Hátrányos helyzetű 3–7 éves korú gyerekek integrált óvodai nevelése A Biztos Kezdet Óvodai Program háttértanulmányai 5. kötet
Hátrányos helyzetű 3–7 éves korú gyerekek integrált óvodai nevelése A Biztos Kezdet Óvodai Program háttértanulmányai 5. kötet A pedagógiai diagnosztikai eljárások, a nyomon követéses mérés, megfigyelés, értékelés, tervezés és komplex fejlesztés
Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. 2012
Jelen kiadvány a „21. századi közoktatás – fejlesztés, koordináció” kiemelt projekt keretében készült.
Projekt száma: TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002
Főkedvezményezett: Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Magyar Állam társfinanszírozásával valósul meg.
Készítette: Kölesné Németh Mária Szerkesztette: Labáth Ferencné
Kiadja az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Kerékgyártó Sándor ügyvezető 1122 Budapest, Maros utca 19–21. Telefon: (06 1) 477 3100 Fax: (06 1) 477 3136 e-mail:
[email protected] internet: www.educatio.hu
TARTALOM Bevezető Bevezetés 5. A pedagógiai diagnosztikai eljárások, a nyomon követéses mérés, megfigyelés, értékelés, tervezés és komplex fejlesztés 5.1 Bevezető gondolatok 5.2 A pedagógiai diagnosztikai eljárások összetevői, területei 5.2.1 A kompetencia alapú óvodai program kapcsolódása 5.2.2 Porkolábné-féle komplex prevenciós óvodai program 5.2.3 DIFER 5.3 A tervezés jelentősége a pedagógiai munkában 5.3.1 Az egyéni fejlesztési terv fogalma, célja és jelentősége 5.3.2 Az egyéni fejlesztési terv készítésének szempontjai 5.3.3 Az egyéni fejlesztési terv előnyei, használatának eredményei 5.3.4 A szakemberek közötti együttműködés, a teammunka jelentősége 5.4 A differenciált, komplex fejlesztés pedagógiai eljárásai 5.5 Felhasznált irodalom Mellékletek
7 9 11 11 13 16 18 20 23 24 24 25 26 28 32 33
PEDAGÓGIAI
7
DIAGNOSZTIK A, NYOMONKÖVETÉS, TERVEZÉS, FEJLESZTÉS
Bevezető Tisztelt Olvasó! A közoktatás fejlesztésében való részvétel nagy felelősség volt a múltban is és a mában is. Felelősség azoknak, akik kijelölik az irányait, kitűzik a céljait, meghatározzák a feladatait, és felelősség azok számára is, akik részt vesznek a kidolgozott fejlesztés kipróbálásában, véglegesítésében. Így van ez a Biztos Kezdet Óvodai Program esetében is, amely a TÁMOP 21. századi közoktatás – fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002) kiemelt projekt 1. számú „Fejlesztéskoordinációs hálózat, horizontális együttműködések kiépülésének ösztönzése, támogatása” pillérének része. A TÁMOP-3.1.1 program keretében megvalósuló fejlesztések célja olyan támogató pedagógiai rendszer kialakítása, amely a konkrét pedagógiai gyakorlat és tevékenység szintjén segíti a közoktatási intézményeket a minőségi oktatás és az oktatáshoz való egyenlő hozzáférés biztosításában. Ezen célok érdekében a Biztos Kezdet Óvodai Programban újszerű módon, az eddigi pedagógiai gyakorlattól eltérően, szociális és egészségügyi tevékenységeket is kíván támogatni az óvodai pedagógiai munkában. A program révén a családok bevonásával és aktív részvételével valóra válik a hátrányos helyzetű gyerekek hozott – alkalmazkodási, életmódbeli, kulturális és szociális területeken jelentkező – hátrányainak enyhítése. Az iskolával való szoros együttműködéssel az óvoda–iskola átmenet előkészítése, ezáltal a későbbi lehetséges lemaradások, hiányosságok és különbségek minimalizálása valósul meg. Örömünkre szolgál, hogy a Biztos Kezdet Óvodai Program keretein belül megvalósult tevékenységek eredményeit jelen tanulmánykötetben közkinccsé tehetjük. Bízunk abban, hogy kiadványunk tartalmas gondolatokkal segíti a szakmai munka továbbfejlesztését, és a nagyközönség számára is hasznos információkkal szolgál a program által elért pedagógiai eredményekről.
Milánkovics Ibolya TÁMOP-3.1.1 Közoktatás-fejlesztési Iroda irodavezető Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.
Labáth Ferencné TÁMOP-3.1.1 Közoktatás-fejlesztési Iroda óvodai csoport szakmai vezető Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.
Schanda Tamás János TÁMOP-3.1.1 Közoktatási Osztály osztályvezető Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.
PEDAGÓGIAI
DIAGNOSZTIK A, NYOMONKÖVETÉS, TERVEZÉS, FEJLESZTÉS
9
Bevezetés „A nevelés teremti az embert és az ember a hazát.” (Brunszvik Teréz) Brunszvik Teréz 1820 körül fogalmazta meg – tanulmánykötetünk jelmondatául választott – fenti gondolatát, amely napjainkban is útmutatást, irányt ad. Ennek az eszmének a jegyében munkálkodnak nagyon sokan a mai Magyarországon – óvodapedagógusok, dajkák, gyógypedagógusok, védőnők, gondozónők, egyházi személyek és civil szervezetek képviselői, és nem utolsó sorban szülők is. A közel húsz esztendős szakmai múlttal rendelkező Okker Zrt. is ezt képviselve alkotta meg a tanulmánygyűjteményt. A társadalmunk legelesettebbjeit, a leginkább hátrányos helyzetben lévő gyermekeket segítő Biztos Kezdet Óvodai Program kapcsán született kötetünknek nem csak témaválasztása fontos és időszerű, hanem az egyes témák bemutatása is szakszerű és igen alapos. Írásunk átfogó képet ad a kora gyermekkori intervención, az inter- és multikulturalitás elméletén és gyakorlatán át a Biztos Kezdet Óvodai Programban érintettek együttműködéséről, a pedagógiai diagnosztikai eljárások gyakorlatban kipróbált módszereiről, a játék és a tevékenységekben megvalósuló tanulás általi komplex fejlesztésről. Ezeken túl részletesen bemutatja a program bevezetését, hátterét, pedagógiai tapasztalatait. Érdekes és rendkívül tanulságos a programot megvalósító és a kontrollóvodák helyzetéről végzett felmérésünk. A kapott adatok néhol elszomorítóak, máshol örvendetesek. Elgondolkodtató, hogy a megkérdezettek vajon mit és hogyan fognak a jövő nemzedékének átadni. A felmérésből az is kiderül, hogy ezen a területen sok még a kiaknázatlan lehetőség, és igyekszünk konkrét, részletes szakmai segítséget adni a (halmozottan) hátrányos helyzetű gyermekek esélyteremtéséhez. A háttértanulmányok egyes fejezeteiben erre is kapunk kiváló ötleteket. A módszertani tanácsok mellett egy-egy szituációba konkrétan is beépíthető megoldásokkal találkozhatunk. Ezek az ötletek kiérleltek, kreatívak, olyan alaposan és szakszerűen kidolgozattak, hogy akár módszertani segédletként is használhatóak. A sok jó és újszerű ötlet mellett a szerzőket külön elismerés illeti gördülékeny, igényes, pontos stílusukért is, illetve azért, mert soraikból mindvégig a pedagógusi elhivatottság, az ügy tisztelete és szeretete árad. Átgondolt, jól felépített, koherens tanulmánykötetet vehet kezébe az érdeklődő, azonban a figyelmes olvasónak feltűnhet egy-egy grafikon vagy szövegrész ismétlődése a különböző fejezetekben. Ennek oka az, hogy a kérdőíves felmérés eredményeit minden szerző más-más aspektusból, a saját szemszögéből nézve vizsgálja, így kapunk teljes képet az adatok hátterében álló valós helyzetről. Természetesen a kiadvány fejezetei külön-külön, önálló egységként is kiválóan megállják helyüket. Kiemelendő, hogy a szerzők által felhasznált irodalmak jegyzékei voltaképpen ajánlások is az olvasónak, hogy minél inkább el tudjon mélyülni az adott témában. Ezzel is segíteni kívánjuk a Biztos Kezdet Óvodai Programban részt venni szándékozók munkáját, hiszen a későbbi képzéseken is felhasználhatók ezek a szakirodalmak. A téma iránt érdeklődő olvasók, szülők, pedagógusok, továbbá mindazok, akik hisznek a brunszviki gondolat érvényességében, reményem szerint örömmel fogják kézbe venni és haszonnal fogják forgatni tanulmánykötetünket. Dr. Igaz Sarolta vezérigazgató Okker Zrt.
PEDAGÓGIAI
DIAGNOSZTIK A, NYOMONKÖVETÉS, TERVEZÉS, FEJLESZTÉS
11
5. A pedagógiai diagnosztikai eljárások, a nyomon követéses mérés, megfigyelés, értékelés, tervezés és komplex fejlesztés 5.1 Bevezető gondolatok A módosított Óvodai nevelés országos alapprogramjában a módosítások lényege az esélyteremtés pedagógiai eszközeinek differenciálódása, fi nomítása volt. A változtatás nem szövegszerű módosításokról szól, hanem inkább szemléletbeli változásokról, amelyek a gyakorlatban is megvalósíthatók. Egyik lényeges eleme az „Inklúzió, integráció, differenciálás, esélyteremtés”, amely vonatkozik a sajátos nevelési igényű, a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekre, az etnikai kisebbségekre, a migrációs populációra, a kiemelkedő képességű gyermekekre és az átlagos fejlődésmenetű gyermekekre egyaránt. A másik lényeges változtatás a mérésre, értékelésre vonatkozik, amely magában foglalja a megfigyelés, megismerés, tervezés, fejlesztés, nyomon követés fogalmait. A kompetencia alapú óvodai programcsomag is, amely a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében valósult meg, illeszkedve az Óvodai nevelés országos alapprogramjához, olyan irányokat mutatott és olyan innovatív megoldásokat javasolt, amelyek beépíthetők a helyi nevelési programokba anélkül, hogy azok alapvetően megváltoznának. A kompetencia alapú óvodai programcsomagban az óvoda–iskola átmenet könnyítése területén lényeges innovációs feladat volt a nyomon követéses mérési eljárások kidolgozása, amelynek jellemzői, hogy a megismerés folyamatos és természetes élethelyzetben zajlik, a nyomon követés minden fejlődési területre kihat, és a módszer nem standard, az egyéni képességek fejlődését tekinti eredménynek. A Biztos Kezdet Óvodai Program – építve a kompetencia alapú óvodai programcsomagra és azokat folytatva – további innovatív, az eddigi gyakorlattól eltérő megoldásmódokat kínál, amelynek egyik eleme a pedagógiai jellegű, diagnosztikus eljárások, valamint a nyomon követéses megfigyelés, mérés, tervezés, fejlesztés kérdéskörének finomítása. A komplex fejlesztést az inklúzió, a differenciálás és az integráció gyakorlatára épülő országos tendenciák szem előtt tartásával, az esélyegyenlőség és az esélyteremtés jegyében, szoros szakmai hálózat működtetésével kívánja megvalósítani. A program fontos eleme a preventív jelleg, amely szerint a hátrányos helyzet elkerülhető, megfogható vagy meggátolható. Ebben meghatározó szerepe van a szoros szakmai együttműködésnek és kommunikációnak, amely által elérhetővé válik a program célja, a hátrányos helyzetű, óvodáskorú gyermekek esélyeinek növelése. Eme cél elérését nem kizárólagosan, de elsősorban az segítheti, ha a szakmai, szakmaközi célok mind a gyermek megismerése irányába mutatnak. A pedagógiai jellegű, diagnosztikus eljárások, a nyomon követéses mérés, a megfigyelés, az értékelés, a tervezés és a komplex fejlesztés ezt támogatja. Fontosak azok a módszertani elemek, amelyek a gyermekek életkori és egyéni sajátosságai mellett arra is figyelnek, hogy a hátrányos helyzetükből adódó egyéni szükségleteik hogyan kerülnek felszínre, és hogyan lehet ezeket az egyéni szükségleteket kielégíteni. Így ezek a szükségletek már nem hiányként, hátrányként jelennek meg, és éppen ezeknek
12
H ÁT R Á N YO S
HELY ZE T Ű
3 –7 É V E S K O R Ú G Y E R E K E K I N T E G R Á L T Ó V O D A I N E V E L É S E
a szükségleteknek a kielégítése adja, adhatja a hátrányos helyzet elkerülésének, felszámolásának kezdetét, a biztos kezdetet. A gyermekkor – és ezen belül is a kora gyermekkor – életesélyeket meghatározó jellege régóta ismert a pedagógiai, pszichológiai irodalomból. Vizsgálatokon alapuló tények bizonyítják az első évek fejlődési intenzitását, és felhívják a figyelmet arra, hogy ez az életpálya legszenzitívebb időszaka. Az ebben az életkori szakaszban elmaradó fejlődés a későbbiekben csak részben korrigálható. Szociológiai kutatásokból azt is tudhatjuk, hogy a gyerekek esetében a legnagyobb kockázata annak van, ha tartósan, éveken keresztül szegénységben, az alapvető feltételek tekintetében depriváltan élnek. A szegénység, a szegénység újratermelődése és a gyermekkori fejlődés összefüggéseinek ismerete nem új keletű. Az átörökítés megtörését már az első években meg kell kezdeni. Az iskolába lépés időszakában már nagyrészt megkésett a segítség a képességek kibontakoztatásához. A kisgyermekkori élmények, tapasztalatok meghatározzák a későbbi életévek sikerességét vagy kudarcait. Az első 2-3 év a legérzékenyebb időszak az agy fejlődése szempontjából. A normális agynövekedést, fejlődést az érzékeny gondoskodás segíti. Hároméves korra a gyerekek agya kétszer olyan aktív, mint a felnőtteké; az agyi aktivitás csökkenése tizenéves korban kezdődik. A kora gyermekkori évekbe fektetett programok összehasonlíthatatlanul kedvezőbb eredményre vezetnek és fajlagosan olcsóbbak, mint a későbbi életkorokat célzó kompenzáló programok. A Biztos Kezdet Óvodai Program elsődleges célja a lehető legjobb esély biztosítása a készségek, képességek kibontakoztatásához, a lehető legkorábbi életkorban, azon gyermekek számára, akik a legnagyobb szegénységben élnek. A program hosszú távú célkitűzése országos szinten olyan gyerek- és családbarát szolgáltatási környezet kialakítása, amely – a szülők partneri bevonása és aktív részvétele mellett – kora gyermekkorban egyenlő esélyt biztosít a veleszületett képességek kibontakozásához, a minél korábbi (lehetőleg hároméves kortól való) óvodai részvételhez és a sikeres iskolakezdéshez. A Biztos Kezdet Óvodai Program – a benne érintett gyermekekre irányuló – szolgáltatásainak első számú stratégiai célja, hogy a tanköteles korba érő (hatéves) gyermek egészséges legyen és elérje veleszületett képességeinek optimumát az összes fejlődési területet érintő (mozgás, értelem, érzelem, nyelv és kommunikáció, észlelés), szakmailag megalapozott emberi és tárgyi környezet biztosításával. A cél elérése érdekében fontos, hogy minél fiatalabb életkorban megbízhatóan észlelni lehessen, ha egy gyermek fejlődési üteme eltér az átlagostól vagy valamilyen probléma gyanúja merül fel. A védőnők szűrő szerepe meghatározó ebben a folyamatban. Az azonosított fejlődési zavar, elmaradás vagy annak gyanúja esetén a gyermeket a fejlődési vizsgálat végzésére alkalmas vizsgáló intézménybe kell juttatni, például nevelési tanácsadóba vagy a Tanulási Képességeket Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottsághoz, ahol komplex vizsgálatban részesül. Az óvodába lépéskor az első, legfontosabb teendő a gyermek megismerése, a gyermeki személyiség fejlettségi szintjének pontos megállapítása a teljesítmény hátterét biztosító pszichikus funkciók működésének aktuális szintjével együtt. Hol tart a gyermek, hol van a probléma és hová kell eljuttatni? Ezek megállapításában az óvodapedagógusnak kulcsszerepe van. A gyermek pontos megismeréséhez hozzátartozik a szülővel való kommunikáció, a gyermekről készült valamennyi előző orvosi, egyéb szakemberi vélemény ismerete, valamint az óvodapedagógus saját diagnosztikus pedagógiai mérései. A diagnózis lesz az alapja a fejlesztés megtervezésének, a kiindulópontnak, a célok meghatározásának és a megfelelő módszerek megválasztásának. „A pedagógiai diagnosztikus ismeretek hozzájárulnak ahhoz, hogy a pedagógus a foglalkozásokon reálisan tudja megállapítani, értékelni a gyermek fejlettségi állapotát, teljesítményeinek változását, viselkedését, reakcióját, és képes legyen mérlegelni saját bánásmódjának és elvárásainak várható hatását.”1 1 Mesterházi Zsuzsa: A nehezen tanuló gyermekek iskolai nevelése. Bp., Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar, 1998. 258.
