Június - Szent I(st)ván hava - Nyárelő - Napisten hava - Gödölyetor (Eper) hava Ovidius kimondottan "mensis Junonius"-nak, Juno istennő havának mondja. A névnek ez az átmagyarázása annál könnyebben ment, mivel Juno istennő is beletartozott Mars, Venus és Jupiter famíliájába (akiről a márciust, az áprilist és az eredeti május hónapot elnevezték). Juno istenasszony ugyanis Jupiter nővére és felesége volt (a római istenek ebben a tekintetben nem nagyon voltak válogatósak), a házasságnak és a születéseknek védőistennője, azonkívül pedig a csillagos égboltnak is királynője. Juno a házasság által megszentelt szerelem pártfogója s a családi áldás istenasszonya. Ő védi az asszonyokat, kiket egészséggel és szépséggel ruház föl. A művészetben úgy ábrázolják, mint a házasság harmóniájában kifejlett női szépséget. Kedvenc madara a páva. Ez az egyik legzivatarosabb hónapunk. Június 21-e a nyári napforduló dátuma, a csillagászati nyár kezdete. Az év leghosszabb napja ez, amikor a nappal 15 óra 58 percig tart. Sajnos, e naptól kezdve már három perccel újra rövidülnek a nappalok, ám a nyarat élvezők ezt még nemigen veszik észre. Az optikai csalódáshoz hozzájárul a nyári időszámítás is, amely késő estig nyújtja a nappalt. A meteorológusok Nyárelőként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Napisten havának nevezik, eleink (az Avisura szerint) a Gödölyetor (Eper) hava elnevezést használták júniusra, a hónap régi magyar (katolikus) neve pedig Szent I(st)ván hava. A Nap a Rák jegyébe lép. Népi mondóka
Ha száraz a nyár eleje Szent Víd Bő esőt hoz, szavamra, ezt elhidd! Margit-napi esőcseppek tizennégy napig peregnek. János-napi zivatar negyven napig elvakar.
„Új tüzet ugornak, testük gúzsba fonjákHoldharmatos füvön felgyűrik a szoknyát. Holdvilág suhogtat, ring sudaras hárfa. Földi vágy fuvalma indul aratásra.”
Szorgos Nyárelő Hava, mintha az ég szállana Hoz-e Medárd hosszú esőt? Fellegei mikor tűnnek? Májusfákkal itt a pünkösd: dalos, zengő tavaszünnep.
Jeles napok júniusban Június 8.
Medárd napja, ismert időjárásjósló nap egész Magyarországon. Évszázados megfigyeléseken alapul, manapság is hagyatkozunk rá. A megfigyelés lényege, hogy ha Medárdkor esik az eső, negyven napos esős, hűvösebb, felhős időjárás következik. Ha szép napos idő van ekkor, negyven napos aszály várható. Bizonyos vidékeken a várható szőlő és szilvatermésre következtetnek a Medárd napi időből. Ha meleg, napos, jó gyümölcstermés várható, ha esik, savanyú lesz a bor, viszont bő lesz a gabonatermés. Egyes csallóközi falvakban Medárdkor vetették a lent, hogy ne legyen gazos és szépen fejlődjön. Másutt Medárdkor van a szénakaszálás ideje.
Június 10.
Margit napja. Egyes helyeken Retkes Margit néven emlegetik, mert ezen a napon vetik a retket, hogy jó gyenge maradjon. Ez a tyúkültetésre a legalkalmasabb alkalmas nap. Zentán Margitot legyes Margitnak hívják. Ezen a napon nem szabad kinyitni az ablakot, mert akkor abban az évben sok lesz a légy. „Margit asszony a legyek királynéja és ezen a napon minden konyhába beereszt egy kötővel.” Úgy védekeztek ellene, hogy mise idején a szántóföldről hozott földet szórták szét a házban.
Június 11.
Barnabás napja. Sok helyen szénakaszáló nap, de ekkor érdemes bizonyos gyógyfüveket is gyűjteni.
Június 13.
