett viszo-
nyok
ellen,
fönállását?
E
tagadhatlan tények els oka kétségtelenül abban
—
hogy e fogalmak, azon értelemben, melyet azoknak az államtudomány tulajdonít, amint az els ellentétben állanak egymásrészben megmutattam, sal; másik okát azonban bizonyára abban kell keresnünk, hogy az államban olyasmit törekszenek valósítani, ami a nagy többség fogalmaival ellenkezik. Mivel azon szabadság, melyre az emberek többsége jogot tart, egyéb valami, mint amit az államban valósítani akarnak: épen azért nem képes a többség e szabadság élverejlik,
—
—
zetére, s
nem
míg
lehet azt tartós alapra helyezni,
irányt követnek e részben, seivel ellentétben
oly
mely minden egyes törekvé-
áll.
Igaz, változhatnak uralkodó eszméink,
s
azon
tete-
mes befolyás mellett, melyet a fönálló viszonyok fogalmaink alakítására gyakorolnak, e fogalmak az által, hogy az állam a legnagyobb következetességgel merben ellenkez irányt követ, szintén átalakulást szenvedhetnek lassankint. Még a teljes átalakulás lehetségét sem tagadom. Ha a keresztyénség, mint sokan hiszik, elvesztette hatását az
az
állam
emberek kedélyére; ha a
eszközévé
tevék,
intézményt, ünnepélyei
államhatalom
körét
melyet
dicsitésére
mindinkább
az,
mint
használhat
kiterjesztik,
:
vallást
rendri ha az míg az
Második
egyes,
lóságát
minden
rész.
Hatodik könyv. Kilenczedik
eszköztl
megfosztva,
mindent
föntarthatná,
az
fejezet.
melylyel
államtól
381 önál-
kénytelen
ami csak ez iránynyal ellenkezik, csírájában tudnak fojtani, minden ellenkez el gondolatot államvétségnek nyilvánítanak, minden ellenkez törekvést levernek az államnak rendelkezésére álló anyagi eszközökkel szóval, ha a caesarismus mint az egyedüli forma, melyben, a jelenkori államok nagysága mellett, az egyént teljesen alá lehet vetni várni;
ha
mindent,
—
;
idre megszilárdul: (b) akkor azon fogalmakat is mások váltják föl lassankint, melyek a caesarismussal ellenkeznek. Azon államhatalom, mely magának igényli állampolgárainak növelési jogát, minden eszközzel rendelkezik, hogy az új nemzedék érzelmeit is szükségei szerint idomítsa*, vagy s jöhetnek idk, midn az emberiség, az állam államhatalomnak,
az
hosszas
—
—
hatalmának teljesen alávetve, szintoly jól érzi magát, mint az Antoninok korában történt. Csak ne feledjük, hogy ez eset csupán akkor fordulhat el, ha a jelenkor uralkodó fogalmai állam
az
élén
álló
egyedúr
teljesen átalakultak, és
id eredménye Amint
hogy az
ily
változás csak hosszas
lehet.
az egyes gondolatainak fejldési
lehet önkényes,
hanem azon
rendé
nem
fogalmaktól, melyeket érzé-
keivel fölfog, azok fogalmaitól, a kikkel érintkezésbe s
mindenek
miknél
vények nél
is,
fölött az
emberi
lélek
tehetségeitl
j,
függ,
minden gondolkodás csak bizonyos törugyanez az eset a népekszerint történhetik
fogva
:
st
az összes
emberiségre nézve.
Minden korszak uralkodó eszméi azon fogalmakból erednek, melyekbl kiindult, a visszonyokból, melyeken
Az uralkodó eszmék
3g2
befolyása az államra.
átment, az érintkezésekbl, melyekbe
különböz
mint
eszmék
képviseli,
különböz népek, egymással jöttek,
emberi gondolkodás azon örök törvényeibl, melyeknek egész népek uralkodó eszméinek fejldési
végre
az
rendje
is
alá
van vetve.
hogy valamely kornak uralkodó változhatnak meg rögtön, s hogy tehát
Innen következik, eszméi
a
sohasem
haladás irányának rögtöni megváltozása
miután mindig az uralkodó eszmék
Ha immár meggyzdtünk
lehetetlen,
határozzák azt meg.
hogy az egyéni
a fell,
meg minden
szabadság fogalma szabta
is
törekvés irányait
keresztyén polgárisodásunk folyama alatt; ha az összes ellenmondhatlanúl
történetírás
hogy
bizonyítja,
száza-
minden haladás, miszerint az egyéni szabadság mindig több-több, s a hol a minden ember fokra fejldött, polgárisodás legfbb részére ln biztosítva; ha végre belátjuk, hogy minden erfeszítés daczára, melyeket századok .óta tettek az
dokon keresztül abban
állott
ó-kor alapelvei valósítása elismerésnek,
végett, daczára azon általános
melyben ez elvek elméletileg
részesültek,
mindig épen a többség fogalmában talált legyzhetlen akadályokra: valóban több ert kell tulaj donítnunk a többség ezen fogalmainak, hogy-
gyakorlati
létesitésök
sem azoknak
merben
lehetetlennek kell tekintenünk azon
valósítását
mindazok
hirtelen megváltozását várhatnék,
s
ekkép
elméletek
melyeket nemcsak a kommunismus, hanem követnek, akik az állam hatalmát mindig
is,
kijebb terjeszteni,
s
az egyént mindig
szkebb
korlátok
közé igyekeznek szorítani.
A
legnagyobb
befolyást
kellene
fölforgatások az
egyéni
esetében
szabadság
is
nagyobb
eszméjének
a
Második
jövend
rész.
Hatodik könyv. Kilenezedik
alakítására
gyakorolnia,
mint
a
fejezet.
383
mint most
annak engedni akarnak. Nem ismerünk nagyobb átalakulást a történetekben, mint akkor történt, midn a római birodalom elenyészett. Amint a politikai és társadalmi viszonyokat erszakosan összeronták a barbár népiségek, ezer meg ezer darabra hullt szét a nagy birodalom, s az egész világ, mely fölött Róma uralkodott, új alakot öltött külsleg, s talán még nagyobb volt azon forralom, mely ugyanakkor az eszmékben történt. Azon népek uralkodó fogalma, melyek Rómát
—
megtörték, volt,
a
legteljesebb
egyéni
szabadság
melynek mindenki csupán önerejében
öntudata találta föl
melynek hatása szintén terjedni kezdett ugyanakkor, az egyén határait;
szellemi
a
keresztyénség
szabadságának,
eszméje volt:
s
uralkodó
az
eszméje,
emberi
nem amint Róma
értette,
nem egységének minden népnek
egyetlen nép zsarnoksága alá vetése által;
minden
hanem mint
egyházban való Ez eszmék, melyek annyira különböztek az egyesülése. ó-koriaktól, egy új polgárisodásnak szolgáltak kiindulási pontjaiul, s meghatározák azon irányt, melyben ezredéven át haladt az emberiség; — még is mindez nem volt képes az ó-kor hatását polgárisodásunkra megsemmisíteni, s ama roppant átalakulás daczára, melyet a keresztyénség az emberek eszméiben és nézeteiben elidézett, e tekintetben is fontos nyomai maradtak fön számunkra az ó-világnak: a régiség szellemi romjai, melyek elttünk fontosabbakká lettek azon óriási építményeknél, melyeket századok múlva bámulunk és törekszünk utánozni. Ki nem tudja, min hatással voltak a
föld
népeinek
egy
közös
Az uralkodó eszmék
384 összes
befolyása az államra.
polgárosodásunkra a római impérium
emlékei, a
intézmények maradványai, melyek a népvándorlások zrzavarában fönmaradtak, és a római jog? Ki tagadhatja, hogy az egyéni szabadság utáni törekvést helyhatósági
középkoron
az egész
át
modosítá a vágy,
eró's
államot
intézmények utáni törekvés s a római jóg fogalmai? St, hogy az ókor ezen eszméinek bofolyása a tudományok föléledésével annyira növekedett, miszerint úgy tetszik, mintha azon eszméket is
alkotni, a helyhatósági
háttérbe
szorítá
Ha
vala, a
melyekbl polgárisodásunk
ki-
hogy a jelen polgárisodás enyészetéhez közelít: föltehetjük-e, hogy kevesebb nyomát hagyja maga után lételének, mint az ó-kori mveltség? hihetjük-e, hogy a keresztyénségbl, ha eltérnek is tanaitól, nem marad fön legalább ama szellemi község emléke, mely másfél ezredévig független volt a világi hatalomtól, s hogy jogfogalmainknak, világnézetünknek, st társadalmi viszonyainknak is nem maradnak fön némi nyomai, melyek által polgárisodásunk alapeszméi szintoly tetemes befolyást gyakorolnak a miénket követ polgárisodásra, amint el kell ismernünk az ó-kori fogalmak hasonló befolyását korunk polgárisodására? Még ha egy új polgárisodás küszöbén állanánk, s azon fogalmakat, melyek eddig irányadók voltak, mások indult?
váltanák
egyéni
föl,
azt
szabadságot
elznek
szabadság
fogja.
helyet
Hogy
hibás
is
volna,
törekvés
méginkább meg akarni
az
szorítani.
polgárisodás épülete mindig a meg-
új
romjaiból
nevezetes
is,
esetben
az
Miután minden egyéni
hiszszük
keletkezik: elve
foglal
azon el,
elreláthatni,
polgárisodás
hogy
körében
az is
amely a miénket követni
érte volna el ezélját e törekvés most,
midn
Második
látjuk,
Hatodik könyv. Kilenczedik
rész.
hogy minél korlátlanabbá
a visszahatás
mindig
is
lett
növekedett
385
fejezet.
az állam hatalma, e
hatalom
ellen,
hogy az osztályok nivellirozása által, inelylyel az államot minden lehet ellenállás ellen biztosítani akarták, sem értek el egyebet, mint hogy most már minden osztály
szükségét az államhatalom
érzi
korlátozásának,
s
az egyéni szabadság élvezete utáni törekvés annál élén-
kebb
mivel annyi szomorú tapasztalás után végre
lett,
meggyzdtek
a fell, hogy a politikai szabadság meg-
alapítása,
melyet az
kintettek,
végtelen
mokban,
egyéni
önállóság
kárpótlásául
nehézségekkel jár a nagyobb
te-
álla-
kevesebbet ad az egyesnek, mint a mennyit
s
attól vártak.
Korunk tagadhatlan jellemvonása az individualismus. Ami csak nagyszer s ami kárhozatos korunkban, mind ezen forrásra vihet vissza. Mindenütt az egyéniség
törekvésével
érvényesíteni,
körüle
találkozunk,
anyagi erit kifejteni,
szellemi és
akaratának alávetni
van,
miszerint
s
személyes
magát s ami
czéljaira
Minden ellépés, bármely téren, mindig az egyén nagyobb szabadságra törekvésének eredménye; föltehetjük-e, hogy az emberiség, ahol az államról van szó, épen az ellenkez irányt kövesse, s fölhasználni igyekszik.
midn
mindenütt a szabadság
get szerezni,
itt
által
törekszik elégültsé-
a teljes alávetettségben találja azt?
Sajnálkozhatunk, ha úgy tetszik, korunk ezen iránya fölött, bámulhatjuk az ó-világ nagyszerségét, s
epedhetünk
azon
egy részecskéjének kész volt
feláldozni;
érezte
A
magát,
mint tényt
runk individualismusát, Eötvös.
midn
kor után,
s
XIX. század eszméi.
e III.
mindenki az egész amelynek életét is
nem tagadhatjuk
ko-
ténybl következik, hogy 2o
Az uralkodó eszmék
3gQ
államban
az
is
befolyása az államra.
annál kevesebb
s
minden
korunk általános irányá-
haladás, minél inkább megfelel
nak,
nehézséggel jár
valóban különös, ha azon
állítást
miszerint az
:
államhatalom korlátozása ellenkezik azzal, ami 50 okul hozzák
óta történik,
föl,
hogy
év
tehát az kivihetet-
óta törtónt, mindenütt ami 50 föntarthatlannak, mindenütt folytonos forradalmak for-
len
épen
holott
;
év
rásául mutatkozott.
Nem sége, az,
a teljesen korlátlan hatalomtúli függés egyenl-
hanem az egyéni szabadság mindenki
amire
törekszik;
öszhangzásban* haladásunk annálfogva a haladás
is
az
élvezésébeni
csak
ez
uralkodó
egyenlség
irányban
van
eszmékkel,
s
csupán ez irányban lehetséges
korunkra nézve. Miután immár az egyéni szabadság élvezésének egyenlsége ers államhatalom fönállását kívánja ugyan, de míg az állam kiterjeszti,
lanul
áll
s
merben
korlátlan
minden egyes
az állammal
hatalmát mindenre
elszigetelten
gyámolta-
és
szemben, azaz, valamíg
az állam
mostani intézményei fönállanak, az élnem érhet: önként következik, hogy az államhatalom tetemes
—
nem
korlátozását
hanem azon kört illetleg, melyre hatalma kiterjed, míg korunk uralkodó eszméi nem változnak, az egyetlen útnak és módnak kell tartanunk, amelyen legyzhetetlen akadályok nem gátolják a hatalmát,
—
—
haladást.
Jegyzet a VI. könyv kilenczedik fejezetéhez.
JEGYZET A
(a)
IX.
FEJEZETHEZ.
M. A. Romieu „L'ére des Césars"
mely ly el pár év eltt nagy
hogy vannak korszakok,
zajt ütöttek,
midn
egyedül lehetséges államformának, tani,
leg.
a s
hogy legalább Francziaország
Nem
tartozik ide
taglalásába bocsátkozni
Romieu
a ;
387
czímíí
azon
tételt állító, föl,
caesarismust feladatul ily
munkájában,
tekinthetni
tzte bebizonyí-
korszakban van jelen-
által fölhozott
okok kimerít
csak annyit kell megjegyeznem, hogy
a caesarismus jótékony eredményei szükségkép békés fönmaradásától függenek, amit Is
csak
rigy tehetni
föl,
ha legalább
azon népek, melyek közel érintkezésekben állanak egymás-
sal,
egyetlen Caesarnak vannak alávetve.
A
caesarismus több,
majdnem egyenl hatalmú állam közt gyakorlatilag merben kivihetlen, mivel a caesarismust nem gondolhatni a néptl
merben
különálló nagy sereg nélkül, viszont
háborúkat a törekvés nélkül: az
által
nem háborúk,
s
gyöngítni az ellenfél
hatalmát, hogy a" népet a fönalló rend ellen izgassák.
25*
^z
388
uralkodó eszmék befolyása az államra.
FEJEZET.
X.
A HARMADIK TÖRVÉNY GYAKORLATI EREDMÉNYEI. AZON SZÜKSÉGEK, MELYEK AZ ÁLLAMHATALOM KORLÁTOZÁSÁRA VEZETNEK. Gyakran mondám, s ismétlem — mert az ellenkez nézet nagy tévedéseknek ln forrása — hogy az emberek nemhogy, amint állítják, változásokra
—
—
lennének hajlandók,
st inkább
többnyire ragaszkodnak
a fonállóhoz. Egyesekre nézve állhat, hogy a jobb a jó-
nak
st ami
rosszabb,
véve az ellenkez
általában
ellensége,
igaz,
rég elavult és rég alkalmatlanná
<
lett,
magát a czélszer újítás ellenében, a meddig csak eltrhet. Akik reformokkal foglalkoztak, szükségkép tapasztalniok kellé, hogy az emberek az észszer dolgot is, ha ellenkezik szokásaikkal, csak kénytelenségbl fogadják el, s hogy nagyobb változást csak akkor eszközölhetni tartós alapon, ha elutasíthataz
is
füntartja
lan szükséggé vált.
Ha
tehát
meg
is
vagyunk
gyzdve
a fell,
hogy
az önkormányzás elve mindazon körben, a hol az állam veszélyezése nélkül lehet,
—
egyéniségek
elmozídtja,
kölcsönös
kedvez
kifejldését
érintkezéseiket
a haladásra,
s
az
mivel a határozott jellem
akadályozná,
a
nélkül,
—
hogy
leginkább
ember rendeltetésének jobban
Második
rész.
azon
megfelel
Hatodik könyv. Tizedik
államába behoztak
:
ebbl még nem
339
korunk
melyeket
formáknál,
fejezet.
legtöbb
következik, hogy
viszonyok átalakulása ez értelemben már a küszöbön áll. St nem szenved kétséget, hogy a létez viszonyok fönmaradnak, ameddig csak azt tartsuk,
lehet,
miszerint a
pedig annál inkább, mivel nagy
és
erfeszítések
küzdelmek korszaka után, amint átéltünk, mindig leginkább érzik a nyugalom és veszteglés szükségét. Csak ha egyszer a fell gyzdtünk meg, hogy a fönálés
lónak
lett, hogy korunkban elkerülhetlenné vált csak akkor foglalkozhatok az államtudomány és politika azon kérdéssel mint történhetik e változás az egyes országokban a legkönnyebben ? mert az állam-
változtatása
elutasíthatlan
szükséggé
az államhatalom korlátozása
—
:
tudomány
föladata,
annyiban
csak
nem
st
az
fontosságot,
a
a jövvel foglalkozni,
igényelhet
gyakorlati
mennyiben meg tudja oldani a kérdést: mint
tehetni
eleget a jelenkor szükségeinek?
S hogy ez utolsó és legfontosabb kérdés megoldásában, melytl munkám becse kizárólag függ, világos legyek szükségesnek tartom megosztani a tárgyat. :
Ha
az egyes szellemi és anyagi fejldését
denki lehet legnagyobb jólétét seink is
czéljának:
az egyéni
lemi
és
az állam,
szabadság,
anyagi
s
—
tartjuk
is
—
törekvé-
mint megmutattam, ez
fejldésének
által
els
min-
ekkor
minden egyes föltéte;
s
szel-
azért
mindenekeltt az állam szükségeire fordítjuk figyelmünket. Aztán vizsgáljuk: mennyiben szükséges az egyesre nézve az államhatalom korlátozása? elször is anyagi, majd szellemi, vagy erkölcsi szükségeit vévén figyelembe.
;
390
-A-
uralkodó eszmék befolyása az államra.
2
XI.
FEJEZET.
AZ ÁLLAMHATALOM KORLÁTOZÁSA MENNYIBEN SZÜKSÉGES AZ ÁLLAMRA NÉZVE. Hogy és
az állam föladatát,
szellemi
javainak
mely az egyesek anyagi
biztosításában
áll,
megoldhassa,
szükség, hogy:
kívülrl teljesen független;
a)
benn nemcsak forradalmak, hanem gyakori erszakos megtámadások ellen is biztosítva legyen c) végre birjon azon állandósággal, mely az egyén minden hasznos munkásságának föltétele, s minden javak biztosítéka; mert amely államban folyvást változik az egyén jogköre s változnak a viszonyok, melyekre kell építnie az egyesnek számításait, anyagi és erkölcsi b)
javainak sincs
ott
biztosítéka.
Korunk államainak nagysága államnak jelentékeny
eszközökre van
csak annyiban tekinthetni
függetlenségét föntarthassa,
s
biztosítottnak
amennyiban
tartósan
nagy hatalmat
Hogy sai ellen
önállóságát,
s
módjában
van
fejteni ki.
az állam a bel ellenségek erszakos támadá-
óva legyen,
el
kell távoztatni az ily
úgy kell rendezni az támadások sikerére legkisebb
okait,
minden egyes szüksége, hogy
mellett
államot,
támadások
hogy az
kilátás se legyen.
érintett
Második
A föl,
rész.
Ötödik könyv. Tizenegyedik
viszonyok állandóságát pedig csak
ahol gyakorlati és
társadalmi
melyek természetknél fogva
391
fejezet.
találjuk
ott
intézmények vannak,
akadályozzák
rögtöni
a
változást.
