Szent György hava

2011. április

Húsvét előtt mit is kívánhatnánk mást, mint amit e régi képeslapon is olvashatunk: Boldog húsvéti ünnepeket és Magyar feltámadást! A kívánalom másik fele bizony egyre távolabb kerül tőlünk. Lassan fogyóban a választás utáni lendület, eufória - már ha volt ilyen egyáltalán - és a folyamatosan kijózanító övön aluli ütések lassan visszazökkentik az átlag magyart abba a kilátástalan jelenbe, amit ma tapasztalunk. Magyarország keresztre feszíttetett, ott feszül a sorsunk a magyar Golgotán. Lesz magyar feltámadás? Mindannyian akarjuk-e? Engedik-e nekünk? Súlyos kérdések, de úgy gondoljuk addig nem lesz, amíg elsősorban nem mi döntünk saját sorsunkról, hanem mindenféle háttérhatalmak és nem lesz addig amíg: – A magyar társadalmat, továbbra is megfosztják attól a megtisztulástól, katarzistól, mely az elmúlt húsz év ország rombolóit, kifosztóit elszámoltatná, hiszen a mai napig ott ülnek a parlamentben, önkormányzatokban, budai villáikban, részt vesznek a közéletben, gazdasági életben. Sajnos még a kormány új adópolitikája is őket, a tehetősebbeket támogatja. – Az egyszerű, becsületesen dolgozó magyar, egzisztenciális terrornak van kitéve - ami sok tekintetben rosszabb mint a Rákosi féle terror - nincs igazi érdekképviselete, munkáját bármikor elveszítheti. – A munkahelyteremtést továbbra is elsősorban külföldről várják és nem a magyar vállalkozók megerősítésében gon-

Rügyezés hava / Szelek hava / Szent György hava

dolkodnak. A munkanélküliség továbbra is növekszik, nincs szinkronban a segélyek összegének csökkentése a munkahelyek teremtésével, ami a bűnözést soha nem látott szintre emelheti. A rendőrség pedig továbbra is forrás, létszám és hatáskör hiányával küzd. – A bajba jutott devizahitelesek megsegítésére látszatintézkedések születnek, a bankok érdekei továbbra is előbbre valók. A multik és a bankok megadóztatásából adódó költségek jó részét következmények nélkül háríthatják át a fogyasztókra. – Nincs akarat az államadósság újratárgyalására sem, ami szinte minden baj okozója. – Az alkotmányozás történelmi lehetőségét is piárfogássá süllyesztik, pártprogrammá silányítják, milliókat költve egy látszatkérdőív kiküldésére, igazolandó a széles társadalmi részvétel bevonását. – Az oktatásunkat még lehetetlenebb helyzetbe sodorják, a liberális irány további erőltetésével. – Az egészségügyet is tetszhalott állapotban tartják, lassan már orvos sem marad magyarhonban, aki feléleszthetné. – Amíg olyan jobbikos javaslatokat szavaznak le, mint a határokon túli magyarok autonómiájának a támogatása, a képviselők visszahívhatósága, a képviselői mentelmi jog eltörlése, az álláshalmozás megakadályozása, és legfőképpen a magyar föld és ivóvíz magyar kézben tartása. – A magyar mezőgazdaságot nem erősítik meg a lehetőségeinknek és adottságainknak megfelelően, hogy végre kellő súllyal tudjunk megjelenni a világ piacán. – A társadalomban meglévő ellentéteket változatlanul feszítik cigány politikájukkal, ami a további leszakadást és a többségi társadalom ellenszenvét növeli. Elhitetik velük, hogy nem fontos tanulni, tizenöt évesen munkába állhatnak egy nem létező munkaerőpiacon szakma nélkül, négyévente pedig kenyérrel és cirkusszal, eszközként, szavazatgyarapításra használják fel őket. Mindezek mellett, pedig vezetőiknek ők maguk is elhiszik, hogy értük élnek, miközben legtöbbjük sajnos csak belőlük. Az Unió által támogatott a szegénységet felszámoló pályázatok, országos és helyi szinten a választások előtt beígért álláshelyek kiosztását szolgálták és szolgálják továbbra is.

