BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR

NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK

NAPPALI TAGOZAT GAZDASÁGDIPLOMÁCIA SZAKIRÁNY

VISELKEDÉSTECHNIKAI ELEMEK ÖSSZEHASONLÍTÓ JELLEMZÉSE: JAPÁN, INDIA, MAGYARORSZÁG

Készítette: Bolovan Krisztina

Budapest, 2010 1

Tartalomjegyzék

1. Bevezető ..........................................................................................................4-5 2. Viselkedéstechnika alapjai ..............................................................................5-6 3. Fogalmak .........................................................................................................6-7 4. A viselkedéskultúra története 4.1 Ókor ...................................................................................................8 4.2 Középkor ............................................................................................9 4.3 Újkor ..................................................................................................9-10 5. Passzívák és Aktívák 5.1 Passzívák ...........................................................................................10 5.2 Aktívák ..............................................................................................11-12 6. Passzívák 6.1 Lelkiismeret .......................................................................................12 6.2 Illedelmesség, jó modor .....................................................................13 6.3 Jellem .................................................................................................13 6.4 Megjelenés, fellépés, öltözködés .......................................................14-15 6.5 Türelem ..............................................................................................15 6.6 Figyelmesség .....................................................................................16 6.7 Előzékenység .....................................................................................16 6.8 Udvariasság .......................................................................................16 6.9 Szerénység .........................................................................................17 6.10 Önuralom .........................................................................................17 6.11 Pontosság .........................................................................................17-18 6.12 Tapintat ............................................................................................18-19 7. Aktívák 7.1 Köszönés ............................................................................................19 7.2 Meghajlás ...........................................................................................19 7.3 Kézfogás .............................................................................................19 7.4 Kézcsók 7.5 Tegezés, Magázás ..............................................................................20-21 7.6 Bemutatás........................................................................................... 21 2

7.7 Bemutatkozás ...................................................................................21 7.8 Partnerség .........................................................................................22 7.9 Társalgási és beszédmodor ...............................................................22 7.10 Testbeszéd, Testhangok ...................................................................22-24 8. Japán 8.1 Általános jellemzők ...........................................................................24 8.2 Kulturális jellemzők ..........................................................................24-25 9. India 9.1 Általános jellemzők ............................................................................26 9.2 Kulturális jellemzők ...........................................................................26-27 10. India és Japán 10.1. Pontosság .........................................................................................27-28 10.2 Üdvözlés ...........................................................................................28-29 10.3 Öltözködés........................................................................................ 29 10.4 Megszólítás, a rang és a cím fontossága........................................... 30-31 10.5 Az üzleti tárgyalás folyamata ............................................................31-34 10.6 Testbeszéd, teshangok .......................................................................36 11. India- hétköznapok 11.1 Passzívák 11.1.1 Illedelmesség, jó modor ......................................................36 11.1.2 Jellem ..................................................................................36 11.1.3 Megjelenés, öltözködés ......................................................37 11.1.4 Türelem ...............................................................................38 11.1.5 Pontosság ............................................................................38 11.1.6 Tapintat ...............................................................................38-39 11.2 Aktívák 11.2.1 Köszönés .............................................................................39 11.2.2 Tegezés ...............................................................................39 11.2.3 Bemutatkozás ......................................................................39-40 11.2.4 Testbeszéd, testhangok .......................................................40 12. Japán-hétköznapok 12.1 Passzívák 12.1.1 Illedelmesség, jó modor..................................................... 40-41 12.1.2 Jellem .................................................................................41 3

12.1.3 Türelem............................................................................ 41 12.1.4 Szerénység .......................................................................41-42 12.2 Aktívák 12.2.1 Megjelenés, öltözködés ...................................................42 12.2.2 Bemutatkozás/Bemutatás ................................................42-43 12.2.3 Tegezés/Magázás ............................................................43 12.2.4 Testbeszéd, Testhangok ..................................................43 13. Magyarország- hétköznapok 13.1 Illedelmesség, jó modor................................................................. 44 13.2 Jellem............................................................................................. 44 13.3 Bemutatkozás/Bemutatás ...............................................................44-45 13.4 Köszönés ........................................................................................45 13.5 Tegezés/Magázás ...........................................................................45 13.6 Testbeszéd, Testhangok................................................................. 45 14. Kérdőív értékelése 14.1 Első kérdés .....................................................................................47 14.2 Második kérdés.............................................................................. 48-49 14.3 Harmadik kérdés ............................................................................49-50 14.4 Negyedik kérdés............................................................................ 50-53 14.5 Ötödik kérdés .................................................................................53-55 14.6 Hatodik kérdés ...............................................................................55-57 14.7 Hetedik kérdés ...............................................................................57-58 14.8 Nyolcadik kérdés ...........................................................................57-58 14.9 A kérdőív összegzése .....................................................................58 15. Mélyinterjú elemzése ...................................................................................58-61 16. Befejezés- összegzés ......................................................................................61-62

4

1. Bevezető

A szakdolgozatom célja, hogy bemutassam, milyen fontos szerepet játszanak életünkben a viselkedéstechnikai elemek. Legtöbbünk nincs is tisztábban azzal, hogy a mindennapokban hány és hány elemet használunk ezek közül. Rendszeresen alkalmazzuk a baráti, családi, munkahelyi kapcsolataink során. Mondhatjuk azt is, hogy gyakorlatilag minden egyes megnyilvánulásunkat a viselkedéstechnikai elemek közül az egyik biztosan befolyásolja, de az is lehet, hogy több ilyen elem együttes hatása alakítja viselkedésünket. Vannak olyan elemek, amelyek nem tudatosak, velünk születtek, vannak azonban olyanok is, amelyek alakíthatóak, tanulással, egy kis odafigyeléssel. A mindennapok mellett természetesen az élet más területein is használatos „eszközök”. Ilyen más terület lehet például az üzleti élet, ahol egy tárgyalás kimenetele nagyban függhet viselkedésünktől. Ha bizonyos illemszabályokat megszegünk, lehetséges, hogy az üzleti partnerünk annyira megsértődik udvariatlanságunkon, hogy számunkra kedvezőtlen döntést hoz. Természetesen nemcsak az üzleti életben érhet bennünket kellemetlenül, ha nem tartjuk be, vagy nem ismerjük ezeket az elemeket. A mindennapokban is ugyanúgy megsérthetünk valakit, csak azért mert pont akkor nem tudtunk türelmesek, vagy tapintatosak lenni, esetleg nem úgy üdvözöltük ahogyan kellett volna. Az is lehet, hogy elfelejtettünk illedelmesek lenni, vagy egyáltalán nem is tudtuk, hogy abban a szituációban hogyan is illett volna viselkedni. Ezt a témát, azért tartom aktuálisnak, mert Japán és India egyre fontosabb szerepet játszik Magyarország gazdasági kapcsolataiban. Éppen ezért fontos, hogy ismerjük az ő kultúrájukat. Természetesen nemcsak ennek a két kultúrának az ismerete lényeges, hanem minden más kultúrának is. Választásom azért is esette erre a két országra, mert mindkét kultúra nagyban különbözik egymástól, mégis sok elemben egyeznek. Éles ellentétek is találhatóak, ugyanakkor vannak olyan elemek, etikett, protokoll szabályok, amelyek mindkét országban ugyanúgy működnek. Persze az sem elhanyagolható tény, hogy ennek a két ország társadalmának viselkedéstechnikai elemei, mennyire különböznek a miénktől. A szakdolgozatom során,

5

az üzleti tárgyalások, valamint a mindennapok bemutatásával igyekeztem egy pontosabb képet adni ezekről az eltérésekről. Célom elsődlegesen nem az volt, hogy véleményt formáljak más kultúra milyenségéről. Inkább arra próbáltam rávilágítani, hogy nem számít az emberek születési helye, vagy kultúrája, a lényeg, hogy el tudjuk fogadni a számunkra szokatlan viselkedési szokásokat, és ha szükséges, akár együtt is tudjunk élni vele. Továbbá fontosnak tartottam, hogy ezeket a viselkedéstechnikai elemeket egyenként bemutassam, mert lehet, hogy hallottunk már a lelkiismeret furdalásról, vagy a jellemről, de azt nem tudjuk, hogy pontosan ezek a tulajdonságok mit is takarnak. Továbbá az sem biztos, hogy az aktívákat jól használjuk. Kinek mikor köszönünk és hogyan, vagy ha kezet szeretne csókolni egy úr egy hölgynek, akkor annak pontosan mi is az etikettje. Az első részben ezt szeretném bemutatni. Szakdolgozatom második részében Japánt és Indiát helyezem előtérbe. Mindkét országot először az üzleti élet sajátosságai kapcsán ismerhetjük meg. Az üzleti élet mellett, a mindennapokat is fontosnak tartottam, ezért ebben a részben a japán valamint az indiai hétköznapok is bemutatásra kerülnek. A tőlünk eltérő szokásaikat igyekeztem minél részletesebben bemutatni, és összehasonlítani a miénkkel ebben a részben. Az utolsó fejezetben a kérdőív és a mélyinterjú kerül elemzésre. A fenti fejezetekben leírtakat, valamint a szakirodalom állításait hasonlítom össze a kapott eredményekkel, valamint a mélyinterjú során hallottakkal.

2. Viselkedéskultúra alapjai Ahhoz, hogy beilleszkedjünk egy társadalomba két dolog szükséges. Egyrészt, ami talán a legfontosabb, meg kell fogalmazódnia bennünk az igénynek. A másik fontos dolog, hogy az adott normákról legyen véleményünk, ismerjük, tudjuk azokat. A társadalom ugyanakkor elvárja tőlünk, hogy azokat a bizonyos „szabályokat” be is tartsuk, vagyis nélkülük nem lehetne együtt, egy társadalomban élni. A normák hosszú évek során alakultak ki. A magasabb rangú osztályokhoz tartozók mindig is „követelték” ezek betartását, ha pedig ez nem sikerült, akkor az elkövetőnek bűnhődnie kellett. A viselkedési szabályokról elmondhatjuk mindezek alapján, hogy a történelem során alakultak ki; életünk szinte minden egyes percében szerepet játszik valamelyik formája; lassan

6

változnak, ugyanis néhány esetben beidegződésről is beszélhetünk; képviselhetik nevelésünket, vallási meggyőződésünket, szokásainkat. Bizonyos részük már annyira elengedhetetlen számunkra, hogy beépültek még a jogrendszerbe is. A viselkedéskultúrára talán napjainkban sokkal nagyobb szükség van, mint eddig bármikor. Hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni mindennapjainkban, nem számolva azokkal a következményekkel, amelyek ezen elemek nem ismeretével járnak. Gondoljunk csak arra milyen kellemetlen szituációkba keveredhetünk, ha ezeket a normákat nem ismerjük. Nem csak a kellemetlenség elkerülése miatt kell megtanulnunk, és használnunk őket. Például egy tárgyalás során jó, ha partnerünkről mindent tudunk, illedelmesek vagyunk, nem sértjük meg sem őt sem pedig kultúráját. Így talán egy kedvezőbb üzleti ajánlatra is szert tehetünk. Mindemellett persze nemcsak az üzleti életben hasznos. Gondoljunk csak bele, hogy a mindennapjaink során hányszor van szükségünk a viselkedéstechnikai elemek pontos használatára. Akár egy baráttal folytatott beszélgetés során, vagy egy vacsorameghívás alkalmával mennyire jobban érezzük magunkat, ha illedelmességünkkel örömet tudunk szerezni számára. A környezetünknek is sokkal kellemesebb, ha nem egy udvariatlan emberrel kell megosztaniuk mindennapjaikat. A munkahelyünkön is elengedhetetlen, hogy udvariasak, türelmesek legyünk kollégáinkkal, akár beosztottak, akár főnökök vagyunk. Felvetődik a kérdés, hogy esetleges hiányosságainkat honnan pótolhatjuk. Természetesen az elsődleges ilyen forrás a család. Emellett az iskola, az egyetem is segít szélesíteni látókörünket. Ne felejtsük el, hogy a mai világban szinte az élet összes területére befolyással van a média, ígyhát belőle is tanulhatunk. Könyveket is olvashatunk a témával kapcsolatban. Tehát mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy minél illedelmesebben és udvariasabban tudjunk viselkedni az élet minden terültén.

3. Fogalmak „ Az illem az emberek közötti érintkezés, a jó modor, az udvariasság szabályainaktársadalmilag elfogadott- összessége.”1

1

Lőcsei Judit: Etikett és a protokoll alapjai 2001, Szókrátész kiadó 21. old.

7

Erkölcsünkről is mutat egy képet. Ahhoz, hogy egy csoport tagjaként kezeljenek, akár magánéleti akár munkahelyi csoportról van szó, be kell tartanunk az illem szabályait. „ Az etikett a társadalmi érintkezés ünnepélyes (ceremoniális) udvariassági formáinak és normáinak szabályozott rendszere.” 2 Megmutatja nekünk, hogy egy ceremónia alkalmával hogyan is kell viselkednünk.

Protokoll fogalma: 1.” Nemzetközi tárgyalásokról felvett jegyzőkönyv. 2. Azoknak a szabályoknak az összessége, amelyek megszabják a diplomáciai képviselők egymással való hivatalos érintkezés módját. 3. a) Valamely állam külügyminisztériumának ezzel foglalkozó osztálya. b) A hivatalos érintkezésre, különösen a hivatalos rendezvényekre, meghívásokra, megbeszélésekre vonatkozó íratlan szabályok, érvényben lévő szokásoknak összessége.”3 Diplomácia fogalma 1.” Az államok közötti politikai ügyek intézése, ill. Ennek a szabályai és módszerei összességükben. 2.

Bánásmódban,

dolgok

intézésében

stb.

hajlékonyság,

tapintat,

(ravaszsággal párosult) ügyesség.”4 Az egyik legfontosabb eleme az üzleti tárgyalásoknak. A diplomáciát az udvariasság nemzetközi nyelvének is szokás említeni. Ha valakinek jó a diplomáciai érzéke, az nagy eséllyel sokkal kedvezőbben tud tárgyalni, véghez vinni egy tervet, mint az aki nem rendelkezik ilyen képességgel. Általa a nemzeti érdekek is sokkal jobban érvényesíthetőek. Reklámozhatjuk segítségével az országot, kapcsolatokat építhetünk ki más országokkal. A civilizált viselkedés az egyik legfőbb alapja. A legfontosabb azonban, hogy a diplomácia által akár a háborút is elkerülhetjük. Ha pontosan tudunk érvelni, civilizáltan tudunk viselkedni, akkor általa megvalósulhat a békés tárgyalás, amely segít elkerülni a tényleges fegyveres összecsapást. Úgy gondolom, hogy a mai világban nagyon lényeges, hogy valaki jó diplomáciai érzékkel rendelkezzen, pontosan az előbb felsorolt indokok miatt.

2

Lőcsei Judit: Etikett és a protokoll alapjai, 2001 Szókrátész kiadó 22. old. Dr. Sille István: Illem Etikett Protokoll 22.old. 4 Dr Sille István: Illem Etikett Protokoll 23.old. 3

8

6. A viselkedéskultúra története 4.1Ókor Ahogyan a mezőgazdaság és az állattenyésztés kialakult, úgy az emberek is közösségekbe tömörültek, és közigazgatási szervezetet igényeltek. A társadalom összetétele a vallás és a hatalom közötti különbségek révén alakult ki. Minden társadalomnak saját szokásai alakultak ki. Amikor az egyház és a hatalom különvált egymástól, a társadalom rétegződni kezdett, melynek révén létrejöttek a különböző rangok. Természetesen mindezek maguk után vonták a törvények kialakítását. India már a kezdetekben is nagyon fejlett volt ilyen tekintetben, mivel az első írásos emlékek is azt bizonyítják Indiában a jog és az erkölcs szoros kapcsolatban áll egymással, a viselkedési szabályokat is ezek kapcsolata határozza meg. Sajátos társadalmi rendszerükről, a kasztrendszerről már az i.e. 1000-ben írt „Rig-véd”-ban olvashatunk, amely egy kulturálisvallási emlék. Az ókori Egyiptomban is a fáraók udvartartásában a különböző rangúak csak megszabott szabályok betartásával érintkezhettek egymással. Itt az uralkodót az istenekkel egy szinten kezelték, övé volt a legnagyobb hatalom. Gyakorlatilag mindenki a király alattvalója volt. Perzsia világbirodalommá válásával, az i.e. VI. században, megszületik az államigazgatási kézikönyvük, ami azt jelentette, hogy a birodalom összetartása az uralkodó törvényei alapján történt. Az ókorban mindenképpen meg kell említenünk a görög kultúra fontosságát. Itt alakult ki először a demokrácia, az érintkezési szabályok egyszerűek, a szertartások nagyon fontosak voltak. Kétségtelenül a Római Birodalomban indult el a protokoll szabályainak fokozatos fejlődése. Erre szükségük is volt a hadüzenetek és a béketárgyalások során. Nem feledkezhetünk meg a római jogról sem, amelyben megfogalmazták a római polgárok és az idegen polgárok közötti kapcsolatot, jogviszonyt. A Római Birodalom bukása után Bizánc emelkedett ki. Itt már megjelenik a diplomataképzés. A császár jelentéseket kért a többi országról, amelyeket már akkor a császár udvari protokollja feljegyzett, leírt mindent. A hivatalos ügyek elintézése céljából nem volt meglepő, ha valaki vesztegetéssel próbálta elérni célját. A ceremóniáknak nagy szerepe volt Bizáncban; volt, hogy szemfényvesztésre használták. Emellett itt alakultak ki

9

a rangsor fontosságnak, a kapcsolattartásnak a szabályai. A rangsor megállapításánál nem volt általánosan használt protokoll, hanem minden esetben áttanulmányozták az érkezőt és az alapján határozták meg a bánásmódot. 4.2 Középkor A pápaság hatalma egyre erősebb lesz, ezáltal a Vatikán hatalma előtérbe kerül. Az egyházi szertartásoknak a rendje, fokozatosan átterjed az élet más területeire is. A rangsort is a Vatikán határozta meg, a pápa volt a legfelsőbb hatalom, amely tényt elfogadták az uralkodók is. Az egyházi ünnepségeket és ceremóniákat átvették a magyarok is, megtartva a pogányság szokásait is. A középkort leginkább a lovagi kultúra határozta meg. A lovagok jellemzői közé tartoztak a becsületesség, az udvariasság és a nők tisztelete is. Tulajdonképpen ez is egy rangot, egy címet jelentett, amelyet ki kellett érdemelni. Szertartás keretén belül ütötték őket lovaggá. A kézfogás általuk alakult ki, ugyanis biztosítani kívánták egymást, hogy kezükben semmilyen támadásra alkalmas éles eszköz nincsen.