Páduai Szent Antal ünnepe. Kultuszát a ferences rendi szerzetesek terjesztették el. Mivel a középkor óta rettegett fertőző betegséget, az orbáncot Szent Antal tüzének nevezték, gyógyításával kapcsolatos szokások kötődnek ehhez a naphoz. Tájegységtől függően volt példa a kultikus tűzgyújtásra (a tűz a mitológiában és a hiedelemvilágban mindig a megtisztulással kapcsolatos), de máshol például tilos volt tüzet rakni ezen a napon, nehogy a háziak elkapják az orbáncot. Szent Antal napját különösen az asszonyok számára tartották dologtiltó napnak, nem volt szabad lisztbe nyúlni, mert kelések nőnek a kézen. Tápió mentén úgy vélik, hogy nagy esők jönnek, „Szent Antal elviszi a szénát!”
Június 15.
Vida~Vid~Vitus napja. Vitus a vitustánc, nyavalyatörés, őrjöngés, hisztéria, kígyócsípés, kutyaharapás esetében segít.Mindenütt azt tartják, hogy most fordul meg az időjárás. A rákok – a muravidékiek szerint – e napon kijönnek a folyó partjára és várják a változást.A Vid-napi időjárás termésjósló is. Jó idő esetén jó termés, rossz idő után rossz termés várható. Ha szent Vid –napján eső esik, hibás lesz az árpa, mondogatják már régóta. Vitus napján rendszerint viharos, zivataros idő járta, Topolyán ilyenkor gyertyát gyújtottak.
Június
Úrnapja Krisztus teste, az Oltáriszentség ünnepe, a pünkösd utáni második hét csütörtökje. Az ünnep és a körmenet elterjedésével szokássá vált az oltáriszentség körülhordozása, aminek a népi hitvilág a gonoszt, a betegséget, a természeti csapásokat elűző erőt tulajdonított. Amerre a körmenet haladt, négy oltárt állítottak fel. Az oltárok fölé sátrakat emeltek. Ezeket a sátrakat nálunk gallyakkal díszítették, a földre pedig virágokat, virágszőnyeget, kakukkfüvet hintettek. A néphit a zöld ágakhoz és az elhintett füvekhez különféle hiedelmeket fűzött. Székelykevén e napon koszorút fonnak virágokból, elviszik a templomba, megszenteltetik. A ganglábra, az ajtó fölé akasztják az úrnapi koszorút. Ha jön „a nagy idő,” három szál virágot kihúznak a koszorúból, és egyesek tűzben, mások szentelt gyertya tüzében elégetik. A virágok füstölnek a tűzben. Közben az Úrangyalát imádkozzák. Remélik, hogy elkerüli őket a zivatar.
Úrnapi virágszőnyegek Június 24.
Szent Iván napja, azaz Keresztelő Szent Jánosnak, Jézus megkeresztelőjének az emléknapja. (Magyarországon a délszláv hatást mutató Iván változat honosodott meg a magyar Jánossal szemben.) Szent Iván a nyári napforduló ünnepe, országszerte a kultikus tűzgyújtások ideje. A régi hagyományban a tűz egyrészről napszimbólum, tehát a Nap megújhodását kívánták elősegíteni a tűzgyújtással, másrészt mindig a megtisztulás szimbóluma is. A keresztény egyház Szent János ünnepét az V. század óta jegyzi, a pogány hagyományokra visszavezethető kultikus tüzeket az egyház liturgiájába átültette, a tüzeket megszentelte.
A Szent Iván napi tűzgyújtáshoz számos hiedelem fűződik. Azt tartották ezek a tüzek megvédenek a betegségek, elsősorban a pestis ellen, a termést pedig védik a jégveréssel szemben. A tűz körül a fiatalok termékenység és szerelemvarázsló dalokat énekeltek, a tüzet körüljárták és szokásban volt a tűz átugrása is. Ennek általában szerencsehozó erőt tulajdonítottak. Időjárási, éghajlati okokkal magyarázható, hogy Szent Iván éjjelének ünnepe az északi (skandináv és balti) népeknél a mai napig élő, valódi ünnep. A zord, hűvös éghajlaton az egyébként rövid nyár érkezése igazi öröm az emberek számára. Ma is ezerszámra lángolnak fel a máglyák Szent Iván éjjelén, általában valamely magaslaton, hogy minél messzebbre látszódjék. A fiatalok "páfrányvirágot" keresnek (a hiedelem szerint ezen az egyetlen éjjelen virágzik a páfrány, aki a virágot megtalálja boldog és gazdag lesz). A János nap mágiájához tartozik az egészség- bőségvarázslás is. Gyógynövényeket, füveket is szórtak a tűzbe,
máshol a füvekből koszorút fontak, ettől remélték a jószág termékenységét, egészségét. Különös jelentőséget tulajdonítottak a János-nap hajnalán szedett harmatnak, ezt életvíznek tartották, ezzel mosták meg a beteg szemet, úgy tartották, ettől meggyógyul. Szokás volt még a házba nyírfaágat vinni, amely szintén az ünnep szimbóluma északon. A csíki székelyeknél az angyalozás szokása járta. A faluban a házak elé lombokból sátrat emeltek, abban imádkoztak. A falubéli kislányok csoportosan jártak házról-házra, köszöntő énekeket mondtak, a háziaktól pedig süteményt, néhány fillért kaptak cserébe.