PEDAGÓGIAI
DIAGNOSZTIK A, NYOMONKÖVETÉS, TERVEZÉS, FEJLESZTÉS
13
Az első bemeneti mérés óvodába lépéskor történik. A pedagógiai diagnózis megalkotásához minden olyan eljárás alkalmas, amely a gyermekek részképességeit vizsgálja, elsősorban az olvasáshoz, íráshoz, számoláshoz szükséges területeken. A mérés célja, hogy egy képet kapjunk a gyermek teljes személyiségéről, képességeiről, részképességeiről és azok összefüggéseiről. A gyermek teljesítményét életkori sajátosságok szerint várható, elérendő eredmények és az aktivitás tükrében vizsgálhatjuk a következő nevelési területeken: – játék: a különböző játéktípusokban a gyermek aktivitása, önállóság a tapasztalatszerzésben, kreativitás; – a külső világ tevékeny megismerése: ezen belül a környezetről szerzett, a matematikai ismeretek és a hozzájuk tartozó fogalomháló alkalmazása; – vizuális nevelés: az ábrázoló tevékenységekben szerzett tapasztalatok alkalmazása; – irodalmi nevelés: mondókák, versek, mesék ismerete, memorizálása; – zenei nevelés: mondókák, énekek, énekes játékok, ritmus, a hangszerek és a hozzájuk tartozó fogalomháló ismerete, alkalmazása; – a gondozási és önkiszolgáló tevékenységek: az ezekben, továbbá az egészséges életmód területén szerzett tapasztalatok, az önállóság (testápolás, öltözködés, táplálkozás, munka jellegű tevékenységek) területén. A bemeneti mérésen kívül a fejlődés nyomon követése érdekében rendszeres időközönként, általában félévente nyomon követéses felmérésre kerül sor, amely minden fejlődési területre kiterjed. Méréskor az óvodapedagógus egyaránt támaszkodik a gyermek spontán játékának megfigyelésére, az irányított játékhelyzetekre és a szülők beszámolóira. A rendszeres időközönként végzett nyomon követés eredménye a gyermek aktuális fejlettségi szintjének megállapítása, az eltelt időszakban mutatkozott változás alapján a következő fejlődési szintek kijelölése, konkrét, egyénre szabott fejlesztési terv készítése. Ilyenkor közös konzultációra is lehetőség nyílik a gyermek szüleivel, gondozóival, a gyermek ellátásában részt vevő más szakemberekkel, például védőnővel, gyermekorvossal. A nyomon követéses mérést soron kívül is el kell végezni, ha a munkatársak, a szülők vagy más, a gyermekkel foglalkozó szakember részéről a gyermek fejlődése kapcsán aggodalom merül fel. A bemeneti és a nyomon követéses méréseken kívül minden nevelési év végén kontrollmérésekkel szükséges követni a fejlődés folyamatát.
5.2 A pedagógiai diagnosztikai eljárások összetevői, területei A részképességzavarok már óvodáskorban felismerhetők, ezért nagy jelentősége van a szakszerű diagnózisnak és az erre épülő terápia minél korábbi megkezdésének. Ebben az óvodapedagógusnak kulcsszerepe van. Az óvodai évek alatt az átgondolt, jól szerkesztett, egyedi problémákat is figyelembe vevő program következetes megvalósításával a lassan érő gyermekek kiegyenlített fejlődése is zömében biztosítható. Az óvodai nevelési program tartalmazza az elvi kereteket. A fejlesztés eszközei a fejlesztő játékok, amelyek segítségével megvalósul az alapvető pszichikus funkciók, mint például a mozgáskoordináció, a testséma kialakulása, a perceptuo-motoros funkciók egész sora, a téri percepció, a figyelem, az emlékezet, a fogalmi gondolkodás, a kreativitás stb. fejlesztése. Az óvodapedagógus felelőssége a gyermekekkel való szakszerű foglalkozás, a játékos fejlesztés. Az óvodáskori diagnózis felállításához azok az eljárások alkalmasak, amelyek a gyermek képességeit, részképességeit, a pszichikus funkciók működését vizsgálják a következő területeken: – Szociális képességek fejlettsége: a kapcsolattartás, együttműködés, tolerancia, empátia, konfl iktuskezelés jellemzői, kontrollált magatartás, döntésképesség, különbözőségek elfogadása.
14
H ÁT R Á N YO S
HELY ZE T Ű
3 –7 É V E S K O R Ú G Y E R E K E K I N T E G R Á L T Ó V O D A I N E V E L É S E
– Mozgás fejlettsége: nagy- és fi nommozgás, fi nommotorika, vesztibuláris alapmodalitások működése. A mozgásnak kiemelt jelentősége van, mivel közvetlenül kihat az idegrendszeri kapcsolatokra, megerősíti, fejleszti azokat. Gazdag mozgásos tapasztalatok biztosításával befolyásolhatjuk a fogalmi gondolkodás alakulását. – Testséma fejlettsége: a testvázlat, a testrészek és azok funkciójának ismerete, a testzónák ismeretének alkalmazása, a testtengely alkalmazása, keresztezésének minősége. Különösen fontos a testzónák és a testtengely átlépésének megismerése, hiszen ezek hiányosságai a két agyféltekei együttműködés problémáit jelzik és megmutatkoznak a tér, a kinesztetikus percepció terén is, valamint minden olyan mozgásformánál, amelyhez ezek alkalmazása, a testtengely átlépése vagy épp ellentétes irányú mozgatása szükséges. – Észlelés fejlettsége: vizuális, auditív, taktilis, kinesztetikus és térészlelés terén vizsgáljuk az ingerfelvétel minőségét, diszkriminációját, e területeken a memória, a szerialitás és az egyes területek közötti keresztcsatornák működését. Az észlelésnél szinte minden kiemelt fontosságú, hiszen a megismerés alapja, hogy észlelje, felismerje, megkülönböztesse az érzékszerveivel fogható ingereket: formákat, színeket, hangokat, szavakat, mozgásmintákat, a térbeli elhelyezkedést, az abban történt változásokat önmagához és az őt körülvevő tárgyakhoz képest. Mindezek kifejezése a verbális percepciót működtető képességek feladata. – Kognitív képességek fejlettsége: az alapvető gondolkodási műveletek, a memória és a figyelem jellemzői. E terület mérése tulajdonképpen kontrollja az előbbi méréseknek, hiszen a megismerési folyamat meghatározója az eddig vizsgált képességek működése és együttműködése. – Finommotoros koordináció fejlettsége: az emberábrázoláson keresztül vizsgálja a grafomotorika, a ceruzafogás, a nyomaték minőségét. – Nyelvi kifejezőkészség fejlettsége: a szókincs, a beszédészlelés, beszédértés, szövegvisszaadás, képolvasás, kiejtés, nyelvhelyesség, a verbális és nonverbális kommunikáció jellemzői. A Biztos Kezdet Óvodai Programban részt vevő 23 óvodát, továbbá 5 kontrollóvodát, valamint a szülőket, a szakembereket és egyéb szervezeteket megkérdeztük a kutatással kapcsolatban felmerülő lényeges kérdésekről. Az óvodapedagógusok teljes körű kérdőíves felmérése alapján kerestük a választ arra, hogy a gyermekek készségeinek, képességeinek mérésére az óvoda megkezdésekor milyen mérőeszközöket használnak, illetve ismerik-e a kompetencia alapú óvodai programcsomagot. A megkérdezettek 64%-a saját eszközt használ, 57%-a a DIFER-t, 21%-a a Porkolábné-féle komplex prevenciós óvodai programot és csak 11%-a nyilatkozik úgy, hogy ismeri a kompetencia alapú óvodai programcsomagot. A kérdőíves felmérés eredménye arra enged következtetni, hogy az óvodapedagógusok kis része ismeri csak a Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program 3.1.1 központi program keretében kifejlesztett kompetencia alapú óvodai programcsomagot, illetve ha ismerik is vagy hallottak róla, nem alkalmazzák. Ez azt jelenti, hogy nincsenek felkészülve, illetve felkészítve az újszerű, kompetencia alapú nevelésre. Nem, vagy csak kevéssé ismerik a programcsomag fejlesztési területeit az óvoda–iskola átmenet kérdéskörére, a differenciálásra, az integrálásra, az inklúzióra, a játék, az érzelmi és erkölcsi nevelés kapcsolódási pontjaira nézve, amelyek egységesen fedik le az óvodai nevelés teljes vertikumát, a gyermek szükségleteire, egyéni képességeire építve. Ezért a jövőben tanácsos és javasolt nagy hangsúlyt fektetni arra, hogy az óvodapedagógusok saját élményeikre és tapasztalataikra építve betekintést kapjanak a kompetencia alapú pedagógiai rendszerbe, megtalálva azokat a kapcsolódási pontokat, ahol a helyi nevelési programjuk értékei és a kompetencia alapú programcsomag értékei találkoznak. Meg kell ismertetni velük, hogy melyek azok az óvodapedagógusi kompetenciák, amelyek szükségesek a program bevezetéséhez és alkalmazásához.
