NEMZETI KULTURÁLIS HAVILAP
30,– Sk 210,– Ft 1,– €
2. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2007. Szent Iván hava
2
Üzenet egykori iskolámba!
Milyen ereje van még a kimondott, vagy leírt szónak? Van-e egyáltalán ereje, amikor gumilövedékkel lőnek vissza egyetlen terpeszállásra, egyetlen intésre, egyetlen zászló lengetésre? Milyen magasra építjük még a megaláztatásunk, a kishitűségünk és az állandó megfelelni akarásunk katedrálisát? S ha lenézünk a tornyából, látunk-e még nemzetet, népet, hazát, jövőt? Kérdéseink naponta önmagunknak szólnak. Magunk kérdezzük önmagunktól, s magunk motyogunk még válaszokat, hogy senki se hallja, nehogy önigazolni kelljen a semmit, amink még megmaradt! Mégis, ha nem hinnék a szavak erejében, akkor miért is kellene még élnem? Hrubík Béla
OTP Banka Slovensko – havilapunk hivatalos támogatója
A tartalomból: Él és erősödik – Látogatás az alsóbodoki vállalkozói szakközépiskolában
4-9.
A közelmúltban lenyűgözően szép előadást tartott Ipolybalogon Molnár Imre történész, aki ugyan Magyarországon él már, de a gyökerei itt vannak a Felvidéken, az Ipoly mentén. A történész a templomban, a Szent Korona másolata előtt szólt hallgatóihoz és arról is beszélt, hogy „... Jelzés értékű lenne a nemzetünk számára, ha tudatosítanánk: a tudósok betáplálták a számítógépbe a magyarság legfontosabb adatait –a lélekszámot, a sorscsapásokat, a legjelentősebb történelmi események statisztikáját, mire a gép „azt mondta” , hogy ez a nép már nem létezhet. Lám, vonta le a tanulságot Molnár Imre – nem lehet véletlen, hogy ennyi idegen nemzet környezetében még mindig él a haza!
Vendégségben a székelyeknél Hrubík Béla képes beszámolója
10-14.
Malina Hedvig nem hazudik szlovák szakemberek véleménye
Kellermayer professzor úr is megrendelte az ITTHON-t Jó érzés, a lapkészítési munka nagy örömei közé tartozó élmény, ha segítőink, támogatóink és olvasóink gyarapodnak. Nemrég Kellermyaer Miklós professzor, a sejtkutatás nemzetközi hírű személyisége, pécsi professzor jelezte, hogy szeretné megrendelni lapunkat. Vele a májusi számunkban közöltünk beszélgetést és közzé tettük az általa fogalmazott élővé szerveződés alaptörvényét, melyet ő hat részre bontva foglalt össze egységes, a fogamzástól az öröklétig tartó folyamattá. Jó érzés, hogy július 8-án délután Gombaszögön a Csemadok fesztivál vendége lesz Balczó András, a Nemzet Sportolója, aki a könyvét dedikálja majd. Ő is olvasóink és támogatóink közé tartozik. Kedves Olvasó, ezentúl mindegyik számunkban közzé tesszük azoknak a személyeknek és intézményeknek nevét, akik hozzásegítik szerkesztőségünket lapunk elterjedéséhez, hogy kialakulhasson saját hálózatunk. Ez a lista még nem teljes, hiányozhat róla valaki, de az idő folyamán mindenki ide kerül, aki segít. Az ITTHON-t Balczó András, minden idők legkiválóbb öttusázója, olimpiai és világbajnok, a Nemzet Sportolója is olvassa és támogatja. Előfizetőnk Rókusfalvy Pál a nemzet pszichológusa, aki kétszer is szerepelt e hasábokon. Nemes Andrásné, a Kecskés László Társaság (Kiskomárom) elnökasszonya is segíti a terjesztést. Továbbá: Bhöm András, Cséfalvy Gusztáv, Pék Éva, Holub Julianna, Fülöp Ferenc, Kardos Géza, Mátyus Rozália, Luky János, Tarcsi Imre, Szabó Mária, Gulyás Sámuel, Mocskos Géza, Vincze Tibor, Forró Mária, Dobos Zoltán, Vincze Julianna, Izsák Terézia, Nagy József, Baka Kálmán, Marsal András, Adda Mária, Farkas Róbert, Nyári Mihály, Mohňansky Csilla, dr.Barassó István, Hrenák Aranka, Dikácz Zsuzsanna, Vinkler Júlia, Kosik Gabriella, Lunczer Gabriella, Schuster Gábor, Kosztolányi Magdolna, György László, Smidt Róbert, Mács Júlia, Tasnádi Gábor, Bartal Dénes, Petrovics Katalin, Angyal Valéria, Mészáros Júlia, Jancskárová Alzbeta, Wurster Mihály, Schniererné dr.Wurster Ilona, Izsák Elvíra, Erdős Péter, Both József, Leszkó Adrien, Vendégh Piroska, Szabó Piroska, Szabó Julianna, Farkas Ferenc, Nagy Karolina, Jassa Erzsébet, Ollári Eszter, Czita István, Takács Ede, Őszi Eszter, Berényi Kornélia, Nagy Rozália, Szőke Istvánné, Munka Istvánné, Katona Éva, Balla Árpád, Bajnok István, Bódis István, Bartalos Erzsébet, Chudá Angelika, Kolczonay Katalin, Szidiropulosz Archimédesz, Mészáros Attila, Metzner Valéria, Nyéki Mária, Garay Áron, Bubenko György. Polgármesteri hivatalok: Udvard, Kürt, Jóka, Százd, Nyárasd, Deáki, Illésháza, Nagykér, Gellér, Tajti, Vaján, Helemba, Csilizradvány, Ipolyvarbó, Szalka, Beretke, Martos, Tardoskedd. A Magyar Koalíció Pártjának pozsonyi központi irodája. Csemadok alapszervezetek: Ipolynyék, Nagybalog, Imely, Hontfüzesgyarmat, Kalonda. Könyvtárak: Ipolynyék, Nagybalog, Imely, Hontfüzesgyarmat, Tardoskedd, Losonc. Iskolák: Buzitai AI. Megyei önkormányzatok: Komárom-Esztergom Megye, Győr-Moson-Sopron Megye. Könyvesboltok: a Madách –Posonium hálozata. Társaságok: Szlovákiai Magyar Egészségügyi Társaság. Köszönjük!
��
�
�
������������� ���� ���� ��
��������
��
➤ ➤ ➤
ITTHON
����
A hónap fotója: M. Nagy László – Lakodalom
lej
A kassai iparisták tabló-ügye Mihályi Molnár László írása
23-25.
Csodagyerek? Zseni? Vérbeli tehetség? A mester a tanítványáról
30.
Újjáéled Gombaszög? Rozsnyói előjáték, rock együttesek, művészudvar
37-39.
Felvidéki tájházaink Faragott kapu, Kossuth- címer és hajóláda Jabloncán
48-52. Bocsánat...
Áprilisi számunkban Múlitdéző – avagy egy gróf utazásai címmel Szamák Mihály írását közöltük, de a szerző és a fotós neve lemaradt. Szamák Mihálytól és Szamák Zsuzsannától elnézést kérünk. A májusi számunkban képriport adott ízelítőt Vásárútról, a Kárpát-medencei Rovásírásverseny felvidéki országos döntőjéről, de elmulasztottuk feltüntetni a fotográfus, Urbán Árpád nevét. Bocsánatot kérünk.
Itthon – Nemzeti Kulturális havilap Kiadja: A JEL polgári társulás, Pozsony
���� � �
� �����
���
Címlapunkon: Mihályi Molnár László felvétele: Csíksomlyó 2007
20-22.
Főszerkesztő: Batta György Megjelenik a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának támogatásával. Realizované s finančnou podporou Ministerstva kultúry SR – program Kultúra národnostných menšín 2007 Engedélyezte a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma Bejegyzési szám: 3655/2006 • Megjelenik 5000 példányban. A szerkesztőség címe: nám. 1. mája 10-12, 815 57 Bratislava Telefon: +421 905 608 777, +421 907 177 817, e-mail:
[email protected] Grafika: Csernyanszky Pista. Nyomdai munkálatok: Dream Pictures, s. r. o. A lap olvasható a www.felvidek.ma honlapon is
3
A kő marad, a kő marad A teremtés csodája Alsóbodokon Az utazás is kellemes volt: a Zobor, s a nyitrai hegy alatt a már kilométerekkel előbb látható város látványa felidézte annak a pár évnek az emlékét, amely vizsgázásokkal, főiskolai újság szerkesztésével, órákon át tartó focimeccsekkel (kiskapuzással), gerencséri borozgatással telt. Igaz, már akkor, a hatvanas évek első felében is veszélyes volt Nyitrán megszólalni magyarul az utcán vagy a vendéglőkben, mert megfenyegették és megkergették a magyar diákokat, pedig akkortájt nemhogy Malina Hedvig, de talán szülei sem éltek még. Az emlékek mégis szépek ma-
4
radtak – hála Bubákéknak, ahol albérletben éltem és hála azoknak az oktatóknak, akik a szlovák nyelvet és irodalmat adták elő. Alsóbodok felé autózva jó levegő, csend virágzó gyümölcsfák fogadnak meg annak élménye, hogy most tízezres zoboraljai szórvány magyarság egyik ősi fészke felé közeledek, oda, ahová hajdanán Bartók Béla és Kodály Zoltán is kiruccant, hogy megállapíthassa: a Nyitra környéki magyarság kiapadhatatlanul gazdag kincsestára a nemzetnek, mert „népi hagyományaink és a régi dalok, mesék meg rigmusok szinte változatlan formában maradtak fenn.” Pár évtizeddel később azonban már az örök elnémulás fenyegeti a tájat, mivel évről évre kevesebb gyermeket íratnak magyar iskolába... A zoboralji magyar közösség olyan sejt a magyar nemzet testében, melyen tökéletesen bemutatható a beolvadási folyamat mindegyik szakasza. Reményik Sándor híres versében így figyelmeztet: „Ne hagyjátok a templomot, a templomot, s az iskolát!”
Az elnyomó hatalom elsőrendű célja: megakadályozni, hogy a szülők anyanyelvi iskolába írassák gyermekeiket és elsorvasztani a nemzetrész hitéletét. Nyitra környékén ma már csak tízezer magyar él – teljes szervezettségű és kisebb, alsótagozatos tanintézményeik a huszadik század második felében fokozatosan elsorvadtak. Azért is, mert a magyar szülők örökös támadásoknak voltak kitéve a munkahelyükön, ha nem az államnyelven oktató iskolába íratták gyerekeiket. Selye János így fogalmazna: ezek a szülők örökös stresszben éltek. A hatalom ugyanezt tette a zoboralji felekezetekkel is – rendre szlovák papot küldött a magyarlakta falvakba, pedig az itt élők a szlovák statisztikák szerint is a legvallásosabbak közé tartoznak az országban. Ilyen helyzetben az a nagy kérdés a szórvánnyá töpörödött, maradék közösség tagjainak körében – történik-e valami jó is? Változik-e a politika? Segít-e Magyarország? Akad-e az elnyomorítottak között, aki megpróbál kiutat találni?
PÉLDAMUTATÁS
A trió A Zoboralján többen is kezdeményezték, hogy ismét alapítsanak ott magyar középiskolát, köztük Paulisz Boldizsár, Alsóbodok polgára, aki a faluban elsőként vágott neki a rögös vállalkozói pályának: gyermekjátszóterek „benépesítésével” foglalkozott, játékokat faragott az apróságok számára, mert ha járta az erdőt, már látta is, melyik fa lenne alkalmas ilyen célokra. Paulisz Boldizsár sikeres vállakozónak bizonyult, máig működtet egy élelmiszer boltot és megépített egy házat a falujában azzal, hogy egyszer majd a három gyereke lakik benne. Később, amikor az első kezdeményezők már belefáradtak a hivatalok sorozatos elutasításába és packázásába, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Slavkovská oktatási miniszterasszony sohasem fogja engedélyezni magyar tannyelvű vállalkozói középiskola működését a térségben, Paulisz Boldizsár magára maradt. Ekkor azonban segítség érkezett – nem is akármilyen – a kálazi Ladányi Lajos személyében. A (sajnos) már csak volt or-
ITTHON
szággyűlési képviselőt is emésztette, hogy a Zoboralja magyarsága sorvad, így ő is a rendíthetetlen küzdők közé állt, Paulisz Boldizsár mellé. A kormányváltás, a Dzurinda kabinet létrejötte után enyhült a politikai klíma, de így sem volt könynyű folytatni a küzdelmet, amely végül úgy vált eredményessé, hogy a megye engedélyezte: Alsóbodokon működhessen az Udvardi Vállalkozói Szakközépiskola kihelyezett osztálya. (A kérelmezők részére időben nyilvánvalóvá vált, hogy nem a nyitrai gimnázium magyar osztályát kell újraindítaniok, hanem az időközben alaposan megváltozott új társadalmi igényt kielégíteniök – ezért döntöttek a vállalkozói képzés megteremtése mellett.) A kihelyezett osztály zöld utat kapott, de mire minden okmány rendelkezésre állt, alaposan meglódult az idő és a Nyitra környéki magyar alapiskolások zöme már elhelyezkedett külön féle szlovák tannyelvű iskolákban. Ekkor jött el az előző, megalázó és fáradságos hivataljárás után egy másik, eleinte szintén kilátástalannak látszó küzdelem: a már elhelyezkedett magyar tanulók átvitele az új alsóbodoki iskolába. Az alapítók most a szülőket meg az iskolaigazgatókat
látogatták sorra, leveleztek, telefonáltak, kilincseltek és ismét sikeresen – kialakult a tizennyolcas osztálylétszám, megkezdődhetett a tanítás a Zoboraljai Vállalkozói Szakközépiskolában. Nem sokkal előtte lép be a történetbe Göbő Sándor, az intézmény jelenlegi igazgatója, aki Léván tanított és ma is ott él, s aki nemcsak tanári állást vállalt egy huszonnégy esztendő után ismét létező zoboraljai magyar középiskolában, hanem három tanulót is hozott magával. (A cikkírónak az a benyomása támadt a riport anyagának gyűjtésekor, hogy az a három ember nagyon szorosan összetartozik. Mindhárman sokoldalúak, de külön-külön mindegyikük tud valamit, amit a másik nem. A közöttük kialakult harmónia biztosítja, hogy a 2001-től önálló jogalanyiságú tanintézmény évről évre fejlődik.) Napjainkban 18 tanuló helyett már 126 látogatja az iskola hat osztályát. A gyerekek az ország 52 magyarlakta településéről érkeztek, kollégiumban laknak. A tantestületet 12 főállású pedagógus, 1 óraadó tanár és 2 nevelő alkotja. Érdekesség, hogy a zömmel ifjú tanárok között még Tornaljáról is találni szakembereket.
5
PÉLDAMUTATÁS
Angolból máris országos elsőség
Vajon milyen jellegű az alsóbodoki Magyar Tannyelvű Vállalkozói Magán Szakközépiskola? Göbő Sándor igazgató: – Iskolánk a kereskedelmi akadémiákhoz hasonlít a leginkább. Nincs fizika, kémia és biológia, de van marketing, jogi alapismeretek, üzleti levelezés, a könyvelés és a gazdaságtan alapjai, menedzselés, kommunikációs alapismeretek, stb.
6
Persze, van magyar nyelv és történelem, matematika, angol és német nyelv. Az óraszám a gimnáziumokéval megegyező. A végzettek választhatnak: munkába állnak-e vagy továbbtanulnak valamelyik egyetemen. A tapasztalat azt mutatja, hogy a végzetteink az egyetemeken is jól megállják a helyüket – a Selyén például az első húszba is bekerült volt diákunk,
de állják a sarat a szlovákiai középiskolák versenyében is. Az „egyéb” középiskolák kategóriájában – tehát a gimnáziumok kivételével valamennyi ilyen középiskolában az angol nyelv elsajátításának felmérésekor 735 résztvevő közül mi lettünk a legjobbak 77,4 százalékos eredménnyel. Az idén új szakot vezettünk be – a kereskedelem és vállalkozás mellé az idegenforgalmi irányzatot. Az iskolában pezsgő a diákok élete a szabadidőben. Egymás megismerésével, irodalmi színpadi próbákkal, íjászattal, sporttal, társas és modern tánc tanulásával és gyakorlásával lehet eltölteni az időt. Annyiféle képzés, tanfolyam, készségfejlesztés, kiegészítő stúdium, kommunikációs tréning szerveződik délutánonként vagy hét végén, hogy az ember csak ámul a felsorolást hallva, s mindez nem dicsekvésképpen hangzik el, hanem a legnagyobb természetességgel. Van az iskolának egy kis konditerme is és saját újságja: a szülőkkel való kapcsolattartás folyamatos.
PÉLDAMUTATÁS
ITTHON
7
PÉLDAMUTATÁS
Az iskolabirodalom Lehet, hogy a figyelmes olvasónak feltűnt már: egy szó sem esett arról, hol tanulnak a diákok? Hol laknak? Miként lehetett megoldani, hogy az intézménynek korszerű lehessen a felszereltsége? Arról már említést tettem, hogy Paulisz Boldizsár az iskola fenntartója házat épített a gyerme-
8
kei részére. Ebben a házban alakították ki a zoboralji magyar tannyelvű iskolát 2000 őszére, amikor a kihelyezett osztályban elkezdődött a tanítás. És ahogy gyarapodott a tanulók száma, úgy „ragasztottak „ az épülethez újabb részeket az Apáczai Alapítvány segítségével is. Paulisz Boldizsár
a magyar gyerekek rendelkezésére bocsátotta a családja tagjainak szánt házat és a farmját is, amely egy szeméttelep helyén pompázik, kis kollégium épült rajta és ott jártamkor alapozták az újabbat. Bizony, Paulisz úr is felül a bagerra vagy betonidomokat önt: az iskolában mindenütt az ő tervezte –faragta-kimunkálta fa dekorációi láthatók, hogy az otthonosságot sugározzák: ő gyártotta az iskolapadokat is. A birodalom most 126 magyar gyerek otthona. És ez a 126 gyerek Alsóbodokon megtanulta, hogy óvni és vigyázni kell minden bútorra, tárgyra, taneszközre, ágyra és falra, mert jönnek az újabb gyerekek és arra nincs pénz, hogy a tönkretett, elnyűtt darabokat kicseréljék. Én még iskolai intézményben olyan tisztaságot sehol nem láttam, mint az alsóbodaki szakközépiskolában. Minden újnak tetszik, mintha ,most készülnének az avatásra. És a falakon ott függ bekeretezve a Magyar Szent Korona – a magyarság legnagyobb, egyetemes életeszményt hordozó jelképe, a nemzet összetartó ereje.
