2011 SZEPTEMBER SZENT MIHÁLY HAVA

SZEPTEMBER

2011 • SZEPTEMBER • SZENT MIHÁLY HAVA 1

Cs

Egyed, Egon

2

P

Rebeka, Dorina

3

Szeptember – Ôszelô Szûz, vagy tudás hava És lôn, hogy harmadnapra megtalálták ôt a templomban, a doktorok között ülve, amint ôket hallgatta, és kérdezgette ôket. És mindnyájan, akik ôt hallgatták, elálmélkodának az ô értelmén és az ô feleletein. (Lukács 2:46-47) A nyáridô sokszor egy nagy viharral egykettôre a múlté, s vele a szabadság ideje is. Megkezdôdik az iskolai év, ezzel együtt a tudás hónapja is. A magyarság mindig is büszke volt a tudására és a tiszta szellemiségre, mert nem csak megújulásra, szerelemre, gondoskodásra, folytonos megtisztulásra van szükségünk, hanem tiszta szellemiségû tudásra is. A tudás hatalom, és igazi, szûzies szépség...

Szo Hilda

4

V

Rozália, Róza

5

H

Viktor, Lôrinc

6

K

Zakariás

7

Sze Regina

8

Cs

Mária, Adrienn

9

P

Ádám

10 Szo Nikolett, Hunor 11

V

Teodóra, Igor

12

H

Mária

13

K

Kornél

14

Sze Szeréna, Roxána

15

Cs

Enikô, Melitta

16

P

Edit, Ditta, Ludmilla

17 Szo Zsófia, Hildegárd 18

V

Diána

19

H

Vilhelmina, Dorián

20

K

Friderika

21

Sze Máté, Mirella

22

Cs

Móric

23

P

Tekla, Lina

24 Szo Gellért, Mercédesz

162

25

V

Eufrozina, Kende

26

H

Jusztina

27

K

Adalbert

28

Sze Vencel

29

Cs

Mihály

30

P

Jeromos, Médea

1031. szeptember 2. (980 éve történt) Meghalt Imre herceg, I. Szent István fia, vadászat közben. Az ország trónörökös nélkül maradt. 1901. szeptember 7. (110 éve történt) A budapesti Kertész utcában megnyílt a Fészek Mûvészklub, amely egész Európa egyik legrégibb és legjellegzetesebb mûvészklubja volt. A mûvészklub neve a Festôk, Építészek, Szobrászok, Zenészek, Énekesek és Komédiások szavak kezdôbetûibôl tevôdik össze. Az alapító mûvészek 1901. április 6-án a Deyler Kávéházban tartották elsô rendkívüli közgyûlésüket, 1901. szeptember 7-én pedig birtokba vették „örökös“ székhelyüket a Kertész utcában. 1931. szeptember 9. (80 éve történt) Megszületett Latinovits Zoltán színész. Érdemes mûvész, a magyar színházmûvészet kiemelkedô egyénisége, posztumusz Kossuth-díjas. Édesanyja Gundel Katalin, a legendás vendéglátós família sarja. Második férjétôl, Frenreisz Istvántól születtek Latinovits féltestvérei, Bujtor István és Frenreisz Károly. 1831. szeptember 9. (180 éve történt) Megszületett Izsó Miklós szobrász, a XIX. századi magyar szobrászat egyik legjelentôsebb alakja. Izsó Miklós részt vett a szabadságharcban, Világos után bujdosott. Bécsben és Münchenben tanult. Legismertebb mûve a Búsuló juhász címû zsánerszobra.

1861. szeptember 14. (150 éve történt) Megnyitotta kapuit a Lánchíd budai hídfôjénél a Budai Népszínház. 1321. szeptember 14. (690 éve történt) Ravennában meghalt Dante Alighieri (eredeti neve: Durante Alighieri) olasz költô, filozófiai, politikai, nyelvészeti író, aki a világirodalom klasszikusa, a feudális középkor utolsó, az új polgári korszak elsô nagy lírikusa volt. 1941. szeptember 15. (70 éve történt) Hercegszántón megszületett Albert Flórián labdarúgó, edzô. Az FTC labdarúgója, 75-szörös válogatott volt 1952-1974-ig, játszott olimpián, vb-n, Eb-n bronzérmes csapatban. 1967-ben elnyerte a France Football Aranylabdáját, 1968-ban világválogatott volt. 1911. szeptember 19. (100 éve történt) Megszületett William Golding Nobel-díjas (1983) angol író (Legyek ura). 1791. szeptember 21. (220 éve történt) Megszületett gróf Széchenyi István politikus, a nemzeti liberális reformmozgalom kezdeményezôje. 1991. szeptember 21. (20 éve történt) Az Örmény Köztársaság függetlenségének napja. 1991. szeptember 21-én népszavazást rendeztek, amelynek eredményeként kikiáltották az ország függetlenségét.

2001. szeptember 11. (10 éve történt) Terrortámadás következtében összeomlott a világ egyik legmagasabb épülete, a New York-i World Trade Center.

1791. szeptember 22. (220 éve történt) Megszületett Michael Faraday angol kémikus és kísérleti fizikus, az elektromos mezô fogalmának megalkotója.

1821. szeptember 11. (190 éve történt) Megszületett Albert János erdélyi unitárius lelkész, tanár. Albert János 1845-tôl 40 esztendeig a tordai unitárius egyházközség lelkészeként tevékenykedett. Tanított a helybeli unitárius gimnáziumban, amelyet a szabadságharcot követôen ô élesztett újjá.

1951. szeptember 23. (60 éve történt) Budapesten Rákosi Mátyás utasítására felrobbantották a Városliget szélén álló Regnum Marianum templomot.

1921. szeptember 12. (90 éve történt) Megszületett Stanislaw Lem lengyel író. Lem a tudományos-fantasztikus irodalom egyik legjelentôsebb képviselôje. 1931. szeptember 13. (80 éve történt) Matuska Szilveszter felrobbantotta a Bécsbe tartó nemzetközi gyorsvonat alatt a biatorbágyi vasúti hidat szeptember 12-rôl 13-ra virradó éjjel 0 óra 20 perckor.

1541. szeptember 24. (470 éve történt) Meghalt Paracelsus német természettudós, korának leghíresebb orvosa. A gyógyszeres terápia és kémia úttörôje, aki az orvosságok helyes adagolását, a betegségek megelôzését és az egészséges életmódot tartotta szem elôtt. Ismereteit vándorútjain professzoroktól, valamint füvesasszonyoktól, bábáktól és parasztoktól szerezte. 1986. szeptember 27. (25 éve történt) Budapesten meghalt Ruttkai Éva Kossuth-díjas színésznô, kiváló mûvész.

