Hátrányos helyzetű 3 7 éves korú gyerekek integrált óvodai nevelése. A Biztos Kezdet Óvodai Program háttértanulmányai 4. kötet

Hátrányos helyzetű 3–7 éves korú gyerekek integrált óvodai nevelése A Biztos Kezdet Óvodai Program háttértanulmányai 4. kötet

Hátrányos helyzetű 3–7 éves korú gyerekek integrált óvodai nevelése A Biztos Kezdet Óvodai Program háttértanulmányai 4. kötet Szülőkkel, dajkákkal, pedagógiai asszisztensekkel való együttműködés tartalmi elemeinek kialakítása, kiegészítése, bővítése

Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. 2012

Jelen kiadvány a „21. századi közoktatás – fejlesztés, koordináció” kiemelt projekt keretében készült.

Projekt száma: TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002

Főkedvezményezett: Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Magyar Állam társfinanszírozásával valósul meg.

Készítette: Vozárné Csontos Mária Szerkesztette: Labáth Ferencné

Kiadja az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Kerékgyártó Sándor ügyvezető 1122 Budapest, Maros utca 19–21. Telefon: (06 1) 477 3100 Fax: (06 1) 477 3136 e-mail: [email protected] internet: www.educatio.hu

TARTALOM Bevezető Bevezetés 4. Szülőkkel, dajkákkal, pedagógiai asszisztensekkel való együttműködés tartalmi elemeinek kialakítása, kiegészítése, bővítése 4.1 Bevezetés 4.2 Az együttműködés lehetséges módjai nevelésszociológiai megközelítésben 4.2.1 A hátrányos helyzetű családok problémáinak komplex megközelítése és a problémák megoldásának lehetséges irányai 4.2.2 A halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel közvetlenül foglalkozó szakemberek együttműködése 4.3 Felhasznált irodalom Mellékletek

7 9 11 11 12 17 26 30 33

SZÜLŐKKEL,

7

DA JK Á K K A L , PEDAGÓGI A I A S SZISZ T ENSEK K EL VA LÓ EGY Ü T T M ŰKÖDÉ S

Bevezető Tisztelt Olvasó! A közoktatás fejlesztésében való részvétel nagy felelősség volt a múltban is és a mában is. Felelősség azoknak, akik kijelölik az irányait, kitűzik a céljait, meghatározzák a feladatait, és felelősség azok számára is, akik részt vesznek a kidolgozott fejlesztés kipróbálásában, véglegesítésében. Így van ez a Biztos Kezdet Óvodai Program esetében is, amely a TÁMOP 21. századi közoktatás – fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002) kiemelt projekt 1. számú „Fejlesztéskoordinációs hálózat, horizontális együttműködések kiépülésének ösztönzése, támogatása” pillérének része. A TÁMOP-3.1.1 program keretében megvalósuló fejlesztések célja olyan támogató pedagógiai rendszer kialakítása, amely a konkrét pedagógiai gyakorlat és tevékenység szintjén segíti a közoktatási intézményeket a minőségi oktatás és az oktatáshoz való egyenlő hozzáférés biztosításában. Ezen célok érdekében a Biztos Kezdet Óvodai Programban újszerű módon, az eddigi pedagógiai gyakorlattól eltérően, szociális és egészségügyi tevékenységeket is kíván támogatni az óvodai pedagógiai munkában. A program révén a családok bevonásával és aktív részvételével valóra válik a hátrányos helyzetű gyerekek hozott – alkalmazkodási, életmódbeli, kulturális és szociális területeken jelentkező – hátrányainak enyhítése. Az iskolával való szoros együttműködéssel az óvoda–iskola átmenet előkészítése, ezáltal a későbbi lehetséges lemaradások, hiányosságok és különbségek minimalizálása valósul meg. Örömünkre szolgál, hogy a Biztos Kezdet Óvodai Program keretein belül megvalósult tevékenységek eredményeit jelen tanulmánykötetben közkinccsé tehetjük. Bízunk abban, hogy kiadványunk tartalmas gondolatokkal segíti a szakmai munka továbbfejlesztését, és a nagyközönség számára is hasznos információkkal szolgál a program által elért pedagógiai eredményekről.

Milánkovics Ibolya TÁMOP-3.1.1 Közoktatás-fejlesztési Iroda irodavezető Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.

Labáth Ferencné TÁMOP-3.1.1 Közoktatás-fejlesztési Iroda óvodai csoport szakmai vezető Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.

Schanda Tamás János TÁMOP-3.1.1 Közoktatási Osztály osztályvezető Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.

SZÜLŐKKEL,


9

Bevezetés „A nevelés teremti az embert és az ember a hazát.” (Brunszvik Teréz) Brunszvik Teréz 1820 körül fogalmazta meg – tanulmánykötetünk jelmondatául választott – fenti gondolatát, amely napjainkban is útmutatást, irányt ad. Ennek az eszmének a jegyében munkálkodnak nagyon sokan a mai Magyarországon – óvodapedagógusok, dajkák, gyógypedagógusok, védőnők, gondozónők, egyházi személyek és civil szervezetek képviselői, és nem utolsó sorban szülők is. A közel húsz esztendős szakmai múlttal rendelkező Okker Zrt. is ezt képviselve alkotta meg a tanulmánygyűjteményt. A társadalmunk legelesettebbjeit, a leginkább hátrányos helyzetben lévő gyermekeket segítő Biztos Kezdet Óvodai Program kapcsán született kötetünknek nem csak témaválasztása fontos és időszerű, hanem az egyes témák bemutatása is szakszerű és igen alapos. Írásunk átfogó képet ad a kora gyermekkori intervención, az inter- és multikulturalitás elméletén és gyakorlatán át a Biztos Kezdet Óvodai Programban érintettek együttműködéséről, a pedagógiai diagnosztikai eljárások gyakorlatban kipróbált módszereiről, a játék és a tevékenységekben megvalósuló tanulás általi komplex fejlesztésről. Ezeken túl részletesen bemutatja a program bevezetését, hátterét, pedagógiai tapasztalatait. Érdekes és rendkívül tanulságos a programot megvalósító és a kontrollóvodák helyzetéről végzett felmérésünk. A kapott adatok néhol elszomorítóak, máshol örvendetesek. Elgondolkodtató, hogy a megkérdezettek vajon mit és hogyan fognak a jövő nemzedékének átadni. A felmérésből az is kiderül, hogy ezen a területen sok még a kiaknázatlan lehetőség, és igyekszünk konkrét, részletes szakmai segítséget adni a (halmozottan) hátrányos helyzetű gyermekek esélyteremtéséhez. A háttértanulmányok egyes fejezeteiben erre is kapunk kiváló ötleteket. A módszertani tanácsok mellett egy-egy szituációba konkrétan is beépíthető megoldásokkal találkozhatunk. Ezek az ötletek kiérleltek, kreatívak, olyan alaposan és szakszerűen kidolgozattak, hogy akár módszertani segédletként is használhatóak. A sok jó és újszerű ötlet mellett a szerzőket külön elismerés illeti gördülékeny, igényes, pontos stílusukért is, illetve azért, mert soraikból mindvégig a pedagógusi elhivatottság, az ügy tisztelete és szeretete árad. Átgondolt, jól felépített, koherens tanulmánykötetet vehet kezébe az érdeklődő, azonban a figyelmes olvasónak feltűnhet egy-egy grafikon vagy szövegrész ismétlődése a különböző fejezetekben. Ennek oka az, hogy a kérdőíves felmérés eredményeit minden szerző más-más aspektusból, a saját szemszögéből nézve vizsgálja, így kapunk teljes képet az adatok hátterében álló valós helyzetről. Természetesen a kiadvány fejezetei külön-külön, önálló egységként is kiválóan megállják helyüket. Kiemelendő, hogy a szerzők által felhasznált irodalmak jegyzékei voltaképpen ajánlások is az olvasónak, hogy minél inkább el tudjon mélyülni az adott témában. Ezzel is segíteni kívánjuk a Biztos Kezdet Óvodai Programban részt venni szándékozók munkáját, hiszen a későbbi képzéseken is felhasználhatók ezek a szakirodalmak. A téma iránt érdeklődő olvasók, szülők, pedagógusok, továbbá mindazok, akik hisznek a brunszviki gondolat érvényességében, reményem szerint örömmel fogják kézbe venni és haszonnal fogják forgatni tanulmánykötetünket. Dr. Igaz Sarolta vezérigazgató Okker Zrt.

SZÜLŐKKEL,


11

4. Szülőkkel, dajkákkal, pedagógiai asszisztensekkel való együttműködés tartalmi elemeinek kialakítása, kiegészítése, bővítése 4.1 Bevezetés Hazánkban a kisgyermekek többsége hároméves koráig a család és mikrokörnyezete által meghatározott értékek szerint, sajátos viszonyaik alapján működő világban él. A külvilágból érkező információk és hatások a testvérek és szülők által irányított szűrőn keresztül jutnak el életébe, ezért a gyermekek világában a külső világ nem, vagy alig különbözik az otthon megszokott normáktól. Szocializációjának első jelentős lépéseként óvodába kerülésekor megjelenik életében az óvodapedagógus, a hátrányos helyzetben élő gyerekek esetében az első ember, aki a családon kívüli életet és értékrendet, azaz a gyermek számára felfogható társadalmat egy másik szűrő alapján mutatja be. A gyermek életszemlélete újabb impulzust kap, egy időre az óvoda világa jelenti az egész külvilágot. Az intézményben szerzett tapasztalatok egyszerűbb vagy könnyebb esetben alig térnek el a szülői házban megszokott normáktól, a gyermek számára azonban e két tér együttes feldolgozása, a különbségek egyensúlyának megteremése már komoly feladatot jelent, ahogyan a többi csoportba járó nem, vagy kevésbé érintett gyermekek számára is. Figyelembe véve azt a tényt, hogy a gyermek későbbi fejlődésére az első 6 életévben szerzett benyomások és megszokott értékrendek jelentős hatással bírnak, a család meghatározó attitűdje mellett az óvoda személyiségformáló hatása kiemelt hangsúlyt kap. Az óvodában ismeri meg a gyermek a pedagógus jelentőségét, és gyakran élete végéig az „óvó nénihez” hasonlót vár el az őt tanító személytől. Az óvodában válik a gyermek az első közösség tagjává, itt tapasztalja meg először a másokkal történő együttműködés előnyeit és nehézségeit. A gyermekcsoportot irányító felnőtt által megerősített vagy éppen elutasított magatartásformák jelentős hatást gyakorolnak a gyermek csoportokban betöltött későbbi szerepére és közösségi magatartásának fejlődési irányára. Az óvoda munkájának meghatározó tényezője az ott dolgozók emberi és szakmai értékei. Az óvoda vezetője alakítja ki az intézmény nevelési irányvonalát, és következetesen ügyel betartására. Nyitottsága, rugalmassága, problémaérzékenysége, emberi humánuma meghatározója az óvoda dolgozói körében uralkodó légkörnek és a gyermekcsoportokra jellemző magatartásformáknak. Az óvodapedagógusok a nevelőtestületi tervek megvalósítói, napi munkájuk összessége az óvoda minőségi működésének kulcsa.

