Hátrányos helyzetű 3 7 éves korú gyerekek integrált óvodai nevelése. A Biztos Kezdet Óvodai Program háttértanulmányai 8. kötet

Hátrányos helyzetű 3–7 éves korú gyerekek integrált óvodai nevelése A Biztos Kezdet Óvodai Program háttértanulmányai 8. kötet

Hátrányos helyzetű 3–7 éves korú gyerekek integrált óvodai nevelése A Biztos Kezdet Óvodai Program háttértanulmányai 8. kötet Az óvodán kívüli szakmai partnerek, kapcsolatok

Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. 2012

Jelen kiadvány a „21. századi közoktatás – fejlesztés, koordináció” kiemelt projekt keretében készült.

Projekt száma: TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002

Főkedvezményezett: Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Magyar Állam társfinanszírozásával valósul meg.

Készítette: Fodor Gábor Szerkesztette: Labáth Ferencné

Kiadja az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Kerékgyártó Sándor ügyvezető 1122 Budapest, Maros utca 19–21. Telefon: (06 1) 477 3100 Fax: (06 1) 477 3136 e-mail: [email protected] internet: www.educatio.hu

TARTALOM Bevezető Bevezetés 8. Az óvodán kívüli szakmai partnerek, kapcsolatok 8.1 Bevezető gondolatok 8.2 Szociális, egészségügyi, oktatási intézmények 8.2.1 Egy valós történet 8.2.2 Szemléletváltás egy rendszer életében 8.2.3 Az önismeret fontossága 8.2.4 A hálózatszerű működés evidenciája 8.2.5 Mentálhigiéné, bizalom, bátorság 8.3 Civil szervezetek és egyházi képviseletek 8.3.1 Bevezető gondolatok 8.3.2 A kérdőívek kiértékelése 8.3.3 Összegzés 8.4 Felhasznált irodalom Mellékletek

7 9 11 11 12 12 13 14 15 15 16 16 17 20 20 23

AZ

7

Ó V OD Á N K Í V ÜL I S Z A K M A I PA R T NEREK , K A P C S OL ATOK

Bevezető Tisztelt Olvasó! A közoktatás fejlesztésében való részvétel nagy felelősség volt a múltban is és a mában is. Felelősség azoknak, akik kijelölik az irányait, kitűzik a céljait, meghatározzák a feladatait, és felelősség azok számára is, akik részt vesznek a kidolgozott fejlesztés kipróbálásában, véglegesítésében. Így van ez a Biztos Kezdet Óvodai Program esetében is, amely a TÁMOP 21. századi közoktatás – fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002) kiemelt projekt 1. számú „Fejlesztéskoordinációs hálózat, horizontális együttműködések kiépülésének ösztönzése, támogatása” pillérének része. A TÁMOP-3.1.1 program keretében megvalósuló fejlesztések célja olyan támogató pedagógiai rendszer kialakítása, amely a konkrét pedagógiai gyakorlat és tevékenység szintjén segíti a közoktatási intézményeket a minőségi oktatás és az oktatáshoz való egyenlő hozzáférés biztosításában. Ezen célok érdekében a Biztos Kezdet Óvodai Programban újszerű módon, az eddigi pedagógiai gyakorlattól eltérően, szociális és egészségügyi tevékenységeket is kíván támogatni az óvodai pedagógiai munkában. A program révén a családok bevonásával és aktív részvételével valóra válik a hátrányos helyzetű gyerekek hozott – alkalmazkodási, életmódbeli, kulturális és szociális területeken jelentkező – hátrányainak enyhítése. Az iskolával való szoros együttműködéssel az óvoda–iskola átmenet előkészítése, ezáltal a későbbi lehetséges lemaradások, hiányosságok és különbségek minimalizálása valósul meg. Örömünkre szolgál, hogy a Biztos Kezdet Óvodai Program keretein belül megvalósult tevékenységek eredményeit jelen tanulmánykötetben közkinccsé tehetjük. Bízunk abban, hogy kiadványunk tartalmas gondolatokkal segíti a szakmai munka továbbfejlesztését, és a nagyközönség számára is hasznos információkkal szolgál a program által elért pedagógiai eredményekről.

Milánkovics Ibolya TÁMOP-3.1.1 Közoktatás-fejlesztési Iroda irodavezető Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.

Labáth Ferencné TÁMOP-3.1.1 Közoktatás-fejlesztési Iroda óvodai csoport szakmai vezető Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.

Schanda Tamás János TÁMOP-3.1.1 Közoktatási Osztály osztályvezető Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.

AZ


9

Bevezetés „A nevelés teremti az embert és az ember a hazát.” (Brunszvik Teréz) Brunszvik Teréz 1820 körül fogalmazta meg – tanulmánykötetünk jelmondatául választott – fenti gondolatát, amely napjainkban is útmutatást, irányt ad. Ennek az eszmének a jegyében munkálkodnak nagyon sokan a mai Magyarországon – óvodapedagógusok, dajkák, gyógypedagógusok, védőnők, gondozónők, egyházi személyek és civil szervezetek képviselői, és nem utolsó sorban szülők is. A közel húsz esztendős szakmai múlttal rendelkező Okker Zrt. is ezt képviselve alkotta meg a tanulmánygyűjteményt. A társadalmunk legelesettebbjeit, a leginkább hátrányos helyzetben lévő gyermekeket segítő Biztos Kezdet Óvodai Program kapcsán született kötetünknek nem csak témaválasztása fontos és időszerű, hanem az egyes témák bemutatása is szakszerű és igen alapos. Írásunk átfogó képet ad a kora gyermekkori intervención, az inter- és multikulturalitás elméletén és gyakorlatán át a Biztos Kezdet Óvodai Programban érintettek együttműködéséről, a pedagógiai diagnosztikai eljárások gyakorlatban kipróbált módszereiről, a játék és a tevékenységekben megvalósuló tanulás általi komplex fejlesztésről. Ezeken túl részletesen bemutatja a program bevezetését, hátterét, pedagógiai tapasztalatait. Érdekes és rendkívül tanulságos a programot megvalósító és a kontrollóvodák helyzetéről végzett felmérésünk. A kapott adatok néhol elszomorítóak, máshol örvendetesek. Elgondolkodtató, hogy a megkérdezettek vajon mit és hogyan fognak a jövő nemzedékének átadni. A felmérésből az is kiderül, hogy ezen a területen sok még a kiaknázatlan lehetőség, és igyekszünk konkrét, részletes szakmai segítséget adni a (halmozottan) hátrányos helyzetű gyermekek esélyteremtéséhez. A háttértanulmányok egyes fejezeteiben erre is kapunk kiváló ötleteket. A módszertani tanácsok mellett egy-egy szituációba konkrétan is beépíthető megoldásokkal találkozhatunk. Ezek az ötletek kiérleltek, kreatívak, olyan alaposan és szakszerűen kidolgozattak, hogy akár módszertani segédletként is használhatóak. A sok jó és újszerű ötlet mellett a szerzőket külön elismerés illeti gördülékeny, igényes, pontos stílusukért is, illetve azért, mert soraikból mindvégig a pedagógusi elhivatottság, az ügy tisztelete és szeretete árad. Átgondolt, jól felépített, koherens tanulmánykötetet vehet kezébe az érdeklődő, azonban a figyelmes olvasónak feltűnhet egy-egy grafikon vagy szövegrész ismétlődése a különböző fejezetekben. Ennek oka az, hogy a kérdőíves felmérés eredményeit minden szerző más-más aspektusból, a saját szemszögéből nézve vizsgálja, így kapunk teljes képet az adatok hátterében álló valós helyzetről. Természetesen a kiadvány fejezetei külön-külön, önálló egységként is kiválóan megállják helyüket. Kiemelendő, hogy a szerzők által felhasznált irodalmak jegyzékei voltaképpen ajánlások is az olvasónak, hogy minél inkább el tudjon mélyülni az adott témában. Ezzel is segíteni kívánjuk a Biztos Kezdet Óvodai Programban részt venni szándékozók munkáját, hiszen a későbbi képzéseken is felhasználhatók ezek a szakirodalmak. A téma iránt érdeklődő olvasók, szülők, pedagógusok, továbbá mindazok, akik hisznek a brunszviki gondolat érvényességében, reményem szerint örömmel fogják kézbe venni és haszonnal fogják forgatni tanulmánykötetünket. Dr. Igaz Sarolta vezérigazgató Okker Zrt.