163

SZEPTEMBER

Évfordulók

SZEPTEMBER

Lelki útravaló Szeptember

Szeptemberben, tanév elején különös súllyal csengenek fülembe a Teremtés könyvének szavai. „Azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra...” (Ter 1,26) – Igazán Ô teremt. Ô ad életet. Hiszen ki tudná maga dobogtatni saját szívét? Megteremtette az embert, s számtalan lehetôséget rejtett belé, ami kibontakozásra vár. Nekünk is hagyott munkát. Isten meghívott arra, hogy munkatársai legyünk az alkotásban. Azt mondja minden nevelônek: Gyere, alkossunk embert! Látó szemet adok neked, hogy lásd csíráiban, kivé válhat, akit rád bízok! Azt mondja minden diáknak: Gyere, alkossunk embert, képemre és hasonlatosságomra! Nyugtalan és keresô szívet adok neked, hogy a tanulás, a közösségteremtés és az önnevelés munkájában azzá válj, amire teremtettelek! Azt mondja minden szülônek és nagyszülônek, akik talán leginkább ámulnak e titok elôtt, hogy maguk is alkotók és társak a teremtésben: Gyere, alkossunk embert! Szeptember számomra mindig a kezdet, a kezdés, az elkezdés erejét és felelôsségét hordozza. – Mikor elôször jártam Temesváron azon a helyen, ahová rendünk alapítója, Gerhardinger Mária Terézia anya megérkezett Bajorországból és itt Magyarországon is megkezdte a rend társadalmat és jövôt formáló nevelôi munkáját, akkor fogalmazódtak meg bennem az alábbi gondolatok: Minden kezdet misztérium, nagy titok. Terézia anya nem láthatta távlatait annak, amit Istenbe vetett hitével elkezdett. Nem ismerhette minden következményét annak, amit Isten vele és rajta keresztül másokkal s így velünk is tett, tesz és tenni fog. – De az is beláthatatlan, hogy mi minden nem történt volna meg velünk, ha az isteni indításra nem indul útnak magyar földünkre. Minden pillanatunk egy kezdet. Minden pillanat ott van a nem-lét és a lét határán. Már nincs és még nincs. Rajtam, rajtad áll, hogy hogyan fordul át a múlt jövôvé. Követed-e szíved hangját, a Szentlélek indítását vagy nem. Amit teszek, az benne lesz a következô pillanatban, amit nem teszek, az nem lesz benne. Pillanatról pillanatra. Rajtam, rajtad áll, hogy amire indít a Szeretet, benne lesz-e jövônkben, vagy hiányozni fog ebbôl a világból, Magyarország jövôjébôl. Minek lesz 10, 100, 1000 éves jövôje, vagy mi porlad el, foszlik szét egy pillanat alatt? Terézia anya így ír: „Nagy baj, ha valaki kioltja a kegyelem lángját; de az sem kisebb veszteség, ha fel sem gyújtja.” Másutt pedig: „Minden jó kicsiben kezdôdik. Ezért nem félünk, nem aggódunk, ha mégoly kicsi és szegényes is a kezdet; a Mindenható majd a jászoltól kezdve továbbviszi mûvét – hiszen ég és föld rendelkezésére áll.” Ulrik M. Monika SSND iskolanôvér, tartományfônöknô 500 ÉVE TÖRTÉNT (1511. szeptember 29.): Villanueva de Sigena-ban megszületett Szervét Mihály (eredeti nevén: Michel Servet, Miguel Serveto) spanyol orvos, jogász és vallásfilozófus. Szervét „Christianismi Restitutio“ címû mûvében bírálta Kálvin reformjait, antitrinitárius – a Szentháromság tanát tagadó tanok hirdetõje – volt. Követõi a XVII. századig Lengyelországban a socinianusok, Erdélyben az unitáriusok voltak.

164

Beszélgetés Kôrösi Zoltánnal – Kõrösi Zoltán a focista, író, rádiós, kritikus, filmes, drámaíró, és még sorolhatnánk... XXI. századi reneszánsz ember vagy? Ez így együtt valóban soknak hangzik – de hát nem is mûvelem mindezt. Inkább úgy mondanám, volt, amikor leginkább futballistának gondoltam volna magamat, hiszen a labdával töltöttem a legtöbb idõt, volt, amikor a rádióhoz kötött a munkám, két évig egy színházban volt a munkakönyvem, s írtam néhány forgatókönyvet is... Író, legalábbis a hitem szerint, mindig voltam. Persze minden munkából megmarad valami, összeér a másikkal. Ha reneszánsz ember volnék, amit sajnos, nem mondhatok el magamról, akkor például könnyebben igazodnék el a számok és a fizikai törvények világában is... ami manapság egyáltalán nem ártana. De az igaz, hogy az író lét, mint elsõdleges forma mellett az soha nem volt kétséges a számomra, hogy úgynevezett „polgári” foglalkozásra is szükségem van: nem utolsósorban azért, hogy soha ne kelljen csakis pénzért írnom. Ezért igyekeztem is olyan foglalkozásokat ûzni, hogy ne befolyásolják a nyelvhez való viszonyomat, s ne érintkezzenek közvetlenül az írói létezésemmel. – Önvallomásos családregények, kisemberek hétköznapi történetei, a lét elviselhetetlen könnyûsége, és színek, szagok, formák, budapesti hangulatok. Mit lehet tudni az írói életmûvedrõl, céljaidról? Úgy hiszem, bárki, ha egy tevékenységet kitartóan, hosszú idõn át, s odaadóan mûvel, jól teszi, ha elõbb-utóbb tisztázza magában, vajon milyen cél vezeti. Érvényes ez szerintem egy íróra éppen úgy, mint mondjuk egy autószerelõre. Úgynevezett mûvészek persze hajlamosak holmi fennköltebb célokkal magyarázni a tevékenységüket, az emberiség és a nemzet érdekeivel. Megvallom, jómagam csak az elsõ könyveim után gondolkodtam el igazán azon, hogy meg tudom-e fogalmazni magamnak, vajon mi késztet arra, hogy nap mint nap írjak, illetve írni próbáljak. És ha összefoglalom azt a töredékes tudást, amit errõl birtokolok, elsõként, teljes õszinteséggel azt mondhatom: azért írok, mert számomra az írás, a mondatokkal, történetekkel, nyelvvel való foglalatoskodás mindennél nagyobb örömöt jelent. Meglehet, profánul hangzik ez, de legalább igaz. Ha az ember odaül a géphez, s ajándékba kapott történeteket, talált mondatokat, fontosnak érzett gondolatokat próbál mondatokba gyömöszölni, akkor néha, nem túl gyakran, de talán nem is nagyon ritkán, megtörténik, hogy valami olyan teljességet, olyan boldogságot érez, amit én leginkább a gólszerzés vagy a szerelem érzéséhez tudok hasonlítani. Valaki áthajol a vállad fölött, és olyan mondatokat súg, amelyeket a hétköznapi létezésedben nem találhattál volna meg... Igen, egy erõsebb lét érintése ez, néha csak öt perc, néha akár egy-két óra is, de minden-

