Egyházközségi Híradó Az Aszódi Római Katolikus Egyház időszaki tájékoztatója
2010. szeptember – Szent Mihály hava
Hónapsoroló Május – Tavaszutó – Ígéret hava – Pünkösd hava
Ovidius szerint az idősek tiszteletére nevezték el így a hónapot: lat. maiores-öregek, idősek, de sokkal valószínűbb, hogy a rómaiak Maia istennője (növekedés, szaporodás védnöke), vagy férfi párja, Maius a névadó. Jeles napok: 1. Munkás Szent József, 3. a Szent Kereszt megtalálása, 12-14. fagyosszentek (Pongrác, Szervác, Bonifác), 25. Szent Orbán (utolsó fagyok), 30. a Szent Jobb megtalálása. Június – Nyárelő – Szent Iván hava Nevét Iunoról, a római istenek királynéjáról kapta, méghozzá Iuno Moneta-ról, vagyis az Intő Iunoról. Jeles napok: 8. Szent Medárd püspök (időjóslás), 13. Páduai Szent Antal, 24. Keresztelő Szent János születése, Szent Iván éj (szerelmi varázslás, jóslás, tűzgyújtás, fényünnep), 29. Péter-Pál (aratás). Július – Nyárhó – Áldás hava – Szent Jakab hava A római naptár szerinti eredeti neve Quintilis, vagyis Ötödik volt, jelezve helyét a hónapok sorában. Ám Kre. 44-ben Julius Caesar nevét kapta, mivel az uralkodó ehó 12-én született. Jeles napok: 2. Sarlós
XIII. évf. 42. szám
Szeptember 14, a Szent Kereszt felmagasztalása A kereszt mindennapi életünk tudatos vagy éppen véletlenszerű tartozéka. Ott van a szobánk falán, néha a szemünkbe ötlik az út mentén, a templomtornyon. Sokan a nyakukban hordják. Mi katolikusok pedig ima előtt magunkra rajzoljuk, keresztet vetünk. A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepnapján az Egyház tudatosan is ráirányítja a figyelmünket a kereszt fontosságára és üzenetére, amely nem válhat üres jelképpé, hanem arra vár, hogy felfedezzük igazi mélységét és tartalmát. Az ünnep Jeruzsálemben keletkezett. Nagy Konstantin császár a szent sír fölé templomot építtetett, és az itt megtalált szent Keresztet a mai napon ünnepélyesen felmutatták az összegyűlt népnek. Innen a név: Szent Kereszt felmagasztalása. Azóta az Egyház minden évben megüli ezt a napot. Fölemeli a keresztet, hogy rátekintsünk, hogy tudatossá legyen bennünk, mit is vállalt értünk az Úr Jézus? S hogy nekünk, krisztuskövetőknek, milyen irányba is kell haladnunk. A keresztnek már az Ószövetségben is volt előképe, erről szól az ünnep szentmiséjének első olvasmánya (Szám 21, 4b-9). A választott nép vándorlása idején veszélybe került. Kígyók mardosták és gyötörték a népet. Isten parancsára ekkor Mózes rézkígyót tűzött egy póznára, és aki hittel és bűnbánattal rátekintet a rézkígyóra, az megmenekült a mérgeskígyók marásától. A mózesi rézkígyót maga Jézus is említi Nikodémusnak, és önmagára alkalmazza, mint kereszthalálának előképét.
Egyházközségi Híradó Boldogasszony (Szűz Mária látogatása Erzsébetnél), 8. Szent Kilián (vértanú püspök, néhol az aratás kezdőnapja), 12. a tizennégy segítő Szent ünnepe (járvány, betegség idején hívták őket segítségül), 25. Szent Jakab (Santiago de Compostella zarándokútjának névadója). Augusztus – Nyárutó – Új kenyér hava – Kisasszony hava Eredeti neve Sextilis, vagyis Hatodik volt, majd Kre. 7-ben Augustus császár adta új nevét. Jeles napok: 1. Vasas Szent Péter (bilincsből szabadulás), 2. Porciunkula (Szent Ferenc ünnep), 5. Havas Boldogasszony (hó mutatta meg a templomépítés helyét), 6. Urunk színeváltozása, 15. Nagyboldogasszony (Mária mennybevétele), 20. Szent István (államalapítás, új kenyér), 29. Keresztelő Szent János vértanúsága. Szeptember – Őszelő – Szent Mihály hava Római nevét megtartva hirdeti, hogy régen a sorban a hetedik (septem) hónap volt. Jeles napok: 12. Szűz Mária szent neve, 13. aranyszájú Szent János (e napon vetni nem szabad, mert nem érik be a termés), 15. Hétfájdalmú Szűz, 26. Szent Kozma és Szent Damján (a gyógyító ikrek, patikusok és orvosok patrónusai), 29. Szent Mihály (megjelenése, győzelme, templomszentelése és emlékezete napja). K.S.