AZ


11

8. Az óvodán kívüli szakmai partnerek, kapcsolatok 8.1 Bevezető gondolatok Az egyik budapesti óvodának az interneten is fellelhető esélyegyenlőségi programjában a következő szöveg olvasható: „Jelenleg intézményünknek nincs kapcsolata a kisebbségi önkormányzatokkal, a civil szervezetekkel és vallási szervezetekkel sem. A szülők részéről ilyen irányú igény még nem fogalmazódott meg. Szükség esetén változtatunk az eddigi állapoton.”1 Elgondolkodtató, hogy miért nincs igény ezekre a kapcsolatokra. Az óvodai élet nem elszigetelt környezetben zajlik. A közoktatás rendszerének kezdőpontjaként is értelmezhető óvoda – a törvényi szabályozás értelmében – valójában átmenet a szociális intézménynek számító bölcsődei ellátás és a közoktatási törvény hatálya alá tartozó iskolai oktatás és nevelés között. Bár az óvoda életét szintén a közoktatási törvény szabályozza, az óvodában folyó pedagógiai tevékenység sokkal inkább szocializáció, nevelés, mintsem oktatás. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az óvodai nevelés meghatározó a társadalom jövője szempontjából. Az Óvodai nevelés országos alapprogramja2 egyértelművé teszi az óvoda funkcióját. Az óvoda egyik elsődleges feladata az érzelmi nevelés és a szocializáció biztosítása. A rendelet konkrétan nevesíti ezt a tevékenységet. „Az óvoda kapcsolatot tart azokkal az intézményekkel, amelyek az óvodába lépés előtt (bölcsődék és egyéb szociális intézmények), az óvodai élet során (pedagógiai szakszolgálat intézményei, gyermekjóléti szolgálatok, gyermekotthonok, egészségügyi, illetve közművelődési intézmények) és az óvodai élet után (iskolák) meghatározó szerepet töltenek be a gyermek életben. A kapcsolattartás formái, módszerei alkalmazkodnak a feladatokhoz és a szükséglethez. A kapcsolatok kialakításában és fenntartásában az óvoda legyen nyitott és kezdeményező.”3 Az Óvodai nevelés országos alapprogramja az óvodák szempontjából nyitottságot vár el a fent említett együttműködések tekintetében. Ez az együttműködés azonban csak akkor valósulhat meg, ha a nyitottság kölcsönös. A tanulmánykötet jelen fejezetében – a későbbiekben bemutatott grafikonok segítségével – látni fogjuk, hogy milyen mértékű az együttműködési készség a különböző szereplők között. Ez az együttműködés ugyanis meghatározó és elengedhetetlen a Biztos Kezdet Óvodai Program szempontjából. Az óvodai élet az első igazi belépés a felnőttek világába. A család és esetenként a bölcsőde zártabb, kevés szereplős világából az óvodás átkerül abba a világba, ahol nagyon sok mindenhez és sok mindenkihez kell alkalmazkodnia. Ez a világ alapozza meg felnőttkorára azt a biztonságot vagy bizonytalanságot, 1 Lásd: Pitypang Művészeti Óvoda Esélyegyenlőségi programja. http://www.google.hu/url?sa=t&source=web&cd=4&ved=0CDo QFjAD&url=http%3A%2F%2Fwww.pitypangmuveszetiovoda.hu%2Fdocs%2FEP.doc&ei=aEB2Tc6NKM2YhQfy6NmHBw&usg=A FQjCNFjz6ovCbjC1JPY40PtPdlZtBJyzg&sig2=_1rmEJD8ZextPeBxkTUMiQ (Látogatva: 2011. 02. 08.) 2 A 137/1996. (VIII. 28.) Kormányrendelet melléklete: Az Óvodai nevelés országos alapprogramja. http://net.jogtar.hu/jr/gen/ hjegy_doc.cgi?docid=99600137.KOR (Látogatva: 2011. 02. 12.) 3 A 137/1996. (VIII. 28.) Kormányrendelet melléklete: Az Óvodai nevelés országos alapprogramja. IV. Az óvodai élet megszervezésének elvei fejezet Az óvoda kapcsolatai szakaszának második bekezdése az idézett szövegrész. http://net.jogtar.hu/jr/gen/ hjegy_doc.cgi?docid=99600137.KOR (Látogatva: 2011. 02. 12.)

12

H ÁT R Á N YO S

HELY ZE T Ű

3 –7 É V E S K O R Ú G Y E R E K E K I N T E G R Á L T Ó V O D A I N E V E L É S E

amelynek révén eligazodik vagy eltéved a világban. (Természetesen ez a biztonság vagy bizonytalanság, az Erikson szerinti4 ősbizalom vagy ősbizalmatlanság már a korai anya-gyermek kapcsolatban kialakul, az óvodáskor azonban erre ráerősíthet, vagy éppen gyógyíthatja a kora gyermekkori anya-gyermek kapcsolat sérüléseit.) Szimbolikusan az óvoda intézményének is hasonló utat kell bejárnia. Az az óvoda ad nagyobb hozzáadott értéket5 és nagyobb stabilitást a gyermekeknek, amely maga is nyitott, több szereplős szakmai kapcsolati háló elemeként értelmezi saját funkcióját. Szorosan együttműködik a gyermekvédelmi, a szociális és az egészségügyi intézményekkel, a közoktatási rendszer különböző szereplőivel, a civil szervezetekkel és az egyházakkal. Az együttműködés nem magától értetődő és nem könnyű műfaj. Az intézményrendszerek és a benne dolgozók kapcsolata, közös munkája tudatosan szervezett folyamat kell hogy legyen, amelynek hátterében felkészült szakemberek állnak. Ez a fejezet arra tesz kísérletet, hogy a szakembereket felkészítse az együttműködés módszereinek alkalmazására.