165

SZEPTEMBER

Az író, aki szereti Ferencvárost

SZEPTEMBER

képpen olyan boldogság, amiért számomra írni érdemes. Ha pedig folytatom az indoklást, nyilván ide tartozik, hogy mindenki, aki a mesterségét mûveli, akkor találhatja meg abban azt az élvezetet, amivel valamiként több lehet önmagánál, ha magát a mesterséget a lehetõ legtökéletesebben megismeri. Ezzel azt is elárultam, hogy a folyamatos és kitartó munka híve vagyok. Hiszem, hogy kell a kegyelmi állapot és a szerencse is az alkotáshoz, de mind a kettõnek a szorgalmas munka nyitja ki az ajtót. Ha pedig arra kérdezel, hogy mirõl is szólnak a könyveim, írásaim... Tudod, ez sokszor megtörténik velem: például a Vörösmarty téren, az Ünnepi könyvhéten, dedikálásnál. Megáll elõttem az egyszeri olvasó, s megkérdi, ugyan már, mirõl szól ez a regény? Én pedig ilyenkor rendre azt válaszolom, hogy az életrõl. Aztán van, aki érti ezt a válaszomat, van, aki azt hiszi, rossz tréfát hallott. Pedig a történetek elmondása, az elmúlt sorsok tanítása, a nyelv mûvelése mi másról szólna, mint arról, hogy képesek vagyunk-e sûrítve átadni azt a tudást, amit az életünkrõl, az élet élhetõségérõl kaptunk, hordozunk és elmondhatunk? Tekintve, hogy immár tíz éve a Ferencváros kellõs közepén, a Ferenc téren lakom, az én történeteim itt találják meg a figuráikat, fordulataikat. Azt hiszem, ez így természetes. Amit el akarunk mondani, az úgyis mindig ugyanaz: meg tudjuk-e érinteni az olvasót, s létre kelhet-e az olvasóban a saját regénye. Amit én csinálok, hogy történeteket, regényeket írok, az ezt a célt keresi. Tudjon minden olvasóm ránézni a saját regényére, tudja minden olvasóm elmesélni, esetleg általam is, a saját életét. – 17 évig dolgoztál a Magyar Rádióban, az Irodalmi szerkesztõség, majd a Mûvészeti Fõszerkesztõség vezetõjeként, tucatnyi könyved jelent meg, és szintén tucatnyi irodalmi díjat nyertél el, mégis, az utóbbi 1 évben az emberek leginkább úgy ismertek meg, mint a Magyar Mozgókép Közalapítvány új elnöke. Milyen terveid vannak? Hogyan lehet ösztönözni/fellendíteni a magyar filmkészítést? Azt nem mondhatom, hogy belecseppentem ebbe a szakmába, hiszen azelõtt, hogy a mostani posztomat elfoglaltam volna, évekig dolgoztam forgatókönyvek, filmtervek szakértõjeként. Sajnos, ma a filmkészítés Magyarországon nincsen jó helyzetben, nem csak a finanszírozási nehézségek, hanem a terjesztési problémák miatt sem. Amikor azt mondjuk, hogy a magyar filmnek vissza kell találnia a közönséghez, akkor nem csak arról beszélünk, hogy olyan filmeket, olyan történeteket kell megcsinálni, amelyek érdeklik az embereket, hanem arról is, hogy legyenek mozik és helyek, ahol ezeket a filmeket vetíthetik. Szóval ez egy rettenetesen összetett, s a jelenleginél sokkal komolyabb finanszírozást igénylõ kérdéskör. Újra kell gondolni az egész folyamatot a filmtervtõl a forgatókönyveken át egészen a mozivetítésekig. S tegyük hozzá, a jelenlegi gazdasági helyzet nem segít ebben a gondolkodásban. Mindenesetre az én célom minimálisan az, hogy a mandátumom után elmondhassam: olyan magyar filmek születtek, amelyek értékeket hordoznak, nõtt a nézõszám és a magyar film jó híre külföldön is, s amit egy személy, például egy közalapítványi elnök ehhez hozzá tud tenni, azt megtettem. – Nem aggódnak az olvasóid, hogy az új munkád majd az írás kárára megy?

166

167

SZEPTEMBER

Barátaim aggódnak, ez bizonyos, sõt, én is aggódom, hiszen elég olykor egy-egy telefon, és máris felborul a nap. Hogy az olvasók mit gondolnak, azt nem tudom. Tudod, nincs meghatóbb és egyben zavarba ejtõbb, mint a létezõ, hús-vér olvasó... Amíg otthon, az íróasztalnál ülve dolgozik az ember, addig még csak-csak rendben van a dolog. De hogyan lehetne azt feldolgozni, hogy emberek veszik a fáradságot, kifizetik a könyved árát, hazaviszik, elolvassák, bevonják a történeteidet a saját életükbe? Egy író számára nincsen lenyûgözõbb ennél. Ráadásul azt is elmondhatom, hogy sok olvasómtól sok visszajelzést is kaptam, mi több, sokan az élettörténetüket is elmesélték nekem, olyannyira, hogy nem egybõl írásaim is születtek. Szóval hálás vagyok nekik. – Egyetemi éveid után 1 évet Lisszabonban éltél, és amikor egyik tévés interjúdban azt mondtad, hogy valójában ott szeretted meg Budapestet, a homlokomra csaptam, hogy tényleg, Lisszabon tényleg hasonló város, hasonló értékekkel, hibákkal, történelmi fejezetekkel, talán még az épületek is hasonlóak, a kávéházak, az emberek. Miért lehet ez így, és hogyhogy Lisszabonig kellett menned, hogy Budapestet megszeresd? Az ember, ha benne él valamiben, könnyen elveszti a rálátás képességét. Számunkra, budapestieknek ez a város inkább táj, ami velünk él, semmint felfedezésre váró élmény. Ám ha távolabb kerülünk, s egy másik életformából nézünk vissza, akkor más a fénytörés. Nekem Lisszabon tényleg azt az élményt is jelentette, hogy abban, egy archaikusabb, atlanti városban megérthettem nagyon sok mindent a saját városom múltjából, létezésébõl is. – Kõrösi Zoltán szerintem szeret élni, honlapodon hosszasan sorolod, hogy miket szeret Kõrösi Zoltán, de ezek közt nem szerepel Ferencváros, pedig annak szívében élsz; mit gondolsz Ferencvárosról? Tudod mit? Már javítom is. Egyébként emlékszem, az az írás egy olasz antológia számára készült, azért nem írtam bele Ferencvárost, mert még azt hitték volna, hogy Fradi-szurkoló vagyok... Amúgy büszkén vallom, hogy felnõtt fejjel és tudatosan választottuk lakóhelyünknek Ferencvárost, a Ferenc teret. Laktam már sokfelé Budapesten a Rózsadombtól Angyalföldig, Mátyásföldtõl Kõbányáig. Olyan helyet kerestünk magunknak, ahonnan sétálva is be lehet járni a várost, olyan helyet, ahol emberi léptékû, jó viszonyok között lehetünk, s olyat, ahol a tradíciók és a változás kiegészítik egymást. Na, ez a mi Ferenc terünk. – Milyennek képzeled Ferencvárost 20 év múlva? Úgy gondolom, mindannak, ami itt történt az elmúlt húsz évben, ugyan van néhány árnyoldala (én például több épületet mentettem volna meg a pusztulástól, s jobban óvtam volna a régi Ferencváros hangulatát), összességében azonban fantasztikusan izgalmas és jó változás. Most folytatni kell ezeket a folyamatokat, s következik a beérés, az összeérés folyamata. A frissen ide költözöttek és a régiek egymás mellettisége, az új tömbök lakóinak ferencvárosivá válása kulturális értelemben is hihetetlenül izgalmas. Nagyon kell vigyázni, hogy ne vesszen el a régi ferencvárosiasság, miközben szerintem újra kellene fogalmazni, mit is jelent ma itt élni. Kiért, miért léteznek rendezvények, éttermek, épületek. Úgy hiszem, sok jó mellett azért ebben akad javítanivaló is, s azt remélem, a városrészünk egy nyugalmas, jó értelemben vett, kényelmes középpolgári létezés felé tart, beleértve ebbe a köztereket és a kultúrát, a szórakoztatást és a létfeltételeket egyaránt. – Mirõl fog szólni a következõ regényed? Tudod, emlékszel a válaszomra? Az életrõl... Annyit elmondhatok, hogy a történelmi, családregényszerû könyvek után egy mai történeten dolgozom. De hogy mi lesz belõle, az nem csak rajtam múlik. Beleszól az is, aki a vállamon áthajolva súg, s beleszól Ferencváros is. Hiszen itt élek, s olyan vagyok, mint egy úri szabó: hozott anyagból dolgozom... Boldizsár László