12

H ÁT R Á N YO S

HELY ZE T Ű

3 –7 É V E S K O R Ú G Y E R E K E K I N T E G R Á L T Ó V O D A I N E V E L É S E

Jelentőségüket törvény1 is megerősíti, amely előírja, hogy az óvoda teljes nevelési idejében óvodapedagógus foglalkozzék a gyermekekkel. Az utóbbi évek óvodapedagógiai folyamatait elemző tanulmányokban megjelent megállapítások rámutattak arra, hogy az óvodai nevelés folyamatában egyre nagyobb jelentőséget kap a dajka és a pedagógiai asszisztens munkája. A különböző egyéni igényekkel rendelkező gyermekek magas létszámú óvodai csoportjaiban a differenciált tevékenykedtetés megszervezése összetett, időigényes folyamat, amely nem valósítható meg segítők nélkül. Az óvodapedagógus, a dajka és a pedagógiai asszisztens által közösen vagy felváltva végzett gondozás hasonló elveket és értékeket képviselő munkatársakat igényel. Ez szükségessé teszi a dajkák és a pedagógiai asszisztensek szerepének átértékelését, munkájuk tartalmi megújulását, kiszélesítését. Az óvoda szervezetén belül kialakított és folyamatosan továbbfejlesztett belső együttműködések mellett fontos szerepet kap minden, a gyermekek egyéni problémáinak megoldását hatékonyan növelő lehetőség felkutatása. Az utóbbi években – elsősorban a humánerőforrás fejlesztését előtérbe helyező pályázatok innovációs tevékenységei során – számtalan, a pedagógiai munka tartalmát erősítő, az intézményi kínálatot bővítő együttműködés jött létre az óvodák és különböző szakmai, egészségügyi, szociális, társadalmi és civil szervezetek között, amelyek bővítik a felzárkóztatás érdekében szervezett folyamatok szereplőinek körét is. Az óvoda feladatai a hátrányos környezetben élő gyermekek nevelése és szakszerű fejlesztése érdekében – a pedagógusok nevelői, pedagógiai, szociális, közösségépítő kompetenciáinak folyamatos fejlesztése mellett – kiegészülnek a lehetséges külső segítők felkutatásával, az együttműködések tartalmának kidolgozásával és az eredmények beillesztésével az óvodai nevelőmunka folyamatai közé. Az így kialakított és működtetett kapcsolatoknak a gyermeki jövőképre gyakorolt hatása rendkívül kedvező, ugyanis már óvodás korukban széles körű társadalmi összefogás és együttműködés részeseivé válnak. Tapasztalatot szereznek arról, hogyan dolgoznak együtt egy célért a különböző területekről érkező emberek, megtanulják elfogadni a sajátjuktól eltérő gondolkodást, elismerni a másik ember értékeit, amelyek összességében jelentős befolyással bírnak későbbi életük során a humánus emberi magatartás és az elfogadó attitűd kialakulására. Mindezen feladatok elvégzése közben az óvodák szem előtt tartják, hogy a gyermek életében kompetens személy a szülő, és arra törekszenek, hogy elveiket egyeztetve közösen bővítsék a gyermekek egészséges fejlődése érdekében igénybe vett lehetőségek körét. A Biztos Kezdet Óvodai Programban érintett óvodák tárgyi és szellemi erőforrásaik tudatos fejlesztésével végezhetik a Biztos Kezdet Gyerekházakban elkezdett munka folytatásaként a hátrányos környezetben élő gyermekek családjával történő tartalmas elméleti és gyakorlati együttműködések kialakítását, amelyet kiegészít és megerősít térségük szakmai és társadalmi szervezeteinek támogatása is.

4.2 Az együttműködés lehetséges módjai nevelésszociológiai megközelítésben „A szociológia az emberek közötti kapcsolatokkal, az interakciókat meghatározó és befolyásoló tényezőkkel, az interakciók során kialakuló csoportokkal, az intézményekkel és szervezetekkel, az átfogó intézményi és csoportstruktúrákkal foglalkozó társadalomtudomány”.2 A nevelésszociológia fogalmának pontos meghatározása nem könnyű feladat, mert az általa vizsgált jelenségvilág rendkívül bonyolult és összetett, ezért többféle értelmezési módjával is találkozunk. Szere1 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99300079.TV×hift=0 (Látogatva: 2011. 01. 13.) 2 Lásd: http://foldrajz.ttk.pte.hu/magyarorszag/letoltes/szocjegyzet.doc (Látogatva: 2011. 02. 12.)

SZÜLŐKKEL,


13

pel alkalmazott szociológiaként, nevezik a társas érintkezés tudományának, működhet döntés-előkészítő tudományként. A nevelésszociológia területének kiváló szakértője, Kozma Tamás véleménye szerint az a tudományterület, amely „a különböző társadalmi közösségeket szocializáció közben, mint a nevelés alanyait, ill. tárgyait vizsgálja.”3 A nevelésszociológia óvodás életkorhoz kötődő kulcstevékenysége tehát a gyermek óvodai beilleszkedésének követése, vizsgálatának tárgya és helyszíne a környezet, amelyben a gyermek él és ahová beilleszkedik, amelynek tagjává válik. Feladata, hogy feltárja azokat a törvényszerűségeket, amelyek a kisgyermekkori nevelésnek – mint a későbbi társadalmi beilleszkedés alapjának – a feltételeit meghatározzák, valamint azokat a körülményeket és viszonyokat, amelyek között az átfogó értelemben vett nevelési folyamat zajlik. A gyermek első szocializációjának színtere: a család A szocializációs folyamat első helyszíne a családi környezet, amelybe a gyermek született. A napjainkban világra jövő gyermekek környezete az utóbbi évtizedek legváltozatosabb képét mutatja. Élnek családok kiemelkedő jövedelmi viszonyok között, ahol béranya közreműködésével jön világra a gyermek, tudunk milliomosként született csemetékről, jól szituált középkorú házaspárok vállalnak utódot 40 éven felül is, míg a másik oldalon a létminimum töredékéből élő, többgyermekes családból származó, tizenéves édesanyák szülnek, majd nevelnek gyermekeket. Gyakori a sokadik gyermek vállalása többgyermekes, munkanélküli, egyetlen jövedelemként a családi pótlékot felmutatni tudó családokban. A 20. század utolsó évtizedeiben megszokott, kiegyensúlyozott, gyermeket vállalni tudó és akaró családdal, ahol a leendő szülők huszonévesek, iskoláikat eredményesen befejezték, házasságot kötöttek, lakáskörülményeik rendezettek vagy reális eséllyel rövidesen rendezetté válnak, napjainkban csak elvétve találkozunk. Mindebből következik, hogy a gyermek nevelésének formái és módszerei is végletes képet mutatnak. Míg az egyik oldalon a család szeme fényének túlféltése és korlátok nélküli, túlzó anyagi ráfordítással történő nevelése minden kétséget kizáróan károsan befolyásolja a gyermek későbbi életét, addig a másik oldalon a nehéz körülmények között élő családokba érkező kisgyermek helyének és szerepének meghatározásakor szinte lehetetlen feladatra vállalkozunk. A segélyekből és családi pótlékból élő, munkanélküli szülők által irányított családok életére rányomja bélyegét mindennapi megélhetésük megoldatlan problémája, így a gyermekre nem marad idő és energia. A szülő a gyakran önhibáján kívüli, folyamatos kudarcok nyomása alatt nem érzi örömét és súlyát feladatának, a nevelés felelősségét elhárítva a gyermek gondozása és foglalkoztatása gyakran a nagyobb testvérek feladatává válik. Egyedülálló, fiatal édesanyák esetében jellemző tendencia, hogy néhány év elteltével a gyermeket a nagyszülők gondjaira bízva élik saját világukat. Mit kap a gyermek az őt jogosan megillető figyelem, szeretet, bizalom és megerősítés helyett? Türelmetlenséget, közömbösséget, fásultságot és bizonytalan, kilátástalan jövőképet. Általánosan érzékelhető, hogy a kiegyensúlyozott, boldog terhesség, gyermekszülés és nevelés helyett korunk társadalmi problémái teljes mértékben tükröződnek már a kisgyermek világrajövetelének és első éveinek otthoni körülményeiben. Közvetítő társadalmi egységként a család ősidők óta meghatározó szereppel bír a gyermek életében. A kisgyermek a szüleivel és testvéreivel kialakított kapcsolaton keresztül ismeri meg az őt körülvevő világot, majd e minta alapján hozza létre saját kapcsolatait, szokásait és viselkedésmintáit, amelyek későbbi értékrendjének alapjait képezik. „A kapcsolatláncolat legerősebb eleme, hogy milyen minőségű a belső, saját családon belüli viszonyrendszer. Ez lesz minden későbbi, külső kapcsolat kiindulási pontja. Ha kölcsönös egymásra figyelés, önzetlenség, tisztelet hatja át a család mindennapjait, akkor ezzel a megelőlegezett 3 Kozma Tamás: Nevelésszociológia. http://www.nevelesszociologia.iif.hu/index.php?o=1 (Látogatva: 2011. 02. 12.)

14

H ÁT R Á N YO S

HELY ZE T Ű


bizalommal nyit a kisgyerek a világ felé. Ha bizalmatlanság, állandó torzsalkodás, elégedetlenség jellemző a családban, akkor ez a kép vetítődik a kisgyerek elé, amikor a nagyvilágba kíváncsian elindul.”4 Az első átmenet a szocializációs színterek között A gyermekek hároméves koruk körül természetes fejlődésük eredményeként vágynak a hasonló korúak közösségére, így többségük ebben az életkorban szülői támogatással – amelyet az anya munkába való viszszaállása is indokol – elkezdi óvodai életét. Az óvodába érkező kisgyermek az addig megszokottól eltérő világban találja magát; szerencsés esetben kevés különbséget érzékel az otthoni és az óvodában tapasztalt körülmények között. Beilleszkedésük szüleik jelenléte mellett, egyéni igényeik figyelembevételével, az óvodák többségében fokozatosan történik, ami lehetőséget ad az új környezet alapos megismerésére, a szabályok elsajátítására és elfogadására. A hároméves gyermekek néhány hónap elteltével otthonosan mozognak az óvodai közösségekben, jól érzik magukat kortársaik között szüleik nélkül is, hosszabb távollét után pedig vágynak vissza társaik közé. A nehéz körülmények között élő, hátrányos helyzetű családokból érkezett gyermekek többsége azonban addigi tapasztalataitól eltérő környezetbe érkezik, ahol számára idegen tárgyi körülmények, ismeretlen érzések és viszonyok veszik körül. Beilleszkedésük általában hosszabb idő alatt zajlik le, több hét elteltével is igénylik szüleik jelenlétét az óvodában, amelyet azonban a család gyakran elutasít. A gyermekek többsége egy idő után az óvodai kényelmes körülmények és a meleg nevelői attitűd kedvező hatásait érzékelve szívesen jár óvodába, néhányan azonban – bár napközben önfeledten játszanak, jó étvággyal esznek és nyugodtan pihennek – éveken át tiltakoznak a családtól való elválás ellen. A gyermekek egy része nem kerül óvodába hároméves korában, rendszerint szeparáltan élnek 4-5 éves korukig családjukkal, és a külvilág még sokáig rejtve marad számukra. Többségük nagyon vágyik a gyermekközösség, és ha ismerik, ha látták már, akkor az óvoda után. Felmérésünk eredménye alapján az érintett településeken élő, hátrányos helyzetű gyermekek 80%-a részesül harmadik életévének betöltésekor óvodai nevelésben. Az arányszám alapján megállapítható, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek 20%-a nem kerül be hároméves korában az óvodába, hanem családja körében él továbbra is, és jelentősen csökken számára a hatéves korig tartó alapszocializációs folyamathoz szükséges optimális tárgyi és szellemi közeg igénybevételének lehetősége és az erre fordítható idő tartama. Az óvoda, a gyermek életének második szocializációs színtere Az óvodák olyan tárgyi és szellemi környezetet biztosítanak a kisgyermekek számára, amely elősegíti és támogatja fejlődésüket 3 és 7 éves koruk között. Az egyénre, tehát a gyermekre és a családjára szabott beszoktatás, a fokozatos átmenet biztosítása, a gyermekek életkorának megfelelő napirend és tevékenységek szervezése folyamatosan követi a helyi igényeket és lehetőségeket, valamint az óvodapedagógia fejlődését. A kompetencia alapú óvodai programcsomag módszertani ajánlásai, elméleti alapvetései alapján és komplex tématerveinek megvalósításával működő óvodák a differenciálás módszerének széles körű alkalmazásával biztosítják minden gyermek számára az életkornak megfelelő, ideális fejlődést. A tehetséges, a sajátos nevelési igényű, a halmozottan hátrányos és a hátrányos helyzetű gyermekek szükségletei egymás mellett, egyenértékűen kapnak kielégítést az óvodai nevelőmunka során. Az óvodai nevelés előnyös hatásai mellett az édesanyák munkavállalása szempontjából is az a család érdeke, hogy a gyermek minél több időt töltsön óvodában. A hátrányos helyzetű családokban gyakran mun4 Labáth Ferencné: Kapcsolattartás a szülőkkel az inkluzív pedagógia jegyében. In: Labáth Ferencné–Gilicze Zoltán–Kovács Erika (szerk.): Óvodai nevelés kompetenciaterület. Elméleti alapvetések. Educatio Kht., Budapest, 2008. 102. l.