„Ne félj, pajtás, ugord át, nem süti meg a pofád!” A tűz átugrása közben párosító-, kiházasító dalokat énekeltek, amelyek gyakran igen hosszúak voltak. innen a mondás, hogy „Hosszú, mint a szentiváni ének” Hosszú lehetett attól is, hogy a falu összes fiataljait összeénekelték. Tüzét megrakatja virágos Szent János, Világolj, világolj, Csak addig világolj, Míg én nálad vagyok, És ha én elmegyek, te is elaludjál.
Tüzit megrakatjuk, négyszögre rakatjuk, Egyik szögén ülnek szép öregasszonyok, A másikon ülnek szép öregemberek, Harmadikon ülnek szép ifjú legények, Negyediken ülnek szép hajadon lányok.
Június 27. előre
László napja, Szent László királyunk ünnepe. Időjóslás: „Jól figyeld meg László napját,Jó megjósolja az idő járását.”
Június 29.
Péter-Pál napja. Az első az apostol-fejedelem, a másik a népek apostola volt. A magyar nyelvterületen általában úgy tartották, hogy a búza töve ezen a napon megszakad, kezdődhet az aratás. Sárkeresztesen kalendáriumi rigmussal biztatták egymást: Ekkor volt a legény- és mesteravatás. Dunaszekcsőn Péter-Pál előestéjén a halászok rúdra kötött ponttyal járták végig a falut és köszöntötték vásárlóikat, akik kaláccsal, borral vendégelték meg őket. Másnap a halászok rendeztek vendégséget halpaprikással, túrós csuszával. Szent Péter a halászok védőszentje, hiszen maga is halász volt, mielőtt Jézus tanítványai közé állt. A lakatosok is patrónusuknak tekintették, mivel ábrázolásain a mennyország kulcsát tartja a kezében. Ezen a napon van legjobb íze az epernek, ezért ekkor tartják az eperszüretet is.
Péter és Pál (tudjuk) nyárban Összeférnek a naptárban. Könnyü nekik ott szerényen Megárulni egy gyékényen; Hanem a mi Péter-Pálunk Háza körűl mást találunk: Zenebonát, örök patvart, Majd felfordítják az udvart; Rossz szomszédság: török átok, S ők nemigen jó barátok.(Arany János: A Fülemile)
Búza, búza, de szép tábla búza, Kihajlik az a váncsodi útra. Kerek arcú, barna lány aratja, Babájával keresztbe rakatja. Búza, búza, de szép tábla búza. Közepibe van hat liter pálinka. Azé lesz a hat liter pálinka, Aki azt a búzát learatja. Árpa,árpa,de szép tábla árpa, Közepében van egy rezgő nyárfa, Rezgő nyárfa vállik a levelétől, Én is vállok a régi szeretőmtő
Júniusban születtek Apáczai Csere János – tudós, filozófus, tanár, író Kaffka Margit – író, költő Sütő András – író, szerkesztő Weöres Sándor – költő, drámaíró, műfordító Karinthy Frigyes – író, költő, humorista Kriza János – Nékpöltészetgyűjtő, nyelvész, unitárius püspök Móricz Zsigmond – író
1625. június 10
1880. június 10 1927. június 17 1913. június 22 1887. június 25 1811. június 28 1879. június 29