SZEPTEMBER

Tavaly történt

Ünnep az Örökimádás templomban Ünnepre gyülekeztek az emberek 2010. szeptember 19-én, vasárnap este az Üllõi úti Örökimádás templomban. Befejezõdött az orgona átépítése, és elkészült a templom nyolc üvegablaka közül az elsõnek a rekonstrukciója. A második világháborúban elpusztultak az 1908. szeptember 8-án felszentelt Istenháza gyönyörû üvegablakai, amelyeket a világhírû magyar mûvész, Róth Miksa tervezett és készített. A mester munkái szerte a világon Mexikóvárostól Oslóig hirdetik az üvegmûves páratlan tehetségét. A csodálatos ablakok helyén évtizedekig drótüvegbõl készült, és mint most kiderült: ideiglenes megoldás biztosította a természetes fényt. A templomban egyébként sokkal nagyobb üvegfelület van a nyolc – kétoldalt elhelyezkedõ – üvegablaknál. Talán boldogabb idõkben ezek felújítására is sor kerülhet. Az üvegablakok mérete is tekintélyt parancsoló – 7,8 m x 3,5 m –, melyek közül ennek az egynek a rekonstrukciója is igen jelentõs összegbe került. A rendbehozatal igen sokáig csak vágyálom volt, mígnem 2009 nyarán megnyerte az elsõ pályázatot a lelkészség. A pályázat megírásában értékes segítséget nyújtott a Magyar Urbanisztikai Társaság, a Róth Miksa Emlékház, a Ferencvárosi Helytörténeti Gyûjtemény és Balázs Mihály Kossuth-díjas építész. Az elsõ pályázat megnyerése után a Nemzeti Kulturális Alap nagy összeggel járult a munkához. Ugyanezen év õszén a Ferencvárosi Önkormányzat templomok számára kiírt pályázatán szintén komoly összeget nyert a lelkészség, a munkákat a Budapest Bank Budapestért Alapítvány, a Róth Miksa Emlékház és magánszemélyek is támogatták. A munka elvégzésére a Nemzeti Kulturális Alap pályázatot írt ki, amelyet Fûri Judit iparmûvész-restaurátor nyert meg. Külön érdekesség, hogy a mûvész és a lelkészség 2009. november 19-én, Szent Erzsébet ünnepén kötötte meg a szerzõdést a rekonstrukcióra. Miért érdekes ez? Mert a templom Erzsébet királyné emlékére készült – a faragott kõoltárt Ferenc József adományozta a templomnak –, és a rekonstruált üvegablak Szent Erzsébet miséjét ábrázolja. A munka túlnyomó része a templomlátogatók szemei elõl rejtve maradt, mivel az üvegmûvész mûhelyében készült. A helyszínen sok nehézséggel kellett megküzdeniük az építõknek, az évek nem múltak el nyomtalanul, sok helyen javítani és pótolni kellett a mérmûvet (az üvegablak keretét). Ezt a munkát Tóth Kálmán kõrestaurátor vezetésével végezték. Védõüvegezést is kellett készíteni a mai kor követelményeinek megfelelõen, ami a nyári túlzott felmelegedést és a téli nagy lehûlést csilla-

168

169

SZEPTEMBER

pítja, egyben mechanikai védelmet is nyújt a díszüvegnek. A védõüvegezés tartószerkezetét Fehérváry Rudolf építészmérnök tervezte. A munka leglátványosabb része az utolsó három napban következett: beépítették az ólombetétes díszüvegtáblákat. A vasárnap esti ünnep egy másik, igen jelentõs eseménye az átépített orgona felszentelése volt. Az eredeti pneumatikus, Rieger Ottó gyárában készült orgonát egy elektromos vezérlésû, ún. Setzer-kombinációt is magában foglaló hangszerré építették át. Ez a nevezett megoldás nagyon megkönnyíti az orgonista munkáját, mivel a bonyolult regisztrálást nem kell kézzel végezni játék közben, hanem elõre be lehet programozni a különbözõ hangerõ, hangszínbeállításokat, és egy gombnyomással máris tizenöt-húsz kapcsolót lehet átállítani. Az eredeti pneumatikus rendszer sokkal sérülékenyebb és lassabb volt, mint a mostani elektronikus szerkezet, ráadásul az Üllõi út forgalma miatti szennyezõdés is sokkal kevesebb problémát okoz majd. Az átépítés a Ferencvárosi Önkormányzat jelentõs segítségével 2010 elején indult Keve József orgonaépítõ vezetésével, Ringhoffer Gergely közremûködésével. Hock Bertalan orgonamûvész-restaurátor szakmai tanácsokat adott, felügyelte a munkát. Teljesen új játszóasztalt kapott a hangszer, egy megbízható, a kor követelményeinek megfelelõ, gyors vezérlésû orgona szolgálja a szent zenét. A zsúfolásig megtelt templomban Szeidel Péter templomigazgató köszöntötte a vendégeket, ezt követõen a munkálatok támogatói és kivitelezõi mondtak köszöntõt. Kürtfanfár hangjaira Takács Nándor ny. székesfehérvári megyéspüspök áldotta meg a leleplezett alkotásokat. A püspök úr szólaltatta meg elsõként a felújított orgonát, a Christus vincit jólismert hangjaival. Kárpáti József orgonamûvész-tanár az orgona templomokban betöltött szerepérõl, jelentõségérõl szólt néhány szót. Az ünnep befejezéseképpen csodálatos koncertben volt részünk, álljon itt a közremûködõk neve: Jean Klára és Deák László orgonamûvész, Kállay Gábor blockflötemûvész, Magyari Imre Liszt-díjas kürtmûvész és tanítványai, Gál Gabi szoprán és Rácz Rita mezzoszoprán énekmûvészek, Klem Viktor színmûvész, valamint Szalainé Hõs Rózsa és Szalai Béla kántor-egyházkarnagyok, a templom orgonistái, a Patrona Hungariae Gimnázium Leánykara, a Ferencvárosi Ádám Jenõ Zeneiskola Kamarazenekara, Szentmáry Kálmán vezényletével. Nem maradhat említés nélkül Czilli Máté neve sem, aki a különbözõ szervezetek közötti kapcsolattartással, szinte muzeológusi kutatómunkával, pályázatok írásával, sok, itt fel sem sorolható tevékenységgel járult hozzá a 2010. szeptember 19-én megünnepelt két, nagy jelentõségû munka elvégzéséhez. Nikodém Lajos

