' f UNIVERSITY OF TORONTO GEORGE BISZTRAY. LffiRARY ofthe. Presented to the

*,

w

'

•f

Presented

to the

LffiRARY ofthe

UNIVERSITY OF TORONTO by

GEORGE BISZTRAY

MODERN KÖNYVTÁR

KÖLTI

MVEK

REICHARD PIROSKA: AZ ÉLETEN KÍVÜL PETERDI ANDOR: A PACSIRTA ÉNEKEL H. HEINE: ATTA TROLL KARINTHY FRIGYES FORDÍTÁSA GELLÉRT OSZKÁR:

GYJTEMÉNY VERSEIBL

BACSÁNYI JÁNOS KÖLTEMÉNYEI SAJTÓ ALÁ RENDEZTE: VÁRY REZS

AZ ATHENAEUM ÍROD. ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA

,^aíM&^ T^^^jSÍaSm T'

BUDAPEST,

VII-IK

RAkÓCZI-ÚT

54.

KER.

SZÁM

Digitized by the Internet Archive in

2010 with funding from University of Toronto

http://www.archive.org/details/kltimvekOOpiro

—

MAGYAR KÖLTK

VII.

—

REICHARD PIROSKA

AZ ÉLETEN kívül

ATHENAEUM

BUDAPEST NYOMD. RÉSZVÉNYT. KIADÁSA

ÍROD. ES

Költeni annyi, mint ItélAszéket tartani

önmagunlc

fölött.

(IBSEN)

fl

szerz minden jogot

fenntart

jogát

magának, a

is

A IWODERN KÖNYVTÁR SZERKBSZTÖSÉOB KERm RAKOCZI-UT 64. (ATHENAEUJM)

Vir.

TELEFON 64-02 :

fordítás

ott már fojt a lég, magasság és a messzeség: a Lemondások csöndes jégmezin.

Hhol én járok, öl

a

R meleg kik

még

ajkak, beszédes szemek,

nevetnek, sirnak, küzdenek,

mögöttem messze-messze elmaradtak. Itt

az

érzéketlen

medd

gyászba

röm, küzdelem és diadal és tlem egyre távolabb az

hal

Élet.

Vagyok: akiben nincs jöv se múlt, lélek, kirl a földi mind lehullt a Lemondások halott jégmezin

—

-

DIÁK EVEK

A Nesztelen

mig

Szerelem

mélyül alkonyat

tájon,

valóság álomfénybe vész s valónak tetszik minden fénjjes álom: csüggedés lefoszlik lelkemrl a és

a

várom, egyre várom

— — —

R napok lázas nagy munkába telnek, elttem szürke sivár könyvhalom, a s

és a szivem dermedt gúnnyal büszkén tagadom örökegy szerelmet.

lelkem

fáradt

zokogó az

Nappal nem hiszem, nappal tudom: álom, tudom, hogy nem jön el, hogy nincs sehol, de illatos, bíboros alkonyat tájon, mikor valóság s álom összefoly még várom, egyre várom

— — —

Diáktangán

Szomorú csöndben szállanak a percek, egy szó se rezg át a komor szobán, csak

papir

mohón

zizzen

tanul

Egy-egy

fáradt

csak

és

három

a

toll

perceg:

diákleány.

sóhaj

száll

át

a

légen

szomorú, fojtó a pillanat, mint mikor csöndes, hervadó vidéken a rózsaszirmok halkan hullanak

s

oly

— — —

Diákleáng

Köngvek között

tölti

a

napokat,

könyvei között lepi meg az éj s agyára álmatlan alvás szakad.

R szive hangtalan és oly nyugodt, miként a tenger tiszta tüköré, ha elpihentek a nagy viharok. Maga sem titkosan

a

sejti

temet

tán,

hinár

hogy mélyibeu, alatt,

mesék sülyedt városa

S hogy

ott,

a

pihen.

csoda kristálypalotán ébredésre vár

még mindég boldog az

elvarázsolt

bús

királyleány

— —

10

Egyetemtér Körötte röpköd a galambsereg, minden ablaka sorra betéve, hiába ragyog a tavaszi nap s

ggösen, s

R

hidegen

komoran,

hegyek hívnak,

partja

felöl

néz

szürkén

tavaszi

a

le áll

a

az

térre

egyetem.

Duna üzenget,

szell árad:

lépcsin ülve lenézni vizére be jól esik annak, ki szomorú, fáradt, komoran, szürkén int az egyetem. s

—

Délrl, hegyeken át jön a Tavasz! jönnek mosolygva asszonyok, lányok

s

s mennek mosolygva a Tavasz elé, szomorún, hosszan nézek utánok s elnyel a komor, szürke egyetem

II

A

Holnap

szebb, nagyobb, egy mélyebb gondolat: megváltó nagy Holnapot,

Valamit várok, ami

amiben

lesz

várom a hogy

rám

virad.

Almodások álmatlan és

robotolt

szürke

éjjelén

napokon

át

várom, hogy mikor küldi már felém egy sugarát.

S s

mikor fáradtan lezárul szemem már-már nyugalmas álom száll reám,

még egyszer holnap

— — — a s

átsuhan talán

S a

a

lelkemen:

— — —

lelkemet

kifosztja

ezalatt

sok szürke nap, a várás, a könny ha mégis eljön a Holnap, a nagy: hiába

jön

— — —

12

A jöv Én

felé

magamat:

csak

a

múltban

látom

csak azt

a

szomorú

lányt ismerem,

a

ki

múltból, sok hervadó emlékbl,

mereng

gyásszal

szembe

csak azt a szomorú

néz

lánijt

velem,

ismerem

Rzt nem tudom, hogy most milyen vagyok:

vágyak

u]

sok ujat mindenik s

uj

meg

lepik

látok

nap vágyak

a

lelkemet,

sok ujat érzek, valamit eltemet és

lepik

meg

a

lelkemet

nem tudom: holnap milyen leszek de útja bármilyen messze vigye: az az uj lény, akivé holnap válok, a régi szomorút felejtheti-e,

És

felejtheti-e?

— — —

—

-

—

13

Egg szobor eltt

Oh

Athéné,

Pallas

tnni láttál ezredévet legkékebb éggel és tengerrel szemben, most éjszak földjén, zárt borús teremben

ki

jönni

s

a

szemed épp ugy a messzeségbe réved, mint mikor elnézted kicsinyes sorsát az alattad zsibongó embergomolynak, mert te érted a zajt és érted a csendet s neked mindegy a tegnap és a holnap. Lásd: az életet én is igy nézem, szemmel, messzirl, nyugodtan; a szivem szabályos ütemekre dobban és soh'se voltam ember egészen. Oh mondd: ha megjön az utolsó óra s átlátom a közeit és a messzeséget: nem fog-e fájni majd késn, hiába ez a fehér, márványszerü élet,

átható

oh

Pallas

(London)

flthéne!

14

Téli

Oh meleg

— — —

Sehol

fényes illatos szobák! futok nyirkos rideg utcákon

egy

vigasztalan

sehol

virág, sötét

az

Ugy rám szakad ez és

mintha

esben

ezer

éve

egy

át.

mosoly,

utcasor.

a

nagy szürkeség

bolyganék.

suhan át a fátyolon, ruhán, fázom és vágyom meleg szó után.

Szél

Rz escseppek arcomat s

hidegségük áthat

a

verik

lelkemig

— —

15

Amphibia

Hogy

kábult aggyal haza tértem durva utcahangokat: az élettelen tiszta csönd fogad és ijedten, szorongó szívvel kérdem: este

futva

a

jártam

hol

én?

Reggeltl estig hol hajszolt az élet? könyvek közé s emberekhez mi vitt? ha nem vezet már vágy, remény s a egy átok még, egy sötét Ítélet

hit:

z

e

csöndbl

el?

Vagy nem én voltam,

aki

messze jártam,

emberrel fogtam ma kezet, kinek a napja munkába veszett? hisz lelkem e vágytalan csöndes magányban ki

száz

volt

Ki

az

szüntelen a

lény,

— — —

aki

én

bennem élve

hazug hévvel hazug irányba fut? mért nem hagy engemet, a szomorút, itt betemetve kis szobám csöndjébe, mért nem hagy itt?

Reggeltl estig mért éli az éltem és mért nincs egy vigasztaló szava, mikor ily fáradtan jövök haza és föleszmélve, fölsikoltva kérdem: hol jártam én?

— — —

Ifi

Ngár

Még

fogva

tartott

város

a

varázsa,

verseng rohanás, még reszketett bennem a küzdelem a

kábitó

láza,

zokogás, még hittem, hogy ott a zajba találom egy percbe szorítva be a végtelent, s nesztelen, zsongitva, mint egy álom, ideges

nevetés,

az

jött

üde

fáradt

tiszta

Mesék bubája

falusi

hullt

reám

csend

— — —

titokba',

értem a madarak szavát? s értem, mit susog a fák üde lombja illatlelkével mit mond s a virág Máskor a nagy világgal nézek szembe s most mindent elfedez néhány falomb, máskor vad zsivaj tör a fülembe s most hallgatom, hogy a csendbe mi zsong

hogy

most

— — —

Minden kérdésre válasz

e csend? nyugtalan sóvárgásra felelet? s ha a lélek ily álmodva pihent: a régi küzdelem újra jöhet? ha újra sikongva hajszol az élet s minden egy rémes szomorú talány: s áthajlik a múltból majd e fa lombja s

vigaszul

átcsendül

e

csalogány?

— —

-

17

KÉT ÉLET

A

nevetök

Vannak elhervadt halott emberek, kik már nem simák, nem sóhajtanak, kik már nem várnak, már nem küzdenek, kik magukat temetve bolyganak, itt

bolyganak.

Elmúlt tlük irigység, gylölet: mért tülekedne, ki mit sem akar; aki legszomorúbb; mindég nevet, mert a nevetés mindent eltakar: jól

eltakar.

H

barátok és vidám cimborák, nevetésük visszhangot keltve cseng: másoknak töltik az öröm borát s a szivükben halotti néma csend,

nagy néma csend.

S olykor

a

vad vidám zaj közepett hazug nevetés,

összecsendül két és két ember,

ki örökké nevet, elnémulva összenéz, csak összenéz

ijedten

— — —

Modern Könyvtár

127.

18

Álarc

nélkBJ

Könnyes könyörg szememmel lebontom lelkednek minden leplét észrevétlen, kettes magányban, alkonyi sötétben, át köznapi szón panasztalan gondon s a

lelked

lelke

kitárul

nekem.

S kezed nehéz, amint kezembe tartom: hosszú éveknek fáradtságát érzem lezen a kedves, merész, büszke kézen s melegségében ott van a sok alkony, mikor ráhajtottad ég fejed. Nevetésedbl a

szivemre hullnak árnyú esték; vágyak, mik a boldogságot keresték, ders hangodra holtan ráborulnak gyászpompába vonják minden szavad. s vigasztalanul

sötét

Szemed együtt mélyül az alkonyattal és a homlokod lassan elsötétül

jövend évek gyászos sejtelmétül s együtt csókolom meg az ajakaddal a

legbúsabb

lemondás

mosolyát

— —

19

Alkong

Ugy

fáj

mert én

nekem a te csöndes szavad, már nagyon fáradt vagyok,

is

nem

értek mást,

halk

színeket

és

csak

a

fáradt beszédet,

hervadt

illatot.

S ugy fáj nekem a te bús mosolyod, mert szívbl én sem nevetek soha és már tudom, hogy csak a lemondásnak lehet

ily

szomorú szép mosolya.

S ugy fáj nekem a fáradt hallgatásod, mert már én is tudom, hogy mit jelent, mikor a halk panaszt is visszafojtja ez

a

reménytelen

alkonyi

csend

— —

2*

20

Hervadás

R

mi szerelmünk hervadt szbe késett, fagyott az álmok harmata

dérré s

nem

melegíthet

Ajkunkról

forró

szerelmes

szók

csókod,

hangokban szilaj

ölelésed.

nem árad

zuhataga,

könnyünk elapadt és mosolyunk

fáradt.

Szivünk egymásra fényt, dert nem hinthet, mindaz, amit egymásnak adhatunk: pár meleg szó s átható, mély tekintet

—

— — s

És

nekünk, ha olykor visszajárnak kísértn és perzseln haldokló nyárnak sugári a

ránk

forró

jaj

törnek

— —

k

21

"^ Tragétfia

T€ is tudod hogy lelkünk s

mint két

küzdünk

és

én

is

érzem,

egészen vészhozó szellem,

összeforrt sötét,

magunk

és

egymás

ellen.

Nem tudora, lelkem kiért retteg: magamon sírok vagy feletted? Akárki el

gyz

e

küzdelemben:

vagyunk veszve mind a ketten -"

—

22

A

Hala] kapuja

—

(mindkettnké oly gyászos!) Más-más úton közeledünk a Halál kapujához s én úgy szeretnék menni: kéz a kézbe, hogy együtt érnénk a kapu elébe

—

'

így:

tle távol

lihegve,

hogy s

a

sírva

törtetek

sötét

vakon,

utakon,

a kaput elttem el ne érje küszöböt nélkülem át ne lépje

I

28

Osz ntófán flmi

hervasztón

€zen

a

talán

átsóhajt

fáradt,

mi

a

a

dermed

légen

vidéken:

lelknknek bánata.

Haldokló lombok zizzen avarja a mi léptünknek nyomait takarja: nekünk sírokkal tele ez a hely.

messzeségbe vágyom,

Valahová a

nem hullt könnyem, hol nem halt meg álmom, ahol nem éltem tavaszt és nyarat.

hol

Oh

jer

ahol

ahol

Jer,

int,

mosolygó,

sz,

az a

múltból

meneküljünk!

a

nem

tájra,

gyász él

— — —

se

fájna,

semmi sem. lásd

itt

fenyeget árnyak: multunknak a jövje vár!

ijeszt,

itten

ismeretlen

ahol

szerte

várnak

— — —

24

Búcsúzás Panasztalanul és vádtalanul,

reménytelenül és vágytalanul nyújtunk egymásnak búcsúra kezet.

Búcsúszó hangos zokogása

nem

ilyen

halálosan

mint

fáj

Vesz

csatát soha még szebben, büszkébben, nemesebben harcolt végig senki sem.

soha

nem

e

sápadt

fájna,

nyugalom.

S mégis: bár inkább gyáván, kérve, jajongva néznénk a jöv elébe és tudnánk még remélni.

26

Két

Rz évek

jöttek és az

gyermekmesék

titkos

él€*

évek szálltak, álmokká váltak,

szavak fakadtak s nem volt, aki értse, virágok nyiltak s nem volt, aki féltse, mosolyt és könnyet mennyit pazaroltunk és mindég, mindenütt egyedül voltunk, én

itt

—

te

ott.

Rz évek jönnek

és az évek szállnak, remények tnnek, álmok visszajárnak, szemünk szomorúbban néz a távolba,

a hangunk, mintha egyre halkabb egyre hazugabb lesz a nevetésünk, de azért élünk, azért mégis élünk, én itt te ott.

s

volna,

és

—

S majd évek jönnek és majd évek szállnak, barna hajszálak galambszre válnak, a nagy árnyékok még nagyobbra nnek: az egyedül mennek, hosszú annak, kit nem vár semmi, de egyszer majd fogunk mi is pihenni: én itt te ott. útja

sötét

útja

—

I

AZ UTÓN

29

Az Oton Emberek jönnek

és

emberek mennek,

olykor egy szempár a szemembe néz és szavai még a fülembe csengnek, bár maga már a messzeségbe vész s

s

emberek jönnek

és

emberek mennek.

Van, akit soha-soha nem feledtem és eltnt mégis az örök Ütn, van, akit soká visszasír a lelkem és megállítani még sem tudom, s

Sok

van, akit soha-soha

nem

feledtem.

vagyok én

emlék, is halvány egy tavaszalkonyat: ha utunk elvált, mért is ne felednék az én szememet, az én szavamat? sok szivbe' vagyok én is halvány emlék. mit

szivbe'

szertefoszt

— — —

Azokat várom, kik elmentek régen s felém csak uj arc, uj szempár tekint, mosolyuk, könnyük oly idegen nékem s mire ismerném: eltnnek megint s azokat várom, kik elmentek régen

30

Angáni Mélységes belopta

csönd.

árnyát

nézem hosszan, mignem szememre és

Hz alkony szürkesége

mindkettnk szótlanul fátyolt

szivébe

anyámat,

sz

a

bánat.

Leolvasom borongó homlokárul, mit gyöngéd lelke nékem el nem árul, egy élet titkos búja, szenvedése mind meg van irva bánatos szemébe. Álmatlan éjek és sok gyászos óra, ezer remény, mi soh sem vált valóra, küzdelmes, súlyos évek minden gondja beolvadt egy lemondó bús mosolyba.

Mit gyermekszivem egykor meg nem értett, most látok sok-sok elmosódott képet és bánatos emlékeimnek árja mind több és több csodás fényt vet anyámra.

Mélységes csönd. Immár leszállt az este, mi jó, hogy könnyes arcomat befedte: tudora, anyámnak mondhatatlan fájna, ha sejtené, hogy sorsán sir leánya

— — —

31

Szobámban

Ugy szeretem most ha s

alkony

téli

az

ég

utcán

aranycsipkét

A

puha

a

régi

a

borul

ver

szobámat, rája

lámpa a

fénye

falára.

meleg mély homályban bútorok oly szépek a halvány fényben megragyognak s falon a kicsi barna képek. Zárt könyvsorokból röpühiek szét halk s

Mig

ringató

valaki

hajóval.

ajtónyitással

varázst megrontja hangos szóval, lámpafénynyel

váratlan és

versek

zeneszóval megyünk álomszigetre

megyünk,

ütemre

régi

belép

a

hozzám

a

holnap

gondja

—

32

Arckép

—

az

Iróasztaton

Alkony

—

Szemben ül velem s nézi: mit csinálok élbb szemeket még soha se láttam, szemembe néz és én magamba szállok; mélg szemeiben magamra találtam. Szeretnék

rá

nem

szemembe néz

nézni

és

szeme

s

nem csupa

lehet, lélek,

soha nem láttam áthatóbb szemet, szemembe néz s én gondolkozni Szeretnék

sirni,

de

most

nem

félek.

lehet,

szemembe néz és még bell sem sírok, soha nem láttam biztatóbb szemet, szemembe néz és már nyugodtan írok.

nem lehet, Szeretnék fclállani s nem akarja, hogy elmenjek és sirjak, nem láttam még parancsolóbb szemet: szemembe néz s diktálja, hogy mit irjak

-

33

Macza I.

az ölembe kis szöszke fejed, vagyok, ne kívánj most mesét, szomorú vagyok, most fáj a beszéd, csak hajtsd az ölembe kis szöszke fejed. Hajtsd

fáradt

Ne néz rám most komoly gyermekszemeddel, fáradt vagyok s tán könnyes a szemem, soha ne értsd meg, hogy mi fáj nékem, ne nézz rám most komoly gyermekszemeddel. a kezembe kis könny kezed, hadd érezzem, hogy nem vagyok magam, fáradt vagyok s minden oly céltalan, csak tedd a kezembe kis könny kezed

Tedd

—

II.

Cziróka-Maróka, Nefeletsvirág, aranyos hajú kicsike ember, nézd: tágul, köröttünk a világ, ez itt már az Óperenciás tenger,

n

ide

fénylik

a

csodapalota,

sárkány áll rt mindegyik ajtaján, egy iramlás és elérjük talán, de nélküled be nem jutok soha. Modern Könyvtár

127.

—

84

Fogd hát a kezem, én magamba engem már csak a te hited röpit, meseországba egyedül sosem érek,

félek,

de tán elvisznek a te szárnyaid, a sok gyönyörséget én már nem látom, de visszfényüket tükrözi szemed, elttem mélység és szakadék tátong és mindent elborit egy régi gyász, de játszva megment kis gyermekkezed, mert minden gyermekre egy angyal vigyázz

— itt,

Nem itt

az

csak meseországba, csodapalotába,

én

csöndes

megállt a

jelen,

szobámba,

alkonyi

most már egyedül itten is valahogy elszakadt tlem az

félek: élet,

megingott a

muIt,

elttem minden út ködbe borult, a nagy sötétben csak szemed világol s ha a te könny kis gyermek kezed meseországba visz c magányból, s

meseoi-szágból, tán

még

az

csodapalotából

életbe

vissza

vezet

— — —

35

Lemondás I.

Ha kedvesed azt mondja, hogy szeret, ne kérdd: játék-e, tovatn álom? ne kivánj esküt és Ígéretet: örök szerelem

R

nincsen

virágzó

pillanat

a

világon.

álmait

ragadd meg, hogy köddé ne váljon az illat s szin, mi percre mámorit: örök szerelem nincsen a világon. Aztán felejtsd el szinét, illatát: mért merengnél hervadt virágon? mit érne szemrehányás, könny és vád: örök szerelem ugy sincs a világon

—

II.

Nem vagyok a

többé tikkadt, szomjú vándor, csodára vár: távol tündér hónából

még megváltó

aki

Szerelem

nem

int,

nem

hiv

egyetlen

fénysugár.

Mert nem enyém a szivek örök álma, a véghetetlen, törhetetlen hit: mieltt a szent föld elttem állna, megismertem

szomorú

titkait,

S

a perc bibor virága sem nyit ríékem, mert bimbójában hervadtán lehull, mihelyt egy szell átsóhajt a légen örök álmok fehér virágirul

— — —

86

HazafeM

^

EgU drazdai

est

—

Idegen képek függnek a falon, idegen zaj az altató dalom, fejemet idegen párnára hajtom.

Robogva jöttem száz holnap majd holnapután s Alltam

voltam s

si

itten ki

városon

tudja

hol

az

csodát

leszek

már.

hullámos szegélyén, árny nagy templomok mélyén kastélyok képes csarnokában. tenger

a

idegen én

át,

futó

Nagy idk fénye-árnya s

száz

látok

arcok

éltem

is

percnyi

hullt

le

rám

mosolyán

visszatükrözdött.

város csöndjét, nagy város zaját, Spree sötét tükrét, Themse moraját, Duna partjára. viszem magammal a Kis

És mind e képek, mosolyok, szavak, szobrok és házak, kertek és tavak hogy fémek majd be csöndes kis szobámba?

37

A

Boldogság

hajszában,

örült

lihegéssd

lázas

roppant ember ár; évezred ezredév után enyész el, a szomorú jelen jöttére vár a távol jövt neve fénybe vonja, s álmától is már rózsás lesz a lég, várja minden lélek tikkadt szomja s nem látta soha senki még. törtet utána

—

t

Hisz benne rendületlenül, vakon az is, ki minden istent megtagad, uralkodik végtelen tájakon, ledönt élte

s

s

támaszt birodalmakat, miként örök az Élet

és

örök,

meg

ha minden isten

mig

élni

fog,

nem

látta

soha

millió

imádja

minden,

a

hivó

lélek

—

még.

senki

bn

Vér és mert ö

halva rég:

lesz

halandó

él

tapad és

cél

mi

a

nevéhez, a vég, földön érez,

jöv

nemzedék, övé az öröklét s a évek, az övé minden üdv és minden kincs, rabszolgája

a

tn

a

mindenség,

érette

van,

a s

küzdés

maga:

az

és

nincs!

élet

— —

38

Halá!tánc-ének

Nem

lemondó, a fáradt Halál, az Élet, az Élet ragad: bárki légy, zsákmányul, prédául vár s kábulva hullsz a karjába magad. a

táncba

S

átölel

mind s

forrón

és

könyörögve

bár

vadabb,

kifosztja,

Lelkedbl

lopja

piroslik

és

a

te

és

a

lelked

ajkad

És

nem

ereszt

pihent:

kérsz

lázasabb

kiszívja

véred

te

el

is

táncokba

minden

szemének

erd.

tüzét,

biborajakán a

csókján

kiég

halotthalavány.

ha kiszívta szived-lelkedet: hervadtán testeden át, multakba süpped sirod felett, táncx)l ujjongva dalolva tovább

hl

kezd

ALKONYOK

ÉS ÉJEK

41

Osz szell tárt ablakon át hozza a mezk hervadt illatát valahonnan idegen messzeségbl. fílkonyi

Arcomat

magam

a

se

kezembe temetem: mért fáj ugy

tudom,

hogy az utolsó

rózsák

nekem,

haldokolnak.

Hervadt rózsákért, amiket letéptem, utakért, hol avar borítja léptem, amiket járva meglepett az sz?

Vagy a

rózsákért, miket soh

hervadt mezkért, ahol a tavasz

ahol

sohse

elszállt

s^e '

láttam,

jártam,

nélkülem

— —

42

szi

hervadt szi este, nyomait keresve, belepték az szi ködök

Deres

avaron,

elmúlt

tavaszok

lelkemet

este

Hány ezer zckogott már amikor jött

ily

a

sz

— — —

volt és hány millió

fojtó

nagy

ember

gyötrelemmel,

szi

bánat?

Mért jön még annyi sz és még annyi mert ismétldik milljószor az élet, ha az szi ködbe minden belehal?

lélek,

— — —

S

ködben, ki ez szben jártam, bánatára rátaláltam hogy menjek én egy uj tavasz elébe? ki

e

milliók

43

Sglvestcf Sylvester

multaknak

éj,

jövknek

távol

be jó most

Nem nem

halk sirni,

éje,

zenéje,

— — —

sirni

hogy mi érhet, várhat, hogy öröm vagy bánat csal-€ könnyet szemünkbe kérdni,

tudni,

Be jó, hogy hogy lehet s

a

jövt nem

hinni,

lehet

reménytelent

S he búsan, és

— — —

jó,

hogy

büszkén lehet

— — —

remélni

lehet mit

ejgyedül

elfeledni

látni,

várni

se

várni,

állni

— —

—

44

Holdfénges

Ragyog

a hó, ragyog hold a az utcák mélyen alszanak; a hold elttem megy az égen, tekintetével rám tapad s

és

követem a

Ragyog s

távol

a

fáradt

s

uj

a

a

a

nagy

hold

a

regél

embereknek

földi

álmoktól

Ragyog

ragyog

hó,

világokról

és ismeretlen

s

fehér éjben

rajzik

az

éj

vágyak kelnek hó,

ragyog csend

fehér

a

—

-

hold

hívogat:

szeretnék menni, menni, menni,

elhagyni s

várost

és

utat

Alomországban felébredni

—

—

45

ADconyathor

Nappal az élet kábitó zajában, mint egy gép járjuk céltalan utunkat alkonyi csend csendben megérezzük önmagunkat.

s

egyszerre megállit az

s

a

Alkonyatkor ersebbek a vágyak és szomorúbb, akinek fáj az élet és csupa gyász, kit úgy talál az alkony, hogy a szivében uj remény nem éled.

és

megnyílnak a mélységek megnyúlnak az ijeszt nagy árnyak eljönnek a zokogó kérdések

és

százszor

Alkonyatkor és

jaj

annak,

aki

fáradt.

Alkonyatkor már nem lehet hazudni, mert a szem mintha csak befelé látna és

csak a

és

nincs

maga

hangját hallja a lélek

er már

a

nagy

öncsalásra

— — —

Alkonyatkor ne hagyjatok magamra!

46

Orgona virágok

— — —

Kertünkben bimbóznak az orgona bokrok én már nem tépek többé orgonát, nekem ne adjatok orgonacsokrot.

— — —

Valaki egyszer egy orgonaággal

nekem s

a

adta

lelkem

az tele

egész nagy tavaszt, lett egyszerre virággal

— — —

Most nem rügyeznek bennem tavaszi vágyak, nem újulok az újuló tavasszal s nem qekem bimbóznak az orgonaágak.

Nem nekem

nyilnak

a

kis

lila

kelyhek,

most másoknak kesern édes, hervadó szerelmet nehéz

illatú

fürtjük

érlel

— — —

47

Bí

Egyetlen s

csönd;

halálos

a

sincs

csillag

fáradt

nép,

pihenni

csak

én

égen

felhs

a

oly tikkadt, bágyasztó az tért

éji

lég;

már régen

virasztok

még.

S a néma éj egy zord eszmévé válik: hogy lassan-lassan minden éjbe vész, hogy céltalan vergdünk mindhalálig

—

— —

s

a

lelkem csupa fojtó csüggedés.

Ugy érzem, mintha az alvó világban egyetlen

sziv

dobogna: az enyém, ihlet látományban

s

tébolyfakasztó

e

medd

harcot

csak

én

érzeném.

Reménytelen létünknek minden gyásza mérhctlen súllyal lassan rám szakad s e szivfagyasztó, rettent magányba évezred hosszú minden pillanat

— — —

48

Séta

holdféngen

a

Nagy

tiszta csöndben, csillagfényes éjen holdsugarak halkan mesélnek: sok féls titka és sok fájós titka van az éjnek, a csillagos éjnek.

a

Csillagos

éjben

holdfény

alatt

járni,

mikor a fák s virágok alszanak és szivdobogva egy csodára várni, csak

nagyon ers

Holdfény

alatt,

lelkeknek

jegenyefák

szabad.

árnyában

varázs s egyszerre százszor fájóbb lesz az és százszor fájóbb lesz az elmúlás szivén

talál

rontó

éji

élet

—

49

Ngárí

Álomszer

éj

— —

hinti a hold csöndbe merült a berek, a kósza szél is álomra hajolt, fü szála se ing, levél se remeg, mozdulatlanul állnak a fák

fényét

varázslatos

— — —

Most minden küzdés, élet elpihent, most meghalt az öröm és a bánat, csak illat van és h, holdfény és csend és mozdulatlan, nagy, néma árnyak s

szikrázó

Állok

nehéz s

az

álmodó

csöndü,

s

nagy

kábitó

hintve fák

az ég

—

alatt

éjszakában

minden emberi gondolat, érzem: gyökeret ver a lábam a fák seitelmes álmát álmodom

elhagy

úgy

csillaggal

Modern Könyvtár

127.

AZ ÉLETEN KÍVÜL

53

Menekülés

Nem

volt élet, amit én éltem mégis halálosan fáradt vagyok; nem kérek semmit, nem várok semmit,

s

már csak

pihenni

csupán

pihenni

hagyjatok,

Menekülni sugaras csendbe, hol lelkemr! minden gyász a igy

talán

gondok és

még

nélkül

lehetne

ébii:

vágytalanul

és

gyásztalanul.

Emlékek

nélkül,

érzéstelenül,

csendbe temetve, az életet, amit nem éltem mindent, mindenkit elfeledve, s örökre elfeledve! gondolaítalan

— — —

lehull,

54

Csigaházban Hideg,

áthatlan,

házikóm

kis

láthatatlan

körém

van

nve

némán magamban fogva vagyok örök idre —

s

reménytelen,

— —

— — —

Nehéz, nagy viharokat álltam, mélyéig dideregtem, menedékül, félholtra váltan, házikóm akkor építettem. lelkem

Azután néha még kijöttem, de most már szelltl is félek, házikóm rejtekébe szöktem s

önmagamba sülyedve

Hozzám többé nem házikóm s

fala

útját

élek.

jöhet

senki:

állja

többé már én sem léphetek

ki

egy meleg szóra, kézfogásra. Hideg, kis

és s

áthatlan,

házikóm

láthatatlan

körülfog

védve

én ott állok az ablakban

vágyva nézek

a

messzeségbe

— —

55

Hattgudal

Nem

hiszem többé, lelkemen

hogy

virággal

amiben

Nem

és

és

élet

valaha

mindörökre

még

mosoly,

könny,

amit

lesz

enyhitö

hiszem

az

irni

a

dalt,

élek.

többé,

lesz

lenne

hogy

majd

én

hiszem

hogy

Nem

még

még meg fogom

s

szomorú avart

a

ezt

borithatja

még

rózsa,

csepp

amit én

fakasztok

lecsókolhatnék,

én

amit

valahol

akad

szakasztok

még.

többé,

hogy heve nem lesz a nap sugarának és szomorúbb lenne maga az árnyék és a virágok mind lehullanának, hogyha közöttük többé én nem járnék.

Nem

hiszem

hogy s

többé,

fájó

lassúbb

ür

maradna

lenne

az

a élet

világon szívverése,

ha megszakadna egy szomorú álom s egy fáradt álmodó pihenni térne.

S nem hiszem többé, hogy valahol él egy szomorú ember, akinek ki

én,

csak

én

lehetnék

a

álmodó hervadó szerelemmel

rfiám

egy

élten

át

hiába

várna

párja,

— — —

56

Sorstalanul

I.

Én nem remélek

és

nem

feledek:

mindég kezdetlen és készen; én nem gylölök és nem szeretek, nekem nincs helyem s nincs semmibe részem az életem

sem az idegenben, sem

itthon.

Rz én utam sehová nem vezet, semmit nem hiszek és semmit nem várok: valamikor a lelkem elveszett és azóta lélektelenül járok s ez az én nagy, szomorú titkom

— — —

II.

az

Ki

nem

életet

éli,

csak

nézi:

cmbersorsokból hogy szinesül s egy alkonyatkor fáradtan úgy érzi,

hogy és

a

maga

sorstalanul

ahol

a

rút

is

sorsa

kihullt

a

kezébül

magasra érhet, fájdalommá szépül

oly

épül,

— —

57

A

hallgatás

Belefáradtam a magánosságba és a nagy csöndességböl útra keltem, hogy megtanuljak magamról beszélni; visszhangos szóra vágyódott a lelkem, amitl megszólal a hallgatás.

És jártam bús

s

is

beszéltem

hulltak

a

mosolyg az élet ragyogó szemeknek

nevettem volna,

mélyebb

és egyre

S

ahol

nincs

nevetökkel

a

és

mit

ott,

titkuk

szivemre

én

a

lett

fáradt

is:

nevetnek?

hol

hallgatás

bús

— —

szavak

gondnak s én vigasztaltam és sirattam ket: mért szóltam volna, hol úgy is zokognak? és egyre mélyebb lett a hallgatás csöndes szobákban, tanyáin a

— —

És nevetek ha nevetnek,

szemembe

sírok

és

csillannak,

beszélek,

mások; szavamba csengnek

beszélnek,

sírnak

örömek, idegen gyászok, egyre mélyebb lesz a hallgatás

idegen és

és

— —

58

Senki Senki

örök

szigetén

csak

itten

a

szigetén

a

csend:

hajótöröttek

szelek szárnyán olykor a

egy-egy

jön

de azt

itt

vágyó,

élnek, távoli

már meg nem

érhetik

Senki szigetére örvényes az körötte

partról

ének

életteli

úgy sem.

út,

mindég vad viharok járnak

halálos éjeken ide sodor a tenger sok holteleven, fáradt emberámyat, kiknek nem élni már sokkal könnyebb lenne. s

Senki

laknak

szigetén

azok,

nem füz másokhoz az élet: vágy nem vezet, kötelesség nem

akiket akit

céltalan s

itt

utján

várja

végül a

köt,

idetéved

Halál fekete hajóját.

Senki szigetének lakója vagyok,

már az elvesztett világ sem fáj itt: meg nem ment a Halál idejében, lassan megmerevül és kvé válik

és

kit

Senki szigetén az örökös

csendben

— — —

59

Temetés Hét koporsóba zártam el a lelkem, rá gondból és gyászból sztt szemfedt tettem s a hét koporsó hét kulcsát a múltnak feneketlen tavába vetettem. Hét koporsó fedele súlyosul rá a lét és a nemlét közti határon s

remegve kérdezem fölébe hajolva: nagy csend most halál-e vagy álom?

ez a

Hét és

koporsóba

temettem

még mindég nem

vagyok a kövülten

jön

a

lelkemnek halottan is

könnyez

lelkem

az örök béke: is

síremléke

fájó,

— — —

60

Az én utam Én csak a magam útján mehetek; más utakon talán szép az élet, más utakon tán könny elérni, amit én már soha el nem érek, de

csak

magam

a

Nem kérdem

már,

ez

útján

út

mehetek.

hová

vezet,

mennék? sorsa vagyok

mit érne nekem, hogyha messze

én s

önmagamnak a nekem mindegy, ha álom, vagy ha emlék és mindegy, hogy utam hová vezet.

Talán és

legjobb

lenne

mint

megy

nézni,

nézni

nem

vágytalanul, is

most el

már

mellettem

szótlanul

megállni

az

élet,

tétlen,

mint ember: mint egy látó lélek, nekem most már megállni

legjobb lenne

—

61

Sírvers

Nem

szöktem meg gyáván a sorstól: küzdöttem veszend csatám, most már szeretnék megpihenni. végig

Többé nem várhat itten semmi: sem küzdelem, sem fájdalom s amim volt: mindent szerteszórtam. Mért tovább fényt

nem

fáradt

kéz

Van,

ki

messzebb s

de

talán

senki

ilyen

élni

látnak

nem

nálam látott

elérte

nem

holtan?

szemek,

kisírt

már

virágot.

magasbra

hágott,

tép

és

többet

élt

álomváram: halottabb

nálam

— —

TARTALOM

Ex

3

alto

diAk évek

R

Szerelem Diáktanyán Diákleány Egyetemtér R Holnap

R jöv

7

8

-

9

-

—

10 11

12

felé

Egy szobor eltt

13

esben

14

Téli

flmphibia

15

Nyár

16

KÉT ÉLET

R nevetk

-

17

Álarcz nélkül

18

Alkony Hervadás Tragédia

20

A

Halál kapuja

Ösz utóján Búcsúzás,.

Két

élet

19 21

22 23 24 25

flZ

UTÓN

Rz Ütn ilnyám

29 30

Szobámban

31

flrczkép az Íróasztalon

32

Macza I. II Lemondás I.

33 35

II.

riazafelé

36

R

Boldogság

37

Haláltánc-ének

38

ALKONYOK ÉS ÉJEK

sz szi

41

este

42

Sylvester

43

Holdfényen Alkonyatkor Orgona virágok

44

...

45 46

...

47

Éj

Séta a holdfényen

48

Nyári

49

éj

RZ ÉLETEN KÍVÜL Menekülés Csigaházban

53 54 55

Hattyúdal Sorstalanul

R

I.

56 57 58 59 60

U

hallgatás

Senki szigetén

Temetés Rz én utam Sirvers

_

61

—

MAGYAR KÖLTK

PETERDI

VIII.

—

ANDOR

A PACSIRTA ÉNEKEL UJ

VERSEK

MODERN KONTVTAB 150.

fiTHENflEUM írod.

sz.

BUDAPEST ES NYOMD. RÉSZVÉNYT. KIADÁSA

Költeni annyi, tartani

mint itélöszéket

önmagunk

fSlött

OBSEN)

R szerz

minden

jogot

fentart

jogát

magának,

a

is

A MODERN KÖNYVTÁR SZERKESZTSÉGE KER., RAkÓCZI-UT 54. (ATHENAEUM) TELEFON 6A-(f'

VII.

