BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK NAPPALI TAGOZAT EU-KAPCSOLATOK SZAKIRÁNY
TÖRÖKORSZÁG LEHETŐSÉGEI AZ EU-CSATLAKOZÁSRA Az európai közvélemény hatása az esetleges török csatlakozásra, avagy az EU hatékonyabb szerepvállalása
Készítette: Tőzsér Noémi Budapest, 2009
TARTALOMJEGYZÉK I.
Bevezetés ...........................................................................................................4
II.
Törökország speciális jellemzői.......................................................................6 II.1. Rövid történelmi áttekintés ...........................................................................6 II.2. Törökország társadalmi jellemzői.................................................................7 II.3. Törökország gazdasági helyzete..................................................................9 II.3.1. Néhány fontos adat...........................................................................9 II.3.2. Gazdasági szerkezet ......................................................................11 II.4. A török kultúra ............................................................................................12 IV.4.1. Vallás ............................................................................................12 IV.4.2. Oktatás ..........................................................................................14 II.5. A török reformok atyja: Kemal Atatürk........................................................14 II.5.1. Társadalmi és politikai reformok .....................................................15 II.5.2. Oktatási reformok ...........................................................................16 II.5.3. Gazdasági reformok .......................................................................17
III.
Törökország és az EU .....................................................................................18 III.1. Az Ankarai megállapodás és a társulás ....................................................18 III.2. Pályázat a teljes tagságra a vámunión keresztül ......................................19 III.3. Európai Stratégia Törökországnak............................................................21 III.4. A koppenhágai kritériumok és azok teljesítése .........................................22
IV.
A török csatlakozás előnyei............................................................................25 IV.1. A török munkaerő .....................................................................................25 IV.2. A török hadsereg ......................................................................................27 IV.2.1. A török hadsereg jelentősége........................................................27 IV.2.2. Törökország és a NATO................................................................29 IV.3. Gazdasági lehetőségek ............................................................................30 IV.4. Külpolitikai lehetőségek ............................................................................32 IV.5. Történelem és kultúra ...............................................................................33
V.
A török csatlakozás gátjai...............................................................................35 V.1. Európa vs. Ázsia........................................................................................35 V.2. Emberi jogi kérdések .................................................................................37 V.2.1. A megosztott sziget ........................................................................39
-2-
V.2.2. A több mint tízmilliós kisebbség – a kurdok....................................40 V.2.3. Az örmény népirtás ........................................................................42 V.3. Félelem az iszlámtól – vallási vonatkozások..............................................43 VI. Az EU felkészültsége – Mennyire befogadóképes az EU?..............................45 VI.1. Hatalmi változások a török csatlakozás következtében ............................45 VI.2. Egyes politikák változása..........................................................................47 VI.2.1. Regionális politika .........................................................................47 VI.2.2. Agrárpolitika ..................................................................................48 VI.3. Törökország és az euró ............................................................................50 VI.4. A török immigráció ....................................................................................50 VI.5. Néhány lehetőség a hatékonyabb együttműködésre ................................53 VII. A Törökországról és a törökökről kialakult általános nézőpont ...................57 VII.1. A mai nézőpont – vélemények.................................................................57 VII.1.1. Egyes országok és állampolgáraik véleménye.............................58 VII.1.2. A vezetők véleménye ...................................................................60 VII.2. Okok ........................................................................................................62 VII.3.A törökök nézőpontja Európáról és a csatlakozásról ................................65 VIII. Hogyan tovább? Várható fejlemények a török csatlakozás ügyében .........68 IX.
Befejezés ..........................................................................................................71
IRODALOMJEGYZÉK ..............................................................................................73
-3-
I. BEVEZETÉS A világ különböző területein megtalálható számos szoros és kevésbé szoros, államok közötti integráció közül az Európai Unió különleges kivételt képez több szempontból is. A huszonhét tagországot magába foglaló „tömörülés” mind gazdasági, mint politikai viszonylatból tekintve olyan célokat valósított már meg több mint 50 éves fennállása óta, amelyeket az integrációk többsége még csak ki sem mer tűzni maga elé. Ráadásul e felállított célok sora tovább folytatódik az elkövetkező években, évtizedekben, példának okáért véve az egyre több tagállamot szorosabb együttműködésre sarkalló monetáris uniót. Emellett nem elhanyagolható az a tény sem, hogy az Európai Unió a rajta kívüli országokkal kölcsönös előnyökön alapuló, hatékony kereskedelmi és egyéb jellegű kapcsolatokat ápol. Mindezek fenntartása, és a mindennél fontosabb biztonság megőrzése érdekében azonban elengedhetetlen, hogy az Unió a maga által támasztott követelményeket tudatos szomszédságpolitikával társítsa, és lehetőségei szerint minél nagyobb mértékben fejlessze még gyermekcipőben járó közös kül- és biztonságpolitikáját is. Napjainkban ugyanis már aligha vonható kétségbe, hogy ezt a kívánt biztonságot a Földközi-tenger keleti térsége és a Közel-Kelet államaiban uralkodó helyzet nagymértékben befolyásolja, következésképpen nagyon fontos, hogy a Közösség egy megfelelő stratégiát dolgozzon ki ezekre a régiókra vonatkozóan. E stratégiában Törökország számára mindenképpen központi szerep kell hogy jusson, hiszen földrajzi fekvése és politikai, gazdasági felépítése is híddá teszi az országot Európa és Ázsia között, ezért jelentősége nem hagy kétséget maga után. Az európai közvélemény által történő negatív megítélése miatt azonban gyakran figyelmen kívül marad az a tény, hogy Törökország a nyugati típusú modernizáció útjára lépett már a Kemal Atatürk féle reformok életbe léptetése óta, és gazdasági, valamint kereskedelmi szempontból nem csak hogy számtalan lehetőséggel bír, jelentős előrelépéseket is maga mögött tudhat. Törökország egyelőre mégsem vehet részt az Európai Bizottság ülésein, mégsem tűzheti ki sehová sem kék alapon sárga csillagos zászlaját. Pedig már több mint 40 éve ez a szándéka.
-4-
Dolgozatomban abból a szempontból próbálok meg rávilágítani a török csatlakozás kérdésére, hogy hogyan változtathatna a fogadó fél, azaz az EU a Törökországgal kapcsolatos hozzáállásán, és hogyan növelhetné esetleg az ország általános elfogadottságát. Számos ellenérv hangzik el, hogy miért nem szerencsés Törökországot a Közösség tagállamai között számon tartani, és a legtöbb ellenérvben lehet is találni igazságot. Azt azonban sokkal kevesebben vitatják, hogy hogyan csökkenthetné az Európai Unió ezeket az ellenérveket annak érdekében, hogy Törökország kedvezőbb megítélés alá essen. Kezdetben szeretném bemutatni Törökországot, hogy azok számára, akik kevésbé tájékozottak ebben az ügyben, világos legyen az, hogy mennyire különbözik ez az ország az eddigi tagjelölt államoktól, és hogy mekkora utat kellett már eddig is bejárnia, hogy egyáltalán „egy lapon lehessen említeni a Nyugattal”. Ezt követően bemutatom az EU és Törökország rövidnek korántsem mondható közös történelmét és kapcsolatrendszerét, majd a legtöbbek által talán már (legalábbis részben) ismert érvek és ellenérvek kerülnek megnevezésre. Ezután következik dolgozatom lényegi része, azaz az negatívumok közül kettő, amelyeknek szerintem döntő hatásuk van a csatlakozási folyamatra, azaz az EU felkészültsége és az európai közvélemény. Az én hipotézisem az, hogy Törökország legnagyobb részt gyors tempóban közeledik a Közösségnek való teljes megfeleléshez, és a Nyugat-Európa szemében kívánatos modernizáció útján már hosszú évtizedekkel ezelőtt elindult. Mindez azonban csak akkor értékelődhet fel Európa állampolgárainak, és főként az EU vezetőségének szemében, ha maga a Közösség is tesz annak érdekében, hogy Törökország sokkal pozitívabb véleményt kapjon, ezáltal a rá váró feladatoknak kisebb nyomás alatt, könnyebben legyen képes megfelelni. Megpróbálok tehát felvetni néhány intézkedést, amelyeket az EU kezdeményezhet, és amelyekkel hatékonyabbá lehet tenni a török-uniós együttműködést.
-5-
II. TÖRÖKORSZÁG SPECIÁLIS JELLEMZŐI Mielőtt még az EU számára oly fontos pro és contra mérleget felállítanánk, mindenképpen érdemes megvizsgálni néhány speciális török jellemzőt, amelyek talán könnyebbé teszik a török szemléletmód megértését. Az ország történelme, társadalmi berendezkedése, gazdasági és kulturális jellemzői mind magukban hordoznak lényeges tényezőket, amelyek talán megmagyarázzák, miért sokkal nehezebb Törökországot beilleszteni az európai országok sorába, mint bármely eddigi tagjelölt államot.
II.1. Rövid történelmi áttekintés A mai Törökország történelme az első világháborút lezáró békeszerződésekkel kezdődik, akkor született meg a mai néven
ismert
Törökország,
de
a
török
hagyományok
természetesen sokkal régebbre, a fényes sikereket arató, hatalmas Oszmán Birodalom korára vezethetők vissza. Ez a birodalom születésétől fogva arra volt hivatott, hogy a keresztény Bizánci Birodalmat gyengítse, és hogy minél több területet a felügyelete alá vonjon. Néhány kudarc ellenére egymást követő dicsőséges szultánok uralma alatt a birodalom egyre csak terjeszkedett nem csak területileg, hanem az általa képviselt értékeket és az iszlám vallást is begyűrűztette Európa különböző részeire. A birodalom sikere a belső szerkezetén alapult, amelyet egy nagyon erős személy, a szultán tartott össze, és a törökökben a mai napig élénken él ez gondolkodásmód, melynek alapja az ország élén álló személy erős, bizalmon alapuló kultusza. Ugyancsak már az Oszmán Birodalom idején különleges státuszt kaptak a katonai méltóságok, hiszen a birodalom a folyamatos hódításokból tartotta fenn magát. Az oszmán katonaság volt korához mérten a legmodernebb, ebben a hadseregben kerültek leghamarabb bevezetésre az adott kor legfejlettebb harci eszközei. A török kultúra mindig is befogadó, vallásilag toleráns volt más kultúrák irányába, habár igaz, hogy minden elfoglalt tartomány kultúráját az oszmánok valamelyest magukévá tették és „oszmánosították” is. Lényegében ez még ma is
-6-
megfigyelhető a török kultúrában, amelyben keverednek a régi hagyományok és a modernkori újítások. A oszmán állam több évszázados történelmét természetesen nem áll most módomban részletesen átvilágítani, arra azonban mindenképp érdemes felfigyelni, hogy párhuzam vonható a történelem és az elmúlt pár év között. A hosszú fellendülési időszakot bármikor félbeszakíthatja egy hirtelen kudarc vagy hanyatlás, de úgy gondolom, hogy a XX. században Törökország a lehető legjobb megoldást választotta azzal, hogy az állam átszervezését tűzte ki célul, és ezzel lehetőséget teremtett magának a későbbi újrafellendülésre.
II.2. Törökország társadalmi jellemzői Törökország népessége több mint 75 millió fő. Jelenleg nincs lehetőségem minden részletet ismertetni a társadalommal kapcsolatban, inkább kiemelném a talán legfontosabb
tényezőt,
mégpedig
a
török
társadalom
megosztottságát.
Elmondhatjuk, hogy több szempontból is elég nagy szakadék tátong ebben a társadalomban, amely a régiók közötti egyenlőtlenségből adódik.
Két szempontból is megvizsgálva a török társadalmat, különböző csoportokat lelhetünk fel benne (Metz, 1995):
Az atatürki reformok hatása szerint: Van egy nyugatot mintázó elit
(„elitist culture”), és egy, a hagyományokhoz jobban ragaszkodó réteg („mass culture”) a társadalmon belül. Ez utóbbi számos, a kormány által végrehajtott intézkedést ellenzett és ellenez még ma is, és ez az a réteg, amely a leginkább büszke Törökország iszlám örökségére. A két réteg között ugyan feszül egyfajta ellentét, de ez leginkább csak az EU-ról kialakított képet befolyásolja.
Életkörülmények
szerint:
Van
egy
mezőgazdaságban
dolgozó,
alacsonyabb életkörülmények között élő de magát önellátó réteg, és egy iparban vagy szolgáltatásban dolgozó, városokban élő, képzettebb és magasabb életszínvonalon élő csoport. Ez utóbbi képviselői vannak többen, és arányuk egyre csak növekszik. Manapság megfigyelhető, hogy a török
-7-
állam a városfejlesztésre koncentrál inkább, holott a vidéken élők problémái is legalább annyi figyelmet érdemelnének. A városban élők három részre oszthatók: •
Felső
osztály:
köztisztviselők,
gazdag
üzletemberek,
cégtulajdonosok és kereskedelemmel foglalkozók •
Középosztály:
szellemi
munkát
végzők,
közalkalmazottak,
kisvállalkozók. Arányuk magasabb, mint a felső osztályba tartozóké, de nagyon ki vannak téve a gazdasági körülmények változásának. •
Alsó osztály: gyári vagy egyéb munkások, vidéki migránsok. Az ő arányuk még mindig a legmagasabb, és gyakori körükben a munkanélküliség.
A különböző társadalmi rétegek között természetesen lehetséges párhuzamot vonni, vannak bizonyos átfedések, például a mezőgazdaságban dolgozó réteg nagy részben közelebb érzi magát a hagyományokhoz. Első hallásra nem hangzanak olyan jelentősnek ezek a különbségek, de valójában ez a bizonyos feszültség sem a gazdasági teljesítményt, sem a politikai reformok végrehajtását nem lendíti előre. Éppen ezért az állam tisztában van vele, hogy szükség van szociogazdasági reformokra.
A török társadalmat vizsgálva ugyancsak érdekes aspektus a nők helyzete. A török nők megbecsülése és elismerése sokak szerint elég ellentmondásos Törökországban. Itt is egyszerre érvényesül ugyanis a globalizáció, azaz a nyugati minták követése, és persze a tradíció, amely szinte mindennél fontosabb. Ez a paradoxon sok példán keresztül megfigyelhető. Vegyük azt, hogy hivatalosan ma már minden török nő olyan fontos pozíciót tölthet be, amilyet csak akar. Mégis, elismerés és javadalmazás tekintetében még mindig vannak különbségek férfiak és nők között, sőt még akár a nők között is aszerint, hogy melyikük milyen szektorban dolgozik. A nők és férfiak egyenlősége benne foglaltatik a török alkotmányban, és a svájciaktól átvett polgári törvénykönyvben, ám sajnos még mindig előfordul ez egyenlőséget megsértő intézkedés. A polgári törvénykönyvet egyébiránt a -8-
közelmúltban egészítették ki néhány fontos ponttal, melyek szerint például a török nők már nem kötelesek felvenni férjük családi nevét, közös tulajdonuk lehet, mint házaspárnak stb. Emellett a férfiak és nők számára az egyenlő oktatási körülmények is biztosítottak, holott vannak tipikusan nők és férfiak számára indított képzések. Az oktatásban megmutatkozó legapróbb nemi különbségek is hatással vannak a nők munkavállalási arányára, amely szintén elég alacsony (Duymaz, 1998).
II.3. Törökország gazdasági helyzete
II.3.1. Néhány fontos adat A
török
hanyatlási
gazdaságot szakaszok
mindig
is
periodikus
növekedési
és
folyamataként
jellemezték a legkülönbözőbb gazdasági szakemberek Európa-szerte. A hosszú éveken át tartó GNPnövekedést (átlagosan 6-7% - CIA) 1994-ben, 1999ben és 2001-ben nagymértékű visszaesések jellemezték. Ezekben a hanyatlási időszakokban az infláció is egyre inkább szárnyalt, és a túlságosan laza költségvetési politika miatt az államháztartási hiány az egekbe szökött. Ráadásul a bankrendszer sem működött megfelelően, hogy pénzügyi eszközökkel fékezni lehessen a válságot. Ez a gazdasági bizonytalanság politikai okokra is visszavezethető. Az intézményrendszerrel még nem is nagyon voltak problémák, ám a hatalmon lévő, gyenge koalíciós pártok semmilyen komolyabb programot sem tudtak megvalósítani a megegyezés hiánya miatt. 2002 óta azonban, mióta Erdogan vezeti a kormányt, jóval hatékonyabb gazdasági tervek kidolgozására van lehetőség, hiszen ez a kormány egypárti, és az érdekérvényesítés így jóval egyszerűbb. Így tehát 2002 óta lényeges, pozitív irányú változásokat figyelhetünk meg. Az Erdogan-kormány reformcsomagjának köszönhetően fontos lépések történtek egy jobb gazdasági helyzet megteremtése érdekében.
Az export folyamatosan
növekszik, az inflációt sikerül bizonyos keretek között tartani az erősödő török valutának köszönhetően, a költségvetési politika pedig jelentős
-9-
mértékben
szigorodott (Szigetvári, 2007). Mindezeknek hála a török éves gazdasági növekedés az európai 1-2%-hoz képest még mindig nagyon magasnak számít.
2000
2007
267,21
655,88
GDP-növekedés (%)
6,8
4,6
Infláció (%)
49,2
7,6
579,74
946,75
8,6
12,81
GDP (milliárd $US)
GNI (PPP, milliárd $US) GNI/fő (milliárd $US)
1. sz. táblázat: Török gazdasági adatok (a Világbank adatainak alapján)
A fenti táblázat összehasonlítja az Erdogan hatalomra kerülése előtti és utáni adatokat, amelyek közül szinte mindenhol az utóbbi „győzedelmeskedik”.
A
hatékony politikai vezetés és a gazdasági reformcsomag több mint kétszer annyi GDP-t eredményezett, mint amennyi 2000-ben volt, a legnagyobb előrelépés pedig mindenképpen a hiperinfláció leküzdése, amelyhez az erősödő török líra is nagymértékben hozzájárult. A GDP-növekedés 2000 után még néhány évig növekedett, de 2007-re már Törökországban is éreztette hatását egy általános válság. Alapvetően azonban mindenképpen elmondható, hogy Európa egyes országaihoz hasonlítva Törökország kiemelkedő teljesítményt produkál.
A török gazdaságra emellett éppúgy jellemző a nyitottság, mint a dinamizmus. Liberalizációs folyamata az 1950-es években kezdődött el, és az 1980-as években vált teljessé, melynek eredménye, a jelenlegi piacgazdaság jelentős fejlődéshez segítette az országot. Egyre több külföldi működőtőke áramlik az országba, a befektetések
száma
ezért
jelentősen
megemelkedett.
Törökország
ugyanis
kedveltebb befektetési célpont lett más országok szemében, mert nagymértékben csökkent például az állami szektor mérete, emiatt kedvezőbb versenyfeltételek
- 10 -
adottak a tőkét áramoltató országok és vállalataik számára. Ugyancsak egyre nagyobb a Törökországba vetett bizalom, mióta bevezetésre került a lebegő árfolyamrendszer (a korábbi kötött devizagazdálkodás helyett), és főleg mióta megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások az EU-val.
