larbor Presented to the LiBRARY of the UNIVERSITY OF TORONTO Bisztray Profé s sor

CM CM CN .00

lO

lARBOR

I

Presented to the

LiBRARY of the UNIVERSITY OF

TORONTO

by

Profé s sor Bisztray

Digitized by the Internet Archive in

2011 with funding from University of Toronto

http://www.archive.org/details/vesztaflagellnOOtab

ö^

KOMVm TABÉBY GÉZA

VESZTA

FLAGELLÁNS (Elbeszélések)

Ara

1

korona

'A

TETAN-EÖNIVTÁB EDDIG HEGIELENT FDZETEI:

(Egyes száma 60, ketts száma 80, hármas száma 1 kor. ötös

száma

1.40, hatos

száma 1.60 K-ért kapható.)

1. Forel Á. : Koránk knlturtörekyései. Ford. Dr. Fülöp Zs. 2—6. Karinthy Frigyess Együgy Leiikon. 6—7. H, de Balzac : Gobseck. Fordította Áranyossy PÜ. 8. Casanova : Szerelmi kalandok. Fordította Révész Andor. 8. Wedekind: Haláltánc. Fordította Karinthy Frigyes. 10. Schnitzler Á.: A htlen feleség. Ford. Franyó Zoltán. 11-12. Bán Ferenc: üj Isten. (Novellák.) 13. H. A. Oiles: Kinai tündérregék. Ford. Zoltán Yilnios. 14—15. Ady Endre: Muskétás tanár nr. (Novellák.) 16—18. Tristan Bernard: A csendes férj. (Regény.)

Fordította Kosztolányi

Dezs.

19-20. Nagy Lajos: A szobalány. (Novellák.) 21—25. Major Henrik Panoptikuma. (írók karrikatnrái.) 26—28. Henri Murger:. Bohémélet. (Regény.) Fordította Áranyossy Pál. 39. Zsoldos Ben: Angol poéták. (Antológia.) 80. Lánczi Jen: Yallás és kapitalizmus.

SÍ—82.Emile Verhaeren: Rembrandt van Ryn. Fordította Áranyossy Pál. 83. Csáth Géza: Muzsikusok. (Novellák.)

84—35. Kosztolányi Dezs: Mécs. 86. Johanna von der Nahmer : Hetéra levelek. Ford. Nil. 87. Brázay Emil: Sörnsen Dóra, a szeretm. (NoveUák*) 88. Casanova: Szerelmi kalandok II. Ford. Révész Andor. 88—40. Claude Farrére: Ópium. Fordította Szatmári Jen. 41—43. Lakatos László: Egy pesti leány története. (Regény.) 44. Ifj.

Hegeds Sándor: Hanna.

0. Flaubert: Irgalmas Szent Julián legend^a. 46—47. Anatole Francé: A sovány kandúr. (Regény.) 48—49. Kaffka Margit: Szent Hdefonso bálja. (NoveUák.) 60. Juhász Gyula: üj versek. 51—55. Heir^ich Mann: Ronda tanár nr. (Regény.) ab,

Fordította Kosztolányi

Dezs.

56—57. Révész Béla: Szemtl-szembe. (NoveUák.) Folytatás a

háts

boríték

bela

ol4aláa

1

f

TABÉRY OÉZA

VESZTA FLAGELLÁNS (NOVELLÁK)

1917

TBVAN-KIADÁS BÉKÉSCSABA

pH

.\vV\\\^

TEVAN ADOLF KÖNYVNYOMDÁJA BÉKÉSCSABA

Veszta

Flag-elláns.

Brassóban, a Holie Warte körüli dombok egyikén vettek ki berendezett villát bizonytalan idre. Az eltt a kevés ember eltt, akivel érintkeztek, ugy szerepeltek, mint nagybátya és imokahug. A férfi Hirsehmann-Halál Frigyes néven jelentette be magát, az asszonyt Dudair Vesztának hivták. Tiz éve nem voltak Brassóban. Ez id folyamán a felismerhetetlenségig megváltoztak. Régen mindkettjüknek más neve volt. villát elhanyagolt park vette körül; a fenyfákba valami furcsa betegség ütött. Az örökzöld tülevelek sárgára szikkadtak, olyan sárgára, mint a citrom. De a napkelte még mindig szép volt a parkban, a villa terraszáról a Cenk hatalmas oldalába nyilt pompás kilátás. A pirosbarna ködöt lehel szi erdk

A

kék román hegyek nem változtak semmit. Egy másik dombon délutánonkint egy másik villa verendájának nagy és rajtuk tul a

ablakai vakitóan jából, akár

csillantak ki az

erd

párá-

egy régi tükör, akár multunk kö-

débl sokéves fotográfiánk. Nagyon diszkrét, de mélyen

kivágott viola háziruhában Veszta félülésben dít végig a pamlagon. Magas, fehér asszony a harminc-

harmincötév körüli korban dus, vörös frizumagasra fésültette, mint ahogy régen, sok-sok év eltt divatozott. ;

ráját

— mondta a szikár fiúnak, ki jelenlétével látható mértékben hére volt e pillanatban — kedves Halál, — Kedves

sen

Halál,

fér-

terért-

meg engem.

Hirschmann-Halál eddig fel-alá lépdelt a szobában.

hátratett

kézzel

Komoran megállt

az asszony eltt:

— Megértem, — Idestova

tiz

Veszta.

éve vagyok ezen a pályán

— folytatta a n. kijavította: A — Hivatás, Veszta. — Legyen igaza. Tiz férfi

éve töltöm be hiva-

Tiz év mindenképpen nagy id. Könnyebbfaju mvészi pályán is. Tiz év alatt a költk, akikhez legjobban szeret engem hasonlítani, kiirják magukat. Pedig a költk fantáziája taposott ösvényen turistáskodik. S a költk képzelete sohasem lesz olyan intenzív, mint az enyém. Maga megért engem, Hirschmann Megértem, Veszta. A festk modorosak lesznek tiz év alatt. A muzsikusok elmélyülnek, de fáradt, kopasz férfiak. A szobrász technikázik. Tiz év nagy id. A színésznkrl pedig ne beszéljünk.

tásomat.

— —

.

.

.

Fölkelt, kinézett az ablakon.

- Istenem

megkell, hogy értsen. Micsoda az én eltékozolt energiámhoz, az én kihajszolt, kierszakolt képzeletemhez képest az öz övékéi Értsen meg engem. Megértem, Veszta. Az asszony kinyújtotta karjait a barna

—

tiz

év,

erdk

aztán

foIé,

affcktáltjin

ejtette

comb-

jaihoz. Elí'áradtam. Az inas bejött nagy csokor szirózsával s megállt az ajtónál.

—

— —

Ezt a csokrot most küldték nagyságának. Veszta Halálra nézett. Kicsit zavarba jött.

—

—

mondta Halál az inasnak. Aztán, hogy megint egyedül maradtak, gmiyosan jegyezte meg: Aki fáradt, az nem pirul el, ha viráhoznak. got Az asszony hevesen felkapta virágait s végignézett rajta. Tegye az

asztalra

—

—

Hát

.

.

.

Visszatette a csokrot, de ugy,

hogy az most

valahogy gyöngédebben feküdt az asztalon. kérdezte Hirschmann. Nos? Hát nem fáradtam el. Mi köze hozzá? Belepirult. Halál megrizte hideg vérét.

— —

—

Mosolyogva nézett Vesztára.

— Ez már valami egész más. — Nem fáradtam — csatázott

—

a n. Mi köze hozzá? Ostoba vagyok. Mit mentegetem magamat? Mit szépítgetem? Egyáltalában mi közöm van nekem magához? Közelebb lépett hozzá. És mi köze van magának én hozzám ? Még van, Veszta! sikoltotta a n. Szabadulni Nincs akarok az eddigi életemtl. Szabadulni akarok magától, Hirschmann-Halál. Érti? Meg fogok szabadulni. Uzsorás. Tiz év múlva végre magszabadulok. Megértette? el

———

—

—

— Azt; hogy szabadulni akar tlem, azt értem. — Akkor rendben vagyunk. — Hát nézze, Yeszta — próbálta Hirschmann. — Most engedjen szóhoz engem — Tárgyalni fogunk. Van rá elég id. Most is.

nem

Még egy

lehet.

egész hete van tárgyaim

való.

Halál belesáppadt ebbe az egy hétbe. Mint egy szepeg gyermek kockáztatta meg a kérdést:

— — — —

Csakugyan

el

akar menni?

El.

Calescuval? Vele.

Most minden átmenet nélkül forróság az emberre.

—

Vakmer

szállt

lett.

És ha megadályoznám ?

Veszta meglepetten kiáltott

fel:

—Ah!...

A

következ pillanatban újra belehajszolta magát a csatázó, semmivel sem törd idegességbe

—

:

Megakadályozni ? Kit ? Engem ? Mi köze hozzám ? Mi közünk van nekünk .

.

.

.

.

.

nekünk kettnknek egymáshoz? Az üzletin Mi köze van magának hozzám ? kivül ? .

.

.

Becsapta az ajtót. Halál magára maradt. Megnézte az óráját. Tudta, hogy Calescu jön. A' sárga virágokról tudta. Az szi rózsákról és a Veszta nagy felindulásáról. * «»

Egyszer együtt pentinjén

sétált

Veszta a Genk szer-

Hirschmann-halállal.

Akkor még

mindketten más nevet viseltek, akkor

még

so-

kan

isrníM'ü'ík Ak(^t Hnissóhíiii.

Halál szíM'oIinos volt

a nagy

lioí^y

arról szavalt, képót, mint

vastagl'alu és keí'üggiuiyíks

Tiz nvvol

huiyl)}i.

a.

a kozót

oldalán,

ezoiritt

Karon vozotto simogatta ós

hogy ugy (Wja szivében Voszta ódon

brassói

házak valamelyik

komoly szobája egy szász

esip-

íinom üv(ígszekrényt. A következ pereben megtörtént a rettenetes találvolt további sorsukra: koziis, mely döntó Halál elször és egyetlenegyszer magához vonta a lányt. Szájonesókolta. S a esók még ki sem hit a szájon, jött ... De hogy is volt csak? Veszta évek múlva is sokat gondolt erre a sétára. De csak egyszer beszéltek róla, valaliol messze, nem is Európában. Akkor nagyon egyedül és egész ketten voltak. mondta Veszta exaltáltan Te Halál, én mindig ugy emlékszem, mintha ma

—

—

—

lett

volna.

—

hogy én nem emlékszem? szemekkel kezdett beszélni a n. Megfogta Hirschmann-Halál karját, másik kezével, mintha viziót festene a levegbe, lassan és lágyan gesztikulált. Mint ritka medve Emlékszel te is ? cammogva jött az utón. Nehézkesen. Valami si vadság volt a járásában. Azóta sokszor Azt

hiszi,

Csillogó

—

.

.

.

Az inge nyitva volt Olyan egészen olyan, mint egy medve. A meztelen melle olyan volt, mint egy medve melle... Mint egy medve melle ... Ha akkor nem jön ez a ktör munkás Vagy ha észre nem révedezett a Halál. veszi, Veszta! O oda sem figyelt. felidéztem.

.

.

.

volt,

—

—

—

8

— —

Mint egy medve melle! lázadt a férfi. Mórt vette észre? Mért nem vetted észre elbb te, Halál ? Mért csókoltál szájon pont akkor, amikor már közel cammogott? Tehetek én róla, hogy az arcunkba kacagott, amint meglátta a csókot ?

—

—

Tehetek én róla? Halál szomorúan

— —

voltál, -7-

felelt:

Pártjára keltél.

Mondtam, hogy üsd lel Gyáva. Fiatal mégis gyáva voltál. Halál, ha akkori .

Igen.

Ha

És Veszta

akkor!

.

.

.

.

egyre tovább az emlékeit. melle olyan volt, mint egy medve melle. Hogy hahotázott! Messze járt. De a szerpentinen visszakigyózott hozzám a nevetése. Utána akartam futni. Mért fogtál meg akkor ? Viszszatartottál. Volt hozzá jogod? Mi közöd volt szürcsöli tovább,

—A

hozzám ? Belemelegszenek

Elbb

az asszony,

az

sétába.

elmúlt erdei

késbb Hirschmann

— Megint olyan vagy, mint akkor. Az asszony lázasan mondja: — Hogy nevetett a melle messzirl

is.

!

Te

megvadultál. Botoddal vertél. -7-

Vertelek, bestia. Az els verés hogy az állkapcsa megfeszül, mikor .

.

.

Érzi,

kimondja: vertelek. Veszta neveti. Mért nem t verted bottal? Gyáva. A két könyörg szemed Hogy néztél, Veszta

— — —

!

Néztelek. Az els ütésre véletlenül kilendült kezedbl a bot. Egyszerre mintha annak az embernek ereje szállt volna belém. Csak egyszer ütöttél meg, mert néztelek,

nóztelok,

Akíirtaiii

Uiilál.

hogy

ol(íjtott(3d

fájriii.

Sirtiim.

íi

botol.

:

Vgy

ne

vodd nszre, minthii

toU(ím,

mert

Néztííick, iiózlolok, líahil,

tomboltad ma^ad, nem volt szabad tudnod, ho^y nincs kezedben semmi. Különben felvetted volna és agyonütsz vele.

ami^

ki

iKMii

Végigmérte, szünetet tartott. (Junyolta: Te képes lettél volna agyonütni. Másnap kerested a kék foltjaimat. Fehérebb volá tam, mint a hó. Leesett az állad. Báá bá-á így bámultál, Halál.

—

.

.

—

.

.

.

.

.

.

Már nem

Hirschmann. —

—

védekezett szerettelek Már csak az járt az eszembe,

hogy rendkivüli vagy. Es i'endkivüliségednek meg akartam teremteni a méltó életmódot. -;—

—

A A

testem árán.

fantáziád árán. Ahogy eltudtad képzelni a valóság erejével és a néma két szemeddel elhitetted velem, hogy bottal verlek, mikor pojácamódra járt a két kezem és hoz-

zád sem értem

.

.

.