2
Így a megváltás pillanatától kezdve a kereszt Isten irántunk való nagy szeretetének a jele és kegyelmi erőforrásunk lett. A szentek közül hányan meg hányan voltak a kereszt szerelmesei, mert felfedezték, hogy a keresztet nem iktathatják ki az életükből, hanem a kereszten – a szenvedés által – szentelődnek meg. Így született meg a mondás is hogy, aki a keresztet el akarja kerülni, az Krisztust kerüli el. Assisi Szent Ferencnek és társainak kezdetben a szegényes körülményeik miatt nem volt sem imakönyvük és sem pedig szentképük. Ezért Szent Ferenc egy nagy keresztet állított fel a szegényes hajlékukban, és az pótolta az imakönyvüket ill. elmélkedési könyvüket. A kereszt volt az evangéliumos könyvük, amely megtanította őket Krisztus tökéletes követésére. Megkeresztelt emberként mi is Krisztus követésére vállalkozunk. Sokszor úgy találjuk, és panaszkodunk, hogy nincsenek meg mindehhez a megfelelő körülményeink. Szűk a lakásunk, nincs ahol, imádkozzunk. Sokan vannak körülöttünk, akik zavarnak. Nem jutunk hozzá megfelelő imakönyvhöz, nem tudjuk, hogy miként kell elmélkednünk. S miközben egymásután soroljuk a kibúvókat és kifogásokat, pillanatról-pillanatra szalasztjuk el a felkínálkozó lehetőségeket. Így életünk keresztje nem üdvösséget hoz, hanem kínzóeszköznek találjuk, amely csak akadályoz. Isten azonban nem azt várja el tőlünk, hogy rendkívüli hőstetteket hajtsunk végre, és a lehetetlent valósítsuk meg, hanem csupán azt kellene, hogy a jelen élet körülményeit szenteljük meg. Arra lenne szűkség, hogy ne csak nézzünk, hanem lássunk is. Észre kellene vennünk életünk üdvösséget hozó mindennapi keresztjeit, amelyeket tudatosan fel kellene vállalnunk. Pl. a naponkénti bosszankodást, a jelentkező betegséget, a jócselekedetre felkínálkozó alkalmakat, stb. Ezek nem kirívóan nagy dolgok, de minden nap jelen vannak az életünkben. Ezekből szövődik az életünk, s ha ezen kis megpróbáltatások tudatos vállalással nem színezzük mindennapi életünket, akkor egyszerűen puszta, dísztelen és szürke lesz minden. A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe jó alkalom arra, hogy újra felszítsuk a jószándékot, a tettrekészséget a lelkünkben. Tekintsünk hát az Úr Jézus keresztjére, hogy erőt és kegyelmet nyerjünk mi is az üdvösséges kereszthordozáshoz, és így életünk megszentelődjék. Gyurkovics István plébános 2010. szeptember
Egyházközségi Híradó
ASZÓDSZENTKERESZT Amikor a török hadak 1541-ben elfoglalták a Magyar Királyság fővárosát, Buda várát, megpecsételődött az ország középső részének a sorsa. Csak idő kérdése volt, hogy az ereje teljében lévő Oszmán Birodalom mikor kebelezi be ezeket a területeket is. Amikor 1544-ben a budai pasa seregével elfoglalta Hatvan várát, a Galga vidék is a török kezére került. Aszód, mely az akkori, nyugat-keleti irányú Királyi út mellett helyezkedett el, a hadak vonulása következtében ekkor elpusztult, a lakói szétfutottak vagy a török martalócok áldozatai lettek. A települést majd csak az 1630-as évek végén népesítette be újra a földesúr, Szelényi János, de nem a régi helyén, hanem a dombok védelmében, a Nagyvölgy elején, ahol a középkor derekán a premontreiek templomot építettek, a Szent Kereszt tiszteletére. Ettől kezdve a korabeli iratok, oklevelek a falut Aszódszentkeresztnek nenevezték. Ezt a területet akkortól fogva (mind a mai napig) Szentkeresztnek, Szentkereszt dűlőnek nevezik. Fiatal tanár koromban, a Petőfi Múzeum megalakítása (1958) körüli időben, többször bejártam ezt a dűlőt és megtaláltam a kb. 400 m hosszú s 150 méter széles kiterjedésű településnek a tárgyi emlékeit. A domblejtő alsó részén pedig nagyon sok tégla- és kő-, valamint emberi csontmaradványokat vetett ki az őszi szántáskor az eke. Amikor 1963 őszén az aszódi gimnáziumba került Rosner Gyula történelem – régész szakos tanár, akkor a Magyar Nem2010. szeptember
zeti Múzeumtól ásatási engedélyt kértem, a Járási Tanácstól pedig pénzt „kunyeráltam”, és Gyula barátommal, aki régész oklevelével hivatalos ásatást is lefolytathatott, 1963 őszén, majd a munkálatokat folytatva 1964 tavaszán megástuk a Szentkereszt dűlő alját, ahol a sok törmeléket találtam. Az isteni kegyelem segített bennünket, mert a falu középkori templomának a maradványai fölött kezdtük meg a feltárást. Ennek során megtaláltuk a keletelt, félköríves apszisú, homlokzati tornyos, kb. 6X10 méteres, a Nagyvölgyben található homokkőből, valamint téglából épített templom (manapság inkább kápolnának mondanánk) maradványait. Az épület körül, sőt a templomban XIII.XIV. századi sírokat, az oda temetett emberi maradványokat is megtaláltuk. Volt olyan női sír, melynek a XIV. században divatos pártadíszei is előkerültek. Az 1990-es évek elején Dr. Kulcsár Valéria és Dr. Miklós Zsuzsa régészek ismét megásták a templom területét és pontosították az első ásatás eredményeit. Sajnos a falu feltárására ekkor sem kerülhetett sor. A települést a XVII. század végén, a felszabadító háború folyamán, a lakói ismét elhagyták. A harcok elmúltával a visszaérkező lakosok Aszódszentkeresztet nem építették újjá, hanem a település régi helyén, a Pest – Hatvan országút tengelyében telepedtek meg és építették fel házaikat, Aszód községet. Szentkereszt temploma, mely a harcokban minden bizonnyal sok kárt szenvedett, az enyészet martaléka lett. A téglát, az építőköveket a lakosok a kor 3
Egyházközségi Híradó szokása szerint elhordták, és új házaik építésekor használták fel. Aszódszentkereszt, a premontreiek középkori temploma azonban nem veszett el a feledés homályában. Kezdeményezésemre és közreműködésemmel Aszód város és a Római Katolikus Egyházközség keresztet
állított ezen a helyen, mely messziről hirdeti Szt. Ágoston híres mondását: Stat Crux dum volvitur Orbis – Forog a világ, de áll a Kereszt.* Dr. Asztalos István ny. múzeumigazgató
*A Kölni Szent Brúnó által alapított Karthauzi rend jelmondata, bevett magyar fordítása pedig: „A kereszt szilárdan áll, míg a világ forog.”