II.3.2. Gazdasági szerkezet Törökország gazdasági szerkezetét tekintve elmondható, hogy a nagyobb hangsúlyt ma már a szolgáltatások kapják, de a mezőgazdaságnak még mindig hatalmas szerepe van, hiszen aránya a gazdaságon belül hosszú csökkenést követően még mindig 15%, és a népesség közel 30%át (!) foglalkoztatja (nők esetében ez 60%!). Ráadásul az ország élelmezés területén önellátó. A mezőgazdasági ágazat termékstruktúrájában a gabona-, zöldség- és gyümölcsfélék kapják a főszerepet, és – a térségben szinte egyedüliként – az ország megfelelő vízkészletekkel rendelkezik (Szigetvári, 2007).
Gazdasági ágazatok a foglalkoztatottak száma szerint
29,5%
mezőgazdaság
45,8%
ipar szolgáltatás
24,7%
1. sz. ábra (a CIA adatainak alapján)
Törökország iparának igen jelentős szerepe van a gazdasági fejlődési folyamatban, hiszen ma vár világszínvonalú termékek gyártását hajtja végre. Különösen a textilipar, a járműipar és a fogyasztói elektronika jelentik a húzóágazatokat. Ezen iparágak termékei egyre nagyobb mértékben kerülnek külföldre, és most már elmondható, hogy a korábbi közel-keleti irányultság helyett az export inkább Európát célozza, ezen belül a termékek (és szolgáltatások) 55%-ának az EU a felvevőpiaca. Az EU által nagymértékben kedvelt termékek között
- 11 -
elsősorban
technológiaintenzív
termékeket
találunk,
különösen
gépeket
és
közlekedési eszközöket. A szolgáltatások körében a kereskedelem és a turizmus a legjelentősebb, ezeket követi a közlekedés és a telekommunikáció. A turizmusnak fontos hagyományai vannak Törökországban, hiszen gazdag történelmi és kulturális öröksége mellett éghajlata és földrajzi fekvése is nagy számban vonzza az ide látogatókat. Egyes előrejelzések szerint a turizmusból származó bevételek növekedése néhány éven belül az egyik leggyorsabb lesz a világon.
Végezetül érdemes pár szót ejteni az állami- és magántulajdon viszonyáról. Az előbbi dominanciája mindig is nagyon határozott volt évszázadokon keresztül, és a XX. század elején is, de Atatürk reformjai óta a magántulajdon szerepe is felértékelődött. Ez azért nagyon fontos, mert a kevésbé hatékony állami szektor háttérbe szorulásával, és az ország piacának még nyitottabbá válásával a török vállalatok megtanulhatták, hogyan kell versenyképesnek maradni, és ez rendkívül jelentős szempont az európai és más befektetők szemében.
II.4. A török kultúra A török kultúra a török nép kultúráját jelenti, amely az oszmán múltnak és az atatürki reformok nyomának (lásd később) keveredése miatt igen sokrétű és színes. Ez a kultúra egy kettős folyamatot mutat: egyrészről nagyon fontos a régi hagyományok megőrzése, másrészt az Európához való felzárkózás érdekében szintén fontos szerepet kap a nyugati minták követése mind a politika, művészet és oktatás terén.
II.4.1. Vallás A török vallás rendkívüli szerepet tölt be az emberek életében. Az iszlámnak nagy hatása van a viselkedésre, a
mindennapi
gondolkodásra,
ezért
az
emberek
számára az iszlám által teremtett hagyományok gyakran olyan sokat jelentenek, hogy kétséggel fogadnak
- 12 -
bármilyen jellegű változtatást. Az iszlám a második legjobban elterjedt vallás a világon a kereszténység után, a világ 19%-a (kb. 1,3 milliárd ember) ezt követi. Az iszlám nem csupán egy vallás, hanem
valóságos
civilizáció,
amely
tulajdonképpen
egyfajta
„jogrendként”
szabályozza az erkölcsöt és a mindennapi életet. Tudni kell azonban azt is, hogy Törökország az egyetlen olyan, muszlim hitű állam, amely a szekularizmust beépítette alkotmányába, és gyakorolja is azt, valamint azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az elmúlt évszázadok során, mióta létezik a török állam, azóta vallási okból sosem tört ki háború (Duymaz, 1998). A törökök 99%-a iszlám vallású. Az iszlám hit öt pillérét és hat alaptételét kivétel nélkül mindenki a lehető legkomolyabban veszi, és a mindennapi életben is gyakorolja. Ez a vallás ősidők óta rendszert visz a török emberek életébe, ám a legtöbb európai országban összeegyeztethetetlennek tartják a keresztény hittel. Nagyon fontos azonban megjegyezni, hogy Törökországban vallási szabadság van, régebb óta, mint Nyugat-Európában. A vallási szabadság azt jelenti, hogy senki sem vádolható vagy különböztethető meg hite vagy vallási meggyőződése miatt, és senki sem kényszeríthető arra, hogy bizonyos vallási szertartásokon részt vegyen, és hogy tanúságot tegyen vallási szokásairól. Ráadásul az iszlám igen jelentős társadalmat összetartó erő, és komoly szociális szereppel bír. Öt pillérének egyike a jótékony célú adakozás, ami minden hívő kötelessége. Ennek ellenére Törökországban minden vallási ügyet egy központosított állami szervezeten belül rendeznek el. 1924 óta, mióta megszüntették a kalifátusokat, felállították a Vallási Ügyek Elnökségét, amely a Miniszterelnöki Hivatallal áll szoros kapcsolatban, és amelynek az a feladata, hogy minden, az iszlám hittel kapcsolatos tevékenységet végigvigyen, és hogy a társadalom számára megválaszolja az összes vallási kérdést. Tulajdonképpen „beleneveli” a társadalomba az iszlám vallás alapelveit, mint az egység, a szolidaritás és kölcsönös segítségnyújtás eszközét. Ez nem csak egyfajta összetartó erő az emberek számára, hanem a mindennapjaikat is befolyásolja azáltal, hogy minden cselekedetük mögött egy „vallásos érzet” húzódik, és hogy felelősséget éreznek egymás iránt (Duymaz, 1998).
- 13 -
II.4.2. Oktatás A török oktatási rendszer erősen központosított, és teljes mértékben az állam felügyelete alatt áll. A kötelező általános iskolai oktatást követően a gyerekek 95%-a az állami középoktatási
intézményekben
tanul
tovább.
Ezután
lehetőség van felsősoktatási intézményekbe való felvételi teljesítésére, amely intézmények nagyon képzett munkaerőt képesek adni a társadalomnak, ám az ezen intézményeket választók aránya még mindig nem elég magas. Az oktatás ma már az Atatürk által bevezetett reformokon alapszik (lásd később), azaz egyre nagyobb szerepet kapnak a nyugati mintájú oktatási intézmények, valamint a fiatal, friss diplomás réteg is előszeretettel vándorol el Európa más országaiba egy biztosabb megélhetésért.
II.5. A török reformok atyja: Kemal Atatürk Politikai
vonatkozásban
Törökország
egy
demokratikus,
szekuláris, alkotmányos köztársaság, amelynek mostani, végleges formáját 1923 óta Mustafa Kemal Atatürknek köszönhetik
a
törökök.
Atatürk
(1881-1938)
a
török
függetlenségi háború (1919-1923) hőse volt, majd a mai értelemben vett Török Köztársaság első köztársasági elnöke, aki számos reformjával alapjaiban változtatta meg a török állam
berendezkedését,
hogy
létrehozzon
egy
sokkal
modernebb és demokratikusabb országot, amelyet mind a haderő, mind a gazdaság szempontjából
össze
lehet
vetni
más
nyugat-európai
nemzetekkel.
Neki
köszönhetően 1923 óta Törökország számos nyugati kezdeményezésű szervezethez csatlakozott, mint például a NATO-hoz vagy az OECD-hez. Atatürk a Török Nemzeti Országgyűléstől 1934-ben kapta vezetéknevét, melynek jelentése: a törökök atyja. Már éltében valóságos kultusza bontakozott ki a törökök körében, amely még a napig él. Atatürk reformjai a pozitivizmus és a racionalista felvilágosodás elvein alapulnak:
- 14 -
II.5.1. Társadalmi és politikai reformok Első lépésként Atatürk eltörölte a szultánságot és a kalifátusokat,
majd
azonnal
az
alkotmány
modernizálásába kezdett, melynek következtében az új alkotmány (mely 1937-ben született) már európai törvényeket is tartalmazott. Ezt követően végbement a közigazgatás fejlesztése és a szekularizáció. Ezzel tulajdonképpen az egész állam szociális és politikai értékeit változtatta meg, és az új ideológiát később kemalizmusnak nevezték el, amelynek hat irányelve van. Ezek a republikanizmus - az eddig szultanátussal szemben a köztársaság bevezetése -, a popularizmus - a nép érdekének mindennél előbbre helyezése -, a szekularizmus az állam és az egyház kettéválasztása -, a forradalmiság - reformprogramban előírt változtatások -, nacionalizmus - nemzeti érzelmek előtérbe helyezése - és etatizmus, azaz „államiság” - az állam központi szerepe gazdasági és társadalmi ügyekben is.
Természetesen voltak és a mai napig vannak Kemal-ellenes mozgalmak szerte az országban azok körében, akik kissé jobban ragaszkodnak a hagyományokhoz, és akik inkább úgy gondolták, hogy a szekularizmus nem csak az állam és a vallás szétválasztása, hanem az iszlám identitás kifejezésének a korlátozása is (Benyik, 2008). Vitathatatlan tény azonban, hogy Atatürknek ez a lépése elengedhetetlen volt ahhoz, hogy Törökország közeledni kezdjen az EU felé, hiszen a reformok életbe lépésétől kezdve az EU által támasztott jogi és politikai kritériumok teljesítése gyorsabbá vált. Új büntető- és polgári törvénykönyvet is bevezetésre került, és eltöröltek néhány régimódi rangot, mint a basa, hogy minden ember vezetéknevet választhasson. Ez persze az állampolgárok mindennapi életére is hatással volt, azaz társadalmi változásokkal is járt, hiszen minden török ember innentől kezdve egyenlő lett a törvény előtt. Atatürk továbbá engedélyezte számukra a bizonyos vallási csoportokhoz tartozást igazoló viseletük, mint a turbán és a fez elhagyását. Emellett a nők szélesebb jogkörhöz jutottak a nemek közötti egyenlőség 1926 és 1934 között történő bejelentésével. Tulajdon- és választójogot kaptak, és mentesültek a kötelező
- 15 -
csadorviselet alól. Végül pedig bevezetésre került az általános érvényű, hétfőtől péntekig tartó munkahét a hétvége szabaddá tételével.
Mint ahogy arra már korábban utaltam, az atatürki társadalmi reformok tulajdonképpen két, egymástól nagymértékben különböző török társadalmat eredményeztek (Opendemocracy, 2007). Az egyik egy kemalista szekularista társadalom, a másik pedig a hagyományokat sokkal inkább tiszteletben tartó, mélyebben iszlám társadalom, amely az Ottomán Birodalom örökösének tartja magát. A két típus között egy rendezetlen konfliktus van jelen, amely általában a szekularisták
oldalára
dől
el,
hiszen
a
hadsereg,
a
közigazgatás,
az
igazságszolgáltatás és a gazdasági élet képviselői is közülük kerülnek ki. Mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a török társadalom megreformálása nagyon lassú folyamat. Gyökeres szemléletmód-váltásra van itt szükség, amelyet Atatürk még alig több mint 80 éve kezdett el, és amely még mindig nem zárult le, és valószínűleg még egy jó ideig nem is fog. Ráadásul Törökország helyzete különleges, mert egyrészről egy későn modernizálódó, elmaradottabb ország (az EU szemszögéből), másrészről pedig egy poszt-birodalmi, rendkívüli adottságokkal bíró állam.
II.5.2. Oktatási reformok Atatürk új ábécét mutatott be, a latin betűs írást, amelyet Európa szinte minden országában használnak, megtisztítva ezzel a nyelvet az arab és persze szavaktól. Ennek teljes mértékű véghezvitele érdekében még utakat is szervezett vidékre, hogy ne csak a nagyvárosokban tanulhassák meg az emberek az új írást. 1925 végén továbbá elfogadták a Gergely-naptárat, és megkezdődött az oktatás egységesítése. Ez azt jelentette, hogy a szekularizmus ugyanúgy érvényesült az oktatásban is, mint más területeken, azaz az iskolák is demokratikusabbak lettek. Minden iskola egyenlővé vált, és kikerült az állam szigorú felügyelete alól. Továbbá bezárásra kerültek a régimódi egyetemek, és helyettük új, nyugati típusúak jöttek létre, amelyek tárva-nyitva állnak ma is a külföldi diákok előtt is. Minden oktatási intézmény az Oktatási Minisztérium irányítása alá került, és minden nekik jutatott pénzforrást oktatási célokra költöttek a korábbi vallásos célok helyett. - 16 -
II.5.3. Gazdasági reformok Atatürk hozzájárult ahhoz, hogy kissé csökkenjen a magántulajdonban lévő cégek száma Törökországban, azaz létrehozott számos állami vállalatot, például a gépgyártás, textilipar és a mezőgazdaság területén, amelyek legnagyobb részt nagyon sikeresen működtek a XX. században. Ezen kívül nagy hangsúlyt helyezett az ország infrastrukturális fejlődésére, ezen belül a vasúthálózat fejlesztésére, mert úgy tartotta, hogy a vasút modernizálása az egyik legfontosabb lépés az iparosodás felé. Ennek eredményeképpen létrejött a Török Állami Vasutak 1927-ben.
- 17 -
III. TÖRÖKORSZÁG ÉS AZ EU
III.1. Az Ankarai Egyezmény és a társulás Törökország és az EU kapcsolata nagyon régi múltra tekint vissza. Minden az Ankarai Egyezménnyel kezdődött, amely 1964. december 1.-én lépett életbe, és két fontos célt tűzött ki maga elé: 1) Törökország és a Közösség között a vámunió folyamatos kiépítését 2) Törökország felkészítését a Közösséghez való csatlakozásra Ez a megállapodás, amely a kettős cél felállításával egyedinek mondható – a két célnak ugyanis nem kellett egy időben teljesülnie -, egyértelműen magában foglalta azt a tényt, hogy Törökország kétség kívül a későbbi EU teljes jogú tagja lesz, és a török vezetés ezt határozottan egy ígéretként értelmezte.
A
közös
történelem
következő
lépéseként
1973-ban
Törökország és a Közösség kölcsönösen elkötelezte magát arra, hogy megkezdi a vámtarifák és mennyiségi korlátozások folyamatos
megszüntetését,
gazdaságpolitikájuk
közös
harmonizációját és török munkások szabad áramoltatását. Ez jelentette a két fél közötti társulási megállapodást, amelyet egy 22 éves időtartamra kötöttek meg, és amely egy szorosabb gazdasági és monetáris kapcsolat megteremését hordozta magában. Három fő lépést határozott meg: Előkészítő szakasz: a török gazdaság fejlesztése, egyoldalú kedvezmények (5-10 éves időtartam) Átmeneti szakasz: a vámunió létrehozása (maximum 12 éven belül) Végső szakasz: a gazdaságpolitikák összehangolása (nincs időtartam megszabva)
A
társulási
szerződés
megalkotása
nem
volt egyszerű
folyamat. Az
agrárpolitikák összehangolása és a munkaerő szabad mozgása nagyon nehezen - 18 -
összeegyeztethetőnek tűnt. Megváltozott emellett a törökök véleménye is a Közösséghez való csatlakozásról. Törökország elbizonytalanodott, és elkezdett protekcionista módon viselkedni. Ráadásul a két fél között bizonyos politikai kérdések miatt is növekedett a távolság. A Közösség rengeteg kifogást emelt az emberi jogokat és a monetáris együttműködést illetően, amelyek kiváltották a vámunió megalakulásának késleltetését (Nugent, 2003). 1970-ben
aláírtak
egy
bizonyos
Kiegészítő
Jegyzőkönyvet,
amelynek
elsődleges célja az volt, hogy minél szorosabb szálakat teremtsen Törökország és a Közösség között, valamint kitűzte a vámunió megvalósításának 1995-ös dátumát. Emellett négy éves periódusokban pénzügyi támogatások biztosításáról döntöttek, ám a negyedik periódust már nem teljesíthették az ezt követő „elhidegülési időszak” miatt.
III.2. Pályázat a teljes tagságra a vámunión keresztül Törökország 1987-ben pályázta meg a teljes tagságot. Ez időre már újra helyreállt a két fél közötti kapcsolat, és Törökország úgy gondolta, mindenképpen meg kell próbálnia teljes jogú taggá válnia, még akkor is, ha a tárgyalások hosszú évekig fognak tartani. De akkoriban a Közösség 1989. december 20-án alkotott „avis”-jában két okból utasította el Törökország tagsági kérelmét: 1) Az Európai Közösség maga nem volt képes új országokat befogadni az előző évben megvalósított spanyol és portugál felvétel után. 2) Törökország sem ítéltetett csatlakozásra alkalmasnak (sem gazdasági, sem politikai értelemben).
Másfelől újból előtérbe került Törökország nyitottsága a Nyugat felé, és vámunió szükségességének kérdése is. A Közösség azt hangoztatta, hogy bár fenntartásai vannak a török csatlakozással kapcsolatban, Törökországot Európa szerves részének tekinti, és akár még kész is lenne őt felvenni teljes jogú tagnak, de nem tud eltekinteni az olyan súlyos problémáktól, mint az elképesztően magas inflációs ráta, a regionális és strukturális egyenlőtlenségek és a ciprusi kérdés.
- 19 -
Egy hatékonyan működő vámunió létrehozása tehát Törökország és az EU között már egy nagyon régen kitűzött cél volt, de a szerződés ratifikálása meglehetősen sok problémát vetett fel, különösen Görögország talált igen gyakran valami kifogást, ami miatt nem írta alá, ezért a vámunió megvalósulása késett. 1995 márciusában végtére is elfogadták a vámunió forgatókönyvét, amely öt lépésből állt: 1) 1995-re Törökországnak olyan monopóliumellenes törvényeket kell megalkotnia, amelyek igazodnak az európai versenyszabályokhoz, és cserébe az EU megszünteti a török exporton alkalmazott mennyiségi korlátozásokat. 2) 1996-ra az összes ipari terméket sújtó vám eltörlésre kerül, és Törökország megszünteti magas vámilletékeit. 3) 1999-re az agrártermékek szintén vámmentessé válnak, és Törökország harmonizálja szellemi szabadságjogokra vonatkozó rendelkezéseit az EU ezen típusú rendelkezéseivel. 4) 2001-re Törökország alkalmazza az EU által alkalmazott vámtarifákat minden termékre vonatkozóan. 5) 2005-re a török mezőgazdaságnak be kell illeszkednie a Közös Agrárpolitikába.
