Presented to the. LIBRARY ofthe UNIVERSITY OF TORONTO GEORGE BISZTRAY

Presented

to the

LIBRARY ofthe UNIVERSITY OF TORONTO by

GEORGE BISZTRAY

KATONA LAJOS IRODALMI TANULMÁNYAI MÁSODIK KÖTET

KIADJA A KISFALUDY-TÁRSASÁG

BUDAPEST

FRANKLIN-TÁRSULAT UAOSAB IBOD. IMTÉZKT

1913

M

kOIITYNVOUD\

^

MAY 2

1

2004

fRANKUN-TÁRSUUT NYOMDÁJA,

^,

TAETALOM. Irodalomtörténet. Mythologia. Lap

Az összehasonlító irodalomtörténet A Gesta Eonianorum „,

_.„_„_

Temesvári Pelbárt példái

Hrotsmtha Dulcitiusának Petrarca

bnbánó

„„

magyar

fordítása

zsoltárai a Festetics-codexben

Túlvilági látomások codexeinkben

Régi gyöngyök új foglalatban., Shakespeare Gymbelineje _ Mythologiai irányok és módszerek A magyar mythologia irodahna.,,. .

„

„,,

„_____„

_,.

régi

_ „

föladatai „_

_

.„,

„.

_,

™

„ _ _ _ „_

.„,

„,

_

7

28 61

„

87

.,„

101

93

_.

„

__

126

„„

141

_ ™

169

_._.____

199

Folklore-kaleiidárium.

A

húsvéti bárány

_,.„_„_„„__„_„__

259

„„„_„„.„„_

267 274

__.„„.„„__„„

Keresztjáró napok

A

«Fagyo8 szentek*

Orbán napja Medárd..

,

_

_______„_„_

287

Szent Lrincz tüzes

Holtak tisztelete Eladó leányok napja.,_ Miknlás,

Lucia

,„___,_„__._„

Krampusz & C"

„

280

„..„„„_„„_„„ könnyei „_,__„„ 293 „.„„___„„„„ 300

„_

_..

.

„

.

„____„.. _ _ „

.

_

„,

1*

309 316 324

Líip

A

karácsony-ünnep történetéhez

Apró szentek

A

„

.,

__

bothlehemi csillag

336

..

356

__

_

,_

Katona Lajos irodalmi munkássága Jegyzetek

Névmutató

„.

,

.„

„

_

_ „

.,.

_

365

„ ..-

-

_. ~~

..

—

373 393

„401

IRODALOMTÖRTÉNET

MYTHOLOGIA

AZ ÖSSZEHASONLÍTÓ IRODALOMTÖRTÉNET FÖLADATAI. Az

összehasonlítás,

mint az ismeretszerzésnek

meglév ismeretek bvítésének vagy eszköze,

bármely téren

oly

ismeretekre való törekvése.

és a

kimélyítésének

mint az embernek épen a mi korunkban

régi,

Ha

módszer mind a természeti, mind a történelmi tudományokban, tehát a nyelvészet és az irodalombúvárlat terén is legszebb gyümölcseit, annak az a érleli e

legfl)b oka, hogy az e módszer

vez

föltételek

nyok mezején,

másutt

épen

is,

csak

alkalmazásának ked-

fkép

de

a szellemtudomá-

legutóbbi

a

idkben

való-

sultak meg.

Az egyes philologiáknak

kellett

elbb odáig

fej-

hogy mindnyáj ok elkerülhetetlen érintkezési fölületein szinte önként megszülessék az egyetemes ldniök,

philologia:

az

összehasonlító

nyelvészet

analógiájára

elálljon az összehasonlító irodalomtörténet.

Nehogy azonban értsük.

A

világért

összehasonlító

csolatban

gondoljuk,

tanulmánya

lévknek

valamiképen félrehogy az irodalmak

ezt az analógiát

se

is

föltételezi

aíféle

az

genealógiai kap-

egyes

irodalmakat,

mint a milyent az összehasonlító nyelvészet az egyes, egymással rokon nyelvek között kimutat, midn egy-

egy közös föl

régibb

származókai

gyauáut tnteti

ket. Ilyenféle rokonság irodalom

és irocUilom közt

nyelv

természetesen nincsen.

Vannak azonban irodalmi

téren

a kétségtelen le-

is

származási kapcsolatnak jellemz példái,

még

pedig elég

nagy számmal. E részben alig van tanulságosabl) példa annál, mikor egy-egy irodalmi typus vagy chablou leszármazóit állítjuk egybe, hol ilyen, hol amolyan, hol hol

anyagi,

szempontok

alaki

lehetnek

hasonlítás tárgyai

költemények, a melyeken zettani hatása

pogány

ismerhet

össze-

összes epikus

az

homerosi

a fel

Ilyen

szerint.

például

eposok szerke-

avagy azok, a melyei a

;

Tasso példáját követve,

isteni gépezet helyébe,

a keresztény csodás elemet teszik

;

vagy ismét egy más

csoportban azok, a melyekben az elbbinek és emennek

vagy helyökben pasztán allegorikus,

elegyítését látjuk,

avagy mind a háromféle alakok szerepelnek,

stb,

Természetes, hogy oly értelemben rokon irodalmakról

nem

lehet

a

szó,

milyen

például egymással az összes

nyelvek.

mi valamennyi román irodalmon, vagy

csak azok egyes csoportjain

mutatkozik.

közösség okai

lesznek és talán

túlnyomó folyók,

De min-

tárgya a vizsgálódásnak az a közös

denesetre érdekes valami, a

vannak

rokonságban

román

csak

részben

részben a

nyelvi

hanem sokkal inkább

nelmi hatások és az ezektl

rokonság a is

Itt

esetleg

persze a

nem

is

természetébi

közös mveltségtörté-

függ nemzeti

jellem-

vonások egyezésének talaján keresendk. Ez utóbbiak pedig nem rokon nyelv nemzeteknél is lehetnek közösek altáji

;

például a germán skandinávoknál

finneknél

;

román oláhoknál

és

az ural-

a szláv szerbeknél, horvátoknál és a ;

az ugyancsak

román

olaszoknál és

nálunk magyaroknál, mveltségünk

jelz

iro-

dalmunk bizonyos korszakaiban. Lehet a különféle eredet és jellem népek

iro-

ós

ezt

dalmainak közös vonásaiban fötényez egy-egy holt nyelv, de nagy mveltségi hatású irodalom százados

uralma

is,

min

például az összes

nyugateurópai iro-

dalmakra nézve a középkoron még jóval túl is a latin nyelvé. S itt kínálkozik épen egy igen hálás tanul-

mányi

nem

munkása

tér az összehasonlító irodalomtörténet

számára, a melynek részletesebb terjeszkedhetem

ki.

De

ismertetésére ezúttal

annyit mégis jelezhetek,

hogy igazán a kimerítetlen kincsesbányák egész sorozata vár még itt a kutatóra, s hogy nem csak a mirodalom, hanem a népköltészet földerítetlen, vagy csak csekély részben föltárt forrásai épen e téren rejlenek fölös számmal. Jól sejtették ezt az összehasonlító irodalomtörténet

mint

mos e

azon szorgalmas

munkásai,

Goedeke,->^ Oesterley, Liebrecht Félix, és a felejthetetlen

téren

végeztek

térre tették

emlék

nagybecs

figyelmessé

a

kik,

Hertz Vil-

Köhler Reinhold, épen

kutatásokat,

tanítványaik

épen

és

lelkes

köztük a legkiválóbbét, Bolté Jánosét.

De hogy tárgyunk imént elejtett

e

csapatát,

fonalát fölvegyük,

—

az összehasonlító nyelvészet a dolgok természetes rendje

megelzte ugyan az összehasonlító irodalomazonban ez sem várathatott sokáig magára, mihelyt a Herder lánglelk intuitiójával inkább csak megsejtett « világirodalom » testet is öltött Goethe

szerint

történetet,

—

és a

romantikusok költészetében.

* n. Miksa bajor király támogatásával megkezdte a Lexikon der Kumtstoffe elmunkálatait, de nem folytatta.

-

lu

Különben már jóval az összehasonlító nyelvészet alapjainak letételét megelzleg, st már jóval Herdernek az egyetemes szellemtudományt vázszilárdabb

latosan körvonalazó tervezetei eltt,

század polyhistorainál megleljük

szempont

foglaló

nézve

is,

—

már

a

XVII.

egyetemes

össze-

irodalmi jelenségekre

Leibniznek oly sok téren úttör és czélkitzö

lángelméje

maga

az

kijelölését

az

korát

itt ;

is

megelzte, a mint mondani szokás, a

avagy helyesebben szólva

lencseként összefoglalta

elz

:

ers gyjt-

korok nagy gondolkodói-

nak e tárgyra elszórtan els eszmesugarait, s azokat késbbi idk útjaira vetette kalauzoló világuL * Míg azonban Leibniz vezérl gondolatai inkább a nyelvek, mint az irodalom összehasonlító búvárlatának az útjait egyengetik, addig kortársa, Morhof Dániel György (1639 1691) Unlerricht von der Teutschen Sprache und Poesie (Kiél, 1682) czím munkája második részében nemcsak a német, hanem az egész európai irodalom els összefoglaló áttekintésére tesz igen érdemes kísérletet. Morhof egyúttal azt is jól látja s meg is jelöli, hogy az összehasonlító módszernek mi a tulaj donképeni czélja, midn azt az irodalom tanulmányában azért tartja szükségesnek, tdamit solches desto grund

—

licher geschehen könne*.

Ha még

az ilyen rendszeresebb

az

idevonatkozó

eszmeszilánkokat getni, régibb

is föl

úttör igyekezetek mellett

inkább csak ötletszer akarnók mindenünnen szede-

elszórt,

korok íróinál

is

lelhetnénk egyet-mást, a

* A nyelvtörténet és nyelvhasonlitás fontosságát a történelmi bizonyítékok sorában 1. Brevis designatio meditationum de originibm gentium ductis potmimutn ex indicio Hnguarum czimú dolgozatában.

i

11

mi e szempont alá tartozik. Kivált a XVI. század elejétl kezdve az ókor föléledt tanulmánya egyfell, más pedig

oldalon

a

mozgalmának népszersít mind síírbben az alkalmat arra,

hitújítás

igyekezetei vetik föl

hogy a nyelvek és irodalmak egybehasonlító szemléletébl azok ilyen alapon való vizsgálatának tanulságai kidomborodj anak.* bibliát

Á.

nyelvek

keleti

akarván

eredetiben és

irodalmak

lesz az úttörjévé. Kevéssel utóbb

Eeuchlin a

olvasni,

philologiájának

európai

már nálunk

is

föltnik

az új hit egyik legbuzgóbb apostolának, Sylvester János-

nak, az a hasonlóság, a

mely a

a

bibliai és

magyar

népies költészet kifejezésmódja között mutatkozik.

A XVn. század végén' mak egymáshoz viszonyló vita,

a

régi és az újabb irodal-

értéke

a equerelle des anciens et

csak fölújítása egy korábban

kérdésnek.

Ez

egymással

szembeállított

is

körül

des

támadt híres fölvetdött

és a hasonló kérdések pedig

irodalmak

már

modernes, »

ismételten

csupán az

behatóbb

össze-

hasonlítása révén feszegethetk. így tehát ez a külön-

ben medd vita is gyümölcsöz tanulmányaink javára, mert belle

volt is

némikép a mi

újabb ösztönzést

meríthettek az ilyen búvárlatok iránt fogékony a megfigyelés körének kiszélesbítésére.

csak

más,

lelkek

Azonban nem-

hanem még jóval nagyobb mértékben egy mi disciphnánk keretében nagyfontosságú

erre,

a

ismerettárgy melegebb méltatására.

A

népköltészetnek egyik els, ha talán

legels apológiáját Montaigne írja

meg

nem

{Essais

I,

is

a

54.).

* P. o. Gesner Koorád törekvéseit (1550 körül) és a Bibliotheca vniv. seu Catalogus omnium scriftorum in tribus linffuis öraece, Latina et Hebraica exstantium, Zürich, 1545 1555. 3 kötet.

—

l-l

Ö, a kit méltán neveznek a

még

nak,

maga százada Rousseaujá-

csak a természeteshez, az egyszerhöz ós az

szintéhez való visszatérésnek nevében veszi pártfogá-

—

sába

a

maga korának tudákos

mezk e Nem hiába

üde és üdít

szerény, de

a

áll

egyébként

E

a XVI. század

század a

középkori hagyománynyal való erszakos

gyében

született,

virágait.

illatú

is elszigetelten

uralkodó áramlatával szemben.

—

költészete ellenében

múlttal, a

szakítás je-

kimúlása eltt pedig Montaigne keser meg nem valósult merész ábránd-

resignatiójába temeti

S a csalódások nyomán beálló mélabús

jait.

gulat

rendesen

kelti

A

visszatérés vágyát.

elhagyott

az

más oldalon pedig

fölélesztése

—

szerint

a

—

szellemi

élet

el

hullámzásának

az ellenkez irányban

keresi.

Némely bölcselk a

philologia és

tóriai szellem virágzásában

ségét

szeretik

S ebben van

is

(avagy

ma

is

talán épen

De

érhetett,

törvénye ilyen

az

csak az illet

s

nem vehet

a hullámzó mozgásnak folytonosan

forrásaira

nem

örök

visszaesések mindig csak látszólagosak,

kor szkebb határain belül

révén egy-

si

a kereszténység

áhítozó szomjúság heves küzdelmében azt

ösvényre

mit az emberiség a XVI. század

folyamán az ókor szellemének fell,

han-

esti

régibb

jól észre,

emelked

hogy

az iránya.

egyáltalában

a

his-

a reactio egyik jelen-

nem

szeretik) látni.

annyi igazság, hogy a múlt megbecsü-

lésének egyik, ha

nem

is

épen az egyetlen forrása

jelennel való elégületlenség. letlenség-e egyúttal

De nem ugyanaz

minden haladásnak

is

:

a

az elégü-

a legersebb

rugója, ösztökéje?

A XIX.

századot ilyenformán, az

elzhöz

szintén a reactio századának kellene neveznünk

ha valaha, úgy ebben a korszakban aratta a

képest, ;

mert

históriai

13

múlt

érzék, a

megértésére, úgyszólván

teljes

a

recon-

structiójára irányuló aprólékos gond és igyekezet leg-

szebb

Ennek

diadalait.

az

irányzatnak

általános

az

mindenkép kedvez körülményei között ersödtek a többi történelmi tudományokkal együtt a nyelvet és a nyelvben él malkotásokat elemz búvárlatok is odáig, hogy körükbe vonhattak immár légkörében és

sok

olyast

is,

a

mire addig csak

történeti

érdekbl

esett

kivételesen

elvétve,

nem

vagy egészen más szempontból,

tisztán irodalom-

egy-egy futó tekintet.

—

ismét Herdernek elévülhetetlen így jutott be érdemébl a népköltészet elbb az sesth etikai, majd

—

az irodalomtörténeti

A

körébe.

s

legutóbb

két utóbbi között

a

néprajzi

még ma

értékelés

vitás

is

kérdés,

hogy melyikhez tartozik inkább de ennek a vitának inkább csak a mkedvelk szemében van valami nagy fontossága. Kétségtelen ugyanis az, hogy a népköltészet épen úgy az irodalomtörténet tárgya, mint az emberi ;

szellemnek bármely nyelvi terméke, a

mgond jeleit viseli magán czéljával jött létre,

nélkül készült

is,

mely bizonyos

és szélesebb körre való hatás

avagy ha ilyen czél szemmeltartása

valamiképen azt mégis

elérte.

Hogy

azonban az irodalomtörténeten kívül más tudományok, így a néprajz

annak

is

ugyanis, hogy része

népélettan

és

könny

annak,

az

okát

a

népköltészet

a

mi a nép

is

magoknak követehk,

belátni. is

igen

szellemi

Tagadhatatlan fontos

életének

alkotó-

összes

megfigyelhet jelenségeibl magát a nép lelkét kerekíti ki.

Míg

tehát az irodalomtörténet keretébe a tárgyánál

fogva, addig az ethnographiáéba és az ethnologiáéba az

alanya miatt tartozik a népköltészet. Vizsgálatának a módszere azonban

nem

lehet más,

»

14

mint irodalomtörténeti, vagyis a félreismerése

szülhette

elméletet, a mivel

a

éveiben

ifjú

ennek

philologiai. Csakis

azt

sok

ködös-homályos

úgynevezett

az

folk-

lorisztika a kipróbáltabb módszerrel dolgozó s így biz-

tosabb

eredményekkel dicsekedhet philologia méltó

bizalmatlanságát keltette csak

addig

tart,

a

míg

E

föl.

a

értelmében vett népköltészet

bizalmatlanság azonban

folklóré,

a

gyjti

és

a szigorú módszertani fegyelemnek alá gukat, a

melyet

a többi, az

újabb

szó

legtágabb

elemzi annak nem vetik ma-

philologiák

ókor két legmveltebb népének szellemi

életét

az

is

búvárló

tudománytól, a classica-philologiától, sajátítottak

el ós

alkalmaztak a magok ismerettárgyára szép sikerrel.

De még az épen említett ifjúkori botlások sem maradtak üdvös következmények nélkül a népies hagyományok

búvárlatának

elég

síkos

terén.

Ennek

különben számos példáját láthatni a tudományok ténetében. Analógiáinál

fogva e

példák

tör-

egyike szinte

kikerülhetetlen kényszerséggel vetdik utunkba

s alig

hogy emlí tétlenül hagyjuk. A germán philologia ifjú- és hskorának egyik nagyon is emlékezetes délibábja ez, a mely a germán és a kelta skor összetévesztésében Klopstock nagy nevéhez fzdik. Szakasztott ilyen nálunk a hún ós magyar s mind a kettnek a skytha skorral való összezavarása, a melyrl szintén elmondhatjuk napjaink egyik legjelesb germanistájával, hogy ((auch diesos Trugbild hat dazu beigetragen, zum Stúdium der echten Quellén anzuregen. S ugyanígy vagyunk a philologiák egy másik közös engedi,

:

vizsgálati területével

:

az összehasonlító mythologiával,

a melynek hová-tartozandóságáért

vallástudomány

versengnek

meg

egymással.

a nyelv- és

Ezt

is

a

meg-

15

lehetsen rossz hírbe keverték egyes, nagyon is egyoldalú irányban haladó míveli, a kiknek tévedései

nem maradtak becses érték tanulságok nélkül. Az eddigiekben, bár csak fölötte jelöltem talán a kört, a melyben az azonban szintén

irodalomtörténelem

föladatai

és

maradandó

vázlatosan,

keresendk,

jeleztem azokat a határterületeket

s

a hol e

is,

ki-

összehasonlító egyúttal

tudomány

más, vele részben közös tárgyú disciplinákkal a dolog természete szerint érintkezik, a nélkül, hogy e miatt

velk határvillongásba kellene keverednie. Már most a föladatok részletezése következnék,

a

melyek megoldására az összehasonlító irodalomtörténet vállalkozik. Itt azonban Szent Ágoston ismert szép példázatával szólva, igazán olyan vállalkozás eltt

ál-

mintha a tenger vizét egy kagylóval a magunk vájta kis gödörbe akarnók átmeregetni. Ezúttal tehát inkább csak egyes jellemz példák kiemelésére szorítkozom, mintsem hogy e föladatok rendszeres elsorolását és az illet általános szempontok szerinti csoportosílunk,

tását megkísértsem.

Tudományunk vezethetk

le.

Az

föladatai különben

összehasonlító

annak

czéljából

módszert irodalmi

jelenségek alaposabb megértése czéljából kívánjuk azok-

nak elemzésénél alkalmazni természetes tehát, hogy azzal csak ott és annyiban fogunk élni, a hol és a mennyiben a czél elérését csakugyan elsegíti. Óvakodni fogunk tehát mindenekeltt attól, hogy puszta párhuzamvadászatot rendezzünk, a mely neme a szellemi sportnak lehet ugyan igen mulatságos, st ha ;

bizonyos

szónoki

hatások

elérése

czéljából

történik,

akkor a mvészi érték, a melyig esetleg emelkedhetik.

nemcsak mentségéül, de igazolásául is szolgálhat tudományos becse azonban az ilyenféle hasonlítgatásnak :

nem

lesz.

Erre csak válthat

ható

olyan

magának

történelmi

akarjuk

ezzel

irodalmi

jelenségek

egybevetése

jogczimet, a melyek között kimutat-

vagy lélektani

azt

kapcsolat

mondani, hogy

az

Nem

van.

összehasonlítás

körébl

teljesen ki vannak zárva a pusztán alaktani szempontból való egybevetések, a melyek szintén nyújthatnak nem egy becses tanulságot de szintén csak ;

mert az emberi lélek alkotóképességének bizonyos törvényszer analógiái tetszenek ki bellök. Itt

azért,

aztán a lehet legtágabb tere

nyílik

az

összehasonlí-

tásnak. Ennél azonban egyelre sokkal több haszonnal kecsegtet a területnek oly értelemben való korlátozása,

hogy elbb mégis csak inkább a genetikus kapcsolatban álló jelenségek egybevetésénél maradjunk. Ilyenek els és legszkebb körre szorítkozó sorozatban egyazon írónak ugyanazon mvérl reánk jutott különböz szerkezetei. Ezek már csak azért is érdekesek, mert mélyebb bepillantást engednek az író szellemi mhelyébe, s az okok földerítése révén, a melyek öt id múltával mvének ilyen vagy olyan irányban való változtatására indították,

ságot vetnek fölszínre az egyes író szellemi

tásán kívül

Egy

;

arczképének

más irányban

lépéssel tovább

böz mveiben

is jól

egy

becses

megvilágí-

élesebb

értékesíthetk.

menve, ugyanazon

rendbeli okait fölkutatni. kt'i/.cl

es

s

tanul-

a melyek

is,

író

külön-

melyek

keressük a közös vonásokat, a

valamennyien föltetszenek, ben egymáslioz

nem

köztök olyanokat

igyekszünk azoknak a

Majd több egykorú. íróra nézve

te.s/.s/.iik

\:i

töblj-

'v

kIm

iiíj,v;iii('zt.

17

s

mind általánosabb érték következtetésekhez

ez úton

jutva, egy-egy kor szellemi arcziilatának tetszenek

föl

elttünk mind világosabban a körvonalai. Már ezen a fokon sem kerülhet el az összehasonlításnak egy-egy irodalom területérl többekére való kiterjesztése, mint-

hogy

van irodalmi jelenség, a mely az

alig

nemzetének

kizárólagos

a

venné az elemeit.

St

a

író

saját

inventariumából

szellemi

mennyiben olyan nép, a mely

maga erejébl s minden idegen hatás nélkül jutott volna a mveltség bármin alacsony, de már mivel olyan nég sem egészen kezdetleges fokára, egészen a

—

aép

alig

képzelhet

:

még

annyiban

a

látszatra

leg-

egyszerbb irodalmi jelenségek, például a népköltészet legelemibb termékei is, megkívánják az ilyen tágabb körben

való

hasonlítgatás

Annál inkább tével

azok, a

módszeres

segédeszközét.

melyek a mveltség emelked-

növekv számát és tarkaságát rejtik legkülönbözbb eredet összetevknek, mint

arányosan

magokban

a

például Horatius egy ódája, a Decamerone valamelyik novellája

s

Goethe vagy Arany János egy-egy balladája.

Attól pedig épen ne féltsük

s

így ne

is

óvjuk

az

irodalomtörténeti kutatást, hogy e beható bonczolgatás és hasonlítgatás révén az írói egyéniség szerepét hova-

mind kisebb területre szorítja vagy hogy a nemzeti sajátságok értékelésére fogékonytalanná teszi a kutatót a sok idegen járulék kimutatása, a mit valamely tovább

;

irodalmi termék elemezgetése közben fölfödöznie sikerült.

Avagy

veszíthet- e valamit

darabjainak forrásait ismerjük

;

Shakespeare s

azzal,

ha

alább száll-e szemünk-

ben Petfi egy-egy dalának értéke, ha a magyar népdal jellemz vonásait ismerjük föl benne, a költ sajátos egyéniségének beléje lehelt varázsa Katona Lajos tanulmányai.

II.

mellett? 2

IS

Nemzeti hiúság

avagy inkább érzékenység

fenntartási ösztön netaláni

eloszlathatja az a kétségteleleu

maknak épea

hogy az

tény,

irodal-

az összehasonlító tanulmányából tetszik

legvilágosabban az igazi nemzetfenntartó szellemi mibenléte. Hiszen

összehasonlító

az

úttöri a romantikusok denütt

:

törekszik,

s

a nemzeti

miért

a

is

ki

erk

irodalomtörténpt kerültek

iskolájából

min-

ki

a romanticismus pedig a nemzeti múlt

kegyelet ápolója sára

öu-

és

aggodalmait pedig szintén

sajátságok

valóságos

iránti

kidomborítá-

visszahatás

az

elz

korok világpolgárias szellemével szemben. Mindazok a föladatok, a melyeket eddig érintettem,

magának egy-egy nemzet irodalmának is

elkerülhetetlenül megoldandók, ha

mai színvonalán akar az,

a mit

Nem

is

ma

St

vizsgálatánál a

még

ennél

tudomány jóval több

az irodalomtörténetírástól megkövetelünk.

vagyunk

terén oly

állani.

a az

ma már

munkák

az egyes nemzeti irodalmak

híjában,

a

melyek

pontok folytonos figyelemmei-tartása a vizsgálódásuk körébe vont tárgyat.

a

fönti

mellett

szem-

elemzik

Egyes írókra és

korszakokra nézve a saját irodalomtörténeti munkáink sorából

is

idézhetnénk

e

részben

mintaszeríí

dolgo-

zatokat. A.Z

adatai

még íróra,

összehasonlító

irodalomtörténet

azonban nem annyira

ott

sajátabb

föl-

keresendk, a hol

másokra, még pedig egy-egy vagy az írók egész idrendi sorára, avagy egy-

csak egyes íróknak

—

hanem korú csoportjára gyakorolt hatását kutatjuk, inkább ott, a hol egyes mvészeti földolgozásra került tárgyak, kifejezésmódok és mformák, mfajok, raízlési irányok és általános eszmék történetét akarjuk feltntetni. Itt ismét a térbeli és idbeh közelség vagy

19

távolság egymással kapcsolható szempontjai

szerint

a

következ csoportosítás kínálkozik 1. térben és idben egymáshoz közeles és egymásra ható jelenségek hason:

lítása

térben

2.

;

távoleské;

összetartozó,

de

idben egymástól

de térbeli távolság

egyidejíí,

3.

elvá-

által

melyek térben és idben is távol állanak egymástól. Valamennyinél megkívántatik azonban a fönt mondottakból folyólag, hogy

lasztottaké

végül

s

;

4.

olyaké,

a

nerazedékrendi vagyis leszármazási, ilyennek híján pedig lélektani

szempont igazolja az egybevetést

és biztosítsa

a belle levonható tanulság értékét.

A

hogy

nélkül,

itt

a részletekre kiterjeszkedhetnénk,

csak annyit említek meg, hogy a mikor irodalmi

mvek

egymásra való hatását kutatjuk, természetesen a küls ós bel? bizonyítókok azon tanulságtételeire támaszkodunk, melyek minden történelmi kutatásnál szerepelnek.

Mondanom sem kell tehát, hogy a hasonlítgatásnak sohasem szabad légbl kapottnak avagy ötletszernek lennie. Azért egy-egy szerencsés ötlet olykor jó szolgá-

nem

latot tehet és

nyomába nyomozó kutatás

rögtön

is

utasítandó «a limine» vissza, ha

lép

pragmatikus, a

a

értéke jórészt, ha

nem

is

épen

valóban

sikere és

kizárólag, a

források

lelkiismeretes fölkereséséu és megbírálásán fordul

tehát

azon

ténelmi

elemi

A

s

meg.

egyik

fkelléken, a mely minden tör-

minden

philologiai biivárlatnak is egyik

az

így

ok-

E munka

igazoló munkája.

föltétele.

kiindulópont,

föladatoknál

is,

már

az imént vázolt

esetrl-esetre

különböz

szkebb kör lehet, s

azért

mégis ugyanarra az eredményre vezethet, ha útközben az

elírt

tettünk.

óvatosság

Hogy

minden követelményének

csak egy példát említsek

;

eleget

valamely köl-

-i(»

temény közvetetlen forrására het

adat

életrajzi

rávezet-

is

föltn

de ugyanerre az adatra másfelöl egy

:

pár-

Azonban mindakét esetben csak félmunkát végeznénk, ha az elsben nem

huzam

fölfödözése

járnánk az

is juttathat.

életrajzi

adatban

kijelölt

nyom

kalauzolása

másikban pedig beérnök egymás mellé állításával, de a két párhuzamos nem keresnk annak az igazolását, hogy volt-e, vagy mellett a forrásnak utána

;

m

a

legalább lehetett-e, esetleg kellett-e okvetetlenül hatással lennie az

Épen állítása

egyiknek a

ily fontos

ós

kell

másikra.-*'

a források lehetleg

értékelése

fokozottabb mértékben

az,

teljes

st ott amúgy is

akkor,

a hol

egybe-

talán

még

nevezetes

alapelvi kérdések eldöntése függ a kutatás kifogástalan

módszerétl

;

így

pl.

a népköltészeti termékek egymás-

mértékének ós minségének megítélésénél. Itt van a legnagyobb szükségünk elfogulatlan, tiszta látásra, minden elre megalkotott elmélet zavaró behatásától ment következtet képességre és arra, hogy a netalán már kész rendszerünk keretébe nem ill jelenségeken e rendszer kedveért semmi erszakot tól való függése

kövessünk el, csupán azért, hogy egy-egy ilyen Prokrustes-ágyba kényszeríthessük ket. Az egyoldalú elméletek nagyobb száma, melyek kivált a

ne

értelmi

népmesék

eredetének

mással, jórészt azért

dlre

kérdése

nem

* Lcfcbvjp de Villcbrune hirt's

kébl

tudja

vinni, mivel a vizsgálati

34 sorát (VI, 885

példáju,

s k. sk.) SiliuR

körül a

anyag

ki

csatáznak

vitát

egy-

még mindig

itt

Petrarca

is,

ép

úgy,

Africajknuk XV. éue-

Italicus Pu/itcaja

lopottnak akarta feltntetni s bele is is interpolálta Silius kíilteményébe, holott ez ntóbbit csak 1 415-ben fedezte fel PogRio JJríicciolini a st. galleui knl.istoilvni.

21

még

összehasonlító mythologiában,

mint az

az ilyenféle kérdések

elégtelen

eldöntésére.

Igaz, hogy másrészt meg a túlságos óvatosság és anyag egybegyjtésének a teljesség lehet' mértékéig való szorgalmazása könnyen abba a másik végletbe vezethet, hogy a sok részlettl sohasem tudunk majd

az

az egyetemesebb lalás

általánosabb

áttekintés, az

E

magasságáig emelkedni.

nélkül

összefog-

mun-

pedig

kánk csak örökös elkészület lesz és a tudományos jelzre e szó magasabb értelmében nem igen szolgál rá. De még így is alighanem jobb szolgálatot fog tenni a szerencsésebb, mert több anyaggal rendelkez jövnek, mintha elhamarkodott következtetésekkel állja vagy a mi még ennél útját a helyesebb belátásnak fölöslegesnek nagyobb, mert jóvátehetetlen hiba is színében tnteti föl a további anyaggyjtést azzal az önámító hitetéssel, hogy már le vannak a vizsgálat ;

:

aktái zárva

s

elérkezett a végleges ítéletmondás

ideje.

hogy a sok részlet összehordása mindaddig semmi haszonnal sem jár, a míg bellök az általánosabb érték következtetés le nem vonható, mert ez a szellemi élet jelenségeinek kölcsönös Attól pedig ne tartsunk,

kapcsolata törvényénél fogva

már

épen ellenkezleg, minden egyes

eleve sincs

így.

St

tisztázott részletkérdés

nem csupán egy, hanem számos, egymással látszatra nem is kapcsolatos általánosabb szempont alá is rendelhet,

s

annak tekintetébl

veltségtörténelmi

föladatok

is

becses adalék

megoldásának

a

m-

bonyolult

munkájára nézve. Egy-egy jövevényszavunk idegenszer hangzásával árulja el magát például elbb a nyelvésznek, a ki annak eredetét kutatva, rászorul az irodalomtörténetnek egyelre,

mondjuk, csupán könyvészeti adataira, a melyekre különben kár lenne kicsinylóssel lenézpi. Az irodalomtörténet szkebb, akár nemzeti, akár tárgyi korlátok közé zárt területérl a kutatás átvezet az összehasonlító

mveltség-irodalmi szemlélet tágabb mezejére, és itt a sokszor csupán egy szó családfájának érdekében megindított vizsgálat a legérdekesebb kölcsönhatások egész

lánczolatának

földerítésére juttat. Viszont az intézmé-

nyek történetét kutató jogtudós, a ki napjainkban szintén az összehasonlító módszer alkalmazásának köszönheti szakmája legszebb eredményeit, számos irodalomvagy nyelvészeti adalékot vethet felszínre ha mindig résen állnak az egymással határos vagy részben közös terület tudományszakok oly rszemei, a kik az érintkezési pontok és

történeti

kutatásai során. S

fölületek éber megfigyelését

tzték

ki föladatukul,

akkor

nincs a szelleméletnek oly ága, a melynek alapos

nézve

velése a többire

is

tanulságok

érdekes

m-

özönét

ne vetné napról-napra a kezök ügyébe.

S ilyen rszem tisztére vállalkozik az összehasonlító munkása nemcsak az egyes philologiák

irodalomtörténet

összeszögell összes, is.

területein,

egymással

bármin

hanem

a

szellemtudomány

kapcsolatban álló ágai között

Forrásai és segédeszközei e szerint igen sok

rend-

Els

sorban természetesen mégis csak ugyanazok, mint a philologiáé egyáltalában, a melyek máris elég

beliek.

sokoldalúak. Vizsgálatainak körébe vonván a -

fejldését

is,

és poétika, lesz.

Ennek

ehhez képest az összehasonlító

st

az

összehasonlító

a révén

nem

verstan

is

mformák stilisztika

egyik ága

lehet el a zenetörténelem és

elmélet azon szélesebb alapon föltetsz tanulságai nélkül, melyek már a népköltészet egyik-másik terméii

23

kének a mindenoldalú móltányolásánál is elengedheUgyancsak a népköltészet számos jelensége miatt a népszokást és a hagyomány egyéb szívós élet

tetlenek.

alkatelemeit

is

megfigyelése körébe kell vonnia. Ezek

mveltségi rétegek újabépen azért sokszor egészen

nagyobbrészt régibb

pedig

bakba átnyúló emlékei

;

proethnikus mélységekig vezetnek

le

;

itt

pedig

már

csak az összehasonlító nyelvészet eredményei és a nép(vagy tömeg) psychologiai elemzések vetnek a hézagos

némi

leletekre

gyér,

sokszor

bizony vajmi imbolygó

világosságot.

A

bizonytalan tapogatódzások e süppedékes talaján

fokozott óvatosságra van szükség

;

s

itt

válik el legin-

kább, hogy eró'sebb-e a kutatónak a fegyelmezett ítél-

mint a képzelme, a mivel a lehetségest nem épen lehetetlent valószínnek hajlandó nézni. Erre az óvatos kritikára különben világosabb tehetsége,

valónak, a

korok jelenségeinek a \izsgálatánál

günk van

;

ugyanis

sokszor

is

folyton

szüksé-

a legkisebb, apróságánál

fogva teljesen elhanyagolhatónak látszó részlet zése

is

mell-

megbosszulja magát, mert fonák következtetésekre

vezethet.

Hogy ismét kozzam,

—

lév példákra lév nyelvemlékeink,

csak közelünkben

codexeinkben

hivat-

tehát

jóformán egészen a XVI. század közepéig terjed összes magyar nyelv irodalmunk valódi értékérl és mvelttanulságairól vajmi hamis fogalmunk ha pontosan utána nem járnánk forrásaiknak, egyik-másikukban eredetit vélnénk, a mi pedig nem

ségtörténelmi lenne, s

szolgai, bár így is elég jellemz fordításnál. Avagy nem érdekesebb- e irodalomtörténeti szempontból például tudnunk, hogy a Sándor-codex egy pár lapnyi

egyéb

•24

darabjában a gandersheimi Hrotsuitha egy drámájának a fordítását bírjuk, mintha abban a hitben maradtunk volna, a mivel elég sokáig

beértük,

hogy egy magyar

átdolgozó önkényes változtatásaival alakította olyanná,

a milyen oodexünkben, a nyersen eléje került legendát

Vagy ha a

Fesietics-codex

bnbánó

?

zsoltárait illetleg

belenyugodtunk volna abba a negatív tanulságba, hogy azok a Dávid- félékkel csak a bnbánat alapérzése tekintetében telenebb

egészen

De

rokonok

nézet volt a

;

:

vagy a mi még ennél is értékhogy a Dávid illet zsoltárainak szabad paraphrasisai.

felismerhetetlenségig

viszont megint csak hézagos és tökéletlen lenne ez

emlékünkrl való tudásunk, ha pontosabb egybevetés jönni,

nem

útján

hogy mint

igyekeznénk

járt el a fordító az

és miért változtatott rajta s

ebbl milyen

további

;

és tüzetesebb

azzal

is

tisztába

eredetivel

;

mit

miféle szöveg lehetett eltte,

következtetések

illet kor szellemi életére nézve

vonhatók az

?

Mennyire megváltoztathatja csak egyetlen jellemz adatnak az ismerete

is

sokszor

egy-egy író

értékérl,

néha pedig mveltségi színvonaláról és látáskörérl való fogalmainkat, azt is elég jellemz példával világítja

meg Eégnier

szatíráinak a

különböz

értékelése

addig és azóta, hogy olasz eldjeitl való ftiggésök kide-

De ne féljünk attól, hogy az összehasonlításnak mindig üyen képromboló a hatása. Sokszor az igazi értéket és a valódi érdemet csak annál jobban kitnannak teti, mentül szélesebb háttérrl emelkednek ki arányai. Hisz' az arányok az elzményekkel és a körrült.

nyezettelvaló egybevetés útján ítélhetk

Shakespeare például eldjei

meg kellképen.

nélkül, az

szinte érthetetlen, úgyszólván raystikus; de

igaz,

hogy

velk szembe-

25 állítva csöppet

sem

Arany Toldijának le

az

értékébl

;

mely az

veszt nagyságából, a

össze-

nem

csökken.

az Ilosvaié egy szemernyit

sem von Arany

hasonlítás révén csak

mérhetbb

lesz,

de

volna-e kell fogalmunk

de

nem látnók, mibl vette azt, a mit tA semmibl való alkotás annyira isteni attribútum, hogy szinte borzong tle az emberi elme, s még mythosaiban is demiurgot állít az anyagot teremt istenség és a formába öntött anyag közé.» A lángelme legmagasb fokát is csak ilyen demiurg képében tudjuk alkotónak elgondolni az anyagot többékevésbbé készen kell alkotásaihoz kapnia. S épen ennek az alkotásnák, az anyag földolgozásának a megfigyelése, benne az egyéni, majd a nemzeti sajátságok jellemz alkotóerejérl, ha

teremtett?

:

nyilvánulásainak

nyomon

kísérése

összehasonlító

az

irodalomtörténet egyik legérdekesebb föladata.

Ennek

a megoldására pedig szertelen

nálkoznak az alkalmak ban, mint a mikor

;

de sehol sem

egyazon tárgynak

számmal

kí-

hálásabb alak-

korokon

át

s

néptl- néphez vándorlását kísérjük figyelemmel. A kiindulópont itt is különböz lehet, s bármely irányban egyaránt

hasznos

és

tanulságos

Bámulatos példáit láthatni életének.

Nem

itt

az

egyes

útnak követése. tárgyak

szívós

kevésbbé csodálatos az a proteusi válto-

zékonyság, a melylyel lényegtelenebb vonásaik helyhez,

idhöz simulnak, míg

a velejök

és

gerinczök

változó

világnézetekkel, vallásrendszerek bukásával, óriási biro-

dalmak összeomlásával távolságok

masan

még akkora

hirdetvén,

daczol,

idtlen

idk

méreteivel szemben

hogy egy-egy szerencsés

szor csak egy sikerült ötlet és eszmeszikra

és

térbeli

is

diadal-

jelkép, sokis

való lehet az emberiség hálás emlékezetében.

örökké-

-

i26

Nem mondható

tehát

tanulmányunk

tárgyairól,

hogy

hiányzik bellük a magasabb és általánosabb szempon-

St inkább úgy van minduntalan ösztönzést nyer

tokból való felemelkedés alkalma.

a dolog, hogy ilyenekre

magából a tárgyból a vele foglalkozó munkás csak belle ne hiányozzék a magasba emelkedés képessége. ;

A

világirodalom oczeánjának felszíni hullámzása

a

mélyebb, nagyrészt

vitás irányú

még

ismeretlen

áramokat felkutatni

;

alatt

eredet avagy

a jelenségek tarka vál-

tozatosságából a közösét, a korról- korra, ncptöl-néphez

vándorló tárgyak esetleges vonásai alatt a maradandót,

mindezekbl az emberi szellem munkássága törvényeibe világosabb bizonyára vonzó és minden fáradságot

a lényegeset megtalálni alkotó

mhelyébe

belátást nyerni

bven

:

;

és

jutalmazó feladat. hasonló

Ilyen

és

ezekhez

szegdik

az

összehasonlító

philologiák

mellé

szerény

feladatok

megoldására

irodalomtörténet

közvetítnek,

a

többi

hogy

vala-

mennyitl tanulva és valamennyinek megállapított eredményein okulva, bennök a közösét, az érintkezési pontokat és vonalakat tovább követve,

ket egy

közös czélra

segítse.

E

felada-

tok megoldására azonban a közös czélok és

a

helyes

törekv munkáj okban tle telhetleg

módszer ismeretével dolgozó munkások szervezett csapata kellene. Mert ha valahol, akkor itt van éget szükség az iskolázott és jól fegyelmezett elmék összesegít munkájára. Eh avTjp ou návd^ 6pq., - a mit

magyarán úgy mondhatnánk, hogy több szem többet S ha valahol, akkor itt, az összehasonlító irodalom búvárlat elkészít mhelyében kell tömérdek apróságból, ezernyi ezer helyrl s nagy idbeli távolságokból, számos különböz nyelven írt forrásokból egybegyjteni lát.

27

dott

Ennek a hangyaszorgalommal egyLeliuranyagnak a rendezgetésénél és osztályozásánál, itt

kell

még

az anyagot.

csak a sok éles

szem, a

sok

figyel

és

az

tudományt önmagáért szereti. Itt van, ha valahol, nagy becse az aprólékos holmikkal is szívesen bíbeld, de azért a nagy, általános szempontoktól sem idegen igazi polyhistornak, a kire korunk részletekbe elmerülni hajlandó irányzata mellett annál szebb feladatok várnak, mentül több hivatottságot hoz magával azok megoldására.

ernyedetlen buzgalmú kutató, a ki

E

nem

hivatottságnak pedig

a

csekély része a szorgalom

nyom tovább követésében hogy ne mondjam makacs következetesség.

és kitartás, az egyszer föllelt

való szívós,

Veszedelmessé e különben értékes tulajdonság csak

akkor talán,

ha tévedéseinkhez való csökönyös ragasz-

válik,

kodássá

fajul.

mint

ott,

szövevényes kutató

Pedig tévedni

útjai.

De

sem

oly könnyíí

a tévedések se szegjék

kedvünknek, ne

A tudomány

sehol

a hol ezerfelé ágaznak el a vizsgálódás

haladása

lohaszszák

nem

le

szárnyát

bátorságunkat.

egyéb, mint a lelkiismetes

hanem elbb alkotott véleményük helytelenségérl meggyzdtek. Igaz, hogy a tudomány míveli is emberek, s így

kutatók szakadatlan küzdelme nemcsak egymás,

önmaguk

ellen

is,

mihelyt valamely

a legemberibb gyarlóságtól alig lehetnek teljesen mentek.

A

perpetuandi

nominis desiderium, vagy

a

mit

Boccaccio így fejez ki lo gran disio deli' eccellenza, nemcsak a mvész, hanem a tudós lelkét is méltán :

hevíti.

De

cultusnak,

az

igazság keresésének, e legmagasztosabb

mindig

felemel és tisztító hogy azt az égre tör lángot a földhöz tapadó füstjétl minél szabadabbá tegye. kell

hatással lennie, ha szinte,

annyi

A GESTA ROMANOEUM. I.

A

XIII. század elején két szerzetesrend, a domini-

kánusok és ferencziek szervezkedése korszakos mesgyét von az egyházi szónoklat történetében. Az ö verseng buzgalmok a lelkipásztorkodás teendinek legfontosabbját az igehirdetésben

kebelérl

elszakadt

látta.

számára az ingadozókat a lanyhább híveket tója fczélul

dás

élete

;

és

mos

jeles

:

ezt

lángoló

szónokot

egyház nyáj

a

nagyobb buzgóságra hevíteni tzi ki mindakét rend alapíszolgálja mindakettönek pél-

ékesszólása

látunk

meggyz Közöttök

lépni.

mint az

elz

de mindenesetre

ervel.

sokaságában szá-

tündököl néhány név, ha

oly ragyogó fénynyel,

—

az

megtartani

;

lelkes tanítványok

Francziaor szagban Szent Bernáté

s

ezt a czélt

Nyomdokaikba a

Visszatéríteni

eretnekeket

az

kivált

nem

században övénél

is

egy

sokkal

szélesebb körre kiható világossággal.

Az igehirdetés ez újabb, a réginél mindenekeltt modorának egyik, talán a legszembeötlbb vonása, hogy a példázó elbeszélésnek a prédikáczióban egyre tágabb tér jut, st hovatovább mindjobban vissza

népszerííbb

is

élnek vele. Fölötte tanulságos e tekintetben

Szent

Domonkos

29 egyik tanítványának, Etienne de Bourbonnak, a nyilat-

ö még

kozata,

terét,* a

személyesen ismerhette lánglelk mes-

kinek példájára mindjárt az Üdvözíté után

midn

hivatkozik,

számára

prédikátorok

készült

b

anyaggyjteménye bevezetésében az erkölcstanító példabeszédek hasznát

úttörihez

Szt.

Még

fejtegeti.

Domonkos

közelebb

Assisi

és

áll az új

irány

Ferencz egy

Szt.

másik kortársa. Jacques de Vitryt értem, a ki a franczia egyházi szónoklat valódi reformátora. A társadalom

minden rangú és rend képviselihez intézett nagyszámú beszédei (Sermones ad status) sokáig mintaszerek maradnak. Prédikácziói semmiben sem ütnek föltünbben az elz korszak egyházi szónoklataitól, mint a példázó elbeszélések azon pazar bségével, mely ket ez irodalmi fajnak máig is egyik legdúsabb el

kincstárává

A

teszi.

szentföldjáró

maga ugyan

Bourbon, már az övéibl ily czélra s

megszerzi

készült

így s

e

született

czélzatot

század végétl a

mindazzal,

itt

is,

meg

a

nyíltan

desen

bven

XVI. -nak

srn

* Szt.

amott

utóbb

szedeget össze

a

mi hasonlót

is

hallott

bevalló

E

vagy számára

gyjtemények

kézikönyvek a XIÜ.

elejéig,

tehát épen a hit-

Az utódok ren-

merítenek az eldök munkáiból, szegényesen

Domonkos 1170—1221,

bíboros

kortársa, E. de

prédikátorok

követik egymást

kívül vegyes tartalom

1261.

sokat

jó

hosszú sorának egyik legelseje. újítás koráig,

s

e példabeszédek rend-

fiatalabb

is

ket

térít és tanító körútján olvasott.

még

De

egybegyjtésére.

szeres

püspök

akkói

aligha gondolt

s

rend-

egyhangú morali-

É. de Bourbon 1190.

v.

1195—

30

zálása

St

mind szélesebb medret majdnem elnyomja

utóbb

emezt csak

egész

röviden

vagy pusztán a czímében beszélésnek,

váj

bennök magának.

a példát, holott eleinte

jelzett

volt

tanulság

kifejezve

hogy a prédikátor

miféle

követte,

az illet

el-

erkölcstanító

czélzattal használhatja.

tes

nevezeígy járt el például Besan9oni István az Aípliabeltimáhan,* a mely talán az elsk egyike

efiféle példatárak betrendes csoportjában. Ezt a minden másnál egyszerbb és kényelmesebb elrendezést követi számos, többnyire névtelen gyjtemény, a mink közül majdnem minden nagyobb külföldi, st néhány hazai könyvtárban is akad egy-kett. E bet-

az

rendes példázatgyjtemények az

olasz

nev, de

franczia

közt

egy dömés, honos Johannes

ismét

földön

Junior (de Gobio) Scala coelije lesz a legnépszerbbé a XIV. század folyamán.

A betrendes

felsorolás mellett

rendszeres keretbe foglalt példák

azonban a theologiai is nagy kedveltség-

nek örvendenek. E. de Bourbon a Szentlélek hét ajánkeretül. Egy az említetteknél régibb s majdnem minden késbbi gyjteményre nagy hatású

dékát veszi

hasonló munka, Heisterbachi Casarius Dialógus niiraa bnös megtérésébl indul ki, aztán a bnbánat, majd a gyónás, erre a kísértés példáit so-

culoruma, rolja föl.

Idáig tehát bizonyos rendszert követ, de a további

nyolcz könyvben tosítja

*

példáinak

már

kissé

önkényes sorozatba csopor-

gazdag anyagát.

A

XIV. századtól

Az egésznek körölbelül egy harmadrészére terjed kivonata

a budapesti egyetemi könyvtár egy kéziratában is meg\'an, melyet az Egyet. Phil. Közi. 1899. évfolyamában (080 s k. Ik.) ismertettem.

31

kezddöleg az

mindjobban elhatalmasodó

allegorizálás

divatjának hódolva, némelyek az efféle példatárak be-

rendezésében

is

így Thomas Canti-

e divatot követik.

mely a méhek mintaállamát, vagy Nider János Formicariusa,, mely a hangyák társadalmát veszi keretéül. Mások a sakkjáték figuráihoz fzik erkölcstanító paraboláikat, mint például Cessolei Jakab, kinek könyve a vulgáris fordítások révén szélesebb körben is népszervé lett. pratensis Apiariusa,

A

moralizálásra többé-kevésbbé alkalmas vagy alkal-

matlan anyagnak, valamint a hozzá ill vagy keretnek megválogatásában a

Ez már

voltak nagyon kényesek.

magyarázatát és

leli

vajmi visszatetszk

gyjtk

mentségét e

kényes ízlés kirívón középkorban mi mindent

kevéssé a

nem

nekünk,

moralizáltak,

a kor szellemében

bár nekünk sokszor

;

fonák példái. Mert hogy

kiknek az

nem ill nem

egyáltalán

arról

mai embereknek, a

ízlése ez oktató költészettl

amúgy

eléggé

is

van kell fogalmunk. A középkor uralkodó fölfogása szerint és ez korántsem kizáró-

idegenkedik, alig

lag keresztény fölfogás

az istennek

—

—

az egész

embert példájával valláserkölcsös

E

fölfogás különben,

alexandriai görögségnél

mely a

természet, vagyis

minden teremtménye arra

keleti

alkalmasabbá

való,

csírájában

legalább,

St

az

hatások beolvasztására hovatovább mind lett,

szivárog

át

e

fölfogás egyrészt a

de másrészt a

mudba, valamint az arabok valláserkölcsi irodalmába.

Alexandriánál

már

meglelhet. Ennek talajából,

keresztény egyházatyák irataiba,

bölcseleti

hogy az

életre tanítsa.

is

jóval

Eredete

egyébiránt

Tal-

és vallás-

még

az

tovább Keletre nyúlik vissza.

a buddhista térítk példabeszédes tanításmódjánál

is

már

régibb, mert

A

is

itt

a brali manók

nyomán

latának jól kitaposott

si gyakor-

halad.

könyvének

keresztény egyháztanítók kivált Jób

egy sokat idézett helyére szerettek hivatkozni, hogy e

Gáspár kissé

fölfogásuk helyességét igazolják. Károli

terjengs fordításában

kérdd meg a barmokat

lek,

mindenik megtanít

és megtanít tégedet, de

beszélik néked

!»

(Jób

XII,

7.

kozik a ferenczi Bozon Miklós lizált elbeszéléseinek és

ban.

Ilyenformán

példájára

a

is

ki

állat-,

is

meg-

Erre hivat-

képeinek elszavá-

Megváltó

a

példabeszédekkel

használtak

föl

legképtelenebb

földdel,

(1320 táján), mora-

szintén

dent, az ily czólra

is

v.)

hitelére,

fszerezte tanítását, egész

8.

természeti

szentírás

támaszkodva,

ós

közzül

az égi madarak-

megmondják néked. Avagy beszélj a még a tengernek halai

és

tól,

meg

«Mert kér-

:

azok

tégedet

és

;

vagy kérdd

:

hangzik

e hely így

czóljokra min-

dolgot

is.

Föl az

növény- és ásványországot (Physiologus);

természetesen a középkor naiv tudákosságával, a mely

készpénznek veszi például

különben csát

és

is

Plinius

mindig hajlandóbb

rendkívülit

—

a

minden

szóval a hihetetlent,

hihett, a szemmelláthatót

és

kézzelfoghatót

Kipéldázták nemcsak a kertészetet, terséget, a vadászatot, a nyelvtant és

—

meséjét,

s

a fur-

csodálatost,

mint a elhinni.

a szakácsmes-

—

a mint lát-

hanem még a naptárt és az abc-t is. Minden betíínek st az íráspontozásnak is megkeresték s meg is találták a titkos erkölcsi értel-

tuk

a sakkjátékot,

mét, így például a

Senefíance de

l'ABC

(az

ahc

telme) czímü középkori franczia költemény az a

ben, «a melyet csak

tátott

szájjal

lehet

ér-

bet-

kiejteni), a

kapzsi ós mindig csak több vagyonra áhító, de a tanul-

33

mányokkal nem igen bíbeld fpapokat pezve.

Egy

látja jelké-

1326. évi bolognai latin kézirat, mely

a wolfenbütteli könyvtár tulajdona

Romanorurmnal

és

most

részben a Gesta

s

más hasonló gyjteményekkel

pár-

huzamos, 69 példája egyikében a pontnak erkölcsi jelképes értelmét

és

«Valamiképen a pontnak,

fejtegeti.

úgymond, nincsen se hosszúsága, se szélessége, úgy a világi gyönyörségek sem tartósak ... A pont továbbá, ha a bet alá helyezik, megsemmisíti azt fölébe téve azonban hitelesíti és kiegészíti az illet bett. így, ha a világi gyönyörség, a mely a ponthoz hasonlatos, valakinek alája helyeztetik, úgy hogy arra teljesen rátámaszkodik, akkor az ilyen ember odavész Holott ha a világ pontnyi gyönyörségét valaki fölébe helyezi magának, vagyis ha minden világiakat a mennyei gyönyörségre vonatkoztat akkor az az embert töké;

.

.

.

:

letesebbé teszi és (lelkileg) gyarapítja ...»

Hasonló szellemben értették egész középkoron

és

magyarázgatták az

XIV. században az ókori írókat elég sajátszeren még a legkevésbbó «moralis» tartalmúakat, mint például Ovidiust is * Általában véve azonban mégis a moralizáát,

de

kivált a XIII. és

;

!

lásra

alkalmasabb tartalmú ókori iratokból idézgettek

srbben

a középkori

prédikátorok

és

az

haszná-

latukra készült példatárak.

Ilyenek

a

rhetor Seneca,

Valerius Maximus,

Plutarchos

és a már emmende-mondái

lített,

kalandos

Cicero,

természettudományi

miatt annyira kedvelt Plinius. * Metamorphosis Ovidiana moraliter explicata. Paris, 1509. Franczia fordítása még elbb jelent meg Brüggeben 1484. A sajátságos munka a XIV. századból való s Walíeys v. Valois Tamás a szerzje. Nagy kedveltségét bizonyítja, hogy az 150í). évi

kiadást csakhamar két másik követte.

Katona Lajos tanulmányai. II

3

3Í'

Az is

ö neveik a leggyakoribbak,

kitéve, az ö

közvetett

irataik

vagy ha nevük nincs hatásának nyomaira

bukkanunk legtöbbször az imént futólag érintett példagyjtemények forrásjegyzékében. E. de Besan9on Ah phabetum nan^ationunm, a mely e gyjtemények között a leggazdagabbak

magában), vagy

egyike

(800-nál

ötvenszer

idézi

több

példát foglal

Valerius

Maximust;

de mellette néhányszor Suetoniusra és Senecára, Ciceróra és Aulus Gelliusra, Macrobiusra, Justinusra és a Plinius epitomatorára, Solinusra

is

hivatkozik. Pedig

szellem példatárak közül való, a melyeknek a tartalma nagyobb részben inkább a ez a legasketikusabb

szentek

legendáiból

többé-kevésbbé

s

1326.

említett

évi

jelleg

helyi

csodatételek és látomások följegyzéseibl kerül

ki.

A már

példagyjtemény, a a Gesta Romano7'umr& em-

bolognai

kis

melynek már a czime* is Maximust 69 fejezete közül kilenczben, Senecát négyben idézi. Ugyanez ókori Írókkal találkozunk a legtöbbször abban a nevezetes példatárban is, mely elterjedésére lékeztet, Val.

és világirodalmi hatására

nézve messze

fölülmúlja az

Ez a Ge^ta liomanoruui kevéssé czímszer, mert a rómaiak története czímén hetethavat összehordó könyve, a melynek népszersége vetélkedik a Hét bölcs mester történetével. S nem puszta véletlen, hogy a középkor e két legkedveltebb novellagyjteménye a kézirati hagyományozás küls viszonösszes

többieket.

tagságaiban

is

közös sors

a kettt mindeniknek

osztályosa.

legi-ógibb

* TractoAux de diversit faitoriis steiu. 189H.

latin

Együtt találjuk kéziratában

Romanormn. Kiadta

S.

;

s

Herz-

35

többszörösen egymáshoz

kon

vándorlásukat,

át

fzve teszik meg a századonemcsak a könyvnyomtatás

bölcs koráig, hanem rész szerint egy ideig még azon túl

is.

Egy 1342-bl való innsbrucki kézirat tartotta fönn számunkra mind a Gesia Romamrram, mind a História septem

fiapie7ttwii (az

ú.

n.

Poncianus-szöveg) eddig

legrégibbnek ismert följegyzését. ket ezúttal kizárólag irati

alakjában

már

a

A

mely min-

Gesta, a

ebben a legrégibb kéz-

érdekel,

gyanítható

eredeti

szerkezettl

nemcsak az, hogy a kézirat kétségtelenül több közbens lánczszemet föltételez másolat, hanem még inkább az, hogy benne vagy húsz történet két, st három nagyon hasonló, néha majdnem szórul-szóra egyez változatban van meg. Ez tehát már legalább is két, ha nem több szerkezet nem is a leggondosabb összetákolásának, vagy

jókora elváltozást mutat. Erre vall

az eredeti szerkezetbe jele.

A

azért

is

nagyon

jól

mivel

történt betoldásoknak a

megengedte,

kal könnyebben, mint

küls

késbb

G. R. ugyanis az ilyen betoldásokat

semmiféle

—

már

csak

mindenesetre sok-

más hasonló gyjtemények,

rendszeres,

vagy

kerete sincsen, mint például a

akár

—

olyan

csak

betrendes példa-

táraknak.

a

Az egyetlen, még talán az a&c-nél is lazább kapocs, mi történeteit tetszés szerint tágítható és változtat-

ható sorba fzi,

—

az egyes fejezetek szinte stereotyp

Ehhez járul többnyire még hogy az illet császár vagy király Kómában uralkodott. De a néhány igazán történelmi császárnév bekezdése

:

N.

regnavit.

az,

mellett képtelennél képtelenebbek fordulnak

el

a

gyj-

temény összes kézirataiban, valamint a késbbi nyomai

36

kiadásokban

tátott

is.

Ez ugyan egyfell a másolók

szinte hihetetlen gondatlanságát és sötét tudatlanságát

jellemzi

másrészt azonban

;

arra

vall,

is

stereotyp bekezdést az értelmesebb

nem

ezt a

már

kez-

hagyományos formulának tekintmint a milyen a mi népmeséink «hol volt, hol

det óta csak hették,

hogy

olvasók

volt»-ja.

aíféle

A

mintát hozzá alighanem a Hét bölcs

mesternek

Poncianus in

bekezdése

szolgáltatta, a

Romána

civilate

regnavit

mely valószínleg régibb a

Gesta Romanorumaál.

Ennek a korát ugyanis bajosan idre habár

század közepénél régibb

;

tehetjük

a XIII.

e nevezetes

történetének elég gazdag irodalmában

könyv

nem hiányzanak

az oly föltevések sem, a melyek ennél korábbi keletét

szeretnék valószínvé tenni.

E

föltevések

egyike

szo-

rosan kapcsolatos a gyjtemény ismeretlen szerkesztjének a kiderítésére irányuló kísérletekkel.

Ha

ugyanis

Grásse okoskodása megállhatna, a ki különben a

maga

nagy garral újnak és eredetinek hirdetett «fölfödözését» akkor a G. R. Helinand fréBarbiertl* vehette, monti cziszterczita mve, s igy a XII. század végére, vagy a következknek az elejére lenne teend. (Helinand 1150 táján született s 1221 és 1229 közt halt meg.) Azt azonban már Madden, a G. R. angolországi kéziratainak tudós kiadója kimutatta, hogy a Dialof/us creaturarum azon helye, melybl Barbier és utána

—

Grásse

föltevésöket

merítik,

értend, hanem Helinandnak

nem

a

mi

Gestánkra

világkrónikájára.

A

kö-

zépkor e nevezetes történelmi forrásmunkájára ugyanis e

czímen másutt

is

elég gyakran,

st valószínleg ma-

* Dictionnaire des oeuvres anonymes. 1824.

37

Romfinommh&n

gában a GeMa

többször találunk

is

hivatkozást.

Semmivel sem alaposabb Wartonnak azon föltevése, mely Glassius Salamonnak a XVII. század elejérl való egyház történelmi munkája egy helyére támaszko-

— 13G2)

a párizsi Szt.

meg

a G. R. gya-

dik.

Ez meg Berchoriust,

Éli

benczés-kolostor perjelét, teszi

nítható szerzjének.

E

(1300

föltevés

szerint

gyjteményünk

XIV. század közepe tájáról való lenne. Ennek azonban már az az egy körülmény is ellene mond, hogy az eddig legrégibbnek ismert, de korántsem az eredeti, a

hanem

ennél jóval

Magából kaiból csak

fiatalabb kézirat I3i2-ben Íratott

e legrégibb kéziratból és

1

annak származé-

annyi tetszik ki a gyjtemény egybeszer-

kesztjének kilétére vonatkozólag, hogy a XIV. század közepe

táján

moraüzálásait

a

már

ntt

vaskossá

eléggé

(a történetek

példatár

valláserkölcsi tanulságait)

egy névtelen Ferencz-rendi szerzetesnek tulajdonította a hagyomány.

A

legrégibb

kézirat, az

brucki ugyanis a záradékában ennyit

1342. évi inns-

mond

Expliciunt

:

imperatorum moralizata a quodam fratre de ordine Minorum. A czíme pedig így szól Hic inci})mnt Gesta Imperatorum moralizata ac declamacione(s) Sencce et Joliannis. Ebbl annyi mindenesetre kitnik, hogy a gyjtemény legrégibb szerkezetének nevezetes részét tehették egyes római császárok adomagesta

:

szer

történetei, továbbá a rhetor

Seneca úgynevezett

Declamatiói, helyesebben Controversiái.

Ez utóbbiak-

ból tizenhárom csakugyan

a

kimutatható

régibb kéziratában, úgyszintén

kiadásokban

is.

a

G. R. leg-

késbbi nyomtatott

Ezekhez járul ugyanez író egyéb erkölcsmég vagy hat darab. Tehát amazok-

tani értekezéseibl

-

38 kai együtt épen nem kicsinylend része az egész gyjteménynek, a mely kezdetben aligha állhatott száznál sokkal több fejezetbl. Hogy a Seneca nevével kapcso-

latban említett Johannes ki lehetett, arról

sejtelmeket

ugyan lehetne koczkáztatni de ilyenek aligha járulnának valami hasznavehetbb nyommal a szerz-kér;

dés földerítéséhez.

E

kérdés eddigi irodalmából kétségtelenül megálla-

pítottnak csak

az

a két negativ eredmény tetszik

ki,

hogy a G. R. eredeti szerkezetének sem Helinand, sem Berchorius nevéhez köze nincsen. A gyjtemény korát illetleg aligha hibázunk, ha azt a XIIL század második felébl, tehát a hasonló

mos tartalmú

többi

valónak véljük. akkora, mint fejezetnél

Terjedelme

a legrégibb

sokkal

czélú

részben

kezdetben

ismert

kevesebbet

s

párhuza-

példatárak virágkorából

ilyenféle

bajosan

kéziratban.

már csak

azért

volt

De sem

száz tar-

talmazhatott, mert körülbelül ennyit az összes, térben és

idben egymástól még

typikus képviseliben

E

kéziratoknak

is

oly távol álló kéziratcsaládok

találni.

valóságos

erdejét

hordta

össze

1872. évi kiadása bevezetésében Oesterley, de azoknak

nagy szorgalommal egybeállított lajstromából szintén csak negativ eredményeket tudott levonni. Még csak a gyjtemény szülföldjének a kérdését sem lehetett ez alapon teljesen kielégít módon dlre vinni. Csupán valószín egyelre, de korántsem olyan bizonyos, mint Oesterley föl óhajtja tntetni, hogy példatárunk Angliában nyerte els szilárdabb szerkezetét. E föltevés mellett ugyanis mindössze csak három történet szól, a benne elforduló angol szavak mindenesetre számba veend jelenségével. Csakhogy e fejezetek, habár a leg-

39

régibb

kéziratban

benn vannak már, lehetnek az is. Az meg épen

is

eredeti szerkezetnél ifjabb betoldások

nem

egészen

mellzend

nehézség az angolországi ere-

hogy az anglo-latin kéziratok mind fiatalabbak a biztos kelet innsbruckinál továbbá hogy a legtöbb kéziratot, köztök több XIV. századi det föltevésével szemben,

;

fontos codexet, így a colmarit és az egyik

berlinit

is,

írták. Végül még hogy épen azon három történet közül, a melyekben angol, még pedig a XIII. és XIV. század mesgyéjére csak egy van valló angol szavak fordulnak el, meg az angolországi kézira-tokban. Madden, a ki a

Németországban

az

is

megfontolandó,

—

G. R. angliai kéziratainak a többiekhez való viszonyát

elször

angol

tisztázta,

létére

sem habozott a honos-

ság kérdésében Németország pártjára áUani

újabban

eredetnek

angliai

Oesterley

volt

a

talán

szószólója.

;

holott az

csak az egy

Dick, a

német

189ü-ben

ki

legrégibb kéziratot legalább részben, tudniillik

a

csupán

az elbeszéléseket a tanulságok nélkül kiadta, e kérdést

eldöntetlenül hagyja,

eredet

ellen

nem

hallgatván

fölhozhatókat

sem,

el

az angolországi

miután

a

mellette

szólókat egy újabb adattal gyarapította.

Egyelre

tehát e kérdést

tekintenünk. Sajnos,

nem

még mindig

nyíltnak kell

vetnek arra kalauzoló

vilá-

got az azóta elkerült Gcsía-kéziratok sem, a melyek-

nek a számát saját kutatásaim néhány hazaival is gyarapították. Ezek elseje a budapesti egyetemi könyvtár egy 1474.

évi

mal kapcsolatos alá

van

kézirata, s

foglalva.*

vele

A

mely a

Hist.

VII sapientum-

közös czím (HistoHeqraphus)

G. R. ugyané czímével találko-

* Részletes ismertetését kötetében (401 s k. Ik.).

1.

Egyet.

Phih

Közlöny

1898. évi

40

zunk annak még 1494. évi

egy

magyarországi példányán,

nyomtatványon. Ennek

lielynélküli

az

az esz-

tergomi egyházmegyei könyvtárban lév példányába a nyomtatott czím fölé valamely, a XVI. századból való-

nak

E

látszó kéz ezt jegyezte oda llktorigraphxis. czím talán a Livius-epitomator Florus munkájáról :

ragadhatott rá a

mi gyjteményünkre, melynek amaz-

zal közös vonása,

hogy legalább részben szintén római

A

históriákat tartalmaz.

budapesti 6>sía-codexet külö-

nösen mi reánk nézve még az

hogy

teszi nevezetessé,

magyar megrendel számára készült kézirat. St az írója is magyar ember volt. A mint egy vele teljesen egyez írású, csak

kétségtelenül

Magyarországon

és

egy évvel ifjabb másik kézirat (ugyancsak a budapesti

egyetem könyvtárában)

Máténak

hittak.

gyarokat érdekl zetes,

E

tanúsítja, a másolóját Sztárai

külsségein kívül annyiban

hogy belle a világszerte

irodalomtörténeti

olyan

ma-

Gesía-kézirat különben minket

fontosságú

elterjedt

példatár

neve-

is

oly nagy

és

állománya

öt

darabbal gyarapodik, a mely a G. R. legtelje-

sebb (Oesterley-féle) zetek egyikének

kiadásában

csak

az

E

sincsen meg.

feje-

egy oolmari kéziratban van

nyoma. A többi négy közül pedig három Holkot angol dömésnek (f 1349) moralizált példatárával közös, a melynek ötvennél több fejezete párhuzamos a mi gyj-

teményünk egyes

darabjaival.

kézirat révén e Holkottal

tehát

még hárommal

ersödik általuk az a

norum ugyan vehette,

a Holkotnál

A

emelkedik.

föltevés is

mindkettejökkel

magyarországi Sztárai

párhuzamos is,

meglév közös

fejezetek

Egyúttal

száma

azonban

hogy a GcKÍa Romafejezetek

harmadik

más részök azonban már

egy részét

helyrl

kétségtelenül

is

az

41

angol

munkájából került a Gestn Roma-

prédikátor

nora mba. A másik hazai ííesía- kézirat a gyulafehérvári Batthyány-könyvtár egy XV. századi codexében van és szintén a Hét böhs mester Poncianus-szövegével kapcsolatos. Mint a Szlárai-codex, ez is a legbvebb Gesía-kéziratok egyike. Amaz 179, emez 170 fejezetet számlál.

az

De míg amaz

csoportjába

gyes »

úgynevezett

a kéziratok

tartozik

:

«

ve-

emez kétségtelenül

addig

innsbruck müncheni, tehát a legrégibb

család

egy

sajátszer származéka. Sajátszer annyiban, hogy benne a

a

történetek,

rendszerbe

többi

vannak

kéziratoktól eltéren,

következnek egymásután, lések

király neve

még

többnyire

kezdszavai, szerint,

a kinek

bizonyos

betrendben

Tudniillik

foglalva.

pedig az egyes elbeszéaz

iUet

császár

vagy

említésével az illet tör-

ugyan más mutatkoznak némi nyomai, s talán sehol sem föltnbbek, mint a mi Sztárai-codexxi.'nkténet kezddik. Ilyenféle csoportosításnak

kéziratokban

is

szintén szembeszök a rendeznek az a hogy lehetleg a hasonló bekezdés történeteket iktassa egymás mellé. Ám a teljesen betrendes sorozatnak egyelre a gyulafehérvári kézirat az egyetlen ismert példája. Az elrendezés azonban aligha a már jó kési másolat írójának az érdeme, hanem

ben, a hol törekvése,

valószínleg már régibb eredetijében tos e különben,

iratban

még

G. R. azon

úgy

látszik,

az a körülmény,

záradéka, mely

nem

is

megvolt. Fon-

eredet kézhogy a végén megvan a hazai

eddig az Innsbruck-mün-

cheni családon kívül csak elvétve kerül el.

Harmadik talan

egy

Ge.sía

vegyes

codexünk végre a pozsonyi

kézirat-kötetében

káp-

lappangott mind-

42

míg

addig, a

hogy

jelez róla,

alkalmazvas

nevezetes

e

jegyzékében rá

hazai könyvtár Knauz-féle

nem bukkantam, Knauz «

történeti

elbeszélések

csak

annyit

lelki czélokra

de szerencsére mutatványul közli az els

;

nem

mint számú

elbeszélése, a morali-

satiójával együtt. így tehát több

mint valószín, hogy

darabot,

ez

s

más,

szövegének

((Vulgáris »

a huszonkét

9.

levélnyi

G.

kézirattöredék

nem

Gesta tartozéka. Mint

még megemlítem, hogy

séget

a

úgynevezett

fí.

többi

része is a

egészen érdektelen külse szintén

XV.

századbeli

Gesía-kéziratunk az ismeretes pozsonyi krónika szom-

szédságában van, vele ugyanegy gyíijteményes codexbe fzve.

n. Két

évszázadon át csak kéziratokban terjedt

teljes

Uomanorum. A másolók

a Gesta

kedve, buzgalma és

ízlése tartalmát hol apasztotta, hol

sonló gyííjteményekböl

mesen

mind

mert

változtatható,

gyarapította, a ha-

többet toldva be kényel-

teljesen folyékony keretébe.

Kolostorról-kolostorra,

káptalanról-káptalanra

rolnak

gondosan

többé-kevésbbé

melyekben

történetek

a

meg

a húszat, néha

dik.

Az ;

között

száma sokszor kétszáznál

elbeszélések és tanulságaik

pongyola, hogy

meg

meg

irogatott

a

csak

kett

alig

is,

nyújtana.

De

bizonyos

csoportokba,

alig

haladja

többre emelke-

szövegezése

legnagyobb változatosságot

innen van, hogy

s

is

vándo-

példányai,

is

oly

engedi

akad a tömérdek kézirat

a mely teljesen

egyez

szöveget

a kéziratoknak legalább egy része mégis ú.

n.

családokba

rendezhet.

Ezek közül a legnevezetesebb a már említett innsbruckmüncheni, a melynek egyik ivadéka, mint láttuk, a

43

mi gyulafehérvári kéziratunk

is.

Egy másik, nem

ke-

vésbbé nevezetes csoportja lehetett a kéziratoknak az, a

melybl

a késbbi nyomtatott latin kiadás, az ú. n.

culgaHs szöveg származik. Ez azonban mindeddig még nem került el s talán sohasem fog megkerülni. Mert valószín, hogy épen

bet

a nyomtatott

ölte

meg

itt

mint annyi más esetben, az Írottat. Nyomtatásban a latin Gesta 1472 és 1475 közt lát napvilágot. Egy utrechti és két kölni snyomtatvány,

is,

valamennyi hely-

és idjelzés nélkül,

verseng az editio

princeps czímeért. Valószín azonban, hogy az a leges-

legels kiadás, a

mely a Ketelaer

sajtója alól került ki s csak

részben kissé

más sorrendben, mint

kiadások. Ezt

sebb

Leempt

és

utrechti

150 történetet tartalmaz,

mindjárt

a

késbbi

követhette

telje-

kölni

a

az

nyomat, a melyben a Ter Hoernen czég betire ismer-

nek némely bibliographusok. Ebben már egygyel nagyobb a történetek száma, mint az elzben, de a Ulrik

Zell

tartalmaz,

másik kölni kiadás,

sajtójának a s

szes azóta

XV.

A

ugyanaz.

sorrendjök

utolsó

kiadásokban.

évtizedeiben

egymást. 1500-ig mintegy

idbl

zötti

181

mely

a

fejezetet

ugyanennyi az elbeszélések száma az

megjelent

század

már

terméke,

pedig további

Pedig valószín, hogy

is

elég

ösz-

már

Sorozatuk

srn

a

követi

húsz, az 1506 és 1558 kö-

tizenhat

nem egynek

kiadás a

ismeretes.

nyoma

veszett

;

épen úgy, mint a hogy a meglév kéziratok még oly nagy száma is csak töredéke mindazoknak, a melyek valaha forgalomban voltak.

A don

fölötte

át

sonló

vegyes

tartalmú

annyira népszer czélú

és

tartalmú

lett,

könyv tehát két százaa

minvé

a

hozzá ha-

gyjtemények egyike sem.

:

u Ennek els oka

kétségtelenül

az,

hogy

elbeszélései

mindenesetre változatosabbak ós jórészt vonzóbbak

mint

egykorú

többi

a

példatárak

is,

tartalma.

átlagos

Nem

mintha a G. R. fejezetei közt is nem akadna számos száraz és üres, pusztán a tanulság kedveért mondvacsinált darab. De kivált a 181 fejezetre bvült nyomtatvány, a mely a XV. század végétl kezdve a

mü

népszersítésének

majdnem

kizárólagos

eszköze,

nagyobb részében mégis igazán érdekes, a szó romantikus

értelmében

E

mesék

és

mondák

teljes

tárháza,

és mondák némelyike azóta világhírvé és az mvelt emberiség közkincsévé lett. Ilyenné tette

mesék

egész

ket

st

egy

elbukkan

teljes

csoda tehát, ha kívül,

mit

a

egyikérl talán

még

föladata

tárgynak,

a

sem

a

salak

a mely

ritkák

kitn

Az a

míg

leolvad róla, s

ragyogó fényében a nemes lappangott.

nem

gyak valóban

gálatán

hálás »

lángelme tüzében

Bennök olykor

volt,

«

sokszor évezredek során vándorol,

kben

a nyers

ékszert al-

nem mindig legkönnyebb

utána járni egy-egy ilyen századok,

remek

Az összehasonlító irodalomtörténet egyik

kotott belle.

legérdekesebb, de

végre

mely

kiváltságos nagy szellemek szerencsés keze,

a csiszolatlan gyémántot meglelvén,

érez, a

mi

ilyen hálás novellatár-

Gesta Romanorumhan.

drámai mag

is

rejlik.

Nem

gyjtemény eredeti czóljának szolegészen más körbe is átnyúló hatással e

hozzá hasonló

középkori

példatárak

lehet ily mértékben elmondani.

szerencsés, bár

alig

Ez

tárgyszer czírae

és is,

jóval hosszabb és éltetbb életet biztosítottak számára,

mint a milyent társai értek. Ezek közül is megélte ugyan még néhány a sajtó útján való terjedés kedvezményét de ennek egyikök sem vette olyan nagy has^:;

45.

Romanonim

Gesta

nát,

mint a

már

alig volt rajta

egyéb

a

épen akkor, római » a czíménél.

midn

Mert ha már elejétl fogva sok heterogén elemet a XV. század vége felé, a összehordtak e czím alá kezddik, a lehet legéletszaka könyvnek mikor e új látjuk benne a legkülönbözbb erekeverékét tarkább det alkatrészeknek. Az V. század óta gyarapodó :

Szentatyák

a spanyol zsidóból kereszténynyé lett

élete,

Petrus Alphonsi tek

det nem

és

Discijdina clericalisa, bibliai

aesopusi mesék,

legendája, a

Barlám

fejeze-

és Jozafát indiai ere-

középkor vaskos

encyklopaediáinak

aurea néhány vonzó és megható részlete, a napsugaras Kelet és az Oczeán ködébe vesz Nyugat tündérregéi ölelkeznek e kaleidoskopban, a melynek a világirodalomban alig van párja. A görög és római történelem adomaszer, inkább jellemz mint hiteles epizódjai lehettek, a mint egy morzsája, a

láttuk, az

Legeiida

si mag, a mely köré

a száz

meg

száz for-

rású mesefolyam e hordaléka lecsapódott. Valamennyi részét a laza

kötés egésznek csupán a moralizálások, Ez közös

a tanulságok egységes szelleme foglalja össze. a többi hasonló zik

gyjteményével; csak abban különböid haladtával mindjobban ki-

mégis tlök, hogy

bvül, a mint a másolók, magok is többnyire prédikátorok, a lelki magyarázatot ki-ki a saját czéljaira

mindegyre szrszálhasogatóbban részletezik. E magyarázatok sokszor a lehet legfurcsábbak, s méltán föl-

humanismus századában egy De hisz e korban már nem is e tanulságok miatt, hanem inkább a könyv novellisztikus része kedvéért érik egymást annak

keltik a reformáczió és a

rotterdami Erasmus megbotránkozását.

újabb

meg újabb

kiadásai.

46

Erre vall az

Ezek

piaczra.

hogy kevéssel az els

is,

mnek

sok után a

már

sorában

latin kiadá-

fordításai is kerülnek a ii

az egész úgynevezett vulgans szöveget adja lát napvilágot

adást

két

Goudában. Három esztend

újabb,

s

1481-ben

alatt e ki-

idköz

hosszabb

ezeket

s

könyv-

legels a németalföldi, mely

múlva

még egy negyedik követi. Francziaország sem marad el sokkal a fölötte kedvelt könyv népszer1512-ben

sítése terén. I.

s

Az els ismert kiadás Lujza királynénak,

Ferencz franczia király édes anyjának, van ajánlva 1521-ben jelent

meg

Párizsban.

némelyek a mondai alakká goire

müvének

tartanak, a

149 fejezetét tartalmazza adást

s

lett

E

fordítás,

melyet

Gringore vagy Grin-

vulgarv^

szövegnek

1529-ig

még három

csak ki-

ért.

Mindezeknél nagyobb figyelmet érdemelnek a régi

német

és angol fordítások, a

melyek részben még kéz-

szövegekbl származnak és nem az említett snyomtatványból, mint az eddig elszámláltak. Sorozatuk élén az 1489. évi augsburgi német nyomtatvány irati latin

áll,

melynek egyetlen ismert példányát a wolfenbütteli

könyvtár

ritkaságai

fordítás a latin

közt

rzik.

egy

kéziratok

E

95

csoportjának valamelyik tagját tükrözi, vezetes kiegészítje

a

R.

G.

mind

a

s

ennyiben ne-

állományának.

csupán kéziratokban fönnmaradt régi is

fejezetbl álló

sajátszeren jellemzett

A

többi,

német fordítások

XV. század nyelvét mutatják, de némelyi-

kök elég mélyen (egész 1414-ig) nyúlik e század elejére. Közülök egyet, egy müncheni kézirat alapján, Keller álló

Adalbert

adott

1841-ben.

ki

Elli

fejezetbl

szövegen alapúi a cseh fordítás, mely szintén csak

kéziratokban maradt fönn

s

még ugyancsak

a XV. szú-

47

Három

zad els felébl való.

ben egy

mint a mi Szlárai-codexnnk

féle s

kézirata közül az egyik-

keveréknyelv panaiszos sóhajtás van, olyan-

Hogh

yhothnamja,,

a másoló e naiv fölfohászkodása, a benne

lév ma-

gyar szavak miatt, minket közelebbrl is érdekel. Eészben az augsburgi német nyomtatvány, de rész-

ben már a zása

az

szöveg sajátszer földolgo-

vulgáris

latin

1538. évi

az

német

strassburgi

a

fordítás,

mely a Gesta Bomanomni százkilencz fejezetén kívül a Hét bölcs mester históriáját tartalmazza, továbbá

még

E

állományától idegen történetet

Gesla

két, a

közbe.

szellemben

protestáns

tanúiságokat

igen

vonja

rövidre

össze

mellzni igyekszik mindent, a mi a

sz

átdolgozás

készült

s

a

egyáltalán

saját felekezeti

szempontjával ellenkezhetnék. Oesterley aeine kláglich verwásserte Bearbeitung 9-nak nevezi, de én túlságosan

szigorúnak találom

ken a

legtöbb

ez

ítéletét.

Magokon

majdnem

fejezetet

szórúl -szóra

német nyomtatványból.

régibb augsburgi

a története-

st

valami lényegeset az átdolgozó,

alig változtat

szellem leginkább

a

szentek

A

átveszi

a

protestáns

legendáinak az átírásán

érzik meg.

A német

fordításokhoz

kétrendbeliek. nak, melyek

csak

már

Madden

említett

hasonlóan

Az egyik csoportba

az

angolok

is

a kéziratiak tartoz-

századunkban láttak

napvilágot a

kiadásában. Közülök a legtelje-

sebb 70 fejezetet számlál,

s

mind

a

három

a

XV.

szá-

zadból való. Valamennyi az angolországi latin kéziratok sajátszerüen jellemzett kök, a

melynek csak 32

elhagyja.

E

G. ií.-nak

kézirati

egy

csoportjából

ered,

s

egyi-

fejezete van, a tanulságokat

angol

fordítások

mellett

van a

1510 és 1515 közt Londonban nyom-

48 tátott angol

egyikén

alapul

Ez

szintén

az

anglo-latin

XVIII. század

a

s

nem

is.

hanem

átdolgozása

szövegen,

latin

ris

a vulgákéziratok

elejéig körülbelül

Nyelvök id haladtával fokozatosan modernizálódott, s némelyikök egy történettel többet tartalmaz, mint az els kiadás, a mely 43 fejezetbl áll.

egy tuczat kiadást

Még vesz

ennél

is

kevesebbet, mindössze 39 történetet

vulgáris szövegbl az a lengyel fordítás, a

a

át

ért.

mely a XVI. századból erednek

de

látszik,

csak a

XVII. századból ismerjük az els nyomtatott kiadását.

E

hely és évszám nélkülit több más követte, melyek azonban csak csonka példányokban maradtak fönn, s így a koruk nem állapítható meg pontosan. Az elsÖ ezi ismert kelet egy 1 738. évi krakói nyomat ;

1752-ben követi. pul,

egy

A

lembergi

s

1773-ban ismét egy krakói

lengyel fordításon több orosz átdolgozás ala-

melyeknek egyikét

1877

és

1878-ban

kiadta

a

régi irodalom barátainak szt-pétervári társasága.

Nem

érdektelen

jelenség

példatár történetében, hogy

akkor kezd

feléje

teljesen

így nálunk

XVIL

is

el

de

gyar nyelv

hatásának,

fordulni,

felén

már alkonyulni

mikor tér,

halványult a csillaga.

st

Nem

nyomai

is

meg az els, majdnem teljes st egyes töredékeinek mamár

jóval régibb

Ha az imént említett Gc.sía-kéziratok nem tanúskodnának is

mutathatók.

idkbl

ki-

magyarországi

a mellett, hogy XV. század második felében már áthazánk határait ott vannak Temesvári Pelbárt

a híres könyv a lépte

középkori

keleti

magyaroknál, a hol ugyan szintén csak a

század vége hozza

fordítását,

nevezetes

nagyobb figyelem

a nyugati népek irodalmaiban

néhol már

a

világrészünk

:

49

beszédei,

melyeknek két vaskos gyjteményében

sen nyolczszor találjuk a Gesta

Más

Romanorumot

össze-

idézve.

minorita szónok más for-

kilencz esetben a jeles

mikor a Gestáh&n is meglév példázatokat mond el, gyakran csak azért, hogy a szunyókáló gyülekezetet kissé fölserkentse. Ugyané mentséggel verásokra

utal,

be sokszor

zeti

eléggé

triviális

példabeszédeit

már

a

Xni. század legnépszerbb prédikátora, Jaoques de Vitry is, kire követi e részben is srn hivatkoznak. Pelbártnak azért

is

egyenesen

kedvelt szónok, kit hona

Gestáhól

a

nevezetesek, mert

vett

idézetei

*^

bellök, hogy a

kitetszik

határain túl

is

vajmi széles

körben ismertek, a G. R. melyik szövegébl merített. Többnyire ugyanis még a fejezetek számait is pontosan odajegyzi

mellé,

idézetei

s

ezekbl kitnik, hogy

a vulgáris kiadást használta.

Pelbárton

magyar hitszónokok közül

kívül

még

Michael de Ungariát és Pelbárt Rosariumának folytaLaskai

tóját,

egyetmást

a

Gesta

Romanorumhól

nagyobb azonban az oly a melyek ugyan a Gesifában is

idézgetnek. Nálok

példázatok

említhetjük mint olyanokat, a

Ozsvátot

kik beszédeikben

is

száma,

jóval

benn vannak, de részint bevallottan, részint

más

leg

Ugyanígy

áll

az

arány,

ha magyar

nézzük, a melyekbe szintén szivárgott

zad

végén,

néhány

sejthetö-

forrásokból kerültek hozzájok.

codexeinket

már

a

XV.

vagy legkésbb a XVI. -nak elején

részlete

a

szá-

egy-

kolostorok könyvtáraiban oly gya-

Y= D=

* Quadrag. I. 29 G. R. 58. =- G. R. 18. II. 30 G. R. 159. D==G. R. 57. Be Tempore aestiv. 9

I.

30

U. 33

D — ö.

E. 163. I. 47 R. 128. VL. 49 R. 170. 39 E== G.

r = (?.

X—fí.

R. 45.

Katona Lajos tanulmányai.

II.

4

.l(t

könyvnek.

kori

Kétségtelenül

került a Dehreczeni cödex 297 a

vérfertz

konokul

n

bnös

királynéról, ki

'De

elhallgatta.

áhitatos

egyenesen

bnét

a gyónásban évekig

a boldogságos

tisztelje

Gestáhol

a

— 304. lapján lév példa, Szz, kinek

a

gyóntatójának ki-

vala,

hogy micsoda szörny vétek jeleit rejtegeti keztys keze.* (G. R. i3.) Ugyaninnen való az Érsekújvári codex 525 s köv. lapjának és a Példák könyve 8 12. lapjainak párhuzamos helye a három igaz mondás árán szabadult bnös emberrl.

jelentette,

a

királyné

—

(G.

fí.

A

58.)

hozzá tévén való

e

példa, ki

:

Példák könyve a forrást is megnevezi, nEz az gyónásról parabolához, hogy :

meg vagyon

felyül

írván, és

vagyon

megírván rómaiaknak könvében.n Eddigelé tudtunkkal ez az els magyar nyelv említése a világirodalomban oly nagy és fontos szerep munkának. Nagyon kedprédikátoraink a Fociis kovácsról szóló pél-

velhették dázatot,

megvan

mely Pelbárt

a ;

említett

idézetei

között

is

mint már Volf György és észrevette, az É^'sekujván codex

meglelhet,

de

Beöthy Zsolt is 307 309. lapján

—

régebben, vagy

is.

A

pródikálószókrol

kerlt-e

újabban jutott a Haller-féle

csak

már for-

nép ajkára, az bajosan eldönthet kérAnnyi azonban bizonyos, hogy e példabeszédnek

dítás révén dés.

két érdekes

a

változata

is

találkozik

a

Nyelvr meséi

Különben Péczeli is földolgozta 55. sz. meséjében Király cs kapáx czíraén, mint azt Beöthy, Lázár Béla és mások, kik a (iesta Romanorumnak irodalmunkra gyakorolt hatásával fogközt.

(II.

lalkoztak,

132. és

XVI.

már több

187.

1.)

ízben szóvá tették.

* V. ö. Egyet. Philol. Közi. J899.

306-317.

51

Sokkal gazdagabb lenne ennél azoknak az elbeszéléseknek a lajstroma, a melyek codexeinkben a Gesta történeteivel részint

nem

hogy a G.

ugyan párhuzamosak, de a melyekrl már bizonyos,

fí.-ból

st

nem

részint

kerültek.

valószín,

is

Egy részökrl pedig

egé-

hogy más forrásokból valók, mint például a Barlám és Jozafát és a Bod- meg Lohkowitzcodex példái, melyek közül néhány szintén találkozik

szen

kétségtelen,

a Gesta egyes

ugyanonnan

fejezeteivel

került, a

vábbá

a

helyei

(175. és 221.

;

de

közé

ezek

is

részben

honnan mi hozzánk. Ilyenek

Ca/tiidef^-codexiiek 1.),

a

valamint

Gestávfd

to-

érintkez

Szent Elek szép

a

mely nem kevesebb mint hat codexünkben van meg, de mindenütt egyenesen az Arany legendából, a honnan a Gesta is merítette. A XVI. század második felébl három kétségtelen és egy kérdéses nyomát mutathatjuk ki annak a halegendája,

tásnak, melyet a

Rómaiak könyve, vagy Rómaság iiak

könyve irodalmunkra gyakorolt. Ezek közül a Póli István Jovenianusa. és a Névtelen Apolloniusa, meg a írt

másik, úgynevezett drávai Névtelen Ruszlán császárja

Toldy óta már sokkal ismertebb, hogy sem

velk foglalkoznunk

kellene.

Érdekes

e

helyütt

problémára kö-

zülök csak a harmadik szolgáltat alkalmat; a mennyi-

ben még mindig kérdés, honnan jából

költötte-e

hozzá

a

maga történetének azokat Gesta vulgáris fej.)

a

szövegétl

vette,

drávamelléki a

részleteit,

eltérk.

vagy a

saját-

versfaragó

a

a melyek

a

Ez ugyanis

(110.

Legenda aureát követi a Piacidus- Eustachius némely régibb

történetében. Igen ám, csakhogy a Gesto szövegei, így latin

meg

a

legrégibb, kézirat

és

az angolországi

az ó-angol szerkezetek, valamint a régi né-

4*

;

Ir2

met fordítások egy része e történetet másként adja el, mint az Arany legenda és az ezt követ vulgáris szöveg Más magyarázata is lehetséges tehát azoknak az eltéréseknek, a melyek a drávai Névtelen feldolgozásában találhatók, mint a milyeneket eddig e tárgyban nálunk koczkáztattak.* E három históriánál néhány évtizeddel régibb az a negyedik emlékünk, a mely szintén a G. R. egyik fejezetével (a vulg. szöveg 159.) párhuzamos de mint !

;

már ból

jeleztem, is

nem

csupán innen, hanem más forrás-

származhaiik. Ez Tinódinak Sokféle részögösröl

melynek a 6'esíával érintkez tárgyára Áron is figyelmeztetett. (Régi magyar

szóló versezete,

már

Szilády

költk tára

III.

453.

1.)

ni.

Hollós Mátyás korában, tehát azon idtájt, mikor hazánkban a Gesta Romanorwn els kimutatható nyomai elbb csak latin, majd magyar nyelven is mutatkoznak, került Budára a hallerki Haller nemzetség magyarországi ágának törzsatyja, Rupprecht, kit a nagy király ütött a családi krónika szerint lovaggá. Mátyás két kortársának, a még mindig homályba

sr

burkolt Magyarországi

Miliálynak

és

a

már

jóval

is-

mertebb Temesvári Pelbártnak igehirdet munkássága, mint az imént láttuk, a nevezetes középkori gyjte-

ménybl deket.

is

szívesen szedegette az épületes példabeszé-

Az

Gesía-kézirat

buzgólkodásuk is,

idejébl

való

az

mely kétségtelenül nálunk

* V. ö. Egyet. Philol.

Kzi.

1898. 897

901.

1.

a

két

Íratott

53

st

az egyik, a Sztárai

Máté kezétl ered, alighanem

a híres budai Corvina egyik, kevésbbé becses darabja-

annyi mással

ként került

A

Mátyás

Konstantináp olyba.

együtt

alatt betelepedett

Haller családnak egyik

késbbi sarjadéka, nemzetségének egyik legkiválóbb tagja, Haller

János ajándékozza

Gosta Romanorurii

A ség

majdnem

meg irodalmunkat

a

teljes fordításával.

körülmények, a melyek a

jeles

és nagymívelt-

furat íróvá vagy legalább is fordítóvá tették, ismeretesek. Lehet különben, legalább a Korénus Jakab Paúsának elszavából azt következtethetjük, — hogy a négy esztendei keser rabság unalma nélkül is tollat ragadott volna, a ki nemzete nyelveért oly lelkesen buzgólkodik, mint az említett elbeszéd bizonyítja. De hogy vájjon a fogarasi várban töltött rabévek nélkül, a közügyek adtak volna-e neki a könyvírásra idt, az más kérdés. Valamint kérdés az is, hogy ha fogságában mindenáron «munkát nem igyekszik adni unalmas elméjének», jut-e valaha keerdélyi

zébe az a

—

három nevezetes középkori könyv, melyek-

nek érdekes tákolataként

áll

ma

elttünk a Hái^mas

Istoria 9

Annyi azonban bizonyos, hogy Haller maga nem is

sejtette,

arégi

miféle

szakadozott

—

nevezetes

munka

került eléje

ama

könyvetske» középs részében, me-

—

mint mondja « nehéz volt elolvasni, mind a mind nyomtatása miatt ». Hogy a könyv három része együtt jutott a kezébe, azt én mások ellenkez nézetével szemben nagyon valószínnek tartom, minthogy az efféle colligatumoknak számos pél-

lyet

régisége,

dáját

ban

is

ismerjük. Hisz' a Nemzeti

van

egy, a

Múzeum

mely Pelbárt egyik

könyvtárá-

mve

mellett

bí

részét

Hármas

a

Gesta Roma)io)'umot és

(a

tarlalmazza.

sái)

épen

véletlenségbl

érdekes

Viszont egy

másik.

meg

könyviárban lév colligatum

két

l^itoria

a Trója ytnszhdá;i

drezdai

kir.

Jlármax Jstoria els részéül szerepl Nagy Sándor életéi, ugyancsak a

Romanommuxal

Geí
ilyenformán

a

Hogy

egybekötve.

ívrét kötetet

vaskos

Haller

az

('könyvetské»-nek

lenne fönnakadni, mert ha csak a magát veszszük is, mai fogalmaink szede a XVII. rint biz' az sem valami kis "könyvetsken században még a három együtt is nagyon jól meg-

nevezi, azon

középs

kár

részt

;

annak, mivel

járta

még

vaskosabbakat

jóval

lusnak neveztek akkoriban.

A mi

sem egészen rokontalan raü egy kötetbe

talmilag

megkönnyítette, az ívrétük

lalását

libel-

is

pedig a három, tar-

Ezt

ugyanis, legalább a két

teljes

fog-

egyenlsége.

elsre nézve, kétség-

magának Hallernek utalása a használta kiadásokra. Ezekbl a becses utalásokból tudjuk meg telenné

teszi

hogy a Gesta Romanorumnak melyik kiadása készült Haller fordítása. S ha ezt az utalást figyelembe vették volna irodalomtörténet-íróink, akkor

azt

is,

nyomán már

jóval Toldy eltt is tudhatták volna,

munkákkal gazdagította Haller irodalmunkat.

azonban

Ezzel

Sándorig a Haller János

tk

egyike

tartalmát

sem igen illetleg

hogy miféle

Hármas

a

/síoriában

Czvittingertl

Szilágyi

irodalmi munkásságát emlí-

látszott

tördni, mert a

nélkül

kivétel

jóformán csak a czímlapját írják

beérik le,

munka

azzal,

itt-ott

némi

hogy cse-

kély stiláris módosítással. Toldy tudtommal az els, a ki

a

II.

ismer

;

utána

;

részben

habár

még

Gesta

a

sem

különben nem

Romanorum

fordítására

jár a dolognak tüzetesebben

kelne

épen

az

határozatlan

;

55

mende-mouda, hogy a Toldy ugyan ezt még csak kérdésként veti fel (A magyar költ.'jtört. I. 83.), de Greguss Ágost (Pesti Napló 1854, 263. sz.) már határozottan Hallernak tulajdonítja a tanulsá-

nyomán szárnyra

beszéde

az a

Példabeszédek tanulságai Hallertl valók

!

gokat. Igaz,

hogy

a

Hallerrel és munkájával

azóta

kik

behatóbban foglalkoztak, ez iránt tisztábban vannak de Hallernek

és

nyát illetleg

még mindig

fordításának eredetijéhez való viszo-

kedések. Változtatott-e,

ingadoztak némileg a véle-

nem-e

vagy keveset módosított-e, tások

:

s

s ha változtatott, sokat miben állnak e módosí;

azt csak a fordításnak az eredeti szöveggel való

pontos egybevetése tntethette ki.* Nos, ez

egybevetésekbl, a melyek a Haller hasz-

nálta 1508. évi hagenaui kiadás szövegét veszik a na-

gyobb pontosság kedveért alapul,

—

az

tnik

ki,

hogy

Haller meglehetsen híven igyekszik eredetijét követni

nagyobb eltéréseket többnyire csak a tanulságokban itt-ott magának. Ezeken gyakrabban rövidít, de néha be is told egyet-mást a sajátjából. Egyéb s

enged meg

eltérések az eredetitl olykor csak azért mutatkoznak,

mert a fordító

néhol

nem

szöveget.

Ilyen,

hogy csak egy jeUemz példát fordításában az unus parochia-

latin

említsek, a 12. fejezet

értette

meg

egészen jól a

liumnak egy káplánynyal való magyarítása, holott az eredetiben az erkölcstelen papnak egy hívérl van szó.

Hasonló

kisebb

botlás

több

is

akad az egészben

mégis nagyon érdemes fordításban, melynek értékérl

* L. Oesla Romanorum, Fordította Haller János. Kolozsvár, 1695. (Régi Magyar Könyvtár 18. Budapest, 1900.)

56

különben irodalomtörténetíróink eddig réssel emlékeztek

is

sok elisme-

meg.

Ez elismerés csak fokozódik, ha figyelembe veszhogy Hallernek a vulgáris szöveget egy fejezet 166.) híján teljesen tükröz fordítása, az egy hol-

szük, (a

landit kivéve, az egyetlen ily teljes valamennyi régibb fordítás között. Érdekes,

fúr

látott erdélyi

azért

hogy

nem

a 166. fejezetet a világ-

fordította

le,

mivel benne

vagyon emlékezet », mely szerinte «mostani idben emlékezetben nintsen, nevet sem adhatni néki». Hinné-e valaki, hogy az emlékezetbl teljesen kimúlt játék nem egyéb, mint a sakk, melyrl «

valami játékról

pedig nálunk

már egy Zsigmond

korabeli

okiratban

történik említés?

Az 1678

ós 1682 közt készült

Hármas

Istoria csak

jóval a fordítónak kiszabadulása után, 1695-ben, látott

napvilágot.