Reményik Sándor:
Havasi feszület Halványpiros hegyi virág Öleli lábát a keresztnek. Távolról a sötét fenyők: Titoktudó konok erők Feléje gyökeret eresztnek. És ölelik a föld alatt. Így rejtik el imádatuk.
Olyan szép itt és oly szabad! Alatta kanyarog az út És még mélyebben a patak. Szent arcán kín - s örök remény. A zúgó vízbe letekint, S mosolyog a vad patak dühén.
Eljött a nap, mit várva vártunk Majd’ egy éves lázas előkészület után végre eljött a nap, vagyis az ESWTR (www.eswtr.org) kelet-közép-európai regionális konferenciájának a napja, augusztus 26-a. Mintegy negyvenen gyűltünk össze a régióból, hogy a „Női méltóság mint emberi méltóság - A teológia és az antropológia összefüggései közép-kelet-európai szemmel.” témában megosszuk egymással ismereteinket, tapasztalatainkat, a Biblia illetve az egyházatyák művei, egyházaink hagyományai és pápai enciklikák alapján. Az előadók és a résztvevők a régió teológusnői és teológusai voltak, akik a szervező magyarokon kívül Albániából, Csehországból, Horvátországból, Lengyelországból és Lettországból, Romániából és Szlovéniából érkeztek, felekezeti hovatartozá4
sukat illetően katolikusok, evangélikusok, reformátusok, de képviseltette magát az ókatolikus, az unitárius és az ortodox egyház, valamint a zsidó hittudomány is. A konferencia megnyitójának alakalmával megemlékeztünk egyesületünk elhunyt tagjairól: Andorka Eszterről (aki korábban Aszódon is szolgált segédlelkészként) és Buday Kornéliáról, a magyar tagozat korábbi elnökéről. Számukra egy emlékszobát rendeztünk be a helyszín, az Evangélikus Hittudományi Egyetem egyik szobájában, ahol látható volt az a két emlékplakett is, amelyet Szernecz Zoltán aszódi intarziakészítő ajánlott fel pártoló tagként egyesületünknek. Zoli a konferencia idejére mintegy 50 munkáját is rendelkezésünkre bocsátotta kiállítás céljára, így az épület lépcsőházában és további két termében is 2010. szeptember
Egyházközségi Híradó gyönyörködhettünk a műveiben. A népi életből vett képek sajátos magyar hangulatot teremtettek, a keresztény értékek ábrázolásai a lelkünket emelték magasabb szellemi régiókba, hozzájárulván így a konferencia igazi céljaira való hangolódásunkhoz, amit ezúton is szeretnék mindannyiunk nevében megköszönni neki. Délelőttönként előadások zajlottak német illetve angol nyelven, melyeket mindig szinkrontolmácsolás kísért a másik idegen nyelvre. Jelzésként, hogy számunkra a feminizmus nem a férfiak kizárását, hanem a velük való kollegiális kapcsolatra való törekvést jelenti, férfi előadókat is meghívtunk. Dr. Patsch Ferenc jezsuita atya és Dr. Csepregi András, az Oktatási és Kulturális Minisztérium egyházi kapcsolatok titkárságának korábbi vezetője, a Fasori Evangélikus Gimnázium lelkésze is elfogadta meghívásunkat. Patsch Ferenc atyával a Vatikáni Rádió magyar adása készített interjút a konferencián szerzett benyomásairól, ez az interneten is meghallgatható: http://www.radiovaticana.org/ung/Articolo .asp?c=417922 Délutánonként kiscsoportos beszélgetések és rövid referátumok hangzottak el, melyeket utána megvitathattak a résztvevők. Esténként magyar művészek adta kulturális programokon kapcsolódhattunk ki. A megnyitó ünnepséget Varga Petra orgonakoncertje tette emlékezetessé (http://hu.wikipedia.org/wiki/Varga_Petra_ (orgonam%C5%B1v%C3%A9sz). A nemzetek bemutatkozó estjén a magyar csapa-
tot a galgahévízi Balla néptáncos házaspár segítette, a Tarsoly együttestől kísérve, és megtáncoltatva a lelkes és vidám teológusnőket. De táncoltunk polonézt, és tanultunk egy cseh körjátékot is. A román nemzeti sajátosságokkal egy vetített képes előadás keretében ismerkedtünk meg. Az idő elröpült, a „táncosok” kimerülten tértek nyugovóra. A harmadik este kulturális programja az Olgyay Hangok családi zenekar koncertje volt, róluk bővebben itt lehet olvasni: http://www.olgyayhangok.hu/2.html A négy napos együttlétet nagygyűlés zárta, ahol összegeztük a tapasztalatokat, és megfogalmaztuk a jövő évi összeurópai konferenciával kapcsolatos terveket, elvárásokat. Az egyik cseh teológusnő az általános pozitív visszajelzések után még azt is hozzátette, hogy Magyarország bizony feladta a leckét a következő regionális konferencia szervezőjének, Horvátországnak. És ha még azt is tudjuk, hogy a hölgy a legkritikusabb résztvevők közé tartozik, akkor bátran állíthatjuk, hogy a szervezőknek nem volt okuk szégyenkezni. A jól sikerült tanácskozásért hálaadó istentiszteleten mondtunk köszönetet Gondviselő Atyánknak, és foglaltuk imánkba mindazokat, akiknek támogatása nélkül ez a konferencia nem jöhetett volna létre. A konferencián elhangzott referátumokat konferenciakötetben fogjuk megjelentetni az elkövetkező hónapokban. Lorencz Klára