Ha meg
mutatni,
lehet
hogy minderre nézve az
államhatalom korlátozása szintoly jó hatással van, mint mit úgy másfell a merev központosítás rendszere,
—
—
épen e szemmunka folytán megmutattam, nem felel meg kivánatainknak, úgy nem von-
hiszem, e
pontból
hatni kétségbe
azon
tételt,
hogy az államhatalom kor-
magára az államra nézve is valódi szükség. Meg kell jegyeznem, hogy miután e tárgy szoros összeköttetésben áll azzal, melyrl a negyedik könyvben szóltam, a következkben érintenem kell röviden egyet és mást, amit ott bvebben kifejtettem, mi miatt elre
látozása
bocsánatot kérek az olvasóktól.
Azt hiszem, senki sem fogja azt állítani, hogy az államot csupán anyagi eszközei s közigazgatási hatóságainak czélszer szervezete teszik hatalmassá, csupán ezekre támaszkodva, soká
felálljon.
hogy,
s
Azon tagad-
hatlan tény, miszerint az egyes államok részérl kifeje-
sohasem a rendelkezésk
szoros viszonyban
zett hatás
áll
s
alatt
tény,
lev anyagi
mondom, nyilván az ellenkezt
nagyságukkal
eszközökkel, mutatja.
—
e
Minden
államnak szüksége van egy eszmére, mely anyagi erit összetartja, mely közös czél felé készti. Akár valamely
nagy egyéniség
melletti
lelkesedés,
vagy azon
hség
melylyel az állam lakói uralkodó-házukhoz viseltetnek,
meg
levén
gyzdve, hogy
a jog,
melynél fogva ama
ház a trónt bírja, csak koronája azon fának, melyen az
egyesnek
minden joga
fejldött;
akár
a
nemzetiség
:
Az uralkodó eszmék befolyása az államra.
392
melynek
érzése,
állása az állam fönállásától
vagy
függ,
hosszas emlékezések ereje tartsa egybe az állam összes
annyi bizonyos, hogy
lakóit,
ilyes,
mindent átható eszme
kapcsolata nélkül egy állam sem állhat fön soha, köz-
egy sem lehet hatalmas. Mens
szellem, hazafiság nélkül agitat
molem.
Nem
tagadhatni,
hogy az
újabb
kor
államaiban
kevesebb közszellemet találunk, mint az ó-kor, st a középkor egyes államközségeiben; s a fegyelem és becsületérzés minden csodája sem pótolhatja azon lelkemelylyel az ó-kor polgára városáért magát
sedést,
áldozta;
korunk
azonban erkölcsi
ha ezen jelenséget vagy épen, mint sokan
igazunk,
nincs
sülyedésének,
gondolják, a keresztyénség befolyásának donítani, (a)
Annak oka
föl-
részint a mostani
akarják
tulaj-
államok nagy-
ságában, részint abban fekszik, hogy rendezésök módja által lehetetlenné tették
a közszellem keletkezését.
Azt hiszem, hogy a költ ama nevezetes szavai „Nescio qua natale solum dulcedine cunctos ducit," minden költi szépségök mellett, mikor írták, akkor is olyasmit fejeztek ki, ami épen nem áll. Ha az ember csak els fokán is túl van a polgárisodásnak, bensleg összeköttetésben áll meggyzdésével amaz érzés, st némileg meggyzdéseinek eredménye, s ha az ó-kor polgára kész szívvel áldozta
masint többet
körén
kívül
tn
e
életét hazájának,
alkal-
részben az az öntudat, hogy hazája
semmi jogra nem
elvesz, rabszolgaságra jut
akik eltte
föl
kedvesek,
—
maga mint
tarthat is,
igényt,
s
ha az
mindazokkal együtt,
azon kimagy arázhat lan
érzelem, mely némelyeket szülföldükhöz köt. De ha megengedjük is, miszerint a honszeretet akkor, midn
Második
rész.
Hatodik könyv. Tizenegyedik
fejezet.
393
a legközelebbi emelkedett helyrl az állam egész területét
be lehetett
látni,
s
a leigázott állam lakosait hazá-
joktól elszakíthatta a hódító önkénye, dolga.
—
mindenki
azon érez
azon
hely
iránt, a hol
jelenkorra nézve ezt semmi esetre
Az azon
állam iránt való
földképrl ismerünk születéshelyünk kell
lenni
azon
oltalmazzák,
virányára
nem
melyet
volt,
életét
tölte,
tehetjük
szeretet,
emlékeztet;
lelkesedésnek,
midn annak
az érzés
a
föl.
melyet csak a
egyéb valami, mint amely
teljesen,
egyes közvetlen körében,
merben
eredménye
ragaszkodás
melylyel
más alapjának most a hazát
bukása keveset változtat az csak az elveszett szabadság
s
vágya tölti a kebleket. Miután a jelenkori állam, sokkal nagyobb kiterjedés levén, hogysem érzékeinkkel fölfoghatnék, csak eszmeképen tnik föl elttünk: az irántai ragaszkodás sem csupán az érzésbl foly, hanem nagyobb részint
meggyzdésünk
Sokkal nagyobb a haza, hogysem mint egészet mindenki szerethesse; mivel magában foglalja mindazt, ami minden egyes eltt becses, csak azért lelkesül minden egyes érette, s a hazaszeretet mértéke mindig azon érzelmek és érdekek számától és fontosságától iügg, melyeknek kielégítését a haza eredménye.
föntartása föltételezi.
Ebbl
következik, hogy az állam-
hatalom eszélyes korlátozása
által,
minél inkább növek-
körök száma, melyekben az egyén szabadon mozoghat, amelyekre hatással lehet, s melyekhez annálfogva érzelemmel viseltethetik: az állam iránti ragaszkodásnak, s így valódi erejének is növekedni kell. szik azon
Nem
az
államgépezet
az állam szilárdságot.
mechanismusától
Egyes
lánczot,
kölcsönöz
ha még oly ers
^ z uralkodó eszmék befolyása az
394 és súlyos
is,
lyen bevésik telék, saját
fleg mikor ezer meg ezer he-
eltörhetni,
gyrit
államra.
észrevétlenül; azon százezernyi kö-
mely a polgárokat egymáshoz
szkebb köréhez
mindeniket külön
s
fzi, áthatlan hálót képez,
épen
amelyekbl áll, senki sem akarja Miután semmi sincs az államban, ami va-
mivel az egyes szálakat, összetépni.
lamikép
összeköttetésben
nem
állana
vele:
azon
kö-
melyek az egyént családjához vagy megyéjéhez, valamely iparz társulathoz vagy az egyházhoz fzik,
telékek,
egyszersmind az államhoz
den egyest.
Minél szabadabbnak
vesbbé emlékeztetik sére,
szorosabban
is
t
küls
attól,
mely eltte
ha minden
szent.
kötnek min-
magát, minél ke-
jelek az államtól való függé-
annál nagyobb e függés
külhetne
érzi
mert csak akkor mene-
;
köteléket
széttépett
Egyébiránt Svájcz példája a közép-
korban, Hollandé a XVI. és XVII. században, s
az északamerikai szabad államoké jelenleg
legjobban
elbb,
meggyzhet
észszer korlátozása az
a
fell,
állani
hogy
az
Angliáé
mindenkit
államhatalom
egyes részének vagy köz-
nemhoav lazábbá tenné az állam egységét minden küls megtámadás ellenében, st oly egységet idéz el az érzelmekben, minvel csak az ekkép
ségének
érdekében,
rendezett államokban találkozunk.
Azonban mellzzük
nem érzelmekkel
ezt;
a politikának
kell foglalkozni.
A
tényekkel,
hazafiság hiányát
pótolja az összeírási törvény, a jó fegyelem, az uralkodó-
ház iránti szeretet, és a len, aki
jól
rendezett rendrség'.
napjainkban a honszeretetre
építi az
állóságát; csak jól kitanított hadseregre
Nem
Eszte-
állam ön-
van szükség.
tudom, sokan osztoznak- e olvasóim közül e nézetben; annyi bizonyos, hogy néhányan így véle-
Második
rész.
Vegyük
kednek.
Hatodik könyv. Tizenegyedik
tehát e nézpontból szemügyre az elt-
tünk lev tárgyat. Megengedve, hogy az állam jól rendezett,
föltétele
fontosságot
kisebb
minél
nek,
nagy hader
hader
dezett
állósága,
—
önállósága
fönállásától jól rendezett
kizárólag
függ: a jól ren-
pénzügy; minél
tulajdonítunk tehát a hazaszeretet-
szempontból
anyagiabb
inkább
annál
lamot,
395
fejezet.
meg
fogjuk
engednünk,
kell
föl
az
ál-
hogy ön-
valamint az egyesé, mindenek fölött háztartá-
függ.
sától
A
különböz államok rendkívül különböz pénz-
viszonyainál
s
azon terjedelemnél fogva, melyre szükség
lenne, ha azon pénzügyi
nehézségeket, melyek minden
állammal közösek, mind el akarnám számlálni,
ereszkedhetem
mélyebben
—
nem
tárgyba;
úgy tartom, különös bizonyítás nélkül is meg fogják engedni, hogy az újabbkori államok aehillesi sarkát a pénzügyekben kell keresnünk. Aki ezen kétkedik, bizonyára kigyógyul optimisinusából, ha a börzejátékot minden újabb államban
Hogy
itt
e
látja.
megakadályoznak, ami legkevesbbé is veszélyezi a köz bátorságot, ahol szigorúan büntetik, akik csak bármiképen oly
államokban,
ahol
mindent
bizalmatlanságot terjesztenek a közigazgatás
tanak
minden
fölött,
híresztelések által
ellen,
til-
mely a napszámot folebb akarja vinni, s törvényeket hoznak az uzsora ellen, hogy mondom ily államokban trnek olyas egyesületeket, melyek korlátlanul határoznak az állam hitele egyesületet,
aláássák
akarják szabni a pénz értékét,
s
a
közbizalmat,
meg
nagyobbrészint abból
merítik nyereményüket, amivel a kamatláb, mely
mel-
Az uralkodó eszmék befolyása az államra.
396 lett
az
részére
államnak kölcsönöznek, fölülinu]ja az törvényesen
államokban,
ahol
egyesek
megszabott kamatlábat; hogy olv mindent központosítnak, épen a
pénzviszonyok szabályozását hagyták egyesek nyerész-
nem
kedésére, akik részint
egy bizonyos állam
is
—
minden pénzügyi krízisbl, minden eszközt kezökbe adtak,
s
nyereséget merítenek,
ségbl
és
aminek
—
elidézésére
rendesen
legtöbb
mindezt trik csupa kénytelen-
s
mivel a pénzügyek jelen
—
nélkülözhetlenné teszi:
tagjai,
oly
tény
állapota ez,
bizonyítást fölöslegessé tesz azon tételre
különböz államok pénzügyei nem
a
börzét
a
amely minden nézve, hogy a
legfényesebb
álla-
potban vannak.
Minden államférfiúnak e pontra van fordítva figyelme senki sem tagadja, hogy nincs nyomasztóbb szükség,
;
mint a bevételek és
kiadások között megzavart eírven-
súlyt helyreállítani.
Hogy
történhetik ez ?
Tisztelet
ügyérségnek,
a
becsület
pénzügytannak,
a tapasztalás megmutatta,
de
a
s
pénz-
hogy
erre
nézve csak két eszköz van, mely mindenk 1 eltt isme. rétes,
s
amelyet
nem
Szaporítani kell szállítani,
mer
semmi mesterség. a bevételt, vagy a kiadást alább pótolhat
minden egyéb,
bocsánat
e
kifejezésért
—
szédelgés.
Azon
hogy valamely állam pénzügyi
állítás,
csupán a hiteltl függ, bevételekbeni
nem egyéb sok
—
a
mivel az
mindig
csalódásnál.
minister,
lyöket
hiányt
s
állam
kölcsönnek
halhatatlan, a kell
fedezni.
Valamint Necker, úgy utána
kiket örömmel üdvözöltek,
elíbglalák,
állása
kénytelen
volt
midn
tapasztalni,
hogy
hea
Második
rész.
Hatodik könyv. Tizenegyedik
köz bizalomnak, ha egyszer
van szüksége, tatlan,
molást
megingott, reális támaszra
hogy az államnak, épen mivel halha-
s
meg kell érnie nem hagyhatja
A
397
fejezet.
a bukást, síró
s
a hiteleziveli leszá-
örökösökre.
kett közül melyik eszközzel
immár
állíthatni
helyre a pénzügyek megzavart egyensúlyát?
Miután az egyenes államban
felét,
galomban lev
nem sok annyira, nél,
és
bevételek
legtöbb
néhol szinte egész összegét teszik a
pénznek,
s
nehézségei jár,
mint
indirekt
azeltt
hízeleghetünk
ez
st
sokkal
magunknak
nem
nyomást
a
kevesebb azzal,
érzik
állambevétel-
hogy meglehe-
tsen messzire vittük az adóztatás mesterségét. megengedem, hogy e részben még nem is értük legszéls határokat.
A
hihetetlen
St el
a
forgalom élénksége mellett, az
indirekt adók útján, az államban forgalomban
hez képest,
for-
adók behajtása aránylag
mennyiség
öszletet
lev
pénz-
hajthatnak
Csakhogy nem kell feledni, hogy minden indirekt adó behajtása nagy költséggel jár, s drágaságot idézvén el minden tárgyra nézve, melyet azzal megrónak, nemcsak bevételeit, hanem kiadásait is szaporítja az államnak; hogy a legtöbb adónak bizonyos mértéken túl csigázása a helyett, hogy szaporítaná az állam bevébe.
teleit,
mint a vámoknál, bor- és söradónál látjuk, csök-
kenti
azokat,
hogy végre az oly
folyó kiadásokat
melyben a hogy az állam
állapot,
csupán azzal fedezik,
egész adózási erejét veszik igénybe, szükségkép a pénz-
ügyi
súlyegyen megzavarására vezet, miután bizonyos
idkben minden állam rendkívüli erfeszítésekre van kényszerítve. Mindebbl következik, hogy a pénzügyi súlyegyennek az állambevételek szaporítása
általi
helyre-
Az uralkodó eszmék befolyása az
398 állítása,
ha
volna
lehetséges
is,
államra.
mindig
roppant
hézségekkel van összekötve, annyival inkább,
adó szaporítása népszertlenné s
teszi
ne-
mivel az
államhatalmat,
az
a rend elleneinek izgatási eszközül szolgál.
Bizonyára legbiztosabb út a reduktió, s azért is látjuk, hogy bármi kellemetlenül hangzik sokakra nézve e szó,
minden pénzügyi
után, végre
is
igazgatás,
különböz
kísérletek
mindig a reduktió rendszerére kénytelen
visszatérni.
De miben
álljanak
ezen reduktiók
tehernek, mely az államot jelenleg majd
melyik
részét
olvaszthatni
agyonnyomja,
állam
az
le,
azon roppant
?
becsülete
és
biztossága veszélyezése nélkül?
szó.
Azon teherrl, mely az államadósságból ered, nem lehet Ha minden erkölcsi tekintetet mellzünk is, az állam
bukása a polgárok nagy részére nézve sokkal nagyobb veszteséggel járna, azon tehernél, melyet az államadósság
kamatfizetése igényel,
szokták
és
azért
rendesen mindenek
a
hadier
alászállítását
eltt felhozni,
mint olyan
mely a sínyl pénzügyi viszonyokat helyreállítaná. Hogy az állandó seregek alábbszállítása mindenütt kívánatos, s irigylend azon állam, a melynek, mint eszközt,
Angliának, elszigetelt helyzetében, vagy mivel magában áll,
mint az északamerikai szabad államok, csak csekély
fegyveres erre van
szüksége,
nem szenved
kétséget;
hogy Európa államai egészen különböz helyzetben vannak, s hogy míg a világbéke fenyegetve van, annál kevesbbé lehetséges
többnyire
de szintoly bizonyos,
tetemesen
mostani
melyekkel
alább
szállítani
hadfolytatás
ezélszerúen
a
oly
bánni
fegyveres
ert,
mivel
a
fegyvernemeket
igényel,
hosszas
oktatásra
tudni
Második
Hatodik könyv. Tizenegyedik
rész.
nem
399
fejezet.
hogy a veszély pillanatában sorozzák be a katonákat. Lehetséges-e, és mi módon a
van szükség,
s
megtakarítani
szerekben
hadi
bizonyosnak
azonban
annyi zsoldot
lehet,
élelmezést
és
hogy
a
szabni,
s
elttem,
tetszik
kevesebbre
lehet
alig
nem tudom;
valamit,
igen kétlem, hogy a fönforgó viszonyok közt, a legtöbb
képesek volnának e részben változtaindítványozni, akik leginkább szót emeltek a hadi
államban azok tást
nagy
buclget
melylyel
az
is
mennyisége állam
—
ellen,
oly
változtatást,
nélkül,
veszélyeztetése
állásának
sokat lehetne megtakarítani e kiadásokból.
A
—
civillistáról,
melyet inkább a királyság
elleni
pénzügyek érdekében emelnek ki — minden elfogulatlannak meg kell vallania, hogy az kisebb államokban, fleg miután az államdomaine-eket
izgatásból, mint a
és az uralkodó családok magántulajdonát eladták, gyak-
ran igen nyomasztó
dásoknak
oly kis
tagadhatlan
több
kétséges marad,
a
részét teszi
befolyás
jövedelmi
államokban a kiahogy azon civillista,
de a nagyobb
;
mellett,
forrás
melyet
az
udvartartás
gyakorol,
elállítására
egészben
ország pénzügyei
vájjon az
mindig
1500 milliónyi budget mellett 30 millió frankot megtakarítnak? Minél tovább vizsgáljuk részletesen az államkiadások egyes ágait, annál inkább meggyzdünk a fe-
ynernének-e valamit, ha
ll,
hogy az
egyetlen
viszonyok
közt, az
szélyezése
nélkül,
utat
állam a
és
módot, melyen
méltósága
kiadásokban
a jelen
és önállósága ve-
tetemes
öszletet
ta-
karíthatunk meg, a beligazgatás körében találjuk.
Vegyük kezünkbe bármely állam mely
a
franczia
forradalom
által
költségvetését,
fölállított
igazgatási
^z
400
uralkodó eszmék befolyása az államra.
elvek szerint van rendezve,
A
s
megelzött
forradalmat
nézzük
idhöz
had
által
képest
tételeit.
mindenütt
okozott kiadás mindenütt
s
bár
idkben sehol sem vethetik a királyságnak hogy XIV. Lajos példájára, saját fényére és
szemére,
pazarolta
élvezeteire
magasnak
igen
legnagyobb
bruttó-
az
állam jövedelmeit, mindamela
találhatjuk
számot
tása veszi igénybe.
A
ka-
tetemes; a hajó-
hadsereg nagy szieteket vesznek igénybe,
és
az újabb
lett
egyes
Az államadósság
roppant bruttó-bevételt találunk. matai
át
mindenesetre
civillistá-t
állam
az
beligazga-
(6).
netto-bevételek közti
és
de a
is;
különbséget a
roppant igazgatási költségek okozzák, melyek
minden
állam pénzügyét terhelik.
Képzeljünk embert,
(e)
jövedelmei
hogy a
hasonló
Ha meg daczára
birtokán
szonyaihoz ill balesettl,
van alig
fekv
állást
valamely magán-
helyzetben
gyzdve képes
a fell, hogy roppant
annyit
megtakarítani,
teher kamatját fizethesse
foglalhasson
minden elre nem
ellenben
el,
látott
s
vi-
minden
kiadástól rettegnie
mert rendes szükségei összes jövedelmeit kimerítik, szóval hogy háztartásában változtatásokra lett szükség, miután jobb szerény de biztos állást foglalni el, mint fenhéjazva élni, ha ez a bukásra vezet; min-
kell;
ember azon kiadásait is korlátolná végs esetben, melyektl állása íüg^'^ de bizonyára csak akkor, ha meggyzdött, hogy eltte nincs más kigázolás. Míg
den józan
a
kezelési
tiszta
rendszer
jövedelmet,
s
változtatása ez
által
állásáról lemondani.
szaporíthatni
helyreállíthatni
arányt a bevételek és kiadások
sem akar
által
közt.
a
a
helyes
egy okos embe:-
Második
rész.