8.2 Szociális, egészségügyi, oktatási intézmények A Biztos Kezdet Óvodai Program egyik fontos célkitűzése a partneri kapcsolatok építése a szülőkkel, a szociális, egészségügyi, oktatási, civil és egyházi képviseletekkel. Tágabb kontextusba helyezve látható, hogy a program célja egyfajta hálózatépítés, és ezzel együtt a helyi közösségek megerősítése. A szociális, egészségügyi és oktatási intézményekkel történő kapcsolattartás több szinten értelmezhető. A leginkább érzékelhető kapcsolatokat törvényi keretek szabályozzák: mikor és hogyan kell az óvodapedagógusnak vagy az óvodavezetőnek a gyermekvédelmi jelzőrendszerhez fordulnia, hogyan jut el egy óvodás az egészségügyi intézmények rendszerébe, illetve milyen formában tart kapcsolatot az óvoda a rendszerben őt követő közoktatási intézményekkel. E formális kapcsolat gyakran nem zökkenőmentes. A hivatali út mindig megnehezíti a valódi kapcsolatok kialakulását. Számos történet és példa mutatja, hogy az óvodás, illetve az ő problémája elvész a hivatal útvesztőjében. 8.2.1 Egy valós történet Szomorú tapasztalat az, hogy ha van egy problémás gyermek, aki megnehezíti az óvodai csoport vezetését, az óvodapedagógus, bár hivatalosan több fórumhoz is fordulhat, nagyon sokszor egyedül marad, nem oldódik meg a probléma. Nézzünk egy konkrét esetet! A kisfiú rendkívül agresszív, a csoporttársait bántja, együttműködésre képtelen. Verekszik, elrontja mások játékát, veszélyezteti saját és mások testi épségét. Az óvodapedagógus közelében megnyugszik, és ha csak vele foglalkoznak, akkor nincs probléma. Az óvodapedagógus azonban nem teheti meg, hogy csak egy gyermekkel foglalkozzon. A gyereket otthon bántalmazzák, az édesapa új házasságot kötött, és a fiú „hamupipőkeként” él mostohaanyjával és édesapja két fiatalabb gyermekével. A mostohaanya nagy termetű, agresszív hölgy, aki bántalmazza mostohagyermekét. Tövig vágja a körmét úgy, hogy a fiú nem tudja a ceruzát fogni, ütésnyomok láthatók a gyermek testén, amelyekre azt mondja, hogy leesett a lépcsőn. Az óvodapedagógus – látva a helyzetet – a gyermekvédelmi jelzőrendszerhez fordul, ahol anélkül, hogy bárkivel beszélnének, azt kérik tőle, hogy naponta vezessen naplót a gyerek viselkedéséről. Az egészségügyi intézményekhez fordul, amikor a gyerek leforrázza a lábát a szülő felelőtlensége miatt, de az egészségügyiek nem tesznek feljelentést, annak ellenére, hogy a szülő felelőssége megállapítható. Az óvodapedagógus hiába éri el, hogy a gyermeket a mostohaanyja elvigye nevelési tanácsadóba, a heti egy 4 Pszichoszociális elméletek (Erikson). http://mlmhogyan.com/pszichologia/pszichoszocialis-elmeletek-erikson/ (Látogatva: 2011. 02. 08.) 5 Kovács Sándor: A hozzáadott érték összetevői az iskolában. In: Új Pedagógiai Szemle, 2000. 3. sz. 38–50.

AZ


13

alkalom nem segít a gyermek fejlesztésében. Az anya egyáltalán nem érzi magát felelősnek a történtekért, nem együttműködő, viszont a rendszer minden szereplőjét zsarolja, fenyegeti. A családgondozók is látják a problémát, de lépni senki nem lép. Mindenki tudja, hogy a gyermeken az segítene, ha kiemelnék a családból és az apai nagyszülőknél helyeznék el őt, de a döntés nem születik meg. „Hamupipőke” pedig egyre nagyobb agresszióval próbálja bevasalni a világon azt a szeretethiányt, amelytől szenved. Nem tudjuk, hogy hány „Hamupipőke” van az óvodákban. Ezeknek a gyermekeknek és a többi, halmozottan hátrányos helyzetű, szegény gyereknek a sorsa ezen intézmények kezében van. A sokszor hangoztatott esélyegyenlőség csak akkor tud megvalósulni, ha ezek az intézmények nemcsak formális szinten működnek együtt, ha nem aktaként, ügyiratként kezelik a gyermeket, illetve az ő problémáját, hanem egymással is kapcsolatot kiépítve, ügyként kezelik a problémát, és közösen keresnek konszenzusos megoldásokat ahelyett, hogy egymás asztalára tologatnák az ügy iratait. A fent említett történet szereplői akkor járnak el helyesen, ha a formális kapcsolaton túl – a szakmai és hivatali identitásukat háttérbe szorítva – az emberi kapcsolatok szintjén oldják meg az ügyet. Ehhez azonban szemléletváltásra van szükség, azaz arra, hogy az ügy szereplői rendszerben kezdjenek el gondolkodni. 8.2.2 Szemléletváltás egy rendszer életében A szociális, egészségügyi és oktatási intézmények erősen hierarchizált szervezetek. Jellemzőjük az intézményi autoritás és a strukturált alá-fölérendeltségi viszonyokon alapuló szervezeti felépítés. Ez azt jelenti, hogy az intézmény maga autoritásként, hatalommal rendelkező entitásként működik, és azt is jelenti, hogy az intézmény munkatársai megélik és kifelé kommunikálják ezt az autoritást. Az autoritáshoz való viszony – amely egyébként az óvodáskorban alakul ki – alapvetően szorongást okozhat, illetve olyan kommunikációs gátak léphetnek fel az autoritásintézményhez való viszonyban, amelyek megnehezítik a szereplők közötti együttműködést.6 Amíg az intézmények egymással kommunikálnak, addig ez a probléma nem jelentkezik, hiszen az adott intézmény adott hatalmi struktúrája megtalálja a vele párhuzamos vagy kompatibilis hatalmi szintet a másik intézményben. Így az azonos szintek közötti kommunikáció feszültségmentes és informatív. Ugyanakkor az ezen hierarchizált intézmények működését szabályzó jogszabályi háttér meg is védi az intézmény munkatársait a valódi felelősségvállalástól, hiszen hivatkozhatnak paragrafusokra, jogszabályokra, azaz döntésüket el tudják távolítani az érzelmi bevonódástól. Az illetékességi szintek közötti kommunikáció tehát feszültségmentes egészen addig, ameddig a konkrét ügy személyes arcot nem ölt. Abban a pillanatban, amikor az ügyintéző vagy az illetékes vezető személyesen találkozik az ügy szereplőivel, a síró anyukával, a bántalmazott gyerekkel, amikor személyesen is megérinti őt egy anya tragédiája vagy egy gyermek fájdalma, elmúlik a jogszabályok és a hivatali struktúra okozta biztonságérzet. Ettől a pillanattól kezdve az ügyintéző, a vezető, a pszichiáter, a pszichológus vagy a pedagógus személyiségének stabilitásán múlik, mennyire képes az involválódást, a bevonódást kontrollálni, mennyire képes érzelmeit, a jogszabályokat, a realitást és a döntési lehetőségeket összhangba hozni. Azért érdemes és fontos szemléletváltásról beszélni, mert nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy a szociális, egészségügyi és oktatási intézmények munkatársai a személyiségükkel dolgoznak, munkaeszközük tehát nem csak a törvényi előírás vagy az adatlap, hanem az a személyiség, amely a sajátjuk, amely nem levethető, csak megismerhető. A szemléletváltásnak két fókusza van: az egyik az önismeret fontossága, a másik a hálózatszerű működés evidenciája. 6 Molnár Tamás: Az autoritás és ellenségei. Bp., Kairosz Kiadó, 2002.