4.3 Újkor A nemesek és a polgárok közötti különbség az, ami az újkorban előtérbe került. Az egyik meghatározó ország Spanyolország lett, ahol az udvari etikett szigorú szabályok mellett érvényesült. Hanyatlásuk után a francia etikett emelkedik ki. Itt természetesen meg kell említenünk XIV. Lajost, a Napkirályt. Az élet összes területén pontosságot várt el, és rendezettséget. A rang itt is igen fontos szerepet játszott, vele szoros összefüggésben pedig az ültetésrend is. Az etikett gyakorlatilag ebben az időszakban nyeri el ma is ismeretes formáját, és megjelenik önálló ágként a protokoll is. A különváláshoz vezető egyik tényező a polgári társadalom átalakulása volt. Előtérbe kerül Anglia is, ahol a gentleman életforma a meghatározó. Úriembert jelent, aki az üzleti tárgyalások alkalmával és a magánéletben is igyekszik ennek a megszólításnak megfelelni. Az olyan országokban, mint például az Osztrák-Magyar Monarchia, ahol a katonai szerep meghatározó az ország életében, a rangok és a címek igen fontos szerepet játszottak. A gyarmatosított országok és a gyarmatosítók között sajátságos a diplomácia. A diplomata 10

küldött volt, aki tárgyalni próbált a két ország között, ezért megkülönbözetett bánásmódban részesült. Az igaz, hogy az illemszabályok jóval egyszerűbbek és könnyebben betarthatóak napjainkban, mint a régmúlt időkben. Bizonyos „szabályok” nemzetközisedtek, ami azt jelenti, hogy valamennyi országban bizonyos dolgokat ugyanúgy be kell tartanunk. Mindezek mellett vannak olyan illemszabályok, amelyek kultúránként és vallásonként eltérőek és azokat is tiszteletben kell tartanunk.

5 Passzívák és aktívák A viselkedéstechnikai elemeket két nagy csoportra osztjuk: passzívák és aktívák. „Passzíváknak nevezzük azokat a mozzanatokat, amelyek cselekvő közreműködésünk nélkül is jellemzik illemtani kulturáltságunkat, protokollismereteink színvonalát.” „Aktívák azok az elemek, amelyek megnyilvánulásához cselekvő közreműködésünkre, megszólalásunkra, valamilyen interakcióra van szükség.”5

5.1 Passzívák:  lelkiismeret  illedelmesség, jó modor  jellem  megjelenés, fellépés, öltözködés  türelem  figyelmesség  előzékenység  udvariasság  szerénység  önuralom  pontosság  tapintat

5

Ottlik Károly: Protokoll, 2004 Panoráma kiadó 104-105 old

11

5.2 Aktívák:  meghajlás  köszönés  kézfogás  kézcsók  tegezés, magázás  bemutatás  bemutatkozás  partnerség  társalgás, beszédmodor  testbeszéd, testhangok „A viselkedéskultúra a mindennapi magatartás megnyilvánulási formáinak összessége, amelyben a magatartás erkölcsi és esztétikai normái külsőleg is kifejeződnek. Az erkölcsi normák tetteink tartalmát határozzák meg, a viselkedéskultúra viszont azt határozza meg, hogy milyen módon valósulnak meg az erkölcsi követelmények, milyen a viselkedés külső formája, mennyire vált az egyén mindennapi munkájának, éltének szabályaivá, szokásaivá.”6 Mint minden másnak, a viselkedésnek is vannak bizonyos szabályai. Ezek a szabályok a következők:  Tiszteletadás: „alapvetően mint embernek, de a hivatalos beosztás, társadalmi rang szerint a helyi vagy a nemzetközi szokásoknak megfelelően is; cserébe hasonló tiszteletadást várhatunk el másoktól magunknak.”

7

Természetesen, a

túlzásba vitt tiszteletadás sem célravezető, meg kell találni az arany középutat.  Határozottság: „Véleményünk, kijelentéseink egyértelmű vállalása, elkerülve a dicsekvést, a hencegést, a magunk szerepének eltúlzását, ugyanakkor alábecsülését is.”8  Mértéktartás: „minden megnyilvánulásban, a hangerőtől az öltözködésen, gesztikuláción át az étel- italfogyasztásig, a túlzott hallgatagsággal, a

6

Ottlik Károly: Protokoll, 2004 Panoráma kiadó 105. old. Dr. Sille István: Illem, etikett, protokoll 103. old. 8 Ottlik Károly: Protokoll,2004 Panoráma kiadó 7

12

társaságból való kilógással, félrevonulással, illetve az erőszakolt hangadással magunkat másokra kényszerítésével keltett feltűnés elkerülése”9  Jó ízlés: egy bizonyos helyzetben nagy segítségünkre lehet, feltéve, hogy tudjuk ezzel kapcsolatban vitába szállni nem illik  Tapasztalat: nem velünk született dolog. Ahhoz, hogy elmondhassuk magunkról, hogy tapasztalattal rendelkezünk, kritikusak kell lennünk magunkkal szemben, és mindenekelőtt meg kell tudnunk jól megfigyelni más emberek viselkedését. „Az ember valamennyi tevékenységének, így a viselkedésének a megértése is elsősorban a motiváció, az indítóok ismeretén alapul. Az emberi tevékenység egyik legalapvetőbb törvénye ugyanis a motivációtörvény. Eszerint az ember semmilyen cselekvést nem hajt végre anélkül, hogy erre valamilyen belső vagy külső indítóok ne késztetné.”10

6. Passzívák 6.1 Lelkiismeret Azt az erkölcsi tudatot nevezzük lelkiismeretnek, amely a gyakorlatban megvalósul. Egyfajta önkontrollt jelent, elvárásainkat „fogalmazza” meg bennünk, magunkkal szemben. Az a fajta erkölcsi tudat, amely a tetteinken, érzéseinken, gondolatainkon keresztül realizálódik. Kötelességgel és felelősséggel tartozunk a környezetünk iránt, épp ebben segít nekünk a lelkiismeretünk. Szorosan hozzátartozik a sikerélmény is, ugyanis ha sikerül a magunkkal szemben felállított normákat betartani, akkor megtapasztalhatjuk a sikert, ami pozitívan hat ránk és környezetünkre is. Ugyanakkor a lelkiismeret érinthet bennünket negatívan is, például, ha lelkiismeretfurdalásunk van. Ez azt jelenti, hogy a magunkkal szemben felállított követelményeket nem sikerült betartanunk, ezzel esetleg megsértve másokat, vagy csalódást okozva saját magunknak.

9

Dr. Sille István: Illem, etikett, protokoll 104. old Ottlik Károly: Protokoll, 2004 Panoráma kiadó 106. old.

10

13

6.2 Illedelmesség, jó modor „Az illedelmesség a viselkedésnek az a művészetté emelt foka, amellyel valaki tiszteletet ébreszt, anélkül, hogy irigységet támasztana.”

11

Az illedelmes ember figyel

környezetére, társaságban nem viselkedik kirívóan. Arckifejezésére és testtartására is odafigyel. A tapintat az egyik legfontosabb tulajdonság, amire figyelnünk kell, ha azt akarjuk, hogy ne tartsanak bennünket modortalannak. Ennek hiánya, akár súlyos következményeket is vonhat maga után, akár egy munkahely elvesztését is. Attól még, hogy valaki intelligens, nem biztos, hogy jó modorral is rendelkezik.

6.3 Jellem Állandó erkölcsi tulajdonságaink összessége. Nem egy örökletes dolog, inkább állandósult tulajdonságaink határozzák meg, hosszú folyamat során alakul ki. Tetteink, magatartásunk, dolgokról, világról alkotott véleményünk adja tulajdonképpen a jellemünket. Az egész életünk meghatározza, nemcsak az, hogy adott pillanatban, adott körülmények között hogyan cselekszünk. Minden ember jelleme eltér egymástól, van is az a közmondás: „Ahány ember, annyi szokás.” Szorosan összefügg az erkölccsel, tulajdonképpen ráépül. A jellem az erkölcsi elvekhez való ragaszkodásunkat fejezi ki, amely viselkedésünkben mutatkozik meg. 12 „A jellemet alkotó tulajdonságaink több csoportba oszthatóak:  eszmei társadalmi tulajdonságok  a munkához való kapcsolódás  a tulajdonhoz való kapcsolódás  más emberekhez való kapcsolódás  az önmagunkhoz való viszonyt jellemző tulajdonságok  a becsületességre vonatkozó tulajdonságok  akarati tulajdonságok.”13 6.4 Megjelenés, fellépés, öltözködés A megjelenés egyfajta tisztelet megadását jelenti környezetünk számára. Azzal, hogy megjelenésünk ápolt, az alkalomhoz illő, és a szokásoknak megfelelő, másokkal és magunkkal szembeni igényességünket fejezzük ki. Az öltözködés a megjelenés

11

Ottlik Károly: Protokoll, 2004 Panoráma kiadó 108. old. http://www.aranylant.hu/default.asp?idf=5&ida=1&idi=1530 Szabó László Dezső 2010.10.22 13.25 13 Ottlik Károly: Protokoll, 2004 Panoráma kiadó 106. old. 12

14

külsőségekben megnyilvánuló formája. Ruházatunk minden körülmény között ápoltnak, tisztának, vasaltnak, megfelelő méretűnek kell lennie. Öltözködésünket több tényező befolyásolja. Ilyen az aktuális divat, a kedvünk, tulajdonságaink, ízlésünk. Ott azonban ahol munkaruha van, ezek a tényezők háttérbe szorulnak, és a viseletet inkább a praktikusság jellemzi. A megjelenés, a fellépés, és az öltözködés az első benyomást nagymértékben befolyásolja. Mindhárom meghatározza, hogy az emberek amikor megpillantanak, mit gondolnak rólunk először, valamint, hogy pozitív vagy negatív benyomást keltünk. Épp ezért fontos, hogy ne a külső alapján ítéljünk meg valakit. Ahogyan a közmondás is mondja: „Nem a ruha teszi az embert.” Az öltözködésnek is természetesen vannak illemszabályai, talán a legfontosabb közülük, hogy ne öltözzünk úgy, hogy a ruhánk legyen a legmeghatározóbb eleme a megjelenésünknek. Öltözetünket három nagy csoportba osztjuk, annak függvényében, hogy milyen alkalomra kell felöltöznünk: 1. Hivatali ruha 2. Alkalmi ruha, amely lehet 

Informális (délelőtti vagy délutáni rendezvények alkalmával használatos, vezetőknél

tett

látogatások

alkalmával

például

minisztériumoknál,

vállalatoknál vagy egyéb hivatalokban.) 

Félünnepélyes (a meghívón általában szerepel, hogy hogyan kell megjelennünk az adott rendezvényen, félünnepélyes rendezvények a nappali nem diplomáciai jellegű összejövetelek)



Ünnepélyes (az, hogy valaki mennyire szeretne ünnepélyes lenni, mindenkinek saját magára van bízva, de mindenképpen az alkalomhoz megfelelően kell megjelenni az adott ünnepségen, ez a fajta öltözék ajánlatos minden esti, diplomáciai jellegű összejövetelek alkalmával)

3. Speciális alkalmi ruha (kirándulás, sport vagy egyéb nem hivatalos megjelenés alkalmával használatos ruhák) Formális öltözék: azok a cégek alkalmazzák, amelyek nagy hangsúlyt fektetnek az etikettre. Férfiak öltözete:  célszerű egyszerű öltönyt felvenni, amely zakójának és nadrágjának anyaga megegyezik és természetesen színük is 15

 ing, amely lehetőleg galléros (leginkább fehér vagy pasztellszínű legyen)  ing alatt megengedett az atlétatrikó viselete  nyakkendő  zokni, amely színének passzolni kell az öltöny színéhez  fekete félcipő (ápolt, fényesített)  textilzsebkendő (papírzsebkendőt természetesen tartaléknak tarthatnak maguknál)  ékszerviselés: kezenként egy darab gyűrű, egy darab karóra, egy darab nyaklánc Nők formális öltözékének követelményei:  a vállaknak minden körülmények között, időjárástól függetlenül fedettnek kell lenniük (van olyan ország, ahol ezt a vallás is megköveteli)  a kosztüm, kiskosztüm vagy nadrágkosztüm zakója és szoknyája/nadrágja színben, szabásban, anyagban, összhangban legyen  a szoknya hossza is meghatározott, a nő térde fölött egy saját tenyérnyivel lehet rövidebb vízszintesen  kötelező harisnyát viselni, még akkor is, ha nagyon melege van kint  a megjelenésnél vigyázzunk, hogy jó minőségű magas sarkút húzzunk fel  a táskának, a cipőnek és az övnek bőrből kell készülnie  ékszerek: maximum hét vagy kilenc darab megengedett: kezenként maximum két darab gyűrű, egy óra, két karkötő, feltéve, ha vékonyak, egy pár fülbevaló 6.5 Türelem Nélkülözhetetlen tulajdonság, amely nagy önfegyelmet igényel. Nagy önuralomra van szükségünk, ahhoz, hogy bizonyos élethelyzetekben, bizonyos emberekkel türelmesen tudjunk viselkedni, és ne sértsük meg őket, ne szegjük meg az illemszabályokat. Ugyancsak türelemmel tudjuk csak megoldani az olyan élethelyzeteket, amelyben nem értünk egyet a másik emberrel vagy nem értjük meg. A türelemnek két fajtája van formális és szubsztanciális. „Az első nem más, mint hajlandóság arra, hogy felebarátainknak egyéni meggyőződésüket és életútjukat megengedjük. A második azt a készséget jelenti, hogy érintkezésbe lépjünk és párbeszédet folytassunk más emberekkel, akikben az igazságot feltételezzük és keressük.”14

14

http://www.unitarius.hu/hitvallas/turelemhatarai.rtf 2010.10.22 13.31

16

6.6 Figyelmesség Illemtani erény, amely segít bennünket, hogy jó érzést keltsünk másokban, örömöt szerezzünk nekik egy kis odafigyeléssel. Figyelmesség lehet például egy bók, vagy egy névnapi köszöntő, akár e-mailben vagy sms-ben. Ugyanakkor egy üzleti tárgyalás során, ha figyelmesek vagyunk és megjegyezzük tárgyalópartnerünk nevét, nagy előnyre tehetünk szert, mivel mindenkinek az életében fontos szerepet játszik a neve. Ez a tulajdonság összefügg az udvariassággal és a jó modorral is.

6.7

Előzékenység Az előzékenység nincs szabályokhoz kötve. Mindegy, hogy valaki idős-fiatal, nő-

férfi vagy esetleg magasabb beosztású. Segítségével kifejezhetjük figyelmességünket a másik ember iránt. Természetesen az előzékenység velejárója a jó modor. Nem azért csináljuk, mert így kell cselekednünk, hanem mert mi érezzük szükségességét.

6.8

Udvariasság Az illemszabályok betartását jelenti, de természetesen nem jogszabályok

összességét jelenti. Az udvariasság betartása számunkra jelent előnyt és minket minősít. Szintén nem egy velünk született tulajdonság, azonban tanulható. Kisgyermekkorban célszerű fokozatosan elkezdeni tanulni és gyakorolni, idővel pedig természetes megnyilvánulás lesz. Bizonyos személyeket előnyben részesítünk az udvariasság során. Egy alapvető példa rá: a férfi a nőt előre engedi amikor egy ajtón bemennek. De nemcsak férfi és nő között jelennek meg az udvariassági formák. Megjelenhet idősek és fiatalok között, amikor például az idősebbeknek átadjuk helyünket a tömegközlekedés során, vagy főnök és beosztott között. Az udvariasság mindenképpen egy olyan illemszabály része, amelyet folyamatosan gyakorolnunk kell. 6.9 Szerénység A szerény ember legfontosabb tulajdonsága, hogy nem kezd minden mondatot Énnel, tudja, érzékeli és el is fogadja a tényt, hogy rajta kívül mások is léteznek. Tud örülni mások örömének, de nem kárörvendő, ha valakinek kisebb sikere van, mint neki. Nem irigy, nem hiszi magáról a szerény ember, hogy ő többet tud másoknál. Veleszületett tulajdonság.

6.10

Önuralom 17

Tulajdonképpen azt jelenti, hogy meg tanulunk uralkodni az érzéseink és az indulataink fölött. A jól nevelt embernek társaságon belül is illik úgy viselkedni, hogy idegessége ne látszódjon rajta és főleg ne adjon neki hangot. Az önuralmat gyakorlattal meg lehet tanulni, sőt meg is kell, hiszen amint tudjuk Seneca szerint a legnagyobb uralom az önuralom. Szorosan összefügg az önismerettel, ugyanis ha ismerjük saját magunkat, erősségeinket és korlátainkat egyaránt, nagyobb lesz az önuralmunk más dolgok, emberek iránt, talán mert így jobban meg tudjuk érteni őket. Fontos mások véleménye saját önismeretünk kialakítására, de ne becsüljük sem túl, sem alá magunkat, csak mert mások jót vagy rosszat mondtak rólunk. 15

6.11

Pontosság

Elmondhatjuk róla, hogy az üzleti és a magánélet egyik legfontosabb szabálya. Pontossággal kifejezhetjük tiszteletünket a másik fél iránt, ugyanakkor magunkról is adunk egy képet. Ha betartjuk ezt a szabályt megbízhatónak tűnünk majd a másik fél szemében, nem betartása esetén hanyagságot, érdektelenséget sugallunk. A pontosságnak három formája van, az alkalomtól függően. Beszélhetünk: 

percnyi pontosságról



megengedett késésről



megadott intervallumok közötti megjelenésről

Percnyi pontosságot várnak el tőlünk:  „hivatalos tárgyalások alkalmával  megbeszélésekre való érkezés alkalmával  rendezvényeken való megjelenés alkalmával  felvételi meghallgatás alkalmával  ha saját ügyben meghallgatást kérünk egy vezetőtől”16 Ha mi percnyi pontosságot várunk el másoktól, akkor mi is igyekezzünk betartani azt. Ilyenkor a tárgyalásnak időben véget is kell érnie. Amennyiben nem sikerült mindent megbeszélni amit szerettünk volna, célszerű egy új időpontot megadni a folytatáshoz, mintsem úgymond ott tartani az üzleti partnereket. Igyekezzünk a pontosan megjelenő felet nem megvárakoztatni, ugyanis az nagyon udvariatlan. Vigyázzunk arra, hogy a megbeszélt 15 16

Lőcsei Judit: Etikett és protokoll alapjai, 2001 Szókrátész 31. old. Lőcsei Judit: Etikett és a protokoll alapjai, 2001 Szókrátész 92. old.

18

idő előtt se érkezzünk. Ez azért fontos, mert lehet, hogy zavarjuk a házigazdát, vagy partnerünknek épp másik tárgyalása van, így a korábbi érkezéssel kellemetlen helyzetbe hozzuk. Megengedett késés alkalmával a meghívón fel van tüntetve az az időintervallum, amely között várják érkezésünket. Ilyenkor vigyázzunk arra, hogy a legfelső határt ne lépjük át, még egy perccel sem. Tehát ha 17.30-18.00 között kell odaérnünk, akkor 18.00 után érkezni nagyfokú udvariatlanság. Megadott intervallumok közötti megjelenésnél megadják a kezdési és a befejezési időpontot. Az esetleges torlódások elkerülése végett az ilyen rendezvényekre általában az első húsz percben szokás érkezni. Ilyen alkalmakkor közvetlenül a befejezési időpont előtt érkezni nem illik. Ugyanakkor tovább maradni a megadott időponton túl is illetlenségnek számít.

6.12

Tapintat A tapintatos ember próbálja elkerülni, hogy másokat kellemetlen helyzetbe hozzon.