SZEPTEMBER

Tavaly történt

350 éve hunyt el a segítõ szeretet nagy mestere 'A szegényeket meg kell szabadítani a nyomoruktól, a gazdagokat pedig az önzésüktõl.' Páli Szent Vince 1581. április 24-én született Dél-Franciaország egyik kis falujában, Pouy-ban. Szülei, Jean de Paul és Bertrande de Moras szegény földmûvesek voltak, akik szerzõdéses szolgálattal keresték a kenyerüket. Egy kis szalmafödeles ház, néhány hold föld, a gyermekek, s az istenfélelem volt mindenük. Ranquine-ban éltek, ezt a Pouy melletti kis falut 1828-ban a Szent iránti tiszteletbõl St. Vincent de Paul-nak nevezték el. A szegények iránti szeretete még mezítlábas kisgyermek korában megmutatkozott, amikor a mezõn élt, s napi elemózsiáját megosztotta a nála is szegényebb pásztorfiúkkal. Tudják róla, hogy egyszer egész vagyonát, a nehezen összegyûjtött 30 garast habozás nélkül odaadta egy alamizsnát kérõ koldusnak. Szülei kiskorától fogva papnak szánták. Tizenöt évesen kezdte meg tanulmányait a daxi kollégiumban, mert itt akadt egy jótevõ M. de Comet személyében, aki vállalta taníttatásának költségeit. Késõbb Daxból áttelepült Toulouse-ba, s a perigeux-i püspök 1600. október 12-én szentelte pappá Chateaul'Eveque-ben. 1610-ben IV. Henrik király felesége, Valois Margit házikáplánja lett. Nem sokkal késõbb elnyerte a saintes-i egyházmegyében lévõ Saint Léonard-de-Chaumes-i ciszterci apátság javadalmát. Lassanként feladta földies céljait. Amikor lopással vádolták, hõsies türelemmel viselte a megaláztatást, s ez az esemény adta az utolsó lökést teljes megtéréséhez. Észrevette a szegények nyomorát, s nem ment el mellette, hanem megpróbált mély lelki alappal és körültekintõ szervezéssel segíteni rajtuk. 1612-ben megkapta a Párizs közelében fekvõ Clichy nevû plébániát. Kiváló lelkipásztornak bizonyult, apostoli buzgósággal egészen hívei szolgálatára szentelte magát. A következõ év õszén nevelõi állást vállalt Franciaország egyik legbefolyásosabb családjánál Philippe-Emmanuel de Gondi grófnál, aki a királyi gályák parancsnoka volt. A Gondi család rövid idõ alatt nagyon megkedvelte Vincét. Három év múlva mégis lemondott nevelõi munkakörérõl, hogy fogadalmához híven a szegények szolgálatának szentelje életét. Elvállalta a lyoni egyházmegyében lévõ Chatillon-les-Dombes nevû plébánia vezetését (1617). Itt alapította az elsõ Szeretet-Testvérületet, amelynek feladata a szegény betegek gondozása lett. Majd ismét visszatért a Gondi családhoz, missziókat tartott, és a család birtokain lévõ falvakban további Szeretet-Testvérületeket alapított. 1618 húsvétján kezdett el foglalkozni a gályarabokkal, és próbált könnyíteni kegyetlen sorsukon. 1619 februárjában kinevezték a gályarabok lelkipásztorává. Az Oltáriszentségrõl nevezett Társulattal karöltve meg tudta szervezni védencei anyagi és lelki támogatását. Egyre több francia városban kezdett mutatkozni Vince karitatív tevékenységének hatása. Itt is, ott is megalakultak az általa kezdeményezett szegény és beteggondozó Testvérületek. Õ azonban fölismerte, hogy szorosabb kötelékben mûködõ munkatársakra van szüksége, ha azt akarja, hogy a testvérületek valóban hatékonyak legyenek. A Gondi család 1625-ben jelentõs össze-

170

171

SZEPTEMBER

get bocsátott rendelkezésére, Vince közben megtalálta az elsõ társakat, akik hozzá hasonlóan hajlandónak mutatkoztak a missziós tevékenységre, példamutató, tudós papokat, hogy a falusi nép mûveltségi hiányait orvosolhassák, s alázatosakat, akik nem riadnak vissza a szürke hétköznapi munkától. 1632-tõl a Szent Lázár priorátusban volt az otthonuk. Ez utóbbiról kapták késõbb a Lazaristák elnevezést. Az új kongregáció örvendetesen fejlõdött: kezdetben csak a francia városokban, 1643-tól már külföldön is egymás után alakultak a házaik. Algírban, Tuniszban és Madagaszkárban is sikerült Vincének missziós állomásokat szerveznie. Szent Vince fõúri hölgyekbõl is szeretetegyesületet szervezett, de látta, hogy az egyébként áldozatkész hölgyek nem mindig érnek rá a beteglátogatásra, ezért munkatársával, De Marillac Szent Lujzával 1633-ban Párizsban megalapították a Szeretet Leányainak Testvérületét. (A Szeretet Leányai társulat külföldön Irgalmas Nõvérek néven vált ismertté.) Olyan odaadó (fõként vidékrõl a fõvárosba került) leányokat gyûjtöttek össze, akik szegények voltak, de készségesnek mutatkoztak arra, hogy életüket a szeretet szolgálatára szenteljék. Közös otthonban éltek, de nem parancsolták õket kolostori elzártságba, szolgálatuk végzése miatt jártak szerte a városban: fölkeresték és gondozták, ápolták a szegényeket és a betegeket otthonaikban és a kórházakban. Falusi viseletben járó leányok voltak, akik kosárral vagy leveses fazékkal a karjukon látogatták a külváros szegényes házait. Így lett a szürkéskék ruha és fehér fejkötõ az irgalmas nõvérek legismertebb jele. A Missziós Papok Kongregációja és a Szeretet Leányai megalapításával Vince hatása igen széles körben terjedt. Munkájukra sok más területen is égetõ szükség volt: ekkor zajlott a harmincéves háború, a harcok igazi áldozatai az árvák, a fedél nélkül maradottak voltak. 1640-ben létrehozott egy újabb intézményt az árva gyermekek fölkarolására. Erre különösen nagy szükség volt, mert a sok hadiárva mellett Párizsban évente mintegy négyszáz gyermeket tettek ki az utcára! Sok nõ, aki hajlandó volt a karitatív munkára, megütközött, amikor arra került a sor, hogy ezekkel a gyermekekkel kell törõdnie. A Szent azonban lángoló hévvel harcolt ezekért a kicsinyekért, akik házasságon kívül születtek: 'Párizs szégyene, hogy itt úgy bánnak az emberekkel, ahogy a barmokkal szokás. Ezek a kicsinyek valóban Isten gyermekei, mert nincs ember, aki atyaként teljesítené kötelességét irántuk. Számukra az édesapa és az édesanya Isten, aki gondoskodik róluk. Õ örömmel tekint az õ csacsogásukra is, szívesen figyel a kiáltásukra és sírásukra. Igen nagy tisztség Isten szeretett gyermekeit nevelni! Nagy kiválasztottság, boldogság, szent munka ez!' De ismételten csak Vince személyes beavatkozása tudta megmenteni a kezdeményezést a széthullástól. Kérlelve kiáltotta az asszonyok felé: 'A gyermekek élni fognak, ha ti szeretettel gondozzátok õket; de meghalnak, ha ti eltávoztok mellõlük!' Amit a király és hatalmas miniszterei nem tudtak vagy nem is akartak véghezvinni, azt megtette õ – nem az adó emelésével, nem törvényekkel és rendeletekkel, hanem szívének hatalmas szeretetével, amelyre a szívek százezreiben dobbant visszhang. Ez a jelentéktelen kis pap több pénzt gyûjtött össze a háborútól sújtott vidékek számára, mint amennyi Franciaország összes bankjában volt akkoriban.