PÉLDAMUTATÁS
Az Esterházy – emlékérem A falut bemutató kis füzetben olvastam, hogy Alsóbodokon többször megfordult gróf Esterházy János, a Szlovákiai Magyar Párt vezére, akit hazai magyarságunk vértanújaként tartunk számon, s akinek példamutató igazságérzete és erkölcse máig mércénk. 2007-ben Esterházy János visszatért Alsóbodokra a Nagy János mintázta emlékérem formájában. Az érmet - teljesen megérdemelten – a vállalkozói szakközépiskola kapta, mert alapítói abban a szellemben viszonyulnak a nemzetünkhöz és a jövőnkhöz ahogyan az a felelősségtudó, önzetlenül a népükért dolgozó személyiségekhez illik és méltó. Alsóbodokon hűséggel, kitartással, rendíthetetlen akarattal és patyolat erkölccsel megteremtettek valamit, amire mindanynyian büszkék vagyunk és köszönetet mondunk érte. Batta György
Paulisz Boldizsár, Ladányi Lajos és Göbő Sándor az emlékérem átadásán, Budapesten
ITTHON
9
Hajnali kaszálás a Hargitán
Vendégségben a székelyeknél Aki mostanság, vagy egyáltalán, nem járt még a hirtelen balkániból európaivá vált Romániában, annak bizony érdemes a kicsinél valamivel többet foglalkoznia leendő uticélja böngészésével, pontos behatárolásával, bejelölésével, nemcsak térképileg, hanem úgy egyébként, meg kicsit lelkileg is. Mondom ezt azért is, mert azon sokakon kívül, akik mostanság, mert divat, el-el járnak a hírös csíksomlyói bucsuba, és nem túl gyakran tévednek szándékosan, alapos megfontolásból a székelyek közé, okozhat némi gondot Oláhország átszelése, hosszában, mert ez egy paraszthajszállal nagyobbacska ország vala, mint amilyenhez mi, idehaza szokva vagyunk. Pláne akkor szokatlan, ha nem készülünk fel rá, hogy a közel ezer kilométer megtétele után a Partium, Észak- Erdély és a Székelyföld közé ékelt Románia korántsem a közútjai állapota miatt, azok minőségéből és szélességéből kifolyólag, fog bekerülni a nagy európai köztudatba, vagy köztudatlanságba . Ahogyan a székelyek szokták volt mondani némi bosszankodással:,, Azt még valahogyan el tudtuk viselni, hogy Erdélyt a Székelyföldhöz csatolják, de amióta Romániát is hozzánk csatolták, egyre rosszabb a helyzet.“
10
A Borostyán együttes Salamon Ferenccel (bajússzal) és Hrubík Bélával
A Nagy Mózes Római Katolikus Líceum
ÚTIRAJZ
Nos ezzel a tudatlansággal felvértezve indult útnak kis csapatunk, a hírös komáromi Borostyán verséneklő együttessel egyetemben, pünkösd havának utolsó hétvégéjén a Kárpátok legkeletibb kanyarjában fekvő magyar városkába, Kézdivásárhelyre, Salamon Ferenc – azaz Kézdi-Széki Franciscus Salamon de Futásfalwa - székely testvérünk meghívására, aki mellesleg az említett város Vigadó Művelődési Házának igazgatója, mely épület mostanság éppen arról lett híres, a mellett, hogy éppen oda tartottunk, hogy a kereken 600 éves város vezetése mostanság szánta rá magát a fel- és megújítására, mind kívül, mind bévül. Ez ünnep méltóságát volt hivatott emelni tehát kicsiny, de annál lelkesebb csoportunk, valamint virtuális utitársunk, a köz útjait meglehetősen jól ismerő – Natasa keresztnévre hallgató, de legtöbbször beszélő - GPS ( magyarul dzsípíesz - helymeghatározó rendszer - a haza és a mi szolgálatunkban kérem!). Természetesen jó magyar szokás szerint, már utunk legelején kétségbe vontuk vir-
ITTHON
tuális útikalauzunk szakmai és egyéb tudását, miáltal rögvest egy órás csúszással érkeztünk az anyaországi Ártánd, és a szintén volt anyaországi, ma határon (és hatályon) túli területen lévő borsi határátkelő-
höz. Jó román- európai szokáshoz híven, érdeklődő kérdéseinkre Kézdivásárhely - helyi illetőség szerint átmenetileg Targu Secuiesc – felé menő hodi utu reá-ról,már az első benzinkútnál észrevettük, menynyire nem tartanak igényt az itt dolgozók a magyarnyelv tudásunkra. Salamon de Futásfalwa barátom tanácsát meg is fogadván, mi szerint meg ne próbáljak szólalni románul, (az maga a csoda lett volna, ha megszólalok) azt haladéktalanul be is tartván egész úton, azért egy kis idő után, mégis olvadozni kezdtek a Kárpátok bércei alatt a jéghegyek és hellyel-közzel szót értettünk a helyileg illetékes szervekkel. Megtudtuk például azt is, hogy az országba belépve autópálya-matricát kell váltani, függetlenül attól, hogy méternyi sztráda, de még annyi sem lesz alattunk végső utunk céljáig. Ez állítólag azért kell, hogy majd legyen miből megépíteni. Nem is rossz ötlet –mondom magamban- odahaza se ártana a dél-szlovákiai autópályát megelőlegező autópálya-díj, annak reményében, hogy majd ebből lesz egykoron valami, vagy akármi.
11
ÚTIRAJZ Négy évvel ezelőtti, a Szatmárságban tett kirándulásom alkalmával vettem észre, hogy a román határt átlépve furcsa lett a levegő szaga. Erre a jelenségre már korábban is felhívta a figyelmemet a szomszédságomban lakó kamionsöfőr komám, aki váltig állította, hogy a biometán és a földgáz gázolajjal átitatott illata ez, mely állítás az utunk folytatásával beigazolódni látszott. Az a mérhetetlen mennyiségű szemét, mely a sáncokban, és a közutak mellett elterülő réteken fogadott, annál is inkább groteszk látványt nyújtott, mivel az utak mellett növő fák törzsei precízen, méternyi magasságig fehérre voltak meszelve. Mindenütt. Ennyi maradt a nagy román álomból. Az első nagyváros, mely utunkat állta, Nagyvárad volt. Hamarosan megismerkedhettünk Nikolae Ceausescu építészeti remekműveivel. Bár a Condukátor álma, a lerombolt falvak lakosságának akolba terelése, nem valósult meg maradéktalanul, látni lehet, hogy a másfél szobás román összkomfort,mára igencsak divattját múlta. Ezt jelzi a lépten-nyomon beépített erkély, mely plussz szobát teremt (micsoda luxus!!!) e betonszörnyek gyomrán kívül. Az itt élő magyar testvéreink határon túliságát még ez a házon kívüliség is nehezíti. Szegény Ady, ha látná ezt, mivé lett Nagyvárad! Nem nehéz megállapítani, hogy az elmúlt több, mint nyolcvan év, felélte a város maradék szépségét is. Virtuális idegenvezetőnk, Natasa, határozottan figyelmeztet. Gyorsan hajtasz! Menj nyolcszáz métert, majd fordulj balra! Háromszáz méter után hajts be a körforgalomba, majd a második kijáraton hajts ki! Menj előre 192 kilométert! Az első akadályt sikerrel vettük. Vár a kincses Kolozsvár. S míg vár, elmesélem kedvenc Ceausescu történetemet útitársaimnak.
12
A kézdivásárhelyi Vigadó
Valami bűzlik Dániában!
Ceausescu felébred éjszaka. Kérdezi a felesége, cokettő akadémikus Elena: -Mi baj Nikolae? -Rosszat álmodtam, azt álmodtam, hogy én vok a király: -Sebaj, holnap kihirdetjük a népnek, hogy te vagy a király. Alszanak tovább. Ceausescu felébred. Kérdezi a felesége: -Mi baj Nikolae? -Rosszat álmodtam, azt álmodtam, hogy én vok a császár. -Sebaj, holnap kihirdetjük a népnek, hogy te vagy a császár. Alszanak tovább. Ceausescu felébred. Kérdezi a felesége: -Mi baj Nikolae? -Rosszat álmodtam, azt álmodtam, hogy én vok az Isten. -Na nem! Az már én vagyok!
Román zászló, reggel, délben, este
Ahogy egyre beljebb haladunk Kolozsvár felé, úgy tünedeznek el a kétnyelvű helynévtáblák is. A szegénység kézen fogható. A réteken marhacsordák és szólómarhák legelészése teszi változatossá a táj egyhangúságát. A kertek végén kikötött lovak. Kecske- és juhnyájak, lóvontatta szekerek minden menynyiségben, meg román zászló. Az udvarokban virág helyett kunyhónyi trágyarakások., lepusztult, jobb időkre váró házak és gazdáik egyaránt láthatók az út szélén, meg a román zászló. Érdekes módon azonban minden kaszálható rét, legelő apró, kis szénakazlakkal van teletűzdelve, melyek távolról, mint apró jurtasátrak világítanak a koranyári napsütésben. Azt hiszem az itt élők második kenyere nem a pityóka, hanem a széna, persze áttételesen, hiszen minden házban tartanak állatokat. Érdekes megfigyelni, hogy a gázvezeték itt nem a földben, hanem a föld felett fut, s abból vannak lekötve kisebb vezetékek, melyeken keresztül a házakba vezetik gázt. Egyik A „pagoda“
gázszerelő barátom mesélte oroszországi kalandjait, ahol szintén, minden rendszer nélkül futnak a gázvezetékek, hogy ott két féle norma létezik. A norma, és a nyenorma. Nos, itt, valószínűleg ez utóbbi van érvényben. Kezdem megérteni a jellegzetes román illat mibenvoltát. Bánffyhunyad ezüsttetős, négyemeletes pagodái, már messziről vakítanak a tavaszi nyárban. Közelebb érve, a házak ajtaja előtt megpillantjuk a betonból készült kínai- sárgára pingált kőoroszlánokat, melyek látványa meggyőz arról, hogy a tehetős ház tulajdonosainak gazdagságától már csak az ízléstelenségük nagyobb. Ezt, a városon áthaladva még néhányszor megállapítjuk.A patinás épületek mögött, mondanom sem kell, alig száz méterre, egy közel félszáz méter magas hulladéklerakó éktelenkedik. No, meg a román zászló! Kolozsvárhoz közeledvén trikolórba öltöznek a házak, utcák, terek, kukák, üzemek, villanyoszlopok, meg a bemegyekazáruházba, osz lopok. Ha netalán tán, valakinek kétsége lenne affelől, hogy nem Romániában van, annak minden kétsége elszáll a látottaktól. Aztán Kolozsvár előtt feltűnik Európa. Már megnyitották a multik az áruházaikat, és persze már épül a bármilyen pláza is hihetetlen tempóban. A belvárosban egyik dugóból a másikba sorolva ,,mekdonaldsz“ étterem biztosítja az európai, sőt! amerikai színvonalat. A várost nem lehet kikerülni, így a kamionforgalom is a városközponton halad keresztül. Még nézni is elviselhetetlen a harminc fokos hőségben, nem még benne lenni. Bő fél óra alatt érünk át a városon. Az első parkolónál megállunk pihenni. Biztatjuk magunkat, nemsokára ott vagyunk. Natasa a következő fordulónál bejelenti: Menj 292 kilométert! Irány Brassó!
Égi remény és földi nyomor
A kedvünk kicsit alább hagy, no meg a napsütés is, hiszen lassan hét órára jár az idő, ami szintén román, hiszen egy órát máris veszítettünk a határon, mivel más időzónába lép-
ÚTIRAJZ tünk. Segesváron áthaladva eszembe jut Batta Gyuri, egyik verssora: ,,és végez vele, és végez vele? a rideg kozák szurony nyársa“ Itt vesztettük el Petőfit, aki a legenda szerint eltűnt, mint saját maga,a ködben. A város szélén kéthárom futballpálya nagyaságnyi területen, fából és pléhből eszkábált cigánysorok. Amit látunk, az leírhatatlan. Ami leírható, az a műholdvevő antennák tányérjainak abszurd látványa, melyek az égből sugárzott jólét reményét teszik láthatóvá azok számára, akiknek a földön, ez nem adatik meg. Legalább is egyelőre. Lassan esteledik, s a viharfelhők egyre-másra gyülekeznek, távoli mennydörgések zaját lehet hallani, majd egyenesen belefutunk egy igazi nyári, villámokkal tarkított zivatarba. Ömlik az eső.
Syculus de Kezdy
Átlépjük Kovászna megye határát. Apró székely falvak, bezárt székelykapuk suhannak el a sötétben mellettünk. Éjfél után egy órakor futunk be Kézdivásárhelyre, ahol a Vigadó előtt vár Salamon, de Ferenc és jó székely szokás szerint máris beinvitál bennünket egy kis hagyományos halálpáka-mentes ,,nyüzsíros“ szilvapálinkára, melyet paszományig töltött a tiszteletünkre. Mivel eléggé hajnalba fordult az idő, mondja is, hogy ha éjfélig gyöttünk vóna, akkor későn gyövünk, így viszont hajnali egykor már korán itt vagyunk, hát javasolja, hogy tegyük el magunkat holnapra, miközben tölt még paszományig a másik lábunkba is. Másnap időben ébredünk, hiszen a Bujdosó vendéglőben már a tegnapi, ill. a hajnali vacsoránk is elmaradt, így kiadós reggelivel kárpótolnak. Számunkra furcsa, de sem az
ITTHON
utcán, sem az étteremben nem hallani román szót, halk magyar slágerek szólnak a rádióból, s Ferenc testvérünk szerint ez másképpen nem is lehet. Reggeli után a főtér megtekintése következik. Szállásunktól nem messze egy Kossuth-mellszobor fogad bennünket, majd kissé beljebb Turóczi-Mózes rézműves, Gábor Áron legfőbb munkatársának szobra áll, egykori ágyúöntő műhelye előtt, akiről annyit lehet tudni, hogy egykoron az ő segédletével ebben a házban 64 ágyút öntöttek a szabadságharcosok részére. Kézdivásárhely főtere az első benyomásra is patinásnak, rendezettnek tűnik. A főtérről nyílnak a városnak egyedi jellegzetességet adó udvarterek, melyek tulajdonképpen szűk utcák, melynek végei a mezők és a kertek felé
vezettek, de vásárok alkalmával az utcákban lakó céhmesterek az udvarterek elé a tér felőli oldalon állították ki a portékáikat. Vámszer Géza 1960-ban 71 udvarteret számolt öszsze Kézdivásárhelyen. Gábor Áron szobra büszkén áll a főtér közepén. Az egykori 48-as hős, ki alig 35 évesen halt hősi halált, a várostól mintegy 15 kilométerre fekvő Bereckben született. Ott is áll egy szobra és múzeuma is van de erről majd később. A felújított vigadó valóban impozáns, mind kívül, mint belül. Bármelyik pesti színház megírigyelhetné a nagytermét, de az akusztikája is kitűnő, amit a Borostyán együttes hirtelenjében megtartott hangpróbája is igazol. Dél tájban a 327 éve alapított Nagy Mózes Elméleti Líceumban tartunk egy röpke zenei és irodalmi órát, ahol nemcsak az együttesnek van nagy sikere, de a fellépést követő rövid, irodalmi barangolásnak is, ahol képzeletben visszaszállunk a Palócföld nagy fiainak, Madáchnak, Mikszáthnak szülőföldjére, kitérünk a Krúdyak szabadságharcban játszott szerepére, majd a versek szárnyán meghatódva zárjuk e röpke találkozást. Nagy-Babos Tamás, magyar szakos tánártól tudjuk meg, aki az igazgató távollétében az iskolában fogadott minket, hogy ebbe az iskolába járt valaha Markó Béla az RMDSZ elnöke valamint Dr. Szőcs Géza egyetmi tanár, de számos más ismert közéleti ember is. Az iskolalátogatás után szabad városnézésre invitál Franciscus Salamon de Futásfalwa, aki nagy büszkeséggel kalauzol a székelykapukkal övezett régi utcákon, s mesél, mesél, mesél. Kézdivásárhelyen is élnek fafaragók. Az egyik ilyen híres család az István család. Műhelyüket a Vigadó mögötti épületben tekintjük meg. Szebbnél szebb faragott székek, tulipános ládák, készülő bútorok mindenhol. A falon egy káprázatos faragott bölcső fotója. Az unokámnak faragtam, mondja a mester. Hát akármiben nem alhat. Azt mondja, hogy a faragott székelykapu egy sajátságos népi szellemiség megtestesülése. Hitvallás: ragaszkodás a századok értékes hagyományaihoz, a reménytelenség tagadása, a tartós otthonteremtés vágya. A műhelyből kimenet a falon egy Kós Károly-idézet: ,,Mert azt tanultam mindenütt, azt láttam minden nemzetnél, hogy az apák dolgát folytatják az utódok. És ehhez hit is kellene, és nagy fanatizmus is, és rettenetesen sok munka...“ Nos igen. Meg rettenetesen nagy szeretet! A városban ősszel rendezik meg az ún. őszi sokadalmat, melyet mifelénk vásárnak szoktak volt nevezni. Ebből az alkalomból születnek a Sokadalmi tudósítások, melyekből ízelítőül fogadjanak néhány sort:
13
Hangverseny előtt...
...és muzsikálás közben
,,Teljességgel megtiltatik lovak, tehenek, szamarak, juhok és ketskék forgalmaztatása. Ennek oka penig az,hogy az ostorok pattogása, s a tülkölés, no meg az színpadi hangerő, az zsivaj, lárma, a hajtók esetleges káromkodása megvadítaná a csöves jószág nyugalomhoz szokott életvitelit. Sok vásárfiát vegyetek legínyek az leányoknak! No meg az férfinépségnek ajánlom – bármilyen kutyafáradt es legyen, úgy estefelé, ha rég-nem –látott katonaczimborával, sógorával, komával, jószomszédval és barátval találkozik, elmehet a vásár porát lemosni valamiféle lacikonyhára, hogy vigyázzanak testük-lelkük jó allapotjára. S esmég az férfinépséget fenyítem azzal es, kik asszonyaikat es elhozzák az sokadalomra, hogy petákot sokadmagával ne bízzanak rejik, mert mind el lesznek azok költve, mert asszonyaink költekezőbbek, ha szemeiket rávetik valamiféle kecsegtető potékára, s biz az elnem költött garasokval sok likakot lehetne majd bédugdosni, az téli napokon, mikoron fújdogál az hideg Nemere!“
Megtisztelő számunkra, hogy a felújított nagytermet éppen mi, felvidéki magyarok avathatjuk fel, néhány kedves szóval az együvé tartozásról, a nyelvről, a nemzetről, amelyben mi is élünk . A Borostyán koncertje szívet, lelket melengető, s ez még akkor is igaz, ha a román és szlovák technika összeházasítása némileg nagyobb türelmet is igényeltetett a helyiek részéről. A siker nem marad el, kétszer is visszatapsolják az együttest. Este még egy fellépés van Bereckben, ahol,mint már említettem Gábor Áron született. A helyi művelődési ház megtelik gyerekzsivajjal, de felnőttek is vannak szép számmal. Nagy András, a helyi szervező mondja,két halott is van a faluban, s az emberek nagy része a csíksomlyói bucsuban van. Igy is lehetünk vagy kétszázan. Itt sem maradhat el a szilvapálinka vacsora előtt, de érdekes módon András sem a ,,nyüzsírt“ sem a ,,paszományig töltést“nem ismeri, így rövig tanakodás után az ősi székely közmondások forrását, Salamon de Ferencet vesszőfutás veszélye fenyegeti az esti találkozásunkkor. Persze minden-
14
ki vidáman veszi tréfát, mit Ferenc testvérünk állítólag a régi nagy öregektől tanult még, de magyarázatát elfogadjuk. Reggel a nappal kelünk, s a Bujdosóban elköltött finom reggeli után néhány salamoni ősi székely mondás kiséretében, miszerint a székelyeknek vagy fiúgyermekük van, vagy egyéb, elbúcsúzunk vendéglátónktól, aki ígéretet tesz, hogy a nyár vége felé esedékes családi lakodalom alkalmával tiszteletét teszi nálunk a Felvidéken. Szomorúan, de lélekben felöltődve indulunk a közel 18 órás útnak. Hazafelé fel-fel emlegetjük Ferenc testvérünk góbéságait. Mindenki egyetért vele, hogy ha nem lenne,ki kellene találni. A székelyek szeretetét, igaz,nagy szívét, tisztaságát, a hithez való feltétel nélküli ragaszkodást ismertük meg ebben az emberben. Itt voltunk, vendégségben, és úgy mentünk el innen,mintha mindig itt éltünk volna. Lelkünk egy darabját itt hagytuk. ,,Szél el ne hordja, eső el ne mossa, tenger magába ne csalogassa.“ S hogy legyen miért visszatérni. Hrubík Béla
KI SEGÍT?