„”Ahol Isten egyszer lakást vett, nem megy ki onnan” 20 éves a Javítóintézet kápolnája Az Aszódi Javítóintézetnek van egy 125 éves történelme, de van története a lelki életének is. Elődeink tevékenységének első, dicső korszaka szorosan összefügg az 2010. szeptember
Istenbe vetett mély hittel, melynek a növendékek nevelésében alapvető fontosságot tulajdonítottak. Az intézet Alapdokumentuma szerint: 5
Egyházközségi Híradó „Az intézet első és fő törekvése a növendékek valláserkölcsi érzését fejleszteni, s bennük az Istenbe vetett erős bizalmat meghonosítani.” Meggyőződésük volt, hogy „a vallásos szellem az, mely az emberbaráti szeretetet felkölti, s a növendéket a szerénység, a józan élet, az egyeneslelkűség és igazságszeretet útjára tereli.” Ehhez a tartalomhoz a formát is megtalálták elődeink, ezért egy korát jóval megelőző szellemiségű, ökumenikus templomot építettek, amelyet 1906. június 26-án szenteltek fel Jézus Legszentebb Szíve tiszteletére. A neogót stílusú, háromhajós Istenháza főhajójában a katolikus, baloldali imatermében protestáns, jobboldali imatermében az izraelita szertartásokat tartották. Az intézet alkalmazottain és növendékein kívül az aszódi hívek is részt vehettek az istentiszteleteken. Az 1950-es években a templomot bezárták, 1960-ban pedig felrobbantották. A szakrális tárgyakat a robbantás előtt a bátor lelkű hívek kimenekítették a templomból. De ahol Isten egyszer lakást vett, nem megy ki onnan. 1990. október 6-án megnyitották az intézet kápolnáját, a régi szokás szerint nemcsak az intézetisek, hanem a környékbeli hívek számára is. Ebbe a kápolnába került vissza a faragott főoltár. Pál apostolnak a zsidókhoz írt levélének 12. fejezet 5-től 13-ig tartó igeszakasza pontosan leírja, mit fejez ki a szoborcsoport: „Fiam, ne vedd kevésbé az Úr fenyítését, s ne csüggedj el, ha korhol. Mert megfenyíti az Úr, akit szeret, s megostoroz mindenkit, akit fiává fogad. Maradjatok állhatatosak a fenyítéskor: az Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Hol van olyan fiú, akit az apja nem fenyít? Ha nem részesültök a fenyítésben, ami mindenkinek kijár, akkor fattyak vagytok, nem fiak. S aztán test szerinti apáink is fenyítettek bennünket, mégis tiszteltük őket. Nem kell-e hát sokkal inkább a lelkek Atyjának engedelmeskednünk, hogy így elnyerjük az életet? Azok 6
csak rövid ideig és hangulatuk szerint fenyítettek bennünket, ő ellenben a legjobbat akarja nekünk, hogy szentségének részesévé legyünk. Igaz, most minden fenyítés inkább szomorúságot okoz, mintsem örömet szerez, később azonban a megigazulás békés gyümölcsét termi annak, aki elviseli. Ezért erősítsétek meg a lankadt kezeket és a megroggyant térdeket. Lábatokat szoktassátok biztos járáshoz, nehogy kificamodjék, inkább gyógyuljon meg.” Két versidézettel is kifejezhető a szobor mondanivalója: A bal oldali fiú ezt mondhatná: Nem emel föl már senki sem, belenehezültem a sárba Fogadj fiadnak, istenem, Hogy ne legyek kegyetlen árva. (Radnóti Miklós: Nem emel föl) A jobb oldali fiú pedig így szólhatna: Ki vele jár, az meg nem szégyenül, Nem védtelen és nem is úttalan Ki vele tart, az soh'sincs egyedül, Mindig a legjobb társaságban van. (Füle Lajos: Ki vele jár) Az evangéliumokban felfedezhetjük, hogy Jézus soha, egyetlen haragos vagy elítélő szót sem mond a környezetük által megvetett, kitaszított nyilvános bűnösöknek. Nem kisebbíti a bűn jelentőségét, hiszen a gyógyulásért hittel hozzá fordulók esetében szinte mindig nyilvánvalóvá teszi, hogy a gyógyulás alapja a bűnbocsánat, és elhangzik a szájából a „menj és többet ne vétkezzél” felszólítás. A bűnösökkel mindig gyengéden bánik. Ő kezdi el formálni a szívünket a saját szíve szerint, s így születik meg bennünk ajándékként a szelídség és az alázat, amely az emberek iránt, a legkisebbek felé megnyilvánuló, a végsőkig elmenő tettrekész szeretetben nyilvánul meg. „Szomorú, hogy oly sokszor kell újrakezdenünk. Vigasztaló, hogy sokszor újra elkezdhetjük. „ (Virgil Redlich) 1990-ben 2010. szeptember