PEDAGÓGIAI
15
DIAGNOSZTIK A, NYOMONKÖVETÉS, TERVEZÉS, FEJLESZTÉS
A gyermekek képességeinek, készségeinek mérésére használt mérőeszközök 70% 60% 50%
64% 57%
40% 30% 20%
21%
10% 0%
11% DIFER
Porkolábné-féle
Kompetencia alapú óvodai program mérőrendszere
Saját eszköz használata
A felkészítés javasolt a főiskolai képzés terén is. Fontos, hogy az óvodapedagógusok a főiskolai képzésben találkozzanak olyan ismeretekkel, amelyek a szemléletüket formálják az inklúzió, az integráció, a differenciálás és az esélyteremtés terén. Ugyanezek azonban nemcsak a főiskolai képzésben fontosak, hanem a már gyakorló pedagógusoknál is. Az ő részükre tréningeket kell szervezni, illetve mentori hálózatot kiépíteni. Az új ismeretek átadásának, az egymástól való tanulásnak az egyik legjobb formája a kialakított és a mindennapi gyakorlatban jól alkalmazható „jó gyakorlatok” megismerése, amelyek a horizontális együttműködést kiválóan szolgálják. A Porkolábné-féle komplex prevenciós óvodai programot és a DIFER-t már többen ismerik, de inkább a DIFER-t használják. A Porkolábné-féle program nagyon gazdag módszertani segítséget ad az óvodapedagógusok kezébe a gyermek személyiségének megismeréséhez, fejlődésének nyomon követéséhez, részletes megfigyelési szempontsorral és fejlettségmérő lapok alkalmazásával, míg a DIFER az óvoda–iskola átmenet jelenleg egyetlen, egységesen alkalmazható pedagógiai vizsgáló módszere, amely minden eddig
Mérések gyakorisága a mérést végző szakemberek körében havonta
16%
évente többször évente
47%
37%
16
H ÁT R Á N YO S
HELY ZE T Ű
3 –7 É V E S K O R Ú G Y E R E K E K I N T E G R Á L T Ó V O D A I N E V E L É S E
használt eszköznél, mutatónál megbízhatóbb iskolakezdési szűrést tesz lehetővé. A DIFER mérés egyszerű, közérthető, a gyermek fejlődésbeli eltéréseihez igazított pedagógiai módszerek egyedi alkalmazása, és nem követel mérésmetodikai ismereteket. Minden pedagógus könnyűszerrel meg tudja csinálni, valószínűleg ezért is alkalmazzák többen ezt a módszert. Mindemellett a saját eszköz használata szerepel a legmagasabb arányban. Ez arra enged következtetni, hogy vagy nem ismerik eléggé az óvodapedagógusok a készségek, képességek mérésére használt eszközöket, vagy inkább ismereteik alapján kidolgozzák a saját mérőeszközeiket a saját viszonyaiknak és a gyermekeknek megfelelően. A Biztos Kezdet Programban részt vevő óvodákhoz tartozó szakembereket megkérdeztük a mérés gyakoriságára vonatkozóan. A felmérés eredményéből kiderült, hogy a szakemberek 47%-a végez mérést éves gyakorisággal. A szakembereknek valamivel több mint a fele évente többször, illetve havonta is végez mérést, ami arra enged következtetni, hogy fontosnak tartják a gyermek fejlettségi szintjét, az elért eredményeket, és azt, hogy hol van még szükség a gyermek megsegítésére, további fejlesztésére. A szakemberek által megalkotott diagnózis ugyanakkor nagy segítség az óvodapedagógusoknak a mindennapi munkájukhoz. 5.2.1 A kompetencia alapú óvodai program kapcsolódása2 A gyermekek nevelése során az ismeretközpontú oktatásról a kompetenciákra helyeződik át a hangsúly, függetlenül attól, hogy a közoktatás mely szintjéről, színteréről beszélünk; ennek értelmében nem a tananyag, hanem a gyermek életkori sajátossága, fejlettsége, képességeinek szintje a lényeges. A kompetencia alapú óvodai programcsomag az Óvodai nevelés országos alapprogramjának szellemiségében – alapelvek, óvodakép, gyermekkép, játékközpontúság, szellemiség és szemléletmód – készült. Ugyanakkor a 21. század felfogásának megfelelően a kompetencia központi kategóriaként hatja át az egész programcsomagot. Az óvodapedagógián belül maga a programcsomag is új fogalom, amely kettős jelentéstartalommal bír. Egyrészt egyes elemei részenként illesztve is felhasználhatók szinte bármely legitim helyi nevelési programhoz, másrészt – nevének megfelelően – egészében is, komplexen és csomagként kezelve is használható. A teljes programcsomag tudatos átgondolás eredménye tehát, amelynek részei önmagukban is megállják a helyüket: nem egy teljes nevelési koncepcióként, hanem egy nevelési koncepcióhoz csatlakoztatható elemként, amely sajátos arculatot és hangsúlyt ad a meglévő óvodai nevelési gyakorlatnak. A programcsomag a pedagógiai fejlesztés három komplex területe köré épül: az óvoda–iskola átmenet, az integráció és az érzelmi, erkölcsi nevelés, a játék köré. A játéknak meghatározó, elsődleges szerepe van óvodáskorban. Ezt mindvégig fontos szem előtt tartani a témajavaslatok alkalmazása során is, amelyekben a gyermek a tevékenységek végzése közben sajátítja el a tapasztalatokat és ismereteket. Óvodás életkorban a nevelés eszközei közül a játék a gyermek legelemibb, pszichikus szükséglete. Ebből következően a gyermek napi 7–9 órányi játékszükségletét ki kell elégíteni, és meg kell hagyni a játék semmi mással nem helyettesíthető szerepét, funkcióját. A gyermek a játékon keresztül tapasztalja meg a körülötte lévő világ sokszínűségét, szerzi ismereteit, tanul, jut örömökhöz, sikerélményhez. A játék a gyermek számára a legfőbb élményforrás, ugyanakkor a személyiség fejlesztésének színtere, a tanulás, a készség- és képességfejlesztés leghatékonyabb módja. 2 Labáth Ferencné–Gilicze Zoltán–Kovács Erika: Óvodai nevelés kompetenciaterület. Elméleti alapvetések. Bp., Educatio Kht., 2008. http://www.sulinet.hu/tanar/kompetenciateruletek/ovodai_neveles/dokumentumok/elmelet_alapvetesek.pdf (Látogatva: 2011. 02. 12.)
PEDAGÓGIAI
DIAGNOSZTIK A, NYOMONKÖVETÉS, TERVEZÉS, FEJLESZTÉS
17
Az óvoda–iskola átmenet alapját a képességek szerinti fejlesztés képezheti a leginkább. A sikeresség érdekében a programcsomag kompetenciaterületenként képességfejlesztési fókuszokat határoz meg, mégpedig négy területen: – szociális képességek, amelyek alatt óvodában az önállóságot, a kitartást, a nyitottságot, az együttműködési készséget, a problémamegoldó gondolkodást, a konfl iktusok kezelésének képességét és az egyes társas helyzetekben való odaillő viselkedést; – értelmi képességek, amelyek alatt a pszichikus funkciók megfelelő működését, a kreativitást, a művészetekhez való pozitív viszony kialakítását; – verbális képességek, amelyek alatt a kommunikációs igény motiválását, a kifejezőkészség komplex fejlesztését, a kulturált stílus kialakítását, a beszédtechnika fejlesztését és a hibák korrigálását; – testi képességek, amelyek alatt a nagy- és fi nommozgások fejlesztését, az összerendezett mozgás kialakítását értjük. A tématervre vonatkozó javaslatok differenciáltan, korcsoportokra és – a fenti képességfajták szerinti bontásban – komplex módon kerülnek kialakításra. Ez jó tervezési lehetőség a heti váltásban dolgozó kollégák számára, hiszen a gyermekek megfigyelésén alapuló tervezésükhöz és a következő fejlesztési feladatok meghatározásához fontos tudni, hogy mire alapozódott a tervezés. A tervezési folyamat rugalmasan, a gyermekek egyéni fejlődési tempójához igazodva kezeli a képességfejlesztést, ismeretszerzést, tapasztalatszerzést, alapul véve a játékot, amely a gyermekek természetes közege – ezzel válik a nevelés komplexszé, teljes körűvé. A gyermeki fejlődés nyomon követésének szempontsor-struktúrája a fent említett négy nagy területre oszlik, így jól nyomon követhető a gyermekek önmagukhoz mért fejlődése, alapot adva a további tervezéshez. Mind a négy fő terület – és azon belül az egyes részterületek – vizsgálata folyamatos. Feltételezi az óvodapedagógus előzetes ismereteit a gyermekről, megfigyelését, tapasztalatait az óvodai élet során. Természetesen nem lehet kizárni (a gyermek fejlettségi szintjének megfelelően) a céllal szervezett helyzeteket, kérdéseket, beszélgetéseket, feladatokat sem. Az értékeléseket az év folyamán kétszer javasolt elvégezni, természetesen a bemeneti időszakban rugalmasan, a gyermekek beilleszkedési tempójához igazodva. A kompetencia alapú óvodai programcsomagnak számtalan hozadéka van a gyermek, a szülő, az óvodapedagógus és a fenntartó számára is. A gyermekek igényeik, elképzeléseik, vágyaik szerint játszhatnak, mozoghatnak térben és időben. Zenében és festésben átélhetik a mesék, versek szárnyaló világát, átérezhetik a hagyományok üzenetét, bábozhatnak, dramatizálhatnak. Nap mint nap változatos, színes élményeket szerezhetnek önmagukról, barátaikról, a segítő, befogadó, elfogadó felnőttek jelenlétéről, a közösségről, az őket körülvevő világról, a környezetről, a természet csodáiról, a számok, a mennyiségek birodalmáról. Játszva tanulhatnak egymástól és a felnőttektől, a kérdéseiket bátran, nyíltan megfogalmazhatják. A szülők többek között biztosítékot kapnak arra vonatkozóan, hogy a program középpontjában gyermekük áll. A program alkalmazása eredményeként, a sokoldalú, egyéni képességeket és életkori sajátosságokat figyelembe vevő tevékenykedtetés és a különböző módszerekkel történő egyéni fejlesztés hatására gyermekük az iskolára alkalmas, érett lesz. Gyermekeik olyan értékek – hagyományőrzés, hagyományápolás, a magyar anyanyelv, népdal, mese- és mondavilág, tisztelet, szeretet, megbecsülés, elfogadás, a közösségben való együttélés – birtokába kerülnek, amelyek örök érvényűek. Az óvodapedagógus számára lehetőséget ad az óvoda–iskola átmenet, az inkluzív pedagógia, a játék, az érzelem és az erkölcs új tartalmú megközelítésére, az iskolára való felkészítés, az iskolaérettség újraértelmezésére, a céltudatosabb, tervezettebb, hatékonyabb gondozó-, nevelő-, oktatómunka megélésére. Saját kompetens személyiséggé válási folyamatának megsegítéséhez olyan pedagógiai, pszichológiai is-
18
H ÁT R Á N YO S
HELY ZE T Ű
3 –7 É V E S K O R Ú G Y E R E K E K I N T E G R Á L T Ó V O D A I N E V E L É S E
meretek megszerzésére ad módot, amelyek meglévő ismereteit bővíthetik. A gyermek egész személyiségének fejlesztése és a saját látásmódjának fejlesztése terén a holisztikus látásmód kialakítására, továbbá pedagógiai, módszertani szabadság megélésére nyújt lehetőséget. A fenntartó bizonyságot nyerhet afelől, hogy a programcsomag alkalmazása a meglévő anyagi keret mellett megvalósítható, az óvoda alapító okiratának belső tartalma megmarad, az óvodát továbbra is a gyermekközpontúság, a gyermeki személyiség értékként való kezelése jellemzi, és vélhetően emelkedni fog a programcsomagot alkalmazó óvodákba beiratkozni kívánó, óvodáskorú gyermekek száma. 5.2.2 Porkolábné-féle komplex prevenciós óvodai program A program a nevelési célok meghatározásakor abból a szakmai meggyőződésből indul ki, hogy a prevencióra, a korai fejlődés tudatos támogatására szükség van. A fejlődés-lélektani kutatások igazolják, hogy a gyermek adottságai, készségei, képességei csak és kizárólag megfelelő környezeti tényezők és feltételek biztosításával bontakozhat ki optimálisan. Az optimális szociális és tárgyi környezeti feltételek megtervezése és megszervezése a szakmailag felkészült óvodapedagógusok feladata. A program ahhoz ad tartalmi, módszertani segítséget, hogy az óvodapedagógus mindennapi gyakorlati munkájában hogyan teremtheti meg a gyermekek fejlődéséhez ezeket a kedvező feltételeket. A nevelési célok megvalósításában alapvetően támaszkodik az óvodás gyermekek természetes megnyilvánulási formáira, a mozgásra és a játékra, mint a fejlődést meghatározó tényezőkre. A kultúraátadás nevelési tartalmát három témakör köré csoportosítja: a gyermek és környezete; a gyermek és társas környezete; a gyermek és tárgyi környezete. A témák feldolgozásánál komplex foglalkozási formákra törekszik, a nevelési feladatok ajánlását életkori sávokra bontva teszi meg. Így bármelyik (homogén vagy heterogén) csoporttal dolgozhat az óvodapedagógus, a tervezésben lehetőség szerint az egyes gyermek érési üteméhez, fejlettségi szintjéhez tud igazodni. A lemaradók esetében választhat az alacsonyabb korosztálynak ajánlott tartalmakból és módszerekből, míg a gyorsabb ütemben fejlődők számára választhat az idősebb korosztálynak szánt tartalmakból és módszerekből. A program fő feladatának tekinti az óvodáskorú gyermekek életkori sajátosságainak és eltérő fejlődési ütemének, érési jellemzőinek szem előtt tartásával az egészséges, harmonikus személyiségfejlesztést, a sikeres iskolai beilleszkedéshez szükséges testi, szociális és értelmi érettség kialakítását, a potenciális iskolai tanulási zavarok megelőzését az óvodai nevelési feltételek sajátos megszervezésével. A jelzett területeken történő fejlesztés „a gyermek érési folyamatához igazított, életkori sajátosságainak megfelelő, ahhoz messzemenően illeszkedő eszközökkel történő támasznyújtás, amely az éppen fejlődő szomatikus és pszichés funkciók kibontakoztatásához biztosít szociális és tárgyi környezetet.”3 Alapvető feladatok a harmonikus személyiségfejlesztésben a 3–7 éves korosztályra jellemző pszichoszociális fejlődés összetevőit alapul véve: – az interperszonális kapcsolatok alakítása, a gyermek-felnőtt, gyermek-gyermek kapcsolatokban értelmes kooperációra való alkalmasság elősegítése; – az énkép, az önismeret, az önértékelés fejlesztése a gyermek természetes megnyilvánulásaira és teljesítményeire adott konkrét és pozitív megerősítések által; – új attitűdök, értékek, normák kialakítása, amelynek során megismerik és gyakorolják a társas együttélés, az önérvényesítés szabályait, az egymásra figyelést, az egymáshoz alkalmazkodást és az egymásnak való segítést; – az erkölcsi értékek alakítása a szociális erkölcsi normák felfogásán, beépülésén keresztül. 3 Porkolábné Dr. Balogh Katalin: Komplex prevenciós óvodai program. Budapest, Volán Humán Oktatási és Szolgáltató Rt., 2000. 9.