—

IJgy jött minden. Párnával ütött a beteg német herceg, mikor émelygs vallomásaira rápiritottam. Behazudtam, hog)^ az utcasarkon szenes legények öleléseit kivánom. Fájt neki, szerelmes volt belém, akárcsak maga. Halál, a Cenken. Párnával vert, de ránéztem. Azt hitte akkor, hogy korbácsol. Én szereztem meg a német herceget.

—

A

fösvény német herceg els húszezer már-

káját.

— —

Tizet maga kapott a húszból. Jött a lyoni finánc zseni, jöttek a rué angol urak, a magyar bárók sorra, a zsidók, az

amerikaiak

10

—

Jöttek a szeges ostorok, a képzelt kardlapok. Egy se kételkedett. Egymásnak adtak. * **

.

.

Vesztának igaza

.

kedett.

volt.

Egy

se kétel-

Adták kézrl-kézre. Veszta csoda

lett.

Bajosan élt valaha kurtizán, akibe jobban belebolondultak. Az els lépéseket azonban aligha tette volna Halál segítsége nélkül. Ez Parisban történt a német herceggel. Haussmann-bul várdon lakott a német herceg is. Ott Halál és Veszta „férj-feleség" voltak. Hamar hire ment, hogy a férfi veri. Velük szemben, az emeletek egy magasságában lakott a herceg. Halál napokig leste a függöny mögül az átellenes ablakokat, mig rájött, hogy a herceg este négy-öt (3ra között melyik ablaknál olvassa újságjait? Azontúl minden este négy és öt közt korbácsolta Vesztát. herceg egyszer letette a lapot. De nem akarta nézni. Halál a színházban a herceg mellé váltott jegyet. Már ismerték egymást látásból. színházban szemével brutalizálta a nt. Valahányszor a herceg részvétteljes pillantása ráesett, rászólt Vesztára. Veszta lehajtotta a

A

A

A

fejét,

anélkül, hogy tekintete találkozott volna úréval. herceg ott hagyta az el-

A

a nagy adást.

Auteuilben utolsó pénzükkel próbáltak szeA herceg lovára tettek. Finish eltt

rencsét. kitört a

—

ló,

Halál másnap felment a herceghez. Azt mondta, Veszta, a felesége halálra kínozza. német ur közel állt hozzá, hogy kidobatja. Erre szintén, becsületszavára kijelentette.

A

11

ho^y

ul()lvS()

úszott

el.

A

ezer

íViinkjuk

lovon ;i a móreg.

toííiiu])

hor(ít»í?ct (jloritöllo

ll:illja-c? Ihi koldulni ak;ir, csiíiálja tisz-

tesséí?os(;bbon.

Kii

rnondtjuii,

a

iioufy

vamra t(;i>yon ? - Nem. A rolcsógem mondta

—

lo-

feJ(dt ái*-

tiitlamd Halál.

A Hercei^ mogszódült. iM'tcrii kozdctt. í^üí^alább is azt hitte, érti. 'J'eliát miatta verte AIííj: telt bele tiz nap, ö maga követelte, hogy Halál hagyja el az asszonyt. Fizetett, mint a köles. Veszta följegyezte Hirschmann ideiglenes i-ejtekhelyének a eimét rosszabb napokra. Elutazott a herceggel, de Hirschmann tanácsára, nehogy a kezdet kezdetén elvt3szitse magas szeretjét, még indulás eltti éjjel véresre korbácsoltatta vele a testét. Másnap fehér, makulátlan volt, mint a frissen hullott novemberi hó. Minden áldott éjjel, amit együtt töltöttek, verette magát. Értett hozzá, hogy kierszakolja szeretje dühét. Piszkos vágyak fakadtak fel az ajkán, melyek néha Halállal voltak összefüggésben, néha nehézjárásu kocsisokkal, beteg csavargókkal, akiket együtt vettek észre. Minden áldott éjjel, amit együtt töltöttek, le kellett gyzni Vesztát. Elmosódó szürke szemeiben könyörgést látott a herceg. Ám. ezek a szemek valójában sohse könyörögtek. Kell pillanatban kéznél volt a korbács. szemek parancsoltak, a korbács dolgozott, a herceg fáradtan roskadt magába, mint a lázbeteg nehéz álom után Sohasem adta oda magát. herceg lassankint belebolondult. Ekkor me^funta Veszta. her,

m

A

.

.

.

A

A

12

cégnek volt egy barátja. Szemet vetett

reá.

Hischman Halál két hétre megjelent a látóhatáron. Ezúttal ugy szerepelt, mint Veszta fivére. Két hét múlva lefizettette magát, a

n

megint följegyezte a cimét

s a játék ujra kez-

detét vette.

Jöttek a szeges ostorok, a képzelt kardlas a való aranyak. De ajtónyitáskor az inas mindig gondosan elvett az elszobában kardot vagy botot a vendégeitl. Különben elcsapták volna.

pok

n

Súlyos éjjeleken rué angolok lábikrától nyakcsigolyáig csókolták Vesztát és verték csigolyától térdig. zsidók letépték róla a ruhát és meztelen hempergések közt kínozták kékre. Egyszer rozsdás vaslánccal cafatosra csapkodták a húsát. De minden másnap Veszta fehér, maku-

A

mint a frissen

novemberi hó. Már maga sem tudta, hányadiknál tartott. Félévnél tovább nem birt ki egyet. Már az utolsónak is alkonyult. S ennek az utolsónak utolsó kérése az volt, hogy engedje számára lefestetni magát. így kerültek össze az utolsó révén Veszta

látlan volt,

esett

és Calescu Sándor, a fest.

Magas

bibor kereveten feküdt az asszony. utolsónak teljes akt kellett. Calescu sokáig bajlódott a pózzal. Jobban szeretett volna féltestet festeni, lágyékig eltakartat. Az égése aktnál hol Manet Olympiája, hol más, jól ismert beálhtások kisértettek. Végre megtalálta az igazit. Jóllehet semmitsem tudott a Veszta

Az

13

életérl, különös ösztönnel nihibílzott az asz-

Bzony stiluHiira. Veszta maga

alil

húzta a lábát, hanyatt-

fektéböl íólig elre döIt. Kifelé forduló tenyérrel felig eltakarta a homlokát, másik ke-

mereven

zét

szétilgaztak,

tartotta magasba. Az ujjai mint egy beteg, lombtalan akác

ijedt ágai.

—

Most

—

—

mondta Calescu. így, madame fárasztom ki. Csak addig jól van.

Nem

maradjon, mig fölvázolom.

Mindeddig nem sok ambicióval indult a kép. Megszorítások közt kellett dolgozni s ez kedvét szegte. Veszta most volt elször modell. —r Szabad beszélni? kérdezte naivul.

—

akar,

—

Annyit, amennyi jól esik. És

.

.

.

amit

madame.

De Veszta nem talált témát. Ilyesmi még nem történt vele. Calescu várt és rajzolt. kezdte meg: Egy id múlva

— Feszélyezi magát? — Nem. Csönd. Veszta fojtottan nevetett — Kíváncsi vagyok a képre. — Én — mondta a fest sértdötten. is

Megint hallgattak. Aztán Veszta mintegy engesztelésül dúdolni kezdett: Szegény leány, be kár, be kár! Forró testedért ó be kár. Hideg karmait az örök átok Fehér húsodba véste már Aranyátoki Rubel, lei, louis .

Ruhád selyem, takaród

.

.

d'or,

bibor;

Szegény leány, be kár, be kár. Forró testedért ó be kár.

14

Szembenéztek.

A

fest

a rajzot. Szinte ég.

letette

— Milj^en vörös a haja, madame

I

Nehézkes lépést tett az asszony felé. Egy cammogó, sajátságos lépést. Veszta felült. Készen van ? Calescu megtörölte a homlokát a festka-

—

bát ujjával.

—

Mára

kész. Kezet csókolt.

csukló

—

A

meg

pulzusát csókolta

alatt.

—

Mint egy medve gondolta Veszta. Mint egy esetlen medve.

a

—

Nevetett rajta. Attól fogva pompás lendülettel fejldött a kép. Calescu mindig a pulzusát csókolta meg távozásakor. Közelebb jöttek egymáshoz. Sokat nevettek témájuk akadt már elég. Calescu sajnálta, hogy Veszta az „utolsóé." Csaknem teljesen elkészültek, mikor a fest ;

észrevett

egy hibát. Vergdött, rossz kedve

Percekig nézte a

lett.

szament a képhez

nem

gyönyör

s fejét

testet.

csóválta.

Visz-

Valami

ment.

— Hihetetlen — ki egyizben. — Magával nem birok, madame, sehogysem birok. — Türelem — biztatta Veszta. — Csak tört

próbálkozzék. Szeretett volna valahogy segiteni rajta.

— —

Dúdoljak ? ... Egyszer nagyon rózsaszín a tó-

nusa, máskor túlságosan sárga. Veszta próbálkozott: Hideg karmait az örök átok

— zel

Nem, nem

még

.

,

.

— tiltakozott Calescu. — Ez-

csak jobban összezavar.

Akkor

inczlohjnül

yVzoii

Vnsztii.

tülköli

noia áUUik ily kö-

odiunont ji zel eííymásboz, A fesU) doroka bolozsil)])adt a közols(\!jfl)(í. Az asszony az arcába modta férfihoz.

Mní>:

:

—

Khiííiílláiis vairvok. Felhördült. Voszta, Vcszta Veszta, Vííszta! ií?yszólani. Veszta, hogy ég!

—

—

láiigol

—

!

.

—

.

.

—

Klször nevezte Nem birt mást

Az

egész teste

—

I

szakította í'élbe a n. elég Holnap majd megtalálja, amit keresett. Maga medve maga esetlen nagy

Mára .

.

.

.

.

.

Következ napon meg

.

volt

.

.

oldva

.

a hus

tónusa. Még csak az akt szemébe kellett belevinni valami elmosódó, babonás ijedtséget. Próbáljon arra gondolni, hogy egy pillanat múlva maga alá temeti a hegy. Veszta behunyta a szemét. Miért mondta igy ez az ember a hegy ? Valami köze volt Ránézett. Világosoa hegyhez ? V^agy talán ? dott. gondolat, hogy talán Calescu lehetett. tiz év eltti férfiúnak és Calescunak a hasonlatossága megdöbentette. Medvék Most jól nagyon jól néz, madame Két-három percig korrigált még. Majd kitör lelkesedéssel eldobta a palettáját, az

—

:

.

.

.

A

.

A

.

—

.

.

.

.

.

ecseteit.

—

Nagyon

— Kész — Kész. ^

jó

!

?

A

legjobb

munkám

—

dadogta

mámorosan. Veszta

meg

se nézte.

— Calescu. Kérdezni akarok — Parancsoljon. — Mi volt maga azeltt?

valamit.

16

A

fest ugy

felhk

hogy

érezte,

közül

esik.

— —

Hogy értsem ? Mi volt azeltt

Miért kérdezi ? foglalkozása ? ? vállát. Gondolta, bolond

A

Fölvonta a szeszély. Azért szintén megmondta

—

Munkás

voltam.

ni

:

Kfejt mmikás.

A

meztelen test Jóformán be sem fejezte. odatapadt hozzá, az ég fürtök a nyakára csavarodtak. Erezte, hogy a ruháját, az ingét feltépik. mellét csókolta a meztelen aszszony, a makulátlan, hófehér, piroshaju aszszony. Nem tudott semmit magáról, csak a duruzsolás hangzott halkan, haldokolva mint egy Olyan, mint egy medve medve melle

A

:

—

.

.

,

.

.

.

*** Hallani sem akart többé eddigi barátairól. Visszavágyott a régi városba részint azért, mert meg volt gyzdve, hogy csak innen indulhat az uj, igazibb életbe, részint azért, mert Calescu Romániában szándékozott letelepedni. Megbeszélték, hogy Veszta elremegy ,'"a fest lebonyolítja párisi ügyeit s egy hónapon belül követi az aszonyt. Az asszony-

nak

is

Haláltól

el

kellett

akart

intézni

még egy

mindenáron,

kérdést.

végérvényesen

Jövjét anyagilag fényesen biztosítottnak látta, de sejtette, hogy vele nehéz lesz az a leszámolás. Az ostorokat ismegszabadulni.

merte a fest, ám Veszta egyetlen körülményt mégis titokba akart tartani. Azt, hogy az ostor

nem

létezett.

Veszta kenyértörés elé vitte a dolgot. Calescu két napja a városban volt már s miha-

17

mnrabl) tovább volt íizonbiui,

A

Jikurtíik l'oíí-o

monni. Naí^y kórdós

sik(;ríihii ?

u messzo szemközt lóvfí villa ablakairól döntAen szikrázott a dólutáni nap. Veszta bement Halálhoz. h(\í4"V(3küii

bókós usz

liuiiolt s

—

Tárgyaljunk eíjrósz röviden. Hirsclimann baljós tekintete végigömlött rajta.

—

—

—

Tárgyaljunk mondta keseren. Már egy hete tárgyalunk. Mit mondok Egy heteV Tíz óve nem csinálok mellette egyebet, mint tárgyalok. Rendezje, vagyok a nagy színjátéknak. Pénztárnoka, kolportrje, impre!

voltam. S ha néha azt mondtam, Veszta, hogy maga alapjában nagy poéta, le kell szögeznem, hogy jó kiadó vagyok. .Veszta nem állotta bizonyos öngunyolás nélkül Elég sok kiadást értem. Meg lehet elégedve velem. Meg. Mióta a Duclair Halálduó . Megengedi, hogy igy nevezzem magunkat ? 0, parancsoljon. Mindig találékony és találó volt az elnevezésekben. Mióta a duó elindult, hogy a világ majd minden városában feltnjék és learassa sikereit, igazán szépen kerestem. nem minden öröm nélkül gondolt arra, hogy partnere esetleg pénzügyi oldalról fogja fel a szakitást. j Látja kedves barátom ... s itt minden szeretetreméltóságát elvette én mégis záriója

:

— — — —

A

—

.

.

n

— —

—

nagyon adósnak érzem magam. Vállára tette a karját

—

Bokros érdemeid voltak. Amellett sokat

költekeztél.