Tehát azt mondhatjuk, hogy az eddig meghozott intézkedések felszínesek, a legégetőbb problémákra, pedig továbbra sincs sem megoldás, sem kellő, mély akarat. Ezt hívjuk mi látszatkormányzásnak. Ráadásul kezd magához térni kábulatából az MSZP és Dunaújvárosban nyertek is egy időközi választást, teljes médiaelhallgatással. A Maconkai Közösségházban pedig a szocialisták által összehívott lakossági fórumon a nem várt magas arányú Fideszes jelenlét miatt Boldvai László stratégiát váltva a Fidesz tervezett szapulása helyett talált egy közös ellenséget, a Jobbikot. Hiába na, vérbeli politikus, meggyőződés nélkül, mindegy kivel fog össze a hatalomért. Gyakorlatilag megtörtént a felkérés egy kézfogóra az MSZP részéről, a Fidesz felé a Jobbik ellen. Magyar jelen, 2011 tavasza… Írhatnám, hogy döbbenet, de inkább azt írom realitás. Egyébként szidhatnánk mi is mindent és mindenkit, kivonulhatnánk a parlamentből, a városházából látványosan, sértődötten, ahogy az előző és a mostani ellenzék is tette, majd kivárnánk, hogy sorra kerüljünk egyszer mi is. De nem tesszük, mert mi nem pusztán a Jobbikot építjük, hanem elsősorban Magyarországot, a városunkat és megpróbáljuk képviselni a választóinkat. Ezért is szavazunk meg minden jó szándékú, a város és a haza érdekét elősegítő törvényt, rendeletet, határozatot. Nincs már időnk kivárni újabb négy évet, semmittevéssel, örökös ellentmondással. Mi nem obstruálunk, és nem követjük az annál jobb lesz nekünk, minél gyengébben teljesít a kormány, vagy városvezetés, nemzetrontó stratégiáját. Mi azt szeretnénk, ha a Fidesz végre nem a saját hatalma bebetonozására használná a kétharmados erejét, nem saját kádereinek osztogatná a pozíciókat, hanem az ország építésére koncentrálna. Ha tudunk segíteni, megtesszük, nekünk igazából mindegy, hogy a Jobbik javaslatát első körben általában mindig leszavazó, majd pár hónap elteltével saját javaslatként ugyanazt megszavazó kormány így dolgozik. Ez elsősorban őket minősíti. A lényeg, hogy az irányt ezáltal, részben mi szabjuk meg. Az emberek végre változást akarnak. Nem felszíneset, hanem radikálisat, ahol a magyar érdekeket képviselik végre a tettekben is, nem csak a könyökünkön kijövő Orbáni hegyi beszédekben! Bízva a feltámadásban, áldott húsvéti ünnepeket kívánunk minden magyarnak!