PEDAGÓGIAI
DIAGNOSZTIK A, NYOMONKÖVETÉS, TERVEZÉS, FEJLESZTÉS
19
Az értelmi nevelés feladata, hogy az óvodai nevelési módszerek segítségével a gyermek spontán szerzett tapasztalatait, ismereteit rendszerezze, célirányosan bővítse oly módon, hogy ezáltal fejlődjenek a megismerő, kognitív képességei, a figyelem, az észlelés, az emlékezet és a gondolkodás. A testi nevelés feladata a sokirányú gondozási tevékenységgel a gyermek komfortérzetének biztosítása, a természetes mozgáskedv fenntartása, a mozgás megszerettetése, a rendszeres mozgással az egészséges életvitel kialakítása, a testi képességek, a fizikai erőnlét, az edzettség fejlesztése. A potenciális iskolai tanulási zavarok megelőzése, prevenciója terén a program tudatosan felvállalja az iskolai képességeket meghatározó funkciók fejlesztését, így a potenciális tanulási zavarok korai szűrését és megelőzését. A fejlesztésnél nagy hangsúlyt helyez a mozgásra. A mozgás, a finommotorika célzott fejlesztésén keresztül kedvezően befolyásolható a testséma, a lateralitás, a testdimenziók és a térpercepció alakítása. A mozgásnak kiemelt jelentősége van, közvetlenül kihat az idegrendszeri kapcsolatokra, megerősíti, fejleszti azokat. Minden tanulási folyamatnak, a képességek kibontakoztatásának alapja az idegrendszer. A tanuláshoz szükséges pszichikus fejlettségi szint kialakulásához, megerősítéséhez első lépésként a mozgásos funkciókat, készségeket kell fejleszteni. Gazdag mozgásos tapasztalatok biztosításával befolyásolható a fogalmi gondolkodás alakulása; a mozgás szocializációs hatása jelentős. A Porkolábné-féle fejlesztő program területei: 1. a mozgás fejlesztése: nagymozgások fejlesztése (járás, futás, ugrás, csúszás, kúszás, mászás), egyensúlygyakorlatok, szem-kéz koordináció, szem-láb koordináció, fi nommotorika fejlesztése; 2. a testséma fejlesztése: a testrészek ismerete, a test személyi zónájának alakítása, testfogalom, az egyes testrészek fejlesztésére alkalmas mozgások (fej, törzs, karok, ujjak, lábak és lábujjak); 3. az észlelés fejlesztése (percepciófejlesztés): vizuális (látás) fejlesztés, alaklátás és formaállandóság, sztereognosztikus (tapintásos) észlelés, kinesztetikus (mozgásos) észlelés, térészlelés, térbeli viszonyok felismerésének fejlesztése, auditív (hallási) észlelés, hangzási analízis-szintézis fejlesztése, keresztcsatornák fejlesztése; 4. verbális fejlesztés: tárgyak megnevezése (ruházat, testrészek, cselekvések), térbeli viszonyok (irányok, helyzet, idő), osztályozás (alapformák, alapszínek, méret, hasonlóság, különbözőség, ellentétesség) fejlesztése. Az óvodai nevelés messzemenően támaszkodik a családi nevelésre. Az óvoda folytatja a szülők nevelőmunkáját és a családdal együtt felelős a gyermek személyiségének fejlődéséért. A hátrányos szociális háttérből érkező gyermek esetében az óvoda hangsúlyozottabb szerepet kap a gyermek fejlesztésében. A szülőkkel való rendszeres kapcsolattartás fontos feladat. A gyermek fejlődésének nyomon követését az óvodapedagógus a napi tevékenységek során – megfigyelési szempontok alapján – állandóan végzi. A megfigyelési szempontok segítségével könnyen kiszűrhetők a részfunkció-zavaros gyermekek, így a szükséges támogató nevelés időben és korán elkezdhető. A megfigyelési szempontsort célszerű havonta minden gyermeknél átnézni és dátummal jelölni az eltelt időszakra leginkább jellemző, az adott életkor sajátosságaitól eltérő viselkedésformát. Javasolt a megfigyelési szempontsort a feljegyzésekkel együtt a csoportnaplóban rögzíteni. Fontos, hogy a megfigyelési szempontok a gyermek viselkedésére általában jellemzőkre és a foglalkozások alatti viselkedés megfigyelésére irányuljanak. A gyermek fejlődésének nyomon követését a megfigyelési szempontokon kívül a fejlettségmérő lapok segítik. Fő területei: a mozgásfejlettség, a testséma, a téri tájékozódás és térbeli mozgás fejlettsége, az értelmi fejlettség, a finommotoros fejlettség, a nyelvi kifejezőkészség fejlettsége, a gyermek szociális fejlettsége, szociális érettsége.
20
H ÁT R Á N YO S
HELY ZE T Ű
3 –7 É V E S K O R Ú G Y E R E K E K I N T E G R Á L T Ó V O D A I N E V E L É S E
A jelzett pszichikus struktúrák a tanulási képességek meghatározói, az iskolára való alkalmasság biztosítékai. A program ezeknek a területeknek a kiemelt fejlesztését vállalja fel, ezért a fejlesztési feladatok megtervezéséhez elengedhetetlen a folyamatos szintbemérés. 5.2.3 DIFER Több hazai és nemzetközi vizsgálat eredményei is felhívták a fi gyelmet arra, hogy tanulóink egy része nem tudja működtetni azokat az alapvető képességeket, amelyek az iskolai tanulás során, a későbbiekben pedig a munkavállaláshoz elengedhetetlenül szükségesek. Tudjuk azt is, hogy a képességek fejlődése évekig tartó folyamat, sok esetben a működés csak az iskoláskor végére valósul meg. A Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Tanszékén Nagy József vezetésével az 1970-es évek óta folynak azok a kutatások, amelyek eredményeképpen az alapvető képességek fejlődési folyamata ismertté vált. Részben már feltárták azoknak a készségeknek a rendszerét és fejlődési folyamatát is, amelyek az előbb említett képességek kialakulásához nélkülözhetetlenek. Ezek az ún. kritikus alapkészségek. Ha a kritikus alapkészségeket már az óvodáskorban tudatosan fejlesztjük, akkor az óvoda–iskola átmenet nehézségei jelentősen csökkenthetők. Az iskolába lépés olyan mérföldkő gyermekeink életében, amely alapvetően meghatározza az egész iskolai tanulás sikerességét. Nagy József kutatásaiból ismerjük azt a tényt is, hogy az iskolába lépő gyermekek fejlettségi szintje között ötévnyi különbség van. A pedagógusok egy része nem képes ezt a gyermekek között tapasztalható, jelentős egyéni különbséget kezelni, így az iskolai évek alatt csak növekednek a fejlettségbeli eltérések. A probléma megoldását nagymértékben segíti, ha az elemi alapkészségeket fejleszteni tudjuk. A készségfejlesztéshez szükséges, hogy olyan mérőeszközök álljanak rendelkezésünkre, amelyekkel megállapítható, hogy hol tartanak a készség elsajátításában a gyermekek, mely összetevőket sajátították már el, melyeket kell még fejleszteni. Ezeket a mérőeszközöket kritériumorientált, diagnosztikus teszteknek nevezzük. Kritériumorientált, mert ismerjük azt a kritériumot, amelynek az elsajátítása esetén azt mondhatjuk, hogy az adott készség kialakult, optimálisan működik. Diagnosztikus, mert a készség minden összetevőjének elsajátításáról informál bennünket. Ilyen teszteket tartalmaz a DIFER (Diagnosztikus fejlődésvizsgáló rendszer) programcsomag is. A tesztek hét elemi alapkészség fejlettségének feltárását teszik lehetővé. A hét készség fejlettségének mértéke a jelenlegi kutatások szerint kiemelkedő fontosságú az óvodai és a kisiskolás évek alatt. A hét elemi alapkészség egymással szorosan összefüggő rendszert alkot. A rendszer esetleges további elemeinek feltárására jelenleg is folynak a kutatások. Az elemi alapkészségek fejlettségének évenkénti felmérése lehetővé teszi, hogy a készségfejlesztő munkát a mérési eredményekre építve végezzék a pedagógusok, meg tudják állapítani, mikor éri el a gyermek a készség elsajátításának kritériumát, illetve azt, hogy a kritériumhoz képest hol tart a fejlődésben. Ha még nem működik valamelyik készség optimális szinten, akkor fejlesztése mindaddig szükséges, amíg az optimális begyakorlottságot el nem érjük. A kritérium ismeretében minden készség esetén öt fejlettségi szint határa adott: az előkészítő, a kezdő, a haladó, a befejező és az optimális szinté; így minden gyermek esetében megállapítható alapkészségeinek fejlettségi szintje. A DIFER programcsomag tesztrendszerével felmérhető elemi alapkészségek a következők: – írásmozgás-koordináció, – beszédhanghallás, – relációszókincs, – elemi számolási készség,
PEDAGÓGIAI
DIAGNOSZTIK A, NYOMONKÖVETÉS, TERVEZÉS, FEJLESZTÉS
21
– tapasztalati következtetés, – tapasztalati összefüggés-megértés, – szociabilitás. A DIFER mérés előnyei: – diagnosztikus mérés, az állandósult tudás mérése; – a mérőeszköz többször felhasználható; – a külső értékelés – belső értékelés egyensúlya; – kontroll a gyerekek értékelésében; – az értékelési kultúrát gazdagítja; – objektivitás, megbízhatóság, érvényesség; – közös nyelv az óvoda és az iskola között; – örömszerzés – egyéni foglalkozás. Az iskolaérettségi vizsgálat és a DIFER összehasonlítva: Iskolaérettségi vizsgálat
DIFER
6–7 éves korosztályt méri
4–8 éves korosztályt méri
a mért területek: mozgás, észlelés, figyelem, emlékezet, gondolkodás
a mért területek: az értelmi fejlődés területei, szocialitás, feladattartás
pszichológus mér
pedagógus mér
óvoda
óvoda, iskola
szakvélemény készül róla
egyéni fejlettségi számadatok, szintbesorolás
minősítés
helyzetkép, diagnózis
méréses módszer, pszichológiai képességvizsgálat
méréses módszer, tudás- és képességvizsgálat
tesztek
tesztek (nyilvánosak!)
kiválasztva
teljes körűen
A 4–9 évesek kritikus alapkészségeinek rendszere: – Kognitív motívumok: kíváncsiság, érdeklődés, alkotásvágy, elsajátítási motívum, tanulási sikervágy; – Kognitív készségek: rendszerezési készség, kombinatív készség, számlálás, beszédhanghallás, írásmozgás-koordináció, tapasztalati következtetés, tapasztalati összefüggés-megértés; – Szociális motívumok: kötődés, erkölcsi érzék; – Szociális készségek: az együttlét készségei, kapcsolatfelvétel, feladatvállalás; – Személyes motívumok: feladattartás; – Személyes készségek: testi, fi zikai készségek.
22
H ÁT R Á N YO S
HELY ZE T Ű
3 –7 É V E S K O R Ú G Y E R E K E K I N T E G R Á L T Ó V O D A I N E V E L É S E
Az egyes készségek elsajátítási kritériumszintjei százalékpontban: Készség
Elsajátítási szint százalékpontban előkészítő
kezdő
haladó
befejező
optimum
Szociális motívumok
0–49
50–64
65–74
75–84
85–100
Írásmozgáskoordináció
0–24
25–49
50–69
70–89
90–100
Összefüggésmegértés
0–29
30–49
50–69
70–84
85–100
Beszédhang-hallás
0–49
50–69
70–79
80–91
92–100
Tapasztalati következtetés
0–29
30–49
50–69
70–84
85–100
Relációszókincs
0–24
25–49
50–69
70–84
85–100
Elemi számolási készség
0–49
50–69
70–79
80–89
90–100
A mérés adminisztrációja: 1) Névsor összeállítása (adott szempont alapján, például „várhatóan iskolába megy”). 2) Szülői nyilatkozatok megírása, sokszorosítása. 3) Tájékoztató megtartása a szülők, kollégák részére a mérés céljáról, menetéről, a visszajelzések módjáról. A mérőeszköz bemutatása, nyilatkozatok kiosztása, válasz a kérdésekre, nyilatkozatok összegyűjtése. 4) Adatlapok kódolása. 5) Eszközök beszerzése. 6) Mérési időpont, helyszín egyeztetése, a mérést megelőző napon a bútorzat ellenőrzése. 7) Bemutatkozás a gyerekeknek, néhány mondat a mérésről az életkornak megfelelő módon. 8) Felkészülés az első napra: adatlap, aktuális mérőeszközök (szocialitás, írásmozgás, tapasztalati összefüggés-megértés). 9) A gyerekek kísérésének megszervezése. 10) A jegyzetfüzet vezetése. 11) Adatlapok rendezése (minden adat kitöltése, aláírások). 12) Adatlapok fénymásolása. 13) Statisztikai adatrögzítés. 14) Elemzés. 15) Az eredmények interpretációja (kollégák, szülők részére más-más formában). Az alapkészségek átlagos fejlettségét egyetlen mutatóval is lehet jellemezni, ami a DIFER index. A DIFER index egy átfogó mutató, aminek előnye, hogy egyetlen számmal kifejezhetőek a csoportok és a gyerekek közötti különbségek. Hátránya – mint minden átfogó mutatónak –, hogy a fejlesztési feladatok kijelöléséhez nem használható. Nem mondja meg, hol és mit szükséges fejleszteni. A fejlesztő munka tervezéséhez elengedhetetlenül szükséges az alapkészségek analitikus diagnózisa is. A DIFER index megmutatja, hogy azokat az alapkészségeket, amelyek a sikeres iskolai tanuláshoz nélkülözhetetlenek, átlagosan milyen szinten működtetik a gyermekek. Megadja azt is, hogy az elérhető 100 százalékponthoz viszonyítva mennyit kell még fejlődniük. A DIFER index egyben az értelmi fejlődés egyik mutatója is, így az iskolaérettség megállapítására is alkalmas.
PEDAGÓGIAI
DIAGNOSZTIK A, NYOMONKÖVETÉS, TERVEZÉS, FEJLESZTÉS
23
Összefoglalva: a gyermekek alapkészségeinek teljes diagnózisa – ami a pedagógusok kezében van – egy részletes diagnosztikus térképet ad arról, hogy mely készség melyik összetevője fejlődött már ki optimálisan használhatóvá. Megtudhatjuk azt is, hogy mely esetekben nélkülözhetetlen a készség irányított fejlesztése. A fejlesztő munka során félévenként ellenőrizhető a fejlődés mértéke a tesztek újbóli alkalmazásával. Csak azoknak a készségeknek a diagnózisára van szükség ilyenkor, amelyek még nem működtek optimális szinten. A kutatások igazolták, hogy a DIFER programcsomag tesztjei által mért készségek az iskolai tanulás szempontjából kritikus készségek. Ha a gyermekek nem sajátítják el őket, akkor azok a hátrányok, amelyekkel az iskolába lépéskor rendelkeznek, egyre inkább fokozódnak és később már behozhatatlanná válnak. Az alapkészségek mindegyikére jellemző, hogy kialakulásuk több évig tartó folyamat eredménye. Sok esetben nem az értelmi fejlődés elmaradását jelzi egy-egy készség alacsonyabb fejlettségi szintje, hanem csak megkésett fejlődésről van szó. Az írásmozgás-koordináció a legjobb példa erre, hiszen amíg a velőshüvely érése nem történik meg, addig a készség nem alakulhat ki. Ezért nem lehetséges ezt a készséget direkt módon fejleszteni. Azokra a gyermekekre, akik első osztályban a készségfejlődés előkészítő, kezdő, haladó és befejező szintjén vannak, nagyon oda kell figyelni. A készségfejlesztés nélkül a későbbiekben ezeknek a gyerekeknek a lemaradása egyre inkább nőni fog, jelentős részüknél nem tudnak majd kialakulni azok a képességek, amelyek a tanulás, tudásszerzés, gondolkodás szempontjából elengedhetetlenül szükségesek.