Tabéry

:

Veszta Flagelláns

2

18

Az asszony

Halál várakozóan mosolygott. folytatta

:

—

Mit szólnál hozzá, ha aláírnék az érdemeidért egy negyed milliót ? Vörösen felelt

— Nem Yeszta elsápadt. — Többet akar? — Az üzlethez ragaszkodom — ki a másik. — Már mondtam, hogy nem tudok megválni tled. — Hát akkor nincs közünk egymáshoz. Vége. — Hallgasson meg, Veszta Maga azt kell.

tört

!

csak egy nyavalyás üzletember, egy finanszírozó voltam. Nem tudja megérteni, hogy ez az üzlet a száz és százféle kitalálásban, a mindig uj fogásaival több volt, mint boltosmesterség ? Diszkrétnek kellett lennem, hogy százféle embert mindig ugyanahhoz a a célhoz vezessek. Játszottam velük. De ez a játék véremmé vált. Az lett számomra, ami a költnek a toll, a sima, Íratlan papírlapok. Röpítettem magát. Én Kinzó szükségem Adtam a tisztességes tartottam magasra. hiszi,

.

.

.

milieut. .

.

—

.

Dühös

lett.

Ráuszította magát.

Nélkülem beteg demímondenál nem volnál egyéb. Általam vagy az imádott üagelláns, A világnak a tömjénködös rejtély. Veszta avult nézetei vannak a poézísrl. Sokszor egy !

üzlethez több romantika, merészebb képzelet szükséges, mint egy versben megirt reneszánsz- drámához. Költ voltam. Nagyobb vagy legalább is akkora, mint te.

19

Az

asszony bizonyíjilanul je^j^yeztc hogy tiz óv 6U\ (ilször beszól igy.

—

HozziitiH'tozott

hogy

mi'iskópp bnszóljok. üzlete jöveiielmóhez

—

poózisóiiez,

iizlct(3m

Jiz

Az

rnog,

— vágott közbe

a n.

A

—

azt,

férfi

nieízállt oí^y pillanatra.

Hát noni érti V Olyan nohóz megérteni hogy ón mit adtam ? Persze. Amit én

tettem, a tied

egyszernek

mellett

látszott.

Aztán neki is kinos lett a sok beszéd. Hamar, röviden akart végezni már is. De a végezni gondolatára elborult ós komoran mondta ki a mementó] át

—

:

Egyszernek látszott. De jegyezze meg, hogy a lét és. nemlét kérdése is Persze.

tettektl függ. Üzletembernél egy egyszer cselekedet milliókat hozhat és életet ad. De adhat zuhanást. Csak rá kell jönni a cselekedetre és el kell határozni magunkat. Veszta pillantása az ablakra esett. meszszelév ablakról elvonult a nap. Errl eszébe

primitiv

A

jutott,

hogy mennie

kell.

— Két nap múlva fogok utazni Calescuval. — Én már ma este elmegyek — Halál. Veszta meglepdött — Nem értem. — Nyolcig összeszedem a garderobomat. el

felelte

:

Akár

Fél kilenckor a vonaton ülök. búcsúzhat tlem.

Most ugy

el

is

hogy a

piros haja egyszerre lebomlik és lobog a szélben. Mégis .

.

.

érezte,

megtörtént Elszakadtak. Meg tudta volna csókolni. Adieut mondtak és az asszony túláradó szivvel sietett Calescuhoz Halál pedig várt egy ideig. ^Jíor Veszta !

\

20

kiment a kapun, bezárta a szobák ajtaját. Az egyik bröndjét kinyitotta s egy szegesvégü nehéz vasrudat emelt ki belle. Azzal bement az asszony budoárjába, odaállította a sarokba ágy és toalettszekrény közé. A bot nem volt magasabb, mint az ágy keresztdeszkája. Nem csak az vehette észre, aki nem feküdt hanyatt az ágyban. Dolga végeztével behívta az inast. Ketten bepakoltak és Halál fél kilenc eltt egynéállott ki és

hány

perccel csakugyan elutazott. * * *

Két elz napon a sétatéren találkoztak s a hangos kis tramway-n Noába menekültek, ebbe a csöndes, tiszta faluba, honnan ders reménykedéssel nézték a havas határhegyeket. Sokáig barangoltak az erdben, de napnyugtakornem tudtak vérüknek tovább ellentállani. Betértek az egyik fogadóba, ahol egy hüs fehér szobában kés éjfélig maradtak együtt. Ma nem volt szükséges ily messzire menni; fél kilencre hazamehettek aVeszta villájábal Délután bekóborolták az öreg város zegzugos aztán a nagy hegy visszajövet a komoly Katalin-utcán mentek egy ismeretlen külváros felé. Amint kijebb értek a városból, a házak

utcáit, bejárták Cenkalját,

oldalán

egyre alacsonyodtak, az utcák keskenyedtek. járda beleolvadt a kocsiutba s a kocsiút közepén folyóka szikkadt. Az utca ersen

A

hegynek vezetett. Kopott táblákról tudták, hogy ezt a városrészt Cacovának hivják. Veszta tulándó boldogságában elrefutott a meredek utf \. Calescu örömmel nézte a ringó vörös nö f sát tegnap ilyenkor Noában ;

21

bolondul csókolták o^íyniást ós Vcsztíi a

fbb

extázisbíin

ostort.

Most,

trórásaii

—

Az

Oalesííiitó!

lioi^y

kiáltott

az

í'estö

:

ittiiai^y

lianííja

hfj^-

kikr)V(ít(ílt(í

nagyon clrorulott, a

utána

Megverem, ha asszony

is

!

vidáman esengett végig

a kis {)iszkos uteán.

— Attól legjobban. — Olló Most már aztán nem Utolérte. — Csak tegnap féltem. De tegnap azt tem, agyonverlek. — Látod-e Fehér maradtam. — Mint a frissen esett novemberi hó te lelsz

1

I

hit-

?

.

.

.

A külváros mind fantasztikusabb összevisszaságban mélyült el köröttük. Egymás hátára épített házikók meredek oromfalakkal füleltek a ritka jövevények felé. Faházikók és vályogfalak mélyen alattuk az egyik oldalon és magasan fönn a másikon. A deszkakapuk cifrára voltak faragva, mégis ersen különböztek a székely kapuk stílusától. Kerekes kut az utca közepén. Némelyik ház haragoszölden hívta ki figyelmüket. S különös volt, hogy e szegény, de mesebeli fantáziával összerakott törpeíertályban alig akadt férfi ember, vag}^ felntt nszemély. Annál több ldörg, maszatos oláhgyerek akadt útjukba, kik tátott szájjal bámultak a nadrágos úrra és a finom asszonyságra, majd csoportba verdve tisztes távolságra követték ket. Bolmelyeknek ajtói legfeljebb e fiatal kiséret számára lehetett ill bejárás. „A fehér kutyához" betzték az iromba cégtáblákat, szórólszóra, mint a gyermekmesében. Majd lehetet-

tok,

len feliratok következtek nevetséges kis korcs-

22

mák

ajtaján.

A

A

Vatázhoz,

Zsunihoz,

A

négy kicsi törpéhez. Szórói-szóra, mint a gyermekmesében Már alkonyodott. Deszkapalánk tetejére öreg oláhasszony kapaszkodott. Fölötte száraz fán fekete macska szunyókált. vén asszony meglátta Veszta piros haját; összecsapta a kezét és keresztet vetett. lenap rájuk világított. Talán életében

A

A

men sem

—

a

látott ilyet.

Boszorkánynak néz

—

szólt

csöndesen

n.

A

karon fogta. Kicsit jómaga is szédült a sétától. Veszta karja a ruhán át égette férfi

karját.

Besötétedett.

Nem

voltak biztosak, merre

jutnak ki a Katalin- utcára. Elbolyongtak. Aa utca, az egész Cacova hirtelen kiürült. Az estétl ijedt-e meg vagy a furcsa pártól ? Mint egy nehéz álom suttogta Veszta. Fogj ersebben. Félsz ? Hallgatott, de félt. Befordultak egy térre. S váratlanul eléjük döbbent a domb. S a dombon a villa. Még egy sikátor volt hátra. Calescu megnézte az órát. Kilenc felé járt.

—

— — .

.

—

.

— Sejtelmem sem gyunk haza. — Különös — bólintott volt,

Hogy mi

volt

különös,

hogy

ily

közel va-

Veszta.

maga sem

tudta

volna megmondani Megrészegedtek. Egymás közelségétl, a szabadságuktól, az ernyeszt tudattól, hogy régre az egész éjjelt együtt tölthetik. Az asztalon ittasan lomoltak a vacsora marad.

.

.

.

ványai.

.

.

23

— Boszorkány Az asszony toste — Ide Itt vertél.

A

becézte

ji

férfi.

hátraiveit a férfi ölébl. ütöttél.

kikapcsolta a viola ruhát. Belecsókolt a mellébe. Mint a hó budoár Nem birta tovább. Fölnyalábolta. ajtaja tompán csapódott be hátuk mögött. Calescu darabokban tépte le róla a viola ruférfi

—

I

A

A

selyemfoszlányok lágyan szállottak sznyegre, ágyra, a fest ruhájára. Veszta fehér teste vakítón hivalkodott a mennyezetes Nem Ez a test nem volt arra ágyon hát.

.

.

1

.

teremtve, hogy bírása kielégítsen valakit, ez a test többre sóvárgott, másra ingerelt. fest belevájta tiz ers ujját a síkos karba, görcsösen magához emelte, hogy a mellük összeért, sütött. Visszadobta Veszta összerándult. Az ajkán fölfakadt régi, olthatatlan

A

!

vágya Csak gyon ers

—

:

tudnál engem agyonütni. NaVerj agyon engem Calescu homályosodó szeme az ágy és toalettasztal közé dermedt. Verj, verj könyörgött a n. belezuhant nehéz vas az asszony húsába. Szemei ijedten nyilottak tágra, de Calescu azt hitte, játszik, most is csak játszik a két szem s a csobogó vér helyén holnap megint lehér lesz a Veszta teste, fehérebb, frisebb, mint a frissen hullott novemberi hó. Künn halk pihék nyomán ekkor szállt le Brassóra a tél.

— A

te

!

!

—

Dina születése. ájulás köde riasztón foszladozott Kawkazkaja ell; hiábavaló volt alélt kapaszkodása az öntudatlanság szétfolyó gomolya után. Már fölfehérlett a való kegyetlen plasztikája^ négy év a birák s az iszonyú szavak Szibéria ... s az anyja arca a falnál is fakóbban, az öreg, megtört Kawkazkaja gróf hördülése és a gárdatiszt foszlányos szavai, akiért mindennek igy kellett megtörténnie. vizsgálat megállapította, hogy a grófn fegyverét használta a hadrakelt orosz hadsereg egyik tisztje ellen; nem önvédelembl s mégcsak az a körülmény sem jöhetett szóba, hogy a becsületét védte.

Az

:

.

.

.

.

.

.

A

Kawkazkaja grófn a szülei kastélyában találkozott elször a gárdatiszttel. Azeltt nem ismerték egymást. Néhány estét töltöttek együtt, mikor a tiszt szabadnapos volt. Szerelemrl szó sem volt köztük. Görög szobrokról belány szélgettek két Ízben egy-egy órát.

A

egyszer kijelentette, hogy minden férfit utál, a ni formát a világ legtökéletesebb szépségének tartja és magamagáért, a hibátlan teshsiességet nem téért szereti magát. tartja semmire. Ott maradt szüleivel a wolhyniai kastélyban, akkor is, amikor a háború

—

A

25

hulliimjii már Ji íuliikíit nyaldosták. Az ötpu; gróf iiUól vuló Iclolmébcíii iiom távozott a birtokáról, nehogy régi birtoküi c végsí> roncsát távollétóben uz elón vonni ló osztrákok kon fismaradt. Háromszor volt a is ott kálják. parkjuk gránáttüzben. Mindannyiszor napokat töltöttek a pincebon, ahol már egész ootnfortable berendezkedtek. Ismeri a féi'íiakat leplezetlenül. Tud ja, hogy sáros az uniformisuk,

csúszómászók

mert

módjára hasalnak

s

ez

Látta rettegni, rjöngeni ket hahilfélelemben. Oroszt és ellenséget. Egyformák. O, amikor a tüzérek beszüntetik a kimeg}' keztyüsen, napertüzet, felöltözik, nyvel sétálni a dombra, a kopár, sárga Govisszataszitó

!

glávnij tetejére és nagyon utálja azt, amit az emberek csinálnak. gárdatiszt csakugyan látta az emiitett dombon a grófnt egyszer tiz perccel késbb, hogy a hulló lövedékes más tájra vonult. Exaltált nnek ismerte jómaga a szenvedett sérülés ellenére sem kivánta a vádlott megbüntetését. Nem látja be, miért ne lehetne fogság helyett szanatóriumba küllovij

A

—

;

deni

?

A kritikus nap reggelén egyedül volt Kawkazkaja Nadinával a kastély egyik termében. grófn szemei gyönyörek és irtózatosak'^ voltak. Azt mondta neki, hogy csak önmagába tud szerelmes lenni. Ezt bevallja nem értette meg. A grófn egy zsámolyra felrakta a lábát s a szoknyáját csaknem tér-

A

,,

—

—

dig föllebbentette. Látja ? Ez szép. Ezért imádom magam. Bocsánatot kér a kifezésért hat hete nem látott Nadinán kivül asszonyt a hábo-

—

:

—

26

ruban

—

a

visszalökte. s

vér a fejébe szállott.

Nem

A

grófn

magával, letérdelt eltte Azt hiszi, ez utóbbi hozta

birt

szerelmet vallott.

ki sodrából a lányt. talnál termett ... ott

Összerázkódott, az aszegy revolver hevert és .

.

Arra még emlékszik, hogy Kawkazkaja szemei beszámithatatlanok és gyönyörek voltak. A bíróság ugy látszik, tekintetbe vette a grófn származását, a gárdatiszt vallomását korlátolt beszámithatóságáról ennek folytán a halálbüntetés elmaradt. ;

Sulj^os lépések csörögtek a folyosón s egy puskatus lálDhoz ereszkedett. Az ajtó kinyil-

búcsúzni tle. A fiatal grófn fölugrott, meggyökerezett hófehér anj'ja eltt. Csak nagy sokára tért magához annyira, hogy kérdezze lott;

-

Az -7-

O

—

Nadina anyja

jött

Remélem, mérget hoz, anyácskám? öreg Kawkazkaja grófné eJsirta magát, sürgette a lánya. Nos ?