:

fordítás

A PACSIRTA ÉNEKEL

Pacsirta Pacsirta

dal

kékl magasban:

a

dalol

m>e11ett

édes?

Hallod-c

Harmatos pázsiton Icssük az alkongt. Milyen

regényes.

Bogarak zümmögnek, pillangók

szállnak,

Fecskék cikkáznak. Hallod-e lelkem mogorva bugását

— R

gyárnak?

távoli

dala

Pacsirta

—

Hallga

R

lelkem

Tán

R

— —

felöl

Jaj

fiam

készül.

fekete felhket látok. félek.

Simulj csak

mitl

valami

érez.

gyár

Nincs

tüikölésc,

édes!

fölfigyel,

vihart

gyár

a

s

csak

hozzám

kicsi

feleségen

félned,

a felhk más tájra szállnak. azok népek. Haza vonulnak, elnytt az arcuk flzok

Hisz

S

—

pihenni

térnek.

Elnytt az arcuk,

de

a

szemükben

föl

is

gyújtják

Villámot látok, Ki

tudja,

holnap

Ezt

a

Jöjj

fd«ségem,

Píros

tán

világot!

virágot.

tépjünk

egy-két

szál

Lepihenek

Lepihenek

Kemény

egy

.

százados

törzséhez

.

tölgy

támasztom

alján,

fejem,

És hallgatom a föld lágy pihegését, És elnézem a madárhadakat

R

sarjadö

vetéseken.

Valami ismeretlen, néma bánat Fátylával

a

elfödi

szivemet,

És busán figyelem a méla R szálló galambot kékl ég

R

patakot,

a

tájat, alatt,

hegyeket.

minden él! ös halhatatlan lelke mindenségnek, bennem is ragyog. Rz én két könnyes, szomorú szemem. Ha megnyitom, ott láthatjátok benn Parányi pontban a napot.

R

Nekem anyám a

E

föld

s

édes testvérem

mely alatt ugy clplhcnck> S fáj látnom egy-egy letépett virágot, Fáj létnora egy eltiport bogarat, Pú^ mtQöün egíj föa5 let^ tölgy,

Mert mindnyájunknak egy a táplálója, Mert mindnyájunknak kiszabva az ut, És gyorsan pereg le a homokóra, És mindig közelebb kerül a távol, S egyszer mindenki odajut.

sug szép szi meséket, busán integet, És hozzám simul szelíden az állat. És nekem dalol a vándormadár,

Nekem Nekem

a

tölgy

az alkony

nem vagyunk

idegenek.

A R kaszálón egy Hvös árnyékon

kaszálón

nagy boglya tövében levetem magam.

meleg

Fülembe muzsikálgat a flltató,

bus

csöndes,

És szívom

a

mámoros

föld

Kering fecskék S most én az

dallama

az

szelik

illatját,

eget,

kincses

élet

szél

van.

fejedelme:

R

gondnak, bánatnak keztyüt vetek.

R

szépségeket

veszi

ki

a

Mit elém hord ez

tlem

el

kis

pillanat,

Hogy el tudom ugy ez eget bámulni S illatos árnyban lesni madarat. Barna

kenyéren

Kristályos

kutviz

élek

az

gyakorta

hej,

én

italom,

De nem tud senkisera ugy eltndni Egy szálló lepkén, ég csillagon.

Nem

tud ugy

senki

a

rétre

borulni

S szemmel követni vándor bogarat Mint Itt

a

én,

amikor csókolgat

kaszálón,

a

boglya

az alkony alatt.

A

buzafdldeken

Falunk alatt a búzaföldeken Barangolok. Messzi az alkongat. Kristályos kékl tenger fönt az ég, Árny nem födi a távol halmokat. a nagy buzaJöld, a szép kalászfejek, Halkan suhan a selymes nyári &zél R ringó vetésszönyegek felett. Hullámzik,

hajlong

Ölelkeznek

S elhallgatom lágy suttogó szavát: •Delel pontján fönt lángol a nap. Jönnek a zeng, nagy acélkaszák, S gyilkos ervel rátok rontanak.* És összeborzad minden kis kalász, És lelkem fölsir: oly egy a sorunk. Rz aratóval jaj, hogy ez a rend Mi is elbb-utóbb találkozunk.

—

S a buzaágyba, mint pajkos suhanc Behempergek. Alattam pipacsok, S lesem az alkonyodó ég alatt, R felszök esthajnal csillagot.

10

A

csonka

madár

Elnézem, hogy röpköd a kékl magasban A madár, a madár, a szabad madár. Záporban, fagyban, villámló zivatarban: Alit neld fészek, rög és határ. Ha valahol tavaszra jár.

Rz Alpesek Holnap a

csúcsain

tenger

látjuk

viharával

ma

szállni,

röpül,

S a prairi mezkre tér meg pihenni S ott gubbaszt és dalol egyedül De Ínség ell menekül.

ugy

0,

R

Jaj,

S

a

fáj

lelkem,

madarat, nyomorú

nekem

a

gyújtanom

Trni

havat,

t

tavaszt

ha

röpülni

kunyhóm itten

kell

látom

felett,

bevárnom,

rözsetüzeket. fagyot,

szelet.

Mért akad a madárnak mindenhol fészke, S mért jut a madárnak mindenütt falat £s nekem alig csak kunyhóra, kenyérre. Még ha a nagy munka alatt A két karom le is s«akad.

11

Tlem

az idt is elrabolják mások, Meleg, napos tájon nem sütkérezek,

Nem

láthatok szivárványt, délibábot,

Sem erdt, sem

szálló

Csak hajnalt

csillagos

s

felleget,

eget.

Elnézem, hogy röpköd a kékl magasban R madár, a madár, a szabad madár; De engem fogva tart fényben és viharban R. gond, a fészek, a rög, határ: fl lelkem, jaj csonka madár!...

12

Eqq

Itt

Egy

R

délután

gubasztok a távolba merülve illatos szénakazal alatt

Pajtás

S

nifárl

a

kutyára rétekre

hozzám simul forrón

letz

a

szelíden

nap.

mcnybolt mint egy végtelen üveglap

Hajlik

íölém:

kékl

átlátható

S egy hófehér galamb úszik a légbai Mint óceánon egy messzi hajó. termföld kockái

fl

Zöldéinek

ott

déli

távol

fényben

dombokon.

se hang, a bus mélázó lelkem

Se

szél,

R

természettel

S

a oly

édes

rokon.

tán azért kívánkozom ide

gyakran,

melankoliám S pajtás kutyámmal ugy pihenünk itten Mint a pillangók nagy vihar után. Ide

vezet

a

13

Hárman vaggunk Hárman

Ntt ö,

vagyunk már, édes feleségem, családunk és nagyobb a gond. hagyott ránk senki örökségül

a

nem

Se házikót, se

Ugy

jöttünk

földet,

se vagyont.

—

Szemeltük

kunyhó

A A

e

ki

palotákat

a

ezen

össze

Akár két szürke S fészekrakásra

világon,

csapzott

kis

veréb.

messzire vonulva

messze

—

ereszét.

elkerültük,

város hideg volt nekünk. Zöldel tájak s szabad égbolt nélkül, Tudom rövid lett vó'n az életünk. tornyos

Te ott születtél a Bakony tövében, .Engem a Vágnál dajkált az anyám. Hogy tudtunk volna alkonyodást látni Keresztül

Itt

látjuk

Mikor

a

bérházak

a a

tavasz bolondos

bimbók

Itt

ég a nyár,

S

a

S

mire

tél

ablakán.

—

mind az

sz

jöttét.

kihajtanak

bánatos, csöndes,

fehér az ablakunk alatt

megn

parányi

kis

legényünk

Homokban hancúrozunk majd És

eltagadjuk

ha város

eltte,

Az országutat a

kértü fele.

vele,

u üzent

a

tavasz

I.

R

kunyhókba beüzent

a

meg már

az

»Nyissátok

tavasz: ablakokat,

Hhol zárva, nyissatok kaput. Megcsókolom harmatos szemekkel

A

tanyát

meg

Megcsókolom

Megáldom

a

meg

és

és

falut.

életre

is

ölelem,

hivom.

És megtöltöm a tarisznyátokat, Megtöltöm, ahogy csak bírom.

Adok gyümölcsöt és adok kalászt, Adok bort és szines madarat. Adok illatos vadvirágokat £s

A

a

sok

vizekbe

halat.

hajnalnak arany köntöst adok,

Az alkonynak

szép

bibortalárt

És zöldre festem a szlhegyet. Az erdt, mezt, a határt.

Bimbóznak már

Az orgonák

is

a

rózsafák.

mind kihajtanak

És Délrl hivom kunyhótok

A

örüljetek, örüljetek, örüljetek,

Az

alá

fecske-hadakat.

hogy megint itt vagyok, hogy hozok életet, hogy elkergettem már

Ínséges

telet.

15

Mért nem nyilnak hát meg az ablakok, Mért nem nyitjátok ki hát a kaput? Hisz

jó

hozzátok

lélekkel

az

igazság,

"Rz

vezet

ut«.

.

II.

^Hozzánk vezet az igazság, az ut, így szól az ablak mögött egy alak Hej, mindig várunk rád, hogy mikor jössz

—

— A

faluvégi

kis

tanyák

alatt.

Mert minden jóval megrakodVa jössz Széppé teszed a mi bus életünk

cl

Hiszünk te benned, földünket munkáljuk Kapálunk, gyomlálunk kint és vetünk.

De jaj nekünk, ha tul vagy a határon. Tarisznyánk megint csak üres marad. Ha mi vetünk és te érlelsz kedvünkért Hátad mögött tudd meg, hogy más ^rat Csak gondból, munkából

jut ki a részünk, a szllhegyen. Miért örüljünk hát annak, hogy te itt vagy Ha nem segitsz rajtunk, szegényeken.

Más

szüretel

fönt

III.

És

a

Felhk

R

tavasznak takarták

paraszt tudta,

Kemény

és

elborult a képe be a nagy eget hogy a tavasz arca

gyilkos vihart rejteget.

16

R

villám

nyila

Rz ég nagy

cikkázott,

lánggal

kanyargott

kigyúlt

S

itt-amott

egy földrenget dörgéssel a Rz uraság kastélyába csapott.

Vihar

R

után

kinyíltak

sorra,

ménk

rendre,

ablakok és kapuk £s a tavasz mosolygó ders arccal Megcsókolta a szegény kis falut. tanyai

17

Ö

még...

volna

korán

korán volna még, nagyon korán szürkeségbe veszve elpihenni. Színes mezkön s nagy hegyek fokán ó,

A

Akarok még

szállani,

menni.

Ne temessetek még el engemet Amért csak ritkán adok hirt magamról, Kis kunyhóm tája, ahol pihenek. Azért

még

visszacseng

a

daltól.

S mikor szobámban a mécses kigyúl S kint álmodik az erd rengetegje: Szárnyam kibontom, arcom kipirul És csillagok közt járok messze.

A

földi

börtönt,

a

zordon rögöt

Akkor csak szédít magasból látom. Széles világok táján röpködök Csöndes, magányos éjszakákon.

S hajnalra mikor már a

A A A

Modwn

kakasok napot üdvözlik rikoltó szóval: számotokra egy bus dalt hozok leszálló

Könyvtár

150.

álomhajóval.

AZ EN FALUM

21

Az éa falum I.

vissza, még látni akarom; a hidat, a szlhegyet, Rz almafavirágos domboldalon Fölkeresem a bádogfeszületet. Nem korhadt-e még el a barna kereszt, óvja-e a tájat, áll-e még amott. Nem döntögette le a szeles fergeteg Egy éjszakán, mióta elvagyok?

Vissza,

R

Vissza

R

csak

folyót,

csak

röpítsen

vissza,

a

vonat,

egy hosszú óra nekem. Hadd lássam a kerteket, kazalokat, flhol sok gyerek játszott velem. Ugy reszket a lelkem, ugy fáf a szivem És vágtat a vasmén, visz, haza ragad, S tán föl sem ismeri majd senkisem R hazaszálló vándormadarat. pillanat

ugy vágyom a Rz erdt, nádast és a patakot, Gyermekkorom sírjához visz ez az Én már csak a fejfája vagyok. Vissza, csak vissza,

Le

fogok

Rz

ut

borulni

és

falut,

megcsókolom

mely a falumba vezet És siró szóval majd kérni fogom, fldjon egy kis békés nyugvó helyet. porát,

ut.

22

II.

Senki se vár, egy ismerst sem latolt, Két lámpa ég az állomás eltt,

R

tördötten

vonatból

S szivom az

kiszállok,

friss

illatos,

levegt.

a kis jelz harangok, vonat füttyent és száguld tova.

Csilingelnek

A

És én lassú léptekkel a faluba tartok. Nem tudom kihez, minek és hová. Itt

minden zug oly ismers

És

R

az

állomás,

flz

utcák,

terek,

és elmókáztok jámbor öregek.

vélem,

becéztek falubéli

nékem,

volt

a

És most ki ismerné meg már az arcom, Fakó szint öltött a pozsgás gyerek. Ki

itt

lebzselt

és

horgászott

parton.

a

Napnyugtáig mig beesteledett.

R

vadludakat el-elhessegettük. kavicscsal a fzes

Kagylóval, flkár

Ugy flzóta Sirja

alatt,

macskák, a bátyámmal együtt, ztük, kergettük a madarat. a

már

hej,

kint

behorpadt,

Bár megálmodná

Hogy gondolatban

pihen

sirja,

lent itt

régen,

jeltelen.

a járt

sirfenéken.

mosi

veíera.

23

III.

Fáradtan nyitok be a vendéglbe Alegvacsorálok s rendelek szobát, S ugy érzem, mintha most ülném meg Messze szállt ifjúságom bus torát.

Elttem bor meg friss illatos S nem izlik semmi, nem kell És

R

harangok már s

étel,

a

falat.

hogy az öreg toronyban

hallgatom:

Fizetek

itten

tizet

indulok a

konganak. szobába,

kis

Rz udvar csöndes én lepihenek S a szoba ablakából ugy elnézem Falum

a

fölött

Szememre

eget,

csillagos

hej csak

nem

hajlik az álom,

És ezer emlék, fön virraszt velem, S a mesetündér gyémántos topánban Itt

R

táncol,

két

ugrál

fáradt

szivemen.

kezem egymásba

kulcsolódik,

imádkozott velem az anyám. És hosszú harminc esztend multával Gyermekké lettem újra c tanyán. így

Kint

csatangolok,

kint

a

zöld

Hol méta járta kés alkonyig, S lelkem csapong folyön és erd És ürge öntésrl elálmodik.

Rz

éjfélt

Hallom

R

is

r

az szempilláim

már bus

mezkön, által,

régen

elütötték,

távoli

dalát,

fáradtan

lehullnak

Édes szülfalura: jóéjszakát.

24

IV.

Ez

ház, ez a kert, ráismerek mint volt, a fakó színeket kapuról lemosta a sok zápor, a

Olyan

R

bádog

S

a

R

ház eltti

R

kertben

glória

bus

hátul

is

leesett

kis

Máriáról.

ruhát

tereget,

Egy kis cseléd, s két pöttönnyi gyerek, Ugy megriad, mikor feléjük intek. Hogy megható gyors futásnak ered S szepegve sirnak: »Jaj ne bántson minket.«

Ugy szeretném, ha jönne valaki. Szeretném, sírva, búgva mondani: Nézd itt születtem', itt ebben a házban, Innen szakadtam oda ki, ilhol csak harc, harc, pusztulás van. Ez

hát itt az én legszkebb hazám, mindenem, a dajkáló anyám, lelkem örök vigasztaló álma: Kis vályog viskó, melynek udvarán Ugy járok, mint a menyországban.

A R

25

V.

Viharmadár volt az én villámló

Ott szárnyalt a

Karipdiszeken

Ha

elzúgott

Eszmék

ég

lelkem, alatt,

pihenése,

a

volt

a

ifjú

a

vihar,

harag.

gondolatok fergetegjc,

és

Uram, ami engem kergetett, Szelid ösvényen én sohasem jártam. Csaltak

csúcsok,

a

járatlan

hegyek.

Május napjában nem sütkéreszhettem, Grönlandba vezetett

a zord utam.

Eltévedt bárány volt mindenha a

lelkem,

És vadonokban kóborol Uram. Testvéreimtl ugy

Hogy

R

rájuk

végtelen

már a

el

távolodtam.

sem akadok, roppant világrben, sehol

Járnak igy párjavesztett csillagok sincs nyugvásom, pihenésem. Mint Jákob kre hajtom meg fejem. De jaj, az álom nem hajlik szememre, Hiába várom, hiába lesem.

Sehol

S egyszer, ha elkövetkezik az óra.

Hogy mikor lesz, Uram, csak te Egy falusi kis jámbor temetbe. Mint egy

kiégett

csillag

lefutok.

tudod,

SZOMORÚSÁG

29

Mért

anguskám

sirsz

. .

Mért sirsz anyuskám, raondd meg mi bajod? És mindig sirsz, íia kérek kenyeret. Ne sirj anyukám, meglásd ezután Majd mindig jó leszek.

Nem Nem Nem

R

sirok, sirok, sirok,

hogyha nem adsz vacsorát. hogyha nem lesz majd ebéd, hogyha enni látom is

botos gyerekét.

Mért mondod mindig édes anyukám, Hogy ver az Isten, bánt olyan nagyon.

Mond anyukám, mért mondtad tegnap Csak már verne agyon. Hisz

nem vagy

Csak néha

sirsz

te

és

rossz,

azért

Egy kicsit simi akkor sem Ha éhes vagy anyám?

R

bótosgyerck anyja sohse

nem ver

káromikodol,

talán?

szabad,

sir,

Hmikor látom mindig csak nevet, Ugy-e anyácskám az Istenke is Csak krajzlerost szeret. anyám, majd ha én megnövök, leszek, ers lesz a kezem. Meglásd, hogy akkor érted mit teszek:

Ne

sirj

Merész Azt

istent

megverem!

is:

£0

Öklömnyi ember... Öklömnyi ember, hat hetes fiacskám:

Nagy dolog történt tegnap teveled, Anyád elször dajkált lent az utcán S a nap körülcsókolta a szemed, ö, a világok tápláló sanyja, Arcodba kukkant, megsimogatott. És mintha szellemnyelvek szóltak volna:

Fiam, tanuld szeretni

Mert

a

napot.

mindenség világossága, a homály árnyait, nekünk gyümölcsöt és kalácsot,

ö

a

Szétkergeti

ö

ad

Eltart

bennünket, nevel és

tanit.

Mindenkinek jut a szeretetébl, Mindnyájunknak ad fényt és kenyeret, S azért érleli csak kint a szabadban R roppant búza s rozs vetéseket.

Tudom, ha megnsz, kérdezed majd tlem: >ilpám, ha mindenkinek ád a nap Mért vannak hát itt olyan proletárok Akiknek néha alig jut falat ?« Mért vannak koldusok és mért szegények,

S mért vannak dúsak, gazdagok? Én arra fiam ki dehogy tanítlak. Majd megtudod, ha nem is akarod.

—

Ugy-e

apára,

becsapják

a

napot?«

31

Kis

angukom

. .

anyukom, lám, hogy perdül az év, Karácsony járja, a világ örül. flpró lángocskák hunyorgatnak ki Rz ablakok mögül. Csak nálunk ég a petróleum lámpa. Mint más közönséges napon. Kis

Te pólyát varrsz a jövend csöppségnek. Én meg itt Voltaire-t olvasom.

Kis

anyukom, lám, hogy perdül az

Egy karácsonnyal vénebb

a

év,

világ.

R kunyhókban jámbor parasztszivek Üdvözlik Máriát. Kérges kezek egymásba kulcsolódnak, R magasba száll bus tekintetük, ök most talán a megváltóhoz szólnak: Legyen hajlékuk, kenyerük.

Kis anyukom, lám, hogy perdül az És tavaly óta mi sem változott, R mindenségben a mi csillagunk, mindig csak forog. Hiába várjuk egy fiát az Urnák Ha fáj az éhség, a nyomor, a kin, Csak tehetetlen aranymását látjuk R templomok oltárain.

év,

32

anyukom, lám, hogy perdül az Karácsony járja a földünk felett, Megölték a jóság hirdetjét Kis

fllig

S

Ha

hogy

azért

év,

született.

látsz

kivert

és

éhez

testvért.

most az ablakon. Varrd, varrd a pólyát szegény csöppségünknck S én Voltaire-t tovább olvasom. kitekintesz

33

Heggel korán

Reggel korán elnyel Ott van a pénz, ott Mindegy, az ut, ha Megyek, ha föl sem

város

a

kenyér.

sáros vesz szekér:

térdig

kenyér.

a

Kell

a

Ruhám

cipm

és

foltos

Keresztül

az

járhat

talpán

egér;

megyek fáradtan, Ha zápor áztat, fojt a

Mégis

balgán. dér:

kenyér.

Kell

a

így

jár

el

tavasz

a

fölöttem,

nyár és a Lassan a fekete hajamba Belevegyül pár szál fehér így

S

jár

nem

Hiába Hiába

el

a

lesz

volt tört

R kamrám

kenyér.

az

ers izmom,

acélt,

öreg

vasat,

napjaimra

Rz éhség tanyája maradt S nem lesz kenyér. Modem

Könyvtár

150.

tél,

34

Hiába

R

égett

agyvelmben a

akarat;

tüzes

hit,

Hogy megérem egy szebb jövend fényes

Kiharcolt,

Nem

Haj,

lesz

kell

napjait:

kenyér.

kenyér

s

érte

cserébe

Minden szépséget megadok Mit anyám a lelkembe plántált, Nem vagyok ember: gép vagyok! Kell

a

kenyér.

35

Altató

fiam,

illudj

Rz

éj

aludj,

ugy

kicsikém,

Csitt

harsog

kint

villám

sötétjét

tépi

fáj

a

vihar,

fel.

minden

tagom.

Ha sirsz, nem alhatom, Anyádnak is pihenni kell.

iíludj

fiam,

Éjfélt

mutat és

R

fejem

Ott

aludj.

zug

illudj

fiam,

lelkem

Elül

Rövid

S

ott

az

ne

bántson a vihar, néhanap. kaján, zord harag

a

alatt,

nyoma sem marad.

reggelre

bennem Rz emészt,

valahára

is

elülne

a

gyilkos

fergeteg,

Birmáni erd megindulna Hol lelkemmel vagyok,

Mert vele

eget.)

viharzik

kint

Bár

hasítják

aludj, is

id

kalek,

szempillámon

álom.

az

virraszt

démonok

R

nehéz

és

(Kint

Rz óramutató

ma korán

oly

vihart

ott

vetek. 3»

86

illudj (fl

R Óh

Már

Ne

fiam,

aludj.

Szép a

te

altatód,

jég beverte már az ablakot) förgeteg most megcsókol fiam,

én

sirj,

fiam

édes

rád

leltek

is

fiam,

S még nem

viharok.

látod,

hajnalra

fordul

hunyhattam le a szemem, Aludj fiam, hajcsicsi csöpp virágom: is

Egy-kett-három Aludjunk

már,

aludjunk

gyermekem.

I

37

Proletárggerekek

(Alfons Pctcold)

Harminc fény-éh€s ablak, nagy hosszú sorba mind,

És onnan ki-ki halljuk, a but, nyomort, a kint. Csöpp sápadt gyermekarcok is kitekintenek. És kesern vádolnak azok a kis szemek. És mi legyünk az uj századnak bimbózó reménye. »És mi legyünk az uj századnak bimbózó reménye, Apáink még ott éheznek a munkaasztal mellett, És szemünk láttán sorvadoznak el az anyamellek Tüdnk levegt szomjaz és nincs friss kenyerünk, Korai pusztulás

a bus jussunk nekünk.

S utcánkon

oly

tul

gazdag

a világ odakint*.

Harminc fény-éhes ablak nagy Vádolva,

s

a

hosszú sorban

város szégyenét orditja mind!

int.

38

Babavárás a kicsi bölcs,

Siró lakóra vár

Ma-holnap

Mi vár Harc,

lesz

itt

reá

c

már csöpp magzatom;

széles,

nagy világban:

gond, bu és fájdalom.

kinlódás,

Csak szegénységet örökölhet tlem,

R

jussa csak bus kenyérharc lehet.

Szegény

Rz

anyától,

majd Amikor els

Lesz-é

S

proletár

karjaiban

ínség

apától

született.

tüzelre, meghallhatom, tán forradalmi dalt dúdolok néki, tejre,

lesz-é

sírását

Mikor dajkálva

el-elaltatom.

hogyha tudnék beléje csókolni, Egy büszke harcos lelket és szivet. Ne tudjon meghajolni a világon Istennek,

Ne

császárnak

és

senkinek.

halandó rabszolgája, az, inkább éhezett És szegénységben, nagy nyomorúságban, Sasként röpülte át az életet. lehessen

ilpja

sem

volt

Én eljövend parányi csöppségem. Mire megnsz, nagy harcok várnak

Ö R

ne te

legyen apád,

rabszolgalélek

apja,

a te büszke apád!

rád:

29-

Ja}

szivemnek

a

a szivemnek, szeptember lovag Jaj Vágtat az ország rétjei fölött,

És

tüdeje

R

hajnali

már

fújja

fölénk

is

és alkonyi

ködöt.

Mint annyiszor, most is elmúlt a nyár. Megint csak koldus szegén^jen hagyott. Én üres kamrám, hadd csukom be már

Rz

ajtót

és

a

nyitott

ablakot.

Már ugy sem hozhatunk Mit fütyörésszen

R

határban,

Néhány Mert

szál

a

itt

term

a

be valamit. nekünk.

szél

földeken

vadvirág mit még lelünk.

már

gabonát. kopaszak; Rz aratásból egy árva kalász, S a szüretbl egy fürtünk sem maradt. learatták

R szlvenyigék

Felejtsük,

a

is

párom, ezt

a bus nyarat.

40

van

Tele

Tele

van

Rz én

gyászszal,

meJeg,

bus,

gt^sszal fájó

bubánattal szivem,

proletár

van könnye!, váddal, haraggal. Hogy mért, ne kérdje soha senki sem.

Tele

R

megalázás minden gyötr zött bennünket századokon Ki sirassa, ha én meg nem

R

lelkem

sok-sok

martyr

kínja át;

siratom

rokonát.

mindig szenved egy csapatja, Tudja azt tenger, bánya meg hegy, Rz ö szenvedésükkel az én szenvedésem, Együtt fogant és velük született. Valahol

Amikor tele van gyászszal a lelkem. Megszületnek a lázadó dalok, S az éj csendjében, bus mécsesek mellett, Siró

testvéreket

siratok.

41

Kis fiam é&^s.

fiam

Kis

tipeg csöpp jószág,

édes,

gügyög

Szivemhez szól a

R

te

S

hs

Hs Hs

még

világod

szavad,

meseország nagy asztal alatt.

csak

vagy, ha állsz a

ha néha lép egyet a lábad, ha elbuksz a sznyeg felett; hs az, aki szegény proletárnak, poéta fiának született.

vagy,

vagy,

Mind Vagy

Parányi

amint

öklöd,

el-el

nézem,

Dönget majd egykor páncélkapukat; Gulivert látom benned kis csöppségem, Ki most kezded meg az életutat. Harcok Lesnek Rzt az mi

fiam

Eltted

R

te

Mig

és

köny

csöppnyi

hs

és

bánat

fiam;

emelyet te jársz majd, megjártuk már mindannyian.

tipeg csöpp jószág.

édes, sziklás,

világod át

én

utat,

flzt

Kis

kin

viharja,

reád

nem

hegycsucsos az ut, csak meseország, léped egyszer a kaput.

még

42

Vihar

Áldott

vihar,

a

Gyújtson

kék

a

S ameddig

erd

Reszkessen az

csak

porfellegek csapjanak

S

a

tikkadt

fl

ha

fél.

az égig,

tz

távolból

nyargalva

a

elláthatok

vadja,

a

s

R

Vágtasson

harsogjon

viílám,

távolba

a

nyilaival

a

tájakon

s

tölgyeket,

a

régi

végig

vihar.

Áldott

a vihar.

Döntse

le

Fújja

be

Lássak

útjában az

homokkal

roppant

kigyúlni

Üszkre hamvadni

alvó

utat,

tüzeket, falukat,

Minden ami korhadt, minden, ami vén Égjen mint a S kacagjon a

A

fáklya

gerendáival,

Múlt vad falánk tüzén,

vihar.

Áldott a

vihar.

Utána kiderülnek a bus tájak, A kékl égen a nap fölragyog,

S

látjuk

szinét

a

szálló

A S

A

szivárványnak,

mélabús pásztordalok, bárányok csapatban, friss mezkön lesz az ital, a patakokban dúsan ontott sorvadó kutakba

Fölsírnak

b

vihar.

szél,

45

Áldott a

R

vihar,

csöndes

parttól

elviszi

a

gályám,

S a tengerfölött mint szálló sasok. Megyek az ifjúság gyors vitorláján; Csalnak uj vágyak, szent magaslatok, S mire kikötök, az én szép hazámra Uj tavaszt hirdet a pacsirta dal, Május szöldk a kárpátok aljára Virágaival.

Áldott a

vihar!

41

Alég néháng stáció

Még

néhány stáció, aztán megállok, Mint egy megromlott, elavult vonat, Mely belefáradt már a vágtatásba, Mire bejárta a világokat.

Mesemezökön jártam, vesztegeltem, Almok ftöttek s ugy mentem tovább. Föl

a

csúcsokra,

Mindig elre, Kis

Mig

váltig

bámultak

pásztorfiuk el

nem

völgyek mélységébe, csak tovább.

nyelt

a

utánam,

távol messzeség,

És bus szemeim

villogtak,

Ha

az

beköszöntött

éji

tüzeltek,

sötét.

ó csodaföldek, már de messze vagytok. Mögöttem mind a szép szlhegyek, ó hogy igy kell járnom Rz szi tájból, Immár a hómczk elé megyek.

—

Ott

jelzik

az

utolsó

stációmat,

már onnan nem fordulhatok. És vak szemekkel, még füttyöt sem Köszöntöm ott majd a hideg napot.

S

vissza

fújva,

-

4&

Az én agaram ntán

Hadd mondok még egy bus Utánad,

én

eliramló

istenhozzádot.

nyaram.

Már nem csavargóm

össze a Bolygóként egyedül és társtalan.

világot

Szebben ragyogott rám az eged kékje, S nem csábítottak távoli hegyek. És napod langyos, augusztusi fénye Táncolt a kertes kis tanyám felett.

Záporesk és viharok nem S nem kergettek a szeles Csak

ablakomon

Hallgattam

el

a

át szél

ha

értek,

éjszakák.

fütyürészett.

kaján

dalát.

És szemeim megnyíltak, többet láttak, És szivem vidámabban zakatolt, És jobban örültem az orgonáknak. És körülöttem minden csak dalolt.

R

tavalyi

redk mind

Rz arcomon, S

a

bánat

elsimultak,

barna arcomon, csillagai ó nem hulltak a

Bus szemeimbl ugy éjfélkoron.

46

R

hajnalok

S

igy

csókokkal

költögettek

alkonyatok És rózsafátyolt vontak szemeimre A sugaras, a nyári nappalok.

Isten

altattak

veled,

cl

az

nyaram, teljesülésem, térsz meg, ég veled. minden nagy gyönyörségem,

Hozzám már ugy sem Veled száll

Mit

föl

nem

ér álom, se képzelet!

47

Ugg-e Angukom

ügy-€ flnyukom. Mit nekünk gyémánt és arany hegyek. Ha kicsi fiunk búzakék szeme Pajkosan ránk nevet. Mi boldogok vagyunk, ugy-e nagyon,

Ha

kerek

S Ha

nincsen

se

ugy

se

bajunk.

mulatunk.

mezn, fiunk

szálló

a

már

kékl lesi,

kis

Már nem

ég

alatt

követi

madarat.

szegénységünk nem

Mert

nincsen estetájt

flnyukora,

zöld kis

gondunk,

fiunkkal

Mókázunk,

R R R R

gügyög

asztalon.

kicsi

Ugy-e

tipegve

fiunk

kicsi

R

fiunkkal is

fáj

minekünk, mi

áldoítabbak

lehetünk.

R mások

selyme nem fáj teneked. Hisz mindent pótol, mindent minekünk R csöpp Miklós gyerek.

Ugy-e anyukom?

48

Kelet

pusztáin

. .

Kelet pusztáin gyilkolnak az ágyuk,

És

füstbe fúlnak az arab regék,

Rablóhadak és öldökl vad hordák Szaggatják

Izlám

széjjel

nemzetét.

És vérpiros a sivatag homokja S temetetlen rajt a sok ifjú halott: Szent Róma fölkent, dics fejedelme De meggyaláztad ezt a századot.

Hadd mondom

el

Mindazokért, kik

a halotti beszédet. ott

Kelet pusztáin zeng

elvérzenek, a harci ének

És vérben gázolnak az ütegek. Drága a föld, s ember jut érte bven, anyáit szülnek dúsan anyagot; Szent Róma fölkent, dics fejedelme. De meggyaláztad ezt a századot.

flz

Egy szál tevének tiz ember az ára. Egy fegyverért jó száz legény kevés, Mért is ne volna sánc mögött hátul R hadvezér oly vakmer, merész. R csapatok a tzben ha elhullnak, Jönnek hadakkal uj hajórajok: Szent Róma fölkent, dics fejedelme. De meggyaláztad ezt a századot.

49

Siró

anyák, most már

Hogy minek

szültök

ti

is

tudjátok,

édes csecsemt,

Növelni kell a trón szent birodalmát, R hadakat: a nemzeti ert.

Mely hogyha Keletet,

délt

kell,

s

tudja

majd leigázn

a messzi északot:

Szent Róma fölkent, dics fejedelme. De meggyaláztad ezt a századot.

Bénuljon meg bár a hon minden ifjt Zokogjanak anyák és özvegyek, De a trón makulátlan büszke fénye Ugy kivánja, hogy gyzzön a sereg. Lengjen a zászló az idegen tájon, S nyerjen a földbl egy talpalatot, Szent Róma fölkent, dics fejedelme, De meggyaláztad ezt a századot.

De föllázad még a szunnyadó tenger, S kitörnek az elfojtott kráterek. És megboszulják, ó, de megbszüljék

R

harcban

elesett

vitézeket.

S lehuny a napja trónnak, fegyvereknek És koronának, mely ma még ragyog: Szent Róma dics fölkent fejedelme, Te meggyaláztad ezt a századot!

Modem

Könyvtár

150.

50

Jeltelen

Jeltelen

sir

ott

künn

Bátyám nyugszik

R

sir

.

.

temetben, három éve már,

a

ott,

sírhant táján, szegények

Senkise lépked, senkise

Pázsit

nem

És nem

boritja

sorában.

jár.

az

siri

ágyát

márvány a nevét. Valamikor be nagyon megkönyezték jelöli

R

mélabús

R

szive telve volt régi dalokkal.

keleti

énekét.

s

Lelkében zengett száz fájdaloi^ Es ugy énekelt a megkönyezésig R kis templomban minden szombaton.

S egyszer

elnémult,

szivét

kidalolta,

Könyét elsirta, és eltávozott, Azóta a kis vágmenti templomban Elnémultak a bus héber dalok.

S nincs, aki járjon oda imádkozni, S az énekese rég a sirba' már, Oda nem járnak, rá alig találnak. Csak

én, és

néha egy vándor-madár.

51

Lehnntjoni'

Lehunyom Wessze ?

szemem

a

röpit:

elporladt

és

Zöldül-e

fü

a

és

a

csalja

ott járok, ahol

Élt

szemein

a

a

—

mese már

az

sapám.

porai

porszemenként

Bírja

a

zsidók

képzelet,

kelet.

az

els

—

talán

felett,

Vagy széjjelszrták száguldó És

. .

egész

szelek.

világ

ösfiát?

Tengeren innen és tengeren tul, Hol a nap fölkél és hol alkonyul iVlindenütt örök nyomokat hagyott Én is egy parányi porszeme vagyok.

—

52

Mert eggszer minden

véget ér...

Mert egyszer minden, minden véget

R

a

kin,

Fecske,

Lepi

pacsirta

a

köny,

a

elszáll

és

a

jaj,

kertet

és

bánat, a

dér

tájat;

Mért legyek hitetlen, gonosz, pogány, Mért ne szeressem a világot? sszel a kopár tarlók során

S

virágos

tavasszal

mezkön

járok.

Nincs ellenségem, mert az én szivem Kiengesztel

Ez az én ölelkezni

zsoltáros bibliai

a

s

rosszal,

szóval.

hitem: jóval.

Kezessé válik a pusztai vad, R párduc, kigyó és szelindek; Mért ne tápláljuk hát mi is Szelídséggel

a

lelkeinket.

lent az erdk, fönt Rz ékességünk, mig itt Itt

S

a

följajduló

Vigasztalnak,

mélabús

a

csillagok

járunk.

dalok:

mig porrá válunk.

ér,

53

Tépünk

pár almát és szretelünk, Szedünk egy-két marék virágot, Jön néhány ünnep, sírunk, nevetünk £s elpazarlunk néhány álmot.

£s ezzel minden, minden véget

R

kin,

a

jaj,

Utunk aztán a Es meghozzák

köny,

a

a

fordulóhoz uti

ér,

bánat, ér

ruhánkat.

Mert egyszer minden, minden

véget

ér

Kiss

Józsefnek

Mager

Reb

Litvák

R kalamárist idc-ide Még bajt hozhat rám

menngországból

a

levele

nékem,

unokám,

lantos

E héber ákumból félre ne értsen, Rz alvilági hitetlen pogány. Nagy riadalmat keltettek az égen Hogy nem tudtam ezt idejekorán,

— R

mik hiremet

legendák,

Elmondom

sorra

Te aranyszájú

R

elejétl

földi

csinyjeimnek,

mit

—

regélik;

végig.

hegedse tettél

velem?

Én a szerelmek és kalandok hse, Hogy lelepleztél, ugy szégyenkezem. Nem néz ma rám egyetlen égi

n

se,

Mint hogyha volnék holmi idegen, S olyanok hozzám, mint a kbálványok, Féllábbal

már

a

mennybl

kint

is

állok.