JOBBIK BÁTONYTERENYÉÉRT

Adj, király, katonát! – Nem adok! – Ha nem adsz, szakítok! De ki is akar itt szakítani és miért? Bátonyterenye nyugtalan, valakik a lánc gyenge pontjait keresik. Ha nem ment meggyőzéssel - választással - akkor majd menni fog erővel, szakítással, gondolják egyesek. Végre kezdenek összekapaszkodni a kezek, még ha nem is túl erős a szorítás, most pedig valakik ezt a láncot szeretnék szétszakítani. Biztosan kitalálták, Bátonyterenye szétszakításáról szeretnénk egy - két gondolatot megosztani Önökkel. A Jobbik helyi szervezetét is megkeresték szocialista kötődésű emberek, hogy támogassuk Kisterenye leválását városunkról. Az első kérdésünk az volt: Miért? A második reakció pedig az: Győzzenek meg minket, hogy erre miért van szükség! Mivel egyelőre nem kaptunk egyikre sem kielégítő választ, illetve érveket, ezért elő kell vennünk a saját józan eszünket, hogy véleményt tudjunk formálni. Először is, amit tudunk: Az „Összefogás a városért” (A kérdés, hogy melyikért?) civil egyesület arra az álláspontra jutott, hogy Bátonyterenyének az lenne a legjobb, ha Kisterenye önálló településként élne tovább. Mert bizony a derék városértösszefogók gondoljuk, alapos hatástanulmányt végezve, csupa észérvekkel megtámogatva, - még véletlenül sem érzelmi alapon vagy személyes hatalomvágytól vezérelve - aláírásgyűjtésbe szeretnének kezdeni, vagy már talán kezdtek is, helyi népszavazás kiírásáért, várostszakítani. Megtévesztve sok elkeseredett, saját egyéni problémájára a leválással megoldást remélő tisztességes városlakót. Igaz, hogy egyre rosszabbul élünk, de azért a logikát ne száműzzük és gondolkodjunk közösen, mielőtt kialakítanánk egy elhamarkodott véleményt. – Először is kíváncsiak lennénk, hogy miért a választások után fél évvel került újra napirendre ez a kérdés? Talán most 2011 tavaszán vált élhetetlenné Kisterenye, korábban nem volt észrevehető a két rész fejlődése közti különbség?! Tájékozódtunk ez ügyben,

és azt hallottuk, hogy az előző ciklusban a másik oldal is megszellőztette a város szakításának lehetőségét, ha elbukja a választást. Érdekes, hogy mindkét fél akkor szeretne szakítani, amikor éppen nincs hatalmon? Mi ez, ha nem politikai huza-vona, amibe eszközként próbálják behúzni a Kisterenyeieket? – Utánajárt-e valaki annak, hogy a két településrész egyenként mennyi normatív támogatásban részesülhet majd? – Lesz-e ezen részeknek elég ipara, vállalkozása, amiből elegendő iparűzési és egyéb adót lehet beszedni? Valóban csak az önállóság hiánya volt a gátja a fejlődésnek, az új vállalkozások esetleges megjelenésének? Minden bizonnyal, nem. – Mi fog történni az éves szinten több mint százmillió forint költséggel, működő uszodával? Két lehetőség lesz: Bezárják, vagy bezárják. Persze akárhogy is döntenek, sajnos a hiteleket valószínűleg tovább kell fizetni. De legalább nem lesz uszodánk. Ez is valami. Az egészségünk úgy is kirobbanó formában van. – A településen lesz-e elég pénz a lakosság stratégiai alapellátására? Szemétszállítás, orvosi ellátás, helyi járat, hivatalok és sorolhatnánk a sok egyéb mást. Új választás mindkét településen, milliókért? Ebben a pénztelenségben, éppen ez hiányzik mindkét településrésznek? Kétszer ennyi hivatal, kétszer ennyi képviselő? – Talán mindenkinek eszébe jutott az a gondolat, hogy ki is lenne ennek a szakadásnak a valódi nyertese, vagy éppen vesztese… Ha a városi rangot Nagybátony viszi tovább, valószínű, hogy Kisterenye veszíthet többet. Szomorú, hogy az elmúlt évek történései ilyen érzéseket váltanak ki az itt élő emberekből. Egyszerűen az elmúlt évek ezt hozták, így alakult a két településrész struktúrája. Már csak azért is farizeus magatartás az elmúlt huszonegy év fejlettségét vagy fejletlenségét – kinek hogy tetszik - számon kérni a jelenlegi városvezetésen a többségében szocialista kötődésű szervező hölgyeknek, uraknak, mert ezen időszak alatt, egy ciklus híján ők vezették a várost. Ha hiányzik ma