—

fejét csóválta, szegény.

Nem, nem, Dina, erre gondolni sem Négy év nem egy élet még akkor

szabad.

sem, ha igazán te

nem

Gondolj

élet.

rá,

hogy

még nagyon fiatal vagj^ Dina visszaült helyére az arcát tenyerébe ;

Az öreg grófné pedig csöndes, el. megtört hangon folytatta: Nern mérget hoztam valami mást utravalónak. És szeretném, ha megértenél engem. gondolta a lány. Holnap már visznek

temette

— — —

;

—

Meg

Intett,

tudsz-e most hallgatni engem? igen. Az anyja akadozva ve-

hogy

zette be a

mondókáját

§7

—

Az

húrínunkról szcrotnék (ílrnondani valamit. Nem haraiíszom rM, Dina, de tiidürn, lio^y rriost a niaí?adén kívül nem érdekel senki sorsa se. mienk se, de uf?y lehet, a né^^y év, az egyedülléted els hónapjai megfognak törni. emberek, kik Azt mondják, iszonyú ottan büszkén liordozták íejüket, alázatosabbak lesznek az utolsó muzsiknál. lorólad,

apiidról,

luiiíífimról

:

A

;

Én csak azt akarom, ha megtörsz és mi eszedbejutunk, ne legyenek lelkifurdalásaid miattunk, akiknek fájdalmat okoztál. Különösen ne én miattam, Dina, mert mindennek én vagyok az oka. En vagyok az oka, hogy megszülettél s ilyennek szültelek. grófn felemelte dacos arcát: Ne hidd, hogy bánom, hogy ilyen vagyok. Most is külömb vagyok a többi asszonyoknál. Görcsösen és ggösen kacagott hideg tökéletessége határtalan öntudatában. Az vagy. Bár én lettem volna, aki te

A

,

—

—

agy. ... Itt aztán kitört az sz légi szenvedése, régi szerelme

orosz

támadt

dáma; föl

az

emlékek temetjébl. Hevesebb volt, mintsem elre elképzelte. De én nem voltam olyan, mint te, Dináeska, én egész más voltam és sokat szenTedtem mert nagyon szerettem Kawkazkaja

—

grófot.

Hosszú történet következeti. Fárasztó részleteket beszélt a tönkrement szimbirszki birtokukról, ahol házasságuk els idejét töltötték. Ismersökrl Egy intim barátnjérl, aki többszörös és boldog anya volt s minden .

.

.

28

esetben megjövendölte, lánynak, vagy fiúnak gróf tragikus kivánkozásáról ad-e életet? egy kis lány után, mikor pedig már két éve voltak egymásé és a házban még nem volt

A

gyermekáldás.

Egyszer kétségbeesetten, sirva fordult barátnjéhez, avassa be a születésnek e részére annyira mostoha misztériumaiba. Az asszony jóindulatulag mosolygott rajta.

—

Drágám,

azt

nem

lehet tudni.

Meges-

hetik bizony, hogy nálatok sohasem lesz. De hiszen te még azt is tudod elre

—

—

.

.

Az más. Egészen

más. Én biztos vagyok a termékenj'ségemben. Hogy aztán lány az más lapra tartozik. Minden attól függ, vájjon a férfi fárad-e ki hamarább, vagy pedig az asszony ? Én ugy tu-

lesz-e

vagy

fiu,

dom, hogy a férfi lágyékában lányos remények a dominálok és megfordítva. Aki késbb fárad el, annak a reményei érvényesülnek. Mondjuk, ha a férfi gyönyörsége késik, a fogamzás csaknem bizonyosan kislány. Persze, sokan ezt kevesen tudják s akik tudják is

—

kinevetik.

De én

hiszek benne.

Kawkazkaja gróíh akkor Szimbirszkbea rémülten hallgatta ezt a

Sohasem

teóriát.

érzett tökéletes kielégülést.

És a

Ígérkez ismeretlen öröm kívánása idegzdött nyugtalan éjjeleibe. Ha legalább anya lett volna A gondolatok akkor, lehet, más mederben folytak volna

félutról

nttön

nve

I

széjjel.

De

ez

nem

lehetett amazért és amsiE

mindjobban megíeküdte ennek hiányában. Sokáig nem szólt róla a grófnak. Azt hitte, végig éli keser titkát. De egy csöndes nyári este összetörte a szilárd ni föltevést, mely

29

époly

tiszlji,

npoly törókony volt,

mint e^y

kristály íivou:.

K^y és

I

tiivori

nesszé

lijijózüik

kaljindoztíik

kíinnyíi (ísolriakukbíiri u viz lágyan híisjidó

bársonyán. Szinil)irszk lámpái jánosboííiirak

-

messze szent-

— halványan pislákoltak a távol-

Csak a viz csobbant a csolnak oldalán, csak ecfy-két fehér árny szunyókált, derengett néhol alvó hattyúk talán, de egyéb semmi és isteni csönd, álom mindenütt. A lapátok ernyedten kottyantak olykor a gróf nem evezett s az asszony néma volt. És egyszerre nem birta tovább ból.

:

;

.

.

.

~ Mi az? Te sirsz? Szabad itt szomorúnak lenni? Itt, ahol nyugalom van mindenütt? Mohó virágom kapkodott a gróf. Ne nevezz igy tört fel keseren.

—

—

—

A gróf ránézett. — Eddig szerette,

ha igy neveztem. Eddig játék volt a szó, szép volt. De most érzem, hogy igaz és fáj. A válla remegett, ahogy küzködött ma-

—

gával.

—

De mi

végre is? megfogta, Odaültette maga mellé S megszorította, belekapaszmit is mondok ? kodott a férfi kezébe, mint egy vizbefuló. Hallgass ide, szivem. Panaszra nyillott. Volt-e valaha embernek fájóbb szerelme az övéknél ? Erezte-e magát kétségbeesbbnek valaki nála ? Bánatosan szakadt félbe itt Nem is tudom okos-e hogy szólok ? Cikázó rémképek villantak meg a gróf lelt

—

—

I

—

,

—

eltt. Késbb mesélte, hogy lag érzékelte valamennyit,

csaknem fizikaiahogy kiverték,

30

kergették egymást, hogy ujabbnak, fokozottan riasztóbbnak engedjenek teret. Mint egy csata, olyan volt a pillanatnyi csönd, mint

egy csata valami hágó fölött egy elpusztult házért, melynek kéményén éjjel beüvölt a szél.

—

—

—

Mondj valamit tört rá a grófné mondd, hogy nem bánod, amit mondani fogok. Úgyis hiába egyszer ki kell mondani .

.

mindent.

—

—

Es jobb

elbb

.

másik

— ha mi-

hajtotta

a fejét s

folytatta a

tulleszünk.

S az asszony az ölébe

kezét csókolta vesztett boldogságukban. Esküszöm neked, hogy csak téged sze-

—

rettelek.

A nal,

férfi

azonban tudni akart, hamar, azon-

mindegy akármit. Szinte

fulladozott a

yaló hiányában.

— — — — s

is

Jó-jó.

többit

Haragszol Kinzasz

mondd.

A

végét.

?

—

mondta komorul. Én nem tehetek róla. Esküszöm, most amig élek, csak téged, egyedül téged

szerettelek.

— —

A

De

.

.

.

De? De én

azt

hiszem,

hogy nem vagyok

normáhs. És errl nem tehetek. Valami kóválygott a férfi fejében mint egy nehéz esfelh. A grófné összetett kézzel sirt a lábainál Ne haragudj énrám. Dehogy haragszom, dehogy haragszom

—

— —

:

—

engedett föl a másik. Mondd. Könynyebb, ha kérdezlek ? Intett. így szokott mindent bevallani, aminek elmondása kinos volt reá. kérdésre •

A

:;i

csak

va^y

igent

ment minden

kollctl hóliniiini

nciiM^t

A

manóitól.

hogy

meíjfííyözdliotntt,

és

(;s:ikhiini;ir

u:vó\'

ííintúziája

zabohitliiii

forrongott oktalan. KiWotkoztotni [n-óhált ogyügyü réríilejéví!!. A 7no/ió vintf/o/n iránt való elJonszenvbol indnlt, no meg abból, hogy ab-

iiormisnak mondotta magát. Kcttónk közt nincs valami rendjén ? Rábólintott. Az ura magához vonta

— — — .

.

.

Mohó virágom Ne bánts — könyörgött

:

1

a két elkinzott

s ami, a férj eltt kóvályog esfelh módján, lassan permetezni kezd. Rájön.

szeme

— Te szeretsz — Szeretlek. — De én nem vagyok neked elég? A grófné összecsuklik — Nagyon jó veled. Szeretek veled. ?

:

'

lágon az egyetlen, ami el tled, amint jöttem.

jó.

A vi-

De ugy megyek

Kawkazkaja ugy érezte, most szédül a nagyobb örvénybe a soha sodrában az szony szavaira.

—

És mindig ugy mégy tlem

—

?

legasz-

sápa-

dozik a nehéz igazságra.

Az asszony

ráhagyja.

— Szóval szóval én soha semmit nem adtam neked, ami jó Egy félórát egy — Ezt ne mondd. Jó veled, már mondtam. .

.

.

percet...

?

De nem

az,

—

kell.

bár tartana folyton. fáradok soha.

és ez édes

nem

aminek lennie

;

Elfáradok

De

kifáradni

Attólfogvást méginkább kívántunk

•

ma-

32

gunknak egy kislányt, kívántunk, gyermekem, Dina tégedet. lettem És aztán tagolta a lán^^a.

— —

.

.

.

—

T3inácskám. Lettél, mert lehetetlen lett volna máskép. O, hogy szerettem, hogyan szerettem én a te apádat. És mégis... Egy másik férfi kellett hozzá, hogy legyél. Dina rémülten nézte az asszonyt. Hát nem ... az apám ? Lettél,

— — ... Egy másik

férfi járt el

akkor hozzám.

És mert én csak az apádat szerettem

és

—

mindenáron téged akartalak én titokban halálra fárasztattam magam, mieltt, az apád megölelt. Az apádtól fogantál, több mint bizonyos, de nem az apád hozta hullámzásba a tenger kékségét, melynek hullámaiból habrózsák között a tökéletes asszony született. Itt kezddik, Dina, a te tragédiád. jó Isten legyen hozzánk irgalmas idd lesz elég, hogy megérts, feloldozz. fogantatástól születésedig már tudtam, hogy leánynak születsz. De ebben az idben mérföldes ide-

A

;

A

genkedést hordoztam szivemben minden férfi iránt. Csak a jó, egyetlen apádat szerettem, de sem ugy, ahogy asszony az emberhez vonzódik. A nyújtózkodó vágyak átkától esak a te megjelenésed oldozhatott föl és jönnöd kellett, hogy apáddal boldogok legyünk. Mindenáron. Kijártam minden este a tóhoz, a hattyúkat etettem és vártam tereád. Mikor hároméves lettél megkérdeztelek Dina, mi lesz tebelled ? Végzetesen gyügyögted Fehér hattyú szeretnék lenni a nagy tón. Attólfogva már tudtam, hogy ki vagy. Szü-

t

.

.

— —

.

:

:

83

lettél liíinií^oskék

é^j:

alatt az asszonyi titkok

inóly ton^orón, ahol

s/jínvcdélyck ás szolid-

áramlása csap (issze hisztériásán, ahol hullámzó biinök habzanak az összetört vizeri s6<íek

és

—

Az

szivén.

asszony hirtelen abbahagyta. Valahogy az öntudat alatt jóles melegséget érzett, hogy elmondhatta a régi regényt. Azöreí?

tán egy kicsit elszégyelte magát a jólesésért ebben a szomorú órában. Mentegetzve toldotta hozzá :

—

Azért mondtam gadat ne okold soha.

el

mindent, hogy ma-

De Dina^nem felelt. Az utolsó percek perregtek ... És csend volt az ajtó eltt hallani lehetett az szuszogását. két asszony eltt felrémlett egy kép három szó nyomán: Négy év Szibiria deport ... ;

r

—

Tabéry

A

.

:

.

.

Veszta Flagelláns

.

.

.

A

csendélet beszél.

Lecco felli részén csöndbe temetkezett a háromágú tó, mig a másik oldalról esti melódiák foszlányai hatoltak át a viz felett. Cadenabbiában katonazene szólt Menaggioban és azt hiszem végig, az egész nyugati parton párok sétáltak. Mindegyre srbb lett az este és itt-ott mandolinok pendültek. ;

A

Serbelloniban a magas romok és óriási fák alján titokzatosan ntt a fii s olyannyira észrevétlenül, mintha nem is a földbl, hanem az áthallatszó, szétmosott dallamból szivna életert. És arra nem járt senkisem, de egy tökéletes kicsi asszony feküdt a nagyrantt fben egyedül. Csillogó meztelenségben bujt meg a lombok alatt talán akkora sem volt, mint egy gyöngyvirág s hozzáképest erd volt a fü. Egy leszakított piros alma volt nála, a haja pedig eltakarta az egyik mellét.

közepén, a Villa

tó

;

Éva

volt.

S mivel az este párát lehelt a viz közelében, a harmat gyöngéden rátelepedett Éva fehérségére, a piros almára és a fre. Azalatt egy fehérre festett csónak kö.

.

.

zeledett.

3fi»

—

- morulotla

HníJfom

elre

fölösleges

De

II

hölgy,

A

Ha

cvczr) fórfi

—

sinii. iiki

nézte a kék vizet,

— — —

iiz

tényoróbo hajtott fvel mégjohbari zokogott.

(irökre clvesziteltük

!

Bízom benne, hogy megtaláljuk. oda lett volna ? És ha oda .

.