5.3 A tervezés jelentősége a pedagógiai munkában A pedagógia feladata a személyiségfejlődés segítése, a gyermek spontán és szándékos szocializációja, nevelése, oktatása, képzése. A hatékony és eredményes segítés érdekében jól kell ismerni a gyermeki személyiség mibenlétét, viselkedésének, működésének és fejlődésének sajátságait, az öröklött és tanult megnyilvánulásait, valamint azokat a módszereket, amelyekkel a fejlődését, fejlesztését segíteni tudjuk. A hatékony gyermeki megismerésnek több tényezője van. A pedagógusok munkájuk, a gyerekek megfigyelése során fontos információk birtokába kerülnek. Családlátogatások alkalmával képet kapnak a gyermekek szociális helyzetéről, sokszor magyarázatot találnak a különböző magatartási és viselkedési zavarokra. Látják a gyermeket játék közben, feladathelyzetben, amelynek során rengeteg dologra fény derül. Vannak, akik átlagosan haladnak, vannak, akik kevesebb gyakorlással már remekül boldogulnak, de vannak olyanok is, akik nagyon lassan vagy még úgy sem boldogulnak. Sokszor a pedagógus minden erőfeszítése hiábavaló, elkerülhetetlen a lemaradás. Sikertelenségek, kudarcok érik a gyermeket és a pedagógust egyaránt, amelyek elkedvetlenítik őket és a szülőknek is a kedvét szegik. A megoldáshoz vezető út a pedagógiai diagnosztikán alapuló, az egyéni igényekhez igazodó, személyiségközpontú fejlesztés. A diagnosztikus mérések alapozzák meg a gyermekek egyéni haladását, fejlődését, és az optimális fejlődéstől való eltérés esetén konkrét tennivalókra figyelmeztetnek. A diagnosztikus pedagógiai mérések eredményeit, a mindennapi tapasztalatokat rendszerezni kell a gyermekről készült egyéb szakvéleményekkel, orvosi és egyéb pedagógiai, pszichológiai, szülői véleményekkel, és ha vannak, szakértői bizottsági, illetve nevelési tanácsadói szakvéleményekkel együtt. Csak így lesz munkánk kellően körültekintő, alapos, tudatos, átgondolt, és csak így számíthatunk eredményre is. Mindezek birtokában konkrét, személyre szóló, egyéni fejlesztési tervet kell készíteni. Szükség van egy olyan tervre, amely ötvözi a személyes megfigyeléseinket a szakértői javaslatokkal és a diagnosztikus pedagógiai méréseinkkel, ami megfogalmazza a konkrét tennivalókat és orientálja a fejlesztő munkát.
24
H ÁT R Á N YO S
HELY ZE T Ű
3 –7 É V E S K O R Ú G Y E R E K E K I N T E G R Á L T Ó V O D A I N E V E L É S E
5.3.1 Az egyéni fejlesztési terv fogalma, célja és jelentősége Az egyéni fejlesztési terv a gyermek meglévő képességein alapuló, a lehetőségeit is fi gyelembe vevő, az egész személyiségre ható nevelési folyamat tervezésének dokumentációja. Azonban nem egyszerűen csak egy dokumentum, hanem egy tervezési folyamat is, amely tartalmazza a kiindulási helyzetet, a célt, a végrehajtó személy nevét, a helyet, az időt, a megvalósítás tervét és az alkalmazott módszereket. Konkrét, mérhető és rövid idő alatt elérhető célokra bontja le a távlati fejlesztési célokat, amelyek sikerélményhez és így motivációhoz juttatják mind a fejlesztett személyt, mind a segítőt. Tartalmazza a célok elérésének lépéseit és tervezett eszközeit, az eredményesség mérésének, észlelésének paramétereit, indikátorait. A tervben reálisan megfogalmazott fejlesztési célokat kell rögzíteni, ahol a végrehajtásért felelős személy neve is minden esetben szerepel. Az egyéni fejlesztési terv készítésekor alkalmazkodni kell a gyermek életkorához, életviteléhez. Az egyéni fejlesztési terv funkciója maga a segítségnyújtás tervezése, koordinálása és ellenőrzése. Nem az időtöltés megszervezését, hanem célszerű, hasznos, a képességeket és készségeket fejlesztő tevékenységek irányított gyakorlását tűzi ki célul, amelyek eredményessége is mérhető. Az egyéni fejlesztési terv célja és jelentősége: – célszerű, tervezett kereteket hoz létre a gyermekkel való foglalkozás során; – a fejlesztésben részt vevő gyermek életét támogató különböző szakemberek összehangolják tevékenységüket, és tudásuk , tapasztalatuk a többiek számára is hozzáférhetővé és hasznosíthatóvá válik. Az egyéni fejlesztési terv a gyermek személyre szabott, feltárt hiányosságaira épített képességfejlesztési terv, és a szakmai irányelvek által meghatározott fejlesztési részterületre irányul. Általa a pedagógus munkája tervezhetővé, tudatossá, mérhetővé válik. Szervesen illeszkedik a nevelési programhoz is. A gyerekek belső késztetéseire, motivációjára irányul. Átfogja a nevelés egész időtartamát, folyamatos, következetes és minden tevékenységet felölelő. Fő célja a harmonikus személyiség kialakulásának elősegítése, a szocializációra való képesség fejlesztése. Nem csak az óvodapedagógus felkészülését segíti, hanem az összegyűjtött fejlesztési feladatok közreadásával a többi pedagógus tudását és tanulási kompetenciáját is bővítheti. Egyéni fejlesztési tervre különösen nagy szüksége van minden átlagostól eltérő ütemben fejlődő gyermeknek, akár tehetséges, akár sajátos nevelési igényű. A terv fontos támpontot adhat az elemzéshez, értékeléshez, ami alapján újabb fejlesztési irányokat lehet meghatározni, és ezzel a folyamatosságot biztosítani. 5.3.2 Az egyéni fejlesztési terv készítésének szempontjai A képességfejlesztés és ismeretnyújtás egységének megvalósítása igazi kihívás, ugyanis egyszerre kell ismeretanyagokban és képességterületekben gondolkodni. A szülő bevonása és tájékoztatása, a család feladatának hangsúlyozása elengedhetetlen a fejlesztési terv készítésekor. A képességfejlesztési folyamat optimálisan a napi óvodai tevékenységbe ágyazva, a foglalkozások részeként, a tematikával összehangoltan valósul meg. A fejlesztés során nemcsak a képességstruktúrát és a részképességeket kell fejleszteni, hanem az egész személyiséget, különös tekintettel az érzelmi-akarati funkciókra. Kezdetben a fejlesztő feladatok túlsúlya jellemző, majd ez az arány megfordul. A felzárkóztató fejlesztés lényege, hogy idővel feleslegessé váljon. Célok és hangsúlyok a fejlesztő tevékenység különböző szakaszaiban: – Az óvodás gyermek prevenciós és korrektív fejlesztése a cél. – Az óvoda–iskola közötti átmenet időszakában a prevenciós, korrektív fejlesztés kompenzációs szempontokkal egészül ki.
PEDAGÓGIAI
DIAGNOSZTIK A, NYOMONKÖVETÉS, TERVEZÉS, FEJLESZTÉS
25
– Az iskola kezdő szakaszában a sérülésspecifi kus eszközök használata kap hangsúlyt az alapvető kultúrtechnikák elsajátításában. A gyermek megismerésének szintjei: – ismeretek, – képességek, – a személyiség jellemzői, – környezeti tényezők, – fi ziológiai tényezők. A pedagógus szerepe, feladata az egyéni fejlesztési terv sikeres megvalósulásában: – tájékozódás a gyermek helyzetéről (szociális körülmények, tanulási képességvizsgálat eredménye stb.); – az óvodán kívüli támogatók (például szülők) megnyerése; – folyamatos megfigyelések a gyermekről (szokásai, kedvelt tevékenységei, motiválhatósága, együttműködési képessége); – diagnosztikus mérések végzése, értékelése; – az egyéni fejlődési ütemhez igazított tanulási módszerek, hozzárendelt eszközök megválasztása; – a fejlesztő értékelés „gyerekekhez igazított”, rugalmas használata; – folyamatos konzultáció az érintettekkel (gyermek, szülő, gyógypedagógus stb.); – a napi tevékenység tudatos tervezése; – folyamatos visszacsatolásra épített tervezés és szabályozás. A fejlesztési terv elkészítésének lépései: – komplex pszichológiai-pedagógiai diagnózis felállítása a szakértői vélemény alapján, kiegészítő vizsgálatok elvégzése, a gyermek viselkedésének, játékának megfigyelése, valamint a sajátos nevelési igény típusa, súlyossági foka, kialakulásának ideje, az életkor, a pedagógusok és a szülők tapasztalatai, illetve dokumentumelemzés alapján; – a fő fejlesztési irányok meghatározása; – a fejlesztés kiemelt területei; – a területek fejlesztésének feladatokra bontása; – ütemezés, prioritások megjelenítése; – eszközök, módszerek tervezése; – munkamegosztás tervezése (személyek bevonása, együttműködés); – a megvalósítás színtereinek tervezése; – a dokumentum elkészítése, elhelyezése; – a visszacsatolás, a kontrollvizsgálatok idejének meghatározása; – a vizsgálatok elvégzése, a fejlesztési terv módosítása. 5.3.3. Az egyéni fejlesztési terv előnyei, használatának eredményei Előnyei a pedagógus számára: • Segíti az óvodapedagógus napi felkészülését. • Könnyebb a differenciált feladatok válogatása. • Valamennyi gyerek képességeinek fejlesztését beépítheti a foglalkozásba. • Tudatossá teszi a napi tervezést.
26
H ÁT R Á N YO S
HELY ZE T Ű
3 –7 É V E S K O R Ú G Y E R E K E K I N T E G R Á L T Ó V O D A I N E V E L É S E
• Nem az ismeretközlésre koncentrál, hanem a képesség fejlesztésére fókuszál. • Rugalmas szemléletet alakít ki az óvodapedagógusban. • Együttműködésre, együttgondolkodásra készteti az óvodapedagógust a gyermekkel, a szülővel, a társpedagógusokkal, a gyógypedagógusokkal. • Növeli a fejlesztési folyamat szabályozásának képességét. • Alkotó munkára ösztönöz. • Rávezet a szakirodalomban való folyamatos elmélyülésre. • Nagyfokú módszertani szabadságot ad. • Növeli az elfogadás képességét. Előnyei a gyermek számára: • Az egyéni fejlesztési terv a gyermek egész személyiségére hat. • A pedagógusok a sérülésspecifi kus területeket fejlesztik, miközben globálisan tekintenek rá. • Tehetséggondozásra is alkalmas. • A gyermek érdekeltté válik a terv megvalósulásában. • Növeli a gyermek egyéni felelősségét. • Kialakul a „biztonságérzete”, mert látja és tapasztalja a törődést. • Növeli a sajátos nevelési igényű gyermekek esélyeit a felzárkóztatásban, beilleszkedésben, szocializációban. Az egyéni fejlesztési terv használatának eredménye: A pedagógustól kreativitást igényel, feltételezi az összehangoltságot a szülő és a gyermek, a gyógypedagógus és a pedagógus, illetve maguk a gyerekek között. A különféle foglalkozástervek és az egyéni fejlesztési tervek hatékony összehangolása elengedhetetlen. A társadalmi változások, a tudás átértékelésére épülő kimeneti elvárások a fejlesztés várható eredményeit összegzik. A kimeneti elvárások között megjelenik az érdeklődés, a kíváncsiság, az egyszerű szabályok elsajátítása, az én-tudat, az önbizalom és a pozitív énkép erősödése, a környezet védelme, a rendszeretet, az alapvető téri és időbeli relációk alkalmazása, a megfigyelőképesség, a szóbeli kifejezőképesség, a szókincs, az együttműködés készségei, az öröm, a választási és döntési képesség fejlődése. A sajátos nevelési igényű gyerekek legoptimálisabban a velük foglalkozó szakemberek – pedagógusok, utazó gyógypedagógus, logopédus, pszichológus, gyermekorvos, esetleg családvédelmi felelős – összehangolt csoportmunkájával fejleszthetők. Meg kell keresni a kapcsolódási pontokat, lehetőségeket, módokat, hatékony megbeszélések során öszsze kell vetni a mérési eredményeket, a megfigyeléseket, majd ha szükséges, korrigálni. A fejlesztés irányát és időtartamát mindig az együttnevelő team határozza meg, méghozzá a lehető legoptimálisabban. Az egyéni fejlesztési terv alapja lehet a foglakozáson történő egyéni megsegítésnek és a differenciálás megszervezésének. A gyógypedagógus rehabilitációs és habilitációs tevékenységéhez általában az óvodapedagógus nyújthatja a legtöbb segítséget észrevételeivel, tanácsaival. Az egyéni fejlődési ütemhez igazodó, differenciált nevelés rugalmas alkalmazkodást igényel a pedagógustól. A fejlesztő tevékenység módjainak, eszközeinek kiválasztásában a gyógypedagógus segíthet. 5.3.4 A szakemberek közötti együttműködés, a teammunka jelentősége Ahhoz, hogy az eltérő fejlődést mutató gyermekek a szükségletüknek megfelelő ellátásban tudjanak részesülni, a megismerésükben és ellátásukban érintett valamennyi szakembernek együtt kell működni
PEDAGÓGIAI
DIAGNOSZTIK A, NYOMONKÖVETÉS, TERVEZÉS, FEJLESZTÉS
27
a legkorábbi időtől kezdve, és szorosan együtt kell működni az érintett gyermek családjával is. Ez rendszerben való gondolkodást igényel. E rendszer egyenrangú szereplői a gyermek, a szülő, a pedagógus, a gyógypedagógus, a fejlesztőpedagógus, a pszichológus, valamint a szociális szféra szakemberei. Egy jól működő rendszerben minden szereplőnek megvan a maga feladata és kompetenciája annak érdekében, hogy biztosítani tudják az egyedi igényeknek megfelelő, sérülésspecifikus segítségnyújtást, lehetőséget teremtve arra, hogy a sajátos élethelyzetből adódó akadályok ellenére a személyiség kibontakoztatásával minél teljesebb életet lehessen élni. A team az együttnevelés során különböző szakemberekből áll. A team tagjai rendszeres és folyamatos szakmai kapcsolatban állnak egymással a befogadó intézményben, illetve azokon a helyszíneken, amelyek meglátogatása, megismerése igen fontos az átlagtól eltérő fejlődési ütemű gyermek fejlesztése érdekében. A szakértői csoport létszáma változó lehet, de mindig tagja az a pedagógus, aki a gyermek egyéni fejlesztését koordinálja az intézményben, és a gyógypedagógus, aki rehabilitációs, habilitációs szemléletével, tanácsaival segíti a team működését. A team tagjai különböző kompetenciákkal rendelkező szakemberek. A közös munka hatékonysága érdekében ezek tiszteletben tartása elengedhetetlen. A teammunkának több helyszíne is meghatározható az együttnevelés megvalósítása során. A team megszervezéséhez, a nyugodt munkalégkör kialakításához szükség van az intézmény vezetőjének támogatására. Fontos, hogy a pedagógusok el tudjanak menni a megbeszélésekre, ne kapjanak ezekre az időpontokra más óvodai feladatokat, ezért mindig érdemes konkrét időpontot kijelölni például az arra az időszakra vonatkozó intézményi munkarendben. Alapszabály, hogy a találkozók célja az adott gyermek fejlesztésére vonatkozó minden lehetséges kérdés megválaszolása, a következő találkozóig a tevékenységek megtervezése, megszervezése és a nyitott, válaszra váró kérdések felszínre hozása. A team tagjainak profitálniuk kell a közös munkából, ellenkező esetben ugyanis nem alakulnak ki a résztvevők azon készségei, amelyek nélkül az együttnevelés elképzelhetetlen. Ha a team rendszeresen találkozó, több személyből áll, célszerű vezetőt választani, aki ezeket a megbeszéléseket irányítja. (Két-három személy esetén erre nincs szükség.) A megbeszélések céljainak és hatásköreinek kialakítása, deklarálása, az aznapi napirend bemutatása, az időtartamok tiszteletben tartása, a kezdési és a befejezési időpont betartása és az emlékeztetők, jegyzőkönyvek írása mind-mind a teammunka megfelelő minőségű tevékenységét biztosítják. A teammunka eredményességét a csoporton belüli kommunikáció minősége, a csapatszellem, valamint a team vezetőjének személye határozza meg. Fontos feladata a team vezetőjének a feladatok közös meghatározásának és sikeres megoldásának a biztosítása, a team összetartása és koordinálása, a konfliktusok feloldása, az egyéni igények kielégítése, az érvényesülés biztosítása mindenki számára. A csoportban való együttmunkálkodás formálja a team tagjainak szemléletét. A kialakult munkacsoport sikeressége nagyban függ a csoport összetételétől, a résztvevők attitűdjétől, együttműködési készségétől és szakmai felkészültségétől. A kutatásban megkérdezett óvodák óvodapedagógusainak és szakembereinek véleményét mutatja az alábbi táblázat az együttműködés formáinak eredményességéről. Minden esetben az óvodapedagógusok tartják eredményesebbnek az együttműködést. A legnagyobb százalékban (közel 90%) vesznek részt közös rendezvényeken, ami azt mutatja, hogy keresik a kapcsolatot a szakemberekkel, akik viszont csak 70%-ban érdeklődnek a közös rendezvények iránt. Az esetmegbeszélés 85%-os, a szűrővizsgálatok 80%-os eredményességet mutatnak az óvodapedagógusok részéről, ami a teammunka szempontjából viszonylag jónak ítélhető meg. Sajnos a szakemberek részvétele itt is alacsonyabb. A szakemberek aktivitását, a teamben való együttműködésüket javítani kell, hiszen ez nagy segítséget jelentene a gyermekek eredményes egyéni fejlesztésében.