A vámunió létrejöttének következtében a török piac megnyílt az európai fogyasztók, vállalatok és befektetők előtt. Bár az egyezmény nem vonatkozik a mezőgazdasági termékekre (az ilyen jellegű termékek esetén számos preferenciális megállapodás van érvényben), a török jogi környezet az európaihoz hasonlóbbá vált, és végül született egy, az Ankarai megállapodást kiegészítő jelentés, amely meghatározza a vámok teljes megszüntetésének folyamatát, és rendelkezik a munkások mozgásának szabaddá tételéről. A vámunió az unió számára nagyon nagy jelentőséggel bírt, hiszen sikerült szorosabbra fűzni a kapcsolatot egy harmadik országgal annak felvétele nélkül. Emellett
természetesen
hatalmas
piachoz
jutott
a
Közösség.Ha
jobban
belegondolunk, Törökország számára azonban a vámunió létrehozása inkább politikai, mint gazdasági döntés volt a két fél között, azaz nem csak kölcsönös
- 20 -
előnyökkel járt. Hogy csak egy pár negatív következményt említsek, mindez a török vállalatokat
rendkívül
nehéz
helyzetbe
hozta,
hiszen
hatalmas
európai
konkurenciával kellett megküzdeniük a piacon, amellyel legtöbb esetben nem tudták felvenni a versenyt. Ráadásul a vámok megszüntetésének súlyos hatása volt a török költségvetésre is. 1997-ben az EU luxemburgi csúcstalálkozóján nyilvánosságra került a tagjelölt országok hivatalos listája, amely a legnagyobb megdöbbenésre nem tartalmazta Törökországot. Az 1999-es Helsinki-csúcson végre már elismerték Törökország tagjelöltségét, és a 2003-as országértékelő jelentésben már kimagaslóan jó véleményt kapott Erdogan miniszterelnök egyes intézkedéseinek köszönhetően (Horváth, 2005). Már 2001-ben elfogadták az EU-török csatlakozási partnerségi szerződést, amely rövid-, közép- és hosszú távú célokat fogalmazott meg néhány területen, úgy mint: politikai dialógus, pénzügyi támogatások, gazdasági célkitűzések stb. Ezzel párhuzamosan elfogadásra került a jogharmonizációról szóló Török Nemzeti Program,
amelynek
keretében
tulajdonképpen
a
koppenhágai
kritériumok
teljesítéséről esik szó. A 2002. decemberi koppenhágai csúcson az EU kijelentette, hogy Törökország igen lényeges intézkedéseket hajtott már végre, különösen a jogrend területén, és amennyiben 2004-ben a Bizottság állítása szerint eleget tesz a kritériumoknak, azonnal megkezdődhetnek a csatlakozási tárgyalások. A Bizottság jelentése szerencsére rendívül kedvezőre sikeredett, felsorolta mindazon, főleg emberi jogi reformokat, amelyeket Törökország a közelmúltban végrehajtott, és végül 2005. október 3-án meg is kezdődhettek a csatlakozási tárgyalások.
III.3. „Európai Stratégia Törökországnak” Érdemes még megemlíteni az 1998-ban kidolgozott Európai Stratégiát Törökország számára, amelynek alapvető célja Törökország és az EU egymáshoz való lehető legnagyobb mértékű közelítése volt (Nugent, 2003). Az ország elfogadottságának növelése érdekében lényeges volt kidolgozni egy stratégiát, amely segít Törökországnak a csatlakozásra való felkészülésben. A következő elemeket tartalmazta:
- 21 -
a vámunió elmélyítése pénzügyi együttműködés kivitelezése az acquis átvétele török részvétel bizonyos programokban, a bizottságok munkájában A gondosan kidolgozott stratégia ellenére Törökország a luxemburgi csúcson még nem, csak a helsinki csúcson kapta meg tagjelölt státuszát, és az egész folyamatot mindenképpen a koppenhágai kritériumok tükrében vizsgálják.
III.4. A koppenhágai kritériumok és azok teljesítése Ahhoz, hogy tagjelöltté válhasson, minden országnak teljesítenie kell az ún. koppenhágai kritériumokat, amelyeknek három jelentősebb eleme van (Horváth, 2005):
1)
Politikai kritérium: A
tagjelölt
országnak
stabil
intézményrendszerrel
rendelkező
demokráciának kell lennie, amely garantálja a törvény erejét, és tiszteletben kell tartania az emberi jogokat és a kisebbségeket. Emellett az ország állampolgárai, akik mind egyenlők, jogosultak beleszólni a döntéshozatali folyamatba. Az
emberi
jogokat
illetően
minden
állampolgár
kivétel
nélkül
rendelkezik ezen jogokkal, amelyek elidegeníthetetlenek az embertől. A kisebbségek képviselőinek pedig jogukban áll saját nyelvüket használni és tanítani, valamint kultúrájukat bármiféle megvetés vagy diszkrimináció fennállása nélkül fenntartani. 2)
Jogi kritérium: Az adott országnak eleget kell tennie az EU-tagsággal járó jogi és törvénykezési kötelezettségeknek, amelyek magukban foglalják az EU teljes joganyagának (acquis communautaire) adoptálását. Ez a közösségi joganyag különböző területeket érintő fejezetekre van osztva, Törökország esetében ezen fejezetek száma 35. Vannak közöttük könnyebben
- 22 -
(iparpolitika, kutatás-fejlesztés) és nehezebben (közbeszerzési politika, környezetvédelem) összeegyeztethető fejezetek. 3)
Gazdasági kritérium: A tagjelölt országnak működőképes piacgazdaságnak kell lennie, amely
képes
megbirkózni
a
közös
piacon
fellépő
erőkkel
és
versenyhelyzetekkel. Emellett a továbbiakban az országnak csatlakoznia kell
az
eurózónához,
amelynek
előfeltétele
az
Európai
Árfolyam
Mechanizmusban való részvétel.
Hogyan állja meg a helyét Törökország? Semmiképpen sem állíthatjuk azt, hogy Törökország még egyetlen lépést sem tett afelé, hogy eleget tegyen a fent említett követelményeknek, azt viszont mindenképpen el kell ismernünk, hogy a teljes sikertől az ország még nagyon messze áll. Talán a gazdasági kritérium tekintetében a legkedvezőbb a helyzet, hiszen a vámunió egy hatalmas lépést jelentett a gazdaságpolitikák összehangolása által. Törökország minden értelemben egy működő piacgazdaság, és a török vállalatok sokkal versenyképesebbek, mint valaha, ahogy a török piac sem volt még ennyire nyitott a külföldi befektetők számára (EUobserver, 2008). Emellett nagymértékű privatizáció ment végbe a közelmúltban, amely hozzájárult a túlzott állami dominancia lazításához. És bár a török gazdaság az elmúlt évben a várt alatt teljesített, még mindig folyamatos fejlődést produkál. A kormány újabb és újabb kezdeményezéseket tesz a befektetések további vonzása érdekében, és egyik legfontosabb céljává a regionális egyenlőtlenségek felszámolását tette meg. A
négy
szabadság
megvalósulásához
azonban,
különös
tekintettel
a
szolgáltatások és személyek szabad áramlására, még további erőfeszítésekre van szükség. A halászati politikát is magába foglaló agrárpolitika harmonizációja sem teljes még, valamint akadnak bizonyos ételbiztonsági és energiaügyi problémák is. Ráadásul az euró törökországi bevezetése is egyelőre lehetetlennek tűnik.
- 23 -
A jogi kritériumra vonatkozóan a tárgyalások már elkezdődtek, de még csak egy fejezetet sikerült lezárni, ami nagyon kevés 3-4 év alatt. A 35 megtárgyalandó fejezetből csak néhány olyan van, amelyet komolyabb problémák nélkül szinte azonnal végig lehet vinni, azaz a procedúra valószínűleg évekig el fog tartani. Az viszont biztos, hogy Törökország teljes mértékben hajlandó joganyagát az acquishoz igazítani.
Végül a politikai kritérium a legproblémásabb mind közül. Ez az a kérdéskör, amely a legtöbb ellenvéleményt szüli a török csatlakozással kapcsolatban. A kritikusok szerint Törökországban sem a demokratikus intézményrendszer nem működik megfelelően, sem az emberi jogok biztosítása nem teljes. Márpedig elvileg meg sem lehetett volna kezdeni a tárgyalásokat egy országgal sem addig, míg ezeknek az ügyeknek a végére nem kerül pont (Horváth, 2005). Atatürk előtt a török állam berendezkedése annyira eltérő volt az európai államokétól, hogy még most is nagyon nehéz a török emberek gondolkodásmódját megváltoztatni.
Erdogan
miniszterelnöknek
köszönhetően
az
emberi
jogok
problémája sokat haladt már előre a közelmúltban, főleg ami a kurdokat és a nők jogait illeti, de továbbra is nyitott a börtönökben való kínzások és az iszlám fundamentalizmus erős befolyásának kérdése.
- 24 -
IV. A TÖRÖK CSATLAKOZÁS ELŐNYEI
Az alábbiakban ismertetnék néhány tényezőt, amelyeket semmiképpen sem lehet figyelmen kívül hagyni Törökország EU-csatlakozásának vizsgálatakor. A mérleg pozitív oldalán ugyanis olyan speciális török adottságok szerepelnek, amelyek nem csak hogy egyedülállóvá teszik Törökországot, hanem még az EU egészére is hatással lehetnek. Ezért én kiemelnék öt nagyon fontos tényezőt, amelyeknek köszönhetően Törökország eljuthatott a tagjelölt státuszig, és amelyeket egészen biztosan számításba vesznek a döntéshozatal során.
IV.1. A török munkaerő Törökország fiatal munkaereje olyan tényező, amely mellett kivétel nélkül minden európai ország kiáll. A napjainkban tomboló európai demográfiai válság tükrében mindenképpen be kell látni a török fiatal és lendületes társadalom nyújtotta előnyöket. A több mint 75 millió főt számláló társadalom fele 28 éven aluli, ráadásul az egész lakosságot jellemzi a mobilitás és a változásra való hajlandóság. Természetesen a török gazdasági sikereket csak akkor lehet tartósan fenntartani, ha a gazdasági növekedést munkahelyteremtés is kíséri, hiszen az ország csak így tudja érvényesíteni a munkaerőpiacán uralkodó pozitív helyzetét. A probléma azonban az, hogy a török munkaerő hiába nagyon mobil, képzetlen is. A munkaképes korúak átlagos iskolázottsága 5 év (az OECD-átlag 10 év), továbbá a munkát sújtó magas adóterhek és szigorú szabályok a munkaképes korúak felének informális foglalkoztatását eredményezik, valamint jellemzőek a migráció okozta problémák és bizonyos területen az alulképzettség is.
Nagyon fontos megjegyezni ugyanakkor azt, hogy Törökország számára ez a fiatal aktív népesség nem csak egy adottság, hanem egy lehetőség is, amit az állam nagyon céltudatosan ki is használ (Vos, 2008). Tisztában van ugyanis a munkaerőpiacra
jellemző
fent
említett
intézkedéssel igyekszik javítani a helyzeten:
- 25 -
egyenlőtlenségekkel,
ezért
néhány
Hatékonyabb lépéseket tesz a nők és a fiatalok magasabb fokú foglalkoztatottsága érdekében. Az állami szektor helyett egyre több embernek biztosít munkalehetőséget a magánszektorban, az agrárszektor helyett pedig a szolgáltatási szektorban. Modernizálja
a
munkakörülményeket
szociális biztosít,
védelmi valamint
rendszert, kedvezőbb
és
élhetőbb
jutalmazási
és
nyugdíjazási rendszert. Szorosabb kapcsolatot próbál létesíteni a munkaerőpiac és az oktatás között.
A fentiek miatt Törökország számára az EU-csatlakozás nem csak egy óriási lehetőség, hanem egy reális esély is lehet, hogy lendítsen munkaerejének helyzetén. Törökország hatalmas kínálattal rendelkezik, az öregedő népességű EU pedig a keresletet képviseli. Törökország több mint 75 milliós lakossága a legfiatalabb egész Európában, mind a jelenlegi tagok, mind pedig a tagjelöltek között. Ha Törökország csatlakozik, akkor 2020-ra az EU tagállamok között a legnépesebbé válik majd, azaz népessége meghaladja majd Németországét. A népesség növekedési rátája 1,312% (CIA, 2009) a születési ráta pedig majdnem háromszor magasabb, mint a halálozási ráta (CIA, 2008). A várható élettartam jóval felette van a legtöbb európai országénak: 70,12 év a férfiak, 73,89 év a nők esetében (CIA, 2009). Ezzel szemben az európai helyzet szinte már katasztrofálisnak mondható, ugyanis demográfiai krízis van kibontakozóban. A népesség folyamatosan öregszik, azaz egyre kevesebb ember tart el egyre több nyugdíjast, ami nem csak a nyugdíjrendszerek sorozatos összeomlását okozza, egyes előrejelzők szerint a helyzet még ennél is rosszabb, ugyanis 2030-ra a népesség csupán 5%-a lesz majd európai! Ráadásul Európa-szerte a 65 éven felüliek egyre tovább is élnek a fejlett egészségügyi rendszereknek köszönhetően. Hab a tortán, hogy a fiatal és képzett európai munkaerő folyamatosan kiszivárog Európából Kanada, az Egyesült Államok vagy Ausztrália irányába, és mivel a munkanélküliség amúgy is rohamosan nő a legtöbb országban, ezért egyre
- 26 -
kevesebb ember van, aki valójában dolgozik. Ezért egyértelmű, hogy Európának szüksége van egy fiatal, dinamikus munkaerővel rendelkező országra, ha fent szeretne tartani egy kedvező népességi szintet.
A török népesség megoszlása kor szerint 6% 27%
0-14 év 15-64 év 64- év
67%
2.sz. ábra
Törökországban az aktív népesség nem csak mobil és fiatal, hanem rugalmas is (Kéry, 2008). Ez az egész társadalomra igaz, hiszen a XX. század folyamán rengeteg változáson ment már keresztül, és példa nélküli gyorsasággal sajátított el minden új ismeretet és szokást. Szinte hihetetlen belegondolni, hogy az elmaradott Oszmán Birodalomból milyen modern állam született az atatürki reformok hatására (Szigetvári, 2007).
IV.2. A török hadsereg
IV.2.1. A török hadsereg jelentősége Ha visszatekintünk a régi történelmi időkbe, már akkor is megfigyelhető volt, hogy a hatalmas török hadseregnek hagyományai vannak, és mindig is nagy hatással volt Európa és a világ többi részének életére. Emellett, mint ahogy azt már említettem, már az Ottomán Birodalom erejét is nagy százalékban a hadseregnek lehetett tulajdonítani (Ahmad, 1993). Mondhatjuk tehát, hogy ez a fajta - 27 -
hadseregre való támaszkodás oszmán „örökség”, amelyet először a kemalizmus tört meg kissé, de a mai napig úgy tűnik, hogy nem eléggé. Természetesen azért hiba csak a hódítások és erőszakos területfoglalások képével társítani a mai török hadsereget, amelynek még mindig jelentős befolyása van a nemzetközi politikai helyzetre. A hadsereg körülbelül egy millió embert számlál, mely létszámmal ez a világ második legnagyobb hadserege az Egyesült Államok hadserege után. Tagjai egytől egyig megbecsült, magas presztízzsel bíró emberek, akik „szabályosan elit kasztot alkotnak” (Rouleau, 2001). A török haderő különleges, hiszen nem csupán katonai szempontból fontos, hanem egyúttal a modern szekuláris állam értékeit is képviseli, tulajdonképpen tehát a kemalizmus letéteményese. A hadseregből kerültek ki a ma ismert Török Köztársaság legnagyobb vezetői, akik az Ottomán Birodalom szétbomlása után lefektették egy modern Törökország alapjait. Emiatt néha mind a mai napig kivehető egy bizonyos fajta ellentét a sokkal szekulárisabb hadsereg és a vallásosabb szemléletű politikai vezetés között.
A fent említett jelentéstartalom miatt egy török átlagember számára a hadsereg különleges erőt jelent, egyfajta felettes hatalmat, és teljesen más értelmezést kap itt a „hadsereg” szó, mint bármely más európai államban. Ez az a szervezet, amely az elmúlt évszázadok során sosem változott igazán, amely mindig is a társadalom felett állt, és amelynek hatása a belpolitikára valószínűleg megszakíthatatlan (Ahmad, 1993). Igaz, hogy ez a befolyás kisebb napjainkban, még mindig nem tekinthető elhanyagolhatónak, és az állampolgárok még mindig egyfajta „második államnak” tekintik. Ez természetesen más európaiak számára nem elfogadott, sőt túlzott mértékű. Ám a törököknek nagyon is fontos, hiszen mai országuk megalapítója, Atatürk a hadseregre támaszkodva érte el mindazt, ami ma lehetővé teszi a Nyugathoz való határozott közeledést (Rouleau, 2001). Bár Atatürk megtiltotta a hadseregnek a belpolitikába való beavatkozást, a kemalizmus védelmezői a mai napig a hadsereg tagjai. Sőt, az 1982-ben megfogalmazott török alkotmánynak még mindig vannak olyan részei, amelyek arra vonatkoznak, hogy a hadsereg igenis elláthatja
- 28 -
tanácsokkal a kormányt, és egyfajta autonómiában is részesül, valamint az oktatásban is igen nagy szerepet kap.
IV.2.2. Törökország és a NATO Törökország 1952 óta a NATO teljes jogú tagja. Ez azt jelenti, hogy az ország minden lehetséges segítséget biztosít Európa számára a háború és béke kérdésében való eljárások során mind Európa és Ázsia területén. Törökország Görögországgal egyszerre pályázta és kapta meg a NATOtagságot, de Törökország jelentősége ezen a szervezeten belül mindig is nagyobb volt, mint Görögországé, mégpedig a földrajzi fekvése miatt. Lehetősége volt a szorosok ellenőrzésére, Ázsiával és a Szovjetunióval is szomszédos volt. 1981-ben Görögország EU-ba való felvétele ugyan lehetőséget adott Görögországnak, hogy hatékonyabban érvényesítse érdekeit Törökországgal szemben, a NATO-n belül a fent említett török előnyök miatt nem járt sikerrel. A ciprusi probléma (lásd később) világossá tette, hogy a NATO és Görögország érdekei nem mindig konvergálnak (N. Rózsa és Póti, 1999). A NATO-tagság azért is nagyon jelentős, mert bizonyos módon igazolja az EUtagságot Törökország számára. Azok, akik a két folyamat között párhuzamot vonnak, bizonyos szempontból jogosan teszik, hiszen az a tény, hogy Törökország NATO-tag lett, az utal arra, hogy nem is olyan fontos az, hogy észak-atlanti legyen, a katonai szervezetet ez láthatóan nem késztette arra, hogy elutasítsa az államot (Gazdag, 2006). Ilyen alapon az EU sem hivatkozhat arra, hogy Törökország földrajzilag nem egészen európai állam.