R bolyongásba lelkem belefáradt, Nem csalnak már uj tájak, uj vizek. Békés

én

lakója

a

Nem bomlanak már Itt

is

hajh

tul

mennyországnak. értem

a

És megfakult Melegszem már az alkony tüze

Rz

ölelésre,

szivek.

vagyok nagyon a nyárnak számomra a liget.

csókra

én

nem

mellett,

kellek.

65

A

már

tekintélyem

elhegedülték,

unokám, Mint mondám, bennem csak esteli tüz És nem hevülök a mámor borán. öcskös

Elhegedülted

R

te

korodban,

hejh,

vigan

ég,

fütyülnék,

S mint eliramlott vén idk során, Fújnám a nótát, ugy mint egykor régen: Valahol Varsó vagy Krim közelében.

De hogy levelem rövidebbre fogjam, Mert gyertyagyújtáshoz szólítanak, Gyorsan

árkuson

az

siklik

a

tollam,

türtztesd magad. stancádnál a szivem megdobban,

fiacskám,

József

Minden

Lélegzetem

hogy

elakad,

titkomat

kitárod,

majd

is

Ha minden R mennybl

földi

a

pokolba vitorlázok.

Tudd meg, mostanság sok szó

esik

rólad,

R

mennyország tárgyaló asztalán: Rz Akadémia, Nyugat s a Holnap, Micsoda brans ez, ird meg szaporán. Lesz velük dolga

bven

a

pokolnak.

Ha átkerülnek izzó kapuján. De szót se! hogy levelem errl Ugy kell nekik, a balgák minek

Rz Ítélszék Rossz

szigorú

poétáknak

ám

hirt

irnak.

itten,

kegyelem, az isten, S egyedül nem dönthet még Dante sem. Édes fiam, én óh soha sem hittem,

R

kritikusok

Hogy

élén

glóriások

Ha

valahol

áll

való vagy velem, mind, mind magasztalnak. egy versedre akadnak.

egyfajtából

R

nincsen

ad:

56

Ott ülsz majd velük egy rangba, egy sorba. Pl

büszkeség boldoggá tesz nagyon,

Nagyságodon óh nem eshetik csorba. Hogy Miczrajim volt szül ugarom. Nem nézik azt, hogy kinek mi a sorja,

R

lélek

Lehet

Rz

A

itt

fénye

itt

a

hatalom;

darócban vagy arany talárban, az ur, ki sirni tud dalában.

péntek

napja

íBucsuznora

kell

Nem

földi

Írtam

már

aláhanyatlik,

legendás

unokám,

életemben

annyit,

Mint neked most, és olyan szaporán. S hallom bocsa' hogy nem keversz már paklit, S többet dalolsz és lepihensz korán; R mennyet neked mindezért megnyitják: Maradtam nagyapád Reb Mayer Litvák

—

—

—

IDEGEN KÖLTÖK

II.

—

HEINRICH HEINE

ATTA TROLL —

NYÁRÉJI

ÁLOM

—

KARINTHY FRIGYES FORDÍTÁSA

RTHENAEÜM

BUDAPEST NYOMD. RÉSZVÉNYT. KIADÁSA

ÍROD. ÉS

KOIteni annyi, mint ItélOszéket tartani

önmagunlc fOlOtL

(IBSEN)

fl

forditó

minden jogot

fcntart

magának

R FORDITÖ ELSZAVA

Atta Troli tíra.

legnagyobb, az egyetlen irodalmi szaés nem is értékelés, ha a fordító hogy néhány szót hozzátegyen ahoz az a

Nem kommentár

szükségét

érzi,

elhang hoz,

1846 decemberében bigy esz»n y á r é j á 1 o m« akkor jelent meg könyvalakban) s melyet teljes egészében ide csatolunk Atta Troli els magyar fordításához is. Ezt a nagyon furcsa verset nem lehet magyarázni. Istett

amit

Heine

Atta Troli

elé

:

(a

i

merhetjük az idket, melyek anyagot és szint adtak a hetyke és fürge, rímtelen négysoroknak és ismerhetjük Heine akkori életének pörg, nyikorgó fogaskerekét, melylyel ütközödve és zihálva, kegyetlenül karmolt bele amaz

idknek gépezetébe.

A

Mindebbl megérthetünk egynéhány

költ Parisban

él, az eszméknek abban az levegjében, mely nélkül elfulladna s melyet nem nélkülözhet. Németország határáról szigorúan és keményen néz vissza arcába a konzervatív patriotizmus tilalomfája. A Rajna egy éles és kérlelhetetlen vonás, szigorú tanárok húzták keresztül a francia esprit boldog, daloló dolgozatán, mely a gondolatszabadságról beszél. Figyelem és fegyelem. A költészet legszebb hivatása, ha szolgálatába szegdik a mindenkori politikáknak s nemes lemondást csöpögtet az ifjú szívekbe. Nyugalom és a butaság. Odaát alszik Németország és a zsíros torkok horkolását idáig hallani. Jó hangos, egészséges horkolás, nem valószín, hogy fölébred a nagy alvó néhány vidám és keser skálára, amit egy

tendenciát. éles

és

sorvasztó

álmatlan ember a fülébe füíyürész. Akár taplót is dughatna bele. R füttyszó épen azért bátor és éles és van valami különös torz melódia is benne: nini, ez a szentségtelen

álomrabló

és

Rhein«-t

nem

legény,

»W a c h t

a

a

m

polkatempóra? S még hozzá egy klaszszikus és méltóságteljes költeménynek, a Freiligrath »M ohrcnfürs t«-jének a szövegére de nini, mit fújja,

—

mivelt

a

nagyszer

felhkbl kigördül

és

áhítatos

hold«

fekete

sorokkal: helyett

—

a

»fehér

»fekete

hasat«

mond, ami a Mohrenfürst fehér ingébl kidagad, mert nagyon megntt a hasa a német sörökön. Ohó, nyilvánvalóan csúfolódik ez az izgága legény és torzképet akar faragni mindenbl, ami a nagy német alvónak szent:

hazából, vallásból,

Most már

rathból.

hségbl dörmög Atta

királyból,

értjük:

a

és

Freilig-

Troli tehát

szimbólum s a német konzervativizmus szobrát mintázta benne medve formára a gyorskezü szatir. Rch úgy, irodalmi szatíra? érdekes mfaj. Skatulyába vele. Hz irodalomtörténet, mely a korszellem s a költ egyéni életének ketts összetevjébl indulna, valami pozitív magyarázattal szeretné elintézni ennek a munkának a meghatározását az irodalomtörténet többet nem adhat nekünk. S mégis érezzük, valamit, a legfontosabbat, fel nem fogtunk az egészbl. Zavaros és látszólag

—

összefüggéstelen gondolatok és leírások sziporkázó kataraktája

még

ömlik

—

semmi összefüggés, semmi koncepció:

csak konzekvencia se

—

s

mégis, valami sajátsá-

érdekldésnket. egység nem egyszeren rombolni vágyó szatíra és keser gúny: hiszen még az se bizonyos: szerzt diabólikus fölénye szavégígviszí-e magát a tíráján: néha ugy rémlik legalább, mintha maga is elérzékenyülne épen azon a szentimentalízmuson, amelyet kifiguráz. »örület, mely bölcseket mond, bölcseség, mely gos egység

Nem,

ez

az

tartja

izgalmas

feszülésben

—

és kacagás, mely megsiratja magát. Megfricskázunk aztán megsimogat julí. De egy orrot, hiszen ez a Heine maga se tudja, mit akar törne ki végre a bajlódó esztétikus, müfajszerüség szempontjából vizsgálván Atta Trolit elbb kékre meg zöldre pofozza Freiligrathot, aztán azt irja róla elszavában, hogy kitn költnek tartja t. Gyáva ez az ember, vagy gyönge és zavaros itéletü? De, akik nem aggodalmaskodnak s az összefüggé-

összecsuklik«

—

—

seket

nem

a

miiben,

hanem

a

költben

és

annak

lí-

rájában keresik: azokat megsegíti e rakoncátlan és féktelen, logikátlan fickándozással szemben elképzel intució-

Azok csöndesen és egyszeren megérzik: hogy nem nem a vallás és nem a király és még csak nem is Freiligrath a fontos itt és nem épen arról

juk. is

a politika és

van szó, hogy megostorozzuk

s

kifigurázzuk

a

német

konzervativizmust. Freiligrath egészen nyugodt lehet,

nem

ha elismerésem nélkül nem tud megélni csontváza odalent a sírban. Más baj van itt. Egy véres és szorongó csata hadonászik a rohanó verssorok medrében: éhez a csatához semmi köze Németország politikájának. Heine itt, ezekben a versekben végzi ki zokogva és kegyetlenül egykori szerelmesét: a romantikát. Kivégzi, megfojtja és megsiratja: te kékszem és kék ködökben úszó, kit véres és drága ifjú

bánom,

lehet

nagy költ

is,

szivünkkel szerettünk, kiért meg is kellett volna halni százszor, nézd, kivégezlek most és megöllek, mert elárultál

engem

és

odadobtad magad a tehetségtelen, sváb

költök karjaiba és Kerner szuszogó száját megcsókoltad.

Megöllek htlenekbe

és

sirva

nézek

vágy

bele

megtör

szemeidbe,

a

remeg a szivemben: hátha föltámadsz még egyszer és ugy lesz minden, mint régen volt. Nézd, kegyetlen mosolyt kell ajkamra erszakolnom, mert hideg és haragos szellemem közeledik már: s

titkos

megcsókollak hát volna ez a csók

utoljára

s

ugy teszek, mintha

gúny

is.

flh, tán a romantikának Legutolsó hangja lészen: Tzben és csaták zajában El fog veszni nemsokára.

És most elttünk áll, és most egységbe olvad össze, megsokszorozódva a lira hármas tükrében, ez a kaleidoszkóp, melyet egy összezúzott romantika üvegcserepeivel dobáltak tele: éles és metsz cserepek, valamikor lágy, törékeny váza alkatrészei. December van és kará-

—

csony közeledik: Heine Parisban ül és egyszer eszébe a nehézszagu német karácsonyfák. Ezek a fák

jutnak

nem máséból

készülnek, mint amazok itt, a boulevardok tükörablakában ködös és nyirkos bérctömegek tetején, rengeteg erdk alusznak: komor, alvó fenyvesek szegélyébl törték ki ezeket a fákat. Ezekben az erdkben mohos sziklák meredeznek, a lyukakon keresztül fütyül a szél a lyukakból szakállas töiTsék dugják ki és ülnek fejüket. Piros galócagombákon pici kis tündérek nem a hellén mitosz szimbolikus najádjai: német tündérek, a nagyszakállú, marcona, felhkoszorus, a ko-

—

—

—

mor

és

villogó

szem Wotán

teremtette

virágok

illatoznak

k»t ködbl

rejtelmekbl.

Hol

kék

S mindennek oly csudás a képe: Hol halk melódiák susognak alvó rengeteg fülébe,

—

Rz

Rég

elfelejtett

Kísérteties

gyermekálmok

világa

rémlik:

—

S zöldfényü felhk látogatják Rz ingovány hives vidékit.

és

De mind ennek meg

kell

nia: mert feljött

nap

a

Rz önön

a német hegyeken.

fltta

Troli,

holtan,

st

és

halnia és el kell pusztul-

tüz és

csatazaj

kardjába

leveleken

fekszik.

dübörög

dl

következik Heine elszava.

Budapest,

1912.

át

romantika: Most pedig itt

május hava Karinttag

FrigBCS

fíZ

IRO

ELSZAVA

fltta Troli az 1841 -ik év kés szében született: töredékekben az »E 1 e g a n t e e 1 1« hasábjain jelent meg, mikor Laube barátom ismét átvette ennek a lapnak a szerkesztését, Rz egész munka anyagát e folyóirat szkös viszonyaihoz kellett mérnem, csak azokat a fejeleadhatnak s ezek is zeteket Írtam meg, amiket több változáson mentek keresztül, ükkor az volt a szán-

W

k

dékom, hogy késbb kiegészítem és kiadom az egészet, de mindig csak a dicséretes szándéknál maradtam s csak ugy, mint más nagy müvei, a német szellemnek, mint a kölni dóm, a schellingi isten, a porosz alkot-

mány

sem készült el soha. Ilyen tökéletlen adom most át a nagyközönségnek, oly kényigazán mondhatom — nem szernek engedve, mely stb. fltta Troli

éllapotban

—

belülrl fakadt.

Mondom,

iltta

Trolit

1841

kés szén

irtam.

Oly

idben, mikor a nagy hajtóvadászat, melyet sok színben pompázó elleneim indítottak, még nem tombolta ki magát egészen. Nagy vadászat volt és sohasem értettem meg, hogy honnan szedte Németország azt a sok rohadt almát, ami akkoriban a fejemnek repült. Áldott ország ez a mi hazánk: narancs meg citrom ugyan nem terem nálunk, a babér is nagygörbén kapaszkodik csak ki a földbl,

rohadt-alma termelés igazán örvendetes E hajtóvadászat alkalmából, hol koft kellett vala vesztenem, egyiket se vesztém lehetetlen vádak, melyekkel ellenem ingerelték

de fejldésnek ronát s el

s

a

a

indult.

10

tömeget, szánalmasan elhangzottak azóta, anélkül, hogy a védekezésig. Az id kellett volna aláznom magam elégtételt adott nekem s a német kormányok, ezt háláa

le

elismernem, mindent megtettek érdekemben. Rz a német határ minden parancsokat, melyek állomásán epedve várták a költ hazatértét, az elfo-

san

kell

elfogatási

gatási

parancsokat

hségesen

és

rendesen

megújították

minden évben, szent karácsony ünnepén, mikor azok a drága kis lámpáskák pislognak a karácsonyfácskákon. Miután a német országutak közbiztonsága rám nézve kénytelen sérelmessé vált volna ekként és hovatovább vagyok karácsonyomat idegenben ünnepelni s valószín, hogy idegenben fejezendem be napjaimat is. Hz igazság és világosság nemes bajnokai, akik engem szolgasággal és árulással vádoltak, közben nagy biztonság érzésével

—

járkálnak a hazában, akár, mint jó állású államhivatalnokok, akár, mint klubbok törzsvendégei, hazafias torkukat vidáman üditve Rajna atyó tüzvörös boraival. Nem ok nélkül hangsúlyoztam kétszer is azt az idt, amikor Htta Troli született, flbban az idben az

úgynevezett politikai költészet élte virágját. R múzsák szigorú rendeletet kaptak, hogy lépjenek be önkétaseknek szolgálatba: esetleg, mint a keresztény-germán állami lobogó mosogatónöi kapnak alkalmazást. R német bár-

dok berkeiben ama terméketlen pátosz, ama

hiu lelke-

hangja zendült fel, mely halálmegvetéssel rohant bele a mindennapiságok tengerébe. Mindig arra az amerikai matrózra kellett gondolnom, aki annyira tudott lelkesedni Jackson generálisért, hogy egyszer az árboc-

sedés

kosárból a vizbe vetette magát, kiáltva torkaszakadtából: Jackson generálisért halok meg!« Igen bizony, bár nekünk németeknek a hadi flottánk még csak készül>-

ben van, matrózunk már akkor volt sok, alíik meghaltak Jackson generálisért, versben és prózában. Abban

lí'

az

idben nagyon raegszégyenit adomány

volt

a

ta-

mert könnyen a jellemtelenség gyanújába keverte az embert. Ezeréves fejtörés után végre megtalentum, lálta

volt

a

fegyverét

minden rakoncátlan

fia

tiszteletreméltó

a

ellen

tchetségtelenség,

géniusznak:

megtalálta

nagy tömikor hallotta, hogy a derék emberek rendszerint nagyon rossz muzsikusok, viszont azonban a jó muzsikusok rendszerint egyáltalában nem: derék emberek: másrészrl a világban a derékség a fdolog és nem a muzsika. Nagyon jól emlékszem abból az idbl egy szerzre, aki különös érdemet formált belle, hogy nem tud irni: pudvás stílusáa

különbséget

megnek

direkte

tehetség

és

jellem

között.

R.

hízelgett,

—

ért

ezüst emlékkelyhet kapott cserébe.

R

nagy

istenekre! akkoriban volt rá ok, képviselni a

szellemnek törvénycikkekbe

nem

foglalt

jogait.

S mivel

legnagyobb üzletének mindig ezt a képviseletet tekintettem, nem téveszthettem szem ell célomat ama verseknél sem, melyeknek egész hangja s minden gondolata óvást jelentett a néptribunok garázdálkodása ellen. S csakugyan, már az els töredékek, melyek Atta Troliból napvilágot láttak, felkavarták az én jellemhseim epéjét, azokét a rómaiakét, akik aztán nemcsak, irodalmi, de társadalmi visszaéléssel, st a legszentebb emberi eszmék kigunyolásával is megvádoltak, flmi Íráéletem

som mvészi

esztétikai értékelését

illeti:

szívesen szolgál-

hozzáértnek, mintahogy ma is teszem a magam örömére irtam, amaz iskolának tücsökszer, álmodozó modorában, hol legszebb ifjúságom évei lefolytak s ahol a végén én náspángoltam el a tanító bácsit. Ebbl a szempontból talán elítélend versem. tattam

—

ki

minden

De hazudsz,

Brutus,

s

te

is

hazudsz,

Cassius

és

még

ha azt fogjátok rám, hogy gúnyom, azokat az eszméket illetné, miket az emberi faj legnagy-

te is hazudsz, flsinus,

12

s melyekért magam anygyötrdtem. Ó nem. Épen, mert ezek az eszmék a legragyogóbb tisztaságban s nagyságban lebegtek a költ szemei eltt: épen azért fogta el t oly ellenállhatatlanul a nevetés kényszere, látván, micsoda

szerübb eredményeinek tudok

nyit verekedtem s

durva, nehézkes

az

ket

modorban

ferde

és

eszméket

a

tudta

felfogni

S

atyafiság.

korlátolt

a

eze-

költ

eszmék tréfásan felöltött medvebrét figufurcsa vágású tükrök, melyekbl maga Apolló is lehetetlen karrikatura képében néz vissza ránk s nevetésre ingerel. R torzképen nevetünk akkor s nem az istenen. Még egy szót. Kell-e külön említenem, hogy ama freiligrathi költemény paródiája, mely Htta Troli soraiból néha vidáman mutatja fogait s egyúttal humoros aláfestést ad az egész mnek semmiképen sem jelentheti a költ lebecsülését? Freiligrathot sokra tartom, különösen most, s a legjelentékenyebbek közé számítom azok közt, kik a júliusi forradalom óta Németországban feltntek. Els kötete késn került kezembe, épen akkor, mikor Atta Trolit irtam. Talán épen akkori hangulatom az hatott oka, hogy a humorosan »Mohrenfürst« olyan rám. Ezt a verset általában a legsikerültebbek közé számítják. Azoknak az olvasóknak, akik magát a verset nem ismerik s mégis csak fel kell tennem, hogy Kinában és japánban lehetnek ilyenek, de még Szenegáliáazoknak megjegyzem, hogy a mór királynak, ban is ilyenkor

rázza

ki.

az

Vannak

—

—

—

ki

a

lép ki

költemény a

szeretje

is

hajlanak.

De elhagyja

van,

mint

elején,

fehér sátor alól

kinek

—

valamely

sötét

arcába

szeretjét,

a

lesz

a

fehéreknek.

csatából

s

a

fehér

csatába

ponyákkal beaggatott dobok pörögnek terloo

holdfogyatkozás

hogy a mór királynak fekete

mór

—

strucctollak

száll,

hol

de ach!

herceget eladják

Ezek Európába hurcolják a

ko-

Waám

nemes sze-

13

recscnt s

t

itt

viszont,

kezelésével

egy vándorló menazséria szolgálatában látjuk eladások alkalmával a török dob is

hol

bizatik

meg

kegyetlen

alkalmazói

által.

S

most ime, sötéten s komoran, a cirkusz kapujában és dobol, de dobolás közben egykori nagyságára gondol, eszébe jut, hogy egykor abszolút monarcha volt a távol, távol hazában, s hogy oroszlánt hajtott és ott áll

tigriseket

—

„S nedves

ln

Ugy

hogy

verte,

szeme: a tompa brfedelet a dob zúgva megrepedett."

Kelt Paris, 18^6 decemberében.

Heínrich

Heine

„Aus dem weissen Zelte hervor Trat der schlachtgerüstete, fürstliche Mohr So tritt aus weissen Wolken Thor Der Mond, der verlinsterte, dunkle, hervor.*

Freiligrath.*

I.

FEJEZET.

Egymás

fölé ágaskodni kék hegyek tövében: Robogó zuhatagoknak Ringató danája mellett:

Látszó

Fekszik lent

a

Cautcrets. Szép,

völgy cifra

ölében házak.

Balkonokkal: kacagó, szép

Hölgyek állnak mindenütt.

Szivbl jöv kacagással Néznek a piac középre, flhol medve ur, s a nstény Táncolnak a dudaszóra. * Frelligrathnak a „Mohrenfürst" cimü versében fordul el ez a passzus. Heinét, aki Parisból hadat üzent az egész romantikus iskolának: e versszak dagálya és nagykép képzavara annyira mulattatja, hogy folytonosan visszatér rá: az esész iskola bukásának, cíúíos csdjének mintegy szimbólumát látja benne és olyan vehemenciával, a giiny és szatíra olyan áradatával megy neki, mintha épen ez a versszak volna oka m'nden bajnak. Ez a versszak az a pont, melyen keresztül Heine kifent tollal átdöfi a korlátolt német dagály léggömbjét és ez az a pont, amelybl ki akarja forgatni a XIK. század korhadt romanticizrausát rozsdás ;

sarkaiból.

Fordító.

16

Rtta

Troli

hitvestársa,

és

barna Mumraa: a táncosok s a népség

Névszerint

ök

a

—

Hahotázva nézi táncuk. Merev, komoly grandezzával Táncol Atta Troli, a büszke Élettársából azonban Ez a méltóság hiányzik.

Néha

ugy tnik kankánt járna

szinte

Mintha

S hátsó Emelgeti

részét

a

fel,

lába;

dísztelenül

magasba.

Még

a

hs

Is

(ki

lábát tartja láncon)

—

táncoltatóban

Visszatetszést szülni látszik

A

tánc

immoralitása.

S néha korbácsával egyet Végigvág a raedveháton És a barna Mumma bömböl, S visszarengnek a hegyek.

Ez

a

medvetáncoltató

Hat Madonnát hord kalapján

Mik az

ellenség-golyótól

És tetüktl védik

t

Válla melll hosszú,

B

lebernyeg

lóg

meg. barna

a

földig.

Egykor oltárteritö volt: Most alatta bicska, pisztoly.

-

17

Ifjú

éviben barát volt, rablókapitány

flztán

lett:

kettt Végre Don Carloshoz állt be. a

Egyesitni ezt

Mikor Don Carlos világgá

Ment az egész És

a

Tisztes

társasággal,

legtöbb

palatínus

munkát

vett

magára:

(Schnapptranszky ur szerkeszt a mi táncoltatónk

ilkkor

Jobb

utazni

hijján

vitte

Htta Trolit és b. nejét.

És

a

vásárok

Táncoltatja mind

Cauteretsnek

zajában a

Láncon táncol Htta iltta

Troli,

kettt a

piacán,

ki

Troli!

egykor, mint

a

Rengetegnek büszke iiöse Fönt a bérctetn tanyázott: Táncol cscselék eltt!

És még hozzá hitvány pénzért Táncol ki egykor, egykor Rémületkelt, magasztos Méltóságban élt a bércen!

:

ha gondol

Ifjúságára,

S az

.

uralomra: Büszke lelke Htta Trolinak ilkkor mozdul kesert.

Modem

elveszett

Könyvtár. Heine

:

Atta Troli

lett)

18

S néz

von

mintha

sötéten,

»Mohrenfürst«-jc mint ahogy rosszul dobolt az,

Freiligrathnak

S

Rosszul táncol ez bujában.

Am

részvét helyt mindenütt csak Kacagást hall. Juliette is Erkélyén kacagva nézi Ezt a gyászos medve-táncot.

kebelében Nincsen érzés: francia n. Külsejének él, talán mert Ez a küls oly varázsos! Juliette-nek

—

mint

Pillantása,

a

háló,

Melynek bvös szövetében Szivünk,

a

ez

Vergdik

és

FEJEZET.

II.

Mint egy

halacska

kis

tándkál.

freiligrathi

Mór

herceg,

Ugy Vad

lesújt

a

robajjal

büszke

gerjedt

szivével

dobra, hogy az szerterippen

Ez szivünkre s dobhártyánkra Egykép megható hatású.

Amdc

képzeljünk egy Aki láncait letépi!

medvét

19

Muzsika

hahoíázás

és

Megsznik. Rémült nép hölgyek

Széled

És

a

Ugy

a

a

futással

piacról

sáppadoznak.

rabláncát

van,

letépte

S kiszabaditá a lábát Atta Troli. Vad ugrásokban Fut

a

szk

utcákon

át.

Elzékenyen bocsátnak Neki utat

—

a

fel

hegyre

—

Onnan egyszer visszanéz még S elfödi a rengeteg. Egyedül maradt Most a barna Táncoltató.

a

téren

Mumma

és

a

Ez dühödten

Vágja földhöz most kalapját: Rátoporzékol dühében, Kitépve a madonnákat

És lebernyegét lerántva Átkozódik s jajveszékel.

S emleget

hálátlanságot,

Mert

hisz

Atta Trollal

Ugy

bánt,

És kiképzé

mint

t

a

mindig

legjobb

barátja

táncban.

Mindent csak neki köszönhet! Életét is! Mert hisz egyszer Tíz tallért Ígértek, ugy ám, Bundájáért Atta Trolinak. 2*

20

Mummán

Végre szegény barna Ki

a

néma

bút

Hátsó talpaira S a dühöngöt

Mummán

tölti

Kétszeresen

— t

Elnevezve És Pulánának

jelezve,

állott,

kérlelé:

ki

liaragját

verni

s

kezdi,

Mumosnak dühében.

Mindez egy gyönyör langyos Nyári délután esett meg:

S

csudás

ó!

Mely

szép

Mert az

éj

felét

ott

fönt,

Erkélyen töltöttem én el Juliette állt oldalamnál

És »Rh,

a

csillagokat

a

az

volt

éj

követte.

délutánt

e

csillagok!*

—

az

nézte.

—

sóhajtott

^.Legszebbek Parisba mégis: Mikor téli éjszakákon

Tükröznek az utcasárban.*

is,

21

III.

FEJEZET.

éjszakának álma! dalom, miként a Szerelem és mint az élet

Nyári

Céltalan

R teremt

s

Regeország útja Halk galoppban

Majd ügetve Ez a mén, flh!

teremtés!

a

— a

mentén

—

ténferegve,

ugy csattangol paripám.

nem hasznos

és

erényes

Ménje ö a polgárságnak: S nem csataló, mely a pártharc Utján ágaskodva tombol. Kápa, kengyel: mind aranyból, Szép fehér a szre, ugy ám, Gyöngyfüzér a sima kantár, És vigan hagyom: repüljön:

—

—

Hordj, amerre tartja kedved,

Hosszú, keskeny hegyiúton. Hol felém mered az édes Esztelenség szakadéka!

Csöndes

völgyeken

keresztül

És a fenyvesek hónába Gyökerébl fenyveselmek Dül az

si monda-forrás.

22

hadd

Rzt

igyam:

Nedvesitve,

H

vizedre,

Mely látóvá

—

ó,

tiszta

tesz

—

szemeimet be vágyom tóviz, s

tudóvá!

a vakság! Pillantásom Lát a sziklaüregekbe Barlangjába Atta Trolinak És beszédjét is megértem.

Fut

Különös!

Nem

ismersen

Oly

Hangzik ez

a

medve-szólás! hasonló

hallottam én

Hangokat már otthon is?

IV.

FEJEZET.

Ronceval, magasztos

völgy Ezt a nevet hogyha hallom, Reszket és virul szivembe Rz emlékek kék virága.

te!

Századok ködébe süllyedt Alomország túl ragyogva És a szellemek szemének Pillantása rámvilágol.

Csatadal szól. Szaracénok És a frankok kardja csattog És zokogva, elhalóan Roland kürtje kér segélyt.

23

Odalent,

egy szakadékban

srjétl

Eltakarva Óriási

tölgy csoportnak:

Atta Troli lakása

Itt

H Itt

áll.

— h családja — Fáradalrait

pihen most körében.

merengi vissza némán,

Fáradalmit és szökését.

ó

viszontlátás varázsa!

a barlangban találta Gyermekét mind: négy leányt £s a két fiút, egészben. Ott,

Szép, viruló mcdvc-szüzck Szende, ángoI szkesége csak egyik Barnák a fiuk,

—

Rz Egy fül,

—

fekete.

Kedvence volt a mamának S ez fülét, araikor egyszer

—

Játszadoztak Persze, csupa

Nagyon

leharapta.

szeretetbl.

zseniális

ifjú.

Ügyes a gimnasztikában. Olyan bukfencet tud vetni. Mint akár egy tornamester. Szép, szabad, szelid, szívélyes.

Gylöl mindenféle szappant

E modern Megveti

a mosdást. szivébl.

lukszust,

teljes

24

Pompás

füles, annyi biztos Hogyiia mászkál a sudár fán, Mely a sziklafal tövében

Mély nyilasból

fölfelé tör,

Mely a barlangig nyúlik

fel,

Barlangig, hol éjjelente

rokonság

Hsülésre

a

összeül

hs

a

apával.

Szívesen mesél ilyenkor Rz öreg, hogy a világban

Mennyi Látott

várost, mennyi

—

s

embert miken ment keresztül.

Mint Lacrtesz hsi népe; Annyiban máskép csupán, hogy Néki felesége

R

is

volt:

fekete Pénelopé.

Beszél iltta Troli

R

kolosszális

egyúttal

sikerrl,

Mit mvészi tánca által ö elért az emberek közt. í

hogy ifjú és agg Ujjongva csodálta táncát, Ha táncolt a piacokon R dudának hangja mellett.

Biztosit,

És különösen a hölgyek, flkik pedig tárgyhoz-értk rjöngtek és tapsikáltak Kacsingattak

is

feléje.

25

a

mvész

hiúsága!

Örömmel gondol Troli,

a

korra

mikor a közönségnek

Tehetségét bemutatta.

S zve,

hajtva, izgalomban

Szinte ég, hogy bizonyítná Hogy ö nem hitvány dilettáns

Hogy valóban nagy, mint

táncos;

Egyszer aztán csak felugrik És hátsó talpára állva, Eltáncolja, mint egyébkor Kedvenc táncát, a gavotte-ot.

Néma

szájuk nagyratátva

Nézik

a bocsok, mi furcsa,

ilpjuk

jobbra-balra

Csodásan

ugrál

a holdsugárban.

FEJEZET.

V.

Barlangjában

elmerengve Elmerengve nyalja talpát Nyalja talpát Atta Troli, Nyalja,

s igy

dörmög magában:

»Mumma, Mumma, barna gyöngy Kit

az

élet

tengerébl

Kihalásztam Visszanyelted

—

tenger

tlem

élet,

újra!

te,

26

»Vajh sohsera látlak viszont már Vagy talán csak túl a síron, Hol a földsalaktól menten Száll magasztos szellem-árnyad? »flch! csak egyszer még! Szeretném Nyalni drága szép pofáját,

Muramámnak, mely édes, édes, Mintha méz meg ámbra volna!

—

még

be

szívhatnám

»Egyszer Illatod,

csak

e sajátságos

Illatot,

mely, mint

Nékem

oly kedves varázsú.

a rózsa

»Ach! de Muramám ott zokog most Láncaiban ama fajnak Mely magát c büszke névvel

»Ember«

(Homo)

—

felruházta.

»ördög és pokol! Hz ember Ez arisztokrata népség

Rz egész

állatvilágra

ggösen

Büszkén,

tekint

le!

Elrabolva n, s a gyermek Megkötözve, összeverve És megölve árva népünk S még a hullánk is kezükben!

—

k

jogosnak vélik »És ezt Ily gazságot elkövetni Még a medvékkel, velünk

»Embcri«

jog,

igy

is

beszélik.

27

ȃraberi jog! Emberi

Hát

R

ki

adta

természet

Rz

nem

természetes,

jog!

tinéktek?

azt

tehette,

szerintem.

»Emberi jog!

Néktek ezt a adta? Nem tehette azt az ész sem, Mert az nem oly esztelen. Privilégjumot

ki

»Emberek, hát jobbak vagytok, Mint mi, merthogy sütve-fzve Költitek el azt az étket? Nos, mi nyersen, nyersen esszük;.

»De a végeredmény mégis Ugyanaz: nem az evés, az Nem tesz naggyá az a nemes^ Ki nemesen érez és tesz!!

—

—

»Emberek, talán ti többek Volnátok a tudományban?

Mvészetben, tudományban ? Mi sem estünk ám fejünkre! »Nincsenek-e tudós

kutyák

És lovak, kik úgy számolnak, Mint a fináncok? Sa nyulak

Nem ȃs

Nem

tapsolnak a

a

fülükkel?

hidrosztatikában

tüntette-é

magát

ki

Annyi hód? No és a klisztért Nem a gólyának köszönjük?

28

»Hát

a

szamarak nem irnak És a majmok?

Kritikákat?

Van-e nagyobb mimikus, mint ez a macska?

Balavia,

»Nem

dalolnak

—

a

pacsirták?

nem

tán

Freiligrath

poéta?

S oroszlánt ki zengte jobban, Mint földije, a teve?

»R táncban még én magam is Vittem annyira, mint Rammer; jobban ir . Rz Írásban

—

Mint én táncolok, a medve? »Emberek, tehát miért is Volnátok ti többek akkor? Egyenes a fejetek, de Bent az eszmék csúszva-másznak. »Emberek,

talán

azért,

mert

Brötök, c furcsa hártya Sima br? Ez elnyt meg Osztanotok

kell

a kígyóval.

»Emberek, kétlábú kigyók tudom, miért viseltek Nadrágot e külszövetben

Már Él

—

a kígyómeztelenség!

»Orizkcdjetek,

fiúk a

Szrtelen fenevadaktól Rá ne nézzetek, leányok Ha nadrág van valakin.*

29

Nem Ezt

folytathatom valóban,

vakmer

a

beszédet,

—

Melyben emberekkel szembe Szemtelenkedik egy

állat.

Végre én magara se volnék Medve, én nem recitálom Szavait,

Végre

Ugy Mint

ránk

mellyek

lehetnek.

van, én ember vagyok, a

többi

Születésem

Nem

nézve

sértk

is

el

s

több

földön:

elnyit,

szent

felejtem

a

lény

soha.

S

a vadakkal hadakozva ember! érted csatázom Szent jogoknak meséjén, a Büszke, bátor küzdelemben!

Ó

VI.

FEJEZET.

De talántán mégse lesz kár Hogyha tudjuk, mi magasztos Allatok,

hogy

ott

Hogy csevegnek Mert ott lent, Tartományán, Allatszférákban

R

a

mélybe

általában.

a siralomnak a

homályos tanyázik

nyomor, a gg,

s

a bosszú.

20

Ami

terraészettanilag

És szokás szerint megállott miattam Századokon át

—

Vakmeren

R

véntl

rombadöntik.

a fiatalok

Megtanulják eme tévtant Mit minálunk a kultúra És humanitás betiltott. »Gijermekek!« igy dörmög a puszta földön Nyugtalanul forgolódik »Fiúk! a jöv miénk !«

Htta

Mialatt

»Gondolkodnék, minden állat, Minden medve ugy, miként én Egyesült ervel mi a

Zsarnokságot leigáznók!

»Ha

a

ló

koalizálna

—

vakonddal ha a marhát Átölelné megbocsátó fl

Ormánnyal

az

elefánt.*

»Medve, farkas, kecske, láma: Bármi szinbe, brbe, szrbe: R közös célt áhítozna És a gyzelem miénk! »Egység, egység! ez a legfbb Egyelre. Míg egyenkint egyesülve Leigáznak Levernök a zsarnokot!

—

Mindez a német hegemonikus törekvésekre c61os.

Ford.

31

gyzünk

»Egység, egység! és mi

S dl az

monopolnak

aljas

Regimentje!

—

Egy szabad

állatvilágot.

Alapitsunk

^Egyenlség az

alapja

Államunknak: minden

állat

szagától

Vallásától és

Eltekintve lesz egyenl.

^Egyenlség! Minden szamár Pályázhat nagy hivatalra! Ellentétben az oroszlán Vihet malomba zsákot.

»Mi

a kutyát

illeti,

az

Persze, kissé szolgalélek

Mert az ember századokon At kutyául bánt szegénnyel.

»De mi szabad államunkban Régi jogát változatlan Visszaadjuk és meg fog Nemesedni nemsokára.

—

»Ugy van

még

és

a zsidók

is

Polgárjogban részesülnek S törvényesen egyenlvé Tétetnek az állatokkal!

»Csak

a

tánc

Ez

tilos

(E

kivételt

lesz

Mvészetem

a piacokon a

meg

zsidóknak kell

—

tennem

érdekében.

32

»Mert a

stilérzék,

Plasztikája

R

ez

:

—

zsidókban

ízlését

s

a

mozgás

hiányzik a közönség

elrontanák.*)

VII.

FEJEZET.

Komoran, komor lakásán Ül

övéi

h

körében

Atta Troli, az antiember

S dörmög csattogó fogakkal: »Emberek, ravasz gazok ti! Mosolyogjatok csak! Ettl És igátoktól felold majd Minket ama felkel nap.

»Mindig sértett, bántott engem Ez a rángás, mely az ajkak Vékony vonalán vonaglik Oly

savanykásédesen.

»Mikor fehér arcukon ez Átkozott rángásra néztem:

gyomromban minden

Felfordult

Béldarab

a borzalomtul.

>Mindig mosolyognak. Ott is. Hol a helyzet komolyságot Tételez fel: ünnepélyes Percein

a

szerelemnek.

33

»Mindig mosolyognak. Még a Táncban is. S lerántják persze

Eme

mvészet

szent

a

»Mert

tánc

a

R

körül

sidkben

az

Szertartása volt Oltár

régi

ronda sárba.

Kultuszát

a

hitnek

keringett

papoknak szent

»R szövetségláda

csoportja.

mellett

Dávid ugy táncolt nem egyszer.

R

tánc istentisztelet volt:

Imádsága

volt

a lábnak.

»Mindig igy fogtara fel én a Táncot, hogyha táncolék is Kiint a vásárok zajában, Hol

a népség ünnepelt.

»Ez a tetszés, hisz bevallom Néha jól esett szivemnek Ellenünktl is gyönyör a

—

Csodálatot kicsikarni.