Hatodik könyv. Tizenegyedik
S nem ugyanez-e
az eset az
mely az állam pénzügyi
De
föltehetni-e,
mi
s
aztán
végs
eszközhöz,
— elbb hozzá
—
mely az
-
nyúljanak, mintsem meg-
a fell, hogy segítségre egyáltalában nincs
koczkára
akarni tételre
gálják?
ezt
lehetetlen
s
meggyzdésre
az állam
még
ne jöjjünk,
becsületét és öna
a
vizs-
hogy azon
nélkül,
miszerint
háztartás
nem
egyszer át a
tenni,
a hadsereg alább-
mieltt
tenni,
nagy könyvét tételrl
túlságos
köz-
rendszere jelenleg oly terheket ró az államra,
pontosítás
amelyek, természetöknél fogva, nem s
tenni azt.
érdekeiben mindenki szükségkép rövid-
szállííására gondolni, vagyis
illetik,
önmagát korlá-
kényszerítve
mód; hogy komolyan lehetne
állóságát
tart-
által
gyzdnének út és
nem
az utolsó polgárig mindenkinek érzelmeit
séget szenvedne,
más
e
állást,
st
állam fejének sérti,
hogy
állammal? Oly
mindig jobb,
s
toznia az államnak, mint
401
fölülhaladja,
erejét
hatni fon hosszas ideig,
fejezet.
az összes államot
melyeket a legkisekb veszély nélkül másokra
ruházhatni.
Aki
csak
elfogultság
azon államok pénzügyi a
legnagyobb
kép
belátja,
közt
csak
zavarta
az
kénytelenségbl telt,
oly
gondolkodik
melyeknek
állásáról,
nehézséggel
hogy az
nélkül
kell
épen
e részben
küzdeniök,
szükség-
állam bruttó- és tiszta jövedelme
meg
annyira az arányt,
szertelenül szaporítani k ellvén
jövedelmi forrásokhoz
is
mert
a bevé-
melyeknél
nyúltak,
a behajtási költségek a jövedelem nagy részét elnyelték.
Kevés bizalommal vagyok politikában.
A
legvilágosabb
elméleti
okok
bizonyítás
is
iránt
a
a
fell,
hogy valami a közjóra nézve kivánatos, csak annyiban bír hatással, amennyiben minél több egyént meggy E ötvös. A XIX.
század eszméi
III.
2G
Az uralkodó eszmék befolyása
402
az államra.
hogy az nekik maguknak is hasznukra van; annál többet adok a tények kényszerít hatására. zünk az
Epén
iránt,
az
államadósság
nagysága,
nagy hadsereget
miszerint
szaporítás nehézsége,
kell
azon
kényszerség,
tartani,
a
jövedelem-
az e részbeni kiadások csökken-
s
tésének lehetetlensége, szóval az államok pénzügyi
engem bizonyossá
pota tesz
toztatása fell
;
szervezetük vál-
csak azért fogják megszorítani az állam-
hatalom hatáskörét, mivel lett
igazgatási
álla-
az
kikerülhetlen
Oly forradalom
az államra nézve.
szükséggé
melyet min-
ez,
mely annál bizonyosabban bekövetkezik, ha kívülrl nyugalmat élvez az állam s a közigazgatás korlátlan egyedúr kezében van, kinek érdekei szintoly azonosok az álladen államban a pénzügyminister eszközöl,
méival,
amily
hatalma úgy
függetlenek
kívánván,
a
czélja
s
közigazgatástól,
követésében
magát zavartatni engedni olyas elméletek ket valósággal
nem
a
királyság érdekében
és
aki,
nem
fogja
által,
ami-
vittek be a
politikába.
Mikor fogják ezt belátni, még az egyes államokban sem mondhatja meg senki; csupán annyi bizonyos, hogy mihelyt azon kérdés merül föl: a várak falait hanyagolják-e el, vagy azon irományhalmazt hárítsák el, melylyel az államot kormányozzák, az állam szolgálatában tollak számát esökkentsék-e vagy a szuronyokét? azonnal vége lesz a mostani kormányformának is; mert, ha minden más elnye megvan is, mindenesetre a legköltségesebb minden igazgatási forma közt. Mivel a politika nem a szemléld, hanem a gyakorlati tudományok közé tartozik: épen annálfogva, nem engedik magukat az emberek az állam szükségeivel ellenkez
mköd
Második
rész.
Hatodik könyv. Tizenegyedik
fejezet.
403
irányba sodortatni azon nagyszer eszme által, hogy mindent egy központból igazgassanak, a mirl úgy is tudja mindenki, ha egyszer részt vett a kormányzás-
hogy gyakorlatilag központosított államokban
ban,
is
kivihetetlen, (d).
Ismerem az okokat, a melyekkel meg akarják mutatni, hogy a szigorú központosítás rendszere sajátkép csak látszólag költségesebb, mint más (e) a legfontosabb ok kétségkívül a következ. Azáltal, hogy azt, amit most az állam végez, másra bízunk, nem nyernek az egyes polgárok; mert azt, amit ;
az államkincstár megtakarít, és amit
most az államnak
adnak, azon községek vagy testületek pénztárába kell majd fizetniök, melyekre az összes államtól elvett teendket ruházták. St azt kell föltennünk, hogy ha fölhagynak azon egységgel, mely most az igazgatásban uralkodik, hasonló eredményeket, általán véve, nagyobb költséggel érhetnek
el,
mint jelenleg.
Erre az a válasz: 1. Hogy, ha vizsgáljuk, mi történik most, állítólag csupán az egyes községek érdekében, az államhatalom részérl az utak, iskolák, közhelyek építése
stb.
körül,
hogy egynémely dolog ezek közül, amit csupán egyes kormányhivatalnokok bizonyos javítás iránti elszeretetének vagy egyes közsé* gek sürgöldésének köszönhetünk, amelyek nem ismindenesetre föltehetjük,
mernek
az
államkincstár iránti követeléseikben,
elmaradna, ha egyes községekre ruháznák a jo-
talán got,
határt
intézkedések szüksége fell határozegyszersmind a kötelességet is rajok rónák,
hogy az
zanak,
ily
hogy azoknak költségeit fedezzék.
Az
öszlet
azonban, 2G*
Az uralkodó eszmék befolyása az államra.
404
melynek megtakarítását
ez
úton
várhatni,
talán
igen
csekély lenne, miután az egyes községek a helyett, amit
most érdekükben az állam tesz, más egyebet fognának tenni, aminek hasznos, st szükséges volta fell meg vannak gyzdve, s amit most minden kérés mellett
sem nyerhetnek meg*, de az ilyes megtakarítások fontossága nagyon világos, miután épen az által, hogy a kevesbbé szükségest mellzik, elmozdítják a szükséges létesítését, vagy amit a községbeliek annak tartanak, s ez jólétet, vagy legalább elégültséget eszközöl az egyes községekben.
Tagadhatlan tény,
2.
miszerint
községi
a
hivata-
lokra aránylag sokkal kisebb fizetésért kaphatni alkal-
mas egyéneket, mint az
áilamtisztségre,
s
az angol béke-
hogy azon készség, melylyel magukat a polgárok a közügyeknek szentelik, nem a választástól függ, hanem azon szükségtl, mely benpéldája
bírák
mutatja,
nünket azon körben, hol élünk, készt
kitn
állást el-
melyet valamely grófság vagy község lakosai közügyeik ezélszer vitelében helyeznek. Mi roppant kiadások származnak a jelen foglalnunk,
s
az érdekeltségtl,
körülmények közt csupán azon kénytelenségbl, hogy oly tömérdek államhivatalnokot kell ellenrizni, szintoly jól tudják, akik az igazgatás gépezetével foglalkoz-
nak, mint mindenki eltt világos, hogy mindezen kiadánagyrészint
sokat
gyék
és
megtakaríthatni, ha a községek, me-
tartomány igazgatása
ellenrzését azokra bíz-
zák, akiket az legközelebbrl érdekel. 3.
Merben
hamis azon
költségesebb lesz az
által,
hogy az igazgatás ha egy nagy területet, melyet állítás,
azeltt egy központból igazgattak, fölosztanak. Miként a
Második
rész.
Hatodik könyv. Tizenegyedik
405
fejezet.
földmvelésben is van az eldarabolásnak bizonyos foka mely mellett a földmvelés sok id pazarlással jár, azaz igen sokba kerül, a nélkül, hogy ezért elvi állíthatnók föl, miszerint a kezelés annál kevesebbe kerül, minél nagyobb a földbirtok, általában minden kezelésnél ez az eset. 4. Ha fölteszszük, hogy a tartomány, grófság, vagy község igazgatása semmivel sem olcsóbb, st költségeaz
sebb,
nosnak
államhatalom korlátozása
tetszik,
nem
hézségei
és pedig azért,
annyira
attól
még akkor
hasz-
is
mert az adóbehajtás ne-
függnek, hogy képesek-e az
egyes polgárok az adót megfizetni, hanem inkább
meggyzhetni-e ket adózásuk szüksége
attól,
ha az egyes túlterhelését nem kerülhetni ki, a legnagyobb fontosságú dolog az az államra nézve, hogy e túlterhelést ne az államhatalomnak tulajdonítsák.
Egy
gyakorlati
Vannak tények, melyeket nem jezni, s
sem
államférfiú
amelyek mégis
szintoly,
felöl? s
tagadhatja
ezt.
számokban kifest nagyobb fontosságlehet
gal bírnak az államra nézve, mint amelyeket statistikai
tábláinkban
följegyezve
találunk,
ide
tartozik
az
is,
hogy a polgárok több vagy kevesebb ellenszenvvel vetik magukat a közterheknek alá. Az alkotmányos államok tagadhatlanúl nagyobb adóképességét egészen ezen tény eredményéül tekinthetni. Ha immár az adózási képesség azon mértékben növekszik, minél nagyobb készséggel vetik magukat az egyesek a közterhek alá, ez pedig mindig attól függ, mennyiben vannak e terhek szükséggessége felöl meggyzdve, az által, hogy mindazt, a mi az összes állam szükségeihez közvetlen nem tartozik,
elkülönzik
testületekre
az
állam költségvetésétl
ruházzák,
ha nem kevesednek
a
s is
kisebb a kiadá-
Az uralkodó eszmék
406
sok egész öszlete, zási képesség,
egyest
befolyása az államra.
szükségkép növekszik az összes adó-
miután
1
csak
lehetséges minden
ezáltal
meggyzni azon kiadások szüksége
fell,
melyek
nyomasztóknak tetszenek. Minden adó terhes. Ha a közterhek öszletével egybevetjük, ami még nagy lelkesedés perczeiben is az állam vagy valamely község szükségeire, vagy általában talán
bármely közczélra, nyilvános fölhívások következtében, önkéntes adományokból bej, meggyzdhetünk, menynyivel fölülhaladja a közszükség mindazt, amit a jó polgárok is saját ösztönükbl összeadnak minden adó tehát szükségkép népszertlenné teszi azon hatalmat, a mely kiveti és fleg amely azt közvetlenül behajtja. Kérdem immár, hogy ha föl is teszszük, miszerint a köz;
kezelés költségesebb, a közterhek fölosztása egye-
ségi
netlenebb, nézve, ha a
nem mindenek
fölött kivánatos-e
az államra
minden adóztatással szükségkép együttjáró
gylölség nagyrészint az egyes községekre, grófságokra vagy tartományra hárul?
Megmutattam rev központosítás
a
negyedik könyvben, hogy a me-
rendszere,
melyet a
forradalom
óta
követnek Francziaországban, csak szaporítja az államot fenyeget veszélyeket, az ellenállás eszközeit pedig ke-
Aminek csak
vesbíti.
századunk
forradalmi
jellemét
vagy közvetlen tulajdonítnunk kell, az mind vagy az államnak adott szerkezet közvetlen eredménye, vagy legalább szoros egybefüggésben áll azzal. (/). Amit tenni kellé, hogy a központosítás elvét minívül den következményével k keresztülvigyék, megingatta a törvények iránti tiszteletet, mely a törközvetve
téneti
jog
iránti
tisztelettel
bens
összeköttetésben
Második
van
a
és
(g),
találhatni
ott
fejezet.
407
melyet
csak
Hatodik könyv. Tizenegyedik
rész.
a vallás,
hol
föl,
befolyását,
erkölcsi
vallás
állam
az
szolgálatától
küzdelme fölött áll az államhatalom elleni legtöbb támadást azonban minden bizonynyal az állam pénzügyi intézkedéseinek tulajdoníthatni, s azon körülménynek^ hogy oly rendszer mellett, mely szerint minden közigazgatási hivatalnokot a
mentten,
pártok
politikai
•,
központi hatalom közlönyéül
valahányszor
tekintenek,
az egyes az igazgatás részérl, bármely körben, sérelmet
avagy rövidséget szenved, mindig a központi hatalmat vádolja érte,
s
izgatási eszközül használja ellene, (h).
állam elleni folytonos izgatás ezen fMiután forrásait semmivel sem dughatni be inkább, mint ha az az
államot megmentjük a kiadások és izgatás
mely nem
tl,
illeti
azon részé-
az államhatalom
az összes államot,
ily értelm korlátozása szükségkép elmozdítja az állam szilárdságát, s el kell ismernünk, hogy az valódi szük-
midn vészterhessé ln
séggé oly
vált,
Sokan
azt
államhatalommal nézetnek
tarthatni
a
föl,
hogy
alapszik
az állam óvhatja
is
valamelyik
s
a
meg
a
:
nagy
ers
részint
ezen
központosítás
fönálló
az
rend-
Azonban
viszonyokat
st sok egyéb menti meg magát az
a fölforgatástól. Minden lakható polgár
csupán
változás ellen,
viszonynak változatlan fönállása államot
fonállót
talál az államférfiak közt.
tévedésen
nézet
nem
hogy
hiszik,
védre
izgatottság
elleni
immár.
tulajdoníthatni,
szere annyi e
államhatalom
az
állam
területén
ház,
épít,
melyet
nemcsak
egy-egy lépcs, melyen több ember a polgárisodás ma-
gasabb
fokára
emelkedik,
hanem egyszersmind meg-
annyi erdítménye a polgári társaságnak; minden jog,
Az
408
uralkodó eszmék befolyása az államra.
melynek élvezését az állam az egyesnek szersmind
biztosítéka
jól rendezett
a
sítésére; minél
társaságnak
polgári
község egy-egy
k
biztosítja,
a
;
minden
nagy épület meger-
jobban beleillesztik azt az épületbe, mi-
nél inkább az egész lényeges részéül tekintenek
darabot, annál rendületlenebbl álland az állam.
Ügy
egy-
minden (•).
hiszem, a közelebbi 50 év tapasztalásai szint-
czáfolhatlanúl megmutatták a rögtöni változatok könnységet a központosított államokban, amint min-
oly
den id és ország történetei tanúsítják azon tényt, hogy nincs konservativabb a helyhatósági intézményeknél, s hogy tehát korunkban, midn az általános izgatottság
folytán
változása
az
szélyezi,
a
szintúgy az
minden megingott,
állam
a viszonyok gyors
egyesek jólétét veintézmények megszilárdítását
állam fönállását helyhatósági
s
s
az
szükségéül kell
tekintenünk,
amint
leginkább czélhoz vezet a központosítás elve, ahol meg-
gyzdtek, hogy nagy
változásokra van szükx'
Jegyzetek a VI. könyv tizenegyedik fejezetéhez.
JEGYZETEK A
(a)
Például Rousseau.
(b)
Ez
FEJEZETHEZ.
XI.
értendk a kultusra
alatt
409
tett
melyet
kiadások,
néhány államban már a rendrséggel egyesítnek, úgy
szinte
a közoktatás költségei, melyet azon czélnál fogva, a melyet azzal el akarnak érni, ugyanazon departementliez számíthatni, s
az állam által vezetett
Pénzügyi tekintetben
(c)
h
képi nem
marad,
s
az
kiadásai.
egyes viszonyai nemcsak
szolgálnak az államra nézve, melyet hasonlatképen
fölhozhatni, szó,
közmunkák
hanem
Ahol számokról van
a legjobb iskolául.
semmit a mennyiség, ha az arány ugyanaz
változtat
az egyszer-egy akkor
is
igaz,
ha minden egyeshez
hat nullát teszünk. (d)
Gondolatban igen szép
lehet,
hogy minden
község-
ügyeit a belügyminister vezeti, vagy legalább ellenrzi
;
kér-
dem, van-e belügyminister a nagy államokban, aki csak név szerint elo számlálni tudná
is
mindazon községeket, melyek-
nek belviszonyaival ismeretesnek kellene czélszerleg kormányozhassa? oktatási tárczáról (e)
Aki
is.
lennie,
hogy azokat
Ugyanezt mondhatni
köz-
stb.
tényeknek
inkább
hisz,
mint
phrasisoknak,
hogy ez okokat kellleg méltányolhassa, csak azon kell egybehasonlítania,
vagy azon arányt
öszletet
amennyibe a közigazgatás Angliában
vagy Amerikában kerül, rül,
a
azzal,
kell
amibe Francziaországban ke-
szem eltt
tartania,
mely valamely
Az uralkodó eszmék befolyása
410
az államra.
állam összes és tiszta jövedelme és az elbbi közt van azóta,
hogy behozták a franczia közigazgatási (/)
Semmi sem
rendszert.
meg-
lehet veszélyesebb az államra azon
gyzdésnél, hogy aminek az állam alapjául vagy czéljául kellene szolgálni, mer íiktió, mely a dolgok valódi állásával ellentétben
áll.
Ha
tehát valamely egyeduralomban nemcsak
az állam összes ügyeinek vezetését, külviszonyait,
hanem
let jogát,
egész
az
közigazgatást az
s
a felügye-
államhatalomra
ruházták, azaz oly hatáskört adnak neki, melyet a legnagyobb
egyedúr sem képes
betölteni, s ahol a legtöbb
dolgot a feje-
delem nevében, de nem személyes határozatai
által
intézik
:
szintoly kevéssé szolgálhat ez azon államforma megszilárdítá-
amily kevéssé tekinthetünk
sára,
lamot,
melynek
politikailag
bármely
biztosítottnak
szabadnak kellene
lenni,
egyéni szabadság, mint korunk legtöbb államában,
Nem
fiktiónál.
nyújt,
nem
azért,
amaz
is
(7)
ott
nem egyéb
a kormányzásbani csekély részvétel miatt ragasz-
Amely mértékben
valósítása
ha az
amit közvetlen a politikai szabadság
kodik ahhoz minden egyes attól.
ál-
az
végett,
;
hanem
amit mindenki vár
azért,
korlátozzák, a politikai
egyéni
szabadságot,
a
szabadság
szerint
veszít
becsében az egyes eltt.
Gyakran
állíták,
hogy a
politikai
szabadság csak
lehetséges, ahol történeti fejldés eredménye.
korban egész könyvet írtak azon
Az újabb hogy
bebizonyítására,
tétel
az alkotmányos egyeduralom, Anglián kívül, Európa egy
ál-
lamában sem lehetséges. Hogy az újabb korban erszakosan.
vagy legalább
rögtönözve
behozott
alkotmányok többnyire
oly rövid ideig állottak fön, okát abban kell keresnünk, mivel ahol a
megszokás nem
ervel tarthatni
mot
biztosítjuk,
föl
szentesíti a törvényt, csak
iránta a tiszteletet,
s
anyagi
ekkép, míg az
álla-
szükségkép veszély ezztik a szabadságot. Ahol
Jegyzetek a VI. könyv tizenegyedik fejezetéhez.