Nem beszél és nem is kérdez olyan dolgokat, amivel mást zavarba hozhat. Ugyanakkor a tapintatos ember tisztában van azzal, hogy kinek mi a gyenge pontja, kinek mit, mikor lehet mondani. Ismeri mások érzéseit, gondolkodásmódját, világról alkotott nézeteit (és minden mást,) és ezt tiszteletben is tartja. Nem ecseteli a kudarcokat, de az örömtelen eseményeket sem. Nem születünk vele együtt, tanulni, gyakorolni kell, és természetesen neveltetésünktől is függ. Aki tapintatos az tudja, hogy saját boldogságával, mások boldogtalansága láttán nem dicsekszik, vagyis odafigyel arra, hogy másokkal szemben ne vágjon fel. Sok ember nem érzi mennyire tapintatlan, ugyanis azt hiszi magáról, hogy közvetlen és eredeti másokkal szemben, nem is érzékeli, hogy esetleg másokat megsérthet viselkedésével.

7.

Aktívák

7.1 Köszönés „A leggyakrabban használt társadalmi érintkezési forma.” Előre köszön a férfi a nőnek, a fiatal az idősebbnek, az éppen belépő a bent lévőnek. Segítségével kifejezhetjük a találkozás feletti örömünket, de ne kiabálva tegyük azt, és ne is olyan formában, hogy az ismerős nevét kiáltjuk, ugyanis az udvariatlan. Elköszönéskor a viszontlátás reményében

19

búcsúzunk el. Napszakoknak megfelelően szokás köszönni. Ha valaki bennünket üdvözöl, viszonozni kell, ellenkező esetben nagy illetlenséget követünk el. Abban az esetben, ha egy társaságban vagyunk, és számunkra idegen köszönti a társaságot, akkor is illik visszaköszönni. 7.2 Meghajlás A köszönés egyik formája. Kétféle meghajlásról beszélhetünk, van egy mélyebb formája és egy könnyű. A mélyebb meghajlást akkor alkalmazzuk, amikor bemutatatás, bemutatkozás történt. Könnyű meghajlással egy olyan személyt üdvözlünk, akivel csak futólag találkoztunk. Akkor is használatos egy férfi számára, ha egy hölgyet szeretne felkérni táncolni. Nem a megalázkodás jele, hanem az illedelmességünket fejezzük ki általa.

7.3 Kézfogás Róla azt kell tudnunk, hogy szabályai teljesen ellentétesen működnek, mint a köszönésnél. Az a személy, aki előre köszön, megvárja, hogy az akinek köszönt nyújtsa a kezét. A két tenyérnek egymással szemben kell lennie. Olyan erősen szorítsuk meg a másik kezét, hogy azzal ne okozzunk fizikai sérelmet számára. Mindenképpen figyeljünk oda, hogy ne legyen túl erős, de túl gyenge sem a kézfogás. Ha valakivel kezet fogunk, illik a szemébe nézni.

7.4 Kézcsók „Kiemelt tiszteletet célzó jelképes forma. A férfi ráhajol a nő kezére, nem rántja fel, s nem érinti meg szájával a nő kezét.”17 Ugyanakkor a nő nem kezdi el rángatni kezét, nem emelgeti sem a levegőbe, nem is engedi azt el, hanem a szemével követi a férfi mozdulatát. Alá- és fölérendeltségi viszonyt testesített meg a múltban, most már tiszteletet fejezünk ki segítségével a nők iránt.

18

Mind férfiak, mind nők kezdeményezhetik. Ha egy

társaságban több nő van jelen, és a férfi egy nőnek kezet csókol, akkor úgy illik, hogy az összes többinek is kezet csókoljon. Azonban nem kell minden férfinak kezet csókolnia a

17 18

Lőcsei Judit: Etikett és a protokoll alapjai, 2001 Szókrátész 46.old. Görög Ibolya: Viselkedéskultúra (... és egy kis protokoll), 2008 Temse Kft. 10. old.

20

hölgyeknek, azért mert az egyik társul megtette azt. Az ő döntésük, hogy kezdeményezik, vagy sem. 7.5 Tegezés, magázás „Az Ön a legudvariasabb megszólítás, megkülönböztetett tiszteletet fejezve ki. Hivatalos tárgyalásnál, levelezésben és a magánéletben egyaránt ilyen értelemben használandó. A maga az alapvető udvariasságot kifejező „köznapi” formula. Nincs benne sértés, nincs benne túlértékelés. A tegezés a munkahelyen megszokott nők között és férfiak között; férfiak és nők között többnyire szoros munkakapcsolat esetén.”19 Ha nagyon tisztelettudóak akarunk lenni, akkor az idősebbeknél valamint a magasabb rangú embereknél használhatjuk a beosztására utaló megszólítást, vagy az Ön helyett nevét használjuk. „Hivatalos érintkezésben a megszólításnak két formája van: 

a név és az udvariassági kitétel



a rang és az udvariassági kitétel”20

A tegezésnek és a magázásának is vannak illemszabályai. Ezek közé tartozik például, hogy az idősebb emberek akkor is tegezhetnek bennünket, ha adott esetben mi őket nem. A tegezés visszautasítása nagyon udvariatlan viselkedésmódnak számít. Általában a nők, vagy a magasabb rangúak kezdeményezik a tegezést. Ha két azonos nemű szeretné tegezni egymást, akkor az alacsonyabb rangúnak kell megvárni, amíg a magasabb rangú felajánlja azt. Figyeljünk arra, hogy a megszólításnál ne alacsonyítsunk le valakit, mindig a pontos rangján igyekezzünk megszólítani. Természetesen találkozhatunk olyan szituációval is, hogy nem egy embert kell megszólítani, hanem egy hallgatóságot. Ilyen esetben a megszólítási forma a „Tisztelt Hölgyeim és Uraim!”.

7.6 Bemutatás Akkor beszélünk bemutatásról, ha két személy egy harmadik fél segítségével ismerkedik meg egymással. Ha valaki bemutat bennünket, akkor nem kell újra megismételnünk a nevünket, elég az, ha üdvözöljük a másik személyt. A jó bemutatás nem 19 20

Dr. Sille István: Illem Etikett Protokoll 126. old. Dr Sille István: Illem Etikett Protokoll 127. old.

21

vonatott, lényegretörő, minden információt tartalmaz amire nekünk szükségünk van, és ami a legfontosabb, rövid. Tárgyalás alkalmával a vezetőnek kell bemutatnia a kollégáit az üzleti partnereknek. Itt nagyon fontos, hogy úgy mutassuk be kollégáinkat, hogy a tárgyalásra érkező felek nevüket és rangjukat is pontosan tudják. Így a kellemetlenségeket el lehet kerülni. Társaságban az érkező vendéget szokás bemutatni, ezt a házigazda vagy a háziasszony teszi meg. Aki már ott tartózkodik, természetesen annak mutatjuk be azt, aki éppen érkezett. Mivel megtörténhet olyan, hogy több fős asztaltársaság gyűlik össze, olyan esetben nem kell mindenkit megzavarni azzal, hogy egyenként bemutatjuk az érkező felet. A bemutatás illeme ugyanaz, mint a köszönés illemszabálya. Hölgyet mutatunk be férfinak, fiatalabbat az idősebbnek, alacsonyabb rangút a magasabb rangúnak.

7.7 Bemutatkozás Bemutatkozáskor két idegen ember találkozik egymással, harmadik fél nem szükséges hozzá. Természetesen, ha egy személlyel csak összefutottunk, akkor nem muszáj bemutatkoznunk. Olyan társaságban, helyen ahol többet fogunk tartózkodni illik megtenni azt. Ha nem személyes, hanem hivatalos alkalmakkor találkozunk valakivel, illik a munkahelyünk nevéről és beosztásunkról is tájékoztatni őt. Ilyen alkalmakkor, célszerű névjegykártyánkat elküldeni, még mielőtt a tárgyalásra, találkozásra sor kerül. Előfordulhat, hogy nem értjük valakinek a nevét, vagy annyira bonyolult, hogy nem tudjuk leírni azt. Ilyenkor célszerű megkérni neve ismétlésére, hiszen ez nem számít sértésnek. Ha már egyszer bemutatkoztunk, onnantól kezdve minden egyes találkozás alkalmával illik köszönni annak a bizonyos személynek. Búcsúzáskor illik elmondani, hogy örültünk a találkozásnak, de nem kell túlzásba vinni. Bemutatkozáskor előfordulhat, hogy valaki asszonynéven, pl Kerekes Lászlónéként mutatkozik be. Ilyenkor azonnal kérdezzünk vissza, hogy hogyan szólíthatjuk.

7.8 Partnerség Itt a legfontosabb, hogy hogyan viszonyulunk más emberekhez, vagyis, hogy mennyire vagyunk társas lények. Tárgyalás során figyelembe kell vennünk partnerünk rangját is, eszerint olyan partnerrel illik kezdeményezni azt, aki azonos vagy nagyjából olyan beosztásban van, mint mi. A partnerségben nem feltétlenül csak a rang számít. Mellette fontos szerepet játszik a kor és a szakmában töltött idő is. Nincs rangbeli különbség, csak azért mert valaki kisebb vagy nagyobb országból érkezett. 22

7.9 Társalgás, beszédmodor A társalgás tulajdonképpen beszélgetést jelent, legyen az akár személyes, akár hivatalos. Az illem és az etikett nagyon fontos szerepet játszik egy társalgás során. Egy olyan közösségi tevékenység, amelyikbe illik mindenkinek bekapcsolódnia. A jó társalgó tudja, mikor mit kell mondania, de azt is tudja, mikor kell hallgatnia. Formai követelményei is vannak, nem csak elméleti. Ilyen követelmények például, hogy ne beszéljünk túl hangosan, de túl halkan sem, mert zavaró lehet a hallgatóság számára. Jól érthetően artikuláljunk, ne hajoljunk túl közel a beszélgető partnerhez, ne gesztikuláljunk túlságosan. Továbbá természetesen az sem udvarias dolog, ha egy sarokban ülve, a többiektől távol töltjük az időt. Amiről nem illik beszélni: 

„beszélgető partner jövedelme, vagyoni, üzleti , anyagi helyzete, keresete, megélhetési forrásai



előítéletek hangoztatása



a partner vallására, politikai kötődésére, etnikai vagy nemzetiségi hovatartozására negatív megjegyzést tenni, illetve erre rákérdezni



a partner magánügyeire tapintatlanság rákérdezni



külföldi hivatalos partnerünk hazájának vezetőit, politikáját, tradícióit ne bíráljuk!



jelen nem lévőről negatívan beszélni, kárára mulattatni a társaságot „jópofa” történetekkel, magánügyeit jól értesültként kibeszélni inkorrektség.”

7.10

Testbeszéd, testhangok Testtartásunkkal, testbeszédünkkel kifejezzük mindazt, ami bennünk játszódik. Ez a

fajta megnyilvánulás nem tudatos, de figyelhetünk rá, és befolyásolhatjuk. Arcunkkal sokféle érzelmet ki tudunk fejezni. Épp ezért, próbáljunk meg pozitívak lenni, ne mutassuk ki minden esetben problémáinkat. Figyeljünk arra, hogy az orr vagy a száj érintése azt jelenti, hogy nem minden esetben mondunk igazat a beszélgetés során. Testtartásunk sok mindent elárul rólunk. Minden szituációban igyekezzünk egyenesen állni, fejünket kissé emeljük meg. A bezuhant mellkas, görbe hát, lógó váll azt jelenti nincs önbizalmunk. Karunk összefonása visszautasítást jelent, célzást ad a beszélgető partnerünknek, hogy nem érdekel mondandója. Felső mellkasunk mutatja, hogy mennyire figyelünk. Ha valakire

23

odafigyelünk, akkor mellkasunkkal feléje fordulunk, ezzel jelezzük, hogy érdekel amit mondani szeretne számunkra, és hallgatjuk is őt. A zsebre tett kéz nem vall illemtudó emberre. Ha nem tudjuk mit kezdjünk a kezünkkel, inkább fogjuk össze hátul, a csípőnk magasságában. Az ülésmód is sokat elárul rólunk, és arról mennyire vagyunk illedelmesek. Nem illik elfeküdni a széken, miközben lábunk jó nagy terpeszben áll. A férfiaknak a lábukat párhuzamosan kell tartaniuk, kis terpeszben. Nőknél a keresztbe felrakott láb inkább a szexualitásra utal. Legcélszerűbb összezárni a térdeket, és megdönteni kicsit egyik oldalra a két párhuzamosan összezárt lábat. 21 A testhangok közül a három legfontosabb, amit mindenképpen meg kell említenünk az az ásítás, a tüsszentés és az orrfújás. Az ásítás, feltéve, ha nem küzdünk légszomjjal és idegesek sem vagyunk, akkor az unalom jeleként értelmezhető. Ha nem tudjuk elkerülni, akkor inkább próbáljuk meg leplezni azt. A tüsszentést vissza lehet tartani, azonban ha ez nem sikerül, akkor használjunk zsebkendőt, amelyet a szánk elé teszünk. Társaságban csak a közvetlenül mellettünk helyet foglalónak kell mondanunk, hogy „Egészségére”. Az orrfújás is zajjal jár. Igyekezzünk, ha lehetséges nem az asztalnál kifújni orrunkat, inkább hagyjuk el a társaságot pár percre, amíg elvégezzük a műveletet. Ha náthásak vagyunk a legjobb amit tehetünk a kellemetlen helyzet elkerülésére, hogy nem is megyünk társaságba. Társaságban az a legcélszerűbb, ha egyáltalán nem kellene zsebkendőt használnunk, Figyeljünk azonban arra, hogy lehetőség szerint tiszta és vasalt legyen. A testbeszéd egyik fontos eleme a távolságtartás. Edward T. Hall amerikai antropológus szerint az embernek vannak térbeli szükségletei a másik emberrel szemben. Ezek a térbeli zónák a következők: - intim zóna (szoros testi érintkezés, 50 cm-ig terjed) Ez a legfontosabb az összes közül, magunkénak tekinthetjük, csak olyan embert engedünk ilyen közel magunkhoz, akinek a közelsége valóban nem okoz számunkra kellemetlen érzést. Például családtagok, nagyon jó barátok - személyes zóna (50 cm – 1 m között) Az a távolság, amely a mindennapjainkat meghatározza, akár munkahelyünkön, akár baráti összejöveteleken. - társadalmi zóna (1 m – 2 m között) Az a zóna, amely az idegenektől mért távolságot jelenti. - nyilvános zóna (több méter távolság)

21

Görög Ibolya: Viselkedéskultúra (...és egy kis protokoll),2008 Temse Kft. 21-22-23 old

24

Ez a megfelelő zóna, ha egy embercsoporttal beszélünk.22

8. Japán 8.1 Általános jellemzők Japán földrajzát meghatározza a négy nagy sziget és mellette a körülbelül négyezer szigetből álló szigetegyüttes. A négy nagy sziget: Hokkaido, Honshu, Shikoku és Kyushu. Két fő vallási irányzata van, a sintoizmus és a buddhizmus. A két vallás nagyon jól megfér egymás mellett. Nemcsak, hogy megfér egymás mellett a két vallás, hanem kölcsönösen hatnak egymásra. A keresztény vallás is jelen van Japánban, igaz csekély mértékben. A lakosság csupán körülbelül egy százaléka keresztény. Államformája alkotmányos monarchia. A japán nyelv érdekessége, hogy három fajta írásrendszert használ. Írott nyelvük különlegessége, hogy a kis és a nagy betűk között nem tesznek különbséget. Nemcsak kis és nagybetű nincsen, hanem a szóköz sem ismeretes. 23

8.2 Kulturális jellemzők A külső hatások elől igyekeznek elzárkózni, nem tudomást venni róla, ugyanakkor az egymás közötti kapcsolatokat a nyitottság jellemzi. Japánban a hagyományok tisztelete nagyon fontos szerepet játszik mind az üzleti mind pedig a magánéletben. A japánok igyekeznek egy csoporthoz tartozni, legyen az család, falu, vagy akár az egyetem is. A csoporthoz való tartozást ők az érettség jeleként értelmezik. Az is meghatározó, hogy azon a bizonyos közösségen belül milyen pozíciót tölt be az adott egyén. A beilleszkedés elvárás tehát, ami egyfajta megfelelési kényszert is jelent számukra, így a mindennapokban megjelenik a szorongás érzése. A japánok nem mutatják ki érzelmeiket, ez annak is köszönhető, hogy gyerekkoruk óta őket tudatosan erre nevelik, emiatt is tűnnek a mi szemünkben adott helyzetben barátságtalannak, vagy akár távolságtartóknak. Nagyobb tiszteletnek örvend például egy idősebb tagja a csoportnak, vagy akár az iskolázottabb. Azzal, hogy az egyén csak úgymond egy bizonyos csoporton belül bontakozhat ki igazán, a japánok magánélete igen csekély, olyannyira, hogy szótárukban nem is található meg a magánélet megfelelője. 22 23

http://www.lelkititkaink.hu/testbeszed_terhasznalat.html 2010.10.24 14.29 http://www.hu.emb-japan.go.jp/hun/japan_info/japan_info.htm#2 2010.11.16 15.01

25

A privát szféra még a saját lakásukban sem teljes, ugyanis a falak szinte papírból vannak, a lakások nagyon kicsik, emellett a lakások kis kertjei is zsúfoltan, szorosan egymás mellett helyezkednek el. Az időskor tisztelete rendkívül fontos a japán kultúrában. Ez a tisztelet az élet minden terén érvényesül, a magánéleti döntésekben és az üzleti döntésekben is egyaránt jobban bíznak az idősebbekben. Egyértelműnek vélik ugyanis, hogy ők megfontoltabbak és tapasztaltabbak. A japánok nagyon elkötelezettek a munka és munkahelyük iránt. A munkahely többnyire életre szóló, bár az elmúlt pár évben e tekintetben is változtak a nézetek, mondhatjuk úgyis, hogy nyugatiasodtak. Az előrelépést nem feltétlenül az eredmény és az érdem határozza meg, hanem inkább az évek száma, amelyet valaki eltöltött az adott munkahelyen, vagy akár az életkor. A dolgozókat nem szokás elbocsátani, viszont ha ez megtörténik, akkor az a cégnek is szégyenfolt, nemcsak a munkavállalónak. Ha valaki elveszíti állását Japánban, az életmódján is változtatni kényszerül. Vannak olyan nagy hírnevű cégek, amely dolgozóinak elég csak felmutatni igazolványukat és akár hitelt is kaphatnak egy-egy étteremben, státuszszimbólumot jelent ott dolgozni. A beosztottak és a vezetők között együttműködés van, nem igazán jellemző kapcsolatukra az egymás közötti ellentét. Nem szeretnek dicsekedni munkájukkal, és ha valami hiba történik, még akkor is ha nem közvetlenül ők tehetnek róla, vállalják a felelősséget.