Egyházközségi Híradó a negyvenévnyi robbantás utáni csendet követően az Aszódi Javítóintézetben a semmiből újjáépült az Isten háza, kicsit másként. Nem egy új templomot emeltek. Az Úr egészen közel, a főépületbe költözött. Előbb egy tanterem alakult át, majd egyre bővült a tér. A legfontosabb szakrális tárgyak újra méltó helyükre kerültek. Ha egy újabb őrült koreszme ezt is el akarná pusztítani, már az egész Javítóintézettel együtt kellene megsemmisítenie. A kápolnában 1990 óta egyre érezhetőbben, erősebben dobog a Szent Szív. Itt mindenki jónak lenni tanul. Közünk lesz a felebaráthoz, megvalljuk bűneinket, megbocsátunk egymásnak, megszentelődünk, segítünk hordozni a másik keresztjét, imák, fohászok szállnak, könnyek hullanak és
felszáradnak, imádkozó térdek koptatják az oltár lépcsőjét. Mert valami, Valaki egyre inkább érezhetően jelen van itt. Reménykedünk a szeretet végső győzelmében. Várjuk, hogy jobb világ legyen. Reméljük, hogy a velünk kapcsolatban álló plébánosok, szerzetesek, hívek imáinak és a püspökök áldásainak lesz gyümölcse. Várjuk, hogy a fájdalom háza helyett a remény háza lehessünk. (Részlet a Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének 2010. június 24-26-án megtartott Országos Konferenciáján elhangzott előadásból) Lakos Mária Lujza
Az Istenről Az én Istenemnek nincs szakálla, sem pepluma*. Minden dolgok mögött van, mint Erő és Értelem. Isten számomra a Szándék, mely áthatja a világot. Ez a Szándék tudatos. Ezért tudok beszélni vele, hamis elképzelések nélkül, ahogyan a parányi értelem beszél a végső, a nagybetűs Értelemmel. Márai Sándor *peplum – ujj nélküli felső ruha, görög eredetű
Ökumenikus tábor 2010 „Isten útjai kifürkészhetetlenek…” Ez volt a témája az idei ökumenikus tábornak. A legjobb barátnőmmel, Annával idén voltunk először itt és nagy örömünkre rögtön csoportvezetők lehettünk. Egy héten át reggel 8-tól délután 5-ig tartott a „munkaidőnk”. Eleinte féltünk egy kicsit a feladattól, hiszen mi voltunk az új kortárs segítők, a többiek már voltak az előző években is. Szerencsénkre nagyon jó csapatot kaptunk akikkel könnyen tudtunk együtt 2010. szeptember
7
Egyházközségi Híradó dolgozni, ugyanis nem vezetőkként hanem csapattársakként kezeltek bennünket. Nagyon élveztük ezt az egy hetet, jövőre két hétre szeretnénk menni. A csoportunkkal azóta is tartjuk a kapcsolatot, egy hónappal a tábor után közös pizzázást szerveztünk és hétvégente biciklizni megyünk. Bár Isten útjai valóban kifürkészhetetlenek mi nagyon reméljük, hogy jövőre is el tudunk jutni a táborba és újabb szép élményekkel gazdagodhatunk. Dobák Dóra Ez volt az első Ökumenikus Tábor amiben részt vettem. Nagyon jó volt, és csak pozitív élményekkel zárult a hét a számomra. A sok kézműves foglalkozás közül jó párat ki is próbáltam. Ezeknek az elkészítése sikerélménnyel zárult. De ami a legfontosabb, hogy mi is belekóstolhattunk abba, milyen a gyerekekre vigyázni! Tolmácsi Tamás
Hittantábor – Nagyvisnyó, 2010. július 25-31. Az idén is megrendezésre került a nagyok hittantábora is. Ebben az évben a gyerekek meglepetésére nem a tervezett helyszínre utaztunk el, hanem Nagyvisnyóra. A táborban összesen 70 fő vett részt. Az idén a Teremtés története volt a fő téma, és a programokat ehhez próbáltuk igazítani. A csoportok a kidolgozott témakörhöz kapcsolódóan választottak neveket, így voltak: Hullámlovasaink (víz), Naplopók (égitestek), Mustármagok (növények), Isten barijai (állatok), BarbieBoyok (ember) és Kávészünet (pihenés). 8
A hét elején a vizet minden formában megtapasztalhattuk, az égi áldás is jött bőven, de azért a programjainkat kis módosítással meg tudtuk tartani. Ismerkedés gyanánt hét próbán kellett mindenkinek keresztül esnie. Volt, aki teljesítette, volt aki feladta. Készíthettek tutajt a jó válaszok után a vizek napján. Sikeresen megkeresték „a világűrben elveszett” Farkas Bertalant. Kézműves foglalkozásokon ismételten szép munkák kerültek ki a gyerekek kezei közül. Bár csak rövid túrára indulhattunk útnak, de ott hét bibliai személy gördített 2010. szeptember
Egyházközségi Híradó eléjük akadályokat, ám minden csoport kiállta a próbát. Megrendezésre került az idén is sportnap, amikor fociban, métában és röplabdában mérhették össze a csapatok az ügyességüket. Péntek délelőtt egy drogprevenciós előadáson vettek részt, majd felkészültek a színesestre, ahol sikerült nagyon kedvesen kifigurázniuk a hét történéseit. Kedden érkezett a táborhelyre az ikladi Szederfa Otthonból 15 fiatal is a gondozóikkal és családtagjaikkal. Velük is sikerült nagyon jó kapcsolatot kialakítani, estén-