28
H ÁT R Á N YO S
HELY ZE T Ű
3 –7 É V E S K O R Ú G Y E R E K E K I N T E G R Á L T Ó V O D A I N E V E L É S E
A közös családlátogatás már csak 70%-os, ami a családokkal való szorosabb együttműködés szükségességére hívja fel a figyelmet. A szakemberek itt is kevésbé aktívak. Együttműködési formák eredményessége
Óvodapedagógus Szakember
100% 90% 80% 70% 60%
szűrővizsgálatok
szülői értekezlet
nyílt nap
műhelymunka
közös rendezvény
közös projekt
közös családlátogatás
kerekasztal
hospitálás
jó gyakorlat
fogadóóra
esetmegbeszélés
40%
értekezlet
50%
5.4 A differenciált, komplex fejlesztés pedagógiai eljárásai A fejlesztő munkánk akkor igazán eredményes és hatékony, ha felébresztjük a gyermekek tevékenységigényét, és a tevékenykedéshez olyan élményeket, tapasztalatszerzési lehetőségeket, eszközöket és feltételeket teremtünk, amelyek támaszt nyújtanak önmagukhoz képest megvalósuló fejlődésükhöz, az esetleges képességbeli hiányosságok megelőzéséhez, leküzdéséhez. Kiemelt terület a tágabb értelemben vett mozgásfejlesztés, hiszen mozgásos tapasztalatszerzés közben aktivizálódik percepciójuk, amely a megismerő folyamatok, kognitív képességek fejlődését segíti. A nemzetközi és hazai kísérletek egyértelműen igazolják, hogy az iskolai problémák jelentős része óvodáskorban megelőzhető. Ehhez nem elég az óvodában maradás puszta ténye, hanem speciális nevelőmunkát, fejlesztést igényel. Az óvodai fejlesztésben megkülönböztetünk prevenciós és korrekciós fejlesztési formákat. A prevenció a gyermek fejlődési sajátosságaira való tudatos odafigyelés, követés, támogatás. A prevenciós fejlesztés célja az iskolai élethez szükséges, esetleges képesség- és részképesség-hiányosságok megelőzése. A preventív fejlesztésnél a legközelebbi fejlődési zóna bemérése szükséges. A fejlesztés megvalósulhat az óvodapedagógus nevelési folyamatokba ágyazott, célzott, tudatos, életkori és egyéni sajátosságokra alapozott, kezdeményezett – csoportos, mikrocsoportos vagy egyéni – fejlesztő tevékenységeként. A korrekció a fejlődési ívben bekövetkezett megakadásokon segíti át a gyermeket. A korrekciós fejlesztés célja a már meglévő képesség- és részképesség-hiányosságok korrekciója, felzárkóztatás az iskolai tanulási zavarok megelőzése érdekében. A korrekciónál abból indulunk ki, amit tud a gyermek. A fejlesztés megvalósulhat az óvodapedagógus nevelési folyamatokba ágyazott, kezdeményezett, vagy a gyermek spontán tevékenységére épülő, célzott, tudatos, mikrocsoportos vagy egyénre szabott fejlesztő tevékenységeként. Általánosabb és ismertebb az a korrekciós forma, amelyet a különböző viselkedési és teljesítménybeli problémák miatt felmentett, még egy évig óvodában tartott gyermekeknél alkalmazunk. A korrekció azok számára szükséges, akik nagycsoportosok és visszamaradtak, mert valamilyen funkcióban, képességeikben nem érték el társaik, korosztályuk fejlettségi szintjét, akár fizikailag, akár pszichésen, akár szociális szempontból. A fejlesztés során mindig szem előtt kell tartanunk a komplexitás elvét. Egyrészt a biztos, következetes, a foglalkozást ki nem hagyó, elfogadó, megerősítő érzelmi jelenlét, amit biztosítunk a gyermekek számára, segíti őket abban, hogy önmagukban is jobban bízzanak, és ezáltal könnyebben, gyorsabban kibontakozhassanak. Másrészt tudatosan be kell tartanunk a fejlesztési lépcsőfokokat: a mozgásos (nagymozgások, finommozgások), percepciós, absztrakt szintet.
PEDAGÓGIAI
DIAGNOSZTIK A, NYOMONKÖVETÉS, TERVEZÉS, FEJLESZTÉS
29
Lassan és türelmesen, játékos formában kell gyakoroltatni. Minden játéknak minősül, amivel a gyermek újra és újra játszani szeretne, amire szívesen emlékezik. A tevékenységeknek transzfer hatása van, azaz ha egy képességet több játékkal is fejleszteni tudunk, nem kell, hogy egy valamihez ragaszkodjunk. Engedni kell a gyermeket választani. A direkt megközelítés helyett az indirekt megközelítési módot helyezzük előtérbe. Az egyedfejlődési, ontogenetikus fázisokon végigmenve keressük azokat a szinteket az egyes képességek fejlődésében, ahol biztosan mozog a gyermek, hiszen a fejlesztés a teljesítményt létrehozó funkció kialakítására irányul. A fejlődés olyan folyamat, amely az adott egyén spontán érése és a környezet kölcsönhatása nyomán alakul ki. A fejlesztés olyan külső (tárgyi) és belső (pszichés) feltételek megteremtése, amelyek mellett a gyermek pszichés funkciói a spontán érés mellett optimálisan kibontakozhatnak. Olyan hatékony nevelői befolyásolás, ami a gyermek fejlődési sajátosságaihoz igazodva nyújt támaszt, biztosítva az aktuálisan fejlődő, pszichés funkciók kibontakoztatásához a megfelelő szociális környezetet. A fejlesztés kétpólusú: egyrészt jelenti a részleges elmaradások kompenzálását, másrészt a domináló képességek intenzív fejlesztését. A fejlesztés szempontjai: – Saját, egyéni utat kell találni és járni a gyermek képességeihez és személyiségéhez igazodva. – Minden program, fejlesztési koncepció elindításához szükséges az egyes életszakaszokra jellemző, általános fejlődési mutatók ismerete. Ezek birtokában, az adott gyermek fejlődési jellemzőihez igazodva kezdhetjük el a fejlesztő munkát és tervezzük meg a tárgyi és szociális környezetet. – Olyan külső (tárgyi) és belső (pszichés) feltételek megteremtése, amelyek mellett a gyermek pszichés funkciói a spontán érés mellett optimálisan kibontakozhatnak. A fejlesztés végső soron a teljesítményt és a viselkedést meghatározó pszichikus funkciók megváltoztatására, befolyásolására irányul. – A fejlesztés hosszú folyamat, amit következetesen kell végigvinni. A gyakorlatok sorozata fog elvezetni egy-egy funkció, például az oldaliság, a téri percepció stabilizálódásához. – A következetes gyakorlás, a tudatos tervezés, a spontán, érzelmileg motivált helyzet megtalálása biztosítja a cél elérését. Az óvodapedagógus attitűdje: – empatikus, elfogadó, támogató; – személyre szóló pedagógiai hatásokat érvényesítő; – értékeket, erősségeket hangsúlyozó és elfogadtató; – pedagógiai optimizmust tükröző kommunikációjú. A fejlesztés elengedhetetlen feltételei: – a gyermeki személyiségfejlődés fázisainak, jellemzőinek, szenzitív szakaszainak pontos ismerete; – az egyes gyermekek személyiségének, fejlődési jellemzőinek, eltérő fejlődési ütemének, fejlettségi szintjének ismerete; – az alkalmazott fejlesztő játékban rejlő lehetőségek pontos ismerete; – az egyes fejlesztési területek közötti integráció lehetőségeinek ismerete, a fejlesztés komplexitása; – helyzetfelismerő képesség, tudatos (indirekt) jelenlét; – a tevékenységek szervezése egyéni, illetve kisebb csoportos formában történjen, így lehetővé válik az egyes gyermekek fejlődésének viszonylag szoros követése, segítése, egyénre szabott fejlesztése.
30
H ÁT R Á N YO S
HELY ZE T Ű
3 –7 É V E S K O R Ú G Y E R E K E K I N T E G R Á L T Ó V O D A I N E V E L É S E
Mind a fejlődésnek, mind a fejlesztésnek feltétele a gyermekek saját, aktív tevékenysége. Az óvodapedagógus által kezdeményezett játékok, a tapasztalatszerzést célzó tevékenységek a gyermekek természetes megnyilvánulásaira építenek, abból indikálódnak. Így a fejlesztés, a fejlődés folyamata játékba ágyazott, spontán tevékenységvágyból fakadó, és általa biztosított a gyermeki önmegvalósítás lehetősége. Javasolt pedagógiai eljárások a differenciált, komplex fejlesztéshez: – Anamnézis felvétele. – Családlátogatás, HOME leltár elkészítése. – A viselkedés megfigyelése általános és speciális szempontok szerint. – A hiperaktivitás és a szociálisan bizonytalan viselkedés megfigyelése. – Játékmegfi gyelés. – Fejlettségmérő lapok kitöltése. – Mozgásmegfigyelés TSMT, Ayres, Delacato, Porkolábné-féle tesztekkel. – Különböző egyéni vizsgálatok: • a Goodenough teszttel • az EDTFELD, DPT teszttel • a „Figyelem” teszttel • a DIFER-rel • a Sindelarral • a Porkolábné-féle vizsgálóeljárással. A programban részt vevő óvodákat, a szakembereket, szülőket és egyéb szervezeteket megkérdeztük többek között a következő szempontokra vonatkozóan: – igénybe vehető szolgáltatások az óvodában; – megfelelő-e a szakember-ellátottság a hátrányos helyzetű óvodás gyermekek számára; – tapasztalható-e valamilyen szolgáltatás hiánya a településen; – az óvodapedagógusok milyen speciális képzettséggel rendelkeznek; – biztosítottak-e a tárgyi feltételek; – járnak-e rendszeresen óvodába a hátrányos helyzetű gyermekek; – a sokat hiányzó gyermekek milyen téren mutatnak elmaradást. Mindezek a körülmények fontos szerepet játszanak a fejlesztés sikerességében és eredményességében. Az alábbi válaszok születtek a megkérdezettek körében: Az óvodapedagógusok válaszai a teljes körű felmérés alapján az igénybe vehető szolgáltatásokat tekintve:
89%
90% 80%
93%
100%
100%
A programban résztvevő óvodákban igénybe vehető szolgáltatások
70% 60%
36%
30%
39%
40%
43%
50%
20%
Gyógytestnevelés
Logopédiai ellátás
Nevelési tanácsadás
Fejlesztő felkészítés
Korai fejlesztés és gondozás
0%
Gyógypedagógiai tanácsadás
10%
PEDAGÓGIAI
31
DIAGNOSZTIK A, NYOMONKÖVETÉS, TERVEZÉS, FEJLESZTÉS
Az ábra azt mutatja, hogy a közoktatási törvény által lehetővé tett valamennyi pedagógiai szakszolgálat jelen van az óvodákban, ahol a legnagyobb mértékben a nevelési tanácsadást, a logopédiai ellátást és a fejlesztő felkészítést veszik igénybe. A gyógytestnevelés, a korai fejlesztés és a gyógypedagógiai tanácsadás kevésbé van jelen, aminek több oka is lehet. Megeshet, hogy nincs gyógypedagógiai segítségre szoruló gyermek, de ez kevéssé valószínű, és az is előfordulhat, hogy a gyógypedagógus finanszírozása gondot okoz, a korai fejlesztés szakszolgálata nem kiépített. A válaszokból egyértelműen kiderül, hogy a korai fejlesztés, amire óriási szükség lenne, igen kis százalékban van jelen. Az eredményes fejlesztés egyik legfontosabb kérdése a külső, tárgyi feltételek biztosítása. Erre vonatkozóan is megkérdeztük a kutatási programban résztvevő óvodapedagógusokat és szakembereket.