Az erdő fohásza Vándor. Ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet! Én vagyok tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon, én vagyok tornácod barátságos fedele, melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől, és gyümölcsöm oltja szomjadat. Én vagyok a gerenda, amely házadat tartja, én vagyok asztalod lapja, én vagyok az ágy, melyben fekszel, a deszka, amelyből csónakodat építed. Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája... ...koporsód fedele. Vándor ki elmégy mellettem,hallgasd meg kérésem: Ne bánts! A hónap tevékenységei: – Június a séták hava. Jó alkalom a kenyér útjának kísérésére. Sétáljunk ki a határba, ismerjük meg a pipacsot, a búzavirágot, a szarkalábat a búzamezőben. – Szénapajták megtekintése, a rétről való behordás – Gyűjtsünk gyógyteákat: hársfát, bodzát, cickafarkot, zsályát, kamillát... – Hársfa- és bodzavirág nyílik az utak mentén, - Júniusban érik a meggy, a cseresznye, a földieper – Az őszi szalmafonáshoz most gyűjtsük be a szalmaszálakat. Leszedés után szárítjuk, – A rovarok megismeréséhez a június a lehetőségek hosszú skáláját nyújtja: megjelennek a szúnyogok, a tücskök, a szentjánosbogarak, a pókok. Nagyítóval vizsgáljuk meg őket. A hónap eseménye: lakodalmas játék A népi hagyományú lakodalmas játék betanítását elkezdhetjük már szeptemberben, s egész évben úgymond életben tartjuk. A kisebb gyermekek nagyon szívesen játsszák, s igazivá, sajátjukévá akkor válik, amikor a szerepeket szabadon felcserélik, a dalok velük élnek s bárhol, bármikor előjönnek. A gyermekeknek beszéljünk a lakodalmak lényegéről; az előkészületekről, a meghívókról, a kalácssütésről, a lakodalmas kalácsról, az ajándékozásról, a vőfélyhívogatásról, a kicifrázott, feldíszített házról, a tréfás hangulatról, a mulatozásról. Gyűjtsük be a ruházatot: kalapokat, mellényt, mennyasszonyi ruhát, vőfélybotot, krepp-papírt. A szakácsoknak kötényt. A zenészeknek zeneszerszámokat: fakanalat, köcsögdudát, fedőket vagy egyéb hangszereket. A leánykéréshez fűződő mondás: Kitették a szűrét. Mit jelent a szűr? A mondás a férjhez adandó lány párkapcsolatából, párválasztásától eredeztethető. Ha egy legény el-eljárogatott a leányhoz, a szűrét (kabátját) felakasztották a fogasra. Ha a szülőknek nem tetszett a jövendőbeli, szűrét kiakasztották az udvarra. Ebből az „eljárásból” a legény pontosan tudta, hogy neki itt többé nincs keresni valója. Megbeszélni, hogyan halad a lakodalmi előkészület, még mire van szükség. Az vezető új ötleteivel segítse a készülődést: szalvétahajtogatás, tortasütés, sütemények. Ehhez az első lépés az agyagozás, amelyről már vannak tapasztalataik. Az előkészületek során, legyen az bármilyen eseménnyel, ünnepkörrel kapcsolatos, lehetőség nyílik arra, hogy a gyerekek megismerkedjenek különféle anyagokkal. Az együttes tervezgetés, a közös munka pedig motiválja szóbeli kommunikálásukat és munkájuk eredményességét. Ilyen előzményekkel párhuzamosan pedig megteremtettük a szükséges feltételeket ahhoz, hogy szerepjátékunkat újabb eszközökkel, a népi hagyományok beleszövésével bővítsük és gazdagítsuk. A népi kultúra tárgyai és a népköltészeti alkotások csakis így épülhetnek be a gyermek ízlésvilágába.