ként nagy örömmel vettek részt a programjainkon, meghallgatták a Csillag születik műsorát, a karaoket, részt vettek a táncházunkon, együtt énekeltek és táncoltak velünk. Ezúton is szeretnénk megköszönni minden csoportvezetőnek a fáradtságos munkát, és az áldozatot, amit a táborozókért vállaltak. És köszönet a támogatóknak, hiszen így minden gyereknek megadatott a lehetőség, hogy részt vegyen ezen a programon. Adáminé Mihályi Erzsébet
Nagyvisnyói hittantábor 2010 Az előző évekhez hasonlóan az idei hittantábor is nagyon jól sikerült. Adáminé Mihályi Erzsébet, Adámi Zoltán és a csoportvezetők heteken keresztül készültek erre a néhány napra, hogy minden tökéletesen sikerüljön. A táborba vasárnap délután érkeztünk meg, majd összeismerkedtünk csoportvezetőinkkel és csapattársainkkal. Ebben az évben a teremtés történetet dolgoztuk fel. Minden nap másik csoport készült előadással, mellyel a Genezis különböző fázisait mutatták be a többieknek. Az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, napokon át csak esett az eső. Ennek ellenére nem unatkoztunk, az akadályversenyek, a tanösvények felfedezése, a vetélkedők izgalma és a kézműves 2010. szeptember
foglalkozások teljesen lefoglaltak bennünket. Egy alkalommal még filmvetítésen is részt vettünk. Megkerestük az elveszett Farkas Bertalant. Meghatározó élmény volt a Szederfa Otthon értelmi fogyatékos lakóival való találkozás. Szabadidőnkben sokat beszélgettünk velük, sőt az egyik este megtartott táncházunkra is meghívtuk őket. Meglepő, hogy mennyire jó a ritmusérzékük, jobban táncoltak nálunk. Ezen kívül még három esti programot szerveztünk: discot, karaoke estet, valamint az úgynevezett Színes Estet. Ezt a minden évben megrendezett eseményt mindenki nagyon szereti. Ilyenkor rengeteget nevetünk, hiszen a csoportok tréfás előadásokkal 9
Egyházközségi Híradó szórakoztatják a táborozókat. Az éjszakai túra most elmaradt, de az egyik napos délutánon fel lehetett gyalogolni a dédesi várhoz. Sportnapon a csoportok méta-, röplabda- és foci mérkőzéseken mérték össze erejüket. Különleges élmény volt a szabadban megtartott két mise. A szertartások előtt lehetőséget kaptunk gyónásra is. Az eddigiekhez hasonlóan ez a hét is emlékezetes marad számomra. Idén negyedik alkalommal utaztam el Erzsi néniékkel, de
ezeket a hittantáborokat nem lehet megunni. Már alig várom, hogy februárban megkapjuk a tájékoztatót, hogy hova indulunk el legközelebb… Írta: Dobák Dóra 9.a A táborszervező megjegyzése: Bár a gyerekek még nem tudják, de már elkezdődtek a jövő évi tábor szervezésének munkálatai.
Pázmány Péter a prédikálásról és a tanításról Az alábbi sorokat Kosztolányi Dezsőtől olvashatjuk, 1920-ban írta a Nyugat folyóiratban: „Pázmány Péter közelebb áll hozzám, mint bármelyik más prózaírónk. Szinte naponta olvasom. Az a vastag kilenc kötet, melyet a magyar tudományos egyetem adott ki, imádságoskönyve, hitvitái, haragos prédikációi és országmentő levelei napjaim kedves enyhülete és fölfrissítője.” A tizenhetedik század jelese a reformáció oldaláról érkezett és a katolicizmus harcos híveként esztergomi érsekké lett. A katolikus megújhódás vezéralakja vitairatok, prédikációk, levelek és imádságos könyvek szerzője, egyetemalapító. Magvas gondolataiból most a prédikálásra és tanításra vonatkozókat idézzük A keresztyén prédikátorokhoz intés című prédikációjából: „Ne bízzék azért senki elméjében, mert soha jól nem prédikál, aki jól hozzá nem készül. Aki pedig jó készülettel tanít, Isten áldását vészi. (…) aki jól tanít, maga is tanul, és mennyei áldomásokkal hízik lelke. (…) azon legyetek, hogy miképpen a prédikátorok mestere (…) cselekedeti példájával tanított elsőben, azután nyelvével; úgy ti se legyetek csatornák, melyeken általfoly a víz; hanem teli kutak legyetek, hogy magatok bévségéből másokat is itassatok.” k.z. 10
2010. szeptember
Egyházközségi Híradó