Tűzfüggöny és jégvagon
Készülőben Bencze János kibővített könyve 2006 nyarán megjelentettünk egy első világháborús orosz fogságról szóló könyvet /szlovák nyelven/, melyet a főhős most 77 éves fia, apja elbeszélése és feljegyzései alapján írt meg nyugdíjas éveiben. Ennek kapcsán egyik barátom felhívta a figyelmemet a bussai Bencze János bácsi 12 éve megjelent könyvére a „Tűzfüggöny és jégvagon”-ra. Említette, hogy tudomása szerint Jani bácsi a könyv megjelenése után is folytatta az írást. Szerencsémre volt egy példány a könyvből egy losonci könyvesboltban, hát, ahogy szokták mondani „együltőhelyben” elolvastam. Azért izgatnak most engem ezek a témák intenzíven, mert Jani bácsi már az utolsók egyike, aki a történteket el tudja mesélni – leírni azt is, ami sokáig tabu volt. Nekem is volt a rokonságomban, aki hasonló helyzetben volt, csak kisebb volt a szerencséje ..., illetve nagybátyám a Don-kanyarnál esett el (erről is lehetne írni, csak már nincs,
aki megtegye). Nos, pár nap múlva, barátommal ott ültünk János bácsi takaros kis lakásában. A valóság az elképzeléseimet is fölülmúlta, megismerkedhettem egy fantasztikus emberrel, aki megőrizte emberségét még az embertelen körülmények között is. Elképesztő a memóriája (János bácsi 86 éves elmúlt, apám is ennyi lenne ...), embersége, előadói készsége, egyedi stílusa, amikor emlékeiről beszél, az ember előtt szinte megjelennek az események, alakok, tájak. Láttuk rajta, hogyan éli meg azokat az eseményeket, mi pedig később bevallottuk egymásnak, hogy csak napok – hetek alatt dolgoztuk föl az élményt. Megmutatta az új kéziratot, illetve annak első felét, a fronti részt, amit a könyv megjelenése után rögtön folytatott, illetve kiegészítve újraírt. Örült az ötletnek, hogy kiegészítve, térképekkel ellátva esetleg illusztrálva újra megjelenjen „Azok az elveszett évek” valós története.
Nem egész 2 hónap alatt újraírta régi kis írógépén hányatottsága második és borzalmasabb, a fogságban töltött részét, ami több mint 100 gépelt oldal. Még most is új dolgok jutnak Jani bácsi eszébe, ezek biztosan benne lesznek a könyvben. Reméljük, sikerül megtalálni azokat az egyéneket, akik segíteni tudnak, hogy e nagyszerű mű mihamarabb megjelenhessen. Terveink szerint 2008 tavaszán jelenne meg a könyv, de titkolt vágyunk, hogy, karácsonykor kézbe lehessen venni. Ha tehetik, járuljanak hozzá a kiadás költségeihez! Tisztelettel: Süle Péter A losonci PS Line kiadó ügyvezetője Tel.fax: 047 4333 258 Mobil: 0905 650 194 www.psline.sk E-mail:
[email protected]
Részlet Bencze János Tűzfüggöny és jégvagon c. könyvéből Amikor mindnyájan kint voltunk mint szabadok, sorakozó volt, megszámolták a népet, minden rendben volt, ekkor egy rögtönzött emelvényre felállott egy ezredes, és néhány szóval elbúcsúzott tőlünk. „Magyarok! Nektek szép nemzeti himnuszotok van, most már szabadok vagytok, énekeljétek el.” Felcsendült hát a magyar himnusz, sok könny lecsorgott ez alatt az orosz földre. Aztán még azt mondta: „Magyarok! Most már hazamentek, a Szovjetunió köszöni nektek a munkát, jól dolgoztatok, dolgozzatok otthon is ilyen becsületesen. Én biztos vagyok benne, hogy mindnyájan megtaláljátok helyeteket otthon, a társadalomban. Építsétek fel hazátokat, és legyetek boldogok! Az itteni életnek a rossz részét el kell felejteni, csak a fényesebb részére kell emlékezni. Kívánok nektek jó utat, szerencsés hazatérést... Zdrasztvujtye! És most elindultok a szerelvény felé, amely majd hazavisz benneteket, a hazameneteletek örömére egy szép magyar katonanótát énekeljetek!”
ITTHON
Eddig volt a búcsúszó. Elindultunk hát a szabadság útján, a lágerben maradtaknak még egy utolsó búcsút intettünk, azok meg vissza, és vártuk, hogy majd jön előlröl az ének, ahogy az szokott lenni, s majd bekapcsolódunk. És íme, az történt, hogy az ének helyett sírást, zokogást hallottunk előlröl, tehát azt vettük át, mindnyájunkra átragadt a sírás... Abban a írásban sok minden benne volt, és azt a sok rosszat, amit az ittlétünk háromnegyed részében átéltünk, azt nem lehet elfelejteni. Egy rövid gyaloglás után „állj” volt, a tízfős katonai kíséret parancsnoka, egy kapitány, igen barátságosan beszélt hozzánk: „Fiúk, most már közeledünk a vagonokhoz, szedjétek össze magatokat, el kell felejteni a sírást és mivel már lakott területre érünk, egy jó magyar katonanótát énekeljetek, hogy lássák a civilek, ti kik vagytok!” Össze is szedtük magunkat, orosz szokás szerint ötös sorban álltunk, és egyszerre lépve az 1400 fő rázendített: Nyitva van a százados úr ablaka, Barna kislány sírva sétál alatta...stb.
15
NAGYJAINK Kondor Katalin a mai magyar rádiózás egyik legnagyobb egyénisége. Azon ritka kivételek közé tartozik, akik ki merik mondani az igazságot, felelősséget éreznek nemcsak Magyarországért, hanem a magyar nemzetért is. Kondor Katalin becsületes, tárgyilagos és bátor. És kitűnő műsorvezető-szerkesztő, riporter, közéleti személyiség. A Magyar Rádió elnökeként is példásan megállta a helyét, bár rendszeresen támadták, megpróbálták „besározni”. A bírósági perekben azonban
mindig bebizonyosodott, hogy a vádaskodásnak nincs alapja. Kondor Katalin a legtájékozottabb magyarok egyike, aki hétről-hétre megszólaltat tehetséges férfiakat és nőket, kiemelkedő teljesítményeket nyújtó kortársakat, akik a magyarság és az emberiség felemelkedésén munkálkodnak. Bárkivel képes interjút készíteni, bár sejthető, hogy neki is vannak kedveltebb témái. Egy-egy műsora után úgy érzi az ember, hogy gyarapodott, új ismeretek birtokába jutott, s hogy jó érzés olyan
nemzethez tartozni, amelynek ennyi kiváló alkotója van az élet minden területén. Egyszóval: Kondor Katalin Magyarországon is, a határon túl, meg a szórvány magyarok körében is megbecsült, tisztelt ember. A volt elnökasszony a múltkoriban a Kecskés László Társaság meghívásának eleget téve, Kiskomáromban /a Duna jobbpartján/ járt. A vele való találkozón megtelt a református templom, s aki ott volt, személyes közelségből tapasztalhatta, milyen felkészült, közvetlen, természetesen viselkedő ember. /b/
Kondor Katalin:
A média kiszolgálja a pénz urait Gondolataiból most egy kis válogatást nyújtunk át olvasóinknak. Énnekem az a véleményem, hogy a sajtó nem a negyedik hatalmi ág. És azt kell mondjam, hogyha a világ igazságos lenne – de nem az - , akkor akár még a negyedik hatalmi ág is lehetne, de jelen pillanatban – főképp Magyarországra - mindenekfö-
16
lött igaz, hogy nem negyedik hatalmi ág, tudniillik semmi mást nem csinál a sajtó a hatalmas erejével, mint kiszolgálja a pénz urait. Tehát „ a pénzhatalom” mozgatja. Nem önálló hatalmi ág, hanem azok kezében van, akiknek nagyon sok pénzük van arra, hogy ezt az ágazatot is teljesen a maguk képére formálják. Az történt, hogy
az egyik diktatúrát felváltotta a másik. Ez sokkal rafináltabb formája a régi, direkt diktatúrának, tehát a gondolatrendőrök mindenekfeletti politikai uralmának. Ez a pénz diktatúrája. De miután a pénz ugyanazoknak a kezében van jórészt, s nagyon nagyrészt, akik annak idején a gondolatainkat is megpróbálták kisajátí-
A háttérben Tóth Bertalanné műsorvezető. A beszélgetótárs Batta György volt. Monostori Éva felvételei
NAGYJAINK
tani, lenyúlni és megmondták azt, hogy mit gondoljunk, és hogy mit szabad mondanunk, ugyanazok az emberek, most a pénzhatalom segítségével valósítják meg fura uralmukat. Vizsgáljuk meg a média és erkölcs viszonyát. Nekem most már jó ideje az a véleményem, hogy a média és erkölcs napjainkban még véletlenül sincs köszönőviszonyban egymással. Sajnos nagyot tévedne, aki azt gondolná, hogy ez csak Magyarországon van így. Azt kell mondjam, hogy az egész világon halódik az erkölcs. Következésképpen miután a történések közvetítője mindig is a kommunikáció volt, és a modern korban pedig a média, ezért nyilvánvaló, hogy egy hazug, erkölcstelen világban – a nagyon kis kivételektől eltekintve – hazug lesz a média erkölcse is. Ez elég egyszerű tétel. És persze természetesen minden hazug lesz ezáltal a színháztól az óvodáig – kivételek mindig lesznek-, tehát egy hazug világban minden hazuggá válik. Ez természetes. Bár nem szabadna, hogy az legyen. De mindjárt, mentségül hadd tegyem hozzá, hogy dőre ábránd volna azt hinni, hogy egy erkölcstelen
ITTHON
világnak a sajtója tényleg erkölcsös tudna lenni. Márcsak a saját szabályai miatt sem, hiszen közvetítenie kell a világot, amit maga körül lát. Ez a feladata. Nem tud mást közvetíteni, csak ami körülötte van. Lehet emiatt nyugodtan szidni a sajtót, csak meg kell gondolni, hogy amikor az ember a sajtót szidja, akkor valójában a társadalmat szidja. Hiszen a sajtó a valóságból táplálkozik. Az 1998 és a 2002 időszakban a médiumok zöme nem számolt be például a többezer millenniumi ünnepség egyikéről sem. Talán van aki emlékszik, hogy Nemeskürty tanár úr vezetésével nemcsak az történt ezen a millenniumi ünnepségek alkalmával, hogy elvonultak egy-egy faluba vagy városba, és átadták azt a nagyon szép fehér színű selyemzászlót, ami a millenniumot jelképezte, hanem valamennyi alkalommal át is adtak valamit ezekben a falvakban, városokban. Tájházak épültek, faluházak épültek, internetes központok, elkerülő utak, körforgalmi rendszerek: kis helyi stadionokat, iskolákat, óvodákat, ilyenolyan-amolyan sportpályákat, uszodákat adtak át. Itt csak arra utalok, önmagában
is gyönyörű dolog, ha egy népesség együtt ünnepel, ünnepli az államiságunk fennállásának ezer éves évfordulóját. Ezek az ünnepségek éppúgy, mint a családban, nagyon kellenek. Összekapcsolnak, történelmet tanítanak, emlékeztetnek, nem hagyják azt, hogy az ember elfelejtsen dolgokat és úgy gondolom, hogy ez a gyerekeknek, unokáknak a neveléséhez hozzátartozik és kötelessége is minden nemzedéknek. De az még csak „hagyján”, hogy erről nem adtak hírt, de az, ha valahol, például Kehidakustyánban megépül egy gyógyvízkomplexum és erről az ország lakosságát nem tájékoztatják, az azért elég furcsa. És sok ehhez hasonló beruházásról egy árva mondat sem esett, mint ahogy magukról az ünnepségekről sem esett szó. Nem volt hírértéke például a Magyar Állandó Értekezlet kedvezménytörvényéről megkötött történelmi megállapodásának sem. Ugye, státusztörvénynek nevezték ezt annak idején. De nem szóltak az erdélyi magyar nyelvű egyetem, a Sapiencia felállításáról sem. Kérdezem én ennek fényében: lehet-e ezek után csodálkozni a 2004. december 5-én?
17
TÁJHAZA
Böszörményi István:
A losonci Kármán Napok múltja és jelene II.
Az 1989-es Fanni hagyományai-előadás részvevőiből jött létre és működik ma is a losonci Kármán József Színház. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a rendezvénysorozat csak műkedvelő csoportok seregszemléje lenne. Olyan jeles hazai, szlovákiai magyar írástudók, művészek, közéleti személyiségek neve
18
fémjelzi a Kármán Napokat mint Dobos László, Turczel Lajos, Gáspár Tibor, Gyurcsó István, Csanda Sándor, Révész Bertalan, Lóska Lajos, Gály Olga, Szénássy Zoltán, Zalabai Zsigmond, Csáky Károly, Duba Gyula, Kulcsár Tibor, Soóky László, Gál Sándor, Veres János, Ardamica Ferenc, Erdélyi Géza, Szabó Kinga, Ádám Zita, László Béla, Balázs F. Attila, Dráfi Mátyás, Végh László, Duray Miklós és mások. Rendszeresen vendégszerepelnek a Kármán Napokon kassai és komáromi szíművészeink, csak úgy, mint az Ifjú Szívek és a Szőttes, vagy éppen a Kicsi Hang. A Kármán Napok rangját magyarországi személyiségek rendszeres jelenléte is bizonyítja:
Béres Ferenc, Gaál Gabriella , Faragó Laura, Szvorák Kati, Dévai Nagy Kamilla, Petrozsényi Eszter , Beregszászi Olga énekművészek, Bige József, Béres János, Pribojszky Mátyás, Fasang Árpád , Kobzos Kiss Tamás hangszerszólisták, Benda Kálmán, Vígh Károly, Pálmány Béla történészek, Czine Mihály, Käfer István, Fried István, Szilágyi Márton, Praznovszky Mihály, Andor Csaba, Szakolczay Lajos irodalomtörténészek fellépését, előadásait élvezhette a közönség. Az utóbbi években a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövetsége is képviseltette magát a március 15.-ki koszorúzásokon és az ünnepi megnyitókon. (Az idén ez elmaradt). Ezeken az alkalmakon gyakran vannak jelen nem hivatalos magyarországi vendégek is, diákcsoportok, önkormányzatok, különféle társulatok képviselői. A szomszédos Salgótarján és Balassagyarmat mellett távolabbi helységek, Hatvan, Eger, Budapest, Pápa neve szerepel a Kármán Napok krónikájában, bizonyítva a rendezvény kisugárzását. Az állandó szereplők közé tartozik T. Pataki László, salgótarjáni publicista, rendező és P. Kerner Edit, pedagógus, előadóművész nevével fémjelzett Varietas Mikroszínpad is. A 2007-es Kármán Napok műsora méltó volt a több mint három évtizedes hagyományokhoz - változatos, színvonalas, gazdag volt az idei rendezvénysorozat is. A 33. Kármán Napok első rendezvénye egy különleges könyvbemutató volt. Dr. Ladislav Takáč CSc, besztercebányai történész „Traumák és mítoszok” című, a Méry Ratio kiadónál Csáky Pál és a Szövetség a Közös Célokért támogatásával 2006 végén megjelent könyvét a budapesti bemutató után Szlovákiában először Losoncon mutatták be március 9-én a Magyar Kulturális Központban. A könyv témáját alcíme kifejezi : „Beszélgetés a magyar – szlovák és szlovák – magyar kapcsolatokról Vigh Károly történésszel”. A bemutatón megjelent úgy a szerző, mint a Losoncon született, de 1941 óta Budapesten élő Dr. Vigh
TÁJHAZA sonci Pedagógiai és Szociális Akadémia diákjai idézték fel. Karének, szólóének, hangszeres muzsika, Kodály életútja szóban és képekben, mindez szerepelt abban az emlékműsorban, melyet Gaál Ildikó állított össze. A több évtizedes sikeres zenepedagógiai munkásságot felmutató tanárnő vezényelte a műsorban szereplő mindkét kórust is. A 2007-es Kármán Napok megvalósításában a Csemadok Losonci Alapszervezetét és Nógrádi Területi Választmányát a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma valamint Besztercebánya Megye losonci szákhelyű Nógrádi Művelődési Központja támogatta.
Károly, a Rákóczi Szövetség alapító alelnöke is. A kettőjük együttműködéséből, együttgondolkodásából született, a maga nemében egyedülálló mű ékes bizonyítéka a lehetséges magyar - szlovák párbeszédnek, a „rendezni végre közös dolgainkat” elv szellemében. A két történész az érdeklődő losonci közönség előtt élőszóval is bizonyította azt, ami a szép kiállítású könyv hátsó borítóján olvasható: „Mindketten örülünk, hogy a magunk szerény módján hozzájárulhattunk egymás jobb megismeréséhez országainkban, valamint a két államalakulat, a Szlovák Köztársaság és a Magyar Köztársaság jószomszédi kapcsolatainak javításához.” Egy teljesen más műfaj szórakoztatta a hálás losonci közönséget március 12-én, amikor a Thália Színház, Moliére klaszszikus művét „A fösvény-”t mutatta be a helyi Timrava Művelődési Otthonban. A hagyományos március 15.-ki koszorúzás részvevői megtöltötték a református templom kertjét, ahol 1969 óta Kármán József emlékműve áll. Az esemény nyilván emlékezetes marad, hiszen azon túl, hogy különlegesen szép tavaszi időben valósult meg, a megjelentek egy kis emléket is hazavihettek: annak az ugyanitt 130 éve leleplezett honvédemlékműnek a képével és feliratával, melyet 1945-ben megsemmisítettek... A koszorúzást követő ünnepi műsorra a nagymúltú Vigadó színháztermében került sor. A rendszeresen fellépő helybéli Serly Kamarakórus és a Kármán József nevét viselő magyar iskola tanulói műsora után vendégegyüttesként, az Ardea mutatkozott be megzenésített versekkel, különleges hangszerekkel. Ünnepi köszöntőt Bárdos Gyula, az MKP parlamenti frakcióvezetője és Csúsz Péter az MKP városi, ill. járási elnöke mondott. Március 23-án dokumentumkiállítással illusztrált helytörténeti előadás volt a magyar iskola Kármán-termében. Böszörményi István, a Füleki Gimnázium tanára hét évszázad dokumentumai – hetes számmal végződő események évfordulói – alapján vázolta fel a város történelmét Losonc nevének első írásos előfordulásától (1247) Szabó Gyula születéséig (1907). Az idei Kármán Napok záróműsorára a Kodály-év jegyében került sor. Március 29-én a Kármán- teremben a kiváló zeneszerző, zenepedagógus és népdalgyüjtő emlékét a Serly Kamarakórus hölgytagjai valamint a lo-
ITTHON
A losonci ref. templom. Kép: Adrian Benko, wikipedia.org
19
SZEMLE
Malina Hedvig nem hazudik! A közelmúltban még azok a magyarok is megvették a .týždeň c. hetilapot, akik addig azt sem tudták, hogy ilyen újság létezik. A Štefan Hríb főszerkesztésével megjelenő 84 oldalas kiadványban végre a huszonegyedik századhoz méltó tárgyilagos, alapos és kristálytisztán fogalmazott írások foglalkoztak a felsővámosi, Nyitrán tanuló egyetemista lánnyal, Malina Hedviggel, akit tavaly
20
augusztus huszanötödikén két durva férfi tanulmányai városában úgy megvert, hogy elvesztette az eszméletét. Mindez „csak” azért történt, mert az Európai Unió egyik újonnan csatlakozott tagállamában, a Szlovák Köztársaságban, amelyben többpárti parlamenti demokrácia irányítja a társadalmat, nem az állam nyelvét , hanem saját anyanyelvét, a magyart használta.