SZEPTEMBER

Gabonát és vetõmagot küldött, ekéket és szerszámokat szerzett be az elpusztult gazdaságok számára. Egész karavánokat indított útnak élelemmel és ruhával a nélkülözõknek. Párizsban megszervezte a menekültek ellátását: a Szent Lázárból menhelyet és raktárt alakított ki, népkonyhákat szervezett, melyek számára a nõvérek egyre újabb recepteket találtak ki, hogy a nyomorultakat ízletes egytálételekkel táplálhassák. Röplapokat szerkesztett és nyomatott, hogy a népet tájékoztassák a járványok elleni védekezés módjairól. A kevesebbet szenvedett tartományokba megrendítõ üzeneteket küldött, hogy fölébressze az emberek adakozó jóságát. Lazarista szerzetesei és az irgalmas nõvérek az utcákon és a mezõkön heverõ holttesteket temették. Ezen az általános zûrzavaron teljes nyugalommal lett úrrá: felügyelt és irányított, semmi sem hozta ki a sodrából, mindig és mindenhová idõben érkezett a segítség. Emellett Vincét foglalkoztatták a nép és a papság lelki problémái is. A Szent Lázár priorátusban szentelési lelkigyakorlatokat tartott teológusoknak; szegény fiúkat tanítottak és taníttattak, hogy pappá lehessenek. Ez a szerény, csendes ember zseniális szervezõ volt, céljaihoz meg tudta nyerni a hozzá hasonlóan gondolkodók tenni akarása mellé a gazdagok és hatalmasok támogatását is, pl. Ausztriai Anna királynõét és Richelieu bíboros unokahúgáét, az aiguilloni hercegnõét. Anna királynõ a gyóntatójává választotta, s 1643-ban meghívta a 'lelkiismereti tanácsadó' hivatalára, így az egyházi kinevezéseknél is volt tanácsadói szerepe. E minõségében Vince sok jó püspök kinevezését tudta elérni. Szerencsétlenségére azonban összeütközésbe került a gõgös Mazarin bíboros-kancellárral. Mazarin néhány hónap múlva végleges gyõzelmet aratott, s Vince tudta, hogy kegyvesztett lett. Nem is találta többé helyét az intrikákkal terhelt, csak szórakozásokat hajhászó királyi udvarban. A buzgó hívõk már életében szentként tisztelték. Az összes európai karitászszolgálat gyökerei hozzá nyúlnak vissza. Szeretete és önmaga iránti szigorúsága különös erõvel sugárzott belõle. Hatását tovább fokozta kiterjedt levelezése. Hallgatói pedig sokat följegyeztek az Irgalmas Nõvérek és a Lazaristák számára tartott beszédeibõl. Tanítása azért volt olyan hatásos, mert egyszerû, de megalapozott és mély volt. Szüleitõl örökölt, a vidéki életben megedzõdött, erõs szervezete lassan fölmondta a szolgálatot. Hosszú ideig mocsárlázban szenvedett. 1655-tõl súlyos beteg volt, a végén járni is alig tudott. 1660-ra majdnem teljesen megbénult, szellemi erõi azonban az utolsó percig épek maradtak. 1660 tavaszán elhunyt segítõje, Szent Lujza, majd szeptember 27-én rövid haláltusa után õ is távozott az élõk sorából. Utolsó szava ez volt: 'Bízom!' Egész Párizs siratta, temetése valóságos diadalmenet volt, 1729 augusztusában boldoggá, 1737-ben szentté avatták. *** Tavaly, 2010-ben volt halálának 350. évfordulója, ebbõl az alkalomból megemlékezõ ünnepségre került sor a Páli Szent Vincérõl – Magyarországon egyedüliként – elnevezett Haller téri templomban. Az ünnepségre meghívták a templom névadójához kötõdõ, Ferencvárosban is komoly tevékeny múltra visszatekintõ szerzetesrendek képviselõit. Szeptember 26-án, a templom búcsúnapján Kunay Viktor lazarista tartományfõnök mutatott be szentmisét. Másnap, 27-én tartották az espereskerület papjainak együttes szentmiséjét, amelyet az Erdélyben frissen pappá szentelt Vass Csaba mutatott be, a szentbeszédet pedig Kerényi Lajos, a Szent Kereszt templom plébánosa tartotta. Boldizsár László forrás: www.katolikus.hu, Futó Viktória: A Páli Szent Vince plébániatemplom története

172

SZEPTEMBER

Ferencváros sportélete A Kapitány: Lipcsei Péter Pályafutásáról, sikereirõl, emlékezetes mérkõzéseirõl, a Ferencvároshoz való kötõdésérõl röviden írni nem lehet. Mégis megkísérlek most egy rövid betekintést nyújtani egy páratlan labdarúgó profi karrierjébe, aki olyan legendák közé emelkedett, mint dr. Sárosi György, Ebedli Zoltán, vagy éppen Mátrai Sándor. 648 mérkõzést játszott a Fradi színeiben. Ennél többet soha, senki nem játszott zöld-fehér szerelésben, és egy ideig valószínûleg nem is fog. 648-szor öltötte magára a Ferencváros mezét Lipcsei Péter 1990 és 2010 között. 1972-ben született Kazincbarcikán, itt kezdett focizni a helyi csapatban. 16 évesen az akkor az NB II-ben szereplõ klub meghatározó játékosa lett. 1990-ben osztályozót játszottak a Honvéd ellen az NB I-be kerülésért. Itt figyelt fel Lipcsei játékára Nyilasi Tibor, akit akkor neveztek ki a Ferencváros vezetõedzõjének. Le is igazolta a Fradi, és 18 évesen kezdõ játékos lett a Pintér Attilával, Simon Tiborral, Bánki Józseffel, Fischer Pállal felálló fõvárosi csapatban. Elsõ tétmérkõzésén 5-0-ra nyertek az Újpest ellen a Megyeri úton. 1995-ig tartott elsõ korszaka a Ferencvárosnál, ezalatt kétszer ünnepelhetett bajnoki címet, négyszer Magyar Kupa gyõzelmet, sõt kétszer az év játékosának választották, és õ lett a ’91/’92-es KEK-sorozat gólkirálya. A válogatottban is bemutatkozhatott, A Ferencváros színeiben lejátszott 19 és fél éves volt, amikor elõször pályára lépmérkõzések száma hetett a Mészöly Kálmán irányította magyar vá1. Lipcsei Péter 648 logatottban. A kiváló rúgótechnikával megáldott 2. dr. Sárosi György 646 fiatal játékosra külföldön is felfigyeltek, és végül 1995-ben a világhírû angol tréner, Bobby 3. Ebedli Zoltán 562 Robson hívására a portugál FC Portohoz szerzõ4. Mátrai Sándor 555 dött. 5. dr. Fenyvesi Máté 554 Jól indult Lipcsei légiós karrierje, alapember Forrás: www.tempofradi.hu lett csapatában, és a szurkolók is megszerették, sõt második évében már portugál bajnoki címet ünnepelhetett. Ezután következett pályafutása nagy hullámvölgye. Elõször az egyik edzésen elszakadt térdének keresztszalagja, majd Bobby Robson is távozott a csapattól, gyógyulása után pedig az új edzõ már nem számított a középpályásra. Az angol szakember a Barcelona edzõje lett, ahova szerette volna magával vinni Lipcseit is, de a klub nagyhatalmú emberei ezt megakadályozták. Elõször egy másik portugál csapatnak adták kölcsön, majd 1997-ben hazatért az Ül-