SZÜLŐKKEL,


15

kanélküli az egyik vagy mindkét szülő, akik egész nap otthon vannak, és gyermekük óvodába juttatása nem fontos, esetlegesen még kényelmetlenséget is jelent számukra. Gyermekeik társaiknál lényegesen kevesebb időt töltenek az intézményben, helyette gyakran mellőzve, italozó, durva felnőttek társaságában élik mindennapjaikat. Felmérésünk alapján a hátrányos helyzetű óvodás gyermekek 80%-a látogatja rendszeresen az óvodát, amely egyben azt is jelenti, hogy a gyermekek 20%-a számára az óvoda által kínált harmonikus, gyermekközpontú közeg testi és szellemi szükségleteiket kielégítő, személyiségfejlesztő szolgáltatásai nem kellő mértékben biztosítottak. Az óvodai nevelés szerepe az iskolakezdés időpontjának alakulásában Az óvodai nevelőmunka során a pedagógusok magas szintű szakmai tudással, széles módszertani eszköztárral megteremtik és működtetik mindazon humán- és tárgyi feltételeket, amelyek nyomán a gyermekek részben természetes érésük, részben az őket ért kedvező hatások eredményeként eljutnak szocializációjuk harmadik állomásának kapujába. A kiscsoportos kortól óvodába járó gyermekek háromévnyi nevelőmunka hatására hatéves koruk körül elérik az iskolakezdéshez szükséges fejlettségi szintet. Felmérésünk eredménye alapján a hátrányos helyzetű gyermekek esetében átlagosan 4 évnyi óvodai nevelőmunka szükséges ahhoz, hogy elkezdhessék iskolai tanulmányaikat. Ennek okai között első helyen szerepel a késői óvodakezdés és a rendszertelen óvodába járás. Az óvoda szerepe a hátrányos helyzetben élő családok bevonásában A szülők minden korban elődeik mintáját követve élik életüket és nevelik gyermekeiket. Sok hátrányos helyzetű család viszi tovább a saját szülei által képviselt életmódot, nem alakul ki igényük a váltásra, nem törekszenek erős elszántsággal szorult helyzetük megváltoztatására. Az óvoda szociális érzékenysége kiterjed ennek megértésére és elfogadására, nem akarja külső hatalomként megváltoztatni a családot irányító szülőt, hanem együttérzéssel támogatja a problémák megoldását. Rámutat a gyermek nevelése során átélhető örömre, támogatja és megerősíti a szülőt nevelői szerepében, és a kölcsönös bizalom kiépülése után javasol lehetőségeket a változtatásra. A nyitott óvoda intézménye nem új gondolat, megvalósítása minden család felé bizalmat áraszt. Különösen nagy jelentősége van e nyitottságnak a hátrányos helyzetű szülők körében, akiknek biztonságérzete körülményeik miatt rendszerint sérült. Ők szívesebben maradnak saját környezetükben, és gyakran tiltakoznak a változás ellen. Fontos, hogy az óvoda minden dolgozója egységes magatartásformát képviselve, tapintatosan közelítsen feléjük, egyértelműen érzékeltesse, hogy elfogadja helyzetüket, és a maga módján támogatja őket problémáik megoldásában. Az óvoda dolgozói nem tévesztik szem elől, hogy minden szülő a legjobbat akarja gyermekének, még azok is, akiknek nevelési elveivel, szokásrendszerével nem tudnak azonosulni. Ha az első óvodai, szülővel együtt töltött napok folyamán, a befogadás során – a segítőket alaposan megszervezve – van elég idő a családdal való pozitív kapcsolat megalapozására, elkezdődik egy bizalmi folyamat a két fél között. A szokásaikról való őszinte érdeklődés, a gyermek apró – az anya számára addig talán nem is érzékelt – megnyilvánulásainak észrevétele segít abban, hogy a szülő büszkévé válhasson gyermekére. Később ezt követi az óvodai élet eseményeibe való beavatás és bevonás, személyes segítségének kérése és kiemelt megköszönése, vagyis a gyermek, valamint a saját személye általi „fontossá válás” élményének kialakulása. A diszkréten tudatos pedagógusi beavatkozás nyomán érzékelhetővé válik a család számára, hogy a gyermek jól érzi magát az óvodában, az óvoda örül a gyermek és a szülő jelenlétének. Kialakul a kölcsönös bizalom, és a szülő is örömmel megy be az intézménybe, mert tudja, kedvező hatások fogják érni. Az óvoda a családtagok közül általában az édesanyával kerül kapcsolatba, legalább olyan fontos azonban az édesapa és a testvérek megnyerése is.

16

H ÁT R Á N YO S

HELY ZE T Ű


Az óvodába járó gyermekek családjához kötődő információk teljes diszkréciót követelnek az óvoda minden dolgozójától, és kiemelten érvényes ez a hátrányos helyzetű családok életére, problémáira és családi körülményeire. Gyakran azonban a legtapintatosabb magatartás sem elég ahhoz, hogy az óvoda a család közelébe kerüljön. Javasolt ilyen esetekben a településen vagy a térségben fellelhető, a későbbiekben bemutatásra kerülő segítő partnerek feltérképezése és közreműködésük igénybevétele. Az óvoda szerepe a hátrányos helyzetű gyermek szocializációs folyamatában Az óvoda elfogadó attitűdjének kinyilvánítása a család mellett a gyermek befogadása esetében is kiemelkedően fontos. A kisgyermek magával hozza szülei félelmeit és az otthoni lét problémáinak kezelése során érzékelt feszültséget, riadt és nehezen nyílik meg idegenek felé, így valószínűleg társainál több időre lesz szüksége az új környezethez való alkalmazkodáshoz. Testápolási ismeretei, egészségügyi szokásrendszere gyakran hiányos, és nem mindig szívesen, vagy néha állandóan végezné az óvodában megismert tisztálkodási feladatokat. Beszéde gyakran nehezen érthető, vagy hosszú ideig egyáltalán nem szólal meg. Nagymozgása gyakran összerendezetlen, mozdulatai darabosak, finommotorikus mozgása fejletlen és bátortalan az új mozgásformák kipróbálásakor. Önkiszolgálás során – az otthoni kisebb gyermekek gondozási kötelezettsége miatt – lehet kiemelkedően önálló, ugyanakkor más tevékenységekben nagyon ügyetlen is. Közösségben visszahúzódó, félénk, nem képes érzelmeit kifejezni és kezelni, magatartása gyakran szélsőséges. Az adott életkorra jellemző ismeretei általában hiányosak, tájékozottsága szűk körű, értelmi képességeinek fejlettsége jelentős elmaradást mutat kortársaitól. Játék során a gyakorló játékokat részesíti előnyben, előfordulhat, hogy ábrázoló és manuális tevékenységet életében először az óvodában végez. A mese ritkán köti le, mondókák, versek, dalok helyett a családban megszokott – gyakran vulgáris – beszédfordulatokat alkalmazza. A Biztos Kezdet Óvodai Program során kiemelt figyelmet kap a hátrányos helyzetű gyermekek egyéni befogadásának megtervezése, befogadási terv összeállítása és a folyamat lebonyolítása, amelynek során minden óvodai dolgozó türelmes, elfogadó magatartását tudatosan képviseli a gyermekkel szemben. Gyakran előfordul, hogy a gyermek nem az óvoda ellen tiltakozik a reggeli elváláskor, hanem a családja által nyújtott biztonságérzete sérült, így megnyugtatása is ennek figyelembevételével történik. Az óvodapedagógus, a dajka, a pedagógiai asszisztens rendszeresen egyeztetett, következetesen meleg, barátságos viselkedése megnyugtatóan hat a gyermekre, aki rövid időn belül feloldódik természetes közegében, a gyermekcsoportban. Ajánlások A Biztos Kezdet Óvodai Programban érintett óvodák számára – A kisgyermek szocializációs folyamatát bemutató nevelésszociológiai ismeretek folyamatos gyarapítása, mélyítése. – A térségükben zajló szociális és társadalmi folyamatok, valamint ezek nevelési, pedagógiai hatásának követése. – Folyamatos információszerzés a beóvodázási körzetben élő családok viszonyairól. – A településen vagy a beóvodázási körzetben élő, hároméves korú gyermekek adatainak megismeréséhez szükséges információs bázis létrehozása. – A családok bizalmának elnyerése. – Az óvoda vonzóvá tétele a családok számára, az óvoda környezetének közös kialakítása. – Bizalmi kapcsolat kiépítése a szülőkkel, testvérekkel, rokonokkal.

SZÜLŐKKEL,


17

– Nyitott óvoda működtetése konkrét és közös programokkal, együttes tevékenységek szervezésével. – Pedagógusokból és külső segítőkből álló beóvodázási munkacsoport működtetése. – Beóvodázási terv készítése, értékelése, szükség esetén korrekciója, külső szakemberek bevonásával. – A hátrányos helyzetű családokban élő, hároméves korú gyermekek teljes körű beóvodázásának megvalósítása, a Biztos Kezdet Gyerekházakba járó gyerekek és családjaik elérése. – A gyermekek hiányzásának és annak okainak követése, a családok segítése a gyermek óvodába juttatásában. – A családi nevelés elsődlegességének megerősítése, látogatások, közös programok folyamatában. – A családtagok segítése a szülői, testvéri szerep átélésében, továbbfejlesztésében. – Részletes anamnézis készítése a szülők és családtagok bevonásával az óvodába kerülő gyermekekről. – Az óvodai dolgozók (óvodapedagógus, dajka, pedagógiai asszisztens) rendszeres együttműködése, a gyermekekről szerzett tapasztalataik megosztása, az alkalmazott módszerek egyeztetése. – Az óvodán belüli horizontális tanulás megszervezése, hospitálás a befogadást eredményesen végző óvodapedagógusoknál, egymás differenciáló nevelési gyakorlatának megismerése. – Együttműködés kezdeményezése a településen működő Biztos Kezdet Gyerekházzal, hospitálás egymás intézményeiben, közös programok szervezése. A pedagógusképzés feladatai – A nevelésszociológia kisgyermekekhez kötődő folyamatainak részletes bemutatása. – A családok megismeréséhez és a velük létrejövő kapcsolatok kiépítéséhez szükséges módszertani eszköztár elsajátítása, pl. anamnézis kitöltése, a családlátogatáson alkalmazott módszerek gyakorlása, a hallgatók részvétele szülői értekezleten. – A gyermekek életében előforduló szociális problémák és kezelési lehetőségeik bemutatása, felkészítés a várható problémákra. – Hospitálási lehetőség biztosítása a szociális szférában a segítő intézmények munkájának megismerésére. – Annak érzékeltetése, hogy nincsenek minden helyre és helyzetre általános érvényű szabályok, a problémák kezelése minden esetben a helyi sajátosságok alapján, egyedi módon történik. – Érzékenyítési technikák alkalmazása, tréningek, gyakorlatok. 4.2.1 A hátrányos helyzetű családok problémáinak komplex megközelítése és a problémák megoldásának lehetséges irányai Az elmúlt évtizedekben kialakult gyakorlat szerint az óvodák többségében a gyermekek nevelésének, fejlődésének koordinálását a helyi nevelési program és saját nevelői kompetenciáik alapján kizárólag az óvodapedagógusok végzik. A gyermeket befogadó csoport kiválasztásáról az óvoda vezetője dönt, a döntés szempontjainak meghatározását a nevelési programjukban megfogalmazott elvek alapján több kötelező és egyedi tényező befolyásolja. Párhuzamos csoportok működtetése esetén törekszenek a fiúk és a lányok egyenletes elosztására, a rendelkezésre álló információk alapján hasonló képességekkel rendelkező gyermekekből álló csoportokat állítanak össze, teljesítik a szülők kéréseit és az Óvodai Integrációs Fejlesztő Program működtetéséhez támogatást igénylő intézmények betartják a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek egyenletes elosztásának előírását. A gyermekcsoporton belül az óvodapedagógusok általában egyedül határozzák meg a gyermek óvodába kerülésének időpontját, nevelési programjuk előírásainak figyelembevételével a beszoktatás folyamatát, majd az óvodai évek során a gyermek fejlődése érdekében