14

H ÁT R Á N YO S

HELY ZE T Ű


8.2.3 Az önismeret fontossága Az önismeret egy út. Út önmagunkba. Nem lehet elrendelni, nem lehet kötelezővé tenni, csak hagyni, hogy „megtörténjen”; és ha van rá belső igény, akkor hat ránk, akkor megindulhat a fejlődés eme rejtett, titokzatos folyamata. Fel kell nőni ahhoz, hogy felismerjük, milyenek is vagyunk. Az önismeret időigényes folyamat. Kellő önismeret hiányában az együttműködés szereplője nem tudja egész személyiségét, annak teljes eszköztárát használni a kapcsolat kialakításának folyamatában. Akik emberekkel foglalkoznak, azoknak meg kell ismerniük saját munkaeszközüket, saját személyiségüket. A Bibliában főparancs, hogy „szeresd felebarátodat, mint önmagadat”.7 Mi rendszerint megállunk az első tagmondatnál: „szeresd felebarátodat”, és sokszor megfeledkezünk a második tagmondatról: „…mint önmagadat”. Pontosabban úgy szeresd felebarátodat, amint szereted önmagadat. Magyarán: addig nem tudjuk a másikat elfogadni, amíg magunkkal tisztába nem jöttünk. Ez az önismeret parancsa. A delphi jósdára is az van kiírva: gnóthi szeauton, azaz: ismerd meg önmagadat. Az önismeretre nem lehet senkit kötelezni, mindenkinek magának kell eljutnia arra a belső útra, amely önmagához vezeti. Önismeret nélkül nincs belső nyugalom, önismeret nélkül nincs helyes önértékelés és egészséges önbizalom. Önismeret nélkül nincs jó kapcsolat, hiszen aki nincs jó kapcsolatban magával, hogyan lehetne jó kapcsolatban másokkal? Az önismeret tehát nem úri huncutság, hanem munkavédelmi előírás. A következő karikatúra finom humorral mutatja meg az önismeret nehézségét, fonákságát. 8

Fel kell nőni ahhoz, hogy az ember szembenézzen saját magával, vállalja önmagát, érzelmeit. Fel kell nőni ahhoz a bátorsághoz, ami az önmagunkkal való szembenézéshez szükséges. Egy intézmény dolgozó7 Máté 22:39. 8 A grafi ka webhelye: http://www.google.hu/imgres?imgurl=http://banandras.fw.hu/files/pictures/uploaded/7f0c ce1b026faa8302eb76df2b3d5db5.gif&imgrefurl=http://banandras.fw.hu/index.php%3Fact%3Dpictures&usg=_ _5nsKYOV-jWRb57qx2HOi6aacw4=&h=487&w=383&sz=28&hl=hu&start=4&zoom=0&tbnid=YDbIhhyDuckMM:&tbnh=129&tbnw=101&ei=Ath6TerzFcbYsgb76v36Bg&prev=/images%3Fq%3Dm%25C3%25A9hek%26hl%3Dhu%26client%3 Dfi refox-a%26sa%3DG%26rls%3Dorg.mozilla:hu:offi cial%26biw%3D1366%26bih%3D594%26gbv%3D2%26tbs%3Disch:1,itp:lin eart&itbs=1 (Látogatva: 2011. 02. 08.)

AZ


15

jaként senki nincs arra késztetve, hogy önmagával foglalkozzon. Megvédi őt a pozíció, a státusz és a rang tisztelete. Ahhoz azonban, hogy az intézmények közötti kommunikáció létrejöjjön, először emberek közötti kommunikációnak kell kialakulnia. Ez utóbbi pedig nyitottabb, hitelesebb, ha az egymással kapcsolatba kerülők önmagukkal is tisztában vannak. A Biztos Kezedet Program közvetett célja a hatékony emberi kapcsolatok működtetése annak érdekében, hogy a hátrányos helyzetű óvodás lásson jó kapcsolatokra mintát, illetve az is cél, hogy e jó kapcsolatok mentén szerveződjön újjá az óvoda élete. 8.2.4 A hálózatszerű működés evidenciája Minden intézmény megteremti a saját hatalmát, saját határait és a saját fontosságát. Az intézmények (különösen a hatósági jogkörrel rendelkezők) önálló entitássá növik ki magukat, és minél régebbi szervezetről van szó, annál nehezebb a más szervezetekkel való együttműködésre bírni őket. Mintha az együttműködés csorbítaná a tekintélyüket, csökkentené a szabadságukat, elvenné a hatalmukat. A közigazgatásban jól látható, hogy amikor különböző szervezetek „akarnak” együttműködni felsőbb utasításra vagy alulról jövő kezdeményezésre, akkor bizottságokat hoznak létre. Bizottságokat, amelyeknek ülései jól dokumentálhatóak, feladatai jól defi niálhatóak, tevékenységük releváns, de a hatékonyságuk nagyon sokszor a nullával egyenlő. A bizottságokban való részvétel, a bennük elfoglalt státusz a delegáló hivatalok rangját biztosítja. A bizottságok létjogosultságát „igazolják” a tevékenységük végén készülő jelentések. A bizottságok nagyon sok esetben nem a valódi együttműködésről, hanem annak látszatáról szólnak. A valódi együttműködéshez ugyanis egyfelől el kell engedni a hatalomhoz, a hierarchiában elfoglalt helyhez való ragaszkodást, másfelől tudni kell respektálni az együttműködő partnert. Az erősen hierarchikus rendszerek hatalmuk kontextusában és saját kompetenciájuk körében érzik magukat biztonságban. A szociális, egészségügyi és oktatási szervezetek szemléletváltása abban kell hogy megnyilvánuljon, hogy nyitnak egymás felé, például hogy ugyanazt az esetet, ügyet több szempontból vizsgálva oldják meg. Nyilván nem véletlen, hogy a II. Nemzeti Fejlesztési Terv prioritásai között megjelenik a hálózatépítés és a hálózatszerű működés támogatása. A pályázatok kiírói jól látják, hogy a megoldás, az esélyegyenlőség biztosítása az együttműködésben rejlik. A TÁMOP 3-as prioritás akciótervének központi eleme a közoktatási rendszer hatékonyságának javítása, az újszerű megoldások és együttműködések kialakítása. „A közoktatás hatékonyságának, eredményességének javítása, az oktatási szektorban működő intézmények együttműködési, fejlesztési, szolgáltató kompetenciáinak korszerűsítése elősegíti a közoktatási intézményrendszer egészének modernizációs folyamatát. A pályázat elsődleges célja a közoktatási intézmények hálózati típusú regionális, térségi szintű együttműködésének támogatása fejlesztési szolgáltatások nyújtására. A hálózat működésének célja a közoktatási intézményekben az egész életen át tartó tanulást megalapozó kulcsképességek fejlesztését célzó kompetencia alapú oktatásra való átállás, a minőségi oktatás segítése, az esélynövelés, a pedagógiai kultúra megújítása, a területi különbségek kiegyenlítése, az optimális területi lefedettség biztosításával.”9 A hálózatszerű működés és az ebből következő együttműködés esélyegyenlőséget növelő faktor. 8.2.5 Mentálhigiéné, bizalom, bátorság Ez az elgondolás nem új keletű: a hatvanas években Csepelen az ideggondozó vezetője, egy Paneth Gábor nevű pszichiáter ültette le egy asztalhoz egy adott gyermek esete kapcsán a családsegítő szolgálatot, a védőnőt, a körzeti orvost, a körzeti megbízottat és a gyermek tanárát. Paneth Gábor „Mentálhigiénés 9 Lásd: Társadalmi Megújulás Operatív Program akcióterve 2007-2008. http://www.nfu.hu/doc/336 (Látogatva: 2011. 03. 08.)