173

SZEPTEMBER

lõi útra, ahol ezüstérmes lett a csapattal. A kölcsönszerzõdés lejárta után még egy rövid idõre visszatért Portugáliába, de továbbra sem élvezte az edzõ bizalmát, ezért Ausztriába, a Salzburg csapatához igazolt. Az osztrákoknál töltött idõre sem emlékszik vissza szívesen. A csapat gyengén szerepelt a bajnokságban, csapattársai távolságtartón viselkedtek vele, a szövetségi kapitány a válogatottba sem hívta meg. Egy idõ után Lipcsei és családja is megelégelte a légiós életet, és 2000-ben visszaigazolt szeretett egyesületéhez, a Ferencvároshoz. Ekkor kezdõdött Lipcsei második sikerkorszaka a Fradinál. 2001-ben és 2004-ben bajnok, 2003 és 2004-ben pedig Magyar Kupa gyõztes lett, sõt a duplázás évében elsõ magyar csapatként az UEFA Kupa csoportkörébe jutott a Ferencváros Lipcsei vezetésével. 2002-tõl ismét számítottak rá a válogatottban, így 1991 és 2005 között összesen 58-szor ölthette magára a címeres mezt. 2006-ban kizárták az elsõ osztályból a Fradit, ekkor több játékos is elhagyta a süllyedõ hajót, de a kapitány kitartott kedvenc klubja mellett. Lipcsei végigküzdötte mind a három keserves, NB II-ben töltött szezont, és végül a csapat 2009-ben visszatérhetett a legfelsõbb osztályba. Nem volt azonban biztos, hogy az akkor már 37. évében járó Lipcsei akár egy szezont is játszhatna még, a vezetõség ugyanis nem akarta meghosszabbítani szerzõdését, a szurkolók azonban kiálltak mellette, és szinte kiköveteltek még egy szezont Lipcseinek. Ennyi egyszerûen „járt neki”, mindazért, amit addig a klubért tett. A visszatérés évében megelõzte az örökranglistán dr. Sárosi Györgyöt, és 648 mérkõzéssel a klub csúcstartója lett. Klubja iránti hûségének elismeréseként visszavonulása után, 2010-ben az NB II-ben szereplõ tartalékcsapat edzõje lett. Mészáros László (Forrás: www.tempofradi.hu, Fûrész Attila – Privacsek András: Lipcsei)

Ferencvárosi emléktáblák VIDATS JÁNOS (1826–1873) a Honvédmenház elsõ parancsnoka Lónyay utca 11. (emléktáblája a Lónyay utca 2. alatt) A pesti egyetemen jogi és bölcseleti tanulmányokat folytatott. 1848. március 15-én Jókai, Petõfi és Vasvári környezetében harcolt a sajtószabadságért. Végigküzdötte a szabadságharcot, melynek bukása után elfogták, és 1851 decemberében kötél általi halálra ítélték, ezt kegyelembõl több évi várfogságra változtatták át. Kiszabadulása után Abonyban gazdálkodott, de 1855ben az önkényuralom újra letartóztatta. Apja közbenjárására bocsátották szabadon. 1861-tõl Pesten városi szenátor és az apja által alapított mezõgazdasági gépgyár vezetõje. 1861-tõl haláláig 48-as párti országgyûlési képviselõ. A honvéd menház alapításának egyik kezdeményezõje. 1869-tõl a Ferenc József Takarékpénztár elnöke.

174

Ôszi menüsor – 4 személyes receptek Hideg körtekrém leves feta sajttal

Hozzávalók: 1 kg körte, 1-2 rúd fahéj, 4-5 szem szegfûszeg, 4 evôkanál méz, fél citrom leve, 0,5 dl tejszín, 10 dkg feta (tehén)-sajt. A körték harmadrészét héjastól kettéhasítjuk, magházát eltávolítjuk, húsát apró kockákra vágjuk. 1 liter vízben a fahéjat és a szegfûszeget pár percig fôzzük, majd a fûszeres vizet leszûrjük, és ezt használjuk a leves készítéséhez. A maradék körtét meghámozzuk, magházat ugyancsak kivágjuk, és a feldarabolt gyümölcsöt az illatos vízbe dobjuk. Mézzel, ízlés szerint citromlével és a tejszínnel turmixoljuk. Tálaláskor a levesestányérokban elosztjuk a felkockázott körtét és feta sajtot, és erre szedjük a krémlevest. Elkészítési idô: 35 perc Birsalmás halrakottas Hozzávalók: 80 dkg burgonya, 1 csapott kiskanál só, 4+2 dkg vaj, 2 tojás, 50 dkg tengeri halfilé, 2 birsalma, 1 csokor friss, vagy 2 kiskanál szárított kapor. A burgonyát meghámozzuk, megmossuk, apró kockákra vágjuk. Annyi enyhén sós vízben, amennyi ellepi, puhára fôzzük. A burgonyát még melegen áttörjük, sót, vajat adunk hozzá. Mikor langyosra hûlt, belekeverjük a tojások sárgáját, majd beleforgatjuk a kemény habbá vert fehérjét is. A halszeleteket enyhén besózzuk, megszórjuk felaprított vagy szárított kaporral. A birseket meghámozzuk, megmossuk, cikkekre vágjuk. Egy tûzálló tálat kikenünk vajjal, a halszeleteket és a birscikkeket felváltva belefektetjük, majd az egészet befedjük a burgonyahabbal. Elômelegített sütôben, 200 °C-on 40-45 percig sütjük. Elkészítési idô: 1 óra 30 perc Alma-póré-kínaikel-saláta Hozzávalók: 2 édes alma, 20 cm hosszú póréhagyma, 40 dkg kínai kel, 4 dl natúr joghurt, 2 evôkanál citrom leve, 1 csapott kiskanál só. A megmosott, héjas almát nagyobb kockákra, a jól megmosott pórét vékony karikákra, a kínai kelt vékony csíkokra vágjuk. Az öntet hozzávalóit összekeverjük, s a felaprított zöldségféléket beleforgatjuk. 1 órára hûtôbe tesszük, hogy az ízek összeérjenek. Elkészítési idô: 30 perc + hûtés. Ennél az ételnél érvényes az örök szabály: rágni, rágni, rágni. Ha valakinél ez nehézségbe ütközik, vágjon mindent nagyon apró darabokra, az almát esetleg héja nélkül, reszelve keverje a salátába.