»De még akkor

is

Kissé megjavitni

Képtelen

röhögtek!

ket

—

én is. Mindig frivolak maradnak.* a tánc

Modern Könyvtár. Heine: Atta

is,

Troli

34

VIII.

FEJEZET.

Sok munkás polgár a földön Roszszagu: mig a királyok Lévnyalói illatoznak

Ámbra Vannak flkik

levendulától.

és

tiszta,

szzi

lelkek

zöldszappanszaguak

Mig más

romlott, léha fráter

Rózsaolajt ken magára.

Hát ne fintorgasd az orrod Olvasóm: lia fltta Trolinak Barlangjában nem leled fel Arábia légkörét.

—

Légy velem c sürü ködben Mely a puha földbül árad Hol a hsünk gyermekéhez Mintha felhöbül beszélne. ^Gyermekem, legifjabb ága Életemnek ó hegyezd most

—

Füllcbbentyüd,

S pár komoly

azt

az

egyet

szót szivj be most.

»Föl ne vedd az emberállat

— mert az téged — — minden emberek közt

Felfogását,

Megront

Nem

találsz

egy rendes embert.

35

»Még a németek, kik egykor sidkben, koraaságban Éltek él seinkkel Most már is elfajultak.

k

»Istent

és

tagadnak

hitet

—

Prédikálnak ateizmust:

Gyermekem, rizd meg, rizd Lelkiüdvöd

a

gonosztul I«

>Csak ne legyél

ateista

nem

Ilyen medveszörny, ki

Istentl

—

igen,

egy

fél

isten

Teremtette a világot!*

»Nap és hold Minden lelkes,

Meg

és

csillagok

"farkas

Visszfénye

»Mind

állat

—

a farkatlanok

ama nagy

mindez

fénynek.

a mélység, föld

s

a tenger

Dicsségét visszhangozzák S minden földi kreatúra Nagyságának ugy adózik.

»Még

a kis

ezüst

tet

R

tisztelend szakállán

ö

is

is

része dicsdalt

a

is

világnak

zeng urához.

»Fönt a csillagok honában aranyló trónus öblén Büszke fönség fénykörében Ül egy szörny jegesmedve.

Rz

3*

36

»flrculatján

És

a tettek

néma összhang néma gondja

—

Jogarával int csak egyet És a szférák zengedeznek.

»Ragyogó

makulátlan

és

—

Hermelinje

és

fején

Diadémok koronája Villog minden üdvön

által.

»Lábainál ott hevernek kik a földön Medveszentek, mancsaikban Egyre trtek Mártirságuk pálma ága.

— —

»Néha aztán fel-fel ugrik Egyikük a szentlélektl

—

s lám! Hajtva mintegy Ünnepélyes táncot járnak.

Táncot,

hol

Pótolja

a

a

kegy

keringve

sugara

tehetséget

És az üdvtl tiszta lelkük R briböl majd kiugrik.

Én szegény, érdemtelen

Troli!

Része leszek egykor én is átmegyek-e Emez üdvnek Országodba, tiszta üdv?

—

»Mennyek

tiszta

mámorában

Táncolok-e csillagok közt Pálmaággal, glóriában Zsámolyodnál, alkotóm?*

37

FEJEZET.

IX.

Mint egy vérvörös nyelv, mit Barna freiligrath-i herceg Zord dühében csúfolódva Nyújt ki szája üregébl:

Ugg merül Felhkbl a

ki

a

fekete

S

hold.

Vak ködében Döngenek a

a

távol

fáradhatlan vízesések.

Kedvenc sziklacsucsa szélén Ott áll fltta Troli magába, Ott áll s hosszan belebgi

R

viharba és sötétbe.

Ȓgen,

vagyok

én

Én vagyok Kit

S

ti

tudja

medve,

Morgónak, Talpasnak Isten, hogy neveztek.

»Igen, én

R

a

a barna Mackó,

vagyok

faragatlan

a

medve

vadállat

Rz

esetlen hustömeg és Gúnyotoknak régi tárgya:

ȃlceitek

céltáblája

Rz vagyok,

a szörny, amellyel

Gyermeket rémit Illetlen,

a

dajka.

rossz gyermeket.

a

38

»Rérameséknek tréfatárgya

vagyok

az

Figurája,

Én hangosan Nektek,

lekiáltom

ggös

emberek!

^Halljátok, én medve vagyok S nem szégyellem, st még büszke Is vagyok rá, mintha volnék Mózesz Mendelssohn utóda.*

FEJEZET.

X.

—

Két sötét alak

És

mezítláb

R

—

bozótba Fenyveseknek flitta

R

utat

szeli

át

a

éjszakáját.

és fiacskája

Troli

kis

morogva

törve

Egyfülü.

S az erd

Egy

világosabb helyén, Aldozatkönél megállnak.

»Ez

a kö

»01tár ez

itt«

—

—

hol

dörmög

az

fltta

a druidák

R

babonák rut korában Embereket áldozának.

»0 mi förtelmes gonoszság! Rágondolva, minden szála

Bundámnak Dicsét

feláll

vérrel

—

öntözik!

az Isten

39

»Most már felvilágosultabb buzgóságból ember Magas égi érdekbl nem ölne embert semmiképen.

—

Lett az

»Nem, most már nem fanatizmus, Jámbor ábránd, esztelenség:

Ámde Hajtja »Földi

önzés és önérdek a gyilkolásra.

t

jók után

veszetten

Tülekednek, tolakodnak S tart a verekedés egyre

S mindegyik magának lop csak. a földi jók egésze

ȃs

Egyesek zsákmánya lészen És ezek aztán tulajdonJogról mernek még beszélni! ^Tulajdonjog! És tulajdon!

hazugság! badar gonoszság is csak

tolvajság! Ily

Emberagyban fhetett •Tulajdonost

Nem

a

teremtett,

ki.

természet zsebek nélkül,

Zsebtelen bundába jöttünk

Mi

e földre mind, kik élünk.

»Senkinek nem volt e kis zsák. a testén világrajött, a küls hámszövetben, Tolvajságát eltakarni.

Hogy Vagy

—

40

»Csak

sima

c

el

—

ember,

szövettel

csak az ember magát zsebekkel.

Felruházta Látta

az

lény,

magát más

Hki

»Zseb Természetellenes szó Mint maga a jogbitorlás, (És lopás minden tulajdon!) Mert zsebtolvaj minden ember. !

az

»Gyülölöra

örököld Itt

És

embert.

átkos

ez

te

átkot;

az oltárnál megesküdj:

Gylöld ket, gyermekem! »Ellensége

légy,

halálos.

Ellensége légy, örökké, Mindhalálig, Esküdj,

e

esküdj,

gazoknak:

gyermekem!*

—

És az ifjú esküdölt, mint Egykor Hannibál. A hold meg Sárga fényt vetett a kre, Hol

a két mizantróp

Késbb

megtudjuk,

állott.

vájjon

medve hü maradt-e hsi lantunk Esküjéhez Ifjú

—

Más eposzba fltta

Öt

Trolit

is

flnnál

zengi

ezt

meg, ami

el.

nézi,

elhagyjuk, hogy aztán

jobban rátaláljunk:

Puskacsvel mégpedig.

az

41

XI.

bajadérként

Alomittas

Néz

R

a

—

sok hegy

dideregve

ködingbe, mit

fehér

Reggeli

FEJEZET.

csöndbe

szél

a lenget.

Ámde gyorsan felvidulnak Ha a nap letörli végs Takarójuk

s

Szépségüket,

beragyogja a

mezetlent.

Kora hajnalban vidáman Indulék

el

Icskaróval

Medvevadászatra. Délbe Pont d'Espagne-hoz érkezénk így

nevezik

ama

cl.

hidat

Frankhonból Hispániába, Mely a barbárokhoz visz, Ezer évvel elmaradtak.

kik

Ezer évvel elmaradtak.

A modern Az

világfolyástól;

én barbárim

—

keletre

Csak százzal maradtak Kelletlen,

habozva

El Frankhon,

—

el.

hagytam

mezöi«-t szabadság hónát és az Asszonyát, akit imádok.

A

>daltelt

42

R

spanyol hid közepén egy Spanyol koldus ült. Szemébl S rongyaiból a ruhának

Nyomorúság

leskeldött.

Vén, kiszáradt mandolinját Verte vékony, véres ujja, Recseg, gúnyos, hamis hang Süvöltött a raandoUnból.

Néha

áthajolt

a

fiidon

Kacagott s a mélybe nézett Majd vadabbul rázta fáját És dalolta, mint alább:

*Szivem kell közepében egy arany asztal, épen Rz arany asztal körében Ali négy arany szék is szépen. Ali

sAz arany széken csücsülnek chitonba, Apró hölgyikék Aranynyillal

—

—

kártya járja

—

Aradé egyre Klára nyer csak.«

»Egyre nyer, s nevet magában Ach, szivembe, Klára, mindig Nyerni fogsz, örökké nyerni Hisz tartod a trorafokat.« Elhaladva,

én

magamhoz

így beszéltem: Furcsa, itt Hidon, mely Hispániába

Visz

—

az rültség dalolgat.

e

43

E

bolond fickó talántán Eszmecsere két világ közt Vagy csupán saját fajának örült cimtáblája volna? Este holtfáradtan értünk, R siralmas Posadába

Hol az Ollea Potrida Párolog piszkos csuporban. garbauros-t is ettünk, nehéz, miként a bomba.

Ottan

Nagy

s

Még

a németek se Gombócország fiai.

És

bírják:

konyha egy sarokja

a

Volt az ágy Rossz bogarakkal Paprikázva ach! az ember

—

Legveszettebb

vérszopója.

Ezer elefánt dühénél Rosszabb egy poloska mérge.

Hogyha Mászva Kell

ellened

nyugodtan

Magad

—

csatázik,

lepeddön.

tiszta

igy legszörnybb

Kzködés

De rosszabb

—

Hogy szétnyomod Kinoz egész éjszakán S

hagyni

csipni

ez gonosz.

a

férgek

bze

a át.

e

földön:

ellen,

Kik bzükkel védekeznek: Párbajunk a poloskával.

44

FEJEZET.

XII.

Hcrj

rajongnak

Még

a

Szólnak:

a

Temploma

R

az,

szörny templom:

egg és

csillagok,

Nagyúrnak szent

Lámpák égnek Nos,

mint

dicsére

boltozatján.

ugy van, jó barátim! be e templom

hisz

Ámde

Dalolva az egy

Teremtnek.

hold

és

is.

természet,

a

Tcn-plom

Nap

poéták!

a

szelidebbje

—

valljuk

Lépcszetje szörny görbe, Átkozott rossz egy garádics.

Ez

a

és

föl

levonulás

Hegykapaszkodás, sziklákon Atvetödés,

Ez

a

kifárasztja

a

lelket és

lábat.

Laskaro megy oldalamnál Halovány és hosszú, mint a Gyertyaszál

A

Ugy

A És

s

boszorkány van,

világ,

hogy

a

szája

holt

azt

hogy

beszéli

Varázslattal

sem

ö

anyja, tartja

néma

—

fia.

az

róla él

Uráka,

még.

már

45

Ö, zz

a

komisz garádics!

Hogy

a

sziklákba

Nem

botolva

nyakam ki RzX ma sem fogom fel

Hogy bgtek Hogy szelte a Hirtelen

Felhk

—

is,

ésszel.

vízesések!

a

még

be

fákat!

a

szél

kitörtek

Lac-de-Gobe

R

százszor,

törtem

a

csúf

mellett

halászkunyhóba'

id

volt.

találtunk

menhelyt

És pisztrángot paprikásan,

kitnen

flmi

K

karosszékben

S betegen

Mig 0,

Ízlett.

két

két

fehéren

feküdt

bájos

angyal,

a

révész,

unokája, ápolá.

Kövér angyalok, de szépek Mintha Rubens vászna szülte Volna ket

—

aranyfürtök.

Egészséges, tiszta szempár.

Gödröcskék

Bennük

a

cinóberben

a hamisság. Tagjaik puhák, ersek: Félelem és vágy szüli. fészkel

Kedves és szíves leánykák. Mennyit tudnak elfecsegni ilrról, hogy a bácsikának Milyen ital kellene?

46

Egyik ftt hárs-levelekbl Készült

Míg

nyújt

teát

a

másik

Virágfözetet

feléje,

czerjófü

ajánlgat.

—

igy fakad »Egyik se kell Végre aztán bosszúsan :« vendégemnek, »Bort ide a

Had' szolgáljak jobb

Hogy bor Mit

ott

ki

itallal!*

volt-e az valóban. ittam:

Lac-de-Gobe-ban

Nem

tudom. Braunschweigba' tán Gyógylikörnek hittem volna.

Bakbörböl, jó feketébl Volt

a

—

kulacs

De az öreg vigan És beszédes

is

szaggal.

furcsa itta

lett

tle.

Csempészekrl, banditákról Régi dolgokat mesélt el a Pyrenneusokban (Itt Szabadon tanyáznak k.)

De még régibb dolgokat

—

Elbeszélt

Medvék Harcait

többek

szörny az sidkben. s

R medvék

óriások

és

E hegyeknek Itt

csatáztak,

Emberek

is

között

is

óriások birtokáért

mieltt éltek

itt.

még

a

47

Persze, mikor jött az ember,

—

Óriások elfutottak Megijedtek, mert kevés ész

F

flzt

nagy

ára ilyen

is

fejekbe.

mondják: ez

népség

a

tengerhez ért el S látva, hogy az égbolt hogysraint ilztán

a

Tükrözdik

habokban

a

Azt hitték: a tenger nem más. belerohantak, Mint az ég: s Bizva bizton Istenükben S benne vesztek egytl-cgyig.

—

fl medvéket meg azóta Egyre üldözi az ember És apasztja: egyre csökken

—

Számuk

rengetegben.

a

itt

»Igy ad egyik Másiknak helyet

Az emberi Törpék »ilpró

és

az öreg

a

szólt

földön;

bizonynyal

fajt

népe

—

váltja

okos,

föl

kicsiny

raajd.«

nép,

R

hegyekbe rég tanyáznak. Ahol sok arany s ezüst van És gyjtik, egyre-másra.*

k

»Hogy kukucskálnak ravaszdin

A

lukakból

kis

fejükkel

Gyakran láttam, holdas éjjel És remegtem a jövtl.

4S

»Lesz-e csöppeknek hatalma! én félek, unokáink, Mint a buta óriások, R viz-égbe rontanak.* Jaj,

FEJEZET.

XIII.

R

fekete

Közepén Halvány

sziklakatlan

a

sötétlik.

tó

remegnek

csillagok

Fönt az égen: Éj van és csönd.

Csönd van

és

Titokzatos,

halk

Fut

a

eveznek.

Néha

kivillan

R

neszével

R

sajka.

Tisztet átvették

Jól

Evezknek

éj.

révészi

a

lányok.

homályból tövéig

Meztelen karuk fehéren a kék szemek ragyognak.

£s

Oldalamnál Laskaro ül Hangtalan és haloványan, S rajtam átborzong a néma Gondolat: halott az ember?

Vagy

talán

már én

se élek

És most a kísértetekkel Ringatózom át e vizén Rz árnyékok hs hónába?

49

£s a tó, ez tán a Lethe Habja már? És Proserpina Charon isten szerepében Szolganölt bizta

rám?

Nem, még nem haltam

Nem

—

aludtam

én,

s

szivemben

és

Forr és ujjong, majd kitör Lángoló tüz lobogása.

E

leánykák

Hajtogatva,

Gyöngyöz

—

a

kik

lapátot

nevetve

liabok vizével.

Néha enyelegve szórnak

E

—

derék fehércselédek

Valóban

nem

kísértetes

szobalányok S nem Proserpina cselédi. Pokolbeli

És hogy

földi

mivoltukról

Meggyzzem magam Egyúttal,

hogy

egészen:

önmagam

is

Érzékemrl biztosítsam

R

piros

kis

Szorítottam

gödröcskékre aj kamat

S a következést levontam: Csókolózom, ergo: Partraérve,

élek.

még egy

csókot

Adtam aztán mindegyiknek Csak

ily

Atviteldijt

értékben

megfizetni.

Modern Könyvtár. Heine: Atta

Troli

—

hagyták az

ki

50

XIV. FEJEZET.

flrany

R

háttérbl kacagnak

hegyormok

violaszín

Lejtjükön

egy falucska Lóg merészen, mint a fészek. Odaérve, ugy találtam, Hogy az öregek kimentek, Csak az apróság maradt ott. Mely még nem tud messzi járni.

Kedves pockok, csöpp leányok Kis fejét

csuklya födte

a

Csiripelve

közöttük

folyt

Vig menyasszonyosdi-játék. zavarta jöttöm ket szerelmes

Nem

És én láttam, a Egérherceg hogy Cicakirálylány

Szegény öt

És

a

—

letérdel

elébe.

Eljegyezték

herceg!

Rz dorombol,

széppel.

bekapja. S igy

a

Holt egér: most véget

Majd egész nap

a

játék

ér.

picinykék

Közt maradtam. Elcsevegtünk,

ök Ki

akarták tudni,

vagyok

s

persze.

mi járaton?

51

S szóltam

én: »Nos, a hazám, az Németország. Ott születtem. Ottan nagyon sok a medve És én medvehajtó lettem.

»Gyakran húztam

ám

le

mcdve-

Börét nagy fülön keresztül;

Közbe engem Megtéptek

»Amde

a

is

vidáman

medve-talpak.

folyton csatarászni

Faragatlan talpasokkal

Egyre-másra Végre aztán,

—

hát

meguntam

idejöttem.

^Idejöttem a hegyekbe: Szebb vadászat itt kecsegtet!

Most

kipróbálni

Atta Troli

brén

ermet szeretném.

»Szép vidék ez, meg kell adni. Méltó hozzám, flch! hazámba' Résztvevék sok küzdelembe', Hol szégyeltem gyzedelraem.«

Mikor bucsut vettem aztán, R gyermekhad táncba kezdett Közbe-közbe s ezt danolták: »Giroflinó,

Giroflette.«

Végre egy pöttön legényke Elém állott nagy merészen: Bókot vágott, hármat, négyet És igy kezdett énekelni:

52

»Ha a király szembejön, Hkkor két bók jár neki, Ha királyn szembejön, Három bók is jár neki. »De ha maga ördög ur Szarvas-talpas jön nekem: Bókot vágok hármat, négyet: Giroflinó,

Giroflette.*

»Giroflinó,

Giroflette«

Zengte vissza vad

R

piciny

had,

Forgatagba

s

járt

zsivajjal

közbe-közbe a

tánc.

a völgybe szálltam, Kedvesen zengett utánam

Mialatt

Egyre,

mint madárcsicsergés

»Giroflinó, Giroflette.«

XV. FEJEZET.

Öriási sziidatömbök Torzalakba töredezve Rámmerednek. Csodaszörnyek: Megkövültek sidkben.

—

Zug

R

hegyipatak távol a a szélvész lyukakban

bg

Kérlelhetlen,

Koncertje

a

átkozott hang rémületnek.

-

53

Torapa egyedülvalóság Varjusereg

—

sötéten

ül

R

viharvert tölgyek ágán Csatakoznak szárnyaikkal.

Oldalamnál Laskaro megy

—

némán

Csöndbe',

Haloványan és Mint halál a

ugy

kisér

sötéten, tébolyultat.

Csúf, kiszáradott vidék ez!

Átok

ül

Nékem ama fának

felette?

Ugy tnik

fel:

Gyökerébl vér szivárog.

Kunyhó

áll

a

Szégyenkezve Földbe félig:

R

szalmafedél

fa

tövében.

rejti

testét

—

félve néz

rád

fölötte.

Lakói a kalibának Kagolák: a maradéka Jlma fajnak, mely nyomorgó Életét

e

ködben

élte.

Bagnéres-ben, a dóm falában Van egy keskeny, rácsos ajtó: Azt beszélik, ez az ajtó Volt csupán a kagoláké.

Zárva volt elttük akkor Minden más templombejárat: S lopózva jöttek el, az

k

Istenházát

látogatni.

el

54

alacsony zsámolyán ült kagola és könyörgött S mint a pestist, elkerülte Ott,

R

Minden jámbor

De

és

hiv

lény.

századok beszentelt

a

Gyertyafénye egyre lángol És a középkori árnyak

Futnak átható tüzétl. Laskaró kivül maradt, míg Én beléptem az alacsony Kalibába. Megszoritám Testvérem kezét, ki bent

ült.

Megcsókoltam gyermekét is. Mely az anyja kebelébe Kapaszkodva, szívta tépte Olyan volt, mint egy beteg pók.

—

XVI. FEJEZET.

Messzirl, ha nézed ket Ugy ragyognak büszke Fejedelmi koszorúban. Nap tüzétl ittasulva.

De közelrl eltnik

Pompa Fóldi

Ok

is

bércek,

c

mind. És mint

a

többi

nagyság: mást mutatnak

más

világításba.

55

Mely bíbornak

Hó Hó

biz

szegény, mely

Unatkozik

aranynak:

tünl^ s

csak hó

az,

közelrl.

oly

butául

magányban.

a

hegytetn,

Fönt,

a

Hogy

sercegett

kivettem,

szegény hó

a

És az érzéketlen szélnek Panaszolva nyomorát.

—

sóhajtott mi lassan mul pusztán minden óra Végtelenbe dermedezve AH a megfagyott Id.

»Ö,

Itt

a

»Én szegény hó! Büszke bércen Itt

—

nyomorgók

Vón',

a

bár

zuhantara

völgybe, völgybe vissza,

Hol virágok nyilának. ^Eljutottam Kis

volna

patakba,

s

bizton

habba törve

Most a legszebb lány fürödne Bennem,

csókolnám

s

szivét.

beértem volna majd az Óceánba: hol a gyöngyök Társul vettek volna, s mostan Koronákat ékesitnék.« »Vagij

Hogy

e

Hogy

megértem, »Kedves hó, kétlem.

sercegést

Szóltam én: ott lent

a

völgybe' ilyen

Fényes sors várt volna téged.«

56

>Vlgasztalódj. Ott a mélyben Ritkaság a gyöngg, valóban. S hátha pont egy pocsolyába Esett volna uraságod?*

én ily modorban Társalogtam hó komával: Durranás szólt és a légbl Barna kesely csapott le. Mialatt

—

Tréfa

volt

csak

Laskarótól,

Vadász tréfa. De az arca, Tlz merev volt, s ünnepélyes: Csak a puska füstje szállt.

R

madár farkából némán

barna tollat Sapkájába tzte be S ment tovább és mentem én Kihúzott egy

—

féls volt e látvány árnyéka a tollal R fehér hópusztaságon Mozgott hosszan és sötéten.

Szinte Jímint

is.

57

FEJEZET.

XVII.

Van

R

itt

egy

völgy,

hosszú,

»Kisértet-vöIgye«

keskeny;

az;

Szédületesen merednek Kétoldalt

barna

a

bércek.

a szörny meredélyen. Néz a völgybe, mint az rszem, Az Uraka kalibája Itt,

Ide jöttünk Laskaróval.

Anyjával tanácskozott Titokzatos

itt.

jel-beszéddel

Atta Trolit hogyan lehetne

Elcsalni

és

megölni.

Mert nyomába jártunk akkor, Jó nyomon. És mód se volna Menekülni. Megszámlálva

—

Napjaid, ó Atta Troli.

Hogy

az Uraka, boszorka Kitnség lenne mint a Pyrenneusokba' mondják: az öreg,

Valóban

ama

—

—

Azt nem tudnám eldönteni: Annyi áll: roppant gyanús a Külseje. És még gyanúsabb Nézése vörös szemének.

58

Kancsal és gonosz tekintet: S azt mondják: ha a szemével

Egy tehénre néz — azontúl Ez a tehén nem tejel már.

St

hogy

beszélik:

kiszáradt

Tenyerével megsimítva, Disznót ölt és leterített

És ledöntött ökröket. kihágásokért öt

Ilyen

Néha be

A

is

panaszolták

—

békebirónál

Voltaireanista

ám

ez

lévén

modern, rideg világjós mélység hijján.) Szóval elkergette szépen R panaszkodókat aztán. (Ily

Hit és lelki

Hivatalból

Uraka

él meg, Mert kitn madarakat S hegyi növényeket árul.

Tiszta

üzletébl

Tele volt

e

Kalibája.

Flt

terményekkel a lég az

flngyalf, ördögtalp és más Maszlagok nehéz szagátul.

Egész sas-sorozatokból Alit

kiállítás

Kifeszített

És

a

a

lécen,

szárny-pecekkel

csrük

rengeteg.

59

növények szaga Mely oly kábitóan fl

volt-e,

hatott

Csodálatosan

éreztem

Magamat,

madarak

Elvarázsolt

e

rám?

közt.

emberek tán?

Szörny bbáj Kifeszített

tartja fogva szárny-pecekkel

Kócbapréselt madarak.

Mereven és szenvedén Várakozva rámmerednek S néha titkon, szinte félve

R

boszorkát kémlelik.

Ez meg

ott motoz, babirkál Laskarónak oldalán; Kandallónak rt tüzében

Fznek

ólmot

és

golyót.

Sors-golyókat öntögetnek fltta Trolinak életére . Hogy remegtek a tz-árnyak R boszorka ráncos arcán! .

Hangtalan és szüntelen Rágcsál keskeny ajakával Vagy tán a druida-áldozat Hzt motyogja a golyókhoz?

Néha

vigyorog s fiára De mozdulatlan És meredten áll amaz; R halál beszédesebb tán. Bólogat.

60

Borzalomtól füUedezve

Tátogtam a levegre És az ablakhoz kerülve Néztem néma völgybe le. flmit akkor láttam ottan, Éjnek évadján leirom. Hü modorban, részletezve S lehetleg csinosan.

—

XVIII.

FEJEZET.

S mindez telihold-szakában Szent Jánosnak éjszakáján: Hazajáró szellem-árnyak

R

kisértetvölgyön

Rz Uraka

át!

ablakában.

Mintha páholyomban ülnék,

Ugy

tekintem

az

Ezt

a

menetet.

furcsa

egészet,

De valóban jó helyem Elsrangú zsöllyeszék; Tiszta,

teljes

volt.

áttekintés

Hazajáró szellemekrl. Ostorpattogás, nyerítés!

Lovak, kutyák dobogása! Kürtrivalgás, vad kacaj Hogy dübörgött át a völgyön!

—

Cl

vágtatott

Elül

lihegve

vad: Büszke gímvad, szörny vadkan És nyomába mind a Iiajtók. Kergetett,

királyi

Most vadászok

Más így,

jöttek aztán

más korokból: teszem föl, Nimród mester vidékrl,

Tizedik

Károllyal

együtt.

paripákon rögtön Csatlósoknak dus csoportja Fehér

diszes

Jöttek

k. Nyomukba

Fáklyafénnyel

bandukolt.

Némelyik komor mezében

Ismersnek tnt. Hz ottan Dús, aranypáncélu hs, nem Artus király volna ép? És Ogier, dán hatalmas.

Nem

e

Atvett

Ugy

smaragdszin melyben mint a béka?

csillogó,

viselte

nézett

ki,

—

után az Eszme hsit megismerem azonnal: Megismertem Farkasunkat

ilrc Is

Szemei derült tüzérl. Hengslenbergtl átkozottan Nem nyugodhat most a sirba És pogányok közt vadászik, Szenvedélyét visszaélve.

62

Hjka tiszta mosolyáról Vilmost is felismerem: Kit

a

puritánok

szintén

—

a

Elátkoztak

bnös

vadászok

a

Kisérheti

most

Csapatát sötét lovával: Mellette egy

kis

Fáradt,

szamáron s oh Teremtm!

—

Hajt egy ember

könyörg szemérl,

Aggodalmáról Sipkájáról

s

az

éji

felismertem

Barátunkat, Horn Ferencet.

Merthogy Shakespeare-t kommentálta most a szegénynek Egykoron

—

Siron túl kell öt kisérni R vadászat vad zajában.

Hh, a csöndes, jó Ferencnek Lovagolni kell, ki járni a Is alig mert, ki csupán Kérvényekben tnt ki egykor.

Hát kétségbe nem esik majd

Minden aggszz, hogyha

Hogy Kit

k

a

lett,

ugy kényeztetének?

Hogyha néha

R

hallja,

Franciból vadász

a

galopp

tart,

nagy Vilmos hátra pillant a kommentátor Gúnyosan s Szamarát nógatja búsan.

—

I

63

Hölgyeket

szerencsém

volt

is

menetbe ott: Fleg szép nimfák valának,

Látni

a

Karcsú,

H

mént lovagolva

B

ülték

mezetlenségben,

Mitoszi

De

termetek.

ifjú

hajuk,

a

sr

köpenyként

fürtök,

hullt

le

rájuk.

Fürteikben koszorú:

S visszavetve karcsú testük Egy merész és szép vonalba összecsuklott

a

egy Várkisasszony

is

Mellettük

nyereg.

pár

begombolt

haladt:

Oldalt ültek a nyeregben Kötve csuklójukra sólyom.

—

Ezeket parodizálva Mintegy, vézna, vén gebéken, Jött seregbe tarka-barka Cicomázott nszemély.

Kedves arcuk volt ezeknek, Kicsit

szemtelen

egyúttal

Kifestett pofácskájukkal

Bolondosán kiabáltak.

Hogy dübörgött

át

a

völgyön!

Kürtrivalgás, vad kacaj

Lovak,

— —

kutyák dobogása.

Ostorpattogás, nyerítés!

64

XIX. FEJEZET.

De

—

a sereg közepében Szépség hármas lóheréje

Három asszony

Nem

felejtem

Ismers Jött

volt

az els

el

jött

soha.

mind

—

—

ügetve:

a

három,

fején

félhold:

Büszkén, istenni, tiszta

Nyugalommal, mint a szentkép. Tunikája visszahajtott Váll s kebel félig takarva; Fáklyafény s a hold sugara Lengte lágyan termetét.

gyönge márvány, márvány, mozdulatlan: Szörny tiszta arcvonások Nemes és komoly merevség. Arc

fehér,

S mint

mint

a

De

a fekete szemekben Szivremegtet, vakitó Szinte féls fény világolt:

Mely

a lelket átragyogja.

Hogy megváltozott Diana! Ki haragvó szenvedélyben

Egykor Aktáont vadászta S a kutyáknak dobta végül.

C5

Ezt VGzekli most tördve

Elkel

társaságban,

Viharozva paripáján Éjszakák felhin át.

Késn bár, annál vadabbul Ébredt fel a vágy szivében És szemeiben kigyulladt R pokoltz, szörny lánggal. Szánja most

a

szép idt, hol

Szebbek voltak a legények: Tán a mennyiség pótolja Nála most a minséget.

más szép

Mellette

üget:

Vonásai nem szigorú Görögén szabályosak

—

de

Kelta báj simítja végig.

Abunda

volt

,

a

tündér,

de könnyen rátaláltam Mosolyáról s a bolondos Ó,

Szívbl jöv kacagásról. Arca

rózsás,

Félig nyilt

Rózsaszáj

R

majd

kicsattan

a szívre-ractszett

—

vakítva villog fogacskák gyöngyfzére.

könny, kék lepel lóg Mit a szél hiába kapdos Legszebb álmaimba' sem volt Rajta

Ily

vállal

—

találkozásom.

Modern Könyvtár. Heine: Atta

Troli

66

Sokba nem került, bizonnyal, Hogy le nem vetettem akkor

Magamat

—

ez ajkakért

És kitörjem nyakamat.

Ah!

csak nevette volna

Hogyha ott lenn véresen a Lábához esem ah, ugy van;

—

Ismerem

kacagást.

e

harmadik

Hát

a

Ugy

felinditá

n,

aki

a szíved;

ördögi kisértet volt-e ö is, mint a többiek?

Angyal

volt-e, ördög volt-e? tudom. Rz asszonyoknál bizonyos: hol sznik meg angyal az ördög. s hol

Nem Nem Rz

—

j

Ég, rózsás, lázas arcán R Kelet varázsa lángolt: Ruhái Seherezáde

Csodapompáit Szelíd,

regélték.

gránit-ajka volt és

Kissé hajlott liljom-oira Rz oázok pálmafái

Hajlogatták

termetét.

Paripája hófehér volt,

Kengyelét két mór vezette: Ott döbögtek lassu trappban

Hercegni

oldalán.

67

Mert hercegn volt valóban, Királynje Indiának. R Heródes szép neje: János

szent

Ép

szörny

e

fejét

akarta.

tetteért is

Kárhozott el. Mint kisértet, R vadászat vad zajában:

Büszke ménje lépeget.

Kezében még mindig

ott

Rz S

valóban:

edény,

János

csókolja

Lám, valóban,

azt,

s

Mert egykor

van

fejével,

mily

vadul.

Jánost

szerette

bár bent a bibliában, De a nép beszéli véres Szerelmét Heródiásnak. Nincs

Máskép

volna

érthetetlen

Vágyad, drága hölgy, a titkos: kívánni Fogja fejét

n —

Férfinek,

Haragudott Kicsikét

Zokogott,

szeret?

kedvesére

—

De mikor Kedves ft

Vad

nem

kit

s

a

vetette,

fejét

tálon

azt

meglátta,

és meghalt rületben

táncolt

szerelmi

a

akkor

—

(Pleonazmus! R szerelem Nem rültség már magában?) 6*

68

hordja folyton Ezt a véres ft magával, Szellemek közt, paripák közt És vad asszonyi szeszélybl. Éjjelenkint

Néha

a

légbe

a

fejet

Dobja gyermekes kacajjal S ügyesen a levegbl Visszakapja,

mint

a

Mikor alattam haladt

lapdát.

el,

Fölnézett rám, intett egyet

Kacéran

Hogy

és

epeden.

a lelkem összerezzent.

Háromszor haladt el aztán csapat, és elraenbe Háromszor intett felém az

R

Édes, drága szép

kisértet.

Egész

éjjel forgolódtam Fáradt és nehéz tagokkal

Szalmazsákon Jó Uraka nem

—

mert toU-ágyat

adott.

És töprengtem: mit

Rz

a

bólintás,

a

jelenthet

titkos:

Oly göngéden vaj' miért rám, Heródiás?

Néztél

is

69

XX. FEJEZET.

Napfölkelte.

Röpül

a

Sok arany

fehér

ngil

ködökre.

Melyek vérez sebekkel Aranyakba olvadoznak. Végre Jön

teljes

a

nap,

vereségük, a

gyzedelmes,

Izzó glóriával lép

R

ki

hegyeknek oldalából.

Kora hajnalban leszálltunk Laskaróval a hegyekbl És mialatt Laskaró a Medvenyomokat vadászta,

Én

a gondolataimmal Öltem az idt. De ettl Fáradt lettem végre is, Kissé bánatos egyúttal.

Fáradtan

és

bánatosan

R puha moh-padra

ültem:

Bükkfa százados tövében Melybl ama forrás árad

Melynek

Ugy

st

csöndes

—

csevegése

oly bizsergn S elmúlt nemsokára minden hatott

Gondom

és

rám,

gondolkodásom.

70

S ekkor rült vágy lepett meg Alom és halál után és üraa három asszony árnya Visszatért

ti

és

édes,

rárahajolt.

drága

nk

ti!

elzött a hajnal: Mondjátok, hol van hazátok? Kiket

Mondjátok, most hol lehettek?

Romja közt vén templomoknak, Valahol Romagna mellett, (Ugy beszélik)

Diána,

él

Rejtve Krisztus

nappalátul.

Szép Abunda is nagyon fél Nazarénus emberektl, Nappalát igy Hvalunban Biztos helyen

Ez

a

hely

tölti

ö

el.

elrejtve

fekszik

Távol tengerek ködében, R romantikában: igy csak R regemén éri el.

R gond oda nem vetdik Nem köt ott ki gzhajó sem. Kíváncsi

filiszterekkel.

Akik örökké pipálnak.

Soha el nem éri bamba Hangja a harangütésnek. Ez a bim-bum, bús, unalmas, Mit

a viliik ugy gylölnek.

I

71

S itt zavartalan kedéllyel S örök ifjúságban élve: Itt

R

a

rezidenciája

szke

szép,

flbundának.

Nevetgélve jár alá s fel Napraforgók árnyékában,

Enyelg

R

kíséretével

kacagó, vig Hbunda.

Ámde

Heródiás,

te,

Mondd, Holtan

te

Jeruzsálem

—

vagy?

hol

flh,

eltemetve,

fekszel,

városánál.

Nappal holtmerev tagokkal márványkripta mélyén. Aradé éjfélben felébreszt Alszol

Lódobogás

és nyerítés.

S követed

Abunda

a

vad csoportot,

Diána mellett A vidám vadászokkal, kik Gylölik a kint, keresztet. s

Istennknek társasága Vágtathatnék éjjelente Véletek bár! Oldaladnál Száguldnék, Heródiás.

—

Mert én csak téged Jobban, Jobban,

mint mint

Szeretlek,

te

dél

észak holt

szeretlek.

istennjét, leányát.

zsidón.

tudora raár,

72

Ugy

van,

Megérzem

szeretlek.

Lelkem kéjes reszketésén, Szeress hát, légy kedvesem, Szép asszony, Heródiás

te

Szeress hát, légy kedvesem Hajítsd

tálastul azt

el

a

—

Véres tökfejet, nagyobb R gyönyör, mit én kínálok.

Ép az

a

Neked

kell.

Hogy

halott

Nincs

bennem

lovag vagyok,

—

Én

azt

ki

nem bánom,

kárhozott

és

lesz

vagy;

elítélet.

Fogadj lovagodnak el és Szolgálód leszek, bizonnyal.

Hordom

a

palástodat

És szeszélyeid gyönyörrel.

Minden

éjjel

oldaladnál

Vágtatnék a vad csapattal. És enyelgünk majd s nevetünk. Hogyha bolondot beszélek.

Megrövidítem Éjjelente.

Elszállt

kedvem,

Sírodon fog Igen,

R

iddet

Ámde ülni

nappal

királyi

Kedvesem Jeruzsálem

nappal s lovagod

—

sírva.

sírva

kripta

ülök

mellett,

sirhantja

szélén

városánál.

73

Vén

ha

zsidók,

Bizton

azt

arramennek,

hiszik:

a

templom

Romlásáért gyászolok és Jeruzsálem városáért.

XXI. FEJEZET.

—

járm nélkül, Argonauták Kik hegyekben gyalogolnak, S az arany gyapjú Hitvány

helyett csak

medvebrt vadászva:

Szegény ördögök vagyunk mi,

modern formájú hsök! S klasszikus poéta minket flch,

Meg nem S mégis

énekel

sok

soha.

nagy

Átjutottunk. Milyen

veszedelmen

es

Zúdult ránk a szakadékban, Hol nincs egy fa, egy fiakker.