16

H ÁT R Á N YO S

HELY ZE T Ű


ellátás szervezésének kísérlete Csepelen (1963–1975)” című írása mutatja be azt a kísérletet, amelyik sok buktatón keresztül, de élt a kerületben.10 Ez az a szemlélet, amelyet mentálhigiénés szemléletnek hívunk. „A mentálhigiéné a lelkileg egészséges személyiség kialakítására, valamint a mentálhigiénés elvek társadalomban való érvényesítésére és fejlesztésére irányuló mindenfajta erőfeszítés és igyekezet közös elnevezése. Magában foglalja a politikai cselekvés, a vallásgyakorlás, a szociális gondoskodás, a közművelődés, a gyógyítás, az oktatás, a törvénykezési és joggyakorlat, a tömegtájékoztatás, a természetes és mesterséges csoportok, valamint a közösségek működési területeit.”11 Amikor a hálózatszerű működéshez szükséges szemléletváltásról beszélünk, valójában a mentálhigiénés szemlélet megteremtéséről gondolkodunk. A mentálhigiéné egyfelől szemlélet, elmélet, tevékenységi terület és intézményrendszer. Minden olyan intézményrendszer, amely emberekkel foglalkozik, legyen az szociális, egészségügyi vagy közoktatási intézmény, mentálhigiénés intézménynek tekinthető. A mentálhigiéné másfelől interdiszciplináris, interszektoriális, holisztikus, reflektív, promotív és gyakorlatorientált.12 A mentálhigiénés szemlélet az alapja a hálózatszerű működésnek, amelynek kialakítása nem egyszerű. A résztvevőknek túl kell lépniük saját hatáskörükön és meg kell bízniuk egymásban. Bizalom és bátorság – ez a két dolog kell a hálózatszerű működéshez. Bizalom abban, hogy érdemes együttműködni, mert a szereplők szakmai tudása összeadódik. Bizalom abban, hogy nem sérül az autoritás az együttműködés során, sőt komolyabb tisztelet alakulhat ki egymás iránt a partnerek szakmai felkészültségének megismerése során. Bizalom abban, hogy mindenki tudja a maga dolgát, azaz a szakmai kompetenciák is összeadódnak. Bizalom abban, hogy nem presztízsveszteség nem érteni mindenhez, nem presztízsveszteség segítséget kérni és nem presztízsveszteség együttműködni. Bátorság kell ahhoz, hogy elengedjük a fontosságunk mindenhatóságát. Bátorság kell ahhoz, hogy rábízzuk magunkat a másik tudására, tapasztalatára, bölcsességére. Bátorság kell ahhoz, hogy elengedjük a hivatali omnipotenciát. Bátorság kell előbújni a jogszabályok és hatáskörök adta biztonság mögül. Az óvodák akkor tudják maradéktalanul betölteni az esélyegyenlőség megteremtésében remélt funkciójukat, ha valódi, működő kapcsolatot alakítanak ki partnereikkel. Ez a kapcsolat az együttműködésre és a megoldásra kell hogy fókuszáljon. Ez a kapcsolat nem lehet áldozata a hivatal útvesztőinek, a „hamupipőkéknek” szerető közeg kell és nem (csak) hivatali pecsét.

8.3 Civil szervezetek és egyházi képviseletek 8.3.1 Bevezető gondolatok A Biztos Kezdet Óvodai Program egyik deklarált célja a hálózatszerű működés elősegítése. E cél megvalósulása azt a hipotézist támasztja alá, hogy az együttműködésben olyan kihasználatlan erőforrások rejlenek, amelyek kiaknázása hátránykompenzációs hatású. A jelenlegi ellátórendszer nem képes az esélyegyenlőséget biztosítani. Az együttműködés a rendszer szereplői között nagyobb eséllyel biztosíthatja az esélyegyenlőséget. A civil szervezetek és az egyházak újonnan megszólított szereplői ennek a rendszernek. A jelen tanulmánykötet adatait szolgáltató kérdőíves felmérés sok választ ad a miértekre. 10 Tanakodó. A mentálhigiéné elmélete, a mentálhigiénés képzés, mentálhigiéné az emberek szolgálatában. Szerk.: Tomcsányi Teodóra–Jelenits István–Grezsa Ferenc. Bp., Semmelweis Egyetem (TF) – Párbeszéd (Dialógus) Alapítvány, 2003. Paneth Gábor munkája: 46–50. 11 Uo. 18. 12 Tomcsányi–Jelenits–Grezsa i.m. (98. j.) 27.

AZ

17


Magyarországon a civil szervezetek működése különleges státuszt élvez. A különleges jelen esetben nem feltétlenül csak pozitív kifejezés. Történelmi okai vannak annak, hogy a civil szerveződés nagyon nehezen válik természetes részévé a társadalomnak. A rendszerváltozás előtti időben a civil szervezkedés egyenlő volt a rendszerellenes tevékenységgel, és mint ilyen, súlyosan büntetendő cselekmény volt. Ugyanez a presszió érte az egyházakat is. A civil szerveződés ellenzéki attitűdje még ma is tetten érhető a civil szervezetek létrejöttekor és működésekor. A bizalmatlanság, a távolságtartás, a mindenkori hatalomhoz való óvatos viszony gyakran megjelenik a civil szervezetek működésében. A támogatási konstrukciók változása után mostanra kiforrni látszik a civil kezdeményezések működésének támogatási módja. Hazai (NCA) és európai uniós források állnak rendelkezésre a jól pályázók részére. A civil szervezetek és az óvodák kapcsolata még kezdetleges, és viszonyuk, kapcsolataik általában leszűkíthetők egyfajta alapítványi támogatásra. E pályázat kapcsán lehetőség teremtődik arra, hogy a civil szervezetek szélesebb körben és változatosabb módon kapcsolódjanak be az óvoda tevékenységébe. Az egyházi szervezetek helyzete is érdekes. Magyarországon ma két nagy csoportra oszthatók az egyházak: vannak a történelmi egyházak (katolikus, református, evangélikus, zsidó egyház) és az ún. kisegyházak. 230 felett van a bejegyzett egyházak száma. 13 A regisztrált egyházi szervezetek, alapítványok, egyházak által fenntartott vagy működtetett intézmények száma ezer felett van. Az egyházak kapcsolata az óvodákkal többféle módon valósulhat meg. Az egyház lehet fenntartója egy óvodának, illetve lehet külső partnere az óvoda szakmai tevékenységének segítésével. Jól látható azonban, hogy ez a fajta együttműködés még nem természetes, nem evidens. A civil szervezetek – megalakulásukkor – alapvetően nem abban gondolkodnak, hogy majd együttműködnek, hanem hogy megvalósítják céljaikat. A kérdőívek informálnak minket erről a gondolkodásról. 8.3.2 A kérdőívek kiértékelése A kérdőívek kérdéseire adott válaszok egyfelől nagyon informatívak, másfelől – mivel a minta nem nevezhető teljes mértékben reprezentatívnak – óvatossággal kezelendők. Az mindenesetre jól látszik, hogy az esélyegyenlőségi programokban való részvétel a két célcsoportnál eltérő. Érdemes megkülönböztetni a hazai (IPR) és az európai uniós forrásokból megvalósuló programokon való részvétel adatait. Pályázatokon vagy esélyegyenlőséget segítő programokon való részvétel Egyházi képviseletek

Civil szervezetek

35%

30%

30%

23%

25%

31%

38%

40%

20%

0%

IPR

HEFOP

10%

0%

5%

10%

10%

10%

15%

TÁMOP

Települési kezdeményezés

13 Lásd: http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1gon_m%C5%B1k%C3%B6d%C5%91_egyh%C3%A1zak,_felekezetek_ list%C3%A1ja#Magyarorsz.C3.A1gi_m.C5.B1k.C3.B6d.C5.91_vall.C3.A1si_k.C3.B6z.C3.B6ss.C3.A9gek_ABC_sorrendben (Látogatva: 2011. 02. 08.)