valami Kisterenyén, az elsősorban az ő felelősségük. Most pedig éppen nekik nem tetszik ez? Ha korábban hatalmi pozícióból nem fejlesztették megfelelően, most majd megteszik talán ellenzékben? Lári-fári, hogy egy klasszikust idézzünk. Vagy talán úgy gondolják, hogy Kisterenyének vagy Nagybátonynak szocialista vezetése lehet az új választások után? Ez viszont már elgondolkodtató, egyben aggasztó is. – Egyébként gondolkodtak azon, hogy mennyivel több lehetősége van egy kistérségi központi státusszal rendelkező városnak a célirányos, kimondottan ilyen térségekre íródott pályázatok lehívásában? Valamint azon, hogy ha a kormány pár éven belül vissza fogja állítani a járásokat, mennyivel több lehetősége lesz esetleg egy járási központnak, mint egy községnek? Egy biztos: Két nyertese lehet a szakadásnak, az egyik Salgótarján a másik pedig Pásztó városa. A két vesztest pedig tessenek kitalálni! – Végül, ha Kisterenye leválásáért dolgozók a városrész identitástudat ápolásának hiányával, vagy gyökereihez való visszatalálás ellehetetlenítésével magyarázzák a leszakítás okát, csak azt tudjuk javasolni, hogy szervezzenek továbbra is több, a közösséget összekovácsoló terenyei rendezvényt, mint a Kisterenyei Tócsnifesztivál vagy bármit, ami erősíti a szülőföld iránti kötődést. Ennek viszont eddig sem volt akadálya, minthogy ezután sem lesz. Egyébként mindhárom településrészen erősödik az ilyen jellegű igény, de ez által is több és színesebb lesz a város, véleményünk szerint ezért felesleges szétszakítani. A kérdés az, hogy objektíven, érzelemmentesen tudunk-e dönteni arról, hogy támogatjuk-e, néhány csalódott, levitézlett, vagy éppen feltörekvő szocialista politikusjelölt bizonytalan végkimenetelű akcióját? Mi bízunk a kisterenyei lakók bölcsességében, és azt üzenjük Bátonyterenye polgárainak, hogy kapaszkodjunk össze és legyen egységes a város hangja: …Szakíts, ha tudsz! CsI