175

SZEPTEMBER

Kiss Judit reformkonyhája

SZEPTEMBER

Tavaly történt Díszpolgár lett Dr. Berlász Jenô

2010. október 8-án, a Ferenc napi búcsú elsõ napján már az új polgármester, dr. Bácskai János adta át Ferencváros 2010ben adományozott díszpolgári címét és a 'Ferencvárosért érdemérem' kitüntetéseket. A díjátadóra az Ádám Jenõ Zeneiskolában került sor. Ferencváros Díszpolgára címet tavaly Prof. Dr. Berlász Jenõ kapta, aki idén, 2011-ben ünnepelheti 100. születésnapját. Hat fõ részesült a 'Ferencvárosért Érdemérem' kitüntetésben, többen pedig a 'Ferencváros Szolgálatáért' elismerést vehették át a kerületben végzett kiemelkedõ oktatási, kulturális vagy közigazgatási tevékenységért. Prof. Dr. Berlász Jenõ 1911-ben született Budapesten. Felsõfokú tanulmányait 1931-tõl 1935ig végezte a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem szakán. 1937-ben a bécsi Magyar Történeti Kutatóintézet ösztöndíjasa volt. Pályájának fõbb állomásai: 1938–39: Országos Széchenyi Könyvtár, 1940–41: Országos Levéltár, 1942–47: Teleki Pál Tudományos Intézet, 1947–48: Mûszaki Egyetem Közgazdaságtudományi Kar, 1948–57: MTA Könyvtára, 1957–1976: Országos Széchenyi Könyvtár. 1943–48 közt a Magyar Történelmi Társulat folyóiratának, a Századoknak a szerkesztõje. Munkássága egyrészt a gazdaság- és társadalomtörténet területére, másrészt könyvtártörténetre terjed ki. Publikációinak száma meghaladja a hatvanat. Gazdaságtörténeti munkáinak gyûjteményes kötete Erdélyi jobbágyság – magyar gazdaság címen 2010-ben jelent meg. Életmûvét számos kitüntetésben részesítették: 1984-ben az MTA doktori címével, 1999-ben a Magyar Örökség Díjjal, 2001-ben Eötvös Koszorúval tisztelték meg, ezen felül megkapta a Kulturális tárca Szinnyei József-díját, az Országos Széchényi Könyvtártól a Bibliothecarus Emeritus, a Budapesti Mûszaki Egyetemtõl pedig Kari Emlékérem elismerést, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen pedig az Egyetem Tanácsa címzetes egyetemi tanárrá fogadta. Több, mint 70 éve Ferencváros lakója, alkotómunkája java részét Lónyay utcai lakásában végezte.

176

Ferencvárosi könyvismertetôk Budapest templomai. Ferencváros, IX. kerület

Igazi hiánypótló kiadványt vehet kezébe a budapesti templomok története, építészeti sajátosságai, szépsége iránt fogékony olvasó. A Budapesti Városvédô Egyesület Templomtörténeti Csoportja Fabó Beáta vezetésével immár hatodik alkalommal készítette el egyik fôvárosi kerületünk templomait, kápolnáit, imahelyeit bemutató ismeretterjesztô könyvecskéjét, s azt hiszem, aki átlapozza, vagy végigolvassa, egyetért a megállapítással: minden igényt kielégítô kötet született. Kiválóan szerkesztett, alaposan megtervezett kiadvánnyal van dolgunk, melyben a népes szerzôgárda által összegyûjtött és megírt információk, adatok pontosan, mégis olvasmányosan, könnyen érthetôen kerültek a kötet oldalaira. Az illusztrációs anyag egész egyszerûen lenyûgözô: gyönyörû képek, archív fotók, festmények, grafikák és mai fényképek kerültek teljes harmóniában egymás mellé, remekül egészítve ki az egyes templomok leírását. Szeretném külön is kiemelni a mai fényképek készítôjének nevét: Keszegh István munkája kiemelkedô. A kötetrôl szólva természetesen meg kell említeni, hogy az alkotók a teljesség igényével láttak munkához, térképezték fel a ferencvárosi templomokat és írták meg azok rövid ismertetését. A Kálvin téri református templom, a Bakáts téri Assisi Szent Ferenc templom, a Gát utcai Kaníziusz Szent Péter templom, az Üllôi úti Örökimádás templom, a Páva utcai zsinagóga vagy éppen a Haller téri és az Ecseri úti katolikus templom sokak számára ismerôs lehet, kevesen tudják azonban, hogy található a kerületben még unitárius templom, bolgár ortodox templom, evangélikus egyházközség, s több kisebb kápolna is. A könyv szerzôi mindegyiknek utána jártak, s eljutottak még olyan, kiesnek kevéssé mondható tájra is, mint a Gubacsi út és Hentes utca vidéke, az egykori ferencvárosi ipari övezet kellôs közepe, ahol is a Szent Borbála kápolna található. Jómagam idestova 10 éve foglalkozom Ferencváros történetével, de bevallom, még sosem jártam a Szent Borbála kápolnában. Hamarosan pótolom ezt a hiányosságomat, az útra pedig mindenképpen magammal viszem a Városvédô Egyesület kiadványát is. Gönczi Ambrus

177

SZEPTEMBER

A Ferencvárosért érdemérem 2010. évi kitüntetettjei: • Fekete Tibor, nyugalmazott tervezõ mérnök, volt önkormányzati képviselõ, • Keszler Katalin, kézilabdaedzõ, a Ferencvárosi Szabadidõ SE vezetõje, • Köfler Lajosné, a Kõrösi Csoma Sándor Kéttannyelvû Általános Iskola nyugalmazott igazgatója, • Mikó Eszter, költõ-író, • Pálinkás László, a Ferencvárosi NOE Ludotéka Csoport vezetõje, • Szegedi Ivánné, nyugdíjas, volt önkormányzati képviselõ. Boldizsár László

A mélypont ünnepélye Az ólak véres melegében ki mer olvasni? És ki mer a lemenõ nap szálkamezejében, az ég dagálya és a föld apálya idején útrakelni, akárhová? Ki mer csukott szemmel megállani ama mélyponton, ott, ahol mindíg akad egy utolsó legyintés, háztetõ, gyönyörü arc, vagy akár egyetlen kéz, fejbólintás, kézmozdulat? Ki tud nyugodt szívvel belesimúlni az álomba, mely túlcsap a gyerekkor keservein s a tengert marék vízként arcához emeli?

178