Els,

kolozsvári

Misz-Tótfalusi Kis Miklós

kiadása,

nyomdáját

mely a derék dicséri,

ma már

a legritkább könyvek egyike. Teljesen ép, a szép czím-

kópet

is

tartalmazó

példánya

csak

egy van,

s ez a

Nemz. Múzeumba került Jankó vi eh Miklós gyjteményébl. Jankovics nagy szeretettel dédelgette e könyidejében is az egyetlen ismert vet, mely már az példány volt. Hallernek a magyar nyelv osinosodása körül kifejtett

buzgólkodására

is

Jankovich hívta

fel

Tudományos Gyjtemény 1828. évi V. mondja a Hármas kötetében. (89— 99. 1.) Ugyancsak magyar népkönyv », a « valóságos Istoriáiól, hogy az mire különben eltte már Pápay Sámuel, Benk, Horányi s még elbb Bod Péter is czóloz, mindenik megemlítvén, mily kedves e könyv a népnél. Ez elfakult irodalomtörténeti följegyzéseknél már jóval ismertebb a figyelmet a

57

a melyet Arany János önéletrajzából szólaltatnak

az,

meg mindazok,

a kik Haller

munkájának népszersé-

gét említik.

E

ugyan bizonyításra szorulna, nagy számú kiadásai is tanúsíthatnák, jóllehet e kiadások számát legtöbb irodalomtörténetírónk valamivel magasabbra teszi, mint a mennyi eddig a

népszerséget, ha

munka

elég

kimutatható csak

Pozsonyban I.

Az

volt.

három ismert

1695.

évit

Nagy Sándor

külön

a

múlt

században

követte (1751, 1763

nyomtatás*)

melyek meUé még az

1795 Pesten),

és

résznek, a

évi 8-adr.

«

történetének, egy

1757.

kiadása járul Budán. Századunkból

az 1865. évi debreczeni s ugyanannak a 70- es évekbl való két újabb lenyomata ismeretes. A leg-

csak

csak

újabb, szintén

ben

részleges

foglalt Gesta- fordításnak

nyomat

szerinti

editiója,

a

kiadás,

t.

i.

a

II.

rész-

1695. évi kolozsvári

az

Régi Magyar Könyvtár

imént idézett kötete. és

Ennek idhöz

jegyzeteiben a rendelkezésemre állott térhez

annak a kérdésnek a hogy vájjon csakugyan olyan sokat irodalmunk a Gesta Romanorumnak,

képest kiterjeszkedem

megvilágítására

köszönhet-e

különösen

is,

pedig népköltészetünk

tásnak,

mint

színvé

is

azt eddig tán

a Haller-féle fordí-

némelyek hihették

s

való-

igyekeztek tenni?

Haller könyvének, mint kivált a múlt században

még ennek

az

elején is eléggé

elterjedt népies

s

mun-

kának, népünk lelki világára való hatását tagadni, azt

sem juthat eszébe. Azonban mikor egyes népmesei motívumokról van szó, mindig nagyon óvatosaknak kell lennünk az egybevetésnél, mieltt kimondjuk, hogy ezt vagy azt

hiszem, senkinek

népünk a Haller vehette.

Én

huzamot sem

már

csakis

ós

onnan

egyetlen olyan pár-

Az eddig

venni.

fölkutatott találko-

egytl-egyig olyanok, a melyek részint

ugyanis

Romanorum

Gesta

a

vette

még

eddig

találtam, a melyet illetleg ezt egészen

merném

biztosra

zások

fordításából

legalább

"Haller-féle fordítása eltt

népünk szóbeli hagyományainak kincsébe részint pedig, ha e fordításnál késbbi korból valók is, máshonnan is jöhettek, st minden valószíníiség szerint máshonnan is jöttek, mint a Haller-

is

kerülhettek

bele

;

csak a legaprólékosabb részletekre figyelemmel szabad és kell az egybe-

féle fordításból. Itt is

kiterjeszked

vetésnél eljárni, is

határozott

s

még

e mellett is jó

kijelentésektl

mindig a nagyon

Hogy

óvakodni.

e tekin-

tetben csak egy-két példát említsek, a Gesta liomano-

inim vulg. szövegének 153. fejezetében foglalt ApoUo-

népmesében is van már issem lehet akár a akár a Gesta Roma7iorumoi

nius-regének két magyar

mert

változata.

Haller-féle

követ

De

ezek

fordításból,

egyikét

széphistóriából

verses

minthogy olyan elemek

is

egyedül

származtatni,

vannak bennök, a melyek

más^ forrásokra is

vallanak, és a Gesta Ro7nano)'umh6\ származható elemek szintén annyira más combina-

tióban mutatkoznak, hogy az egyenes átvételt a körülmény

is

Vagy lássunk egy másik

rum

vulg.

már

ez

kétségessé teszi. esetet.

103. fejezetében szerepl

A

Gesta

három

Romano-

bölcs tanács

ketteje

megvan Gaál György posthumus mesegyjte-

ménye

I.

egyiknek

kötetének a

szövege

11.

darabjában.

föltnen

Még

pedig

az

hasonlít ahhoz a kissé

szabad fordításhoz, a melylyel Haller az egyik Gestabeli tanácsot magyarította. Az orfdetiben ugyanis a

:

59

második tanács így szól Nuntiuam viam publicam dimittas propter semitam. Ezt Haller így fordítja A járt utat járatlanért soha el ne hadgyad. Gaál idézett meséjében (i. h. 226. 1.) az els tanácsnak Hal:

föltnen egyez

ler szavaival

sohase

a járatlanért

már

tanács

A

add.

szövege ez

Gaálnál

:

a járt utat

lév második

csak tartalmában egyezik a Gesta harma-

mese harmadik tanácsa azonban a Gesta els «bölcseségei>. Merben más továbbá a keret is, a melyben Gaálnál e tanácsok elfordulnak, mint a Gestáh&n. S így vagyunk körülbelül a többi párhuzamokkal is, a melyekbl mindig csak egyes részletek találkoznak a Gestóval de érintkeznek más, nem kevésbbé számbavehet ós számba is veend meseforrásokkal is, a melyeknek népünk szóbeli hagyományaira szintén lehetett hatásuk. Hogy itt els sorban más, velünk egy hazában él népfajok meséire gondolok, az terdikával

már

a Gaál-féle

;

egészen

más, mint

;

mészetes keire

is,

de utalhatnék

;

a

melyekbl

tek és kerülnek

más országok hasonló termé-

a legkülönfélébb utakon kerül-

még ma

is

Elég e részben csak a régibb és a

vándorló

az örökké

idk

mesterlegényekre

még hány

meUett

mesetöredékek hozzánk.

kóborló

világjárt katonáira

hivatkoznom. S ezek

mindenféle garaboncziás diákja van szóbeli

hagyománynak, a melyet

Proteushoz hasonló változékonysága mellett semmi sem jellemez tatlan

határai

jobban, mint az utak és

sokfélesége, a

között

miken

idestova

az

módok

id

bolyongani

kiszámítha-

és tér

legtágabb

soha

meg nem

szíínik.

Ép

azért

alig

van nehezebb valami, mint e minbizonytalan illetség röpke

denütt honos, de mindig

vándorokat

gombostre tzni

Jól is teszi

az

összehasonlító

és rendszerbe

foglalni.

irodalomtörténet

mun-

ha velk szemben beéri azzal, hogy egyetmást közülök szilárdabb keret és fogalmazású irodalmi forrásokig kísér vissza. De csak azt ne higgye, hogy ezekben mindig csakugyan azt a kútft is meglelte, a melybl ide vagy oda kerültek. A legtöbb, a mit józan mérséklettel tehet, az, hogy megállapítja a kétségtelen holott az elsbbség és a leszármazás párhuzamokat

kása,

;

kérdései

már többnyire

a

hálátlan mezejére vezetnek.

bizonytalan

tapogatódzás

TEMESVÁEI PELBÁKT PÉLDÁI. Középkori irodalmunk legnagyobb

alakját Szilády

Áron érdemes monographiája ragadta ki a homályából. Az nyomain indulva Horváth

Cyrill

mveinek

minorita

foglalkozott ismételten a jeles

feledés

ál-

talános jellemzésével, különösen pedig Pelbártnak co-

dexirodalmunkra gyakorolt nagy hatásával. Pelbárt, a hitszónok, a szentirásmagyarázó és scho-

lastikus encyklopsedista,

st ha

Szilády föltevése min-

den kétséget kizáró igazolást nyerhetne

magyar

költészet páratlan

a középkori

:

csillaga, tehát eléggé

sr

immár abból a ködbl, a melybe három évszázad mindjobban homályosuló

kibontakozik

érdemeit

fény

emlékezete slyesztette.

En

ezúttal

ékességének

a

csak

hazai az

Ferencz-rend

igehirdet'

e

legnagyobb

munkásságával,

st

ennek is csupán egyik, els tekintetre talán mellékesnek látszó oldalával kívánok kissé behatóbban foglalkozni. Nem mintha Pelbárt prédikáczióinak ezt a jellemz vonását a beszédeibe sztt példákat, mások elttem teljesen mellzték volna. Említi ket Szilády is Horváth Cyrill is szentel nekik néhány lapot és pár tanulságos jegyzetben mutatványokat is idéz bellök. De behatóbb figyelemre egyiköknek sem lehetett oka és alkalma méltatni a példákat, mert az :

;

(li

általánosabb

nyaikban

természet

keret tanulmá-

tágabb

ós

igazán

e részletnek

alárendelt szerep

csak

juthatott.

Vannak azonban Ezek

ugyan

e téren a külföldön is

inkább

összehasonlító

csak

során hivatkoznak elég

srn

Pelbártra,

úttörim. jegyzeteik

kinek kivált

Németországban aránylag sokkal elterjedtebbek és ismertebbek a munkái, ]uint nálunk, s az emléke sem homályosult el a XVII. és XVIII. század folyamán

Az összehasonlító

sem annyira, mint idehaza. lomtörténet egyik ágának

:

iroda-

a tárgytörténetnek legszor-

galmasabb német anyaggyüjti Goedeke és Oesterley, különféle kiadványaikban és adalékaikban minduntalan :

idézik a

PomeHum

egyes

részeit

és

a Stellariumot,

melyeknek annyi példája és legendája közös a középkor legnépszerbb hitszónokainak hasonló beszédtöltelékeivel.

sr

Beszédeineíí példákkal való

Pelbártunk egy az

gyakorlat kitaposott ösvényén

már

a XIIT. század

eltt

is

illik

milyeneket

tarkította

nem csupán

szónok

különösen

itt

szorosan

vett

évszázados

ugyan

Elvétve

haladt.

egy-egy ismertebb és hírnevesb dákkal, a

megtzdelésóben

korában már három

ó'

prédikáczióit is

afféle pél-

értünk.

Tudni-

legendákat és az

er-

kölcstanító tartalomhoz simuló, a mindennapi életbl vett hasonlatokat és jellemz eseteket értvén a példán, mint közönségesen szokás, hanem mindazt, a mire

ennek a szónak a jelentése

mnyelvben kitágult. A példának ebbe

a

idhaladtával az egyházi

tágabb

mindent, oly sokféle heterogén

fogalomkörébe annyi elemet

az igehirdetk kevés ízléssel párosult

hordott

össze

buzgalma, hogy

03

utóbb

már magának

télyei

is

egyháznak

az

megsokalták a példákkal

hivatalos

való

tekin-

visszaélést a

hitszónoklatban. Eleinte csak mérsékl, de utóbb

szavokat

tiltó

halljuk e szokás

is

XV. század második

kivált a

tovább,

épen Pelbárt század

mindinkább

korában,

elején

tehát

felében,

elfajul.

századdal

két

Dante,-^'

már

mely hova-

ellen,

A XIV.

késbb

pedig

Luther suhogtatja meg pattogó ostorát a szent helyen mindjobban elhatalmasodó visszaélés ellen. Még elítélbben nyilatkozik róla két nagy humanista közt

Gebta

a

allegorizált

Ronianorum

Henri

czélzattal

Luther-*'')'

a

dervisek utánzói gyanánt tnteti föl azo-

kat a nyugati barátokat,

derre- borúra mindent mértéket tartani,

kik

nem tudnak

allegorizálva, e részben s

erkölcstanító

történeteit teszi nevetségessé.

mohamedán

:

Az utóbbi egyebek

Erasmus.

Estienne és Eotterdami

néha bizony a komoly czélhoz

igyekszenek

az

magvait

erkölcs

alig ill eszközökkel

elhinteni,

a

bnök

dudváját irtani.

hogy ilyen távol mi ugyan kétségtelenül

Csodálatos, detét, .a

meglelhet, de jóval

közelebb

dán igehirdetk eltt ténység századaiban

még

csak elvétve

is,

is.

—

akadunk

humanismus

és

*

A

:

azért

maga

Paradicsom XXIX.

az allegorizáló

654.

1.)

ere-

keleten

is

mohame-

szövegma-

pedig az olyanokra, me-

vagy az

korának a

épen

egész

szelle-

haragra

ger-

rendszer ott van

én, 103-1Í20. v. fej. (1553. évi frankfurti kiad.

** Enarrationes in Genesin: 30.

m.

megvolt, a

a hitújítás

mét mosolyra indíthatnák, jeszthetnék

annak az

a messzi

meg már az skereszS ha a régibb egyházatyáknál

gyarázat ily példáira, kivált lyek a

is

keresi

;

st

már,

Nagy

a gyakorlata

(Szent)

Dialogus&ibain.

már

kok,

meg

s

az ó-testamentum elképeinek

dogmatikus hitel kima-

szinte

emezekbl pedig bven megrendít csodatörténeteket a hitszóno-

is tették ezt

;

többé-kevésbbé valamennyien. «typus»-ai mellé

Az ó-szövetség úgynevezett

nem

korán szegdött a példák egy másik,

Az egész él

kimerített forrása.

továbbá a bíínbeesésre

évszáz közepe

már

táján

megváltásra vonat-

és a

A

leglényegesebb elemei.*

volt.

kis

a

A

Kr.

II.

u.

kézikönyvbe,

a

példálódzásnak a

Physiologus, keletkezésének

korához képest, nagyobbrészt természetrajzi ismeretkör népszerbb

valószín helyéhez alexandriai

alapul

egész

ennek

foglalvák

Physiologushsk,

rétegén

és élettelen természe-

közelfekv gondolat

koztatni igen

az

elég

kevésbbé

szorosabban valláserkölcsi életre magya-

tet a lelki és

rázni,

vagy

Amazok

gyarázását szedték rendszerbe

meríthettek

I.

a Afo módjában és a

pápának

segyházban

az

szembeazök

eléggé

is

Gergely

;

és

ebben meg

a

görög,

egyiptomi és

indiai természet- symbolika legtarkább keveréke olvadt össze.

Mind

a

háromnak úgyis egyazon

spiritualisti-

kus termószetbölcselet az alapja, a mely a Nagy Sándor óta nagyon kiterjedt görög mveltség kohójában nyeri külsleg is egyöntetbb zománczát. Semmi sem könnyebb, mint ezt az alexandriai

volt

majd

mészethistóriát zsidó, telmezéssel új,

még

keresztény

pedig nagyon

Jób könyvének XII. fej. egyenes fölhívást láthattak az teni.

*

Nimiruni interroga iuuienta,

coeli, et

indicabunt

tibi.

(8.)

et narrabiint pisces maris.

7.

is

népszer

ter-

allegóriái ér-

szívós életre kel-

és 8. verseiben erre

új vallás tanítói. Hivat-

et dooebiint te ; et volatUia terrae, et respondebit tibi

Loquere

65

koznak

is

számtalanszor

helyre

e

legrégibbektl

a

kezdve a legvijabb hitszónokig mindazok, a kik a ter-

könyvébl

mészet nagy nyitott bölcseségét és jóságát

akarják

Teremt

a

végtelen

tanítványaikkal

olvas-

tatni.

De

ezzel

nem

érik be. Isten

is

a

olvasnak

létének

mi már inkább pogány,

olyasmit

«irott»

könyvbl,

legközelebbrl

egyiptomi

olvastatnak e nagy

és

úgyneve-

ez

még

bizonyítéka mellé

zett iphysiologikuso

S e téren követik el hovatovább mind kevésbbé ízléses és egyre mértéktelenebb csréscsavarásaikat. Ilyenektl bizony Pelbárt sem rizkedik symbolikához

néha

szít.

nem

eléggé, de

is

él

velk annyira

A

legtöbb eldje és kortársa.

rokon források nagyszámú beszédeihez szolgáltattak.

letet

fánt, az

Legszívesebben

oroszlán és a párducz,

a

mint

vissza,

Pkysiologus

és

nem

a

vele

egy rész-

méhek, az elea mesés

a krokodil,

phoenix-madár, a pelikán, a kigyó,

a szarvas,

a sas,

továbbá a smaragd, a kámfor, a karbunkulus, a har-

pya physiologusi vagy ehhez hasonló vett képeivel tzködi meg beszédeit.

A

három országának

természet

jókora lépés választja

el

e

eszmekörbl

kipéldázásától

a tanító czélzatú mesét, mely-

e míífaj késbbi fejldésében már csak ember maszkjainak tekintendk, s így kiválóképen alkalmasak az erkölcsi oktatásra. Az assopusi mese egyházi beszédbe szövésére elvétve ugyan már a XIII.

nek szerepli az

század eltt tet,

is

láthatunk

de nagyobb

egy-egy

terjedelemben

Kutona Lajos tanulmányai.

II.

szerényebb kísérle-

elször egy anglonor5

ÜO

mann s

(cistercita ?) pap, a

kevéssel utána

püspök

akkoni

földjáró

sz

Vitriaco, a híres szent-

tasculumi

(utóbb

bíboros)

Pelbártunk aránylag jóval ke-

élt vele ily czélzattal.

vesebb apologot

Kent grófsági cheritoni Odo,

Jacobus de

beszédeibe,

s

rendesen csak üdít'

serkent fszerül használja. Meséi között azonban van néhány, a mely az ismert változatoktól való érdekes eltérései miatt kiváló és

figyelmet

érdemel.

nevezett aesopusi, is,

Még pedig nem csupán az úgy hanem az egyébfajta mesék között

a milyenekkel

nek ébresztésére, között

is

a

szunyókáló gyülekezet figyelmé-

fkép

leginkább

a

gyakrabban. Érthet az

böjti

prédikáczióiban

vasárnap

ezek

s

délutániakban,

élt

hogy miért épen ezekben, említett nagy franczia hits itt megint csak a már szónok nyomdokain haladt. Ezek közé az összehasonlító irodalomtörténeti szempontból érdekesebb példázó mesék közé tartozik mindjárt az Igazság és Hamissá g*^ czímü, melynek rengeteg nép- és mköltészeti erdejét az Ethnol. MilLeil. 11. köt. 38. és

— 92-ben.

1891

Pelbárt

is,

159.

lapjain

meséje

rövid

állítottam

össze

kivonatban

így

Egy gonosz gazdag embernek volt egy igazlelkií szolgája. Ez a gazdája eltt egyszer azt állította, hogy az igazsággal már ezen a világon is többre megy

szói

:

h

az ember, mint a hamissággal. vitatja.

Ha

Fogadnak.

A

gazda az ellenkezt lesz igaza, kap

a szolgának

ha a gazdának, a szolga elveszti Perdöntkül elbb egy kereskedt, aztán egy-két bírót, majd egy püspököt, végül a 200 arany forintot

mind a

*

;

két szemét.

De Temp.

Pasch, 8 Y.

67 királyt kérdik

Mind

meg.

Ez tehát

szólanak.

így egy város szélén

egy fa alatt

keres

szolga

ellen

A

mint

szemevilágát.

a

magára hagyatva botorkál

sorra

hogy

s éjjelre

az ördögök csa-

éjfélkor

szállást,

patja gyülekezik arra a fára,

son «. Az ördögök

igazságos

az

elveszti

^káptalant tart-

ott

mind elmondják,

mi

ki

go-

Egyikök eldicsekszik vele, hogy s mint járt el, hogy az igazság ellen a hamisság a prét megnyerje. Az ördögök fejedelme mindjárt ennek

noszat

aznap.

tett

oda a koronát

ítéli

hogy

s

maga mellé

ülteti

a trónjára.

tle egy másik ördög s mutogassa a tudományát, elmondja, hogy

Ezt a kitüntetést is

megirígyli

épen

a fa alatt, a hol

tanyáznak,

egy

tud

füvet, a

mely a vaknak visszaadja a látását. Mikor az ördögök eltávoznak, a szegény vak sorra tapogatja és próbálgatja a fa alatti füveket, míg végre rátalál az igazira s ennek a nedvét a szemébe csöpögtetvén, csakugyan visszanyeri király

a

ezt is

meggyógyítja

nyeri

el.

s

azon a tájon

Volt

szemevilágát.

jutalmul

Ezt meghallja a volt

egy meggyógyult szolga

A

ennek egy vak leánya.

s

királyleány

a

gazdája

Megtudja tle, hogyan jutott ilyen fényes sorba, ö is utána akarja csinálni az

kezét

t. most

s fölkeresi s

de rajta veszt.

egészet,

Az ördögök ugyanis megint arra a fára gyülekeznek, a mely alatt a hamishitü lesben áll, de mivel neszét vették annak, hogy valaki a minap kihallgatta a beelbb átkutatják a fa szedket, most óvatosabbak :

környékét, ott érik a leskeldöt két szemét, lást

nem

lönben

még

kiszakítják

mind a

hogy gyógyu-

Az elbbi esetben

úgy adja kü-

nyerhet.

Pelbárt

s

pedig olyan alaposan, a gyógyulást,

hogy

különös kegyelme tette lehetvé,

s

is

azt

csak

Isten

ennyiben a mesét, 6*

fiS

maga is annak usum Delphini>i.

melyet (tad

Pelbárt meséje az

els ismert

változat, a

fzdnek

lánczolattá

a következ motivumok 1.

Igazságtalan

mégis mintegy magj^arázza

tart,

dús fogad a

maga

melyben :

igazságos szol-

gájával ennek a szemevilága ellenében, hogy a világon az igazságot legyzi a hamisság. 2. A perdöntk (itt keresked, mind a gazdának adnak igazat. 3. éjt,

A

megvakított a városon kívül,

éjfélkor

ördögök

A

gyógyító

f

fa alatt tölti az

f

Egyik ördög

titkát.

nemcsak a megvakított segítségével egy vak

hanem ennek

gosnak,

leánynak

is

visszaszerzi

szemevilágát,

a

igazságos nagy jutalmat kap. is

püspök, király)

káptalanja a fán.

elárulja a vakságot gyógyító 4.

bíró,

(Itt

igazsákirály-

a miért az

a királyleány kezét

elnyeri.)

hasonlóképen 5. A hamis gazda ezt megtudván, akar cselekedni, de rajta veszt. (Hogyan, azt láttuk a mesében.) Itt

tehát valóságos

Pelbárt

is

alighanem

még néhány

népmese van elttünk, a melyet hallhatott, mert itt és

ilyenül

hasonló esetben

nem

hivatkozik forrásra,

mint azt rendesen tenni szokta. A legtöbb e körbe tartozó népmese is többé-kevésbbé ugyanezt a schemát követi, legalább a nyugati népeknél gyjtött, többnyire nagyon számos,

részben

fiatal följegyzésü

nyelvi följegyzésével a Pelbártnál

beröltvel

ifjabb

változatokban, de

valamivel régibb keletiben Paulinái,

egy zsidó

franciscanusnál, találkozunk

und Ernsíjének (els

kiadás

is.

Nép-

körülbelül egy em-

eredet német

legelször, a ki

Schimpf

1522) 489. és köv. feje-

6d

zetében

Pelbárt

eladását

látszik

Szövege

követni.

ugyanis csak jelentéktelen eltéréseket mutat a Pelbártó-

Hogy ismerhette magyar rendtársának mveit, ennek német földön akkoriban igen elterjedt hírneve és mveinek egymást ér líiadásai, melyekbl jóformán minden német kolostori könyvtárban többesével vannak a példányok, nagyon is valószínvé tól.

azt

—

—

teszik.

De

ennél

is

nyomósabb bizonyíték

még említend példa, a hol Paulinák gése még szembeszökbb. Helyenként különben jezések

még egy a

is,

is

a két

itt

változatban.

is

még

a kife-

lehetetlen

ugyan,

egyeznek

Nem

az az alább

Pelbárttól füg-

föltn egyezések mellett is, hogy mind a kett még ismeretlen közös forrásból merített. Addig e

míg

talán ez elkerül, egy az Oesterleytl (Pauli

párhuzamok nagyobb részémindenképen közelebb álló változatot iktatok ide, minthogy még teljesen ismeretlen e mesének elég nagy irodalmában. De annyiban is érdekes, mert régibb a Pelbárt-Pauliféle szerkezetnél is minket meg különösen is érdekelhet, mert egy hazai (bár aligha 489. példájához) említett nél

;

magyarországi eredet) kéziratban födöztem

Ez a

föl.

még egyáltalában nem is Nemzeti Múzeum 123. számú közép-

kevéssé, vagy talán

ismert kézirat a

(XV. századbeli) latin codexe, mely Magisler Esopus et Avianus vagy Esopianus czíipet visel és nem egyéb, mint az Anonymus Neveleti és az említett latin meseíró aesopusi meséinek száraz prózai parakori

phrasisa, elejétl végig olyanféle lelki magyarázatokkal,

a milyenek a Gesta és

A

sok

más

fejezetek

Ronianorum

hasonló

középkori

fölváltva az

történeteit

terméket

Anonymusból

és

követik kísérnek.

Avianusból

:

70

vannak véve s egy-egy distichon szolgál az illet szövegbl mindenkinek a mottójául. Akadnak azonban a könyvben elszórtan egyéb forrásokból vett példák és mesék is így mindjárt az itt emlitendö is ilyen, a mely a codex 25. levelének a rectóján kezddik s rö;

viden így szól Két,

Róma

felé

a szemevilágába sik szerint a

:

vándorló

egymásnak má-

útitárs fogad

az egyik szerint az igazságé, a

hamisságé a világon a diadal. Rómában föl döntkiil s ezek mind a hamisság

többeket hívnak

Erre az Igazságnak a Hamisság

pártjára állanak.

már mind

(itt

a kettre ezeket a megszemélyesített neve-

A

ket ruházza a mese) kitolja a két szemét.

megvakí-

magára hagyatva kesereg' ós Istenhez fohászkodik. Ugyanaz éjjel egy római senatornak álmában egy angyal jelenik meg, így szólván hozzá Várostoknak, nemde, nincsen királya? Hajnalban eredj a «Porta speciosa)) elé, ott lelsz majd egy vakot; szedj az ég harmatából, mely ott egy hársfán csillog, öt válaszs kend meg vele a világtalannak szemeit, szátok királyotokul. így is lett. A Hamisság utóbb

tott Igazság

:

Rómába

kerülvén, ráismer a királyban egykori útitár-

mikor megtudja, hogyan fordult a sorsa ily fényesre, kéri, tolják ki az szemeit is, a mi megsára

s

történik

de

;

Itt is

biz'

holta napjáig vak marad.

megvan kiindulópontul a kett

dás, de hiányzik, illetleg

közötti foga-

mással van pótolva, az

a fán (vagy a fa alatt) gyíílésez ördögök tok)

és

meggyógyított

a

egyébként meseiekhez,

ez •

a

a változat

éjjel

álla-

motívuma. De nagyon közel jár a nép-

királylány is

melyeknek a hangjához

hasonlít az eladása.

(vagy

is

föltnen

71

A

végéu és a következnek

XII. század

az elején

van egy mese,* melyben Szmtén két útitárs fogad abban, hogy, a mint az egyik tartja, az igazság, a mint a másik, a hamisság lesz a gyztes. De az meséje egyebekben teljesen a Fahulae virágzott cheritoni

antiquae, e

Odónál

X— XI.

is

századbeli Phaedrus- származék, és

nyomán mafszerepl jellemét illetleg tartozik abba a körbe a mese tanulságára nézve azonban annyira nem, hogy épen ellenkez életbölcseségi szabály következik belle, mint azokból a parabolákból, a melyekben az Igazság vesztesége csak ideiglenes és végül mégis a Hamisság iszsza meg a RoMULus-féle szerkezetek

rad

;

illet meséje

tehát tulaj donképen csak a két ;

a dolog levét.

Az utóbbi tanulsága mese els, bár csak töredékes irodalmi följegyzésének, legalább nyugaton, egyelre a

XIY.

századnál

Gatos

aligha

(A macskák

spanyol

régibb

könyve)

28.

elbeszéléseinek

mennyire

«

példázatunk

a

szabad

szabad* ez az

mutatja

nem

egyéb, mint

De hogy mi mely az Odo még lényege-

átdolgozása.

azt épen a

átdolgozás,-*^-*'

igen

szövegétl már az elején

los

tekintend.

Igaz ugyan, hogy e könyv egészében

Odo

Libro de

fejezete

jellemzn,

is eltér

kissé

a ;

sebb vonásban különbözik azonban tle a végén, tudniillik

ott,

a hol a spanyol

átdolgozásnak

az

Odo-féle

párhuzamos része véget ér, de a Libro de Jos GalOí< illet meséje még korántsem fejezdik be. St tulajdonképen csak itt kezddik igazán. Csakhogy ennek a toldaléknak nyoma sincsen ám az angol

latin szöveggel

f.

* Hervieux kiadásában a XXVII* számú. ** Erre általánosságban már Knust is figyelmeztetett a Jahrb. rom. u. engt. Litt. X. 44. 1.

meseírónál

és,

úgy

hogy az

látszik,

teljesen a spanyol

átdolgozás sajátja.

Az Odóval párhuzamos veg

annyiban tl, hogy

mok sében

már

tér el

hazugról

és

Igazság

Buenu

elég

és

addig a spanyol me-

erdn

egy-

(igazmondó) és men-

Mula

Vcrdad (Jó néven megvakítottan magára

Verdad

sajátszeren

és

Eossz Igazság)

:

«Jó Igazságo

szerepel tovább.

hagyatván, az

csak

;

az eredeti-

Ennek utána pedig

is vakítják.

szerre csak az eddigi verdadero tiroso (hazug)

is

az igazmondóra fölbszült maj-

jól elpáholj'ák,*

már meg

beszél

az átmenet helyén

míg Odónál csupán

ezt

rész végéig a spanyol seö-

igazmondóról

csak

is

vadállatokat hall köze-

különféle

melyek ell egy fára menekül. A fa alatt a vadak medvék, farkasok és egyebek beszélgetnek. Többi között a róka elmondja, hogy a közelben lakik

ledni,

:

néma leánya

egy király, kinek egy

Mind

vak.

tudnák,

hogyan

a

könny

két bajon

a

mit

a

róka

S

tud.

el

is

«Jó Igazság* az

kell segíteni.

maga meg

van,

lenne

segíteni,

mondja,

erdn

ha

min

keresztül

haladó öszvér-hajtsárok segítségével a király udvarába jut,

ott visszaszerzi

gyógyítja nyer.

«

a maga,

a király

néma

Rossz Igazság*

társát ilyen jó

módban

fia,

leányát

és

*

János megdolgozzák.

mikor

kinek bajára hiába keres gyógyulást,

Odo egy XIV.

Rlieppey

s

megkérdi tle, hogyan a szemevilágát, mert neki is

látja,

IgazságB, a ki mást, mint igazat,

(ijó

majd meg-

gazdag jutalmat

utóbb ugyanoda kerül

szerezte vissza elször is

van egy vak

valamint az uralkodó és

vakjainak a szemevilágát,

az ország többi

száztuli

kivonatában,

tud

mon-

átdolgozásában, az angol a körnieikkcl és fogaikkal is

latin

már

nem

n mikor kitépnagy fát, a melynél állottam ? Nagy kínnal fölmásztam rá, s alája gyülekeztek a világ összes állatai, hogy ott káptalant tartsanak.') Pedig a mese elején szó sincs arról, hogy a Hamisság tépi ki az Igazság szemét, hanem a dani, erre így szól

ted a

:

«Láttad-e, barátom,

szememet ama hegyen,

majmok

teszik azt, a miért

láttad- e azt a

leplezetlenül

megmondta

nekik az igazat. Az Odo-féle mese menete, mely egész-

ben

a Fabuláé

antiquae

Itt

Romulus-féle

a

és

illet darabjával egyezik, ezt

másképen nem

is

mesék engedi.

tehát kétségtelenül egy más, csak némileg hasonló

bekezdés mese elejét helyettesíti az Odo-féle parabola, melynek a folytatásaképen, de vele még csak összhangba sem juttatva, következik aztán a másik, elején csonka mese további része. Érdekes, hogy eddig ezt a laza összefíízést még tudtommal senki sem vette észre mindazok közül, a kik elttem e mesével foglalkoztak. St rendesen csak úgy idézik azt, mint az Odo latin szövegének spanyol fordítását, ezzel azt a látszatot keltve, mintha már a spanyol mese sajátjának tekintend toldalék is benne volna az Odo-féle tulaj donképeni

parabolában,

s

így

már

ez lenne a

népmesei párhuzamok egyikének

leg-

régibb ismert nyugati följegyzése.

egyelre csak a Lihro de los Gatos második része tekinthet, a melylyel szemben azonban egyelre az els teljes és logikus Ilyenül pedig

28. fejezetének a

kapcsolatú

szerkezet az összes

eddig

ismert

nyugati

mi Pelbártunké. Legalább addig azt kell hinnünk, a míg az a régibb szerkezet el nem kerül, a melybl esetleg a Macskák könyve és Pelbárt is merített. Hogy e kett közt kell valami kapocsnak

változatok

között a

74

valószínvé teszi egyebek közt a spanyol mesében is meg Pelbártnál is meglév « káptalan* szó, a mely aligha lesz puszta véletlen találkozás. Másrészt azonban a rokonság a két változat közt mégis távolabbinak látszik, hogysem mind a kett ugyanarra a legközelebbi sre mehetne közvetetlenül vissza. Sokkal valószínbb, hogy Pelbártunk is, a spanyol átdolgozó is a szabadabban fejld és változó szóhagyományból merített, a mi csak érdekesebbé és a folklorista szempontjából becsesebbé teszi a jeles minolennie, azt

rita e példáját

Nem A

.

.

.

másik meséje Temp. Hieni. 39

kevésbbé érdekes Pelbárt egy

kevély,


kapzsi és az irigy

(De

:

mint már a czíme is elárulja, a roppant székörben elterjedt tárgynak olyan változata, a mely-

D). Ez, les

ben a rendes két fszemélyen kívül még egy harmadik szerepel, tudniillik

ügyes betoldásnak visszavinni

a

is

a

kevély.

egyelre

családfáját.

És ennek

csak

Pelbártig

az

elég

tudjuk

Mert a Laskai Ozsvát*

és

Pauli** szövegei közül az elbbié kétségtelenül, a másodiké pedig szintén nagyon bárt-féle szerkezet

valószínen csak a Pel-

visszhangja.

Laskainak Pelbárttól függését elbeszélésének egész menetén kívül még egyes kifejezéseinek az egyezése is tanúsítja. S ha a Rosarium folytatójának, a sokáig névtelen

s

még ma

is

kevéssé ismert

pesti guardián-

nak mesteréhez, Pelbárthoz, való viszonyát figyelembe veszszük ha továbbá a Gemma fidei egyetlen ismert kiadásának (Hagenan 1507) az évét nézzük: akkor ez ;

*

Quadrag.

Gemma fidei.

** Schimpf und Ernst 647.

88

li.

75

a függés

sem valószíntlen.

különben

már valamivel

eltérés nála is csak az,

súlyosabban

nem

után

E

bnhd' a

de

önállóbb,

kezét,

az

Pauli

egyedüli

ugyan

lényegesebb

hogy a harmadiknak, a

leg-

kevélynek, a két szeme kitolása

hanem

példának, mely velejében

csak az

a

vágják

fülét

le.

Avianus 22, meséjére

vezethet vissza, közelebbi és távolabbi rokonait, persze megint minden osztályozás nélkül, Oesterley sorolja föl

a Pauli idézett fejezetéhez szóló jegyzetében.

La Fontaine egyik legremekebb, st ha Chamfortral tartunk, valamennyi közül i
sát, is 2^2

Pelbárt szintén némileg önálló kissé

eltér

szerkezettel

a rokonabbaktól

s

mondja

el.

(Quadr.

I.

G.)

Nála az oroszlán, a farkas és a szamár egy folyón készülnek átkelni,

s

—

mikor csónakjok hajóhada az

az llion felé induló görögök

tben

—

akár

csak

aulisi kikö-

sehogysem akar a parttól elszakadni, a ragavetik, hogy ez csak valamelyiköknek a súlyos vétke miatt történhetik. Ezen csak szinte gyónásuk segíthet. Az oroszlán megvallja, hogy az erd legkövérebb vadait ugyancsak megdézsdozók ennek okául azt

málta.

A

farkas

mentegeti az állatok

nét, a kit erre csak éhsége

királyának

kényszerített.

Aztán

bis

töredelmesen meggyónja, hogy egy emsét a malaczaival együtt fölfalt.

Az oroszlán ugyanazzal

az ordas vétkét, a mivel

ez

elbb

az

övét

szépítgeti igazolta.

Most a szamáron az els gyónás sora. Szegény, nem tudja más bnét, mint azt az egyet, hogy egyszer terhe alatt roskadozva és éhségtl gyötörve, eltte

.

76

baktató gazdájának a rongyos bocskorából szálat

Az

kikandikálni

látott

oroszlán és a farkas

háborodással

kijelentik,

s

azt

erre

hogy

jól

ez a

csacsit.

szalmafölfalta.

kiszínezett

mert gálád hitszegés volt a gazdája esnek és fölkonczolják a

egj'

nagymohón

mtiföl-

legnagyobb vétek, ellen.

Hogy

Azzal neki

a csónak aztán

annak az elmondásával Pelbárt adós marad. látszik, érezte, hogy így is némi mentségre szorul e kissé merész allegória, mikor hallgatóit bnbánatra akarja indítani, mert nem mulasztotta el hozzátenni, hogy ezt a példát is azért sztte prédikácziójába, «ut dormitans populus in sermone post prandium expergiscatur ad audiendum tali consolaelindult- e,

Különben, úgy

tione »

Vasárnap délutánra való beszéd volt ez is, mint a (Qiuidr. I. 6), a melynek C. pontjában a barátcsuhát ölt farkas színlelt bíínbánatát idézi Pelbárt. s itt valami Kiül czimü könyvre hivatkozik. Aligha csalódunk, ha e kissé fogyatékos idézés mögött a Kalilah ve Dimnaft, e híres indiai eredet mesegyjtemény valamely még ismeretlen latin kézkét héttel elbbi

irati

származékát, tehát a XIIL

humanae

Directonum

Nem

gyanítjuk.

vitae

valószíntlen

végérl való

század

valami

testvérszövegét

ugyanis

mind

a

két

mese indiai eredete, bár a keleti párhuzamok egyike sem áll oly közel Pelbárt eladásához, mint a nyugati középkori latin szerkezetek, a melyek a Joannes de Capua fordításánál részben régibbek. De ezek között sincsen olyan, a mely Pelbárt e példáival teljesen egybevágna, lékokkal

s

így az

gyarapítják

változatai ismét e két

vajmi kiterjedt irodalmát.

mese

érdekes ada-

térben

és

idben

77

Az

állatok

még

riánsa

gyónásának Pelbártnál olvasható

va-

leginkább a vele körülbelül egykorú Phi-

lelphus meséjéhez* hasonlít. Tudniillik ebben is hajózás közben történik a szamár vesztére tör gyónás. Ugyanígy még egy, alighanem olasz forrásból ered líj -görög

mely a XV.

költeményben,

századból

más

részletes eló'adású, de egészen

a szamár

ügyes

csel

útján

másik, épen

hsnjével,

köcsögére

.

.

a

tejes 10.)

menni vágyó

leány,

seirl

(Quadr.

részletesebben

ízben (Ethnographia X. 427.),

hetem magamnak

az

mulatságos

kinek

fölserkentésére

cavit-vasárnapi délesti beszédébe.

példa

ismert meséjének

ily

légvárakat épít

s

így

mondottak

ott

dolgozónak mutatkozik,

görg mesetárgy

a kinek

esetét

szövi Invo11.

szóltam ezúttal

6 L.)

már egy elenged-

ismétlését.

annyit jegyzek meg, hogy Pelbárt ezúttal óta

Per-

egy családból való Pelbártunknál a

szintén a bóbiskoló hívek

E

igen

mert

.

rette-tel (Vll.

férjhez

s

menekvésével vég-

való

zdik La Fontaine egy

való

a befejezése,

is

Csak

ügyes

át-

kezében a századok

új reliefet és szervesebb tagolást

mert annyi kétségtelen, hogy nála jobban és természetesebben van a tejes köcsög eltörése elkészítve, mint a két XIII. századbeü jeles franczia hitszónok-

nyert

;

nál, a

kiknek az

eladásához az övé legjobban ha-

sonlít ...

*

Ennek a Bellegarde-féle Németh Antal {Ezópus

átültette é. n. 365

czében.

1.).

franczia

magyarra is Pozsony ég Pest,

fordítását

élete és fabulái,

PhilelpJms meséi elször 1480-ban jelentok

meg

Velen-

78

Az említetteken kívül még igen sok mese-, st néhány valódi népmesetárgy is fordul el Pelbárt példái sorában, melyeknél

már

a forrásait

azonban az eddigiektl eltéren, pontosabban megjelöli a Pomerium

is

hogy futólag is csupán a nevezetea Halál követei (De Temp. aestiv. a melynek a keretébe foglalja tudvalévleg egy

szerzje. Ilyenek,

sebbeket érintsem

45 B),

:

a XVIII. század elején megjelent letes könyvíink,

szekere (Strassburg,

nek egy

részét.

s

ma már

Ács (Aachs) Mihálynak 1702) a

maga

szép példázata (De temp. aestiv. 32 H),

letesebben

szóltam

Amazt Ferrer Vincze, emezt a jóval idézi

Pelbárt,

mondja is

el,

A

érdekesebb

híres

a

Jacobus

régibb

de

tle

nagyon

közé

rész-

kötetében.

hitszónok,

Vitriaco

eltér

tartozik

az angyal

melyrl

spanyol de

nyomán

szerkezetben

szebb és irodalomtörténeti

példák

és

Elhnographia XI.

az

intelmei-

erkölcsi

továbbá a remete

Ilyen

ritka épü-

Boldog halál

szempontból

az egyszarvú ül-

emberrl s közvetetlenül ez eltt a trbe eseti madárka jó tanácsairól szóló is (De temp. aestiv. 65 E), valamint még sok más. . dözte

Külön csoportokba sorakoznak ezek közül a Barlaarn és

Josaphat, a Disciplina

Romano'um tett nevezetes

példái,

clericalis és a

melyeket egyenesen az

munkákból

vett

át,

—

itt

Gesta emlí-

és külön kate-

góriákba valók azok, a melyeket korabeli vagy régibb prédikátoroktól és ilyeneknek szánt

teményekbl kölcsönöz

A

Joannes Damasceniis neve

telenül sokkal régibb, indiai

saph (késóTsb Josaphat)

még három

példát

másodrend gyj-

Pelbárt. alatt járó, de kétség-

eredet Barlaam

és Joa-

legenda az említetteken kívül

szolgáltatott

Pelbártnak,

Köztök

79

még

két olyant,*

mely

az elbbiekkel együtt (Unicor-

nis és Avicvla) a Gesla

nem

de Pelbárthoz a

Romanorumhsin

innen,

Historm Lombardica

(v.

hanem

Legenda

zeteként ismeretes kivonatából M

is

benn van,

az egész legendának aíirea) 180. feje-

került.

Kazinczy-codex magyar fordítása

(Ezen alapszik

is.)

Számos esetben érintkezik még tartalmilag a Gesta Hoiininorum egy-egj történetével Pelbárt valamelyik hogy azt egyenesen onnan merítette mikor így tett, akkor dicséretes szokása szetöbbé-kevésbbé pontosan meg is jelölte nemcsak

példája, a nélkül,

volna. rint

a

A

gyjtemény

jezetszámot

czimét,

is.

hanem

sikerült

ból kifolyólag

a legtöbbször

És épen ebbl a pontos

még

azt

is

még

idézési

a

fe-

módjá-

megállapítanunk,

hogy Pelbárt a Gesta Romanorumnsik már a vulgáris szövegét használta, tudniillik azt, mely az életidejében már számos nyomtatott kiadásban forgott közkézen.

Nem

a Gesta

Romanorumhól, hanem Vincentius

nagy Specidumának, a középkor legvaskosabb encyklopaediájának, késbbi toldalékából idézi azt a két példát is (De Temp. aestiv. á- C E), a meBellovacensis

—

lév

lyek a köztök

áthidalással

együtt

belejutottak a

Bod-codex egyik nevezetes darabjába az Emhernek húrom, ellenségérl szóló tractatusba. (A Bodrodex tudvalévleg párhuzamos a Lohkowitz-codex 265 34-2. lapjaival, s így e szöveg itt is megtalál-

kis

:

f

—

ható.)

Fridolin regényes történetét, melyet Schiller balla-

*

De Temp

annuus).

hiem. 3 Q. és aestiv, 74 Q.

{Tuia mortis és Bex

so

dájának a lise nevén

említek,

Romanorunihól ismerte

szintén

Pelbárt, a

legalább az egyik-másik

vehette volna,

nem

a (irshi

honnan épen seggel kézirati

szer-

kezetbl. (L. az Oesterley-féle kiad. 283, fejezetét.)

nem

ilyenek talán jóllehet az ö

Pelbártnak keze

voltak

De

ügyében,

korában valószínleg még jóval több forbetvetk kezén, mint a

gott beló'lök az írástudók és

mennyi ránk maradt. E szép gendák fajához

szít,

vetítette

Pelbártunknak.

tér

csak

el,

valamicskét

H = Dif
1

De

rövidít

—

volt egy

dolog szentültartására. ságot kerülje

;

a

Az

másik,

Temp.

(De

rajta.

Sfinctis 48. a végén.)

Valamely nemes embernek, a kedves rege,

le-

XV. század els felében) közEladása a forrásától alig is

hírneves prédikátor a

aestiv.

mely már a

példát,

a Discipulus (Herolt János bázeli

fia,

—

Pelbártnál

hogy a rossz

egyik,

hogy

így szól

kit megtanított

három társa-

minden megengedett

dologban az emberekhez alkalmazkodjék

;

a harmadik,

hogy a mikor csak teheti, mindennap t^zent misét hallgasson. Apja halála után a fiú a király szolgálatába lép s az uralkodónak és nejének kegyét csakhamar megnyeri. Különben híven követi apja három tanácsát.

A

király egy udvari

ródnak

s

tisztje

irigye

lesz a

bevádolja a királynál, hogy

jámbor ap-

tiltott

viszonya

van a királynéval. Bizonyítékot is ígér. Csak vigyázza meg a király, mint követi majd az apród mindenben a királyné kedvének változását. A király megejti a próbát másnap egy gyrt ajándékoz az apród jelenlétében a királynénak, a ki erre nagyon megörül s nevet. Szintúgy az apród is. A rá következ nap meg arczul üti az asztalnál a király a feleségét, a mire ez ;

sírva fakad

;

vele az apród

is,

ki

ebben

is

csak

az

.

81

A

követte.

apja tanításait titkon

akarja tenni

el

király

láb

már most

alól,

az

s

az

irigy

ifjút

udvari

ember tanácsára kiküldi a mészéget kemenczéihez az erdbe, a hol már megelzte t az az utasítás, hogy a ki másnap reggel elsnek érkezik hozzájok, e kérdéssel

:

—

Megtettétek-e a király parancsát ?

azt hala-

errl senkinek se szóljanak egy árva szót sem. Az ifjú, a mint másnap a mészégetk felé halad, útközben egy kápolna déktalanul véssék a lángoló

megy

mellett

el,

pestbe

a hol épen hajnali misére harangoz-

nak. Apja harmadik tanácsáról

gyzvén

megemlékezvén, betér

Ezalatt a kaján

a misét végighallgatja.

s

s

irigy,

nem

hogy terve végrehajtásáról értesüljön, kisiet az erdre s megelzi az ifjút, e kérdéssel fordulván a munkásokhoz Megtettétek-e a király parancsát? Ezeknek sem kell több, rögtön megragadják s minden kapálódzása és kiabálása ellenére a kemenbevárni,

:

czébe dobják

.

.

Nagyjában tehát egészen úgy szól Pelbártnál is a rege, mint Schiller Gang nach dern Eisenhammerjában, a melynek különben már a XIII. századbeli Etienne de Bourbon

is

följegyezte egy,

hasonló, tudniillik szintén

prédikátori

a Pelbartéhoz

czélzatú válto-

zatát.

E szer

példát, s

a

mi

Discipuliistól

a

mint

láttuk, a

századában fölötte nép-

codex-irodalmunkra vette

Pelbárt.

is

nagy

mellette

kihatású

legtöbbször

Ferrer Vincze (Yincentius de Valentia, spanyol dömés, 1355 1419) és MelBFreth meisseni prédikátor beszédeit

—

ki. Emez a XV. század els felében élt s így Hortulus reghae czím, igen kedvelt, példákkal még

aknázza

ii

Pelbárt-féléknél Knf^na

Lnji^s

is

tömöttebb beszédgyííjteménye csak

litnnlmánnai.

lí,

G

^2

meg

kevéssel elzte

is

volt

kozik Pelbárt helyijei- közzel

nem

egykorú hitszónokokra,

népszer Gritsch Jánosra

Még

ezeknél

is

Nem

lehetetlen,

hatással.

De hivatmár majd-

a Pomt'viuinoí.

hogy ennek a czímére

és

srbben

némi

még s

más, vele a

így

Wann

nem

Pálra

kevósbbé

is.

azonban a példákat

idézi

keres hitszónokok két legvaskosabb és legkönnyebben hozzáférhet anyaggyjteményót a Vitae Pab'untot és a Speculum exemplorumot. Különösen az utóbbi, a mely az elz hasonló munkák tartalmának kivonataként a XV. század :

b

számos oly esetben

elején készült,

is

forrása lehetett, a mikor mellette

ugyanis a

Ilyenkor

kozik.

nem

ismeretességével

maga

mulasztotta

Pelbárt közvetetlen

más helyre szinte

is

hivat-

túlzott

lelki-

el azt a

további for-

honnan a Specidum illet fejeBár néha, mint különösen a Scaki caelihöl

rást is megjelölni, a

zete ered.

vett példáknál, ezt bizonyosra is vehetjük, ez a további

hely

is

ból és

az

ApianttshÖl

ezeknek egy része V.

ill.

is

VI. könyvében).

Legutoljára

hagytuk

lyekkel hazai tárgyok Cyrill

Épen így a Caesabidsered példáknál is, jóllehet megvan a Specuhinihíin (ennek

a keze ügyében lehetett.

is

Pelbárt azon

miatt

már

példáit, a

me-

Szilády és Horváth

behatóbban foglalkoztak idézett munkáikban.

Ezeket, minthogy

már helyhez

kötött és részben való-

sággal megtörtént voltuknál fogva

is

inkább a mvelt-

ségtörténelmi, mint az összehasonlító irodalomtörténeti vizsgálat

körébe

gyalni. Egyet

vágnak,

ezúttal

azonban mégis

nem kívánjuk

ki kell közülök

tár-

vennünk.

-

88

Budán megtörtént dologként adja el mégis már Heisterbachi

mivel jóllehet

sajátszeren

elég

Pelbárt,

Caesarmsnál

is

megleljük a szakasztott mását,

ban sincs ezért Pelbártot tudatos hamisítással vádolnunk.

müleg

históriát szerinte

nem

tanuk eladásából, a mint

Budán

hasonló esetet

és szánt

szándékos

bizonyára teljesen jóhisze-

jámbor

vette át e

illet-

Eszünk ágá-

helyesebben szólva a mintáját.

leg talán

lehetetlen,

emlegettek az

is

szavahihet hogy valami korában de ;

hogy egy a budaihoz föltnen hasonló csodát már háröln évszázaddal eltte, Köln táján történt gyanánt jegyzett föl a Dialógus miraculoruin szerzje. (Diai. niir. X, 13.) A példa (De Temp.

már nem

arról

E)

21

aestiv.

tehetett,

arról

hogy

szól,

(Caesariusnál a papi dézsma tatását) Isten csodálatos

már

leszüretelt

szl

alamizsnálkodást

az

lelkiismeretes

termékenységgel

:

beszolgál-

az

egyszer

másodszori termésével jutalmazza

raeg.

Nem szédeibe

vettük

sztt

számba

ez áttekintésnél a Pelbárt be-

Mária- csodákat,

minthogy

ezeknek a

StellanumhQ.n lévkkel együtt külön tanulmányt kívá-

nunk szentelni. Ilyent ugyanis nemcsak tárgyi egyse gök miatt kívánnak, hanem forrásaiknak irodalomtörténeti

szempontból

mészete

is

e

is

külön

tárgyalásmód

tekinteteken kívül

még

az

is,

sorakozó

csoportba mellett

szól

;

ter-

valamint e

hogy némelyikök szoro-

san érintkezik magyar codexeink tartalmának egy nevezetes részével.

Épen

hosszabb legendáit Síz

is,

így

mellztem a szentek azon Pomeriwnának

a melyek Pelbárt

év ünnepeire és a szentek

napjaira

vonatkozó kö-

tetében foglalják el a beszédeknek néha tetemes részét.

Ezek már liagiographikus jellegöknél fogva

is

csak 6*

kivételesen adnak okot és alkalmat arra, hogy raiattok

messzibbre

már vebb

elágazó

vizsgálatot

kellene

a tárgy is a hagyományozott

ragaszkodásra

a

késztette

indítani.

szöveghez szónokot,

s

Itt

való hía szaba-

dabb szerkesztés meg az ennek tágabb keretei közt fesztelenebb ül mozgó lelemény jóformán ki volt zárva.

Nem nál,

így azoknál a szorosabb értelemben vett példáka melyeket ezúttal

vántam venni. A mint láttuk,

—

részletesebb

bár e

vizsgálat

példák

hosszú,

alá kí-

mintegy

négyszázra terjed sorából csak néhány jellemz mutatványt szemeltünk

—

ki,

az összehasonlító

elemzés-

nek épen ezek közt van hálás tere. Itt számosával akadnak az olyan elbeszélések, a melyek a világszerte elterjedt s évezredek óta néptl néphez vándorló tár-

Szemünkben nem a legutolsó érdeme egyebek mellett Pelbártnak az is, hogy ezek közül néhánynak oly változatot tudott adni, a mely gyak közül valók.

az

eddigelé

sajátjának

ö

látszik.

nem

föltevést a további kutatás

De akkor sem végeztünk

igazolni.

Lehet,

fogja

hogy

ezt a

minden esetben

talán

teljesen ha-

szontalan munkát, mikor ily további vizsgálat számára a

nyomokat

kijelöltük.

nem

helyek rövid és egyéb e téren

is

Eddig ugyanis párhuzamos mindig pontos idézgetósénél

alig törtónt.

Az összehasonlító irodalom-

m (ívelése

azonban ennél a vázlatos Lehetleg minden változatnak a gazdáját kell adni s minden közbens lánczszemet föl kell deríteni. Igaz, hogy ez kivált ott, a hol az irodalmi hagyományt, mint ez igen gyakran törtétörténet módszeres

kezdetnél

nik,

a

nem

szóbeli

vajmi nehéz,

állhat

meg.

szakítja

st

sokszor

meg,

illetleg

egyáltalában

közvetíti,

meg som

—

old-

85

k nehézségeknek azonban sohasem szabad a kutatót legalább a korlátolt pontosságú megfejliató föladat,

tés kísérletétl visszariasztaniok.

A

másik, az elbbinél

és kétségtelenül

értékesebb

nyugvó jogczíme Pelbártnak

szilárdabb alapon

arra,

hogy az összehasonlító irodalomtörténet és a folklóré búvára vele behatóbban foglalkozzék, az a körülmény, a

mely beszédeinek

zódik.

E

még

bizonyára magyarul

körök

is

is

hogy milyen kor melyek nagyobb részét

abban,

gyermekeinek szánta beszédeit,

nem csupán

körében határo-

széles elterjedési

mellett pedig

elmondotta. Az ö idejében

a nép volt írástudatlan,

vajmi keveset olvastak.

A

hanem

még

a felsbb

Pelbártok

pródi-

mennyi novella és mesetárgy term talajba hulló magvát vihette tehát magával a templomból, a mely akkoriban káczióin

épül

sokaság, a szent igék

mellett,

sokakra nézve a szellemi táplálkozásnak és üdülésnek jóformán egyedüli helye volt S min duzzadó ervel csörgedezett e helyen akkor még a nagyok és kicsinyek, a hatalmasok és gyámoltalanok lelki szomj úsáI

gának közös

lemzn

csillapítója

:

azt Pelbárt

Mennyi

ment

át

erecskén táplálkozó

;

közvetetlenebb úton, a szóbeli a nép közé

:

meg nedjébl

ennek a száz forrásnak

mesterség- szabta csatornáiba

iitján

beszédei

is jel-

mutatják.

vájjon

ki

száz

rejtett

az irodalom

mennyi szivárgott még hagyomány szabadabb

gyzné

azt

ma

esetrl

mindig pontosan számba venni? Elég, ha egyegy jellemz példán megmutathatjuk, a mihez ma már alig férhet kétség, hogy nálunk sem volt kicsinylend szerepe századokon át a templomi szószéknek abban a szüntelen csereforgalomban, a mely irodalom esetre

86

hagyomány közt a középkorban a legélénmég különben sem választják el

ós szóbeli

kebb, mikoi- e kettt

olyan éles határvonalak, mint napjainkban. Hogy e részben hazánk is egyik nevezetes neti állomása

legyen

átme-

nyugatra és innen

keletrl

a

visszaáramló mesetárgyaknak, azt földrajzi helyzetün-

kön

vezete és

minden

mórtékben század

tagját

növelte

óta

kívül

viszontagságainkon

és történelmi

egyház

véssé könnyítette a nyugati

összeköt világnyelve

pedig

e

nem

váló

Nagy XIIL

is.

csereforgalmat

mind népszerbbé

ke-

nemzetközi szera

hitszónoklatnak

azon iránya, mely túltengésével épen akkor hívja ki a kritikát, mikor már jóformán betöltötte a hivatását. Mikor tudniillik a sajtó, ez a már bölcsjében óriási

erej magvet,

lép a régi igehirdetk helyébe.

Pelbárt, a ki két világtörténelmi

jén

ugyan

és

gásából

De sal,

korszak mesgyé-

mélyén még egészen a középkor embere Mátyás fényes udvarának humanista csillo-

lelke

áll,

nem

az új

sok

szrdött be

szk

az

czellájába.

boszorkánymesterséggel, a könyvnyomtatás-

mégis jobban megbarátkozott, mint nagy királya. rövid tengdés után csakhamar el-

Ennek udvarában pusztul az

els hazai

sajtó.

Pelbárt rendjének nemzetközi

szervezete ellenben vajmi jókor fölkarolta ezt a demokrata eszközt, s német, franczia és olasz földön, még a jeles szónok életében egymást érik munkáinak kiadásai, me-

lyek holta után

Hálátlanság

is

srn

lenne

következnek

részünkrl

még egy

elfelejteni,

ideig.

hogy

e

melyekrl már Bod Péter csak annyit tud, hogy « holmi Deák Könyvek », valamikor Európa-szerte hirdették a nagy magyar minorita nevét szúette

s

fóliánsok, a

e szerény névvel együtt

nemzetének dicsségét.

HROTSUITHA DULCITIÜSÁNAK RÉGI

MAGYAR FORDÍTÁSA. A

Sándor-codex {Nyelvemléktár

II.

227 —238.) els

ismertetje, Toldy Ferencz, annyit a benne

lév egyik

Agape C(h)ionia és Irene legendájáról észrevett, hogy az «e szentek kézen forgó legendáitól egész tartalma szerint lényegesen különbözik ». (A magy. nemz. irod. tört. 1862. 11. 98.) Ennél többet irodalomtörténetírásunk atyja óta sem jegyzett fel ez érdekes kis nyelvemlékünk tartalmáról senkisem azok közül, a darabról, az

kik vele jobbára persze foglalkoztak.*

ismerte a

csak

nyelvészeti szempontból

Valószín, hogy ezek egyike sem igen

gandersheimi

apácza

dialógusokba

szedett

melyeknek fölfödözésével annak idején Celtes Konrád akkora lelkes örömre hangolta humanista barátait. Viszont azok meg, a kik nálunk Hrotsuitha költeményeit behatóbban ismerik vagy ismertették is,*->' nem igen vetettek ügyet a tanulmányaik körétl távolabb es Sándoi'-codexxe. így történhetett, hogy egy 1874 óta, tehát idestova három évtizede legendáit,

a

mégis csak több kézen megfordult nyelvi és irodalmi * L. Zolnai, Nyelvemlékeink H9. 1. ** L. Hoinrich G. Ném. irod. tört. és a Philol. Közi. XXIII.

81-83.

Ik.

ívS

emlékünk egyik leguevezetesl) diirabjának a forrátsa uem ötlött elttem senki másnak a szemébe. Annyit mindjárt láttam, a mikor a nevezett codex :21

— 31.

lév legendának Hrotsuitha DnlcitiiisAfeltn egyezését észrevettem, hogy a magyar

lapján

val való

vagy átdolgozó kissé szabadon bánt Elször a kánoni legenda szerint

fordító, detivel.

Sanctor.

Április

T.

S.

idejében vértanúságot

császár

I.

szüzeket

két

a

is

{Acta

245- 250) JHodetianm

szenvedett

hurczoltatja;

elé

p.

el az ere-

császári

egy

török

ftisztnek

pedig, Dulcitiusnak és Sisinniusnfik, kiket a hivatalos

legenda

így nevez, Fahiusríí és Vaniisra. változtatja

is

Ez utóbbi változtatásnak nem igen lehet az okát belátni, míg az elbbiben érdekes kortörténeti jelenséget láthatunk, minthogy magyar fordításunk kétségtelenül a mohácsi vész körüli idbl való. Már azzal, hogy a Pabius és Varius nevek ép oly kevéssé a nevét.

illenek

egy

török

császár környezetébe, mint az ere-

detinek Dulcitiusa és Sisinniusa,

—

a különben

azzal

sem valami sok tudású átdolgozó nem igen tördött. Egyéb átalakításai közül a legnevezetesebb az, hogy a párbeszédeket

mindenütt a személyek körülménye-

sebb megjelölésével vezeti be hézagait

a melyek

azonban jobbára

zbb

;

továbbá, hogy az egyes

elbeszél betoldásokkal egészíti

jelenetek

alig

ki,

többek kissé részlete-

didaskaliáknál, színpadi utasításoknál.

Korántse gondoljuk

azonban ennek alapján, hogy

az átdolgozó ezzel az eredetit talán színszerbbé akarta

volna

Ez annak a jámbor szerzetesnek, a ki sem tudta, hogy mit fordít és kinek a m-

tenni.

talán azt

vét ülteti át zsenge irodalmunkba, aligha juthatott az eszébe.

St

az

is

kérdés, vájjon

drámáid

ismerte-e

fel

89

lév mvet,

az eltte

a

melyben

,

mint rövid el-

szava bizonyítja, csak a keresztény hit és szzi tiszta-

ság állhatatos védelmének épületes példáját

látta.

Ennél sokkal többet különben maga ezen és a többi hasonló darabok szerzje, Hrotsuitha, sem igen látott bennük. Mert ha joggal kezdetik is véle az irodalomlegjelesbjei az újabbkori

történetírók

drámáknak azért, a század e tüneményszer

sét

dráma

feléledé-

valódi értelmében, a X.

szó

:

latin

írónjének a párbeszé-

még sem nevezhetk. Annál kevésbbé gondolhatunk, még pedig egynél jóval több

dekbe szedett okból

arra,

legendái

hogy ezen

drámák eladásra

készültek

vagy kerültek volna. (Egyes késbbi, már a Celtes-féle utáni

fölfödözós

nem

A

néhány helyütt

nem

forgatták

annyira, hogy az a

e

részben

csak

még annyi

a fordító,

szabad-

hogy a

dialó-

kissé összevonva, szinten elbeszél

Mindezen változtatások azonban

ki

még

az

eredetit a

maga

alakjából

oly esetlen és helyenkint elég

gyarló fordításon keresztül

lenne arra

kívül

meg magának

részletekké rövidítette.

épen

kísérletek

jelzett változtatásokon

ságot engedett gust

ilynem

számíthatnak.)

is

azonnal felismerhet ne

nézve, a ki a Diilcitiust akár csak futólag

is olvasta.

Irodalomtörténeti szempontból már most nem csupán minket, magyarokat illet, hanem a német * s a többi külföldi tudományt is érdekelheti az a kérdés, hogyan került hozzánk Hrotsuitha ezen darabja? Elzetesen, a kérdés *

A németeknek

(1503-b61)

behatóbb is

feszegetése

eltt

t.

i.,

e

van a mienkkel körülbelül egy korból

egy Hrotsuitha-fordítástik, az Abrahafn

czím

Werner von Themartól, egy még kiadatlan heidelbergi

darabé, kéziratban.

90

három feltevés lehetséges három egyaránt valószín.

a

körülbelül

és

tekintetben

mind

Fordításunk a Celtes-féle nürnbergi Hrotsuitlia-

1.

kiadás (1501) alapján készült.

Ebben annál kevesebb a több jelét látjuk kiadás

tett

meg

valósziníitlenség,

mentül

annak, hogy fordítónk az emlí-

szövegéhez

szít

mint

inkább,

bármely

máshoz. Fordítónk a Celtes-féle kiadás alapjául szolgált

2.

müncheni

regensburgi,

(eredetileg

a

St.

Emmeram-

kolostorból való) kézirat valamely másolatát használta.

Ez ható

;

3.

a feltevés

csak

is

valamint az

szövegkritikai alapon igazol-

a

hogy fordításunk nem ugyan épen hanem ennek valamely másolatán alapul, a mely eshetség nem kü-

lehetség

is,

a Celtes kiadta nyomtatványon, kézirati

lönbözik lényegesen az elstl. Celtesnek hazánkhoz és a Sodalitas Danubianahoz való viszonyát Ábel

nem Celtes

kell

Jen

ismertetnem

;

nagyérdemíí dolgozatai után elég rá csupán

második magyarországi,

tózkodása (1497) három dözését.

Ez

id

alatt

évvel

hivatkoznom.

különösen

budai tar-

követi nevezetes fölfö-

Trithemiuson kivl, a

bizonyosan tudjuk, valószínííleg

mások

is

kirl

vettek

ezt

ma-

guknak a regensburgi Hrotsuitha-codexböl akár teljes, akár csak részleges másolatokat. Dyen könnyen kerülhetett annak a jámbor magyar léleknek eléje, a ki a török részérl mind jobban fenyeget veszedelem ellen akart intelmet és pajzsot adni, a netán hasonló kísértésbe jutható szüzek számára.

S ha már most fordításunkat a Dulcüius eredeti a mint az a Barack-féle gondos kiadás

szövegével,

91

(Nürnberg,

1858)

alapján

veszszük észre, hogy

közbens

(a

még

egybevetjük

tehet,

ez a feltevés,

t.

i.

:

azt

a kézirati

nyomtatvány eltti) másolat felhasználása

fordítónk részérl a legvalóbbszín,

A

fordító az eredetin

nem

sokat változtatott

két helyen félreértette a latin szöveget, szót toldott a fordításba

jába foglalja

A

adott.

kis

azt,

megelz

ízben elbeszélés alak-

ef vittek volt

bevezetés teljesen a

így hangzik

sajátja.

Három kórztyen kök

több

a mit Hrotsuitha párbeszédes alakban

drámát

gyar átdolgozó

s

egy-

;

máskor néhány

ma-

:

leanth ragattak volth el az törö-

cazaarnak eleyben

:

eggiknek

volth

agapes newe maíTiknak Cionia harmadiknak hyrena; íme en nektók meg irom mikeeppen úk az cazarral zvetekóttenek az köróztyen hyth melleth. ef az ez okaaerth hog ha zeüegöknek meg tartaaUaerth mykorth titökeeth is oda ragadandnak tahaath ty es wgyan tegetók mynth ók tetteek az hytterth es az :

:

züzeíTeegerth

A

:

lo uolna az kytöl lehetne.

bevezetés

jegyzés

végére

kétségtelenül

illesztett

a

naivan

pajkos meg-

másolóé. Kéziratunk ugyanis,

legtöbb nyelvemlékünk fennmaradt kéziratához hasonlón, egy régibb eredetinek a másolata.

Ezt egyéb jelek

különösen a hosszú

magánhangzók elég hanyag

is

elárulják, így

feltnen

következetlen

jelölése,

vagy értelmetlen másolóra

Meg akarom még

ez

pórul járt Dulcitius és

a

mi

vall.

alkalommal említeni, hogy a a vele szemben oly játszi ked-

enyelg szüzek szép legén dáj'a, az egésznek része, benne van a Legenda aureában is (o. 7. Grásse kiad. 48. 1.). Innen PELBÁnihoz is {De Temp. aestiv. XXIV. P.) eljutott, meg tle fügvességgel

különben csak egy

i>5J

a Dehreczeni codex 59

getlenül

XL

emléktár

—

60. lapjára {Nyelv-

Az a hasonló

35.)

történet

melynek roppant keleté van a középkori egy házasságtörósben kalandozó

ban ördöghöz hasonlóvá

lesz

a

s

késbbi a mely sze-

férj

az ábrázatá-

prédikátoroknál és erkölcstani íróknál, rint

pedig, és

(mint Dulcitius), szintén

megvan Pelbártunknál {De Temp. aestiv. XV. R). Pomeriusunk itt forrásaiul a Liher apum-ra, (Cantipratensis népszer példatárára) és a Speculum exeniplorumrai hivatkozik, a mi számos raás esethez hasonlón itt is úgy értend, hogy a Speculunihól vette a történetet

szokása

Taxonyi János

kívül egyik

íö forrását

régibb munkáját) ténet az

kétszer

köt.

I.

is

is

(1.

vele,

is

748.

munczímébl a tartal(Stengel György hasonló

1.

divinonim 1651.

az

etc.

Tom.

II.

412.

évi ingolstadti kiadás (11.

30) vífn meg. Ta-

hogy számos más párhuzamos helyet

egyik

regináé, 1612. évi

E

el ki-

példát

megsejthetjük.* Taxonyinál e tör-

ne említsünk, Meffrethnél

tunknak

e

teljes

szerint) szintén az Apiariushól

lálkozunk

idézi

kiad.) 46. lapján, Stengelnél pedig

{.Tudiciorum

és ismételten

*

mulasztott

változatos tartalmú erkölcstani

is

melynek hosszú

kájában, a

a melyet

utalást,

nem

szerint

Ugyancsak az Apiariushól

jegyezni.

mán

találta a további

ott

s

lelkiismeretes

hosszú czíni

srn

is,

müncheni eleje

igauágának Túkirei. Az

I.

:

a ki tudvalévleg Pelbár-

idézett forrása.

kiad.

Az emberek kiad.

Gyrött

I.

(L.

133

Hovtulus b.

lapon.)

erkóltseinek c$ az Isten I. köt. 1740. n. 1743.

kis 8-adr. a 2. kiad. 1759 Kassán 4-edr. ; a 3. kiad. Pozsony és Pest évsz. nélk. (18(fö) Landerernél, nagy 8-adr. ;

PETRAECA BNBÁNÓ ZSOLTÁEAI A FESTETICS-CODEXBEN. A

Nyelvemléktár XIII. kötetében (1885.) kiadott 364 405. lapjain lév Penytencya

—

Festetics- codex

walo psalmosok a kiadó, Volf György «a YI., XXXI., XXXVH., L., CL, CXXIX. és

thartasrol szerint

CXLII. zsoltárnak egész a fölismerhetetlenségig bad, paraphrasisai».

dott bele Bcyros Alán, ki csak

a codexek

phaneum,

— 74.

részletesen foglalkozik,

vetésük

nem

rég Zsoltárfordítás

korában czímü értekezése (Budapest, 1903.) 70

alapjnn

sza-

Ebbe a véleménybe nem nyugo-

s

lapjain

e

zsoltárokkal

Ste-

elég

a Dávid-félékkel való egybe-

hogy

kijelenti,

(^egymáshoz

semmi

közük, a legkisebb rokonságban sem állanak* (70.

Alább

pedig

a

kétféle

zsoltárok

eltér

nyelvét

1.)

s

a

bennük nyilvánuló fölfogásnak kivált a megváltás eszméjét illetleg teljesen elüt voltát részletezve, arra a következtetésre jut, hogy itt cmár az új -szövetség korában készült bnbánati imádsággal van dolgunk ». Hozzá teszi még, hogy kétségtelenül nem a codex írójától erednek, hanem minden jel vallomása szerint fordítások, « ámbár általában jobbak, mint a többi zsoltárok fordításai ». (U.

o.

74.

1.)

Ezt a legutóbbit kivéve, teljesen aláírhatjuk a gondosan megírt értekezés szerzjének minden idézett

94 állítását,

váth

hozzá járul Boros véleményéhez

s

Cyrill

XXVIII.

köt. 683.

HorKözlöny a Niielvemléklár órdemes szerznek ad igazat.

Egyet.

az

ki

is,

lajjján

kiadójával szemben az ifjú

dr.

Philologiai

Mindezek után azonban a kérdés lényegesebb része, hogy hát honnan kerültek e zsoltárok a FestetÜHcodexhe, még mindig megoldatlan maradt, mert az emiitett megállapítások csak negatív eredményre ve-

Engem

zettek.

kérdés

a

további

feszegetésére

Kálmánnak egy 1903 nyarán hozzám

melyben az említett zsoltárok egyikében, az

dított,

ötödikben,

Xin.

Szily

intézett levele in-

97.

codex

a

392.

A

fell tudakozódik. Festetics- codexie

lapjának

elforduló

sor)

2.

1.

vége

oqzatlan

felé

(Nyet.

értelme

szó

Nyelvtörténeti Szótár a melynek a

vonatkozó adatai különben

is

nagyon

hézagosak, e részt illetleg pedig mélységesen hallgat-

nem

nak, e szóról

nem

merve, alább

ösztönzést

mely mint

fölvilágosítást.

állottam

tanácstalanul

is

ad, de az eredeti szöveget

adhat

is

és

e

szemben, de

szóval

alkalmat

nyertem

ma nem minden öröm

a

Arra

hogy a

i.,

nélkül és a buz-

a

rinti

hség,

kes,

st nem

Festetics- codex

nem

zsoltárai

íí'íircanak

leg-

meglep

vezetett.

t.

bnbánó

is-

kutatásra,

dító iránti szinte hálával jelenthetem, eléggé

eredményre

nem

Egyelre magam

kisebb

szóban forgó

embernek, mint

Septem Psalmi poenitentialese bár is

/'e-

szó sze-

helyenkint eléggé esetlen és nehéz-

minden

botlástól

ment

fordításai.

Figyelmet érdemelnek tehát már szerzjüknél fogva is

;

még inkább

fogva, a

egész

melyben

erkölcsi

pedig e

annál az

viszonynál

érdekes

zsoltárok Petrarca egyéniségével,

mivoltával

állanak.

Mert

e

zsoltárok

:

95

csakugyan annyira egyéni vallomásai szerzjük lelkületének

annyi van bennük azokból a kínos tusákból,

;

melyek

nagy

e

lélekben

tott

nemes, bár sok gyarlóságtól hánya-

és

életén át szüntelenül háborogtak

egész

hogy most már nagyon természetesnek fogjuk miért hasonlítanak oly kevéssé, vagyis miért

is

más közös vonás a bnbánat

a hetes számnál és a

a

melyeknek remek

szentírási

a versforma kint

kétféle zsoltárok közt

alap érzésénél. Egészen

Dante híres bnbánati zsololasz terzinái mégis csak a szöveget követik nyomról-nyomra, s csupán

másfélék azok, mint tárai,

ha-

egyáltalában e zsoltárok a Dávid-félékhez.

sonlítanak

Nincs

találni,

nem

bvítéssel írják körül a helyen-

kívánta

hséggel

szószerinti

alapszöveget. Pe-

fordított

trarcánál ellenben legfölebb általános bibliai reminisszó.

Ezek-

nek kiböngészésénél azonban sokkal érdekesebb

és há-

centiáknak a stílusra való behatásáról lehet

lásabb feladat lenne a számos párhuzamos helyet Petrarca egyéb tatni,

asketikus

melyek

dülnek.

költileg

e

munkái

Mert

e

zsoltárok

nem

is

oly becses

a Canzionere,

ós levelei közt

s

épen olyan

bennük ugyanaz a

testi

szennybl

el

immár egy

édes- bús epedésével. gás, ez a

felénk

Sorgue forrásai

fél

évezred óta a világot

Ugyanaz a természetimádó rajonembernél

középkori

árad

égi

vergd

meg, a mely a Laurához intézett szonet-

tekben bájolja

érzés

ha mint

subjectiv,

alkotásai az írónak,

tisztaság felé áhítozó, a földiség bilincsei közt lélek szólal

kimu-

zsoltárokban lépten-nyomon megcsen-

a

körül

negyedik

és

meglep

zsoltárból, a

mely a

olyan

új

borús lelkére balzsamot keres

költnek annyi panaszos sóhajából egészen modern érzéssel szól hozzánk.

í)<>

E

Sacramours

Petrarca

zsoltárokat

(Sacraraore de Pomeriis), akkor

már

Poramiers

di

cisterci* szerze-

tesnek küldötte egy Velenczébl (1367- vagj' 1368-ban

X,

márcz. 17-én kelt levél kíséretében. (Seniles

E

Cal. Apr.)*->'

ben

Azt

írta,

szerint a zsoltárokat

levél

már

1

?)

:XV.

régeb-

illetleg dictálta szorongatott lelki állapotában.

elmondja ugyané levélben, hogy csak úgy henem is egy egész nap alatt mondván tollba

is

venyészte,

kevesebb gondot fordítva a kidolgozásra, hogy magának és másoknak lelki épülélegyenek. Sacramours di Pommiers csak 1367

az egészet,

mint sére

arra,

vagy 1368-ban lépett binet dett

futárja

meg,

s

volt,

két évvel

utat Milánóból

a rendbe.

kivel

Elbb

Petrarca

késbb

a császári ka-

1354-ben ismerke-

vele együtt tette

Prágába, hová IV. Károly

meg

az

császárhoz

a Viscontiak követeként küldetett.

A

zsoltárokról Körlinri

mond

h.

i.

683.

1.

jegyz. csak

1.

«Vou einer Besprechung der sieben Busspsalmen dürfen wir absehen, da dieselben nur ennyit aus

:

aneinander gereihten

schen Busspsalmen

Eeminiscenzen

bestében.* Ez

mint Volf Gy. fönt említett

bnbánó

ép

vág

e két

téves

nem

hogy menyhogy a

nézet, a nélkül,

magyar tudósra a németnek véleménye hetett volna, mivel Volf

bibli-

helytelen,

állítása a Festetics- codex

zsoltáraira vonatkozólag. Érdekes,

nyire egybe

der

oly

is

befolyással le-

sejtette,

hogy a Fes-

* Szinte érthetetlen, hogy Körting (Petrarca's Lében und Werke, Leipzig 1878. íXiS. 1.) Sacramours di Pommiers-t karthauzinak mondja. Alighanem az Ep. Seniles X. 1. (Petrarca

munkáinak

—

15.54. évi baseli kiadásában a 952 958. 1.) vele egy sorban említett Gherardóval, Petrarca öcscsével, téveszti össze, ki csakugyan karthauzi volt. (1342-ben lépett a szigorú rendbe.) ** Petrarca munkáinak 1.^54 -i kiadása, 9ií2— 958 1.

97

illet

lelics-codex

zsoltárainak

Petrarca

mvei

közt

lappang az eredetijök.

bnbánó zsoltárainak els ismert kiadása meg Velenczében,* de valószínleg

Petrarca

1473-ban

jelent

már egy korábbi

volt

megjelent kiadás.-

E

a hely és év megjelölése nélkül

külön kiadásokon kívül, melyek-

nem férhettem, benn vannak mveinek gyjteményes kiadásai liez

és

14-96. is

1554. évi

baseliban,

meglelhetek.^ Olasz

melyek

meg. Újabb kiadásaik félét

így az

;

Budapesten

itt

fordításuk e zsoltároknak

Torinóban 1479-ben {Hain

ször

Petrarca

e zsoltárok

legtöbbjében

i.

h.

12806.

sz.)

közül a legjobbként a

el-

jelent

Levati-

említik (Bergamo 1821), melyhez a kiadó

újabb

olasz fordítást is mellékelt.*

Minthogy ehhez nem férhettem, sem kéziratot nem id rövidsége miatt egyelre csak

használhattam, az a

Budapesten meglév

tam a szöveg nagyjában

két

baseli kiadásra szorítkoz-

Csakhogy e kiadások egyez, inkább csak a sajtóhibák kisebbmegállapításánál.

nagyobb számában eltér szövege három helyen csonkának mutatkozott a FesLetics-codex zsoltáraihoz képest. Ezekben ugyanis a II., IV. és VI. zsoltár egy

* L. a Gröber-iéle Grundriss der romanischen Phüologie IL részének 3. kötete 96. lapja 4. jegyzetét. 2 Hain Eepertoriuma egy hely és év nélküli kiadás (12803. sz.) után említi csak az 147:^. évit (12804 sz.), melyet Albertus Stendal de Saxonia nyomatott (ez a Gröbernél emiitett velenezei ki-

adás).

A

többi

XV. századbeli kiadást

Copinger Hainhez szóló pótlékai

1.

Hain

i.

II. 2. p. 14., 4710.

h. 12805. és és 4711. sz.

alatt.

3 Amannak a Nemz. Múz. Könyvtárában két csonka és egy teljesen ép, az akadémiaiban is egy ép példánya található. 4 Verses olasz fordításuk szintén az eredeti szöveggel együtt Angelo Dalmistrotól, Trevigi 1825. Franczia fordításuk Victor Develaytöl, Paris 18b0.

Katona Lajos tanulmányai.

II.

7

98 többet tartalmaz, mint a baseli kiadá

versiculus-szal

Itt azonban segítségemre jött LuDOLPHUs Cabthusiensis (vagy de Saxonia) Exj>ositio in Psaltenum ez. munkája, melynek 151 i. évi párizsi

sok

latin

eredetije.

bn-

kiadása függelékében szintén olvashatók Petrarca

bánó

zsoltárai

söt

;

itt

további hét Psulriii Confessio-

vannak megtoldva. Vájjon ezek nem apoazt egyelre nincs módomban eldönteni. Annyi tény, hogy a Petrarcára és mveire vonatkozó irodalomnak itt Budapesten meglév könyvei nem tudnak ilyenekrl. Jellemz, hogy a Ludolphus- féle függelék ezt a megjegyzést tzi a Psalmi Confessiocaute tamen ac sobrie legendi. Ez az óvás, nales elé úgy látszik, a Luxiiria feliratú harmadik zsoltár meglehetsen indiscret természet vallomásaira vonatkozik. E gyónó zsoltárok ugyanis egy bevezet és egy záró fejezet között a hét fbn sorában mondják el a költnek (ha ugyan tle valók '?) vallomásait. Ezekben nales-szel

kryphek-e,

:

persze kevesebb

—

kaczérsággal és leplezetlenebb

nyílt-

—

szól hogy csakugyan azokról a gyarlóságokról, melyeknek némelyikével az Epistola ad posieros-hsbQ is vádolja magát.* Minket itt Ludolphusnak (Petrarca kortársának és kiadása öcscsének, Gherardo rendtársának) idézett csak annyiban érdekel, hogy a Petiarca bnbánó zsoltárainak olyan szövege követi benne a Dávid- féléknek magyarázatát, a minbl a Festetics-codcx magyar

sággal szól

föltéve ismét,

A

fordítása készült.

lyein

t.

i.

itt

is

* Fracassetti, Fr. et variae,

II.,

meg van

IV. és

az a

VL

zsoltár illet

három jellemz

Petrarcáé Epistolae Florentia© 1859, I. 1—11. 1,

de

he-

versi-

rebm familiaribus

99

mely a két baseli Petrarca-kiadásból hiányzik. itt késbbi (de semmi esetre sem a XV. század végénél késbbi) interpolatióval van e dolgunk, mely csak a Ludolphus-féle függelék sajátja, a Petrarca-zsoltárok minden más szövegével szemben avagy pedig e zsoltárok egy épebb szövegét kell a Ludolphus függelékében látnunk, mint a milyen a baseli kiadáculus,

Vajjoa

;

melyek egyébként is eléggé romlottak azt egyelre nem dönthetem el, de mindenesetre olyan kérdés ez, a melynek érdemes dolog utána járni. soké,

:

Nem

ezúttal a Festetics- codcx

szólhatok

zsoltárai

immár megkerült

bnbánó

eredetijének szótári

latin

grammatikai értékérl, mely ez esetben annyival

és

nagyobb, mivel a codex többi része majdnem kizárólag

szentírási

vagy egyéb breviarumi

szöveg,

tehát

ismert és nyelvemlékeinkben számos párhuzamos helylyel megvilágítható

hány lap eddig a

nyújt; holott ez a né-

szókincset

régi

egy olyan rejtekfiókja

magyar nyelv kincsesházának volt. a melynek csak most, az

meg a kulcsát. érdek jelentsége mellett

eredeti latin szöveg elkerültével, leltük

E

szorosan

nyelvészeti

azonban van talán

e kis

mveltségtörténeti becse

kezdbeti

díszes

leletnek

A

is.

és lapszéli

némi irodalom-

Festetics

és

codex kiválóan

ékítményei miatt eddig

is

egyike volt a renaissance-kor legszebb hazai emlékeinek. Most, hogy

codex

darabjával a renais-

egyik

sance nagy lUtörjének, az els és legnagyobb

nistának a neve

munk kedik

is

történetébe, e kéziratnak ;

mert

huma-

bele kapcsolódik középkori irodal-

egygyel

az

gyarapodik

értéke csak emel-

benne

azoknak a

tanúságoknak a száma, a melyek azt bizonyítják, hogy a

magyar szellemi

élet a saját

serején kívül minden7*

100

kor a nyugati mveltség legjobb forrásaiból

merített.

Petrarcának hazai irodalmunkra gyakorolt hatása pedig e kis codcx-részlet révén mintegy félszázaddal ko-

rábbra keltezhet, mint a hogy eddig

hittük. Istvánfi

Pál Volter és Grizeldisze (1539.) nem a legels nyoma többé ennek a hatásnak habár mindenesetre maga;

san

fölötte áll

költi

becfce

tekintetébe d annak a ne-

hézkes forditói kísérletnek, melylyel a nagy olasz langyarló magyar tolmácsa nálunk megszólalVajmi merész föltevés lenne e tolmácsról azt hinnünk, hogy csak halvány sejtelme is volt arról a szellemi nagyságról, kinek néhány lapnyi épületes tost

egy

tatja.

latin iratkáját

Nem

nyelvünkre lefordította

.

.

.

egészen érdektelen találkozása a véletlennek,

hogy épen Petrarca születésének hatszázados emlékünnepe évében került el Magyar Benigna zsolozsmáskönyvébl a nagy olasz költ bnbánó áj tatosságának magyar fordítása. S min tragikus szeszélye a sorsnak, hogy épen Magyar Benigna volt az az úriasszony, a kinek számára a jámbor nagyvázsonyi pálos-barát oly ritka

mgonddal

írta

és

festegette e

páratlanul

magyar zsolozsmás-könyvet Az a Magyar Benigna, kinek harmadik férje ugyanolyan szörny bndíszes

!

nek esett hitvese felbujtatására áldozatul, a milyennek megbélyegzésére Petrarca oly lángoló szavakat talált, mikor egyik legszebb levelében {Ep. luttnil.

VL

5.)

András berezegünk halálát

elsiratta.

TÚLVILÁGI LÁTOMÁSOK CODEXEINKBEN. Középkori irodalmunk csekély kivétellel az épületes iratoknak abból a fajtájából

való,

nem

az

egyháziak,

tudó

tehát

a

mely a

apáczák

latinul

és a laikus

még inkább a világiak lelki szükségleteinek kielégítésére volt szánva. Ebben az irodalomban a szorosabb értelemben vett lelkipásztorkodás czéljaira

fráterek, és

szolgáló iratok (Szentírás,

evangéliumi

fejezetek, epi-

stolák és egyéb bibliai részletek, ima- és énekes-könyvek, prédikácziók

és

vallásos

elmélkedések,

erkölcs-

munkák, legendák és példák stb.) mellett még olyanok is akadnak, a melyek a legendák és a kalandos elbeszélések határán lebegnek. Ezek sorába tar-

tanító

toznak a középkorban annyira

kedvelt

túlvilági láto-

melyeknek különben már az ó-korban is számos eldjük van, még pedig nemcsak a keresztény

mások

is,

vallással

iratokban,

szorosabb kivált

genetikus

némely

viszonyú

zsidó

vallási

apokryph könyvben

és

a

Talmudban, hanem a görög-római, st a távolabb keleti pogányság irodalmában is. A classikus népek e nemíí termékei közül elég itt csupán futólag az Odyf<sein XI. és az Aeneis VI. énekére hivatkoznom.

A

középkori látomások e régibb források mindenik

fajtájából tetemes kölcsönzéseket

elemekkel

is

gyarapították

merítettek, de újabb

a régieket

és

mindig me-

102

színezték ki és hovatovább mfzték egybe a szüntelen ismétld egyszer motívumokat. Az emberi lélek fejldési törvényei magyarázzák, hogy e gazdag és változatos alakulatok között számosával akadnak a torz, vagy legalább is a bizarr és a mai ízlés nkre visszataszítón ható képzdmények. S az imént jelzett népies és népszersít vallási irodalom, a melynek egyetemes nyugat-

részebb képzeleramel vészi szerkezettel

os középeurópai

körébe a mi kissé

kori irodalmunk

is

a XI. század

megkésett közép-

óta

épen ezeknek a torzképzdményeknek

Ezeknek

ságos példáját mutatja. jelen értekezésem tárgyai

rius irodalom

:

a

belekapcsolódik, is

nem egy tanul-

a sorába

tartoznak

középkori visiona-

magyar reflexei

is.

Bár számuk nem valami nagy, arra mégis elegend, hogy rajtuk a középkori látomások összes jellemz typusait szemlélliessük. Más népekéhez képest valóban igen szerény középkori irodalmunk gyér maradványai tehát, melyeket az idk mostohasága számunkra mégis megkímélt, legalább azzal kárpótolnak bennünket csekély mennyiségükért, hogy a sors, zével

nagyon

is

irgalmasabb volt irántuk, közülök épen

a mikor egyik ke-

kegyetlenül irtogatta ket, a másikkal

mert elég

a melyek

azokat,

példatárát alkotják a középkori

jól

válogatta ki

együttvéve

gazdagabb

egész kis

irodalmak

majdnem mindenik jellemzbb mformájának. E melmég az a nem kicsinylend értékük is van, hogy

lett

számos nemzetközi tárgynak

legalább

a

elterjedés,

nevezetes

mvészeti

halvány

tükörképét

mutatják,

vagy egy-egy czclzással is

elhatott

tölt

híre.

árulják

el,

hogy ide hozzánk

annak az egész akkori mvelt

világot be-

103

A

codexeinkben elszórtan található

mások hanem

jóval

más

túlvilági láto-

nagyobb része nem önálló fejezetképen, terjedelmesebb

iratokba

tpéldas gyanánt szerepel. Nagyobbára

besztt,

nem

is

ú.

n.

az ere-

hanem másod- vagy néha még ennél alsóbbrend közvetítktl származnak többnyire a középkori prédikátorok legkönnyebben hozzáférhet anyaggyüjteményeibl: a Promptuarium és Speculum exemplonim, a Legenda aurea s az ennél régibb deti forrásokból,

is

;

Patrum épületes már szentbeszédek

Vitae

pedig

elbeszéléseibl erkölcstanító

;

egy

részük

czéljaira alkal-

mazottan, ilyenek latin elképeibl, a codexeink egyik családjára oly nagy hatású Temesvári

Pelbárt

prédi-

káczióiból van átvéve.

Az erkölcstanító czélzat különben, a melyre e látomások kecsegtet vagy elrettent képeit a prédikátorok

srn

oly

Az

azoknak

felhasználják,

sem

kezdet óta igaz,

egy részétl

már

idegen.

hogy a középkori látomások legtöbbjében,

az ó- és újszövetségi, tehát zsidó-keresztény alapszövet mellett, sokféle

járuléka

pogány elem elég idegenszer

antik

akad.

is

De

ez is a keresztény

mazkodik

és részben

titokzatosan

világnézet és

kereteihez és czéljaihoz

vallás-erkölcsi felfogás

alig

tudatos

szövd hagyomány

átvétel,

alkal-

csupán a

sajátszer néplélek-

örökldik századról századra, st évezredrl évezredre száll a távol Keletrl az ókori veltség sok mindent egybeolvasztó légkörén, az alexantani

jelenségeként

m-

;

driai hellenismuson keresztül, a

még egyetemesebb

forgalom góczpontjába, a császárkori Eómába, jut aztán kóválygó

Kelet és Nyugat

s

világ-

innen

felhbl csapadékká srsödve,

újabb

állami

és

a

vallásalakulatainak

104

gyüjtömedenczéibe

látomások

az

és

A

öntözó'csatornáiba.

emberiség kezdetleges

túlvilági

korának, a kép-

sr

hozelem mködése legsibb nyilvánulásainak, mályába nyúlnak vissza s mint fajunk lelki életének legbonyolultabb

összes jelenségei, a legtökéletesebb és

rendszerekbe fejldött vallási és bölcseleti, irodalmi és

egyéb mvészeti,

társadalmi és egyéni

ezredeken át szinte észrevétlen

alkotások, év-

lassúsággal

alakulnak

egyszer ssejtjeikbl mind tökéletesebb és nagyobbszabású képzdményekké, majdnem úgy, mint a szerves lények. Legnagyobbszer képviseljük, az egész hatalmas épületnek, ennek a sok vaskos és karcsú oszlopkötegre támaszkodó, alapjaival igen nagy mélységbe ereszked dómnak fönséges kupolája, tudvalévleg Dante Isteni Szinjáték'á. De ez sem éri be egyedül a maga mvészeti czéljával, hanem ezen kívül még egy más jelentséget is követel magának alkotója szándéka s ennyiben is rokon számos kezdetleges és szerint ki

;

tökéletlenebb eldjével.

Ezeknek ugyan más a

czéljuk,

Divina Cornmedia szerzje eltt binak talán

nem

is

mint a milyen a

lebegett.

épen mellékes

De

ez utób-

czélja ép oly idegen

önmagának alkotó mvészetétl, mint hogyan a középkori látomások is nem csupán a

az önmagáért és a

közönségük

képzeletét

hol megfélemlíteni,

hogy a

túlvilág

akarják

gyönyörködtetni,

hol

hanem fként

arra

törekszenek,

édesget vagy elrettent képeivel az

erények gyakorlatára ós a

bnök

kerülésére

intsék

Tehát példákkal oktatnak mint a hogyan és serkentenek, buzdítanak ós óvnak Dante is a maga vallási és még inkább politikai meghallgatóikat

és

olvasóikat.

;

gyzdésérl, rokon-

és ellenszenvérl akart tanúságot

105

melynek azonban egyúttal az 6 jelenére és tanulsága is legyen. És épen ebben van mvének az utókor szempontjából megszabódó

tenni, a

az utókorra ható

örök becse mellett a másik, inkább a saját kora érdekeiben

A

uralkodó eszméiben határozódó jelentsége.

és

legtöbb eltte járó túlvilági látomásnak persze, épen

fordítva,

sokkal kisebb

mvészi

az

utókorra

is

kiható

értéke,

mint akkor kivált az utóbbi lehetett, a mikor még megrázó valóságnak vették mindazt, a mit bennük a másvilág örömeirl és kínjairól a legfelcsigázottabb képzelem ki tudott gondolni. De azért nekünk, mai embereknek is, a kik legalább a

a kritika léljük

htjének

és az erkölcsi,

kristálytiszta falán keresztül

a legkegyesebb

fantázia

e

és

szüleményeit,

egyúttal

mégis

látomásokkal, mint a vallási élet

a

tanulságos e

fölötte

egy

hosszabb fejl-

E

désmenetének emlékeivel foglalkoznunk. beláthatatlan is

sidk

homályából indul

szem-

legkegyetlenebb

ki,

fejldés a

de legalább

harmadfél évezredes további útján már a világosab-

ban feltetsz történelmi nyomok folytonos lánczolatát mutatja. Behatóbb elemzése ós ennek alapján remél-

het teljesebb megértése pedig annál szükségesebb, minél több okulást meríthet belle az a tudomány, a mely a régmúlt idk szellemi életének egész mechanikáját a törvényszer jelenségek oksági kapcsolatában igyekszik feltntetni. Ennek a szó legtágabb ér-

telmében vett mveltségtörténelemnek

egyik legérde-

kesebb problémája

állapotokat

azokat

a szellemi

fel-

melyeknek talaján az ilyenféle képzetek és azoknak mind nagyobb arányú rendszerei olyan hatalmas mvekké nhettek, a min a Divina Commedui mert az csak nem szenved kétséget, hogy a kö-

deríteni, a

;

10(>

zépkor e legnagyobb költeményén nemcsak alkotójának inventiója és szerkeszt elméje a csodálatos, hanem az is méltán magára vonja figyelmünket, min forrásokból ered annak századokon át felhalmozódott anyagkészlete.

Ebbl

a szempontból

tartották

már

a múlt század

negyvenes éveitl kezdve fontosnak az épületes iroda-

lom ezen ágát Charles

Labitte,

Ozanam

és

Wright,

újabban pedig az orosz Bationchkof,* hogy csak a nevezetesebbeket említsem, a kik e tárgygyal

az

összeha-

módszer kalauhasznavehet zoló világa mellett foglalkoztak. Igen sonlító és genetikus irodalomtörténeti

összeállítást adott

továbbá a XII. század közepéig ke-

túlvilági

látomások irodalmáról Fritzsche.**

letkezett

A

nála olvasható sorozatban kevés kivétellel megleljük

mindazokat a visiókat

is,

a

melyeknek közvetett vagy

közvetetlen reflexei codexeinkbe

is

a források idrendjében haladva, a 1.

A

V á

m

s

P

é

t

e r

(P.

utat találtak. Ezek,

következk

telonarius)

:

látomása

Leontius püspöktl Szt. János (f 616) (590—668) való életrajzában (Vitae Patrum, RosweydusLrge}ida mireaheii féle kiad. 178—205), melynek a

Alamizsnás

* Charles Labitte, La divine comédie avant Dante (Hevue deg deux jnondes 1842. sept.), utóbb a szerznek ÉtvAes littéraires ez. könyvébe (I. 193—263) is felvéve. Ozanam, Dante <'t ht phi!o.
catholique au treizienie siecle (utóbb a Bibliotheqin

híst.,

philoti.

H

1846 függelékében, Reckerches nouvelles sur len sources poétiques de hi divine comédie czimcn). Thouias Wriglit, St. Patricks Purgatory, London 1844, mely a pokolról, tihztitólielyröl és menyországról szóló középkori legendáknak Dante költeményéhez való viszonyára is kiterjeszkedik. Bationchkof tanulmányáról olvasható a Románia XX. (1891.) kötetében 1, 51:5. ** Die lateinischen Visionen des Mittelalters Mk zur Mitte des 12. JahrhnndertH. (Ronianische Forschungen II. 1886. 247. s k. Ik. és littéraire III. évf.

III.

1887.

:í:i7.

s

k.

Ik.)

107

kivonatán (27. fej.) alapszik a Dehreczeni-codex CSyelvemléktár XI. 96) eladása a Péter nev zsugori vámosról. A vámos, a ki halála betegségében álmot látott, az

Úr

elébe

színe

bneit

fontra

vitetett;

mikor jó cselekedeteit és serpenyjét lehúzta

bneinek

tették,

egyetlen, akarata ellen adott alamizsnája, az a kenyér-

k

darab, melyet

nyekre

helyett

A

hajított.

az

kér

alamizsnát

látomás jó útra térítette

s

szegé-

további

jószív adakozással iparkodott addigi fukar-

életében

ságát jóvátenni.* 2.

Jozafát látomása

melyet a semmivel maszkuszi

Szt.

a róla szóló legendában,

hagyomány Da-

sem igazolható

Jánosnak

(f

754

eltt)

tulajdonít,

a

mely azonban valószínleg a VII. század els felébl, tehát jóval az említett egyházatya eltti

idbl

való, s

mint már a múlt század hatvanas évei óta ismeretes, egy Buddháról szóló indiai iratnak, a Lahtaviszlárának, keresztény

szellem átdolgozásán

alapszik.

A

tá-

vol keletrl alighanem ó-perzsa és szír vagy arab közvetítéssel jutott el a palaestinai

a szép legenda

dalomban

s

innen legtöbb

elterjedt.

görög feldolgozásban

Azonban

Sz.

Száva kolostorig

keleti és nyugati iro-

az indiai alapszövetbe a

már sok késbbi

keresztény já-

Ezek sorából való Jozafát királyfi látomása is, mely az egész épületes elbeszélésnek a Legenda aureahBn lév kivonatát (180. fej.) követ rulék

is

került.

h'azinczy-codex 132.

210

— 233.

1.)

Jozafát az ördögi

köv. lapja (Nyelveinléktár YI.

kísértések

ellen

:

áhítatos

imád-

A magyar legenda szövegét s annak némely magyar és kül1. a Jiégi gyöngyök új foglalatban czím tanulmány részében. (E kötet li26 s k. lapjain.) *

földi változatát I.

s

szerint körülbelül így hangzik

108

sággal vértezi magát

s

buzgó fohászkodása közben

el-

Almában egy igen szép mezre vitetik, a mely gyönyör virágokkal ékes, s a hol a fáknak le-

csendesedik.

velei a

E

hs

adnak.

lengedezésére édes szózatot

szell

pedig

fák gyümölcsei

szépek és meg-

látásra igen

kóstolásra édesek valának.