JOBBIK BÁTONYTERENYÉÉRT

Testületi ülésről jelentjük… Állandó rovatot indítunk városunk testületi ülésének legfontosabb és legérdekesebb napirendi pontjairól, a teljesség igénye nélkül. Mindenről tájékoztatunk, ami közérdeklődésre tarthat számot. Az első negyedév mozgalmasan telt, sok tanulsággal. Mottónk: Mindent megszavazunk, ami a városnak jó, de semmit, amiben nem hiszünk. Vágjunk is bele, nézzük meg mit támogattunk és mit nem az első negyedévben: – 2010. december 23-tól új rendőrkapitány felügyeli a rendet városunkban Dr. Lengyel Tamás személyében. A váltás oka a megyei főkapitány-helyettes szerint: az állományra ráfér egy kis frissítés, szemléletváltás. Na majd meglátjuk. Ha a rendőreink úgy köszönnek Önöknek, hogy Adjon az Isten, vagy ha megállítják a rozzant piros Ladát, valamint a sötétített Audit, nem csak Önöket, akkor valami valóban megmozdult… Szóval figyeljenek! – Leváltották Szerémi Gábort a BÁVÜ vezetőjét, helyére Éger János került. Itt elvártuk volna, hogy egy pályázattal válasszanak új vezetőt, nem pedig kinevezéssel. Ennek ellenére bízunk benne, hogy a gazdasági átvilágítást elvégzik és új, hatékonyabb struktúrát építenek a működésre. – A város éves költségvetéséről sok kérdés merült fel részünkről, többek között az aggasztóan magas hitelállomány miatt. Ebből finanszírozni a működést, óriási kockázat. 407 millió a működési hiány, ez mellett nagy fejlődésre ne számítsanak. Az is csoda lesz, ha az előző ciklusban elindított beruházásokat valahogy sikerül majd befejezni. Furcsálltuk a Maconkai víztározó melletti, az iszaphordás által tönkretett út megvásárlását a város részéről, amikor korábban is közpénzen lett elkészítve. 650.000 Forint idegenforgalmi adó lett betervezve!!! Ez ahhoz képest, hogy Nógrád megye második legtöbb vendégéjszakáját Hollókő után - elsősorban a Maconkai tó rendezvényei miatt - itt töltik, ez komolytalan bevétel. A város ebből gyakorlatilag semmit sem profitál. Még azt sem tudtuk eddig elérni, hogy a helyi horgászok kedvezményesen vásárolhassanak éves bérletet. Ezen jó lenne változtatni! Kissé kevésnek találtuk a piac üzemeltetésére, fejlesztésére szánt nulla forintot is. Hogy fogjuk így visszaszorítani a multikat, és támogatni a helyi őstermelőket? Javasoltuk a bolhapiac beindítását városunkban, mint ahogy minden valamirevaló nyugat - európai településen működik. Az uszoda összes kiadása, hitelestől 115 millió forint éves szinten. Mivel a költségekből nem igazán lehet lefaragni, marad a bevételek növelése. Ezen, egy az eddigieknél sokkal, profibb menedzseléssel kell javítani. Egyelőre semmi változás, esténként 5 – 10 ember lézeng, ami persze nagyon kényelmes, csak éppen roppant gazdaságtalan. Lássuk, ami a lehetőségekhez képest elfogadható volt számunkra: A város nem tervezi eladni a vagyonát, földjeit, értékeit. Szinte majd minden területen takarékoskodik. A közmunka változik, szigorúbb ellenőrzés várható, viszont kevesebb lesz a fizetés is. Tervbe vették a magas kintlevőségek behajtását, mind a BÁVÜ mind a VÍZMŰ részéről. Reméljük ez a terv is testet fog ölteni. A szociális segélyeket szigorúbb feltételek mellett tervezik kiosztani, mi még feltételként szabnánk a lakókörnyezet rendben tartását. Mindent összevetve azt látjuk, hogy ez a költségvetés nagyon labilis, egy kisebbfajta előre nem várt kiadás is bedöntheti. Sajnos hitelből fedezi a kiadásokat, ami megint nem egy optimális állapot. Tehát úgy is fogalmazhatunk, hogy egy szükségköltségvetéssel van dolgunk, ráadásként most elfogadjuk a súlyos gazdasági örökséget ránk hagyó rendkívül rossz helyzetet is. Így, ha nem is szeretjük és nem is értettünk vele mindenben egyet, de el tudtuk fogadni. Még annak ellenére is, hogy ellenzékből nem szokás megszavazni a költségvetést. Mi

már csak azért sem tudtuk ezt az íratlan szabályt figyelembe venni, mert egyrészt semmilyen örökséget nem kívánunk átvenni az elmúlt húsz év rossz szokásaiból, másrészt pedig szeretnénk végre azt az általunk is elvárt igényt meghonosítani, hogy a javaslatok tartalmáról szavazzunk végre, - reálisan figyelembe véve az adott helyzetet - ne pedig az előterjesztést jegyző politikai hová tartozásáról. Ezen kívül még egy oka volt: Mivel az új városvezetésnek ez az első költségvetése, mi részünkről bizalmat szavaztunk neki. A fő felelősség és a lehetőség az övék, rajtuk áll élnek-e vele vagy sem, de jövőre már sokkal kritikusabbak leszünk. – A Váci Mihály Gimnázium áthelyezése borzolta némileg a kedélyeket, de legalábbis megosztotta az embereket. „Nógrád Megye Önkormányzata 2011. évi költségvetési javaslatának elfogadása előtt azzal kereste meg Önkormányzatunkat, hogy járuljon hozzá a Váci Mihály Gimnázium átszervezéséhez. Erre a mai ismereteik szerint csak úgy van reális lehetőség, hogy a gimnázium nem a jelenlegi épületben működne tovább.” Megoldásként felmerült a Fáy András Szakközépiskola üresen álló épületszárnyába való áthelyezés, aminek technikai feltétele elvileg adott. Úgy tudtuk támogatni az áthelyezést, ha a gimnázium továbbra is a szokott formában tud tovább működni. – II. János Pál Pápa néven, egyházi általános iskolája lesz városunknak 2011. szeptemberétől. Helye az előbb említett gimnázium épülete. Ehhez kapcsolódó változás, hogy az Erkel Ferenc Általános Iskola viszont jelenlegi helyén megszűnik és betagozódik az új egyházi iskolába. Mivel a három esemény szorosan összefügg, mindenképpen egyben érdemes értékelni. Az egyházi iskola 2012-ben várhatóan bővülni fog egy új gimnáziummal, majd később egy óvodával is, magyarán egy olyan színvonalas oktatási komplexum valósulhat meg, ami remélhetőleg országos elismerést is hozhat Bátonyterenyének. A tervet természetesen támogattuk. – Elkészült a 2014-es választásig egy gazdasági terv, ami néhány hiányossága mellett összességében jónak mondható és támogatható volt számunkra. Mindenképpen hasznos és előremutató, hogy a városban működő szakemberekből álló Bátonyterenyei Lokálpatrióták Társasága is részt vett a program kidolgozásában és véleményezésében. Egy dologtól viszont tartunk, hogy a terv csak terv marad és nem lesz meg a kellő erő, elszántság és legfőképp anyagi lehetőség a véghezviteléhez. – A képviselőtestület a Polgármester úr javaslatára megszüntette Oláh Károly társadalmi állású alpolgármester posztját, így áprilistól egy alpolgármesterrel folytatjuk a munkát. Ebben a viharos leváltásban máig nem látunk tisztán, az okok sajnos nem kerültek nyilvánosságra, így erős a gyanúnk, hogy nem pusztán a takarékosság volt a fő szempont. Elvártuk volna, hogy a szavazás előtt korrekt tájékoztatást kapjunk, így természetesen nem is tudtunk állást foglalni.