— tehát minden egyeduralom-
rendezett jogviszonyok vannak,
ban
411
— lehetséges az alkotmányos szabadság
ami nem egyéb
is,
az összes jogviszonyok legfbb biztosítékánál; csakhogy e biz-
nem
tosítékot
hirtelen megváltoztatják,
ha azt
Csalódunk,
összes jogviszonyokat
szerezhetni meg, ha az
ha a múlttal egyszerre szakasztanak.
hogy ahol többnyire mindent
hiszsztik,
jogszernek
tar-
mindenki ill tiszteletben fog valamely törvényt
tar-
hirtelen egyberontanak, amit századokon át tottak, tani,
Ha
csupán észszerségénél fogva.
nem
államot bölcselk kormányozzák,
kevesbbé várható, hogy valaha egy
Plató eszményét, hogy az valósíthatni,
mennyivel
népet
egész
találjunk
csupa bölcselkbl!
Gyakran hasonlíták a hbéri államot lánczhoz, mely-
(li)
ben több
alsó
szem
mindig a felsn függ, míg végre azon
néhány szemhez érünk, melyek
legfölül állanak, s közvetlen
a királyságtól, az egésznek ezen utolsó karikájától függnek.
Azt hiszem, hogy
mint korunk bureaukratikus lánczszemek,
nem
kevesbbé
e hasonlat
államaira,
A
A
netével azonosult, e terhet a tapasztalás,
eszközül,
is
utolsó
egész súlyukkal
szolgálna az
s
államnak,
hogy a
st
király-
ahol az a nép egész törté-
elviselhetni; de szintén mutatja
hogy az alsóbb igazgatási ágazatok szoros egybe-
függése a legfbb
nek támaszul
melyekben az
tapasztalás mutatja,
ságnak vallásos szentesítése van,
államra,
közigazgatás bonyodalmas
nemhogy támaszpontul
szükségkép terhére van.
hbéri
a
levén alapjok a népben,
nehezülnek amaz egy szemre. fölosztása
áll
;
st
államhatalommal
sohasem szolgálhat en-
az alsóbb fokozatok mindig arra szolgáltak
hogy porba ránták a legfensbbet
is,
amelylyel össze-
függésben voltak. (i)
Nem
elég,
leteket csak tri
;
ha az állam a körében lev kisebb használnia
is
kell
azokat.
Mert
testü-
minden
412
Az uralkodó eszmék befolyása
er, amit az állam nem használ, eleme rá nézve. Mindazon vészek
föl,
által,
a
ellen,
testületek létele fenyegeti az államot 7
de legjobban az
az államra.
gyöngeség egy-egy melyekkel az önálló
megóvhatjuk magunkat;
ha azon módot követjük, melyet folya-
moknál szoktunk, amelyek néha kiáradnak niillik
a veszélylyel
fenyeget elemet
föl
;
miszerint tud-
tudjuk
használni.
Második
rész.
Hatodik könyv. Tizenkettedik
XII.
413
fejezet.
FEJEZET.
AZ ÁLLAMHATALOM KORLÁTOZÁSÁNAK SZÜKSÉGE AZ EGYESRE NÉZVE. Miután az állam föladata az egyesek anyagi és ers miután bizonyos czélok, kölcsi javainak biztosítása ;
melyeknek
elérésére kisebb társulatok elégtelenek, csak
nem szenved
az államban válnak elérhetkké,
hogy az állam megszilárdítása minden mellzhetlen szükség,
is
és
e
Ha
fejezetben megmutattam,
mulhatlanúl
tozása
szempontból
is
szükséges
egyesre
az
:
tehát,
államhatalom korlá-
az az
amint a köze-
államra
nézve,
már
szükségesnek kell azt tartanunk min-
den egyesre nézve. állam fönállása
nézve
egyesre
pedig talán a legnagyobb,
legfontosabb mindenek között. lebbi
kétséget,
s
De bármi
fontos
rendezett
a jól
a közügyek czélszer vitele minden
állam
maga nem képes
az egyes anyagi s
erkölcsi szükségeit kielégíteni.
Azon majdnem
határtalan
befolyás
következtében,
melyet az ó-kor politikai eszméi a renaissance
kában
a
életben
is
államnak
korsza-
tudomány terén gyakoroltak, a gyakorlati azon nézetbl indultak ki, hogy az újabbkori közvetlenül kell
tn
—
gondoskodnia
—
•
valamint
minden szükségéazon hibás meggyzdés folytán, hogy a fejldés
az
ó-korbeli
rl,
s
polgárainak
!
^z
414
uralkodó eszmék befogása az államra.
annál gyorsabban megy, ha azt az állam közvetíti:
oly
mozgékonynyá tették az államot, hogy az által az egyén minden hasznos tevékenységének ffeltétele, a létez viszonyok állandósága megsemmisíttetett,
amint kellene, elmozdítaná
hogy,
helyett
annak inkább akadálya egyoldalú
szelleme
meggyzdésre
azon
lett.
hogy Proudhon
haladást,
Hogy Rousseau
nagy, de
logikája
miszerint
jutott,
s
az állam, a
a
ellenálhatlan
csak a természeti
ságot
s
által
végre
a valódi boldog-
állapotban találhatni föl;
s
miként a magasabb fejlettség emberiséghez egyedül ill állapot az anarchia; s hogy mindkét paradoxonnak tagadhatlanúl befolyása volt, csupán annak kell tulajdonítnunk, mivel oly föladatot azt állítá,
—
tztek
az állam
elé,
melynek
teljes
megoldása szintúgy
mint azon elméletek valósítása, amelyek ellen küzdenek; s mivel, az állam elé tzött roppant föladat lehetetlen,
következtében, teni,
hogy az
hatáskörét
által az
is
annyira ki kellé
terjesz-
egyéni szabadságot szerfölött meg-
szoríták.
Az
és
nem
hogy az egyes anyagi erkölcsi szükségeirl gondoskodjék, hanem az, hogy állam föladata
maga
biztosítsa részére, amit ez
kezik,
hogy az állam ki az
elégítheti
lárdítására
szerzett;
ebbl követ
miként rendezése csak annyiban
egyént,
szolgáló
az,
amennyiben az állam megszi-
eszközökkel
nem
fosztják
meg
t
azon lehetségtl, hogy anyagi és erkölcsi szükségeinek kielégítésérl
Egy
maga gondoskodhassék.
józan ember sem bíz dolgaiból többet másokra,
mint mulhatlanúl
szükséges;
szabad önhatározás joga, hatása
s
nemcsak
azért,
mivel a
tehetségeink önálló használ-
— a hasznos tevékenység lehetsége — a legfbb
er-
Második
rész.
Hatodik könyv. Tizenkettedik
hanem
fejezet.
415
mert azt mutatja a tapasztalás, hogy amit idegenek végeznek, mindig roszszabb és többe kerül. Az állam ügyei az összes állam szükség;
kölcsi
polgárok ügyei,
s
azért
is,
sohasem bízhatni veszély nélkül
azért
az állam egyes részeire.
Ha
az állam ügyeit az egyes
tartományok, grófságok avagy községek intézik, idege-
nek
intézik azokat, akikre
nem
tartoznak,
gatás minden rossz oldalát tapasztaljuk.
De
s
az ily igaz-
következik-e
ebbl, hogy az állam kezelése azon ügyekre nézve minden egyébnél jobb, melyek az egésznek csak egyes részét illetik
közvetlen? Valóban nem.
Az állam
mindezen esetekben szintúgy idegen kezelés, mint ha az egyes magánügyeit bízzák a községre; s a tapasztalás azt mutatja, hogy a gyámság mindkét esetben rendesen annál költségesebb a gyámság
alatt
kezelése
levre,
minél
többször
számadásra
szokták
vonni a gyámot.
Ha s
vizsgáljuk
az emberiség
polgárisodásunk folyamát általában,
elhaladásait a
mvészet
és ipar egyes
ágaiban, avagy egybehasonlítjuk az anyagi jólét fokozatát
a
különböz államokban,
s
külön mindenik ország-
ban az egyes osztályok helyzetét, úgy találjuk, hogy az anyagi jólét azon mértékben emelkedik mindenütt, minél tágasabb kört nyitottak az
egyesek önálló tevé-
kenységének; amibl az következik, hogy az állam polgárai anyagi jóléte elmozdítására nem tehet jobbat, mint
Önmagát korlátozván, mindenkire magára hagyja ügyei ellátását, akár egyes ember legyen az, akár az állam védelme alatt álló testület. Azon befolyás daczára is, melyet az anyagi szükségek korunkban az élet minden viszoynára gyakorolha,
Az uralkodó eszmék Lefolyása
416
az államra.
nak, csalódás azt hinnünk, hogy az állam szervezésében
csak azokra kell tekintettel lennünk.
A
meddig a
tör-
ténetek visszamennek, az emberiség els lépéseitl fogva, a
mveldés
pályáján,
folyással voltak
az
mindenkor
erkölcsi
szintoly lényeges be-
szükségek polgárosodására.
Minden korszak fölött egy eszme uralkodik, mely nemesítleg hat minden emberi törekvésre, s melylyel szemben maguk az anyagi szükségek is háttérbe lépnek, s csak annyiban gondolhatni elégültségre, amennyiben ez eszmét valósíták, vagy legalább ki tudják egyenlítni az éles ellentétet a fönálló és
Ami egykor
a keresztyénség eszméje, ami a XVI.
században az egyházi, matió
volt,
azon eszme között.
a XVllI-ikban a politikai refor-
ugyanaz a mi korunkra nézve a nemzetiség
eszméje.
Ez eszme
Ez eszme
valósítása erkölcsi szüksége lett e századnak,
s
valósítása erkölcsi szükség eszméje.
valamint a fönálló viszonyok, ha az anyagi szükségek-
nek megfelelnek
is,
nem
biztosak támadások ellenében,
ha ez eszmével ellenkeznek, úgy minden változás csak akkor kivihet, ha a létez viszonyoknál inkább meg tud felelni azon erkölcsi szükségnek, hogy a nemzetiség eszméje valósíttassék mibl következik, hogy amennyi;
ben az e munka folytán kifejtett elvek gyakorlati kivihetségérl van szó, a legfontosabbak egyikének kell tekintenünk e kérdést: mily hatással lenne korunk nemzetiségi törekvéseinek
látozása?
valósítására
az államhatalom
kor-
Második
rész.
Hatodik könyv. Tizenharmadik
XIII.
4] 7
fejezet.
FEJEZET.
CSAK AZ ÁLLAMHATALOM KORLÁTOLÁSA ÁLTAL FELELHETNI MEG AZON KÖVETELÉSEKNEK, MELYEKET A NEMZETISÉG ELVE NEVÉBEN TESZNEK AZ ÁLLAM IRÁNYÁBAN. Akik e munka els részét figyelmükre méltatták, majd mind azt vetették szememre, hogy a nemzetiség Azt hiszem, csalódtak e
becsülöm.
befolyását kevésre részben.
Miután mindenütt arra
figyelmeztet
bennünket a
hogy az államok és népek nem annyira anyagi szükségeik miatt, mint inkább azért szenvedtek nagy rázkódásokat mivel a kor szellemi érdekeit nem tudták méltányolni vagy kielégítni, senki sem lehet kétségben történet,
;
a nemzetiség elvének fontossága fölött napjainkban, fleg,
mint
ha,
én,
oly
nemzethez
tartozik
s
oly viszonyok
ahol a nemzetiség igényeinek valósítására inté-
közt
élt,
zett
törekvés
minden
egyéb
szükséget
és
tekintetet
háttérbe szorított.
Ers meggyzdésem, hogy
a nemzetiség elve, mely
a közel múltban megingatta a fönálló viszonyokat hatással
államok leend;
volt
az
összes
alakulására
definitív
de
hogy
Eötvös. A XIX.
viszonyok
e
befolyást
század eszméi. III.
is
s
annyi
összezavarására,
tetemes
helyesen
az
befolyással
megitélhessük, 27
Az uralkodó eszmék befolyása
4^g
kell
tisztába
min
jönnünk, hogy
az államra.
értelemben
korunkban a nemzetiség
elve mellett, és
mely elkel a nemzetiség
elve
lelkesültek
azon igények iránt,
nevében az állam irányában
hogy kevés kérdés van, mely több merben különböz nézet s oly általános
fölléptek, s fölött
azt hiszem,
fogalomzavar uralkodnék, mint épen
E
tárgyat,
e fölött.
mely korunkban oly mélyen vág a gya-
korlati életbe, sok költészettel és egyoldalulag tárgyalták,
mi mellett egyáltalában semmi gyakorlati eredményre nem lehetett jutni, s csupán annak tulajdonítható, ha gyakorlati államférfiak a nemzetiség kérdését csak izgatási
eszközül tekintették,
s
feledék,
hogy azon
alapel-
veknek, melyek oly tetemes negatív hatást idéztek el, szükségkép positiv oldaluknak is kell lenni, melyet, jól fölfogva,
az
állam
nyugalma
és
érdekében
jóléte
föl
lehetne használni.
Korunk nemzeti törekvéseinek csak úgy méltányolhatjuk
ha
eredményeit,
gyakorlati
a nemzetiség elve
valódi
helyesen
jelentségét,
s
az
fölfogtuk
igényeket,
melyeket azon elv nevében tesznek.
Megkísérlem
e
tárgy
tisztán
fölött
kifejteni
néze-
teimet.
Mindenek eltt kérdem: mit a nemzetiség fogalma
alatt,
kell
mely
tulajdonképen érteni
mellett oly igen lelke-
sültek ?
különböz fajok különböz képességét tagadni akarni. Amint nagy különbségek vannak a kaukázusi és maláj, a mongol és szerecsen faj Távol
van tlem,
a
közt a physicai és erkölcsi tulajdonokra nézve, úgy azon népek közt is, melyeket a tudomány ugyanazon, t. i. a
kaukázusi fajhoz számít, bizonyára tetemes különbs
Második
rész.
Hatodik könyv. Tizenharmadik
találunk; de szintoly bizonyosnak látszik
igen
túlbecsülik
419
fejezet.
elttem, hogy
ha abból
ezen származási befolyást,
akarják kimagyarázni a különböz népek közt jelenleg
létez különbséget, miután az egyes
népek nemzetiségi
öntudata egyáltalában nem a közös származáshiten alap-
Mellzve azon körülményt, hogy Nyugot-európa' legtöbb népének mondáiban sem találunk semmit, a mi ilyes meggyzdésre szolgálhatna alapul, sokkal inkább ismeretes azen tény, hogy minden nemzetiség különböz népelemekbi származott, sokkal felötlbbek a különbségek is minden nagyobb nemzetiség egyes s azon esetek, hogy egyesek, st egész nérészei közt szik.
;
—
piségek
elemek
szláv
ellenséges
tek
mint például Szász-
—
Poroszországban a
es
megváltoztatván nyelvöket, egy azeltt
nemzetiségbe olvadtak,
—
mondom,
ez
ese-
sokkal újdonabbak, hogysem azt hihetnk, mintha
is
a közös származás eszméje
magára a népre
nagy be-
is
folyással lehetne.
A s
fajkülönbség helyébe a nyelvkülönbség
lépett,
korunk nemzetiségi törekvéseire legtöbb esetben
ez
szolgált alkalmul.
De
a
nemzetiségi jogosultság
nak,
melynek tanúi valánk,
elve
valósítására intézett
melletti
jelenségeit,
nagy harcz-
a
törekvések felötl
nemzetiség ellentéteit
mind kimagyarázni, (a) s kétségtelen minden elfogulatlan vizsgáló eltt, hogy még egy más, nagy fontosságú momentum befoitt a nyelvkülönbségbl
lyása
E
is
sem
lehet
mutatkozik.
m
els
részében
(b)
figyelmeztettem
olvasói-
mat azon analógiára, mely az egyes családok törekvése közt, hogy kiváltságos állásra emelkedjenek az állam27*
i
Az uralkodó eszmék befolyása
420 bari,
s
egész
nemzetiségek
az államra.
hasonló
törekvése
között
létezik.
Bizonyos
fensbb
képesség
meggyzdést,
felli
ennek következtében nagyobb jogosultságra törekvést találunk mind a népeknél, mind a családoknál. Czélunk mindkét esetben uralkodni. S a nemzeti és családi eljogokban való részesülés módja az öröködés. De még tovább vihet e hasonlat, miután a fensbb képesség és jogosultság felli meggyzdés, mind a népeknél, mind a családoknál sokkal kevesbbé a velk inkább született tulajdonok valódi különbségén, mint s
jelen állásukon és emlékezéseiken alapszik.
Miként azon elfoglal,
részint
melylyel
állásra törekszik,
függ,
attól
emberek tehetségei öntudattól,
melyet az
állás,
fell,
emberiségért többet
még inkább függ
helyzetét betölti,
ugyanez az
társaságban
mily nézetben vannak az
de
dat a népeknél, valamint az
multjok eredménye.
egyes a
azon
magasabb
vagy
eset a népeknél,
s
ez öntu-
egyeseknél, nagyobb részt
Míg lesznek népek, amelyek az tettek másoknál, amelyek mások
szabadságának századokig védfalai voltak; valamíg az egyes népeknél fönmarad azon idk emlékezete, midn fényesebb állásuk vala, mint jelenleg van, mindaddig
fönmarad a különös jogosultság öntudata
is,
mint szinte
a törekvés, ez öntudatnak érvényt szerezni.
Minél magasabban
áll
valamely nép erkölcsi tekin-
messzebb haladt mveltségben, annál inkább fölülmúlja a faj különbség befolyását azon erkölcsi hatás, melyet a történetek gyakorolnak nézetei tetben,
minél
cselekedeteire; fleg ha, mint Xyugoteurópában
a fajkülönbséget
lehet
legkisebb
látjuk.
mértékre csökkenté
Második
századokon
Hatodik könyv. Tizenhatodik
rész.
421
fejezet.
államoknak, melyek külön-
át fönállása oly
népeket fztek egy egészszé, s a folytonos vegyülés és érintkezés; de még a nyelvkülönbség után, mely a külön népiség egyik legjellemzbb vonása, sem Ítélhetni
féle
meg
az érintett fajkülönbséget.
Ha
tehát kérdezik
mirl ismerhetni meg valamely
:
nemzeti egyéniséget? a
felelet:
csupán külön egyénisége
öntudatáról, s arról, hogy szükségét érzi, ezen egyéni különbséget érvényesíteni.
Minden nép,
álljon bár milliók-
vagy más népnek
ból vagy ezerekbl, legyen bár önálló alatvalója,
külön nemzetiségnek
magát, mihelyt
érzi
föl-
annak kell azt elismernünk. öntudat nemcsak jelen helyzetének,
ébredt benne azon öntudat;
Miután pedig ez vagy a nép nyelv-
hanem sok
esetben
és
s
eredménye,
fajkülönbségének
múltján alapszik,
csak akkor
Ítél-
hetjük meg, mennyi fontossággal bír valamely nép
nem
kesedése a nemzetiség eszméjeért, ha részben
a. történeti
Ha
tudjuk,
momentum
feledjük
lel-
el e
fontosságát.
mily jelentséget
tulaj donítnak
egyes
népek a nemzetiség fogalmának, azon könnyen ismerhetjük, melyekkel ez eszme nevében
igényeket
is
föl-
lépnek egyes esetekben az állam irányában.
A
nemzeti egyéniség követelései,
és
amelyeket az
egyes tesz az állam irányában, egészen azonosak.
A
nép,
valamint az egyes, szabadságot igényel, hogy tudniillik
erit
saját
s
mindazt, ami
körüle
van,,
czéljai elérésére önállólag fölhasználhassa.
A nem
szabadság és uralkodás utáni törekvés
önválasztotta
— az utóbbi
legnagyobb mérték szabadságra sokkal közelebb áll egymáshoz, hogysem,
levén egyéb a
törekvésnél
—
minden nemzeti egyéniség szabadságra törekvése,
szint-
^z
422
uralkodó eszmék befolyása az államra.