18

H ÁT R Á N YO S

HELY ZE T Ű


A TÁMOP-os programokban a részvételi arány egyenlő. A különbségnek az lehet az oka, hogy az IPR normatívához kötött programok megvalósulása inkább érinti a civil szervezeteket, mintsem az egyházakat. Azért jelentős ez a kb. 30%-os részvétel, mert kiolvasható belőle egy tendencia, amely valóban az esélyegyenlőség felé tereli a megvalósító szervezeteket: az esélyegyenlőség növekszik az együttműködéssel. A kutatás felmérte és értékelte azon együttműködési formákat, amelyeket a civil szervezetek és az egyházak bonyolítottak különböző intézményekkel. A grafikonon jól látható, hogy az egyházak együttműködési készsége alacsonyabb, mint a civil szervezeteké. Ez alól érdekes módon épp az óvodák a kivételek. A civil szervezetek együttműködési készsége – az egyházakkal azonos arányban – az óvodáknál a legnagyobb. A legmarkánsabb különbséget a gyermekorvossal történő együttműködés értékelése mutatja, ami azzal magyarázható, hogy a civil szervezetek jobban benne élnek egy faluközösség vagy kisváros hétköznapi életében, az egyházak e tekintetben elszigeteltebbnek tekinthetők. Örvendetes az óvodákkal való együttműködés értékelésének magas százaléka, amely áttörést mutat a civil szervezetek, illetve egyházak együttműködése és tájékozódása terén. Együttműködés értékelése Egyházi képviseletek

Civil szervezetek

8,5 5,1 Szakmai és szakszolgálattal

7,0 6,0

5,0 4,2

4

7,0

6,5

Gyermekjóléti és családsegítő szolgálattal

5,0

5,7

5

6,2

6

6,2

7

6,8

7,5

7,9

8

9,1

9

9,1

10

2,8

3 2

Óvodával

Egyházakkal

Gyermekorvossal

Védőnői hálózattal

Szülői házzal

Kisebbségi önkormányzattal

0

Civil szervezettel

1

Modellkís érleti prog ramok is merete C iv il s z e rv e z e te k

E g y há z i ké pv is e le te k

10% 0%

B IK OP

B K Gyerek ház

IP R

B GR

10%

0%

20%

38%

30%

30%

40%

46%

50%

60%

60%

60%

62%

70%

AZ

19


A modellkísérleti programok ismeretéről feltett kérdések azt mutatják, hogy mind a civil szervezetek, mind az egyházak tájékozódtak az esélyegyenlőségi programok tekintetében. Ez a tény azért jelentős, mert esélyt biztosít az értő együttműködésre. Egy civil szervezetekkel és egyházi szervekkel foglalkozó találkozón történt annak megvitatása, hogy mi akadályozhatja az együttműködést: • a stigmatizáció (aki a Gyerekházba megy, azt – némely szülő szerint – megszólják); • az információ hiánya (nem tudják pontosan, mit is jelent ez a program); • az egyeztetés hiánya (például a különböző szereplők között); • a motiváció hiánya (a szülők nem motiváltak abban, hogy a gyermeküket a Gyerekházba vigyék); • a média (pontatlanul tájékoztat, csak a tragédiára, bulvárhírre fókuszál, a jó hírek nem hírek, pedig a helyi kezdeményezések hírre érdemesek). Ha azt vizsgáljuk, hogy ezen problémák, akadályok közül mely fölött van – illetve nincs – hatalma az együttműködésben érdekelt partnereknek, azt találjuk, hogy a média és a motiváció hiánya okozta problémák fölött nincs. Az egyeztetés és az információ hiánya, valamint a stigmatizáció kialakulása fölött azonban lehet hatalmunk, azaz tehetnek azért eme szervezetek, hogy ezek a problémák megszűnjenek. Az óvodával való együttműködés formái Civil szervezetek

Egyházi képviseletek

77%

70%

60%

60%

0%

20%

23%

30% 10%

anyagi forrás biztosítása

10%

38%

40%

előadó biztosítása programokhoz

23%

50%

0%

80%

80%

eszközök biztosítása

szakmai támogatás

A fenti grafikon jól mutatja, hogy milyen az együttműködés természete és fókusza. Az anyagiakat, eszközöket inkább a civil szervezetek, a szakmai támogatást inkább az egyházak adják. Ennek a furcsa helyzetnek az adótörvényekben leljük meg a magyarázatát: bizonyos támogatások ugyanis adóalapot csökkentők. Az egyházak alapvetően szűkölködnek anyagi forrásokban, viszont az együttműködésben be tudják forgatni azt a szellemi tudást, ami a legtöbb nagy és kis egyháznak sajátja. A rendszeresen hiányzó gyermekeknél mutatkozó elmaradások Civil szervezetek

Egyházi képviseletek

85%

80%

85%

40%

40%

60%

54%

50%

30%

60%

60%

77%

70%

77%

70%

77%

80%

80%

90%

együttműködési készség

kognitív képességek

kommunikációs képességek

személyi higiéné

szociális érettség

társas viselkedés

20

H ÁT R Á N YO S

HELY ZE T Ű


Ez a grafikon azt mutatja meg, mit gondolnak a partnerek arról, hogy miben mutatkoznak hátrányok a rendszeresen hiányzó gyerekeknél. Nem meglepő azt tapasztalni, hogy az együttműködési készségben, a társas viselkedésben, a kommunikációban, a szociális érettségben kimagasló a hátrány. A civilek mintha aggódóbbak lennének, hiszen náluk minden esetben – az együttműködési készség kivételével – magasabb értéket olvashatunk le a grafikonról. Mit jelent ez? Óvatosan ugyan, de talán leírható, hogy a civil szervezetek más megközelítésben látják a világot. 8.3.3 Összegzés A kutatás alapfeltételezése az, hogy a jelenleg működő ellátórendszer nem képes az esélyegyenlőséget biztosítani. Megállapíthatjuk, hogy valódi szemléletváltással a szükséges változás elindítható, ha a program eléri azt, hogy a különböző szereplők valóban és érdemben kommunikálnak egymással. Feltételezésünk szerint az együttműködések gyakran formálisak. Sajnos a gyakorlat ezt alátámasztja. „A papír mindent elbír”, így ha egy pályázatnak feltétele is egy dokumentált együttműködés, annak iratai könnyen előállíthatók. Ezt az állapotot helyszíni ellenőrzésekkel, illetve a program résztvevőinek elköteleződésével lehetne orvosolni. Nem eléggé ismertek a jó gyakorlatok, és a fogalmak (inklúzió, integráció) sem egyértelműek. Teljes körű tájékoztatásra és a média bevonására lehet szükség. A Biztos Kezdet Óvodai Program egy olyan vállalkozás, amely megpróbál megmozdítani egy viszonylag nehezen mozdítható rendszert az egészségügyi, szociális és közoktatási intézmények együttműködésének elősegítésével. Ebbe bevonja az egyházakat, a civil szervezeteket, és mindezek mellé pénzt is rendel. Jó az irány. Ezt a feladatot szolgálja ez a tanulmánykötet is, reméljük, hogy sikerrel.