Továbbá aranyból

san folyó szép vizek folydogáltak át

csinált

mezn,

és gyöngygyei ékesített székek állottak a

s las-

Ismét egy

rajta.

melynek színaranyból voltak a Ott nagy édes éneklést hallott Jozafát, a milyent halandó embernek a füle még sohasem hallott vala. Ez a boldogoknak szép városba kerül,

mondák

helye,

a

fényesség áradt ki belle.

falai s csodálatos

neki azok, a kik

t

kísérték

De ezek

hogy csak sok munka után juthat

azt felelték neki,

Innen aztán egy sötét helyre • nagy dohosság származik vala ki, :

3.

halt

Ez a kárhozottaknak helyök».* Sz.

Furseus látomása. A

lagnyi

Venerabilis, és

im' ez

s

honnan mondaték

a

viszik,

oda.

neki

ö pedig

;

könyörgött nekik, hogy hagyják ott lakozni.

«az

apát az

egyik

legrégibb

angol egyház

G50 táján meg-

életrajzából

nagynev

egész középkor tanítómestere*

Beda

történetírója

735)

(f

is

el-

mondja e nevezetes visiót. (FJist. eccles. IIL 19. fej.) A Legenda awea 144-. fejezetén alapszik annak kivonatos eladása a Nádor- codex 669 — 681. lapjain. újabb (Toldy kiadása 86. s köv. lev., Budán 1857 kiadása a Nijelvemléklár XV. kötetében 283-285. 1.) ;

E

szerint «Forseus püspök*,

a ki erényekben fényes-

kedók, halálra kórulván, lelkét elbocsátá

s

két angyal

* L. az egész legendáról szóló irodalom rövid igiiiertetését a 436. füzetében.

Magyar Könyvtár

109

kíséretében

megy

karddal

fényes

egy harmadik pedig

a másvilágra,

és

t

fegyverkezve

vérttel

fejér

járdái

támadó ördögök ellen, kik tüzes nyilakkal kezdenek rá lövöldözni s mindenféle vádakkal illetik t. Az angyalok e vádak ellenében védelmükbe veszik a szent embert s hosszas vita támad, melyben az egyik fél mindig az Isten szigorú igazságosságára és a vádlott bneire, a másik meg az

Ez védelmezi

eltte.

Úr irgalmára

a reá

Furseus erényeire hivatkozik.

és

az ördögök egyike a jámbort

néminem ruhának testén.

Ez igaztalanul

kinek utóbb

még

e

bnhdik

jószágért

erényekkel tündökl

ily

fpap, a

a következket mutatja az angyalok

egyike. Tekintsd, tétséges völgyet és

úgymond, a benne négy

világot tüzet,

Ezek

széles területen lángba borítják.

a kívánatosságnak,

lenségnek

úgy hogy

meglátszottak a szentnek

szerzett

az egyébként

súlyosan

is

Végül

vásárolt

uzsorástól

miatta igen megveré,

késbb

verésnek nyomai

egy

az

!

a hazugságnak,

:

engedetlenségnek

Erre

tüzei.

S lát egy sömelyek a világot

tüzek

a

és

a kegyet-

mind egyesülnek

és

már-már megközelítik Furseust, de az angyal ismét oltalmába veszi t, mondván: tKit nem gerjesztettél, nem ég te benned, mert e tz mindent ö mívelkedeti szerint kisért. testébe,

Erre

»

holott

még

Ezután a szentnek

már

rokonai

egy ideig

élt

lelke ismét visszatér

halottként

utóbb jó

és

siratták

t.

cselekedetekben

dicséretesen végezte be pályafutását. 4.

Ugyancsak

berlandi erre s

már

a

Nádor-codexhen

Dricthelmus kissé

így a forrás

nehezebb ráismerni, felkutatása

is

van a northum-

látomása.

Csakhogy

mint. az

valamivel

elzkre

bajosabb volt,

minthogy a magyar átdolgozó, illetleg alighanem már

:

110

a közvetetlen

latin

a Beda Venerabilis

E

vel.

II.

a 185.

s

s

k.

((bnnek

köv. 1.;

12.

a

fej.)

pokol

a

van beleszve. (Toldy

id.

bánt

el

szövegékínjairól

kiadásá-

XV. kötetében codexben pedig a 82—88. 1.) Ez a czímü fejezet egészében még isme-

lev.,

zsoldja»

a Nijelvonléktnr

retlen eredet, de közvetetlen

kinyomozáannak legértékea melyen kívül az

forrásának

sánál talán útbaigazíthat bennünket

sebb részlete, az ép említett visió,

elmélkedésben

szabadon

elég

is,

(Hist. ercles. V.

a NácJor-codexnek

látomás

szóló elmélkedésébe

ban a

forrása

még egyéb helyeken

is

történik

hivat-

késbbi szerzkre is, úgy, hogy az egész szerkesztmény. mint már Toldy a XIV. századnál semmi esetre is helyesen sejtette, kozás Bedára, de mellette jóval

sem régibb latin eredetin alapul. A Bedából vett látomás is csak kivonatos eladású és ott kapcsolódik be az egésznek szövedékébe, a hol a pokol felsorolt tizenkét kínja

közül a harmadik, az elviselhetetlen

hideg-

kerül szóba. Minthogy épen ennek eltte az örökké

ség,

soha

ki

nem

tzrl

alvó

tartja a tractatus

volt

szó,

itt

szerzje a látszólagos

szükségesnek ellenmondást,

illetleg a kétféle kínnak egymással váltogatását,

meg-

magyarázni. Ennek czéljából hivatkozik Beda említett fejezetére, de azt a pontosabb hely- és személynevek nélkül, valamint az

id

téves megjelölésével s teteme-

sen megrövidítve adja el, körülbelül ilyenformán

Kisebb Constantinus császár idején egy vitéz meghalt 8

ennek utána ismét feltámadt. De oly igen meg-

ijedt a halála és

feltámadása közötti

idben

meglátott

pokol kínjaitól, hogy a világból remeteségbe vonult s

el

egy folyó mellett czellát épített magának, a melyben

téli

idn

a kemenczét jól beftötte

s

aztán ruhástól a

III

magát; magára hagyta

jeges vízbe mártotta

kiállott a

a vizes ruhát

fagyni,

hségre

s

mikor

kezdték öt és azt

el

e miatt

némely

akarták

mondta nekik

vezekléstl

ilyen

az

«Yajha

:

ti

hallottam

és

lántán ennél nagyobbat és többet tennétek

Erre megkérdezik t, hogy mit

1

tiltani,

láttátok volna és hallot-

tátok volna azt, a mit én láttam

teszek B

hidegre,

így cselekedte ezt imosszerzetes atyák feddni

futott be a czellájába.

úntalan,

nagy

majd meg a nagy

neta-

;

mint én

ti,

látott,

s

el-

hogy mikor a testébl kiment a lelke, egy fényességes ember vitte t napkelet felé egy igen nagy, mondja, széles,

mélységes völgybe.

volt tzzel,

a

másik

mind

Ennek

meg nagy

az egyik oldala tele

hidegséggel,

tömve

havas

kárhozott

fagygyal;

és

lelkekkel.

Mikor ezeknek valamelyike megunja vala tznek égetését, akkor a másik oldalra, a

a

két

fele

volt

szenvedni a

nagy hidegségre ment

meg

újra

tovább

vitte a fényes

igen nagy,

sürtí

látott,

a

ember az

sötétséges

elle. Ott aztán egy

vermet

és fordítva s így szüntelen újra

váltogatják a szenvedéseiket.

Ennek utána

elköltözött

helyre

és

nagy szörnyííséges

melybl számtalan

lelkét

egy

elenyészek

ott

mélységes

és

golyóbisok

tüzes

föl, továbbá tzzel betelt emberek, mint megannyi szikrák szökdöstek föl és alá. A verembl undok bz áradt ki és szörny jajveszékelés hallatszott ekképen Jaj nekünk, hogy bnnek adtuk

lövöldöznek vala

:

magunkat, a miért örökké ezenképen gyötretünk Erre ördögöket pillant meg, a kik el akarják t ra-

volt

!

gadni és az

ég

verembe készülnek dobni

ördögöket, testébe

;

de ekkor

tle az mondván, hogy a «nagy bíró» e léleknek való visszatérését parancsolja, hogy penitencziát

megjelenik a fényességének

angyala

s

eltiltja

112

tehessen ós így az ilyenféle kínoktól magát megjobbí-

megrizhesse Bedáuál a látomás idejéül a 696. év, helyéül Northumberland, az Anglia és Skótország határán fekv

tott földi életével

.

.

.

tartomány, közelebbrl a Tweed folyó

mellékén

Mailros monostor környéke van megjelölve.

mus, a kinek kortársak,

között a tudós Aldfrid

többi

eladásán az an-

király eltt többször ismételt

szóbeli

gol egyháztanító

alapszik,

elbeszélése

hely és a pokol kínjain

örömeit

is

látja,

nála a

de ezekrl, a többi is

hasonló

hasonlón,

tisztító-

mennyei

kívül az üdvözültek

st Dante költeményéhez

sok,

állott

Dricthel-

látomá-

sokkal ke-

vésbbé színes és eleven képet tud festeni. Mint Jozafát és alább

Tundal látomásában,

úszó, illatos virágokkal díszes

nak

lelkei,

nem

kik ugyan

igazultak

meg

meg, de még

A

virágos réten fehérbe a boldogok, a

menyországból pedig csoda-

tulaj donképeni

ki,

de oda

már nem

juthat

Dricthelmus. 5.

13.

tanyáznak azok-

jámborul haltak

szép zengedezés hallatszik el

fényben

ragyogó

verdve járdáinak

csapatokba

belsbb, a

is

egészen arra, hogy az örök üdvös-

ség teljében részesülhessenek. öltözött

itt

mezn

Beda nyomban

fej.)

egy másikat

e

után

látomás

mond

(Hül.

melyben az

el,

eccl.

V.

effajta vi-

siók egy nevezetes elemével, a jó és gonosz cselekede-

Valami hasonlót látvámos Péter elbeszélésé-

tek elkönyvelésével találkozunk.

tunk különben az imént

is,

a

ben, csakhogy ott a túlvilági

értelm mérlege

melynek az egyik

ketts könyvvitel

súlymérrl serpenyjébe a bnösnek

helyett

valódi

kába pedig rossz cselekedeteit idejében (705 táján), így szol

vetették.

az

átvitt

volt szó, jó,

mási-

Coenred király

elbeszélés, a király-

113

nak egy jó vitéze, kit különben igen kedvelt, csak abban ellenkezett az urával, hogy ez hiába intette t magábaszállásra, a levente mindig csak halogatta a Történt, hogy súlyosan megbetegedett, s a most még sürgetbben beszélt a lelkére, hogy gyónjon meg idejében; de a lovag most is vonakodott, azzal biztatván magát, hogy majd felgyógyulása után fog megtérni, nehogy barátai azt vessék neki a szemére, hogy a haláltól való félelem bírta t b-

megtérést.

fejedelem

neinek megbánására. Baja mind válságosabbra

fordul

mikor a király újból nógatja, hogy még mindig nem kés a megtérés, elmondja, mint látott az imént szos

bájába két szép

ifjút,

kik az ágya mellé telepedtek, az

egyik a lábától,

a másik

szép, de kicsiny

könyvet vett el,

a

fejétl, s az egyikük egy

melyben apróra bizony nagyon Erre aztán az ördögök csaa

be voltak írva összes jó cselekedetei.

számúak

csekély

pata

rontott

be,

voltak.

De

mások még kívülrl ostromolták a

legfbb valamennyi közül, egy ki, a melybe fekete betkkel fel volt jegyezve a vitéznek minden, még a gondolatbeli legkisebb bne is. Az ördögök fejedelme erre ráförmedt a fehérbe öltözött szép ifjakra Mit akartok itt? Hisz látjátok, hogy ennek a könyvnek a lapjai a mienkének vallják ezt a nyavalyást S azok házat,

s

az egyikük, a

rengeteg nagy könyvet tárt

:

!

t

igazat is adtak neki és eltávozván tle,

átengedték

sorsának. Kevéssel utóbb a szerencsétlen

bnös, immár

megtérése fell kétségbe

bnbánat Ehhez

nélkül halt

csakugyan gyónás és

esvén,

meg

és elkárhozott.

az elbeszéléshez lényeges vonásaiban fölötte

hasonló, de lényegtelenekben elüt tle az a példái),

mely két codexünkben

Katona Lajos tanulmányai.

II.

is

«

rettenetes

megvan, még pedig 8

114

csupán helyesírási eltéréseket mutató párhuzamos szövegekben. Az egyik a kis Bod-codex 27 31. lapjain

—

{Nyelvemléktár

II.

395.

1.),

a

másik pedig a Lobkowiiz-

codex 324—331. lapjain (u. o. XIV. 1 10. 1.) olvasható. Csakhogy itt az elbbi félelem nélküli, de épen nem gáncs híján lév vitézbl

már

útonálló

s

gazdagokat,

szegényeket és özvegyeket fosztogató nemesember

A

térítést

nem

lett.

hanem egy pusztában lakó meg újra és íijra hiában. A lá-

a király,

jámbor remete kísérli tomás som egészen úgy van elmondva, mint Bedánál hanem az ördög már eleve megfojtja a bnöst, mikor halála eltt már gyónni szeretne, de most már kés a bánata, mert az ördög megelzi a hozzá siet remetét. Erre a remete buzgón imádkozik (mind a két codex azt mondja, hogy «mind zelleb !) az összes jelenlévkkel egyetemben, hogy az Isten mutassa meg nekik, mint van és hová megyén a gonosz embernek lelke.

A látomás további bivel,

lefolyása nagyjában

egyez

az elb-

csak sokkal részletezbb és az eladás annyiban

zavaros,

hogy minden átmenet nélkül egyszerre a rangyala, majd pedig ugyan és az

nös és az

bör-

dögök fejedelme (itt Luciper nev) közötti párbeszédre válik a remete visiója. Megrázó erej a kárhozott lélek átkozódása és ennek utána Krisztusnak keresztfán

függ

alakjában való megjelenése, valamint a kescn'í

\;i(lak.

melyekkel a Megváltó a megtérését

bnöst

illeti.

Itt kétségtelen

egyszerbb

más

és logikusabb

hez, és ezt a

forrást

forrás

is

menet

gyanítjuk

halogató

elegyedett a sokkal

Beda-féle elbeszélésis

a

vele

körülbelül

végérl való) Vmo Burontiban, mely az Acta Sanclorum, a Bollandisták nagy

egykorú

(a VII. évszáz

It5

gyjteménye márczius 25-érl szóló részében (Mart. m. köt. 569 574. 1.) van kiadva. Ez utóbbi látomással még több vonásban egyezik

—

egy másik

Érdy-codexhen

az

emléktár V. 158.

(445.

1.),

tának ünnepérl szóló beszédbe rövid

beszve,

eladással

s

k.

s

Nyelv-

Ik.,

szakada-

a hol a Sz. Péter vasa

példaként

van igen

közvetetlenül a Legenda-

alapul. Ez a hasonló történeteknek egy egész népes csoportjával abba a visio-körbe csap át, a melynek az a jellemz vonása, hogy benne

aurea 110. fejezetén

a másvilágra

került

bnöst

az ördögök

védszentje vagy szentjei pedig a

bántalmak

végs

és a

megütlegelik,

további

súlyosabb

elkárhozás ell megoltalmazzák.

Patronájaként több idetartozó legendában a Boldogságos

Szz

lép

fel,

s

ilyenkor

sokkal tágabb körével említett

is

látomásnak a

a visio a Mária-legendák

érintkezik.

Minthogy a

Barontiwal

Visio

késbbi származékai.val való egyenes, avagy csak vetett összefüggése

még

fent-

vagy annak köz-

több irányban tisztázandó, ez-

úttal csak annak a kiemelésére szorítkozom, hogy az Erdy-codex kivonatos eladásában is megvan az a

bizarr vonás, a

mely a gyanítható legrégibb t. i. hogy Sz. Péter apostol

forrást

annyira jellemzi, kulcsával

riasztja el a szegény

bnöstl

ördögöket, ép úgy, a mint az eredetiben

kusabban a kulcsaival 6.

üti-veri

az

itt

t

még

is

a

vádoló draszti-

ket.

Összehasonlító irodalomtörténeti szempontból az

eddigieknél sokkal érdekesebb a Sádor-codex 312 lapjain (Toldy kiadásában 41 Philiberti

v.

Fiilherti.

Errl

— 45.

— 342.

meglév Visio már megemléke-

lev.)

röviden

néhány óv eltt Szilády Áron, régi irodalmunk legalaposabb ismerje ós középkori irodalmunk forzett

valamennyiünknek nagyérdem nyomain haladunk. az

rásainak kutatásában

mesterünk,

a kik

Akadémiánkban

téren

e

olvasott

amaz

értekezése

azonban, a

melyben a középkor e legelterjedtebb költeményeinek egyikével, más rokon természet tárgyakkal kapcsolatban foglalkozott, még mindig nem jelent meg, és így nem ítélhetem meg, hogy a Sádor-rodex iUetö részletének közvetetten forrását illetleg min eredményhez jutott. Addig is, míg e fontos tanulmánynak minél elbb kívánatos

megjelenése e részben

fel

nem

világosít bennünket, kénytelen

vagyok a magam, még

nem minden

siker kutatásairól be-

irányban

teljes

számolni.

vagy szokottabb czímén a

Visio Philiberli,

és a

Test vitája

poris

cl

Animce),

(Disputatio

Lélek

Coti(licln>^

v.

Cor-

Nádor- codexhen egy másik,

a

a

középkorban szintén nagyon elterjedt latin versezetnek a prózafordításával van egybe szerkesztve. Ez a versezet a Vino Phüiherti több kéziratában szintén annak kíséretében jelenik

meg már

latinul

is,

de

rendesen

követi azt,* holott a Nádor- codexben megelzi. Ugyan-

Pia a Clemens Blume kiadásában megjelen Dictamina VL sorozata 265. 1. említett gráczi kéziratban (Analecta liymuica niedii oivi XXXIIt. Leipzig, 1899), valamint abban a drezdaiban, melyet néhány évvel ezeltt magam vetettem egybe magyar szövegünkkel. Ennek latin eredetije kissé eltér lehetett mindazokígy

a melyek

tól,

ban,

st

* így az IcUines ant.

mind a

az említett,

két költemény

még

eddigi kiadásai-

kiadatlan drezdai kéziratban

Edélestand du Méril kiadásában, Poésies poptilaires

au XII.

xtecíe,

Taris, 18Í.3, 229.

1.

117

is

Az

olvashatók.

azonban mindössze egy-két

eltérés

magyarban összes kiannak menete az is akként folyik, a mint számánagy kiadatlan változatok elég adott és ismert ból helyreállítható. A XII. század óta nagyon megrongálódott szöveg e helyreállításában a magyar fordítás is némi segítségünkre lehet itt-ott, a mennyiben egy-két helynek kétes olvasását a magyar szöveg dönti hogy ennek alapján annyi el legalább olyanformán, megállapítható, mi volt a magyar fordító latin eredeti jében. És ebben van az ilyen középkori magyar emlékeknek a mi saját irodalmunk szkebb körénél néha sorra vonatkozik.

Maga

jóval tágabbra

kiterjed fontossága.

7.

A

is

a Visio eladása a

középkor késbbi századainak

tabb túlvilági látomásai

gatoriumát igen tág

fkép

a Sz.

már

kialakul-

Patrick purEnnek

szeretik színterüknek választani.

irodalmi

körébe vezet

könyvének 13—14. lapján lév

bennünket a Példák

kis elbeszélés

#

egy frá-

terrl, ki gyakorta mevet (vagyis nevet) vala»,

s

ezért

bnéért keservesen megbnhdött a másvilágon. A közvetetlen forrás ugyan itt a Discipulus (Herolt János német dömés a XV. század els felében) PforiiplKariiim exeniplorum czím nagy gyjteménye a csekély

(R. 15), de ide

majdnem

szórói-szóra

a

St.

Patrick

tisztítóhelyérl szóló hosszabb elbeszélésnek, az

(Oenus) Írországi lovag e

félelmes

dorlásának függelékébl (XXIII. két

változatában

Forxcltungen pulus

közli

VI. kötete

eladása

helyen

és a régibb

ván-

van átvéve. Ezt

ez.)

Mail Eduárd 141

Owein

való

a

fíoiixntischc

— 197.

lapjain.

forrás

között

A csak

Disci-

az a

nevezetes eltérés, hogy az utóbbiban a jámbor szerze-

tesnek

másvilági

megveretése

semmivel

sincs

meg-

118

okol\!i,

lui

csak

nem.

az/iil

és így a

Imi^-y

mi magyar szövegünkben

a JJiscipulusnál

egészen

is

jól össze-

függ a bííntetés oka, a gyakori nevetgéh-s. a/ lés

végén belle 8.

intelemmel

leszíírt

és

Elérkeztünk végre a középkor

az

(irfliii_':Mk

a/,

míg ellenben

jámborságát irigyelték;

cllics/i'

tannls;íij;i,fal.

állomá-

túlvilági

sainak e sorában ahhoz, a mely összes eldeit maga-

mvészi

san túlszárnyalja

többiben

értékére

a mennyiben

érdemel,

figyelmet

annyiban

egyúttal

összefoglalja,

a

átgoiidolí

valamennyit

csoportosításával és kiélezett fokozásával

mintegy

mikor

s

motívumok

jelentkez

elszórtan

nézve,

kiváló

is

nagy

gyanithatólag

hatással volt Dante hasonló tárgj'ú költeményére. Való-

ban a IHvina Coinntcdia költjének csak a lángelme ihletével kellett az ókor ilyenféle termékeihez a középkor

e

adnia,

legnagyobb szabású s

visiójának

arányait a

összetételük

hozzá-

elemeit

maga

kép-

fönséges

zelmével nagyobb szabású méretekbe átvinnie, hogy mindebbe még a saját egyénisége dús tartalmát beléöntve, megalkossa azt a páratlan remeket, a melynek

Tundal lovag látomá-

embryóját meglelhetjük

sában. E való nagy

középkori

visiónak a

már

elterjedését

az

hogy Wagner Albrechttl újabban nal

kiadott sziiveí;e

iiy(initat;is

táján)

Clusa

*

\nii

fel1al;il,-isát

is

ii'<

Vniii Triiiijildli. Alhnrlil U'r.

bizonyítja.

pontosság

kritikai

ilc

kvet

kevéssel

forgalomban

l'rni'hi!

irodalomban

eléggé

kéziraton alapszik.*

pedig már több

ványban de

51-

latin

is

hely-

és

évnélküli

n pjHirUiniiiliiix

n.

I.iitriiiisoli

A.

ili75

nyomtat-

149G-ban aztán Jacobus

volt,

I'aian'^'cii,

A könyv-

idíHirn

altdriilscli.

D.i^lirii.

ez.

I

IssJ.

iiuinkája

IcrMiiS':.-

i

Imii

119

(Köln)

is

zad óta

A

gondoskodott a terjesztésérl.

minden nevezetesebb középkori

encyklopaedia- vagy történetíró (így

XIII. szá-

világkrónikás,

Albericus

Trium

Fontiuni, Beauvaisi Vincze, Erfurti Henrik és Corner) .

megemlékezik róla vagy kivonatosan közli a tartalmát is

munkájában. (Legrégibb említéseinek egyike a XII.

századból való Annales Pragenses 1149-hez szóló rövid feljegyzése

:

Tungdalus visionem

Hist. Scriptores III,

nyugateurópai nyelvbe

eljutott aztán a legtöbb

részint prózai,

Mon. Germ. csakhamar

vidit.

120.) Latin forrásából

részint

más

részben önálló, részben

összefüggésbe

és

is,

egy latin

(köztük

verses

is),

sztt el-

adásban gyönyörködtette és borzongatta századokon

át

német, hollandi, angol, svéd, izlandi, spanyol, katalán, provencei, franczia és olasz

A

nyelv

olvasóit.

látomás szerzjéül, illetleg Tundal

(v.

helyeseb-

ben Tnugdal) elbeszélésének feljegyzjéül, valami Márk

nev

barát

fnöknje

mondja magát,

getdzik, esetlen ez a

egy apáczakolostor

ki azt

kértére írta meg, a mint tollal

szerényen mente-

fogyatékos

és

latinsággal.

De

szerénykedés legfölebb az elszó csakugyan kissé

nehézkes eladásával szemben állhat meg, mert az

el-

menete eléggé folyékony, élénk, színes és nem épen rossz latinságú, ha középkori mértékkel ítél-

beszélés is

jük meg.

A

kolostor helyét és az

nek számára a

még

m

a XII. század

készült,

a

apátn

latin

nevét, a ki-

eredetinek

végérl való német verses

gozásából, az Alber-félóbl tudjuk meg,

egy

feldol-

melyet

Wag-

ner szintén kiadott a latin eredeti kíséretében, annak

egy latin

verses

(1160 táján) getései

írt

alapján

és

egy

alnémet,

származékával valószín,

szintén versekben

együtt.

hogy

az

a

Wagner

fejte-

Gisella

nev

120

apátn,

kit

német versezet bevezetése

az Alber-fóle

említ, s a ki a regensburgi apáczakolostor élén állott,

csakugyan azonos a latin eredetÍBek elszavában csupán G. betvel jelzett fnöknvel. A tudós kiadó elfogadható

következtetései

szerint

a

1150 és 1160 közötti évtizedbl való

az

latin

eredeti

lehet,

de semmi-

sem régibb 114-8-nál, mert ebbe az évbe teszi Maícus a lovag látomását. A kéziratok ugyan és így a bellük származó eladások is többnyire 114-9-et mondanak, de ez, mint Wagner kimutatja, egy az elbeszélésbl magából könnyen helyreigazítható chronoesetre

logiai tévedés.

Lássuk már most rövid kivonatban a nevezetes

m

tartalmát.

Az els

fejezet Irland fekvésének rövid ismertetése

mely részben Bedának az angol egyház történetérl írt munkáját követi {HisL eccl I. fej. vége), elmondja Tnugdalusról, hogy elkel származású nemes

után,

ifjú volt, ki szép

csökben

és

külsvel megáldva, az udvari erköl-

szokásokban

nevelkedett

lovagi erényeivel, kellemes

ságával

modorával

vitézségével és

;

és nyájas

vidám-

mindenek kedvét meg tudta nyerni, csak a

nem tördött kellképen és magát testi erejében és szépségében. Az Úr templomát hosszabb idn át kerülte, a szegé nyéknek nem adott alamizsnát, st látni sem akarta ket. E helyett inkább a hegedsök és bohóczok, trulelki

saját

nagyon

üdvösségével

elbízta

fátorok és egyéb pakocsások léha népsége között szórta szét

pazar bkezséggel a vagyonát.

Isten

a

következ

szörny

Ezt a lovagot az

leczkével

térítette

jobb

életre.

Egy ízben valami barátjához

tért be,

kitl három

121

három napi telte

tle,

lobbant ott

A

s

ott

múlatás után a pénzét sürgetn köve-

nem

az

Miután

akarta behajtani.

neki eladott lónak az árát

nagy haragra

tudott neki fizetni,

távozni akart, de a gazda kérlelésére mégis

s

maradt, hogy vele még egy ebédét megoszsza. mint az asztalhoz ülnek, hirtelen megmeredt a karja,

s csak annyit tudott mondani a barátja feleségének, hogy rizze meg a csatabárdját, a melyet az imént letett volt, mert érzi, hogy meg kell halnia. x\zzal csakugyan élettelenül esett össze s így maradt a szerdai napnak mintegy tizedik órájától egészen a szombatinak ugyanazon órájáig, csak a bal melle táján lehetett még némi kis meleget érezni, a

miért

is

nem

továbbiakat.

temették

metni készül papság hirtelen

magához a

hanem már mégis

mindjárt,

várták a

t

csak te-

az

összegylt nép jelenlétében

és

gyóntatót kért

tért,

ezután pedig nagy csérni és

el

Harmadnapra

hálaadások

következket mondotta

megáldozott,

s

kezdé Istent

közt el

di-

a túlvilágon lá-

tottakról.

A le,

s

2.

fejezet lelkének

aztán az

t

a 10. fejezetig

testébl való kimenetelét

kalauzoló angyalról szól a

a hét

f bn

sorában

az

3.

A

írja

4-tl

ezekben

el-

haltak bünhdéseinek leírása j, nagy változatossággal,

melyeket mind

át kell

neki

is

szenvednie vándorlása

közben. Majd azoknak büntetésére tér át az elbeszélés a 11. fejezetben, a kik többrendbeli

A

moztak egymásra. való

leszállást,

a

ennek fenekén a

13. ezt

sátánt,

tétség fejedelmét*,

ben,

12. fejezet a

a

név

ismerteti

súlyos

bnt

mélyebb poklot szerint

Lucifert,

hatalmas,

mely méltó eldje Dante

hal-

pokol alsóbb részébe

és

s

a 14. «a sö-

megrázó képborzalmas

Milton

lii

fensóg nak

majd a 16-ban a nem valami

üdvözültek örömei

következnek és

fölebb haladó fokozatokban a

gekói, köztük elhalt jeles férfiak,

mach

Donach

így

valló (24.

alább

Patrick

Sz.

fej.),

mias püspökök név

és

Conchoher

és

ós

mindig szentsé-

vagy kevéssel elbb szentélet egyházi

királyok

fej.),

kiváló ér-

így

mind nagyobb

régebben

egyes,

Írországi

király (18.

mondja

kevésbbé súlyos

15. fejezetben a

elhaltak lelkeinek egyhébb szenvedései van-

leírva;

dem

A

rajzainak.

bnökben

majd CorKuadan hit-

(17. fej.),

pedig

Sz.

meg Nehe-

Malachias

A

szerinti említésével.

26. fejezet

Tnugdal lelkének testébe való visszatérését, a melylyel véget is ér a középkor e legmvészibb szerkesztés látomása mindazok között, melyeket e rövid el

magunk

áttekintés során

A magyar

elÖtt elvonulni láttunk.

töredék a huszonhat fejezetre tagolt

beszélésnek csupán egy, a 10-ik fejezetét mondja

el-

el

a

Sándor-codex 37—39. lapján (Nyelvemléktár II. 236. s k. Ik.). E fejezet czíme a latinban J)e pena suh liabitu et ordine religionis fornicantium vei quacunque condüione immoderate se coiiiquúianlitmi. Ezt :

az alábbi megjegyzéssel egybeszerkeszti a Sándor-codex Ista esi enini (scil. poena) monacfwruni, canonicorum, sanclimonialium ceterorumqve ecclemisticoruni ordinum, qui sive per tonsuram sive per

átdolgozója

liabihini

:

il'-o

mentiri

czímet adja az hizarrságú

no^cuntur,

látomás

egész

fejezetének:

midn

talán

«Barátoknak,

a

következ

legborzalmasabl)

kanonokoknak,

apáczáknak és egyéb egyházi emböröknek, kik csak fejk megnyíretésével és ruha viselésökkel esmértetnek istennek hazudni

;

kik

tisztátalan dolgoktul

;

testöket

meg nem

tartóztatták

kik ondók bujaságval magokat för-

123

elven ként szenvednek pokolban*.

tó'ztették.

valamint az alábbi idézet

lyesírás szerint,

beszélés után

pedig

fordítónak

a

Az

el-

megjegyzése

a

ez

(Mai he-

is.)

mely röviden összegezi az egész látomás

olvasható,

tartalmát és megjelöli a forrását láltam egy könyvben, üronk

is

«Ez

:

írást

után

születése

én

ta-

ezörszáz

negyvenkilencz esztendben mikort írnának, Hiberniá-

nev

ban volt egy Tundalus

semmi

nem

jó

volt.

istennek

kiben

embör,

Ez h értelén megbetegöle

göknek látásátul igön megijede. De az

és ördö-

angyala mel-

tet megbátorétá, hogy ne félne, és véle neki, hogy jól eszében vennéje, az miket látna, mert esmóg az testben volna térend. És mikor megmutatta volna néki minemö kenj ok volna az gyelkosoknak, az hamis hitknek, az kevélyöknek, az fösvényöknek, osztón úgy mutatá meg minem kénjok volna az testi bnnel él egyházi emböröknek, stb.» léje álla és

megmondá

elhívá és

A

forditó elég híven követi

az

eredetit,

csak egy

mikor az aculeos szót, alighanem az eredetinek másolati hibája vagy téves olvasása követhelyütt botlik,

keztében, oeulusnak nézte

s

így szömökkel

fordítja,

a

minek az illet hely összefüggésében semmi értelme sincsen, is

A

tenne, lett

ha

Szótár persze

Nyelvtörténeti

felsorolja a e

szem szó

szavak latin

volna. (V. ö.

még

eredetije a

a horog

még hozzá önkényesen meg egy példája annak,

emlékeink zése,

is

szót

szerkesztk eltt is.

a hol e hely

van változtatva.) Ismét

mennyire megbízhatatlan nyelv-

legnagyobb részének olvasása ós értelme-

különösen pedig szótári czélokra való felhaszná-

lása mindaddig, a azt

ezt a helyet

jelentése alatt, a mit aligha

1.

meg nem

míg az

világosítja.

illet szöveg

latin eredetije

124

De kából

a Sándoi'-codcx

még egy

ennél

zitradé-

irodalom-

legalább

szempontból becsesebb következtetést is vonLegalább is valószín e megjegyzésbl,

történeti

hatunk

le.

hogy a

kiválasztott

Visio

töredékének jellemz

érdekesebb,

Tmigfldli

fejezet

teljes

eltt

fordítója

szövege

lehetett.

az

egész

Tartalmának

az az összegezése ugyanis, mely e fejezetet követi, bár

csak vels rövidséggel, de az egész

lényegesebb

részét

felölelleg

elzményeivel együtt annak

elbeszélés

mondja

fbb

el

részeit ós záradékát,

a túlvilágon járt léleknek testébe visszatérését ségtelen tehát,

hogy hazánkba

is

minden látomás

a

is.

Két-

elég korán eljutott a

Sz. Patrick purgatoriumával együtt ennek a másik legnépszerbb középkori visiónak a híre is. Amannak tudvalevleg a Zsigmond korába ér hagyomány sze-

rint tója, is

Tar Lrincz

volt a legnevezetesb magyar látoganyomain járva más magyar zarándokok

de az az

látták

épületes

borzalmait.

alább egy nevezetes töredékét a

Emennek meg legmeg számunkra

rizte

XVI. század els negyedébl, mindenesetre a moeltti idbl való kézirat, melynek a kis

hácsi vész

Sándor-codex valaha a befejez része

volt.

Benne

sa-

játságos, véletlen folytán a korábbi középkor latin köl-

tészetének egy nevezetesebb citiíisii,

közel

kiszoTiiclt

szomszédja

fejezetnek.

emléke,

lett

a

Hrotsuitha

J)ul-

Tuudal látomásából

Érdekes tanújele mind a kett

annak, hogy a többnyire apáczák és laikusok száraára dolgozó

kolostori

irodalmunk a középkor

egyetemes

irodalmának az értékesebb, vagy legalább a színesebb és regényesebb részébl is ültetett át egy-egy maradandóbb becs terméket. Köztük nem egy olyat is. a mely általánosabb mveltség- és mvészettörténeti

125

szempontból

mul

is

tanulságos körutazásra szolgálhat alkal-

és kiindulópontul.

így ez a látomás

is,

melylyel

jellemzbb sorának méltó betetzéseképen kissé behatóbban foglalkoztunk, mivel belle nemcsak a Dante hatalmas költeményéhez, hanem a pisai Campo Santo falfestményeihez is átnyúlnak az eszmea hasonlók

szálak.

;

RÉGI GYÖNGYÖK UJ FOGLALATBAN.

A

rosszkedv adakozó.

«A jókedv adakozót szereti az Isten. » (U. l\or. nélia a kedve ellenére adakozónak 9, 7.) De hogy megkegyelmez végtelen irgalmával, azt egy mély ér-

if^

telm

legenda példázza igen szépen.

Anatole Francé egy

magyar fordításban

is

elbeszélése,

mely

a

minap

megjelent [Pesti Hirlap, 1900

márcz. 29. Fekete kenyerei: czím

alatt),

egy 1507 tá-

ján Firenzében élt bankárról regéli el, hogy fölös kincseibl templomokat diszített, kórházat alapított de mindezt

csak

azért,

hogy gazdagságát fitogtassa; Nagy vagyo-

ellenben a szegények iránt szívtelen volt.

nát sem egészen igaz iiton szerezte.

«Mikor

egy

téli

estén

a

szokottnál

késbb

tért

haza, palotájának a kapuja eltt egy csapat félig meztelen

koldus

vette

körül, a

kik

kezeiket

nyújtották

feléje.

Goromba szavakkal

el

akarta

ket

riasztani.

De

az

éhség oly erszakosakká és szemtelenekké tette ket, mint a farkasok. Körülfogták s kér, de nyers hangon kenyeret követeltek tle. Már lehajolt, hogy követ vegyen föl s közéjük dobja, mikor látta, hogy jön

egyik szolgája, fején egy kosár fekete kenyérrel, mely

konyhában

istállóban,

az

és

kertben

foglalatoskodó

cselédeinek volt szánva.

Odaintette a szolgát

kolva

kenyeret

a

bement a házába

s

két

kezével a kosárba mar-

szegények

a és

közé

szórta.

Azután

Almában megütötte a

elaludt.

s oly gyorsan halt meg, hogy azt hitte, még az ágyában van, mikor már bepillantott az ,örök világosság' hazájába. Legelször szent Mihályt látta meg,

guta,

a ki ragyogott

a

testébl

kiáradó

fényben.

Az

ark-

angyal azzal foglalatoskodott, hogy mérlegének a serpe-

nyit

töltögette.

Mikor

nyben

látta

azok

Nicolo

az

gyektl zálogként

hogy az

ért

me-

továbbá azok a fényes aranyak,

csalás és uzsora

véget

hogy a lebillen serpe-

elharácsolt, s az a sok tallér, a

lyet jogtalanul szerzett,

a melyekhez

Nerli,

ékszerek vannak, melyeket az özve-

útján jutott, észrevette,

életét mérlegelte szent

Mihály.

Nicolo Nerli nyugtalankodni kezdett.

—

—

szólt Szent Mihály arkangyal ha az egyik serpenybe azt a vagyont

a"

bankár

—

metedd a másik teszed, a

életemben szereztem, úgy kérlek, serpenybe azokat a kegyes alapítványokat, a melyekkel jámborságomat oly fényesen bebizonyítottam. Ne

lyet

feledkezzél

meg

se

a Santa Maria Novella dómjáról,

melynek harmadrészét én kívül

lev

építtettem, se a város falain

kórházról, a melyet egészen a saját vagyo-

nomból építtettem. Ne aggódjál válaszolt feledkezem meg semmirl.

—

—

az arkangyal

—

nem

S fényességtl ragyogó kezeivel a könnyebb serpetette a Santa Maria Novella dómját s a kórhá-

nybe

H8 zat

czifra. festett

is

billent

A

de a serpeny csak

falaival,

nem

le.

bankár nagyon nyugtalankodott.

— Szent Mihály arkangyal — kezdte újból a bankár — kórlek, kutass csak tovább. Tedd a serpenydbe a

San Giovanni szenteltvíztartóját melyen Krisztus Urunk

szószékét,

s

a

Sant Andrea

keresztelése ki van

faragva életnagyságban.

a

Az arkangyal a szószéket és a szenteltvíztartót is dómhoz és kórházhoz tette, de ez se billentette le a

mérleget. Nicolo rítja el

—

Nerli

hogy hideg veríték bo-

érezte,

a homlokát.

—

—

bizoszólt a bankár Oh szent arkangyal nyos vagy benne, hogy nem hamis ez a mérleg ? Szent Mihály mosolyogva válaszolta, hogy ez a

mérleg a párizsi zálogosok

és veneziai pénzváltók

mér-

legének a mintájára készült ugyan, de azért mégis ki-

tíín és igazságos mérleg. -

Hogyan

—

—

!

sóhajtott

Nicolo

Nerli

s

nagyon

dóm, ez a szószék, ez a szenteltvíztartó s ez a kórház összes ágyaival nem nehezebb, mint egy szalmaszál vagy tollpihe ? elsápadt

—

ez a

Nicolo

Látod,

Nerli

—

szólt

az arkangyal

—

gonosz tetteidnek a súlya jó cselekedeteidnek a súlyát jóval fölülmúlja.

zei

— így hát a pokolba jutok — a fogai vaczogtak a félelemtl. — Csak türelem, Nicolo —

gondolta a firen-

;

szólt a

leg kezelje

—

csak

a munkával. Ezt

türelem,

még

még nem

mennyei mérkészültünk

el

a mérlegre teszszük.

És szent Mihály a jó cselekedetek serpenyjébe tette

azokat

a

fekete

kenyereket, melyeket

az eltte

:

129

lev

a szegények

este

A serpeny

közé dobott.

hirte-

másik meg fölemelkedett, úgy, hogy a magasságban volt. A mérleg egyik egyenl két serpeny len lebillent, a

karja

sem emelkedett

föl s

nyelve

a

nem

billent se

jobbra, se balra.

A

bankár

alig hitt a szemeinek.

Az arkangyal

így

szólt

—

nem

való vagy se a poMenj vissza Firenzébe és szaporítsd azoknak a kenyereknek a számát, a melyeket a nélkül, hogy valaki látta volna, saját kezeiddel szétosztottál, s akkor meg vagy mentve. Mert nem

Látod, Nicolo

Nerli,

kolba, se a mennyországba.

csak

a

megbánó bnös eltt

vétkeit

örök boldogság kapuja. Az Isten és kiterjedhet

nyílik

meg

az

irgalma határtalan

még egy gazdag emberre

is.

Legyél

te

ember Növeld a kenyerek számát, mert, láttad, hogy mekkora súlyuk van az én mérlegemen. És most menj békével. ez a gazdag

Nicolo

!

Nerli

fölébredt

az

ágyában.

Elhatározta,

hogy követni fogja az arkangyal tanácsát s szaporítja a szegények kenyerét, hogy bejuthasson a mennyeknek országába. És az alatt a három év alatt, a míg még e földön élt, jószív volt a szegények iránt és sok alamizsnát osztott szét közöttük B.

Ennek a szépen kiszínezett elbeszélésnek a magva már több mint másfél századdal ezeltt megjelent magyar nyelven. Ezzel korántsem akarom a plágium bélyegét sütni a jeles franczia elbeszélre. Hiszen ezek az

örökélet és örökbecs tárgyak az alakító

s?:et

közkincsei

szete teszi

ket

és

sokszor

csak a földolgozás

mvémvé-

igazán remek dolgokká.

Katona Lajos tanulmányai.

II.

9

»

:

130

De minket magyarokat mégis szerényebb köntösben

ma

elbeszél-mvészet e bájos

—

legendára,

szent hajdankor

honossá

lett

maga

kedves

a

ez

költészetének

vallásos

szülötte

már

érdemelt

derék jezsuita

feledség

homálya

meg

páter, a kit

borít,

egy rendkívül

dús és változatos tartalmú erkölcsi példatárat adott 1740.

1743-ban,

és

Az emberek

erkölcseinek

Isten igazságának tüköréi czím alatt.

mos érdekesnél-érdekesebb is

olvasható

a

jó régen

hazánkban.

Taxonyi János, a

uem

érdekelhet, liogy ha mint az, amelyet a franczia él legnagyobb mestere adott

is,

437.).

(11.

Francé legendájának a

történet

és

Könyvében

között

az

ki

az szá-

alábbi

S benne megvan az Anatole veleje, a melyet Taxonyi bi-

zonynyal ugyanonnan merített, a honnét a régi köny-

vekben ritka jártasságú franczia Taxonyinál

író vehette.

kivonatban

rövid

a

eladott jámbor

história így szól

élet vala Telonarius Péter; mindnéki az a darab kenyér, a melyet egykor adott vala egy kolduló szegénynek noha azt «Elég

azonáltal

gonosz

használt

;

nem

jó akaratból,

gel adta vala néki.

hanem haraggal Mert

midn

és türhetetlenség-

nemsokára ezután az

Istennek Törvényszéke eleibe állíttatott volna és

mind gonosz

jó,

tselekedeti

mérserpenybe

mind

vettetvén,

bnei

sokkal többet nyomtak volna jó tselekedetinagyon raegijedett vala szegény, és tsak azt várta vala, mikor mondgya ki ellene az igaz Biró a kárho-

a

nél,

zatnak

szententziáját.

Azomba egy

kéz

azt a darab

morogva adott vala a szegénynek, a jó tselekedeti serpenyjébe vétó és azonnal a két serpeny egyaránt kezde nyomni. kenyeret, mellyet

;

131

Nem

a helye annak, hogy e mély értelm szép

itt

legenda családfáját egész a gyökeréig visszafelé köves-

Legyen elég róla ezúttal csak annyit megjegyezni, hogy már a Legenda attreahan is henne van elég részletesen, az Alamizsnás szent Jánosról szóló 27. fesük.

jezetben. Ide pedig a

még

sokkal régibb Vitae PaU'um-

ból került. (Rosweydus-féle kiad.

korábbi kelet

189.

1.)

Tehát jóval

annál az idnél, a melybe A. Francé

helyezi.

nek

Taxonyi a Telonariust elég különösen tulajdonnévteszi meg, holott az eredetiben az illetó'nek csak

Péter a neve, a

ki

vagyis vámos, a

mi

valaha ép

oly

mestersége az

telon(e)arius,

szerint

evangélium tanúsága szerint

rosszhír mesterség

volt,

mint a ban-

kárság.

A. Francé talán azért a legendát

De

ezzel

már nem

azt

és az idejét

is

tette egészen jól,

kedv

került

akkortájt (1507)

hogy a helyszínét

ki

a dologból, hogy kö-

szerepelteti

adakozóját, a mikor a legenda

ismert volt.

De

mizsnás szent

hogy

mi korunkhoz.

vajmi önkényesen megváltoztatta. így

aztán az a furcsaság rülbelül

választotta az utóbbit,

közelebb hozza a

is

a maga rosszmár világszerte

ismert különösen nálunk, a hol Ala-

János

kiváló tiszteletben állott fleg hogy ereklyéi Mátyás király alatt Budára kerültek. (A mohácsi vész óta Pozsonyban vannak.) A szent ereklyéinek Budára szállítása adott alkalmat Mátyás király kortársának, a jeles Temesvári Pelbártnak arra, hogy a szentek ünnepeirl szóló prédikáczióinak függelékébe a 605 körül élt konstanti;

azóta,

nápolyi pátriárka legendáját fölvegye.

hanem egyenesen

a

De nem

innen,

Legenda awreaból került a Deh9*

:

I3á

reczem-codcxhé' (160.

rl

mely a XVI. század elejéfönfcemlített Taxonyi rö-

a

1.).

Tehát már jóval a

való.

vid kivonata eltt

is

olvashatták, legalább az épületes

könyvek forgatói, magyar nyelven e szép legendát. Csakhogy nem olyan csillogó, színes prózában, mint a milyen az A. Francé földolgozása, a melyen viszont

nem

árad

az

el

eredeti szerkezet jótékony melege és

naiv bensösége.

A

Debreczenicódex híven követi a Legenda aurea

eladását, a mely jóval körülményesebb, mint Taxonyi

már benne vannak majdnem összes hatásos franczia író a maga ragyogó

kivonata,

s

ebben

az A. Francé

elbeszélésének

hogy a

mit

alig adott egyebet

s

jobbára fölösleges

adalék

mény

a

ezen túl

a

részletei. Úgy,.

stílusán kívül

hozzáadott,

magában

is

kiváló

példázathoz.

Hogy

olvasóinkat errl meggyzzük, álljon itt csupán annyi változtatással, hogy mai helyesírásra

aurea szövege {Nyelvemléklár XI.

96.)

Egyszer a szegényök, kiülvén a napra, kezdenek

az alamizsnás

mondnak Pétör

embörökrl

vala, a

nev

szóllania,

s

a jókról

men

üresön. S

jót

gonoszokról pedig gonoszt. Vala egy

vámos, ki igen gazdag

és

hatalmas

de igen irgalmatlan a szegényökhöz, mert az

hoz

— ül-

— a Dehreczeni-codexhen tükrözd Legenda

tetjük át

«

az

lele-

vala,

házá-

szegényeket nagy haraggal elíizi vala ugyan mikoron senki nem lelettetött volna a sze-

gényök közzül, kinek alamizsnát adott volna, monda Mit adtok énneköm ? En ez mai napon tle az egyik alamizsnát veszök. S megszerzdvén velk, el házához mene vámos Pétörnek, s ott kezde állani. Azonközbe hazajvén Pétör úr, alamizsnát kezde tle kérnie. :

!

1S3

S mikoron

nem

követ

volna, kivel

lelt

szegényt

a

meghagyitanája, utánna viszön vala szolgája egy kosár köles-kenyeret,

s

amaz felmegmondá, hogy ön-

egyiket hozzája hagyítá. S

ragadván, társihoz

futa

vele

s

nön kezébl vette volna az egy köles-kenyeret. Két napnak utánna halálra kórúla vámos Pétör vitetek az Úristennek

recsenöket,

s

ítéletire.

S láta

néminem

tehát egy mérték vagyon kezökben,

mind belerakják egyfell

és

szes

az

másszomorú kedvvel néminem szép fejér emböröket állania, miért a mértéknek felében semmit nem tehetnek vala. S monda egyik kzz ülök Bizony semmije nincsen több ez embörnek, kit ide tehetnénk, ó'

gonoszságit

tett

;

s

fell láta

:

hanem

az egy

csak

melyet

köles-kenyér,

az

Urunk

Krisztusnak szeretetiért két nappal ennekelötte akaratja

mikoron a mértékben tettek volna, a bnökkel nyomnia. S mondának a szent angyalok e Pétör úrnak Tégy többet valamit ez köles-kenyérhöz, mert majd elvisznek a szerecsenök S felocsúdván s megszabadulván, mondja vala gyakorta Ha ez egy köles-kenyér, kit akaratom nélkül

nékül

ada. Kit

kezde

egyaránt

:

:

hagyíték

a

szegény höz,

mennyit használ, a

ki

ennyit

használa,

s

vájjon

mindön marháját szegényöknek

osztogatja Úristenért jókedvvel?...*

Az eredetiben a legenda tovább

folyik,

s

benne a

megtért vámos az irgalmasság több példás cselekedete után hazájából elbújdosik és a Szentföldön szolgasor-

ban

él,

a

hol

honfitársai

sanyargató életmódjától reveszi,

el

ráakadnak

;

de

hogy ön-

ne vonhassák, a mint ész-

hogy fölismerték, megfutamodik.

E

közben

Isten csodát tétet általa s így nyilatkoztatja ki a tért

bnösnek

szentségét.

meg-

134

II.

A Már

látszat csal.

jóval szabadabban, mint Anatole Francé, bánt

mvészet egy másik mestere, a német Kellek Gottfmed* egy szintén a Legenda aureaból, elbeszél

el az

még

bl

ugyancsak Alamizsnás szent János

pedig

életé-

vett fejezettel.

Mindjárt a vámos Péter története után következik a méltán

ban a

«

arany » jelzvel kitüntetett dús legendatár-

látszatra czéda, de valójában szentélet

szerzetesé, kinek

viselkedése

botránkoztatja. Csak

a szállongó hírnek,

Vitális

Alexandriát meg-

szent pátriárka

a s

egész

nem

ád

hitelt

mikor a térít barát halála után

annak jámbor élete kiderül, a megbotránkozottak is belátják, hogy a látszat szerint ítélve, nagyon igazságtalanok voltak.

Ez a történet azonban sokkal mélyebben gyökereannak a kornak az erkölcsi fölfogásában, a mely szülte, hogy sem a régiség tisztes patináját róla le-

zik

súrolván, mást, mint megbotránkozást kelthetne. Azzal

hogy a társai

4

novella Shakespeareje»

nevezgetik

merben elüt szetesen

—

a

— mint Kellert

Legenda aurea

honfi-

szellemétl

véget toldott hozzá, a történet termé-

egy csöppel sem

lett

épületesebb.

De

hiszen

német költ maga is bevallja, hogy legendáinak «az arczulatát néha egészen más világtáj felé fordította, mint a mely felé a hagyományban reánk szállt

a

alakjaik tekintettek n. *

Sieben Legenden:

Werke VU.

386.)

V.

Der schlimm-heilige

Vitális.

(Ges.

1?!5

Legyen neki az

más

részben

és

a

követel attól a

tet

hite szerint, de a

hagyomány mvészettl,

az igazság zászlaját

mi ízlésünk

e

iránt nagyobb tisztele-

a mely nagy kérkedve

lobogtatja.

m.

A

mennyei madárka.

Badó Antal Dalok tetében,

és törtérwtéJiL

czím

verses kö-

TDST és"Tov. lapokon egy mélyértelm

a

melynek igen nagy keleté van a világirodalomban. Radótól magától tudom, hogy e verse miatt, a mely a Magyar Szemléhen jelent meg elször, a plágium víi4ját_a^rta^ y]alaki._rásütni, a minek bizonyítékául Wolfgang_ Müller Der Mönch von Heisterhach czím történetke olvasható, Fráter Eugenius, a

költeményére Longfellow is

;

de

még

legalább

dolgozására e legrégibb

felé

apátságban,*

szerint

helyi

föl-

legenda és a XI.

a németalföldi

els

Afflinghem

apátja, Fulgentius idejében.

értésére adják,

dok-szerzetes

valónak

* **

darabjára

legrégibb följegyzés** szerint a nevezett apátnak

egy napon

sem

volna akár

tárgynak, a mely eddig ismert

történt

ennek

második

egy tuczat régibb és újabb

gyönyör

följegyzése

s2Lázad__Yége

E

Hivatkozhatott

hivatkozott.

Golden Legendjének

Ma

K

érkezett a monostorba,

mondja magát, Az apát elé

ismeri.

hogy valami

tisztes zárán-

aki

váltig

oda-

jóllehet

a

rendtagok egyike

vezetik

s

ennek kérdéseire

belga terület, a mechelni püspökségben. d. Prosadiehtungen, 543

Dunlop-Liebrecht, Gesch.

1.

} i

136

eladja, hogy az

éjjel

még

elmerengett

lyen

s

résztvett/ szerzetestársaival

melynek éneklése közben mé-

a hajnali zsolozsmán, a

töprenkedett a 89. zsoltár e ver-

a Te szemeid eltt annyi, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt ». Nem is követte társait az ájtatosság végeztével, hanem ott maradt a

sén

tMert ezer esztend

:

choruson elmélkedve e szentírási vers titkos értelmén. Merengése közben egy madárka jelent meg eltte, melynek bájos éneke ellenállhatatlan ervel vonta öt ki a templomból s ment, ment utána, míg ki nem ért az erdre, a hol

dárnak

még

egy ideig gyönyörködött a ma-

kimondhatatlanul

hogy onnan

visszatért, föl

meg

tozhatott

távolléte

szívderít

nem

Most,

dalában.

tudja fogni, mint vál-

rövid ideje alatt a monostor

környéke annyira, hogy rá sem ismer. Mikor erre Fulgentius, az apátúr, megkérdé tle, ki volt akkor az apát s kik a föld hatalmasai, mikor a moés egész

em-

nostort elhagyta, kitnt, hogy csupa olyan nevet lít,

a

kik

háromszáz

esztendvel

annakeltte

éltek.

Erre a szerzetest egyszerre nagy gyengeség lépé s

meg

a halotti szentségek ájtatos fölvétele után elhunyt az

Úrban.

el

így adja

a

legendát

annak legrégibb

ismert

forrása.

Közel CBBrroNi

áll

az eladáshoz, csak annál jóval rövidebb

Odo * mindössze pár

legendáról,

egyik prédikácziójában vasható.

Az

sornyi

mely a nevezetes egyházi (húsvét utáni

4.

afflinghemi krónikától csak

emlékezése

szónok

a

és író

vasárnap)

ol-

annyiban tér

* Odo alighanem világi pap volt, bár némelyek a cziszterozi rend ékességének tartják. Centona nagy valószínséggel a mai Cheriton, az angolországi Kent grófságban.

137

eladás, hogy

a kivonatos

el ez

hallgatásába elmerült

barát

madárka dalának

a

nem három, hanem

csak

kétszáz esztendeig van távol kolostorától.*

Még ugyancsak

az elbbivel

áll

;

szerzetes elragadtatását.

két

mely némi rokonság-

de csak annyiban, hogy szintén a benne szerepl jámbor Azonban hiányzik az elbbi

okozza

énekszó

csodaszép

eladás közös kiindulópontja

zetesnek

maga

is,

itt

s

vontak

e

örökkévalóság

az

Más

az egésznek

a mennyei jelenéssel boldogított szer-

szent Katalin és szent Ágnes, utóbb pedig

Szz

a Boldogságos

írhatatlanul

:

való töprengés.

fölfoghatatlan titkán

a kifejlete

els felébl való

Dialógus miraculorumának

csodatörténete,

egyik (VII. 22.)

ban

XIII. század

a

CAESARros

Heistehbachi

gyönyör

nyújt édes

énekével.

körbe, minthogy

czíme alighanem

a

E

vigasztalást le-

legendát csakis azért

MüUer költeményének

heisterbachi

cziszterczita

jeles

a e

följegyzésének homályos emlékére vezetend vissza.

Részletesebben kiszínezve mondta

el

már

az

elz

Xn.) század második felében Madrice de Sully, párizsi püspök (meghalt 1 196-ban) e kedves példázatot, eleven, szinte drámai közvetetlenségü eladása s az számos tájszólási változatú szövegben maradt ránk, a melyek a Románia V. köt. 473 485. lapjain olvashatók, mint jellemz mutatványai a franczia nyelv (a

—

akkori állapotának. Itt

már a

mutat, a

történet szerkezete is nevezetes változást

melyhez

följegyzések

nagyjában ragaszkodnak a késbbi

is.

Ezek közül csak a nevezetesebbeket akarjuk * Hervieux kiadásában (Paris, 18%.) 295.

1.

ezúttal

138

említeni, a

melyek útján

terjedéshez

jutott.

e legenda szélesebb

kör

el-

Körülbelül egykorúak, a XIII. szá-

zad végérl, illetleg a következnek az elejérl valók

Maktinus Polonds, Bozon Miklós és Joannes Junior szerkezetei. A szent Domonkos rendjébl való gneseni érsek (a troppaui nemes Strepus család sarja, megh. 1279-ben)

egyházi

beszédeinek

függelékéül egy rövid

példatárat szerkesztett, jobbára a kevéssel

idsb Étienne

de Bourbon (megh.

1261

szerzetes

Martinus Polonusnál a kiinduló-

czélú nagy munkájára támaszkodva, s ennek 16. fejezetében mondja el a mennyei madárka énekétl elragadtatott jámbor történetét.

táján)

hasonló

hogy a barát a paradicsomi örömök valamely bármi csekélyke részét áhítja elre megsejdíteni, s erre adja meg neki az Isten különös kegyelme, hogy a madár csodálatos énekét liallgassa. A kolostorból való távollét itt 365 esztendeig, a Ferencz-rendi Bozon pont

az,

Miklós

(1320 körül)

különben igen

hasonló

normann szövegében * kerek 300 esztendeig Bozon elbeszélésével körülbelül egykorú Scala

gazdag tartalmú GoBii

példagyííjteményének

1480. évi ulmi

kiadás

az a nevezetesebb ki a kertbe

a

Joannes

A

Joannes

kivonatos

a roppant

Junior változata

vagy (az

102b lapján), a melyben csak

eltérés,

szerzetest,

vezve (fülemile). sát

coeli,

anglo-

tart.

hogy s

a

itt már angyal vezeti madár meg is van ne-

távollét éveinek

e történetnél

nem

száma 500. Forrá-

jelöli

meg,

s

így való-

színleg szóbeli hagyományból merített, a mi nála elég gyakori

* Let íámitli et

eset.

contet morálisét de Nicole Boton, par Ijucy Toulmin Paul Meyer. Paris 1889. ÍH. 1.

139

Majdnem egy

bázeli prédikátor (szintén dömés,

Hekolt János, Joannes

századdal fiatalabb a fölötte népszer

részletezbb

jóval

Junior)

mint {De

elbeszélése

Tempore 84 N), melyet a mi Temesvári Pelbártunk, a hazai minorita-rend egyik legkiválóbb disze

s

régibb

irodalmunk méltó büszkesége, mintegy a fevont össze {De temp. pasch. 20 Y). Pelbárt azon-

egyházi lére

(Herolt) mellett egyúttal a Specu-

ban a DisciPULDS

lum exemplortim czímü gazdag gyjteményre

is

hi-

Érdekes már most Pelbárt szövegét kétrendbeli

for-

vatkozik.*

A

rásaival egybevetni.

a Discipulusé,

s

Speculurn kiindulása más, mint

Pelbárt

az utóbbit követi.

íuwban megint

az

el, csak

részletezbben kiszínezve

kissé

A

Specu-

afflinghemi régibb szerkezet kerül ;

ellenben a

Discipulusnál Martinus Polonus följegyzésének bevezetése ismétldik.

közeledést

Csak a történet záradéka mutat némi

A

a Speculumhoz.

szerzetes elragadtatásá-

nak idtartama a Discipulusnál 340, a Speculumha,n (IX. könyv, 65. fej.) 300 s Pelbártnál is ugyanennyi. A csodaszép ének madárka nála csak madár képébe öltözött

még

angyal, a

mi

a

megnevezett források mellett

a Scala coeli hatására

könyvet Pelbártunk

sokat

is

látszik vallani.

forgatta,

Hogy

annak számos

e

bi-

zonyítékát nyújtják beszédei.**

Nagvon

is

messzire vezetne bennünket, ha e remek

* Ez nem tévesztend össze a Discipulus beszédeinek függelékével, a Promptuarium exemplorum czímü betrendes példatáiral, a melybl Pelbárt s tanítványai és követi nálunk is sokat merítgettek. * L. Temesvári Pelbárt Stellariuma és a Scala coeli czím dolgozatomat az Irodalomtörténeti Közlemények 19Ü0. évi 2. füzetében.

140

legendát további vándorútján, kivált az újabb riíímzoti

mezején is követni akarnók. Egyik kelet földolgozását, a Longfellow-félót, különben már említettük. (Ebben a szerzetes neve Félix.) Ismeretes e példázat a keleti irodalmakban is; különösen az orosz népnek egyik legrégibb kelet épületes olvasmánya. Nálunk más szabadabb földolgozását, mint az elöljáróban említett Radó-félét, nem ismerem. Csak távolabbi rokonságban van vele, de az alapeszme közössége miatt mégis ugyan e körbe tartozik, legalább is annyira, mint Heisterbachi Caesarius föntemlített legendája, az Érdy-codex 508 515. lapján lév Exemplum mirahile. {Nyelvemléktár V. 262—275.) irodalmak tágabb legszebb

új

—

SHAKESPEAEE OYMBELINEJE. «

Shakespeare forrásainak gondos tanulmányozásai)

Raleigh szerint módszerére,

—

nem

«ha vet

—

.világot drámaírói

mélyebben

kérdés

a

nagyjában negatívok maradnak.

értelmezésének

Meséi

némi

sokkal

visz

Eredményei

szivébe.

is

nem

súlypontját

szabad

azon

részekre helyeznünk, melyeket másoktól kölcsönzött és

A mit hozzáadott áz anyaghoz, ha összehasonlítjuk azt, a mit talált,

változatlanul megtartott.

maga

az

azzal, a

volt és

mit ránk hagyott,

ez

arra

a következtetésre

kényszerit bennünket, hogy könyveinek megválasztása

nagyjában a véletlentl függött.

Ha nem

ezek kerülnek

mások ép úgy megfeleltek volna, d-*' A végs következtetést készséggel aláírhatjuk, a nélkül azonban, hogy ezzel a « kérdés* ki lenne küszökezébe,

bölve az irodalomtörténeti kutatás és a jórészt ettl

függ

sBsthetikai értékelés feladatainak

körébl.

ugyanis azt mondani, mert ahhoz kétség

nem

a mit Shakespeare adott az anyaghoz, az

is

Könny

fér,

hogy

maga

volt.

hogy sok esetben nagyon nehéz, néha meg egyáltalában nem lehet megállapítani abból, a mit ránk hagyott, hogy mi volt az, a mit talált. A számvetés e Csak az a

baj,

* Shakespeare. írta

Raleigli Walter.

Czeke M^iaune. Budapest 1909, 8^

1,

Angolból

fordítottig dr,

142

tekintetben csak akkor adna maradék nélküli eredményt,

ha olyan reagenátiákkal léphetnénk Shakespeare bonyoösszetétel drámái elé, a melyek csalhatatlan vilá-

lult

gossággal kiváltanák a vegyülékböl a költ sajátját.

honnan vegyük egy olyan megmagyarázhatatlanul tett

alkotásii

kéml

írói

egyéniségnél,

a

mely csodálatos

a

szert,

saiban a készen

leltet

az általa

min

De

össze-

az övé, azt a

és szeszélyes

hozzáadott

alkotá-

elemektl

mindig egész biztosan el tudná különíteni? S aztán a késaen leltet illetleg is a kérdések egész raja tolakodik elénk. Vájjon hogy értend esetrl-esetre az a készen eltte volt anyag? A feldolgozásnak már milyen fokán, a készségnek milyen értelmében találta ezt az anyagot s ehhez képest mennyit és mit kellett vagy nem kellett a magáéból hozzáadnia ? S az akkori és

különösen a nála ismert dolgozásmódot és drámai

szövegeinek részleges

betoldások

zilált

és

hagyományát számbavéve, hányféle

vagy

átírás

teljes átalakítás,

simítások

nyomait

színmvek, a melyek a költ

kisebb-nagyobb

viselik

magukon

e

saját lelkének legsajátabb

részét is többféle rétegbl, többféle fejldési fokról va-

lóknak engedik felismerni

;

arról

nem

is

szólván, hogy

mennyi részük van ezeknek a szövegeknek kialakulásában addig, a míg egy-egy darab els negyedrétü külön nyomtatása, és innen odáig, a míg az els ívrétü kiadásnak (1623) olyan, a milyen idegen kezeknek

is

végleges kánonja létrejött.

Mindezen nehézségek felemlegetése csak arra való, hogy bizalmatlanokká tegyen bennünket minden olyan kísérlettel szemben, a mely Shakespeare darabjainak tarka szövevényü meséit erre vagy arra az irodalmi hsre pró-

bálja visszavezetni s azt hiszi,

hogy ebbl megállapít-

143

hatja,

mennyit

és

mit adott hozzá Shakespeare ahhoz, a

E

részben szerintünk a kutatás mindig homályban fog botorkálni, mivel csak a legritkább esetekben mondhatjuk meg egész bizonyossággal, hogy a nagy költ valamely darabjának ezt vagy azt a részletét csakugyan ebbl vagy abból a forrásból merítette.

mit készen

A

talált.

valószín lehetválogathatunk száma közül a szerint, ségek nagyobb a mint többet vagy kevesebbet tulajdoníthatunk a költ szabad röpt képzelmének, másfell pedig szkebb vagy tágabb határt szabunk olvasmányainak és élszóbeli, vagy a vele egykorú színpadról közvetetlenül feléje legtöbb esetben a többé-kevésbbé

áramló hatásoknak.

S ne feledkezzünk meg még egy dönt fontosságú körülményrl. Nagy szerepe van a források kijelölésénél a

darabok keletkezése idrendjének

és

is,

ha ez iránt

sincsen egynémely esetben teljes bizonyosságú adatunk,

akkor tetemesen megnehezül egyik-másik korabeli

for-

els sorban attól függ, megvolt-e már e forrás azon idhatárok között, a melyek az illet színm születésének évét néha csak

rás feltevésének lehetsége

;

mert

ez

korlátolt pontossággal engedik megállapítani.

Mindezeket számba

kell

vennünk, mikor Shakespeare

Cymhelinejének, a költ legszövevényesebb

meséj

jának, tartalmi elemzéséhez fogfink. Lássuk az

id

kérdését, a

séggel színre került.

darab-

elször

is

melyben a darab nagy valószínBels, ú. m. stílus- és versmérték-

okok és egy küls vallomás is a már öreged és nyugalomra vágyódó avoni hattyú búcsúdalai közé, az

beli

utolsó regényes

a Fz/iarral ós a

részben

színmvek

csoportjába sorolják

Téli regével,

shakespearei

némelyek

Perikles-szol

is

;

tehát

szerint a csak

együvé

tartozó,

144.

sajátszeren 1611

jellemzett

közötti

tragédia,

csoportba,

lánczolatát

Antonius

Cleopatra

és

melynek

1608

és

csupán á két késbbi római

meg

Coriolanvs ós

szintén csak részben Shakespearetöl való

VIII.

a

íícnnk

szakítja meg.

A

Viharral

a

és

Téli

regével e darabot a mese-

hangulat közössége, továbbá a kiengesztelödésnek az a közös szelleme rokonítja, mely a küzdelmek végén

mindent jóra

fordít.

Periklésszel pedig, az Apollonius-

e kési hajtásával, szorosabb fzi a görög regény kalandot kalandra halmozó szertelensége, mely semmi valószíníítlenségtl

rege

törzsének

szívós

kapcsolatba

sem riad vissza, csak az érdekesnél érdekesebb, meglepnél meglepbb fordulatokat hajhászsza. Másfell az inkább csak typikus, mint egyéni jellemek rajza, de részben a források is Lear, majd Olhello, st

Romeo

és

érezhették

nyét

az

Júlia

felé

mutatnak.

els

rokonnak

cselvígjátéknak felfogás

is, mert a Újabb mbírálók

folio-kiadás (1623) szerkeszti

tragédiák sorának végén helyezték

els

Ezekkel

tragikus összeütközésekkel induló cselekvé-

vagy középfajú

mellett

el.

drámának

Ulrici* ugyancsak

veszik.

furcsa

Az

okos-

kodással tör lándzsát, mikor azt bizonyítgatja, hogy a induló többszörös ármány épen sokféle, egymást keresztez elágázódásával hogyan semmisíti meg

tragikusan

kölcsönösen egymást s hogyan hat végül tulaj donképen komikai ervel. Ez a belemagyarázás aligha födi Sha-

kespearenek a darabbal elérni óhajtott hatását. Minden-

kép figyelemre méltó, hogy akár magasabb, akár alacsonyabb komikai elemben a nagy költnek épen ez * Shakespeare' n dramatische Kurut. 8 k.

1.

á. Aiifl.

T.fipzi!? 1H47. Hsr).

145 a is

színmve sokkal

színezd

hogysem

Cloten esetlensége

annál

iróniánál egyebet váltana

megoszlott

ronczok

Még

legszegényebb.

a

félelmesebb,

kara

ki,

a

kétfélekép

melyet az udva-

elfojtott boszúsággal,

itt

ott

aljas hizelgéssel tolmácsol.

Ha azonban Cymhelinet az imént a költ legbonyomeséj színmvének mondottuk, azzal még ko-

lultabb

rántsem értettük egyúttal azt a

szó

tulaj dónk épeni

is,

értelme

hogy

e

darab gazdag

szerinti cselekvényben.

Inkább csak váratlan fordulatok czikázó vonalán kergetik benne egymást az események, a melyek több mesterségesen összebonyolított mese szálaiból szövdnek össze a

mükbi

fbb szereplk

sorsává,

következetesen fejlesztve

s

nem

pedig

jelle-

a logikai és erkölcsi

kényszerség vaskapcsaival egymásba fzdve határozzák meg ezt a sorsot. Ezzel egyben azt is jeleztük, hogy a tuladonképeni drámai jellemzés dolgában, a melynek nagy mesteréül Shakespearet méltán ünneplik, e

mvétl nem

szabad túlságosan sokat várnunk.

a szó valódi értelmében vett, vagyis a jellemnek

részben belle

is

folyó sorsnak összeütközésébl

Itt

és a eredt,

önelszánáson alapuló, erkölcsi beszámítású tettek helyett

inkább csak a népmesei alakok typusainak cselekedeteit látjuk

kaleidoskopszer játszisággal

magunk eltt

le-

Egészen olyan typikus alakok járnak-kelnek néhány kivétellel a darabban s ezek is csak részben

peregni.

kivételesek

mint a

—

—

azon a módon tesznek-vesznek, vagy Hófehérke gonosz mostohái,

s teljesen

Hamupipke

bábkirályai és ártatlanul üldözött csodaszép herczegni,

balga otromba óriásai, jóságos törpéi és végül minden ármányon, minden akadályon felsbb segítséggel diadalmaskodó fényes daliái szoktak cselekedni. h'ntnriíi

Jmjok tmriilmányni.

II.

10

146

a nagy bbájost, a tündérszigetétl készül Prosperót, ez esetben a halhatatlan költíít inagát, ha ismeretlen mélységbl hirtelen szédületes magasba emelked mvészi pályája deleljén túl, mikor varázsvesszeje már-már kihull kezébl, még mást várnánk tle, mint néhány édesbús regét. Mintha

Félreértenök

búcsút venni

volna

csak azért festegette

dúsgazdag életének

alkonyán, részben a palettáján maradt színekbl

újabb játszi

vázlatok

gyanánt,

változatai

e

korai

régibb

s

kedves

hogy bennök tisztább, már szinte földöntúli béke hónába kalauzolja a szenvedélyek zivatarában megfáradt lelkét s vele a miénket is.

regéket,

Ennek a szivárványos dernek

a

Vihdn-dl

és

a

Cymheline legmaradandóbb értékéül, most már nem fogunk fönnTéli

regé\el

akadni

a

darab

szembeszök

id

és

hangulatát

közös

sok

nézve

kisebb-nagyobb

szerkezeti fogyatkozásain,

ellenmondásán,

melyek a

tér,

okság gondolkodási formáinak érczigáit mind-

le-lerázzák. Nem esünk a jó öreg Johnson Sámuel és más pedáns mbírálók hibájába és nem ütközünk meg velük azon, hogy jelenetrl-jelenetre változik benne a színtér, melynek Róma és Britannia

untalan

közötti távolságait

guldj ák

be

hétmérföldet

idestova

a

fogjuk különösnek találni,

egyéb darabjai

is

lép csizmákkal

szá-

Azt

sem

szerepl -

személyek.

hisz

ehhez

Shakespeare

eléggé hozzászoktattak bennünket,

—

hogy a tizenkét napra eldarabolt cselekvényt minduntalan kisebb-nagyobb idközök szakítják félbe egyegy felvonáson belül is. Teljesen átengedve magunkat a

valóság

világ

fölé emelked mese- vagy álommég azon sem botránkozunk meg,

törvényei

varázsának,

hogy az Augustus-korabeli

brittek

és

rómaiak

közé

147

meg

spanyol

olasz, franczia és

hollandi gavallérok ke-

verednek, a kik egészen a költ életidejének érintkezési

formái szerint társalognak és a római «couleur locale»-t csak annyival jelzik, hogy signornskk czímezgetik egy-

mást

Még abba

!

fensbb

is

belenyugszunk, a mit pedig talán

a költ

iróniával

hogy a

mellékalakjával,

maga

is

volt a trón két örökösét elrabolni, s

nyomuk

teljesen

tl fogva

elég

rovásra vétet egyik

királyi udvarból olyan

veszett.

De minek

szaporítanók e rég-

gazdagra gylt hibajegyzéket, az ana-

chronismusoknak

Shakespeare

egyéb

töméntelen számát, a melyek közül

hogy Yergilius

itt

darabjaiban

is

a legrikítóbbak,

Horatius kortársai pisztolylövésrl,

és

kártya- és tekejátékról beszélgetnek.

a

könny

hogy ezeknek azóta

Minek emlegessük melyek

fölösleges ismétléseket és kimagyarázásokat,

pl. Jachimo hosszú elbeszélése az egymásnak is ellentmondanak. Avagy minek rójuk fel a darabban túlteng lyrai és epikai elemet, mikor az elbbi egyúttal annak legnagyobb szépségeit is magában foglalja, az utóbbi pedig, a szerkezetet gyöngít vétsége mellett, annyi fényes mester-

némelyek,

közül

utolsó jelenetben,

vonással ékeskedik.

Még

legalaposabb a sok-sok kifogás közt, a mit

a

a darab ellen szigorúbb bírálói felemlegetnek, az utolsó felvonásbeli

látomás, mely a börtönében elaludt

thumus

tárja

közül

elé

a

szerencsés

gyarlóbb nyelvével

is

kifejletei

kirívó

idegen kéz betoldásának, mások a dolgozott

régibb

vázlat

Pos-

Ezt a többi

részletet

némelyek

Shahespearetl

szándékosan vagy

át-

véletlenül

megmaradt emlékének nézik, de sem az egyik, sem a másik módon nem tudják teljesen megnyugtató magyarázatát

adni.

Mi

azt hiszszük,

hogy a költ sokszor 10*

148

dolgozó

sebtében

és

átdolgozó kezének egyéb hasonló

is egészen jól elhelyezhet, mint azoknak az áldozatoknak egyike, melyekkel leghálásabb

elnagyolásai között ez

közönsége

nem mindig

legjobb ízlésének olykor hódolni

kényszerült.

Mindent összevéve, azt hiszem, hogy e darabbal szemben akkor helyezkedünk a legigazságosabb álláspontra, ha nem keresünk benne egyebet annál, a minek a költ szánta és a mit a maga kora ép azidétt átalavagyis olyan tündéries kuló ízlése szerint tle várt látványosságot, a mely a népmese, a novella és a nem:

monda alakjaival és ismert motívumaival dolgozik még a mysterium-dráma kezdetleges technikáját is alkalmazza. Ilyenek idrl-idre fejlettebb

zeti s

részben

drámai formák után jelentkez ellenhatásokul

azótfi is

ismétldtek a változó irodalmi divatok sodrában. Gondoljunk csak a XIX. század elejének német mesedrámájára és az ugyané század végén megint

felújult

mely azért mindig korszer eszmei tartalommal tölti meg a régi kereteket. S ezt teszi Shakespeare is Cymhelineiéhen ép úgy, mint az ezzel hasonló

irányra,

legközelebbrl

rokon

Téli

regében és a Viharh&n

is.

S a fantasztikus álom- és mesevilág ködfátyolképei azért bírják el, ha még oly lengéknek látszanak is, a rájuk nehezed s a bennök kifejezd mély és örök igazságok súlyát, mert ezek a fátyolszövetek is az emberi lélek

és

legrejtelmesebb

mélységeibl, a

tömegérzés

tömeggondolkodás valamennyiünkkel közös kincsébl

vannak bámulatos intuitióval elvarázsolva. De lássuk a mesét magát, úgy, a hogy Shakespeare elénk adja. Cymbeline, Britannia királya, a darab cselekvényének megkezddte eltt két évtizeddel egy hséges

14Í)

vitézét, Belariust,

puszta

rágalmak alapján

számzte

udvarából. A bntelenül sújtott felháborodásában olyat követ el, a mivel most már csakugyan rászolgál a hit-

szeg nevére elraboltatja dajkájukkal a királynak egy három és egy két esztends fiacskáját, Guideriust és Arviragust, s a világtól elrejtett erdei magányban ne:

veli

fel,

mindarra megtanítva ket, a mit csak

saját

lelkének jobb és nemesb tulajdonaiból beléjük olthatott.

Ez elveszetteknek hitt fiúkon kívül van Cymbelinenek els, elhalt nejétl még egy leánya, Imogen, ki a darab kezdetekor kezét titokban apja derék fiának,

hadvezére

Leonatus Posthvimusnak, nyújtotta. Ezzel keresz-

tülhúzta gonosz mostohája

otromba és hogy

számítását, ki

faragatlan fiának, Clotennek szánja a királyleányt, e

házassággal

fia

számára a trónt

biztosítsa.

Leonatust

második neje hatalmába került, ennek ármánykodására érthetetlen haragjával sújtja és számzi birodalmából Imogent pedig az iránta jóin-

a

király, ki

teljesen

;

dulatot színlel királyné rizetére bízza

s

ezzel

kiteszi

a durva és esetlen Cloten tolakodó udvarlásának,

majd

a visszautasíttatása miatt felbszült ficzkó üldözésének.

A Eómába

került Leonatus, kevéssel megérkezte után,

vendéglátó

gazdája

az

olasz

házánál, több úrnak társaságában

Jachimóval vitába elegyedik, melybl

gondolatlan

heve

és

sértett

A

szerelme jeléül

s

zálogául ujján visel.

gyrjét

is,

melyet hitvese iránti

ennek rendületlen viszöntszerelme

A

kikötés értelmében

szóló ajánlólevéUel ereszti útnak a

ságában

megis alig

fogadásra

összeg mellett értékes

h

maga

hségére koczkáztatott fogadás felteszi nagyobb pénz-

tudja, hogyan, a neje

örvényébe sodorja.

büszkesége,

vakmern kétked

ni hség

Jachimót,

feleségéhez állhatatos-

150

Ez Britanniába érve, mindjárt az Imogennel való els találkozásnál látja, hogy itt minden ostroma kárba

nnek

mert a

veszett,

mesterkedése, törést szenved.

még

sziklaszilárd

minden

erényén

a-férj gálád elrágalmaz ása is

Most ravasz cselfogással

álsikert

hajó-

csem-

pész a szenvedett kudarcz helyébe. Azzal az ürügygyei,

hogy a reá

bízott értékes holmit holnapi visszautazásáig

csak egy éjszakára biztonságba helyezze, Imogen enge-

delmével ennek hálószobájába vitet egy ládát elrejtzve

lesi

az

éj

gyanútlan

beálltát és a

Ennek bekövetkeztekor elbúvik

rejtekébl,

s

ebben

n

álmát.

sebtében

megszerzi a szükséges tanujeleket, a melyek állítólagos bizonyíthassák

sikerét

st

szobának és

a

:

képeinek tüzetes leírását

ezenkívül a

s

mi mindennél döntbben

a

testén

vallani,

egy

bútorzatának,

n karp^or

anyajegyet

rejtett

eczét,

fog 'az asszony ellen jól

is

szem-

ügyre vesz.

Eómába neje tör

ki

a

csakugyan meggyzi most ádáz szitkokban

visszatérve, Leonatust

A

htlenségérl.

ni nem

csalódott

ellen

s

a

bnösnek

vélt asszonyt

halálra szánja; híi szolgájának, Pisaniónak,

levelet ír,

melyben meghagyja

neki,

kelnének

hazába. Pisaniónak az a feladata,

hogy csnlja el nejét Milford öblébe azzal az állhírrel, mintha ott hónába titkon visszatért férjével találkozhatnék s onnan majd együtt biztosabb

hogy úrnjét alkalmas helyen

és^

idben

_öJj,e^Jüeg: s a

végrehajtott gyilkosság bizonyító jelét küldje

dájának.

nem

De

a

li ember az Imogen

tudja elhinni

s

nem

meg

gaz-

ellen emelt vádat

képes a parancsot

teljesíteni,

mikor gyilkos fegyvert kellene rántani az angyaltiszta nre, közli vele férje másik levelét, azt, melyben a szörny vád van. lUr ennek olvastával Imogen maga 8

151

kéri

hogy az immár reá nézve

Pisaniót,

meg

életétl foszsza

nem

férfiruhát

ad

ez

ó't,

neki

nem

teljesíti

értéktelen

kérelmét, ha-

hogy

azzal a tanácscsal,

ál-

készül hadak vezérénél keresImogen a vadonban bolyong s

öltözetben a Britanniába

sen apródi szolgálatot.

teljesen kimerülten Belariusnak és nevelt fiainak, tehát

a

saját

a

nem

fel

kerül. Itt

rövid

természet

ismert testvérbátyjainak lakóhelyére

idre a leggyönyörbb

ölén, a

romlott

világtól

szövdik

idyll

távol, testi-lelki

üdeségben felserdült két daliás levente, nemes érzés és bölcs godolkodású nevelatyjuk és a náluk vendégül

E

tartózkodó kedves Imogen, most Fidél között.

tekrl mondja képzelmet

is

Schlegel

újult

Á.

V.,

hogy

«a

jelene-

legbénább

erej költi szárnyalásra tudnák

kelteni 9.

De belé

a harmatos csillogású intermezzóba

robban a fegyverek zöreje

s

csakhamar

két oldalról

is

köze-

Egyfell az udvar részérl, hol Imogen szökését észreveszik, s Cloten, egy Leonatus szobájában talált levél áruló nyomán üldözbe veszi t. GaJád terve szolgálatában Posthumus ruháját ölti magára, de minekeltte czélját érhetné, Guiderus akad

ledik egyszerre a veszedelem.

iitjába, ki vele

üti a fejét.

kardját összemérvén, egy csapással

Idközben Imogen

nak adott üvegcse tartalmából szolga

ersít cseppekkel

a

királynétól

ivott,

le-

Pisanió-

melyet a jólelk

teltnek vélt, holott a

gonosz

királyné szándéka szerint gyilkos méreg, valóban pedig az udvari orvos éber gyanúja folytán

okozó

ital volt

csak

tetszhalált

benne. Imogen aléltságának ideje alatt

érkeznek haza Guiderius és Arviragus s a kedves ifjút, mert annak vélik öt, halottnak nézve, temetni készülnek. Melléje akarják elföldelni a fejétl megfosztott

Cloten

lo^J

holttestét

Imogen

is.

Míg

(Fidél)

szedni

virágot

felhantolandó

maga

ez felérez, meglátja

mennek, hogy

mellett a férje ruháit visel

Leonatus holttestének vélve, keserves

hullát, azt

vele

díszítsék, azalatt

sírját

sírással

borul reája. így találja ot a római hadak vezére, Cajus Lucius, ki szolgálatába fogadja t.

A rómaikkal jönnek Britanniába Leonatus és róla mitsem tudva Jachimo is. A brittek elleni csatában Leoid

natus, ki

múltával felesége elleni hirtelen ítélkezését

keseren megbánta, bár még az

a

életet

el

oldalán

brittek

lefegyverzi

a

akarja

s

vadonlakók,

vitéz

a

keresi

foglyul

nem

ártatlanságát

magától dobni halált.

s

A

tudja,

álruhában

ezért

hevében

harcz

Jachimot, de mikor az ö ós

ejti

Belarius és nevelt

fiai

segítségé-

Cymbeline javára dlt el a gyzelem, hirtelen ismét ruhát cserél s most a levert rómaiak felén juttatja magát hadi fogságba. Börtönében álmot lát, a melyben

vel,

Jupiter és családja elhunyt tagjai jelennek

meg

eltte

szomorú viszontagságai szerencsés kibonyolódását jósolják neki. Másnap Cymbeline elé kerülnek az elkelbb hadifoglyok, s mieltt a halálra szántakon az és

végrehajtanák, a darab utolsó jelenetében szép

ítéletet

sorjában séggel

kibontakoznak

összekuszált

ezeknek

a

szálai.

bonyodalom nagy mesterCymbeline felismeri

elrablóját, visszakapja leányát, ez

kinek rettenetes tévedését az általa foglyul

bnbánó gyónásban

leplezi

le.

meg

ejtett

fiait

s

férjét,

Jachimo

Ezzel a saját fejére

is

kimondja az ítéletet, de nagylelkn megkegyelmeznek neki, a mint hogy bnbocsánatot nyer még a kétségbeesetten halálra vált gonosz királyné vallotta kimúlása eltt

met kap

a

bnét

is,

ki szintén be-

minden szörny

vétkét. Kegyel-

jóra fordító Belarius

is,

csak a derék

;

153

Guiderius

feje

perczig koczkán, a miért a

egy

forog

vérbeli herczeget, Clotent, tudtán kívül megölte

a fenyegetés csak arra való,

;

de ez

hogy Belariust vallomásra

késztesse. Itt már valóban mintha csak játszva suhogtatná bvös vesszejét képzelme alkotásai fölött a nagy varázsló

nagy törvénykezési és leleplezési jelenetet egyébnek vennünk annál, a mit a naivabb

ezt az egész

nem

kell

közönség az

ú.

költi igazságszolgáltatás legteljesebb

n.

mértékéül mindig megkíván, mikor kedvelt eleget

egy

szenvedtek

kis

ket,

és

nem

személyei

vétkeztek eleget arra, hogy

nagyobb büntetés ne érje hogy ezért kárpótlásul még

megpróbáltatásnál

st méltó

és

fényes jutalomban

is

ill,

részesüljenek.

A

sok kimagyarázás-

nak a dráma szerkezete szempontjából teljesen fölösleges voltát másfell az enyhíti e jelenetnél, hogy valóban nagy körmönfontsággal van a halmozott anagnorisis, a görög dráma hagyományos csattanója, az egymásba kapcsolódó részletek fokozódó hatásaiban felépítve. Különösen sikerült az egymást nyomon ér leleplezések sorában, a mint Imogen a Jachimo ujján megpillantott gyrbl ismer rá a gálád csalóra. Ez meg Posthumus megláttára lelkiismeretének kipattant szavát

többé elnémítani,

egy a másikat,

s

s

az

elz

a következnek csíráját. s

sérti,

hogy ebben az amúgy

nem

tiszta,

fokozza

a

már szinte sok a jóból majdnem dissonantiaként

az

is

inkább virtuózfogásokkal

mesterkéletlen

zökkel dolgozó jelenetben is

tudja

mindig magában hordja már

De

mai, kényesebb ízlésünket

túlterhelt s

nem

így az egyik vallomás kiköveteli mint-

túlságosan

még

mvészi

eszkö-

két hátráltató mozzanat

kiélezett színpadi hatást.

Az

egyik Imogén-Fidél, a másik Leonatus részérl. Amaz,

154

nemcsak Cajus Luciusnak, a legyzött római hadvezérnek, okoz pillanatnyi keser csalódást, hanem minket is megdöbbent egy perezre, mikor gazdáját htlenül cserben hagyni látszik. Leonatus pedig, mikor még fel

nem

ismert nejét az eltte álló csacska apród képében durván megüti, nemcsak Pisanióban, hanem szinte mibennünk is azt a félt aggodalmat kelti, hogy csak most ölte meg igazán Imogent. Mert mi tudjuk és az egész darabon keresztül fájó részvéttel láttuk, hogy itt egy kegyetlen világrend szerint mindenki azt a szegény asszonyt szerint

nevének naiv középkori etymologiája * darab «gyöngéd levegn (mulier

üti, ki

mollis aet')

=

egy

csak s

egy második Griseldisként mégis ersebb

a trésben, szenvedésben és a

nagylelk

megbocsátás-

ban, mint az egész rátámadó világ.

Nem

ok uélkiil említettük Saluzzo rgrófjának

tr

megadással

lid

nejét,

mert tle

más legendás hsnjétl,

költészet annyi

Crescentia-, Genovéva-, Hirlanda-,

képviselitl, csak

egy

az imádott férfiért

magát

ezt

E

megbocsátó

mellett a

a különben

szerintem

hajszál

képest

hitves

választja

túlzással

giasság eszményi mintáját.

mint Walther,

(Iriseldis

lier.

Ebbl késbb

Shakespeare követ.

a

iiiéfr

el

Imogent,

mind-

példáját.

kivételes lelki

darab másik falakja,

némely

mbíi-áló

látja a férfiasság és lova-

Ha nem

is

oly kérges szív,

megkínzója, azért felesége vég-

* Isidonis, Etymolofiiae XI. IS. Mulier mollier, detracta littera, vol mutata,

tamquam

Vilma-typus

legvonzóbb

derék Leonatus. Benne

merész

a Constance-,

Szent

mellett s az

eltörpül a

sze-

a középkori

teljesen feláldozó, neki

szende

martyrhsn

nagyságához

és

ver, a moUitie, appellata est mu-

mesterkéltebb szÓ8zármaztat/iR, melyet

155 telén szerelmére neki sincs annál az,

ni

különb jogczíme, mint

maga torony

a mit Mrs. Jameson a

eszével olyan jól eltalál.

iránt járó naiv

Shakespeare Helénájáról,

a Minden jó, ha jó a vége hsnjérl, szólva, egyúttal Imogen typikus esetét is jellemzi, mikor ezt írja aHa a valóságban sohasem történnék meg, hogy egy az ég :

n

legszebb ajándékaival gazdagon megáldott

teljes lel-

kébl, egész szívével és minden erejével szeret egy hozzá méltatlan féríit, kinek gyarlóságai iránt csak

van vaksággal megverve, akkor hibáztathatnék Shakespearet,. a miért ilyen eseteket is állít elénk drámái-

ban

de mikor ez egyszer

;

már

így van a természetben,

is ?» Ugyankeményebb szavakkal Ealeigh is, Shakespeare nalakjainak nagy többségérl azt állítván, szerelem és szolgaság olyan természetes nekik, hogy mint a lólekzés». Postumus minden j élességét egyébként elismerve, mégis csak inkább Imogen lelkében kell keresnünk, mint férjéében, annak a mindenható

miért ne lehetne ugyanígy Shakespearenél ezt

mondja

kissé

fl

szerelemnek egy

kiapadhatatlan

forrását, a

szemrehányást

ezt

az

sok

kemény megpróbáltatás után

szelíd

melylyel csak

teszi neki,

mikor a

újból keblére borulhat:

Mért löktod el magadtól hitves hölgyed' Vedd úgy, hogy sziklán állsz, és lökj le

?

(V. felv.

újra. .5.

jel.

mi.

V.)

Hogy Imogen alakját miként tette a költ az ágasmeséj dráma középpontjává, s hogy miként lett

bogas

ennek a drámának gerinczévé a fogadás vándorolt novellája,

srégi, sokat

tömérdek változattá alakult azt ép oly nehé? eldönteni, miot az e^^el és

ez

útjában

15ü

kapcsolatú

szoros

másik

egybesodorva.

Els

forráskutatás

menetében

hogy Shakespeare hány fbb meseszál van

kérdést,

Cyinhelineiéhen voltaképen

talán azt hihetnök,

tekintetre ez

a

volt

régibb

s

a

álláspont,

hogy csupán kett egy a nemzeti störténet mondai hagyományából és egy a nemzetközi regeköltészetböl ered. Az utóbbit illetleg Popé már 1 725-ben rámuta:

körben

tott a fogadástörténet legszélesebb

és elég rég-

sem ismeretlen változatára a Boccaccio Decameroneján&k II. napja évvel utóbb Johnson már e 9. elbeszélésére. Negyven novella egy érdekes angol variánsát, Kinde Kitt Fishóta ismert, bizonyára Shakespeare eltt :

wife

czímÜ

származókát

elbeszélését, talán is

egyenes vagy közvetett

belevonta a gyanitható források körébe.

Ennek számbavehetségét azonban

kétségessé teszi az.

hogy els ismert kiadása 1620-ból, tehát Shakespeare Cymbeli7ie}e után legalább is egy évtizeddel késbbi idbl való, minthogy állítólagos 1603. évi megjelenését eddig semmivel sem sikerült igazolni. Marad még egy csomó felderíteni való részlet a Shakespearenél és a Boccacciónál olvasható fogadástörténet jellemz eltéréseinek többé-kevésbbé valószín eredetére nézve, a melyeket illetleg a kutatás eddig még nem tudott kielégít megállapodásra jutni.

Annyi bizonyos, hogy ha Shakespeare ismerte, a mint valószínleg ismerte, és e feltevést elfogadva, több pontban követte is a Boccaccio-féle fogadástörténetet, más pontokban meg eltért tle. Ilyen eltérést, lényeges vonásokban legalább is hetet jelöl ki Gaston Paris e téma egész körének szánt értékes tanulmányában. Ezek, hogy a

1.

a

férjjel

n szeme

elé

;

fogadó ellenfél a 2.

férj

ajánlatával kerül

hogy az uía csapodárságának

híré-

;

157

az asszony liuségét megingatni

akarja

vei

bntársa,

nincsen

csábítónak

nélkül csempészi a ládát

n'

hálószobájába;

virágalakú

5.

;

hséges

c

3.

hogy

a

segítség

testén meglesett anyajegy

a férj bizalmas szolgája urának levelébl

tudja az okot, a miért asszonyát 0.

;

idegen

benne magát a jóhiszem

s

n

a

4.

hanem

férfiruhába öltözzék

kellene

ölnie

hogy

tanácsot,

a szerencsés kibonyolítás hadi

7.

;

meg

úrnjének a

cseléd adja

E vonások közül öt, még Kinde Kitt elbb említett

kalandokkal van kapcsolatban. pedig az

1.,

és

3., 5., 6.

angol elbeszélésével

is

7.

közös, de csak nagyjában.

zösség azonban bizonyára tül is s is

fel-

a

még más

E

kö-

változatokon keresz-

felbukkan hol egy, hol több mozzanatra nézve

részben

;

ezektl függetlenül, a költ saját leleménye

lehet egy-egy

elüt vonásnak az oka, a mely nemhanem valamennyi változattól is

csak a Boccaccio-féle,

eltérvé, saját szerkezetvé és színezetvé teszi a Shake-

Van

spearenél e novellával párhuzamos jelenetek sorát.

még egy

ezekben

s

más, a mi egy XIY. századbeli fran-

megint egyéb részmelyek ófranczia elbeszél költemények és prózaregények idevonható motívumaihoz hasonlítanak. De ha minden eddig felkutatott változatot belefoglalunk czia miracle-drámára emlékeztet; s letek,

is

a

a leggondosabb összehasonlítás és

akkor

sem kapunk egyebet a költ

membra

(disiecti

poetae).

A

szerint

elemekbl mégis csak

szerkeszt

szétszórt ízeinél

szerves, önálló egészet akár

ezeknek némelyikébl, akár talán meretlen

elemzés keretébe,

lángelméje

még más, az

kapcsolta

eddig

is-

alkotó és terv

egybe

;

és

a

egymásba illeszt rovátkákba annyit vitt bele a saját leleményébl, hogy azzal szinte feledteti az elemek kölcsönzött voltát. kapcsoló

ízekbe, a

részeket

158

.Alég

móg

leg

A

önállóbbnak mutatkozik a második és az esetfeltehet Jiarmadik meseszál beszövésében.

amint már jeleztem,

másodikat,

hazája

hixgyományából merítette. Csakhogy a akár a Shakespearehez legközelebb álló

krónikás

—

krónikák

tle elégszer kiaknázott Holinshedet nézzük, akár ennek közvagy közvetetlen forrásaira megyünk vissza

bven

s

—

vetett

vajmi keveset nyújtanak

abból,

Cymbelinejéhen a nemzeti

ó'störténet epizódjának lehet

Tulajdonképen

tartani.

mit

a

mondai,

alig egyebet a

ben történelmi hír királynak

Shakespeare

st

rész-

gyermekeinek nevénél és a kor meghatározásnál, a melybe körülbelül a darab Cymbeline uralkodását helyezi.

A igaz,

történelem

hogy

lázadt

a rómaiak

fel

ellenök

hadjáratot

Arviragus szerint.

és

Augustus

nev

két

a krónikák ifjabb

Cymbelineje ugyan,

kortársa volt,

fennhatósága volt

;

fia,

és

ugyan

ellen,

alatt,

tehát

már

t

és

hagyománya

trónján,

korában,

Tiberius

nem viselt

Guiderius

neki

legalább a krónikák

Ezek közül az els követte

uralkodása

de

nem

s

ennek történt

valami olyas összeütközés a brittek és a rómaiak között, a

min

a darab meséjének

államéleti

részében vissz-

Ugyané hadjárat közben élt a római alvezér, Levis (vagy mások szerint Laelius) Hamo, olyanféle hangzik.

hadicsellel, a

ruház

;

miiyent

tívuma egészen más Levis

Shakespeare az

ö Leonatusára

de az álfegyverzetben való harcz e rokon mo-

Hamo

czélzatii és

kimenetel

a britt király közelébe

a két helyen.

férkzik

e csellel

t, a mivel a rómaiak javára billenti a gyzelem kétes mérlegét. Leonatus ellenben, a mint láttuk, a kétszeres ruhacserével, majd a brittek, és orozva leszúrja

majd a rómaiak oldalán csak a

saját halálát keresi.

159

Cymbeline király két fiának kisded korukban történt elrablásáról,

ennek

okáról

mindarról, a

s

darabban következik, sem a

sem az ókori írók nem tudnak. speare

e

forrásokból

egyáltalán

mi ebbl a

nemzeti krónikák,

britt

A

mit tehát Shake-

meríthetett,

az

alig

néhány száraz adatnál. Ilyenek az említetteken kívül még Imogen neve, csakhogy a régibb I n n ovolt több

st Cloten és talán Leonatus neve is. g e n alakban Innogen, még régibb írása szerint Ignogen (vagy Ignoge) ;

Cloten

ós

nevei azonban a krónikáknak egészen

zugaiban rejtznek

;

az elbbi

külön személyt

és két

jelöl

;

két

helyen

is

de semmi közük

más

elkerül sincsen

a darabban nekik tulajdonított élményekhez.* Leonatus

Innogen különben egyszer feltnnek Shakespeare

és

egy más darabjának a legelején, a Sok Jiühó •semmiért els, negyedrétü kiadása színpadi utasításában, de Inno-

gent aztán e darab tovább is

nem

szerepelteti, a

miért

neve a késbbi kiadásokból eltnt.

Valószín tehát, hogy Shakespeare darabjának azon melyek a krónikás nevek viselinek sorsát adják elénk, nem a krónikái hagyományból, vagy legalább nem pusztán ebbl vette. Hisz' abban, a fönnmaradt emlékek taniisága szerint, valamennyit nem is találta. Hanem fel kell tennünk, hogy vagy maga költötte ez eseményeket a hagyományban lelt nevekhez, vagy perészleteit,

dig

más irodalmi forrásban

c költött

sorsfordulatokat.

lelte

A

már

e

nevekre ruházva

harmadik,

szintén

* Shakespeare

nem

darabjának a krónikái hagjományból ered legbehatóbban Hertzberg tárgyalta Cymheiine-iováitksának igen becses bevezetésében. ( Shakespeare' dramatischc Werke heratisgeqehen dtirch lUe deuUclw Slmkrxpt'urr-Gc-'i'Unchaft. XII. Bd. Berlin, 1877.) részleteit a

>i

.

.

.