A hónap meséi
Igazlátó Dobróka, A legszerencsésebb óra, Szent László és a Tordai-hasadék, A szegény meg a gazdag legény, Kolontos Palkó, A napnyugati király lánya, Nagyeszű Gyurgyóka, A vitéz szabólegény, Ozsvát testvérek. A hónap énekei:
Erdő, erdő, erdő, Elvesztettem zsebkendőmet, Hess légy, ne szállj rám, beteg vagyok én, Érik a ropogós cseresznye, Hej halászok, halászok, Kis kece lányom, fehérben vagyon, Este van, már nyolc óra Most viszik, most viszik, Járjunk táncot, ripegőt, ropogót, Csipkefa, bimbója, Debrecenbe kéne menni Iglice, szívem, iglice, Megtakják a tüzet, Az árgyélus kismadár, Szép virágot, violát ismertem meg benned. Mondókák Réce, ruca, vadliba, Kiugrott a gombóc a fazékból, Csujjogatók: A leányka arca ragyog Kiülnek rá a csillagok
Ez a legény olyan nyalka Főleg hogy így ki van nyalva
Most már szidhatod a sorsot Nem volt, de így lett anyósod
A hónap tevékenysége: bőrözés A bőr szép és értékes alapanyag. A darabok munkavételekor arra törekedjünk, hogy használható tárgy legyen a végeredmény – Szíjkészítés, fonás, lapos fonás, szironyozás. Ez utóbbi a cipőfűzéshez hasonló művelet. Népi megfigyelések
- ha Medárd napján esik, akkor negyven napig esik - a júniusi eső koldusbotot nyomhat a gazda kezébe- „Margit felhőtől fél, égi háborút vél” - ha a kakukk Szent Iván napja előtt megszólal, úgy olcsó lesz a gabona, ha utána, úgy drága - ha Szent Iván napján eső esik, úgy mind mogyoró, mind pedig dió kevés lészen, így tehát dió helyett sültalmát ehetünk Mit jövendöl a 100 éves naptár? Szép idő lesz, ha Szent János bogara igen fénylik, ha az égen sok bárányfelhő létez, ha a dongók este sűrűen repülnek. Rossz idő vagy eső szokott lenni, ha sok béka jő elő, ha a macskák nyalják, tisztítják magukat, ha a tyúkok a porban fürdenek, ha a kutyák füvet rágnak, ha a vakondok magasra túrnak.
Júniusi csíziók Tisztán tartsd a fákat. Vigyázz a gyümölcsre, Hogy a javát a hernyó, madár el ne költse. Karózva, indáit tördösve, gyomlálva, Készítsd a szõlõt másodkapálásra. Töltsd fel a burgonyát. Az õszi vetésre Szánts. Gondot fordíts dohányültetére. Most van helye széna- és lóhereszálásnak, Készen nézz elé a közel aratásnak.
Imák 1. Éjfél után egy óra már, Szent László napja van már. Örüllenek szíveikbe’, Vígadjanak lelkeikbe’, Hogy Szent László lett pátrónánk, Szűzmária édesanyánk. Távoztassa a döghalált, Eressze ránk szent áldását. Éjfél után egy óra már, Szent László napja van már.
2. Mennyben lakó én Istenem, Vedd füledbe dicséretem! Téged dicsér egész világ, Neked köszön a kis virág, Madárka is, mikor dalol: Magasztal a bokor alól. Mikor a fa sóhajtozik: Atyám, hozzád imádkozik. Erős vihar, kis gyönge szél, Tenger, patak hozzád beszél. Az ég, a föld telve veled – Dicsértessék a te neved!
3. Mennyben lakó én Istenem, Könyörgök, légy mindig velem! A te neved kiáltozom: Légy jó atyám, hű pásztorom! Zárd be szívem a rossz előtt, A jóra adj elég erőt! Ha kél a fény napkeleten: ATe szemed rajtam legyen. És ha leszáll napnyugaton: Te légy, Atyám, az oltalom! Terjeszd ki rám védő kezed – Dicsértessék a Te neved!
Magyar jelképeink „Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra”.
A tulipán – 1. A tulipán az egész Kárpát- medence összes magyar települési tájain díszítő motívum. Temetkezésnél az oszlopos fejfák és kopjafák állításánál, a faragott tulipán tetejű az asszony/leány halottat jelöli. A tulipános láda vagy tulipántos láda Magyarországon az asztalos készítésű menyasszonyi láda legáltalánosabb elnevezése a 19. sz. első felében tűnt fel a Dunántúlon. A csipkeverő és hímző asszonyok kedvelt díszítő eleme Csetneki csipke, Halasi csipke, Kalotaszegi varrottas Magyargyerőmonostori írásos hímzés, Magyarvalkói írásos hímzés, Kalotaszegi varrottas, Turai hímzés A székelykapuk díszítésénél, szinte minden alkalommal feltűnik a tulipán. A korondi fazekasság fő díszítő eleme a tulipán, mellyel a különböző színre festett kerámiáikat ékesítik A tulipán az egyik jellegzetes motívuma (a gránátalma, a rózsa, a szegfű és a liliom mellett) a a 17–18. század jellegzetes magyar barokk textilművészetének, az úrihímzésnek is.