A tetteseket azóta sem állították elő, sőt: Malina Hedviget azzal vádolják, hogy megjátszotta az egészet. És most következzen néhány mondat a .týždeň c. szlovák hetilapból: ... Ha a rendőrség igazat mond, akkor Malina Hedvig az újkori szlovák történelem legnagyobb hazudozója. Ha viszont a rendőrség és az ország politikai vezetői nem mondanak igazat, akkor ez az ártatlan lány rettenetesebb áldozat, mint Kováč köztársasági elnök elrabolt fia... Malina Hedvig nem hazudik... Mindaz ugyanis, amit az esetről kiderítettünk sok megkérdezett álláspontja: szerintük a hazug nem Malina Hedvig, hanem azok, akik ellentmondást nem tűrően őt minősítik hazugnak. Az állam és a vezetők az elnök fiának elrablása után most egy újabb nagy problémával szembesülnek... Hedviget a vele történt szörnyűség után ismerte meg Jozef Hašto elmegyógyász, aki azóta harminc órát fordított kivizsgálására. Az 58 éves szakember a Károly Egyetemen diplomázott: dolgozott a bazini kerületi elmegyógyintézetben is, de 1982 óta Trencsénben működik, jelenleg az ottani Egyetemi Kórház Pszichiátriai Klinikájának főorvosa. Több, elmegyógyászati gyógymódokat ismertető képzés résztvevője, külföldön is előad, a Szlovák Egészségügyi Egyetem vendég docense: elsőrangú, tapasztalt szakember. ... Ön miből gondolja, hogy a lány nem túlozza el bizonyos megérzéseit? - Ez a lány nagyon józanul, megfontoltan beszél minden alkalommal, s már fogalmazása stílusából is arra lehet következtetni, hogy semmit sem túloz el, nem rugaszkodik el a valóságtól. A pszichiáter kolléganőm szerint is egy teljesen normális lányról van szó, úgy is mondhatnám, hogy egy jó családból való jó lányról. Fejlett az érzelmi világa, átlagon felül tehetséges, kötelességtudó és felelősségteljes, odafigyel a részletekre is. Amikor néhány hét elteltével újra és újra visszatértünk bizonyos dolgokra, melyeket előzőleg már jó párszor leírt, mindig ugyanúgy beszél. Ha józan ésszel, megfontoltan akarom értékelni az általa leírt eseményeket, nincs kétségem affelől, hogy minden valóban úgy történt, ahogyan azt ő elmondta. - Nem jut az eszébe mostanában, hogy szerencsésebb lett volna el sem kezdeni Malina Hedvig kezelését? - Még az elején közöltem Kvasnica ügyvéd úrral, hogy próbálok segíteni Hedvig-
A bántalmazás helyszíne mára építkezési terület. nek megszabadulni a lelki problémáktól, s ezt a legjobb tudásom szerint teszem majd, de más összefüggésben nem akarok színre lépni. Döntő momentum volt azonban számomra, amikor megtudtam, hogy
étkutatták a lány barátjának lakását. Rádöbbentem, hogy páciensem veszélyben van és valaki valamit meg akar szervezni, hogy megfélemlítse. Ez a felismerés mozgosított: rendben van, mondogattam
magamban, én ugyan kezelem őt, de mi lesz, ha bántani fogják? Ettől a pillanattól kezdve gondolkodom társadalmi öszszefüggésekben is... (foto: .týždeň)
Az ütlegelés nyomai.
ITTHON
21
SZEMLE
Ima Malina Hedvigért és mindnyájunkért Kedves teremtő Atyánk, köszönjük az élet ajándékát és azt, hogy magyarok lehetünk a Kárpát-medencében. Kérjük, adj erőt valamennyiünknek.
lik. Kérünk, segítsd meg Malina Hedviget, hogy bántalmazása ellenére boldog édesanya lehessen és add, hogy ne a gyűlölet, hanem az igazság győzedelmeskedjen.
Kedves Jézus urunk, Köszönjük, hogy eljöttél közénk a Földre és megmutattad, hogy a szeretet ereje hatalmasabb a gonoszságnál és a fegyvereknél. Kérjük, taníts, gyógyíts és vezess bennünket az örökkévalóságba.
Kedves Szent Koronánk, köszönjük, hogy itt vagy velünk és jelzed az egyetlen helyes irányt. Kérünk, erősítsd mindannyiunk hitét, add, hogy meg tudjuk tartani az Atya parancsolatait és Jézus urunk tanítása szerint cselekedve ki tudjuk teljesíteni az égiektől kapott tálentumainkat itt a Földön.
Kedves Boldogasszony Anyánk, mennyei patrónánk, köszönjük, hogy istenanyai szereteted minden időben felénk áram-
22
Amen
(Batta György)
KORRAJZ Hrubík Béla
Tékozló fiú
Pozsoynban, a köztársasági elnök palotája előtt.
Hiába futsz ezüsthajú fiú, a bujdokló tisztesség utolér, s letaszít a földre, itt maradsz már a formálhatatlan kövek között örökre, pásztornak, nyáj nélkül, az eltévelyedetteket keresni egyre. Tékozló fiú vagy, végül semmid sem marad, csak a pőre, tehetelen akarat, őrizni az édesanya-szavakat „Most megmutathatod, ki vagy: dicső ősökhöz méltó, vagy hitvány utód” – ezt mondja Antigoné a testvérének, amikor az megretten a zsarnok király parancsá-
tól, s inkább megtagadja az ősök hagyományát, az istenek parancsát s a testvéri szeretetet. Szophoklész drámája kötelező érettségi anyag nálunk is. Ezt főleg ezért a
Egy ártatlan tabló füstje (kassai őrjárat Márai szellemében)
ITTHON
helyzetért kell ismerni, mert „a nagy szavak a gőgös ember ajkán nagy romláshoz vezetnek”. Miért is mondom ezt? Mert most mindazt, amit tanítottam, le kellene köpnöm, mert aki erre tanítja a diákokat, az rossz és alkalmatlan osztályfőnök. Ezt derül ki az újságból, a televíziós interjúból. És a jó tanár ezek szerint az, aki arra neveli a diákjait, hogy legyenek szófogadó, engedelmes alattvaló cselédek, legyenek csendben, tűrjék el a megaláztatást, de azért magolják be Szent István, Mátyás király, Rákóczi, Bocskai, Zrínyi vagy Petőfi történetét, a tizenkét pontot meg a szabadságharcot, de ne feledjék azt sem, hogy „a halott indián a jó indián” s a meghunyászkodó, meg nem szólaló magyar ember a jó magyar polgár Szlovákiában. Köszönöm szépen a leckét, de nem kérek belőle. Főleg ott, ahol több más pontban súlyosan megsértik a törvényes rendeleteket (ám ennek kivizsgálása már a tanfelügyelet dolga). Mi is történt? Négy éve kaptam egy osztályt. Sokan voltak, sokan le is morzsolódtak, majd második után, amikor már jó kis csapat lettünk, választaniuk kellett: ki lesz gépész, ki „elektrós”. A fele gépészetre jelentkezett, elment a másik osztályba, s jöttek helyette mások, akiket még nem tanítottam. Így lettünk húszan. A első évben a Szádelői-völgyet
23
Kirándulás Pozsonyba, a parlamentbe
jártuk be, megismerve a közeli szépségeket, megtanulva együttműködni, főzni, túrázni, túlélni. Egy év múlva jött Budapest (Országház, Vár, Munkácsy-kiállítás, Nemzeti Galéria, Terror Háza, Hősök tere), s útközben Alsósztregova, Szklabonya, Rimaszombat. A harmadik év végén Pozsony (Parlament, Vár, Belváros) és egy áramelosztó állomás, ahol egy volt iparista a vezető (s a parlamenti kísérőnk is volt iparista, Köteles László volt). Megtanulhatták megbecsülni értékeinket. Közben 19 színházi előadást, sok koncertet néztünk és hallgattunk meg és volt sok séta a városban Márai nyomában: a Szent Erzsébet dóm, a nyelvújítás bölcsője, a fejedelmi központ (Bocskai, Bethlen idején), a magyar színjátszás kamaszkora (itt játszották először a Bánk bánt l833-ban), a Rákóczi-ház stb. Ezt kaptam vissza az osztályomtól a tablón. Legalábbis úgy érzem: Kassát és a történelem dicső korát, a Szent Erzsébet dómot a névadó születésének 8oo. évében! Azt hittem, hogy ez lassabban érik meg, s majd talán csak a tizedik évi érettségi találkozón büszkélkednek azzal, hogy gyermekeiket is erre nevelik. De szép is lenne ! Ha már nem fizetnek meg, legalább lelki ajándékokat kapjon egy tanár. Amikor az írásbelik idején kérdeztem, hogy lesz-e tabló, akkor azt mondták, hogy meglepetés. Az ő pénzük, az ő ajándékuk. Rendben van. Már ki ne bontsuk előtte ! Kicsit féltem, mert a szalagavatói üdvözlet kicsit picurka, olvashatatlan és sötét volt, de egy javaslatomat mégis elfogadták, hogy ne legyen holmi silány rokker szövege, mert ez az ő névjegyük: s oda került Radnóti, amit a ballagás napján a táblára is kiírtak:
24
Kassai osztálykép
„Megszülettünk hirtelen, Egyikünk se kérte. Kérve kérünk, szép jelen: Meg ne büntess érte !” És folytathatnám a sorok tördelése nélkül: „Kérünk, kurta pillanat, ne vess tűzre, lángra, szép olajfa-lomb alatt várhassunk halálra. Hadd teljék az életünk - mint lehet - szelíden, gyolcsban zengjük életünk, nem halálos ingben.” Ráhibáztunk. A ballagás reggelén az iskola igazgatója rám támadt, hogy mi akar ez lenni, mármint a tabló, és bejelentette, hogy nem engedélyezi nyilvánosságra hozatalát, sem iskolai kitételét. Jeleztem, hogy tudom, ehhez joga van. Mindenki annyit vállal, amennyire képes, amihez tehetsége van. Ezért az osztály úgy határozott, hogy rám bízza, őrizzem, s minden találkozóra hozzam el, avagy majd mindig más őrzi meg öt-öt évre. Eltettem hát az irodámban az asztal mögé. Mit is ábrázol? Középen a Dóm, háttérben ama történelmi korszak térképe, vázlatos vonallal. Teljesen normális. Benne van a tankönyvekben is. Mert nincs Nagy- meg KisMagyarország ! Csak Magyarország ekkor, meg akkor, vagyis szüleink, elődeink, őseink lakhelye, otthona, hazája, amiért vérüket adták akkor is, amikor az északi területekre nem engedték be a törököket. Avagy Dobó István is jobban tette volna, ha nem provokálja a sokszoros túlerőt, hanem azt mondja, hogy tessék menni Kassa, Bártfa, Lőcse, Beszterce és Zólyom no meg Zsolna felé?! Ugyan, ki piszkálna akkor most itt minket ?! Közben, míg a közeli magyar gimnáziumban érettségiztettem a mi akadémiai hetünk alatt, kaptam Pozsonyból egy hírt, hogy a tablónk képe terjed a parlamentben
és egyebütt. Kiderült, hogy egy szőrszálhasogató kassai, aki mindenben csak azt keresi, hogy mibe köthessen bele a képkeretezőnél telefonjával lefényképezte a tablónkat, elküldte a nemzeti pártiaknak és egyéb helyekre. Ezért aztán autóval mentem Kassára, hogy hazahozhassam a tablót. Meglepetésemre távollétemben a keretből ellopták a tablát, s mint a buzgó tévések adásában, akik csak ilyenkor érdeklődnek iskolánk iránt, az igazgató szájából kiderült, hogy ő zúzta apróra az osztály vagyonát képező tárgyat az iskola műhelyében. Ennél nagyobb szégyent még nem hoztak a kassai magyar ipari szakképzésre az elmúlt 135 évben! A tévések azt állították, hogy az osztályfőnök nem kívánt nyilatkozni, ami nyilvánvaló hazugság, mert meg sem kérdeztek! Aztán jött a másik meglepetés, mely szerint megszegtük volna a tablókészítés rendeletét. Ilyen rendelet az iskolában nincs, s mint közvetve az igazgató bevallotta, csak most akarnak ilyet készíteni. A ballagás előtt egyébként tudtom nélkül a diákok (minek zavarjanak, ha egyedül is képesek megoldani a problémát) kértek képeket az igazgatótól a tablóra, aki az egyik tanárhoz utalta őket, hogy tőle töltsék le az adatbázisból. Tehát az is hazugság, hogy nem jelezték, és nem kértek. Egyéb utasítást viszont nem kaptak, mint ahogyan az osztályfőnökök sem.! Az az ürügy sem állja meg a helyét, hogy azért ne felelne meg a tabló a nyilvánosság számára, mert nincs rajta az iskola teljes neve, mert azokon sincs rajta, amelyeket nem tiltott be, ugyanis még három osztály érettségizett ! Rengeteg levelet és telefonhívást kaptam az elmúlt két hétben: egykori iparisták, parlamenti képviselő, szülők, írók, eddig
KORRAJZ
Az országos történelmi vetélkedőre menet a nagysallói honvédemlékműnél (a versenyt megnyerték), és ezen a vetélkedőn egy képzelt ötvenes évekbeli iskolaplakát, melyet a zsűri a legmagasabb pontszámmal jutalmazott (mintha most akuális is lenne !).
ismeretlen emberek is keresték a kapcsolatot, hogy tartsak ki, ne hátráljak meg, büszke lehetek az osztályomra, szívesemn hozzám adnák tanulni a gyermeküket.... Bevallom, hogy jól esett, pedig nem ezt akartam, hanem csak egy osztályt becsületre, önbecsülésre, emelt főre, tisztességre, emberségre és a szakma iránti szeretetre vezetni. S mivel naiv hittel komolyan gondolták mindazt, amit tanultak, ezért kellett őket megalázni, s én nem tehettem mást: MELLÉJÜK ÁLLTAM . Nem voltak zsenik, de a többségük a tehetsége optimumát nyújtotta, s ennél több nem is kell, mert
ITTHON
sokszor kérdik a szülők, hogy milyen jegye lesz, de kevesebben kérdik azt, hogy milyen ember lesz belőle. Mi pedig csak azt a palántát nevelhetjük, ápolhatjuk tovább, akit a szülők hozzánk juttatnak, ha még van bizalmuk az iskola iránt. Tavaly öt osztály érettségizett, de most szeptemberben csak két fél osztály nyílik (egy közgazdasági s egy mechatronika). Ennek is érdemes lenne a mélyére nézni, mert van község, ahol már a kocsmában is azt beszélik, hogy ide több gyerek tőlük nem jön, mert az egyik nagyon rendes, félárva fiút, akit az anyja egyedül nevelt fel, különösebb
Az iparisták csapata
ok nélkül, végzés nélkül csak úgy kipenderítettek az iskola kollégiumából, hogy aznap este nem is volt hová mennie, de aki őt bevádolta (valójában hamisan), az valakinek a valakije, ezért semmi baja... Tiszta vizet a pohárba ! Ezt is el kellett mondani, ha azt akarjuk, hogy a szülők bizalma meg ne rendüljön, mert mindenről tudnak, de hallgatnak. És most minden illetékesnek le kell vonnia a konzekvenciát is! Ez a kassai magyar IPARI jövőjének vagy bevégeztetésének a tétje ! Nem az a szlovák szülő fogja ide küldeni a gyermekét, akinek a hamis érzékenységét nem akarják egyesek megsérteni. Hiszen vannak olyanok, akiknek akármit mondunk, mindig csak ellenségesek lesznek. Talán a kések árusítását is be kellene tiltani, mert vannak, akik csak a gyilkolásra gondolnak? Mert az ilyen ember beteg. Talán az ő ferde hajlamaira is legyünk tekintettel, s közben köpjük le népünk történelmi örökségét? „Tisztelt apádat és anyádat...”, vagyis őket, s bennük elődeinket, hagyományainkat, nyelvünket, kultúránkat, mert ez a hoszszú élet, vagyis a jövő titka. Számomra ez szent, s aki ezt megszegi, az az utamban áll. Aki ezt nem tiszteli, annak az embernek, népnek (iskolának) nincs jövője ! Ezért kaptam megrovást a felettesemtől. Kibírtam már többet is a kommunizmus alatt, amikor kilenc évig nem engedtek katedrára állni. S hol van már az a kommunizmus? Avagy mégsem ?! Mihályi Molnár László tanár
25
Szent Sebestyén és Szent Kristóf. Vir dolorum oltár, belső szárnykép. 1476– 1 V
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
H
K
Sz
Cs
Sz
V
H
K
Sz
JÚLIUS P
Cs
P
S
V
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
H
K
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31
1483. – Szent Jakab hava, július
NAGYJAINK
Palágyi Lajos: Száz éve született Szabó Gyula festőművész
A losonci Prométheusz I. Szabó Gyula ugyan Budapesten született, de szülei zsenge gyermekkorában Losoncra költöztek, így értelme ébredésétől – kisebb megszakításokkal – Losoncon élt és alkotott. Ezt a várost tekintette otthonának. Sokszor értelmetlennek tűnő emberi és alkotói viaskodásának tulajdoníthatóan hihetetlenül hányatott élete volt, ezért is ragadt rá a losonci Don Quijotte név. Molnár Aurél budapesti kiállításának kapcsán losonci Prométheusznak nevezte. Prométheusznak, akit sem életében nem becsültek meg megfelelő módon, sem az utókor nem méltányolta kellőképpen emberi és alkotói nagyságát. Autodidakta volt, aki édesapja címfestő, mázoló és templomfestő műhelyében tette meg az első escsetvonásokat. Feljegyezték róla, hogy már akkor olyan mesterien bánt az ecsettel, hogy apja a kényesebb munkákat inkább rá bízta. Csak találgatni lehet, hogy mivé lehetett volna még, ha rangos festőműhelyekben, akadémiákon fejleszti tehetségét, amit a szülők, sajnos, nem engedhettek meg maguknak. Szárnybontogatása idején és később volt egy mecénása, a Csallóközben élő Veneny Lajos világhírű növénynemesítő professzor, akit úgyszólván apjaként tisztelt. Özvegye, Szabóné Haltenberger Kinga élete egyetlen mecénásának nevezte egyik tanulmányában. Ő tett róla, hogy 1937-ben a pozsonyi Masaryk Akadémián létrejöhetett a művész első pozsonyi tárlata. Több időt is eltöltött a Csallóközben. Ezekből az időkből néhány csallóközi tájképe is fennmaradt. 1962-ben levelet intézett a jóságos öregúrhoz, amelyben közölte, hogy szívesen venne a Csallóközben egy halásztanyát vagy vízimalmot, ahol alkothatna és ahová elvonulhatna: “Azt hiszem, Tanár Úr, megérti ilyen irányú vágyakozásomat. Úgy lenne jó, ha ezt gyorsan lehetne intézni, hogy jövő tavasszal legkésőbb már lenne ilyen tanyám, malmom víz mellett, ahol a sás susogna, béka kummogna, és egy ezüstös hal verne ezüst gyűrüket a tükröző vízen.” Ez az álma azonban nem vált valóra. Veneny Lajos bácsi, bár egész magas kort ért, meg eltávozott az élők sorából. Csak a mindenható tudja, hogy a festő hány alkotása tűnt el szőrén-szálán a hagyatékából, mert nem maradt utóda. Hasonlóképpen a környék földműves szövetkezeteinek irodáiban sem sok Szabó-kép
28
maradt meg, ahová Veneny tanár úr protezsálta be a művész alkotásait. Szerencsére a professzor úrnak volt egy tanítványa a sósszigeti Magnemesítő Állomáson, Rákóczi Lajos, aki valamit átmentett az emlékekből. Szenvedélyes gyűjtője a Szabó Gyuláról szóló sajtóban megjelent kritikáknak. Tekintélyes gyűjteménye van ezekből a méltatásokból. Kezdve a festő első pozsonyi kiállításáról szóló kritikától, amely 1937-ben jelent meg A magyar élet és irodalom szlovenszkói és ruszinszkói szemléje alcímmel jegyzett Tátra c. folyóiratban. Ez a vaskos folyóirat a mostani Irodalmi Szemlénk korabeli megfelelőjének tekinthető. Már korábban kezembe került Rákóczi Lajos gyűjteménye, de egyéb elfoglaltság híján nem jutottam hozzá, hogy megbeszélésünk értelmében akár könyv alakjában is megpróbáljuk közreadni. Egy kis lelkiismeretfurdalásom van emiatt több szempontból is. Főleg azért, mert személyesen is ismertem Veneny tanár urat. Kezdő újságíródondász koromban a múlt század hatvanas éveinek elején egyik első riportutam Sósszigetre vezetett, ahol Veneny tanár úr szibériai szovjet fogsága alatt gyűjtött tapasztalatai alapján – mert ott is dolgozott – fagytűrő búzafajták nemesítésével, Rákóczi Lajos mag nélküli görögdinnye “kitalálásával” foglalkozott. Sikerült is mindkettőjüknek. Ezért mentem oda. Akkoriban, a hatvanas évek elején a Komenský Egyetem Böcsészettudományi Kara újságíró tanszékének harmadéves hallgatója voltam, és éppen évfolyammunkát, riportforgatókönyvet kellett írni tévészerkesztési elméletből. Veneny bácsiról írtam és a bevezető képsorokban azt vázoltam fel a képzeletbeli operatőrnek vagy rendezőnek, ahogy a professzor úr közel nyolcvan évesen minden reggel kerékpáron érkezik a nemesítő állomásra. Számomra akkor maga volt a példakép, az emberi kitartás példaképe, csak akkor még nem volt tudomásom Szabó Gyulához fűződő kapcsolatáról. Ezért most mulasztást pótolok azzal, hogy közreadom a Rákóczi Lajos gyűjteményében található méltatások egy töredékét. De nemcsak ezért, hanem azért is, mert ezen írások komoly tanulságokkal szolgálhatnak az utókornak, egyúttal tisztelettel adózhatunk nagy festőművészünk emlékének, törlesztjük adósságunkat, mert rangjához soha méltó elismerést nem kapott.