18

H ÁT R Á N YO S

HELY ZE T Ű


tett lépések tartalmát, beleértve a külső segítség igénybevételének szükségességét és irányultságát is. Az óvodapedagógusok állítják össze a nevelési év programját, határoznak a megtartandó rendezvényekről, döntenek külső szolgáltatók bevonásáról. Megállapíthatjuk, hogy a gyermekek óvodai életébe bekerülő tartalmak, az óvoda kínálata, a gyermekeket érintő problémák megoldása, az őket érő hatások és mindezekhez a külső segítők igénybevétele meghatározó mértékben az óvodapedagógusok kezében van. Az utóbbi évek innovációs együttműködési kezdeményezései rávilágítottak arra, hogy az óvodába járó gyermekek – különösen a hátránnyal küzdők – sorsának alakulása egyre több, a nevelőmunkához kapcsolódó vagy éppen attól különböző területen működő ágazatot is érint saját tevékenysége révén. A családok életszínvonalának csökkenésével párhuzamosan megnőtt a magán és társadalmi önszerveződő közösségek szociális érzékenysége, és egyértelmű jelek mutatkoznak arra, hogy a jövő generációjának biztosított támogatások bővítése érdekében jelentős társadalmi, civil bázis is mozgósítható. Az egészségügy szakemberei, a gyermekorvosok és a védőnők korábban csak saját szakterületük, a gyermekek egészségéhez kötődő feladatok lebonyolítása során kerültek kapcsolatba az óvodával. Feladatuk napjainkra összetettebbé vált, mert a gyermekek, családok egészségének fenntartása és javítása az érintettek anyagi körülményeinek függvényévé is vált, így munkájuk eredményessége már nemcsak az általuk biztosított egészségügyi szolgáltatás minőségétől függ, hanem számtalan egyéb, szociális és társadalmi tényező is jelentős befolyást gyakorol rá. Ez azt eredményezi, hogy munkájuk hatékonysága érdekében ők is keresik a kapcsolatot a társadalom többi szervezetével, így az óvodával is. A pedagógiai szakszolgálatok tevékenységi körébe tartozik mindazon feladatok szakszerű ellátása, amelyek meghaladják a pedagógusok kompetenciáit. Így a logopédiai szakszolgálat, a fejlesztőpedagógiai, gyógypedagógiai szakszolgálat, a pszichológiai szakszolgálat, a korai fejlesztés és gondozás, a gyógytestnevelés, a konduktív pedagógiai ellátás, a fejlesztő felkészítés, továbbá a szakértői bizottságok működtetése a gyermekek diagnosztizálására, valamint a nevelési tanácsadás. A gyermek az óvoda javaslatára kerül hozzájuk vizsgálatra, és az általuk javasolt fejlesztő munka is általában az óvodában zajlik, ezért számukra is fontos a két intézmény munkájának összehangolása. A korai fejlesztést végző szakemberek tevékenységének utánkövetése a legeredményesebben az óvodában végezhető el. A bölcsődék munkatársai jól ismerik az általuk gondozott gyermekek körülményeit, egészségi és mentális állapotát, valamint fejlődési ütemét. Munkaköri feladatuk az óvodai átmenet támogatása érdekében kapcsolat kiépítése az óvodapedagógusokkal és az óvodai nevelőmunka tartalmának megismerése. Az iskolai oktató-nevelő munka eredményességét jelentősen befolyásolja az óvoda készség-, képesség- és kompetenciafejlesztő tevékenysége, valamint a gyermekek iskolakezdési időpontjának helyes megválasztása. Az óvodából iskolába történő átmenet tartalmának maghatározása és lebonyolítása nem csak az óvodák feladata, hanem az iskolák pedagógiai programjának is kötelező eleme. Egyre több iskola – részben saját igénye alapján, részben a tanulólétszám csökkenése miatt – fontosnak tartja, hogy oktatónevelő munkája bemutatására minél korábban megjelenjen az óvodás gyermekek és családjaik életében, és fontosnak tartja az iskolai életmódtól való félelem megelőzését. E mellett vannak olyan tanítók, akik szánnak időt és energiát jövendő iskolásaik óvodai életmódjának megismerésére, és az is elfordul, hogy módszertani tanácsokért látogatnak el az óvodába. A szociális háló szervezeti kereteinek erősödését és tevékenységi körének bővülését az életszínvonal csökkenése, a családok megélhetési gondjainak növekedése és a gyermekek védelmének fokozódó feladatai indokolják. Napjainkra törvényi előírás alapján minden települési önkormányzat működteti a családtámogatás rendszerét, amely kiemelten követi a gyermekek szükségleteinek kielégítését és megfelelő kompetenciákkal rendelkezik a beavatkozáshoz. Mindehhez elengedhetetlen szükségük van a gyermeket nevelő intézmény jelzéseire, tapasztalataira, megoldási javaslataira és együttműködő munkatársaira.

SZÜLŐKKEL,


19

A rendszerváltás után különböző igények alapján, változatos tevékenységi körrel sok civil szervezet kezdte meg működését az országban. Fontos szerepük volt abban, hogy a helyi igények alapján összefogták az adott célokért tenni akaró embereket, elmélyültek az általuk választott területen, programokat szerveztek maguknak és az érdeklődő lakosságnak. Munkájukat legtöbbször ellenszolgáltatás nélkül, társadalmi munkában végzik, és nyitottak a helyi akciók, jótékonysági kezdeményezések támogatására, főleg akkor, ha a tevékenységeken keresztül gyermekek sorsán tudnak segíteni. Kisebbségi önkormányzat nem működik minden településen, ahol azonban létrehozták, határozott célokat tűztek ki maguk elé a közösségükbe tartozók támogatására, érdekeik képviseletére, kiemelten kezelve a családok és utódaik sorsának, boldogulásának előmozdítását. Hazánk Európai Unióhoz történt csatlakozását követően egyre szélesebb körben jelentek meg pályázati kiírások a nehéz helyzetben élők felzárkóztatásának támogatására. Kezdetben szűk kör vállalta a jelentős adminisztrációt igénylő, de nagy hozadékkal bíró projektek lebonyolítását, majd 2005 után a hátránykompenzáció érdekében szervezett HEFOP pályázati programok által kínált lehetőségekkel már több oktatási intézmény élt. Sajnos óvodák legfeljebb konzorciumi partnerként kerülhettek be a megvalósítók közé. Jelentős áttörés volt az óvodák felzárkóztató munkájának elismerésére 2007-től az óvodai fejlesztő program bevezetésének központi támogatása, amely a legveszélyeztetettebb kör, a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek esélyeinek növelését tette lehetővé. Az Óvodai IPR néven ismert program megvalósítását évről évre több óvoda vállalja, a Biztos Kezdet Óvodai Programban érintett intézmények 50%-a is él az óvodai fejlesztő program és a megvalósítását végző pedagógusok központi támogatásának lehetőségével. A pályázati támogatásoknak köszönhetően az intézmények jelentős többletszolgáltatást tudnak biztosítani a hátrányos helyzetű gyermekek és családjaik számára, fejlesztik a pedagógusok integrációs kompetenciáit, szakmaközi együttműködésekben vesznek részt és bővítik a nevelőmunka tárgyi feltételeit. Felmérésünk adatai alapján az érintett óvodák 20%-a vett részt a HEFOP programokban, a TÁMOP pályázati programokba azonban már 70%-a bekapcsolódott. Pályázatok, helyi programok lebonyolításakor a szolgáltatói szféra különböző területeinek képviselői jelennek meg az óvodákban. Érdekük a pedagógusok, gyermekek vagy családjaik által igénybe vett szolgáltatás, termék értékesítéséhez kötődik, működési és támogatási rendszerük azonban általában lehetővé teszi néhány nehezebb körülmények között élő gyermek életkörülményeinek támogatását. A fentiek figyelembevételével megállapítható, hogy a gyermekek sorsának javítása érdekében tenni akaró óvodák jelentős segítő bázist és számtalan, különböző területen működő szakembert találnak környezetükben saját hátránykompenzációs munkájuk támogatására. A hátrányos helyzetű gyermekekhez kötődő problémák komplex megközelítésének szereplői – külső segítők Védőnők: Ismerik a gyermek fogantatásának körülményeit, a szülőknek és a testvéreknek a gyermek érkezéséhez fűződő érzelmeit, a gyermek várása, az édesanya terhessége során felmerült problémákat és ezek kezelését, információval rendelkeznek a szülés lefolyásáról. Ők látják először a kisgyermeket, mérik és megfigyelik fejlődését, tudnak betegségeiről, emellett benyomásokat szereznek a családban betöltött helyéről, a család szokásrendszeréről, nevelési elveiről. Ők jelzik az első problémákat a szociális háló felé és követik a megoldás eredményét. Lehetőségük van alaposan megismerni a gyermeket és az őt nevelő családot, valamint jelentős befolyással bírnak a korai nevelési folyamatok alakítására. Az óvodai nevelés időszaka alatt saját mérési rendszerük alapján követik a gyermek fejlődését, óvodai vizsgálatokat szerveznek, és ismerik a szülő otthoni gondozó, nevelő tevékenységét is.

20

H ÁT R Á N YO S

HELY ZE T Ű


Gyermekorvosok: Részletes információkkal rendelkeznek a család egészségi állapotáról, örökletes betegségeiről és a hajlamosító tényezőkről, folyamatosan követik a gyermek betegségeit, azok gyakoriságát, ismerik egészségügyi problémáik pszichés és egyéb okait, valamint a család érzelmi és anyagi ráfordítását ezek kezelésére. Benyomásokat szereznek a szülők egészséges életmód iránti igényéről, a család szokásrendszeréről, problémakezeléséről és mindezekből a szülők általános életszemléletéről. Családsegítő, gyermekjóléti szolgálat szakemberei, családgondozók, szociális munkások: A gyermek óvodába kerülése előtt általában csak akkor ismerik a családot, ha van az óvodásnál nagyobb testvér, vagy krízishelyzetük miatt, amikor azonnali, hatékony beavatkozásra volt szükség. Fontos információkkal rendelkeznek a gyermek lakáskörülményeiről, a család jövedelmi viszonyairól, a szülők munkába állásának, elhelyezkedésének esélyeiről. Az óvodai nevelés időszaka alatt folyamatosan követik a család sorsát és személyes látogatásaik tapasztalatai alapján döntenek a szükséges támogatásról, esetleg beavatkozásokról. Szakszolgálatok: A pedagógiai szakmai szolgáltatók, a tanulási képességeket vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottságok jól képzett szakembereket alkalmaznak, munkájukat számos kistérségben nevelési tanácsadók segítik. A logopédus tevékenysége iránti igény a beszédhibás gyermekek számának jelentős növekedésével már nemcsak az óvodapedagógusok, hanem a szülők részéről is jelentkezik. Törvény szabályozza gyógypedagógus alkalmazását a sajátos nevelési igényű gyermekek fejlesztése során; tanácsaikra, javaslataikra az óvodapedagógusoknak is szükségük van az egyéni fejlesztési tervek összeállításakor az alkalmazott módszerek kiválasztásához. Míg néhány évvel ezelőtt vegyes érzelmeket váltott ki a pszichológus megjelenése az óvodában, napjainkra egyre elfogadottabbá vált munkája a gyermekek, a szülők és a nevelőtestület körében. A mozgásfejlesztés jelentőségének megismertetése szűk körben elkezdődött, gyakorlata azonban kevéssé vált általánossá az óvodák körében.