Törökország NATO-ban betöltött szerepe emellett elengedhetetlenül fontos biztonságpolitikai kérdések tekintetében is. A közel-keleti háborús helyzet ugyanis az egyik legnagyobb kihívás manapság az EU és más közösségek számára is, és Törökország szerepe ilyen szempontból vitathatatlan. Sokan ugyanis úgy tartják, hogy ez az ország lehet a kulcsa a térségben tomboló fegyveres konfliktusok enyhítésének. Sőt, olyanok is vannak, akik nemcsak
- 29 -
ebből a szempontból értékelik fel Törökország jelentőségét, hanem abból is, hogy felvételéve az EU még inkább képes lesz ellensúlyozni az Egyesült Államok hatalmát. Mindent összevetve tehát vannak, akik határozottan úgy vélekednek, hogy Törökország felvételével az EU végre megerősíthetné a kül- és biztonságpolitikáját, vagy legalábbis határozottabban léphetne majd fel különböző nemzetközi helyzetek kezelése során egy ekkora haderővel maga mögött.
IV.3. Gazdasági lehetőségek Nagy általánosságban szinte akárkit megkérdezve, hogy Törökország gazdag vagy szegény ország, egyértelműen azt a választ kapjuk, hogy az utóbbi, és ezen nincs is mit tagadni. Mégis elképzelhetőnek tartom, hogy képes lenne kissé fellendíteni a Közösség gazdasági növekedését, hiszen rendelkezik néhány nagyon jó adottsággal. Bár az ország energiaforrásokban szegény, de összesítésben Törökország mégis csak a világ 18. legnagyobb gazdasága. Mind az ipart és a mezőgazdaságot viszonylag gyors növekedés jellemzi (különösen, ha a stagnáló európai országokhoz hasonlítjuk az adatokat), a legkiemelkedőbb azonban a szolgáltatási szektor egyre nagyobb mértékű előretörése, amelynek köszönhetően ma már a GDP 2/3-át adja. A török export célországai Németország
11,2%
Egyesült Királyság
8,1%
Olaszország
7%
Franciaország
5,6%
Oroszország
4,4%
Spanyolország
4,3% 0
2
4 3.sz. ábra
- 30 -
6
8
10
12
Ha vetünk egy pillantást a fenti ábrára, akkor láthatjuk, hogy az Európai Unió máris Törökország igen jelentős exportpartnere a kereskedelemben. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy Törökország külkereskedelmi vonatkozásban egyre inkább tranzitországgá válik, azaz az Ázsia és Európa között lebonyolított kereskedelmi folyamatok nagyrészt Törökországon keresztül zajlanak. Kiemelt jelentőséget kapnak ezen belül az Európa energiaszükségleteit biztosító csővezetékek, amelyek fejlesztése esetén Törökország hálózatba kapcsolása elengedhetetlen volna (Csizmadia, 2005).
A 2002 óta végrehajtott reformokból egyértelműen az következik, hogy Törökország
gazdasági
szempontból
egyre
kedvezőbb
helyzetben
van.
Természetesen még sok, egyensúlyt veszélyeztető tényezővel kell megküzdenie, mint például a költségvetési fegyelem fenntartása és a regionális egyenlőtlenségek, de számos olyan tényező is akad, amely egyértelműen növelte a török gazdaságba vetett bizalmat a közelmúltban. Ilyen tényező a növekvő és fiatalodó munkaerőállomány, a fokozódó nyitottság és ezzel párhuzamosan a beruházások növekedése, valamint az egyre kedvezőbb eltartottsági arány (Szigetvári, 2007). A török gazdaság tehát most meglehetősen stabil. Amióta megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások, azóta még több tőke áramlik az országba, melynek következtében egyre több fejlesztési projekt valósul meg. Ez különösen a városokra igaz, azon belül is a fővárosra, Ankarára, ahol nyugati típusú bevásárlóközpontok, elegáns éttermek, luxus lakónegyedek épülnek, és az ország nyugati részén folyamatosan fejlődik a közút- és vasúthálózat is (HVG, 2008). Természetesen, ha az EU csatlakozás megvalósulna, akkor még tovább stabilizálódna Törökországban a jogi, politikai és gazdasági helyzet, hiszen már a tárgyalások megkezdése az államba vetett bizalom megnövekedéséhez vezetett. Nem kérdéses, hogy Törökország számára tehát mindenképpen nagyon fontos a csatlakozás, rengeteg érdekük fűződik hozzá, elsősorban gazdasági érdekek, hiszen az országba jelentős mértékű támogatás áramolhatna be. Ugyanez az érdeke a befektetőknek is, akik előtt ezáltal hatalmas üzleti lehetőségek nyílhatnak meg (Index, 2007).
- 31 -
IV.4. Külpolitikai lehetőségek 1923 óta, mióta a korábbi Ottomán Birodalom megszűnt, és létrejött a mai Török Köztársaság, ez az állam mindig is olyan külpolitikát követett, amelynek legfőbb célja a világbéke megőrzése, a nemzetközi integrálódás és a nyugathoz való felzárkózás volt. Ennek érdekében Törökország modern, szekuláris mintákat követve hozta létre jogi és politikai rendszerét, és 1932-ben csatlakozott a Nemzetek Szövetségéhez (az ENSZ elődje), hogy kifejezze modern államként betöltött helyét a világ országainak sorában. Ezt követően Törökország egyre jobb és jobb kapcsolatot ápolt más államokkal, főként a szomszédaival, és jelentős szerepet töltött be a balkáni térség erősítésében. A második világháború után Törökország az ENSZ egyik alapító tagja lett, 1947 márciusában csatlakozott a Nemzetközi Valutaalaphoz, elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát 1949-ben, és ugyanebben az évben az Európa Tanács tagjává is vált. Együtt tevékenykedett Nyugat-Európa országaival különböző biztonságvédelmi területeken, és 1952-ben a NATO-hoz is csatlakozott. Ugyancsak alapító tag az OECD-ben, és 1963-ban társult státuszt kapott az akkor még EGK-nak hívott szervezetben. Mindez az ún. „kemali álom” beteljesülésének folyamata.
Az 1980-as évek kezdete óta Törökország arra helyezi a hangsúlyt (a további európai integráció mellett), hogy még szorosabbá fűzze kapcsolatát a többi iszlám országgal, az közép-ázsiai országokkal és a fekete-tengeri régióval. Demokratikus berendezkedésével,
szabad
piacgazdaságával
és
szekuláris
rendszerével
Törökország követendő példát mutathat e térség országainak, és sajátos helyzetben van azzal, hogy a világ legkülönbözőbb országaival ápol jó kapcsolatot, és ezzel stabil szituációban van más kevésbé stabil országok között. A tény, hogy Törökország Európa és Ázsia találkozásánál fekszik, és e térségbeli magas státusza ad okot arra, hogy ne csak a szó szoros értelmében tekintsünk
hídként
erre
az
országra.
Ez
magyarázza
meg
az
ország
multidimenzionális külpolitikáját, amelyben a földrajzi fekvésből származó előny, a történelmi hagyományok és a nemzetközi politikai környezet mind nagyon fontos szerepet kapnak (Duymaz, 1998). A történelmi és kulturális szál, amely összeköti Törökországot az arab országokkal, mindenképpen egy kihasználandó előny ahhoz,
- 32 -
hogy egy produktív és kölcsönösen kedvező partnerség jöjjön létre ezen a területen, amely csökkenti a háborús fenyegetettség kialakulásának esélyét.
Atatürk politikája különösen arra irányult, hogy Törökországot közelebb hozza Európához. Ez tehát az ország külpolitikájának másik nagyon fontos iránya: Európa. 1923 és 1938 között olyan európai központokban, mint Athén, Berlin, Brüsszel, London és Párizs, összesen 26 török kirendeltség működött, és nagyon sok európai ország a mai napig igen jelentős mértékű kereskedelmet bonyolít le Törökországgal. A sztálini Szovjetunió török területfoglalási igénye kövezte ki az utat számára a NATO, és egy Nyugat-Európával közös védelmi rendszer kiépítése felé. Atatürk ugyancsak fontosnak tartotta a „béke itthon és béke külföldön” elvet, amely megmagyarázza a Török Köztársaság visszafogott külpolitikáját (N. Rózsa és Póti, 1999). Az EU-val való kapcsolat már ismert. Nagyon régen kezdődött, és szorosabbá fűzése nagyon lassan halad. Minden eddig felvett ország végigment ezen a procedúrán, de ahogy haladunk előre az időben, a felvétel feltételei egyre többen vannak és egyre szigorúbbak. Az EGK alapító országai persze még egymáshoz jóval hasonlóbbak voltak, könnyebb volt köztük egyensúlyt találni, de a következő hozzávetőlegesen 25 évben még nem voltak maastricht-i kritériumok, és egy kis adósság-túllépés vagy az előírtnál kissé nagyobb infláció még nem volt annyira nagy probléma. Természetesen Törökországnak ennél sokkal nagyobb gondokkal kell megküzdeni,
de
a
csatlakozás
kétoldalú
folyamat,
és
csak
a
szabályok
meghatározásával nem könnyíthető meg a befogadás.
IV.5.Történelem és kultúra Bár
sokan
úgy
vélekednek,
hogy
a
török
és
az
európai
kultúra
összeegyeztethetetlen, azért érdemes megemlíteni, hogy a gyökerek mindenképpen közösek. Egyrészt Törökország már szinte az idők kezdete óta jelen van Európában, sőt annak vezető nagyhatalma volt. Másrészt minden európai eszmeáramlat, mint a felvilágosodás, nacionalizmus vagy bármilyen jellegű társadalmi fejlődési folyamat, ugyanúgy végigsöpört Törökországon, mint Európa más részein (N. Rózsa, 2006).
- 33 -
Vitathatatlan természetesen az is, hogy a török kultúrából nagyon sok minden maradt ránk, szavak és kifejezések, zenei és művészettörténeti alkotások stb. Atatürk reformjai óta az ország még inkább jogosult arra, hogy európai nemzetállamként definiálja magát, ahogy azt teszi is. Aki az 1930-as évek óta Törökországban iskolába jár, az mind úgy gondolkodik, hogy ez így is van.
Összefoglalva Egyes elemzők szerint Törökországban már azelőtt rengeteg pozitív változás mehet végbe a csatlakozási tárgyalások hatására, még mielőtt azok véget érnének (The Independent, 2005). Sőt, vannak, akik úgy gondolják, hogy Törökország sokkal felkészültebb a csatlakozásra, mint tíz újonnan csatlakozott ország volt öt évvel ezelőtt, vagy mint Románia és Bulgária volt 2007-ben. Sikeres vámuniót működtet az EU-val, a NATO tagja, demokratikus berendezkedésű, és már így is rengeteg EU által támasztott követelménynek megfelel. Vannak országok, akik ugyan komoly ellenérveket hoznak fel, és kitartóan elutasítóak Törökországgal szemben, de a történelem során Európában nagyon sok, egymással szembenálló blokk született már meg és bomlott már fel. Talán ideje továbblépni az ellenségeskedésen, és arra koncentrálni, mi az, ami összeköt.
- 34 -
V. A TÖRÖK CSATLAKOZÁS GÁTJAI
Az előzőekben megvizsgált előnyök kétség kívül nagyon fontosak, ám a negatív közvélemény rányomja a bélyegét a döntéshozatali folyamatra, amelyet jelentősen lelassítanak a közismert hátulütők. Törökország kétség kívül jó úton halad a csatlakozás felé, de nem lehet vitatni azt sem, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint még semmiképpen sem kész arra, hogy EU-tag legyen. Számos probléma vár még megoldásra, amelyek elég mélyen gyökereznek a török társadalomban, nem csak apró szokások, amelyektől könnyen meg lehetne szabadulni. A török átlagember gondolkodásmódjának megváltoztatásáról van itt szó, amely egyrészről egy belső átalakulási folyamat, másrészről pedig az EU külső befolyása is jelentős szerepet kell hogy kapjon benne. A továbbiakban szeretném megvizsgálni azokat a tényezőket, amelyek miatt Törökország komoly akadályokba ütközik a csatlakozási folyamat során. Ezek elég komoly problémák, de én megpróbálom olyan szemszögből megvilágítani őket, amely talán egy kicsit kedvezőbb, és amely sugallja az EU túlzott ellenállását. Ezt követően szeretnék majd kettőt e hátráltató tényezők közül kiemelni, amelyek véleményem szerint a legnagyobb szerepet kapják abban, hogy a török csatlakozási folyamatok ennyire lassan haladnak.
IV.1. Európa vs. Ázsia
4.sz. ábra: Törökország térképe
- 35 -
Az első tényező, amellyel nagyon sokan nem tudnak megbarátkozni, az egy földrajzi tényező. A fent ábrázolt térképen is jól látható, hogy Törökország legnagyobb része földrajzilag nem Európában, hanem Ázsiában található, mindössze területének 3-4%-a található az EU kontinensén, maga a főváros is Ázsiában fekszik (ugyanakkor a legnagyobb város, Isztanbul Európában). Ennek ellenére nem mondható az, hogy Törökország egy ázsiai ország, sokkal inkább eurázsiai, hiszen európai és ázsiai jellemzőkkel is bír. A kérdés az, csak azért, mert jelentős része Ázsiában található, elutasítható-e Törökország. Az mindenképpen vitathatatlan, hogy ez az állam sokkal európaibb, mint bármely másik a térségben, sőt az Eurobarometer 2005-ös felmérése szerint az európaiak 56%-a úgy látja, hogy inkább európai, mint ázsiai. A csatlakozás szkeptikusai úgy tartják, hogy ha Törökország felvételt nyer, akkor a többi csatlakozásra váró ország is jogosultnak érzi majd magát arra, hogy ők is tagok lehessenek. Csakhogy a csatlakozási tárgyalások egyedül Törökországgal kezdődtek meg, és a társulási szerződés aláírásakor senki sem emelte fel a hangját, hogy a Közösség tagja csak európai állam lehetne (földrajzi értelemben). Úgyhogy ha akkor már el tudták fogadni azt a tényt, hogy Törökország 97%-a Ázsiában van, akkor most, a csatlakozási tárgyalások megkezdése után sem hivatkozhatnak erre (Csizmadia, 2005).
Hab a tortán, hogy ha Törökország felvételt nyer, akkor az EU földrajzi határai el fognak érni olyan országokig, mint Irak és Irán, amelyek kétség kívül problematikus térségnek számítanak, és aggodalmat keltenének nem kevés emberben. Ráadásul ha az EU valamely része egy állandó válságövezet szomszédja lenne, akkor az nagyon nagy költségekkel járna a Közösség számára, hiszen oda állandó figyelmet kell fordítani, és bármikor konfrontációkra lehetne számítani abban a térségben (Gazdag, 2006). Csakhogy ezt más szempontból is lehet vizsgálni. Törökország nagyon fontos stratégiai szereppel bír Közép-Ázsiában, és lehetséges az is, hogy egyfajta hidat képezhet majd az iszlám és a nyugati világ között, és az sem kizárt, hogy az ebben a térségben
folyamatosan
zajló
háborúk
elhanyagolható jelentőségű hadserege által.
- 36 -
ügyében
sikeresen
eljárhat
nem
Az tehát, hogy Törökország európai-e, az attól függ, hogy mit értünk Európa alatt (Guardian.co.uk, 2004). Ha egy földrajzi egységet, akkor kétségtelen, hogy Törökország inkább ázsiai. De a kérdés nyilván nem ebben a vonatkozásban merül fel. Ha a vallást és a kultúrát vesszük alapul, Törökország még akkor is Ázsia irányába húz, de nemzetközi egyezményeit és társulásait tekintve már sokkal inkább mondható európainak, és ezt számos európai is így gondolja. Természetesen az EU, mint szervezet, politikai, gazdasági és (emberi) jogi kritériumokat is állít, mikor azt vizsgálja, európai-e egy ország. Az Európai Bizottság szerint pedig Törökország nagyon is európai, de mindenképpen véghez kell vinnie a már megkezdett reformokat.
IV.2. Emberi jogi kérdések A
legnagyobb
probléma
korántsem
azzal
van,
hogy
Törökország területének csak kevés százaléka esik Európába. A legtöbb Törökország ellen voksoló ember számára a legsúlyosabb gond az emberi jogok helyzete. 2001. március 8án az Európai Tanács kibocsátott egy dokumentumot, amelyben amelyeken
konkrétan
megjelölte
Törökországnak
még
azokat
a
javítania
területeket, kell:
szabad
véleménynyilvánítás, gyülekezés szabadsága, halálbüntetés betiltása, kisebbségi anyanyelv-használat
engedélyezése
stb.
Az
utóbbi
évek
során
Erdogan
miniszterelnök kormánya alatt számos jelentős intézkedés zajlott e helyzet javítása érdekében, de még mindig nem elég. A török országjelentésben hosszú lista olvasható arról, hogy Törökország már kiépítette
a
megfelelő
intézményrendszerét
a
koppenhágai
kritériumoknak
megfelelően, a gond azzal van, hogy ezek az intézmények nem egészen működnek (Gazdag, 2006). Itt van például az, hogy jogilag minden török ember egyenlő – papíron. A gyakorlatban azonban hatalmas szakadékok vannak a társadalomban, nagyon komoly diszkrimináció lelhető fel különböző, főleg vallási kisebbségi csoportok ellen. Ugyanígy van ez a nőkkel is, akik még sajnos mindig megkülönböztetettnek számítanak. Igaz, hogy már nem kell viselniük csadort, és már
- 37 -
van joguk dolgozni és tanulni, még mindig csak korlátozott mértékben vehetnek részt a politikai életben, sőt az oktatásban is. Ráadásul 2002-ig még életben volt a halálbüntetés, és ezt az eszközt néha nem megmagyarázható okokból is alkalmazták. Ez természetesen már nincs érvényben, de még mindig nagyon könnyen kerülhet valaki börtönbe. Extrém például szolgálnak azok a szülők, akik a kötelező általános iskolai oktatás ellenére nem taníttatják gyermeküket. Ráadásul a börtönökben még mindig túlzott mértékű kínzás folyik. Ez alatt olyan súlyos tevékenységek értendők, mint elektrosokk, szexuális zaklatás, ételtől, italtól vagy mellékhelyiség-használattól való megvonás (Amnesty International, 2003). Bár Törökország folyamatosan halad előre az emberi jogok teljesebb körű biztosítását célzó intézkedések tekintetében, az Amnesty International és más emberi jogokat védő szervezetek még mindig találnak súlyos kihágásokat évről évre (EB, 2004). Igaz, hogy például 2003-ról 2004-re 29%-kal csökkent a börtönökben történő kínzások száma, ugyanakkor a hivatalos fogvatartási helyszíneken a számuk jelentősen nőtt, sőt egyesek szerint a rendvédelmi szervek által alkalmazott eszközök sokszor visszakereshetetlenek (például nem igyekeznek „nem hagyni nyomot” a sértetteken). Ráadásul a bántalmazottak körülbelül 20%-a nem is meri ezt jelenteni, félve a megtorlástól, vagy ha jelentik is, nem minden esetben indítanak eljárást, és nem minden fogvatartottnak van hozzáférése ügyvédhez (2003-ban 30%uknak volt) (Európa Tanács, 2003). Ami a nőket illeti, egy 2004-ben készített felmérés szerint körülbelül az egyharmaduk (a vidéken élőknek a kétharmada!) jogosnak tartja, ha a férjük olykor megveri őket, mert egyes esetekben szerintük a családon belüli erőszak indokolt is lehet. Európai kezdeményezésre a török állam már változtatott néhány jogszabályon ezzel kapcsolatban, de a házasságon belüli nemi erőszakot csak nemrég nyilvánították bűncselekménnyé. Egyes kutatók szerint azonban néhány reform bevezetése önmagában még nem elég, mert az erőteljesen patriarchális török társadalom gondolkodásmódjának megváltoztatásához hosszú időre van szükség (Origo, 2004).