9.1 India 9.1

Általános jellemzők India szubkontinens, a Föld hetedik legnagyobb országa. A szomszédos Kínával és

Pakisztánnal még mindig vannak nézeteltérések a területek miatt. Két fő vallási irányzata van a hindu vallás és a muzulmán. További vallása a buddhizmus és a szikh vallás. Keresztény vallásúak is laknak Indiában. Államformája parlamentáris köztársaság. Indiának két hivatalos nyelve is van a hindi és az angol. Tizenöt olyan nyelve van, ami fő nyelvnek számít, emellett több mint nyolcszáznegyvennégy különböző dialektus van életben, amit a különböző régiókban használnak.24 24

http://www.indianembassybudapest.org/index.php?option=com_content&id=50

26

2010.11.17 14.46

9.2 Kulturális jellemzők Életük minden döntésében a hit és az érzelmek nagyon fontos szerepet játszanak. Az emberek 80 százaléka még mindig nagyon vallásos életet él, annak ellenére, hogy a nyugati kultúra ott is egyre nagyobb teret hódít meg magának. Leginkább a nagyobb városokban lakók vették át a nyugati civilizáció szokásait, főleg ami az étkezést, és az öltözködést illeti, de a gondolkodásmód is megváltozott. Az igazi értékeket azonban ők sem tették félre, nem feledkeztek meg róluk, párhuzamosan van jelen mind a két gondolkodásmód életükben és döntéseikben. A kor és a rang tisztelete, akárcsak Japánban itt is nagyon fontos szerepet játszik. Mivel vallási sokszínűség jellemző Indiára az eltérő vallások miatt, az étrend, sőt a mindennapok is bizonyos területei eltérőek. A legfőbb vallásuk a hindu, amelybe születni kell, megtérni nem lehetséges. Hisznek a reinkarnációban, és több istent tisztelnek egyszerre. A kasztrendszer még a mai napig is megtalálható Indiában. Ezzel ellentétben a muzulmánok, akik szintén nagy számban képviseltetik magukat csak Allahban hisznek. A hindu vallásúak marhahúst nem ehetnek, de alkoholos ital fogyasztása nem tiltott. A muzulmánoknak azonban tilos sertéshúst fogyasztani, de ők alkoholt sem ihatnak. Indiában a hindu vallásúak közül sokan vegetáriánusok.25 A nőknek azonban más a szerepe, mint a nyugati országokban, vagy akár mint nálunk. Mivel a kis falvak is ugyanolyan jellemzőek Indiára, mint a nagy felvilágosult városok, sokkal nagyobb az összetartás a családon belül, és a családok között is. A nőknek éppen ezért leginkább a gyereknevelésben, a ház körüli teendőkben van nagy szerepük. Számukra nem furcsa, hogy teljes mértékben kiszolgálják férjüket, náluk ez megszokott, sőt elvárt dolog. A tehetősebb családból származó nők, még akkor sem dolgoznak, ha esetlegesen elvégeztek valamilyen iskolát és bizonyos végzettséggel rendelkeznek. Minden háznál a férfi dolga az, hogy munkába járjon, és pénzt keressen. Európai szemmel ez az életmód az elnyomottság jeleként is értelmezhető. Ha egy társaságban egy indiai nőt nem mutatnak be, azon ne lepődjünk meg, számukra ez teljesen normális eljárás, nem veszik sértésnek. Megérinteni őket akár hivatalos eseményeken is, férfiak számára nem illendő, vagyis kerüljünk mindenféle testi kontaktust, még kezet sem foghatunk férfiként velük, még bemutatkozás alkalmával sem. Egyszerű életet élnek, nem ismerik a pazarlás fogalmát, igyekeznek mindent felhasználni, amit a természet nekik ad. 26 25 26

http://www.planethungary.com/india.html 2010 10 31. 11.44 http://www.krisna.hu/w/?q=node/3318 2010.10.30 17.36

27

10. India és Japán A következőkben szeretném bemutatni Indiát és Japánt az üzleti tárgyalások szemszögéből, valamint a mindennapi élet szokásait, természetesen alapul véve Magyarországot. India bemutatásánál mindenképpen segítségemre szolgált az elkészített mélyinterjú. Japánnal kapcsolatban a külső konzulensem nyújtott segítséget. Az első és talán legfontosabb dolog az üzleti tárgyalások során a viselkedéstechnikai elemek közül a pontosság. Nagyon sok minden dől el tehát azzal, hogy ezt a passzívát hogyan alkalmazzuk az üzleti életben. A tárgyalás kimenetele is függhet tőle.

10.1

Pontosság

Japánban a pontosság fontos, ellenben Indiával. Indiában nem osztják az „idő pénz” gondolkodásmódot. A japán felsővezetőknek az öt perc körüli késés megengedett, ezzel is éreztetni szeretnék velünk, hogy nekik mennyi dolguk van. Tíz percnél többet azonban senki nem késhet. Tokióban főleg a nagy forgalom miatt nem tudjuk pontosan kiszámolni az időt, ezért próbáljunk meg időben elindulni. Nem biztos az sem, hogy a taxis tudja a címet, inkább először egy ismertebb helyet adjunk meg, amely közel van a megbeszélt helyhez, így a taxis be tudja azonosítani, hogy körülbelül hová kell vinnie bennünket. Japánban nem beszélhetünk megszabott munkaidőről. Náluk a túlóra teljesen elfogadott dolog. Sőt vannak olyan japán vezetők, akik úgy gondolják, hogy ha szabadságra mennek azzal valamiféle bűnt követnek el a céggel szemben, éppen ezért kényszerszabadságokat vezettek be. Indiában a telefonos szolgáltatás nem a legkorszerűbb, ezért a fax sem megbízható. A legcélszerűbb, ha hónapokkal a kívánt időpont előtt levélben értesítjük a tárgyaló partnereinket

érkezésünkről

és

az

időpontokról.

Ajánlatos

nem

összezsúfolni

programjainkat, pontosan azért, mert nem túl pontosak, így még akár az utolsó pillanatban is beszúrhatnak nekünk valamilyen tárgyalást. Figyelnünk kell arra, hogy állami ünnepekben bővelkedik India, olyankor pedig nem vállalnak a vezetők tárgyalásokat. Célszerű természetesen az adott régióban érdeklődni az ünnepekről, ugyanis a sokféle vallás miatt ezek eltérőek lehetnek az országon belül, attól függően, hogy milyen vallás a domináns. Náluk a munkaidő általában fél tíztől ötig tart.

28

A két országot összehasonlítva Magyarországgal, rájöhetünk, hogy nálunk a pontosság igen fontos dolog, akárcsak Japánban. Ha esetlegesen késünk valahonnan, a magyar üzleti felek elvárják tőlünk, hogy telefonon értesítsük őket, és elmagyarázzuk az esetleges késés okát. Utolsó percben lemondani a tárgyalást nagyon illetlen dolog, a magyar tárgyaló

partnereknél

akár az

üzlet felmondását

megbízhatatlanságot és komolytalanságot sugall.

is

jelentheti,

mivel

27

10.2 Üdvözlés Japánban a meghajlás az általános köszönési forma, de azzal sem követünk el illetlenséget, ha a kezünket nyújtjuk, ugyanis ők tisztában vannak vele, hogy Európában ez a szokás. A meghajlás mértéke náluk igen fontos, a rangot fejezi ki. Az hajol meg mélyebben, akinek a beosztása alacsonyabb. A kezeket meghajlásnál a férfiaknak illik a nadrág varrására, oldalt elhelyezni, a nőknél pedig a combra helyezett kéz a legilledelmesebb. Indiai partner üdvözlésénél célszerűbb őt hagyni kezdeményezésre. A férfiak és a nők közötti fizikai kontaktus a vallás miatt kerülendő, még itt az üzleti életben is. A hinduk többsége sem nézi jó szemmel, ha egy férfi és egy nő nyilvánosan érintkezik egymással, de vannak olyan nyugati gondolkodású hinduk, akik számár ez nem okoz gondot, nem kelt felháborodást. A muzulmán vallás ennél szigorúbb. Indiai férfinak, külföldi hölgyként ne kezdeményezzünk kézfogást. A namaste egy indiai köszönési forma. Két nyitott tenyerünket rakjuk össze, majd emeljük az állunk magasságába, és hajoljunk meg. Mindeközben azt kell mondanunk, hogy namaste. Külföldi hölgyek számára ez mindenképpen célszerű, főleg akkor, amikor a kézfogás nem alkalmazható, de üdvözölni szeretnénk valamilyen formában az üzleti partnert.

10.3

Öltözködés Japánban a férfiak öltönyt viselnek a tárgyalások alkalmával, akárcsak nálunk.

Otthon azonban még a mai napig is felveszik a kimonót. Vigyázzunk arra, hogy étkezések alkalmával a földre kell ülnünk az étel elfogyasztásához, ezrét nem célszerű túl szűk ruhát

27

http://www.bpgroup.at/ikreator/bpg/cms_pub/article_52-hu.html 2010.10.31.14.39

29

felvenni. A másik ilyen dolog, amire célszerű figyelni az a cipő. Mivel sokszor le kell vennünk azt, nem célszerű, ha fűzős változatot veszünk fel. Az öltözködésben, mind a férfiak mind a nők az egyszerűségre törekednek, nem pedig a feltűnőségre. A nők nem hordanak nagyon sok ékszert, viszont sminkjükre nagy hangsúlyt fektetnek. Smink nélkül nem igazán lépnek ki az utcára a japán nők, de sminkjük soha nem hivalkodó, inkább szolid és visszafogott. A japánok igényesek az öltözködésre, általában sötét színű, jól szabott öltönyben jelennek meg a tárgyaláson. Plusz egy jó tanács: ha nem akarunk nagyon kitűnni a tömegből Japánban, ne vegyünk fel túlságosan magas sarkú cipőt, mert kellemetlen lehet számukra, de számunkra is. Indiában sem eltérő a szokás Japántól vagy Magyarországtól. Ők is öltönyt és nyakkendőt viselnek az üzleti tárgyalások alkalmával. Eltérően Japántól itt a sok ékszer viselése nem túlzás. A nőknél a homlok közepére felfestett pontot illetlenség bámulni. Ha nőként megyünk tárgyalni Indiába, vigyázzunk arra, hogy öltözködésünk ne legyen kirívó. Ne mutassunk magunkból túl sokat, tárgyalások alkalmával a kosztüm teljesen elfogadott. Vállkendő használata, bár nem kötelező, célszerű. Illik a vallást itt számításba venni, és a bőrből készült ruhadarabokat nem előtérbe helyezni, inkább ne hordjuk őket. Ez azért elkerülendő, mert a hindu vallásban a tehén szent állat. Magyarországon, akárcsak Indiában és Japánban a sötét öltöny, inggel és nyakkendővel az elfogadott öltözék, üzleti tárgyalás alkalmával. A nőknél szintén elfogadott a kosztüm, akár szoknyával, vagy nadrággal van kombinálva. Akárcsak Japánban a minőség nálunk is fontos. Az ékszerek legyenek minőségiek, akárcsak az öltöny vagy a cipő. 10.4

Megszólítás, a rang és a cím fontossága A japánok a név használatánál, akárcsak nálunk, először a vezetéknevet mondják,

majd a keresztnevet használják. A –san toldalékot a családnév után szokás használni. A nők és a férfiak megszólítására egyaránt alkalmas forma. Japánban az utónevet igazából a közeli hozzátartozók, a család és a barátok használhatják. Nem nehezményezik azonban tőlünk, külföldiektől, ha mégis azon szólítjuk meg őket. A –san végződés mellet a japánok használják a –sama végződést is. Ez egy nagyon udvarias forma, amely akkor használható, ha magasabb beosztású személlyel tárgyalunk, mint amilyenek mi vagyunk, vagy olyan valakivel, aki iránt nagy tiszteletet érzünk Véleményük szerint, két ember soha nem egyforma az etikett előtt, ugyanis mindig meghatározó vagy a rang, vagy az életkor vagy pedig a társadalomban elfoglalt pozíció. 30

Indiában a megszólításoknak nagy jelentőségük van. Ugyanúgy, mint a japánoknál, valakit a keresztnevén szólítani nem illik, igyekezzünk elkerülni ezt. A foglalkozásnak Indiában nagy jelentősége van, éppen ezért ha megszólítunk valakit, tegyük oda foglalkozásának címét a neve mellé. Hasonlóság a japánokkal azonban nem csak a keresztnév használatában van. Indiában is nagyon fontosa a kor, és a rang tisztelete, emellett az iskolázottság is fontos szerepet játszik a megszólításban. A hindu vallásúaknak saját nevük nincsen. Pontosan azért mert az idősek tisztelete fontos szerepet játszik az ország életében a férfiak az apjuk nevét viselik, majd az apjuk neve után írják csak le saját nevüket. A hölgyeknél is ugyanez a helyzet áll fenn. Akkor változik az előbb említett példa, ha a lány férjhez megy, ugyanis akkor az apja neve helyett férje nevét veszi fel, majd a férje nevét követi a saját neve. Mint tudjuk Indiában nemcsak hindu vallásúak vannak, hanem moszlimok is. Az ő megszólításuk természetesen teljesen más. Itt vigyáznunk kell, mert a nevekben gyakran szerepel a „bin” szócska. Ez a kis szócska valakinek a fiát jelenti. Vigyázzunk, amikor megszólítunk egy üzleti partnert, hogy valóban a nevén szólítsuk, ne pedig apja nevén. A lányoknál ez a szócska a „binti”. Természetesen ez azt jelenti, hogy valakinek a lánya. Mivel keresztények is élnek itt, ezért őket sem hanyagolhatjuk el. Az ő neveikben, általában a bibliai nevek a dominánsak. Magyarországon a legelterjedtebb megszólítási formák az „Uram” és az „Asszonyom”, vagy pedig „Hölgyem”. Az asszonyom megszólítási formára azonban figyelemmel kell lenni, mert nem biztos, hogy az adott hölgy már asszony. Az illendőség megengedi, hogy a férfiak és a nők tegezzék egymást. Ez azonban nem kötelező, mindenki maga dönti el, hogy megengedi a tegezést vagy sem. Magyarországon a legudvariasabb megszólítási formát az Ön szó fejezi ki.

10.5 Az üzleti tárgyalás folyamata A japánokkal való tárgyalás alkalmával ne felejtsünk el hangsúlyt fektetni a háttéremberekre, ugyanis ez számukra fontos befolyásoló tényező a tárgyalás alkalmával. Mivel lehetnek olyan esetek, hogy ennek a bizonyos háttérszereplőnek akár üzenetet is át kell adnia, a japánok vele kerülnek először kapcsolatba. Az üzleti tárgyalás előkészítésének másik fontos feltétele a bemutatkozáskor átnyújtott névjegykártya, amely nagyon lényeges elem a japánoknál. Mivel a japánoknál a 31

rang ismerete elengedhetetlen része a megszólításnak, a névjegykártya segítségével a japán fél be tudja azonosítani a partnert. Az a névkártya, amit mi átadunk, legyen minden információval ellátott, és ha lehetséges emeljük ki rajta vezetéknevünket. Két kézzel nyújtsuk át, enyhén meghajolva, írással felfele a partner felé olvashatóan. Mivel mi is kapunk egyet, vannak illemszabályok, amelyeket be kell tartanunk. Amikor megkapjuk a névjegykártyát, ne rakjuk el rögtön a zsebünkbe, hanem próbáljuk meg azt hosszasan tanulmányozni. Az sem számít illetlenségnek, ha kirakjuk őket magunk elé az asztalra. Mivel számukra ennyire fontos a rang, ezt illendően kell kezelnünk. Vigyázzunk azonban arra, hogy nem mindig lehet tudni, hogy ki a magasabb rangú a japán delegáció tagjai közül. Semmiképpen nem az, aki a legtöbbet beszél, ugyanis a magasabb beosztású, rangidős japánok nem beszélnek túl sokat, elég szűkszavúak. A másik oka lehet annak, hogy az alacsonyabb beosztású partner beszél velünk, hogy az idősebbek nem biztos, hogy olyan tökéletesen beszélnek angolul, és nem akarják ezt a „hibájukat” felfedni előttünk. Tárgyalási irányelvek:  „Delegációnk tagjai rangsor szerint lépjenek be a tárgyalóterembe, és csapatunk vezetője álljon készen japán vezető üdvözlésére, majd mutassa őt be csapatunk tagjainak csökkenő rangsor szerint.  Cseréljük ki névjegykártyáinkat, előbb a rangidős japán tárgyalópartnerrel, majd beosztottaival.  A mi részünkről a delegációvezető nyissa meg az ülést; mutassa be a csoport tagjait, szerepkörüket

és/vagy szakterületüket.

Mondanivalóját a japánok

vezetőjének címezze, aki valószínűleg pont átellenben ül vele, az asztal túloldalán.  Előzetesen állapodjunk meg a csoportprotokollban, mely szerint a véletlenül máshoz intézett, de a delegációvezető hatáskörébe tartozó kérdést hozzá irányítjuk.  A japán csoport jelenlétében ne ellenkezzünk. A véleményütköztetést vagy az „ördög ügyvédje” típusú vitákat tartogassuk a négyszemközti találkozókra.”28 A tárgyalás nyelve lehet japán is, de leginkább az angol használatos. Előnyt jelenthet számunkra, ha tudunk japánul, mert az ő gyors reagálásuk így könnyebbé válik számunkra, de ha nem tudjuk pontosan a nyelvet, akkor inkább ne erőltessük. A megbeszélés során ne számítsunk arra, hogy a japánok szemkontaktust tartanak fenn velünk, ugyanis náluk ez

28

Dean Engel- Ken Murakami: Bevezető a japán üzleti élet, szokások és etikett világába 2001 Adoc-Semic

32

inkább az agresszió jele, de ez még nem jelenti azt, hogy nem figyelnek ránk, amikor beszélünk. A tárgyalás során, nem meglepő, ha japán tárgyalópartnereink hosszabb ideig hallgatnak. A hallgatás alatt, ők összeszedik gondolataikat, átgondolják az addig hallottakat, átgondolják mondanivalójukat. Célszerű nem megzavarni őket, vagy siettetni a beszédre, véleménynyilvánításra. Mindezzel ellentétben, azonban a visszajelzést elvárják tőlünk. Apró szavakkal bennünket is megerősítenek, gyakran használjak az igent vagy az ahá-t, tegyünk mi is így, amikor ők adják elő ötleteiket számunkra. A tárgyalás során vigyázzunk arra mit mondunk, ugyanis a japánok mindent jegyzetelnek, sőt egyszerre többen is írják az elhangzottakat. Mivel ebben is nagyon precízek, amit egyszer leírtak azt szinte szentnek tekintik. Ha egy következő tárgyalásra kerül sor, akkor pontosan tudnak idézni abból, amit előzőleg hallottak tőlünk. Az első találkozáskor igyekszenek megismerni bennünket. Meghallgatják, hogy milyen ajánlattal készültünk számukra, azonban bizalmaskodásra ne számítsunk tőlük. A szerződések náluk nem szentek és sérthetetlenek, a következő tárgyalások során felül is bírálják, ha arra szükség van, vagy mi esetleg megkérjük őket rá. A magyarokkal ellentétben a japánok csoportosan tárgyalnak, amely csoportokat előre megszervezik. A csoportok náluk úgy vannak kialakítva, hogy abban a legfelkészültebbek tartoznak. Igyekeznek minél hatékonyabban tárgyalni. Tőlünk is elvárják azonban azt, hogy a delegáció személyei ne változzanak, ragaszkodnak ahhoz, hogy ugyanazokkal az emberekkel tárgyaljanak.29 Egyénileg csak bennünket nem fognak megdicsérni, ugyanis náluk mindig a csoport dominál, a csoport az, amely eredményeket ér el, közösen. Ugyanezt az elvet követve, mi se emeljünk ki egy japán partnert, aki megdicsérünk, vagy a többiek fölé emelünk. A tréfát nem ismerik, pláne nem tárgyalás közben, vagy olyan szituációban, amikor a munkáról van szó. Valószínű a mi vicceinket nem is sikerülne nekik úgy értelmezniük, ahogyan

mi

szántuk,

ugyanis

humorérzékük

eltérő

a

mienktől.