Itíu

ópou valószíntlen

hogy ö maga kapcsolta

lehotöscfí,

már valami részínmben is szerepl nevekkel a más személyekrl elmondva, más forrásban talált eseményeket. Ez egybe a krónikákból ismertetett, vagy

gibb

hasonlítana legjobban az ö szokásos dolgozásmódjához és

más nagy költk gyakori

eljárásához.

némi útbaigazítást is nyerünk egy 1589-ben, tehát jóval Shakespeai'e Cymbelineje eltt nyomtatott igen gyönge színmben.''' Ez, Ihfí Rare TriurnpJis of Lovc and Fortune (a szerencse Erre

az

utóbbi

feltevésre

és a szerelem ritka diadala)

czímen, sok

hasonló vo-

nással emlékeztet meséjében a Cymbeline cselekményé-

ni hségre

nek azon részéhez, a mely a királyfiak

a

fogadás,

levonása

után

Fideliát,

atyja

elrablása és

ggös

és

bátyja

Hermionetól

(ez itt férfinév),

Postumustól

atyja

vágya és a durva

harczi jelenetek

a

király

Benne

fönnmarad.

ép

mostohaanyja

szeszélye,

udvarban nevelkedett élvezte,

melyet

és

akkor vesztett

csak

csak Postumus, mikor a királyleány

Hermione s

szerelmes

ép

a király

távolság és az itt is

uralom-

Hermione is a elbb az uralkodó

Cloten versengése.

kegyét

Postumus,

leányát,

úgy szakítja el jegyesétl, mint Imogent

királyi

meg.

koczkáztatott

a

számkivetésbe

úgy itt

id majd

is

azt reméli,

észre téríti leányát.

is

rájuk

is

* L. The

megvan

a párja

Arden Shakesjx-are.

Dowden. Introduction XXXIV.

darabban,

e

C'iiwheliiir.

s k.

1.

térbeli

De s

a két

a darab

adja áldását.

Belariusnak, a király méltatlanul számkivetett

berének

mint

kerül,

hogy a

híven ragaszkodik egymáshoz,

végén a megengesztelt király

akár

el,

szerelmét nyerte

h

em-

csakhogy

Editeil

b,\

e

I^lwaid

161

vadon remeteségben él bölcs egyúttal a Vihar Prospeis emlékeztet varázstudományával. Nála talál menedéket Fidelia, mint Belarius barlangjában Imogen,

rójára

s az elbbit ép úgy valami nymphának nézi a remete, mint a hogy ragyogó isteni jelenségként üdvözli Belarius is Imogent. Fidelia is önként tárja keblét a gyilok elé, mint Postumus neje a Pisanióval való jele-

netben.

st

Nem

hiányzik az álomporra való czélzás sem,

Jupiternek

ennyi

és

még

is

jut szerep

több

kérdhetjük, vájjon

e

színmben; úgy hogy

hasonlóság láttára,

nem

talán joggal

áruló nyom-e, vagy csak puszta

hogy Shakespeare Imogenje Fidél néven rejtzik férfiruhában? Valóban azt kellene hinnünk, hogy talán a régi darab Fideliájára emlékezve

véletlen hasonlóság,

adta

Shakespeare

hasonló álnevet; példás

jellemképe

hsnjének épen ezt nem inkább

ha ugyan

irányította

esetleg egymástól függetlenül,

mind a

a

a

feltnen

a

ni hség

két darabban,

névválasztást, melyre

Beethoven Fidcliojáhan látjuk az újabb analógiát.

A

fogadás és a királyfiak bosszúból való elrablásá-

nak két srégi motívumát levonva, Cymbeline többi részletei még sok rokon vonást mutatnak Beaumont és Fletcher Phüaster]éye\ tette

egybe

Shakespeare

összehasonlítgatásnak a

a mely ly el Thorndíke veszínmvét. Ámde ennek az

is,

végs

következtetése csak akkor

állhatna meg, ha bizonyos volna, hogy a két társszer-

znek, Shakespeare kortársainak, idézett mve csakugyan régibb és nem ifjabb Shakespeare Cymhelinejónél s így a hatás nem épen fordítva kópzelend-e ? Hasonló okból kellett az imént azt az angol elbeszélést is a gyanítható források körébl kiküszöbölnünk, a mely a fogadás meséjét illetleg a Decamerone idéKatonn

LnJoí< tivnilntáinini.

II.

11

16i!

zett novellája mellett

számba jöhetett volna. Még pedig

annál inkább kerülhetett szóba, mivel a fogadást és következményeit

Shakespearenól

eladó jelenetek több

oly vonást mutatnak, a melyek hasonlóbbak az angol,

mint az olasz novella egyes részleteihez. De ugyanilyen alapon egy franczia miracle-dráma és még egy csomó változata a fogadás-mesének szintén szerepelhetne a források sorában pedig ezekre nézve már akkora valószínség sem szól a mellett, hogy Shake-

feltehet

;

speare egyáltalán

ismerhette

ós

használhatta

így

is

ket, mint az érintett angol elbeszélés kérdéses esetében. Itt különben is bátran beérhetjük azzal, ha felteszszük, hogy Shakespeare Boccaccio említett novelláján kívül ugyan ismerte annak talán nem is egy, de több változatát

;

köztük esetleg olyat

jétl gonosz ármány téren

hozza

által

álruhában

össze

s

a mely a fér-

is,

elválasztott így,

nt

vele csata-

a kibonyolítást

CymbeHnehen követett eladáseladás novellisztikus volt-e, vagy mint többen vélik, már drámába volt tördelve, a melyet Shakespeare, mint sok más esetben csak átdol-

tekintve, hasonlóbb a

hoz.

Hogy

gozott és a

ez

az

maga lángelméje

kincseivel,

ruházott, de szerkezeti gyöngeségeit tetni,

ezek

ma még mind

nyílt

nem

pazarul

fel-

tudta eltíín-

kérdések

és

lehet,

hogy örökre is azok maradnak. Egy azonban bizonyos, hogy e kérdések végleges eldöntése sem változtatna sokat Shakespeare drámai mvészetérl kialakult vélem fnyünkön, melynek fogyatkozásai jórészt korának és közönségének hibáiban gyökereznek míg ellenkezleg az, a mi benne igazán nagy ós örökbecs, ;

az jórészt az

sajátja, legalább is

vajmi csekély rész-

ben forrásainak, vagy eldjeinek az érdeme.

163

A mi még ségének, kivált

szíszermai mértékkel fontolható kérdését illeti,

Cyiiiheline színpadi sorsát és

arról legyen ezúttal elég csupán az eddig e téren

tett

kísérleteket röviden megemlíteni.*

A tett

régibbeket ezúttal sikertelen

mellzöm, csak Halm 1842-ben majd Eommel, Burk,

próbálkozását,

Dohm

és Lindner arra irányult törekvéseit hogy e darabot a német színpadon meghonosítsák. Utánuk még Oechelháuser és Wolzogen Adolf igyekeztek egy a mai színpadon lehetséges Cymhelinet szerkeszteni a nagy költ jelenetsorából,- de fáradozásukat alig koronázta nagyobb siker, mint el-

Laube,

sorolom

fel,

vagy az ket követ Bulthaupt átdolgozását. Nálunk Bayer József ** hangyaszorgalommal össze-

deikét,

hordott adatai szerint, talán a bécsi balsikereken okulva és általuk

tartózkodóbbá

téve, sokáig

nem

nyúltak a

darabhoz, bár Petfi foglalkozott lefordításának gondolatával.

Minthogy azonban

hatta meg, Cynihelinene'k,

müvétl

eltérleg,

kiadott teljes

csupán

fordításban

szándékát

e

nem

valósít-

Shakespeare legtöbb szína Kisfaludy -Társaság által jelenik

gyar tolmácsolata, Eákosi Jentl.

meg elször a maDe már jóval elbb

meghonosodott legalább elbeszélés alakjában, a mint hogy jórészt novellái eredetíi is, a darabnak egy magyar feldolgozása. Székely Józsefnek a Hölgyfutárh&n megjelent Iniogen czímü novellája, is

már mint a czíme

mutatja, a külföldi színrealkalmazások némelyikéhez

hasonlón, a

* L.

tr, szenved

Max Koch

asszonyt teszi meg. a mint

bevezetését

fordítás eltt. (Cottu'sche u. Berlin, é. n.)

Bibliothek

a

Kaufmaim-féle

Cymbeline-

der Weltlitteratur.

** Shakespeare drámái hazánkban. Bpest, 1909,

II.

Stuttgart

305-310. 11*

1.

I«4

jügoö ós helyes

eseiBénysorozat

az

is,

hsnjévé. A darab tartalmának gozása terén

e

hazai

tulajdonkópeni

novellisztikus

kísérletnek

szintén

feldol-

megvan a

régibb, e XVin. századbeli franczia példája. Els eladásra e színm hazánkban Kolozsvárott

maga

került 1870 decz. 2-án, dítás

megjelenése

négy évvel a Rákosi-féle

Ugyanennek

után.

Budapesten

1881 május 6-án elször összesen

míg

nyolczszor.

1897-ben

kerül

újra

Imogen

színre.

s

1887-ig

1884-ben

Kolozsvárott

pesten valamennyi alkalommal is

azóta

s

for-

adták

alapján

szerepét

(s

Buda-

egyszer Kolozsvárott

(1884) Jászai Mari játszotta.

Az els budapesti eladásról Beöthy hírlapi

tárcza

igénytelen

mányt, a melynek finom a darab

aesthetikai

keretében * és

Zsolt írt egy

mesteri

tanul-

mélyreható elemzése után

méltatása részemrl a legnagyobb

szerénytelenség volna, de különben sem férne

adás szkre szabott idhatárai közé.

E

ez

el-

helyett nekem,

eziittal be kellett érnem azzal, hogy a tartalmi ismertetéssel és a források futólagos jelzésével kapcsolatban e nagy fogyatkozásai mellett is örökbecs szépségekben gazdag darab fény- és árnyoldalait egymással a lehet legigazságosabban ellensúlyozzam. Ebbl egyúttal az is kiderül, hogy meg nem érdemelt mellzésének mi az oka. Szerintem fképen az, hogy még mindig nem akadt olyan színpadi feldolgozása, a mely szerkezetbeli nagy hibáit a lehetségig eltntesse és ezektl felszabadultan majd annál jobban kibontakozó remek részleteit teljes értékükhöz mérten kiemelje és érvényre juttassa.

több mint egy okból

* Szininirók éa szinéstek. 1878—1881. Bpest, 1882,

266—265.

1.

165

A

másik, a mit

még

érinteni óhajtottam, lélektani

a mely

tanulság,

alkalommal legalább meg-

ez

a mélyebb erkölcstörtóneti és

az

még

az oly

tüneményszer

lángelmék alkotásainak elmélyed tanulmányából is, a min Shakespeare, kiderül, mikor bámulatos össze-

mveiket vizsgálva, lépten-nyomon azt tapasztalhogy igazán nagyot és örök idkre szólót csak abban és abból alkottak, a mit az emberiség tömegtétel

juk,

tömegérzése

lelke,

már évezredek

óta érlelt titokzatosan

szövöget mhelyében. Shakespeare Cymheliv éjében is a sokféle eredet szálak mesteri összebogozásából getehát rinczfonál gyanánt az Imogen-mese emelkedik ki ;

az aeonok

mégis

óta

csak

észrevehet

alig

azért

emelked emberi méltóság egy

szüntelen

symbolikus

de

lassúsággal,

ábrázolata,

a

mely

mindig

méltósággal

egyenes irányban emelkedik a nnek, az igazi hivatását

követ nnek megbecsülése is. Imogennel a költ csak az ösztönszer tudat homályos közvetetlenségében érezteti, inkább csak sejteti még, hogy neki azért kell a Postumusa vakmer elbizakodottságából

és

könnyelm

fogadásból

fejlett

sok

mindent feled jó szívvel megbocsátania, mert ez az ura, sorsa, mindene, a ki csak ezért rendül meg oly mélyen a beléje vetett hitben, mikor e hit súlyos kísértésnek van kitéve, mert e kínos

hite

megpróbáltatást

nagyon

is

méltóságát. Itt

hybrisének s

is

az, a

épen egymás

stumus

magasra emelte

mi

ni

volt lelkében az

egy neme tehát

az

antik

tragédia

a két kiváltságos lélek btínhödését

által való

csak azért

nem

büntetését

felidézi

;

és

Po-

elttünk olyan mélyre, hogy hibája erkölcsi bukásra méltóvá tenné t azért is

száll

;

kell

neki

a

mi lelkünkben

az

övével

együtt

érzett

16C által megigazulnia, mert egyúttal érezzük, hogy hitében való hirtelen raegrendtilóse mindnyájunk közös gyarlóságában fogantatott. És abban is igaza volt Shakespearenek, a mikor Leonatust királyleány férjévé tette, ha ugyan ö emelte vissza magasabb társadalmi

katharsis

körbe a fogadás meséjét a polgári életbl, a hol a változatok egy részében, kivált a hozzá mégis legközelebb

Határozottan csak a heroikus

álló Boccacciónál találta.

jellemek

magaslatán, a hová a mi Eáskai

Vitéz Franciskójsi

is

csakis

állítja,

itt,

Gáspárunk

ebben a hozzá

illbb, stílszerbb környezetben nyeri vissza ez az

s-

mese azt a symbolikus, egyetemes jelentséget, a melynek a polgári életbe való leslyesztése kétségtelenül

régi

csak ártott.*

Hasonló valamit

Shakespeare a Hófehérke nép-

tett

mesei epizódjára emlékeztet barlangi

idyllel

is.

Vájjon

tudatosan, avagy a sokszor csak álomittas intuitio tiszel, mikor ezt a bájos motívumot úgy alakította, hogy az a királyleány és a törpék gyermekded játékából az egymást ismeretlenül iy megszeret testvérek megható találkozása lett? S vájjon

tábban látásával járt-e

nem

ifjabb kora bús szerelmi regéjének hazajáró lelke

kísértette-e

meg

Romeo

Júliája,

és

kimenetre de

alakítva

vószthozó

czélzatú, de

Cymbeline,

a múltakon

szellemét,

katasztrófáját

itt

a

cseréli

ki.

lobbanékony, hirtelen-haragú, de

bvebben

is,

a e kiadás

Két magyar Cymbeline-mese

mikor

szerencsés

gonosz királyné rossz

csöppjeivel

hatású

engeszteld mesekirály

* L.

mereng

Lorenzo barát jószándékú.

a

át,

álomitalát jó

e

tragikus

1.

nem

Vájjon

könnyen

a szerencsétlenebb Lear-

kötetébou

én rokonaik,

iiiogjeleiit

i;iiiuliiiáii\t

167

nek,

Jachimo meg nem

tebb Jagónak

s

a csupán egy árnyalattal söté-

végül Postumus

nem

de neje iránt ép oly igazságtalan oly magasztosán

érz

velenczei

s

a csak balvégzetbb, a

ni

tisztaságról ép

mórnak párja-e? Ugy,

hogy az összehasonlítást ebben az irányban folytatva, hogy Cymheline sok felkutatott

talán végül kiderülne,

még kimutatható küls forrásánál jóval több van e darabban mindenképen abból, a miért a költnek elég ós

volt csak a saját lelke kimeríthetetlen kincsesházába leszállania. Midn e dúsgazdag lélek örök értékeit egy-egy újabb veret éremben hozza megint, századok ós századok

soha ki

nem merül

csodálatának tárgyául, forgalomba,

akkor mellesleg néhány latnyi idegen erezet is olvaszt a nemes ötvénybe. De vegye bár azt a régi vagy a vele egykorú irodalomból, vagy a népköltés gazdátlan és csiszolatlan

termékeibl, souverain lángelméje ezeket

az idegen kölcsönzéseket mesíteni,

hogy

zedékek

beláthatatlan

teljesen az

is

mindig úgy meg tudja ne-

nemteremt és

sajátjaivá lesznek és

sorának

hirdetik

újjáalkotó géniuszának dicsségét.

MYTHOLOGIAI IRÁNYOK ÉS MÓDSZEREK. «A NEB*

Sphinx

—

nyomban

faggatódzó szörnyeteg gát,

meséjét

találós

—

úgymond

régesrégen megfejtette üedipus,

mihelyt

Laisos

fia

s a

Laist-

kérdésével

a mélységbe veté

kitalálta,

hogy az

ma-

a teremt-

mény, a mely reggel négy lábon jár, délben kettn s hármon, nem más, mint az ember. Ámde van a Sphinxnek még egy, ennél jóval fogósabb kérdése, a mely az saját mivoltát feszegeti; s bármily sokan este

törték is eddig

ered

mit

s

a fejüket jelent

is

hybridalakulat,

—

azon,

hogy vájjon honnan

tulajdonképen

ez

az

rült e kérdésre teljesen kielégít választ

Kell-e

Sphinx

e

emberfaló

mindeddig még senkinek sem

mondanom, hogy

az idézett

második, az elsnél jóval

sike-

adnia^»

német tudós

a

fogósabb kérdésé-

vel a mylliosok eredetére és jelentésére czéloz,

melyek

megfejtésére

már

mióta a

e

valóban

annyi

kísérlet

kérdés egyáltalán aktuálissá

problémáról

is

bátran

has been tried in this

történt vált,

elmondhatjuk

difficult

Valóban, alig van a szellemi

:

a

hogy errl «every

key

lock».** élet

fejldésének vizs-

gálata körében kérdés, mely oly régóta

foglalkoztatná

* íJas Hdtnel der Sphinx. ürundzüge dcr Mythengcscliichte von Ludioig Loiitner. I- II. Bnnd, Boriin, W. Hertz. 1889. ** .i. J^ng, Mjth., Bitwil, and Jíelipiop. London, 1887.1. II,

160

3

magyarázat

annyiféle

volna

ösztönözte

kieszelésére

eszmélked emberi

az önmagáról

lelket,

mint

a

mytho-

sok eredetének és értelmének kérdése.

azonban e kérdés megfejtésére irányuló kífbbjeinek vázlatos ismertetésébe bocsátkoz-

Mieló'tt

sérletek

mindenekeltt azzal tisztába, mi is a mythos maga, a mely a föntérintett probléma felvet-

nánk, jöjjünk

désére okul és alkalmul szolgál.

A

szó görög, a vele

ma

széles

körben

jelölt foga-

lom azonban általános emberi. De minthogy nyelvbeli jegye görög földön született

zottabb

késbb

e

fogalom

öltött

határo-

szülhazájában közkelet jelenszemügyre vennünk, minekeltte netán

értelmet

tést kell elól)b

s

:

a

nyert interpretati ójának vizsgálatába

kezdhet-

nénk.

A még

görög szót,

fi&oQ szó a homerosi költeményekben egyáltalában,

beszédet jelent

s

csak

késbb

ném. Sage szóéval egyenl úton) odáig, hogy a monda, rege, mese rokon fogalmainak jelölésére is használhatóvá lett. Mennyi maradt meg jelentésének e kitágulása korában is még abból az egykor él tudatból, a melynek nyomait ma csak a tapogatódzó szófejtés

tágult jelentésének

sejti,

tés

midn

köre a synecdoche

révén

(a

a fid-oq szó alapértelmét a «zárni» jelen-

fiúü) igével juttatja

kapcsolatba

:

azt

itt

nem

fesze-

bennünket érdekl kérdésre nézve ennek alig is van nagyobb fontossága. Minket itt els sorban az érdekel, mit értettek mythoöon a görög mythographusok és mythologusok,

getjük, de a

s

mit foglaltak

e

fogalom jegye alá? Hogy e kérdésre

csak egy jellemz példával feleljünk, félo

TJirogoma els 200

s

elég a Hesiodos-

egynehány sorára utalnunk,

17ü

módon van

a melyekben olyan tiának, az

Uranos

a legsibb isteni dynas-

Gaia gyermekeinek

s köztük kiKronosnak, apja elleni merénylete leírva, hogy Platón* ez elbeszélést már fölötte obscoennek ítélte, a miért is az volt róla a véleménye, hogy ha már

és

vált

egyáltalában szónak kell róla esnie, csak sek

vajmi keve-

szkebb körében, valamely mysterium

eltt kellene

azt,

beavatottjai

vajmi kivételes körülmények korlátai

közt fölemlíteni.

Sajátszer egy dolog korában

tehát

a

A

I

görög mveltség

még mindig

állami intézményül elismert

uralkodó

vallásrendszer

—

arany-

elsrend

s

egyik leg-

mert a Hesiodos-féle elbeszélést annak kell vennünk a Platónnál egy értelmi színvonalon álló görög ember szemében már olyan valamit tartalmaz, a mi nem való mindenkinek S ha nem való mindenki elé, a szeme és füle elé mért hallhatják mégis ama kiválasztottak, ama beavatottak, ha nem azért, mert talán valami mást értenek rajta, mint a profán tömeg, a mely csak a szósarkalatosabb hitágazata

—

!

k

szerinti értelmet fogja fel?

Elérkezett tehát

—

s

elbb

—

vagy

utóbb

minden

annak az ideje, hogy mythosra nézve elérkezik Kronosnak Uranos elleni eljárásán azok, a kik nem sejtenek a Hesiodos-féle elbeszélés mögött valami rejtettebb értelmet, bátran megbotránkozhatnak. S itt, a

mythosnak a haladó ily kirívó eseteiben áll

mveldés el

mögötti

rendszerint

elmaradása

annak a szük-

hogy fejtegetésével, rejtett értelme kihámozásával komolyan foglalkozzanak. A mythos tehát tulajdon-

sége,

*

De

Bepubl. 378.

171

képen csak akkor válik azzá, a mit már a görög mythologusok rajta értettek, a mikor nem az többé, a mi eredetileg

volt

egy

:

bizonyos

állapotnak

míveltségi

megfelel Elbb-utóbb ugyanis minden vallásrendszer elmarad, mint a múlt hagyománya, a haladotta'bb szellemi állapotú jelen mögött. E jelen azonban sohasem szakíthat oly gyökeresen a múlttal, hogy annak kivált oly mélyen az emberi lélekbe örökldött hagyományai, vallásrendszer szerves tartozéka.

a

mink

a vallásiak,

onnan nyomban kipusztíthatok

lennének, mihelyt az értelmi felvilágosodás velük több-

ponton

kevesebb

ellenmondásba kerül.

náipta roXfiwvroq odevós elve megegyeztetési

veszt si mentésére.

E

a

A

xivetv

itt

is

mindinkább

még menthetnek

látszó

rá

számos

hitelüket része

addig mesterkednek

kísérletek

szélesebb körben

a

meg-

mind

tarthatatlanokká vált mythosok csü-

résében-csavarásában, s

j

kísérlet

tajiok

alapján

míg végre

sem használ

e fogás

az idejét múlt hitrendszer teljesen elcsenevészedik a

törzszsel egj'ütt,

melybl

életerejét szívta.

így volt ez az antik pogánysággal a kereszténység els századaiban, a melyek alatt a hanyatló régi s a

mindjobban kifejld és megersöd új vallásrendszer egymás elleni harcza igen tanulságos a mythos-magyarázatok történetét illetleg is. E küzdelmek során ugyanis az

új

tan terjeszti

szer összemérik

s

a réginek

védi még

egy-

mindazon fegyvereket, a melyeket a

mythosok rejtett értelme felkutatásában réges-régóta mesterked elmék századok hosszú során át kiélesítettek,

s

egyfell

arra

kereszténység részérl

pogány

használják oly

ket,

hogy velük a

botrányosaknak

vallási tanokat rehabilitálják;

bélyegzett

másfell pedig

I7á

arra,

hogy

e

mentési kísérleteket ép egymásnak ellen-

mondó voltukkal tegyék hiúkká. Mindebbl máris azt látjuk, hogy már a bennük még hinni igyekvk is allegóriái értelmükben tartották

hogy ép

ez az

nem

ezért

minbe

értelmezés

allegóriái is

bírhatott

oly

a

mythosokat

csak bizonyos

hihetknek

továbbá,

;

kidönféle

lehetett s

meggyz

ervel, a

a vele szembeszálló polémia elég ügyesen bele

volna. Ebben a stádiumában tehát a mythos már a hozzá még görcsösen ragaszkodók szemében is csak mint allegória, tehát más min értelm, m,int a tnilyen szöveg elbeszélés látszik ment-

ne köthetett

hetnek

A

és fönntarthatónak.

kérdés

volt-e a

már most

mythos

mythos-magyarázatok és a

csak az, vájjon ilyen allcgorin

eredetileg is? Egynels. kivételével az összes

igennel

felelnek

erre

a fontos

mythos mivoltát legközelebbrl érint kérdésre.

Ezt az egy, a többitl eltér mythos-magyarázatot

fej-

ldése hosszabb útján szintén lényeges változáson látjuk egészen odáig jutni, a hol ma áll; egy azonban elejétl fogva jellemzn különbözteti meg a többitl, s ez az, hogy a mythost nem rehabilitálni, nem is mint mythost magát megérteni törekszik, hanem inkább azokat a szelleméleti körülményeket igyekszik felderíteni, melyek közt a mythosnak úgy, a mini van, megszületnie leheléit, Úgij, a

mint van,

st úgyszólván kellett is. s nem úgy, a mint késbb

ezen

magyarázták. Mert a mythos-magyarázatok valamennyien az

vagy azon uralkodó szellemi divathoz illet kor uralkodó szellemi

magukon mely már azzal viselik

áramlatának felötl

annak az egynek

;

is

képest

jeleit

kivételével, a

elárulja a többitl e részben

elüt

W 173

voltát,

hogy többé-keTésbbé módosulva harmadfclezer ma-

év óta ismételten fel-felmerül a különféle divatos

gyarázatokkal szemben.

A miben ez a többitl annyira eltér irányú mythos-magyarázat legjobban különbözik a koruk szellemi divatjához alkalmazkodó értelmezésektl, az röviden körülbelül a következ két tételben fejezhet ki. Az alkalmazkodó irányok szerint minden mythoa irrationalisnak látszó, de velejében rationalis.

A

velük

szemben haladó irány pedig abból a feltevésbl indul ki, hogy minden niythos rationalis ugyan eredetében és az erre ható körülmények közt, de irratioxnlhsá válik, mihelyt e körülmények tetemesen megváltoznak, s ilyenkor aztán a világ minden mesterkedésével sem tehet többé rationalissá, hanem e helyett legfeljebb keletkezése körülményeibl logikusan levontnak tntet-

het fel. Ebbl

is,

eltt a mythos-magyarázat a mely

köntöse resve

kündulólag természetemely ez eltér irányok feladataként lebeg. Amaz,

a kétféle felfogásból

sen kétféle lesz a czél

a

minden mythos még oly észszertlennek tetsz alatt is észszer magvat sejt és kutat s ke-

persze

talál is

:

e

mag

kihámozását,

vagyis a

mythos eredeti értelmének megfejtéséi süti ki a vele foglalkozó tudomány czéljául. Ellenben a másik irány beéri e tekintetben azzal, ha az emberi szellem fejl(lésének azon stádiumáig eljuthat, amelyen a mythos úgy, a mint van, teljesen észszerinek mutatkozik, s!

\

így

semmi

szorul,

további magyarázatra már csak azért sem mert hisz épen maga akarja ezt vagy azt meg-

magyarázni.

Ne

feledjük

ugyanis,

hogy

a

mythos eredetében

174

több valami puszta

szcllriiics

ihiimI,

a

allt.',u-oi-ii(Li;il.

a

legtöbb magj^ai'ázója bélyegezni szeretuó, megfeledkez-

vén s

arról, a

mit pedig már elég rég helyesen felismert

allegóriákat

az

EusEBiös (Kr.

u.

hüvelyezöknek

IV.

czím munkájában

a

vetéssel czáfolja le a

telmezit

sz.),

szemére

liányt

is

Evangelica

Prceparatio

ki

következ négy kemény ellenpogány hitregék rationalista ér-

:

A

rationalis magvat hüvelyez magyarázatok egymásnak ellenmondanak. (Ez tökéletesen igaz s a mai hasonlókkal sem vagyunk különben, a mint az alábbiakból majd eléggé kitnik.) í2. Miért kellett a természeti tüneményeket (a magyarázók egyik nagy felekezete szerint a legtöbb my1.

rationalis magvát)

thos

ilyen

(min

obscoen allegóriákban

subtilis,

pl.

vagy

részben

a fentidézett Uranos-

és Kronosra vonatkozó) kifejezni? (E kényes és a pogány hitregék apologetáit vajmi nagy zavarba ejt kérdésre a magyarázati irányok mindegyike adott az-

óta részben legalább letet

de csak a

;

mondjuk tatták

többé-kevésbbé

nem

allegorikus,

elfogadható fele-

hanem

identikus magyarázati irány

ki ép

a

«legbotrányosabb»,

még

hogy úgy követi mu-

-

nem

pedig

csupán obscoenitásuk, hanem egyéb vonásaik miatt

is

mythosokat illetleg e sajátszer színezet tulaj donképeni okát, s ebben a többi csak másodrend oknak tekinthet tényez közös forrását.) ((botránkoztató »

3.

Miféle erkölcsi

érzés emberek lehettek

a

my-

tliosok alkotói ? (E kérdés szorosan összefügg az elbbi-

vel

nem

s

a rá válaszoló felelet az évielnii

nivtliosok

kfdrt

nemcsak

dispositi(')ka( kc/i''-(-l

is

is

az

kideríti,

iiiiii(''niíi-('"jV't

o'kölcsi, haa

nielyok

ii-i1ic1m\,

a i,

175

a

szik,

helyett,

hogy

állítólagos

rejtett

érteim ükét

hámozgatnák.)

hogy a mythosok megalkotói annyi mennyit nekik az allegóriákat hüvelyez mythos-magyarázók tulajdonítanak; ha pedig csakugyan volt is annyi belátásuk, akkor honnan a 4., Lehetetlen,

belátással bírtak, a

kirívó ellenmondás,

mely

magasabb szellemi

e

fejlett-

ségre valló belátás és azon primitív erkölcsi érzés közt

mutatkozik,

a

mint

báli volta feltételezni lyes,

kölcsi

az allegóriák

obscoen és kanni-

enged? (Szintén tökéletesen hefejlettebb korok tisztultabb er-

mert hisz ép a érzése és finomabb

meg

botránkozik

ízlése

a

mythosok obscoenitásain vagy egyéb barbár vonásain, s hogy e botrányos külsségeket legalább valami alattuk rejl érdemesebb maggal rehabilitálja, azért eszeli ki ép e haladottabb kor magasb fokú belátásának segítségével azokat a magyarázatokat, a melyek ha már a mythosban eredetileg benne rejlettek volna, kár volt ket ilyen hozzájuk sehogysem ill köntösbe burkolni, de már csak azért sem voltak benne, mert világosan kimutathatólag csak késbbi korok vívmányai. Pl. a Héra és Leto mythosának oly értelmezése, mely szerint emez az éj, amaz a föld s a mythosban mondottak ez alapon úgy értendk, hogy az éj a föld árnyéka !)

vergd

apolo-

getikus mythos-magyarázat tehát, a mint láttuk,

annak

Az Eusebius az értelmi és

mely az

kritikája alatt kínosan

erkölcsi

szükségérzetnek

embereket vallási

szakában mindenütt

arra

életük

készteti,

a

szülötte,

fejldése

a

bizonyos

hogy hitregéik

és

ilyenekben kifejezett hitczikkelyeik elhomályosult, vagy visszás

elemeit

a saját

koruk

uralkodó

felfogásával

-

176

valamikép összhangba juttassák.

mythos-magyarázatok

egy

közös

Innen a kezdetleges vonása ós egyúttal

az imént már utaltunk t. i. magyarázatok mindig többé-kevésbbé simul-

alaptévedése, a melyre

hogy

az,

e

:

nak az uralkodó szellemi divatokhoz.

dományok

A

természettu-

mythosokban magyarázat önkéntelenül minden is-

fellendülése korában az összes

allegóriákat látó

tenség mögött valami megszemélyesített természeti tü-

neményt vagy ert elbeszélésben

sejt,

ós

természetóleti

minden reájuk vonatkozó jelenségek

epikus cselekménybe burkolt eladását

kutatások

és régiségtani téneti

virágkorában

emlékeinek csöke vényeit

s

kivált oly

;

az

a tódító

Történelmi

sidk

keresik

holott a philosophálásra hajlóbb

idkben,

midn

az

erre

tör-

hagyomány

maradványait

útján mesés túlzásokkal átsztt

a mythosokban

ós folyamatok

látja.

általános

elmék

divat

is

serkenti ket, a hitregékben is a saját bölcseleti rend-

szerük elvont tételeit látják szemléltetbb

alakban

ki-

fejezve.

Mindezen törekvések közös jellemvonása

-

a

mythos-magyarázatot tárgyilagos

az,

talajáról

hogy

teljesen

alanyi alapra helyezik.

Az ókorban,

a mikor

a

mythosok

még

kevésbbó uralkodó vallásrendszernek részben dig szerves tartozékai

hagyományos rekvés

még

valának

s

épen

ezért

a többé

még minbizonyos

kegyelettel voltak elbírálandók, ez a tö-

érthet,

s

így a belle

származott tévedé-

menthetk. A tudományos mythos-fejtegetósnek azonban az ilyen apologetikus mellékczélú magyarázó sek

is

kísérletekhez alig lehet köze, vagy legfölebb annyiban,

hogy a hitregék eredeti értelmének kihámozására irányuló törekvésekrl magának számot adván, ezekrl

177

az eltévesztett alapon

vesz fleg azért,

mi

használja föl bellük, a álló

igyekezetekrl

álló

szigorúbb bírálatát

is

a

maga

tudomást

is

hogy tévedéseiken okuljon

csak azt

s

tárgyilagos alapon

kiállja.

Semmivel sem tudományosabb azonban ezen apomythos-magyarázati iránynál az a

logetikus

polemikus álláspont, atyák

az

alkonyuló

a melyet

a

merben egyház-

keresztény

pogányság

vallásrendszereinek

meg-, vagyis inkább elítélésében elfoglalnak. S e tekintetben a helyesb kivétel;

mert az

irányt

sejt Eusebius sem

e czélt mellesleg jól jelöli ki,

de

egészen

czélja

sem

mégsem

az,

tulaj donképeni

az,

bár

hogy a

mythos-alkotó tényezket fölismerve, a hitregék értelmét ezek alapján kiderítse, hanem csakis az, a mi a többi keresztény mythographusé, hogy t. i. a pogány vallásrendszerek tanításainak képtelenségeit

s

egymás-

mentül szembeszökbben csoportosítsa és mentül czáfolóbb ervel domborítsa ki. Már az eddigiekbl is kitnik, hogy a mythost, a mennyiben valami megfej tendt zár magába, rejtett értelmérl nem egy késbbi, vele már értelmileg és

nak ellentmondó

részleteit

erkölcsileg meghasonlott kor felfogása alapján,

lehetleg annak a lélekállapotnak latni,

a mely megteremtette.

Más

a fokáról szóval,

hanem

kell val-

hogy a my-

thos mivolta, értelme és fejldése csakis azon szellemi állapot rés az ezt elidéz, meghatározó életkörülmények megértésébl világosul meg, a melyek létrehozták s bizonyos értelemben még mindig mythos- alkotók gyanánt mííködnek.

A mythologiára nézve igazán nagy szerencsének mondható, hogy a mythosoknak ha nem is épen a keletkezése, de mindenesetre legalább a fejldési

—

Katona Lajos tanulmányai

lí.

1!2

178

még miudig

milienje, a

primitív

corporeB tanulmányoz-

vili

még meglehets teljességgel mindazon tényezket, a melyek más, mveltség népek már nem egészen szervex

Ezeknél

ható.

számú

nagy

elég

népfajoknál valósággal win

ugyanis

együtt találjuk fejlettebb

állapotú mythosait

is

megteremtették.

már

Szervesnek neveztük thost, is

a

mely még

összhangban

áll

föntebb

is

teljesen

«rationalis»

a benne

még

olyan my-

az

egyébként

és

hivk

feltétlenül

gon-

dolkodás- és érzésmódjával. Mveltségtörténeti okokból

abban a sajnálatos helyzetben vagyunk, hogy ép a legnépek (pl. a görögök és

gazdagabb mythos-rendszer rómaiak) hitregéit

korok

majdnem

feljegyzéseibl

szó ily értelmében

már nem

raythosok

feljegyzésü

nélkül

kivétel

ismerjük,

a

csak oly

melyekben azok a

voltak

Az

.s2e/t^e.sek.

még ha nem

pedig,

is

ily

járul

hozzájuk teljesen öntudatos és szántszándékos magyais mindig magukon viselik már annak a késbbi kornak a szellemi habitusát, a mely

rázó törekvés, akkor

nem

teljesen világos és coramentálásra szoruló hagyo-

mányként a mikor

már

bírja

még

már ket egy

ily

csak ezért

is

valamivel

idbl

régibb

magyarázatra

nem

;

lévén

olyanból, szorulva,

máskép adták ket el.

Mert nézzük csak a dolgot kissé közelebbrl. Mikor mily körülmények közt kerül valamely mythos feljegyzésre? E feljegyzést a szó legtágabb értelmében véve, ide számítjuk természetesen annak oly módjait is, a mink a mythosokat kifejez, vagy csak rájuk czélzó emléktárgyak, st szertartások is. És pedig ós többnyire

ezeket tekintjük a raythosokról zül a becsesebbeknek,

már

ezek

is

a

szóló

közelebbi

vallomások kö-

tanúknak.

Ámde

csak bizonyos fenntartással és nagyon óva-

179

ellenrzése

tos kritika

meg

szólaltatandók

mellett

a

Mert a mi els sorban azokat a tárgyi régiségeket illeti, ezek bármely primitív technikával készültek is, mindig bizonyos id folya-

mythos értelmét

illetleg.

mán

fejldött s a hagyomány merevít hatása ellenére némi változásoknak alávetett, st idegen hatásoktól sem ment stilizáló mvészettel ábrázolják a mythost, ilyenformán már csak azért sem adhatják s ennek teljesen azt a képét, a mely skori megalkotói eltt lebeghetett. Ugyanez áll némikép a szertartásokról is. Ezekbe is önkéntelenül mind többet visz bele a mythos eredeti jelentésétl idegen elemekbl a haladó érmég pedig nemcsak olytelmi és erkölcsi fejldés képen, hogy a szertartás értelme módosul az azt végzk és szemlélk szemében, hanem akként is, hogy e is

;

módosulás

magát a

lassanként

a neki adott

észrevétlenül

szinte

átalakítja

mind jobban közeledik értelmezéshez, de egyúttal mind jobban

rituálét

is,

a mely így

távolodik attól, a mit eredetileg kifejezni hivatva volt.

Csak halmozódnak a meggondolni és nagy óvatosmidn a mythosok másféle,

sággal megrostálni valók,

a szó szorosabb értelmében sor.

Értvén

Ezek

itt

kivétel nélkül a

koránál jóval fiatalabb is

vett feljegyzéseire kerül a

ezeken a róluk szóló írott emlékeket.

mythos keletkezésénél

idk

termékei lévén,

sokkal többet tartalmaznak

soknál

is

még

és szerves

már

ezért

az elbbi vallomá-

azon kor uralkodó

keletkeztek. Igaz,

felfogásából, a melyben hogy egy részük legalább eléggé ke-

hagyomány révén szállt De még a hagyomány, a

idkbl

gyeletes

régibb

bakba.

kegyelet és a legjobb

szándékú conserváló törekvés

mythos

ily

úton való tovább

sem

gátolhatja

újab-

meg

a

haladásában azt az egélá*

180

szén természetes psychologiai folyamatot, a

den hagyománynyal együtt jár

örökld

t

:

tartalom többé-kevésbbó

i.

mely min-

a benne

gyorsan,

tovább

idrl-

de

idre biztosan bekövetkez megváltozását. Hozzájárul az itt figyelembe veendkhöz még az a nagyon fontos körülmény is, hogy számos mythos már nyilván oly feljegyzésben került szemünk elé, a mely nemcsak hogy annak nem szerves korabeli, de nem is egyazon népes hitközösség tagjáé, a mely közösségben legalább a kegyeletes megrzés bizonyos lélektani alapját láthatnék. Görög források egyiptomi vagy skytha istenségek-

rl, római feljegyzések a kelták vagy germánok vallábizánczi

sáról,

mind

a

maguk

és

arab

nagyon számbaveend,

a régi

mikor az

rások vallatására kerül a

Ha

kútfk

magyarokéról

elfogultságával szólnak, a mely mindig

a mythosokat

ily

mythologiai for-

sor.

illetleg

csakis ilyen forrásokra

volnánk utalva, akkor eredeti jelentésüket és a fejldésükre ható tényezket iUetleg aligha is juthatnánk el

még

csak addig

újabban ez

S ha

meg idáig

az ó-

és

relativ

annak

valóságig

mégis csak

középkor

az újabbkoriak

sem,

a

irányban

összes

hogy forrásaik majdnem

foka

meddig

a

eljutnunk.

mythos-magyarázói,

nagy része nem egyik

is,

sikerült

is

jutott el

kétségtelenül

kizárólag

ily

még

az

is,

természetek.

Valamivel kedvezbb helyzetbe csak ott jutott e tekintetben a mythos-bírálat, a hol csakugyan «in

vili cor-

pore% a még szerves állapotú mythost magát sikerül megszólaltatnia.

megfigyelés alá

Ez pedig

es

csakis

közel álló) népeknél lehetséges. is

a

még

közvetetlen

primitív (vagy legalább ehhez elég

csak a kellkép iskolázott és

Természetes,

hogy

itt

minden irányban meg-

181

bízható feljegyznek lehet elttünk oly hitele, a

adatainak

hasznavehetségét

teljes

népekrl

a vad és félvad

használandók

csak igen cslnyján is

régibb

szóló

A

igazolja.

st

;

útleírások

az

mos

Vagyis

párhuza-

az

írót

magát önmagával

kell

folyton

másikkal

kerül-e egyik állítása egy

is

az egyi-

s

pedig több

arra

nincs,

feljegyzés

ellenrizni.

is

újabbaknál

szüntelen résen kell a kritikának állania

ket szüntelen a másikkal, a hol

min

miért

kell

nem

ügyelni,

ellenmondásba, a

minek sokszor egy esetben való kétségtelen kimutatása összes többi vallomásait is

A

gyanúsakká

teheti.

primitív népek mythosaínál tehát, föltéve mindig

— a minek

a feljegyzés teljes megbízhatóságát,

erkölcsi

garancziáin kívül ugyanazok a kritériumai, mint a ter-

mészettudományi

—

megfigyelésnek,

az

még

ilyen

mythosoknál megleljük mindjárt azok szellemi légkörében azt a milieut is, a mely ket megteremtette. Az ily mythosok épen azért nem is szorulnak egyéb magyarázatra, mint arra, a melyet nekik az érzés- meg gondolkodásmódnak az egész, szerveseknek tekinthet

megegyez

velük szépen

rendszere nyújt, a minek alap-

ján termettek.

Ezt

az

érzés-

és

animismusnak nevezi az összehasonlító

gondolkodásmódot

egy

szóval

az anthropologia lélektani része,

E

néplélektan.

szó

ugyan els

sor-

ban csak

eleiekben, lelkes dologban való hit o-et jelent,

de a vele

ma

úgy az ethnologiában,

mint az össze-

még némi animismus többféle fejldési fokait, másodszor pedig ehhez mért kiterjedését és végül leginkább a nevében kifejezett lélek-ké-p-

hasonlító vallástudományban jelölt fogalom

magyarázatra szorul. Elször

zetet illetleg.

is

az

18á

Czélszerübb

mert ennek

legutóbbin

a

els

az

Az animismus

megvilágosul.

lev

mindjárt

lesz

kifejtésével

kett

önként

legmélyebb fokán

legalsó,

embert, a valódi sembert,

kezdeni,

úgyis

mint megfigyelésünk

nem est, itt számba sem vehetjük. De igenis, hozzá még elég közel álló vad vagy féload embert, még ma is él piimitiv népfajok körében. Ennek alá

megfigyelt és

tüzetesebben

érzésmódjából

számos,

vonás

analóg

derül

a

gyermekével

fejletlen

Tekintetbe

a

gondolkodás- és

elemezett

még

a

ki.

a

kell

vennünk

e

mellett természetesen mindig a czivilizáczió légkörében

növeked gyermeknek mégis csak egészen más milieujét, valamint a fejlett esz vadembernek naivsága mellett is

sok tekintetben a gyermek lelki

temesen meghaladó ítél, pességét. Iaz

elvonó ké-

anthropomorphisáló felfogásnak az a majdnem sou-

minden

dologi-a

saját

gán megfigyelt

s

értelmében

az

legkönnyebben megfigyelhet szellemi

azok szerint képzeli

Hogy

jelenségeket.

a

:

mi

el

más dolognak

nyugszik;

szárnyakat,

E

a

vagy a

s

mi

szól-

árt,

az rossz e szó

haragjának,

bosszúságának

;

a

nap az

szélnek

a tznek, a

fogakat

is,

vagy azon tapasztalt

egyszer példával

csak pár

erkölcsi értelmében,

ós

az abban

leesik, az lejön

jeléül okoz ártalmat;

falja,

kiterjesz-

ily

folyamatokat tulajdonítja minden

junk

való

ember igazán a mértékével mér mindent. Más szóval a saját maa melynek

>tóse,

kel

és

Ea analógiák közül a legfeltnbbek egyike

verain általánossága,

í

tevékenységeit te-

következtet

e

ily felfogás

világnézet

mely az

ég

alapján

kölcsönöz

anyagokat

fel-

stb.

felfogás alapján

az

dolgok ép úgy ós csakis

emberen kívül lev összes úgy élnek ós hatnak kifelé,

»

183

els sorban az emberre, mint ö maga. Ez az, hogy az ember nekik az ö saját lelkét tulajdonítja. Igen ám, de milyen ez a lélek ? Olyan barbár és fejletlen, mint ö

maga,

nem

a milyennél másféle, életkörülményei közt,

s

lehet.

is

Ne ütközzünk meg

tehát azon,

ha a

lé-

lekkel való felruházás útján odáig jutva, a hol e lélek

már

n.

ú.

lényekbe

természetfölötti, vagy inkább csak

is

«

felsbb

költözik, azt ezekben is fölötte barbárnak,

kannibálinak, szeszélyesnek, gyermekesnek, szóval egészen olyannak találjuk, a

min

azé, a

kitl

e

«

felsbb')

lények azt kapták. Bizony a barbár embernek barbárok alakjokra

és természetükre,

ennek következtében

pedig cselekedeteikre nézve az istenei

is.

hogy az ember a maga képére teremti a maga isteneit, s hogy ezek vele lépést haladva fejldnek. Igen ám, de fejldésük mögött többé-kevésbbé elmarad a cultus, mely mindig conservativabb, mint az istenek természetérl az ember mveldésével együtt változó fogalmak. S elmaradnak a régi istenekre vonatkozó s egy vagy más úton, emlékekben vagy cultusban megrögzített mythosok is. Vagyis itt áll el annak a fönt már érintett szükségnek az érzete, hogy a fejlettebb ember és az ö még mindig fejletlen, de a hagyomány merevít hatása miatt egykönnyen Eégi

nem

is

útszéli igazság,

meg már dereng magasztosabb fo-

fejleszthet istenei közt egyfell, másfelöl

ez istenek és a róluk

galmak közötti ellenmondás valamiképen kibékittessék. Innen a magasabb fejlettség népeknél, a melyek nem jutnak el elég korán e fejlettséggel arányos vallásrendszerig,

az a kiáltó ellentét a haladottabb elemek egész

szellemi állapota,

hagyomány

gondolkodása és érzülete

—

meg

a

szentesítette cultus tartalma és alakja közt.

184

Ez azon stádium, a melyben már a Homeros ne-

fzd

véhez

költemények, de

Platón

még inkább

a Pindaros

némely helyütt világosan elárulják, hogy az istenek és a róluk regél emberek egymástól mindjobban elidegenedtek, ezek amazoknak megértéséhez mind több kommentárra, mindegyre mesterkéltebb magyarázatokra szorulnak. Igyekszik is e mind jobban tátongó rt a fenti szükségérzettel ódái

és

majdnem

dialógusai

egyszerre

több-kevesebb

megszületett

szellemességgel

mythos-magyai-ázat

áthidalni.

De minden

mesterkedése rendesen azon feneklik meg, hogy rationalissá akarja tenni

a

azt,

mi

mythos keletkezése

a

korában csakugyan az is volt de mihelyt már magyarázatra szorul, nem az többé s és szerves állapota

ilyenné

a

változott,

;

továbbfejldött

körében és azzal összhangban

nem

szellemi

állapot

tehet.

is

De ez nem is feladata a mythologiának, a mely egyelre beérheti azzal, ha sikerült kimutatnia, hogy még mindig megvan s így bátran föltehetleg még nagyobb mértékben megvolt, st valamikor épen lános talaján

lehetett áz olyan

szellemi

természetszerleg

irrationaüsakká

lett

állapot,

fejldhettek

mythosok.

Ez

a

állapot

a

álta-

minnek

késbb

oly

nagyjában,

a mint láttuk, a primitiv népek gondolkodás- ós érzés-

módja, elvonó és következtet eljárása. Már pedig errl a fokról emelkedett

fel

az anthropologia tanítása sze-

legmveltebb nép is, számos ezredév lassú fejldésének hosszú útján. A mythologia bevezet tmmlíjaánya tehát a primitiv népek lélektana. A szó valódi értelmében « barbár » ember lelkülerint a

tének ismerete alapján érthetk

pek mythosai

is,

meg

a melyekben csak

a

mveltebb

né-

addig érthetetlen

:

185

obscoen és egyébként

és visszatetsz a sok kannibáli,

botránkoztató csökevény, a míg arra

hogy valaha

népek

e

is

nem gondolunk,

kannibálok és másként

színvonalon voltak, a melyen az

ily részletek

is

oly

egészen

meg gondolkodásmód Zeusnek atyja ellen elkövetett s a Hesiodos-féle Theogonia imént említett helyén leírt merénylete, mely a Platon-korabeli átlagos mveltség görög embert már annyira megbotránkoz-

jól beleillettek az

uralkodó érzés-

teljesen logikus rendszerébe.

hogy mindenkép valami i ej tett allegorikus értelmet keresett mögötte, abban a korban, a mikor e mythos keletkezett, mindenesetre egészen jól hozzá-

tatta,

ez

illett

és

nemcsak önmagával,

teljesen kit

még teljesen egységes hanem a benne hivkkel is harmonikus jelleméhez. De persze az a Zeus, akkor

istenségnek

a Perikies- korabeli

görög

az

tosabb ábrázolatában sem halványként

hanem

csak

a

mvészet

templom

olympiai

mint a fenség legmagasz-

chryselephantin szobrában,

imádott többé,

legtökéletesebb

alkotásában

mint az mindenható és bölcs urát tisztelt az a Zeus már sehogysem illett bele a róla még mindig közszájon forgó mythosok keretébe köztük kivált az olyanokéba, a melyek a legocsmányabb fajtalanságok hse, kannibáli vérengzésre kész zsarnok, bármily állat vagy élettelen lény alakját is magára ölteni képes varázsló és szemfényveszt stb. gyanánt szerepel-

érzéki képbe foglalt szellem-erkölcsi lényként,

emberek

és istenek

;

tetik.

Ezeket az ellenmondásokat, a

mind kiáltóbbakká

doros természetéleti, ténelmi,

melyek hovatovább sem a lampsakosi Metrosem az Euhemeros ridegen tör-

lesznek,

sem a szentatyáknak

az

ördög

fondorlatai

186

meghamisított skinyilatkoz tatással elhozakodó, vagy a neoplatonikusok mindenütt jelképes philosophe-

által

mákat

látó

magyarázatai

el

nem

Érthetkké

oszlatják.

csak annak az önként kínálkozó föltevésnek az alapján válnak, a mely

a

Zeusröl

a többi

s

istenekrl

szóló

mondákat egy ilyeken még nem botránkozó barbár kor szülötteinek tartja a Pheidias vésjével alkotott remekm eltt áldozó görög ember Zeusét pedig ugyanazon fejldés eredményének ismeri el, a melyen ez a görög ember maga is átment, a míg a pápuák vagy a legvadabb néger törzsek szellemi állavisszataszító

;

életkörülményeibl a Perikies Athénjének

potából és

mííveltségéig fölemelkedett.

Mindebbl már

az

is

hogy

következik,

giai okfejtés feladata sokkal

a mytholo-

bonyolódó ttabb

hosszú fejldés nagy és kanyargós

ott,

a hol

van az illet nép mögött, a melynek hitregéit elemezzük, mint az olyan népeknél, a minkbl a mai napság fejlettebb

nemzetek

a

kultúra

emelkedtek. Ilyenekül tív fajok

közül

hetk ugyan

:

még

útja

többé-kevésbbó

magas

fokára

tulajdonképen a

ma él

primi-

a legmélyebben állók sem tekint-

mert az az sember, a

ki

gondolkodá-

sában és érzületében a mythosalkotó képesség és kész-

ma már seholsem De mindenesetre megvan, mint már érintettük, a hozzá még elég közel álló «vadi), vagy "félvad* ember, kinek szellemi állapota még nagyon jó ség teljes mértékét tííntetnó elénk,

található.

kulcsot ád kezünkbe a legtöbb

mythos keletkezésének

megértéséhez.

Csak azt

kell vizsgálnunk,

min

összefüggés van és

van-e egyáltalában ilyen összefüggés az ily «vad», vagy •

félvad*

ember

hitrogei képzetei s egyébként jelentkez

18^

gondolkodás- és érzesmódja, valamint ezek szerint iga-

S

zodó cselekedetei között. tapasztalni,

van,

hogy

ha már

s

ezt vizsgálván, azt fogjuk

összefüggés

e kutatott

hézagos

itt-ott

is

igenis

kezd lenni,

meg-

még min-

denesetre sokkal szorosabb, mint az olyan magasabb

fej-

lettség népeknél, a melyek mythoiogiai rendszereinek fejtegetésére és magyarázgatására

elég régóta úgyszól-

ván egészen a legújabb idkig a hitregék összehasonlító

oknyomozó tanulmánya majdnem kizárólagos figyelmét fordította. E kizárólagosság és önkényesen megés

szk

szabott

térre szorítkozás

csak

ellenében

elvétve

már régebben is egy-egy szélehelyesebb érzék kutató az anthro-

terjeszkedett ki itt-ott

sebb látáskör és

:

pologiai mythos-magyarázat

megannyi félénken tapo-

gatódzó eldje, a kiknek sorából e helyütt csak a leg*

akarom említeni. atyja, mint öt egyik legújabb

kiválóbbat, FoKTENELLE-t

A

X.YIIJ. század ez

méltatója* helyesen nevezi,

ama sárkányfogak mellett, és elkel noncha-

a miket oly finom könnyedséggel lance-szal hintett

lajába.

DeVOngine^

köt. 270.

III.

el,

görögök

honnan

nem

egy dúsan

term magot

emberi lélek fejldését kutató tudomány

vetett az

1.)

des Fahles (Oeuvres,

czím

mythosait

rövid

illetleg

a sok megbotránkoztató,

let ez isteni

természet

Paris 1758,

értekezésében a

azt

st

is

ta-

kérdést,

felveti a

miért és

felháborító rész-

állatokról és állati

természet

istenekrl szóló hitregékben, a melyek pedig évezrede-

ken

át

alkották

már

annyi ember vallásos érzületének substratumát ?

E

a görög

* E. 1894. 31.

maga nem új hisz tudjuk, hogy mveltség fényko];ának legkiválóbb el-

kérdés

;

Faourt, DiX'huitilme sücle. Études 1.

lütéraires.

Paris

188

méi, egy Platónnál élükön, egy vagy tén

felvetették

maguknak. De

más alakban

vagy legalább

új

szinis

új

irányba terel a válasz, melyet a XVIII. század szellemes szalon-bölcselje rá ad,

midn a raythosokat az emberiség

ma

szellemi

szinte értheleílen

állapotából

keletkezet-

teknek és csakis ezen vad és fejletlen állapot gondolkodás- meg érzésmódjával egyezknek mondja. «Nézzé-

úgymond,

tek,

a

kaífereket

akarjátok tudni, mifélék

még ekkor

is

ha

irokézeket,

és

skor gondoljátok meg, hogy már

meg

emberei,

lehettek az

s

a kafferek

mögött is hosszú múlt fejldése áll, a melynek útján oly ismeretekre és bizonyos mvelt-

és irokézek

ségre (politesse) tettek szert, a

nek még nem

lehetett.

Ezen^, nyomon fátyola alá rejtett

és

minjük

De Bbosse

csapásán indult tovább az angol

mint tle függetlenül az

eló'bb

közé tartozott Mannhaedt. foIég

^

egy

munkája (Les Dieux

tanaik népszersíti

:

semberek-

E.

sokáig feledés Fétiches,

B.

egy más

E nyomon

még

vala-

iskola

hívei

haladnak az

uralkodó

kizárólagossága

szedték elé Fontenelle

kitn,

csak

meteorológiai

ellen

az

id

sága folytán kissé berozsdásodott fegyvereit. rek különben csolva,

ugyanabból

a melyet, mint

sikerrel forgatott

az

1760)

Tylor,

Lippebt, Gaidoz és A. Lano, kik

közelmúltban

mythos-magyarázat

az

»>

az

fönt

aczélból láttuk,

harczolva

mostoha-

E

fegyve-

vannak ková-

már Eusebius

alkonyuló pogányság

is

apologétái

Ezek meg szintén ugyanarról az elhibázott alapmegvédeni a keresztény egyházatya támadásai ellen a mythosokat, a melyre a meteorológiai mythos-magyarázat 'újabb képviseli is helyezkedtek. kiindulópontjuk is az volt ugyanis, a mi a lamAz ellen.

ról próbálták

180

psakosi Metrodoros ókori követié, hogy

i.ja

t.

mytho-

sokban csupa allegóriát kell látni; vagyis valami rejtett másféle értelmet, mint a mit azok szószerint mondani látszanak. Erre az útra pedig csakis azon értelmi csalhatja a mythos-fejtegett,

és erkölcsi szükségérzet

a

mely a hitregéket a maga korának vallásos meg-

gyzdésével

felfogásával

és bölcseleti

nem egyeztethetknek

össze

hogy jóval

folyamodik,

eszközhöz

kölcsi és értelmi színvonalán

melyen a

ily szubjektív

czélját elérni egyáltalán

Igaz,

hogy

alanyi szükségérzet tisztán

nem

e tisztán

tudományos,

semmi mást nem keres

tehát csakis az igazságot és

minden

kor er-

azokat valóban szülte.

tárgyilagos alapjáról egy teljesen talajára csempészi át, a

vizsgálatnak

fejlettebb

mythos-magyarázatot a maga

a

szóval,

ellenkezknek, ahhoz a fonák

keletkezetteknek tünteti

min

a mythosokat, mint a

fel

Vagyis más

találván,

óhajoktól

idegen

lehet.

tárgyilagos

alapon

rideg kö-

megmaradni vajmi nehéz. Hisz már Fontenelle is ismeri, hogy a mythosok nekünk « szinte érthetetlen!) lélekállapot szülöttei; s való igaz is, hogy a legtöbb mythos keletkezésére szükséges vagy legvetkezetességgel

alább alkalmas esik

zk

már (pl.

értelmi és erkölcsi

egy Hesiodos) világnézetétl

él s magát ama

légkörében tudja

Ezzel

képzelni. állottak

kózni és

fokozat

oly

távol

a legrégibb mythos-magyarázók és rendszere-

hogy az ennek ember alig

mythos-alkotó feltótelek közé visszaa szinte

szemben

már

is,

hozzá szokott

teljesen

és

nem

legyzhetetlen is

nehézséggel

igen tudtak vele megbir-

az ókori mythos-magyarázók, az egyiptomi

hindu papok,

a görög bölcselk,

utánuk

és részben velük

még késbb

egyidejleg

a keresztény

egyház-

\

V

190

idben pedig

atyák, újabb

utakon

több-kevesebb

elbbiektl

az

elmósséggel

raegkísérlett

szerencsét

próbál-

gató rationalisták, symbolikusok ós philologusok.

E három

csoport TíözüÍ

m

thos-fejtegetk,

a

és_

a XEX.

(Creuzeb

elején

a szentatyák

újjal

sem járultak a

a

században

XVIII.

köygti)

és

hamvaikból részben Metrodoros pedig

els kettbe tartozó

az

kik kivált

keltették

fel

és Euheraeros, részben

tulajdonképen

elméleteit,

régi kérdés

serami

A

megoldásához.

ra-

csinálmánynak tekintették a maguk felszínes müveldéstörténelmi tudásával és szk látókör philosophiájával a mythosok legnagyobb részét, mint tionalisták

papi

a vallást egyáltalán

;

részükben

kisebb

pedig

merost követve) történelmi tényekre való sult és a

ket láttak.

(Euhe-

elhomályo-

hagyomány útján tódított visszaemlékezéseEz alapon aztán nagyon könnyedén végez-

tek a nehéz píoblémával. 4 symbolikusok meg saját koruk romanticismusához híven a régi keresztény elmélethez térve vissza, az öskinyilatkoztatás többé-ke-

vésbbé elhomályosult jelképes burkolatát látták a mythosokban, a melyek mögött szerintük az egy igaz vallás tanai rejlenek.

Már több köze van

tudománynak a harmadik elbbre segía kérdés módszeres fejtegetését, hogy az összea

irányhoz, a mely annyival mindenesetre tette

hasoiililást,

bár egyelre

szk

és kissé

szabott körben, szintén belevitte a

önkényesen

ki-

mythosok értelmét

kutató vizsgálódásba. Az összehasonlító nyelwizsgálattal

ugyanis

majdnem egy idben

összehasonlító mylhologia

Jakab tekintend. rére szorítkozva

A

i]ait

is,

születik

meg

az

a^jnelynek atyjául Grimm

ö egyelre a

megkísérlett,

azt

germánság kö-

folytatták

az

árja

191

népek id- és térbeli szélesebb határok közt mozgó ethnikumára nézve Kijhn, Schwabtz és Mller Miksa tanaik néps ezt hajtották veszedelmes túlzásba az

;

—

egy Cox emez szerencsésen

szersíti, vált

még

tereinek

E

és Gubernatis, a kik közül ki-

absurdum*

«ad

is

vitte

aránylag elég discrét tévedéseit.

tévedések legfbbjeit az

zaí^-^Ujjnologiamak

is

ú. n.

«philologiai»

hogy

giában

egyedül

helyes és szép

kivált elseje

tehát a mytholo-

jóllehet az összehasonlitás,

is

irány-

eredpaényeinek

nevezhetnk,

túlnyomó része szerint pedig )neteomlogiainsik) két módszertani botlás révén követte el. Ezek az,

mes-

sikerrel

kecsegtet

vizsgálati módszer, volt ez iskola jelszava s az a

bvös

kutatóvessz, melylyel e tudományág történetében iga-

zán korszakot

alkot

—

sajnálatos

téren

összehasonlítást nyelvi

szkkeblséggel ez de a mythosok

igazolt,

körében semmikép sem menthet korlátok közé szorította.

Megmaradt

t.

i.

a

mythosok

fejtegetésénél is

abban a nyelvhasonlítási alapon kijelölt szk körben, a melyet az indogermán népek nyelvi rokonságából kiindulva, mythosaikat illetleg is szorosan zártnak és a módszeres vizsgálat érdekében át nem hághatónak tartott. Ez pedig elemi tévedés. Mert a mythosok minden nyelvi és faji rokonság, st minden történelmi nyomokkal igazolható kölcsönhatás nélkül is meglep hasonlóságokat mutathatnak a legkülönbözbb népeknél.

Egyszeren azon ismételten

hogy a mythosokat létrehozó

jelzett

feltételek

oknál

fogva,

mindenütt

és

minden idben oly analóg szellemi állapot integránsai, a mely az emberiségnek sem faji, sem nyelvi, sem más egyéb közösségéhez fzve nincs, hanem csakis fejldésfoki jelzékéhez vau kötve.

.

/

11)2

A második

alaptévedós az etymologiai fejtegetések

velük született, úgyszólván

alkati

gyengeségébl

szár-

mazott. Ezt a Platón

Kraiylosáh&n

dicséretére érdemesült

tudományt talán nem egészen

igazságosan érte azóta

is

Sokrates ironikus

elégszer a megbízhatatlanság

többé-kevésbbé komolyan emelt vádja

de mindenesetre

;

van a Voltaire ismeretes szálló igéje mögött is annyi igazság, hogy szófejtésekkel sok mindent ki lehetjmagyarázni, csak égy kis ügyesség

nem

az ügyességnek

kell

kis mértékével

hozzá.

S ennek

dicsekedhetnek a

«solaris») mythos-magyarázat hogy egyideig nagy keletnek örvend elméletükbe mind több rést ütött épen a szigorúbb lelkiismeret philologia, tehát az a tudomány, a melynek kissé könnyed fegyvereivel is síkra szál-

meteorológiai

(kivált a

mesterei. Azóta persze,

—

lottak,

k

azóta ez ügyeskedés

nem

egy tetszets ered-

ménye csillogó szappanbuboréknak bizonyult, s nyomába vesztek a szivárványszín léggömböcsliéhez f-

zd

következtetések

is.

Ilyenek sorából tuczatszámra

idézhetnk a görög-latin-germán-szláv-litván- hindu párhuzamokat, a melyek a többi közt jórészt ínég abban a hibában is szenvedtek, hogy az egyik oldalon meglév igazi tulajdonnévnek a másik félen csak valami

nem is épen raythologiai vonatkozású appellativum vagy jelz, vagy egy-egy gyanús védai hapax-legomenon felelt meg arról nem is szólván, hogy sok eset;

ben az elmésnél elmésebb párhuzamok

egymást zárták
közös »

rajzolt

ködkép körvonalait a hindu nép

Hát még a védák. vallási

és

etymologiák

vagy legalább zavarták az illet indogermán istenalakról nagynehezen megki,

fejleményének

e

históriai

korba

es

nagyon különböz természet

-

li)3

és

érték okiratai ? Milyen kalandos feltevések fzdkönyvek korához, becséhez és tartalmához addig, míg e homályos útvesztbe is valamivel több vilá-

tek e a

nem

gosságot

idk

vetett az újabb

szigorúbb kritikájú

S hány merész következtetése a philologiai iskolának volt épen e kalandos történettudománya

vallás- és

feltevések ingatag talajára lásával természetesen

büszke kártyavárnak

Az exact

I

a melynek bomdlnie a reá emelt

felépítve,

romba

kellett

is.

philologia kezdet óta fölötte bizalmatlan

kodó állást foglalt el az etymologisálást túlhajtó mythos-magyarázó irányzat többnyire kétségtelenül igen szellemes, de nem mindig elég alapos egybevetéseivel és

rendesen

nem

elég óvatos következtetéseivel

szemben. Ugyanez az exact philologia az

volt

különben

mely századunk elején mindjárt feltnésekor

a

is,

megérdemlett kemény leczkében és határozott visszautasításban részesítette a symbolikusok (a Creuzer-féle iskola) teit,-

A

még kalandosabb mythos-hüvelyezési különösen

(L.

solaris elmélet

gyengéinek feltárásában

gorú históriai szellem és pontos ismeretesség

vált be a délibábos

próbakövének,

delmes

a

kísérle-

Aglaophamus,

Lobeck,

is

1829.)

az a szi-

szövegkritikai

lelki-

egybevetések

vesze-

mely annak idején a neo-

platonikusok kési utódainak módszertelen dilettantisrausát

is

kell értékére

szállította le.

S ezzel mindjárt rámutattunk a philologiának a mythos-magyarázat terén végzend valódi feladatára is,

a mely azért, mivel

nyok

némely

e feladatot illetleg

nézetet,

mythos-fejteget

hogy

a mythologia az

I.uJob tainihiuini/ni.

II.

irá-

vallottak egészen helyes

még korántsem tévesztend szem

kétségtelen, Katnna

nem

ell.

embertan

Mert demo13

l!)t

részén

psychologiai

kívül

a

tauulliat a

philologiától

Figyelembe veend ugyanis, hogy a mythologia fent jelzett feladata a mythos-alkotó dispositiók

legtöbbet.

még

felderítésével

koránt

Ennyivel

kimerítve.

sincs

csak ott érhetjük be, a hol igazán primitív vallásrendszerrel

van dolgunk, a

mében

a

ma él

min

a szó legszigorúbb értel-

legvadabb néptörzseknél

ható már, mert ezek vallási képzetei

fejldés eredményei,

melyek még az érintkezések

a

folytán létrejött másodlagos

lehetnek tarkítva. Olyan

beékeldésével

rétegek

vallásrendszer

t.

ben még minden elem teljesen liomogén s

a hol a

vesen

is alig talál-

már bizonyos

is

i,,

és autochton,

mythos még minden ízében egészen

beleillik az

egyébként

is

dolkodás- és érzésmód keretébe,

és szer-

kitetsz primitív

ma már

is

a mely-

gon-

csak a fejl-

dés útján visszafelé haladó reconstructio elméleti alkotása.

Annál bonyolódottabbá válik a munkája ott, a hol ez si összhang

már tetemesen

egyöntetííség

szembetnen meg van

és oly

mint a magasabb mveltségi fokon

mink

mythos- elemzés ós

álló

zavarva,

népeknél, a

azok valamennyien, a kiknek mythosaival a leg-

idk még a

régibb

óta a legeslegújabbakig

részt

legfiatalabb összehasonlító mythos-fejtege-

tés

is

foglalkozott.

közelebbrl

a

Itt

érintkezik

a

a raythologia, jó-

raythos-magyarázat

annál

mfíveldéstörténelem

egyéb

annál többet kénytelen tlük tanulni,

menmveltségi fok átmetszetéböl való az illet mythos, vagy a hozzája cultus. A görög vagy római mythosok pl. hogy csak a legismertebágaival tül

s

magasabb

—

beket és legrégibb

id

fzd

óta magyarázottakat említsük

legtöbbnyire oly korok emlékeiben,

még

—

pedig nagyobb-

-

195

irodalmi (tehát

részt

már

ezért

felfogásához

E

idomítottak

feljegyzések

egyetmást

már önkéntelenül

bizonyos irányban

complex)

fölötte

is

a melyek

emlékeiben maradtak ránk,

már

maguk

a

hitregékbl,

a

commentálják

is

és

magyarázgatják a mythost akkor

midn

jóhiszemleg egyebet sem akarnak és látszamint azt a maguk korának köztudata szerint leírni. S mentül késbbi korból valók e feljegyzések, vagyis a mythos keletkezésének idejétl mentül nagyobb távolság választja el ket, annál több bennük ez önkéntelen és utóbb már részben szándékosnak is mutatkozó commentálás, a mely mindig az illet kor eszmeáramlatának jellemz színét viseli uralkodó is,

nak

tenni,

magán. Itt

tehát

már

csak

ebbl

telen a legóvatosabb kritikát

véve

egészben

A

szempontból

mint a philologiai

philologiai mellett ugyanis,

egyetemes

történettudomány

szün-

is

gyakorolni, a mely

ugyanazon

természetesen

szerint igazodik, lat.

a

kell

vezérelvek

és hisíóríai bírá-

a mely

czéljait

maga

is

az

ettl

szolgálja,

tanulhat legtöbbet a mythosok értelmét kutató búvár lat,

még

pedig azon mííveltségi fok magasságához sza-

bott arányban, a

melynek

átmetszetétöl az illet

thos való. Csakis a történettudomány jával megrostált

adatok világítják

my-

szigorú kritiká-

meg azon

utakat,

melyeken egymással semmiféle genetikus kapcsolatban nem álló népek vallásrendszerei is kölcsönhatással lehettek és voltak is egymásra, s a mely utakon a a

nyomozást megindítva,

pl.

nem

egy közös indogermán

tulajdonnak tartott mythosban sémi kulturhatás ered-

ményét ismerte fel a behatóbb kutatás. Gbuppe 0., Die gnechisrhen

különösen

(L.

téren

e

Culte

und

13*

196

Beziehungen zu

Mythe7i in ikren Religionen.

dfyf onentalischen

1887.)

I,

A mythologia e két említett segédtudományához harmadikul az elbbi kettvel amúgy is részben közös terület régiségtan, csatlakozik, ezon itt különösen annak a tárgyi régiségekkel foglalkozó részét értvén, mint a melynek körébe a mythosok és a rájuk vonatkozó

mat

anyagi

cultus pedig,

szánt

emlékei

mythos- alkotó

a

tartoznak.

tényezk

bevezet

anthropologiai

részszel

Mind

a hár-

felderítésének

egyetemben,

megleljük az ethnologia roppant tág köríí tudományában,

midn

mely

a

valamely nép

szellemi élete megvilágítását és tát

tzi

ki

anyagi

egész

és

oknyomozó magyaráza-

ennek keretébe természetesen is belefoglalja. Úgy, hogy

feladatául,

az illet nép vallásrendszerét

mythologia

e szerint

a

tekintve

egyfell

addig

alanyát

része.

Ebben

nézve

nagy

részét.

dolog

is,

a

az

míg

lárgy^áj

vallástudománynak,

ethnologiának a

kiegészít

a

foUdorc neve

alá

hagyományok nyújtják fmyagának

De

mi

tulajdonképen,

egyetemes

legszorosabban

is

szóbeli

foglalt

az

hozzájárul

az

ez

anyaghoz

jó

sok olyan

els sorban csak az él hagyományt szkebb keretén térben és id-

feljegyz folklorisztika

ben

is túl (!SÍk.

Már gia'elsö,

eddigiekbl is kitetszik, hogy a luytholoalapvet része pusztán Inró második, erre

az

;

felépül része pedig pragmatikus, tehát oknyomozó és okfejl. logia

;

Amannak elsrend segédtudománya emennek

ethnologia

útjait

a philo-

pedig a mélyebb rétegekben az

néplélektani

része

világítja

be,

liolott a

magasabb fekvésüekben már a történelem adataira támaszkodhatik. Amott a források helyes olvasásán

is

és

197

kritikáján fordui

meg

a dolog

pedig leginkább

emitt

;

hogy a mythosba valahogy olyat ne magyarázzunk bele, a mi benne eredetének feltételei szerint nem

azon,

lehet.

De meg azon

adataival

is,

hogy a történelem kideríthet legalább is annyit, mint a

gondoljunk

is

mythosokban elforduló nevek többé-kevésbbé megbízható etymologiájával, a mely vajmi gyakran oly genetikus kapcsolatok

fölfödözésére

csábít, a

is

minknek

a história tanúságtétele határozottan ellentmond.

mintha

mivel a mythosok

azért,

rokonság momentuma, biztos

tanújele

faji

mint a nyelvben legszivósab-

ban él si összetartozás egyik további, vésbbó

Nem

elemzésében a

nem

esnék

ép

már

de oly

ke-

súlyosan

mint a mveltségtörténelmi érintkezések küls egyoldalúságnak bármely irányban egyaránt veszedelmes voltára kívántunk annak e sorokban ismételt kiemelésével ráutalni, hogy vajmi téves dolog a mythologia feladatát pusztán abban látni, a miben azok e feladatot kimerítve vélték, a kik szerint numina sünt nomina. De viszont meg messze

latba,

hatása. Csakis az

túlhaladná e feladat szabatosan ki a

körülírt keretét az, a

mythost a régiek módjára

szentatyák példáját követve az tással

valamelyes

rehabilitálni, n.

ú.

vagy a

skinyilatkozta-

vonatkozásba juttatni

törekednék;

minden áron olyas valamit akarna bele magyarázni, a mi benne már létrejöttének feltételeinél fogva sem lehet. Hogy ebbl az elemi tévedésbl, a melynek szóval

másik irány

egyik vagy láttuk,

még

a legújabb

némelyikében

is felütik

tudományszámba vehet gyógyult

:

az

nem

utolsó

felé

szító

árnyalatai,

mythos-magyarázó fejüket

—

mint

kísérletek

végre a komolyan

mythologia gyökeresen sorban

ki-

azoknak az érdeme,

198

•d

Fontenelle,

kik

jóval

régibb

De Brossé

Eusebius

helyes

és

még náluknál

sejtését,

nagyranött anthropologia tanulságai

a

segítségével,

pen gyümölcsöz axiómává emelték a hitregék tésében.

is

korunkban szé-

fejtege-

A MAGYAR MYTHOLOaiA IRODALMA. I.

Bevezetés.

A

Kisfaludy- Társaság 184G-ban, tehát azon évben,

János

gyjteményének

a

mikor

L

kötete ugyané társaság auspiciumai alatt napvilágot

látott,

tzte

Érdéíyi

néptöltési

a következ, behatóan részletezett

pályakérdést

ki:

((Mit lehet

a régi bel-

s

külföldi krónikákból s egyéb

emlékekbl, valamint a hagyományokból, némely fenn-

maradt babonás erkölcsökbl, s végre a nyelvben találnyomokból, a pogány magyarok vallási hitérl és szertartásairól bizonyosat vagy hihett kivonni ? A legfbb lény neve ,Isten', mely régi népek mythologiáival mutat érintkezéseket, mi annak eredete, jelentése? honnan származhatott maiglan a néphitben fenlév magyarok istene' kitétel ? voltak-e eldeinknek több isteneik, vagy felsbb lényeik, névszerint mikori s mely eredet és jelentés fogalmak az Úr (Oöp-os, Uranos? Dankovszky), Ór, Ördög {"Aprjs, áop ; Eor az ónémet

tató

,

mythologiában

?

(Manes?), Óriás, dércz

fbb

stb.

s

—

—

örök),

Ármány (Ahriman?), Manó

Boszorkány, Fene, Garabonczás, Li-

mily viszonyban gondoltattak ezek a

leg-

lónynyel? Milyen volt a vallás viszonya a teriné-

áoO szethez.

;iiiiiak

ményeihez

újív

Az

?

nevezett elemeihez

tiszteletére ? Voltak-e

taik

mily

s

Mi vala hitök a

?

gérl, a lélekrl,

nem

szó

,Eg'

világ

s

bizonyos tüne-

vonatkozik-e

eredetérl

és

leend

különösen a lélek szabadságáról

halálon túli állapotjáról

?

igen,

a

Kik

?

bbájosok képeztek-e kasztot, mily hatalommal? Voltak-e s mely vallási

voltak a tátosok, jósok,

ha

vés

Volt-e, s miféle összeköttetés-

ben a vallás a fejedelemséggel vagy vezérséggel s

nap

a

szent vagy csodás álla-

;

szertartásaik, szent helyeik, áldozataik, imáik, énekeik,

ünnepeik, szent jeleik vagy bálványaik, írásuk (rovás rúnák'?), s a vallással összefüggöleg

vészetnek

'?

némi

csirái a

;

m-

Mit tudhatni az esküvés, áldomás, házasság,

lakomák, harczok és temetkezés körüli vallásos szokásaikról? Mit különösen a tor, ravatal, kunhalmok ós halottak tisztelete (gyász) körül? a €Lapides»

szó

Lászlónak

sz,

magyar vallásban egy

isteni

más idegen harczos noknál, hanem a szittyák S van-e ezzel némi

régi

magyar

vallás

Van-e nyoma a régi kardnak, milyennek nem-

elnyomását tárgyazó törvényében csak

Mit jelent hiheten a ?

népekné!, péld. kvádok, aláés

hunoknál

is

van tiyonm

?

összeköttetésben a harczra szólító

kard körülhordatásának magyar szokása? Maradtak-e fenn, s ^mely nyomai a régi hitnek népünk babonás nézetei és szokásaiban

? Végre állt-e eleink régi vallása valamely és mily viszonyban a hellén raythologiával,

a

parsismussal,

raanicheisraussal.

úgy a scythák és másfell mit lehet annak felderítésére a tatár. finn. st a szláv, talán a német népek mythologiájából is elhozni? .d

hunok

vallásával, s

.

_

.

E

azért

félszázaddal igen

ezeltt

.

felvetett

tanulságosak, mert

kérdések nemcsak

meglehets

teljességgel

201

összegezik

mindazt,

vallására vonatkozó

de

táztak,

azért

talmaznak

min E

rait

eladdig

legalább a vitatás

mert még

is,

a

kutatások, ha

arra

ma

is

magyarok

a

nem

épen

is

körébe vontak

;

östisz-

hanem

helytálló útmutatásokat tar-

nézve, mily forrásokból

remélhet

és

módszerrel kívánatos e kérdések felderítése. források nagy általánosságban való

megemlítése

csakugyan olyan, hogy tág keretébe mindaz

belefér, a

mi eleink vallási hiedelmeire és szokásaira bárhonnan némi világot vethet. Megvan e pályakérdés részletezése során még amaz útvesztk némelyike is jelölve, a melyekbe a kell módszer híján induló kutatás tévedhet; s valóban nem a pályázat hirdetinek a hibája, ha ez útvesztk a kutatók némelyikét csakugyan a helyes iránytól.

De

viszont az

helyes irányt

mindenben

alig sikerült

csak egynek

sem

eltérítették

csoda,

ha

ezt a

ós következetesen megtartania is

azok közül, a kik, Ipolyi-

val az élükön, a Kisfaludy-Társciság e pályakérdéseinek

akár az egyetemére, akár csak egyes részleteire felelni igyekeztek.

Valamennyiüket bizonyos tekintetben elfogultakká tette az e téren elttük megkísérlett vizsgálódások iránya és eredménye. Az irány többé-kevésbbé mindig az illet

melyet

kor uralkodó tudományos divatjától függ, a ugyan többnyire kissé megkésve kaptak fel

nálunk, de akkor aztán

a

faji

sajátságaink

közé tar-

tozó lelkes tiílzás lobbanékony hevével követtek addig,

míg megint más divat nem került sorra. Az eredpedig természetesen mindenkor a czélhoz szabódott, a mely felé a kutatókat rendesen már valami

a

mény

tpraeconcepta opinio»-juk terelte.

De

ez a

tudomány történetében jóformán

általános

iJUL'

jelenség, s kiváltképen a mythologiai

sorsa

azóta,

késbbi

már

felderítésre

nézeteirl

elmélkedni

eltte éltnek vallási

hogy valamely

nem

elég régóta tart, s így

kutatások közös

nemzedék

egy

vagy megfejtésre szoruló

Ez pedig juár ha jó hosszúra ós

kezdett csoda,

vajmi súlyossá ntt az elfogultságok láncza, a melyekkel megrakottan és leköt tten az egyik kor, mint a másik-

nak örököse, a múlt hiedelmeit a jelen világánál tiszHa e mellett a tévedések zrzavarából

tázni törekszik.

mégis csak kibontakozik mindig, még a legelhibázottabb alapú és irányú vizsgálódásnál nyereség

:

is,

valami kézzelfogható

az a tényekben van, melyeket a legelfogultabb

kutató sem csürhet-csavarhat

el

annyira, hogy

a

bellük

kitetsz tanulság a jobban felkészült utódot a helyesebb

nyomra ne

vezethesse. 8

minthogy ilyen becses tanul-

ságok a lidércztüz után futó kincskeresk munkálatai-

magyar mythologia irodalmának azokat sem szabad mellznünk, a kik Saulhoz hasonlón mást találtak, mint a ban

is

akadnak

számbavételénél

a

:

teljesen

mit keresni útnak indultak. Pedig els tekintetre vajmi

ma

hálátlannak

tetszhetik

Bodor Lajos és Bizoni Károly fantazmagóriáit rendre venni, hogy bellük egy-egy szemernyi hasznavehet adatot nagy ügygyel-bajjal kihámozzunk. De ne sajnáljuk a fáradságot ós gondoljuk meg, hogy a tömérdek verejték, a mi jó részt medd érben haladó munkájukhoz tapad, szintén tiszteletet érdemel ha másért nem, már azért a nemes buzgalomért is, a mely ket, egy a miénknél egy Horvát

István,

Kiss Bálint,

;

lelkesebb kor

A

fiait,

lelkesedés

csillagzata

alatt

ós

hevítette,

a

panegyrikus

állanak

dicsítés uralkodó

ugyanis jóformán

kezdetük

203

melyek a magyar nemzet sannak elszórt gyér töredékeibl többé- ke vésbbé tetszets mozaik-képpé egybeállítani fáradoznak. Velük szemben az ellenkez végletbe csapnak s részben sarkalói az apologetikus irányú munkálatoknak azok a szintén nagyon is kirívó czélzatú s ép azért nem kevésbbé hamis világítású ábrázolatok, a melyeket eleink óta azok a törekvések, a vallását

erkölcsi és míveltségi állapotairól, irántunk

ellenséges

érzület írók, szántszándékos kicsinyítéssel és ferdítéssel alkottak.

Történetírásunk kezdve, egészen

a

naiv

korától, a

jelenkor

krónikák idejétl

küszöbéig ér elször

is

a

nemzeti hiúság sugallta azon irányzat követése, a mely eltt czélul,

még pedig

czólul az lebeg,

sokszor egészen szintén bevallott hogy a magyarság homályos skorát

minden kigondolható dicsséggel töltse meg. Ez küóta így van minden népnél, s így nincs is semmi okunk, hogy miatta szégyenkezzünk. A. mi Horvát Istvánjainknak velük egészen egy húron, lönben világélte

a kritikátlan nemzeti büszkeség és hiúság húrján pen-

dül

társaik akadnak, nálunknál régibb

peknél

is.

Tlünk

ül a délibábos

irányzata, a kiderítése,

keletre

nyelvészkedés

melynek

hanem

a

kultúrájú né-

még ma is orgiákat meg történetírás olyan

pedig,

bevallott

czélja

legfonákabb

nem

az igazság

nemzeti hiúság dé-

delgetése.

A

nemzeti hiúságon kívül, a népek homályba vesz

skorának latok

is

olykor, a

felderítése elé az ép divatos szellemi

szinte

áthághatatlan

mennyiben olyan irányba

nygöt vet hatalmukkal kodó eszmék rendszerébe

terelik a lelkekre

a kutatást, a illik

áram-

akadályokat gördítenek

min

az ural-

ugyan, de az ilyenekhez

:i()4

nem

szabódó

fantomját

B

igazság

látja

maga

korról-korra változó

mythologia

csak

lielyctt,

tudományába,

annak

korszer

kitzve.

elé ozélul

fantomok nem annyira a mint inkább a tudomány

mythologiájába tartoznak ugyan,

de amahhoz is van ha másért nem, hát már azért is. mert jó velük megismerkednünk, hogy csábításaik ellen egyszer s mindenkorra vértezve legyünk. Nincs ugyanis

némi közük

;

kizárva annak a lehetsége, hogy mint afféle hazajáró lelkek, újabb

közöttünk

korszer köntösbe burkolva, még mindig

kísértenek

sorukból

hogy divatos mezük az

alatta

rögtön felismerni engedné.

netében

nem

páratlan

t.

i.

némelyek,

a

nélkül,

lappangó régi tévedést

Épen a mythologia hogy

az az eset,

törté-

régi bal-

vélemények csodálatraméltó elmeéllel fölfegyverkezve és a korszer tudomány minden segédeszközével fölszerelve támadnak fel újra meg újra, s megveszteget tetszetsségükkel vonják

bvös körükbe

a

nem

eléggé

óvatos kutatót. Csak a meteorológiai mythos-magyarázat

majdnem

kizárólagos és ép ebben erltetett alkalmazáitt utalni, a mely a lampsakosi Metrodoros egy újjászületésen át a Kuhn, Müller Miksa,

sára akarok

óta

nem

Cox

és

Gubernatis

haladvány szer emelkedéssel

túl-

hajtott elméletéig fejldött.

A

divatos

mer üléstl

szellemi

és az

áramlatokba való

ebbl származó

túlságos

elfogult ítéléstl

el-

csak

mely az elz korok eszmék lánczolatából

az a józan körültekintés óv meg, a

tévedésein

az

okulva,

uralkodó

kikapcsoltán, úgyszólván «sub specie 8Bternitatis», vagyis

az objektív igazság örökké változatlan kritériumai

alá

rendelve tudja szemlélni vizsgálódása tárgyát. Csakhogy ez

vajmi

nehéz

és

annál

nehezebb

feladat,

mentül

205

hajlandóbb az ember a szellemi régióinak

értelmi

magát

élet

der Vater des Gedankens» legtöbb elhibázott

Ha

meg.

vallásának

által

ist

mely a

tudományos elmélet eredend bnét

eleink ösrégiségeinek

s

ezek között

s-

a kutatói mindig csak azzal a szándékkal

is

meglév nyomokat

valóban

pusztán

«Der Wunsch

oly közmondás, a

fogtak volna munkájukhoz, hogy a

de

nem

folyamatai

hol azok pedig csak zava-

ott is irányíttatni, a

rólag, a czéltól eltérítleg hathatnak.

jelöli

más,

öntudatlan

szinte

még

bárhol rejtz,

kiderítsék,

nem

pedig

hogy ilyen vagy olyan elre megállapított elméletüket vagy feltevésüket e nyomokból, s üyenek híján azok árnyékaiból is igazolják akkor a magyar mythologia irodalma tán épenséggel sem lenne szegényebb, de mindenesetre magvasabb volna, mint a milyen ma. A benne rejl magvakat azonban még így sem azzal,

:

szabad kicsinylenünk, sokszor

s

áldatlannak

riadnunk,

melylyel

a

term

közül egy-egy

nem

miattuk

látszó jár,

szabad

veszdségtl sem míg a tömérdek

attól

a

vissza-

polyva

szemecskét valahol elkeríthetünk.

még

Ilyenek pedig olykor

akadnak, a hol a sok

ott is

üres szalma közt turkálva,

már-már minden reményrl

lemondtunk, hogy valahol

még hasznavehett

junk.

Ép

1846-iki iiz

ezért igen helyes

pályakérdése

addig

fölmerült

a

volt

kitzinek

összes

fbb

is

talál-

Kisfaludy- Társaság eljárása, a melylyel

kérdéseket

fölvetve,

is

magyarok svallásának oly viszonyulataira ráterelték a figyelmet, a melyek ugyan már akkor

is

vajmi vitásak,

köztük a

st

kétségesek

is lehettek,

de részben

még ma sem utasíthatók vissza. Mindenesetre megérdemlik még ezek a fölötte kétséges

legalább

t's

«a

nagyon

limine»

is

vitás

pontok

is,

hogy

a

mellettük és

ellenük fölhozott összes bizonyítókokat gondos

még

revisio

mennyi az, a mi bellük mai ismereteink világánál helyt áll, s mennyi alá

s

egyszer jól fontolóra vegyük,

a teljesen és mindenkorra

elejtend?

Ezek közé a végkép elutasítandó feltevések közé pl. még mindig nem sorolható egy, a mely ugyan felmerülte óta egészen korunkig majdnem mindig a bebizonyított igazság praetensiójával lépett

a nemzeti öntudatba

ós

fel, s

úgyszólván

érzésbe gyökeresedett hagyo-

mány

erejével örökldik évszázadokon át a nélkül, hogy a legújabb idkig akár az igazolást, akár a teljes kiküszöbölését a kell tudoraányos módszerességgel megkisérlették volna. Pedig ennek az egyik vitás kérdésnek az eldöntésétl függ jó részben annak a körnek a szkebbre vagy tágabbra szabása, a melyet a magyar ;

mythologia forrásai és irodalma száraára

ki

akarunk

jelölni.

Hogy

e források a történetírás

atyjának a szkithá fi-

kezddnek-e legalább egyelre, eredet néprl még régibb tanúkat

ról szóló feljegyzéseivel

a

míg

e

ma

is vitás

sikerül esetleg a kutatásnak megszólaltatnia

:

az csak-

ugyan attól függ, van-e valami alapja annak a szívós élet hagyománynak, hogy a magyarságnak akár az egésze, akár csak egy része, az avarokkal és hunokkal együtt

az

ókori

szkithákkal

valamiféle

atyafiságban

fogalmazom egyelre e kérdést ilyen lazán s népszerbb alakban, nem akarván annak szabatosabb szerkezetével egyben mindjárt a rá adandó áll? Szántszándékkal

válasznak

is

praejudikálui.

Határozott választ

désre legutóbb Nagy Géza adott nálunk, a ki szó a szkühákról

{Emographia

o

kér-

Egy pár

V, 223, 279.) czímfí

nagybecs tanulmányában, fkép pedig annak

<'anthro-

:;

207

megokolásában

pologiai és néprajzi

hogy ezen

nyítja,

meggyzen

bizo-

nézve oly homályos

nemzetiségére

népfaj tulaj donképen nral-altáji volt,

mely

iráni

lég-

körbe, iráni néptöredékek alapjára helyezkedett)). (Mun-

Bernát, Néprajzi eredményeink

kácsi

és törekvéseink.

Ethnographia VII, 11.) De hogy valóban legalább Herodotosig kell visszamennünk az ugorság smüveltségének s így a magyarság svajlása legrégibb rétegeinek azt

másfell

is

örvendetesen

Bernát

(i.

h.)

els nyomjelzéseiért

igazolni látszik az e téren újabban ismét vizsgálódás, midn Munkácsi Tomaschek Vilmos nyomozásait néhány

fellendült

nevezetes adattal kiegészítve, ugyancsak a halikarnassosi történet- és néprajz-írónál mutatja

ki

aaz ugorok leg-

Ez pedig hogy a Horvát Istvánoknak, Bizoni Károly oknak. Bodor Lajosoknak és Kis Bálintoknak csak a módszerük volt tudománytalan a hagyományba vetett ers hitük azonban ép oly kevéssé ítélend el, mint a mily tiszteletre méltó régibb történeti emlékezetét» {Ethnogr.Y, 160.).

semmivel sem jelent kevesebbet, mint

azt,

;

az a

h

kátlan

kegyelet és lelkes buzgalom, a melylyel kriti-

munkájukhoz

láttak.

jukon okulva, naivságaikban de viszont

azokat

sem,

a

Természetes,

nem kik

fogjuk az

hogy példá-

ket

utánozni

ellenkez túlságba

hagyománytól minden hitelt, minden bizonyító s inkább erszakkal cstírik-csavarják még a tényeket is, hogysem valamit a tradiczióból elesve, a

ert megtagadnak fogadjanak.

Van azonban különbség hagyomány

és hagyomány amaz adatát pl., a mely szerint a magyarok Árpáddal élükön minden nagyobb hadi vállaliitnk eltt aMartem patrem et parentem Herculem»

között

is.

Bonfini

Í2()8

segítségül, ép úgy nem veszszük egyébnek m humanista- század tudákos divatja értéktelen czufrang-

hívják

mint azt az esetlen koholmányt, a melyet a Mátyás király udvari történetírója a Péter alatt fel-

jánál,

ad, midn így éneaz újra föllobogó áldozati oltártüzek körül

lázadt

pogány magyarok szájába

kelteti

ket

[Decad.

11.

Lib.

40.):

11.

Ungarus quicunque

est,

antiquas ceremonias resumito, scythicos deos recolito

.

.

.

qui contra sanctionem dixerit feceritve capitalis esto,

ac hostis ungaricae gentis,

haud

aliter

atque

si

Mártis Herculisve aris

ac focis viui intulerit promiilgato.

sem érdemes annak bizonyítgatására vesztehogy Bonfini, valamint forrásai, a magyarok és hunok viselt dolgairól regél honi és külföldi krónikák és olyan, a milyen történeti kútfk a oszkitha istenSzót

getni,

ségek* -et (Sz. Gellért legendája

numina»-t,

nem

ed.

Batthyány,

a néptudatban

az

élükön,

ismeri a «scythica 1790.

él hagyomány, hanem

kori tudákosság sablonos

Hisz krónikásaink

is

Alb. Carol.

ezt,

felfogása

alapján

p.

347.)

a közép-

emlegetik.

Béla király névtelen jegyzjével

határozottan

ki

is

emelik,

nem gyzvén

eléggé felpanaszolni «a parasztság csalfa meséit* és «a

k

hegedsök csacska énekét », a melyekkel «az irományok bizonyos fejtegetését* és
tetben

már

a

állanak

a

ford. 2. és 3.

1.)

Irodalmi

hunokat illetleg

jóval régibb Orosius és .Tordanes

e tekinis.

Még

209

ii

naiv Horvát István

94.

is

észreveszi

[Rajzolatok 93. és

de természetesen egy csöppet sem ütközik

§.),

meg

hogy a magyarokról szóló Eegino (X. sz.) majdnem szórói-szóra kiírja a parthusokat jellemz Justinust rajta,

St

sz.).

(11.

mennyi

alaposan megfontolandó,

része

ugyanennek az irodalmi hagyománynak a honfoglaló magyarok jellemzését adó bizánczi forrásokban is, a melyek szerzi, még ha szemtanúkként írják is le seinket, aligha szabadulhattak e leírásuk közben a mveltségük elemei közé tartozó herodotosi és egyéb reminiscentiáktól, mikor a szkithákhoz és parthusokhoz legalább is nagyon hasonló lovas nemzet képét kellett lehet

megi-ajzolniok.

Valamely nép ethnikumának, különösen szokásainak képzeteinek jellemzésénél kü-

és erkölcseinek, vallási

lönben

a dolog és az emberi

is

hogy ismert

jár,

szellem

mértékéhez szabódik önkéntelenül

tet

akar

le

iikapja, a

írni.

természetével

megszokott fogalmak keretéhez

és

így járt

el

már

is az,

és

a mit az ismer-

a néprajzi írók tisztes

szkithák ethnikumának els behatóbb jellemis, mikor lépten-nyomon a maga hellén méri össze a barbárokéit s többé-kevésbbé

zje, Herodotos istenségeivel

;

ugyanígy cselekszenek egészen a legújabb idkig mindazok,

a

kik

hozzá

hasonlón,

valamely

-^zólván fölfedeznek. Teljes joggal feltehet, jiírtak el ezt illetleg

és perzsa írók ;i

úgy-

hogy nem

különben azok az arab, örmény

sem, a kiknek gyérszavú tudósításaiból

kútfknek

bizánczi

népet

eleink vallásáról szóló adatai vala-

melyest kiegészülnek.

Ez azonban épenséggel sem csökkenti a mi

münkben

e

kútfk

becsét

;

ságra int velük szemben, melyet elmulasztva, Katona Lajos tanalmántjui

.

II.

sze-

csak arra az üdvös óvatos-

könnyen 14

1210

bennük sokat abból

készpénznek vehetnénk subjectiv

csak az író

Már

is.

a mi

felfogásának a rovására írandó.

jóval kevesebb értéke van a

magyar mythologia

régibb irodalma azon részének, a mely a vallási refor-

máczió nagy szellemi mozgalmával föllendült bibliai tanulmányok törzse köré fonja levegben gyökeredz indáit. Otrokócsi Foris FERENCZczel * kezddik azoknak az Ipolyival és a ISagy szótár szerkesztivel sem végsora, kik a magyar nyelv szavainak sémi gyökökbl való származtatása révén nemzetünk törzsfáját s így eleink svallását is a bibliai paradicsomban keresik,

zd s

a mit

él

hittel keresnek,

—

azt

meg

is lelik.

n.

Cornidestl

A

bibliai régiségekbe való

Ipolyiig.

mód szertelen

elmélyedés-

nek egyfell, másrészt pedig a inagyarság szkitha eredet voltáról megrögzött irodalmi hagyománynak is rá kellett vezetni a zend hálás behatóbb kutatására, melyet eleink

si vallásában már

Menander)

a bizánezi írók (Theophylaktos,

elszórt adatainak a honi és külföldi krónikák

egyes helyeivei való egybevetése

els felében

fk

és azóta

sejtetett.

(Abulfeda, Ibn-Roszteh stb.) és

szilárdabb alapon

A

századunk

újabban megszólaltatott arab kútlegutóbbi,

mozgó nyelvhasonlítások

is

immár igazolni

* Originen llungaricae. FraneqiiersB 1693. 2 köt. (Benno ii iimnyelv sémi eredetének kimutatására czélzó szószániiaztatások között egyes mytliologiai elemek, pl. isten, tündér, óriáft stb. megkísérlett magyarázatai, melyekre az 0. F. F.-czel egy nyomon haladó késbbiek is gyakran hivatkoznak. (í^ar

211 látszanak, legalább bizonyos mértékig, e hatásnak

vonatkozó

zetünk életének egyik korára

st veendnek

ennyiben számbavehetönek,

nem-

felvételét is

;

s

mutatják

CoRNiDES Dániel Commentatio}át {De religione Veteruni

Hungarorum, szeptember

felolvasta a göttingai tudós társaság

10-i

Engel Keresztély adott 1791) és egy a sel kísért

Stahel

(Bécs,

ki

maga korához

785.

nyomása,

képest jeles kis fejtegetés-

a magyarok eredetének és

:

1

melyet a szerz halála után

ülésen),

más népekkel

való

rokonságának kérdésérl.* Cornides Dániel kis értekezése (mindössze 41 melyet székfoglalóul olvasott

mint

saságban

annak

fel

lap),

a göttingai tudós tár-

kültagja,

a

szerz

bevezet

tudtával fkép azért készült, mivel az kérdést nem hogy alaposabban tárgyalta volna valaki, de még csak futólag sem érintette senki sem. (10. 1.) Kezdi az áldozatokkal, alapul véve Anonymus 16. fejezetének e helyét in eodem loco more paganismo, occiso equo pinguissimo magnum Aldwnas fecerunt.

sorai szerint

:

•

Hozzáfzi

hogy az áldozati ló fehér és germánok szokásainak analógiáiból, továbbá az Anonymus 14. fejezetében em-

lehetett,

lített

azt a feltevést,

a

mit

a perzsák

(Zalánnak küldött) tizenkét fehér

sából következtet. (11

— 12.

1.)

ló

ajándékozá-

Az áldozatokkal kapcso-

(rövid polemikus kitérés után) az ilyeneket kísér «áldomásB-t, vagyis áldozati lakomát veszi sorra (lóhm evés : Anon. c. 1 3. 22. Ottó Frisingensis, Chron. Hb. VI. c. 10. Thuróczi, Chron. Hung. Pars H. c. 39. omnino et coeperunt comedere equinas pulpas, et pessimas facere culpas, a Péter alatt fellázadt pogány

latban

* Dwquisitio eritica, quo in loco nunc adhiic cognitio nostra de Hunpfaronim orifnne, et ciim aliis írentibus affinitato posita sit ?