- 38 -
Fontos kérdés az is, hogy egy adott országban milyen mértékű az olyan szervezetek politikai felhasználása, amelyek legitim módon nyúlnak erőszakhoz, mint például a rendőrség és a hadsereg. Atatürk annak idején gondoskodott arról, hogy a hadsereg hatalmas befolyását csökkentse, ám manapság ez a folyamat ismét megfordulni látszik, hiszen a hadsereg társadalmi presztízse még mindig nagyon magas. A rendőrség is még mindig él a kényszervallatások eszközével, és mind az ő, mind a hadsereg túlzott politikai befolyása viszont ellenkezik minden demokratikus berendezkedésű ország alapelveivel (Gazdag, 2006). Ami az etnikai kisebbségeket illeti, Törökország ma már egy sokkal nyitottabb ország, mint korábban volt, de még mindig nagyon nehezen hangolható össze a törökök és más egyéb népek kultúrája. Ez a szituáció legjobban a kurdok esetében mutatkozik meg, akikről később még szó lesz.
IV.2.1. A megosztott sziget Előbb azonban szeretnék néhány szót ejteni Ciprusról, amely talán az egyik legkomolyabb akadálya a török EU-csatlakozásnak. Ez az az ügy, ami miatt Görögország mindig megvétóz bármely, a törököket támogató intézkedést. Közel 300 év török uralom után Ciprus szigete brit fennhatóság alá kerül 1878ban, majd 1960-ban az ország függetlenné vált. Ennek ellenére nyilvánvaló volt már a kezdetektől, hogy a szigeten élő görögök és törökök között egyfajta ellentét feszül. Ezt az ellentétet mindketten saját érdekeiknek megfelelően kívánták rendezni, és a görög közösség 1974-ben kikiáltotta a köztársaságot (N. Rózsa és Póti, 1999). A sziget azóta újra megosztott, ugyanis a törökök erre válaszul proklamálták a Ciprusi Török Szövetségi Köztársaságot, amit rajtuk kívül azóta sem ismer el senki. Ez tulajdonképpen a sziget északi részének megszállását jelentette. A török ajkú ciprusi lakosság továbbra is ellenez minden Görögországgal történő szoros együttműködést, és a sziget 37%-a így török fennhatóság alatt van (Duymaz, 1998). Ez az intézkedés súlyos következményekkel járt. Az ország északi részén élő görög ciprusiaknak ugyanis el kellett hagyniuk lakhelyüket, és jelenleg a déli részeken erre a célra létesített enklávékban élnek, amelyek tulajdonképpen gettók, és nagyon rossz élhetési körülményeket biztosítanak az emberek számára. A teljes török fennhatóság alatt álló részt egy katonai bíróság felügyeli, és minden ott élő
- 39 -
ember a török politikai, igazságszolgáltatási és rendvédelmi szervezetek uralma alatt él.
5.sz. ábra: A megosztott Ciprus térképe
A helyzet már a hetvenes évek végén javulni kezdett, azóta nem is volt egyszer sem fegyveres konfliktus a két nép között. 1977-ben és 1979-ben két egyezmény született, amely tulajdonképpen megalapozta közöttük a békét, és a két „országot” politikailag egyenlővé tette. Ez természetesen még nem jelenti azt, hogy az egyes emberekkel is egyenlően bánnak, és sajnos Ciprus kérdése még mindig komoly gátját képezi a török EU-csatlakozásnak, különösen azért, mert Görögország erre hivatkozva szinte minden törököknek kedvező intézkedést elutasít. 2004. májusa óta Ciprus az Európai Unió teljes jogú tagja. Ez a megállapítás az egész szigetre érvényes, de a közösségi joganyag, az acquis communautaire csak a görög ciprusiakra vonatkozik, az ország északi részén pedig fel van függesztve. Ugyan akkor az egyes török ciprusiak ugyanolyan jogokkal rendelkezhetnek, mint bármely EU-s állampolgár.
IV.2.2. A több mint tízmilliós kisebbség – a kurdok A kurdok Törökország legnagyobb etnikai kisebbségét képviselik, akik korábban az ország északi részén található nagyvárosokban éltek, de később, nyelvük betiltása utána délkeleti vidékekre költöztek. Korábban számos, ma már kevesebb
- 40 -
erőszakos jogsértést követnek el ellenük, de még mindig ők az egyik legjobban megkülönböztetett tízmilliós (!) népcsoport. 1991-ig Törökországban tilos volt kurd nyelven publikálni, sugározni és oktatni is, emiatt egyes kurd generációkban találunk olyan embereket, akik egyáltalán nem is beszélik a saját nyelvüket, csak a török nyelvet. A kurdok oktatása ugyanis sokkal alacsonyabb szinten történik, mint a török diákoké, és ugyanez vonatkozik életkörülményeikre
is.
Tulajdonképpen
a
kurd
identitás
kifejezésének
az
akadályozása ez, mert sem az oktatás, sem az adminisztráció területén nem tud érvényhez jutni.
Hogy miért van mindez? A török állam szerint a kurdok nagyon veszélyesek. Sokan is vannak, és emellett több rendkívül erős terrorszervezet működik az irányításuk alatt, amelyek nagy gyakorisággal szerveznek különböző akciókat, például gyermekeket rabolnak el, és épületeket gyújtanak fel. Mindezt a túlzott „törökösítés” ellen teszik, hogy meg tudják őrizni saját identitásukat. Az állam tulajdonképpen tehát azért próbálja meg elnyomni őket mindenáron, mert fél tőlük, és úgy gondolta, a nyelvük betiltása is csak az egyik eszköze lehet annak, hogy integrálja őket (N. Rózsa és Póti, 1999). Sajnos azonban ez nem a legmegfelelőbb politika. Szinte minden országban vannak olyan vallási, etnikai vagy egyéb jellegű kisebbségek, akiknek helyzetét szinte lehetetlen kezelni. Tény, hogy Törökország nem
a
megfelelő
stratégiát
választotta
a
kurdok
esetében,
de
Erdogan
miniszterelnöksége óta ez is változni látszik. Az államnak továbbra sincs még kurdpolitikája, de egyre hatékonyabban lép fel a terrortámadások ellen, és különféle nemzetközi
megállapodások
keretében
igyekszik
megelőzni
minden
effajta
cselekvést. A kurdok életkörülményei pedig fokozatosan javultak az elmúlt évek során. Ma már minden kurd ott élhet, ahol szeretne, olyan állást vállalhat, amilyet szeretne, választhat és választható, és semmiféle nyelvi korlátozást nem kell elszenvednie Törökország területén. Egyes szakértők szerint valójában nem a kurdok és a törökök között vannak különbségek, hanem Törökország egyes régiói között, ezért tűnhet úgy, hogy a kurdok rosszabbul élnek. Valójában az a helyzet, hogy Délkelet-
- 41 -
Törökország sokkal elmaradottabb, de ennek változtatása érdekében már elindult a Délkelet Anatóliai Projekt, amelynek keretében a kevésbé fejlett régiókban az állam fokozatosan átveszi a magánszektor szerepét, és egyre több befektetést létesít (Duymaz, 1998).
IV.2.3. Az örmény népirtás A török demokráciát erőteljesen beárnyékolja a ciprusi és a kurd problémakör mellett az örmények ellen 1915-ben elkövetett, tulajdonképpen az első modern kori népirtás. Az örmények a legnagyobb kisebbségnek számítottak az egykori Oszmán Birodalomban, és már akkortájt is teljesen más jogok és törvények vonatkoztak rájuk, mint a törökökre. Már a népirtást megelőzőleg számos konfliktus adódott a két népcsoport között, majd a kaput az első világháborús helyzet tette be, ugyanis az örmények az oroszok ellen léptek hadba, szemben a törökökkel. A törökök „bosszúja” nem a legmegfelelőbb eszközzel képviseltette magát. Egy éjszaka leple alatt több százezer örményt börtönöztek be és végeztek ki, a többit pedig kitelepítették, majd javaikat eltulajdonították, vagy elárverezték. Az eset világszerte hatalmas felháborodást váltott ki, különösen a nyugat-európai országok körében. Nemzetközi perek kezdődtek egyes török politikusok és hadvezérek ügyében, és a mai napig akadnak történészek, akik ezt az eseményt egyfajta holocaust-ként tartják számon. Olyanok is vannak azonban, akik az örmények tömeges kiirtását ma is tagadják, és akik úgy gondolják, hogy a törökök képtelenek lettek volna ilyen nagymértékű erőszaktevésre (Benyik, 2008). A Török Köztársaság hivatalos álláspontja szerint a bekövetkezett örmény halálesetek számából még nem lehet azt az egyértelmű következtetést levonni, hogy népirtás történt, és az esetről a mai napig tilos beszélni az országban. Mai török vezetők azzal is érvelnek, hogy a törökök befogadóképessége igen nagy volt a történelmi kezdetek óta, és ez önmagában kizárja a népirtás lehetőségét. Akárhogyan is volt, be kell látnunk, hogy most már lassan száz éve történt, és annak ellenére, hogy nem bocsánatos bűn, nem gondolom, hogy ennek kellene meghatároznia a csatlakozás kimenetelét. Minden országnak van mit elfelejtenie történelméből, és ráadásul van, akiknek nem száz évvel visszamenőleg.
- 42 -
IV.3. Félelem az iszlámtól – vallási vonatkozások Alapvetően azzal szoktak érvelni, hogy Európa egy olyan államokból álló közösség, melynek tagjai több ezer éves múltra tekinthetnek vissza, és közös értékrendszerrel bírnak, és amely közösség a nyugati keresztény civilizációban gyökerezik. Ezzel szemben Törökország egy teljesen más vallás által meghatározott, és teljesen más értékrendszerrel rendelkező ország, amelynek a normái épp a vallása miatt összeegyeztethetetlenek az európai normákkal (Csizmadia, 2005). Történelmi okokra vezethető vissza az, hogy a mai keresztény emberek nagy többsége mennyire tart ettől a vallástól. Egy általános félelem övezi ezt a hitet, mert nagyon sokan elkövetik azt a hibát, hogy az iszlámot a terrorizmussal azonosítják. Ráadásul, ha az Ottomán Birodalom történelmére gondolunk, akkor láthatjuk, hogy hatalmasságára nagyon sok állam történelmében véres háborúkban és elnyomásban nyilvánult meg, ezért sokan a mai Törökországot is ezzel a képpel társítják. Ugyanakkor sehol nincs az leírva, hogy az EU minden tagállamának kereszténynek kell lennie. Mégis, rengeteg ember véleménye szerint a keresztény és az iszlám hit értékei összeegyeztethetetlenek (Rosenberg, 2008). Ráadásul Törökországban az utóbbi években ismét megerősödött az iszlám szélsőséges változata, az iszlám fundamentalizmus, amelytől az európai állampolgárok talán joggal tarthatnak, hiszen leginkább a fundamentalizmus számlájára írhatók egyes terrorcselekmények. Ez az irányzat sokkal nehezebbé teszi az EU számára az „iszlám sikertörténet” véghezvitelét, mivel ezt a változatot még nehezebb összehangolni a nyugati kultúrával.
Elméletben Törökország szekularista állam, azaz az állam nem avatkozhat közbe vallásos területeken, és semmilyen vallást nem preferálhat egy másikkal szemben. Azaz vallásszabadság van érvényben. Gyakorlatban azonban nem egészen ez a helyzet. A nem muszlimok (akiknek aránya a népességen belül még az 1%-ot sem éri el) már a történelmi idők óta erősen megkülönböztetett helyzetben vannak. Meg kell azonban érteni, hogy az állam és a vallás szétválasztása semmi esetre sem mehet könnyen, hiszen a több mint 75 millió törökben nagyon mélyen gyökereznek az iszlám hagyományok.
- 43 -
Téves azt is hinni, hogy az iszlám egy egységes politikai erő vagy katonai blokk (N. Rózsa és Póti, 1999). Az lehet, hogy sok mindent tesznek értékrendjük közvetítése érdekében, de nem kell tartanunk erőszakos hatalomszerzésüktől, hiszen a muszlim világ nagyon megosztott, és sem központi hatalmuk, sem központi szándékuk nincs, amely háború indítására adna okot. Másrészt ezek a muszlim országok gazdaságilag sem elég erősek ahhoz, hogy veszélyt jelentsenek a Nyugatra, sőt, legtöbbjük barátságos kapcsolatot ápol nyugat-európai országokkal vagy az Egyesült Államokkal.
Összefoglalva Igaz, hogy Törökország már sokkal inkább mutatja egy európai, mint egy ázsiai ország arcát, és hogy nagyon is fel van készülve a csatlakozásra, ez a folyamat akkor is egy mélyebb változást igényel, nem elég néhány reform véghezvitele. Az egész társadalmi berendezkedést és gondolkodást kell megváltoztatni, és az EU még mindig nem biztos abban, hogy Törökország elég érett ehhez (The Independent, 2005). A földrajzi hovatartozástól és a vallási kérdésektől még el is lehet tekinteni, azonban az emberi jogok tiszteletben tartása olyan probléma, amelynek megoldása elengedhetetlen, és nem csak azért, mert az EU ezt elvárja.
- 44 -
VI.
AZ EU FELKÉSZÜLTSÉGE – MENNYIRE BEFOGADÓKÉPES AZ EU?
Dolgozatom további részében két tényezőt szeretnék részletesebben elemezni, amelyek a török csatlakozás gátjai közé tartoznak, és amelyek szerintem a leginkább akadályozzák a felvételi folyamatot. Ezért mertem mindkettőnek külön fejezetet tulajdonítani. Az eddig említett kérdésekben egyértelműen Törökország tehető felelőssé, különösen, ami az emberi jogokat illeti. Vannak azonban egyéb figyelembe veendő tényezők is. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy maga az EU sem biztos, hogy fel van készülve egy újabb tagállam felvételére, főleg az öt évvel ezelőtti nagy felvétel után. Ráadásul egy olyan állam felvétele, mint Törökország, több szempontból sem lenne gördülékeny. E
fejezet
végén
szeretnék
ismertetni
néhány
lehetőséget,
amelyeket
kihasználva a két felet talán közelebb lehetne hozni egymáshoz. E lehetőségek természetesen nem fognak javítani az EU felkészültségén, hiszen ahhoz komoly belső reformokra lenne szükség, csupán kedvezőbb megvilágításba helyezik a Törökországhoz való közeledést.
V.1. Hatalmi változások a török csatlakozás következtében Az Európai Unió már jóval a török csatlakozási tárgyalások megkezdése előtt egy elég bürokratikus, problémáktól terhes szervezet volt, különösen, miután felvette azt a bizonyos tíz országot 2004-ben. Ezt követően már kétség sem férhetett hozzá, hogy javítania kell bizonyos területeken, hogy kritikusai ne hangoztassák annyira működésképtelenségét (Csizmadia, 2005). Ilyen területek például: A döntéshozatali folyamat átláthatóbbá tétele Az agrárpolitika kérdése: reformálás és a költségvetésben kitett hányados csökkentése Kül- és Biztonságpolitika rendezése
- 45 -
Közösségi érdekek nemzeti érdekek elé történő helyezése Ebben a megvilágításban az EU egy igencsak politikai feszültségekkel teli szervezetnek tűnik, melyben még az is kérdéses, mi történhet a jelenlegi tagokkal, nemhogy még szó eshetne egy újabb ország felvételéről, aki ráadásul szinte minden területet megkérdőjelezne, annyira különbözik a többiektől.
Vegyük számításba először a népességet, amely Törökország esetében több mint 75 millió fő. Amennyiben tehát ez az ország csatlakozik a Közösséghez, akkor népessége az EU népességének mintegy 15%-át teszi majd ki, ami néhány éven belül meg is haladhatja a mostani legnépesebb, ám fogyatkozó Németország lakosainak számát. Ebből egyértelműen az következik, hogy Törökország könnyedén megkaphatja a Tanácsban kiosztott szavazatok döntő többségét, annak ellenére, hogy gazdasága jóval elmarad az uniós átlagtól, azaz minden fontos kérdésben csak akkor lesz majd lehetséges dönteni, ha Törökország helyesli majd a döntést. El lehet azt képzelni, hogy Németország és Franciaország majd megszavazza ezt (Gazdag, 2006)?
Én úgy gondolom, hogy ha Törökország felvételére sor kerülne, az EU valószínűleg megváltoztatná a döntéshozatali rendszert. A törvények alkotásának folyamata a Tanácsban már így is folyamatosan változik, hiszen az unióban egyre több
ország
képviselteti
magát,
ráadásul
ezek
az
országok
népesség,
berendezkedés és nemzetközi gazdasági vagy politikai pozíció alapján nagyon különböznek egymástól. Törökország pedig minden tekintetben különbözik, ezért én elképzelhetőnek tartom, hogy a vezetőség nem nyugodna bele abba, hogy csupán a lakosság számának alapján éppen Törökország kapjon ekkora befolyást hatalmi kérdésekben, és valószínűleg a döntéshozatali folyamat újra megváltozna. Azzal, hogy Törökország tagságát elutasítják, még egyetlen intézményrendszeri probléma sem fog megoldódni, úgyhogy a megoldást máshol érdemes keresni. Véleményem szerint a dolgot pozitív szemszögből is lehet kezelni. A 2004-ben felvett tíz új tagállam már így is megrengette az EU döntéshozatali folyamatát, de lényeges változás nem történt. Tovább halmozódtak a szerkezeti problémák, és így vágott bele az ország még két tagállam felvételébe, akik ráadásul jóval a közösségi - 46 -
átlag alatt teljesítenek szinte minden szempontból. Mint már említettem, ennél a 12 országnál Törökország jóval felkészültebb, tehát úgyis fel lehetne fogni, hogy az ő felvétele egy kitűnő alkalom arra, hogy a tagállamok kidolgozzanak egy új döntéshozatali rendszert, amely esetleg nem csak a népességszámon alapszik, és amelyben mindenki a neki megfelelő hangsúlyt kapja meg.