A programban érintett óvodákban igénybe vehető szakmai szolgáltatások

89%

90%

70%

79%

80%

57%

60%

pszichológus

gyógytestnevelő

gyógypedagógus

0%

fejlesztőpedagógus

10%

gyógypedagógiai asszisztens

18%

20%

logopédus

32%

30%

konduktor

40%

4%

50%

50%

SZÜLŐKKEL,


21

A Biztos Kezdet Óvodai Programban érintett óvodák 89%-a biztosít logopédiai ellátást az intézményben, 79%-a rendelkezik fejlesztőpedagógusi segítséggel. Mindkét arányszám viszonylag magasnak tűnik, azonban figyelembe véve munkájuk fontosságát a gyermekek későbbi iskolai eredményességében, a logopédus nélkül 11%-ban és a fejlesztőpedagógus nélkül 21%-ban működő óvodákból évente több száz gyermek kerül iskolába úgy, hogy esélye sem marad az olvasás, írás és szövegértés elsajátítására. Pszichológus mindössze az óvodák 57%-ában, gyógypedagógus pedig csupán az intézmények 50%-ában áll rendelkezésre. A két szakember hiánya nyomán nem kerülnek felderítésre a gyermekek óvodapedagógusok által fel nem ismerhető fejlődési lemaradásai, és nem kezdődik el az óvodáskorban hatékonyan végezhető prevenció a későbbi tanulási és pszichés zavarok megelőzésére. A gyermekek mozgásának szakember által történő fejlesztése az óvodák nagyon alacsony százalékában történik meg, a konduktorok száma elenyésző, így kihasználatlan marad a mozgásterápiában rejlő prevenciós lehetőség, amely intenzív fejlesztő módszerként és speciális korrekcióként jelentős mértékben segíthetné a gyermekek általános fejlődését. Megállapítható, hogy a program által érintett óvodákban nem biztosított a szakmai szolgáltatások azon köre, amely megfelelő mértékben segítené az óvodákat a gyermekeknek az iskolai alkalmassághoz szükséges fejlettségi szintre való eljuttatásában. Korai fejlesztést végző szakemberek: A korai fejlesztést végző szakemberek saját méréseik alapján részletes adatokkal rendelkeznek a gyermek előéletéről, fejlődéséről, a kialakult problémáról és a fejlesztés várható eredményeiről. Megfelelő szakmai kompetenciákkal rendelkeznek ahhoz, hogy segítsék az óvodakezdés optimális időpontjának megválasztását és az óvodába érkezés módszereinek kiválasztását. Bölcsődei kisgyermeknevelők: Saját gondozói, nevelői tevékenységük lezárásaként fontos információs bázist jelentenek az általuk nyújtott ismeretek az óvoda számára még ismeretlen gyermekekről. Jelentős mértékben támogatja az óvodai befogadás eredményességét az egyes gyermekek és családok esetében sikeresen alkalmazott módszereik és eszközeik bemutatása. Tanítók: Az óvodai nevelés utolsó szakaszában az iskolai átmenet folyamatának kulcsszereplői. Az óvodás gyermekek körében való megjelenésük segít az iskolával szemben gyakran fellépő félelmek eloszlatásában és a két intézmény munkájának egymásra hangolásában. Jó alkalom arra, hogy az óvodapedagógusok megosszák tapasztalataikat az iskolába kerülő gyermekekről, körülményeikről, problémáikról, az óvoda által eredményesen alkalmazott módszerekről. Kisebbségi önkormányzati képviselők, vezetők: Kapcsolataik és helyi ismertségük révén segíteni tudják a családokkal való kapcsolatfelvételt, a gyermekek óvodába kerülését, bekapcsolódásuk és érdeklődésük növeli a bizalmat az óvoda és munkája iránt az adott kisebbség körében. Megjelenésük az óvodai programokon fontos és példamutató lehet mások számára is, viszonzásként az óvodás gyermekek színesíthetik rendezvényeiket. Alapítványok vezetői, kurátorok, civil szervezetek, egyházak: Jótékonysági rendezvények és egyéb programok szervezésében való részvétellel vagy azok támogatóiként jelentős segítséget nyújthatnak az óvodai események lebonyolításában. Speciális tevékenységeik bemutatásával bővítik a gyermekek ismereteit, mélyítik a fenntartható fejlődést támogató tevékenységeket és ismertté tesznek új művészeti ágakat, népi hagyományokat. Pályázatírók: Egyre több településen működik pályázatíró és lebonyolító csoport, amely napi munkája közé beilleszti az óvodákkal és a nehéz helyzetben levők támogatásával kapcsolatos pályázati kiírások megjelenésének követését, és segíti az óvoda dolgozóit a pályamunkák beadásában. Többségi családok: A felmérés eredménye alapján a szülők teljes köre támogatja az óvoda integrációs törekvéseit. Fontos szerepük lehet a különbözőség iránti elfogadás elterjedésében a gyermekek és a többi szülő között, támogató magatartásuk segíti a gyermekek szociális érzékenységének kialakulását, a kari-

22

H ÁT R Á N YO S

HELY ZE T Ű


tatív szellem megjelenését. A legtöbb óvodában vannak jó anyagi körülmények között élő családok, akik önszántukból vagy pedagógusi javaslatra szívesen támogatják a gyermekük közösségéhez tartozó, nehéz helyzetben élő családokat. Fenntartók: A települési önkormányzatok szociális érzékenysége magas szintű, lehetőségeikhez mérten nagyon sokat tesznek a hátrányos helyzetű lakosok segítésére, és minden rendelkezésükre álló eszközt mozgósítanak az óvodák kérésére a gyermekek problémáinak leküzdése érdekében. A hátrányos helyzetű gyermekekhez kötődő problémák komplex megközelítésének szereplői – belső segítők Család, szülők, testvérek: A gyermeket legjobban szerető és ismerő partnerek, akiknek szerepe meghatározó a gyermek későbbi sorsa és a hátránykompenzáció eredményessége szempontjából. Fontos, hogy mindig érezzék, ők az irányadók a gyermek életének alakításában, az óvoda és minden partnere csak az ő egyetértésükkel avatkozik be a gyermek fejlődésének folyamatába. A családok általában szívesen veszik a kapott segítséget, tiltakozásuk esetén feladat az okok feltárása. Nehéz helyzetéről nem minden szülő beszél szívesen, ezért az óvoda diszkréten kövesse a gyermek életét és tapintatosan kezdeményezze a problémák megbeszélését. Mivel a gyermekek hátránykompenzációja érdekében végzett tevékenységek az óvodai nevelés időtartama alatt zajlanak, a szülők szerepe általában gyermekük részvételének engedélyezésében merül ki. Rikán találkoznak a fejlesztést végző szakemberekkel és a programokat lebonyolító szolgáltatókkal. A Biztos Kezdet Óvodai Program elsődleges célcsoportja a hátrányos helyzetű gyermekek és családjaik, fontos tehát véleményük megismerése partnereikkel működtetett kapcsolataik eredményességéről. A felmérés adatai alapján a szülők az óvodákkal kialakított partnerséget ítélik a legjobbnak, amelyet a védőnőkkel folytatott együttműködés eredményessége követ. Lényegesen alacsonyabbnak értékelték a gyermekorvossal, a gyermekjóléti, családsegítő szolgáltatást végzőkkel és a szakmai szolgáltatókkal kiépített együttműködés minőségét. A többi gyermek családjával való kapcsolatot közepesnél valamivel jobbnak tartják, amelyet a civil szervezetekkel, végül a kisebbségi önkormányzatokkal fennálló együttműködés értékei követnek. Óvodavezetők: Elkötelezettségük, szakmai igényességük, az óvoda partnereivel kialakított kapcsolatuk és az integrációhoz kötődő attitűdjük meghatározó jelentőségű az óvoda hátránykompenzációs tevékenységében. Az integrációs neveléshez szükséges elméleti alapot jelentik a nevelési programban rögzített integrációs alapelvek, módszerek, feladatok és elvárt eredmények, a házirendben, szervezeti és működési szabályzatban meghatározott szabályok és magatartásformák, a minőségirányítási program óvodai folyamatai, elvárásai és értékelési szempontjai, az együttműködés szervezeti kereteinek meghatározása a partnerek felé. Óvodapedagógusok: Ők a gyermek és rajta keresztül a család problémájának első érzékelői, az óvoda által végzett hátránycsökkentő folyamat kulcsszereplői. Munkájuk során fontos a szociális érzékenységük, tapintatuk, diszkréciójuk és érzelmi intelligenciájuk. Külső partnerek megkeresése és bevonása, az óvodán belül működő csoportok munkájának összehangolása sokoldalú szervezőkészséget igényel. Szakmaközi kapcsolatok keresése és ápolása, más óvodák bevált módszereinek megismerése nyitottságot és szakmai alázatot vár el minden óvodapedagógustól. A felmérésben részt vevő óvodák pedagógusainak 37,8%-a vett részt az integrációs nevelést támogató módszertani képzésen. Az összes pedagógust tekintve mindössze 11% a nyelv- és beszédfejlesztést ismerők aránya, így a logopédus munkáját a csoportok közel 90%-ában nem támogatja pedagógusi megerősítés. 21% jártas a mozgásfejlesztésben, tehát az óvodák 79%-a nem alkalmaz semmilyen mozgásterápiát. Egy-

SZÜLŐKKEL,

23


68%

70% 60%

68%

Az óvodapedagógusok speciális képzettségei az integrációs nevelés megvalósításához

40%

21%

25%

kooperatív tecnikák

projektpedagógia

gyógytestnevelés, mozgásterápia

fejlesztő pedagógia

drámapedagógia

óvoda-iskola átmenet

differenciálás

beszéd- és nyelvművelés

0%

11%

20% 10%

32%

30%

32%

46%

50%

negyedük ismeri a drámapedagógia módszereit, azaz az óvodák többségének nevelőmunkájából hiányzik az érzelmek fejlesztéséhez szükséges játékok alkalmazása. Ha figyelembe vesszük, hogy a felsorolt három terület az óvodás gyermekek eredményesen fejleszthető alapkompetenciáit érinti, akkor kitűnik, hogy nagyon alacsony e fejlesztési lehetőségeket ismerők aránya. A pedagógusok egyharmada ismeri a kooperatív technikákat, ezért az óvodák többségében hiányzik a közösségi szokásokat befolyásoló módszerek és az együttműködésre késztető technikák alkalmazása. A differenciálás terén 46% szerzett ismereteket, és mivel ennek eredménye minden nevelői tevékenységet áthat, nagyon alacsonynak ítélhető a kapott érték. Bár a projektmódszer könnyen alkalmazható, és a gyermekek, szülők számára a legkedveltebb tevékenység, csak az óvodák egyharmadában alkalmazzák. Az óvoda–iskola átmenettel kapcsolatos programokat az óvodák kétharmada ismeri, így a gyermekek egyharmada nem részesül az átmenetet segítő programok előnyeiből. A pedagógusok 32%-a nem tudja alkalmazni a fejlesztőpedagógia módszereit, és ez jelentősen befolyásolja differenciáló tevékenységük eredményét. Megállapítható, hogy az óvodapedagógusok módszertani ismeretei szűkösek, nem teszik lehetővé az integrációs nevelés eredményes megvalósítását. Dajkák, pedagógiai asszisztensek A dajka és a pedagógiai asszisztens megváltozott szerepét már bemutattuk, a felmérésben részt vevő óvodapedagógusok szerint munkájuk számtalan területe döntő jelentőségű az integráció sikere szempontjából is. A hátrányos helyzetű gyermekekkel való foglalkozáskor feladatuk, hogy – átérezve a visszahúzódó gyermek félelmeit – példát mutassanak a különbözőség elfogadásában. A tisztálkodásban kevéssé jártas gyermekek szokásainak alakítása türelmes, következetes munkát igényel tőlük. Gyakran előfordul, hogy

24

H ÁT R Á N YO S

HELY ZE T Ű


Az óvodapedagógusok véleménye a dajka szerepéről az óvodai hátránykompenzáció eredményességében 100%

90%

80%

70%

94% 87%

85%

85%

81%

együttműködési kommunikációs készség képesség

személyi higiéné

szociális érettség

társas viselkedés

a szülő szívesebben beszél a magához közelebb állónak érzett dajkával az óvodapedagógus helyett, ekkor közvetítő feladatot lát el az érintettek között. Általában az óvoda településén élnek, jelentős feladatuk lehet a külső kapcsolatok kialakításában és ápolásban. Elengedhetetlen folyamatos tájékoztatásuk az óvoda céljairól és terveiről, fontos belső képzésük, bevonásuk a jó gyakorlatok megismerésébe, rendszeres egyeztetéseik a pedagógusokkal a gyermekek fejlődéséről, valamint a családok problémáinak megoldása érdekében végzett tevékenységekről. Az óvodapedagógus differenciáló nevelőmunkája, fejlesztő tevékenysége állandó segítőt, egy második embert igényel, akik többnyire a dajkák vagy a pedagógiai asszisztensek. A dajkaképzés eleve igény és cél, a hátrányos helyzetű gyerekek nevelésének estében pedig szinte feltétel. Partneri együttműködések értékelése az óvoda, a szakemberek és a szülők körében Megállapítható, hogy szervezeti együttműködéseiket az óvodapedagógusok ítélik a legeredményesebbnek átlagosan 73,4%-os értékkel, ezt követi a szakszolgálatok által 69%-ra minősített elégedettség, míg a szülők 65%-ra értékelték a többi partnerszervezettel működtetett kapcsolataik minőségét. Egyöntetűen minden partner az óvodával folytatott együttműködését tartotta a legeredményesebbnek, az óvoda azonban minden partner esetében a kapottnál alacsonyabbra értékelte a közös munka minőségét. Ajánlások A Biztos Kezdet Óvodai Programban részt vevő óvodák feladatai a komplexitás jegyében – Minél több segítő felkutatása a már bejárt utak mellett is. A többi szülő, a fenntartó, a kisebbségi önkormányzatok és a civil szervezetek tagjainak bevonása a kutatásba és a megvalósításba. – A partneri kompetenciáról térkép és erőforrásleltár összeállítása. – Az együttműködő partnerek szerepének rögzítése együttműködési megállapodásban. A dokumentum összeállítása a közös tevékenység átgondolását igényli, megerősíti mindkét fél számára a szándék komolyságát és növeli az együttműködés jelentőségét.