Brogyányi Kálmán így méltatja Szabó Gyula első tárlatát 1937-ben a pozsonyi Masaryk Akadémián, amely valóban rangot és elismerést jelentett, a művésznek pedig egy párizsi kiküldetést, de erről majd később. Csemiczky László és Löffler Béla kiállításai mellett – mindkettő a Kassai Múzeumban – a folyóirat képzőművészeti rovatában Brogyányi Kálmán így ír Szabó Gyula tárlatáról: „A pozsonyi kiállítási szezón március elejei eseménye volt Szabó Gyula fiatal losonci művész bemutatkozása. Autodidakta. Ez a jelen esetben csak annyit jelent, hogy nem az akadémián tanult. Szíve és ösztöne vonzotta a tárgyak, színek és hangulatok megfigyeléséhez és megjelenítéséhez. Az erejére ébredt tehetség azután folytatta a maga munkáját tovább. Fokról-fokra ismerkedik meg az anyaggal a vásznon, az olaj titkos alchimiájával. Különösen a tájképei megkapók. Festői átérzés, tiszta képalkotási készség és rendkívül puha, omló, színrakás jellemzi. Sokat tanult a Magyar művészet újabb mestereitől Rudnaytól, Kosztkától. Amit megtanult, azt azután a maga módján igyekszik fölhasználni és egyéniségébe gyúrni. Régebbi képeiben még sok a Rudnayra emlékeztető archaizáló vonás. Újabb képein egyre szabadabbá válik formanyelve és egyre inkább közeledik egy többé-kevésbé impresszionisztikus, egyéni kifejezéshez. Szabó Gyulával a szlovenszkói magyar festőművészet egy határozottan értékes tehetséggel gazdagodott.” A korabeli műkritikus nem tévedett, sőt nem becsülte meg eléggé Szabó Gyula tehetségét. De nem is becsülhette az első próbálkozások alapján, ha Szabó Gyulát még jóval később
Önarckép
Szabó Gyula 1907. június 8. –1972 május 25.
NAGYJAINK is méltánytalanságok sora érte. Akkor, amikor már mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy kortárs magyar képzőművészetünk egyik legkimagaslóbb alkotójával állunk szemben. Nem így a hivatalos politika és ha a kedves olvasó nem veszi szerénytelenségnek, akkor a következőkben saját írásomból idézek, amely a Komáromban megjelenő Atelier c. művészeti folyóirat 2. számában jelent meg 2004-ban. Az írás előzménye, hogy a festő özvegye, Szabóné Haltenberger Kinga és Rákóczi Lajos felkérésére 2004 tavaszán két fényképész barátom társagában Losoncra látogattunk. Dunaszerdahely városi önkormányzatának, nevezetesen Pázmány Péter polgármesternek a támogatásával fotodokumentációt készítettünk Szabó Gyula alkotásairól, mert sorsuk bizonyos értelemben bizonytalanná vált. Idézem az Atelier írását: “Elég későn találta meg igazi élettársát, Kinga asszonyt, aki művészettörténészként szakmai vonatkozásban is fáradhatatlanul ápolta és ápolja férje örökségét. Nem sokkal az ő halála után 138 alkotását a szeretett Losonc városára hagyta és létrehozta a Nógrádi Galériát, amelynek hűséges istápolója volt. Úgy látszik azonban, hogy mára nem érvényes a szólásmondás, hogy jó tett helyébe jót várj, mert január elsejével megszüntették az addig is a Nógrádi Múzeumban található galéria jogalanyiságát. Tulajdonképpen azért is hívott minket, hogy dokumentáljuk ezt a 138 festményt.
ITTHON
A rögtönzött kiállítás ismét meggyőzött arról, hogy Szabó Gyula életművét nem értékelte kellőképpen az utókor, hogy ti. egy európai, sőt világléptékű alkotóval állunk szemben. Ezt a meggyőződésemet csak fokozta, amikor Kinga sszony meghívására elmentünk a Szabó Gyula utca 1-es szám alatt található Szabó kúriába. A ház további mérhetetlen kincset rejt. Egyes helyiségei, sőt még a lépcsőfeljárók is sűrűn teleaggatva a művész, esetenként talán soha a nyilvánosság elé nem került alkotásaival. Az egyik helyiségben leltározatlanul egymásra halmozott műremekek, amit Kinga asszony is megerősített. Korábban is tudtam, hogy Szabó Gyula rendkívül termékeny alkotó volt, de ekkora termésre még álmomban sem gondoltam volna. Önkéntelenül jegyeztem meg, hogy ki lesz, aki ezeket a műremekeket rendszerbe állítja? A válasz Kinga asszony részéről lehangoló, és mai kultúrpolitikánkra nézve lesújtó. Ő már fizikailag (is) aligha lesz képes feldolgozni ezt a páratlanul gazdag és sokrétű életművet. De fiatal művészettörténészek vállalkozhatnának rá vagy akár egy köztiszteletnek és megbecsülésnek örvendő szakember is. De még ennél is lesújtóbb, hogy a ház alapos tatarozásra szorulna, csakhogy pénz kell hozzá. Kinga asszony nem pusztán ezért, de ezért is forgatja már évek óta a fejében, hogy hozzáépítéssel egy méltó Szabó Gyula emlékházat és kortárs művészeti műhelyt hozzon létre. A művész mindig szerette és támogatta a fiatal alkotókat.
Ezzel talán azt akarta viszonozni, amit ő kapott legínségesebb éveiben önzetlen támogatójától, a Csallóközben élő világhírű növénynemesítő Veneny Lajos professzor úrtól, akit úgyszólván apjaként tisztelt. Kinga ssszony éppen ezért már évekkel ezelőtt komoly erőfeszítésekbe kezdett az emlékház és a műhely megteremtésére. Sajnos, egyelőre nem nagy sikerrel. Először 1995-ben fáradságos munkával Pro Arte Lossoncziensis néven alapítványt hozott létre. De ez valahogy nem talált visszhangra. Ezért 1998-ban jobbnak látta polgári társulásként megalakítani Szabó Gyula barátainak KLubját. Ennek bárki tagja lehet, aki jelzi belépési szándékát vagy legalább száz koronát ajándékoz e célra, és akkor támogatóként jegyzik. Mivel Szabó Gyula munkássága túlmutat Losoncon, Kinga asszony joggal számít bárki támogatására, akár a határon túlról is. Ezzel nemhogy hiteles környezetben lesznek megtekinthetők festményei, grafikái, verseskötetei, hanem a hozzáépítéssel szellemi alkotóműhely létesülne, ahol találkozhatnának a kortárs magyar művészek. Kiállíthatnák alkotásaikat, szakmai és baráti eszmecserének is otthont adhatna. Kinga asszony azt mondja, azt sem bánná, ha a leendő műteremnek áldozatául esne az öreg almafa, amely alatt Szabó Gyula nagyon sokat ábrándozott. Bizonyára új képekről, művészi felfogásokról, költészetről, szebb időkről.” Kanovits Gábor felvételei
29
BEMUTATJUK
Csodagyerek? Zseni? Vérbeli tehetség? A tizennégy éves Bertók Tibort állva tapsolta a közönség
30
érzése, hogy a jobb keze ólomból van, a bal meg lebénult. Erre a mester elmosolyogta magát és a következő választ adta: „Kedves fiatal barátom, ez olyan, mintha bemenne a patikába és bevenné a polcokon lévő összes gyógyszert. Ettől persze nem gyógyul meg, de tökéletesen megmérgezi magát. Így van ez az én iskolámmal is: Csak annyit játsszon belőlük, amire feltétlenül szükség van.” Figyelembe véve ezeket az intelmeket, kiegészítve azzal, hogy a mai világban az iskola túlterheli a gyerekeket, tehát kevesebb idő alatt látványosabb eredményeket kell felmutatni, ami olyasmi, mint fából vaskarikát készíteni. Megpróbáltam, azzal a célkitűzéssel, hogy csak a legszükségesebb tananyagot iktassam be, mellőzve minden fölöslegesnek tűnő hangot. Egy kicsit arra kellett gondolnom, hogy a gyerek sem azért nem szereti a spenótot meg a kelkáposztát, mert az anyuci sokat beszél az egészségre gyakorolt jótékony hatásáról. Az Dobi Géza
Az életnek vannak ünnepi pillanatai is, amikor ritka tehetséggel találkozik az ember. Olyan ifjúval, aki mindenki számára örömöt tud szerezni. Ilyen esemény tanúi voltunk május 14-én a komáromi Tiszti pavilon dísztermében, ahol Bertók Tibor, a helyi művészeti alapiskola növendéke – Dobi Géza tanítványa – élete első önálló hangversenyét adta. A két részes koncert első felében Vivaldi, Mozart, Beethoven és Paganini művek hangzottak fel Tibor hegedűjén, a szünet után Bruch, Wieniawski és Sarasate következett. A közönség megtöltötte a dísztermet, s a hangverseny után állva tapsolta a Munka Utcai Magyar Tannyelvű Alapiskola nyolcadikos tanulóját, de megtisztelte Bertók Tibor szüleit meg a korrepetitorát, Kalmár Zsuzsát és tanárát, egyben osztályfőnökét, Dobi Gézát, a mestert is aki pompásan kicsiszolta a kezébe került gyémántot. /A megható köszönetnyilvánításokat Fekete Vince, a művészeti iskola igazgatója „vezényelte” le./ Pár nappal a hangverseny után Dobi Gézát, a város friss Pro urbe-díjasát kértük meg, szóljon tanítványáról. Találkozott már ilyen rendkívüli tehetséggel? 48 éves gyakorlatom alatt ilyen tehetséggel nem találkoztam. Persze itt nem árt tisztázni a tehetség fogalmát, mert szakmai meghatározás szerint az igazi tehetség olyan teljesítményt nyújt, ami messze felülmúlja az átlagot és hasonló korú társaik a legnagyobb igyekezet ellenére sem képesek ilyen eredményt elérni. Valamikor „csodagyerek” jelzővel illették őket, de ma már inkább az
„igazi tehetség” meghatározást használjuk. Az évek folyamán sok egykori diákomból lett neves hangszeres muzsikus, vagy kiváló zenetanár, de a Tiborhoz hasonló tehetséggel nem találkoztam. Bátorkodom kijelenteni, hogy Komárom történetében sosem volt ehhez hasonló és az sem kizárt, hogy az elémúlt 50-60 év alatt Szlovákia sem büszkélkedhetett olyan 14 éves zeneiskolai tanulóval, aki önálló hangversenyt adott és a műsorában a virtuóz hegedűirodalom remekei szerepeltek /Vivaldi, Mozart, Beethoven, Paganini, Bruch, Wieniawski, Sarasate/ és mindez olyan szinten, ami egy végzős konzervatóristának is dicséretére válna. Mikor vette észre Tibor rendkívüli tehetségét? Kb. öt éves volt, amikor a nagybátyja /aki szintén nálam tanult és ma a szórakoztató műfaj kiváló hegedűse/ és a nagyapja elhozták hozzám – persze más hegedűvel – és játszott is. Néhány hang után észrevettem, hogy egy nem mindennapi tehetséggel megáldott gyerekkel van dolgom., akinek a tanítására az eddig bevált módszereket nem lehet alkalmazni. Tibor már kezdőként rövid időn belül többet tudott az 1-3. évfolyamos tanulóknál és előremenetelét úgy kellett irányítanom, hogy ez a tempó megmaradjon. Azt hiszem ez sikerült is, mert az eddigi tantervek erre a célra nem feleltek meg és senkiben fel sem merült, hogy netán akadhat az átlag között egy kiugró tehetség is, akinek irányítása különös bánásmódot igényel. Természetes, hogy nem kis gondot okozott számomra Tibor zökkenőmentes fejlődése. Nincs új a nap alatt, azért én is egy régi bölcsességhez folyamodtam, amikor a hegedűtanítás legzseniálisabb mesterének, a cseh Otokar Ševčíknek a tanácsait követtem. Ő dolgozta ki a hegedűjáték módszertanát kezdő foktól a legmagasabb szintig. Ez nem csupán elméleti eszmefuttatás volt, mert a 19. század végén és a 20. század első harmadában elözönlötték őt a hegedűvirtuóz-játék jelöltjei és bizony jócskán akadtak, akiknek – a mester tanulmányai alapján – az álma valóra is vált és neves hegedűművészek lettek. Ám egy alkalommal egyik tanítványa keserűen panaszkodott, hogy minden igyekezete ellenére nem érte el a várt eredményt, holott végigmuzsikálta az egész Ševčík tananyagot, mégis az volt az
lenne a helyes, ha a főzelék olyan ízletes lenne, hogy ne kelljen kommentárt fűzni hozzá. Igy van ez a hegedűvel is: nem kell hangsúlyozni, hogy mennyi nélkülözhetetlen gyakorlat van elrejtve egy-egy darabban. Hogyan képzeli Tibor további pályafutását? Egyelőre elvégzi az alapiskola 9. osztályát, utána nyitva áll előtte Európa, (de a tengeren- túl is) bármelyik legrangosabb zenei intézménye. Természetesen, ha szülei tudják biztosítani tanulmányaihoz a szükséges anyagi fedezetet. /g/
A MAGYAR SZENT KORONA
Miért egyedülálló a mi Szent Koronánk? A Magyar Szent Koronáról bebizonyosodott, hogy egyedülálló a világon. Királyok még most is szép számmal akadnak a földkerekség országaiban, amiből az is következik, hogy királyi koronákat is találni bőven. A miénk, azonban mindegyiktől különbözik, mert a miénk ú.n. beavató korona. Előbb azonban nézzük meg, a mai királyok és elődeik általában milyen koronát viseltek-viselnek. A legalacsonyabb szint a házi korona, mint Pap Gábor, a legkiválóbb magyar kutatók egyike írja – azt minden különösebb kötöttség nélkül lehet viselni. Igy például családi körben is, „papucsban”.
ITTHON
Eggyel magasabb fokozatú az országló korona. Ezt hivatalos alkalmakkor viseli a király, amikor országos ügyeit intézi legmagasabb fokon, vagy ország-ország közötti kapcsolatokat rendez, például király-kollégáját fogadja, vagy annak személyi képviselőjét, azaz követét. Ilyen országló korona például a német-római császári korona. És végül van a harmadik típus, ez a legmagasabb a rangsorban, ez pedig a már említett beavató korona. Beavató koronát a civilizált országok újabbkori történetéből egyetlen egyet ismerünk, ez pedig a miénk. A Magyar Szent Koronát minden király egyetlen egyszer viselhette, ha rendeltetése szerint használták. Ez pedig a koronázás
alkalma volt. Sem előtte, sem utána. Nemhogy nem viselhette, kapcsolatba sem kerülhetett vele. Közvetlenül a koronázást követően zárt helyre került és ha szabályszerűen működtették, nem vehették elő a következő koronázásig. Nagy háborús megpróbáltatások idején, vagy egyéb, de mindig törvényen kívüli helyzetekben előfordult, hogy ezen túl is elővették. Ilyen esetről néhányról tudunk, legutóbb az 1945-ös törvénytelen elővevése, majd az utána hosszú ideig tartó, ugyancsak törvénytelen raktározás volt idegen földön, ami után csak 1978-ban került vissza az Egyesült Államokból. /folytatás a köv. számban/
31
HAGYOMÁNYŐRZŐK
A Mátyus és a Fikusz összefogott Új műsorral kedveskedett az ifjúság a közönségnek Felsőszeliről, e mátyusföldi faluról legutóbb a farsangi levélben írtam. Akkor a hagyományos nótaestről számoltam be. Azonban nem volna teljes a falu kulturális életének tablója, ha a táncos lábú fiatalokról, a zenekarról és a leánykarról nem esnék szó. Mostani összefogalómnak éppen ez a célja. A Csemadok Felsőszeli Alapszervezete mellett már több mint egy évtizede sikeresen működik a Mátyus tánccsoport, melynek alapítója és vezetője Simkó Mária volt. 2006 tavaszán Molnár Beáta vette át az irányítást, aki egyben a Fiatalok Kulturális Szervezete /FIKUSZ/ polgári társulás elnöke. Célkitűzéseik közé tartozik a hagyományápolás, az értékek közvetítése, legyen az irodalom, ének, zene (modern- vagy néptánc). A sportról sem feledkeznek meg. A gazdag múltra és tapasztalatra visszatekintő Csemadok mindig is támogatója volt a fiatalság kulturális tevékenységének. Ezen gondolatok késztették a két szervezet vezetését arra, hogy állítsanak össze közösen egy estét betöltő műsort, mellyel megajándékozzák a falu lakosait, támogatóikat, akik nélkül, üres nézőtér előtt nem sokat érne a fellépés.
32
Az ötletet hamarosan tettek követték. Sokasodtak a táncpróbák, a varrónők új szoknyákat varázsoltak. A lányok gyönyörű nyakékeket fűztek gyöngyökből, s még sorolhatnám, mi mindent csináltak, hogy szép legyen a közös műsor. A jóhangú lányok felajánlották, hogy ismét fellépnek, ezúttal mátyusföldi dudanótákkal. A Bíborpiros szép rózsa népdalverseny legutóbbi évfolyamán nívó-díjat kapott a Leány Kar. Molnár Bea vezetésével öt éve a dalos kedvű lányok zoboralji csúfolódókkal lepték meg a közönséget a nótaesten, s óriási sikert arattak. Azóta mindig lehet rájuk számítani. (Természetesen új énekesek is csatlakozhatnak hozzájuk.) A tánccsoport segítője a Kisbicskás zenekar, mely a Széchenyi István Alapiskola mellett működik. Szükség szerint önálló műsorszámot is előadnak, hiszen velük énekel Renczés Dóra, Dudás Dása és Szalai Réka. Visszajött a régi prímás, Renczés Balázs, aki már középiskolás, de szíve visszahúzta az ismerősök, barátok közé. Nos, Balázs a muzsikáláson kívül felajánlotta, hogy szívesen előad vidám történeteket, hiszen a prózamondás kedvelt időtöltése.