Felhszakadás, valóban! Dézsaszámra dlt nyakunkba Jázont bizonyára meg nem Fürdették Kollchiszban így:

»Egy esernyt! Harminchárom Királykát

Kiabáltam Szavaimra

egy

—

esernyért! dlt a zápor

s

feldühödve.

74

Holtfáradtan, összeázva,

Mint leöntött pudli kölykök, boszorkánykalibába Kés éjjel érkezénk meg.

R

Sárga tüz kandallónál Uraka: nagy, kihizott

Ült

Mopszliját

épen,

fésülte

ilztán elkergette onnan,

Hogy velünk foglalkozzék. Rz Agyamat is megvetette; Leszedte espardilláim, kényelmetlen cipket,

E

Segitett

vetkzni: még

Nadrágomat

is

Kün

rám

tapadt

Mint szerelmes ^Pongyolát,

Pongyoláért !«

Gzölögve

és

kis

hé!

Királykát egy

a

lehúzta,

Harminchárom

tiszta,

—

folyt

ersen,

nadály.

száraz

és az le

ingem

rólam.

Dideregve és vacogva Alltam ott egy darabig; Tüz hevében ámolyogva Végre lefeküdtem ott.

Nem

aludtam.

Pislogatva,

Egyre Urakára néztem;

Ép

R

leszedte ruhát.

R

a fiáról

fels teste

75

Rz Alit

ölében. Oldalánál a

Körme

hátsó

mopszli,

közt

Tartogatott

talpán,

egy fazekacskát ügyesen.

kencs, amelybl boszorka mártogatva Laskarónak bordacsontját Dörzsölé és kenegette.

Pirosas fl

És míg kente

s

dörzsölé,

Bölcsdalt dúdolt magában Orrhangon: e közbe furcsán Hangzott a tüz percegése. ,

Mint egy hulla: fásultan és Sárgán feküdt az ölébe Laskaró: és a szemében Ájult bánatok meredtek. Valóban halott ez ember? Kit

az

anyai

szeretet,

A

legersebb boszorka. Balzsammal tart élve, ébren. Csodás félálom, a lázban Ólommá meredt tagokkal mig az érzék Lekötözve

—

Szörny

ébrenlétet

él,

Hogy borzongott

át

Mérges

rajtam,

süvitése

a szélnek

Átkos lelkek bus nyögése Hörgött ismers szavakban.

76

De a kitömött sasoknak Hosszú sora szörny szintén, Mely fejem fölött sötéten, Sorakozva kémkedett. Lassan, rémesen lebegtek És fölém hajolt a szárnyuk,

S hosszú, hosszú csrük olyan Volt, akár egy ember orra. láttam

hol

flch!

az

ezt

Hamburgba

És mikor?

Vagy Frankfurtba,

orrot

volt-e

körúton?

a

Kinos, lázas tépeldés.

Végre elnyomott egészen

Almom

—

s

félig-félig

Fantazmák helyét ers Tiszta álom foglalá el.

élek,

és

álmodtam, hogy a kunyhó, bálterembe szökkent S boltiveknek öble mélyén Csillárok ragyogtak égve.

Azt

Széles

Láthatatlan

zenekartól

»Ördög Róbert*

áriája

Az apácák

éji

Körülöttem

felidézte.

Végre

is

Mind az

kitárulának ajtók

Ünnepélyes, Jött

táncát

s

hosszú

terembe sorban

a

csodás vendégek árja.

77

Csupa medve és kisértet, Minden egyenesen járó

Medve

mellett egy líisértet, Hosszú, porszinü lepelben.

Most keringös

és

kuf érces

Táncra kezdtek forgatagba, Furcsa, furcsa egy bolond kép! Nevetséges és ijeszt.

Mert

a

mackók tompa

talpa

Szörny munkát járt a Mig a fehér, ködalakok

padlón,

Oly lihegve forgolódtak.

Ezek aztán elragadták

R

nehézkes bestiákat Kiknek lihegése még a Zenekart is túlharsogta.

Néha meg a forgatagban Egy-egy medve leragadta Társa szürke fejfödöjét, S egy halálf tnt fel akkor.

Majd süvöltve

R

harsonák,

szólaltak

meg

dmbalomraal,

És a dobok menydörögtek És galoppba tört a tánc. Ezt már nem álmodtam végig Mert egy ügyetlen, nehézkes

Medve tyúkszememre lépett Egy jajszó — s felébredek.

78

FEJEZET.

XXII.

Phöbus

a naptaligában Lánglovait verte épen, S égi utjának immáron

Csaknem

ugy

én

Mialatt

végezi

felét

S medvékrl

el.

feküdtem,

szellemekrl egymással forgolódtak) Álmodtam vad arabeszket. és

(kik

Dél

mire felébredtem,

lett,

S magam egyedül találtam; Laskaró, s szállásadónm Korán vadászatra ment.

A kunyhóban Maradott.

csak

Egy

Egyenesen állt Körmei közt a Láttam,

Ha

a

érti

leves

a raopszli

lábas

a

mellett

tznél,

kanállal.

ám

a módját,

forrt,

sietve

Megkeverte, lehabozta Kanalával az egészet.

De mi ez? Varázslat játszik Vélem? Vagy a láz kerülget Nem merek hinni saját két Fülemnek

—

Beszél:

még hozzá

Sváb

s

kiejtés

beszél

hordja

a

mopszli!

kedélyes nyelvét

Gondolatokba merülve Mondja a következket:

—

»Ö én

árva,

sváb poéta!

Idegenben, elhagyatva, Mopszliként kell élnem

R

»Mily

R

itt,

boszorka lábasánál.

Rémitö.

gyalázatosság

hitvány

varázslat!

Sorsora

Embernek

ó

mi

lenni

Hüvelyében egy kutyának!

vn' hazámba

»Bár maradtam

Hü

iskolatársaira

Nincs

közt:

varázslatos

Nem bvölnek

hatalmuk,

senkit

el.

»Bár maradtam volna otthon Mayer Károlynál s az édes Hazai virágocskák közt,

S a jámbor

metélt-levesnél.

»Lassan öl meg itt a honvágy Bárcsak látnám azt a füstöt. Mely kéménybül száll, ha lent Stukkertben fznek galuskát* Hallva ezt: mély meghatottság Ragadott meg: fekhelyemrl Felugortam, odamentem S szóltam szives szánalommal:

»Nemes

E

lantos!

Hogy

kerültél

varázskunyhóba, mondd

S oly

kegyetlenül

miért

Változtattak át kutyává?

meg

80

»RhU így

—

nem

»Igy

most örömmel;

kiáltott

francia tehát

ön?

hát német és megérté

Rz én csöndes monológom.* »Kedves

Hogy

földi,

Kölle,

ach be szép volt, számtanácsos,

a

Mikor sör mellett, pipázva, R kocsmába diskuráltunk: »Egyre-másra hajtogatta: Csak utazva nyerjük el Ama mveltséget, melyet ö hozott az idegenbl. »S hogy lerázzam ezt a terhet És mint Kölle, a magasabb Világfibb

modort,

Idegenbe

megszerezzem:

»Bucsut vettem

utazva,

a

hazátul

tanulmányutamon R Pyreneushoz értem. Kunyhójába Urakának.

És

»Hoztam

ajánlólevelet

Kernertl: nem gondolám meg, Hogy ez utóbbi, boszorkányKörökkel él jó viszonyba. »Jól

fogadott

Uraka,

De rémületemre, ez Barátsága végre

a

bnös

Vonzódássá ntt szivében.

81

»Igen,

a hervadt

kebelben

Undok láng

csapott

S S

Uraka benne

kéjelgett

fel

egyszer

akart csábítani.

el

»De én szólék: asszonyom, ach Megbocsásson: ncra tartozom

R

frivol

Tagja

a

Goetheistákhoz,

sváb

iskolának.

^Erkölcsösség a mi múzsánk És e múzsa dus szövetbl Alsónadrágot hord ó csak flz erényemhez ne nyúljon.

—

»Más költknek szellemük van, másokban ismét

Képzetük: Szenvedély

Mi

birunk,

— —

»Ez egyetlen

Ne

rabolja

de az erénnyel

a sváb poéták. földi

el

kincsünk

utolsó

Erkölcsi koldus-kabátom,

Mely ürességem

takarja.

»Igy szólék: de mosolygott Gúnyosan, majd a sarokból Elvett egy görbe pálcát S megérinté testemet.

»Hideg,

kellemetlen

érzés

mikéntha Libabör lett volna ámde Nem libabr volt az, kérem,

Futott rajtam át,

—

Mddern Könyvtár. Heine: Atta

Troli

82

»Sokkal inkább kutyabr És ez átkos óra óta

volt:

amint látni egy mopszli-kutyává.«

Átváltoztam, Tetszik,

Szegény ördög! a

Folytatni

Nem

volt

képes

zokogástól

oly ersen zokogott, hogy Könnyei csak úgy ömöltek.

S

csak«

»Hallja

—

»Nem menthetném

mondottam én: én ki szörny

hogy a poézis S emberiság visszanyerje ?«

Sorsából,

ö azonban lemondóan Legyintett Sóhajtott

S végre

lábával

egyet:

kétségbeesve így szólt:

»flch hiába!

»Mindaddig igy maradok,

a

Kutyabrbe börtönözve, Míg egy hajadon kegyelme Meg nem ment a kárhozattól. »Igen, csak egy tiszta

szz,

kit

még nem érintett, s a Következ követelést Alija ki: — menthet meg engem; Férfi

»Eme

tiszta

Olvasni Pfitzer

—

szznek

Szilveszter

el

kell

éjjel,

Gusztáv költeményit

Anélkül,

hogy elaludnék.

—

83

»Hogyha ébren tud maradni, S nem merül ki szép szeme: flkkor

a

varázs eloszlott

Meg vagyok

—

mopsztalanítva

»Rh, ez esetben, feleltem, Nem vállalhatom, valóban

R

megmentést,

—

mert elször

Tiszta hajadon se volnék:

»Másodszor annál kevésbbé Lennék képes elolvasni Pfitzer

Gusztáv költeményit

Anélkül,

hogy elaludnám.

FEJEZET.

XXIII.

A

boszorkaság hónából a völgybe szállunk le

Ismét

És

a pozitív világban

Találunk tehát El,

talajt.

kisértetárnyak!

Éji

Csodarémek! Lázas álmok! Foglalkozzunk már ezentúl Józanul csak ütta TroUal. Barlangjában, gyermekei

H

körében, alszik éppen:

(Igazak álmát alussza)

Végre horkol és Egyfülü

És

fejét

guggol vakarja,

fölérez.

megette mint egy

Költ, hogyha rím hibázik: (Mennyivel könnyebb nekem.) 6*

84

Álmodozva

feküsznek,

ott

Mint négylábú liljomocskák, Hátukon feküsznek tiszta Szép leánykák, medve-szzek. Vajh' mi gyöngéd álom Fesl kebelében ép

E medveszüzeknek?

—

oly

Különösen

a legifjabb

Meghatott.

0,

mert szivében

érez

ingert

nyirkos

homályos.

Pillantásuk

Édes

éled

immár;

Érzi Kupidó nyilát.

Ugy

van, az

a kis nyilacska

bunda-szrét. Mikor ö-t meglátta ó jaj! És akit szeret, az ember !1 Altaljárta

— —

—

R

Ember! Mikor volt

neve Schnapplanszky,

a retiráda

flkkor látta futni öt

Egy gyönyör nyári

Hsi

Ni

reggel.

balsors meginditj'

—

a

hsünk

arcán mint mindig, szörny, Sárga pénzzavar borongott. szívet

flkkor

Egész

s

is,

teljes

hadipénze,

harminchárom) Mit Hispániába szerzett, Esparderót tölti mostan. (Ezüstgaras,

85

Óráját se mentheti

meg

Parapelunnába maradt, a Zálogházban örökség volt

—

És remekbe vert Hosszú lábakkal

ezüst.

futott,

De futásközben tudatán Kívül többet nyert

Ütközetnél

—

a

legszebb

egy szívet nyert.

ö szereti máris! Boldogtalan medve-n tel Igen,

Tudná

e

Troli

—

titkot!

Egész

Félelmetesen morogna.

Mint az öreg Odoardó, Ki

Galotti

Emiliát

Lebicskázta fltta Troli is

Megölné

marconán, így dühöngne.

saját leányát,

Saját mancsával megölné

—

Inkább semhogy karjaiban Lássa herceg-ivadéknak.

De

e pillanatba' lágy

Hanguiatja.

Kedve

»Egy virágot Mit

a

sincsen:

törni ketté

a szell borzogat.«

Ellágyulva fekszik

Barlangjában,

iltta

légkörében,

S borús, másvilági vágy Halálsejtö keble mélyén.

ül

86

—

sóhajtja és a »Gyerraekim !« Szemei homályosulnak. földi pályám »Gyermckim ti beteljesült. Kész van im

— —

»Sors s világról elmélkedve Rz imént elszenderedtem S álmodám, hogy egy hatalmas

Tölgyfa

alatt

fekszem ép.

eme fának méz csorgott

»Agait)ól

Tiszta

le

Ép nyitott szájamba S édes mámor töltött »Kéjjel

pislogatva

lassan,

csorgott el.

föl,

Megpillanték fönt az ágon de cg ászén Két kis medvét

—

Picikéket

—

játszadozni.

^Gyönge, édes kis bocsok, Rózsaszín kis bundácskával, Válluk mentén selymesen Ugy libegett, mint a szárnyuk, »Igen, selymes számyacskákkal Röpdöstek a picikék

S

földöntúli,

Tiszta

hajszálvékony

hangon énekeltek:

»És amint így énekeltek.

Testem jég merev lett akkor És a lélek elröpült. Egyenesen,

fel

az

égbe!...«

87

remeg lágy Meg újra

ígyen szólott,

Hangon

fltta

Troli.

Megpihent. Nagy csönd lett arra Egyszer aztán felfülelt;

—

Hallgatózni kezdett, görcsös

—

Mereven,

ordított,

Igij

majd felugorva halleluja:

^Gyermekek! Halljátok ezt?«

»Nem anyátok Ó én ismerem

hangja ez? egészen Mumraára édes dörmögését. Mumma, Mumma, barna Mumma!«

S

Troli,

fltta

Eliramlott,

eme szavakkal

mint egy

örült,

Ki

a barlangból,

—

Heh! a romlás várta

a vészbe: ott

kint!

XXIV. FEJEZET. Lent

a

flzon

a helyen, hol egykor

ronceval-i

völgyben,

Nagy Károlynak unokája Kihörögte büszke lelkét; cl Atta Troli mint ama hs, kit Mainzi Ganelon Judásként Itt e völgyben eladott.

Ott esett

Elesett,

i\ch!

R

a legszebb medve-erény,

hitves

Csapda

szeretet-érzés

volt,

így használt

melyet Uraka ki

iltta

ellen.

88

Barna Mumma dörmögését Oly ügyesen adta vissza,

Hogy kicsalta vele Trolit, Hvös, biztos üregébl. Vágya szárnyain At

völgyön

futott

—

raeg-megállva, Orrával motozva g^jöngén a

Bokrokon

—

Murama

tán

Laskaró Fegyverével

Rch,

csak

volt

—

és

lesz!

ott

a fegyver

Büszke szivét ltte

Melybl vérfolyam

ott

által.

patakzott.

R fejét megrázta párszor, Aztán súlyosan leomlott

—

Hörgött

egyet ...

»Mumma!«... így esett így

halt

Támad

el

ez

és

volt

a

vonaglott

végs hérosz

meg. De halhatatlan

lelke

R költnek

egyszer újra

énekében.

És feltámad ö a dalban, Dicssége örökélt Négylábú trocheusokban Talpal majd

a földön

át.

Valhallában Punca úr

Emlékének szobrot állít S erre lapidárisan Véseti rá majd a város:

.

.

nyögése.

S9

»fltta

az

Troli,

»Vallásos:

irányraedve.

hitves

jó

és

férj

»R korszellem tévhitétl ^Gyökerestül, =»Igen

sansculotte.*

rossz táncos:

nagy eszmét

»Hordott kócos kebelében: »Néha bzlött is kevéssé

»Nem

tehetség,

—

de karakter.*

XXV. FEJEZET. Hattninchárom vén csoroszlya szorítva vén Baszkéz-csuklya, vérbíborszin: Állottak a falu végén. Fejükie

Egy

közöttük,

mint

Debora,

Tamburáját verve táncolt S énekelt valami himnuszt Laskaróról,

a

vadászról.

Négy ember nagy diadallal holt medvét hordozá. Egyenesen ült a széken, Mint egy beteg fürdvendég. Pí

Mögötte, mint gyászolók. s Urka S mindakettö nagy zavarban Köszöngetett jobbra-balra. Jöttek Laskaró

R

szolgabíró beszédet

Mondott

Hogy

cl

a

városháznál,

a menet odaért

—

És beszélt sok mindenekrl.

90

Mint például, állásáról

R

meg

világnak,

Tenyésztést

Lajos Fülöp

a sajtó-

st

Viszonyokról,

a

tetteit

Bven

fejtegette,

Piztán

a medvékre

S hstettére

répa-

emiitette.

is

iltta

oldta. téri;

át

Trolinak.

—

»Te Laskaró, szólt a szónok S háromszín lobogóval Izzadtság át

letörölte

»Te, Laskaró! Laskaró, te!«

»Ki Hispániát és Frankhont Megmentetted ütta Trolitól, Eme két hon hse vagy te:

R

pyréni Lafayette!«

Hogy Laskaró magáról ily Nyilvánosan szólni hallott, Kacagott a bajuszába S örömében

elpirult.

S töredezett szótagokban. Melyek egymásba ütdtek És hebegve köszöné meg Ezt a nagy, nagy tisztességet. És bámulva nézte minden Ezt

a

furcsa,

ferde

látványt

És szorongva összesúgott Harminchárom vén csoroszlya:

91

»A Laskaró kacagott! »R Laskaró elpirult' »H Laskaró még beszélt »fl

boszorka holt

Ugyanaznap még Trolit. És fltta Bundáját. S száz S megvette egy

ílztán

Még

lenyúzták kicserezték

frankba kóstált:

szcs

egészen.

remekül

Kibélelte

Szép,

is!

fia!«

selyemmel, is, továbbadta pedig kétszeres áron. biborszinü

kézbl

Harmadik Juliettehez:

—

jutott

most

a

bunda

Parisban, az ágy eltt Fekszik a hálószobában.

Ó mi gyakran

álltam én kérgén Költeményem hsinek, Bundaszörén Atta Trolinak!

Éjjelente

földi

S néma Schiller

bútól

szavait

»Was im

elragadva,

idéztem

Lied soU ewig lében

Muss im Lében untergehn.«

XXVL FEJEZET. És a Mumma? Ach, a Mumma; Asszony ö is! Gyarlóság az

ö

neve! flch, ach, a hölgyek Törékenyek, mint a nádszál!

92

Midn

dics hitvesétl

Ot

balsors

a

Meg nem

elszakasztá,

bánatában,

halt

Búskomorság sem

lépé meg.

Nem, ellenkezleg, vigan tovább

Élt

Sikerével

ezután

és

még

Táncolt

is

közönségnek,

a

kéjelegve.

Biztos

állásra,

Szóló

hivatalra

életretett

Végre Parisban, hol

szeri

a

öt

Füvészkertben helyezek

el.

Mikor múlt vasárnap arra

Mentem épen S

néki

Juliette-el,

a természettanból

Mindenfélét magyaráztam:

R

zsiráfról,

Cédrusáról,

Meg

Libanonnak tevékrl,

a

arany És zebráról az

—

Végre épen

R

fácánokról

csevegés közt.

megálltunk a medvék

ott

barlangnál,

hol

Rezidenciája van

S mit láttunk

Egy

szibériai,

—

ott,

szent

Teremt!

lompos

Hófehérszin-szörü medve Egy, több mint gyöngéd, szerelmi játékot

mivelt

a

nstény

93

Medvcnvel. És

Mumma

ki

az?

volt

az fltta nje,

volt,

Megismertem, szemeinek Nedves, gyöngéd csillogásán.

Ugy

van,

az!

ö,

Barna lánya! ö,

a

Egy

orosszal

Barbár,

él

északi

Vigyorogva Néger, aki

itt

a

délnek

Mumma, együtt.

legénnyel.

szólt

hozzám egy

mögöttünk:

állt

»Van-e szebb látvány a földön. Mint két szív szeretkezése !«

Én

feleltem: »Kivel légyen szerencsém most beszélni?* Mire ö bámulva így szólt: »Hát egyáltalán nem ismer? Itt

»Hisz én vagyok a Mohrenfürst, Ki Freilighrathnál doboltam,

ment sorom, voltam izolálva.

Jlkkor rosszul

Ugy

el

mert

»De itt, hol mint ápoló, Tropikus hazám növényit

És

a

tigrist

Gondozom

—

és itt

oroszlánt jó

a

dolgom.

sjobban érzem itt magam, mint Nálatok, német miséken, Hol folyton dobolni kellett

S

oly keveset

kaptam

enni.

9i

»NGmrég meg is házasodtam, Egy szke szakácsné lett a Párom, Elszászból, ha rája Nézsk; hazám jut eszembe. »Lábai az elefántra Emlékeztetnek gyakorta S ha franciául beszél. Mintha szólna anyanyelvem. »Holdvilágnál érzékenyen Zokog, mint egy krokodilus, Mely hsülni dugja ki Orrát

a langyos folyóbul.

»S pompás falatokkal traktál

Ez

a

Régi

f. És

afrikai

appetitusommal,

Mint egy nigger, úgy zabálok. szép, gömböly hasacskát és az ingbl szereztem Ugy kilóg, mint a fekete

»Már

—

Is

Hold,

fehér

felhkön

át.«

XXVII. FEJEZET. (Berahagen Ágostonnak ajánlva)

»Hogy az ördögbe

szerezte

Mester, össze, ezt a furcsa Zagyvalékot ?« így kiáltott

—

Rz

estei

kardinális,

Mikor olvasta Orlandó Dühöngéseit a versbe. Mit Ariosta ajánlott ö Eminenciájának.

95

Ugg, Bernhagen, vén barátom, Szinte látom ajkadon

Ugyané szókat

libegni,

Ugyanazzal

mosollyal.

a

Olvasásközben nevetsz

is

—

Néha ám eközbe széles Homlokod, komor marad:

S emiékid

fölébredeznek.

»Nem úgy hangzik

ez,

miként az

álmok, mit Chamissó, Brentáno s Fouqué-vel együtt Ifjú

Almodánk sok holdas »Ez nem

a rég

éjjel?

elfelejtett

Eidei kápolna hangja?

S nem dalo!-e közbe édesIsmersen a pacsirta ?« »i\

fülemilék

karába

Medvedörmögés vegyül el Tompán, hosszan erre ismét

—

Szellemajkak suttogása.

mely bölcseket mond, mely összecsuklik. Halálhörgés, mely egyszerre Hangos kacagásba tör ki.« rület,

Bölcseség,

Ugy barátom,

régi-régi

Alomország hangja mindez, Csak a trilla oly modern. Mely az alaphangba harsog.

96

Fogsz tartózkodást Mindazáltal benne Kipróbált

találni itt-ott,

szelidségednek

Ajánlom e

költeményem.

ilch! tán a romantikának Legutolsó hangja lészen,

Tzben El

és csaták zajában fog veszni nemsokára

Más idk és más madarak, Más madarak, más dalocskák Mily gágogás! Libák iiangja Kapitólium falán

Mily

csipogás!

E

veréb-had

Körme

közt tart gyertya-lángot

Es ugy

tesz már, mintha Jovis

Villámnyila

volna az.

Mily turbékolás! Galambok Szerettek s gylölni vágynak

—

S Vénusz helyett most Bellona Istenn van a soron. Mily zúgás, világriasztó, Hisz a nép tavaszának

k

Órjás cserebogarai

Berzerk-dühtl elragadva.

Más idk és más madarak! Más madarak, más dalocskák! Talán tetszenének mégis,

Hogyha más fülem (Vége.)

lehetne.

—

MAGYAR KÖLTK

VI.

—

GYJTEMÉNY GELLÉRT OSZKÁR

VERSEIBL

MODERN KÓNYVTAR SZERKESZTI OÖMÓRI JENÓ 107.

SZAM

BlíDAPEST LTHENAEUM ÍROD. ÉS NYOMD. RÉSZVÉNYTÁRS. KIADÁSA

Költeni annyi, tartani

mint

önmagunk

itélfiszéket

fölött

OBSEN)

R MODERN KÖNYVTAR »M agyar Költök* sorozatának eddig

|

megjelent

kötetei

Kosztolányi Dezs: R (Magyar Költk

panaszai

szegény kisgyermek (Második kiadás) 3. szám. (Magyar Kölsátor alatt

I.)

Petcrdi Andor: R tök

II.)

szám.

10.

Kosztolányi Dezs: szi gyar

Költk

III.)

54.

Somlyó Zoltán:

Rz

sek az istennel) (Magyar szavával) 65. szám.

Alba Nevis

uj

koncert. Kártya

ÍMa-

szám. átkozott

Költk

versei

költ (Megbeszélé-

IV.)

(A

Egy szerelmes

:

Költ ellány köny-

vébl (Magyar Költk V.) 94. szám. Gellért Oszkár: Gyjtemény verseibl (Magyar Költk VI.) 107. szám.

i,

R szerz

minden

jogot

fentart

jogát

magának,

a

is.

A MODERN KÖNYVTÁR SZERKESZTSÉGE: KER., RÁKÓCZI-UT 54. (ATHENAEUM) TELEFON 64-02

VII.

1

forditás

}

GELLÉRT OSZKÁR 1882. szeptember 10-én született, Budapesten. Ugyanvégezte iskoláit és a jogot is. Egyideig, 1902. végétl 190^. elejéig, a »Magyar Géniusz« cim folyóiratot szer-

itt

kesztette. 1904. óta a »Pesti Hirlap« politikai cikkírója és munkatársa. 1906-ban megjelent egy politikai könyve: »R szent korona-tan hazugságai* elmen. Els

»Az

verskötete 1902-ben jelent meg, címen.

További

verseskönyvei

és

»Ofélia térdein*

a

>Rubens

»Nyugat«-nak Budapest,

(1911).

asszonya* alapítása

óta

1912. január

els

stációnál*

»A d e 1 á n á 1« (1909) Nemsokára jelenik meg 1

:

cím

új

munkatársa.

havában

verskötete.

l\

VERONIKA. Veronika, ha képed álmaimban

Föltnt a tépett mirtusok között

Ugy

láttalak az

keresztje mellett.

Akinek arca vértl gyöngyözött. Ott állottál és reszket kezekkel Törléd le izzadt, forró homlokát S mentél utána tovább .

.

Nehéz az ut s oh jaj, a vég közéig már R nép morogta „Oda van, halott !" Jl vég közéig, a könnyez tanítványt S a megtört asszonyt te vigasztalod R vég közéig, virág közt vagy kereszten Rz elmúlás, hajh, mindig nyugtot ád S mentél utána tovább

,

,

:

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Körülfogott a város száz leánya

És megcsodálta titkolt bánatod. És szállt a szó, vénasszonyok beszéde „R vlegényed ugyan várhatod Szegény leány, szegény sziv mit akarhat? :

Uj életet, föltámadást, csodát!?"

S mentél utána tovább

.

.

.

És

szólt

a város anngi délceg

^Veronika, óh Itt

R R

forr a vér,

jöjj,

óh

jöjj

lüktet

itt

szerelem ?

.

.

.

Egy

édes,

élet,

!"

szzi álom,

tudod, hogy oz övé fog át

S mentél utána tovább

Én Én

még az

szerelem a legszentebb ige

Ha ugg

ifja:

ide

láttalak.

Óh

.

.

.

.

.

milyen lélek volt az!

érezem, mit szived erezett

.

.

.

Veronika, hadd csókolom rajongva

Te tövisektl vérez kezed Jl

lány te voltál s te maradsz örökké,

Ki letörölted forró homlokát,

S mentél utána tovább

.

.

.

.

CSflBITflS.

Emlékezel mosolygó rózsaszál, Emlékezel ?

Ha

jártunk együtt, hangos lett a táj, madár szólt az erd rejtekén És búgva mondta: „Légy, óh légy enyém !•. jRl madár szólt s mi hiába kerestük, R hang zött s nyomát se leltük estig, Oh az a hang ... Te lángragyúlt szemekké Mondtad, hogy várod, mig elj a reggel, Mert érzed, érzed, hogy meg kell találnod S mentünk: kutatni a titkos álmot.

R

!

.

Emlékezel mosolygó rózsaszál, Emlékezel ? Körülfogott a szín, az illatár És mintha szállna feléd és felém És mintha súgná: „Légy, óh légy enyém! És mintha csókra, ölelésre várna : Hókebelét a liliom kitárta . Minden fehér volt, minden tiszta, szzi, S mi éreztük, mint löki, hajtja, zi Egy érzelem, mely üdvöt adva büntet, R mi vergd, szegény szivünket. .

.

.

.

.

.

Emlékezel mosolygó rózszaszál, Emlékezel ? Egyszerre csönd lett, nem szólt a madár S mlg a karom karodba fztem én, S epedve mondtam „Légy, óh légy enyém S elédborultam átfonva a térded Ibolyák, szegfk, mind aludni tértek R liliom is harmat között fürödve Nagy szégyenlsen húzta kelyhit össze . . S mig mi merengtünk a bús változáson Leszállott a nappal, hogy ne lásson . . .

—

:

—

!

.

JEGYZETEK NOVEMBER ELSEJÉN. Ilyenkor sszel hulló levelén. Fonnyadt virágon egy-egy könnyet ejtünk. Oly jól esik, ha fáradt, gyönge lelkünk :

H

társra

lel

a hulló levelén.

Ábránd, minek? R nyár, az élet eltnt, Oda a tz, a vágyó szerelem Járunk az éjbe némán . .

Rz szi Ez nem Ez búra

Rz szi

éj

:

.

thémám. minden éjszaka,

talán ez lesz a

olyan, mint

ócska dalra sarkal, az elmúlás maga.

késztet, éj

Járunk az éjbe halkal

.

.

.

Csend mindenütt, csak messze, valahol Egy vén kuvasz csahol. R régi hang, mely el sosem marad;

R

régi vers, a régi versalak:

„Fülmile

Vagy

nem

szól,

csöndes a

„Gyászban az égbolt,

Vagy

táj".

:

sir

a madár".

:

„Csillagos

éjjel,

néma

vidék".

—

S csak a nagy isten tudja, mi még S a vén kuvasz, mely el sosem marad

10

Járunk az éjben szi fák alatt. Pár fényes ablak, vetkz alak, Pár hókebel, pár hívó, édes ágy

Pár röpke vágy . S mi ostobán Futunk egy ábrándkép után .

.

Forró karokból hideg éjszakába, Hiába .

Még

áll

.

.

az

élet,

vér pezseg

.

.

.

Egy-egy lépés egy csókkal kevesebb. Egy-egy lépés és itt az sz legott, Egy-egy lépés s hajh már a toll se fog, Hajh már a toll se fog S mi dalra készti csak a csonka pálya. Pár ócska rím november bús haváról, Pár kis levél a lombjavesztett ágról, Pár gyönge glossza halottak napjára ,

.

.

:

,

.

minek ez, minek ? de éljenek? S holnap? Fátyla foszlik, Ma álom Ma még gyönyör Holnap? Eloszlik. Ma öntudat és gyáva holnap. születnek s összeomolnak. El árva éjek. Ma: csókok üztán Csupa apró halál az élet. Pár gyönge glossza

Hogy

:

pillanatra bár, .

.

.

k

.

.

.

11

SZERELMEK R HÓBAN. Kinn télid. Pelyhezve, nesztelen Szállong a hó az éjszakában. Elszórva, egy-egy ablakon Pár fénysugár az éjbe száll ki férfiajk a ni kebelen Csókdosva, égve, lágyan Siklik tovább a végtelen havon Mi z, mi hajt, mi ördög jár velem, Mi vágy ragad, mi húz, mi von. Hogy kinn a téli éjszakában Szeretnék járni nesztelen. Szeretnék járni nesztelen? .

S mint

.

.

fl

puszta fák közt lábak

.

.

.

friss

nyoma.

Elnézem csüggeteg

Ez

itt

a lányé lehetett,

Jlmott a másik

.

.

.

édes istenem,

Csók istene mutasd a véget. Mutasd a célt nekem Hova visz ez a ketts nyom, hova

?

Mutasd a célt, a véget . Mikorra már a két ut egyre téved, S mig szív szivén, Ajk ajkon megpihen Pihegve szól ez „Ügy szeretlek», .

.

:

Didergve szól az: „Drága kebled Megvéd a tél fagyában" . S mig összetapadnak: a hópihe hull .

És befödi ket lágyan.

.

12

És állnak ketten hallgatagul.

S a

fej

s

a hát fehér lesz

És hó födi a kart, a vállat . S míg összetapadnak: a hópihe hull, S csak elülre, elülre szivük közeléhez. Csak oda nem fér, oda nem találhat .

.

:

.

Lányok, fiúk vigyázzatok. Vigyázzatok a hóra, Csóknak, gyönyörnek, drága

Ó

bnnek

az elárulója.

Árulója drága

Drága

bnök

bnnek

.

.

.

tovatnnek.

Tovatnnek, mint a vágyak. Test kifárad, lélek bágyad.

Oda minden Fehér pihék földre érnek. Némelyik pár percet ér meg. Percet

él

meg

és legottan

Ensulyától összeroppan,

Oda minden Hkad köztük

el

nem olvadó

is,

Mindhiába Osszesöprik, behányják a csatornába.

Vágy is, hó is Pár órát ha megmarad: Hiába a cél, a hit, az akarat, Decemberi éjszakán Rátapos egy szívtelen leány,

.

13

R DELTÜNilL Tenger, tiéd vagyok.

Habod

táncoljon hát a napsugárral! Szivárványszínben játszó gyöngyszemed Hadd kápráztasson millió szemet .

.

.

.

.

Ujjongj, kacagj, szeress Ölelje hullám hullámod magához Vagy tombolj inkább oly förtelmes Hogy millió sivító hang megátkoz, Hogy millió szív pulyán megremeg. .

Hívsz, csábítsz, elragadsz

.

.

árral,

.

Csak sejteném, mi vonz, mi z, mi kérlel, Mi hajt vakon, mi ránt, mi húz feléd ? Csak sejteném a síromat elébb . Mi hív? H végtelen ? Jl sík ? H mély ? kavargó tengerörvény Szent homlokoddal, szíved lángtüzével Láncolsz magadhoz, vonszolsz összetörvén. Szívod velm, szítod szivem hevét ? .

.

.

.

.

?

14

R

delta

siess

itt,

.

.

.

Csak sejteném, hol kell hajóra kelnem! Megyek, megyek már, ó de mért, de mért? Káprázatos, tündökl szellemért

Vagy

ajkért,

mely pokol?

.

.

.

Hideg, bénító, bölcs agyad varázsa,

Vagy buja tested esdi a szerelmem ? Én nem tudom ... de valami elásva, Valami, fl

benn, érzem,

itt

meg nem

ért.

tenger: egy. Eredj.

Valami sír, valami visszavár még . Csak szeld hajóm a zöld hullámokat, Jöjj Óceán, ki boldogságot ad Valami sír ... s megáll. Ó lány vagyok fagyos szemed bolondja. .

.

I

:

Ó

lány

:

vagyok hótested

R

mellett árnyék.

tenger egy. Vásznad a szél kibontja Eredj s ne bánd, ha lelked fennakad. .

!

.

.

.

.

.

15

HMIBÓL R

SOHilJ TAAIHD

Szivemnek si erdejét

Magas

kerítés védte eddig.

Lerontom.

Ó

liiszem,

hiszem:

még tán kiváncsi szem, Lesn, vajh mit lát bent elébb Jlkad

Közönségest vagy

.

.

:

földfelettit?

.

Hát nem. Szines, tüzes reményt Kíváncsiság sose is élessz. Benézni, ó minek ? Ne tedd. üres, üres a rengeteg. Falát ledöntém az imént.

S bent? Minden ember

Ó

volt,

ó

volt,

szíve véres.

hogy egykoron

Zúgó viharszél járta által S rátámadt szörny tengerár, Hogy azt hivém most most De ma? Kitisztult ég s orom. !

:

megáll.

S én lenn a völgyben szürke bárddal.

Egy szürke bárd. Sok barna fa. Sok sárga lomb. És sok, sok emlék. Pirosló lánggal ó regélj

Pattogva fám, ha

j

a

tél,

Ha j a tél ezüst hava S én ázva-fázva elpihennék. :

16

Most csönd. S szivemnek erdején Hány számüzöltem, hány halottami Kigyóraj, tigrishad helyett Kiholt vadon, mi rámmered.

S ezer vad

indulat helyén

Csitt, csitt!

Egy

S

szív ver elhagyottan.

tanul. Tanulja gyászdalát

Csak ránca már, mi kínja hajdan.

Jövt

sirat és

múltot ás.

Zenét hozzá vad tombolás Emlékké foszló jajjá ád

Egy tompa,

elfúló sóhajban.

R múlt sóhaja ... Ó de nem. Tndni mért letnt világon ? Gylölni mért

R

? Szerettelek.

szél sóhajtott.

Ég vded.

Ó, hogy az én bus szellemem, Szelid, jó

szellemem megáldjon

!

^.

17

R FELE ÜT Ilyen lesz még a föld is, ég Ha majd találkozom veled

Se

dél, se

is,

alkony. Nyári reggel,

Rz égen szürke

fellegekkel

Mint most, hogy

elvesztettelek.

Ez nem a dél tüzes világa Ez nem a nap, amely letnt. Szemünk eltt a tegnap árnya. 1

Hátunk megett

S elmúlt: a

a

holnap álma,

fele életünk.

Most itt a másik. Nyári reggel. S a homlokunkon hány red I

R

lábunk reszket, fejünk szédül, Rz úttól-e, az öregségtül ?

Úgy

tikkaszt, fojt a

leveg

.

.

.

Egy-egy pipacs

fakult virága Oly lankadón kér, hogy letépd, S mig kék-eres kezed felettük

Vajh lesz ernk, hogy elfeledjük

R Modem

múlt komor kísértetet?

Könyvtár

107.

18

Megyünk csak lejjebb, egyre lejjebb, Egymásba fonva karjaink Vajh lesz ernk a mának élni? Vajh lesz-e még idnk elérni .