Tárgyi feltételek megfelelősége
100% 80%
82%
60% 40% 20%
46% óvodapedagógus
szakember
A nevelő, fejlesztő tevékenységhez szükséges tárgyi feltételekkel való elégedettségre adott 46%-os óvodapedagógusi válaszok azt jelzik, hogy szükséges javítani a tárgyi körülményeken, aminek szintén objektív akadálya lehet a finanszírozás kérdése. A szakemberek körében végzett mérés 82%-os elégedettséget mutat, amit értelmezhetünk úgy is, hogy a szakemberek számára, akik nincsenek mindennap közvetlen kapcsolatban a gyerekekkel, elfogadhatók az óvodák tárgyi feltételei. A rendszeres óvodába járással a gyermek eleve megkapja a neki szóló, mindennapos foglalkozást. A hiányzások csökkentik az eredményes fejlesztés lehetőségét, valamint a rendszeres, tudatos, tervszerű A hátrányos helyzetű gyermekek rendszeres óvodába járása
86%
86% 86% 85% 85%
84%
84% 84% 83%
Óvodapeadagógus
Szülők és szervezetek
32
H ÁT R Á N YO S
HELY ZE T Ű
3 –7 É V E S K O R Ú G Y E R E K E K I N T E G R Á L T Ó V O D A I N E V E L É S E
foglalkozásokról való hiányzás következtében elmaradások mutatkozhatnak az egyes készség- és képességterületeken. A hátrányos helyzetű gyermekek rendszeres óvodába járásának százalékos aránya az óvodapedagógusok, a szülők körében végzett felmérés és az egyéb szervezetek mérése alapján közel azonos, 84%-os, illetve 86%-os. Megállapítható, hogy a rendszeres óvodába járással nagyobb gond nincsen, bár lehet rajta javítani. A nagyobb gond a sokat hiányzó gyermekekkel van, akiknek a különböző területeken lévő elmaradásait az alábbi ábra mutatja. Óvodapedagógus
Sokat hiányzó gyermekek elmaradásai
Szakember Szülő
100%
52%
60%
79% 80% 85%
85%
89% 81% 71%
77%
76% 71%
60%
70% 77%
Civil szervezet
40%
40% 30%
81% 86% 82%
57%
74% 75%
81% 80%
50%
54%
60%
80% 77%
70%
68%
80%
85% 92%
Egyház
90%
együttműködési készség
kognitív képességek
kommunikációs képességek
személyi higiéné
szociális érettség
társas viselkedés
Egyértelműen látszik, hogy a társas viselkedés, a szociális érettség, a kommunikációs képességek és az együttműködési készség 80%-os, illetve annál nagyobb fokú elmaradást mutat. Ez az arány nagyon magas. A rendszeres óvodába járással mindenképpen javulna a helyzet.
5.5 Felhasznált irodalom 1. Mesterházi Zsuzsa: A nehezen tanuló gyermekek iskolai nevelése. Bp., Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar, 1998. 2. Porkolábné Dr. Balogh Katalin: Komplex prevenciós óvodai program. Bp., Volán Humán Oktatási és Szolgáltató Rt., 2000. 1–52. 3. Porkolábné Dr. Balogh Katalin: Fejlesztőpedagógia. Belső használatra, jegyzet a Fejlesztő pedagógia tanfolyam hallgatói számára. Bp., 1996. 73–85., 93–97. 4. Fókuszban az egyén. Hogyan készítsünk egyéni fejlesztési tervet? Szerk.: Vargáné Mező Lilla. Bp., Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány, 2008. 58–65. 5. Biztos Kezdet publikációk. http://biztoskezdet.hu/site/doc/section/69/id/84 (Látogatva: 2011. 02. 17.) 6. A Biztos Kezdet Program hatásvizsgálata. Kutatási összefoglaló. Kutatásvezető: Surányi Éva. 2010 május. http://www.biztoskezdet.hu/uploads/attachments/BK_HV_bemeneti_meres_jav2010okt. pdf (Látogatva: 2011. 02. 17.) 7. A Biztos Kezdet Gyerekházak hálózatának szolgáltatási és szervezeti modellje. http://www. biztoskezdet.hu/uploads/attachments/03_01_Biztos%20Kezdet%20Gyerekhazak%20Szervezeti%20es%20Szolgaltatasi%20Modell.pdf (Látogatva: 2011. 02. 17.)
PEDAGÓGIAI
DIAGNOSZTIK A, NYOMONKÖVETÉS, TERVEZÉS, FEJLESZTÉS
33
Mellékletek 1. Kérdőív óvodapedagógusoknak 1. A településen élő hátrányos helyzetű gyermekek száma: ________ 2. Az óvodába járó gyermekek közül mennyi a hátrányos helyzetű és a halmozottan hátrányos helyzetű? Összes gyermek száma: ______ Ebből a hátrányos helyzetű gyermekek száma: ______ Ebből a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek száma: _______ 3. Mely szolgáltatásokat veheti igénybe az intézménybe járó gyermek? Kérem, karikázással jelölje! a)
Alapfokú művészetoktatás
b)
Gyógypedagógiai tanácsadás
c)
Korai fejlesztés és gondozás
d)
Fejlesztő felkészítés
e)
Nevelési tanácsadás
f)
Logopédiai ellátás
g)
Továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadás
h)
Gyógytestnevelés
i)
Gyermekjóléti szolgáltatás
j)
Bölcsőde
k)
Családi napközi
l)
Iskolai napközi
m)
Házi gyermekfelügyelet
n)
Családok átmeneti otthona
o)
Gyermekek átmeneti otthona
p)
„Helyettes szülő” ellátási forma
4. Pályázatokon vagy egyéb, esélyegyenlőséget segítő programon részt vett-e az intézmény? Kérem, karikázással jelölje! a)
IPR
b)
HEFOP
c)
TÁMOP
d)
Települési kezdeményezés
e)
Egyéb:
5. Igénybe veszi az Integrációs Óvodai Program működtetéséhez az IPR normatíva támogatást? igen nem
34
H ÁT R Á N YO S
HELY ZE T Ű
3 –7 É V E S K O R Ú G Y E R E K E K I N T E G R Á L T Ó V O D A I N E V E L É S E
6. Értékelje az együttműködést 1–10-ig az alábbi szervezetekkel, szolgáltatókkal! (Az 1-es a legkevésbé, a 10-es a leginkább szoros együttműködést jelöli.) Értékelés 1.
Szülői házzal
2.
Kisebbségi önkormányzattal
3.
Civil szervezetekkel
4.
Védőnői hálózattal
5.
Gyermekjóléti és családsegítő szolgálattal
6.
Szakmai és szakszolgálattal
7.
Gyermekorvossal
8.
Egyházakkal
7. Értékelje az együttműködés formáinak eredményességét 1–10-ig! (Az 1-es a legkevésbé, a 10-es a leginkább eredményes együttműködést jelöli.) Értékelés 1.
esetmegbeszélés
2.
értekezlet
3.
fogadóóra, egyéni beszélgetés
4.
hospitálás
5.
jó gyakorlat megismerése, adaptálása
6.
kerekasztal
7.
közös családlátogatás
8.
közös projekt
9.
közös rendezvények
10. műhelymunka 11.
nyílt nap
12. szülői értekezlet 13. szűrő vizsgálatok 8. Ismeri-e a Szolgáltatói kosárban (www.szolgaltatoikosar.hu) szereplő jó gyakorlatokat? igen nem 9. Részt vettek-e az intézmény dolgozói együttnevelést támogató képzéseken? igen nem 10. Rendelkezik-e az intézmény saját jó gyakorlattal? igen
nem
11. Adaptáltak-e jó gyakorlatot? igen
nem
PEDAGÓGIAI
35
DIAGNOSZTIK A, NYOMONKÖVETÉS, TERVEZÉS, FEJLESZTÉS
12. Ismeri az alábbi modellkísérleti programokat? Karikázza be azt, amelyiket ismeri! a)
Biztos Kezdet Óvodai Program
b)
Biztos Kezdet Gyerekházak
c)
IPR
d)
BGR
13. Van-e kapcsolata Biztos Kezdet Gyerekházzal a településen vagy annak közelében? igen nem 14. Értékelje 1–10-ig az intézménye nevelő-fejlesztő tevékenységéhez, működéséhez szükséges tárgyi feltételeket! (A 10-es jelöli a legjobbat.) ________ 15. Munkájához van-e elegendő helyiség az intézményben? igen nem 16. Van-e internetelérési lehetőség az óvodában? igen
nem
17. Rendelkezik-e a jogszabályban meghatározott szakemberekkel az intézmény a feladat ellátásához? igen nem 18. Az alábbiak közül mely szakember segíti a nevelő, fejlesztő munkát? Karikázza be a megfelelő betűjelet! a)
Családgondozó
b)
Fejlesztőpedagógus
c)
Gondozónő
d)
Gyermekjóléti szakember
e)
Gyógypedagógiai asszisztens
f)
Gyógypedagógus
g)
Gyógytestnevelő
h)
Konduktor
i)
Logopédus
j)
Pedagógiai asszisztens
k)
Pszichológus
l)
Szociális munkás
m)
Védőnő
36
H ÁT R Á N YO S
HELY ZE T Ű
3 –7 É V E S K O R Ú G Y E R E K E K I N T E G R Á L T Ó V O D A I N E V E L É S E
19. Milyen speciális képzettséggel rendelkeznek a hátránykiküszöbölés komplex kezelésére? Kérem, karikázással jelölje! a)
beszéd- és nyelvművelés
b)
differenciálás
c)
óvoda–iskola átmenet
d)
drámapedagógia
e)
fejlesztő pedagógia
f)
gyógytestnevelés, mozgásterápia
g)
projekt
h)
kooperatív
20. Tudja-e biztosítani a település valamennyi 3 éves gyermek számára az óvodáztatást? igen nem 21. Van-e az intézménynek beóvodázási programja? igen
nem
22. A hátrányos helyzetű gyermekek bekerülnek-e három éves korban az óvodába? igen nem 23. Járnak-e rendszeresen óvodába a hátrányos helyzetű gyermekek? igen részben nem 24. Az iskolaérettséget elért hátrányos helyzetű gyermekek általában hány évet vették igénybe az óvodai fejlesztést? 1 évet 2 évet 3 évet 4 évet 5 évet 25. Jelölje karikázással azokat, amelyek a Biztos Kezdet Gyerekházból jött gyermekek esetében jellemzőek! a)
a gyermek kommunikációs képességei jók
b)
a szülők aktívabban vesznek részt az óvodai programokban
c)
egészségesebb életkörülmények között élnek
d)
rendszeresen jár óvodába a gyermek
e)
a szülői ház és az óvoda gyermeknevelési szemlélete közelít
PEDAGÓGIAI
37
DIAGNOSZTIK A, NYOMONKÖVETÉS, TERVEZÉS, FEJLESZTÉS
26. A sokat hiányzó, rendszeresen óvodába nem járó gyermekeknél milyen téren tapasztalható elmaradás társaiktól? Kérem, karikázással jelölje! a)
együttműködési készség
b)
kognitív képességek
c)
kommunikációs képességek
d)
személyi higiéné
e)
szociális érettség
f)
társas viselkedés
27. Értékelje 1–10-ig a dajka szerepét a hátránykompenzáció eredményességében! (Az 1-es jelöli a legkevésbé fontosat, a 10-es a leginkább fontosat.) Értékelés 1.
együttműködési készség
2.
kommunikációs képesség
3.
személyi higiéné
4.
szociális érettség
5.
társas viselkedés
28. Az óvoda megkezdésekor a gyermekek képesség-készség mérésére milyen mérőeszközt használnak? Kérem, karikázással jelölje! a) DIFER b) Porkolábné -féle c) Kompetencia alapú óvodai programcsomag mérőrendszere d) Saját eszköz használata 29. Hátrányos helyzetű gyermek óvodai fejlesztésére hány óra biztosított az intézményében? a. szakember által nyújtott szolgáltatás ________ óra/hét b. óvónő által nyújtott differenciálás ________ óra/hét 30. Értékelje 1–10-ig, hogy a multikulturális tartalmak, pl. szokások, hagyományok, nyelv stb. milyen mértékben vannak jelen az óvoda nevelési gyakorlatában! (1-es jelöli, ha nincs jelen, 10-es jelöli, ha teljes mértékben jelen van.) ________ Válaszait köszönjük!
38
H ÁT R Á N YO S
HELY ZE T Ű
3 –7 É V E S K O R Ú G Y E R E K E K I N T E G R Á L T Ó V O D A I N E V E L É S E
2. Kérdőív szülőknek 1. Vettek-e részt pályázatokon vagy egyéb, esélyegyenlőséget segítő programon? Kérem, karikázással jelölje! a)
IPR
b)
HEFOP
c)
TÁMOP
d)
Települési kezdeményezés
e)
Egyéb:
2. Értékelje az együttműködést 1–10-ig az alábbi intézményekkel, szervezetekkel! (Az 1-es a legkevésbé, a 10-es a leginkább szoros együttműködést jelöli.) Értékelés 1.
Civil szervezetekkel
2.
Gyermekjóléti és családsegítő szolgálattal
3.
Gyermekorvossal
4.
Kisebbségi önkormányzattal
5.
Óvodával
6.
Szakmai és szakszolgálattal
7.
Szülői házzal
8.
Védőnői hálózattal
9.
Egyházakkal
3. Értékelje az együttműködés formáinak eredményességét 1–10-ig! (Az 1-es a legkevésbé, a 10-es a leginkább szoros együttműködést jelöli.) Értékelés 1.
esetmegbeszélés
2.
értekezlet
3.
fogadóóra
4.
kerekasztal
5.
közös családlátogatás
6.
közös rendezvények
7.
műhelymunka
8.
nyílt nap
9.
nyilvánosság biztosítása
10.
szakmai előadás
11.
egyéb:
4. Részt vettek-e együttnevelést támogató képzésen? igen nem 5. Támogatják-e valamilyen formában az együttnevelést? igen nem
PEDAGÓGIAI
DIAGNOSZTIK A, NYOMONKÖVETÉS, TERVEZÉS, FEJLESZTÉS
39
6. Ismeri az alábbi modellkísérleti programokat? Ha igen, kérem, karikázással jelölje! a) Biztos Kezdet Óvodai Program b) Biztos Kezdet Gyermekházak c) IPR d) BGR e) Egyéb: 7. Értékelje 1–10-ig az óvoda nevelő-fejlesztő tevékenységéhez, működéséhez szükséges tárgyi feltételeit! (A 10-es jelöli a legjobbat.) ________ 8. Milyen formában tudja elképzelni az együttműködést Ön és az óvoda között? Kérem, karikázással jelölje! a)
anyagi forrás biztosítása
b)
előadó biztosítása programokhoz
c)
eszközök biztosítása
d)
szakmai támogatás
e)
egyéb:
9. Az Ön ismerete szerint járnak-e rendszeresen óvodába a hátrányos helyzetű gyerekek? igen nem 10. A sokat hiányzó, rendszeresen óvodába nem járó gyermekeknél milyen téren tapasztalható elmaradás? Kérem, karikázással jelölje! a)
együttműködési készség
b)
kognitív képességek
c)
kommunikációs képességek
d)
személyi higiéné
e)
szociális érettség
f)
társas viselkedés
11. Értékelje 1–10-ig, hogy a multikulturális tartalmak (pl.: a hagyomány, szokások és nyelv) milyen mértékben vannak jelen az óvoda nevelési gyakorlatában! (1-es jelöli, ha nincs jelen, 10-es jelöli, ha teljes mértékben jelen van.) ________ 12. Véleménye szerint mennyire segíti az Önnel való együttműködés az óvodai programkínálat bővülését? Értékelje 1-10-ig! (1-es a legkevésbé, 10-es a leginkább segíti.) ________ Válaszait köszönjük!