A FIKUSZ tánccsoportja szintén hozott az előző években betanult táncokat, így rövidesen kialakult a közös program. Az utolsó símításokat a gimesi összpontosításon végezték el. A három nap kitartó próbáinak meg is lett az eredménye: május 5-én, szombaton estére meghívták a nagyérdeműt a rég megálmodott műsoros estre. Szalai Réka egy Reményik-verssel köszöntötte a nézőket, majd a hangulatos szanyi csárdás következett. A lányok korsós karikázója lélegzetelállítóan szép volt. Hasonlóan elnyerte a közönség tetszését a gömöri páros vagy a dunántúli ugrós is. Csodálatosan szép koreográfiájú a kórógyi leánytánc. A gondosan összeállított dalcsokor és a viselet hozzáértésről tanúskodik. A leány Kar belépése ismét meggyőzte a nézőket a dalosok rátermettségéről. Ők is vastapsot kaptak. A műsor kitűnőre sikeredett. Az utolsó páros táncot állva tapsolta vissza a közönség. Köszönet minden résztvevőnek a szép teljeljesítményéért, s köszönet a vezetőnek, Molnár Beátának a lelkiismeretes, odaadó munkáért. Kívánjuk, hogy a további fellépéseket hasonló siker koronázza. Mészáros Magdolna
ITTHON
33
HAGYOMÁNYTEREMTÉS?
Réteshúzó fesztivál Vásárúton
Réteshúzó fesztivált tartottak a közelmúltban Vásárúton. 10 csapat nevezett be: Pozsonyeperjes, Csallóközkürt, a felsővámosi női tűzoltócsapat, Nádszeg, Kisudvarnok, a Doborgazi Kemencék,
34
Vásárútról pedig három csapat a kifeszített sátrak árnyékában. A zsűri elnöke a közismert „ízvadász”, Zsidek László volt, vele együtt ott vol többedmagával Kovács Ferenc polgármester is... A kötelezőben túrós és almás rétest készítettek, a harmadik ízesítése választható volt. A káposztás, tojásos, meg rebarbarás mellett sok régi és új íz és recept is előkerült. A főszervező, Bugár Krisztina és pékségének csapata több mint 10 méter hoszszúságú rétest is kinyújtott. Öt önkéntes csapat főzte a pacalt, sütötte a pecsenyét, kavarta a gulyást. A színpadon a tűzoltók fúvószenekarát az alapiskolások szépségversenye követte, majd fellépett Czibula Eszter, Kálmán Alica és a Kolor együttes. A gyerekek egész délután próbálgathatták ügyességüket a különféle kézműves
foglalkozások asztalainál. Minden eladott rétes, ételadag haszna a jótékonysági rendezvény kasszájába folyt be: a vásárúti József Attila Magyar Tannyelvű Alapiskola javára fordítják. A község egy emberként állt a rendezvény mellé: több mint százan ügyködtek a sikerén. A falu szövetkezete, vállalkozói, üzemei, innen elszármazott szülöttei közös összefogásával egy olyan rendezvény indult útjára, amely várhatóan évről évre vonzza a látogatókat, vendégeket, segíteni akarókat a községbe. Megmutatkozott a kistérségi régiók létrehozásának, összefogásának eredménye is: az óriási sátrakat pályázaton szerezték be és közösen használják a térség települései. Haraszti Mária Fotók: V. Horváth zsófia
NEMZETI ÖNISMERET
XII. ÖRÖKSÉG NÉPFŐISKOLAI TÁBOR A Palóc Társaság 2007-ben tizenkettedik alalkalommal rendezi meg a magyar őstörténettel, az igaz magyar múlttal és a nemzeti kulturális örökséggel foglalkozó nyári művelődési táborát. Az Örökség Népfőiskolai Tábor (ÖNT) műsora őstörténetünk, gyökereink, származásunk igaz történelmi tényeken alapuló megismerését, nemzeti önismeretünk és önbecsülésünk elmélyítését szolgálja. Azt akarjuk, hogy magyarságára értékként tekintsen a Kárpát-medencében élő és a nagyvilágban szétszóródott minden magyar, hogy ősi anyanyelvünket megőrizve, gondosan ápolva és korunkhoz mérten fejlesztve gazdagítsuk az emberiséget. A XII. ÖNT előadói ezúttal is kutatási területük kiváló szakemberei. Az előadásokat esténként kiegészítő, szórakoztató műsorok zárják. Az ÖNT végén az érdeklődők most is honismereti-történelmi kiránduláson vehetnek részt, amelynek során a Felső-Nyitra mente és a Vág-kanyar magyar művelődéstörténeti emlékeivel ismerkedhetnek meg. A XII. ÖNT-nek 2007. július 2 – 8. között másodszor ad otthont a mátyusföldi Udvard (szlovákul Dvory nad Žitavou) Öszszevont Középiskolai Diákotthona (Fő tér 2.). Az elszállásolás négy ágyas szobákban történik, mosdó a folyosón, napi háromszori étkezés biztosított. Az ÖNT egész időtartamára szóló teljes részvételi díja 2 900.- Sk (ebből a kirándulás 770.- Sk).
Kérjük a XII. Örökség Népfőiskolai Tábor iránt érdeklődőket, hogy jelentkezzenek június 24-ig. Jelentkezésüket levélcímünkre: 991 22 Olováry 132., SK, vagy villámlevélcímünkre küldjék:
[email protected] A Palóc Társaság szeretettel várja a XII. Örökség Népfőiskolai Táborába a magyar őstörténet és magyarságismeret iránt érdeklődő fiatalokat és felnőtteket, a diákokat és tanáraikat, a hölgyeket és urakat a Kárpát-hazából és a nagyvilágból.
Helyszín: A felvidéki Udvard (Dvory nad Žitavou) középiskolai diákotthona Időpont: 2007. július 2- 8. Július 2., hétfő 15:00 Megnyitó 15:30 Szántai Lajos történész: II. András király és Szent Erzsébet 19:00 Horthy – A kormányzó - Koltay Gábor filmje Július 3., kedd 9:00 Marton Veronika sumerológus: Az I. András korabeli imák, avagy Magyarország első elárultatása 15:00 Dr.Bárdi László történész: Magyar keletkutatók nyomában Belső-Ázsiában 19:30 Raffay Ernő történésszel beszélgetünk az előző napi filmről Július 4., szerda 9:00 Dr. Aradi Éva indoológus: Kusánok és fehérhunok Indiában 11:00 Friedrich Klára rovásíráskutató – Szakács Gábor rovásírásverseny szervező: Rovásjelek Tatárlakától a bosnyák piramisokig 15:00 Dittler Ferenc építész: Rovásírás és mai alkalmazásai 16:30 Dr. Dudás Rudolf professzor: A kőkorszakbeli képírás emlékei Magyarországon 19:30 Szakács Gábor és Raksányi Boglárka kettőse – A Friedrich Klárával készített és eddig megjelent Esküszünk, Hitvallás, Attila ifjúsága és a Pogány imák zeneműveik dalaiból
Július 5., csütörtök 9:00 Bíró József tanár: A szabir-sumér kapcsolatok hatása a magyar őstörténetre 10:00 Géczy Gábor egyetemi tanár: Síppal, dobbal, nádihegedűvel... – Népi gyógyászat 14:45 Molnár V. József néplélekrajz-kutató: A Turul-nász és Szent Erzsébet 17:00 Kocsis István író: Az ősi magyar hitvilág és a Szent Korona 9:00 10:00 11:00 15:00
Július 6., péntek Kiss Irén kultúrtörténész: III. Béla és a Pray-kódex Tábori László keletkutató: Gilgamestől Jézusig Kiss Dénes költő: Emberszám Kusý Károly udvardi alpolgármester vendégeiként eszmecsere jelenről, jövőről, magyarságról – Táborértékelő tábortűz mellett
Július 7., szombat és 8. vasárnap 8:00 Magyar múltunk nyomában a Felvidéken – Honismereti tanulmányút a Malonyai Arborétum - A vezekényi csata emlékhelye – Kistapolcsány – Bajmóc – Privigye – Csicsmány – Rajecfürdő – Zsolna – Sztrecsény Túrócszentmárton állomásokkal
Jelntkezni és részletes tájékoztatást kérni az alábbi elérhetőségeken lehet 2007. június 21-ig Palóc Társaság , 991 22 Olováry 132., Szlovákia, 00 421 47 48 79 115,
[email protected] Szeretettel hívunk és várunk minden magyart !
ITTHON
35
MEGHÍVÓ „Ég szülte földet, Föld szülte fát, Fa szülte ágát, Ága szülte bimbaját, Bimbaja szülte virágját, Virágja Szent Annát, Szent Anna szülte Máriát, Mária szülte Krisztus Urunkat, a világ megváltóját.”
Meghívó a
Fényünnepre Időpont: 2007. június 24.-e, vasárnap. 9.00 9.30 10.30
11.00 11.30
Megnyitó Lovasíjász bemutató Gyermekek lovagoltatása, íjászat, kelevéz, szekerce hajítás, fokos, szablya, ostorhasználat oktatása. Előadás a honfoglaló közösség kultúrájáról, fegyvereiről és ruházatáról. Nagy kötélhúzó verseny.
12.30 14.00 14.30 15.00 16.00 16.30 17.00
Ebéd – rackagulyás 1000 éves recept szerint (áldós). Csokievő verseny. Kötélhúzás döntő. Lovasbemutató. Talajíjász verseny. Malacfuttatás. Máglyagyújtás mondák őseink életéről, táltos énekek.
MEGRENDELŐLAP
Az esemény a térképen kis nyíllal kijelölt helyen zajlik, Varga Sándor törzsfő új otthona helyszínén. (Infó: +421 908 168 697) Mindenkit sok szeretettel várunk!
36
Ezennel megrendelem az ITTHON című havilapot Név:
Dátum:
Az intézmény neve: Pontos cím: Darabszám:
Egész évre 360,- Sk:
Fél évre 180,-Sk:
Elérhetőségeink: Občianske združenie JEL, Námestie 1. mája 10-12, 815 57 Bratislava E-mail:
[email protected]. Tel: 0905/608777, 0907/177817 Számlaszám: OTP Banka Slovensko 9367044/5200
aláírás, bélyegző
TALÁLKOZZUNK!
Vagyunk még, s leszünk...
Közel fél évszázada indult a gombaszögi Országos Kulturális Ünnepély 2007. július 6-7-8. Sajátos zuga ez, nemcsak a gömöri, de a felvidéki tájnak is. Temették már, ócsárolták és magasztalták is, szerették volna megújítani és megszüntetni. Minden és mindenki mellett szól, van valami érv, s miközben a háttérben egyre kopik a nagy mészkőhegy, akár a sorsunk, Gombaszög minden évben
feltámad és beír egy újabb sort a felvidéki magyar kulturális élet nagykönyvébe. Idén a főszervező, a Csemadok Rozsnyói Területi Választmánya, a Csemadok országos vezetésével közösen próbálta átgondolni a lehetőségeket, s így alakult ki a műsor végső szerkezete. Persze biztosan lehetett volna jobb is, azonban ennyire futja, és a szegény
ember vízből is megtanult már főzni. Az ünnepély időpontja garantáltan esőmentes hétvége (befőttes üvegből jósoltattunk, békával). A pénteki műsor célja Rozsnyó főterén, a helyiek megszólítása hétvégére. Garantáltan jól fogják magukat érezni ha ott lesznek, mert fergeteges a műsor. Íme:
2007. július 6. (péntek) Rozsnyó – Bányászok tere 18.00 Folklór a Boszporuszon túlról – az Ankarai csoport műsora (Törökország). Amit a törökök egykoron nem foglaltak el, azt most már nem adjuk, mert amúgy is csak három napig maradnak e vidéken (150 év helyett). Egy igazi, vérpezsdítő balkáni folklór. 18.40
Sobri Jóska nyilvános akasztása a történelmi Rozsnyó főterén. Hát ilyen csudát még, minden bizonnyal, a legidősebb rozsnyói lakosok sem láthattak, hiszen a nyilvános akasztások kora már igencsak elmúlt, bár akasztani való még mindig akadna szép számmal. Csak erős idegzetűeknek ajánljuk. Felnőtteknek csak gyerekek kíséretében!!! Előadják: Kajárpéci vizirevü, vásári komédiások, Győrből (csonka Magyarországról)
19:30
Szörényi Levente – Bródy János Kőműves Kelemen
című rock-balladáját bemutatja a komáromi ÁLMODOZÓK Diákszínpad „Élt vala e tájon tizenkét kőműves Az tizenharmadik Kelemen Kőműves Magas Déva várát, hogy felépítenék Fél véka ezüstért, fél véka aranyért..” Aki ott lesz ezen az estén, annak felejthetetlen élményben lesz része, mely egész életében el fogja kísérni, mert a világot jelentő deszkákon, majd ott áll a nemzet, a sors, elhagyott és megtagadott gyermekeink, a hamis kincsekért elárult HAZA, gyönyörűen és tisztán az ÉDES ANYANYELV, zenei örökségünk és maga az EMBER, ahogyan az ISTEN megteremtette. Jöjjetek rozsnyóiak, és Nagy Gömörország fiai, építsük fel együtt a nemzet Déva várát!
2007. július 7. ( szombat ) – Rockfesztivál a gombaszögi szabadtéri színpadon (nem) csak fiataloknak, hiszen köztünk lesznek a magyar rock bálványai. 17.00 Excelzior (Miskolc) 18.00 20.00
P-Mobil
– akiknél mindig két forint ez a dal – 24.00 – W-Rock, Expired Passport, Phoenix, Waterfall
ITTHON
37
TALÁLKOZZUNK!
20.00
Hajdú tánccsoport (Debrecen) és az Ankarából érkező folklórcsoport (Törökország) fellépése a berzétei kultúrházban. Utána hajnalig tartó táncház. Ott lesz a Szőttes, a Megyer, a Búzavirág. Néptánc-imádók! Várunk benneteket!
2007. július 8. – Családi vasárnap Gombaszögön
Szellemi országgyűlést hirdetünk meg! Felélesztjük Gombaszög régi szellemét. Egész nap színes, érdekes kísérőprogramokra várjuk a felvidéki magyarság szellemi és társadalmi életének minden képviselőjét. Lesz művészudvar, melynek díszvendége BALCZÓ ANDRÁS, a Nemzet Sportolója. Ott lesznek a kiadók, a sajtó, a képzőművészek, a múzeumok. Lesz filmsátor, melyben déltől, estig felvidéki magyar portré- és dokumentunfilmeket vetítenek.A felvidéki magyar borok utcájában ihatnak egy pohárkával a régi barátokkal, vehetnek és kóstolhatnak az isteni nedüből.
38
A gyerekeket játszóház, kézműves udvar várja, de felkereshetik a népművészeti kirakodóvásárt és sok minden mást is. Óránként ismert írók, költők dedikálják a könyveiket. Vissza nem térő alkalom. Egyet fizet kettőt kap (de akkorát). Itt állomásoznak ideiglenesen (nem a szovjet csapatok) a gólyalábas kikiáltók, a tűzfészek rakók és a tűzzsonglőrök. 10.00 Meseudvar Écsi Gyöngyivel. Közreműködik: a Rozsnyói Református Alapiskola Szászorszép tánccsoportja, a Berkőce, bábosok, táltosok és még sokan mások. 12.00 „Jó ebédhez szól a nóta” közreműködnek: Olgyai Éva, Cseri Ilona, Básti János aranykoszorús magyarnóta énekesek. Kisér: Váradi Árpád és cigányzenekara 13.00 Randevú élőben - A Pátria Rádió élő műsora Gombaszögről. Műsorvezető: Puha József
14.30
15.00
17.00 18.00
Megnyitó
vers - Bárdos Judit előadásában (Szenc) Ünnepi beszéd: Hrubík Béla –A Csemadok országos elnöke Boros Kitti: népdal Gálaműsor Közreműködnek: - a Hajdú tánccsoport ( Debrecen ) - a Čarnica tánccsoport ( Kassa ) - a Megyer táncegyüttes ( Megyer ) - az Ankarai folklór csoport ( Törökország) - a Palóc táncegyüttes ( Fülek ) - a Szőttes néptáncegyüttes ( Pozsony ) - a Pimpimpáré gyermektáncegyüttes ( Megyer ) - a Búzavirág (Rozsnyó) - a Tornagörgői Mezei virágok - a kecsői hagyományőrzők Rendező: Péter Zsolt Tombolahúzás
a Mikroszkóp színpad vendégszereplése Főszerepben: Sass József
A nap műsorvezetői Holop Zsóka és Csenger Ferenc. A szervezők köszönetüket fejezik ki Rozsnyó Város Önkormányzatának, valamint Berzéte Község Önkormányzatának a kiemelkedő segítségért. A rendezvényt a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma Kisebbségi és Regionális Kultúrák Főosztálya, valamint a Kassa Megyei Önkormányzat támogatásával hoztuk létre, remélhetőleg nem utoljára! Médiapartnerek: Pátria Rádió, Új Szó, Itthon, Rozsnyói TV
ITTHON
39
A MAGYAR ROVÁSÍRÁS
Ősi kapcsok A Tigris és az Eufrátesz folyók közti terület, a Folyamköz, közismert nevén Mezopotámia minden szempontból alkalmas hely volt az ősi kultúrák kialakulására. Az itt feltárt leletek, agyagtáblák jelei pedig szembeötlő rokonságot mutatnak a Kárpát-medence emlékeivel. A
40
két földrajzi területnek szoros kötődése van egymáshoz, a két kultúra hatott egymásra illetve egy volt, amely később elterjedt más területekre is. Az Uruk városában felszínre került 4000 agyagtábla i.e. a 4. évezred végéről az írás kialakulására, illetve arra is utal,
Mesa moabita király emlékköve - a főníciai rovásírás i.e. 835-ből származó emléke
hogy milyen célra használták alkalmazói. A kutatások eredményére hivatkozva megállapítható – Bíró József A szabir-magyarok a sumirok tanítómesterei c. könyvéből idézve: „...hogy az írás gyökere mélyen a történelem előtti időkre nyúlik vissza – az i.e. 9. évezredbe.” Bíró József hivatkozik Denise Schmandt-Besserat francia kutató Az élet jelei c. tanulmányára, amelynek végkövetkeztetése szerint: „Évezredekkel ezelőtt a találékony ősi mezopotámiaiak számolási rendszerből írott szöveget fejlesztettek ki.” Elgondolkoztató, hogy hosszú időkig mellőzték a múzeumok (raktáraikban tárolták vizsgálatok nélkül) azokat a tárgyakat, amelyek számtalan bizonyítékot hordoztak magukon a kultúrák kialakulására, a népek műveltségére utalva. A francia cikkíró nem nevezi meg a tehetséges mezopotámiai őslakókat, Bíró József kutatásai viszont igazolják, hogy a folyamközi szorgalmas nép nevében megtalálható a su, subar, magyarul szabir név. Vagyis tényként kell elfogadnunk, hogy „az utolsó eljegesedés utáni civilizáció kibontakozása Mezopotámiában kezdődött, és azt a ‘sumírok’ előtti (subar) szabir ősnépetnikum indította el.” Az Urukban feltárt agyagtáblák i.e. 3300-ból valók, s rajtuk képírás és számok vannak. A nyolcszáz évvel későbbi táblákon már ékírást találunk, amely 600 jelből állt. Ahol ezeket az agyagtáblákat megtalálták, a magyar nyelvben ma is használatos szavak vannak. Ilyen helységnevek: Ur, Kis, Mari, Kut, Budair, Csabais... Ha azt gondolnánk, hogy ezek a szavak, amelyek a mieink, a mi örökségünk bizonyítékai, felkeltették a hivatalos magyar tudományos élet szereplőinek figyelmét, érdeklődését, tévedünk. Egyetlen magyar régészt sem találunk a feltárók között. „Pedig a magyar szakértő hamarabb felismerné, könnyebben megfejtené az agyagtáblák jelentését. Hiszen a sumir nyelv 53 alkotóeleme közül 51 megtalálható a jelenkori magyar nyelvben...” Ezt a párizsi Sorbonne Egyetem sumerológus professzora, C. G. Gostony állapította meg. Jules Oppertet szerint is „a sumir nyelv egy turáni, vagy ural-altáji és a legközelebbi, ma is élő rokona a magyar nyelv...” A legtöbb agyagtáblát fordító S. N. Kramer megállapította, hogy a sumir nyelv szerkezetében hasonló a
A MAGYAR ROVÁSÍRÁS magyarhoz. Az ugyancsak francia Francois Lemormant a sumirt akkádnak nevezvén arra a következtetésre jutott, hogy ehhez a sumir-akkád nyelvhez a magyar áll a legközelebb. A sumér vagy sumir névhasználattal kapcsolatban Bíró József megjegyzi: „Tudósok, történészek... gyakran elhallgatják a szabirok szerepét, vagy leértékelik jelentőségét. ... ennek okát abban találtam, hogy sikerült a sumirokat eltűntté nyilvánítaniuk, sőt nyelvüket is holt nyelvvé nyilvánítaniuk, miután nem találták benne a saját őseiket, de a szabirokkal nem tehették ugyanazt, mert mindig felbukkannak valahol...” Badiny Jós Ferenc professzor Káldeától Ister-Gamig c. könyvében találunk magyarázatot a sumer név használatára. A British Múzeumban őrzött táblán egymás alatt két felirat található: felül sumir, alul akkád: A sumir: (törés)... Anta Eme KU ... (törés) Akkád: SAPLIS AKKADA ELLIS ... SU... (törés) A SU utáni írás nem olvasható – de éppen Oppertet véleménye alapján a szakemberek abban egyeztek meg, hogy a SU után valószínűleg ME – RA – A szöveg következhetett s így született meg a hipotézisből, ma már köztudatba ment SU – ME – RA – A.” Bíró József véleménye szerint a „SU – ME – RA – A” megjelölés vonatkozhatott volna SU – BIR – ra is, vagyis a szabirok országára, annál is inkább, mert a legkorábbi ékírásos szövegek (Fara stb.) gyakran említik a SU – BAR népcsoportot, valamint a SU – BIR – KI –t, a szabirok országát. Egy másik agyagtáblán, amelyet az Oxfordi Ashmolean Múzeumban őriznek, azokat az országneveket sorolták fel, ahol „egy ugyanazon nyelven imádták az istent” (SU – BIR – KI =SUBARTU és KI – EN – GI = SUMERIA).” Bíró József a könyvében ismertetett dokumentumok alapján arra a következtetésre jut, hogy „az agyagtábla” dokumentum szerint a szabir nyelv = sumir nyelv. Így tehát megvilágosodik előttünk a „sumir-magyar” nyelvrokonság is, mert Árpád honvisszafoglaló szabirjai már magyaroknak nevezik magukat (a vezető szabir törzs, a Megyer után...) Hosszan szemezgethetnénk még abból az irodalomból, amely a magyar-szabirsumir nyelvrokonságot igazolja, csak
megdöbbentően szomorú ennek során, hogy a „magyar” tudósok, történészek, nyelvészek közül alig vannak (ők is félreállítva, szinte űzve), akik állást foglaltak volna a külföldön megjelent munkákkal kapcsolatban. Mintha meg sem jelentek volna, agyonhallgatják, vagy ha már ez nem lehetséges, akkor elítélően, megvetően szólnak róla tudománytalannak bélyegezve a megjelent munkákat. Van-e még oly nép a világon, amely ősi múltját megtagadva, meghamisítva hirdeti azt, amit ellenségei rá kényszerítettek s ezzel megsemmisíteni, eltüntetni akarják? Szerencsére, napjainkban némiképp módosult a helyzet. Habár a „hivatalos” tudomány képviselői jottányit sem engednek igaznak vélt megállapításaikból, megállíthatatlanul terjednek azok a kiadványok, amelyek sorra cáfolják meg a hivatalosan tudományosnak hangoztatott áltudományos tételeket. Ezek közé tartozik az ismertetésünkben szereplő Bíró József munkássága és a magyar rovásírás szakértőjének, Forrai Sándornak a munkássága is. Csak egyet érthetünk Forrainak azon megállapításával, mely szerint „az írástörténetben minden összefügg egymással, így a magyar rovásírás is az írás történeti fejlődésének szerves része... Az írástörténetnek történelmi háttere is van, amit szintén összefüggéseiben kell vizsgálni, a történelmi eseményeket tehát nem lehet egymástól függetlenül tárgyalni ... mert ez zavarokhoz, hamis eredményekhez vezet.” Ezt elkerülendő kell további alapos kutatásokat, vizsgálatokat folytatni mind a Közel-Kelet, mind a Kárpát-me-
ITTHON
Bíró József könyve: A szabir-magyarok a „sumirok“ tanítómesterei
Forrai Sándor, a legnagyobb magyar rovásíráskutató 94 éves korában elhunyt.