Ők

inkább

közmondásokkal, tanulságos történetekkel, anekdotákkal oldják az esetleges feszültséget. Ha olyan a szituáció, hogy egy közmondásra frappánsan mi is egy közmondást mondunk, akkor az nem számít illetlenségnek. A japán tárgyalás három szakaszra bontható. Az első szakasz a felvezető szakasz. Nem sietnek a lényegre térni. Ebben a szakaszban igyekeznek megismerni az üzleti partnereket. Mindenről beszélnek, csak az üzletről nem. Itt beszélhetünk a kultúráról, a

29

Szavak, jelek, szokások –Szerkesztette Hidasi Judit 1998 Windsor

33

nyelvről, de akár ételről, italról is. Számunkra, ez időhúzásnak tűnhet, nekik azonban természetes dolog. A második szakasz az érdemi szakasz. Mielőtt a japánok bármiben döntenének, sokat kérdeznek tőlünk, amit hallanak, azt pedig átgondolják, átrágják magukat azon. Hosszas átgondolás után, már a mi türelmünk vége fele, elmondják javaslataikat. Az utolsó szakasz a levezető szakasz. Itt illik igazából a költségekről beszélni. Ha siettetjük az ár kimondását, akkor nem biztos, hogy számunkra a legelőnyösebb ajánlatot mondják. Tehát érdemes türelemmel kivárni az ő ajánlatukat. Vegyük azt is figyelembe, hogy Indiában a hindu vallás mellett, a muzulmán vallás is megjelenik, tehát tárgyalásaink során igyekezzünk megtudni, hogy melyik partnerünk milyen vallást követ. Ez fontos lehet, ugyanis a két vallás nem egyforma, így nem biztos, hogy az ami a hindu vallásúakkal szemben illendő, a muzulmánoknál is az, vagy fordítva. Igyekezzünk megtalálni az arany középutat, ha ilyen tárgyaláson veszünk részt. Akárcsak a japánoknál, Indiában is kerítsünk sort a névjegykártya átadására. Náluk nincs akkora jelentősége, mint a japánoknál, vagy akár nálunk. Vigyázzunk azonban arra, hogy a különböző kasztrendszerekben, a nevek is eltérőek, ezért mindenképp célszerű a névjegykártya használata. A névjegykártya lefordítását hindi nyelvre nem várják el tőlünk, ha az adatok angolul szerepelnek rajta, akkor az megfelelő számukra. Mint ahogyan láthattuk Japánnál is, Indiában is fontos a háttéremberek szerepe. Náluk is fontos szerepet játszanak a továbbiakban azok az emberek, akikkel először kerülnek kapcsolatba velük. A japánokkal ellentétben, itt az üzleti tárgyalások lazább hangvételűek. Nem sietik el a megbeszélést. Az is előfordulhat, hogy érkezésünkkor teával fogadnak, majd annak szürcsölgetése közben vezetik be tulajdonképpen az üzletet. A tárgyalások során a hangvétel személyes jellegű. A hindu és a muzulmán vallásúakra is jellemző, hogy nem sietik el a tárgyalás kezdetét. A tárgyalások közben az evés sem illetlenség számukra. Ha valamivel megkínálnak bennünket, először még visszautasíthatjuk őket. Azonban, ha többször ajánlanak fel számunkra valamilyen frissítőt, akkor már illik elfogadni azt. Vigyázzunk arra, hogy konkrétan a nem szót ne használjuk elutasításra. Igyekezzünk diplomatikusan visszautasítani őket, akár úgy, hogy bizonytalanságot mutatunk. Az üzleti életben is, mint az élet más területén is türelmesek, nem sietik el a dolgokat. A türelem mellé párosul az alkalmazkodás, és a kompromisszum- készség. Úgy tűnik, hogy könnyű velük tárgyalni, ami talán igaz is lehet, azonban a tárgyaló partnerekkel 34

szemben nagy elvárásaik vannak. Mivel ők nagyon precízek a munkában, ugyanezt várják el tőlünk is. A hazugság semmilyen formáját nem viselik el, tehát ha adatokat szolgáltatunk nekik, törekedjünk arra, hogy azok valósak legyenek. Nemcsak az adatok legyenek valósak, hanem minden amit mondunk, ugyanis ha hazugságon kapnak, akkor nagy a valószínűsége, hogy az adott üzletet nem kötik meg velünk. Az ő szemükben valaki vagy ért a munkájához és okos abban, vagy nem. A középutat nem ismerik. Szeretik az embereket tesztelni a tárgyalás során, hogy megbizonyosodjanak annak tudásáról. Ha megegyezünk velük, a kivitelezéshez szabad kezet kapunk, azonban azt a munkát tökéletesen kell elvégeznünk, ezt várják el tőlünk. Akárcsak a japánoknál jellemző náluk is, hogy csoportosan tárgyalnak. Ők viszont nem jegyzetelnek túlzottan sokat. Ők a jegyzetelést a tárgyalás alatt azért nem tartják fontosnak, mert úgy gondolják, hogy az adott szónak hitele van. Tehát ha nem írnak le mindent, az még nem azt jelenti, hogy nem érdekli őket, csak megbíznak bennünk, hiszik azt, hogy amit mondunk, az valóban úgy van és úgy is lesz. 30

10.6 Testbeszéd, testhangok Japánban minden gesztusnak fontos szerepe van, és mivel mi nem ismerhetjük az összes jelentését a mozdulatoknak, igyekezzünk elkerülni a túlzott gesztikulálást. Inkább figyeljünk rájuk, röviden és tömören fogalmazzuk meg mondandónkat. Nem illik túl hangosan beszélni, még akkor se emeljük fel hangunkat, ha idegesek vagyunk. Japán kollégáink sem fognak kiabálni. Ha idegesek, akkor másképp adják azt tudtunkra. Például, gyakran nézik meg órájukat, zavartan mosolyognak, nem tartják a szemkontaktust, de még a tolmácsot is felhasználják, megkérdik tőle meddig tart még a tárgyalás. Számukra a kacsintás ismeretlen testbeszéd, nem tudják mire vélni. Ugyanakkor nagyon fontos az, hogy a testtartásunk megfelelő legyen. Húzzuk ki magunkat, és semmiképpen se tegyük kezünket zsebre. Nem jellemző rájuk, hogy akár a nők és a férfiak, vagy akár azonos neműek bármilyen formában érintkeznének. Üzleti tárgyalások során sem megszokott, hogy a partner vállát megveregetik. Kényelmetlen számukra, ha mi

30

Terri Morrison, Wayne A. Conaway, George A. Borden: Meghajlás vagy kézfogás?: Üzleti etikett a világ ötvenhét országába, 2002 Alexandra

35

nyugatiak is fizikai kontaktusba kerülünk egymással, ha lehetséges figyeljünk erre, és próbáljuk elkerülni. A japánoknak az emberek közelsége nem kényelmes, míg nálunk 45-50 cm-re állunk egymástól, náluk a 90 cm-es távolság a kényelmes. A testhangok közül náluk az orrfújás visszataszítónak hat. Éppen ezért, ők szipognak, akár az asztalnál is. Ez számunkra kellemetlen szituáció lehet, számukra azonban teljesen elfogadott, így az illő. Ha esetleg betegek vagyunk, náthásak, akkor célszerű elhagyni az asztalt és máshol kifújnunk az orrunkat. Az indiaiak úgy gondolják, hogy a lelkünk a fejünkben rejlik, éppen ezért nem célszerű megérinteni senki fejét. Ellentétben Japánnal itt a kihúzott testtartást nem a magabiztosság jelének tekintik, hanem az agresszió megnyilvánulásának, a támadás jelének. A kacsintás itt is teljesen más értelmet kap, mint nálunk, vagy akár Japánban. Indiában ez a felajánlkozás jeleként értelmezhető. Tehát figyeljünk arra, hogy tárgyalás közben ne kacsintsunk egymásnak még akkor sem, ha nálunk ez csak a siker, vagy egyéb figyelemfelkeltő, előre megbeszélt eleme az előadásunknak. A tárgyalások során ügyeljünk arra, hogy lábunkat hogyan tartjuk, ne mutasson senki felé, ugyanis az nagyon illetlen számukra.

A következőkben szeretném bemutatni, hogy a viselkedéstechnikai elemek hogyan is hatnak a japánok, valamint az indiaiak mindennapi életében. A célom, hogy ezáltal bemutassam mennyire eltérően használják ezeket az elemeket, hozzánk magyarokhoz képest.

11. India- hétköznapok 11.1 Passzívák 11.1.1 Illedelmesség, jó modor

36

Az illedelmesség természetesen náluk is fontos, de bizonyos dolgokban ők másképp értelmezik ezt az elemet. Náluk, a férfi megy előre az ajtón, nemcsak éttermekbe vagy bárokba, hanem mindenhol. A hétköznapokban az ajtónál sem engedi előre a hölgyet, ő az első aki bemegy, vagy kijön az ajtón. Ne lepődjünk meg ezen, hiszen ez számukra természetes. Másik ilyen a böfögés, amely szintén nem számít illetlenségnek.

11.1.2 Jellem Mivel a vallás nagyon fontos szerepet játszik mindennapi életükben, ezért a jellemük, szinte már előre meg van írva számukra. Jellemző rájuk, hogy elfogadják sorsukat. Nem lázadnak, nem elégedetlenkednek, elfogadnak mindent úgy, ahogy van. A vallásnak az elfogadásban is szerepe van, ugyanis ők hisznek a lélekvándorlásban. Úgy gondolják, hogy az aki nincs megelégedve a mostani sorsával, a következő életében sokkal rosszabb sorsra számíthat. Jellemüket áthatja a nyugalom. Életük minden területére jellemző a nyugodtság és a szeretet. Ez a két tulajdonság minden indiaiban megtalálható, ugyanis a vallásuk erre neveli őket.

11.1.3 Megjelenés, öltözködés A megjelenés nagyon fontos számukra, a külsőségekre sokat adnak. Indiában nem lehet olyan nőt látni, aki európai ruhát hordana. Náluk a mindennapi viselet a szári. Azok a nők, akik kicsit felvilágosultabban gondolkodnak, panjabit viselnek. Ünnepek alkalmával azonban, kivétel nélkül minden nő szárit visel. A szári egy hat méteres selyem anyag, amelyet az indiai nők maguk köré tekernek. Érdekesség, hogy semmilyen rögzítő eszközt, vagy csomót nem kötnek, és még úgyis fennmarad rajtuk a ruha. A szárik nagyon színesek, kézzel készítik őket. 100 éve nem készült két ugyanolyan.

37

Szárit viselő nő

Különböző színű szárik

A panjabi egy nadrágból, egy tunikából és egy kendőből áll. Mindhárom elem színe megegyezik. Általában külföldön is megtartják viseletüket. Érdekesség lehet azonban az, hogy nálunk, ahol a klíma télen sokkal hidegebb, mint Indiában a nők miben járnak. Interjúalanyom svájci utazása során találkozott a hegyekben egy indiai nővel. A hölgy még ott, a hegyek között is, csak szárit viselt. Semmi más melegebb ruha nem volt rajta. Külföldön a férfiak is szinte az első hó lehullásáig csak papucsban járnak. Minden családnak megvan a maga színe, amely az öltözködésben is megjelenik, a piros szín azonban meglehetősen ritka. A különböző kasztokat, többek között, a színek és az ékszerek is elválasztják egymástól. A nőknél a szári vagy a panjabi színeiben köszön vissza a családi szín, a férfiaknál pedig egy speciális madzag színében. Ezt a selyemmadzagot a férfiak a jobb kezükön hordják, állandóan rajtuk van, még tisztálkodás 38

közben is. Egy centiméter széles, évente cserélik le. Az istenek áldása nélkül ezt a karkötőt nem lehet hordani. Hétköznapokban a férfiak inget, nadrágot és papucsot viselnek. A nők, amilyen színű ruhát hordanak, ahhoz illő ékszereket viselnek. A magasabb kasztrendszerbe tartozó hölgyek leginkább arannyal egészítik ki öltözetüket. Minden nő visel ékszert, mivel elengedhetetlen kelléke öltözködésüknek, azonban azok a hölgyek, akik nem engedhetik meg maguknak az aranyat, műanyag karkötőt viselnek. Az iskolában a gyerekek egyenruhát viselnek. A kislányok szoknyában vannak, egészen az első menstruációjuk érkezéséig. Amikor ez megtörténik, a lányok először vehetnek fel szárit. Ilyenkor nagy ünnepséget rendeznek, összegyűlik az egész család.

11.1.4 Türelem Nagy szerepet játszik társas kapcsolataikban. A gyerekek nevelése is nagy türelemmel történik. Nem szidják le őket, nem kiabálnak velük. Mindent türelmesen elmagyaráznak nekik. A gyerekeket az indiaiak áldásnak, szentségnek tartják. Nemcsak a gyerekekkel türelmesek, hanem egész lényükre jellemző ez a viselkedéstechnikai elem.

11.1.5 Pontosság Ugyanúgy nem jellemző rájuk, mint az üzleti életben tevékenykedőkre. A megadott időpont előtt szinte teljesen biztos, hogy nem érnek oda. Pontosan sem érkeznek. Leginkább azért adnak meg időpontot, hogy tudassák velünk, az a bizonyos időpont előtt nem érkeznek, de utána bármikor jöhetnek, gyakorlatilag bármilyen időpontban. Az órás késéseket sem tartják sértőnek.

11.1.6 Tapintat Az indiaiakról mindenképpen elmondhatjuk, hogy nagyon tapintatosak. Több téren is jelentkezik náluk ez a viselkedéstechnikai elem. Az egyik ilyen, párosulva a toleranciával a homoszexuális beállítottság kezelése. Mivel a férfiak nem érintkezhetnek nőkkel, a szárikat árusító boltokban homoszexuális férfiak szolgálják ki a hölgyeket. Őket mindenképpen meg tudjuk különböztetni a többi férfitól, ugyanis hosszú, színes körmöket viselnek. A társadalom teljes mértékben elfogadja ezt, 39

nem háborodnak fel, ha valaki saját neméhez vonzódik, sőt még diszkrimináció sem éri őket. Természetesnek tartják, ha valaki ilyen, úgy gondolják, hogy ilyennek születtek és őket így kell elfogadni. A tapintatosság azonban más területen is érzékelhető. Más emberek kultúrájával szemben sem nyilvánulnak meg sértően. Nem kérdeznek illetlen dolgokat, és teljes mértékben elfogadják azt, hogy más országban, más kultúrában másképp gondolkodnak és viselkednek az emberek. Emellett, nem szeretnék mindenképp az ő kultúrájukat rátukmálni másokra. A tapintat nagyon fontos Indiában, a kasztrendszerek közötti különbségekből adódóan. A magasabb kasztrendszerbeli emberek nem nézik le az alacsonyabb kasztrendszerbeli embereket. Igyekeznek tapintatosan bánni egymással, nem érzékeltetni egymással a különbségeket. 11.2 Aktívák 11.2.1 Köszönés A köszönés, akárcsak az üzleti életben a felek között fizikai kontaktustól mentes. A hétköznapokban is a namaste-t használják az üdvözlésre. Az indiaiak a kézcsókot, vagy a kézfogást, mint olyat nem ismerik. Férfiak sem fognak kezet, üdvözlés céljából. Mivel nőkkel férfiak semmilyen úton-módon fizikailag nem érintkezhetnek nyilvánosan, a kézcsók teljesen megvalósíthatatlan köszönési forma lenne. A köszönésnél, a namasténél a vallásból fakadó gondolkodásmódból adódóan, úgy gondolják, hogy a bennem lakozó isten köszönti a benned lakozó istent. Amikor pedig az orrát és a homlokát megérinti kezével, ők úgy vélik, hogy így alakul ki a fizikai kapcsolat a bennük lakozó isten és saját maguk között. A házastársak sem üdvözlik egymást csókkal, vagy puszival. Az üdvözlési forma házastársak esetén is a namaste. 11.2.2 Tegezés Általában Indiában mindenki tegez mindenkit. Nem tartják tiszteletlenségnek, ha egy fiatal tegez egy idős embert. Bár tisztelik az időseket, nem gondolják úgy, hogy feltétlenül magázni kellene őket.

40

11.2.3

Bemutatás

Bemutatás alkalmával, ha házastársakról van szó, mindig a férjet mutatják be először. Az üzleti élettől eltérően azonban, itt általában a férj feleségét is be szokták mutatni. Interjúalanyomnak Indiába érkezése alkalmából, a befogadó család ünnepséget rendezett. Az ünnepségen mindig a férjek mutatkoztak be először, de elmondása szerint nem tapasztalt olyat, hogy a nőket nem mutatják be. Neki minden feleséget bemutattak az összejövetel alatt. 11.2.4 Testbeszéd, testhangok A testbeszéd az indiaiak minden egyes mozdulataiban aktívan jelen van. Kézzellábbal magyaráznak beszéd közben. Arcukkal is erősebben artikulálnak, mint akár mi magyarok. A testhangokat ők teljesen másképp értelmezik, mint mi, de hasonló módon, mint a japánok. A az orrfújást éppen annyira nem tartják fontosnak, mint a japánok. Míg nálunk alapvető dolog, az indiaiak nem ismerik a zsebkendőt. A böfögés náluk azt jelenti, hogy az adott személy nagyon elégedett volt a felszolgált étellel. Aki étel után nem böfög, megsérti a házigazdát, sőt az egyik legnagyobb illetlenséget követi el.

12. Japán- hétköznapok 12.1 Passzívák 12.1.1 Illedelmesség, jó modor Japánban az illedelmességnek mondhatjuk, hogy teljesen ellentétes értelme van, mint nálunk, magyaroknál. Japánban leginkább a férfiak dolgoznak. Ezt nem jelenti azt, hogy a nőknek semmi dolguk nincsen, vagy, hogy nem tanulnak tovább, de a pozíciók nagy részét férfiak töltik be. Mivel a nőknek, a klasszikus családmodell szerint, feladatuk közé tartozik a gyerekek nevelése és a háztartás vezetése, a férfiaké pedig a munka, ezért a nők igyekeznek a férfiak kedvében járni. A nők átadják helyüket a tömegközlekedés során egy

41

férfinak, mert úgy gondolják, hogy mivel ő egész nap dolgozott, megérdemli, hogy leüljön. A fiúgyermekek is előnyt élveznek. Ott nem számít illetlenségnek, ha egy kamasz fiú nem adja át helyét egy idős hölgy számára. Az illedelmesség leginkább csak az ismeretségi körön belül jellemző a japánokra. Ez azért van így, mert például az utcán fizikailag lehetetlen illedelmesen viselkedni. Túl sokan vannak, tolongás van mindenhol, úgy viselkednek az emberrel, mintha ott sem lenne. Azzal sem foglalkoznak, ha esetlegesen egy várandós nő van a tömegben. Nem jár neki semmiféle megkülönböztető bánásmód.