14*

magyarokról

;

Desericiusnak

farkashús- evés,

a vatikáni

kanczalej-

kéziratból

vérivüs

ós

:

kivonatolt helye,

melyben Julián Domokos-rendi szerzetes a Volga mellékén talált «Nagy-Magyarország» lakóiról többek közt ezt írja

carnes equinas, lupinas

:

dunt, lac

equinurn

el

et

huiusmodi come-

sanguinetn bibunt. 16

—

18.

1.)

Továbbá felveti a kérdést, kinek áldoztak a pogány magyarok, vájjon egy vagy több istennek-e 9 Az Anonymus c, 13. említette diU immortalibus magnax mctinias fccemnt szavakat a szerz igen józanul a latinul ékesebben írni akaró középkori krónikás chablonos

phraseologiája rovására

Vol.

11.

p.

191 -re

Ugyanígy Bonfini számos

írja.

hasonló helyét. (Matthasus

Raderus, Bavaria

Sancía,

hivatkozással, a hol a

való

király udvari történetírójáról ezt olvassuk

:

«

Mátyás

Bonfini

dum

quod ipsum sincere non potest, scribere, superstitiose et profáné, ne (|uid dicam gravius, loquituri.) Minthogy azonban c. 39. már csak egy istent említ vult

Latiné,

Anon., itt már a dux Ai'pad, ctiiiis adiutor erat dominus omnium, épen olyan keresztény középkori chablouos phraseologiáján uera ütközik meg a Commentatio írója, a kinek elég világosan kitetsz czélja az, hogy eleinket a polytheismus vádjától tisztára mossa. Ebben kapóra

jön neki Theophylaktos, a ki Hist. Lib. VII. írja

a

alapján

turkokvól

Cornides

nem

tüzet, a

levegeget

S.

azt

haboz a magyarokkal teljesen

egyazon népnek venni), hogy a

c.

a bizánczi írók szóhasználata

(kiket

és

«

fölötte oktalanul tisztelik

a vizet, a földnek énekeket

zengedeznek, imádni azonban csak a mindenség alkotóját im,ádják s csak

t

nevezik istennek. Neki lovakat,

vannak papjaik is, kikrl hogy jóstehetségük vun». (IS 2<>. I.)

ökröket ós juhohat áldoznak azt tartják,

;

213

Ezek után röviden végez a szerz azokkal, a kik Herodotosnak a szkithák istenségeirl való tudósításai analógiájára a pogány magyarokkal is Marst, Herculest,

st Venust Székely

imádtatják

is

István

után

;

valamint azokkal

{(Ihronica,

is,

a

kik

indulva,

14.9.)

fol.

—

Damasec nev istenükrl regélnek (21 22. 1.), s áttér THen név magyarázatára. Ezt a persa Jisdanhól vezeti lo, mely Hyde {Hist. Relig. Vet. Persarum etc. 1. kiad. 1700. 2. kiad 1760.) és mások szerint a régi perzsáknál ;iz

az

isten

neve.

a

származtatja,

Ezt

(Herodotosnál laür]

A magyarok rejlenek,

meg

honnan is,

a khald eschta (tz) szóból szerinte

a

görög

^Earia

is

a mint Corn. megjegyzi) ered.

Isten szavában tehát az égi tüz fogalma

melyet seink

(a

perzsákhoz hasonlón) az isten-

nem a maga mivolmég ezt Menander {De legát. Vénet.) ama helyének idézésével,

ségnek csak symbolumaképen és tában imádtak. Megersíti Uh. n. p. 89. Edit.

a hol az avarok fejedelme így

esküszik

:

«mí

ipse

et

universa gens Abaroruni, gladio consumeretur, coelum ipsis, et deus ignis, qui in coelo est* irruei'ett. (23—24. 1.) A Deósnél kiáltott Deus! Deus! Deus ! inkább esetlen, mint naiv koholmányának szinte fölös komolysággal

ex alto

való

leczáfolása

(25

— 29.

1.)

után áttér az

áldozati

helyekve. Ismét perzsa analógiákból kiindulva és c.

16-ra

nyosnak ];edettehh

hist.

nemcsak hihetnek, de st hogy seink szabad ég alatt és

hivatkozva tartja,

helyeken áldoztak.

(30.

xa\ tov Belát. 173.)

£7:i

xo

bizoeniel-

1.)

* Pedig Menandemél az eredeti szövegben {Excerpt. ed. Bonn. p. 335. cf. Exeerpt. de leg. 102.) nem is

csupán

Anon.

oupavoü Seov olvasható. (L. C.

e Menand, ez, hanem

Géza Kuun,

m Arra

{Artis

kéfdÓMT.

a

De

laszt ad.

ífrrald.

XII. p.

c.

Iinh-inii/ail,.

raliul;-!'

JVinz-rupai

idézi

125.J,

a

gyar vlegény jegyesének valami ezüst

hajdan a

mely

j(

gyajándékul,

s

kólktnlo vá-

amaz adatát mely szerint a ma-

Ici-cncv.

hasonlót

bálványt adott

kapott

tle

viszont,

jegyajándékot mind a ketten

kicserélt

napjáig viseltek vala. Ez adat régibb forrásait

holtuk a

XA'I.

századbeli Lionardo Fiorovantiig (Sjn'i-chin di Scienza 1. \L c. 26.) követve, nem tulajdonít neki különben valami nagy fontosságot, a mint hogy ilyet, vonatkozással a szóban forgó kérdésre, alig is érdemel. Hogy a pogány magyarok nem voltak bálványimádók,

universale,

szerznk még a nagy-magyarországi törzsrokonoknak is véÜ támogathatni, a mely szerint a Julián szerzetes Volga-

azt

a XIII. századból való leírása azon adatával

melléki magyarjai nolitiaiii,

meg

sed

paginti siml. nulhini

nec

idolu

venerantur.

I)eí

Nem

lutbentes

t

ingatja

vélekedésében az sem, a mit Theophanes Malalas, Cedrenus a hunok bálványairól írnak, mert a mint igen e

figyelemreméltóan mondja: cquis haec, quae de Hunnis

Bosporanis narrant

Sane

.

.

.,

nomen,

de

Hungaris

velit

Scythicum

accijicrí

olim

".'

atque

Hunnicaim Europaíum hodie, quantum ego quidem assequi possum, plurimas generáli sua comprehensione complexum fit nationes, quibus non mos, non religio, non patria, non vestitus, non lingua communis, ut adeo Ilungaros quidem tribum aliquam latissime |ialrntis Hunnici nominis constituisse, sed non versa vice Hunnos omnes pro Hungaris esse habendos existimem». Milyen józan \ és ||\at(l^ nézet, a melytl eltérve, a legközelebbi ut

>

tizedek történetírása 8 a jó ég tudja,

még

hunokat, miféle

parthusokat, szkithakat

népeket

a

magyarokkal

215

minduntalan összegabalyítván,

Horvát István

és isko-

lája mindazt, a mi csak valahol amazokról olvasható,

—

menten a magyarokra alkalmazza (31 35. 1.) A mint nem voltak bálványaik, úgy templomokat sem építettek a pogány eleink; st azt is kétségbe !

vonja a szerz, a mit pedig Árpád-házbeli

királyaink |

törvénjei több

helyütt említenek, hogy

források,

fák |

vagy ^ove/c mellett áldoztak. S itt megint egy nagyon figyelemre érdemes megjegyzést tesz, a melynek még

ma

is

hasznát veheti

igen jó

búvára. Ugyanis

a

már Cornidesnek

magyar mythologia eltte a nála idé-

s

hogy a pogány magyarok sokat kárhoztatott bálványimádó ós egyéb babonás szer-

zett

Kollárnak

feltnik

is

az,

tartásairól többnyire oly stereotyp szavakban emlékez-

nek XI

—-Xin.

törvényeink,

századbeli

leteink, zsinati és

rende-

királyi

egyéb határozataink, a melyek jórészt

a középkori általános európai törvényhozás közhelyei-

nek tekintendk a

Nagy

és

mindenütt közös forrásokból, fkép

Károly-féle kiváló tekintély capitulárékból és

az egyetemes zsinati

határozatokból látszanak eredni.

Vagyis hogy codificatoraink a középkorban sem jártak el

máskép, mint napjainkban,

a

mikor szintén csak

nagyrészt a külföldi törvényhozások alkotásait másolják, sokszor vajmi csekély tekintettel honi állapotainkra és

társadalmi szükségleteinkre. (36

Végül az Anonymus

c.

5.

—45.

és 6.

1.)

említett vérszerz-

désTÖl szól szerznk, melyet ó-kori íróknak a szkithákról és

médekrl

szóló hasonló adataival vet egybe. (40

Ezzel kapcsolatban {Metrop. Salish. T. tólagos

farkas-

még I.

vagy

p.

— 47.

1.)

röviden megemlíti a Hundins 30.) adatát a

kutya-esküjéTl

magyarok (IX. sz.

állí-

vége),

melyben való részességgel IX. János pápánál a szlávok

216

ii

bajur püspököket

criminabautur, et

is

vádolják (qnod nos príefali Solilavi

cum Ungaris

fidem Catholicam violasse.

per canem seu lupum,

ethnicas

sacramenla

res

nefandissimas

aliasque et

pacera egissc)

idézi Joinville franczia krónikást

{IJist.

Edit.

a ki

Paris.

1761,

(XIII.

sz.),

p.

104.),

de

melynél a két

szerzd

ct

ugyanitt

St.

Louis.

az Andronikos

szövetkez kunok vérszerzödését

görög császárral le

fol.

;

fél

írja

egy kutyát

vagdalt darabokra, annak jelképéül, hogy hasonló sorsa

legyen az esküt megszegnek. (V.

ö.

Munkácsi Iíeunát,

Farkaseskü a régi magyaroknál. ElhnographiaYL., 73.) Ezzel ér a tömör és vels kis Crnnmentatio véget, a

melyrl Schlözer méltán mondja, hogy egészen a

maga korának

szín táján

áll.

Nem

is

igen van benne

egyéb kivetni való, mint a magyar isten szó etymolo-

továbbá az a nagyon is kirívó törekvés, hogy seinket már a kereszténység fölvétele eltt is tiszta

giája,

monotheistáknak

lend

tííntesse föl.

Ellenben igen megbecsü-

néhány kritikai megjegyzés, mely a középkori krónikák közkelet raodorosságára, a pogány vaUás maradványait kiirtani czélzó XI— XIII. századbeli törvényeink forrásaira, Bonfini humanista szóvirágaira, a hún és szkitha népneveknek inkább Cornidesnél az

csak általában

«

nomád

a

lovas nemzet* értelmében való

vételére s végül különösen arra vonatkozik,

hogy nem

szabad mindazt, a mit a hunokról és szkithákról vajmi

különböz korokból és eltér nézpontokból följegyezve találunk, menten a honfoglaláskori magyarokra alkalmazni. Kár, hogy az

itt

kiemelt jelessógek helyett a derék

kis értekezésnek ép az AchiUes-sarka,

eschta szószármaztatás,

az isten-jizdan-

keltett a legközelebbi

idkben

217

Ezt ugyanis molión felkapják a majdnem mindazok, a folyamán következ évtizedek legnagyobb figyelmet.

magyar ösvallás búvárlatába több jóakarattal, mint a mennyi tudással és szerencsével bocsátkoztak. Engel ama hatvanhat lapnyi kis értekezése, melykik

a

lyel

Cornides ConrmeniaHnját kísérte, újabb nevezetes

nyomjelzés a magyar mythologia irodalmában; legalább közvetve, a

mennyiben

elég korán, de

ménynyel

utal

rá a

jóformán

teljes

idre csekély

látható ered-

magyar nyelv ugor

atyafiságára,

elszigeteltségben s jó hosszú

hivatkozván Hell, Sajnovics

és Fischer tapogatódzá-

Ugyanez irányba vezet, még pedig egyenesen a magyar ösvallás kiderítése szempontjából Horváth János is, A Régi Magyaroknak Valláshéli s Erkölcsi Állap Ily okról szóló értekezésében {Tudom. Gyjtemény 1817. n, 27 91.), a mely különben jórészt Cornides nyomán halad, csak az Engel megjelölte út továbbkövetésének, az ugor-magyar rokonsági kapsaira.

—

csolat összehasonlító

sítésének

czímén

mythologiai czélokra való értéke-

érdemel,

megjelenése

kivált

korát

tekintve, kiválóbb figyelmet.

Horváth János «néz pont»-ja (1. §.) alig is lehetett az, hogy az embereknek az skorban « tiszta ismereteik valának Istenrl*, melyek csak « eredeti honnyokból történt ki szakadtokkal, szétoszlásokkal, 's más, mint

különösen népekké el

lett

szaporodásokkal* homályosultak

többé-kevésbbé, vagy

dogmatikus alapon

ölettek

el

álló felfogásnak

egészen.

Ennek

a

különben akkortájt

a romantikus irodalmi, mvészeti és társadalmi irányzat és az

nyelv-

annak szellemében dolgozó és

irodalombúvárlat

is

fiatal

összehasonlító

segítségére

jött

;

még

pedig olyan tetszets argumentumokkal, a melyek elég

sokáig

tudományos

szigorúan

bizonyítékok

színében

tudták magukat kelletni, az irántuk

kedvez

sággal viseltetök szemében. Horváth

is

korában divatossá iskola

lett

vezérkönyvére,

asiatischen Welt

elfogult-

minduntalan a symbolikus mythos-magyarázó Mythengeschichte

Görres

czím munkájára

der

(1810), hivatkozik.

korántsem érheti t akkora megmint a Magyar mythologia szerzjét, a ki egy emberöltövei késbb (1854) még mindig ugyanezen

S ha

ezt teszi, ezért

rovás,

nézpontból tárgyalja a magyarok ösvallásának nála már vaskos könyvvé felduzzadt gyér nyomait. De ne feledjük, hogy Ipolyit is ugyanazon hivatalából folyó opinio» vezérletté, a melynek egyéb« praeconcepta iránt eldjével együtt tiszta

meggyzdésbl

is

lehetett

Csakhogy eldje fölötte még azzal is védekezhetett vala, hogy ö teljesen a maga korának tudományos míg Ipolyi idejében szintáján állott néz pontjával

híve.

;

ez

már meghaladott

álláspont

volt

az összehasonlító

mythologia terén.

Ebbl

a felfogásból kiindulva Horváth

J. is,

jobbára

argumentumaival élve, azt vitatja, hogy a magyarok si hazájukban egyistenhívk voltak s csak Cornides

késbbi kivándorlásaik során a

perzsák

vallási

sajátítottak el egyet-mást

vélekedéseibl ós szertartásaiból; a

is tulaj donképeni bálványimádásba slyedtek volna. A Theophylaktos emlegette tííztisztelet ennek szerinte nem mond ellene, mert utána nyomban kiemeli a bizánczi író, hogy istenül

nélkül azonban, hogy valaha

azért

csak

a mindenek alkotóját imádták.

Nem

lehet

tehát igaza Merseburgi Ditmárnak, a ki Gejza vezérrl azt állítja, is

hogy «az igaz Istenen kívül bálványoknak a Coi'p. Jur. Tom. I. p. I. Andrásnak

áldozott*.

»

219

sem ingathatja meg e véleke«mind Ditmár, mind a törvény, az id melyben az emberek többnyire a forviselik

133. olvasható törvénye

mert

dését,

billyegét

;

mát vették a dolgok mivoltának ». Az Isten név etymologiáját illetleg Cornides származtatásán

men

kívül

szó-

(melynek a persa izdán-jizdán

Sándor István Sokféléjét Hager {Neue Beweise der Verwandtschaft der Hungarn mit den Lapplandern, Wien 1794. 80. 1.) azon véleményét is felemlíti, a mely szerint a perzsa izid vagy jezdan az egyipszóig

részére

[X. darab, 60.

nézve

1808.] idézi),

1.

s így a magyar Isten szónak is ez Továbbá Fesslerét, a ki elég skeptikusan azt tartja, hogy e szavunknak a perzsa atesch vagy zsidó esch szóból való származása semmivel sem hihetbb, mint az indiai ischana vagy Vischnii nevezetekbl való eredete. Végre Eévai Miklós nézetét közli, a

tomi 7s?'s-bl ered, a

gyökere.

Hung. Vol. I. 1803. §. 54. 122— héberbl való származtatáshoz tért vissza, melyet — a mint láttuk már Otrokócsi Foris Ferencz megkisérlett s a mely a vele hasonló alapon állók és így Horváth János, valamint Ipolyi kiindulási pontjával ki Antiquitates Lit.

125) a

is

—

a legjobban megegyezik.

Szóba kerülnek azonban a rokon ugor népek istenis, különösen az osztyák Innen Nom, a vogul Torom, a finn Jumal (mind Görres id. mííve nyomán), a melyekre való utalása mindenesetre legalább bizonyos

nevei

módszertani értéket kölcsönöz a munkálatnak.

A szól s

3.

§.

a

A

jó és gonosz

fbb

alkotású Lelkekrl

különösen a perzsa dualizmusnak a magyar s-

els sorban ördög ármányos szavaink eredetét és

vallásra gyakorolt hatását vizsgálja,

(urdung,

ördöng)

és

ll-M)

jelentését kutatván.

ellenben

lének

Az elst si tulajdonnak,

Arimán vagy Ahorwmt

a másikat

kölcsönvéte-

tajrtja.

A s

a persa

4.

§.

az emberi

léleknek a

lialál

a menvyországot illet képzeletrl

véve

tetbe

(valamint

az

elbbi

§.

utáni

szól,

sorsáiv')!

ismét tekin-

a rokon népek

is)

Az 5. §. az áldozatoknak, n 6. a latosok avagy « papok és dalosok »-nak van szentelve és folyton figyelemmel kíséri, a mennyire a renanalóg

vallási

képzeteit.

delkezésére álló források engedik, éjszaki törzsrokonaink

mythologiáját. az

A

7.

§.

az áldozó helyekrl, a

ünnepekrl emlékszik röviden

esküvésének módjáról szólva, az leírt

;

a

9.

8.

pedig

a régi magyarok

Anonymus

5.

c.

és 6.

vérszerzdés kapcsán ezt a (Fesslertl származó,

furcsa magyarázatát adja az esh'i I. 181.) aminekutánna* póldázólag verket kiontották mindazaz volna, azután ln a törvényes esküvés nyájan kardokat emelve az égre fel hangon ez átkot mondották Ess kü reánk, 's mindnyájunkra, ha így

L

Gesch.

szónak:

;

:

:

nem a'

ontatik

a'

mi kardgyaink

által

ki hitetlen 's engedetlen lészen

A

10.

§.

a

házassági,

szokásokat tárgyalja,

s

a

11.

mindennek

(t. i.

a' vére,

Almos) eránta

pedig

a

!»

temetkezési

ezzel véget is ér a dolgozatnak

minket itt különösebben érdekl L része. A Il.-ban, a mely a régi magyarok erkölcseit ismerteti, szintén akad ugyan egy s más mythologiai apróság de ebben a szerz már mégis csak jobbára az Anonymusnál följegyzett s részben vajmi kétes érték adatok többnyire kritikátlan commontálására szorítkozik itt már arra sem igen véve magának alkalmat, hogy az els ;

;

részben elég

srn

giákra ki-kitérjen.

megszólaltatott

rokon-népi analó-

»: :

'in

Az egybevetésnek ez irányban való kiterjesztésére azonban nálunk mindenesetre ö törte az els szélesebb rést; és ez kétségbevonhatatlan érdeme, a

münkben

sem enyésztethet

az

melyet sze-

hogy elég minduntalan eltérve,

el egészen,

szerencsésen meglelt módszerétl

nem tud szabadulni dogmatikus elfeltevéstl, a melynek különben

a leglényegesebb kérdéseket illetleg attól a

legszámbavehetbb eldje, Cornides is, de meg a kültudományos divatja is, újabb ers támasztékot

föld

látszott kölcsönözni.

Ha Horváth még

ez

kevés

de róla a

János, egyes részleteket

nem

számítva,

tudomány színvonalán állott már épenséggel nem mondható azokról, a kik utána,

egészben

a korabeli

tudomást véve, vagy tle alig tanulva,

magyar smveltség

tésére vállalkoztak.

valláserkölcsi

részének

felderí-

Törekvéseikben a nálunk kiválóan

nemzeti romanticismusból táplálkozó hazaíiúi lelkesedés vezérelte ket, a

mely a tesped

morú közállapotok

és

a

politikai

élet,

dottság közepett, az újjászületés hajnalaképen a dicsség)) -et

varázsolni az

Székely

óhajtja

skor

Sándok,

a

a szo-

közmveldési nagy elmara«régi

mentül bbájosabb fényben el«éji

ki

homály o-ából. Aeanyosrákosi három-énekes

kis

eposzában

Hehe 1823.) az «egy igaz Isten helyébe lépett « magyarok Istené »-nek nevet adott, s az azóta mind népszerbbé lett, lassankint mythikussá f(\jldött, pedig csak apokryph ,Hadúr' (nála Haddúr 1. én. 86. sor) els ismert szerzje, talán tudtán s {A székelyek Erdélyben.

—

—

liizonyára

akaratán

kívül,

de

mindenesetre

korának

szellemébon egyénítette a magyar Olympos addig csak luitározatlan körvonalakkal megrajzolt képzeletbeli fejeli

(^Imét.

Ezzel szemben Vörösmarty {Zalán futása, 1825.),

3íM

Cornides

a

mind jobban

óta

kialakuló

dualistikus

parsismus felvétele alapján, odaállítja a gonosz elv sze-

mély esítöjeképen Ármányt; nem tehetvén róla, ha költi képzelme szülöttét, az eldjétl átvett Hadúrral együtt, az

si idkbl ered hagyomány emlékének

tartja a

hovatovább mind szélesebb körökre terjed balvólemény.

A

parsi hatás túlságosra becsülésénél

még

sokkalta

nagyobb kárt okozott és a nyelvbúvárlattal szorosan összefügg tudományunkat egészséges fejldésében sokkal inkább gátolta,

mert egyidre rendes kerékvágásából népnek az

teljesen kizökkentette, a
ókori szkitliákkal és parthusokkal való szüntelen összegabalyítása és teljesen egy ethnikumba való a

mi jókora

nézetéhez

foglalása,

visszaesés a Cornides imént kiemelt józan

Megtoldja

képest.

ez

összeelegyítést

még

hogy Rajzolatok a magyar nemzet legrégibb történeteibl (Pest, 1825.) czím munkácskájában, a mely a Zalán futásával ugyanegy évben látott napvilágot, a szkithákat és parthusokat, mint nemzetünk seit, a bibliai filiszteusokkal identifikálja, s e réven a szent ós profán történelem minden nagy ós nevezetes dolgába belerajongja a magyar nemzet

Horvát István

azzal,

dicsségét. Szerinte •

már

régi

a

«

szittyáké

(így

tehát

a

magyarok

hazájokban napimádók^. (Rajz.

30.

§.

is)

13.1.)

Egyébként ugyanitt a legridegebb Euhemerismus alapján magyarázza a mythosok eredetét azért,

hogy még

a

Homeros

és

;

de nyilván csak

Hesiodos istenségeit,

is a magyarok, kunok, jászok stb. megdicsült királyainak tegye meg. Valamicskével józanabb (legalább a magyarok s-

gigásait és titánjait

vallását illet nézeteiben), de Cornidescii alig

megy

túl

— 223

némelyekben pedig

a lényegesb kérdések tekintetében,

nálánál kritikátlanabb és elfogultabb Kiss Bálint, a ki

Magyar régiségek czína könyvét (Pest, 1839.) nem kisebbnek, mint Az örökké él jónak a' mindenek urának és az általa sok viszontagságok között is csodálatosan megtartott vezérlett iiHigyar

nemzetnek

és

megáldott régi

szeretete, tisztelete és

tisztes

háládatossága

emlékéül szenteli.

Mvének 14.

minket

érdekel, a

1.)

itt csak a harmadik része (229 melynek alapvet tétele az, hogy

eink ( ía Mágusok vallását követték, és azt hozták be e'

mi hazánkba

iss

(231.

1.

138.

§.).

Ennek

bizonyítása

közben a Zoroastrismus sarkalatos tanait illetleg Kiss Bálint

Hydere hivatkozik

is

(235.

1.),

utalván egyúttal

Budai Esaiás Közönséges históná]a, (1800) 127. lapjára, a mi annyiban érdemel figyelmet, mert e könyv révén a Cornides-féle

tanok bizonyára sokkal szélesebb körben

mint a kis Commentatio útján, a mely mégis csak kevesebbek kezén forgott, mint ama kor egyik leg-

terjedtek

el,

olvasottabb tankönyve. Cornides nézetével egybevetve a

Kiss Bálinté annyiban

mennyiben

ott csak

mutat sajnálatos

visszaesést, a

egy problematikus érték etymologia

=

isten) az. a mi különben egészen komolyan jizdáu -zámbavehet, csak valódi értékükre leszállítandó his(a

tóriai

tanúbizonyságok mellett a perzsa hatás felvételét

támogatja

csapongó

;

nyelvészkedés,

magyarok, tulajdonkép madjarok lennének mások, mint voltak a osvallása crat

már

Kis Bálintnál ellenben délibábos

mágusok

nem

;

a

a

a legszilaj abban

mely

szerint

= maduj-arok,

a

nem

médusok, a kik közül valók

természetes tehát, hogy a magyarok

lehetett

demonstrandum.

más, mint a mágusoké

:

qiiod

2-2i

« magyarok istené »-röl következben az Istennek cJó') ós «Élö<> mellékneveirl, a melyek ismét a leghajmeresztbb etymologisálásra adnak neki alkalmat. A 149. §-ban szóba kerül a Cornides-féle Jezdán-Izdün Isten. Az Anonymus c. 39. említette dominus omnium, mely a Cornides szemében is seink monomint láttuk theismusának egyik erssége, Kiss Bálintnál már annak is a bizonyítéka egyúttal, hogy eleink így (a mindenek

Szól azután a 147. §-ban a

(237.

a

1.),

=

—

—

Urának)

is

nevezték

az

istent

(150.

§.).

St

egyes

helyneveink tanúsága szerint Bélnek vagy Bálnak

is,

csakhogy

ezt,

ban

bálványok neveztetnek)), a keresztény vallás

sok

«mint a melly névvel az ótestamentum-

A

fölvétele eltörölte.

152. §-ban a

istenrl, a kivel Cornides

akarván

teljesen

említett

hanem

név nem az illet (t.

i.

a

légbl

nem

kapott

hogy a Csaba testamentumában

Világkrónikájü

a városé

szerz a Damascc

oly röviden végez,

ahhoz

lemondani,

feltevéshez folyamodik,

Székely István

még

(Krakkó, 1558)

istené,

Damascus

ban jártok idején a hunok

ez

szerint

a kirl ott szó van, városáé), a hol Syriá-

istent

(Bélt,

v.

Bált)

tisztelik vala.*

A

154.

§.

azt bizonyítgatja,

hogy a magyarok si

vallásának tfíztisztelete csak az istenség tekintett elemre vonatkozott

;

a köv. és

symbolumának 158.

§.

pedig

a gonosz princípium személyesítj ének, az Aherraánnal,

Arimánnal azonosított Ánnny {?)-n&k van szentelve, a kinek nevérl azonban Kiss Bálint még azt tudja, tehát hogy csak az Ármányos szóban maradt fönn. * Ezt az apokryph isteuségct csak a minap végezte ki, teljesen és visszavonliatatlanul Sebestyén Gydla, Damasck latenrol czím jeles kis értekezésében {Ethnniiraphia Víí. 21.).

225

raég

érezni

látszik,

hogy Vörösmarty Ármánya újabb

kelet gyökelvouás.

A

156.

ellenség,

A

az ördög szót chaldaeai

§.

Dag

157.

§.

= hal, (v.

ö.

eredetnek

(fíar

=

dög) vallja.

von

a 213. §-szal) egy új elemet

a mythologiai vizsgálódások körébe

Buzur-Chan

:

a boszorkányokat

= mag- vezér).

S

(szerinte

eredetileg

(158. §.)

egy feljegyzésre méltó babona kerül szóba, a

itt

mely szerint «a strázsák, és a torony béli vigyázók, az éjjeli 12 órát nem merték megkiáltani vagy sipolni, attól tartván, hogy az ördögök elragadják vagy a toronyból levetik keto. Csekélység, az igaz, de mégis úgyszólván az els fecskéje nálunk annak az irányzatnak, a mely pedig a külföldön akkortájt már szépen gyümölcsözvé tudta tenni a mythologia számára az (H néphagyományt. A többi §-ok alig tartalmaznak valami figyelemre méltót, ha csak azt nem, hogy a 179. §-ban Eass Bálint is számba veszi azt a körülményt, a mire már Cornides is ráutalt volt, hogy t. i. Arpád-házbeli királyainknak a bálványimádás stb. pogány szokások, babonák elleni törvényei a nyugateurópai régibb törvényhozás, fleg a karolingi capitulárék nyomdokain haladnak. A Horváth Jánosnál szóba kerül svallási fejezeteken kívül szerznk még kiterjeszkedik a jövendölésekre (221—224. §.), különösen az álmokból való jóslásra (221. és

§.),

szerencsétlen

(224.

§.).

A

a csillagjóslásra (222.

napokra

(223.

§.)

túlvilágról szóló fejezet

§.),

és

a

a szerencsés bélnézésre

(241—243.

pokol szó furcsa etymologiája (a chaldaeai pigol dös, utálatos

§.)

=

«

még munka egyébként

szóból) miatt szúr szemet. Nevezetes

a Bérekesztéshen az a

meglep

Katona Lajos tanulmányai. IL

és a

a

bü-

15

liú

vallott

nézeteivel

szinte

különösen

de

ellenkez',

a

Horvát István tanításától teljesen eltér vélekedés, mely szerint: «a kik a Magyarokról azt állították, hogy a mindenható Istent nem esmér bálványiraádii pogányok voltának vagy nem esmérték a' Magyarok'

k

;

régi

vallását,

ket

gyalázták

ha esmérték,

vagy ;

vagy pedig

hamis

hírköltéssel

Magyarokat a tulajdon-

a'

képeni Skythákkal, az Atila' Hunusaival, és az Avarcsekkel egy nemzetbl valóknak tartván, kiktl pedig

—

mind nyelvökre mind böztek

—

a'

vallásukra nézve egészen külön-

mit ezeknek gyalázatjokra feljegyzettek,

a'

Magyarok' bejövetele eltt az

is

alkalmaztatták ». (244.

Csakis az irodalmi

§.

írók, azt a'

293

i294.

Magyarokra

1.)

legmonstruózusabb

furcsaságok

gyjteményében lehetne helyük a Bizoni Káeoly Magyarok ázsiai emléke* (Pest, ISAö) czím

példáinak

könyvében

olvasható

melyek

különben

mind a

kettejök

etymologiai

egy

részt

közös

torzszülötteknek,

Kiss

Bálinttól,

a

illetleg

Beregszászi Nagy Hung. Sprachc mit

forrásából,

Páltól {Uber die Aehnlichkeit der

den Morgenlandischen. Lipcse, 1797) való egyenes átvételek (ilyen pl. a madaj-ar magyar, hnz^ir chan boszorkány, pokol pigol, a karaboncz és számos más). Bodor Lajos Pogány magyar hitregék czímen Álmosról írt drámája bevezetéseképen (Kolozsvár, 1852) el-

=

=

=

A munka

teljes czínie «Magjarok ázsiai emléke, vngyis utazás helyett, több ezer esztendk alatti történetírók nyomán, Ázsia öszves bejárásának, 's a' nuigyar nemzet, és sajátságai lényeges esméretének, egyszersmind a' ki nem költözött magyarok ivadékinak is jelenleg hol lehet feltalálásuknak, tanulságos rajza. Két kötetben Bizoni Károly által ». I. kötet Magj'ar szók tüköré. II. kötet Szótár (s ennek a végén a szerz nézete ta hun-magyar nyelv koszorúzva kittintetésc s örökítése esz-

*

:

:

ázsiai

:

:

közléséül*).

237

mondott nézetei sem érdemelnek akkora figyelmet, mint a mennyit nekik Ipolyi {Magy. myth. XXXm.) szentel. Valamivel szilárdabb talajon mozognak Kállay FeRENCznek a 40-es és 50- es években megjelent akadémiai

melyek a magyarok svallása kifürkészé-

értekezései, a

sének általános problémáját, vagy pedig egyes részletkérdéseket tárgyalva, itt-ott is

számbavehetbb adatokkal

gyarapítják mythologiánk elmunkálatait.* Ugyanitt

említend meg JebneyíI Abulfeda tanutétele a magyarokról. (Tudománytár. Új folyam VI.

mely a Eeinoud

1839), a

1834

— 40)

magyarok

és

XI. 1842. V.

Slane

által

ö.

(Parisban

kiadott XIII. századbeli arab írónak a régi vallásáról és erkölcseirl

szóló adatait tette

nálunk közismeretesekké.

Es ezzel eljutottunk körülbelül addig az idpontig, melyen a Kisfaludy- Társaság korszernek tarthatta a magyar mythologia addig felmerült fbb kérdéseinek a

rendszeresebb tárgyalását pályázatra kitzni; megjelöl-

vén részletezett pályatételében a kívánt

fbb

mnek

körül-

S ezekhez nagyjában ragaszkodott is az a munka, a mely a pályázat kiírása után csak hat esztendvel, de bevallottan annak indítékára a kijelölt feladat nagyobb apparátussal való megoldását

belül a

vette czélba.

a

mely óta

(

fejezeteit.

E munka 1

Ipolyinak

Magyar

854) irodalmunkban,

is

Mythologiáisi,

közkeletvé

lett

a

* Ide tartoznak különösen Az si magyar vallás kifürkészése ügyében. {M. Tud. Akad. Értesít VII, 1847.) A gylas és carchan régi magyar nevek jelentésérl. (U. o. X. 1850.) A Guti, Góth, Gete nevek vallásos alapjáról. (U. o. XII. 185á.) Az elme szó siilági vallásos alapja. (U. o. XI. 1851. L. hozzá Hiinfalvy Pál észrevételeit. U. o. XII. Továbbá Czuczoréit U. o. XII. 185á. és XIV. 1854, V. ö. Nyelvr VI. 10 VTE. 115 ; IX. 885 XIH. .S68 Nyelvtud. Közlem. XVm. 1. füz. 1884.) A kigyótiszteletröl a khami és scytha népeknél. U. o. 1855. és XVI. 1856. :

:

;

;

;

15*

IdS

nemzetüuk si

vallásáról

bárhonnan felderíthet adatok

rendszeres összefoglalását és magyarázatát e

czím alá

mvel

különben is új korszaka kezddik annak az irodalomnak, a melyet fbb phasisaiban és kiemelkedbb, irányadóbb jelenségeiben ismertetni foglalni. Ezzel a

e

sorok

czólja.

m. Magyar Mythologiája.

Ipolyi

Az Ipolyiéhoz hasonló munkák igazságos megítélémindenekeltt ismernünk kell az alapot, a melyen felépültek, nemkülönben a czélt, a melyet maguk elé sére

lesz

mer-

értékének

latol-

nem

kitztek. ítéletünk továbbá csak akkor

ben igazságtalan,

ha a kérdéses

gatásánál számba veszszük azt tással volt

mely

t

is

tolmácsává

«Ha a

is,

m

milyen irányító ha-

a kor szelleme, melyben élt, s a szükségképen a maga uralkodó eszméinek

írójára

tette.

zivatar

elviharzott, a férfi

fognak a munkához. »

egy kerek évtized

E

karok

új

ervel

szavakkal vezeti be könyvét,

fáradságos

gyjtésének

és többször

meg-megszakított rendezgetésének eredményét, a szerz.

S

midn

az

oEndlicher István László emlékének » szóló

ajánlásban «a

történt

dolgok tudata»

neki

<'a

sugár,

melynek világánál a jöv homálya felderül* csak a meghiúsult nagy erfeszítésekre következ elcsüggedés korszakainak azon halványan dereng vigasztalásához folyamodik, a mely mindig a múltból merít ert a szo:

morú jelennek

elviselésére, és

béketrést az aggasztón

bizonytalan kibontakozás bevárására.

Ezt a hangulatot,

a nagy

actiókra

következ ép

oly

mély visszahatások korainak

mányban már erre figyelés

históriai

a

szellemnek

néplélek-állapotra

nevezzük is

a

nyugalmával pillanthatunk

belle született

tudo-

a

ma,

midó'n

meg-

tárgyilagos

De hogy

vissza.

akár mvészeti, akár tudományos

tásokat egészen méltányosan

valami kis visszhangja

ha

ezt az uralkodó jellem-

mvészetben romanticismusnak,

a

vonását,

e

meg,

bírálhassuk

korszellemnek,

a

alko-

ahhoz

még ma

is jó,

ott rezeg lelkünkben.

Ha

a származása ós nevelkedése

a báró

(1845

—

nem

tették volna,

Mednyánszky Alajos családjában töltött évek 47.), a melyek nyomban els mythologiai zsen-

géjének (1844.) megírására következtek, bizonyára

ama

körülmények híján is belevonják Ipolyit a német romanticismus szellemétl ihletett régiségtani búvárlatok eszmevilágába.

papnál

ez

A

felszentelésére váró

ösztönzéshez

és

jó

fiatal

alkalomhoz

katholikus

még

az a

mely századunk eleje óta a hagyományok és skori emlékek más kutatóiban is munkásabb életre kelt hogy a tudomány újabb eredmévágy

is

járulhatott, a

:

nyeit vallásuk tételeinek támogatására értékesítsék.

Hisz a Creuzer, Görres, Sepp és követik tanításától

Grimm Jakabé sem áll távol, a ki korszakotnémet mythologiája 2. kiadásának (1844.) elszavában (XLIV. 1.) ezt vallja ftUnter allén formen ist

velejében a alkotó

:

die monotheistische, wie der vernunft die angemessenste,

der gottheit die wüi-digste.

sprünghche, aus

thum

auch scheint

derén schoss

leicht sich vielgötterei

dem

sie

die ur-

kindlichen alter-

entwand, indem des einen

gottes erhabenste eigenschaften erst trilogisch, hernach

f30 zur dodecalogie gefasst wurden. dies verháltnis ei*geben allé mythologien, die unsrige (t. i. a német), diinkt

mich, vorzüglich klar.o

Épen nem mondható kiindulópontján

hogy Ipolyi a maga

tehát,

korának szintája alatt állott. Mert ha e felfogást más, némelyek szerint elöbbrehaladott álláspontok elzték meg, még pedig már ismételten lyink,

:

téhez

(vezérelvével

ebbl még korántsem

midn

jóllehet

és

következik, hogy Ipo-

a saját korának kétségtelenül az uralkodó,

nem minden ellenmondás

csatlakozott,

akkor

nékül vezérl néze-

szükségképen

egy,

a

maga

tudománya történetében végleg meghaladott fejldési fokra slyed vissza. Mvének e nézpont különben sem árthatott, mert annak a_^ további kutatásra vonatkoztatott értéke jórészt a benne felihalmozott anyag

nem

megbízhatóságától,

pedig

attól

függ,

priori felállított tétel igazolhatására vélte

felhasználhatóknak. tétel

bizonyítása

A

milyen

a

az adatait

kinek mérlegében ez adatok

ama

egy szemernyit sem nyomnak, az

is

bátran és hálásan ('rtékesítheti ket, mint adatokat, a maga tetszleges rendszere és felfogása bármily eltér keretében.

ható

el

De még

az ellentétes álláspontról

sem

vitat:

akár Grimmtl, akár Ipolyitól az a joguk, hogy

hangyaszorgalommal egybegyjtött adataikból végs eredményként oly tanulságot szrjenek le maguknak,

min

gondolkodásuk és érzésük világával a legszebb áll. Ep úgy, a mint viszont a tudományos kutatás szabadságának elemi feltétele, hogy más felfogás a

\

összhangban alapján

állók

ez adatokból ily következtetést okvetet-

lenül levonni ne legyenek kénytelenek.

csak

azért

sem, mert

úgy sem magukból

e^

ez adatokból,

Ne pedig már

tulaj donképen mint inkább azokAk

következtetés

-

.

4^i

;i

körén jóval túl esÖ forrásból

zdés

subjectiv

a

:

meggy-

hozzáférhetetlen rejtekébl szánnazik.

A

veniam petimusque damusque

í'hauc

mind a

elvének

ma köany

helyezkedve,

vicissirQ»

két oldal felé méltányos álláspontjára az

elfogulatlan

bírálatnak

az áldatlan polémiában igazságos ítéletet

abban

mon-

mely annak idején Ipolyit annyira elkeserítette, hogy a magyar mythologiai búvárlatok nagy kárára, els nagyszabású kísérlete után, a kutatás e mezejérl dania, a

majdnem

teljesen

önmegtagadás

visszavonult.

nem

St

mi több és az keményen

a

csekély mértékére vall.

munkáját önként kivonta a forgalomból, úgy, hogy az ennek következtében, még mieltt tiilaj donképen közkézre került volna, a könyvészeti ritkaságok sorába jutott* Pedig aeJjiggyük, hogy

leszólt

és

félreismert

a polémiában legyzöttnek tartotta magát. Yijiszavágott,

még

pedig

keményen,

és

replikájában

elevenjére tapintott a bírálójának.

De

nagyon

másfelöl

is

is

az saj-

nálatos fékemagyarázások és kicsinyes akadékoskodások bosszantották, s e ketts balsiker visszariasztotta

követésétl. S a

a

kedvét

és

magyar mythologia, a melynek rend-

szerbe -foglalására Ipolyi bírálója szerint kezett el az

szegte

a nagy fáradsággal megtört út tovább

id, e voltaképen

medd

még nem

ér-

kritikai csaiározás

^^4 ^ / r

^, fj ^^^

4.

fehiTágosításra szonil.—

^

i

/^^

után ismét évek hosszú során át parlagon maradt. * Gyulai Ágost dr. az Egyet. Philol. Közlöny 1898. évf. lapján Csaplár Benedek szóbeli közlésén alapmó helyreigazítással "kísérte ezt áz állításomat. Cs. B. a könyv mai ritkaságának okát abban látja, hogy az csak .300 példányban került ki a sajtó alól, melyek nagyobb fele tiszteletpéldányként jutott részben olyanok kezébe is, a kiknél könnyen elkallódhatott. Sebestyén Gyula dr. az Ethnographia 1898. 328. 1. e magyarázatot, veíeiu e^eléftVe, nem tartja kielégítnek. A dolog még mindenesetre

,

*

. '

Í232

Ha már körökben

most

ez

annak

az

érdekldéssel

elég

tulajdonképen

csak

Eris-almáját, a

idején, legalább

tudós

kísért tollharcz, illetleg

egy bírálat

egy ellenbírálat,*

és

vita

középpontjában

szemügyre veszszük,

azt fogjuk látni,

álló elvi kérdést,

bog ennek voltaképen vajmi kevés köze van ahhoz, a mit ma a mytho-

logia kissé szabatosabban körülírt jelentése alá foglalunk.

Mert az

az,

hogy vájjon az

smonotheismus

ú. n.

pogányság csakugyan

mint Ipolyi

elfajulása-e, a

és a

vele egy állásponton állók a keresztény egyházatyák óta váltig

hiszik

és

vallják

vagy hogy

;

ellenkezleg az

egyistenhivés a vallásos érzület fejldésének azon egyik

magasabb

(s

talán

még nem

is

a legmagasabb) foka-e,

a melyet

többrendbeli tökéletlenebb fokozat elz meg,

mint

evolutionista

Ipolyi

az

ellenében

vitatta

alapon :

álló

Csengery

Antal

az igazán egészen irreleváns

annak a kérdésnek az eldöntésénél, milyen volt a magyarok svallása? Ez ugyanis ép olyan ténykérdés, mint bármely más históriai részlet, a mely még tisztázására vár. Világot rá

csak

adatok

vethetnek

és

nem

speculatiók

;

leg-

kevésbbé pedig a vallásfej lödés menetének bármily kész rendszer keretébe ill elképzelése.

E

rendszereket

ille-

* Csengery Ajital bírálata, melyet akadémiai székfoglalójníképen olvasott fel, a (régibb) Budapegti Hirlap 758., 759.,76á— 65.. 767 69. számainak tárczasorozatában jelent meg. Ipolyi (né^i;elen) ellenbírálata pedig a Relifiio 1855. II. kötetében (28—35. sz.) lá-

—

tott napvilágot.

E

folyóirat

elz

(1855.

I.

56

7á. sz.)

kötete

különben már foglalkozott a Magyar Mythologiá\a.l s arra különsen kath. theologiai szempontból tett megjegyzéseket. Csengery bírálata eltt Toldy Ferencz nyilatkozott igen kedvezn a mrl, fa históriai tudománj' nagy fölfedezményeii sorába helyezvén azt, ^a melyet különben késbb (1858.) az Akadémia Mfirc/ib.'mvijutalmára érdemesített. Uabent sua íata libelli. í

(

'

í

I

^ád

töleg

úgy

ldésének

dolog,

a

áll

hogy azok akármelyiké csak a

összes valláséleti jelenségei fokozatos fej-

földkerekség

teljes felderítésétl

várhatja igazolását;

nem

pedig úgy, hogy e jelenségek valamelyike az elzetesen ilyen vagy

amolyan rendszer követelményei-

hez lenne szahandó.

Ez a dolog természetes rendjének

felállított

a legfonákabb megfordítása volna.

Ebbe a fonákságba pedig Csengery ép úgy belé esik, mint a bírálatában oly keményen megleczkéztetett

A

Ipolyi.

Budapesti Hirlapnsik Ipolyinál kétségtelenül

beszéd kritikusa ugyanis Magyar Mylhologiáról kissé

fürgébb tollú és világosabb

abba

foglalja

elhamarkodott

a

ítéletét,

okoskodások

hozott

lévén, a

De

össze

hogy

caz

adatok

és

magyar svallás sem

Ipolyi úr

egyiránt

által

föl-

alaptalanok

lehetett monotheismus)).

az épen a kérdés, vájjon ez okoskodások és adatok

csakugyan

vegyiránt

alaptalanok* -e

Az

?

adatoknak

legalább csak elenyész csekély részére tudta a rásütni az alaptalanság bélyegét.

bíráló

Az okoskodások pedig

annyira függetlenek ez adatoktól, hogy

még

teljes alap-

talanságuk sem compromittálhatja emezek hitelességét.

A a

következtetés továbbá csak annyiban lehet helytelen,

mennyiben vagy

a mit a

teljesen hitelt

nem érdeml

adatok-

vagy pedig ép az ellenkezje annak,

ból van levonva,

magukban véve

adatokból józanul kö-

hiteles

vetkeztetni lehet.

A

két peres

érthette

volna

egymással

és

fél

tán

egymást, ha

az

önmagukkal szemben

tisztázták volna.

jokban

egyáltalán sokkal könnyebben meg-

A magyarok

szó, legalább azt illett

állapitaniok, miféle korbeli

svallás fogalmát is

kissé

jobban

svallásáról lévén vitá-

megmelynek a

volna els sorban

magyarság

az, a

/*

^34 vallásáról czivakodnak.

mányaiban, melyeket

must

szentelt,

meg

az svallástól tagadta

ettl

;

tárgynak

tanul-

kifejtette,

ö

az ural-altáji népek ösvallását értette e

tulaj donképen

néven

A mint Csengery késbbi

e

a monotheis-

ennek a felderítésére vezethetnek, meglegalább részben, azok az eszközök, a melyeket ;

mert csak

jelölt Ellenben

a

magyarok.

hogy az

«

Ipolyi világosan és kifejezetten csakis

ösvallását »

nem

ural-altáji,

nyelvcsalád,

mve

az

óhajtotta földeríteni; is

keletkezésének korában

csak alig kezdett egy távolabbi múlt

tle

kozni, ezt

nem

mint-

s

annyira nép-, mint inkább

ködébl

alig is vehetjük rossz néven.

még

kibonta-

Fhibáját

a problémának ebben a korlátozásában, a his-

is

tóriai és ethnikai határok e szkebbre szabásában látjuk, mint inkább abban, hogy a priori felállíto't vallásfej-

ldési e

kedveért következetlenségbe

tétele

korlátokról megfeledkezve, a

midn

esett,

magyarok svallásának

kérdését minduntalan összetéveszti az egész emberiség

shitének problémájával.

Ennek

a

rájönnünk.

hibájának az okára azonban

St

az

imént már rá

midn

is

könny

mutattunk

lesz

ez

ok

hogy a Magyar Mythologia szerzje a romantikus szellem régiségtani bjivárlatok korában ntt fel. Errl a korról pedig igen egyik

gyökérszálára,

jeleztük,

meg a mythologiai elméletek egy mai hogy a néphitnej^jásjijiépköltésnek nemcsak

helyesen jegyzi bírálója,

a

tárgyi

magukat képzelte,

értékét becsülte kellnél magasabbra, e

fogalmakat

min

is afféle

a rege «kék virága»-a, rael^öfik .érintésére

megnyílik a mythosok si kincsét rejt titkos is.

bejárata. Hozzájárult

hogy

hanem

varázserej talizmánnak

e kutatások

ehhez

még

bvös

barlang

az a törekvés

eredményébl a megalázott hazára

335

mentl

dicsség háromoljék.

több

czóloz

Ipolyink

Grimm

Jakab,

«Weil

ich

midn zu

Avagy mi másra

és lelkesít

példaképe,

mythologiája bevezetésében így

ír

:

seine sprache, sein recht

und

niedrig gestellt waren, wollte

ich

dass

lernte,

alterthum

sein

nagy mestere

das vaterland erheben».

Nem

egyes embereknek,

hanem

kornak a tiszteletreméltó naivságával, nem egy nemzet hiúságának, hanem az összes mívelt népek önérzetének a fölébredésével van tehát itt dolgunk, a

egy

egész

mely mindenkit kegyeletes méltányolásra indíthat, a ki meggondolja, hogy a mai nap igazsága a tegnap tévedésein épül föl, a holnapi igazság pedig a mainak czáfolata.

Kevés tudomány van, a melynek a történetébl ez a

tnnék

int tanulság szembeszökbben mint a mythologiai elméletek korról-korra de mindig az illet kor uralkodó eszméihez mérsékletre

bölcs

ki,

változó,

;

simuló sorozatából.

E

sorozatban,

alapjában véve

elég

a^nagy változatosság

különös,

mégis csak

egymással csak

két,

lát-

Az j ersen védekez nézet, hogy a mythos csupa allegória, vagy a mi ezzel körülbelül egyre megy symbolum. A másik pedig az, hogy elszatra ellentétes felfogás színárnyalataiból

egyik az a

még ma

létre.

is

,

//

:

homályosult történelmi reminiscentia, vagy a mint az újabb enhemeristák railvíiny

a két

(surviv;il,

ellentétes

mondják

:

Überlebsel).

nézet

a

két

skori szelleméleti maSzorosan

összefügg ez

másikkal,

melyeket az

Ipolyi és Csengery vitájában láttunk egymással szembeszállni.

Ez összefüggés ugyan korántsem logikai, mert kényszerít arra, hogy a mythosok symbo-

semmi sem

likus magyarázatával együtt a vallásfejldésnek ép azt

c

^

$36 az útját fogadjak

theismusból

el

evidensnek, a mely az os-mono-

elfajultnak

hitrendszereket.

Ép

így

tekinti a többi, ú. n.

nem

okvetetlenül

pogány

szükséges,

hogy azzal a másik felfogással, a mely szerint a mythosok si világnézet ós életrend késbbi korokba átnyúló csökevényei, együtt járjon az a nézet is, mely a vallás evolutióját az imént jelzett iránynyal ellen-

keznek

vallja.

A

megoldandó kérdések ez összebogozása már csak azért sem czélszer, mert mindenik külön-külön is elég csomós és sokkal több kilátása van a sikerre annak a kísérletnek, a mely egymástól elválasztva veszi ket rendre, hogy egyenkint próbálkozzék mog a megfejté;

A mythologia története azonban azt mutatja, hogy emberemlékezet óta, vagy legalább attól az idtl kezdve, a mióta a mythosok értelmének feszegetése az emberi szellemet foglalkoztatta, mindig együvé gabasükkel.

lyodott a tartalom kihüvelyezése az eredet kérdésével.

Ennek is megvan természetesen a maga oka abban, hogy a mythos eredetének felderítése, a mennyiben sikerülne, csakugyan világot vethetne egyszersmind az értelmére is. Valamint viszont az sem tagadható, hogy az értelem kihámozása igen jó ujj mutatással szolgálhatna az eredet kutatásában is. Csak az a baj, hogy a gyakorlatban

nem világosságot vár és kór hanem eleve irányt szabnak egy-

rendesen

az egyik a másiktól,

A mi más szóval annyit tesz, hogy rendesen ahhoz alkalmazkodik a mythosok magyarázata, a mit az eredetkrl tartunk vagy pedig hogy úgy képzeljük el az eredetüket, a mint az a mi magyarázataink rendmásnak.

;

szerébe a legjobban beleillik. Igaz,

hogy ha a mythologia fogalmát IpplyiYal úgy

,

237

határozzuk meg, hogy az ^a

inkább

hajdankor, vagy

pogány népek

az úgynevezett

vallási hite

tana az

s

Isten és világról »,* akkor mindjárt a probléma

tásánál belekeverjük kérdését.

De

kell-e

az értelemben

rítja-e ezt is

kör

isten » szót

a

is

az a szo-

S vájjon

mennyiben

helyett az

«istenek))

abban monotheismus-e a vallások savagy inkább csak a fejldés alsóbb is

dönteni látszik

a

már az eddigiekbl is, hagyomány útján reánk jutott merev és önkényesen kiszabott

koronája? Látjuk

milyen zavart okoz rugalmas szónak

a

ily

korlátok közé szorítása.

honnan vettük

szót

mythologiát ebben

nem

használja, eleve

eredeti formája,

a

a

Avagy csakugyan egy-e

fogalmával?

a kérdésben, vájjon fokainak

?

kellnél szkebbre Ipolyi fenti meghatá-

rozása? Legalább «

okvetetlenül

vennünk

vallás legtágabb

felállí-

magyarázat dolgába az eredet

a

kölcsön kértük.

St

Mert ne feledjük

milyen értelme volt

s

nagyon

is

el,

hogy a

a

honnan

ott,

fontoljuk meg, ráillik-e

mindarra, a mire csak a mi századunk eleje óta szokás

mindig nagyobb szabadsággal alkalmazni? hogy nem.

Én

legalább

azt hiszem,

A magam dig az

részérl elzetes fenntartások nélkül min-

rizkedném nyomán

attól,

Ipolyi

hogy azt, a mi munkájának a

anyaga, mythologiának nevezzem.

nus annyira

Grimm

pl.

J.

s

tulaj donképeni

Nekem

ez a termi-

annak a népnek a mythosmely e fogalmat és az azt jelöl szót megalkotta, hogy mindig csak bizonyos idegenkedéssel használom ott, a hol a görög mythologiával csak többóösszeforrott

rendszerével, a

kevésbbé analóg jelenségek csoportjáról beszélünk. Ezt *

Magyar Myth.

XXX 7. A

Bevezetés legels

s

köv. sora.

{

338 a látszatra csekély fontosságú, de fejleményeiben

nem

ugyan nem róhatjuk fel Ipoly ink hibájának, mert ebben ö csak mesterét követte, a kit c téron mások sem átallották utánozni, így jött létre a szláv, a kelta, az indus, a sémi stb. zavaró

kevéssé

j

összetévesztést

mindmegannyi a németnek a nyomán, a siettünk a magunkéhoz mintának venni. Pedig hát voltaképen lehet-e magyar mytholngiáról

mythologia

•'melyet mi

;

is

s?ó^ Ezt a kérdést Ipolyinak, de még bírálójának, Csengeryuek sem jutott eszébe kissé komolyabban fontolóra venni. Csengery ugyan, legalább azon dolgozataiban, a melyeket utóbb e tárgynak szentelt,, óvatosabb és rendesen a magyarok svallásáról szól, mythologiájuk helyett.

De

itt

meg

egy más bökkenje van a dolognak. bírálja, hallgatagon egyet lát-

Mikor Csengery Ipolyit

hogy a magyar mythologia a magyar nemzet svallásának felderítésére czéloznak. A mythologia szó fogalmát tehát lényegében egykép alkotják meg maszik vele

végs

(

)

érteni

kérdései

abban,

tulaj donképen

guknak mind a ketten; egykép és eltérn attól az értelmezéstl, a melyet mi neki adunk. A mi szemünkben ugyanis a ^lyihologiA 1- mythosok,

tehát

bizonyos valláséleti

képzdmények

leírása;

oknyomozó magyarázata és rendszere. De semmikép sem akár valamely nép, akár az egész 2.

'

fejtegetése,

ejaiberisóg '

svallásának

feszegetése.

Nem

részben,

pedig azért,

az igaz, prcB-

mert a nép ethnologiai, tehát liistorikus korba nyúló, a közönséges értelemben vett történeleménél tágabb idhatárok közt él társadalmi jelenség. Az svallás azonban nem csupán praehistorikus, hanem egyúttal proethnikus szelleméleti fokozat, a mely » népiség

megalakultának korába már csak amolyan

339

elzmény gyanánt nyúlik be, mint a hogyan még a feltételezett törzsnyelve-

feltevéses

az ismert nyelveket és ket is

megelzi elméletben egy vagy több problematikus szerint, a mint valaki ennek vagy annak a

snyelv, a

felfogásnak a híve ebben a kérdésben.

Szándékosan választottam az snyelv példáját, mert a mythologia kevéssé szabatos értelmezése az svallással

kapcsolatban ezt

nem

minduntalan a vizsgálódás kö-

is

Szükségképen

rébe ránczigálja.

czélszeren-e, arra

és

Azonban minthogy ez is egyik folyománya annak a romantikus szellem régiség-^ tani irányzat követésének, a mely á^'^XiXr" század els felének uralkoHo tudományos divatja volt, ezt is egészen talán

kell felelnem.

is

természetesnek kell találnunk Ipolyinál, a ki azt szintén az

elzitl

szerébe,

kiindulva

snyelvü theista

és

a

a

csak

együtt

vallási

maga mythologiája

dogmatikus alapon

szerint

az

ipso egy svallású,

emberiség

uyelvséggel abba

eo

mely

a

felfogással,

igen jól beleillett

Szorosan összefüggött az az embe-

fogott.

riség sállapotáról nála szilárd

azon

is

eszmekörnek a rend-

priori megalkotott

melybl

a

megírásához

De amúgy

örökölte.

annak az a

idk

járó

állapotba,

még

folytán

pedig mono-

slyedt a sok-

sokistenhivésbe a

álló

egy törzs, egy

vagyis

is,

melyet keresztény szem-

pontból közönségesen pogányságnak nevezünk. Velejé-

ben ugyanaz a tanítás

ez,

a melyet a keresztény egy-

házatyák kissé drasztikusabban úgy fogalmaztak, hogy az ördög,

koztatást

ez és

az

stolvaj,

elcsente az isteni kinyilat-

annak a torzképével

ejtette

hálóba

az

emberiséget.

És idáig az egy gyöker két kérdésnek matikus értelemben való eldöntése

ez a dog-

még nem

igen lát-

-24tt

annak

szik zavarni

vizsgálódásnak a menetét, a niely

a

bármely nép mythosainak a leírásával foglalkozik. Ez t.

i.

szerintünk tisztán históriai,

végzend

segítséggel

még

pedig philologiai

történelmi kutatás.

Ennek pedig

vajmi kevés köze van ahhoz, hogy milyen

meg

pot elzte

adatok

útján

azt,

csak a mythosok

még

hathat; de rendesen

minthogy

pl.

mythosok

kideríthet

döntés

az ilyen

itt

vajmi kevéssé

istensége-e,

Zavarólag

valók.

magyarázgatásában

sem okoz nagyobb

Phoibos csakugyan

vájjon

azt,

vallási álla-

a melynek rétegébl az emlékszer

nem

de

segít,

kárt,

nap

a

gátol

is

el-

mely szerint sidkben az emberek a napot csak mint az egy igaz Isten jóságának és mindenhatóságának a jelét tisztelték. Mások e tekintetben inás véleményben lehetnek, de azért a fenti kérdés megfejtésében mégis csak a nyelvtudodönteni

a feltevés,

az

mányi búvárlat pedig

a

módszer annak,

mint

fejtegetésébe

be

keveri

és

ezzel

ily

árthat

tének. S ha

még

is

az

a

Ha

minden

ere-

felfogást

philologiai

akkor sajnálatos példáját adjuk

aprioristikus

felfogás alkalmilag

a mythologiai

magyarázat mene-

lendítene

valamit

magán a dogmaDe ezt

tikus tételnek az annyira óhajtott igazolásán

épen

nem

dens

ellenkez eredménynyel csak

teszi,

azon-

név

dogmatikus

végkép kitér

akár

theologiai,

rendszerébe ill.

ezt

nem

szót kimondani,

akár

Ipolyi, a ki az Isten

is

szófejtés ell,

hogy az

csakugyan

dönt

legyen

bölcselet

ban úgy teszünk, detének

a

fogja

speculatio,

az evolutioaista

a

st minden módszeres

!

úton elért evi-

rést üt az alapul

vett tanítás hitelén.

A

vallási

meggyzdésnek

e

ténykérdések feszege-

tésébe való belebonyolítása tehát határozottan fölösleges

241

s

I

czélszertlen

volt Ipolyinál

is

;

ezt talán ö

s

maga

ugyan más okokból is eredt azon elhatározása megérleldött benne, hogy Mytho-

is

belátta,

mikor

eleinte

lehetségig kivonja a forgalomból.

logiáját a

ugyan talán valami része abban a hatásban, a mit munkája tett. De összehordott anyag hosszú fáradsággal volt e nagy meddségének egy más, ennél jóval métartó ideig lyebben rejl oka is. Ez pedig az, hogy Ipolji mve

Ennek

is

jóformán

készületlenül

ta^lhattak volna készen

és

,

találta

maga

e

m

azokat,

a

kik

belle

pedig viszont nagyon

befejezetten pattant ki alkotójának agyából

hogy a bírálatból

arra,

és az

ennek nyomán haladó

De másrészt nem

további kutatásból okulhatott volna.

hagyandó figyelmen kívül az sem, hogy a lelkesedés ama teremt erejét, a mely ily mnek úgyszólván minden elzk nélkül való megalkotásához szükséges, csakis a dogmatikus erejíí meggyzdés mélyébl merítheti

az,

a

ki

Ipolyihoz hasonlóan csak teleológiai

szempontokból tartja érdemesnek valamely tudományos kérdés fejtegetését. Szerinte «ezen valódi

sisypliosi

alap- s végczélnélküli

törekvés,

és

igyekezetünk

tárgyunk kimerítése és

Danaidák munkájává lesz, melynek sem kezsem vége.» {Bevezetés XXXVII. 1. 2. jegyzet.)

betöltése dete,

A

£zé\i

XLII. szet

pedig

1.):

><«

így jelöli meg valamivel alább (u, o.) magyar mythost mintegy magában egé-

ugyan, de egyszersmind mint az egésznek egyik

részletét s nyilatkozatát

felmutatni o

.

A^.«£gé§z» végül,

melynek á «magyar mythos» csak «egyik részlete és nyilatkozata') lenne, nem más, mint az _ emberiség §.v allása, vagy katliolikus szellemben szólva az sa

I

h^^

volt

csekély közvetetlen

:

Kntonn Lnjus ruuKhiiáni/di.

II.

16

-^f,

^^f.

,

^n^

/' p'^^í

i/, /

'^/^

^

Í2ta

A szerz e czélkitüzö szavai mindenszámbaveendök, midn munkájáról igazságos akarunk mondani. Lehet aztán, hogy ez az

Jiinyilatkoztatás. esetre ítéletet

.

ítélet teljesen czéltévesztettnek fogja

vet;

mely alkotóját

fölött,

véve

még korántsem

de ezzel

tiszteletreméltó

minsiteni a mü-

tör pálczát a törekvés

vezérletté. Viszont ez a

még nem

törekvés

magában

szolgálhat a

szerz botlásainak mentségéül legföllebb, ha elnézhetbbekké teszi e tévedéseket, azon nagyon méltányos elv alapján, hogy <'tout comprendre c'est tout par;

donner». Ipolyinál a tévedések különben

zött,

sincs

már

csak azért sem

maga elé kitminthogy e czélnak tulajdonképen semmi köze ahhoz, a mit müvének positiv eredményében való-

comprommitálhatják a

czélt,

a melyet

színvé tennie sikerül. Ez ugyanis csak annyi, hogy a magyarok már a keresztény vallás felvétele eltt is monotheistikus hitrendszerek szellemi hatáskörében élhettek, a minek szintén nagy része lehetett abban, hogy

könnyen lehetett velük hogy az néhány csekélyebb (és épen

a kereszténységet aránylag elég elfogadtatni,

nem

s

kizárólagosan

vallási

okokból

magyarázható)

nagyobb rázkódtatást nem igen okozott nemzetünk életében. Azt a czólt, a mely e históriai adatokból kideríthet s minden újabb adattal jobban

visszaesésnél

kivilágló tanulság

mögött a speculatio végtelen távol-

ságában fekszik, semmivel sem közelítjük meg akkor, ha nemzetünk históriai életének egyik szakára nézve azt, hogy seink ekkor ós ekkor, itt meg itt monotheismus fokára jutottak vallási fejldésük menetében, még mieltt a keresztény vallásra tértek. Mert viszont már az Ipolyinál egybehordott anyagból.

igazoltuk

már

a

.

243

még inkább pedig gyjteni

abból, a

musuk ép úgy

mit azóta

e

téren össze-

kitnik, hogy ez a monotheis-

sikerült, az is

kultúrai

hatás

és

érintkezés

históriai

eredménye volt, mint a kereszténységre való térésük. Az a specalativ bölcseleti vagy dogmatikus theolokedvéért giai tétel tehát, a melynek az igazolása Ipolyi az ö kutatásainak

eltte

gosságba helyezésével zonyítást.

Ép

már

melyeket

még semmiképen sem

nyert bi-

természetesen viszont azok az elhibá-

ily

szófejtések

zott

fárasztó útjára lépett, e

megsejtett történelmi tényeknek nagyobb vilá-

is

kritikátlanul felhasznált adatok, a

és

joggal

bírálója

vet

Ipolyinknak a szemére,

hogy Ipolyi szemben a magáé gyanánt ezt állítsa oda egész határozottsággal «a magyarok ó'svallása nem lehetett monotheismus» korántsem jogosítják

fel

kritikusát arra,

tótelével

:

E

fogalmazása

tétel

már annyiban

is

hibás,

a

mennyiben a magyarok svallásáról a fent említett okoknál fogva szó sem lehet, minthogy az ösvallás az snéppel és az snyelwel együtt csak olyan elméleti fölvétel,

a

milyenekkel hovatovább mind óvatosabban

a vallástörténelem, a nyelvbúvárlat és az etimológia^

él

tudományszakok mai uapság minden medd mind jobban kerülve, csupán az adatok kiderítésére éíT az ezekbl nagy óvatossággal levonható Kzek

a

speculatiót

k()^\

(

tk( z1(

!(''-^.

ki-(

inkább

azzal,

jelenségek

hogy

históriai

a

kérdéseirl. Beérik e helyett

vizsgálódásuk

világításba

es

lehet lagáttekinthetbb rendszerbe. a

világításon túl fekszik,

e

mögött

is

mind kevesebbet

-zorítkoziiak. és így

.elmélkedriek az eredetek

némi

körébe

A mi

pedig ezen

annak a félhomályba

halváiiy

tartozó

részét foglalják a

s

még

derengésbe vesz tüneteit 16*

;

244

csak

auuyibau veszik

számba, a

laonnyibeii a törté-

nelmi korok jelenségeibl rájuk meglelietös valószínséggel

következtetni

beszélnek

E

lehet.

téren azonban sohasem

azzal az apodiktikus

határozottsággal, mint

a kétségtelen igazoló erej adatok napfényes

hanem

a bizonyosság helyett a

mezjén

a valóság helyett

sejtés,

a lehetség szerény praedicatumait alkalmazzák.

Ennyiben Csengerynél is

jártak

Ipolyinál,

sokkal

is

, ma már

az

el

de

az

keményen

öt

szerényebben

s

nev

alig ismert

lebíráló

így helyesebben

elzik,

—

egy Cornides, Horváth János ós Kállay Ferencz. Cornides a maga 41 lapnyi kis értekezésében a múlt század végén még csak cde religione veterum

Hungarorumn, utóbb


régi

Kállay

pottyokról",

körülbelül vallásáról')

körül

s

Ferencz

végül

Ipolyi

felléptével

idben szintén ca pogány magyarok beszél. Mind a hárman szabatosabban írják egy

így

mint akár

Horváth János vagy két évtizeddel magyaroknak vallásbéü ós erkölcsi álla-

megfoghatóbbá teszik kutatásuk tárgyát, a ki a magyar raythologiát, akár

Ipolyi,

népek svallását kívánja Amarról a mythologia oly értelmében, a minben csak a görögökét vehetjük, szó sem lehet. Emez meg, a mint már az imént kimutattuk, az othnologia és a nyelvtudomány mai álláspontjáról non-sens. Marad tehát a « magyar mythologia «-nak körülbolíil Csengery, a ki az ural-altáji reconstruáhii.

olyan

értelemben

Dfíulsche

helyes

való

Mytfioloffie

analógián

vétele,

alapuló

De még

a

minbon Grimm a e nem egészen

megalkotásával

szóhasználatnak

nagyon

is

sem járja mindazt, a mit Ipolyi mvében egybehord, « magyar" mythologiának nevezni, minthogy tömérdek részük tág utat tört.

ily

korlátozás mellett

S45

van abban a különféle nem-magyar «mythologiák')-nak összekeverését az anyagnak mélis. Ezt a kritikátlan

meg

tán rótta kívánt, az

Ö

t.

Ipolyinál Csengery, de a mit viszont ö

sem igen

változtatott volna a dolgon.

egyebek

Ipolyit

i.

hogy nem követte a

meg mythologiai

elzte

közt

Grimm

abban

is

hibáztatta,

testvérek példáját s

nem

rendszerét az alapjául szolgáló

'jryjtemények kiadásával. Igaza volt Ipolyinak, mikor 1

1

lenbírálatában

ez a

ezzel

szemben azzal védekezett, hogy

Grimraéket illetleg sem

már

ö esetében

áll

teljesen

azért is irreleváns,

;

de

meg

az

mert vagy helye-

sek az adataiból nála levont következtetések, vagy nem.

Ha log.

megbízhatóságán

akkor csak az adatok

helyesek,

szellem megválogatásán fordul meg a do-

és kritikai

De Csengery

szerint

Ipolyinak a következtetései

így tehát az ö egész rendszere akkor is ha maguk az adatok a legértékesebbek és

helytelenek. helytelen,

egytl-egyig megbízhatók. Ipolyi

munkájának az

lyekbl

szerint

bírálója

Mit változtatott volna tehát

értékén,

akármennyivel elzik

keztetni,

conclusiókat Ipolyi

ha az adatok, a me-

csak helytelenül tud követis

meg

tehát

csak

abban hibázott,

következtetett az adataiból, a

is

folyik.

hajlandó olyasmit

súlyú és értékíí adatnak venni, a mit az övénél

szigorúbb sorából.

hogy olyat

mi azokból nem

Továbbá, hogy nagyon sok esetben is teljes

a bellük levont

?

kritika

E

téren

azóta

már

kiselejtezett

azonban Csengery

az

vajmi

adatok kevéssel

rengeteg anyaghalmazának a Mert azok a nagy általánosságok, a mink közül való pl. az ilyen, hogy az cetymologia általában csak segédtudománya a történetírásnak a

járult

hozzá az Ipolyi

megrostálásához.

;

nem mikbl nem

hol etimológiai és egyetemes történelmi ismeretek

támogatják, ott csak hypothesisokre vezet, történelmet

szabad 4256.

—

1.),

{Bud.

csinálni »

az ilyen

dítenek a dolgon. Hisz ezt Ipolyi

is

769.

Hirl.

sz.

nem

sokat len-

nagyon

jól tudta.

üdvös tanácsok

Annyira, hogy minden dilettáns etymologisáló hajlama és

ennek sokszor igazán hajmereszt követése mellett

is,

egészen józanul óv és tartózkodik

maga

korá-

az

is

ban kissé módszeresebbé válni kezd finn-ugor nyejvigyekezetek

hasonlítási

túlhajtásától,

kivált

pedig az

azokból elhamarkodottan levont korai következtetések-

tl. Bölcs mérséklete csak ott hagyja

snyelvi sága

áll

De az

és

Csengery

nyomán utóbb

és az

majd meg már

csakis az ugor

szorítkozó mythologiai búvárlatok

Ezeket

tanításuk való

is

szelleme,

séklet

a hol a

maga

helyes látásának az útjában.

e részben

ural-altáji,

ben.

el,

svallás-eredeti elméletében való elfogult-

elhagyta

nem

mihelyt

igazolása

el

külön-

egyszer a józan önmér-

nagy

valamely kétes

sem jártak

csak

körre

lelkesedéssel

pontjának

a

felkarolt

minden áron

forgott szóban. Beszélhetett ilyenkor a

történelmi kritika

;

csóválhatta fejét az óvatos és kissé

ha egyszer a mindenek hangtörvények értelmében operáló szószármaztatás a maga dönt ítéletét kimondotta megsznt vagy legalább is nagyon nehezen ment a tisztázandó körültekintóTib

ethnologia

;

fölött álló

:

kérdésnek minden további vitatása. A miben azonban kétségen felül

áll

s

bírálója_ré-

van ismerve Ipolyi érdeme, az a szerinte «mythologiai» anyag tömérdek mennyiségének minden rendíí és érték forrásokból való összeszedegetóse. Erre az anyagra mindenkor hálásan fog visszanyúlni az szérl

is el

Í247

nyomdokairól szerényebb sabb

letért kutatás

feladatának

tekinti

végs

medd

lan kénytelen

is

balsikerén

t

rá hivatkozni,

mve

merész és

ö

az

maga munkálataiban

Jermékenyit

okulva, ez

mindunta-

is

czáfolgatni és helyre-

mvének még

tévedései-

és suggestiv hatását,

a meljlxel

semmiképen

sem jnér-

akadékoskodásai

bírálójának

ma már nem

mit Ipolyi a maga

De midn

ép ebben ismeri el

:

Ez az óvato-

elé.

kutatás

vállalkozásának

a haladó búvárlat a

igazítani

a

azt,

megjelölt.

czéljául

részben

ben^

szellem

kritikaibb

és

a mely az övénél jóval

is,

tzött ki maga

czélokat

kó^zhetnfik-

Ipolyi tott

munkájának a további kutatásra vonatkoztaelmondhatjuk azt, a mit sok nagy is

értékérl

de

conceptiójú,

nem

a

legszerencsésebb

már

kivitel

al-

hogy a mire törekedett, az elérhetetlen ugyan, de mint érdemes dologra serkent ideális szép czél, nemcsak tiszteletet, hanem hálát is kotásról elmondottak

érdemel. létre

a

nem

éri

E

sarkaló vezéreszme nélkül aligha jött volna

m, el,

a mely

ugyan a maga

de csakis

mölcseképen

ma már

:

született

elé

kitzött czélt

az e czélra való törekvés gyü-

meg.

A

ki pedig az

ers fának

nemesített termését élvezi, az igazságtalanul

korholná annak egykori ültetjét

azért,

mert

nem

a

gyümölcse, csak az árnyéka kedvéért ápolgatta a haj-

dan vad csemetét. Az utód meg-megnyesegeti a lombot, hogy a nap érlel melege jobban hozzáférhessen az így

kevésbbé dús, de annál becsesb terméshez.

rút

hálátlanság

a

haszonhajtó

lenne tle, ha törzset

el

nem

Ámde

ismerné, hogy

annak köszönheti, a

ki

valaha

^i48

egykor

törzs

tikkasztó ÍP^^Í.^'

\

fkép

hség

terebólyesebb

koronája

csak

alatt

a

ellen keresett oltalmat.

mesterével.

^i^^y

Grimm

Jakabbal

együtt,

felemel reményt várt, a siví'ir jelennel és a kétes jövvel szemben, az smúlt szebbnek Mi. az övéknél kevésbbé roman\ álmodott világától. tikus kor nemzedéke, csak a rendszerekbe illeszkedni vigasztalást

és

I

akaró tények apróságaival bíbeldünk,

alig

a nagyobb conceptiójú gatjuk a merész épület

eldök nem egy alól,

melyet az ö termékenyebb

phantasiájuk felemelt. Lehet, hogy

munkánknak

az

közben

s e

adatát kirán-

lesz a legközelebbi

c

kevésbbé

hálás

eredménye, hogy

lassankint összedl az egész nagy és szép szabású épület.

De akkor

érték

is

marad

az anyagából annyi kétségtelen

és szilárdságií töredék, a

mennyibl egy

újabb,

szerényebb czélú alkotás az övékénél biztosabb alapon felépülhet.

IV.

Kandra Kabos. Ipolyi Arnold

Magyar

Mythologiájid

majdnem

fél-

századdal ezeltt, a mikor szerzje lelkében megfogamzott,

nagyszabású, de alapjában elhibázott kísérlet volt

abban az irányban, melyet a nemzeti svallás felderítésére Grimm Jakab korszakotalkotó régiségtani kutatásai a jelen évszáz els felében kijelöltek vala. Azóta a probléma, melyet annak idején a Grimm testvérek és követik maguk elé kitztek, két oldalról is, t. i. tárgya ós módszere tekintetében tetemesen szkebb határok és szigorúbb elvek közé szorult.

nevezhet tudományosnak

Ma már nem

az az állás;^ont,

a

melyrl

>

249

\

nép ösvallását kutatja.

alaki egy-egy

luely

nép

bizonyos

korban

Legfölebb vala-

kimutatható

valláséleti

jelenségeirl lehet szó, a melyek között bizonyára lesz

egy

s

más

az egész emberiség

rudimentumaiból

si

szellemi állapotának

de aligha fogunk valamely népet, a

;

életek közül, fejldése oly fokáig visszamikor annak saját külön svallása volt. tekintetben még az ú. n. primitív vagy «vad» népek

történelmi

kísérhetni, a

E

sem tekinthetk annak a szztalajnak, a melyen az ösvallás hamisítatlan és igazán

mely

tsgyökeres sarjadékai

Avagy van-e a földkerekségén

teremnek.

népfaj,

a

minden

autochthonnak,

bizonyossággal

teljes

mentnek mondható? Hát még mikor néprl van szó, a mely. mint a magyar, oly változatos és viszontagságos élet annyi homályban

küls

hatástól

olyan

maradt évezrede után jelenik meg a történelem gosabb elterén

hogy

Avagy,

vilá-

?

végre

teljes

megértsük

jóakarattal

— mit

egymást és megértessük magunkat

nevez 1897-

ben megjelent Magyar MytJwlogiá}áha,n Kandra Kabos és mit gondolok én a magyarok svallásának ? Nem akarok okvetetlenkedni miatt,

hogy egy

jeles

nem

szállok vele perbe a

eldeitl

kritika nélkül átvett,

és

kevésbbé

szabatos

kifejezéssel

olvasóját*

mvének

czélja iránt.

már

eleve megtéveszti

Hisz munkájának gon-

dos átolvasása után úgyis rájövünk, hogy czélja.

Alapjában véve

a mit Ipolyi

és

Csengery Antal

gyarság pogánykori

mi

a

ugyanaz, a mi eldeié

vallása.

kerestek

is

ennek

Ipolyi

közben úttalan rengetegbe tévedt,

de

:

szerz is volt,

a makutatása

sok, tömérdek,

sok hasznavehet anyagot hordott össze. Csengery elég jól látta és

szigorúan

meg

is

rótta

Ipolyi hibáit, de

:

250

maga megint egy másik tévedésbe esett, a mely szinnem maradt sem jó, sem rossz hatás nélkül.

tén

A

hogy olyan forrásokra is ráirányíkülönben igen gyéren jelentkez kutatók figyelmét, a melyek a Magyar Mylhologia megjelenése korában (1854-) ugyan még vajmi gyengén csörgedeztek, azóta azonban már jóval dúsabban buzognak. Kandra Kabos is sokkal többet meríthetett volna bellük, ha nem kellett volna pusztán a legkönnyebben hozzáférhctkkel, a magyar nyelven is olvashatókkal beérnie. Mert ezek bizony még nagyon hézagosak és épen ezért oly könnyen megtévesztk. jó abban állott,

után

totta az Ipolyi

Ha Kandra

nem

részben

e

irodalomra korlátozva,

els kézbl

a

lenne oly aránylag csekély

mennyi

az,

olvashatott, akkor aligha

a mit

valóban

mondhatna

ilyet

cMythologiánk alapvet szentírásául a finn Kalevalá-t

fogadtam

mint a mely néphagyomány- töredékeink-

el,

kel egykorú

s

e mellett tisztább

is.

vegyületlenebb

is."

mondásában három roppant súlyú kijelentés foglaltatik, a melyek elseje, természetesen, csak a két utóbbinak minden kétséget

Honnan

mindezt? Mert

tudja

e

kizáró bebizonyítása alapján állhatna meg.

És íme, ebben felléptének

hasonlókban látom én a Csengery

és

imént említett

rosat.

Ipolyi

ment,

mint

kellett

kétféle hatása közül a káis jóval messzebb mikor a magyarok pogány

már abban

bírálója

volna,

nagyon is ers bizakodással melyen csak a nyelvhasonlítás jár elegend biztossággal. A vallástörténelem azonban ezen vallásának

lépett

oly

az úton

csak tapogatódzik,

útvesztbe, ladva

kiderítésére

útra,

ha

használja

és csak

akkor

nem

téved

históriai adatok fonalán, óvatosan hafel

a

nyelvhasonlítás

már

teljesen

251

De nem ám

eredményeit.

tisztázott

úgj, hogy meg-

állapítottaknak véve bizonyos nyelvrokonsági kapcsola-

hasonlóságok

oly

fel

menten

azokból

tokat,

hatás eredményei

népek

s

id

oly

régesrég

iiiár

közösséget

valláséleti

mik közös

alapjául, a

szülöttei,

vesz

a mikor az illet

nyelvük

voltak

túl

is

kultúrai

azon

élet-

szakán, a melybe rokonságuk eltörölhetetlen bélyegei-

nek kialakulása

a föhibája

honnan (XIIL

a

kitetszik,

esik.

mvének

Kandra

1.)

már elszavából

eléggé

kijelentését idéz-

fenti

könyvének olyan az egész hogy e hibával nem tesz valami nagy kárt annál az olvasóközönségnél, a melynek munkáját szánta. A szerz ugyanis elég szerény és tük.

Szerencsére

beosztása

csak újabb az Ipolyi

kísérlet »-nek nevezi vállalkozását. Ilyenre

«

összehordott újabb

óta

elég ösztönzést

ünneplés

azonban,

szerkezete,

és

adhatott.

anyag egymaga

letre

buzdító

lehet.

Hisz annak idején

sorában,

még

nála

hangulata

emelkedettebb hatások

Hogy

is

azt

Ipolyiifkat

is

az ezredévi

részes a kísér-

csak dicsérnünk is

a hazafiúi

lel-

szomorúbb korszakban még jótékonyabban melegít lángja hevítette nagy úttör munkája megírására. És ez a nemes indíték Kandrának minden sorából jóles bensséggel sugárzik felénk. Ebben, a pusztuló hagyomány mentésére serkent pakesedésnek

egy

mi könyvének legbecsesebb részét. szkebb köre úgy sem tanulhat belle sokat. A mveltebb nagyközönség és különösen a tanulóifjúság azonban a hagyomány minden szemerkéjének kegyeletes megbecsülésére meríthet könyvébl okulást rainesisben

A

látjuk

szaktudósok

és buzdítást

forrásra, a

;

mi

valamint

hasznavehet

utalást

eddig tán rejtve volt eltte,

s

sok oly a

mibl

»

:

252

szerznél elfogulatlanabl)

a is,

még

olvasó,

laikus létére

tisztább képet fog tán magánnlí alkotni a tárgyról,

mint ö maga. Mert bizony az alapvet kérdések körül vajmi nagy a tájékozatlanság és a zavar Kandra könyvében. Akár az egész Bevezetés inkább elmaradt volna, mintsem hogy ilyenféle állításokkal téveszsze meg az effélét készpénznek venni hajlandó olvasót

«A hagyomány (8,

1.)

Miféle

krónikásaink is

szittya-fa,}n&k vallja nemzetünket.*

hagyomány? Mert

meg

hogy középkori

igaz,

idegen kútforrásaik és mintáik

az

hagyomány alapján állottak s a maguk további hagyomány alapvetivé lettek. ezt a hagyományt csak úgy, minden korlá-

bizonyos

részérl ismét

De

elég-e

hogy akárki esetleg si, népies eredet visszaemlékezéssel egy értéknek vegye? Még veszedelmesebb tévedésbe ejthet és az imént már megtozás nélkül odavetni,

legszembetnbben

rótt hibás alapot a

e pár s

sora

:

cEzen

(t.

láttatja a 13. lap

a vogulokkal való) rokonság

i.

myhogy a nyelvek a magyar nyelv minden most isme-

nyelvi atyafiság bebizonyíthatósága fölötte fontos

thologiai tekintetben,

vallomása szerint retes

rokonnyelvek

mert a mint

közül

igaz,

:

leginkább hasonlít a vogul

nyelvhez, úgy viszont hasonló viszonyosságot tételezvén fel

a mythologiára nézve

jére,

mint a magunkéra

is, is.

úgy hivatkozunk

Úgy nyúlunk

hitregé-

hozzá, mint

közös kincshez.

De hisz ép ebben van a nagy hiba Abban t. i., hogy valamit elbb csak « feltételez ünk», a mit nyomban ezután már bebizonyítottnak is véve, roppant !

messzemen

következtetéseket

hogy elbb csak

építünk

a legszerényebb

rá,

kísérletet

a

nélkül,

is

tennk

253

nézve,

arra

minek

a

pedig,

a

merész feltevésünket okvetetlenül

dolog rendje szerint,

meg

kellene elznie.

Eszünkbe sem jut elbb alaposan megvizsgálni és megvitatni azt a kérdést, vájjon csakugyan szabad-e egykülönösen az ugor népeket illetleg

általán és lehet-e

olyan

a

min

logiái között, a

nelmi búvárlata szilárdul

•lakabét

is)

hasonlító

nyelveik közt vagyon

elbbrehaladott nyelv-

azóta

családok

elég

feltételeznünk e népek mytho-

viszonyosságot »

az

ilyen

vetett

«

és

Más nép-

?

vallástörté-

viszony osság»-ba régebben

hitet

(pl.

még

ugyancsak megingatta.

nagy Grimm

a

Ezekrl

mythologiai és vallástörténelmi

az össze-

bírálatokról

azonban Kandrának aligha van sejtelme; vagy ha van, alig árulja el. Hisz az alapvet általános kérdések fell való egész tájékozódását (1. a IX. fejezetet az 50 54.

—

lapokon) abból a pár sorból meríti, a mit Müller Miksa

egy

régibb

Siu)i

1887.

vallástörténelmi

munkájának,

Magyar

a

évfolyamában megjelent ismertetése

tett

hozzáférhetvé.

Az ugor uagy

nép- ós vallásrokonság háromágú

nyelv-,

kérdésének

megvitatását

Xégyesy László egy bizalmas

pedig

tíijékoztató levelén alapul és egyáltalán

sem mindenben kevésbbé

elég szakszernek,

teljesen

(mely

nem

tekinthet

sem pedig

és annál kimerítnek) egyszerre csak ennek

;ílláspontjáról hirtelen elugorva, így fejezi be

uisták

még

turkisták

és

jórészt

és aligha közlésre szánt

nem

elintézett

a

tamul-hoZy a

(Sic

!)

közti

:

c(A fin-

nyelvkérdési

vita

Ujabban Bálikt Gábor iiagytap asztala tú nyelvbúvár mindkettöjöknek hadat üzent. Szerinte nyelvünk a délindiai turánság nyelvéhez,

legközelebb.

ügy.

turánság szanszkrit jához

Ez módosíthatja az s-szülföld

s

áll

vele

5Jü4

kapcsolatosan

az

els hitregék

kérdését.")

(12.

I.)

Sa-

pienti sat.

Addig

azonban,

is

míg Kandra

a

alapon <'módosított» második

annyit az elttünk

gyar mythologiáját,

—

elért,

ismerjük

és ezt hálával

el,

-

közönségének a figyelmét ráirányította

írja meg malév elsvel is hogy a maga a Magyar JS ép-

Társaság munkásságára, a melynek folyóiratából,

rajzi

az

esetleg ezen ha

kiadásban

mint maga

Ethtiogvaphiáhó],

vallja, legtöbb

adatát

is

készségesen

be-

S ez adatoknak bizo-

merítette.

nyos szempontok szerint egyes fejezetekbe való csoporterén

nem

is

nélkül.

így

pl.

tosítása

érdem

csillagos

égiöl

szkölködik a szerz minden a

XLL

fejezet,

szóló, egészen csinos kis

Az smagyar monographia

a Lugossy és Ipolyi nyomdokain. Csak magyarázatokba és összevetésekbe

nem

szerznek ott is boanyag még vajmi hézamint majdnem mindenütt,

kellene a

csátkoznia, a hol ilyenekre az gos, az

kritikája

pedig,

teljesen megbízhatatlan

minthogy összehasonlító mysem terjed túl a magyar nyel-

;

thologiai látóköre sehol

ven olvasható források

korántsem akarom csak

el fogja

nem

lehet

ságot

sem

még

A kély

(?)

ezeket

csekély tanulságán. leszólni

;

A

mivel

a szakember

de

ismerni, hogy pusztán ezekre szorítkozva,

ma már még

a nagy közönséget ós az

tájékoztatni az ú. n.

ifjú-

magyar mythologiának

legelemibb kérdéseirl sem.

mit azonban

elég

elkészültség

alapján

még

haszonnal lehet is

tenni, azt

teszi

ily

cse-

Kandra

könyvének jóval nagyobb részében,

midn

a nép ajkán

még él hagyományt

egyes

fejezetekben

úgy, a mint az

lamint

egyéb

registrálja

EÜmogruphia szorgalmas gyjti,

derék folkloristáiiik

és

jiéprajzi

va-

íróink

255

önálló

munkáikban

Jankó János

stb.)

(így

Kálmány Lajos, már részben nyers anya-

különösen

azt eltte

gul felhalmozták, részben pedig egyes szempontok szerint

már

fel is

dolgozták.

Maradt volna meg egészen szerényen csakis e mellett, akkor könyve mindenképen megérdemelné a dicséretet, míg így, a bevezet része és itt-ott közbesztt -zerencsétlen '

1

magyarázgatásai

és

egybevetései

ííészen elhibázott, s csak egyes részleteiben és

látásában méltó a figyelemre.

miatt,

várható

FOLKLORE-KALENDAEIUM

Katona Lajos tanulmányai. U.

17

A HÚSVÉTI BÁRÁNY. Húsvét eltt egy-két héttel rendesen megjelennek ünnepének

a csemegés-boltok ablakaiban a feltámadás

ama hagyományos srégi bárány

az

és jelképes

újabban a német

mellett

kíséri, a melyek közt

és a szintén tisztes

vekv kelendségnek

Osterhase

korú hímes tojás is

évrl-évre nö-

örvend. Pedig vajmi kevés

köze

van az ünnep symbolikájához. Mindössze annyi, hogy Németországban, kivált délnémet vidékeken, a kisebb gyerekeket azzal a mesével

nem

ki, ha nagyon firhogy a nyulacska rakta

fizetik

tatják a húsvéti tojás eredetét,

tojta, mint a többi közönséges tojást. mesének a hitelét a badeni nagyherczegségben még azzal is támogatják, hogy húsvét másnap-

s

a tyúk

Ennek

a

ján, a sokfelé

szokásos

intézik a

szülk a

ben elre

elrejtett piros

vaktában,

nem tudván

Emaus-járás alkalmával, úgy hogy az apró nép az erd-

dolgot,

tojásokra bukkanjon mintegy persze,

lyeken kerestetik velük a

fbe

hogy

eleve kijelölt he-

dugott tojásokat

Néha

a szerencsés véletlen úgy akarja, hogy az ily keresgélés

közben csakugyan sikerül egy-egy nyulat

ugratni

a

bokorból,

gyermekek, hogy

a

s

akkor aztán

szentül

is

ki-

hiszik a

húsvéti tojások szerzje riadt fel

ellük a fészkérl. Ezeket a fészkeket ábrázolják czukrászaink

kirakataiban

azok

a

fü

helyett zöld papir-

17*

260 szeletkékkel bélelt kosárkák, a melyekbe egész halóin

kisebb-nagyobb cziikortojás van beágyalva.

A

leleményes

mipar

a divat szeszélyes és hazát-

nélküli tündérének

nemzeti érzés

lan,

zsarnoki ural-

Minden tle telhett megkísért, hogy az egyszer felkapott motívumokat többé-kevésbbé tetszets és néha szellemes változatokká dolgozza fel. Hagyományhoz nem igen kötött nagyobb szabadsága és a tehetsebb osztályok fényz hajlamaival verseng

mát

szolgálja.

merészen kitágítja azt a szk kört, a melyben a húsvéti festett tojások díszítésének népies technikája mozog. Ez ugyanis rendesen beéri azzal, hogy a börzsönynyel, vagy egyéb házilag elállítható találékonysága

festékekkel színezett

tojás héjára késhegygyei húsvéti

Köztük a diadalmi bárány

vonatkozású

ábrákat

lobogóval, a

feltámadás jelvényével, díszített

karczol

be.

a legkedveltebb és legstílszerbb.

E

húsvéti

bárány, apostolok

Szent Pál

Kor.

(I.

5,

7.)

segyház egyik egyids symboluma,

keresztény

a

legrégibb, az

korával

egy ótestamentomi vonatko-

zású hasonlatából került azon metaphorák sorába, melyek a megváltás tanát szóval és képpel magyarázzák.

Megvan ugyan lének

nak is

e

hasonlat Péter apostol els leve-

fejezete 19. versében

1.

fejezetében (29. v.)

1.

is.

St

hárányámik nevezi Krisztust de sem az sem a másik hely nem esik oly súlyosan a mint Pál apostol szavai, a kinek levelei kétség-

Isten

egyik, latba,

János evangéliumá-

már Keresztel Szent János

telenül

;

a

legrégibbek és a leghitelesebbek az újtesta-

mentomi könyvek Péter

és

közkeletvé

között.

János illet helyei vált

különben

is

a

már

beszédszokásból merítettnek tntetik

261

fel e

hasonlatot

még megérzik

holott Pál szavain

;

közvetetlenségnek és

a

az újdonságnak az az üdesége, a

mely az elzkkel való szerves kapcsolatban egyúttal elárulja a szerz gondolatmenetének egész természetes lánczolatát

És épen

is.

ez

módon

fölötte tanulságos

a lánczolat világítja

meg

a megváltás tanának vallás-

történelmileg oly nevezetes kifejldését, egyúttal pedig az áldozat

fogalmának

legnyersebb

a

keresztény

legátszellemültebb

si képzettl

a

tanításig való fokozatos

felemelkedését.

ugyanis a korinthusiakhoz intézett els

Szent Pál levele

fejezetének 6

5.

fordítása szerint) ezt 6.

...

Avagy nem

—

8.

mondja

tudjátok-e,

poshasztja az egész tésztát

verseiben

(Károli Gáspár

:

hogy egy kicsiny kovász meg-

?

Tisztítsátok ki azért a régi kovászt, hogy legyetek uj tészmiképpen hogy kovász nélkül valók vagytok. Mert a mi Hús-

7.

ták, véti

bárányunk, a Krisztus érettünk megáldoztatott.

Azért Innepet szenteljünk nem régi kovászban, sem nem gonoszságnak és álnokságnak kovászában, hanem a tisztaságnak és igazságnak kovász nélkül való kenyereiben. 8.

Az

görög

eredeti

szövegben

a

7.

bárány »-ának a náa^^a (Pascha) szó

vers

felel

«

Húsvéti

meg, vagyis

azon héber szó görögös alakja, a mely magát a zsidó s annak a mózesi könyvekben (külöExod. \% 3 11.) több helyütt részletesen kö-

húsvétünnepet nösen rül írt

—

rituális

étkét

jelenti.

E

szó

eredeti

értelme

pedig arra enged következtetni, hogy a zsidók húsvéti báránya,

a

melyet

kenyérivel kellett

menekülés

s

kint énniök,

kesprü

füvekkel

és

kovásztalan

Nisan hó 14-én az Egyiptomból való

az

elsszülötteik váltsága emlékére éven-

nem

egyéb valamely régibb áldozat olyan-

262

féle

megváltásánál,

pusztába

eresztett

a

—

lóbb hasonlattal élve

Ábrahám áldozatában. Az utóbbi esetben dtíre való

min

bnbak

felváltása

engesztel

az

min

vagy a

—

napon

még

a

talá-

az Izsák helyett leölt kos az

Móz.

(I.

22.)

si emberáldozat

az

kisebbron-

egészen világos. Ilyennek ismer-

szik fel a húsvéti

bárány ölésének

költésének szigorú

parancsa

és szertartásos el-

ha egyes jellemz vo-

is,

násait

más népeknek még ma

saival,

vagy ilyek többó-kevésbbé elhomályosult emlé-

is

él

kannibáli szoká-

keivel egybevetjük.

Elször

is

kétségtelen,

hogy

a

zsidó

vallás

leg-

régibb formája, úgy mint a legtöbb si vallás, ismerte és követelte az emberáldozatot. Különösen az elsszülött feláldozásának kötelezettsége, az

Ábrahám

typi-

ótestamentumi

helyekbl is eléggé kiviláglik. A mózesi könyvek másodikának az Egyiptomból való menekülést s a husvétünnep ezz(>l összefügg alapítását leíró fejezetei pedig teljesen magukon viselik a késbbi idkben keletkezett azon subkus esetén

structio

kívül,

bélyegét,

egyéb

a

mely

a

vallások

igen gyakori ós szinte stereotyp

ségek egyike. Alig

is

módon

történelmében lefolyó jelen-

lehetne e vallástörténeti jelenség

mibenlétének magyarázására jobb és jellemzbb példát

mint épen ezt, a melybl annak minden mozzanata oly szépen kitetszik. Lássuk csak a dolgot kissé közelebbrl. Az illet mózesi könyv, a mely mindenesetre jóval késbbi, mint a milyennek azt epikus fejezetei s az állítólagos szerznek ezekben való szereplése feltüntetni szeretválasztani,

idben keletkezett, a mikor a húsvétot srégi hagyomány szentesítette módon ünnepelték már, a nék, oly

263 nélkül, hogy ez ünneplés eredeti okáról és jelentségérl más, mint szintén csak hagyományos tudással bírtak volna. E hagyomány a nép múltjának oly vál-

ságos sorsfordulatával kapcsolta egybe e szertartást, a

melyhez

történelmi

a

hanem másféle

kritika

forrásokból

nem csupán

•

is

merített

bibliai,

okulása

nem

fz. Úgy, a mint a mózesi könysemmiesetre sem történt, ha ugyan egy-

egy alapos kétséget

vek leírják,

valamikor, a zsidók Egyiptomba onnan való kitelepítése. A husvétünnep szerzésének ezzel az eseménynyel való magyarázata tehát nem egyéb annál a szerfölött gyakori mythosképzdménynél, a mely valamely hagyományos szokást egy másik hagyományból merített mondával akar

általában megtörtént való be- ós

Szóval

szentesíteni.

legközönségesebb

hagyományos vagy

alakja,

elhomályosult

bármin,

az

substructio

aetiologiai

vagyis

fajtája,

az

a mely az értelm si

akár természeti,

egyik

okfejtésnek az a értelmét

vesztett

gyakorlatot,

vagy

akár társadalmi jelenséget

állapotot akként véli megmagyarázni, hogy valamely mesét kohol születése alkalmi voltának feltn-

és

tetésére.

Jobb

ily

költése s a

alkalom a húsvéti kovásztalan

nak magyarázatára

mely

az

nem

kenyér

bárány sajátszer

el-

skori rudimentumá-

igen kínálkozhatott annál, a

Egyiptomból való futás mondájában

áll

elt-

Azon a primitív módon oly nép, a mely már magasabb mveltségi fok étkeihez és étkezési módjához szokott, csak oly rendkívüli körülmények közt költheti el vacsoráját, a mink közé a Nílus völgyébl való menekülést helyezi a mózesi könyv elbeszélése. De meg a húsvéti bárány hagyományos neve, a mely

tünk.

•lúi

magyarázatra

szintén

szabadulási

is

telmezésében.

annak jához

nnirv

;i

maga

szorult,

is

ntJ;('Uf^1

és

jelenthetett egyúttal kissé ingadozó ér-

Mi természetesebb

tehát, mint hogj szabadulásnak és átkelésnek a mondá-

ez ünnepi szokás magyarázatának fnmely legélénkebben foglalkoztnit.i nep hagyományos tudalmából meritö naiv történetírást. E mellett azonban nem enyészett el teljesen a szertartásos ünnepi lakoma eredeti értelmét jelz nyomok kellett

zdnie,

a

;i

egyike-másika sem, a melyekbl tisztán kitnik, hogy si emberáldozat véres váltságdíja a húsvéti bárány.