.

mutatott, elsápadt; azontúl nem Sokáig zajtalanul úszott a kis hajó, a

vizre

sírt.

derékul evezett, de nem állotta meg, hogy egyszer el ne hagyja a lapátokat. Fölkelt, a húgához lépett, megcsókolta szemeit, majd visszaült az evezihez. lány szüntelenül egy sz olasz ur sza„Ez a meztelen kis asszony vaira gondolt több, mint Pompadour, szebb és tökéletesebb legyen magával mától és mig ki nem vet kegyeibl, én szép Gertrudisom, el ne férfi

A

:

;

hagyja magát. Mindenki megcsodálta eddig, aki látta, magam is sokszor gyönyörködtem csillogó

testében és színeinek változatában." azt is, hogy Éva Maintenon asz-

Mondta

szonytól származik s Gertrudisnak kevés oka lett volna kételkedni benne. Az sz olasz ur maga is nagyon régi családból származott, anyai ágon rokona volt a bourbon királyoknak és a como-menti kastélyán kivül két vára volt Picardiában. Éva nem messze rejtzött a helytl, ahol kikötöttek. A férfi odakötözte a csónakot egy fához, kiugrott, kezet nyújtott húgának s mind a ketten keresésbe fogtak. Ugy emlékszem, hogy erre balra voltunk a platán alatt bólintott a férfi. Arra is voltunk megvolt. még^ Akkor

—

—

.

.

.

—

—

36

— Péter azt szokta mondani, t nem het megsérteni, megsebezni semmivel. — No látod; még ha vész — De én azt hiszem, ezzel halálosan megbántanók. — A sérthetetlen urat? Hallottam én

le-

el is

.

.

.

is,

hogy fölöttevalónak képzeli máskát apró emberi hiúságokon. Hogyan sértdnék hát meg ? Talán ugy is van, hogy másban fölötte De ne felejtsd, hogy Éva áll a dolgoknak.

—

Maintenon asszonytól származik.

—

O

—

legyintett Sandro.

len szót szólana

A ter,

kis

nem

—

Ha

egyet-

volna már.

húga nem hallotta, mi nem volna Péha szólna valamit. Egyszerre meglátta a fehér asszonyt a piros almával a fben.

Utánakapott és

—

felkiáltott.

Idenézz, Sandro.

Egy aranyba zománcolt

bonboniéret tartott

A

szelence íödele hirtelen fela bátyja elé. pattant a ráégetett Évával. Még volt benne

egy szem málaaillatu bonbon

— A —

—

is.

mondta a hölgy. nyugodtan harapta ketté. Mondtam, hogy ne sírj.

Felét! férfi

«« A

Sandro

ékszerészmhelyében idegesen

gyorsan és vakmeren bánt az anyagokkal. Az egyenként égetett szinek csaknem egységes képbe olvadtak a bontüzelt a kézi láng.

boniére-födél mintájára. Jean Toutin rebegte a Sandro két vé-

—

kony

—

—

ajka. Mirevaló nekik Jean Toutin ? értik a differenciákat. Egyetlen szin, a piros alma szine hiány-

Nem

87

A

kívánatos tilzott az iijiibbik Eva kezébl. tott-fa pyiim()lcso, a minden vétkek méhe, az édenkcrti kaca^'ó, villoíjfó alma. Jean Toutin, boldoi^ mesterem Mi^ Sandro lázban tb^'gant hamisítványát

—

!

a tüz, az ifjú mesterember napokat jártatott a lángban. Ezerhatszázharmincas évek istenáldotta iparáról regélt a nem tökéletes rajzú két mezíaz igazi s a talmi. telen asszony Az uj Éva kezébl egyre hiányzott még a gyümölcs. Én megtartom a Toutin zománcát! Gertrudisnak s a picardiai urnák jó lesz az enyém. Ha egy percre is ki tudták adni kezükbl,

nemessé

régi

érlelte

limogesi

:

—

sem tudják mit ér? A szerelmes ur, enyelgett magában a széphaju vén ur

ugjj"

—

—

I

Bolond

jó kedvvel gondolt ki egy renaissance izü tréfát s az alma helyett citromszint égetett az uj asszony kezébe. Mikor kész volt, elégtételt érzett, hogy észrevétlenül megcsú-

a húgát s a sok pénz kitartót. Odatette az elkészült födelet a régi mellé s gúnyosan kiáltott föl a mvész iparos halhatatlan megvetésével a földjébl duzzadt arisztokrata iránt: folja

— Ave

Picardia Mater

1

«

A két zománc-asszony pedig feküdt egymással szemben. Az egyik még érezte a Serbilloni kertek harmatát.

—

halál.

át

Lázam

medaillonként

Talán

szólt:

reggelre eljön a aki húsz éven viselt keblén a múlt szá-

lehet.

Verpellier

Ez igy

hercegn

is,

38

zad elején, másnap halt meg, hogy a testét harmattal rakta ki a láz. Elszomorodott. Nem félt, de szeretett volna a sorsán, mikor Verpellier hercegn hófehér holttestére gondolt. A másik Éva még ájultan hevert eltte. Mikor ezt megpillantotta, biztosra vette, hogy lázban álmodik. Lehetetlen, hogy tükörbl látnám magam, mint egykor a rokokó asztalok fölött. Ez a kép hasonlíthat hozzám, de én mégsem vagyok . Az uj Éva fell alig tagoltan jött egy alélt kérdés: sirni

—

— Hol vagyok? Mainteon ékszere csodálkozva lélegzett — v^n külön tlem?

fel

élet

Felelet helyett nevek, fogalmak csengtek, furcsán ismersek és hasonlók azokhoz az impressziókhoz, miket kisfiukorunk temetjébl váratlanul exhumál egy emlék Nem értem, hol az agátmozsár, melyhajamban ben a testem kristályüveg volt. réz és kobalt érzik. Miért van ez? Szememben a tüz ibolyaszinüvé tette a mangánt és látok. Van itt valaki? biztatta a régi. Beszéljen, beszéljen Ugy hiszem, ezen én is keresztülmentem Régen a tzön ...

—

A

—

—

.

— —

.

Kicsoda ön?

Mellékes. Csaknem háromszáz éve ÉváTalán a testvére, talán a nak hivnak. Mégis .

.

.

n

nemde ? És francia ? riválisa vagyok. Ön is Inkább olasz. volt Limogesban soha ? Chate-

— —

Nem

andunben, a picardiai birtokokon, vagy az udvarban á Paris ? .

.

.

M9

— — Kúp. — Miért? — Mert ipy csak riválisok leszünk. — van. — Az asszonyok öröktl fogva tzben múlik késbb. gantak. — Szer3tnék beleharapni az antimonba, amit leszadtottam a — Az aitimonba Ah, ugy Az egy gyüRoll a.

is

Mel(f^^

fo-

K'

fáról.

?

I

mölcs. Az emberek közt citrom a neve és savanyu. Ginek perverz Ízlése van. Mi az, hogy perverz ? Kegyed nem szeretné megkcstolni a cassius-bibort ?

— — Nem cissius-bibor. Almának nevezzük. Tiltott almámk. — Til — Til-tott il-ma ... De ez más. Es háromszáz évre s:eretném megízlelni. Nem lehet. — Miért — 'Mert az lenne és Toutin, akit Li.

.

.

?

ió

mogesban nagyatartottak,

irigy

fráter

volt.

Sandro Évája ell nehezen foszlik a köd,

—

mely születését 's a való életet határolja. Egyes dolgok azmban biztosan, ércesen vésdnek emlékezetébe. Maintenon ékszere parfümös szerelmeknl regél s az uj nem volna asszony, ha meg iem értené.

—

Egyszer egy ^edvéntelt rokokó dáma, aki bonbon helyett púderrel töltötte meg házamat, sokat sirt a ^,zökvizek eltt. A lovag csak reveranceot c^nált, a dáma pirouettet. Ebbe belehaltak késÍ3b. De valahányszor a lovag elvett engen sokáig nézett mosolyogva. Olyankor redesen karjába zárta a dámát.

40

— —

Boldogok voltak

A

boldogság

?

Volt id; mikor egy bölcs pipa mellett éltem évekig yitrinába zárva. Addig sok mindent nem értettem, a boldogságról is ferde nézeteim voltak. felvilágosított.

relatív.

Azt mondta, mikor vde

koztak, hosszasan nézték

t

foglal-

a kék fellegeket, majd pedig csöndesen mosolj^ogtak az emberek és emlékeztek. Az nagyon jó volt. Szerinte ez a boldogság. Az élet igen különös valami. Ha egyszer találk(7zna vele,

mondja meg, köszöntöm t. Szerették egymást ?

— —

s

/

/

Jóbarátok voltunk. Egyébkén; izzadtságszagu voJt. Egész piros szint v^elt, mint a loire menti parasztok és erre büszke volt. Ezüst kupakján mégis ezt a felrást viselte „E hófehér tajtékot nyolcszgj^tizben Bordeauxban vette Bernadotte." A/ emberek buták. és hófehér Sokszor lerdeztem, mit szól hozzá, hogy fehérnek nézi! ? Mosolyogva ennyit mondott mindig / E tévedésben rejhk egéz ifjúságom. Nem fogadták el fiatalnál. Kétszáz évvel volt ifjabb nálam, de öreg ppa volt. Mellette engem az örökifjú nnek neveztek. Ilyen az élet. Ha találkozik vele, négegyszer kérem: köszöntse t. Az els Éva nem halt lele a kertek harmatába. Sandro selyemmé bélelt tokot szerzett be számára, abba /ondosan elrejtette, mint már szokás az iger féltett úrnket kastélyban rejtve tartani, iz ifjabbik zománc most indult élni, szivébn száz zavaros sejtelemmel, félig érett ésértett várakozással a jöv iránt. Elször Gftrudis fehér kezébl :

I

—

:

41

pillantotta nioií a viláíjrot cí^y kastrly ablakán tavon halk hajók (ívoztok, hókélxín a át. a |)árázó kékben és szemben és oldalt tr)lük

A

V()n)sk6 palotácskák kandikáltak a siiiíi parkok lombjai k()zül. (lertrndis rá sem heíleritett, csak kétszer ííílnyitotla a méla délulánon s lassú ujjaival elvett tle egy málnaillatu bonbont. P]z az eset naponként ismétldött;

Kva egyszer pálmákat virág-gruppokat.

rászdában fehérlovas házakat.

látott

máskor illatos egy terásszos cukszke angol íadyket. Egyszer látott,

I^]gyszer

hintóból

emeletü

furcsa

olasz

Júliusban ez történt vele Sárga divánon ült (gy fehérhajú ur. Ebédután* voltak. Gertrudis a gyrit nézte. A diner következtében a fehérhajú ur arca pirosba játszott. Keveset szóltak, de az ur egymásután szívott sok cigarettát. Valami üvegszekrény mögül komolyan nézte ket egj öreg pipa. A zománcot az asztalra tették. Közelebb szeretett volna kerülni az agg pipához, de a fehérhajú ur keze szórakozottan nyúlt ki utána. :

b

—

—

—

Istenem gondolta Eva. Az els alkalom, mikor egy érdekes tipust megismerhetnék. Ez a vén vörös megakadályoz.

A

vén vörös közel emelte Ev'át a szeméhez. Ej ha, igy vagyunk, majd magával kacérkodom csillogott a ncske.

—

—

Gertrudis félvállról kinálta az urat. Vegyen belle. Szép. Csak igy. „Vegyen belle" Abba még én is beleszólok bizakodott a

— —

zománc.

—

.

.

.

42

A

vörös most hirtelen fehér lett mangán ibolyaszemek fölkacagtak.

— Hatás A fehérhajú — Gertrúd,

fölötte.

A

!

ur

fölállt.

gúnyolsz Kissé álmosan, kevés érdekldéssel kérdezte a szeretje te

!

:

-7-

Hogyan, öregem

?

Éva ütést érzett a kezefején. Mintha az antimonra haragudott volna az öreg. Amit az emberek ugy hivtak citrom. Rekedten

—

ömlött száján a harag. Gúnyolsz, Gertrudis, a szerelmem mered gúnyolni Aztán bömbölt. Vörös lett ismét., cigaretta ott mállott a fogai között. Évát még ekkora brutalitással nem fogták emberi ujjak. vörös a falhoz akarta vágni, de Éva egy betört üvegen át a vitrinába lendült. Oda, a vörös még egy hatalmabölcs pipa mellé. sat üvöltött s a szivéhez kapott. Gertrudisz

—

:

A

A

A

elsikoltotta magát.

A

vörös elkelen, teljes hosszában kinyúlt a szalon sznyegén. * * *

—

Diadal

—

Éva

az öreg tajtékhoz, miután az els meglepetést kiheverte. Ilyenek vagyunk mi, nk. Csak akarni kell valamit. Látta, hogy elbántam vele ? Nem maga bánt eL lányom. Nem én ? Haha En akartam idejönni egy kis csevegésre. Látta a fehér, vékony pipákat a szájában, melyekbl naponta ötvenet is megölt ? Olyanok nem voltak az én idmben. Mi nem

— — —

!

fordult

I

—

43

hagytuk agyonáííctni magunkat, mi túléltük a nomzednküket. Mondtam sokszor az é^^^C) tegyétok, hogy 6 halljon m(3g, ci)iíJfoiioknak nem ti Nos, azok a szegény halomragyilkolt fióka pipák bántak el vele. :

.

— — — — —

De

.

.

.

.

hogy megöljék. Hát meghalt ?

Ideje volt,

Sajnálja ? Istenem, miért mondja, hogy nem én voltam az oka. Mily nagyszer élménytl Oly jó lenne foszt meg, ön. Ha tudná Egy öltem. bün, édesen nagya tudat, hogy I

.

.

.

szeren nemes, ami foglalkoztatna. De én öltem meg ön csak tréfál Nemde ? -^ Van eszemágában Nem lehetne odamenni hozzá ? Megkérdezni tle magától, ki volt a megölje gyilkosa ? a Ha valaki meghalt, már nem tud bePipázni se tud. szélni Meddig fog ott feküdni a sznyegen. Mig a lakájok be nem jönnek, maga ;

.

—

.

.

!

.

.

— — — talmi. — Kérem — Mig a lakájok be nem jönnek. — Pardon ... az utolsó szót nem értettem .

.

.

.

.

.

?

elbb.

A

unottan nézi a kis hisztériást, aztán lassú méltósággal ismétli meg. tajték

— Maga talmi. — Mi hogy talmi — Mi hogy talmi nem igazi arisztokrata. — Nem értem. — Nálunk, tajtékoknál az,

az,

?

?