12.1.2 Jellem A japánok a hagyományokat nagyon tisztelik. A hagyományok tiszteletét azonban össze tudják egyeztetni az új, úgymond nyugati gondolkodásmóddal. Ha például felépítenek egy új épületet, átadáskor felszentelik. Nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy érzelmeiket kinyilvánítsák. Erős bennük a megfelelési kényszer, akár a munkahely kapcsán, akár a magánélet kapcsán. Félnek a kudarctól, és attól, hogy a rájuk bízott feladatokat nem tudják maradéktalanul teljesíteni. Úgy gondolják, hogy mindenképpen tartozniuk kell valamilyen csoporthoz, csak így lehet teljes az életük. 12.1.3 Türelem Összességében elmondhatjuk róluk, hogy a japánok nagyon türelmesek. Mondhatjuk úgyis, hogy Japánban a nyugalomnak kultusza van. Ahhoz, hogy a hétköznapokban is nyugodtak, türelmesek legyenek egymással, úgy gondolják, hogy ezt a dolgot gyakorolni kell. Három eleme van ennek a gyakorlásnak: a testnek a mozdulatlansága, a lélegzés és a középpontnak a gyakorlása nyugtatja őket meg.31 Mindemellett, akár száz évet is gondoznak egy fát, a bonszájt, amíg az megnő. Ez is nagy türelmességüket bizonyítja.

31

http://www.terebess.hu/keletkultinfo/durkheim.html 2010.11.18 14.37

42

12.1.4 Szerénység A szerénység igen összetett dolog Japánban. Több közfürdő is található a városokban. Ezeknek akkor volt nagy jelentőségük, amikor még nem volt minden lakásban fürdőszoba, és az emberek oda jártak tisztálkodni minden nap. Bár voltak külön női és férfifürdők is, nagyon sokat azonban mindkét neműek látogattak. Érdekessége a dolognak, hogy az ilyen helyeken mindenki meztelenül fürdik/fürdött. Egymás előtt nem szégyellik magukat. Ők ugyani, úgy gondolják, hogy teste mindenkinek van. Az nem szégyenletes dolog. A lélek az, amely minden személynek más, ezért azt kell takargatni. Ezért szerények a hétköznapjaikban, és nem beszélnek problémáikról, vagy mély lelki dolgokról szinte egymás között sem. A társadalomban elfoglalt helyükről is szerényen gondolkodnak. A legtöbb japán, körülbelül kilencven százalék sorolja magát a középréteghez.. Ez azt jelenti, hogy nem elégedetlenek saját életükkel, szerények vagyoni helyzetüket tekintve, és szerénységgel próbálják azt is kezelni, ha esetlegesen más rosszabbul él, mint ők. 12.2 Aktívák 12.2.1 Megjelenés, öltözködés A japán emberek nemzeti viselete a kimonó. A kimonó magyarul viselendő öltözetet jelent. Eredetileg selyemből készült. Japánban manapság csak valamilyen ceremónia alkalmával viselik, például esküvő, temetés, esetlegesen valamilyen különleges teaceremónia alkalmával. Szabása, ha ki van terítve, akkor T formájú, szabásvonala szögletes.

43

Kiterített kimonó

A múltban, amikor ez volt a mindennapos viselet, nem igazán tükrözte valakinek az ízlését, leginkább viselőjének státuszáról adott tájékoztatást, és a társadalomban elfoglalt helyét mutatta. Többféle szín és minta váltotta egymást, ezek alapján lehetett megkülönböztetni a társadalmi hovatartozást. Az eredeti kimonó több rétegből áll, de a japánok gondoltak a nyárra is, ezért olyankor úgynevezett yukatát hordtak a nők. Ez a yukata csak egy rétegből áll, és pamutból készül. Ezt a viseletet ma is hordják, ha az országban nagy melegek vannak. Japánban nagyon sokan hordanak fehér kesztyűt. A taxisokon mindig látni, de az üzletekben sem ritka. Pláne olyan boltokban, ahol drágább árut értékesítenek. Ez számunkra furcsa lehet, azonban náluk teljesen természetes. A boltban nem akarják összefogdosni az eladók az árukat, az azonban, ha mi kézzel fogjuk meg, nem zavarja őket. Általában higiéniai okok miatt veszik fel, mert így nem kell csupasz kézzel nyúlniuk akármihez is. 12.2.2 Bemutatkozás/Bemutatás A bemutatkozásnál illik megkérdezni, sőt meg is teszik, az adott személy foglalkozását és életkorát. Náluk ez nagyon fontos szerepet játszik a mindennapokban. Azért lényeges, mert fejben rangsorolják a bemutatott/bemutatkozott személyt, majd annak megfelelően szólítják meg az elkövetkezendőkben. Úgy tartják, hogy a tanárok állnak mindenki fölött, 44

ők állnak a ranglétra tetején. Az idősebbekkel, valamint a magasabb rangúakkal illedelmesebben kell beszélni, mint másokkal. A magázásnak külön nyelvezete van, amit ők keigónak neveznek. A keigo használata során, más szavakat is használnak, mint mondjuk mikor egymás között beszél egy házaspár. Természetesen a meghajlás itt is használatos köszönési forma, akárcsak az üzleti tárgyalás során. Azt azonban elmondhatjuk, hogy a japánok nagyon is igyekeznek arra, hogy a külföldiekkel is illedelmesek legyenek. Ez abban nyilvánul meg, hogy bár ők egymás üdvözlésére nem használják, de velünk, külföldiekkel akár kezet is fognak. 12.2.3 Tegezés/Magázás Japánban gyakorlatilag a tegezés nem létezik, Indiával ellentétben, ahol nagyon gyakran használják a tegezést. Még azt sem mondhatjuk, hogy jelen van mind a két forma, mint nálunk Magyarországon. A japán nyelvnek több rétege van. Más nyelvezetet használnak az üzleti életben, mást a hétköznapi életben, és mást a házastársak vagy a barátok. Mindegyik nyelvezetben a magázás használatos, de az üzleti életben a magázás is sokkal udvariasabb, mint a hétköznapokban. 12.2.4 Testbeszéd, testhangok Japánban, akárcsak Indiában a testhangok nem számítanak illetlenségnek, még akkor sem, ha nyilvánosság előtt vagyunk. Míg Magyarországon illetlenség szürcsölni a levest, Japánban mondhatni kötelező. Természetesen, akkor kötelező, ha ízlik az étel, ugyanis így fejezhetjük ki tetszésünket. A csámcsogás sem számít illetlenségnek, míg nálunk igen. A szipogást Japánban is természetesnek tartják. Udvariatlanságnak tartják azonban a köhögést. Ha valaki beteg, és mindenképpen köhögnie kell, célszerű maszkot felvenni. A japánoknál ugyanis a maszk használata mindennapos látvány, nemcsak az orvosok használják, mint nálunk.

13. Magyarország- hétköznapok 13.1 Illedelmesség, jó modor

45

A magyarok többségéről elmondhatjuk, hogy illedelmesek, betartják azokat az illem és etikett szabályokat, amelyeket elvárnak tőlük, hogy ismerjék őket. Indiával ellentétben, itt nem a férfiak mennek be elsőnek az ajtón, hanem a nők. Persze nálunk is vannak kivételek. A férfi az ajtón akkor megy be elsőnek a hölgy előtt, ha étterembe vagy valamilyen sörözőbe/borozóba lépnek be, minden egyéb helyzetben a nőket kell előre engedni az ajtónál. A magyar férfiak illedelmessége párosul a figyelmességgel. Nem meglepő az, ha a kocsi ajtaját kinyitják a hölgyek számára, vagy pedig segítenek föl vagy levenni kabátjukat. Az illedelmesség természetesen más formában is jelen van Magyarországon. A japánokkal ellentétben, mi nagyon körültekintően bánunk egy terhes nővel, átadjuk helyünket az idősebbeknek a tömegközlekedés során.

13.2 Jellem A külföldiek szerint a magyarok legfőbb tulajdonságai a nyíltság és a barátságosság. Úgy tartják rólunk, hogy annyira segítőkészek vagyunk, hogy segítünk megkeresni a térképpel a kezében álló turista úti célját, még akkor is, ha ő erre nem kért meg minket. Ugyancsak pozitív vélemény rólunk, hogy az ígért dolgokat bármi történjen is betartjuk. A magyarok életrevalóságára utal az alábbi vélemény is: „Közismert a magyarokról, hogy ők az egyetlen nép, melynek fiai utolsónak lépnek a forgóajtóba, mégis elsőnek lépnek ki onnan.”32 A magyarokra továbbá jellemző, a japánokkal ellentétben, hogy individualisták. Ez nemcsak az üzleti tárgyalásokban van így, hanem a hétköznapokban is. 13.3 Bemutatkozás/Bemutatás Magyarországon, ellenben Indiával illik bemutatni a hölgyeket is, aki nem így cselekszik, az nagyon illetlen dolgot követ el. Bemutatkozásnál nálunk nem illik megkérdezni, hogy ki hány éves és milyen beosztásban dolgozik. Nálunk Magyarországon nem fontos az sem, hogy valaki pontosan hány éves, a hölgyektől meg illetlenség bármikor megkérdezni életkorukat. Japánnal ellentétben, ahol ezt természetesnek tartják, nálunk nagy illetlenségnek számít.

32

Görög Ibolya: Viselkedéskultúra (…és egy kis protokoll) 101. old.

46

Bemutatásnál illik mondani, hogy kit mutatunk be kinek, és ha a szituáció megengedi, akkor pár szóban jellemezhetjük azt a személyt, akit bemutatunk, de azt is akinek bemutatjuk. Ez azért illedelmes dolog, mert így egy-két alapinformációt már tudunk az adott személyről, és sokkal könnyebben el lehet kezdeni a beszélgetést, ismerkedést. 13.4 Köszönés Nálunk is, mint bármely európai országban a köszönés szóbeli formája a jellemző. Japánnal ellentétben mi nem hajolunk meg, hanem szóban üdvözöljük egymást. Illik idősebbeknek, hölgyeknek előre köszönni. Indiával ellentétben, ahol mindig a namaste-t használják a köszönésnél, mi a napszaknak megfelelően üdvözöljük egymást. Nemcsak a napszak az, amit számításba kell vennünk, amikor üdvözlünk valakit. Fontos az is, hogy azzal, akinek köszönünk, milyen viszonyban vagyunk. Más formulákat használunk, ha idősebbeket üdvözlünk, és mást, ha a barátainkat, ismerőseinket, valamint akkor, ha valakit tegezünk, vagy esetleg magázunk. 13.5 Tegezés/Magázás Nem mondhatjuk azt, hogy nálunk a tegezés vagy a magázás van túlsúlyban. Általában az idősebbeket, a magasabb rangbelieket magázzuk, akárcsak Japánban. A különbség az, hogy a japánoknak mondhatjuk úgyis, hogy külön nyelvük van a magázásra, és a tegezést szinte nem ismerik. Nálunk annyiban más, hogy magázás alkalmával nem külön nyelvet használunk, hanem illedelmesebb formákat, de mi is feltétel nélkül megadjuk a tiszteletet. Bár Indiában leginkább tegezik egymást, nálunk ha valaki felajánlja a tegezést, illik elfogadni. 13.6 Testbeszéd, testhangok Japánnal, vagy akár Indiával ellentétben, nálunk a testhangok más megítélés alá kerülnek. Náluk teljes mértékben illetlenségnek számít, ha valaki az asztalnál böfög. Indiával ellentétben, ahol ugye azt jelenti, hogy mennyire ízlik az étel, nálunk neveletlenségnek számít. Japánnal ellentétben, ahol az orrfújás helyett a szipogást használják, nálunk a szipogás is illetlenség, főleg egy asztaltársaság hallatára. Az orrfújás Magyarországon nem 47

számít illetlenségnek, még akkor sem, ha az asztalnál történik, bár illik feltűnésmentesen megoldani. Ha tehetjük azonban, a legilledelmesebb, ha elhagyjuk az asztalt, amíg kifújjuk orrunkat.

14. Kérdőív értékelése A kérdőív segítségével arra próbáltam választ keresni, hogy a viselkedéstechnikai elemek hogyan és milyen módon határozzák meg mindennapi életünket. Másik célom pedig annak bemutatása volt, hogy a japán és az indiai kultúra mennyire ismeretes számunkra, és mennyire tudunk vele azonosulni. A kérdőívet úgy próbáltam összeállítani, hogy

az

alaphipotézisemre,

miszerint

ezek

az

elemek

elengedhetetlenek

mindennapjainkban, minél pontosabb képet tudjak kapni. Másik célom pedig az volt, hogy bemutassam a magyarok mennyire ismerik más emberek kultúráját. Ennél is fontosabb célom pedig az volt, hogy rávilágítsak olyan tényekre, amit eddig esetleg nem tudtunk még magunkról sem. Ilyen például az, hogy hogyan viselkednénk, ha esetlegesen egy japán vagy egy indiai ügyféllel kellene tárgyalnunk. De ugyanígy szépen kirajzolódik a kérdőív kapcsán, hogy mi magyarok, mennyire vagyunk toleránsak más népek szokásaival, viselkedéstechnikai elemeiknek különbözőségével. A megkérdezettek véletlenszerűen lettek összeválogatva, nem reprezentatív a mintavétel. A mintába kerülő személyek nagy részének iskolai végzettsége felsőfokú. A nemek megoszlását tekintve, fele arányban nők, fele arányban pedig férfiak válaszoltak. Átlagos életkoruk 42 év, és legtöbbjük párkapcsolatban, házasságban él. A kérdőív egyes kérdéseit áttekintve, az alábbi megállapításokat tehetjük.

14.1 Első kérdés Az alábbi viselkedéstechnikai elemeket tegye fontossági sorrendbe, aszerint, hogy azok a mindennapi életben mennyire fontosak? Tapintat, Türelem, Megjelenés, Jellem, Önuralom, Lelkiismeret, Illedelmesség, Pontosság, Figyelmesség

48

A

válaszadók

szinte

mindegyike

a

jellemet

tartotta

a

legfontosabb

viselkedéstechnikai elemnek, és a megjelenést tette az utolsó helyre. Ezáltal beigazolódott a korábbi feltevésem, miszerint a mindennapi életben nem a ruha teszi az embert. Ez természetesen az üzleti tárgyalások protokolljára nem biztos, hogy ráhúzható, sőt. Egy tárgyalás alkalmával, ugyanis az első benyomást a megjelenés adja, mivel nagyrészt nem ismerjük partnerünket, így jellemével sem lehetünk tisztában. Az önuralom és az illedelmesség, valamint a türelem és a tapintat szorosan összekapcsolódnak, mivel a válaszadók is szinte azonos mértékben tartották fontosnak. A pontosság a mindennapi életben, nem tűnik annyira fontos tényezőnek, ez abból is látszik, hogy a megkérdezettek többsége a hatodik helyre sorolta, a kilenc elem közül. A lelkiismeretet a második helyre sorolták. Ez talán annak is köszönhető, hogy szorosan összefügg a jellemmel, mivel a jellemes ember tud csak lelkiismeretes is lenni. 14.2 Második kérdés Mennyire használja Ön az alábbi viselkedéstechnikai elemeket a társas kapcsolataiban? (Az 1-es Semennyire nem használom, 5-ös Teljes mértékben használom)

Viselkedéstechnikai elemek használatának megoszlása a társas kapcsolatokban

100% Meghajlás

Százalékos megoszlás

80%

Köszönés Kézfogás Kézscsók

60%

Bemutatkozás/Bemutatás Beszédmodor 40%

Testbeszéd Magázás

20%

0% 1

2

3

4

1 Semennyire nem használom

5

5 Teljes mértékben használom

49

1) A meghajlás a magyarok mindennapi életében nem jellemző. A megkérdezettek, mindössze negyede használja, de ez a használat is csekély mértékű. A válaszadók közül senki nem használja teljes mértékben. A japán kultúrában azonban a meghajlás elengedhetetlen az üdvözlés során. 2) A szóbeli köszönést természetesen mindenki alapvető elemnek tartja, egytől egyig teljes mértékben használja. A japán kultúrában ezt helyettesíti nagyon sok esetben a meghajlás. Az indiai kultúrában azonban mind a két elem egyidejűleg van jelen, meghajlás közben szóban is köszönnek. 3) A kézfogás nálunk többnyire használatos. A megkérdezettek hatvan százaléka szinte teljes körűen használja. Leginkább a férfiak használják találkozás és búcsúzás alkalmával. Míg nálunk ez természetes, sem a japánoknál sem pedig az indiaiaknál nem használatos. Ők az üdvözlésnek, az előző két pontban tárgyalt formáit részesítik előnyben. Az üzleti életben a japán üzleti partnerek igyekeznek alkalmazkodni a nyugati kultúrához, azzal, hogy próbálnak kezet fogni velünk. Ez azonban számukra kellemetlen szituáció. 4) A kézcsókot a válaszadók négy százaléka használja a mindennapokban valamilyen szinten, nagyrészük azonban egyáltalán nem. Magyarországon a legutóbbi rendszerváltás előtti időszakban nem volt elterjedt illedelmességi forma, az utóbbi években viszont újra kezd, ha kis mértékben is a mindennapjaink részévé válni. Mivel Japánban és Indiában sem elfogadott a nyilvános fizikai érintkezés, ezért ezt az elemet sem használják a hétköznapokban, de még az üzleti tárgyalások során sem. 5) A bemutatás/bemutatkozás bár jellemző teljes mértékben a válaszadók többségére, mégis vannak jelentős számban (negyven százalék) olyan személyek, akiknek nem alapvető megnyilvánulási forma. Míg nálunk a többség mégis használja, az indiaiaknál nem sértés, ha egy nőt nem mutatnak be mindenkinek, azonban a jelenlevő férfiakat mindenképpen illik bemutatni. 6) A beszédmodor tudatos használatára a legtöbb válaszadó figyel. Ez azt jelenti, hogy ezáltal is próbál alkalmazkodni környezetéhez. A kérdőívet kitöltők közül senki nincs aki valamilyen mértékben ne használná a hétköznapokban. 7) A testbeszéd használata megoszlik a válaszadók között. Nincs olyan, aki egyáltalán ne használná, de teljes mértékben is csak huszonkét százalék használja. A megkérdezettek hetvenkét százalékának mindennapjaihoz szervesen hozzátartozik.

50

8) A magázást a kérdőívet kitöltők közül kilencvennyolc százaléka használja, igaz, hogy nem egyenlő mértékben. Míg Japánban szinte ez az egy forma ismeretes, addig Indiában szinte mindenki tegezi egymást. Nálunk a megkérdezettek véleménye szerint is természetesen fontos szerepet játszik a magázás, azonban a tegezés is jelentős a mindennapi életben.