úgy, mint az egyesek hasonló törekedése, uralomvágyra ne vezetne, mely szintén minden mások hasonló törek-
vésében
és
azon fogalmakban
találhatja
korlátait,
fül
melyekkel az egyes nép, a történeti jog melletti lelkesülésében, jogosultsága körérl s igényei valósíthatása fell bír.
Miután immár a nép fogalmai az utóbbi tekintetben különböz viszonyoktól függhetnek, miután azon nemzetiségek közül, melyek jelenleg elismerésért küzdenek, sok csupán a történet a múlton rinti
mve,
míg mások
alapszanak,
fontosságukra hivatkoznak
:
s
követeléseik csak
szellemi és számszea nemzetiségi
törek-
vés egyes esetekben az ellene való küzdésre vezet szükség-
De
kép.
valamint a nemzetiség öntudata minden népnél
külön egyénisége öntudatán alapszik: minden nemzeti jogosultsági igény nem egyéb az egyes népek azon igé-
hogy egyéniségöket elismerjék. Könnyen beláthatjuk ebbl, min hatást
nyeinél,
korolnia
a
nemzetiség
runk minden
nem
igényeit,
elégíthetni
Ha
melletti
gya-
lelkesedésnek ko-
államára.
Mindenek eltt jogosultsági
elve
kell
világos,
az
hogy a nemzetiség külön
állam jelen tervezete
mellett,
ki.
azon korlátlan
hatáskörében bírnia
kell,
hatalom, melylyel az államnak
mindenre kiterjeszkedik,
s
az
egyéni szabadság csupán az államhatalomban való részesülésben
áll,
egyesítve, ki.
államokban, ahol több nemzetiség van
oly
legfölebb
csak az egyik igényeit elégíthetni
Minél szabadabb valamely állam, azon értelemben,
amint a szabadságot befolyással
bír
a
értik
jelenleg,
azaz,
többség az államhatalom
minél
több
eljárására
:
Második
Hatodik könyv. Tizenharmadik
rész.
igé-
mely mint többség az államon
ural-
kiméletlenebbül
nyét,
azt
kodik
;
annál
423
minden nemzetiség
annál
kivéve,
fejezet.
sértik
veszélyesbnek
nézve a nemzetiség elvének
;
lenni
kell
az
államra
mert a dolog természete
hogy ez esetben mindazon nemzetiségek, melyek egy népiség korlátlan uralma által sértve hozza magával,
érzik magukat, szövetkeznek az állam ellen.
De ha meggondoljuk, hogy az határai sehol sem felelnek meg a
egyes nemzetiségek jelen államokéinak;
hogy igen kevés kivétellel alig találhatni egyetlen nemzetiséget, amely csupán egy államra szorítkozik; st hogy Európának a különböz nemzetiségek szerinti fölosztása nemcsak azért lehetetlen, mivel a különböz nyelvek tarka vegyülete mellett egyetlen államot sem lehetne jól
nemzeti részint
kikerekíteni,
egyéniség
azonban
a
hanem
azért
öntudata részben nyelvi
a
különbségen
sem,
mivel
a
múlt emlékein, is
alapszik,
s
mindkét nem igények gyakran ellentétben állanak, és így az államoknak sem a nyelvek, sem a történeti jog szerinti fölosztása nem lenne teljesen kielégít: önként
hogy aki csak azon nézetbi indul ki, miként a nagy államok fönállása csak oly formában lehetséges, amint most van az állam rendezve, annak szükségkép minden nemzeti öntudat megsemmisítésére kell törekednie minden erejével. Minél inkább támogatja az következik,
egyes nemzetiségek igényeit a számszerinti arány, kép-
zettségk azok ellen
Ha az sza,
az
és a történeti alap
föllépni;
:
annál több erélylyel kell
mert annál veszélyesebbek az államra.
Rousseau nézetei szerint, minden jogát ruházta, hogy attól többet nyerjen visz-
egyes,
államra
mint
amennyit
átadott,
tudniillik
az
uralkodás-
Az uralkodó eszmék
424
báni részvételt:
szó
sem
befolyása az államra.
olyas jogok létezésérl,
lehet
melyekre valaki nem mint polgár, hanem mint valamely nemzetiség tagja tart igényt. Az összes nemzetiségek egyenjogúságának eszméje, s áltálában bármely egyes nemzetiség külön jogosultságának
eszméje,
merben
kezik a teljesen domolcrata állam fogalmával,
s
ellen-
ez állam-
forma valósítása csak annyiban lehetséges, amennyiben
semmivé tehetni az érintett eszme befolyását. Innen azonban még egyéb is következik. Épen azon ellentétnek, mely a nemzetiség elve nevében tett igények s az állam jelen intézményei közt fönáll, kell bennünket azon meggyzdésre vinni, hogy az esetben, ha a nemzetiség elve korunkban csakugyan nagyobb hatást gyakorol az emberek kedélyére, hogysem a kormányok akarata vagy a törvényhozó gyülekezet határozatai által a nemzetiség elve
állam
azon
meg
melletti
intézményeinek
lehetne semmisíteni; épen lelkesedés
általános
megváltoztatására
melyek az egyes nemzetiségek
igényeivel
fog
az
vezetni.
ellentétben
állanak.
S miben
Ha
állhat ezen változtatás?
föladatának
meg akar
felelni,
a legnagyobb egységre van szüksége.
minden államnak
Ameddig
az
ál-
—
a lam hatóságának a közérdekben ki kell terjednie, mint megmutattam, — a legnagyobb központosításra van szükség; innen következik, hogy ameddig az állani hatalma terjed, nem lehet szó az egyes nemzetiségek külön jogosultságáról; hogy tehát, ha ki kell elégíteni a nemzeti öntudatot, melv korunkban olv hatalmasan fölébredt, szükség
korlátoznunk
hatáskörét,
kell
s
tért
adnunk
az
államhatalom jelen
az egyes nemzetiségek-
Második
rész.
Hatodik könyv. Tizenharmadik
425
fejezet.
a melyen igényeiket az államra nézve minden ve-
nek,
szély nélkül kielégíthessék.
Erre nézve pedig csak az önkormányzás elve kalmazásaiban találjuk
A
föl
al-
az eszközt.
nyugoteurópai nagy államok közül egy sem kö-
szönheti
egyetlen nép
lassankinti szaporodásának jelen
nagyságát. Mindenik több, legalább nagy részben hosz-
szabb
államközség egyesülésébl
független
ideig,
az
egyes
letkezett,
s
sajátsága
öntudatát,
történeti
elismerést
jog mellett való
De den
egyéb,
s
nem Ezen
a nemzeti
mint a
törté-
"küzdés.
azon egyes részek
nagyobb
nem
s
szerezni.
fejldésnek eredménye,
jogosultságra törelcvés e körben neti
mindenik föntartá
külön egyénisége érzelmét,
sznt meg törekedni annak öntudat a
közül
részek
ke-
állama
is,
melyekbl korunk min-
keletkezett,
igen
sok
esetben
csak kisebb testületek csoportozatai voltak, melyek, mi-
dn
egy nagyobb egészhez csatlakoztak, még nem bírták assimilálni a kebelökben lev különbségeket; s a mint a tartományban az állam ellenében fönmaradt az egyéniség öntudata, több helyen az egyes községekben is
fönmaradt ugyanezen öntudat a tartomány ellenében,
azon különbséggel, hogy ez öntudat
itt
ritkábban alap-
hanem a különböz népimelynek bizonyságául kell vennünk
szik történeti emlékezéseken,
ség tényén, mint a
a nyelvbeli különbséget.
Mindkét
nem
igények kielégítése végett szükség,
hogy az egyes tartományoknak adott
föltételes önálló-
sággal tért nyissunk azon igényeknek, melyek történeti
jogon alapulnak, s a községek önállósága által bizonyos körön belül azon igényeknek engedjünk tért, hogy
Az uralkodó eszmék befolyása az
426
maguknak érvényt
államra.
melyek a nyelvkülcnbségbl származnak. A mely mértékben követik az önkormányzás elvét, annál kevesbbé kell veszélyesnek az
lennie
azon
szerezzenek,
államra nézve
elvének
a nemzetiség
;
mivel
melyben a nemzetiségi törekvések
ellentét,
alap-
jokra nézve egymással állanak, azon veszélyeket, melyek az államot fenyegetik, ha kizárólag a történeti jogra van tekintettel, eltávoztatja az egyes községeknek
hogy nyelvkülönbségöket föntarthatják; s azon veszélyeket, melyek abból származhatnának, ha csupán a nyelvkülönbséget tartjuk szem eltt, megelzzük, ha a történeti jognak befolyást szerzünk a azon jog
adott
által,
tartományban.
Miután az önkormányzás elve nem egyéb az egyéni szabadság sánál
elvének
erkölcsi
az egyes nemzetiségek
:
alkalmazása
egyéniségekre
igényeinek
is
alkalmazá-
csak ez elv
meg, s a különböz nemzeaz államban mindig csak azon mértékben
által felelhetni
tiségek létele
veszélyes az állam fönállására
nézve, amennyiben eltér-
nek ez elvtl. Amint a különböz nemzetiségek igényei mindenütt csak akkor lépnek föl ellenségesen az állam ellen, ha az államhatalom körét végetlenl kiebb terjesztik, s minden nemzetiségtl elvonják azon tért, melyen azeltt magának elismerést szerezhetett: úgy Amerika és Schweiz állása az újabb korban a legvilágosabban bizonyítja mely hatása van az önkormányzás elve alkalma:
zásának lános
e
tekintetben?
izgatottság
A
nemzetiség elve melletti
közepett
nyugodtan
országok, csupán azért, mivel azon
voltak
álta-
ezen
árnak, mely külön-
ben annyira pusztító hatással van, elég
tért adtak,
hogy
Második
rész.
Hatodik könyv. Tizenharmadik
nem igyekeztek egy mederbe ellenkez irányt követ vizeket.
kiterjeszkedhessek, zetni az
Ebbl mikkel
s
következik, hogy azon
a nemzetiség
irányában föllépnek, által
427
fejezet.
mellzve folyamodnunk
igények kielégítése,
nevében jelenleg az állam
egyedül
azon eszköz alkalmazása
melyhez, korunk nemzetiségi törekvé-
lehetséges,
seit
elve
ve-
is,
az állam és minden
egyes
érdekében
Csupán az államhatalom korlátozása által segíthetni ezen, mint minden egyéb erkölcsi szükségén korunknak, s épen ebben fekszik egész jövnkre nézve a nemzetiség elvének nagy fontossága. Ha igaz, hogy a szabadság létesítésére intézett törekvések mind csak azért maradtak eredmény nélkül, mert ez eszmének oly értelmet adtak, melyben azt korunk nagy államaiban valósítani lehetetlen (c) ha az állam és a társadalom közt azon körülmény idézett el minden ellentétet, hogy az államban az ó-kor eszméit kellene.
;
igyekeztek életbeléptetni,
s
az által oly irányba téved-
mely egész polgárisodásunk irányával ellentétben áll ha azon folytonos nagy forradalmak, melyek Francziaországban kezditek, miknek következtében nemcsak trónok ingottak meg, hanem magának a jognak fogalma is, és mindaz, ami az ember eltt szent, ha mindezen forradalmak, mondom, szükségkép annak tulajdonítandók, hogy az államot mesterségesen úgy rendezték, miszerint a fváros köznépe rendelkezhetik bármely nagy nemzet kormányformája fölött: a nemzetiség elve föl-
tek, •
—
éledésében
csak
az
isteni
ezen
elv
által,
a haladás és
gondviselés csodás intézke-
mely súlyos tévedések után, épen vissza azon ösvényre, melyen békés kifejldés megint lehetvé lett.
dését kell elismernünk,
vezérelt
Az uralkodó eszmék
428
A
nemzetiség
befolyása az államra.
melletti lelkesedés
elve
nem egyéb,
mint minden nép ünnepélyes tiltakozása, az egyéni szabadság keresztyéni elve nevében, az állam mindenhatóságának elve ellen, melyet a pogány világtól kölcsönöz-
hogy a nemzetiség nevében emelt igények elutasíthatlanok, hogy az egyenjogúság elvének valósítása szükséggé lön, melyet eló'bb-utóbb ki tünk,
épen
és
az,
kell elégíteni, ez biztosít arról,
hogy azon ösvényt, mely
a caesarismushoz, vagy anarchiába, keresztyén
s
bukására
polgárisodás
így mindenesetre a vezetne, el fogjuk
hagyni.
De
a nemzetiség
elve,
annak nevében tett kívül még egyéb, minden s
az
igények valósításának ezen egyes állam fönállására, s egész polgárisodásunkra nézve igen
den
eredményei
üdvös is,
is
vannak, melyeket, ha
rövi-
szintén megérintek e helyen.
Kétségkívül korunk egyik legnagyobb veszedelme,
hogy
föntartó elemei, a rohanó
gyöngék.
A
elemekhez képest, igen
mérséklet egyike azon tulajdonoknak, me-
lyeket egyeseknél
sem találhatunk
is
föl,
ritkán, a s
tömegeknél pedig soha haladásnak csak
mivel minden
annyiban lehet jótékony hatása, ha lassankint történik,
nem
melynek a jelen és múlt közt mindig meg kell lenni: minden államnak, épen élénkebb mozgalom korszakaiban, van bizonyos tényezkre szüksége, melyek támaszul szolgálnak a létez föntartására. Épen ebben áll az öröködési királyság és öröködési aristokratia nagy haszna, fleg politikailag szabad államokban, hogy mint a történeti s
tépi
természetes
össze azon
képviseli,
gátakat vetnek,
s
egybefüggést,
a
épen ez
nyugtalan által
teszik
elretörök vésnek lehetségessé az
Második
üdvös
Hatodik könyv. Tizenharmadik
rész.
mert
haladást;
népeknél,
haladás
a
fejezet.
429
valamint
ha egyik lábbal szilárdul állanak, míg a másikat elbbre viszik. Teljes igazuk van, akik az alkotmányos kormányforma üdvös eredményeit Angliában e nagy nép politikai eszélyességének tulajdonítják; de csalódnánk, ha az
akkor
egyeseknél csak
nagyobb
ezen
eszélyesség
valóban,
lehetséges
fokát
egyes
az
pártoknál
akarnók keresni. valamint a szárazon
Angliában,
sem
szolgálhat korlátul
melyben
—
állónak
juttatá
szomszédja
szárazföldi
a történeti jognak
egy
párt
a folytonos elre-
s
ösztöne rég azon állapotra
törekvés liát,
önmagának,
bárhol,
van,
— hatalmas
vala Ang-
ha
a
fön-
támaszai
nem
melyek a változások utáni törekvésnek ellen tudnak állani. Csak abban mutatkozik az angolok nagy politikai értelmessége, hogy belátták ezen támaszok szükségét, s hogy a nép legyzni, de nem megsemmisíteni törekszik azon hatalmakat, melyekkel folytonos küzdésben van. Azon kérdés, hogy az alkotmányos kormányforma Európa más államaiban lehetvolna
lettek
séges-e,
s
ott,
mint létesíthetjük azt?
oda megy ki
ennél
hogy az egyes államokban vannak-e, avagy elidézhetk-e olyas viszonyok, melyekben szintoly ers támaszokat nyerjen a fönálló állapot, a minkkel Angfogva,
:
liában bír?
Az
angolhoz
hasonló
aristokratia
birtokánál fogva a jelen érdekeivel,
állam
múltjával
áll
s
összeköttetésben,
fönállása,
története által az
kétségkívül
jobb biztosítéka a polgári szabadságnak. heti
Róma
köztársasági
mely leg-
Ennek köszön-
intézményeinek tartósságát,
amely demokratiának nincs meg ez ellensúlya,
s
szintoly
Az uralkodó eszmék befolyása
430
az államra.
kényuralomra vezet, mint az aristokratia szükségkép mindig oligarchiává fajul, ha nincs mellette bizonyosan
politikai joggal biró
Részemrl
nép.
az ily aristokratia
minden békés fejldés szükséges eredményének tartom, s annálfogva úgy vagyok meggyzdve, hogy csak azon rendszabályokkal kell fölhagyni, melyekhez épen az aristokratia keletkezésének megakadályozása végett nyúltak, s minden egyes államban új aristokratia fog támadni, a helyett, a melyet megsemmisítettek; mely aristokratia megfelelend az érintett szükDe szintoly kétségtelen, hogy az angolokéhoz ségnek. hasonló intézmények Európa legtöbb államában s mindenek fölött Francziaországban nem lehetségesek e keletkezését
pillanatban.
Nem
annyira
anyagi,
mint
erkölcsi
vesztegségé-
hogy az utóbbi 60 év fejldésében legkisebb lényeges részt sem vett, lehetetlen az aristocratiának Francziaországban elbbi állását elfoglegyenek azon kísérletek, lalnia. Bármi dicséretesek hogy aristokratiát teremtsenek, vagy azon elemek állánél,
sát,
azon ténynél fogva,
melyekbl
aristokratia
fejldhetik, megszilárdítsák:
mindezen eioködések eredményeit csak a jövre nézve kell várni, míg mind e kísérletek legközelebbi eredmé-
nye rendesen csak a politikai izgatottság növelése. A létez viszonyok egyedüli támaszát, az egyedüli kapcsot a múlt és a jelen között, s ami fékezni képes az népek képzeltehetségére elméleti rendszereknek a gyakorolt hatását,
az
öröködési
a nemzetiség elvében találhatjuk
A
nemzetiség elve
melletti
pillanatra forradalmi volt.
királyság mellett, csak fül
az ido szerint.
lelkesedés
els
hatása
Minden eszme, a mely
a
lé-
Második
rész.
Hatodik könyv. Tizenharmadik
431
fejezet.
tez viszonyokkal ellentétben áll, szükségkép ily hatással van, míg erre nem kap mindamellett a nemzetiség elve, természeténéi fogva, föntartó elem, és pedig még ;
oly esetekben tisztán nyelvi
ség
elve
is,
midn
nemzetiségek igényei
az egyes
viszonyokon alapulnak,
nevében lépnek
nyára a legforradalmiabb
Mert, habár ez elv bizo-
föl. is,
a teljes egyenl-
s
mivel a
teljes
egyenlség
természetébl lassankint fejld
valósítása a dolgok
vi-
szonyokkal mindig és mindenütt szükségkép ellentétben áll,
az egyenjogúság elve valósítása által
servativ elemek
óvják
meg
ersödnek az államban
a rázkódások
ellen.
is
csak a kon-
az államot ezek
;
Miután az egyenjogúság
állam egysége veszélyezése nélkül, csak úgy valósíthatni, ha bizonyos körön belül minden nemzetiségnek elvét, az
bizonyos
engednek,
tért
nemzetiség elvének kell vezetni,
magát érvényesítheti: a
hol
esetben
ez
olyas
is
melyek, a történetek
legkonservativebbek,
intézkedésekre
tanúsága szerint, a
mindig aristokratia keletkezését
s
vonják maguk után.
Azonban, mint megmutattam, a külön nemzetiség öntudata igen gyakran a történetek eredménye. A külön jogosultsági igények ez esetekben nem egyebek a történeti jogok föntartására intézett igényeknél; miként volna lehetséges, hogy a nemzeti elismerésre törekvés, szik, tiszteletet iránt,
ahol
egészen
ne idézne
el
történeti
jogon
alap-
a történeti jog, és mindaz
ami azon alapszik?