Az,

hogy maga

a talmi a puhább

44

fajú habkö,

Nem

tudom

is

barnul.

Az

hamarabb éri el a célját. megmagyarázni. Hamarabb

tudja, jól

igazi, az jó

sokáig barnul vörösre.

Az embereknél talmi az, akiben kevésbé van meg az érzék az iránt, hogy csak hoszszu idn át váljék valamivé. Finommá, jelentssé. Az igazi, race embernél éhez nemzedékek kellenek.

A talmi hamar

tanul,

mindig

érdekldik, akárcsak maga. x^s ez hiba ? Szépséghiba, fiam. A kedvére való, a elfordul. Nem az mit a barna bölcs beszél. El is szomorodik. Egykedven nézi, amint a halott furat föl-

— —

n

veszik a zöldlivrés lakájok. Napok telnek, hosszú, unalmas, szótlan idk. Valamikor egy üveges jön, uj üveget vág a vitrin ába, mig hátamögött mereven ügyel egy rideg tekintet szolga. Éva vár, hogy valami történjék vele. Mikor elkészül a munkás, újra egyedül maradnak. szobára öreg csend borul. rostélyos ablakon át kilátni egy messze mezre, karmazsinos, pipacsos termföldre. Éva vágyai pepecselve szálldosnak pipacsról-pipacsra. Végre elveszti türelmét és idegesen szól a pipához Kérem, meddig fog még ez tartani?

A

A

— — Micsoda? — Az, hogy maradok. A pipa ránéz. Lassan, tempósan — Nem lehet tudni. Talán már itt

feleli

:

holnap Talán itt marad tiz, húsz, ötven évig. eldje harminc esztendeig volt egyszer e

elviszik.

Az

hel;y'en,

magát. Hát ez a fiatalság ? Az Hol maradnak a szerelmek, a történések?

Éva élet ?

elsirja

4r,

Lassan hónapok multán mo^tiidja, ho^y

Pi-

cardiában van. A jó francia föld ef^^y (3;íylian^ni részén. Az ablakon tul telek, tavaszok váltakoznak. Halálosan ismeri már az egész szalonberendezést, a vitrina minden kis zu£fát lakóival együtt. A loíjfyezt, aki ép oly ide^(;s, mint , a pipapárti burnótszelencét, a burzsoá majoli kákát, az elhagyott szalon illatot és a földeken egész változó pipacsnemzedékeket. barna bölcs olykor leereszkedik hozzá szánalomból. Biztatja, hogy majd csak jobbra Megtanul alkalfordul. Semmisem örök mazkodni. Már is ugy üdvözli a tavaszi búzaföldeket, mint minden régi ember és

A

.

.

.

.

.

.

bútor.

^Ave Picardia Mater"

Áve

Picardia Mater

I

Nyár van ismét

tizedszer immár. Éva megfeledkezik régi álmairól. Türelmetlenül várja az esteli hat órát,

mikortól besüt nyugat fell a nap. Lovagja akadt. Egy finom, szke fiúval csókolózik ekkor. Egy karcsú napsugárral, ha nem felhs az ég.

Átkozottak. Szépek voltak tavasszal a nyár elején az ágyutüzben

.

trieszti

hölgyek,

hemperg Görz

riadt asszonyai, akik ott maradtak. Szépek, szépek, csodaszépek voltak.

De

rosszak,

rosszak, förtelmesen rosszak.

Mikor bevezették Alpár hadnagyot egy függönyözött, félsötét

le-

utálatos betegszobába,

tajtékos szájjal hörgött rájuk átkot.

—

Ne

bántsad

ket

—

nyögte egy hang

Alpár felé. Szemeit ekkor mélyebben fúrta a fél sötétbe. Az ágyon levetkezve feküdt valaki hanyatt.

A

tiszt odalépett, megbiccentette a fejét s olyan hangon, amely elárulta, hogy neki úgyis mindegy minden, bemutatkozott:

— —

Leutenant Alpár Szervusz mondta a fekv.

—

.

.

.

—

ELín

kapitány.

A

Alpár fej céduláját az üres ágy fejéhez, motyogott valamit és kiment. A hadnagy még állt egy nazarénus

ápolókatona

feltzte

darabig szemeit szoktatta és lelkét szoktatta a sötétséghez. Szemei lassan hozzászoktak. Kín kapitány ágya környékén azonban meglátta azt, amitl jóelre félt. Hosszú ;

.

.

.

47

szíUakon lok tak

iilá

villódzó

A

híírnyók crcszkod-

fórf^í'k,

padlóm órvo gyors

iiternbí'ii

mász-

szerte a szobában. Patkóalukura telték föl a törzsüket, fejlik kel és véií-ükkel niogtapadtak a deszkán, majd hirtelen eiórenyuitak. Ebben a rettenetes tempóban lepííörbi-

tek el a szoba minden szöccletét féritek, irtózatos férgek, a Kín kapitány élhusából valók. Rossz, rossz, förtelmes trieszti nk! dördült rá a százados. Meginti? Hiszen nem halsz bele mit akarsz velük ? De a menyasszonyom ... akadozott Alpár. menyasszonyod ? Hja, elveszíakiket szeretsz. ted.' Elveszíted mindazokat, szeretetet magát veszíted el. De élsz he-

— — — —

—

—

;

A

—

.

.

t

.

A

lyette szabadon, egészen

—

Egészen a hadnagy.

.

.

.

szabadon

sza-ba-don ...

.

.

— ismételte .

Ez a

szó belecsapott a szive porzóiba. Villámcsapottan hervadt össze tle. S már feküdt aléltan, hitevesztett feketeségben, volt-mult harmatos hajnalok ravatalán.

Kis rést hagyott a függöny az ablak keresztfája mellett. Alpár hadnagy vöröscserepes házak mögött éles éjjeli világosságban

meredek zöld hegyet, mely csaknem agyonnyomta a várost. Lázában látta a menyasszonyát, tul a háztetkön, az erds hegylátta a

oldalban. Fehéren suvadt, távolodott, egyre jobban beleveszett az erd friss lombjaiba, mintha iromba nagy páfrányok srjébe té-

vedne. 0, az átkozottak!

—

A

százszor átkozottak!

48

—

kiáltott

magánkivül a betegszoba som-

polygó csendjébe. .

.

Fölriadt.

.

—

Most már aztán vége legyen ám

— rob-

bant rá társa, Kín. Gyengén, de éberen immár különös dolgokat látott a hadnagy. Kín félrehúzta az ablakfüggönyöket. A hold

Néma, nagy világosság ömlött a szobába csorduló arany a sejtelmes kék ég selyemkötényébl. A kapitány álarcot tett magára, valami képzeletbeli griff csrös, osunya lárvája mögé besütött. ;

bujtatta beteg brét.

Fölpréselte rikoltó hajtókás egyenruháját rajta elfogott hangú hurok pengését csilingelték egymásraborult rendjelei. Alpár kerekre nyiló szemébe han;

gosan belekacagott Ugy-e, jó volna tudni, mi következik

—

?

S a szédül hadnagynak fölrémlettek régi olvasmányai. A harmincéves háborúban takarták betegségüket selyemálarc mögé rothadó zsoldosok. Az egész városban lehetetlen tisztességes álarcot kapni mentette magát a szá-

s

—

zados. telmes.

—

—

Nekem kett van. Mindkett Ez még a jobbik.

för-

Szekrényében kereste a másikat.

Nem

volt.

Föltépte a szobaajtót.

— A lárvát — üvöltötte ki a folyosóra. — á árvát — kongatták vissza hosszú, kihalt boltivek. — Hagyja, kapitány ur — könyörgött !

.

a

Alpár.

.

.

.

.

.

49

—

Mit V Hát to noiu akarsz kinézni ? Nem akarsz kik()ny()k()lni az utca föló ? A hadiuiííy nem mert ellenkezni vele. nyögte. l^en, kikönyökölök Akárki nélkül Ks li'irva ? Nos ? járhat az utcán éjjelis. Hátha megismernek? És még egyszer ki vágtatott rekedt borzongató hanixja a folyosóra.

— —

—

.

— —

A .

.

lárvát

á

.

.

.

.

.

I

.

.

.

.

árvát

...

Alpár hadnagy megadta magát. Öltözött. is

a waífenrockját öltötte

fel.

A lilaujjas, lila-

nyaku karcsú kis kabátját. A menyasszonyát benne kérte meg. Éppen hogy annyi különbség maradt közte s Kín között, hogy Alpár

nem

— —

tett fel álarcot.

Engem nem

A

hölgy rendjelcsörgs

ismer senki sem.

—

kezdte a a hölgy, a ki ablakvirágait rendezi ott, az én Oliviám Tudd Egészséges embertl vettem el mameg gamnak. Azeltt nappali életet élt most hajnalban fekszik és az esthajnallal ébred. Csak egyszer várta meg az estét azóta nem szabadul tle. Sem az estétl, sem tlem. A férfit, aki szerette, régen elfeledte Olivia, ott

grifl

átellenben,

—

.

.

.

.

.

.

;

;

.

kérem

1

.

.

.

.

.

Magas

katona, ha merészebben kinyúlt karddal elérhette az átellenes házat. Oly szk volt az utca A hangra a hölgy felemelte fejét. Alpár hadnagy különös fényben látta az arcát. Olivia szivárványszín fátyollal mosta el vonásait ez a fátyol gyengéden foszforeszkált a beteg tisztek felé. Enyhe bólintással üdvözölte Kín .

.

.

az ablakból,

.

Tabéry

:

Veszta Plagelláns

.

.

4

50

Az erds hegy oldalában hasonló enyhén bólogattak álomban a fák. A fák bólogatása hüs szelet szalajtott a házak közé; Olivia üdvözlete ersebb volt a szélnél s kapitányt.

Alpár ismét forróságot érzett. Aztán a hölgy szemei rajtaakadtak. Bajtársam mutatta be Kín. bár soha ne láttam volna Trieszt 0, asszonyait sóhajtott a hadnagy.

— — — — — —

—

—

!

Szóltál valamit ?

Nem, nem. Nem szóltam semmit. Talán bizony tetszik Olivia ? Szent ? kérdezte Alpár, mert újra

—

összefeledkeztek és Kín kacagott.

—

Olivia,

sirni tudott volna.

kérem

!

A

bajtársam azt kérdi,

szent-e ön ?

Sem volt

sem a hadnagynak nem

a hölgynek,

kedve együtt kacagni a századossal.

A

n hálatelten nézte a az pedig zavarában pirosra égve dadogott — A fátyola fénylik szivárványosan. Dicsfiatal tisztet,

fénynek hittem. Megbocsájt ? A kapitány hangosabban nevetett lárvája alatt.

— Szép-e hát Olivia, kisfiam — Szép, szép csodaszép — emez. — Szebb-e a menyasszonyodnál ?

rajongott

;

Félénken

felelte

—

?

:

Szebb, szebb. Három szál rózsa hullott át hozzá. Olivia dobta.

A

hadnagy

fölsikoltott

örömében.

Hátulról Kín lefogta a karját Hohó virág enyém hadnagy szembeszállt

— A

!

A

I

51

Nem

^7"

iidom

1

Eí^ymásra nóztek. Hadnagy Nom érted? Nem mondta másodszor is.

Összoprósíílle

— — A

meiríitíHto.

kihulltak

viriii^dk

látta,

ajkát.

I

—

Kín

iiz

Aléltaa

ujjai közül.

hogy a kapitány

hirtelen

egy

felfog

gyorsan sebeket

férget, a rózsa tövisével

ejt

utálatos lényen. Kitépi a virágok szira sebekbe szorította mait ... és .

az

.

.

.

a sebekbe szorította

.

.

.

.

.

A

féreg ugy nézett ki, mint egy lepke. Túlról már ujjongott a lány rózsaszárnyu lepke rózsaszárnyu lepke. Kivont kardján Kín végigcsorgatta a maga rózsaszárnyu lepke rálibbent rothadt vérét. a kardra s hernyós rángassál begörbült, ki:

—

A

!

.

.

,

A

I

A

egyenesedett szaporán a sürü vörös folyadék útját falánkul követve, görcsben fetreng ujjak perverz ütemében futotta végig az ablakon kinyúló pengét. A rózsaszárnyak fájdalmas gyönyörrel, dühösen és félelmesen remegtek a kongó-néma holdkorong felé. kihalt utca korgó hallgatását, a két ablakot, a Kín és Olivia reszketeg vágyakozását hideg ezüst szívvel hidalta át a kard. Ezüst hídon sietve vitte a lepke Kín lány beteg borzalmát, háborgó fortéimét. címpái remegésbe fogtak. Átlátszó ujjakkal kapott a mérget hozó fantasztikus lény után. Még gyorsabban, immár végzetes titáni dühvel kapaszkodott az állat Olivia villanó, félmeztelen karján föl, föl a szkesége felé. KörülS egyszerre ott volt. A haján repeste arcát, leszállt a hajszálairól állára, ;

A

.

.

.

A

.

.

.

52

nyakára, megállt, vergd gyönyörrel tapadt meg az ajkán. A szivárványszín fátyolba uj színek kavarogtak, a dérharmat leheletszíne millió fényfokozatban összecsengett a néma éjszaka uszályos hidegével. Uj szálakat eresztett magából, a testébe préselt rózsaszirmok festanyagából pazarolta opálhál óját egy tékozló herceg végs elkeseredésével. Olivia omlatag idegei megrogytak az öröm súlya alatt. Szájára felszökött a kéjek közelg kielégülése és ólom alá fulladt lusta pilláján ál-

mok

lankadoztak.

Alpár

nem

bírta tovább. Sértett szisszenés-

a kardja hüvelyébl. hirtelen szakadt záporában Kin százados csattogó haraggal védekezett. kardok összevágtak, a griff-álarc résein vérbefordult szemek infernálís haragja tombolt. Elvétett suhanások szelték a villanó atmoszférát. Lihegtek, szikráztak, egymásra dörsel siklott

Az orvtámadás

A

rentek.

—

A nyi

Aaa

.

.

.

om

.

.

.

lárva lebukott. Egyetlen sötét, pillanatborulás Kín eltt. Alpár sercen húsba

talált.

A

kapitány elrecsuklott.