Az őshazából magunkkal hozott motívum. A nőiesesség, a szépség, a szerelem, a szeretet, a tisztelet, a kegyelet és az elismerés jelképe. Őseink hittek a gonoszt távol tartó szerepében, ezért kapufélfára faragták (ahogy a mongolok is). A tulipános életfa létezése is azt bizonyítja, hogy a tulipán ősi jelkép. Forma, alak, szín, méret… A különböző méretű, formájú és színű tulipánokkal a nők különböző életszakaszait lehet megidézni. Eszerint eldönthetjük, hogy éppen melyik élethelyzetet szeretnénk erősíteni ezzel a jelképpel. Bimbó: Kislánykákat jelöl, akik még ártatlanok, szűzek. A világosabb árnyalatok jellemzőek. Nyíló tulipánok: A fiatal lányokat jelképezi, A tulipán mint női szimbólum többféle jelentéstartalommal bír . A színe a magyar akiknek már udvarolnak, eladósorban vannak. népművészetben jellemzően piros, ami az Kinyílt virág: Megházasodott asszonyokat jelöl. érzékiségre, a szerelemre is utal. Fias tulipán: A tulipán kelyhének belsejében egy Gonoszelhárító szerepe is van, azért is faragták magocska vagy egy másik tulipán van. Ez a szimbólum az áldott állapotban lévő asszonyokat régen kapukra. A használati tárgyakra is faragták, mint pl.: jelöli, akik szívük alatt hordják magzatukat. a ládára (tulipánosláda), továbbá hímezték terítőkre, ágyneműkre, ruhákra. Égtájak szerint is elhelyezhetjük a tulipános Karpereceket, ővveretek és szíjvégek kedvelt díszítéseket Kelet: Ide tegyük, ha szeretnénk megújulni díszítő motívuma. Edényeken is találkozhatunk ezzel a virággal, nőiességünkben. Ha még nem találtuk meg a korondi fazekasság fő díszítő eleme is a tulipán. életünk párját vagy éppen az udvarlási fázisban Nem véletlen tehát, hogy éppen egy női bútorra vagyunk. Azoknak a hölgyeknek is ide ajánljuk, került rá ez a virág: a tulipánosládára. akik gyermeket szeretnének. A menyasszony ebben a ládában gyűjtötte ruháját, Dél: Ha már házasságban élünk és ágyneműjét, amit a házasságba jelképezhette a családanyaként kell megállnunk a helyünket. menyasszony elvesztett szüzességét is. magával Párkapcsolatunkat, is erősítheti ez a szimbólum. vitt.
Nyugat:A női összetartó erőt serkenthetjük, ha életterünk nyugati részére helyezzük ezt a szimbólumot. Észak: A visszavonulás, a befelé fordulás, a megpihenés energiáit adja. Ha egy kis magányra vágyunk… Közép: Család, egészség területe, ahol a szívből futó tulipán erősíti a szeretetet, a harmóniát a családtagok között. A vázában lévő tulipán szimbólumhoz kapcsolódik a víz, ami minden élet alapja, forrása. A szerelmi ajándékok tárgycsoportját, a legény által a választottjának jegyajándékba adott mángorlókon, sulykolókon és guzsalyokon található faragott, vésett jeleket elemezve kimutatták, hogy ezeken a tulipán a leányt jelképezi, a szív a legényt jeleníti meg. Ezek a tárgyak elsősorban tehát nem használati tárgyak voltak, hanem mint a két nembeli fiatalok közti szerelmi kapcsolat és egybekelési szándék nyilvános jegyei, valamint státuszszimbólumokként nem pusztán társadalmi és dekoratív funkciót kaptak, hanem minden vésett díszítőelemnek: a hármastulipánnak, az egymásnak fordított páros szilvamagnak, fenyőágnak, rózsának jelentése és jelentősége van. A tulipánba például gyakran szilvamag kerül, így lesz a tulipán a női szeméremtest, a mag pedig a termékenység szimbóluma. A szív megjelenhet a férfi lábai közt is, s arra is van emlékünk, hogy szívet virággá továbbfejlesztő motívum neve "tökös" volt. Íme, együtt egy jelrendszer: e jelek együtt szerepeltetése szerelmi üzenetet hordoz, sőt: az ajándékozó szándéka szerint biztosítja a vágyteljesítő szerelmi varázslás sikerét. Az a tény, hogy a tulipán és a szív megjelennek a szerelmi ajándékok mellett pásztortülkök, borotvatokok, karikásostorok, hímzések