Nagy
politikai
forrongás
idején
kétségkívül
min-
den lehet; tanúi valánk, miszerint oly népek, melyek kizárólag
a
történeti
jogra
alapíták
igényeiket,
szersmind hasonló lelkesedéssel hirdették a
teljes
egy-
egyenl-
432
-A-
ség elvét, rályság
2
uralkodó eszmék befolyása az államra.
szintúgy
s
meglehet,
hogy egy
ideig a ki-
a történeti jog megsemmisítésére törekszik, a
is
mint láttunk népeket, melyek történeti jogukért fogtak fegyvert,
azt
s
rona jogában
nem
lehet
—
oly
sértették
vetkeztetni
az
meg.
a ko-
Hosszas ideig azonban
merben ellenkez
dreség volna
Szintoly
—
épen legfontosabb pontjában,
irányokat
az 1848-dik év
követni.
eseményeibl kö-
egyes nemzetiségek történeti alapú kö-
természetes eredményeire, mint ha azon ténybl, hogy az aristokratia egyes esetekben a király-
veteléseinek
ság
ellen
st
fölkelt,
a trón-öröködés
madta, azt akarnók következtetni,
elvét
is
megtá-
hogy az öröködési
aristokratia elve veszélyes a királyságra nézve.
Amint
az
nemzetiségek
egyes
s
az
öröködési
aristokratia törekvései alapjokban és czéljokra nézve ha-
sonlítanak;
szintúgy
Ami
egyeduralmi elvre. elmozdítja,
teletet
lárdságát
vonja
hasonló
befolyással
vannak
az
csak a történeti jog iránti
tisz-
szükségkép a monarchiái elv
szi-
maga
hogy a nemzetiségek a
után,
azon
egy különbséggel,
történeti jog elvének szilárdabb
támaszul szolgálhatnak minden öröködési
aristokratiánál.
Miután 1848-ban mind a nemzetiség, mind az egyenlség elve ellentétben állott a fönállóval: nem csoda, ha egy ideig nem látták be a két elv közötti különbséget, mely azonban már akkor is tisztán mueltérbe is lép vala, ha a létez viszonyokon sikerült volna diadalmaskodniuk elleneinek; s Európa jövje ez esetben attól függ vala, hogy az újabb harezban a nemzetiség, vagy az egyéni
tatkozott,
s
alkalmasint
avagy azon elméletek, melyeket a franczia forradalom hirdetett, leendettek gyztesek. elve,
a
történeti jog,
Második
Minden
Hatodik könyv. Tizenharmadik
rész.
fejezet.
433
ember lelkében szükségkép fölmerül azon meggyzdés, hogy szintoly lehetetlen Európában, hol minden történeti jog szorosan egybe van szve a királysággal, az egyes nemzetiségek történeti jogait valósítani, a nélkül, hogy egyszersmind elfogulatlan
az egyeduralmi
nem
ben, amint
ne nyerjen szilárdság tekintetéképzelhetjük a teljes egyenlség elve
elv
is
nemzetiségek történeti joga megsemmisía monarchiái elv koczkáztatása nélkül.
diadalmát, tését,
a
Aki az egyes nemzetiségek lép sorompóba, ha öntudatlan lett
küzd,
s
is,
történeti
az egyeduralom mel-
aki a történeti jogot ott
valódi szükségével
nem
joga mellett
is,
ahol a jelenkor
áll ellentétben,
semmivé akarja
mindenek eltt az egyeduralmi formát is megtámadja. Mindenkinek szabadságában áll választani a két irány közt; de a végeredmények nem minden
tenni,
függenek
fönállót,
s
akaratunktól:
mert
soha
sincs
hatalmában
embernek, csupán arra szorítni elveinek következményeit, amit azok által el akar érni. Bármennyire veszélyezni látszott is egy idre az egyes államok nyugalmát, st fonállását, a nemzetiség
az
elve
melletti
lelkesedés: ez
gyzelme, azon korlágyzelmet lehetségesnek
elv
melyek között ily kell föltennünk Európa jelen viszonyai mellett, mindenütt a rend és nyugalom megszilárdítását vonta volna maga után. De ezen elvnek befolyása nemcsak egyes állatok
közt,
mokra
szorítkozik,
ges, és pedig
—
hanem
összes polgárisodásunkra lénye-
mint elre látható
—
üdvös hatást fog
gyakorolni.
Legtöbb esetben a nemzetiségi öntudat alapját a valamely ott is, ahol történetekben kell keresnünk •
Eötvös.
A XIX.
század eszméi. III.
28
434
-A-
z
egyes
nép
uralkodó eszmék befolyása az államra.
hosszasabb ideig külön életet éltek,
részei
bizonyost ávolabb múlt emlékére szoktak hivatkozni,
s ki-
hogy ahol ezek nincsenek meg, _ a közös nemzetiség érzése, ha annak csak a nyelvegy alapja, soha sem igen élénk (d); azonban nem tagadhatni, hogy olykor a nyelvegység, st ugyanazon nyelvtörzs is, habár különböz szójárásokra van oszolva, nemzeti öntudat alapjául szolgálhat; s hogy tehát a nemzeti jogosultságra törekvést sem tekinthetni kiválókig vétel nélkül állíthatjuk,
a történeti jog melletti küzdésnek.
Mint az utóbbi évek történetei mutatják, a nemzeti egység nevében oly viszonyokat akartak létrehozni, minkre az egyes népek múltjában példát nem találunk, st aholcsak egy nép a történeti jogra alapítá nemzeföl
azon igények
követelésekkel
nemzetiségi
oly
igényeit,
tiségi
ellen,
léptek
melyek világos ellentétben voltak
a történeti joggal.
A különböz
nemzetiségek
közötti harcz,
tanúi valánk, e szempontból vizsgálva,
azon
századok
roppant,
által
csak
elkészített
melynek folytatása
küzdésnek,
melyben a múlt század végén, az egyes osztályok kizárólagos jogosultsága elvén gyzött a köz egyenjogúság eszméje.
Mihelyt az egyenlség elvét az egyesek közti jog-
viszonyokra nézve észszernek ismerték kerülhetlenné
küzdöttek,
s
itt
azonnal
ki-
az ezen elv fölötti küzdés a nemzeti-
lett
ségek körében.
el,
Itt
és
és
amott ugyanazon fcavverekkel
amott hasonló
eredményekre
kellett
a hareznak vezetni.
A áll
szabadság és uralkodás eszméje sokkal közelebb
egymáshoz,
hogysem a
szabadság
utáni
törekvés
;
Második
vész.
Hatodik könyv. Tizenharmadik
fejezet.
435
uralomvágy gyá ne változzék a diadal lelkesedésében a teljes jogegyenlség követelése hasonló követelést idéz el a jogok egyenlségére nézve is, s azon kényszerség, miszerint a fönálló egy részét meg kell támadni, s az a fölött kivívott gyzelem majd mindig azon meggyzdést vonja maga után, hogy minden fönálló ellentétben áll a közjóval, s mindent le kell rombolni, ami történeti úton állt el. Mint 1789-ben az emberi jogok nevében elször a harmadik rend politikai jogait, majd kizárólagos uralmát követelték, ki volt küzdve, a helyzetek s midn a jogegyenlség teljes egyenlségére törekedtek, és e végett megsemmisítették s
az
a királyságot, lábbal tapodták
összes
múlt
romjain
oly
a tulajdonjogot,
jövt akartak
alkotni,
mely a jelennek minden viszonyával ellentétben
úgy
törekedtek
1848-ban
egyes
népek,
a
állott:
szabadság-
nevében, föltétlen uralomra, mások ellenben a tettleges
egyenlségre megtagadtak minden történeti jogot, s a nép körében a kommunismus tanait hirdették. A közvetlen eredmények ugyanazok voltak mindkét Aki minden jog ellen küzd, mindig jogtalanesetben. ságba sülyed, de szintúgy hasonlóaknak kell lenni a végeredményeknek, s nem hiszem, hogy bármely elfogulatlan ember tagadja, miszerint a következmények, melyeket az egyenlség elve melletti harcz elidézett, egészben véve kedvezk az emberiség fejldésére. ;
A
világ azzal vádolja Nerot,
hogy Rómát a lángok-
nak adta martalékul, s azon szörnyetegnek egyetlen tettére sem tekintenek vissza oly osztatlan undorodással. Nero után más zsarnokok következtek, eléggé érdemesek arra, hogy eldük gonosz tetteit homályba borítsák, 28*
Az uralkodó eszmék befolyása az államra.
436 s
mégis
a világ
tettre,
mely
világ
nagyszerebben, összerombolt;
mint
0,
Ítéletét.
phönixként
hamvaiból
várost
emlékezik
azon
majdnem két ezredév sem
fölött
a
enyhítni
iszpnynyal
palotákat
vala képes
niondá,
akarta
újra
akarta
szabályosabban
borzasztó
az
örök
fölemelni,
fölépítni,
amit
akart emelni, ahol azeltt
rény polgári lakok állottak.
Ki menti a
sze-
szándék
tettet a
miatt? ki fog megbocsátani a zsarnoknak, aki annyi eze-
rek boldogságát föláldozta hiúságának,
remekmveit
Ha
s
kor hasonló
kik egy elv nevében oly
a polgárháború
fáklyáját,
rában a történet minden
hogy a romok ítélet;
de
tyénség
az
által
s
föl:
mondand azok
Ítéletet
vakmeren
lobogtatták
korlátlan hatalmuk
mvét
mámo-
kíméletlenül összeronták,
egy
mint hirdették,
fölött,
emeljék
épületét
amit szá-
amiben annyian nyugalmukat találták?
jöv
a jelen és
fölött,
össze merte rombolni,
létesítse,
zadok alkottak,
hogy álmodott
s
kétségtelenül
szebb
igazságos
jöv
lesz
ez
egyenlségre törekvés, mely a kereszfölállított elvekbl foly, kevesbbé nemes
igyekezet-e, mivel iszonyú tetteket követtek
el
nevében,
avagy tagadhatjuk-e ezen törekvés jótékony eredményeit, mivel olykor rossz irányt követett, szolgált
melyeket
az
az
államot
egyesek
megmentsék azon önzése
hozott
állást,
fölizgatták
a
melyen társadalmunk legalsóbb
állanak jelenleg,
tekintették
amelylyel mindent egyenlvé kell tenni, az
rá,
ártalmaktól,
irigységét, s e legnemtelcnebb érzést fegyverül
használták; azon osztályai
annyi szenvedésre
alkalmul?
Hogy tömegek
s
egyenlség
rántottak, ami
elve
valósítását,
magasabban
oly
niveaunak,
abban keresték hogy mindent a porba
állott.
s
Második
Ha
a
rész.
folytonos
elhaladási
fejezet.
437
nem velünk
törekvés
volna, az egyenlséget mindenesetre
ösztön
született
Hatodik könyv. Tizenharmadik
lehet érni ez úton; de mondhatjuk-e azért,
cl
hogy csupán
egyenlséget elérnünk? Nemcsak az apály perczében, akkor is egyenl fölszinen áll a víz, midn legmagasabbra ntt az ár; az alantabb állónak fölemelése által is helyre lehet állítani az egyenlséget, ez úton
kell
az
hogy amennyiben az egyenlség utáni törekvés maradandó eredményeket idézett el, ez irányban s
tagadhatni-e,
eszközlék azokat?
A
konvent véres kézzel kisérlé meg, lehetetlenné tenni minden feltn helyzetet; az egyenlség ez érte-
lemben
azon
eszmény,
mely
után
a
kommunismus
ha vizsgáljuk az eszközöket, melyek a fönálló viszonyokat a legtöbb államban megingatták, azoknak érzelmeit, akik által annyi forradalom gyzött: belátrajong;
s
sem a kísérlet, sem a szükséges anyagi er nem hiányzott, hogy az egyenlség elvét ez értelemben uralomra emeljék; s mindamellett a konvent minden erfeszítésével nem vitte egyéb eredményre, mint hogy a születési jogkülönbséget a tehetség és vagyon tettleges különbsége válta föl, s minden forradalom, mely a demokrata elv nevében gyzött, csak oda vezetett, hogy mindinkább szaporodott azok száma,
juk,
miszerint
akik a legalacsonyabb álláson fölülemelkedtek; mindig általánosabb
lett
a fölemelkedési törekvés
;
világos bizony-
egyenlségre való törekvés csak azon irányban idézhet el tartós eredményeket, amennyiben megfelel a mindig elbbrehaladás és emelkedés velünk született ösztönének. De hogy ez eredmények az emságul, miszerint az
beriségre nézve általában
üdvösek,
nem
vonhatni két-
^z
438
uralkodó eszmék befolyása az államra.
ségbe, miután amiben csak fölülmúlja korunk a multat.
az mind ezen forrásra vihet vissza.
Valamint a haladást, melyet az emberi tevékeny-
minden irányában tapasztalunk, annak tulajdonítegyenlség elvének elismerése által hatni, hogy az lerombolák azon korlátokat, melyek az egyesek tevékenységének útjában állottak s lehetségessé tették a magasabbra törekvést: úgy azon nagyobb humanitás érzelmét az egyetlent, mire századunk büszke lehet az egyenlség elve egyik, és pedig tartós eredményének kell tekintenünk, mely, különböz nemzetiség
—
—
ségek
ményekre
A
szükségkép
hasonló
ered-
vezet.
nemzetiségi jogosultság melletti küzdésnek
elnye van lött,
alkalmazva,
állására
hogy
az
azon
küzdés
egyéni jogosultság melletti
nemzetiségi küzdelmeknél az egyesek
fö-
csu-
pán eszméért küzdenek, nem anyagi érdekéit. Akik e harczban egymás ellenében állanak, sokkal ersebbek, hogysem, aki egyszer az ellenfél erejével megmérkzött, kecsegtethetné maga: teljes gyzelem reményével minél tovább tart a küzdés, minél hevesebben foly, annál inkább érezni kell a kiengesztelés szükségét. Azt
már is érezhet e viszonyok hatása. Minél nagyobb lelkesedéssel fogott fegyvert annyi nemzetiségi jogáért, ] 848-ban: minél makacsabb
hiszem,
nép, volt
a
harcz;
mindenikük
minél többet koczkáztatott
igényei valósításáért,
s
feláldozott
mindent
:
annál
in-
kább csökkent gyúlülségök, annál inkább fölmerült mindenikben közlük azon meggyzdés, hogy igényei csupán azon körben valósíthatók, melyben az mások Bármi hasonló igényeinek .-értése nélkül történhetik.
Második
rész.
Hatodik könyv. Tizenharmadik
sajnosaknak tetszenek elttünk az utóbbi
fejezet.
idk
439
esemé-
egy eredményük mindenesetre volt tudniillik azon meggyzdés, hogy Nyugoteurópa népei közt nincs egy is, mely nemzetiségeért lelkesülni nem tudna, egy sincs, nyei,
:
amely a másik uralmát nyugottan trné, büntetlenül
el
s
amelyet
lehetne nyomni.
Az 1848-dik évi nemzetiségi harczok eredménye azon meggyzdés, hogy a béke kezességét a jövre nézve csak minden nép egyenjogúságában kell keres-
nünk,
ez
s
állások
egyidre alkalmul szolgálhat ugyan az amint egyenlsége miatti harczra
elv
tettleges
az egyéni egyenjogúság elvénél tapasztaljuk:
— —a
vég-
eredménynek azonban szükségkép annak kell lenni, hogy minden nemzetiség törekszik fölemelkedni, s a humanitás érzése diadalt ül a népek között; és csak akkor fog az összes emberiség óriás léptekkel haladni elre, ha minden nép minden erejével a legfbb czélra törekszik, ha minden nemzetiség szintúgy becsülni tanulja mások jogait, amint az egyes már most sem meri másoknak bizonyos jogait megtagadni.
Ha Európa
egyes államainak viszonyait ethnogra-
phiai tekintetben vizsgáljuk,
tisztán
áll
elttünk, hogy
azon mozgalmak, melyekre az újabb korban a nemzeti öntudat lyással s
azt
fölébredése
adott
alkalmat,
szükségkép
befo-
vannak a különböz államok közti viszonyokra, hiszem, legalább a jövben, ez is jótékonynak fog
mutatkozni.
A
szeretet
szeretet,
vagy
oly
nép
bizonyos nemzetiség
érzelem,
iránti
mint a hon-
mely nemcsak valamely ország
ragaszkodáson,
ellentéten alapszik,
iránt,
hanem részben azon
melyben valamely ország vagy nép
Az uralkodó eszmék befolyása
440
mások irányában
áll,
st nem
az államra.
tagadhatni, hog}T a
nem-
akkor válik
zetiség érzése, valamint a honszeretet, csak
valódi szenvedélylyé, ha épen negatív oldala
—
gen
Miután
irányában!
ellentét
—
öntudat fölébredését
nemzeti
eltérbe.
lép
—
az ide-
mint megjegyzem
a
—
nagyobb részint visszahatás eredményéül kell tekintenünk: könnyen megfoghatni, hogy korunkban épen ez volt az eset, s hogy tehát a nemzetiség elve melletti mozgalomnak, az egyes államok fönállására nézve, szükségkép
veszélyesebbnek
annál
vegyesebb volt népessége, jellemét
ölté
követett
egység
föntartásának
nem
minél
minél inkább a gylölség
Ha
az
részben
most
is
tekintenünk,
amit
azeltt
ellen
olyasnak
eljárást
szerencsétlenség
lenni,
a sértett nemzetiség érzelme.
föl
nemzetiségek
egyes
s
kell
kell
szüksége
s
parancsol
:
az
nagyobb
valamely államot, mint ha
érhet
különböz nemzetiségek vannak benne; mivel
a sérté-
gylölség csiráit, melyek minden ers kedélyben megvannak, s ers állam nem szükségkép
sek
lehet,
ahol
ha
egyes
szemközt.
mással lenni
az
a
az
kifejtik
a
részek
Szintoly
ellenségesen
ártalmas
állanak egy-
hatással
kellene
nemzetiség elvének az emberiség kifejldésére, egyes
államok
és
egyes
nemzetiségek
határai
ugyanazok volnának. Hogy minden állam szükségkép ersebb lenne, ha csupán egy népiségbl állana, s azt egészen magában
foglalná,
nem
szenved
kétséget;
de
hogy az ily viszonyok az e_ államokat még inkább elidegenítik egymástól, kölcsönös zárkozottságra, és mivel amik közel állanak és még is idegenek, szükségkép ellenséges állást vesznek egymás soha nem szn harczra fognának vezetni irányában szintoly
bizonyos,
—
—
Második
rész.
Hatodik könyv. Tizenhatodik
441
fejezet.
Minél ersebb volna minden egyes állani a többiek ellenében, annál kevesebb érintkezési pont lenne köztük, annál csekélyebb fogna lenni a haladás, s okvetlenül.
melynek valósítása a ke. resztyén polgárisodás legfbb czélja, s amelynek már
az egyetemiség azon
eddig
köszönhetünk, annyival inkább az
sokat
oly
is
érzése,
utópiák körébe vonulna vissza.
Ha
az egyes államok ethnographiai viszonyait vizs-
gáljuk: be kell látnunk, hogy a nemzetiség elvének befolyása
a jelen
ményekre
Úgy
is
viszonyok között épen ellenkez ered-
vezetne.
hiszem, hogy nagy illusió volt,
akik 1848-ban
és
utóbb a nemzetiségek
küzdöttek, mind azoknak,
elve
mellett
akik az ellen léptek sorom-
hogy az ezen elv
póba, azt hinniök,
mind azoknak,
melletti
lelkesedés
a jelen államok valóságos feldarabolásához, vagy Európa ethnographiai
viszonyain
hoz fog vezetni. tényekre,
de
alapuló
újabb
Az érzelmek nagy
osztályozásá-
hatással
nem képesek megsemmisíteni
hirtelen egyberontani
idk
hosszas
metország példája az újabb
vannak a
a tényeket,
eredményeit;
s
Né-
korban legjobban mutatja,
mit várhatunk e tekintetben a nemzetiség elvétl.