Be sem várva, föl fog-e kelni, Alpár az ablakra vetette magát. Halálmegvetéssel ívelt ültébl hátra, egyedül térdízmaira s a kard kard átérte az utca pengéjére bízva életét. szélességét; hegyével behatolt Olivia ablakának kereszfájába. E bizonytalan egyensúly ingó esélyei tartották törzsét két emelet magasan az utca gránitkövei fölött. több is következett.

A

Ám

Olivia

Alpár

csakúgy

tartotta

föl.

áthajolt.

És

Szabad karjával

eszeveszetten,

hörg

58

örömbe borultan kerestek ec^ymás tapadó

aj-

Az

átkozottak önfeledése fólreverte a félrült szivüket zsonfíó vérük, korbácsolt idegeik zuhanó mámorát omló ernyedés variálta százszor egy perc alatt, százszor egy perc alatt. így égtek ég és és f()ld között egymásra lelve az átkozottak, mignem Kín kicsorgó vérébl s a széttépett szirmok illatából rajokban tóduló lepkék körül nem fogták egybeforrt testüket. Körülfogták, összerepdesték ujjongó átkaikkal szálazták még jobban elválhatatlanná beteg létüket. Alig látszott bellük valami. Egy szivárványszín, titáni gubó rejtette már Alpárt s Oliviát. Csak a kard beszúrt hegye tarotta kát.

;

még

fönn e sürü hálót. Aztán egészen eltntek. A gomolyag szikrázott még egy ideig a penge végén, mint gyönge kocsánon órjás aranyalma. Petyhüdten hullott a gránitokra, hol lassú szivárgással ömlött el egybefolyt, gyér és beteg vérük.

Séta a pávafasorban. Ivorfehér, alig-ivarérett rügye az agyonajnározott hercegi famíliának a legifjabb infánsn reggeli féltizenkettre elkészült toiletrózsaszín szoknj^ájában átlátszó tejével. kis teste ugy kalimpált, mint árva harangnyelv mél}' bronzok torkában. Egy Velazquezportrait lélekzett életre benne. Az infánsn nagykomolyan és begyesen lépdelt a pávafák során. Kezeit hátán összekulcsolta. Dereka igy szálegyenesre nyúlt. Hin:

B

duk asókavirágáról az a legenda, hogy mezítelen asszonyi lábak érintésére egyszerre ki-

Az infánsn glacécips lábának nyomán apró pávatollak sarjadtak az

virágoznak. léptei

A

pávafák

lombjai acélkék í öltjükrl ráverték a hervadt nap fényét az inallén.

fánsn

tollas

fehér arculatára.

Szikomórok és húsos kaktuszok összesúg-

A

szikomór igy szólt lesz Vigj^ázzunk. Jön, jön Hátha a predesztinált, aki meg fogja kedvelni a tak.

—

küls

A

:

.

.

.

életet ?

kaktusz csökönyösen mondta Olyan nincs. Vissza fog térni, mint az eldei, zárkózottságába. Nem adok neki egy

—

órát.

:

Öí)

Triidició volt uz infárisní") (^sjiMdjíibiin, mindíííjfyik f^yorrnnklaíl isriiorletik liíi<íyiák

a

('^k(3t

küls ii

bizonyos

éhíint.

(lólszaki

1^]

lio|L(y

korbíui invifina,LC>iki'ii-

('-('!lb(')l

parkban,

liítt

lí'ígyon

a sarj íiu ava^j^y Jeány. l^]cklii? még nem volt rá eset, hoy-y valaki is nico:rnaradt volna közülr)k a küls ólot barátjának. Visszatértek valaniennyion a palotába. Ezt a kritikus sétát végezte most az inlevelibéka jóidt igért. Megjófánsíiö is. solta, hogy az aloé virágzani fog. De az aloé sztrájkba lépett, ami némely es nyomást gyakorolt a kedélyekre. Az infánsn a szökkiit eltt állott meg elször a park vastagon szórt kavicsrétegén. Tüstént egész oázis virult ki körben páva-

A

tollból

—

Voyons

—

mondta az infánsn franciául és helyes orrára emelte gyöngyház lorgnonát. Hercegi udvaruk etikettje kivánta, hogy a hercegn ezt franciául mondja. A lorgnont az etikett irta el olyan alkalmakra, amikor valaki megnéz valamit és fontosságot tulajdonit nem annak, amit néz, hanem a amit az saját szemléldésének. Általában infánsn bizarr sétája közben tett és mondott, arról fel kell jegyeznem, hogy minden tekintetben megfelelt példás jólneveltségének egészen addig, mig a küls élet egy kirivó moz-

is

:

—

—

ki mint késbb látni fogjuk zanata nem hozta volt sodrából. A szökkút szoborcsoportozatát egy Barokk ízlés nev ismertebb kfaragómester alkotta valódi mitológia-utánzatból. Szilénusz migrainje igy hivták a szökkutat. Ers verizmussal tapogatta magát a kis görög félisten,

—

56

miközben kifogyhatatlan ötletességgel okádta magából a vizet.

— A mvészet valóban tökéletességgel adja vissza életünk fény és áchnyolda— jelentette ki a hercegn. — Csodálom isteni

lait

L' acht pouch

és szechetem a mvészetet. r acht.

Majd tovább haladt kicsiny golgotáján a küls életben, melyrl csak rosszat halott mindeddig,

ott

És csakhamar els stációhoz.

fent,

—

tudniilik

fájdalom

Nem

—

messze a

a palotában. elérkezett az kuttól egy és mvelte

bolognai pincsi rágta a füvet ugyanazt, amit Szüénusz mester. Az infánsn ajkain már-már ott lebegett egy ösztönszer „^ c^onc", mégis idejekorán eszébejutott, hogy ilyesmit legjobb tudomásul sem venni, ha már elég szerencsétlen az ember, hogy észrevette. Most egy borzolt vörös macska szelt át eltte az utón, kunkorgós, fölmeresztett farkkal. Sans doute megdöbbentette fenségét. következ pillanatban egy pávafa tetejérl tarkállott és zöld szemei póri kíváncsisággal kandikáltak le az infánsnre. Sans doute, megdöbbent fensége, hanem a iólneveltség most sem hagyta cserben. Kéchem, talán nem sokichozna vihachos magaviseletével rótta meg enyhe fölény-

—

A

—

—

ben maradva. „Chch s a vörös macska mégj óbban fölborzolta magát.

—

.''

I

.

.

Elkeseredetten folytatta útját az infánsn. Balra tért, ahol pálmák, eukaliptuszok es más délszaki növények srsödtek, komló omlott alá kis verandákról, repkény futotta be a

57

t()rzscket és

méltóságos papagúlyok pompáz-

A

legöregebb papagály smaragd tak a napon. palástjában mély reveranceot íísinált az eukaliptusz {xuiim és igaz loyalitástól recseg hangon köszöntötte látogatójukat: Üdvözlégy köchünkben, fenséges hechcegn... En Lóeliika vagyok. Ochvendek, hogy jólnevelt személyisébókolt fensége. gével megösmerkedhetem mondja, Lóeliika, De miécht chaccsoi

— —

—

—

maga ? Lórika zavarba jött Azt hiszem dadogta ez hozzátachtozika jómodochhoz. Különben is az occhom szabása

—

—

—

—

.

.

Nem

.

modochhoz tachtozik, hanem az elkelséghez. És itt csak én vagyok elkel, megjegyezheti.

azt

illeti,

tik,

a

igaz,

de az

hogy

Ami

pedig az ön ochát achisztokchaszabja meg, hogy chacs-

hajlott, tehát

még nem

esolni kell.

A

smaragdpalástos Lórika kétségbeesetten

mentegetzött

—

Az embechek a hibásak benne. Azt hiszem, chosszul vágták fel a nyelvemet. fensége idegesen nevetett: Azt hiszem, az embechek éppen eléggé felvágták a nyelvét. Ochvendtem Lóchika Végignézte és otthagyta a smaragd papakövetkez félóra tapasztalatait a kögályt. vetkezkben összegezte a vadszamár lelke mélyén vad is, szamár is. A nyúl gyáva. veküls élet végeredményéréb szemtelen.

—

A

:

A

A

ben

tele

van

brutális tapintatlansággal.

Hátravolt még Cerkóf, a f majom. Farkánál fogva csüngött egy bambuszon oly ké-

58

nyéJmesen lóbálva magát, akár egy háló hinRoppant ideges volt Cerkóf általában, de most mélyen belemerült egy könyv olvasába. A könyvet Darvin irta s a fmajom széljegyzetekkel látta el. Annyira belemerült a mü tanulmányozásába, észre sem vette, hogy az infánsn már régen mellette állott. fensége sokáig gyönyörséggel legeltette kék szemeit a karcsú studirozón. Igazán nem tában.

megzavarni.

Cerkóf ideges ujjai szórakozottan kezdtek játszani a nagy könyv lapjaival. Telepatikus érzések zsibongva ébredeztek benne s volt

szive

azonban rövid

id multán

jelezték, hogy valaki íigveli. tette a könyvet s szétnézett.

Hanyagul

leej-

Mikor az infánsnt megpillantotta, merész lendülettel rögtön a földrevetette magát. Ez a mozdulat az udvariasság e hajlékony és halálraszánt kifejezése teljesen elragadta fenségét. Majom! szólt lágyan, érzéssel tele,

—

— — nem akachtam megzavachni — Kérem, kérem Semmiség — önt.

.

.

.

sietett

aki sokkal bölcsebb lévén némely embernél, nem érezte magát sértve a fenti megszólításra. Miben lehetek szolgálatára? Tudjuk, hogy tul finomult hölgyek ellenállhatatlan vonzalommal viseltetnek svad egyéniségekkel szemben. Sajnos, az infánsn is tulfinomult ottfenn, tudniillik a palotában. Kalauzoljon engem kérte a fmajmot s hangjából tisztán kicsengett saját személyének szerelmes és perverz alárendelése. fmajom készséggel vezette ivor infánsnnket a bambuszok útvesztjében. Tiz perc alatt az infánsn a századik ah-ot lehelte. Cerkóf,

—

— A

-

—

í)

Cerkóf kezíítcsókolt és udvarolt.

no-

(Ijabh

í?yod()ra telt. A frnajom ez utóbbi negyedórából lelkiismereti kérdést csinált. Megkérte fensége kezét. Ekkor az infánsn kiegyenesedett:

Túlléptük a hatácht l)aehátom. Szechetnünk szabad lefelé, de mésallianceot kötni, soha Emlitííttük. hogy a frnajom a nervózusan disponált lelkekhcz tartozott. Meg fogjuk tehát érteni méltatlankodását. Miesoda mésaillanee? Csak az imént tettem le Darvint. A kiváló tudós sokban tévedhet, de ami a Fenségedék származását illeti, talán igaza van. Jóllehet Fenségedék mindenképpen csak epigonok. Speciell Fenségedék igazán nem érNem értem tem. Önök annál elkelbbek minél meszszebb viszik vissza származásukat. Büszkék az seikre. Talán inkább részemrl volna mésalliance ? Csodálom nagyon csodálom. Az infánsn összeharapta az ajkát -

1

—

.

.

.

.

.

— — — —

Kéchem, kéchem

.

.

.

.

mennénk

talán

innen.

Elfáradt? Kissé.

Parancsolja a lakásomat? Ott kipihenaz heti magát. Ha érdekli könyvtáram egész Darvin-irodalommal rendelkezhetik. Hol van a lakása ? .

— A fmajom egy lombos — Hanem a ruháját

fát jelölt

le

.

meg

.

:

—

kellene vetni így bajos köz-

—

jegyezte meg jóindulattal. lekedni az ágakon. Az infánsn vére arcába tolult. így szeressen az ember lefele Mon, dieu, mon dieu Mily rettenetes még a szerelem is a küls !

I

60

Ki hitte volna ? Ilyen inzultusok Ezek az egyének egyszeren lehetetlenek és sohasem fogják tudni, megbecsülni, ha valaki életben.

I

közéjük ereszkedik. 0, istenem A fmaj ómnak egyéb aggályai I

voltak.

is

—

Tud Fenséged ágakon ülni ? Nagyon kurtán hangzott a sértett hercegn válasza

—

:

mách nem

Kéchdése

Nem

aktuális.

megyek önhöz.

mern

nézett a szeme közé Fölötte azt illeti nehéz volna. Az igazat megvallva nem tanulmányoztam tüzetesen a kérdést, de ugy hiszem, Fenségedéknél hiányzik már az ül-

Lovagja

—

Persze

.

.

.

:

ami

.

.

.

gumó.

Nem

tovább ezt a tónust Kezével mozdulatot tett, mint mikor lovaglóhasonló ostorral suhintanak. Elég volt. Tökéletesen, torkig megelégelte Elérhetetlen fölényébl teljesen kizökkenve sziszegte birta

1

I

—

Maga

.

.

.

nagy malac

S a legrövidebb utón

1

visszatért

odaföl,

értelmetlenül

bámult messze

tudniillik a palotába.

A maga

fmaj om elé.

Majd

sokáig

eszébejutott,

hogy nem

a bambuszerdtl, valahol a parkkal határos vadonban tanyáz a vaddisznók nemzetsége. Óvatosan indult arrafele. Jó másfélórai ut után egy tisztás közelébe ért. tisztáson fmaegy virgonc és ifjú koca futkározott. jom merész lendülettel rávetette magát a

A

A

koca hátára. A meglepett vad sivalkodva menekült be az erd srjébe. Az infánsn faképnél hagyott gavallérja azonban a legkitnbb lova-

01

sok o^'yiko volt s níií^yszorüoii besen törtet Ir.itiisíU.

nio.L,niIte

ViiLctában liiilraliajolt s egy igen megíigyt'lést tett. malacnak sem volt ülgiimója.

A

—

Csodálom, csodálom

—

se-

sajátos

filozofált

a

f-

majom. Eszerint inkább a ffuiség hasonló a malacokhoz. Mért épen rám vonatkoztatta ezt

a

vagy

kifejezést ?

A

hasonlat

volt-e

sohasem leszünk képesek

rossz,

megérteni

ket? • « •

A

hercegi család történetirója

följegyezte,

hogy az infánsn összesen egy órát és tizenhét percet töltött a küls életben, utána ersen illatos füdben megtisztálkodott s hiven a család

si

tradicióihoz

oda visszatérni.