A kovásztalan

kenyi'v

és

csontjairól

szabott

a

módon

kíséretében e primitív

kr^rríi

hevenyében lerágandó

módon

fnvrk,

elkészített és

a «

sültet szigorúan

vala költeni, szintén az

el kell

melyek

töretlen*

meg-

sidk

emlékei. Hasonlók azokhoz, a melyekkel számos hagyomány- szentesítette szokásban találkozunk, kivált

pedig az

áldozati

és

temetkezési

ezek tudvalevleg legjobb

megrz

szertartásokban

—

rétegei a történe-

lem eltti korok homályba vesz eredet emlékeinek. A keser füvekben Lippert, az anthropologiai mythosmagyarázó iskola egyik legjelesebb képviselje, nem habozik a kannibáli lakomák egyik hagyományos kísér jelenségét felismerni, a mely az emberáldozat is

helyébe

lépett

tartozéka,

báránysültnek

mint a minje

Az srégi emberáldozat

már nem

volt az eredeti

oly

szerves

lakomának.

helyettesítésére vall az egész-

ben megsütött báránynak sajátszer felnyár salási módja

mely valóságos keresztre

feszítés volt, úgy, hogy ha Szent Pált a Krisztus önfeláldozása és a húsvéti bárány közötti analógiára errl az is,

a

épen

nem

oldalról is

csoda,

mintegy önkéntelenül rávezette a Megváltó

S65 keresztjének és az ünnepi

étek

nyársának

keresztféle

hasonlósága.

Húsvétkor történt Krisztus kínszenvedése, a mely Szent Pál tanításában nét

ilyennek

alapján

már

tehát

már

világosan a megvallás

az

aligha

volt

feltntethet. Szent Pál

Mesterének épen

ö

révén

feláldozása

is

könnyen

húsvétkor

rátérhetett

a

—

különben nála

—

versek

egy másik jellemz húsvéti étek

lan kenyér

is,

ártatlanul

felé

tanúsága sze-

is

egyengette

a kovászta-

:

az

utat.

tudniillik az Ézsaiás próféta 53. fejezetének

szenved bárányára való emlékezés. Pál

Szent

zsidók

Hozzámindehhez még egy ószövetségi reminisanalógiája

járulhatott centia

a fentidézett

történt

mely

húsvéti bárányával való egybehasonlításra, a

rint

szí-

magán, holott az eredeti zsidó Messiás-hit

viseli

hasonlatát, a mint

láttuk, az újszövet-

késbbi könyvei is gyakrabban használják, úgy, hogy az elég korán mély gyökeret verhetett az segyház mnyelvében és symbolikájában, a mint azt a római katakombák legrégibb jelképes ábrázolatai eléggé bizonyítják. Szent Ágostonnál tehát már ersen ség más,

megszilárdult általános keresztény felfogás alapján

áll

hogy Krisztus csakugyan az Isten báránya, ki amaz evangéliumi szavak értelmében azért jött a földre, hogy «el!>, vagyis magára « vegye a világ bneit)). Csak úgy, mint a hogy az ótestamentomi bnbak magára vette a fpap kezének rátételével az Izrael népének bneit. Csak úgy, mint a hogy az az a tanítás,

Izsák

félbenraaradt

fennakadt húsvéti helyett.

kos

bárány

feláldozásánál

helyettesít is

a

régibb

áldozat

a

tövisbokorban

volt

kannibáli

;

s

ilyen

a

emberáldozat

266

Ilyenformán Krisztus önfeláldozása, mint a legmagasabb hatványra emelt, mert istenemberi áldozat, a mikor megváltás, ugyanakkor visszaesés is a vallási fejldés

egy

régibb

annyiban, hogy

nek

is)

fokára.

Megváltás

egy embernek

önfeláldozása

az

egész

smindenkorra. De visszaesés

ugyanis

csak

(egyúttal az istenség-

emberiségért egyszer-

az emérték véres áldozat Ezzel azonban minden következend idkre is,

mert megint

beráldozatot állitja a csekélyebb helyébe.

szükségtelenné tévén a véres gint haladás

is

és

a

áldozatot, ennyiben

vallásfejlödés

egyelre a legmagasabb fokának Ezt

egy

me-

magasabb,

elérése.

a nevezetes vallásfej lödési mozzanatot tnteti

jelképes egyszer beszédében

elénk a húsvéti bárány,

mely eleven kapocs az sidk barbár cultusa és a fejlettebb korok szellemibb nyilvánulású vallásos érzületének legegyetemesebb, mert legtöbb különböz erea

det

E

elemet felölel alakja

:

a kereszténység között.

vallásrendszer legsarkalatosabb tanának, a meg-

ünnepe lévén a húsvét, természehogy az egyház liturgiájában ez foglalja el a legnagyobb és legkimagaslóbb helyet. Érthet továbbá másrészt az is, hogy a természeteiét újjászületésével egybees ideje miatt ép ez az ünnep csoportosította maga köré a természetvallások mindama hagyomáváltás dogmájának, tes,

talajából fakadva, az is, a melyek a pogányság ótestamentumi gyöker keresztény törzs köré örökzöld

nyait

repkény gyanánt fonódnak.

KERESZT.TÁEÓ NAPOK. Az összehasonlító vallástudomány számos kereszés vallásos szokásban si pogány rudimentumokat derít ki, a mint kutatásai menetén tény szertartásban

a régibb

az

és

feltn hasonlóHogy a szellemi fej-

újabb hit elemeinek

ennek okait

ságát látva,

fürkészi.

ldés szintén csak a természet törvényeinek engedelmeskedik, azt semmi sem igazolja meggyzbben, mint a vallásrendszerek fúziója.

E

keveredésnek kétségtele-

nül a legérdekesebb és aránylag

raegügyelhetö példája

az,

még a legbehatóbban Rómába átplántált

melyet a

kialakulása mutat. Két szellem hitrendszer külsségeinek egybeolvadását sehol és sohasem könnyítették meg annyira a kényszeríí érintkezés feltételei, mint itt az által, hogy a keresztény egyház feje a római

kereszténység heterogén,

st

császárnak

és

szertartásainak ellentétes

pontifex

maximusnak utódja

lett

egy

személyben.

A

legtöbb tanulsággal szolgál e részben

Nagy Ger-

pápának az egyház történetében korszakot alkotó uralkodása (590 604). a mely a liturgia fejldésében is alapvet és hosszú idre kiható jelentség volt. Az korába esik a szavahihet hagyomány szerint a tavaszi könyörg és bnbánati knnenetek szabályo-

gely

—

268

Ezek közül az úgynevezett «nagyobb a Szent György-napját

követ Márk

litánia

«

napja

evangélista ünne-

a kisebb* könyörgések, vagy « Keresztjáró napok* pedig az Aldozócsütörtök eltti hétfre, keddre

pére, a

és szerdára esnek.

Emezek

tehát «mozgó» napok és a

míg amaz állandó ünnep. Az elbbi könyörg körmenet czélját eléggé elárulja annak magyar neve, húzaszentel, a mely ugyan valamivel szkebb értelm, mint a német, Frurhtiveihe, d<^ azon elv szerint, hogy «a potiori fit denominatio » (a húsvét dátumától

függnek,

leglényegesebb fogalomjegy adja a nevet), elég jól képviselteti az egész

nemet a legbecsesebb

Ez elneve-

fajjal.

zésben egyúttal a magyar föld legnemesebb, legjellem-

zbb

terméke,

s

így

a

magyar nép életének

e földbe

nyúló legersebb gyökérszála jut kifejezésre. Azt tehát kiválóan

szerencsés

alkotásúnak. nemzeti

szellemünk

egyéb analóg nyilván ulásaihoz teljesen méltónak

ítélhet-

napon a föld összes gyümölcseire lekéri az ég áldását, a magyar mezgazdának a pap imájához szegd fohásza els sorban mégis

jük.

Mert habár

az egyház e

a neki legdrágább, szívéhez legközelebb álló termés, a búza, bségeért esedezik.

A remény ha

üde zöldjében pompázó vetés

csirája a tél és kora

kerülte

—

e

napon

tavasz annyi veszedelmét

bár fölötte zsenge még, de

már

biztató

— el-

er-

A

szokásmondás azt tartja róla, hogy ilyenkor a fürj, a szántóvet kedves költögetje, már elbúj hátik benne. Épségét, kívánatos fejldését azonban soha sincsen több és nagyobb ok félteni, mint zsenge ifjúsága e napjaiban. A kési fagyok s a rozsda réme ott lapben

áll.

pang a gazda szép reményeinek sötét árnyékaképen. Szent György és Márk jóságos alakjai nyomában fel

•

»

269

tnnek

május közepe táján majdnem

a

garázdálkodó

szabályszerséggel

nem

utolsóul, a

De

zik.

Szervácz

Pongrácz,

rettenetes

már

ö

kivétel nélküli

szentek*

afagyos

:

a

kikhez

Bonifácz, a

és

kevésbbé veszedelmes Orbán csatlakoa föld

gyümölcsei nyári csapásának, a

jégesnek, hírmondója. Habár némely szomorúan emlékezetes esztendben ö is dérrel, zúzmarával köszönt be

pedig

;

Márk után

ép egy hónappal esik a pinté-

rek e védszentjének ünnepe. Fagytól, rozsdától

vények

e

Búzaszentel

ház

közzel

napján

és

tle

a

kisebb-nagyobb

napokon.

Ha

Márk napja közé csak egy

míg máskor

ültet-

való oltalmat esd az egy-

Keresztjáró

elválasztott

húsvét, ezek és esik,

jégestl, a vetések és

és

zord ellenségeitl

korai a

heti

a két litánia, a «nagy» és a

«

idköz

kicsiny

hónap ékeldik. Épen mivel

közé

majdnem egy

nem

egyszer oly közelrl követik a Keresztjáró napok

a

Búzaszentelt,

emerrl

is.

nak közös

A :i

a

egész

amazok

szólunk

azért

alkalmából

Erre különben mind a két könyörg j arathitéleti alapja is feljogosit

litánia, a

melyrl

az egyház a

bennünket.

maga mnyelvén

Búzaszentel és a Keresztjáró körmeneteket nevezi, Mindenszentek léten yéje. Maga e könyörgés, leg-

alább egy teljes évezredet betölt fejldésének változó,

bvül

alakjában, terjedelmes és beható

lenne érdemes. Hát

még

az egész

tanulmányra melynek

szertartás,

egyházban e litániával kapcsolatos neve semmit sem árul el eredeti jelentésébl.

a keresztény

E

szertartásnak egyes,

elemei

ugyanis jóval

azon szentjeinél, a sorol.

St

sokkal

még

régibbek

kiket

pedig a leglényegesebb a

keresztény

egyház

a Mindenszentek-litánia

fel-

korábbiak magánál a kereszténység-

270 nél is. Velejük és valláséleti alapjuk oly régi. mint az emberiségnek a termo földhöz tapadó reménye, gyümölcseiért remeg aggodalma, és betakarított aratásáért, szüretjeért

érzett hálája.

Oly

mint a vallásrend-

régi,

szerek valamennyi

alakulásában oly kiváló helyet kö-

vetel

maga, a melynél a

földtisztelés

gyökér szála, az animismus, a lélek

hitélet

tisztelete,

másik

csak alig

De lehet, hogy összenve, együtt isarkett a természetélet titkait si naivsággal fürkész ember lelkébl. További fejldésük menetén is kapcsolatban maradtak egymással. A föld régibb valamivel.

jadt

mind

a

gyümölcseit

a jó és rossz daemonok, az elköltözitek

lelkeinek

kétfelé

e

rontják, növesztik

ágazodó sarjadékai táplálják vagy

vagy pusztítják. Amazoknak

mát kéri, emezeknek ártó hatását minden áldó imádság, a melynek litánia e

könyörgése

oltal-

elhárítani igyekszik foglalata az említett

:

Ut fmctus terrae darc, et conservare digneris Te rogamus, audi nos! (Hogy a föld gyümölcseit megadni és megtartani méltóztassál

—

Kérünk, hallgass meg minket

A

!)

Mindenszentek letenyéjének ezt a versét a Márk-

napi körmeneten emeltebb hangon, háromszor ismétli az egyház

De

mikor e háromezer esztends római indigilaínentum, vagyis pogány római szertartáskönyv egyenes utódjából esd áldást a szavakat

szolgája.

vájjon

hangoztatja, akkor

sejti-e,

egy

hogy

legalább

is

föld termésére ?

Pedig erre vall, ha más nem, már az is, hogy a Márk napján szokásos körmenet a régi római Robiga-

271

Zta-ünnep dátumára esik. Április 25-én ugyanis, vagy

némely forrás szerint 23-án, Rohigus vagy (amaz hím-, emez

nnem

istenség), illetleg

Robigo,

mind

a

ünnepl ruhában kivonult Eóma eredet szerint túlnyomón földmvesekbl álló népe a kertek dombjára, a mai Monté Pincióra, a mely még

kett

tiszteletére

mai nap

is

a

Itt

h

e régi nevéhez.

gahna-rozsda nevét visel

istenségek

meg-

szin áldozati állatokat, szoptatós vagy három rt emsét, borjút, vagy kost

engesztelésére vörös

vörös szukát, és

kecskebakot öltek

le.

Többet vagy kevesebbet,

a

gabonát fenyeget csapás mértéke szerint, a mely az éghajlati

itáhai

már

körülmények között ezen idtájban

eléggé megítélhet.

A jámbor hagyomány ezt az engesztel földmvesNuma király mesés koráig viszi fel. De e

ünnepet

nélkül a csupán

mondai hitel adat nélkül

het, hogy legalább

is

vallásos intézmény, a

is felte-

oly régi, mint a többi ó -itáliai

melyek a rómaival elegyült

sza-

bin nép hatását mutatják.

A li>i,

is

Robigalia-ünnep körmenetét a

tehát

Mars papja

mezei istenség és

Fiamén Quirina-

minthogy eredetileg Mars csak mint nemzeti fisten vált

vezette,

utóbb a kiválóan harcziassá fejldött Tiberis-parti nép hadistenévé. is

Az engesztel áldozathoz ünnepi játékok

csatlakoztak.

Robigo,

nem

Rohigus

tehát,

valamint

tartozhattak a földmvelés

ni

párja

istenségeinek

azon apróbb jelentség

csapatába, a melynek száma Valamennyit elsorolta a föld terméseért kínos aggodalommal esdekl római gazda s késbb a helyét elfoglaló pap. Csak úgy, mint a hogy a keresztény

b

légió.

egyház

is

egész légióit számlálja el a mindenféle rangú

!

272

és

rend

szenteknek, hogy

oltalmukat és közbenjárá-

sukat kikönyörögje.

A

«

vagyis

utániakon,

kisebb 9

a

Keresztjáró

még egy különösebben

körmenetein, ehhez

Ez a járványos betegségek, köztük

czél járul.

réme,

középkor legborzasztóbb

kivált a

vagy fekete

Az Áldozó csütörtök

halál elleni oltalomkeresés.

három könyörg nap

pestis

a

hét

kifejezett

eltti

általánossá tételét legalább egye-

való szüntelen remegéssel fzi hagyomány. Megalapítójokul Mamer-

nesen a döghaláltól egybe a jámbor

püspököt emlegeti a pusztán legendái hi-

Lus viennei

tel

mely

feljegyzés, a

zepe táján

el

már

szerint

az V. század kö-

egyelre Franczia-

szertartás

e

majd innen az egész nyugati keresztény-

országban,

A

terjedt

vetésáldások

tavaszi

járványos

és a

különben már kapcsolatosak voltak egymással. A pogány elleni vallásos

jusi

védekezések

könyörg körmenetén, a cfratres

fejezetet)

tülete

(1.

A

v

betegségek

sidk

óta

Róma má-

fagyos szentek^

c.

tizenkét papból álló tes-

arvales»

ódon latinságú és már Augustus korában is értelm imádságának csekély töredékében

csak sejtett a «neve

liie

rue sine inciirrere in

pleore>i^

szavak a

félelmetes istenséghez körülbelül ugyanazért esedeznek,

a mit a Mindenszentek így fohászkodik

bera nos

De

fel

litániája

hozzá

:

A

kér az Úrtól, mikor

ppste,

fmne

et hello

li-

Domine

az

bonyolódott

egész

pogány

és

keresztény da?monologia

útvesztjébe tévednénk, ha azt a vallásos

behatóbban akarnók elemezni, a mely a Mindenható Egy Isten mellett egész sereg korlátolt hatalmú jó és rossz szellemnek enged áldó és átkos felfogást

273 szerepet a természetben.

mány

Ha

pedig e felfogás

kutatnók, az összehasonlító

lyebb alapjait végtelen

perspectivája

tárulna

még mé-

vallástudo-

elttünk, a

fel

srégi eredeti ünnepek és szertartások alkalmából csak egy futó pillantást óhajtottam vetni. melybe

ez

Tömérdek

itt

még

a felkutatni és tisztázni való,

s

hangya szorgalommal e még fiatal tudomány aknáiban, mint a mennyien bennök tapogatódzunk, akkor sem gyznk a mélyben ha ezerannyian dolgoznánk

rejl igazság

Csak

itt-ott

fölé

is

halmozódott omladékot

sikerül

letakarítani.

egy-egy véletlenül feltáruló hasa-

dékon át biztató csillogását megpillantanunk de már halvány s bolygó-tüzként el-elszökken fény is elég ;

e

inger, elég buzdítás arra,

hogy a

feléje való

törekvésbe

soha bele ne fáradjunk.

Katona Lajos tanulmányai.

II.

18

A

«

FAGYOS SZENTEK.).

Az egyszer «paraszt»-ész századok útján

örökld

óta

hagyomány

megfigyeléseinek sorában alig van álta-

eltérj edós ós megbízhatóbb hitel, mint az. hogy valamivel május hó közepe eltt az addig szép

lánosabb

egyenletességgel

aláslyed

emelkedni

hmérsék

szokott

ezzel többnyire

s

érzékeny károkat

hirtelen

okoz az

ép akkortájt legkényesebb növényzetben.

Okait ennek a jelenségnek rég kutatja már, de

elégít megoldását máig

tudományos

sem

találta

meg

ki-

a meteoro-

Az igaz, hogy ennek idre terjednek vagy sokkal szkebb megfigyelési területrl valók, hogy sem törvényerej következtetéseket lehetne bellük vonni. Itt azonban készen kapja a tudomány a majdnem kivétel lógiai

még

adatai

nélküli

vizsgálódás.

vajmi

rövid

ismétld

szabályszerséggel

évi jelenséget, a

idponthoz oly közel jár még ingadozásaiban is, hogy srégi idk óta bizonyos kalendáriumi napokhoz kötötte a nép hagyományos metemely a

fent jelzett

orológiája.

nem

Csak

az

okot

kellene

kideríteni,

a

tény

De míg ez utóbbit szíves készséggel elismeri újabban már a tudomány is, addig az okot illetleg még mindig csak kétes és egymással meg nem fér elméleteket koczkáztat. szorul

megállapításra.

Ezek sorában

a

hírlapok révón

is

ti

'ggf jsiut-r*

•

576

vált

tessé

a mely a május közepe táján rendesen

az,

Magyarország talajviszovéleménye szerint ugyanis

beálló fagyok okát egyenesen

nyaiban

keresi.

Bezold

világrészünk tavaszi felmelegedése, mely természetesen

déltl

éjszak

felé

haladó irányban

történik,

fó'leg

a

nagy magyar Alföldön ér el korán igen magas fokot, a mivel ugyané tájon aránylag igen magas hó'mérehhez képest alacsony légsúlyméró'i

állás mellett ^iBzokott

itán uralkodni

latban,

ers

szokott

éjszaki

magas légnyomással kapcso-

szelek a következményei. Ilyenek

aztán karöltve a másoktól egyik okképen említett

hökisugárzással és a többnyire derült, világos

st

ers

olykor hold-

könnyen elidézik a tetemes hmely fleg a szél hirtelen megálltával te-

éjszakákkal,

cáökkenést,

temes károkat okozható fagyokig

A

állás

Ennek, a vele egy idben Európa nyu-

járni.

nélkül

tehát,

slyedhet.

is

hogy okunk lenne rájuk büszkék-

nek lennünk, a «fagyos

szentek»-et akár megtehetjük

magyaroknak vagy legalább földieinknek ugyan, a mely méltán fél tlük s nem igen aligha fog hajlandóságot érezni magában

is.

Népünk

áldja ket, arra,

hogy

adoptálja e kellemetlen vendégeket, a kiknek garázdál-

kodásáért ugyanazzal a joggal, a mivel a nyugati né-

pek a magyar

Alföldet

vádolják,

mi meg a tlünk

terül balkánfélszigeti vidékeket vonhatnók felelsségre. Nem is hiába hangzik a magyar ember fiilében a három legfbb fagyos szentnek a neve, a Pongrácz, délkeletre

Szervácz és Bonifácz név, olyan «ráczosan».

Pedig

nem ép

^Sem

e

három jámbor

szentje az Istennek igazán

tehet róla semmit, ha kalendárium! évfordulójuk e

rosszhír szolgáltak

napokra rá

esik.

k

igazán

sem életükben, sem

semmivel

halálukban, 18*

276

hogy

szomorú dicsségre tegyenek

ily

a hagyo-

szert

mányos meteorológia révén. Csakhogy ez nem sokat tördve az ö ártatlanságukkal, bizony megtette ket annak a jelenségnek az okaivá, a mely rendesen az emléknapjaikhoz fzdik. Erre vall a magyar nevükön a « fagyos szentek* czímén kívül az is, a melyet DélNémetországban viselnek, a hol «Eismánner» (jégholott Észak-Németemberek) néven ismeretesek, országban «Die drei gestrengen Herrn» (a három rideg úr) a még ünnepélyesebb titulusok. Hármukon kívül különben még egynéhányan

nagy

osz-

toznak velük abban a szinte babonás félelmet gerjeszt rossz hírben, a

mely ket a gazda szemében nem sok-

kal jobbaknak tünteti fel a pogányság valamely gonosz

daemonainál, a szánt- szándékkal ártó

még

vetel hatalmaknál. Ilyenek

Mamertus is, olyast, a mi

t

a

a ki e

többinél.

már

engesztelést kö-

s

a május 11-ére

es

legalább a nevében visel valami

hírnévre kissé érdemesebbnek láttatja

Északi

nyugati

és

Németországban

ugyanis Mamertus- szál kezddik a fagyos szentek sora, kikhez ötödik gyanánt sok helyütt, így nálunk

még

nyire

tehát ez

Zsófia (máj.

15.)

csatlakozik.

A

is,

több-

teljes sor

:

Május

11.

Mamertjis

«

12.

Pongrácz.

V

13.

Szervácz.

«

14.

Boni fá ez.

(I

15.

Zsófia.

A középsk

(v.

Beatrix).

a legáltalánosabb

elterjedés hit sze-

rintiek és a legveszedelmesebbek.

Tíz nappal utánuk kullog aztán

kevésbbé

félelmes és

még

egy, a ki

nem

különösen a szlsgazdák ós ká-

277

dárok eltt

áll

rettegésbl származó tiszteletben. Ez a

május 25-ére es napja egyébként dátuma a hagyományos kalendáriumnak. is nevezetes már most sorra veszszük ket, Mamertus minHa denekeltt érdekes pogánykori, még pedig római myhíres Orbán, kinek

thologiai

emléket

ugyan, de azért

rejt

nem

a

nevében.

Puszta

véletlenség

kevésbbé figyelemreméltó, hogy

jámbor viennei püspök, a kinek a hagyomány a körmenetek megalapítását tulajdonítja, majdnem ugyanazt a nevet, illetleg ugyanannak a névnek a származékát viseli, a melyen a római nép leghatalmasabb nemzeti istenét nemcsak a harczok ura, a

keresztjáró

hanem

a

vetésekben

károkat

okozó

fagy- ós

vihar-

daemon minségében is félve tisztelte. Ez az istenség Mars, Mavors vagy Marners, legrégibb nevén Marmar, a mely már a jelentésében rejti a rombolás fogalmát.

A

Lupercalia

ünnepe nyitja meg kora tavaszszal

(február 15. Itáliában

szertartások

sorát, a

már

a kikelet eleje) azon agrár-

melyek mind a föld gyümölcsei-

nek épségben maradását, dús termését és a nyájak jólétben tenyészését

ádáz

és

ártó

meg az Egy hónappal

kérik a jóságos, és váltják

szándékú

istenségektl.

utóbb a Saliusok, a pajzsot és dárdát visel Mars-papok,

Marmarnépnek s kíméletet a vetéseknek. Ismét egy hóval utóbb, a gabonarozsda ártó daemona ellen védekezik az áhítatos római nép a kertek dombjára men körmenettel. Négy héttel késbb meg, május második felé-

tánczoló körmenete kér oltalmat a rettenetes tól a

ben, a

Dea

Dia, a

föld

istennje,

tiszteletére tartott

háromnapi ájtatosság következik, melyet a

tizenkét

«mezei testvér» (fratres arvales) papi testülete rendez.

A középs fnapon

kalászkoszorúval és fehér homlok-

278 az istenn berkében sajátszer tánsrégi imadal kíséretében, a mely ép oly rejtelmes, mint a láaüusok tánczát kísér hymnus, szalaggal

ékesen

lejtenek

czot

már az ókorban elhomályosult értelmébl a késbbi kutatásnak, bogy benne a nép a jóságos Larok védöistenségeihez folyamodott segítségés csak annyit árul el

kíméletet kérve megint

ért,

pedig

a

szántás-vetés

a

bsz Marmartól, isteneihez

összes

végül

(Semones;

emelte esdekl fohászát. Februártól régi

május végéig tehát egymást érték a s az uralmuk alá került és szoká-

rómaiaknál

saikat utánzó területeken az

nem

agrár-körmenetek

;

s

így

ha az skeresztény egyház, mely mindenütt pogány s els sorban római alapon volt kénytecsoda,

len tovább

idomítva

építeni, sokat

szelleméhez

átvett és saját

megtartott ez srégi, a nép

lelkébe

mélyen

begyökeresedett hagyományokból.

Marmar, a bsz vihardaemon mellett voltak a római mythologiának bizonyára még más, kisebbrendü íagyés jéges-istenségei

is,

a kik ilyenformán a keresztény

fagyos szentek seinek volnának tekinthetk, a nélkül,

hogy az egy Mamertuson kívül kívül egyéb a régi

Róma

s

ebben

is

a

nevén

legnagyobb fagyos szentjére,

a vetéseket fenyeget Mars-Mamersre emlékeztetne.

Mert bizony

sem

Servatius,

sem

Bonifacius meglehetsen homályos

Pancratius

és

római martyrologiumban sem valami nagy nevezetesség alakjaihoz olyasféle legenda igazolná.

Nem

is

nem fzdik,

köszönhetik

k

és

a

a

mi

e

hírnevöket

azt egyébnek,

mint

annak a puszta véletlennek, hogy nevük a naptárban ép arra a hírhedt harmadik májusi pentasra (11- -15) esik, a mely Közép- és Nyugat-Európában az els

^279

melegebb

tavaszi

napokra

bekövetkez

rendszerint

reactio majdnem szabályszer idszaka.

Ép

vagyunk

így

Zsófiával

is,

a ki szintén

lan a neki jutott szomorú szerepben. Ellenben

még annyiban

tus-szal

érdemes

is

ártat-

Mamer-

foglalkoznunk,

hogy nevéhez, a mint már jeleztük, a legrégibb fagyés vihardémonok egyikének emlékén kívül még egy keresztény

nevezetes

fzdik.

A

(L.

egyházi

így nyújtanak hosszú során át, többszörös újra

így

meg

szertartás

megszakadás mellett

hagyományok

újra egybekulcsolódó

maradt fönn változott alakban

nyegében önmagához híven tézményekben, különösen vallásiakban, örök

az,

a

is

és

mi

is,

kezet, s

külsvel

is lé-

a társadalmi in-

legszívósabb éltüekben, a

a

emberi. Ez pedig a kifürkészhetet-

len földfölötti hatalmaktól függés

összefüggésben

n

érzete, minden melybl egymás-

mély

vallásos cselekedet lélektani alapja, a sal szerves

alapítása

napok czím fejezetet.) egymásnak századok és ezredek

keresztjáró

ki a hit

is,

meg annak

Úgy, hogy emezt sokszor alig valamint amazt lehet amannak kára nélkül irtani

túltengése, a

babona

is.

;

igen bajos néha, emezt

nem

kímélve, megszilárdítani.

OEBÁN NAPJA. A

fagyos szentek utolsója, a szlmíveló'k és a ve-

lük közös telt

érdek kádárok

és

patrónusa, egyike a népies

nak minálunk

közmondás

és

kocsmárosok

félve tisz-

kalendárium

föalakjai-

De míg hazánkban csak egy-két szólásmód, meg a napjához fzd népis.

hit ápolja a hírnevét, addig

Németország közepe táján

és Németalföldön valóságos cultus tárgya

volt

egészen

a legújabb idkig, melyek a mindent nivelláló

közm-

veldés nyomában a legtöbb népszokást

kiirtották

már

világrészünk nyugati felén.

Az Orbán-napi német és hollandi szokások annyiban bírnak a hagyományok gyjtjére és összehasonlítva elemzjére nézve kiváló érdekkel, hogy bennük aránylag elég magas mveltségi fokon és jóval fejlettebb uralkodó vallásrendszer keretében oly skori emlékek élnek, a

minket

a legkezdetlegesebb

teljes

épségükben

kultúrájú,

u.

n.

ma már

«vad»

csak

népeknél

találhatni.

Szóljanak különben ez állításunk mellett

maguk

az

adatok.

Boemus Aubanus

szerint frank

földön a

szlmí-

vesek Orbán napján (május 25.) e szentnek szobrát a vásártéren egy asztalra állították, melyet elbb finom

281

posztóval terítettek le és virágokkal hintettek

Ha

tele.

idvel virradt s ilyen is maradt végig, akkor a szobrot megkoszorúzták és bségesen leöntötték borral míg ellenben, ha zord és ess idvel köszöntött be Orbán, akkor szennyes vízzel lo-

nap

a s;cent

szép, derült

;

csolták le és sárral dobálták meg.

A napnak

míg ess

szüretre következtettek,

beköszöntését

hogy

ez

ennek

a

hideg

id

rossz

idtájt nedves, árt,

b

szre és idvel való

derült voltából egyébiránt jó és borús

termés

eljelének vették

szl

virágzásában

a

kivált

ép

a zordonabb

és

mint-

;

lévén,

járó

széllel

a csendes, meleg napok ellenben javára

válnak.

A

népies

meteorológia

százados,

e

st

ezredéves

tapasztalatokból levont következtetése nyilvánul az Or-

bánt emleget magyar közmondások egyikében

is, mely Orbán szel ét » emlegeti. Ezzel alighanem rokon az « Orbán lelké »-rl szóló is. Én ugyanis nem igen vagyok hajlandó annak közmondásgyjteményeinkben (1.

az

«

Sirisaka,

pl.

86.

1.)

magyarázatát

járatos

E magyarázat különben maga

elfogadni.

érdekes,

is

mint az

ilyen után kutató népszellem egyik lása.

E

lelke »,

jellemz nyilvánuszerint e közmondásunk « Jár-kel, mint az Orbán onnan eredne, hogy egy « Orbán nev falusi :

jegyz meghalálozván, feleségének

ellensége, a kántor,

az asszonyon bosszúját kitöltend, éjféltájt

magára

s

a

jegyz

asszonyt ijesztgette.

A

ablaka

alatt

falusiak

burkolt kántort csakugyan az

lepedt

sétálgatott

ezt látván,

a

és

vett

az

lepedbe

Orbán lelkének gondol-

ták*.

Nem

sokkal

több hitelt

az a másik, habár

érdemel nézetünk szerint

históriai adat

színével fellép

ma-

:

:>S'2

sem, a mely az ((Orbán süvegét* emleget közmondásunkhoz fzdik. Ismeretes, hogy arról, a ki jól felöntött a garatra, azt mondja egy szólásunk «Feltette az Orbán süvegét* (Páriz-Pápainál «süveget»). Ennek azt a hagyományos magyarázatát olvassuk (1. ismét Sirisaka gyjt. 57. 1.) egynémely közmondásunk eredetét is feljegyz munkákban, hogy «IL Ulászló

gyarázat

koronáztatásakor

Orbán

egri

1490-ben a püspökök, az egy Dóczi

püspök

ben állottak

mind püspöki süvegükEnnek ugyanis az inasa

kivételével,

a király körül.

fvel utána hozván, részegségében azt fel. Innen kerekeaztán, hogyha valaki nagyon felöntött a garatra,

süvegét részeg

az ura feje helyett a magáéra tette dett

Ez is feltette az Orbán süvegét ». magyarázatnak az még a legkisebb hibája, hogy a püspöksüveget tudvalevleg nem a püspök inasa, mondták

azt

:

E

hanem egyházi

férfiú,

az erre kirendelt szerpap szokta

a püspök fejére ünnepélyes alkalommal feltenni

s

róla

Ez még, mondom, csak hagyján. Nagyobb bökken ennél az, hogy e közmondásunk, mint annak levenni.

szótárainkban

régibb

nem

csupán

azt

hanem ennél mel

azt

Pápait.)

is,

olvasható

hogv

jelenti,

felöntött

jóval tágabb és egyúttal

hogy

TótJi

«

kedvére

Béla

is

él, éli

felvette e

gyjteményébe (25. gyarázatát is hihetnek tartja, czímü

egyenértéki «

jeles

nem dicsérhet

pontos

megbizonyítván régiségét

enyhébb értelem-

világát*. (L. pl. Páriz-

közmondást Szálló igék 1.) s hagyományos maegyúttal

ós lelkiismeretes is,

vallják,

a garatra*,

a nála eléggé utánjárással

mely egész a XVI. század

végéig kutfileg igazolható.

Mi

ezzel

szemben az érdekes közmondásunkban egy való homályos czélzást Iá-

elkallódott népszokásunkra

283

tünk.

E

csak a következ

sejtésünket egyelre

nem

alapra

hogy szorgosabb utánjárás, ennél jóval szilárdabb talapzatot is tud majd tudjuk felépíteni, de

lehetetlen,

neki szerezni.

Ne

ugyanis, hogy

feledjük

süveges szent, a kinek a képét,

ünnepe napján

frank földön,

Orbánunk pápa és így ha valahol, úgy mint

kiállították

és

bizonyos

cultusban részesítették, nyilván ebben a süveges

Hogy

jában tanulta a nép ismerni azt

a

mint

borral,

kapcsolata eléggé

vígság

a

való

forrásával

közeli

Miért

nép eszejárásában.

igazolja a

alak-

ö kelme víg ficzkó,

ne lehetne tehát pusztán ezen az alapon

is

az

«

Orbán

süvegen egyenesen, mint a szent jelképes viselete jókedv,

víg

is,

a

különösen a pityókos állapot köz-

élet s

mondásos kifejezje? A jó Orbánnal ennél még sokkal merészebb

magának hajdan

kozást megengedett

tréfál-

nürnbergi ká-

a

dárok és borfejtök czéhe. Halljuk csak, hogyan ünnepelték valamikor a mes-

terdalnokok legény

városában

rossz gebére

üveg csecse-becsékkel rok és borlehúzók

vásáron és sorra

napját

e szent

ülve,

!

Egy borfejt

tükördarabkákkal és

kerek

díszített tarka

kabátban a kádá-

czéhétl kísérve,

végig nyargalt a

látogatta a kocsmárosokat,

a kiknek

gyermekeit a nála lév tükröcskékkel megajándékozta.

Ennek

fejében kíséri a náluk

borral

töltötték

meg

s

kocsmárosok borából. Az egész a

lév nagy palaczkokat

mindenütt nagyokat úton

kíséretükben járó gyereksereg:

kell kerülnie!

végül

meg

csakugyan

is

azt

húztak a

kurjongatta

Orbánnak a kádba

(«Der Orba muss in den Trog!») S ez történt

azzal

mert e furcsa körmenet hogy az Orbánt ábrázoló

vele,

záródott,

:iS4

egy vízzel

legényt

kádba

telt

dobták

megint

aztán

s

kiemelték.

vagy legalább

Ugyajiilyen,

menete

is fölötte hasonló körhajdan Belgiumban Szt-Pálnak,

volt szokásban

Pál fordulása napján (jau.

25.).

a szomszédos

vidékein

lenül bántak

Németalföld

Ezzel a szenttel oly

ép

itt

és

tisztelet-

mint frank területen Orbánnal. Szalmas ha szép,

el,

bábot állítottak a tíízhely melletti sarokba,

id

derült

volt

e

napon,

az alkalmi

ben borús, végére

E

havas, akkor

vagy

czipelik,

szokásban

egyik

a

bálványt

valamely idjós

emlék

és idjárást

ha

;

ellen-

ütlegelve a falú

odáig, a hol vízbe

két pogánykori

lepényt

vajas

hozzákenegették a szentet ábrázoló bábhoz

dobhatják.

ölelkezik.

igazgató

•>'

Az

istenség

másik pedig a « télkihordás » világszerte elterjedt s nálunk is eléggé ismeretes gyakorlata. Ennek idpontja nálunk is sok helyütt ép Pál fordulására esik, vagy legalább az ezt követ vasárnapra^ E nap különben a legtöbb keresztény népnél idjóslási dátum cultusa, a

s

mint ilyen épp oly nevezetes,

György,

Orbán,

késbb

pedig

mint tavaszszal Szt(június

Medárd

8.)

napja.

Mind Pál

fordulása,

mind Orbán napjának

gos gyanánt való felismerése különben legalább

is

válsá-

annyi

mint a fagyos szenteket illet néphiedelem. Kitka esztend ugyanis az olyan, a mely az Orbán napjától való félelmet sajnálatosan ne igatapasztalati alappal bír,

zolná.

ilyen

Nem

is

kétoldalú

csoda

azután,

cultusa

ha

fejldött,

e félelmes

kivált

szentnek

els sorban

bortermel vidékeken, mint az Alsó-Rajna mentén, * J.

W.

Wolf, Beitr. zur Dentsohen Mythologie.

II.

110.

a

285

mely tudvalevleg már római korban híres volt nemes bortermésérl.

Könnyen érthet, hogy ugyanitt antik elem

tovább

is

maradt

számos hagyomá-

egyrészt

élve a népies

ezekkel rokon kelta és termékenyebb s továbbélést biztosító talajra leltek ép az oly mélyen gyökerez antik emlékekben. E két forrású pogi.ny hitéleti elemek

pedig

másrészt

nyokban,

germán

az

vallási szokások is

fúziója fölé került aztán a kereszténység a

maga

szent-

melyben lassankint minden pogány istenség vagy ördöggé vagy valami védszentté alakult át ahhoz képest, a mint így vagy amúgy lehetett könyuyebben és sikeresebben beleilleszteni az új vallásrend-

cultusával, a

szer keretébe.

Középhelyet foglalnak

sbb

lények

dákhoz

el e jó és

hasonlón

rossz indulatú

melyek az ép

közt azok, a

hol jóknak,

fel-

idézett pél-

hol rosszaknak

mutat-

vagy rossz bánásban részesülnek. Hyen a mi Szt-Pálunk és Orbánunk, a kik, ha jól viselik magukat, vagyis, ha szép idt adnak s

koznak

és

ehhez képest vagy

jó,

így jó termést ígérnek, kalácsot, bort és koszorút kap-

nak be,

ellenben,

;

ha garázdák

és zord

akkor bizony ütlegekben,

effigie*

A

vízbedobásban

vallásfejldés

idvel köszöntenek

megcsúfolásban,

st

«in

részesülnek.

is

alacsonyabb fokán,

az

animismus

duzzadó életerejében, az ilyen kétoldalú cultus semmi

meglept sem mutat. bánnak néprajzi

fétiseikkel,

feljegyzései

A

primitív

a mint elég

népek rendesen így

ezt a köztük

járt

utazók

számos példával igazolják.

Nálunk persze, a mííveltség magasb fokán él népeknél,

si

átszellemültebb vallásrendszerek fokra való visszaesés

már

ritkaság

híveinél,

az

ily

számba megy

s

286 olyanféle jelenség, mint az élettani tünetsorban az ata-

vismus,

az

atavistikus

ösi

alkatra

jelenségek

mányok bámulatos

való

«visszaütés».

szívósságát

s

minden nagy haladásra való képessége lett is

ers

Ép

az ily

azonban a hagyoaz emberi szellemnek

tanúsítják

conserváló hajlamát

ós ösztöne mel-

MEDÁKD. Nálunk Wekerle Sándorra fogják, de bizonnyal nem egy pénzügyminiszter elmondta már eltte, hogy « a pénz vagy sok, vagy kevés, de sohasem elég». Ugyanezt tartja a gazdaember az esrl is. Az is, hol több kelleténél, hol kevesebb, de csak vajmi ritkán épen annyi, a mennyire az évszakhoz képest szükség volna. Nem csoda tehát, ha sidk óta sok gondot és fejtörést okozott az idjárástól

annyira

függ gazdának,

hogy lehetne a légköri csapadékok szeszélyes elosztódását egy-egy évre vagy legalább annak többé- kevésbbé hosszú

szakára

ehhez mérten kerekségen

elre

intézni.

ismerni

A

s

népies

a

föld

munkálását

kalendárium a

mindenütt kiváló ügyet vet az

föld-

ú. n. jós-

melyek nevezetes fordulópontjai szerinte az a mennyiben hozzájuk szabódik és utánuk igazodik hosszabb, vagy rövidebb tartamig az illet )iapoki'a,

idjárásnak,

évszak uralkodó meteorológiai jellege. Ilyen jósnapok a mi népünk hitében is nagy számmal vannak az év minden havában, de mégis a legsrbben követik egymást a tavasz utolsó és a nyár els hónapjában, minthogy ezek a leg válságosabbak az év termésére nézve. Ezek közt Európa-szerte alig van

ismertebb a június 8-ára

es

3/eíiá/'t/-napnál,

melyrl

azt tartja a néphit, hogy ha esvel köszönt negyven napig ess marad az id.

st

Százados,

is

ezredéves

szokás-mondásból

kell 6

oly

szinte

is

tapasztalat

tanulságának

habár

felénk szólnia,

kivétel nélküli bizonyossággal

majdnem minden

utáüa

he,

nem

igazolja

illet esztendben e megfigyelés he-

lyességét a következés,

mint

szentekrl

a fagyos

pl.

szóló néphitét.

A

szentnek különben,

ép

úgy,

mint a rosszhír

Pongrácznak, Szervácznak és Bonifácznak, nak,

semmi köze

meg Orbán-

sincs ehhez az idjósláshoz,

fzdik

nyilván csak azért

a mely

mert a keresztény szellemtl áthatott középkorban az idszámítás egészen az egyház naptára szerint történt, s az év és a nevéhez,

hó napjait mindig az illet ünneprl vagy szentrl nevezték, a ki a dátumot jelölte. Szent Medárdról ugyanis csak annyit jegyeztek fel az egyház évkönyvei, hogy püspök volt a francziaországi

Noyonban

és Tournaiban.

Keresztény vallású

szabad frank szülktl született az V. század második s 545 táján halt meg. Eletében ós halála után nagy csodatév hírében állt s kivált az elvesztett vagy ellopott holmi fellelésében igen hathatós a közben-

felében

járása, mivel a szenttel életében

hogy

tolvajok,

kik

t

többször megtörtént,

meglopták,

magukba

szállva,

önként visszatérítették neki az eltulajdonított holmit. Soissonsban

lev

tanúsága szerint,

sírja

több

egy

fölött

széttört

hogy hozzá folyamodó foglyok

is

késbbi

rabbilincs

krónikás bizonyítja,

csodatev pártfogóra

leltek benne.

Mindez azonban semmi támaszt sem nyújt arra Medárdra vonatkozó idjárási néphit-

nézve, hogy a

nek eredetét a szent legendájából lehessen kimagyarázni

holott

;

elég

sok

más

esetben

ily

összefüggés

csakugyan van a kett között, vagy legalább némi utánjárás után kideríthet, miért fzi ezt vagy azt a babonát ép ennek vagy annak a szentnek az emlékéhez a nép vélekedése.

Medárdnak még a nevében sem találunk semmi mi öt afféle keresztény Jupiter Pluviusnak szerepére képesítené. De hisz Orbán sem árulja el

olyast, a

a

a nevével,

miért

meg

tették

a középkor

eleje

uyugoti frank vidékeken Bacchus utódjának

Valamivel világosabb már jóslási parasztregula,

Szentek napján,

id

Negyven-

marad azontúl hat

hétig. Itt

kétségtelenül a negyven

tartama.

Ep

szent

számával függ össze a

idjárásnak körülbelül negyven

napjuk után igazodó napi

miért tartja az idö-

kz,

hogy a milyen az

olyan

felé a

?

így

lesz a

dolog a Gyertyaszente-

lre vonatkozó néphittel is, mely tudvalevleg szintén egy negyven napos cziklus határnapja s mint ilyen ugyancsak negyven napra az idjárás eljele. Medárdot illetleg az ok, mely miatt ép az napjához fzdik a nyár els felének idjárását el-

dönt válságos fordulat, valamivel mélyebben, alighanem a pogánykori naptár valamely nevezetes dátumában

rejlik.

Következtetés

útján

közelébe

is

juthatunk

Valamint ugyanis a téli napfordulat és a tavaszi napéjegyenlség között egy a tél második felére szóló ilyen idjóslási forduló a Gyertyaszentel napja, mely ép negyven nappal esik Karácsony után

ez oknak.

s

nem

meg

sokkal többel elzi

a tavasz-nyári ünnepkörnek körülbelül

Medárd

napja,

Katona Lajos tanulmányai.

II.

is

ha

a tavasz kezdetét, úgy

a közepe ez

tájára

esik

ünnepkört a népies 19

számítás szeriut Szt-György

uappal

aratás végét jelz Apostolok

oszlásával

A negyven

juk.

napos,

kelt

egyél) néphitet

itt

már

zár-

cziklusok

szenttörténeti és

többféle

a

az

ós

15.)

és ápoló okból kedvelt a

mányos naptárban. Elég szentel

(júl.

hathetes

illetleg

szeriut való számítás pedig

kezdetjük

hagyo-

Gyertya-

említett

Negyven Szentek napján kívül még csak negyvennapi böjtjére ntalnunk.

és a

a Krisztus

A Medárd

emleget néphit, magát mélyen a mezgazda hagyományos tudatába, hogy az óv e szakában a tartós eszés a vele járó tetemes hcsökkenéssel kapcsonapját

nevezetesként

a mint láttuk, azzal véste

latban fölötte

ártalmas a föld

szakai, a

terméké-

legfontosabb

Vannak azonban

nek, a gabonának.

viszont az évnek

mikor épen az ellenkeznek, a szárazságtól áll be az a magas foka, a mely

való aggodalomnak régibb, is

a

babonásabb idkben általán

legsajátszerbb

tatta a terméséért

Dodola-járáíi,

a

még ma

folyaraod-

aggódó földmívest.

Ilyen varázslások

legépebb emléke

és néhol

módokhoz

varázslási

és

még

esidéz

szertartások

a honi szlávjainknál

melyrl

ez

egyik

szokásos

is

alkalommal talán mégis

valamivel több jogon emlékezhetem meg, mint az egyszeri

prédikátor

tót

napján

Hzt-István

a

káromko-

dásról.

Dodola a neve a szerbeknél

annak a leánykának,

a ki e furcsa népszokás fszereplje. Néhol mezítelenre

vetkztetve, másutt csupán

mileg körülfonva, zetik

a falún,

minden ház

mire a ház asszonya kij dodolát.

E

közben

fvel,

más leányok s

virágfíízérekkel né-

kíséretében, végig ve-

eltt

megállnak

vele,

a

egy dézsa vízzel leönti a

kíséri az

es

áldásáéit

könyörg

291

a melynek refrénje

dalt énekelaek.

végén kást

az,

hogy:

dodo,

«oj

gyakorolnak

dodo

oj

minden szakának Hasonló szo-

le!»

hosszabb szárazság idején

görögök, nemkülönben a Balkán egyéb népei találjuk e szokást

az

nyár bekísérésének

is,

is,

mai Meg-

részben a

szokásával vegyülve és ehhez ké.

De

pest kissé átalakultan.

részben puszta

szlávoknál

északi

a is.

eljutott

másfajú népekhez

kölcsönvétel, részben saját hasonló

hagyományaikhoz való alkalmazkodás iitján. Az annyira óhajtott es hosszabb idn át tartó elmaradása különben nem csak a babona, hanem az uralkodó

és

mindenkoron

keretében

vallásrendszerek

elismert többféle

esdekl

szertartás

is

keletkezésére

adott okot és alkalmat.

Az ókor legmveltebb népeinek, a görögöknek

és

rómaiaknak, ép úgy megvoltak a maguk esért imádkozó körmeneteik és búcsú járásaik, mint a hogyan a keresztény (legalább a katholikus)

még ma

sával és hozzájárulásával

a hasonló czélú processiók, a

egyház jóváhagyáis

eléggé járatosak

melyek különösen május

havában szokásosak. A keresztény egyház a Jupiter Pluvius és többi pogány testvérei tisztét leginkább Illésre, a tüzes szekéren járó prófétára, és a Boldogságos Szzre ruházta.

Amarra bibliai

könnyen

érthet

legenda oly színben

tott látnokát,

a mely

öt a tüzes szekéren

már

Indiában

s

görögök

Zeust,

okból;

tnteti

hisz fel

a

róla

hamar összetéveszthetvé

görg

szóló

Isten e választette

zivataristenséggel, a milyenül

népek shazájában Indrát, a rómaiak Jappitert, a germánok Donart, a lithvánok és szlávok Perunt vagy Perkunast tisztelték. Mindezek örökébe kivált a szlávoknál és az árja

a

19*

:

2'.)2

*

szláv hatás alatt ólö népeknél Illés lépett, kivel ü sze-

repben a Sztízanya csak annyiban osztozik, a mennyiben az ö hathatós közbenjárása, mint mindenben,

úgy az idjárás kedvezre fordításában is többet tehet Istennél, mint az összes szenteké. Szépen illustrálja ezt egy lüttichi legenda. 1240 vagy 1244 táján, hoszszas szárazság idején, a papság és a nép háromszori mezítlábas körmenete hatástalan maradt, mert a szentek segítségül

közben

hívása

a

Szzrl

Boldogságos

megfeledkeztek. Csakis egy negyedik körmenet engesztelte ki a

Szzanyát,

megsértett

kinek

a

ban megeredtek termékenyít

az

ég

áldást,

csatornái,

tiszteletére

nyombségesen ontva a

ekkor a Salve regina hymnust énekelték,

s

erre

rokon észtek

a melyet a velünk

egy igen szép imádságukban «érfes eso-nek neveznek. Ezzel a meghatón naiv esökér imádsággal fejez-

zük be mai Medárd-napi megemlékezésünket ((Kedves Dörg így szól a könyörgés

—

szarvú és négypatájú ökröt

áldozunk neked

két-

s

kérünk

hogy a szalvetésünk érdekében learanysárgává gabonánk a hogy mánk rézvörössé, másfelé, nagy taszíts felht fekete, Minden gyen. téged szántásunk,

:

sr

mocsarak,

szálas

künk, szántóvet

erdk

és tágas

sivatagok

embereknek pedig

idt ós éde!< esöcskét Ehhez a jámbor kívánsághoz

fölé.

Ne-

adj termékenyíti)

.'»

csatoljuk

mi

is

a

magunkét, hogy akár esik, akár nem Medárd napján, a reá következ 40 napon se több, se kevesebb csak épen annyi essék, a mennyi gazdáinknak s az egész

magyar népnek meghozza áldott

"VÍg esztendt".

a jó aratással,

b

szürettel

SZENT LÖRINCZ TÜZES KÖNNYEI. 0-angol egyházi naptárak \

csillag hullást

E

lyezik.

«

Szent Ló'rincz

bizonyára népies

az

augusztusi

tömeges

könnyein -nek ne-

tüzes

eredet elnevezésben egy-

fell évezredes megfigyelés tapasztalati tanulsága, más-

pedig a nép phantasiájának

részt

nyilvánul. vezett

«

A

hulló csillagok')

ban jóval

meghaladja

helyre nézve

tanulság

tapasztalati

a mai,

hitregeképz

száma az év bizonyos szakaiaz átlagot, a mely egy-egy

élesebb

eszközökkel

figyelemmel dolgozó észlelés eredménye

nem igen emelkedik öínél Hogy azonban idnkint az

csillag hull»

az égrl, azt

éberebb órán-

sokkal több

átlagosnál

már

mennyboltozat naiv vizsgálói

és

szerint,

többre.

kint


ereje

hogy az úgyne-

az,

is,

régóta

tapasztalták a

a kik közül a csendes

éjszakákon nyájaik körül virrasztó nomád-pásztorok és

aggódva figyel hajósok voltak kéttudományos astronomia els úttöri. Ezek szemüknél egyéb optikai eszközzel föl nem

a csillagok járását

ségtelenül a a saját éles

fegyverkezett primitív csillagvizsgálók

meg

újra

tapasztalhatták,

is

évrl-évre újra

hogy az egész

eloszló

sporadikus

-^íírübb

rajokban jelentkezik az ég e szép

Már a legalább

csillaghulláson kívül

kétezeréves

indiai

esztendre

periodikusan tzijátéka.

Mahabhárata

is

á!)

1

említ egy alkalmat, a mikor

«

hulltak a csilla-

ezrivel

gok az égrl».

A

legsrbb

két

történelmi

hullás

raj

közül a novemberi (12—14.)

kútforrások

nyomán majdnem egy

—

ezredévig kísérhet vissza. Az augusztusinak (8 12.) e sorok élén idézett népies neve pedig arra vall, hogy

már

ez is teljesen

szabályossággal

mikor

megállapodott tapasztalat

jelentkezett

azon

idötájt

szerinti

évrl-évre,

e nevet adták neki.

E

név másik s már nem annyira a csillagászt, mint inkább a népies hagyományok búvárát, a folkloristát,

érdekl tanulsága

szerette a természeti

az,

hogy

jelenségeket

a nép

oly

mindenha

módon magya-

melyben ersen kidomborodó anthropomorph másfell alkalmazkodó hajlam nyilatkozik.

rázni, a

czélzat mellett egyrészt conserváló,

A

esetben az anthropomorph irányzat, mely

jelen

minden

hitregeképzö

rétege, a

ftkönyüki)

folyamat legáltalánosabb

képzetében mutatkozik.

A

alap-

conser-

váló törekvésnek e példában csak analógiákra támasz-

kodó következtetés útján juthatunk a alkalmazkodás természetes ösztöne

különben jelét

az

elbbit már

nyomába. Az a mely

azonban,

feltételezi,

egészen

világos

adja abban, hogy egy a kereszténységnél nyilván

régibb

idbl

öröklött tapasztalatnak

az új vallás hit-

körébl vett nevet ád a népies terminológia. Az augusztus közepe elé es tömeges csillaghullást

regei

ugyanis nyilván azért

Angliában

nevezte

el

a

kereszténynyé

lett

vagy a nép gondolat- és érzelemvilágával harmóniában maradni törekv egyház a maga szentjeinek egyikére vonatkozó névvel, mert ezzel valami pogány hitregei eredet nevet akart pótolni. a nép,

295

A metaphorikus és

a

kapcsot az égrl aláhulló tzsziporkák

hagyomány könnyei')

•'tüzes

szerint

közt

nem

megsütött

rostélyon volt

szent

nehéz meglelni.

Lrincz különben is egyike a népszerbb szenteknek. A mi népies kalendáriumunk is számon tartja a napját. De tudtommal a csillaghullást nálunk nem kötik

nevéhez.

E

helyett

a napja

ér

körül

sárga-

dinnyével van dolga, a melyrl nálunk azt tartják némely helyütt, hogy Lrincz napja után már nem jó, mert ez a szent nem a legilledelmesebben bánik e gyümölcscsel. Ez a szokásmondás azonban csak nagyon forró nyáron válik be, a mikor a dinnye a rendes idnél korábban érik. A dinnyén kívül még a kígyóknak a

veszedelme

és

a

köleskásának

vonatkozás a hulló

melyes

a patrónusa

Szent

S ebben az utóbbiban már rejtzhetik vala-

Lrincz.

augusztusi

csillagok

szóró és az aranysárga kölesszemeket

raját

szaporító szent-

nek oly legendái szerepére, a mely még nincs eléggé felderítve.

Nem

volt-e

álló hitregei is

némi

ezekben a látszólag egymástól oly távol

képzdményekben megint

a népetymologiá-

szerepe, a melyet oly sokszor látunk a

csak arra, mily könnyíí volt talajon

a

segítségével

aurum

román

még halványan dereng a

és

monda-

Gondoljunk anglo-normann

szövés titokzatos míí helyében kontárkodni

?

nyelvérzék

latin

Laurentius névbl a laikus fülnek az

(arany) szó gyökét kihallani. S aztán ezt egy-

véve, mi természetesebb, mint hogy az arany fény hulló csillagok, meg a sárga kása és a sárga dinnye ennek az aranyos szentnek a pártfogása,

szer

alapul

vagy legalább a hatása körébe kerülnek?

A

.

.

.

hulló csillagok különben a keresztény középkor-

,

296

id

nál jóval régibb

zbb ágát,

óta

foglalkoztatják a legkülönbö-

népek naiv philosohpiájának azt a nevezetes a melyet netiologiai {okkeres) hitregeképzésnek

nevezhetünk.

Honnan kerülnek el,

e kérdést

maradó tudomány eltt

alapon

positív

miféle természetek

bírnak ez égi vándorok,

jelentéssel

és

mi

jóval a

felvetette s a

maga

kezdetleges módszerével úgy, a hogy

dotta

mindenkor a nép phantasiája, mely velük többé-

kevésbbé élénken foglalkozott. jedésü hiedelmek lelkei, hit,

A

egyike róluk

is

ol-

legáltalánosabb elter-

az,

hogy elköltözöttek

a mire vall az a keresztény formát

hogy mikor egy-egy hulló

meg

csillagot

öltött

nép-

látunk az ég

ívén átröppenni, akkor a tisztítóhelybl egy lélek sza])adul ki.

Más magyar népies hiedelem

szerint

maga

a

mikor egy-egy ily sziporkáját hullatja. Ezzel a felfogással rokon az is, a mely a hulló csillagok német nevében (Sternschnuppe) jelentkezik. Tehát csillag tií^zlul,

a csillag

is

csak

olyan világító

forrás,

idrl-idre el a lángja. Az

fáklyát vagy gyertyát

hogy tisztábban égjen

melyet mint a

kell koppantani,

így elkoppantott

(németül ogeschneuzt») világnak a hulló

sziporkája a

mennybolton átfutó fénypont vagy ragyogó olykor egész

tzgömb

alakjában

is

mely ha köze-

sáv, a

jelentkezik,

lebb ér látókörünkhöz.

Ezekrl

a

tzgömbökrl

azonban,

a

melyeket

az

úgynevezett hulló csillagokkal egy anyagúaknak ismert fel

az újabb tudomány, a néphit

képzeteket alkot, mint a jóval

már

egészen másféle

közönségesebb

csUlag-

Ennek egy másik, szintén igen elterjedt magyarázata az, hogy minden hulló csillaggal egy-egy

futásról.

emberi

élet alszik ki.

Ez a

hit

meg azon

az

általános

497 feltevésen

astrologiai

meg van

a

maga

alapul,

csillaga.

hogy minden embernek

Az

erdélyi

(kalotaszegi és

toroczkói) néphit a csillaghullás haláltjósló

ómenét már

csak annak a rokonsága körére korlátozza, a ki a hulló

már

csillagot

látja.

Ez már nyilván késbbi képzd-

mény.

si, ers

még

dúsabb színezet regeképzés alkotása

és

monda, a mely szerint Wo'peja, az intéz párkák egyike, egy-egy csillaghoz köti az újszülött élte fonalát, a mely magával rántja a csillagot is, mikor a halál a fonalat kettészakítja. Az Edda, a skandináv hitregék egyik legnevezeaz a lithván

ember

sorsát

bár csak

tesebb,

óvatosan

használható forrása, az ég

hogy valaha minden terv

összes csillagairól azt írja,

és

kiszabott rend nélkül száguldoztak össze-vissza az égen,

mígnem

az istenek

és pályáját.

törvénye

E

alól

mindeniknek megjelölték a helyét

rendbeosztás ellen nyilván fellázadtak

magukat

kivonták

azok

a

s

csillagok,

melyek máig is ilyen forradalmi hajlamokkal kóborolnak a világrben, s hol mint üstökösök, hol mint olykor nagy robajjal átfutó, vagy

le is

hulló

tzgömbök,

mint ártatlanabb, de mégis babonás képzeteket kelt fénycsíkok vagy szikrák tnnek fel az

hol pedig

égen.

Az utóbbiak legnagyobb száma, mint már e sorok november és augusztus közepe elé es napokban rajzik. Hogy a novemberi raj, a melyet elején említettük, a

kisugárzási

helyérl,

az

Oroszlán

csillagképrl,

Leonidák csoportjának hívnak, miért nem

elkel

a

foglal el oly

mint a Perseidák oka, hogy a borúsabb novemberi éjszakákon nagyobb számuk sem helyet

a néphit

augusztusi csapata,

világában,

alighanem az

lesz az

,;

áW8

feltn,

olj'

mint a nyáriaké. Ezek jelentkezési

különben

is

legalább a

mi éghajlatunk

arra az évszakra

esik,

alatt,

többet éjszakázik künn.

mint a már zordonabb idjárású kés szi A hozzájuk babonás felfogások

hÓDii[)biiii.

fzd

fentiek

még

kiegészítéséül

ideje

a melyben a nép.

sorából a

megjegyezhetjük,

hogy az

Edda imént említett kosmogonikus adatával igen közel rl rokon az a másik hiedelem, a mely szerint a hulló csillagok

az

ég

rendezett társadalmából

angyalok, tehát kárhozott lelkek.

Ennek

számkivetett a felfogásnak

a némileg enyhített kiadása az a másik föntebbi, hogy

minden

csillagfutás egy-egy megtisztult

lása a purgatoriumból. közti kapcsolat

és a

veszend

tartja

lélek szabadu-

csillagfutás és az emberhalál

egyfell, másrészt

lélek

meg

a hulló égitest

metaphorája egymásra hatólag

érdekes

hette azt az

A

kelt-

mely nálunk azt is vándorairól, hogy egy-egy

néphitet, a

egyebek közt az ég

e

leány ártatlanságának az elvesztet jelentik.

Erre czéloz némiképpen az a népdalunk így kezddik:

is,

a mely

Sr erdbe jártam, Sr láttam csillagot

Lehullott a csillagom

Elhagyott a galambom.

De nem

csak ilyen ethikai jelentés ómenekre, vagy

a halál és a túlvilági

lét

hírnökeire magyarázza a nép,

hanem közönséges idjóslásra Kovermesen

is

értékesíti e

tüneményt

sr

csillaghullás hogy ha a jelenség lesz. ellenben ugyanez van, es Szöregen szelet jósol. De itt már Falb úr pörbe száll a néphittel s

magának

A

liulló

azt

tartják,

követeli a

csillagok

jövendmondás érdemét. idjósló

értéke

egyébiránt csak

Sö§ elöbV) említett mélyebb jelentség momentumok mellett.

alárendelt az

erkölcsi

életi

E majdnem

és hitál-

talános emberi hiedelmek sorában kétségtelenül a leg-

kiemelkedbb

s

egyúttal a legelterjedtebb az, a melyet

oly szépen fejeznek ki

Tompánk

e sorai:

Az égen járó csillagok közt Minden halandónak van egy. És midn csillagfutást látsz, Tudd, egy halandó

élte

lobban

el.

HOLTAK TISZTELETE. Seholsem bajosabb a tudományos kutatás dolga, mint ott, a hol világszerte elterjedt s a legkülönbö-

zbb

korokban

meglelhet szokások

fogásban leljük meg, a mely

merben

alapját

oly

fel-

elütönek látszik

a miénktl.

Érzésünk,

a mely

hagyomány

a

szentesítette szo-

kások tiszteletéhez szokott, fájó ellentétbe kerül ilyenkor a kutatás eredményébl okult értelemmel ez meg ;

csak nehezen gyakorlatát

el

mond ne

hogy olyasminek további a minek logikátlanságát egy-

arról,

le

ítélje,

• már belátta. Az a mód, a melyen halottaink iránti kegyeletünknek még mi <«raíívelt» európaiak is általánosan dívó szokásokhoz és hagyományokhoz kötötten kifejezést adunk, alapjában egy hajszálnyira sem tér el a legprimitívebb

szer

népek

halott-tisztelésétl.

vételrl,

mely idrl-idre

Arról

a pár szórványos ki-

itt-ott,

kisebb nagyobb meg-

botránkozást keltve, az általános gyakorlattal ellentétbe kerülni merészkedik, szólni

társadalom erkölcsi parányi

sem igen érdemes.

A

mai

képének nagy vonalait legalább

kirezdülések

észrevehet

módon

alig

e

törik

még. 8 még ezekben is mennyi az önmagukkal szemben való következetlenség mennyi az onnan ercdÖ ;

301

önkéntelen kölcsönzés, a honnan

elszabadulni,

ernek

erejével kiválni törekszenek!

A

kereszténységgel általánossá

lett

temetkezési

A

igyekszik olyan, a milyen propagandát csinálni.

azonban vajmi

matisták

alárendelt kérdés

vallások

az,

papjaival

a

k

min

érzés és gondolkodás

tlük idegenked

a

elegyednek.

legalább abból a szempontból,

kre-

reformerek és vajmi

szelíd

czivódásba

mód

mozgalma

ellen újabban a halotthamvasztók egyesületi

Alárendelt

melybl

a

az

emberi

oknyomozó történetének búvára

a kicsinyes vitát tekinti.

Mert mit

is

lát

nézete eltérésében,

tulajdonképpen a melynek

a

két

az

csatáit

ellenpárt

egyik

fél

a

hagyomány, a másik a higiénia fegyvereivel vívja? Semmivel sem komolyabb controversiát annál, a melyet a régiek a szamár árnyékáért folyó perrel jelképeztek. Mert a harcz csakugyan nem maga a dolog, csak annak az árnyéka körül dúl olyan elkeseredetten komoly nagyképséggel. «Pulvis et umbra sumus», a mint egyszer akár a krematisták, akár a sirásó gondozása alá kerülünk. Mit bántson hát bennünket annak a gondja, hogy annyi füstbe ment reménxünk után füstbe száll-e majd testünk egy része is, míg a másik egy marok hamuvá porlad vagy, hogy a férgeket tápláljuk-e valamikor ;

csekély kis vezeklésül azért a sok

nek a vegetáriánusokkal testünk volt a koporsója

Engem

szólva, ?

.

.

él a

lényért, a

míg

mi

bánt.

De

.

legalább e gond egy csöppet

megengedem,

melya

éltünk,

sem

hogy bánthatja azon embertársaimat, a kik lassan rothadó földi maradványaimtól féltik mindig szííkebbre szoruló levegjüket s mindig mérge-

302

sebbé szennyezd vizüket. A ném tlük rossz néven, ha

miért

is

épen

nem

ven-

valamikorra mégis csak visszatérnének megint az ókor két legmveltebb népének egyik (korántsem általános) temetkezési módjához, a halotthamvasztáshoz.

Az egyházak pedig ne reformtól annak a jámbor

féltsék e kis

hitnek

az

egészségügyi

épségét,

a me-

rend és bármely korbeli Én legalább nem hiszem, hogy e

lyen a holtak minden

tisz-

telete alnpszik.

tisz-

telet

temetkezésnek

a

fzdik cultus

nem

amolyan neméhez

vagy

vagy pusztul.

kétezer éves uralma alatt,

Mert valamiképen

mai formáját

élni.

lényegében épen

mi annakeltte

ténységet, akkép túl

e

is

Hisz e

már majd-

kereszténység keretében, annak

a

mássá, mint a

lett

ilyen

azzal együtt virágzik,

s

megelzte

cultus

a

keresz-

fogja azt, vagy legalább

Evolutionista

nem

volt.

annak

létemre ugyanis ne-

kem

a vallások fejldés-képességében is kell hinnem. Csak egyben nem hiszek, még a fejldésrl való hitem mellett sem és ez az ember akkora mérték evolutiója, a mely a lét alapmysteriumaira több világosságot tudna deríteni, mint a mennyiben ez örök rejtélyek ma elttünk állanak. :

A

holtak

tebbjén

:

a

tisztelése

halál utáni

pedig e lót

vagy

mysteriumok legsöténem lét megoldha-

problémáján élsködik. Még a legskeptikusabb gondolkodók is csak a Eabelais-féle egrand peuttatlan

étre»-ig

tudtak

emelkedni.

addig legjobb,

nyugtalanító

e

A míg

pedig ezen

kérdéssel túl

ha a tudomány korlátolt

merített szerénységgel fogunk hozzá

nak az elbírálásához,

a

szemben

nem vergdtünk, belátásából

annak a

melyben értelmi

felfogás-

felvilágosult-

303

ságuukkal ellenmondásba lévknek látszó hagyományos szokások gyökeredznek.

A

bármely

lialott- tisztelés

abban

formája

az ós

megrendít-

béri képzetsorban bírja valódi szilárd és

a mely az okság lánezolatának a kez-

letetlen alapját,

det és vég fogalmát

kizáró

folytonosságáig vezet an-

nak következtében, hogy emberileg elképzelhetetlen

meg

elodázhatatlan

is

egyúttal

bennük az anyagnak és ernek végtelensége. Ez talán kissé tudákosan hangzik és nincs

tlem

Ha

legmelegebben

azonban a szíves olvasó

kemény is

világossággal

óhajtott

nem

is,

idnek

a térnek és

is

s

a

kifejezve.

röstellene

e

kissé

dió feltörésével valamicskét veszdni, magától

rájönne, hogy abban az emberi gondolkodás formá-

antinómiák leggyökeresebbike fog-

jával veleszületett laltatik.

Vajmi sokáig antinómiának

míg

ugyan,

tartott

elvont

ily

az emberiség ez

philosophiai

fogalmazásáig

jutott.

De

csak Kantnak a tiszta és a gyakorlati

jóllehet

ész postulatumait

van

ez

egymással szembeállító rendszerében

ellenmondás a maga elkerülhetetlen kényszer-

ségéig kihegyezve,

többé-kevésbbé

alakjában ott dereng az

már

homályos

sejtelem

a legrégibb korok embe-

reinek eszmélkedésében.

Már

az emberi

gondolkodás legalacsonyabb

fokán

egyaránt elképzelhetetlennek kellett lennie úgy annak, hogy a lét a halállal teljesen megszíínik, mint

is

annak,

hogy

sejtés tág,

változást

de épen

nem

nem

szenved.

korlátlan

A

találgatás és

birodalma

csupán

e változás kiszínezésének sokféleségébl népesül.

nak mondjiik a

túlvilági létrl

lehetséges

Tág-

felfogásnak

:í04

bii'odalmát, de

épon

nem

határai megint az emberi

minthogy

korlátlannak,

öntudat formáiban

és tar-

talmában vaunak megszabva.

Az eszkimó, a életének

földi

vagyis' több

mozlim,

hogy üdvözülése esetén

ki azt hiszi,

javított

vár

kiadása

rá a másvilágon,

eszkimó

fóka és kevesebb

a ki holta után a szent

hetvea huri bájaiban remél örökké get

árnyékában,

gyönyörséminden sanyar-

tartó

a keresztény asketa, ki testének

;

igazhiv

az

;

tubafa

gatásáért a végtelenül szépnek és jónak képzelt istenség

örök szemléletében hetni

;

a kiknek

madást

véli

jutalmát

«

szellemi

«a

vallása*

azt tanítja,

k

sugara

isteni

újra

azt,

a mit a földi

várnak

minségileg

és

képzeleti

folytatása

egészen

hinniök,

a

:

és

alapjában

remélnek.

való többé vagy

életrl

annak

kevésbbé korlátolt felfogásuk alapján, ségileg

a feltá-

szervezet

«a melyben a szellem-

visszatükrözdik!)

mindnyájan egyet hisznek,

Tudniillik

hogy

jöv nemzedékekben, megfelel

újjáalakulásában!) kell keresni,

nek

egykoron megnyer-

végül az újabb «philosophus népboldogítók*,

s

mennyi-

végtelenbe

várniok

és

vetített

remélniök

enged.

A túlvilági éld ilvcn vagy olyan kiszíiic/ése azonban már a magasabbfokú vallásrendszerc^k keretébe tartozik. Ezeket pedig mindenütt a vallásos érzületnek oly stádiumai elzik meg, a liol az még alig egyél) határozatlan

körvonalozású

(/ív.sv-daimoniánál.

a fejletlen \allas(is ('i-zulctuek a görög igen

jól

jellemzi a mivoltát,

alapjában a felsbb is,

a mikor

lények

hogy

minden

Knnek

neve aímvihan

«fóleleiii'

marad

tisztelete

késubli

már ennek a tárgya a tisztel alanynyal si nyerseségnek.

együtt jóval föléje emelkedett az

305

k

megholtak iránti kegyelet legvégs gyökérszálai rétegébe nyúlnak

is

a vallásos érzés azon legmélyebb

le,

a hol

minden metaphysikai

sejtés és sóvárgás a

még

állapotában

seredeti, fejletlen a hazajáró lelkek

nem

ki

maga mint

alig egyéb,

haragjától való

engesztelt

félch'm.

Erre

vall a legtöbb

tisztelési

szertartás,

temetkezési

a mely

tisztultával, változó jelentést

egyéb

és

halott-

utóbb,

a vallásos érzület

nyer

mind magasztosb

s

symbolummá szellemül A fejld gazdasági élet követelményeivel is alkura lép, a mint a hasznossági elv mind nagyobb tért fogrégi nyers síri áldozat a

át.

a

lal az

id

haladtával egyre elrelátóbbá

takarékosabbá

fejld emberiség

st

engesztel áldozatok költséges,

mindinkább

lyébe

puszta jelzése

csak

lép.

azok

s ezzel

életében.

pazar

árnyéka,

bsége

he-

képviselete,

A legszembetnbben

még ma

együtt

Ósi halott-

adják

például

a

a

halottal

mindazt, a mit hajdan; csakhogy valaha «in

natura»

kinaiaknál, a kik

is

rótták le a köteles áldozatot,

vele

ma

pedig beérik

azzal,

ha annak selyempapírból kinyírt apró másolatait zárják az elhunyt koporsójába.

A tát

halottnak tartozó tisztelet szigorún kötelez vol-

jellemzn

neve

:

De hogy

kinai

példánál

nem

latin

és

a jogos illetmé-

ezt

nyét a halottnak idvel convertálni ép idézett

görög

fejezi ki a végtisztesség

dcxaia és iusta.

is

lehet,

kevésbbé

annak az tanulságos

bizonyítékát látjuk a holtakról való gondoskodás azon változott

formájában,

a

melyet

a

keresztény

vallás

tanai kényszerítettek a pogányság korából fönnmaradt

temetkezési ós egyéb halottengesztel szokásokra. Itt

a túlvilági létrl táplált felfogás

Katmid Lajos taniihnáni/ot.

TI.

lényeges meg-

20

30Ü változása volt a cultus módosításának a a keresztény egyházban

helyrl szóló

szilárdult a tisztító

hunytakról

meg már

való gondoskodásnak

az irányát.

musból való

mind jobban

E

f

oka.

Mikor

kialakult és meg-

tan,

akkor

az

el-

leginkább ez szabta

tannak az ó-perzsa mazdeiz-

átvételét az skereszténység dogmatikájá-

nak még azon plastikus halmazállapotában kell keresnünk, a melyben a vele érintkez küls behatások mindenike mélyebb nyomokat hagyott még rajta, mint késbb, a mikor ilyenek felvétele ellenében már jobban megcsontosodott. Es ha látjuk, hogy Origenes és Szt-Ágoston

dásoknak

nevéhez fíízdik ez eleinte kemény támamind szélesebb térfoglalása, akkor

kitett tan

annak egyéb körülményekbl

is

kitetsz

származása

csak egy újabb bizonyítékkal gyarapodik szemünkben.

Bármily idegenkedve fogadták is e tant eleinte az segyházban, késbb nagyon jól meg tudták azt becsülni. S épen e tannak a nagyon is élelmes értékesítése lett utóbb tudvalevleg a reformáczió nagy szellemi forrongásának az Eris-almája.

A

halottakról való gondoskodás és az irántuk tar-

tozó kötelmek e második fokozatúnak is

megrendült, a mint

tiója

a

nevezhet alapja

kereszténység újabb

a vallásos érzületet megint valamivel

evolu-

közelebb

idközben általánosabbá vált értelmi haladásközt mindenkor tátongó rt azonban sikeresebben hidalta át, mint az erre irányuló régibb kísérletek. Ez az ür talán keskenyebb lett azzal, hogy

vitte az

A kett

hoz.

a vallás közeledett de,

hogy

nem

azért

ma

idk is

haladtával a philosophiához

;

olyan mély, mint valaha, abban

a két egymáshoz közeledni óhajtó imént említett antinómia a hibás.

fél,

hanem

az

307

Ennek

csak

a kibékéltotése

meggyzdésnek

a

legmélyebb réteg

mely egészen bátabsurdum» álláspontjára helyezkedik. S hogy mennyire helyesen teszi, azt semmi sem igazolja jobban, mint az ilyen alapra álló' világkövetkezetessége, a melyhez foghatót nézet teljes vallásos

ran a «credo,

sikerül, a

quia

semmiféle más életfelfogás

nem

szer

érzéssel való teljes

béke pedig csakis

De

nyújt.

igazolja ez

annak az ösztön-

alap sziklaszilárd rendíthetetlenségét

harmóniája

is.

A

valódi lelki

ebben az összhangzatban van meg.

annak a legcsekélyebb megzavarása is olyan mink mindenütt ki-

Holott

bántó ellenmondásokra vezet, a rívók, a hol a

még

dívó cultusformák

már nincsenek

egészen az uralkodó világnézet magaslatán. Ilyen

disharmonia van

a

mi

halott-tisztelésünk

legtöbb külssége és azon szervetlen,

laza összefüggés

melyben e formák a mi mai tudatunkban egymással és gondolkodásunk egész irányával állanak. Az egyetlen még él kapocs, a mely ket egybefzi s egyúttal minket is bizonyos ragaszkodásra indít az elavult szokások iránt az öröklött érzésnek minden okoskodásnál nagyobb ereje. S a míg ez áll rt mellettük, addig az az ellentét sem oly sért, a mely rég meghaladott mveldési fokok ez emlékei és mai felfogásunk közt mutatkozik. Eidegen visszataszítóvá csak ott válik ez ellenmondás, a hol a külsségek fitogtatása pusztán a közszokásnak, vagy a divatnak léha bálványa eltt lerótt áldozat, vagy mint az apostol mondja: csupán «zeng érez és peng czimbalom». közt, a

:

Hogy ahhoz

pedig halott-tisztelésünk

nem

ilyenné

ne váljék,

mint a mulandóság örökké megrendít mementójával szemben az egész földi élet kell

egyéb,

20*

8U!S

hiúságának az az eleven érzése, a melyet minden hulló levél,

minden

Ha

bennünk.

kihunyó

untalan

élet

le-

felkelthet

e lesújtó érzéssel szivíinkben vigaszt ke-

resve, egy örökkévalónak álmodott

günk, akkor sem

áll

a halottaink

túlvilág felé esen-

kegyelet

iránti

szi-

mint azoknak a lelkében, a kik o remény híján is híven rzik a sírban porladók emlékét. Azért bármennyire változzék is még, jövend

lárdabb alapon,

idk

beláthatatlan fejldésével

külsségeiben

tisztelete

:

egy

lása

nem

l)eri

í^ondolkodás korlátain túl

nem

E

a mit

ezek

érint, s ez a természetfölötti,

sejtelme, a

de

lépést tartva,

az,

is

melybl

es

a holtak

módosu-

vagyis az era-

régiók kiirthatatlan

a halál utáni lét megdönth(>tetlen.

erszakolható hite táplálkozik. azok,

hitnek pedig a legszebb virágai

a mely<'-

élk nyomorá-

ket a halottak emlékének szánt, de az

nak enyhítésére szolgáló jótétemények alakjában teszünk le sírjaikra. S míg az egyház tanítása a holtak értelemben hirdeti fogana-

üdvéért való imádságot

ily

tosnak, addig e tanban

még

nem vetni valót, magának meggyzdést

tud

a ki

sem

az

annak

hazajáró lelkektl való babonás

örök érvényíí evangéliumának :

semmi

si

deisi-daimonia, a

félelem,

egyik

a humanitás

legszebb

a szánalom és a segít

paran-

szeretet törvé-

nyét. Ezt pedig a vallásos érzület legmagasztosabb

leményeképen

ki-

kötelez erejérl

szerezni.

Ily átszellemült alakjában az

csát szentesíti

láthat

az hirdette elször osztály és

faj

fej-

különb-

sége nélkül az egész emberiségnek, a ki a saját feltá-

madásáról mélyen a lelkekbe vésdött hittel gyzte még a gyengék és gyámoltalanok szívében is le

—

a haláltól való félelmet.

—

ELADÓ LEÁNYOK NAPJA. (November

Á.

jöv

ti^^kainak kikutatására irányult hiú törekvés

az emberi lélek naiv

hogy

gyökerezik,

még

30.)

korának öröksége, de oly mélyen

egy-egy

kési

hajtása

rendszerint

az elvesztett, vagy legalább tetemesen megcsökkent

uaivságot

potnak

Az uralkodó

is túléli.

szellemi álla-

átlagos

ily kivételes visszaesések által

történ meg-meg-

zavarása leginkább az élet oly jelenségeivel kapcsolatos,

a melyek

a

lenek vagy

hangulat

legmagasabb fejldési fokon

Az

ösztönszerek.

ugyanis

a

ilyeneket

legtermékenyebb

metaphysikai sóvárgásnak.

hely,

önkéntelelki

minden

talaja

E hangulat mindég az a tlocus

minoris resistentiae», az a legkisebb

ség

is

kísér

ellenállási képes-

lelkünknek az az Akhilles-sarka, a hol leg-

könnyebben sebezhetk maradnak még a legersebb szellemek is. Ez azon támadási felület, a melyhez a legészrevétlenebbül

kezességével

mindennem

s

így az

férkznek az

ostrom sikerének legtöbb

sidk

hazajáró

babonák, a természetfölötti

lelkei

erk

:

a

leköté-

törekv heves vágy torz-szülöttei. Semmihez sem tapad oly könnyen a remény élesz-

sére és irányítására

tette hit túlsága.

a vakhit.

mint az emberéletnek,

ez

örök mysteriumnak, kezd, forduló és záró jeleneteihez.

»

31U

Minthogy

már magukban

ezek

sejtelmek

lecsapódó

is

oly

titokzatosak,

magvakul kínálkoznak a köréjük

önként jegeczedési

és

óhajok

túlcsigázott

számára.

méhében

Születés, Halál s a mindakettejüket rejtelmes

hordó Szerelem

az Élet eleje és vége

;

nak akaratunknál ersebb kényszere

fennmaradásá-

s

a fajfenntartás

;

hatalmas ösztöne a belle folyó életjelenségek

közép-

íme a jöv titkainak kifürkészésére czélzó legtöbb babona forrása, örökifjú virágzásuk biztosítéka. Képzelhetünk ugyan magunknak oly idket, a melyeknek emberisége a ma még világszerte elterjedt és cselekv erej babona bilincseibl már teljesen felszabadult de olyat, a melynek hangulataiba idrlidre e babonák egy-egy halvány emléke ne szne némi ellenállhatatlan sóvárgást a messze múlt és a rejpontjában

:

;

tett

jöv

ismeretlen tájai felé

sem tudunk

—

olyat

már

csak azért

akarunk magimknak képzelni, mert szerfölött sajnálnék szegény késkori utódainkat, ha ilyen, minden költi ábránd nélkül való, végtelenül és

sivár világosságban kellene élniök. Lehet,

kozásnak az a romanticismus a

hagyományok gyjtése, önkéntelenül látnak

e

a

e szána-

melyet

a

összehasonlítása és elemezgetése

támaszt mindazokban, a kik szeretettel

is

munkához.

fordul saját

hogy

forrása,

maga

Szeretet nélkül

pedig senki sem

választotta tárgyakhoz.

megszeretünk, azt könnyen

látjuk

A

mit nagyon

kedvezbb

színben,

mint a milyen valósággal és a minnek az iránta közömbös lelkek látják. Lehet, hogy engem is ez a ked-

vez

elfogultság

tesz kissé

babonákkal szemben

melyekbl egy

kis

is.

elnézbbé a

«

legsötétebb

Hát még azok irányában,

rózsaszín világosság és az

hatatlan «odor di femiaas

bvös

illata

árad

a

ellenáll-

felénk, a

!

311

gomolygó sok hókuszpókusz boszorkányos ködén keresztül Ilyenek a november 30-ikának világszerte elterjedt babonái. Andrá^napja, a mely az egyházi év szi és téli szakának mesgyéjére, az Advent küszöbe elé esik, már a középkor kezdetén léphetett az egész nyugati köröttük füstjón

s

keresztény világban valamely régibb pogány jelents nap helyébe, mint a házasság-oraculumoknak legjobban kedvez napok egyike. A szokások, melyek Európa

majdnem minden keresztény népénél

naphoz

e

már

nek, lényegükben ugyanazok, a melyeket

ténység eltti

idkben

fzd-

a keresz-

megtalálunk, részben az

is

elis-

mert pogány vallások szertartásaiban, részben az ezek törzsén élsköd babonák között. Mint ilyenek, az összehasonlító

néplélektan

azon

egyetemes

emberi

tárgyai sorába tartoznak, a melyeket a szerelmi varázs fölötte érdekes és

adatokban roppant gazdag fejezetébe

utal a rendszeres kutatás.

Alapjuk ugyanis az a ni lelkeknél kiváltképpen vajmi érthet kíváncsiság, a mely az embert, de fleg a némbert jövendbelije nítja.

e

ki- és miléte

Az év ama nagyobb számii napjai

iránt nyugtalaközül, a

melyek

kíváncsiság kielégítésére a babonás lelkek eltt, régibb

hagyományok

öntudatlan

mutatkoztak, egyik sem nek,

st

hatása alatt, alkalmasakul örvend nagyobb népszerség-

akkorának sem,

talán

apostol ós vértanú napja.

Errl

az

Úrnak a legenda csak annyit

e

különös

elégséges.

megtiszteltetése

séget gyakorló

s

jegyzett

fel,

magyarázatára

Hogy Szent Péternek

a

mennyi

épen

nem

e szintén halászmester-

utóbb hittérít

Patraeban keresztre

mint Szent András

a jámbor tanítványáról

i'itjáu

feszített öcscsét

mi

a görögországi

juttatta ehhez

Hl:

a

házasságközvetítö szerephez

tárgya.

Egy

:

még mindég

az

német füstösben,

régi

kérdés

Rockenszázadból való babonagy jtea Gestnegeltc

czím múlt mónyben, ugyan azt a mellékesen odavetett, de nyomban el is ejtett feltevést olvassuk, hogy Szent Andrást azért választották védszent] ökül a hajadonok, a kik a szent napját jámborul megböjtölik s hozzá bizalommal philosophie

fohászkodnak, mivel nevének görög értelmében a mire oly

rejlik az,

Tudniillik a férfi

;

hn

ós türelmetlenül

benne

áhitoznak.

mert Andreas görögül annyi, mint

férfias.

Sokkal valóbbszínfi, hogy ez már késbbi

nem

pedig

népies, hanem'

is

tudákos

kori,

még

magyarázat, a

mely rendesen azt teszi valamely jelenség okává, a mit épen ki tud belle betzni. Szent András napja köré különben is még néhány oly dátum sorakozik, a melyek

versengnek

vele

kedvez idpontok a csak pár nappal

egy hóval

és az

(október

24).

ügyeskedéssel

fköt

alá

sága, a

25.)

napja

Háfael

iránt

teljesedésed

rl

és vértanú-

képein

is

látni.

semmi olyasmivel sem,

a mi

nagyobb

bizalmat

kikívánkozókban.

hogy az Ür

tanúsága szerint,

óhaja

Katalin élete

eszközét, a kereket,

kecsegtet

állajiotból

cséje volt a

SzcnL

fehérnépet

arkangyalt jobban választották

annyiban,

(november

Katalin

korábbi

Ezeknek a neveibl pedig mégakkora bajos valami olyat kiolvasni, a mi n

melynek

nem

kiválóan

is

kívánkozó

közbenjárása

szzi

es

eléje

ennél

Alexandriai Szent

biztatná.

szintén

házasságjóslásnak

a

legjelesebbjének pálmájáért. Ilyenek

e

meg

gerjesztlictiK^ a

Már akkor c czélra.

Hala-

I

Legalább

követének, a Tóbiás

könyve

legalább

szeren-

egyszer

iKÍza^s.-iirs/.cr/ii

j('ii('ki)iiy

határozott -/(i-('|)i''1hmi.

P<'(lÍLr

313

ugyancsak nehéz körülmények között kellett a tiszE derék Eáguel Sára leányának férjet szerezni leányzónak ugyanis már hét vlegényét ölte meg, minitt

tes

!

valószínleg a

dig a nászéjén, egy irigy daemon, a ki

maga számára Ez a nagyon

szerette volna lefoglalni a szép hajadont.

is

íz

népmesei

tárgy, a

már

Indiából szivárgott nyugatra, a bibliai

mely alighanem

elég korán felkeltette

könyvek rostáiéinak gyanúját. Az

régebben felmerült kételyek Luthert

s

az

már nyomán a

ellene

protestáns bibliai kritikát végre arra bírták, hogy azt a

kánoni könyvek sorából kiküszöböljék. Káfaelt tehát, a kinek els sorban Olaszországban

nagy

Nápolyban

leginkább

és itt is

Szent

tatta e kitüntetéshez.

tleg azonban sel is bajos

lítettük,

terjedt

el

talán épen szent- történeti

tisztelete,

ezt

még

Andrást

ily

czímen

szerepe jut-

és Katalint ille-

a legfurfangosabb mesterkedés-

lenne kisütni.

Ok

tehát, a

mint már em-

alighanem csak egészen véletlenül és azon a

réven kerültek a házasságközvetít szentek társaságába,

hogy ünnepük valamely oly pogány istenség emléknapa melynek náluknál nagyobb köze volt a

jára esett,

szerelmi varázshoz.

Bálint (február

st

Ilyenek

az évzáró Szilveszter

Szent-János) dulatra

es

nem

is

még

Szent-Antal

14.),

is.

rajtuk

apát

kívül Szent-

(január

szólván, a kinek a nyári

már

ünnepe,

17,),

Szent-Ivánról (Keresztel-

ez

idpontja

miatt

napforis,

az

összes pogánykori napfordulati szokások maradványai-

nak menedéke

lett.

Minthogy ezek közt számosával

\oltak a szerelmi varázszsal és házasságjóslással össze-

függk

hogy a pogányság lealkonyultámegalkuvó kereszténység örve alatt, ezek is szegdtek, a hol a naphoz többi hagyomány is,

természetes,

val, a vele I

)da

fzd

;;i

i

bizonyára a

helyet talált. így volt ez

szintén fölötte ominosus, vagyis

kedvez

kiválóan

idejével

denütt, a hol honosak,

szakán

De

több-kevesebb

változatossággal

a legszentebb karácsonyi

éj-

reája egy héttel, az év utolsó éjjelén.

s

úgy, miként

a kora tavasznak

maga

jóslásnak

Ezért ismétldnek miud-

is.

az András-napi babonák

napfordulat

téli

mindennem

a télnek és

Bálint nap,

tavasznak

mely

legkivált Angliában lett

tiné-küldözés

ama

kés sznek

ma

szokása

népszervé.

kedvelt játéka,

is

fejldött

a

nagyon korai

jutott ily szerephez,

fölötte

is

Ilyen a

napjai.

alighanem

eredetileg

örvend vidéken

legelbbkel köröknek

a

alkalmasabb

szerelmi varázsra

megvannak

nyárnak,

meg

és a kora

belle,

Itt

s

utóbb

még

a

a Valen-

mely az

újévnapin kívül a legnagyobb forgalmat és jövedelmet biztosítja az angol postakincstár számára. Bálint-napját

egy természetéleti jelenség, ez

idre es kezdete

emelte,

a madarak

átvitel útján, a házasságjóslások

fehér vagy vörös ke-

reszttel jegyzett napjai sorába. Szent

ban, a ki a szerelmi tozik, igazán

varázs

meg nem

párosodásának

könnyen érthet analógiái

téli

Antal apát azon-

patrónusai

közé tar-

érdemelt módon, tehát egészen

Hacsak épen az a jámbor remetét a mindenféle hagyományból összeszrdött babonák pajkos manója abba a társaságba, a melyben a szerelem minden csábjainak oly makacsul ellenálló Pilátus

módjára,

került

e

ellentét

erejénél

fogva

nem

krédóba.

ránczigálta

egyiptomi anachoreta kétségtelenül a legfurcsább alak.

Lehet különben, hogy a mint majdnem minden hónapnak (áprilisban Szent György, májusban mindjárt az els stb.) megvan a maga napja, a mely Ámor úrfi incselkedéseinek

különösen

kedvez

:

iigy

a zimankós

315

Ki tehet róla, is megkívánt magának egyet. ha épen a legfagyosabb szentjére esett ennek a fagyos liónapnak a választása? Szóval András napja ötletébl

januárius

hozzáfzó'dö szokások

és a

mából

is

Antallal,

hogy:

«

a Figaró

bire sans

voilá ce qui

más

nous

emlékünkbe jutása

elmondhatjuk egy

bátran

kevésbbé

alkal-

szent

lakodalma részeges Antoniójával,

soif et fairé

distingue

l'amour par tous temps, des

autres bétes»,

a

mi

hogy szomjon felül ivásnak, szerelemnek embernél soh'se múlik az évadja. szóval körülbelül annyi,

MIKULÁS, KRAMPUSZ & Mikor

e sorokat írom,

asztalomon

Cl.

srégi

áll ez

jeles

czég egyik oszlopos tagjának a legújabb kiadású ábrázolata.

Még

pedig

lonok szerint

uem

dolgozó

a többé-kevósbbé tetszets sab-

mipar, hanem

tismus egy oly terméke, a mely

a házi diletan-

még megrzött

mit az ezredéves hagyomány gyermeki Két pálczikára épített, hordó alakú

macskaszrbe van burkolva.

A

törzse

lábát alkotó

köré fényes, fekete papírosból fodorított

vált

ból szabott,

mely le.

fel.

Egyik

vállától a

macskaszr-

másikig tarka papíros-

szem

aránytalan nagy

elül egészen a talpáig,

fekete

pálczikák

forgácsok ta-

padnak, a melyeket alul megint egy-egy

pamacs

vala-

szinteségébl.

liátul

láncz

húzódik, a

csak a derekáig ér

Törzsét kékkel szegett ezüst szín papíröv köríti, a

hátán pedig tölcsér szabású,

Jobbjában nyírfavirgácsot

lángvörös puttonyt

tart,

a

visel.

mely aranyfüsttel van

bevonva. Kinyújtott balkarja is fenyeget torzonborz ábrázatának koromfekete alapjáról pedig csak egy-két fehér meg vörös folt rí ki a szem, a száj meg az orr ;

helyén.

Fejét

és

karját

hosszabb fekete szr

fedi.

még

a

derekát

körítnél

is

Szóval a ficzkót minden két-

Krampusznak vallja egész felszerelése. És mégis mérget mernék rá venni, hogy Mikulásnak mondaná a legtöbb fvárosi gyermek, a mint a szeme séget kizáróan

317

Viszont

elé kerülne.

hófehér

tisztes,

hallottam,

hogy a

püspöki díszben

álló

az aprósá-

lév felntteknek a legkisebb gondjuk hogysem a kicsikék e tévedését

gok. S a velük

nagyobb

egyszer teljes

meg Krampuszoknak mondták

Mikulásokat

is

nem

szakállú,

volt annál,

helyreigazították volna.

—

Pedig a jó Miklós püspök, a kit miért

kell

nekünk magyaroknak a

néven emlegetnünk

—

nem

tótos

is

tudom,

«Mikulás»

annyit mindenesetre

megérde-

melne, hogy ne téveszszék egészen össze a kíséretében vele semmi kapcsolatban sem Emezt csak a középkori szellemíí

de eredetileg

járó,

Krampuszszal.

álló

pae-

dagogia adta a gyermekek barátja és oltalmazója mellé,

hogy a jóságos szent oldalán,

a ki a jó

gyermekeket

megjutalmazza, legyen mindjárt egy rideg porkoláb a

gonoszok megbüntetésére.

azonban

a ki

ma már

A

rossz

gyermekek

is

réme,

e

a jók jutalmazójával együtt hiú

játékszerré síílyedfc alá, tulajdonképpen jóval régibb és

sokkal elbbkelö származású, mintsem a Mikulás melalárendelt

letti

vallásrendszerek

szerepe

ama

sejteti.

Egyike ez

a

pogány

bukott nagyságainak, a kik sze-

rény incognitójuk álarcza alatt tudtak maguknak helyet szorítani

ép

a

a kereszténység

Miklós

keretében.

püspök köré

Számuk

csoportosult

légió,

alakok

s

közt

találkozunk a legfényesebb múltúakkal.

Krampusz, a kit a velünk szomszédos alpesi tartományokban Bartl néven ismernek, Észak-Németországban egészen kiszorítja a Mikulást, és a Klapperbock kíséretében járó Knecht Eupprecht alakjában jelenik meg.

Ez

jóval tekintélyesebb az osztrák

Gram-

l)us-Krampusznál vagy a német-tiroh Klaubaufnál, s a maga nevében büntet ós jutalmaz. Néha fehér lovon

318 jelenik

inPijf.

[lüspok

IS.

j'j

mint Németországban

konilmónyeu kívül

Hniodperaht,

vagyis

dicsséggel

ii'Mi liflvíjtt a

neve

is

>íil\i(')s

ifM-<Mlt'tilcf,f

ragyogó)

ariM

\;ill.

hogy egy törzsbl ered a germán Olympus legkedvesebb alakjával, a «ragyogó))

Berchta,

ma

is

Bertha,

Perahta istennvel, a

Bertl, Bártl, Bartl

némi megkésett

kit Perhta,

néven még

stb.

és félremagyarázott tiszteletben

német vidékein. Más néven Mert az olasz Befana, egészen más ellenére is, ikertesvére a német Perhtá-

tartanak, kivált az Alpesek

pedig egyebütt

is.

eredet neve nak. A napjuk is egy, tudniillik Vízkereszt ünnepe, a mely épen egy hónappal esik a Miklósé után. Ennek az ünnepnek a görög nevébl (Epiphania) lett az olasz

IScIana, a ki

ma

ép olyan

csemegével aján-

dékozó és egyúttal virgácscsal fenyeget mumus, mint a Mikulással együtt járó, is

st

vele sok lielyütt

már

össze

zavart Krampusz vagy Knecht Euppr(H-ht.

Hogy az utóbbi csakugyan a germánok fistene, Odhin-Wodan volt-e eredetileg, az ugyan nem egészen olyan bizonyos, mint a 2x2:=4. de legalább is oly valószín, sejtése.

mint az összehasonlító mythologia legtöbb

Hisz vannak kétked mythologiisok, a kik Pe-

istennben Epiphania-ünnep

rahta

mélyesítésnek

sem

hisznek

ó-német

tartják.

De

és

e

fordításából ez

nem

nevet

csak az

alkotott

sokat

sze-

változtat

a

ha figyelembe veszszük, hogy azok a népszokások, a melyek Vízkereszt táján számos német vidéken még ma is a Perahta névhez fzdnek, nyilván dolgon,

semmi vonatkozással sincsenek a Vizkcrcszt keresztény ünnepére, hanem nagyon is pogány íziíek. s

De hogyan kerül, azt kérdhetnek, ebbe a pogány nagyobb részében germán társasiiirba a lykiai I'ata-

319

rából való szent

a ki

püspök,

szenvedett

bebörtönözést

Licinius

császár

alatt

Nagy Constantinus

hiteért,

azonban ismét kiszabadult s agg korában a nicaeai els egyetemes zsinaton (325) is részt vett ? Elször is azon a czimen, hogy Miklós püspököt is a gyermekek

alatt

barátjává avatja a róla szóló legendák közül különösen

kett. Az egyik azért

mert a szentnek

nevezetes,

is

e

legendára vonatkozó ábrázolása lehetett annak az oka,

lelk püspök mellé állandó kísérst hogy még késbb ez ördöga Knecht Kuppreht alakjában, kivált pro-

hogy utóbb a

szelíd

Krampusz

jéül a

formájú ficzkó

került,

testáns vidékeken, a Mikulást egészen ki is szorította.

illet legenda röviden így szól: Két fiúcska egy-

Az kor

Myrába ment, a hol Miklós

messze Ázsiából

a

akkoriban püspök

volt,

De késn

akarták megnyerni.

élet

a szent

s

este

férfiú áldását

érkezvén a városba,

egy vendéglsnél szálltak meg, a ki pénzt látván náluk, egyetértve,

kapzsiságból, feleségével

ket

gyilkolta

és a füstölt

éjjel

orozva meg-

hús közé, egy nagy kádba

Másnap a püspök, a kinek Isten e álmában tudtára adta, elment a vendéglsszemére lobbantotta bnét, a mire a gonosztév hulláikat.

rejtette

gonosztettet höz,

feleségével

A püspök a és

térden

állva

esdekelt

bocsánatért.

oldozta t, csodatév erejével feltámasztotta

töredelmes vallomásra

két gyermeket pedig

fel is

óhajuk szerint megáldotta.

E

csodatételre

i'ibrázolata,

tisztes :i

együtt e

aggastyán

honnan

kandikál

két, ki.

vonatkozik a szentnek az az srégi

melyen a

a

mellett

teljes

püspöki

egy

alacsony

díszben

kádat

álló látni,

vagy némely képen három, gyermekf

Ennek

a

képnek a félremagyarázásából mintha a jókat jutalmazó

keletkezett az a hiedelem,

320

püspök a rossü gyermekeket puttonyban vitetné

büntetésük

monda

félreértett is

került

helyére.

E

teljes kialakulásakor,

melléje:

a

puttonynyal

vinué, vagy

utóbb,

czélra

az

így

már egy kísér

vagy

zsákkal

járó

Krampusz, a kinek ábrázolását a középkor derekán már typikussá vált ördög-képek mintájára szabták. Ehhez pedig leginkább az antik satyrok, e szrös test, kecskelábú és szarvú gonosz manók, szolgáltatták a fbb vonásokat. Cak még torzítani kellett rajtok egyetmást a középkor bizarr képzeldése szerint, és megvolt az ördögnek századok hosszú sorára megállapított stereotyp alakja.