40
H ÁT R Á N YO S
HELY ZE T Ű
3 –7 É V E S K O R Ú G Y E R E K E K I N T E G R Á L T Ó V O D A I N E V E L É S E
3. Kérdőív szakembereknek 1. Mely szolgáltatásokkal járul hozzá a település óvodájában nevelt gyermekek hátránykompenzációjához? Kérem, karikázással jelölje! a)
Alapfokú művészetoktatás
b)
Gyógypedagógiai tanácsadás
c)
Korai fejlesztés és gondozás
d)
Fejlesztő felkészítés
e)
Nevelési tanácsadás
f)
Logopédiai ellátás
g)
Továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadás
h)
Gyógytestnevelés
i)
Gyermekjóléti szolgáltatás
j)
Bölcsőde
k)
Családi napközi
l)
Iskolai napközi
m)
Házi gyermekfelügyelet
n)
Családok átmeneti otthona
o)
Gyermekek átmeneti otthona
p)
"Helyettes szülő" ellátási forma
2. Véleménye szerint megfelelő-e a szakemberellátás a hátrányos helyzetű óvodás gyermekek számára? igen nem 3. Tapasztalja-e valamilyen szolgáltatás hiányát a településen? igen nem 4. Pályázatokon vagy egyéb, esélyegyenlőséget segítő programon vettek-e részt? Kérem, karikázással jelölje! a)
IPR
b)
HEFOP
c)
TÁMOP
d)
Települési kezdeményezés
e)
Egyéb:
5. Van-e együttműködési megállapodása az óvodával? igen
nem
PEDAGÓGIAI
41
DIAGNOSZTIK A, NYOMONKÖVETÉS, TERVEZÉS, FEJLESZTÉS
6. Értékelje 1–10-ig a jelenleg működő ellátórendszer által nyújtott szolgáltatás minőségét! (Az 1-es a leggyengébb, a 10-es a legkiválóbb minőséget jelöli.) __________ 7. Értékelje az együttműködést 1–10-ig az alábbi intézményekkel, szervezetekkel! (Az 1-es a legkevésbé, a 10-es a leginkább szoros együttműködést jelöli.) Értékelés 1.
Civil szervezetekkel
2.
Gyermekjóléti és családsegítő szolgálattal
3.
Gyermekorvossal
4.
Kisebbségi önkormányzattal
5.
Óvodával
6.
Szakmai és szakszolgálattal
7.
Szülői házzal
8.
Védőnői hálózattal
8. Értékelje az együttműködés formáinak eredményességét 1–10-ig! (Az 1-es a legkevésbé, a 10-es a leginkább eredményes együttműködést jelöli.) Értékelés 1.
előadás tartása
2.
esetmegbeszélés
3.
értekezlet
4.
fogadóóra, egyéni beszélgetés
5.
hospitálás
6.
jó gyakorlat megismerése, adaptálása
7.
kerekasztal
8.
közös családlátogatás
9.
közös projekt
10. közös rendezvények 11. műhelymunka 12. nyílt nap 13. szülői értekezlet 14. szűrő vizsgálatok 9. Részt vettek-e az együttnevelést támogató képzéseken? igen nem 10. Együttműködött-e jó gyakorlat adaptálásában? igen nem
42
H ÁT R Á N YO S
HELY ZE T Ű
3 –7 É V E S K O R Ú G Y E R E K E K I N T E G R Á L T Ó V O D A I N E V E L É S E
11. Ismeri az alábbi modellkísérleti programokat? Karikázza be azt, amelyiket ismeri! a)
Biztos Kezdet Óvodai Program
b)
Biztos Kezdet Gyerekházak
c)
IPR
d)
BGR
12. Értékelje 1–10-ig az óvodai fejlesztő munkájához szükséges tárgyi feltételeket! (A 10-es jelöli a legjobbat.) ________ 13. Munkájához elegendő helyiség áll rendelkezésre az óvodában? igen nem 14. Milyen területen segíti Ön az óvoda nevelő, fejlesztő tevékenységét? Kérem, karikázással jelölje! a)
egyéni fejlesztés
b)
fejlesztések
c)
mentorálás
d)
mérés, fejlesztő értékelés
e)
műhelymunka
f)
nevelési értekezlet
g)
pedagógiai tájékoztatás
h)
szupervízió
i)
szülői fogadóóra
j)
tanácsadás
k)
tanácsadás a pedagógusnak
l)
tehetséggondozás
m) terápiák n)
egyéb:
15. Az ön munkája segíti-e valamilyen formában a három éves hátrányos helyzetű gyermekek bekerülését az óvodába? igen nem 16. Ismeri-e a Biztos Kezdet Gyerekház programot? igen nem
PEDAGÓGIAI
43
DIAGNOSZTIK A, NYOMONKÖVETÉS, TERVEZÉS, FEJLESZTÉS
17. Jelölje karikázással azokat, amelyek a Biztos Kezdet Gyerekház programban részt vett gyermekek esetében jellemzőek! a)
a gyermek kommunikációs képességei jók
b)
aktívabban részt vesz az óvodai programokban
c)
egészségesebb életkörülmények között él
d) rendszeresen jár óvodába a gyermek e)
a szülői ház és az óvoda gyermeknevelési szemlélete közelít
18. A sokat hiányzó, rendszeresen óvodába nem járó gyermekeknél milyen téren tapasztalható elmaradás? Kérem, karikázással jelölje! a)
együttműködési készség
b)
kognitív képességek
c)
kommunikációs képességek
d)
személyi higiéné
e)
szociális érettség
f)
társas viselkedés
19. Végez-e méréseket az óvodában? igen nem 20. Milyen gyakorisággal mér az óvodában? havonta évente többször
évente
21. Hátrányos helyzetű gyermek fejlesztésére hány óra biztosított? szakember által nyújtott szolgáltatás ________ óra/hét 22. Elegendőnek ítéli a hátrányos helyzetű gyermekek fejlesztésére biztosított óra mennyiségét? igen nem 23. Értékelje 1–10-ig, hogy a multikulturális tartalmak, pl. szokások, hagyományok, nyelv stb. milyen mértékben vannak jelen az óvoda nevelési gyakorlatában! (1-es jelöli, ha nincs jelen, 10-es jelöli, ha teljes mértékben jelen van.) ________ 24. Tapasztalata szerint az iskolaérettséget elért hátrányos helyzetű gyermekek hány évig jártak óvodába? 1 évig 2 évig 3 évig 4 évig 5 évig
Válaszait köszönjük!
44
H ÁT R Á N YO S
HELY ZE T Ű
3 –7 É V E S K O R Ú G Y E R E K E K I N T E G R Á L T Ó V O D A I N E V E L É S E
4. Kérdőív civil szervezeteknek 1. Vettek-e részt pályázatokon vagy egyéb, esélyegyenlőséget segítő programon? Kérem, karikázással jelölje! a)
IPR
b)
HEFOP
c)
TÁMOP
d)
Települési kezdeményezés
e)
Egyéb:
2. Értékelje az együttműködést 1–10-ig az alábbi intézményekkel, szervezetekkel! (Az 1-es a legkevésbé, a 10-es a leginkább szoros együttműködést jelöli.) Értékelés 1.
Civil szervezetekkel
2.
Gyermekjóléti és családsegítő szolgálattal
3.
Gyermekorvossal
4.
Kisebbségi önkormányzattal
5.
Óvodával
6.
Szakmai és szakszolgálattal
7.
Szülői házzal
8.
Védőnői hálózattal
9.
Egyházakkal
3. Értékelje az együttműködés formáinak eredményességét 1–10-ig! (Az 1-es a legkevésbé, a 10-es a leginkább szoros együttműködést jelöli.) Értékelés 1.
esetmegbeszélés
2.
értekezlet
3.
fogadóóra
4.
kerekasztal
5.
közös családlátogatás
6.
közös rendezvények
7.
műhelymunka
8.
nyílt nap
9.
nyilvánosság biztosítása
10. szakmai előadás 11. egyéb: 4. Részt vettek-e együttnevelést támogató képzésen? igen nem 5. Támogatják-e valamilyen formában az együttnevelést? igen nem
PEDAGÓGIAI
DIAGNOSZTIK A, NYOMONKÖVETÉS, TERVEZÉS, FEJLESZTÉS
45
6. Ismeri az alábbi modellkísérleti programokat? Ha igen, kérem, karikázással jelölje! a) Biztos Kezdet Óvodai Program b) Biztos Kezdet Gyermekházak c) IPR d) BGR e) Egyéb: 7. Értékelje 1–10-ig az óvoda nevelő-fejlesztő tevékenységéhez, működéséhez szükséges tárgyi feltételeit! (A 10-es jelöli a legjobbat.) ________ 8. Milyen formában tudja elképzelni az együttműködést az Ön civil szervezete és az óvoda között? Kérem, karikázással jelölje! a)
anyagi forrás biztosítása
b)
előadó biztosítása programokhoz
c)
eszközök biztosítása
d)
szakmai támogatás
e)
egyéb:
9. Az Ön ismerete szerint járnak-e rendszeresen óvodába a hátrányos helyzetű gyerekek? igen nem 10. A sokat hiányzó, rendszeresen óvodába nem járó gyermekeknél milyen téren tapasztalható elmaradás? Kérem, karikázással jelölje! a)
együttműködési készség
b)
kognitív képességek
c)
kommunikációs képességek
d)
személyi higiéné
e)
szociális érettség
f)
társas viselkedés
11. Értékelje 1–10-ig, hogy a multikulturális tartalmak (pl.: a hagyomány, szokások és nyelv) milyen mértékben vannak jelen az óvoda nevelési gyakorlatában! (1-es jelöli, ha nincs jelen, 10-es jelöli, ha teljes mértékben jelen van.) ________ 12. Véleménye szerint mennyire segíti a civil szervezetekkel való együttműködés az óvodai programkínálat bővülését? Értékelje 1–10-ig! (1-es a legkevésbé, 10-es a leginkább segíti.) ________ Válaszait köszönjük!
46
H ÁT R Á N YO S
HELY ZE T Ű
3 –7 É V E S K O R Ú G Y E R E K E K I N T E G R Á L T Ó V O D A I N E V E L É S E
5. Kérdőív egyházi képviseleteknek 1. Vettek-e részt pályázatokon vagy egyéb, esélyegyenlőséget segítő programon? Kérem, karikázással jelölje! a)
IPR
b)
HEFOP
c)
TÁMOP
d) Települési kezdeményezés e)
Egyéb:
2. Értékelje az együttműködést 1–10-ig az alábbi intézményekkel, szervezetekkel! (Az 1-es a legkevésbé, a 10-es a leginkább szoros együttműködést jelöli.) Értékelés 1.
Civil szervezetekkel
2.
Gyermekjóléti és családsegítő szolgálattal
3.
Gyermekorvossal
4.
Kisebbségi őnkormányzattal
5.
Óvodával
6.
Szakmai és szakszolgálattal
7.
Szülői házzal
8.
Védőnői hálózattal
9.
Egyházak
3. Értékelje az együttműködés formáinak eredményességét 1–10-ig! (Az 1-es a legkevésbé, a 10-es a leginkább szoros együttműködést jelöli.) Értékelés 1.
esetmegbeszélés
2.
értekezlet
3.
fogadóóra
4.
kerekasztal
5.
közös családlátogatás
6.
közös rendezvények
7.
műhelymunka
8.
nyílt nap
9.
nyilvánosság biztosítása
10. szakmai előadás 11. egyéb: 4. Részt vettek-e együttnevelést támogató képzésen? igen nem 5. Támogatják-e valamilyen formában az együttnevelést? igen nem
PEDAGÓGIAI
47
DIAGNOSZTIK A, NYOMONKÖVETÉS, TERVEZÉS, FEJLESZTÉS
6. Ismeri az alábbi modellkísérleti programokat? Ha igen, kérem, karikázással jelölje! a)
Biztos Kezdet Óvodai Program
b)
Biztos Kezdet Gyermekházak
c)
IPR
d) BGR e)
Egyéb:
7. Értékelje 1–10-ig az óvoda nevelő-fejlesztő tevékenységéhez, működéséhez szükséges tárgyi feltételeit! (A 10-es jelöli a legjobbat.) ________ 8. Milyen formában tudja elképzelni az együttműködést az Ön egyháza és az óvoda között? Kérem, karikázással jelölje! a)
anyagi forrás biztosítása
b)
előadó biztosítása programokhoz
c)
eszközök biztosítása
d)
szakmai támogatás
e)
egyéb:
9. Az Ön ismerete szerint járnak-e rendszeresen óvodába a hátrányos helyzetű gyerekek? igen nem 10. A sokat hiányzó, rendszeresen óvodába nem járó gyermekeknél milyen téren tapasztalható elmaradás? Kérem, karikázással jelölje! a)
együttműködési készség
b)
kognitív képességek
c)
kommunikációs képességek
d)
személyi higiéné
e)
szociális érettség
f)
társas viselkedés
11. Értékelje 1–10-ig, hogy a multikulturális tartalmak (pl.: a hagyomány, szokások és nyelv) milyen mértékben vannak jelen az óvoda nevelési gyakorlatában! (1-es jelöli, ha nincs jelen, 10-es jelöli, ha teljes mértékben jelen van.) ________ 12. Véleménye szerint mennyire segíti az egyházzal való együttműködés az óvodai programkínálat bővülését? Értékelje 1–10-ig! (1-es a legkevésbé, 10-es a leginkább segíti.) ________ Válaszait köszönjük!