V.2. Egyes politikák változása
V.2.1. Regionális politika A regionális politika az a politika, amely mindig a legérzékenyebben reagál egy esetleges bővítésre, különösen, ha egy olyan állam csatlakozik, amelynek fejlettségi szintje jelentősen alulmarad a többi állam szintjéhez képest. Ez volt a helyzet a 2004es nagy bővítéssel is, egyszerre tíz olyan országot vett fel az EU, akik miatt később az egész politikát át kellett szervezni, hiszen ma már ők kapják a regionális támogatások legnagyobb részét. Törökország esetében ez ugyanakkora problémát jelentene, mint a 2004-ben felvett tíz, és a 2007-ben felvett két ország felvételekor. Az országban hét nagyobb régió található, amelyek között óriási fejlettségi különbségek vannak, különösen, ha a keleti és nyugati területeket hasonlítjuk össze. Ahhoz pedig, hogy felzárkóztassák az elmaradottabb térségeket, az EU minden egyes országának egy kicsivel többet kell majd beadni a közösbe. Ráadásul a nem túl régen csatlakozott, még mindig fejletlenebb (főként kelet-európai) tagállamok joggal tarthatnak attól, hogy ők bevételtől esnek majd el. Törökország rohamosan halad előre számos intézkedéssel az EU-nak való jobb megfelelés érdekében, de még jó néhány regionális ügyben kell eljárnia. Az alapvető probléma az, hogy az ország túlságosan is központosított, és a különböző regionális szerveknek, úgy, mint az önkormányzatoknak nagyon kevés szerep jut. A központi szervek és az azok által kirendelt szakemberek túl nagy hatalommal és ellenőrzési lehetőségekkel rendelkeznek. Célszerű lenne e helyett jobban érvényesíteni a szubszidiaritás
elvét,
és
a
regionális
szervek
jogkörének
kiszélesítését
(decentralizáció). A közeljövőben tehát még több, közigazgatást érintő reformot kell
- 47 -
elindítani, amelynek keretében hozzá kell járulni a különböző regionális szintek közötti hatékonyabb információ- és tapasztalatcseréhez. Ennek részleteit tekintve nagyon fontos egyrészről a későbbiekben még említendő földbirtok-szerkezet átalakítása, továbbá a környezetvédelmi és a kulturális örökséget megőrző politikákra való odafigyelés és a városfejlesztés. Természetesen az állampolgárok szintjén is szükség van némi reformra, például biztonsági intézkedésekre, magasabb szintű oktatásra és szakképzésre, valamint a foglalkoztatottság
javítására.
Nem
elhanyagolandó
tényező
itt
sem
a
diszkriminációmentes, esélyegyenlőséget elősegítő gondolkodásmód.
Természetesen bármely új tagállam felvétele rendkívüli költségekkel jár, amely költség Törökország felvétele esetén a kevésbé borúlátók szerint 10-15 milliárd, a szkeptikusabbak szerint körülbelül 20 milliárd euró lenne (Európai Bizottság). Törökország ráadásul alapvetően szegény országnak számít, és több mint 75 millió újabb ember ellátásáról kellene gondoskodni, felvétele tehát az egész támogatási rendszert felborítaná. Az ráadásul korántsem biztos, hogy a bár nagy piaccal rendelkező, de alapvetően elmaradott ország által biztosított előnyök fedeznék-e a költségeket (Csizmadia, 2005). Míg Törökország egyre több és több juttatást kapna (phasing in), addig a korábbi haszonélvezők, mint Spanyolország egyre inkább kiesnének a jogosultak köréből (phasing out).
V.2.2. Agrárpolitika A török GDP 8,5% 28,6%
mezőgazdaság ipar szolgáltatások
62,9% 6.sz. ábra
- 48 -
A Közös Agrárpolitika az EU tagállamai között az egyik legnagyobb jelentőséggel bíró ügy, ez váltja ki a legtöbb vitát, és nem utolsó sorban ez teszi ki a közös költségvetés legnagyobb részét (a felét). Más
európai
országokhoz
mérve
Törökországnak
rendkívül
fejlett
mezőgazdasága van, ennél azonban sokkal fontosabb az, hogy ez az ágazat emberek millióinak biztosít stabil megélhetést. Nem csak a török GDP, hanem a török foglalkoztatottak nagy százalékát is ez teszi ki.
A fenti diagram pontosan ezt mutatja. A dolgozatom II. fejezetében a török lakosság ágazatok szerinti megoszlásáról ábrázoltam egy diagramot, amely azt mutatja, hogy míg más országokban a mezőgazdaság a munkaerő alig 5%-át foglalkoztatja, addig Törökországban a lakosság egyharmada ebből él! Ráadásul az ország
kellőképpen
nagy
ahhoz,
hogy
elegendő
művelhető
földterülettel
rendelkezzen, a csatlakozással az unió mezőgazdaságilag művelhető része is több mint 50 százalékkal növekedne. Így nem kérdés, hogy Törökország hatalmas támogatást fog kapni a teljes jogú tagság által, amely sok tagállam (különösen Franciaország) felháborodását váltaná ki. A török mezőgazdaság rendkívül jelentős szerepe felvet még egy súlyos problémát. Igaz, hogy nagyon sok embert foglalkoztat, ehhez képest arányában mégsem teszi ki olyan nagy százalékát a török GDP-nek. Ugyancsak gondot okoz a földszerkezet is, mert a földek több mint egy harmada apró birtok, amely nyilvánvalóan a hatékonyságot csökkenti, ráadásul ezek a birtokok a kedvezőtlenebb klímájú területeken találhatóak. Az mindenképpen előny viszont, hogy ez a termelési mód felszívja a munkaerőt, és az uniós csatlakozással ugyan növelni lehetne a hatékonyságot a nagyüzemű termelés beindításával, a munkanélküliség tovább növekedne, erősítve ezzel a migrációs nyomást is (Csizmadia, 2005). Kérdéses tehát az is, hogy hogyan tudná az EU dinamizálni ezek után a mezőgazdaságot. Hiszen a termőföld területének növekedésével termelékenységben is lépést kell tudni tartani. A török termelők jövedelmének megemelése inflációs hatást eredményezne, viszont Törökország bír néhány igen jelentős tartalékkal, és könnyen befogadná az agrártechnológia fejlesztését is.
- 49 -
V.3. Törökország és az euró Törökország csatlakozásával ismét nőne az eurózónán kívüli tagországok
száma,
és
mivel
az
euró
bevezetésére
Törökországban még kevesebb az esély, mint bármely keletközépeurópai országban, új kritériumokat kellene bevezetni a zónához újonnan csatlakozók számára. Az első probléma magukkal a maastrichti kritériumokkal van, illetve azok nehézkes teljesítéséről. A legnagyobb gondot a török költségvetési hiány jelenti, amely meghaladja a tíz százalékot. A többi tényező nagyjából még rendben is van, hiszen az államadósság is alig több mint 30%, és a török líra stabil. Az infláció azonban szintén 10% körüli, és a kormány számára szinte ezt a legnehezebb koordinálni. Az euró bevezetése valószínűleg a közvéleménynek sem tetszene, hiszen nem állnak rendelkezésre olyan adatok, amelyek szerint a lakosság eurót szeretne. Az új török líra is elég fiatal még, ráadásul tartja értékét, semmi szükség a közös pénzre. Csakhogy az Egyesült Királyság, Dánia és Svédország után nincs lehetőség több „opt out”-ra. Végül, de nem utolsó sorban arról sem szabad megfeledkezünk, hogy a monetáris unió egy gazdasági unióval is együtt jár, azaz a tagállamoknak a gazdaságpolitikájuk (és külpolitikájuk) teljes összehangolására van szükség. Ha viszont valamely tagállam ki akarna maradni az euróövezetből, akkor az hátrányokat jelentene számára a közös piacon, mivel beleszólásuk egyes folyamatokba csökkenne. Aligha engedhetné meg magának tehát Törökország a kimaradást (Horváth, 2005).
V.4 A török immigráció Mint ahogy arról már szó esett, Törökország a rendkívül fiatal népességével nagyon hatékonyan tudja képviselni magát az EU munkaerőpiacán. Az Európában tomboló demográfiai válság okozta hatalmas méretű munkaerőhiány kitűnő lehetőség a fiatal törökök számára. Számolni kell azonban a migráció jelenségével is. Törökország életében a kifelé irányuló migráció nem játszik olyan nagy szerepet, és más európaiak Törökországban való letelepedése sem bír különösen nagy - 50 -
jelentőséggel. Ugyanakkor az európaiak számára van a török bevándorlásnak pár hátulütője is (lásd később). Török immigránsok az EU-ban
7%
3%
5% Németország
9%
Franciaország Egyesült Királyság Hollandia 60%
16%
Ausztria Egyéb
7.sz. ábra
Ezen a diagrammon a törökök európai eloszlását láthatjuk. Az összes, mintegy 9,3 millió török immigráns kétharmada, azaz körülbelül 5,7 millió Németországban él. Ez az az ország, amellyel Törökország először kötött egy ún. „Labour Export Agreement” –et 1961-ben, amely biztosítja a munkások szabad mozgását Törökország és Németország között, és amely a későbbiekben még öt országgal (Franciaország, Hollandia, Egyesült Királyság, Svédország és Ausztria) megköttetett. Ez a lépés határozottan előrehaladás volt a teljes jogú EU-tagság tekintetében, hiszen a csatlakozás is ugyanígy biztosítaná a török és európai személyek odavissza történő szabad áramlását.
Törökországon belül kétféle típusú migrációs áramlatról lehet beszélni (N. Rózsa és Póti, 1999): Az urbanizáció következtében fellépő migráció azért következik be, mert az emberek a városi körülményektől jobb megélhetési feltételeket remélnek.
Ez
elég
jellemző
Törökországban,
mivel
igen
nagy
különbségek lelhetők fel az egyes régiók, azon belül is a városok és a vidék között.
- 51 -
A másik fajta migráció társadalmi vagy gazdasági eredetű, és nagyobb részt a kurdokat érinti, akik azért vándorolnak, hogy nagyobb elfogadottságot kapjanak.
A migráció okozta problémák A törökök belső migrációja is egyfajta problémát jelent, hiszen fokozza a társadalmi és gazdasági feszültséget, de ezzel egy időben a törökök Európába áramlása is gondokat vet fel (N. Rózsa és Póti, 1999). A törökök immigrációjának problémája a kulturális összeférhetetlenségen alapszik. A
fent
már
megismertek
fényében
levonhatjuk azt a következtetést, hogy az egyes állampolgárok is tartanak a török vallási és kulturális tényezőktől, és az általuk közvetített értékektől, sokan emiatt nem látják szívesen őket országukban. Emellett
súlyos
foglalkoztatási
problémák is felmerülnek, hiszen ezek a török bevándorlók gyakran képzetlenek, ezért sokszor szinte bármilyen típusú munkát elvállalnak jóval kevesebb juttatásért, mint a fogadó ország állampolgárai. Ezzel tehát kiszorítják az ott élőket a munkaerőpiacról, amely szintén jelentős méretű ellenállást kelt. Nem utolsó szempont az emberek biztonságérzete sem, ugyanis sokan leginkább a szélsőséges iszlámtól tartanak, amely gyakran terrorveszéllyel fenyeget. Még a közelmúltban is gyakran hallani olyan terrortámadásokról, amelyeket muszlimok követnek el, és ez általános aggodalmat kelt egész Európában, az egyik legnagyobb kihívást állítva az EU elé. Természetesen a terrorizmus nem csak török vonatkozású probléma, de mindenképpen fontos tény, hogy Törökországban sajnos megvan ennek a magja.
- 52 -
V.5.Néhány lehetőség a hatékonyabb együttműködésre
Véleményem szerint az egyik legnagyobb probléma a török csatlakozás kérdéskörének megközelítésével van. Amikor valaki felveti ezt a kérdést, akkor mind az egyes emberek, mind a vezetőség fejében kérdőjelek jelennek meg, hogy mi az akadály. Sokkal előbbre vezetne az a stratégia, ha azon gondolkodnánk, miért is ne lehetne tag ez az állam, mi az, ami mégis vonzó benne. Mind az államok, mind az EU vezetői háttérbe szorítják a csatlakozás nyújtotta előnyöket, és a problémákra koncentrálnak inkább, amelyek megoldását csak és kizárólag Törökországtól várják. Nagyon fontos továbbá az is, hogy mindenki belássa, kölcsönös folyamatról van szó. Törökországnak kell tennie bizonyos intézkedéseket, hogy megfeleljen az EU által támasztott követelményeknek, de ez nem jelenti azt, hogy közben az EU-nak ölbe tett kézzel ülnie és várnia kell. Természetesen Törökország problémáit senki nem oldhatja meg helyette, de a befogadási folyamatot a Közösség könnyítheti meg igazán, méghozzá a Törökországról kialakított általános kép pozitív irányú változtatásával. Ez sem csak az EU feladata, de mindenképpen indítani kéne egy információs és kommunikációs kampányt ország közelebbi megismerése és pozitívabb megítélése céljából. A török csatlakozás vizsgálatakor nagyon fontos az EU befogadóképessége. A török EU-tagságot ellenzők számtalan olyan indokra hivatkoznak, amelyek az EU intézményrendszerét, döntéshozatali folyamatát vagy egyes politikáit alapjaiban változtatnák meg, és ezért Törökországot okolják, holott egyes területeket mindenféle bővítés figyelembe vétele nélkül meg kellene reformálni.
Azt maga az EU is elismeri, hogy nagyon fontos párbeszédet teremteni a Közösség és minden tagjelölt ország között, mert hiába szeretnének az állampolgárok csatlakozni, könnyen elveszíthetik bizalmukat az EU-ban, mivel kevés információval
rendelkeznek
az
EU
működéséről,
politikáiról,
szabályairól.
Törökország esetében különösen nagy szükség van erre a bizonyos párbeszédre, amelynek célkitűzései a következők (EB, 2005):
- 53 -
•
Lehetővé kell tenni Törökország alaposabb ismeretét és jobb megértését a többi európai ország számára egy olyan folyamaton keresztül, melynek során tanulmányozzák Törökország történelmét, kultúráját, hogy az emberek jobban átláthassák a csatlakozási folyamatot.
•
Biztosítani kell az unió mélyebb ismeretét Törökországban is, hogy az állampolgárok
teljesen
tisztában
legyenek
azzal,
hogy
egyes
intézkedéseket miért is kell meghozni. Enélkül ugyanis csak külső kényszernek éreznék az egész folyamatot. •
Meg
kell
erősíteni
a
Közösség
és
török
társadalom
közös
tapasztalatcseréjét minden területen. Ennek keretén belül érdemes például támogatni az EU-tagállamok és a Törökország közötti csere- és mobilitási programokat, illetve a közös intézmények létrehozását.
Személy szerint én ez utóbbiban látom a legtöbb lehetőséget, hiszen ezen a területen rengeteg eszköz áll rendelkezésre. Ráadásul ez a folyamat már el is indult, csak vannak bizonyos tevékenységek, amelyeket meg kell erősíteni. Természetesen az innováció is kulcsszó itt, hiszen mindig újabb és újabb problémákra kell megoldást találni. Ráadásul Törökország kedvező helyzetben van az EU-val való több évtizedes kapcsolatának köszönhetően. A gazdasági szervezeti például pont emiatt már hosszú együttműködésre tekintenek vissza az európai gazdasági szervezetekkel.
A továbbiakban szeretnék felsorolni néhány olyan megoldást a két fél közötti együttműködés fejlesztésére, amelyek részben már léteznek, részben pedig még csak kezdeményezések (az EB jelentésének alapján): Mind Törökország, mind az egyes tagállamok lelkesen támogatják a két fél közötti kulturális és egyéb jellegű programokat (Kultúra 2000), amelyek célja elsősorban egymás megismerése. Ezek lehetnek felsőoktatási
intézmények
közötti
diákcsereprogramok,
gazdasági
szervezetek közötti szakmai információcsere, vagy akár pénzügyi támogatás is.
- 54 -
Sikeresebbé kell tenni továbbá a török közösségek beilleszkedését az európai tagállamokba, egyrészt hogy a törökök pozitív képet alakítsanak ki magáról az EU-ról, valamint fordítva, az európaiak a törökökről. Ennek keretében nagyon fontos a nyelvtanulás is, amely még inkább elősegíti a hatékony párbeszédet a két fél között. Ehhez részben kapcsolódik a helyi közösségek szintjén történő együttműködés fejlesztése, azaz a török és más európai városok közötti testvérkapcsolatok létesítése is. Fontos továbbá lehetővé tenni a török közösségeknek, hogy nyilvános, EU-val kapcsolatos vitákba kapcsolódjanak be, amelyek során fokozott figyelmet fordítanak a véleményükre, és válaszolnak minden, a Közösséggel kapcsolatos kérdésükre, mindezt a kölcsönös megértés javulása érdekében. Legalább ugyanilyen lényeges egy Törökországról szóló kommunikációs kampány, amelynek leghatásosabb eszköze természetesen a média. Ennek
keretében
lehetőség
nyílna
televíziós
vagy
más
jellegű
programokon keresztül bemutatni az EU és Törökország közös történetét, valamint tájékoztatni a törököket az EU-ról és fordítva. Emellett nagyon hasznos lenne szorosabb kapcsolatokat létrehozni az európai és török újságíró-szervezetek között. Végül, de nem utolsó sorban nagyon lényeges a különböző egyházak közötti kapcsolatok szorosabbá tétele is, hogy az európai ember könnyebben megértse és elfogadja az iszlám hitet. Mindezen intézkedések végrehajtásában két nagyon fontos dologra kell koncentrálni. Az egyik természetesen mindkét fél állampolgárainak folyamatos megkérdezése, és véleményük fokozott mértékű figyelembevétele. El kell érni ugyanis, hogy mindkét fél egyaránt érdeklődjön, és tényleg akarja is az együttműködést. A másik nagyon fontos dolog pedig a megállás nélküli nyomon követés, azaz az intézkedések által elért eredmények folyamatos ellenőrzése. Minél kisebb lépéseket valósítunk meg hibátlanul, annál gyorsabban lehet majd haladni. .
- 55 -
Összefoglalva Én személy szerint úgy gondolom, hogy Törökország felvétele egy nagyon jó lehetőség lenne az EU-nak, hogy nagyobb mértékben érvényesítse szavát nemzetközi területeken, és megpróbáljon igazi politikai uniót létrehozni. Törökország geostratégiai helyzetéből adódóan ez egy még nagyobb kihívást és egyben kockázatot jelent majd a Közösség számára, ráadásul hozzájárul ahhoz, hogy ellensúlyozni lehessen az Egyesült Államok fölényét. Igaz, hogy a további kelet irányú terjeszkedés nagyon kitolná az unió határait, de egyúttal lehetőség nyílna a Közel-Kelet
könnyebb
szemmel
tartására,
és
a
krízishelyzetek
közvetlen
megoldására, a fegyveres konfliktusok kezelésére. Ráadásul a felvétellel az EU a kulturális sokszínűség mellett is letenné a voksát, és az egyik legjobb példa lehetne arra, hogyan képes ennyiféle kultúra együtt élni. Emellett, mint már említettem, az EU maga is tisztában van vele, hogy szerkezeti reformokkal folyamatosan számolnia kell. Számos olyan problémával is meg kell küzdenie, amelyek még akkor is fennállnának, ha nem hogy Törökország nem kopogtatna az ajtaján, hanem még 2004-ben felvett tíz állam sem. Sosem lesz minden tagország teljesen azonos, és erre mindig gondolni kell. Törökország felvétele pedig egy kitűnő alkalom átgondolni mindezt. Mindez egy természetesen hosszú távon beteljesedő folyamat, amelynek első lépése a török tagsággal járó előnyökben történő gondolkodás. Nem azt állítom, hogy csak az EU-nak kell azért tennie, hogy gördülékenyebben haladjon előre a folyamat, de a fent felsorolt lehetséges megoldásokkal hamarabb be lehetne bizonyítani, hogy a két fél érdekei azonosak, és nem a buktatókat kell keresni.