dence térségében, amely kutatásokat a két terület ősi kapcsolatai, azonos földrajzi nevei is indokolnak. Az egyetemeken és a tudományos akadémián szükséges mielőbb olyan osztályokat, tanszékeket létrehozni, amelyeken a magyarságkutatással, magyarságtudománnyal, a magyar őstörténettel foglalkoznak, és elősegítik az e témakörben végzendő vizsgálatokat, azok eredményeinek közkinccsé tételét. Végezetül álljanak itt Forrai Sándor megszívlelendő sorai: „Európaiak vagyunk ugyan, mai őshazánk is Európa, de számtalan szállal kötődünk a KözelKelethez és Ázsiához ősidők óta. Sürgős feladatunk: megtanulni újból Kárpátmedencei szemléletben gondolkodni, a Bach-korszakban és Trianonban eltemetett igazságokat feltárni, népünk és a világ tudomására hozni. Már az eddigiek alapján tényként állapíthatjuk meg, hogy a európai népek közül egyedül a magyarság rendelkezik olyan ősi írásbeliséggel, melyet a latin betűs írás átvétele után máig is őriz és melynek segítségével őstörténetünket évezredekre visszamenően a valóságnak megfelelően közelíthetjük meg.” Z.Urbán Aladár
41
KISEBBSÉGEINK
Bizánc és Görögország A cigányság történelme – IV. rész Bizánc-török háború
Bizánc a törökök előrenyomulása idején már nem is emlékezett egykori dicsőséges önmagára, hogy hajdan a keresztény világ leggazdagabb hatalma volt: láthatóvá váltak gyors hanyatlásának első jelei. A bizánci görög kultúra azonban jóval túlélte területe elvesztését,a görög nyelv még a muszlim Anatóliában sem ment teljesen feledésbe. A cigányok hosszú ideig e nyelv hatása alatt álltak,mielőtt átkeltek volna a Dardanellákon. Ennek megfelelően sokkal több görög elem mutatható ki a mai romani nyelvben, mint perzsa. A cigányok konstantinápolyi jelenéletére nagy valószínűséggel a „Remete Szent György élete“ című grúz legenda utal először, amelyet az ibéroni apátságban állítottak össze 1068 körül. A második említés a XII. századból származik, így ír róluk a krónikás: -Azokat, akik medvékkel járják a világot, medvetáncoltatóknak nevezzük. Az ilyenek
Dombi Marci (1801-1869)
Dombi Marci, a nagyhírű rimaszombati cigányprímás 1801-ben született a Gömör megyei Harmac helységben. Atyja, Czinka Panna egyik segédzenésze volt és közeli rokona a nagyhírű zenésznőnek. Dombi Marci már 15 éves korában rendkívüli zenei tehetséget árult el magáról és nem sokára bandát is alakított. Állandó zenésze lett ekkor a Draskóczy, Fáy, Szentmiklóssy és Soldos családoknak. Kitűnő zenekarával anynyira haladt, hogy Gömör vármegye követei, akik pozsonyi diétára mentek, magukkal vitték. Dombi jelen volt 1830-ban V. Ferdinánd koronázásánál, mikor is több kitüntetésben részesült.1836-ban Gömör megye állandó konvenciós zenésze lett és mint ilyen hetekig működött a híres pelsőci megyei gyűléseken. Amikor kitört az 1848-as forradalom, Dombi Marci 16 tagból álló zenekarával a gömöri nemzetőrség csapataihoz állott be. Résztvett a Kassa melletti csatában, ahol majdnem foglyul esett. Mikor hírül jött 1849-ben az
42
az állat fejére és egész testére festett fonalat fűznek, majd levágják és amulettként árulják őket, az állat szőrének darabjaival, mert, mint mondják, ezek megóvják a viselőiket minden betegségtől, szemmel veréstől. Mások kígyót tekernek a testük köré, és megmondják az embernek, hogy rossz vagy szerencsés csillag alatt születtek -e és hogy az illetőnek szerencséje lesz-e vagy sem. További utalásokat találunk a cigányokra a XIV. századi népszerű regényekben, melyekből kitűnik: a bizánciak medvetáncoltatókat és szitakészitőket említenek. A népi irodalom feljegyzéseiből kitűnik, hogy nem örvendtek nagy tekintélynek. Ez persze az érem egyik oldala, de vajon a cigányok milyen képet formáltak a bizánci társadalomról és hogyan élték meg sorsukat? Úgy tűnik, a cigányság eggyes csoportjai Macedónián át vándoroltak be a görög szárazföldre és a szigetvilágba. Elképzelhető, hogy vándorlásaikat részben a oszmán-törökök előrenyomulása kényszerítette ki. A cigányok már a XIV. században letelepedhettek a Peloponészoszon és környező görög szigeteken.
A romani nyelv jelentősen módosult a hoszszú idő alatt, amíg a cigányok görög nyelvű területen tartózkodtak. E korszak azonban egyszersmind az egységes romani nyelv utolsó stádiuma is, amint a romani átlépte a görög nyelvű határt, megkezdődött a közös európai dialektus széthullása. Bár a jelenségnek nem szabad túl nagy fontosságot tulajdonítani, de ha a glottokronológia eljárásait a görög és a walesi romanira, illetve kelderásra alkalmazzuk, arra az eredményre jutunk, hogy az európai romani alapszókincse 1040 körül kezdett el széthullani, és a végső szakadásra 1200 körül került sor a Balkánon felfelé nyomuló népcsoportok között. A szókincs bővülésén kivül a cigányok a keresztény világról is ismereteket szereztek, mialatt Bizáncban és Görögországban tartózkodtak. Szárazföldi útjaik során és a kikötőkben Európa összes nációjának képviselőivel találkozhattak és új nyelveket sajátítottak el. Ezt a tudást később haszonnal elevenítették fel, midőn eljutottak a nyugati kereszténység országaiba. Sir Angus Fraser A cigányok című könyve alapján
oroszok betörése, a nemzetőrök egy része visszatért Rimaszombatba. Dombi Marci is hozzájuk csatlakozott zenekarával. Kevés pihenés után Losoncra rendeltettek augusztus 6-án, Dombi két nappal később szemtanúja volt Losonc felgyújtásának. Dombi Marci vagyonos zenész volt, nehéz tölgyfa ládában hordozta a megtakarított
aranyakat. Az oroszok közeledésének hírére egész bandájával a guszonai erdőbe szökött. Menekülés közben folyton csak ezt kiabálta: „Jaj, fiaim, az aranyaim“. Sikerült is megmentenie az oroszok elől. A szabadságharc után az 50-es években TátraFüreden muzsikált. 1857- ben, amikor a király körutazást tett Gömör megyében, hazarendelték Rimaszombatba, hogy a „ Fekete sas“-ban rendezett udvari ebédeknél játsszék. A rendezők elfelejtettek előre megállapított programot kérni Dombitól, s így történt meg, hogy Dombi Borzó Miska „Losonc romlása“ című klasszikus darabját kezdte játszani. Az ottlévő urak rémülten csitították, de a királynak annyira tetszett a hatásos darab, hogy végighallgatta. 1867- ben a koronázásra érkező Gömör megyei küldöttség tagjai Dombi Marci zenekarát is elvitték magukkal, és Pesten Dombi nagy tetszés mellett hangversenyezett. A jeles zenész 1869-ben halt meg Rimaszombabantban. Halálát megelőzően két fiát, kik szintén jeles zenészek voltak, temette el. A Gömör megyei urak a páratlanul szép cigány arcképét megfestették, és rimaszombati kaszinóban helyezték el.
KISEBBSÉGEINK
Kondor Ernő (1881-1951)
Kondor Ernő dalszövegíró 1881. 3. 26-án Balassagyarmaton született. Iskoláinak elvégzése után rövid ideig az egyik nógrádi bankban volt tisztviselő, majd felcsapott színésznek.Szülei után jelentős vagyont örökölt, de kiskorúságára való tekintettel jó ideig annak csak a kamatát folyósították számára.
Amikor örökségéhez hozzájutott, első útja Párizsba vezetett. Nagyon megtetszett neki az ottani kabaré és visszatérte után, 1907. március 2-án a Teréz körúton megnyitotta a Bonbonniére-t. Kondor Ernő jelentős vagyona mellé bohém természetet is örökölt, így pénze csakhamar az utolsó fillérig elúszott. Nehéz anyagi helyzetében köszöntött rá a Vén cigány című dalának világsikere. 1910ben az egyik amerikai zeneműkiadó vállalat nemzetközi dalpályázatot írt ki. A világ min-
den részéből akadt pályázó, és a beérkezett több száz dal közül Kondor Ernő műve nyerte el az 5000 dolláros pályadíjat. A díjnyertes szám szövegét húsz nyelvre lefordították, kottáját az egész világon forgalomba hozták. Kondor Ernő szerzeménye 1928-ban, a New Yorkban megrendezett dalversenyen (Song Contest) is díjat nyert. Az 1934-ben bemutatott Cigánykaraván című amerikai filmben Giovanni Martinelli, a Metropolitan Opera világhírű művésze énekelte a dalt.
Vén cigány Zöld erdő mélyén, kis patak szélén párjával csendesen él egy cigány. Vén öregember, nótája nem kell, senkinek sem kell a nótája már. Szép tavasz járja, zöld a fa ága a kis galamb vígan turbékol a fán. Ősz feje kábul, a szíve kitárul, és párjához így szól az öreg cigány: Hol van a hegedűm, párom? Tavasszal minden vidám. Városba elmegyek máma én, az öreg cigány. Egyszer még hadd muzsikáljak szívemből úgy igazán! Szeretném elmuzsikálni: Él még a vén cigány! Öreg cigány, az ősz cigány!
Cigány mondások
És a vén ember eltipeg csendben, hóna alatt a kopott hegedű. Alig bír járni, lábain állni, mégis szívében ott él a derű. Városba érve, fáradtan lép be egy csillogó fényes terem ajtaján. Vére fellobban, a szíve megdobban, s középre tipeg be a rokkant cigány: Nagyságos uraim, kérem, nem tudom ismernek-e még? Könyörgöm, de sokat húztam valaha, régesrég... Egyszer még hadd muzsikáljak szívemből úgy igazán! Szeretném elmuzsikálni: Él még a vén cigány! Öreg cigány, az ősz cigány!
Csend lett egy percig s így szól az egyik: „Jó uraim, mulatunk ma, ugye? Nyissanak ajtót, ezt a kis rajkót látni szeretném, repülni tud-e?“ Ugrik a pincér, pénzt kap a viccér‘, és kint van az ember, és kész a hatás! Jó öreg párja már halva találja s beszól az ajtón: „Urak, jó mulatást!“ Nem muzsikál soha sem már, csendes lett a vén cigány. Erdőben alussza álmát, vadgalamb búg a fán...Öreg, vén anyóka sírját virággal díszíti már...Galambbal sírva dalolja: Élt egyszer egy cigány! Öreg cigány, a vén cigány!
Menj odébb – mondja a hal-, nem látod, hogy zavarsz! Hova menjek – mondja a másik-, nem veszed észre, hogy egy lábasban sülünk? Zha majintja – phenel a masho-, na les sama ke azbasma! Kaj te zhav phenel o kaver-, haj chi dikhes ke ande jekh tigalja petjuvas? Keresd az Istent, gyereket találsz. Rode le Devles, arakhesa shavores. A tetteid tesznek naggyá, nem a pénzed. Tyiri butyi bararla tut na tyire love.
ITTHON
Az oldalak anyagát összeállította: Babindák István
43
IFJÚ SZÍVVEL
Megalakult a Via Nova ifjúsági csoport
2007. május 12-én ülésezett az MKP ICS Országos Tanácsa utoljára, a szervezet ez-
után VIA NOVA ICS néven működik majd tovább. Az Országos Tanács tagjai a lévai Reviczky-házban tartották meg negyedik ülésüket. Az ülésen részt vett Farkas Iván parlamenti képviselõ is, akiről elmondható, nélküle ma nem lenne ilyen kiterjedt hálózata az Ifjúsági Csoportnak, amely most egy átalakuláson megy keresztül. Farkas Iván megköszönte az elnökség nevében az ifjúság aktív részvételét a kongresszuson. Elmondta, hogy a fiatalok esélye az, hogy az MKP a szakmaiságra mindennél nagyobb hangsúlyt fektet, mint ellenzéki párt, ezért sokkal több kitanult és fiatal szakértőre lesz szüksége. Az OT-n jelent voltak a Fidesz Ifjúsági Tagozatának vezetői is, akik bíznak abban, sikeresen együtt tudnak majd dolgozni az ICS-vel, hiszen ők most egy Közép-Európát behálózó közép-jobb ifjúsági fórum létrehozásán dolgoznak. Az OT meghatározta Via Nova ICS-ként bejegyzett szervezet céljait; a legfontosabb cél az MKP-val való szerződés megkötése. Az MKP módosított alapszabályába az Via Nova ICS is bekerült és a kongresszus határozata értelmében fél éven belül meg kell kötni az együttműködési szerződést. Az MKP-val keretszerződés szabályozni fog-
Az új elnök Neszméri Csilla Az 1998-ban alakult Magyar Ifjúsági Közösség 2007. május 27-én tartotta Búcson VII. közgyűlését, amelyen a küldöttek új elnökséget választottak. A MIK-küldötteinek döntése alapján a szervezet elnöke az elkövetkező két évre Neszméri Csilla lett, alelnöke Csekes Árpád, további elnökségi tagok pedig: Fazekas Ágnes, Kozmér Ber-
44
nadett, Lombos Róbert, Mészáros Tamás és Vörös László. A Magyar Ifjúsági Közösség 9 éves történetében Neszméri Csilla a harmadik elnök, Őry Péter és Zupko Tamás után. Az új elnökség célul tűzte ki a már hagyomános sikeres rendezvények folytatását, az alapszervezetek munkájának segítését, új, színvonalas rendezvények szervezését. Zupko Tamás leköszönő elnök beszédében kiemelte, hogy több sikeres rendezvényt szervezett az elmúlt két évben a MIK, ami a leköszönő elnökség munkájának is köszönhető. A volt elnök több újdonságról is szólt a küldötteknek, hiszen szerencsére sok új alapszervezet képviseltette magát a közgyűlésen. Az elnöki beszámolóban Zupko Tamás sok sikert kívánt a szervezetnek és az új elnökségnek a következő évekre. A Magyar Ifjúsági Közösség közgyűlésén minden alapszervezetnek lehetősége
ja többek között a két szervezet együttműködési feltételeit, a delegálások kulcsait az MKP egyes szerveibe és a párt helyi, regionális és országos választási listáira való jelölések módját. A Via Nova ICS bizalommal tekint a jövőbeni együttműködésre, melyet az is erősít, hogy az MKP lehetőséget biztosított arra, hogy az ifjúság szakemberei részt vehessenek a párt egyes szakbizottságainak munkájában. A VIA Nova ICS május 12.-i lévai Országos Tanácsa harmonogramot fogadott el az előttük álló időszakra. Tisztújító kongresszusukra június 30-án kerül sor, mely várhatóan új struktúrát és vezetőséget választ, jóváhagyja a Via Nova új alapszabályát, és meghatározza az MKP-val való jövőbeni keretszerződés vitaanyagát is, mely a két szervezet jövőbeni együttműködésének alapját képezi majd. A Via Nova ICS egyúttal felhívással fordul a szlovákiai magyar, a közélet iránt érdeklődő és fogékony, valamint a jövője érdekében tenni akaró fiatalhoz, és arra buzdítja őket, hogy lakóhelyükön további Via Nova ICS szervezeteket hozzanak létre, ezzel is képviseltetve magukat a június végi kongresszuson. Az erről szóló további tudnivalók megtalálhatók az ifjúsági szervezet honlapján. www.ics.sk. nyílt a bemutatkozásra és a jövőbeni tervek ismertetésére. Ezekről természetesen igyekszünk majd beszámolni az Itthon olvasóinak is, és a szervezet honlapján a www.mik-smm.sk oldalon is tájékoztatunk. A közel jövőben sportnap, koncertek, filmvetítés, tehetségkutató verseny, előadások, beszélgetések várnak a mikesekre. Az elnök és az elnökség megválasztása után Neszméri Csilla, az új elnök elmondta: bízik benne, hogy rászolgál a szervezet tagjainak bizalmára és nem okoz csalódást a tagságnak és a partnerszervezeteknek. Ehhez kérte a közgyűlésen résztvevők segítségét, hiszen igazán színes és aktív programot csak az egész országban működő alapszervezetek segítségével valósíthat meg a MIK. Az idén a szervezet legnagyobb rendezvénye a X. Szlovákiai Nyári Szabadegyetem lesz augusztusban, amelyet a Polgári-demokrata Ifjúsággal közösen valósít meg a MIK. A szabadegyetemre az idén is a Visegrádi Négyek és a Kárpát-medence országainak fiataljait várják a szervezők.