8.4 Felhasznált irodalom 1. 2. 3. 4.

Aronson, Elliot: A társas lény. Bp., Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1987. Chapman, Gary: Gyerekekre hangolva. A gyerekek öt szeretetnyelve. Bp., Harmat Kiadó, 2008. Feldmár András: Szégyen és szeretet. Bp., Jaffa Kiadó, 2008. Fulghum, Robert: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes. Tűnődések hétköznapi dolgokról. Bp., Park Kiadó, 1992. 5. Juul, Jesper: A működő család. A nevelés új útjai. Bp., Park Kiadó, 2009. 6. Kovács Sándor: A hozzáadott érték összetevői az iskolában. In: Új Pedagógiai Szemle, 2000. 3. sz. 38–50. 7. Molnár Tamás: Az autoritás és ellenségei. Bp., Kairosz Kiadó, 2002. 8. Peck, M. Scott: Járatlan út. Bp., Park Kiadó, 2008. 9. Rogge, Jan-Uwe: Kell a gyereknek a korlát. Azért mégsem állhat feje tetejére a világ! Bp., Park Kiadó, 2007. 10. Rogge, Jan-Uwe: Korlátok és kételyek. A határok kijelölése a gyermeknevelésben. Bp., Park Kiadó, 2006. 11. Tanakodó. A mentálhigiéné elmélete, a mentálhigiénés képzés, mentálhigiéné az emberek szolgálatában. Szerk.: Tomcsányi Teodóra–Jelenits István–Grezsa Ferenc. Bp., Semmelweis Egyetem (TF) – Párbeszéd (Dialógus) Alapítvány, 2003. 12. Varga Zoltán: Szinán építész dühösen dobbantott – Hatalomról, emberi kapcsolatokról. Bp., Athenaeum Kiadó, 2009. 13. Winterhoff, Michael: Miért válnak zsarnokká a gyerekeink? Bp. – Pécs, Dialog Campus Kiadó, 2010. 14. A 137/1996. (VIII. 28.) Kormányrendelet melléklete: Az Óvodai nevelés országos alapprogramja. http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99600137.KOR (Látogatva: 2011. 02. 12.)

AZ


21

15. Pitypang Művészeti Óvoda Esélyegyenlőségi programja. http://www.google.hu/url?sa=t&so urce=web&cd=4&ved=0CDoQFjAD&url=http%3A%2F%2Fwww.pitypangmuveszetiovoda. hu%2Fdocs%2FEP.doc&ei=aEB2Tc6NKM2YhQfy6NmHBw&usg=AFQjCNFjz6ovCbjC1JPY40P tPdlZtBJyzg&sig2=_1rmEJD8ZextPeBxkTUMiQ (Látogatva: 2011. 02. 08.) 16. Pszichoszociális elméletek (Erikson). http://mlmhogyan.com/pszichologia/pszichoszocialiselmeletek-erikson/ (Látogatva: 2011. 02. 08.) 17. Társadalmi Megújulás Operatív Program akcióterve 2007-2008. http://www.nfu.hu/doc/336 (Látogatva: 2011. 03. 08.)

AZ


23

Mellékletek 1. Kérdőív óvodapedagógusoknak 1. A településen élő hátrányos helyzetű gyermekek száma: ________ 2. Az óvodába járó gyermekek közül mennyi a hátrányos helyzetű és a halmozottan hátrányos helyzetű? Összes gyermek száma: ______ Ebből a hátrányos helyzetű gyermekek száma: ______ Ebből a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek száma: _______ 3. Mely szolgáltatásokat veheti igénybe az intézménybe járó gyermek? Kérem, karikázással jelölje! a)

Alapfokú művészetoktatás

b)

Gyógypedagógiai tanácsadás

c)

Korai fejlesztés és gondozás

d)

Fejlesztő felkészítés

e)

Nevelési tanácsadás

f)

Logopédiai ellátás

g)

Továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadás

h)

Gyógytestnevelés

i)

Gyermekjóléti szolgáltatás

j)

Bölcsőde

k)

Családi napközi

l)

Iskolai napközi

m)

Házi gyermekfelügyelet

n)

Családok átmeneti otthona

o)

Gyermekek átmeneti otthona

p)

„Helyettes szülő” ellátási forma

4. Pályázatokon vagy egyéb, esélyegyenlőséget segítő programon részt vett-e az intézmény? Kérem, karikázással jelölje! a)

IPR

b)

HEFOP

c)

TÁMOP

d)


e)

Egyéb:

5. Igénybe veszi az Integrációs Óvodai Program működtetéséhez az IPR normatíva támogatást? igen nem

24

H ÁT R Á N YO S

HELY ZE T Ű


6. Értékelje az együttműködést 1–10-ig az alábbi szervezetekkel, szolgáltatókkal! (Az 1-es a legkevésbé, a 10-es a leginkább szoros együttműködést jelöli.) Értékelés 1.

Szülői házzal

2.


3.

Civil szervezetekkel

4.


5.


6.

Szakmai és szakszolgálattal

7.

Gyermekorvossal

8.

Egyházakkal

7. Értékelje az együttműködés formáinak eredményességét 1–10-ig! (Az 1-es a legkevésbé, a 10-es a leginkább eredményes együttműködést jelöli.) Értékelés 1.

esetmegbeszélés

2.

értekezlet

3.

fogadóóra, egyéni beszélgetés

4.

hospitálás

5.

jó gyakorlat megismerése, adaptálása

6.

kerekasztal

7.

közös családlátogatás

8.

közös projekt

9.

közös rendezvények

10. műhelymunka 11.

nyílt nap

12. szülői értekezlet 13. szűrő vizsgálatok 8. Ismeri-e a Szolgáltatói kosárban (www.szolgaltatoikosar.hu) szereplő jó gyakorlatokat? igen nem 9. Részt vettek-e az intézmény dolgozói együttnevelést támogató képzéseken? igen nem 10. Rendelkezik-e az intézmény saját jó gyakorlattal? igen

nem

11. Adaptáltak-e jó gyakorlatot? igen

nem

AZ

25


12. Ismeri az alábbi modellkísérleti programokat? Karikázza be azt, amelyiket ismeri! a)

Biztos Kezdet Óvodai Program

b)

Biztos Kezdet Gyerekházak

c)

IPR

d)

BGR

13. Van-e kapcsolata Biztos Kezdet Gyerekházzal a településen vagy annak közelében? igen nem 14. Értékelje 1–10-ig az intézménye nevelő-fejlesztő tevékenységéhez, működéséhez szükséges tárgyi feltételeket! (A 10-es jelöli a legjobbat.) ________ 15. Munkájához van-e elegendő helyiség az intézményben? igen nem 16. Van-e internetelérési lehetőség az óvodában? igen

nem

17. Rendelkezik-e a jogszabályban meghatározott szakemberekkel az intézmény a feladat ellátásához? igen nem 18. Az alábbiak közül mely szakember segíti a nevelő, fejlesztő munkát? Karikázza be a megfelelő betűjelet! a)

Családgondozó

b)

Fejlesztőpedagógus

c)

Gondozónő

d)

Gyermekjóléti szakember

e)

Gyógypedagógiai asszisztens

f)

Gyógypedagógus

g)

Gyógytestnevelő

h)

Konduktor

i)

Logopédus

j)

Pedagógiai asszisztens

k)

Pszichológus

l)

Szociális munkás

m)

Védőnő

26

H ÁT R Á N YO S

HELY ZE T Ű


19. Milyen speciális képzettséggel rendelkeznek a hátránykiküszöbölés komplex kezelésére? Kérem, karikázással jelölje! a)

beszéd- és nyelvművelés

b)

differenciálás

c)

óvoda–iskola átmenet

d)

drámapedagógia

e)

fejlesztő pedagógia

f)

gyógytestnevelés, mozgásterápia

g)

projekt

h)

kooperatív

20. Tudja-e biztosítani a település valamennyi 3 éves gyermek számára az óvodáztatást? igen nem 21. Van-e az intézménynek beóvodázási programja? igen

nem

22. A hátrányos helyzetű gyermekek bekerülnek-e három éves korban az óvodába? igen nem 23. Járnak-e rendszeresen óvodába a hátrányos helyzetű gyermekek? igen részben nem 24. Az iskolaérettséget elért hátrányos helyzetű gyermekek általában hány évet vették igénybe az óvodai fejlesztést? 1 évet 2 évet 3 évet 4 évet 5 évet 25. Jelölje karikázással azokat, amelyek a Biztos Kezdet Gyerekházból jött gyermekek esetében jellemzőek! a)

a gyermek kommunikációs képességei jók

b)

a szülők aktívabban vesznek részt az óvodai programokban

c)

egészségesebb életkörülmények között élnek

d)

rendszeresen jár óvodába a gyermek

e)

a szülői ház és az óvoda gyermeknevelési szemlélete közelít

AZ

27


26. A sokat hiányzó, rendszeresen óvodába nem járó gyermekeknél milyen téren tapasztalható elmaradás társaiktól? Kérem, karikázással jelölje! a)


b)


c)


d)

személyi higiéné

e)


f)

társas viselkedés

27. Értékelje 1–10-ig a dajka szerepét a hátránykompenzáció eredményességében! (Az 1-es jelöli a legkevésbé fontosat, a 10-es a leginkább fontosat.) Értékelés 1.