GOBELIN-KIÁLLÍTÁSNAK INDULT… A hitéleti központban 2010.04.16-29-ig megrendezett kézimunka-kiállítás megnyitógondolatai Szeretettel köszöntöm az egybegyűlteket: Hegedűs Attiláné Henit és Rasovszky Andreát, a GYÖNGYHÁZ Kreatív Kézimunka sarok és e kiállítás megálmodóit, az alkotókat, és minden kedves vendégünket. Kiállításunk elé Reményik Sándor gondolatai kívánkoznak: ,,A világ Isten-szőtte szőnyeg, Mi csak visszáját látjuk itt, És néha – legszebb perceinkben – A színéből is - - valamit.” Akik idehozták a műveiket, meg akarták örökíteni ennek a szőnyegnek a színét, mintegy emlékeztetőnek, hogy ne feledkezzünk el a hétköznapok gondjai között arról, hogy létezik. Ismét a Gondviselés egyik csodájának vagyunk szemtanúi. Mi is történt itt? Volt két fiatalasszony, Heni és Andrea, akik a kézimunkázásban sok örömöt leltek, sok szépséget fedeztek fel. Összebeszéltek, nyitottak egy boltot, hogy az aszódiaknak ne kelljen messzire menniük azért, hogy alapanyagot találjanak kreativitásuk kibontakoztatásához. Úgy gondolták, ami nekik öröm, az másoknak is az lehet. A kézimunka iránti szeretetüket a boltba betévedőknek is hirdették, nem csupán szavakkal, vagy magával a bolttal, hanem azzal is, hogy ők a boltban is kihasználták üres perceiket és hímezgettek, kedvet csinálva ezzel a tapogatózó kezdőknek is. Látva aztán, milyen sokan vannak, akik az alkotásnak ugyanazt az örömét élik át, mint ők, megszületett a kiállítás gondolata. Gobelinkiállításnak indult, de a felhívásra nemcsak gobelin-hímzők jelentkeztek, hanem a kézimunka mindenféle válfajának képviselői: horgolással, patchworkkel, decoupage-zsal, üvegfestéssel, bábokkal és rongybabákkal olyan sokszínű gazdagságot és szépséget felvonultatva, hogy – amint látják – a közösségi terem szinte kicsinek bizonyult. Amit itt látunk, Isten szeretetének bőségéről tanúskodik. Íme a recept: örökítsd meg a szépet és jót, amit a szíved mélyén felfedezel. Ne tartsd meg magadnak, oszd meg bőkezűen másokkal. Kimeríthetetlen forrásra, ki nem ürülő szakajtóra, ki nem apadó korsóra lelsz. Erről beszél Jézus, amikor azt mondja: „Isten országa olyan, mint a mustármag. Amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál. De aztán, hogy elvetették, egyre nő, és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Akkora ágakat hajt, hogy az égi madarak árnyékában tanyáznak." (Mk 4,30-32) Akik ezt értik, tudják, és teszik: ők a szentek, mindegy, hogy az élet mely területén teszik ezt. Ők azok, akik teret adnak Isten szeretetének. Mert ez a szeretet itt van közöttünk, és csak a mi lelki falainktól, kerítéseinktől nem látszik, nem tud terebélyesedni. Azokról azonban, akik képesek lebontani ezeket a falakat, azt mondja Gábriel arkangyal Dániel könyvében: „Az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.” (Dán 12, 3) Köszönjük Andreának és Heninek, hogy megmutatták nekünk, mi van a falak mögött. Köszönjük a fiúknak: Hegedűs Attilának és Adámi Zolinak az álom gyakorlati megvalósí2010. szeptember
11
Egyházközségi Híradó tásához nyújtott segítségüket. A lányok pedig köszönik minden alkotónak a munkáját, és a bizalmat, amellyel legdrágább kincseiket bízták rájuk. Befejezésül Tóth Árpád gondolatait is idézem, melyek egybecsengenek Reményik Sándornak az elején idézett soraival, és bátorításként szolgálhatnak mindannyiunknak, hogy merjünk az élet színének örülni, és ne keseregjünk a visszája miatt. Lorencz Klára
Tóth Árpád: Hímzés Szólongatom olykor magam: be szépek A föld csudái, látod, bús nomád? Miért hát mindig bánat a komád, És sóhajszéllel bélelt halk beszéded? Ne bánd, hogy csalfa csillogás az élet, S hogy gyenge szálát zord párkák fonák, Bár színe alján ott a torz fonák, Nézd édes rajzát: száz szent semmiséget:
Szerelmek lágy kárminját, vágyak bús aranyfüstjét S a remény reszkető, vékony s könnyes ezüstjét, Nézd: áldott hímzés, halk pompával omló – Kár volna vad kezekkel összetépned, Hisz lassan úgyis elkopik az élet, S jaj, csattan a párkák kezén az olló!
Végeredmény Az alkotásokra szavazni lehetett a sorszámok alapján, szavazócédulák segítségével. A cédulák 10%-os bónuszt tartalmaztak, amely a Gyöngyház sarokban beváltható. 443 szavazat érkezett, látta továbbá a kiállítást 2 óvodás és 3 iskolás csoport. I. II. III.
helyezett 47 szavazattal a 77. kép alkotója: Szenoráczky Ferencné, nyereménye 15.000 Ft helyezett 38 szavazattal az 59. kép alkotója: Hegedűs Lászlóné nyereménye 10.000 Ft helyezett 35 szavazattal az 83. kép alkotója: Karman Ferencné lett, nyereménye 5.000 Ft-os, a kézimunka-boltban beváltható vásárlási utalvány lett.