:

többé

nem

kivánt

Pipa.

A

század az utón állt. Esteledett eltt a következ beszédet intéztem

s

indulás katoná-

imhoz Mindenki befogja a száját. Aki egy hangos szót mer szólni Tüstént lelövöm. Mindenki

—

:

:

a legkisebb zaj, S még egy Tárulónk lehet, csörömpölés lem füstölhettek nappal mint a Bakmalom szóritsa

oldalkését

az

le

;

!

kéménye, mint Szöged összes palotája

télen.

De

aki most, éjnek idején rá mer gyújtani Az ellenség nincs messze tlünk. Les ránk. Egy szál gyufa árulója lehet az egész századnak. Jobban elárul, mint Grodó vicén a fehér paraszttehén meg a fehér Megérrusnyák asszony. Tehát vigyázni tettétek ? sorból dünnyög mög-'ok, ügön-ök rebbentek, mint egy-egy fáradt denevér. Jónak

—

azt lelövöm.

I

A

láttam mégegyszer hangsúlyozni lelövöm. Aki a parancsot megszegi Habt Acht Marschiren, Direktion az ut ... fölemelt íurkósboKompagnie ... tom, mely a kényelmetlen kardot helyettesité, surrogva csapta szét a hideg téli levegt.

—

:

:

—

Marrrsch

.

—

!

.

.

.

.

.

üli

.

,

.

S

ji

szílzad

lomposan nckilondült az

útnak.

A

A

holló éjben rogyva bandukoltunk. falnszélen mint óriás vitorhil)a í'oküdt ])ol(';nk a szól az els fordulónál. Balról Gíxy kopár domb feketéllett, valahol a fejünk fölött táviróhuzalok búgó, vigasztalan panasza sirt, régi halottainkat idézve fázó emlékezetünkbe. Bus baj szak lobogtak, csüggtek a kettsrendek imbolygásában, a kezek fáztak és a gondolat mélyen magábafagyott. Valami háromnegyed órája tartott immár. Jón éhány szór vágyódva tapogatóztam zsebemében a pipám után, noha jól tudtam, úgy-

sem merészkedem kezdeni

semmit.

Pedig

talán soha ug}^ nem kivántam a szörtyög, meleg kis jószágot, mint e cudar Ítéletid idején, a fagy, a szél és halál süvölt zomotora közben, távol azoktól, akikhez egykor közel álltam, akik szerettek, elajnároztak egyszer a mesés „hol volt, hol nem" múltban. Ha most megtömhetném puha, fekete bakadohánnyal Az ujjaim éreznék a hosszuravágott levél finom lelekzését, ahogy nyomI

kodás közben ruganyos életerejével eltalálja a helyes tömést. Inkább a dohányt kell hagyni,

hogy

eltalálja.

Az

ujj

csak

amúgy

melléke-

sen végezze a munkát. Aztán látnám szipogó parazsát, érezném a vegetatív elégedettséget már a negyedik szippantásnál. A gondolataim is másak, barátságosak, bizakodók lennének bizonyára.

Avagy hazatérnének ? Az is meglehet. Akkor érezném

az otthont,

melyre igy csak gondolni tudok. A szobámat téh zimankós éjszakán, ugy ahogy évekkel

64

ezeltt éltem benne és studiroztam. Egy orosz regény olvasása kisértene csöndes karosszék ölében. Turgenyev vagy Puskin romantikája, boldog és bátorságos tudatában annak, hogy odakünnrl még a kutyámat is behívtam, hát orkánozhat a tél a háztetn, legalább reggel, ha felébredek, még nagyobb lesz a hó és az utcán szánkák csilingelnek. Vagy egy áporodott kis korcsmába vinne vissza a pipafüst, ahova öntudatos mvészi szabadossággal léptem be egykor hosszú hajam volt és ez ellensúlyozta szerelmi bánaMert akkor is biztatott kedvesen taimat. ugyanez a pipa, melyet zsebemben tudok ;

—

:

—

Ne félj Majd megmutatjuk Már égne, égne valahol a közepetáján !

!

és

melegitné fagyos kezemet a hordóformáju kis gyökértestével, biztatna, nyugosztalna és nem haragudnék szörtyögésére sem, melyért pedig máskor káromkodni szoktam és száját a bakancsom sarkához verem, vagy valami hosszú „no hol van baj vesszvel utánanézek megint ?" Ha most rágyújthatnék A kísértés már-már veszedelmes mérveket ölt. Ha nem szégyelném magam a századom eltt, hogy csupán ennjá akarater szorult belém, ha csak magamról lenne szó, most. most bánná az ördög a következményeit. A vágtában támadó szél e percben két hangosan lobogó köpenyt sodor elém. Dideregve jelentik, hogy a pár száz lépésre elreküldött biztositó-járr két darab oroszt elfo:

I

.

.

.

.

gott,

k

hátrajöttek velük. közel jutottunk az ellen-

Már meglehets séghez.

65

—

A

foglyokat csak kisórjók hátrább. k()p()nyek szalutálnak, köztük rnoííiiidul a kt muzsik hátrafelé, vacoí^va, de boldoííjin. Irií^'ycu nózük rájuk és ogyidíiig szemmel követem uíj^ráudozó, melei? lépéseiket. Hanem (ibben a percben igazán ölni tud-

A

tam volna

1

Hátam mögött

indolens vigyázatlansággal, tökéletes nyugalommal pöfékel az egész szá-

zadom.

A krisztusát annak a hétszerséges, füstös menyországnak Elfelejtem, hogy itt vagyok a muszkák csápjaiban és nekivadulva ontom harsogó háborgásomat az els kettsrendekre. I

—

Nagy-Jójárt, te betyár ... Az összes pipák pillanat alatt elmerülnek, csak Nagy-Jójárt áll tehetetlen, der!

medt haptákban.

—

Hát, én ügyeljek külön minden bakapofára Én nem szihatok abból a keserves bagóból, hogy titeket vesén ne puskázzanak No, megálljatok De ti, ti, ti Annak a szerencsétlen Nagy-Jójártnak meg pont a legrosszabb jutott eszébe, amit baka egy ilyen kritikus helyzetben tehet. Mente!

!

!

.

.

I

.

getzni akar. Meldegehórzámt, azt hittem, nem lát a kozák edáig. Nna Több se kellett, mint hogy még „feleseljen" is. Már azt se birom mondani, hogy ne pofázz, csak vakon a kezére vágok, a balkeze fejére, amelyikben a pipa meg-

—

I

húzódott.

Nem

szólt.

az séfifbeesés '!=>'

Hanem arcán

1

Tabéry: Veszta Flagelláns

az a hirtelen, éles két-

66

És egy

furcsa mozdulattal, az ütött kezének ösztönös nyúlásával kap a föld felé, ahol apró darabokban hever a négy krajcáros hazai cserép. Az összetört pipa ... Utána kinyúlva, ügj^etlenül, segitség nélkül bizonytalankodik a kéz, mintha egy gyermek fölé tartaná tenyerét, akit ölébevett és mármár viszen a halál.

Nagy- Jój árt Mehály Ha te azt hiszed, hogy sajnáltalak téged akkor éjjel, ugy nagyon is tévedsz Hogy a els szakaszt tartaléknak hagytam ? Tudod Pont az els szakaszt ? Hm !

—

.

.

is te

a buta

fejeddel,

.

.

mire

.

.

,

.

.

volt jó a hátsó

három szakaszt elremanverezni Van is teneked fogalmad taktikáról, miegymás magas ágazatáról a hadi mveltségnek Abból, hogy másnap a saját pipámat dugtam erszakkal a kenyérzsákodba, te képes vagy odalyukadni, hogy én ... a te szakaszod azért hagytam hátul, hogy reggel, ha !

!

élünk, kárpótolhassalak egy rossz szagú cserépért, amellyel együtt a fél életed törött össze tegnap. Buta fejed van, Nagy-Jójárt Mehály. Ki

haUott ilyet

?

Tartalom:

— — — — — — — — — — — — — — Dina szülotóse A csendélot beszól — — — — — — — Veszta Flag-olláns

•

— — — — — — — — — Atko'zottak — — — — — — — Séta a pávasorban Pipa — — — — — — — — — — —

\U\s.

/i^-^VvV^

3

24 34

46 54 62

Amatör Tevan-kiadás A

német, angol, francia bibliophil^irodaíom óriási

dülése

kiadóvállalatunkat, privátsajtót megteremtse.

arra

inditotta

hogy

fellen-'

Magyar-

—

E privátsajtó országon az els különállóan nyomdavállalatunktól '- tisztán bibliophil könyvek készítésével foglalkozik és cégnk tagja: Tevan Andor vezetése mellett kiváló szakemberek és mvészek végzik a könyvek elállítását. »Amatör Tevan=kiadás« elnevezés alatt fognak e sajtó termékei napvilágot látni, mindenkor ügyelve arra, hogy a magyar irodalom legkiválóbb alkotásai igazi mvészi, nemes anyagokból készült luxus=kiadásban jelenjenek meg. Az Amatör Tevan=kiadások mindig csak z%y alkalommal megjelen kiadások lesznek, másodszori megjelegondos nés semmi körülmények között nem eszközölhet. és mintaszer küls kiállítás tervével kapcsolatban a kiadó-

A

vállalat

nagy

bels tarmagyar irodalom

körültekintéssel dolgozta ki a kiadás

talmának programmját. mestermüvei, szövegileg

E

kötetekben a

teljesen tökéletes kiadásban fognak Tevan-kiadás könyvei, egymástól teljesen elüt kiállításban, minirnális, számozott példányszámban kerülnek könyvpiacra. Ép a csekély példányszám miatt a vállalat további kötetekre eljegyzéseket elfogad. Eljegyzések bármely könyvkereskedés utján, vagy közvetlenül a kiadóvállalatnál eszközölhetk. Az Amatör Tevan-

megjelenni.

is

Az Amatör

kiadás eddig megjelent kötetei ICoszfoíányi 'Dezs:

71

Finom

szegény kisgyermek panaszai.

merített papiroson, félpergament kötésben, 500 szá-

mozott példányban

4.

—

korona.

TCrúöy Gyufa

TIranykéZ'Utcai szép napok. Finom

merített papiroson, félpergament kötésben, 100 szákorona. mozott példányban 20.

—

JCármán József

Tanni hagyományai. Finom

merített papiroson,

ára 10.

250 számozott példányban

—

korona.

58. D'Annnnzio: PeHciirul novellák. Fonl.

W—

(M).

KévéHx Andor

K;iriiithy Fríícyes: írások Írókról. (Kritikák.)

61. Ercknianii-Chatrian

:

4 linrom

lólek. Ford.

Karluthy F«

(J2-^8. Kftbo8 Kde: Szivjírvilny. (Novellák)

64— (kS. Soyka

Ottó : A kártya nra. (Rejjény.) Fordította Tonik Halint.

67.

Nagy

L:gosi

:

fij^y

leiíny,

68. Kosztolányi Dezaö:

több

férli.

(Novellák.)

(lOU— 1915)

Öcsém.

ÖÍV—Tl. Lakatos László: Érzelmes könyv. (1914—1915)

Somlyó Zoltán Hadak a hóban. (Novellák.) Pierre Veber : Nyári szerelem. (Kig regény.)

73.

:

— 75.

78

Fordította Aranyossy Pál. Barta Lajos : Egyszer szivek. (Novellák.) 78—79. Andreas Hankland : Sziiz Északon. fUegény.)

— 77.

76

Fordította Telekes Béla.

Garvay Andor: Három ember dolga. (Jelenetek.) 81. Ony de Maupassant: A porosz tiszt kívánsága. (Kig regény.) Fordította Kádár István. 82 88. Hanns Heinz Ewers : Borzalmak könyve. Fordította Török Bálint. 84. Ángnst Strindberg: A kapocs. Ford. Bálint Lajos. 86 89. Karinthy Frigyes : Holnap reggel. (Tragikomédia.) 90—91. Mark Twain : Stormíield kapitány látogatása a menyországban. (Regény.) Ford. Siró Oyörgry. 98. Színi Gynla: Pára és egyéb elbeszélések. 94 96. Lakatos László : Konstantinovics Konstantin. (Történet egy galíciai kisvárosból.) •7. Anilrejev Leonid: Rögeszmék. (Elbeszélés.) Orosz eredetibl fordította Zsatkovics liálmán. 96 90. Krúdy (íyula: Petit. (Naplójegyzetek a szómon 80.

— —

W— —

— napokból.) 100— 105. Ajiatole Francé Egy színészn története. (Regény.) Fordította Aranyossy Pál. 106— 107. Reményi József: Messzeségek. (Kis regény.) 108— 112. Lakatos László Az idegen leány. (Vígjáték 8 felTonásban.) — Holt Brügge. (Regény.) 118 116. Georges Rodenhach :

:

:

Fordította Lakatos Liíszlóné.

116— 119. ^Petfi Sándor: A hóhér kötele. (Regény.) 120— 121. Tilliers de L'Isle Adam Kegyetlen mesék. :

Fordította £. Karinthy Ada.

122—25. Anatole Francé

: Jocaste. (Regény.) Fordította: Kelemen Viktor.

126—27. Tabéry Géza: Veszta Flagelláns. (Elbeszélések.) 128—30. Friedrich Hebbel Mária Magdolna. (Polgári szomomjáték 3 fely.) Forditotta : Hevesi Sándor. :

181—83. Gerhard Hanptmann: Crampton mester. (Komédia 5 felv.) Forditotta: Bálint Lajos.

Jirúdy Gyula:

Jirany kéz-utcai szép napok A

regényes biedermájer legszebb emléke.

Major Henrik fametszeteivel.

TEVAN-KIADÁS, ixa füzvo 6.-5 kötve 8 korona. Második kiadás 2-4000

Szép

Ern:

Jázminok

illata

Elbeszélések.

TEVAN-KIADÁS. Ára fzve

5.,

kötve 7 korona.

TeTan^-nyomda^ Békósoaaba.

PLEASE DO NOT REMOVE

CAROS OR SLIPS FROM THIS POCKET UNIVERSITY OF

TORONTO LIBRARY

ww