IFJÚ SZÍVVEL Tehetségkutató, 2007 Az ekecsi székhelyű VIZA Társulás által szervezett Tehetségkutató, 2007 verseny két válogatója zajlott le 2007. június 5-én és 6-án Bátorkeszin és Nagymegyeren. A seregszemlére nyolc-nyolc produkció jött el a jelentkezettek közül. Az alacsony szám ellenére színvonalas és a zsűrinek is tetsző műsort láthatott az elsősorban a szereplőkből és barátokból álló közönség, hiszen a válogatók
feladata az volt, hogy a zsűri átlássa a versenybe jelentkezettek színvonalát, építő jellegű kritikájával segítse ezeket a fiatalokat, akik a lámpalázzal küzdve mutatták meg tehetségüket. Mind a két napon hallhattunk dicséretet és kritikát is, de összességében jó érzéssel távoztak az egyes válogatókról mind a tehetségek, mind pedig a szervezők a zsűrivel együtt. Eredményhirdetésre egyik napon sem került sor, mert a válogatások befejeztével értékelik a szervezők és a zsűri közösen a látott produk-
ciókat, hogy az azokon látottak alapján hívják meg az őszi elődöntőkbe az arra érdemesnek tartott produkciókat. A válogatás még jelenleg is zajlik, egyrészt az eddig jelentkezettek részére kerül sor további válogató versenyre, illetve azoknak is, akik az eddigieken felbuzdulva most szeretnének jelentkezni, mert úgy érzik, hogy van mutatnivalójuk a nagyközönségnek. (A jelentkezési lap, illetve bővebb információ található a Társulás honlapján: www. vizatarsulas.extra.hu) A Pozsonyi Magyar Galéria (Csemadokszékház) a közelmúltban látta vendégül a budapesti Olajág Keresztyén Művészeti Társaságot. Hrubík Béla, a Csemadok országos elnöke üdvözölte a közönséget és arról beszélt, hogy „Ma nem a keresztényi szellemiségé a világ, inkább a Barabások idejét éljük, de hiszem, hogy lesz még Feltámadás” – zárta a szavait. A tárlatot Jelenits István piarista professzor nyitotta meg. A megnyitón Reiter István hegedűművész működött közre, Bartók Béla „Ideális arc“ c. művét adta elő. A festményeket és szobrokat is felvonultató tárlatot Balla Katalin és Oláh Szilveszter rendezte.
Forduljon Dr. Szamák Mihályhoz! Tevékenység: Idegenvezetés és turistautak, kirándulások teljes szervezése IES certifikációju engedély, vállalkozói engedély Itthoni utak /történelmi kirándulások Tematikus kirándulások (híres személyek, történelmi évfordulók) Természetrajzi, földrajzi kirándulások (természetvédelem, növényismeret stb.) Külföldi utak (EU, főként Lengyelország, Csehország, Magyarország, Románia)
Előadások - Történelem, honismeret - Gyógynövényismeret és a gyógynövények gyűjtése, feldolgozása, termesztése, felhasználása - Egészséges életmód / az egészség megőrzése, tudatos alakítása, a betegségek megelőzése, a gyógyulás segítése/ - Előadók meghívása, útjaik szervezése - Nyári tematikus táborok szervezése és lebonyolítása gyermekek, ifjúság és felnőttek részére Emlékoszlopok, kopjafák (temetői sírjelek) készítése, faragása
Cím: Hlavná 68, VIII/25, 931 01 ŠAMORÍN, tel: 031 562 3238
ITTHON
45
MEGHÍVÓ Bos plakat A3
2007.05.29
10:41
Page 1
Csemadok Kulturális Ünnepélye és Szövetkezeti Nap Bős, 2007. július 1. (vasárnap), 14.30 órai kezdettel
Belépő: 50,- Sk
14.30 - Koszorúzás az emlékműnél 15.00 - Csallóközi lovasíjászok, Bősi csoportok, Csallóközi és a Csali Néptáncegyüttes, Gyeplős Zenekar, Nyárasdi citerások, Ekecsi népdalkör, Garammenti Néptáncegyüttes, ARCOK együttes, Nótaműsor Autotechnika gépkocsi-bemutatója 21.00 - Rómeó Vérzik koncert 46
Válogatás a Pozsonyi Casino műsoraiból Klarissza (Klariská) utca 7.
A PC kedden, csütörtökön, szombaton 16.oo-tól 21.oo-ig üzemel. Kapucsengő: PC / telef.: 544 10 395 ( 16.oo-tól 21.oo-ig )
2007. június 19. kedd, 18.00 Bécsben élő, vállalkozói körökben népszerűségnek örvendő vendégünk Danis Istvánné Dr. Morva Ágota a Casino vendége, aki A sikeres kommunikáció titka címen tart előadást. Műsorfelelős: Institoris Sándor Háznagy: Neštepná Ida 2007. június 21. csütörtök, 18.00 A Pozsonyi Casino könyvtára ma 16.30-tól 17.30-ig nyitva tart. A könyvjegyzék megtekinthető a háznagynál. Könyvtáros: Orosz Katalin Malán Lajos, akit mindenki Laliként ismer a PC-ben, 19 szlovák és 15 csehszlovák motorcsónak bajnokság győztese, külföldi versenyeken (Berlin, Belgrád, Szeged, Tata) tucatnyi aranyérmet szerzett, a Hungalu Kupát háromszor nyerte el, 1980-ban megkapta a Nemzetközi Motorcsónak Szövetség aranyérmét. Ma este fényképekkel színezett beszámolót tart vizes múltjáról, s mindarról, ami víz- és sportszeretetével, összefüggésbe hozható. Műsorfelelős: Jesenicky Eszter Háznagy: Bors Éva 2007. június 23., szombat – kirándulás a Gödöllői Királyi kastély múzeumába 2007 – Erzsébet királyné éve – a Gödöllői Királyi Kastély, mint a máig élő Erzsébet-kultusz magyaroszági központja 2007-ben hármas évfordulóját tartja: Erzsébet koronázásának 140., első magyarországi látogatásának 150., születésének 170. évfordulóját ünnepli. Jelentkezés: 2007. június 7-ig, egyúttal az útiköltséget is – 400 szlovák koronát – június 7-ig szíveskedjenek befizetni. Műsorfelelős: Gabron Éva
2007. június 28. csütörtök, 18.00 Fekete György professzor emeritus, a Magyar Művészeti Akadémia tagja (Munkácsy Mihály-díj, Érdemes Művész, Televíziós nívódíj) a vendégünk. A Casino közönségének ma este bemutatja Bátorító című esszékötetét és a Befelé tágasabb című (válogatás) májusban megjelent kötetét. Műsorfelelős: Petőcz Csilla Háznagy: Gémesi Irén 2007. június 30. szombat, 16.00 Rigele nyomában Pozsony utcáin Gabron Évával. Pontos útiterv a faliújságon található. Műsorfelelős: Gabron Éva Háznagy: Krajči Klára 2007. július 3. kedd , 18.00 A régi és az új Berlin másfél évtizeddel az egyesülés után - címen Institoris Alenka és Sándor képekkel tarkított, érdekes beszámolót tart ma este. Műsorfelelős: Gabron Frigyes Háznagy: Hritz Júlia 2007. július 5. csütörtök, 17.00 Árpád fejedelem halálának – és ugyanazon évben, 907-ben megvívott dicsőséges pozsonyi csatának – az emlékére a Magyar Művészetért-díj Kuratóriuma és a Herendi Porcelánmanufaktúra Árpád fejedelememlékdíjat ad át Pozsonyban a Pozsonyi Casinóban a felvidéki és a magyarországi magyarság nagytekintélyű személyiségeinek. Ugyanezen ünnepségen Kodály Zoltán-emlékdíjak átadására is sor kerül. Az ünnepi műsorban neves hazai és magyarországi művészek emlékeznek a pozsonyi győzelemre, az 1100. évfordulóra. Műsorfelelős: Dobos Éva, Petőcz Csilla Háznagy: Jesenicky Eszter, Mlynárik Eszter
2007. június 26. kedd, 18.00 Ág Tibor népzenekutató, karnagy, zeneszerző, zenepedagógus legújabb könyvének, valamint a martosi menyecskék tiszta forrásból „csokorba kötött” gyönyörű népdaloknak bemutatója. Műsorfelelős: Gabron Éva Háznagy: Gombos Ilona
2007. július 7. szombat, 16.00 Csevegés, fagyizás közben mindenki őszintén elmeséli a jövő évaddal kapcsolatos műsorötleteit, elképzeléseit, elvárásait. Műsorfelelős: Gabron Frigyes Háznagy: Spacsinszky István
• Minden PC tag átveheti új igazolványát Gabron Évánáll! • Felhívjuk a tisztelt tagok figyelmét, hogy a havi műsort csak azoknak postázzuk, akik bélyegtérítés fejében ezt külön kérték, s a háznagynál található névjegyzékre föliratkoztak. • Látogassák honlapunkat: http://www.pozsonyicasino.szm.sk – frissiben olvashatják havi (aktuális műsorok) és hetekre lebontott műsorainkat, az esetleges műsorváltozásokat, a napi menüt stb. Úgyszintén megtalálják a PC programját a http://www.felvidek.ma honlap Programajánlójában, valamint a napi és heti sajtóban. • Figyelmükbe ajánljuk Könözsi István fényképfelvételeit, melyek a háznagy-
nál találhatók (kérjék ki az albumokat, s megrendeléseiket írják be az erre a célra szolgáló füzetbe). • A tagsági díjat személyesen, minden csütörtökön 17.00-től 18.00-ig befizethetik a PC pénztárában ill. bármikor átutalással (a tagok tagsági számuk megadásával) a Pozsonyi Casino, Tatra banka 2668100123/1100 sz. bankszámlájára befizethetik. • Előzetes megegyezés alapján nagyobb társaságok vacsoraigényeinek szívesen eleget teszünk, amennyiben a rendezvény nem ütközik a Casino programjába. A tagok számára engedményeket kínálunk. Telefon: 0911/750926 (Gál Tamás)
A HAZAI MAGYAR TERMELŐK FELHIVÁSA! SZERETNE ÖN HÁROMSZOR ÁTCSOMAGOLT ÉS LEFAGYASZTOTT EMBERI FOGYASZTÁSRA ALKALMATLAN ISMERETLEN EREDETŰ HÚSTERMÉKEKET ÉS ÉLELMISZERT VÁSÁROLNI?
NEM?
VEGYEN ELLENŐRZÖTT HAZAI TERMÉKEKET FELVIDÉKI MAGYAR TERMELŐKTŐL ÉS CÉGEKTŐL!
A HAZAI JOBB!!!
Apja és fia együtt őrzi a múltat
Kossuth-címer, hajóláda, házioltár Pekár József rövidesen betölti az ötvenhatodik évét – a fia meg a harmincat. Az édesapa dobóruszkai születésű és a Szepsi Mezőgazdasági Műszaki Szakközépiskolában érettségizett, a fia építészeti főiskolára járt, hogy aztán mindketten együtt dolgozhassanak: kopjafákat készítsenek vagy eredeti állapotába állítsák vissza azt a jabloncai parasztházat, - Bazin László kőműves segítségével, - amely mára hétvégi tanyájuk, illetve tájház lett. Miközben id. Pekár Józseffel beszélgetek, a régi koppenhágai tengeri kikötő apró házai jelennek meg a szemem előtt. Többszázéves kis épületek ezek, s bár az idő közben újabb építészeti stílusokkal robogott be a dán fővárosba is, ezeket a korabeli hajlékokat meghagyták tulajdonosaik. Nem építették át őket, csak – az idő hozta műszaki haladás arányában korszerűsítették valamennyit. Bevezették a villanyt, a vízvezetéket, megoldották a csatornázást, és az egykori tengerészek leszármazottai a mai napig használják őket. Ezt tették Pekárék Jabloncán, ahonnan a mester felesége való, s ahol teljesült a régi álmuk – gyönyörűen rendbe hozták a képeinken is látható parasztházat.
48
Pekár József: - A ház jövőre lesz száz éves. Felújításakor nem kellett lecserélnünk az évszázados cserepeket, mert még mindig jó állapotban voltak, csupán egyenként átmostuk őket. Működik a kemence, a világítást a petróleumlámpa biztosítja, a kapu faragott és úgy van kiképezve, ahogyan azt a régiek kitalálták: bemenetkor kénytelen meghajolni az ember, hogy a ház népét illő tisztelettel köszönthesse. Nagyon szeretem a természetes anyagokat, a követ meg a fát. Ott, ahol a gerendákat tölgyfából készítették, s ahol akár nyolcvan centiméteres kőfalak védik a belső teret, a meghajszolt, huszonegyedik századi ember egy óra alatt kipiheni magát és erőre kap. Persze, tegyük hozzá nyomban, hogy rengeteget számít a környezet is. Jablonca az ország egyik legszebb térségében, Rozsnyó és Szepsi között, a Szoroskő szerpentinje alatt fekszik. Hegyek, völgyek, dombok ölelte, erdőségekkel övezett táj, ahonnan légvonalban kőhajításnyira van Krasznahorka vára, de ha nem megyünk ki a nemzetközi főútra, hanem Jabloncáról Szilice felé vesszük az irányt, a hazai magyarság egykori nagy találkozóhelyére juthatunk
– a gombaszögi szabadtéri színpadhoz. Tehetjük mindezt úgy, hogy közben kerecsensólymot, égigérő fákat, mogyoróbokrokat, mesebeli sziklákat láthatunk, teleszívhatjuk a tüdőnket kristályos levegővel, megfürdethetjük lelkünket a gyógyító csöndben. A tájház belsejében található az a házioltár, amely előtt még Pekár József anyai nagyanyja fohászkodott az égiekhez - ez az ő hagyatéka. És megnézhetjük azt a gyönyörű hajóládát, amely többször megjárta Amerikát, de mindenki örömére mindig hazajött. Van aztán a házban egy gyönyörű diófa szekrény és karos láda, amelyben a kenyeret lehetett frissen tartani. És vannak fali tékák, cserépedények, terítők. Jablonca a magyar határ közelében van. Ha az ember Kassa felé tart, Tornán talál egy határátkelőt, majd Hídvégardóra érkezik. A rendezett település őrzi Pekár József egyik saját tervezésű trianoni emlékoszlopát, amely valószínűleg az ilyen jelzőfák képzeletbeli versenyében a legelőkelőbb helyezések egyikét vívná ki. Az oszlop tetején van egy töviskoszorú, melyet a két Szelmencet elválasztó szöges-
>>
ITTHON
49
drótból alakított ki a mester. Mert volt szögesdrót keleten is, amely – akárcsak a berlini fal –a kettévágott magyar község lakóit szakította el hosszú évtizedekre egymástól. Pekár József 1990- től magánvállalkozó, fafaragással keresi a kenyerét. A rendszerváltásig gépésztechnikusként dolgozott. Első kopjafáját Szepsiben faragta meg – munkája a múzeumkertben látható. Eleinte Ulman Istvánnal dolgozott együtt. Bodollón, Magyarbődön, Csucsomban, Hosszúszón, Berzétén és Várhosszúréten jelzik a magyarság jelenlétét alkotásaik. Ferencz György nagykaposi fafaragónkkal és szobrászunkkal Kövesden és Abarán készített haranglábat és, mint említettem, a fiával, ifjabb Pekár Józseffel is társra lelt a közös munkában, minthogy a fiú művészi adottságokkal rendelkezik. Buzita, Hím, Szádalmás, Tornahorváti, Zsarnó büszkélkedhetik szép kopjafáikkal. Alkalmam nyílt megnézegetni a mester két kistárlatát – az egyik a gyönyörű Keresztút, l4 fába metszett táblakép. Nagyobb lakásokban akár a falon is elhelyezhetők a Jézus kínszenvedését ábrázoló táblák, melyekből szinte sugárzik hogy ez a „téma” nem pusztán egy Pekár József számára az ábrázolható nagy események közül, hanem személyes vallomás: a fafaragó átérzi, mi történik a stációról
50
stációra haladó, iszonyatosan megalázott és megkínzott Jézussal. A másik mini tárlat patakokból gyűjtött kövek sokasága. Ezeket csak annyiban alakította, hogy egymáshoz rögzítette az egyes darabokat. A köveket maga a természet, a víz és az el-elmozduló kövek csiszolódása formálta, mégis: az egyedien látó ember, aki mélységesen hisz Istenben, felfedezte bennük a bibliai történetek szereplőit. Még a várandós Szűzanyát is belelátta az egyik kőalakba, s hogy nem erőltetetten, azt az írás szerzője tanúsíthatja. Pekár József kiegyensúlyozott, boldog
embernek látszik. Tele van tervekkel és elképzelésekkel. Örömmel tölti el, hogy Jablonca polgármesterasszonya, Tamás Éva becsüli a múltat és értékeli, ha megmenekül az enyészettől egy-egy porta vagy megújul a templom. Szerencsére nemcsak a polgármester ilyen szemléletű – egyre több jabloncai lakos fedezi fel a múlt kincseit, a régi eszközöket, bútorokat és csinosítja háza táját. Szitás Zoltán felvételei /Márton/ Pekárék unokáikkal >>
zseliz neptanc A3
2007.05.24
12:25
Page 1
41. Országos
Népművészeti Fesztivál
Zselíz
2007. június 23., szombat, VMK 18.00 óra : A néprajzi és Kodály
kiállítás megnyitója
19.00 óra : VIRÁGBA SZŐTT ÁLMOK (lakodalmas szokások a hagyományok tükrében)
2007. június 24., vasárnap, Schubert-park 11.00 óra: Ökumenikus istentisztelet
a katolikus templomban
15.30 óra: Fúvósok, ÉS Színház, Csemeték Bábcsoport
16.00 óra: NÉPTÁNCGÁLA Válogatás a Virágba szőtt álmok műsorból, LIPA (Pozsony), MURAVIDÉK (Szlovénia), BAKONY (Kisbér, Magyarország), SZŐTTES (Pozsony), PALÓC TÁNCMŰHELY (Fülek), GARAM MENTI (Léva), ALBA RÉGIA (Székesfehérvár) néptánccsoportok
FELVIDÉKI TÁJHÁZAINK – JABLONCA
52