2.

kommunikációs képesség

3.

személyi higiéné

4.


5.

társas viselkedés

28. Az óvoda megkezdésekor a gyermekek képesség-készség mérésére milyen mérőeszközt használnak? Kérem, karikázással jelölje! a) DIFER b) Porkolábné -féle c) Kompetencia alapú óvodai programcsomag mérőrendszere d) Saját eszköz használata 29. Hátrányos helyzetű gyermek óvodai fejlesztésére hány óra biztosított az intézményében? a. szakember által nyújtott szolgáltatás ________ óra/hét b. óvónő által nyújtott differenciálás ________ óra/hét 30. Értékelje 1–10-ig, hogy a multikulturális tartalmak, pl. szokások, hagyományok, nyelv stb. milyen mértékben vannak jelen az óvoda nevelési gyakorlatában! (1-es jelöli, ha nincs jelen, 10-es jelöli, ha teljes mértékben jelen van.) ________ Válaszait köszönjük!

28

H ÁT R Á N YO S

HELY ZE T Ű


2. Kérdőív civil szervezeteknek 1. Vettek-e részt pályázatokon vagy egyéb, esélyegyenlőséget segítő programon? Kérem, karikázással jelölje! a)

IPR

b)

HEFOP

c)

TÁMOP

d)


e)

Egyéb:

2. Értékelje az együttműködést 1–10-ig az alábbi intézményekkel, szervezetekkel! (Az 1-es a legkevésbé, a 10-es a leginkább szoros együttműködést jelöli.) Értékelés 1.


2.


3.

Gyermekorvossal

4.


5.

Óvodával

6.


7.

Szülői házzal

8.


9.

Egyházakkal

3. Értékelje az együttműködés formáinak eredményességét 1–10-ig! (Az 1-es a legkevésbé, a 10-es a leginkább szoros együttműködést jelöli.) Értékelés 1.

esetmegbeszélés

2.

értekezlet

3.

fogadóóra

4.

kerekasztal

5.


6.


7.

műhelymunka

8.

nyílt nap

9.

nyilvánosság biztosítása

10. szakmai előadás 11. egyéb: 4. Részt vettek-e együttnevelést támogató képzésen? igen nem 5. Támogatják-e valamilyen formában az együttnevelést? igen nem

AZ


29

6. Ismeri az alábbi modellkísérleti programokat? Ha igen, kérem, karikázással jelölje! a) Biztos Kezdet Óvodai Program b) Biztos Kezdet Gyermekházak c) IPR d) BGR e) Egyéb: 7. Értékelje 1–10-ig az óvoda nevelő-fejlesztő tevékenységéhez, működéséhez szükséges tárgyi feltételeit! (A 10-es jelöli a legjobbat.) ________ 8. Milyen formában tudja elképzelni az együttműködést az Ön civil szervezete és az óvoda között? Kérem, karikázással jelölje! a)


b)


c)


d)

szakmai támogatás

e)

egyéb:

9. Az Ön ismerete szerint járnak-e rendszeresen óvodába a hátrányos helyzetű gyerekek? igen nem 10. A sokat hiányzó, rendszeresen óvodába nem járó gyermekeknél milyen téren tapasztalható elmaradás? Kérem, karikázással jelölje! a)


b)


c)


d)

személyi higiéné

e)


f)

társas viselkedés

11. Értékelje 1–10-ig, hogy a multikulturális tartalmak (pl.: a hagyomány, szokások és nyelv) milyen mértékben vannak jelen az óvoda nevelési gyakorlatában! (1-es jelöli, ha nincs jelen, 10-es jelöli, ha teljes mértékben jelen van.) ________ 12. Véleménye szerint mennyire segíti a civil szervezetekkel való együttműködés az óvodai programkínálat bővülését? Értékelje 1–10-ig! (1-es a legkevésbé, 10-es a leginkább segíti.) ________ Válaszait köszönjük!

30

H ÁT R Á N YO S

HELY ZE T Ű


3. Kérdőív egyházi képviseleteknek 1. Vettek-e részt pályázatokon vagy egyéb, esélyegyenlőséget segítő programon? Kérem, karikázással jelölje! a)

IPR

b)

HEFOP

c)

TÁMOP

d) Települési kezdeményezés e)

Egyéb:

2. Értékelje az együttműködést 1–10-ig az alábbi intézményekkel, szervezetekkel! (Az 1-es a legkevésbé, a 10-es a leginkább szoros együttműködést jelöli.) Értékelés 1.


2.


3.

Gyermekorvossal

4.

Kisebbségi őnkormányzattal

5.

Óvodával

6.


7.

Szülői házzal

8.


9.

Egyházak

3. Értékelje az együttműködés formáinak eredményességét 1–10-ig! (Az 1-es a legkevésbé, a 10-es a leginkább szoros együttműködést jelöli.) Értékelés 1.

esetmegbeszélés

2.

értekezlet

3.

fogadóóra

4.

kerekasztal

5.


6.


7.

műhelymunka

8.

nyílt nap

9.

nyilvánosság biztosítása

10. szakmai előadás 11. egyéb: 4. Részt vettek-e együttnevelést támogató képzésen? igen nem 5. Támogatják-e valamilyen formában az együttnevelést? igen nem

AZ

31


6. Ismeri az alábbi modellkísérleti programokat? Ha igen, kérem, karikázással jelölje! a)

Biztos Kezdet Óvodai Program

b)

Biztos Kezdet Gyermekházak

c)

IPR

d) BGR e)

Egyéb:

7. Értékelje 1–10-ig az óvoda nevelő-fejlesztő tevékenységéhez, működéséhez szükséges tárgyi feltételeit! (A 10-es jelöli a legjobbat.) ________ 8. Milyen formában tudja elképzelni az együttműködést az Ön egyháza és az óvoda között? Kérem, karikázással jelölje! a)


b)


c)


d)

szakmai támogatás

e)

egyéb:

9. Az Ön ismerete szerint járnak-e rendszeresen óvodába a hátrányos helyzetű gyerekek? igen nem 10. A sokat hiányzó, rendszeresen óvodába nem járó gyermekeknél milyen téren tapasztalható elmaradás? Kérem, karikázással jelölje! a)


b)


c)


d)

személyi higiéné

e)


f)

társas viselkedés

11. Értékelje 1–10-ig, hogy a multikulturális tartalmak (pl.: a hagyomány, szokások és nyelv) milyen mértékben vannak jelen az óvoda nevelési gyakorlatában! (1-es jelöli, ha nincs jelen, 10-es jelöli, ha teljes mértékben jelen van.) ________ 12. Véleménye szerint mennyire segíti az egyházzal való együttműködés az óvodai programkínálat bővülését? Értékelje 1–10-ig! (1-es a legkevésbé, 10-es a leginkább segíti.) ________ Válaszait köszönjük!

Hátrányos helyzetű 3 7 éves korú gyerekek integrált óvodai nevelése. A Biztos Kezdet Óvodai Program háttértanulmányai 8. kötet

Recommend Documents