H

völgyet,

.

melynek lombja int?

Megyünk csak

R

.

lejjebb,

egyre lejjebb,

most fon át. S mig könnyeink a földre hullnak, Porköntösükben úgy gurulnak Utánunk, gyöngyökként, tovább kétely árnya

.

.

.

19

bíibavAsAr Vannak közöttük szkék, feketék Emennek itt a szeme kék,

R

másiké setét, Miként az éjjel.

R

hajuk barna, a hajuk arany.

S mindnek mosolygó arca van. Mosolygó, gondtalan, Viruló, rózsás.

R

hajuk arany, a hajuk selyem

S

szólnak, ha nyitjukat lelem.

.

.

.

Imigyen »Sze-re-lem. Te csú-nya bá-csi!« :

Babák Szendén tekintenek reám. Törékenyek, mint porcelán, üdék, mint szzleány, .

S

.

.

ah, oly fehérek!

Szavuk csilingel, érezem. mosolyognak édesen Ez arc, ez ajk, e szem S belül? Fürészpor.

Versek Kivül

.

.

.

:

—

20

KERESZTJEINK Ha rámnéz Félek

:

a halál,

szemem

belévakul.

Neked az

öt seb párolgó vére

Holnapra

elfakul.

Téged melenget, mi engem éget

Bámulom

R

földi

nyitott, tátott

.

.

.

szemekkel

mindenséget.

Ha rádnéz

a halál

Lehunyod halkan a szemed.

Engem

az öt seb párolgó vére

Követ és eltemet. Piros hulláma utánam nyargal Téged csak husit, mitl én fázom Csukott, vonagló ajkkal. .

.

.

Táncolva lépegetsz. Taposva, lomhán baktatok. Szörny kereszt-súly nyomja a vállam, Jaj, összeroskadok Neked mosolyod, mi nekem ráncom !

.

Te elbirod az Isten keresztjét Egy kis arany nyakláncon.

.

21

MINDVÉGIG EGY HÚRON Mindvégig egy húron. Súlyos keresztet hord a vállam.

Szomorúbb ember van-e nálam? Mindvégig egy húron. Járom a csöndes Golgotát. És nem tudom, hogy' birom ezt tovább.

Mindvégig egy húron. Mágnesbl van az én keresztem. Tovább húz térden, ha elestem. Mindvégig egy húron. Vagy él fából van talán S nem korhad el bus életem során. Mindvégig egy húron. jött egy síró lány megettem

S hogy

Én

a keresztet elvetettem.

Mindvégig egy húron. Tövis helyett, kereszt helyett hajtsd vállamra koszorús fejed.

Te

Mindvégig egy húron. Bár a keresztet elvetettem. Ujat, picinyt a te nyakadra vettem. Mindvégig egy húron.

S bár mennybe

Én

azt a

visz a szerelem

hangot mégis kiverem

!

:

22

HOMO

SAPIENS

Ha orrom volna tán, mint a kutyának így meg nem ösmerem saját hazámat.

Ha

fülem volna, finom, mint a nyúlnak,

Titk'JS szidások

S ha

mikor rám zúdulnak.

volna, mint a sasnak, sas-szemem;

Mit látok így

s

mennyit

kell

sejtenem!

S mit ér, ha rózsáid szagolhatod S nem érzcsz annál szzebb illatot.

S mit ér, ha szell körülcirogat S nem hallasz annál halkabb hangokat. S magasból, messzirl

Ha nem

is

élesen,

látom, mit ér az életem.

Semmi. így átéltem tenger keservet tudok lenni, mint a kivert S csak

eb.

Semmi. így vágytam olthatatlanul S csak gyáva voltam, gyáva, mint a

nyúl.

h

Napról álmodtam bús vakságra keltem. S csak saskarmokkal mardosom a lelkem. :

23

TIKKASZTÓ, FOJTÓ

.

.

.

Tikkasztó, fojtó éjszakában

R

hold ezüstjét hinti szét.

Hát élni jó? Hát élni szép? Olyan nagyon nehéz a lábam.

Nem

táncol immár, csak tapos . Olyan nyílt, egyszer az élet. Nincs benne semmi, semmi mélyebb. Csak a halál titokzatos. .

S a holnap lopva

itt

Szin ébred, szürkül,

Megy

terem

n

.

.

.

.

a kétség.

a sötét, jön a Sötétség,

Élet jön

:

csupa sejtelem.

Hold halaványul, hsszel Hajnalba hajlik Csak szelíden. Csak halkal érintsd gyönge szívem Halál kemény vagy s egyszer. .

!

.

.

24

MEGTÉRÉS Élet,

ne mondd, hogy már nem ismersz,

Hogy

el

Egész,

vagyok

fiatal,

Hozom

feledve.

szz

szerelmemet

vissza öledbe.

Hadd legyek most már vénig a Hadd haljak vpled gyönyörn. Lásd, porba hullatom, amit

Amig

vele eltem,

Lásd, emlékét Jól

is

tied.

adott,

karikagyrm. porba temetem.

eltaposom, mély sirba ásom.

Fogadj hát vissza és bocsásd meg nékem halállal volt csúf kacérkodásom.

R

25

R GYERMEKISTEN ,Hngád emljén apró emberem Te vagy az ártatlan fehérség. Te vagy a szinek mindensége. Kik téged értenek,

Hogy az

ott

tartanak már,

istent is értsék

1"

élet harmatos teje. Csak ezt tudom. Hát szívd kis állat. Ha van igaz, örök tulajdon Ez a tiéd. És nincs, aki mohóbban, Szebben szürcsölje nálad.

Tied az

:

„R bölcseség te vagy s te vagy a Te vagy a szent tökéletesség

báj.

Ha valahol istent keresriek, Ne fenn az égben, tarka messzeségben, Itt

lenn,

bennea keressék."

Én keresem.

Karmolj, harapj, szakíts,

Mutasd magad szent farkasember. Én látlak már. flnyád emlién Egy tejcsöpp mellett egy vércsöpp Sikoltó sejtelemmel

.

.

.

piroslik

26

R TULSÖ SZOBÁBAN Aludj fiam. Kis ágyad mdll Most föl kell állnom. Most jön az én másik, az én nyomorult álmom.

A

te

pihegésed

fölváltja

S milyen más zene! Dicsség álma vár Jön már felém,

s

Jön már: a hiúság

istene.

Aludj

Egyedül

fiam.

egy másik

réztányér-csöngés

közt

hagylak

Most az anyáddal. Most kelek birokra egy bnös, régi vágygyal. Van már puha fészkem, s hirkolduló lantom Mégis fölveszem?! Dicsség álma vár a túlsó szobában: Ajtót

És

nyitok.

aztán behúzom csöndesen.

fiam. A boldogságom -^ Gügyögsz? hiába! Most bele kell kiáltnom a siket

Aludj

—

Piacra mindennel,

Vív ni

rongy

legszentebb

csatát.

Dicsség álma vár: ébren Aludj

fiam!

Most

csal

világba.

titkommal

kell

meg elször az

maradnom.

apád.

27

R HÁROM KERESZTFA »Nem

én!

Közös

erdbl

—

»Fitymál

Pedig ha

a

»A

S

csak

te

a

mondd. Ne

így

lelkem!

viseltem!*

kit

mindig

állok

gg

Csupa

é n

testvér.

rangon

—

drága!

sejtené:

^Viseltünk,

Egy

se fogom abbahagyni. vágtak volna vagy mi!«

Azért

feledd,

teveled.*

Urad se volt kisebb, az ám! mi szeretjük egymást igazán!*

»S kivágtak: véle! Pedig mennyi hajtás még mibennünk, emlékszel-e pajtás?*

Élt

—

»S benne élet de milyen kevés! Csak ugy lézengett már a csenevész.*

»S most vélünk Tán mintha nem

—

»Hallgat.

Nem'

az, ki

vn szól.

Mert több vénasszony »Hallgat.

Nem

szól.

S

nem

társalog!

éppenugy

halott!*

Lenézi a beszédem? az tövében?!*

sírt

azért

nem

nyílik

Meit lány karok kúsztak ölelve rajta?*

—

»Mit bánom én, hízelgn ki fon átl simogatták? Nem látom nyomát!*

Hogy

»Fellcm

Es

is

akárki sírhatott:

lemossa a könny harmatot.*

ajka;

28

Otromba

R

két

hogy se vége-hossza,

szóval,

társát

keresztfa

tovább

Gyötrik

S kapnak

és

tovább,

Gyötrik

várják

cserébe

titkos

uj

kínozza.

igy

a

hatást.

hallgatást.

keresve.

szitkokat

És a középs csendes, mint az Gyötrik tovább! de véle egy se

És a középs

hallgat,

mint a

estve.

bír.

sír.

Hát meg

nem indul semmilyen beszéden?! S a hold kibúvik lopva most az égen.

j

meg? felel? R szava sose árnyéka mind a két szélsnek.

Hát nem

S

megn

Hát

nincs

Van más Karjuk

Megütik

füle? Beszéd is

nem

sérti

még! Rz árnyék n.

kinyújtják jobbról.

és

vérig? Elérik.

magukfelcdten

Balról.

Mind

a

ketten.

29

R Rz elst

R És

látták

R R

hatodikat

másodikat

a

látták,

harmadikat,

HATODIK SEB

negyediket,

mind az

nem

öt

látták,

sebét. senki.

látta

hatodik mind közt

látták,

ötödiket

a

legtöbbet

jelenti.

Rz els begyógyult, második begyógyult,

R R öt

harmadik, a negyedik, az ötödik begyógyult. hatodik még nyílt ma is. sebe

lett

öt

keskeny

forradás.

És marad a hatodik az örök,

a

Rz Rz

besirjuk,

ötért

ötöt

jajgatunk,

mutatjuk,

csodás.

az ötöt megáldjuk. csókoljuk,

Megválthatatlan az az egy. Istenség volt az ötnek az ára... R hatodik titkát rábízta Veronára.

megváltjuk.

30

KÉT összeszorított FOGSOxROD Szeretném,

ha nekem

Ajakadnak

azt

a

is

drága,

adnád egyszer lágy,

Gyermeteg, biggyedt vonalát, Hmelylyel a kisfiámat csókolod. Szeretném,

ha

nekem

is

jutna egyszer.

Mikor kínozni vágyó vágyakkal verekszel. Szorításaidból egy olyan lendület, flmelylyel

iímelylyel

a kisfiámat öleled, a kisfiámat karolod,

S amelyet továbbfolytat az ajakad mögött

—

Két összeszorított fogsorod két boldog szemed, amibe könny szökött.

És S

ha arcomba szállna egy olyan lehellet, Lélekzetednek egy olyan hulláma, flmelylyel duzzadóra akkor szivod a melled, Mieltt belefogsz egy gügyög, bolondos, szeretném

iíjakad

ilyenkor,

közül

Kisfiamaltató,

szentszavu

dalba

.

.

S amelytl úgy maradnék az öledben

alva, halva.

31

ETETÖflJKU ÉDES

MADARAM

Ajkamon szóba szökken a gondolat, Mi ott motoszkál szke fejedben. S a legpompásabb nekem az a falat,

Amibl elbb 0,

verset

irni

te is

vettél.

csak akkor van igazi kedvem,

Ha szó-szemeket hozzá

te

csipegettél

Etetajkú édes madaram.

Ha szádhoz emeled borospoharam pár csöppje ott gyöngyözik ajkadon: mennyivel szivesebben, Mámorosabban csúsztatom,

S

cigarettem te gyújtod meg a szippantva belle nyújtod át: De olyan büszkén, de olyan bodrozva

S ha S

Hogy

soha

még

füstkarikát

szivem tovább,

szebbet,

Kerekebbet.

S estenden nyoszolyádra omoltan. Alvókabátkád fodrát ha halkan a

Eraeli-ejti

Egyetlen mily

Fuvom

mell:

sóhajodra a

ggös, cl.

mily

gyertyát

feszül,

mily

teli-tág

tüdvel I

32

NEM LEHET MAR

IGY

SEM

Húzd

el a függönyt az ablakunkon édes. szobánk hadd legyen vágykelt, sötétes. De ne ily hirtelen és ne igy egészen... Engedd be a napot egy vékonyka résen. Ottkünn tüzes dél van, ittbenn legyen alkony, flmitöl harmatos, amitl árnyékolt Lesz a szó az ajkon S búcsúzó nap hint rá hintázgatva fényt... Amitl pókmüljárd dús hálójaként Omlik ránk az égbolt.

Kis

jí '

jí

Tzd

rám a szemedet. Ö de ne ily nyíltan, Szirombontó láztól lelkedig kinyíltan.

Ne ily semmitmondó sokatkérdezéssel, Hogy azután lopva, szemlesütve nézz

cl.

nézz rám, de hosszan Ne trd, hogy a lelked: vén, kszív kalmár Zsugorin kifosszam. Színarany szót adj, min nincs többé salak. Szemeddel mondj olyat, hogy akarjalak, De nem, hogy: akarnál. Félig

hunyt szemekkel

.

.

így

.

S nyújtsd a kezed, ó de ne Nyújtsd

virágsziromként,

ily

vércsemódra.

lankadtan,

halódva.

láthatatlan, másik reszketn ha fázik, Tüzes homlokomra odavonva lassan Hadd, hogy melegítsem, hadd, hogy csendesítsem, Hadd, hogy megnyugtassam. a kezed! Így... de nem, vedd vissza, kapd cl

mintha

Csúsztasd

felém,

Kéz

elre...

Nem Nem

tolná

lehet:

lehet

a

már

s

testünk

már

igy sem.

érintkezett...

—

';.

i '|

> ,j

33

TÜRELEM, TÜRELEM Meleg

szürke,

reggel,

bágyadt.

Semmi vágyad, húz az ágyad. Unalom, unalom. Hol lehetsz most angyalom? szívnek semmi szomja. Vánkosomra nyomja, fonja Szörny pók testemet. Szájnak,

Köti,

szövi,

betemet.

—

S messze-messze

csudafény ez! Látok kényes, nagykötényes, Villogó

valakit

S hóköténye

S

elvakit.

közel-imhol

Száll

(túl

sohajtón

—

egy ajtón) s

Ott

sürögsz

harcra

te

szakajtón

hol

Dagad már friss kenyér Tág tekintet tetten ér.

— készen,

vágyva nézem Két kemény könyököd

Liszt a kézen...

szivén

Jajjajjaj,

Gödrös

Ég

kezek,

—

lökött.

kicsi

lágyak...

az ágyad? Forr a vágyad?

Türelem,

türelem

Lágy kenyérke, Modern Könyvtár

107.

szereiemi

34

CSRLAD Mély

Már

S mellettem

éj.

alusztok ketten

Fiacskám

hitvesem.

s

S én hívom az Újrázom

a

Család:

gépmódra csöndesen

család.

szót:

mily

i

álmot;

ha

hangzik,

furán

sokszor

ismétlem.

Értelme

Mint

távoztán mily idegen. hold halaványul hajnal-egen.

Mily

öblös

szó ez

család.

így:

Szív -tátva nézem.

Most

játszom

Család,

család

S talpra Ha csal

a

szóval,

—

fölvetem:

örökké.

esik

ád is. Együtt: csak család, És sokat ád nekem. Mély éj. S vakon is,

Megsimogatom

R

mint

szót,

S egy Csipö

titkos

reggelre

virágot.

talán

csalán

fújom majd ujjaimon. Mindegy Család. Szemhéjam már ereszkedik egyre alább. Csal-é? Lehet. De ma még oly édes e csalás. Csal ? Hadd cs-cs cs-cs Csal-csai

Sebeit

!

!

Ravaszka, Kis

selymes,

. .

.

drága,

.

lágy,

macska-szóm: csókolj meg.

,

.

.

.

35

THEA Vettem a kalapom. Szabad? rendes puha délutáni csók. S már az ajtóban álltam, hogy visszakérd szavad.

A

S

a

fejed

Egyenest

félretolva

neki

>s

a fiacskánkra nézve,

szólva.

még aludta rendes kis délutáni álmát, Kérded: »S ha neki... testvérkéje lesz?« Egy mozdulat, szégyenls, gyors, szeles. S vártad, hogy most mi gyön.

Ki

S S

én álltam.

rohantam egymásután át sok semmi-ügyön. Most hahotáz az egyik, másik pityereg. S én mit csináljak köztük, nagy gyerek? Most pipihust, tejccskét kináló kezem Eltolja ez; ételben, italban ö mást kivan. S ó hol van, ó hova lesz az én sok ggös Képzeletben

elveití

ó az én hibám, az én hibám. Most dúdolom a csicsijját, a rendes délutánit, S nem alszik el, mint bátyja szokott, Neki móka, mese, mi kell. Két zordon zsarnokom velem ugyan elbánik. S gylnek, gylnek egymásra aprócska, pehely Erélytelenség

Hogy agyonnyomjon a Végeredmény; jMi lesz bellem kettejük kénye-kedvén!?

még más volt, ugy-c asszony. nem tudom: örülök vagy haragszom. kár, hogy szemben nem látom a tükörbül,

Egy,., ez az egy íÉn Il/U

í-r-

:

izám mosolygósra, pityergsre görbül?

i

Okok,

36

Egy: ezt az egyet nem is érezk tán, Mint aiiogy nem érezzük egésséges szivünk Csak épp nem tudnánk élni nélküle. S most: érzed-e már, mennyire apa lettem? Most egy uj idegen emberke szityeredik közibünk. .

,

.

Most

ketten

S a S jó, S jó, S jó, S jó, Mert

kalapom, ó

lesznek,

ketten,

ketten!

igen, a kalapom még kezembe volt. hogy a kis fiunk álmából ébredezett. hogy te a számra tetted a kezed. hogy az arcodra egy csittító mosoly szökött. hogy éppen egy karosszék állt a hátam mögött.

igy

egyszerre,

Beleültem,

beleestem,

És

nem

Ülj

hozzám

is

könnyen. belesüppedtem az életbe

ütöttem ide

—

meg magamat.

hát

ölembe kicsim, de vigyázva. Ma a rendes délutáni theaházba fllig megyek el már. Csak várjanak. Beszélgessünk hát h, szorgalmas madaram. Igen-igen, hisz tudom, hogy a te theád, flz

a

te

theád

Mennyivel

jobb.

Mily

zamatos.

Mily

tiszta,

Hrany!

37

HIMNUSZ R MEDDSÉGHEZ Most

alszik két fiacskánk.

Lábujjtieggen

S kinn

jerünk

játsszuk

el,

ki

most

mit életünkbl

elmulasztánk Pár mozdulat, vonaglás. Mikbl csak egy van a világon Elvcszténk,

Hajtsd a

fejed

meg, ahogyan

.

.

lecsügged

Rz es-, jégverte virágfej. Nyakadnak azt a lemondó, csüggedt ívét akarom látni, miben Kirajzolódjék,

asszony,

Bús-néma beösmerése R te szent meddségednek! Ügy hajtsd a fejed meg. Ejtsd kezeid az öledbe: két puszta, virágtalan Szélben letörött ág.

Mit vékony héj köt már csak a törzshöz. Két lekonyult kar, üres kar, nincs, sohasem lesz, akit ringasson! Jaj,

Ügy

ejtsd

kezeid az öledbe, asszony.

S én, én hadd markolom meg, Hadd rázom, rázom a tested, Mint egy szál gyönge virágot. Hogy szirma mind leválik, S úgy marad itt a kezemben Magvakihulltan,

Meddn

—

meztelenül.

mind a

halálig.

vagyunk önmagunk vége, ivadéktalan én vagyok az isten, akinek fiút nem Jöjj, én vagyok az élet és te vagy a halál, Kikbl ki nem csírázik uj élet soha már,

Mi

jöjj,

Uj

élet ...

S most Velem

s uj

jöjj,

fel

rohanj, riadj

álmaidból,

Szakítsd velem

S

halál.

fel

az

ajtót,

eszels-boldog kacagással Ess térdre velem odabenn. Agya eltt a mi Almaikból felriasztott Két nyafogó iricsikénknek.

örök adtál.

sök.

39

BLÉRIOT, WRIGHT, LATH/IM Ó,

hogy

R

mozdulatból,

szégyellem

magam: im

itt

valaki

.

.

.

még

dalt farag

szádhoz emeled a poharad.,

melylycl

S ottkünn az Ember Fia már Szállva

akár a madár.

jár,

hogy irigylem az uj hajósokat: szive mélyén egy titkos vágyat mindenki nem, éppen az fia, éppen Hogy, ha már

Ó,

Hisz

tartogat.

Rz én fiam lesz, ki berreg gépen, Ersebb szárnyakon, mint a lélek szárnya, elsként az ég felé szállva. S most... megelzik mások, mások, mások.

Ül

Mindegy! Büszke vagyok

tröm

s

a

mosolygásod: az Ember,

vagyok Blériot, Wright, Latham, Én vagyok a röpül ember! Én,

én

—

Most tele vagyok kegyetlen szerelemmel, Most ébrednek bennem uj nagy áriák. Bort,

Töltsd

bort,

ami kábulatba

meg asszony

a

ringat.

poharainkat

S reszkessen kezed, mig a szádhoz emeled: Hogy a nyakadról leszakítom a Máriád, Hogy az Isten készül koccintani veled! föl B fejeddel. Lelkem viharát ne lohaszd, ne vedd

Föl,

S ne hajladozzon a Mint

szélben a

gyönge

el.

lelked.

csüggedt

rózsaszál.

gyöngye szivemnek, Szállj, szállj a fenékrl, a magasba Nézd a poharam: csordultig a vére 0,

Szállj,

te

szállj,

.

.

.

föl

a

szív

színére!

emelkedj, szállj.

—

40

REPÜL RAVATAL Furcsa madár:

testéhez

Most arra gondolok, Ha teste halott vn...

nincs s

odanve

a

szárnya.

szállna.

ritkul a lég mindjobban S belévUlant valami igen apró földi dolog (Teszem, hogy kedvese karja most más legényt fog Í4t) S ott erre annak rendjén a szíve utolsót dobban S mellére esik feje szépen, halovány-élettelcnül. repül S most

így.

Szállt

.

.

igen

magason, hol

.

Döglötten odább.

semerre határ,

Fölötte

Alatta

thalatta,

Embere

alatta

vad

ár.

—

de él a Csavar Emberi ész és emberi kéz alkotta hatalmas, szent diádat: Isteni

Repül

holt,

gép!

Szörny madár!

ravatal 1

41

VERS MOHAMED LANYAROU

ö Mohamed Orcádról

lánya

sr

ne lebbentsd még.

fel

fátyolod

S ne kérdezd, hogy tetszel-e; lásd, hazudnék, Ha orcádról adnám csak a választ. Lábadról papucsod hadd fúvóra elbb le Mint

drága

Hadd

fejtem

cigarettrl

elbb

a

hamut.

a bokád Mint héjából a gyönge faágat. Derekad bugyogódból hadd bontom elbb Mint zöld burkából a tejes diót. Válladról inged hadd csókolom elbb le Mint küls szirmát a kinyílt rózsának Mohamed lánya fel ne lebbentsd

harisnyádból

ki

.

Orcádról

sr

ki

.

még

fátyolod

S ne kérdezd, hogy tetszel-e; lásd, hazudnék, Ha orcádról adnám csak a választ. hadd elbb, hadd elbb az illatot beszívnom, Mit

a te rózsatested áraszt.

fel

ne lebbentsd

a fátyolod

még

S ne kérdezd még, hogy szép vagy-e nékem. Várj.

Mind,

R

Elbb ami

fátyolod

meztelen

R

fátyolod

letépem tested

várj

csak,

Várj,

várj

csak,

le

a

a

aztán.

csípk, ó keblek! Rz orcád csak aztán. hátad is elmulasztám.

még.

mig

S most már

Most vesd

Rz orcád csak

ó

térdek,

hadd

Várj,

így.

rejti.

hadd még.

...

eltollak

így

fátylad

s

megperditlek.

most már szabad.

magad!

42

R

fátylad

Majd

azt

magad. Vagy várj is

én,

azt

is

így körülcsavarhatnám, a nyakadon Kötélként

És leshetnem,

én körül .

Ó

akkor

Hogy

csak

még

azt

se.

ha elbb a nyakadon, szorosabbra

viruló

halkulva,

ha

csak, .

mind

leshetnem

Mig halványan, és

.

Ö,

testedet,

halálszínre

sóhajtanám

válik

—

néked,

tetszel, hogy szép vagy, hogy vágylak, ha csak akkor venném le a fátylad, Hogy betakarjam véle a testedet állig.

és

43

Ú MUTASD MAGAD

Még

köhögsz.

Még

beteg vagy.

Még nem

Hogy tengervíz öleljen. Még nem Hogy így feküdj, nyitott ablaknál: Megfázhatnál. Lecsúszhatnék takaród, ha elfog Pedig az éjek oly perzselök. S úgy vár már a tenger.

nem

És

jer

Ó

hát

buján

rajta

rád

Ó

hát mutasd

villanó

Már

aludni

Ö mutasd

neki

fénycsíkok.

küldte

a

magad.

magad!

neki

Paskolná

hátad,

ülné

a

a

legyezné

nászát

már

nyakad, kebeled, teveled.

mutasd neki magad. ne

hisz zárt az ablak. ablakon át Tíird el legalább, ha megmutatlak. Nézd ezt a pompás rohamát, Téged fogad: jer

Így

ide,

messzirl,

félj,

az

mutasd neki magad!

magad!

az ablak eltt. fürge gyíkok

vár.

Hogy csiklandozná már Hogy

ki,

Mint

tengert.

tengert.

S

hajad

a

éjszakai

Bujdosnak a

legalább mutasd neki

s

bontsd

itt

Nézd az Nézd

szender.

szabad.

ide

jer,

a

szabad,

szabad,

halakat

44

Ügy

várja

Kinyújtja

már, karját,

hogy készíti

Sóváran raegfogy, Súg-búg tikkasztó

vele

légy.

ölét,

gggel megdagad, titkokat.

—

Liheg s kínlódik s elakad mutasd neki magad! Ö szánd meg, szánd, szíveddel t, Ö vesd le ruháid s meztelen testtel Állj meg az ablak eltt Nézd, beleszakad még, belebolondul.

—

Még

belevesz,

megvesz

Ha nem mutatod

neki

a

fájdalomtul!

magad

.

.

45

SZEMÉREM-SZERETÖM Fekete titok

tikkasztó

éjén

Ülök ágyad szélén Nyakig betakait szeretm, szemérem, Most, érzem, föllázad szolga-vérem:

Most nem tart vissza szavad, Most szabad lehetek végre, szabad. Alszol.

Reggelre kelve

S nem Elárvult,

friss

csókot adnál

már magadnál

lelsz

szegény

szemérem.

szeretm,

Most mind, amit adtam, visszakérem. Reggelre kelve légy csak ers: Ujjal

mutat rád minden ismers.

Most minden

titkunk

papíron

fehér

Kiírom, kisírom.

Most

válni

fogunk.

Kitárva

az

ablak.

Világ csúfjára most megtagadlak:

míg egy se marad. mind-mind, titok-madarak.

Repüljetek, Kifelé,

... S hajnali napfény És minden hiába.

Hajnali napfény

—

s

fut

a

szobába

takaród lecsúszott.

Szememmel vánkosaidra kúszok S szomjas, parazsas tekintetem Hamvas húsodba belétemetem.

46

Hajnali

hs

És minden

szél fut

a szobába

hiába.

Bodrozza kabátkád, míg ki-kibomlott,

Lágy

S

ah,

a homlok, a csipke-ing

hajjal takaródzik

Sodródik térdig hajnali

hs

szél

Minden

hiába,

Vagyok

újra gyáva.

—

hségre

int.

minden hiába:

Bús, gyáva rabod, szeretöm, szemérem S maradunk újra közös kenyéren. Fussak? Ügy jövök vissza szzen, Ha este a lelked értemüzen.

47

A HARMADIK EMELETRL a harmadik emeleten mélybe-nézést éjidn szeretem.

Fönn,

H

.

.

magasan lakom, Ahogy így kinézek az ablakon. régi gondolat. Ha én most innen De soha, soha még nem éreztem Magamat ennyire a föld alatt. Csak most látom, mily .

.

.

a harmadik emeleten Elbibeldök egy végrendeleten. Pecsét. Aztán kinyújtom a karom S az ablakból leverem szivarom És várom: jön-e a csönd, az örök. Fönn,

.

.

Most érhetett a hamu a földre S egy ásónyi homok rámdübörög.

48

AZ ÖRÖK PILLANAT Most megvárom. Talán. Talán most nem hiába várom. Hvösödik s lehanyatlik a nap. Most várok, hátha épp e sugáron

J .

.

az

a nagy, szent pillanat.

Most hátha megláthatnám, hátha megfoghatnám,

.

Hátha most

Magamhoz

R

t

lehetne ölelve

megérzenem.

tartanám

S szz csókom égne az isteni ajkon! És nem, ez még mindig nem az az alkony, Amiért álmodik hunyt szemem. végtelent.

...

Most

liljomkert

övez.

Szagát a szél felémsodorja. S rámszakad várom t, fekve, hanyatt

—

Bódító

illat

hs

—

zivatarja.

Most, most j tán a pillanat. Most hátha szagolhatnám, hátha Ízlelhetném, Liljomesös, nedves, átázott idn. .

.

S

.

felszívna

magába

valami,

Valami halvány, halvány, távoli, távoli ... És nem, ez még mindig nem az az

csillag. illat,

Amibe elsorvad a tüdm.

Most újra szélroham. S én várom, hogy még Holtan

a

vállamra

friss

levélkék

omoljanak.

Most, most j tán az az örök érték, Az az egyetlen pillanat. Most hátha hallgatóznék, hátha kileshetném .

.

.

Hangját az életnek szökken S beléje olvadna sóhajom;

csirán,

49

S nem tudnám: rügy volt? vagy bennem egy

ér-e,

mi

[pattant? ...

És nem, ez még mindig nem az igaz hang,

flraitöl

Most!

csönd

tud

Kés.

Vége

Elmúlt

s

én

újra

borulni

i

rám.

már. elmulasztóm.

Túl vagyok újra a pillanaton. fvel mehetek. S aztán? Nincs tenni mást: sirathatom.

Lehajtott

Most hátha visszanéznék, hátha visszaélnék, Hátha megtalálnám! Hiába: nem ez. .

.

.

És újra nem ez. Már este van. És nem tudom és nem tudom megelzni az ... És nem, ez már többé nem az az élet, Araiért

meghalni érdemes.

Modem

Könyvtár

107.

éjét!

50

PIROS R FEHÉREN Van egy vágyam: galambpihénél

fehérebb.

is

duzzadt vánkosú vetett ágynál fehérebb. vetett ágyban szoptató fiatal

Galambpihével Frissen

Frissen

Gyöngyöz

telt

tejénél

n

fehérebb.

Van egy vágyam: ha

hallanátok,

Lehunynátok félig a szemetek S arcotok elfutná halkan a pír

.

.

S hajh, az az átok, Hogy nincs olyan betütváró vakitó Ami porbclepte szürkévé ne tenné.

hópapír,

S van egy vágyam: érett ribiszkénél ribiszkét mohón majszolgató

pirossabb.

Érett

Fiúcska nyelvénél pirossabb.

Nagy

sietés

Csepeg

közben megharapott kicsiny nyelv

vérénél

pirossabb.

Van egy vágyam: ha ismernétek, Arcotok lenne halotthalovány

S a szemetek megdermedt, gyáva, vak S hajh, leírni vétek. Mert nincsenek oly ég, véres, lüktet szavak, Amik ne tennék megaludt-feketévé. .

.

5J

R TOLVAJ rámköszönt majd a végs alkonyat, Fogjátok le a szám s szemem kezetekkel. Nem akarom, hogy földi részem Még tán kifecsegje, mi addig egészen

Ha

Enyém

Enmágam

bús titkomat.

pár

vala:

—

szobra,

vak,

rejtélyes

szobor

Legyek majd azokban a pillanatokban. Nem akarom, hogy bárki tudja:

Szemem sugarának Hitem

Mint

ha

vajh merre visz most hova sodor.

volt,

aki

tolvaj,

Ügy megyek Egy-kett .

.

.

Halk-óvatosan

útja.

loptam az életem.

majd mindig csak kettt lépve. a porba így. Aztán

el

lehajolva,

guggolva,

Lábam nyomát elegyengetem.

4*

52

R

KÖHÖG

FIÚCSKA

Nyakba húzott fej, kidagadt szem, Véli, meg-megránduló. Rekedt,

b

reszels,

rikoltó

Majd patakban mind Búgva eltör köhögés, Hogy szemhéj kipiroslik,

hangok.

mélyebbrl ajk

szakadó,

belekékül,

Hrc elfakul belé. Köhögés: Fiúcska köhögése s nem göthös öregé. Köhögés, köhögés... pausa nélkül; Alignem sürü vonalakban leomlott zivatarnak Most már csak pontozva hulldogáló cscppjeiként. Pontozva hulldogáló escseppek közepett Félig

alkonyi

kiderült

Föl-fölbukkanó Félig

kiderült

égbolt

sápadt alkonyi

csillagaikrát.

égbolt

hunyorgató csillagai alatt Valami mindjobban távolodó kert Pislogó,

Ide-ideszálló

illatának

Egyre

bágyadtabb hullámaiként Halaványul el a köhögés. Halkul

Hal

el

a köhögés,

a köhögés

el

S most: görnyedt

Piheg

mell,

édes,

mikor

hát,

ostor

Zuhogva

végig,

lehanyatlott

fej.

ajk,

elfutott arc.

nyugalom

után.

hangok,

Illatok-fonta üt

.

fenséges

R szörny munka Mint

.

remeg

Boldog pirosságtól Béke,

—

színek,

vonalak.

ver végig, csap végig

Tovább, tovább, mig csak a drága Továb, tovább, mig csak a drága kín.

kín,

a

lelken

53

R

szent

korbácsolás

alatt

nem sajtolódik belle, At nem pereg rajta, ki nem £pp az az illat, épp ez a Épp az a hang, épp az a Ki

ül

rá

szín,

vonal,

S mindebbl együtt épp az a dal, £pp az a dal, Rz az angyali, ördögi dal, Aminél szebb nincs, egy sincs költk versenyén. Aminek most méltó babérját büszkén hordja a homlok, Amitl most kimerülten elomlók, S ami az enyém, egyedül az enyém.

D D D

TARTALOM

»flz

els stációnáU Veronika...

*R

3

Oszkár

Gellért

c.

könyvbl

(1902.):

_

,

5

Csábítás

7

Jegyzetek november elsején Szerelmek a hóban

9

deltánál*

R

könyvbl

(1909.):

13

deltánál

Amibl

R

c.

11

a sóhaj támad

15 17

fele út

Babavásár

-

19

Keresztjeink

20

Mindvégig egy húron

21

Homo

22

sapiens

Tikkasztó, fojtó

Megtérés

R

gyermekisten

23 24 25 26

R

túlsó

R

három keresztfa

27

Jl

hatodik seb

29

szobában

56

•Ofélia térdein*

könyvbl

c.

(1911.):

Két összeszorított fogsorod Etetajkú édes madaram ...

30

Nem

32

lehet

már

így

31

sem

Türelem, türelem Család „

53

Thea Himnusz a meddséghez Blériot, Wright, Latham

Repül ravatal Vers Mohamed lányáról Ó mutasd magad Szemérem-szeretm

R

harmadik emeletrl

Rz örök

pillanat

Piros a fehéren

R tolvaj R köhög

...

... ...

_

34 35 37 39

40 „

—

41

43 45 47

48 50 51

fiúcska

52

BACSANYI JÁNOS

KÖLTEMÉNYEI JUBILÁRIS KIADÁS RENDEZTE ÉS A BEVEZET TANULMÁNYT IRTA SAJTÓ

ALÁ

VÁRY REZSÓ

AZ HTHENAEUM

R.

T.

KIADÁSA

TARTALOM Elszó

R R

3

franciaországi változásokra

...

-

látó

17 18

Bosszús tndés a vakitó szentcskedökre Levél egy régi várból R mester és a tanítvány Hazafiúi aggódás Hbauj vármegye örömünnepén

20

Biztatás

36

22 25

—

28

32

-

-

Egy nevendék bükkfához Serkent ének Esdekl panasz

37

Készület

39 40 41

Tndés R

-

-

42

rab és a madár

Gyötrdés Egy szerencsétlen Lina panasza R bujdosók Vigasztalás

45

— „.

...

-.

—

52

— ...

53 54

—

55

Búsongás

R szenved

50 51

ifjú sírjánál

— —

57

Tndés

61

R

63

bölcsnek állhatatossága

BACSANYI jANOa 1763—1845.

Mikor 1833-ben ezt

a

költ müveinek második kiadása Búdén Parragh, a jámbor göllei csperas,

megjelent,

sajátkezüleg

irta

az

eladásra

szánt

példányokra:

Sokszor fogja a nap hazánkat kerülni, Mig egy magyar anya Bacsányit fog szülni.

R vers gyarló, de mégis találóan fejezi ki annak kornak a gondolkozását Bacsányiról, amikor már Inkább csak csodálták, mint szerették. R költ ekkor elaggott ember, külföldön él keser számzetésben, a hazaszereteten kivül alig fzi más kötelék hazaiéhoz. Híveinek száma megfogyatkozott. De az egykor ünnepelt költt, akinek fényes talentuma és nagy tudása eltt Kazinczyn kivül minden kortársa meghajolt, most valami glóriás nimbusz vette körül. R hazaéri, a szabadságért az irodalom szenvedett rabsága, sirig tartó számzetése legendás hsévé avatták és neve köztiszteletben állott még akkor is, amikor ellenségei és irigyei szinte vetélya

—

t

társak

nélkül

tle már

alig

uralkodtak volt

mit

a

magyar Helikon bércein é« Mig itthon néhányan.

tartaniok.

ki

miféle

tudja,

indulatból,

csak tépdesték Bacsányi köl-

ti babérkoszorúját, st egyéni jellemében számüzöttet

sították,

azalatt

becsülés

környékezi.

a

Ritka

még

költi

is

meggyanúis nagy széleskör

külföldön

tehetségét,

mveltségét csodálják német és francia földön egyaránt. Ha az agg költ a linzi sétatéren megjelent, a város elkeli vették körül, hogy élvezzék szellemes társalgását. R nemesarcu, élénk tekintet és aggkora ellenére is egyenestartásu magyar gentlemant még osztrák földön is

tisztelik,

Csak ról

szeretik.

itthon

akarták néhányan

a

babért homloká-

letépni.