SZÜLŐKKEL,

25


óvodapedagógus

Szervezetek együttműködése

szakember szülő

20%

30%

40%

50%

60%

Szülői házzal

Kisebbségi önkormányzattal

Civil szervezettel

70%

65% 50% 46%

80%

56% 58%

64%

79%

75% 72% 75%

Szakmai és szakszolgálattal

Óvodával

110%

57%

Gyermekjóléti és családsegítő szolgálattal

Egyházakkal

100%

83%

70%

Védőnői hálózattal

Gyermekorvossal

90%

66% 66%

90% 91%

83% 83% 82%

74%

70% 73%

66%

90%

100% 96%

– A szülők és a szakszolgálatban dolgozó szakemberek folyamatos párbeszédének, együttműködésének elindítása, koordinálása, például szülői értekezletek, megbeszélések kezdeményezése a szakszolgálattól, logopédiai nyílt órák tartása az otthoni gyakorlás támogatásához. – A szülők és a védőnő, a gyermekorvos közötti kapcsolat javulásának elősegítése az óvoda eszközrendszerével, például tanácsadás, előadás szervezése az óvodában. – A szülők és a szociális területeken dolgozó munkatársak folyamatos párbeszédének, együttműködésének elindítása, koordinálása, például fogadóóra lehetősége az óvodában. – Az óvodapedagógusok munkájának kibővítése a szakszolgálat munkatársaival való rendszeres együttműködéssel, például a gyermek fejlődésének közös értékelése, az egyéni fejlesztési tervek közös összeállítása, az alkalmazott módszerek egyeztetése. – Mozgásfejlesztő pedagógus és szükség esetén konduktor alkalmazása az óvodában. – Az óvoda részvétele civil szervezetek munkájában. – Közvetítő szerep felvállalása minden lehetséges szereplő között. – A többségi családok felé a segítés lehetőségének megteremtése. – A helyi igényeknek megfelelő továbbképzési program összeállítása, amelyben előnyt élveznek a szakmai segítségnyújtáshoz képzettséget szerző óvodapedagógusok szakvizsgás képzései: fejlesztőpedagógus, mozgásfejlesztő, gyógypedagógus, hidroterapeuta, Delacato mozgásfejlesztő stb., és pályázatok igénybevétele az óvodapedagógusok továbbképzésének fi nanszírozásához (például TÁMOP-3.1.5).

26

H ÁT R Á N YO S

HELY ZE T Ű


– Módszertani képzéseken való részvétel minél magasabb testületi arányban. – A képzéseken megismert módszerek megosztása a nevelőtestületen belül bemutatók és belső képzés formájában. – Óvodai módszertani eszköztár összeállítása a helyi differenciált nevelés tartalmának bővítésére. – A differenciáló nevelést elősegítő, módszertani „jó gyakorlatok” megismerése. – Horizontális tanulás formájában a kooperatív technikák és a drámapedagógia módszereinek megismerése óvodán belül, szükség esetén iskolai segítség igénybevétele. – Óvodai és csoportprojektek szervezése a családok és külső partnerek, különösen az iskola bevonásával. – A dajka és a pedagógiai asszisztens folyamatos belső képzése, megnövekedett feladataik ellátásának segítése. – Részvételi lehetőség biztosítása dajkáknak és pedagógiai asszisztenseknek a nekik szervezett továbbképzéseken. – Esélynövelő pályázatokon való részvétel. A pedagógusképzés feladatai – Problémaérzékenység és komplex látásmód kialakítása. – A család elsődleges szerepének tudatosítása. – Az óvodai nevelőmunkába segítőként bevonható szereplők munkájának megismertetése. – A differenciálás módszereinek megismertetése: kooperatív, tevékenységközpontú, projekt és drámapedagógiai módszerek. – A dajka, a pedagógiai asszisztens munkájának és megnövekedett szerepének bemutatása. – Módszertani segítség nyújtása a dajkával és a pedagógiai asszisztenssel történő kapcsolat kiépítéséhez. 4.2.2 A halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel közvetlenül foglalkozó szakemberek együttműködése A Biztos Kezdet Óvodai Programban érintett óvodákban a felmérés eredményei alapján változó eredményességgel alkalmazzák az egymással kapcsolatot tartó partnerek a nevelési-oktatási intézményekben általánosan elterjedt együttműködési formákat. A közös munka során alkalmazott módszereiket összességében az óvodák vélik a legeredményesebbnek, átlagosan 74%-os elégedettséggel, őket követi a szülők véleménye 66%-kal. A legalacsonyabb értéket, 60%-ot a szakszolgálatok munkatársai állapítottak meg az együttműködés fenti formáiról. A kerekasztal-beszélgetést mindhárom fél a legkevésbé eredményesnek véli az összes kapcsolattartási lehetőség közül, ezt követi a műhelymunka és a közös családlátogatás. A legeredményesebbnek a közös projekteket tartják, majd az értekezleteket, fogadóórákat, nyílt napokat. A szülők a legjobbnak a közös projekteket ítélik, míg a szakszolgálatok és az óvodapedagógusok az esetmegbeszélések eredményeit értékelik a legtöbbre. A három fél véleménye a fogadóórák, egyéni beszélgetések értékelésének megítélésében áll a legközelebb egymáshoz, a legnagyobb eltérés a kerekasztal-beszélgetés és a nyílt nap eredményességének megállapítása esetében tapasztalható. Az együttműködések lehetséges szereplői a gyermekek óvodai nevelésének szakaszai alapján Az előző fejezetben egyenként bemutattuk, hogy mely csoportok tudnak hozzájárulni a hátrányos helyzetű óvodás gyermekek eredményes neveléséhez és hátrányaik csökkentéséhez. Fontos azonban, hogy az óvodai folyamatok támogatása komplex módon történjen, vegyen benne részt minden – az óvoda munkáját segíteni képes – partner.

SZÜLŐKKEL,

27


Óvodapedagógus

Együttműködési formák eredményessége

Szakember Szülő Egyház

0%

20%

40%

60%

80%

100%

Civil szervezet

esetmegbeszélés

értekezlet

fogadóóra

kerekasztal

közös családlátogatás

közös projekt

műhelymunka

nyílt nap

Adatgyűjtés az óvodába kerülő gyermekekről: • Érintettek – óvodák – bölcsődék – családi napközik – jegyző – védőnő – gyermekorvos – kisebbségi önkormányzatok – szülői szervezetek. Adategyeztetés a jelentkezett és be nem íratott gyermekekről: • Érintettek – óvodák – jegyző – védőnő – szociális háló munkatársai – szülői szervezetek. Közös családlátogatás: • Érintettek – óvodák – bölcsődék – családi napközik – védőnő – szociális háló munkatársai – kisebbségi önkormányzatok – családok. A gyermekek befogadásának előkészítése, csoportba sorolás: • Érintettek – óvodavezető – óvodapedagógus – védőnő – a korai fejlesztés szakemberei – szülők – kisebbségi önkormányzatok.

28

H ÁT R Á N YO S

HELY ZE T Ű


A beszoktatás folyamata: • Érintettek – óvodavezető – óvodapedagógus – védőnő – családok – bölcsődék. Közös családgondozás: • Érintettek – óvodák – védőnő – orvos – szociális háló munkatársai – kisebbségi önkormányzatok – civil szervezetek – szülői szervezetek – családok – pályázatírók – fenntartó. Problémakezelés: • Érintettek – óvodák – védőnő – orvos – szociális háló munkatársai – kisebbségi önkormányzatok – civil szervezetek – szakszolgálatok – szülői szervezetek –családok – pályázatírók – fenntartó. Tehetséggondozás: • Érintettek – óvodavezető – óvodapedagógus – családok – pályázatírók – fenntartó. A gyermek iskolára alkalmassá tétele: • Érintettek – óvodavezető – óvodapedagógus – védőnő – szakszolgálatok – iskola – családok – pályázatírók – fenntartó. Az iskolaérettség időpontjának megállapítása: • Érintettek – óvodavezető – óvodapedagógus – védőnő – gyermekorvos – szakszolgálatok – iskola – családok. Közös iskolaválasztás: • Érintettek – óvodák – védőnő – szociális háló munkatársai – kisebbségi önkormányzatok – szakszolgálatok – családok – fenntartó. Az iskolai átmenet megszervezése: • Érintettek – óvodavezető – óvodapedagógus – iskola – családok – pályázatírók. Az iskola felkészítése a gyermek fogadására: • Érintettek – óvodavezető – óvodapedagógus – iskola. Az iskolai beilleszkedés támogatása: • Érintettek – óvodavezető – óvodapedagógus – iskola – családok. A gyermek fejlődésének utánkövetése az iskolában: • Érintettek – óvodavezető – óvodapedagógus – iskola – családok. A hagyományos együttműködések tartalmának módszertani bővítése • Értekezlet – bármely partneri kör számra szervezhető; programja vetítéssel, ﬁ lmnézéssel, kooperatív játékokkal színesebbé válik. • Esetmegbeszélés – minden kompetens szakember együttgondolkodása valósuljon meg a gyermekek hátránykompenzációjának eredményessége érdekében. • Fogadóóra, egyéni beszélgetés – nyugodt helyen történjen, oldott hangulatban, hogy a szülő is elmondja tapasztalatait; fontos a kioktatás elkerülése. • Hospitálás – a szakmai fejlesztő foglalkozások látogatása javasolt mind a szülők, mind a pedagógusok számára. • „Jó gyakorlat” megismerése – a folyamatosan bővülő kínálat követése; javasolt a módszertani bemutatókon való részvétel és a fi nanszírozáshoz pályázati támogatás igénybevétele. • Kerekasztal-beszélgetés – lehetőleg azonos szakmai felkészültségű résztvevőkkel kerüljön lebonyolításra. • Közös családlátogatás – a család számára legelfogadottabb személyek vegyenek rajta részt az óvodapedagógusok mellett. • Közös projekt – széles partneri kör bevonásával történjen (már a tervezőmunka is).

SZÜLŐKKEL,


29

• Közös rendezvény – széles partneri kör bevonásával történjen (már a tervezőmunka is). • Műhelymunka – a közös gondolkodást alapos előkészítés előzze meg, alkalmazzanak változatos munkaformákat. • Nyílt nap – a partnerek széles köre kerüljön meghívásra a szülők és családok mellett. • Nyilvánosság biztosítása – az óvodának a szülőkkel és a többi partnerével folytatott együttműködése kapjon nyilvánosságot, készüljenek jól látható helyre kifüggesztett fotók a közös programokról; a partnerek közreműködésének igénybevétele, például a résztvevők írjanak újságcikket az óvoda helyett a helyi sajtóban. • Szakmai előadás – a szülők, pedagógusok által igényelt témában kerüljön megszervezésre. • Szülői értekezlet – programja legyen változatos, gazdagítsa prezentáció, fotó- és ﬁ lmbemutató a gyermekek mindennapjairól, szervezzenek a szülőknek lazításként kooperatív játékokat az óvodapedagógusok beszámolói közben. • Szűrővizsgálat – egészségügyi vagy a gyermekek fejlődésének megismerésére irányuló egyéb témában. Az együttműködés további lehetséges formái • Családi vetélkedő – projektek zárásaként vagy szabadidős rendezvény formájában a szülők, testvérek bevonásával, a gyermekek és pedagógusaik közreműködésével szervezett program, amelynek témáját szavazással a szülők is kiválaszthatják, például sport, környezetvédelem stb. • Egészséges életmód programok – számtalan lehetőséget kínálnak napjainkban az egészséges életmódot népszerűsítő szolgáltatók és vállalkozók, a kiválasztás szülői igény alapján történjen. • Játszódélután – a szülők és gyermekek közös játéka óvodapedagógusi jelenléttel az óvodában, amelyre meghívást kaphatnak a szakszolgálat munkatársai és a civil szervezetek képviselői is. • Közös képzések – több pályázati kiírás tartalmazza közös képzések lehetőségét, amelyen szülők, a szociális háló munkatársai, a civil szervezetek és a kisebbségi önkormányzatok tagjai együtt vesznek részt. Lehetőséget nyújt közös álláspont kialakítására a helyi problémák megoldására, a partnerkapcsolatok erősítésére és új támogatási lehetőségek megismerésére. • Közös ünnepek – a nyitott óvoda jellemzője, hogy rendezvényei látogathatók az érdeklődő szülők számára. A szülők, civil szervezetek által szervezhető műsor, bemutató gazdagítja az óvoda ünnepi programkínálatát. • Mesterség napok – családtagok, nagyszülők, civil szervezetek, kisebbségi önkormányzatok tagjai bemutatják speciális ismereteiket az adott foglalkozásról, mesterségről, amelyet kiegészít a gyermekeknek biztosított egyszerű, de hasonló témájú tevékenykedtetés. • Művészetek eszközeinek alkalmazása: drámajátékok, közös kézművesség, közös zenélés, táncolás, bábszínház stb. • Munkadélután – egy tevékenység végrehajtása, gyakorlása változatos partneri kör bevonásával. Rendelhető eseményhez (pl. adventi koszorú készítése), történhet egy hiányterület megszüntetésére (pl. dekoráció készítése az óvodába) vagy egy érdekes tevékenység gyakorlására (pl. szalmabábkészítés, agyagozás). • Óvoda-iskola közös nap – az iskolai tanítókkal közösen szervezett program, ahol a családnak lehetősége nyílik beszélgetés, játékos programok, tábortűz, közös ételkészítés során a gyermek leendő pedagógusának megismerésére, a tanítónak pedig a gyermek és családjának megismerésére.