JOBBIK BÁTONYTERENYÉÉRT

Alapszervezeti

hírek hírek

„Új hajnalunk, ha felvirradsz, Ragyogd be sírjukat! Harmatozd égálmuk felett A vadvirágokat! Emléküket vigyék tovább, Az ifjú harcosok, Hadd álmodják a szebb jövőt A Kakastollasok.” Hajas István: Kakastollasok (részlet)

Gyöngyöspata demonstráció 2011. március 5.

Ott voltunk az alig két hét alatt híressé vált hevesi településen, hogy demonstráljuk mi is, az ott lakók problémáját a kormány felé. Mi ismerjük az igazságot, ismeri az ország nagyobb része is, mégis megpróbálják elhitetni velünk az ellenkezőjét. Szervezetünk gárdistái ott voltak egy hétig, szabadságot, hétvégét, szabadidőt feláldozva a közbiztonság érdekében, a híradókban mégsem erről beszéltek. Fontosabb volt azt tudatosítani a közvéleményben, hogy azóta bizony retteg a cigány lakosság, már költöznének is, ha lenne hova, meg hát, micsoda égbekiáltó arcátlanság ami velük történik. Az események kiváltó oka, pedig mintha homályba veszne… Arról nem ír a szoclib. értelmiség, hogy egy idős bácsi felakasztotta magát a folyamatos fenyegetések hatására, hogy egyedül nem volt biztonságos már templomba, boltba menni, de üresen hagyni sem volt célszerű az otthont, mert esetleg kirabolták. Hogy az egykor híres barackosokat derékba vágva csonkították a fatolvajok. Minden köszönet a polgárőröké, és a pataiaké akik összefogva megmutatták, hogy elegük van abból, hogy őseik földjén élhetetlen a jelen. Mi pedig már csak olyan földhözragadt jobbikosok vagyunk és azt hisszük el, amit látunk és közvetlenül hallunk, nem pedig azt, amit a média és okos politikusok sugallnak. Reméljük a példa ragadós lesz és az ország többi településén is kezükbe veszik a sorsukat a magyar emberek, ha már a kormány nem teszi.

Csendőrnapi Városi megemlékezés megemléés koszorúzás kezés 2011. február 14.