De

nemzet megrizte emlékét és a fent idézett formában is, de szintén a szivekbl fakadott. Bacsányi örökké élni fog nemcsak az irodalomversike,

a

ha

naiv

történetben,

hanem

zésben,

szivekben

a

a

felvilágosodásnak

idkben, amikor elfutárjának

a

nemzeti köztudatban, a A szabadságnak, a

is.

volt

a

merész

szószólója

a fejével játszott az, aki igazat

lehet

öt

tekinteni,

aki

közérjognak,

elre

oly

Petfi megérezte irt.

népek

a forradalmának a szelét, mint az állatok földrengést. Mindaketten az elnyomott népmilliók vágyainak a leggyökeresebb megszolaltától. Bacsányi életében még nem érkezett el számunkra az idk telje, ö a szabadság pirkadásának els pacsirtája volt csak, aki a

—

elre meglátta a virradásí és köszöntötte dalaival nemzetnek 1848-ig kellett még várni, hogy fölhasadjon végre a szabadság hajnala, amelynek költje Petfi volt. Bacsányi örökké modern költ marad. Százötven évvel ezeltt született és már akkor oly eszméket hirdetett, amelyeknek soha el nem lankadó energiája ma is a

a nemzeti életben, melyekért ma is küzd nemzete. 1763-ban május 9-én látta meg a napvilágot Tapolcán, Zalamegyének ez^n a kiesfekvésü vidékén, melyet lüktet

Jókai

Tempe-völgynek nevezett

Nemes

el.

családból szár-

tördött és nemes^Valóságos szittya-vérü maségét nem is igazoltatta gyarok vagyunk. Nem lévén gyermekeim és az efféle elavult dolgokról keveset aggódván, nem igyekeztem ere.« E szavakkal tesz detünkrl bvebben tudakozódni tanúságot demokratikus érzelmeirl abban a korban, amikor a nemesség nem megvetend eljogokat biztosított, annak hiánya pedig a becsvágyó ember elé nagy akamazott,

de

ö

ezzel

vajmi .

.

keveset

.

.

dályokat

.

gördített.

R

gimnáziumi osztályokat Keszthelyen kezdette, Sopronban, Veszprémben folytatta és Pesten végezte be. R pesti piaristáknál Horányi és Benyák voltak tanárai. Horányi nagyon dicséri az eszes és szorgalmas fiút, aki »inter excellentes quartus« volt. De azt is megjegyzi már, hogy önállóságra törekv, önérzetes és »sui iuris-^ jellem. Késbb Horányi a »Nova Memória* cirnü müvében szerfölött magasztaló hangon emlékezik meg a tehetséges káit.

R

költrl

ifjú

filozófia

nyolc

és

oldalon

befejezése után Bacsányi

ismerteti

a

munegye-

pesti

temen jogot hallgat. Ekkor ismerkedik meg Kármán Józseffel és Ráday Gedeon gróffal. R szegénysége dacára is választékosan öltözköd szép és szellemes ifjút szivescn látják a fvárosi körökben is. így jut be Orczy Lrinc báró házába nevelül István fia mellé. Ez a szerencse dönt hatással van jövjére. Orczy révén, ki maga is költ, egyszerre az irodalom és politika vezetinek társaságában találja magát. Orczy nagyon megbecsüli az ambiciózus és tehetséges ifjút. Tanáccsal, könyvekkel és anyagiakkal

is

bven

segíti.

Bacsányi

a

ma-

német és francia irodalmat és rövid id alatt oly széleskör nyelvismeretre és irodalmi tájékozottságra tesz szert, hogy írói körökben bámulatot és tekintélyt vív ki magának. gyaron

kívül

szorgalmasan

olvassa

a

Érré az idre esik els irodalmi kísérlete. »R magyaroknak vitézsége* cimü hosszabb hazafias költeménye, melyet ifjú barátainak ajánl. R mü bevezet soraiban gyönyör vallomást tesz a szegény származású, de szellemi kincseinek tudatában büszke ifjú költ lelkes magyarságáról és komoly törekvéseirl. Tanítványa 1785-ben meghal és Bacsányi válni kénytelen a nemes báró házától, ahol már valóságos családtagnak tekintik. A csapás nagyon megrendíti az ifjút ós els költeményét, amely a Hirmondó-ban jelent meg 1785-ben, elhalt tanítványa emlékének szenteli. Ettl fogva a maga lábán él, de pártfogói nem hagyják cserben ós anyagi gondokiól menten végezheti el az egyetemet. 1787-ben Kassára nevezik ki a kamarához kaucellistának és ebben a városban tölt négy esztendt, racly id alatt Bacsányi, Baróti Szabó Dávid és Kazinczy Ferenc hazánk irodalmi középpontjává teszik Kassát. Év-

t

negyedes folyóiratot is men, melynek Bacsányi zinczy

nem

birta

a

Magyar Múzeum

indítanak a

maga

lelke,

a

cí-

Mivel KaBacsányíval szem-

vezére.

külön elveit

ben érvényesíteni és féltékenyen tapasztalta, hogy az írók

duzzogva az Orpheus-t, amely azonban még abban az évben megsznt. és költök legtöbbje Bacsányit ismeri el fejének,

megvált

a

Bacsányinak

laptól

és

Kazinczy

legkiválóbb írókat

rivális

lapot

agítációja

maga köré

is

alapítóit

ellenére

is

sikerült

gyjtenie, ugy, hogy

a

maga

Kazinczy is kénytelen-kelletlen dolgozik a lapjába. R »Kassaí Magyar Társaság« néven egyesült írói gárda tagjai: Bacsányi, Kazinczy és Baróti Szabó Dávid. De a lap munkatársai között találjuk irodalmunk többi jeleseit is csaknem kivétel nélkül. Ezek: Dayka Gábor, Szent-

Szabó

László, Ráday Gedeon gróf, Verseghy FeVirág Benedek, Horváth Ádám, Teieky József gróf, Darcsay Ábrahám, Gvadányi József gróf.

jóbi

renc,

Bacsínyi költi munkásságának java kassai tartózkodása idejére esik. R folyóiratnak legtöbb cikkét maga a munkatársainak is adja meg az eszmei iráÍrja, nyítást, ír forradalmi szellem költeményeket, kritikákat, esztétikai tanulmányokat és mfordításokat. Ezenkívül folyton képezi magát. De a társaság nemcsak irodalommal, hanem a haza egyébb dolgával is foglalkozik. Ekkor lép be a Martinovics-féle összeesküvés tagjai közé és lesz szabadkmvessé, mert az ottani páholy egyéb céljain kivül irodalmi törekvéseket is tzött ki maga elé. Bacsányi ettlfogva állandó üldöztetéseknek a mártírja. Rz áldatlan irodalmi harcon kivl, melyben Kazinczyval áll, csapás-csapásra éri. Kassai tartózkodásának egyetlen boldog epizódja a szerelme. Ekkor ismerkedik meg Ilosvay Krisztinával, egy gazdag földbirtokos szép és mvelt leányával, aki maga is foglalkozik irodalommal. Rajongva szeretik egymást, de az igénytelen költ nem nyerheti el a ggös nemes leányát. Szerelmüket örökre megrzik a szivükben. »0 kedves jó Jancsim, be jobb lett volna veled lenni a világ akármely távoles vidékében Barátnéd, aki a siron tul is szeret és tisztel.* így ir hozzá Krisztina, mikor .

már gróf Tholdy Ádám felesége. Eközben összekülönbözik a

.

.

hivatali

fnökével

is

hosszú huza-vona után az állását is elveszíti. Különösen forradalmi szellem és a papok ellen irt költeményeit vették tle zokon. Pedig Bacsányi nem volt forradalmár, csak az alkotmányos szabadság lelkes sürgetje. R papokat sem gylölte, hiszen azok között volt a legtöbb barátja. R fent idézett versike szerzje is pap és

volt.

Vallásos érzületének legfényesebb bizonyságai a

csclnii

keményen és ebben vele érzett a liberális és magyar papság zöme. Inkriminált költeményei

ostorozta hazafias

között

böl-

költeményei. Csak az aulikus és maradi papságot

ez

a

legmerészebb

hangú:

„Nem7.etck, országok

kik rút kelepcébcH

!

Nyögtök a rabságnak kinos kötelében S gyászos koporsóba dönt vasígátok Nyakatokról eddig Ti

is,

le

nem

rázhattátok

kiknek vérét a Természet kéri,

Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri Jertek s hogy sorsotok

elre nézzétek.

Vigyázó szemetek Parisra vessétek!"

»A következd

cimü

látó« sorai

„

.

.

.

költeménynek pedig megdöbbenést:

különösen

a

keltettek

A

letapodtatott emberi

nemzetnek

Csontjaiból épült trónusok reszketnek.

Rémülve szemlélik közelget sorsok

A

vérre sóvárgó koronás gyilkosok

." .

.

Akik Bacsányit vádolták, azok vagy korlátoltságukértették meg az ö magasztos céljait, vagy jól rejtegetett abszolutisztikus terveiket látták tle veszedelemben. Pedig «... a fejedelmeknek is érdekükben áll, hogy népeik felvilágosultak legyenek, mert annál jobban lehet kormányozni ket .«, vallja a költ. ban

nem

.

Hivatalától

.

megfosztatván,

a

szabadelv gondolkozásáról ismert gách

Miklós

gróf

életének sora ismét

nagymveltség nyitrai

fispán,

és

For-

maga mellé titkárul. Mikor lm kedvezre fordul, akkor sújt le rá a

veszi

legnehezebben a balsors keze. Fölfedezik a Martinovicsféle összeesküvést és az apát gyáván kiszolgáltatja Bacsányit. .Vizsgálati fogságba vetik és ámbátor semmit sem tudnak rábizonyítani, mégis egy évi várfogsággal büntetik, mert költeményeiben és önérzetes feleleteiben a vádhatóság veszedelmes államfelforgató eszméket fedezett fel. 179^ augusztus havában Szentjóbi Szabó Lászlóval és Verseghy Ferenccel együtt Kufstein várába viszik Bacsányit. R gyilkos levegj dohos cellában, ott az ö közi^etlen közelében, sorvad el lelkének fele, Szentjóbi, a

tehetséges

keserves

költ. Kebelbarátja halála után még sok és a töltött zord tiroli várban. Regge-

ifjú

hónapot

a reménytfakasztó napsugár lopódzott be hozzá, hogy vigasztalja kétségbeesésében és az ablakának vasrácsán ül madár éneke volt egyetlen gyönyörsége.

lenként

Te

cifra kis

madár

!

.

.

Fel-fel repülsz rostélyos

élmbe

Bízvást

ablakomra,

szállsz

S ugy kandikálsz

Majd bevasalt szk rejtekembe, Majd elfogyó sovány Abrázatomra S vigasztalásidért Hálát mosolygó bánatos szemembe Te szép, te kedves kis madár Édes enyhítje, Egyetlenegy vigaszfaiója

.

.

Elbágyadott lelkem íájdalminak! Mivel, mivel köszönjem én neked

Elmémet ébreszt gyöngy éneked

Álmatlan hozzá,

hogy

éjszakáin

boldog

nyájas

a

ábrándokba

?

holdsugár suhan be a bánatos

ringassa

költt. ég dics Fénnyel mosolygó Asszonya Jersze már Fájdalmim érzékeny tanuja! Verd el az éj szomorú homályát.

jer már, jer egyszer csillagos

I

Óhajtva várom megjelenésedet. És íme! jönnek kellemetes szelid .

.

.

Sugárid

.

.

Könnyeim

.

Üdvözlégy kegyes Hold!

árja között elázva

Áldlak s köszöntlek. Csak te tudod nyög Szivem keservét ah egyedül te vagry ;

Még, aki most Nézsz le reám

is

s

!

szánakodva panaszimra hallgatsz

Fogsága utolsó hónapjaiban

mor

cellába.

Marét,

a

bassanói

uj

társ

herceg

.

,

•

érkezett a kovolt,

aki

Bona-

10

parte seregében harcolt és az osztrákok fogságéba esett.

Bens

barátságot

Bacsányira

kötöttek

késbb

rabtársak,

a

amely azonban

ujabb veszedelmeket hozott. Nemsokára

költ és mivel hazája sorommeg, ahol nagy nyomorúsággal küzködött. Csak a magyar testr-irók, Báróczy, Barcsay, Kisfaludy Sándor társasága vidítja fel olykor szom.oru napjait. Költi ábrándjairól lemondva vonult meg a császári fvárosban, hogy szerényen elrejtzve élhesse le ifjú, de már letört életének hátralév napjait. Mindössze harminc éves ekkor és múzsája már is kiszabadult börtönébl

a

póit elzárták elle, Bécsben telepedett

ölnémult,

mert

szabadságról szive szerint nem dalolnem vette többé kezébe a lantját,

a

hatott.

Csoda-e, hogy

mikor

szabadságra

törekv

lelkét

bilincsekbe

verte

zsarnoki önkény? Viszontagságos életének ez volt

nagyobb

tragédiája.

És mégis

itt

a

a leg-

az idegenben kárpótolta

Küzdelmes, de a legeszményibb és legboldogabb szerelem lett jutalma. Bécs város ürmepelt költnje és dédelgetett szépsége, a tü-

6t

a

kegyetlen

sors

szenvedéseiért.

— Baumberg

neményes Sappho ismeretlen magyar

Gabriella

—

fedezte föl az

költt és ajándékozta meg szerelmével. Hiába gördítettek akadályokat frigyük elé, az elkel udvarlóktól körülrajongott tündérszép Sappho mellzve gazdag kérit, a szegény magyar poétának nyújtotta kezét. Évekig tartó hséges várakozás után végre sikerült állást nyernie az udvarnál, fogalmazónak nevezik ki és 1805-ben egybekel höslelkü Gabriellájával. Házassága révén elkel összeköttetésekre tesz szert, melyek egészen az udvarig nyúlnak; megbecsülik a mvészi és irói körökben. Szives barátságban él Haydn zenekölível, Blumauerrel, fllxingerrel, Müiler János udvari történetíróval és Kininger festvel.

Már-már

boldogabb napja; de ekkor holtáig

földerül

csapás

szomorú életének

mely súlyával ránehezedik az ártatlanul üldözött költre. uj

éri,

11

1809-ben bevonultak Bécsbe a gyzelmes Napóleon Ismeretes, hogy a diadalmas császár kiáltványt

seregei.

a magyar nemzethez, hogy ket fegyverbe szógylölt osztrák hatalom ellen. R francia szöveget Márton József nyelvész fordította le magyarra, de mivel a fordítás nem elégítette ki a franciákat, jobbíoUu magyar ifó után tudakozódtak. Ekkor értesült Marét, Bacsányi egykori kufsteini rabtársa, most Napóleon államtitkárja arról, hogy barátja Bécsben tartózkodik. Azonnal fölkereste t, hogy a fordítás kijavítására fölkérje. Bármennyire a költ egykori fogolytársa viszontlátásán, is megörült a kényes feladat teljesítését elhárította magától. Horánszky Lajos kétségbevonhatatlan adatok alapján bebizonyította már, hogy Bacsányi az osztrák kormány rendeletére cselekedett, amikor a Márton-féle fordítást mégis átnézte és intézett

a

lítsa

kijavította.

a

Vae

rendeletei

tést

kellett

idkig

a

módjában állott ezt költnek mégis üldözte-

st emlékére egészen a legújabb felhként borult a gyanú árnyéka, hogy a tettében szándékosan részes volt. Alost már

világosan és tisztán a

Es

szenvednie,

sötét

hazaárulás

De

gyznek

a

victis!

kicsikarnia.

áll

hazafias jelleme az utókor eltt.

gyanú örökös számzetést hozott a költpárra. Mikor Napóleon hadai kivonultak Bécsbl, Bacsá-

is menekülnie kellett, mert elkeseredett ellenségei, nejének kikosarazott kéri, most elérkezettnek látták az idt, hogy boszujukat rajta kitöitsék. Bacsányi távozása

iiyinak

Bécsbl csak megersítette a gyanút és az a tény, hogy a költ a francia kormánytól kegydijat élvezett, szintén az ellenségcinek a malmára hajtotta a vizet. Hiába hangoztatta a költ Bécsben maradt nejéhez irott leveleiben az ártattanságát, talán törheteüenül

Mikor

neki.

nál

a

végs

kitartott

a

férje

a

nején

mellett,

kivül,

senki

aki

sem

most hitt

is

már

szövetséges hadak Napóleonra Waterloo-

csapást mérik, Bacsányi

ís

elveszti

a

fran-

12

védelmét és 1815-ben Parisban az osztrák kormány elfogják, haza hozzák és a morvaországi R vizsgálatot Spielbergben vizsgálati fogságba vetik. rosszakaratulag vezetik és szándékosan elnyújtják, mialatt a költ sokat betegeskedik. De Bacsányi nem csügged, ciák

utasítására

bizik igaz ügyében.

szine

elé

jutnia

Végre nejének

és

ott

férje

Rz ekközben

kieszközölnie.

színbbé teszik a fogoly száma egyre szaporodik s

sikerült

I.

Ferenc császár

prének sürgs

elintézését

akták mind való-

felkutatott

büntelenségét,

pártfogóinak

mikor Metternich herceg is javára nyilatkozik, ISl-ban újra elveszik ügyét. A végs tárgyalás

a

végzdik

és

dönt

bizonyítékok

alapján

fölmentésévcl

ugyanazon év augusztusában megnyílik bör-

tönének ajtaja, szabadságát visszanyeri. De korán örült a sokat szenvedett hitvespár, nemsokára jött a kormányrendelet, mely Bacsányit Linz-be internálta. Ott kell megtelepednie állami felügyelet alatt. Hiába derült ki ártatlansága, mégis féltek tle magyarországi múltja miatt. Ismerték szabadságért lelkesed érzületét, költi mveinek szellemét

és

a

gyáva

kormány

azért

távol

hazájától

rizet alá helyezte. A császár évi kegydijat a francia kormánytól élvezett engedélyezett számára, kegydiját is visszanyerte, minélfogva anyagi gondtalanságban, de lelki rabságban élte le még hátralév számos számzetés évelt. Neje hségesen megosztotta vele a tisztességes

keserves

kenyerét.

Ez

volt

egyetlen

vigasztalása.

Mikor

akkor már csak a linzi lakosság rokonszenve és arra vetdött honfitársainak a látogatásai okoztak neki némi örömet. Éles szemmel figyeli a távolból is hazája irodalmi és politikai életét, de nem sok öröme telik benne, azok csak még inkább elkeserítik aggkora

neje

meghalt,

napjait.

De még nem akart meghalni, mintha hogy jönnie

kell

utána

valakinek,

aki

érezte volna,

ismét

fölveszi

a

13

a lantját, hogy nálánál még hangosabban zengje rajta szabadság dalalt. 1845-ben Petfi már a szabadság ébreszt harsonáját fújja és Bacsányi azon év tavaszán, május 12-én, nyolcvankét éves korában meghalt. Utolsó

fohásza

hazája

is

felé

száll.

Érzem s naponként látom Hogy életem végére jár; Isten Isten

R

linzi

azt,

hozzád édes hazám, hozzád örökre már!

temetben

idegen

nemzetbeli

tiszteli

barátai emeltek neki emléket és azon németül ez

mondó

és

a sokat-

olvasható Mitwelt mag neidisch oder undankbar, abcr die Nachwelt wird gcrecht sein.« R sírfelirat igazat mondói L Bacsányit hamar elfeledték s ha megemlékeztek róla, irodalmi érdemeit lekiirás

»Die

csinyelték,

zinczy

tabb

is,

hazafias jellemét meggyanúsították.

Fleg Ka-

sokat ellene, pedig Bacsányi nálánál tanultalentumosabb is volt. Rz Akadémia ugyan 1843-

vétett

ban megválasztotta öt levelez tagjának, de ez az elismerés késn jött. Toldy Ferencz, aki szintén kíméletlenül 1847-ben támadta t jóllehet sokat tartott felöle emlékbeszédet mondott róla az akadémiában és 1865-ben ki is adta összegyjtött munkáit, de hiányosan. így iparkodtak a már porladozó költnek örökké él géniuszát kiengesztelni. Hosszú idnek kellett eltelnie, míg a költ a méltó elégtételt megkapta. R költ helyét irodalmunk

—

—

öt történetében Szinnyei Ferenc 1904-ben állította az megillet díszes magaslatra a róla irott alapos monográfiájában. Hazafias jellemének feddhetetlenségét pedig Horánszky Lajos mutatta ki 1907-ben, nagy lelkesedéssel és dönt és eddig lelkiismeretességgel gyjtvén össze a

nem

ismert adatoknak vaskos

kötetre

men

anyagát.

14

Bacsányit költök

és

irók

csak szimpátiák

abban

amidn

korban,

a

elegend tájékozottság által indíttatva

magyar

a

nélkül

inkább

és

különféle utakon törekedtek

irodalmi céljaik megvalósítására, nagy tanultsága

és ter-

mészettl nyert talentuma a leghelyesebb útra vezette. R Verseghy, sokféle költi iskolák között és társai Szentjóbi Szabó, Dayka stb., egyikhez sem szegdtek, hanem öntudatos kritikával és helyes érzékkel mindegyikbl kiválogatták a jót, amiért ket egyeztctknek, válogatóknak nevezi az irodalomtörténet. A nyelvújítási harcban is okos és mérsékelt álláspontot foglaltak el a szertelen újítókkal szemben. Kétségtelenül voltak koruk

—

—

k

legtanultabb

és

legtehetségesebb

költi,

szó

valódi

értelmében tudós

költ

és

vezérökül

akik

Bacsányit ismerték el. Ennek az iránynak a tabb és legmvészibb egyénisége Csokonai.

legkiforrot-

Bacsányi

a

egyben nagy re-

aki rendkívül fogékony a kor modern eszméi Széleskör és mély tudását a legékesebben jellemzik esztétikai és tudományos cikkei. Ilyen például a fordításról szóló. Alapos kritikai méltatásokat irt Ányosról, Faludiról, Báróczyról, Bessenyeirl; az els kettnek

former, iránt.

m-

a

verseit

lemzik

a

is

kiadta.

Modern

mely szerinte a

felfogását

türedelemröl«,

»Vallásbeli

a

leghívebben »Szinházról«,

nyelv és erkölcsöknek oskolája

—

,

jel-

—

és az

»Ujságirásról« közreadott tanulmányai. Igen érdekes, amit

mond:

legtöbbet használhat, de a ne térjenek el az újságírók az igazságtól. Mig sajtószabadság nem lesz, inkább hallgassanak oly dolgokról, melyekrl bizonyos tekintetek miatt nem szabad írniok s valótlanságot ne hirleljenck«. A nyelvrontók ellen és a kritikai zrzavar megszüntetése végett sürgeti az Akadémia felállítását »A magyar tua

sajtóról

legtöbbet

dósokhoz*

Em«

árthat

cím

».

is;

.

.

.

a

azért

irodalmi röpiratában.

sokoldalú

munkásságán kívül állandóan buz-

IS

kat,

vele összeköttetésben álló író-

oktatja és irányítja a

ditja,

költket.

Sándor

Kisfaludy

elbb

neki

küldi

el

a

átja»Himfy szerelmei «-t és csak azután adja ki az vitásában. Ossian fordításával is foglalkozott és kora nagy költ társai közül közelitette meg leginkább szellemét. De a legbecsesebbek mégis költi alkotásai, ezek közül fleg hazafias, politikai és elégikus költeményei. Forradalmi versei, melyekben rendkívüli ervel és tömörséggel nyilatkoznak meg a francia forradalom eszméi; kufsteini elégiái, melyeket ma sem lehet bens meghatottság nélkül olvasni és bölcseimi ódái, amea végskig zaklatott költnek a gondviselésbe lyek vetett megnyugvását és bizodalmát fejezik ki: irodalmunk legszebb gyöngyei közé tartoznak. Csodáiatosképen szerelmi dalt egyet sem irt, legalább nem maradt ránk; mig

—

neje,

Baumberg

Gabriella,

versei jó részét neki szentelte.

Bacsányi nyelve gyökeresen magyar, ervel fejez. Némely költeményében oly hangot üt ságért rajongó lelke, lése

bravúros,

még

teljes

és ki-

meg szabad-

Petfiig nem hallunk. Verselegnehezebb klasszikus formák-

mint a

könnyen játszik. Keveset irt, de ezek között örökbecsüeket. R gyjteménybe, melyet a Modem Könyvtár olvasóinak ebben a kötetben nyújtok, azokat a költeményeit foglaltam, melyek költészetét a legersebben jellemzik, egyszersmind a legértékesebbek. Néhány oly költeményét is fölvettem, amelyeket mindegyik kiadásából kihagytak valószínleg merész hangjuk miatt. Bizom abban, hogy Bacsányi egyéniségét születésének százötvenedik -évfordulója alkalmából ebben a szemelvényes jubiláris kiadásban sikerül az olvasó lelki szemei ^ött megelevenítenem.

kal

is

—

—

—

—

—

1913. április

hó végin

Várg

B«»C

16

A

változásokra.

franciaországi 1789.

Nemzetek,

országok!

kik

rút

kelepcében

Nyögtök a rabságnak kínos kötelében; S gyászos koporsóba dönt vasigátok Nyakatokról eddig le nem rázhattátok; is, kiknek vérét a Természet kéri. Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri, Ti

Jertek!

Vigyázó

s

hogy

sorsotok

szemetek

Parisra

elre nézzétek, vessétek!

17

A

látó.

1789.

Vidulj

gyászos

S elbb, mint

elme! megújul a világ század végs pontjára hág. Hallgasson ma minden rája, e

Zengj hárfa! Valakinek kedves nemzete s hazája S valaki a magyar változó ég alatt Még a szabadságnak híve s ember maradt. Ö ti! kiknek szivek örök búba merült, lm, remény tek nem várt vig napja felderült; lm, az igazságnak terjednek sugári.

Dlnek

a babona fertelmes oltári. Melyek a setétség fene bálványának Annyi századoktól vérrel áradának. Ama dics nemzet felkelt ím egészen. Mely a két Világnak megváltója lészen S melynek már láncoktól szabad vitéz karja

Mutatja,

mit

tehet

egy

nép,

Rz ember elnyomott örökös

ha

—

akarja!

jussait

hozván, porba veri bálványait; mig köz ellenségink poklokra süllyeszti. Hozzánk im! ölel karjait terjeszti: »Alljon fel az Erkölcs imádandó széki! Nemzetek, országok, hódoljatok néki! Uralkodjék köztünk Ész, Érdem, Igazság, Törvény s Egyenlség s te áldott Szabadság.* Délre

S

Modern Könyvtár. Bacsányi János költeményei

18

R

föld

S

látja,

R

kereksége megrendül e szóra hogy érkezik a régen várt óra. letapodtatott emberi nemzetnek

Csontjaiból

épült

trónusok

reszketnek.

Rémülve szemlélik közelget sorsok

R

vérre

sóvárgó koronás gyilkosok;

ök! kiknek még imént százezrek halála Csak egy intésekben, egy szavokban álla; S kiknek több nagy város tüzes leomlása mint annyi hangyaboly romlása. a Világ gyászos elme! megújul S elbb, mint e század végs pontjára hág. Oly

vala,

Vidulj

19

Boizús

tndés

a

vakitó

saení^kedökre.

1789.

Nézd

a

Üldözi

régi

homályra szokott sok gyáva miképaa a józan okosság

mindazokat, kikrl

Éleszt tüze sugárit tündökleni látja! Nézzed az Ostobaság véres zászlóihoz esküdt Vakbuzgók mi dühös-törekedve rohannak élnkbe, Szíveiket vad gylölség mérgével itatván szeretet szolgái miként gerjesztgetik ket! Mint fenekednek! mint hányják az ezernyi kelepcét Üjra, hogy a szabad észt szkebb korlátba rekesztvÓM, Népünket levetett alacsony jármokba szorítsák! Még csak alig jve fel valamely jeles elme hazánkban,

R

R közjót keres bölcs polgár pályamezben Még csak alig láttatta magát; mikor íme legottan otromba nevekkel felöl vetekednek, mérges nyelvökkel földig alázván E fene képmutatók diadalmaskodva lerontják! Csalfa világ! gonosz álnokság! balsorsa hazámnak! 0! s hát hogy még éjjelit is szaggatva s az ód«6 Nyugodalom puha karjairól munkára sietve Hitvallása Illetik

és

Életének fonalát váltig rövidíti, hazája

Mély álomba merült fiait serkentgeti s régi Durva homályokat oszlatván új fényre deríti tehet S méltóbb állapotunk útját mutogatja

—

Fáradozásaiért

ez

legyen-e

végre

ilu

jutalma?... 2*

20

Ti

boldogságunk

dühös

cseveg vad

ellenségi!

sötétség

mikor lesz S lesz-e gonosz szándéktoknak valahára határja? te, világok szent Fejedelme! Te mindenek atyja S gondvisel Birája! ki por testébe lehellvén Lelked szikráját, szabadon formáltad az embert! Meddig, meddig nézheted el, hogy dúlja hazánkat E nevedet gonoszul káromló cimbora? meddig Késik még méltó haragodnak m.enyköve? Fordítsd, flh, fordítsd le reánk szemeid végetlen Igazság Szemtelenül

Már

valahára

s

kevély

terjeszti!

ellenséginket

alázd

le!

21

egy

Levél

régi

várból

a nemzeti nyelv és nemzetiség ügyében. 1790.

Népe jövendjén mély gondolatokba merülve búsong s aggódva magát itt gyötri barátod, Itt Amikoron te talán éltednek gyenge tavaszát Víg palotákban s szép Daphnéd ártatlan ölében Töltöd,

Ah!

gondjaidat

vígadj,

Feltnik

Néked

a is;

s

bú,

elmúlik

lm, elmúltak az én

E bús

feledékenységbe temetvén.

amíg kedves lehet életed, éljed. gond s szomorúság napja bizonnyal

szívnek alig

hajnalod

pirosolló

álma.

örömim; nem kellenek immár hívságai többé.

ízlelt

Ügy elenyészének, mint

felhi tavaszkor. Bánatos éltemnek fiatalb esztendei; s tisztább Napjai, mint valamely siet patak, úgy lefolyának. embernek léte, rövid pályája, mi vagy te? Most jöttünk, már újra megyünk; és íme! csak azt sem Tudjuk: merre, hová térünk, vagy honnan eredtünk. Rajta tehát,

vígadj

éj

bátran;

s

amíg

lehet,

éljed

örömök közt mostan iddet. Ámde jer egyszersmind s kezdj már szolgálni hazádnak; Kezdj már most, amint korod engedi, néki segédül Lenni s hová hamarább enyhíteni régi keservén. Bölcsen

mérsékelt

Fájdalmasb óráiban

is,

jobb sorsa

reményét

védire vetvén. Lássa, mi nagy s tehets új bajnoka támada benned. Gondold meg gyakran, nemes ifjú! mennyi javával Táplálván,

s

szemeit

szíves

Aida meg a kegyes ég czerek közt tégedet Gyorsan fáradozó szeretettel tartozol érte.

és

mely

22

Jusson eszedbe, mi szép, mely drága gyümölcsöket Ígért

nagy elmédnek már els gyenge virágja. te is népednek mostoha sorsát, Hajdani nagy neve szép fényét s bús éjre hanyatló És örök álommal rémít mái homályát! Nyelvünk elhagyatott ügyét! erkölcsi szokásink S nemzeti létünknek kárát, mindennapi vesztét, S végromlásra jutó maradékink árva mivoltát! Ritka

Vedd szívedre

Múlnak az esztendk: változnak az emberi dolgok; S változik ím! Európa szemünk láttára naponként. Int az id! késbb kés lesz minden igyekzet S nagy szégyen, bánkódva hiú panaszokra fakadnunk És az eget s könyörletlen vak sorsot okozván. Helyre nem állandó kárunkon akkor epednünk, Amikor isten sem tud rajta segíteni többé! Jersze, kövesd hív társaidat; jer szerzeni már most Érdemeket! Csak ezek fogiák nyújthatni továbbra Éltünket, mikoron pályánk végéhez elérvén, R természetnek lefizetjük mink is adónkat. Jer! menjünk, mint emberek és polgárok, az erkölcs

Utján, szent kötelességünk betölteni. Nincsen,

Emberiség nélkül nincs érdem ; s nincs íiaza néll<ül Emberiség. Haza! szivemnek bálványa! tenéked Szentelem én magamat; s minden lépésem ezentúl Fogadd el A te javadra leszen mindég intézve ! E fogadást, és nézz jó szándékára fiadnak! AVely sok ezernyi nehéz akadállyal küzködik, aki Néked akar szolgálni, tudom. Nem teszem azonban .

Még Lesz,

le

reményemet én;

végs

s

nem

.

utolsó,

.

nem

kicsiny

érdem

pontjára jutott szoros állapotunkban

Híven erlködvén legalább kétségbe nem esni! Alegfordúl, hiszem azt, mert él a nemzetek atyja,

23

Él még a magyarok kegyes istene! s látja, miképen Sínldünk! megfordul még valahára szerencsénk S bár ha keménykedik is, nem lesz ily mostoha mindég; Csak bízzunk s bajaink tréssel gyzve magunkat Boldog atyáinkhoz méltóknak lenni mutassuk. Ennyi homályok után tisztább, új napra deríil még A magyar ég s fiaink meglátják hajdani fényét.

St, ha serény S szent ügyünk

és állhatatos hívséggel igyekszünk

mellett bátran bajt állva tovább is Emberkedni tudunk, nem hajtván semmi veszélyre, Meglátjuk valahára talán bámulva magunk is Üj életre kel honunk víg hajnalodását.

Hígyjük

:

elbb vagy utóbb diadalmaskodni fog a köz

Értelem és akarat; diadalmaskodni fog egykor A nagy Egész hasznát keres törvényes igazság. Melyet minden nyelv, minden sziv, minden

S

er

véd

melyei az ész, mint bölcs kalauz, vigyázva vezérel.

v

24

A Fö

mester és

vágysz:

díjra

Szk

tudod,

mi

Érzed,

a

cél

kemény az

és

Érzed,

tanítvány.

a

magas; út.

mi

mi jó? szép? mi

rossz?

rút?

Adott az ég oly oktatót, Oly hü s kegyes vezért, Amilyen nélkül senki még

Tárgyához Érezd,

ifjú!

s

R Múzsa Embert

Mi

Nem

s

nem

ért?

tanuld

ma

el

már,

megtanít

mvészt naggyá mi

halhatatlanít.

az oskolák

hallgatván

Hiú

tetszéseit.

Kövesd az ész s Örök törvényeit;

Kövesd

saját

tapasztalás

indulatid

Szentebb hevületét S elméd önként fellengezö

Szabad

repületét!

Emelkedjél

Az ég S

a

hit,

Végs

fel

szárnyain

hajiékihoz

remény

és képzelet

határihoz.

tesz,

25

Keresd, imádd az alkotót

Hatalma

székiben

Szemléld,

munkáiban

csudáld

S munkái

rendiben

Vizsgáld az

Ezernyi

élet

s

társaság

titkait;

Tanuld nemed, néped

s

hazád

Viszontagságait.

Járd öszve

R S

régi

századink sorát, s

idt

új

magasztald mindenütt nagyot, dicst!

tiszteld,

R

jót,

Buzgón

óiiajtván

igaz

Díszét,

Halljad

nemzeted

javát.

Mohácsnál nyugovó

sink int

Mj meg

szavát.

kipusztult

váraink

Bús omladékain: borostyánt bajnokink Gyöp-lepte halmain;

Ültess

Hogy,

akik

édes hónukért dltének. Örökre minden hü magyar Szívében éljenek! Ott

sírba

Ébreszd, tanítsd az elfajult, R gyáva, büszke, rest

S más érdemével kérked Sok nemtelen nemest;

2S

Ki,

nem

tekintvén,

És mely idben

hol

s

mikor

él,

Dzsölve tölti napjait S barom gyanánt lienyél. öröm, ha szebb remény kedvedet; Ha bú, ha gond és fájdalom

Ha

víg

Gerjeszti

lelkedet:

Epeszti

Fogd lantodat; S öntsd

új

Érzésid Zengj,

verd!

s

egye«it«d

hangjait,

Igéddel

dalokba felhevült árjait.

énekelj,

mint

a

Mely hegyre-völgyre

madár, seáll

S csak szíve titkos ösztönét Köv©tv« hangicsál.

27

aggódás.

Hazafiúi

Lavél

te,

kinek

jeles

Még mikoron Szívreható

dalait;

a

elméjét

örvendve csudáltam,

csak távúiról hallom vala

Pályafutásom Tisztiben

Szabó Lászlóhoz.

Szentjóbi

alatt

végtére

kiben

te!

elszánt

h

társra

s

barátság

emberre találtam:

legigazb

legjobb,

Múzsád

veszélyes

Mint vagy, drága Lacim? st inkább élsz-e? s ha még éise, Száz gond és baj terhének alatta bús szíve sóhajtoz utánad. Hasztalanul várván leveled s óhajtva reménylett Kellemes énekidet, máran magam útnak eresztem Verseimet; bár azt se tudom, mely tájra bocsássam. Hol vagy most? íme! barátodnak

Nemde, miolta Hallgatsz

s

Élsz-e tehát

Mohács szomorú környékire

elnémult s

hol

veled

együtt nemzeti

mentél.

Múzsád?

vagy? melyik megye puszta vidékln

mikor érsz lakozásod elbbi helyére? Ott vagy-e még amaz árva mezn, hol hajdani fényünk Oly bús éjbe merüle? hol a vad visszavonásnak Lelke dicsösségünk örökös fátyolba borítá? árva mezn! hol minden fnek alatta Ott, amaz Bujdosol? és

Egy-egy Jársz,

régi

tudom,

magyarra találsz!.., Könyvekben elázva s népünk vesztét panaszolva kescrg\^én,

ott;

R Duna szke

vizébe

szakad fájdalmaid

árja.

28

iszonyú

Hnjh,

jártam

Ösiniínek,

kik

Honunkért

s

Intenek íme!

»Nézz

e

Ámde

gyászos

térség!

hantjaidon

;

láttam

hajdan világ

térre;

én

is

kikelvén

ellenségre

halva vitéz vérekkel adózván,

ott s

az

temetje hazámnak!

sírhalmailí'

s

füle hallatára

tanulj

kiáltják:

már egyességre, magyar nép!«

mit emlegetem balsorsunk durva csapásít?