30

H ÁT R Á N YO S

HELY ZE T Ű


• Projektzárók – az óvodai projektek lezárása általában rendezvénnyel történik, amelyre meghívást kaphatnak a szülők, civil szervezetek, a fenntartó képviselői is, akik ekkor bevonhatók például a projekt produktumának elkészítésébe. • Szabadidős rendezvények – lehet önálló szervezés (pl. kiállítás, játékbemutató, koncert), de igazodhat a település kiemelt rendezvényeihez is, amikor az óvoda hasonló témájú, óvodás gyermekeknek szervezett programot kínál (pl. búcsú vagy falunapi program az óvodában). • Szupervízió szakemberrel – képzett szupervizor irányításával a szakmai céloknak megfelelő működés vizsgálata és elősegítése a szervezet és intézmények kapcsolatában. Részt vehetnek rajta a segítő szervezetek munkatársai, megrendezésre kerülhet óvodapedagógusoknak, de segítheti a szülőkkel való kapcsolat kialakítását is. • Szülőklub – a szülők önkéntes részvételével szervezett kötetlen, vagy előadásokkal, vetítésekkel, bemutatókkal gazdagított szabadidős rendezvény. • Társadalmi munka – az óvoda, a település vagy egyéb nemes cél érdekében a szülők, civil szervezetek, kisebbségi önkormányzatok és az óvoda által közösen végzett munka. Szervezője lehet bármelyik résztvevő fél. • Tolerancia tréningek szervezése, érzékenyítés – szakképzett segítő irányításával saját élményen keresztül tapasztalják meg a résztvevők a nehéz helyzetben élők sorsát. Ajánlások A Biztos Kezdet Óvodai Programban érintett óvodák számára • Folyamatos tájékozódás a szülői igényekről, amelyek akár évente is változhatnak. • Éves tervek összeállításakor részesítsék előnyben a családok által kedvelt együttműködéseket, próbáljanak azonban változtatni a kevésbé népszerű programok egyes részletein is! • Változatos együttműködési kínálatot biztosítsanak! • Nevelőpartnereiket széles körben vonják be már a tervezőmunkába is! • Alakuljon munkacsoport az együttműködések koordinálására, amelynek tagjai közé a partnerek képviselőit is hívják meg! • A hátrányos helyzetű családok bevonását személyre szabottan végezzék! • Tekintsék át a minőségirányítási programjukban rögzített folyamataikat, és végezzék el a szükséges korrekciókat! • Tervezzék meg az óvodai tehetséggondozás folyamatát a hátrányos helyzetű gyermekek esetében is! A pedagógusképzés feladatai • Szakmai gyakorlat során kötelező elemként jelenjen meg az óvoda esélyteremtő tevékenységeiben való részvétel! • A hagyományos és eredményes együttműködési formák megismerése. • Az esélyegyenlőség megteremtésére irányuló pályázati kiírások bemutatása, pályázatmenedzsmenttel kapcsolatos ismeretek nyújtása. • Minőségfejlesztési alapismeretek nyújtása: kérdőíves felmérés, fókuszcsoportos beszélgetés, elemzés, értékelési módszerek.

SZÜLŐKKEL,


31

4.3 Felhasznált irodalom 1. Baráth Beatrix–Beszteri Éva–Duruczné Nagy Julianna–Farkas Józsefné–Labáth Ferencné: Útmutató az Óvodai IPR-hez (Óvodai Integrációs Program). Bp., Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft., 2009. 2. Kozma Tamás: A nevelésszociológia alapjai. Bp., Tankönyvkiadó, 1984. 1–57. 3. Kozma Tamás: Nevelésszociológia. http://www.nevelesszociologia.iif.hu/index.php?o=1 (Látogatva: 2011. 02. 12.) 4. Labáth Ferencné–Gilicze Zoltán–Kovács Erika: Óvodai nevelés kompetenciaterület. Elméleti alapvetések. Bp., Educatio Kht., 2008. http://www.sulinet.hu/tanar/kompetenciateruletek/ovodai_ neveles/dokumentumok/elmelet_alapvetesek.pdf (Látogatva: 2011. 02. 12.) 5. Vekerdy Tamás: Gyerekek, óvodák, iskolák – Az élet dolgai. Bp., Saxum Kiadó, 2001. 6. Óvodai Integrációs Program – Miniszteri Közlemény. Oktatási Közlöny, LI. évfolyam 11. szám (2007. május 14.) 1253–1255. 7. foldrajz.ttk.pte.hu/magyarorszag/letoltes/szocjegyzet.doc (Látogatva: 2011. 02. 12.)

SZÜLŐKKEL,


33

Mellékletek 1. Kérdőív óvodapedagógusoknak 1. A településen élő hátrányos helyzetű gyermekek száma: ________ 2. Az óvodába járó gyermekek közül mennyi a hátrányos helyzetű és a halmozottan hátrányos helyzetű? Összes gyermek száma: ______ Ebből a hátrányos helyzetű gyermekek száma: ______ Ebből a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek száma: _______ 3. Mely szolgáltatásokat veheti igénybe az intézménybe járó gyermek? Kérem, karikázással jelölje! a)

Alapfokú művészetoktatás

b)

Gyógypedagógiai tanácsadás

c)

Korai fejlesztés és gondozás

d)

Fejlesztő felkészítés

e)

Nevelési tanácsadás

f)

Logopédiai ellátás

g)

Továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadás

h)

Gyógytestnevelés

i)

Gyermekjóléti szolgáltatás

j)

Bölcsőde

k)

Családi napközi

l)

Iskolai napközi

m)

Házi gyermekfelügyelet

n)

Családok átmeneti otthona

o)

Gyermekek átmeneti otthona

p)

„Helyettes szülő” ellátási forma

4. Pályázatokon vagy egyéb, esélyegyenlőséget segítő programon részt vett-e az intézmény? Kérem, karikázással jelölje! a)

IPR

b)

HEFOP

c)

TÁMOP

d)

Települési kezdeményezés

e)

Egyéb:

5. Igénybe veszi az Integrációs Óvodai Program működtetéséhez az IPR normatíva támogatást? igen nem

34

H ÁT R Á N YO S

HELY ZE T Ű


6. Értékelje az együttműködést 1–10-ig az alábbi szervezetekkel, szolgáltatókkal! (Az 1-es a legkevésbé, a 10-es a leginkább szoros együttműködést jelöli.) Értékelés 1.

Szülői házzal

2.


3.

Civil szervezetekkel

4.


5.


6.


7.

Gyermekorvossal

8.

Egyházakkal

7. Értékelje az együttműködés formáinak eredményességét 1–10-ig! (Az 1-es a legkevésbé, a 10-es a leginkább eredményes együttműködést jelöli.) Értékelés 1.

esetmegbeszélés

2.

értekezlet

3.

fogadóóra, egyéni beszélgetés

4.

hospitálás

5.

jó gyakorlat megismerése, adaptálása

6.

kerekasztal

7.


8.

közös projekt

9.

közös rendezvények

10. műhelymunka 11.

nyílt nap

12. szülői értekezlet 13. szűrő vizsgálatok 8. Ismeri-e a Szolgáltatói kosárban (www.szolgaltatoikosar.hu) szereplő jó gyakorlatokat? igen nem 9. Részt vettek-e az intézmény dolgozói együttnevelést támogató képzéseken? igen nem 10. Rendelkezik-e az intézmény saját jó gyakorlattal? igen

nem

11. Adaptáltak-e jó gyakorlatot? igen

nem

SZÜLŐKKEL,


35

12. Ismeri az alábbi modellkísérleti programokat? Karikázza be azt, amelyiket ismeri! a)

Biztos Kezdet Óvodai Program

b)

Biztos Kezdet Gyerekházak

c)

IPR

d)

BGR

13. Van-e kapcsolata Biztos Kezdet Gyerekházzal a településen vagy annak közelében? igen nem 14. Értékelje 1–10-ig az intézménye nevelő-fejlesztő tevékenységéhez, működéséhez szükséges tárgyi feltételeket! (A 10-es jelöli a legjobbat.) ________ 15. Munkájához van-e elegendő helyiség az intézményben? igen nem 16. Van-e internetelérési lehetőség az óvodában? igen

nem

17. Rendelkezik-e a jogszabályban meghatározott szakemberekkel az intézmény a feladat ellátásához? igen nem 18. Az alábbiak közül mely szakember segíti a nevelő, fejlesztő munkát? Karikázza be a megfelelő betűjelet! a)

Családgondozó

b)

Fejlesztőpedagógus

c)

Gondozónő

d)

Gyermekjóléti szakember

e)

Gyógypedagógiai asszisztens

f)

Gyógypedagógus

g)

Gyógytestnevelő

h)

Konduktor

i)

Logopédus

j)

Pedagógiai asszisztens

k)

Pszichológus

l)

Szociális munkás

m)

Védőnő

36

H ÁT R Á N YO S

HELY ZE T Ű


19. Milyen speciális képzettséggel rendelkeznek a hátránykiküszöbölés komplex kezelésére? Kérem, karikázással jelölje! a)

beszéd- és nyelvművelés

b)

differenciálás

c)

óvoda–iskola átmenet

d)

drámapedagógia

e)

fejlesztő pedagógia

f)

gyógytestnevelés, mozgásterápia

g)

projekt

h)

kooperatív

20. Tudja-e biztosítani a település valamennyi 3 éves gyermek számára az óvodáztatást? igen nem 21. Van-e az intézménynek beóvodázási programja? igen

nem

22. A hátrányos helyzetű gyermekek bekerülnek-e három éves korban az óvodába? igen nem 23. Járnak-e rendszeresen óvodába a hátrányos helyzetű gyermekek? igen részben nem 24. Az iskolaérettséget elért hátrányos helyzetű gyermekek általában hány évet vették igénybe az óvodai fejlesztést? 1 évet 2 évet 3 évet 4 évet 5 évet 25. Jelölje karikázással azokat, amelyek a Biztos Kezdet Gyerekházból jött gyermekek esetében jellemzőek! a)

a gyermek kommunikációs képességei jók

b)

a szülők aktívabban vesznek részt az óvodai programokban

c)

egészségesebb életkörülmények között élnek

d)

rendszeresen jár óvodába a gyermek

e)

a szülői ház és az óvoda gyermeknevelési szemlélete közelít

SZÜLŐKKEL,

37


26. A sokat hiányzó, rendszeresen óvodába nem járó gyermekeknél milyen téren tapasztalható elmaradás társaiktól? Kérem, karikázással jelölje! a)

együttműködési készség

b)

kognitív képességek

c)

kommunikációs képességek

d)

személyi higiéné

e)


f)

társas viselkedés

27. Értékelje 1–10-ig a dajka szerepét a hátránykompenzáció eredményességében! (Az 1-es jelöli a legkevésbé fontosat, a 10-es a leginkább fontosat.) Értékelés 1.


2.

kommunikációs képesség

3.

személyi higiéné

4.


5.

társas viselkedés

28. Az óvoda megkezdésekor a gyermekek képesség-készség mérésére milyen mérőeszközt használnak? Kérem, karikázással jelölje! a) DIFER b) Porkolábné -féle c) Kompetencia alapú óvodai programcsomag mérőrendszere d) Saját eszköz használata 29. Hátrányos helyzetű gyermek óvodai fejlesztésére hány óra biztosított az intézményében? a. szakember által nyújtott szolgáltatás ________ óra/hét b. óvónő által nyújtott differenciálás ________ óra/hét 30. Értékelje 1–10-ig, hogy a multikulturális tartalmak, pl. szokások, hagyományok, nyelv stb. milyen mértékben vannak jelen az óvoda nevelési gyakorlatában! (1-es jelöli, ha nincs jelen, 10-es jelöli, ha teljes mértékben jelen van.) ________ Válaszait köszönjük!

38

H ÁT R Á N YO S

HELY ZE T Ű


2. Kérdőív szülőknek 1. Vettek-e részt pályázatokon vagy egyéb, esélyegyenlőséget segítő programon? Kérem, karikázással jelölje! a)

IPR

b)

HEFOP

c)

TÁMOP

d)


e)

Egyéb:

2. Értékelje az együttműködést 1–10-ig az alábbi intézményekkel, szervezetekkel! (Az 1-es a legkevésbé, a 10-es a leginkább szoros együttműködést jelöli.) Értékelés 1.