A nagy érdeklődésre való tekintettel a szervezők még két további különdíjat is odaítéltek: - Kovács Ildikónak és Szénásiné Imre Máriának a rendelkezésre bocsátott összes munkája alapján. A római katolikus egyházközség ezúton köszöni a kiállítás látogatóinak a hitéleti központ fenntartására adott, több mint 16 000 Ft adományát.
12
2010. szeptember
Egyházközségi Híradó
Beszámoló Egyházközségünk életéről A 2009. év végi hálaadáson az alábbi szokásos, statisztikai tájékoztatás hangzott el az Egyházközség életéről: a keresztelések száma: az esküvők száma: az elsőáldozók száma: a betegek szentségében a temetések száma:
Aszódon Aszódon Aszódon Aszódon Aszódon
11 4 20 77-en 34
Domonyban 1 Domonyban 1 Domonyban 12 Domonyban 15-en részesültek Domonyban és Ikladon 12
A Hitéleti Központ hírei Április hónapban két héten keresztül gyönyörködhettünk a szebbnél szebb kézimunkákban, helyet adtunk ugyanis a Gyöngyház Hobby bolt által meghirdetett goblein kiállításnak. Május 16-án 20 gyermek volt elsőáldozó, amit szintén a Hitéleti Központ udvarán tartottunk meg. Június 1-én Petrőczi Éva költői estjén gazdagodhattak lelkiekben a verskedvelők. Június 7-én este az Ökumenikus Teológus Nők Egyesületének bemutatkozója került megrendezésre. Két alkalommal volt játszóház a gyerekek részére. Majd júliusban kétszer egy he-
tes turnusban ismételten a Házban került megszervezésre az Ökumenikus Napközis Tábor. Városunkba érkező külföldi és magyar delegációk több ízben is megtekintették a Hitéleti Központot és a templomot, amelyet egy rögtönzött kis hangverseny is követett. Augusztus 20-ai ökumenikus istentisztelet és a városi ünnepség szintén a Hitéleti Központban került megrendezésre, ami ismételten méltó helyszínnek bizonyult.
Hitoktatás A gyerekek nagy bánatára megkezdődött az új tanév. És ezzel megszervezésre kerülnek a hittancsoportok is. Az elmúlt év beosztása érvényesül az idén is. A Csengey Gusztáv Általános Iskolában Ocsovai Katalin fogja tanítani a hittanosokat, kivétel a Rákóczi úti felső tagozatosok, aki2010. szeptember
ket az idén is Lorencz Klári néni vár nagy szeretettel. Az óvodai csoportok október 1-jével indulnak el, amelyeket szintén Ocsovai Katalin fog vezetni. Az Evangélikus Gimnáziumban Adáminé Mihályi Erzsébet (5., 8., 9. és 10. évfolyam) 13
Egyházközségi Híradó heti 22 órában, Ocsovai Katalin (6. és 7. évfolyam) heti 8 órában és Tovai József (10. 11. és 12. évfolyam) heti 18 órában tanítanak. Újra indul az ifjúsági hittan Klári nénivel. Szombat esténként ebbe a csoportba várjuk
mindazokat, akik nem EGA-sok, de szeretnének majd bérmálkozni. Oláh Dezső fogja vezetni a Javítóintézeti, valamint a domonyi és ikladi csoportokat.
A mások keresztje Ismerjük a mondást: mindenkinek megvan a maga keresztje! Seperjen csak a saját portája előtt! – cseng ma is a fülemben anyai nagyanyám intő szava. Első mondásunk arra utal, hogy mindenkinek megvan a saját baja. A második meg arra, hogy ne ártsuk bele magunkat a mások dolgába. Ne akarjunk mások életébe avatkozni. Mindez rendjén is van, ha a magánélet dolgaira értjük a fentieket. Valóban, nem kell a szomszéd életének személyes gondjaiba ártani magunkat, de akadnak dolgok, melyek mellett nem mehetünk el szó nélkül. Ezek pedig közös dolgaink! A közjó ügyét szolgálók dolgai minket is érintenek, hiszen a mi felhatalmazásunkból, a mi választói akaratunkból kerültek oda, ahol vannak: települési-,
megyei-, országgyűlési képviselőnek. Jó lenne, ha nem feledkeznének meg erről a megbízatásról, mert négyévente eljön a megmérettetés ideje! Íme, most is itt van és lám, megint versengnek szavazatainkért… Ahogyan a tavaszon, úgy most se feledjük, hogy rajtunk múlik, kik képviselhetnek bennünket. Olyanok-e, akik vállukon viselik mindannyiunk keresztjét, és felelősségteljesen munkálkodnak a közjó megteremtésében, vagy olyanok, akik önmagukat és szűk csoportérdekeket képviselnek csupán. Ha utóbbiak kerülnek képviselői székbe, akkor félő, hogy mint annyiszor, így az elkövetkező ciklusban is kibújnak a közös kereszt terhe alól! Klamár Zoltán
Miserend Most hétfő, kedd, csütörtök, péntek szerda Szombat – Javító kápolnájában Vasárnap
18.00 7.00 17.30 8.00
TEMPLOMUNK Szentháromság Templom – Aszód, Szent Imre u. KÁPOLNÁNK. Javító Intézet – Baross u.
14
Októbertől 17.00 Rózsafüzér 17.30 Szentmise 17.00 Rózsafüzér 7.00 Szentmise 17.30 Szentmise 8.00 Szentmise
Szerkeszti a Képviselő – testület megbízásából: Dr. Klamár Zoltán (PhD) Lektor: Klamár Sára Számítógépes tördelés: Varga Ilona
2010. szeptember