Szervezetünk részt vett a Salgótarjánban tartott Csendőrnapi megemlékezésen a volt csendőrlaktanya mellett, ahol elhelyeztük koszorúnkat és fejet hajtottunk azokért, akik tiszta szívvel, igaz hittel védtek erdőt, mezőt, rónát, otthont, életet, hazát, akik a Szent Koronára és Magyarországra tettek esküt. Az Isten áldja őket, reméljük utódaik által egyszer még feltámadnak

2011. március 15. Petőfi szólj! vagyunk még, kik értik, hogy mit is jelent a „ Talpra magyar”, vagyunk még, kik mindig talpon álltunk, nem térdeltünk le, mint oly sokan. (Papp Anna: Üzenem)

Farkas Gergely fogadóórája 2011. március 25.

Farkas Gergely a Jobbik Nógrád megyei országgyűlési képviselője tartott fogadóórát városunkban. A helyi problémák megbeszélésén túl, tájékoztatást kaptunk a Jobbik parlamenti munkájáról, az országot leginkább érintő problémákról, a kormány munkamódszeréről. A jó hangulatú beszélgetésen hasznos információkhoz jutottunk, ezen kívül hitet és erőt kaptunk a további munkánkhoz.

Köszönet

Alapszervezetünk egyik része a városi, másik a budapesti központi jobbikos megemlékezésen vett részt.

Szervezetünk szeretné megköszönni támogatóinknak, hogy elősegítik kiadványunk megjelenését. Természetesen továbbra is várunk minden anyagi és egyéb segítséget, hogy a jövőben is tájékoztatni tudjuk a város lakosságát. Ezen kívül várunk minden olyan hírt, eseményt, ami közérdeklődésre tarthat számot. Elérhetőségeink a lap alján találhatóak.

Kiadja: Jobbik Magyarországért Mozgalom Bátonyterenyei Alapszervezete Felelős szerkesztő: Cseresznyés István - e-mail: [email protected] Szerkeszti: szerkesztőbizottság - e-mail: [email protected] Megjelenik 6000 példányban Ingyenes kiadvány, kereskedelmi forgalomba nem hozható!

‚ Üzen a mult…

JOBBIK BÁTONYTERENYÉÉRT

A távoli múltban történő utazásunkat a kőkorszak vadászaival kell, hogy kezdjük, akik a 2,4 millió éve kezdődött Jégkorszak utolsó 20 000. évében járták a vadak nyomát az ős- Zagyva mentén. Ők taposták ki az első ösvényeket. Kőeszközeik folyamatos tökéletesítésével a cserekereskedelem úttörőivé lettek. A jégkorszak visszahúzódása utáni lassú felszáradás következtében a korábban még vadászott ló, szarvasmarha, kecske és más állatok háziasításával állandó élelmét is biztosította. A kőkor kapás gazdálkodásával földművelő kultúráját is életre hívta. A kétélű ekevasnak is megfelelő kőlap, a szarvasagancsba erősített kőpenge sarló, a 8 000 évesnek igazolt tönkölybúza magvai előkerülve a föld mélyéből, a múltszázad régészeit is megdöbbentették. Az ős kárpáti nép szellemi ereje virágjába borult, amikor ősi írásjegyeit megalkotta. Megszületett a régi Európa első írása, 2000 évvel megelőzve a sumérok írását. A históriának i.e. 6500-ik esztendejét élte ekkor Ó-Magyarország. A „fehér halál” dermedtségéből felmelegedő Európa első falvait építették fel a Kárpátok alatt. Eurázsia fémművességének, anyagiparának bölcsője itt ringott ezen az ősi, Isten áldotta földön. Népének vermei élettel telve, Istene fenn az égben. Rengeteg erdeiben szent utak vezettek minden forráshoz. A medrében csendes méltósággal hömpölygő Zagyva vizét, a Mátra kéklő hegykoszorúját lehajtó fővel köszöntötte az arra járó lélek, míg szíve felőli bal kezével a nyakában hordott anyagszobrocskát markolta, ami a Napba öltözött Boldogasszony istenjelképe volt.(ilyen anyagszobrokat talált Badiny Erdélyben, amelyeket a vizsgálatok 7 000 évesnek tartottak.) S az idő sólyomszárnyon repült tovább, egyre sebesebben. Észak-Balkán távoli vidékeiről, több hullámban érkeztek rokonnépek és Erdély érclelőhelyein megtelepedtek. A nyers rezet kovácsolásos eljárással munkálták ékszerekké, szerszámokká. Megjelent az ősi magyar fegyver, a fokos. i. I.e. az 5 000 évet írták ekkoron az írástudók. Ezt a fémműves kultúrát ez a messzi keletről jött nép továbbterjesztve vitte széjjel a földrészen. Egyik településük nyomaira bukkant rá Orosz Gábor, maconkai lakos (Vörösmarty út). Az épülő lakótelep területén végzett, nagyszabású gépi földmunkák során kerültek napvilágra e rézkori település építészeti emlékei. Bejelentését a nagybátonyi községházán Bronzkori település a saját fontosságuktól eltelt elvtársak nem vették komolyan, így a bejelentő csak késve érkezett a Magyar Nemzeti Múzeumba, Budapestre. Innen tovább folytatva útját, vitte a hírt a szécsényi Múzeumnak. Soós Virág régészt a helyszínre érve a le nem állított gépek által elrombolt kulturvég lepusztult látványa fogadta. A bejelentő által összegyűjtött, megmentett és átadott anyag alapján tudta csak a régésznő megállapítani a rézkori lelet korát, és a helyszín átvizsgálását követően a kiterjedését is. . Történeti múltunk esztelen pusztításának újabb bizonyságát adta a helyi kommunista vezetés, 1950. májusában is.