2.


3.

Gyermekorvossal

4.


5.

Óvodával

6.


7.

Szülői házzal

8.


9.

Egyházakkal

3. Értékelje az együttműködés formáinak eredményességét 1–10-ig! (Az 1-es a legkevésbé, a 10-es a leginkább szoros együttműködést jelöli.) Értékelés 1.

esetmegbeszélés

2.

értekezlet

3.

fogadóóra

4.

kerekasztal

5.


6.


7.

műhelymunka

8.

nyílt nap

9.

nyilvánosság biztosítása

10.

szakmai előadás

11.

egyéb:

4. Részt vettek-e együttnevelést támogató képzésen? igen nem 5. Támogatják-e valamilyen formában az együttnevelést? igen nem

SZÜLŐKKEL,


39

6. Ismeri az alábbi modellkísérleti programokat? Ha igen, kérem, karikázással jelölje! a) Biztos Kezdet Óvodai Program b) Biztos Kezdet Gyermekházak c) IPR d) BGR e) Egyéb: 7. Értékelje 1–10-ig az óvoda nevelő-fejlesztő tevékenységéhez, működéséhez szükséges tárgyi feltételeit! (A 10-es jelöli a legjobbat.) ________ 8. Milyen formában tudja elképzelni az együttműködést Ön és az óvoda között? Kérem, karikázással jelölje! a)

anyagi forrás biztosítása

b)

előadó biztosítása programokhoz

c)

eszközök biztosítása

d)

szakmai támogatás

e)

egyéb:

9. Az Ön ismerete szerint járnak-e rendszeresen óvodába a hátrányos helyzetű gyerekek? igen nem 10. A sokat hiányzó, rendszeresen óvodába nem járó gyermekeknél milyen téren tapasztalható elmaradás? Kérem, karikázással jelölje! a)


b)


c)


d)

személyi higiéné

e)


f)

társas viselkedés

11. Értékelje 1–10-ig, hogy a multikulturális tartalmak (pl.: a hagyomány, szokások és nyelv) milyen mértékben vannak jelen az óvoda nevelési gyakorlatában! (1-es jelöli, ha nincs jelen, 10-es jelöli, ha teljes mértékben jelen van.) ________ 12. Véleménye szerint mennyire segíti az Önnel való együttműködés az óvodai programkínálat bővülését? Értékelje 1-10-ig! (1-es a legkevésbé, 10-es a leginkább segíti.) ________ Válaszait köszönjük!

40

H ÁT R Á N YO S

HELY ZE T Ű


3. Kérdőív szakembereknek 1. Mely szolgáltatásokkal járul hozzá a település óvodájában nevelt gyermekek hátránykompenzációjához? Kérem, karikázással jelölje! a)

Alapfokú művészetoktatás

b)

Gyógypedagógiai tanácsadás

c)

Korai fejlesztés és gondozás

d)

Fejlesztő felkészítés

e)

Nevelési tanácsadás

f)

Logopédiai ellátás

g)

Továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadás

h)

Gyógytestnevelés

i)

Gyermekjóléti szolgáltatás

j)

Bölcsőde

k)

Családi napközi

l)

Iskolai napközi

m)

Házi gyermekfelügyelet

n)

Családok átmeneti otthona

o)

Gyermekek átmeneti otthona

p)

„Helyettes szülő” ellátási forma

2. Véleménye szerint megfelelő-e a szakemberellátás a hátrányos helyzetű óvodás gyermekek számára? igen nem 3. Tapasztalja-e valamilyen szolgáltatás hiányát a településen? igen nem 4. Pályázatokon vagy egyéb, esélyegyenlőséget segítő programon vettek-e részt? Kérem, karikázással jelölje! a)

IPR

b)

HEFOP

c)

TÁMOP

d)


e)

Egyéb:

5. Van-e együttműködési megállapodása az óvodával? igen

nem

SZÜLŐKKEL,

41


6. Értékelje 1–10-ig a jelenleg működő ellátórendszer által nyújtott szolgáltatás minőségét! (Az 1-es a leggyengébb, a 10-es a legkiválóbb minőséget jelöli.) __________ 7. Értékelje az együttműködést 1–10-ig az alábbi intézményekkel, szervezetekkel! (Az 1-es a legkevésbé, a 10-es a leginkább szoros együttműködést jelöli.) Értékelés 1.


2.


3.

Gyermekorvossal

4.


5.

Óvodával

6.


7.

Szülői házzal

8.


8. Értékelje az együttműködés formáinak eredményességét 1–10-ig! (Az 1-es a legkevésbé, a 10-es a leginkább eredményes együttműködést jelöli.) Értékelés 1.

előadás tartása

2.

esetmegbeszélés

3.

értekezlet

4.

fogadóóra, egyéni beszélgetés

5.

hospitálás

6.

jó gyakorlat megismerése, adaptálása

7.

kerekasztal

8.


9.

közös projekt

10. közös rendezvények 11. műhelymunka 12. nyílt nap 13. szülői értekezlet 14. szűrő vizsgálatok 9. Részt vettek-e az együttnevelést támogató képzéseken? igen nem 10. Együttműködött-e jó gyakorlat adaptálásában? igen nem

42

H ÁT R Á N YO S

HELY ZE T Ű


11. Ismeri az alábbi modellkísérleti programokat? Karikázza be azt, amelyiket ismeri! a)


b)

Biztos Kezdet Gyerekházak

c)

IPR

d)

BGR

12. Értékelje 1–10-ig az óvodai fejlesztő munkájához szükséges tárgyi feltételeket! (A 10-es jelöli a legjobbat.) ________ 13. Munkájához elegendő helyiség áll rendelkezésre az óvodában? igen nem 14. Milyen területen segíti Ön az óvoda nevelő, fejlesztő tevékenységét? Kérem, karikázással jelölje! a)

egyéni fejlesztés

b)

fejlesztések

c)

mentorálás

d)

mérés, fejlesztő értékelés

e)

műhelymunka

f)

nevelési értekezlet

g)

pedagógiai tájékoztatás

h)

szupervízió

i)

szülői fogadóóra

j)

tanácsadás

k)

tanácsadás a pedagógusnak

l)

tehetséggondozás

m) terápiák n)

egyéb:

15. Az ön munkája segíti-e valamilyen formában a három éves hátrányos helyzetű gyermekek bekerülését az óvodába? igen nem 16. Ismeri-e a Biztos Kezdet Gyerekház programot? igen nem

SZÜLŐKKEL,

43


17. Jelölje karikázással azokat, amelyek a Biztos Kezdet Gyerekház programban részt vett gyermekek esetében jellemzőek! a)

a gyermek kommunikációs képességei jók

b)

aktívabban részt vesz az óvodai programokban

c)

egészségesebb életkörülmények között él

d) rendszeresen jár óvodába a gyermek e)

a szülői ház és az óvoda gyermeknevelési szemlélete közelít

18. A sokat hiányzó, rendszeresen óvodába nem járó gyermekeknél milyen téren tapasztalható elmaradás? Kérem, karikázással jelölje! a)


b)


c)


d)

személyi higiéné

e)


f)

társas viselkedés

19. Végez-e méréseket az óvodában? igen nem 20. Milyen gyakorisággal mér az óvodában? havonta évente többször

évente

21. Hátrányos helyzetű gyermek fejlesztésére hány óra biztosított? szakember által nyújtott szolgáltatás ________ óra/hét 22. Elegendőnek ítéli a hátrányos helyzetű gyermekek fejlesztésére biztosított óra mennyiségét? igen nem 23. Értékelje 1–10-ig, hogy a multikulturális tartalmak, pl. szokások, hagyományok, nyelv stb. milyen mértékben vannak jelen az óvoda nevelési gyakorlatában! (1-es jelöli, ha nincs jelen, 10-es jelöli, ha teljes mértékben jelen van.) ________ 24. Tapasztalata szerint az iskolaérettséget elért hátrányos helyzetű gyermekek hány évig jártak óvodába? 1 évig 2 évig 3 évig 4 évig 5 évig

Válaszait köszönjük!

44

H ÁT R Á N YO S

HELY ZE T Ű


4. Kérdőív civil szervezeteknek 1. Vettek-e részt pályázatokon vagy egyéb, esélyegyenlőséget segítő programon? Kérem, karikázással jelölje! a)

IPR

b)

HEFOP

c)

TÁMOP

d)


e)

Egyéb:



2.


3.

Gyermekorvossal

4.


5.

Óvodával

6.


7.

Szülői házzal

8.


9.

Egyházakkal


esetmegbeszélés

2.

értekezlet

3.

fogadóóra

4.

kerekasztal

5.


6.


7.

műhelymunka

8.

nyílt nap

9.


10. szakmai előadás 11. egyéb: 4. Részt vettek-e együttnevelést támogató képzésen? igen nem 5. Támogatják-e valamilyen formában az együttnevelést? igen nem

SZÜLŐKKEL,


45

6. Ismeri az alábbi modellkísérleti programokat? Ha igen, kérem, karikázással jelölje! a) Biztos Kezdet Óvodai Program b) Biztos Kezdet Gyermekházak c) IPR d) BGR e) Egyéb: 7. Értékelje 1–10-ig az óvoda nevelő-fejlesztő tevékenységéhez, működéséhez szükséges tárgyi feltételeit! (A 10-es jelöli a legjobbat.) ________ 8. Milyen formában tudja elképzelni az együttműködést az Ön civil szervezete és az óvoda között? Kérem, karikázással jelölje! a)


b)


c)


d)

szakmai támogatás

e)

egyéb:



b)


c)


d)

személyi higiéné

e)


f)

társas viselkedés

11. Értékelje 1–10-ig, hogy a multikulturális tartalmak (pl. a hagyomány, szokások és nyelv) milyen mértékben vannak jelen az óvoda nevelési gyakorlatában! (1-es jelöli, ha nincs jelen, 10-es jelöli, ha teljes mértékben jelen van.) ________ 12. Véleménye szerint mennyire segíti a civil szervezetekkel való együttműködés az óvodai programkínálat bővülését? Értékelje 1–10-ig! (1-es a legkevésbé, 10-es a leginkább segíti.) ________ Válaszait köszönjük!

46

H ÁT R Á N YO S

HELY ZE T Ű


5. Kérdőív egyházi képviseleteknek 1. Vettek-e részt pályázatokon vagy egyéb, esélyegyenlőséget segítő programon? Kérem, karikázással jelölje! a)

IPR

b)

HEFOP

c)

TÁMOP

d) Települési kezdeményezés e)

Egyéb:



2.


3.

Gyermekorvossal

4.

Kisebbségi őnkormányzattal

5.

Óvodával

6.


7.

Szülői házzal

8.


9.

Egyházak


esetmegbeszélés

2.

értekezlet

3.

fogadóóra

4.

kerekasztal

5.


6.


7.

műhelymunka

8.

nyílt nap

9.


10. szakmai előadás 11. egyéb: 4. Részt vettek-e együttnevelést támogató képzésen? igen nem 5. Támogatják-e valamilyen formában az együttnevelést? igen nem

SZÜLŐKKEL,

47


6. Ismeri az alábbi modellkísérleti programokat? Ha igen, kérem, karikázással jelölje! a)


b)

Biztos Kezdet Gyermekházak

c)

IPR

d) BGR e)

Egyéb:

7. Értékelje 1–10-ig az óvoda nevelő-fejlesztő tevékenységéhez, működéséhez szükséges tárgyi feltételeit! (A 10-es jelöli a legjobbat.) ________ 8. Milyen formában tudja elképzelni az együttműködést az Ön egyháza és az óvoda között? Kérem, karikázással jelölje! a)


b)


c)


d)

szakmai támogatás

e)

egyéb:



b)


c)


d)

személyi higiéné

e)


f)

társas viselkedés

11. Értékelje 1–10-ig, hogy a multikulturális tartalmak (pl. a hagyomány, szokások és nyelv) milyen mértékben vannak jelen az óvoda nevelési gyakorlatában! (1-es jelöli, ha nincs jelen, 10-es jelöli, ha teljes mértékben jelen van.) ________ 12. Véleménye szerint mennyire segíti az egyházzal való együttműködés az óvodai programkínálat bővülését? Értékelje 1–10-ig! (1-es a legkevésbé, 10-es a leginkább segíti.) ________ Válaszait köszönjük!

Hátrányos helyzetű 3 7 éves korú gyerekek integrált óvodai nevelése. A Biztos Kezdet Óvodai Program háttértanulmányai 4. kötet

Recommend Documents