- 56 -
VII.
A TÖRÖKORSZÁGRÓL
ÉS A TÖRÖKÖKRŐL KIALAKULT ÁLTALÁNOS
NÉZŐPONT EURÓPÁBAN
Ha egy átlagembert megkérdezünk, mi jut eszébe Törökországról, akkor a kapott válaszokat általában két részre oszthatjuk. A közéletben kissé kevésbé tájékozottak számára valószínűleg a török riviéra, valamilyen ízletes török étel, a török tánc és zene ugrik be, legrosszabb esetben is valamilyen természeti katasztrófára gondolhatnak. Azoknak, akik egy kicsit jobban követik a gazdasági és politikai eseményeket, felvillanhat néhány rémkép egy-egy terrortámadásról, a ciprusi helyzetről, esetléges a szélsőséges iszlám fundamentalizmusról. Az mindenesetre lényeges, hogy akik már jártak Törökországban, azok könnyen megtapasztalhatták,
hogy
az
ország
egyértelműen
nyugatiasodik,
és
szolgáltatásainak színvonala már jócskán eléri az európai szintet. Politikai aspektusból vizsgálódva azonban sajnos a negatív képek kerülnek előtérbe, és a török turistaparadicsomok vagy a sokszínű és káprázatos török kultúra nagyon is háttérbe szorulnak. Egy olyan szoros és szigorú szabályokon alapuló közösség, mint az Európai Unió ezeknél sokkal lényegesebb szempontok alapján válogat, hogy kiket enged tagországai közé. Ezek a szabályok valószínűleg egy kicsit túl szigorúak is, de egyrészt az EU által kitűzött közös célok megvalósítása érdekében senki sem „lóghat ki a sorból”, másrészt az EU országok együttese, és a benne lévő 27 ország véleménye mindig más és más, nehéz egyöntetű döntésre jutni.
VII.1.A mai nézőpont – vélemények Véleményem szerint minden egyes, Törökországgal szemben felmerült probléma, sőt az egész csatlakozási folyamat gyorsabban haladna, ha Törökország elfogadottsága is magasabb lenne. A folyamat előrehaladását ugyanis az egyes tagállamok határozzák meg, rajtuk múlik, milyen gyorsan haladnak a tárgyalások. Teljesítheti egy tagjelölt állam akár az összes koppenhágai kritériumot, bármelyik tagország akkor is megvétózhatja a felvételét.
- 57 -
Azt kell megállapítanunk, hogy sajnos megfigyelhető egy bizonyos fajta általános ellenkezés mind az egyes országok, mind az EU legnagyobb fejesei részéről, és mindannyian különböző okok miatt, de egységesen kívül szeretnék tudni Törökországot az EU-n. És hiába tud Törökország évről évre egyre jobb eredményeket felmutatni gazdasági, jogi vagy társadalmi téren, ha az egyes országok állampolgárai előtt nem tisztázott a helyzet.
VII.1.1. Egyes országok és állampolgáraik véleménye
80
75
76 65
64
70 60
51 41
50
40,5 35
34
40
30
28 23
30 16 20
9 10 0 r no Fin
szá
g S
n vé zlo
ia Ol
as
rs zo
g zá
r o lo ny a Sp
á sz
g Fra
rsz ia o nc
Mellette
ág m Né
r eto
ág sz
sz Au
a tri
Ellene
8.sz. ábra: Egyes EU-tagállamok viszonyulása Törökországhoz
A fenti grafikonon néhány tagállam állásfoglalását láthatjuk, azaz hogy száz emberből hány tartaná lehetségesnek Törökország csatlakozását. Egyértelműen kitűnik, hogy nagy általánosságban több a negatív vélemény, mint a pozitív, sőt ez előbbi aránya sajnos folyamatosan növekszik. Különösen azoknál az országoknál
- 58 -
magas a „nem” aránya, amelyek területén sok török immigráns él. (Már szó volt róla, hogy az ő jelenlétük milyen jellegű problémákkal járhat.) Minden, az EU-hoz korábban csatlakozó ország esetén nagyobb volt a támogatottság, még a nyolc keletközép-európai ország, valamint Málta és Ciprus esetén is. Általában véve az újabb tagállamok sokkal lelkesebbek bármilyen jellegű bővítéssel kapcsolatban, ezzel szemben a „tizenötöknek” jóval több fenntartása van.
A török tagság legnagyobb ellenző Ausztria, Németország és Franciaország. Ők úgy gondolják, hogy Törökország semmilyen körülmények között sem jogosult a teljes jogú tagságra, és inkább egy különleges partnerségi viszont tudnak elképzelni közte és a Közösség között. Németország különösen érintett ebben a kérdésben, mivel itt él a legtöbb török immigráns Európában, és az ő esetében nagy hangsúlyt kapnak a nagymértékű török bevándorlás okozta károsabb következmények. Ráadásul folyamatos összecsapások vannak az ott élő törökök és kurdok között, és ha ezek folytatódnak, a német kormány még meg is szakítaná a török csatlakozási tárgyalásokat. Természetesen a török vezetőség elutasít minden olyan lehetőséget, amely nem a teljes jogú tagságot tartalmazza. Erdogan miniszterelnök folyamatosan hangsúlyozza
országa
speciális
jellemzőit,
mint
például
szerepét
az
energiaellátásban, stratégiai fekvését biztonságpolitikai jelentőségét. Úgy gondolja, hogy pozitív példát tudna mutatni a többi muzulmán országnak, ha EU-tag lehetne, és minden lehetséges intézkedést végrehajtana a terrorizmus megfékezése ellen (Figyelő, 2008). A dél-európai országok nagy általánosságban támogatják a török csatlakozást, különösen Spanyolország és Olaszország számára fontos, hogy megőrizze a törökökkel a baráti viszonyt. Természetesen ők leginkább kereskedelmi távlatokban gondolkodnak, de ennek ellenére ragaszkodnak ahhoz, hogy Törökország teljesítse az emberi jogokra vonatkozó feltételeket. Ezeket leszámítva úgy gondolják, hogy Törökország határozottan egyre közelebb van az EU-hoz.
Az egyes európai állampolgárok hozzáállása természetesen befolyásolható. Az, hogy mit gondolnak a török csatlakozásról, az nagy részben attól függ, hogy államuk
- 59 -
hogyan kezeli a török ügyet, külügyként vagy belügyként. Olyan országok, mint Spanyolország vagy az Egyesült Királyság külügyként kezelik, ennél fogva könnyebben tudják befogadni az immigránsokat. Ezzel szemben Franciaország vagy Németország túl érzékenyek erre a kérdésre, belügyként kezelik, tehát Törökország csatlakozását tulajdonképpen személyes problémának vennék. Ezen országok szerint a török tagság már csak azért sem kívánatos, mert befolyásolja az EU jövőjét, és a róla kialakított képet is (EurActiv, 2008).
VII.1.2. A vezetők véleménye Míg az egyes országok állampolgárai leginkább a kulturális hatástól és a tömeges bevándorlástól tartanak jobban, addig a politikai vezetők országuk hatalmának alakulását is szem előtt tartják. Törökország csatlakozásával ugyanis teljesen átalakulnának a hatalmi szerepek, az új török államnak több képviselő jutna a Parlamentben, és több szavazat a Tanácsban. Véleményem szerint ez az egyik legfontosabb tényező, ami mozgatja Európát. Törökország ugyanis több szempontból is kiváltságos helyzetben van, vagy egyszerűen csak különös pozícióval bír. Hogyan lehetséges például az, hogy a katonai értelemben nagyon erős Németország vagy Franciaország hagyja azt, hogy jelentősége háttérbe szoruljon, teret adva az új, szintén erős Törökország számára? A másik kérdés a regionális támogatások kérdése lenne. Jelenleg is már tátong egy szakadék a fejlettebb és kevésbé fejlettebb tagországok között, mi történne akkor, ha az elmaradottabb kategóriába tartozó Törökország felborítaná az egész rendszert, és jelentős összegű támogatást „zsebelne be”? José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke szerint Törökország nem áll készen a csatlakozásra sem ma, sem holnap, sem holnapután. Angela Merkel német államfő szerint a két fél között a kulturális különbségek áthidalhatatlanok, ezért visszautasítja Törökország teljes jogú tagságát (EurActiv, 2008). Ő és Helmut Kohl volt német kancellár is úgy látják, hogy az EU már elérte lehető legnagyobb kiterjedését Bulgária és Románia felvételével, és további államokat már nem érdemes felvenni.
- 60 -
Elmar Brok, európai parlamenti képviselő szerint az EU-nak előbb belső reformjai végrehajtására kell koncentrálnia, mielőtt belevág egy újabb bővítésbe (EurActiv, 2008). Olli Rehn bővítési biztos szerint minden a kommunikációs politikán múlik, hisz ez az eszköz az állampolgárok bizalmának megteremtésére (EurActiv, 2008). Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament elnöke szerint „Törökország túl sok Európának”. Pöttering az EU intézményrendszerének nagy támogatója, és nagyon fontosnak tartja a kultúrák közötti párbeszédet is, mégis úgy gondolja, jelentős belső reformokra van még szükség egy olyan nagy és problémás ország felvétele előtt, mint Törökország (Világgazdaság, 2007). Valéry Giscard d’Estaing szerint Törökországot nem lehet az alapján felvenni vagy fel nem venni az unióba, hogy milyen vallást vall a társadalma. Ugyanakkor azzal sem lehet előre számolni, hogy a szélsőséges iszlám fundamentalizmus mekkora befolyással fog majd bírni (HVG, 2004). Tony Blair, az Egyesült Királyság előző miniszterelnöke azt nyilatkozta, hogy „Törökország csatlakozása mindannyiunk számára jó lenne.” Anglia és az Egyesült Államok a török tagság legnagyobb támogatói (BBC, 2004). Nagy-Britannia abszolút külpolitikai szempontokat vesz csak figyelembe, nem foglalkozik a kulturális különbségekkel, és mivel az angol-török kapcsolatok virágoznak, nincs oka elutasítania Törökország csatlakozását.
Véleményem szerint mindegyik állításban van egy kis igazság. Tény, hogy Törökországnak még nagyon sokat kell elérnie önerőből, hogy beilleszkedhessen a többi tagország közé, de véleményem szerint nem kizárólag ez lebeg a „nagyok” szeme előtt. Kevésbé veszik például figyelembe azt, hogy Törökország milyen eredményeket produkált az utóbbi évek során gazdasági tekintetben, és hogy fiatal és mobil népességével egy új lendületet adhatna Európának.
- 61 -
VII.2. Okok Az
általános
csatlakozással
járó
„törökellenességnek” hátrányok
több
felsorolása
oka közben
is
lehetséges. már
A
török
megemlítettem
a
legfontosabbakat, most csupán arra szeretnék rávilágítani néhány szóban, hogy mi határozza meg az átlagemberek véleményét. A legtöbben általában az emberi jogok kérdését jelölik meg legsúlyosabb problémaként. Mint már említettem, ez a kérdéskör akkora jelentőséggel bír, hogy ha más gond nem is merülne fel, már ez önmagában okot adna Törökország elutasítására. Az európaiakat megkérdezve legtöbbször azt tüntetik fel, hogy Törökország nem elég demokratikus állam, és ez a nőkkel és a kisebbségekkel való bánásmódra vezethető vissza. Be kell azonban látni, hogy komoly reformok zajlanak e tényező kiküszöbölése érdekében, még ha a lelkesedés miatt a folyamat lassult is. Atatürk idején már elkezdődött, Erdogan miniszterelnöksége alatt pedig már ki is teljesedett az emberi jogok nagyobb mértékű tiszteletben tartása.
Ugyancsak nagy jelentőséggel bír Törökország történelmi és földrajzi hovatartozásának a kérdése. Amint a lenti táblázatban látható, azt még el is tudják fogadni az európaiak, hogy az ország nagy része Ázsiában van, és a közös kulturális gyökereket is elismerik. A probléma inkább a hosszú évszázadok során a Török Birodalom (bárhogy is hívták) okozta sérelmeken alapszik. A mai európai vezetőkben még mindig él egy bizonyos fajta félelem, hogy Törökország még mindig a rajta kívüli világ meggyengítésére és feloszlatására törekszik (N. Rózsa és Póti, 1999). Mi több, a törökök a mai napig büszkék történelmükre, úgy gondolják, annak idején ők csak egyesíteni akarták az „egymástól elszakadt népeket”. Az oszmán-török birodalom helyén létrejött modern Török Köztársaság azonban egyáltalán nem törekszik Európa vagy más térségek meggyengítésére. Minden nemtörök oszmán területről lemondott, és csak a töröklakta részeket követelte magának. Egy olyan fiatal szervezet, mint az EU számára valóban ekkora jelentőséget kellenee tulajdonítani a régmúlt eseményeinek? Minden ország történelmében voltak olyan időszakok, amelyeket legszívesebben kitörölne, de mivel ez nem lehetséges, célszerű inkább a jövőt szem előtt tartani.
- 62 -
A török csatlakozás harmadik, ennél jóval fontosabb akadálya az európaiak szerint a vallás és a kultúra. Ez egy nagyon fontos témakör, hiszen ennek alátámasztására vagy cáfolására nem állnak rendelkezésre tényadatok, hanem ilyen vonatkozásban kizárólag a vélemények alapján lehet átfogó képet kapni a helyzetről (Csizmadia, 2005). Erre a témára ismét csak Németország és Franciaország nagyon érzékeny. Ők inkább úgy gondolják, hogy jobb, ha az EU keresztény országokból áll, mert bár minden országban vannak különböző vallású népcsoportok, az iszlám hit értékrendje semmiképpen nem egyezik a keresztény hitével. Az Egyesült Királyságban azonban körülbelül másfél millió muszlim ember él, akiknek a társadalomba történő integrációja többé-kevésbé zökkenőmentes volt. Mivel a török immigránsok száma Európában nagyon magas, és csak növekszik, sokan attól tartanak, hogy ezek az immigránsok elterjesztik majd kulturális értékrendjüket és az iszlám hitet az európai országokban (Kéry, 2008). Ám Bulgáriában a muzulmán lakosság aránya már így is több, mint 10%, és amennyiben a szélsőséges iszlám fundamentalizmus nem ver túlzottan gyökeret, szerintem nem igazán jelent problémát, ha egy országban nem csak keresztények élnek. Az EU úgyis gyakran hangoztatja, hogy a különböző kultúrák nagy egyesítője, és hogy támogatja a sokszínűséget, és mi mással bizonyítaná jobban multikulturális voltát, mint azzal, hogy felvesz egy muszlim országot?
- 63 -
Vélemények Törökországról (%) Állítás Törökország
földrajzi
EU 25 szempontból
71
részben Európához tartozik. Törökország történelmileg részben
73
Európához tartozik. EU-csatlakozása
megerősítené
a
36
Túl nagy kulturális különbségek miatt
61
biztonságot.
a csatlakozás nem jöhet létre. Csatlakozása elősegítené az európai
29
népesség fiatalodását. Félelem
a
nagymértékű
66
Az emberi jogok tiszteletben tartására
85
bevándorlástól.
kiemelt figyelmet kellene fordítania. Gazdasági
helyzetének
javítására
77
kiemelt figyelmet kellene fordítania. 2. sz. táblázat
Az
Eurobarometer
felméréséből
jól
kivehetők
a
közvélemény
által
legfontosabbnak tartott okok a törökök elutasítására, amelyeket a fentiekben már kifejtettem. Itt is jól látható, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása kiemelt hangsúlyt kap, azaz maga a feltételezés, hogy az ország nem elég demokratikus. Ezt követi a főleg az EU vezetősége által lényegesnek tartott gazdasági helyzet kérdése, majd Törökország Európához való tartozása vagy nem tartozása. Hangsúlyt kap a kulturális különbözőségtől és a migrációtól való félelem is, de a pozitívumok sajnos nem annyira vannak benne az európai köztudatban, úgy mint a biztonságpolitikai szempontok és a munkaerő fiatalsága.
- 64 -
VII.3.A törökök nézőpontja Európáról és a csatlakozásról Azt már megfigyeltük, hogy bár nem minden ország van annyira ellen a török csatlakozásnak, általánosan túl nagy az ellenszenv az iszlám hitű ország ellen. Na de mit gondolnak minderről a törökök? Mennyire lelkesek ők a csatlakozást illetően? Gyakran csak az EU szempontjai kerülnek említésre, és mindenki automatikusan azt gondolja, hogy ellenben Európával, a törökök nézőpontja egységes. Pedig ez egyáltalán nem így van. Amikor a csatlakozási tárgyalások elkezdődtek, a törökök még szinte teljesen a az EU-csatlakozás mellett voksoltak, hiszen minden lépésre olyan sokat kellett várniuk. Hajlandóságuk a csatlakozásra nagyobb volt, mint a 2004-ben felvett tíz államé. Azt hitték, a tárgyalások megkezdésével már egyenesbe értek, de még ezt követően is folyamatosan elutasításba kellett ütközniük, ennek köszönhetően a lelkesedésük nagymértékben csökkent. Erdogan miniszterelnök 2002-ben lépett hivatalba azzal az ígérettel, hogy az EU-ba vezeti az országot, de szinte még semmi sem történt azóta. A törökök alig 40 százaléka van most már csak az integráció mellett (a korábbi több mint 70 százalék helyett), és 25 százalékuk kimondottan rossz dolognak tartja az EU-tagságot (Eurobarometer, 2007). Sokan közülük úgy gondolják, hogy az országuk már eddig is nagyon sok változáson ment keresztül a nyugathoz való felzárkózás reményében.
A törökök véleménye az EU kritériumrendszeréről
15%
23% mellette szükséges rossz ellene
24%
tartózkodik 38% 9. sz. ábra
- 65 -
A diagramon látható, hogy ugyanannyi török van mellette és ellene a kritériumrendszernek, de az emberek többsége véleményem szerint nem is annyira tájékozott, mivel is járna a kritériumoknak való megfelelés. Az uniós tagság érdekében ugyan vállalnák teljesítésüket, ugyanakkor ha nem kezdődtek volna már el a csatlakozási tárgyalások (azaz nem született volna meg ezzel a határozott ígéret a felvételre), akkor a népesség 36%-a minden további nélkül lemondott volna a tagságról (Csizmadia, 2005).