Nemzetségfő és felesége a késő-bronzkorból a nagybátonyi leletek alapján

A nagybátonyi szénbányák új vasúti rakodója építése során, talajegyengetés közben, igen sok régészeti lelet került elő. Madarász József tanító bejelentése is késve érkezett Patay Pál ásató kezéhez. Mire a régész a társaival a helyszínre érkezett, a le nem állított munkák, kb. 500 sírt már feldúltak. A lelőhely a nagybátonyi vasútállomás északi kijárata és a Maconkai Kövesút között feküdt. A leletmentés 1950. május 16-tól 1951. május 30-ig, kisebb-nagyobb megszakításokkal folyt, majd az iparvágányok lefektetése miatt végleg abbamaradt. 972 temetkezést sikerült ezen idő alatt feltárni. A régészek feltételezése szerint a nagy kiterjedésű temető 2 000 sírt rejthetett magában. Az urnatemető az őskor olyan szakaszából származott, amikor az igazi ősközösség már felbomlott és a magántulajdon uralmi időszaka következett. Korát a bronzkor II. szakaszába feltételezték. A hamvakat tartalmazó urnasírokból, bronzból készült ékszerek, szerszámok, fegyverek, és a hamvakat őrző, díszes anyagedények mellet egy fejdísz is előkerült. Egy ún. bronzdiadém, amit a temetőhöz tartozó település nemzetfője viselhetett. A „falufőnök” temetése igen díszes lehetett. A szertartáson nagy valószínűséggel feleségét, házának népét is feláldozták, hogy urukat elkísérjék és a túlvilágon is szolgálatára legyenek. A sírokat kőhalmok takarták, amiknek darabjait a Súlyomhegyről és a Mátrából hozatták. Találtak köztük 50 kg-osakat is. Valószínűleg kultikus jelentése lehetett a köveknek, ami a szkíta temetkezési szokásokra utalt. A bronzkori telep lakóinak fő foglalkozása a kapás földművelés lehetett, jelezve ezzel, hogy megtelepedett népcsoportról van szó. Fazekasmesterségük és bronzöntésük tudományának bizonyítékaira találtak, amikor a régészek a telep feltételezett helyét is megásták. A temetőhöz közeli domb magaslatán leltek rá a település földsánccal védett helyére. A leletek többsége nemcsak a bronzkor végét, de a korai vaskor elejét is igazolták… (folytatása következik) Barják Gyula