Ezt

változtatgatja

több-kevesebb

lelemónynyel

fbb

a

sokféle

Krampusz

násaik

a melyben a rossz gyermekeket szrös kecske- vagy lólábuk, hosszú, tüzes nyelvük és a kezükben tartott nyírfaa középkori paedagogia latin nev büntet esza

magukkal kilógó

sepr

:

és Bartl világszerte.

puttony,

A

hol aztán

kedélyesked rationalismus e

mumushoz, a kevésbbé

kit

már

bizalmat keltend

megy

maga

és

idkben egy kis kétked humor férkzik utóbbi

a gyermekszobában

komolyan

eléggé megszokott alakját

magát

vo-

czipelik,

köze, a virgács.

nek

Közös

ölti

ott

iránt az apró népben, annyira

egyesítvén

így

kezde-

a

nyájas jóvoltában, hogy aszalt szilvából össze,

is

kéménysepr magára. Vagy még több

venni,

a

állíttatja

legegyszerbben

az

édeset a hasznossal.

Mikulásnak megjelenítése

és

kísérjének drámai elevenséggel való

ma már

mindinkább

naivabb népének alsóbb, a ragaszkodó

köreire szorítkozik.

vidékeken a Knecht Euppreclii perbock, vagy a Nicolo

csak

és Bartl

Iíív i's

ez

\!ui n

\<^]('

ijeszt

a

falvak

szívósabban

hagyoiiiiíiiylioz

a

német

jurú Klap-

körjárataival

!

321

is,

nem

a melyeknek divatból kijöttét

sajnálni.

is

igen van

okunk

Hisz a mi szép és kedves vonás a hagyomá-

nyos szokásban van,

az-

megmenthet

és fenntartható

melynek nem egyszer káros hatása is lehetett a gyöngéd és minden ijesztgetés iránt vajmi fogékony gyermeki lélekre. Megmaradhat a czipcskéknek, vagy ezek helyett a tányéroknak az ablakba vagy a kemencze vállára való kitétele, azzal a jámbor várakozással, hogy a míg a kis e fölösleges rémítgetés nélkül

álmodnak, addig eljön az

ártatlanok angyalkákról

szaka

csendjében

csemegével,

az

a rosszak

a

is,

ég

szent

követe,

számára pedig nyírfavesszövel

vagy egyéb kellemetlen meglepetéssel rakja czipöket és tányérokat. Olaszországban és is

sok helyütt annyira

éj-

túlvilági

és

megy

e

teli

a kitett

német földön

részben a

naiv gyer-

meki hiszékenység, hogy korpával, répával vagy egyéb takarmánynyal töltik meg elre a czipöket és tányéi rokat a szent püspök lovacskája, vagy szamárkája számára. S van aztán reggel öröm és tapsolás, mikor a figyelmesen odakészített abrak helyében a sok mindenféle drága, jó dolog szemükbe tnik Mert azt már fönt is láttuk, hogy temérdek dolgának gyorsabb ellátására lóháton is jár néhol a nagy szent. így is ábrázolják egyes népies képei, a melyek egyikén, az elttem lévn, épen az egyik ház kéményérl a másikra ugrat. A hol ugyanis ajtót, ablakot zárva talál, oda a kéményen át hatol be. Ez a módja a beköszöntésnek ugyan kevésbbé iUik a tisztes agg püspökhöz, mint a szurtos Krampuszhoz, a ki nem hiába hasonlít annyira a kürtsöprhöz. A Mikuláshoz inkább

az ablakon

keresztül

Erre legalább a szent életében Katona Lajos tanulmányai.

II.

való is

ajándékozás

illik.

találunk példát.

Egy

21

ó'í

másik Miklós-legenda

elmondja,

tuduiillik

mint men-

meg egykor egy gonosz apának három hajadon leányát az ket fenyeget gyalázatból a jószív püspök tette

az által,

be

hogy a szegény leányoknak hozományt dobott

éjjel észrevétlen az

a szzi erény

férfiút

ablakon keresztül. oltalmazójaként

egyházban igen alapja

elterjedt

a keleti,

még azon derék

tiszteletnek

e

ez is

s

mind a nyugati nagy tiszteletének. Egy további

mind

egyik legkiválóbb czíme

kegyes

Itt a

látjuk,

magatartása,

melyet egy ízben tengeri vihar alkalmával tanúsított a hajón, mely öt vitte. Imádsággal és jó példát adó

munkával megmentette a hajót, mely különben múlhatlanul a hullámok zsákmányává lett volna. Ezért fohászkodnak hozzá teljes bizalommal kivált a Földközi- s az Olaszországnak különben

Adriai-tenger hajósai,

San

is

vagy Nicoló mindjárt a legnagyobb szentje a valamennyinél dicsségesebb Madonna és Páduai szeul Nicolíj,

Antal után,

A

egyházban

keleti

szent fölött*

áll.

St

meg

épenséggel

az orosz hittérítk

valamennyi

annyira men-

nek iránta tanúsított buzgalmukban, hogy az orthodox vallásnak csak amúgy nagyjában megnyert híveiket, Közép-Ázsia nomádjait,

kivált

Nikoláj kegyeket osztó és

eleinte

csak

jával barátkoztatják meg. Csak aztán kezdik

sacskán

az

új

bonyolódottabb

hit

a Szveti

minden csodára képes tanaiba

alak-

ket

las-

beavatni,

mikor a nyájas myrai püspök ragyogó képének csodámár fogékonyabbá vált az Üdvö-

latába elmerült lelkük

zít de

és a

Teremt, meg

egyúttal

Nem

kissé

is

vernek

itt-ott

magasztosabb,

fogalmainak

felvételére

módja mellett olyan gyökeret, mint az. hogy

csoda aztán, ha a térítés

hiedelmek

Lélek

a Szent

elvontabb

e

323

Miklós akár Úristen

nem

ben be

is lehetett

még

szentje legyen. Pedig

hiába

Még

!

csak

a szentek között

is

vértanú sem

nevük

a

szor

vonásának,

volt.

De

a szerencsésebbeknek jut

Ezek pedig els sorvagy sok-

M nagyobb, a fényesebb carriére.

ban az olyanok,

ha szerénységé-

volna,

hogy az Úrnak egyik legnagyobb

éri azzal,

a kiket valamely véletlen,

vagy más

népies értelmezése,

valamely ok egy-egy régibb

egy-egy

ábrázolásuk

félremagyarázása,

részletének

pogány istenség helyébe

mint az Miklósunkkal is történt a germán és szláv népeknél s az elbbiek révén utóbb a románoknál áUít,

is.

Olasz

már

földön erre

egyes antik

emlékekben

is

meglehetett a kell alap. Miklós és a Vízkereszt napja

es hónap

ugyanis a rómaiaknak is szent idejük ennek a Saturnaliákban ünnepelt középpontja köré számos oly szokás sorakozott, a min késbb

közé volt

s

;

keresztény köntös alá bújva, biztosított életet.

Ilyen

magának

további

római ünnepe is, a olvassuk, hogy a gyermekek-

a Sigillaria

lehetett

melyrl Macrobiusnál

azt

nek mindenféle csecsebecsével, kivált játék-cserépedénynyel való megajándékozása volt rajta szokásban.

Az egyház pedig mindig úgy gány szokást nagyon bölcsen

a családi

nak

is

vagy gazdasági

talált,

lehetleg

korában fölötte hogy a hol valamely pomélyen begyökeresedettnek és

tanai járt

azzal

nem

valami

terjesztése

el,

élet állandó

talaján nyugvó-

kelt hiábavaló küzdelemre,

keresztény

inkább a maga tekintélyével

vonatkozást is

hanem

adva neki,

szentesítette,

hogysem

medd

harczban koczkáztassa. Ez eljárásában igen szép vallomást tett mindig azon elévülhetetlen igazság /t

a

meUett, hogy a ki kegyeletre

épít,

annak nem szabad

egy régibb kegyelet lerombolásán kezdeuio. 21*

XIL

Az ötágú élén

melyet a

csillag,

st

a híres,

lát,

olvasó e sorok

szíves

hírhedt pentagramma, vagy pen-

magyarán hoszorkámjszög. Egyéb nevei még a

talpha,

druidaláb vagy druidakereszt. Pythagoras pedig, a ki ez ábra jeles tulajdonainak els fejtegetó'je és a csoévezredes

dálatos erejébe vetett

jesztje

volt,

tartotta és

hygieiának,

nevezte.

az

Tanítványai

ismertetjeléül használták.

korban

támadt

közt

s

is,

így

mépít-

lett

hit

titkos

Ilyenül és

els ismert

egészség

ter-

talizmánjának, szövetkezetük

szerepelt a közép-

kfaragó-czéhek

tagjai

belle a szabadkmvességnek

is

egyik symboluma.

Hogy

a druidák, a kelta népek bbájoláshoz

jóspapjai,

orvosai és bölcsei, vájjon

és használták-e, az

nem s

még

eldöntetlen

is

ért

szintén

ismerték

kérdés.

De hogy

egészen a ha^^omány folytonossága nélkül kerül

aligha hirtelen ugrással szökik át az ókori mystiká-

ból

a

középkor titkos

íilább is

valószín. 8 így

tudományrendszerébe

nem

:

az leg-

lehetetlen az sem, hogy

32í

a kétségtelenül sok görög mveltségi elemmel kelta papok, a kik

már

a görög írást

is

elterjesztették volt

pythagorikusok egyéb tanaival együtt és

bbájos czélokra való használatát

rög

merítették.

forrásból

ismers

tudvalevleg Július Caesar korában

népük

közt, a

e

jegy ismeretét

is

egyenesen gö-

Hiszen Gallia

déli

részén

századokkal megelzte a római hódítást a görög gyar-

matok békés

térfoglalása és

Ebbl azonban nem

mvel

hatása.

hogy a druidaláb vagy dniidakereszt és a német Trudenfuss vagy Alpfuss egy és ugyanaz, s mindkett megint a pythagorikus jegygyei egy volna. Valami kapcsolat azonban mégis csak lesz köztük. Különben miért róná be, vagy írná fel krétával vagy korommal a háza s kivált az istálló ajtaja fölé a jámbor bajor és tiroli paraszt e titkos értelm jegyet? Ha csak azért nem, hogy annak ötszög csillaga a köréje vagy melléje írt C. M. B. vagy /. H. S. betkkel egyetemben jószágát minden ártó hatástól, kiváltképen minden «rontás»-tól megóvja. Érdekes találkozója a bbájos felirat a legkülönbözbb eredet és korú keresztény meg pogány hiekövetkezik,

delmeknek.

Ép

oly érdekes,

mint maga a nap, a mely mind-

ezen hiedelmek a nép tudatban

még él

és ható erejé-

nek góczpontja, mint a Szent Lucia vagy magyarosan Lucza napja. Hogy csak az imént idézett betk mellett maradjunk melyekkel a pentagramma kíséretében elégszer találkozhatni az Alpesek német vidékein a

—

—

M. B. a napkeleti három király vagy bölcs legendái (az evangéliumban nem említett) neveinek a rövidítése, tehát Vízkereszt napjára utal, a mely a Karácsony legszentebb és minden babonának, bübájosságnak is C.

Mi] Icukcilvczölilt

idrji'nr'k

Menyhért

(iáspár,

7;iri')k()Vr.

n

ós J3oldizsár

neve

|)<'

a

jól

iiiiL;fi'r

n

peutal])ha csil-

már azért is, mert ez a keresztény színbe ölbabonában nyilván a napkeleti bölcsek vezérlcsillagát ábrázolja. Ehhez pedig semmi sem illik jobban, mint a J(esus), H(omo). S(alvator), vagyis az emberré

lagával tözött

vált isteni

gramma

Üdvözít

fejt tudományában

is

A

neve.

körül különben

Jézus

nevével a penta-

középkor mystikus szám-

a

találkozunk, a hol e né\ Alstedius

{Encyclopaedia universa, HerbornaE;,

taniisága szerint

1620.) a pythagorikusok hygiea (liygieia helyett) köriratát helyettesíti.

név

Keresztény szellemben szólva, mely

állhatna méltóbban e helyen, mint

is

minden

testi-lelki

Idáig azonban a pentalpha

a

még mindig nem

raoly

kerül-fordul ekkora változásának a sora.

hoszor-

hogyan Karácsonyunk

kányszög. Mindjárt meglátjuk azonban azt

az

nz.

épség és üdv forrása?

segyházban csak hosszabb ingadozás

is,

után, a TV.

dátumul deczember 25-ét. a melyen most világszerte ünneplik, a hová a Bethlehemben született názárethi Jézus neve elhatott. A Megváltó születésének e napját idben és rangban is megszázad vége

elzte

s

felé,

kapta

jó ideig egészen is helyt állott érte a Vizkereftzt,

görögül Epiphania ünnepe, a mely azonban eredetileg

Krisztusnak

nem

születése,

hanem már dicsséges megmajd az Úr megkeresztel-

jelenése napja volt Ilyenül

majd a három napkeleti király liódolatát, utóbb mind a kettt együtt ünnepelték. S ebbe foglalták sokáig az Üdvözítnek a földön való megjelenése kedését,

emlékét egyáltalában. Ez

ln

tehát az egyház

vagy sátoros ünnepévé a Húsvét után, míg e rangjáról a késbbi eredet ilik

IV)

és s

harmaPünkösd tizenkét

327

nappal elbbre rította.

A

tett

egyéb tanúságon

Karácsony

abban

kívül

idnek

eltti

megmaradt, hogy a

is

es

tizenkét napot,

tizenkettt

mink

a

tekintették,

szo-

emléke azonban sok

estéje és Vízkereszt közé

st utóbb a Karácsony szent

nem

Karácsony napja lejjebb

régi állapot és felfogás

olyanféle

is

rómaiak

a

voltak

azon napjai, a melyeken

az

"mundus

felsbb hatalmak, az istenek,

patet», vagyis a

ö

szavuk járása szerint

Tehát minden malaszttal

a földön járnak.

és

áldással

idnek, a mely persze pogány emlékek

teljes

és fel-

mint a «mundus patet» német párja tartja, tudniillik owo die Hölle oder der Teafel los ist», tehát a mikor mindenfogás közbejátszásával

varázslásnak,

féle

értelmezhet,

úgyis

bbájos

és

a

ördöngös mesterségnek

is

kedvez az alkalom.

Mert ne

felejtsük,

hogy

az,

a mit

ma

nevezünk, alapjában véve mindig legalább mással szüntelen harczban keveréke.

A

álló,

babonának egy-

is két,

bár közös forrású elem

régi ós az újabb vallásos

érzületé és fel-

Lucza napjánál szebben és jellemzbben e tételt talán a babonák kalendáriumának egyik vörös bets dátuma sem bizonyítja. Szent Luciának ugyanis, a ki véletlenül épen deczember 13-án szenvedett vértanú-

fogásé.

ságot Syracusseban, vajmi kevés

köze van mindahhoz

a sok babonához, a mit halála évfordulóján

véghez visznek. annak, hogy

már

e

a szicziüai

De már

id

nevében

babonák, a melyek egy része bizonyára

szz vértanúsága eltt

hoz fzdött, épen az

Az

s

a nevében rejlik egy kis oka

ugyanis, a

világra és az egész

is

ez

id

tájá-

alakja köré csoportosultak.

melyrl

emberiségre

szélvén, a téli napfordulat

itt

szó van,

az

egész

kitérj eszkedetten

környéke,

Bómát

be-

illetleg

3S8 pedig u Saturnáliák ünnepeivel esik egybe. diilat csillagászati

pontossággal

A

napfor-

21-ére, a népies nap-

tárban azonban hozzávetleges meghatározással az v nap körüli hétro, tehát a 17-ótl 25-éig terjed, vagy még tágabb idközt véve fel, a 13-ától január 6-á;g ér hetekre esik. Tehát épen annak a szent idnek a közepe tájára, a mely a keresztény egyháznak is nagy és jelents ünnepi évszaka volt, habár egészen más okokból, mint a pogányoknak akár az ö Saturnáliái, akár egyéb, ezekkel rokon napfordulati ünnepeik. De azt az egy közösséget az egyház még sem tagadhatta meg az ö ünnepei, meg a pogányok ezekkel épen egybe es nagy napjai között, hogy a Jó pásztor nyájában is, meg az ördöngös bálványimádók községében is

újjászületésen, megváltáson való

lés vezérhangja.

jának

feljöttét,

Csakhogy míg

öröm

ott

volt az

a világ

ünnep-

lelki

nap-

a bün lánczaiból való szabadulást ünne-

pelték: addig emitt az évenkint megújuló, fogyta után

nyomban ismét gyarapodó, növekedni kezd kosmikus nap, a földi élet kútforrása, volt az örömujjongás középpontja.

A

bámulatos

véletlen,

felsbb erkölcsi törvény, talán

emberiség szellemi

mösztöne, úgy

haladásának titokzatos

egy skori gazdasági

ha ugyan nem valami

az

ós

akarta,

termószetünnep

törzsére

hogy ke-

vels tartalmú Karácsony szent ideje, a melynek hosszas ingadozása a pogány ós keresztény elemek teljesebb összekeveredésének csak

rüljön

oltáskópen a szép

s

kedvezett.

E heti

köré

a

sokáig

szilárd

idközben hullámzó

mag

nélkül, két-három

hitéleti emelkedettség, e

most

ünnepi hangulat

.már keresztény szellemben ihletett köré annál kényelmesebben csapódhatott

le

minden

329

vele

rokon

pogánykori

gondja volt magának

az

hagyomány, mentül nagyobb egyháznak is arra, hogy az

trhetbb

ilyenek közül legalább a

erkölcsi tartalmúakat

medrébe terelje. Arról már ha az így elnézn kitárt kapun

a saját tanai és életrendje

nem

azután

tehetett,

és felnyitott zsilipeken keresztül

megtrhet

férkzött be a

megszilárdult vallási szervezet

háborút

irtó

s-

indított

bizony sok olyasmi

mellett, a

de

is,

mi

ellen

is

már

indított volna

szívesen hiába,

a

mert megkésett

A háború csak a nyomában járó pusztítással magát emlékezetessé és gylöltté, de sikerre nem vezetett Itt egy-egy fattyúhajtást lenyesett a vakbuzgó

vele.

tette

kertész

maga

ébredett

elkésve

elnézésével

gondossága,

de

a

törzsre a

került idegen oltványt többé le

nem

ha magát a tövet nem akarta koczkáztatni. Mit tehetett tehát ily körülmények közt ? Azt, a mi ilyenkor a legokosabb. Szemet hunyt a «fait accompli» eltt s legalább a még menthett igyekezett menteni azzal, hogy a szervezetébe betódult pogány elemekre vághatta,

liamarosan keresztény köntöst vetve, szentesítette és a saját szellemében módosítani igyekezett

ket

kölcsönös alkalmazkodás opportunismusához dott

a

Szóval a

folyamo-

melynek a vallások történelmében számos a

példája.

Engesztelhetetlen és irtó harczot csak ott folytatott

lankadást és

nem ismer

alaptanait

felburjánzása.

biizgalommal, a hol a saját létét

fenyegette

a

Néha pedig

betolakodott és

idegen

elem

némely jelenségekkel

melyek felkarolásra épen nem valának de nagyobb veszedelmet sem rejtettek méhükben, a teljes közömbösség és fel sem vevés állás-

szemben,

a

alkalmasak,

pontjára

helyezkedett.

A

Lucza-napjától

Vízkeresztig

:!:u)

terjed

id

számos népies babouáján

és szokásos gya-

három

korlatán az egyháznak raind a

eljárását figye-

lemmel kísérhetjük. Egy részüket a pogányságból eredt alakjukban átvette és csekélyebb vagy nagyobb alkalmazkodási hajlamuk szerint kisebb vagy nagyobb erszakkal átgyúrta

id

folytán a

formába. Más részük

maga rendszeréhez illbb ugyan nem emelte, vagy

ellen

csak vajmi lanyhán hallatta tiltakozó

szavát

s

úgy, a

Csak egy harmadik töredékük a nélkül azonban, hogy ellenséges

megfért velük.

hogy,

ellen foglalt állást,

magatartásával csak elérni,

fólakkora

mint az alkalmazkodás

sikert és

is

tudott volna

megalkuvás szelídebb

politikájával.

A

Karácsony és Vízkereszt közti 12 nap és éj. a melyeknek a Lucza napja és Karácsony böjtje közötti másik 12 a valóságos doubletteje, részben oly babonák gyakorlatának kedvez a legtöbb kereszténynyé lett nép

melyek elég jól megférnek a Krisztus egyházának tanaival, részben olyaknak, a melyek e tanok keretében már nem találnak az elbbiekhez hasonló szíves vendéglátásra. Amazokat az egyház legalább is félhivatalos tekintélyével hagyja jóvá, emezeket hite szerint, a

ellenben ördöngös gonoszságok gyanánt bélyegezi meg.

jámbor nép, a mely naiv ha a kétegymástól sokszor csakugyan vajmi bajosan meg-

Abban azonban

alig hibás a

hitszomjában mindig féle,

telhetetlen egy kissé,

nem

tudja egészen pontosan

Az egyik rendesen

átjátszik a másikba, a

különböztethet kategóriát elválasztani.

mit a szinte észrevehetetlen finom árnyéklatok és átmenetek nagyon is megkönnyítenek. Nem is igen látnám be a magam józan stájer vagy tiroli vagy akár székely paraszteszével, miért volna az egyház tudtával

331 és jóváhagyásával is szabad a három király üunepón templomban szentelt krétával, vagy még jobb, ha a füstölbl került szén kormával az istállóm ajtajára írni a Gáspár, Menyhért és Boldizsár kezdbetit, vagy

a

még

szentebb

J.

H.

S.

betket,

odailleszteni a boszorkányszöget;

s s

szépen

közéjük

aztán

meg

miért

ennek a boszorkányszögnek az ábráját Lucza napjától karácsony estéjéig kilenczféle fából Luczaszéknek kifaragnom? Ezt pedig már nem hagyja jóvá lenne tilalmas

az anyaszentegyház. Pedig ez a dolog érdekesebb és a nép lelkében mélyebben is gyökeredz része. S alapjában véve a pentagramma itt is, meg ott is ördögz

erej

és jelentés. Miért hát a kétféle elbánás a lénye-

? Hisz a mikor hogy a Lucza-székérl karácsony éjjelén, az éjféli mise alatt a templomban, valahány boszorkánya csak van a falúnak, azt mind föl lehet ismerni akkor tulaj donképen ezzel nem vall egyebet, mint azt a mélyen a lelkébe ntt meggyzdést, hogy elször is vannak boszorkányok, másodszor pedig, hogy az bbáj osságuknál ersebb varázsszerekkel természet-

gét nézve ikertestvér két babonát illetleg

a néphit azt

tartja,

:

fölötti

egyház

mesterkedósükön ki lehet is

tanítja és

e

fogni.

Ezt pedig az

tana értelmében jár

el,

vala-

hányszor az ördögzés (exorcismus) szertartásához lyamodik.

Ördögzés használata

pedig,

és

nem

más,

egyszer jelvény képen

a

fo-

pentagramma

küszöbön vagy az ajtó fölött, akár pedig a Lucza- székének, kivált nálunk Magyarországon honos babonája alakjában keis,

álljon a

elénk. Magát ezt a bbájos eszközt azonban népünk ma már, s úgy látszik, elég hosszú ideje, csupán a hírébl ismeri inkább, mintsem szemléletbl és gya-

rüljön

korlatból.

Én

St

képében.

még sohol sem láttam kifaragott sem igen tudták azok, a kiknél a

legalább leírni

Csak idegen forrásokkal

mibenvoltát firtattam.

való

egybevetések alapján sikerült rájönnöm, hogy voltakép ez is csak a pentalpha, vagyis a Pythagoras titkozatos

ötszög csillaga, a melynek ábrája akként keletkezik, hogy egy szabályos ötszögnek mindenik oldalát addig hosszabítjuk, a meddig az így megnyújtott vonalak egymást metszik. Ennek a szép ábrának egyéb jeles tulajdonságai és az ó-, meg a középkor mathematikueléggé

saitól

erkölcsei közül

feldicsért

nem

az utolsó

hogy egy kis phantasiával ki lehet belle olvasni az Alpha és az Omega bett Ezek pedig nem csupán arról ismeretesek, a mit sokan tudnak róluk, hogy tudniillik a görög alphabet els és utolsó beti, hanem az,

arról

a

is,

mi már csak

a

beavatottabbak

körének a tudománya. Vagyis, hogy s

együttvéve a kezdet és végnélküli

szkebb

a kezdet és vég,

örökkévalóság

és

mindenhatóság, szóval az istenség symbolumai. Kell-e pedig

ennél

hatalmasabb fegyver az

ezimborái ellen és

fekete,

nem

ördög és az

Már pedig mindennem boszorkányok

?

fehér

varázslók a pokol fejedelmének

az udvarához tartoznak.

És

ez

a

díszes

társaság épen

a

téli

idején rakonczátlankodik a leghevesebben.

napfordulat

A mi

épen

nem

olyan nagy csoda; hisz a szerencsétleneknek az egyház tiltó szava ellenére is némi jussuk van ehhez

idhöz, a melyben valaha a «mundus» tárva volt számukra. Akkoriban szabadon garázdálkodhattak nappal is a pogányság lealkonyultával azonban már csak az

;

az

éjek

nyirbált

maradtak meg számukra. De élnek jogukkal

tlük

telhetleg,

s

így

is

nem

megcsoda,

333

ha a gondos gazda

alig

gyzi

a sok mindenféle

amu-

idtájt a háznépét és jószágát

lettel és talizmánnal ez

ellenünk megvédeni.

Csak az a sors változó szeszélyének a furcsa játéka, hogy ma nagyobbrészt ép azok ellen védekezik a jámbor, a kiknek hathatós segítségeért minden ártó hatás,

minden trontás* ezeltt

esdekeltek.

Lucinának az örökébe lépet-e

ellen

Avagy

meg Juno volt germán Holda-Perahta

Diana, hol testvér a

meg

rodott kelta Abundia, és

sei századokkal nem annak a Lucza, a ki más néven hol Eómában, s a kivel egy-

flmegvetés»

és

áhítatosan

még számos

és a

velük összekava-

a bibliai Herodias

?

más, velük rokon istenség

Mindezek

egybegaba-

nyargal a Karácsony eltti és utáni tizenkét nap borzalmasan szent éjein a hóviharos lég zivatará-

lyodva ban.

S a

ilyenkor nyihogó ós prüszköl paripáik

ki

s üvölt vadászcsapat zaját kemencze zugában meghúzódva áhítattal rebegi: «Minden jó lélek dicséri az Urat.» Es ilyenkor vajmi jól esik arra gondolnia, hogy az átrobogó kísértetcsapat minden ártalma ellen megvédi t az ajtajára

dobogását,

hallja,

írt

a

kurjongató

az a

boszorkány szög, az ókori mystika hygieája

resztény

vallás

csillaga.

Ha

kányság

gyanújában

törzsén

pedig

e

éjjelén,

s

a ke-

bethlehemi

csapatban netán a falú boszor-

lakói közül is volna egy elj a leleplezésük órája a szent a mikor a kilenczféle fából faragott

vagy kett, azoknak

Karácsony

élsköd babona

álló

is

Lucza-székérl csalhatatlanul

meg

lehet

majd

látni,

kik

pentagrammtól remeg sátánnal czimborasiígban. Mert hogy ezt a hatalmas jegyet a pokol királya nem szívelheti, azt már a mveltebb közönség is tudja, ha máshonnan nem, a Goethe Faustjából, a állanak

a

: !

3;u hol írva vagyon, hogy ez az

még

hibás rajzolatában

"Ákombák

a

küszöböm

kötve tartja az alvilág

is

leg-

szellemesebb követót.

minden

Paracelsus azonban, a ki pedig

ilyen kén-

köves szagú bölcseségnek a legnagyobb mestere, csodálatosképen nem emlékezik meg sohasem e hathatós

ördögz vagy nygöz eszközrl. Legalább nyíltan nem szól róla. Annál többet berbitólnek róla a nálánál régibb kabbalisták, st még egyes utána ólt tudákos álomhüvelyezök az

is.

A

szellemeknek,

oly

jeles

mértani ábra igazán

szép

persze erre untig elég ösztönnel szolgáltak

tulajdonai

a

kik

még

teljesen

el

voltak

abban a hitben fogódva, hogy a megismerésnek a józan eszköze észnél jóval gyorsabban és biztosabban ennek a szerény szerszámnak a tótágast álló ellentéte.

mköd

Ilyen

hit

és

reménykedés alapján csodálták meg u

pentalpha mindenik ágának 36 fokú szögét, a melyek összege

két

derékszöggel

egyenl. De ez még mind

csekélység alihoz képest, hogy e két derékszög a 36-os

számmal nagyobbítva a még rejtelmesebb 216-os számot, 6-nak a köbét adja összegül. Ez pedig nem egyéb, mint Platón bvös száma, a mely e bölcsel egy homályos mondása értelmében az államok és a világegyetem életében végzetes és korszakalkotó. Nem is 8 x 27) csoda. Hisz három els szám köbének (1 a szorzata, valamint a benne tényezkóp rejl 36 meg

x

azok

négyzeteinek

(1x4x9)

a

szorzata.

Lám

ördöngös sajátságok rejlenek a Lucza-székc külliben. Hát még ha hozzá veszszük azt, hogy e

Milyen

küllk mindenike, valamint a közéjük zárt ötszög és a szék három lába mind más-más fából van faragva, s

hogy

ez alkotó részeken az

amúgy

is

jelonlüs

K'-as

335

számú napon, még jobb

pedig,

ha éjen

át dolgoznak,

a kik vele czélt akarnak érni.

De meg

sem egészen megvetend körülmény,

az

hogy a Trudenfuss, a mint e boszorkányszög egyik német neve hangzik, mégis csak szintén valami vonatkozzással van, ha nem is épen a druidákra, legalább is

ez Alppal egyjelentésü Trudéra, a ki

meg nem más,

mint minden boszorkányok sanyja az éjjeli lidércznyomást okozó dsemon, a magyar néphit szívmátrája. Alapjában véve minden hárító és engesztel babona :

és vallásos cselekedet

tünk rendetlen

csak ezt a bennünk, a szerveze-

mködésében rejl

kísértetet

elíízni vagy legalább csitítani. S hogy e

akarja

kísértet

még

minden lakománkból, még meddig meddig akar minden ünnepünk részese lenni annak ö maga, vagyis a saját lelkünk ma még vele nagyon is elfogSt az sem lehetetlen, lalt tudata a megmondhatója. követel részt

:

hogy az utolsó druida annyi,

mint

«bölcs

(a kelta ((der\vydd»

ember»)

sírkövén

vagy «dryod)) is

ott

lesz

a

juaga véste pentalpha, mint a gunzenhauseni állítólagos

druida emléken, annak a tanulságául, hogy a babonának csak az utolsó emberrel szakad magva.

A KARÁCSONY-ÜNNEP TÖRTÉNETÉHEZ. A

vallástudomány a többi világvallásokhoz hason-

lóan a kereszténységben

nyét

látja.

mészetesen is

is

Módszere, a mely

elegyü-

tárgyilagos

csak

is

vallást, a

magyarázata,

alkotják,

nem tévesztend

melynek tanai nem-

de

egyúttal

természetfölötti

kész eredményének vallja.

maga tárgyában sem

szellem

belátáshoz vezeti, ter-

melylyel épen

Ez ugyanis azon

anyagát

e

nagyon eltér már elfeltevéseinél fogva

theologiáétól, a

a

össze.

a

ismétld

többször

kölcsönös hatás és kiegyezés, megalkuvás eredmé-

lés,

A

él

hite

kinyilatkoztatás

vallástudomány ellenben

mint az emberi törvényszer fejldése bizonyos fokának egy

jelenségét,

lát

egyebet,

mely a többivel kapcsolatos

és velük együtt

az ezeket meghatározó körülményektl függ. Ily alapról a kereszténység

már legsibb

alakjában,

a melylyel Palaestinából Görögországon és Aloxandrián

Rómába vezet els nagy hódító útjára megindult, tehát életének már els századában is, két nagyon át

de

eltér,

ölelkezése

antik

kényszerség

pogányság

végs lási

a

szülöttének keleti

erejével egybeforrott elem

mutatkozik.

Ezek

mysticisnmsától

egyfell

az

elernyesztett

ép úgy, mint a valMásrészrl az ó-testaraen-

fejleményei a bölcseletben és

erkölcsi

tomi zsidó

hit- és

élet terén.

erkölcstan szintén idegen behatásokra

337

bels

megrendült

Els

termékei.

egysége

fokozatos

szétmállásának

sorban a hanyatlásból újjászületést jósló

Messiás-remény,

az ennek betelésére sóvárgó vágya-

s

kozás szülte megigazulási törekvések.

E különnem

elemek egyesülésébl való eredetét a

kereszténységnek nemcsak tanai,

hanem

kifelé is tanúsítani és vallani

ezt

egész hitélete s

hivatott

ünnepei

mely az

még

természetesen

és kiegyenlítdést,

felötlbben

mutatják

e

keveredést

mint az elvontabb és szövevényesebb

hitczikkelyek. Hisz ezeknek felfoghatóbb része

a

is

Az utóbbiak ama szemléletességük folytán, ember érzéki felét is bölcsen számhaveszi,

igazolják.

vonatkozó

reájuk

szertartások

vagy a hozzájuk

fzd

szenek

kell,

drámai

is

csak

elevensége

epikum érdekessége révén tesz mélyebb és maradandóbb hatást a hívek nagy tömegére. Ebben rejlik mindjárt annak az oka is, hogy miért kell mindazon vallásoknak, a melyek az egyetemesség (a katholicitas) hivatását érzik mintegy már születésüktf 1 fogva magukban s ennek érvényesítésére törekmiért

is,

mondom,

az ily hitrendszereknek

ép ezen igyekezetüknél fogva minden lehet kapcsolatot a

megtérítend nép addigi vallásos meggyzdésével keresniök és saját mélyebb begyöke-

és gyakorlataival

resedésük

érdekében bölcsen felhasználniok.

minden más

világvallásnál e részben

és simulékonyságot, szerencsésebb

Ezt tette

nagyobb készséget

alkalmazkodási ké-

pességet tanúsítva a kereszténység kezdetei óta.

mutatkozik ép nek, a

lehetvé

nem

mely a többi világvallásokon tette

;

s ez egyúttal

Katona Lajos tantUmányai.

II.

aratott

diadalát

az emberiség haladásában

el nem vitatható érdemének mi szemünkben becsesebb fele.

tle a

Ebben

csekély része annak a felsbbség-

is

egyik,

még

pedig

23

338

A kereszténység egyik ünnepe sem tanúskodik meggyzbben a fentiek mellett mint a három ú. n. sá«

toros*,

fünnep

vagy

mindazon szertartások az

egyháztól

terjeszkedve,

karácsony,

és szokásokkal együtt,

melyek

szkebb körén

jóval túl-

néphitben világszerte hozzá

fzdnek.

szentesítettek

a

a

legfiatalabbja.

Már maga azon körülmény, hogy

egyház egyik

az

ünnepe köré sem férkzött annyi tle megtrt, st jóvá

Í8

hagyott, de részben

el

nem

ismert,

meg

és tilalmával is sújtott pogánykori

szalásával

rosz-

elem

és

mint a karácsony- ünnephez meg az azt megés követ napokhoz már ez egymaga is arra hogy ez valamennyinél mélyebben gyökerezik a

emlék,

elz vall,

—

kereszténységet

megelz

ethnikus

vallásrend^szerek

talajában.

Ez magyarázza meg mindjárt a

lett

késbb

azt is, hogy miért karácsony ünneplése egész három évszázaddal s még ekkor is csak megközelíten oly álta-

lánossá, mint a tisztán

zsidó eredet húsvété és pünEzek ugyanis a kereszténység alapítása legdön-

kösdé.

tbb azt

körülményeiben mondhatni,

és tanai

valósággal

a megváltás

a

legfontosabbjaiban,

középpontjául

s*

szolgáló

tanában bírják soha kétségbe

életelvben

:

sem vont

igazolásukat. Holott a karácsony, eredetében

is,

tisztán

melyeket az tett, s

ilyen

változó,

engedmények

azon

még

jó soká,

idpontját

század vége

felé

szemben fokozatosan

helyrl helyre

illetleg

is

megszilárdulni

mutatkozik,

egyikéül

új vallás a régiekkel

ingadozó

kezd

és

idcrlidre

s

csak a IV.

alakjában.

A húsvét ideje és jelentése adva volt az evangéliumok egybehangzó tudósításában. Krisztust, a keresztény tanítás értelmében

nemcsak a zsidók Messiását,

339

hanem

emberiség

egész

az

isten- emberi

természet

megváltóját, a zsidó húsvét idején feszítették keresztre.

f ünnepe

Ezzel az újszövetség

lélhet megvallása világosan

elég

hozzá

a

meg

szabatosan

és

szem-

és alaptanainak

fzd

szertartások által volt idöpontilag is

határozva.

Az

egybeesett

ünnep késbbi csekély eltolódása csak az

a

eredetileg

naptárjavításnak

vagyunk a pünkösddel

másrészt

egyfell,

kiélesbedésének

ellentét

utóbbi

húsvéttal

zsidó

eredménye.

az

teljesen

meg

Egészen

nz

így

Az apostolok emlékiratai

is.

ép oly világosan szólnak ez ünnep eredetérl, jelenté-

sérl

és

idejérl,

mint a

húsvétot illetleg az evan-

gélisták.

Már egészen másként van

dolog

a

a karácsony

Krisztus születésének idpontját az egy-

tekintetében.

ház szentesítésére érdemesült könyvek egyike sem

meg

elég szabatosan.

Sem

a napot,

sem

jelöli

az évet egyéb,

mint hozzávetleges és többé-kevésbbé önkényes feltevésekbl kiinduló számítások útján megállapítani életszakában és

E

lehetetlenség.

teljes

s

már

feladat

azóta ismételten

számos vitára adott alkalmat

legbonyolultabb

kérdéscinek.

az egyház legels

elég s

fejtörést okozott

egyike a chronologia

Biztosat

még máig sem

tudott

megállapítani

jutni a

tudomány. Az ennél kevésbbé szigorú követebírálatú hagyomány azonban elég könnyen

lés

és

végezett ezzel a ségét

követve

s

kemény itt

is,

aligha is fog valaha

dióval

is.

ilyenhez

Kezdetleges bölcses-

mint rendesen, egyszeren ketté

a csomót, a melyet nem tudott feloldani. Az Augustus korabeli egyetemes népszámlálás, a melylyel

vágta

Jézus születésének 2.

V.)

szerint egy

Lukács evangéliuma

idbe

kell vala

esnie,

(11.

fej.

1.

és

semmi egyéb 2-2*

340

omlók vagy feljegyzés tanúsAgilval sem lévén igazolhevésbbé valamely biztos dátumhoz köt-

ható, annál

het, ezen adat a kérdés megoldását egyáltalán nem egy hajszálnyival

segíti

mondásban (Máté

lE.,

Krisztus éveire,

áll

is

1.

köv. Luk.

5.

ellent

evangéliumi feljegyzéssel

5.), a melynek értelmében Heródes uralkodása végs a mi idszámításunk eltti

I.,

Nagy

születése

tehát

sem elbbre. De meg

egy másik

körülbelül

6-ik év tájára esik.

Feltehetjük

ugyanis,

ban még

Lukács

hogy

népsziíinlálási

evangéliuma keletkezésének

adata legalább az

él hagyomány

Izórá-

ekkor

állítását el is

fogadhatjuk, de csak úgy, ha egyelemes

népszámlálás

helyett

más

volt,

s

Palaestinára korlálozotíat értünk rnjta, a mire

forrásból

is

van tanúságunk. Ekkor aztán azzal itt dolgunk, a melyet Augustus

a népösszeírással volna

ütközet után 37 évvel, tehát a mi idszámításunk 7. évében rendelt el Zsidóországra nézve, s a mely itt a Galila3ai Júdás vezér sége alatt támadt zendülésre adott okot s ebben csirája lett a késbbi az actiumi

zsidóháborúnak

és

Jeruzsálem

elpusztulásával együtt

az egész zsidóság hona vesztésének.

Csakhogy ezzel Krisztus születése idejét 14 évnyi határidnél szkebbre szorítanunk nem sikerült. S nem boldogultak

a

keresztyénség

eredetéhez

közelebb

es

korok chronologusai sem e homályos kérdéssel. A bonyolódott csomót a Dionysius Exiguus nevén köz-

keletvé

lett

hagyományra

számítás a

nem

VL

században szintén csak a

megbízhatóságú adatokra támaszkodva metszette ketté akképen, hogy e 14- évnyi idszak kell közepére tette az Úr születésének évét. Holott

ez

és

feltétlen

alighanem mégis -

Máté

imént

idézett

341

helye

(v.

ö.

—

adata értelmében

elbbre,

öt évvel

Lukács Önmagának is ellentez idpontnál vagy

és

?2.)

II.

mondó másik

t.

i.

a

Róma

alapítása 750. évében

idsb Heródes végs napjaira teend. Ha már az évet illetleg is ekkora ingadozást

elhalt

hagyományban, még önkényesebb a napjának deczember 25ére való tétele. S ép ebben az idmeghatározásban, a mely csak késbbi substructio mve, nyilvánul a legszembetnbben a pogány eredet karácsony-ünnep egyik legérdelátunk a hézagos

Megváltó

születése

kesebb alkalmazkodási jelensége.

A

gÖL'ög-

római pogányság talajára helyezked ke-

reszténységnek ugyanis,

után

jó

is,

még

bevett államvallássá válta

ugyancsak

sokáig

vívnia a mély gyökeret vert

s

kemény tusát minden

kellett

az élet

nyilvá-

nulásával és annyi maradandó intézménynyel szorosan

összefügg ethnikus hitrendszer szokásai

és

hagyományai,

tanai,

mindig

erkölcsei ellen. Teljes kiirtásul ra

csak elméletben

törekedett

s

ennél

tovább, az emberi

nem

természet

ismerete

mehetett.

Be is érte a gyakorlatban mindig és minküls alkalmazkodás lassankint ersböd

denütt

a

mértéke mellett,

és

számbavétele

szellem

a

mellett,

fokozatos

nevelés

is

útján

való becsepegtetésével. Csak oktalan vakbuzgóságú ter-

jeszti

ragadtatták

a melyek

nem

is

egyéb gyümölcsöt. állást, ott

magukat

termettek

A

e részben oly túlzásokra,

még ersebb

megelégedett azzal, hogy a

élete tágítható

ellenhatásnál

hol szívósabbnak találta az ellen-

maga

tanai és hit-

keretében adott helyet a könnyed illeszke-

désnek benne már származása körülményeinél fogva is meglév bizonyos mértékével, a melynek csak alapelvei következetes megtartása szabott

kérlelhetetlen

határt.

H4-2

8

így tett az egyház a pogánvsáíí világszorto oKerjedt úgyszólván egyetemes emberieknek mondható azon

a melyek

ünnepeivel,

a

természetes évkor szabályos

forgásának nevezetesebb szakait jelölik oly régi, a mily

szetélettel szorosabb ós

álló naiv

meg-meg-

képzeteiben. Így különösen a napfordnlati

Ezek közül

nepekkel.

jének

bensbb rokonságban

legállandóbb és legszabályosabban

néplélek újuló

ennyiben ép

s

maradandó alappal bírnak a termé

is,

a gazdasági

szerint, az egész

természete

ün-

év munkarend-

éjszaki

félgömbön

le a subtropikus övig a leli nap fordulat ideje az, a mely önként nagyobb pompával kényelmesebben megülhet, mélyebb vonatkozásokat kelteni alkalmas ünneplésre kínálkozik. A nyári ugyanis a legjava munka-

idre

tehát

esik,

már

dönt szerep

ben

ezért

sem

gazdasági

dologtalansággal és dúslakodással

már

téli

az egész termés

lehet neki, az e rész-

okoknál fogva, nagyobb áldozni. Ellenben a

betakarítása és értékesítése,

st

részben feldolgozása után következik.

es

ünneplésnek, a melyre a betakarított javakért való

Tehát azzal épen a gazdaember az idvel vág egybe, a mikor a legbvében van mindennek. Már ebbön is egyik nem épen kicsinylend oka rejlik a nagyobb s könnyebben hálaadásban úttal.

latnak

—

mélyebb erkölcsi indíték az a körülmény, hogy a

De meg a

is

akad egy-

téli

napfordu-

természetélctben a nyárinál jóval

felötlöbb,

—

szívhez szólóbb a válságos hogy úgy mondjak volta, mint a nyárinak, ez is egyik tényezje általánosabb és mélyebb jelentség, meg fényesebb és örvendezbb, hálálkodóbb megütésének. Mert a nyári s

napfordulat istenséget

a

pályája

állítja

tetpontjára jutott áldástosztó

a természetimádó ember lelki szeme

:U3

A

elé.

nem hogy gyarapodhatnék

szenvedhet,

Holott

erejében.

innentl fogva már csak

fényforrás

cliadalmas

fogyatkozást

végs

téliben

a

után

elgyengülése

nyomban való újjászületését, vele ellenséges hatalmakon aratott diadalát látja a vele együtt érz pogány lélek.

E

diadalon

pedig

annál nagyobb

természetimádó

e

sidkben,

férhetett, legalább

vagy legalább aggódó

sejtés,

lem még

st

tisztelt

kétségessé,

léleknek

lelkéhez

az

félelem,

a

hogy valamikor

vereséggé

világosság és meleg

égi

naiv

örvendeni, mentül közelebb

oka van

is

e

gyze-

válhatik a

hn

személyesnek képzelt

forrására nézve.

évkor

érthetleg igen

minden

mellett

Ily felfogás

gazdasági

szerint

életét,

mely a könnyen

ünneppé

kellett a

oly népnél, a

rendezte

be

fontos és nevezetes

napfordulat idejének válnia. Kivált oly vidékeken,

téli

a hol a

téli és

a nyári nap

tartama végletes határok

közt ingadozik. így tehát különösen a

magas éjszakon.

De délibb vidékeken is mindenütt, a hol ismét a kedvezbb évszak hosszabb tartama bizonyos termékeknek egészen

a

kés szig

tolja

ki

így Görög- és Olaszországban két góczpontjában.

Csoda-e vatása

még

tehát,

helyes

félig

az ókori

idejét.

mveltség

ha a kereszténység világuralmi

hi-

felismerésében választott székhelyén, a

pogány,

hatás alatt álló

a betakarítása is,

de

már ers barbár

Rómában

látjuk a

és keresztény

pogány

és keresz-

? S nem hogy e keveredés egyik legjellemzbb példája karácsony keresztény és a téli nap fordulat pogány ünnepének legbensbb össze forradása ép az

tény elemek keveredését a

legszembetnbben

természetes-e,

örök városban ment végbe?

E

példából különben

még

344 többet

tanulhatunk.

is

Világosan

belle az a rendkívül tanulságos tekre

is

az

lyel

magyarázatul

egyház

más hasonló

szolgáló eljárásmód

hol

a

ott,

csak

ugjanis

kitetszik

és

is,

ese-

a mely-

veszthetett volna a

pogányság elleni medd harczban, ilyen helyett az okos megalkuvás és kiegyezés útjára lépett. Elfogadta a pogány ünnep vett

Még

külsségeit, de azokat saját

tanaiból

tartalommal és jelentéssel látta el és ifjitotta meg. pedig rendesen úgy, hogy saját hittitkaira való

vonatkozásokat magyarázott bele a pogány természetimádási jelentés szertartások és szokások közül mindazokba,

melyek

a

értelemcserére alkalmasak va-

ily

lának.

így lett eszközeiben ugyan igen naiv, de czélzatában már nagy bölcsességre valló számítás útján a Dies

'

natalis

letése,

ill.

az emberiség

ban.

Solis ini^icli (a legyzhetetlen

újjászületése napja) a világ

Üdvözítjének

születése

és

az

ünnepévé Rómáóta nagy

mesés boldogságra való

ülte

a Mithras-tisztelet egyik fünnepét az év kezdetét

Diana

szü-

meg a téli nap fordulat ideje Satwnaliákat, késbb pedig az említett néven

visszaemlékezéssel táján a

aranykori

Nap

napjának,

sidk

Abban a Rómában, a mely

vigassággal

lelki

is.

hímnem

Ha

lanus

alakja

s

s

pár nappal utána

(régebben

Dianus) csak

így a hold- vagy éjistenn

mint a görög Artemis s a napPhoibos Apollón), akkor könnyen érthet, mért esik a keletrl bevándorolt Mithras születésének és a ikertestvére (ép úgy,

isten

nemzeti napistenség, a kétarczú (eredetileg féríi és n) Janus megújhodásának az ünneplése körülbelül ugyanegy idre. Valamint épen ebbl az újjászületésbl az is jól

megmagyarázható,

miért lépett Janus kétarczú

Uh ábrázolása

elkallódott

eredeti

helyébe az öreg és

ifjú,

ban megifjúló nap

és

hermaphrodita értelme

vagyis elvénhedése után

id

nyom-

jelentése.

Saiurnusnak, ezen eredetileg nyilván a földmívelés

számos

ó-itáliai

istenségei

egyik

kiválóbbjának,

már

kett eltt is megillet fhelyet jelölt ki a téli napfordulat ünnepében egynél több körülmény. Ezek közt, ha nem is legels sorban, de a késbbi okok egyikéül mindenesetre az is, hogy a görög Kronos-szal való egyeztetése révén oly mythos is fzdött nevéhez, a paely a gyermekeit felfaló, tehát örökkön magamagát emészt s önmagából újjászület id jelképévé tette t. Miután Kronos nevében népetymologiával a chronos= «id» szót sejtették, a vele egyaz elbbi

nek vett Saturnus is az id istenségévé lett s már mint ilyen is közelebbi vonatkozásba került Janus-szal. E három istenség úgymint Saturnus, Mithras

—

és

Janus

—

lév

közeli

rokonság folytán

(Sol

invictus)

és a

köztük

körülbelül

egy

idre es is

sok ha-

sonló vonást mutató ünnepei helyébe kellett a keresz-

ténységnek valami olyat

állítania, a

a saját tanaival és ezek szerzjének

mi

a mellett,

hogy

élete történetével

szoros kapcsolatban áll, egyúttal alkalmas legyen a pogányság ez ünnepekhez kötött felfogásának kiszorí-

E czélját pedig csak úgy érhette el az egyház, hogy e pogány ünnepek jelképes járulékait és egyéb a nép lelkére legmélyebb hatású kíséretét nagyjában megtartván, e külsségek takarója alatt, azok keresztására.

tény szellemben

való

értelmezése

tanainak eszmei és erkölcsi érvényre juttatni. saját

E

czélra

semmi sem

látszott

útján lassankint a

tartalmát igyekezett

alkalmasabbnak, mint

346 születésének, tehát az üdv

alapítója

az új világvallás

anyagi és így az emberi érzésre köz vetetlenebb hatású forrásának megdicsítése és ünneplése. Hisz tanai

erre

már

a uDies

rávezethette

az

natalis

egyházat,

Solisn egymaga is önként mely a helyébe keresztény

szellem emléknapot törekedett állítani. De meg az hogy a húsvétban az Ür önáldozó halála és feltámadása s így a megváltás ténye, a pünkösdben meg

is,

az egyház

megalapítása és térít

látható

útjára való

már meg lévén örökítve, harmadik fünnepül amúgy sem kínálkozott alkalmasabbul és nevezetesebbül más körülmény a Megváltó születésénél, isteni

ebben az istenségnek emberré

s «

kiküldetése

lételénél, szóval az

igének testté válása o-nál.

Ez ünnepnek a téli napfordulat idejére való tétele küls körülményekben lévén adva, annak

egészen

bels, vagyis a keresztény vallás alapítása történetérl hzóló

hagyományokból

merített

igazolása

már nem

Az Úr nyilvános fellépésének egy ez idhöz elég közel es ünnepe már úgyis régebben szokásos volt s mind nevezetesebbé vált, kivált a keleti egyházban. Ez a Krisztus megkeresztelkedése és ebben els maga- megvallása emlévolt

valami nagyon

kére

tartott

a.

nehéz

vízkereszt

m. «megjelenés»,

a melyhez utóbb a

st

feladat.

ünnepe

(görögül

Epiphania,

Úr nyilvános megjelenése), napkeleti három bölcs (v. király) t.

i.

az

menyegzönek ugyanily vonatAz Úrnak az emberek közé jövetének és els mutatkozásának i.nnepét egyúttal a pogány újév ellenében az üdv tanával kezhódolatának,

a kánai

kozású emlékezete

dd

új

tüntetni,

korszak

innen

is

hozzájárult.

hajnalául e

nap

is

kívánta az egyház

«nagy-újév»

fel-

neve. S valóban

U1 ettl számították detét,

vált

sére

töhli százarlon

át az egyházi év kez-

míg az a késbb nagyobb nevezetességvé karácsonyra, majd errl is az Üdvözít születéelkészít négy (régebben hat) heti ádvent'-id a

nem

elejére

tolódott vissza.

Az Epiphania v. vízkereszt ünnepének hat nappal a pogány újév után való megülésére még- egy másik körülménynek is volt némi határozó szerepe. Krisztust ugyanis már az segyházban is (1. pl. Szt. Pál leveleit) nagyon kedvelt és közkelet hasonlattal második Ádámnak nevezték, s így semmi sem tetszhetett természetesebbnek annál a jámbor feltevésnél, hogy valamint az els Ádámot, a ki vétkével az emberiség üd«

fl

vösségét eljátszotta, a teremtés halódik napján alkotta

úgy a második Ádám, a ki önmaga feláldonemünket megváltotta, szintén az év hatodik napján nyilatkoztatta ki magát a világnak. Ne feledaz isten,

zásával

jük a

itt

mely

téli

ugyanis azt a régi zsidó-keresztény

évkezdet

is

világ

a

felfogást,

teremtésének

késbbi els napjával

mind

teljesebbé való

szerint valamint a régi tavaszi,

úgy

a

esnék egybe.

A

Krisztusról

szóló

legenda

kialakulása és szinezdése útján érthet, hogy a tanait

követk mind melegebb vonzódással

viseltettek a le-

genda

iránt,

fleg ha hogy a kereszténység gyors és nagy elterjedésének egyik nagy oka épen alapítójának általános

emberi

tekintetbe

veszszük,

oly igazán

emberi

és

mozzanatai

mégis

isteni fenségü alakjában,

egyszer élete történetének szerénysége mellett mégis oly megható és magasztos drámájában rejlik. Nem csoda tehát, ha a vízkeresztben ünnepelt, inkább elvi vonatkozású megjelenés mellett a hívek mindés

348

jobban vágyódtak az Úr testi születésének emlékét is mentül szemléltetbb elevenséggel évrl-évre fel-fellátni.

újítva

Ennek

az óhajtásnak

tehát

megfelelt

is

mintegy a'z egyház, mikor a Saturnáliák pogány ünnepeiben ujjongó örömmel üdvözölt egyöztes nap-

maga világosságának

ellenébe a

forrását helyezte di-

csítendképen. Krisztus

napjának

születése

ez

idre

tétele

nem

okozott a fenti évmeghatározásnál nagyobb nehézséget

mely

az egyháznak, a szert követte,

Alapul

ben.

aránylag

mint

mint sok más hasonló

ugyanis

vette

mód-

tökéletesen ugyanazon

itt

ott és

a

Megváltó

eset-

születésérl

még legbvebben

E

elbeszélését.

szóló Lukács evaugeli-^ta Keresztel Szent János fogan-

szerint

tatása után hat hónappal

késbb

kellett az istenfiának

Mária méhében testet öltenie, a minek emlékét az egyház csakugyan épen hat hóval a fenti nap után ünnepli Gyümölcsoltó Boldogasszony (márcz. 25.) napján. Ettl számított kilenczcdik hónapra kellett tehát mindezen feltevések alapján Jézusnak születnie, a mi deczember 25-ét adta az Úr els megjelenése ünne-

S ebben igen szépen meg

péül,

meg Dies

náliák

volt

lelve

natalis Solis invicti,

ten

a

való

összetalálkozás

Janus- ünnep

s is,

egyúttal

a

mely

st

a Satur-

megközelí-

polgári újév idejével az

ellenkez

látszat

daczára az egész fönti substructio kiinduló pontjául és indítékául

is

szolgált.

Mindezt igen

tanulságos

módon

adja

el Arany-

János a karácsony-ünneprl szóló homiliájaban, a mely 386-ban még csak tíz évesnek mondja e napnak a keleti egyházban való általánosabb ünnepszájú

Szt.

lését,

holott

Rómában már 354-ben

biztos

nyomára

349

Ez

akadunk.

a

is

mellett

szól

mutatkozott éget szükségnek

az,

középpontjában

hogy

tartások évezredes gyakorlata által

tartásoknak a gazdasági,

hogy épen a

tehát,

ünneplése

legelevenebb

Salurnaliák

s

pogány

e

különösen

szer-

e szer-

állami és családi élettel való

nagyon is nevezetesekké vált napokba keresztény szellem költözzék. Ennek árán aztán bátran megmaradhatott a hozzájuk szoszoros összefüggése révén

fzd

kásokból

mindaz,

mi nem

a

kirívóan az új tannal,

inkább

arra

nagyon

ellenkezett

is

st idomítható vonatkozásában

volt alkalmas,

hogy az

új

ünnep eszmei

tartalmából merítsen további fönnmaradására nemcsak

még

mentséget, de

jogot és biztosítékot

S majd mindjárt

látni fogjuk,

is.

hogy a Saturnaliák-

napjánál jóformán egy római pogány ünnep sem látszhatott a Krisztus születése örömnapjával való felcserélésre alkalmasabbnak. nál és a Sol invictus születése

Hála- és örömünnep volt mind a kett ós

s

a szegények

elnyomottak, a társadalom kicsinyeinek és legsúlyo-

sabban terheltjeinek megvigasztalására vonatkozó szokiválóképen az elbbit, melyen a

kások jellemezték rabszolgák

is

élvezhették pár rövid napig az aranykori

szabadság boldogító álmát.

A másik meg

egészen vilá-

úgyis mindenekben az

gos

természetéleti

újra

nni, ersbödni kezd nap diadalán, a szebb évez újra megnyert zálogán való örömet keltette

szak fel,

tehát

már

mysticismussal

jelentésével

azért, de teli

meg

a Mithras-tisztelet keleti

voltánál fogva

is

nagyon

jól bele-

egyháznak azon irányzatába, mely Krisztus alakját mélyebb értelm allegóriákban a pogány

illeszkedett az

képzelethez közelebb vinni igyekezett.

Megmaradt

tehát a Saturnaliákból és a Dies nataüs

-

350

Solis iuvicti

üunepébl

szokásokban

is

a karácsonyi szertartásokbau ós

mindaz, a mit könnyen át lehetett az

egész emberiségnek a

bn

szolgaságából, a tévelygés sö-

a megigazulásnak

tétségébl kiszabadító Megváltójára,

halottaiból feltámadt, tehát mintegy újjászületelt Napjára,

a szegények, elnyomottak és kisdedek barátjára magya-

Megmaradt els sorban

rázni.

dégeskedés, a szegények tése,

a Saturnaliákon dívott ven-

bvebb alamizsnában

részelte-

a közjótékonyság mélyebb értelemmel és költibb

színben való gyakorlása, a kölcsönös

ajándékozás, kü-

lönösen a cselédségnek és a gyermekeknek ajándékokkal

De még sok egyéb

megörvendeztetése.

való

is,

a

mit elég bajjal bírt csak az egyház saját tanaival any-

E

uyira-mennyire összhaugzásba hozni. lemetlen

—

járulékoktól

pogányszellemü

kíséritl

az

—

reá nézve kel-

ünnepek

e

nagyon

szabadulni

egészen

is

nem

igen bírván, úgy igyekezett opportunismusával e bajon segíteni,

hogy a Saturnaliák farsangi rakonczátlanságú

"

vigalmait

e

törekedett,

szent

st

id

utóbb,

tartamára legalább mérsékelni

miután már mélyebb gyökeret

vert tanítása a szívekben, e napról

majd innen

is

farsang végére tolta

ban

következ

böjt

élességével

ellentét

elbb

vízkeresztre,

továbbra, a karácsonyi ünnepkört bezáró ki.

Itt

szigorú is

ugyanis az orgiára nyomvezeklési

hozzájárult

ideje

ahhoz,

bacchikus rjöngésbe tántorodott lelkeket

már hogy

bnbánó

az

a el-

mélkedésre serkentse.

Ha

az egyháznak a Saturnaliákkal

állását akarjuk kell tekintettel

midn

megítélni, ezen kívül

szemben

még

foglalt

két dologra

lennünk. Elször, hogy ez ünnep akko-

a kereszténység Rómában és a görög római mveltség ekéjétl többé-kevésbbó mélyen felriban, a

!

3nl

meg

szántott területeken is

nem

kezdett honosodni,

már maga

egy átalakuláson és sok olyan változáson ment

melyeket a hozzá keveredett

volt keresztül,

másnem

ele-

A

másik meg a napfordulati ünnepeknek a római birodalom határain túl, a barbárok eredeti

mek

okoztak.

ethnikus hitében és szokásaiban úgyszólván világszerte

hasonló vonásokat mutató jellege. Velük szemben utóbb ugyanazon eljárásnak ismétlése lett szükséges, a melyet

Rómában már

St

egyszer

jó sikerrel megkíséreltek.

s elég

ha pontosabban szemügyre veszszük a dolgot, azt

látjuk,

már a római Saturnaliák vannak némi nyomai. Legalább hogy ilyekre némi alkalmul már a keresz-

hogy

kétségtelen,

eljárásnak

ez

eltt

elkeresztelése

is

ténység bölcsjében

rülmény,

más hasonló

szolgált egy s

is

els sorban

így

kö-

és legközelebbrl a zsidók

st épen a késbbi keresztény karánagy napjával találkozó templomszentelési emlékünnepe, a melyet Josephus Flavius, a zsidók történetírója, egyéb nevei meEett ra tpihxa (a tüzek, ugyanez idvel,

csony

világosságok,

De

ily

gyertyák vagy fáklyák) ezímén

örömtüzek gyújtása

lyák hordozása is

egyike

a

a

és viaszgyertyák

említ.

fák-

Saturnaliákon dívó szokások között

legjellemzbbeknek.

hogy a Rómába

is

meg

és

a

Természetes

római hatás

alatt álló

tehát,

egyéb

helyekre került zsidók és zsidó-keresztények e deczember

végén

nagy

ujjongással

fáklyahordozásban

saját

nyaik egy vonásának az

ilyen

és

kivilágításban

és

hagyomá-

visszatükrözdését látták, kivált

hasonlóságok

platonismus

való

népies és vallásos

kiérzésére

gnosticismus

az

révén

alexandriai

nagyon

jól

új-

el-

készített korszellem vezérlete mellett

Csoda-e aztán, ha az éjszaki barbár népek, így kü-

8V2

lönösen

a

germánok

és szlávok

közé

is

elöreliatolt s

ekkor már számos görög-római pogány elemmel kereszténység

itt,

de

másfajta,

e

alapjában

telített

véve az

antikkal egy eredetíí pogánysággal szemben ugyanazon

módon

nem

jár el a karácsonyt illetleg, a melyet

—

—

már

els ízben elég sikeresen követett volt, mikor a római Saturnaliákkal kellett megalkudnia E késbbi idbl való újabb megalkuvás eredményei mai karácsony- ünnepünk azon elemei, a melyek annak sem keresztény hitéleti, sem az ezekhez járult görögrómai s talán némi részben zsidó ethnikus jelentség is

'?

nem

vonásaiból ki

telnek.

így mindenekeltt az ünnep mai napság dívó alakjában oly nagyfontosságú karácsonyfa. E fenyfácska ragyogó gyertyáit ugyan ott láttuk óta

164. év

ennél

ott az

kimutatható zsidó is

nem

régibb

már

a Kr.

Chanuka-ünnepen

e. is,

tanúsággal igazolható (a mivel

hogy csakugyan azonban éjszaki eredet s a germánok téli napfordulat- ünnepébl s annak legjellemzbb hagyományos járulékaiból került azonban

régibb)

akarjuk azt mondani,

Saturnaliákon

is.

A fenyág

a karácsonyi jelképek közé.

öröme,

a

meg

mindenféle

lassú

elrehaladásában

utóbbi

A

gyermekvilágnak ez az

gyertyácsKákkal ós aranyozott gyümölcscsel csecsebecsével

nem

is

teleaggatott jutott

idkben azon országokba,

el

fenyfa,

csak a leg-

a melyek

közelebb

esnek a görög-római kés-kori mveltség középpontjá-

Ezek ugyanis keresztény szokásaikban is inkább némi részben a kelta pogányság meghonosodott idegen elemeit mutatják, mint a germán-szláv ethnikus hitrendszerokéit. Holott emezek a túlnyomók Északeurópa népeinél, a melyek már a hoz.

az antik ós legfeljebb

:

353

római birodalom hanyatlása korában,

st

részben

el-

mveltség meggyengült

az ókori

bukása után kerültek

beolvasztó hatásának legszéls hullámfodraival rövidebb ideig tartó vagy csak futólagos érintkezésbe.

kiegyenlítdésnek manap már rendkívül gyorsan természetes, hogy kevés id

A

haladó folyamata mellett

múlva már ezek a különbségek is mindinkább el fognak mosódni, a mint az egyre cosmopolitább egyöntetség felé szürkül mveltebb osztályoknál már jóformán

el

ma már

enyésztek. Itt

is

hogy nemzeti

dani,

különbség nélkül

és

—

a

mi több

középmértéke.

mert az embernek minden

mellett

lemz

is

még

monvallási

közös világszerte a karácsony ün-

is

neplésének bizonyos kes,

azt lehet

—

És nagyon érde-

spirituaüsta hajlamai

alapjában materialis természetét fölötte

hogy

az,

e

középmérték

jel-

épen azon karácsonyi

szokások összetételébl áll, a melyek sokkal közelebbi vonatkozást mutatnak a napfordulat gazdasági és ter-

mint a Megváltó születése emCsak igaza van Horatiusnak

mészetéleti ünnepéhez,

léknapjához. Hiába

Quo semel

est

!

imbuta recens servabit odorem

Testa diu.

A mi

a karácsonyt

még

a

mi

sivár,

ép oly kevéssé

mint nem antik és nem saját tsgyökeres szellem korunkban is fontos nemzetgazdasági tényez színében tünteti föl a manchesteri iskola legkonokabb

keresztény, a

hívei

eltt

is,

az a SaturnaHákon

dívott

ajándékadás

melynek epigrammái egy-egy kötetében (a két utolsóXénia XHI. és Apophoreta XIV.) az ókori

tombolaféle ajándékkisorsolás

és

szokása, a

Martialis

ban

:

=

élet ismeretére

=

nézve rendkívül becses emléket

Katona Lajos tanulmányai.

II.

állított.

Í3

354

Ez ajándékok ós játékok pedig a Saturnaliák oredetilcj^ vallásos értelm vondégeskodésének járulékai egyfell, míg másfelöl a mi karácsonyi és újévi ajándékaink és társas- meg szerencsejátékaink sei. Ugyancsak Martialisnál már a diórajátszás ma is igen népszer karácsonyi szokását is megtaláljuk (V, 85). Persze, hogy a

gazdagok már ekkor

is

sokkal

értékesebb tételekért

koozkáztak.

A mai

napig is fennmaradt karácsonyi szokásoknak számos hasonlóságát emelhetnk ki babonáknak és mind az antik, mind a kelta és gerraán-szláv pogányság napfordulati ünnepeinek liagyományos gyakorlataival, ha erre itt terünk lenne. Annyi azonban talán már az eddigiekbl is kiviláglik, hogy a karácsonyünnep és bizonyos értelemben az egész karácsonyi id. a mely legtágabb határai közt advent elejétl a farsang végéig, tehát a téli napfordulatot majdnem egy hóval

megelz idtl

egészen tavaszelig

tart,

még

a keresz-

második ezredéve végén is tele van ténység pogánykori emlékekkel, kivált ha az si hagyományokéletének

hoz

csonyt

Megtaláljuk

eredetét,

ós Strenae

foszlánya

bizonyos

rencséthozó

is

dívó

vallásosabb

mutat.

a is

szokása

Megvan a

velk érintkez üpaliák meg

étkek ós ezekre (pl.

nálunk

keresztény hatást

turnaliák és a

egy

ünneplósi

emlékeket a kará-

/ío/cda-járásban, melynek francziaminden másnál feltnbben vallja római

holott

már erösebb 1.)

ez

megelz

országi alakja

(jan.

néposztályok

ragaszkodó

szívósabban

módját tekintjük.

Sa-

a Calendae

(ugyanaz) római ünnepeinek egy-

karácsonyi

és

vonatkozással

újévi

hagyományos

lév némely ajándékok

hagyományos alakú kalácsok és a szerészleteiben is. Ugyanezek közt

mnlacz)

355

számos germán és szláv pogánykori maradvány is tanálunk bizonyára elvétve egy-egy a ma-

lálkozik, söt

gunk skorából fennmaradt, de színehagyottságában alig felismerhet töredék is. Csak keresnünk kell ket, s a rokon népek még épebb pogánykori maradványai segítségével bízvást rájuk fogunk még akadni ha

—

el

nem késünk

felkutatásukkal.

veszedelemmel van

összekötve,

A

késedelem avval a

hogy

számos

becses

emlék örökre elkallódik S talán sehol sem oly nagy koczkázat, mint épen nálunk, a hol annyi és oly sokféle idegen hatás érte a lehet legkíméletlenebb roha•mossággal népünk tsgyökeres szellemét, még mieltt !

ez

tulaj donképen

egészen

sajátszeriívé

volna

tudott

jegeczedni a népvándorlás viharának utolsó nagy hul-

közben. Meg aztán ne feledjük azt sem, hogy eleink már nem abban a korban tértek meg az egyedül üdvözít egyház kebelébe, a mikor ez még egyet-mást elnéz s a saját eredetére is szerényebben emlékez anyaként fogadta ölébe a pogányság megtér gyermekeit, hanem a mikor már ezer éves uralmára büszkén s épen hatalma tetpontján állva, könyör-

lámverése

telenül irtotta és kárhoztatta mindazt, a dult,

nem

st megmerevedett tanúsította

pogánykori get,

tanaival össze

mi megszilár-

nem

Tehát

fért.

többé a megtérített néppel és ennek

emlékeivel

szemben

azt az engedékenysé-

a melynek régebbi, az új tan üldöztetéséhez

idbl

még

jellemz példáját látjuk a karácsony- ünnep eredetében s pogány szokásokhoz való

elég

közelálló

oly

alkalmazkodásában.

23*

APRÓ SZENTEK. A

keresztény egyház

legalább

a Kr.

is

u.

11.

sorában

ós vértanúi

szentjei

század

óta

ünneplés

tárgyai

azok az ártatlan kisdedek, kiket a Máté evangéliumában feljegyzett (II., 16 18.) jámbor hagyomány szerint

—

Nagy Heródes, az idumaeai Antipatros

fia,

Bethlehem-

környékén azzal a szándékkal raészároltatott le, hogy köztük a zsidók Messiását, féltett trónja követeljét is leölesse. E régisége mellett azonban az ünnep idpontja jó sokáig ingadozott, a karácsonytáji többi emléknappal ben

és

Ennek oka azonban egyszeren az, hogy maga ünnepkör középpontja régebben a Vízkereszt volt.

együtt. ez

Errl

csak

a

IV. század vége

embertestben való

felé

hárult át a Jézus

els megjelenésének, tehát már

a

születésének ünneplése az ifjabb Karácsonyra.

Az Apró szentek napja különben már az evangélium tanúsága szerint a Vízkereszttel, legalább

napkeleti

bölcsek

Máté imént

szorosabb kapcsolatban állott

annyiban, a mennyiben ez

hódolatának

idézett helye, a

versek, egyenesen a

rülménybl

is

folynak,

az

emléknapja.

Heródes öldöklésérl szóló

mágusok jöttébl és abból a köhogy ezek Herodestl tudakolják

a zsidók újszülött királyát, kinek csillaga vezérelte.

A

a

Hisz

Karácsonynyal való

ket

szorosabb

Judseába kapcsolat

-

357

különben már csak azért sem lehet

st

zadnál,

talán

szentek napját

ennél

megelz

is

régibb az V. szá-

fiatalabb,

mert az Apró is a Ka-

két ünnep kijelölése

dátumának végleges megállapításától függött Ez pedig, jóllehet már 354-böl említi egy római ünnep

rácsony

jegyzék, legalább a nyugati

egyházat illetleg, általá-

nossá csak Justinianus császái* egy

törvénye

erejével

emelkedett.

Ugyanez idtájban válhatott

el a

Vízkereszttel való

kapcsolatból és csatlakozhatott negyedik napul (decz. 28.) az

Apró szentek ünnepe

is

a Karácsony mellé.

Megkönnyítette ez áthelyezkedését bizonyára az

is,

hogy valamint a Karácsony a római Saturnaliák, úgy az Apró szentek napja az elbbiekkel kapcsolatos Sigillanák pogány ünnepének örökébe lépni volt hivatva. Legalább rész szerint, minthogy másfelöl e pogány ünnep egynémely vonása a Saturnaliákat kiszorító Karácsonyban szintén elég jó menedékre talált. Viszont az Apró szentek napján dívó népszokások némelyike

meg

a

szik

fel.

laj

és

Saturnaliákon gyakoroltaknak örököséül ismer-

Egyébiránt az egész karácsonytáji id, a mely tudonképen már Advent els vasárnapjával kezddik Vízkeresztig

körülbelül

tart,

pogány ünnepkörnek a helyét középpontja volt utóbb

4,

st

nepe. Ehhez napja, jan.

hogy a

1-jóig

a

ugyanily hosszúságú

foglalta

el.

Saturnaliák eleinte

1,

Ennek csak majd 2

—

3,

a csatlakozó Sigillariákkal hétnapnyi ün-

meg már

oly közel esett az Újév (Strenae)

decz. 17-én

kezdd Saturnaliáktól egészen

meg sem sznt Eómában

az ünneplés, aján-

dékozás és dzsölés. Ez az általános czéczó és dínom-

dánom pedig

oly

mólyen benngyökeredzett a megtéri-

o-)H

tendö

po^iiiiy

liogy

l('ll\ekl»cii,

valaliogyaii

vele

tudott

az

boldogulni,

keresztény színezetet adott

íiz

egyház csak

ha

ünneplésnek, de az avval

járó szokásokat, bármily idegenek valának tanai szellemétl,

nem a

feljebb enyhíteni és

úgy valamikópen

irtotta

ki teljesen,

is

ezek az ö

hanem

leg-

maga ünnepeivel vonatkozásba

juttatni igyekezett.

A

Satnrnaliák, kivált az elnyomottak, a rabszolgák

ós a társadalom egyéb

velk

ünnepei, a

mostoha gyermekeinek az örömpedig kiváló-

kapcsolatos Sigilláriák

képen az apró nép megörvendeztetésére szánt napok voltak. Mind amazokon, mind ezeken általános ajándékozás volt szokásban, a mely a Strenas újévi ünnepén is folytatódott.

A

Sigillariákou különösen

is

sok mindenféle

szabadságot

fleg Ezek különben

gyermekeknek,

a

bábukkal való megajándékozása

divott.

engedhettek

meg ma-

napokon, ép úgy, mint a rabszolgák a Saturnaliákou. Mint amazok gazdáikat, úgy a gyermekek a

guknak

e

felntteket szabadon és büntetlenül boszaiitliatták mókáikkal és mindenféle pajkoHkodásiikkal. iM^pzclhetjük.

hogy a fescennini dévajságok lioniiljan és a farsangi bohóságok classikiis s/.íilföldén, e tréfák ugyancsak kemény próbára vetették a római 'gravitas- ünnepies komolyságát.

De

az év e bolond szakában,

gyümölcseinek egyúttal

a

teljes

foi-dulin-a

a

betakarítiisa

került

jiap

inrly

utáni

valaha

a

hálaadás

fold

és

újjaszuletésén való

öröm ünnepi ndH. mindenki, még a legránczosabb homlokú augtír is. szívcsen átengedte magát az általános dáridónak. köntössel,

a

A

tógát felcserélték csuklyás

d(»inin(')k("iponv

séxcl:

íilai-ezosok

pongyola csa))atai

359 futkostak az utczákon

;

járó

fáklyákkal, zenével

kör-

harlekin menetek gajdoltak végig az egész városon csörgó'sipkás elde, különben is az itáliai népies bo;

hózat, az Atellana egyik állandó alakja, jól elpaskolta,

épen

a kit

és

síp-

dudaszó,

mámoros fk felé is

a csattogó pálczájával. Hegyen- völgyön

ért,

táncz

és

lakmározás

;

koszorús

ide s tova röpkedö élezés ötletei

és

minden-

a levegben, közben-közben egy-egy mérges fulánk

azok

máskor ilyet nem hagynának megmost a szent hagyomány tiszteletébl

ellen, a kik

torlatlanul, de ezt is

trni,

st

hozzá jó képet vágni kénytelenek.

Az általános dévajkodás és az urak, meg az idsebbek tekintélyének e napokon fel sem vevése volt tehát a Satm'nahák és a reájuk következ Sigillariák egyik fbb jellemvonása. Mi természetesebb, mint az, hogy ez ünnepi szokásokból valami az Apró szentek napjára is áthárult, a mely épen a Sigillariák ideje helyezkedett a pogányság alkonyulata idején. Ez annál könnyebben megtörténhetett, minthogy ennek a kivételes rakonczátlankodásnak valami mélyebb er-

tájára

kölcsi értelmet

tulajdonítottak,

is

és

malasztban való részesülést reméltek.

általa

A

bizonyos

Sigillariákon

ajándékozott agyag, bronz, utóbb a fényzés emelkedtével

pedig

ezüst-

és

arany-bábúk

és

szobrocskák

még régebben váltemberáldozatokért. De ugyan-

ugyanis eredetileg bálványképek, ságjelek voltak, a hajdani

ezeket ábrázolták a Saturnáliákon gyújtott színes viasz-

gyertyácskák

is,

karácsonyfánkon

a melyek is

késkori utódaival a mi

találkozunk.

Nem ok nélkül engedtek tehát e kivételes napokon annyi szabadságot a rabszolgáknak és gyermekeknek, hanem annak homályosan dereng

tudatában, hogy ez

360 általános

vénye

örömünnep az skor ama barbár

alól való

felszabadulást

is

vallási tör-

melynek

jelképezi, a

ércz-igája alatt valaha társadalmi állás különbsége nél-

kül valamennyien raboskodtak.

Saturnus, a kinek ne-

vével a Saturnaliákat kapcsolatban

ha nem

tökéletes

párja

is

a

lévknek

tartották,

Kronosnak,

görög

de

annyiban találkozik ezzel, hogy valaha ö is ember-, kivált gyermekfaló istenség lehetett, még pedig a regé-

nek nem pusztán ságos

allegóriái

értelmében,

Ha késbb

«Kindlifresser».

helyett ilyek ábráival, gyertyácskákkal,

való-

áldozatok

st

végül

em-

mind jobban szeerkölcsök egyik eredménye. De ezek sem törül-

berformájú kalácsokkal lídült

hanem

eleven

is

hették ki végkép a régibb

beéri, az a

kannibáli

idk

emlékét, a

mely valamely újabb rokonjelenség ötletébl gyarapult ervel lép a köztudatba. Dyenül szolgálhatott a Saturnaüák és Sigillariák szokásaira vonatkoztatva a félig

keresztény,

félig

po-

gány Eómában a gyermekgyilkos Heródes emléke. Áldozatainak ünnepén ketts okuk lehetett az evangélium mellett még a pogány szokásokat és hagyományokat is tartó skeresztényeknek arra, hogy gyermekeiknek egyet-mást engedjenek és ajándékozzanak.

Az ajándékozás utóbb a Karácsonyra összpontosult ugyan, de

nem mindenütt

és seholsera kizárólag. Kijut

belle a Karácsonyi ünnepkör egyéb jelents napjainak, közöttük az Apró

bizonyos

szentek

szolgálatok

ünnepének

ellenértéke

is.

De

itt

már

gyanánt, a melyeket

gyermekektl várnak a felnttek. Szóljanak magukért az Apró szentek napján világszerte dívó népies szokások, a melyek közül itt csak néhány

épen

a

e részben

példán akarjuk a legjellemzbbeket bemutatni.

:

:

361

Nálunk az Alföld

déli vidékein,

környékén, de mindenütt az

n.

u.

is

Igaz,

odericsolás.

különösen Szeged

szokásban

hogy

van

e ,neve

e

napon

vallomása

eredet szokást a felnttek is gyakorolják. és Tápén a férfiak verik végig az asszonyokat és leányokat mindaddig, a míg e kérdésre az aprószentek ?» azt nem felelik: « Hányan vannak .Száznegyvennégyezren.' Ezért diót és mogyorót kapnak szerint' szláv

Szöregen

pl.

.

ajándékba, másutt

A

meg

pálinkát, bort,

st

dió és mogyoró ez idtájt hagyományos.

pénzt

is.

Valamint

nálunk, kivált Karácsony és Szilveszter éjszakáján, úgy rómaiknál a Saturnaliákon is dívott a dióra való

a

játszás.

Az odericsolás czólját egy másik ilyen alkalommal mondani szokott versike árulja el, a melybl kitnik, hogy egészség osztás a vesszzéssel járó szándék Erre !

hazánk egyéb vidékeirl gyjtött többi adat is. lielyütt, kivált a himl, rüh és egyéb kinémely így ütések ellen tartják e vesszzést jónak. Bácsmegyében

vall

a

a kisebb gyermekeket verik el hajlékony nyírfavesszvel

egészségosztó nagyobb fiúk. E közben verseket mondanak, melyek valamely régebben e napon eladott

az

Herodes-játék töredékei lehetnek. Ilyenek játszása

pl.

az

erdélyi szászoknál (Nagysiken) 1750-ig évenkint szokás-

ban

volt.

Másutt a fenti kérdésre, hogy hányan vannak

az aprószentek ? azt szokás felelni

:

365- en.

mind a németeknél, mind a gyermekek fenyügalylyal járnak

Karinthiában lakosságnál a

házról-

Míg a felntteket a galylyal megcsapkodják, mondanak, mely fordításomban így hangzik

házra. sikét

szlovén

Fenyügalyam vígan suhog, Egészséget osztogatok,

ver-

36S Soká éljen Egészségben,

Engem

pedig szeressen

!

Ezért aztán ajándékot kapnak, mely többnyire aszalt

gyümölcsbl,

dióból,

almából

helyenkint pénzbl

és

is áll.

Jellemz a

gazda

a

pogánykori eredetét még hogy némely helyütt e napon

szokás

a

és

jobban megvilágítja

az,

gyiwiölcnfáit

is

végig

azon hitbent

veri,

hogy erre bven teremnek. E verésnek tehát ugyanolyan termékenyít, áldó, szaporító, gonosz hatást elhárító ert tulajdonít a homályosan bár, de még mindig feltetsz pogány szellem, mint a mint a fescennini pajkoskodásoknak tulajdonítottak a régi rómaiak gazdasági, családi

ünnepeiken.

állami

és

A

mit

a

fas^-

cinnmmal, a termékenység jelképével, akartak elérni a rómaiak az irigy és ártani sóvárgó szellemek megfékezésére, ugyanazt óhajtja a nép még ma is világszerte a sok termékenyít és áldó babonával. Ezek gyakorlatára idejének

napján ártatlan

pedig

tája

az

a

sidk

óta

legalkalmasabb.

áldás

és

egészség

a

napfordulat

téli

Hogy Apró

gyermekek hatalmában van, az

e

tény vallási értelmével függ össze részben. részben, mert a mint láttuk,

némi alapja

vonatkozású ünnep pogány eldjében

szentek

elssorban

osztása

is

az

nap keresz-

De

csakis

az evangéliumi

meglelhet.

Apró szentek napján divó íiamand szokásból is, a mely szerint a gyermekek a bethlehemi kisdedek emlékünnepén valósággal felfordítják az egész házat. Valamint a római Saturnáliákon a rabszolgák és a gyermekek voltak az urak, és teljesen felfordult világot játszottak vagy egy hétig úgy Belgiumnak, Kitetszik ez az

:

363

kivált

flamandok lakta vidékein,

mekek «én

nagyszüleik

és

szüleik

anyuska vagyok» kiáltozással ugrán-

atyuska, én

öregek

doztak

az

legyen,

meg

Hogy

nyakába.

az

örömük

teljes

ket. Francziaországban

ajándékozzák

is

decz. 28-án a gyer-

ruháit öltve magukra,

fleg Párizsban, régente e napon a hivatalba lépk, az újoncz tanulók s egyéb kezdk, a kiket trémeg,

fásan

«

föléjök

csrek»-nek

sárga

adót fizettek.

A

rendelt

a

elöljáró,

szamárháton nyargalva szentelt

vízzel

(•szamarak

csonka emléke naliák

meg.

csrüek*

sárga

végig

a

Ebben

középkori

egy

apátja,

városban

kétségtelenül

és

a

ünnepének egyik

Ez ünnep pedig szintén a Satura mely ellen az egy-

egyik kési sarjadéka,

ház váltig irtani.

rejlik.

c

vezette

hintette

bolondok"

és

(béjaune) hittak, bizonyos

párizsi kollégiumok e héjaiinej&it

küzdött

ugyan, de teljesen

Egyes nyomai még most

a karácsonyi

mysteriumok némely

is

nem

ott

tréfás,

durva pajzánsággal fszerezett részletében.

különben

is

meg

volt a jussa az

tudta ki-

bohóskodnak sokszor elég

A

szamárnak

Apró szentek

és az

ünnepkör szertartásaiban való részvételhez. Keresztet visel hátán menekült a Herodestl üldözött Megváltó kisded korában Egyiptomba, és szamárháton vonult be utóbb diadalmasan a nép egész karácsonyi

hozsannáival üdvözölt Messiás kínszenvedésének városába.

S

valamint

már

születésekor

egész

szent

sereg

ártatlan vértanú

került ki miatta a gyermekek soráúgy diadalmenetén is a gyermekek üdvkiáltása esett isten- emberi szívének legjobban. ból,

Méltó és ill tehát, hogy születése napján és az Apró szenteknek ehhez oly közel es ünnepén ma is örömmel teljenek el a zsenge szívecskék, melyekben a

!

:

mi kis Jézus

A

mennyei képe még oly

tisztán

tükrözdik.

bethlehemi kisdedek vértanúságának emléke az egy-

ház srégi hymnusainak különben komor fönségébe is egy enyelgöbb sugarat ejt. s rózsákat hint e mosolygó angyalsereg égi játszóterére,

midn

így ünnepli

Szent vértanúk virágai, Kik alig láttatok napot, S mint fesl bimbót a vihar, Letört az Urnák ellene,

Üdv

néktek. Krisztusért halók

Els

zsengéi, kisdedek,

Kik fenn az

égi trón

Babéritokkal játszotok

eltt

ket

A BETHLEHEMI CSILLAG. három

Kelet

bölcsei látták a csillagot.

Francziaország irodalmi és mvészeti életének századvégi mozgalmaiban

nagy része

nak. Salis Rudolf, e híressé vált

vagyont

szép

alapítója,

mvészi kör magának a köréje

írói és

szerzett

tömörült tehetségek ügyes

Chat noir-

volt a

A

felhasználásával.

szelle-

mes graubündeniben, minden czigányos hajlama mellett, jó adag svájczi élelmesség lappanghatott már akkor, ecsetet

midn

hogy az

az a szerencsés ötlete támadt,

és tollat

Kissé a zenéhez

a csapláros értett,

is

s

kancsójával így

cserélje fel.

keresve

se

lehetett

volna nálánál alkalmasabb embert találni annak kivitelére, a mire,

kozott.

ségek,

A

úgy

látszik

félreismert vagy

éppen a legjobbkor fel

nem

vagy a magukat ilyeneknek

vállal-

ismert igazi tehettartó

vesen csatlakoztak hozzá, hogy a reklám

titánok

egy

szí-

új fajá-

reményük nem volt hiú. nemsokára közelebb költöhomályából kikerült néhány

val próbáljanak szerencsét. S

A

kis külvárosi csapszék

zött Párizs

szívéhez.

A

nagyobb név csakhamar kisebbeknek

is,

kik

hírt és elismerést

amazok

Catulle Mendés, Verlaine,

fényében

szerzett a

sütkéreztek.

Rollinat, Xanrof versei és Oaran d'Ache geniális rajzónja meghódították a «Fe-

366 kelé macska" -nak

mvészi

az egész

Szajna- város

irodalmi ós

gourmet-it.

Egyik legnagyobb diadalát azonban akkor ülte a a most már fényesebb keretbe foglalt bohéme-tanya, mikor 1891 karácsonytáján a legsibb drámai mfajnak, a mysteriumnak feltámasztásával gyarapította msorát. Fragerolle és Kiviére, a Marche á VEloile szerzi, szerencsés kézzel rue Laval nevezetessége,

hagyomány legmélyebb rétegébl vonták el, a kenépdráma legsibb alakjából merítették annak a remek kis oratóriumnak a tárgyát és hangulatát, a a

resztény

melynek megcsodálására az egész

kételked

hitetlen és

Párizs elzarándokolt.

A

lehet legegy-

siker óriás volt, eszközei pedig a

szerbbek.

A néhány csillagos ég.

arasznyi

Aczélkék

közt, a lágyan zsongó

marionette- szinpad

díszlete a

mezején a sok apró fénypont

harmónium -zene

jaira egy ragyogóbb, a többinél

áhítatos hang-

nagyobb

csillag

támad.

Fénye mind áthatóbb tündökléssel rezeg, s egy megcsendül meleg barytonhang énekére megindul a kis haladók vándor-

szín keleti szögletébl a csillag után lása.

Pásztorok, halászok, rabszolgák, bénák, koldusok,

mindenféle

kór

testi és lelki

vitézek, urak és királyok

:

rabjai

az egész

;

majd

bölcsek,

emberiség kor és

nem, rang és mód különbsége nélüül felkerekedik. Sr, s mindig tömöttebb sorokban zarándokolnak a csillag után, míg el nem érnek a betlehemi jászolhoz, a hová a csodás égi jel fénye mindnyájokat vezérletté. Hódolatukra hirtelen változással egy egészen más kép, a golgothai jelenet következik. Az elborult égrl letnt a nap, elsápadt rajta a hold, s nem fény-

—

367

lik sötétjén

egy árva csillag sem.

A

küldetésében két-

ségbeesett Mesiás ott a kereszten, s a jelenet tolmácsa) az evangéliumi sal ér véget

:

fönség ének,

nem, mért hagytál el engem A coup remekül beütött

verseit és serahpi zenéjét. is

ban fekv kisded és czinkostársai

A

bélpoklosok, a ezéda

De

az aranyat Salis gazda

s

A tömjén századunk magával mégis oly meg-

hasonlott szelleme dicsségére égett.

a blague

Az

hatású

mbl,

honában

újkori

.

.

lelkének

A myrrha

pedig

illataként áradt

a mely ily csodát tudott tenni

.

dráma bölcsjétl, a mely

játékhoz hasonlóan szintén az oltár

karácsonyi és vízkereszti játékok szetétl e décadent

k

mellé, a jászol-

be.

csak a költészet halhatatlan

bvös

Iste-

!)

pásztorok

lábaihoz.

zsebelték

végének önmagát istenít,

a

(Én

Lelkükben egy pillanatra

együgy

odaborultak az

feljajdulás!

és leányai,

fiai

a

élvezték

sabakthani

mind kéjes borgyönyör mysterium áhítatos

Babylon elvetemedett zongással

e szívetrázó

lamma

Éli,

Éli,

az antik szín-

mellett rengett a

naiv,

csemegéig mekkora

népies

költé-

távolság

!

Az

emberi szellem ellentétek közt csapongva, mindig kész

ma megtagadni azt, a mit tegnap istenített, s holnap imádni a ma megtagadottat. Julianus Apostata még nem

egyszer fogja a kétségbeesés hangján elismerni, hogy megint csak gyzött a Galileus. S a szelíd varázs, a melylyel minden fegyvernél jobban hódít még a legmakacsabb lelkek közül is, örökkön a fölülmúlhatatlan fenség dráma, a bethleherai jászol és a Gol-

gotha közt

lev mysterium

leszen.

3Ö8

E dráraa els ós utolsó felvonása köré csoportosulnak az egyház legfbb ünnepei s a velük összefügg népszokások. Ha ezekben a legkülönbözbb népeknél annyi az egyezés, annak a katholikus vallás bámulatos erejében van az egyik oka. hogy máris sok közös, vagy legalább hasonló népies, pogány elem alapján került a keresztény ünnepek újabb rétege. beolvasztó ós egységesít

A

másíik pedig abban,

valamenyEzeken annál érthetb-

Meglátszik az a karácsonytáji szokások nyijén.

Meg

a vízkeresztieken

is.

mert míg a karácsony ünneplésének népies mód-

ben,

jaiba

nem

egy

különbségek,

eltér

addig

vonást vittek

be az

éghajlati

ilyenekre a vízkeresztieknél

igen volt ok és alkalom. az evangélium. (Máté

2.

nem

Közös alapjuk nagy részben

Ehhez csak kisebb

fej.)

járu-

mint a karácsonyi szokásokban, régibb pogány emlékek. De hogy ilyenek itt sem hiányzanak teljesen, azt mindjárt látni fogjuk. Belgiumban, Németalföldön, Francziaországban, kivált pedig Angliában, de Németország és Svájcz franczia hatás alatt álló, vagy volt vidékein nagyon lékokkal elegyülnek

itt,

van terjedve a babkirály választásának vízkereszti Az ünnepi ebéd étkei során egy hagyományos alakú kalács kerül az asztalra, a melybe egy babszem el

szokása.

van belósütve.

A

társaság legifjabb

tagja,

rendesen a

család valamely kiválóan beczézett kis lurkója, az asztal

alá

jére áll

búvik, s

meg

néhol

látatlanban

A

ket az asztalkör tagjainak. fel s

épeuséggel az asztal teteaz egyes

odaítéli

kalácsszelete-

kalácsot a gazda

kérdi a kis ítélmestert. kinek adja

azt a darabot.

Az els

néven a szegényeké,

szelet

kik

a

azonban a legtöbb

ezt

vágja

vagy

(Jóisten része"

helyütt,

si

hol e

369

szokás dívik, kántálni, koledálni •A

részükért.

A

met magában

már

foglalja, az a

a szerint, a

szon

maga

Az

mely

a

nnem els

személyre

hogy vagy királynét válasz-

így kijelöltnek

élettársat, királyt

mellé. S aznap aztán korlátlan

rendelkezik az egész

a babsze-

babkirály vagy babkirályné,

mint him-, vagy

jutott a szerencse.

másnembeli

járnak a házakhoz

is

kire az a szelet jut,

társasággal.

Kivált

dolga,

hatalommal az asztalnál

lakoma közben. Mikor a király vagy a királyné iszik, mindenkinek innia kell, s a ki ezt elmulasztja, arra valami bohókás büntetést mér a babkirály vagy királyné.

Angliában, Belgiumban és Németalföldön e királyt

lön e czélra szolgáló

A

sot.

azonban hogy kükártyalapok közül húznak sor-

némely helyütt úgy

is

kire a király képét visel

a lakoma

feje.

E

kártyákat

választják,

kártya esik. az lesz

király lapoknak

hívják,

s

ünnepre vonatkozó, vagy egyéb tréfás versikék is vannak rajtuk. E szokás igen régi eredetíí és alighanem szintén a római Saturnaliák egyik emléke. Ilyenekül ismer-

régies fametszeteken kívül az

szenek

fel

a karácsony-táji szokások

nek a pogány

jórészben, a mi-

idbeli

és a keresztény ünneplés

kozásán kívül egy más fontos körülmény

St

talál-

is lesz

az

mondhattam volna, hogy a legfontosabb. sidk óta minden ünnep leglényegesebb része a lakoma, a tor. E nélkül az sember egyáltalán nem tudott ünnepelni és késkori pallérozott utódja is híven rzi meg az ünneplés e

oka.

fontos

helyett

bátran

azt

is

hagyomány- szentelte felemét. Torral ülték

ma

is

világszerte

a családi

élet

fbb

jelentsebb mozzanatait, a legjellemzbb Katona Lajos tanulmányai.

II.

s

ülik

ünnepeit,

még leg-

népszokások 24

-

370 középpontjait.

De valamint

nász

a születés,

és a te-

metés legnagyobb családi ünnepei, úgy a vallási és állami élet vörösbets napjai is lakmározási alkalmak

Hajdan

mindenkoron.

valának

mértékben, mint ma,

s

még

jóval

nagyobb

mentül régibb idben, annál

érthetbb módon. Az skori kezdetleges gazdálkodást a csekély elrelátás, és így a nagy koplalások, a ritka jóllakás, de aztán annál bségesebb dzsölés jellemzik. Ebbe némi mértéket visz be a haladó felvilágosodás és a jövrl való mind takarékosabb gondoskodás. Ott azonban, a

si hagyományok még

hol az

teljesebb

napjainkban

elég alkalma kerül

neplésnek. Ilyenek a nép

téli

lakoma -szokások,

közel

es

farsangiak.

fell a karácsonyi szent

záradéka,

lon a farsang kezdete. Tehát ki- és

valaha

véget

érni

nem

a

a Vízkereszt,

id

élnek,

ün-

tehát az újévi és víz-

valamint

Hisz

erben

az atavistikus

ünnepei általában. Leg-

kivált pedig a karácsonytájiak,

kereszti

is

hozzájuk

elég

a mint

egy-

úgy más

olda-

bemen

ajtaja

dinom-dánomos

akaró

egy

id-

szaknak.

Az

egészséges,

ers gyomrok

vendégszeretet századaiban,

a

és a szinte

korlátlan

középkorban,

elképzel-

hetjük, milyen arányokat öltött e téli dzsölés ott, a hol a nyár és sz termékeinek, az egész gazdasági haszonnak helyben kellett elfogynia. Inkább a gyomrukat rontották el a jó emberek, hogysem a sok isten áldása elemésztetlenül romoljon meg. Ekkor volt tehát csak a babkirály uralkodásának az igazi fénykora.

Ugyanily kezdetleges gazdasági állapotok emléke volt a római Satumalia- ünnep is, a melynek a névé-

371

hen

földmívelés legnépszerbb

a

itáliai

istenét látjuk

Hozzá a késbb mind több napra kinyúlt ünneplésben más földmvelési istenségek a tisztelés középpontjában.

Í3

csatlakoznak

így O^w, a kinek

;

E

akkor az Opaliákat ülték.

es ünnepeken

tájára

is

ugyancsak babbal való

szokásban

sorsolás

ugyan-

tiszteletére

szintén a

téli

volt,

napfordulat

még

pedig

lakomakirályt

útján,

választani. Ilyent különben, az úgynevezett symposiarchost, a

görögök lakomáin

A pogány eredet

is

látunk.

szokás a középkorban úgy bele-

magát a néptudatba, hogy az egyház még a templomaiban sem zárkózhatott el teljesen elle. Nyugat-Európa legtöbb székesegyházában ugyanis Vízkereszt eltti napon a káptalan tagjai is választottak

vette

maguk

közül egy

ünnepkirályt.

Ezt

a

foltár

eltti

trónra ültették, a hová mindannyian hódolattal járul-

Francziaországban

tak eléje.

keresztény •

királyi)

másrészt

vonatkozásai,

miatt, a köztársasági

akarta irtani e szokást. jára,

1793-ban, a nagy forra-

és legfanatikusabb évében, egyrészt

dalom legvéresebb

úgy ez

törekvésük

a

szerepl

benne

kormány erszakkal

De valamint

ki

a naptár reform-

árt itlan kedélyes játék eltörlésére irányult

is

Szegények,

hiábavaló kortátolt

volt a

esz

tudták volna, hogy a mi

ellen

kép üsködéssel küzdenek,

abban

rémuralom

férfiainak.

felvilágosodottak

oly a

nevetséges

szemernyi

!

Ha

nagykeresz-

ténység mellett jóval nagyobb résznyi pogányság, leg-

nagyobb részben pedig a kiirthatatlan semberi természet rejlik! De hisz a rövidlátók ennek is a felforga-

Hogy min sikerrel, azt csakhamar megmutatta a nyomukba került napóleoni legenda. Ennek csodálatos cultusa pedig napjainkban

tására törekedtek

.

.

.

•,>>rl

megfér

szomjas

vágygyal,

luegiut

szépen

mely

bethlehemi csillag elhomályosult fényére sóvá-

rog

a

:i

azzal

a

század végének nyugtalan leikeiben.

három

((Kelet

bölcsei

látták a csillagot »

látjuk-e mi, vagy megpillant] ák-e boldogabb

valaha

a

?

.

.

.

.

.

.

Meg-

utódaink

KATONA LAJOS IRODALMI MUNKÁSSÁGA (1880—1910.)

mvek

önálló

I.

Völund kovács

rokonai az árja regevilégban.

és

Laiszky János sajtóján, 1884. 157

A

és kiadások.

Lyceum-nyomda,

népmesékrl. Pécs,

•Pécs* ez. lap tárczáiban, 1889. 13—16, 1.

Esztergom,

1.

s

1889. 50

1.

(Elbb

a

folytatólag a melléklap

számában.

és 2.

Moliere otthon és a társaságban. Pécs, Lyceum-nyomda, 1889. 26.

1.

(Elbb

a pécsi

áll.

freálisk. 1888/89. évi

Értesítjében.)

Eomanorum. Ford. Haller János. Kolozsvár 1695. Kiadta Katona Lajos. (Eégi Magyar Könyvtár. Szerk. Heinrich Gesta

Gusztáv.

490—513.

Budapest,

köt.)