S még ma

sem enyhül sebeink mit szaggatom újra? Gyász jelhangja, Mohács szomorú neve! rettenetes név! Rhl ne gyötörjed az én füleim; lágyítsad azoknak Mostoha szíveiket, kik honunk semmi keservén Nem könyörülhetvén, bajait mindenha tetézik S régi tulajdonaink, erkölcsink, si szokásink. Nyelvünk, törvényink bizonyos vesztének örülnek! barátom! eredj, vedd tolladat: írd le, mit érez te, Ott eped szíved s egyszersmind írd le, mi volt rég E nemzet, míg a haza közhasznára tekintvén Bölcs fejedelmeinek vígan hódolva virágzott; Viszálkodva mivé lett ott elvégre, tulajdon Vétke miatt! s mi lehetne talán még egykor, ezernyi Kárunkra okosodva, ha már egyezni tanulnánk.

És

!

És

az

irigy

veszély

flnnyi

R nagy

szeretetlenség fertelmes

otromba

okát!

utálva

dagályát, kerülvén,

mindnyájan akarnók, S hajdani szép hírünk új érdemek által emelnök! Vagy ha talán már visszajövél Budavára királyi Fénnyel tündökl híres palotáiba s ottan Töltöd ezen vígságos idt, ó drága hazámnak Érzékeny fia, kellemes éneklje! figyelmezz Egy kisség szavaimra; felelj kérdésire meghitt s mély gondok epesztnek. Társadnak, kit bú, bánat Terhes fellegeket látok fenyegetve borongni Újra

egésznek

s

leszállani

Nyugoti

részének

igaz

kész

díszét

—

komor

felzendült

éjt

terjedni

messze

világunk

határin.

28

csalogatta reményünk csillaga, tündéiBoldogság képével, alélt szívünket; örökre Eltnik ah! s nem fog soha felvirradni talán már. Mit véljünk? e kétes idk veszedelmit elre Látva, mi jót várjunk? Budavára királyi lakosi Mit várnak, mire készülnek?... Allnak-e még fbb oszlopaink? ó állnak-e bölcsebb Szándékú jeles embereink? Ott vagynak-c népünk Megbízotti, kiket már harmadik éve kirendelt? A\int igyekeznek azon felséges arányra? miképpen Egyeznek? s mely istenség bölcs karja vezérli Tántorgó lépéseiket? Készül-e hazánknak Temploma, vagy legalább új talpköve meg van-e vetve? Hajh, nem lészen-e még Babylonnak tornya belle? Jaj! félek, félek, nehogy építivel együtt Ránk dlvén, bennünket örök mélységbe temessen Végre s irégyinket méltó kacagásra fakassza! Vigasztalj ó kedvesem! És ti, nemzeti létünk Szent ügyét visel több más hü társaim, akik Mostan az országnak kebelében széljel oszolva Népetek óhajtott díszére, javára serényen Munkálkodtok s bár egymástól messze szakadva R szeretet kötelén velem egy f célra siettek;

Hasztalanul

Jertek,

társatokat

vígasztaljátok!

epeszt

szíve reményét. Fejérvárnak most kelt új fénye! királyink Sírjai közt lakozó hív énekes! ah, teneked sem Hallom zengedez hárfád! vess néma keserved Arjának, vess gátot! szüntesd mennyei lantod Édes hangzatival társadnak bánatit; oszlasd Bizodalom sugaraival bús lelke homályát!

Gondjait

És

enyhítvén,

s

táplálván

te.

mint vagytok, ti más budapesti barátink? ti Mit mivel a bölcs Koppi? mikép nevekednek alatta R haza jobb csemetéi? mikép gerjednek erre

S hát

30

Bajnokaink

Nagy

unokái,

példáit

festi?

midn Hová

a

világnak

régi

lett

Verseghy

s

mint

van?

Nyert-e vagy elvesztette perét?... Hol van néhai szerzete más nagy disze s hanyatló Szép nyelvünk egyik jelesebb hü gyámola; hol van Kreskai? s miért hallgat? Mind elnémultak-e vájjon Pl tehetösb elmék? mind elnémúlnak-e végre? .

S nemzeti És ki fog írj,

S

fel

fö

kincsünk,

nagyatyáink nyelve,

hová

lesz?-

ügyében, megszánva, segíteni rajta?... írj már, s adj választ mind erre barátom! fog-e még valahára napunk virradni, tudósíts.

31

Abaú}

vármegye örömiinnepén.

Kassán, szent György Iiava

16.

napján

1790.

Mely örömtl zengnek Kassának hajléki? Mitl vidulnak így Hernád bús vidéki? Tán boldogságunknak érkezett postája S felkelend még egyszer Árpád unokája?

Ugy van!

—

Csalatkozott

számtalan

pótolta

Halállal

Visszatér

atyánk s sérelmünk!

—

fejedelmünk

hazánknak dics koronája,

Visszatér szent

István királyi pálcája.

Nyelv, törvény, szabadság teljes erejével,

Mind megtér ispányunk fényes Ki

Ma Isten

tisztségévoí

ím! megörült nemzete szavára

is

ül

fel

újólag

hozott,

Orc;2y!

dölö

régi

kormányára.

napunk rég óhajtott fénye, hazánk egyik fbb reménye!

Bús megyénk egekbl szállott ajándéka, Üdvöz légy, nagy atyád méltó maradéka!* s tekéntvén az ég nyomorgásunk, Itt vagy hát! Engedi, hogy köztünk újólag meglássunk? Felhatott hozzája gyászos kiáltásunk S nem tartand örökre tled megválásunk! Ó mely öldökl gond s búba merítetted Szivünket, miolta végbucsúdat neked! Miolta a kormányt kötelességedbl Engedned kelletvén letetted kezedbl, Nem lehetett többé velünk tanácskoznod S mint atya szeret néped oltalmaznod! '

a

Báró Orczy László

MMnek

;

ainaz örök emlékezettt báró Orczy LArintaak,

s kittlnfi hazafinak,

máiodik

fia.

32

Elszakasztotta

Bécs

egybeforrt

szivünket,

Hogy

tetszése szerént hányhasson bennünket;

Mert

látta,

hogy lévén elszánt egyességgel, koporsóba szállunk dicsséggel. Mintsem hogy adózó pórságnak módjára Inkább

Éltünkért

fizessünk

világ

csudájára

!

.

.

Csak távolról kellett nézned, mint szenvedtünk, R mérges habokkal miképpen küzködtünk; Mert bármit tesz vala atyai készséged.

Nem

használt

s

ártalmat szült volna hívséged!

Mint a hajós, kinek megrakott gályáját Rút fergeteg éri s tépi vitorláját;

S

a

riadó

menykö

tüzes

fellegébl

Lecsapván, a kormányt kiüti kezébl; S már ez elnyelend haboknak közötte Csak egy deszkaszálon függ kínos élete: Messzirl szemléli, hogy dölöng magában S vcrdödik hajója halálnak torkában; Hiába nyújtja ki reszket kezeit.

Nem

szabadíthatja

kincsét

s

kedveseit!

rcményltünk urunk s koronánkban; Idegenek voltunk tulajdon hazánkban! Rz öröm, kedv s népünk szokott nyájassága Eltnt! mert kötve volt a szív szabadsága. Nem bizott az atya saját magzatjában; Barát ellenségét vélte barátjában; Titokban sírt a jó hazafi s hallgatott; Mert ha szólt, pártosnak s bolondnak tartatott: ösi szabadsága emlékezetére Reszketett s nevét sem vehette nyelvére! Telkén az idegen mérlánccal jára. Mér adót készítvén szabad birtokára; Hasztalan

38

S amely ugart atyja vérével öntözött, Azon a jövevény kévéket kötözött; S hogy bosszúságának mértéke se lenne, Jóltevjét

kellett

benne!

szemlélnie

szörnységeknek elviselésére Trést az egektl csak nyögéssel kére: Mert habár rabságot rendeltek is rólunk, Igaz ügyünk mellett nem lehetett szólnunk! Ily

Ámde! mit számlálom kitürt inséginket? AUnek szaggatom fel újra sebeinket?... S neked is, kit végre megszánt a kegyes ég. Egybe sereglett f s közrend nemesség! Minek tartóztatom örömkönnyeidet, Melyekben lábbagni látom szemeidet? örülj! ííi

Vigadj!

Mely ȃ1

imádd az úr

s

ilykép

és

fel

kisértette

így

mondád,

még,

végzésit,

atyai

népe s^envedésit! csókoljad jóltev vesszejét.

váltja

szivednek él

a

erejét!...

magyarok

istene!

Ha nem akarja, ki tehet ellene?«... S ime! benne vetett ers bizodalmad híven keresett oltalmad. virágzó szerencsédet éred,

Feltalálta

J,

J

kivel

rég óhajtott nagylelk vezéred!

már,

S hogy

feljuttathasson

boldogság pontjára,

Ma

veszi

így

ment rég Camillus Róma védelmére; a nagy Hunyadi Erdélynek szélére:

így Ki ottan

fel

ismét terhedet

hazája

hív

titkos

érzés

!

.

.

rzangyala,

Itthon nemzetének édesatyja

De mely

vállára

vala!

terheli

szívemet?

Mely komor gondolat zavarja kedvemet? Modern Könyvtár. Bacsányi János költeményei

34

elmémet az idk titkába homályába, Még sem sznhet-e meg hazámnak Ínsége f Sohasem lesz-e hát panaszinknak vége?...

Múzsám! Felvivéd

ki

jövendnk

sr

»Magyar nép! Feljött már napod valahára S mutatja, mint ülhess szerencséd jobbjára; De vigyázz; s az égnek atyai szándékát Imádván,

használjad

Még nem vagy Mérsékeld

egy

a

nyújtott

parton.

kisség

ajándékát.

Felhevült

szivedet

érzékenységedet;

Nehogy örömödnek gátszaggató árja Rz óhajtott révbl hajódat kizárja S megint a veszélyes tengernek mélyére bocsássa szelek tetszésére Szemfüles vigyázás kövesse hivséged, Hogy el ne ragadjon régi hevességed Repítvén,

O

.

magyar!

ki

Hogy

!«

sorsod ilyen változásán

Most méltán örvendesz, jobbra írd fel e

.

fordulásán,

nagy napot jegyztábláidra.

lejutván

híre

kés

fiaidra,

Boldogabb éltelmek ezen kezdetérl. Emlékezzenek meg Orczy nagy nevérl; Ki, hogy áldást hozzon hazafi társára,

örömmel áldozza mindenét számára! Eredj hát! s igérd meg igaz hivségedet, ígérd vezérednek kész tehetségedet!

Kövesd!

s

figyelmezvén

okos

tanácsára,

Ügy siess megindult hazád oltalmára. Hogy most: vagy szabadság lesz munkádnak Vagy jobbágyodnak jutsz magad is sorsára.

ára.

35

Bíztatás.

R

hazáért

Ügge

élni,

szenvedni, s

mellett önként s

jót

tenni,

bátran bajra menni,

Kárt, veszélyt, rabságot érte fel sem venni, S minden áldozatra mindenha kész lenni

—

Barátom! oly dolgok, melyek az embernek Dicsség mezején oszlopot emelnek S melyekért, bár, míg élsz, sokan nem kedveüiek,

R

jók

sírodban

is

áldanak,

tisztelnek.

j^'

3«

36

Készület.

MIdön

gonosz és hatalmas halálomra törekedének.

Ez

ellenségeim

—

érdemim ára, nékem is! Gonosztevknek sorsára tehát

fizetnek

így

Juttatnának

engem

Lelkem! vedd

Nehogy

ütvén

Készületlenek

Üdvözlégy Földi

Nem

Jók

örök

álom!

maradjatok.

irigylem,

Amivel Ti,

legyünk.

ó !

is

gondolóra; majd az óra,

ezt

nem

sajnálom,

biztattatok.

erkölcsim

kik

S holtom Kedvesim

tudjátok

irtózva halljátok, !

Alkotómnak

ne

sírjatok.

rendelése

így engedte végemet,

Legyen áldott a tetszése! Vegye vissza éltemet! Bár megcsalt álmodozásom S rövid volt pályafutásom. Térdet

hajtva

engedek.

37

szabadság szent szerelme,

Jer

Bátorítsad

lelkemet,

Ellenségid

dühödelme

Érted

ontja

véremet.

h

fia voltam. Hogy hazám Hogy balsorsát panaszoltam,

vétkem ez

íme,

Te,

kiért

Folyva-foly

most le

vala.

könnyeimnek zápora,

hlt tetemimnek. Hogy ha nyugszik majd pora; Ne higyj a rágalmazásnak! .

—

.

. !

Becstelen sírt azzal ásnak Tudjad: áldozat vagyok!

38

Egy uevendék bükkfához. Élj,

S

nödögclj és nyúlj

terjesszed

Te

ernys

társaid

díszére

Kellemetes

E

zöld

Választa

fel

az ég

felé

ágaidat, te szép,

termett

fiatal

Fa!

melyet

berek fbb szálai közt maga Fannim, hogy lekötött hitünk

Tanúja

lennél:

sziveinknek

Titka reád vagyon ime bízva!

Tartsd fenn sokáig párasodott nevünk betit; melyeket a Kegyes

Els

Hsége bvebb Aletsze

zálogául,

hajadra

saját

kezével.

Hallottad édes hangozatú szavát, Megbájoló szép új fogadásait S szent esküvését; láttad a hív S állhatatos Szeretök jutalmát. Élj s nödögelj, ó drága szelíd Fa! légy Boldog szerelmünk néma tanúja; s hagyd

Üj

életem

E

jeleit

kezdetének nevekedni véled!

víg

•^

3é

Serkent ének. életnk virágit. mikor még illatoznak, S a tavasz, vidám szelli Lengedezve játszadoznak.

Szedjük Most,

de rózsáit vigyázva szednünk tövistl, hogy kezünket ne szúrja, rizkednünk!

Kert az

Öva S

a

Meg

élet:

kell

s

Szedjük óva s rizkedve, Szedjük hát, míg illatoznak; Míg a víg tavasz szelli Fürteinkben játszadoznak így lehet bajunk felejtve. Bánátinkban csendesednünk

S balszerencsénk

ellenére

Jobb reményre élemednünk. így lehet, bajunk felejtve.

Még örömben részesednünk S kertünk édes illatjától Néha szinte részegednünk. Szedjük életünk virágit. Szedjük hát, míg illatoznak;

Míg a

víg tavasz szelli

Fürteinkben

játszadoznak!

40

Esdekl panasz. 1790.

Nc félj, ne félj, kedves lélek! Ne távozzál ellem. Mondtam, hogy már nem remélek Miért tartasz hát tlem? Mit kesergetsz haszontalan, Mit unszolod könnyeim?

Tudom úgy is, boldogtalan. Hogy nem lehetsz az enyim! Látom, mint küzködik szíved, Mint ég titkos tüzében, Szemlélvén, mint eped híved, S mint vész kínos hevében! Látom, nedveslt szemednek Mint hullnak le gyöngyei. Tudván, érted mint gerjednek Lelkemnek gyötrelmei

0! ha bánátimnak árja Meghatotta szívedet S még egészlen ki nem zárja Elméd régi hívedet: drága Lélek, ellem! vagyok én, míg élek

Ó! ne

Ne Tiéd

Ne

siess,

siess

úgy

tartózkodjál

tlem!

.

.

41

Tfindés. Kufstein, 1795.

már, jer egyszer, csillagos ég dics Fénnyel mosolygó Asszonya! Jersze már Fájdalmim érzékeny tanúja Verd el az éj szomorú homályát.

Jer

Távúi hazámtól; messze vidék sovány vad havasok között; S felhkig ér durva fogház Rejtekiböl az egekre nézvén

Határit

rz

Óhajtva várom megjelenésedet. És ime! jnek kellemetes szelíd Sugárid Üdvöz légy kegyes Hold Könnyeim árja között elázva .

.

.

Áldlak s köszöntlek. Csak te tudod nyög Szívem keservét; ah! egyedül te vagy Még, aki most is szánakodva Nézsz le reám s panaszimra hallgatsz. lm,

elhaladván lm,

felét az Éj, szendereg a Világ, a Természet is már

útja

Némulva fekszik nyugszik

s

S nyugoszik vele minden

állat.

42

Szárnyára fl

kelvén

széljel

csendes Alom:

Földünknek

Hogy Ah!

elfáradt

lakosit,

kifogyott crejek megadja.

elkerül

Sajnálja

uralkodik

fekve pihenteti

és messze

hagy engemet...

tlem balzsama

cseppjeit.

boldogokhoz mégyen; és Nézi, hová siet a Szerencse. Csak

azt

Elcsendesedtek társaim is setét Szurdékaikban nem merik átkozott :

Órában épült zárhelyünknek Felfakadó panaszos nyögéssel

Mély hallgatását

félbe

—

szakasztani.

mint amaz óriás Kszikla barlangjában a bölcs S bátor Ulyss követi hajdan.

Elcsendesedtek,

Kik vagytok ah! Tetszése

kentet

s

mely mostoha Sors kemény itt velem

titeket

Szenvedni? Mely Isten haragja, Mely vak eset hoza minket öszve?

Búsongva

A

szállong ablakaink körül bujdosó Szél; s terjedez hajam Fürtét az arcámon lefügg Könybe keverve tovább kóvályog.

így csak te vagy még, csak te vagy, akinek

Mondhassa vérz szive gyötrelmeit E Szenved, kit sorsa kinos Terhe

alatt

elepedve

szemlélsz.

4^

Mit látok? Itt hagysz újra Vigasztalóm! itt hagysz-e te Kell

menned ah!

s

nem

te is

Kegyes megint?...

is?

tarthatod

meg

Gyors kerekét siet kocsidnak. Folytasd, szelid Hold, pályafutásodat;

Enyhítsd

nememnek bánatos

éjjelét.

Trj, halhatatlan Lélek! Elj Néked is a kiszabott id; trj,

Mig

pályád végihez érkezel. már bús gondjaidat s remélj. Megszán s kiszólít Ismer az Ég E hazug és csapodár Világból.

Vesd

földi

félre

!

.

.

.

44

A

rab

és

madár.

a

Kufstein, 1795.

Te

cifra

kis

madár!

Miért hagyád el Elmét kecsegtet

S

már

búban elmerült

a

Gyötrelmes árva szívet Veszélyes aggódásiból Édesdeden serkentget Érzékeny éneked ? Vagyis mivel köszönjem én neked, Hogy bús magánosságomban meglátogatsz? S hogy, amit embertl szivem hiába vár, Vigasztalást és kedvet adsz? Ékes szavú, szép tollú, drága kis madár! Mivel köszönjem én meg ezt neked? Fel-felrepülsz

Bizvást

rostélyos

élmbe

ablakomra:

állsz

S úgy kandikálsz

Majd bevasalt szk rejtekembe. Majd elfogyó sovány Abrázatomra S vigasztalásidért Hálát mosolygó bánatos szemembe.

De nemsokára

Tlem S

a

megint elválsz!

búnak e felhkig

ért

Boldogtalan lakóhelyérl Szárnyadra kelvén újólag leszállsz

4i

R

vár

fokára,

Vagy még tovább ama Sebes folyónak zúgó partjain Büszkén emelked bokros halomra; S onnan, szokott örvendezésed Kells, verfényes hegyérl, Onnan tekintgetsz fel homályos ablakomra.

hangzik újra kedves éneked fenyvesek tollas polgárinak Bút, gondot elfelejtet Ott

R S

a

városokban fonnyadó kevély halandók

Szemetcsaló tündér hívságinál Százszorta méltóbb, boldogabb Ott hangzik édes éneked R halmok, erdk, völgyek s Szárnyas lakosinak

s

tér

szebb életérl!

mezk

önként jöv, szünetlen változó. Mindenkor új, mindenha víg S mindég örömmel teljes ünnepérl! Ott hangzik, ott zeng éneked

Rz

R

e

kerek föld birtokánál,

széles e

Világ

Minden javánál áldott Szabadság becsülhet érdemérl!

Kivánatosb,

Meg nem

Boldog kis állat! ártatlan, szabad lakosa Ezen magas hegyek homályinak! Víg hirdetje, Szíves magasztalója

Nagy Alkotód jóságinak Te szép, te kedves kis madár!

\

46

Édes enyhítje, Egyetlenegy vígasztalója Elbágyadott lelkem fájdalminak! Mivel, mivel köszönjem én neked

Elmémet ébreszt gyöngy éneked?

De ime! már meg

Meg

itt

hagyott..

.

visszatére

Rz esti szellk gyenge szárnyain Elbbi mulatóhelyére, Túl

a

Kis

fának

folyónak partjain

Hma bokros halomra; — s ott, R nyári díszibl kivetkez, özvegy

ágain.

Ott áldja, ott

Köszönti

R

nyugalomra költöz Aranyhajú szelíd Napot; Ott önti

Gyönyörködésre kíszt mennyei Kis torka fodros énekit

S hangokra olvadott szebb érzeményei Messzére hajtanak minden bút, bánatot. Tornyunkra felható édes lehelletit Enyhülve szíjják bé sokat trt szíveink S dobogva hajlanak le víg dombjának a Árnyékos öblibl Felénk kóválygó lágy szellihez; És felfohászkodván A'\egilletdött

R Szenvedk

leikeink el

nem feledkez

Irgalmas Atyja székihez. Keblünkbe hullanak le könyveink!...

völgy

47

Elhallgatott:

s

majd

ágról-ágra

száll,

Majd újra nagy büszkén megáll: És mintha tudná, Hogy sziveink érzésivei Kényére játszik S hogy édesen mulattató Szép énekéért Méltán magasztaltathatik, Fülelve néz mindenfelé

Ha

s

kérdezni

látszik:

tetszik-e?

S kitl miként

hallgattatik?

De néma csendesség uralkodik

Már

mindenütt;

s

hallgat, figyelmez

a vidék

Körül-bell. Csak a feleslö visszahang fondorkodik, Csak ö cseveg s ingerli még

H

messze ksziklák

Bámulva bámul

felöl.

álmélkodik kis Orpheusa szép szaván, a folyó is, csendesebben

E táj Még

és

bolyongó habjait

Hajtván R vár

alatt

S nem

oly igen sietve,

Nem S

a

oly

zajongva dúlván

partjait

kfalat.

Zengj még tovább! zengj, ó kegyes Kis énekes! Enyhítsed árva szivemet, Enyhítsed ah! s felejtesd el velem Határt nem érhet keservemet.

48

De mely szokatlan, És ime zeng Mely új ervel hangzik ezüst szava? Mint éled ah! s mely ellenállhatatlan Vígságnak indul minden a partok köri! Miként örül, !

.

.

.

Miként süvít az ö Hatalmas énekének Hegy, völgy, mez! Mely víg örömre gerjedének S miként felelgetnek mindenfell R szirtos oldalú hegyek Látatlanul enyelg gyermeki

neki

Téged Szabadság! tégedet énekel. Nincs szived Ember! hogyha nem érdekel;

Ha

indíthatnak édes fel nem Hangjai zengedez szavának Megbájoló kedves szavának,

Mely

által

új

ád

az

—

egész tanyának! Áldás reád, Ó édes Kis énekes! Áldás reád!! Ne ártsanak néked soha E vad vidéknek éhes ölyvei! Ah! el ne érjenek téged soha Kegyetlen üldözd vérengz körmei! Életet

Ggötrdés. Kufstein, 1795,

Ki nyög? melyik boldogtalan bú helyén? Kiált megint e Ki

háborít

untalan

fel

Magánosságom

éjjelén?

Hallom, hallom keservedet, Te vagy, lelkemnek egy fele!* Érzem minden gyötrelmedet,

Érzem;

szívem

s

reped

De ah! hozzád nem

bele!

juthatok,

Hiába nyújtom karjaim, flh!

meg nem

senkit

Nem

hallja

Felelnek

im

!

hajthatok,

senki jajjaim!

a

kfalak

S kérésimet kettztetik

rzimtl, hogy

lássalak,

Fájdalmim meg nem nyerhetik.

A

kfal szánja sorsodat S kérésid azt megilletik:

rzidtl Hogy

Nagy Ég! Küldj

barátodat

láthasd;

meg nem

nyerhetik

tekintsd nehéz baját.

néki

éltet

reményt!

Avvagy te nyisd meg ajtaját S bocsásd el, ó Halál, szegényt!

* Szentjóbi

Szabó László.

Modern Könyvtár. Bacsányi János költeményei

50

Bgg

szerencsétlen

ifjú*

sírjánál.

1795.

néki

R

megnyitotta

már

Révét a jóltevö Halál: mi hajónk habok közt

S nem

Ti Szüzek! s Ifjú

jár

tudjuk, partot hol talál.

polgári!

is,

ti

S az Emberiség Barátom

ó

Tirol

jöjjetek

barátiról

sírján zengjetek!...

Szentjóbi Szabó László, ki Kufsteinban 1795. okt.

10.

meghalt.

51

Lína* panasza. 1795.

ki vérz szívemet Már egyszer, irgalmatlan Ég! Hogy átokká tedd éltemet,

Szakaszd

Ez

volt,

csak ez volt hátra még.

Válaszd el már bús lelkemet, Kegyetlen néma fájdalom! Temesd hozzája testemet, Zárjon kettnket egy halom!

Szentjóbi kedvese.

4*

52

R

bujdosók.

Maradjatok,

Nem

jók

világi

jutalmatok.

kell

más!

Szolgáljon

Feladnak

E Bujdosók

rajtatok.

Mutasd, gonosz Szerencse, már Hatalmad ostorát; öntsd ártatlan fejekre bár Csapásid záporát;

Ne szánjad érz szíveket, Légy bármi mostoha Ez egyetért lelkeket Le nem nyomod soha! Törd öszvc,

jer!

sajkájokat.

Öntsd újra mérgedet; Indítsd fel a mély poklokat, Töltsd bé vad kedvedet; Jer,

minden

Jer,

Okádj

álld te,

földi

el

szörnyeteg,

útjokat;

égi fergeteg,

Ordítva lángokat;

Halomra régi székibl Omoljon a Világ Erkölcse

Mig

él,

szent

ösvényiböl, egyik se hág!

53

VígasztaSás.*

Ah! hogy beszéljek újólag

Szz!

árva

öróla néked,

szemedbl, hív alak, Egy köny most is más könyet Holott

a

lm,

nagy

Elhervasztó

h

bánat szelet

szava

hozott

S arcád tündökl gyöngy Halványka

színre

hava

változott

Eltnt! elhagyta képedet Szépséged régi hajnala. Mert ah! nem látja hívedet, Kinek kedvéért nyilt vala.

Szánd ó Kegyes! szánd

Ne

légy

Bármint epeszd bús

Nem

kél

lelkedet,

többé soha!

fel

Ha felvoná lehellelét Magához életünk Ura Imádjuk

Ne

bölcs

szálljunk

• Szentjóbi

éltedet;

magadhoz mostoha.

intézetét,

véle

alkura!

Szabó László kedveséhes.

z?

54

Bsongás.

— lm,

Már

a is

Virág Benedekhez. 1793.

—

Tavasz vége még el sem érkezett, a forró Nyár heve következett.

Elmúltak

kedvem kevés szebb órái, reményem alig nyilt rózsái.

víg

Lehulltak

az ösz féligért ritka gyümölcsével; Közelget a Tél is havával, jegével S mig fiatal korom napjait számlálom, Eltnik életem, mint egy rövid álom! Itt

—

*

Boldog,

ki

éltében

annyi jót tehete,

Hogy vele ki nem hal szép emlékezete; Boldog, ki pályáját úgy elvégezheti. Hogy koszorút nyernek hív igyekezeti. De bánatra méltó, ki alig kezdette Útját, már elesik annak közepette Kinek még alig nyilt élte szebb virágja, Már a titkos féreg gyökerét elrágja!

—

*

Nézd ama nevendék Almafát:

ledöle,

Most, mikor gyümölcsöt várhatsz vala tle! Eddig csak virágzott: s csak alig mutatta, Miként mulathatnánk majd egykor alatta. Hányszor nem képzeltük, mi lesz majd belle? Mit íiem Ígért Klóris magának felle? Szerencsétlen kis Fa! idnek eltte Íme! gyökerébl a szél kidöntötte! Hiába biztatott nyíló szépségével. Oda van reményünk minden kellemével!...

55

De

t

mégis, aki

elbb

ápolgatta,

Kedves Nevelje mostan megsiratta; Esetét a Kegyes most szivére vette S szép szeme több ízben nedvesült érette. flh!

lesz-e

kimúlván,

lesz-e,

ki

szivében

engemet emlékezetében ? Lesz-e, ki egy könyt ejtsen hlt poromra S egy szent áldást mondjon eltnt árnyékomra? Fenntartson

*

Nehéz ösvényemnek csak kezdetén vagyok S csak szándékim voltak, lehettek még nagyok:

Már

is

az Irigység (pokolnak leánya!)

S az álnok rablelkek ama rút bálványa, Amelynek lappangó gonosz tudománya Torit

szünetlenül

hinti,

veti,

S mely mindig orozva kezdi

Míg bátran zheti Irtózatos fejét már

fene

hányja

—

üldözését,

vérengzését;

feljebb

emeli

S

mint rontson, veszthessen, nyilvábban flh! ez-e hségem érdemlett jutalma? Ez-e hát Apolló megígért oltalma?

S vétek-e ó Hazám! tenéked szolgálni? S hasznoddal kedvedet keresni, találni?

•^

kémleli,

S6

A

szenved.

Kufstein 1795.

I.

Elmém veszélyes Magamba térvén Ezernyi

andalgásiból

zárhelyem

s

könnyeimmel

áztatott

Porába hajtván térdemet,

Némán imádva tisztelem Mennyei nagy felségedet Leborulva csudálom Megfoghatatlan bölcs tetszésedet!

Mert látom, érzem, hogy tilos, felérni. s miért van ennyi rossz? Mért szenved így a jámbor erkölcs? S mért gyzedelmes a gonosz?

Honnan

S hozzád emelvén

újólag

Lánctól tördött két kezem

S nedves homályban lábbogó. Halálra

vált,

bús képemet.

Eldbe terjesztem — ne vesd meg ó Uram! Eldbe terjesztem szokott kérésemet. Halld meg keserve tengerének mélylbl Hozzád

kiáltó

lelkemet

S7

le rám! Atgai kegyelmed fényibl Bocsásd fejemre csak egy súgárodat! Ne hagyd el ó Irgalmazó! Ne hagyd el alkotmányodat!

Tekints

Ne hagyj

engem,

el

Ó

én Teremtöm! Én Htyám! Oltalmazom! Én egy Uram!

Egy Istenem! II.

Ügy van; megint köny

nedvesíti képemet! Megint megáradott Szívemnek elszikkadt ere Megszánta már, megszánta bágyadt lelkemet Rz Ür kegyelme: s irgalompálcája íme

R

ksziklából

b

vizet

vére!

Oszoljatok

Szivemnek öldökl fájdalmai! Szakadjatok

nem remélt örömemnek édes árjai! Szakadjatok; s a szenvedk kegyes Ti

Vigasztalójának

hálákat

adjatok

Zengd halhatatlan Lélek, Zengd alkotód dicséretét! Serkenj te bús, te gyászos Elme, Serkenj

R

fel

siralom

Nem Nem

tiltja tiltja

és

vigadva hagyd

el

ezt

helyének durva rejtekét! szárnyaid szabad repületét, senki

meg

neked.

fel régi hazád boldog határihoz, Túl a setétl fellegek útjain R Halhatatlanok dics hajiékihoz!

Repülj

58

Ügy zengjed, úgy hirdesd örvendez víg éneked Legszebb s legérezetíebb hangjain: Mely jó az Ur! s mi nagy Rz ö kegyelme

R

földnek elhagyott lakásihoz!

Serkenjetek

S

fel

ti

is

jertek mindnyájan,

Ti

és

lelkes

lelketlen

állatok!

örök Vigasztalómnak Most énvelem forró hálákat adjatok! Jertek

s

Derülj

ki

Nap!... Vidulva zúgj

Te gyászos

sz komor

Völgynek sebes Partok,

zuhogjatok

halmok!

Ti

Szálas

szele!

folyója, zúgj!

vele!

Erdk! Égbenyúlt

fenyk! harsogva döngjetek

Kszikla-bércek! beborult Havas tetk! bömbölve rengjetek! is, kiket szivem nyögésitl Hangozni megszoktattalak. Kínos keserveimnek gözitl Elnedvesült bús kfalak! s magasztaló dicséretimre most Jertek Üj hangokon felelve zengjetek!

Ti

De mit cselekszem? i\h!

mit cselekszem,

Mire kérem én

R

ti

segedelmeteket?

igy

unszolván titeket?

59

Mit, mit tehettek

ti,

értelem nélkül

szkölköd.

nem tudó

Érezni

Lelketlen állatok?

Mik vagytok ti, Hogy énvelem hálákat adjatok? Hogy az Ürnak énvelem Ill

dicséretet

És

ki

mondhassatok?

vagyok

Méltán

én,

Tégedet

hogy

dicsérjelek?

Hogy Tégedet Mindenható! merjelek?

Dicsérni

Én por! veszend

féreg!

én

dicsérjem

Nevezhctetlen,

Gondolhatatlan Isteni

nagy

felségedet?

Én Téged? ó Téged,

És

Te, aki vagy! mindenkor valál!

ki

lenni

fogsz

Szünetlenül Borulj

homályaidba

gyarló,

véges Elme!

Némulva áldjad. Némulva rettegd és imádjad

Rz Örökkévalót! Hogy Hogy

el

el

ne vessz merész repületidben ne hagyjon ily örvényeidben!

Bár véghetetlen! ámbár Rz kegyelme!

isteni

a

Te

€0

Tflndés.

Ha

mindenét elvesztvén,

ki

Reménységet sem talál, Már annak az élet szégyen

S

kötelesség

a

halál!

így sóhajt panaszra kelvén R Világ kevély fia,

Hogyha

földi

Végre meg

O

a

kit

Kézen

fö

kell

javától válnia;

mindég

szerencse

vitt,

ápolgatott

S rossz kedvére, haragjára Soha nem méltóztatott. így

S

ingerli,

csalja

Elborulni

bátorítja

sok Szív önmagát, s

tnni látván

Al reménye csillagát. Mi, kik ennyi baj

s

veszély közt

Forgunk és erlködünk S a Szerencse vak dühével Évek olta küzködünk; Mi,

kik

Szüntelen

a

mérges haboktól

hányattatunk

S annyi sok szélvész után Partra

nem

találhatunk:

is

61

Mit tegyünk s mit várliatunk mi, Hogyiia ránk dördül az Ég? Kell-e nékünk még remélnünk? Bizakodnunk kell-e még ?

Szégyen lesz-e s oktalanság, Ha folyvást serénykedünk S új hajótörést kerülvén Még tovább emberkedünk? Mit tegyünk hát s kit kövessünk? Mit lehet remélnünk még? Mit mutat hitünk világa?

S mit

javall

a

bölcseség?

«2

A

bölcsnek állhatatossága.

»Ha ki mindenét elvesztvén Reménységet sem talál Már annak az élet szégyen

S

kötelesség

halál !«

a

Rz ily bús eltökéllésnek Ha van — ritkán van helye. Soha kétségbe nem esni Nagyobb bátorság jele! Rz

h

Erkölcs

Bajnokának

küzködnie S a vak Sors kemény Békeséggel trnie.

Váltig

kell

Cézár két nagy

R

Világ

R

ellenségét

csudálja

Szókratészt

csapásit

bár:

nagyobbá

teszi

pohár.

halálthozó

Öt sem gyáva rossz birái, Akik azzal büntetik, Sem gonosz rágalmazói

Bnbe nem

keverhetik.

Ha megcsalta

bal

Szerencséd

Minden szebb reményedet S visszarántván adományit Sérti,

gyötri

Vigyázz!

kebledet:

hogy

fel ne forgassa szándékodat

Jóra

szánt

S

ne gyzze vagy méltóságodat!

le

Lelki

alázza

63

Nem,

életednek

fonalát

Nem

szabad elmetszened Tudván, hogy sírodon túl Van Bírád, van Istened; Akit elméd s Itt

talán

szíved

ma még

— is

ellen

tagadsz.

De kinek majd napjaidról S tetteidrl számot adsz!

Hogy

a

végs

áldozatra

mindég kész legyen És Hónáért mindenétl, Mihelyt kell, búcsút vegyen: Kiki

Méltó!

s

Társaságban él

Emberhez

ill

De

hogy

azért,

dolog! a

Szerencse

Nékünk már nem mosolyog;

Hogy vakot

vet,

hogy

elfordul,

Agyarkodik, háborog S kerekével, mint egyébkor,

Kedvünk szerént nem

forog,

Rzt ítélnünk, hogy lerázván Pályánk nehéz terheit

És megszegvén bölcs Teremtnk S vallásunk törvényeit: Szabad s Gyávaság Hazafinak

illik

s s

Kötelesség az

bal

sírba

dlnünk

ítélet!

Kereszténynek élet.

.

.

IRODALOM. Batsányi János versei. Pesten, Trattner. 1827. Batsányi János poétái munkáji. Második bvített kiadás. A szerz képével. Budán. H királyi universitás

betivel.

1835.

Bacsányi János költeményei egyetemben.

Írásaival

válogatott

Toldy

Kiadta

Ferenc.

prózai Pest,

Heckenast Gusztáv. 1865.

Gedichte von Baumberg.

Magyar Museum. ph€u

s.

Els

kötet.

kötet.

irás.

Magyar Minerva.

harmadik esztendeje,

Szatsvay Sándor

Magyar Haza

a

1790.

Kassán, Landerer.

Esztelneki

tattatik

Trattner.

Ellínger.

Kiadta Széphalmy Vintzc.

A Bétsi Magyar Musának íratott

Pesten,

Kassán,

kötet.

geb.

Degen. 1805.

V.

I.

Els

Második Egy hónapos

1788—89. r

Batsányi

Gábrielé Wien.

kötet.

I.

által

költségével.

Ányos

és

nyom-

1789.

Pál

munkáji.

Bétsbe, özv. Alberti Ignátzné betivel. 1798.

R Magyar

Tudósokhoz.

Irta

Batsányi

János.

Batsányi

János.

Pestenn, Trattner. 1821.

Faludi Ferentz versei. Pestenn,

Trattner.

Arany László. A pest.

Kiadta

1824.

magyar

politikai költészetrl.

Buda-

1874.

Bayer Ferenc z. Bacsányi János. Budapest 1878. Színnyei Ferenc z. Bacsányi János. Magyar tört. életrajzok.

Budapest,

Horánszky Lajos: pest,

Athenauem.

1904.

Bacsányi János és kora. Buda-

Hornyánszky. 1907.

M^áMÉMilriiÉiÉaÉiüa