14.3 Harmadik kérdés Mennyire fontos Ön szerint a viselkedéstechnikai elemek használata? A viselkedéstechnikai elemek használatát a válaszadók egy tízes skálán átlagosan 8,5-re értékelték. Ez azt jelenti, hogy számukra ezen elemek alkalmazása igen jelentős mértékkel bír a mindennapokban. Ebből az következik, hogy a válaszadóknak fontos az elemek ismerete, és használata. Ennek több oka lehet. Egyik ilyen ok, hogy általuk könnyebb a társas kapcsolatok fenntartása. Valamilyen szinten bizonyos „szabályokhoz” igazodva, egyszerűbbé és kellemesebbé teszi a mindennapokat. A másik ilyen ok lehet, az igény megjelenése egy másik kultúra megismerése iránt. Összességében elmondhatjuk, hogy a magyarok nyitottak más kultúra megismerésére, nem zárkóznak el attól, hogy ismereteiket bővítsék. A szakdolgozatom egyik alaphipotézise is alátámasztásra kerül a kérdőív kapcsán. A feltételezésem, miszerint a viselkedéstechnikai elemekre feltétlenül szükség van a társas kapcsolatokban, valamint a mindennapokban, itt a harmadik kérdés kapcsán igazolódni látszik, hiszen a szinte kilences átlag, majdnem teljes mértékben igazolja ezt a felvetést. Lényeges tehát, hogy a válaszadók nagy része is úgy gondolja, hogy társas kapcsolataink javíthatóak, jobbá tehetőek, ha ezeket az elemeket ismerjük. Egyszerűbben működnek általuk a mindennapok. 14.4 Negyedik kérdés A viselkedés Ön szerint mennyire tanítható/tanulható valamilyen úton-módon? A válaszadók többsége úgy gondolja, hogy a viselkedéstechnikai elemek alkalmazása megtanulható/megtanítható. Egy tízes skálát véve alapul, átlagosan körülbelül 51

nyolcra értékelték ezt. Ez azt jelenti, hogy nem kell feltétlenül beletörődnünk estleges hiányosságainkba, ugyanis ezeket pótolni tudjuk. Nyitottak vagyunk arra, hogy minél több elem használatát ismerjük. Visszautalva a szakirodalomra, a felmérés is alátámasztja azt a tényt, hogy ezen elemek használata tanulható, valamint tanítható. Miután a skálán négyes alatti érték a megtanulhatóságra nem volt, ez azt mutatja, hogy mindenki tudja, hogy ez tanulható, tehát igyekszik ennek tudatában cselekedni. Ha lettek volna négyesnél alacsonyabb értékek, ez azt jelentette volna, hogy nem törődnek a tanulhatósággal. Ez akár arra enged következtetni, hogy nem gondolja, hogy ezek tanulhatóak, valaki vagy ezekkel a tulajdonságokkal születik, vagy nem. 14.5 Ötödik kérdés Mennyire tartaná zavarónak az alábbi megnyilvánulásokat egy tárgyalás során, ha az Ön partnere japán vagy indiai lenne? ( Az 1-es Nagyon zavaró. 5-ös Egyáltalán nem zavaró)  Az indiaiak tárgyalás közben esznek és isznak.  A japánok nem túl beszédesek, sőt van amikor hosszabb ideig hallgatnak.  Az indiaiak nem mindig vallják az "idő pénz" elvet.  A hangvétel személyes, ha indiaiakkal tárgyal.  A japánokkal való tárgyalás alatt, nem ajánlatos tréfálkozni.

52

100%

90%

Százalékos megoszlás

80%

Az indiaiak tárgyalás közben esznek és isznak A japánok nem túl beszédesek, sőt van amikor hosszabb ideig hallgatnak Az indiaiak nem mindig vallják az "idő pénz" elvet. A hangvétel személyes, ha indiaiakkal tárgyal A japánokkal való tárgyalás alatt, nem ajánlatos tréfálkozni.

70% 60%

50% 40%

30% 20%

10% 0% 1

1 Nagyon zavaró

2

3

4

5

6

5 Egyáltalán nem zavaró

1) Az indiaiak tárgyalás közben esznek és isznak. A válaszadók véleménye igen eltérő ezt a felvetést illetően. Jelentős mértékben, húsz százalékban, nagyon zavarónak tartják, és csak huszonhat százalék az, akiket egyáltalán nem zavar. A zavarás mértéke a kultúrák különbözőségére vezethető vissza. Nevezetesen arra, hogy a magyar tárgyalási szokásokra az evés és ivás általában nem jellemző. Természetesen, ha kell, tudunk alkalmazkodni és eltekinteni ettől a számunkra kellemetlen körülménytől. 2) A japánok nem túl beszédesek, sőt van amikor hosszabb ideig hallgatnak. A válaszadók egyenlő arányban, tizenkét százalékban választották az egyest és az ötöst, ami azt jelenti, hogy ugyanannyi személy számára nagyon zavaró ez a feltevés, mint ahány személy számára egyáltalán nem zavaró. A legtöbben, harminckét százalék gondolta úgy, hogy közepesen zavaró a japánok e tulajdonsága. Mindez arra enged következtetni, hogy a magyarok nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy hosszabb ideig környezetükben valaki csak hallgasson, és ne mondjon semmit. Bár, ahogyan az első kérdésben láthattuk, a magyarok nem sorolják a türelmet a legfontosabb viselkedéstechnikai elemek közé, mégis, ha arra kerül sor, viszonylag türelmesen végigvárják a japánok hallgatását. Ezt mindenképpen 53

pozitív hozzáállásnak kell tekintenünk, mivel azt jelenti, hajlandóak vagyunk türelmesebbnek lenni, mint amilyenek szoktunk, csak azért, hogy adott szituációban más kultúra szokásait tiszteletben tartsuk. 3) Az indiaiak nem mindig vallják az "idő pénz" elvet. Akárcsak az előző feltevésnél itt is egyenlő arányban, hat-hat százalékban gondolták úgy a megkérdezettek, hogy a késés nagyon zavaró vagy épp ellenkezőleg, egyáltalán nem zavaró. Az előzőz feltevéssel ellentétben, azonban a válaszadók többsége mégis a nem zavaró fele hajlott. Mivel a magyarok úgy gondolják, hogy a pontosságnál vannak fontosabb elemek is, ezért nem ítélik el olyan élesen, ha valaki később érkezik egy üzleti tárgyalásra. Természetesen nemcsak az üzleti tárgyalásban tudnak eltekinteni az esetleges késésektől, hanem a hétköznapokban is. 4) A hangvétel személyes, ha indiaiakkal tárgyal. A kérdőívet kitöltők közül, senki számára nem zavaró teljes mértékben az indiaiak ezen megnyilvánulása. A legtöbben, a válaszadók szinte fele (48%-a), egyáltalán nem tartja zavarónak ezt a tulajdonságot. Ez valószínű annak köszönhető, hogy a magyarok a már kialakult kapcsolatok során, akár tárgyalás alatt is, személyesebb hangvételt ütnek meg az üzleti partnerekkel. Így tehát számukra nem kellemetlen és nem is szokatlan, ha egy indiai féllel való megbeszélés alatt a hangvétel személyes, sőt valószínű kellemesebbnek is gondolják. 5) A japánokkal való tárgyalás alatt, nem ajánlatos tréfálkozni. A megkérdezettek véleménye ezzel a feltevéssel kapcsolatban eléggé megoszló. Az egyáltalán nem zavaró csoportra húsz százalékuk szavazott, de nem ők vannak a legtöbben. Ennél jóval kevesebben, hat százalékuk vélte úgy, hogy számukra ez egyáltalán nem bír jelentőséggel. A legtöbben, harminckét százalék szavazott arra, hogy zavarja is, meg nem is, hogy igazából nem illik tréfálkozni a japánokkal üzleti tárgyalás során. Bár nagyon zavarónak kevesen tartják, mégsem teljesen egyértelmű az sem, hogy a megkérdezetteknek egyáltalán nem okoz kellemetlenséget ez a dolog. Ezt annak is tulajdoníthatjuk, hogy mi magyarok legtöbbször úgy próbáljuk oldani a feszültséget a hétköznapokban, vagy akár egy tárgyalás során, hogy vicceket, vagy akár rövid anekdotákat mesélünk egymásnak.

54

A japánokkal azért nem ajánlatos tréfálkozni, mert meglehet az, hogy hiába használjuk mi feszültségoldás céljából, lehet hogy nem is értik meg mire akarunk célozni. Ez azért van így, mert ők a mindennapokban is, és az üzleti életben is mást tartanak viccesnek mint mi. Náluk olyan, hogy vicc, nincs is igazán, inkább anekdotákat mesélnek egymásnak. 14.6 Hatodik kérdés A japánokra Ön szerint az alábbi tulajdonságok mennyire jellemzőek?  A pontosság nagyon fontos számukra.  A nyilvános fizikai érintkezést kerülik.  Elkötelezettek a munka és a munkahely iránt.  Az idősek tisztelete nem igazán mérvadó a japán társadalomban.  Nem lényeges számukra, hogy bármilyen csoporthoz tartozzanak.

55

A japánokra jellemző tulajdonságok 100%

80%

60% Jellemző Nem jellemző 40%

20%

0% 1

2

3

1 Nem jellemző

4

5 5 Teljes mértékben jellemző

Ennél a kérdésnél arra próbáltam választ kapni, hogy a kérdőívet kitöltők mennyire ismerik a japán kultúrát. A japánok pontosságára utaló kérdésnél, a válaszadók csupán két százaléka vélte úgy, hogy nem jellemző rájuk ez a tulajdonság. Nagyobb részük, kilencvennyolc százalékuk szerint azonban jellemző. Innen is láthatjuk tehát, hogy a szakirodalomban leírtak és az, amit a válaszadók gondolnak, megegyezik. A nyilvános fizikai érintkezésnél már többen voltak bizonytalanok. Tizennégy százalékuk gondolta úgy, hogy nem jellemző, a többség azonban még itt is a jellemzőt gondolta megfelelő válasznak. A kérdőívet kitöltők közül nyolcvanhat százalék gondolta úgy, hogy a nyilvános fizikai érintkezést igenis kerülik. A harmadik megállapításnál, miszerint a japánok elkötelezettek a munka iránt, szintén kilencvennyolc százalékban gondolták úgy, hogy jellemző. A szakirodalom is nagy hangsúlyt fektet a japánok és a munka, valamint munkahely elemzésére. A válaszadóknál is látszik, hogy kevesen voltak bizonytalanok ezt a kérdést illetően, ugyanis nagy 56

százalékuk jól választott. Ez annak is köszönhető, hogy talán a japánok kapcsán ez az első, ami eszünkbe jut, vagyis hogy nagyon elkötelezettek a munkájuk iránt. Szinte az egész életüket a munkájuk határozza meg. Biztosan mindenki hallott már arról, hogy Japánban milyen kevés a szabadnap és milyen sokat túlóráznak, főleg azért, mert a legtöbben a megkérdezettek közül munkahellyel rendelkeznek és valószínű ennek kapcsán hallottak róla. Legtöbben, nyolcvannyolc százalékuk a megkérdezetteknek, azt is helyesen tudta, hogy az idősek tisztelete Japánban kiemelkedően fontos, sőt, az egész társadalomra ez nagyon jellemző. Ezt a tényt természetesen a szakirodalom is alátámasztja. Az időseknek sokkal nagyobb a rangjuk, és sokkal nagyobb tisztelet illeti meg őket, mint mondjuk nálunk Magyarországon. Ez nem azt jelenti, hogy nálunk nincs meg a tisztelet az idősebbek iránt, csak Japánban sokkal nagyobb jelentősége van az életkornak az élet minden területén, mint nálunk. Az utolsó feltevés, miszerint a japánoknak nem fontos, hogy valamilyen csoporthoz tartozzanak, osztotta meg legjobban a válaszadók véleményét. Bár nagyrészük, hetvenkét százalékuk gondolta úgy, hogy fontos a japánok számára, hogy valamilyen csoport tagjai legyenek, mégis ennél a kérdésnél huszonnyolc százalék gondolta úgy, hogy nem fontos számukra. Az összes megállapításból ez a feltevés osztotta meg a legjobban a válaszadók véleményét. A legtöbb válaszadó itt is alátámasztja a szakirodalomban leírtakat. Talán azért jelentősebb itt azoknak a szám, akik nem gondolják, hogy a japánoknak fontos a csoporthoz tartozás, mert ránk ez nem annyira jellemző. Míg a Japánból érkező üzleti partnerek csoportosan tárgyalnak, és együtt adják elő terveiket, addig nálunk ez nem így van. Nálunk leginkább az egyén az, aki előtérbe kerül. Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a magyarok a japán kultúrát, ha nem is teljes mértékben, de jól ismerik. Ez annak is köszönhető, hogy az elmúlt pár évben a magyar piacon egyre több japán cég jelenik meg, amely által természetesen több japán ember is megfordul hazánkban. Mindemellett persze, törekszünk mi is arra, hogy minél jobban megismerjünk mások kultúráját, minél tájékozottabbak, nyitottak legyünk mindazokra a dolgokra, amelyek más kultúrában nem úgy működnek, mint nálunk. 14.7 Hetedik kérdés Az alábbi kijelentések közül, döntse el, hogy jellemzőek India kultúrájára vagy sem!

57

 A férfiak és a nők közötti bármilyen nemű nyilvános fizikai érintkezés illetlenség.  A vallás abszolút nem játszik szerepet életükben.  A fej érintése tilos.  Az indiaiak nagyon pontosak.  A kacsintás félreérthető számukra, akár felajánlkozásnak is tűnhet.

India kultúrájának jellemzői 100%

80% Igaz

60%

Hamis

40%

20%

0% 1

2

3

4

5

A kérdések sorszáma

A hetedik kérdésnél arra voltam kíváncsi, hogy a magyarok számára mennyire furcsa az indiai emberek egy- egy szokása. A válaszadók több mint háromnegyede jól gondolta, hogy akárcsak a japánoknál, az indiaiaknál sem érintkeznek nyilvánosan a nők és a férfiak. Meglepő azonban, hogy ilyen nagy százalékban (nyolcvannyolc százalék) jól válaszolt a kérdésre, ugyanis Magyarországon semmilyen illetlenséget nem követ el sem a férfi sem a nő, ha nyilvánosan érintkeznek egymással. Sőt, nálunk például ha egy nő és egy férfi fogja egymás kezét az utcán, azt az összetartozás jeleként értelmezzük, vagy a szerelem jelképe. Furcsa lehet Indiában egy magyar ember számára, hogy ilyen érzelmi megnyilvánulásokat

58

nem láthatnak az utcán, vagy bármilyen rendezvényen, esetleg baráti összejövetel alkalmával. A válaszadók kilencvenhat százaléka tudta, hogy a vallás fontos szerepet játszik Indiában. Talán a kérdőívet kitöltők nagy százaléka azért tudta ennyire pontosan erre a megállapításra a választ, mert amikor Indiáról hall valaki, legelőször talán a hinduizmus ugrik be neki. Akárhol olvasunk Indiáról, mindig hangsúly van a valláson, azon, hogy az ott élő emberek mindennapjaiban milyen fontos szerepet játszik. Ez a tény nemcsak a kérdőív során válik egyértelművé, hanem a szakirodalom, sőt a mélyinterjú is alátámasztja, hogy mennyire fontos a vallás a hétköznapokban, sőt még az üzleti életben is. A fej érintése tilos megállapításnál is nagyobb százalékuk a válaszadóknak (hetven százalék) tudta a helyes választ. Itt azoknak az aránya, akik a nem tudták, hogy tilos, harminc százalék. Az itt felsorolt feltevések közül, ennél az egy pontnál a legmagasabb azon válaszok száma, amelyek nem tükrözik az igazságot. Nem árt azonban, ha ezt megjegyezzük, ugyanis az indiaiak számára nagyon illetlen dolog, ha valakinek, akár egy kisgyereknek megérintjük a fejét. Ők úgy gondolják ugyanis, hogy a lélek a fejben lakozik, és ezért tilos annak bármilyen nemű megérintése. A kérdőívet kitöltők közül, nyolcvan százalék gondolta igaznak, hogy az indiaiak nem pontosak. A válaszadóknak igaza is volt. A szakirodalom is egyértelművé teszi számunkra, hogy ne számítsunk túl nagy pontosságra részükről. Akárcsak az üzleti életben, a mindennapokban sem erősségük a pontosság. Időpontokat leginkább tájékoztatás céljából adnak meg, de nem tartják magukat maximálisan hozzá. A japánok pontosságával ez pont ellentétes. 14.8 Nyolcadik kérdés Ön mennyire tartja magát toleránsnak más kultúrával szemben? A megkérdezettek átlagosan 7.96-ra értékelték toleranciájukat más kultúrával szemben, egy tízes skálát véve alapul. A legkisebb válasz az ötös volt, tehát senki nem gondolta úgy, hogy ő egyáltalán nem toleráns más kultúrával szemben. Mindenki minimum közepes mértékben tudja elfogadni azt, ha valakinek nem olyan szokásai vannak mint nekünk. Azért tartottam ezt a kérdést nagyon fontosnak, mert a tolerancia társas kapcsolatainkban véleményem szerint nagyon fontos tényező. Mindezek mellett, úgy 59

gondolom, hogy a mai világban, ahol a migráció egyre nagyobb szerephez jut, fontos az, hogy az emberek megtanuljanak együtt élni egymással. Úgy gondolom, hogy ez a bizonyos más kultúrával szembeni tolerancia az egyik legfontosabb eleme az egymás iránti elfogadásnak és megértésnek. 14.9 A kérdőív összegzése A kérdőívemmel sikerült alátámasztani mindazt, amit szakdolgozatom elején a szakirodalom segítségével fogalmaztam meg. A kérdőívet kitöltők válaszai segítségével egyértelműen bizonyítható több tény is. Az első ilyen, amely véleményem szerint az egyik legfontosabb, hogy a magyarok egyrészt viszonylag jól ismerik távoli nemzetek kultúráját, másrészt toleránsak más kultúrával szemben, mondhatjuk, hogy minden tekintetben. A válaszokból egyértelműen levonhatjuk azt a következtetést, hogy ha nem is teljes mértékben tudunk azonosulni más kultúrával, igyekszünk megérteni, elfogadni őket, de legalábbis együtt élni velük. A viselkedéstechnikai elemek fontossága is bizonyított a kérdőív által. Tehát elmondhatjuk, hogy a mindennapokban fontos szerepet játszanak a megkérdezettek életében ezek az elemek. A viselkedéstechnikai elemek tanulhatóságára is mindenképpen pozitív összkép született. Mindezekből az látszik, hogy a magyarok tapintatosak, illedelmesek, és érdeklődnek környezetük iránt. Ha pedig esetlegesen úgy érzik, hogy nem rendelkeznek a kellő ismeretekkel, a legtöbb válaszadó nyitott arra, hogy ezeket mindenképpen megtanulja.

15. Mélyinterjú elemzése Célom az volt az interjúval, hogy egy olyan embert keressek, aki az indiai kultúrát közelről ismeri. Azért volt számomra fontos, mert amellett, hogy érdekesnek tartom az indiai kultúrát, érdekelt az, hogy két ennyire eltérő kultúrából származó személy milyen kapcsolatban van egymással, esetleg hogyan hatnak egymás életére. Mindemellett kíváncsi voltam arra, és szerettem volna bemutatni, hogy milyen egy átlagos nap egy indiai családban, a mi szemünkkel. Továbbá be szeretném mutatni azt az

60

érzelmi kapcsolatot is, amely két ennyire különböző kultúra ellenére is kialakulhat két személy között. Éppen ilyen megfontolásból választottam interjúalanyomnak Ulrich Attilánét (Regina), aki nagyon szoros kapcsolatot építette ki, egy eleinte számára idegen indiai családdal. A két család egy véletlen folytán találkozott egymással. Az indiai család magyarországi tartózkodása során épp az interjúalanyom lakásával szemben bérelt lakást. Érdekessége a történetnek, hogy az indiaiak nagyon barátságosak voltak, szinte minden nap becsengettek a szomszédhoz, és igyekeztek jó viszonyt fenntartani velük. Ez a kezdetben szomszédi viszony alakult át barátsággá. Interjúalanyom beszélgetésünk során, többször és nyomatékosan is kiemelte, hogy gyakorlatilag az indiai lány családja felkérte őt, hogy legyen ő a lány itteni anyukája. Ez meglepő volt számomra, ugyanis egy teljesen más kultúrából származó hölgyet választottak arra, hogy vigyázzon az ő lányukra. A mi kultúránk annyira eltérő az övéktől, hogy szinte elképzelhetetlen, hogy interjúalanyom hogyan tudta ezt az anyaszerepet betölteni. Elmondása szerint azonban nem esett nehezére ennek a szerepnek a betöltése, ugyanis az indiai család annyira közvetlen volt vele és annyira megbízott benne. Elmesélte azt is, hogy ez az anyaság nagyon komoly feladat volt, akárcsak más kultúrában ennek a szerepnek a betöltése. Indiában a nők nem igazán járnak egymagukban az utcán, így interjúalanyomnak is el kellett kísérnie itt Magyarországon a fogadott lányát mindenhová. Az indiai család itt nálunk is betartotta minden ünnepét és minden szokását. Ha olyan ünnep volt, ahol áldást kellett kapnia a lánynak és férjének, akkor a fogadott anyuka mondta el az áldást. Gyakorlatilag minden olyan feladattal meg volt bízva, amit az igazi anyuka feladata is volt. Az indiai lány számára meglepő dolgokkal is találkozott hazánkban. Nem volt arra felkészülve, hogy egy üzletben nem tesznek ki mindent, hogy ő azt láthassa és nézegesse. Számára ez azért volt furcsa, mert náluk otthon, Indiában minden portékát megmutatnak, nemcsak a piacon, hanem az üzletekben is. Másik ilyen meglepő dolog, hogy a nők egyedül is kimehetnek az utcára, ami náluk szinte elképzelhetetlen. Nagy újdonságot jelentett számára az is, hogy elmehettek kettesben Reginával bowlingozni, amit ő addig soha nem próbált. Meglepő tehát, hogy ami számunkra annyira egyértelmű, másnak igazán egyedi élmény.