18.

97—489.

bevezetés,

Franklin-Társulat, 1900.

1—%.

1.

szövegkiadás összehasonlító jegyzetekkel,

1.

jegyzetek.

1.

Temesvári Pelbárt példái. Székfoglaló értekezés. Értekezések a nyelv- és széptudományok

Akatlémia,

Az

418.

89

1902.

értekezés

1.

körébl, XVIIL kötet. 2. sz. M. T. Akad. Értesít. 1902. 409—

Kivonata:

függeléke,

nyelven megjelent önállóan

rövid is

:

bevezetés

Specimina

kíséretében, latin

et

Elenclms exemplo-

rum, quae in Pomerio Sermonum Fr. Pelbarti de Temesvár occurBudapest, 1903. 53 1.

rtint.

Alexandriai Sz. Katalin legendája középkori

irodalmunkban. körébl. XVIIL köt. 5. sz. M. Kivonata Akad. Értesít 1903. 58—74, 1.

[^„.'írrtekezések a nyelv- és Bzéptud.

T. Akadémia, 1903. 96

1.

:

Szemelvény a Gesta Romanorumból. szerint

bevezetéssel

és

jegyzetekkel.

(Magyar Könyvtár 318-319.

sz.)

86

A Teleki-codex legendái. Értek, XVIIL k. 10. sz. M. T. Akadémia, Értesít. 1904. 97—105. Trés

rariae

libus Societatis

Budapestini. 16 tái^ii^á;; évi

Haller János fordítása

Budapest, Lampel,

1903.

1.

a nyelv- és széptud. körébl. 1904. 80

1.

Kivonata

:

Akad.

1.

narrationes de nativitate S. Francisci Ass, Soda-

Franciscanae Assisii 1..

a. 1904. congregatis s. d. L. K. egy képpel. (Csak 100 példányban a nevezett

közgylésére alkalmi üdvözletül.)

— 'ól6

Barlávi és Jozafát legendája és a Bod-codex egy példája. Budapest, Lampel, 1905. (Magyar Könyvtúr töü. sz.) 48 1. Petrarca. Budapest, Franklin-Társulat. (Költök és írók. Életés jellemrajzok az irodalom körébl. A Kisfaludy-Társaság megbízásából szerkeszti Ferenczi Zoltán.) 1907. 163

1.

Középkori Legendák és Példák. Codexeinkböl és Temesvári Pelbárt irataiból jegj'zetekkel kiadta Katona Lajos. Budapest, liampel, 1907. (Magyar Könyvtár 4«6. sz.) 48 1. Nyelvemléktár. XV. kötet. SzékeljTidvarhelyi Codex. Sajtó alá rendezte Szabó Sámuel. Guary Codex. Nádor Codex. Lázár Zelma Codex. Birk Codex. Piry hártya. Közzéteszi Katona Lajos. Budapest, M. T. Akadémia, 1908. XLIll 1. bevezetés és 360 1. szöveg. Geschichte der ungarischen Literatur von Dr. Ludwig Katona

und Dr. Franz Szinnyei. (Sammlung Göschen 556. G. J. Göschen, 1911. 152 1. (Az els két fejezet Das Mittelalter. 5- 2:3. 1. Katona mve.)

—

II.

f.

Einleitung.

Értekezések.

Zur Litteratur und Charakteristik Zeitschrift

Leipzig,

sz.)

—

des magyarisehen Folklóré.

vergl. Litteraturgeschichte. 1887.

14—45.

1.

Allgemeine Charakteristik des magyarisehen Folklóré. Ethnol. Mitteilungenaus üngam. I. (1887—1889.) 7-12, 125—1.30, 259—264.

Ein

altdeutscher

Gesch. 1889. 40—48.

Schwank

in Ungarn. Zeitschrift.

f.

vgl. Litt.

1.

Egységes Középiskola. Egyet. Közokt. Szemle, 1890. 279—283, 308-312, 486—493, 570-577, 651 — 656, 700—705, 717—724. 1. Hozzá: Nyilatkozat. 768—769. 1. 87.

258.

Ethnographia. Ethnologia. Folklóré. Ethnographiu, 1890. 69— Németül is: Ethnol. Mitteilungen, II. 1891. 43—51, 244—

1.

1.

RecU und

Ünrecht. Ethnol. Mitteilungen II. 1891—1892. 38-12, 159-162. 1. A nnevelés reformjához. Egyet. Közokt. Szemle, 1892. 510 517, 628—634, 675—681, 705—709. 1. A magyar népmese irodalma I. Ethnographia, 1894. 52 - 66. 1.

Mythologiai irányok és módszerek. Ethnographia, 1896. 121 132, 272

-279.

1.

—

— §7? eredményei

Ethnologiúvk -246— i25;i

és

Éthnographia,

feladatai.

1896.

1.

A magyar 266—279.

1.

második

Ipolyi

fele

a budapesti

viythologia irodalma. Éthnographia,

Önállóan ker,

II.

Különnyomatban

Budapest,

is,

nMagyar fögimn.

1897.

35.

Myt}iologiá*-ja.

54—73,

1897,

1.

Az

értekezés

czimmel megjelent onnan

1896/97-iki értesítjében és

is.

Vogul népköltés. Éthnographia, 1897. 167—184.

1.

(Tulajdon-

képen a Vogul népköltési gyjtemény IV. k.-nek ismertetése.)

A

Gesta

401-411.

A

Romanorum

Gesta

Romanorum

306—318.

1899.

A 381.

Sztárai-codexe.

Egy. Phil. Közi. 1898.

1.

történetei codexeinkben.

Romanorum

Gesta

Egy. Phil. Közi.

1.

gyulafeJiérvári

U.

kézirata.

ott,

Az

*

Alpliabetum narrationum* budapesti kivonata. Egy. Phil.

Közi. 1899. 680-689.

A

Gesta

1.

Romanorum második

gyulafehérvári

kézirata. U. ott,

881-901. 1. Az Akastyán hegyrl. Éthnographia, 1899. 177

— 184.

1.

Adalékok codex-irodalmtink forrásaihoz. Irodalomtört.

Közi.

246—249, 371—377.

1899.

A 211,

368

1.

remete és az angyal.

333-334.

Éthnographia, 1900. 145—154, 199—

1.

Az ünneprontók. Éthnographia, 1900. 297—309. 1. Megjelent is: Mad'arská knizka z. r. 1764 o trestu bezboznych tanecniku v Cechóch. Cesky Lid, 1900. 385 s k. Ik. A Gesta Romanorum. Budapesti Szemle, Cl. kötet (1900). 232-255. 1. Az összeliasonlitó irodalomtörténet föladatai. Budapesti Szemle, CIV. k. (1900). 161—175. 1. Két középkori latin versezet régi magyar fordítása. Irodtört. Közi. 1900. 102-117. 1. cseh fordításban

Temesvári Pelbárt Stellariuma 164.

és

a Scala

coeli.

U.

ott,

158

1.

Hrotsuitha

Irodtört. régi magyar fordítása. Különnyomatban is egy hasonmással.

Dulcitiusának

Közi. 1900. 385—402.

1.

Régi gyöngyök új foglalatban. Kath. Szemle,

Különnyomatban

is.

1900.

523—532.

— 378 Die Budapester Handschrift der Gesta Romanorum. für vergl. Literaturgesch. 1900.

Berlin, E. Felber, 24

4—5.

mesevizsgálat

Zeitsclirift

Különnyomatban

is

:

1.

A magyar népmese irodalma. 337—343, 433—439. 1. A

füzet.

(II.

legközelebbi

rész.)

Etbnographia,

feladatairól,

líHJl.

Hunfalvy-album.

218— 2t7. 1. Egy olasz Bánk-bán

líK)!.

novella. IrocUört. Közi. 1901. 308 — 328. 1, Adalékok codex-irodalmunk forrásaihoz. Irodtört. Közi. 1901. 447—455. 1.

Die Litteratur der ungarischen Volksmárchen. Keleti Szemle 143, 283—289. 1.

1901. 138

Temesvári PelbáH példái. Budapesti Szemle, CX. 1

— 19.

1.

Különnyomatban

k.

(1902.)

is.

A Ditciplina clericalis. Egy. A XVII. századbeli ördögz

Phil. Közi. 190á.

33—42.

1.

könyvecske. Ethnographia, 1902.

(>0— 70, 103-111.

1. Különnyomatban is. Az Ehrenfeld-codex hibás vagy hiányos

fordításai. Nyelvr, 312—318, 382—389, 447—454. 1. Eladói jelentés a M. T. Akadémia Karacsay-codex bizottságának munkálatáról. Akad. Értesít, lí)03. 193 210. 1. (Elterjeszlí»02.

tette

ifj.

A 581.

Szinnyei József.)

Virginia-codex Ferencz-legendái. Akad. Értesít,. 1903.

5f)9

1.

Ethnographia, 1903. 30—39, 125— 236-239, 418—425, 463 468. 1, és 1904. 22—28.1. Az Ehrenfeld- és Domonkos-codex forrásai. Irodtört. Közi., 1903. 59-78, 188—195. 1. Különnyomatban is: Budapest, Athenaeum, 19a3. 32 1. Kivonata: Akad. Értesít 1902. 511 514. 1.

Magyar

138, 189

Ad

népmese-typusok.

196,

Gesta

Romanorum.

PhiL Közi. 1904. 296—314.

Ujabb 1.

adalékok és pótlások,

Különlenyomatban

l'.isyt.

is.

du manuscrit franciscain de Budapest. (Antiqua Opuscules de Critique historique. IX. Paris, 1904. 19. 1. Különnyomatban is. A Kedd asszonya. Ethnographia, 1ÍK)5. I. 1 — 16. 1. Különlenyomatban is. Kivonata: Akad. lírtesítö. 1905. 52 — 57. 1. A Festetics-codex bnbánati zsoltárai. Irodt. Közi. lí)05. 149 157. 1. Különlenyomatban is Petrarca zsoltárai a Festetics-codexben ozimmcl. Kivonata: Akad. Értesít. 1905. 26—30. 1. Descríption

Legenda

S.

Francisci.)

— 379 Ojabb aAalékok codexeÍ7ik forrásaihaz. Irodtört.

191— áOl, 332-347.

105—120, 289—299.

1.

Kivonata:

Közi. 1906.

Akad. Ért.

1906.

1.

Túlvilági látomások codexeinkben. Akad. Értesít, 1907. 500 507.

I.

Egy 1027.

1.

fejezet Petrarca életébl. Katholikus Szemle, 1907. 1014

Megjelent önállóan

irod. oszt. felolvasó

A Ny elv emléktár

(A Szent-Ií5tván-Társuiat tud. és

is.

ülésébl.

66. sz.) 16

1.

Akad. Éi-tesít, 1908. 5-12. Az Erdy-codex egy fejezetérl. Akad. Értesít, 1909. 456 462.

befejezése.

1.

Kél magyar Cymbeline-mese Tár,

és rokonaik. Magyar ShakespeareRövid német kivonata a brassói Karfolyóirat 1908. 17. számában.

253-273.

1908.

patben

A GXLI.

ez.

népköltés a k. 1910.

— 181.

.'551.

Szemle,

Bvidapesti

1.

Magyar

Cymhelineje.

Shakespeare-Tár,

1910.

1.

Kisebb dolgozatok és újság czikkek.

III.

Tájékozásul.

113—116.

1889.)

tárgykörében.

néplélektan

321

Shakespeare 161

1.

Ujabb

Etbnol. Mittheilungen

aiis

Ungarn.

I.

(1887

1.

mese-kiadások.

Ethnologische Mitteilungen

I.

(1887.)

116-117.

Aus allén Zonen. Lit. d. In- u.

de

L'élixir

(

Folkloristische

Auslandes. 1887. 30. longue

vie

sz.

Neuiykeiten. Magazin

1.

Schuchardt legújabb füzete. Budapesti Szemle, JjV. 138.

A

d.

de Vemperenr Guillaume. Revne des

Traditions populaires, 1887. 569.

V.iO

f.

442-44.5.

k. (1888.)

1.

Esztergom és vidéke, 1889. szept 5., 8., Nyelvr, 1889. 113. 1. (Kardos Lajos néven.)

Folklóré.

Folklóré.

Volkskunde. Fünfkirchner Zeitung, 1889. 24.

Ethnologiai Szemle. Etbnologische

12. sz.

sz.

Mittheilungen.

1.

(1889.)

409 -412.

Le

bel

homme trompé par

des tnid. pop. 1889. 44

s k.

sa

Ik.

femme. Conte Hongrois. Revue

3.S0

Megjegyzések egy 1890. 227 -á31,

párhuzamhoz.

törók-palócz

864^371.

Ethnographia

1.

Markoláb. Nyelvr, 1890. 193. Bakacsin. BilUkom. Kocsonya, Koponya. U. Szívmátra. U. ott, 481, 529. 1."

ott, 337.

Megjegyzések Barabás Ferencz úr ^bírálatára. 1891. 107-110.

Phil. K
Epn;-.

1.

Szerkeszti beköszönt. Elet, 1891. 1—4.

Megjegyzések az 2.57- -2.58.

1.

*

Anyaszó*

ez.

1.

költeményhez. Élet, 1891.

II. k.

1.

Párhuzamok magyar meséink s egyéb fajta népies elbeszélé12—16, .58-62. 1. Visszapillantás. (Az (Egységes középiskolait ez. tanulmányhoz kapcsolódva. L. ezt föntebb.) Egyetemes Közoktatásügyi Szemle, seinkhez. Ethnographia, 1891.

1892. 225

232.

1.)

Marr Károly tA Élet, 1892. 164

165.

czimü képe a mcsarnokban.

flagellánsokt 1.

még valami. Nyelvr, 1892. 534—537. 1. Á karácsony ünnep történetéhez. Élet, 1893. 21—2.5, 70 Folklorénk és

Siilpicia. Élet, 1893.

373—375.

Genfi levél. Élet, 1893. 523 -.525

Buddha a

74.

1.

1.

1.

— 628, 650

keresztyén szentek sorában. U. ott. 624

655.

Aprószentek. Hazánk. 1893. decz. 28. sz.

József fherczeg 4.

mint

ethnologus.

Magyar Újság.

1893. jún.

sz.

Magyar-franczia barátság.

Lausannei emlék. Magyar Újság,

1898. szept. 3. sz.

Eladó lányok napja. Pesti Napló, 1893. nov. ^10. Mikulás, Krampusz <£• 6'**^. U. ott, decz. 6. sz.

sz.

Laicia. U. ott, decz. 13. sz.

Kriszkindli útja a föld körül. U.

Aha nemzetségi Aláás

(322),

(5),*

AchiUeus

Áldozat (326),

ott,

decz. 24. sz.

(64), Aetiologiai moTk/áfc (120),

Áldozó pohár (328), Aliorumna

Állatbeszélgetések (419). Allathivogató szók (424),

A

t

jellel

ellátott

czímszóknak csak

a

AUntimádás

második

(3<'.6),

(i25).

fele való

Katona Lajostól.

A

* jelentik.

zárójelbe

tett

számok az egyes czimszók lapszámát

381 (471), Amazonok f (534), András napja (609), Animizmus Aor (737). Pallas Nagy Lexikona, Budapest, I. k. 1893. Aranka (7), Aranykert (33), Aranykor (33), Aranylakodalom

Almos

t

(671),

Ármány

(34),

iío^c (295), Átváltozások (313),

irnj/a/c (146),

(1-26),

iíáia

7iá6 (403),

Bábaczukra

(4<J4.),

Babona

(405),

Babicsolás

Baft-

(412),

Babszem Jankó (421), Baissac K. (468), Bakarasz (492), Baharasznyi (492), Bakonyszegi (498) Bakter (500), Balázsolás (520), JSai^a Tamás (528), Balhajáték (528), Báíjní napja (530), Balita (531), Banya (591), Bányarém (612), J5arícír<íí(/

(414),

langkultusz (659),

/ana

ü.

(818).

Benga

(417

420),

Boss^t (711),

Basi7c (706),

Beastlore (771),

Be-

1893.

ott, II. k.

Bladé (361), Blason populaire Boldoganya (433), Boldogasszony Bolond mese (458), Bolondok ünnepe (458), Bolygó hollandi Bolygó vadász (471), Bolygó zsidó (471), Boszorkány (571),

(433), (465),

Bicskázás

(92),

Blémont

(369),

Boszorkánymester

(269),

Boldog

(373),

(433),

boszorkány (613), Breton nyelv (684).

(571), Bójti

U. ott III. k. 1893.

Bvölés

(68), Ca(70< (90),

bába

ír«?

Mán

Cstcsd

(585), CsaZi níé-sefe (602),

(364),

Chaperon Cibere

(344),

Cocagne

(701).

U.

(443),

ott,

IV.

1893.

Daíia Í)i08z

(3),

(169),

Díáfc

Do5roc

^íf? /láborii (723),

V.

Chunvelsch

(324),

Cigány posta

(350), Cí/ra asszony (360),

Csa?>a k.

Carrtoi/ (166), Certe?ía; (248),

Chirograminatomantia

roiige (274),

k.

(75),

Dees-DcMS

Délibáb i (142), DmiwrDusenik t (630),

(110),

(389), Döí/ (476), Z)ro7?ió (521),

EgyMzkeUs

í/íado ieáwi/ (827). U. ott,

\ (768),

1893.

Jókai az ethnographus. Hazánk, 1894.

Por

^s haviu.

U.

ott, febr.

7.

Kossuth a magyar nép dalában. U. Keresztjáró napok. U.

ott,

j

an. 8. sz.

sz.

máj.

2.

ott,

márcz. 21.

sz.

sz.

Carnot. U. ott, jún, 25. sz. )SÍ2.

Lrincz

tüzes könnyei,

Erdélyi János. U.

Holtak

tisztelete.

U.

ü.

ott,

aug. 14. sz.

szept. 16. sz.

ott,

nov. l.sz.

—

Magyar Nök Lapja, Almanach, 1894. 68 76. 1. Madame Sans-Géne. Hazánk, 1894. nov. 9. sz. (En-

bábúzás.

íJífj/ fcís .ííz

ott,

i^razi

gedelem nélkül lenyomtatta az Alföld

ez.

lap 1894. nov. 21-iki

számában.) Világnyelv, Nyeivtud. K-özlem. 1894. 86—93.

1.

Hs-2

Elemi szellemek Fehér anszovy

(lö),

Einherimádás {UW>\ Epifania (iM), Eun

Nagy

(764), Fekérlójia (768). Pallas

(565),

Ijexikona,

VI. k. 1894.

Fene

Fiastyúk

Feralia (UK)),

(74),

(429), FítJíí (257), Folklóré (336),

Gergelyjárás (937). U.

(817),

ott,

(172),

Fránya VH. k.

Fice

(175),

i-'m'/K!

Garabonczián diák

(598),

1894.

Göncöl-szekere j (150), Grumiis merdae (310), Gyermekjátékok j (401), iírtrfafe úíja (493), i/arfur f (505), Htírom (701), Jííízog-

ság-orakulumok ott,

Vin.

Hegygörget

(785), iíázt srellemek (789),

betlehemi csillag. Pesti Napló, 1891.

.4

Í.wrffl8

U.

JV/aíi/r.

6.

sz.

103. sz.

ott,

Búzaszentel. Köztelek, 1895. ápr.

A

(810). U.

1894.

k.

24. sz.

nfagyos szentek*. U. ott, május 11. bz.

Orbán napja. U. ott, május 25. Medárd. U. ott, június 8, sz.

A

Jiajnal szóhoz.

sz.

Nyelvtud. Közi. 1895. 186.

1.

Henitil (61), Hí-o (84), Hét erdS (iiS), Hetevény (150), Hétsing

Hófehérke

szakállú (153),

Holtak

Jósállatok (%2),

Holdanya

(270),

Hopciher

tisztelete (310),

(353),

(968). Palla«

,7o.s/<í«

(297),

W

(297).

J«r(w

(874),

Hf)W(W

Iraírfs (679),

Nagy Lexikona IX.

k.

189.5.

Kaláka (26), Kampó (89), Karácsonyi szokások (147), Kilink (542), Kiromantia (574), Kiszeháb ((iOü). U. ott, X. k. 1895. Közmondások (17), László füve (272), ím»zIó szekere (272), Lidérc

LéZt'fc (371), .í4

Li/ca (202). U. ott, XI. k. 1895.

(.5(X)),

húsvéti bárány. Pesti Napló, 1895. ápril 14. sz.

Torquato Tasso. ü. Kreol mesék. U.

^ prágai

Egy

ott, ápr.

25. sz.

ott, 155.

kiállítás.

U.

ott,

aug. 24. sz.

kiállítás tanulságai. U. ott, okt. 4. sz.

Simeon

és Aszita.

U.

ott,

deoz. 25. sz.

Szarvas Gábor. Etbnol. Mittheilimgen. IV. (1895.) 217. Eulenspiegel nevéhez. Egy. Titkári jelentés a gáról.

Ethnographia,

Magyar (71),

Manó

mondában

(413),

Istéfán (462),

Közi. 1896. 564.

M. Néprajzi Társaság 18;)6.

mitológia (58), (285),

Pliil.

427

431.

Magyar

1896. évi

1.

1.

munkássá-

1.

népköltés (59),

Magyarok

istene

Mátkatál (403), Matriarkátus (4<)7), Mátyás a Mátyás kürtje és Mátyás szeme (416) Megöl

Mennyk

(512),

Mennyország

(512),

Misztériumok

f

383 Mitológia

(70á),

Népdalok

Morkoláb (801), Napimádás Nagy Lexikona, XII. k. 1896. Néplélektan (\\1), Népmesék (lí~). Népmondák

(iiO),

Népszokások

(119),

rencia

rhalom

XTII.

söA;

(656),

líe^i

(408),

Zora^Z

XIV.

Oítórfcó' (426),

Öntözködés

tisztelete

Pogányvár

Pünkösdi szokások

Jíáró

Ogier (344),

v.

(643),

Öre^

(652),

Páncimánci

(680),

Opeísíí-n

(764).

ü.

1896.

k.

Pirítus (14), (68),

(713),

Pallas

Oger

(122),

Ököráldozat

(447),

(656), ott,

Móba

(706),

Xapválogatás (1004).

(985),

(61),

(295),

í«te?i

(449),

Regölés

Sárkány a mitológiában

(752),

(67),

Pokoljáró

hsök

(405),

Rapsonné

(408),

PoíroZ f

Ráolvasás

iíoióa (710), iiupp

(451),

(882),

SdZ

(1038). U. ott,

1897.

k.

4 ómagyar mythologia* mint görögpótló tantárgy. Egy. Phil. Közi, 1897. 91—93. 1. Hol van a világ közepe ? Ethnographia, 1897. 137. 1. Sívó ördög

Szellem

Sorsvetés

(18),

Szél

(541),

(735), Szittya intenségek (743), Tofeií f.

(98),

Szivárvány

(879), Táftos (906),

íajjtt

Lexikona, XV.

k.

Télkihordás

Szám

f

(389),

Szentiváni ének

(546),

úrfi

Taíár

(749),

Szélike (538),

Szipirtyó

(591),

Szivmátra

(755),

Pallas

Nagy

r. (ator (960).

1897.

(60),

Temetkezés

(69),

2'/wina

(140),

Tiszíe«/

t

Toíem (287), TóVpé-'fe (337), Túlvilág (423), Tüníielevény (4.50), Tündérek (450), Tündér Ilona (451), Tündéri tánczok (451), Tüzes emberek (458), Tzhalom (459), Tztisztelet (463), UJkfcon pohár (503), Ünnepkör és népies naptár (553), Váltott gyermek (218),

Tor

(623),

Fáffipirt

(259),

ríró(7 (651),

Varázsdob

(631),

FíZa^ + (849), Világbíró (923).

^

U.

(650),

Varázslás (651),

XVL

ott,

k.

1897.

Gellért-hegy boszorkányai. Pesti Hirlap,

ilfa fcaróní

nyelv

bejegyzés a tGesta

1897. ápr. 18. sz-

Romanorum*

tásának egyik kéziratában. Egy. Phil. Közi. 1898. 495. Bankért, a hastingsi

A

Gesta

878—879.

Farázs-

ra«omí fedia (711), Véráldomás (774), Nagy Mátyás és Sándor (849), Viztisztelet

Fa«/tí f (701),

Romanorum

gyz.

cseh fordí1.

Egy. Phil. Közi. 1898. 607—608.

1.

Sztárai-codexéhez. Egy. Phil. Közi. 1898.

1.

Drei Paare und einer. Egy. Phil. Közi. 1898. 879, 952—953. 1. A drávai névtelen Rusztan császárja. Egy. Phil. Közi. 1898. 897—901. L

Egy

kis helyreigazítás. U. ott. 473

474.

I.

Ha

a Maros tinta volna

Barát-legendából

A A

tejes köCHÖfi meséje

.

.

Ethnographia, 1898. 402.

.

obscoen adoma. U.

lett

Pelbártnál

ott, 403.

és Féczelinél.

U.

425

ott,

teteinreh:ván középkori manyarázata. U. ott, 472.

1.

Amyclae-Schilda. Egy. Phil. Közi, 1899. 187—188.

1.

Egy 18»— 189.

kis

(Ad Petron,

helyreigazítás.

Satyr.

1.

1.

46.)

c.

—428 U.

1,

ott,

1.

—

Az Artus-mondahör népszersége. U. ott, 479 i80. 1. A U járuló menyecske. U. ott, 572-578. 1. Arany Jánosnak *Az ünneprontók* ez. balladája. U. 954—955. 1. Néprajzi

163—165.

adatékok

ott,

Csokonai munkáiban. Ethnographia, 1899.

I.

Mária vakító szépsége. U. ott, 165. 1. U. ott. a Maros tinta volna Az itapokryph* mesék dolgában. U. ott, 172 176. 1. Az ezeregy éj új franczia fordítása, ü. ott, 1899. 325. 1. Az Esperanto nev világnyelvrl. Nyelvr, 1899. 49—56. L

Ha

.

.

.

—

Folyár. Nyelvtud. Közi. 1899. 468.

A 269.

vropos

dxi

Débat du

1.

de Vam^.

et

Románia, 1899.

1.

Interpolationes

recentissimae

Közi. 1900. 99—103.

Ad 216.

corps

Históriáé

Egy. Phil.

ApoUonii.

1.

Addenda

Gesta Romanorum.

et corrigenda.

U.

ott,

212

-

1.

Titkári jelentés. U. ott, 248 254. 1. Az *Ünneprontók»-hoz. U. ott, 421 422. L tjoannes Pannonius éneké* -hez. U. ott, 468-469.

—

1.

Meyer Gusztáv. U. ott, 775 776. 1. Az Artus-monda népszerségérl. U. ott, 956, 1. Müller Miksa önvédelme. Ethnographia, 1900. 18-26. 1. Régi magyar kuruzslások é$ varázsigék. U. ott, 118 270—272.

1.

Homo non

homo. U.

Fára nem megy

A A

fel,

ott,

U.

190-191. 191.

ott,

1.

1.

czinkotai kántor. U. ott, 191-192. tetemre-hiváshoz. U. ott

277

279.

Miért böjtölik meg a pénteket? U.

MiUler Miksa. ü.

ott,

389

-

394.

1.

1. I.

ott,

334

3:36.

1.

121.,

385 Katona József iBank hánn-jának egy

KözL

1900.

5(5

.-)7.

helyéhez.

Irodalümtürt.

1.

Die Legende von Barlaam und JosapJiat in der tingarischen 76—79. 1.

Litteratur. Keleti Szemle, 1900.

A

Peer-codex néliány szaváról. Nyelvr, 1900. 57ü.

Die altungarische Beilage der

Uebersetzuny des Dulcitius der Hrotsuitha.

Münchener

Aeneis III. 56—57. Közi. 1901.

93—94.

Alig. Zeitung, 1900. máj. v.

legrégibb

magyar

ott,

163—167.

Egy. Phil.

1.

Gargallo Bánk-bán novellájához. U.

ott,

Fiút piscis! Ethnographia, 22—2.5, 104

806

— 809.

108,

1.

238-239, 833—

1.

Andrád Sámuel anekdotái. U. ott, 41 Az ünneprontók. U. ott, 87—89. 1. Prága. Vasárnapi Újság, 1901. 25. Kapisztrán János. ü. ott, 45. sz.

Zum Márchen 52

sz.

1.

Titkári jelentés, ü.

335.

i50.

fordítása.

54.

von

der

-42.

1.

sz.

Tiersprache.

Keleti

Szemle,

1901.

1.

Gmtav Meyer.

Mittheiliingen der Anthropol. Gesellschaít in

Wien. 1901. 219-222.

1.

a M. T. Akadémia Ipolyi-jutalmáról. Akad. Értesít, 1902. 385—390. 1. Boner meséinek forrásai. Egy. Phil. Közi. 1902. 76. 1. Pompejiben talált domború m. U. ott, 76—77. 1. Titkári jelentés. U. ott, 147—151. 1. Jelentés

Középkori verses imádság.

213—216,

(Szabó Benedek néven.) U.

ott.

1.

Tibérius császár bronz szobrának feje. U. ott, 444

—445.

1.

Magyar népmesék német fordításban, ü. ott, 552 — 554. 1. Magyar népmesék a XVIII. századból. U. ott, 554—555. 1. Király Pál. U.

ott, 838.

1,

Adalék a Gesta Romanorum forrásaihoz. U. ott, 950 —951. Salamon és Markalf. Ethnographia, 1ÍX>2. 93 -94, 377- 378. Német néprajzi irodalom 1901-ben. U. ott, 373—374. 1. A Fridolin-monda. Egy. Pliil. Közi. 1903. 894 -895, 1. Válasz 2(t0

203.

A

Pintér

Sándor úr

nyilt levelére.

Ethnograpla,

1903.

1.

szavak életébl. Az Újság, 1903. decz. 25, (Melléklet.)

Kntfttut

Lnios tininlniiini/ni

II.

1.

1.

25

— 386

m-

Eladói ködésérSl.

jelentés a rovás-irás ügyében kiküldött bizottság Akad. Értés. 1904. 34-8—354. 1.

Baksay Sándor

Kemenes (Kempf)

és

Egy. Phü. Közi. 19a4, 271.

József Ilias-fordítása.

1.

Nachklange vom Baseler religionsgesddehtlichen Kongress. lage zur Allgemeinen Zeitung,

Két szálló

München,

Egy. Phil. Közi., 1905. 849—850.

ige.

Fán term madarak.

U.

ott, 438.

és Liza.

A iKedd 121.

ü.

ott, 903.

1.

1.

Petrarca, Kisfaludy Sándor és Kazinczy.

Himfy

iJid-

1904. 225. sz. (okt. 1.)

U.

ott,

672-676.

l.

1.

asszonya* az oláhoknál.

Ethnographia, 1905. 120

1.

Zsidó mise. Magyar nyelv. 1905. 80.

Pézsma. U.

1.

ott.

Almarázó. U.

ott, 267.

1.

Nyelvemléktár új kiadása. A M. T. Akadémia Nyelvtudományi Bizottsága elé terjesztett jelentés. Akad. Értesít, 1906.

A

58—62.

1.

Megellenez. Egy. Phil. Közi. 1906. 182.

A A

homerosi eposzok hatása. U. Gesta

Romanorum

ott, 246.

1. 1.

legrégibb kézirata. U. ott, 466 -468.

Laskai Ozsvát három glosszája. Magyar Nyelv, 1906. Sulyokból

lett

falánk. U.

ott, 278.

A 37.

1. 1.

1.

Rutén népszokások. Magyar Világ, 1906. ápr. Pünkösd. Magyar Világ, 1906. jún.

76.

29. és máj. 6. sz.

3. sz.

Weszprémi-codexnek egy homályos helye. Nyelvr,

190().

1.

A

Kazinezy-codex zir szavához, ü.

ott, 93.

1.

,

Die álteste Handschrift der Gesta Romanorum. Beilage zur Allgemeinen Zeitung, München, 1906. .307. 1. Aug. 29. (199.) sz. Az ördögnek is keU egyszer (v. néha) gyertyát gyújtani. Ethnographia,

1ÍK)7.

170.

Gesner magyar 1907. 4.36.

A

1.

nyelvmutatványa

szent éj csodái.

Magyar

Zum Schwank vom

Világ, 1907. jan.

Nemzeti folklorista szövetség 375.

Nyelv,

1.

6.

sz.

zögernden Dieb. Studien zur vergleichen-

den Litteratur-Geschichte, 1907. 192 374

Magyar

1555-bl.

1.

193.

1.

(*FF»). Ethnograpla,

190.S.

387

A

h

kutatd:!

30—33.

Tokos

A

tanitáíi

ló.

Éneklet.

finn-ugor népek

OXXXVUI.

k.

(1909.)

Egy magyar 190*.).

ban

szahad^ága. Mai^ar Középiskola. 1908.

1.

661

— 668.

Magyar Nyelv, 1908. 315. 1. pogány istentisztelete. Budapesti Szemle, 133—138.

vonatkozású 1.

1.

olasz

Megjelent

tíz

Egy. Phil. Közi.,

legenda.

darab számozott különnyomat-

is.

Egy

névtelennel kevesebb. U. ott, 776—777.

BeTcaszalonnaf Magyar Nyelv, 1909. 288.

Páros beszéd. U.

ott, 472.

1.

1.

1.

Az Irene-mondához. Egy. PMl. Közi., 1910. 378—379, 1. Kökény/a és szilvafa. Magyar Nyelv, 1910. 193 196. 1.

—

IV. Bírálatok.

Maupassant

*Bel-Amii>

Tagespost, 1885. 333. Charles Baissac Lit. des In-

:

regényének

ez.

Grazer

ismertetése.

sz.

Récits créoles. Ismertetés.

und Auslandes,

188-5. 45. sz.

Magazin für

704 -706.

die

1.

Beaumarchais. (Anton Bettelheim életrajzának ismertetése.)

Magazin

f.

die Lit, d. In- u. Auslandes, 1886. 23. sz.

359—360,

1,

Márchen. Ethnol. Mitteilungen aus Ungam. I. (1887—1889.) 30—33., 168—171., 2Í68— ^70. 1. Hekinger István : A szül kibékúlése az iskolával. Pécsi Figyel, 1888. aug. 25. sz, Finnische

Szicziliai

hmgen,

mesék,

mondák

és legendák.

Ethnologische Mittei-

405-409, 1. Körösi Henrik : A magyar népmesék anyagáról. Egy. Phil. Közi. 1890, 130—134. 1. I.

(1889.)

Gyrky Ödön: Költemények. Élet, 1891, I, k. 158-160. Almanach az 1892. évre. U. ott, II. k. 412—415. 1. Magyar mesék angol 42.

fordításban. Ethnographia, 1891.

1.

39—

1.

Palócz mesék a fonóból. U.

ott,

Sárffy Ignácz : Népmeséink Phil. Közi. 1892. 346-352. 1.

42

—43.

1.

néhány jellemz vonása.

Malcomes Gizella bárón: MtUtvirágok.

Élet, 1892. 38.

Egy.

1.

25*

388 Krohn

lúuidt'

Die geograplmvhe

:

Nyelvtud. Közi.,

tlcr.

György:

Versényi

08

71.

18i>-2.

r,()7.

Vrrlireitunii

estnisiher Lit-

1.

Babonád napok.

I'hil.

Ejí.v.

Kozl.

isít:;.

1.

Heinrich Ousztáv

A Gyurkovics

Ilirder Cid-románczai. U. ott,

:

leányok.

Élet, 18!)3. Í286

ése.)

Mh

287.

(Herczeg Ferencz

í)77

mvének

(')84. 1.

ismerto-

1.

Dr. Koltai Virgil: Petfi Sándor. U. Buddhista káté. U. ott, (i().5 mi. 1.

ott, 47:j

474.

1.

Küzdelmek. (Kosa EezHÖ két elbeszélésének ismertetése.) ott,

607-608. Színház.

bruch:

A

U.

1.

Hugó

(Diise.

búbos

Viktor

pacsirta.) U. ott,

Gerecze Péter

:

A

:

696

Tudor Mária. 6ÍM>.

Wilden-

1.

pécsi székesegyház, ü.

ott,

700

7(tí.

1.

Simon Zsuzsa. (Herczeg Ferencz regényének ismertetése.) U.

ott,

702

704.

Hóna Béla: 764.

régi

ott, 76i2

76:5.

Magyarország

Leland

Samu

:

A

honfoglalás története. U. ott, 806

58-~,5;».

1.

111.

1.

1893. 1761

Egy

807.

Etruscan-roman reinains. Ethnol. Mitteilungen,

:

Wlislocki: Volksglaube der Magyarén. hlatt,

1.

utolsó éveiben. U. ott,

1.

Borovszky

(18í):j.)

A

Albert:

Pálffy

im

1,

Délibábok. U.

1762.

új folyóirat.

Literarisches Central-

1.

(A Westöstliche Eundschau ismertetése.)

Hazánk, 1894. jan. 7. sz. Raffael. (Várady Antal drámájának bemutatója a Nemzeti Színházban.) Hazánk, 1894. jan. 20. sz. A hetven éves ifjú. (Dumas fils.) Hazánk, 1894. júl. 31. sz. A bányamester. (West, Hold és Zeller operettejének bemutatója a Népszínházban.) Hazánk, 1894. szept. 16. sz. Szókimondó asszonyság. (Sardou színmvének bemutatója a Népszínházban.) Hazánk, 1894. nov. 10. A kis pékné. (Ger Károly énekes színmvének bemutatója a Népszínházban.) Hazánk, 1894. nov.

Tóth Béla 1.

:

Szájrul

'i^.

sz.

szájra. Egy. Phil, Közi., 1895.

827—836.

és Ethnologischc Mittheilungen, IV. (189.5.) 226-227.

A papa mutatója a

1.

(Hennequin és Millnud vígjátékának beNépszínházban.) Hazánk, 1S9,5. jnn. 13. felesége.

389 Kis

Várady operettjének bemutatója a Nép-

(Ilosvay és

fiú.

színházban.) U.

ott, jan. 31. sz.

Meyer

Ismertetés.

Ethnol.

Fináczy Ern: A magyarországi középiskolák múltja Egy. Phil. Közi. 1896. 537—541. 1.

és jelene.

G-ustav

Essays iind Studien.

:

II.

Mitteilimgen, IV. (1895.) 127-128.

Oskar Wittstock : Beitráge zur siehenbürgisch-sáclisischen Tracht945-947. 1.

kiinde. U. ott,

Vereins

des

Zeitschrift

487.

Volkskunde. Ethnograpliia,

f.

Heinrich Gusztáv

Német

:

Közlöny, 1897. 363—365.

'Tan- és Olvasókönyv. III. Hivatalos

1.

Kandra Kahos: Magyar mythologia. Magyar 24—25.

Bolyai Farkas:

1899.

:

(ed. Heinrich).

Magyar közmondások. U.

:

464—468.

63—65.

Mohamed

ott,

Kállai, Oskar 379.

463-467.

Klebs:

et

legendes de Hongrie.

és Keleti Szemle, IVKX).

Róbert Petseh

Viktor

:

Csengeri Jánoi

:

Volktrátsels.

Irodtört.

:

Georiiicn.

et

(

d.

Gahriel

Finály.

1.

Népköltési

(/yjtem^nyeink története

és

1.

1.

Szemelvények Ovidiusból. Hivatalos Közlöny,

1.

Rcinhold Köhler 1.

ott,

1.

Formelhafte Schlüsse in Volksmarchen. Ethno-

graphia, 1901. 285—286.

60.

a román

1.

Maronis Bucolica

Waslykiewicz

242—248.

331-333.

Die Erzahlung von Apollonius aus Tyrus.

értéke. U. ott, 7.56—757.

.58

tekintettel

Neve Beitráge zur Kenntnis des

:

Egy. Phil. Közi., 1901. 1.50-151.

líKJO.

Ethnographia,

1.

Közi.. 19()0. 246-253. Vergilii

1.

Achtzig Marchen der Ljutziner Esten. U.

:

1.

Róbert Petseh ott,

— 589.

1.

:

377

588

1.

Gontes

:

Bulc Tivadar A mese általában, különös népmese költészetére. U. ott, 65 67. 1. ]9(K).

Egy. Phil. Közi.

Geschichte der neueren französischen Literatur. ü.

Michel Klimo 1899.

II.

1.

Ede

Margalits

Morf. H. ott,

Kritika, 1897.

1.

1898. 2.52-254.

U.

189(5.

1.

:

Kleinere

Sciiriften.

liodtört.

Közi.

1901.

390

Wundt a nyelv eredetérl. (A iVölkerpsychologiei nek ismertetése.) Nyelvtud. Közi., 1901. 349—357. 1.

A

tStudien zur

vergleicherulen

I.

köteté-

Litteraturgeschichte*

1.

év-

folyama. Egy. Phil. Közi. 1902. 229 -234.. 1. Binder Jen : A kenyér és a só mirU varáesszerek. U.

ott,

1902.

831—833.

1.

F. W. Seraphin: de Voragina. U.

ott,

Nagy Béni : A 937—939.

—554.

506—509.

ferenczet szellem és ?uitása hazánkban. U.

:

és

1.

Ungarische Volksmarehen. Egy. Phil. Közi. 1902.

Studien zur vorgl.

Litteraturgesoliiclite.

1902.

1.

Nyelvtörténet és nyelvpsychologia.

schichte

ott,

1.

E. Sklarek .552

Eine Kronstádter Handschrift des Jacohus 936—937. 1.

und Spraehpaychologieit

(W.

Wundt: tSprachgeiDas Wesen der

és L. Sütterlin:

sprachlichen Gebilde» ismertetése.) Nyelvt. Közi. 1902. 477^ 483. I.

Kont

:

Un

Közi. 1903. 799.

poete

hongrois

:

1.

Michel Vörösmarty. Egy. Phil.

1.

De Vooys: Middelnederlandsche Legenden en Exempelen; Dr. W. A. van der Vet: Het Bienboec von Thorruu van Cantimpré en zijn Exempelen ; Dr. Aloys Meister : Die Fragmente der Libri VIII. Miraculorum des Caesarius von Heisterbach. Irodtört. Közi. 1903. 500—505. 1. Dr. C. G. N.

Speculum perfectionis und Legenda Trium Socioruvi. Századok, 656—661. 1. I. Kont : Un poete hongrois. Jean Arany. Egy. Pliil. Közi.,

1903.

1904. 872.

1.

Regestrum 252—253. 1.

Literarisches

Varadeinse.

Hugó Schuchardt an Adolf

Múzeum

Mussajia.

Central blatt,

1904.

A Magyar Nemzeti

Néprajzi Osztályának Értesítje (az Ethnographia mel-

léklete). 1905.

240—248.

1.

Az irodalomtörténet elméletérl. Tanáregjesülcti Közlöny, 1905. 450—451. és 517—518. 1. Egyetemes Irodalomtörténet. U. k. Szerk. Heinrich Gusztáv. Szigetvári Iván:

Egy. Phil. Közi. 1906. 50 - íiO. 1. Dr. J. Ulrich: Proben der lateinischen Novellintik des Mittelalters és

Dr. M. Manitius

nischen. U. ott, 627

031,

1.

:

Máren und

Hatin-n nus

dem

jAtri-

391 Gröber

der romanischen Philologie.

Grundriss

:

T.

k. 2-ik ki-

Nyelvtudomány, I. (1906.) 143—150. 1. Kont : Geschiehte der ungarischen Literatur. Egy. Phil. I. Közi. 1907. 241—248. 1. Studien zur vergleichenden LiteraturGeschichte. 1907. 483—490. 1.

adás.

G. Alexici: Geschiehte der rumanischen Literatur. Közi. 248—251.

Egy. Phil.

1.

Révay József: Commodianus, az els keresztény latin költ. 792—793. 1, Bunker J. A. Schwánke, Sagen tind Márchen in heantischer Mundart. Ethnographia, 1907. 251—253. 1. Merker Studien zur neuhochdeutschen Legendendichtung. Katholikus Szemle, 1907. 222-224. I. B. Nagy János mesegyjteményérl. Ethnographia, 1908. 253. 1. 0. Dáhnhardt Beitráge zur vergleichenden Sagen und MárU.

ott,

:

:

:

chenforschung. U.

A. ott,

Aame

G. Duval

309 -313.

1.

Vergleichende Marchenforschungen. Ismertetés. U.

:

362—367.

ott,

1. :

Oeuvres dramatiques de W. Sfiakespeaie. Magyar

Shakespeare-Tár. 1908. 134-136.

Egy

jó

1.

« Moderné E/^ziehung iind Magyar Középiskola, 1909. 23—27. 1. A magyar irodalom története. I. rész. Hivatalos

könyvecskérl.

(Paulsen:

gesch. SittUchkeit.*)

Prónai Antal : Közlöny, 1910. 175-178.

V.

1.

Tankönyvek.

Német olvasókönyv a gymn.

IIÍ. osztálya számára. Budapest, Lampel. 1891. Német olvasókönyv a gymn. IV. o. számára. U. ott, 1892. Latin nyelvtan. Olvasmányok alapján, ismétl gyakorlatokkal. 1. Alaktan. (Vári Bezs közremködésével.) Budapest, Toldi

Lajos. 1898.

VI. Oda,

Költemények, mfordítások és széppróza. sz.

Benedek tizennégyszázados emlékünnepére. Esztergom

oz. újság, 1880.

Nincs. Költemény. k. 31.

1,

Szegény Tamás név

alatt. Élet, 1891. II.

H'.i'i

Commendutio wnimac. Vúzlul. (Ivaj/,.) U. ott, 366—369. 1. Purgatórium. Vers. Kovács Gergely név

KuvácK

Gergely

U.

ott. 1893.

név

alatt.

alatt.

Anita. Vers spanyolból. KovácsXiergely név alatt.

Feltámadunk!

Nk

Lapja, 1893. szept.

Az

A salus.)

titczán.

dalaiból.

(I.

1.

Magyar

néven.

ott, okt.

8.

sz.

Aetemum mysterium.

In cntce

II.

Galicziai és

alatt.

Világ, 1906. 12., 18., á6., 38., 48., 80. :

1.

Vasárnapi Újság, 189:5. szept. 3. sz. bukovinai rutén népdalok. Mfordítások. Magyar

Kovács Gergely név

Petrarca

Gergely

(ü

597.

sz.

17.

Költemény, ü.

megtérés

Kovács

Költemény.

TJ. ott,

A

1.

halál dicsérete. Mfordítás, ü.

o. 89.

1.

VII. Fordítások.

Klapka György: Emlékeim. Két

elbeszélés. líeuter

III. k. 188.5.

Frigyes kisebb müveibl. Plattdeutsch-

ból fordította K. L. Esztergom. Buzárovits G. kiadása. (Mulattató

Zsebkönyvtár. 32. 1886.) 116. Élet,

Nietzsche-forditások. 318.,

396-397., 470.

1.

1891.

II. k. .58—62.,

I.

Vénusz tavasz-ünnepe. Pervigilium 297,

1.

Különnyomatban

k.

143

131-135. Venei-is.

145., 220., -284.,

1.

Élet,

1893.

^3

is.

Ribbek Ottó. A római költészet története. lIl. köt. (A Magyar Tud. Akadémia Könyvkiadó- Vállalata. Új folyam XII. kötet.) Budapest, 1893. 552.

1.

Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és képben német nyelv részének néprajzi, tájleírási és irodalomtörténeti czikkei a VI., Vm., X., XI., XII., XIV., XVI., XMI., XIX. és XXI.

Az

kötetekben. {1889

1901.)

VIII. Szerkesztés. Élet 1891.

évfolyam

s

az 1892.

évfolyam

1

7.

számát. (Ez

utóbbiakat Vikár Bélával együtt.)

Ethnographia 1891.

s

1892. évfolyam.

EthnologiscJie Mittheilungen aus Ungarn. II. k.

Egyetemes Pkilologiai Közlöny 1902

(1891

- 1904. évfolyamok.

1892.)

JEGYZETEK

UTÓSZÓ. Katona Lajos tanulmányainak ez a kétkötetes gyjteménye foglalja magában a tudós szerznek minden irodalomtörténeti és folklorisztikai dolgozatát. St mint a mveinek fönt olvasható jegyzéke mutatja, ajz itt közölt tanulmányok csak kis részét teszik irodalmi munkásságának. Egy negyedszázadra terjed tudományos mködése olyan nagy terjedelm, hogy Írásba

nem

eredményeinek közlése a kötetek egész sorozatát töltené meg. Eá voltam tehát utalva, hogy a dolgozatok közül válogassak meg kell okolnom, mért s így számot kell adnom eljárásomról vettem föl egyes dolgozatokat s mért mellztem másokat. Mellztem els sorban Katona legértékesebb dolgozatait, középkori irodalmunk forrásainak kimutatásait [Temesvári Pelbárt foglalt

;

példái (akadémiai értekezése). Alexandriai Szt. Katalin legendája,

A

Teleki-codex

8 ez által

legendái.

Adalékok codex-irodalmunk forrásailioz],

a két kötetben elénk táruló kép nemcsak

nem

teljes,

jellemz. Katona Lajos igazi képe nem bontakozik ki belle, mert épen azok a tanulmányai hiányoznak, me-

hanem nem

is elég

lyekben tudós erényei a legszembetnbben nyilvánulnak. Mégis kénytelen voltam lemondani e tanulmányok lenyomtatásáról. Nem annyira azért, mert legnagyobb részük önállóan is megjelenvén az Akadémia kiadásában, könnyen hozzáférhet, hanem mert pusztán a szakemberek követeléseit tartván szem eltt, sokkal részletezbbek és tudományosabbak, mintsem a nagyközönség, a melynek számára e kiadás készült, megérthetné és élvezhetné ket. Szerencsés véletlenként e nem, szigorúan tudományos dol-

közül az a kett, melyekben a legmeglepbb eredményekre jutott (Hrotmitha DulcitiusaéB A Festetict-codex zsoltárai), egyszersmind a legrövidebbek és legkönnyebben fogalmazottak, jíozatai

úgy hogy

Harmadik

o.

két tanulmányának közlését

ilyen, szintén ijikább a

meg mertem

koczkáztatni.

tudós-vüág számára készült

s

39
e

gyjteménybe mégis

besorolt

tanulmány

az,

Túlvilági látomámitól szól. Kivételt tettem evvel

A tlem

közült szöveg ugyanis

nem

moly kódexeink is, ketts okból.

az a vázlatos dolgozat, melyet

Katona az Akadémiában bemutatott, hanem egy annál teljesebb, nyomtatásban eddig még meg nem jelent fogalmazvány, s a mely az elbbinél sokkal népszerbben van írva. ez a második ok

—

—

Magyarázatra szorul tának közlése

is.

A magyar

népmese -tyfutok

czim

dolgoza-

Njilvánvaló, hogj' ez a nagyterjedelmü dolgozat

nem a nagyközönségnek szól. de úgy gondolom, bogy még a mvelt laikus is örömmel fogja ha nem is olvasni, legalább átlapozni, s

benne a gyermekkoréban

a tudós mszerével

elemeire

hallott

kedves népmeséknek

bontott képét

fölismerni.

Hogy a

Katonának ez a legbecsesebb folkloannál nagyobb risztikai dolgozata, azt fölösleges fejtegetnem örömmel fogják e gyjteményben látni, luert els alkalommal az Ethnographia két évfolyamában hét részre tördelten jelenvén meg, használata eddig nag;\' akaílályokba ütközött. Fokozza a jelenlegi közlés becsét, hogy Katona hátrahagyott kézirataiból az Ethno(fraphiában megjelent 16 típust és (51 mesét három új típussal és 11 új mesével tudtam megtoldani. Kisebb, egj-két lapos dolgozatait mind mellztem, noha majd mindegyiknek igen nagj' a módszertani értéke, s nem egy valódi kis mremek, az elmeélnek s a kombináló tehetségnek bámulatos szövedéke. Tárgyuknál fogva azonban pusztán a philologust vagy az ethnologust érdeklik, s maga a megoldott probléma is rend-

szakembereknek mit

jelent

;

k

hogy általános figyelemre nem tarthat Lttdas Matyin kívül csak azokat közöltem, melyekben az év bizonyos napjaihoz szerint

olyan

subtilis.

számot. Az újságcikkek közül az egy

fzd

vallásos jelleg népszokásokat

elemzi

s

eredetüket megkeresi az

egyetemes vallásos hagyományokban. Ezeket a czikkeket melyek közül egyet-kettt mint kovésbbé jelentset mellztem Folklór e-kalendáriuvi

czíuie

nuigának a szerznek

alatt

foglaltam

össze,

—

ragaszkodva

szándékához és elnevezéséhez. Katonának

ugyanis az volt a terve, hogy e czikkek fölhasználásával egy jes folklore-kaleudáriumot szerkeszt, a

tel-

melyben az egyes neveze-

tesebb dátumokra vonatkozó népszokásokat, hiedelmeket és babo-

nákat naptári rendben czikkek megírása szerint

itt

összeállítva

elniara
leírja és megfejti.

A

hiányzó

de helyette legalább Katona óhajtása

együtt olvasható a Folklore-kalendárium elkészült anyaga.

397 Katona irodalmi munkásságának üsszeállitása úgy vélem — vagy legalálih is kcizol áll a teljességhez Katona saját magú készítette összeállításoknál (az Akadémiai Almanachokhaa) jóval

—

teljes

;

bvebb, mert fölkutattam

szépirodaliiii

mvein

kívül

azokat a

melyekre nem vetett ügyet. Az egészen jelentéktelen újsághíreket azonban szándékosan mellztem én is. Az £/etben megjelent névtelen vagy álnev dolgozatok összekeresésében n&gy hasznát láttam neve

alatt

vagy anélkül megjelent apróságokat

is,

Lenkei Henrik tanár úr segít kezének. Végül még egy kedves kötelesség teljesítése vár reám köszönetet kell mondanom egyrészt Beöthy Zsolt és Vargha Gyula uraknak, másrészt Eiedl Frigyes és Gyulai Ágost uraknak. Beöthy Zsolt és Vargha Gyula urakat illeti meg els sorban az érdem e két kötet megjelenéséért. Az eszméjük volt. hogy Katona Lajos ajánszétszórtan megjelent tanulmányai összegyjtessenek, az :

latukra határozta

el

közrebocsátásukat

vizsgálták át a két kötet összegyjtött

a Kisfaludy -Társaság,

k

anyagát. Eiedl Frigyes és

G^•ulai Ágost urak pedig a tanulmányok összeválogatásában voltak nagy segítségemre, fképen Eiedl Frigyes úr, a ki nemcsak támo-

gatott

a szerkesztés munkájában, hanem

még

a

bevezet

élet-

rajzot is elolvasta kéziratban s becses tanácsokkal szolgált egyes

kérdésekre vonatkozólag.

*

Az

összehasonlító

*

*

irodalomtörténet föladatai.

Megjelent 1900-ban a Bxidapesti Szemle CLV. kötetében.

A

szöveg lényegében

nem

változott,

de Katona ismételten

toldott bele s egy pár jegyzetet írt hozzá.

A Elször 1900-ban

Gesta Romanorum. a Budapesti Szemle Cl. kötetében.

Katona elveszett kéziratpéldáuyában hogy azóta a Gesta egy még régibb rodactiójának jutott nyomára, a nem egészen hiteles, 1317-bl való Emich-féle Codex miscellaneahaií, (V. ö. Egy. Phil. Közi. Változatlan

kétségtelenül

lenyomat.

megjegyezte,

1906: 466-468.)

398

Temesvári Pelbárt A

BudapfKti

(JXll.

Szenil»3

mindössze egy alkalomszer

példái.

kötetébl

nioííjcfryzést

változatlanul,

(JlWtó)

hagytam

el.

Hrotsuitha Dulcitiusának régi magyar fordítása. Elször az Irodalomtörténeti Közlemények Az els közlésben olvasható kétnyelv

19(X).

évfolyamában.

(latin

és

magyar)

szöveg-párhuzamot elhagytam.

Petrarca

bnbánó

zsoltárai a Festetics-

codexben. Az Akadémiai Értesít

A rint

1905. évfolyamából.

dolgozat czimét a Katonától készíttetett különnyomat sze-

adom.

Túlvilági látomások codexeinkben. Jelen alakjában

meg

—

Katona kézirati hagyatékából

itt

jelen

elször.

Eégi gyöngyök új foglalatban. Megjelent a Katholikní Szemle 1900. évfolyamában. Az els közlésnek in. (A bánat könnye), pár sorból álló zetét, lata,

mely pusztán bibliographiai és chronologiai adatok mellztem.

fejefoL'hi-

Shakespeare Cymbelineje. Elször

& Sfiakespeare-l'árban, 1910.

Változatlan lenyomat.

A

164

1.

hogy Katona iiO-án

;'>-ik

bekezdésében az

jelöa.lasx

s,-

tanulmányát a Kisfaludy-Társasáynixk tartott Shakespeare-matinéján fölolvasta. o

iko/.ik. l'.'in.

Mythologiai irányok és módszerek. M'L'jrli nt \ VlÍ!"/;iti;in

lS96-ban az Ethnonraphiáhnn. lc71\nni:il.

|.

br.

399

A

magyar mythologia irodalma.

I— in.

rész az Ethnographia 1897. évfolyamából, a IV.-et én csatoltam hozzá a Magyar Kritika 1897. évfolyamából. .

Az

A

IV. rész

két helyen jelentéktelen módosítást szenvedett.

A

húsvéti bárány.

Megjelent a Pesti Napló 1895 ápr. 14-iki számában, Stiláris módosításokkal Katona kézi példánya alapján.

Keresztjáró napok. Hazánk, 1894 máj.

2-iki

szám.

Jelentéktelen változtatásokkal

A Elször Az els részint

s

egy-két sor kihagyásával.

((Fagyos szentek*.

a Köztelekben 1895 máj. 11.

közlés 40 sorát töröltem, mert részint szószerint, bvítve már az elbbiben olvasható.

Orbán napja. A

Közlelek 1895 máj. 25-iki számából.

Két helyen az alkalmi vonatkozásokat elhagytam.

Medárd. Elször 1895

A

jún. 8-án a Köztelekben.

sajtóhibáktól megtisztítva

s

egy pár szó törlésével.

Szent Lörincz tüzes könnyei. Megjelent a Hazánkban 1894 aug. 14-ikén. Az alkalmi vonatkozások mellzésével.

Holtak

tisztelete.

Elször a Hazánk 1894 nov. 1-i számában. Nagyszámú stiláris változtatással Katona kézi példánya alapján.

;

Eladó leányok napja. Megjelent a Pesti Napló 1S93 nov. 30-iki számában. Katona alaposan átdolgozott kézi példánya szerint.

Mikulás,

Krampusz &

C'^.

A

Pesti Napló 1893 decz. 6-iki számából. Egészen apró, inkább csak helyesírási igazításokkal.

Lucia. Megjelent a Pesti Napló 1893 decz. 13-iki számában. Változatlan lenyomat.

A Elször

A

karácsony- ünnep történetéhez. az Élet 1893. évfolyamában.

els nividebb fele (a 345. l. utolsó eltti soráig) ránk maradt Katona kéziratai között nagy mértékben átdolgozva a második felére vonatkozólag nem állott rendelkezésemre kézi dolgozat

példány, ez tehát, egy-két, fként

szórendi igazítást kivéve, vál-

tozatlanul jelen meg.

Apró szentek. Hazánk, 1893 decz. 28. Jóformán teljesen változatlanul.

A Elször a

betlehemi

csillag.

Pesti Naplóba.n, 1894 jan. 6.

Változatlanul.

NÉVMUTATÓ

Kal'Diii

Lajos tnnvlmnnyai.

Jl.

26

A

dülten nyomott számok a bevezet életrajzra vagy a kiadó

jegyzeteire utalnak.

A

névmutató a Katona Lajos irodalmi munkássága czimü

nem

részre

terjed ki.

Az idegen nevek írása következetlen, a keresztnév hol eredeti, hol magyar alakjában szerepel -- az elbbi esetben vesszvel elválasztva — néhol csak a kezdbetjével van jelezve, st sokszor egészen hiányzik. E következetlenség magyarázata, hogy ragaszkodtam mindenütt az egyes neveknek Katona használta alakjához.

Abbatutis Gian Alesio áhíeve)

(Basile

Abulfeda n. álO. 227. Acs Mihály, Boldog halál kere,

n.

Alszeghy Zsolt

378.

I.

II.

326.

Machado y L

398.

Altsedius, Encycl. univ.

150.

I.

Alvarez, A. sze-

AmMT

114.

Anders, H. R. D.

és

Psyche meséje

1.

1-57—

160.

78.

Acta Sanctorum

II. 45. 88.

115.

I. 306.

András apostol U. 311. 313. I. András király U. 218. András magyar berezeg II. Szt.

Actus

b.

Ádám

és

Adler,

Francisci

Eva

77. 78.

I.

legendája

Emma

I. 76. 77,

255.

I.

100.

Aesopns I. 190. U. 45. Szt. Ágoston L 355. II.

65. 66.

Anglia

15. 265.

Angyal Dávid

306.

Anna-legenda

306,

Alber IL 119. 120. Albericus Trium Eontium

I.

46.

I.

77,

350—3.52.

359. 360. lí.

Annales Pragenses

II. 119.

Anonymus, Belae nótárius

119.

Albert János

Alcuin

I.

I.

I.

243

208.

Anonymus

355.

Aldfrid király 11. 112.

Szt. Antal,

Al-Mas'údi

Antipatros

I.

151.

Alphonsi, Petrus

I.

76.

Disciplina clericalis II. 45.

78.

291.—

I. 71.

149.

11.

211—213. 215. 220. 224. Neveleti 11. 69.

padovai

II. 322.

II. 356.

Antoninus, Pius

I.

156.

Antonius, Chronicon

78.

I.

ApoUonius széphistória

79

11. 51

26*

404

— meae

1. á98.

tória A.

309.

1.

— His-

á70.

1.

morphoses

I.

7.

Családi

II.

Honnan és Hová? Toldi n. i?>.

Magyar

50.

290. 292.

népmeséinkrl

^ 1.

Aristoteles

Tradizioni popo-

I.

culum J.

és

I.

I.

76.

86.

119. Spe-

hist. 11. 79.

W.

I.

229.

Venerabilis,

I.

Athenaeum (londoni) I. 109. Avianus II. 69. 75. Ayrer Jakab, Von zweyen fürstlichen Ráthen I. 302. Az osztrák-ma i/iir monarchia fi

I.

174.

Baissac Károly

I.

169.

Ba/iáZa-historia

I. 327.

397.

Bálint Gábor

II. 253.

Balogh Miklós Barack II. 90. 11. 36.

I.

eccles.

108. 110. 112. 114. 120. I.

295. 297. 300.

Bellegarde

II. 161.

II. 77.

.300.

400.

Benkö József n. Beöthy Zsolt 164. 397.

Berchorius

—

I.

56.

74. 196. II.

Széppróza

295.

I.

.50,

93.

II. 37. 38.

Beregszászi Nagy Pál

40.

I.

96. 298.

Hist,

Benfey I. 32. 42. 59. 65. 161. 176-180. 189. 214. 229. 26£.

II. 359.

Badír, Ibrahim

Figaro

229.

J.

II.

Beethoven, Fidelio

161. 166.

—

Fletcher, Philas-

Becker Fülöp Ágost

Bédier

143.

94. 95. II. 29.

Barbier

30.

815.

II.

Beaumont, Mad. de

U.

1.39.

Assisi Szt. Ferencz

Bagehot

163.

I.

trr II. Í61.

Beda

Asiatic Journal

I.

Beanmont

Beck,

lari I. 41.

Atellana

lakodalma

106.

IT.

Beauvaisi Vincze

Archivo delle

—

397.

I.

Beatunarchais

221.

I.

Bastian

229.

I.

150.

I.

Bayer József U.

Aranyosrákosi Székely Sándor

Arnim

Pentamerone

—

ISfi— 191.

n.

368.

I.

17.

I.

Bationchkof

218. 230. 232.

287.

278.

Bartal Antal

—

147. 152. 199.

I.

204. 208. 217. 259.

I.

iáfiJ.

17. 57.

147.

1.

Barna Ferdinánd

Basile, Giambattista

89. 2á4.

kör

Arany László

18.

— 159.

:«()— 333. 343.

!áB8.

—

156

I.

L

171.— Meta-

1G(). 170.

Arany János

.lozafát-legenda II.

51. 78.

Appoldia, Theodoricus de Apuleiiisl.

Barlám és

II.

226.

Bernát I. 355. II. 28. Berze Nagy János I. 307. 310. Szt.

321. 322.

Berzeviczy Albert

I.

35,

BesanQon, Étienne de, Alphabc-

tum Narratioiium

I.

II. .30.

Bessenyei György

I.

46,

71.

76.

405 Bezold

273.

II. 2Í75.

Biblia II. 32. 45.

101. 260.

64.

Binder

316.

I.

Jen

Magyarok

198. 292.

I.

Bizoni Károly

II. 202. 207.

les

—

Poeles

Blumenbach

ViUedieu-

283.

I.

Blume, Olemens

116.

II.

141.

I.

II.

338—

335.

223.

Budapesti

emléke. II. 226.

Blason populaire de

333.

Buchanan, Milton A. E. I, 96. Buch der Jugend 1. 2-54. Budai Ézsaiás, Közönséges hist.

336. 262. 26.5. 312.

Bignon

274.

343.

Bluthaupt Gymbeline - átdolgozása 11. 163.

Hírlap

Ipolyi-bírá-

lata II. 233. 246.

Budapesti Szemle

I.

Budenz József

385.

I.

36.

Bulc Tivadar I. 195. Burk, Cyvibeline-kiAolg.

Bume.

S.

Charlotte

I.

11. 163.

398.

Decamerone I. 149. 304-306. 310. 314. 317. 320. 321. 405. H. 17. 156. 157.

Busk. Miss

I.

Caesariiis

Heisterbachi

161. 162 166.

Campo Santa

Boccaccio, 150.

Bod

Péter

I.

94.

Oalus, Petrus

207.

—

sis),

280.

295.

n.

9.

Cassmann Ottó

Odó

Bracciolini, Poggio 11. 20.

Clodd, E,

I.

Brandes

Clonston

32. 138. 10. 11. 15.

52.

I.

I.

296.

41.

Brassai Sámuel

I.

136.

—

Api-

—Síií/rid-krónika

I.

135.

I.

76.

II,

90.

66.

33. 34.

I.

290.

229. 258. 295.

Coenred király

II.

Comparetti, D.

I.

Comte Ágoston

74.

I.

112.

400. 121.

Comte de Poitiers I. 316. Concocher II. 122.

Brentano I. 143. Brockhans I. 161. 357. Bromyard, John I. 136. 280. Brunczvik

Cantipraten-

Cedrenus 11. 214. Geltes Konrád II. 87. 89. Cessolei Jakab II. 31. Chauvin I. 258. 136.

Braun, D.

I.

Garan d'Ache II. 365. Carpini. Piano I. 140.

71—73. Cicero n.

Brandl, Alois

(v.

Thomas

Oheritoni

29. 138.

I.

78.

I.

(pisai) 11. 125.

arius n. 31. 82. 92.

Bonaventura I. 77. Bonfini n. 207, 208. 212. 216. Bornemisza Péter I. 273. Boros Alán 11. 93. Bourbon, Étienne de I. 76. 11.

Bozon Miklós n. Böhm Nándor I.

325.

Cantipratanus

11. 56. 86.

Bodor Lajos II. 202. Álmos II. 226. Boemus, Aubanus II. Bolté János,

1.

Constantinus császár I.

II.

110.

(a

kisebb)

40Ü Constautinus, Nagy 11. Cook kapitány I. 141. Copinger 11. 97.

Cormach

király

Corneille

I.

11.

225.

218.

—

244.

279. 287. 290. 400.

Crane I. Creuzer

400. 11

2íl.

191.

262. 21. II. 190. 193. 229.

I.

Csaplár Benedek

Csengery Antal

1

II.

231.

249. 250.

1.

—

Ipolyi-bírálata II. 232—246. Cscpreghy János I. 29."). Csokonai Vitéz Mihály I. 330.

II. 39.

10.

Dictys Cretensis

I.

Dionysius Exiguut

150. 403.

340.

II.

humanae

Directorium

vitae

II. 76.

Discipulus 1. Hereit. DUputatio Corporix et Animae n. 115^117.

Dóczi Orbán H. 282.

Dohm, Cymheline-kiAo\g II. 163. Szt. Domonkos I. 76. II. 28. 29 Donach U. 122. Dorlandus

352. 353. 360. 362

I.

366. 367.

I.

Truhert

367.

I.

Dölter

384. 38-5. 4(>2.

Cycle de Ui

*Gageure*

I.

297.

Cymbeline király 11. 158. 1.59. Czuczor Gergely II. 227. Czvittinger Dávid 11. 54. Dalmistro, Angelo 11. 97. Damaszkuszi Szt. .lános II. 78.

I.

324.

I. 34.

Dricthelmus U.

109. 112.

Dncange I. 356. .357. Dunlop I. 403. II. 135.

Dux

Adolf

Edda

I.

2.56.

22. II. 297. 298.

I.

Edélestand du Mérü

II.

116.

Egyetemes Philologiai Közlöny

107.

Damiani, Petrus

I.

355.

Daukovszky n. 199. Dante U. 63. 95. 121. vina

L

Dickens

Douin de Lavesne, Román de

343.

Cnperns Curtius

II. 97.

Dick, Gcgta-kiadás 210.

II.

94. 95. 20.5. 206. 229. 2.38. 269.

I.

94.

I.

Develay, Victor

Il23.

CommeiUatio IT. 211—217. 223. Cosquin, Emmanuel I. 41. 59.

Cox György

212.

II.

Destrée Gyiila

Dialogtit creattirarum 11. 36.

224.

22-2.

I. 89.

Deserioius

160.

Corner n. 119. Cornides Dániel 2áO.

Descartes

319.

commedia

II.

I.

—

Di-

104. 105.

Elena Élet

I.

I.

II. 51.

314.

50. 52. 53.

Élet ég halÁl párbeszéde

112. 118. 125.

Dares Phrygius I. Dávid zsoltárai II.

65. 67. 195. 275.

Elek-legenda

1.50.

408.

24. 93. 95. 98.

De BroBse II. 188. Demjén Kálmán 1.

Elmegyeit meglialni

Endlichor István László

198.

Engel Keresztóly

27.">.

KotvÖB József báró

82.

I.

... I. 82.

II. I.

II.

228.

211. 217.

12

407

Erssmus

Fisoher H. 217.

11. 45. 63.

Erdélyi János 152. 166.

I.

116. 122. 126.

Fiumi-Eoncalli gróf

182.

194. 207. 217.

Flavius, Josephus II. 351.

223. 228.

233.

239. 241. 245.

Fletcher l.Beaumont és Fletcher

252. 263.

265.

277. 279. 283.

Florus

n. 199. Erfurti Henrik n.

Erman

Ethnographia

Folk-Lore Record

II. 63.

43. 47. 5S. 114.

I.

238. 274. 277.

195.

Ethnographüche

Bildergalerie

Ungarn

áO.

I.

ál.

aiis

238. 248.

Euhemeros Eusebius

374.

11.

174. 175.

198.

Evangelia Apocryphe Evangélium I. 178.

1.

354.

TL.

Fáy Andráa

Max

296.

I.

Fracasetti 11. 98.

Fracheto, Gerardus de, Vitae

Fragerolle

I.

Ferrer Vincze

I.

II. 76.

86.

II. 78. 81.

Fessler H. 219. 220. 142.

Fulbert

11.

— 81.

II. 106. I.

355. des

Grünfiöslers

Lében I. 287. Gaal György I. 151. 166. 182. 185, 209. 217—220. 237. 244. 249—252. 263. 268—271. 285.

n.

58. 59.

Gaidoz,

H.

I.

44.

94. 95.

II. 188.

Fiorovanti, Lionardo II. 215.

Galland Gejzfi,

130.

—

126. 130.

295.

I.

Fürchtenichts

Firmenich

I.

II. 131. 134.

Fekete kenyerek

Fritsche

337. 341.

Ferenci-legenda

Marche

a l'Étoile II. 366. Fraknói Vilmos I. 26.

JFrídoíin-történet II. 79

190.

I.

295.

I.

és Elviére,

Frey, Jákob 224.

I.

Ferencz fianczia király

I.

141.

I.

129.

I.

Freisingi Ottó 11. 211.

Fazekas Mihály, Ludas Matyi I. 323-329. Fehér Ipoly I, U.

Fichte

Fourtoul

132.

73.

II. 298.

Fater József

I.

287.

11. 187. 188. 198.

E.

Francé, Axiatole

150. 151. 168.

I.

Fabuláé Antiquae Faguet II. 187.

FeifaUk

J.

Fraenkel, S.

II. 190. 222.

I.

Ezeregyéj

202.

77—79.

254. 257.

Falb

Fontenelle

Förster,

141.

Ethnologische Mittheilungen

202. 204.

I.

I.

290.

Forster

280. 283.

I.

202. 203.

I.

Folk-Lare Journal

Estienne, Henri 152. 194.

44.

I.

Folk-Lore

119.

173.

I.

II. 40.

Folklóré

291. 292.

I.

94.

I.

I. 150.

vezér U. 218,

111.

408 Gelasius pápa Szt.

II, 34.

Gergely pápa

Dialógus és

76.

267.

—

II.

M.

II. 11.

Romanonum

72. 74.

II.

Moralia

Gesner Konrád Gesta

Gringoire n. 46.

355.

I.

Aulus

Gellius,

I.

65. 66. 71.

80. 82.

198. 270.

271.275—277.403. 11.33-59. 78—80. Rockenphilosophie

Gestriegelte •

II. 312.

II.

96. 98.

Glassius Salamon 274.

I.

II.

-

Faust n. 333. 218.

I.

202. 203.

60.

238.

2.30.

239.

216—

248. 278.

Gonda Béla

I,

Gonzenbach

I.

229. 275. 277.

Mythenge-

-

Gráf, Arturo

I. 2!»7.

Grimm

testvérek

176. 184. -->S7.

290.

331. 332.

— Kimler und Haus-

márchen

I.

237.

n.

misság

255.

I.

248.

Mythologie

229.

I.

í'o-2.

Igazság és

)ia-

279. 295. 298.

I.

II. 219.

Halin György I. 60. 153. 155. 201. 216—218. 229. 230. 238. 239. 278.

Hain

I.

359. 360. 11. 97. 244. 323. 326.

I.

Haller-család

II.

52.

Haller János

II.

53—56.

Hármas htoria

Cymbeline-kt(lo\g. II. 160.

I.

Hanson 01a

I.

52.

Haraszti Gyula

Hársing István I.

István

Uegel

142.

1.

I.

28.

I.

49.

46. 24.

I. l.

195.

397.

Hasár Afsánah

Hegeds

155.

I.

Harper's Weelky

Deutsche

1.54.

I.

198.

53—59.

244.

235.

58.

71. 82. 273. II.

I.

Hasden Hazánk

230.

-

II. 2-29.

Griuuü Vilmos

132. 154.

I. 32.

253.

;i]f).

302. 359. 360.

Hartmann

151.

190.

12. 99. ÍOO.

—

Hamerliug

42. 59. 65.

I.

193. 201. 229. 2í:..

Grimm Jakab

:'/):i.

231. 397.

11.

I.

208. 218.

Halm

36. 91.

11. 55.

142. 153. 156. 169.

155.

Gyulai Ágost

335. II. II.

1.

398.

I.

Szt. Györgj' II. 267.

.50.

:}(»•"..

35.

Grásse I. 403. Greguss Ágost

195.

400. II. 191. 204.

Guillaume de Dole

Gumplowitz

Gesta-íoTd.

schichte II. 218.

I.

I.

329.

235.

Görres 219. 229.

Grafl

II.

Giibernatis

Halász Ignácz

283. 387. 398.

318.

386. II. 97.

I.

Grappe 0.

Hager 150. II. 9.

I. 49. 92.

Gomme

Gröbor

Hagen, Yon der

11. 37.

279. 337.

9. 62.

Goethe

I.

II. 82.

Gyulai Pál

Gherardo (Petrarca öcscse)

Goedeke

GmeZdií-mese Gritsch János

I.

1.

151.

258,

I(i3.

409 HoUósi Eupert

Heilborn I. 113. Heinxich Gusztáv

17. 7á. 266.

1.

Homeros

267. 295. II. 87.

Heisterbachi

n.

30. 82.

8.

Caesarius

—

137.

I.

miraculorum II. 83. 137. 140. Helinand II. 36. Hell Miksa n. 217. Hellebrant Árpád

280.

I.

HeUer Bemát I. 295. Henszlmann Imre I. 182 — 189. Herbart

Herder

n.

131.

141—

9. 13.

Heródes U. 341. 350. 360. Herodotos I. 139. 174. 175. H.

81. 117. 118.

80.

I.

39^40.

Horváth Cyrül

U.

61.

159.

vall.

erk.

és

állapottyokról II. 217—221. Horváth János (mesegyjt) I.

HrotsuithaH.

—

24. 147.

—

II. 89.

83. II.

87—91.

Hunfalvy Pál

Ábra-

Dulcitius

1.

124. I.

77.

135. 141. 26.

I.

108.

40L 113.

114. II. 227.

II. 71. 137. 11. 188. 222.

—

11. 225. 244.

Humbertus Gesta Hundius n. 215. Hundt, Magnus I.

11. 34.

— Theo-

gonia U. 169. 185.

Hét Bölcs Mester I. 263. 265. n. 34—36. 39. 41. 47. Hettler Ágost I. 36—37. História Lombardica 1. Legenda

Hunfalvy-Album I. 216. Hyde H. 213. 223. Ibn-Roszteh H. 210. Ibsen

I.

52. 53.

Igazság és Hamisság

meséje

I.

313. Ilosvai, Toldi II. 25.

aurea.

Sapientum

1.

Hét

Historiegraphus

I.

Incze pápa

Ipolyi Arnold

Bölcs Mester.

227.

II. 39. 40.

jffoKnífecd-krónika

I.

306.

11.

249.

M/ithologia

355.

I.

IL 251. I.

211. 218. 219.

—

132.

Magyar 345.

346.

350.368. II. 228—248. 250.

158.

Holkot n. 40. Hollós László

207.

II. 222.

80. 85.

I.

Horváth János A magyarok

43—

11. 9.

História VII

II. 17. 147. 353.

209. 216. Rajzolatok

hám

45. 254. 377.

Hervieux Hesiodos

56.

Horger Antal I. 321. 322. Hortulus animae I. 82. Horvát István U. 202. 203.

139.

Herrmann Antal

Herzstein, S.

H.

275.

U.

76. 80.

I.

Hertz Vilmos Hertzberg n.

II.

Horatius

170. 207. 209. 213.

Herolt János

U.

385.

82. 94.

I. 119. 126.

143. 151.

139.

— hom.-i költemények 184. — Odysseia 101.

Horánj-i Elek

389.

I.

14.

I.

128.

222,

n.

136.

Dialógus

I.

Isidorus 1.

18.

Ispiresou

II.

154.

I.

279.

410 Gjiüa

Istvánffy

152.

I.

218.

235. 237. 247.

Istvánfi

Pál,

Volter és Grízei-

disz II. 100.

Ive Antal

JacobuB

9á.

I.

de

Tractatus

II.

Kálmány Lajos

I.

10(5.

Szt. János, aranyszájú II. 348.

keresztel

II.

260.

II. 215.

I.

Szt. Jeromos I. 3.55. Joannes de Capua II. Joannes Junior I. 136. 149.

Szt. Katalin, Alexandriai II. 312.

—

II.

Scala

30.

82.

2.53.

nép ado-

Ketelaer Kilil

1.

II. 4.3.

Kalila.

194. 207. 218. 222.

2.33.

241. 242.

246.

254. 280. 289.

Jordanes U. 208. Journal Asiatique .Julián barát

I.

Július Caesar .TustinianuB

Justinus

Raindl

I.

I.

174.

140. II. 212. 215.

Julianus apostata

I.

IL

Fischwife

Kitt,

I.

II. 367.

139.

I. .3-55.

357.

I.

306.

156.

Király Pál

I.

83. 86. II. 100.

49.

I.

Kiss Bálint

186.

223. 229.

80.

7ti.

295. II. 46.

I.

Kinizsi Pálné

A magyar I.

I.

Keller Gottfried 11. 134.

Joinville II. 216.

I.

56.

I.

Károli Gáspár II. 32. 261.

Kinde

mái

323.

I.

József

Keller A. 76.

—

Jones, H.

Ma-

345. 346. 3.50.

I.

Kardos Albert

139. De Tempore JI. 139. Johnson Sámuel II. 146. 156.

Jókai Mór,

—

248—255.

Katona Lajosnc I. 64. 377. Kazinczy Ferencz I. 217. 251. Kazinczy Gábor I. 217.

112.

71.

II.

313.

11. 227.

coeli I.

.347.

I.

Katalin-legenda

28.

Jászai Mari II. 164. I.

347—350.

255.

142. II. :303.

I.

Kármán

131. 134.

Janotta Lipót

152. 196. 208.

U.

368. 371. 372.

Karcsay

Szt. János, alamizsnás II.

Jerney

II. 227. 244.

Kant 56.

76.

Kállay Ferencz

gyar mythologia

155.

Jankó János II. 255. Jankovich Miklós II.

Szt. János,

250.

Dimnáh n.

Kandra Kabos

II. 118.

IX. János pápa

n.

173.

I.

218. 235. 290. 292.

Chisa,

Mrs. Jameson

Jeanroy

Kalevala Kalila ve

íl.

202.

Magyar régiségek

II.

207.

Klamarik János I. 38. Klapka György. Emlékeirn I. Klebs, Elimar I. -JTo. 273. Kletke

I. 2.50.

Klimó Mihály Klopstock

I.

Koch,

113.

Kollár

218.

15. II. 14.

Knauz Nándor Knust II. 71.

IT. 34.

I.

II. 42.

Max I. 37. II. Ádám n. 215.

—

223—226.

163.

26.

.

411 Koltai Virgil

12. 14.

I.

Kónyi Manó I. 26. Korénns Jakab, Paizs II. 53. Kozma Andor I. 52. Köhler Reinhold I. 42. 55. 89.

Landau I. 305. Láng András I.

42.

229. 249.

397.

262.

Lapidarius

290.

Laprade I. 160. Laskai Ozsvát II. 49.

n.

vanitas

9.

—

122.

I.

Körösi Henrik

I.

Krauss Frigyes

195.

S.

331. 332.

I,

n.

— Gemma

74.

László király

11. 200.

163.

41.

I.

44.

Lázár Béla Lazarus L

Leempt

229. 279.

Kriza János

168.

Laube Cymbeline-ktdolgozks&YÍ.

261.

I.

357. 11. 96.

I.

Fidei Szt.

50.

I.

Könnye Nándor Körting

Vanüatum

H.

401.

206. 229. 238. 248. 258.

299.400.

179.

211. 212.

188.

275. 277. 279. 283. 287.

Kölcsey

59.

180. 193. 202. 203.

11. 50.

115.

116.

389. 397.

II. 43.

152.

189.

194.

Leíebvre de Vülebrune

-207. 208. 217, 218.

253.

255.

Legenda aurea I. 77. 80. 81. 354. n. 45. 51. 52. 79. 91. 103. 105—108. 115. 131. 182.

I.

288. 292.

Krobn Károly Kropf Lajos

41. 94. 207.

I.

207.

194.

I.

218.

241. 242.

222. 223. 229. 233.

Kruitwagen Bonaventura Ktesias

KugeL

Kuhn n.

I.

96.

139.

I.

A.

I.

22. 384. 400.

I.

Kulakovszkij Julián

I.

Géza II. 213. Kübeck báró helytartó

Laíontaine

I.

de Psyché

I.

—

160.

190.

Cupidon

—

Perette II. 77.

Laistner

11.

168.

J.

I.

Les animaux malades

Laiitavisztárá II. 107, 304,

Jehanne

314.

Gatos

los

L

400. 403.

— Les avimirs

de

11. 75.

Ijami

10.

378. II. 397.

roi Flore et la belle

Liebrecht

34.

119.

I.

et

I.

II. 71

Liciniiis császár II. 319.

Labitte, Charles 11. 106.

Fr.

Le

Libro de

96.

Kmm

J.

n.

ni. Leó pápa I. 355. Leonidas I. 166.

L

191. 204.

Lafiteau

134.

I.

Leontius püspök H. 106.

262.

Adalbert

134.

Leibniz

Lenkei Henrik

246. 253. 254. 280. 289.

II. 20.

154. 229. 383. 397.

n.

9.

135.

Lindner Cymbeline-é,tdolgozkB&

n.

163.

Lippert

I. 59.

Literaturblatt

U. für

264.

gemianische

tmd romanischePhilologiel.24, Livius n. 40. Lobeck H. 193. Lobr, Erwin I. 96.

415 Lougfellow, Golden Legend

11.

Mátyás király IL

135. 140.

Lönnrot

I.

Manpassant

173.

Szt.

Lörinoz

Szt.

Lucia

II. 295.

II. 325. 327.

Ludolphus Carthusiensis

(v.

de

Saxonia) II. 98. 99.

Lugossy József Lukianos,

Madden

sza-

MeUrh János I, 347, Meltzl Hugó I. 74. Menander (görög tört.

63, 313. II. 34.

I.

286, 290.

Magyar Nyelvr

1.

40. 152. 166,

208, 224. 227. 232, 234,

242—

244, 246. 254, 260. 261. 272 275. 283. 286. 289.

Merseburgi Ditmár

mos János

-

292-294,

Vil-

109.

I,

Metrodoros, lanipsakosi

77.

Theophaues

II, 214.

Mail Eduárd IL 116,

Mamertus püspök II, 272, Mannhardt 11. 188, Manni I, 304, Marcus Aurelius I, 156. Marcus barát IL 119. 120. Marholm Laura I. 52. Szt. Márk EL, 268,

277.

21.

I,

28.

I,

II. 138,

31—33.

42. 74. 109. 229. 397.

Meyer, Paul H. 138. II.

Michel L 314. Szt. Miklós püspök 319. 321—323.

49.

317.

II.

Miksa bajor király II. Miksa császár I, 364, MUton IL 121. II.

52.

9.

I,

Misz-Tótfalusi Kis Miklós

Moliére

I.

30.

II, 56.

íCú).

Monatschrift

Volkskundv

für

1.41.

Monmerqué

Martialis 11, 353, 354.

174. 175.

Meyer Gusztáv

Michael de Ungaria

185, 209, 217. 250.

Martiuus Polonus

álneve)

II, 189. 190. 204.

MaJiÁbhárata 11. 293, Mailand Oszkár I, 296. 307. Mailáth János gr. I. 151. 182.

I.

219,

11, 218,

Mcrton Ambrose (Thoms

346. II. 50.

Maapéro L

11.

Menander, Christoph I. 95. Mendós, Catulle II. 365. Merényi László I. 152. 166, 207. 217. 218. 221-226. 229. 258,

76. 11. 69.

Malalas,

író)

210, 213,

11. 36. 47.

Makár-legenda

30.

I,

81. 92.

vagy a

Magazin für Literatur I. 36. Magister Esopus et Avianus

.343.

86. 131,

Mayr Aurél I. 17. 24. 45. Szt, Medárd II, 288, Mednyánszky Alajos II, 229. Meflfreth, Hortulm regináé II.

11. 254.

Laicíiis

már I. 157. LuUy I. 160. Luther II. Macrobius

52.

208,

139.

Montaigne 11, 12,

I,

I,

314,

131.

14:3.

144.

U,

413 403. II. 9. 38

Montesquieu I. 119. Morhof Dániel György n. 10. Morlini

I.

184.

Ohle, E.

Morus Tamás, Utópia Munkácsi Bernát I.

146.

I.

248.

11.

W

Munthe, Áke Miisáus

I.

:

son

I.

41.

Musset, Barberine I. 318. 321. Müller Frigyes I. 113. 397. Müller Miksa

n.

400.

153.

22.

I.

154.

von Heisterbach

IIL Napóleon

d'Oton roi Otrokocsi

96.

I.

Espagne

(V

314.

I.

Ferencz

Fóris

11.

210. 219.

Ozanam

II. 106. I.

294.

Szt.

I.

7á.

Pál apostol n.

260. 261.

264. 265. 284. 285. 347.

215.

Nagy Sándor Nagy Sándor n. 64.

élete II. 54.

király

I.

139. 141.

Naszr-ed-din hodzsa I. Négyesy László I. 323.

Németh

Antal

327. 11. 253.

Aesopits-iori.

II. 77.

M. Németh Sándor I. 244. 254. Népköltési Gyjtemény I. 98. Nibelung-éiíek

I.

128.

Nider János, Formicarius

AHréd

Nyrop

I.

I.

II. 31.

Paracelsus

I. 97. 98.

11. 56.

11. 334.

Paris, Gaston 314—318. 405.

42.

I.

Parthenopetis

I.

Szt. Patrick

n.

Herm.

160. 117. 122.

I.

389.

Példák könyve

Oechelháuser Cymbeline-&tdo\gozása II. 163.

Percy

Oesterley

Perikies

277. 400.

II.

68. 69. 74. 75.

Péozeli József 11. 50.

275.

390. 397.

Schimpf und Ernst

Odo

Cheritoni

297—306.

II. 156.

Páriz Ferencz, Pápai II. 214. 282.

Pauli,

I. 66.

167

222.

Pápay Sámuel

Nyelvtörténeti Szótár II. 95. 123. 1.

161.

32.

I.

177. 2.58.

Paul,

398.

283.

Nyelvemléktdr

PancsatarUra

Panzer I. 248. Pap Gyula I. 152. 194. 207. 218.

Szótár U. 210.

Nutt,

358.

I.

11. 306.

Orosius n. 208.

Lapok 129. 11.

I.

II. 282.

Osszehasonlitó Irodalomtörténeti

129. 130.

I.

Nagy Géza II. 206. Nagy Károly császár

Nagy

VI. Orbán pápa

Ösz János

135.

11.

C'.t.

Ovidius U. 33.

191. 204. 253.

Wolígang, Der Mönch

Müller,

vértanú)

(a

Ostroy, E. van

250.

(\-2

285.

Origenes

á07. 216.

i7.

299. 305. 306.

I.

Orbán pápa

403.

I.

1^1.

75. 80.

I.

I.

85.

126. 143.

Périers, Bonaventure des I.

166.

1.

280.

414 Károly

I'f'rrimlt

Peschel

Rabelais

150.

12fi.

I.

Petfi Sándor Ti. 20.

II.

7.

U.

17. 163.

África

100.

— Canzoniere. II. 95. —

ZtoUdrok II.

I.

30.

I.

83.86. Zsoltárok

I.

94—100.

Pfeifer Júlia

Phaedrus Pheidias

140.

135.

357.

I.

BákoBi Jen H. 163. 164. Rákosi Sándor I. 45, Ralston

186.

Philelphm-TXíeB6 II. 77.

1.

Physiologus

321. II. 166.

II. 32. 64. 65.

Pia dictamina Piotet

I.

Pillét,

A.

Pindaros ódái

II.

Pintér Sándor

I.

Bertalan,

184.

Reinfrü

Reinoud

Renan

mitatum

Gonfor-

77.

I.

Pitré József

Platón

Liber

I.

41. 402.

170. 185. 188. 335.

II.

-

— Kratylos.

dialógusai II. 184.

Pliniiis

337. .342.

I.

II. 227,

Ern

L 139.

332.

333.n.32— 34.

108.

I.

Reuchlin II. 11. Révai Miklós n. 219. Revue des Traditions populaires 283.

I. 36.

Rhamsinit-ixieBe

Riedl Frigyes

192.

77.

I.

II. 209.

152. 191. 208.

233. 241. 285.

218.

Pisai

n.

Regino

294. 295.

I.

312—

í{06.

397.

I.

Raymundus

384.

304.

298. 301.

Ratzel

116.

II.

141.

II.

229.

I.

Ranke, J. I. 397. Ráskai Gáspár, Vitéz Francisco

190. II. 71.

I.

II.

II.

Baffaello

Baleigh, Walter 233.

I,

11. 212.

Badó Antal, Fráter Eugeniiu

Pesti Napló I. 5á.

Petrarca

302.

II.

Baderus, Matthaeus

B97.

I.

U.

174.

I.

I. 75.

83. 91. 377.

397.

Ploix, Charles I. 211. 212.

Rimaiiski János

Plutarchos

11. 33.

Riviére

Pogatscher

dr. I. 28.

Roalí, Marian Oox. 1.248, 287.

1.

Póli István, Jovenianus 11. 51.

Rochs, Arthnr

Polivka, G.

Rollinat

I. 96.

Polo,

Maroo

Popé

I.

Román

156.

Prato Szaniszló

Promptuanum

Románia

140,

I.

46. II.

I.

I.

150.

Puymaigre

I.

Pythagoras

II. 324. 332.

Quinault

I.

397.

160.

299.

I.

U.

365.

1.

297. I.

316.

Cymb«ime-átdolg,

II.

163.

11. 103.

Pseudo-Kallisthenes

182. 185.

de la Violette

Bmmel,

206.

I.

FrageroUe.

Romulus (a meseíró) U. 71. Ronáné Sklarek Erzsébet 218.

222. 296.

Volksmárehen

307. 1.

197.

—

73. I.

Ung.

415 Bosweydus Rousseau n. 12.

I.

Rua, G.

295.

144.

143.

151.

I.

Sébülot Pál

Ruadan n. 122. Rueda, Lope de, Eufemia I.

303.

38.

94—96.

I.

Pommiers II.

357. 96.

216—218. 229.

60.

230. 238. 239. 248. 278.

Sajnovics

I.

II. 219.

195.

I.

142.

Sohiefner

I.

173.

I.

ScMegel testvérek Schlegel Á. V. n. Schmidt,

150. 269.

—

I.

143.

I.

I.

182.

—

141—

Antonius

144.

143. II.

jó,

—

159.

—

ha

hhó

Sok

Perikies

Romeo és 166. Gym-

144.

—

296.

305.

306.

beline 1.

93.

310. 317.

319—321. n. 143—

—

Téli rege

U.

—

146. 148. 161.

143. 144.

Vihar U.

143. 144. 146. 148.

Sheppey János

11. 72.

Silius Italicus,

Punica

Andor

I.

II. 20.

228. 346.

11. 281. 282.

IV. Sixtus pápa

I.

358.

Slane n. 227.

184.

Schuchardt Hugó I. 13. 25—31. 33-35. 39. 41. 42.

19. 44.

Schullerus A. I.

I.

197. 198. 218.

113.

Schuster váczl püspök Schwartz, F. L.

W.

I.

Smith-Meyer I. 262. Sodalitas Danubiana Sokrates

45. 55. 66. 101. 386.

191.

II.

U.

Sirisaka

291.

Schott Axthur és Albert

Schurtz

II. 32.

17. 134.

Simonyi Zsigmond Simrock I. 298.

151.

II. 216.

W.

semmiért

167.

15. 142.

Gang nach dem Eisenhammer n. 79—81.

Schlözer

Shakespeare n.

Júlia

I. 34.

ScheUing Schiller

l'ABC

jó a vége, Othello,

229.

Schauenstein

34.

Con-

229.

Henrik, Lear, Minden

Saliusok n. 278.

I.

33. ill.

és Gleopatra, Coriolanus, VIII.

II. 217.

Sárffy Ignácz

Sepp n.

143. 146. 147. 155.

Rudolf n. 365.

Sándor István

n.

Declamatiok

troversidk 11. 37.

Sacramours Sainean I.

di

—

100.

I.

rhetor)

(a

Senefiance de

I.

Schaller

62. 132. 196.

37. 44. 397.

I.

Semsey Andor Seneca

270.

I.

Sachsentpiegel

Salis

I.

Seiler, Friedrich I. 269.

Rtisistán csatzár II. 51. 52.

Sabatier

142.

I.

Sebestj'én Gyula

199. 377. II. 224. 231.

Szt.

RuocUieb

Walter

Scott,

131.

11. 106.

I.

18. 19.

400. 11.

H.

II. 90.

192.

Solinus II. 34.

Solymossy Sándor I. 33. 377. Specuhtm exemplorum II. 82. 92. 103. 139.

Speculum perfectionis

I.

77. 78,

416 Herbert

Spt'iicer,

Steinthal

Stengel György

G.

Stier,

I.

121. 398.

I.

—

217. 223. 242. 246.

6.5

Giovan Francesco

Straparola, I.

150. 229.

278.

piacevole Notti

Stuart Gleimie,

Suetonius Sully,

—

403.

I.

Le

Maurice de U. 137.

Sylvester János II. 11.

Szabó Károly II. 208. Szarvas Gábor I. 38. á6, Széchy Károly I. 98. Székely

11.

213, 224.

Szépirodalmi Figyel I. 253. Szilády Áron I. 74. 80. 85. 86.

n.

Sándor

Szilágjl

Szily

U.

52. 61. 82.

Kálmán

Szinhászana dvátrinziká 162.

I.

szaritszágara Sztárai

Tacitus

Máté I.

I.

—

1.

167.

KatM-

I.

II. 101.

77. 80. 81.

EmU

Thewrewk

I.

17. 35.

57.

1.

109. 110.

Thorndike U.

161.

160.

I.

Tiberius császár

II. 158.

mi

I. 15. 183.

Eulentpiegel

327.

Tinódi, Sokféle részegösrl II.

Tischendorf

I.

U.

51.

.52.

354. 85.

217.

54. 55. 87.

108.

74.

I.

110. 115. 299.

Tolnai Vilmos

302.

Tar Lörincz II. 124. Tasso lí. 8. Taxonyi, Az emberek II. 92. 130—132. Temesvári Pelbárt I.

212.

Thoms Vilmcs János

371.

139.

Taliesin

89.

Lve and

The rare Triumph of Fortune II. 160.

Toldy Ferencz

167.

II. 40. 53.

Talmud

398.

Thuróczi n. 211.

26. 34. 35. 38.

94.

Szomadéva

I.

II. 43.

229. 403.

I.

Thumann

115.

II. 54.

I.

Hoernen

Teuffel

P.

Székely József, Imogen. IL 163.

273,

62. 83.

218.

Chronica

István,

139.

Teza I. 267. Themar, Werner von II, Theodosius I. 373. Theophylaktos II. 210.

11. 34.

h(í.

73—84.

Temple, E. 0. Ter,

149. S. I. .398.

J.

69.

n. n.

139.

I.

k.",.

De Tem-

-

— példái II. — Povierium 62. 78. 82. 83. — Rosanuvi 49. 74. — Stellarium U.

poré n.

II. 92.

61— 6:i.

53.

91. 92. 103. 131.

252. 266. 280. 291.

Strabo

52.

.50.

115. 116. 389.397.

I.

I.

330.

Tomaschek Vilmos

Tompa Mihály Topinard erkölcsei

72.

95. 96. 2.54.

76.

258.

275. 358. 369. 371. TI. 47. 49.

Tóth Tóth Tóth Tóth

397.

I.

Béla Lajos

II. 207.

II. 232.

I, I.

62. II. 282.

273.

Márton I. 14. Bezsö I. 323.

Toulmiii Smith.

15. 18.

T.ncv

IF.

1H«.

417 Tractatus

diverds

de

RomanoTum

IL 192. Vörösmarty I. 103. II. 221. 225. Zalán 222. 223. Wagner, Albrecht n. 118—120. Waitz I. 113. 397. Walleys 1. Valois. Voltaire

historiis

II. 34,

Trithemius n. 90. Trója pusztulása

II. 54.

Truinmer Ferencz Tylor, E. B.

I.

1. 11. 12.

378.

59. 397. 401.

H.

Warm

188.

Káxoly

üjfalvy

—

28.

26.

I.

Les Aryéns I. 29. Újszövetség n. 338—342. 356. 11.

Ulrici

n.

Weigand 45.

I.

Vajda János I. 52. II. Valentinianus I. 373.

Maximus II. Tamás II. 33.

Valerius Valols

Wendunmut Wetzer

—

Wolf, F. A.

Wolí,

J.

I.

Wundt L

I. 279. I.

Bellovacensis

Xanrof

1.

Vincentius de Valentia 1. Ferrer.

Zeitschrift

Visio Philiberti II. 115—117. 77. 81. II. 82.

78.

Volf Györgj-

1.

—

Zibrt,

Von 302.

vergleichende

für

I. 36.

für Volkskunde

279.

1.

Cenek

I.

95.

Zolnai GjTiIa II. 86.

Ser-

Zsidó

29.

Domokos

Zsigmond

85. II. 50. 93. 96.

Katona Lajos tanulmányai.

389.

Zimmerische Chronik I. 283. Zlinszky Aladár I. 262.

Vitriaco, Jacobus de I. 76. 136. 66.

386.

Zell Ulrik II. 43.

103. 106. 131.

149. II. 49.

121.

Literaturgeschichte

397.

mones ad status U.

108.

11. 365.

Zeitschrift

I.

277. 280. II.

Würzburgi Euprecht, zweien Kaufmannen I.

Beauvaisi.

Patnim

I.

— Völkerpsychologie 116.

397.

167.

Vikár Béla I. 209. 40á. ViUeneuve, Mad. I. 229.

I.

Cymbeline-kt-

106.

Vetálapancsavinzati

Virchow

347.

284.

Adolf,

Wright, Thomas

101.

Vincentius

I.

dolgozáa II. 163.

II.

Verlaine ü. 365.

Vernaleken

400.

I.

386.

W. n.

Wolzogen

287.

357.

Wlislocki Henrik

Vargha Gyula 11. 397. Városy Mihály I. 334. Veres Imre I. 247. VergiMus II. 147. Aeneis

Vitae

I.

ál.

277.

I.

Wesselofsky, S.

33. 34.

195.

332.

I.

Wekerle Sándor U. Welte I. 357.

144.

üngarische Revue

I.

Weber, Hugó I. 384. Weckenstedt Ödön I.

262.

I.

11. 37.

Wasylkiewicz Viktor

Ulászló király n. 282.

ülrich, G.

Pál H. 82.

Warton

II.

I. 254.

király II. 124.

27

36.