díszítéseként is, sőt festett templomi famennyezeten is, arra utal, hogy ez a jel együttes nemcsak a szerelmi varázslás eszköztárába tartozott és nem pusztán a termékenységről szólt, hanem magasabb értelmét is kereshetjük. A tulipán sokszor az életfa ábrázolás részeként jelenik meg, s mivel az életfa Boldogasszonyt jelképezi, ez esetben már nem a vágyott nő megjelenítője a tulipán, hanem általában a női teremtő erőé, amit a pogány hagyományban Boldogasszony testesített meg. A tulipán pedig mindig az életfa csúcsán nyílik, az ég felé, tehát ennek spirituális dimenziói is feltárhatók: az életfa tetején kinövő, kinyíló virág a lélek világra, ég felé tárulását jelképezi. Milyen igaza van annak a dunántúli pásztornak, aki ezt mondta: "Az az igazi virág, ami nem terem, hanem amit valaki kigondol"! A népművészeti alkotásokban elrejtett szimbólumok, mozdulatok, dallamszerkezetek a magasabb dimenziókra való ráhangolódást segítik elő. A jelképek szerepe is ugyanaz mint a szertartásoké: kapcsolatot teremteni az Égi Világgal. Egy szimbólum, vagy tárgy azért szakrális, mert a magasabb dimenziókból ered és az Éggel kapcsol össze. A magyar művészet, főképpen a magyar népművészet, magyar szellemiségből táplálkozik. A népművész magyar nemzeti rezgésekre hangolódik rá, mely rezgések az Égi Világból származnak, – a Magyar Néplélek Arkangyali Lényétől. A magyar díszítőművészet az évezredek során valóságos képírássá fejlődött. Minden motívum jelentéstartalommal bír, olykor többszörös jelentéstartalommal is. A növényi díszítőelemek között is kiemelkedő helyet foglal el a tulipán. Formája több ezer éve ismert a sztyeppei népek díszítőművészetében. A tulipán a magyar ornamentika legkedveltebb virága. Önmagában is egy kompozíció lehet, és mindig a nő jelölője! Több száz formáját ismerjük, kifejezheti a nő társadalmi helyzetét, családi állapotát, életkorát, élethelyzetét. A ma született leány-gyermektől a haldokló öreg néniig minden életkornak megvan a maga tulipánformája!
Sárközi, torockói, rábaközi, udvarhelyszéki és matyó minták
Tulipánok a képek sorrendjében balról jobbra: Villás tulipán: Hegyes tulipán 1854-ből:
10-12 éves leányka, érintetlen állapota. 13-15 esztendős leányka, „kinek már szökik ki a csicse s ezután már nehezen ül otthon”. Lándzsás facsart tulipán: 16-17 éves nagyleány, konfirmált már, jár hozzá a legények serege! „Ha még egyszer lány lehetnék, Megválogatnám a legényt, Megválogatnám a legényt, Mint a piacon az edényt.” Lándzsás tulipán 1827-ből: a nászéjszakát éppen megélő, „fékontyolt menyasszony” jelölője. Ajakos tulipán: az áldott állapotban lévő menyecske megszemélyesítője, „amikor nő a ház eleje”. Fias tulipán 1860-ból: az áldott állapotú anyában már teljesen kifejlődött a magzat, a viráganyában már teljesen kinyílt a kisvirág. Facsart tulipán szintén a XIX. századból: az e- világra születés folyamata, a viráganya kifacsarja kisvirágát. Minden édesanya szüléskor ugyanezt éli meg. Kifacsart tulipán: a viráganya öregszik, nem szülőképes már! Újra előtérbe kerül a szűz állapota, ám most az élete végéhez közeledő években: „ Öregasszony nem jó zsáknak Sem abrakos tarisznyának” Szakállas tulipán: az élet kereke nem áll meg. Ami egyszer fent volt le is fordul. A már nagyra nőtt, fiatal tulipán folytatja anyja munkáját, míg az elöregedett viráganya lehull róla és őssé válik. Földanyánk minden év tavaszán újranöveszti magából, magból, az életet. Érdekes, hogy amíg népművészetünkben ilyen széles körben elterjedt ez a motívum, addig népszo-kásainkban, népköltészetünkben alig fordul elő. Íme egy példa:
Hej tulipán, tulipán, Teljes szegfű szarkaláb Teli kertem zsályával Szerelemnek lángjával Nyírtura, Szabolcs m.