61

Ez az anyaszerepre való felkérés is bizonyítja azt a tényt, amit a korábban leírtakban is boncolgattam, hogy az indiaiak a szokásaikat betartják bárhol is tartózkodnak, de mindez nagy szerénységgel, türelemmel és barátságossággal párosul. Nem erőltetik rá senkire akaratukat. Türelmesek másokkal szemben, nem várják el tőlünk, hogy ugyanúgy viselkedjünk, mint ők. Még annak ellenére sem várták el interjúalanyomtól, hogy az anyjává fogadta a lány. Az interjúból megtudhattuk azt is, hogy a hölgy kilátogatott Indiába is. Elmondása szerint teljesen úgy kezelték őt, mint közülük valót, anélkül, hogy éreztették volna vele, hogy ő nem abból a kultúrából származik. Elmondása szerint a család 16 órát utazott, csak azért, hogy köszönthessék érkezése alkalmából. A lány anyukája anyatársként kezelte őt. Tiszteletére, ráadásul a lány fogadott anyjaként, összejövetelt szerveztek, ahol mindenkinek bemutatták. Annak ellenére, hogy a viselkedéstechnikai elemek nagyon eltérőek a két ország között, az interjúalanyom abszolút nem érezte magát kellemetlenül, de még azt sem, hogy neki kötelező lenne ugyanúgy viselkedni, mint nekik. Teljes mértékben elfogadták azt, hogy például mi nem böfögünk, és ezt nem azért tesszük, mert nem ízlik az étel, hanem mert nálunk ez nem illik. Sőt ami meglepő, hogy az utcán sem nézték, bámulták az interjúalanyomat, ami nagy illedelmességre vall. Nem foglalkoztak azzal, hogy nem közéjük való. Az étkezésnél is tiszteletben tartották a mi szokásainkat. Bár ők mindent fémtányérból esznek, tiszteletből Reginának üvegedényekben szolgálták fel az ételt. Igyekeztek kedvében járni, megérteni és tolerálni azt, hogy más szokásaink vannak. A magánszféráját is tiszteletben tartották, alázat volt bennük minden és mindenki iránt. A kinti család kényelmét szolgák is segítették. Interjúalanyom szerint, semmilyen megkülönböztetésben nem részesítették őket. Nem nézték le, hogy csak egy szolga, és soha nem éreztették velük, hogy felsőbb rangúak lennének náluk. Egymással alázatosan bántak, a munkát adó család pedig szerénységgel élte mindennapjait. Mindezt összesítve elmondhatjuk tehát, hogy amit a szakirodalom leír Indiáról az a valóságban is úgy van. Valóban az alázat, a szerénység és a türelem az, ami leginkább jellemzi őket. Toleránsak mindenkivel szemben, elfogadják más gondolatait, szokásait, viselkedését. Nem mondanak véleményt, igyekeznek nem megbántani senkit. Annak ellenére, hogy a kasztrendszert eltörölték, a valóságban még mindig lehet tudni, hogy ki melyik kaszthoz tartozik. Interjúm során azonban az is kiderült, hogy ott, ellentétben Magyarországgal nem elégedetlenkedik senki. Mindenki elfogadja sorsát. De 62

ami nagyon fontos, hogy nem éreztetik egymással az esetleges anyagi különbségeket. Szerényen, illedelmesen bánnak egymással, még akkor is, ha egyértelműen tudják, hogy nem egy kasztból származnak. Egész lényükből a nyugalom és a szeretet árad, ami természetesen a vallásnak is köszönhető. Mindennek hálásak, amit kaptak az élettől, de legfőképpen a gyereknek. Náluk a gyerek szentség, a világ közepe.

16. Befejezés-összegzés Szakdolgozatom célja, tehát az volt, hogy bebizonyítsam a tényt, miszerint a viselkedéstechnikai elemek nagyon fontos szerepet játszanak mindennapjainkban és az üzleti életben is. Azért tartottam mindenképpen fontosnak, hogy ezt bemutassam, mert a mai rohanó világban az emberek megfeledkeznek bizonyos alap illedelmességi kritériumokról. Remélem, szakdolgozatom segítségével olyan embereknek is felkeltettem érdeklődését a japán, valamint az indiai kultúra iránt, akik eddig fenntartással voltak a két ország iránt. Abban is reménykedem, hogy nemcsak a két kultúra megismerését szorgalmaztam szakdolgozatom által, hanem azt is, hogy a viselkedéstechnikai elemek elsajátítására is nagyobb igény legyen. Feltétlenül be szerettem volna mutatni, hogy bár világunk változik, vannak olyan dolgok, amelyek állandóak maradnak. Ilyen például az is, hogy mindig is lesznek olyan emberek, akiknek kultúrája eltér a miénktől, és mindig is lesznek olyan emberek, akiknek szokásai nem azonosak a miénkkel. Éppen ezért fontos az, hogy igyekezzünk megismerni, és együtt élni ezekkel az eltérő motívumokkal. Természetesen nemcsak más kultúrát kell megismernünk. Elsődleges cél, hogy mi egymás között legyünk türelmesebbek, illedelmesebbek. Mindennél fontosabb, hogy mi társas kapcsolatainkban hogyan viselkedünk egymással. Miközben a szakdolgozatomat írtam, rájöttem, hogy valóban nélkülözhetetlenek ezek az elemek, ahhoz, hogy jobb emberek legyünk, jobbak legyenek kapcsolataink. Kérdőívem segítségével úgy gondolom, hogy bebizonyítást nyert a tény, miszerint mi magyarok igyekszünk elfogadni azt, ha valaki nem olyan kultúrában nevelkedett vagy élt mint a miénk. Ugyancsak alátámasztotta a kérdőív azt a tényt is, hogy valóban meghatározóak ezek az elemek a társas kapcsolatainkban. Bár számomra meglepő volt az

63

eredmény, hogy valamennyi kérdésre a válaszadók nagy százaléka helyesen válaszolt. Amikor megszerkesztettem ezt a kérdőívet nem számítottam arra, hogy ennyire jól ismerik majd a magyarok a japán, valamint az indiai kultúrát. Sokkal szélsőségesebb eredményekre számítottam. Azért is volt számomra meglepő ez az eredmény, mert valójában én sem gondoltam volna, hogy mi ilyen nagy tudással és toleranciával rendelkezünk. Ezáltal nemcsak Indiát és Japánt sikerült bemutatnom, hanem úgy gondolom egy kis ízelítőt is adtam rólunk, magyarokról, hogy milyenek is vagyunk valójában, amikor a viselkedés kerül előtérbe.

64

Kérdőív

Általános kérdések

Az Ön neme 

Nő



Férfi

Az Ön életkora 

15-20



21-30



31-40



41-50



51-60



61-70

Az iskolai végzettsége 

Folyamatban lévő középiskolai képzés



Gimnázium



Szakközépiskola/ Szakiskola



Bachelor képzés



Posztgraduális képzés



Befejezetlen szakképzés



Master fokozat



Masternél magasabb fokozatú képzés



Egyéb

65

Szakdolgozattal kapcsolatos kérdések

1. Az alábbi viselkedéstechnikai elemeket tegye fontossági sorrendbe, aszerint, hogy azok a mindennapi életében mennyire meghatározóak? 

Lelkiismeret



Illedelmesség



Jellem



Megjelenés



Türelem



Figyelmesség



Önuralom



Pontosság



Tapintat

2. Mennyire használja Ön az alábbi viselkedéstechnikai elemeket a társas kapcsolataiban? (Az 1-es Semennyire nem használom, 5-ös Teljes mértékben használom)

1

2

Meghajlás Köszönés Kézfogás Kézcsók Bemutatkozás/Bemutatás Beszédmodor Testbeszéd Magázás

66

3

4

5

3. Mennyire fontos Ön szerint a viselkedéstechnikai elemek használata?

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

Egyáltalán nem

Teljes mértékben

4. A viselkedés Ön szerint mennyire tanítható/tanulható valamilyen úton-módon?

1

2

3

4

5

6

7

Egyáltalán nem

8

9

10

Teljes mértékben

5. Mennyire tartaná zavarónak az alábbi megnyilvánulásokat egy tárgyalás során, ha az Ön partnere japán vagy indiai lenne? (Az 1-es Nagyon zavaró. 5-ös Egyáltalán nem zavaró)

67

1

2

3

4

5

Az indiaiak tárgyalás közben esznek és isznak. A japánok nem túl beszédesek, sőt van amikor hosszabb ideig hallgatnak. Az indiaiak nem mindig vallják az "idő pénz" elvet. A hangvétel személyes, ha indiaiakkal tárgyal. A japánokkal való tárgyalás alatt, nem ajánlatos tréfálkozni.

6. A japánokra Ön szerint az alábbi tulajdonságok mennyire jellemzőek?

Igaz A férfiak és a nők közötti bármilyen nemű nyilvános fizikai érintkezés illetlenség. A vallás abszolút nem játszik szerepet életükben. A fej érintése tilos. Az indiaiak nagyon pontosak. A kacsintás félreérthető számukra, akár felajánlkozásnak is tűnhet.

68

Hamis

7. Az alábbi kijelentések közül, döntse el, hogy jellemzőek India kultúrájára vagy sem!

Jellemző

Nem jellemző

A pontosság nagyon fontos számukra. A nyilvános fizikai érintkezést kerülik. Elkötelezettek a munka és a munkahely iránt. Az idősek tisztelete nem igazán mérvadó a japán társadalomban. Nem lényeges számukra, hogy bármilyen csoporthoz tartozzanak.

8. Ön mennyire tartja magát toleránsnak más kultúrával szemben?

1

2

3

4

5

6

7

Egyáltalán nem

8

9

10

Teljes mértékben

69

Bibliográfia

Lőcsei Judit: Etikett és protokoll alapjai, 2001 Szókrátész

Dr. Sille István: Illem Etikett Protokoll

Ottlik Károly: Protokoll, 2004 Panoráma

Görög Ibolya: Viselkedéskultúra (…és egy kis protokoll), 2008 Temse Kft

Dean Engel- Ken Murakami: Bevezető a japán üzleti élet, szokások és etikett világába

Terri Morrison, Wayne A. Conaway, George A. Borden: Meghajlás vagy kézfogás?: Üzleti etikett a világ ötvenhét országába, 2002 Alexandra

Internet-források

http://www.aranylant.hu/default.asp?idf=5&ida=1&idi=1530 Szabó László Dezső 2010.10.22 13.25

http://www.unitarius.hu/hitvallas/turelemhatarai.rtf 2010.10.22 13.31

http://www.lelkititkaink.hu/testbeszed_terhasznalat.html

2010.10.24 14.29

http://www.hu.emb-japan.go.jp/hun/japan_info/japan_info.htm#2 2010.11.16 15.01

70

http://www.indianembassybudapest.org/index.php?option=com_content&id=50 2010.11.17 14.46

http://www.planethungary.com/india.html

http://www.krisna.hu/w/?q=node/3318

2010 10 31. 11.44

2010.10.30 17.36

http://www.bpgroup.at/ikreator/bpg/cms_pub/article_52-hu.html 2010.10.31.14.39

http://www.terebess.hu/keletkultinfo/durkheim.html 2010.11.18 14.37

71

Mélyinterjú kérdések

Interjúalanyom: Ulrich Attiláné (Regina)

1. Hogyan és milyen formában találkozott Ön az indiai családdal és milyen volt az első benyomása róluk?

Először akkor találkoztam velük, amikor az indiai család hölgy tagja átcsengetett hozzánk, és bemutatkozott, mint az új szomszédunk. Fenntartásaim voltak velük szemben, hiszen megjelent az ajtóban egy teljesen szokatlan öltözetű fiatal lány, aki mosolygott, de nem ismervén nyelvünket nem szólt hozzám. Minden nap, hazaérve a munkából a lány átcsengetett hozzánk, és üdvözölt, majd lassan összebarátkoztunk, és már a nyelv sem volt akadály, megértettük egymást gesztusokkal. 2. Ön mit tapasztalt, mennyire tartották be itt nálunk Magyarországon az ő szokásaikat? Teljes mértékben. Nemcsak a szokásaikat, hanem ünnepeiket is megtartották. Náluk a hivatalos öltözet a szári, azonban a felvilágosultabb nők panjabit hordanak. Az indiai lány, a fogadott lányom, panjabit hordott, ez volt a mindennapi öltözéke. Emellett minden egyes ünnepet megtartottak otthonukban, amit Indiában is szokás. Az étkezési stílus (kézzel evés), és az ételek is indiaiak voltak. 3. Azt mondta a lányra, hogy a fogadott lánya. Ez valami különleges kapcsolatot jelent, vagy pedig csak Ön érzi úgy, hogy olyan mintha a lánya lenne? Úgy is érzem, mintha a lányom lenne, de ez ennél bonyolultabb dolog. Ahogyan kezdtünk megbarátkozni, egyre többet beszéltünk az ő szokásaikról és az ő életformájukról. Kiderült, hogy a fiatal lányokra mindig vigyáz egy idősebbik nő, sőt az utcára sem mehet ki egyedül, elővigyázatossági okokból. Az anyának fontos szerepe van az ünnepek alkalmával is, hiszen van olyan ünnep, ahol meg kell áldania gyerekét. Mivel velem ilyen jó kapcsoltban volt, és idősebb is voltam nála, ezért az anyukája felkért engem hivatalosan

72

is, hogy legyek az ő lányának az itteni anyukája. Anyatársa lettem a kinti anyukának. Onnantól kezdve felelősséggel tartoztam a fogadott lányom iránt minden téren. 4. Hogyan élte Ön ezt meg, hogy egy idegen kultúrából származó lánynak lett a fogadott anyukája? Örültem neki nagyon, hogy valaki ennyire fontos szerepet szán nekem, egy magyarországi, számukra idegen nőnek. Meglepetéssel töltött el azonban az, hogy a kinti anyukának ez teljesen természetes, fel sem merült benne, hogy esetleg féltékeny legyen rám, azért mert a lány ugyanúgy viszonyul hozzám, mint őhozzá. 5. Említette, hogy volt Indiában is. Ott hogyan kezelték Önt? Éreztették esetleg, hogy Ön nem közéjük tartozik? A család 16 órát utazott, csak azért, hogy engem, a magyarországi anyát fogadjanak a repülőtéren. Amint hazaértünk, ünnepséget rendeztek tiszteletemre, ahová minden családtagot, és ismerőst meghívtak, majd bemutattak nekik. Mindenki teljesen úgy kezelt, mintha közéjük való lettem volna, sőt még az utcán sem bámult meg ottlétem alatt senki. Nem érzetették velem semmilyen téren azt, hogy én más országból, más kultúrából származom. Igyekeztek a kedvemben járni, például az étkezések alkalmával. Mivel tudták, hogy nálunk mi a szokás, ezért nekem üvegtányért, kést és villát tettek az asztalra. 6. Milyen különleges élményben volt része, amíg ott tartózkodott? Az első, amit már említettem, hogy senki nem bámult az utcán, teljesen el tudtam vegyülni a tömegben. Európai ruhát senkin nem láttam, mindenki szárit vagy panjabit viselt. A gyerekek nevelése is teljesen más módszerrel történik, mint nálunk. Ott a gyerek szentségnek számít, nem szidják őket, teljes nyugalomban nevelik. Ha rossz fát tesz a tűzre, akkor van egy határozott szó, amivel rájuk szólnak, de nem kiabálnak. Ami számomra furcsa volt még, hogy szolgák segítenek a ház teendőiben. Minden szolgának külön feladatot kellett ellátnia. Az azonban nagyon érdekes volt, hogy őket sem nézik le, vagy nem bánnak velük tiszteletlenül.

73

7. Összességében mit gondol/ tapasztalt Ön, milyenek az indiai emberek? Nagyon nyugodtak, és az egész lényüket áthatja a vallás. A szeretet és a megértés, valamint a tolerancia mindannyiukban jelen van. A másságot is tolerálják, a szárikat árusító üzletekben, csak meleg férfiak dolgoznak, mivel a nők és a férfiak nem érintkezhetnek egymással. Őket sem, és a házukban dolgozó szolgákat sem nézik le. Ott kint mindenki elfogadja a sorsát, nem lázad ellene, nem gondolja azt, hogy neki több jár. Ez a vallásból fakad, ugyanis hisznek a lélekvándorlásban, és úgy gondolják, ha valaki most elégedetlen, akkor következő életében sem lesz boldog.

8. Kanyarodjunk kicsit vissza az öltözködéshez. Ön mondta, hogy a szári és a panjabi az, mit ők hordanak. Pontosan milyen ruhadarabok ezek? A szári kötelező viselet minden ünnep alkalmával. Érdekessége, hogy 100 éve nem készült két ugyanolyan, és kézzel készítik őket. Egyetlen egy tíz méteres, általában selyemből készül, amit maguk köré tekernek. Furcsa dolog, hogy semmilyen csatot nem használnak, és nem is kötik össze sehol, mégsem esik le róluk. A gazdagabb családoknak van saját színe. A panjabi egy hasonló színű nadrágból, tunikából és kendőből álló ruhaegyüttes.

9. Ők milyennek tartanak minket, a mi kultúránkat? Mivel ők nagyon szerények, nem beszélnek arról, hogy ők mit gondolnak rólunk. Ők nem is ítélkeznek senki és semmi fölött, elfogadják olyannak amilyen. Minket is így fogadtak el, ahogyan vagyunk. Természetesen próbáltuk megismertetni őket a mi kultúránkkal, ami elől nem zárkóztak el. Együtt ünnepeltük a karácsonyt, ami náluk igazából nem létezik. A lánnyal szerveztünk közös programot, elmentünk bowlingozni, amit ő azelőtt soha nem próbált, és igazi élményként hatott rá. Többször jöttek át hozzánk vacsorázni, ahol magyar ételeket főztem nekik.

74