Mindazon népek
közt,
melyek külön állami
életet
élnek, egy sincs, a melynél az egység annyi elemét találhatnék,
A
mint a németnél.
szüntetésétl a „Bundestag"
római császárság meg-
fölállításáig
csak igen rö-
vid ideig voltak egészen szétszaggatva azon kötelékek,
melyek a német népet egy egészszé fzték egybe; bár ez összeköttetés
is
igen laza volt,
még
is
s
ha-
sokat tett
a közös érzelem föntartására minden kiejtési különbségek daczára is még a népnyelv is érthet, kevés ki;
442
-^ z
uralkodó eszmék befolyása az államra.
dalom,
Németország minden részében, s a közös iromelyre méltán büszke, egybefzi mindnyáju-
kat
mindamellett
vétellel,
midn semmi
1848-ban,
anyagi „ Ö akadályok nem állottak útjában, nemcsak nem eszközölhetek Németország állami egységét, st, Poroszs
: 7
Osztrák-
és
7
képviselinek
Bajorország
föllépésébl,
s
Németország egyes részeinek nyilatkozataiból itélve, komolyan nem is törekedtek arra. Németországnak egygyé kell lennie; de a nélkül, hogy az által széttépnék a kötelékeket, melyek által az egyén szkebb kör hazájához érzi magát fzve, a nélkül, hogy megsemmisítnék a német nép körében történetileg kifejtett
államokat;
tottak, a fönálló
—
azaz: szorosabb egyesülést óhaj-
különállamok
megsemmisítése nélkül.
hogy a nemzetiha nem azon ség elvének hatása Németországban, phrasisokból akarjuk megitélni, melyeket fölötte mondtak Logikátlannak mondhatjuk ezt;
de,
—
és írtak,
hanem tényekbl,
szintoly bizonyos, mint az,
—
valóban erre szorítkozott,
hogy a nemzetiség
államok kölcsönös viszonyaira
elve
más
hasonló hatással leend.
is
Épen, mivel Európában igen kevés nemzetiség van, miután minden mely csupán egy államhoz tartoznék nagy állam több nemzetiségbl áll s mivel, aki földrészünk ;
;
ethnographiai
viszonyait
hogy nemzetiségek hetni
a
új
kénytelen
ismeri,
szerinti államfölosztást
népvándorlás
különböz államok
nélkül:
a
elismerni,
nem
képzel-
elvének
nemzetiség
közti békés viszonyokra jótékony
befolyással kell lenni.
Ugyanazon nép államilag különválasztott
részeiben.
minél inkább fölébred a közös nemzetiség öntudata, minél
inkább egy törzs ágainak érzik magukat,
ni
Második
torol sarjadva,
koronájával,
Hatodik könyv. Tizenharmadik
rész.
ha egy állam határain
minden
virágát
fejezet.
túl is terjeszkedik
gyümölcsét
és
443
csak
az
egésznek díszére hozza: annál inkább közeledniük kell az államoknak
egymáshoz
is
;
s
minél inkább testvérekül
szomszéd állam népes-
tekintik valamely állam lakói a
sége egy részét
annál inkább
:
kell
a
békés együttélés
szükségét érezniök, és azon szükséget, hogy összeütközé-
sek esetén a vitát fegyver nélkül igazítsák
A nem
nemzetiség
elvének ezen
befolyása
el.
kétségkívül
Oly államokban, melyekben a népességnek csak kis része rokon a szomszéd államéval, e hatás is csak csekély mértekben nyilatkozhatik, s azon biztosítékokat, melyeket a nemzetiség érzése a béke föntartására nézve például Németes
mindenütt ugyanaz.
lehet
Francziaország közt nyújt,
melyeket
hoz,
ugyanazon
s
;
érzelem
a nemzeti
egység
nyújt
öntudata
különböz államok
teheti lehetetlenné
hasonlíthatni azok-
a
Németor-
közt létez békés viszonyok föntar-
szág egyes államai tására
nem
a
háborút sem
lakói közt. Hiszen
ugyanazon anya gyermekei is czivódnak, ha érdekeik összeütközésbe jönnek s a békés kiegyenlítés nem lehetséges De hogy a nemzetiség elvének, habár különböz mértékben, mindenütt hasonló eredményekre kell szükségkép vezetni, ersen meg vagyok gyzdve; s annálfogva azt is hiszem, hogy, ha a békés viszonyok meg. !
alapítása
legfbb jóléte
a
különböz államok
feladata, föltételéül
s
az emberi
tekintend:
közt
polgárisodásunk
nem minden e
tekintetbeni
részben sokkal többet
várhatni a nemzetiség elve természetes befolyásától, mint
azon igen tiszteletreméltó férfiak törekvéseitl, akik magán egyesületek hatásától várják a világbéke megalapítását.
;
Az uralkodó eszmék befolyása az államra.
444
Ha
het
a keresztyéni
testvériség
els lépés
e földön: az
erre,
elve
valaha
létesít-
hogy az egyes államok
közt oly kötelékek legyenek, melyeket az érdekek min-
den
ne szaggathasson szét; s a közös nemzetiség öntudata, azon meggyzdés, hogy a szomszéd állam polgárainak egy részében testvérekre kell összeütközése
ismerni,
nem
olyas
kötelék-e,
nem
melyet
diploma-
a
fztek mesterségesen, s amelyet nem is téphetni szét mindenkor az hibája által? Az emberiséget soha sem hatott meg általában eszme, amely lényeges, és elvégre üdvös befolyással nem lett volna fejldése folyamára. Gyakran kivihetlennek, tia
st
kezei
a társadalom
Az emberi
eszme.
ellen, s az
veszélyesnek
fönállására
meg
ész száz
eredmény még
is
is
száz okot
tetszik ez
hoz
föl
az
megmutatja, hogy üdvös
hatással volt az egyetemes fejldésre. így történt a ke-
resztyénséggel, a keresztes háborúkkal, a reformátióval s
ersen meg vagyok gyzdve, hogy így fog
nemzetiség eszméjével
történni a
is.
Természetünkben fekszik, hogy az önzést soha sem nehezebb leküzdeni, mint ahol nemes indokok szolgálnak mentségéül. A jobb ember is bajosabban látja be
mások igényeinek
igazságát, ha családja javával, hazája
nagyságával, mint ha csupán személyes érdekével ellen-
keznek,
s
nemzetiség
alkalmasint
dolgában
igen
máris
kevesen
vannak,
egészen
akik
a
elfogulatlanul
gondolkodnának, s még inkább akik úgy cselekednének. Mindenki nagynak, hatalmasnak szeretné látni azon népet,
melyhez
tartozik,
mindenki elsnek óhajtja más
uralkodónak a többiek fölött. E vágyak szintoly természetesek, mint azon szándékok, melyek-
népek
között,
Második
Hatodik könyv. Tizenharmadik
rész.
fejezet.
445
kel a tehetségesebb
egyéniségek az életbe lépnek. Tapasztalásokra, és pedig némelyeknek sok tapasztalásra
van szükségük, mig az ifjúság ezen álmairól lemondanak, s azon helyzetben, melyet mások ezernyi hasonló igénye ellen ki tudnak vívni, elégültnek érezhetik magukat. De a tények hatalma végre is mindig a lehetséges határai közé szorítja törekvéseinket, s ugyanez történik egész népek törekvéseire, vagyis, helyesebben mondva, az egyének azon törekvéseire nézve, melyek egyes' nemzetiségnek nagyságát és hatalmát tzték czélúl s az lS48-dik év eseményeinek világtörténeti fontosságát egyrészt abban kell keresnünk, hogy a néze;
tek kiigazítására sokat
tn
e tekintetben.
Amint az akkori tapasztalatoknak a legelfogultabbakat is meg kellett gyzni a fell, hogy a nép erkölcseinek és érzelmeinek mindig nagyobb a hatalma, mint a politikai elméleteké: azon hatásnak a nemzetiség elve melletti lelkesedés akkor
is,
melyet
minden
vi-
szonyunkra gyakorolt, szükségkép ama határok elismemelyeken belül soha sem sérthetni
résére kell vezetni,
amelyeken túl nem valósítMivel a nemzetiségi mozgalom annyi állam lételét veszélyezi, és mivel az sehol sem vezetett kívánt eredményre: az állam vezetinek szükségkép azon nézetre kellé jönniök, hogy a nemzetiség elvében van egy momentum, melyet veszély nélkül nem lehet szem ell téveszteni, míg érzelmeinek minden általános volta népet meggyzhete a fell, hogy csak bizonyos korlátokon belül valósíthatják igényeiket. ez elvet veszély
nélkül,
s
hatni azt.
A
nemzetiség elve, mivel azt az egyéni szabadság
eszméje szükséges
eredményének
kell tekintenünk, lé-
^z
44G
ul'alkodó
eszmék befolyása az államra.
nyeges eleme polgárisodásunknak, egybeköttetésben
emberek
az
áll
meivel,
hogysem
melyek
ez elv valósítására
latai
legnemesebb
érzel-
azon kísérletek meghiúsulta után
föltennünk, hogy a
voltak
intézve,
jövre nézve minden
de valószín, hogy
vesztette;
sokkal szorosabb
és
az utóbbi
kellene
azt
befolyását
idk
is,
el-
tapaszta-
megtermik gyümölcsüket.
A
nemzetiség elve melletti barcz, azon értelemben,
amint vették, sokkal többe került minden népnek, hogy-
sem
attól kellene
tartanunk,
miszerint
kezdik;
újra
melyben aminek
mihelyt a nemzetiség, harcz ingere
helyett, a
véggyzelmet nem remélhetni, azzá lesz, minden néppel közös levén, mindenütt be
—
nia a haladás
iránya
denki be fogja
látni
meghatározására:
ama jótékony
államok szervezésére,
ez elv az
s
kell foly-
azonnal
befolyást
egyes
az
—
min-
melyet
is,
államokban
köz béke megszilárdítására, amint megmutattam, szükségkép gyakorol.
fönálló jogviszonyok, és a
Úgy
hiszem,
megmutattam
—
államhatalom korlátozása
államokban lev nehézségek jelöltem ki
—
kedvez
a
amit
e
munka
hogy az
folytán az
ellen egyedüli gyógyszerül
különböz egyéniségek
élénk érintkezések föntartására,
eszméknek,
könyvben,
e
s
közti
megfelel az uralkodó
és a jelenkor igényeinek eleget tesz.
Ha immár
—
úgy hiszem, szintén megmutattam, haladás az ember földi rendeltetése, s minden haladás föltétele a különböz egyéniségek közti amit,
—
gyakori érintkezések lehetségében pedig az uralkodó eszméktl iüzg,
áll,
s
a haladás iránya
fokozatát
a
szk-
Második
rész.
Hatodik könyv. Tizenharmadik
fejezet.
447
ségek szabják meg: az állam olyas rendezését, mely a haladás
ezen törvényeinek megfelel, nemcsak
lennek
nem
kell tartanunk,
csupán ez ígérhet
tar-
miután csak az állhat fon tartósan, ami megazon törvényeknek, melyek szerint minden földi
tósságot, felel
sot
kivihet-
lény betölti hivatását.
Az uralkodó eszmék
448
JEGYZETEK A Hogy
(a)
taten
FEJEZETHEZ.
:
„Über
várja,
clie
röpiratomra kell utasítanom,
Gleichberechtignng der Xationali-
Österreich". (Wien. Manz,
in
Rész, III.
(b)
I.
(c)
Ami még nem
merben
lehetetlennek
nek
kell föltennünk,
jük
czélúl.
(d)
XIII.
igen hosszas ne legyek, az olvasót, ki e tétel
terjedelmes bizonyítását
melynek czíme
befolyása az államra.
E jelenség
fej.,
•
2.
Aufl.)
azt
talán
53. lap.
volt soha,
de mindenesetre annyira valószíntlen-
hogy
valósítását
észszeren nem tzhet-
oka egy részben, hogy a nyelv nagy haj-
lékonysága mellett ugyanazon nép egyes
zadon
át
nem vehetjük
egészen különválva
mindinkább eltérnek egymástól.
éltek,
részei,
nyelv
ha sok szá-
tekintetében
is
Befejezés.
449
Befejezés.
Haladásunk
Hogy
meg.
irányát
mindig
eszméink
kiismerjük az irányt, melyben bizo-
tehát
nyos idszakban egész népeknek haladniok tisztában lennünk e haladás
kell,
szükség
azon uralkodó eszmékkel, melyektl
íügg.
Ha Európa melyek
határozzák
azon államaira fordítjuk figyelmünket,
nyugoti keresztyénség befolyása alatt fejld-
a
feltn
tek, azon
jelenségre
hogy mindezen
találunk,
államokban a szabadság, egyenlség és nemzetiség eszméjeért lelkesültek; de egyszersmind azt is látjuk, hogy az, amit a szabadság és egyenlség nevében az államban valósítani
törekedtek,
lemmel, amint ez
kiáltó
ellentétben
eszméket az
élet
áll
azon érte-
egyéb viszonyaiban
veszik.
Mivel a szabadságot, amennyiben ez eszmének az állambani valósításáról van szó, egészen azon értelemben vették, amint azt az ó-kor fogta
törekedtek,
hogy az egyént
föl,
s
teljesen
az államban arra
alávessék
a köz-
akaratnak: azon irány közt, melyet az államban követtek,
és
a között, mely szerint az élet egyéb viszonyai
fejldtek, ugyanazon ellentét
tyénség és az ó-világ ez ellentétnek, e ki
polgárisodása
összes
század eszméi. III.
mely a keresz-
közt
nem egyenlíthet
az állam intézményei és Eötvös. A XIX,
fejlett ki,
létez,
s
épen
összeütközésnek
polgárisodásunk alapjai 2J
-^ z
450
tulaj doni tnunk
kell
közt,
uralkodó eszmék befolyása az államra.
korunk minden szenvedését,
nyugtalanságát.
Miután egyáltalában nem lehet, hogy oly eszmék, melyek egymással annyira éles ellentétben állanak, föntarhassák
egyszerre
hosszab
ideig
ellenkez
irányok
összeütközésének
gyzelmére
kell
vezetni:
uralmukat,
mindig
az
s
az
egyik
a legnagyobb bizonyossággal
bármi soká tartanak is még e küzdelmek, végtére még is vagy azon alapelvek, melyeket az államra nézve fölállítottunk, összes társadalmi rendünk-
föltehetjük, liogy
ben is, vagy társadalmi rendünk elvei fognak uralomra emelkedni az államban is; hogy vagy az állam assimilálja magával a társadalmat, vagy ez az államot azaz. vagy egészen vissza kell térnünk az ó-kor alapelveihez, vagy :
az államban
is
valósítanunk kell a keresztyén polgárisodás
alapelveit.
Valamint a keresztyénségnek háttérbe kellé szorítnia azon alapelveket, melyeket az ó-világ az államra nézve követett:
úgy
az
ó-világ alapelveinek valósítása
államainkban csak a keresztyénség megsemmisítése által lehetséges. A merben korlátlan államhatalom és az
egyén szellemi szabadsága szintúgy ellentétben állnak ma, mint akkor, s e szerint a mozgalom, melynek közevagy polgárisodásunk megsemmisítésére pette élünk, vezet, mely az egyéni szabadság elvén alapszik, vagy arra, hogy fölhagyunk azon alapelvekkel, melyeket az államban eddig követtek.
E munka
els részében kizárólag azon értelemben foglalkoztunk az uralkodó eszmékkel, amelyben azoAzt
hi-
megmutattam, hogy a szabadság, egyenlség
és
kat eddig szem,
az
államban valósítani törekedtek.
Befejezés.
nemzetiség eszméi,
egymással
nagyobb
állam
emberiség
ez
megnyugvást,
hogy
igazolni
e
ellentétben
eszmék
állanak
minden hogy az
szükségkép
valósításuk
fölbontására
vezetne
valósítása
s
(/;),
által
nem
találhat
(c).
Azon nagy alatt,
értelemben,
ez
hogy
(a),
451
m
melyek
események,
els
id
rövid
része megjelent, bekövetkeztek,
amit
látszanak,
azon
eszméknek
uralkodó
az
az
mondottam (eZ); talán megmuhogy azon törekvés, mely a szabadság és egyenlség
államra befolyásáról tatták,
ott
elvét oly értelemben igyekszik
tudomány
amint az állam-
valósítani,
valóban minden szabadság
és politika veszi,
hanyatlására és korlátlan egyeduralomra vezet.
Mieltt azonban e sorsban megnyugodnánk, mieltt kénytelenségbl a caesarismus alá adnók fejünket, mely bizonyos körülmények közt mindenesetre egyedül lehetséges
társadalmi
a társadalom
eljött
forma,
jövend épületének
járulnánk sához
szükség-e
kell
maga
után,
vették,
azon
megingatnók, épületének
gyzdnünk
ezen polgárisodás
valósítása
akkor,
ha
s
hogy
helyet csináljunk, segédkezekkel
gálnunk kell mindenek mélyeknek
is
polgárisodásunk büszke
elbb meg
:
hetlen
csak
percze; mieltt külö-
föloszlásának
nösen polgárisodásunk alapjait a
de
a
kikerül-
fell,
elenyészte;
fölött: vájjon
vizs-
s
azon fogalmakat, bukását
polgárisodásunk
értelemben,
lerontá-
vonná
amint a politikában eddig
valóban századunk azon uralkodó eszméiül tekint-
melyektl függ az az irány, amelyben szükségkéj) haladnunk kell? hetni-e,
E vezetett
kérdés nyugodt vizsgálata
bennünket,
hogy
nem
azon
így
áll
meggyzdésre a
dolog, 29*
(e)
Az uralkodó eszmék befolyása az
452
államra.
Polgárisodásunk összes folyama, a jelenkor törekvései, melyek az államban követett iránynyal ellenkeznek, a
ellenszegülés
határozott
állam korlátlan
az
hatalma
mind egyenlség elvét az iskola és journalistika, de nem századunk uralkodó eszméjéül tekinthetni, hogy tehát azon irányt, melyet fleg a franczia forradalom óta követnek az államban, nemcsak nem tarthatni századunk uralkodó eszméi szükséges eredményeinek, st hogy az egyenes ellen,
s
nemzetiség
a
elve
melletti
megannyi világos bizonyság, hogy a
ellentétben
áll
lelkesedés,
föltétlen
ezen eszmékkel.
Miután pedig a haladás uralkodó eszméinkkel ellenkez irányban mindig lehetetlen önként következik, hogy ama nehézségeket, melyek eddig bennünket :
környeztek, és
nem
oszlathatni
el
az eddig követett úton
módon.
Nem
az
ha
által,
elvi
állítjuk
föl,
hogy
egyént teljesen alá kell vetni a közakaratnak, elv szerint rendezzük az
hanem ha
nyát,
alapúi az állam
meg
az
ellentétet,
állam
az
emberek minden egyéb
egyéni
rendezésében és
az
és
szabadság is,
elvét
ez által
egyesek törekvései
melyet korunk legtöbb bajának
az
ezen viszo-
veszszük
szüntethetjük
közt
létez
és veszélyé-
nek forrásául kell tekintenünk. Minél fogva az államtudománynak korunkban nem lehet egyéb föladata, mint kijelölni az e czélra vezet eszközöket. Amint a haladás irányát az uralkodó eszmék határozzák meg: úgy annak mértéke mindig a szükségektl
%g.
(/)
Innen következik, hogy azon kérdés megoldásánál:
mely terjedelemben,
és
mely eszközökkel valósíthatni
Befejezés.
453
az egyéni szabadság elvét az államban,
mindig az állam
szükségét kell szem eltt tartanunk.