Ráadásul Törökország külpolitikájának van egy másik nagyon fontos célja is az EU-hoz való minél gyorsabbi közeledés mellett. Törökország nagyon jelentős szerepet tölt be ugyanis Közép-Ázsiában, és aktívan tevékenykedik az e térségen megtalálható országok közötti kapcsolatok erősítésében. Mivel ezeknek az országoknak a történelmi és kulturális háttere is nagyon hasonló, sok török közelebb érzi magához ezt a térséget a folyton csak „parancsolgató” EU-nál. Arról nem is beszélve, hogy a hagyományok igen nagy jelentőséggel bírnak a török közösség számára, és nem biztos, hogy ezeket feladnák az EU kedvéért.
Egyes török társadalmi rétegek véleménye
A török vezetők: szerintük a török állampolgárok azért érzik elutasítva
magukat az európaiak által, mert élnek bizonyos negatív megállapítások velük kapcsolatban, bizonyos előítéletek, amelyek megakadályozzák egy pozitívabb kép kialakulását. Ráadásul ez visszafelé is hat, hiszen az, hogy kulturális földrajzi és demográfiai okok miatt a csatlakozási folyamat egyre csak lassul, az EU-ba vetett bizalmat is csökkenti, és egyfajta euroszkeptikus hangulat kezd eluralkodni a lakosságon.
Akik határozottan az EU-tagság mellett állnak, azok a kurdok, hiszen ők az
emberi jogok bővülése következében helyzetük javítását várják a csatlakozástól. Az ő körükben az EU támogatottsága majdnem 98% (Csizmadia, 2005).
- 66 -
A legellenségesebb vélemények a hadsereg tagjaitól származnak, akik
attól tartanak, hogy az EU-nak túlságosan nagy lesz majd a politikai befolyása, az ország pedig, és a katonai vezetők pedig különösen, háttérbe fognak szorulni.
A probléma az, hogy bár mind a szekularista, mind a hagyományőrzőbb rétegek hosszútávon az EU-ban gondolkodnak, egyiküknél sem figyelhető meg igazán egy komolyabb elkötelezettség Európa irányába (Opendemocracy, 2007). Ezért is bír nagy jelentőséggel Erdogan miniszterelnök személye, aki ugyan erősíti az iszlamista vonalat, ugyanakkor megválasztása óta arra törekszik, hogy megmutassa az államnak, melyek az előnyei a törvényes demokrácia megteremtésének, és a nyugati irányú elmozdulásnak. Ő tulajdonképpen tehát kapocs a kétféle társadalmi csoport között.
- 67 -
VIII. HOGYAN
TOVÁBB?
VÁRHATÓ
FEJLEMÉNYEK A TÖRÖK CSATLKOZÁS
ÜGYÉBEN
Véleményem szerint igen nehéz mérleget vonni az eddig felsorolt érvekből és ellenérvekből, és nem is az én feladatom ezt megtenni. Tény azonban, hogy a török csatlakozási folyamat már túl régóta húzódik, és még hogy ha figyelembe is vesszük azt, hogy ezen ország esetén a szokásosnál több időre van szükség, mindenképpen pontot kell tenni az ügy végére. Szinte folyamatosan hangzanak el nagy mondatok nagy emberektől ebben a témában, de beszélni nem elég. Vannak tervek is, hogy majd mi az, amit meg kéne valósítani, de sajnos gyakorlatban minden igen nehezen érvényesül – ha érvényesül egyáltalán.
Ami a közelmúltban történt A csatlakozási tárgyalásokat 2006 nyarán kezdték meg hivatalosan. Az egyes fejezetek megnyitása és lezárása ugyan lassan halad, de Törökország minden erejével azon van, hogy az EU-nak mindenben megfeleljen.
2008 februárjában
máris elfogadott néhány fontos alkotmánymódosítást, többek között a nők és a kurdok jogaival kapcsolatban. Sajnos azonban a Törökországot érintő európai közvélemény és a törökök Európába vetett bizalma nem hogy pozitív, hanem negatív irányba kezd változni, és a 2008 második felében elnöklő Franciaország, aki köztudottan inkább a „törökellenes” táborba tartozik, szintén nem gyorsította fel a tárgyalások menetét.
Általánosságban elmondhatjuk, hogy Törökország a legtöbb területen jól teljesít. 2008 őszén az Európai Bizottság is megdicsérte az országot az előrehaladásáért. Természetesen továbbra is vannak olyan problémák, amelyek megoldásához a vártnál több idő és energia szükséges, ám senki sem vonhatja kétségbe, hogy valami nagy jelentőséggel bíró folyamat kezdődött el. Ha végigtekintünk az eddig elért eredményeken, például a vámunió sikeres működésén, vagy Erdogan miniszterelnök mérföldkőnek tekinthető intézkedésein, akkor azt - 68 -
mondhatjuk, hogy a csatlakozás útja vastagon van kikövezve. José Manuel Barroso is változtatott korábbi véleményén, méghozzá pozitív irányba. Szerinte Erdogan miniszterelnök igenis jó irányba viszi a társadalmat, és hatékony intézkedéseket képes megvalósítani az emberi jogok területén. Sőt mi több, a török gazdaságot is késznek látja arra, hogy integrálódjon a közösségi gazdaságba, és hogy a török vállalatok felvegyék a versenyt az európaiakkal (EB, 2007).
Nem tekinthetünk el azonban attól a ténytől, hogy mindig felbukkan valami újabb probléma, ami miatt még egy dátumot sem sikerült kitűzni a teljes tagság elérésére. Az én gondolataimban az a kérdés merült fel:
ki
akarja
egyáltalán
ezt
a
csatlakozást?
Törökország valóban mindent megtesz az Európához való közeledés érdekében, és a kezdetekben mutatott dinamizmus és lelkesedés tényleg példátlan volt, de tudjuk azt is, hogy ma már ez nem így van. Azzal, hogy az EU csak ígérget, de nem tesz semmit, sokat vesztett hiteléből. Maga a Közösség pedig nem győzi sorolni a kifogásait és ellenérveit, arról nem beszélve, hogy belső, szerkezeti változásoktól is tart. Számos ilyen ellenérvet felsoroltam, de tartok tőle, hogy még mindig nem az összeset. Talán gyorsabban haladna előre a folyamat, ha a problémák között csak egy kiemelkedő lenne, és a nagy részük csak egyszeri intézkedést érintő folyamat, de itt nem erről van szó. Minden egyes reformhoz nem csak hogy sok idő kell, gyakran alapvetően kell megváltoztatni egy egész társadalom gondolkodásmódját.
Konklúzió Törökország jövőjéről jelenleg semmit sem állíthatunk biztosan. Kétségtelen, hogy tagjelölt, azaz valamikor mindenképpen tagállam lesz, de az több mint valószínű, hogy a következő 10-15 évben még biztosan nem. Nem is lenne ez lehetséges, hiszen nem könnyű dönteni egy olyan kérdésben, ami ennyire élesen kettéosztja a közvéleményt. Az az igazság, hogy már évek óta halljuk azt, hogy 10-
- 69 -
15 év múlva lehetséges a csatlakozás, de a tárgyalások még mindig félbeszakadnak néha, ezért állandó a késedelem. Törökország sok mindent vállalt a közeljövőben teljesítendő reformok tekintetében, de akad bőven olyan intézkedés, amit egyszerűen képtelen volt végrehajtani. A szakértők többsége egyetért abban, hogy a reformfolyamatok egyértelműen lassulnak az utóbbi években, és hogy az EU tagországainak véleménye sem változik pozitív irányba (HVG, 2009).
Az mindenesetre biztos, hogy a két félnek kölcsönösen kell segítenie egymást. Az nem lehet, hogy az egyik feltételeket szab, és közben ölbe tett kézzel vár azok teljesítésére, de az sem lehetséges, hogy egy ország görcsösen ragaszkodjon bizonyos dolgokhoz, amelyek gátolják az Európába való beilleszkedését. A kérdésre tehát, hogy ki akarja ezt a csatlakozást, a számtalan kifogás ellenére az a válaszom, hogy természetesen mindkét fél. Bármilyen országok közötti kapcsolatra gondolunk, egyik sem lehet teljesen zökkenőmentes. Sőt, miután Törökország teljes jogú taggá válik, akkor sem lesz mindkét fél teljesen elégedett. Pont ez a lényege a kölcsönösségnek, hogy mindkét fél adjon fel valamit, és vállaljon valami mást helyette. Ha csak az egyik fél teszi ezt, az úgy nem megy. Én tehát mindenképpen úgy gondolom, hogy Törökországnak jók az esélyei, és abban is biztos vagyok, hogy ezt az EU is be fogja látni, egy bizonyos része már most nagyon jól tudja. Az Oszmán Birodalom helyett ma előttünk álló ország már évtizedeket várt, hogy elismerjék, és a lehető legjobb úton halad. Talán egy picit még érdemes várni.
- 70 -
IX. BEFEJEZÉS
Úgy gondolom, hogy az általam választott téma azért nagyon érdekes, mert számos szempontból megvizsgálható és könnyen vitatható mind az átlagemberek között, mind magasabb szinteken. Törökország csatlakozási folyamata nincs annyira benne a köztudatban, de aki tud róla, annak határozottan van egy véleménye egy ekkora jelentőségű eseményről. Emellett úgy gondolom, hogy az unió történelmében nem volt még olyan helyzet, ami ennyire megosztotta volna nem csak a közvéleményt, hanem a nemzetközi fórumokat is. Mindig is nagyon jelentős következményekkel járt minden bővítési folyamat, de Törökország szinte minden szempontból speciális eset. Elsődlegesen persze belső, szerkezeti változásokkal járna felvétele, de ezen kívül olyan kérdésekre is kihatna, mint a háború és béke kérdése, a demográfiai válság elleni harc és a kultúrák különbözőségének tiszteletben tartása.
Dolgozatomban célom az volt, hogy átfogóbb képet nyújtsak a csatlakozási folyamatról. Először is szerettem volna megismertetni Törökországot az olvasókkal, hiszen ahhoz, hogy bármilyen módon is megítélhessük, mennyire van helye Európában, előbb tisztában kell lennünk vele, milyen is ez az ország. Ugyanezen okból nagyon hasznosnak tartottam végigvinni az EU és Törökország által már elért közös eredményeket, hogy milyen is ez a kapcsolatrendszer, mennyire erős, és mennyire gyorsan fejlődik, hiszen ez is meghatározza, van-e esély a jövőben további előrelépésekre. A lényegi rész természetesen az érvek és ellenérvek felsorolása volt, amely során igyekeztem mind a törökök, mind az EU nézőpontját érvényesíteni, hiszen a legnagyobb hangsúly itt azon van, hogy a csatlakozási folyamat kétirányú. Véleményem szerint ez nem mindig látszik tisztán, ezért kiemeltem azt a két tényezőt, ami miatt szerintem lassan halad ez a folyamat, és amelyek a legjobban gátolják kiteljesedését.
- 71 -
A csatlakozási folyamat kimenetele már biztos, csak a célba érés időpontja nem. Az eddigi évtizedek során már olyan sok minden történt ezzel a két féllel, hogy azt gondolhatnánk, most már lassan tényleg a végére érünk. Sajnos azonban még korántsem állíthatjuk ezt, nagyon sok probléma vár még megoldásra. Akkor lehet ezeket a leghatékonyabban kiküszöbölni, ha Törökország és az EU nem egymásra mutogatnak, hanem összefogva teszik meg azt.
- 72 -
IRODALOMJEGYZÉK Feroz Ahmad, 1993: The making of modern Turkey, Routledge Csizmadia
Szilárd,
2005:
Törökország
Európai
Unióhoz
való
csatlakozásának esélyei, Széchenyi István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Intézet – Tudományos füzetek 9. Szerk. Sema Duymaz, 1998: Facts about Turkey, Turkish News Agency Gazdag Ferenc, 2006: Érvek a török csatlakozás ellen, Kodolányi János Főiskola – Törökország EU-csatlakozásának kérdőjelei, Székesfehérvár Horváth Zoltán, 2005: Kézikönyv az Európai Unióról, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest N. Rózsa Erzsébet, 2006: Érvek a török csatlakozás mellett, Kodolányi János Főiskola - Törökország EU-csatlakozásának kérdőjelei, Székesfehérvár Szerk. N. Rózsa Erzsébet – Póti László, 1999: Európa régi-új régiója: a Mediterráneum, Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet Neill Nugent, 2003: The government and politics of the EU, The EU series Szigetvári Tamás, 2007: Törökország – félhold a csillagok között, MTA, (Kelet-Európa Tanulmányok I. szám) Internetes források A) Európai Unióval kapcsolatos források EurActiv, 2008: Törökország az Európai Unióban – Mit gondolnak az állampolgárok? http://www.euractiv.hu/kulpolitika/linkdossziek/trkorszag-az-europai-unioban--mitgondolnak-az-allampolgarok
EurActiv, 2008: Törökország: piacgazdasági státusz az unióban http://www.euractiv.hu/kulpolitika/hirek/torokorszag-piacgazdasagi-statusz-az-unioban001190
EUvonal: Törökország: tárgyalásokig
az
Ankarai
Megállapodástól
a
csatlakozási
http://www.euvonal.hu/index.php?op=csatlakozas_csatlakozasdokumentumok&ha=&id=1 9
EUobserver, 2008: EU enlargement progress reports – key findings http://www.eubusiness.com/Enlargement/eu-progress-reports.08/
CIA, The World Factbook (2009) https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/tu.html
Európai Parlament, 2009: Vélemény Horvátország, Törökország Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság csatlakozási felkészüléséről
és
http://www.europarl.europa.eu/news/expert/infopress_page/027-51429-068-03-11-90320090310IPR51427-09-03-2009-2009-true/default_hu.htm
EB közlemény, 2005: Párbeszéd az EU és a tagjelölt országok civil társadalmai között - 73 -
http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/site/hu/com/2005/com2005_0290hu01.doc
European Commission, 2007: Understanding enlargement – uniós kiadvány a bővítésről http://ec.europa.eu/enlargement/pdf/key_documents/2007/understanding_enlargement_1 02007_en.pdf
Európai Bizottság, 2007: Folytatódnak a csatlakozási tárgyalások (Külügyek és külkapcsolatok – bővítés) http://ec.europa.eu/news/external_relations/071107_1_hu.htm
Régiók Bizottsága, 2006: Vélemény „Az Európai Bizottság ajánlása Törökország előrehaladásáról a csatlakozás felé” című ajánlásáról http://209.85.129.132/search?q=cache:w3iJ0Q5d4pYJ:eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do%3Furi%3DOJ:C:2006:031:0011:0014:HU:PDF+r %C3%A9gi%C3%B3k+T%C3%B6r%C3%B6korsz%C3%A1gban&cd=5&hl=hu&ct=clnk&g l=hu
The World Bank, 2009 http://ddpext.worldbank.org/ext/ddpreports/ViewSharedReport?&CF=1&REPORT_ID=9147&REQU EST_TYPE=VIEWADVANCED&HF=N&WSP=N
EUobserver, 2009: Andrew Rettman: EU-US summit exposes divisions over Turkey http://euobserver.com/15/27917
B) Külföldi források, elemzések Barus Nedim, 2006: Vége a kurd télnek Törökországban? http://www.talaljuk-ki.hu/index.php/article/articleview/597/1/3/
Helen Chapin Metz, 1995: Turkey: a Country Study http://countrystudies.us/turkey/
The Independent, 2005: Peter Popham: Analysis: Turkey - on Europe's doorstep, but still so far from joining the club http://www.independent.co.uk/news/world/europe/analysis-turkey--on-europes-doorstepbut-still-so-far-from-joining-the-club-509103.html
Matt Rosenberg, 2008: Turkey in the EU – Will Turkey be accepted for membership in the EU? http://geography.about.com/od/politicalgeography/a/turkeyeu.htm
Opendemocracy, 2007: George Schöpflin: Turkey’s crisis and the European Union http://www.opendemocracy.net/democracy_power/future_turkey/elections_2007
BBC News, 2004: Turkey and the EU http://news.bbc.co.uk/1/hi/world/europe/3682828.stm
Guardian.co.uk, 2004: Simon Jeffery: Is Turkey joining the European Union? http://www.guardian.co.uk/world/2004/dec/17/qanda.businessqandas
Edgar Lenski, 2003: Turkey and the EU – On the road to nowhere? www.whi-berlin.de/turkey.htm
Bernard M. Hoekman, Sübidey Togan, 2005: Turkey – economic reforms & accession to the European Union, The World Bank http://siteresources.worldbank.org/INTRANETTRADE/Resources/Pubs/Turkey_BHoekma n&STogan_book.pdf
Éric Rouleau, 2001: A török hadsereg hatalmi súlya http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_2001_01/cikk.php?id=415ű
Arjen Vos, 2008: Human Resource Development, Country Analysis: Turkey http://209.85.129.132/search?q=cache:fGzMe2Yaq9IJ:www.etf.europa.eu/pubmgmt.nsf/(g etAttachment)/A09AFBBBE2E5270EC12574B90057A75E/%24File/NOTE7J5LQL.pdf+an alysis+turkey+eu&cd=15&hl=hu&ct=clnk&gl=hu
- 74 -
C) Egyéb források Kitekintő, 2008: Bathó Gábor: A világi törökök előítéletek áldozatai http://kitekinto.hu/europa/2008/12/26/a_vilagi_torokok_eliteletek_aldozatai/
Benyik Mátyás, 2007: Törökország megosztottsága http://tarfor.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=14&Itemid=1
Index, 2005: Dr. Kiskovács Miklós: Török csatlakozás – az EU nem hallgatott polgáraira http://index.hu/velemeny/olvir/torok041005/
Origo, 2004: A török nők szerint megérdemlik, ha férjük megveri őket http://www.origo.hu/nagyvilag/20041023atorok.html
Kéry Tamás, 2008: Törökök mentik meg Európát? http://budapest.cafebabel.com/hu/post/2008/03/15/Torokok-mentik-meg-Europat
HVG, 2009: Messze még a török EU-csatlakozás http://hvg.hu/vilag/20090118_torok_eu_csatlakozas.aspx
HVG, 2008: Vass Péter: Kendő alatt http://hvg.hu/hvgfriss/2008.24/200824_PoLITIKAI_CSATAK_ES_GAZDASAG_ToRoKoR SZAGBAN.aspx
HVG, 2004: Mit nyerhet az Európai Unió Törökországgal? http://hvg.hu/torokeu/20041215mitnyerhetazeu.aspx
HVG, 2004: Mitől fél Európa? http://hvg.hu/torokeu/20041215mitolfelazeu.aspx
Figyelő, 2008: Törökország az EU-ba tart http://www.fn.hu/kulfold/20080209/torokorszag_eu_ba_tart/
Világgazdaság, 2007: Pöttering: Törökország már túl sok lenne az EU-nak http://www.vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=200108
Tétel.info, 2008: Törökország híd szerepe Európa és Ázsia között http://tetel.info/torokorszag-hid-szerepe-europa-es-azsia-kozott.html
- 75 -