Miután pedig épen szükségeinkre nézve tetemes különbség van az egyes államok közt, lehetetlen általában pontosan kijelölni az eszközöket, melyek által azt az egyes államokban létesíthetni. Minden államra államtudományt szintoly bajos találni, mint államférfiút, ki minden államot egyaránt jól tudna kormányozni azonban kétségtelen, hogy vannak szükségek, melyek a nyugoti keresztyénség minden államával szintoly közösek, mint azon eszmék, melyekbl egyaránt
ill
;
polgárisodásuk kiindult.
minden államra nézve egyaránt közös szükség a nagy államok és az ers államhatalom fönállása. Az államtudomány gyakorlati föladatát ennél fogva, ha az Ilyes,
csupán
alapelvek fölállításával fogalkozik
is,
csak akkor tekinthetjük megoldottnak, ha ki tudja
je-
lölni,
általános
miképen
sítani,
kell az
a nélkül,
egyenlség
hogy az
elvét az
államban való-
a nagy államok és
által
ers
államhatalom fönállását koczkáztatnák. Nézeteim, melyeket e
munka
folytán akartam bebi-
következk: Az állam czélja: minden egyes anyagi
zonyítani, a
és erkölesi
javainak biztosítása. Az állom fönállása tehát az egyéni szabadság els biztosítéka, (g)
Hogy más államok irányában
függetlenségét fön-
ben
minden egyes javait védhesse: tetemes mérték erre van szüksége az államnak (h) Miután pedig az er mindig csak ott lehetséges, ahol akarat van és tehetség, ezen akarat végrehajtására bitarthassa, s
zonyos eszközöket fölhasználni
;
az
akarat és
tett
ezen
-^ z
454
uralkodó eszinék befolyása az államra.
egységét
pedig
érhetni
el
:
jának,
ha
vetik,
csupán
államban
az
központosítással
csak annyiban felelhet
az állam
rendezésében
a
központosítás
meg
czél-
elvét
kö-
(i).
Azon határok, ameddig terjednek, ameddig
állam
az
tartjuk kiterjeszteni.
ez elvet
követhetik, addig
hatáskörét
Ameddig
szükségesnek
az állam hatalma terjed,
szükségkép korlátlannak, azaz központosítottnak
kell c
Mint eszme, az állam ugyan nem egyéb, tagjai egyeteménél; az állam érdekei az egyesek érdekeivel ugyanazok; az állam akaratának tehát min-
hatalomnak
lenni, (j)
dig az egyetem javára kell irányozva lenni; így tisztán
eszményi szempontból tekintve, oly államban, ahol min-
den egyesnek
befolyása
van
az állam kormányzására,
az egyéniségre nézve az államhatalom irányában fölösleges
minden
biztosíték.
Gyakorlati szempontból tekintve
nem úgy
áll
a dolog.
Miután az államhatalom gyakorlását egyesekre, vagy többekre kell ruházni, s ahol a törvényhozó hatalom és a kormány magából a népbi indul ki, az állam akarata ott is mindig csak a többség akarata: önként következik, hogy ez egyes szabadságának az állam korlátlan hatalma ellen, bármint legyen rendezve az állam, mindig szüksége van némi biztosítékokra, s az ily biztosítékok
lételétl
egyéni szabadság
és
értékétl
mértéke,
függ
melyet
az
sajátképen az
egyes államban
élvez. (k).
Mivel az állam minden egyéni szabadság els tétele
:
nem olynemeknek
nak, hogy az állani egységét állását veszélyezzék.
kell s
lenni
föl-
e biztosítékok-
azzal egyszersmind ion-
Az egyéni szabadság
biztosítékát
:
Befejezés.
tehát lati
nem
455
a hatalmak megosztásában, melynek gyakoraz államhatalom megsemmisítését
valósítása
maga után
(7),
hanem inkább
vonná
államhatalom
az
olyas
rendezésében kell keresni, mely az állam egyberontása, sége
s
egységének azon korlátlan hatalomnak, melyre szük-
veszélyezése nélkül,
van,
kezességet nyújt
arra,
hogy az állam hatalmát csupán az állam érdekében fogják használhatni, s úgy hiszem megmutattam, hogy az egyéni
bens
szabadság
ezen
az
biztosítékát
államhatalom
sem érhetni inkább el, mint alkotmányos egyeduralomban (m)\ azonban az egyes szabadságát az államhatalom czélszer rendezése sem szervezete által sehol
soha teljesen.
biztosítja
Miután azon befolyás, melyet az egyes polgár a nagyobb államok törvényhozására és kormányzására .
gyakorol,
szerfölött
csekély,
s
a felelsség
elve,
ahol
az államhatalom mindenre kiterjed, épen azon tárgyakra
melyeknek
nézve,
az
dekli
czélszer
gyakorlatilag
egyest,
legközelebb
intézése
nem
ér-
alkalmazható
azon biztosítékkal, melyet az egyén a törvényhozásbani részvétel jogában,
s
a közigazgatási közlönyök felels-
szükségkép nem lehet kielégítni. (n). Mindabban, amire az államhatalom kiterjeszkedik,
ségében
bír,
az egyes mindig föltétlenül alá
van vetve az államha-
talomnak
ahol
országokban
is,
befolyással
bír
az
törvényhozására és kormányzására. Egyéni sza-
állam
badsága
abban
oly
egyedül
leéli
belül az
biztos
keresni, hogy
garantiáját
szükségkép
tehát
korlátozzák azon
kört,
állam korlátlan hatalmát gyakorolja,
Mennyi szabadságot
élvez
az
melyen
(p).
államban az egyes,
mindig azon aránytól függ, mely ama befolyás között
Az uralkodó eszmék befolyása
456
az államra.
amelyet az egyes az államhatalomra gyakorol, és azon mérték között, melyben az államnak alá van vetve; miután pedig az újabb államokban az egyén
létezik,
valódi befolyása az állam kormányzására annál
minél nagyobbak az államok:
fkép nagyobb államokban,
az
egyéni szabadságot,
csak az
ha az állam irányábani függését
kisebb,
által
növelhetjük,
tágítjuk, vagyis az állam-
hatalom hatáskörét korlátozzuk.
Azon egyéni
kérdés
tehát,
mennyiben
növelhetjük
az
szabadságot az államban, azaz, mennyiben ren-
dezhetjük az államot akkép, hogy korunk uralkodó
—
esz-
egy azzal a kérdéssel méinek jobban megfeleljen, hogy az államhatalom ilyes korlátozása leheto-e? Azt hiszem, megmutattam a negyedik könyvben, hogy mindazon okok, melyeket a Francziaországban követett merev központosítási rendszer mellett föl szoktak hozni, tévedéseken alapszanak, s hogy ha az államhatalmat csupán arra szorítják, ami csak az államot illeti, vagy amit csupán az állam végezhet, azzal sem az állam hatalmát (p), sem az egyesek szabadságát (q), sem a haladást (r) nem koczkáztatják; megmutattam, hogy mindazon veszélyek, melyek korunkban a polgári társaságot fenyegetik, onnan származtak, mivel oly föladatot tztek az állani elé, melyet a nagyobb államok soha sem oldhatnak meg; az egyedüli óvszer tehát, nézetem szerint, abban fekszik, hogy térjünk \c azon ösvényrl, mely minden lépéssel, melyet azon elre tnek, nyugalom és elégültség helyett minden elttünk ismeretes államban
legalább ellenében.
mindig
'.
csak folytonos forradalmakra, vagy
növeked
ellenzésre vezetett
az állani
Befejezés.
457
Amint csak egy eszköz van, mely a nagyobb
álla-
mok
fönállását lehetségessé teszi
s
egyszersmind az
ál-
lamhatalomnak is megadja az er a központosítás; wgy csak egy óvszert ismerek, mely a nagyobb államokat minden kényuralomtól és forradalmaktól megóvja t. i. az önkormányzás elvének alkalszükséges mértékét:
mazását.
mennyiben valósíthatni gyakorlatilag az egyes államokban oly szervezetet, mely
Azon kérdés
eldöntése,
a czélnak teljesen megfeleljen,^ mindig attól függ: váj-
jon lehet-e abban, ami az államot, mint egészt, közvet-
minden egyébben következetesen alkalmaznunk ?
lenül érdekli, a központosítás elvét, és
az önkormányzás
Miután
elvét
bizonyos
hatását
bajosabb
nincs
körre
dolog, mint
szorítani,
s
így
valamely elv
valószínnek önkormányzás
hogy a központosítás és ellenkez elvének határai, ha azokat még oly tisztán meg határozzuk is, utóbb egybezavarodnak: még azon vi-
kell fölvennünk,
szonyokat
is
meg
kellé vizsgálnunk, ki kellé jelölnünk
azon intézményeket, melyek ama két elv közt föntartják az ill súlyegyent, s mindeniket biztosíthatják saját körében, törni,
s
meg
végre
mint amelyet
kellé mutatni,
eddig
követtek
hogy más ösvényt az államban,
jár legyzhetlen gyakorlati akadályokkal.
kísérlem
meg
az ötödik
és
E
nem
föladatokat
a hatodik könyvben meg-
oldani.
Nagyon fejtett
távol
nézeteknek
van tlem az az
e
eredetiség
munka
folytán
érdemét
ki-
igényelni.
Miután az utóbbi idk tapasztalása mutatja, hogy épen azon államok szenvedték a legnagyobb rázkódásokat,
amelyekben az
újabb
államtudomány
által
fölállított
:
Az uralkodó eszmék Lefolyása az
458
követték
alapelveket
államra.
a központosítás elvéhez
s
szoro-
san ragaszkodtak, nríg más államok épen azon mérték-
ben maradtak mentek e veszélyektl, s haladtak minden tekintetben, amint az önkormányzás elvét az állam
meg tudták egyeztetni: az egyedüli dicsség, melyre munkám számot tarthat, csak abban áll, hogy mindenki eltt tudva lev tények okaira tette szükségeivel
olvasóiinat figyelmesekké,
s
azon
tudományban, mely
tárgyára és czéljára nézve egyaránt a tapasztalati tudo-
mányok körébe talás útját
tán
tartozik,
De
követtem.
fölállított
elvek
szemléldés helyett a tapaszépen" mivel az e
nem újak
;
munka
foly-
mivel azon eredmények,
amelyekre jutottam, szükségkép tisztán állanak mindenki eltt, aki tudományos elfogultság avagy pártnézetek nélkül a tényekben csak az igazságot keresi mivel végre minden polgárisodás föladata a körében lev ;
így az egyéni szabadságnak a rendezett állam szükségéveli közvetítését pol-
ellentétek
közvetítésében
áll,
s
gárisodásunk elutasíthatlan föladatául kell elismernünk
nem
m
jövendjében, de igen azon elvekében, melyeket abban kimindezeknél
fogva
hiszek
ugyan
e
mondottam.
A
szilárd alapú
államok
szüksége,
mi az
6- világ
polgárisodása eredményéül szállt reánk, sokkal mélyebb
hogysem az, ami azzal ellentétben szintúgy visszahatást ne vonna maga után, mint ami gyökereket
vért,
egyéni szabadság elvét
sérti;
polgárisodásunk vég
áll,
az
czél-
ját tehát az egyéni szabadságnak az állambani biztosítá-
sában
keresnünk.
kell
Ügy
látszik
kakon ert
ugyan, hogy e szomorú
vett azon
meggyzdés, hogy
idkben
so-
elérkezett a
Befejezés.
midn
pillanat,
459 körében
polgárisodásunk
lehetetlen
tovább haladni.
Korunkban sok van, ami azon borzasztó idre em-
midn
lékeztet,
polgárisodása
az ó-kor
az enyészethez
Ugyanazon hajhászása az anyagi élvnek,
közeledett.
ugyanazon elvtelenség egyeseknél és tömegekben, szintazon alávaló csúszás minden hatalom eltt, s megsemmítése mindannak, amit századokon át szentnek tartottak, s amit semmivel sem képesek pótolni, csupán üres kételylyel.
A
midn
korból, át,
legnagyobb
jelenkor
némely
kitn
zéreire
emlékeztet
az
lönbséget,
e
azon
a római köztársaság a császárságba ment
szintúgy találunk analógiákat, amint
kint,
nézve
eseményeire
egyénisége
a
bennünket
római polgárháborúk ve;
de
aki mélyebben
te-
hasonlat mellett a lényeges kü-
látszólagos
mely korunk
századunk egy
s
szak között létezik, soha
azon örökre emlékezetes kor-
nem
felejtheti el.
Mikor a régi polgárisodás elenyészett, valósítva volt annak uralkodó eszméje: az egyén teljes alávetése az állam alá; de az egyéni szabadság eszméje, ami polgárisodásunk alapja,
még
a vallás gyakorlati
meg
nincs valósítva.
az életre,
befolyását
Akkor
elveszte
csak külfénye
most legfölebb is a kultus iránt mutatnak közönyt, de az emberiség érzelme, melyet a keresztyénség idézett el, hatalmasabb, mint valaha. Azon
volt
;
eszmék, melyekért az ó-világ lelkesült, mikben az egész ó-világi polgárisodás
éltet elemét kell
hazafiság és politikai szabadság
rázsukat az emberiség utáni
törekvés,
fölött*,
elismernünk,
elvesztették
a
akkor va-
most az egyéni szabadság
melyet a keresztyén polgárisodás kez-
Az uralkodó eszmék
460 detétl
fogva a
haladás
befolyása az államra.
emeltyjéül
lehete tartanunk,
nemhogy elvesztette volna hatását az emberek kedélyére, st még hatalmasabbá, még általánosabbá lett. Az egyenlség harczban, len
utáni s
törekvésben,
a
nemzetiség
amit csak az állam körében és az állam
tesznek,
tud lelkesülni
és
:
harczok elestéjén állhat; de bizonyára tul,
a
forrás
el-
mindenben uffvanazon elvvel Azon polgárisodás, mely még oly hévvel az eszméért, mely alapjául szolgál súlyos
minden
találkozunk.
Mint
miatti
nem
fog elveszni.
tüneményei, mi közben a bor megtisz-
hasonlóak a
rothadás
tüneményeihez
:
úgy emlé-
keztetnek bennünket korunk jelenségei a régi polgári sodás hanyatlására; de e tünemények
eredménye
bizo-
nyára más lesz. Mert minden polgárisodást csak azon eszmékkel semmisíthetni meg, melyek annak alapjai voltak.
Teljesen igaz, hogy azon
izgatottság,
mely a
tár-
sadalom minden rétegét meghatván, a legmerészebbeket is aggodalommal tölti el, nem tisztán politikai, mint ez polgárisodásunk és minden más polgárisodás folytán gyakran el szokott fordulni. Nem két párt, hanem két polgárisodás közötti küzdelemnek vagyunk szemtanúi. Az egyén teljes alávetése az állam alá, s az egyéni szabadság eszméje; azon eszme, melyet Kóma, és a melyet a germán népek képviseltek az ó-világ és a keresztyénség polgárisodása, a kényuralom és a szabadság, ezek küzdenek még egyszer a világ uralmáért. De bármi fenyegetknek lássanak e harcz tüneményei, a végeredménynek nyugodtan nézhetünk eléje. Amit az emberiség természeti fejldési folyama ;
hoz magával, azt
késlelhetik
ugyan
a
tudomány
téve-
Befejezés.
dései, az
egyesek bnei
—
vedélyei,
—
de örökre
s
461
egy egész nemzedék rossz szen-
meg nem
—
mint Francziaországban
organismust összerontottak
;
semmisíthetik.
ahol
az
egyest
gyámkodásához szoktatták, a népet, úgy fosztották az önkormányzási képességtl
rendszerrl más intézményekre csak
:
Ahol
lev minden
az államban
az
szólva, ott a
állam
meg-
mostani
lassan történhetik
az átmenetel.
Azon
melyet
fa,
fél
századig nyestek
mestersége-
bele,
egy éjjel új ágakat, és sok id telik míg ismét árnyékának örülhetünk. Talán minde-
nütt
idre van szükség, mig az állam jelen intézményein
sen,
nem
hajthat
változások
történhetnek;
vagyunk gyzdve, mesterséges
el
is
eszközökkel,
de
mihelyt
érhetjük azt;
melyek az
sok fejldését akadályozzák az
nunk,
s
szükségérl
meg
mert csak azon
önálló organismu-
államban, kell
fölhagy-
ez organismusok maguktól elállanak.
Valamint az ó-kor uralkodó eszméi az állam körül azon formára vezettek, melyben azoknak valósítása egyedül lehetséges, s amint Francziaországban, ahol egészen visszatértek azon eszmékhez, a caesarismus megújulását a decemberi események eltt jóval egész bizonyossággal be lehetett látni úgy, ha nem csalódtunk ;
az iránt, hogy
min
értelemben veszik jelenleg a szabad-
egyenlség és nemzetiség eszméit, szintén a legnagyobb bizonyossággal megmondhatni elre, hogy ez eszság,
mék
hatálya szükségkép
azon formákra vezet bennün-
melyeket a dolog természeténél fogva és tapasztalatból egyedül tarthatunk olyanoknak, melyek mellett Epén abban áll az az egyéni szabadság elve lehetséges. uralkodó eszmék befolyása az államra, hogy mindig azon ket,
Az uralkodó eszmék
462
formákat
befolyása az államra.
idézik el, a melyek mellett
azoknak
lehetséges
valósítása.
A
keresztyén
polgárisodásnak
nem
e szerint
ha-
hanem teljesedése áll elttünk. Minél nagyobbaknak tetszenek elttünk a veszélyek, melyek
nyatlása,
polgárisodásunk pillanatban;
büszke
hajója
minél iszonyúbban
körül
tornyosulnak
fenyegetnek
a
e
hullá-
mok: annál bizonyosabbak vagyunk benne, hogy
a
parthoz közeledünk.
Nem
tudom, mennyiben sikerült az olvasóval köz-
lenem meggyzdéseimet, s volt-e e munkának némi érdeme az államtudományban uralkodó fogalomzavar íölvilágosításában: de épen e zavar nagysága, melynek közepette vagyunk, azon általánosan érzett szükség kiemelkedni e helyzetbl, melyben mindenki fenyegetve látja azt, ami szent eltte, tesz bennünket bizonyosakká, hogy közeledünk e nehézségek megoldása perczéhez. Talán az utóbbi idk minden szenvedésére, minden fájdalmas kiábrándulására volt szükségünk, hogy azon meggyzdésre jussunk, miszerint hibás az ösvény, melyet a tudomány és a politika századokon át követett; de
—
épen e
meggyzdés
az
els lépés egy jobb jöv
mert amit mindenki keres, azt mindig meg
is
felé;
szokták
találni.
Meglehet,
súlyos
szenvedések
még
állanak
elt-
tünk ama nagy harezban, melyben a törvényes királyság és caesarismus, az alkotmányos egyeduralom, és a számszerinti
hoz
hasonló
többségek kényúri hatalma, az amerikaiköztársaság
és
a
fvárosok
melyben az, aminek jog az alapja, és anyagi evre támaszkodik, mind szemben
póruralma, az,
áll
ami csak
egymással,
Befejezés.
és
lehet,
hogy
még soká
tart e harcz; de
463 bizonyára
azon ügyé lesz a diadal, amely mellett az emberek minden nemes érzelme síkra szálland; mert egy tartós jövnek épületét csak erkölcsi alapokon és tiszta kezekkel emelhetni
föl.
Az uralkodó eszmék
464
befolyása az államra.
JEGYZETEK A BEFEJEZÉSHEZ. (a) (c) I. I.
Rész,
könyv.
(h) 5. (»i)
15. (r)
I.
III. fej.
III. fej.
Rész,
fej.
2.
6. és 7. fej.
—
—
(b)
_
(Jc)
k.
11.
—
IV. k.
(/)
III. fej.
(p) IV.
3—11.
k.
—
9.
fej.
(»)
III.
k 12 -14.
fej.
k.
— 4.
—
(g) II. fej.
—
(l)
k.
14.
fej.
—
(q)
4.
fej.
(e) II.
Rész,
—
(j)
k.
7.
fej.
—
(o)
IV. k. 16.
Károly udvari könyvnyomdája.
—
Rész,
II. k.
III.
fej.
]'rocli.i>ka
és
3.
(d) I. Rész, 11. fej.
— (/) II. Rész, VI. k. 6. k. 1, III. fej.
Rész,
I.
III. fej.
— k.
-
III.
k.
fej.
—